22. Kapcsold a jelzőket, tulajdonságokat az istenekhez!

Elöl, hátul egy-egy jut

mindegyiknek.
„bölcseszü” Zeusz „nagyhírű bicegő”
„pajzstartó” Pallasz Athéné „ködbőlszülető”
„ezüstíjú nagy” Poszeidón „aranyvesszős”
„széphaju” Apollón „Argosz megölője”
„földövező” Héphaisztosz „villámszerető”
„szépkoszorús” Hajnal „mosolyszerető”
52 S Z Ö V E G É R T É S - S Z Ö V E G A L K O T Á S • 9 . É V F O L Y A M
„bagolyszemü” Hermész „messzeható nagy”
„híres művű” Aphrodité „földtartó kékhaju”

26. Találj ki állandó jelzőket két-három osztálytársadra (esetleg tanárodra vagy más közös
ismerősötökre)! Használd fel azt, amit az állandó jelzők nyelvi felépítésében, típusaiban
megfi gyeltetek
Ezután olvassátok fel egymásnak a jelzőket, és találjátok ki belőlük, kire gondolt a másik!

Az Íliász és az Odüsszeia tehát a korábbi énekmondó hagyományt követve teremti meg az eposz
műfaját és műfaji jellemzőit, amelyeket eposzi kellékeknek hívunk. Foglaljuk tehát össze, mik
ezek:
1. invokáció: a Múzsa segítségül hívása
2. propozíció: tárgymegjelölés
3. in medias res: a cselekmény egy érdekes ponton, a „dolgok közepébe vágva” indul
4. visszautalások: kitérőkben, visszaemlékezésekben megjelenik a múlt
5. előreutalások: sejtetések, jóslatok, útbaigazítások formájában feltárul a jövő
6. késleltetés: nagyon várt események visszatartása, az elbeszélés lassítása
7. az emberi és isteni világ kapcsolata: pl.: Pallasz Athéné vagy Poszeidón szerepe az
Odüsszeiában
8. állandó jelzők
9. eposzi hasonlatok
10. a hexameter mint versforma
A homéroszi eposz két jellemzője, a formulakincs és a toposzok variálása a későbbi eposzokra
kevésbé jellemző. Miután az eposz is írott műfaj lett, ezekre az eszközökre nem volt többé
szükség. A művét papírra vető és olvasóknak szánó költőnek nincsen szüksége a készen kapott
vagy előre gyártott szövegelemekre, jelenetsémákra: művét szabadabban formálhatja. Az eposzi
nyelvhasználat hangulatát tiszteletből mégis megőrizték, és megmaradtak a szereplőkhöz
kapcsolódó
állandó jelzők, eposzi hasonlatok is.
Az EPOSZ (hősköltemény) verses elbeszélő mű, mely korábban élt, rendkívüli képességű hősök
történetét beszéli el. Hőseinek tettei kihatnak közösségük életére, személyiségük olyan értékeket
hordoz, amelyek mintául szolgálnak a költő jelenének. Művészi megformálására a homéroszi
eposzok nyomán kialakult konvenciókincs, az eposzi kellékek jellemzőek.