Tartalomjegyzék:

I. Rajztechnikai alapismeretek
1. A rajzok fajtái
2. Rajzlapok anyaga
3. Rajzlapok méretei
4. Méretarány
5. Vonalfajták
6. Szabványos betők és számok

II. Alapszerkesztések
1. Lekerekítés
2. Érintı egyenes szerkesztése
3. Külsı érintı egyenes szerkesztése különbözı átmérıjő körökhöz
4. Külsı érintıkör szerkesztése különbözı átmérıjő körökhöz
5. Belsı érintıkör szerkesztése különbözı átmérıjő körökhöz
6. Ellipszis „szerkesztése”kosárgörbe módszerrel
7. Ellipszis „szerkesztése” paralelogramma módszerrel

III. Vetületi ábrázolás

IV. Axonometria
1. Egymérető (izometrikus) axonometria
2. Kétmérető (dimetrikus) axonometria
3. Frontális (kavalier) axonometria

V. Méretmegadás
1. A méretmegadás elemei
2. A méretszám kiegészítı jelölései
3. Egyszerősített méretmegadások
4. Méretmegadási alapelvek
5. Vetületi ábrázolási egyszerősítések

VI. Egyszerő testek síkmetszete és áthatása

1. A körgyőrő (tórusz), henger, kúp és gömb síkmetszetei
2. A kitérı tengelyő hengerek áthatása
3. Tagoló vonal
4. Egymást merılegesen metszı tengelyő hengerek áthatása

VII. Metszeti ábrázolás

1. A metszet keletkezése, fogalma
2. A metszet jelölései
3. A metszet fajtái
4. Metszetrajzolási szabályok
5. Anyagfajták jelölése

VIII. Gépelemek
1. Csavarmenet
2. Orsómenet
3. Menetes furat
4. Összecsavart orsó- és anyamenet
5. Fogaskerék
6. Csapágyak
7. Rugók
8. Lánchajtás
I. Rajztechnikai alapismeretek
1. A rajzok fajtái:

Célja szerint:
– elvi rajz
– tervrajz
– kiviteli rajz

Tartalma szerint:
– alkatrészrajz
– összeállítási rajz
– jellegrajz

2. Rajzlapok anyaga:
– mőszaki rajzlap (DIPA)
– csomagolópapír
– pausz
– fólia

3. Rajzlapok méretei:

Az A0-ás nagyságjelő rajzlap területe 1 m2. A többi szabványos rajzlap ennek sorozatos
felezésébıl adódik.
4. Méretarány:

– valós méret: M 1:1

– kicsinyítés: M 1:2, M 1:5, M 1:10, M 1:20, stb...
– nagyítás: M 2:1, M 5:1, M 10:1, M 20:1, stb…

5. Vonalfajták:

6. Szabványos betők és számok:

A szabványírás lehet álló vagy dılt. Az álló betők a vízszintes alapvonalra merılegesek,
a dılt betők a vízszintessel 75°-os szöget zárnak be. A betőarányok mindkét írásnál
azonosak. Mindkettı lehet keskeny (A típusú), illetve közepes szélességő (B típusú).
II. Alapszerkesztések:

1. Lekerekítés:

Adott: a és b egyenes, R
lekerekítési sugár.
Az a és b egyenestıl R távolságra
lévı egyenesek O metszéspontjából
az a és b egyenesre húzott
merılegesek kijelölik az érintési
pontokat (E1, E2).
Az érintési pontok között
berajzoljuk az R sugarú ívet.

2. Érintı egyenes szerkesztése (Thalesz-kör):

Adott: R sugarú kör és P pont

1. Az OP szakaszra felezımerılegest
állítunk, jelöljük az F pontot.
2. F pontból OF sugárral körívet
rajzolunk, jelöljük az E pontot.
3. Az E és P ponton keresztül
megrajzoljuk az érintı egyenest.

3. Külsı érintı egyenes szerkesztése különbözı átmérıjő körökhöz:

Adott: R és r sugarú kör

1. R-r sugárral O pontból kört rajzolunk.
2. O1-O2 szakaszra felezımerılegest
állítunk, jelöljük az F pontot.
3. F pontból O1-F sugárral kört rajzolunk,
jelöljük az A és B pontot.
4. O1-A, O1-B egyenesekkel kijelöljük az R
sugarú körön az E1 és E2 érintési pontot.
5. O1-E1, ill. O1-E2 iránnyal O2 pontból
párhuzamost húzunk, jelöljük az r sugarú
körön az E3 és E4 érintési pontokat.
6. O2-A iránnyal párhuzamosan
megrajzoljuk az e1 külsı érintıt.
7. O2-B iránnyal párhuzamosan
megrajzoljuk az e2 külsı érintıt.
4. Külsı érintıkör szerkesztése különbözı átmérıjő körökhöz:

Adott: O1 és O2 középponttal R1 és R2
sugarú kör és a külsı érintıkör R3 sugara.
1. A O1 középpontból R1+R3 sugárral ívet
rajzolunk.
2. O2 középpontból R2+R3 sugárral ívet
rajzolunk, jelöljük az O pontot.

5. Belsı érintıkör szerkesztése különbözı átmérıjő körökhöz:

Adott: O1 és O2 középponttal R1 és R2
sugarú kör, és a belsı érintıkör R3
sugara.
1. O1 pontból R3-R1 sugárral ívet
rajzolunk.
2. O2 pontból R3+R2 sugárral ívet
rajzolunk, jelöljük az O pontot.
6. Ellipszis „szerkesztése” kosárgörbe módszerrel:

Adott: AB nagytengely, CD kistengely.

1. A O pontból O-A sugárral körívet
rajzolunk, a kistengelyen E pontot
jelöljük.
2. A-C pontokon keresztül egyenest
rajzolunk.
3. C pontból C-E sugárral körívet
rajzolunk, A-C egyenesen F pontot
jelöljük.
4. Az A-F szakaszra felezımerılegest
állítunk, jelöljük az O1 és O3 pontokat.
5. O1 és O3 pontot, ill. a
felezımerılegest a tengelyeken
tükrözzük.
6. O1-A sugárral a kisebbik köríveket
megrajzoljuk.
7. O3-C sugárral a nagyobbik köríveket
megrajzoljuk.

7. Ellipszis „szerkesztése” paralelogramma módszerrel:

Adott: a paralelogramma hosszabb és

rövidebb oldala, és a dılésszög (45°). A
paralelogramma megszerkesztése után
húzzuk meg a csúcsokat összekötı átlókat, és
az oldalakkal párhuzamos középvonalakat. A
C pontba szúrt körzıvel félkört rajzolunk és
meghúzzuk a 45°- os egyeneseket. A kapott
E és F metszéspontokból párhuzamosokat
húzunk a rövidebb oldalakkal.
A párhuzamosok az átlón kimetszik a
G, H, K, L pontokat. A kapott pontokat, és a
paralelogramma oldalfelezési pontjait
(A, B, C, D) szabadkézzel vagy
görbevonalzóval összekötjük.
III. Vetületi ábrázolás:
A vetület a tárgynak mérethően (méretarányosan) szerkesztett és merıleges vetítéssel
származtatott képe. A vetület nézet vagy metszet lehet. A nézet a tárgy felületén levı
éleket és kontúrokat a láthatóságnak megfelelıen ábrázoló vetület. A vetületek
képzésénél a nézési irány igen fontos. Egyetlen vetület önmagában nem érzékelteti a test
térbeli alakját. Lehetséges, hogy teljesen különbözı testeknek van teljesen azonos
vetületük. Ilyen esetben a többi vetületi kép megszerkesztése már elengedhetetlen, tehát
általában csak három vetületi képpel tudjuk a tárgyat egyértelmően meghatározni.
Fontos, hogy egy tárgyról csak annyi képet szerkesszünk meg, amennyi a pontos
ábrázoláshoz és a méretek megadásához szükséges és elegendı.

Vetület – nézet. Az egyszerő test képei:

1. A tárgy elhelyezése a képsík-rendszerben. Szempontok:

Mőködés, funkció
Rajzi célszerőség (hogy könnyő legyen megrajzolni)
Elölnézet melyik legyen: a legnagyobb, vagy
a legtöbb információt nyújtó, vagy
a legjellemzıbb nézet

2. Elemzés térformák szerint:

Egy egyszerő testbıl kiinduló, kivágásos módszer
Több egyszerő elembıl, összerakásos módszer
A két módszer kombinálása

3. A nézetek száma és fajtái:

Éppen elegendı legyen a tárgy egyértelmő meghatározásához, rekonstruálásához. (Van,
amikor a 2 is sok és van, amikor a 6 is kevés.)

4. Párhuzamos és merıleges leképezés (EU és USA nézetrend)

5. Rajzolás:
Elhelyezés a rajzlapon - méretarány. Folthatás, takarékosság
Tengelyvonal és/vagy alapvonal
Vázlatkészítés. A fı vonalak megrajzolása, átvetítések
Részletek, nem látható élek, szimmetriatengelyek, méretmegadás Kihúzás, vonalfajták,
vonalvastagság, felesleges vonalak
Ellenırzés és javítások
 IV. Axonometria:
1. Egymérető (izometrikus) axonometria:

Az egymérető vagy izometrikus axonometriában

a tengelykereszt x, y és z tengelyének egymással
bezárt szöge 120°. A z tengely függıleges, így
az x és az y tengely a vízszinteshez képest 30°-os
szöget zár be. Az ábrázolni kívánt forma méreteit
mindhárom irányban teljes nagyságban, tetszıleges
hosszegységgel kell felmérni.
Az egymérető axonometria a tárgyat nagy rálátásban
mutatja, így a felsı lapon levı részleteket lehet
szemléltetıen bemutatni. A tengelyek azonos
hajlásszöge, a valódi méretek felmérhetısége és a
praktikus vonalzóhasználat következtében gyors
szerkesztést tesz lehetıvé.

2. Kétmérető (dimetrikus) axonometria:

A kétmérető vagy dimetrikus axonometriában a z tengelyt megtartjuk függılegesnek, a

vízszintes tengelyirányokat pedig 1:8 és 7:8 arányú lejtéssel rajzoljuk meg. Így az x
tengelyt 97°-ra, az y tengelyt pedig 131°30'-re rajzoljuk a függıleges z tengelytıl.
Az x és az tengelyekre a hosszméreteknek megfelelı méreteket, míg az y tengely
irányában csak a méret felét kell felmérni.
A tengelyrendszert szögmérı nélkül is meg lehet szerkeszteni, tetszıleges hosszegység
felvételével. A kétmérető axonometrikus kép a valóságot legjobban megközelítı
általános képet ad, de a tengelyek kirajzolása megnehezíti a szerkesztést és a rajzi
kivitelezést.
3. Frontális (kavalier) axonometria:

A frontális vagy kavalier axonometriában a z tengely függıleges helyzető. Az x tengely a

z tengelyre merıleges, és mindkét tengelyre a méreteket valódi nagyságban rajzoljuk. Az
y tengelyt a vízszinteshez képest 45°-os lejtéssel rajzoljuk, és a méreteket 1:2 arányú
rövidüléssel mérjük fel. A frontális axonometria nagy elınye, hogy tengelyei
könnyebben megrajzolhatók, mint a kétmérető axonometria tengelyei. Az x-z síkban az
elölnézeti kép torzulás nélkül rajzolható, ami fıleg az elölnézetben szereplı kör
ábrázolását könnyíti meg.
 V. Méretmegadás
A méreteket a méretmegadás elemeinek segítségével adjuk meg, a mértékegység kiírása
nélkül. Ha a mértékegység nem mm, akkor ki kell írni.

1. A méretmegadás elemei:
– méretvonal
– méretsegédvonal
– méretvonal-határoló elem (méretnyíl, méretvonal-határoló pont)
– méretvonal kiindulási - és végpontja
– méretszám és kiegészítı jel
– mutatóvonal

A méretvonalakat, méretsegédvonalakat és a mutatóvonalakat folytonos vékony vonallal

kell rajzolni.
A méretvonalak ne keresztezzék egymást (kivétel az átmérık méretvonalai).
Nem látható éltıl (szaggatott vonaltól) méretvonal ne induljon!
◦
A mérethatároló nyíl lehet nyitott vagy tömör. A nyíl szöge 20-30 -os legyen.

A mérethatároló nyilakat semmilyen vonal nem keresztezheti, a nyilak mellett a

vonalakat meg kell szakítani.
A mérethatároló nyilak kis távolságok méretezésekor helyettesíthetık ponttal (amelynek
átmérıje kb.1mm).
A méretszámokat a méretvonal fölött
kb. 1 mm-re kell felírni. A számok
legkisebb magassága 3 mm lehet. Kis
méretek megadhatók a méretvonal alatt
vagy mutatóvonalon is. A méretszámokat
alulról vagy jobbról olvashatóan írjuk.
Az ábrán bevonalkázott rész tilos mezı!
A méretszámokat itt kivetítéssel,
mutatóvonalon adjuk meg.
A szögméreteket fokban, percben és
másodpercben kell megadni.

Nem használható fel méretvonalként kontúr-, nézet-, közép-, méretsegédvonal, és nem

lehet méretvonal ezek folytatása sem!
2. A méretszám kiegészítı jelölései:
 Lemezvastagság jelölése (jele: x)

A vetületével megrajzolható lemeztárgyak vastagsági méretének megadására

használható, mutatóvonalon feltőntetve.
A mérethálózat felépítése tükrözze az alkatrész egyes felületeinek fontosságát.

Sugár és átmérı megadások :

3. Egyszerősített méretmegadások:

Megengedett a furatok egyszerősített méretmegadása. Az elsı számcsoport a furat

átmérıjére, a második számcsoport a furat mélységére vonatkozik.
 Ismétlıdı alakzatokat ábrázolhatunk egyszerősítve úgy, hogy minden esetben
meghatározzuk az alakzatok alakját, számát és kölcsönös helyzetét.

4. Méretmegadási alapelvek:

• A magától értıdés elve

• Egy méret csak egyszer adható meg
• Befoglaló méretek
• A meghatározottság elve
• A bázisfelület kérdése
• Mérhetı méret legyen

Azokat a méreteket, amelyek az ábrázolásból méretmegadás nélkül is egyértelmően

megállapíthatók, magától értıdı méreteknek nevezzük. Ezeket a méreteket csak akkor
kell megadnunk, ha erre különleges okunk van (pl. tőréssel kell ellátni az ilyen méretet).
Ilyen magától értıdı méretek:
– a merılegesnek rajzolt élek vagy felületek merılegessége
– a párhuzamosra rajzolt élek, középvonalak párhuzamossága
– a szabályos hatszög képe
– a középvonallal felezett méretek félméretének egyenlısége
– az átmenı furatok jellege, ha a mélységük nem adott
– az osztások szögméretei, ha a rajzon az osztások megadott számából az egyértelmően
következik.

A mérethálózat felépítésekor tekintettel kell lenni az alkatrész vagy szerkezet

mőködésére és elkészítésének módjára, továbbá figyelembe kell venni a gyártásközi és a
végsı ellenırzés, valamint mérés módját is.
Az alkatrész rajzán annyi méretet kell és csak annyit szabad megadni, amennyi az
egyértelmő meghatározáshoz szükséges. Minden méret lehetıleg csak egyszer, a
legjellemzıbb vetületen szerepeljen.
A mérethálózatnak határozott rendszerben kell tartalmaznia azokat a méreteket,
amelyek a munkadarab meghatározásához szükségesek. A méretek célszerő elosztása a
rajzon nemcsak a rajz esztétikai értékét növeli, de könnyíti a megértést is.

A bázisvonal lehet:
– a mőködés szempontjából fontos méret határvonala
– a mőködés szempontjából fontos szimmetriatengely
– a fıméret valamelyik határoló vonala
– egy adott távolságra fekvı, a vetület kontúrjain kívül levı, de a szerkesztéshez vagy
gyártáshoz felhasznált pont, egyenes, sík is.

5. Vetületi ábrázolási egyszerősítések:

– Segédvetület:

Ha a tárgyfelület része nem párhuzamos a vetítısíkkal, akkor olyan vetítési segédsíkon

ábrázolható, amely az ábrázolandó felület jellemzı vonalával (pl. a tengelyvonallal)
párhuzamos.

– Szimmetrikus tárgy:

Megengedett a szimmetrikus tárgynak csak a felét vagy a negyedét megrajzolni, de a

tengelyvonalon két párhuzamos, vékony vonallal ezt jelölni kell.
– Kiemelt részlet:

A vetület egy részének különállóan kinagyított képe a tárgy alakjának, méretének

pontosítására, bemutatására. A kiemelt részletet a következı ábra szerint kell
megrajzolni és betővel jelölni. A kiemelt részlet különbözhet a vetület fajtája szerint (pl.
lehet metszet, ill. nézet).

– Sík felületet kiemelı átló:

Ha a rajzon a tárgy sík felületeinek kiemelése szükséges, akkor a következı ábra szerint
jelöljük.

– Szélsı állás jelölése:

Mozgó alkatrész szélsı állását vékony kétpont-vonallal ábrázoljuk. A mozgó

alkatrésznek csak a körvonalát kell megrajzolni.
– Törés (hosszú tárgyak):

Hosszú tárgyak ábrázolásakor az ábráról következtethetı rész elhagyható. Ezt töréssel

valósítjuk meg. A törés vonala vékony, vonalzóval vagy szabadkézzel húzott vonal.

– Ismétlıdı elemek:

A tárgy egyenletesen ismétlıdı elemeit a tárgy elején és végén kell kirajzolni, a többit
egyszerősítve ábrázoljuk. A jobboldali ábra az ismétlıdı elemek számát tünteti fel.

– Kiterítés:

Kiterített nézetben ábrázolható a görbe vagy a hajlított tárgy. A kiterítés jelében a kör
átmérıje legalább 6 mm legyen :
 VI. Egyszerő testek síkmetszete és áthatása
1. A körgyőrő (tórusz), henger, kúp és gömb síkmetszetei:

– Körgyőrő:

Síkmetszeteivel ott találkozunk, ahol legömbölyített éleket vág el egy sík. A tengelytıl
távolodó, de vele párhuzamos sík rendre: külsı vonalait tekintve „stadion” alakú,
nyolcas, piskóta és végül ellipszisszerő vonalban metszi a győrőt.

– Henger:

A henger síkmetszete kör, ellipszis, téglalap és ezek kombinációja

– Gömb:

A gömb minden síkmetszete kör.

2. A kitérı tengelyő hengerek áthatása:

3. Tagoló vonal:

Öntvények, hajlított alkatrészek, stb. felületei általában nem élesen, hanem henger vagy
körgyőrő felülettel gömbölyítve csatlakoznak egymáshoz. E felületek találkozási vonalát
vékony folytonos vonallal un. tagoló vonallal jelöljük. Tagoló vonalat nem rajzolunk
teljesen a kontúrig. Helyét a csatlakozó felületek érintıi adják meg.
4. Egymást merılegesen metszı tengelyő hengerek áthatása:

Különbözı átmérıjő Egyenlı átmérıjő

VII. Metszeti ábrázolás
1. A metszet keletkezése, fogalma:

A munkadarabok általában furatokkal, üregekkel ellátott csonkolt formák. A furatok,

üregek kívülrıl nem látható éleit és kontúrjait a nézeti rajzban szaggatott vonalakkal
rajzoljuk. Ha a belsı üregek egyszerőek, akkor ez az ábrázolás kielégítı. Bonyolultabb,
tagozottabb üregő testek esetében azonban a sok szaggatott vonal az ábrát
áttekinthetetlenné teszi, ami által nem teljesül az ábrázolás alapvetı követelménye, az
egyértelmőség. Áttekinthetıbb, világosabb ábrát kapunk, ha a munkadarabot
metszetben ábrázoljuk.
A metszeti ábrázolás lényege: a testet gondolatban egy vagy több síkkal elmetsszük, a
hozzánk közelebb esı részt eltávolítjuk, és a megmaradó részrıl a vetületi ábrázolás
szabályai szerint „nézetet” készítünk. A metszısík mögött lévı éleket és nézetvonalakat
minden esetben meg kell rajzolni, vastag folytonos vonallal!
Azokat a felületeket, amelyeket a metszısík átszel, a rajzon vonalkázással érzékeltetjük.
A vonalkázást általában 45◦-os szögben jobbra vagy balra dılı vékony folytonos
vonalakkal végezzük. A vonalkázás sőrőségét úgy kell megválasztani, hogy az elmetszett
résznek összefüggı jellege legyen. Nagyobb felületeket ritkábban, kisebbeket sőrőbben
vonalkázunk (általában 1,5-10 mm sőrőséget használunk).

2. A metszet jelölései:

A metszısíknak azon a képsíkon jelentkezı vetületét, amelyre merıleges, a metszısík

nyomvonalának nevezzük. A nyomvonalat a végzıdéseknél és az irányváltásoknál vastag
vonalszakasszal jelöljük. A vastag vonalszakasz ne metssze az ábra kontúrvonalát, és
lehetıleg azon kívül helyezkedjen el. A nyomvonal vastag vége elhagyható, ha a metszet
szimmetriasíkban készült.
A vetítés irányát a vastag vonalszakaszra merılegesen rajzolt nyíllal tüntetjük fel, ahol a
nyíl szára vékony vonal és kétszerese a méretnyílnak. A nyilakat úgy kell elhelyezni,
hogy a vastagított vonalszakasz kb. 2mm- rel túlnyúljon a nyíl hegyén. A nyíl
elhagyható, ha a metszet a vetítési iránynak megfelelı helyre kerül. A nyomvonalszakasz
végein a vetítés irányát jelölı nyilak szára mellé esetenként (a nyíl irányától függetlenül)
mindig alulról olvashatóan egy-egy azonos betőt írunk és a metszet rajza felett
ugyanazokat a betőket kötıjellel összekapcsolva helyezzük el feliratként. Ez a
 vetületazonosító jel elhagyható, ha csak egy metszet van, vagy a metszési helyek
egyértelmőek.

3. A metszet fajtái:

A. Egyszerő metszet (egy metszısík van):

– Teljes metszet
– Félnézet-félmetszet

Szimmetrikus alkatrészeknek általában csak a felét rajzoljuk meg metszetben.

Leggyakrabban alkalmazott formája a félnézet-félmetszet, amelynél lehetıség van az
alkatrész külsı és belsı tagoltságának egyetlen vetületen való ábrázolására.
– Részmetszet (kitörés):

A kitörés a vetület egy kisebb részletére (pl. furat) kiterjedı metszet. A kitörésben
megadott részmetszetet folytonos vékony szabadkézi törésvonallal vagy folytonos vékony
egyenes törésvonallal kell határolni. A kitörés határa nem lehet él vagy kontúrvonal,
szaggatott vonal, tagoló illetve áthatási vonal.

B. Összetett metszet:

– Lépcsısmetszet:

Két vagy több párhuzamos metszısíkkal képzett részmetszetbıl összetett metszet. A

metszet nyomvonala szakadásos, a párhuzamos szakaszok végét, illetve a törést
megvastagított vonallal jelöljük.

– Befordított metszet:

Két vagy több egymáshoz szögben csatlakozó metszısíkú részmetszetbıl összetett

metszet. Az ábrázolásnál a metszısíkok metszésvonalát tulajdonképpen
forgástengelynek tekintjük, amely körül az egyes részmetszeteket közös
– valamelyik képsíkkal párhuzamos – síkba forgatva egyesítjük. Egy munkadarab
metszeti vetületének megrajzolásakor a ferde metszısík mögött látható nézetelemeket a
 metszısíkra merılegesen rávetítjük, ezután forgatjuk a közös síkba, és rajzoljuk meg a
metszeti vetületét.

– Befordított lépcsıs metszet:

A befordított lépcsıs metszet párhuzamos és egymással szöget bezáró metszısíkokkal

képzett részmetszetekbıl összetett metszet. Vagyis olyan részmetszeteket egyesítünk,
amelyek metszısíkjai – meghosszabbítva – átmennek a forgástengelyen, de a
részmetszetek elválasztó vonala nem a forgástengely. A metszısíkok nyomvonalát
mindig jelöljük és „metszet” felirattal látjuk el.

C. Szelvény:

Ha a tárgy alakjának meghatározásához a metszısík mögötti részek nézetének

feltüntetése nem okvetlenül szükséges és megrajzolása is nehézséget vagy feleslegesen
sok munkát okoz, akkor vetület helyett csak a képsíkba befordított, bevonalkázott
szelvény megrajzolására szorítkozunk.
– Kontúrvonalon belül (vékony folytonos vonallal határoljuk, vonalkázzuk):

– Kontúrvonalon kívül (vastag vonallal határoljuk):

4. Metszetrajzolási szabályok:

– Csatlakozó alkatrészek:

A csatlakozó alkatrészeket különbözı irányú vonalkázással kell megkülönböztetni. Ha

az irány megválasztásával nem lehet a részek különállóságát eléggé szemléltetni, akkor
különbözı sőrőségő, vagy egymáshoz képest eltolt vonalkázást kell alkalmazni. Az olyan
keskeny metszett felületeket, amelyeken a vonalkázás már nem alkalmazható, teljesen
befeketítjük.
– Vékony lemezek metszve:

2-3 mm-nél vékonyabb lemezek metszett felületeit kiemelt vonallal rajzoljuk, és a

lemezeket egymástól vonalvastagságnyira széthúzva ábrázoljuk.

– Nem metszhetı:

a) Egyszerő tömör tárgyak, részletek (pl. golyóscsapágy golyója)

b) Hosszabbik tengelye mentén olyan tárgy, melynek egyik kiterjedése lényegesen nagyobb,
mint a másik (Pl. bordák, küllık, szegecsek, csapok, szegek, csapszegek, csavarorsók
hosszában).

c) Az a tárgy, melynek metszete nem „mond” többet, mint a nézete.

5. Anyagfajták jelölése:
 VIII. Gépelemek
1. Csavarmenet:

Csavarmenet keletkezik, ha egy pl. háromszög szelvényő képlékeny rudat

hengerpalástra hajlítunk úgy, hogy a menetek közvetlenül egymás mellé kerülnek.
Egy azonos alkotón a szomszédos menetcsúcsok távolsága a menetemelkedés (P).
Gyakorlatban a csavarmenetet esztergálással, menetmetszéssel (menet-fúrással), vagy
menethengerléssel (menetmángorlással) állítják elı.

Az anyag külsı felületére, vagyis orsóra készített csavarmenet az orsómenet, és

belsı felületre, vagyis furatba készített csavarmenet az anyamenet. Csavarorsó és
csavaranya két összetartozó elempár, a leggyakrabban használt oldható gépelemek
közé tartoznak.
Attól függıen, hogy milyen alakú a menet szelvénye, megkülönböztetünk éles-,
lapos-, trapéz-, főrész- és zsinórmenetet. Általában a csavarmeneteket kötı- és
mozgatócsavarokként használják. A kötıcsavarok általában élesmenetőek, mivel az
orsó és az anya egymásra feszítése következtében a csavarfelületeken keletkezı
súrlódás a mozgást megakadályozza. A mozgatócsavarok lapos- trapéz- vagy
főrészmenetőek. Zsinórmenetet általában elzárószelepeken használunk.
A mozgatócsavarokra jellemzı, hogy a csavaranya rögzített, és a csavarorsó az
elfordulással egyidıben tengelyirányú mozgást is végez.
Amennyiben a menetek tengely irányból nézve jobbra emelkednek jobbmenető,
ellenkezı esetben balmenető csavarról beszélünk. Ha a körülvitt (felcsavart) síkidomot
egyszeri körüljárással kétszeres menetemelkedéssel emeljük, és a megnövekedett
hézagba még egy menetet helyezünk, akkor kapjuk a kétbekezdéső csavart.
Hasonlóan származtathatunk kettınél több bekezdéső csavart is.
2. Orsómenet:

A menet külsı átmérıjének (d) vonalát és a hasznos menthossz végét jelölı vonal
folytonos vastag, a magvonal átmérıjének (d) vonala folytonos vékony vonal.
A menetes orsó tengelyre merıleges nézetén az orsó külsı kontúrja folytonos
vastagvonalú kör, a magvonal folytonos vékony vonalát kb. a kör 3/4 részén rajzoljuk
meg (a bal felsı rész kihagyásával). A menet jelképes vékony folytonos vonala nem
kezdıdhet és nem végzıdhet a tengelyvonalakon.

3. Menetes furat:

A menetes furat magátmérıjének vonala folytonos vastag vonal, a külsı átmérıjének

megfelelı vonalakat pedig folytonos vékony vonallal rajzoljuk. Metszeti rajzokon a
vonalkázás a magátmérı vonaláig terjed, vagyis átmegy a menet jelkép külsı vékony
vonalain. A tengelyirányú vetületen a magátmérı vonala folytonos vastag vonal, a külsı
(=nagyobbik) átmérı vonala pedig folytonos vékony körív, 1/4 körív kihagyással.

Menetmetszıvel vagy menetfúróval készített menet végén a menetmélység

fokozatosan csökken, ezért a vágott menet teljes hosszában nem használható.
A felhasználható - teljes profilú - menethosszt hasznos menethossznak nevezzük,
a nem használható rész a menetkifutás.
4. Összecsavart orsó és anyamenet:

A becsavarási hosszban az orsómenet mindig elfedi az anyamenetet, ezért az orsón a

külsı vonal a vastag, az anyán pedig a belsı, a vékony vonalakat pedig ezzel ellentétesen
rajzoljuk (az orsón a magátmérı vonala, az anyán a menet külsı átmérıjének vonala
lesz vékony).
A furat metszetét a becsavart orsónál az orsó kontúrvonaláig vonalkázzuk, egyébként
a metszetábra a menet magátmérıjéig tart.
5. Fogaskerék:

A fogaskerék legjelentısebb mérete az osztókör (gördülıkör), ettıl kifelé, a fog végén

van a fejkör, illetve befelé a lábkör. A fogmagasság osztókör fölötti része a fejmagasság,
illetve alatti része a lábmélység. Egy fog és fogárok osztókörön mért íves távolsága az
osztás.
A fejkör vonala metszetben és nézetben egyaránt folytonos vastag vonal
(ez egyben a fogaskerék kontúrvonala is); az osztókör (gördülıkör) vonala metszetben
és nézetben egyaránt vékony pontvonal; a lábkör vonala metszetben folytonos vastag
vonal, nézetben pedig nem rajzoljuk meg.

6. Csapágyak:

A gépek forgó alkatrészei sikló- vagy gördülı csapágyazással kapcsolódnak a

gép álló részéhez. Siklócsapágyazásnál a tengely és a csapágypersely felülete olaj film
segítségével csúszik egymáson. Gördülıcsapágyazás esetén a tengely és az állórész
közé szerelt - legtöbbször külsı és belsı győrőben zárt egységet képezı - gördülıtestek
elfordulhatnak, és ezáltal a tengely számára könnyő fogást tesznek lehetıvé.
A siklócsapágyak ábrázolására az általános mőszaki rajzi szabályok vonatkoznak.
A csapágyperselyek lehetnek peremesek és perem nélküliek, méreteiket szabványok
írják elı, ábrázolásuk metszetben történik.
A bonyolultabb gördülıcsapágy részletes ábrázolása felesleges, mivel minden mérete
szabványban meghatározott. Ábrázolása lehet egyszerősített, egyezményes és jelképes.
Az egyszerősített ábrázolásnál a gördülıcsapágyat mérethelyesen, de a
valóságos kialakításához képest egyszerőbben rajzoljuk.
Nézetben a külsı és belsı győrőt folytonos vastag vonallal ábrázoljuk és egy
gördülıtestet megrajzolunk. A metszeti rajzon elhagyjuk a golyókosarat, a tömítı és
 porvédılemezt, lekerekítéseket, éltompításokat, azonban a külsı és belsı győrőt
vonalkázással látjuk el. Az egyezményes ábrázolás feltétele az, hogy a csapágyat a rajz
darabjegyzékében egyértelmően meghatározzuk. Ekkor a kontúrvonalát mérethelyesen
megrajzoljuk, a kontúron belül pedig folytonos vékony vonallal átlókat húzunk.
Hátránya, hogy ez az ábrázolás semmiféle utalást nem ad a csapágy felépítésére.
A rajzi gyakorlatban legtöbbször a jelképes ábrázolást használjuk, amelynél a
mérethelyesen rajzolt külsı, illetve belsı gördülıcsapágy-átmérı
(ez megegyezik a csapágyház, illetve a tengely átmérıjével) közé a csapágy jellegének
megfelelı rajzjelet illesztünk.

7. Rugók:

A legáltalánosabban alkalmazott rugó a hengeres csavarrugó, amely lehet húzó

vagy nyomó kialakítású. A húzó csavarrugó menetei terheletlen (nyugalmi) állapotban
összeérnek, végeit a kapcsolódás igényének megfelelı formájúra alakítják ki.
A nyomó csavarrugó terhelése a rugó összenyomására irányul, két végüket beépítéssel
(kívül vagy belül) megvezetik.
 A részletes ábrázolásnál - egyszerősítést is alkalmazva - a következık szerint járunk el:

– a csavarrugó menetének (a valóságban nem egyenes!) kontúrvonalát egyenes vonallal

rajzoljuk
– a huzal görbülését követı középvonalat nem rajzoljuk meg
– a rugók középvonalát és a rugómenetek középvonalát vékony pont-vonallal rajzoljuk
– a rugók menetemelkedését mérethelyesen rajzoljuk
– a metszetben való ábrázoláskor a kapcsolódó szelvényeket fél menetosztással eltolva
rajzoljuk
– a metszeti szelvényeket vonalkázzuk, a 2 mm alatti huzalátmérı vagy lemezvastagság
alatti szelvényeket befeketítjük
– ha a menetek száma több mint négy, akkor elegendı a csatlakozó menetvégek
megrajzolása és a középsı rész elhagyása
– a rugók végzıdéseit a valóságnak megfelelıen rajzoljuk.

(Jelképes ábrázoláskor a rugót jelképezı vonalat folytonos vastag vonallal rajzoljuk,

szükség esetén nyílban végzıdı mutatóvonalon adjuk meg a rugó szelvényét.
Kúpos húzó vagy nyomórugó ábrázolása megegyezik a hengeres csavarrugó ábrázolási
szabályaival).

8. Lánchajtás:

A lánchajtás láncát, vagy a fogazott szíjhajtás szíját vékony pont-vonallal kell ábrázolni.