Beszélő nevek F.M.

Dosztojevszkij műveiben

Huszár Viktória

„A művészi alkotásban nincsenek semmitmondó nevek. A művészi alkotásban nincsenek

ismeretlen nevek. Minden név mond valamit.”1

Jurij Tinyanov

A beszélő nevek csaknem egyidősek az emberiséggel. Az első nevek az őket viselő

személyek -többnyire külső - tulajdonságait, esetleg foglalkozásukat voltak hivatottak
jelezni. A magyar nyelvben ilyen például a Nagy, a Kis, illetve a Kovács vagy a Mészáros
nevek.
Létezésük, használatuk irodalmi szinten sem jelent újdonságot. Számos mű szereplői
viselnek tulajdonságaikról, képességeikről vagy személyes jellemvonásaikról árulkodó
nevet. A világirodalomban ilyen Nyikolaj Vasziljevics Gogol Köpönyeg című
elbeszélésének főszereplője, Akakij Akakijevics Basmacskin. Keresztneve, az Akakij a
görög "jámbor" szóból ered, amely hűen tükrözi a galamblelkű kishivatalnok
személyiségét, a kereszt- és az apai név megegyezése pedig jelképe Akakij Akakijevics
üres, minden eredetiséget nélkülöző életének. Vezetékneve, a Basmacskin oroszul "cipőt"
jelent (egyes fordítások szerint "cipőtalpat"), és valóban: a főszereplő lábujjhegyen jár,
hogy óvja a cipőtalpát.
Természetesen a kortárs irodalom is szolgál példával, J. K. Rowling világhírű
regénysorozata, a Harry Potter bővelkedik beszélő nevekben. Egyértelmű jelentéssel bír
Remus Lupin: keresztneve Romulus testvérére utal, akiket a római mitológia szerint egy
nőstény farkas nevelt fel, vezetékneve, a Lupin pedig magát a "farkast" jelenti, utalva
ezzel a tanár vérfarkas mivoltára. Minerva McGalagony professzor pedig a bölcsesség
római istennőjének nevét kapta. 2

Kevés szerző emelte azonban olyan magas szintre a beszélő nevek használatát, mint az
orosz Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij. Az 1821-ben született író már első művében, a
Szegény emberek-ben (1845) alkalmazta a három főszereplő, Makar Gyevuskin, Varvara
Dobroszelova és Bikov úr jellemzésére. Gyevuskin (Девушкин), amely az orosz
девушка, azaz „kislány” szóra vezethető vissza, valóban kislányosan lágy és gyermeki
jellemmel bír, inkább leányaként, mint szerelmeként tekint Varvarára. Tiszta érzelmei is
ezt a gyermekiséget adják vissza.
Dobroszelova (Доброселова) nevéből a добро, vagyis „jó"szót olvashatjuk ki, szintén
találóan, a lány jószándékú természetére utalva.
Bikov (Быков) neve szintén nem túl rejtett tartalommal bír: Varvara gazdag kérője
erőteljes, kegyetlen férfi, akár az állat, amelyről nevét kapta (бык = bika).
 A nevek szempontjából Dosztojevszkij munkásságának egyik csúcsteljesítménye az
1866-os Bűn és bűnhődés (Преступление и наказание) című regénye.
Az elbeszélés főszereplője Rogyion Romanovics Raszkolnyikov (Родион Романович
Раскольников), jog- és filozófia szakos egyetemista, a felsőbbrendűség eszméjének
rabjává válik - úgy gondolja, vannak emberek, akik "kiválasztottaknak" születnek. Ők
azok, akik a nagy tettek végrehajtására hivatottak, akik felülemelkednek isten és ember
törvényein - legyenek bár politikusok, hadvezérek vagy művészek. Ezek a kiválasztottak
akár gyilkolhatnak is, főleg akkor, ha az áldozat „közönséges, alja, korcs, senkinek
örömet, boldogságot nem okozó ember”. 3
Raszkolnyikov sok hezitálás után végül elszánja magát arra, hogy megölje a környék
hitelért folyamodóin élősködő uzsorásasszonyt, Aljona Ivanovnát, azon érv alapján, hogy
az öregasszony halálával és pénzével rengeteg életet tehet jobbá. („Száz meg száz, ezer
meg ezer egzisztenciát elindíthatnánk, sok tucatnyi családot megmenthetnénk a
nyomorból, züllésből, pusztulásból, fertőből... igen, ezt mind lehetne az ő pénzéből...”)4
Emellett úgy gondolja, hogy mivel felsőbbrendű személy, valójában nem is követ el bűnt
a gyilkossággal. Gondosan előkészített terve azonban csak félig sikerül, mivel váratlan
hazatérése után kénytelen az asszony húgát, Lizavetát is megölni. Sikerül elmenekülnie
csekély zsákmányával, amelyet aztán elrejt, innentől kezdve azonban bénító bűntudat
gyötri. Kínjai közepette jó barátja, Razumihin fokozatosan a beismerés irányába tereli,
majd amikor ez végül megtörténik, Szonya Marmeladova, Marmeladov címzetes tanácsos
lányának szerelme segíti át a szibériai kényszermunkatábor szenvedésein.
Raszkolnyikov nevének mindhárom tagja – Rogyion Romanovics Raszkolnyikov –
hordoz magában valamilyen jelentést. Vezetékneve, a Raszkolnyikov, egyértelmű utalás
Avvakum protopópára (1620-1682), aki az orosz fanatizmus erős küldetéstudattal
rendelkező, első klasszikus alakja - őt és híveit (óhitűek) nevezték raszkolnyikoknak,
vagyis szakadároknak5. Az egyházi reformokkal szembeforduló protopópát és követőit
1656-ban kiközösítették a pravoszláv egyházból, amely így kettészakadt. Tizenöt éves
száműzetése alatt Avvakum szenvedélyes, elfogult hangvételű önéletírást adott ki
(Житие протопопа Аввакума, им самим написанное ). Végül, borzasztó kínzások után,
1682-ben kivégezték. 6
Nem nehéz észrevenni a párhuzamot Raszkolnyikov és Avvakum élete között. Mindketten
hittek abban, hogy magasabb céljuk van a világon, s ennek teljesítése érdekében a
végsőkig hajlandóak voltak elmenni. Eszméiket hevesen védelmezték, amelyek azonban
végül csak szenvedést okoztak nekik.
A főszereplő apai- és keresztneve egymáshoz meglehetősen hasonló jelentéssel bír. A
Rogyion név minden bizonnyal a görög Irogyion-ból származik7, melynek jelentése „hős”.
Apai neve, a Romanovics pedig az utolsó orosz cári dinasztiát, a Romanovokat idézi meg.
Mindkét név Raszkolnyikov vélt felsőbbrendűségének eszméjét fejezi ki és erősíti. Ez,
valamint az „r” betűk jelenléte, mely egyfajta feszességet és pergést ad a kiejtésnek,
öntudatlanul is egy jó kiállású, határozott, igazi „kiválasztott-típust” juttat eszünkbe.
Raszkolnyikov barátja, Dmitrij Prokofjics Razumihin (Дмитрий Прокофьич Разуми-
хин) neve magában foglalja a „разум” szót, melynek jelentése „ész, értelem”. A férfi
józan gondolkodású, valóban értelmes személyiség. Hatással van Raszkolnyikov lelkére,
hogy beismerje a gyilkosságot, emellett meglehetősen jól tájékozott (pl. ő árulja el
barátjának, hogy az egyik festő vallomást tett gyilkossági ügyben).
Raszkolnyikov húga, Avdotya „Dunya” Romanovna (Авдотья Романовна) szintén
görög eredetű névvel bír. Az Avdotya az Eudokia (Ευδοκια) latinizált változata –
jelentése az „ευ” („jó”) és a „δοκεω” („gondolni, képzelni, feltételezni”) szavakból
tevődik össze (kb. „jószándékú, jóakaratú”). Dunya a családja jólétét tartja szem előtt,
akár Luzsinhoz is hajlandó volna hozzámenni, hogy ezzel biztosítsa édesanyja és bátyja
fennmaradását. A Romanov név nála is jelen van, itt azonban megalapozottan utal a lány
nemes lelkére.
Szofja Szemjonovna „Szonya” Marmeladova (Софья Семёновна Мармеладова) neve is
görög szóból származik. A szofia szó jelentése „tudás” vagy „bölcsesség”. Ez utalhat arra,
hogy noha a leány prostituáltként dolgozik, hogy képes legyen egymaga eltartani
nyomorgó családját, csupán azért teszi ezt, mert tudja, hogy más választása nincs. Ő maga
tehát „foglalkozása” ellenére is tiszta marad.
Szemjon Marmeladov (Семён Мармеладов) volt tanácsos (leányával ellentétben)
megfelelni látszik a vezetéknevének. A marmelad (мармелад) szó orosz jelentése
„lekvár”. S a tanácsos valóban nem túl nagy jellem, munkája elvesztése után az alkoholba
és az önsajnálatba menekül, Szonyát sem védi meg mostohaanyjával szemben. Képes
beismerni magának, hogy részeges semmirekellő („Én csak feküdtem ott részegen, úgy,
mint addig”)8, talpra állni azonban képtelen.
A regény utolsó bővebb elemzésre érdemes beszélő neve a rendőrnyomozóé, Porfirij
Petrovicsé. A név az ógörög „porfira” (πορφιρα) szóból ered, amely „lila/bíbor színű”-t
jelent.9 A lila (bíbor) szín az ókortól kezdve számít az arisztokrácia és a hatalom
jelképének. Viseletét csakis a kiváltságosok engedhették meg maguknak, mivel az
előállításhoz felhasznált bíborcsigák mindössze egyetlen helyen, Libanon partjainál
tenyésztek, s egyetlen grammnyi festék kinyeréséhez tízezer csigát kellett feldolgozni.
(Következésképp a bíborfesték saját tömegének nagyjából háromszorosát érte aranyban,
így tényleg csak a leggazdagabbak tudták megvásárolni.)10 A nyomozó, ha nem is a
királyi, de a végrehajtói hatalmat testesíti meg. Végig bizonyos benne, hogy a
gyilkosságot valójában Raszkolnyikov követte el, ezért határozottan és céltudatosan
viselkedik a diákkal szemben, érezhetővé téve hatalmát.

Nevek szempontjából szokatlan az író 1848-as Fehér éjszakák című regénye, ugyanis
mindössze egyetlen főszereplőt említenek benne név szerint: Nasztyenkát. Ez a keresztnév
az Anasztaszija (Анастасия) becézett formája, a görög Αναστασια női alakja. Jelentése:
„feltámadott”11. Ezt a jelentést a művön belüli vonatkozásában véleményem szerint
kétfelé bonthatjuk: egy külsőre és egy belsőre.
Nasztyenka az elbeszélővel (akit csupán a meglehetősen személytelen „ön” névmás jelez)
való találkozásakor úgy érzi, mintha évek óta ismernék egymást, („Olyan jól ismerem,
mintha már húsz éve volnánk egymással barátságban...”12) rögtön bizalmasokká válva –
külső szempontból a beszélgetés úgy hangzik, mintha két barát egy elmúlt életből
találkozna újra; mintha egyfajta „feltámadást” élnének át.
Belső jelentése pedig „Ön” szempontjából lényeges: a férfi, aki majd’ minden emberi
kapcsolatának véget vetett, s jobbára magát a várost, Pétervárat tekinti „barátjának”,
lelkileg feltámad Nasztyával való „baráti szerelmének” röpke, ám annál boldogabb ideje
alatt. A név csak becézett formájában való megjelenése egyébiránt utalhat a leány szinte
még gyermeki mivoltára, ami meg is magyarázza érzelmeinek folytonos váltakozását.

Terjedelmi korlátok miatt e dolgozatban nincs lehetőség Dosztojevszkij minden

művének részletes elemzésére – hiszen akár egy egész könyvet meg lehetne tölteni
feltételezésekkel és összefüggések keresésével – azonban ebből a néhány példából is
látszik, hogy az író olyan tudatossággal, mégsem túl direkt módon alkalmazza a beszélő
neveket, amely a legnagyobb szerzők között is csak kevesekre jellemző.

Felhasznált források:

1 Jurij Tinyanov – Az irodalmi tény, 23.o. Bp., Gondolat, 1981.

2 Tulajdonnevek a műfordításban – Beszélő nevek In: Nyelv és tudomány,
www.nyest.hu/hirek/piton-mcgalagony-fazekas-avagy-tulajdonnevek-a-muforditasban
3 Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés (elemzés)

www.irodalmi.blog.hu/2017/02/20/dosztojevszkij_bun_es_bunhodes_elemzes
4 Dosztojevszkij
5 wikipedia.org/wiki/Avvakum_protopopa
6 Uo.
7 Laki Dóra – Nevek a Bűn és bűnhődésben 1.o.
8 Dosztojevszkij
9 www.behindthename.com/name/porfirio
10 Hanula Zsolt, Index.hu : Miért nincs szinte egyetlen ország zászlaján sem lila szín?

index.hu/tudomany/til/2017/11/02/miert_nincs_szinte_egy_orszag_zaszlajan_sem_lila_szin
/
11 „Anastasia”. United Kingdom: Oxford University, 2006. www.oxfordreference.com
12 Dosztojevszkij: Fehér éjszakák, 9.o. (www.mek.oszk.hu-ról)