You are on page 1of 2

Tanács a televíziózással kapcsolatban

(Roald Dahl verse Varró Dániek fordításában)


Az a legfontosabb dolog Ó, persze, tudjuk, csendbe FEJÉBEN DUDVA, GAZ kevés
(A gyerekekre gondolok), vannak, KIHAJT! Volt nekik, OLVASTAK
Hogy SOHA, SOHA nem A falnak fejjel nem rohannak, NEM IS TUD MÁST, csak tovább!
szabad, Nem kezdik egymást nézni majd! Fél napjuk olvasásból állt!
Hogy tévéműsort lássanak – hasogatni, „Na jó! – mondjátok majd. – A polc könyvekkel volt tele,
Sőt, legjobb, ha a bárgyú láda Hagynak nyugodtan Na jó! A föld, az asztal is vele,
Már be sem kerül a szobába. mosogatni, De ha a televízió S az ágy mellett, a
Amerre csak jártunk, a tévét Míg fő az étel, hűl a lekvár – Nincsen, mivel foglaljuk el kisszobába
A gyerekek szájtátva nézték. De azon eltűnődtetek már, A drága gyermekünk, mivel?” Még több könyv várt
Két-három óra meg se Hogy ez a rémséges doboz Ezt fogjuk akkor válaszolni: elolvasásra.
kottyan, Miféle dolgokat okoz? Míg nem volt még e bamba Sok szép mese, volt benne
Csak néznek, míg a szemük ELSORVASZT MINDEN holmi, sárkány,
kipottyan. ÉRZETET! Míg e szörnyet fel nem Volt indián, cet és királylány,
(Múltkor is láttunk egy helyen MEGHAL BELÉ A találták, Kincses sziget, és messzi
Tíz szemgolyót a szőnyegen.) KÉPZELET! Mit csináltak vajon a drágák? partok,
Csak ülnek, néznek, néznek, Az észt betömi, eldugítja! Hová sok csempész lopva
Hát elfelejtettétek volna?
ülnek, A gyereket úgy elbutítja, tartott,
Ezt mondjuk lassan,
Míg hipnózisba nem kerülnek, HOGY TÖBBÉ BIZTOSAN Kampó kezű, komor kalózok,
szótagolva:
S a sok szennytől, mit egyre NEM ÉRT MEG Egy elefánt, ki csak hallózott,
OL... VAS... TAK...! És
néznek, TÜNDÉRVILÁGOKAT, És rémes, éhes kannibálok,
OLVASTAK és
Olyanok lesznek, mint a MESÉKET! Üstbe ki tudja mit dobálók...
OLVASTAK, s még ez is
részeg. Az agya lágy lesz, mint a sajt! Mily könyveken búsult-vidult,
ó, könnyeket, maguktól: Az émelyítő, a silány,
Az a sok régi-régi lurkó! Hadd rúgkapáljanak a kölkök, Egy könyvtől lennének Hülye, idétlen masinán.
Hát kérve kérünk titeket, A nyelvük hadd legyen csak nagyon jól. S azok a drága gyermekek
A tévékészüléketek öltött – S ha már olvasnak ők – juhéj! Hálásak lesznek majd neked.
Dobjátok el, s mi hely marad, Ígérjük, nem kell félnetek, Szívükben árad szét a kéj,
Oda tehettek polcokat, Ha vártok egy vagy két hetet, Érzékeik kiélesednek,
A polcra végig könyveket, A drágalátos gyermekek Nem értik majd, hogy mit
Hadd ontsanak csak Egyszercsak rájönnek szerettek

(Forrás: TANÍ-TANI, 12. szám, 2000. tavasz, 59. oldal)

You might also like