Helyesírási tudnivalók az érettségire

1. Egybeírás, különírás, kötőjeles írás

váteszköltő, tenger-motívum (tengermotívum)
pénz-motívum ->a pénz motívuma
nyolcsoros vers, prófétaszerep, mondatszerkesztés
Arany-vers, Arany János-idézet, Balassi-strófa
művelődés- és irodalomtörténet,
világ- és magyar irodalom, magyar és világirodalom, értékgazdag,
értékszegény, alkotómunka, alkotóművész, de: alkotó korszak
felnőttkor, gyerekkor, fiatalkor, középkor
de: kuruc kor, reneszánsz kor, román kor
szerelmes vers, verstípus, novellatípus, kifejezőeszköz, kezdőkép
félelmet érez->félelemérzet, kétségbe ejt -> kétségbeejtő,
lényegbevágó, lényegre törő,
szívhez szóló, véghezvisz, észrevesz, részt vesz-> résztvevő, részvétel,
eszébe jut, nagyra törő, nagyravágyás, felsőbbrendű lény,
magasrendű->magasabb rendű-> magasabbrendűség, magas szintű,
nagyfokú, nagymértékű-> igen nagy mértékű, nagymértékben, teljes
mértékben, szenvedélytől mentes, előítélet-mentes,
lelkiismeret-furdalás, lelkivilág, lelkiállapot, de: lelki folyamat, lelki
vívódás, széles körű, még jobban, ide sorolható, végül is, legalábbis,
sok minden, amikor is, senki sem, egyszer csak
figyelembe vesz ->de: figyelembevétel
szembefordul, szembenéz, szembe találja magát, szemben áll->
szembenállás ugyanaz, ezáltal, de: ez által a motívum által, azáltal,
de: az által a fiú által, nemsokára, nem sokáig, ezután, de: ez után a
rész után
nem csak (nem csupán), nemcsak (kötőszóként), hanem…
egyes szám első személy, többes szám harmadik személy
A –szerű, -beli, -féle toldalékok írása: köznevekben egybe,
tulajdonneveknél kötőjellel írandó!
célszerű, mintaszerű, észszerű-> Babits-szerű
másféle, ilyenféle, sokféle, többféle->Babits-féle
falubeli, írásbeli,versbeli-> Újhold-beli, Nyugat-beli (folyóirat)
Közbeékelődés:
meg tudja tenni (de: megtudja a hírt), meg szerette volna kérni (de:
megszerette a társát)
el akarta érni, fel is jegyezte

2. Igekötős igék
átmegy, megy át, át tud menni; át akar menni; át szeretne menni;
nem tud átmenni
nem megy oda ( a tagadószót különírjuk )
végignéz (de: végig néz; végig-> időt jelöl )
előreutal (de: előre lát, előre figyelmezet->időt jelöl )
visszautal
(irányt jelölő igekötők)
továbbmegy ( térben )
tovább tart, tovább képez, tovább tanul, ( ihszó ), de: továbbtanulás

3. Kisbetűs és nagybetűs írás

(tulajdonnevek toldalékolása)
Biblia->bibliai, biblikus, Ószövetség->ószövetségi, Újszövetség ->
újszövetségi
Győr->győri, Magyarország-> magyarországi
magyar nemzet, magyar nép, magyarok
Anglia->angolok, angol emberek
anakreóni dalok, napóleoni forradalom, debreceni kollégium,
horatiusi életelv, shakespeare-i mélység, rousseau-i vallomás
Moliére-rel, Tartuffe-öt, Goethét, Goethével, Candide-dal
Paradicsom (Bibliában)-> paradicsomi állapot
Babits-> babitsi, babitsos
Babits Mihály-> Babits Mihály-os, Babits Mihály- szerű.
Babits Mihály-féle, Babitscsal
Herkules-> Herkulesként viselkedik, vállalja a herkulességet
Isten( tulajdonnévként) – isten (köznévként)
Ady istene. isteni. istenkép. istenhívő. istenes versek. görög istenek
Föld-föld: A hold távolsága a Földtől.
földgömb. ég és föld, a nap sugarai, a hold világít
művelt Nyugat, elmaradott Kelet, ( keleti országok, tulajdonnév ) –
kelet, nyugat (égtáj)
Ős Kaján, Ady hőse a mitikus Keletről jött.
Ablakunk keletre néz.
Ady számára Párizs a Nyugat megtestesítője volt.
Ady járt a nyugati országokban is.

4. A mássalhangzók időtartamának írása

A hasonulásuk
bensőséges, fenséges, fennkölt
fent-fent: lenn-lent
beljebb, feljebb, de: kijjebb, lejjebb
menny, mennyország, menyasszony, menyegző
által, állandóan, egyéb, válik, vállal, kiválasztott, állhatatos,
hányattatott sors, elhagyatottság, meghallgat, halhatatlan ( nem
halandó)
verssel (-val,-vel), verssé (-vá,-vé), hírhedtté vált
leküzd-> küzdd le!, mond-> mondd el! ( felszólító mód)
magányosan, tréfásan, tragikusan
vonz-> vonzzák egymást
játszik->tárgyas ragozásban kijelentő módban is dupla „sz”= „ssz”E/3-
tól (játssza: játsszuk… játsszák)
nagyjai, szégyell, rögtön, különben, teljesen,
higgyen, hagyja
effajta, efféle (ezféle) ekképpen (ezképpen), de: efölé, aszerint,
emellé, küzd, de küszködik
egyelőre= még nem (ihszó), egyenlőre=egyformára (mn.)
helység=földrajzi tér, helyiség= terem, szoba
egyhangúan= unalmasan, monotonon (mn.), egyhangúlag=kivétel
nélkül, mindenki (hszó)

5. A magánhangzók hosszúsága, rövidsége

metafora->metaforikus, naiv, dicsér, kíván, bujdosó, mulandó
mítosz-> mitikus, mitológia-> mitologikus, motívum-> motivikus
szimbólum -> szimbolikus
allegória-> allegorikus, irónia-> ironikus
kultúrhős, kultúra-> kulturális, kulturált, konvenció-> konvencionális
struktúra-> strukturális, rapszódia -> rapszodikus, melankólia->
melankolikus,
de: diktatúra-> diktatórikus!
utópia-> utópikus, utópisztikus!
tanú,tabu,eskü,alku,hirdet,dicső, dicsér, birkózik
főleg, mindig, vigasztal, című, szíve, kíváncsi
belül, kívül, rendkívül
elől (Menekül a sorsa elől.) ->névutó
elöl ( Elöl ül az osztályban.) -> hhszó

6. A hagyomásnyos írásmód ( A „j” és az „ly” írása)

„j” : sújt! -> (ige), talaj, ijeszt, megijed, ájtatos, éjjel, tolvaj, zörej,
leejt, buja, duhaj, sejtelmes, szilaj, verejtékes, héj, kéj, lerója,
nyájasan, terjedelmes, idején, ujjong, újonnan, rejtélyes, muszáj
„ly”: veszélyes, mélység, folyik, komoly,béklyó, bolyong, dölyfös,
erélyes, esély, fogoly, folyamán, folyamat, hely, rejtély, kétely,
mosoly, némely, közhely, súlypont, süllyed, szabály
szenvedélyes, tébolyító, tekintélyes, viszály, kifolyjon(!), tavaly
A birt. személyjel mindig „j”-vel írandó! ( teteje,feje,kapuja)
 7. Az idegen szavak írása
avantgárd(!), elegico-óda, ars poetica, homo aestheticus, homo
moralis, homo politicus

8. Az idézés formái

A magyarban a szövegbe ékelt szó szerinti idézetet általában idézőjelpár közé fogjuk.

A kezdő idézőjel hozzátapad az utána következő szóhoz, a berekesztő pedig az előtte állóhoz.

„Jót s jól! Ebben áll a nagy titok” – figyelmezteti Kazinczy költőtársait.

Ha az idézeten belül is idézet van, azt hegyével befelé forduló jelpárral jelöljük.

Petőfi írta apjáról: „Szemében »mesterségem« / Most is nagy szálka még; / Előítéletét az
/ Évek nem szünteték.”

Idézéskor az idéző mondat az idézet előtt, után vagy közben is lehet.

Ha az idéző mondat az idézet előtt áll, kettőspontot teszünk közéjük. Az idézetet

általában nagy kezdőbetűvel kezdjük. A berekesztő idézőjel elé az idézetnek megfelelő
írásjel kerül.

Bessenyei ma is érvényes igazságot fogalmazott meg: „Minden nemzet a maga nyelvén

lett tudós, de idegenen sohasem.”
Örök kérdést tesz fel Vörösmarty: „Mi dolgunk a világon?”
Petőfi így kezdi híres versét: „Ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez!”

Ha az idéző mondat folytatódik, kisbetűvel teszi ezt.

Madách szavait: „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” ma is gyakran idézzük.

Természetesen az idézet kisbetűvel kezdődik, ha az az eredeti

szövegben is kisbetűs.

A közeledő őszt ekképp jeleníti meg Babits: „már hullnak a cifra virágok / szirmai,
rongyban, mint farsangi plakátok, / ha süvít a böjti szél.”

Ha az idéző mondat követi az idézetet, gondolatjellel kapcsoljuk, és

kisbetűvel kezdjük. Ekkor az idézet végén lévő pontot nem tesszük
ki (de a kérdőjelet és a felkiáltójelet igen).

„Ismerni a jót könnyebb, mint követni” – írta unokaöccsének Kölcsey.

„Ó, megvan-e még az az otthon?” – sóhajt fel Radnóti.
 „Még kér a nép, most adjatok neki!” – figyelmeztette Petőfi az urakat.

Ha az idéző mondat az idézetbe van iktatva, akkor

közbevetésként van jelen, ezért gondolatjelpár közé
tesszük, és kisbetűvel kezdjük. A berekesztő idézőjel a
szövegzáró írásjel után jelenik meg.

„A tudományos felfogás szerint – írja Kosztolányi – nincs semmiféle rangkülönbség a

nyelvek között.”
„Lesz-e gyümölcs a fán – kérdi Petőfi –, melynek nincs virága?”
„Az eszmék erősbek / A rossz anyagnál – vallja Madách. – Ezt ledöntheti / Erőszak, az
örökre élni fog.”

Ha az idézetet a mondat tartalmához

igazítjuk, akkor (az eredeti szöveg ellenére)
kisbetűvel kezdjük.

Ha a mondat az idézett résszel

végződik, a mondatvégi írásjelet a
záró idézőjel után tesszük ki.

Juhász Gyula a munkában azt az erőt látja, amely „a szabadság útjára visz gyász és
romok felett”.

Versszakok, verssorok idézése:

A versnek az eredeti formátumát is meg kell tartani
A vers esete különleges! Verset általában az eredeti versszakos tagolás szerint
kell idézni. Rövidebb részletek folyó szövegben is elhelyezhetők. Ha a citátum
legfeljebb egy verssornyi hosszúságú, akkor a szokásos módon kell idézni. Néhány
soros - ésszerűen legfeljebb egy versszaknyi - részlet úgy idézhető, hogy a sorokat
a folyó szövegben törtvonallal (perjellel) határoljuk el. Ilyenkor a törtvonal -
szerkesztési szempontból - szóként kezelendő, így előtte és utána is szóköz áll,
azonban a többi írásjel és a nagybetűk a versben szereplő módon használandók. Ha
rövid, pár soros, akár mindössze néhány szavas idézet versszakok határára esik,
akkor a versszakok határát a törtvonal megkettőzésével jelezzük. Ha a sorhossz -
például keskeny hasáb alkalmazása miatt - nem teszi lehetővé a vers eredeti
formátumú idézését, akkor mindenképpen az előbb ismertetett megoldást kell
alkalmazni.

József Attila így fejezi ki a világhiányt a Tiszta szívvel című versében:

Nincsen apám, se anyám,

se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.

József Attila így fejezi ki a világhiányt a Tiszta szívvel című versében: „Nincsen
apám, se anyám, / se istenem, se hazám, / se bölcsőm, se szemfedőm, / se csókom,
se szeretőm.”