Ballagás, búcsúztató Méhecske 2022
Bevonulás: A HÁROM EGÉSZ NAPON ÁT és az ÓVODÁSOK BALLAGÓDALA
Iványi Mária - Nagycsoportosok
Búcsúztatása
Nem jöttök már óvodába,
Iskolások lesztek,
játék helyett számokkal és
könyvvel ismerkedtek.
Megtanultok betűt írni,
pocakos b-t, ó-t, á-t,
rajzoltok szép színes képet,
s hangjegyekből kottát.
Azért mi sem búslakodunk,
itt a mackó, s labda.
Jövőre meg találkozunk
az iskolapadban.
Takács Barbara: Ovisok búcsúja
Látjátok, én hogy megnőttem,
Iskolás lesz már belőlem!
Tanulom majd az abc-t,
Betűt Írok és olvasok.
Tudni fogom, milyen az
Hogy öt meg öt az tÍz!
Azért gondolok majd rátok,
Milyen jó is tinektek,
Csak játszotok, csak nevettek,
S jegyre sose feleltek!
Jövőre, ha ti is jöttök,
Ne féljetek segÍtek,
Megmutatom, hol a mosdó,
Tornaterem, tanári,
S az udvaron, meglátjátok,
Jókat fogunk mókázni!
1
Kovács Barbara: Borzalmas dolog
Borzalmas dolog lehet az iskola.
Be kell majd ülni egy kényelmetlen padba,
egész nap ülni kell, csöndben figyelni,
nem tudom, hogy fogom én ezt majd
kibírni?
Jutka azt mondta, ott nem szabad
beszélni,
csak akkor, ha kérdez a tanító néni.
Akkor viszont fel kell állni, a táblához
kimenni,
de minek? Tudok én ülve is beszélni!
Úgy hallottam, Dani mondta, én ezt nem
láttam,
száz könyvet kell vinnem az
iskolatáskámban,
meg még füzetet is, legalább húszat,
az egész táskát inkább vinné el a huzat!
Szomszéd Laci ijesztgetett: - Majd fekete
pontot kapsz! -
Na és, majd rajzolok belőle bogarat!
A fekete pont lesz a bogárnak a hasa,
hat kis vonal a lába, és büszkén viszem
haza!
Néha azt gondolom, az iskolában talán
lesz valami jó is, mondjuk néhanapján,
például az, hogy tanulunk betűket,
és majd én olvasom a kedvenc meséimet.
De egy jót az iskoláról már most is lehet
tudni:
soha többé nem kell majd délután aludni!
És igaz, hogy nagyon jó volt az óvoda,
emiatt mégis csak jobb lesz az iskola!
Janikovszky Éva: Ha én felnőtt volnék
Minden gyerek tudja, még a legkisebb is, hogy rossznak lenni sokkal mulatságosabb, mint
jónak lenni.
Folyton jónak lenni iszonyúan unalmas és amellett fárasztó is.
Ha sokáig ülsz mozdulatlanul egy széken, elzsibbad a lábad.
Ha késsel, villával igyekszel enni, kirepül a hús a tányérodból.
Ha egészen tisztára mosod a kezed, a többiek már rég asztalhoz ültek, mire elkészülsz.
A felnőttek folyton csak azt mondják:
– Legyél jó!
Meg azt, hogy:
– Ne legyél rossz!
Meg azt, hogy:
– Fogadj szót!
Meg azt, hogy:
– Viselkedj rendesen!
Könnyű azt mondani. Mert hiába mondják azt a felnőttek, hogy addig örülj, amíg gyerek
vagy, minden gyerek tudja, még a legkisebb is, hogy felnőttnek lenni sokkal jobb.
De ez még nem minden!
A felnőtt azt csinál, amit akar, a gyereknek pedig azt kell csinálnia, amit a felnőtt akar.
A felnőtt folyton rászól a gyerekekre:
– Vedd fel a pulóvered!
– Mosd meg a kezed!
– Ne rágd a körmöd!
– A lábad elé nézz!
– Rakd el a játékaidat!

És ha a gyerek nem fogad szót, akkor az következik, hogy:

– Hányszor mondjam, hogy mosd meg a kezed, így nem lehet asztalhoz ülni!
– Hányszor mondjam, hogy vedd fel a pulóvered, meg akarsz fázni?
– Hányszor mondjam, hogy a lábad elé nézz, mert orra fogsz esni!
– Hányszor mondjam, hogy ne rágd a körmöd, még nézni is rossz!
– Hányszor mondjam, hogy rakd el a játékaidat, mindig én rakodjak utánad?
És ha a gyerek még mindig nem fogad szót, akkor következik, hogy:
– MONDD, ÉDES FIACSKÁM, HÁNYSZOR MONDJAM MÉG, HOGY:

2
– Vedd fel a pulóvered!
– Mosd meg a kezed!
– Ne rágd a körmöd!
– A lábad elé nézz!
– Rakd el a játékaidat!
HÁNYSZOR MONDJAM? HÁNYSZOR MONDJAM? HÁNYSZOR MONDJAM?
És a felnőttek ezt olyan sokszor tudják mondani, hogy a végén a gyerek mégiscsak szót
fogad, és megmossa a kezét,
és felveszi a pulóverét,
és a lába elé néz,
és nem rágja körmét,
és elrakja a játékait,
és akkor a felnőtt végre boldog.
Van olyan felnőtt, aki úgy boldog, hogy mosolyog, és azt mondja:
– Látod, fiacskám, tudsz te jó is lenni!
De van olyan felnőtt is, amelyik akkor is csak a fejét csóválja, amikor végre boldog, és azt
mondja:
– Mondd, fiacskám, nem tudtál volna mindjárt szót fogadni?
Nem tudom, miért van az, hogy a felnőtt csak akkor igazán boldog, ha a gyerek jól viseli
magát. Mi öröm van abban?
Én egészen másmilyen felnőtt volnék, és annyi mindennek örülnék.
Először is annak örülnék, hogy azt csinálhatom, amit akarok.
Ha én felnőtt volnék, akkor sosem ülnék a széken, hanem mindig térdelnék.
Megennék egy-egy nagy tábla csokit minden ebéd előtt.
Minden kóbor macskát megsimogatnék.
Sose fújnám ki az orrom, csak szipognék.
Csak lennék már felnőtt!
De most még kicsi vagyok, és ahhoz hogy nagy legyek, még sokat kell nőnöm.
És addig, amíg nem növök sokat, szót kell fogadnom,
és kezet kell mosnom,
és fel kell vennem a pulóverem,
és a lábam elé kell néznem,
és nem szabad a körmöm rágnom,
és el kell raknom a játékaimat.
A többiről nem is beszélve, mert még nagyon sok minden van.

3
Ha majd felnőtt leszek, akkor
maszatos kézzel ülök asztalhoz,
és mindig rövid ujjú trikóban járok,
és nem nézek a lábam elé, inkább orra esek,
és tövig rágom minden körmömet,
és szerteszét dobálom a játékaimat.
A többiről nem is beszélve, mert még nagyon sok minden van.
Jaj, de jó lesz, ha már felnőtt leszek!
Csak egyet nem értek.
Az én apukám és anyukám már felnőtt.
Miért mossa meg mégis a kezét,
miért veszi fel mégis a pulóverét,
miért néz mégis a lába elé,
miért nem rágja mégsem a körmét,
miért rakja el mégis rendben a holmiját?
Meg fogom kérdezni tőlük egyszer.

Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők

Bodzavirágból, bodzavirágból
hullik a, hullik a sárga virágpor.
Fönt meg a felhők szállnak az égen,
bodzafehéren, bodzafehéren.

Szállj, szállj felhő,

pamacsos,
hullj le, te zápor,
aranyos,
hullje le, te zápor,
égi virágpor,
égen nyíló bodzavirágból.

4
 Lackfi János: Lányok dala Az összes lány dilis,
Azt, hogy miről susog,
Hiába is vered,
Azt mondják a fiúk, Nem mondja meg : titok.
nyávogunk, selypegünk,
játszani nem lehet
semmi jót se velünk. Mind kastélyban lakik,
Van húsz aranylova,
De azért nem lovon
De ők tiszta hülyék, Hozzák a suliba.
földön fetrengenek,
egymás fejét verik,
s azt mondják, ez remek. Kertjükben egy fa van,
Igazgyöngyöt terem,
Szekrényükben csoki,
És egymást lökdösik, Cukor töméntelen.
rúgják, labda sehol,
azt mondják, ez foci,
ruhájuk csupa por.
A falból zene szól
Náluk, ezt szeretik,
Táncol, pörög-forog
Autókártyázva meg Éjt nappal mindegyik.
összevesznek azon,
hogy hány köbcenti a
hengerűrtartalom.
A ruhájuk selyem,
Gyémántjuk igazi,
Már ha ezt a mesét
A lányvécébe is Beveszi valaki.
bejönnek a fiúk,
vízzel locsolnak ők,
mi meg sikoltozunk.
Mind nyelvet nyújtogat,
S ha felrúgod ezért,
Bőg és árulkodik:
Kiteszik lábukat, Még te kapsz büntetést.
benne hasra esünk,
azt mondják, van hajunk,
azt mondják, nincs eszünk.
Körmükre szíveket
Tollukkal festenek,
Kibírhatatlanok,
A fenekünk alá S belénk szerelmesek.
ők tesznek rajzszöget,
békén nem hagynak, és
belénk szerelmesek.

Donászy Magda: Búcsúzunk tőletek

Lackfi János: Fiúk dala
 

5
 Szalai Borbála: Csacsi
Búcsúzunk tőletek,
Most egy kis időre, Nőtt a csacsi, növekedett,
Rövid kis időre, nagy csacsivá cseperedett.
Kerek esztendőre. Azt mondta az anyukája:
"Beíratlak iskolába!
Kerek egy év múlva Tanulj fiam, okosodjál,
Iskolások leszünk, lusta szamár ne maradjál!"
Kedves óvodánktól - Így került az első b'-be,
Mi is búcsút veszünk. csacsi család csemetéje.
Vettek neki könyvet, irkát,
Ne görbüljön szája kalamárist, tollat, tintát.
Senkinek sírásra. Táskát is, egy szép nagyot,
Búcsúzzunk vidáman: abba mindent berakott.
A viszontlátásra! Reggelenként útnak eredt,
a nagyfülű csacsigyerek.
Sietett, hogy idejében
ott legyen az első b'-ben.
Gondtalanul nyargalászva
ment mindig az iskolába.
Hátán vitte tudományát,
a hatalmas teli táskát...
Mert a csacsi úgy gondolta,
a tudományt abban hordja.
Teltek, múltak napok, hetek,
a sok kicsi elsős gyerek
az abc-t megtanulta,
már az egyszer-egyet fújta.
A csacsi meg minden este
a könyvét feje alá tette!
Azt hitte, a tudománya
így vándorol buksijába.
Tanulni biz' nem volt kedve,
sose tudta, mi a lecke!
Ült, csak ült a szamárpadban,
kalimpált a füle nagyban...
Csacsi család fiacskája
az első b'-t ötször járta.
Tudomány rá így sem ragadt,
bizony, jó nagy szamár maradt!
Ballagós dal: Hahó együttes

6
Ballagós dal: Hahó együttes

Van egy pár ötletem, hogy ezentúl mi lesz más óvodát.

Komolyabb leszek, mert komoly a gyerek, ha
iskolás
Szépen elballagunk, kinőttük az óvodát
Tulajdonképpen én várom az iskolát.
Itt is jó játszani, de vár rám sok új barát
Tolltartóm lesz és a tolltartómban lesznek ceruzák
Csöndesebb is leszek, úgy könnyebb a tanulás
Tulajdonképpen én várom az iskolát.
Szőke, barna óvónénik szépen
Köszönöm a sok csodás csodát
A játékokat elpakoltam szépen
Hiányozni fogtok, mert én nagyon szerettem az
Jön majd a számolás, jön majd az olvasás
Egy dolog nem lesz a suliban: délutáni alvás
Én iskolás leszek, soha többé óvodás
Jaj, ne sírj Anyukám, ez csak az első ballagás.
Szőke, barna óvónénik szépen
Köszönöm a sok csodás csodát
A játékokat elpakoltam szépen
Hiányozni fogtok mert én nagyon szerettem az
óvodát.
Van egy pár ötletem, hogy ezentúl mi lesz más
Komolyabb leszek mert komoly a gyerek, ha
iskolás
Szépen elballagunk, kinőttük az óvodát
Tulajdonképpen én várom az iskolát.

Három egész napon át

Búcsúzóul szaporán
Három egész napon át Megfújom a furulyám,
Bújtam erdő vadonát, Elmegyek én árkon-bokron,sövényen.
Gomba-mezőt, szikla-tetőt bejártam. Árkon át és bokron át
Három egész napon át Elhagyom az óvodát,
Faragtam egy furulyát, Tanulok az iskolában serényen.
Vadrózsából tündérsípot csináltam.

Kaláka együttes: Óvodások ballagódala

Billegünk, ballagunk, Jó így körbejárni!

Itt vagyunk meg ott vagyunk,
Tessék meg-megállni!
Mint a fűben a madár Körül néz és messze száll!

Billegünk, ballagunk, Mindent körbejárunk!

Itt vagyunk meg ott vagyunk,
Ez volt a mi házunk!
Megszerettünk Óvoda, Nem felejtünk el soha!