Az a legfontosabb dolog Ó, persze, tudjuk, csendbe FEJÉBEN DUDVA, GAZ kevés (A gyerekekre gondolok), vannak, KIHAJT! Volt nekik, OLVASTAK Hogy SOHA, SOHA nem A falnak fejjel nem rohannak, NEM IS TUD MÁST, csak tovább! szabad, Nem kezdik egymást nézni majd! Fél napjuk olvasásból állt! Hogy tévéműsort lássanak – hasogatni, „Na jó! – mondjátok majd. – A polc könyvekkel volt tele, Sőt, legjobb, ha a bárgyú láda Hagynak nyugodtan Na jó! A föld, az asztal is vele, Már be sem kerül a szobába. mosogatni, De ha a televízió S az ágy mellett, a Amerre csak jártunk, a tévét Míg fő az étel, hűl a lekvár – Nincsen, mivel foglaljuk el kisszobába A gyerekek szájtátva nézték. De azon eltűnődtetek már, A drága gyermekünk, mivel?” Még több könyv várt Két-három óra meg se Hogy ez a rémséges doboz Ezt fogjuk akkor válaszolni: elolvasásra. kottyan, Miféle dolgokat okoz? Míg nem volt még e bamba Sok szép mese, volt benne Csak néznek, míg a szemük ELSORVASZT MINDEN holmi, sárkány, kipottyan. ÉRZETET! Míg e szörnyet fel nem Volt indián, cet és királylány, (Múltkor is láttunk egy helyen MEGHAL BELÉ A találták, Kincses sziget, és messzi Tíz szemgolyót a szőnyegen.) KÉPZELET! Mit csináltak vajon a drágák? partok, Csak ülnek, néznek, néznek, Az észt betömi, eldugítja! Hová sok csempész lopva Hát elfelejtettétek volna? ülnek, A gyereket úgy elbutítja, tartott, Ezt mondjuk lassan, Míg hipnózisba nem kerülnek, HOGY TÖBBÉ BIZTOSAN Kampó kezű, komor kalózok, szótagolva: S a sok szennytől, mit egyre NEM ÉRT MEG Egy elefánt, ki csak hallózott, OL... VAS... TAK...! És néznek, TÜNDÉRVILÁGOKAT, És rémes, éhes kannibálok, OLVASTAK és Olyanok lesznek, mint a MESÉKET! Üstbe ki tudja mit dobálók... OLVASTAK, s még ez is részeg. Az agya lágy lesz, mint a sajt! Mily könyveken búsult-vidult, ó, könnyeket, maguktól: Az émelyítő, a silány, Az a sok régi-régi lurkó! Hadd rúgkapáljanak a kölkök, Egy könyvtől lennének Hülye, idétlen masinán. Hát kérve kérünk titeket, A nyelvük hadd legyen csak nagyon jól. S azok a drága gyermekek A tévékészüléketek öltött – S ha már olvasnak ők – juhéj! Hálásak lesznek majd neked. Dobjátok el, s mi hely marad, Ígérjük, nem kell félnetek, Szívükben árad szét a kéj, Oda tehettek polcokat, Ha vártok egy vagy két hetet, Érzékeik kiélesednek, A polcra végig könyveket, A drágalátos gyermekek Nem értik majd, hogy mit Hadd ontsanak csak Egyszercsak rájönnek szerettek