FÜL​SZÖ​VEG

Lon​don, 1019: mind​össze né​hány hó​nap telt el az​óta, hogy

Thor​gils meg​szö​kött az ír egy​ház kar​má​ból, ám szin​te azon​nal
Knut an​gol ki​rály, a vi​king vi​lág egyik leg​ha​tal​ma​sabb alak​ja
fe​le​sé​gé​nek, Aeéf​gi​fun​ka a kar​ja​i​ban ta​lál​ja ma​gát. Szen​ve​dé​-
lyes kap​cso​la​tuk egy​re mé​lyül, s en​nek óha​tat​la​nul be​lát​ha​-
tat​lan kö​vet​kez​mé​nyei lesz​nek…
Thor​gils kény​te​len is​mét me​ne​kül​ni, és csat​la​ko​zik Gret​tir​-
hez, a vér​szom​jas ko​mor​sá​gá​ról hír​hedt tör​vé​nyen kí​vü​li​hez.
A két fér​fi úti​társ lesz és vér​szer​ző​dést köt – ami a ha​lá​lon túl
is össze​kap​csol​ja őket. A szőr​mék​kel ke​res​ke​dő sí​tal​pas nép
fa​gyos bi​ro​dal​má​ból a Mik​la​gar​dig, a vá​ro​sok ki​rály​nő​jé​ig ve​-
ze​tő nagy fo​lyót kö​vet​ve Thor​gils​nak min​den ra​vasz​sá​gát be
kell vet​nie, hogy élet​ben ma​rad​jon a ki​rá​lyi ér​mé​ket ha​mi​sí​tó
ban​di​ták, a fej​va​dá​szok és a rab​szol​ga-ke​res​ke​dők kö​zött. Vé​-
gül az​tán Kons​tan​ti​ná​poly​ban szem​ta​nú​ja lesz a vég​ső bosszú​-
nak…
A Vér​szer​ző​dés ma​gá​val ra​ga​dó idő​uta​zás egy cso​dá​la​to​san
meg​al​ko​tott, gaz​dag​ság​ra és hír​név​re éhe​ző ka​rak​te​rek​kel
be​né​pe​sí​tett, kor​hű vi​lág​ba.

2
TIM SE​VE​RIN

A VI​KING
Vér​szer​ző​dés
(A vi​king 2.)

Gold Book
Ω™Ω

3
 First pub​lis​hed 2005 by Mac​mil​lan an imp​rint of Pan Mac​mil​lan Ltd
Pan Mac​mil​lan, 20 New Wharf Road, Lon​don NI 9RR
Ere​de​ti cím: Vi​king – Sworn Bro​ther
Co​py​right © Tim Se​ve​rin 2005
All rights re​ser​ved

For​dí​tot​ta: dr. Fe​rencz Ta​más

Szer​kesz​tet​te: Bé​ké​si Jó​zsef

Ti​los ezen ki​ad​vány bár​mely ré​szét sok​szo​ro​sí​ta​ni, in​for​má​ci​ós rend​szer​ben

tá​rol​ni vagy a ki​adó​val tör​tént elő​ze​tes meg​ál​la​po​dás nél​kül bár​mely for​má​-
ban, bár​mely mó​don su​gá​roz​ni

ISBN 963 426 021 7

Ma​gyar​or​szá​gon ki​ad​ja a Gold Book Kft.

Fe​le​lős ki​adó a kft. ve​ze​tő​je

4
Szent éle​tű ál​dott mes​te​rem​nek, Geral​dus apát​nak, mint
kér​ted vala mél​tat​lan szol​gád​tól, íme, kül​döm a ha​mis ba​-
rát, Thang​brand iro​má​nyá​nak má​so​dik ré​szét. Ám in​te​nem
kell té​ged, mert az írás sok he​lyütt fel​ka​va​róbb az elő​ző​nél.
Éle​te so​rán szer​ző​je oly mély​re süllyedt a bű​nök mo​csa​rá​-
ban, hogy is​ten​ká​rom​lá​sa​it ol​vas​ván gya​kor​ta kény​sze​rül​-
tem fél​re​ten​ni a la​po​kat, hogy Urunk​hoz imád​koz​va kér​jem
Őt, tisz​tít​sa meg el​mé​met ezen ször​nyű​sé​gek​től és kö​nyö​-
rög​ve kér​jem, bo​csás​son meg an​nak a bű​nös pen​na​for​ga​tó​-
nak. Mert ez a his​tó​ria a szün​te​len ál​ság és bál​vány​imá​dat,
bu​ja​ság go​nosz bűn és ször​nyű​sé​ges ha​lál tör​té​ne​te. Va​ló​-
ban, a ha​mis​ság, a csa​lárd​ság és a gyil​kos​ság csáp​jai kár​-
ho​zat​ba rán​ta​nak majd’ min​den em​bert.
Szá​mos lap szé​le meg​per​zse​lő​dött, meg​égett. Eb​ből arra
kö​vet​kez​tet​tem, hogy e fa​ri​ze​us rom​lott tör​té​ne​tét ama
nagy tűz​vész előtt kezd​het​te el le​je​gyez​ni, amely nagy bá​na​-
tunk​ra el​emész​tet​te a Szent Pé​ter-szé​kes​egy​há​zat York vá​-
ro​sá​ban, az Úr 1069. esz​ten​de​je szep​tem​ber ha​vá​nak 19.
nap​ján. Gon​dos vizs​gá​ló​dás ered​mé​nye​ként tu​do​má​som​ra
ju​tott, hogy a pusz​tí​tó tűz egy tit​kos üre​get tárt fel a szé​kes​-
egy​ház könyv​tá​rá​nak fa​lá​ban, ahol ezen iro​mányt el​rej​tet​-
ték. Fel​fe​dez​vén ezt, nyá​junk egyik is​ten​fé​lő tag​ja bol​do​gan
nyúj​tot​ta át könyv​tá​ros elő​döm​nek a pa​pi​ros​kö​te​get, azt hí​-
vén, hogy jám​bor írá​so​kat tar​tal​maz. Ne​hogy to​váb​bi la​pok
ke​rül​je​nek nap​vi​lág​ra, me​lyek csak meg​ré​mí​te​nék az ár​tat​-
la​no​kat, ma​gam ke​res​tem fel a pusz​tí​tás he​lyét és ku​tat​tam
át a ro​mo​kat. Is​ten ke​gyel​mé​ből nem lel​tem az el​faj​zott tol​-
lá​ból szár​ma​zó to​váb​bi írá​sok​ra, de ne​héz szív​vel vet​tem tu​-
do​má​sul, hogy sem​mi sem ma​radt meg az egy​ko​ron oly
pom​pás szé​kes​egy​házunk​ból, sem a Szent Ger​gely-osz​lop​-
csar​nok, sem az üveg​ab​la​kok, sem pe​dig​len a fa​bur​ko​la​tú
mennye​zet. Oda​lett mind a har​minc ol​tár, oda​ve​szett a
Szent Pál​nak szen​telt is. Oly ádáz volt a tűz heve, hogy a pad​-
lón a ha​rang​ház te​te​jé​ről alá​hul​lott ol​vadt ón​csep​pek​re lel​-
tem. Még a to​rony​ból le​zu​hant nagy​ha​rang is alak​ját veszt​-
ve, né​mán he​vert a föl​dön. Va​ló​ban ki​für​kész​he​tet​le​nek az

5
Úr út​jai, hogy eme is​ten​te​len szent​ség​tö​rő sza​vai fenn​ma​-
rad​hat​tak ily pusz​tí​tás kö​ze​pet​te.
Oly nagy iszo​nyat​tal tölt el mind​az, mi az eret​nek​ség eme
rej​tett ke​lé​sé​ből ki​fa​kadt, hogy a lelt írást kép​te​len vol​tam
tel​jes​sé​gé​ben el​ol​vas​ni. Még egy iro​mány​kö​teg ma​radt hát​-
ra, mely​be mind ez idá​ig nem me​ré​szel​tem be​te​kin​tem.
Kö​zös​sé​günk ne​vé​ben kö​nyör​gök su​gal​ma​zó út​mu​ta​tá​so​-
dért és imád​ko​zom, hogy a Min​den​ha​tó Úr tart​son meg az Ő
bol​dog​sá​gá​ban. Ámen.

Æt​hel​red
sek​res​tyés és könyv​tá​ros

Kelt ok​tó​ber ha​vá​ban, a Mi Urunk 1071. évé​ben

6
 Első

Szü​zes​sé​ge​met egy ki​rály asszo​nyá​val vesz​tet​tem el. Ke​vés

em​ber​fia ál​lít​hat​ja ma​gá​ról ugyan​ezt, leg​ke​vés​bé olyas​va​la​ki,
aki író​asz​ta​la fölé gör​nyed egy ko​los​tor skrip​tó​ri​u​má​ban, tet​-
tet​vén, hogy Szent Lu​kács evan​gé​li​u​má​nak tisz​tá​za​tát kör​mö​-
li, pe​dig va​ló​já​ban egy élet kró​ni​ká​ját jegy​zi le. De így tör​tént,
én pe​dig tisz​tán em​lék​szem az ese​mény​re.
Az elő​ke​lő ki​rá​lyi nyo​szo​lyán he​ver​tünk; Ae​l​fgi​fu hoz​zám
si​mult, feje a vál​la​mon pi​hent, egyik kar​ját elé​ge​det​ten és bir​-
tok​lón nyug​tat​va mell​ka​so​mon. Fé​nyes, sö​tét gesz​te​nye​szín
ha​já​nak zu​ha​ta​gá​ból, mely mell​ka​som​ra te​rült és meg​osz​tott
pár​nánk​ra om​lott, le​he​let​nyi il​lat​szer szállt fe​lém. Ha Ae​l​fgi​fu
ér​zett is némi ag​gályt ami​att, hogy Knut​nak, az észa​ki föl​dek
leg​ha​tal​ma​sabb ki​rá​lyá​nak asszo​nya​ként egy ti​zen​ki​lenc éves
le​gényt ve​ze​tett be az imént a sze​rel​mes​ke​dés gyö​nyö​re​i​be,
nem mu​tat​ta. Bé​ké​sen fe​küdt, moz​du​lat​lan. Csak szí​vé​nek ha​-
lo​vány dob​ba​ná​sát érez​tem és le​he​le​tét, amint sza​bá​lyos idő​-
kö​zök​ben vé​gig​si​mít​ja a bő​röm. Csen​de​sen fe​küd​tem én is.
Nem mer​tem meg​moc​can​ni, de nem is akar​tam. Még min​dig
az imént tör​tén​tek ret​te​ne​tes​sé​gé​nek és cso​dá​já​nak a ha​tá​sa
alatt áll​tam. Éle​tem​ben elő​ször ta​pasz​tal​tam a leg​tö​ké​le​te​-
sebb má​mort, amit egy szép asszony öle​lé​se ad​hat. Maga volt
a gyö​nyö​rű​ség, me​lyet egy​szer meg​íz​lel​vén, el nem fe​lej​tek
soha.
Áb​rán​do​zá​so​mat tá​vo​li ha​rang pen​dü​lé​se sza​kí​tot​ta meg.
Hang​ja be​szi​vár​gott a ma​gas​ban vá​gott ab​lak​nyí​lá​son át a ki​-
rály​né szo​bá​já​ba és meg​za​var​ta csen​des nyu​gal​mun​kat. A
pen​dü​lés meg​is​mét​lő​dött, majd újabb és újabb ha​rang sza​va
csat​la​ko​zott hoz​zá. Fé​mes kon​gá​suk eszem​be jut​tat​ta, hogy
hol is va​gyok: Lon​don​ban. Egyik ál​ta​lam lá​tott vá​ros sem di​-
cse​ked​he​tett a Fe​hér Krisz​tus​nak ennyi temp​lo​má​val. Min​de​-
nütt szin​te a föld​ből nőt​tek ki, és a ki​rály, ugyan​az, ki​nek
asszo​nya itt fe​küdt most mel​let​tem mez​te​le​nül, sem​mit sem
tett, hogy épí​té​sü​ket meg​aka​dá​lyoz​za.
A temp​lom​ha​ran​gok sza​vá​ra Ae​l​fgi​fu meg​moc​cant.

7
 – Nos, kis ud​var​lóm – mor​mol​ta, és a hang​ja be​le​fúlt a mell​-
ka​som​ba –, job​ban ten​néd, ha me​sél​nél va​la​mit ma​gad​ról.
Szol​gá​im je​len​tet​ték, hogy Thor​gils a ne​ved, de egyi​kő​jük
sem tud ró​lad szin​te sem​mit sem. Azt be​szé​lik, nem​rég ér​kez​-
tél Iz​land​ról. Igaz ez?
– Bi​zo​nyos te​kin​tet​ben igen – fe​lel​tem bi​zony​ta​la​nul. El​-
hall​gat​tam, mert nem tud​tam, ho​gyan szó​lít​sam meg. Hív​jam
„asszo​nyom​nak”? Szol​ga​i​nak tűn​ne–e imén​ti egye​sü​lé​sünk
él​ve​ze​te után, mely​re ci​ró​ga​tá​sa​i​val bá​to​rí​tott, s amely a leg​-
ben​ső​sé​ge​sebb sza​va​kat fa​kasz​tot​ta aj​ka​im​ra? Kö​ze​lebb von​-
tam ma​gam​hoz, vá​la​szom​ba igye​kez​tem ér​zel​met és tisz​te​le​-
tet ve​gyí​te​ni, bár gya​ní​tom, han​gom eny​hén re​me​gett. – Csu​-
pán két hete ér​kez​tem Lon​don​ba, egy iz​lan​di skald, egy dal​-
nok kí​sé​re​té​ben. Ta​nít​vá​nyá​ul fo​ga​dott, hogy el​sa​já​tít​has​sam
az ud​va​ri köl​té​szet for​té​lya​it. Azt re​mé​li, hogy szol​gá​la​tá​ba
lép​het…
Han​gom za​var​ba fúlt, mert majd​nem ki​mond​tam, hogy „a
ki​rály​nak” Ae​l​fgi​fu ter​mé​sze​te​sen el​ér​tet​te. Egy pil​la​nat​ra bá​-
to​rí​tó​an ma​gá​hoz szo​rí​tott, majd így szólt:
– Te​hát ezért áll​tál az uram skald​jai kö​zött a ki​rá​lyi ud​var​-
ban. Foly​tasd.
Nem emel​te fel a fe​jét a vál​lam​ról. Mi több, tes​tét még kö​ze​-
lebb szo​rí​tot​ta az enyém​hez.
– A skald​dal, ki​nek neve Her​fid, az el​múlt ősszel ta​lál​koz​-
tam Ork​ney szi​ge​tén, a skót par​to​kon túl, aho​va ki​tett az a
hajó, amely ki​men​tett az ír–ten​ger​ből. A tör​té​net bo​nyo​lult,
elég az, hogy a ten​ge​ré​szek egy süllye​dő kis csó​nak​ban ta​lál​-
tak rám. Szí​ve​sek vol​tak hoz​zám, mint aho​gyan Her​fid is.
Szán​dé​ko​san el​hall​gat​tam, hogy lé​lek​vesz​tőm, mely​ben víz​-
re bo​csá​tot​tak és mely​ben a ten​ge​ré​szek rám ta​lál​tak, sod​ród​-
va a ten​ge​ren, nem volt több egy te​hén​bőr​rel be​vont, szi​vár​-
gó, fo​nott ko​sár​nál. Ké​tell​tem, hogy Ae​l​fgi​fu tud​ta vol​na,
hogy ez az írek ha​gyo​má​nyos bün​te​té​se, me​lyet az el​ítél​tek​re
ró​nak ki. Vád​ló​im szer​ze​te​sek vol​tak, túl​sá​go​san finnyá​sak a
vér​on​tás​hoz. És bár való igaz volt, hogy el​lop​tam a tu​laj​do​nu​-
kat – öt ék​kö​vet, me​lye​ket egy Bib​lia fe​de​lé​ből fe​szí​tet​tem ki

8
–, a cse​cse​be​csé​ket pusz​tán két​ség​be​esé​sem​ben vet​tem el, és
a meg​bá​nás szik​rá​ját sem érez​tem. Sem​mi​képp sem érez​tem
ma​gam ék​szer​tol​vaj​nak. De úgy vél​tem, esz​te​len​ség len​ne fel​-
fed​nem mind​ezt en​nek a me​leg, puha asszony​nak, aki itt fe​-
küdt össze​göm​bö​lyöd​ve mel​let​tem, ki​vált​kép​pen ak​kor, ami​-
kor vi​se​le​té​nek egyet​len da​rab​ja egy ér​té​kes​nek lát​szó, ezüst​-
pén​zek​ből össze​fű​zött nyak​ék volt.
– Mi van a csa​lá​dod​dal? – tu​da​kol​ta Ae​l​fgi​fu, mint aki va​la​-
mi fon​tos do​log​ról ér​dek​lő​dik.
– Nin​csen csa​lá​dom –fe​lel​tem. Iga​zá​ból so​sem is​mer​tem az
anyá​mat. Még kis​gyer​mek vol​tam, ami​kor meg​halt. Úgy
mond​ták, rész​ben ír volt, és ezért pár esz​ten​dő​vel ez​előtt Ír​or​-
szág​ba utaz​tam, hogy töb​bet tud​jak meg róla, de pró​bál​ko​zá​-
sa​im si​ker​te​le​nek ma​rad​tak. Kü​lön​ben is, nem élt apám​mal,
és még ha​lá​la előtt el​kül​dött őhoz​zá. Apám, Leif bir​to​kol​ja a
Grön​land​nak ne​ve​zett or​szág egyik leg​na​gyobb gaz​da​sá​gát.
Gyer​mek​ko​rom nagy ré​szét ott, és egy még tá​vo​lab​bi or​szág​-
ban, Vin​land​ban töl​töt​tem. Ami​kor elég idős vol​tam ah​hoz,
hogy a sa​ját lá​bam​ra áll​jak, az az öt​le​tem tá​madt, hogy hi​va​tá​-
sos skald le​szek, mert a re​gé​lés min​dig is örö​met szer​zett ne​-
kem. A leg​jobb skal​dok iz​lan​di​ak, ezért arra gon​dol​tam, itt fo​-
gok sze​ren​csét pró​bál​ni.
Is​mét fu​ka​ron mér​tem az igaz​sá​got. Nem mond​tam el Ae​l​-
fgi​fu​nak, hogy apám, Leif, akit úgy is​mer​tek, hogy „a Sze​ren​-
csés”, so​sem vet​te el anyá​mat sem a ke​resz​tény, sem a po​-
gány szer​tar​tás sze​rint. Azt sem kö​zöl​tem vele, hogy Leif hi​tes
fe​le​sé​ge el​uta​sí​tot​ta fér​je tör​vény​te​len fiát és meg​ta​gad​ta,
hogy vele egy ház​tar​tás​ban él​jek. Így tör​tén​he​tett, hogy éle​-
tem nagy ré​szé​ben egyik or​szág​ból a má​sik​ba ve​tőd​tem, némi
ál​lan​dó​ság és élet​cél után áhí​toz​va. De ak​kor, ahogy ott fe​küd​-
tem Ae​l​fgi​fu ol​da​lán, az a gon​do​lat fo​gant meg ben​nem, hogy
apám sze​ren​csé​jé​nek szel​le​me, a ha​ming​jája – aho​gyan a
skan​di​ná​vok ne​ve​zik ta​lán át​szállt az én fe​jem​re. Ho​gyan ma​-
gya​ráz​hat​tam vol​na meg más​ként azt, hogy szü​zes​sé​ge​met
Knut​nak, Ang​lia urá​nak, Dá​nia és Nor​vé​gia trón​ja ki​rá​lyi vér​-
ből szár​ma​zó kö​ve​te​lő​jé​nek hit​ve​se vet​te el?
Min​den oly vá​rat​la​nul tör​tént. Mes​te​rem​mel, Her​fid​del
alig tíz nap​pal az​előtt ér​kez​tünk Lon​don​ba. Őt és a töb​bi skal​-

9
dot meg​hív​ták egy ki​rá​lyi fo​ga​dás​ra, ahol Knut be​je​len​tet​te
Dá​nia el​le​ni új had​já​ra​tá​nak kez​de​tét, én pe​dig el​kí​sér​tem
mint szol​gá​ja. A ki​rá​lyi szó​nok​lat alatt ész​re​vet​tem, hogy va​la​-
ki Knut kí​sé​re​té​ből fi​gyel en​gem, amint ott ál​lok a ki​rá​lyi
skal​dok kö​zött. Nem tud​tam, hogy Ae​l​fgi​fu ki​cso​da, csak azt,
hogy ami​kor pil​lan​tá​sunk ta​lál​ko​zott, sze​mé​ben té​ved​he​tet​le​-
nül ott csil​lo​gott a vágy. Más​nap, mi​után Knut és se​re​gei el​ha​-
józ​tak Dá​ni​á​ba, fel​szó​lí​tot​tak, hogy je​len​jek meg Ae​l​fgi​fu pa​-
lo​ta​be​li ma​gán​lak​osz​tá​lyá​ban.
– Grön​land, Iz​land, Ír​or​szág, Skó​cia… ván​dor vagy, így igaz,
kis ud​var​lóm – mond​ta Ae​l​fgi​fu –, és Vin​land​ról még nem is
hal​lot​tam.
Az ol​da​lá​ra for​dult és fél kéz​zel meg​tá​masz​tot​ta a fe​jét, hogy
uj​já​val kö​vet​hes​se az arc​élem vo​na​lát, a hom​lo​kom​tól az ál​la​-
mig. Ez ké​sőbb a szo​ká​sá​vá vált.
– Olyan vagy, mint a fér​jem – mond​ta min​den za​var nél​kül.
A skan​di​náv vér te​szi; az ott​hon​tól min​dig tá​vol, ál​lan​dó​an
ide–oda si​et​tek, fo​lya​ma​to​san úton vagy​tok, ka​land​vá​gya​tok a
lát​ha​tá​ron túl​ra űz vagy új tet​tek​re sar​kall. Meg sem kí​sér​lem
meg​ér​te​ni ezt. Az an​gol vi​dék szí​vé​ben nőt​tem fel, oly tá​vol a
ten​ger​től, ami​lyen tá​vol csak le​he​tett. Nyu​god​tabb élet ez, és
bár oly​kor unal​mas kis​sé, még​is ked​ve​lem. Kü​lön​ben is, az
unal​mat min​dig el le​het űzni, ha tu​dod, hogy mit akarsz ten​ni.
Ki​ta​lál​hat​tam vol​na, hogy mire cé​loz, de túl​sá​go​san gyer​-
me​teg vol​tam; emel​lett meg​igé​zett a ki​fi​no​mult​sá​ga és a szép​-
sé​ge. Olyan​nyi​ra meg​ré​sze​gül​tem a tör​tén​tek​től, hogy kép​te​-
len vol​tam fel​ten​ni ma​gam​nak a kér​dést, mi​ért mu​tat egy ki​-
rály​né ily hir​te​len ér​dek​lő​dést egy fi​a​tal​em​ber iránt. Még
nem ta​nul​tam meg, hogy egy asszony mi​ként érez​het azon​na​-
li és el​len​áll​ha​tat​lan von​zal​mat egy fér​fi iránt, és hogy azok az
asszo​nyok, akik a ha​ta​lom ár​nyé​ká​ban él​nek, ha​mar és biz​tos
mó​don ki​elé​gít​he​tik vá​gya​i​kat, ha akar​ják. Ez a ki​vált​sá​guk.
Évek​kel ké​sőbb ta​nú​ja vol​tam, amint egy csá​szár​né odá​ig me​-
rész​ke​dett, hogy bi​ro​dal​mát egy neki tet​sző, nála fe​le​annyi
idős fi​a​tal​em​ber​rel ossza meg, de vi​szo​nyom a cso​dá​la​tos Ae​l​-
fgi​fu​val ter​mé​sze​te​sen meg sem kö​ze​lí​tet​te ezt. Biz​tos va​gyok
ab​ban, hogy ked​velt en​gem, de elég jó​zan volt ah​hoz, hogy
von​zal​má​ról kö​rül​te​kin​tő​en, a kö​rül​mé​nyek​nek meg​fe​le​lő​en

10
te​gyen ta​nú​bi​zony​sá​got. Ami en​gem il​let, szám​ba kel​lett vol​-
na ven​nem azt a koc​ká​za​tot, ami a ki​rály hit​ve​sé​vel foly​ta​tott
vi​szonnyal jár, de ér​zel​me​im oly mér​ték​ben lep​tek el, hogy az
ég​vi​lá​gon sem​mi sem tart​ha​tott vissza at​tól, hogy imád​jam őt.
– Gye​re – mond​ta hir​te​len –, ide​je fel​kel​nünk. Még ha a fér​-
jem el is tá​vo​zott egy újabb becs​vá​gyó had​já​rat​ra, ha né​hány
órán ke​resz​tül nem mu​tat​ko​zom a pa​lo​tá​ban, az em​be​rek fir​-
tat​ni kez​dik, hogy mer​re va​gyok és mit csi​ná​lok. Itt hem​zseg​-
nek a ké​mek és a plety​kák, és ka​rót nyelt, sze​mér​me​tes ve​-
tély​tár​sam örö​mest ko​vá​csol​na fegy​vert el​le​nem tá​vol​ma​ra​-
dá​som​ból.
Itt kell meg​je​gyez​nem, hogy Ae​l​fgi​fu nem volt Knut egyet​-
len neje. Azért vet​te el, hogy po​li​ti​kai előnyt nyer​jen, ami​kor
Ae​l​fgi​fu ap​já​val, Vil​lás​sza​kál​lú Sve​in​nel azon mes​ter​ked​tek,
hogy ki​ter​jesszék ural​mu​kat Ang​lia azon fe​lén túl​ra, amit a
dá​nok több mint egy év​szá​zad​nyi, az ál​ta​luk „An​gol-ten​ger​-
nek” ne​ve​zett vi​ze​ken át in​dí​tott vi​king por​tyá​zá​sok után már
ma​gu​ké​nak mond​hat​tak. Ae​l​fgi​fu ro​kon​sá​ga a szász arisz​tok​-
rá​ci​á​hoz tar​to​zott. Apja eal​dor​man volt, a szá​szok leg​ma​ga​-
sabb ne​me​si rend​jé​nek tag​ja, és ter​je​del​mes föl​dek​kel ren​-
del​ke​zett azon a ha​tár​vi​dé​ken, ahol a dán bir​to​kok be​le​mar​-
tak Ethel​red, az an​gol ural​ko​dó ki​rály​sá​gá​ba. Vil​lás​sza​kál​lú
úgy okos​ko​dott, hogy ha fi​á​nak és örö​kö​sé​nek ma​gas ran​gú
szász asszony lesz a hit​ve​se, a szom​szé​dos eal​dor​ma​nok na​-
gyobb haj​lan​dó​sá​got mu​tat​ná​nak át​pár​tol​ni a dá​nok ügyé​hez,
mint sa​ját fe​je​del​mü​ket szol​gál​ni, akit maró gúnnyal „az Ok​-
ta​lan​nak” ne​vez​tek ami​att a rej​té​lyes ké​pes​sé​ge mi​att, hogy a
leg​utol​só pil​la​na​tig ki​várt, majd a le​he​tő leg​rosszabb dol​got
cse​le​ked​te a le​he​tő leg​rosszabb idő​pont​ban. Knut hu​szon​-
négy esz​ten​dős volt, ami​kor a nála két év​vel fi​a​ta​labb Ae​l​fgi​-
fut nőül vet​te. Mire négy év​vel ké​sőbb en​gem a há​ló​kam​rá​já​-
ba hí​vott, Ae​l​fgi​fu fi​a​ta​los ki​né​ze​te és szép​sé​ge da​cá​ra érett
asszonnyá vált, becs​vá​gyó fér​je pe​dig szi​lár​dan ült egész Ang​-
lia trón​ján, mi​vel Ethel​red a sír​ba szállt, és – az an​gol ne​mes​-
sé​get meg​nyug​ta​tan​dó lé​pés​ként – Knut fe​le​sé​gül vet​te Ethel​-
red öz​ve​gyét, Em​mát.
Emma ti​zen​négy esz​ten​dő​vel volt idő​sebb Knut​nál, és nem
tö​rő​dött az​zal, hogy Knut el​vál​jon Ae​l​fgi​fu​tól. Az egye​dü​li​ek,

11
akik til​ta​koz​hat​tak vol​na két​ne​jű​sé​ge el​len, ne​ve​ze​te​sen az
Emma ud​var​tar​tá​sát el​árasz​tó ke​resz​tény pa​pok, jel​lem​ző​en
gyá​va ment​ség​gel él​tek. Knut – így ők – va​ló​já​ban so​sem kö​-
tött ér​vé​nyes há​zas​sá​got Ae​l​fgi​fu​val, mi​vel nem tar​tot​tak ke​-
resz​tény me​nyeg​zőt. Ol​va​sa​tuk​ban az egy „dán szo​kás sze​rin​-
ti” es​kü​vő volt, ad mo​res da​na​os (hogy mennyi​re imád​ták az
ő egy​há​zi la​tin​ju​kat!), s mint ilyet, szük​ség​te​len fel​bon​ta​ni.
Ae​l​fgi​fut most már ti​tok​ban „az ágyas​nak” ne​vez​ték. Ez​zel
szem​ben Knut jarl​jai, dá​ni​ai és a skan​di​náv or​szá​gok​be​li ne​-
me​sek​ből álló sze​mé​lyes kí​sé​re​te he​lye​sel​ték a ket​tős há​zas​-
sá​got. Vé​le​mé​nyük sze​rint a nagy ki​rá​lyok​nak ek​kép​pen kel​-
lett hoz​zá​áll​ni​uk az ál​lam​ügyek​hez, Ae​l​fgi​fut pe​dig még ked​-
vel​ték is. Nyú​lánk ter​me​té​vel és ke​cses​sé​gé​vel a ki​rá​lyi össze​-
jö​ve​te​le​ken sok​kal von​zóbb lát​ványt nyúj​tott, mint Emma, a
szik​kadt öz​vegy és sut​to​gó pre​lá​tu​sok​ból álló kí​sé​re​te. Úgy
vél​ték, Ae​l​fgi​fu in​kább vi​sel​ke​dett úgy, aho​gyan az egy skan​-
di​náv vi​lág​be​li, meg​be​csült asszony​hoz il​lett: gya​kor​la​ti​as
volt, ön​ál​ló aka​rat​tal ren​del​ke​zett és – amint azt rö​vi​de​sen
meg​ta​pasz​tal​hat​tam – ki​vá​ló csel​szö​vő volt.
Ae​l​fgi​fu a rá jel​lem​ző ha​tá​ro​zott​ság​gal hagy​ta ott sze​rel​mi
ágyun​kat. Hir​te​len ol​dal​ra csú​szott, le​lé​pett a föld​re – eköz​-
ben háta és csí​pő​je ívé​nek szí​vet ol​vasz​tó lát​vá​nyá​ban ré​sze​sí​-
tett –, fel​kap​ta hal​vány​szür​ke és ezüs​tin​gét, amit egy órá​val
ez​előtt hul​la​tott le ma​gá​ról és be​bur​kol​ta vele mez​te​len​sé​gét.
Majd fe​lém for​dult, mi​köz​ben ott fe​küd​tem, szin​te meg​bé​nul​-
va az újon​nan fel​hor​ga​dó vágy​tól.
– Uta​sí​tom a szol​gá​ló​mat, hogy fel​tű​nés nél​kül kí​sér​jen ki a
pa​lo​tá​ból. Meg​bíz​ha​tunk ben​ne. Várj, míg is​mét ke​res​lek. Egy
újabb uta​zás vár rád, bár tá​vol​ról sem olyan hosszú, mint az
ed​di​gi​ek.
Meg​for​dult, és el​tűnt egy fal​el​len​ző mö​gött.
Még min​dig ká​bul​tan a fo​ga​dó​hoz ér​tem, ahol a ki​rá​lyi skal​-
do​kat szál​lá​sol​ták el. Úgy tűnt, hogy mes​te​rem, Her​fid alig
vett tu​do​mást tá​vol​lé​tem​ről. Fé​lénk kis em​ber volt, ru​há​za​tá​-
nak sza​bá​sa leg​alább egy em​ber​öl​tő​vel az​előtt ki​ment a di​vat​-
ból. Az em​ber könnyen ki​ta​lál​hat​ta skald mi​vol​tát, mi​vel ab​-
ban a pil​la​nat​ban, hogy szó​ra nyi​tot​ta szá​ját, hall​ha​tó​vá vált iz​-
lan​di ki​ej​té​se, ki​buggyan​tak be​lő​le mes​ter​sé​gé​nek ódon

12
nyel​vi for​du​la​tai, ho​má​lyos je​len​té​sű sza​vai. Ami​kor be​lép​-
tem, szo​ká​sá​hoz hí​ven egy má​sik vi​lág​ban le​le​dzett, és ma​gá​-
ban be​szél​ve ült a nagy​szo​ba csu​pasz asz​ta​lá​nál. Aj​kai mo​zog​-
tak, amint kü​lön​bö​ző szó​for​du​la​to​kat íz​lel​ge​tett.
– Har​ci far​kas, har​ci vil​la​nás, csa​ta fény​su​ga​ra – mor​mog​ta.
Pil​la​nat​nyi ér​tet​len​ség után rá​jöt​tem, hogy egy köl​te​mény
fo​gal​ma​zá​sá​nak kel​lős kö​ze​pén tar​tott és ne​he​zen ta​lál​ta meg
a meg​fe​le​lő sza​va​kat. Skald​ta​nonc​ko​dá​som ré​sze​ként Her​fid
el​ma​gya​ráz​ta ne​kem, hogy vers​fa​ra​gás köz​ben lét​fon​tos​sá​gú
el​ke​rül​ni a kö​zön​sé​ges fo​gal​mak egy​sze​rű sza​vak​kal való le​-
írá​sát. Ehe​lyett bur​kol​tan, he​lyet​te​sí​tő ki​fe​je​zé​sek​kel és frá​zi​-
sok​kal – ken​nin​gek​kel – kell rá​juk hi​vat​koz​ni, me​lye​ket le​he​-
tő​ség sze​rint régi hi​tünk skan​di​náv ha​gyo​má​nya​i​ból kell me​-
rí​te​nünk. Sze​gény Her​fid ne​he​zen bir​kó​zott meg a fel​adat​tal.
– Kö​szö​rű​kő lika, ke​mény gyű​rű, pajzs​nak ron​tó​ja, csa​ta
jég​szi​lánk​ja – pró​bál​ko​zott ma​gá​ban. – Nem, ez nem jó, túl​sá​-
go​san el​csé​pelt. Fe​ke​te Ottar szőt​te bele a köl​te​mé​nyé​be, épp
ta​valy.
Ad​dig​ra már ki​eszel​tem, hogy a „kard” fo​gal​mát pró​bál​ta
más​ként ki​fe​jez​ni.
– Her​fid! – szól​tam rá eré​lye​sen, meg​sza​kít​va gon​do​la​ta​it.
Bosszú​san emel​te fel te​kin​te​tét, ami​ért meg​za​var​tam, majd
lát​ván, hogy ki az, egy pil​la​nat alatt vissza​tért szo​ká​sos jó​ked​-
ve.
– Ó, Thor​gils! Örü​lök, hogy lát​lak, bár ez a ház unal​mas​sá és
üres​sé vált, ami​óta a töb​bi skald ne​ki​vá​gott, hogy el​kí​sér​je a
ki​rályt dá​ni​ai had​já​ra​tá​ra. Fé​lek, hogy zsák​ut​cá​ba ve​zet​te​lek.
Nincs esé​lyünk a ki​rály párt​fo​gá​sá​ra, amíg Knut vissza nem
tér, és két​lem, hogy ad​dig ta​lál​nánk va​la​ki mást, aki haj​lan​dó
len​ne fi​zet​ni jól meg​írt di​cső​í​tő köl​te​mé​nye​kért. Azt hit​tem,
hogy va​la​me​lyik nagy jarl​ja, akit hát​ra​ha​gyott itt, Ang​li​á​ban,
eset​leg elég​gé mű​velt​nek bi​zo​nyul ah​hoz, hogy meg​ren​del​jen
va​la​mi régi mo​do​rú, elő​ke​lő köl​te​ményt. De úgy hal​lom, fa​ra​-
gat​lan egy gyü​le​ke​zet az. In​kább a har​ci tu​dá​suk foly​tán ke​-
rül​tek oda, nem pe​dig azért, mert ne​tán nagy​ra tar​ta​nák a fi​-
nom mívű köl​tész​ke​dést.
– Mi van a ki​rály​né​val? – kér​dez​tem szán​dé​kos szín​le​lés​sel.
– Nem len​ne ked​vé​re egy kis köl​té​szet?

13
 Her​fid fél​re​ér​tett.

– A ki​rály​né! – hor​kant fel. – Csak​is új imád​sá​gok​ra vá​gyik,

vagy egyi​ké​re ama si​vár zso​lozs​mák​nak, mely csu​pa is​mét​lés
és egy​han​gú dal​lam; rop​pant unal​mas mind. És bő​vé​ben van a
pa​pok​nak, akik el​áraszt​ják őt ez​zel. Már az ászok egyi​ké​nek a
pusz​ta em​lí​té​sé​től is el​alél​na. Ha​tá​ro​zot​tan gyű​lö​li a Régi Is​te​-
ne​ket.
– Nem Emma ki​rály​né​ra gon​dol​tam – mond​tam. – A má​sik​-
ra ér​tet​tem, Ae​l​fgi​fu​ra.
– Ó, hogy őrá. Ke​ve​set tu​dok róla. Elég​gé a hát​tér​ben ma​-
rad. Bár​ho​gyan is len​ne, ki​rály​nék nem fo​gad​nak fel skal​do​-
kat. Job​ban ér​dek​li őket a ro​man​ti​kus hár​fa​szó és az ef​fé​le fir​-
le​fanc.
– És mi van Thor​kel​lel, a hely​tar​tó​val? Úgy hal​lot​tam, Knut
az ő gond​já​ra bíz​ta az or​szá​got, míg tá​vol van. Nem mél​tá​nyol​-
na–e va​jon egy–két di​cső​í​tő köl​te​ményt? Min​den​ki azt ál​lít​ja,
hogy régi vá​gá​sú em​ber, egy iga​zi vi​king. Zsol​dos​ként har​colt,
fel​té​tel nél​kül kö​ve​ti a régi hi​tet, ta​liz​mán​ként Thor ka​la​pá​-
csát vi​se​li.
– Va​ló​ban. És hal​la​nád, aho​gyan szit​ko​zó​dik, ami​kor mér​-
ges mond​ta va​la​mi​vel vi​dá​mab​ban Her​fid. – A Régi Is​te​ne​ket
több né​ven is​me​ri, mint ahány​ról én va​la​ha is hal​lot​tam.
Ugyan​ak​kor he​ve​sen gya​láz​za a Fe​hér Krisz​tus pap​ja​it. Úgy
hal​lot​tam, hogy ré​sze​gen a Bak​rauf név​vel il​le​ti Emma ki​rály​-
nét. Csak re​mél​ni me​rem, hogy nem sok szász hall​ja meg,
vagy érti őt.
Tud​tam, mire gon​dol. A skan​di​náv nép​ha​gyo​mány sze​rint a
bak​rauf egy aszott, vén ba​nya, troll​fe​le​ség, je​len​té​se „ülep​nek
lika”
– Mi​ért nem csat​la​ko​zol Thor​kel háza né​pé​hez skald​nak? –
fir​tat​tam to​vább.
– Nem rossz gon​do​lat – mond​ta Her​fid. – De óva​tos​nak kell
len​nem. Ha Knut fü​lé​be jut, hogy hely​tar​tó​ja fe​je​del​mi kí​sé​-
ret​tel ve​szi kö​rül ma​gát, pél​dá​ul egy sa​ját skald​dal, ak​kor a ki​-
rály könnyen azt gon​dol​hat​ná, hogy elő​ke​lős​kö​dik és Ang​lia
ural​má​ra vá​gyik. Knut az ügyek ka​to​nai vo​nat​ko​zá​sa​it bíz​ta
Thor​kel​re, hogy ke​mény kéz​zel ver​jen le min​den he​lyi za​var​-

14
gást, meg ha​son​ló​kat, de Wulf​stan ér​sek fe​lel a nép kor​mány​-
zá​sá​ért és a tör​vény​ke​zé​sért. Jól ki​szá​mol​ta ő ezt: a ke​resz​tény
kor​dá​ban tart​ja a po​gányt.
Her​fid, aki jó​in​du​la​tú em​ber volt, fel​só​haj​tott.
– Bár​mi tör​tén​jék, még ha Thor​kel szí​ne elé ke​rül​nék is, fé​-
lek, hogy szá​mod​ra nem sok al​ka​lom adód​na, hogy ta​nít​vá​-
nyom​ként csil​log​hass. Egy hely​tar​tó nem olyan gaz​dag, mint
egy ki​rály, és bő​kezű​sé​ge is vissza​fo​got​tabb. Ta​nít​vá​nyom​-
ként to​vább​ra is szí​ve​sen ma​gam mel​lett tar​ta​lak, de fi​zet​sé​-
get nem tu​dok adni ne​ked. Sze​ren​csé​sek​nek mond​hat​juk ma​-
gun​kat, ha ele​gen​dő éle​lem​hez ju​tunk majd.
Há​rom nap​pal ké​sőbb egy ap​ród ko​pog​ta​tott szál​lá​sunk aj​-
ta​ján és adott át egy üze​ne​tet, meg​old​va ez​zel ne​héz hely​ze​te​-
met. A ki​rály​né ka​ma​rá​sá​nál kel​lett je​lent​kez​nem, ké​szen
arra, hogy csat​la​koz​zak a kí​sé​re​té​hez, amely Ae​l​fgi​fu szü​lő​-
föld​jé​re, Nort​hamp​ton​ba tar​tott. Pil​la​na​tok alatt be​cso​ma​gol​-
tam. Le​szá​mít​va min​den​na​pi vi​se​le​te​met, egy szür​kés​bar​na
tu​ni​kát, ci​pőt és nad​rá​got, ru​hat​áram egyet​len da​rab​ja egy
szil​va​szín gú​nya volt, me​lyet Her​fid​től kap​tam, hogy el​fo​gad​-
ha​tó öl​tö​zék​ben je​len​hes​sek meg az ud​var​nál. Ezt be​cso​ma​-
gol​tam abba az el​nyűtt, vas​tag bőr​ből varrt ta​risz​nyá​ba, me​-
lyet jó​ma​gam ké​szí​tet​tem Ír​or​szág​ban, ami​kor az ot​ta​ni szer​-
ze​te​sek kö​zött él​tem. Ez​u​tán el​kö​szön​tem Her​fid​től, meg​ígér​-
vén, hogy meg​pró​bá​lok kap​cso​lat​ban ma​rad​ni vele. Még min​-
dig az​zal küsz​kö​dött, hogy egy meg​fe​le​lő he​lyet​tes ki​fe​je​zést
ta​lál​jon, amely be​le​il​lett ver​sé​nek rit​mu​sá​ba.
– Mit szólsz ah​hoz, hogy „ha​lál láng​ja”? Jó ken​ning ez egy
kard szá​má​ra – ja​va​sol​tam in​du​lás​ra ké​szen, vál​la​mon a tar​-
sollyal.
Öröm​te​li mo​sollyal né​zett rám.
– Pom​pás! – mond​ta. – Tö​ké​le​te​sen be​le​il​lik a vers​be. Még​-
sem vet​ted tel​je​sen sem​mi​be a ta​ní​tá​sa​i​mat. Re​mé​lem, egy
szép na​pon még hasz​nát ve​szed szó​for​ga​tó te​het​sé​ged​nek.
A pa​lo​ta ud​va​rán már várt Ae​l​fgi​fu kí​sé​re​te, négy ne​héz fa​-
ke​re​kű lo​vas​sze​kér a poggyász és az asszony​nép​ség szál​lí​tá​sá​-
ra, egy tu​cat​nyi há​tas jó​szág és kí​sé​ret gya​nánt pá​ran Knut lo​-
vas hus​carl​jai1 kö​zül. Ez utób​bi​ak csu​pán jel​ké​pes vé​del​met
vol​tak hi​va​tot​tak biz​to​sí​ta​ni, mi​vel Knut trón​ra lé​pé​sét kö​ve​-

15
tő​en a vi​dék rend​kí​vül bé​kés volt. A vi​king fosz​to​ga​tók el​le​ni
több​éves harc és a por​tyá​kat ki​vál​tó adó, a da​ne​geld kín​ke​ser​-
ves össze​ka​pa​rá​sa olyan​nyi​ra ki​me​rí​tet​te az an​go​lo​kat, hogy
bár​kit el​fo​gad​tak vol​na leg​főbb uruk​nak mind​ad​dig, míg az
bé​két ho​zott. Knut fe​lül​múl​ta vá​ra​ko​zá​su​kat. Ígé​re​tet tett,
hogy ugyan​azon tör​vé​nyek sze​rint fog ural​kod​ni a szá​szok fe​-
lett, mint aho​gyan azt sa​ját fe​je​del​me​ik tet​ték, és az​zal fe​jez​te
ki az alatt​va​ló​i​ba ve​tett bi​zal​mát – és csök​ken​tet​te az adók ter​-
hét –, hogy el​bo​csá​tot​ta zsol​dos​se​re​gét, a csa​tor​nán és a Brit-
ten​ge​ren túli or​szá​gok mint​egy fe​lé​ből ver​bu​vált mar​co​na
csa​pa​tát. De Knut ra​va​szabb volt an​nál, sem​mint tel​je​sen véd​-
te​le​nül hagy​ja ma​gát egy eset​le​ges fegy​ve​res fel​ke​lés​sel
szem​ben. Hus​carl​ja​i​val, há​rom​száz tal​pig fel​fegy​ver​ke​zett
em​ber​rel vet​te kör​be ma​gát. An​nak, aki csat​la​koz​ni kí​vánt a
ki​emelt őr​ség​hez, sze​mé​lyes tu​laj​do​naként bir​to​kol​nia kel​lett
egy arany​be​ra​ká​sos, hosszú pen​gé​jű, két​élű kar​dot. Knut tud​-
ta jól, hogy csak egy iga​zi har​cos​nak le​het ef​fé​le drá​ga fegy​ve​-
re, és hogy csak va​gyo​nos em​ber en​ged​he​ti ezt meg ma​gá​nak.
A pa​lo​ta had​se​re​ge hi​va​tá​sos har​co​sok​ból állt, akik​nek a há​-
bo​rús​ko​dás volt a mes​ter​sé​gük. Soha az​előtt nem lát​tak az an​-
go​lok eh​hez fog​ha​tó egy​sé​ges és ha​lá​los har​ci ala​ku​la​tot, vagy
ilyen ékes fegy​ver​ze​tűt.
Ezért az​tán meg​le​pet​ten vet​tem ész​re, hogy az Ae​l​fgi​fu ki​-
rály​né kí​sé​re​té​nek szánt két hus​carl je​len​tős mér​ték​ben rok​-
kant volt. Az egyik​nek csonk​ban vég​ző​dött a jobb keze, a má​-
sik​nak meg térd alatt hi​ány​zott az egyik lába, amit egy fa​da​-
rab​bal pó​tolt. Ek​kor eszem​be ju​tott, hogy Knut ma​gá​val vit​te
hus​carl csa​pa​tát Dá​ni​á​ba, csu​pán a rok​kan​ta​kat hagy​va hát​ra.
Mi​köz​ben néz​tem, ahogy a hus​carlok nye​reg​be ké​szü​lőd​nek,
mó​do​sí​tot​tam ma​gam​ban a rok​kant​sá​guk​ról al​ko​tott vé​le​mé​-
nye​met. A fél​lá​bú a lo​vá​hoz sán​ti​kált, és bár aka​dá​lyoz​ta a há​-
tán át​ve​tett ke​rek fa​pajzs, le​ha​jolt és le​csa​tol​ta a fa​lá​bát, majd
ke​zé​ben tart​va azt egy pil​la​na​tig a má​sik lá​bán egyen​sú​lyo​-
zott, mi​előtt egy für​ge ug​rás​sal a nye​reg​be len​dült vol​na. Fa​lá​-
bát bőr​hu​rok​ra erő​sí​tet​te, majd szí​jat te​kert a de​re​ka köré,
hogy szi​lár​dab​ban ülje meg a lo​vat.
– Gye​re már, ne pisz​mogj. Lóra! – böm​böl​te vi​dá​man a tár​-
sá​nak, aki ép​pen fél ke​zé​vel és fo​ga​i​val ol​dot​ta ki lo​vá​nak

16
össze​bo​go​zó​dott kan​tár​szá​rát és ké​szült azt a kéz​csonk​ja köré
te​ker​ni. – Még Tyr is gyor​sab​ban ké​szí​tet​te elő Gle​ip​nirt Fen​-
rir szá​má​ra.
– El​hall​gass, Fa​lá​bú, vagy rög​vest oda​me​gyek és le​tör​löm
azt az os​to​ba vi​gyort az ar​cod​ról – jött a vá​lasz, de lát​tam, hogy
büsz​ke​ség töl​ti el a fél​kezűt, még​pe​dig jo​go​san. A régi hit
min​den kö​ve​tő​je tud​ta, hogy Tyr a leg​bát​rabb a Régi Is​te​nek,
az ászok kö​zül. Tyr volt az, aki ön​ként ajánl​ko​zott arra, hogy
Fen​rir, a po​kol far​ka​sá​nak szá​já​ba dug​ja a ke​zét, hogy ez​zel el​-
al​tas​sa gya​nú​ját, míg a töb​bi is​ten meg​fé​ke​zi őt Gle​ip​nir​rel, a
bű​vös bék​lyó​val. A tör​pék hat má​gi​kus össze​te​vő​ből ké​szí​tet​-
ték a bék​lyót „macs​ka lé​pé​sé​nek ne​szé​ből, asszony sza​kál​lá​-
ból, hegy gyö​ke​ré​ből, med​ve iná​ból, hal lé​leg​ze​té​ből és ma​dár
nyá​lá​ból” – és Gle​ip​nir ak​kor sem sza​kadt szét, ami​kor a bes​-
tia meg​érez​te szo​ru​ló kö​te​lé​ke​it és meg​szál​lott​ként küz​dött
el​le​ne. Eköz​ben a bá​tor Tyr ke​zét vesz​tet​te a po​kol far​ka​sá​nak
ha​ra​pá​sá​ban.
Ae​l​fgi​fu ka​ma​rá​sa en​gem bá​mult.
– Te vagy Thor​gils? – kér​dez​te kur​tán. – Ké​sőn ér​kez​tél. Ül​-
tél már lo​von?
Óva​to​san bó​lin​tot​tam. Iz​lan​don al​ka​lom​ad​tán meg​ül​tem az
apró, iz​mos észa​ki lo​va​kat. De azok elég ala​cso​nyak vol​tak ah​-
hoz, hogy lo​va​suk ne üsse meg ma​gát, ha le​es​ne a há​tuk​ról,
meg az​tán Iz​lan​don nem vol​tak utak, csak lá​po​kon ke​resz​tül
ve​ze​tő ös​vé​nyek, ezért az em​ber pu​há​ra esett, ha​csak nem
érte az a bal​sze​ren​cse, hogy egy kő​da​rab ke​rült alá​ja. De gon​-
dol​ni se mer​tem vol​na, hogy olyan ál​lat​nak a há​tá​ra ül​jek,
mint ami csak tá​vol​ról is ha​son​lí​tott azok​ra az ide​ges cső​dö​-
rök​re, ame​lye​ket a két hus​carl ült meg. Meg​könnyeb​bü​lé​-
sem​re a ka​ma​rás egy gu​ban​cos sző​rű, bá​na​tos ki​né​ze​tű kan​ca
felé in​tett, amely az egyik sze​kér vé​gé​hez volt ki​köt​ve. Vén
feje le​kó​kadt.
– Vidd azt az ál​la​tot. Vagy gya​lo​golj.
Ve​gyes csa​pa​tunk nyi​kor​gás és pat​kó​csat​to​gás kö​ze​pet​te
ha​ma​ro​san el​hagy​ta a vá​rost, és én azon tű​nőd​tem, va​jon
meg​vál​to​zott–e a terv. Se​hol sem lát​tam imá​dott Ae​l​fgi​fu​mat.
Vág​ta​tó pa​ták dü​bör​gé​sé​vel ért min​ket utol úgy öt​mér​föld​-
nyi​re, amit mi ván​szo​rog​va tet​tünk meg.

17
 – Itt jön ő, szo​ká​sá​hoz hí​ven val​kűr mód​já​ra vág​tat​va – hal​-
lot​tam, amint a fél​kezű hus​carl el​is​me​rő​en szólt a tár​sá​hoz,
mi​köz​ben nyer​gük​ben hát​ra​for​dul​va fi​gyel​ték a kö​ze​le​dő ki​-
rály​nét. Szen​ve​dő jó​szá​gom nyer​gé​ben ma​gam is hát​ra​for​dul​-
tam, meg​pró​bál​ván lep​lez​ni ér​dek​lő​dé​se​met, de szí​vem he​ve​-
sen vert. Ott volt, fér​fi mód​já​ra ülte meg a lo​vat, le​eresz​tett
haja lo​bo​gott utá​na. Fél​té​keny​ség mart a szí​vem​be, amint ész​-
re​vet​tem, hogy két vagy há​rom fi​a​tal ne​mes kí​sér​te őt, szá​-
szok​nak néz​tem őket. Egy pil​la​nat​tal ké​sőbb a ki​csiny cso​port
el​vi​har​zott mel​let​tünk, fe​cseg​ve és ví​gan kur​jon​gat​va, amint
el​fog​lal​ták he​lyü​ket a csa​pa​tunk élén, majd meg​fé​kez​ték há​-
ta​sa​i​kat, hogy lép​tü​ket a mi ván​szor​gá​sunk​hoz iga​zít​sák. Ron​-
da ge​bém há​tán cam​mog​va el​vö​rö​söd​tem és szé​gyen​kez​tem.
Va​ló​já​ban nem szá​mí​tot​tam arra, hogy Ae​l​fgi​fu egy pil​lan​tást
is vet majd rám, de re​mény​te​le​nül sze​rel​mes vol​tam, olyan​-
nyi​ra, hogy még​is re​mény​ked​tem, hát​ha ta​lál​ko​zik pil​lan​tá​-
sunk. Tu​do​mást sem vett ró​lam.
Négy bol​dog​ta​lan na​pon át a me​net vé​gén po​rosz​kál​tam, és
a leg​több, amit Ae​l​fgi​fu​ból néha meg​pil​lan​tot​tam, az ke​cses
há​tá​nak íve volt, amint fel–fel​buk​kant az élen ha​la​dó lo​va​sok
kö​zött. Kín​zó ér​zés fo​gott el, akár​hány​szor va​la​me​lyik fi​a​tal
ne​mes fe​lé​je ha​jolt, bi​zal​mas be​szél​ge​tés​be ele​gyed​ve vele,
vagy ami​kor egy él​ces meg​jegy​zé​sen ne​vet​ve hát​ra​ve​tet​te a
fe​jét. A fél​té​keny​ség​től mar​dos​va meg​pró​bál​tam ki​de​rí​te​ni
kí​sé​re​te tag​ja​i​nak ki​lé​tét, de uta​zó​tár​sa​im hall​ga​tag​nak bi​zo​-
nyul​tak. Annyit tud​tak csak, hogy ma​gas szár​ma​zá​sú szá​szok
vol​tak, eal​dor​ma​nok sar​jai.
Egyéb okok mi​att is kín​szen​ve​dés volt szá​mom​ra az uta​zás.
Dics​te​len há​ta​som ólom​lá​bú, a zab​lá​ra leg​ér​zé​ket​le​nebb jó​-
szág volt, ami va​la​ha is el​ke​rül​te a mé​szá​ros ké​sét. Bot​la​do​zá​-
sa köz​ben pa​tái oly erő​sen csa​pód​tak a föld​höz, hogy min​den
egyes lé​pé​sé​nél re​me​gés fu​tott át a ge​rin​ce​men. Leg​ol​csóbb
faj​tá​ból való, fá​ból ké​szült nyer​gem maga volt a gyöt​re​lem.
Ahány​szor le​száll​tam a ló​ról, úgy bi​ceg​tem, mint egy vén​-
asszony, és tag​ja​im oly me​re​vek vol​tak, hogy alig bír​tam jár​ni.
Az élet se volt sok​kal jobb az uta​zás alatt. Meg kel​lett küz​de​-
nem min​den egyes yar​dért, rug​dos​va és csap​kod​va a reny​he

18
ál​lat ol​da​lát, hogy ha​la​dás​ra bír​jam. Ami​kor pe​dig a kan​ca úgy
dön​tött, hogy le​tér az út​ról egy fa​lás​nyi zsen​ge fű re​mé​nyé​-
ben, sem​mit sem te​het​tem azért, hogy szán​dé​ká​ban meg​aka​-
dá​lyoz​zam. A fü​lei kö​zött üt​le​gel​tem egy erre a cél​ra vá​gott
mo​gyo​ró​fa​vessző​vel, és rán​gat​tam a kan​tár​szá​rat. De az ot​-
rom​ba ál​lat csu​pán ol​dal​ra haj​tot​ta a fe​jét és egye​ne​sen ki​sze​-
melt cél​ja felé ha​ladt. Egy szé​gyen​tel​jes al​ka​lom​mal meg​bot​-
lott, mire mind​ket​ten fel​bucs​káz​tunk a por​ban. Ab​ban a pil​la​-
nat​ban, hogy a kan​ca le​haj​tot​ta a fe​jét és le​gel​ni kez​dett, el​-
vesz​tem. Ad​dig ci​bál​tam a kan​tárt, míg​nem be​le​s​aj​dult a ka​-
rom; a bor​dá​it rug​dos​tam, de hasz​ta​lan. A csö​kö​nyös jó​szág
csak ak​kor emel​te fel a fe​jét és po​rosz​kált vissza az útra, dü​-
hödt szit​ko​zó​dá​sa​im kö​ze​pet​te, ami​kor már ele​get le​gelt.
– Igye​kezz lé​pést tar​ta​ni a csa​pat​tal – fi​gyel​mez​te​tett Fél​-
kezű mo​gor​ván, mi​dőn vissza​lo​va​gol​va a me​net mel​lett el​len​-
őriz​te, hogy min​den rend​ben van–e. – Nem aka​rom, hogy bár​-
ki is le​ma​rad​jon.
– Saj​ná​lom – fe​lel​tem –, ne​héz​sé​ge​im van​nak a lo​vam irá​-
nyí​tá​sá​val.
– Ha ezt egy​ál​ta​lán ló​nak le​het ne​vez​ni – je​gyez​te meg a
hus​carl, rá​néz​ve a torz ször​nye​teg​re. – Nem hi​szem, hogy va​-
la​ha is lát​tam vol​na eh​hez fog​ha​tó​an rus​nya ge​bét. Mi a neve?
– Nem tu​dom – mond​tam, majd gon​dol​ko​dás nél​kül hoz​zá​-
tet​tem – Jarn​vid​já​nak hí​vom.
Mi​előtt meg​for​dult és el​lo​va​golt vol​na, a hus​carl fur​csa pil​-
lan​tást ve​tett rám. Jarn​vid​ja „vas​ba​nyát” je​lent, és mint Bak​-
rauf, ez is egy troll​fe​le​ség​nek a neve.
Kó​sza lo​vam​nak kö​szön​he​tő​en al​kal​mam nyílt meg​fi​gyel​ni
az an​gol vi​dé​ket. A kö​zel​múlt​be​li há​bo​rúk da​cá​ra az or​szág
meg​le​pő​en vi​rág​zó volt. Falu fa​lut kö​ve​tett, leg​több​jük ta​ka​-
ros és ren​de​zett a mint​egy tu​cat​nyi nád​te​tős ház, mely​nek fa​-
lai ta​pasz​tott vessző​fo​nat​ból vagy fa​pa​lán​kok​ból ké​szül​tek, a
sá​ros út két fe​lén, vagy út​ke​resz​te​ző​dé​sek​ben he​lyez​ke​dett el.
So​kuk​nak elő- és hát​só kert​jük is volt, és az is​tál​lók, disz​nó​-
ólak és juh​ak​lok mö​gött meg​mun​kált szán​tó​föl​dek hú​zód​tak
tova az er​dők vagy lá​pok szé​lé​ig. A fon​to​sabb hely​sé​gek​ben
ott állt a he​lyi bir​to​kos na​gyobb mé​re​tű háza és egy apró ká​-
pol​na vagy akár egy kis fa​temp​lom is. Néha lát​tam kő​fa​ra​gó​-

19
kat mun​ka köz​ben, amint egy te​kin​té​lye​sebb temp​lom​to​rony
ala​po​zá​sát rak​ták le. Úgy tűnt, a Fe​hér Krisz​tus imá​da​ta még
vi​dé​ken is je​len​tős gyor​sa​ság​gal ter​jed. Se​hol sem lát​tam a
régi hit szen​té​lye​it, csak kis, fosz​la​do​zó ál​do​za​ti sza​la​go​kat
lóg​ni min​den na​gyobb tölgy​fán, ami mel​lett el​ha​lad​tunk, je​-
lez​ve, hogy a régi hit még​sem halt ki tel​je​sen.
Csa​pa​tunk szin​te nyíl​egye​ne​sen szel​te át a vi​dé​ket, amit
fur​csál​lot​tam. Az ál​ta​lam ed​dig is​mert iz​lan​di és ír​or​szá​gi
utak és ös​vé​nyek ide-oda kí​gyóz​tak a ma​ga​sabb ta​lajt kö​vet​ve,
hogy el​ke​rül​jék a mo​csa​ra​kat, és gyak​ran ka​nya​ro​kat ír​tak le,
hogy el​ke​rül​jék a leg​sű​rűbb er​dő​ket. De az an​gol utak egye​-
nes vo​nal​ban, vagy majd​nem egye​ne​sen vág​tak át a vi​dé​ken.
Ami​kor job​ban oda​fi​gyel​tem, ész​re​vet​tem, hogy ne​héz sze​ke​-
re​ink egy már meg​lé​vő ös​vé​nyen zöty​kö​lőd​nek és nyi​ko​rog​-
nak, mely – bár ke​rék​nyom szel​te és ütött-ko​pott, még​is fel​is​-
mer​he​tő volt itt-ott fel​buk​ka​nó bur​ko​lat​kö​ve​i​vel és töl​té​sé​vel.
Ami​kor rá​kér​dez​tem, azt a vá​laszt kap​tam, hogy ez a ró​mai
idők örök​sé​ge, Wat​ling út​nak ne​ve​zik, és bár az ere​de​ti hi​dak
és töl​té​sek már rég be​om​lot​tak, vagy el​vit​te őket a víz, a kör​-
nye​zői fal​vak kö​te​les​sé​ge volt az út kar​ban​tar​tá​sa és ja​ví​tá​sa.
Gyak​ran el​ha​nya​gol​ták fel​ada​tu​kat, és gáz​ló​kon evic​kél​tünk
át vagy ré​vé​szek​nek fi​zet​tünk, hogy ki​csiny uszá​lya​i​kon és
eve​zős csó​nak​ja​i​kon vi​gye​nek át a fo​lyó​kon.
Egy tó​csá​nál tör​tént, hogy az a ször​nyű Jarn​vid​ja a vég​ső​kig
meg​alá​zott en​gem. Szo​ká​sá​hoz hí​ven a me​net vé​gén po​rosz​-
kált, ami​kor meg​érez​te előt​tünk a víz sza​gát. Szom​jas lé​vén,
egy​sze​rű​en át​fu​ra​ko​dott a sze​ke​rek és a töb​bi ló kö​zött. Ae​l​-
fgi​fu és tár​sai már el​ér​ték a gáz​lót, és lo​va​ik a se​kély víz​ben
hű​töt​ték a lá​bu​kat, míg lo​va​sa​ik be​szél​get​tek. Ad​dig​ra min​-
den ural​ma​mat el​vesz​tet​tem Jarn​vid​ja fe​lett; för​tel​mes há​ta​-
som csúsz​kál​va és szán​káz​va eresz​ke​dett le a fo​lyó​par​ton,
dur​ván odébb​ta​szít​va né​hány lo​vat. Mi​köz​ben hasz​ta​lan rán​-
gat​tam a kan​tár​szá​rat, Jarn​vid​ja ször​nyű​sé​ges csob​ba​ná​sok
kö​ze​pet​te gá​zolt bele a se​kély víz​be, ha​tal​mas pa​tái sá​ros vi​zet
fröcs​köl​tek, el​áz​tat​va a szász ne​me​sek pom​pás öl​tö​zé​két és
össze​mocs​kol​va ma​gát a ki​rály​nét is. Ek​kor az ot​rom​ba ál​lat
meg​állt, be​le​dug​ta rus​nya po​fá​ját a víz​be és han​go​san szür​-
csöl​ve inni kez​dett, jó​ma​gam pe​dig kény​te​len vol​tam szé​les

20
há​tán ma​rad​ni, szé​gyen​től ve​re​sen, mi​köz​ben Ae​l​fgi​fu tár​sai
el​len​sé​ges pil​lan​tá​so​kat vet​ve fe​lém a sa​rat tö​röl​get​ték ma​-
guk​ról.
Az ötö​dik na​pon le​for​dul​tunk a Wat​ling út​ról és vé​gig​lo​va​-
gol​tunk egy szé​les ös​vé​nyen, mely egy sűrű bükk- és tölgy​fa​-
er​dőn vitt ke​resz​tül, míg​nem a cé​lunk​hoz ér​tünk. Ae​l​fgi​fu ott​-
ho​ná​nak erő​sebb vé​del​me volt, mint azok​nak a te​le​pü​lé​sek​-
nek, ami​ket ed​dig lát​tam. Olyas​va​la​mi volt, amit a szá​szok
burh​nak, vár​nak ne​vez​tek, és szé​les föld​sánc, va​la​mint erős
fa​pa​lánk vet​te kö​rül. Úgy száz​lé​pés​nyi​re kör​be​kör​be ki​ir​tot​-
ták az er​dőt, hogy tá​ma​dás ese​tén lő​tá​vol​sá​got biz​to​sít​sa​nak
az íjá​szok​nak. A föld​sán​con be​lü​li te​rü​let úgy volt el​ren​dez​ve,
hogy he​lyet biz​to​sít​son egy ura​ság​nak és kí​sé​re​té​nek. Volt
cse​léd​szál​lás, egy apró lak​ta​nya a ka​to​nák szá​má​ra, rak​tá​rak,
és egy nagy, ün​ne​pek​re szánt csar​nok köz​vet​le​nül az ura​ság
lak​he​lye, egy mé​re​tes ud​var​ház mel​lett. Amint az út​tól meg​vi​-
selt csa​pa​tunk be​for​dult a nagy​ka​pun, az ott la​kók fel​so​ra​koz​-
tak, hogy kö​szönt​se​nek ben​nün​ket. A vi​szont​lá​tá​sok, plety​kák
és hí​rek cse​ré​lé​se kö​ze​pet​te lát​tam, amint a két hus​carl az ud​-
var​ház felé tar​tott, és – csa​ló​dott​sá​gom​ra – lát​tam Ae​l​fgi​fut
szol​gá​ló​lá​nyai kí​sé​re​té​ben el​tűn​ni egy kü​lön épü​let​ben, ami
az asszo​nyok szál​lá​sa volt. Le​száll​tam a nye​reg​ből és meg​nyúj​-
tóz​tat​tam a há​tam, bol​do​gan, hogy vég​re meg​sza​ba​dul​tam
kín​ja​im​tól, amit a Vas​ba​nyán való lo​vag​lás oko​zott. Egy szol​ga
jött elő, hogy át​ve​gye tő​lem a kan​cát, és szív​ből örül​tem an​-
nak, hogy tá​voz​ni lát​tam. Ga​lád​sá​gá​nak utol​só bi​zo​nyí​té​ka​-
ként, amint el​ve​zet​ték, tel​jes súllyal rá​lé​pett a lá​bam​ra, és én
re​mél​tem, hogy so​sem lá​tom majd vi​szont.
Azon gon​dol​kod​tam, hogy mit te​gyek és mer​re men​jek,
ami​kor meg​je​lent egy fér​fi, aki​ről fel​té​te​lez​tem, hogy ő a he​-
lyi in​té​ző. Lajst​ro​mot tar​tott a ke​zé​ben.
– Te ki vagy? – kér​dez​te.
– Thor​gils – fe​lel​tem.
Be​le​pil​lan​tott a lajst​ro​má​ba, majd így szólt:
– Nem ta​lá​lom a ne​ved. Biz​to​san az utol​só pil​la​nat​ban csap​-
tak hoz​zá a kí​sé​ret​hez. Amíg nem tisz​tá​zom az ügyet, Ed​gar​-
nak le​hetsz a se​gít​sé​gé​re.
– Ed​gar​nak? – kér​dez​tem.

21
 De az in​té​ző már egy kéz​le​gyin​tés​sel el is kül​dött, lé​vén túl
el​fog​lalt ah​hoz, hogy meg​ossza ve​lem a rész​le​te​ket. Té​to​ván
egy ol​dal​ka​pu felé mu​ta​tott, és bár​ki is lett lé​gyen Ed​gar, úgy
tűnt, hogy a pa​lán​kon kí​vül ta​lá​lom meg.
Ta​risz​nyám​mal a vál​la​mon ki​sé​tál​tam a ka​pun. Ala​csony fa​-
épü​le​tet pil​lan​tot​tam meg a tá​vol​ban, meg egy apró kuny​hót.
Ar​ra​fe​lé vet​tem lép​te​i​met, és amint kö​ze​lebb ke​rül​tem, el​fa​-
csa​ro​dott a szí​vem. Ku​tya​uga​tást és lár​mát hal​lot​tam, és rá​jöt​-
tem, hogy az ebis​tál​ló felé tar​tok. Ko​ráb​ban, Ír​or​szág​ban a
dub​li​ni Sig​tryggr, a nor​vég ki​rály ku​tyás​fi​ú​ja vol​tam, an​nak is
ügyet​len. Két ír far​kas​ku​tya tar​to​zott a fel​ügye​le​tem alá, de
mind​ket​tő meg​szö​kött tő​lem. Most leg​alább egy tu​cat eb zsi​-
va​ját hal​lot​tam, ha nem töb​bét, és meg​érez​tem fél​re​is​mer​he​-
tet​le​nül szú​rós sza​gu​kat. El​eredt az eső, egyi​ke azok​nak a ta​-
va​szi zá​po​rok​nak, me​lyek Ang​li​á​ban oly gya​ko​ri​ak, jó​ma​gam
pe​dig me​ne​dék után néz​tem. Nem akar​tam meg​koc​káz​tat​ni,
hogy a ku​tyák meg​ha​rap​ja​nak, ezért el​ka​nya​rod​tam és egy
paj​ta felé kezd​tem sza​lad​ni, mely ott állt nem messze az erdő
szé​lé​től.
Az ajtó nem volt be​zár​va, így be​nyi​tot​tam. Ho​mály fo​ga​dott
oda​bent, a fény hal​vá​nyan szű​rő​dött be a laza fo​na​tú ve​nyi​ge​-
fal re​pe​dé​se​in át. Ami​kor sze​me​im hoz​zá​szok​tak a sö​tét​ség​-
hez, lát​tam, hogy a paj​ta tel​je​sen üres, le​szá​mít​va né​hány vas​-
tag cö​lö​pöt, me​lyet a ho​mok​kal vé​ko​nyan fel​szórt föld​be ver​-
tek. Mind​egyik cö​löp​höz rö​vid ka​ró​kat erő​sí​tet​tek, me​lye​ket
zsák​szö​vet​tel vagy bőr​ha​sí​té​kok​kal te​ker​tek kör​be. A ka​ró​kon
ma​da​rak gub​basz​tot​tak. Kü​lön​bö​ző mé​re​tű​ek vol​tak, az ök​-
löm​nél alig na​gyob​bak​tól egé​szen a ta​nya​si ka​kas nagy​sá​gú​ig.
A paj​tá​ban hát​bor​zon​ga​tó né​ma​ság ho​nolt. Csak a ku​tyák tá​-
vo​li üvöl​té​se és a nád​te​tőn ko​po​gó eső zaja hal​lat​szott. A ma​-
da​rak né​mán ül​tek, oly​kor meg​su​hog​tat​ták a szár​nyu​kat, ka​-
pa​rá​szó kar​ma​ik hal​kan ne​szez​tek az ülő​rú​don. Elő​re​lép​tem,
hogy kö​ze​lebb​ről is meg​szem​lél​hes​sem őket, és óva​to​san jár​-
kál​tam kö​zöt​tük, mi​köz​ben a ma​da​rak fe​lém for​dí​tott fej​jel fi​-
gyel​ték lép​te​i​met. Ész​re​vet​tem, hogy moz​du​la​ta​i​mat nem a
lá​tá​suk​kal, ha​nem a hal​lá​suk​kal kö​vet​ték, ugyan​is va​kok vol​-
tak. Job​ban mond​va nem lát​tak, mert fe​jü​ket bőr​sap​ka fed​te.

22
Egy​szer csak moz​du​lat​lan​ná der​med​tem; a hon​vágy hir​te​len,
erős hul​lá​mok​ban le​pett el.
Egy ma​dár gunnyasz​tott előt​tem, ülő​rúd​ja a töb​bi​től tá​vol
he​lyez​ke​dett el. Rög​tön fel​is​mer​tem. Hal​vány​szür​ke, szin​te
fe​hér tol​la​za​tát bar​nás​fe​ke​te fol​tok tar​kí​tot​ták, mint​ha egy ír​-
nok tin​ta​csep​p​ek​ket fröcs​költ vol​na egy ív per​ga​men​re. Még
a fél​ho​mály​ban is lát​tam, hogy a ma​dár, bár össze​hú​zód​va és
nyo​mo​rul​tul, egy sar​ki só​lyom volt.
A sar​ki sóly​mok a va​dász​ma​da​rak her​ce​gei. Gyer​mek​ként
Grön​lan​don lát​tam eze​ket a nagy​sze​rű ma​da​ra​kat, amint hód​-
faj​dra va​dász​tak a mo​csa​rak​ban. Prém​va​dá​sza​ink oly​kor há​ló​-
val fog​ták őket, vagy fel​mász​tak a szik​la​fa​lak​ra, hogy a pely​he​-
dző tol​lú ma​da​ra​kat ki​emel​jék fész​kük​ből, mert ezek a leg​ke​-
re​set​tebb grön​lan​di áru​cik​kek kül​hon​ban. Éven​te öt vagy hat
sóly​mot küld​tünk az iz​lan​di ke​res​ke​dők​nek, és úgy hal​lot​tam,
hogy azok bor​sos áron ad​ták el őket a nor​vé​gi​ai vagy a déli or​-
szá​gok​be​li nagy​urak​nak. Ezen ma​da​rak egyi​két itt lát​va a pá​-
rás és zöld Ang​lia szí​vé​ben, be​zár​va és ter​mé​sze​tes élő​he​lyé​-
től tá​vol, úgy érez​tem, hogy ro​kon​lé​lek​re lel​tem, egy szám​ki​-
ve​tett​re, és el​fa​csa​ro​dott a szí​vem.
A sar​ki só​lyom ép​pen ved​lett. Ezért volt annyi​ra bús a ki​né​-
ze​te, tol​la​za​ta bor​zas és zi​lált. A ma​dár meg​érez​te a je​len​lé​te​-
met és fe​lém for​dí​tot​ta a fe​jét. Kö​ze​lebb oson​tam és ek​kor
vet​tem ész​re, hogy a sze​me​it le​varr​ták. Egy vé​kony fo​na​lat
fűz​tek át mind​két alsó szem​hé​jon, majd a fo​nal két vé​gét
össze​cso​móz​ták a ma​dár fe​jén úgy, hogy az meg​fe​szült és a
szem​hé​ja​kat rá​húz​ta a sze​me​i​re. Óva​to​san ki​nyúj​tot​tam a ke​-
zem, fél​ve, ne​hogy meg​za​var​jam a ma​da​rat, ki akar​tam ol​da​ni
a cso​mót és vissza​ad​ni a lá​tá​sát. Úgy érez​tem, a ma​dár bol​dog​-
ta​lan sor​sa ön​nön ne​héz hely​ze​te​met jel​ké​pe​zi. Ke​zem már
ott le​be​gett mint​egy hat​hü​velyk​nyi​vel a ma​dár feje fö​lött,
ami​kor va​la​ki há​tul​ról el​kap​ta a bal csuk​ló​mat és a ka​ro​mat
dur​ván a la​poc​ká​im felé csa​var​ta. Inas uj​jak ra​gad​ták meg a
tar​kó​mat, és egy ke​gyet​len hang szi​sze​gett a fü​lem​be:
– Ha csak meg​érin​ted azt a ma​da​rat, előbb a ka​ro​dat tö​röm
el, az​tán ki​te​ke​rem a nya​ka​dat!
Majd elő​re​lök​tek úgy, hogy két​rét gör​nyed​tem. Tá​madóm
meg​for​dí​tott és még min​dig elő​re​haj​lít​va ki​ve​ze​tett a paj​tá​ból

23
a sza​bad​ba, ahol is egy ügyes moz​du​lat​tal ki​rúg​ta mind​két lá​-
ba​mat aló​lam úgy, hogy orra buk​tam a sár​ban. Ott fe​küd​tem
ki​ful​lad​va, le​ve​gő után kap​kod​va, meg​ren​dül​ve a vil​lám​gyors
tá​ma​dás​tól, mi​köz​ben tá​madóm a há​ta​mon tér​delt és le​szo​rí​-
tot​ta a fe​je​met.
– Csak Ed​gart ke​re​sem – nyög​tem ki te​he​tet​le​nül, mi​vel
meg​for​dul​ni sem bír​tam, hogy fel​fed​jem ki​lé​tét. A fe​jem fe​-
lett egy düh​től ful​dok​ló hang így fe​lelt:
– Meg​ta​lál​tad.

24
 Második

Tá​madóm la​zí​tott a fo​gá​sán és hagy​ta, hogy át​for​dul​jak és fel​-

néz​zek. Kur​ta, töm​zsi em​ber állt fe​let​tem; fol​to​zott, el​nyűtt tu​-
ni​kát, vas​tag nad​rá​got és ko​pott bőr láb​szár​vé​dőt vi​selt. Ősz
ha​ját egé​szen rö​vid​re vág​va hord​ta, becs​lé​sem sze​rint öt​ve​nes
éve​i​nek de​re​kán jár​ha​tott. Leg​in​kább ütött-ko​pott, vi​har​vert
ki​né​ze​te tűnt fel. Or​cá​it mély rán​cok ba​ráz​dál​ták és vö​rös fol​-
tok pettyez​ték, mint​ha ho​mok​kal dör​zsöl​ték vol​na át. Ha​ra​gos
te​kin​te​té​től szem​öl​dö​ke úgy le​eresz​ke​dett, hogy sze​me majd​-
nem el​tűnt a ko​po​nyá​já​ban. Na​gyon ve​szé​lyes em​ber​nek
tűnt; ész​re​vet​tem, hogy szar​vas​agancs nye​lű, so​kat for​ga​tott
tőrt hord bőr​ö​vé​be tűz​ve és cso​dál​koz​tam, hogy mi​ért nem
rán​tot​ta elő. Az​tán eszem​be ju​tott, hogy mi​lyen könnye​dén
tusz​kolt ki a paj​tá​ból, mint​ha csak gyer​mek let​tem vol​na.
– Mit ke​res​tél a só​lyom​ház​ban? – kö​ve​tel​te ádázul. A szá​-
szok nyel​vén szólt, mely elég​gé ha​son​lí​tott nor​vég anya​nyel​-
vem​hez ah​hoz, hogy meg​ért​sem, de las​sú, erős vi​dé​ki ki​ej​té​-
sé​re na​gyon oda kel​lett fi​gyel​nem. – Ki en​ged​te meg, hogy be​-
lépj oda?
– Már mond​tam – vá​la​szol​tam bé​kí​tő​en –, hogy Ed​gart ke​-
re​sem. Fo​gal​mam sem volt róla, hogy rosszat cse​lek​szem.
– Na és a sar​ki só​lyom? Mi dol​god volt a kö​ze​lé​ben? Mire
ké​szül​tél? El akar​tad lop​ni?
– Nem – fe​lel​tem –, el akar​tam tá​vo​lí​ta​ni a fo​na​lat, hogy ki
tud​ja nyit​ni a sze​mét.
– És ki en​ged​te ezt meg ne​ked? – Még ha​ra​go​sabb lett, én
pe​dig fél​ni kezd​tem, hogy el​ve​szí​ti az ön​ural​mát és jól el​ver.
Mi​vel nem tud​tam mit vá​la​szol​ni, tar​tot​tam a szá​mat. – Fél​ke​-
gyel​mű! Tu​dod, mi tör​tént vol​na? Ré​mü​le​té​ben a ma​dár el​-
hagy​ta vol​na az ülő​rúd​ját és össze​vissza csap​ko​dott vol​na.
Vagy ki​sza​ba​dult vol​na, vagy össze​tör​te vol​na ma​gát. De még
nem röp​ké​pes. És ez a ma​dár, csak hogy tudd, tíz​szer annyit
ér, mint te, ta​lán még töb​bet is, te sze​ren​csét​len fa​jan​kó.
– Saj​ná​lom – mond​tam. – Csak fel​is​mer​tem a faj​tá​ját, és ed​-
dig még so​sem lát​tam le​varrt sze​műt.

25
 Vá​la​szom hal​la​tán is​mét tom​bol​ni kez​dett ben​ne a düh.
– Hogy ér​ted, hogy „fel​is​mer​ted”? – vi​cso​rog​ta. Nincs be​lő​-
lük csak öt vagy hat pél​dány egész An​gol​hon​ban. Ez egy ki​rá​-
lyi ma​dár.
– Ahon​nan én jö​vök, ott elég sok van be​lő​lük.
– Szó​val nem csak tol​vaj vagy, de ha​zug is.
– Nem, higgy ne​kem. Olyan hely​ről jö​vök, ahol ezek a ma​-
da​rak fész​kel​nek és fel​ne​ve​lik fi​ó​ká​i​kat. Csak azért lép​tem be
a paj​tá​ba, mert té​ged ke​res​te​lek, már ha te vagy Ed​gar, mert
azt az uta​sí​tást kap​tam, hogy ta​lál​ja​lak meg és je​lent​kez​zem
ná​lad mun​ká​ra.
– Én ku​tyás​le​gényt kér​tem, nem egy eny​ves​kezű dán tol​-
vajt, mert azok vagy​tok mind. Meg​is​mer​lek a ron​da ki​ej​té​sed​-
ről – mo​rog​ta. Sze​de​lőz​ködj rú​gott be​lém ha​ma​ro​san ki​de​rí​-
tem, hogy iga​zat mond​tál-e, avagy sem.
Vissza​ve​ze​tett a vár​hoz és el​len​őriz​te tör​té​ne​te​met Ae​l​fgi​fu
zak​la​tott in​té​ző​jé​nél. Ami​kor az iga​zol​ta ki​lé​te​met, Ed​gar ki​-
mér​ten kö​pött egyet – nyá​la épp hogy csak el​ke​rült – és ki​je​-
len​tet​te:
– Majd meg​lát​juk.
Ez​út​tal az ebis​tál​ló​hoz tér​tünk vissza, és Ed​gar el​húz​ta a fut​-
ta​tó​ba nyí​ló ala​csony kapu re​te​szét. Ab​ban a pil​la​nat​ban túl​fű​-
tött, bar​na, fe​hér és rozs​da​szín, fark​csó​vá​ló, ka​va​ro​dó ára​dat
höm​pöly​gött elénk és zárt kör​be min​ket. A ku​tyák ugat​tak és
nyü​szí​tet​tek, bár nem jöt​tem rá, hogy örö​mük​ben, avagy éh​-
ség​től űzve. Egye​sek sze​re​tet​ből ug​rál​tak Ed​gar​rá, má​sok lök​-
dö​sőd​tek és to​la​kod​tak, hogy kö​ze​lebb ke​rül​je​nek hoz​zá, egy​-
pár pe​dig meg​hu​nyász​ko​dott, vagy a sa​rok​ba ro​hant és össze​-
pisz​kí​tot​ta ma​gát iz​gal​má​ban. Az is​tál​ló bor​zal​mas bűzt árasz​-
tott, láb​ik​rám​ba pe​dig éles fáj​da​lom ha​sí​tott, ami​kor az egyik
bi​zal​mat​lan ál​lat há​tul​ról meg​ke​rült és kí​sér​let​kép​pen be​lém
mart. Ed​gar tel​je​sen nyu​godt volt. Ke​zét be​le​mé​lyesz​tet​te a
hul​lám​zó ku​tya​tö​meg​be és si​mo​gat​ta az ál​la​to​kat, sze​re​tet​tel​-
je​sen meg​mor​zsolt pár fü​let, a ne​vü​kön szó​lí​tot​ta őket, oly​kor
fél​re​lö​kött egy-egy fék​te​le​nebb ebet, amely ug​rán​doz​va ar​-
con pró​bál​ta nya​lin​ta​ni őt. Ele​mé​ben volt, de szá​mom​ra rém​-
álom volt az egész.
– Itt fogsz dol​goz​ni – mond​ta nyer​sen.

26
 A meg​döb​be​nés ki​ül​he​tett az áb​rá​za​tom​ra, mert a mo​soly
hal​vány ár​nyé​ka fu​tott át az ar​cán.
– Majd el​ma​gya​rá​zom a fel​ada​ta​i​dat.
Át​vá​gott a fut​ta​tón és meg​állt egy hosszú, ala​csony is​tál​ló
előtt, amely a tá​vo​lab​bi ke​rí​tés men​tén hú​zó​dott. Meg​rán​tot​ta
a rosszul il​lesz​tett aj​tót és be​men​tünk. Az is​tál​ló bel​se​je majd​-
nem annyi​ra ko​pár volt, mint a só​lyom​ház, de ez​út​tal nem
volt szét​szórt ho​mok a föl​dön, és az ülő​ru​dak he​lyett egy szé​-
les fa​emel​vény állt az egyik fal men​tén. Az emel​vényt gya​lu​-
lat​lan desz​kák​ból ácsol​ták és rö​vid cö​lö​pök​re tá​masz​ko​dott, a
föld​től mint​egy egy​láb​nyi ma​gas​ság​ban. Fe​lü​le​tét vas​tag szal​-
ma​ré​teg fed​te, amely​re Ed​gar most rá​bö​kött.
– Azt aka​rom, hogy na​pon​ta for​gasd át, hogy ki​szel​lőz​zön.
Szedj össze min​den ku​ty​apisz​kot és vidd ki. Ami​kor össze​-
gyűlt egy zsák​nyi, fo​god és át​vi​szed a cser​ző​mű​hely​be a var​-
gák​hoz. Sem​mi se jobb a ku​tya​szar jó erős le​vé​nél a bő​rök pu​-
hí​tá​sá​hoz. Az​tán min​den har​mad​nap, ami​kor a szal​ma már
erő​sen össze​mocs​ko​ló​dott, ki​cse​ré​led az egész al​mot. Majd
ké​sőbb meg​mu​ta​tom, hol ta​lálsz friss szal​mát.
Az​tán há​rom hosszú vá​lyú​ra mu​ta​tott.
– Ezek le​gye​nek min​dig szí​nül​tig tele ivó​víz​zel a ku​tyák szá​-
má​ra. Ha a víz meg​pos​had, ki​vi​szed a vá​lyú​kat – nem aka​rom,
hogy a föld itt bent még nyir​ko​sabb le​gyen, mint ami​lyen –,
ki​ürí​ted, majd megint te​le​me​red őket.
Ami​kor a nyir​kos föl​det em​lí​tet​te, az is​tál​ló kö​ze​pén le​vert
fa​cö​löp​re pil​lan​tott. Szal​má​val volt kör​be​te​ker​ve, és kö​rü​löt​te
jól lát​ha​tó ned​ves folt ter​jen​gett. Rá​jöt​tem, hogy ez volt a vi​ze​-
lő​cö​löp.
– Min​den har​mad​nap ott is ki​cse​ré​led a szal​mát. Min​den
reg​gel az le​gyen az első dol​god, hogy ki​en​ge​ded a ku​tyá​kat a
fut​ta​tó​ba. Az​u​tán ki​cse​ré​led az al​mot. Az ál​la​to​kat egy​szer egy
nap meg​ete​ted, több​nyi​re szá​raz ke​nyér​rel, de hús​ca​fa​to​kat,
ma​ra​dé​ko​kat is adsz ne​kik a nagy​kony​há​ról. El​len​őr​zöd, hogy
sem​mi ká​ros nem ke​rül bele a mos​lék​ba. Ha egy ku​tya meg​-
be​teg​szik vagy le​vert, már​pe​dig egy-ket​tő min​dig akad, ak​kor
azon​nal szólsz ne​kem.
– Hol tal​ál​lak meg? – kér​dez​tem.

– A só​lyom​ház​zal szem​be​ni kuny​hó​ban élek. A ház mö​gött

27
 – A só​lyom​ház​zal szem​be​ni kuny​hó​ban élek. A ház mö​gött
meg​ta​lá​lod a szé​na​paj​tát. Ha nem len​nék ott​hon, mert ép​pen
az er​dőt já​rom, be​szélj az asszonnyal, mi​előtt hoz​zá​nyúlsz a
kö​te​gek​hez. Ő majd szem​mel tart, hogy ala​po​san vé​gezd a dol​-
god. Van még kér​dé​sed?
Ad​dig​ra ki​lép​tünk az is​tál​ló​ból és vissza​ér​tünk a fut​ta​tó ka​-
pu​já​hoz.
– Nem – fe​lel​tem –, ala​po​san el​ma​gya​ráz​tad, hogy mi a dol​-
gom. De hol fo​gok alud​ni?
A le​he​tő leg​na​gyobb rossz​in​du​lat​tal né​zett rám.
– Mire szá​mí​tot​tál? Ter​mé​sze​te​sen a ku​tyák​kal fogsz hál​ni.
Ott a he​lye egy ku​tyás​fi​ú​nak.
Kö​vet​ke​ző kér​dé​sem is a nyel​vem he​gyén le​be​gett, ami​kor
arc​ki​fe​je​zé​se lát​tán úgy dön​töt​tem, hogy nem szer​zem meg
neki a vá​lasz​adás örö​mét. Azt akar​tam meg​tu​da​kol​ni, hogy mi
lesz az ét​kem és hol fo​gom el​fo​gyasz​ta​ni. De már tud​tam elő​re
a vá​laszt: azt fo​gom enni, amit a ku​tyák, és ve​lük együtt fo​gok
ét​kez​ni.
Iga​zam lett. A kö​vet​ke​ző pár nap ed​di​gi éle​tem leg​rosszabb
idő​sza​ká​nak egyi​ke volt és ki​mond​ha​tat​lan kö​rül​mé​nyek kö​-
zött telt el. A ku​tyák​kal et​tem és alud​tam. A mos​lék​juk​ból ha​-
lász​tam ki ma​gam​nak a jobb fa​la​to​kat, meg​tel​tem bol​hák​kal
és időm nagy ré​szét az​zal töl​töt​tem, hogy meg​pró​bál​tam el​ke​-
rül​ni a ma​rá​su​kat. Gyű​löl​tem az ebe​ket; egy füty​köst kezd​tem
el hor​da​ni ma​gam​nál – az emel​vény alá rej​tet​tem, amint Ed​-
gar meg​je​lent –, ami​vel rá​sóz​tam min​den ku​tyá​ra, ame​lyik túl
kö​zel me​rész​ke​dett hoz​zám, bár a go​no​szabb​ja még így is
meg​pró​bált a há​tam​ba ke​rül​ni és meg​tá​mad​ni. Ez a ta​pasz​ta​-
lat arra kész​te​tett, hogy el​gon​dol​koz​zam, mi​ért is ked​ve​lik az
em​be​rek a ku​tyá​i​kat, fő​leg ak​kor, ha azok annyi​ra el​len​szen​-
ve​sek, mint ezek az ebek. Ír​or​szág​ban a klán​ve​zé​rek büsz​kél​-
ked​tek far​kas​ku​tyá​ik​kal, és én meg​ér​tet​tem, hogy mi​ért.
Hosszú lá​ba​ik​kal és gő​gös já​rá​suk​kal ki​tű​nő, elő​ke​lő és ne​-
mes ál​la​tok vol​tak. De Ed​gar fal​ká​ja min​den lát​szat sze​rint
kor​csok​ból állt. Ter​met​re fe​le​ak​ko​rák vol​tak, mint a far​kas​-
ku​tyák, rö​vid ké​pük, he​gyes po​fá​juk és gu​ban​cos sző​rük volt.
Túl​nyo​mó​részt szür​kés​bar​na szí​nű​ek vol​tak, bár né​me​lyi​kük
bun​dá​já​ban itt-ott fel​tűnt egy-egy fe​ke​te vagy rozs​da​szín folt,

28
és az egyik eb sző​re tel​je​sen fe​hér lett vol​na, ha nem hem​per​-
gő​zik ál​lan​dó​an a mo​csok​ban. Fel​fog​ha​tat​lan volt szá​mom​ra,
hogy mi​ért ve​sző​dött va​la​ki egy ilyen fal​ka tar​tá​sá​val. Hó​na​-
pok​kal ké​sőbb meg​tud​tam, hogy „brit ko​pók​nak” ne​ve​zik
őket; va​dász​ku​tyák​ként őse​i​ket ugyan​azok a ró​ma​i​ak tar​tot​-
ták nagy becs​ben, akik a Wat​ling utat is épí​tet​ték. A tá​jé​koz​ta​-
tást egy szer​ze​tes​nek kö​szön​het​tem, aki​nek az apát​ja, ked​vel​-
vén a va​dá​sza​tot, maga is tar​tott egy ilyen fal​kát. Azt is el​-
mond​ta, hogy eze​ket a brit ko​pó​kat nagy​ra ér​té​kel​ték a bá​tor​-
sá​guk, a ki​tar​tá​suk és a jó szi​ma​tuk mi​att. Cso​dál​koz​tam is
erő​sen, ho​gyan vol​tak ké​pe​sek kö​vet​ni a föl​dön vagy a le​ve​gő​-
ben ha​gyott nyo​mo​kat, ami​kor ők ma​guk oly na​gyon bűz​löt​-
tek. Pró​bál​ván meg​óv​ni bí​bor​szín tu​ni​ká​mat at​tól, hogy át​ita​-
tód​jék a ku​tyák sza​gá​val, hű​sé​ges bőr​ta​risz​nyá​mat olyan ma​-
gas​ra akasz​tot​tam fel az egyik tá​masz​tó​osz​lop​ra, ami​lyen​re
csak tud​tam, mert biz​tos vol​tam ben​ne, hogy az ebek tár​sa​sá​-
gá​ban pár órán be​lül ma​gam is ugyan​úgy bűz​löt​tem, mint
azok.
Ed​gar min​den reg​gel és dél​után meg​lá​to​gat​ta a ku​tya​is​tál​-
lót, hogy mind a mun​ká​mat, mind dú​vad​ja​i​nak az ál​la​po​tát
meg​vizs​gál​ja. Be​lé​pett a fut​ta​tó​ba, majd ha​nya​gul át​gá​zolt az
ebek cső​dü​le​tén. Hát​bor​zon​ga​tó ké​pes​ség​gel pé​cé​zett ki min​-
den olyan ál​la​tot, amin vá​gás, kar​mo​lás vagy más egyéb sé​rü​-
lé​sek nyo​mai mu​tat​koz​tak. Ilyen​kor el​kap​ta és ma​gá​hoz von​-
ta. Ma​ga​biz​to​san haj​tot​ta hát​ra az ebek fü​le​it, vagy tár​ta szét
láb​uj​ja​i​kat tüs​kék után ku​tat​va, és oly​kor fél​re​tol​ta nemi szer​-
ve​i​ket, me​lye​ket ő vessző​nek és mo​gyo​rók​nak hí​vott, hogy el​-
len​őriz​ze, nincs-e raj​tuk gyul​la​dás vagy seb. Ha ta​lált egy se​-
bet, tűt és cér​nát vett elő, és tér​dé​vel le​szo​rít​va a ku​tyát össze​-
varr​ta azt. Oly​kor, ha az eb mak​ran​cos volt, oda​hí​vott en​gem,
hogy se​gít​sek le​fog​ni az ál​la​tot, és az per​sze hogy az csú​nyán
meg​ha​ra​pott. Lát​va a ke​zem​ről le​csö​pö​gő vért, Ed​gar elé​ge​-
det​ten fel​ne​ve​tett.
– Mint​ha arra ta​ní​tot​ta​lak vol​na, hogy be​dug​jad a ke​zed a
ku​tya po​fá​já​ba – gú​nyo​ló​dott, ne​kem meg rög​tön eszem​be ju​-
tott a fél​kezű hus​carl. – Jobb, mint a macs​ka​ha​ra​pás, az el​-
gennye​se​dik. A ku​tya ma​rá​sa tisz​ta és nem fer​tő​ző​dik el. Már
ha nem ve​szett az ál​lat.

29
 Az eb, ami oda​ka​pott, nem tűnt ve​szett​nek, ezért szív​ni
kezd​tem a ma​rás okoz​ta se​be​ket és nem szól​tam sem​mit. De
Ed​gar nem sza​lasz​tot​ta el az al​kal​mat, hogy to​vább csú​fo​lód​-
jon raj​tam.
– Tu​dod, mit kell ten​ned, ha meg​mar egy ve​szett ku​tya? –
kér​dez​te él​ve​zet​tel. – Nem tu​dod elég ke​mé​nyen ki​szív​ni a
rom​lott vért a seb​ből. Ezért fogsz egy jó erős ta​nya​si ka​kast és
meg​ko​pasz​tod, míg​nem tel​je​sen csu​pasz nem lesz. Ek​kor rá​-
csa​pod a hát​só​ját a ma​rás​ra, majd is​te​ne​sen rá​ijesz​tesz. A
frász​tól össze​rán​dul​nak a be​lei és ki​szív​ja a se​be​det.
Na​gyot rö​hö​gött.
Meg​pró​bál​ta​tá​som még sok​kal to​vább tart, ha a ne​gye​dik
na​pon nem vesz​tem el az egyik ku​tyát. Ed​gar uta​sí​tá​sá​ra ki​vit​-
tem a fal​kát egy fü​ves te​rü​let​re, úgy száz​lé​pés​nyi​re az is​tál​ló​-
tól, ahol a ku​tyák rág​csál​hat​ták a fű​szá​la​kat, ami jót tesz ne​-
kik. Rö​vid ki​rán​du​lá​sunk alatt si​ke​rült nyo​mát ve​szí​te​nem
an​nak, hogy hány ebet is vit​tem ma​gam​mal, és ami​kor vissza​-
te​rel​tem őket a fut​ta​tó​ba, nem vet​tem ész​re, hogy az egyik hi​-
ány​zik. Csak ami​kor el​zár​tam éj​jel​re és meg​szá​mol​tam őket,
jöt​tem rá a té​ve​dés​re. Be​csuk​tam ma​gam mö​gött a ka​put és
vissza​sé​tál​tam a fü​ves te​rü​let​hez, hát​ha meg​ta​lá​lom a hi​ány​zó
ko​pót. Nem szó​lít​gat​tam, mert nem tud​tam a ne​vét, de fő​leg
nem akar​tam Ed​gar fi​gyel​mét fel​hív​ni a bak​lö​vé​sem​re. Ami​-
lyen rosszul vi​sel​te vol​na egy só​lyom eset​le​ges el​vesz​té​sét,
biz​tos vol​tam ben​ne, igen ha​rag​vó len​ne egy hi​ány​zó ku​tya
mi​att. Csen​de​sen lép​del​tem, re​mél​ve, hogy meg​pil​lan​tom a
szö​kött ebet buj​kál​ni va​la​hol. De nem volt a fü​ves ré​szen, és
arra gon​dol​ván, hogy az ál​lat ta​lán meg​ta​lál​ta az utat Ed​gar
kuny​hó​já​nak hát​só aj​ta​já​hoz némi gu​be​rá​lás re​mé​nyé​ben,
oda​men​tem, hogy meg​néz​zem. Épp ami​kor meg​ke​rül​tem az
apró kuny​hó sar​kát, halk koc​ca​nást hal​lot​tam és meg​lát​tam
Ed​gart.
A föl​dön tér​delt, hát​tal fe​lém. Előt​te egy négy​szög​le​tű fe​hér
gyolcs​da​rab volt ki​te​rít​ve, me​lyen fél​tu​cat​nyi la​pos​ra fa​ra​gott
fa​pál​ca he​vert sza​na​szét, aho​gyan az imént el​ve​tet​te őket. Ed​-
gar, aki el​mé​lyül​ten me​redt rá​juk, most meg​le​pet​ten for​dult
meg.

– Mit üzen​nek? – kér​dez​tem re​mél​ve, hogy ele​jét ve​szem a

30
 – Mit üzen​nek? – kér​dez​tem re​mél​ve, hogy ele​jét ve​szem a
düh​ki​tö​ré​sé​nek.
Gya​nak​vó​an né​zett rám.
– Sem​mi kö​zöd hoz​zá – vá​gott vissza. El​in​dul​tam, ami​kor a
há​tam mö​gött meg​le​pe​tés​sze​rű​en így szólt: – Tu​dod ér​tel​mez​-
ni a pál​cá​kat?
Vissza​for​dul​tam és óva​to​san vá​la​szol​tam:
– Az én ha​zám​ban jobb sze​re​tünk koc​kát vet​ni, vagy a taflt
hasz​nál​ni. És a pál​cá​kat össze​fűzzük, mi​ként egy köny​vet
szok​tak.
– Mi az a tafl?
– Egy je​lek​kel el​lá​tott táb​la. A gya​kor​lot​tak ol​vas​ni tud​nak
ezek​ből.
– De pál​cá​kat hasz​nál​tok?
– Né​me​lyik öreg még min​dig eze​ket hasz​nál​ja, vagy az ál​la​-
tok láb​kö​zép​csont​ja​it.
– Ak​kor mondd meg ne​kem, sze​rin​ted mit üzen​nek ezek a
pál​cák.
Oda​men​tem a föld​re ki​te​rí​tett fe​hér gyolcs​da​rab​hoz és hat
fa​pál​cát szá​mol​tam meg. A he​te​di​ket Ed​gar tar​tot​ta a ke​zé​ben.
A föl​dön he​ve​rő egyik pál​cá​ra vö​rös csí​kot fes​tet​tek. Tud​tam,
hogy az az ural​ko​dó. Há​rom pál​ca va​la​mi​vel rö​vi​debb volt a
töb​bi​nél.
– Mit ol​va​sol ki be​lő​lük? – kér​dez​te Ed​gar. Hang​já​ba kö​-
nyör​gés ve​gyült.
Le​pil​lan​tot​tam.
– A vá​lasz za​va​ros – mond​tam. Le​ha​jol​tam és fel​emel​tem az
egyik pál​cát, amely kis​sé ré​zsút he​vert egy má​si​kon. Meg​for​-
dí​tot​tam és le​ol​vas​tam a raj​ta levő je​let.
– Tyr – mond​tam –, a há​bo​rú és a ha​lál is​te​ne.
Ed​gar egy pil​la​na​tig za​var​tan né​zett, majd min​den vér ki​fu​-
tott az ar​cá​ból, vö​rös folt​jai még job​ban ki​üt​köz​tek a já​rom​-
csont​ja​in.
– Tiw? Ki tu​dod ol​vas​ni a je​le​ket? Biz​tos vagy ben​ne?
– Ter​mé​sze​te​sen igen – vá​la​szol​tam, és meg​mu​tat​tam neki
a pál​ca je​lölt ol​da​lát. Egy nyíl jel​ké​pe volt raj​ta. – Odin híve va​-
gyok; Odin volt az, aki fel​fed​te a rú​nák tit​ka​it és meg​is​mer​tet​-

31
te őket az em​be​ri​ség​nek. Ő ta​lál​ta fel a jós​koc​kát is. Egy​ér​tel​-
mű; ez a rúna nem más, mint maga Tyr jele.
Ed​gar hang​ja re​me​gett, ami​kor mond​ta:
– Ak​kor ez azt je​len​ti, hogy ő ha​lott.
– Ki​cso​da?
– A lá​nyom. Négy év​vel ez​előtt ra​gad​ta el a dán rab​ló​csa​pa​-
ta​i​tok egyi​ke, még a za​var​gá​sok ide​jén. Nem tud​ták meg​tá​-
mad​ni a vá​rat – a pa​lánk túl erős​nek bi​zo​nyult szá​muk​ra ezért
vé​gig​sö​pör​tek a kör​nyé​ken, úgy össze​ver​ték a ki​seb​bik fi​a​-
mat, hogy az egyik sze​me vi​lá​ga bán​ja, majd el​hur​col​ták a
lányt. Csak ti​zen​két éves volt. Az​óta se hal​lot​tunk fe​lő​le.
– Róla akar​tál meg​tud​ni va​la​mit, ami​kor ki​ve​tet​ted a pál​cá​-
kat? Hogy mi tör​tént vele?
– Igen – vá​la​szol​ta.
– Ak​kor ne add fel a re​ményt – mond​tam. – Tyr pál​cá​ja ke​-
reszt​ben fe​küdt egy má​sik pál​cán, és ez azt jel​zi, hogy a je​len​-
té​se za​va​ros, vagy ép​pen az el​len​ke​ző​je. A lá​nyod még élet​ben
le​het. Aka​rod, hogy még egy​szer ki​ves​sem ne​ked a pál​cá​kat?
A va​dász meg​ráz​ta a fe​jét.
– Nem – mond​ta. – Há​rom do​bás egy​szer​re elég. Min​den to​-
váb​bi​val csak az is​te​ne​ket sér​te​nénk meg; mel​les​leg a nap
már le​nyu​go​dott, így az óra már nem ked​ve​ző.
Majd bi​zal​mat​lan​sá​ga egy csa​pás​sal vissza​tért.
– Hon​nan tud​ha​tom, hogy nem ha​zudsz ne​kem a rú​nák​ról,
mint ahogy ha​zud​tál a sar​ki só​lyom​ról?
– Nem áll ér​de​kem​ben ha​zud​ni – fe​lel​tem, majd fel​sze​de​-
get​tem a pál​cá​kat, elő​ször az ural​ko​dót, az​tán a rö​vi​deb​be​ket,
köz​ben a ne​vü​ket so​rol​tam: szi​vár​vány, har​cos ki​rály​nő, szi​-
lárd hit. Majd össze​szed​tem a hosszab​ba​kat: kulcs​hor​do​zó,
öröm és – ez​zel Ed​gar uj​jai kö​zül ki​vet​tem az utol​sót is – ün​-
nep​ség.
Hogy bi​zal​mát még in​kább el​nyer​jem, ár​tat​la​nul meg​kér​-
dez​tem:
– Ugye nem hasz​ná​lod a sö​tét​ség pál​cá​ját, a kí​gyó​pál​cát?
Ed​gar meg​hök​kent. Mint ké​sőbb meg​tud​tam, ve​le​jé​ig vi​dé​-
ki em​ber volt, aki fenn​tar​tás nél​kül hitt a szász jós​pál​cák​ban,
aho​gyan eze​ket Ang​li​á​ban ne​ve​zik, ahol gyak​ran hasz​nál​ják
őket jós​lás​ra és jö​ven​dö​lés​re. Ám csak a leg​jár​ta​sab​bak al​kal​-

32
maz​zák a nyol​ca​di​kat, a kí​gyó​pál​cát. Bal​jós​la​tú be​fo​lyás​sal bír
az összes töb​bi​re, és gyar​ló ter​mé​sze​tük​nél fog​va az em​be​rek
job​ban sze​re​tik, ha a do​bás (aho​gyan a szá​szok a pál​ca​ve​tést
ne​ve​zik) ked​ve​ző ki​me​ne​te​lű. Va​ló​já​ban úgy vél​tem, hogy a
szász pál​cák kez​det​le​ge​sek. Iz​lan​don rú​na​mes​te​rem, Th​rand
sok​kal bo​nyo​lul​tabb vál​to​za​tok ol​va​sá​sá​ra ta​ní​tott. Ott a pál​-
cá​kat egy bőr​zsi​neg​hez erő​sí​tik, le​gye​ző​sze​rű​en szét​tár​ják és
ka​len​dá​ri​um​ként hasz​nál​va ér​tel​me​zik a pál​cák mind​két ol​-
da​lá​ra rótt rú​ná​kat. Ezek, mint min​den se​idr vagy má​gia,
meg​for​dít​ják a dol​gok je​len​té​sét. A rú​ná​kat vissza​fe​lé ír​ják,
mint​ha tü​kör​ben lát​ná őket az em​ber.
– Me​séld el a fe​le​sé​gem​nek, amit az imént mond​tál a lá​-
nyunk​ról – je​len​tet​te ki Ed​gar. – Vi​gaszt nyújt majd neki. Az el​-
múlt négy év​ben foly​ton csak bán​kó​dott mi​at​ta.
Be​te​relt a kuny​hó​ba, mely nem volt több egy nagy szo​bá​nál,
mely​ről kö​zé​pen le​vá​lasz​tot​tak egy há​ló​kam​rát. Az orom​fal
fe​lől volt egy nyílt tűz​hely, ezen​kí​vül pe​dig egy egy​sze​rű asz​-
tal és két pad. Ed​gar ösz​tö​ké​lé​sé​re el​is​mé​tel​tem a fe​le​sé​gé​-
nek, Ju​dith​nak, hogy mit ol​vas​tam ki a pál​cák​ból. Sze​gény
asszony szá​na​lom​ra mél​tó hi​szé​keny​ség​gel fo​gad​ta sza​va​i​-
mat, majd fé​lén​ken meg​kér​dez​te, en​nék-e egy fa​lás ren​des
ét​ket. Gya​ní​tot​tam, hogy úgy véli, ura na​gyon igaz​ság​ta​la​nul
bá​nik ve​lem. De Ed​gar meg​ve​té​se ért​he​tő volt, mert azt hit​te,
ma​gam is dán va​gyok, mint azok a por​tyá​zok, akik el​ra​bol​ták
a lá​nyát és meg​nyo​mo​rí​tot​ták a fiát.
Ed​gar nyíl​tan mé​re​ge​tett en​gem.
– Mit is mond​tál, hon​nan jössz? – kér​dez​te hir​te​len.
– Iz​land​ról, az​előtt pe​dig Grön​land​ról.
– De úgy be​szélsz, mint egy dán.
– Csak né​hány szót – mond​tam de más​ként ej​tem őket, és
hasz​ná​lok olya​no​kat is, ame​lye​ket csak Iz​lan​don szo​kás. Ki​-
csit olyan ez, mint a te szász nyel​ved. Bi​zo​nyá​ra ész​re​vet​ted,
hogy az Ang​lia más tá​ja​i​ról szár​ma​zó em​be​rek más​ként be​-
szé​lik, és olyan sza​va​kat is hasz​nál​nak, ami​ket te nem ér​tesz
meg.
– Bi​zo​nyítsd be, hogy ar​ról a má​sik hely​ről jössz, Grön​land​-
ról, vagy mi​nek ne​ve​zed.
– Saj​nos nem tu​dom, ho​gyan te​het​ném.

33
 Ed​gar egy pil​la​na​tig el​gon​dol​ko​dott, majd hir​te​len így szólt:
– A sar​ki só​lyom. Azt mond​tad, olyan hely​ről jössz, ahol ez a
ma​dár fész​kel és fi​ó​ká​it ne​ve​li. És tu​dom, hogy nem a dá​nok
föld​jén te​szi, ha​nem va​la​hol tá​vo​labb. Ha te​hát tény​leg on​nan
szár​ma​zol, ak​kor min​dent tudsz er​ről a ma​dár​ról és szo​ká​sa​i​-
ról.
– Mi​ről me​sél​jek ne​ked? – kér​dez​tem.
Ra​va​szul né​zett, majd ezt mond​ta:
– Vá​la​szolj, mi a sar​ki só​lyom: a to​rony ma​da​ra, vagy az ököl
ma​da​ra?
Fo​gal​mam sem volt, hogy mi​ről be​szél, és za​va​rom lát​tán
Ed​gar di​a​dal​ma​san je​gyez​te meg:
– Sej​tet​tem. Sem​mit sem tudsz ró​luk.
– Nem – mond​tam –, csak nem ér​tem a kér​dé​sed. De fel​is​-
me​rem a sar​ki sóly​mot, ha va​dá​szat köz​ben pil​lan​tom meg.
– És ho​gyan?
– Ami​kor a vad sar​ki sóly​mot fi​gyel​tem Grön​lan​don, lát​-
tam, ahogy le​szállt a szir​tek​ről és egy ked​ve​ző he​lyet vá​lasz​-
tott ma​gá​nak a mo​csár​ban, egy ma​ga​sabb szik​lát vagy egy
domb​te​tőt. Ott le​te​le​pe​dett, majd zsák​mány​ra le​sett, egy má​-
sik ma​dár​ra, amit mi rju​pá​nak ne​ve​zünk. Olyan, mind a ti fo​-
goly​ma​da​ra​tok. Ami​kor a só​lyom meg​pil​lant​ja a rju​pát, el​ru​-
gasz​ko​dik ál​lá​sá​ból és ala​cso​nyan re​pül​ni kezd, ret​ten​tő se​-
bes​ség​gel, egy​re gyor​sab​ban és gyor​sab​ban, majd le​csap a
rju​pá​ra és meg​rúg​ja, hogy az hol​tan esik a föld​re.
– És mit tesz az utol​só pil​la​nat​ban, mi​előtt le​csap​na? – kér​-
dez​te Ed​gar.
– Hir​te​len a ma​gas​ba emel​ke​dik, majd on​nan zu​han a pré​-
dá​já​ra.
– He​lyes – je​len​tet​te ki Ed​gar, vég​leg meg​győ​ződ​ve. – Így
tesz a sar​ki só​lyom, és ezért le​het egy​szer​re a to​rony ma​da​ra
és az ököl ma​da​ra is. Ez na​gyon ke​vés va​dász​ma​dár​ról mond​-
ha​tó el.
– Még min​dig nem ér​tem, mire gon​dolsz – mond​tam. – Mi
az, hogy a to​rony ma​da​ra?
– Az egy olyan ma​dár, ame​lyik a cél fe​lett tor​nyo​sul, avagy
ki​vár, ahogy mi szok​tuk mon​da​ni. Gaz​dá​ja fe​lett le​beg, ki​vár​ja
az al​kal​mas pil​la​na​tot, majd a pré​dá​ra zu​han. A ván​dor​só​-

34
lyom​nak ez a ter​mé​sze​te, de tü​re​lem​mel a sar​ki sóly​mot is
meg le​het ta​ní​ta​ni, hogy így va​dásszon. Az ököl ma​da​rát ök​lön
vagy ka​ron vi​szik a va​dá​szat alatt, majd a zsák​mány felé dob​-
ják, hogy ül​dö​ző​be ve​gye azt.
Így hát a vad sar​ki só​lyom szo​ká​sa​i​nak, va​la​mint a jós​lás
mű​vé​sze​té​nek is​me​re​te sza​ba​dí​tott meg a för​tel​mes ku​tya​is​-
tál​ló​be​li meg​pró​bál​ta​tá​sa​im​tól, bár Ed​gar ké​sőbb be​val​lot​ta,
hogy nem ha​gyott vol​na so​ká​ig az ebek kö​zött, mert fel​is​mer​-
te, hogy nincs sok ér​zé​kem a ku​tya​tar​tás mes​ter​ség​hez.
– Nézd csak, fel nem fog​ha​tom, hogy nem fér​het va​la​ki
össze a ku​tyák​kal – tet​te hoz​zá. – Ter​mé​szet​el​le​nes​nek tű​nik.
– Erő​sen bűz​le​nek – mu​tat​tam rá. – Na​pok​ba tel​lett, mire
le​mos​tam ma​gam​ról a sza​gu​kat. Cso​dál​ko​zom, hogy az an​go​-
lok mennyi​re imád​ják a ku​tyá​i​kat. Foly​ton-foly​vást csak ró​luk
be​szél​nek. Néha úgy tű​nik, job​ban ked​ve​lik őket, mint a sa​ját
gyer​me​ke​i​ket.
– Nem csak az an​go​lok – mond​ta Ed​gar. – Ez a fal​ka Knut tu​-
laj​do​na; ami​kor meg​je​le​nik, dán ba​rát​ja​i​nak fele ma​gá​val
hoz​za a sa​ját ku​tyá​it és hoz​zá​csap​ja őket a fal​ká​hoz. Át​ko​zot​tul
kel​le​met​len, mert az ebek rög​tön ma​ra​kod​ni kez​de​nek.
– Pon​to​san – je​gyez​tem meg. – Ami​kor a ku​tyák​ról van szó,
a szá​szok meg a dá​nok is el​ve​szí​tik a jó​zan eszü​ket. Éh​ség ide​-
jén mi Grön​lan​don meg​et​tük őket.
Mi​dőn ez a be​szél​ge​tés zaj​lott, Ed​ga​rék már csa​lád​tag​ként
ke​zel​tek. Kuny​hó​juk​ban ki​je​löl​tek ne​kem egy zu​got, ahol fel​-
akaszt​hat​tam ta​risz​nyá​mat és el​vac​ko​lód​hat​tam éj​sza​ká​ra. Ju​-
dith, aki annyi​ra jó​hi​sze​mű volt, mint amennyi​re bi​zal​mat​lan
ele​in​te a fér​je, úgy ké​nyez​te​tett, mint​ha ked​venc uno​ka​öccse
vol​nék. A leg​szebb hús​da​ra​bo​kat ha​lász​ta ki szá​mom​ra a le​ve​-
ses​kon​dér​ból, amely ál​lan​dó​an ott ro​tyo​gott a tűz​hely fe​lett.
Rit​kán volt ilyen jó dol​gom. Hi​va​ta​lo​san Ed​gar volt a ki​rá​lyi
va​dász; fon​tos ál​lá​sá​hoz hoz​zá​tar​to​zott a va​dá​sza​tok meg​ren​-
de​zé​sé​vel járó fe​le​lős​ség, ami​kor Knut oda​lá​to​ga​tott. De ezen​-
fe​lül Ed​gar orv​va​dá​szat​tal egé​szí​tet​te ki meg​él​he​té​sét. Szép
csend​ben há​ló​kat fe​szí​tett ki az apró vad be​fo​gá​sá​hoz – a me​-
zei nyúl volt a ked​venc zsák​má​nya és a haj​nal első su​ga​rá​val
ér​ke​zett vissza a kuny​hó​hoz, har​mat​tól ned​ves láb​szár​vé​dők​-
kel, ke​zé​ben egy​pár kö​vér nyu​lat ló​bál​va.

35
 Amint a ta​vasz nyár​ba for​dult, rá​jöt​tem, hogy ki​vált​sá​gos
hely​zet​ben va​gyok. Jú​li​us volt a kop​la​lás hó​nap​ja, ami​kor még
nem arat​ták le a ter​mést, és az egy​sze​rű em​ber kény​te​len volt
a ma​ra​dé​kon élni, amit a kam​rá​já​ból és a ga​bo​na​tá​ro​ló​já​ból
ka​part össze. Ke​mény, da​ra​bos ke​nye​ret et​tek, me​lyet da​rá​-
ból, szá​raz hü​ve​lyek​ből és össze​zú​zott bor​só​ból sü​töt​tek. De
Ed​gar há​zá​nak élés​tá​ra min​dig jól el volt lát​va, és mi​vel kö​ze​-
le​dett a va​dász​idény, Ed​gar egy​re gyak​rab​ban vitt ma​gá​val az
er​dő​be, hogy a leg​na​gyobb vad, a gím​szar​vas bi​ká​ja után ku​-
tas​sunk. Ed​gar ele​mé​ben volt: halk, ma​ga​biz​tos és haj​lan​dó
en​gem ta​ní​ta​ni. Ha​son​lí​tott Her​fid​hez, aki a skal​dok mód​sze​-
re​it ma​gya​ráz​ta, vagy az ír​or​szá​gi szer​ze​te​sek​hez, akik fran​ci​-
á​ra, la​tin​ra és egy kis gö​rög​re ta​ní​tot​tak, és arra, ho​gyan kell
ide​gen írá​so​kat ol​vas​ni, il​let​ve ha​son​ló volt iz​lan​di se​idr mes​-
te​rem​hez, Th​rand​hoz, aki a régi hit rej​tel​me​i​re ok​ta​tott.
Ed​gar ma​gá​val vitt, ami​kor őz​nyo​mo​kat kö​ve​tett nesz​te​le​-
nül tölgy- és bükk​fa​er​dő​kön át, éger és kő​ris sű​rű​jén ke​resz​-
tül. Meg​mu​tat​ta, ho​gyan be​csül​jem fel az őz mé​re​tét a nyom
alap​ján, és ho​gyan ál​la​pít​sam meg, hogy a szar​vas​bi​ka sé​tált,
ro​hant avagy üge​tett-e. Mi​után fel​de​rí​tet​te a ki​rá​lyi va​dá​szat​-
hoz, illő mé​re​tes bika hol​lé​tét, újra és újra vissza​tér​tünk az er​-
dő​be, hogy meg​fi​gyel​jük a te​rü​le​tét és a szo​ká​sa​it.
– Fi​gyeld csak – mond​ta, amint fél​re​tolt egy bok​rot. – Itt
vac​kolt a múlt éj​jel. Lá​tod, hogy le​la​pí​tot​ta a fü​vet és a gyo​-
mot. Ezek pe​dig térd​nyo​mok, ak​kor hagy​ta őket, ami​kor haj​-
nal​ban láb​ra állt. Szép nagy bika, ti​zen​két ágas agan​csa le​het,
ki​rá​lyi vad… és jó erő​ben van – tet​te hoz​zá, szét​túr​va egy po​-
tya​dé​kot. – Nagy ál​lat ez, fe​jét büsz​kén hord​ja. Nézd, ha​lad​tá​-
ban agan​csa itt sú​rol​ta a fa kér​gét.
Ed​gar ak​kor sem za​va​ro​dott össze, ami​kor két bika csa​pá​sa
ke​resz​tez​te egy​mást az er​dő​ben.
– Az a mi bi​kánk, ame​lyik jobb​ra ka​nya​ro​dott. Ő a pom​pá​-
sabb – mond​ta hal​kan. – A má​sik túl so​vány.
– Hon​nan tu​dod? – sut​tog​tam, mert szá​mom​ra a nyo​mok
egy​for​má​nak tűn​tek.
Ed​gar le​tér​del​te​tett a föld​re és meg​né​zet​te ve​lem a má​so​dik
csa​pást.
– Látsz va​la​mi kü​lönb​sé​get? – kér​dez​te.

36
 Meg​ráz​tam a fe​jem.
– Fi​gyeld meg a nyo​mok min​tá​ját – mu​ta​tott a szar​vas​pa​ták
le​nyo​ma​tá​ra –, lát​szik a kü​lönb​ség a mell​ső és a hát​só lá​bak
kö​zött, meg ahogy a szar​vas fu​tott. A hát​só lá​bak a mell​ső lá​-
bak előtt ér​tek föl​det, és az azt je​len​ti, hogy az ál​lat so​vány.
Egy jól táp​lált, kö​vér szar​vas túl tes​tes ah​hoz, hogy a lá​bai így
ke​resz​te​ződ​je​nek.
Az er​dő​ben tett fel​de​rí​tő út​ja​ink egyi​kén tör​tént, hogy Ed​-
gar szin​te tisz​te​let​tel adó​zott ne​kem, ami igen​csak messze
esett az ad​di​gi zak​la​tá​sa​i​hoz ké​pest. Olyas​va​la​ki volt, mint
meg​fi​gyel​het​tem, aki mély​sé​ge​sen hisz a je​lek​ben és óme​-
nek​ben, va​la​mint a vi​lá​gunk mö​gött meg​bú​vó tit​kos má​sik​-
ban. Nem fur​csál​lot​tam ezt, mert a régi hit​re tör​té​nő okí​tá​-
som alatt ezek​ben a hi​e​del​mek​ben is el​me​rül​tem. Bi​zo​nyos
szent​sé​ges dol​gok te​kin​te​té​ben sok kö​zös vo​ná​sunk volt. Szá​-
mos is​te​ne​met tisz​tel​te, bár né​mi​képp más név alatt. Odint,
kü​lön​le​ges is​te​ne​met Wotan​ként is​mer​te; Tiw​nek ne​vez​te
Tyrt, a há​bo​rú is​te​nét, vö​rös sza​kál​lú Thort pe​dig Thu​nor​ként
em​le​get​te. De Ed​gar​nak más is​te​nei is vol​tak, és so​kuk is​me​-
ret​len volt szá​mom​ra. Vol​tak tün​dé​rek és ma​nók, be​teg​ség​is​-
te​nek és né​v​is​te​nek, házi is​te​nek és idő​já​rás​is​te​nek, víz​is​te​-
nek és fa​is​te​nek, és Ed​gar foly​vást apró je​lek​kel vagy moz​du​-
la​tok​kal en​gesz​tel​te ki őket: pár csepp le​vest ön​tött a lán​gok​-
ba, vagy ága​kat tört le, font ko​szo​rú​ba és he​lye​zett rá egy-egy
mo​hás kőre.
Az em​lí​tett na​pon nesz​te​le​nül jár​tuk a bük​köst, egy ígé​re​tes
szar​vas​bi​ka csa​pá​sát kö​vet​ve, ami​kor a nyo​mok csen​des tisz​-
tás​ra ve​zet​tek. A kö​ze​pén ha​tal​mas, ős​öreg tölgy​fa állt, tör​zse
fé​lig kor​hadt volt és moha lep​te. Lá​bá​nál ala​csony, la​zán egy​-
más​ra he​lye​zett kö​vek​ből emelt fal hú​zó​dott. Kö​ze​lebb lép​-
tem és lát​tam, hogy egy apró ku​tat ke​rí​tett be vé​del​me​zőn.
Ed​gar már​is fel​sze​dett egy ka​vi​csot, át​vit​te a törzs​höz és be​tol​-
ta azt a fa​ké​reg egyik re​pe​dé​sé​be. Több ilyen el​du​gott ka​vi​-
csot is lát​tam, és rá​jöt​tem, hogy kí​ván​ság​fa előtt ál​lok.
– Friss há​za​sok jön​nek ide gyer​mek​ál​dást kér​ni – mond​ta
Ed​gar. – Min​den ka​vics egy kí​ván​sá​got je​lent. Arra gon​dol​-
tam, ha ide du​gok egy ka​vi​csot, az ta​lán se​gít a lá​nyom vissza​-
té​ré​sé​ben. – A kút felé in​tett. – Mi​előtt férj​hez men​nek, a ha​ja​-

37
do​nok is ide jön​nek, be​dob​nak egy szal​ma​szá​lat a víz​be és
meg​szá​mol​ják a fel​szál​ló bu​bo​ré​ko​kat. Min​den bu​bo​rék egy
esz​ten​dő, amit pár​tá​ban töl​te​nek.
Meg​jegy​zé​sé​vel fájó pont​ra ta​pin​tott ben​nem. Le​tör​tem egy
gallyat és elő​re​ha​jol​tam, hogy be​le​ejt​sem a kút​ba. Alant, nem
túl mé​lyen, lát​tam, amint a ko​mor víz sö​té​ten tük​rö​ző​dik. Kí​-
ván​sá​gom ter​mé​sze​te​sen nem a há​zas​sá​gom idő​pont​já​ra vo​-
nat​ko​zott, ha​nem hogy mi​kor lá​tom vi​szont Ae​l​fgi​fut, mert
só​vá​rog​tam utá​na és nem tud​tam, mi​ért nem hal​lok fe​lő​le
sem​mit. Min​den egyes adó​dó al​ka​lom​mal ott​hagy​tam Ed​gar
kuny​hó​ját és fel​men​tem a vár​ba, hát​ha meg​pil​lan​tom. De
min​dig csa​lód​nom kel​lett.
Ek​kor, ami​dőn a kút felé ha​jol​tam, hogy be​dob​jam a gallyat,
vá​rat​lan do​log tör​tént.
Hat- vagy hét​éves ko​rom óta tu​dom, hogy olyas​mi​vel va​-
gyok meg​áld​va, amit az em​be​rek lát​no​ki ké​pes​ség​nek ne​vez​-
nek. Ír anyám hí​res volt emi​att, és én biz​to​san tőle örö​köl​tem
ezt. Idő​ről idő​re fur​csa elő​ér​ze​te​im tá​mad​tak, meg​ér​zé​sek és
tes​ten kí​vü​li ér​zé​ke​lé​sek. Még a ha​lot​tak lel​ke​it is lát​tam,
vagy a hal​dok​lók ár​nya​it. Ezek a ta​pasz​ta​lá​sok vé​let​len​sze​rű​-
en, vá​rat​la​nul jöt​tek. Oly​kor hó​na​pok, sőt évek is el​múl​tak két
lá​to​más kö​zött. Egy ork​ney-i bölcs asszony – aki maga is lát​-
nok volt meg​ál​la​pí​tot​ta, hogy csak ak​kor ér​zé​ke​lem a szel​le​mi
vi​lá​got, ami​kor olyas​va​la​ki tár​sa​sá​gá​ban va​gyok, aki maga se​-
idr erő​vel bír. Azt mond​ta, va​la​mi​fé​le lé​lek​tü​kör va​gyok.
Ami ez​u​tán tör​tént, meg​cá​fol​ta őt.
Amint elő​re​ha​jol​tam, hogy le​dob​jam a gallyat, be​le​néz​tem
a sö​tét víz csil​la​ná​sá​ba és hir​te​len rosszul let​tem. Elő​ször azt
hit​tem, hogy az az ér​zés fo​gott el, mint ami​kor va​la​ki na​gyon
ma​gas​ról néz alá és úgy érzi, le​zu​han, és hir​te​len meg​szé​dül.
De a tin​ta​fe​ke​te víz alig kar​nyúj​tás​nyi​ra volt tő​lem. Szé​dü​le​-
tem tom​pa bé​nu​lás​sá vál​to​zott. Je​ges hi​de​get érez​tem; ször​-
nyű​sé​ges fáj​da​lom járt át és su​gár​zott min​den test​ré​szem​be,
és én at​tól fél​tem, hogy el​alé​lok. Sze​mem vi​lá​ga el​sö​té​tült és
ök​len​dez​nem kel​lett. De a lá​tá​som ugyan​olyan hir​te​len ki is
tisz​tult. A víz fel​szí​nén is​mét meg​pil​lan​tot​tam fe​jem árny​ké​-
pé​nek vissza​ve​rő​dé​sét, kö​rü​löt​te a kút ká​vá​ját és fe​let​te az
eget. De a tü​kör​kép​ben ez​út​tal egé​szen tisz​tán lát​tam, amint

38
va​la​ki a há​tam mögé set​ten​ke​dik, fel​emelt ke​zé​ben va​la​mit
tart​va le​súj​ta​ni ké​szül rám, majd fé​mes csil​lo​gást ész​lel​tem,
és ret​te​ne​tes fé​le​lem elő​ér​ze​te csa​pott meg.
El​alél​hat​tam, mert arra esz​mél​tem, hogy Ed​gar meg​ráz. A
kút mel​lett fe​küd​tem. Ed​gar ijedt​nek lát​szott.
– Mi tör​tént ve​led? – kér​dez​te.
– Nem tu​dom – fe​lel​tem. – Ro​ha​mom volt. El​tá​voz​tam va​la​-
ho​vá.
– Woden szólt hoz​zád? – kér​dez​te, hang​já​ban fé​le​lem​mel
ve​gyes tisz​te​let csen​dült.
– Nem, nem hal​lot​tam sem​mit, csak egy tá​ma​dást lát​tam.
Egy​faj​ta fi​gyel​mez​te​tés volt.
Ed​gar talp​ra se​gí​tett és egy ki​dőlt fa​tönk​höz ve​ze​tett, hogy
le​ül​hes​sek.
– Így ni, pi​henj csak egy ki​csit. Ez volt az első ro​ha​mod?
– Az első ef​faj​ta – fe​lel​tem. – Vol​tak már lá​to​má​sa​im az​előtt
is, de so​ha​sem egy eh​hez ha​son​ló csen​des, nyu​godt he​lyen;
csak fe​szült hely​ze​tek​ben, vagy ha egy vol​va vagy se​idr​man
kí​sé​re​té​ben vol​tam.
– Kik azok? – kér​dez​te.
– A skan​di​ná​vok ne​ve​zik így azo​kat az asszo​nyo​kat és em​-
be​re​ket, akik kap​cso​lat​ban áll​nak a szel​lem​vi​lág​gal.
Ed​gar rög​tön meg​ér​tet​te.
– Él egy eh​hez ha​son​ló sze​mély nyu​gat felé, úgy két​na​pi já​-
ró​föld​re in​nen, egy öreg​asszony. Ő is egy kút​nál la​kik. Kor​tyol
egyet-ket​tőt a víz​ből, és ami​kor rá​tör a meg​szál​lott​ság, lá​to​-
má​sai van​nak. Egye​sek bo​szor​kány​nak ne​ve​zik, a pa​pok pe​dig
el​át​koz​ták őt. De a jö​ven​dö​lé​sei gyak​ran va​ló​ra vál​nak, ám​bár
sen​ki más nem me​ré​szel inni a kút vi​zé​ből, mert gyo​mor​ron​-
tást hoz. Van va​la​mi rej​té​lyes ab​ban a kút​ban: a vize néha fel​-
bu​zog és ki​önt, fi​gyel​mez​te​tés​ként, hogy va​la​mi ret​te​ne​tes
ször​nyű​ség fog be​kö​vet​kez​ni. Leg​utol​já​ra az ashing​to​ni csa​ta
előtt tör​tént ilyen, ami​kor a dá​nok meg​ver​ték a se​re​ge​in​ket.
– Te ott vol​tál? – kér​dez​tem, még min​dig gyen​gé​nek érez​ve
ma​gam.
– Igen – fe​lel​te Ed​gar –, ott vol​tam a szász ka​to​nák kö​zött,
va​dá​szíj​jal fel​fegy​ver​kez​ve. Hasz​ta​lan volt. Sa​ját ve​zé​re​ink
egyi​ke árult el ben​nün​ket, és sze​ren​csés vol​tam, hogy a pusz​-

39
ta éle​te​met meg tud​tam men​te​ni. Ha a kút vize fi​gyel​mez​tet​ni
tu​dott vol​na az áru​ló​ra, ma​gam vá​gom el a tor​kát, ám​bár eal​-
dor​man volt.
Alig hal​lot​tam, amit Ed​gar mon​dott, mert fe​jem tisz​tul​tá​val
arra pró​bál​tam rá​jön​ni, hogy mi okoz​hat​ta a lá​to​má​so​mat.
Egy​szer csak be​lém ha​sí​tott a fel​is​me​rés, és meg​ér​tet​tem,
hogy nem​csak ak​kor ér​zé​ke​lem a szel​lem​vi​lá​got, ami​kor egy
szin​tén lát​no​ki ké​pes​ség​gel bíró em​ber kö​ze​lé​ben va​gyok, ha​-
nem a meg​fe​le​lő he​lyen is. Ha ott va​gyok, ahol az iga​zi vi​lá​got
a szel​lem​vi​lág​tól el​vá​lasz​tó fá​tyol el​vé​ko​nyo​dik, ész​le​lem a ti​-
tok​za​tos erők je​len​lé​tét. Mint egy fű​cso​mó, amely meg​ha​jol a
lát​ha​tat​lan szél​ben, még az​előtt, hogy az em​ber a bő​rén érez​-
né azt, úgy rez​gek én a más​vi​lág ki​su​gár​zá​sá​ra. Nyug​ta​la​ní​tott
a fel​is​me​rés, mert fél​tem, nem fo​gom tud​ni, hogy egy ilyen
meg​szen​telt he​lyen va​gyok még az​előtt, hogy rám tör​ne egy
újabb lá​to​más.
Egy hét telt el az er​dő​be​li lá​to​má​som óta, és Ed​gar rit​ka jó
ked​vé​ben volt.
– Déli szél és fel​hős ég va​dá​szat reg​ge​lét hir​de​tik – je​len​tet​-
te ki és meg​bö​kött ci​pő​je or​rá​val, amint ta​ka​róm​ba bur​ko​lóz​-
va he​ver​tem kuny​hó​ja egyik sar​ká​ban, fél​álom​ban. Na​gyon
büsz​ke volt szó​lás​mon​dá​sa​i​ra.
– El​jött első va​dá​sza​tod ide​je, Thor​gils. Úgy ér​zem, sze​ren​-
csét fogsz hoz​ni ne​künk.
Épp csak pir​kadt, alig le​he​tett lát​ni, de ő már fel​öl​tö​zött;
olyan gú​nyát hor​dott, amit még so​sem lát​tam raj​ta. Te​tő​től
tal​pig zöld vi​se​let​ben volt. Ki​ká​szá​lód​tam pok​ró​com alól.
– Ne​sze, vedd fel eze​ket – mond​ta, és sor​ban fe​lém ha​jí​tott
egy tu​ni​kát, láb​szár​vé​dő​ket és egy puha csuk​lyás kö​penyt.
Mind​egyik zöld szí​nű volt. Ér​tet​len​ked​ve kap​tam ma​gam​ra és
kö​vet​tem a hi​deg reg​ge​li le​ve​gő​re. Ed​gar egy va​dá​szí​jat el​len​-
őr​zött, ki​fe​szí​tet​te, majd el​er​nyesz​tet​te a húrt. Az íjat is zöld​re
fes​tet​ték.
– Hoz​zam a ku​tyá​kat? – kér​dez​tem.
– Nem, ma nem. Csak egyet vi​szünk ma​gunk​kal.
Nem mond​tam sem​mit, bár nem ér​tet​tem, mi ér​tel​me van
ku​tya​fal​kát tar​ta​ni, etet​ni, ápol​ni, be​ta​ní​ta​ni, ha nem visszük
őket a va​dá​szat​ra.

40
 Ed​gar ol​va​sott a gon​do​la​ta​im​ban.

– Ku​tya​fal​ká​val va​dász​ni ki​rá​lyi já​ték, szó​ra​ko​zás. Ma hús​ra

va​dá​szunk, nem él​ve​zet​ből. Mel​les​leg amit mi te​szünk, az
sok​kal ké​nye​sebb és több ügyes​sé​get igény​lő do​log. Úgy​hogy
fi​gyelj a sza​vam​ra és kö​vesd pon​to​san az uta​sí​tá​sa​i​mat. Ó, már
itt is van​nak! – és ez​zel a vár felé te​kin​tett.
Há​rom zöld ru​hás lo​vas üge​tett fe​lénk. Az egyik fér​fit nem
is​mer​tem, de szol​gá​nak néz​tem. Meg​le​pe​té​sem​re a má​sik két
lo​vas az a két hus​carl volt, aki Lon​don​tól kí​sért idá​ig min​ket.
Még min​dig úgy ne​vez​tem őket ma​gam​ban, hogy Fél​kezű Tyr
és Fa​lá​bú, bár Ed​gar el​mond​ta, hogy ren​des ne​vük Gis​li és
Kjar​tan. Mind a ket​ten rend​kí​vül jó ked​vű​ek vol​tak.
– Tö​ké​le​tes nap a va​dá​szat​hoz!– rik​kan​tot​ta Kjar​tan vi​dá​-
man. Ő volt a fél​kezű. – Min​dent elő​ké​szí​tet​tél, Ed​gar?
Úgy tűnt, mind​ket​ten jól is​me​rik a ki​rá​lyi va​dászt.
– Ép​pen Ca​ba​lért in​dul​tam – fe​lel​te Ed​gar, és el​si​e​tett a ku​-
tya​is​tál​ló felé. Ami​kor vissza​tért, egy ku​tyát ve​ze​tett, amely​re
még ku​tyás​fi​ú​ként töl​tött bol​dog​ta​lan nap​ja​im​ban fi​gyel​tem
fel, mert kü​lön​bö​zött a fal​ka töb​bi tag​já​tól. Ez a ku​tya nem ha​-
ra​pott, nem ka​pott oda és nem ro​han​gált ve​szet​tül. Na​gyobb
volt a töb​bi​nél, sö​tét​bar​na sző​rű, lógó po​fá​jú és gyá​szos te​kin​-
te​tű. Ma​gá​nyos eb volt, nyu​godt, csen​des és ér​tel​mes. Szin​te
ked​vel​tem őt.
– Szállj nye​reg​be!– szólt oda ne​kem Ed​gar. Ér​tet​le​nül néz​-
tem kör​be, mert se​hol sem lát​tam kü​lön lo​vat. Csak há​rom
há​tas volt, és mind​há​rom nyer​gé​ben ült már egy lo​vas.
– Ide, fiú – ki​ál​tott Kjar​tan, le​ha​jolt a nyer​gé​ből és fe​lém
nyúj​tot​ta egyet​len ke​zét, hogy be​le​ka​pasz​kod​jak. Úgy né​zett
ki, hogy ket​te​sé​vel fog​juk meg​ül​ni a lo​va​kat. Ed​gar már fel is
pat​tant a szol​ga háta mögé. Egy biz​tos, mor​fon​dí​roz​tam ma​-
gam​ban, mi​köz​ben fel​ka​pasz​kod​tam a hus​carl mögé és át​ka​-
rol​tam a de​re​kát, hogy szi​lár​dab​ban ül​jek: a va​dá​szat el​tör​li a
kü​lönb​sé​ge​ket – va​dász, hus​carl, szol​ga és haj​da​ni ku​tyás​fiú
mind egyen​ran​gú​vá vá​lik.
– Még so​sem vol​tál ef​faj​ta va​dá​sza​ton? – kér​dez​te Kjar​tan a
vál​la fe​lett. Ba​rát​sá​go​san szólt, és szem​mel lát​ha​tó​an öröm​-
mel né​zett elé​be a nap​nak. Azon gon​dol​koz​tam, ho​gyan fog

41
majd va​dász​ni, mi​vel hi​ány​zik a fél keze. Nem tud​ta meg​fe​szí​-
te​ni az íjat, és dár​dát sem hor​dott. Egyet​len fegy​ve​re egy va​-
dász​tőr volt, a min​den​ki ál​tal hasz​nált hosszú pen​gé​jű kés.
– Nem, uram – vá​la​szol​tam. – Gya​lo​go​san már va​dász​tam
pár​szor az er​dők​ben, több​nyi​re apró ál​la​tok​ra. De ló​hát​ról
még nem.
– Nos, ak​kor majd meg​lá​tod – mond​ta Kjar​tan. – Rész​ben ló​-
hát​ról, rész​ben gya​log fo​gunk ma va​dász​ni. Ed​gar érti a dol​-
gát, ezért bí​zom ben​ne, hogy ered​mé​nye​sek le​szünk. Csak azt
kell ten​nünk, amit ő mond, bár a sze​ren​csén is mú​lik, no meg
az ügyes​sé​gün​kön. A szar​va​sok most van​nak hí​zó​fél​ben; nagy
la​ko​ma lesz majd. – Hal​kan dú​dol​ni kez​dett ma​gá​ban.
Be​lo​va​gol​tunk az er​dő​be, egy olyan hely​re, ahol Ed​gar és én
nem sok​kal az​előtt egy szar​vas​bi​ká​ból és négy vagy öt ünő​ből
álló csa​pat​nak a nyo​ma​it fe​dez​tük föl. Amint kö​ze​led​tünk, a
ku​tya, amely ad​dig a lo​vak mel​lett fu​tott, a föl​det szi​ma​tol​va
és ku​tat​va kez​dett el ide-oda pász​táz​ni.
– Ca​bal re​mek ku​tya, jó fic​kó – mond​ta Kjar​tan. – Ugyan vé​-
nül, és ki​csit ne​héz​ke​sen mo​zog már, de ha van ku​tya, ame​-
lyik ké​pes meg​ta​lál​ni a szar​vast, ak​kor Ca​bal az. So​sem adja
fel. Pom​pás ál​lat.
Egy újabb os​to​ba ku​tya​imá​dó, gon​dol​tam ma​gam​ban, de
cso​dál​tam, hogy a vén Ca​bal mi​lyen fi​gyel​me​sen vizs​gál meg
min​den bok​rot és cser​jét és sza​lad​gál fel s alá, szi​ma​tol​va.
Időn​ként meg​állt és ha​tal​mas or​rát az ég​nek emel​ve pró​bál​ta
el​kap​ni a leg​gyen​gébb il​lat​fosz​lányt is.
– Nézd! – mond​ta hal​kan Kjar​tan. Ca​balt fi​gyel​te, amint
föld​höz nyo​mott or​ral ha​ladt az er​dő​ben, szem​mel lát​ha​tó​an a
zsák​mány nyo​mát kö​vet​ve. – Nesz​te​len, aho​gyan an​nak len​-
nie kell – mo​rog​ta he​lyes​lő​en.
Ami​kor el​mu​lasz​tot​tam ér​té​kel​ni a ku​tyá​nak szó​ló el​is​me​-
ré​sét, Kjar​tan így foly​tat​ta:
– A leg​több eb ugat​ni vagy nyü​szí​te​ni kezd, ami​kor meg​ér​zi
a rőt​vad sza​gát, de a vén Ca​bal nem. Kü​lön​le​ges kép​zést ka​-
pott, hogy csend​ben ma​rad​jon és ne ri​assza el a zsák​mányt.
Na​gyon las​sú lé​pés​be fog​tuk lo​va​in​kat és ész​re​vet​tem, hogy
a lo​va​sok igye​kez​tek a le​he​tő leg​na​gyobb csend​ben ma​rad​ni.
Kjar​tan át​pil​lan​tott Ed​gar​hoz, és ami​kor az egy fej​bó​lin​tás​sal

42
jelt adott, ki​csiny csa​pa​tunk rög​tön meg​állt. A szol​ga le​szállt a
ló​ról, pó​ráz​ra fűz​te Ca​balt, csend​ben el​ve​zet​te egy fa​cse​me​té​-
hez és ki​kö​töt​te. Az eb, még min​dig né​mán, elé​ge​det​ten le​he​-
ve​re​dett a fűre és mell​ső lá​ba​i​ra fek​tet​te a fe​jét. Úgy tűnt, el​-
vé​gez​te a fel​ada​tát.
A szol​ga vissza​tért és mind​annyi​an kör​be​áll​tuk Ed​gart,
hogy meg​hall​gas​suk uta​sí​tá​sa​it. Hal​kan sut​to​gott.
– Úgy vé​lem, a szar​vas előt​tünk van. Szél​lel szem​ben kö​ze​lí​-
tet​tük meg, és ez jó. Te, Ae​l​fric – a szol​gá​ra né​zett –, szállj nye​-
reg​be Gis​li​vel, Thor​gils Kjar​tan​nal ma​rad, ma​gam pe​dig gya​-
log me​gyek. A har​ma​dik lo​vat itt hagy​juk.
Jel​zé​sé​re mi öten és a két ló óva​to​san ha​lad​tunk elő​re. El​ér​-
tük az erdő egy olyan ré​szét, ahol a fák meg​rit​kul​tak. Jobb kéz
fe​lől, a tör​zsek kö​zött moz​gást ész​lel​tem, majd is​mé​tel​ten
egyet. Két ünő volt. Az​tán meg​pil​lan​tot​tam a kis csa​pa​tot: a
szar​vas​bi​kát és négy te​he​nét.
– Most át​vá​gunk a szar​va​sok orra előtt – sut​tog​ta Kjar​tan.
Egy​ér​tel​mű​en azt akar​ta, hogy mél​tá​nyol​jam a vad​űzés fi​nom
for​té​lya​it. Bőr kur​ta reccse​né​sét hal​lot​tam – meg​le​pe​té​sem​re
az egy​lá​bú Gris​li meg​ol​dot​ta kü​lön​le​ges de​rék​szí​ját, le​-
csusszant a nye​reg​ből és a föld​re hup​pant. Ész​re​vet​tem, hogy
a ló​nak a szar​va​sok​tól tá​vol eső ol​da​lán szállt le, így ta​ka​rás​-
ban ma​radt. A ken​gyel​szíj​ba ka​pasz​kod​va egyen​sú​lyo​zott, míg
fel nem csa​tol​ta fa​lá​bát. Nem hasz​nált man​kót; ehe​lyett egy
ne​héz íjat tar​tott a ke​zé​ben. Ed​gar csat​la​ko​zott hoz​zá. Ő is a ló
ta​ka​rá​sá​ban állt, rejt​ve a szar​va​sok sze​me elől. Ami​kor Ed​gar
is​mét jel​zett, csa​pa​tunk ki​lé​pett a tisz​tás​ra: há​rom em​ber ló​-
há​ton, ket​ten pe​dig a lo​vak mel​lett, azok ár​nyé​ká​ban. A szar​-
vas​bi​ka és az ünők rög​tön fel​kap​ták a fe​jü​ket és fi​gyel​ték tá​-
vo​li me​ne​tün​ket. Most már ér​tet​tem. A szar​va​so​kat nem ri​-
asz​tot​ta meg a ló​há​ton ülő em​be​rek lát​vá​nya, fel​té​ve, hogy
azok sze​lí​den és csend​ben ha​lad​tak, tá​vol​sá​got tart​va ma​guk
és az ál​la​tok kö​zött. Egy​faj​ta er​dei va​dak​nak te​kin​tet​ték őket.
Lát​tam, hogy Ed​gar és Gis​li úgy iga​zí​tot​ták lép​te​i​ket, hogy lá​-
ba​ik a lo​vak lá​ba​i​val egy ütem​ben mo​zog​ja​nak.
– Szin​te olyan, mint Sle​ip​nir – súg​tam oda Kjar​tan​nak.
Bó​lin​tott. Odin lo​vá​nak, Sle​ip​nir​nek nyolc lába van, így fé​-
lel​me​tes se​bes​ség​gel tud köz​le​ked​ni. A szar​va​sok szá​má​ra lo​-

43
va​ink úgy tűn​het​tek, mint ame​lyek​nek hat lába van.
Úgy öt​ven lé​pés után ész​re​vet​tem, hogy egy​lá​bú Gis​li már
nincs ve​lünk. Vissza​pil​lan​tot​tam, és lát​tam, hogy moz​du​lat​la​-
nul áll egy fi​a​tal tölgy​fa előtt. Zöld ru​há​já​ban alig le​he​tett ész​-
re​ven​ni. Ak​kor en​ged​het​te el a ken​gyel​szí​jat, ami​kor a ló el​-
ha​ladt a fa mel​lett, íját man​kó​nak hasz​nál​ta és el​he​lyez​ke​dett.
Pár lé​pés után Ed​gar ha​son​ló​an cse​le​ke​dett. Ő is szin​te lát​ha​-
tat​lan volt. Csap​dát ál​lí​tot​tunk a szar​va​sok​nak.
Kjar​tan, Ae​l​frik és jó​ma​gam to​vább lo​va​gol​tunk, majd jobb​-
ra ka​nya​rod​tunk. El​ér​tük a tisz​tás túl​só fe​lét és a fák szé​lén
Kjar​tan hal​kan ezt mond​ta:
– Thor​gils, itt szállj le a ló​ról. Állj oda a fa elé és meg ne
moc​canj. Csak ak​kor moz​dulj, ha lá​tod, hogy a szar​vas fe​léd
kö​ze​le​dik, és nem Ed​gar vagy Gis​li felé.
Le​csúsz​tam a ló há​tá​ról és úgy tet​tem, ahogy mond​ta;
csend​ben vá​ra​koz​tam, mi​köz​ben Kjar​tan és a szol​ga to​vább lo​-
va​gol​tak.
Úgy érez​tem, hosszú ide​je ál​lok már, egy iz​mom se rez​dült,
és köz​ben azon gon​dol​kod​tam, hogy mi fog majd tör​tén​ni.
Egy​szer csak egy alig hall​ha​tó nesz – cskk! Las​san, na​gyon las​-
san a zö​rej irá​nyá​ba for​dí​tot​tam a fe​jem. A nesz meg​is​mét​lő​-
dött, hal​kan, szin​te bá​gyad​tan szólt a tá​vol​ban. Egy pil​la​nat​tal
ké​sőbb ág rop​pant, majd az egyik szar​vas​ünő be​sé​tált a lá​tó​te​-
rem​be. Húsz​lé​pés​nyi​re le​he​tett, óva​to​san lép​ke​dett az er​dő​-
ben, itt-ott meg​állt és egy kis zöl​det csi​pe​ge​tett, majd to​vább
ment. Majd egy újabb ünőt lát​tam, és meg​pil​lan​tot​tam ma​gát
a szar​vas​bi​kát is. Mind​egyik ál​lat moz​gás​ban volt, ko​mó​to​san
lép​ke​dett, de ugyan​ab​ba az irány​ba tar​tott. Cskk! Megint hal​-
lot​tam a fur​csa neszt, és a szar​vas mö​gött meg​pil​lan​tot​tam
Kjar​tant. Hosszú kan​tár​szár​ra eresz​tet​te a lo​vát, alig moc​cant,
a szar​vas mö​gött kó​szált az er​dő​ben, de lo​vát erre-arra irá​nyí​-
tot​ta, mint​ha az ál​lat csak táp​lál​ko​zott vol​na. A nesz Kjar​tan​tól
szár​ma​zott: lá​gyan cset​tin​tett a nyel​vé​vel. Egy szem​hu​nyás​sal
ké​sőbb meg​pil​lan​tot​tam a má​so​dik lo​vast is, Ae​l​fri​cet. A nyer​-
gét pas​kol​ta könnye​dén egy fűz​fa​vessző​vel, halk csat​ta​ná​so​-
kat hal​lat​va. A puha ne​szek moz​gás​ra ösz​tö​kél​ték a szar​va​so​-
kat, ije​de​lem nél​kül ha​lad​tak to​vább. Pon​to​san előt​tük Ed​gar
és Gis​li vá​ra​ko​zott.

44
 A zsák​mány kín​zó las​sú​ság​gal ha​ladt elő​re. Ami​kor les​he​-
lyem​mel egy vo​nal​ba ke​rül​tek, lé​le​gez​ni is mer​tem. Las​san
el​for​dí​tot​tam a fe​je​met és Ed​gart ke​res​tem. Olyan moz​du​lat​-
lan volt, hogy jó idő​be be​let​el​lett, mire meg​lát​tam. Íját meg​fe​-
szít​ve állt, a hú​ron ott pi​hent egy nyíl​vessző. A ve​zér​ál​lat fe​lé​je
kö​ze​le​dett. Az idő​sebb szar​vas​te​hén majd​nem Ed​gar​hoz ért,
ami​kor ész​re​vet​te, hogy egye​ne​sen va​dá​sza sze​mé​be me​red.
Fe​jét hir​te​len fel​csap​ta, orr​li​kai ki​tá​gul​tak, iz​mai ug​rás​ra ké​-
szen fe​szül​tek meg. Ab​ban a pil​la​nat​ban Ed​gar el​en​ged​te a
húrt. Kö​zel​ről hal​lot​tam, amint a nyíl​vessző be​le​csa​pó​dik az
ál​lat szü​gyé​be.
Ka​va​ro​dás tört ki. A bika és a töb​bi ünő rá​esz​mélt a ve​szély​-
re és fut​ni kez​dett. Egy újabb puf​fa​nást hal​lot​tam és fel​té​te​lez​-
tem, hogy Gis​li lőt​te ki nyíl​vessze​jét. Egy fi​a​tal ünő és a bika
meg​for​dul​tak, és az én irá​nyom​ba tör​tet​tek. Szö​kell​ve kö​ze​-
led​tek a fák kö​zött, a bika na​gyo​kat ug​rott, agan​csa az ága​kat
ver​des​te. Elő​re​lép​tem, hogy a szar​va​sok lás​sa​nak en​gem, és
fel​emel​tem a ka​ro​mat. Az ünő ré​mül​ten meg​per​dült, el​csú​-
szott a sí​kos ta​la​jon, láb​ra ver​gő​dött és biz​ton​ság​ba me​ne​kült.
De a ha​tal​mas bika, at​tól való fé​lel​mé​ben, hogy me​ne​kü​lé​si
út​ját el​vág​ták, sar​kon for​dult és abba az irány​ba ira​mo​dott,
ahol Ed​gar állt. Ed​gar ad​dig​ra újabb nyíl​vesszőt he​lye​zett az
íjra és várt. A bika meg​lát​ta őt, gyor​sí​tott ira​mán és ki​ke​rül​te.
Ed​gar csí​pő​ből ke​cse​sen meg​for​dult, íját annyi​ra ki​fe​szí​tet​te,
hogy a nyíl​vessző tol​la a jobb fü​lét sú​rol​ta, majd ab​ban a pil​la​-
nat​ban, amint a zsák​mány el​su​hant mel​let​te, út​já​ra eresz​tet​te
a lö​ve​dé​ket. Tö​ké​le​tes ka​pás​lö​vés volt, amely el​is​me​rő rik​-
kan​tást vál​tott ki Kjar​tan​ból. A nyíl​vessző a ha​tal​mas bika bor​-
dái közé fú​ró​dott. Lát​tam, amint az ál​lat meg​bot​lik, össze​sze​di
ma​gát és han​gos csör​te​tés​sel to​va​szök​ken a bok​ro​kon át, míg
az ágak ro​po​gá​sa a hul​ló gallyak és le​ve​lek ne​szé​vé nem hal​-
kul a tá​vol​ban.
Gis​li lö​vé​se is cél​ba ta​lált. Ed​gar és az ő ünő​je hol​tan he​vert
az erdő ta​la​ján.
– Re​mek lö​vés! – ki​ál​tot​ta Kjar​tan és a les felé lo​va​golt.
– Sze​ren​csém volt, hogy a bika bal fe​lől ke​rült meg mond​ta
Ed​gar. Tár​gyi​la​gos han​got ütött meg, de tud​tam, hogy uj​jong

45
ma​gá​ban. – Ha a má​sik irány​ba ka​nya​ro​dik, sok​kal ne​he​zebb
lett vol​na lő​nöm a tá​masz​tó lá​bam mi​att.
Ae​l​fric már el​fu​tott Ca​ba​lért, és az eb gyor​san sza​got fo​gott.
A vér​nyom tisz​tán lát​ha​tó volt, és pár száz lé​pés​nyi​re meg​ta​-
lál​tuk Ed​gar nyíl​vessze​jét a föl​dön, ahol ki​esett a bi​ká​ból.
– Gyo​mor​lö​vés – mond​ta Ed​gar, és meg​mu​tat​ta ne​kem a
nyíl​hegy fém​sza​kál​lát. – Rá​ra​gadt a be​lei tar​tal​ma. Nem lesz
ez hosszú haj​sza. Az élénk​pi​ros vér azt je​len​te​né, hogy a sebe
fe​lü​le​tes, és ak​kor hosszú űzés vár​na ránk.
Iga​za volt. Egy mér​föl​dön be​lül el​te​rül​ve ta​lál​tuk a szar​vas​-
bi​kát egy bo​kor​ban. A szol​ga időt nem vesz​te​get​ve nyúz​ni és
da​ra​bol​ni kezd​te a te​te​met, és Ed​gar ju​ta​lom​fa​la​to​kat ve​tett
oda Ca​bal​nak.
– Ha​mar meg​ta​lál​tuk a ha​tal​mas bi​kát, Gis​li! – ki​ál​tot​ta oda
Kjar​tan, amint vissza​ér​tünk a les he​lyé​re. A fél​lá​bú hus​carl
nem tu​dott a haj​szá​hoz csat​la​koz​ni. – Öt szar​vas​ra buk​kan​-
tunk, eb​ből hár​mat le​va​dász​tunk. Jó lö​vés volt a tiéd, volt az
vagy öt​ven lé​pés​ről is.
– Ez a lá​bak el​vesz​té​sé​nek egyik elő​nye, ba​rá​tom – fe​lel​te
Gis​li. – Ha man​kót hasz​nálsz, meg​erő​söd​nek a kar​ja​id és a vál​-
la​id.

46
 Harmadik

A vár​ba szál​lí​tot​tuk a szar​vas​húst, ahol az eal​dor​man sza​ká​-

csai már ké​szül​tek a nagy la​ko​má​ra, amellyel szász szo​kás
sze​rint az ara​tó​ko​szo​rú meg​kö​té​sét ün​ne​pel​ték.
– A ki​rá​lyi va​dászt min​dig meg​hív​ják és tisz​te​let​be​li hely​re
ül​te​tik – mond​ta ne​kem Ed​gar. – Meg is ér​dem​li, ő szál​lít​ja az
ün​nep​ség leg​jobb ét​ke​it. Se​gé​dem​ként, Thor​gils, té​ged is el​-
vár​nak. Ügyelj arra, hogy ren​des öl​tö​zék​ben je​lenj meg.
Így esett, hogy öt nap​pal ké​sőbb ott ta​lál​tam ma​gam a nagy
vár ka​pu​já​ban, bí​bor​szín tu​ni​ká​ba öl​töz​ve, me​lyet Ed​gar fe​le​-
sé​ge, Ju​dith ki​tisz​tí​tott ne​kem. Ne​he​zen let​tem úrrá iz​ga​tott​-
sá​go​mon. Ae​l​fgi​fu biz​to​san ott lesz a la​ko​mán, gon​dol​tam ma​-
gam​ban.
– Ki ül majd a fő​asz​tal​nál? – kér​dez​tem meg egy má​sik ven​-
dég​től, mi​köz​ben a kürt jel​zé​sét vár​tuk, hogy be​lép​he​tünk a
te​rem​be.
– Ae​l​fhelm eal​dor​man a hi​va​ta​los há​zi​gaz​dánk – fe​lel​te.
– Ő Ae​l​fgi​fu apja?
– Nem. Az ap​ját az az os​to​ba Ethel​red vé​gez​tet​te ki hűt​len​-
ség vád​já​val, még jó​val az​előtt, hogy Knut ma​gá​hoz ra​gad​ta
vol​na a ha​tal​mat. Ae​l​fhelm a nagy​báty​ja. Ré​gi​mó​di né​ze​te​ket
vall a la​ko​mák le​foly​ta​tá​sá​ról, ezért fel​té​te​le​zem, hogy Ae​l​fgi​-
fu ku​pa​hor​do​zó lesz.
Ami​kor a kürt meg​szó​lalt, be​sor​jáz​tunk a te​rem​be és meg​-
ke​res​tük a he​lye​in​ket. En​gem egy hosszú asz​tal​hoz ül​tet​tek,
ami a te​rem kö​ze​pé​re né​zett. A te​rem kö​ze​pét sza​ba​don hagy​-
ták az étel​hor​dó szol​gák és a la​ko​mát kö​ve​tő szó​ra​koz​ta​tás
szá​má​ra. A túl​ol​da​lon ha​son​ló hosszú asz​talt he​lyez​tek el,
jobb kéz fe​lől pe​dig, egy emel​vé​nyen, az az asz​tal állt, ami​nél
majd Ae​l​fhelm eal​dor​man és fon​tos ven​dé​gei köl​tik el va​cso​-
rá​ju​kat. Sze​ré​nyebb asz​ta​lun​kat fa​tá​nyé​rok​kal, fa​ku​pák​kal és
te​hén​szarv​ból ké​szí​tett ka​na​lak​kal te​rí​tet​ték meg, de az eal​-
dor​man ven​dé​ge​i​nek hím​zett vá​szon​te​rí​tő du​kált, ivó​edé​nye​-
ik pe​dig drá​ga kül​ho​ni áruk, zöld üveg​ből ké​szí​tett ser​le​gek
vol​tak. Alig fog​lal​tunk he​lyet, ami​kor egy újabb kürt​szó az eal​-

47
dor​man ér​ke​zé​sét je​len​tet​te be. Fe​le​sé​gé​vel és egy csa​pat ne​-
mes​sel vo​nult be a te​rem​be. A több​sé​gük szász volt, de fel​fe​-
dez​tem köz​tük Gis​lit és Kjar​tant, akik ara​nyo​zott hus​carl
kard​ja​ik​kal sok​kal elő​ke​lőbb be​nyo​mást kel​tet​tek, mint azok
a zöld gú​nyá​ba öl​tö​zött va​dá​szok, aki​ket öt nap​pal az​előtt kí​-
sér​tem. Ae​l​fgi​fu​nak to​vább​ra sem volt sem​mi nyo​ma.
Az eal​dor​man és kí​sé​re​te az asz​tal egyik ol​da​lán fog​lal​tak
he​lyet, szem​ben ve​lünk. Ek​kor új​ból fel​har​sant a kürt, és a te​-
rem bal ol​da​lá​ról asszo​nyok ki​csiny me​ne​te je​lent meg. Ae​l​-
fgi​fu ve​zet​te őket. Egy​ből fel​is​mer​tem, és büsz​ke​ség fo​gott el
lát​tá​ra. Ugyan​azt a test​hez álló, ég​szín​kék ru​hát vi​sel​te, ami​-
ben elő​ször pil​lan​tot​tam meg Lon​don​ban, Knut hús​vé​ti össze​-
jö​ve​te​lén. Hosszú, ki​bon​tott ha​ját ak​kor csak egy arany​há​ló
fog​ta össze. Most fel​tűz​ve hord​ta, sza​ba​don hagy​va kar​csú, fe​-
hér nya​kát, amely oly na​gyon be​le​ivó​dott az em​lé​ke​ze​tem​be.
Nem tud​tam le​ven​ni róla a sze​me​met. A me​net élén ha​ladt,
sze​mét sze​ré​nyen a föld​re sü​töt​te, ke​zé​ben ezüst​kan​csót tar​-
tott. Nagy​báty​ja asz​ta​lá​hoz lé​pett, meg​töl​töt​te a dísz​ven​dég
kely​hét, a nagy​báty​já​ét, majd rang​sor sze​rint ha​lad​va a töb​bi
ven​dé​gét is. A ki​töl​tött fo​lya​dék szí​né​ből ítél​ve ita​luk szin​tén
pa​zar kül​ho​ni áru volt – vö​rös​bor. El​vé​gez​vén elő​írá​sos fel​ada​-
tát, Ae​l​fgi​fu át​nyúj​tot​ta a kan​csót egy szol​gá​nak és a szé​ke
felé in​dult. Bosszú​sá​gom​ra a fő​asz​tal túl​só vé​gé​re ül​tet​ték,
ahol nem lát​hat​tam, mert szom​szé​dom ta​kar​ta őt.
A sza​ká​csok fe​lül​múl​ták ön​ma​gu​kat. Még rám is mély be​-
nyo​mást tett a fo​gá​sok vál​to​za​tos​sá​ga és mi​nő​sé​ge, pe​dig hoz​-
zá​szok​tam Ed​gar vad​hús​ra​gu​i​hoz. Volt ott ürü- és disz​nó​sült,
vé​res hur​ka, édes​ví​zi hal​lal – csu​ká​val, sü​gér​rel, an​gol​ná​val –
töl​tött pite, meg pás​té​to​mok és om​lós sü​te​mé​nyek is. Fe​hér
ke​nye​ret szol​gál​tak fel, mely kü​lön​bö​zött a min​den​na​pi dur​va
ke​nye​rünk​től, és ter​mé​sze​te​sen volt szar​vas​hús is, amit Ed​gar
szol​gál​ta​tott, és amit most ün​ne​pé​lye​sen hoz​tak be a vas​nyár​-
sa​kon. Meg​pró​bál​tam elő​re-, majd hát​ra​dől​ni a pa​don, hogy
meg​pil​lant​has​sam Ae​l​fgi​fut. De jobb ol​da​li köz​vet​len szom​-
szé​dom nagy​da​rab em​ber volt – a vár ko​vá​csa, mint utóbb ki​-
de​rült –, és fész​ke​lő​dé​sem​től ha​ma​ro​san in​ge​rült lett.
– Tes​sék – mond​ta. Ülj nyug​ton és egyél to​vább. Nem eszel
min​den​nap ilyen re​mek fo​gá​so​kat, és – bol​do​gan el​böf​fen​tet​-

48
te ma​gát – nem is ihatsz ennyit.
Ne​künk ter​mé​sze​te​sen nem bort szol​gál​tak fel, de asz​ta​lun​-
kon sú​lyos, a kör​nyé​ken vájt agyag​ból ké​szí​tett, sö​tét​zöld kor​-
sók pi​hen​tek. Tar​tal​mu​kat még so​sem kós​tol​tam ed​dig.
– Al​ma​bor – je​len​tet​te ki ter​me​tes szom​szé​dom, mi​köz​ben
elé​ge​det​ten új​ra​töl​töt​te ku​pá​in​kat egy fá​ból ké​szült mé​rő​-
edény se​gít​sé​gé​vel. Nagy​ivó lé​vén, ét​ke​zés köz​ben egy​más
után gu​rí​tot​ta le a ku​pá​kat. Meg​pró​bál​tam el​há​rí​ta​ni ba​rát​sá​-
gos un​szo​lá​sát, hogy tart​sak lé​pést vele, de fá​ra​do​zá​sa​im még
ak​kor sem ke​cseg​tet​tek sok si​ker​rel, ami​kor ab​be​li re​mé​-
nyem​ben, hogy vég​re bé​kén hagy, át​vál​tot​tam a mir​tusszal
íze​sí​tett méz​sör ivá​sá​ra. A méz​sört tar​tal​ma​zó bőr​ku​lacs egy
igen​csak te​vé​keny szol​ga ke​zé​ben volt – amint ki​ürí​tet​tem a
ku​pá​mat, rög​tön új​ra​töl​töt​te. Szép las​san, éle​tem​ben elő​ször,
majd​nem be​rúg​tam.
A la​ko​ma elő​re​ha​lad​tá​val meg​ér​kez​tek a mu​tat​vá​nyo​sok.
Két cse​pű​rá​gó per​dült az asz​ta​lok kö​zött sza​ba​don ha​gyott
tér​be, bo​to​kat és lab​dá​kat ha​ji​gál​tak és buk​fen​ce​ket ve​tet​tek.
Unal​mas elő​adás volt, ezért a ven​dé​gek le​hur​rog​ták és dur​va
meg​jegy​zé​sek​kel il​let​ték őket, a cse​pű​rá​gók pe​dig dúl​va-fúl​va
tá​voz​tak. A kö​vet​ke​ző mu​tat​vány – egy csa​pat ido​mí​tott ku​-
tyáé – jó​kedv​re de​rí​tet​te a kö​zön​sé​get. A szí​nes za​kó​ba öl​töz​-
te​tett, tar​ka nyak​ör​vű ebek meg​ha​tá​ro​zott ütem​ben ug​rál​tak
ide-oda, le​kus​had​tak és át​for​dul​tak a há​tu​kon, két lá​bon jár​-
tak, ka​ri​ká​kon szök​ken​tek ke​resz​tül és lé​cet ug​rot​tak át. A kö​-
zön​ség el​is​me​rő ki​ál​tá​so​kat hal​la​tott, amint a lé​cet egy​re ma​-
ga​sabb​ra és ma​ga​sabb​ra emel​ték, és ju​ta​lom​ként hús​ca​fa​to​-
kat, csir​ke​da​ra​bo​kat ha​jí​tott a po​rond​ra. Ez​u​tán az eal​dor​man
scop​ja lé​pett elő. A skan​di​náv skald szász meg​fe​le​lő​je volt, fel​-
ada​ta pe​dig, hogy rí​mek​ben di​cső​ít​se urát és ver​se​ket fa​rag​-
jon a dísz​ven​dég tisz​te​le​té​re. Vissza​em​lé​kez​vén skald​ta​nonc
időm​re, fi​gyel​me​sen hall​gat​tam. Amit hal​lot​tam, nem nyű​gö​-
zött le iga​zán. Az eal​dor​man scopja mo​tyo​gó han​gon adott elő,
ver​sei pe​dig sze​rin​tem hét​köz​na​pi​ak vol​tak. Gya​ní​tot​tam,
hogy elő​re meg​írt szab​vány​köl​te​mé​nye​it az ép​pen az ura asz​-
ta​lá​nál ven​dé​ges​ke​dő​re szab​ta, min​dig a je​len​lé​vő ura​ság ne​-
vét il​leszt​ve bele a vers​be. Ami​kor a scop utol​só so​rai is el​hal​-
tak, kí​nos csend te​le​pe​dett a te​rem​re.

49
 – Hol van a bárd? – szólt le az eal​dor​man, és lát​tam, hogy az
in​té​ző si​et​ve lép fel a ma​ga​sí​tott asz​tal​hoz és va​la​mit mond
urá​nak. Na​gyon sze​ren​csét​len​nek tűnt.
– A bárd min​den bi​zonnyal meg sem ér​ke​zett – mond​ta
aka​do​zó nyelv​vel az el​fo​gyasz​tott al​ma​bor​tól hol kö​te​ke​dő​vé,
hol szí​vé​lyes​sé váló szom​szé​dom. – Na​gyon meg​bíz​ha​tat​lan​ná
vált az utób​bi idő​ben. Szán​dé​ka sze​rint la​ko​má​ról la​ko​má​ra
jár​na, de gyak​ran olyan más​na​pos, hogy nem is em​lék​szik,
hova köti a kö​vet​ke​ző szer​ző​dé​se.
Az in​té​ző a te​rem vé​gé​ben össze​ve​rő​dött bá​mész​ko​dók egy
ki​csiny csa​pa​ta felé tar​tott. Zö​mé​ben asszo​nyok vol​tak, kony​-
hai cse​lé​dek. Lát​tam, hogy meg​kö​ze​lí​ti a cso​port élén álló
egyik lányt, csuk​lón ra​gad​ja és meg​kí​sé​re​li elő​re​húz​ni. Az egy
pil​la​na​tig el​len​állt, majd a tö​meg​ből va​la​ki hár​fát nyúj​tott
neki. Oda​in​tett egy le​gény​nek, aki a tá​vo​lab​bi asz​tal​nál ült, és
az talp​ra ug​rott. Ad​dig​ra egy szol​ga két zsá​molyt he​lye​zett a
te​rem kö​ze​pé​re, a lány és a le​gény pe​dig – lát​tam raj​tuk, hogy
test​vé​rek – elő​re​jöt​tek, fe​jet haj​tot​tak az eal​dor​man előtt és
le​ül​tek. A le​gény elő​sze​dett a tu​ni​ká​já​ból egy csont​sí​pot és kí​-
sér​let​kép​pen pár​szor be​le​fújt.
A ven​dég​se​reg​let el​né​mult, ami​kor a nő​vé​re han​gol​ni kezd​-
te hár​fá​ját. Más volt, mint ami​lye​ne​ket Ír​or​szág​ban lát​tam. Az
ír hang​szer​nek húsz, vagy még több bronz​húr​ja van, de ez,
amit a lány tar​tott a ke​zé​ben, könnyebb volt, ki​sebb, és csak
egy tu​cat húr​ja volt. Ami​kor meg​pen​dí​tet​te, hal​lot​tam, hogy
bél​ből ké​szí​tet​ték őket. De ez az egy​sze​rűbb hang​szer il​lett a
tisz​ta, kép​zet​len hang​já​hoz. El​éne​kelt pár dalt, test​vé​re pe​dig
síp​ján kí​sér​te. A nó​ták a sze​re​lem​ről, há​bo​rú​ról és ván​dor​lás​-
ról szól​tak, egy​sze​rű​ek vol​tak, de kel​le​me​sek. Az eal​dor​man
és ven​dé​gei szó​ra​ko​zot​tan vé​gig​hall​gat​ták őket, oly​kor egy​-
más kö​zött be​szél​get​ve, én úgy ítél​tem meg, hogy a he​lyet​tes
ze​né​szek jól sze​re​pel​tek.
Ami​kor be​fe​jez​ték, el​kez​dő​dött a tánc. A sí​pos le​gény​hez
más he​lyi ze​né​szek is csat​la​koz​tak, pán​síp​pal, ke​rep​lő​vel és
csör​gő​do​bok​kal. Az em​be​rek fel​áll​tak a pa​dok​ról és tán​col​ni
kezd​tek a te​rem kö​ze​pén. Mi​vel mu​lat​ni akar​tak, a fér​fi​ak
asszo​nyo​kat vit​tek tánc​ba a bá​mész​ko​dók tö​me​gé​ből, a zene

50
egy​re vi​dá​mab​bá és élén​keb​bé vált, és min​den​ki tap​sol​ni és
éne​kel​ni kez​dett. Ter​mé​sze​te​sen egyik elő​ke​lő ven​dég se per​-
dült tánc​ra, ők csak né​ze​lőd​tek. Lát​tam, hogy maga a tánc
egy​sze​rű volt, pár lé​pés elő​re, pár lé​pés hát​ra, csossza​nás ol​-
dal​ra. Hogy meg​sza​ba​dul​jak ré​szeg szom​szé​dom​tól, aki​nek a
feje sú​lyo​san a vál​lam​ra kó​ka​do​zott, el​ha​tá​roz​tam, hogy én is
meg​pró​bá​lom. Kis​sé szé​dül​ten emel​ked​tem fel a pad​ról és
csat​la​koz​tam a tán​co​lók​hoz. A fe​lém lej​tő lá​nyok és asszo​nyok
so​rá​ban meg​pil​lan​tot​tam a hár​fás lányt. Sö​tét​vö​rös mel​lény​-
két és szín​ben hoz​zá illő bar​na szok​nyát vi​selt; rö​vid​re vá​gott
bar​na ha​já​val és eny​hén szep​lős bő​ré​vel a fris​sen ki​bon​ta​ko​zó
nő​i​es​ség képe volt. Ahány​szor el​tán​col​tunk egy​más mel​lett,
kis​sé min​dig meg​szo​rí​tot​ta a ke​zem. A zene fo​ko​za​to​san gyor​-
sab​bá és gyor​sab​bá vált, és a tán​co​lók kö​rei egy​re se​be​seb​ben
fo​rog​tak, míg az em​be​rek zi​hál​ni nem kezd​tek. A zene a te​tő​-
fo​ká​ra há​gott, majd hir​te​len el​né​mult. A tán​co​sok mo​so​lyog​-
tak és ne​vet​tek, tá​mo​lyog​va meg​áll​tak, és egy​szer csak ott
volt előt​tem a hár​fás lány, az est si​ke​re​i​től di​a​dal​ma​san. Még
min​dig ré​sze​gen elő​re​nyúl​tam, a kar​ja​im​ba von​tam és meg​-
csó​kol​tam. Egy szív​dob​ba​nás​nyi idő​vel ké​sőbb rö​vid, han​gos
csat​ta​nást hal​lot​tam. Ezt a han​got – az össze​zú​zott drá​ga üve​-
gét – a je​len​lé​vők kö​zül éle​tük​ben csak ke​ve​sen hall​hat​ták.
Fel​néz​tem, és Ae​l​fgi​fut lát​tam fel​emel​ked​ni ül​té​ből. A kely​-
hét az asz​tal​hoz vág​ta. Nagy​báty​ja és ven​dé​gei el​ké​ped​ve pil​-
lan​tot​tak fel, és Ae​l​fgi​fu düh​től me​re​ven ki​vo​nult a te​rem​ből.
Ká​bul​tan meg​inog​tam és hir​te​len nyo​mo​rul​tul érez​tem
ma​gam. Tud​tam, hogy meg​sér​tet​tem az imá​dott asszonyt.

***

– Há​bo​rú, va​dá​szat és sze​re​lem: gyöt​re​lem és él​ve​zet. Ed​gar

egy újabb köz​mon​dást eresz​tett meg fe​lém más​nap reg​gel,
mi​köz​ben a só​lyom​há​zat ké​szül​tünk meg​lá​to​gat​ni, hogy me​-
ge​tes​sük a ma​da​ra​kat.
– Hogy ér​ted? – kér​dez​tem, bár sej​tet​tem, hogy mi​ért em​le​-
ge​ti a sze​rel​met.
– Úr​nőnk hir​te​len ha​ra​gú.
– Mi​ért mon​dod ezt?

– Ugyan már, te fiú. Is​me​rem Ae​l​fgi​fut gir​hes lány​ka kora

51
 – Ugyan már, te fiú. Is​me​rem Ae​l​fgi​fut gir​hes lány​ka kora
óta. Gye​rek​ként foly​ton me​ne​kült a vár ri​deg​sé​ge elől, fél na​-
po​kat töl​tött ve​lem és az asszonnyal lent a kuny​hó​nál. Ját​szott,
mint min​den más gye​rek, igaz, gya​kor​ta rosszal​ko​dott. Iga​zi
kis bo​szor​kánnyá vált, ha el​kap​ták. De jó szí​ve van, és mi még
min​dig sze​ret​jük őt. Na​gyon büsz​kék vol​tunk, ami​kor férj​hez
ad​ták Knut​hoz, bár ak​kor​ra már nagy​asszony lett be​lő​le.
– És mi köze van min​den​nek Ae​l​fgi​fu hir​te​len ha​rag​já​hoz?
Ed​gar meg​állt, keze a só​lyom​ház aj​ta​ján pi​hent, és sze​mé​-
ben vi​dám​ság csil​lant, amint egye​ne​sen rám né​zett.
– Ne gon​dold, hogy te len​nél az első fi​a​tal​em​ber, aki​re sze​-
met ve​tett – mond​ta. – Nem sok​kal ér​ke​zé​sed után tisz​tá​ban
vol​tam az​zal, hogy nem vagy al​kal​mas ku​tyás​fi​ú​nak. Cso​dál​-
koz​ni kezd​tem, hogy mi​ért is ho​zott ma​gá​val Lon​don​ból; rá​-
kér​dez​tem a szol​gá​nál, aki azt mond​ta, hogy úr​nőm ki​fe​je​zett
uta​sí​tá​sá​ra ke​rül​tél a kí​sé​re​té​be. Így hát csak ta​lál​gat​tam, de
nem vol​tam biz​tos ben​ne, míg ta​nú​ja nem let​tem teg​nap esti
düh​ki​tö​ré​sé​nek. Nem baj – foly​tat​ta –, Ae​l​fgi​fu​nak nem volt
va​la​mi jó sor​sa az el​múlt hó​na​pok​ban az​zal a má​sik ki​rály​né​-
val, Em​má​val, és Knut​tal, aki vé​gig tá​vol volt. Azt mon​dom,
hogy joga van a sa​ját éle​tét élni. És na​gyon jó volt hoz​zám és a
fe​le​sé​gem​hez.
Ami​kor a dá​nok el​ra​bol​ták a lá​nyo​mat, Ae​l​fgi​fu volt az, aki
fel​aján​lot​ta, hogy vált​ság​dí​jat fi​zet érte, ha va​la​ha a nyo​má​ra
buk​kan​nak. Még min​dig meg​ten​né.

***

El​kez​dő​dött a só​lyom​va​dá​szat ide​je, és az el​múlt két hó​nap​-

ban, mi​után be​fe​jez​ték a ved​lést, Ed​gar ma​da​ra​i​val fog​lal​koz​-
tunk. A só​lyom​ház​ban há​rom ván​dor​só​lyom, egy kis só​lyom,
egy apró kar​valy​pár és az a so​kat érő sar​ki só​lyom volt, ame​-
lyik el​ső​ként hoz​ta rám a bajt. A sar​ki só​lyom, mu​ta​tott rá Ed​-
gar, fel​ért a sú​lyá​nak meg​fe​le​lő szín​ezüst​tel, avagy „há​rom
fér​fi​rab​szol​ga vagy négy ha​szon​ta​lan ku​tyás​fiú árá​val”. Ő és
én min​den​nap ki​men​tünk a só​lyom​ház​hoz, hogy a ma​da​rak
„em​be​re​sed​je​nek”, ahogy ő szok​ta mon​da​ni. Ez azt je​len​tet​te,
hogy a ke​zünk​be vet​tük őket, hogy szok​ják az em​bert, és
ínyenc​fa​la​tok​kal táp​lál​tuk őket, hogy nö​vel​jük az erő​i​ket és

52
ja​vít​suk az ál​la​po​tu​kat, míg ki nem nő az új tol​la​za​túk. Ed​gar
ugyan​olyan nagy szak​ér​tel​met mu​ta​tott a ma​da​rak​kal, mint a
ku​tyák​kal való bá​nás​mód​ban. A hosszú szár​nyú sóly​mo​kat in​-
kább zsi​ka, an​gol​na és kí​gyó hú​sá​val etet​te, a rö​vid szár​nyú​a​-
kat pe​dig ege​rek​kel. Most meg​tud​tam, hogy mi​ért van ho​-
mok​kal fel​szór​va az ülő​ru​dak alat​ti föld: meg​könnyí​tet​te az
egyes ma​da​rak pisz​ká​nak össze​sze​dé​sét, amit az​tán Ed​gar ala​-
po​san meg​vizs​gált. El​ma​gya​ráz​ta, hogy a va​dász​ma​da​rak em​-
ber​hez ha​son​ló be​teg​sé​gek​ben szen​ved​het​nek: rüh, hu​rut,
bél​fér​gek, száj​fe​kély és kö​hö​gés. Ami​kor Ed​gar az egyik ván​-
dor​só​lyom​nál, egy öre​gebb ma​dár​nál a kösz​vény je​le​it vél​te
fel​fe​dez​ni, el​kül​dött, hogy ke​res​sek egy sün​disz​nót ele​de​lül,
mert ki​je​len​tet​te, hogy az az egye​dü​li gyógy​mód.
A ma​da​rak több​sé​gét, ki​vé​ve a sar​ki sóly​mot és az egyik
kar​valyt, már be​ido​mí​tot​ták. Ami​kor új tol​la​za​tuk ki​nőtt, csak
fel kel​lett ele​ve​ní​te​ni a ta​nul​ta​kat. De a sar​ki só​lyom nem sok​-
kal az​előtt ér​ke​zett a só​lyom​ház​ba, hogy elő​ször meg​pil​lan​tot​-
tam. Ezért varr​ták le a szem​hé​ja​it.
– Et​től a ma​dár nyug​ton van és csend​ben ma​rad, ami​kor
szál​lít​ják – ma​gya​ráz​ta Ed​gar. – Amint meg​ér​ke​zik új ott​ho​ná​-
ba, ap​rán​ként la​zí​tok a fo​ná​lon, így fo​ko​za​to​san vesz tu​do​mást
az új kör​nye​ze​té​ről és fe​szült​ség nél​kül il​lesz​ke​dik be. Ke​-
gyet​len​ség​nek hang​zik, de az egyet​len má​sik meg​ol​dás az,
hogy bőr​sap​kát hú​zok a fe​jé​re, amit nem sze​re​tek meg​ten​ni
egy olyan ma​dár​ral, ame​lyik sza​ba​don ta​nult meg va​dász​ni,
még mi​előtt be​fog​ták vol​na. Ha túl ko​rán ke​rül a fe​jé​re a sap​-
ka, az csak in​ge​rült​sé​get és bajt hoz a ma​dár​ra.
Ed​gar még va​la​mi​re fi​gyel​mez​te​tett.
– A ku​tya a gaz​dá​já​tól függ, de a va​dász​ma​dár sza​bad ma​rad
mond​ta. – Meg​sze​lí​dít​he​ted a ma​da​rat és meg​ta​nít​ha​tod,
hogy együtt dol​goz​zon ve​led. Nincs is an​nál na​gyobb él​ve​ze​te
a va​dász​nak, mint ami​kor a ma​da​rát röp​te​ti és vé​gig​né​zi,
amint az le​csap a zsák​mány​ra és vissza​tér a kar​já​ra. De vésd az
eszed​be: ab​ban a pil​la​nat​ban, hogy a ma​dár a le​ve​gő​be röp​-
pen, a sza​bad​sá​got is vá​laszt​hat​ja. El​re​pül​het úgy, hogy so​ha​-
sem tér vissza hoz​zád. És ak​kor soly​más​z​szí​ved meg​ha​sad.
Von​zód​tam a ma​da​rak​hoz a sza​bad szel​le​mük mi​att, és ha​-
mar rá kel​lett jön​nöm, hogy szü​le​tett te​het​sé​gem van a ve​lük

53
való bá​nás​hoz. Kez​det​nek Ed​gar az egyik apró kar​valyt bíz​ta
rám, a fel​ügye​le​té​ben álló ma​da​rak leg​ér​ték​te​le​neb​bi​két. Azt
a ma​da​rat vá​lasz​tot​ta ki ne​kem, ame​lyi​ket még nem ido​mí​tot​-
tak be, és meg​mu​tat​ta, ho​gyan cso​móz​zak a ma​dár lá​bá​ra hat​-
hü​velyk​nyi hosszú bőr​csí​ko​kat és fűz​zek egy hosszabb pány​-
vát a vé​gü​kön lógó fém​ka​ri​ká​kon ke​resz​tül. Egy vas​tag soly​-
mász​kesz​tyűt adott rám, én pe​dig min​den​nap friss egér​rel
etet​tem a ma​da​rat és arra buz​dí​tot​tam, hogy ülő​rúd​já​ról a ke​-
zem​ben tar​tott me​leg te​tem​re száll​jon. Ér​ke​zé​se​kor a kar​valy
rossz ter​mé​sze​tű volt, kö​ve​te​lő​ző – Ed​gar sze​rint ez biz​tos jele
an​nak, hogy fi​ó​ka​ként vet​ték ki a fé​szek​ből és nem ak​kor fog​-
ták be, ami​kor már el​hagy​ta azt –, de két hé​ten be​lül el​ér​tem,
hogy úgy ugor​jon az ülő​rúd​ról a ke​zem​re és vissza, mint egy
házi ked​venc. Ed​gar be​val​lot​ta, hogy még so​sem lá​tott kar​-
valyt ilyen gyor​san meg​sze​lí​dül​ni.
– Úgy tű​nik, ér​tesz az asszo​nyok nyel​vén – je​gyez​te meg ra​-
va​szul, ugyan​is csak a nős​tény kar​valyt le​het va​dá​szat​ra hasz​-
nál​ni.
Nem sok​kal ez​u​tán úgy dön​tött, hogy én va​gyok hi​va​tott a
sar​ki sóly​mot be​ta​ní​ta​ni. Me​rész dön​tés volt, meg​le​het, ba​bo​-
na szül​te, ha Ed​gar úgy gon​dol​ta, hogy mi​vel a ma​dár ha​zá​já​-
ból szár​ma​zom, job​ban meg​ér​tem an​nak vi​sel​ke​dé​sét. De tud​-
ta, hogy Ae​l​fgi​fu ki​fe​je​zett óha​já​ra hoz​tak en​gem Nort​hamp​-
ton​ba, és le​het, hogy rej​tett szán​dé​kai vol​tak. A fel​ügye​le​tem​-
re bíz​ta a sar​ki sóly​mot.
Na​pon​ta két​szer vagy há​rom​szor fog​lal​koz​tam vele – szin​tén
nős​tény volt –, etet​tem, heti egy​szer meg​für​det​tem egy sár​ga,
tetű el​le​ni por​ban, és csir​ke​szár​nya​kat ad​tam neki, hadd tép​je
és mar​can​gol​ja az ülő​rúd​ján, hogy a nya​ka és az iz​mai erő​söd​-
je​nek. Kesz​tyűs ke​zem tar​tot​tam neki – ez​út​tal egy sok​kal erő​-
seb​bet vi​sel​tem hogy szök​dé​csel​jen rá az ülő​rúd​ról. Egy hó​-
nap múl​va a sar​ki só​lyom annyi​ra le​csen​de​se​dett, hogy ije​de​-
lem nél​kül tűr​te fe​jén a sap​kát, és ki​vi​het​tem a só​lyom​ház​ból
a sza​bad​ba, ahol a pom​pás, fe​hér és pettyes ma​dár hosszú
pány​vá​ra ereszt​ve re​pül​he​tett rá egy fa​tönk​re el​he​lye​zett
hús​da​rab​ra. Egy hét​re rá Ed​gar már egy ki​tö​mött bőr​zsá​kocs​-
kát ha​jí​tott a le​ve​gő​be, mely​re ga​lamb​szár​nya​kat erő​sí​tett, és
a só​lyom, még min​dig meg​bék​lyóz​va, a kesz​tyűs ke​zem​ről ve​-

54
tet​te rá ma​gát a csa​li​ra és sze​gez​te azt a föld​höz, majd el​fo​-
gyasz​tot​ta ju​tal​mát, egy zsi​kát.
– El​ső​ran​gú soly​mász vál​hat be​lő​led – je​gyez​te meg Ed​gar,
én pe​dig ra​gyog​tam az elé​ge​dett​ség​től.
Két nap​pal Ae​l​fgi​fu düh​ki​tö​ré​sét kö​ve​tő​en elő​ször en​ged​-
tük sza​bad​já​ra a sar​ki sóly​mot. Be​ta​ní​tá​sá​nak kulcs​fon​tos​sá​-
gú, ké​nyes pil​la​na​ta volt ez. Nem sok​kal haj​nal​ha​sa​dás után
Ed​gar és jó​ma​gam ki​vit​tük a sóly​mot egy csen​des hely​re, jó
messzi​re a vár​tól. Ed​gar meg​pör​get​te a zsi​neg​re fű​zött csa​lit.
Öt​ven lé​pés​sel tá​vo​labb áll​va le​vet​tem a só​lyom fe​jé​ről a sap​-
kát, le​ol​dot​tam lá​bá​ról a bőr​szí​ja​kat és a ma​gas​ba len​dí​tet​tem
kesz​tyűs ök​lömet. A ma​dár rög​tön ész​re​vet​te a pör​gő csa​lit;
olyan ha​tal​mas erő​vel ru​gasz​ko​dott el a ka​rom​ról, hogy még a
vál​lam is be​le​s​aj​dult, majd egyet​len ha​lá​los len​dü​let​tel le​csa​-
pott a cél​pont​já​ra. Han​gos puf​fa​nás​sal üt​kö​zött a bőr​csa​li​nak,
ki​rán​tot​ta Ed​gar ke​zé​ből a zsi​ne​get, majd zsák​má​nyá​val fel​-
szállt egy fára. Egy pil​la​na​tig döb​ben​ten áll​tunk és azt hit​tük,
hogy a ma​dár él az al​ka​lom​mal és el​re​pül. Sem​mit sem te​het​-
tünk vol​na el​le​ne. De ami​kor las​san fel​emel​tem a ka​rom, a só​-
lyom csen​de​sen fel​szállt az ág​ról, le​sik​lott és el​he​lyez​ke​dett
az ök​lömön. Egy ke​vés nyers ga​lamb mel​le​hú​sá​val ju​tal​maz​-
tam meg.
– Vé​gül el​jött te​hát, hogy él​jen ki​rá​lyi jus​sá​val – mond​ta Ed​-
gar csen​de​sen, ami​kor vissza​tér​tünk​kor lát​ta, hogy ki vár
ránk a só​lyom​ház mel​lett. Ae​l​fgi​fu állt ott, két szol​ga kí​sé​re​té​-
ben. Egy pil​la​na​tig ne​hez​tel​tem Ed​gar​ra a meg​jegy​zé​sé​ben
meg​bú​vó paj​kos uta​lás mi​att, de az​tán is​me​rős ér​zés fo​gott el.
Ká​bul​tan áll​tam a vi​lág leg​szebb és leg​kí​vá​na​to​sabb asszo​nya
je​len​lé​té​ben.
– Jó reg​gelt, úr​nőm – kö​szönt Ed​gar. – A sóly​mo​dat jöt​tél
lát​ni?
– Igen, Ed​gar – vá​la​szol​ta Ae​l​fgi​fu. – Ké​szen áll a ma​dár?
– Nem egé​szen, úr​nőm. Még egy hét, de in​kább tíz nap idő​-
nyi ido​mí​tás​ba te​lik, mire va​dász​ni le​het vele.
– Ad​ta​tok már ne​vet neki? – kér​dez​te Ae​l​fgi​fu.
– Hát, Thor​gils it​ten, ő adott – fe​lel​te Ed​gar.
Ae​l​fgi​fu úgy for​dult fe​lém, mint​ha elő​ször lát​na éle​té​ben.

– Mi​lyen ne​vet vá​lasz​tot​tál te​hát a sóly​mom szá​má​ra? –

55
 – Mi​lyen ne​vet vá​lasz​tot​tál te​hát a sóly​mom szá​má​ra? –
kér​dez​te. – Re​mé​lem olyat, amely​hez be​le​egye​zé​se​met tu​-
dom adni.
– Hab​rok​nak ne​ve​zem – vá​la​szol​tam. – Rö​vid térd​nad​rá​got
je​lent, a lá​ba​in levő pely​hes tol​lak mi​att kap​ta ezt a ne​vet.
Hal​vány mo​so​lyá​tól meg​ló​dult a szí​vem.
– Tu​dom, hogy mit je​lent. Ugyan​ak​kor Hab​rok „a sóly​mok
leg​ne​me​seb​bi​ke” volt az ősi is​te​nek​ről szó​ló mon​dák​ban,
nem igaz? Jó név ez.
Úgy érez​tem, mint​ha a fel​hő​kön jár​nék.
– Ed​gar – foly​tat​ta –, sza​va​don fog​lak. A má​tól szá​mí​tott ti​ze​-
dik na​pon soly​mász​ni kez​dek. Szük​sé​gem van arra, hogy ki​-
men​jek a sza​bad​ba, és hogy nyu​ga​lom​ra lel​jek. Heti két va​dá​-
szat, ha a só​lyom bír​ja.
Így kez​dő​dött a leg​esz​mé​nyibb ősz, amit va​la​ha is Ang​li​á​ban
töl​töt​tem. A soly​mász​na​po​kon Ae​l​fgi​fu ló​há​ton ér​ke​zett a só​-
lyom​ház​hoz, ál​ta​lá​ban egyet​len szol​gá​ló​lány kí​sé​re​té​ben. Oly​-
kor egye​dül jött. Ed​gar és jó​ma​gam, szin​tén ló​há​ton, már vár​-
tunk rá, a re​mélt zsák​mány le​va​dá​szá​sá​hoz meg​fe​le​lő sóly​-
mok​kal együtt. Ed​gar rend​sze​rint az egyik ván​dor​sóly​mot vit​-
te ma​gá​val, én a sar​ki sóly​mot, Ae​l​fgi​fu pe​dig át​vet​te tő​lünk a
kis sóly​mot vagy a kar​va​lyok egyi​két – ezek, könnyebb ma​da​-
rak lé​vén, job​ban il​let​tek egy asszony​hoz. Min​dig ugyan​ar​ra a
hely​re lo​va​gol​tunk ki, egy szé​les, nyílt te​rü​let​re, mely rész​-
ben han​gás, rész​ben mo​csa​ras volt, ahol a ma​da​rak​nak bő​ven
volt he​lyük a re​pü​lés​hez. Ott ki​pány​váz​tuk a lo​va​kat és rá​bíz​-
tuk őket Ae​l​fgi​fu szol​gá​ló​já​ra, majd hár​mas​ban jár​tuk a fű​cso​-
mók​kal és kis bok​rok​kal bo​rí​tott, ta​vacs​kák​kal és csa​tor​nák​-
kal át​szőtt vi​dé​ket, mely ki​tű​nő​nek bi​zo​nyult szár​nyas​va​dá​-
szat​ra. Ed​gar sza​ba​don en​ged​te ked​venc ván​dor​sóly​mát, a ta​-
pasz​talt ma​dár pe​dig egy​re ma​ga​sabb​ra szállt Ed​gar feje fölé
és kö​röz​ve várt, míg cél​pont​ját meg nem pil​lan​tot​ta. Mi to​-
vább gya​lo​gol​tunk, oly​kor fel​ri​aszt​va egy ka​csát a csa​tor​na vi​-
zé​ről, vagy egy vad​ka​kast a bok​rok sű​rű​jé​ből. Ami​kor a meg​-
ri​adt szár​nyas a le​ve​gő​be emel​ke​dett, a ván​dor​só​lyom a ma​-
gas​ból be​mér​te az irá​nyát és buk​ni kez​dett. A le​ve​gőt szel​ve a
zsák​má​nya se​bes​sé​gé​hez iga​zí​tot​ta a röp​tét, és úgy zu​hant a
cél​ja felé, mint​ha Thor szár​nyas vil​lá​ma len​ne. Oly​kor már az

56
első csa​pá​sa vég​zett az ál​do​zat​tal. Más​kor pe​dig el​vé​tet​te pré​-
dá​ját, ami​kor az ki​tért vagy le​bu​kott elő​le; olyan​kor újra a ma​-
gas​ba emel​ke​dett, hogy is​mé​tel​ten tá​ma​dást in​dít​son, vagy
ala​cso​nyan a föld fe​lett száll​va ül​döz​te zsák​má​nyát. Rit​kán
bár, de néha a ván​dor​só​lyom ku​dar​cot val​lott – ilyen​kor Ed​gar
meg​pör​get​te a csa​li​kat és vissza​csa​lo​gat​ta a csa​ló​dott és dü​-
hödt ma​da​rat a kar​já​ra.
– Sze​ret​néd kö​vet​ke​ző​ként Hab​ro​kot röp​tet​ni? – kér​dez​te
Ed​gar Ae​l​fgi​fu​tól első va​dá​szat​tal töl​tött dél​utá​nunk de​re​kán.
A szí​vem va​dul do​bog​ni kez​dett. A sar​ki só​lyom ki​rá​lyi ma​dár,
röp​te​té​se ko​ro​nás fő​höz mél​tó. De Hab​rok túl ne​héz volt Ae​l​-
fgi​fu szá​má​ra, ezért én vit​tem he​lyet​te a ma​da​rat és áll​tam
mel​let​te, ké​szen arra, hogy a ma​gas​ba len​dít​sem a sóly​mot.
Sze​ren​csénk úgy hoz​ta, hogy kö​vet​ke​ző zsák​má​nyunk egy
me​zei nyúl volt. A pom​pás, ra​gyo​gó sző​rű, iz​mos ál​lat egy fű​-
cso​mó mel​lől ug​rott elő és fenn​hé​jáz​va szök​dé​cselt tova, fü​le​-
it a ma​gas​ba tart​va, je​lé​ül an​nak, hogy biz​tos a meg​me​ne​kü​lé​-
sé​ben. Ae​l​fgi​fu​ra pil​lan​tot​tam, és ő bó​lin​tott. Fél kéz​zel el​ol​-
dot​tam Hab​rok pány​vá​ját – a sap​kát már az​előtt le​vet​tem volt
a fe​jé​ről és a ma​gas​ba röp​tet​tem a gyö​nyö​rű ma​da​rat. Ámaz
egy pil​la​nat​ra irányt té​vesz​tett, majd a tá​vol​ban meg​lát​ta a
dur​va szá​lú fű és nád kö​zött to​va​ina​ló zsák​mányt. Pá​rat csa​-
pott a szár​nya​i​val, hogy kel​lő ma​gas​sá​got nyer​jen és hogy
tisz​tán lát​has​sa a nyu​lat, majd a me​ne​kü​lő ál​lat felé su​hant. A
fü​les meg​érez​te a ve​szélyt és gyor​sabb iram​ra vál​tott, meg​-
pör​dült és fe​de​zé​ket ke​re​sett egy fű​ku​pac ol​da​lá​ban, ép​pen
ab​ban a pil​la​nat​ban, ami​kor a só​lyom el​su​hant mel​let​te. Hab​-
rok a ma​gas​ba ívelt, meg​for​dult és is​mét le​csa​pott, ez al​ka​-
lom​mal a má​sik irány​ból tá​mad​va. A nyúl ri​ad​tan hagy​ta ott a
fe​de​zé​ket és az erdő felé ira​mo​dott. Fü​lét hát​ra​csap​va ina​sza​-
kad​tá​ból fut​ni kez​dett. Is​mét sze​ren​csés​nek bi​zo​nyult. A só​-
lyom már-már le​csa​pott rá, ami​kor egy bo​kor ke​rült az út​já​ba
és vál​toz​tat​ni kény​sze​rült irá​nyát. Ad​dig​ra a nyúl meg​kö​ze​lí​-
tet​te a fe​de​zé​ket és majd​nem biz​ton​ság​ba ju​tott. Hab​rok hir​-
te​len a pré​da elé su​hant, meg​for​dult és szem​ből csa​pott le rá.
Ha​tal​mas ka​va​ro​dás tá​madt, szőr​cso​mók és tol​lak rep​ked​tek
sza​na​szét, és va​dász és zsák​má​nya el​tűn​tek a sűrű fű​ben. Elő​-
re​ro​han​tam, a Hab​rok lá​bá​ra erő​sí​tett csen​gettyűk hang​já​tól

57
ve​zé​rel​ve. Fél​re​haj​tot​tam a fű​cso​mó​kat és rá​ta​lál​tam a só​-
lyom​ra, amint a te​te​men állt. Kam​pós cső​re éles vé​gé​vel, amit
Ed​gar „só​lyom- fog​nak” ne​ve​zett, össze​rop​pan​tot​ta a nyúl
nya​kát, fel​tép​te az ir​há​ját, hogy hoz​zá​fér​hes​sen a me​leg hús​-
hoz és táp​lál​koz​ni kez​dett. Egy pil​la​nat​ra hagy​tam, hogy mar​-
can​gol​jon, majd óva​to​san fel​emel​tem és a fe​jé​re húz​tam a
sap​kát.
– Ne hagyd, hogy a va​dász​ma​dár túl so​kat egyen a zsák​má​-
nyá​ból, mert más​kü​lön​ben már nem fog az​nap va​dász​ni –
szólt Ed​gar ok​ta​tá​sa. Most ő is oda​sza​ladt, el​ra​gad​tat​va az Ae​l​-
fgi​fu sze​me lát​tá​ra vég​re​haj​tott tel​je​sít​mény​től.
– Ma​gam sem csi​nál​hat​tam vol​na job​ban – lel​ken​de​zett. – A
ván​dor​só​lyom a nyo​má​ba se ért vol​na. Csak a sar​ki só​lyom ül​-
dö​zi ennyi​re ki​tar​tó​an a zsák​mányt, soha fel nem adva. – És
nem bír​ván meg​áll​ni, hoz​zá​tet​te: – Pont mint a gaz​dá​ja.
De nem csak a va​dá​szat mi​att em​lék​szem azok​ra a di​cső dél​-
utá​nok​ra. A vad​űzés so​rán mé​lyen be​ha​tol​tunk a mo​csa​ras
rét szí​vé​be és nagy​já​ból egy óra el​tel​té​vel, ami​kor már kel​lő​-
kép​pen el​tá​vo​lod​tunk a lo​va​in​kat őrző szol​gá​ló​tól, Ed​gar le​-
ma​radt, vagy egy má​sik ös​vé​nyen ha​ladt to​vább, ta​pin​ta​to​san
ma​gunk​ra hagy​va en​gem és Ae​l​fgi​fut. Ek​kor egy csen​des he​-
lyet ke​res​tünk a ma​gas nád és fű ta​ka​rá​sá​ban, én pe​dig rá​he​-
lyez​tem Hab​ro​kot egy ide​ig​le​nes ülő​rúd​ra, egy ágra, me​lyet
meg​haj​lí​tot​tam, két vé​gét pe​dig a föld​be szúr​tam. Mi​köz​ben a
só​lyom csend​ben meg​ült a fe​jé​re hú​zott sap​ká​ban, Ae​l​fgi​fu
meg én sze​rel​mes​ked​tünk. Meg​te​rem​tet​tük sa​ját bol​dog vi​lá​-
gun​kat Ang​lia nyá​ri ege alatt. Ami​kor Ed​gar úgy dön​tött, hogy
ide​je vissza​tér​ni a vár​ba, a só​lyom​csen​gettyű lágy hang​já​val
je​lez​te kö​ze​led​tét, időt hagy​va ne​künk az öl​töz​kö​dés​re és a ké​-
szü​lő​dés​re.
Egy ilyen soly​má​szat alatt – a har​ma​dik vagy ne​gye​dik al​ka​-
lom le​he​tett, hogy Ae​l​fgi​fu​val kö​zö​sen ba​ran​gol​tunk a mo​-
csár​ban – egy ta​vacs​ká​ba nyú​ló föld​nyelv csú​csán rá​ta​lál​tunk
egy apró, el​ha​gya​tott kuny​hó​ra. Nem tud​ni, ki épít​het​te ezt a
nád​ból és han​gá​ból font falú, rej​tett ka​lyi​bát, ta​lán egy va​dor​-
zó, aki ti​tok​ban va​dá​szott a ta​vacs​ka ma​da​ra​i​ra. Bár​ho​gyan is,
Ae​l​fgi​fu​val a ma​gun​ké​nak, sze​rel​mi fész​künk​nek nyil​vá​ní​tot​-
tuk; szo​ká​sunk​ká vált lé​pé​se​in​ket egye​ne​sen oda irá​nyí​ta​ni

58
és egy​más kar​ja​i​ban töl​te​ni a dél​utánt, mi​köz​ben Ed​gar a föld​-
nyelv tö​vé​nél őr​kö​dött.
Pom​pás él​ve​zet és meg​hitt​ség per​cei vol​tak ezek; vég​re el​-
mond​hat​tam Ae​l​fgi​fu​nak, mennyi​re vá​gyód​tam utá​na és
mennyi​re visszás​nak érez​tem hely​ze​te​met, lé​vén ő sok​kal ta​-
pasz​tal​tabb és ne​mes szü​le​té​sű.
– A sze​rel​met nem le​hel ta​ní​ta​ni – fe​lel​te lá​gyan, és a rá jel​-
lem​ző moz​du​lat​tal vé​gig​húz​ta az ujja he​gyét az arc​élemen.
Egy​más mel​lett fe​küd​tünk ru​hát​la​nul, és uj​ját to​vább sik​lat​ta
a mell​ka​so​mon és a ha​sa​mon. – So​sem hal​lot​tad még a mon​-
dást, mi​sze​rint a sze​re​lem​ben min​den em​ber egyen​lő? Ez az
asszo​nyok​ra is vo​nat​ko​zik.
Felé ha​jol​tam, hogy aj​ka​im​mal vé​gig​si​mít​sam az ar​cát, ő pe​-
dig elé​ge​det​ten mo​soly​gott.
– Ami a ta​nu​lást il​le​ti: Ed​gar mond​ta, hogy ke​ve​sebb mint
öt hét alatt ido​mí​tot​tad be Hab​ro​kot, és hogy ösz​tö​nö​sen ér​-
tesz a va​dász​ma​da​rak​hoz. Mit gon​dolsz, mi le​het az oka?
– Nem tu​dom – fe​lel​tem, de le​het, hogy köze van Odin di​-
cső​í​té​sé​hez. Grön​lan​don töl​tött gye​rek​ko​rom óta von​zó​dom
Odin​hoz, ő az az is​ten, aki​nek a tet​te​it a leg​job​ban cso​dá​lom.
Oly sok min​dent adott az em​be​rek​nek ab​ból, amit a mi​énk​-
nek mond​ha​tunk, le​gyen az köl​té​szet, ön​is​me​ret vagy a fő va​-
rázs​igék, és foly​ton újabb tu​dás​ra szom​ja​zott. Olyan​nyi​ra,
hogy az egyik sze​me vi​lá​gát ál​doz​ta fel érte. Szá​mos alak​ban
je​le​nik meg, de bár​ki​nek, aki oly messzi​re ván​do​rol a ha​zá​já​-
tól, mint én, Odin ih​le​tet is je​lent​het. Ő maga a ván​dor, az igaz​-
sá​gok ke​re​ső​je. Ezért di​cső​í​tem őt a ván​dor​ként, a ka​lan​dok
meg​bí​zó​ja​ként.
– Mi köze hát, kis ud​var​lóm, Odin irán​ti el​kö​te​le​zett​sé​ged​-
nek a ma​da​rak​hoz és azok ido​mí​tá​sá​hoz? – ér​dek​lő​dött. – Azt
hit​tem, Odin a há​bo​rú is​te​ne, a győ​zel​met hozó. Leg​alább​is
an​nak te​kin​ti az uram, és se​re​gé​nek ka​pi​tá​nyai hoz​zá fo​hász​-
kod​nak a csa​ták előtt. Ugyan​azt cse​lek​szik a pap​ja​ik is a Fe​hér
Krisz​tus​sal.
– Odin a győ​zel​mek is​te​ne, igen, és a ha​lot​tak is​te​ne is – vá​-
la​szol​tam. – De tu​dod-e, ho​gyan tud​ta meg a köl​té​szet tit​kát és
ho​gyan adta át azt az em​be​rek​nek?

– Me​séld el ne​kem – mond​ta Ae​l​fgi​fu, és kö​ze​lebb fész​ke​lő​-

59
 – Me​séld el ne​kem – mond​ta Ae​l​fgi​fu, és kö​ze​lebb fész​ke​lő​-
dött.
– A köl​té​szet az is​te​nek méz​sö​re, mely az ő nyá​luk​ból ké​-
szült és a Kva​sir nevű te​remt​mény ere​i​ben folyt. De Kva​sirt
meg​öl​ték a go​nosz tör​pék, akik há​rom ha​tal​mas üst​ben fog​-
ták fel a vé​rét. Ami​kor ezek az üs​tök Sut​tung, az óri​ás és lá​nya,
Gunn​lod tu​laj​do​ná​ba ke​rül​tek, Odin el​ha​tá​roz​ta, hogy el​lop​ja
a méz​sört. Kí​gyó​vá vál​to​zott – mint gyak​ran mond​ják, Odin
alak​vál​tó –, egy li​kon át be​sur​rant a Sut​tung odú​ját rej​tő hegy
gyom​rá​ba és rá​vet​te Gunn​lo​dot, hogy egy-egy kor​tyot ihas​-
son mind​há​rom üst​ből. Ám olyan nagy volt Odin ha​tal​ma,
hogy mind​egyik üs​töt egy haj​tás​ra ki​it​ta. Ek​kor sas​sá vál​to​-
zott, hogy tor​ká​ban az ér​té​kes ital​lal vissza​re​pül​jön As​gard​ba,
az is​te​nek ott​ho​ná​ba. De Sut​tung, az óri​ás is ha​tal​mas sas​sá
vál​to​zott és Odin nyo​má​ba eredt, olyan gyor​san ül​döz​ve őt,
mint ami​lyen gyor​san Ed​gar ván​dor​sóly​ma ül​dö​zi a me​ne​kü​-
lő öly​vet. Sut​tung utol is érte vol​na Odint, ha az nem köp ki
pár csepp méz​sört, és ér​té​kes ter​hén imi​gyen könnyít​ve, ül​-
dö​ző​je orra előtt nem éri el As​gard me​ne​dé​ket nyúj​tó fa​la​it.
Egy haj​szá​lon múlt, hogy meg​me​ne​kült. Sut​tung olyan kö​zel
ke​rült hoz​zá, hogy ami​kor a kard​já​val su​hin​tott egyet az Odin-
sas felé, az kény​te​len volt el​ha​jol​ni és alá​buk​ni, és a kard le​-
met​szet​te a fark​tol​lai he​gyét.
– El​bű​vö​lő mese – mond​ta Ae​l​fgi​fu, mi​dőn el​hall​gat​tam. –
De va​jon igaz-e?
– Nézz csak oda – vá​la​szol​tam ol​da​lam​ra for​dul​va és arra a
hely​re mu​tat​va, ahol Hab​rok az ülő​rúd​ján gub​basz​tott csen​-
de​sen. – Az​óta, ami​óta Odin fark​tol​lai Sut​tung kard​já​nak ál​do​-
za​tá​vá es​tek, min​den só​lyom rö​vid fark​tol​lai szü​le​tik.
Sza​va​im​nak Ed​gar só​lyom​csen​gettyű​i​nek lágy hang​ja ve​tett
vé​get; ide​je volt vissza​tér​ni a vár​ba.
Idil​lünk nem tart​ha​tott örök​ké, és rej​tett me​ne​dé​künk​ben
csak egyet​len légy​ott lett ne​künk meg​adat​va, mi​előtt meg​-
fosz​tot​ták szent​sé​gé​től. A na​pot nyo​mot​tá tet​te egy kö​zel​gő vi​-
har ígé​re​te, és va​la​mi​lyen ok​nál fog​va Ae​l​fgi​fu nem szol​gá​ló​ja
kí​sé​re​té​ben ér​ke​zett, hogy Ed​gar​ral és ve​lem ta​lál​koz​zon, ha​-
nem öl​ebét hoz​ta ma​gá​val. A leg​több em​ber szá​má​ra ked​ves
kis ál​lat​nak tűn​he​tett a bar​nás​fe​hér, ál​lan​dó​an éber, okos és

60
csil​lo​gó sze​mű ku​tya. De is​mer​tem Ed​gar vé​le​mé​nyét az öl​-
ebek​ről – el​ké​nyez​te​tett ked​ven​cek​nek tar​tot​ta őket –, en​gem
pe​dig bal​jós elő​ér​zett fo​gott el, amit a ku​tyák iránt ér​zett el​-
len​szen​vem​nek tu​laj​do​ní​tot​tam.
Ae​l​fgi​fu érez​te rosszal​lá​sun​kat és meg​ma​ka​csol​ta ma​gát.
– Ra​gasz​ko​dom hoz​zá, hogy Mac​cus ma ve​lünk jöj​jön. Neki
is szük​sé​ge van egy kis szó​ra​ko​zás​ra a sza​bad​ban. Nem fog​ja
za​var​ni sem Hab​ro​kot, sem pe​dig a töb​bi sóly​mot.
Így hát ki​lo​va​gol​tunk, Mac​cus Ae​l​fgi​fu nye​reg​ká​pá​ján, ki​-
kö​töt​tük lo​va​in​kat a szo​ká​sos he​lyen és be​gya​lo​gol​tunk a mo​-
csár​ba. Mac​cus bol​do​gan ug​rán​do​zott előt​tünk az alj​nö​vény​-
zet​ben és a hosszú fű​ben, fü​lei lo​bog​tak. Még egy fo​goly​ma​-
da​rat is fel​ri​asz​tott, amit Hab​rok le​nyű​gö​ző tá​ma​dó​re​pü​lés​sel
va​dá​szott le.
– Nézd csak – mond​ta ne​kem Ae​l​fgi​fu –, nem ér​tem, hogy
te meg Ed​gar mi​ért vág​tok fan​csa​li ké​pet egy ilyen ki​csi ku​tya
mi​att. Hi​szen hasz​nos​nak bi​zo​nyul.
Ak​kor tör​tént, ami​kor ő meg én is​mét a rej​tek​he​lyün​kön
vol​tunk és sze​rel​mes​ked​tünk, hogy Mac​cus iz​ga​tot​tan ugat​ni
kez​dett. Egy pil​la​nat​tal ké​sőbb meg​hal​lot​tam Ed​gar csen​-
gettyű​i​nek sür​ge​tő hang​ját. Gyor​san fel​öl​töz​tünk. Si​et​ve
emel​tem fel Hab​ro​kot és pró​bál​tam úgy ten​ni, mint​ha les​ben
áll​nánk a tó part​ján. De túl késő volt. Egy szol​gá​lót küld​tek,
Ae​l​fgi​fu öreg da​dá​ját, hogy ke​res​se meg úr​nő​jét, mert szük​-
ség volt rá a vár​ban, és Mac​cus lel​kes uga​tá​sa Ed​gar őr​he​lyé​-
hez ve​zet​te őt. Ed​gar meg​pró​bál​ta fel​tar​ta​ni a szol​gá​lót, hogy
az ne ha​lad​jon to​vább a lak​hoz ve​ze​tő ös​vé​nyen, de a ku​tya ki​-
ron​tott kis kuny​hónk​ból és lel​ke​sen a légy​ot​tunk he​lyé​re ve​-
zet​te. Csak sok​kal ké​sőbb tud​tam meg, hogy mek​ko​ra baj
szár​ma​zott az egész​ből.
Ép​pen a lo​va​ink​hoz tér​tünk vissza, ami​kor Ed​gar vissza​né​-
zett, és egy ma​gá​nyos, fész​ke felé szál​ló kó​csa​got pil​lan​tott
meg a ma​gas​ban. A ma​dár szé​les, egyen​le​tes szárny​csa​pá​sok​-
kal szel​te a le​ve​gőt, ka​nyar​gós röp​te kö​vet​te a fo​lyó út​vo​na​lát,
mely fész​ke​lő​he​lyé​hez ve​zet​te. A szol​gá​ló ér​kez​te el​ron​tot​ta a
va​dá​sza​tun​kat, ezért Ed​gar úgy vél​te, hogy pó​tol​hat va​la​mit a
nap örö​me​i​ből. A kó​csag a ván​dor​só​lyom leg​na​gyobb zsák​má​-
nya. Így hát Ed​gar sza​ba​don en​ged​te sóly​mát, és a hű​sé​ges

61
ma​dár fel​szállt a le​ve​gő​be. A só​lyom csi​ga​vo​nal​ban emel​ke​-
dett, de nem a kó​csag alatt, ha​nem a nagy ma​dár re​pü​lé​sé​nek
út​vo​na​la mel​lett, hogy ne ijessze el a pré​dát. Ami​kor kel​lő ma​-
gas​ság​ba ért, meg​for​dult és le​fe​lé kez​dett sik​la​ni. Olyan gyor​-
san ha​sí​tot​ta a le​ve​gőt, hogy szem​mel alig le​he​tett kö​vet​ni. De
a kó​csag bá​tor volt. A nagy ma​dár az utol​só pil​la​nat​ban meg​-
pör​dült és fel​ágas​ko​dott, fé​lel​me​tes cső​rét és kar​ma​it me​-
reszt​get​ve. Ed​gar ván​dor​sóly​ma hir​te​len ol​dal​ra ka​nya​ro​dott,
de túl​lőtt a cél​ján, ezért egy pil​la​nat​tal ké​sőbb is​mét a ma​gas​-
ba emel​ke​dett, hogy te​ret nyer​jen egy má​so​dik tá​ma​dás​hoz.
Ez volt az a rit​ka al​ka​lom, ami​ről Ed​gar meg én leg​alább egy
tu​cat​szor be​szél​tünk: Hab​ro​kot egy kó​csag el​len kül​de​ni.
– Gyor​san, Thor​gils. Ereszd sza​ba​don Hab​ro​kot! – sür​ge​tett
Ed​gar ki​ált​va.
Mind​ket​ten tud​tuk, hogy egy sar​ki só​lyom csak ak​kor tá​-
mad meg egy kó​csa​got, ha van mel​let​te egy ta​pasz​talt ma​dár,
ame​lyet utá​noz​ni tud. A pány​va után ma​tat​tam és a sap​ka felé
nyúl​tam, hogy el​tá​vo​lít​sam azt Hab​rok fe​jé​ről, de hir​te​len
fur​csa elő​ér​zet szállt meg. Úgy érez​tem, mint​ha ke​ze​im bi​-
lincs​be len​né​nek ver​ve.
– Si​ess, Thor​gils, si​ess! Nincs sok időnk. A ván​dor​só​lyom​-
nak csak egy esé​lye van, utá​na a kó​csag a fák közé ér.
De kép​te​len vol​tam foly​tat​ni a moz​du​la​tot. Ed​gar​ra néz​tem.
– Saj​ná​lom mond​tam. Va​la​mi nincs rend​jén. Nem sza​bad
Hab​ro​kot röp​tet​nem. Nem tu​dom, mi​ért.
Ed​gar düh​be gu​rult. Lát​tam, amint el​sö​té​tül az arca, a sze​-
mei be​süp​ped​nek és meg​ke​mé​nye​dik az álla. Az​tán az ar​com​-
ba né​zett, és min​den ugyan​olyan lett, mint azon a na​pon az er​-
dő​ben, a kút mel​lett. A tor​kán akad​tak a sza​vak, majd ezt
mond​ta:
– Thor​gils, jól vagy? Fur​csán né​zel ki.
– Min​den rend​ben – fe​lel​tem. – Már el​múlt. Nem tu​dom,
mi volt.
Ed​gar el​vet​te tő​lem Hab​ro​kot, le​vet​te róla a sap​kát és a
pány​vát, majd egy moz​du​lat​tal sza​bad​já​ra en​ged​te a sóly​mot.
Hab​rok csak emel​ke​dett és emel​ke​dett, és egy pil​la​na​tig biz​-
to​sak vol​tunk ab​ban, hogy csat​la​koz​ni fog a vá​ra​ko​zó ván​dor​-
só​lyom​hoz. De ak​kor a fe​hér és pettyes ma​dár va​la​mi​lyen ősi

62
hívó szó hal​la​tá​ra nem a ván​dor​só​lyom​hoz re​pült, ha​nem
irányt vál​toz​ta​tott, és egyen​le​tes, biz​tos szárny​csa​pá​sok​kal
észak felé kez​dett száll​ni. Mi lent​ről fi​gyel​tük, amint a só​lyom
egy​re tá​vo​lo​dik, míg el nem tűnt a sze​münk elől.
Ed​gar nem tud​ta ma​gá​nak meg​bo​csá​ta​ni, hogy re​pül​ni en​-
ged​te Hab​ro​kot. A rá kö​vet​ke​ző két hét​ben egy​re csak ezt haj​-
to​gat​ta ne​kem:
– Tud​hat​tam vol​na, amint meg​lát​tam az ar​co​dat. Tör​tént
ak​kor va​la​mi, amit egyi​künk sem ért​he​tett.
A ma​dár döb​be​ne​tes el​vesz​té​se vé​get ve​tett soly​má​sza​tunk​-
nak. Ked​vün​ket szeg​te, gyá​szol​tunk, én pe​dig ter​mé​sze​te​sen
el​vesz​tet​tem az Ae​l​fgi​fu​val össze​kö​tő lánc​sze​met.

***

A va​dász​idény meg​szo​kott üte​mé​nek foly​ta​tód​nia kel​lett.

Etet​tük és ápol​tuk a meg​ma​radt ma​da​ra​kat, még ak​kor is, ha
nem röp​tet​tük őket, és sé​tál​tat​tuk a ku​tyá​kat. Volt a ku​tyák​-
nak egy új gon​do​zó​ja, aki re​me​kül vé​gez​te a dol​gát; min​den​-
nap ki​vit​te a fal​kát egy kö​ves te​rü​let​re, ahol az ál​la​tok man​-
csai meg​edződ​het​tek. Es​tén​ként ecet és ko​rom ke​ve​ré​ké​vel
ápol​ta a vá​gá​so​kat és hor​zso​lá​so​kat, míg a ku​tyák ké​szen nem
áll​tak arra, hogy bár​mi​lyen te​re​pen fut​kos​sa​nak. Ed​gar azt
akar​ta, hogy ké​szen áll​ja​nak az év első vad​disz​nó​va​dá​sza​tá​ra,
amit a Fe​hér Krisz​tus hí​vei ál​tal Szent Mi​hály-na​pi​nak ne​ve​-
zett ün​nep​sé​gen ren​dez​tek meg. Ő és én foly​tat​tuk er​dei fel​-
de​rí​tő út​ja​in​kat, ez al​ka​lom​mal egy meg​fe​le​lő vad​kan nyo​ma​-
it ke​res​ve, mely elég öreg és sú​lyos ah​hoz, hogy mél​tó el​len​-
fe​lünk le​gyen.
– A vad​kan​va​dá​szat na​gyon nagy mér​ték​ben kü​lön​bö​zik a
szar​vas​va​dá​szat​tól, és sok​kal ve​szé​lye​sebb – mond​ta ne​kem
Ed​gar. – A vad​kan va​dá​sza​ta olyan, mint​ha csa​tá​ra ké​szü​lőd​-
nél. Meg kell ter​vez​ned, el kell he​lyez​ned em​be​re​i​det, tá​ma​-
dást kell in​dí​ta​nod, és ak​kor kö​vet​ke​zik csak az utol​só pró​ba:
test a test el​len, küz​de​lem egy olyan el​len​fél​lel, amely akár
meg is öl​het.
– So​kan vesz​tik köz​ben éle​tü​ket?
– A vad​kan min​den bi​zonnyal – vá​la​szol​ta –, és pár ku​tya is.
Vé​res küz​de​lem szo​kott ez len​ni. Ha egy ku​tya túl kö​zel ke​rül

63
a vad​kan​hoz, az fel​ha​sít​ja az ol​da​lát. Oly​kor meg​bot​lik egy ló,
vagy a va​dász vesz​ti el az egyen​sú​lyát a vad​kan tá​ma​dá​sa köz​-
ben, és ha rossz irány​ba esik, ak​kor a fe​nők ki​be​le​zik.
– A fe​nők?
– Az agya​rak. Nézd meg kö​ze​lebb​ről, ami​kor a vad​kant sa​-
rok​ba szo​rít​ják, de ne túl kö​zel​ről, ha ked​ves az éle​ted, és lát​ni
fo​god, amint feni az agya​ra​it. A fel​ső fo​ga​i​val éle​sí​ti az al​só​kat,
mint ahogy az ara​tó te​szi azt a fe​nő​kő​vel, hogy sar​ló​já​nak élt
ad​jon. A vad​kan fegy​ve​re ha​lá​los le​het.
– Úgy hang​zik, mint​ha ke​vés​bé lel​ke​sed​nél a vad​kan​va​dá​-
sza​tért, mint a szar​va​sok ül​dö​zé​se iránt.
Ed​gar meg​von​ta a vál​lát.
– Va​dász​ként az a fel​ada​tom, hogy biz​to​sít​sam uram és ven​-
dé​ge​i​nek kedv​te​lé​sét a va​dá​szat​ban, hogy a vad​kant meg​öl​-
jék, és fé​lel​me​tes fe​jét tál​cán hord​ják kör​be a la​ko​ma alatt,
fel​vo​nul​tat​va azt a tap​so​ló ven​dég​se​reg​let előtt. Ha a vad​kan
el​me​ne​kül, min​den​ki az​zal az ér​zés​sel tér haza, hogy a har​ci
be​csü​le​tén esett csor​ba, és a la​ko​ma ko​mor​ság​ba tor​kol​lik.
De ami ma​gát a va​dá​sza​tot il​le​ti, vé​le​mé​nyem sze​rint nem kí​-
ván túl sok ügyes​sé​get. Az űzött vad​kan ál​ta​lá​ban egye​nes vo​-
nal​ban me​ne​kül. A ku​tyák könnye​dén kö​ve​tik a sza​gát, nem
mint az eszes szar​va​sét, amely sa​ját csa​pá​sát ke​resz​te​zi, hogy
össze​za​var​ja a nyo​mo​kat, vagy az el​len​ke​ző irány​ba for​dul,
vagy ví​zen gá​zol át, hogy el​mos​sa a szag​nyo​mot.
Há​rom​na​pi er​dő​já​rás és Ca​bal szi​ma​to​ló orra kel​lett még
ah​hoz, hogy meg​ta​lál​juk ke​re​sett pré​dán​kat. A mé​re​tes po​-
tya​dé​kok​ból Ed​gar ki​szá​mol​ta, hogy a vad​kan ha​tal​mas le​het.
Becs​lé​se be​iga​zo​ló​dott, ami​kor meg​ta​lál​tuk a vad​kan dörzs​fá​-
ját. A hor​zso​lá​sok nyo​mai kar​nyúj​tás​nyi​ra vol​tak a föld​től, a
kér​get pe​dig fe​hér ha​sí​té​kok bo​rí​tot​ták.
– Lá​tod, Thor​gils, itt je​löl​te meg a te​rü​le​tét úgy, hogy a fá​-
hoz dör​göl​te a há​tát és az ol​da​lát. Ké​szül a pár​zá​si idő​szak​ra,
ami​kor is össze​mé​ri ere​jét a töb​bi vad​kan​nal. Azok a fe​hér ha​-
sí​té​kok ott a fe​nők nyo​mai.
Az​tán meg​ta​lál​tuk a mé​lye​dést, ahol az ál​lat le​pi​hent, és Ed​-
gar a sár​ba dug​ta a ke​zét, hogy meg​ál​la​pít​sa, mennyi ide​je
hagy​ta el a vad​kan a me​ne​dé​két. El​gon​dol​koz​va húz​ta vissza a
ke​zét.

64
 – Még min​dig me​leg – mond​ta az ál​lat nem le​het túl
messze. Leg​jobb lesz, ha csend​ben tá​vozunk, mert úgy ér​zem,
a kö​zel​ben van.
– El tud​juk ri​asz​ta​ni? – kér​dez​tem.
– Nem. Ez a vad​kan fur​csa egy jó​szág. Nem csak ha​tal​mas,
de gő​gös is. Meg​hall​hat​ta kö​ze​led​tün​ket. A vad​kan lá​tá​sa
gyen​ge, de min​den er​dei ál​la​té​nál jobb a hal​lá​sa. Még​is, ez a
pél​dány csak az utol​só pil​la​nat​ban hagy​ta el fek​he​lyét. Nem
fél ez sem​mi​től sem. Meg​le​het, még min​dig a kö​zel​ben ólál​-
ko​dik, va​la​me​lyik bo​kor​ban, ta​lán ép​pen tá​ma​dás​ra ké​szül –
már meg​tör​tént egy​szer, hogy egy vad​kan ma​gá​tól tá​madt –,
és mi nem gon​dol​tunk arra, hogy ma​gunk​kal hozzuk dár​dá​in​-
kat.
Óva​to​san vissza​vo​nul​tunk, és amint vissza​ér​tünk Ed​gar
kuny​hó​já​hoz, ő le​akasz​tot​ta vad​ka​nölő dár​dá​it a ke​reszt​ge​-
ren​dá​ról, ahol kö​te​lek​re erő​sít​ve lóg​tak. Erős nye​lü​ket kő​ris​-
fá​ból ké​szí​tet​ték, fém​fe​jük kar​csú gesz​te​nye​le​vél ala​kú volt,
go​no​szul kes​keny heggyel. Ész​re​vet​tem a sú​lyos ke​reszt​va​sat
va​la​mi​vel a dár​da feje alatt.
– Ez azért van, hogy a he​gye ne fú​ród​jon olyan mély​re a
vad​kan​ba, hogy az hoz​zád fér​jen az agya​ra​i​val – mond​ta Ed​gar.
– A tá​ma​dó vad​kan nem is​mer fáj​dal​mat. Dü​hé​ben in​kább ha​-
lá​lo​san fel​nyár​sal​ja ma​gát, csak hogy az el​len​sé​ge kö​ze​lé​be
jus​son, fő​leg, ha előt​te már meg​se​be​sült. Tes​sék, Thor​gils,
fogd ezt a dár​dát, és jól élezd meg, hát​ha el​len kell sze​gül​nöd a
tá​ma​dá​sá​nak, bár ez nem a mi fel​ada​tunk. Hol​nap, a va​dá​szat
nap​ján csak annyi a dol​gunk, hogy meg​ta​lál​juk a vad​kant és
ad​dig haj​szol​juk, míg ki nem me​rül, és har​col​ni nem kezd.
Ak​kor mi fél​re​ál​lunk és hagy​juk, hogy az urak öl​jék meg a
vad​kant, és hogy övék le​gyen a di​cső​ség.
Kéz​be vet​tem és mér​le​gel​tem a ne​héz dár​da sú​lyát, arra
gon​dol​va, hogy va​jon elég bá​tor len​nék-e, ké​pes len​nék-e
meg​áll​ni a he​lye​met a vad​kan tá​ma​dá​sa so​rán.
– Még va​la​mi – mond​ta Ed​gar, és fe​lém ha​jí​tott egy bőr​gön​-
gyö​le​get. Hol​nap vedd fel eze​ket. Még ha egy fi​a​tal vad​kan​nal

65
állsz is szem​ben, az is meg tud sér​te​ni az agya​ra​i​val, mi​köz​ben
el​fut mel​let​ted.
Ki​cso​ma​gol​tam a gön​gyö​le​get, és lát​tam, hogy egy pár ne​-
héz láb​vé​dő az. A bőr térd​ma​gas​ság​ban több he​lyen is fel​sza​-
kadt, mint​ha a leg​éle​sebb kés​sel ha​sí​tot​tak vol​na bele.
A ke​resz​té​nyek Szent Mi​hály-nap​ja vé​let​len​ség​ből a nap​éj​-
egyen​lő​ség tá​jé​ká​ra esik, ami​kor a régi hit kö​ve​tői szá​má​ra a
szel​lem​vi​lá​got a mi​énk​től el​vá​lasz​tó fá​tyol el​vé​ko​nyo​dik.
Ezért nem le​pőd​tem meg, ami​kor Ju​dith, Ed​gar fe​le​sé​ge fé​-
lén​ken meg​kör​nyé​ke​zett, hogy nap​nyug​ta​kor nem vet​nék-e
szász pál​cá​kat. Mint ed​dig is, azt sze​ret​te vol​na meg​tud​ni,
hogy lát​ja-e va​la​ha el​tűnt lá​nyát, és hogy mit tar​to​gat a jövő
szét​vá​lasz​tott csa​lád​ja szá​má​ra. Fog​tam azt a fe​hér vász​nat,
amit Ed​gar is hasz​nált, és mi​előtt a föld​re te​rí​tet​tem vol​na,
egy da​rab szén​nel ki​lenc négy​szö​get raj​zol​tam rá, ahogy iz​lan​-
di mes​te​re​im ta​ní​tot​ták. Hogy Ju​dith​nak a ked​vé​re te​gyek, ki​-
fa​rag​tam és meg​je​löl​tem a ki​len​ce​dik pál​cát is, a kacs​ka​rin​-
gós kí​gyó​pál​cát, és az​zal együtt ve​tet​tem a töb​bit. Há​rom​szor
dob​tam a pál​cá​kat a vá​szon kö​ze​pé​re, és há​rom​szor kap​tam
ugyan​azt a vá​laszt. De nem tud​tam ér​tel​mez​ni, és fél​tem Ju​-
dith​nak ezt meg​ma​gya​ráz​ni, nem​csak azért, mert meg​hök​-
ken​tem, ha​nem azért is, mert a kí​gyó​pál​ca annyi​ra ural​ta
mind​há​rom ve​tést. Ez va​la​mi​fé​le ha​lált jel​zett, és​pe​dig biz​tos
ha​lált, mert a kí​gyó​pál​ca ke​resz​tez​te a mes​ter​pál​cát. Ugyan​-
ak​kor el​lent​mon​dá​sos is volt, mert mind​há​rom al​ka​lom​mal a
pál​cák Frey, az eső és a ter​més, a jó​mód és egész​ség ura​ló​já​-
nak je​le​it és jel​ké​pe​it áb​rá​zol​ták. Frey a szü​le​tés is​te​ne, nem a
ha​lá​lé. Za​va​rom​ban va​la​mi sem​mit​mon​dót mo​tyog​tam Ju​-
dith​nak Frey​ről és a jö​vő​ről. Bol​do​gan tá​vo​zott, és úgy vé​lem,
arra gon​dol​ha​tott, hogy Frey – ezt az is​tent ha​tal​mas nemi
szerv​vel áb​rá​zol​ják ural​ma azt je​lent​het​te, hogy lá​nya ta​lán
egy​szer majd uno​kák​kal aján​dé​koz​za meg őt.
A va​dá​szat reg​ge​le a ku​tyák iz​ga​tott uga​tá​sá​val és nyü​szí​té​-
sé​vel vir​radt ránk, a ku​tyák gon​do​zó​ja ki​a​bált, hogy ren​det te​-
remt​sen köz​tük, az ura​sá​gok pe​dig, akik a haj​tás kez​de​té​re ér​-
kez​tek, nyer​sen ri​kol​toz​tak. A va​dá​szat élén Ae​l​fgi​fu nagy​-
báty​ja, az eal​dor​man állt, az ő di​cső​sé​gét volt hi​va​tott fé​nyez​ni
ez a nap. Ae​l​fhelm egy tu​cat tár​sát hoz​ta ma​gá​val, akik kö​zül

66
majd min​den​ki je​len volt a ko​szo​rú​kö​tés ün​ne​pén, és én is​-
mét fel​fi​gyel​tem a két hus​carl​ra. Fo​gya​té​kos​sá​guk el​le​né​re
ké​szen áll​tak a vad​kan​va​dá​szat​ra. A csa​pat​ban nem vol​tak
asszo​nyok. Ez fér​fi​do​log volt.
Ren​det te​rem​tet​tünk a ku​tya​is​tál​ló​nál és el​in​dul​tunk; az
ura​sá​gok a leg​jobb lo​va​i​kon, Ed​gar és jó​ma​gam pó​ni​kon, vagy
egy tu​cat​nyi job​bágy és rab​szol​ga pe​dig mel​let​tünk fu​tott. Ők
vi​gyáz​nak majd a lo​va​ink​ra, amint rá​lelünk a vad​ka​nunk​ra.
At​tól a pil​la​nat​tól kezd​ve a va​dá​sza​tot gya​log foly​tat​juk majd.
Ed​gar már elő​re ki​szá​mol​ta a vad​kan me​ne​kü​lé​si út​vo​na​lát,
ezért ha​lad​tunk​ban kis cso​port ku​tyát és fel​ügye​lő​i​ket ál​lí​tot​-
tunk a kulcs​fon​tos​sá​gú he​lyek​re, hogy sza​bad​já​ra ereszt​ve
őket vissza​for​dít​has​sák a me​ne​kü​lő ál​la​tot.
Egy órán be​lül az idő​sebb ku​tyák első mély han​gú vak​kan​-
tá​sai je​lez​ték, hogy rá​buk​kan​tak a zsák​mány​ra. A fal​ka csör​te​-
té​sé​nek za​já​ból ítél​ve tud​tuk, hogy ül​döz​ni kezd​ték a vad​kant.
Szin​te azon​nal fáj​dal​mas nyü​szí​tés hal​lat​szott, és lát​tam,
amint Ed​gar és az eal​dor​man egy​más​ra pil​lant.
– Vi​gyázz, uram – mond​ta Ed​gar –, ez az ál​lat nem me​ne​kül.
Ez áll​ja a sa​rat és küzd.
Le​száll​tunk lo​va​ink há​tá​ról és be​men​tünk az er​dő​be. De az
az​na​pi va​dá​szat sze​ren​csét​len​ség​re volt ítél​ve. Nem volt ül​dö​-
zés, nem har​san​tak fel a kür​tök és nem tud​tuk hasz​nu​kat ven​-
ni a ku​tyák​nak, ame​lye​ket oly gon​do​san ál​lí​tot​tunk a meg​fe​-
le​lő he​lyek​re. Ehe​lyett rá​ta​lál​tunk a vad​kan​ra, amint fo​gát
fen​ve, hab​zó po​fá​val egy ha​tal​mas fa ol​da​lá​ban állt. Ez nem
egy űzött vad​kan volt, ha​nem egy har​ci​as bes​tia, amely tá​ma​-
dás​ra in​ge​rel​te űző​it, a kö​rö​ző ku​tya​fal​ka pe​dig in​ge​rül​ten
üvöl​tött és uga​tott. Egyik eb sem mer​te meg​kö​ze​lí​te​ni a pré​-
dát, és rög​tön lát​tam, hogy mi​ért. Két kopó he​vert a föl​dön, ki​-
be​lez​ve és dög​löt​ten. Egy má​sik azon kín​ló​dott, hogy tö​rött
ge​rinc​cel, mell​ső lá​ba​in kúsz​va odébb von​szol​ja ma​gát. A ku​-
tya​gon​do​zó elő​re​ro​hant, hogy vissza​fog​ja a töb​bi ebet. A vad​-
kan fe​ke​tén és fe​nye​ge​tő​en állt, há​tán fel​bor​zolt sör​té​vel, fe​-
jét le​szeg​ve, rö​vid​lá​tó sze​mei gyil​ko​san csil​log​tak.
– Fi​gyeld a fü​le​it, uram, fi​gyeld a fü​le​it – in​tet​te Ed​gar az
eal​dor​mant.

67
 Az eal​dor​man két​ség​kí​vül bá​tor em​ber volt. Meg​mar​kol​ta
dár​dá​ja nye​lét és a vad​kan felé in​dult, hogy szem​be​száll​jon
vele. Lát​tam, ahogy az hát​ra​suny​ja a fü​lét an​nak je​lé​ül, hogy
tá​mad​ni ké​szül. A vad​kan fe​ke​te tö​me​ge meg​re​me​gett, majd
hir​te​len moz​gás​ba len​dült. Csül​ke​it és pa​tá​it olyan se​be​sen
szed​te, hogy moz​gá​suk össze​folyt a sze​mem előtt.
Az eal​dor​man tud​ta, hogy mit csi​nál. Ke​mé​nyen meg​ve​tet​te
a lá​bát, dár​dá​ját kis​sé le​eresz​tet​te, hogy a he​gye a tá​ma​dó ál​-
lat​tal egy vo​nal​ba ke​rül​jön. Jól cél​zott. A vad​kan fel​nyár​sal​ta
ma​gát a le​vél ala​kú dár​da​hegy​re és han​go​san, dü​hö​sen fel​vi​-
sí​tott. Ha​lá​los dö​fés​nek tűnt, de ta​lán az eal​dor​man volt túl
las​sú. A vad​kan pusz​ta sú​lya le​dön​töt​te a lá​bá​ról és ol​dal​ra ha​-
jí​tot​ta. Le​esett, a mel​let​te ál​lók pe​dig hal​lot​ták a kar​ja csont​já​-
nak re​cse​gé​sét.
A vad​kan a bor​dái kö​zül ki​ló​gó dár​dá​val to​vább​szá​gul​dott.
Aka​dály nél​kül tört át a kö​rö​ző ku​tyák és az em​be​rek gyű​rű​-
jén. Fáj​da​lom​tól va​kon ro​hant, ol​da​lá​ból sö​tét, vö​rös csík​ban
pa​tak​zott a vére. Dár​dák​kal a ke​zünk​ben Ed​gar ve​ze​té​sé​vel
rög​tön kö​vet​ni kezd​tük, a ku​tyák pe​dig vo​ní​tot​tak fé​lel​mük​-
ben és iz​gal​muk​ban. A bes​tia nem jut​ha​tott túl messzi​re, ah​-
hoz túl​sá​go​san sú​lyos volt a sebe. Könnye​dén kö​vet​tük fej​-
vesz​tett ro​ha​ná​sa re​cse​gé​sé​nek-ro​po​gá​sá​nak zaja nyo​mán.
Egy​szer csak meg​szűnt a csör​te​tés. Ed​gar rög​tön meg​állt, és
le​ve​gő után kap​kod​va fel​emel​te a ke​zét.
– Meg​ál​lás! Meg​ál​lás!
Na​gyon las​san és óva​to​san ha​ladt to​vább. Kö​vet​ni kezd​tem,
de in​tett, hogy ma​rad​jak tá​vo​labb. A fák kö​zött ha​lad​va nem
lát​tunk és nem hal​lot​tunk sem​mit. A vad​kan vé​ré​nek nyo​ma
egy még a ku​tyák szá​má​ra is át​ha​tol​ha​tat​lan​nak tűnő sűrű,
tüs​kés ágak​kal át​szőtt cser​jés​be ve​ze​tett. Lát​tuk a meg​té​pá​-
zott, meg​szag​ga​tott le​ve​le​ket és a le​tört ága​kat ott, ahol a vad
vak és he​ves csör​te​tés​sel alag​utat tört ma​gá​nak.
Hir​te​len a há​tam mö​gött va​la​ki fáj​dal​ma​san be​szív​ta a le​ve​-
gőt. Meg​for​dul​tam és meg​pil​lan​tot​tam az eal​dor​mant, amint
tö​rött kar​ját mar​kol​ja. Át​bo​tor​kált az er​dőn, hogy meg​ta​lál​jon
ben​nün​ket. Vele volt há​rom ne​mes szü​le​té​sű tár​sa is. Ki​me​-
rül​tek vol​tak, és meg​ren​dül​tek.

– Adj egy ki​csiny időt, uram, hogy fel​ké​szül​hes​sek mond​ta

68
 – Adj egy ki​csiny időt, uram, hogy fel​ké​szül​hes​sek mond​ta
Ed​gar. – Utá​na​me​gyek.
Az eal​dor​man nem szólt sem​mit. Szé​dült volt a fáj​da​lom​tól
és a meg​ráz​kód​ta​tás​tól. Lát​ván, hogy Ed​gar mire ké​szül, meg​-
moz​dul​tam, hogy kö​ves​sem, de egy erős kéz a vál​lam​ra ne​he​-
ze​dett.
– Ma​radj nyug​ton, fiú – mond​ta egy hang, én pe​dig hát​ra​-
pil​lan​tot​tam. Kjar​tan, a fél​kezű hus​carl fo​gott vissza. – Csak a
lába alatt len​nél.
Ed​gar​ra néz​tem. Le​vet​te bőr láb​vé​dő​it, hogy könnyeb​ben
mo​zog​has​son. Az ura felé for​dult és kur​tán az ég felé emelt
dár​dá​val tisz​tel​gett előt​te, majd a cser​jés felé in​dult, át​vet​te a
dár​dát a bal ke​zé​be, meg​mar​kol​ta a he​gye alatt, négy​kéz​láb​ra
eresz​ke​dett és mász​ni kez​dett az alag​út​ba. Egye​ne​sen a vá​ra​-
ko​zó vad​ál​lat felé.
Vissza​foj​tot​tuk a lé​leg​ze​tün​ket, vár​va a vad​kan bár​me​lyik
pil​la​nat​ban be​kö​vet​ke​ző ön​gyil​kos tá​ma​dá​sát, de sem​mi sem
tör​tént.
– Le​het, hogy már meg​dög​lött – súg​tam oda Kjar​tan​nak.
– Re​mé​lem. Ha nem, Ed​gar egyet​len esé​lye az, ha fel​tér​del
és arc​cal a ro​ham felé for​dul, dár​dá​ja he​gyét a vad​kan szü​gye
felé irá​nyít​ja és a nye​lét a föld​be szúr​ja.
Még min​dig csend ho​nolt, csak a lé​leg​ze​tünk és egy ide​ges
ku​tya nyü​szí​té​se hal​lat​szott. A fü​lün​ket he​gyez​tük, hogy a
cser​jés​ből jövő leg​ap​róbb neszt is meg​hall​juk. De nem szű​rő​-
dött ki sem​mi.
Egy​szer csak, hi​he​tet​len mó​don, meg​hal​lot​tuk Ed​gart,
amint mély to​rok​han​gon kán​tál, szin​te mor​mog:
– Gye​re ki! Gye​re ki! Gye​re ki!
– Thor övé​re mon​dom! – mo​tyog​ta Kjar​tan. – Hal​lot​tam
már ezt a han​got, ak​kor, ami​kor Ethel​red ki​rály el​len har​col​-
tunk Ashing​ton​nál. Ott, ahol a ke​ze​met vesz​tet​tem. Ez a szá​-
szok csa​ta​ki​ál​tá​sa, így in​ger​lik az el​len​sé​get. Ed​gar vi​a​dal​ra
hív​ja ki a vad​kant.
Hir​te​len su​ho​gás, zör​gés, csör​te​tés hal​lat​szott, a bok​rok
hul​lám​za​ni kezd​tek, és a vad​kan inog​va, bot​la​doz​va és csúsz​-
kál​va, meg-meg​bi​csak​ló lá​ba​kon bu​kott ki a sza​bad​ba. El​tán​-
tor​gott mel​let​tünk, és még vagy száz​lé​pés​nyit sza​ladt, majd is​-

69
mét meg​csú​szott és az ol​da​lá​ra zu​hant. A fal​ka hö​rög​ve ve​tet​-
te rá ma​gát az im​má​ron véd​te​len vad​ra. A ku​tya​gon​do​zó oda​-
ro​hant a ké​sé​vel, hogy el​vág​ja a tor​kát. Nem lát​tam a vég​ki​fej​-
le​tet, mert ad​dig​ra már négy​kéz​láb mász​tam be az alag​út​ba,
hogy meg​ke​res​sem Ed​gart. Kín​tól össze​gör​nyed​ve ta​lál​tam
rá, ke​zét a ha​sá​ra szo​rí​tot​ta, dár​dá​ja be​le​akadt a bok​rok​ba.
– Ma​radj nyu​god​tan – mond​tam neki –, ki​húz​lak in​nen.
Las​san von​szol​ni kezd​tem, ad​dig hát​rál​va, míg a fe​let​tem át​-
nyú​ló ke​zek meg nem ra​gad​ták Ed​gar vál​lát és ki nem húz​ták
a sza​bad​ba.
A föld​re fek​tet​ték és Kjar​tan le​nyúlt, hogy fél​re​von​ja Ed​gar
ke​zét és meg​néz​ze a sé​rü​lést. Lát​tam, hogy a vad​kan agya​rai
fel​ha​sí​tot​ták a gyom​rát, a seb​ből ki​tü​rem​ked​tek a be​lei. Tud​-
ta, hogy meg fog hal​ni, sze​me​it fáj​dal​má​ban szo​ro​san le​huny​-
ta.
Szó nél​kül halt meg ura, az eal​dor​man lá​ba​i​nál, aki​nek
meg​véd​te a be​csü​le​tét.
Csak ek​kor fog​tam fel, hogy a pál​cák va​ló​di üze​ne​te nem
Ed​gar el​tűnt lá​nyá​ról szólt. Az iga​zat mond​ták, de túl os​to​ba
vol​tam, hogy ész​re​ve​gyem. A kí​gyó​pál​ca ha​lált je​len​tett, azt
meg​ér​tet​tem. De Frey nem a vi​rág​zást és a ter​mé​keny​sé​get
jel​ké​pez​te, ha​nem az is​ten bi​zal​ma​sát, Gul​lin​bors​tit, a hal​ha​-
tat​lan vad​kant, aki a sze​ke​rét húz​za.

70
 Negyedik

Lon​don nyir​kos volt és ko​mor a bo​rús ég alatt, ami​kor Szent

Mi​hály nap​ját kö​ve​tő hé​ten vissza​ér​kez​tem oda. Még min​dig
nem tud​tam túl​ten​ni ma​gam Ed​gar ha​lá​lán. A vár​be​li ün​nep​-
ség szo​mo​rú han​gu​lat​ban telt, az eal​dor​man meg​sé​rült, Ed​gar
meg​halt, és a ko​rai szél​vi​ha​rok és eső​zé​sek arra em​lé​kez​tet​-
tek, hogy az ang​li​ai vi​dé​ken nem jó te​lel​ni. Ed​gar ha​lá​la szí​ven
ütött. A szi​kár va​dász annyi​ra hoz​zá​ér​tő volt, annyi​ra ma​ga​biz​-
tos, hogy el​pusz​tít​ha​tat​lan​nak tűnt. Azt mon​do​gat​tam ma​-
gam​nak, hogy mes​ter​sé​ge koc​ká​za​ta​ként fo​gad​ta el a ha​lá​lát,
hogy di​cső​ség​ben múlt el, és hogy he​lyet ta​lált ma​gá​nak a
Val​holl​ban, vagy akár​ho​gyan is ne​vez​zék azt a he​lyet, ami​vel
is​te​nei ju​tal​maz​zák a hősi ha​lált hal​ta​kat. A fe​le​sé​ge, Ju​dith vi​-
szont be​le​rok​kant az el​vesz​té​sé​be. Előbb a lá​nyát, majd a fér​-
jét vet​ték el tőle, és most el​me​rült gyá​szá​ban. Ae​l​fhelm, az
eal​dor​man ne​me​sen vi​sel​ke​dett. Ami​kor vissza​vit​tük Ed​gar
tes​tét a va​dász kuny​hó​já​hoz, meg​ígér​te Ju​dith​nak, hogy em​lé​-
kez​ni fog a fér​je ön​fel​ál​do​zá​sá​ra. Ju​dith to​vább él​het ott​ho​ná​-
ban, és fiát se​géd​ként al​kal​maz​za majd az újon​nan ki​ne​ve​zen​-
dő ki​rá​lyi va​dász mel​lé, bár​ki is le​gyen az. Ha a fi​a​tal​em​ber
ugyan​olyan al​kal​mas​nak bi​zo​nyul majd, mint az apja, sem​mi
aka​dá​lya nincs an​nak, hogy a nyom​do​ka​i​ba lép​jen. Még​is,
ami​kor bú​csúz​kod​ni men​tem Ju​dith​hoz azon a na​pon, ami​kor
Ae​l​fgi​fu és kí​sé​re​te Lon​don​ba in​dult, csak a ke​ze​met szo​ron​-
gat​ta és hal​kan ezt mond​ta:
– Thor​gils, vi​gyázz ma​gad​ra. Em​lé​kezz a ve​lünk töl​tött idő​-
re. Em​lé​kezz, ahogy Ed​gar… – de mon​da​ni​va​ló​ját nem tud​ta
be​fe​jez​ni, mert hang​ja el​csuk​lott és sír​ni kez​dett.
Dél​ke​let felé tar​tó uta​zá​sunk nagy ré​sze alatt esett az eső, és
ko​mor kis csa​pa​tunk ugyan​azon az úton ha​ladt, amely Nort​-
hamp​ton​ba ve​ze​tett min​ket a ta​vasszal. En​gem újabb gond
emész​tett. „Tá​vol az ud​var​tól, tá​vol a fi​gye​lő sze​mek​től”, szólt
Ed​gar szá​mos mon​dá​sa​i​nak egyi​ke, és amint a fő​vá​ros​hoz kö​-
ze​led​tünk, kezd​tem fel​mér​ni az Ae​l​fgi​fu​hoz fű​ző​dő kap​cso​la​-
tom ve​szé​lyes​sé​gét. Még min​dig na​gyon sze​rel​mes vol​tam

71
belé és vágy​tam, hogy lát​has​sam és át​ka​rol​has​sam. De tud​-
tam, hogy a le​lep​le​zés ve​szé​lye sok​kal na​gyobb Lon​don​ban,
mint el​du​gott vi​dé​ki vi​lá​gunk​ban volt. Azt re​bes​get​ték, hogy
most, hogy vé​get ér a nyá​ri had​já​rat, Knut ha​ma​ro​san vissza​-
tér Dá​ni​á​ból Ang​li​á​ba. Ae​l​fgi​fu​nak mint ki​rály​né​já​nak, job​-
ban mond​va mint az egyik ki​rály​né​já​nak, je​len kel​lett len​nie,
hogy üd​vö​zöl​je őt. A Lon​don​ba való vissza​té​rést vá​lasz​tot​ta,
mert Emma, a má​sik fe​le​ség Win​ches​ter​ben tar​tóz​ko​dott, ab​-
ban a vá​ros​ban, amit Knut an​gol fő​vá​ro​sá​nak vá​lasz​tott. Ter​-
mé​sze​te​sen min​den​ki ar​ról plety​kált, azt la​tol​gat​ta, hogy a ki​-
rály me​lyik vá​ros​ba, me​lyik fe​le​sé​gé​hez fog vissza​tér​ni, ha
meg​ér​ke​zik. A sors úgy hoz​ta, hogy azon a té​len Knut nem
tért vissza Ang​li​á​ba, ha​nem or​szá​ga ügye​i​nek in​té​zé​sét Ma​-
gas Thor​kel jarl és Wulf​stan ér​sek kö​zös fel​ügye​le​té​re bíz​ta.
Míg a szol​gák a sze​ke​rek​ről ra​kod​tak le a pa​lo​tá​ban, jó​ma​-
gam meg​kör​nyé​kez​tem Ae​l​fgi​fu ka​ma​rá​sát és meg​kér​dez​tem
tőle, hogy ka​pott-e pa​ran​csot rám vo​nat​ko​zó​an, de vá​la​sza
nem​le​ges volt. Hi​va​ta​lo​san nem tar​toz​tam a ki​rály​né kí​sé​re​-
té​hez. Azt ta​ná​csol​ta, hogy tér​jek vissza ere​de​ti szál​lá​som​ra, a
skal​dok há​zá​hoz, és ő majd ér​tem kül​det, ha kel​lek.
El​uta​sí​tott​nak érez​tem ma​gam. Az ázott ut​cá​kat jár​tam, ke​-
rül​tem a bur​ko​lat​lan utak sá​ros po​cso​lyá​it és el​ha​jol​tam a
nád​te​tők​ről cse​pe​gő eső​víz elől. Ami​kor a szál​lás​hoz ér​tem,
zár​va ta​lál​tam azt. Ad​dig dö​röm​böl​tem az aj​tón, míg​nem egy
szom​széd ki​ki​ál​tott, hogy a fo​ga​dós​né a csa​lád​já​hoz ment lá​-
to​ga​tó​ba és csak es​té​re vár​ják vissza. Bő​rig áz​tam, mire meg​-
ér​ke​zett és be​en​ge​dett. Meg​tud​tam tőle, hogy min​den skald,
akit Knut fel​fo​ga​dott, vele ment Dá​ni​á​ba. Azok, aki​ket az ud​-
var nem al​kal​ma​zott, mint pél​dá​ul Her​fid, a szó​ra​ko​zott ta​ní​-
tóm, össze​cso​ma​gol​tak és tá​voz​tak. Meg​kér​dez​tem, ma​rad​ha​-
tok-e pár na​pig, míg a jö​vőm el nem dől.
Egy hét telt el, mire Ae​l​fgi​fu kül​dön​cöt me​nesz​tett ér​tem,
én pe​dig nagy re​mé​nye​ket táp​lál​va si​et​tem hoz​zá, em​lé​kez​-
vén a pa​lo​tá​ban töl​tött utol​só lá​to​ga​tá​som​ra. Ez al​ka​lom​mal
egy fo​ga​dó​szo​bá​ba ve​zet​tek, nem Ae​l​fgi​fu sze​mé​lyes lak​osz​tá​-
lyá​ba. Ae​l​fgi​fu egy asz​tal​nál ült és ék​sze​re​ket vá​lo​ga​tott egy
lá​di​kó​ból.

– Thor​gils – kezd​te, és hang​já​nak szí​ne fi​gyel​mez​te​tett arra,

72
 – Thor​gils – kezd​te, és hang​já​nak szí​ne fi​gyel​mez​te​tett arra,
hogy ez hi​va​ta​los be​szél​ge​tés lesz. Nem egy sze​rel​mi fé​szek​-
ben vol​tunk. Mind​azon​ál​tal ész​re​vet​tem, hogy meg​vár​ja,
amíg az en​gem ide​ve​ze​tő kül​dönc el​hagy​ja a szo​bát. – Be​szél​-
nem kell ve​led a lon​do​ni élet​ről – szü​ne​tet tar​tott, és lát​tam,
hogy a kö​zép​utat ke​re​si az ér​zel​mei és az óva​tos​sá​ga kö​zött. –
Lon​don csep​pet sem olyan, mint Nort​hamp​ton. A pa​lo​tá​nak
szá​mos sze​me és füle van, és ott van​nak azok, akik irigy​ség​től
vagy becs​vágy​tól ve​zet​ve min​dent meg​ten​né​nek, hogy árt​sa​-
nak ne​kem.
– Úr​nőm, sem​mi olyat nem ten​nék, ami ve​szélyt hoz​na rád
– bök​tem ki.
– Tu​dom – fe​lel​te –, de az ér​zel​me​i​det nem tu​dod lep​lez​ni.
Sze​rel​med az ar​cod​ra van írva. Ez az egyik olyan do​log, ami
von​zott ben​ned, ami​kor vi​dé​ken vol​tunk. Nem em​lék​szel, Ed​-
gar mennyit tré​fál​ko​zott ezen? „A sze​rel​met és a kö​hö​gést
nem le​het vissza​foj​ta​ni”, mond​ta min​dig. Olyan sok mon​dást
is​mert – egy pil​la​na​tig szo​mo​rú​an el​hall​ga​tott. – Így te​hát,
bár​mennyi​re is igyek​szel el​rej​te​ni sze​rel​me​det, nem hi​szem,
hogy si​ker​rel jár​nál. És ha ezt a sze​rel​met foly​to​no​san ott lá​-
tom ma​gam előtt ki​tá​rul​koz​va, nem ígér​he​tem, hogy nem fo​-
gom vi​szo​noz​ni és ez​ál​tal nem fe​dek fel min​dent.
Fé​le​lem fo​gott el és egy pil​la​na​tig arra gon​dol​tam, hogy
meg fog​ja til​ta​ni, hogy va​la​ha is vi​szont​lás​sam, de rosszul ítél​-
tem meg.
– Gon​dol​kod​tam azon, ho​gyan tud​nánk oly​kor ta​lál​koz​ni –
foly​tat​ta –, nem gyak​ran, de leg​alább olyan​kor, ami​kor biz​ton​-
ság​ban meg​te​het​jük.
Be​le​s​aj​dult a lel​kem. Min​dent meg​ten​nék, csak hogy lát​-
has​sam. Bár​mennyi​re is bánt, bíz​ni fo​gok a ta​ná​csa​i​ban.
Ae​l​fgi​fu az ék​sze​res lá​di​kó tar​tal​má​val ját​szott, ki-ki​emelt
egy nyak​lán​cot vagy egy füg​gőt, hagy​ta, hogy uj​jai kö​zött
vissza​pe​reg​jen a lá​di​kó​ba, majd ki​vá​lasz​tott egy gyű​rűt, vagy
egy mell​tűt, és úgy for​gat​ta, hogy a fény vissza​ve​rőd​jön a ci​rá​-
dá​kon, a drá​ga​kö​ve​ken. A fi​gyel​me el​ka​lan​do​zott egy pil​la​nat​-
ra.
– Van egy le​he​tő​ség, de na​gyon elő​vi​gyá​za​tos​nak kell len​-
ned mond​ta.

73
 – Mondd el, kér​lek. Min​dent meg​te​szek, amit csak kí​vánsz
– fe​lel​tem.
– El​ren​dez​tem, hogy Brith​ma​er​nél száll​jál meg. Nem is​me​-
red még, de ő az, aki a leg​több ék​sze​re​met szál​lít​ja ne​kem. Ép​-
pen ma reg​gel lá​to​ga​tott meg, hogy be​mu​tas​sa leg​újabb áru​it.
Azt mond​tam neki, hogy szí​ve​seb​ben ven​ném, ha a jö​vő​re
néz​ve len​ne nála egy sa​ját ügy​nö​köm, aki is​me​ri az íz​lé​se​met
– az ed​di​gi​e​ket a gúny leg​hal​vá​nyabb jele nél​kül mond​ta –, így
ami​kor egy-egy ér​de​ke​sebb da​rab ér​ke​zik kül​föld​ről, kés​le​-
ke​dés nél​kül meg​te​kint​he​tem azo​kat.
– Nem tu​dok sem​mit az ék​sze​rek​ről, de ter​mé​sze​te​sen
min​dent meg fo​gok ten​ni, amit kell – ígér​tem neki.
– Meg​kér​tem Brith​ma​ert, hogy ta​nít​son té​ged. Ele​gen​dő
időd lesz a ta​nu​lás​ra. Ter​mé​sze​te​sen nem ő maga fog ve​led
fog​lal​koz​ni, ha​nem va​la​me​lyik öt​vö​se. Most tá​vozz. Majd hí​-
vat​lak, ami​kor biz​ton​sá​gos​nak íté​lem.
Ae​l​fgi​fu egyik szol​gá​ja el​kí​sért Brith​ma​er mű​he​lye​i​hez, ami
még jól is jött, mert hosszú volt az út a pa​lo​tá​tól a vá​ros szí​vé​ig,
Szent Pál kő​temp​lo​má​nak kör​nyé​ké​ig, ahol lej​tős volt a Tem​-
ze part​ja. A fo​lyó mel​lett el​te​rü​lő Lon​don Dub​lin vá​ro​sá​ra em​-
lé​kez​te​tett, csak sok​kal na​gyobb mé​re​tű volt an​nál. Az ár​te​rü​-
let ugyan​úgy bűz​lött, a sá​ros si​ká​to​rok szö​ve​vé​nye ugyan​úgy
ka​nyar​gott a rak​part​ról a bel​vá​ros felé, és a szét​szórt, szür​ke
há​zak ugyan​olyan nyir​ko​sak. Ugyan​ak​kor Lon​don há​zai lé​-
nye​ge​sen szi​lár​dab​bak vol​tak, itt erős ge​ren​dák vál​tot​ták fel a
dub​li​ni ta​pasz​tott vessző​fo​na​tú fa​la​kat. A szol​ga vé​gig​ve​ze​tett
egy, a fo​lyó felé vivő si​ká​to​ron, és ha nem állt vol​na meg a ház
ka​pu​ja előtt, ak​kor Brith​ma​er ott​ho​nát egy igen​csak te​kin​té​-
lyes rak​tár​épü​let​tel té​vesz​tet​tem vol​na össze.
Ko​po​gá​sunk​ra vá​lasz​ként ki​nyílt egy kes​keny kém​le​lő​nyí​-
lás. Ami​kor a szol​ga meg​ne​vez​te ma​gát, a ne​héz ajtó meg​nyílt,
és amint be​lép​tem, rög​tön be is csu​kó​dott utá​nam. A szol​ga
nem lép​het​te át a ház kü​szö​bét.
Pis​log​ni kezd​tem, hogy sze​mem hoz​zá​szok​jon a fél​ho​mály​-
hoz. Egy elő​szo​bá​ban ta​lál​tam ma​gam. A he​lyi​ség sö​tét volt,
mert a ma​ga​san fek​vő, zárt ab​la​kok kes​ke​nyek vol​tak. Az em​-
ber, aki be​en​ge​dett en​gem, in​kább dur​va ko​vács​nak né​zett ki,
sem​mint fi​nom kezű ék​sze​rész​nek, én pe​dig ha​mar ki​kö​vet​-

74
kez​tet​tem, hogy in​kább le​he​tett test​őr, mint ka​pu​őr. Ami​kor
meg​mond​tam neki a ne​vem, mor​gott va​la​mit és in​tett, hogy
kö​ves​sem. Amint át​vág​tam az el​sö​té​tí​tett szo​bán, el​foj​tott za​-
jo​kat hal​lot​tam: szün​te​len csen​gés-bon​gást, egye​net​len, de
áll​ha​ta​tos fé​mes han​got, mely mint​ha a szo​ba hát​só fa​lán át
szű​rő​dött vol​na be. El nem tud​tam kép​zel​ni, mi okoz​hat​ta.
Egy apró ol​dal​aj​tó egy kes​keny lép​cső​sor​ra nyílt, amely az
épü​let eme​le​té​re ve​ze​tett. Kí​vül​ről néz​ve jó​fé​le ipa​ros​mun​ká​-
nak, ám ko​mor​nak tűnt, de az eme​let be​ren​de​zé​se sok​kal ké​-
nyel​me​sebb volt, mint a pa​lo​ta, ahon​nan az imént ér​kez​tem.
Be​ve​zet​tek a tá​gas, szel​lős szo​bák egyi​ké​be, egy drá​ga bú​to​-
rok​kal be​ren​de​zett he​lyi​ség​be, mely két​ség​kí​vül a fo​ga​dó​szo​-
ba le​he​tett. Mes​te​ri​en szőtt, tom​pa arany- és zöld szí​nű kár​pi​-
tok bo​rí​tot​ták a fa​la​kat, és én úgy vél​tem, hogy Frank​hon​ból
ho​zat​hat​ták őket. A szé​kek egy​sze​rű​ek, de ér​té​ke​sek vol​tak,
az asz​talt pe​dig – szá​mom​ra ide​gen szo​kás sze​rint – min​tás te​-
rí​tő bo​rí​tot​ta. A fa​ra​gott bronz gyer​tya​tar​tók és a né​hol üveg​-
ből, nem pe​dig sza​ru​ból ké​szí​tett ab​lak​táb​lák gaz​dag​ság​ról és
vissza​fo​gott jó íz​lés​ről árul​kod​tak. A szo​bá​ban csak egy​va​la​ki
tar​tóz​ko​dott, egy öreg​em​ber, aki az asz​tal​nál ült és al​mát esze​-
ge​tett.
– Te len​nél te​hát a ki​rály​né ügy​nö​ke – mond​ta. Ru​há​já​ból
és vi​sel​ke​dé​sé​ből ítél​ve csak​is ő le​he​tett a lé​te​sít​mény tu​laj​-
do​no​sa. Sö​tét​szür​ke, ódi​va​tú sza​bá​sú tu​ni​kát és ké​nyel​me​sen
bő nad​rá​got vi​selt. Lá​bán ki​ta​po​sott, de gyö​nyö​rű hím​zett pa​-
pu​csot hor​dott. Ha fel​áll, alig ér a mell​ka​som kö​ze​pé​ig, és ész​-
re​vet​tem, hogy a na​gyon öre​gek gör​nyedt test​tar​tá​sá​val ül.
Fe​jét óva​to​san a vál​lai közé húz​ta, al​mát tar​tó keze pe​dig fol​-
tos volt a kor​tól. De eny​hén kam​pós orrú, kö​zel ülő sze​mű
kes​keny kis ar​cát fi​a​ta​los pír szí​nez​te, mint​ha so​sem érte vol​-
na szél vagy eső. Haja, mely a kora el​le​né​re nem hul​lott ki, hó​-
fe​hé​ren csil​lo​gott. Na​gyon jó kar​ban volt. Sem​mit sem tud​tam
ki​ol​vas​ni vi​ze​nyős kék sze​me​i​ből, me​lyek ra​va​szul mé​re​get​-
tek en​gem.
– Tudsz bár​mit is az ék​kö​vek​ről vagy a ne​mes​fé​mek​ről? –
kér​dez​te.
Majd​nem el​mond​tam en​nek a tö​ré​keny ma​nó​nak, hogy két
évig egy ír ko​los​tor​ban él​tem, ahol ki​tű​nő mes​ter​em​be​rek Is​-

75
ten di​cső​sé​gé​re ki​vá​ló tár​gya​kat – erek​lye​tar​tó​kat, nyo​mó​le​-
me​ze​ket, püs​pö​ki ke​resz​te​ket és sok más egye​bet – ké​szí​tet​-
tek arany​ból és ezüst​ből, zo​mánc- és drá​ga​kő be​ra​kás​sal. De
ami​kor be​le​néz​tem azok​ba a sem​le​ges te​kin​te​tű, fi​gye​lő sze​-
mek​be, így vá​la​szol​tam:
– Öröm​mel ta​nul​nék.
– Ki​tű​nő. Ter​mé​sze​te​sen öröm​mel haj​tok fe​jet a ki​rály​né
ké​ré​se előtt. Ő az egyik leg​jobb ve​vőm. Szál​lást és el​lá​tást biz​-
to​sí​tunk ne​ked, ter​mé​sze​te​sen el​len​ér​ték nél​kül, bár sem​mi​-
fé​le bé​re​zés​ről nem esett szó.
Ez​u​tán a mö​göt​tem álló ka​pu​őr​höz for​dult:
– Hívd Thu​rul​fot. Mondd meg neki, hogy szót aka​rok vál​ta​-
ni vele.
A szol​ga egy má​sik aj​tón tá​vo​zott, mint amin be​lép​tünk ide,
és mi​dőn ki​nyi​tot​ta azt, ugyan​az a rej​té​lyes zaj höm​pöly​gött
be, csak sok​kal han​go​sab​ban. Úgy hal​lat​szott, mint​ha lent​ről
jön​ne. Ek​kor egy ha​son​ló zaj buk​kant fel em​lé​ke​im​ből. Gye​-
rek​ként össze​ba​rát​koz​tam Tyr​kir​rel, a ko​váccsal, és a mű​he​-
lyé​ben se​gí​tet​tem neki. Ami​kor Tyr​kir egy ne​héz vas​da​ra​bot
ka​la​pált, úgy pi​hent két ütés kö​zött, hogy ka​la​pá​csát könnye​-
dén az ül​lő​höz koc​can​tot​ta. Ezt a han​got hal​lot​tam most.
Olyan volt, mint​ha egy tu​cat Tyr​kir kop​pan​tott vol​na lus​tán a
ka​la​pá​csá​val, fo​lya​ma​tos, sza​bály​ta​la​nul csen​gő kó​rus​ban.
Ami​kor egy fi​a​tal​em​ber lé​pett be, a hang is​mét be​höm​pöly​-
gött a fo​ga​dó​szo​bá​ba. Thu​rulf nagy​já​ból egy idős volt ve​lem,
ti​zen​nyolc vagy ti​zen​ki​lenc esz​ten​dős, bár va​la​mi​vel ma​ga​-
sabb ná​lam. A jó ki​ál​lá​sú fi​a​tal​em​ber de​rűs ar​cát bor​zos, vö​rö​-
ses na​rancs​sár​ga sza​káll ke​re​tez​te, mely kár​pó​tol​ta ko​rai ko​-
pa​szo​dá​sa mi​att. Arca ki​pi​rult, tes​tét iz​zad​ság bo​rí​tot​ta.
– Thu​rulf, légy oly ked​ves és ve​zesd Thor​gilst az egyik ven​-
dég​szo​bá​ba – mond​juk a hát​só​ba. Ve​lünk fog lak​ni egy ide​ig.
Az​tán ké​sőbb dél​után le​vi​he​ted őt a vál​tó​ba. – Az öreg​em​ber
szán​dé​kolt ud​va​ri​as​ság​gal meg​vár​ta, míg ki​sé​tá​lok az aj​tón,
mi​előtt is​mét be​le​ha​ra​pott vol​na az al​má​já​ba.
Kö​vet​tem Thu​rulf szé​les há​tát, amint ki​lé​pett egy bel​ső er​-
kély​re, mely az épü​let tel​jes hosszá​ban hú​zó​dott, és le​pil​lant​-
va ér​de​kes lát​vány​ban volt ré​szem.

76
 Alat​tam hosszú mű​hely te​rült el. Leg​alább negy​ven lé​pés
hosszú és nagy​já​ból tíz lé​pés szé​les le​he​tett. Ugyan​olyan ma​-
gas, kes​keny, vas​tag rá​csok​kal vé​dett ab​la​kai vol​tak, mint a
föld​szin​ti elő​szo​bá​nak. Most vet​tem csak ész​re, hogy a kül​ső
fal mint​egy há​rom láb vas​tag le​he​tett. A mű​hely tel​jes hosszá​-
ban kes​keny, ne​héz mun​ka​pa​dot rög​zí​tet​tek ma​ga​san a fal​-
hoz. Előt​te, tám​lát​lan szé​ke​ken, egy tu​cat em​ber ült. A fal felé
for​dul​tak, így csak a há​tu​kat lát​hat​tam, amint a mun​ká​juk
felé ha​jol​tak, és nem tud​tam ki​ven​ni, hogy mit csi​nál​nak.
Csak annyit lát​tam, hogy mind​egyik em​ber egy kis ka​la​pá​csot
tart az egyik ke​zé​ben, a má​sik​ban pe​dig va​la​mit, ami leg​in​-
kább egy ne​héz, tom​pa ék​nek tűnt. Mind​egyik mun​kás​em​ber
ugyan​azt a moz​du​la​tot vé​gez​te, újra és újra. Egy mel​let​tük
levő do​boz​ból hü​velyk- és mu​ta​tó​uj​juk közé csip​pent​ve apró
tár​gyat emel​tek ki nagy óva​to​san, majd ma​guk elé he​lyez​ték.
Az​tán rá​he​lyez​ték az éket, és ka​la​pács​ütést mér​tek a vas​ta​-
gab​bik vé​gé​re. A ti​zen​két em​ber is​mé​telt üté​se​i​nek fé​mes
hang​ját hal​lot​tam az​óta, hogy be​tet​tem a lá​bam Brith​ma​er há​-
zá​ba.
Le​néz​vén a mun​ká​juk fe​lett gör​nye​dő, ka​la​pá​csot for​ga​tó
em​be​rek​re, ahogy ver​ték az üte​met, azt kí​ván​tam, bár​csak
Her​fid, a skald itt áll​na mel​let​tem. Pon​to​san tud​tam, mi tört
vol​na ki be​lő​le egy alant​ra ve​tett pil​lan​tást kö​ve​tő​en: Ival​di
fiai! Mert a mun​kás​em​be​rek azok​ra a tör​pék​re em​lé​kez​tet​ték
vol​na, akik az is​te​nek esz​kö​ze​it ké​szí​tet​ték: Odin dár​dá​ját,
Thor ka​la​pá​csát és Thor fe​le​sé​ge, Sif arany ven​dég​ha​ját, akit
a go​nosz Loki ko​pasz​tott meg.
Thu​rulf vé​gig​ve​ze​tett az er​ké​lyen a jobb ol​da​li utol​só aj​tó​ig,
amely apró há​ló​szo​bá​ba nyílt. Két fa​ágy volt a fal​ba süllyeszt​-
ve, mint​ha jász​lak len​né​nek, és én rá​he​lyez​tem bőr​ta​risz​nyá​-
mat az egyik​re, le​fog​lal​va azt ma​gam​nak. Vi​har​vert ta​risz​-
nyám volt az egyet​len poggyá​szom.
– Mit csi​nál​nak azok az em​be​rek a ka​la​pá​csa​ik​kal? – kér​-
dez​tem Thu​rul​fot.
Thu​rulf el​cso​dál​ko​zott tu​dat​lan​sá​go​mon.
– Úgy ér​ted, az ütő​va​sak​kal?
– Az em​be​rek a mű​hely​ben, ott lent.
– Pénzt ver​nek.

77
 Za​va​ro​mat lát​va Thu​rulf így foly​tat​ta:
– Nem tud​tad, hogy Brith​ma​er nagy​bá​tyám a ki​rály fő
pénz​ve​rő​je?
– Azt hit​tem, hogy ki​rá​lyi ék​sze​rész.
Thu​rulf fel​ne​ve​tett.
– Ré​szint az is. Sok​kal több pénzt ke​res pénz​csi​ná​lás​sal,
hogy így mond​jam, mint az​zal, hogy drá​ga​kö​ve​ket szál​lít a pa​-
lo​tá​nak. Gye​re, meg​mu​ta​tom.
Ez​zel vissza​ve​ze​tett az er​kély​re és le​kí​sért egy fa​lép​csőn,
amely​ről egy​ből a mű​hely​be ér​tünk.
A ne​héz mun​ka​pad​hoz lép​tünk és meg​áll​tunk az egyik
mun​kás​em​ber mel​lett. Amaz fel sem te​kin​tett, meg sem sza​-
kí​tot​ta ka​la​pá​lá​sá​nak egyen​le​tes rit​mu​sát. Bal ke​zé​ben fém​-
ből ké​szült éket tar​tott, amit Thu​rulf „ütő​vas​nak” ne​ve​zett.
Lát​tam, hogy a szer​szám egy öt hü​velyk hosszú, szög​le​tes ke​-
reszt​met​sze​tű, la​pos he​gyű tom​pa fém​vé​ső volt. A mun​kás​-
em​ber a vé​sőt tar​tó ke​zé​vel egy fa​do​boz​ba nyúlt, mely ott he​-
vert mel​let​te a pa​don, majd hü​velyk- és mu​ta​tó​uj​ja közé csip​-
pent​ve egy la​pos kis fém​ko​ron​got sze​dett ki be​lő​le. Óva​to​san
rá​he​lyez​te azt egy ék tom​pa vé​gé​re, mely ha​son​ló volt ah​hoz,
amit a ke​zé​ben tar​tott, csak a mun​ka​pad​hoz volt erő​sít​ve. Az​-
tán, ami​kor a kis ko​rong a he​lyé​re ke​rült, a mun​kás​em​ber rá​-
il​lesz​tet​te az ütő​va​sat és ka​la​pá​csá​val erő​sen rá​só​zott a vé​gé​-
re. Majd fel​emel​te az ütő​va​sat, jobb ke​zé​vel le​kap​ta a ko​ron​-
got az ék​ről és egy maga mel​lett lévő fa​tál​ba dob​ta.
Thu​rulf ki​sze​dett egy fém​ko​ron​got az első do​boz​ból és fe​-
lém nyúj​tot​ta. Nagy​já​ból kö​röm​nagy​sá​gú volt, je​lö​let​len
ezüst​ből ké​szít​ve. Vissza​tet​te a ko​ron​got a do​boz​ba, majd ki​-
emelt egy má​si​kat a mun​kás​em​ber jobb keze felé eső tál​ból.
Ezt is át​nyúj​tot​ta ne​kem. A ko​rong egyik ol​da​lát a ki​rály kép​-
má​sa, kö​rü​löt​te a KNUT fel​irat és egy le​vél​min​ta dí​szí​tet​te. A
má​sik ol​da​lon meg​is​mét​lő​dött a le​vél​min​ta, fe​let​te egy na​-
gyobb ke​reszt​tel. A fel​irat ez​út​tal BRTHMR volt. Knut egyik
pen​ny​jét tar​tot​tam a ke​zem​ben.
Thu​rulf vissza​vet​te tő​lem a pen​nyt, óva​to​san vissza​he​lyez​te
azt a kész ér​mék tál​já​ba, majd meg​fog​ta a ka​rom és odébb ve​-
ze​tett, hogy be​szél​get​ni tud​junk a ka​la​pács​üté​sek foly​to​nos
csen​gé​se kö​ze​pet​te.

78
 – A nagy​bá​tyám a ki​rály pénz​ve​ré​si en​ge​dé​lyét bir​to​kol​ja –
mond​ta. Még min​dig fel kel​lett emel​nie a hang​ját ah​hoz, hogy
hall​jam. – Va​ló​já​ban nem​rég ne​vez​ték ki pénz​ve​rő mes​ter​ré,
így egész Lon​don​ban ő a leg​fon​to​sabb eb​ben a szak​má​ban.
– Úgy ér​ted, van​nak még más ilyen mű​he​lyek?
– Hát per​sze, leg​alább még egy tu​cat​nyi van csak Lon​don​-
ban, a pon​tos szá​mu​kat nem is​me​rem. Ang​lia-szer​te pe​dig
több tu​cat is van be​lő​lük; mind​egyik mű​hely ugyan​azt a mun​-
kát vég​zi, bár mind​egyik pénz​ve​rő​nek meg​van a sa​ját jele,
amit rá​ve​ret az ér​mék​re. Ez azért van, hogy hiba vagy ha​mi​sí​-
tás ese​tén a ki​rály hi​va​tal​no​kai vissza tud​ják szár​maz​tat​ni az
ér​mé​ket a ké​szí​tő​ik​hez. Sa​ját csa​lá​dom pénz​ve​rés​sel fog​lal​ko​-
zik Nor​wich vá​ro​sá​ban, és azért küld​tek ide, hogy nagy​bá​-
tyám ol​da​lán ta​pasz​ta​la​to​kat sze​rez​zek.
– Bi​zo​nyo​san sok​ba ke​rül a ki​rály​nak, hogy ennyi pénz​ve​-
rőt al​kal​maz – mond​tam cso​dál​koz​va.
Thu​rulf ne​ve​tett tu​dat​lan​sá​go​mon.
– Egy​ál​ta​lán nem, sőt el​len​ke​ző​leg. Nem ő fi​zet ne​kik, ha​-
nem ők fi​zet​nek neki.
Ami​kor lát​ta, hogy is​mét csak el​ámu​lok, Thu​rulf így foly​tat​-
ta:
– A pénz​ve​rők fi​zet​nek a ki​rály hi​va​tal​no​ka​i​nak a pénz​ve​ré​-
si jo​gért, és ju​ta​lé​kot kap​nak min​den egyes érme után.
– De hát ki fi​ze​ti a ju​ta​lé​kot, és hon​nan szár​ma​zik az ezüst,
ami​ből a pénzt ve​rik?
– Eb​ben rej​lik a do​log szép​sé​ge – mond​ta Thu​rulf. – A ki​rály
idő​kö​zön​ként be​je​len​ti, hogy vál​toz​tat​ni kí​ván az ér​mék min​-
tá​za​tán, és ki​von​ja a régi pén​ze​ket a for​ga​lom​ból. Az alatt​va​ló​-
i​nak be kell szol​gál​tat​ni​uk a régi ér​mé​ket a pénz​ve​rők​nek.
Eze​ket az​tán be​ol​vaszt​ják, és eb​ből ké​szül el az új pénz, amit
majd vissza​ad​nak az em​be​rek​nek, de nem ugyan​ab​ban az ér​-
ték​ben, mint ami​ben azok be​szol​gál​tat​ták, ha​nem le​von​nak
tíz-ti​zen​öt szá​za​lék​nyit. Ez egy na​gyon egy​sze​rű és ha​té​kony
mód​szer a ki​rá​lyi adó be​gyűj​té​sé​re, és a pénz​ve​rők ter​mé​sze​-
te​sen meg​kap​ják a ju​ta​lé​ku​kat.
– De ak​kor az em​be​rek mi​ért nem tart​ják meg és hasz​nál​-
ják egy​más kö​zött a régi pen​ny​ket?

– Egye​sek meg​te​szik, és fi​ze​tés​kor az ezüst sú​lyát ve​szik az

79
 – Egye​sek meg​te​szik, és fi​ze​tés​kor az ezüst sú​lyát ve​szik az
érme ér​té​ké​nek alap​já​ul. De a ki​rály ta​ná​cso​sai ra​va​szok ám,
erre is meg​ta​lál​ták a meg​ol​dást. Ami​kor az em​ber ki​rá​lyi adót
fi​zet, le​gyen az bír​ság, ke​res​ke​del​mi en​ge​dély vagy bár​mi
más, az adó​sze​dők csak új ér​mé​ket fo​gad​nak el. Te​hát az új
pénzt kell hasz​nál​nod, és ha nem fi​zetsz, újabb bír​sá​got ró​nak
ki rád, ami azt je​len​ti, hogy még több új pénz​re van szük​sé​ged.
A rend​szer tö​ké​le​te​sen ki van ta​lál​va.
– És az em​be​rek nem pa​nasz​kod​nak, vagy leg​alább nem
pró​bál​ják meg ma​guk be​ol​vasz​ta​ni az ezüs​töt és az új ér​mék
min​tá​já​ra pénzt ver​ni?
Thu​rulf kis​sé meg​üt​kö​zött.
– De hi​szen ez pénz​ha​mi​sí​tás len​ne! Bár​ki​nek, akit raj​ta​-
kap​nak, le​üt​te​tik a jobb ke​zét. Mel​les​leg ugyan​ez a bün​te​tés
jár an​nak a pénz​ve​rő​nek is, aki ha​mis pénzt ver, vagy le​csíp az
érme sú​lyá​ból. A ke​res​ke​dők pe​dig nem pa​nasz​kod​nak a
rend​szer mi​att, mert az ér​mé​ken ta​lál​ha​tó ki​rá​lyi pe​csét biz​-
to​sí​té​ka an​nak, hogy a pénz​nek meg​van az ér​té​ke. Az an​gol
ér​mé​ket egész Eu​ró​pá​ban a leg​meg​bíz​ha​tóbb​nak tart​ják.
Rá​néz​tem a mun​ka​pad​nál dol​go​zó em​be​rek​re, a hor​dá​rok​-
ra és a se​gé​dek​re, amint zsá​kok​ban ci​pel​ték az ezüst​ko​ron​go​-
kat és a kész ér​mé​ket. Leg​alább har​min​can vol​tak.
– Nem áll fenn an​nak a ve​szé​lye, hogy va​la​me​lyik mun​kás​-
em​ber lop​ni kezd? Bár​ho​gyan is, de egyet​len pen​ny leg​alább
egy​na​pi já​ran​dó​sá​guk​nak fe​lel meg, és nem le​het ne​héz do​-
log ki​csem​pész​ni egy-két ér​mét.
– Pont ezért épít​tet​te nagy​bá​tyám ezt az er​kélyt; így bár​mi​-
kor ki​jö​het a szo​bá​já​ból és le​pil​lant​hat a mű​hely​re, el​len​őriz​-
ni az itt fo​lyó mun​kát, de a szám​lá​lás sok​kal ha​té​ko​nyabb. Úgy
tűn​het, a pénz​ve​rő dol​ga sem​mi más​ból nem áll, mint meg​-
szer​vez​ni, hogy egy cso​mó em​ber ver​je a pénzt, mi​köz​ben ő
ma​gá​nak csak az ez​zel járó lár​mát kell el​vi​sel​nie. De az iga​zi
mun​ka a vég​te​len szám​lá​lás. Min​dent tö​vé​ről he​gyi​re meg​-
szá​mol​nak: az összes üres ko​ron​got, amit mind​egyik mun​kás​-
em​ber meg​kap, min​den ér​mét, amit el​ké​szít, az el​ron​tott ér​-
mé​ket, a be​ol​vasz​tás​ra be​ér​ke​zett pénz​da​ra​bo​kat, a pon​tos
sú​lyu​kat, és így to​vább. A szám​lá​lás és új​ra​szám​lá​lás, az el​len​-
őr​zés és új​ra​el​len​őr​zés vég​te​len fo​lya​mat, és min​den ér​té​ket

80
a há​tad mö​göt​ti biz​ton​sá​gi kam​rák​ba zár​nak el rá​mu​ta​tott egy
sor apró he​lyi​ség​re, ame​lyek köz​vet​le​nül a nagy​báty​ja szo​bá​ja
alatt te​rül​tek el. Brith​ma​er, gon​dol​tam ma​gam​ban, úgy evett
és aludt a pén​ze fe​lett, mint egy észa​ki troll, aki a leg​fél​tet​tebb
kin​csét őrzi.
Úgy tűnt, rést ta​lál​tam a pénz​ve​rő biz​ton​sá​gi vé​del​mé​ben.
– Mi van az ütő​va​sak​kal? – kér​dez​tem. – Nem le​het​sé​ges,
hogy va​la​ki má​so​la​tot ké​szít az egyik​ről, vagy el​lop egyet, és
sa​ját maga kezd el ér​mé​ket ver​ni, haj​szál​ra olya​no​kat, mint az
ere​de​tik?
Thu​rulf meg​ráz​ta a fe​jét.
– Nagy kéz​ügyes​ség kell az ütő​vas el​ké​szí​té​sé​hez. Az anya​-
ga kü​lö​nö​sen ke​mény fém. A nye​le vas​ból van, de a la​pos fej
acél​ból ké​szült. Csak egy mes​ter​em​ber tud​ja he​lye​sen ki​vés​ni
a raj​zo​la​tot. Ami​kor egy érme min​tá​ja meg​vál​to​zik, a ki​rály
hi​va​tal​no​kai ki​bo​csát​ják az új ütő​va​sa​kat. Min​den pénz​ve​rő​-
nek meg kell vá​sá​rol​nia azo​kat az ütő​vas​ké​szí​tő​től, és vissza
kell szol​gál​tat​nia a ré​gi​e​ket. Ez még több szám​lá​lást je​lent. –
Fel​só​haj​tott. – De nem sok​kal ez​előtt a nagy​bá​tyám en​ge​délyt
ka​pott arra, hogy egy mes​ter​em​ber itt hely​ben vés​se bele a
min​tá​kat az ütő​va​sak​ba, és ez nagy könnyebb​sé​get je​lent. El​-
vég​re majd​nem negy​ven éve pénz​ve​rő.
– Úgy ér​ted, nagy​bá​tyád nem​csak Knut, ha​nem a szász ki​-
rá​lyok pénz​ve​rő​je is volt?
– Ó igen – mond​ta Thu​rulf vi​dá​man. – Ok​ta​lan Ethel​red
pénz​ve​rő​je volt, még jó​val Knut jö​ve​te​le előtt. Ezért hal​moz​ha​-
tott fel ek​ko​ra va​gyont. A ki​rá​lyok jö​het​nek-me​het​nek, de a
pénz​ve​rők ma​rad​nak, és be​sze​dik a ju​ta​lé​ko​kat.

***

Ké​sőbb azon a dél​utá​non Thu​rulf el​vitt, hogy meg​néz​zem a

nagy​báty​ját a „vál​tó​ban”, aho​gyan ő ne​vez​te. Az szin​tén egy
szi​lárd épü​let volt, kö​ze​lebb a víz​part​hoz, ahol a Walb​ro​ok ne​-
ve​ze​tű pa​tak öm​lik a Tem​zé​be, a rak​par​tok mel​lett. Brith​ma​-
ert a bel​ső szo​bá​ban, az asz​tal​nál ülve ta​lál​tam, ép​pen szá​mo​-
kat ve​ze​tett be egy fő​könyv​be. Ami​kor be​lép​tem, is​mét az​zal a
sem​le​ges és óva​tos pil​lan​tás​sal né​zett fel.
– Thu​rulf meg​mu​tat​ta ne​ked az ék​szer​kész​le​tet?

81
 – Még nem – fe​lel​tem. – A pénz​ké​szí​tő​ket mu​tat​ta meg, utá​-
na egy ki​kö​tő​be​li kocs​má​ba men​tünk enni.
Brith​ma​er meg sem rez​zent.
– Nem baj. Most, hogy itt vagy, el​ma​gya​rá​zom, ho​gyan mű​-
kö​dik üz​le​tem ék​sze​rek​kel fog​lal​ko​zó ága, hogy meg​te​hesd,
amit a ki​rály​né kér tő​led.
Há​rom vagy négy le​zárt láda felé in​tett, ame​lyek ott áll​tak
mel​let​te a föl​dön.
– Itt vé​gezzük az elő​ze​tes fel​be​csü​lést. Ami​kor ide​gen ke​-
res​ke​dők ér​kez​nek Lon​don ki​kö​tő​jé​be, ál​ta​lá​ban ezt a bol​tot
ke​re​sik fel elő​ször. Ki kell fi​zet​ni​ük a ki​kö​tői dí​jat a vám​sze​dő​-
nek, és mi​vel ez ki​rá​lyi adó​nak szá​mít, an​gol pénz​zel kell ren​-
del​kez​ni​ük. Ha nincs ne​kik, ak​kor a szo​bám​ba jön​nek. A ki​-
rály kép​má​sá​val vert jó ezüst​pénzt adok ne​kik cse​ré​be az ide​-
gen ér​mé​i​kért, vagy bár​mi​ért, amit fel​aján​la​nak. A leg​több
pénz​vál​tás be​csü​le​tes, és az elül​ső he​lyi​ség​ben tör​té​nik. A se​-
gé​de​im is​me​rik a fríz, frank, dub​li​ni és a töb​bi pénz​ér​me hoz​-
zá​ve​tő​le​ges ér​té​két. Ha olyan​nal ta​lál​koz​nak, amit nem is​-
mer​nek, meg​mé​rik a sú​lyát és az ezüst​tar​tal​ma sze​rint be​csü​-
lik fel. De oly​kor elő​for​dul, hogy ilyen​for​mán kap​juk az árut.
Elő​hú​zott egy ne​héz vas​kul​csot és ki​nyi​tot​ta vele a leg​na​-
gyobb lá​dát. Fel​emel​te a fe​de​lét, be​le​nyúlt és ki​hú​zott be​lő​le
egy dí​szes csa​tot, mely arany​lón csil​lo​gott a gyen​ge dél​utá​ni
fény​ben.
– Amint lá​tod, ez egy ér​té​kes da​rab, de a kér​dés az, hogy
mennyi​re ér​té​kes. Mit gon​dolsz, mennyit ér​het an​gol pénz​-
ben? Ta​lán meg​osz​tod ve​lem a vé​le​mé​nyed.
Át​ad​ta ne​kem a csa​tot. Tud​tam, hogy pró​bá​ra tesz, ezért
óva​to​san mé​re​get​tem azt. Az ír ko​los​tor​ban lá​tott öt​vös​mun​-
kák​hoz ké​pest dur​va meg​mun​ká​lá​sú volt, rá​adá​sul meg is
ron​gál​ták. Meg​be​csül​tem a sú​lyát. Ah​hoz ké​pest, hogy arany​-
nak tűnt, túl​sá​go​san könnyű volt.
– Fo​gal​mam sincs, hogy mennyit ér​het – mond​tam de nem
hin​ném, hogy so​kat.
– Va​ló​ban nem – mond​ta az öreg​em​ber. – Nem iga​zi arany,
ha​nem arannyal be​fut​ta​tott bronz. Úgy vé​lem, egy pi​per​kőc,
ta​lán vend nem​ze​ti​sé​gű ve​zér ló​szer​szá​má​nak da​rab​ja le​het.
El​ké​pesz​tő, hogy mik fo​rog​nak a ke​res​ke​dők ke​zén, fő​leg, ha

82
azok az észa​ki or​szá​gok​ból ér​kez​nek. Min​den​ki is​me​ri a nor​-
vég fosz​to​ga​tók hír​ne​vét. Mond​juk jön egy Svéd​or​szág​ból ér​-
ke​zett ke​res​ke​dő, hogy be​vált​son egy ku​pac​nyi tört ezüs​töt és
pár ide​gen pénz​ér​mét, majd mi​után lát​ja, hogy nincs ele​gen​-
dő ér​té​kes hol​mi​ja a cse​ré​hez, be​nyúl az er​szé​nyé​be és elő​-
húz​za ezt itt…
Az öreg​em​ber a lá​dá​ban ko​to​rá​szott, majd ki​emelt va​la​mit,
amit rög​tön fel​is​mer​tem: egy kis erek​lye​tar​tót, nem na​gyob​-
bat a te​nye​rem​nél, apró lá​di​kó ala​kút. Ezüst​ből és bronz​ból
ké​szí​tet​ték, arany be​ra​kás​sal. Két​ség​kí​vül egy ír ko​los​tor​ból
zsák​má​nyol​ták. Ki​vá​ló öt​vös​mun​ka volt.
– Mit gon​dolsz hát, mennyit ér​het ez a da​rab?
Új​fent óva​tos​ság​ra in​tet​tem ma​gam. Volt va​la​mi Brith​ma​er
vi​sel​ke​dé​sé​ben, ami ve​szélyt sej​te​tett.
– Saj​ná​lom – mond​tam fo​gal​mam sincs. Nem tu​dom, mire
hasz​nál​ják ezt, vagy hogy mennyi ne​mes​fé​met tar​tal​maz.
– Az a mű​ve​let​len bar​bár sem tud​ta, aki el​hoz​ta ne​kem –
mond​ta az öreg​em​ber. Szá​má​ra nem volt más mu​ta​tós, hasz​-
na​ve​he​tet​len cse​cse​be​csé​nél, mert asszo​nya vagy sze​re​tő​je
sem mell​tű​nek hasz​nál​ni, sem pe​dig füg​gő​ként a nya​ká​ba
akasz​ta​ni nem tud​ta.
– De ak​kor mi​ért vet​ted meg tőle?
– Mert po​tom áron ju​tot​tam hoz​zá.
Brith​ma​er vissza​ej​tet​te a láda fe​de​lét.
– Elég lesz. Ha jól sej​tem, fel​ada​tod az, hogy kéz​nél le​gyél itt
a vál​tó​ban, és ha egy ke​res​ke​dő vagy ten​ge​rész egy ha​son​ló
tár​gyat hoz, fel​mérd, hogy kí​ván​hat​ja-e a ki​rály​né az​zal az ék​-
szer​gyűj​te​mé​nyét gya​ra​pí​ta​ni. Ha ki​mész az elül​ső iro​dá​ba,
se​gé​de​im majd he​lyet szo​rí​ta​nak ne​ked.
Ez​zel egy unal​mas idő​szak vet​te kez​de​tét. Nem arra szü​let​-
tem, hogy bol​tos le​gyek. Kép​te​len va​gyok órá​kon át ki​bá​mul​-
ni az aj​tón, vagy – ha az idő​já​rás en​ge​di – ki​áll​ni az ut​cá​ra és
les​ni, mi​kor kö​szönt​he​tek mo​so​lyog​va egy le​het​sé​ges ve​vőt.
És mi​vel tél​kez​det volt, és a ha​jó​zá​si idő​szak a vé​gé​hez kö​ze​le​-
dett, ke​vés bár​ka ha​jó​zott fel a fo​lyón a szá​raz​föld​ről szár​ma​zó
ra​ko​mánnyal a gyom​rá​ban. Ezért na​gyon ke​vés ügy​fe​lünk
volt. Szin​te sen​ki sem lá​to​gat​ta meg Brith​ma​er vál​tó​ját, le​szá​-
mít​va két-há​rom ke​res​ke​dőt, akik ál​lan​dó ve​vők​nek tűn​tek.

83
Ami​kor meg​ér​kez​tek, nem az elül​ső he​lyi​ség​ben üz​le​tel​tek a
se​gé​dek​kel, ha​nem azok egye​ne​sen Brith​ma​er hát​só szo​bá​já​-
ba kí​sér​ték őket, mely​nek aj​tó​ja azon nyom​ban be​zá​rult utá​-
nuk.
Akár​hány​szor már-már el​vi​sel​he​tet​len​né nőtt az una​lom,
ki​oson​tam az épü​let​ből, le​sé​tál​tam a ki​kö​tők​höz és ke​res​tem
ma​gam​nak egy szél​től vé​dett zu​got. Ott áll​do​gál​tam és bá​mul​-
tam a Tem​ze hul​lám​zó, fod​ro​zó​dó vi​zét, az idő las​sú mú​lá​sát a
kér​lel​he​tet​len ár​apály a sá​ros par​ton ha​gyott nyo​ma​i​ban
mér​ve, Ae​l​fgi​fu után vá​gya​koz​va. So​sem kül​de​tett ér​tem.

84
 Ötödik

De​cem​ber kö​ze​pé​re Ae​l​fgi​fu hi​á​nya annyi​ra meg​gyö​tört,

hogy en​ge​délyt kér​tem Brith​ma​er​től, hadd néz​zem át a meg​-
lé​vő ék​szer​kész​le​tét, hát​ha ta​lá​lok va​la​mit, ami meg​tetsz​het a
ki​rály​né​nak. Thu​rulf​hoz kül​dött né​hány sor írás​sal, ami​ben
uta​sí​tot​ta, hogy mu​tas​sa meg ne​kem a biz​ton​sá​gi kam​ra tár​-
gya​it. Thu​rulf meg​örült ne​kem. Szo​bá​ink szom​szé​do​sak vol​-
tak Brith​ma​er há​zá​ban, de reg​ge​len​te mind​egyi​künk más​fe​lé
igye​ke​zett én a pénz​vál​tó​ba, Thu​rulf pe​dig a föld​szin​ti mű​-
hely​be. Heti egy-két al​ka​lom​mal ta​lál​koz​tunk mun​ka​idő
után, és ha ki tud​tuk ját​sza​ni Brith​ma​er fi​gyel​mét, ki​oson​-
tunk a ház​ból és meg​lá​to​gat​tuk a ki​kö​tői korcs​má​kat. Ha​za​jö​-
ve​te​lün​ket min​dig úgy idő​zí​tet​tük, hogy ak​kor ér​jünk a pénz​-
ver​de ke​mé​nyen őr​zött ka​pu​já​hoz, ami​kor Brith​ma​er két se​-
géd​je éj​sza​kai mun​ká​ra je​lent​ke​zett, és ve​lük együtt be​oson​-
tunk a ház​ba, re​mé​nye​ink sze​rint ész​re​vét​le​nül. A két éj​sza​kai
se​géd ta​pasz​talt mun​ka​erő volt, túl öre​gek és el​nyűt​tek ah​-
hoz, hogy tel​jes mun​ka​idő​ben dol​goz​za​nak. Egyi​kük sze​mét
va​la​mi​lyen be​teg​ség tá​mad​ta meg, szin​te vak volt, ezért a ta​-
pin​tá​sá​ra ha​gyat​koz​va dol​go​zott a pad​nál. A má​sik az évek fo​-
lya​mán be​le​sü​ke​tült a ka​la​pács​üté​sek za​já​ba. A két em​ber
min​den éj​jel, lám​pa​fény mel​lett, pár órát dol​go​zott a mun​ka​-
pad​nál rég meg​szo​kott he​lyén, én pe​dig gyak​ran alud​tam el
tü​rel​mes ka​la​pács​üté​se​ik csen​gé​sé​re. Az volt az ál​ta​lá​nos vé​-
le​mény, hogy Brith​ma​er kö​nyö​rü​let​ből fog​lal​koz​tat​ta őket fél
mun​ka​idő​ben.
– Mit ke​re​sel te itt ilyen​kor? – kér​dez​te Thu​rulf érez​he​tő
öröm​mel, ami​kor dél​előtt meg​je​len​tem nála Brith​ma​er so​ra​i​-
val. Ép​pen unot​tan szám​lál​ta a biz​ton​sá​gi kam​rá​ban tá​rolt régi
pénz​ér​més zsá​kok tar​tal​mát, mi​előtt új​ra​fel​hasz​ná​lás cél​já​ból
be​ol​vasz​tot​ták vol​na. Ki​fe​je​zet​ten kel​let​le​nül vé​gez​te ezt a faj​-
ta mun​kát. – A zsá​kok mint​ha so​ha​sem akar​ná​nak el​fogy​ni –
mond​ta. – Ez csak azt bi​zo​nyít​ja, hogy az em​be​rek ha​rá​csol​-
nak. Már-már azt hin​néd, hogy le​dol​goz​tad a hát​ra​lé​kot, ami​-
kor újabb adag régi pénz ér​ke​zik.

85
 Thu​rulf fél​re​tet​te a ro​vás​pál​cát, ami​be a pén​zes​zsá​kok szá​-
mát vés​te bele, egy ro​vát​kát min​den zsák után. Be​zár​ta maga
után az aj​tót és el​vitt oda, ahol az ék​sze​re​ket őriz​ték. A pénz​ve​-
rő te​rem vé​gé​ben volt an​nak a mes​ter​em​ber​nek a mű​he​lye,
aki az ütő​va​sak lap​ját vés​te. Gya​nak​vó, ba​rát​ság​ta​lan alak volt,
nép​sze​rűt​len a töb​bi mun​kás​em​ber kö​zött, akik sé​rel​mez​ték,
hogy ná​luk sok​kal na​gyobb fi​zet​sé​get kap. So​sem tud​tam meg
a ne​vét, mert csak he​ten​te egy​szer je​lent meg a pénz​ver​dé​-
ben, és min​dig be​zár​kó​zott a mun​ká​já​val.
– Az ütő​va​sak el​ké​szí​té​se nem je​lent annyi mun​kát, hogy
egy mes​ter​em​bert tel​jes mun​ka​idő​ben le​hes​sen fog​lal​koz​tat​-
ni, még heti egy nap​ban sem – ma​gya​ráz​ta Thu​rulf, aki bol​do​-
gan ra​gad​ta meg az al​kal​mat pénz​ve​rői ta​pasz​ta​la​tá​nak meg​-
csil​log​ta​tá​sá​ra. Ami​kor az új ér​mék ve​ré​sé​hez szük​sé​ges
összes ütő​vas el​ké​szül, csak ak​kor van szük​ség újak​ra, ha a ki​-
rály is​mét vál​toz​tat​ni kí​ván a pén​zek min​tá​za​tán, ami nem biz​-
tos, hogy pár éven be​lül be​kö​vet​ke​zik. Ez idő köz​ben a mun​ka
csak a régi ütő​va​sak meg​ja​ví​tá​sá​ból, a meg​ron​gá​ló​dott vagy
el​ko​pott la​pok új​ra​vé​sé​sé​ből áll. Ezért nagy​bá​tyám úgy dön​-
tött, hogy a mes​ter​em​ber a ma​ra​dék mun​ka​ide​jét ék​sze​rek
ja​ví​tá​sá​val tölt​se ki.
Thu​rulf ki​tár​ta a mű​hely​be ve​ze​tő aj​tót. Az nem volt egyéb
kis kam​rá​nál, ben​ne egy ugyan​olyan ne​héz mun​ka​pad​dal,
mint a nagy mű​hely​ben, egy apró ol​vasz​tó​tég​ellyel a fé​mek
szá​má​ra, va​la​mint az ütő​va​sak lap​já​nak meg​mun​ká​lá​sá​hoz
szük​sé​ges rend be​tű​be​ütő szer​szám​mal és vé​sők​kel. Az egyet​-
len kü​lönb​ség a pad alá du​gott nagy, va​salt láda volt. Se​gí​tet​-
tem Thu​rulf​nak ki​rán​ci​gál​ni és fel​ten​ni a pad​ra. Ki​nyi​tot​ta,
ke​res​gél​ni kez​dett ben​ne, majd ki​emelt pár ék​szert és elém
te​rí​tet​te őket.
– A leg​több​je ja​ví​tás​ra szo​rult mond​ta. Pó​tol​ni kel​lett egy
nyak​lánc hi​ány​zó kö​vét, meg​erő​sí​te​ni a fog​la​la​to​kat, meg​ja​ví​-
ta​ni egy kap​csot, ki​egye​ne​sí​te​ni, tisz​tí​ta​ni és fé​nyez​ni egy ék​-
szer​da​ra​bot, hogy meg​akad​jon raj​ta a vá​sár​ló sze​me. A zöme
ér​ték​te​len ka​cat: ha​mis arany, ala​csony tisz​ta​sá​gú ezüst,
ilyen-olyan tör​me​lék.
Vá​lo​gat​ni kez​dett a pa​don he​ve​rő ér​té​ke​sebb ék​sze​rek kö​-
zött, és ki​vá​lasz​tott egy mu​ta​tós ezüst​füg​gőt, kék kő​vel a kö​ze​-

86
pén, mely​nek fog​la​la​tá​tól ki​in​dul​va bá​jos kacs​ka​rin​gós min​-
tá​zat fu​tott szét.
– Nézd csak – mond​ta ezen a hur​kon ke​resz​tül kell a füg​gőt
a nyak​lánc​ra fűz​ni. Ami​kor a nagy​bá​tyám meg​vá​sá​rol​ta ezt az
ék​szert, a hu​rok re​pedt volt és szét​la​pí​tott; az em​be​rünk ka​la​-
pál​ta ki és for​rasz​tot​ta meg. Majd vé​ső​jé​vel el​mé​lyí​tet​te a
min​tá​zat vo​na​la​it, mert kis​sé ha​lo​vá​nyak vol​tak már.
El​vet​tem a füg​gőt Thu​rulf​tól. Egy​ből ész​re​vet​tem raj​ta a ja​-
ví​tás nyo​ma​it, meg a véső okoz​ta kar​co​lá​so​kat.
– Az em​be​re​tek nem va​la​mi ügyes, ugye? – je​gyez​tem meg.
– Hogy őszin​te le​gyek, nem az. Ugyan​ak​kor a ve​vő​ink nagy
ré​sze sem kü​lö​nö​seb​ben éles sze​mű – mond​ta Thu​rulf vi​dá​-
man. – Em​be​rünk egy​sze​rű vés​nök, nem pe​dig mű​vész. Most
pe​dig ezt nézd meg. Meg tud​ná ja​ví​ta​ni, ha meg​len​né​nek hoz​-
zá a meg​fe​le​lő kö​vek, amik​kel pó​tol​hat​ná a hi​ány​zó​kat.
Át​nyúj​tott egy ezüst​lánc​ra fű​zött, pi​ros bo​ros​tyán​kő gyön​-
gyök​ből ké​szí​tett nyak​éket. Min​den har​ma​dik gyön​gyöt egy
fél di​ó​nyi, fi​nom meg​mun​ká​lá​sú ezüst​kar​mok​ba fog​lalt kris​-
tály kö​ve​tett. Sima, friss jég​rö​gök​höz ha​son​lí​tot​tak, met​szett
és csi​szolt fe​lü​le​te​ik vissza​ver​ték a fényt. Ere​de​ti​leg hét kris​-
tály​nak kel​lett len​nie, de hi​bá​dzott há​rom, bár fog​la​la​ta​ik a
he​lyü​kön vol​tak még. Ha a nyak​ék hi​ány​ta​lan, ak​kor gyö​nyö​-
rű da​rab lett vol​na. Így vi​szont leg​in​kább fog​hí​jas vi​gyor​ra
em​lé​kez​te​tett.
– Úgy em​lék​szem, azt mond​tad, hogy a nagy​bá​tyád mű​he​-
lyé​ben ék​sze​re​ket is ké​szí​te​nek – je​gyez​tem meg.
– Csak egy​sze​rű da​ra​bo​kat fe​lel​te Thu​rulf, majd ki​emelt
egy bőr​er​szényt a lá​dá​ból és meg​ol​dot​ta a szí​ját. – Ilyes​mi​ket
szok​tunk ké​szí​te​ni – és ez​zel egy nyak​lán​cot hú​zott ki az er​-
szény​ből.
A szí​vem meg​ug​rott. A nyak​ék egy​sze​rű volt: egy sor ezüst​-
ér​mé​ből állt, me​lye​ket arany lánc​sze​mek kap​csol​tak össze.
Ugyan​ilyet lát​tam Ae​l​fgi​fu nya​kán. Az volt az összes öl​tö​zé​ke
azon a na​pon, ami​kor elő​ször sze​rel​mes​ked​tünk.
– A nagy​bá​tyád azt mond​ta, hogy át​néz​he​tem a láda tar​tal​-
mát és ki​vá​laszt​ha​tok be​lő​le min​den olyan ék​szert, ami a ki​-
rály​né​nak tetsz​het.

– Csak tes​sék mond​ta Thu​rulf ked​ve​sen –, bár két​lem, hogy

87
 – Csak tes​sék mond​ta Thu​rulf ked​ve​sen –, bár két​lem, hogy
olyas​mit ta​lál​nál, ami ed​dig el​ke​rül​te a fi​gyel​mün​ket. A nagy​-
bá​tyám is​me​ri a ve​vő​it meg a kész​le​tét is, a leg​utol​só, leg​ap​-
róbb da​ra​big.
Iga​za volt. A tö​rött ék​sze​rek kö​zött ku​tat​va csak egy​pár
gyöngy​sort, né​hány sú​lyos mell​tűt és egy gyű​rűt ta​lál​tam,
ami​ről azt gon​dol​tam, hogy tetsz​het​ne Ae​l​fgi​fu​nak. Összes​sé​-
gé​ben elég gyen​ge volt a fel​ho​za​tal ah​hoz, hogy fel​ke​res​sem
őt.
– Tud​nánk-e ké​szí​te​ni neki egy ér​més nyak​éket? – kér​dez​-
tem. Biz​tos va​gyok ben​ne, hogy a tet​szé​sé​re len​ne.
– A nagy​bá​tyám​tól kel​le​ne meg​kér​dez​ned – mond​ta Thu​-
rulf –, ő ért az ér​mék​hez. Mi több, gyűj​ti őket. De ez vár​ha​tó
egy pénz​ve​rő​től, nem igaz? Gye​re, meg​mu​ta​tom.
Ki​ön​töt​te egy má​so​dik er​szény tar​tal​mát a mun​ka​pad​ra; az
elő​gu​ru​ló pénz​ér​mék csi​nos kis ku​pac​ban he​ver​tek előt​tünk.
Vá​lo​gat​ni kezd​tem kö​zöt​tük, az uj​ja​im kö​zött for​gat​va az
egyes da​ra​bo​kat. Kü​lön​bö​ző mé​re​tű​ek vol​tak, egye​sek szé​le​-
sek és vé​ko​nyak, má​sok pe​dig vas​ko​sak, mint va​la​mi rög. Leg​-
több​jük ezüst​ből ké​szült, de egyes da​ra​bo​kat arany​ból, réz​ből
vagy bronz​ból ver​ték, sőt akadt kö​zöt​tük ólom​pénz is. Né​me​-
lyik lyu​kas volt a kö​ze​pén, de volt pár négy- és hat​szög​le​tű
érme is. So​kuk si​má​ra ko​pott a hasz​ná​lat so​rán, de oly​kor
még ki​ve​he​tő volt a raj​tuk levő írás meg ábra. Az egyik pénz​-
ér​mén fel​is​mer​tem a gö​rög írást, ami​re az ír szer​ze​te​sek ok​-
tat​tak, egy má​si​kon pe​dig rú​ná​kat fe​dez​tem fel, ami​ket még
Iz​lan​don ta​nul​tam. Né​hány da​ra​bot olyas​fé​le ka​nyar​gós,
kacs​ka​rin​gós írás dí​szí​tett, mint ami​lyen a szél​bor​zol​ta ten​ger
tük​ré​nek a min​tá​za​ta. Szin​te mind​egyik​re va​la​mi​lyen jel​ké​-
pet ver​tek: pi​ra​mi​so​kat, négy​szö​ge​ket, kar​dot, fát, le​ve​let, né​-
hány ke​resz​tet, egy ki​rály kép​má​sát, egy két​ar​cú is​tent, vagy
két egy​más​ra fek​te​tett há​rom​szö​get, me​lyek egy hat​ágú csil​-
lag​ban forr​tak össze.
Úgy to​lo​gat​tam az ér​mé​ket a pa​don, mint​ha csak já​ték pén​-
zek len​né​nek, és min​tá​ba pró​bál​tam ren​dez​ni őket a nyak​-
lánc​hoz, amit a sze​rel​mem​nek szán​tam. Ehe​lyett gon​do​la​ta​im
úgy száll​tak, mint Hu​gin és Mu​nin, Odin ma​da​rai és fel​de​rí​-
tői, ame​lyek be​re​pü​lik a vi​lá​got, hogy az ott tör​tén​te​ket meg​-

88
fi​gyel​jék és be​szá​mol​ja​nak uruk​nak. Mi​lyen utat jár​tak be
ezek az ér​mék, tű​nőd​tem, mi​előtt Knut ki​rály pénz​ve​rő​jé​hez,
an​nak biz​ton​sá​gi kam​rá​já​ban őr​zött lá​di​kó​já​ba ke​rül​tek? Mi​-
lyen messzi​ről szár​maz​nak? Ki ké​szí​tet​te őket, és mi​ért eze​ket
a jel​ké​pe​ket áb​rá​zol​ják? Ujj​be​gye​im egy ed​dig el​kép​zel​he​tet​-
len, ki​ter​jedt, is​me​ret​len vi​lá​got ta​pin​tot​tak, egy vi​lá​got,
amely​ben ezek a ne​mes​fém​ből ké​szült ki​csiny ko​ron​gok és
négy​szö​gek olyan uta​kat jár​tak be, ami​ket ma​gam is szí​ve​sen
fel​fe​dez​nék.
Össze​ál​lí​tot​tam egy sor ér​mét, ara​nyat és ezüs​töt vál​ta​koz​-
va, ami el​nyer​te a tet​szé​se​met. De ami​kor meg​for​dí​tot​tam
őket, hogy a má​sik fe​lü​ket is meg​néz​zem, csa​lód​nom kel​lett.
Há​rom da​rab meg​ron​gá​ló​dott. Va​la​ki egy éles tárggyal mély
ro​vát​ká​kat kar​colt be​lé​jük.
– Kár eze​kért a be​met​szé​se​kért és kar​co​lá​so​kért – mond​-
tam. – El​csú​fít​ják az érme fe​lü​le​tét és tönk​re​te​szik a min​tá​ját.
– Gyak​ran elő​for​dul​nak – mond​ta Thu​rulf könnye​dén. – Az
észa​ki or​szá​gok​ból szár​ma​zó régi ezüst​ér​mék​nek mint​egy a
fele össze van kar​col​va és metsz​ve. Az ide​ge​nek te​szik ezt, fő​-
leg Svéd​or​szág​ban és a ru​szok föld​jén. Nem bíz​nak az ér​mék​-
ben. Úgy gon​dol​ják, ha​mi​sak le​het​nek: ezüs​tö​zött ólom, vagy
arannyal be​fut​ta​tott bronz, hogy úgy néz​zen ki, mint​ha szín​-
arany​ból ver​ték vol​na. Ezt a ha​tást még eb​ben a kis mű​hely​-
ben is el tud​juk érni. Így te​hát, ami​kor pénz​ér​mé​ket kap​nak
fi​zet​ség gya​nánt, kés​heggyel es​nek neki vagy meg​kar​col​ják a
fe​lü​le​tét, hogy meg​bi​zo​nyo​sod​ja​nak róla, tel​jes egé​szé​ben
ere​de​ti.
Fel​hagy​tam az öt​le​tem​mel, hogy ér​mé​ből ké​szít​sek nyak​-
éket Ae​l​fgi​fu​nak; he​lyet​te össze​pa​kol​tam pár nyak​lán​cot és
mell​tűt, amik​ről azt gon​dol​tam, hogy ked​vé​re le​het​nek. Thu​-
rulf gon​do​san lajst​rom​ba vett min​den egyes da​ra​bot. Ek​kor
be​zár​tuk a kam​rát és tá​voz​tunk, Brith​ma​er egyik nagy​da​rab
őre pe​dig el​kí​sért az ék​sze​rek​kel a pa​lo​tá​ig.
Meg​ke​res​tem a ki​rály​né ka​ma​rá​sát és el​mond​tam neki,
hogy ék​sze​re​ket hoz​tam meg​te​kin​tés​re. Egy órá​nyit vá​ra​koz​-
ta​tott, mi​előtt vissza​tért vol​na az​zal a hír​rel, hogy a ki​rály​né
túl​sá​go​san el​fog​lalt ah​hoz, hogy fo​gad​jon. Jöj​jek vissza egy hét
múl​va, ugyan​ezen a na​pon, idő​pon​tot kér​ni.

89
 Amint ki​ér​tem a pa​lo​ta ka​pu​ján, va​la​ki meg​ve​re​get​te a vál​-
la​mat egy bőr csonk​vé​dő​vel, és egy hang ezt mond​ta:
– Na​hát, ha ez nem a fi​a​tal ba​rá​tom, a va​dász!
Meg​for​dul​tam és meg​pil​lan​tot​tam Kjar​tant, a fél​ka​rú hus​-
carlt.
– Em​lí​tet​ték, hogy el​sze​gőd​tél Brith​ma​er​hez, a pénz​ve​rő​-
höz mond​ta –, de ko​mor áb​rá​za​tod​ból ítél​ve azt gon​dol​nám,
hogy rá​buk​kan​tál Faf​nir arany​kin​csé​re, majd rög​tön el is ve​-
szí​tet​ted azt.
Va​la​mi olyas​mit mo​tyog​tam, hogy vissza kell tér​nem Brith​-
ma​er mű​he​lyé​be. Kí​sé​rőm, az őr, már tü​rel​met​len volt.
– Ne olyan se​be​sen – mond​ta a hus​carl. – Év vé​gén ge​mo​tot,
gyű​lést tar​tunk, a fel​aján​lás ün​ne​pét ül​jük meg. A csa​pat nagy
ré​sze még min​dig Dá​ni​á​ban van Knut​tal, de ele​gen va​gyunk
mi, rész​ben ki​szol​gál​tak, meg pár sza​bad​sá​gon lévő ka​to​na
ah​hoz, hogy össze​gyűl​jünk. Min​den hus​carl​nak vin​nie kell
ma​gá​val egy ap​ró​dot. Jó ba​rá​tunk, Ed​gar em​lé​ké​re sze​ret​ném,
ha te len​nél a kí​sé​rőm. El​fo​ga​dod?
– Örö​mest, uram – vá​la​szol​tam.
– Egyet​len fel​té​telt sza​bok – mond​ta Kjar​tan. – Az ászok sze​-
rel​mé​re, ke​ríts ma​gad​nak egy rend új ru​hát. A szil​va​szín tu​ni​-
kád, amit Nort​hamp​ton​ban vi​sel​tél leg​utóbb, kis​sé el​nyűtt
már. Sze​ret​ném, ha a kí​sé​rőm csi​no​san néz​ne ki.
A hus​carl​nak né​mi​képp iga​za van, gon​dol​tam, mi​dőn szo​-
bám​ba vissza​tér​ve elő​húz​tam vi​sel​tes tu​ni​ká​mat a ta​risz​nyá​-
ból. A gú​nya fol​tos volt és pe​csé​tes, az egyik var​rá​sa fel​fes​lett.
Kezd​tem már ki​nő​ni. Az​óta, hogy Ang​li​á​ba ér​kez​tem, ki​göm​-
bö​lyöd​tem ezt rész​ben a moz​gás​nak és az Ed​gar há​zá​ban el​fo​-
gyasz​tott íz​le​tes éte​lek​nek, de több​nyi​re a tor​ko​mon le​gu​rí​-
tott sör​nek tu​laj​do​nít​hat​tam. Egy pil​la​na​tig arra gon​dol​tam,
hogy Thu​rulf​tól köl​csön​zök ma​gam​nak va​la​mi öl​tö​zék​fé​lét,
de úgy vél​tem, el​vesz​nék a mé​re​te​sebb ru​há​zat​ban. Mel​les​leg
már amúgy is tar​toz​tam neki a korcs​mák​ban tett lá​to​ga​tá​sok
mi​att. Brith​ma​er​től szál​lást és el​lá​tást kap​tam, de fi​zet​sé​get
nem, ezért rend​sze​rint a ba​rá​tom áll​ta az ita​lok árát.
Ha új tu​ni​kát akar​tam, meg kel​lett fi​zet​nem egy sza​bót, és
úgy gon​dol​tam, tu​dom, ho​gyan sze​rez​zem meg rá a pénzt. Sőt
mi több, köz​ben Ae​l​fgi​fu​nak is bi​zo​nyít​hat​tam sze​rel​me​met.

90
 Ami​kor Thu​rulf meg​mu​tat​ta ne​kem a bo​ros​tyán nyak​éket
a hi​ány​zó kris​tá​lyok​kal, rög​tön a ta​risz​nyám​ra gon​dol​tam. A
vas​tag bőr​ben ej​tett ha​sí​ték​ban ott la​pult be​varr​va az az öt kő,
ame​lyet há​rom év​vel ez​előtt őr​jön​gő dü​höm​ben pat​tin​tot​tam
ki egy Bib​lia dí​szes fe​de​lé​ből, mi​előtt meg​szök​tem vol​na a
szer​ze​te​sek elől, akik, úgy érez​tem, el​árul​tak en​gem. Sej​tel​-
mem sem volt, hogy mennyit ér​het​nek a kö​vek, de nem is ez
szá​mí​tott. Négy kö​zü​lük kris​tály volt, és tö​ké​le​te​sen il​let​tek a
nyak​ék hi​ány​zó kö​ve​i​nek a he​lyé​re.
Fel​té​te​le​zem, hogy csak egy hoz​zám ha​son​ló​an fü​lig sze​rel​-
mes em​ber​nek jut​ha​tott eszé​be az, ami​re én most ké​szül​tem:
el​adom a kö​ve​ket Brith​ma​er​nek. Az ér​tük ka​pott pénz​ből
vissza​fi​zet​het​ném Thu​rulf​nak az adós​sá​go​mat, és még bő​ven
ma​rad​na annyi, hogy új ru​há​kat vá​sá​rol​jak ma​gam​nak az ün​-
nep​ség​re. De leg​fő​kép​pen hit​tem ab​ban, hogy amint Brith​ma​-
er meg​kap​ja a kö​ve​ket, uta​sí​ta​ni fog​ja a mes​ter​em​be​rét, hogy
fog​lal​ja be azo​kat a nyak​ék​be. És ek​kor vég​re a ren​del​ke​zé​-
sem​re áll​na egy olyan ék​szer, amit fel​ajánl​ha​tok a ki​rály​né​-
nak.
Egy csen​des há​la​imát in​téz​ve Odin felé le​emel​tem ta​risz​-
nyá​mat a szög​ről, fel​ha​sí​tot​tam a rej​tek var​ra​tát, és mi​ként az
ik​rát a hal​ból, úgy pré​sel​tem ki a kö​ve​ket a te​nye​rem​be.

***

– Hány da​ra​bod van eb​ből? – kér​dez​te Brith​ma​er. A kü​lön​szo​-

bá​já​ban ül​tünk a pénz​vál​tó vé​gé​ben, ami​kor át​nyúj​tot​tam
neki az egyik la​pos, csil​lo​gó kö​vet, hogy meg​vizs​gál​ja.
– Össze​sen négy – fe​lel​tem. – Össze​il​le​nek.
A pénz​ve​rő mes​ter a ke​zé​ben for​gat​ta a kö​vet és el​gon​dol​-
koz​va né​zett rám. Is​mét fel​tűnt, mi​lyen óva​tos a pil​lan​tá​sa.
– Lát​hat​nám a töb​bit?
Át​nyúj​tot​tam neki a ma​ra​dék há​rom kö​vet, és egyen​ként a
fény felé tar​tot​ta őket. Arca még min​dig ki​fe​je​zés​te​len volt.
– He​gyi​kris​tály – je​len​tet​te ki el​uta​sí​tó​an. – Sze​met gyö​-
nyör​köd​te​tő, de ön​ma​gá​ban ke​vés ér​ték​kel bír.
– Van egy meg​ron​gált nyak​ék az ék​sze​res lá​dá​ban, amely​-
ből ha​son​ló kö​vek hi​á​nyoz​nak. Arra gon​dol​tam, hogy…

– Tö​ké​le​te​sen tu​da​tá​ban va​gyok an​nak, hogy mi​lyen ék​sze​-

91
 – Tö​ké​le​te​sen tu​da​tá​ban va​gyok an​nak, hogy mi​lyen ék​sze​-
rek van​nak a lel​tá​ram​ban – sza​kí​tott fél​be. – Nem biz​tos, hogy
ezek a kö​vek be​le​il​le​nek a fog​la​la​tok​ba. Ezért el​len​őriz​nem
kell, mi​előtt aján​la​tot ten​nék ne​ked.
– Úgy vé​lem, ta​pasz​tal​ni fo​god, hogy pont a meg​fe​le​lő mé​-
re​tű​ek – bá​tor​kod​tam mon​da​ni.
Te​kin​te​té​ben eny​he fa​gyos​sá​got vél​tem fel​fe​dez​ni, mint​ha
meg​jegy​zé​sem​re tu​da​to​san el​zár​kó​zott vol​na. Ne​héz volt
meg​ítél​ni, mi​vel Brith​ma​er ki​tű​nő​en lep​lez​te az ér​zel​me​it.
Kö​vet​ke​ző kér​dé​sét nagy va​ló​szí​nű​ség​gel min​den ügy​fe​lé​-
nek fel​tet​te, aki drá​ga​kö​ve​ket ho​zott el​adás​ra.
– Van még va​la​mid, amit meg sze​ret​nél mu​tat​ni ne​kem?
Elő​vet​tem az ötö​dik kö​vet. Ki​sebb és fa​kóbb volt a töb​bi​nél,
szí​ne na​gyon sö​tét​pi​ros, szin​te mint az al​vadt vér. Mé​ret​re és
alak​ra leg​in​kább egy nagy bab​szem​re ha​son​lí​tott.
Brith​ma​er el​vet​te tő​lem a kö​vet és ezt is a fény felé tar​tot​ta.
Kü​lö​nös vé​let​len foly​tán – vagy ta​lán Odin köz​ben​já​rá​sá​ra – a
téli nap su​ga​ra ép​pen ab​ban a pil​la​nat​ban tört ma​gá​nak utat a
fel​hők kö​zött, ra​gyo​gó fénnyel árasz​tot​ta el a kül​vi​lá​got, meg​-
tört a Tem​ze vi​zén és be​özön​lött az ab​la​kon. A kö​vet néz​ve,
amit Brith​ma​er a mu​ta​tó- és hü​velyk​uj​ja közé fog​va fel​tar​tott,
vá​rat​lan dol​got pil​lan​tot​tam meg. A kő bel​se​je hir​te​len élénk
szín​ben fel​szik​rá​zott. Hamu mé​lyén el​te​me​tett pa​rázs​ra em​-
lé​kez​te​tett, amely egy fu​val​lat ha​tá​sá​ra rö​vi​den fel​iz​zik és su​-
gár​zó fé​nyé​vel élet​re kel​ti az egész tűz​he​lyet. De a kő ra​gyo​gá​-
sa ele​ve​nebb volt. Ide-oda ci​ká​zott, mint​ha a kő Thor ka​la​pá​-
csa, Mj​oll​nir vil​la​ná​sá​nak egy szik​rá​ját zár​ná ma​gá​ba.
Ez volt az első és egy​ben utol​só olyan ta​lál​ko​zá​som Brith​ma​-
er​rel, ami​kor el​vesz​tet​te a hi​deg​vé​rét. Ke​zét a le​ve​gő​ben tart​-
va egy pil​la​nat​ra meg​der​medt. Fel​szisszent, majd uj​jai kö​zött
meg​for​gat​ta a kö​vet, mely​nek bel​se​je lo​bo​gó, ele​ven láng​gal
is​mét fel​iz​zott. Olyan ér​ték szunnyadt a drá​ga​kő mé​lyén, amit
csak a moz​gás és a fény kel​tett élet​re.
Brith​ma​er na​gyon las​san fe​lém for​dult – hal​lot​tam, amint
ki​en​ge​di a le​ve​gőt, mi​köz​ben vissza​nye​ri a hig​gadt​sá​gát.
– Hát ezt meg hon​nan sze​rez​ted? – kér​dez​te lá​gyan.
– In​kább nem mon​da​nám el.
– Jó okod le​het rá.

92
 Erez​tem, hogy be​szél​ge​té​sünk kezd kí​nos jel​le​get öl​te​ni.
– Mit tudsz ne​kem mon​da​ni er​ről a kő​ről? – kér​dez​tem.
Brith​ma​er is​mé​tel​ten hosszú szü​ne​tet tar​tott, mi​köz​ben fa​-
kó​kék, vi​ze​nyős sze​me​i​vel né​zett en​gem, mér​le​gel​ve, hogy
mit mond​jon.
– Ha os​to​bá​nak vagy hi​szé​keny​nek tar​ta​ná​lak, azt mon​da​-
nám, hogy ez a kő nem más, mint ügye​sen met​szett, de ér​ték​-
te​len pi​ros üveg. Mind​azon​ál​tal meg​fi​gyel​tem, hogy nem
vagy sem egy​ügyű, sem hi​szé​keny. Te is lát​tad a kő​ben vil​la​nó
lán​got, mint aho​gyan én is.
– Lát​tam – fe​lel​tem. – A kő már egy ide​je a bir​to​kom​ban
van, de most elő​ször néz​tem meg fi​gyel​me​sen. Ed​dig rejt​ve
tar​tot​tam.
– Bölcs óva​tos​ság – mond​ta Brith​ma​er szá​ra​zon. Van fo​gal​-
mad ar​ról, hogy mi van a tu​laj​do​nod​ban?
Nem vá​la​szol​tam. Cél​ra​ve​ze​tőbb​nek tűnt hall​gat​ni Brith​ma​-
er tár​sa​sá​gá​ban.
Sze​lí​den for​gat​ta a kö​vet az uj​jai kö​zött.
– Egész éle​tem​ben pénz​ve​rő vol​tam, aki drá​ga​kö​vek​kel is
ke​res​ke​dik. Mint aho​gyan előt​tem az apám is. Mind ez idő
alatt szá​mos ék​kö​vet lát​tam, me​lyet sok​fe​lől hoz​tak ne​kem.
Egye​sek ér​té​ke​sek vol​tak, má​sok nem, né​há​nyat rosszul csi​-
szol​tak, né​me​lyi​kük pe​dig nyers és meg​mun​ká​lat​lan volt.
Drá​ga​kő gya​nánt sok​szor csak csi​nos kő​da​ra​bok ke​rül​tek
elém. Ed​dig so​ha​sem lát​tam eh​hez fog​ha​tó kö​vet, csak hal​lot​-
tam a lé​te​zé​sé​ről. Egy​faj​ta ru​bin ez, amit a köz​nyelv ta​lá​ló​an
tűz​ru​bin​nak ne​vez. Sen​ki sem tud​ja biz​to​san, hon​nan szár​ma​-
zik, bár van​nak sej​té​se​im. Apám ide​jé​ben sok olyan ér​mét
kap​tunk, zöm​mel ezüs​töt, de né​hány ara​nyat is, amely az ara​-
bu​sok kacs​ka​rin​gós írá​sát vi​sel​te. Oly nagy mennyi​ség​ben ér​-
kez​tek, hogy a pénz​ve​rők​nek egy​sze​rűbb volt a súly- és mér​-
ték​egy​sé​ge​ket ezek után az ide​gen pénz​ér​mék után iga​zí​ta​ni.
Sa​ját pénz​da​rab​ja​ink, me​lye​ket azok fé​mé​ből ver​tünk újra,
alig vol​tak töb​bek va​la​mi​fé​le pót​lék​nál.
Brith​ma​er töp​ren​gő​en néz​te a te​nye​rén he​ve​rő kis kö​vet.
Most, hogy a nap su​ga​ra nem ve​tült rá köz​vet​le​nül, élet​te​len
volt, nem több egy csi​nos, sö​tét​vö​rös gyöngy​nél.

– Az arab pénz​ér​mék ide​jé​ben hal​lot​tam tűz​ru​bin​ról szó​ló

93
 – Az arab pénz​ér​mék ide​jé​ben hal​lot​tam tűz​ru​bin​ról szó​ló
be​szá​mo​ló​kat, ho​gyan iz​za​nak fel, ami​kor a fény egy bi​zo​nyos
szög​ben esik rá​juk. Akik​től ezek az el​be​szé​lé​sek szár​maz​tak,
ugyan​azok az em​be​rek vol​tak, akik az arab pénz​zel ke​res​ked​-
tek, én pe​dig eb​ből azt a kö​vet​kez​te​tést von​tam le, hogy a tűz​-
ru​bi​nok ugyan​azon az úton ér​kez​nek, mint az arab ér​mék. De
kép​te​len​ség volt en​nél töb​bet meg​tud​nom. Azt is hal​lot​tam,
hogy a kö​vek még messzebb​ről szár​maz​nak, on​nan, ahol a si​-
va​tag is​mét he​gyek​ké tor​nyo​sul. Ott bá​nyásszák a tűz​ru​bi​no​-
kat.
A pénz​ve​rő mes​ter fe​lém ha​jolt, hogy vissza​ad​ja az apró kö​-
vet.
– Meg​üze​nem majd, ha meg szán​dé​ko​zom ven​ni a he​gyi​-
kris​tá​lyo​kat, de ja​vas​lom, hogy ezt az ék​kö​vet biz​tos he​lyen
tart​sad.
Meg​fo​gad​tam a ta​ná​csát. A kö​vet​ke​ző pár nap​ra el​rej​tet​tem
a tűz​ru​bint az ágy​tám​lám mö​gött egy ha​sa​dék​ban, és ami​kor
Brith​ma​er úgy dön​tött, hogy meg​vá​sá​rol​ja tő​lem a he​gyi​kris​-
tá​lyo​kat, mes​ter​em​be​ré​vel pe​dig meg​ja​vít​tat​ja a hi​á​nyos
nyak​éket, el​men​tem a zsib​vá​sár​ra. Ott a pénz​ve​rő​től ka​pott
összeg tö​re​dé​ké​ért vet​tem egy ol​csó és csú​nya amu​let​tet.
Odin egyik ma​da​rát volt hi​va​tott jel​ké​pez​ni, de az ólom​ön​tet
oly si​lány​ra si​ke​re​dett, hogy nem tud​tam el​dön​te​ni, sast, hol​-
lót vagy bag​lyot áb​rá​zol. De a tör​zse a cél​ja​im​nak meg​fe​le​lő​en
elég vas​kos volt. Egy lyu​kat váj​tam belé, be​le​dug​tam a ru​bint
és be​töm​tem a nyí​lást. Ez​u​tán egy bőr​szíj​ra fűz​ve a nya​kam​-
ban hord​tam, és meg​ta​nul​tam os​to​bán mo​so​lyog​ni vá​la​szul az
em​be​rek azon kér​dé​sé​re, hogy mi​ért vi​se​lek egy ta​nya​si bag​-
lyot füg​gő gya​nánt.
A töb​bi hol​mi be​szer​zé​se egy fi​nom an​gol gyap​jú​ból ké​-
szült, hím​zett sze​gé​lyű sár​ga tu​ni​ka, né​hány új, bar​na nad​rág,
ha​ris​nya és a tu​ni​ká​hoz illő térd​sza​lag – né​mi​leg több időt vett
igény​be. Új láb​be​lit is ren​del​tem ma​gam​nak: egy pár di​va​tos,
puha, sár​ga szí​nű ci​pőt, bar​na min​tá​val az or​rán.
– Nem aka​rod ma​gad​dal vin​ni a bőr​hul​la​dé​kot, fi​a​tal​úr,
hogy ál​doz​zál is​te​ne​id​nek? – kér​dez​te a var​ga vi​gyo​rog​va. A
mű​he​lyé​ben ki​ra​kott ke​reszt ta​nú​sí​tot​ta, hogy a Fe​hér Krisz​-
tus kö​ve​tő​je. Ki​ej​té​sem​ből rá​jött észa​ki szár​ma​zá​som​ra, és hi​-

94
e​del​münk​re cé​loz​va szur​ká​ló​dott, mi​sze​rint Rag​na​rok ször​-
nyű nap​ján, ami​kor a po​kol​far​kas Fen​rir el​nye​li Odint, an​nak
fia, Vi​dar fog​ja meg​bosszul​ni őt. Lá​bá​val rá​lép Fen​rir alsó áll​-
kap​csá​ra, majd pusz​ta kéz​zel tépi fel po​fá​ját. Így a láb​be​li​jé​-
nek, mely a ci​pé​szek ál​tal az idők fo​lya​mán el​do​bott bőr​nye​-
se​dé​kek​ből és hul​la​dé​kok​ból ké​szül, vas​tag​nak kell len​nie. A
var​ga tré​fál​ko​zá​sa jó szán​dé​kú volt, ezért ha​son​ló​kép​pen vá​la​-
szol​tam.
– Kö​szö​nöm, nem. De nem fe​lej​tek el vissza​jön​ni hoz​zád, ha
majd ví​zen járó sa​ru​ra lesz szük​sé​gem.
Kjar​tan el​is​me​rő​en von​ta fel szem​öl​dö​két, ami​kor szem​-
ügy​re vet​te új ru​há​za​to​mat, ami​ben a hus​carlok lak​ta​nyá​já​nál
je​lent​kez​tem a ge​mot reg​ge​lén.
– Na​hát, na​hát, csi​no​san né​zel ki. Sen​ki sem fog​hat​ja rám,
hogy sze​gé​nyes a kí​sé​re​tem.
Ra​gyo​gó​an né​zett ki a ki​rá​lyi test​őr​ség dísz​ru​há​já​ban. Elő​-
ke​lő tu​ni​ká​ja fe​lett fény​lő fém​la​pok​ból ké​szí​tett mell​vér​tet vi​-
selt, a fe​jé​be hú​zott si​sa​kot arany​be​ra​ká​sos cir​kal​mak dí​szí​-
tet​ték. De​re​ká​ra kö​tött, arannyal ki​vert mar​ko​la​tú hus​carl
kard​ján kí​vül egy ezüst​lánc​ra füg​gesz​tett dán csa​ta​bár​dot ve​-
tett át a bal vál​lán. Bal ke​zé​ben csil​lo​gó he​gyű har​ci dár​dát
szo​ron​ga​tott, ami​ről egy pil​la​nat​ra eszem​be ju​tott Ed​gar, tá​-
ma​dó vad​kan okoz​ta ha​lá​la. De a te​kin​te​tem egy arany​dró​tok​-
ból so​dort kar​pán​ton akadt meg, me​lyet a nyo​mo​rék kar​ján
vi​selt. Pil​lan​tá​so​mat ész​re​vé​ve így szólt:
– Az ashing​to​ni csa​tá​ban el​szen​ve​dett se​be​sü​lé​sem kár​pót​-
lá​sa​ként kap​tam a ki​rály​tól.
Mi​köz​ben a lak​ta​nya ét​ke​ző​je felé ha​lad​tunk, Kjar​tan fi​-
gyel​mez​te​té​se​it hall​gat​tam. Sza​vai Ae​l​fgi​fu pa​lo​ta​be​li csel​szö​-
vé​sek​kel szem​be​ni bi​zal​mat​lan​sá​gá​ra em​lé​kez​tet​tek.
– Szá​mí​tok rá, hogy sen​ki​nek sem szólsz ar​ról, ami​nek ma
ta​nú​ja le​szel – mond​ta. – So​kan van​nak, akik szí​nét sem akar​-
ják lát​ni a ki​szol​gált hus​carlok​nak. A dol​gok me​ne​te el​le​nünk
for​dult, leg​alább​is Ang​li​á​ban. Egy​re rit​káb​ban adó​dik al​kal​-
munk arra, hogy szo​ká​sa​ink​hoz hí​ven ün​ne​pel​jünk, el​len​sé​-
ge​ink pe​dig, szer​tar​tá​sa​in​kat ki​hasz​nál​va, mint go​nosz eret​-
ne​ke​ket, fel​je​len​te​né​nek. A régi hit sér​ti a püs​pö​kö​ket és ér​-
se​ke​ket, va​la​mint a ki​rály egy​há​zi ta​ná​cso​sa​it is. Mai fel​ada​-

95
tod te​hát az, hogy ku​pa​hor​do​zó​ként szol​gálj en​gem és ta​pin​ta​-
tos légy.
Kjar​tan és jó​ma​gam az utol​sók kö​zött lép​tünk be a te​rem​be.
Nem har​sant kürt, nem volt pom​pá​za​tos be​vo​nu​lás, és asszo​-
nyok sem vol​tak. Vagy negy​ven hus​carl állt már a he​lyi​ség​-
ben, ün​nep​lő ru​há​ba öl​töz​ve, ügyet sem vet​ve a rang​sor​ra
vagy a tár​sa​da​lom​ban el​fog​lalt hely​re. A han​gu​lat baj​tár​si​as
volt. Egyi​kü​ket rög​tön fel​is​mer​tem, mi​vel jó egy fej​jel ma​ga​-
so​dott a töb​bi​ek fölé, ami ön​ma​gá​ban is fi​gye​lem​re mél​tó
tény volt, mi​vel a hus​carlok zö​mé​ben ma​ga​sak vol​tak. Az óri​-
ás Ma​gas Thor​kel volt, a ki​rály hely​tar​tó​ja. Ami​kor a tö​meg
szét​vált előt​te, lát​tam, hogy láb​szá​rai ter​mé​szet​el​le​ne​sen
hosszú​ak, szin​te mint​ha gó​lya​lá​ba​kon áll​na, né​mely cse​pű​rá​-
gók​hoz ha​son​ló​an.
Torz kül​sőt köl​csön​zött neki, mi​vel tör​zse ará​nyos fel​épí​té​-
sű volt, bár kar​jai hosszú​ak vol​tak és fur​csán lóg​tak az ol​da​lán.
Ami​kor tár​sa​it hall​gat​ta, Thor​kel​nek le kel​lett ha​jol​nia, hogy
fe​jét kö​ze​lebb hajt​sa. Arra a ma​dár​ra em​lé​kez​te​tett, amit a
mo​csár​ban lát​tam, ami​kor Ed​gar​ral kö​zö​sen soly​mász​tunk: a
ván​dor​ló gó​lyá​ra.
– Mit sze​ret​nél, hova áll​jak?– kér​dez​tem csen​de​sen Kjar​-
tan​tól. Nem akar​tam szé​gyent hoz​ni rá az il​lem meg​sér​té​sé​-
vel. Ae​l​fhelm eal​dor​man ün​nep​sé​gé​től el​té​rő​en, ahol az ülés​-
rend el​vá​lasz​tot​ta a köz​né​pet a ne​me​sek​től, itt egyet​len
hosszú asz​talt ál​lí​tot​tak a te​rem kö​ze​pé​re, dísz​he​lyet ál​lít​va az
asz​tal​főn, két​ol​dalt pe​dig pa​dok​kal. Az egyik sa​rok​ban, a tá​la​-
ló​kon méz​ser​rel és sör​rel teli dé​zsák so​ra​koz​tak, és va​la​hon​-
nan sülő hús sza​ga szállt fe​lém, a kony​ha te​hát a kö​zel​ben le​-
he​tett.
– Állj mö​gém, ami​kor asz​tal​hoz ülünk. A hus​carlok a har​ci
vi​téz​sé​gük és a szol​gá​lat​ban el​töl​tött ide​jük sze​rint fog​lal​nak
he​lyet, nem pe​dig szár​ma​zá​suk vagy ro​ko​ni szá​la​ik sze​rint –
fe​lel​te. – Ez​u​tán csak fi​gyeld, hogy mit tesz a töb​bi ku​pa​hor​do​-
zó, és utá​nozd őket.
Ab​ban a pil​la​nat​ban lát​tam, hogy Thor​kel az asz​tal​fő​höz, a
dísz​hely felé in​dul. Ami​kor min​den hus​carl he​lyet fog​lalt a
pa​do​kon, mi, ku​pa​hor​do​zók elé​jük tet​tük a méz​sör​rel teli ivó​-
tül​kö​ket. Egyet​len üveg​ser​le​get, egyet​len csepp bort sem lát​-

96
tam. Ül​té​ben Thor​kel po​hár​kö​szön​tőt mon​dott Odi​nak, majd
sor​ban Thor​nak, Tyr​nek és Frey​nek. A tá​la​lók és az asz​tal kö​-
zött ide-oda si​et​ve és az ivó​tül​kö​ket min​den egyes po​hár​kö​-
szön​tő után új​ra​tölt​ve már lát​tam, hogy a ku​pa​hor​do​zók​ra sok
mun​ka vár.
Vé​gül Thor​kel min​nit mon​dott, po​hár​kö​szön​tőt az el​esett
baj​tár​sak em​lé​ké​re.
– Ve​lük, kik di​cső ha​lált hal​tak, ta​lál​kozzunk a Val​holl​ban –
har​sog​ta.
– A Val​holl​ban – zúg​ták a töb​bi​ek.
Thor​kel hosszú alak​ja föl​emel​ke​dett a szék​ből és be​széd​be
fo​gott.
– A ki​rály kép​vi​se​le​té​ben ál​lok itt előt​te​tek. Ne​vé​ben el​fo​-
ga​dom a szö​vet​ség meg​úju​lá​sát. Ei​rikr jarl​lal kez​dem. Le​te​-
szed-e újra a ki​rály és a test​vé​ri​ség irán​ti hű​ség​es​kü​det?
A Thor​kel​hez leg​kö​ze​lebb ülő, gaz​dag ru​há​za​tot vi​se​lő ki​-
szol​gált ka​to​na fel​emel​ke​dett a pad​ról és erős han​gon meg​fo​-
gad​ta, hogy szol​gál​ni és óvni fog​ja a ki​rályt, va​la​mint alá​ve​ti
ma​gát a test​vé​ri​ség sza​bá​lya​i​nak. Knut egyik leg​si​ke​re​sebb
had​ve​zé​re​ként is​mer​tem, aki már an​nak ap​ját, Vi​li​ás​sza​kál​lút
is szol​gál​ta. Ju​tal​mul Ei​rikr ha​tal​mas bir​to​ko​kat ka​pott Ang​lia
messzi észa​ki ré​szén, ami ál​tal Knut egyik leg​gaz​da​gabb ne​-
me​sé​vé vált. A ki​rály ke​gyét bi​zo​nyít​ván, mind​két kar​ját sú​-
lyos, arany kar​pán​tok dí​szí​tet​ték. Most már ér​tet​tem, hogy
Her​fid, a skald, mi​ért em​le​get​te Knu​tot elő​sze​re​tet​tel a
„nagy​lel​kű gyű​rű​ado​má​nyo​zó​ként”
A szer​tar​tás foly​ta​tó​dott. Thor​kel min​den hus​carlt egyen​-
ként meg​ne​ve​zett, az pe​dig fel​állt, hogy meg​újít​sa az el​kö​vet​-
ke​ző évre szó​ló hű​ség​es​kü​jét. Mi​után min​den​ki le​tet​te a fo​ga​-
dal​mát, Thor​kel meg​ne​vez​te azt a há​rom hus​carlt, aki Ang​li​á​-
ban tar​tóz​ko​dott ugyan, de nem vett részt a ge​mo​ton.
– Mi​lyen íté​le​tet hoz​ta​tok? – kér​dez​te az egy​be​gyűl​te​ket.
– Há​rom arany​dé​nár bír​ság fi​ze​ten​dő a szö​vet​ség​nek – vág​-
ta rá azon​nal egy hang. Sej​tet​tem, hogy ez le​het a szo​ká​sos
bün​te​tés.
– Be​le​egyez​tek? – kér​dez​te Thor​kel.
– Be​le​egye​zünk – jött a vá​lasz.

97
 Kezd​tem ér​te​ni, hogy a hus​carlok több​sé​gi sza​va​zat út​ján
irá​nyít​ják test​vé​ri​sé​gü​ket.
Thor​kel rá​tért egy ko​mo​lyabb sza​bály​sze​gés ügyé​re.
– Hra​ni, aki most a ki​rályt szol​gál​ja Dá​ni​á​ban, pa​naszt nyúj​-
tott be ne​kem. Azt ál​lít​ja, hogy meg​bíz​ta Ha​kont, vi​sel​je he​-
lyet​te gond​ját lo​vá​nak, pon​to​sab​ban a leg​jobb har​ci mén​jé​-
nek. A há​tas túl be​teg volt ah​hoz, hogy át​ha​józ​zák Dá​ni​á​ba.
Hra​ni azt is ál​lít​ja, hogy a lo​vat el​ha​nya​gol​ták, és az​óta meg​-
dög​lött. Ezen ál​lí​tá​so​kat igaz​nak ta​lál​tam. Ho​gyan ítél​tek?
– Tíz dé​nár bír​ság! – ki​ál​tot​ta va​la​ki.
– Nem, ti​zen​öt! – hal​lat​szott egy má​sik, meg​íté​lé​sem sze​-
rint kis​sé ré​szeg hang.
– És négy hellyel való le​fo​ko​zás – ki​ál​tot​ta egy har​ma​dik
hang.
Thor​kel ek​kor sza​va​zás​ra bo​csá​tot​ta az ügyet, mi​nek kö​vet​-
kez​té​ben az egyik hus​carl szé​gyen​től pi​ru​ló arc​cal fel​állt, és
az asz​tal​fő​től négy hellyel tá​vo​labb fog​lalt he​lyet a tár​sai kö​-
zött.
– A lo​vak​ról tár​sa​log​va jut eszem​be, hogy meg​éhez​tem –
rik​kan​tot​ta az egyik vi​dám fic​kó. Hang​ja után ítél​ve ha​tá​ro​zot​-
tan be​csí​pett. Las​sacs​kán egy​re ne​he​zebb volt Thor​kel hang​-
ját meg​hal​la​ni az ál​ta​lá​nos zsi​vaj​ban.
– Ki az a ko​mor ki​né​ze​tű em​ber ott az asz​tal vé​gén? – kér​-
dez​tem Gis​li ku​pa​hor​do​zó​já​tól, egy hall​ga​tag if​jú​tól, aki​nek
sze​ren​csét​len​sé​gé​re egy eper​szín anya​jegy ék​te​len​ke​dett a
nya​kán. Az a csen​de​sen, egy​ma​gá​ban ül​dö​gé​lő hus​carl​ra pil​-
lan​tott.
– Nem tu​dom a ne​vét, csak azt, hogy kegy​vesz​tett. Há​rom​-
szor vé​tett a sza​bá​lyok el​len, ezért az asz​tal leg​vé​gé​re szám​űz​-
ték őt. Ti​los bár​ki​nek is szól​nia hoz​zá. Örül​het, ha a la​ko​ma
vé​gez​té​vel a tár​sai nem ha​ji​gál​ják meg cson​tok​kal és étel​ma​-
ra​dé​kok​kal. Ez az ő ki​vált​sá​guk.
A tár​sa​ság hir​te​len han​gos él​jen​zés​ben tört ki. Az ol​dal​só
he​lyi​ség​ből, ahol a sza​ká​csok te​vé​keny​ked​tek, négy em​ber
buk​kant fel. Egy nyár​son sült ki​sebb​faj​ta ök​röt ci​pel​tek, át​-
emel​ték a mu​la​to​zók feje fö​lött, majd az asz​tal kö​ze​pé​re he​-
lyez​ték. Az ökör fe​jét kü​lön hoz​ták, hosszú vas​nyárs​ra tűz​ve,
ame​lyet be​le​szúr​tak a föld​be. A négy em​bert még ha​tal​ma​-

98
sabb él​jen​zés fo​gad​ta, ami​kor má​sod​szor is meg​je​len​tek, ez​út​-
tal egy ló sú​lya alatt gör​nyed​ve. Azt is meg​sü​töt​ték; bor​dái úgy
me​re​dez​tek az ég felé, mint egy kéz szét​tárt uj​jai. A sült lo​vat
is az asz​tal​ra emel​ték, fe​jét pe​dig nyárs​ra tűz​ve az ökör feje
mel​lé szúr​ták. Ek​kor a sza​ká​csok vissza​vo​nul​tak, a hus​carlok
pe​dig rá​ve​tet​ték ma​gu​kat az éle​lem​re, tő​re​ik​kel szét​szab​dal​-
ták, és vas​kos hús​da​ra​bo​kat nyúj​to​gat​tak egy​más felé.
– Az is​te​nek​nek hála, hogy ün​nep​na​po​kon még min​dig iga​-
zi húst ehe​tünk, mond​hat​nak bár​mit azok a li​li​om​lel​kű pa​pok
– je​len​tet​te ki az egyik sző​rös arcú vén ka​to​na, jó​ízű​en fa​la​toz​-
va. Sza​kál​lá​ba ló​hús da​rab​jai ra​gad​tak. – Sem​mi ér​tel​me sincs
an​nak, hogy a Fe​hér Krisz​tus pap​jai meg​tilt​ják kö​ve​tő​ik​nek a
ló​hús fo​gyasz​tá​sát. Nem is ér​tem, mi​ért nem szám​űzik a bir​-
ka​húst az asz​ta​luk​ról, ami​kor oly so​kat be​szél​nek az Is​ten bá​-
rá​nyá​ról.
Ami​kor a fa​la​to​zás ira​ma csil​la​po​dott, lát​tam, hogy a sza​ká​-
csok és a töb​bi szol​gá​ló el​hagy​ja a ter​met. Csak a hus​carlok és
a ku​pa​hor​do​zók ma​rad​tak. Az​tán Thor​kel az asz​tal vé​gén ülő
kegy​vesz​tett hus​carl felé bó​lint. Elő​re meg​be​szélt jel le​he​tett,
mert az fel​állt a he​lyé​ről és a két​szár​nyú be​já​ra​ti ajtó felé
igye​ke​zett. Be​csuk​ta, egy fa​rudat csúsz​ta​tott a hor​nyok​ba és
be​lül​ről el​re​te​szel​te a be​já​ra​tot. Bár​mi is tör​tén​jék ez​u​tán az
ét​kez​dé​ben, biz​tos, hogy nem a nyil​vá​nos​ság​nak szán​ták.
Va​la​ki az asz​talt ver​te a kard​mar​ko​la​tá​val, csen​det kö​ve​tel​-
ve. A zsi​vaj el​hal​kult. A csen​det egy olyan hang tör​te meg,
amit há​rom év​vel az​előtt hal​lot​tam utol​já​ra Ír​or​szág​ban, az
egyik kis​ki​rály la​ko​má​ján. Hát​bor​zon​ga​tó ja​jon​gás volt. Elő​-
ször föl​dön​túl​i​nak ha​tott, rit​mus és dal​lam nél​kü​li​nek, míg jól
oda nem fi​gyel​tem. Olyan hang volt, ami​től az em​ber​nek fel​áll
a szőr a tar​kó​ján – egy szál bőr​du​da kí​sér​te​ti​es sí​po​lá​sa. Fi​-
gyel​me​sen hall​gat​tam, meg​pró​bál​ván be​azo​no​sí​ta​ni a for​rá​-
sát. Úgy tűnt, mint​ha az ol​dal​só he​lyi​ség​ből jön​ne, ahol ad​dig
a sza​ká​csok te​vé​keny​ked​tek. Ar​ra​fe​lé te​kin​tet​tem, és az aj​tón
át egy olyan alak lé​pett be, ami​től a fe​jem​be fu​tott a vér. Egy
em​ber volt, fe​jét és vál​lát tel​je​sen el​bo​rí​tot​ta egy ara​nyo​zott
vessző​fo​nat​ból ké​szült, fé​lel​me​tes ál​arc. Csak a sze​mek szá​-
má​ra hagy​tak két rést, hogy vi​se​lő​je lát​has​sa, mer​re ha​lad. Az
ál​arc egy ha​tal​mas ma​dár​fe​jet áb​rá​zolt.

99
 Afe​lől sem​mi két​ség nem volt, hogy az em​ber fér​fi, mi​vel az
ál​ar​cot le​szá​mít​va anya​szült mez​te​len volt.
Egy​ből tud​tam, hogy kit akar áb​rá​zol​ni. A fér​fi mind​két ke​-
zé​ben egy-egy hosszú dár​dát tar​tott, Odin jel​ké​pét, a kő​ris​fa
dár​dát, Gung​nirt, a „him​bá​ló​zót”
A bőr​du​da hang​já​ra a fér​fi tán​col​ni kez​dett, kez​det​ben tu​da​-
tos moz​du​la​tok​kal. A zene üte​mé​re fel​vált​va emel​te fel a dár​-
dá​kat, majd vé​gü​ket tom​pa puf​fa​nás​sal a föld​höz ver​te. Amint
a dal​lam gyor​sul​ni kez​dett, a tán​co​ló alak is egy​re se​be​seb​ben
moz​gott, for​gott és fic​kán​do​zott, ol​dal​vást ug​rott hol az asz​tal
egyik vé​gé​be, hol a má​sik​ba. A tánc rit​mu​sát el​kap​ván, a hus​-
carlok tő​re​ik mar​ko​la​tá​val üte​me​sen ver​ni kezd​ték az asz​tal
lap​ját, elő​ször hal​kan, majd egy​re szen​ve​dé​lye​seb​ben. Odin!
Odin! Odin! – kán​tál​ták. Az alak pö​rög​ni kez​dett, dár​dá​i​val a
le​ve​gőt szel​ve, majd újra és újra ug​rott egyet. Lát​tam, amint az
idő​sebb hus​carlok kö​zül so​kan a ló ma​rad​vá​nya​i​nak vé​res le​-
vé​be már​tot​ták ke​zü​ket és meg​je​löl​ték a hom​lo​ku​kat, imi​-
gyen ajánl​va fel ma​gu​kat a Min​de​nek Aty​já​nak.
Az​tán olyan hir​te​len, mint aho​gyan meg​je​lent, az ál​ar​cos
alak el​tűnt a sze​münk elől, vissza a szo​bá​ba, ahon​nan jött.
A bőr​du​da is​mét ját​sza​ni kez​dett, és ez​út​tal a ze​nész is elő​-
bújt rej​te​ké​ből. Ifjú em​ber volt, du​dá​ja ki​sebb, mint ami​lye​ne​-
ket Ír​or​szág​ban lát​tam. Ei​rikr jarl háta mögé állt, és sej​tet​tem,
hogy a nort​humb​ri​ai ne​mes úr hoz​ta őt ma​gá​val a mi szó​ra​-
koz​ta​tá​sunk​ra. Egy hi​va​tá​sos mí​mest is szer​ződ​te​tett, mert a
kö​vet​ke​ző sze​mély, aki egy szín​pa​di​as ug​rás​sal előt​tünk ter​-
mett, egy hős ru​há​za​tát vi​sel​te, si​sa​kot, könnyű vér​tet és kar​-
dot. A kö​zön​ség má​sod​per​ce​ken be​lül rá​jött, hogy Si​gur​dot
tes​te​sí​ti meg Faf​nir bar​lang​já​ban. Az egy​be​gyűl​tek el​is​me​rő
zú​gá​sa kö​ze​pet​te elő​ad​ta, ahogy az árok​ban meg​bú​vó Si​gurd
be​le​dö​fi a kard​ját a fe​let​te el​sik​ló Faf​nir ha​sá​ba, és az ara​nyat
őrző sár​kány el​pusz​tul. Ek​kor a ko​mé​di​ás egy kí​gyó​zó moz​du​-
lat​tal Reg​in​né, Si​gurd go​nosz ne​ve​lő​ap​já​vá vál​to​zott, aki a
hely​szín​re érve meg​ké​ri Si​gur​dot, hogy főz​ze meg neki a sár​-
kány szí​vét. A mí​mes ol​dal​vást ug​rott és is​mét Si​gurd​dá vál​to​-
zott, aki a hús fövő le​vé​től meg​ége​tett hü​velyk​uj​ját nya​lo​gat​ja,
és meg​íz​lel​vén azt el​ta​nul​ja a ma​da​rak nyel​vét, ame​lyek​től
meg​tud​ja, hogy az áru​ló Re​gin az éle​té​re tör. A meg​ját​szott

100
kard​ví​vás vé​gén Si​gurd meg​öli a go​nosz ne​ve​lő​apát, majd – a
je​le​net be​fe​je​zé​se​kép​pen – a sár​kány ara​nyá​val teli két kép​ze​-
let​be​li lá​dát von​szol el a szín​ről. Il​let​ve az arany nem is volt
annyi​ra kép​zelt, mert el​is​me​rés​kép​pen szá​mos hus​carl do​-
bott arany- és ezüst​pén​ze​ket a pad​ló​ra.
Ez​u​tán Thor​kel és az idő​sebb hus​carlok egy ré​sze el​hagy​ta a
ter​met. Tud​ták, hogy a ge​mot késő éj​je​lig, sőt más​na​pig is el​-
tart​hat, és hogy az ün​nep​lés nem​so​ká​ra még trá​gá​rab​bá, fék​-
te​le​neb​bé vá​lik. De Kjar​tan nem szán​dé​ko​zott tá​voz​ni, ezért
foly​tat​tam ku​pa​hor​do​zói te​en​dő​i​met. Bá​mu​la​tos mennyi​sé​gű
méz​ser és sör fo​gyott, és az itó​ka meg​ol​dot​ta a nyel​ve​ket.
Nem gon​dol​tam vol​na, hogy a ha​gyo​mány​tisz​te​lő hus​carlok
ennyi​re nem ked​ve​lik az ud​var​be​li Fe​hér Krisz​tus​pár​ti​a​kat. A
ke​resz​té​nye​ket fon​dor​la​tos​nak, ön​elé​gült​nek és ra​vasz​nak
tar​tot​ták. Gyű​lö​le​tük cél​táb​lá​ja nor​man​di​ai Emma ki​rály​né és
a ki​rály fő tör​vény​ho​zó​ja, Wulf​stan ér​sek volt. Egy na​gyon it​-
tas hus​carl elő​hú​zott egy hosszú, fe​hér in​get – va​ló​szí​nű​leg e
cél​ból hoz​ta ma​gá​val –, és meg​ló​bál​ta a le​ve​gő​ben, hogy fel​-
hív​ja ma​gá​ra ivó​cim​bo​rái fi​gyel​mét. Tán​to​rog​va talp​ra állt,
be​le​bújt és a ke​resz​té​nyek imád​ko​zá​sát utá​noz​va így ki​ál​tott:
– Há​rom​szor ké​szí​tet​tek fel a ke​reszt​ség​re, és a pa​pok há​-
rom​szor egy​ha​vi fi​zet​sé​get ad​tak ne​kem, meg egy szép fe​hér
in​get.
– Könnyen jött pénz – rik​kan​tot​ta ré​sze​gen az egyik tár​sa. –
Ne​kem négy​sze​ri fi​zet​ség ütöt​te a mar​ko​mat, ez egy új​faj​ta
da​ne​geld.
It​tas rö​hö​gés volt rá a vá​lasz. Ek​kor a tö​meg egy ne​vet kez​-
dett el kán​tál​ni: „Thyrmr! Thyrmr! Em​lé​kezz Thyrmr​re!”, a
hus​carl pe​dig le​rán​ci​gál​ta ma​gá​ról a fe​hér in​get és az egyik
sa​rok​ba ve​tet​te. „Thyrmr! Thyrmr!”, kán​tál​ták to​vább az im​-
má​ron na​gyon ré​szeg em​be​rek, majd étel​ma​ra​dé​ko​kat, le​rá​-
gott cson​to​kat és porc​da​ra​bo​kat kezd​tek el ha​ji​gál​ni a gyű​rött
rongy felé.
– Azt hit​tem, hogy a kegy​vesz​tett hus​carlt fog​ják meg​do​bál​-
ni – mo​tyog​tam Gis​li ku​pa​hor​do​zó​já​nak.
– Ma este mel​lé állt a sze​ren​cse – fe​lel​te amaz. – Az em​be​-
rek azt a na​pot ün​nep​lik most, ami​kor az egyik szász fő​pa​pot,
ér​se​ket ta​lán, azt hi​szem, a neve Alf​heah volt, meg​öl​ték. Egy

101
Thyr​mir nevű em​ber tet​te egy kü​lö​nö​sen szi​laj mu​la​to​zást
kö​ve​tő​en, mi​után a pa​pot ökör​cson​tok​kal do​bál​ták meg. Tar​-
kón su​hin​tot​ta a csa​ta​bárd​ja lap​já​val.
Cél​ta​lan és gyer​me​kes ez az it​tas kér​ke​dés, gon​dol​tam ma​-
gam​ban, mi​köz​ben a tán​tor​gó ré​sze​ge​ket néz​tem. Olyan em​-
be​rek vi​sel​ke​dé​se volt ez, akik ér​zik, hogy el​len​lá​ba​sa​ik ki​ját​-
szot​ták őket. Nem ez​zel az üres po​já​cás​ko​dás​sal fog​ják meg​-
őriz​ni a Régi Is​te​nek tisz​te​le​tét.
Egy​re nyo​masz​tób​bá vált szá​mom​ra ez az ál​la​ti​as​ság​ba tor​-
kol​ló este. Egyet​len​egy​szer mo​so​lyod​tam el csak, ami​kor a
tár​sa​ság buja kis nó​tát kez​dett el da​lol​ni Emma ki​rály​né​ról és
papi kí​sé​re​té​ről. A szö​ve​ge le​le​mé​nyes volt, és ha​ma​ro​san
ma​gam is csat​la​koz​tam a kó​rus​hoz: „Bak​rauf! Bak​rauf!” Ész​-
re​vet​tem, hogy nyel​vem aka​do​zik, sza​va​im pe​dig egy​be​foly​-
nak an​nak el​le​né​re, hogy meg​pró​bál​tam jó​zan ma​rad​ni. Ezért
ami​kor Kjar​tan tel​je​sen ré​sze​gen le​for​dult a pad​ról, in​tet​tem
Gis​li ku​pa​hor​do​zó​já​nak, hogy se​gít​sen ne​kem, majd kö​zö​sen
vissza​von​szol​tuk a fél​kezű hus​carlt a lak​ta​nya​be​li fek​he​lyé​-
hez. Ez​u​tán ne​ki​vág​tam hosszú utam​nak Lon​do​non ke​resz​tül
a sa​ját szo​bám felé, re​mél​vén, hogy a hi​deg téli le​ve​gő​től és a
moz​gás​tól ki​tisz​tul a fe​jem.
Hal​kan ka​pa​rász​tam a pénz​ver​de sú​lyos ka​pu​ján. Már rég
el​múlt az az óra, ami​kor Thu​rulf​fal szok​tunk vissza​tér​ni a
kocs​mák​ból, de le​fi​zet​tem a ka​pu​őrt, aki mos​ta​ná​ra már hoz​-
zá​szo​kott az ivá​sza​ti el​ka​lan​do​zá​sa​im​hoz. A ka​pu​nál vá​ra​koz​-
ha​tott, mert rög​tön ki​nyi​tot​ta, én pe​dig olyan csen​de​sen és
egye​nes lép​tek​kel vo​nul​tam be, amennyi​re csak ré​szeg ál​la​-
po​tom en​ged​te. Annyi jó​zan​ság szo​rult még be​lém, hogy rá​-
jöj​jek, ér​tel​met​len len​ne a Brith​ma​er szo​bái mel​lett ve​ze​tő
lép​csőt hasz​nál​nom. Egy nyi​kor​gó pad​ló​desz​ka vagy egy meg​-
bot​lás csak ma​gam​ra von​ná a fi​gyel​met. Úgy dön​töt​tem, hogy
a hát​só lép​csőt hasz​ná​lom, mely a mű​hely vé​gé​ből egye​ne​sen
az er​kély​re ve​ze​tett. Le​húz​tam csi​nos, sár​ga láb​be​li​met és a
ke​zem​ben tart​va hal​kan át​vág​tam a mű​he​lyen, meg​pró​bál​ván
egye​nes vo​nal​ban lép​ked​ni. A tá​vo​li sa​rok​ban, egy lám​pás fé​-
nyé​nél, a két idő​sebb mes​ter​em​ber még min​dig a pénz​ve​rő
pad felé gör​nyed​ve ka​la​pál​ta a ki​csi ér​mé​ket. Kö​ze​led​te​met
nem vet​ték ész​re – egyi​kő​jük lá​tá​sát a szem​ba​ja gyön​gí​tet​te

102
meg, a má​sik pe​dig a mun​ká​já​ra fi​gyelt, és mi​vel si​ket volt,
ak​kor sem hal​lot​ta vol​na meg a lép​te​i​met, ha nem let​tem vol​-
na me​zít​láb. Ré​sze​gebb vol​tam, mint gon​dol​tam, meg​inog​-
tam, és úgy meg​tán​to​rod​tam, hogy sú​rol​tam a si​ket em​bert.
Annyi​ra meg​ijesz​tet​tem, hogy fel​ug​rott a he​lyé​ről és el​ügyet​-
len​ked​te a mun​ká​ját. Az ütő​vas a föld​re esett, ami​kor hát​ra​-
for​dult, hogy meg​néz​ze, ki van ott. It​tas za​va​rom​ban az aj​kam
elé emel​tem az uj​jam, csen​dért ese​dez​ve. Majd oly erő​sen
össz​pon​to​sít​va, aho​gyan csak a ré​sze​gek tud​nak, si​ke​rült fej​re
esés nél​kül elő​re​ha​jol​nom, fel​szed​nem az ütő​va​sat és a ke​zé​-
be ad​nom. Ezüst csil​lo​gá​sán akadt meg a sze​mem. Az érme
volt, amin ép​pen dol​go​zott. Az is a föld​re hul​lott. Meg​koc​káz​-
tat​va, hogy ré​sze​gen is​mét meg​szé​dü​lök, fel​szed​tem és a mar​-
ká​ba nyom​tam. Az​tán egy túl​zott moz​du​la​tú kö​szön​tés​sel sar​-
kon for​dul​tam, el​tá​mo​lyog​tam a lép​cső​kig, újonc mat​róz​hoz
ha​son​ló​an fel​ka​pasz​kod​tam raj​ta, vé​gül be​le​zu​han​tam az
ágyam​ba.
Más​nap reg​gel ret​te​ne​tes fej​fá​jás​sal és ál​lott sör ízé​vel a
szám​ban éb​red​tem. Amint a for​rás​víz​zel teli vö​dör felé ha​jol​-
tam, hogy meg​mos​sam csi​pás sze​me​i​met, a moz​du​lat va​la​mi
za​var​ba ej​tő​re em​lé​k​ez​re​tett. Fur​csa do​log ju​tott eszem​be,
ami​kor elő​ző éj​jel le​ha​jol​tam és fel​szed​tem az öreg​em​ber ütő​-
va​sát és a pénz​da​ra​bot a föld​ről, de nem tud​tam az em​lé​ke​ze​-
tem​be idéz​ni. Az​tán rá​jöt​tem: ami​kor az ér​mét az öreg mar​ká​-
ba nyom​tam, az meg​vil​lant a lám​pás fé​nyé​ben. A fris​sen vert
pénz egy ezüst​pen​ny volt. De a raj​ta levő kép​más nem Knut jól
is​mert áb​rá​za​ta volt, ha​nem va​la​ki másé.
Vagy túl ré​szeg let​tem vol​na ah​hoz, hogy ész​re​ve​gyem a kü​-
lönb​sé​get? Egész reg​gel ezen a rej​té​lyen rá​gód​tam, míg rá
nem jöt​tem, hogy el​len​őriz​he​tem a dol​got. Az éj​je​len​te hasz​-
nált ütő​va​sa​kat nap​pal az ék​sze​rész​mű​hely​ben he​lyez​ték biz​-
ton​ság​ba, így hát dél​előtt em​lé​kez​tet​tem Brith​ma​ert arra,
hogy a kris​tály nyak​éket mos​ta​ná​ra már meg kel​lett vol​na ja​-
ví​ta​ni, és meg​kér​dez​tem, be​me​he​tek-e a mű​hely​be, hogy utá​-
na​néz​zek.
Thu​rulf ki​nyi​tot​ta a biz​ton​sá​gi kam​ra aj​ta​ját, majd el​tá​vo​-
zott, ma​gam​ra hagy​va. Pár pil​la​na​tig tar​tott, mire meg​ta​lál​-
tam az éj​je​li mű​szak​ban dol​go​zó mes​ter​em​be​rek ál​tal hasz​-

103
nált ütő​va​sa​kat. A mun​ka​pad alá dug​ták őket, egy bőr​da​rab​ba
te​ker​ve. Egy da​rab régi vi​aszt is ta​lál​tam, amit a vés​nök dob​-
ha​tott el, mi​után el​ké​szí​tet​te az ék​sze​rek ja​ví​tá​sá​hoz szük​sé​-
ges ön​tő​min​tá​kat. Le​csíp​tem be​lő​le két kis ga​la​csint, a vi​asz​-
da​rab​ká​kat az ütő​va​sak és az el​len​tá​ma​szok lap​jai közé szo​rí​-
tot​tam, majd vissza​tet​tem a szer​szá​mo​kat a he​lyük​re. Ami​kor
Thu​rulf vissza​tért, már ja​vá​ban a he​gyi​kris​tá​lyo​kat cso​dál​tam
az új fog​la​la​tuk​ban.
Annyi​ra iz​ga​tott, hogy meg​vizs​gál​jam a vi​asz​le​nyo​ma​to​kat,
hogy alig tet​tem meg száz​lé​pés​nyit a pénz​vál​tó​hoz ve​ze​tő uta​-
mon, ami​kor ki​ráz​tam őket a ru​ha​uj​jam​ból. Még a leg​egy​-
ügyűbb há​za​ló is fel​is​mer​te vol​na a be​lé​jük pré​selt min​tát.
Sem​mi rej​tély nem volt ben​ne: az or​szág vá​sá​ra​i​nak fe​lé​ben
for​ga​lom​ban volt az ezt vi​se​lő érme, és ez​ré​vel állt a pénz​ver​-
de rak​tá​ra​i​ban – az ütő​va​sak lap​ján a négy év​vel ez​előtt el​-
hunyt Ok​ta​lan Ethel​red ki​rály kép​má​sa állt. A vi​asz​la​pocs​kák
egyi​ké​nek a hát​ol​da​lán egy Der​by vá​ros​be​li pénz​ve​rő jele, a
má​si​kon egy Win​ches​ter vá​ro​sá​ba va​lóé volt. Kí​ván​csi let​tem.
Mi​ért ve​ret​ne ti​tok​ban Brith​ma​er ide​jét​múlt ér​mé​ket? Mi​ért
len​ne szük​sé​ge az el​ér​ték​te​le​ne​dett pénz​re, ami​kor az be​ol​-
vasz​tás​ra vár, rá​adá​sul ju​tá​nyos áron?
Az egész lát​szó​lag éssze​rűt​len volt, és az​nap este a kocs​má​-
ban mint​egy mel​lé​ke​sen meg​kér​dez​tem Thu​rulf​tól, hogy hal​-
lott-e egy Gu​ner nevű pénz​ve​rő​ről Der​by vá​ro​sá​ban. A név
hal​vá​nyan is​me​rős volt szá​má​ra, de úgy tud​ta, hogy az em​ber
már ré​gen ha​lott.
Ke​ve​set it​tam, az​zal in​do​kol​va meg Thu​rulf előtt, hogy még
min​dig más​na​pos va​gyok a hus​carlok ge​mot​já​tól. Va​ló​já​ban
csak jól akar​tam ki​néz​ni más​nap reg​gel, ami​kor​ra is meg​be​-
szél​tem Ae​l​fgi​fu ka​ma​rá​sá​val, hogy vissza​té​rek a pa​lo​tá​ba vá​-
lo​ga​tott ék​sze​re​ket mu​tat​ni a ki​rály​né​nak.
Ae​l​fgi​fu csíny​te​vő ked​vé​ben volt. Sze​mei csil​log​tak, ami​kor
vé​gül si​ke​rült el​kül​de​nie a kí​sé​re​tét az​zal az in​dok​kal, hogy
egy​ma​gá​ban akar​ja fel​pró​bál​ni az ék​sze​re​ket. Gyen​ge ki​fo​-
gás​nak tűnt szá​mom​ra, de si​ker​rel járt, és pil​la​na​tok​kal ké​-
sőbb a ma​gán​lak​osz​tá​lyá​ban vol​tunk, ahol elő​ször ta​ní​tott en​-
gem a sze​re​lem​re.

– Hadd néz​ze​lek meg! – mond​ta mo​hón és hát​rébb ál​lí​tott,

104
 – Hadd néz​ze​lek meg! – mond​ta mo​hón és hát​rébb ál​lí​tott,
hogy meg​cso​dál​ja az új tu​ni​ká​mat. – Sár​ga és bar​na és fe​ke​te.
A szí​nek jól il​le​nek hoz​zád – en​ni​va​ló​an né​zel ki. Jer, hadd kós​-
tol​ja​lak meg. – Ez​zel hoz​zám lé​pett és át​ka​rolt.
Meg​érez​vén puha keb​le​it, el​ön​tött a vá​gya​ko​zás. Aj​ka​ink ta​-
lál​koz​tak, és rá​jöt​tem, hogy ő is ugyan​úgy kí​ván en​gem, mint
aho​gyan én őt. Az ab​ban a szo​bá​ban meg​esett elő​ző sze​rel​-
mes​ke​dé​se​ink gyen​gé​dek vol​tak és rá​érő​sek, mi​köz​ben Ae​l​-
fgi​fu irá​nyí​tott en​gem, a ta​pasz​ta​lat​lant. Most mind​ket​ten
szen​ve​dé​lye​sen egy​más​ba me​rül​tünk, és mohó kí​vá​nat​tal bo​-
rul​tunk az ágy​ba. Pil​la​na​to​kon be​lül le​hul​lott ró​lunk min​den
ruha és vad, sür​ge​tő sze​rel​mes​ke​dés​be fog​tunk, míg​nem
szen​ve​dé​lyünk első hul​lá​ma le nem csi​tult. Csak ek​kor bon​ta​-
ko​zott ki Ae​l​fgi​fu az öle​lé​sem​ből, és mint min​dig, uj​já​val vé​-
gig​si​mí​tott az arc​élemen.
– Mit is akar​tál mu​tat​ni ne​kem? – kér​dez​te csip​ke​lőd​ve.
Az ágy ol​da​lá​ra gu​rul​tam, fel​emel​tem az ék​sze​res tar​solyt a
föld​ről és tar​tal​mát ki​ön​töt​tem a le​pe​dő​re. Mint re​mél​tem
volt, egy​ből le​csa​pott a kris​tály és bo​ros​tyán nyak​ék​re.
– Gyö​nyö​rű! – ki​ál​tott fel. – Jer, se​gíts fel​ven​nem – és ez​zel
el​for​dult, hogy tar​kó​ján össze​kap​csol​jam a nyak​éket. Ami​kor
is​mét fe​lém for​dult, sze​mei úgy ra​gyog​tak, akár a nyak​ék csil​-
lo​gó kris​tá​lyai, én pe​dig jobb he​lyet a lo​pott ék​kö​ve​im​nek el​-
kép​zel​ni se tud​tam vol​na. Im​má​ron keb​lei sze​líd haj​la​tán pi​-
hen​tek. Mit szól​tak vol​na eh​hez az ír szer​ze​te​sek, gon​dol​tam
ma​gam​ban.
Ae​l​fgi​fu va​la​hogy el​ren​dez​te, hogy órá​kon ke​resz​tül ket​tes​-
ben ma​rad​has​sunk, és ez alatt az idő alatt fék​te​le​nek vol​tunk.
Fel​hőt​le​nül és gyak​ran sze​rel​mes​ked​tünk, egy​más tes​té​ben
gyö​nyör​köd​tünk. Ae​l​fgi​fu ki​hí​vó​an vá​la​szolt, ami​kor ék​sze​-
rek​kel bo​rí​tot​tam be őt – ter​mé​sze​te​sen a nyak​ék​kel, de csuk​-
ló​it és bo​ká​it is kar​pe​re​cek​kel dí​szí​tet​tem, de​re​ka köré öv
gya​nánt egy füg​gős lán​cot te​ker​tem, keb​le​it pe​dig két gyö​-
nyö​rű​sé​ge​sen cif​ra mell​tű​vel ta​kar​tam el.
Mi​után ki​ful​la​dá​sig ne​vet​tünk és sze​rel​mes​ked​tünk, egy​-
más mel​lé fe​küd​tünk, én pe​dig be​szél​tem neki az ólo​mamu​-
lett​be rej​tett tűz​ru​bin​ról – az amu​let​tet még ta​lál​ko​zá​sunk
ele​jén le​akasz​tot​ta a nya​kam​ról, ne​hogy fel​sért​se a bő​rét.

105
Meg​hall​ga​tott, majd mi​előtt mon​da​ni​va​lóm vé​gé​hez ér​tem
vol​na, fél​be​sza​kí​tott, meg​sejt​vén szán​dé​ko​mat.
– Thor​gils – mond​ta sze​lí​den. – Én nem aka​rom azt a kö​vet.
Nem sza​bad ne​kem ad​nod. Úgy ér​zem, an​nak a kő​nek ve​led
kell ma​rad​nia. A te szel​le​me​det hor​doz​za. Va​la​hol mé​lyen
ben​ned ugyan​az a tűz pis​lá​kol, me​lyet fel kell iz​zí​ta​ni – és ez​-
zel gyen​gé​den fe​lém ha​jolt és nya​lo​gat​ni kezd​te a mell​ka​so​-
mat.

106
 Hatodik

Ed​gar egyik szó​lás​mon​dá​sa „nagy bol​dog​ság, nagy ve​sze​de​-

lem” volt. Két nap​pal Ae​l​fgi​fu​nál tett szen​ve​dé​lyes lá​to​ga​tá​-
som után Brith​ma​er ka​pu​őre rá​zott fel ál​mom​ból. Egy pa​lo​ta​-
be​li kül​dönc vár rám az ut​cán, mo​rog​ta, és​pe​dig fon​tos ügy​-
ben. Mi​vel még csak nem is pir​kadt, al​vás​tól ká​bul​tan búj​tam
bele tu​ni​kám​ba, de má​mor​ban úsz​tam at​tól, hogy leg​utol​só
ta​lál​kánk​hoz ké​pest ily ha​mar hí​vat​nak a ki​rály​né lak​osz​tá​-
lyá​ba.
De ami​kor ki​nyi​tot​tam a ka​put, nem is​mer​tem fel a fél​ho​-
mály​ban vá​ra​ko​zó kül​dön​cöt. Ko​mor ru​há​za​tot vi​selt, és in​-
kább je​len​ték​te​len hi​va​tal​nok​nak né​zett ki, mint ki​rá​lyi szol​-
gá​nak.
– A ne​ved Thor​gils? – tu​da​kol​ta.
– Igen – fe​lel​tem za​var​tan. – Mit te​he​tek ér​ted?
– Kö​vess, kér​lek – mond​ta az em​ber. Wulf​stan ér​sek​kel van
ta​lál​ko​zód.
Ere​im​ben meg​fa​gyott a vér. Wulf​stan ér​sek, Ang​lia társ​-
hely​tar​tó​ja nem volt a régi hit kö​ve​tő​i​nek ba​rát​ja, és az a hír
jár​ta fe​lő​le, hogy a ki​rály​ság leg​ra​va​szabb em​be​re. Egy pil​la​-
na​tig azon tű​nőd​tem, hogy mi dol​ga le​het egy hoz​zám ha​son​ló
je​len​ték​te​len alak​kal. Görcs​be rán​dult a gyom​rom. Az egyet​-
len sze​mély, aki​nek ré​vén az ál​lam​ügyek​hez kap​cso​lód​tam,
Ae​l​fgi​fu volt.
A kül​dönc a ki​rá​lyi kan​cel​lá​ri​á​hoz ve​ze​tett, egy bús​ko​mor
épü​let​hez a pa​lo​ta háta mö​gött, majd be​tes​sé​kelt egy üres vá​-
ró​szo​bá​ba. Még csak egy fél​órá​ja vir​radt meg, ami​kor be​ve​-
zet​tek az ér​sek ta​nács​ter​mé​be, de a ki​rály leg​főbb em​be​re
már a mun​ká​já​ba te​met​ke​zett. Két tit​ká​ri fel​ada​tot el​lá​tó pap​-
pal az ol​da​lán Wulf​stan az asz​tal​nál ült és egy le​vél​re fi​gyelt,
amit la​tin nyel​ven ol​vas​tak fel neki. Fel​né​zett, mi​dőn be​lép​-
tem, és lát​tam raj​ta, hogy jócs​kán el​múl​ha​tott már hat​van​esz​-
ten​dős. Fé​nyes, ró​zsa​szín ar​cá​nak vo​ná​sai egy​be​mo​sód​tak, fe​-
jét csu​pán né​hány fe​hér haj​cso​mó fed​te, ke​zei pe​dig, me​lye​-
ket össze​fűz​ve az asz​ta​lon nyug​ta​tott, pu​hák vol​tak és fe​hé​rek.

107
De​rűs vi​sel​ke​dé​sé​vel és jó​in​du​la​tú mo​so​lyá​val, ami​vel be​lé​-
pé​sem​kor meg​aján​dé​ko​zott, jó​in​du​la​tú nagy​apá​nak tűnt. De
amint meg​szó​lalt, a kel​le​mes be​nyo​más, amit kel​tett, ab​ban a
pil​la​nat​ban szer​te​fosz​lott. Hang​ja oly halk volt, hogy eről​köd​-
nöm kel​lett, hogy meg​ért​sem, ugyan​ak​kor mér​he​tet​le​nül fe​-
nye​ge​tőbb an​nál, mint hogy​ha ki​a​bált vol​na. Sza​vai még
rosszab​bak vol​tak.
– Ad​dig ját​szik a légy a gyer​tya láng​ja kö​rül, amíg meg nem
per​zse​li a szár​nyát.
Úgy érez​tem, men​ten el​alé​lok.
Az egyik tit​kár egy per​ga​men​la​pot adott át az ér​sek​nek.
– A ne​ved, Thor​gils, po​gány név, nem​de? Hi​tet​len vagy? –
kér​dez​te Wulf​stan.
Bó​lin​tot​tam.
– Ez len​ne az oka an​nak, hogy nem​rég részt vet​tél a hus​-
carlok ün​nep​sé​gén? Úgy ér​te​sül​tem, hogy bi​zo​nyos trá​gár
szer​tar​tá​so​kat vé​gez​tek a la​ko​ma alatt.
– Csu​pán ku​pa​hor​do​zó​ként vet​tem részt, uram – mond​tam,
és azon tű​nőd​tem, ki le​he​tett a be​sú​gó, aki me​sélt az ér​sek​-
nek az est fo​lya​mán tör​tén​tek​ről. – Csak néző vol​tam.
– Úgy vé​lem, nem egé​szen – mond​ta az ér​sek, mi​köz​ben
egy pil​lan​tást ve​tett a fel​jegy​zé​se​i​be. – A be​szá​mo​ló sze​rint
oly​kor részt vet​tél az er​kölcs​te​len​sé​gek​ben. Úgy tű​nik, lel​ke​-
sen csat​la​koz​tál egy is​ten​ká​rom​ló és mocs​kos nóta da​no​lá​szá​-
sá​hoz, mely mond​hat​ni fel​ség​áru​ló és bi​zo​nyá​ra zen​dü​lés​re
buz​dí​tó.
– Nem tu​dom, mire cél​zol, jó uram – vá​la​szol​tam.
– Hadd hoz​zak ne​ked egy pél​dát. Az itt fel​jegy​zés​be vett
nóta min​den jel sze​rint ne​mes Emma ki​rály​nénk​ra utal, kit is​-
mé​tel​ten Bak​rauf​nak ne​vez.
Né​mán áll​tam.
– Tu​dod, hogy mit je​lent a Bak​rauf?
To​vább​ra is hall​gat​tam.
– Tud​nod kell – foly​tat​ta az ér​sek kér​lel​he​tet​le​nül–, hogy
éve​ken ke​resz​tül York vá​ros ér​se​ke​ként szol​gál​tam. An​nak a
vá​ros​nak a pol​gá​rai zö​mé​ben skan​di​ná​vok, akik anya​nyel​vü​-
ket, a donsk tun​gát be​szé​lik. Gon​dom volt arra, hogy fo​lyé​ko​-
nyan meg​ta​nul​jam a nyel​vü​ket, ezért nincs szük​sé​gem arra,

108
hogy az em​be​re​im mond​ják meg ne​kem, hogy a Bak​rauf em​-
be​ri üle​pet je​lent, avagy szeb​ben ki​fe​jez​ve ánuszt. Nem a leg​-
ta​lá​lóbb ki​fe​je​zés Ang​lia ki​rá​lyá​nak a fe​le​sé​gé​re, nem​de? Ez
elég ok arra, hogy a vád​lott meg​bűn​hőd​jön – eset​leg a nyel​ve
ki​vá​gá​sa ál​tal? – Az ér​sek sza​vai szin​te gyen​géd sut​to​gás​nak
hang​zot​tak, de két​ség sem fért ah​hoz, hogy fe​nye​ge​té​sét ko​-
mo​lyan gon​dol​ja. Eszem​be ju​tott, hogy hí​res volt a „Far​kas”
név alatt meg​tar​tott maró szent​be​szé​de​i​ért. Azon tű​nőd​tem,
hova ve​zet ez a kér​de​zős​kö​dés.
– Ta​ga​dod a vá​dat? Leg​ke​ve​sebb há​rom tanú vall​ja, hogy
lát​ha​tó él​ve​zet​tel csat​la​koz​tál az ének​lők ka​rá​hoz.
– Jó uram – vá​la​szol​tam –, it​tas vol​tam én ak​kor, túl sok sert
eresz​tet​tem le a tor​ko​mon.
– Gyön​ge ki​fo​gás.
– Úgy ér​tem, fél​re​ér​tet​tem a Bak​rauf szó je​len​té​sét – hoz​-
tam fel ment​sé​gül. – Tu​dom, hogy a Bak​rauf ánuszt je​lent a
donsk nyelv​ben, de én la​ti​nul gon​dol​kod​tam, és azok, akik la​-
tin​ra ta​ní​tot​tak en​gem, azt mond​ták, hogy az ánusz „öreg​-
asszonyt” je​lent. So​ha​sem mond​ták, hogy egy test​részt is je​-
lent​het. Alá​za​tos bo​csá​na​tot ké​rek ami​att, hogy öreg​asszony​-
nak ne​vez​tem a ki​rály​nét.
Wulf​stan, aki el​ed​dig unat​ko​zó ar​cot vá​gott, hir​te​len fel​fi​-
gyelt.
– Te​hát Thor​gils la​ti​nul is tud, nem​de – mor​mog​ta. – Ho​-
gyan le​het​sé​ges ez?
– Ír​or​szá​gi szer​ze​te​sek ta​ní​tot​tak, uram – mond​tam. Nem
fűz​tem hoz​zá, hogy ér​ke​zé​sem​kor a tit​ká​ra​i​val la​ti​nul foly​ta​-
tott be​szél​ge​té​sé​ből ítél​ve va​ló​szí​nű​leg job​ban be​szél​tem a
nyel​vet, mint ő.
Wulf​stan fin​tor​gott.
– Azok a tu​dat​lan ír szer​ze​te​sek – je​gyez​te meg sa​va​nyú​an. –
Egy nya​láb tüs​ke az igaz egy​ház hú​sá​ban. – Fel​fi​gyelt a nya​-
kam​ban lógó amu​lett​re. – Ha az ír szer​ze​te​sek​nél ta​nul​tál,
hogy​hogy nem ke​resz​tel​tek meg? Krisz​tus ke​reszt​jét kel​le​ne
a nya​kad​ban hor​da​nod, nem pe​dig egy po​gány jel​ké​pet.
– So​ha​sem ju​tot​tam a hit​ok​ta​tás vé​gé​re, uram.
Wulf​stan tu​do​má​sul ve​het​te, hogy nem tud egy​könnyen
meg​fé​lem​lí​te​ni, mert más meg​kö​ze​lí​tést vá​lasz​tott. Sza​vai to​-

109
vább​ra is lá​gyak és fe​nye​ge​tő​ek vol​tak.
– Ke​resz​tény vagy sem, rád is vo​nat​koz​nak a ki​rály tör​vé​-
nyei, amíg az or​szá​gá​ban tar​tóz​kodsz. Ta​ní​tot​tak-e azok az ír
szer​ze​te​sek a tör​vény​re is?
Kér​dé​se annyi​ra tüs​kés volt, hogy nem tud​tam ma​gam tür​-
tőz​tet​ni, és így vá​la​szol​tam:
– Arra ta​ní​tot​tak, hogy „mi​nél több a tör​vény, an​nál töb​ben
vé​te​nek el​le​nük”.
Buta és ki​hí​vó vá​lasz volt. Fo​gal​mam sem volt ar​ról, hogy az
el​múlt két év so​rán Wulf​stan és em​be​rei egy tör​vény​könyv
össze​ál​lí​tá​sán dol​goz​tak Knut szá​má​ra, és tel​je​sít​mé​nyük​re
rop​pant büsz​kék vol​tak. Az ér​se​ket ak​kor is bosszan​tot​ta vol​-
na, ha tud​ja, hogy ez egy Ta​ci​tus​tól szár​ma​zó idé​zet, me​lyet a
szer​ze​te​sek ér​tel​mez​tek ne​kem an​nak ide​jén a ta​nu​ló​szo​bá​-
ban.
– Hall​jad hát Knut ki​rály tör​vény​köny​vé​nek öt​ven​har​ma​-
dik cik​ke​lyét – foly​tat​ta Wulf​stan bő​szen. – A há​zas​ság​tö​rés
el​kö​ve​té​sé​ért járó bün​te​tés​ről szól. Azt mond​ja, hogy min​den
há​zas​ság​tö​rő fér​je​zett asszony összes bir​to​ka el​ko​boz​ta​tik. Mi
több, füle-orra le​vá​ga​tik.
Tud​tam, hogy el​ér​kez​tünk ki​hall​ga​tá​som iga​zi oká​hoz.
– Ér​tem, uram. Fér​je​zett asszonyt mond​tál. Úgy ér​ted, olyan
asszonyt, aki az egy​ház tör​vé​nyei sze​rint es​kü​dött örök hű​sé​-
get? Akit nyil​vá​no​san is hi​tes fe​le​ség​nek is​mer​nek el?
A „Far​kas” rossz​in​du​la​tú​an fi​gyelt en​gem. Tud​ta, hogy Ae​l​-
fgi​fu​nak az egy​ház szem​pont​já​ból „ágyas​nak” te​kin​tett hely​-
ze​té​re cé​loz​tam, ugyan​is az egy​ház nem volt haj​lan​dó őt tör​vé​-
nyes hit​ves​nek el​is​mer​ni.
– Elég eb​ből az ál​okos​ko​dás​ból. Pon​to​san tu​dod, hogy mi​ről
be​szé​lek. Azért hív​ta​lak ide, hogy esélyt ad​jak ne​ked. Kö​rül​te​-
kin​tő​en tá​jé​koz​tat​tak min​ket egy bi​zo​nyos – a ki​rály​hoz kö​zel
álló – sze​méllyel kap​cso​la​tos vi​sel​ke​dé​sed​ről. Vagy be​le​egye​-
zel abba, hogy ügy​nök​ként szol​gálsz en​nek a hi​va​tal​nak és be​-
szá​molsz a kan​cel​lá​ri​á​nak mind​ar​ról, ami a pa​lo​tá​ban tör​té​-
nik, vagy meg​ta​lál​ta​tik a mód​ja an​nak, hogy há​zas​ság​tö​rés
vád​já​val bí​ró​ság elé ke​rülj.
– Lá​tom, hogy nincs vá​lasz​tá​som ez ügy​ben, uram – fe​lel​-
tem.

110
 – Ki méz​lo​pás​ra adja a fe​jét, óva​kod​jon a ful​lánk​tól – mond​-
ta az ér​sek vég​le​ges​sé​get su​gár​zó ön​elé​gült arc​cal. A szó​lás​-
mon​dá​sok​ban lelt kedv​te​lé​se Ed​ga​ré​val ve​te​ke​dett. – Im​má​-
ron együtt kell él​ned a kö​vet​kez​mé​nyek​kel. Térj vissza a szál​-
lá​sod​ra és gon​dold át, hogy mi​lyen úton-mó​don szol​gál​ha​tod
a leg​job​ban ezt a hi​va​talt. És biz​tos le​hetsz ab​ban, hogy fi​gyel​-
nek té​ged, mint aho​gyan az el​múlt hó​nap​ban, és még az​előtt
is. Hi​á​ba​va​ló​ság len​ne szö​kést kí​sé​rel​ned a ki​rály igaz​ság​szol​-
gál​ta​tá​sa elől.
Ép​pen annyi idő​re tér​tem csak vissza Brith​ma​er pénz​ver​dé​-
jé​be, hogy le​ves​sem ud​va​ri gú​nyá​mat, el​te​gyem a ta​risz​-
nyám​ba, és fel​ve​gyem uta​zó​ru​há​mat. Már ak​kor el​ha​tá​ro​zás​-
ra ju​tot​tam, ami​kor az ér​sek az ul​ti​má​tu​mát in​téz​te hoz​zám.
Tud​tam, hogy nem va​gyok ké​pes el​árul​ni Ae​l​fgi​fut úgy, hogy
Wulf​stan kéme le​szek, de Lon​don​ban sem ma​rad​hat​tam, ha
nem akar​tam, hogy hely​ze​tem az el​vi​sel​he​tet​len​sé​gig fa​jul​-
jon. Wulf​stan​nak nem kel​le​ne há​zas​ság​tö​rés​sel vá​dol​nia en​-
gem, ami​kor Knut vissza​tér Ang​li​á​ba, elég len​ne csak cé​loz​-
gat​nia a ki​rály​nak Ae​l​fgi​fu hűt​len​sé​gé​re. Ak​kor én vál​nék az
imá​dott asszony kegy​vesz​tett​sé​gé​nek oká​vá. In​kább el​me​ne​-
kül​tem a ki​rály​ság​ból, sem​mint hogy tönk​re​te​gyem az éle​tét.
Első lé​pés​ként fog​tam a két kis vi​asz​la​pocs​kát, me​lyek​kel
le​nyo​ma​tot vet​tem Brith​ma​er idős mes​ter​em​be​re​i​nek ütő​va​-
sa​i​ról, és el​vit​tem azo​kat a hus​carlok lak​ta​nyá​já​hoz. Ott meg​-
ke​res​tem Kjar​tant.
– Bú​csúz​ni jöt​tem – mond​tam neki –, és egy szí​ves​sé​get
kér​ni. Ha a fü​led​be jut​na, hogy bal​ese​tet szen​ved​tem, vagy ha
nem kül​de​nék ne​ked üze​ne​tet ta​va​szig, vidd el ezt a két vi​asz​-
da​ra​bot Ma​gas Thor​kel​hez. Mondd meg neki, hogy a pénz​ve​-
rő, Brith​ma​er mű​he​lyé​ből szár​maz​nak, Knut ang​li​ai ural​ko​-
dá​sá​nak ide​jé​ből. Thor​kel tud​ni fog​ja majd, hogy mit kell ten​-
nie.
Kjar​tan fél ke​zé​vel el​vet​te tő​lem a két apró vi​asz​la​pocs​kát
és egye​ne​sen rám né​zett. Sze​mei nem tük​röz​tek meg​le​pe​tést,
és kér​dés sem buj​kált ben​nük.
– Sza​va​mat adom rá – mond​ta. – Ér​zem, hogy ta​pin​tat​lan​ság
len​ne Lon​don​ból való hir​te​len tá​vo​zá​sod​nak okát fir​tat​ni. Két​-

111
ség​te​le​nül meg​van rá az okod, és kü​lön​ben is, van egy olyan
sej​té​sem, hogy egy szép na​pon még töb​bet is hal​la​ni fo​gok ró​-
lad. Ad​dig is Odin Far​mognudr, a „ka​lan​dok meg​bí​zó​ja” vi​-
gyáz​za lép​te​i​det.
Egy órán be​lül vissza​tér​tem Brith​ma​er víz​par​ti pénz​vál​tó​já​-
hoz és meg​ér​dek​lőd​tem, hogy be​szél​het​nék-e négy​szem​közt
vele. A szo​bá​ja ab​la​ká​nál állt, ahol a ma​gán​ügy​fe​le​it szok​ta fo​-
gad​ni, és a té​li​e​sen szür​ke vi​zet bá​mul​ta, mi​köz​ben elő​ad​tam
a kí​ván​sá​go​mat.
– El kell hagy​nom Ang​li​át, a ha​tó​sá​gok tud​ta nél​kül, te pe​-
dig se​géd​kez​ni tudsz eb​ben – mond​tam.
– Tény​leg? Mi​ből gon​do​lod? – vá​la​szol​ta szá​ra​zan.
– Mert az újon​nan vert ér​mék egy ha​lott ki​rály kép​má​sát
vi​se​lik.
Brith​ma​er szán​dé​kolt las​sú​ság​gal fe​lém for​dult és egye​ne​-
sen rám​né​zett. A mai na​pon ő volt a má​so​dik öreg​em​ber, aki
he​ves el​len​szenv​vel te​kin​tett rám.
– Min​dig is azt gon​dol​tam, hogy kém vagy – mond​ta hi​de​-
gen.
– Nem – fe​lel​tem –, nem kém​ked​ni jöt​tem hoz​zád. A ki​rály​-
né jó​hi​sze​mű​en kül​dött ide. Amit meg​tud​tam, an​nak nincs
sem​mi köze Ae​l​fgi​fu​hoz.
– Mit tud​tál meg hát?
– Azt tu​dom, hogy ha​mi​sí​tod a ki​rály pén​ze​it. És hogy nem
egye​dül kö​ve​ted el ezt a bűn​tet​tet, bár nem té​ved​nék, ha azt
ál​lí​ta​nám, hogy te vagy a fő​ko​lom​pos.
Brith​ma​er nyu​godt ma​radt.
– És ho​gyan kép​ze​led en​nek a bűn​tett​nek, ahogy ne​ve​zed, a
ki​vi​te​le​zé​sét? Min​den​ki tud​ja, hogy egész Eu​ró​pán be​lül Ang​-
li​á​ban el​len​őr​zik a leg​szi​go​rúb​ban a pénz​ve​rést, és a ha​mi​sí​-
tás​ra ki​rótt bün​te​tés igen ke​mény. A ki​rály hi​va​tal​no​kai azon
nyom​ban le​csap​ná​nak a ha​mi​sít​vá​nyok​ra és be​azo​no​sí​ta​nák
a pénz​ve​rőt, aki eze​ket ké​szí​tet​te. Amaz sze​ren​csés​nek mond​-
hat​ná ma​gát, ha csak az egyik ke​zét csap​nák le, de min​den va​-
ló​szí​nű​ség sze​rint az éle​té​vel fi​zet​ne. Csak egy bo​lond vagy
egy gaz​fic​kó me​ré​szel​né meg​ha​mi​sí​ta​ni az an​gol ki​rály pén​-
zét.

– A je​len​le​gi an​gol ki​rá​lyét, igen – fe​lel​tem –, de nem az

112
 – A je​len​le​gi an​gol ki​rá​lyét, igen – fe​lel​tem –, de nem az
ural​ko​dás​ban őt meg​elő​ző​ét.
– Foly​tasd csak – mond​ta Brith​ma​er. Hang​já​ba im​má​ron
némi él ve​gyült.
– Mond​hat​ni vé​let​len​ség​ből jöt​tem rá, hogy a két idős mes​-
ter​em​ber, akik éj​je​len​te a mű​he​lyed​ben ve​rik az ér​mé​ket,
nem Knut kép​má​sá​val lát​ják el azo​kat. Olyan pén​ze​ket ver​-
nek, ame​lyek Ethel​red ki​rály ar​cát és mes​ter​je​lét vi​se​lik. Ele​-
in​te nem ér​tet​tem, de az​tán lát​tam az észa​ki or​szá​gok​ból,
Svéd​or​szág​ból és Nor​vé​gi​á​ból ér​ke​ző pénz​ér​mé​ket. So​ku​kon
ott ék​te​len​ke​dik a pró​ba jele, a kar​co​lá​sok és a ro​vát​kák. A
leg​több​jük régi, Ethel​red ide​jé​ből való, ami​kor az an​go​lok te​-
mér​dek da​ne​gel​det fi​zet​tek, hogy ele​jét ve​gyék a por​tyá​zá​-
sok​nak. Úgy lát​szik, az észa​ki or​szá​gok​ban Ethel​red ér​méi kö​-
zül ren​ge​teg van for​ga​lom​ban, és ezek most vissza​áram​la​nak
a ke​res​ke​de​lem​be. Thu​rulf na​gyon sok időt tölt a rak​tá​rak​ban
a meg​szám​lá​lá​suk​kal.
– Nincs ez​zel sem​mi baj – mor​mog​ta Brith​ma​er.
– Nincs is, de Thu​rulf tett egy meg​jegy​zést, mi​sze​rint a régi
pén​zek szá​ma nem csak hogy nem csök​ken, de az ér​mék még
fel is hal​mo​zód​nak. Er​ről eszem​be ju​tott va​la​mi más is, ami
nem tűnt rend​jén va​ló​nak. Fel​tűnt, hogy itt, a vál​tó​ban, nagy
mennyi​ség​ben fo​gadsz el hit​vány fém​ből és ol​csó öt​vö​zet​ből
ké​szült, ke​vés​bé ér​té​kes ék​sze​re​ket. Azt mond​tad, az ék​sze​-
rek​kel fog​lal​ko​zó üz​let​ág​ad​hoz kell, de az úgy​ne​ve​zett ék​sze​-
ré​szed nem más egy​sze​rű kéz​mű​ves​nél. Vés​nök ő, aki az ütő​-
va​sak el​ké​szí​té​sé​hez és kar​ban​tar​tá​sá​hoz ért, de nem tud
sem​mit az ék​sze​rek​ről. Ugyan​ak​kor ke​vés tö​rött ék​szert ta​lál​-
tam. Mind el​tűnt. Ek​kor rá​jöt​tem, hogy a vés​nök kel​lő tu​dás​-
sal és fel​sze​re​lés​sel ren​del​ke​zik ah​hoz, hogy be​ol​vassza az
ala​cso​nyabb tisz​ta​sá​gú fé​me​ket, és nyers ko​ron​go​kat önt​sön
be​lő​lük, amik​ből majd ér​mé​ket ver​nek.
– Sok min​dent össze​hor​dott a kép​ze​le​ted – mond​ta Brith​-
ma​er. Amit mond​tál, az mind mese. Ki​nek van szük​sé​ge egy
ha​lott ki​rály ala​csony öt​vö​ze​tű pén​z​é​re?
– Ez az ügy​let leg​ra​va​szabb ré​sze vá​la​szol​tam. Vak​me​rő​ség
len​ne a ha​mis pénzt Ang​li​á​ban for​ga​lom​ba hoz​ni, mert ha​ma​-
ro​san be​azo​no​sí​ta​nák. De ha ha​mis pénzt versz, amit az​tán az

113
észa​ki or​szá​gok​ban bo​csá​tasz ki, ahol az an​gol ér​mét be​csü​le​-
tes pénz​nek te​kin​tik, ke​vés em​ber​nek fog fel​tűn​ni, hogy ha​-
mi​sít​vá​nyok. Az ér​mé​ken ej​tett kar​co​lás vagy ro​vát​ka nem fog
sem​mit sem el​árul​ni a fém tisz​ta​sá​gá​ról. De ha még​is, és a
pénz​ről ki​de​rül, hogy ha​mis, az ér​mé​ket ak​kor is rég meg​halt
pénz​ve​rők mes​ter​je​lei dí​szí​tik, ezek​ből pe​dig nem le​het a ké​-
szí​tő​jük​re kö​vet​kez​tet​ni. Bár​ho​gyan is, még egy lánc​szem hi​-
ány​zik a tör​té​net​ből.
– És​pe​dig?
– Ez a lánc​szem ér​de​kel most en​gem a leg​job​ban. Ki​nye​red
a hit​vány fé​met az ol​csó ék​sze​rek​ből, ala​cso​nyabb tisz​ta​sá​gú
ér​mé​ket ve​retsz, meg​ha​mi​sí​tod más pénz​ve​rők mes​ter​je​le​it,
de ho​gyan ho​zod for​ga​lom​ba a pénzt az észa​ki or​szá​gok​ban?
Eh​hez tisz​tes​ség​te​len ke​res​ke​dők​re és ha​jó​sok​ra van szük​sé​-
ged, akik rend​sze​re​sen utaz​nak észak​ra. Gya​ní​tom, hogy ezek
azok az em​be​rek, akik rend​sze​re​sen lá​to​gat​ják a ma​gán​iro​dá​-
dat, még té​len is. Kí​ván​sá​gom most te​hát a kö​vet​ke​ző: el​in​té​-
zed az egyik em​ber​rel, hogy kér​de​zős​kö​dés nél​kül fel​csem​-
pésszen a ha​jó​já​ra. Mind​ez a te ér​de​ked​ben tör​té​nik. Amint
el​ha​gyom Ang​li​át, nem le​szek töb​bé ab​ban a hely​zet​ben,
hogy fel​je​lent​se​lek a ha​tó​sá​gok​nál.
– Nem len​ne éssze​rűbb, ha vég​ér​vé​nye​sen el​tün​tet​né​lek? –
mond​ta Brith​ma​er. Nem mu​ta​tott több ér​zel​met an​nál, mint​-
ha csak a pénz​vál​tás ju​ta​lé​ká​nak össze​gé​re ten​ne aján​la​tot.
– A ha​mi​sí​tás​hoz hasz​nált ütő​va​sak​ról vett két vi​asz​le​nyo​-
mat ke​rül a ki​rály hely​tar​tó​já​nak a ke​zé​be, ha ti​tok​za​tos mó​-
don el​tűn​nék, vagy ha nem je​lent​kez​nék ta​va​szig.
Brith​ma​er el​gon​dol​kod​va né​zett rám. Hossza​san tű​nő​dött a
vá​lasz​tá​si le​he​tő​sé​ge​in.
– Rend​ben van. El​in​té​zem, amit kí​vánsz. Két hét múl​va egy
ke​res​ke​del​mi hajó fog be​fut​ni King’s Lynn ki​kö​tő​jé​be. A ka​pi​-
tá​nya Nor​vé​gi​á​ból ho​zott áru​val ke​res​ke​dik, ő azon ke​ve​sek
egyi​ke, aki tél​víz ide​jén át​sze​li az An​gol-ten​gert. King’s Lynn​-
be kül​de​lek Thu​rulf​fal. Ide​je, hogy vissza​tér​jen Nor​wich​ba,
ami nem esik messze a ki​kö​tő​vá​ros​tól.
Ha út​köz​ben a ki​rály hi​va​tal​no​ka​i​val ta​lál​koz​na, azt mond​ja,
hogy mint a se​géd​je uta​zol vele. Írok majd egy le​ve​let is a ka​-
pi​tány​nak, hogy a ra​ko​má​nyon felül ve​gyen fel té​ged is a ha​-

114
jó​ra. Kép​mu​ta​tás len​ne ré​szem​ről, ha jó utat kí​ván​nék ne​ked.
Va​ló​já​ban re​mé​lem, hogy so​sem lát​lak töb​bet. Ha va​la​ha
vissza​tér​nél Ang​li​á​ba, nem hin​ném, hogy nyo​mát lel​néd an​-
nak az össze​es​kü​vés​nek, amit ál​lí​tá​sod sze​rint le​lep​lez​tél.
Ez​zel ki​lép​tem a ki​rály pénz​ve​rő​jé​nek és mes​ter​ha​mi​sí​tó​já​-
nak, Brith​ma​er​nek a szol​gá​la​tá​ból. So​ha​sem lát​tam töb​bé, de
el nem fe​led​tem. Sok éven ke​resz​tül, ami​kor an​gol ér​mét
aján​lot​tak fel fi​zet​ség vagy pénz​vál​tás gya​nánt, meg​for​gat​tam
azt a ke​zem​ben, hogy meg​néz​zem, ki ve​ret​te, és el​uta​sí​tot​-
tam, ha Der​by vagy Win​ches​ter vá​ros​be​li pénz​ve​rő mes​ter​je​-
lét ol​vas​tam le róla.

115
 Hetedik

Ti, iz​lan​di​ak, min​de​nütt meg​for​dul​tok, nem igaz? – je​gyez​te

meg Brith​ma​er cin​ko​sa, mi​köz​ben Ang​lia tá​vo​lo​dó ala​csony
part​ját fi​gyel​te a hajó fa​rá​ból. A nor​vég ka​pi​tány nem ér​te​sí​-
tet​te a ki​kö​tői ha​tó​sá​got kü​szö​bön​ál​ló tá​vo​zá​sunk​ról az​előtt,
hogy pa​ran​csot adott a le​gény​ség​nek a hor​gony fel​hú​zá​sá​ra a
ko​rai da​gály ide​jén. Sej​tet​tem, hogy a hi​va​tal​nok meg​szok​hat​-
ta már, hogy ha​jónk a leg​szo​kat​la​nabb idők​ben lo​pó​zik ki a ki​-
kö​tő​ből, és hogy alig​ha​nem meg​ken​ték a mar​kát, hogy fi​gyel​-
me más​fe​lé irá​nyul​jon.
Alig hal​lot​tam a ka​pi​tány meg​jegy​zé​sét, mert még min​dig
azon rá​gód​tam, hogy min​den mér​föld tá​vo​labb visz Ae​l​fgi​fu​-
tól. Szo​mo​rú​ság te​le​pe​dett rám a Thu​rulf​fal King’s Lyn​nig
meg​tett há​rom​na​pos út alatt. Pó​ni​kon utaz​tunk két szol​ga kí​-
sé​re​té​ben, akik né​hány mál​hás lo​vat ve​zet​tek kö​tő​fé​ken, én
pe​dig nem tud​tam, mennyit árult el Brith​ma​er az uno​ka​-
öccsé​nek ar​ról, hogy mi​ért kell ne​kem mint a se​géd​jé​nek
vele tar​ta​nom, vagy hogy mi​ért van szük​ség ta​pin​ta​tos​ság​ra.
Szol​gá​ink han​go​san meg​fúj​ták a kür​töt, vagy csen​gettyű​i​ket
ráz​ták, ahány​szor egy te​le​pü​lés kö​ze​lé​be ér​tünk, vagy egy er​-
dőn vág​tunk át, én pe​dig ja​va​sol​tam Thu​rulf​nak, hogy tán böl​-
csebb len​ne ki​sebb hi​val​ko​dás​sal ha​lad​nunk, mi​vel nem
akar​tam ma​gunk​ra von​ni a ha​tó​sá​gok fi​gyel​mét.
Thu​rulf rám vi​gyor​gott és azt mond​ta:
– Ép​pen el​len​ke​ző​leg. Ha lop​va hasz​nál​nánk a ki​rály or​-
szág​út​ját, az em​be​rek azt hin​nék ró​lunk, hogy ólál​ko​dó bű​nö​-
zők vagy ha​ra​mi​ák va​gyunk. Ak​kor tel​jes jog​gal tá​mad​ná​nak
meg ben​nün​ket, sőt akár meg is öl​het​né​nek. A be​csü​le​tes
uta​zók​tól el​vár​ják, hogy kö​ze​led​tü​ket mi​nél han​go​sabb har​-
so​ná​zás​sal je​lent​sék be.
Thu​rulf a rak​part​hoz ve​ze​tett, ahol a nor​vég hajó ki​kö​tött.
Ott át​adott a ka​pi​tány​nak, mel​lé​kel​ve egy Brith​ma​er​től szár​-
ma​zó le​ve​let, ami​ben az állt, hogy a ka​pi​tány ve​gyen fel en​-
gem a ha​jó​já​ra, egy​irá​nyú útra, és hogy böl​cseb​ben ten​né, ha
el​rej​te​ne, míg el nem hagy​juk Ang​lia part​ja​it. Ez​u​tán Thu​rulf

116
el​in​dult, hogy Nor​wich​ban élő csa​lád​já​hoz csat​la​koz​zon. A ba​-
rá​tom​tól való el​sza​ka​dás bá​na​ta sú​lyo​san te​le​pe​dett a szí​vem​-
re, ami már Ae​l​fgi​fu el​vesz​té​se mi​att is saj​gott.
– Is​mersz tán egy Gret​tir As​mun​dar​son ne​ve​ze​tű em​bert?
Hon​fi​tár​sa​id egyi​ke.
A ka​pi​tány hang​ja is​mét meg​sza​kí​tot​ta gon​do​lat​me​ne​te​-
met. A név ho​má​lyo​san is​me​rős volt szá​mom​ra, de egy pil​la​-
na​tig nem tud​tam hová he​lyez​ni.
– Nagy hír​név​re tett szert. Erős Gret​tir​nek ne​ve​zik. Alig
múlt ti​zen​hat esz​ten​dős, ami​kor az első gyil​kos​sá​got el​kö​vet​-
te, és há​romév​nyi szám​űze​tés​re ítél​ték érte. Úgy dön​tött,
hogy bün​te​té​se egy ré​szét Nor​vé​gi​á​ban töl​ti le. Meg​kért, hogy
sze​rez​zek be neki né​hány hol​mit Ang​li​á​ban, de a vá​sár költ​sé​-
ge​sebb​nek bi​zo​nyult, mint szá​mí​tot​tam vol​na. Re​mél​tem,
hogy némi tám​pon​tot tudsz adni ne​kem arra néz​ve, ho​gyan
tár​gyal​jak vele, hogy fi​zes​sen anél​kül, hogy gon​do​kat okoz​na.
Ve​szé​lyes alak, hir​te​len ha​ra​gú.
A ka​pi​tány pró​bált be​széd​be ele​gyed​ni ve​lem, hogy fel​mér​-
je, ki is va​gyok va​ló​já​ban.
– Nem hin​ném, hogy is​me​rem – vá​la​szol​tam, de a „tör​vé​-
nyen kí​vü​li” szó fel​ráz​ta az em​lé​ke​ze​te​met. Gret​tir As​mun​-
dar​sont hat év​vel az​előtt lát​tam Iz​lan​don. Egy if​jú​ra em​lé​kez​-
tem, aki egy pa​don ülve egy ta​nya​ház ud​va​rán egy da​rab fát
fa​rig​csált. Nagy​já​ból egy​ko​rú volt ve​lem, kö​ze​pe​sen bar​na
hajú, szep​lős és vi​lá​gos bőrű. De míg jó​ma​gam nyú​lánk va​-
gyok és vé​kony test​al​ka​tú, ő szé​les volt és vas​kos, bár át​la​gos
ter​me​tű, és míg én ál​ta​lá​ban hig​gadt va​gyok és nyu​godt ter​-
mé​sze​tű, Gret​tir for​ró​fe​jű​nek és lob​ba​né​kony​nak mu​tat​ko​-
zott. Em​lé​kez​tem, ahogy apró for​gács​da​ra​bok pat​tan​tak a le​-
ve​gő​be az éles pen​ge min​den egyes nyisszan​tá​sá​ra, mint​ha
csak va​la​mi​fé​le ki​tör​ni ké​szü​lő ha​ra​got nyo​mott vol​na el.
Gret​tir annyi idő​sen is erő​sza​kos, ki​szá​mít​ha​tat​lan ve​szélyt
su​gár​zott ma​gá​ból.
– Szü​le​té​se óta baj​ke​ve​rő, és a dol​gok csak rosszabb​ra for​-
dul​tak, amint fel​nőtt – mond​ta a ka​pi​tány. – Aty​ját szán​dé​ko​-
san in​ge​rel​te, ami​kor csak érte, bár szü​lé​je min​den​eset​re
ren​des, jó​zan pa​rasz​tem​ber volt. A fiú nem akart a ház kö​rü​li
te​en​dők​ben se​gí​te​ni. A li​bák szár​nyát és lá​bát tör​te, ami​kor

117
el​küld​ték, hogy éj​sza​ká​ra te​rel​je be őket az ólba, le​öl​te a zsi​ká​-
kat és meg​se​be​sí​tet​te az apja ked​venc lo​vát, ami​kor arra kér​-
ték, hogy lás​sa el azt. Tel​jes hosszá​ban fel​ha​sí​tot​ta a bőrt a ló
ge​rin​ce men​tén, hogy a sze​ren​csét​len pára ágas​kod​ni kez​-
dett, ha va​la​ki rá​tet​te a ke​zét a há​tá​ra. Ve​le​jé​ig rom​lott volt. Az
apja rég ki​dob​ta vol​na a ház​ból, ha az any​ja nem kö​nyör​gött
vol​na újabb és újabb esé​lyért a fia szá​má​ra. Tisz​tá​ra el​ké​nyez​-
te​tett any​ja fia, ha en​gem kér​de​zel.
– Mi vet​te rá, hogy em​bert öl​jön? – kér​dez​tem.
– Ha hi​szed, ha nem, egy ta​risz​nyá​nyi szá​rí​tott ele​de​len
kap​tak haj​ba. Alig​ha ele​gen​dő ok arra, hogy va​la​kit ilyen go​-
no​szul meg​tá​mad​jon.
Fel​rém​let​tek előt​tem a pat​to​gó fa​for​gá​csok, és azon tű​nőd​-
tem, hogy Gret​tir As​mun​dar​son fe​jé​ben min​den rend​ben
van-e.
– Min​den​eset​re ha​ma​ro​san ma​gad is meg​ítél​he​ted. Ha a
szél ilyen ked​ve​ző ma​rad, el​ső​ként azon a he​lyen fo​gunk ki​-
köt​ni, ahol fél​test​vé​ré​vel, Thors​tein​nel él együtt. Ég és föld a
két test​vér, Thors​tein annyi​ra nyu​godt és jó​zan, mint
amennyi​re in​ger​lé​keny és vad Gret​tir. „Gá​lyá​nak” be​cé​zik,
mert úgy im​bo​lyog já​rás köz​ben, mint aho​gyan a hajó hány​-
ko​ló​dik a ten​ge​ren.
Meg​ér​tet​tem, mire cél​zott a ka​pi​tány, ami​kor há​rom nap​-
pal ké​sőbb ha​jónk ki​kö​tött a Thors​tein ta​nyá​ja előt​ti öböl​ben,
Nor​vé​gia Tons​berg nevű já​rá​sá​ban. A két test​vér a par​ton fo​-
ga​dott min​ket. A ma​gas és nyu​godt Thors​tein már várt min​-
ket, lá​ba​it szi​lár​dan meg​ve​tet​te a ka​vi​csos fö​ve​nyen; Gret​tir,
aki egy fej​jel ala​cso​nyabb volt nála, ide​ge​sen jár​kált fel-alá.
Olyan volt, mint egy zö​mök tűz​há​nyó, ké​szen arra, hogy bár​-
me​lyik pil​la​nat​ban ki​tör​jön. De ami​kor pil​lan​tá​sunk ta​lál​ko​-
zott, olyan fel​is​me​rés ha​sí​tott be​lém, amit csak vagy fél tu​cat​-
szor érez​tem éle​tem so​rán: ugyan​ezt a ki​fe​je​zést lát​tam a vin​-
lan​di sá​mán sze​mé​ben, Ork​ney jarl​ja any​já​nak, a hí​res jós​nő​-
nek az ar​cán, a dub​li​ni Sig​tryggr ki​rály fe​le​sé​gé​nek a pil​lan​tá​-
sá​ban, akit so​kan bo​szor​kány​nak tar​tot​tak, és a ki​szol​gált har​-
cos, Th​rand ré​ve​de​ző te​kin​te​té​ben, ki Iz​lan​don mes​te​rem
volt és rú​naigék​re ta​ní​tott. Olyas​va​la​ki te​kin​te​te volt ez, aki
lát​no​ki ké​pes​ség​gel van meg​áld​va, és tud​tam, hogy Gret​tir

118
As​mun​dar​son hoz​zám ha​son​ló​an azt is lát​ja, ami az át​lag​em​-
be​rek elől rejt​ve ma​rad. Ugyan​ak​kor nem érez​tem meg elő​re,
hogy Gret​tir va​la​ha a leg​jobb ba​rá​tom lesz.
Kez​det​ben óva​to​san, szin​te bi​zal​mat​la​nul ke​zel​tük egy​mást.
Sen​ki sem ne​vez​né Gret​tirt kel​le​mes vagy ba​rát​sá​gos em​ber​-
nek. Ter​mé​sze​té​nél fog​va tar​tóz​ko​dó volt, amit az em​be​rek
go​rom​ba​ság​nak vet​tek, és min​den ba​rát​sá​gos meg​jegy​zés​re
kur​ta vá​laszt adott, mellyel sok eset​ben meg​sér​tet​te a hoz​zá
be​szé​lőt, és azt a be​nyo​mást kel​tet​te, hogy ódz​ko​dik az em​be​ri
kap​cso​la​tok​tól. Nem hin​ném, hogy fél tu​cat​nál több mon​da​tot
vál​tot​tunk vol​na az alatt az idő alatt, míg a part​vo​nal men​tén a
nor​vég fő​vá​ros, Ni​da​ros felé ha​józ​tunk. Gret​tir en​ge​délyt kért
arra, hogy ha​jó​ra száll​has​son ve​lünk, ugyan​is be szán​dé​ko​zott
mu​tat​koz​ni a nor​vég ki​rály ud​va​rá​ban és szol​gá​la​tot ke​res​ni a
ki​rá​lyi ház​nál, mi​vel csa​lád​ja tá​vo​li ro​kon​ság​ban állt a nor​vég
ural​ko​dó​val, Olaf​fal.
A meg​szo​kott út​vo​na​lon kel​tünk át, a kül​ső szi​ge​tek és a fel​-
vált​va ma​gas hegy​fo​kok​kal és fjor​dok be​já​ra​tá​val tar​kí​tott
szik​lás part kö​zöt​ti csa​tor​nát kö​vet​ve. A ha​jó​zás könnyű volt,
ne​künk pe​dig nem volt okunk a si​et​ség​re. Ka​pi​tá​nyunk dél​-
utá​non​ként ki​vá​lasz​tott egy-egy meg​fe​le​lő he​lyet, ahol hor​-
gonyt ve​tet​tünk, ha​jónk tat​ját kö​tél​lel egy szik​lá​hoz erő​sí​tet​-
tük és ki​kö​töt​tünk éj​sza​ká​ra. Gyak​ran part​ra száll​tunk, hogy
meg​főzzük va​cso​rán​kat, és sát​rat ver​jünk ahe​lyett, hogy a ha​-
jón alud​tunk vol​na. Az egyik ilyen le​hor​gony​zás alatt tör​tént
nap​nyug​ta​kor, hogy a leg​kö​ze​leb​bi hegy​fok csú​csá​ról vá​rat​la​-
nul fur​csa fény csa​pott fel. Egy pil​la​na​tig úgy lob​bant fel,
mint​ha va​la​ki ha​tal​mas tü​zet gyúj​tott vol​na egy bar​lang szá​já​-
ban, majd hir​te​len el​ol​tot​ta vol​na. Ami​kor fel​hív​tam a ka​pi​-
tány fi​gyel​mét a fur​csa je​len​ség​re, ki​fe​je​zés​te​le​nül te​kin​tett
rám. Ő sem​mit sem lá​tott.
– Nem él sen​ki azon a hegy​fo​kon. Az csak egy régi sír​domb
mond​ta. – A kör​nye​ző föl​de​ket bir​tok​ló he​lyi csa​lád te​met​ke​-
zé​si he​lye. Csak ak​kor men​nek fel oda, ha újabb ha​lott​juk van.
Sze​ren​csés hely​nek bi​zo​nyult szá​muk​ra. A je​len​le​gi csa​lád​főt
Thor​fin​nak hív​ják, és ami​kor ap​ját, az Öreg Kart el​te​met​te, a
ha​lott em​ber lel​ke vissza​tért és olyan ki​tar​tó​an kí​sér​tett, hogy

119
a töb​bi föld​mű​ves úgy dön​tött, el​köl​töz​nek. Ezek után Thor​-
fin​nak le​he​tő​sé​ge tá​madt a leg​jobb föl​dek fel​vá​sár​lá​sá​ra.
Majd ta​pin​ta​to​san hoz​zá​tet​te:
– Csak a fény ját​szott ve​led. Le​het, hogy egy csil​lám​ló szik​-
la​da​rab ve​tet​te vissza a le​nyug​vó nap utol​só su​ga​rát.
A le​gény​ség töb​bi tag​ja fer​dén né​zett rám, mint​ha kép​ze​-
lőd​tem vol​na, így annyi​ban hagy​tam a dol​got. De mi​után el​fo​-
gyasz​tot​tuk a va​cso​rán​kat, és az em​be​rek vas​tag ten​ge​ri kö​pe​-
nye​ik​be bur​ko​lóz​va nyu​go​vó​ra tér​tek, Gret​tir hoz​zám ol​dal​-
gott és csen​de​sen azt mond​ta:
– An​nak a fel​lob​ba​nás​nak sem​mi köze nem volt a nap su​ga​-
ra​i​hoz. Én is lát​tam. Mi ket​ten tud​juk, hogy mit je​lent a föld​-
ből elő​tö​rő tűz, el​te​me​tett ara​nyat. – Egy pil​la​na​tig el​hall​ga​-
tott, majd azt mor​mog​ta: – Fel​me​gyek oda, hogy kö​ze​lebb​ről
is meg​néz​zem ma​gam​nak a he​lyet. Ve​lem tar​tasz?
Kör​be​pil​lan​tot​tam a töb​bi​ek​re. A le​gény​ség nagy ré​sze már
fé​lig álom​ba szen​de​rült. Egy pil​la​na​tig ha​boz​tam. Egy​ál​ta​lán
nem vol​tam biz​tos ab​ban, hogy egy gyil​kos​ság mi​att el​ítélt
em​ber​rel aka​rok a sö​tét​ben mász​kál​ni. De az​tán győ​zött a kí​-
ván​csi​sá​gom.
– Rend​ben – sut​tog​tam. – Hadd húz​zam fel a ci​pő​met.
Pil​la​na​tok​kal ké​sőbb Gret​tir​rel el​hagy​tuk a tá​bort, és utat
ke​res​tünk a fö​ve​nyen el​szórt kő​töm​bök sö​tét ár​nyai kö​zött.
Szá​raz, tisz​ta éj volt, az év​szak​hoz ké​pest me​leg; a hol​dat csak
pár fel​hő​fosz​lány ta​kar​ta el, elég fényt hagy​va ne​künk ah​hoz,
hogy lás​suk a hegy​fok lá​bá​hoz ve​ze​tő utat, és hogy ka​pasz​kod​-
ni kezd​jünk. Fel​fe​lé ha​lad​tunk​ban ki tud​tam ven​ni az előt​-
tünk emel​ke​dő sír​domb kör​vo​na​lát, amint ki​dom​bo​ro​dott a
csil​la​gos ég hát​te​ré​ből. Va​la​mi mást is ész​re​vet​tem: ahány​-
szor a fel​hők el​ta​kar​ták a hol​dat és a sö​tét​ség el​le​pett min​ket,
Gret​tir ha​boz​ni kez​dett, és hal​lot​tam, amint lé​leg​zet​vé​te​le
sza​po​ráb​bá vá​lik. Meg​érez​tem hir​te​len tá​ma​dó ré​mü​le​tét, és
rá​jöt​tem, hogy Erős Gret​tir, a hír​hedt gyil​kos és tör​vé​nyen kí​-
vü​li, ret​te​ne​te​sen fél a sö​tét​ség​től.
A te​me​té​si me​net ál​tal hasz​nált kes​keny ös​vényt kö​vet​tük,
míg meg nem ér​kez​tünk a sír​dom​bot kö​rül​ve​vő apró, fü​ves
tér​ség​re. Gret​tir el​né​zett bal​ra a fe​ke​tén csil​lo​gó ten​ger felé,
mely​nek fel​szí​ne vissza​ver​te a csil​la​gok ra​gyo​gá​sát.

120
 – Re​mek te​met​ke​zé​si hely – mond​ta. Ha meg​ha​lok, re​mé​-
lem, ha​son​ló he​lyen fo​gom vé​gez​ni, ahol az el​ha​la​dó ha​jók
kor​má​nyo​sai a vég​ső nyug​he​lyem​re mu​to​gat​nak majd.
Gret​tir fi​a​tal​ko​rú gyil​kos​ként szer​zett hír​ne​vé​re gon​dol​va
el​töp​reng​tem azon, hogy mi lesz majd a sír​fel​ira​ta.
– Gye​re, Thor​gils – mond​ta, és mász​ni kez​dett föl​fe​lé a sír​-
domb fü​ves ol​da​lán. Kö​vet​tem őt, míg​nem ott áll​tunk a bál​na​-
há​tú ha​lom te​te​jén. Gret​tir egy ne​héz fém​ru​dat hú​zott elő a
kö​pe​nye alól.
– Mit csi​nálsz? – kér​dez​tem, bár a vá​lasz nyil​ván​va​ló volt.
– Be​me​gyek és el​ve​szem a kin​cset – vá​la​szol​ta hety​kén. –
Gye​re, se​gíts csak.
Ez​zel lyu​kat kez​dett ásni a sír​dom​bot bo​rí​tó gyep​be. A sír​-
rab​lás szá​mom​ra tel​je​sen új ta​pasz​ta​lat volt, de lát​ván, hogy
Gret​tir mi​lyen dü​hödt len​dü​let​tel tá​mad fém​rúd​já​val a föld​-
nek, úgy dön​töt​tem, hogy böl​csebb len​ne a ked​vé​re ten​nem.
Fél​tem at​tól, hogy mit ten​ne, ha meg​pró​bál​nám vissza​tar​ta​ni.
Fel​vált​va ás​tunk le egé​szen a sír kül​ső te​te​jé​ig. Ami​kor a fém​-
rúd he​gye a sír​bolt te​tő​ge​ren​dá​já​nak üt​kö​zött, Gret​tir elé​ge​-
det​ten fel​mor​dult, és pár erő​tel​jes ütés​sel elég mé​re​tes lyu​-
kat vá​gott ah​hoz, hogy be tud​jon eresz​ked​ni a sír​ba.
– Te ma​radj itt és őr​ködj, rend​ben? – kér​te. – Arra az es​he​-
tő​ség​re, ha lent ra​ga​dok, és se​gít​ség​re van szük​sé​gem, hogy
ki​másszak in​nen.
Egy kö​te​let te​kert le a de​re​ká​ról, én pe​dig rá​jöt​tem, hogy
ab​ban a pil​la​nat​ban el​szán​ta ma​gát a sír​rab​lás​ra, ami​kor ja​va​-
sol​ta, hogy másszuk meg a hegy​fo​kot.
Nem sok​kal ké​sőbb Gret​tir le​eresz​ke​dett a sö​tét lyuk​ba és
hal​lot​tam a hang​ját, amint el​tűnt a fe​ke​te​ség​ben. Egy pil​la​na​-
tig azt hit​tem, hoz​zám be​szél, és he​gyez​tem a fü​lem, hogy
hall​jam, mit mond. De az​tán rá​jöt​tem, hogy ön​ma​gá​hoz be​-
szél. Így akar​ta fenn​tar​ta​ni a bá​tor​sá​gát és el​len​sú​lyoz​ni a sö​-
tét​ség​től való ret​te​gé​sét. Sza​vai, me​lyek ki​szű​rőd​tek a sír​ba
vájt lyu​kon, ér​tel​met​le​nek vol​tak. Majd hir​te​len han​gos
reccse​nés hal​lat​szott, me​lyet hős​kö​dő rik​kan​tás kö​ve​tett. Az
is​mét​lő​dő ro​ba​jok​ból ítél​ve sej​tet​tem, hogy ide-oda ha​do​ná​-
szik a sö​tét​ben, aka​dá​lyo​kon ke​resz​tül buk​dá​csol és bot​la​do​-
zik, át​esik a sír​ban he​ve​rő ja​va​kon, hajt​va ön​nön el​ha​tá​ro​zá​-

121
sá​tól, hogy vég​re​hajt​ja a sír​rab​lást, ugyan​ak​kor ret​te​gés​től
űzve.
A ze​ne​bo​na vé​gül el​ült, majd meg​hal​lot​tam Gret​tir hang​ját,
amint ki​ki​ált​ja ne​kem:
– Tartsd a kö​te​let! Rög​tön ki​má​szok.
Meg​ra​gad​tam a kö​te​let, és a te​tő​be vá​gott lyu​kon át rö​vid
időn be​lül meg​je​lent Gret​tir feje és vál​la, majd az egész tes​tét
ki​len​dí​tet​te a fűre. Meg​for​dult, és húz​ni kezd​te a kö​te​let, míg
fel nem buk​kant a vé​gé​re erő​sí​tett gön​gyö​leg. A tu​ni​ká​ját
hasz​nál​ta zsák​nak, be​le​cso​ma​gol​ta a kü​lön​bö​ző zsák​má​nyolt
da​ra​bo​kat. Ki​te​re​get​te a fűre, hogy szem​ügy​re ve​hes​se őket.
Volt ott pár bronz​edény, ló​szer​szám​hoz tar​to​zó csa​tok és szí​-
jak, egy ezüst​ku​pa és két ezüst kar​pe​rec. A leg​pom​pá​sabb da​-
rab egy rö​vid kard volt, me​lyet a ha​lott em​ber vi​selt vol​na, ha
a val​kű​rök túl​vi​lá​gi har​cos lé​tet szán​nak neki a Val​hol​ban.
Gret​tir ki​von​ta a kar​dot a hü​ve​lyé​ből, és a fel​csil​la​nó hold​-
fény​ben meg​pil​lan​tot​tam a bo​nyo​lult min​tá​za​tot, ame​lyet a
kard​ké​sz​í​tő mes​ter vé​sett a pen​ge anya​gá​ba.
– Ez egy ne​mes fegy​ver – je​gyez​tem meg.
– Meg is vív​tam érte a ha​ug​bu​i​val – vá​la​szol​ta Gret​tir. – Vo​-
na​ko​dott ne​kem adni.
– A sír​la​kó​val? – kér​dez​tem.
– Rám várt, ott ült a ha​lott em​ber szé​ké​ben – mond​ta Gret​-
tir. A sö​tét​ben ta​po​ga​tóz​tam, és a ja​va​kat szed​tem össze, ami​-
kor meg​érin​tet​tem a lá​bát, ő pe​dig fel​pat​tant és meg​tá​ma​dott.
A sö​tét​ben kel​lett meg​küz​de​nem vele, mi​köz​ben ha​lá​los öle​-
lé​sé​be pró​bált von​ni en​gem. De vé​gül le​csap​tam a fe​jét és
meg​öl​tem. Has​ra fek​tet​tem, fe​jét a fa​rá​hoz il​lesz​tet​tem. Így
nem fog töb​bé élet​re kel​ni.
Azon tű​nőd​tem, Gret​tir va​jon iga​zat mond-e. Biz​tos volt ott
egy ha​ug​bui? Min​den​ki tud tör​té​ne​te​ket a hol​tak szel​le​mé​-
ről, aki a sí​rok sö​tét​jé​ben él, ké​szen arra, hogy meg​véd​je an​-
nak kin​cse​it. Néha egy dra​ugr alak​ját ölti fel, élő​ha​lot​tét, aki
sír​já​ból elő​búj​va a vi​dé​ket jár​ja és em​be​re​ket ré​miszt meg,
pont úgy, aho​gyan az Öreg Kar szel​le​me ker​get​te el a he​lyi
föld​mű​ve​se​ket. A te​remt​mény vég​le​ges ki​ir​tá​sá​nak egyet​len
mód​ja az, ha le​vág​ják a fe​jét, és azt a fa​rá​ra te​szik. De le​het,
hogy Gret​tir csak ki​ta​lál​ta me​sé​jét, hogy ma​gya​rá​za​tul szol​-

122
gál​jon a rab​lás alat​ti za​jon​gá​sá​ra és csö​röm​pö​lé​sé​re, a han​-
gos, ér​tel​met​len sza​va​i​ra és hős​kö​dő rik​kan​tá​sa​i​ra? Szé​gyell​-
te be​val​la​ni, hogy Erős Gret​tir ret​teg a sö​tét​ség​től, és csu​pán
annyi tör​tént, hogy a ha​lot​ti szé​kén ülő Öreg Kar csont​vá​zá​ba
bot​lott? Gret​tir ön​ér​ze​té​nek ér​de​ké​ben nem fir​tat​tam a buc​-
ka​li​dérc​ről szó​ló me​sé​jét, de biz​tos vol​tam ben​ne, hogy job​-
ban fél a sö​tét​től, mint egy hat​éves gyer​mek.
Gret​tir ön​ér​ze​te és hős​kö​dé​se más​nap reg​gel is nyil​ván​va​ló
volt, ami​kor a tá​bor éb​re​dez​ni kez​dett, és ő meg sem pró​bál​ta
el​rej​te​ni új szer​ze​mé​nye​it. Meg​le​pett, hogy ak​kor is ma​gá​val
vit​te zsák​má​nyát, ami​kor Thor​finn ta​nyá​já​hoz men​tünk, hogy
élel​met vá​sá​rol​junk a ha​jó​ra. Ami​kor Gret​tir szem​te​le​nül az
asz​tal​ra te​rí​tet​te a sír​ból el​ra​bolt ja​va​kat, Thor​finn egy​ből fel​-
is​mer​te azo​kat.
– Hol ta​lál​tad őket? – kér​dez​te.
– A sír​ban, a dom​bon – fe​lel​te Gret​tir. – Öreg Kar szel​le​me
még​sem annyi​ra fé​lel​me​tes. In​kább tedd el eze​ket.
Thor​finn is​mer​het​te Gret​tir hír​ne​vét, mert ke​rül​te az
össze​csa​pást.
– Hát, az igaz, hogy az el​ásott kincs sen​ki​nek sem vá​lik
hasz​ná​ra – mond​ta ba​rát​sá​go​san. – Kö​szö​net​tel tar​tozunk ne​-
ked, ami​ért vissza​hoz​tad a csa​lá​di örök​sé​get. Fel​ajánl​ha​tok
ne​ked va​la​mit bá​tor​sá​go​dért cse​ré​ben?
Gret​tir el​uta​sí​tó​an von​ta meg a vál​lát.
– Nem. Nincs szük​sé​gem ef​fé​le hol​mik​ra, csak a be​csü​le​-
tem nö​ve​lé​sé​re, bár ezt a kar​dot meg​tar​tom a mai nap em​lé​-
ké​re – mond​ta. Ez​u​tán go​rom​bán há​tat for​dí​tott és ki​sé​tált a
ta​nya​ház​ból, ma​gá​val vive a rö​vid kar​dot és az asz​ta​lon hagy​va
a töb​bi jó​szá​got.
A vá​la​szán rá​gód​tam, mi​köz​ben vissza​sé​tál​tam a ha​jó​hoz,
pró​bál​ván meg​ér​te​ni, hogy mi haj​tot​ta Gret​tirt. Ha azért ra​-
bol​ta ki a sírt, hogy bá​tor​sá​gá​ért el​nyer​je a töb​bi​ek cso​dá​la​tát,
ak​kor mi​ért vi​sel​ke​dett utó​lag annyi​ra fa​ra​gat​la​nul? Mi​ért
volt min​dig annyi​ra go​rom​ba és kö​te​ke​dő?
Utol​ér​tem Gret​tirt. Rá jel​lem​ző​en egye​dül ment, jócs​kán tá​-
vo​labb a cso​port töb​bi ré​szé​től.
– Azt az em​bert, aki​nek a ha​lá​la mi​att szám​űz​tek Iz​land​ról,
őt mi​ért öl​ted meg? – kér​dez​tem. – Meg​gyil​kol​ni va​la​kit egy

123
olyan cse​kély​sé​gért, mint egy ta​risz​nya szá​rí​tott ele​del, nem
nö​ve​li a be​csü​le​tet, és nem arat el​is​me​rést.
– Vé​let​len volt – vá​la​szol​ta Gret​tir. – Ti​zen​hat éve​sen nem
vol​tam tisz​tá​ban a sa​ját erőm​mel. Apám né​hány szom​széd​já​-
val vág​tunk át a mo​csá​ron, ami​kor ész​re​vet​tem, hogy el​tűnt a
nyer​gem​hez erő​sí​tett, szá​rí​tott ele​de​les ta​risz​nyám. Vissza​tér​-
tem arra a hely​re, ahol meg​áll​tunk a lo​va​in​kat pi​hen​tet​ni, és
ott ta​lál​tam va​la​kit, aki szin​tén a fű​ben ke​res​gélt. Azt mond​ta,
hogy ő is el​hagy​ta az ele​mó​zsi​ás ta​risz​nyá​ját. Egy pil​la​nat​tal
ké​sőbb fel​ki​ál​tott és fel​tar​tott egy ta​risz​nyát, mond​ván, hogy
meg​lel​te, amit ke​re​sett. Oda​men​tem hoz​zá, úgy tűnt, a ta​risz​-
nya az enyém. Ami​kor el akar​tam ven​ni tőle, fi​gyel​mez​te​tés
nél​kül elő​rán​tot​ta a bal​tá​ját és fe​lém su​hin​tott. Meg​ra​gad​tam
a bal​ta nye​lét, meg​for​dí​tot​tam a fo​kát és vissza​ütöt​tem. De el​-
vesz​tet​te a fo​gá​sát és a bal​ta hir​te​len el​sza​ba​dult, így pon​to​-
san a fe​jén ta​lál​tam. Rög​tön ször​nyet​halt.
– Meg​pró​bál​tad meg​ma​gya​ráz​ni a töb​bi​ek​nek, ami​kor lát​-
ták, hogy mi tör​tént? – kér​dez​tem.
– Nem se​gí​tett vol​na raj​tam, nem volt ta​núm. Bár​ho​gyan is,
az em​ber ha​lott volt, én pe​dig a gyil​ko​sa – mond​ta Gret​tir. –
Ter​mé​sze​tem el​le​né​re van, hogy hall​gas​sak má​sok vé​le​mé​-
nyé​re. Nem ke​re​sem sem a jó​vá​ha​gyá​su​kat, sem a rosszal​lá​-
su​kat. Csak az utó​kor​nak hát​ra​ha​gyott hír​ne​vem szá​mít.
Annyi​ra nyíl​tan be​szélt és olyan meg​győ​ző​dés​sel, hogy úgy
érez​tem, va​la​mi​fé​le min​ket össze​kö​tő kap​csot is​mer el, baj​-
tár​si​as​sá​got, ami ak​kor szö​vő​dött, ami​kor ki​fosz​tot​tuk a sír​-
hal​mot. Meg​ér​zé​sem ké​sőbb igaz​nak bi​zo​nyult, de el​mu​lasz​-
tot​tam fel​is​mer​ni, hogy Gret​tir ugyan​ak​kor bu​ká​sá​nak ár​-
nyé​kát is elő​ve​tí​tet​te.
A mat​ró​zok úgy vél​ték, hogy Gret​tir meg​gon​do​lat​lan os​to​-
ba​sá​got kö​ve​tett el, ami​kor be​avat​ko​zott a hol​tak lel​ke​i​nek
dol​gá​ba. Egész nap azt mor​mol​ták ma​guk kö​zött, hogy ez a bu​-
ta​ság bal​sze​ren​csét fog ne​künk hoz​ni. Egyik-má​sik ke​resz​-
tény kö​zü​lük ke​resz​tet ve​tett, hogy tá​vol tart​sák a go​noszt.
Nyug​ta​lan​sá​guk fo​ko​zó​dott, ami​kor vissza​tér​tünk arra a hely​-
re, ahol ha​jón​kat le​hor​go​nyoz​tuk. Tá​vol​lé​tünk alatt egy szél​-
ro​ham meg​for​dí​tot​ta a ha​jót, így az ol​da​lá​val a szik​lás part felé
le​be​gett. A hor​gony meg​la​zult, és a hajó a part​ra sod​ró​dott.

124
Mire vissza​ér​tünk, a hajó az ol​da​lá​ra dőlt, meg​lé​kel​ve, és ten​-
ger​víz lep​te el a fe​ne​két. A pa​lán​ko​kon esett ron​gá​lás olyan
nagy mér​té​kű volt, hogy a ka​pi​tány úgy dön​tött, el kell hagy​-
nunk a ha​jót, és a szá​raz​föld fe​lől kell meg​kö​ze​lí​te​nünk Ni​da​-
rost, ma​gunk​kal vive leg​ér​té​ke​sebb áru​cik​ke​in​ket. Nem te​-
het​tünk mást, mint hogy be​le​gá​zol​tunk a se​kély víz​be és
men​tet​tük, ami még ment​he​tő volt. Ész​re​vet​tem, hogy a mat​-
ró​zok ügyel​tek arra, hogy olyan tá​vol ke​rül​je​nek Gret​tir​től,
ami​lyen​re csak tud​tak. Őt okol​ták a csa​pás mi​att és újabb sze​-
ren​csét​len​ség be​kö​vet​ke​zé​sé​re szá​mí​tot​tak. Én vol​tam az
egyet​len, aki mel​let​te gya​lo​golt.
Ha​la​dá​sunk két​ség​be​ej​tő​en las​sú volt. A ten​ge​ren két nap
alatt ér​tük vol​na el a nor​vég fő​vá​rost, de a part vo​na​lát kö​ve​tő
szá​raz​föl​di út ka​nyar​gott és te​ke​re​dett, meg​ke​rült min​den
öb​löt és fjor​dot. A meg​nö​ve​ke​dett táv két hét​tel hosszab​bí​tot​-
ta meg utun​kat. Ahány​szor egy fjord tor​ko​la​tá​hoz ér​tünk,
meg​pró​bál​tuk le​rö​vi​dí​te​ni az utat és al​ku​doz​ni kezd​tünk egy-
egy he​lyi gaz​dá​val, hogy vi​gyen át min​ket a csó​nak​ján. Áru​ink
egy ré​szé​vel fi​zet​tük meg őket, vagy – sej​tel​me​im sze​rint –
Brith​ma​er né​hány ha​mis pénz​da​rab​já​val. Még így is meg kel​-
lett vár​nunk, míg a föld​mű​ves elő​hoz​ta ki​csiny csó​nak​ját,
majd is​mét vá​ra​koz​tunk, mire ket​te​sé​vel vagy hár​ma​sá​val át​-
eve​zett ve​lünk a ví​zen.
Vé​gül el​jött egy este, ami​kor a par​ton, egy fjord tor​ko​la​tá​nál
ta​lál​tuk ma​gun​kat. Ve​lünk át​el​len​ben, a víz túl​só part​ján ta​-
nya​há​zat pil​lan​tot​tunk meg. Cson​tig fagy​tunk, fá​rad​tak vol​-
tunk és nyo​mo​rul​tak. Meg​pró​bál​tuk fel​hív​ni ma​gunk​ra a gaz​-
da fi​gyel​mét, hogy jöj​jön és szál​lít​son át min​ket, de a nap már
nyug​vó​ra járt és sen​ki sem vá​la​szolt ne​künk a túl​part​ról, bár
lát​tuk, hogy füst száll fel a ta​nya​ház te​te​jé​be vá​gott szel​lő​ző​-
nyí​lá​son át. A part​sza​kasz, ahol meg​áll​tunk, tel​je​sen ko​pár
volt, egy si​vár ka​vi​csos fö​veny, mely me​re​dek szik​la​fal​ban
vég​ző​dött. Ta​lál​tunk pár da​rab nyir​kos usza​dék​fát, ele​get ah​-
hoz, hogy ki​csiny tü​zet rak​junk be​lő​le, ha szik​rát tud​nánk csi​-
hol​ni, de a tap​lónk át​ned​ve​se​dett. Le​en​ged​tük mál​há​in​kat a
há​tunk​ról és le​rogy​tunk a ka​vi​csos fö​veny​re, be​le​tö​rőd​vén
abba, hogy hi​deg és éh​sé​ges éj​sza​kát fo​gunk itt töl​te​ni.

125
 Az volt az a pil​la​nat, ami​kor Gret​tir be​je​len​tet​te, hogy át​-
úszik a fjor​don a ta​nya​ház​hoz. Min​den​ki úgy né​zett rá, mint
egy esze​ve​szett​re. A tá​vol​ság túl nagy volt ah​hoz, hogy a leg​-
jobb úszón kí​vül bár​ki is át​szel​je, rá​adá​sul majd​nem sö​tét volt
már. De Gret​tir a rá jel​lem​ző mó​don nem tö​rő​dött vele. A ta​-
nyán biz​to​san akad szá​raz tű​zi​fa, mond​ta. Ma​gá​val hoz majd
pár ha​sá​bot, és élő pa​ra​zsat is, hogy meg​me​le​ged​hes​sünk, és
va​cso​rát ké​szít​hes​sünk. Hi​tet​len​ke​dő pil​lan​tá​sa​ink kí​sé​re​té​-
ben Gret​tir le​vet​te ma​gá​ról a ru​há​it, míg​nem csak egy szál
ing​ben és egy bő gyap​jú​ga​tyá​ban nem állt előt​tünk, majd be​-
le​gá​zolt a víz​be. Néz​tem, amint a feje el​tű​nik a tá​vol​ban, ahogy
a túl​part felé úszott, és eszem​be ju​tot​tak sza​vai, mi​sze​rint a di​-
cső​ség​nek és a hír​név​nek él. Azon tű​nőd​tem, hogy nem fog-e
be​le​ful​lad​ni az újabb hős​tet​té​be.
Jócs​kán el​múlt már éj​fél, vas​tag köd eresz​ke​dett a fjord​ra,
ami​kor csob​ba​nást hal​lot​tunk és Gret​tir újra elő​buk​kant a sö​-
tét​ből. Tán​tor​gott a ki​me​rült​ség​től, de meg​le​pe​té​sünk​re egy
kis​mé​re​tű dé​zsát tar​tott a kar​ja​i​ban.
– Elég ap​ró​fa van ben​ne, hogy tü​zet rak​junk be​lő​le, az al​ján
pe​dig izzó zsa​rát​no​kot is ta​lál​tok – mond​ta, majd hir​te​len le​-
ült, mert már nem tar​tot​ták meg a lá​bai. Friss hor​zso​lást fe​-
dez​tem fel a hom​lo​kán, az egyik keze pe​dig mély vá​gás​ból
vér​zett. Resz​ke​tett, és az a be​nyo​má​som tá​madt, hogy nem
csak a hi​deg​től.
Mi​köz​ben a mat​ró​zok a tűz​gyúj​tás kö​rül fog​la​la​tos​kod​tak,
ol​dal​ra ve​zet​tem Gret​tirt.
– Mi a baj? – kér​dez​tem, és be​le​bur​kol​tam egy me​leg ten​-
ge​ri kö​peny​be. – Mi tör​tént?
Gyöt​rő​dő pil​lan​tást ve​tett rám.
– Olyan volt, mint​ha az ele​mó​zsi​ás ta​risz​nyás eset is​mét​lő​-
dött vol​na meg.
– Hogy ér​ted?
– Ami​kor át​ér​tem a fjord túl​só fe​lé​re, ép​pen annyi fény volt
még, hogy meg​ta​lál​jam az utat afe​lé, amit én ta​nya​ház​nak
gon​dol​tam. De ki​de​rült, hogy nem ta​nya volt az, ha​nem egyi​-
ke azok​nak a me​ne​dé​kek​nek, amit a rossz idő mi​att par​ton ra​-
gadt mat​ró​zok​nak épí​te​nek me​ne​dé​kül. Da​no​lá​szást és ne​ve​-
tést hal​lot​tam bent​ről. Így hát oda​men​tem és be​nyom​tam az

126
aj​tót. A zár gyen​ge volt és könnyen be​tört. Kö​rül​be​lül tu​cat​nyi
em​ber​be bot​lot​tam, mat​ró​zok​nak néz​tem őket. Min​den​ki ke​-
gyet​le​nül ré​szeg volt, ide-oda őgye​leg​tek, alig áll​tak a lá​bu​-
kon. A he​lyi​ség kö​ze​pén lán​go​ló tűz égett. Úgy vél​tem, hi​á​ba​-
va​ló len​ne a ré​sze​gek se​gít​sé​gét kér​nem. Agyuk túl​sá​go​san
kö​dös volt ah​hoz, hogy meg​ért​sék, mit aka​rok. Ehe​lyett egye​-
ne​sen a tűz​höz men​tem és el​vet​tem mel​lő​le az egyik ap​ró​fá​-
val teli dé​zsát. Majd egy égő fa​ha​sá​bot húz​tam ki a tűz​ből. Ek​-
kor tá​ma​dott meg az egyik ré​szeg. Or​dí​tott, hogy va​la​mi​fé​le
troll va​gyok, vagy vízi dé​mon, aki az éj​sza​ká​ból buk​kant elő.
Át​dü​bör​gött a szo​bán és fe​lém csa​pott. Könnye​dén le​ütöt​tem,
de a kö​vet​ke​ző pil​la​nat​ban a tár​sai el​bő​dül​tek, talp​ra ci​he​lőd​-
tek, és tá​ma​dás​ba len​dül​tek. Fa​ha​sá​bo​kat kap​tak ki a tűz​ből
és meg​pró​bál​tak le​ro​han​ni. Szal​mát szór​hat​tak a tűz​re, mert
ren​ge​teg szik​ra és pa​rázs röp​kö​dött szer​te​szét. Ki​rán​tot​tam
egy égő ha​sá​bot a tűz​ből és fe​lé​jük ló​bál​tam, mi​köz​ben az ajtó
felé hát​rál​tam. Az​tán ki​ug​rot​tam raj​ta, a víz​hez ro​han​tam, be​-
le​ug​rot​tam és vissza​fe​lé kezd​tem úsz​ni. – Is​mét meg​bor​zon​-
gott, és szo​ro​sabb​ra von​ta maga kö​rül a kö​penyt.
Mel​let​te ül​tem a sö​tét éj hát​ra​ma​ra​dó fe​lé​ben. Gret​tir gör​-
nyed​ten ült egy szik​la​da​ra​bon, gon​do​lat​ba me​rül​ve, ápol​va a
ke​zén ej​tett se​bet. Je​len​lé​tem mint​ha meg​nyug​tat​ta vol​na, és
vi​gaszt ta​lált el​be​szé​lé​se​im​ben, amik​kel az időt pró​bál​tam el​-
üt​ni. Me​sél​tem neki Grön​lan​don töl​tött gyer​mek​ko​rom​ról és
azok​ról a na​pok​ról, ami​kor Vin​lan​don él​tünk egy kis skan​di​-
náv te​le​pü​lé​sen, míg a benn​szü​löt​tek el nem ker​get​tek min​-
ket. Pir​ka​dat​kor a mat​ró​zok zsém​be​lőd​ve és bor​zong​va éb​re​-
dez​ni kezd​tek. Az egyik mat​róz ép​pen a pa​ra​zsat fúj​ta, hogy
fel​élessze a tü​zet, ami​kor va​la​ki döb​bent han​gon így szólt:
– Néz​zé​tek csak!
Min​den​ki a víz felé for​dult és át​bá​mult a túl​part​ra. A nap
fel​kelt a mö​göt​tünk emel​ke​dő szik​lák fe​lett és a köd​ta​ka​ró
kez​dett fel​sza​ka​doz​ni. A ra​gyo​gó nap​fény egyik su​ga​ra a túl​só
part​ra ve​tő​dött, ép​pen arra a hely​re, ahol a fa​épü​let állt. Csak​-
hogy az el​tűnt. He​lyet​te egy meg​fe​ke​te​dett ge​ren​da​ku​pac
állt, mely​ből vé​kony nya​láb​ban szür​ke füst szállt fel. A me​ne​-
dék el​ham​vadt.

127
 Döb​bent csend ho​nolt. A mat​ró​zok Gret​tir​re néz​tek. Ő is a
füs​töl​gő ro​mo​kat bá​mul​ta. Ar​cá​ra tel​jes meg​rö​kö​nyö​dés ült
ki. Sen​ki sem szólt egy szót se: a mat​ró​zok fél​tek Gret​tir ere​jé​-
től és tü​zes vér​mér​sék​le​té​től, Gret​tir pe​dig túl​sá​go​san döb​-
bent volt a be​széd​hez. Én tar​tot​tam a szá​mat, mert sen​ki sem
hitt vol​na más ma​gya​rá​zat​nak, mint hogy Gret​tir, a gaz​em​ber
és vi​szály​ko​dó, is​mét le​csa​pott.
Egy órán be​lül egy kis csó​nak tűnt fel. Egy a fjord tá​vo​lab​bi
ré​szén lakó föld​mű​ves ész​re​vet​te a füs​töt és ide​eve​zett, hogy
utá​na​jár​jon a dol​gok​nak. Ami​kor csó​nak​ján át​vitt min​ket a
túl​ol​dal​ra, meg​szem​lél​tük a le​égett me​ne​dé​ket. A pusz​tí​tás
tel​jes volt. A hely po​rig égett, nyo​ma se ma​radt a ré​szeg mat​-
ró​zok​nak, akik ben​ne vol​tak. Oly​bá vet​tük, hogy mind el​pusz​-
tul​tak a tűz​vész​ben.
A kor​mos ge​ren​dá​kat ko​mor cso​port vet​te kö​rül.
– Nem a mi dol​gunk, hogy ítél​kezzünk a tör​tén​tek fe​lett –
je​len​tet​te ki a ha​jós​ka​pi​tá​nyunk. – Csak a ki​rá​lyi tör​vény​szék
te​he​ti ezt meg. Vár​nunk kell, míg ren​des vád nem emel​te​tik.
De az egész le​gény​ség ne​vé​ben be​szé​lek, ami​kor azt mon​dom,
hogy nem tűr​jük meg töb​bé Gret​tirt ma​gunk kö​zött. El​át​ko​-
zott a sze​ren​csé​je. Bár​mi is tör​tént teg​nap este, bal​sze​ren​cse
ül​dö​zi, aho​va csak megy, amit csak tesz. Le​mon​dunk a tár​sa​-
sá​gá​ról és nem uta​zunk töb​bé vele. A sa​ját út​ját kell jár​nia.
Gret​tir meg sem pró​bál​ta bi​zo​nyí​ta​ni az ár​tat​lan​sá​gát, és
még csak el sem kö​szönt. Fel​vet​te a cso​mag​ját, a vál​lá​ra ve​tet​-
te, meg​for​dult és el​ment. Azt tet​te, ami​re szá​mí​tot​tam.
Egy pil​la​nat​tal ké​sőbb rá​jöt​tem, hogy én is ugyan​így cse​le​-
ked​tem vol​na. Na​gyon ha​son​lí​tot​tunk egy​más​ra. Mind​ket​ten
kí​vül​ál​lók vol​tunk. Sa​ját ma​gunk vé​del​mé​re ki​fej​lesz​tet​tünk
egy​faj​ta ko​nok füg​get​len​ség​ér​ze​tet. De míg én be​lát​tam, hogy
kí​vül​ál​ló​sá​gom a há​nya​tott gyer​mek​ko​rom​ban gyö​ke​re​zik,
meg ab​ban, hogy szü​le​i​met alig is​mer​tem, tar​tot​tam at​tól,
hogy a vá​rat​la​nul és lát​szó​lag vé​let​le​nül be​kö​szön​tő sze​ren​-
csét​len​sé​gek ha​tá​sá​ra Gret​tir za​va​ro​dott​sá​ga és dühe csak fo​-
ko​zód​ni fog. Nem is​mer​te fel, hogy ön​fe​jű​sé​gé​vel és gon​dol​-
ko​dás nél​kül el​kö​ve​tett cse​le​ke​de​te​i​vel gyak​ran maga idéz​te
elő ön​nön bal​sor​sát. Gret​tir​nek akad​tak olyan tu​laj​don​sá​gai,
ami​ket cso​dál​tam: el​szánt​ság, ko​nok​ság, bá​tor​ság. Ha lett vol​-

128
na va​la​ki, aki meg​fé​kez​ze, és aki a vál​sá​gos idők​ben mel​lé áll,
Gret​tir rend​kí​vü​li és igaz baj​társ​nak bi​zo​nyult vol​na.
Ed​gar egy má​sik szó​lás​mon​dá​sa vissz​hang​zott a fe​jem​ben.
„Légy tü​rel​mes a ba​rát​hoz – szok​ta volt mon​da​ni –, sem​mint
hogy örök​re el​ve​szítsd.” Gret​tir alig tett meg né​hány lé​pést,
ami​kor a vál​lam​ra ve​tet​tem a ta​risz​nyá​mat és csat​la​koz​tam
hoz​zá.

***

Gret​tir rossz hír​ne​ve meg​elő​zött min​ket. Mire el​ér​tük Ni​da​-

rost, az egész vá​ros a tűz​vész​ről be​szélt. Az em​be​rek, akik a
lán​gok mar​ta​lé​ká​vá vál​tak, egy iz​lan​di hajó le​gény​sé​gé​hez
tar​toz​tak, és mind egy csa​lád tag​jai vol​tak. Ap​juk, Tho​rir, aki
ab​ban az idő​ben Ni​da​ros​ban tar​tóz​ko​dott, már be is pa​na​szol​-
ta Gret​tirt em​ber​ölés vád​já​val. Ko​ráb​bi tár​sa​ink sem ja​ví​tot​-
tak a hely​ze​ten. Előt​tünk ér​tek Ni​da​ros​ba, és Gret​tir​re néz​ve
ter​he​lő be​szá​mo​lót ter​jesz​tet​tek ar​ról, ho​gyan tért vissza, hor​-
zso​lá​sok​kal és zú​zó​dá​sok​kal teli, a fjord túl​part​já​ról. Per​sze ar​-
ról alig tet​tek em​lí​tést, hogy Gret​tir az éle​tét koc​káz​tat​ta
azért, hogy tü​zet hoz​zon ne​kik és eny​hít​sen nyo​mo​ru​kon, és
akar​va-aka​rat​la​nul be​sá​roz​ták a ne​vét az​zal, hogy az ál​ta​la el​-
kö​ve​tett sír​rab​lást ször​nyű​sé​ges rész​le​tek​kel tar​kí​tot​ták.
A nor​vég ki​rály, Olaf a pa​lo​tá​já​ba hí​vat​ta Gret​tirt, hogy íté​-
let elé ál​lít​sa, én pe​dig el​kí​sér​tem, hogy ta​nús​kod​has​sak mel​-
let​te. A ki​hall​ga​tást a pa​lo​ta nagy​ter​mé​ben tar​tot​ták, a vizs​gá​-
la​tot pe​dig, a meg​fe​le​lő szer​tar​tá​sos​ság​gal, maga Olaf ki​rály
ve​zet​te. Meg​hall​gat​ta a ha​lott fér​fi​ak ap​ját, majd meg​kér​te ko​-
ráb​bi tár​sa​in​kat, hogy is​mé​tel​jék el ama vég​ze​tes éj​sza​ká​ról
szó​ló be​szá​mo​ló​ju​kat. Vé​gül Gret​tir​hez for​dult és meg​kér​dez​-
te tőle, hogy van-e va​la​mi​lyen mon​da​ni​va​ló​ja. Gret​tir ko​no​kul
hall​ga​tott és ha​ra​go​san né​zett a ki​rály​ra, én pe​dig úgy érez​-
tem, hogy ne​kem kell az ér​de​ké​ben fel​szó​lal​nom. El​is​mé​tel​-
tem, amit Gret​tir me​sélt ne​kem a ré​sze​gek​ről, akik fegy​ver
gya​nánt égő fa​ha​sá​bo​kat for​gat​tak el​le​ne. Ami​kor be​fe​jez​tem,
a ki​rály meg​kér​dez​te Gret​tir​től:
– Van még va​la​mi hoz​zá​fűz​ni​va​lód?
– Azok az iszá​ko​sok ott, a ház​ban, mind élet​ben vol​tak, ami​-
kor ott​hagy​tam őket – volt az egyet​len meg​jegy​zé​se.

129
 Olaf ki​rály nem csak tü​rel​mes, de pár​tat​lan is volt.
– Min​den bi​zo​nyí​ték, amit ma elém tár​ta​tok, fel​te​vé​se​ken
ala​pul, mi​vel Gret​ti​ren kí​vül sen​ki sem ma​radt élet​ben –
mond​ta és Gret​tir nyi​lat​ko​za​tát fenn​tar​tás​sal kell ke​zel​ni, mi​-
vel ő a vád​lott eb​ben az ügy​ben. Ne​héz lesz ki​de​rí​te​ni az igaz​-
sá​got. Sa​ját vé​le​mé​nyem az, hogy Gret​tir va​ló​szí​nű​leg ár​tat​lan
a szán​dé​kos em​ber​ölés vád​já​ban, mert nem volt in​dí​té​ka az
épü​let fel​gyúj​tá​sá​ra.
Már majd​nem sze​ren​csét kí​ván​tam Gret​tir​nek a ki​rá​lyi íté​-
let​hez, ami​kor Olaf ki​rály így foly​tat​ta:
– Ezért úgy dön​töt​tem, hogy az ügy le​zá​rá​sá​nak leg​jobb
mód​ja az, ha Gret​tir As​mun​dar​son is​ten​íté​let​nek veti alá ma​-
gát az új temp​lo​mom​ban, és​pe​dig a hí​vők sze​me lát​tá​ra. A
pró​ba​té​tel izzó vas ál​tal tör​té​nik.
Tel​je​sen ki​ment a fe​jem​ből, hogy Olaf ki​rály egyet​len al​kal​-
mat sem sza​lasz​ta​na el a ke​resz​tény​ség elő​nye​it be​bi​zo​nyí​ta​-
ni. A Fe​hér Krisz​tus buz​gó hí​vő​je​ként azt akar​ta, hogy min​den
alatt​va​ló​ja ve​gye fel a val​lást és kö​ves​se a ke​resz​tény szo​ká​so​-
kat. Az is​ten​íté​let ál​ta​li pró​ba​té​tel egy volt kö​zü​lük. A bű​nös​-
ség vagy ár​tat​lan​ság meg​ál​la​pí​tá​sá​ra szol​gá​ló pró​ba​té​tel ter​-
mé​sze​te​sen ré​sze volt a régi hit​nek is, és ál​ta​lá​ban a vád​ló és
vád​lott kö​zöt​ti fegy​ve​res pár​harc út​ján dőlt el. De a ke​resz​té​-
nyek sok​kal le​le​mé​nye​sebb pró​ba​té​te​le​ket ta​lál​tak ki. Szűk
ku​tak​ba dob​ták a vád​lot​tat, hogy lás​sák, el​me​rül-e a bű​nös,
úszik-e az ár​tat​lan. Má​so​kat arra kény​sze​rí​tet​tek, hogy kö​ve​-
ket kap​kod​ja​nak ki a lo​bo​gó víz​ből, majd fi​gyel​ték, hogy el​fe​-
ké​lye​sed​nek-e a for​rá​zá​si se​bek. Vagy, ahogy Gret​tir ese​té​-
ben, a vád​lott​nak izzó vas​da​ra​bot kel​lett a mar​ká​ban tar​ta​nia –
ek​kor az szá​mí​tott, hogy az mi​lyen messzi​re jut, mi​előtt a keze
vég​ze​te​sen meg​ég​ne. És va​la​mi​lyen fur​csa el​kép​ze​lés foly​tán
sok​kal hi​te​le​sebb​nek és igaz​sá​go​sabb​nak tar​tot​ták, ha a gőz-
és tűz​pró​bá​ra a temp​lom​ban ke​rült sor.
Nagy​szá​mú gyü​le​ke​zet jött össze, hogy ta​núi le​gye​nek Gret​-
tir pró​ba​té​te​lé​nek. Vá​ra​ko​zó ar​cuk ar​ról árul​ko​dott, hogy ba​-
rá​tom mennyi​re hír​hed​té vált. A tet​te​i​ről szó​ló el​be​szé​lé​sek
lát​szó​lag köz​is​mer​tek vol​tak: ho​gyan küz​dött meg egy vér​-
szom​jas med​vé​vel és ölte meg pusz​ta kéz​zel, és – je​len​le​gi
hely​ze​té​nek kel​le​met​len vissz​hang​ja​ként – ho​gyan zárt be

130
egy csa​pat​nyi por​tyá​zó ber​ser​ket egy fá​ból épült fé​szer​be,
majd gyúj​tot​ta fel azt, hogy min​den​ki benn égett. A kö​zön​ség
most arra volt kí​ván​csi, hogy Gret​tir ké​pes-e ki​áll​ni a fáj​dal​-
mat és izzó vas​sal a mar​ká​ban tíz​lé​pés​nyit meg​ten​ni. Gret​tirt
meg​előz​ve csen​de​sen a temp​lom​ba oson​tam, bár sem​mi öt​le​-
tem sem volt, ho​gyan se​gít​het​nék raj​ta. A leg​több, mit te​het​-
tem, mi​köz​ben a gyü​le​ke​zet imá​kat kán​tált az is​te​nük​höz, az
volt, hogy újra és újra egy ré​ges-ré​gen ta​nult galdr ver​set is​-
mé​tel​get​tem, Odin he​te​dik igé​jét, mely el​olt​ja a lo​bo​gó tü​zet.
Odin meg​hall​gat​ta kö​nyör​gé​se​met, mert ami​kor Gret​tir be​-
lé​pett a temp​lom​ba és vé​gig​ha​ladt a ha​jón a pa​rázs​tar​tó mel​-
lett álló pap és a se​géd​je felé, egy ifjú ug​rott ki a gyü​le​ke​zet​ből
és szök​dé​csel​ni meg tán​col​ni kez​dett Gret​tir mel​lett. El​va​kult
ke​resz​tény hívő volt. Fin​tor​gott és ki​a​bált, a ke​ze​i​vel ha​do​ná​-
szott és át​ko​kat szórt. Gret​tir egy go​nosz po​gány, ki​ál​tot​ta,
nem sza​bad​na őt be​en​ged​ni a temp​lom​ba, és meg kel​le​ne til​-
ta​ni neki, hogy meg​szen​telt föld​re lép​jen. For​gó sze​mek​kel és
nyá​ladz​va gú​nyo​lód​ni kez​dett Gret​ti​ren, ad​dig szór​va rá a
mocs​ko​ló​dá​sa​it, míg​nem Gret​tir meg​len​dí​tet​te a kar​ját és ak​-
ko​ra ütést mért kín​zó​ja fe​jé​re, hogy az pö​rög​ve odébb ló​dult
és arc​cal a föld​re esett. A gyü​le​ke​zet​nek el​állt a lé​leg​ze​te. Azt
vár​ták, hogy az ifjú talp​ra áll​jon, de az moz​du​lat​la​nul fe​küdt.
Gret​tir nem szólt egy szót sem, tü​rel​me​sen állt. Va​la​ki le​tér​-
delt a le​gény mel​lé és a há​tá​ra for​dí​tot​ta.
– Meg​halt – né​zett fel. – A nya​kát szeg​te.
Ször​nyű csend tá​madt, majd a pap fel​emel​te a hang​ját.
– Erő​sza​kos ha​lál Is​ten há​zá​ban! Gyil​kos​ság a mi Urunk szí​-
ne előtt – or​dí​tot​ta.
Gret​tir las​san az ajtó felé kez​dett hát​rál​ni. Az em​be​rek
annyi​ra fél​tek tőle, hogy meg​moz​dul​ni sem mer​tek. Mi​előtt
Gret​tir el​ér​te vol​na az aj​tót, Olaf ki​rály, aki a temp​lom ele​jén
állt, hogy vé​gig​néz​ze a pró​ba​té​telt, köz​be​avat​ko​zott. Rá​döb​-
ben​he​tett, hogy lát​vá​nyos​nak szánt ke​resz​tény igaz​ság​szol​-
gál​ta​tá​sa ku​darc​ba ful​ladt.
– Gret​tir! – ki​ál​tot​ta. – Nincs még em​ber​fia, aki ennyi​re sze​-
ren​csét​len vagy bal​sor​sú len​ne, mint te. Hir​te​len ter​mé​sze​ted
mi​att el​vesz​tet​ted az esélyt, hogy bű​nös​sé​ge​det, avagy ár​tat​-
lan​sá​go​dat be​bi​zo​nyít​sad. Ezen​nel ki​je​len​tem, hogy el kell

131
hagy​nod a ki​rály​sá​got, és vissza kell tér​ned a sa​ját ha​zád​ba.
Te​kin​tet​tel le​szek arra, hogy ki​hí​vás ha​tá​sá​ra cse​le​ked​tél,
ezért hat hó​nap​nyi ke​gyel​mi idő​sza​kot sza​bok ki. De so​ha​sem
tér​hetsz vissza Nor​vé​gi​á​ba.

***

Gret​tir és jó​ma​gam na​po​kon át ke​res​tünk egy ha​jót, amely

vissza​vin​ne min​ket Tons​berg​be, ahol báty​ja, Thors​tein élt. De
ne​héz volt olyan ka​pi​tányt ta​lál​nunk, aki a fe​dél​ze​té​re en​ge​-
dett vol​na min​ket. A ten​ge​ré​szek az át​lag​nál job​ban is ba​bo​ná​-
sak, és Gret​tir​ről az a hír jár​ta, hogy ő a leg​sze​ren​csét​le​nebb
em​ber. Ha ő maga nem is okoz bajt, bal​sze​ren​csé​je ak​kor is
rá​száll a kö​rü​löt​te le​vők​re. Az el​len​sé​gei sem nyu​god​tak bele
Olaf ki​rály íté​le​té​be. Gret​tir​rel egy part men​ti korcs​ma hát​só
szo​bá​já​ban ül​tünk és pró​bál​tuk el​üt​ni a sö​tét és si​vár nor​vég
téli dél​utá​nok egyi​két, ami​kor Tho​rir csa​lád​ja úgy dön​tött,
hogy bosszút áll. Öten özön​löt​tek be a szo​bá​ba, dár​dák​kal és
bal​ták​kal fel​fegy​ver​kez​ve. Né​gyen kö​zü​lük egye​ne​sen Gret​-
tir​nek tá​mad​tak, az ötö​dik pe​dig en​gem vett cél​ba. Ro​ha​ma
tel​je​sen fel​ké​szü​let​le​nül ért – mi​előtt talp​ra áll​hat​tam vol​na,
dár​dá​ja nye​lé​vel ke​mény ütést mért a fe​jem​re. Ha​nyatt vá​-
gód​tam, fe​jem annyi​ra saj​gott, hogy alig lát​tam va​la​mit. Ami​-
kor lá​tá​som ki​tisz​tult, fi​gyel​tem, hogy Gret​tir fel​ka​pott egy
pa​dot és azt hasz​nál​ta fegy​ver gya​nánt. Ere​je fé​lel​me​tes volt.
Úgy for​gat​ta a ne​héz pa​dot, mint​ha bun​kós​bot len​ne: előbb
két tá​ma​dó​já​nak a lá​bát ka​szál​ta el vele, majd a sú​lyos bú​tor​-
da​rab​bal ha​tal​mas ütést mért a har​ma​dik vál​lá​ra. Az em​ber
fel​üvöl​tött és az im​má​ron hasz​na​ve​he​tet​len kar​ját szo​ron​gat​-
ta. A ne​gye​dik em​ber, rést ta​lál​ván Gret​tir vé​de​ke​zé​sé​ben,
bal​tá​já​val ol​dal​vást tá​madt rá. Gret​tir el​ha​jolt, majd ki​hasz​nál​-
va tá​ma​dó​ja len​dü​le​tét, könnye​dén ki​kap​ta a ke​zé​ből a fegy​-
vert. A tusa mér​le​ge rög​tön a má​sik ol​dal​ra bil​lent. Lát​ván,
hogy Gret​tir im​má​ron fel​fegy​ver​ke​zett és ve​szé​lyes, a tá​ma​-
dók egy​mást lök​dös​ve ro​han​tak az ajtó felé. A fér​fi, aki en​gem
le​ütött, dö​fés​re emel​te dár​dá​ját. Gret​tir​hez ké​pest gyá​mol​ta​-
lan cél​pont vol​tam. Gret​tir egy szem​vil​la​nás alatt meg​pör​dült
és sza​bad ke​zé​vel ki​tép​te a dár​dát a tá​madóm ke​zé​ből. Amaz
szin​tén ki​ro​hant és erő​sen be​vág​ta maga után az aj​tót.

132
 – Jól vagy? – kér​dez​te Gret​tir, mi​köz​ben szé​dül​ten talp​ra tá​-
pász​kod​tam. Úgy érez​tem, mint​ha a fe​jem ket​té​ha​sadt vol​na.
– Rend​be fo​gok jön​ni, csak adj egy per​cet.
Hal​lot​tam, amint az aj​tón kí​vül​ről az el​len​lá​ba​sa​ink sér​té​se​-
ket vág​tak hoz​zánk és ki​a​bál​tak, hogy még nem vé​gez​tek ve​-
lünk. Gret​tir ol​dal​ra haj​tot​ta a fe​jét, hogy job​ban hall​ja őket.
Lát​tam, hogy fo​gást ke​res a zsák​má​nyolt dár​dán, do​bás​ra len​-
dí​ti a kar​ját, majd egye​ne​sen az ajtó felé ha​jít​ja azt. Ere​je ak​ko​-
ra volt, hogy a fegy​ver át​ha​tolt a fán. Fáj​dal​mas üvöl​tés hal​lat​-
szott. Pil​la​na​tok​kal ké​sőbb a tá​ma​dók el​tá​voz​tak.
– Saj​ná​lom. Nem akar​tam, hogy a ba​rát​sá​gunk ve​szély​be
so​dor​jon té​ged – mond​ta Gret​tir csen​de​sen. – Ez nem a te cse​-
te​pa​téd volt.
– Mire való a ba​rát​ság, ha nem arra, hogy min​den​ből kö​zö​-
sen ve​gyük ki a ré​szün​ket, be​le​ért​ve egy​más csa​tá​it? – mond​-
tam. Saj​gó fe​jem el​le​né​re érez​tem, hogy egy új​faj​ta ön​bi​za​lom
lep el. Tud​tam, hogy Ed​gar ha​lá​la és Ae​l​fgi​fu​tól való el​vá​lá​-
som óta csak sod​ród​tam, és egyik nap​tól a má​si​kig élt éle​tem
cél​ta​lan volt. De éle​tem mos​tan​tól új me​der​be tért: Gret​tir ba​-
rát​já​nak is​mert el.

133
 Nyolcadik

A kar​ja​i​ban la​ko​zó erő mi​att van – mond​ta ne​kem két hét​tel

ké​sőbb Gá​lya Thors​tein. Gret​tir​rel vé​gül ta​lál​tunk egy ha​jót,
iz​lan​dit, amely bor​sos áron vitt el Tons​berg​be, és most Thors​-
tein​nal és Gret​tir​rel hár​mas​ban ül​tünk Thors​tein ta​nyá​já​nak
kony​há​já​ban. – Nézd csak meg az én ka​ro​mat.
Thors​tein vissza​tűr​te az inge uj​ját.
– Az em​be​rek azt mon​da​nák, hogy iz​mos va​gyok. De nézd
meg Gret​tir kar​ját. Olyan, mint az ökör​láb​szár. És a mell​ka​sá​-
ban meg a vál​lá​ban is van elég erő. Gyer​mek​ko​runk​ban sok​-
szor ver​se​nyez​tünk, hogy ki tud​ja fel​emel​ni a leg​ne​he​zebb
kö​vet és a leg​tá​vo​labb ha​jí​ta​ni. Gret​tir min​dig nyert, és su​-
hanc​ko​rá​tól kezd​ve az em​be​rek fo​ga​dá​so​kat kö​töt​tek arra,
hogy fel tud-e emel​ni egy ál​ta​luk ki​vá​lasz​tott, kü​lön​le​ge​sen
ne​héz szik​la​da​ra​bot. De ha csak rá​né​zel, so​sem tu​dod meg,
hogy mi​lyen erős va​ló​já​ban. Azaz ad​dig nem, amíg le nem veti
a tu​ni​ká​ját. Ezért is be​csü​lik alá az em​be​rek oly gyak​ran. Vi​tá​-
ba vagy ve​re​ke​dés​be ke​ve​red​nek vele, és pó​rul jár​nak. Ha
Gret​tir nagy​da​rab em​ber len​ne, sú​lyos és fé​lel​met kel​tő, ak​-
kor fe​le​annyi baja len​ne, mint amennyi​be be​le​ke​ve​re​dik. Az
em​be​rek ke​rül​nék a vele való ci​va​ko​dást.
Szo​ká​sá​hoz hí​ven Gret​tir nem folyt bele a be​szél​ge​tés​be.
Csak ült, és hall​gat​ta fél​test​vé​re fe​cse​gé​sét. Lát​ni le​he​tett,
hogy na​gyon ked​ve​lik egy​mást, bár ál​ta​lá​ban nem mu​tat​ták
ki. Lus​tál​ko​dás​sal töl​töt​tük a na​pot, vár​va a min​ket ide​ho​zó
ka​pi​tány dön​té​sé​re, hogy meg meri-e koc​káz​tat​ni a to​vább​-
uta​zást Iz​land​ra. A ba​rá​tom ki​je​len​tet​te, hogy haza akar men​-
ni, ak​kor is, ha ez a há​rom​éves szám​űze​té​se meg​sze​gé​sét je​-
len​ti. Bi​zal​ma​san kö​zöl​te ve​lem, hogy bár a ki​sebb tör​vény​sér​-
té​se​i​ért ka​pott bün​te​té​sé​ből hat hó​nap van még hát​ra, ami őt
il​le​ti, be​fe​je​zett​nek te​kin​ti az ügyet. Úgy érez​te, elég időt töl​-
tött kül​hon​ban ah​hoz, hogy vissza​fi​ze​tett​nek te​kint​se vér​tar​-
to​zá​sát a meg​gyil​kolt fér​fi iz​lan​di csa​lád​ja felé. Most, hogy
job​ban is​mer​tem, rá​éb​red​tem, hogy le​töl​tet​len bün​te​té​se in​-
kább von​zot​ta őt, sem​mint vissza​tar​tot​ta. Arra gon​dolt, hogy

134
hír​ne​vet – vagy hír​hedt​sé​get – sze​rez olyan em​ber​ként, aki
elég bá​tor ah​hoz, hogy ön​ké​nye​sen szab​ja meg szám​űze​té​sé​-
nek idő​tar​ta​mát.
Ami​kor Gret​tir el​mond​ta Thors​tein​nek, hogy úgy dön​tött,
ha​za​megy, fél​test​vé​re egy ide​ig mér​le​gel​te a dol​got, majd
mély, dör​mö​gő hang​ján így szólt:
– Két​lem, hogy apád örül​ne ne​ked, vagy hogy be​széd​be el​-
egyed​ne ve​led. De em​líts meg anyánk​nak és mondd meg
neki, hogy jól va​gyok, és szé​pen gya​ra​po​dok itt Nor​vé​gi​á​ban.
Bár​mi is tör​tén​jen, sze​ret​ném, ha tud​nád, hogy rám min​dig
szá​mít​hatsz. És ha be​kö​vet​kez​ne a leg​rosszabb, és igaz​ság​ta​la​-
nul öl​né​nek meg té​ged, es​kü​szöm, hogy le​va​dá​szom a gyil​ko​-
so​dat és meg​bosszul​lak. Ezt meg​fo​ga​dom.
Bár Gret​tir meg​ígér​te kap​zsi ka​pi​tá​nyunk​nak, hogy két​sze​-
res dí​jat fi​zet neki az Iz​land​ra való át​ke​lé​sért, amaz há​rom​szor
is ki​tol​ta az in​du​lás ide​jét, nem Gret​tir bal​sze​ren​csé​je mi​at​ti
fé​lel​mé​ben, ha​nem mert ag​gó​dott ami​att, hogy egy ké​sei téli
vi​har​ba ke​ve​re​dünk. Pénz​só​vár volt ugyan, de jó ten​ge​rész.
Most is a Thors​tein ta​nyá​já​tól nem messze hú​zó​dó kis fo​lyón
hor​gony​zó ha​jó​ja fe​dél​ze​tén állt és ag​go​dal​ma​san für​kész​te az
eget, néz​te, hogy mer​re száll​nak a fel​hők és imá​kat mon​dott
Njord​nak, a sze​lek és hul​lá​mok is​te​né​nek. Tud​ta, hogy a nyílt
ví​zen való át​ke​lés nem könnyű vál​lal​ko​zás az év​nek ab​ban a
sza​ká​ban.
A ten​ge​ré​szek be​cé​zik a ha​jó​i​kat. Ha​józ​tam már a Bú​vá​ron,
amely buk​dá​csolt a hul​lá​mo​kon, a Mar​ko​ló alig bír​ta tar​ta​ni a
szél​irányt és a Szi​ta fe​ne​ké​ből ál​lan​dó​an ki kel​lett mer​ni a vi​-
zet. A ha​jót, amely re​mé​nye​ink sze​rint át​visz min​ket Iz​land​ra,
le​gény​sé​ge Du​gó​nak ne​vez​te. Az em​ber, aki évek​kel ez​előtt
épí​tet​te, két​szer ek​ko​ra mé​re​tű​nek szán​ta, és már meg​épí​tet​-
te a hajó ele​jét, ami​kor rá​jött, hogy kezd ki​fogy​ni a tő​ké​jé​ből.
Iz​lan​don nincs ha​jó​épí​tés​re al​kal​mas fa, Nor​vé​gi​á​ból kell szál​-
lí​ta​ni. A ge​ren​da ára a csil​la​gos égig szö​kött fel ab​ban az év​-
ben, és a Dugó épí​tő​je már​is adós​ság​ban úszott. Ezért kény​te​-
len volt a cson​ka hajó fa​rát a ma​ra​dék fa​anyag​ból el​ké​szí​te​ni.
En​nek ered​mé​nye​ként a Dugó orra pom​pás, a ten​ger sze​lé​sé​-
re ter​mett volt, a tat​ja vi​szont si​ral​mas, sat​nya és eset​len. Mint
az ké​sőbb ki​de​rült, majd​nem a vesz​tün​ket okoz​ta.

135
 A ka​pi​tány tud​ta, hogy a Du​gó​nak az át​ke​lés​hez hat nyu​godt
idő​já​rá​sú nap​ra van szük​sé​ge, mi​vel las​sú és ne​héz​kes vi​tor​-
lás.
– Ha sze​ren​csé​sek va​gyunk, egy hé​ten át tar​tó, ked​ve​ző ke​-
le​ti szél​já​rást fo​gunk ki eb​ben az év​szak​ban – mond​ta de az
idő​já​rás bár​mi​kor meg​for​dul​hat pár órán be​lül, és ak​kor nagy
baj​ban va​gyunk.
Vé​gül idő​já​rás​ér​zé​ke, vagy ta​lán az át​ke​lé​si díj fe​let​ti lel​ke​-
se​dé​se meg​győz​te őt, hogy el​jött a meg​fe​le​lő idő, és vi​tor​lát
bon​tot​tunk. Az ele​jén min​den rend​ben ment. A ke​le​ti szél ki​-
tar​tott és mi nyu​gat felé ván​szo​rog​tunk, át​ha​lad​tunk egy
olyan vi​dé​ken, ahol sok bál​nát lát​tunk, és eb​ből tud​tuk, hogy
túl​ju​tot​tunk a Fe​rö​er-szi​ge​tek szik​lá​in és zá​to​nya​in. Bár fi​ze​tő
utas vol​tam, ki​vet​tem a ré​szem az ár​boc alatt fel​ál​lí​tott la​pos
kő​tűz​he​lyen vég​zett fő​zés​ből, és se​géd​kez​tem a vi​tor​lák kö​-
rül, ki​mer​tem a vi​zet a ha​jó​fe​nék​ből és ál​ta​lá​ban véve se​gí​tő​-
kész vol​tam. Ve​lem el​len​tét​ben Gret​tir a szo​ká​sos ko​mor​sá​gá​-
ba te​met​ke​zett. Kö​pe​nyé​be bur​ko​lóz​va a fe​dél​zet szél​vé​dett
zu​ga​i​ban fe​küdt, ahol ál​lan​dó​an a le​gény​ség út​já​ban volt. Még
ak​kor sem sze​de​lőz​kö​dött odébb, ami​kor nyil​ván​va​ló​vá vált;
hogy aka​dá​lyoz​za őket a dol​guk​ban, és a nyolc​fős le​gény​sé​get
túl​sá​go​san el​ré​misz​tet​te a ve​re​ke​dő hír​ne​ve ah​hoz, hogy egy​-
sze​rű​en odébb rug​dos​sák. Ehe​lyett csak bá​mul​ták, han​gos
meg​jegy​zé​se​ket tet​tek min​den​fé​le lus​ta fa​jan​kók​ról és ál​ta​lá​-
ban a sem​mit​te​vé​se fe​lett ér​zett jo​gos fel​há​bo​ro​dás​ba lo​vall​-
ták bele ma​gu​kat. Gret​tir csak gú​nyo​san mo​soly​gott rá​juk és
eset​len bo​hó​cok​nak, ten​ge​ri job​bá​gyok​nak ne​vez​te őket. Mi​-
vel Gret​tir ba​rát​ja és baj​tár​sa vol​tam, fa​ra​gat​lan vi​sel​ke​dé​se
mi​att na​gyon szé​gyen​kez​tem, de jobb dol​gom is akadt an​nál,
mint​hogy be​le​avat​koz​zam a do​log​ba. Bár​mit mond​tam ak​kor,
ami​kor ko​mor han​gu​lat​ban volt, csak még csö​kö​nyö​seb​bé
tet​te. Így te​hát el​vi​sel​tem ten​ge​rész​tár​sa​im gú​nyos meg​jegy​-
zé​se​it, ami​kor azt fir​tat​ták, mi​ként tu​dok ba​rát​sá​got tar​ta​ni
egy ilyen fa​ra​gat​lan tus​kó​val. Be​fog​tam a szá​mat és arra gon​-
dol​tam, hogy Gret​tir köz​be​lé​pé​se nél​kül az éle​tem egy ni​da​-
ro​si korcs​mai ve​re​ke​dés​ben vég​ző​dött vol​na.
A Dugó to​vább​ván​szor​gott. Kora el​le​né​re min​dent meg​tett,
amit el​vár​tak tőle, hála a ke​mé​nyen dol​go​zó le​gény​ség​nek és

136
a jó idő​nek. Sze​ren​csét​len​sé​günk​re az idő​já​rás ke​gyet​le​nül
be​csa​pott min​ket. A ke​le​ti szél, mely oly ki​elé​gí​tő​en se​gí​tet​te
ha​la​dá​sun​kat, las​sacs​kán erő​re ka​pott. Ele​in​te sen​ki sem pa​-
nasz​ko​dott. A szél fo​ko​za​to​san erő​sö​dött, és mi könnyen el​-
bán​tunk vele. A le​gény​ség meg​kur​tí​tot​ta a vi​tor​lá​kat és elé​ge​-
dett volt. A Dugó olyan gyor​san ha​sí​tot​ta a vi​zet, mint még
soha, rá​adá​sul a meg​fe​le​lő irány​ba tar​tott. Es​té​re a szél kis​sé
job​ban meg​erő​sö​dött. A ten​ge​ré​szek meg​dup​láz​ták az ár​boc​-
tar​tó kö​te​le​ket, egy fok​kal lej​jebb eresz​tet​ték a fő​vi​tor​lát és
meg​győ​ződ​tek ar​ról, hogy a fe​dél​ze​ten min​dent rög​zí​tet​tek,
ami el​gu​rul​hat és kárt okoz​hat. A fi​a​ta​labb ten​ge​ré​szek kis​sé
ag​gód​ni kezd​tek. A ten​ge​ren töl​tött har​ma​dik éj​sza​kán a szél
ha​tá​sá​ra árul​ko​dó​an re​cseg​ni kez​dett a kö​tél​zet, ami azt je​lez​-
te, hogy ne​he​ze​dik a ha​jó​ra fo​ko​zó​dó nyo​más. Ami​kor meg​-
vir​radt, a ten​ger kö​rü​löt​tünk ha​tal​mas, taj​ték​zó hul​lá​mo​kat
ve​tett. Most a le​gény​ség idő​sebb tag​ja​in volt a sor, hogy ag​go​-
dal​mas​kod​ni kezd​je​nek. Meg​néz​ték, hogy mennyi víz szi​vár​-
gott be a törzs il​lesz​té​ke​in át a ha​jó​fe​nék​be. A hajó küsz​kö​-
dött, és ha az em​ber kel​lő​en oda​fi​gyelt, hall​hat​ta a sú​lyo​sabb
ge​ren​dák nyö​gé​sét a sü​völ​tő szél​ben. Dél​re a ka​pi​tány el​ren​-
del​te, hogy von​ják be a fő​vi​tor​lát, és húz​za​nak fel egy ki​se​gí​tő
vi​har​vi​tor​lát egy rö​vid ár​boc​ra, köz​vet​le​nül a fe​dél​zet felé. Ez
a vi​tor​la nem volt na​gyobb egy kö​peny​nél, de ad​dig​ra a szél
annyi​ra meg​erő​sö​dött, hogy ez az apró vi​tor​la ele​gen​dő volt
arra, hogy a kor​má​nyos irány​ban tart​sa a ha​jót. Csak a ka​pi​-
tány és a leg​ta​pasz​tal​tabb em​be​re állt a kor​mány mögé, mert
min​den egyes hul​lám az​zal fe​nye​ge​tett, hogy le​té​rí​ti a ha​jót az
út​já​ról, és az irá​nyít​ha​tat​lan​ná vá​lik. Eb​ben a ször​nyű hely​zet​-
ben szó​ba se jö​he​tett, hogy a hajó meg​pró​bál​jon a ki​je​lölt úton
ha​lad​ni, sem pe​dig az, hogy a sze​let a vi​tor​lá​i​ba fog​ja, arra vár​-
ván, hogy le​csen​de​se​dik a vi​har. A Dugó túl​sá​go​san eset​len
volt ah​hoz, hogy fel​vont vi​tor​lák​kal lo​va​gol​ja meg a hul​lá​mo​-
kat, mert azok fel​bo​rí​tot​ták vol​na. A leg​jobb meg​ol​dás az volt,
hogy a ha​jót pon​to​san szél​irány​ba kor​má​nyoz​tuk és hagy​tuk,
hogy a ha​tal​mas hul​lá​mok ár​tal​mat​la​nul gör​dül​je​nek el alat​-
ta.
Ek​kor üt​kö​zött ki ké​szí​té​sé​nek alap​ve​tő hi​bá​ja. Egy mély​-
ten​ge​ri ke​res​ke​del​mi ha​jó​nak, me​lyet az ál​ta​lunk oly ked​velt

137
skan​di​náv mó​dot kö​vet​ve ren​de​sen meg​épí​tet​tek, kar​csú tat​-
ja len​ne, így könnye​dén emel​ked​ne a kö​vet​ke​ző hul​lám felé,
mint aho​gyan az ele​mé​ben levő si​rály ül a ví​zen. De a Dugó
szé​les, csúf fara túl​sá​go​san eset​len volt. Nem emel​ke​dett
együtt a hul​lá​mok​kal, ha​nem ügyet​le​nül csa​pó​dott vissza és
üt​kö​ző​ként vi​sel​ke​dett a ten​ger ere​jé​vel szem​ben. És a ten​ger
ha​rag​gal vá​la​szolt. Hul​lám hul​lá​mot kö​vet​ve tört meg he​ve​-
sen azon az eset​len ha​jó​ta​ton. Érez​tük, amint min​den egyes
be​csa​pó​dás hosszá​ban meg​re​meg​te​ti a kis ha​jót. És min​den
hul​lám ta​ra​ja fe​lénk tor​nyo​sult és vé​gig​se​per​te a fe​dél​ze​tet,
majd le​zú​dult a nyi​tott ha​jó​tér​be. Még a leg​ta​pasz​ta​lat​la​nabb
ten​ger​já​ró is fel tud​ta vol​na mér​ni a ve​szélyt: ha a ha​jónk túl
sok vi​zet nyel, vagy el​süllyed a több​let​súly​tól, vagy ve​sze​del​-
me​sen in​ga​tag​gá vá​lik a ha​jó​tér​ben ör​vény​lő víz mi​att. Vé​gül
az ol​da​lá​ra for​dul, és ve​lünk együtt el​pusz​tul.
Le​gény​sé​günk – köz​tünk jó​ma​gam is – uta​sí​tás nél​kül, esze​-
ve​szet​ten mer​te a vi​zet vissza a ten​ger​be, aho​vá való. Hát​sza​-
kasz​tó, vég nél​kü​li fel​adat volt. Fa​csöb​rö​ket hasz​nál​tunk, me​-
lye​ket egy em​ber nyúj​tott fej a ha​jó​fe​nék​ről a fe​dél​ze​ten álló
se​géd​nek, aki az​tán át​vá​gott a hajó szél​vé​dett ol​da​lá​ra, ki​ön​-
töt​te a vi​zet, vissza​tá​moly​gott az im​boly​gó, csú​szós fe​dél​ze​ten
és le​nyúj​tot​ta a csöb​röt a fe​nék​ben dol​go​zó em​ber​nek. Vég
nél​kü​li, két​ség​be​ej​tő kör​for​gás​sá vált, amint egy​re több víz
zú​dult a fe​dél​zet​re a Dugó rosszul meg​épí​tett tat​ja fe​lett. Ka​pi​-
tá​nyunk min​dent meg​tett, hogy se​gít​sen. A ha​jót a hul​lá​mok
há​tá​ra kor​má​nyoz​ta, meg​pró​bál​ván el​ke​rül​ni, hogy a víz
egye​ne​sen a tat​nak csa​pód​jon, és el​ren​del​te, hogy hul​lám​tö​rő
gya​nánt húz​zák fel a mos​tan​ra hasz​nál​ha​tat​lan​ná vált fő​vi​tor​-
lát, hogy fog​ja fel a fe​dél​ze​ten át​csa​pó hul​lám​ta​ré​jo​kat. De a
meg​könnyeb​bü​lés csak ide​ig-órá​ig tar​tott. Egy​nap​nyi szün​te​-
len me​rí​tés után érez​tük, hogy a Dugó kez​di el​vesz​te​ni a csa​-
tát. Órá​ról órá​ra lom​háb​bá vált, és az em​ber, aki a ha​jó​fe​nék​-
ben mert a csö​bör​rel, im​má​ron comb​kö​zé​pig állt a víz​ben.
Egy nap​pal az​előtt még lát​ta a tér​dét. Ha​jónk las​san a hul​lám​-
sír​já​ba süllyedt.
Mind​azon idő alatt, amíg mi a hajó meg​men​té​sén küsz​köd​-
tünk, Gret​tir ha​lott​ként fe​küdt a fe​dél​ze​ten, arc​cal a pa​lánk
felé, bő​rig ázva, ügyet sem vet​ve ránk. Ne​héz volt hi​telt adni a

138
vi​sel​ke​dé​sé​nek. Ele​in​te azt hit​tem, hogy egyi​ke azon sze​ren​-
csét​le​nek​nek, aki​ket annyi​ra gyö​tör a ten​ge​ri​be​teg​ség, hogy
min​den ere​jük el​száll, és élő​ha​lott​ként he​ver​nek, kép​te​le​nül
arra, hogy meg​moz​dul​ja​nak, bár​mennyi​re is ve​szély​ben len​-
né​nek. De Gret​tir​rel nem ez volt a hely​zet. Idő​ről idő​re lát​tam,
amint a má​sik ol​da​lá​ra for​dul, mert a ke​mény fe​dél​zet nyom​-
ta a csont​ja​it. Meg​ma​gya​ráz​ha​tat​lan​nak ta​lál​tam a vi​sel​ke​dé​-
sét és arra gon​dol​tam, hogy ta​lán annyi​ra hisz a sors​ban, hogy
úgy dön​tött, el​fo​gad​ja, amit a Nor​nák ren​del​tek el neki.
De fél​re​is​mer​tem a ba​rá​to​mat. Utunk ne​gye​dik nap​já​nak
reg​ge​lén, egy ret​te​ne​tes éj​sza​ka után, ami alatt sza​ka​dat​la​nul
mer​tük a vi​zet, míg annyi​ra ki nem me​rül​tünk, hogy alig áll​-
tunk a lá​bun​kon, Gret​tir hir​te​len fel​ült és meg​nyúj​tóz​tat​ta a
kar​ja​it. Fe​lénk né​zett, amint fá​rad​ság​tól vér​eres sze​mek​kel,
saj​gó iz​mok​kal áll​tunk. El​len​szenv​vel teli pil​lan​tá​sa​in​kat nem
le​he​tett nem ész​re​ven​ni, amint lát​tuk, hogy vég​re ér​dek​lő​-
dést mu​tat ál​la​po​tunk iránt. Nem szólt egy szót sem, csak fel​-
állt, a ha​jó​fe​nék​be ve​ze​tő fe​dél​ze​ti nyí​lás​hoz sé​tált és le​ug​rott.
Gret​tir né​mán nyúj​tot​ta a ke​zét az ágyé​kig a víz​ben álló em​-
ber felé. El​vet​te tőle a me​rí​tő​csöb​röt, el​hes​se​get​te, majd te​le​-
mer​te a csöb​röt és fel​nyúj​tot​ta a fe​dél​ze​ten álló ten​ge​rész​nek,
aki a kor​lá​ton át ki​ürí​tet​te azt. Úgy tűnt, Gret​tir erő​fe​szí​tés
nél​kül kap​ja fel a csöb​röt, pe​dig még a feje felé is emel​te azt.
Ami​kor a csö​bör ki​ürült, vissza​nyúj​tot​ták neki, és Gret​tir
olyan se​be​sen és ola​jo​zot​tan is​mé​tel​te meg a moz​du​lat​sort,
hogy a teli csö​bör ha​ma​rabb ke​rült a fe​dél​zet​re, mint ahogy a
meg​döb​bent ten​ge​rész át​ve​het​te vol​na tőle. At​tán​tor​gott az
im​boly​gó fe​dél​ze​ten és ki​ön​töt​te a vi​zet, mi​köz​ben ba​rá​tom a
ha​jó​fe​nék​ben várt rá. Gret​tir el​fog​ta a pil​lan​tá​so​mat és egy
má​so​dik csö​bör felé in​tett, ame​lyet kö​tél​lel az ár​boc​fé​szek​hez
erő​sí​tet​tek. Rög​tön ér​tet​tem, hogy mire gon​dol, így hát fel​-
kap​tam azt és le​eresz​tet​tem neki. Azt is te​le​mer​te, majd fel​-
nyúj​tot​ta, én pe​dig ki​ürí​tet​tem. Ket​ten a ten​ge​rés​szel oda-
vissza si​et​tünk és olyan gyor​san ürí​tet​tük ki csöb​re​in​ket, ami​-
lyen gyor​san csak át tud​tunk vág​ni a fe​dél​ze​ten, Gret​tir pe​dig
alant ma​radt és a vi​zet mer​te. Ami​kor ki​me​rül​tem, csöb​rö​met
át​ad​tam egy má​sik ten​ge​rész​nek, majd a tár​sam is ugyan​így
tett. Gret​tir nem tör​te meg az üte​mét. Ak​kor sem állt meg,

139
ami​kor a má​so​dik pár ten​ge​rész is el​fá​radt, ha​nem egy​re csak
mer​te a vi​zet a ha​jó​fe​nék​ből.
Cso​dá​la​tos hős​tet​tét nyolc órán ke​resz​tül foly​tat​ta, és csak
min​den öt​szá​za​dik te​le​mert csö​bör után en​ge​dé​lye​zett ma​gá​-
nak egy rö​vid pi​he​nőt. Egyi​künk sem gon​dol​ta, hogy va​la​ki​be
ennyi ki​tar​tás szo​rult vol​na. Fá​rad​ha​tat​la​nul lé​pést tar​tott a
vál​ta​ko​zó le​gény​ség​gel. Az em​be​rek, akik ad​dig csak rá​me​-
red​tek és a nem​tö​rő​döm​sé​ge mi​att pa​nasz​kod​tak, mos​tan​ra
fé​le​lem​mel ve​gyes tisz​te​let​tel te​kin​tet​tek rá. Gret​tir tet​té​től
ösz​tö​nöz​ve ma​guk is ki​tar​tot​tak és egy​mást vált​va küz​döt​tek a
ha​jó​fe​ne​ket el​ön​tő víz​zel. Gret​tir nél​kül ők is és a hajó is el​ve​-
szett vol​na, és ezt tud​ták. Ami en​gem il​let, tud​tam, hogy Gret​-
tir im​má​ron má​sod​szor men​ti meg az éle​te​met, és hogy ezért
tán​to​rít​ha​tat​lan ba​rát​ság​gal tar​to​zom neki.
A Dugó majd​nem túl​ha​jó​zott Iz​lan​don, amint a zsar​nok szél
elől me​ne​kült. Mi​kor a vi​har vég​re el​csen​de​se​dett, meg​ren​-
dült ka​pi​tá​nyunk​nak si​ke​rült a Hvit fo​lyó mö​göt​ti part szél​-
csen​des ár​nyé​ká​ba fut​tat​nia a ha​jót. Meg​tud​tuk, hogy a Dugó
szo​ká​sos ván​szor​gá​sá​hoz ké​pest át​ke​lé​sünk​kel csú​csot dön​-
töt​tünk. Ten​ge​ré​sze​ink vi​téz​sé​gük​kel di​cse​ked​ve száll​tak
part​ra, bár a leg​na​gyobb el​is​me​rést Gret​tir​nek tar​to​gat​ták. Ő
volt a nap hőse. A ka​pi​tány olyan messzi​re ment, hogy vissza​-
ad​ta Gret​tir​nek át​ke​lé​sünk dí​já​nak a fe​lét és ki​je​len​tet​te,
hogy ad​dig ma​rad​hat ha​jó​ja fe​dél​ze​tén, amed​dig csak óhajt. A
meg​rá​zó​an re​mény​te​len út után a ka​pi​tány meg​fo​gad​ta, hogy
ad​dig ki nem ha​jó​zik a ki​kö​tő​ből, míg be nem kö​szönt a ren​-
des ha​jó​zá​si idény.
– Mi​ért nem fo​ga​dod el az aján​la​tát, leg​alább egy-két nap​-
ra? – ja​va​sol​tam Gret​tir​nek. – Ma​radj a fe​dél​ze​ten. Így esé​-
lyem van arra, hogy part​ra száll​jak és ki​pu​ha​tol​jam, mi​lyen
fo​gad​ta​tás​ban lesz ré​szed, ami​kor az em​be​rek meg​tud​ják,
hogy a há​rom​esz​ten​dei szám​űze​té​sed le​tel​te előtt ér​kez​tél
vissza.
– Thor​gils, tu​dod na​gyon jól, nem ér​de​kel, mit mon​da​nak,
vagy mit tesz​nek az em​be​rek. Meg aka​rom lá​to​gat​ni anyá​mat,
Ger​dist, hírt vin​ni neki Thor​s​tein​ről, és meg​tud​ni, ho​gyan
bol​do​gul csa​lá​dom töb​bi ré​sze. Két fi​vé​re​met hagy​tam hát​ra
itt, Iz​lan​don, és fé​lek, hogy ép​pen ak​kor hagy​tam őket cser​-

140
ben, ami​kor a leg​job​ban szük​sé​gük lett vol​na rám. Egy szom​-
szé​dok kö​zöt​ti vi​szály​ko​dás kel​lős kö​ze​pén tar​tot​tunk, és vér​-
on​tás​ról, meg​tor​lás​ról esett szó. Sze​ret​ném tud​ni, ho​gyan
vég​ző​dött a tor​zsal​ko​dás. Ha nem zá​rult le, ta​lán tud​nék még
ten​ni va​la​mit. Ta​lá​lok majd ma​gam​nak egy jó, se​bes lo​vat és
át​sze​lem az or​szá​got csa​lá​di ott​ho​nun​kig.
– Nézd, Gret​tir – mond​tam neki. – Su​hanc ko​rom​ban el​töl​-
töt​tem egy kis időt eb​ben a tar​to​mány​ban és is​me​rem a törzs​-
főt, Snor​ri Go​dit. Hadd kér​jem ki a vé​le​mé​nyét ar​ról, hogy mi​-
lyen úton-mó​don le​het​ne a bün​te​té​sed​ből hát​ra​le​vő időt el​tö​-
röl​ni.
– Cso​da len​ne, ha Snor​ri Godi még élet​ben vol​na. Mos​ta​ná​-
ra öreg​em​ber len​ne – mond​ta Gret​tir. Tu​dom, hogy ra​vasz
tör​vény​ho​zó hí​ré​ben áll, ezért két​lem, hogy he​lye​sel​né, ha va​-
la​ki fittyet hány a tör​vé​nyen​kí​vü​li​ség sza​bá​lya​i​ra.
– Snor​ri min​dig igaz​sá​go​san bánt ve​lem – fe​lel​tem. – Le​het,
be​le​egye​zik, hogy köz​ve​tí​tő​ként sze​re​pel​jen, ha fel​aján​lod,
hogy kár​pót​lást fi​zetsz a szá​rí​tott ele​mó​zsi​ás ta​risz​nya fe​let​ti
vita mi​att meg​gyil​kolt em​ber csa​lád​já​nak. Nem ke​rül​ne sok​-
ba, hi​szen a bün​te​té​sed nagy ré​szét már le​töl​töt​ted.
De ami​kor két nap​pal ké​sőbb ez​zel a ja​vas​lat​tal áll​tam elő
Snor​ri Go​di​nak, vá​la​sza egy ököl​ütés​sel ért fel. Csen​de​sen ezt
mond​ta:
– Ezek sze​rint nincs tu​do​má​sod az Alt​hing dön​té​sé​ről?
– Mi​ről be​szélsz? – kér​dez​tem.
Egy​na​pi út ve​ze​tett Snor​ri ter​je​del​mes ta​nya​há​zá​hoz, és a
bir​tok még vi​rág​zóbb volt, mint aho​gyan em​lé​kez​tem. Snor​ri
haja im​má​ron hó​fe​hér volt, de sze​mei a ré​gi​ek ma​rad​tak –
szür​kék és fi​gyel​me​sek.
– Az Alt​hing leg​utol​só gyű​lé​sén a Gard vá​ros​be​li Tho​rir, a
nor​vé​gi​ai tűz​vész​ben el​pusz​tult em​be​rek apja újabb pa​naszt
emelt Gret​tir el​len. Az​zal vá​dol​ta meg, hogy szán​dé​ko​san gyil​-
kol​ta meg a fi​a​it. Na​gyon meg​győ​ző volt, és rész​le​tek​be me​nő​-
en adta elő a tör​tén​te​ket. Azt ál​lí​tot​ta, hogy a gaz​tett olyan
bor​zasz​tó volt, hogy Gret​tirt sko​gar​ma​dur​nak kell nyil​vá​ní​ta​-
ni.
A sko​gar​ma​dur szó hal​la​tán ré​mü​let fo​gott el. Iz​lan​don so​-
sem tré​fál​koz​nak ez​zel. Je​len​té​se „er​dei em​ber”, és olyas​va​la​-

141
ki​re vo​nat​ko​zik, aki olyan vissza​ta​szí​tó bűn el​kö​ve​té​sé​ben ta​-
lál​ta​tik vét​kes​nek, hogy arra ítél​te​tik, éle​te hát​ra​le​vő ré​szét a
tár​sa​dal​mon kí​vül tölt​se el.
Tel​jes tör​vé​nyen​kí​vü​li​sé​get je​lent, és örök szám​űze​tést. Ha
az Alt​hing, az iz​lan​di​ak éves tör​vény​ho​zó gyü​le​ke​ze​te ilyen
íté​le​tet hoz, az el​len nincs se fel​leb​be​zés, se ke​gye​lem.
– Az Alt​hing​ban sen​ki sem akar​ta el​íté​li Gret​tirt egy ilyen
ször​nyű​sé​ges bűn el​kö​ve​té​se mi​att anél​kül, hogy meg​hall​gat​-
ták vol​na őt ma​gát is – foly​tat​ta Snor​ri. – De sen​ki sem fog​ta az
ő párt​ját, és Tho​rir annyi​ra he​ves volt, hogy vé​gül Gret​tirt tel​-
je​sen tör​vé​nyen kí​vül he​lyez​ték. Most már sem​mit sem le​het
ten​ni az íté​let vissza​for​dí​tá​sá​ért. Menj in​kább vissza és fi​gyel​-
mez​tesd Gret​tir ba​rá​to​dat, hogy min​den em​ber ke​zet emel​-
het rá. Dú​vad​ként fog​nak rá va​dász​ni. Bár​ki​nek jo​gá​ban áll
meg​öl​ni őt, aka​rat​la​nul vagy akar​va. Mi több, Tho​rir csi​nos
ju​tal​mat ígért an​nak, aki vé​gez vele.
– De mi tör​té​nik Gret​tir csa​lád​já​val? – kér​dez​tem. – Ők nem
kép​vi​sel​tet​ték ma​gu​kat az Alt​hin​gon? Nem fog​ták párt​ját?
– Gret​tir apja meg​halt, mi​köz​ben a fia tá​vol volt. És At​lit, fi​-
vé​rei kö​zül a leg​rá​ter​met​teb​bet, akit min​den​ki ked​velt, és
aki​re hall​gat​tak vol​na, meg​öl​ték ama vi​szály​ko​dás so​rán, amit
az As​mun​dar​so​nok vív​nak a Bi​valy​erős Thorb​jorn ve​zet​te cso​-
port el​len. És Thor​gils, jobb, ha te is vi​gyá​zol ma​gad​ra. Ne
hagyd, hogy Gret​tir​hez fű​ző​dő kap​cso​la​tod mi​att be​von​ja​nak
a tor​zsal​ko​dás​ba. Em​lé​kezz arra, hogy a tör​vény sze​rint min​-
den​ki, aki se​gít​sé​get vagy me​ne​dé​ket nyújt egy er​dei em​ber​-
nek, bűn​ré​szes​sé vá​lik, va​gyo​na pe​dig el​ko​boz​ta​tik. Azt ta​ná​-
cso​lom ne​ked, hogy a jö​vő​ben ke​rüld el Gret​tirt. Mi​után át​ad​-
tad neki az üze​ne​te​det, me​ne​külj el gyil​kos ba​rá​tod​tól olyan
tá​vol​ra, ami​lyen​re csak tudsz. Menj és építs fel ma​gad​nak egy
ren​des éle​tet. Mi​ért nem te​le​pedsz le, nő​sülsz meg, ala​pí​tasz
csa​lá​dot, mi​ért nem ke​re​sed meg a he​lyed egy kö​zös​sé​gen
be​lül?
Döb​be​net fo​gott el. Gret​tir ab​ban a hi​e​de​lem​ben jött haza,
hogy ren​des éle​tet foly​tat​hat majd. Ehe​lyett tá​vol​lé​té​ben
olyan bűn​cse​lek​mény mi​att ítél​ték el, ami​ről meg vol​tam
győ​ződ​ve, hogy nem kö​ve​tett el. Egy ilyes​faj​ta igaz​ság​ta​lan​ság

142
ki​ha​tá​sa az amúgy is ko​mor jel​le​mé​re fel​ér​ne egy csa​pás​sal.
Még job​ban el​tá​vo​lod​na a ren​des tár​sa​da​lom​tól.
Tud​tam, hogy túl​élé​si esé​lyei em​lí​tés​re sem mél​tó​an cse​-
ké​lyek. Egy er​dei em​ber sem érte meg az öreg​kort, ha​csak
nem szö​kött kül​föld​re és so​sem tért vissza Iz​land​ra. Gya​kor​la​-
ti​lag el​vesz​tet​tem a ba​rá​to​mat. Olyan volt, mint​ha már​is ha​-
lott len​ne.
Ámu​la​tom​ra Gret​tirt egy​ál​ta​lán nem ráz​ta meg a hír, hogy
sko​gar​ma​dur​nak nyil​vá​ní​tot​ták.
– Ne bús​la​kodj, Thor​gils – mond​ta. – Ne légy ilyen bús​ko​-
mor. Ah​hoz, hogy le​va​dásszák és meg​öl​jék a tör​vé​nyen kí​vü​li​-
jü​ket, előbb el kell kap​ni​uk. Nem áll szán​dé​kom​ban el​me​ne​-
kül​ni, és van​nak még Iz​lan​don ba​rá​ta​im és szö​vet​sé​ge​se​im,
akik fi​gyel​men kí​vül hagy​ják majd az Alt​hing íté​le​tét és szál​-
lás​sal, éle​lem​mel lát​nak el, ha a szük​ség úgy hoz​za. Csak óva​-
tos​nak kell len​nem, ami​kor meg​lá​to​ga​tom anyá​mat. Ti​tok​ban
kell meg​ten​nem. Az​tán meg​lá​tom, ho​gyan for​dul a sors, ami​-
kor az em​be​rek meg​tud​ják, hogy Erős Gret​tir vissza​tért.
– Ve​led me​gyek – mond​tam.
– Nem, ba​rá​tom – vá​la​szol​ta. – Snor​ri eb​ben a te​kin​tet​ben
böl​cset szólt. Va​ló​ban meg kel​le​ne pró​bál​nod le​te​le​ped​ni. Há​-
za​su​lan​dó kor​ban vagy, fe​le​sé​get kel​le​ne ke​res​ned ma​gad​nak
és csa​lá​dot ala​pí​ta​nod. Ha majd szük​sé​gem lesz rád, meg​ke​-
res​lek. Idő​köz​ben jól tu​dok vi​gyáz​ni ma​gam​ra.
Egy ala​csony domb há​tán áll​tunk, ahon​nan lát​tuk a hor​go​-
nyán rin​gó Du​gót. Ten​ge​ri utunk ocs​mány idő​já​rá​sá​val el​len​-
tét​ben me​leg és fé​nyes nap volt, majd​nem ta​va​szi​as. Én ja​va​-
sol​tam Gret​tir​nek, hogy sé​tál​junk fel ide, mi​vel hí​re​ket hoz​-
tam neki, ami​ket négy​szem​közt aka​rok el​mon​da​ni neki. Gret​-
tir le​ha​jolt és le​sza​kí​tott egy ma​rék fü​vet, majd nem​tö​rő​döm
mó​don a le​ve​gő​be dob​ta, mint​ha az ég​vi​lá​gon sem​mi gond​ja
nem len​ne. A szel​lő fel​kap​ta a fű​szá​la​kat, és messzi​re re​pí​tet​te
őket.
– Sze​re​tem ezt az or​szá​got – mond​ta. – Ez a ha​zám, és sen​ki
em​ber​fia nem fog el​ül​döz​ni in​nen. Úgy vé​lem, hogy meg tu​-
dok élni eb​ből a föld​ből, és a föld gon​dos​kod​ni fog ró​lam.
– Több​re lesz szük​sé​ged, mint arra a ké​pes​sé​ged​re, hogy
meg tudsz élni a föld​ből – mond​tam.

143
 – Van egy mon​dás, ami így szól: sze​gény em​ber az, ki​nek
nincs test​vé​re – vá​la​szol​ta Gret​tir. Nála volt a kard, ame​lyet a
sír​ha​lom​ból ra​bol​tunk, és most ki​von​ta hü​ve​lyé​ből, majd he​-
gyé​vel egy hosszú gyep​csí​kot ha​sí​tott ki. A két vé​gét nem vág​-
ta el, ha​nem egy​ben hagy​ta a föld​del. Fel​emel​te a dár​dá​ját – a
korcs​ma​be​li tá​ma​dás óta min​dig fel​fegy​ver​kez​ve járt – és alá​-
tá​masz​tot​ta vele a gyep​csí​kot úgy, hogy az ívet al​ko​tott.
– Tartsd csak a jobb ke​zed – mond​ta ne​kem.
Ami​kor meg​tet​tem, fi​no​man vé​gig​húz​ta a kard élét a te​nye​-
re​men. Olyan volt, mint egy toll érin​té​se, de a vé​rem ki​ser​-
kent. Át​vet​te a kar​dot a bal ke​zé​be és meg​vág​ta vele a sa​ját
jobb te​nye​rét is. Fe​lém nyúj​tot​ta a ke​zét, meg​ra​gad​tam azt, és
vé​rünk össze​ke​ve​re​dett. Majd át​búj​tunk a gye​pív alatt és a
túl​ol​da​lon fel​egye​ne​sed​tünk.
– Im​má​ron fost​bra​ed​ra​la​gok va​gyunk – mond​ta Gret​tir. –
Vér​szö​vet​sé​get kö​töt​tünk. Olyan kö​te​lék ez, mely csak egyi​-
künk ha​lá​lá​val bo​mol​hat fel.
Vissza​gon​dol​ván arra a szer​tar​tás​ra ott, a gye​pív alatt, rá​jöt​-
tem, hogy fel​nőtt​ko​rom egyik meg​ha​tá​ro​zó pil​la​na​ta volt. Én,
aki so​sem is​mer​tem iga​zá​ból az anyá​mat, aki​nek az apja tar​-
tóz​ko​dó és tá​vol​ság​tar​tó volt, vég​re iga​zi csa​lád​ra lel​tem. Ha
az éle​tem más​ként zaj​lott vol​na, le​het, hogy vér sze​rin​ti fi​vé​-
re​im és nő​vé​re​im is let​tek vol​na. Vagy sok nor​vég csa​lád szo​-
ká​sá​hoz hí​ven ne​ve​lő​szü​lők​höz küld​tek vol​na, ahol fo​ga​dott
fi​vé​rek​re és nő​vé​rek​re, egy má​so​dik csa​lád​ra lel​tem vol​na. De
ez so​sem tör​tént meg ve​lem. Ehe​lyett egy test​vért nyer​tem
vér​szer​ző​dés út​ján, egy olyan dön​tés ál​tal, amit két fel​nőtt ho​-
zott meg, és ami mi​att a köz​tünk levő kö​te​lék még erő​sebb
volt.
– Nos, fo​ga​dott test​vé​rem mond​ta paj​ko​san csil​lo​gó szem​-
mel Gret​tir –, már​is van hoz​zád egy ké​ré​sem.
– Mi len​ne az? – kér​dez​tem.
– Se​gíts ne​kem el​köt​ni egy lo​vat.
Így hát más​nap haj​nal​ha​sa​dás előtt sö​tét öl​tö​zék​be búj​tunk,
majd egy tisz​tás​hoz oson​tunk, ahol Gret​tir egy csi​nos fe​ke​te
kan​cát lá​tott. A sö​tét​ség lep​le alatt si​ke​rült olyan messzi​re
csal​nunk a kan​cát a mé​nes​től, hogy Gret​tir fel tud​ja kan​tá​roz​-

144
ni, majd a há​tá​ra pat​tant és ne​ki​vá​gott a ha​za​fe​lé vivő út​nak.
Így te​hát sír​rab​lás​sal kez​dő​dő ba​rát​sá​gunk ló​tol​vaj​lás​sal pe​-
csé​te​lő​dött meg.

145
 Kilencedik

Éle​tem ezen em​lé​ke​zé​sét írva el​ér​kez​tem ke​vés​bé bol​dog ré​-

sze​i​nek egyi​ké​hez, és​pe​dig az első há​zas​sá​gom​hoz. Az a rö​vid
és bol​dog​ta​lan há​zas​élet oly tá​vo​li​nak tű​nik már, hogy meg
kell eről​tet​nem el​mé​met, hogy fel​idéz​zem a rész​le​te​it. Ugyan​-
ak​kor fon​tos kö​vet​kez​mé​nyei vol​tak, ezért kell el​be​szé​lé​sem​-
be be​le​sző​nöm.
Gunn​hildr négy esz​ten​dő​vel volt idő​sebb ná​lam, fél fej​jel
ma​ga​sabb és hí​zás​ra haj​la​mos. Tej​fe​hér bőre, fi​nom szá​lú sző​-
ke haja és kék sze​me volt, mely ki​dül​ledt, ami​kor mér​ges volt.
Az apja az észak​nyu​ga​ti tar​to​mány egyik kö​ze​pe​sen jó​mó​dú
gaz​dá​ja volt, és noha tá​vol​ról sem volt meg​elé​ged​ve fri​gyünk​-
kel, tud​ta, hogy ennyi tel​lett tőle. Lá​nya, öt kö​zül a har​ma​dik,
nem sok​kal az​előtt vált el olyan okok mi​att, amik​ről iga​zá​ból
so​sem sze​rez​tem tu​do​mást. Ta​lán intő jel​ként kel​lett vol​na
fel​fog​nom, és sok​kal óva​to​sabb​nak len​nem, mert – amint azt
ké​sőbb meg​tud​tam – a nor​vég tár​sa​da​lom​ban egy asszony​nak
sok​kal könnyebb el​vál​nia a fér​jé​től, mint for​dít​va, és a vá​lás
sok​ba ke​rül – a férj​nek.
Mi​előtt Iz​lan​don egy há​zas​sá​got nyél​be üt​nek, két anya​gi
von​za​tú meg​egye​zés köt​te​tik. Az egyik a meny​asszony csa​lád​-
ja ré​szé​ről tör​té​nik, hoz​zá​já​ru​lá​suk​kal ők se​gí​tik a friss há​za​-
so​kat, hogy el​kezd​hes​sék kö​zös éle​tü​ket. Ez a be​ru​há​zás a
meny​asszony tu​laj​do​na ma​rad. Ha a há​zas​ság zá​tony​ra fut,
meg​tart​ja. Ez​zel szem​ben a va​gyon, ami a férj ré​szé​ről ér​ke​zik
a há​zas​ság​ba, a mun​dur, kö​zös tu​laj​don​nak szá​mít, és vá​lás
ese​tén az asszony kö​ve​tel​he​ti, ha be tud​ja bi​zo​nyí​ta​ni, hogy a
há​zas​ság meg​rom​lá​sa a férj hi​bá​já​ból kö​vet​ke​zett be. Ért​he​tő
mó​don a mun​dur meg​ál​la​pí​tá​sá​ra szol​gá​ló alku a vő​le​gény és
a meny​asszony csa​lád​ja kö​zött sok időt vesz igény​be, de ha a
há​zas​ság meg​rom​lik, a sár​do​bá​lás afe​lől, hogy ki​nek a hi​bá​já​-
ból tör​tént, sok​kal to​vább tart.
Mi​ért há​za​sod​tam meg? Gon​do​lom azért, mert Gret​tir aján​-
lot​ta, és Snor​ri Godi, aki na​gyon okos em​ber hí​ré​ben állt,
ugyan​azt tet​te. Leg​alább​is a fel​szí​nen ez​zel in​do​kol​tam meg,

146
de a mé​lyebb oka az volt, hogy el​bi​zony​ta​la​ní​tott Gret​tir tá​vo​-
zá​sa, hogy meg​ke​res​se csa​lád​ját. Ugyan​ak​kor mi​után meg​tet​-
te a ja​vas​la​tát, Snor​ri buz​gón fe​le​sé​get kez​dett ke​res​ni ne​-
kem, így nem sok vá​lasz​tá​som ma​radt. Mint oly sok em​ber,
aki te​kin​té​lye és ha​tal​ma el​vesz​té​sé​nek a kü​szö​bén állt, ő sem
tud​ta meg​áll​ni, hogy ne avat​koz​zon bele a má​sok dol​gá​ba,
bár​mi​lyen je​len​ték​te​le​nek is le​gye​nek azok.
Én pe​dig min​den bi​zonnyal je​len​ték​te​len vol​tam. Fattyú​-
gye​rek lé​vén, akit any​ja két​éves ko​rá​ban egy olyan apá​hoz
kül​dött, aki új​ra​há​za​so​dott és nem tö​rő​dött ve​lem, nem tud​-
tam sem tá​maszt, sem jö​vőt nyúj​ta​ni egy asszony​nak. Az sem
lett vol​na bölcs do​log, ha el​áru​lom, hogy vér​szer​ző​dést kö​töt​-
tem az or​szág leg​hír​hed​tebb tör​vé​nyen kí​vü​li​jé​vel. Ezért tar​-
tot​tam a szá​mat és hagy​tam, hogy Snor​ri al​kud​jon meg he​-
lyet​tem. Gya​ní​tom, hogy a tar​to​mány első törzs​fő​je​ként szer​-
zett hír​ne​ve ked​ve​zett az ügyem​nek, de az is el​kép​zel​he​tő,
hogy tit​kos meg​egye​zés volt köz​te és Gunn​hildr apja, Au​dun
kö​zött. Bár​mi is volt a hát​tér​ben, Snor​ri meg​hí​vott, hogy a há​-
zá​ban időz​zek ad​dig, míg ő meg​be​szé​li a rész​le​te​ket, és min​-
den ola​jo​zot​tan is ment, míg​nem el​ér​kez​tünk a mun​dur meg​-
ál​la​pí​tá​sá​hoz. Öreg Au​dun, egy rop​pant kap​zsi és fel​leng​zős
em​ber, meg​kér​dez​te, mi​lyen árat va​gyok haj​lan​dó fi​zet​ni a
meny​asszo​nyért, vagy aho​gyan ő ne​vez​te, „a tö​ké​le​tes lá​nyá​-
ért” Ha Odin ab​ban a pil​la​nat​ban na​gyobb jó​in​du​lat​tal vi​sel​te​-
tett vol​na irán​tam, azt mond​tam vol​na, hogy nincs​te​len va​-
gyok, és az alku ak​kor nem jött vol​na lét​re. De úgy tör​tént,
hogy bo​tor mó​don fel​aján​lot​tam egy drá​ga​kö​vet, ami vi​szont
annyi​ra rit​ka da​rab, hogy so​sem lát​tak ah​hoz fog​ha​tót Iz​lan​-
don. Au​dun ele​in​te ké​tel​ke​dett, majd el​fog​ta a kí​ván​csi​ság,
vé​gül pe​dig, ami​kor fel​ol​vasz​tot​tam amu​let​te​met, az eset​len
ólom​ma​da​rat, és fel​mu​tat​tam a tűz​ru​bint, ámu​lat​ba esett.
A drá​ga​kő en​nél is na​gyobb ha​tást vál​tott ki a lá​nyá​ból. Ab​-
ban a pil​la​nat​ban, hogy meg​lát​ta, Gunn​hildr meg akar​ta ka​-
pa​rin​ta​ni. El​tö​kélt szán​dé​ka volt, hogy fel​vág vele a nő​vé​rei
előtt. Így akart ne​kik vissza​fi​zet​ni a sok​év​nyi, ron​da​sá​gá​ra tett
rossz​in​du​la​tú meg​jegy​zé​se​ik mi​att. És ha egy​szer Gunn​hildr
va​la​mit a fe​jé​be vett, an​nak meg kel​lett len​nie, jól tud​ta ezt az
apja is. Így te​hát szer​te​fosz​lott Au​dun utol​só el​len​ve​té​se is, és

147
be​le​egye​zett a fri​gyünk​be. Jö​ven​dő​be​li apó​som és anyó​som
be​le​egye​zett, hogy Gunn​hildr ho​zo​má​nya​ként egy apró, fél​-
re​eső ta​nyát ad​jon ne​künk, az én mun​du​rom pe​dig a drá​ga​kő
volt. Ta​lán, mert annyi​ra fáj​dal​mas volt meg​vál​nom a ta​liz​má​-
nom​tól és a hoz​zá kap​cso​ló​dó ang​li​ai éle​tem​től, vagy mert
volt egy elő​ér​ze​tem, de az utol​só pil​la​nat​ban ki​csi​kar​tam
Gunn​hildr és Au​dun be​le​egye​zé​sét ah​hoz, hogy ha fri​gyünk
zá​tony​ra fut​na, ki​vált​ha​tom a drá​ga​kö​vet a ta​nya ér​té​ké​nek
meg​fe​le​lő összeg meg​fi​ze​té​sé​vel. A drá​ga​kő ér​té​két har​minc
ezüst​már​ká​ban ál​la​pí​tot​ták meg, amely összeg be​ár​nyé​kol​ta
az el​kö​vet​ke​zen​dő pár éve​met.
Há​zas​ság​kö​té​sünk annyi​ra je​len​ték​te​len ese​mény volt,
hogy a szom​szé​dok alig vet​ték tu​do​má​sul. Még Snor​ri sem
volt je​len, mi​vel egy láz​ro​ham az ágy​nak dön​töt​te, és Gunn​-
hildr is csak azért öl​tö​zött ki, hogy köz​szem​lé​re te​hes​se a tűz​-
ru​bint. El​ké​ped​tem, ami​kor meg​tud​tam, hogy a szer​tar​tást
egy ván​dor​pap vég​zi majd. Egyi​ke volt azok​nak a ke​resz​tény
szent em​be​rek​nek, akik egy​re na​gyobb szám​ban buk​kan​tak
fel vi​dé​ken, és ta​nyá​ról ta​nyá​ra ván​do​rol​tak, hogy meg​győz​-
zék az asszo​nyo​kat, tér​je​nek át a ke​resz​tény hit​re és ke​resz​tel​-
tes​sék meg gyer​me​ke​i​ket. Mind​eköz​ben he​ve​sen ki​kel​tek az
el​len, amit ők bar​bár és po​gány régi hit​nek ne​vez​tek. Az es​kü​-
vői szer​tar​tás alatt jöt​tem rá, hogy meny​asszo​nyom el​va​kult
ke​resz​tény. Mel​let​tem állt és kis​sé iz​zadt az es​kü​vői ru​há​já​-
ban, és olyan áj​ta​to​san és nyer​sen vá​la​szol​ga​tott azon a dal​-
lam​ta​lan hang​ján, hogy tud​tam, el​hi​szi a pap min​den sza​vát.
Ész​re​vet​tem, hogy oly​kor bir​to​ko​si moz​du​lat​tal si​mo​gat​ja
meg a tűz​ru​bint, amint az ter​je​del​mes mel​lei kö​zött him​bá​ló​-
zott.
Az es​kü​vői la​ko​ma olyan sze​gé​nyes volt, ami​lyen​nel csak
apó​som meg tud​ta úsz​ni a dol​got. Utá​na a fe​le​sé​gem ro​ko​na​i​-
nak egy ki​csiny cso​port​ja el​kí​sért min​ket a ta​nyánk​ra, majd
ma​gunk​ra ha​gyott min​ket. Az est fo​lya​mán Gunn​hildr tisz​tán
az ér​té​sem​re adta, hogy köz​tünk tes​ti kö​ze​le​dés szó​ba se jö​-
het. A Fe​hér Krisz​tus​nak adta oda ma​gát, tá​jé​koz​ta​tott fenn​-
hé​já​zón, és un​do​ro​dik at​tól, hogy egy ma​gam​faj​ta hi​tet​len​nel
kö​ze​li kap​cso​lat​ba ke​rül​jön. El​ha​tá​ro​zá​sá​nak nem állt szán​dé​-
kom​ban el​len​sze​gül​ni. Az új ott​ho​nunk felé tar​tó út alatt azt

148
la​tol​gat​tam, hogy há​zas​sá​gom va​ló​szí​nű​leg éle​tem leg​na​-
gyobb bak​lö​vé​se.
A hely​zet nem ja​vult. Gyor​san meg​ta​nul​tam, hogy nász​aján​-
dé​kuk​kal a fe​le​sé​gem szü​lei a leg​messzebb​me​nő​kig a ma​guk
ja​vát ke​res​ték. A ta​nya túl​sá​go​san messze esett a házuk​tól ah​-
hoz, hogy sa​ját ma​guk mun​kál​kod​ja​nak raj​ta. Apó​som túl fös​-
vény volt ah​hoz, hogy egy in​té​zőt fo​gad​jon fel, aki be​köl​töz​ne
a ta​nyá​ra és el​lát​ná a te​en​dő​ket, és túl​sá​go​san irigy a szom​-
széd​ja​i​ra ah​hoz, hogy bér​be adja ne​kik a föl​det és a le​ge​lőt.
Az​zal, hogy oda​he​lyez​nek egy szol​gá​lat​kész vőt, úgy gon​dol​ta,
hogy meg​ta​lál​ta a tö​ké​le​tes meg​ol​dást. El​vár​ták tő​lem, hogy
rend​be hoz​zam a ta​nyát, majd szol​gál​tas​sak be neki egy jó​ko​-
ra részt a szé​ná​ból, hús​ból vagy sajt​ból, amit meg​ter​me​lek.
Rö​vi​den, a szol​gá​ja vol​tam.
Gunn​hildr nem szán​dé​ko​zott sok időt töl​te​ni ve​lem a ta​-
nyán. Amint szer​zett ma​gá​nak egy fér​jet, job​ban mond​va,
amint rá​tet​te a ke​zét a tűz​ru​bin​ra, vissza​tért az elő​ző éle​té​hez.
Azt meg kell adni neki, hogy hoz​zá​ér​tő ház​ve​ze​tő​nő volt, és
gyor​san ki​ta​ka​rí​tot​ta és lak​ha​tó​vá tet​te a há​zat, amely éve​ken
ke​resz​tül üre​sen állt. De az​tán egy​re több időt töl​tött a szü​lei
há​zá​nál, és az​zal az in​dok​kal éj​sza​ká​zott ott, hogy az túl
messze esik a csa​lá​di fé​szek​től. Más​kor az asszony​ba​rá​ta​it lá​-
to​gat​ta meg. Fé​lel​me​te​sek vol​tak. Mind​egyi​kő​jük nem​rég tért
át a ke​resz​tény val​lás​ra és buz​gó hí​vők vol​tak, ezért ide​jük
nagy ré​szét az​zal töl​töt​ték, hogy sze​ren​csét kí​ván​tak egy​más​-
nak új val​lá​suk fel​sőbb​ren​dű ér​de​me​i​ért és pa​nasz​kod​tak a
le​ve​tett, im​má​ron el​uta​sí​tott hi​tük dur​va​sá​ga mi​att.
Be​val​lom, hogy Gunn​hildr tö​ké​le​te​sen elég​te​len se​gí​tő​társ​-
ra lelt vol​na ben​nem, ha itt​hon ma​radt vol​na. Egy​ál​ta​lán nem
vol​tam al​kal​mas a ta​nya​si élet​re. Nyo​masz​tó​nak ta​lál​tam,
hogy min​den reg​gel ko​rán kel​jek, ugyan​azo​kat a szer​szá​mo​-
kat hasz​nál​jam, ugyan​azo​kat az ös​vé​nye​ket ta​pos​sam, ugyan​-
azo​kat a mar​há​kat te​rel​jem össze, ugyan​ar​ról a föld​da​rab​ról
ka​szál​jam le a fü​vet, ugyan​azt a dü​le​de​ző ár​nyék​szé​ket tá​kol​-
gas​sam, és ugyan​ar​ra a gö​rön​gyös de​rék​alj​ra hajt​sam le a fe​-
jem, amin sze​ren​csé​re nem kel​lett osz​toz​kod​nom. Őszin​tén
szól​va job​ban ked​vel​tem Gunn​hildrt, ami​kor tá​vol volt, mert
tár​sa​sá​gát se​ké​lyes​nek, fá​rasz​tó​nak és os​to​bá​nak ta​lál​tam.

149
Ami​kor Ae​l​fgi​fu​hoz ha​son​lí​tot​tam, csa​ló​dott​sá​gom​ban majd​-
nem sír​va fa​kad​tam. Gunn​hildr​nek hát​bor​zon​ga​tó szo​ká​sa
volt gon​do​la​ta​i​mat va​la​mi eget​ve​rő köz​hely​sze​rű meg​jegy​zés​-
sel meg​sza​kí​ta​ni, és em​ber​tár​sai irán​ti ér​dek​lő​dé​sé​nek
egyet​len alap​ja, úgy tűnt, azok ja​vak​ban mér​he​tő ér​té​ke volt.
Két​ség​kí​vül anya​gi​as ap​já​tól örö​köl​te ezt a hoz​zá​ál​lást. Hogy
apó​so​mat bosszant​sam, a le​he​tő leg​ke​ve​sebb mun​kát vé​gez​-
tem el a ta​nyán.
Ter​mé​sze​te​sen a kör​nyék​be​li gaz​dák, akik ke​mé​nyen dol​-
go​zó em​be​rek vol​tak, nap​lo​pó​nak néz​tek és ke​rül​ték a tár​sa​-
sá​go​mat. In​kább útra kel​tem és meg​lá​to​gat​tam ta​ní​tó​mat, Th​-
ran​dot, aki su​hanc​ko​rom​ban a régi hit​re ok​ta​tott, sem​mint
hogy a mar​hák után néz​zek, és szé​nát ka​szál​jak ne​kik té​li​re.
Th​rand csak fél​na​pi já​rás​ra la​kott, és a fe​hér hajú Snor​ri​hoz
ké​pest alig vál​to​zott. Még min​dig ugyan​az az ösz​tö​vér, ka​to​-
nás em​ber volt, akit em​lé​ke​ze​tem​ben őriz​tem, egy​sze​rű​en öl​-
tö​zött és élt ki​csiny kuny​hó​já​ban, mely​nek fa​lai ide​gen ha​di​-
zsák​má​nyok​kal vol​tak te​le​ag​gat​va. Iga​zi sze​re​tet​tel kö​szön​-
tött, és el​mond​ta, hal​lot​ta, hogy vissza​tér​tem a tar​to​mány​ba.
Nem vett részt az es​kü​vő​mön, tet​te hoz​zá, mert nem tud​ta vol​-
na el​vi​sel​ni a sok ke​resz​tény fe​cse​gé​sét.
Könnye​dén fel​éledt kö​zöt​tünk a régi ta​nár-diák vi​szony.
Ami​kor el​mond​tam Th​rand​nak, hogy Odin, az uta​zó és ku​ta​-
ko​dó híve let​tem, ja​va​sol​ta, hogy ta​nul​jam meg kí​vül​ről a Ha​-
va​malt, Odin éne​két.
– Le​gyen a jö​vő​ben a Ha​va​mal az út​mu​ta​tód – mond​ta. – Az​-
zal, hogy ra​gasz​kodsz Odin sza​va​i​hoz, böl​cses​ség​re és meg​-
nyug​vás​ra lelsz majd. Pél​dá​ul Gret​tir ba​rá​tod: azt akar​ja, hogy
ak​ként em​lé​kez​ze​nek rá, aki volt, va​la​mint jó hír​ne​ve mi​att,
és Odi​nak van​nak is ide illő sza​vai.
Ez​zel Th​rand idéz​ni kez​dett:

A mar​ha el​pusz​tul, a ro​kon el​pusz​tul, te ma​gad is el​-

pusz​tulsz,
de a di​cső​ség sza​vai so​sem pusz​tul​nak el an​nak, ki jó
hír​ne​vet sze​rez.
A mar​ha el​pusz​tul, a ro​kon el​pusz​tul, te ma​gad is el​-
pusz​tulsz,

150
 Tu​dok va​la​mit, mi so​sem pusz​tul el,
A ha​lott em​ber híre az.

Egy má​sik al​ka​lom​mal, ami​kor kény​sze​re​dett meg​jegy​zést

tet​tem Gunn​hildr​re és két​ség​be​ej​tő vi​sel​ke​dé​sé​re, Th​rand
ha​bo​zás nél​kül Odin egy má​sik ver​sét idéz​te:

A ha​mis szí​vű asszo​nyok sze​rel​me olyan,

mint​ha pat​ko​lat​lan pa​ri​pát kény​sze​rí​te​nél csú​szós
jég​re,
két​esz​ten​dő​set, paj​ko​sat, be​tö​ret​lent,
vagy mint​ha kor​mány nél​kü​li csó​nak​ban ül​nél a vi​har
kö​ze​pet​te.

Ez arra in​dí​tott, hogy meg​kér​dez​zem tőle:

– Te ma​gad vol​tál-e már há​zas?
Th​rand meg​ráz​ta a fe​jét.
– Nem. A há​zas​ság gon​do​la​ta so​sem von​zott, és ami​kor ben​-
ne vol​tam a kor​ban, ak​kor tilt​va volt.
– Hogy​hogy „tilt​va volt”?
– A fel​ag, a szö​vet​ség meg​til​tot​ta, én pe​dig ko​mo​lyan vet​-
tem az es​kü​met.
– Mi​lyen szö​vet​ség volt az?– kér​dez​tem, ab​ban re​mény​ked​-
ve, hát​ha meg​tu​dok va​la​mit Th​rand ti​tok​za​tos múlt​já​ról, ami​-
ről az öreg ka​to​na so​sem be​szélt.
De Th​rand csak ennyit mon​dott:
– A fel​agok leg​na​gyob​bi​ka volt, leg​alább​is ab​ban az idő​ben.
Ép​pen di​cső​sé​ge csú​csán. Mára vi​szont na​gyon meg​csap​pant.
Ke​ve​sen hin​nék el, mennyi​re cso​dál​ták a fel​agot szer​te az
észa​ki or​szá​gok​ban.
Az ilyen al​kal​mak​kor az volt a sej​té​sem, Th​rand meg​érez​te,
hogy mind​az, ami​ben hitt, és ami​re ta​ní​tott, le​tű​nő​fél​ben volt,
hogy egy kor​szak al​ko​nyá​nak vol​tunk a ta​núi.
– Gon​do​lod, hogy kö​zel van Rag​na​rök, a szám​adás nagy
nap​ja? – kér​dez​tem tőle.
– Még nem hal​lot​tuk, hogy Heim​dall, az Is​te​nek őre meg​-
fúj​ta vol​na a Gjal​la​hornt, ez​zel je​lez​vén a pusz​tu​lás se​re​ge​i​nek
ér​ke​zé​sét – vá​la​szol​ta –, de fé​lek, hogy óva​tos​sá​ga el​le​né​re
Heim​dall nem ve​szi ész​re a kö​ze​li ve​szélyt. Hal​lá​sa le​het oly

151
ki​vá​ló, hogy a fű nö​vé​sét is meg​hall​ja, és lá​tá​sa oly éles, hogy
éj​jel-nap​pal száz​mér​föld​nyi​re lát el kö​rös-kö​rül, de nem ve​szi
ész​re, hogy az iga​zi pusz​tí​tás gyak​ran ál​ru​há​ban jő el. A Fe​hér
Krisz​tus ügy​nö​kei, meg​le​het, ugyan​olyan ártó mé​tely hír​nö​-
kei, mint az óri​á​sok, a trol​lok és a pusz​tí​tás se​re​gei, me​lye​ket
oly rég​óta meg​jó​sol​tak.
– Nem te​he​tünk sem​mit sem el​le​ne? – kér​dez​tem.
– A sor​sot nem le​het meg​vál​toz​tat​ni, sem pe​dig a ter​mé​-
szet​tel szem​be​száll​ni – vá​la​szol​ta. – Ele​in​te azt hit​tem, hogy a
ke​resz​té​nyek és a régi hit kö​ve​tői kö​zött akad elég kö​zös vo​-
nás ah​hoz, hogy bé​ké​ben él​je​nek egy​más mel​lett. Mind​egyi​-
künk hisz ab​ban, hogy az em​be​ri​ség csu​pán egy fér​fi​tól és egy
nő​től szár​ma​zik. A ke​resz​té​nyek szá​má​ra ők Ádám és Éva, ne​-
künk Ask és Emb​la, aki​ket Odin kel​tett élet​re. Egyet​ér​tünk te​-
hát az ere​de​tünk​ben, de ami a túl​vi​lá​gi éle​tet il​le​ti, túl​sá​go​san
is kü​lön​bö​zünk. A ke​resz​té​nyek po​gány​nak és mocs​kos hi​tet​-
len​nek ne​vez​nek min​ket, mert ló​húst eszünk és ál​la​to​kat ál​-
dozunk. De szá​mom​ra sok​kal mocs​ko​sabb do​log göd​röt ásni
egy har​cos holt​tes​te szá​má​ra és a föld​be te​met​ni, hogy fel​fal​-
ják a pond​rók és el​rot​had​jon. Ho​gyan te​he​tik ezt meg? A har​-
cos meg​ér​dem​li a mág​lyát, ami lel​két a Val​holl​ba kül​di, hogy
ott ad​dig ün​ne​pel​jen, míg a vé​dők​höz nem csat​la​ko​zik Rag​na​-
rök nap​ján. Fé​lek, ha egy​re több har​cos tér át a Fe​hér Krisz​tus
hi​té​re, igen​csak meg​fo​gyat​ko​zott se​reg kö​ve​ti majd Odint,
Freyt és Thort a meg​mé​ret​te​tés nap​ján.

***

An​nak a nyár​nak és ősz​nek a fo​lya​mán hí​re​ket kap​tam fo​ga​-

dott test​vé​rem​ről, Gret​tir​ről. Alak​ja a kör​nyék​be​li gaz​dák be​-
szél​ge​té​se​i​nek leg​főbb tár​gya volt. Ahány​szor meg​lá​to​gat​tam
apó​so​mat, Aud​unt, hogy meg​be​szél​jem vele a ta​nyá​val kap​-
cso​la​tos elő​me​ne​te​le​met, Gret​tir leg​újabb cse​le​ke​de​te​it ecse​-
tel​te ne​kem. Au​dun plety​kái el​vi​sel​he​tő​vé tet​ték szá​mom​ra a
lá​to​ga​tá​so​kat, mert hi​ány​zott fo​ga​dott test​vé​rem, bár vi​gyáz​-
tam arra, ne​hogy fel​fed​jem, hogy is​me​rem azt az „át​ko​zott
tör​vé​nyen kí​vü​lit”, aho​gyan Au​dun ne​vez​te őt. Meg​tud​tam,
hogy Gret​tir​nek si​ke​rült meg​lá​to​gat​nia az any​ját anél​kül,
hogy fel​ri​asz​tot​ta vol​na a ház​né​pet. Sö​té​te​dés után lá​to​gat​ta

152
meg ott​ho​nát, egy kes​keny víz​mo​sást kö​vet​ve, mely egye​ne​-
sen az ol​dal​aj​tó​ig ve​ze​tett, majd át​vá​gott a sö​tét fo​lyo​són, míg​-
nem el​ju​tott any​ja há​ló​kam​rá​já​ig. Az, anyai ösz​tö​ne​i​től ve​zé​-
rel​ve, meg​is​mer​te a sö​tét​ben be​sur​ra​nó fiát, és mi​után kö​-
szön​töt​te, el​me​sél​te neki báty​ja, Atli Bi​valy​erős Thorb​jorn és
cso​port​ja ál​ta​li meg​gyil​ko​lá​sá​nak ko​mor rész​le​te​it. Gret​tir
ek​kor ad​dig buj​kált any​ja há​zá​ban, míg meg nem győ​ző​dött
ar​ról, hogy Bi​valy​erős Thorb​jorn csu​pán nap​szá​mo​sai tár​sa​-
sá​gá​ban tar​tóz​ko​dik a ta​nyá​ján.
– És tu​dod-e, hogy mit tett ek​kor az a gaz​em​ber Gret​tir? –
hor​kant fel Au​dun fel​há​bo​ro​dot​tan. Egye​ne​sen át​lo​va​golt Bi​-
valy​erős há​zá​hoz, fé​nyes nap​pal, si​sak​kal a fe​jén, egyik ke​zé​-
ben hosszú dár​dá​val, és az​zal a dí​szes kard​já​val a de​re​kán. Bi​-
valy​erőst és an​nak fiát a ka​szá​lón ta​lál​ta, amint az első szé​nát
gyűj​töt​ték és bog​lyáz​ták. Egy​ből fel​is​mer​ték Gret​tirt, és tud​-
ták, hogy mi​ért jön. Sze​ren​csé​re fegy​ve​re​i​ket ma​guk​kal vit​-
ték a me​ző​re, így hát Thorb​jorn és fia ki​ta​lál​ták, ho​gyan tud​-
ják ma​gu​kat ha​té​ko​nyan meg​vé​de​ni. Bi​valy​erős​nek az volt a
szán​dé​ka, hogy szem​be​száll Gret​tir​rel, és így el​von​ja a fi​gyel​-
mét a fi​á​ról, aki fej​szé​jé​vel lop​va meg​ke​rü​li, és hát​ba tá​mad​ja.
– Na, és be​vált a terv?
Apó​som ön​elé​gül​ten fel​mor​dult, mint aki tud​ja, hogy hall​-
ga​tó​sá​ga ho​rog​ra akadt.
– Majd​nem be​vált – mond​ta. – Egy szol​gá​ló​lány lát​ta az
egész tör​té​nést. Lát​ta, aho​gyan Gret​tir meg​áll, leül a föld​re, és
bab​rál​ni kezd dár​dá​ja he​gyé​vel. Min​den jel sze​rint azt a szö​get
tá​vo​lí​tot​ta el, amely a dár​da he​gyét a nyél​hez erő​sí​ti. Ha el​hi​-
báz​ná a do​bást, Bi​valy​erős nem tud​ja ki​húz​ni a dár​dát a föld​-
ből és el​le​ne for​dí​ta​ni. De ami​kor Gret​tir Bi​valy​erős felé ha​jí​-
tot​ta azt, a dár​da he​gye túl​sá​go​san ha​mar vált le a nyél​ről, és
ár​tal​mat​la​nul hul​lott alá. Így Gret​tir​nek nem ma​radt más
fegy​ve​re a fel​nőtt fér​fi​val és a le​génnyel szem​ben, mint a
kard​ja és egy apró, ke​rek pajzs. Bi​valy​erős nem hi​á​ba kap​ta a
ne​vét, és úgy tűnt, az esé​lyek ne​kik ked​vez​nek.
– Úgy hal​lot​tam, Gret​tir nem az az em​ber, aki há​tat for​dí​ta​-
na a harc​nak – mond​tam.
– Nem is hát​rált meg. Gret​tir Bi​valy​erős elé állt, és a két
em​ber, kard​dal a kéz​ben, kö​röz​ni kez​dett. Bi​valy​erős fia úgy

153
vél​te, hogy esé​lye van Gret​tir há​tá​ba ke​rül​ni és fej​szé​jé​vel le​-
üt​ni őt. Már ép​pen ütés​re len​dí​tet​te a fegy​ve​rét, ami​kor Gret​-
tir meg​emel​te a kard​ját, hogy Bi​valy​erős felé su​hint​son, és a
sze​me sar​ká​ból meg​pil​lan​tot​ta a le​gényt. Ahe​lyett, hogy elő​-
re​csa​pott vol​na a kard​já​val, még ma​ga​sabb​ra emel​te, és
vissza​kéz​ből rá​csa​pott a fiú fe​jé​re. Az ütés úgy szel​te ket​té a
le​gény fe​jét, mint egy ré​pát. Mind​eköz​ben az apja ki​hasz​nál​ta
az al​kal​mat és elő​re​len​dült, de Gret​tir fel​fog​ta paj​zsá​val a
kard​csa​pást, majd az el​len​fe​le felé vá​gott. Ez a Gret​tir annyi​ra
erős, hogy kard​ja át​szel​te Bi​valy​erős paj​zsát, mint​ha csak szal​-
ma lett vol​na, és nya​kon szúr​ta az el​len​fe​lét. Az hely​ben ször​-
nyet​halt. Gret​tir azon nyom​ban vissza​tért any​ja há​zá​hoz és
be​je​len​tet​te neki, hogy meg​bosszul​ta idő​sebb fia, Atli ha​lá​lát.
Az asszony el volt ra​gad​tat​va és azt mond​ta neki, hogy mél​tó
tag​ja a csa​lád​nak, de hogy óva​tos​nak kell len​nie, mert Bi​valy​-
erős em​be​rei bi​zo​nyo​san bosszút for​ral​nak.
– Hol van most Gret​tir?– kér​dez​tem, meg​pró​bál​ván lep​lez​-
ni ér​dek​lő​dé​se​met.
– Nem tu​dom bi​zo​nyo​san vá​la​szol​ta Au​dun. – Át​ment, hogy
meg​lá​to​gas​sa Snor​ri Go​dit és meg​kér​dez​ze, ma​rad​hat-e nála,
de Snor​ri vissza​uta​sí​tot​ta. Azt be​szé​lik, hogy Gret​tir Westf​-
jords​ban húz​ta meg ma​gát egy gaz​dá​nál.
Ké​sőbb kel​le​met​len apó​som tá​jé​koz​ta​tott ar​ról, hogy Gret​-
tir a mo​csa​rak​ban buk​kant fel, zord kö​rül​mé​nyek kö​zött ten​-
gő​dik, és a kör​nye​ző ta​nyák fosz​to​ga​tá​sá​ból szer​zett élel​men
és bir​ka​lo​pás​ból él. Egyik hely​ről a má​sik​ra ván​do​rol, néha
egye​dül, néha egy vagy két má​sik tör​vé​nyen kí​vü​li tár​sa​sá​gá​-
ban.
Csak ta​vasszal lát​tam vi​szont Gret​tirt, ak​kor is vá​rat​la​nul.
Th​ran​dot in​dul​tam meg​lá​to​gat​ni, ami​kor egy nagy csa​pat
gaz​dá​val ta​lál​koz​tam, le​het​tek vagy hú​szan. Vi​sel​ke​dé​sük​ből
egy​ből lát​tam, hogy na​gyon iz​ga​tot​tak, és leg​na​gyobb meg​le​-
pe​té​sem​re Gret​tirt fe​dez​tem fel kö​zöt​tük. A cso​port kö​ze​pén
ment, ke​ze​it hát​ra​kö​töz​ték, pány​ván ve​zet​ték.
– Meg​mon​dod, mi zaj​lik itt? – kér​dez​tem a cso​port élén ha​-
la​dó gaz​dá​tól.
– Ez Erős Gret​tir. Vég​re el​kap​tuk – mond​ta az egyik gaz​da,
egy nagy​da​rab, ve​res arcú, há​zi​szőt​tes​be öl​tö​zött em​ber. Na​-

154
gyon ön​elé​gült volt.
– Egyik ju​há​szunk je​len​tet​te, hogy lát​ta őt a mo​csa​rak​ban,
mi pe​dig össze​gyűl​tünk és csap​dát ál​lí​tot​tunk neki. Ele​get
szen​ved​tünk a por​tyá​zá​sa​i​tól, ő pe​dig el​bíz​ta ma​gát. Aludt,
ami​kor rá​ta​lál​tunk, és si​ke​rült elég kö​zel jut​nunk hoz​zá és le​-
gyűr​nünk őt, bár a du​la​ko​dás so​rán né​me​lyi​künk ko​moly zú​-
zó​dá​so​kat szen​ve​dett el.
– És most hová vi​szi​tek? – kér​dez​tem.
– Még nem dön​töt​tük el – mond​ta a gaz​da. – Sen​ki sem akar
vi​gyáz​ni rá, míg elöl​já​rónk szí​ne elé nem tud​juk vin​ni, hogy
íté​le​tet mond​jon fe​let​te. Túl​sá​go​san erős és he​ves, ve​sze​del​-
met je​len​te​ne fog​va tar​ta​ni őt.
Gret​tir​re pil​lan​tot​tam. To​vább​ra is hát​ra​kö​tött ke​zek​kel
állt, rez​ze​nés​te​len arc​cal. Nem mu​tat​ta, hogy is​mer en​gem. A
töb​bi gaz​da meg​állt, és egy lát​ha​tó​an ré​geb​bi ke​le​tű vita foly​-
ta​tá​sá​ba me​rül​tek ar​ról, hogy va​jon a Gard vá​ros​be​li Tho​rir
ke​zé​be ad​ják Gret​tirt a ju​ta​lom el​le​né​ben, vagy a he​lyi elöl​já​-
ró​hoz vi​gyék ítél​ke​zés cél​já​ból.
– Akasszuk fel itt és most – mond​ta az egyik fog​lyul ejtő. Az
ar​cán vi​rí​tó zú​zó​dás​ból ítél​ve egyi​ke volt azok​nak, akit Gret​tir
a du​la​ko​dás so​rán meg​ütött. – Ak​kor a holt​tes​tét el​vi​het​jük
Tho​rir​nak és kö​ve​tel​het​jük a ju​tal​mat.
Tár​sai egy ré​sze he​lyes​lő​en fel​mor​dult, de a töb​bi​ek​nek
még két​sé​ge​ik vol​tak. Pil​la​na​to​kon mú​lott, hogy meg​egye​zés​-
re jus​sa​nak, ami​kor már nem le​het őket be​fo​lyá​sol​ni.
– Fel aka​rok szó​lal​ni Gret​tir mel​lett! – ki​ál​tot​tam. – Együtt
ha​józ​tunk az el​múlt esz​ten​dő​ben, és ha nem lett vol​na a fe​dél​-
ze​ten, biz​to​san el​süllyed​tünk vol​na. Meg​men​tet​te az éle​te​-
met, és a le​gény​sé​gé​ét is. Nem egy kö​zön​sé​ges bű​nö​ző, az Alt​-
hing pe​dig anél​kül mon​dott íté​le​tet fe​let​te, hogy esé​lye lett
vol​na meg​vé​de​nie ma​gát. Ha bár​me​lyi​kő​tö​ket meg​ká​ro​sí​tot​-
ta vol​na, ígé​rem, hogy meg​té​rí​tem. – Ek​kor ih​le​tem tá​madt. A
ti be​csü​le​te​tek​re vá​lik, ha most meg​kí​mé​li​tek az éle​tét. Az
em​be​rek a nagy​lel​kű​sé​ge​tek​ről fog​nak be​szél​ni, és meg​em​lé​-
kez​nek majd tet​te​tek​ről. Azt ja​va​so​lom, es​kes​sé​tek meg Gret​-
tirt, hogy tá​vo​zik eb​ből a tar​to​mány​ból, és töb​bet nem foszt ki
ben​ne​te​ket. És hogy nem fog bosszút áll​ni egyi​kő​tö​kön sem.
Be​csü​le​tes em​ber, meg fog​ja tar​ta​ni a sza​vát.

155
 A be​csü​let és hír​név em​lí​té​se győz​te meg őket, hogy szán​-
dé​ka​ik​tól el​áll​ja​nak. Mind​egyik gaz​dá​ban, bár​mi​lyen sze​rény
is le​gyen, ott buj​kál an​nak a be​csü​let​nek és hír​név utá​ni vágy​-
nak a szik​rá​ja, ami​ről Gret​tir be​szélt ne​kem. Ál​ta​lá​nos zsi​vaj
tört ki, mi​köz​ben ja​vas​la​tom​ról tár​gyal​tak. Ki​de​rült, hogy
meg​könnyeb​bül​tek, ami​ért nem kell be​pisz​kí​ta​ni​uk a ke​zü​-
ket a tör​vé​nyen kí​vü​li meg​ölé​sé​vel. Vé​gül hosszas és kí​nos
szü​net után szó​szó​ló​juk el​fo​gad​ta a ja​vas​la​to​mat.
– Rend​ben – mond​ta. – Ha Gret​tir tá​vo​zik és meg​ígé​ri, hogy
soha töb​bet nem zak​lat min​ket, ak​kor fut​ni en​ged​jük.
Gret​tir​re pil​lant​va meg​kér​dez​te tőle:
– Sza​va​dat adod rá?
Gret​tir bó​lin​tott.
Az egyik gaz​da óva​to​san el​ol​dot​ta a kö​te​lé​ke​it, majd hát​ra​-
hú​zó​dott.
Gret​tir meg​dör​zsöl​te a csuk​ló​it, majd oda​jött hoz​zám és át​-
ölelt.
– Kö​szö​nöm ne​ked, fo​ga​dott test​vé​rem – mond​ta. Majd le​-
tért az ös​vény​ről és el​tűnt a mo​csár​ban.
Gret​tir be​tar​tot​ta a gaz​dák​nak adott sza​vát. So​ha​sem tért
vissza a tar​to​mány​ba, ha​nem tá​vol ma​radt és egy bar​lang​ban
húz​ta meg ma​gát a mo​csár túl​só vé​gé​ben. Ami en​gem il​le​tett,
az, hogy ki​de​rült, Gret​tir a fo​ga​dott test​vé​rem, vé​get ve​tett
nyu​godt éle​tem​nek. Szom​szé​da​im né​me​lyi​ke im​má​ron kí​-
ván​csi​ság​gal szem​lélt, má​sok nagy ív​ben el​ke​rül​tek, Gunn​-
hildr pe​dig ék​te​len ha​rag​ra ger​jedt. Ami​kor meg​hal​lot​ta a
tör​tén​te​ket, szem​be​szállt ve​lem. Nem csak hi​tet​len va​gyok,
vi​sí​tot​ta, de össze is áll​tam a bű​nö​zők leg​rosszabb faj​tá​já​val.
Gret​tir az ör​dög fattya, a sá​tán te​remt​mé​nye. Örült és go​nosz.
Úgy hal​lot​ta, hogy bo​szor​kány​mes​ter, aki dé​mo​nok​kal és hul​-
la​rab​ló szel​le​mek​kel szö​vet​ke​zik.
Hoz​zá​szok​va fe​le​sé​gem könnyen fel​buz​gó sé​rel​me​i​hez,
hall​gat​tam, és va​la​me​lyest meg​könnyeb​bül​tem, ami​kor be​je​-
len​tet​te, hogy in​nen​től kezd​ve a szü​le​i​vel fog élni, és ha to​-
vább​ra is ba​rát​ko​zom Gret​tir​rel, ak​kor ko​mo​lyan fon​to​ló​ra
ve​szi a vá​lást.
Gunn​hildr ha​rag​ját az is tü​zel​te, hogy kár​pót​lást ígér​tem a
gaz​dák​nak a Gret​tir ál​tal zsák​má​nyolt ja​va​kért. Az igaz​ság​hoz

156
hoz​zá​tar​to​zott, hogy ezt nem en​ged​het​tem meg ma​gam​nak.
Pénz​te​len vol​tam, alig több apó​som bér​lő​jé​nél. Gunn​hildr
igen​csak az apja lá​nya volt, így pénzt ki​csi​kar​ni tőle, hogy ki​fi​-
zes​sem a gaz​dá​kat, a le​he​tet​len​ség ha​tá​rát sú​rol​ta. Ér​tel​met​-
len volt meg​kér​dez​ni tőle, hogy fel​hasz​nál​ha​tom-e va​la​me​-
lyik kö​zös tu​laj​do​nun​kat a gaz​dák kö​ve​te​lé​se​i​nek ki​elé​gí​té​sé​-
re, egyet​len ér​té​kes tu​laj​do​nom pe​dig, a tűz​ru​bin, im​má​ron
Gunn​hildr mun​dur​ja volt, nem az enyém, így köl​csön fel​vé​te​-
lé​re se tud​tam biz​to​sí​té​kul fel​aján​la​ni. A Gret​tir​rel való ta​lál​-
ko​zá​so​mat kö​ve​tő né​hány nap​ban még re​mény​ked​tem ab​-
ban, hogy ál​do​za​tai nem fog​ják be​haj​ta​ni raj​tam az ígé​re​te​-
met, és a szí​nü​ket sem lá​tom majd. De bár a gaz​dák di​cső​ség​re
és hír​név​re szom​jú​hoz​tak, szí​vük mé​lyén még​is​csak pa​rasz​-
tok vol​tak, akik nagy​ra ér​té​kel​ték a kész​pénzt. Egy​más után
je​len​tek meg a kü​szö​bö​mön, azt ál​lít​va, hogy fo​ga​dott test​vé​-
rem ki​ra​bol​ta őket, és kár​pót​lást kö​ve​tel​tek. Egyi​kő​jük sze​rint
az úton érte a tá​ma​dás és el​vesz​tet​te a lo​vát, a má​si​kat fe​nye​-
ge​tés ha​tá​sá​ra fosz​tot​ták meg ér​té​kes ru​há​i​tól, töb​ben pe​dig
azt ál​lí​tot​ták, hogy Gret​tir meg​dézs​mál​ta a ju​ha​i​kat és mar​há​-
i​kat. Per​sze nem tud​hat​tam, hogy kö​ve​te​lé​se​ik va​ló​di​ak-e. A
ju​hok és mar​hák akár el is kó​bo​rol​hat​tak, és egé​szen biz​tos
vol​tam ben​ne, hogy a gaz​dák gyak​ran túl​ér​té​kel​ték vesz​te​sé​-
ge​ik mér​té​két. De a be​csü​le​tük​re pró​bál​tam hat​ni, ami​kor el​-
nyer​tem Gret​tir sza​bad​sá​gát, s mi​vel ál​lás​fog​la​lá​som oly
fenn​költ​re si​ke​re​dett, nem​igen vol​tam ab​ban a hely​zet​ben,
hogy al​ku​doz​zak kö​ve​te​lé​se​ik pon​tos ér​té​ke fe​lett. Olyan
összeg​gel ta​lál​tam szem​ben ma​gam, ami​re re​mé​nyem sem
volt, hogy ki tu​dom fi​zet​ni.
Ter​mé​sze​te​sen Th​rand hal​lott a tör​tén​tek​ről. Kö​vet​ke​ző lá​-
to​ga​tá​som al​kal​má​val meg​je​gyez​te, hogy gond​ter​helt​nek né​-
zek ki, és rá​kér​de​zett az oká​ra. Ami​kor el​mond​tam neki, hogy
az adós​sá​ga​im mi​att ag​gó​dom, csak annyit kér​de​zett:
– Mennyi a tar​to​zá​sod?
– Va​la​mi​vel ke​ve​sebb, mint össze​sen hét már​ka – mond​-
tam.
A fal​nak tolt ágyá​hoz ment, be​nyúlt alá​ja és elő​hú​zott egy
kis​mé​re​tű, le​la​ka​tolt lá​di​kót. Ki​tet​te kö​zénk az asz​tal​ra és elő​-
hú​zott egy kul​csot. Ami​kor hát​ra​csap​ta a lá​di​kó fe​de​lét, olyan

157
lát​vány fo​ga​dott, ami​ben leg​utóbb ak​kor volt ré​szem, ami​kor
Brith​ma​er​nek, a pénz​ve​rő​nek dol​goz​tam. A va​salt lá​di​kó két​-
har​ma​dá​ig ezüst​tel volt tele, bár ke​vés érme akadt kö​zöt​te.
Ék​szer​tö​re​dé​ke​ket lát​tam, ezüst nyak​ékek da​rab​ja​it, tö​rött
ezüst​ne​műt, fél​be​tört ezüst mell​tű​ket, jó né​hány össze​la​pí​tott
gyű​rűt. Úgy he​ver​tek ott nagy össze​vissza​ság​ban, aho​gyan
Th​rand al​ka​lom​ad​tán be​le​ha​ji​gál​ta őket kin​cses lá​di​kó​já​ba.
Kez​dő szer​ze​tes ko​rom​ban szer​zett ta​pasz​ta​la​ta​im alap​ján fel​-
is​mer​tem egy ezüst ol​tár​ke​reszt da​rab​ját, és – a szí​vem meg​-
ug​rott – egy olyan ék​szer​da​ra​bot vet​tem ész​re, me​lyet ugyan​-
az a kacs​ka​rin​gós írás dí​szí​tett, mint Ae​l​fgi​fu ked​venc nyak​-
éké​nek pénz​da​rab​ja​it.
– Gon​do​lom, tu​dod, ho​gyan kell ezt hasz​nál​ni – mond​ta Th​-
rand, mi​köz​ben ki​ko​tort va​la​mit az össze​vissza​ság​ból. Első rá​-
né​zés​re azt hit​tem, hogy egyi​ke azok​nak a fém​stí​lu​sok​nak,
me​lyek​kel a be​tű​ve​tést gya​ko​rol​tam a ko​los​tor​ban. De Th​-
rand to​váb​bi két tárgy után ku​ta​tott. Ami​kor össze​ál​lí​tot​ta
őket, egy mér​le​get is​mer​tem fel ben​ne, ha​son​lót ah​hoz, amit
Brith​ma​er hasz​nált, de emez ki​sebb volt és úgy al​kot​ták meg,
hogy szét le​hes​sen szed​ni, hogy uta​zás​ra is al​kal​mas le​gyen.
– Tes​sék – mond​ta Th​rand. – Tartsd eze​ket.
Kin​cse kö​zött ko​to​rá​szott, és a ki​sze​melt da​ra​bo​kat ide​ad​ta,
hogy le​mér​jem őket, mi​köz​ben én so​rol​tam, hogy me​lyik gaz​-
dá​nak mennyi​vel tar​to​zom. Egy​szer-két​szer, ami​kor nem ta​-
lált olyan da​ra​bot, amely ér​ték​ben meg​egye​zett vol​na az
összeg​gel, ki​húz​ta a kard​ját, le​tett egy na​gyobb ezüst​da​ra​bot
az asz​tal​ra, és a kí​vánt súly​nak meg​fe​le​lő részt ap​rí​tott le be​lő​-
le.
– Így csi​nál​tuk a régi idők​ben – ma​gya​ráz​ta –, ami​kor a
zsák​mányt osz​tot​tuk el ma​gunk kö​zött. Nem fog​lal​koz​tunk az
ér​mék​kel; az ezüst​már​ka súly​ban is van olyan jó, mint a ki​rály
kép​má​sá​val el​lát​va.
Néha még jobb is, gon​dol​tam, vissza​em​lé​kez​vén Brith​ma​er
ha​mi​sít​vá​nya​i​ra.
Elég ta​pin​ta​tos vol​tam ah​hoz, hogy ne kér​dez​zek rá, hon​nan
sze​rez​te Th​rand a kin​csét, és csak annyit mond​tam:
– A sza​va​mat adom, hogy meg​há​lá​lom nagy​lel​kű​sé​ge​det,
amint mó​dom lesz rá.

158
 Th​rand így vá​la​szolt:
– Ez aján​dék, Thor​gils. Nem ve​szem sem​mi hasz​nát, hogy a
lá​dá​ba van zár​va.
Majd is​mét a Ha​va​mal​ból idé​zett:

Ha va​gyont szer​zett ma​gá​nak a fér​fi

sose szen​ved​jen szük​sé​get
gyak​ran az el​len​nek gyűj​ti, mit a ba​rát​já​nak szán
mert sok min​den rosszabb​ra for​dul, mint sze​ret​nénk.

Mi​után ki​fi​zet​tem Gret​tir utol​só ál​do​za​tát is, úgy gon​dol​-

tam, ide​je meg​lá​to​gat​nom fo​ga​dott test​vé​re​met. Nem tud​tam,
hol ke​res​sem, ezért ne​ki​vág​tam a mo​csár​nak abba az irány​ba,
amer​re el​tűn​ni lát​tam, ami​kor ki​men​tet​tem a dü​hös gaz​dák
ke​zei kö​zül. Mint ké​sőbb ki​de​rült, Gret​tir már messzi​ről ész​-
re​vet​te jöt​tö​met. Egy ma​gas​la​ton fek​vő bar​lan​got sze​melt ki
me​ne​dék​ként, ahon​nan lát​ta, ha ide​ge​nek kö​ze​led​nek. Le​jött
a domb​ol​da​lon, hogy üd​vö​zöl​jön. Vissza​ve​ze​tett a bar​lang​já​-
hoz. Egy majd​nem füg​gő​le​ges szik​la​fa​lat kel​lett meg​mász​-
nunk ah​hoz, hogy el​ér​jük ott​ho​nát. Szür​ke pok​róc​cal ta​kar​ta
el a be​já​ra​tot, mely​nek szí​ne annyi​ra egy​be​ol​vadt a szik​la szí​-
né​vel, hogy az em​ber csak ak​kor vet​te ész​re a bar​lang nyí​lá​-
sát, ami​kor már csak pár lé​pés​nyi​re volt tőle. Be​lül egy tűz​-
hely és egy há​ló​hely volt, aho​vá le​te​rí​tet​te bőr​ből ké​szült há​-
ló​zsák​ját, va​la​mint egy élés​tár a szá​rí​tott ele​del szá​má​ra. Ivó​-
vi​zét egy kes​keny erecs​ké​ből mér​te, amely a szik​la lá​bá​nál
csör​ge​de​zett. Ami​kor meg​jegy​zést tet​tem arra az ököl nagy​sá​-
gú kö​vek​ből álló ku​pac​ra, amit a bar​lang be​já​ra​ta mel​lé
emelt, meg​ma​gya​ráz​ta, hogy lö​ve​dék​nek gyűj​töt​te őket.
– Ha bár​ki meg​pró​bál​ná meg​ro​ha​moz​ni a bar​lan​got –
mond​ta –, csak egy​fe​lől te​he​ti, és​pe​dig egye​ne​sen fel a szik​la​-
fa​lon. Órá​kig is tá​vol tu​dom tar​ta​ni a tá​ma​dó​kat.
Ész​re​vet​tem egy má​so​dik bőr há​ló​zsá​kot is, mely ha​lom​ba
hány​va he​vert a bar​lang túl​ol​da​lán.
– Ki​nek a tu​laj​do​na az? – kér​dez​tem.
– Egy Vö​rös​sza​kál​lú Stuv nevű em​be​ré. Ő is tör​vé​nyen kí​vü​-
li, akár​csak én. El​ment élel​met sze​rez​ni. Nem​so​ká​ra vissza
kell tér​nie.

159
 Vö​rös​sza​kál​lú es​té​re vissza is tért egy szá​rí​tott bá​rány​la​poc​-
ká​val és egy iszák​nyi sa​vó​val, me​lyet egy őri​zet​le​nül ha​gyott
ju​hász​ka​lyi​bá​ból lo​pott. Ab​ban a pil​la​nat​ban, hogy meg​lát​tam
Vö​rös​sza​kál​lú Stu​vot, el​fo​gott az ag​go​da​lom. Volt ben​ne va​la​-
mi alat​to​mos​ság, ami éber​ré tett. Ami​kor egy kis idő​re el​-
hagy​ta a bar​lan​got, meg​ra​gad​tam az al​kal​mat, hogy ki​kér​dez​-
zem fe​lő​le Gret​tirt.
– Mi​lyen rég​óta is​me​red Stu​vot? Meg​bí​zol ben​ne? – kér​-
dez​tem.
– Nem egé​szen – fe​lel​te Gret​tir. – Tu​dom, hogy akad​nak
em​be​rek, akik meg​gyil​kol​ná​nak a fe​jem​re ki​tű​zött vér​díj mi​-
att. Az el​múlt ősszel egy em​ber jött a mo​csár​ba és csat​la​ko​zott
hoz​zám, azt ál​lít​va, hogy ő is tör​vé​nyen kí​vü​li, és hogy me​ne​-
dék​re len​ne szük​sé​ge. Egy éj​jel hoz​zám lo​pó​zott, azt hi​vén,
hogy al​szom. Tőr volt a ke​zé​ben, le akart szúr​ni, de idő​ben fel​-
éb​red​tem és si​ke​rült ki​csa​var​nom a ke​zé​ből a fegy​vert. Be​val​-
lot​ta, hogy hi​va​tá​sos gyil​kos; ab​ban re​mény​ke​dett, hogy el​-
nyer​he​ti a Gard vá​ros​be​li Thor​ir​tól a ju​tal​mat.
– Tho​rir hu​szon​négy ezüst​már​kát tű​zött ki a fe​jed​re, és Bi​-
valy​erős csa​lád​ja meg​ígér​te, hogy ugyan​ennyit tesz hoz​zá, ha
va​la​ki meg​öl té​ged – mond​tam. – Ez két​szer annyi, mint a va​la​-
ha fel​aján​lott leg​ma​ga​sabb ju​ta​lom egy sko​gar​ma​dur ha​lá​lá​-
ért.
– Nos, an​nak az éj​je​li set​ten​ke​dő​nek nem si​ke​rült el​nyer​-
nie mond​ta Gret​tir. – A sa​ját tő​ré​vel öl​tem meg, holt​tes​tét el​-
von​szol​tam a leg​kö​ze​leb​bi tó​hoz, kö​ve​ket erő​sí​tet​tem rá,
majd a víz​be dob​tam.
– Ak​kor most mi​ért koc​káz​tatsz az​zal, hogy meg​osz​tod a bú​-
vó​he​lye​det az​zal a Vö​rös​sza​kál​lú​val? Le​het, hogy ő is a ju​ta​-
lom után ácsin​gó​zik.
– Ezt a koc​ká​za​tot be​vál​la​lom – fe​lel​te Gret​tir. Ügye​lek arra,
hogy min​dig szem előtt tart​sam, de in​kább vá​lasz​tom a tár​sa​-
sá​gát, bár​mennyi​re is gya​nús le​gyen, sem​mint hogy egye​dül
él​jek itt a mo​csár​ban, fő​leg nap​nyug​ta után.
Em​lé​kez​tem arra, hogy vad​sá​ga és hír​hedt​sé​ge el​le​né​re
Gret​tir ha​lá​lo​san ret​te​gett a sö​tét​ség​től. Tud​tam, hogy hi​á​ba​-
va​ló​ság len​ne meg​pró​bál​ni meg​győz​ni őt ar​ról, hogy gye​re​-
kes fé​lel​me az éle​tét ve​szé​lyez​te​ti.

160
 Ag​go​dal​mam​nak ala​pos oka volt. Az el​kö​vet​ke​ző pár hét
alatt rit​kán vol​tam apó​som ta​nyá​ján, mi​vel leg​több idő​met a
mo​csár​ban töl​töt​tem. Rend​sze​re​sen vit​tem élel​met és ru​há​-
kat Gret​tir​nek, és órá​kig ül​tünk ket​tes​ben a bar​lang szá​ja
előtt és bá​mul​tuk a mo​csa​rat, mi​köz​ben a kül​vi​lág új​don​sá​ga​-
i​ról szá​mol​tam be neki. Gret​tir csa​lád​ja és ba​rá​tai al​ku​doz​ni
kezd​tek Bi​valy​erős em​be​re​i​vel, meg​kí​sé​rel​vén vé​get vet​ni a
vi​szály​ko​dás​nak, és a két fél meg​egye​zett ab​ban, hogy Bi​valy​-
erős, va​la​mint Gret​tir báty​ja, Atli ha​lá​la ki​egyen​lí​tik egy​mást.
Gret​tir tá​mo​ga​tó​i​nak si​ke​rült még annyi pénzt is össze​szed​ni​-
ük, ami​vel te​te​mes kár​pót​lást ajánl​hat​tak fel Gard vá​ros​be​li
Tho​rir​nak fia ha​lá​lá​ért. De Thor​irt nem le​he​tett ki​en​gesz​tel​-
ni. Csak​is Gret​tir ha​lá​la hoz​hat szá​má​ra elég​té​telt.
Egyik ilyen lá​to​ga​tá​som al​kal​má​val tör​tént, hogy a bar​lan​-
got üre​sen ta​lál​tam. Me​leg nap volt, és arra gon​dol​tam, hogy
Gret​tir eset​leg a kö​ze​li tó​hoz ment, hogy fü​röd​jön és ki​mos​sa
a ru​há​it. Hát​ra​hagy​tam az élel​mi​sze​res cso​ma​got és ne​ki​vág​-
tam a mo​csár​nak, hogy meg​ke​res​sem. A tó egy sze​líd emel​ke​-
dő túl​ol​da​lán te​rült el. Ami​kor fel​ér​tem a lej​tő te​te​jé​re, meg​-
pil​lan​tot​tam a nád​dal sze​gé​lye​zett se​kély vi​zet, mely​nek kö​ze​-
pén pár szi​ge​tecs​ke te​rült el. Jó ki​lá​tást nyúj​tó he​lyem​ről
meg​lát​tam Gret​tirt, amint a part​tól tá​vol lu​bic​kol. Vö​rös​sza​-
kál​lú Stuv, a má​sik tör​vé​nyen kí​vü​li, sok​kal kö​ze​lebb volt a
part​hoz. Jól lát​ha​tó​an úgy dön​töt​tek, hogy úsz​nak egyet, le​ve​-
tet​ték a ru​há​ju​kat és a par​ton hagy​ták őket. Fi​gyel​tem, amint
Vö​rös​sza​kál​lú ki​gá​zol a part​ra, a ru​hái után megy, és gyor​san
fel​öl​tö​zik. Volt va​la​mi gya​nús a kap​ko​dá​sá​ban. Lát​tam, hogy
fel​eme​li a kard​ját, ki​von​ja a hü​ve​lyé​ből, majd a ná​das felé
oson, ott meg​bú​jik és les​ben áll. A tá​vol​ság túl nagy volt ah​-
hoz, sem​mint hogy ki​ál​tá​sa​im​mal fi​gyel​mez​tet​ni tud​tam vol​-
na Gret​tirt, aki most a part felé kö​ze​le​dett. Lát​tam, amint el​éri
a se​ké​lyest, fel​áll, majd ki​fe​lé gá​zol, meg-meg​ka​pasz​kod​va a
nád​szá​lak​ba, amint a lá​bai meg​csúsz​tak a tó isza​pos fe​ne​kén.
Me​zí​te​len volt, én pe​dig rá​jöt​tem, hogy Vö​rös​sza​kál​lú erre a
pil​la​nat​ra vár​ha​tott hó​na​po​kon ke​resz​tül. Gret​tir éle​te a ke​zé​-
ben volt.
Lát​tam, ahogy Vö​rös​sza​kál​lú hir​te​len fel​emel​ke​dik les​he​-
lyén, kard​ja pe​dig meg​csil​lan, amint Gret​tir felé vág. Gret​tir

161
meg​le​pő gyor​sa​ság​gal vá​la​szolt. Meg​érez​het​te a felé irány​zott
ütést, mert ha​tal​mas csob​ba​nás​sal ha​nyatt ve​tet​te ma​gát a
víz​be, a kard​csa​pás pe​dig célt té​vesz​tett. Vö​rös​sza​kál​lú rög​tön
újabb ütés​re emel​te a kard​ját. De Gret​tir el​tűnt. A víz még
min​dig fod​ro​zó​dott azon a he​lyen, ahol ha​nyatt ve​tet​te ma​gát,
Vö​rös​sza​kál​lú pe​dig ott egyen​sú​lyo​zott ki​nyúj​tott nyak​kal,
csa​pás​ra emelt kard​dal azt fi​gyel​ve, hogy mi​kor buk​kan elő
zsák​má​nya. Csak fi​gyelt és fi​gyelt, és mind​ket​tőnk za​va​ra egy​-
re nőtt, mi​vel Gret​tir még min​dig nem mu​tat​ko​zott. Egy pil​la​-
na​tig azon tű​nőd​tem, hogy a kard he​gye még​is​csak el​ta​lál​ta,
és meg​ful​ladt. Túl messze áll​tam ah​hoz, hogy lás​sam, nem
bu​gyog-e a vére a fel​szín​re. A tó vize sö​tét tő​zeg​bar​na szí​nű
volt, és a küz​de​lem egyet​len nyo​ma egy szé​les, pisz​kos​sár​ga
folt volt, ahol Gret​tir lá​bai fel​ka​var​ták az isza​pot, ami​kor ha​-
nyatt ve​tet​te ma​gát. Ez a ho​má​lyos folt je​len​tet​te fo​ga​dott
test​vé​rem meg​me​ne​kü​lé​sét. Ahogy telt az idő, Vö​rös​sza​kál​lú
arra a hely​re össz​pon​to​sí​tot​ta a fi​gyel​mét.
Az​tán ész​re​vet​tem, hogy Vö​rös​sza​kál​lú​tól bal​ra, nem túl
messze, meg​re​meg a nád. He​lyem​ről lát​tam, amint sze​lí​den
meg​haj​lik és hul​lám​zik: moz​gá​sa a víz szé​lé​től Vö​rös​sza​kál​lú
felé ha​ladt. Rá​jöt​tem, hogy Gret​tir va​ló​szí​nű​leg a víz alatt a
part​ra úszott, ki​má​szott és be​cser​kész​te a zsák​má​nyát. Mo​hó​-
sá​gá​ban Vö​rös​sza​kál​lú elő​re​lé​pett, tér​dig be​le​gá​zolt a víz​be,
kard​ja he​gyét pe​dig to​vább​ra is le​fe​lé for​dí​tot​ta, szú​rás​ra ké​-
szen. De most Vö​rös​sza​kál​lú volt az, akit ve​szély fe​nye​ge​tett. A
tó felé for​dul​va állt, dö​fés​re ké​szen, ami​kor Gret​tir ki​tört a
háta mö​göt​ti ná​das​ból. Arra em​lé​kez​te​tett, mint ami​kor a
vad​kan ro​ha​mo​zott a cser​jés​ből Ed​gar​ral töl​tött va​dá​sza​tom
so​rán. A tá​ma​dás ez​út​tal is ha​lá​los volt. Gret​tir anya​szült mez​-
te​le​nül ron​tott ki a ná​das​ból és ve​tet​te ma​gát Vö​rös​sza​kál​lú
há​tá​ra. Az össze​üt​kö​zés ere​je be​le​lök​te Vö​rös​sza​kál​lút a tóba.
Lát​tam, amint Gret​tir jobb ke​zé​vel elő​re​nyúl és ki​csa​var​ja tá​-
ma​dó​ja ke​zé​ből a kar​dot, majd bal kar​já​val meg​for​dít​ja Vö​rös
sza​kál​lút a víz​ben, és a gyom​rá​ba döfi a kar​dot. Ad​dig​ra már
le​fe​lé ro​han​tam a lej​tőn, he​ve​sen do​bo​gó szív​vel, csúsz​kál​va
meg​áll​tam Gret​tir előtt és ma​gam​hoz szo​rí​tot​tam őt. Vö​rös​-
sza​kál​lú tes​te arc​cal le​fe​le he​vert azon a he​lyen, ahol fo​ga​dott
test​vé​re​met akar​ta meg​öl​ni.

162
 Újra csak én vol​tam az, akit job​ban meg​vi​selt a tá​ma​dás. Ő
annyi​ra hoz​zá​szo​kott már az erő​szak​hoz és a ve​szély​hez, hogy
gyor​san ma​gá​hoz tért a tá​ma​dás​ból. En​nek el​le​né​re a tu​dat​-
tól, hogy csak haj​szál hí​ján ke​rül​te el a biz​tos ha​lált, szin​te
meg​za​va​rod​tam. Resz​ket​tem a meg​könnyeb​bü​lés​től, mi​köz​-
ben együtt vissza​sé​tál​tunk a bar​lang​hoz, ott​hagy​va majd​nem
gyil​ko​sá​nak tes​tét le​beg​ni a tó fel​szí​nén, hogy min​den​ki lás​-
sa, aki arra jár.
– Fi​gyel​mez​te​tés lesz má​sok szá​má​ra – mond​ta Gret​tir. –
Tar​tóz​ko​dá​si he​lyem im​má​ron sen​ki előtt nem ti​tok.
– Má​sik rej​tek​he​lyet kell ta​lál​nod – mond​tam neki. – Túl​sá​-
go​san ve​szé​lyes itt ma​rad​ni a mo​csár​ban. Előbb vagy utóbb
csap​dá​ba ej​te​nek, és túl​erő​vel ta​lá​lod majd ma​gad szem​ben.
– Tu​dom, Thor​gils – vá​la​szol​ta. – Olyan fél​re​eső he​lyet kell
ta​lál​nom ma​gam​nak, ahol sen​ki sem zak​lat, ahol a föld tu​laj​-
do​no​sa ta​pin​ta​tos és tu​do​mást sem haj​lan​dó ven​ni a je​len​lé​-
tem​ről.
– Mi​ért nem ké​rünk ta​ná​csot édes​anyád​tól? Hát​ha is​mer
va​la​kit, aki biz​to​sí​ta​ni tud​ja szá​mod​ra a szük​sé​ges rej​tek​he​-
lyet. Amíg vá​laszt nem ka​punk tőle, gye​re és lakj ve​lem. A fe​-
le​sé​gem, Gunn​hildr szin​te so​sincs ott​hon. Be tud​lak csem​-
pész​ni a ház​ba, ahol az​tán meg​búj​hatsz ad​dig, míg el nem jő a
meg​fe​le​lő idő, hogy fel​ke​res​sük édes​anyá​dat.
A dol​gok úgy ala​kul​tak, hogy Gret​tir több mint két he​tet töl​-
tött ná​lam. Meg​ta​lál​ták Vö​rös​sza​kál​lú te​te​mét, és Bi​valy​ere​jű
em​be​rei át​ku​tat​ták a kö​ze​li mo​csa​rat Gret​tir után. Vé​gül rá​-
buk​kan​tak a bar​lang​ra, ne​kem pe​dig az volt az ér​zé​sem, hogy
gya​ní​tot​ták, hogy én búj​ta​tom a szö​ke​vényt, mert nem​egy​-
szer vél​tem őr​sze​met lát​ni a há​zam fe​lett ma​ga​so​dó dom​bon.
Csak ami​kor el​áll​tak a va​dá​szat​tól, ak​kor gon​dol​tam biz​ton​sá​-
gos​nak Gret​tir szá​má​ra, hogy meg​te​gye az utat az any​ja há​zá​-
hoz, és még ak​kor is erős​köd​tem, hogy el​kí​sé​rem, ne​hogy
baj​ba ke​ve​red​jünk az úton.
Elő​vi​gyá​za​tos​sá​gom he​lyes​nek bi​zo​nyult. Csak fél​nap​nyi út
állt mö​göt​tünk, ami​kor az ös​vé​nyen szem​be​jött ve​lünk egy
em​ber, akit rög​tön meg​is​mer​tem. Snor​ri Godi egyik fia volt,
egy ma​gas, erős fel​épí​té​sű, har​minc esz​ten​dő kö​rü​li fér​fi, akit
Tho​rodd​nak hív​tak. Csen​des, ren​des em​ber​ként em​lé​kez​tem

163
rá. Most vi​szont, ami​kor egy​más mel​lé ke​rül​tünk, hir​te​len el​-
áll​ta Gret​tir út​ját, ki​von​ta a kard​ját és ki​je​len​tet​te:
– Védd ma​gad, sko​gar​ma​dur!
A döb​be​net​től el​állt a lé​leg​ze​tem, mert Tho​rodd egy​ál​ta​lán
nem úgy élt az em​lé​ke​ze​tem​ben, mint aki el​len​sé​ges len​ne.
– Mit te​szel, Tho​rodd? – ha​dar​tam. – Nem is​mersz meg?
Thor​gils va​gyok. Is​mer​jük egy​mást, ami​óta apád ta​nyá​ján él​-
tem.
– Ma​radj ki eb​ből – ri​pa​ko​dott rám. – Min​den​ki tud​ja, hogy
egy kö​vet fújsz Gret​tir​rel. Ró​lad majd ké​sőbb gon​dos​ko​dom.
Most a tör​vé​nyen kí​vü​li​vel van dol​gom.
– Ne légy dü​hös győz​köd​tem. Nincs ne​ked szám​adá​sod
Gret​tir​rel. Hagyd, hogy bé​ké​ben to​vább​me​hes​sünk. Csak fe​-
lejtsd el, hogy ta​lál​koz​tál ve​lünk.
Vá​la​szul Tho​rodd oly erő​sen vá​gott gyom​ron a kard​ja
gomb​já​val, hogy meg​akadt ben​nem a szusz. Ha​sa​mat fog​va
hir​te​len le kel​lett ül​nöm az út szé​lé​re.
Gret​tir nem moz​dult ad​dig, míg meg nem lát​ta, hogy meg​-
ütöt​tek. Ek​kor ki​von​ta a kard​ját és meg​vár​ta, hogy Tho​rodd
üs​sön elő​ször. Ab​ból, aho​gyan Tho​rodd Gret​tir felé kö​ze​lí​tett,
lát​tam, hogy rá​ter​mett har​cos. A kard​mar​ko​lat​tal rám mért
ütés gyor​sa​sá​ga és pon​tos​sá​ga le​nyű​gö​ző volt, és fel​té​te​lez​-
tem, hogy Tho​rodd elég jó ki​kép​zést ka​pott ah​hoz, hogy egy
át​la​gos gaz​dá​val szem​be​száll​jon. Ám most nem min​den​na​pi
el​len​fél​lel állt szem​ben. Azt tá​mad​ta meg, aki Iz​land leg​erő​-
sebb em​be​re hí​ré​ben ál​lott.
Tho​rodd első csa​pá​sa ma​gas​ról ér​ke​zett, ami, ha cél​ba ta​lál,
el​vá​laszt​ja Gret​tir fe​jét a tör​zsé​től. Gret​tir szin​te nem​tö​rő​döm
mó​don emel​te a ma​gas​ba ki​csiny paj​zsát és úgy há​rí​tot​ta az
ütést, min​ta csak egy bo​ga​rat haj​ta​na el. Tho​rodd vissza​nyer​-
te az egyen​sú​lyát és is​mét Gret​tir felé vá​gott, ez​út​tal a lá​ba​i​ra
cé​loz​va ab​ban a re​mény​ben, hogy meg​bé​nít​ja. Gret​tir is​mét
há​rí​tott, kard​já​val akaszt​va meg a tá​ma​dást. A két kard​pen​ge
cseng​ve üt​kö​zött egy​más​nak. A har​ma​dik ütés​nél Tho​rodd
össze​szed​te min​den ere​jét, hogy vissza​kéz​ből csap​jon le Gret​-
tir jobb ol​da​lá​ra. Anél​kül, hogy odébb lé​pett vol​na, Gret​tir át​-
emel​te a paj​zsát, hogy fel​fog​ja az ütést. Im​má​ron he​ve​sen zi​-
hál​va, Tho​rodd egy egye​nes szú​rás​sal pró​bál​ko​zott. Elő​re​len​-

164
dült, kard​ja he​gye egye​ne​sen Gret​tir gyom​ra felé irá​nyult. A
pajzs is​mét fel​fog​ta a tá​ma​dást.
Tho​rodd hát​ra​lé​pett, la​tol​gat​va, ho​gyan tud​ná ki​ját​sza​ni
Gret​tir vé​del​mét. Ab​ban a pil​la​nat​ban Gret​tir úgy dön​tött,
ele​ge van a tá​ma​dás​ból, és el​len​fe​le ko​mo​lyan meg akar​ja
ölni őt. Tel​je​sen né​mán, ami fé​lel​me​te​sebb volt, mint​ha ber​-
ser​ker csa​ta​ki​ál​tás​ban tört vol​na ki, fo​ga​dott test​vé​rem Tho​-
rodd felé len​dült és sú​lyos kard​csa​pá​sok so​ro​za​tát mér​te rá,
ha​son​ló​an az ül​lő​jén ka​la​pá​ló ko​vács​hoz. Gret​tir tá​ma​dá​sa
nem volt bo​nyo​lult. Nem tö​rő​dött az​zal, hogy cse​lez​zen, vagy
el​tit​kol​ja kö​vet​ke​ző üté​se irá​nyát, ha​nem tel​je​sen a nyers ere​-
jé​re bíz​ta ma​gát. Elő​re​nyo​mult, és csa​pást csa​pás után mért
sze​ren​csét​len ál​do​za​tá​ra. Tho​rodd fel​emel​te a paj​zsát, hogy
ki​véd​je az üté​se​ket, de ahány​szor Gret​tir kard​ja rá​csa​pott a
pajzs​ra, lát​tam, hogy Tho​rodd kar​ja meg​re​meg, ő maga pe​dig
kis​sé meg​inog. Gret​tir a pajzs mögé len​dít​het​te vol​na a kard​-
ját, hogy vá​gást ejt​sen Tho​rodd tes​tén, vagy ütést mér​jen a fe​-
jé​re, de nem tö​rő​dött ez​zel. Egy​sze​rű​en csak zúz​ta a paj​zsot,
üté​sei olyan erő​sek és gyor​sak vol​tak, hogy Tho​rodd lé​pés​ről
lé​pés​re hát​rál​ni kény​sze​rült, és lát​tam, hogy Gret​tir még csak
meg sem pró​bál​ta meg​öl​ni az el​len​fe​lét, ha​nem en​ge​del​mes​-
ség​re akar​ta kény​sze​rí​te​ni. Húsz vagy har​minc sú​lyos ütés
után Tho​rodd már nem bírt el​len​áll​ni a tá​ma​dás​nak. Előbb a
paj​zsot tar​tó kar​ja eresz​ke​dett egy​re lej​jebb, majd hát​rá​ló lép​-
tei vál​tak egy​re re​me​gőb​bé, míg​nem két​ség​be​eset​ten vé​de​-
kez​ve térd​re nem ro​gyott. Vé​gül paj​zsa, amely ad​dig​ra már
szét​for​gá​cso​ló​dott és meg​re​pe​de​zett, ket​té​ha​sadt, és Tho​rodd
véd​te​le​nül tér​delt az ázott ta​la​jon.
– Állj! – ki​ál​tot​tam Gret​tir​re, mert vissza​nyer​tem a lé​leg​ze​-
te​met. De fi​gyel​mez​te​té​sem fe​les​le​ges volt. Most, hogy Gret​-
tir en​ge​del​mes​ség​re kény​sze​rí​tet​te az el​len​fe​lét, meg​állt.
Még csak nem is szed​te ne​he​zeb​ben a le​ve​gőt.
Oda​men​tem Tho​rodd​hoz, aki még min​dig tér​delt, tes​te a ki​-
me​rült​ség​től elő​re​gör​nyedt. Ka​ro​mat a de​re​ka köré fon​va
talp​ra se​gí​tet​tem.
– Mi a jó ég szállt meg? – kér​dez​tem. – Tény​leg azt hit​ted,
hogy le tu​dod győz​ni Erős Gret​tirt?

165
 Tho​rodd le​ve​gő után kap​ko​dott. Paj​zsot tar​tó kar​ja annyi​ra
el​zsib​badt, hogy hasz​na​ve​he​tet​le​nül ló​gott a tes​te mel​lett.
– Azt re​mél​tem, hogy vissza​szer​zem apám ke​gyét nyög​te.
Olyan he​ve​sen össze​vesz​tünk, hogy ki​pa​ran​csolt a há​zá​ból és
azt mond​ta, csak ak​kor fo​gad vissza, ha be​bi​zo​nyí​tom neki a
rá​ter​mett​sé​ge​met. Azt ki​a​bál​ta, hogy cse​le​ked​jek va​la​mi lát​-
vá​nyo​sat – győz​zek le pél​dá​ul egy tör​vé​nyen kí​vü​lit. Fo​gal​-
mam sem volt, hogy Gret​tir​be fo​gok üt​köz​ni. Az Is​te​nek hoz​-
ták őt az utam​ba.
– Menj vissza apád​hoz – ta​ná​csol​tam neki –, és me​séld el
neki, mi tör​tént. A paj​zsod ma​rad​vá​nyai ta​nús​kod​nak majd
ar​ról, hogy iga​zat be​szélsz, és apád bi​zo​nyá​ra el​fo​gad​ja, hogy
az, aki egye​dül mert szem​be​száll​ni Gret​tir​rel, be​bi​zo​nyí​tot​ta a
rá​ter​mett​sé​gét. Mondd meg neki azt is, hogy Gret​tir​nek csak
az​zal van vi​tá​ja, aki a csa​lád​ját bán​tot​ta. Ha ki is ra​bolt vagy
meg​se​be​sí​tett má​so​kat, azt csak a túl​élé​sért tet​te.
Ami​kor Tho​rodd el​sán​ti​kált, Gret​tir ra​gasz​ko​dott ah​hoz,
hogy vissza​tér​jek a há​zam​hoz.
– Anyám háza csak fél​na​pi já​ró​föld​re van – mond​ta és el​len​-
sé​ge​im ott fog​nak ke​res​ni. Könnyebb egy em​ber szá​má​ra ész​-
re​vét​le​nül meg​kö​ze​lí​te​ni, mint ket​tő​nek. Mi​után be​szél​tem
vele és el​dön​töt​tem, hogy mer​re in​du​lok majd, meg​üze​nem,
hol ta​lál​hatsz rám.
– Úgy vé​lem, ki kel​le​ne ta​lál​nunk va​la​mit, ami​ről meg​bi​zo​-
nyo​sod​ha​tunk, hogy üze​ne​te​ink va​ló​sak – mond​tam. – Most,
hogy lát​tak en​gem a tár​sa​sá​god​ban, az em​be​rek ki​hasz​nál​hat​-
ják a ba​rát​sá​gun​kat, hogy elő​csa​lo​gas​sa​nak rej​te​ked​ből, és
csap​dát ves​se​nek ne​ked.
– Min​dig is te vol​tál az oko​sabb és az elő​vi​gyá​za​to​sabb,
Thor​gils – mond​ta Gret​tir, és hal​vá​nyan el​mo​so​lyo​dott.
Ahány​szor üze​ne​tet vál​tunk, vi​vő​jé​nek kez​dés​ként Odin
egyik mon​dá​sát kell idéz​nie. Ez bol​dog​gá fog ten​ni té​ged.
Ha​za​men​tem, és köz​ben azon ag​gód​tam, hogy Gret​tir csap​-
dá​ba esik, ahogy any​ja háza felé kö​ze​lít. De én vol​tam az, aki​re
csa​pás várt.
Majd​nem to​vább​men​tem raj​tuk anél​kül, hogy ész​re​vet​tem
vol​na őket. Csak ami​kor egy vo​nal​ba ke​rül​tem ve​lük, kar​nyúj​-
tás​nyi tá​vol​ság​ra, ak​kor vet​tem ész​re őket. Vár​tak rám, és bár

166
moz​du​lat​la​nul áll​tak, ugyan​olyan ve​szé​lye​sek vol​tak, mint a
dö​fés​re ké​szü​lő gyil​ko​sok.
Gú​nyosz​lo​po​kat, ket​tőt is ál​lí​tot​tak ép​pen az aj​tóm elé. Sej​-
tet​tem, ki ál​lí​tot​ta őket, mert az egyi​ket olyan rész​le​tes​ség​gel
fa​rag​ták a ké​pem​re, amit csak olyas​va​la​ki tud​ha​tott, aki jól is​-
mer en​gem. A má​so​dik fa​osz​lop ke​vés​bé volt ki​mun​kál​va, de
nem le​he​tett el​té​vesz​te​ni az áb​rá​zolt em​ber szé​les vál​la​it.
Hogy biz​tos​ra men​jen, fa​ra​gó​ja rú​nák​kal a „Gret​tir” ne​vet
vés​te rá. A két osz​lop em​ber​ma​gas​sá​gú volt, áb​rái fél​re​is​mer​-
he​tet​le​nül hím​ne​mű​ek, és mind​ket​tő arc​cal a be​já​rat felé né​-
zett. Az egyik gú​nyosz​lop szo​ro​san a má​sik mö​gött állt, szin​te
érin​tet​ték egy​mást. Az üze​net nyil​ván​va​ló volt, min​den arra
járó szá​má​ra egy​ér​tel​mű: Gret​tir és Thor​gils sze​re​tők.
A fel​is​me​rés​sel járó döb​be​net első hul​lá​ma​it ha​ma​ro​san hi​-
deg düh vál​tot​ta fel. Fel vol​tam há​bo​rod​va. Be​csap​va és meg​-
bánt​va érez​tem ma​gam, leg​szo​ro​sabb ba​rát​sá​go​mat pe​dig be​-
mocs​kol​va. Tud​tam, per​sze, hogy Gunn​hildr in​téz​te el a gú​-
nyosz​lo​pok ki​fa​ra​gá​sát és fel​ál​lí​tá​sát úgy, hogy min​den​ki lát​-
has​sa. Nyil​vá​nos vád volt, sőt még rosszabb. Ugyan​úgy, ahogy
nem le​het fel​leb​bez​ni az élet​fogy​tig​lan szó​ló tör​vé​nyen kí​vü​li​-
ség íté​le​te el​len, a fér​fi​sze​re​lem nyil​vá​nos vád​ját sem le​het
ered​mé​nye​sen vissza​uta​sí​ta​ni, ha az a há​zas​sá​gon be​lül​ről ér​-
ke​zik. Eb​ben a te​kin​tet​ben osz​toz​tam Gret​tir sor​sán: bű​nös​-
nek ta​lál​ta​tott egy olyan bűn​cse​lek​mény​ben, amit nem ő kö​-
ve​tett el és ami​nek ta​ga​dá​sá​ra nem volt le​he​tő​sé​ge, en​gem
pe​dig igaz​ság​ta​la​nul vá​dol​tak meg olyas​mi el​kö​ve​té​sé​vel, ami
el​len nem tud​tam vé​de​kez​ni.
Un​do​rod​va lök​tem be a ház aj​ta​ját és össze​szed​tem pár ru​-
hát, ame​lye​ket dü​hö​sen gyö​mö​szöl​tem bele egy uta​zó​ta​risz​-
nyá​ba. Es​küt tet​tem, hogy so​ha​sem fo​gom át​lép​ni ama gyű​lö​-
le​tes ház kü​szö​bét, egy órát sem fo​gok töb​bet dol​goz​ni a ta​-
nyán az öreg Au​dun ja​vá​ra, egy szót sem fo​gok szól​ni áru​ló fe​-
le​sé​gem​hez. A vál​lam​ra ve​tet​tem a ta​risz​nyát és ki​ro​han​tam a
ház​ból, mert úgy érez​tem, vég​képp el​árul​tak.

***

Ter​mé​sze​te​sen Th​rand​hoz men​tem. Mind​azon em​be​rek kö​-

zül, akik egyen​get​ték uta​mat és jó ta​ná​csok​kal lát​tak el, Th​-

167
rand volt a leg​meg​bíz​ha​tóbb. Ami​kor el​me​sél​tem neki a gú​-
nyosz​lo​po​kat és meg​kér​dez​tem tőle, ho​gyan tud​nám vissza​-
ver​ni a gya​lá​za​tot, ész​hez té​rí​tett.
– Mi​nél in​kább szét​ta​po​sod a ga​najt, an​nál messzebb​re ter​-
jed. Hagyd nyu​god​ni a dol​got, sem​mit sem te​hetsz el​le​ne.
Jó ta​nács volt, de túl dü​hös és sér​tő​dött vol​tam ah​hoz, hogy
ott hely​ben meg​fo​gad​jam.
– És mi van Gret​tir​rel? – mond​tam. – Mond​jam el neki? És
ho​gyan fog​ja majd fo​gad​ni?
– Gret​tirt sok​kal na​gyobb ve​szé​lyek fe​nye​ge​tik, sem​mint
hogy ez​zel tö​rőd​jön mond​ta Th​rand. Per​sze tu​do​mást fog sze​-
rez​ni a gú​nyosz​lo​pok​ról, mint aho​gyan min​den​ki más is.
Annyit te​hetsz csak, hogy az​előtt tu​da​tod vele a hírt, mi​előtt
kö​zön​sé​ges plety​ka lesz be​lő​le. Ak​kor az ő dön​té​se lesz, hogy
akar-e ten​ni va​la​mit el​le​ne. De, mint mond​tam, a nyil​vá​nos
ta​ga​dás​nak nincs ér​tel​me. Hagyd bé​kén a dol​got, ne tö​rődj
vele, várd meg, míg el​csi​tul a za​jon​gás, míg egy újabb bot​rány
el nem fe​led​te​ti. Ha meg​mon​dod, hol ta​lá​lom meg, el​me​gyek
Gret​tir​hez és be​szé​lek vele.
– Még min​dig az any​ja há​zá​ban rej​tőz​het – fe​lel​tem. – Mit
te​gyek Gunn​hildr​ral?
– Kez​det​ben szá​mít​hatsz arra, hogy vá​ló​ke​re​se​tet nyújt be
el​le​ned. Bi​zo​nyá​ra fel​so​ra​koz​ta​tott már pár el​len​sé​ges ta​nút
és most fel​ké​szí​ti őket, hogy meg​je​len​je​nek a kö​vet​ke​ző tar​to​-
má​nyi össze​jö​ve​te​len és alá​tá​masszák a kö​ve​te​lé​se​it.
– Ma​gam me​gyek majd oda, hogy ta​gad​jam a vá​dat – mond​-
tam ki​hí​vó​an, mert még min​dig fájt kí​nos hely​ze​tem igaz​ság​-
ta​lan​sá​ga.
– Nem hin​ném, hogy jóra men​nél vele – mond​ta Th​rand
nyu​god​tan. – Ah​hoz, hogy esé​lyed le​gyen a nye​rés​hez, hoz​zá​-
ér​tő köz​ben​já​rók​nak kell kép​vi​sel​ni​ük a per​ben, és sen​kit
sem is​mersz, aki ezt a fel​ada​tot el tud​ná lát​ni.
– Eset​leg meg​kér​he​tem Snor​ri Go​dit – ja​va​sol​tam.
– Va​ló​szí​nűt​len, hogy Snor​ri Godi a te ne​ved​ben cse​le​ked​-
jen. El​ső​sor​ban ő se​gí​tett a há​zas​ság nyél​be​üté​sé​nél, és ron​ta​-
ná a hi​te​lét, ha a sér​tett férj ne​vé​ben be​szél​ne. A leg​több, mit
tőle el​vár​hatsz, az, hogy se​gít​sen vissza​kap​nod a mun​du​ro​dat,
a tűz​ru​bint. És ha ar​ról van szó, hogy meg kell aka​dá​lyoz​ni,

168
hogy a drá​ga​kő vég​ér​vé​nye​sen Gunn​hildr ke​ze​i​be ke​rül​jön,
ak​kor úgy hi​szem, a se​gít​sé​ged​re le​he​tek.
– Ho​gyan tud​nál se​gí​te​ni? – kér​dez​tem, de Th​rand nem vá​-
la​szolt. Csak annyit ta​ná​csolt, hogy alud​jam ki ma​gam, hogy
más​nap tisz​ta le​gyen a fe​jem. Ez le​he​tet​len​ség​nek bi​zo​nyult.
Jócs​kán le​szállt már az éj​sza​ka, mire nyug​ta​lan szen​der​gés​be
me​rül​tem, és sö​tét ál​mok kí​sér​tet​tek, me​lyek​ben egy ha​lál​-
ba​nya ül​dö​zött. Ami​kor fel​éb​red​tem, Th​rand már el​tá​vo​zott.
Négy nap​pal ké​sőbb ért vissza, és tá​vol​lé​té​ben fel​vált​va
acsa​rog​tam Gunn​hildr el​len és ko​vá​csol​tam vad ter​ve​ket, ho​-
gyan tu​dom hit​vány​sá​gát meg​bosszul​ni, vagy saj​nál​tam ma​-
gam és azon tű​nőd​tem, ho​gyan mász​ha​tok ki eb​ből a csá​vá​ból.
Th​rand nyu​godt volt, mint min​dig, ami​kor vissza​tért.
– Gunn​hildr nyil​vá​no​san ki​je​len​tet​te, hogy vál​ni akar tő​led
– erő​sí​tet​te meg. – Ő és az apja vissza​igény​lik a ta​nyát. Az ő ho​-
zo​má​nya volt, ezért ez csak for​ma​ság. De meg akar​ják tar​ta​ni
a mun​du​ro​dat, a tűz​ru​bint is, mi​vel te vagy a vét​kes fél.
Ar​com bosszú​ság​ról és a két​ség​be​esés​ről árul​kod​ha​tott.
– A vá​lás egé​szen biz​tos tény – foly​tat​ta Th​rand de pil​la​nat​-
nyi​lag nem kell ag​gód​nod a tűz​ru​bin mi​att. Jó ke​zek​ben van.
– Ho​gyan ér​ted ezt? – kér​dez​tem.
– Snor​ri Go​di​nál van. Meg​lá​to​gat​tam Snor​ri Go​dit és em​lé​-
kez​tet​tem őt há​zas​sá​go​tok kez​de​ti meg​ál​la​po​dá​sá​ra, mi​sze​-
rint a mun​durt har​minc már​ká​ra ér​té​kel​ték fel, és hogy vá​lás
ese​tén ki​vált​ha​tó. Azt mond​ta, arra haj​lik, hogy ne avat​koz​zon
bele egy ilyen zű​rös ügy​be, de mi​vel Gret​tir meg​ke​gyel​me​zett
fia, Tho​rodd éle​té​nek, be​fo​lyá​sát arra fog​ja hasz​nál​ni, hogy
Au​dun és Gunn​hildr át​ad​ja neki a drá​ga​kö​vet, amit meg fog
őriz​ni ad​dig, míg fel nem mu​ta​tod a har​minc már​kát, és meg
nem vál​tod.
– Cso​dál​ko​zom, hogy Gunn​hildr, vagy az a fu​kar apja be​le​-
egyez​tek egy ilyen ja​vas​lat​ba – mond​tam. – Annyi​ra kap​zsik,
hogy nem elé​ged​nek meg a szó​be​li biz​to​sí​ték​kal. Tud​ják,
hogy so​sem tu​dok har​minc már​kát össze​szed​ni.
– Snor​ri Godi meg​mond​ta ne​kik, hogy az összeg sza​va​tol​va
van. Biz​to​sí​ték​kal ren​del​ke​zik az összeg​re.
– Hogy ér​ted? Snor​ri so​sem ha​zud​na egy ilyen eset​ben.

– Nem is ha​zu​dott – mond​ta Th​rand. – Har​minc​már​ká​nyi

169
 – Nem is ha​zu​dott – mond​ta Th​rand. – Har​minc​már​ká​nyi
tört ezüs​töt hagy​tam nála.
Meg vol​tam döb​ben​ve.
De Th​rand még nem vég​zett.
– Gret​tirt is meg​lá​to​gat​tam és el​be​szél​get​tem vele, el​-
mond​tam neki a gú​nyosz​lo​po​kat és meg​kér​dez​tem, hogy mit
szán​dé​ko​zik ten​ni. Mint vár​tam volt, a sa​ját mód​ján dol​goz​ta
fel a hírt. Azt mond​ta, hogy sok​kal rosszabb dol​go​kat is ter​-
jesz​te​nek róla, és eggyel több ha​mis vád nem szá​mít. Ami​kor
ja​va​sol​tam neki, hogy min​den gond​ját egy csa​pás​ra meg​ol​da​-
ná, ha el​hagy​ná az or​szá​got, és hogy va​ló​szí​nű​leg vele tar​ta​-
nál, azt vá​la​szol​ta, hogy esze ágá​ban sincs meg​fu​ta​mod​ni az
el​len​sé​gei elől, és hogy te ezt már tu​dod. Azt is mond​ta, hogy
öccse, Il​lu​gi im​má​ron fér​fi​sor​ba cse​pe​re​dett, és úgy gon​dol​ja,
ma​rad​nia kell, hogy meg​véd​je őt. Gret​tir még min​dig vét​kes​-
nek érzi ma​gát ami​att, hogy el​hagy​ta báty​ját, At​lit, akit az ő
első tör​vé​nyen kí​vü​li​sé​ge alatt öl​tek meg. Min​den jót kí​ván
ne​ked az uta​zá​sa​id​hoz.
– Uta​zá​sa​im​hoz? – kér​dez​tem.
– Igen – vá​la​szol​ta Th​rand –, el​mond​tam Gret​tir​nek, hogy
te meg én egy idő​re el​hagy​juk Iz​lan​dot, elég soká ah​hoz, hogy
el​ül​jön a bot​rány, és hogy al​kal​mad nyíl​jon meg​sze​rez​ni a
har​minc már​kát, ami​vel vissza​igé​nyel​he​ted a mun​du​ro​dat.
– Th​rand – mond​tam –, mély​sé​ge​sen há​lás va​gyok ne​ked a
pén​zért, amit Snor​ri Go​di​nál he​lyez​tél le​tét​be, de ne​ked sem​-
mi okod sincs arra, hogy el​hagyd a tanyá​dat.
Th​rand meg​von​ta a vál​lát.
– Túl so​ká​ig ücsö​rög​tem eb​ben a csen​des zug​ban. Ér​zem,
hogy vissza​tér be​lém a ka​land​vágy, és vissza aka​rok tér​ni
azok​ra a he​lyek​re, ame​lye​ket if​jú​ko​rom​ban is​mer​tem meg,
ahol el​nyer​tem az ezüs​tö​met. Ki tud​ja, ta​lán rád is ez vár.
– So​sem mond​tad el, hon​nan és ho​gyan sze​rez​ted a kin​cse​-
det mond​tam.
– Ed​dig nem is volt rá szük​ség. Mel​les​leg meg volt rá az
okom, hogy hall​gas​sak – vá​la​szol​ta. – De tud​nod kell, hogy a
fel​ag​gal har​col​tam, a jomsvi​kin​gek​kel.
Min​den gyer​mek Iz​lan​don, aki zsák​mány​ról és hadi di​cső​-
ség​ről ál​mo​do​zott, hal​lott már a jomsvi​kin​gek​ről, de nem tud​-

170
ta, hogy iga​zán​di​ból is lé​tez​ne​ke-e, vagy csak a mon​dák​ban.
Ha Th​rand azt mond​ta, hogy lé​tez​nek, ak​kor kész vol​tam hin​-
ni a sza​vá​nak.
– Mit mon​dott Gret​tir, ami​kor el​mond​tad neki, hogy te
meg én kül​hon​ba me​gyünk?
– A Ha​va​mal​ból idé​zett né​hány sort:

Soha jobb ter​het fér​fi ne ci​pel​jen ván​dor​lá​sai alatt, mint böl​-

cses​sé​get,
töb​bet ér, mint is​me​ret​len úton a va​gyon a baj​ban pe​dig me​-
ne​dé​ket nyújt.

Th​rand rám né​zett, és némi szá​na​lom​mal a hang​já​ban így

szólt:
– Ide​vá​gó, nem gon​do​lod?

171
 Tizedik

Jomsbur​got egy fél na​pon ke​resz​tül csak el​mo​só​dott folt​nak

lát​tu​komsbur​got egy fél na​pon ke​resz​tül csak el​mo​só​dott
folt​nak lát​tuk a lát​ha​tá​ron. Ha​jónk, egy vend tő​ke​cso​port tu​-
laj​do​ná​ban lévő vi​har​vert ke​res​ke​dő​ha​jó, pir​ka​dat óta las​san
úszott a jomsvi​kin​gek ott​ho​na felé, de még dél​ben is úgy tűnt,
hogy alig ha​lad​tunk va​la​mit. Iz​land és Nor​vé​gia le​nyű​gö​ző or​-
mai és szik​lás part​jai után csa​lód​tam az előt​tünk el​te​rü​lő, lát​-
szó​lag jel​leg​te​len bal​ti part​vi​dék​ben. Egy​han​gú​sá​gát a ha​jó​ge​-
rinc alatt hul​lám​zó bo​ron​gós víz​ben tük​rö​ző​dő szür​ke, fel​hős
ég is ki​emel​te. Th​rand és jó​ma​gam már két he​tet töl​töt​tünk
uta​zás​sal, én pe​dig tü​rel​met​le​nül vár​tam, hogy vég​re cél​ba
ér​jünk. Az ár​boc​kö​te​let mar​kol​va áll​tam, mint​ha a két ke​zem​-
mel pró​bál​tam vol​na von​tat​ni a ha​jót.
– Majd ak​kor érünk oda, ami​kor az is​te​nek is úgy akar​ják,
és az pon​to​san idő​ben lesz – mond​ta Th​rand, ész​re​vé​vén han​-
gu​la​to​mat.
– Ott sze​rez​ted a kin​cse​det? – kér​dez​tem, és a lát​ha​tár felé
bá​mul​tam, ahol a víz össze​ért az ég​gel.
– Nem itt, de olyan baj​tár​sak tár​sa​sá​gá​ban, akik itt él​tek –
vá​la​szol​ta.
– Mi​kor lát​tad őket leg​utol​já​ra?
– A nor​vé​gi​ai Ha​akon jarl el​le​ni nagy, Jo​run​ga-öböl​be​li csa​-
tá​ban, több mint har​minc esz​ten​de​je.
– És mit gon​dolsz, mi tör​tén​he​tett ve​lük az​óta? Hal​lot​tál va​-
la​mi hírt fe​lő​lük?
– Nem, ve​re​sé​günk óta nem – vá​la​szol​ta, majd a fe​dél​zet
túl​ol​da​lá​ra sé​tált és ki​fe​je​zés​te​len arc​cal kezd​te bá​mul​ni a vi​-
zet.
Hagy​tam vol​na nyu​god​ni a dol​got, ha az egyik vend ten​ge​-
rész oda nem ol​da​log hoz​zám. Már ami​óta Th​rand és jó​ma​-
gam uta​sok​ként csat​la​koz​tunk a ha​jó​ra, ez az em​ber fi​gye​lő
pil​lan​tá​so​kat ve​tett hall​ga​tag tár​sam felé, meg​pró​bál​ván el​-
rej​te​ni kí​ván​csi​sá​gát. Most, hogy ha​jónk Jomsburg felé kö​ze​-

172
le​dett, a ten​ge​rész élt az al​ka​lom​mal, hogy fel​te​gye ne​kem a
kér​dé​sét, ami már na​pok óta nem hagy​ta nyu​god​ni.
– Vén jomsvi​king, mi? – kér​dez​te na​gyon rossz nor​vég ki​ej​-
tés​sel, és Th​rand felé in​tett a fe​jé​vel.
–  Nem tu​dom – fé​lel​tem.
–  Jomsvi​king​nek néz ki, biz​tos mond​ta a ten​ge​rész. Jo​mi​ba
megy. Ba​rá​ta​i​hoz ta​lán. De már nem so​kat ta​lál. Sze​ret​tek
meg​hal​ni.
Vár​tam pár pil​la​na​tig, majd át​men​tem Th​rand​hoz, aki a ko​-
pott ha​jó​test men​tén lá​gyan fod​ro​zó​dó vi​zet néz​te, és meg​kér​-
dez​tem tőle, mire gon​dol​ha​tott a ten​ge​rész. A ma​gas iz​lan​di
csak hosszú szü​net után vá​la​szolt, hang​ja pe​dig olyan halk
volt, hogy alig hal​lot​tam, mit mond. Most elő​ször, ami​óta csak
is​mer​tem, Th​rand hang​ja ér​ze​lem​ről árul​ko​dott. Hogy szo​-
mo​rú​ság​ról, büsz​ke​ség​ről vagy szé​gyen​ről, azt nem tud​tam
meg​mon​da​ni.
– Csak nyolc​va​nan él​ték túl a ten​ge​ri csa​tát; nyolc​va​nan
azok kö​zül, akik nem for​dí​tot​tak há​tat az el​len​ség​nek. Egy szi​-
ge​ten lel​tek me​ne​dé​ket, tíz kö​zü​lük be​le​halt a vi​szon​tag​sá​-
gok​ba, még mi​előtt le​va​dász​ták vol​na őket, a túl​élő​ket pe​dig
ki​vég​ző​jük szí​ne elé vit​ték vol​na. Thor​kel Le​i​ra volt a neve.
Ha​akon jarl pa​rancs​ba adta, hogy egy jomsvi​king sem ma​rad​-
hat élet​ben. Csuk​ló​i​kat és bo​ká​i​kat oly szo​ro​san kö​töz​ték
meg, hogy egy bo​tot kel​lett a ha​ju​kon ke​resz​tül​szúr​ni – ha​ju​-
kat min​den csa​ta előtt büsz​kén be​fon​ták –, és mind​egyi​kü​ket
fé​lig von​szol​va ál​lí​tot​ták szem​be a sor​sá​val, mint​ha dög​lött ál​-
lat len​ne, ame​lyet rúd​ra fűz​ve visz​nek haza a va​dá​szat után.
Ki​vég​ző​jük min​den​ki​nek ugyan​azt a kér​dést tet​te fel: „Félsz
meg​hal​ni?”
– Ho​gyan vá​la​szol​tak?
– Egye​sek azt mond​ták: „Haj​lan​dó va​gyok meg​hal​ni”, vagy
eh​hez ha​son​ló vá​laszt ad​tak. Má​sok erős​köd​tek, hogy en​ged​-
tes​sék meg ne​kik szem​be​néz​ni ki​vég​ző​jük kard​já​val, hogy
lás​sák a ha​lált hozó csa​pást. Egyi​kő​jük utol​só kí​ván​sá​ga az
volt, hogy old​ják el csuk​ló​in a kö​te​lé​ke​ket, hadd emel​jen egy
tőrt a ma​gas​ba, mi​köz​ben le​csap​ják a fe​jét.
– Mi​ért volt ez a fur​csa kí​ván​sá​ga? – ve​tet​tem köz​be. – Mire
gon​dol​ha​tott?

173
 – Azt mond​ta, a jomsvi​kin​gek lak​ta​nyá​ján tár​sa​i​val gyak​ran
vi​táz​tak ar​ról, hogy va​jon az aka​rat a fej​ben vagy a test​ben la​-
ko​zik, és most al​kal​ma nyí​lik le​ren​dez​ni azt. Úgy dön​tött,
hogy ha​lá​la után egy tőrt tart majd a le​ve​gő​be, így hát, ha mi​-
után a fe​jét el​vá​lasz​tot​ták a tör​zsé​től, el​ej​ti azt, ak​kor a dön​tés
a fej​ben la​ko​zik. De ha az ökle to​vább​ra is mar​kol​ja a tőrt, ak​-
kor a tes​te dön​tött így, és ra​gasz​ko​dik hoz​zá.
– És ho​gyan sült el a kí​sér​let?
– A tőr ha​ma​rább ért föl​det, mint a feje.
– Ha jól ér​tet​tem, amit a vend mon​dott, ak​kor né​hány
jomsvi​king túl​él​te. Ha​akon jarl mi​ért ke​gyel​me​zett meg az
éle​tük​nek, ami​kor pe​dig meg​es​kü​dött, hogy mind​egyi​ket le​-
öli?
Th​rand ádázul el​mo​so​lyo​dott.
– Bui fia, Sven volt az oka. Kü​lön​le​ges, sár​ga haja volt,
hosszú és fé​nyes, ő pe​dig na​gyon büsz​ke volt rá. Majd​nem de​-
ré​kig nö​vesz​tet​te, és sok időt töl​tött a fé​sü​lé​sé​vel és rend​be​ra​-
ká​sá​val. Ami​kor rá ke​rült a sor, hogy ki​vég​ző​je elé áll​jon, kér​-
te, hogy je​löl​je​nek ki va​la​kit, aki meg​eme​li a ha​ját, hogy ne
vé​rez​ze össze, ami​kor a fe​jét le​csap​ják. Thor​kel Le​i​ra be​le​-
egye​zett, és uta​sí​tot​ta fő​se​géd​jét, hogy tart​sa ol​dal​ra a hajzu​-
ha​ta​got. Az​tán ép​pen ab​ban a pil​la​nat​ban, ami​kor Thor​kel
kard​ja le​csa​pott, Sven elő​re​rán​tot​ta a fe​jét és ki​bil​len​tet​te
egyen​sú​lyá​ból a fő​se​gé​det, így a kard an​nak csuk​ló​ját érte, és
le​vág​ta az egyik ke​zét. Per​sze Thor​kel Le​i​ra dü​hön​ge​ni kez​-
dett, majd is​mét ütés​re emel​te a kard​ját, hogy ez​út​tal an​nak
rend​je és mód​ja sze​rint le​fe​jez​ze Svent, de Ha​akon jarl, aki
lát​ta a tör​tén​te​ket, köz​be​lé​pett. Azt mond​ta, a jomsvi​kin​gek
még ha​lá​luk vá​lasz​tott mód​já​ban is annyi​ra kel​le​met​len​nek
bi​zo​nyul​tak, hogy egy​sze​rűbb vol​na sza​ba​don en​ged​ni a töb​-
bi​e​ket, ha meg​ígé​rik, hogy soha töb​bet nem emel​nek fegy​-
vert el​le​ne. Tud​ta, hogy egy jomsvi​king áll​ja a sza​vát.
– Mennyi​en ma​rad​tak élet​ben és ígér​ték ezt meg?
– Csak hu​szon​öt​en a nyolc​van​ból, aki​ket el​fog​tak – vá​la​-
szol​ta Th​rand, majd mi​előtt fel​te​het​tem vol​na neki a nyil​ván​-
va​ló kér​dést, így foly​tat​ta – és igen, én vol​tam az egyi​kő​jük.
Már al​ko​nyo​dott, mire ha​jónk be​úszott abba a csa​tor​ná​ba,
ami ma​gá​ba Jomsburg​ba ve​ze​tett, és ad​dig​ra rá​jöt​tem, hogy

174
té​ved​tem a part​vo​nal lát​szó​la​gos egy​han​gú​sá​gá​val kap​cso​lat​-
ban. Utunk vég​ső sza​ka​szán hosszan el​nyú​ló szik​la​tömb sze​-
gé​lyez​te a par​tot, nem tö​re​de​zett és vad, mint Iz​lan​don, ha​-
nem bar​na és szür​ke kő​fal​ként. Lá​bá​nál a szik​la​da​ra​bok​kal és
ván​dor​kö​vek​kel te​le​szórt part fo​ko​za​to​san hosszú fe​hér ho​-
mok​sáv​ba vál​tott, amely mö​gött dű​nék emel​ked​tek. Itt be​ha​-
józ​tunk egy fo​lyó​tor​ko​lat​ba, és a sze​münk elé tá​rult a vá​ros,
me​lyet egy szi​get​re épí​tet​tek, egy part​kö​ze​i​ben ma​ga​so​dó
me​re​dek domb​ra. An​nak te​te​jé​re húz​ták fel a jomsvi​kin​gek
erő​dít​mé​nyét. Őr​tor​nyok ural​ták a pa​lán​ko​zott fel​leg​vá​rat, és
két hosszú mell​véd ka​nya​ro​dott le a domb​ol​da​lon és vé​dő​en
zárt kö​rül egy ha​di​ki​kö​tőt. Ha​jónk a ke​res​ke​del​mi rak​par​tok
felé ha​ladt a fo​lya​mon fel​fe​lé, és ész​re​vet​tem, hogy el​ha​lad​-
tunk​ban Th​rand be​né​zett a jomsvi​king ki​kö​tő szá​ján. Nem
tetsz​he​tett neki, amit lá​tott. A fo​lyó fe​lő​li cö​löp​ke​rí​tés na​gyon
rossz ál​la​pot​ban volt, ge​ren​dái át​ned​ve​sed​tek és el​rot​had​tak.
Két, vas​le​me​zek​kel meg​erő​sí​tett ha​tal​mas fa​ka​pu véd​te egy​-
ko​ron a be​já​ra​tot – ost​rom ide​jén be​csuk​ták őket, ez​zel le​zár​-
va a mö​göt​tük el​te​rü​lő ki​kö​tőt. Mos​ta​ná​ra meg​eresz​ked​tek és
el​fer​dül​tek, az erőd​fal pe​dig, mely​ről a vé​dők lö​ve​ge​ket ha​jí​-
tot​tak a tá​ma​dók​ra, om​la​do​zott. A jomsvi​kin​gek erő​dít​mé​nye
le​pusz​tult volt.
Amint ki​kö​töt​tünk, Th​rand és jó​ma​gam el​hagy​tuk a ha​jót
és a fel​leg​vár​ba in​dul​tunk. A vá​ros elég​gé vi​rág​zó​nak né​zett ki
és jó​val na​gyobb volt, mint aho​gyan vár​tam, ut​cái sza​bá​lyos
négy​zet​há​ló min​tá​já​ra hú​zód​tak, és szám​ta​lan áru​sí​tó​bó​dé
volt ben​ne, rak​tár és üz​let, me​lyek re​dő​nye​it az est kö​ze​led​te
mi​att már le​húz​ták. Az el​ha​nya​golt​ság je​lei ak​kor kezd​tek is​-
mét elő​tűn​ni, ami​kor el​kezd​tük meg​mász​ni a dom​bot a
jomsvi​king fel​leg​vár felé. Az út ká​tyús volt, a szé​lét be​nőt​te a
gaz. A fel​leg​vár ka​pu​ját sem őriz​ték meg​fe​le​lő​en. A há​rom
unat​ko​zó ka​to​na meg sem pró​bált meg​ál​lí​ta​ni min​ket, ami​kor
be​lép​tünk a ka​pun a fő​ud​var​ra. Amaz egy nagy, to​jás​dad te​rü​-
let volt, gya​kor​ló​tér​rel a kö​ze​pén. Mind​egyik ol​da​lán ha​tal​-
mas, paj​ta​sze​rű épít​mé​nyek áll​tak, me​lyek jól lát​ha​tó​an ka​-
szár​nyák vol​tak. Mind​egyik épü​let leg​alább nyolc​van​lé​pés​nyi
hosszú volt, fa​la​it sú​lyos fa​tör​zsek​ből épí​tet​ték, a te​te​jét pe​dig
fa​zsin​dely fed​te. Ész​re​vet​tem, hogy há​rom ka​szár​nya​épü​let

175
el​ha​gya​tott. A fe​de​lük lyu​kas, sok he​lyütt pe​dig a te​tő​ge​rinc is
meg​ros​kadt. Csak a ne​gye​dik épü​let, az, ame​lyik a leg​kö​ze​-
lebb állt a ka​pu​hoz, volt még min​dig hasz​ná​lat​ban. Te​te​jét ta​-
ka​ro​san meg​fol​doz​ták, füst szállt fel a ké​mény​nyí​lá​so​kon, és
leg​alább egy tu​cat em​ber ült a fő​be​já​rat mel​lett fel​ál​lí​tott pa​-
do​kon, be​szél​get​ve és va​la​mi​fé​le táb​la​já​té​kot játsz​va a köz​tük
fel​ál​lí​tott kecs​ke​lá​bú asz​ta​lon.
Amint Th​rand és jó​ma​gam fe​lé​jük in​dul​tunk, az em​be​rek
fel​pil​lan​tot​tak. Th​rand még min​dig húsz​lé​pés​nyi​re volt tő​lük,
ami​kor egyi​kő​jük talp​ra állt. Vi​har​vert áb​rá​za​tú, ko​mor pol​gá​-
ri ru​há​za​tú em​ber volt, de test​tar​tá​sát lát​va ízig-vé​rig ka​to​na.
Ősz ha​já​ból ítél​ve nagy​já​ból egy​idős le​he​tett a tár​sam​mal.
Hir​te​len rá​csa​pott az asz​tal​ra, hogy a bá​buk a le​ve​gő​be re​pül​-
tek.
– Th​rand! – ki​ál​tot​ta. – Hy​mir ök​ré​nek fe​jé​re! Csak​is Th​-
rand le​het. Bár​hol fel​is​mer​ném eze​ket a hosszú láb​szá​ra​kat!
A tár​sam​hoz si​e​tett és jó erő​sen meg​szo​ron​gat​ta a kar​ja​i​val.
– So​sem gon​dol​tam vol​na, hogy vi​szont​lát​lak! – ki​ál​tot​ta. –
Hol vol​tál mind​ezek alatt az évek alatt? Az a kó​sza hír jár​ta,
hogy egy ír ten​ge​ren por​tyá​zó csa​pat​hoz csat​la​koz​tál, de en​-
nek már vagy tíz éve, és az​óta sem hal​lot​tunk sem​mi újat ró​-
lad.
– Csen​de​sen él​de​gél​tem Iz​lan​don – fe​lel​te Th​rand –, míg​-
nem azt nem érez​tem, el​jött az ide​je an​nak, hogy meg​néz​zem,
mi tör​tént a régi fel​ag​gal.
– Mint lát​ha​tod, a dol​gok egy​ál​ta​lán nem olya​nok, mint
ami​lye​nek vol​tak – mond​ta a vén ka​to​na az üres ka​szár​nya​-
épü​le​tek felé int​ve. De ne is tö​rődj vele, majd meg​vál​toz​nak.
Újon​co​kat to​borzunk, bár nem jön​nek annyi​an, mint
amennyit sze​ret​nénk, és a kö​ve​tel​mé​nye​ink​ből is lej​jebb en​-
ged​tünk. Gye​re, hadd mu​tas​sa​lak be.
Büsz​kén te​rel​te Th​ran​dot a he​nyé​lők cso​port​ja felé, és el​-
kezd​te a be​mu​ta​tást. Th​rand, di​cse​ke​dett az egy​be​gyűl​tek
előtt, a test​vé​ri​ség tag​ja volt még an​nak fény​ko​rá​ban, Ha​akon
jarl em​be​rei el​len har​colt a Jo​run​ga-öböl​ben és túl​él​te. Ta​-
pasz​talt har​cos, és tud​ja, mi​lyen iga​zi jomsvi​king​nek len​ni.
Tár​sa​mat annyi​ra fel​ma​gasz​tal​ta, hogy azon tű​nőd​tem, nem
hú​zó​dik-e meg va​la​mi​fé​le rej​tett szán​dék a sza​vai mö​gött,

176
majd fi​gyel​ni kezd​tem a kö​zön​sé​gét. A tár​sa​ság na​gyon ve​-
gyes volt. Akadt köz​tük vi​har​vert har​cos, de vol​tak fi​a​ta​lab​bak
is, aki​ken a csa​ták még nem hagy​tak nyo​mot. Meg​je​le​né​sük​-
ből ítél​ve pe​dig nem mind​egyi​kük volt skan​di​náv. So​kuk​nak
szög​le​tes vend arca volt, má​sok​nak pe​dig kes​keny álla és bar​-
nás szí​nű sze​me, és nagy va​ló​szí​nű​ség​gel az észa​kabb​ra fek​vő
per​mi​ai vi​dé​kek​ről jöt​tek. Egyet​len kö​zös vo​ná​suk az volt,
hogy mind​egyi​kő​jük ki​tű​nő tőrt hor​dott, so​ku​kon pe​dig bé​-
lelt, hosszú mel​lény volt, mint az, ami​lyet az észa​ki​ak ál​tal
byr​nie-nek ne​ve​zett lánc​ing alatt vi​sel​nek.
– Ki a tár​sad? – kér​dez​te Th​rand is​me​rő​se, akit, mint ké​-
sőbb ki​de​rült, Ar​né​nak hív​tak.
– Thor​gils a neve. Iz​land​ról jött ve​lem.
– Har​cos?
– In​kább ván​dor és fi​gye​lő – mond​ta Th​rand. – Odin, a
Messzi​uta​zó híve.
– Nos, Odin a harc is​te​ne is, így ott​hon érez​he​ti ma​gát kö​-
zöt​tünk.
Th​rand fél​be​sza​kí​tot​ta.
– Ki​nél kell je​lent​kez​nem?
Arne vissza​foj​tot​ta a lel​ke​se​dé​sét és kis​sé fe​szen​ge​ni kez​-
dett. Fél​re​von​ta Th​ran​dot, tá​vo​labb az em​be​rek fü​lé​től, én pe​-
dig kö​vet​tem őket.
– Nem olyan, mint a régi idők​ben, leg​alább​is még nem –
mond​ta ne​künk Arne. – A Ha​akon jarl el​le​ni ve​re​ség után a
fel​ag majd​nem fel​osz​lott. Oly ke​ve​sen ma​rad​tak, akik to​vább​-
vit​ték vol​na a szö​vet​sé​get – pár tu​cat​nyi​an azok kö​zül, akik be​-
teg​ség mi​att el​tá​vo​zá​son vol​tak, Jomsburg őr​sé​ge, no meg a
csa​ta ma​rok​nyi túl​élő​je. A leg​több​jü​ket, mint aho​gyan té​ged
is, nem re​mél​tük vi​szont​lát​ni. Per​sze a töb​bi​ek túl​sá​go​san
szé​gyell​ték ma​gu​kat ah​hoz, hogy vissza​tér​je​nek.
– Ma​gya​rázd el in​kább Thor​gils​nak – mond​ta Th​rand. Ész​-
re​vet​te, hogy fi​gyel​tem a be​szél​ge​té​sü​ket. – Ha be aka​rod to​-
bo​roz​ni őt a szö​vet​ség szá​má​ra, meg kell tud​nia az igaz​sá​got.
Arne a por​ba kö​pött.
– Sig​val​di, Thor​kel és a töb​bi​ek – ők és le​gény​sé​gük vissza​-
vo​nul​tak a csa​ta​vo​nal​ról, ami​kor lát​ták, hogy a nor​vég ha​jók
szám​be​li fö​lény​ben van​nak. Meg​szeg​ték jomsvi​king es​kü​jü​-

177
ket és vissza​vo​nul​tak, hagy​ták, hogy a Th​rand​hoz ha​son​ló​ak
tá​mo​ga​tás nél​kül száll​ja​nak szem​be az el​len​ség​gel. Hűt​len​sé​-
gük töb​bet ár​tott a fel​ag​nak, mint a csa​ta el​vesz​té​se. Az em​be​-
rek fel​ké​szül​tek a ve​re​ség​re és a ha​lál​ra, de a gyá​va​ság és a
becs​te​len​ség el​len nem volt vé​de​ke​zé​sünk.
Th​rand ké​sőbb el​me​sél​te, hogy ami​kor jó né​hány jomsvi​-
king hajó el​hagy​ta a csa​tát, baj​tár​sa​it annyi​ra mar​dos​ta a szé​-
gyen, hogy meg​vi​tat​ták, vi​a​dal​ra hív​ják ki tár​sa​i​kat, hogy le​-
mos​sák ma​guk​ról a becs​te​len​sé​get. Az tör​tént, hogy dár​dák​-
kal és kö​vek​kel meg​do​bál​ták a vissza​vo​nu​ló ha​jó​kat, és át​ko​-
kat szór​tak utá​nuk, mi​előtt szem​be​for​dul​tak vol​na a nor​vég
tá​ma​dás​sal.
Arne foly​tat​ta.
– Sig​val​di az el​sők kö​zött fu​tott el, és az volt ben​ne a leg​-
rosszabb, hogy ő volt a ve​zé​rünk. Azok​ban az idők​ben mind​-
egyi​künk fel​es​kü​dött arra, hogy csak​is egy em​bert kö​ve​tünk
telj​ha​tal​mú ve​zé​rünk​ként. Ő hoz​ta min​den​ben a ha​tá​ro​za​to​-
kat a fel​ag szá​má​ra, le​gyen az a zsák​mány fel​osz​tá​sa, vagy a vi​-
ták el​si​mí​tá​sa. És ami​kor egy ve​zér ily al​jas mó​don el​bu​kik,
ne​héz vissza​sze​rez​ni az em​be​rek tisz​te​le​tét a ve​zér​ség iránt.
Ezért van az, hogy most ta​nács út​ján kor​má​nyozzuk ma​gun​-
kat: az idős ka​to​nák gyü​le​ke​ze​te ha​tá​roz​za el, hogy mit te​-
gyünk. Nem két​lem, Th​rand, hogy be fog​nak vá​lasz​ta​ni a ta​-
nács​ba.
Th​rand a ka​szár​nyák felé pil​lan​tott, ahol né​hány asszony
leb​zselt.
– Lá​tom, hogy más​va​la​mi is meg​vál​to​zott – je​gyez​te meg.
Arne kö​vet​te a te​kin​te​tét.
– Igen – mond​ta –, de te is tu​dod, hogy sok​szor fi​gyel​men
kí​vül hagy​ták a sza​bályt, mi​sze​rint ti​los fe​hér​né​pet be​en​ged​ni
az erő​dít​mény​be. A ka​szár​nyák​ba gyak​ran csem​pész​tek be
asszo​nyo​kat, Sig​val​di pe​dig sze​met hunyt fe​let​te. Azt mond​ta,
jobb, ha az asszo​nyok van​nak itt, sem​mint hogy az em​be​rek
oson​ja​nak ki a vá​ros​ba, és en​ge​dély nél​kül tar​tóz​kod​ja​nak ott.
Th​rand nem vá​la​szolt sem​mit, de arca min​den vo​ná​sá​ról le​-
rítt a rosszal​lás.
– Volt egy olyan sza​bály, amit meg​szün​tet​tünk, és en​nek
örül​ni fogsz – tet​te hoz​zá Ame alat​to​mo​san. – Töb​bé nem ra​-

178
gasz​ko​dunk ah​hoz, hogy a fel​ag tag​ja​i​nak ti​zen​nyolc és öt​ven
esz​ten​dő kö​zöt​ti​ek​nek kell len​ni​ük. Fe​let​ted meg fe​let​tem is
el​szállt az idő, és a ta​nács úgy ha​tá​ro​zott, hogy kor​tól füg​get​le​-
nül be​fo​gad min​den harc​edzett em​bert, fel​té​ve, ha még min​-
dig elég erős ah​hoz, hogy dár​dát és paj​zsot fog​jon az első vagy
má​so​dik csa​ta​sor​ban. Őket meg​tá​mo​ga​tan​dó, ki​dol​goz​tunk
egy ki​kép​zé​si ter​vet az újon​cok szá​má​ra.
A kö​vet​ke​ző négy hé​ten ke​resz​tül meg​ta​pasz​tal​tam, hogy
mire cél​zott. Ki​je​löl​ték a he​lye​met a ki​ké​pe​zen​dő ala​ku​lat​-
ban, mi​köz​ben Th​ran​dot vissza​fo​gad​ták a jomsvi​kin​gek so​ra​i​-
ba, és mint azt Arne meg​jó​sol​ta, be​vá​lasz​tot​ták a ta​nács​ba.
Újonc​tár​sa​im igen ve​gyes ön​kén​tes csa​pa​tot al​kot​tak, vol​tak
kö​zöt​tük szá​szok, wag​ru​sok, po​lá​bok, po​me​rá​ni​a​i​ak és még
so​kan má​sok. Oka​ik, ami​ért a szö​vet​ség​hez csat​la​koz​tak,
ugyan​olyan kü​lön​bö​ző​ek vol​tak, mint a szár​ma​zá​suk. Arra
esz​mél​tem, hogy elé​ge​det​len​ke​dők és szám​ki​ve​tet​tek, az
igaz​ság​szol​gál​ta​tás elől me​ne​kü​lő szö​ke​vé​nyek és Jomsburg​-
ba a zsák​mány re​mé​nyé​ben ér​ke​ző ha​szon​le​sők tár​sa​sá​gá​ban
kós​tol​tam bele a har​cá​szat alap​ve​tő is​me​re​te​i​be. Volt kö​zöt​-
tük egy ma​rok​nyi ka​lan​dor és fel​le​gek​ben járó is, akik va​ló​-
ban an​nak a rég​múlt di​cső​sé​gét akar​ták vissza​ál​lí​ta​ni, ami va​-
la​ha az észa​ki or​szá​gok leg​hí​re​sebb és leg​na​gyobb tisz​te​let​-
ben álló ka​to​nai test​vé​ri​sé​ge volt.
Egy rö​vid​re vá​gott hajú, in​ger​lé​keny ok​ta​tó pa​rancs​nok​sá​-
ga alá ke​rül​tünk, aki Ed​gar egyik va​dász​e​bé​re em​lé​kez​te​tett,
egy rö​vid lábú faj​tá​ra, ame​lyet a borz lyu​ká​ba küld​tünk, hogy
ki​ker​ges​se la​kó​ját, és amely az​zal a csú​nya tu​laj​don​ság​gal
bírt, hogy hir​te​len hát​ra​for​dult és be​le​mart tar​tó​ja ke​zé​be. A
kis, csa​ho​ló ebek​hez ha​son​ló​an ok​ta​tónk is han​go​san és sza​-
ka​dat​la​nul uga​tott. Abod​rita volt, an​nak a törzs​nek a tag​ja,
amely​nek te​rü​le​tén Jomsburg épült, és so​sem ha​gyott ki
egyet​len al​kal​mat sem arra, hogy tu​dat​lan​sá​gun​kat az or​runk
alá dör​göl​je. Ki​kép​zé​sünk leg​el​ső nap​ján el​vitt min​ket a
jomsvi​king fegy​ver​tár​ba. Ál​mél​kod​va néz​tünk kö​rül. A
jomsvi​king fegy​ver​tár egy​ko​ron ezer főt szám​lá​ló se​re​get lá​-
tott el fegy​ve​rek​kel, ame​lyek​ből még min​dig le​nyű​gö​ző kész​-
let​tel ren​del​ke​zett. Szá​mos da​rab rozs​da​mar​ta és élet​len volt,
de a leg​job​ba​kat még min​dig be​ola​joz​ta és fa​tar​tó​juk​ra so​ra​-

179
koz​tat​ta egy nyo​mo​rék fegy​ver​tár​nok, aki még em​lé​ke​zett
azok​ra a na​pok​ra, ami​kor tu​cat​nyi ko​vács és se​géd​je ka​la​pál​ta
és ja​ví​tot​ta a kar​dok, fej​szék és lán​dzsa​he​gyek szá​za​it, amik​-
kel a fel​agot fegy​ve​rez​ték fel.
– Vá​lassza​tok fegy​vert, mint​ha úgy vo​nul​ná​tok csa​tá​ba,
hogy csak egy​fé​lét vi​het​tek ma​ga​tok​kal – csat​tant fel az ok​ta​-
tó, és rá​mu​ta​tott cso​por​tunk leg​ter​me​te​sebb em​be​ré​re, egy
ha​tal​mas, lom​ha dán​ra, akit za​var​ba ho​zott, hogy őrá esett a
vá​lasz​tás. Pil​la​nat​nyi ha​bo​zás után a dán ki​nyúlt és el​vett egy
sú​lyos kar​dot. Pen​gé​je olyan hosszú volt, mint a ka​rom, réz​-
mar​ko​la​ta hoz​zá​ér​tő​en volt meg​mun​kál​va. Okos vá​lasz​tás​nak
tűnt.
Ok​ta​tónk szó nél​kül fel​emelt egy fém​sze​gé​lyű paj​zsot, majd
a dán​hoz for​dult.
– Most csapj le rám.
A dán, akit in​ge​relt ok​ta​tónk el​ké​pesz​tő ma​ga​biz​tos​sá​ga,
úgy tett, amint mond​ták neki. Az ok​ta​tó felé su​hin​tott, aki für​-
gén az ütés út​já​ba emel​te a paj​zsot, élé​vel elő​re. A sú​lyos
kard​pen​ge a fém​pe​rem​nek üt​kö​zött, hir​te​len el​tö​rött és
messze re​pült a mar​ko​lat​tól. Az ok​ta​tó a dán mel​lé lé​pett és
paj​zsa gomb​já​val gyom​ron vág​ta. A ha​tal​mas em​ber rongy​-
ként zu​hant a föld​re.
– Egy kard jól mu​tat​hat – je​len​tet​te ki az ok​ta​tó –, de ne bízz
meg ben​ne, míg meg nem is​me​red igaz ér​té​két. A kéz​ben ha​-
mis, rá​adá​sul egy fegy​ver​tár​ban nem a leg​jobb pen​gé​ket tart​-
ják.
El​kap​ta a pil​lan​tá​so​mat.
– Hé te, iz​lan​di, mi​lyen fegy​vert kel​lett vol​na vá​lasz​ta​nia?
A vá​lasz egy​ér​tel​mű volt.
– Egy jó dár​dát kel​lett vol​na – mond​tam.
– És mit ten​nél vele? Az el​len​ség felé ha​jí​ta​nád?
Eszem​be ju​tott, ho​gyan vesz​tet​te el Gret​tir a dár​dá​ja he​gyét,
ami​kor azt Bi​valy​erős felé ve​tet​te.
– Nem, lán​dzsa​ként hasz​nál​nám, az el​len​fél felé szúr​nék,
tá​vol tart​va őt, míg rést nem ta​lá​lok a vé​de​ke​zé​sén.
– He​lyes. Hát ezt fo​gom nek​tek, csür​hé​nek, meg​ta​ní​ta​ni. A
kard el​ső​ran​gú fegy​ver, ha hoz​zá​ér​tő kéz for​gat​ja, meg​fe​le​lő
kö​rül​mé​nyek kö​zött. De a jól kép​zett csa​pa​tok szá​má​ra az iga​-

180
zi ha​lá​los fegy​ver a sze​rény dár​da, mely erős és egye​nes, nye​-
le pe​dig edzett kő​ris​fá​ból ké​szül.
Így te​hát az első tíz nap​ban csak a dár​dá​val gya​ko​rol​tunk.
Meg​ta​nul​tuk, ho​gyan tart​suk azt jobb ke​zünk​kel ma​ga​san a
fe​jünk fölé, nye​lé​vel a vál​lunk mögé úgy, hogy le​fe​lé döf​jünk
vele, be​le​ad​va az egész test​sú​lyun​kat. Fá​rasz​tó mun​ka volt, de
fe​le​annyi​ra sem, mint az, ami​kor ke​rek hárs​fa paj​zsok​kal sze​-
rel​tek fel min​ket.
– Zár​kózz fel! Zár​kózz fel! Szo​ro​sab​ban! – üvöl​töt​te, mi​köz​-
ben mi ol​dal​vást cso​szog​tunk a gya​kor​ló​té​ren, vál​lat váll​nak
vet​ve, paj​zsun​kat ma​gunk elé tart​va, meg​pró​bál​va min​den
rést be​töm​ni az ál​ta​lunk ala​kí​tott fa​lon.
– Szo​ro​sab​ban, gaz​fic​kók! – böm​böl​te, majd meg​ro​ha​mo​-
zott min​ket és tal​pá​val ha​tal​ma​sat rú​gott a leg​gyen​gébb em​-
ber​be a sor​ban. Ami​kor ál​do​za​ta hát​ra​tán​to​ro​dott és rést ha​-
gyott maga után, ok​ta​tónk be​fu​ra​ko​dott azon, és egy sú​lyos
bo​tot for​gat​va üté​se​ket mért a két, im​má​ron fe​det​len szél​ső
em​ber​re. Mi​köz​ben azok a zú​zó​dá​sa​i​kat dör​zsöl​get​ték, ok​ta​-
tónk a sze​ren​csét​len meg​tán​to​ro​dó​val or​dí​tott.
– El​esel, és tár​sa​id mind​két ol​da​lon meg​hal​nak! Vál​lat váll​-
nak, paj​zsot pajzs​nak vet​ni, ez az egyet​len re​mé​nye​tek.
Las​sacs​kán egy​re in​kább el​len tud​tunk áll​ni őr​jön​gő tá​ma​-
dá​sa​i​nak. A sor meg​gör​bült, de nem sza​kadt meg, mi pe​dig
meg​ta​nul​tuk, mi​kor biz​ton​sá​gos paj​zsa​ink éle​it egy​más​hoz
szo​rít​va áll​ni, vagy tö​me​ges ro​ham ese​té​ben át​fed​ni őket úgy,
hogy az egyik​nek a pe​re​me a bal ol​da​li em​ber paj​zsá​nak
gomb​ját érint​se. Ek​kor pajzs​fa​lunk, amit ok​ta​tónk burg​nak,
azaz vár​nak ne​ve​zett, szin​te át​tör​he​tet​len​nek tűnt.
Annyi​ra ma​ga​biz​tos​sá vál​tunk a vé​de​ke​zé​si kész​sé​ge​ink​-
ben, hogy az óri​á​si dán meg me​ré​szel​te kér​dő​je​lez​ni ok​ta​tónk
uta​sí​tá​sát, mi​sze​rint meg kell is​mé​tel​nünk az egész ki​kép​zést,
de ez​út​tal for​ró és sú​lyos lánc​in​gek​be öl​töz​ve.
Ok​ta​tónk ádázul mo​so​lyog​ni kez​dett. Meg​pa​ran​csol​ta, hogy
ál​lít​sunk fel egy paj​zsot egy fa​ke​ret​re, és he​lyezzünk mögé
egy disz​nó​te​te​met. Ek​kor a fegy​ver​tár​ba ment és ki​vá​lasz​tott
egy ha​jí​tó​dár​dát. Ki​mért húsz​lé​pés​nyi tá​vot, cél​zott, majd el​-
ha​jí​tot​ta a dár​dát. Az be​le​csa​pó​dott a pajzs​ba, a he​gye át​ütöt​te
a fát és te​nyér​nyi mé​lyen fú​ró​dott bele a dög​lött disz​nó​ba.

181
 – Most lát​hat​tá​tok – re​cseg​te az ok​ta​tónk –, hogy mi​ért fog​-
já​tok a jö​vő​ben Odin szö​ve​dé​két, a lánc​in​get vi​sel​ni.
Így hát vissza​men​tünk a fegy​ver​tár​ba, hogy meg​fe​le​lő mé​-
re​tű lánc​in​get ta​lál​junk ma​gunk​nak, majd az egész na​pot az​-
zal töl​töt​tük, hogy meg​tisz​tí​tot​tuk és meg​ola​joz​tuk a lánc​sze​-
me​ket, hogy azok könnyeb​ben csússza​nak, és moz​gá​sun​kat a
leg​ke​vés​bé kor​lá​toz​zák. Még​is úgy érez​tem ma​gam, mint rák
a pán​cél​já​ban, mi​után ma​gam​ra rán​gat​tam a lánc​in​get, és a
fe​jem​be nyom​tam a kúp ala​kú si​sa​kot, amit a fegy​ver​tár​nok
adott. A si​sak orr​vé​dő​jé​től ban​dzsí​tot​tam, és meg​pró​bál​tam
meg​la​zí​ta​ni az áll​szí​jat és meg​iga​zí​ta​ni a si​sa​kot, hogy egye​ne​-
sen lát​has​sak. Egy pil​la​nat​tal ké​sőbb a si​sak egy a há​tam mö​-
gött in​dí​tott ütés​től le​re​pült a fe​jem​ről, és ok​ta​tóm az ar​com​-
ba vi​csor​gott.
– Lá​tod ezt a seb​he​lyet?– or​dí​tot​ta, és egy for​ra​dás​ra mu​ta​-
tott, ami vé​gig​fu​tott a fej​bő​rén. – Egy kur​lan​di kard​ja vág​ta,
ami​kor túl​sá​go​san la​zá​ra vet​tem a si​sa​kom szí​ját.
Vissza​em​lé​kez​ve azok​ra a gya​kor​ló​té​ri iz​zasz​tó, po​ros na​-
pok​ra, most már ér​tem, hogy ok​ta​tónk tud​ta, túl zöld​fü​lű​ek
vol​tunk ah​hoz, hogy bár​mi hasz​nun​kat ve​gyék a csa​ta​té​ren,
ha​csak ki nem ké​pez​nek rá, hogy össze​han​gol​tan cse​le​ked​-
jünk. Ezért újra és újra el​is​mé​tel​tet​te ve​lünk az alap​ve​tő had​-
mű​ve​le​te​ket – ho​gyan áll​junk egy​más mel​lett szo​ros csa​pa​tot
al​kot​va, mi​köz​ben jobb​ra vagy bal​ra len​dü​lünk, ho​gyan vo​-
nul​junk vissza ren​de​zet​ten lé​pés​ről lé​pés​re, vagy al​kos​sunk
fe​gyel​me​zett arc​vo​na​lat, mi​köz​ben az első sor fél térd​re
eresz​ke​dik, hogy vál​la fö​lött el​en​ged​je a má​so​dik sor dár​daz​á​-
po​rát. Ek​kor, ve​zény​szó​ra, mind​annyi​an talp​ra ug​rot​tunk és
dár​dá​in​kat ké​szen​lét​ben tart​va ro​ham​ra in​dul​tunk. Még kö​-
zel​harc​ban sem hagy​ta, hogy egye​dül, em​ber az em​ber el​len
har​col​junk. Pár​ban kel​lett ma​rad​nunk, egyi​künk fél​re​sö​pör​te
az el​len​fél paj​zsát, míg a má​sik a dár​dá​ját döf​te a rés​be.
Csak mi​után kel​lő​en el​sa​já​tí​tot​tuk a dár​da for​ga​tá​sát, ak​kor
en​ged​te meg, hogy fej​szé​ket és kar​do​kat is a ke​zünk​be fog​-
junk. Ek​kor meg​mu​tat​ta, ho​gyan irá​nyít​suk az üté​se​in​ket
ahe​lyett, hogy csak ész nél​kül vag​dal​koz​nánk, da​ra​bol​nánk és
szúr​nánk. Leg​vé​gül pe​dig meg​ta​nul​tuk a „disz​nó​csa​ta​sort”,

182
egy nyíl​hegy ala​kú fel​ál​lást, egy em​ber a csú​csán, ket​tő mö​-
göt​te a má​so​dik sor​ban, há​rom a har​ma​dik sor​ban, négy em​-
ber mö​göt​tük, és így to​vább. Ve​zény​sza​vá​ra mind​annyi​an ne​-
ki​len​dül​tünk, és – mi​vel az idő​sebb ka​to​nák​ból fel​ál​lí​tott
pajzs​vár el​len gya​ko​rol​tunk – leg​na​gyobb ámu​la​tunk​ra a tá​-
ma​dá​sunk sú​lya át​tör​te a vo​na​lu​kat, első em​be​rünk pe​dig,
megint csak a hús​to​rony dán, át​len​dült a vé​dők so​rán.
Min​den​nap, a gya​kor​la​to​zás és ki​kép​zés után, az újon​cok
csat​la​koz​tak a fel​ag idő​sebb tag​ja​i​hoz est​ebéd​re. So​ha​sem
gon​dol​tam vol​na, hogy oly sok szót le​het pa​za​rol​ni an​nak
meg​tár​gya​lá​sá​ra, hogy pél​dá​ul mik a vi​szony​la​gos elő​nyei a
szé​les pe​re​mű dár​dák​nak a kes​keny he​gyű​ek​kel szem​ben,
vagy hogy a kard​hü​velyt a jobb vagy a bal vál​lon cél​sze​rűbb át​-
vet​ni, és hogy az víz​szin​te​sen vagy füg​gő​le​ge​sen lóg​jon. A vi​-
ták so​rán eze​ket ál​ta​lá​ban a gya​kor​lat​ban is szem​lél​tet​ték.
Ilyen​kor egy-egy ter​me​tes ka​to​na állt fel a pad​ról és állt har​ci
test​tar​tás​ba, meg​mar​kol​va dár​dá​ja vagy kard​ja nye​lét a sze​-
rin​te meg​fe​le​lő fo​gás​sal, majd tré​fá​ból pá​rat su​hin​tott a fegy​-
ver​rel. Fi​gye​lem​re mél​tó volt, hogy a ren​ge​teg el​fo​gyasz​tott
ital és a vita el​fa​ju​lá​sa el​le​né​re ezek a né​zet​kü​lönb​sé​gek nem
csap​tak át nyílt harc​ba az olyan fegy​ve​res em​be​rek kö​zött,
akik nem csak hő​zön​gök, de el​len​sé​ges​ke​dők is vol​tak. De a
jomsvi​king szö​vet​ség sza​bá​lyai erő​sek vol​tak: az em​be​rek
test​vé​rük​ként te​kin​tet​tek egy​más​ra.
Hoz​zám ha​son​ló​an Th​rand is fá​rasz​tó​nak ta​lál​ta ezek​nek a
vi​ták​nak a zö​mét, ezért gyak​ran el​hagy​tuk a ka​szár​nyát, hogy
Jomi vá​ro​sá​ban kó​szál​va tölt​sük el az es​té​ket. Első meg​ér​zé​-
sünk, mi​sze​rint a vá​ros vi​rág​zik, he​lyes​nek bi​zo​nyult. A hely​-
ség egy​re gya​ra​po​dott. Ke​res​ke​dők jöt​tek még oly messzi tá​-
vol​ból is, mint a gö​rö​gök föld​je, hogy bo​ros​tyán​kő fa​ra​gá​so​kat
vá​sá​rol​ja​nak, amik​ről a vá​ros el​hí​re​sült, bár a ke​res​ke​dők
zöme a bal​ti ki​kö​tők​ből, He​de​by​ből, Bjor​ko​ból, Sig​tu​ná​ból és
Tru​só​ból jöt​tek. Cse​rép​áru​ik, pré​me​ik, bőr​ne​mű​ik és más
egyéb áru​ik mel​lett hí​re​ket is hoz​tak ar​ról, hogy mi tör​té​nik a
kül​vi​lág​ban. Úgy tűnt, Knut annyi​ra ha​tal​mas​sá és gaz​dag​gá
vált, hogy azt kezd​ték be​szél​ni, észak csá​szá​rá​nak szán​dé​ko​zik
ki​ki​ál​ta​ni ma​gát. Már​is ural​ta Ang​li​át és Dá​ni​át, és fel​ség​jo​got
kö​ve​telt Nor​vé​gia fe​lett is. A ke​res​ke​dők, akik​nek a mes​ter​sé​-

183
ge a hosszan tar​tó bé​ké​től füg​gött, meg​osz​tott vé​le​mé​nyen
vol​tak Knut nagy​ra​vá​gyá​sá​ról. Egye​sek sze​rint az lett vol​na az
elő​nyös, ha az összes észa​ki or​szág egy ural​ko​dó alatt egye​sül,
má​sok pe​dig at​tól tar​tot​tak, hogy Knut kö​ve​te​lé​sei há​bo​rú​hoz
ve​zet​het​nek. Leg​töb​bet a Svéd​or​szág​ból ér​ke​ző ke​res​ke​dők
ké​tel​ked​tek. A régi hit kö​ve​tői vol​tak, és rá​mu​tat​tak arra,
hogy Knut mind​in​kább a Fe​hér Krisz​tus kö​ve​tő​i​nek ha​tá​sa alá
ke​rült, és ahol Knut ural​ko​dott, ott a ke​resz​té​nyek is fel​buk​-
kan​tak. Jomi vá​ro​sá​nak né​pé​ben a svéd ke​res​ke​dők meg​ér​tő
fü​lek​re ta​lál​tak, mert bár a ke​resz​té​nyek gya​ko​rol​hat​ták a
val​lá​su​kat Jo​mi​ban, a vá​ro​si ta​nács úgy dön​tött, hogy szer​tar​-
tá​sa​i​kat fel​tű​nés nél​kül vé​gez​zék. A temp​lom​ha​ran​go​kat be​-
til​tot​ták.
A ke​res​ke​dők​nek ki​fi​no​mult ér​zé​kük volt a po​li​ti​ká​hoz.
Egyik este Th​rand​dal el​men​tünk, hogy meg​lá​to​gas​suk Svan​-
te​vit, a he​lyi né​gy​ar​cú vend is​ten temp​lo​mát. Szent ál​la​ta a fe​-
hér cső​dör, amit jö​ven​dö​lés​hez hasz​nál​nak, és lát​tuk, amint a
pa​pok ki​ve​ze​tik a lo​vat, és iz​ga​tot​tan fi​gyel​ve azt, be​csa​lo​gat​-
ják há​rom​sor​nyi fa​ka​ró közé, azt hí​vén, hogy ha a ló a jobb lá​-
bá​val lép elő​ször, ak​kor jö​ven​dő​mon​dá​suk igaz​nak bi​zo​nyul.
Amint Th​rand és jó​ma​gam vissza​tér​tünk a jomsvi​king fel​leg​-
vár​ba, Knut kül​dött​sé​gét ta​lál​tuk ott. Ve​ze​tő​jük leg​na​gyobb
örö​möm​re olyas​va​la​ki volt, akit rög​tön fel​is​mer​tem: a fél​lá​bú
Kjar​tan, aki mel​let​tem volt, ami​kor Ed​gar be​le​halt a vad​disz​-
nó​va​dá​szat​ba, és aki se​gí​tett ne​kem meg​szök​ni Lon​don​ból.
– Thor​gils! – ki​ál​tott fel, és ök​lé​vel rá​csa​pott a vál​lam​ra. – Ki
gon​dol​ta vol​na, hogy itt tal​ál​lak! Jó újra lát​ni té​ged.
– Hogy van Fél​kezű Gis​li? – kér​dez​tem.
– Re​me​kül, re​me​kül – fe​lel​te Kjar​tan, kör​be​néz​ve a gya​kor​-
ló​té​ren. – El sem tu​dod kép​zel​ni, mennyi​re jó itt len​ni, tá​vol
azok​tól a szent​fa​zék ke​resz​té​nyek​től. Még min​dig őr​zöm azo​-
kat a vi​a​szér​mé​ket, ami​ket ide​ad​tál ne​kem. Gon​do​lom, a tu​-
do​má​sod​ra ju​tott, hogy Wulf​stan ér​sek, az a min​den háj​jal
meg​kent csel​szö​vő, meg​halt.
– Nem, er​ről nem hal​lot​tam.
– Ta​valy vég​re ta​lál​ko​zott a Te​rem​tő​jé​vel, ahogy ő mond​ta
vol​na, hála az is​te​nek​nek. De az, hogy vég​re csat​la​ko​zott a be​-
cses an​gya​la​i​hoz, saj​nos nem be​fo​lyá​sol​ta a ki​rály ud​va​rát.

184
Még min​dig ugyan​annyi ke​resz​tény van ha​tal​mi hely​zet​ben,
és meg​ne​he​zí​tik a régi hit kö​ve​tő​i​nek éle​tét. Ter​mé​sze​te​sen
Emma ki​rály​né bá​to​rít​ja őket. Egy ta​pod​tat sem tesz se​ho​vá
papi fal​ká​ja kí​sé​re​te nél​kül.
– Mi tör​tént Ae​l​fgi​fu​val? – Nem tud​tam vissza​tar​ta​ni a kér​-
dést.
Kjar​tan ra​vasz pil​lan​tást ve​tett rám, én pe​dig azon cso​dál​-
koz​tam, va​jon mennyit tud​hat a do​log​ról.
– Jól van, bár az utób​bi idő​ben nem so​kat lát​tuk. Vagy az
apja bir​to​kán idő​zik Nort​hamp​ton​ban, vagy Knut kül​döt​te​-
ként uta​zik a ten​ge​ren túl​ra.
Eb​ben a pil​la​nat​ban kürt​szó har​sant. A fel​agot hív​ta gyü​le​-
kez​ni a nagy​csar​nok​ba, és Kjar​tan in​dul​ni ké​szült.
– Re​mé​lem lesz rá al​kal​munk, hogy fel​ele​ve​nít​sük a Nort​-
hamp​ton​ban és Lon​don​ban töl​tött kö​zös időt – mond​ta.
A nagy​csar​nok csor​dul​tig meg​telt. Az összes jomsvi​king, le​-
gyen az öreg ka​to​na vagy friss újonc, el​jött, hogy meg​hall​gas​-
sa Kjar​tant. Őt a fel​ag ta​ná​csá​nak két ve​ze​tő tag​ja kí​sér​te a te​-
rem​be, és be​mu​tat​ta az egy​be​gyűl​tek​nek. Kjar​tan tisz​tán és
ha​tá​ro​zot​tan be​szélt, ka​to​nás vi​sel​ke​dé​se és har​ci se​be​sü​lé​se
pe​dig arra kész​tet​te a kö​zön​sé​gét, hogy tisz​te​let​tel hall​gas​sák.
Üze​ne​te elég egy​ér​tel​mű volt: Knut ki​rály, Ang​lia és Dá​nia
ural​ko​dó​ja, Nor​vé​gia trón​já​nak jo​gos örö​kö​se fel​szó​lít​ja a
jomsvi​kin​ge​ket, hogy csat​la​koz​za​nak ügyé​hez. Há​bo​rú kö​ze​-
leg. A ki​rály el​len​sé​gei – Kjar​tan le​írá​sá​ban hű​ség​es​kü​jük​ről
meg​fe​led​ke​ző, sér​tő​dött jar​lok szö​vet​sé​ge, nor​vég és svéd
had​urak, va​la​mint egy Nor​vé​gia ural​má​ra jog​ta​la​nul ácsin​gó​-
zó trón​kö​ve​te​lő had​se​re​get ál​lí​ta​nak, hogy el​len​sze​gül​je​nek
Knut fenn​ha​tó​sá​gá​nak. Knut ki​rály ter​mé​sze​te​sen el fog​ja
őket ti​por​ni, és győ​zel​mé​ben nem fog meg​fe​led​kez​ni azok​ról,
akik se​gít​sé​get nyúj​tot​tak neki. Ha​tal​mas zsák​mány ke​rül
majd fel​osz​tás​ra – a hall​ga​tó​ság en​nél a pont​nál el​is​me​rő​en
fel​mor​dult és di​cső​sé​get is le​het sze​rez​ni.
Kjar​tan em​lé​kez​tet​te a ka​to​ná​kat a jomsvi​kin​gek hír​ne​vé​re,
je​les tör​té​nel​mük​re és har​co​sai vi​téz​sé​gé​re. Vé​gül fel​kí​nál​ta
azt a csa​lét​ket, ami​ről mind​vé​gig tud​ta, hogy ez lesz a leg​csá​-
bí​tóbb a hall​ga​tó​sá​ga szá​má​ra.

– Knut ki​rály oly nagy becs​ben tart ti​te​ket – je​len​tet​te ki –,

185
 – Knut ki​rály oly nagy becs​ben tart ti​te​ket – je​len​tet​te ki –,
hogy fel​ha​tal​ma​zott, ajánl​jak mind​egyi​kő​tök​nek ti​zen​öt
ezüst​már​kát, ha be​le​egyez​tek abba, hogy az ő ol​da​lán har​col​-
ja​tok. A fe​lét meg​kap​já​tok most, a má​sik fe​lét pe​dig a had​já​rat
vé​gén.
Bő​kezű aján​lat volt, jel​lem​ző Knut ál​lam​ve​ze​té​sé​re: ked​-
venc esz​kö​ze az ezüst​pénz volt, sem​mint a fegy​ver.
Ami​kor Kjar​tan be​fe​jez​te a be​szé​dét, a jomsvi​king ta​nács
egyik idős tag​ja szó​lás​ra emel​ke​dett. Nagy​lel​kű aján​lat, nagy​-
lel​kű ural​ko​dó​hoz mél​tó, kezd​te. Ő maga az el​fo​ga​dá​sát ta​ná​-
csol​ná, de a jomsvi​king gyü​le​ke​zet sza​bá​lyai sze​rint a fel​ag
összes tag​ja elő​ho​za​kod​hat a vé​le​mé​nyé​vel, han​goz​zon az
mel​let​te vagy el​le​ne, ezért fel​kér min​den​kit, aki hoz​zá kí​ván
szól​ni, hogy te​gye azt meg. A jomsvi​kin​gek egy​más után áll​tak
ki a gyü​le​ke​zet elé. Mind​egyi​kük Knut aján​la​ta el​fo​ga​dá​sa
mel​lett szólt, ami nem volt meg​le​pő. Ti​zen​öt már​ka elő​leg
min​den em​ber szá​má​ra csá​bí​tó ki​lá​tás, és úgy tűnt, min​den
to​váb​bi tár​gya​lás csak a kül​ső​sé​gek​nek szól. Egé​szen ad​dig,
míg Th​rand szó​ra nem emel​ke​dett.
A ta​nács töb​bi tag​ja mel​lett ült, és ami​kor fel​állt, hogy vé​le​-
ményt nyil​vá​nít​son, az egy​be​gyűl​tek el​csen​de​sed​tek. A te​-
rem​ben min​den​ki tud​ta, hogy az ere​de​ti fel​ag egyik túl​élő​je
is.
– Test​vé​re​im a fel​ag​ban – kezd​te mi​előtt el​dön​ti​tek, hogy
el​fo​gad​já​tok-e Ang​lia ki​rá​lyá​nak aján​la​tát vagy sem, sze​ret​-
ném, ha a kö​ve​te vá​laszt adna a kö​vet​ke​ző kér​dés​re. – Kjar​tan
felé for​dult. – Igaz az, hogy ha csat​la​kozunk Knut ki​rály se​re​-
gé​hez, ak​kor an​nak hadi ügyek​kel meg​bí​zott he​lyet​te​se mel​-
lett, vagy akár a pa​rancs​nok​sá​ga alatt har​co​lunk majd, ez pe​-
dig nem más, mint a ki​rá​lyi hus​carlok ve​zé​re, az a jarl, akit
Ma​gas Thor​kel​nek ne​vez​nek?
A mel​let​tem álló em​ber hir​te​len fel​szisszent, mint​ha Th​-
rand sza​vai fájó pont​ra ta​pin​tot​tak vol​na. A Th​rand mö​gött
álló idő​sebb ta​nács​ta​gok né​me​lyi​ke fe​szen​ge​ni kez​dett.
– És iga​zam van, ami​kor azt gon​do​lom – foly​tat​ta Th​rand
hogy ugyan​ez a Thor​kel har​minc esz​ten​dő​vel ez​előtt meg​-
szeg​te jomsvi​king es​kü​jét, ami​kor ő és le​gény​sé​ge há​tat for​dí​-

186
tott test​vé​re​i​nek és el​hagy​ta őket, hogy azok se​gít​ség nél​kül
har​col​ja​nak a nor​vég Ha​akon és an​nak ha​jó​ha​da el​len?
Síri csend te​le​pe​dett a gyü​le​ke​zet​re. Pár lé​pés​nyi​re tő​lem az
egyik em​ber sut​tog​va me​sél​te el szom​széd​já​nak a szé​gyen​le​-
tes ese​ményt, ami​kor a jomsvi​kin​gek be​csü​le​te a sár​ba tip​ró​-
dott.
Kjar​tan vá​lasz​ra emel​ke​dett. Min​den​ki lát​ta a zak​la​tott​sá​-
gát. Ez​zel nem szá​mí​tott. Th​rand vá​la​sza arra utalt, hogy
egyet​len jomsvi​king​nek sem sza​bad​na se​gít​sé​get nyúj​ta​nia
egy olyan em​ber szá​má​ra, aki el​árul​ta a szö​vet​sé​get. Vá​ra​koz​-
va áll​tunk. A csend el​nyúlt és kez​dett kí​nos​sá vál​ni. Saj​nál​tam
Kjar​tant. Ka​to​na volt, nem dip​lo​ma​ta, és kép​te​len volt arra,
hogy szé​pen csen​gő sza​vak​kal vág​ja ki ma​gát kény​szer​hely​ze​-
té​ből.
Ami​kor vé​gül meg​szó​lalt, sza​vai té​to​ván hang​zot​tak.
Va​ló​ban, Knut leg​meg​bíz​ha​tóbb jarl​ja ugyan​az a Thor​kel,
aki a szö​vet​sé​ge​tek tag​ja volt. Thor​kel​ből ha​tal​mas had​úr lett,
va​gyo​no​kat szer​zett, és el​nyer​te a ki​rály bi​zal​mát. Úgy vé​lem,
büsz​kék​nek kel​le​ne len​ne​tek arra, ami​vé vált, sem​mint hogy
arra em​lé​kez​ze​tek, mi tör​tént har​minc esz​ten​dő​vel ez​előtt.
Sza​vai vaj​mi ke​vés be​nyo​má​sát tet​tek. Érez​tem, amint nőni
kezd kö​rü​löt​tem a ké​tel​ke​dés, és a tö​meg han​gu​la​ta meg​vál​-
to​zott. Kjar​tan is meg​érez​te. Tud​ta, hogy kül​de​té​se si​ke​re egy
haj​szá​lon függ. Az ar​co​kat für​kész​te. Én a tö​meg első so​ra​i​ban
áll​tam és őt néz​tem, és a töb​bi​ek​hez ha​son​ló​an arra vár​tam,
hogy foly​tas​sa be​szé​dét. Pil​lan​tá​sunk ta​lál​ko​zott, és Kjar​tan
hir​te​len ki​je​len​tet​te:
– Nem kell hin​ne​tek az én sza​vam​nak. Szö​vet​sé​ge​tek egyik
tag​ja ta​lál​ko​zott Ma​gas Thor​kel​lel Knut ki​rály ud​va​rá​ban, és
el tud​ja nek​tek mon​da​ni, mi​lyen ő most.
Fe​lém in​tett, én pe​dig meg​le​pett​sé​gem​ben egy pil​la​nat​nyi
ha​bo​zás után ki​lép​tem a tö​meg​ből és az ol​da​lá​hoz áll​tam.
Meg​ra​gad​ta a kö​nyö​kö​met és a fü​lem​be sut​tog​ta:
– Thor​gils, Ed​gar, a va​dász em​lé​ké​re kér​lek, mondj va​la​mit,
ami​től el​fo​gad​ják az aján​la​to​mat.
A hall​ga​tó​ság felé for​dul​tam és úgy érez​tem, hogy nem ka​-
pok le​ve​gőt. Pár száz har​cos mé​re​ge​tett kí​ván​csi​an, én pe​dig
le​ve​gőt sem bír​tam ven​ni. Éle​tem​ben elő​ször kér​tek fel arra,

187
hogy sok em​ber​hez be​szél​jek, és a fe​jem​ben zűr​za​var ural​ko​-
dott. Rá​jöt​tem, hogy én va​gyok a mér​leg nyel​ve két olyan em​-
ber kö​zött, aki​nek so​kat kö​szön​he​tek: Th​rand, aki ta​ní​tóm
volt az évek fo​lya​mán és Kjar​tan, aki mel​lém állt, ami​kor Ang​-
li​á​ban két​ség​be​ej​tő hely​zet​ben vol​tam. Meg kel​lett ta​lál​nom a
kö​zép​utat anél​kül, hogy csor​bát ejt​sek bár​me​lyi​kő​jük be​csü​-
le​tén.
Odin a meg​men​té​sem​re si​e​tett.
Meg​kö​szö​rül​tem a tor​ko​mat, és kez​det​ben aka​doz​va a kö​-
vet​ke​ző​ket mond​tam:
– Thor​gils va​gyok, Odin kö​ve​tő​je, és min​dig hagy​tam, hogy
a Ma​gas​sá​gos ve​zes​sen – Kjar​tan a ba​rá​tom és be​csü​le​tes em​-
ber​nek is​me​rem őt, ezért hi​szem azt, hogy be​csü​le​tes üze​ne​-
tet ho​zott. Th​rand is a ba​rá​tom, ő me​sélt ne​kem Thor​kel és a
töb​bi​ek gyá​va​sá​gá​ról a Ha​akon jarl el​le​ni csa​tá​ban. Még​is lát​-
tam, mi​lyen ma​gas ran​got ví​vott ki ma​gá​nak Ma​gas Thor​kel
Knut ki​rály ud​va​rá​ban, és tu​dom, hogy so​sem szer​zett vol​na
ek​ko​ra hír​ne​vet és va​gyont, ha ma​rad har​col​ni és meg​hal​ni.
Ezért azt mon​dom, ve​zes​sen ben​ne​te​ket Odin böl​cses​sé​ge, és
fo​gad​já​tok el ezt jel​ként. Fel​ago​tok het​ven túl​élő​je állt Ha​-
akon jarl elé íté​let​re, és ez a Ma​gas​sá​gos het​ve​ne​dik mon​dá​-
sa.
Egy pil​la​nat​ra meg​áll​tam, hogy le​ve​gőt ve​gyek, majd idéz​ni
kezd​tem:

Jobb élet​ben ma​rad​ni, mint hul​la​ként he​ver​ni

lán​go​kat lát​tam fel​csap​ni egy gaz​dag ha​lot​ti mág​lyá​ja előtt
és kü​szö​be előtt he​vert hol​tan.

Kjar​tan meg​lát​ta az esé​lyét. Így foly​tat​ta he​lyet​tem idéz​ve:

A sán​ta meg​üli a lo​vat,

a ke​zét vesz​tett pász​tor lesz
a sü​ket vi​téz a csa​tá​ban,
egy hul​la sem​mi​re sem jó.

A tö​meg he​lyes​lő​en mor​mo​gott, há​tul​ról pe​dig egy hang

így ki​ál​tott:

– Fe​lejt​sé​tek el Thor​kelt. Odi​nak más ter​vei vol​tak vele. Én

188
 – Fe​lejt​sé​tek el Thor​kelt. Odi​nak más ter​vei vol​tak vele. Én
Knut ezüst​jé​re sza​va​zok.
A ta​nács tag​jai egyen​ként fel​szó​lal​tak, és mind​annyi​an
Kjar​tan ja​vas​la​tát tá​mo​gat​ták. Csak Th​rand hall​ga​tott. Csend​-
ben ült, ar​cán ugyan​azt a tar​tóz​ko​dó ki​fe​je​zést lát​tam, mint
ami​kor a hajó mögé bá​mul​va a Hjo​run​ga-öböl​be​li ve​re​ség​re
gon​dolt.
Mi​köz​ben a gyű​lés osz​la​doz​ni kez​dett, Kjar​tan fél​re​vont,
hogy kö​szö​ne​tet mond​jon ne​kem.
– A te be​szé​de​den múlt min​den – mond​ta. – Nél​kü​led az
em​be​rek nem kö​te​lez​ték vol​na el ma​gu​kat arra, hogy Knut ol​-
da​lán har​col​ja​nak. – Majd el​mo​so​lyo​dott. – Ne​kem az én fa​lá​-
bam​mal az a rész tet​szett, hogy a sán​ta ké​pes meg​ül​ni a lo​vat.
De nem va​gyok biz​tos ab​ban, hogy ami​kor vissza​té​rek Lon​-
don​ba, el​mon​dom Fél​kezű Gis​li​nek, hogy sze​rin​ted és Odin
sze​rint te​hén​pász​tor​rá kell vál​nia.
– Odin, a Min​de​nek Aty​ja szólt ál​ta​lam és be​fo​lyá​sol​ta az
em​be​rek el​mé​jét – fe​lel​tem. Azt el​hall​gat​tam Kjar​tan elől,
hogy a Jomsburg​ban el​töl​tött egy hó​nap után már tud​tam, a
jomsvi​kin​gek új rend​je so​sem lesz ah​hoz a fel​ag​hoz ha​son​ló,
amit Th​rand is​mert. Az új jomsvi​kin​ge​ket az ezüst, nem pe​dig
a di​cső​ség utá​ni szom​jú​ho​zá​suk haj​tot​ta, és a vé​gén el​fo​gad​-
ták vol​na Knut meg​vesz​te​ge​té​sét füg​get​le​nül at​tól, hogy Th​-
rand mit mon​dott vol​na. Az​zal, hogy a Ma​gas​sá​gost idéz​tem,
Th​rand​nak nyúj​tot​tam egy le​he​tő​sé​get a fel​ag dön​té​sé​nek el​-
fo​ga​dá​sá​ra anél​kül, hogy a be​csü​le​tén vagy az el​esett baj​tár​-
sai iránt ér​zett kö​te​les​sé​gén csor​ba esett vol​na.

189
 Tizenegyedik

Kora szep​tem​ber​ben szó​lí​tot​tak fel min​ket, hogy men​jünk és

ér​de​mel​jük ki a ti​zen​öt ezüst​már​kán​kat. Knut az el​le​ne fel​zár​-
kó​zó ha​dak el​len in​dult és hír​nö​köt kül​dött a jomsvi​kin​gek​-
hez, hogy csat​la​koz​za​nak ha​jó​ra​já​hoz, mely már ki​fu​tott Ang​-
lia part​ja​i​ról. A hír​nök szász ke​res​ke​dő​nek ál​cáz​va osont be
fel​leg​vá​runk​ba, mert Knut el​len​sé​ge​i​nek csa​pa​tai már be​éke​-
lőd​tek kö​zénk és a közé az em​ber közé, aki​nek a fi​zet​sé​gét el​-
fo​gad​tuk. Jomsburg​tól nyu​gat​ra egy ha​tal​mas nor​vég se​reg
ütött raj​ta Knut dá​ni​ai bir​to​ka​in, mi​köz​ben szö​vet​sé​ge​se​ik, a
své​dek, a ki​rály a Bal​ti-ten​ger túl​ol​da​lán fek​vő Ska​ne-ban el​-
te​rü​lő föld​je​it fosz​to​gat​ták. Eb​ből ki​fo​lyó​lag a fel​ag ve​szé​lye​-
sen el​szi​ge​te​lő​dött, és ta​ná​csunk tag​jai össze​ül​tek, hogy meg​-
tár​gyal​ják, mi​ként tud​nánk a leg​job​ban vissza​vág​ni. Hosszas
vi​tát kö​ve​tő​en meg​szü​le​tett az a dön​tés, hogy küld​jünk két​ha​-
jó​nyi ön​kén​test, a leg​ta​pasz​tal​tabb har​co​so​kat, akik át​vág​ják
ma​gu​kat az el​len​ség vo​na​la​in és csat​la​koz​nak a ki​rály​hoz. A
töb​bi jomsvi​king, ke​ve​sebb mint száz em​ber, hát​ra​ma​rad és
meg​vé​di a fel​leg​vá​rat az el​len​ség tá​ma​dá​sa​i​tól.
– Ma​radj és fe​jezd be a ki​kép​zést – ta​ná​csol​ta ne​kem Th​-
rand. Har​ci fel​sze​re​lé​sét pa​kol​ta bele abba a zsír​ral át​ita​tott
zsák​ba, ami há​ló​zsák​ként is szol​gált szá​má​ra a had​já​rat so​rán.
A fel​ag egyik leg​ta​pasz​tal​tabb har​co​sa​ként ki​csiny ki​kül​dött
csa​pa​tunk egyik ha​jó​já​nak má​sod​pa​rancs​no​ká​nak ne​vez​ték
ki. Úgy tűnt, Ma​gas Thor​kel vé​del​mé​ben mon​dott be​szé​dem
nem ron​tott a ba​rát​sá​gun​kon, bár Th​rand annyi​ra hall​ga​tag
volt, hogy ne​héz volt meg​mon​da​ni, mire gon​dol.
– Már je​lent​kez​tem a kül​de​tés​re – mond​tam neki. – Ha el​-
fo​ga​dom Knut ezüst​jét, úgy ér​zem, meg kell dol​goz​nom érte.
Mel​les​leg már csak is​mé​tel​get​jük a har​ci gya​kor​la​to​kat.
– Ahogy aka​rod – mond​ta Th​rand. Fé​lig ki​von​ta kard​ját a
hü​ve​lyé​ből és le​el​len​őriz​te, hogy nem rozs​dás-e, majd óva​to​-
san vissza​eresz​tet​te. A kard​hü​vely mo​sat​lan gyap​jú​val volt ki​-
bé​lel​ve, és a ben​ne ta​lál​ha​tó ter​mé​sze​tes zsi​ra​dé​kok óv​ták a
fé​met a meg​rozs​dá​so​dás​tól. Óva​tos​ság​ból még egy vá​szon​da​-

190
rab​bal is kör​be​te​ker​te a rést, ahol a mar​ko​lat ta​lál​ko​zott a hü​-
vellyel. Szü​ne​tet tar​tott a te​vé​keny​sé​gé​ben és fel​né​zett:
– Fi​gyel​mez​tet​lek: Knut a jomsvi​kin​ge​ket har​co​sok​ként
akar​ja a csa​ta​so​rá​ban lát​ni. Erre gya​ko​rol​ta​tok ed​dig. De ha
ten​ge​ri üt​kö​zet​re ke​rül sor, az egész gya​kor​la​to​zás nem ér
sem​mit. Esély sincs arra, hogy disz​nó​csa​ta​sor​ba vagy paj​zs​-
alak​zat​ba áll​ja​tok. A ha​jós üt​kö​ze​tek kö​zel​har​cot kí​ván​nak
meg, és ke​gyet​le​nek. A harc leg​na​gyobb ré​sze kí​mé​let​len és
ka​va​ro​dás​sal jár, és csak sze​ren​cse kér​dé​se, hogy ki ke​rül ki
győz​tes​ként be​lő​le.
Az​nap dél​után a fegy​ver​tár​hoz men​tem, hogy el​hoz​zam a
szük​sé​ges fegy​ve​re​ket. Ami​kor még újonc vol​tam, a nyo​mo​-
rék fegy​ver​tár​nok nem​tö​rő​döm mó​don egy ja​ví​tás​ra szo​ru​ló
lánc​in​get és a keze ügyé​be ke​rü​lő első fegy​vert adta. De most,
ami​kor tud​ta, hogy harc​ba ké​szü​lő​dök, job​ban oda​fi​gyelt, így
egy meg​fe​le​lő mé​re​tű si​sak​kal és egy új min​ta sze​rint ké​szült
lánc​ing​gel hagy​tam el a fegy​ver​tá​rat. A si​sak​ról egy rö​vid
lánc​füg​göny ló​gott, amely el​ta​kar​ta az ar​com alsó ré​szét és
véd​te a tor​ko​mat. Kap​tam to​váb​bá egy fém​ber​a​ká​sos mar​ko​-
la​tú jó kar​dot, két tőrt, fél tu​cat könnyű dár​dát, egy kő​ris​fa
dár​dát és egy ke​rek bo​dza​fa paj​zsot, va​la​mint egy rö​vid nye​lű
csa​ta​bár​dot. Ami​kor le​rak​tam a fegy​ve​re​ket Th​rand mel​lé a
föld​re, meg​je​gyez​te:
– A he​lyed​ben ki​cse​rél​ném a kard mar​ko​la​tát. Te​kerd kö​-
rül azt a mu​ta​tós fé​met kát​rá​nyo​zott zsi​neg​gel, hogy a fo​gá​sod
ne csússzon raj​ta, ami​kor meg​iz​zad a te​nye​red. És szük​sé​ged
lesz egy má​so​dik pajzs​ra is.
– Egy má​so​dik pajzs​ra?
– Min​den em​ber visz ma​gá​val egy má​so​dik paj​zsot. Sem​mi
kü​lön​le​ge​set, csak egy fa​ko​ron​got. Azo​kat a hajó ol​da​lá​ra tű​-
zik majd – kü​lön tar​tó​juk van a fel​ső pa​lánk men​tén jól fog​nak
mu​tat​ni. Ta​pasz​ta​la​ta​im sze​rint a há​bo​rú​ban sok mú​lik a lát​-
sza​ton. Még az első csa​pás előtt fé​lem​lítsd meg az el​len​fe​let a
kül​sőd​del, és fé​lig meg​nyer​ted a csa​tát.
A ta​nács egy vál​ta​ko​zó vö​rös, fe​ke​te és fe​hér szí​nű me​zők​-
kel dí​szí​tett kül​lős ke​re​ket vá​lasz​tott jel​ké​pünk​nek, és be kell
val​la​nom, hogy a he​lyük​re ke​rü​lő paj​zsok ha​tá​sos lát​ványt
nyúj​tot​tak. Hi​va​tá​sos kül​sőt köl​csö​nöz​tek a két ha​jónk​nak,

191
bár a hoz​zá​ér​tő sze​mek lát​hat​ták, hogy a jomsvi​king ki​kö​tő​-
höz ha​son​ló​an a ha​jók is ócs​kák vol​tak és ja​ví​tás​ra szo​rul​tak.
Két kö​ze​pes mé​re​tű hosszú​ha​jó, avagy drak​kar volt az, ami az
egy​ko​ron har​minc ha​jót szám​lá​ló jomsvi​king raj​ból meg​ma​-
radt, a töb​bi el​süllyedt vagy zsák​má​nyul esett Ha​akon jarl ide​-
jé​ben. Ez a két túl​élő lyu​kas volt, ge​ren​dá​za​ta pe​dig gya​nús. A
fel​ag ha​jó​ácsai min​dent meg​tet​tek azért, hogy ten​ger​ál​ló​vá
te​gyék őket, be​töm​ték a ré​se​ket és vas​tag, fe​ke​te kát​rány​ré​-
teg​gel von​ták be a ha​jó​test kül​se​jét. De a fe​dél​zet desz​kái
meg​ve​te​med​tek és meg​re​pe​dez​tek, az ár​bo​cot pe​dig ha​sa​dá​-
sok és ré​sek gyen​gí​tet​ték. A jomsbur​gi me​ző​kön sze​ren​csé​re
ter​mesz​tet​tek lent, ezért rö​vid időn be​lül új vi​tor​lák​ra és kö​te​-
lek​re tud​tunk szert ten​ni. De ami​kor egy na​pos, csí​pős szep​-
tem​be​ri na​pon ki​fu​tot​tunk a ki​kö​tő​ből, sem​mi sem tud​ta lep​-
lez​ni azt a tényt, hogy ha​jó​ink ügyet​le​nek vol​tak és las​sú​ak, és
hogy hat​van​fős le​gény​sé​ge ten​ge​rész​ként ke​gyet​le​nül ki​jött a
gya​kor​lat​ból.
Egy tel​jes le​gény​ség​gel el​lá​tott drak​kar ke​vés ké​nyel​met
nyújt az em​be​rek szá​má​ra. Mire be​ha​józ​tuk az összes fegy​ve​-
rün​ket és fel​sze​re​lé​sün​ket, az eve​ző​pa​dok sze​re​pét be​töl​tő
ha​jó​lá​dák köz​ti ré​sek olyan​nyi​ra meg​tel​tek, hogy alig ma​radt
he​lyünk köz​le​ked​ni. Egye​dü​li ös​vény​ként egy pal​lók​ból le​fek​-
te​tett járó szol​gált, mely a hajó hosszá​ban hú​zó​dott és az orr​-
ban levő apró emel​vényt kö​töt​te össze a tat​fe​dél​zet​tel, ahol a
ka​pi​tá​nyunk állt. Zö​mök gaz​fic​kó volt, egy jüt, aki​nek fél sze​-
me vi​lá​ga oda​ve​szett egy je​len​ték​te​len cse​te​pa​té so​rán, és
seb​he​lyé​vel úgy né​zett ki, mint egy zsi​vány. Va​ló​ban, amint
kör​be​te​kin​tet​tem kü​lön​bö​ző szár​ma​zá​sú és el​té​rő faji vo​ná​-
sok​kal ren​del​ke​ző tár​sa​i​mon, azt gon​dol​tam, hogy in​kább egy
ka​lóz​csa​pat​nak né​zünk ki, sem​mint ki​kép​zett har​ci egy​ség​-
nek. Az igaz​ság az volt, hogy bé​relt zsol​do​sok vol​tunk, akik
pén​zért és a zsák​mány re​mé​nyé​ben kel​tek útra – kí​ván​csi vol​-
tam, med​dig tart majd a fe​gyel​münk és a fel​ag irán​ti hű​sé​-
günk.
Ta​pasz​ta​lat​lan​sá​gunk a be​szál​lás kö​rü​löt​ti fe​jet​len​ség​ben
mu​tat​ko​zott meg. Meg​ta​lál​tuk a he​lyün​ket a drak​ka​ro​kon, el​-
ol​dot​tuk az eve​ző​ket a tar​tó​ik​ról és be​le​he​lyez​tük őket az eve​-
ző​vil​lák he​ve​de​ré​be. Az em​be​rek gya​kor​lás​kép​pen pár​szor

192
be​le​húz​tak, hogy fel​mér​jék az eve​zők hosszát és meg​ta​lál​ják
ma​guk szá​má​ra a leg​meg​fe​le​lőbb he​lyet. Ha nem fi​gyel​tek,
szom​szé​da​ik​ba üt​köz​tek, vagy az eve​ző​la​pát​tal hát​ba vág​ták az
előt​tük ülő em​bert. Szá​mos nyel​ven röp​köd​tek a ká​rom​ko​dá​-
sok és a zsém​be​lő​dé​sek, és ka​pi​tá​nyunk csak jó idő el​tel​té​vel
tud​ta ki​ad​ni a pa​ran​csot a kö​te​lek be​vo​ná​sá​ra. Drak​kar​ja​ink
las​san ha​józ​tak ki a ki​kö​tő​ből, egye​net​len eve​ző​csa​pá​sok​kal,
mint​ha va​la​mi​fé​le nyo​mo​rék bo​ga​rak len​né​nek.
Mi​után át​ha​lad​tunk a hasz​ná​la​ton kí​vü​li öböl​ka​pu​kon, az
áram​la​tok ked​vez​tek ne​künk, és amint a fo​lyó​tor​ko​lat felé
evez​tünk, egy​ér​tel​mű​vé vált, hogy em​be​re​ink kö​zül kik ta​-
nul​tak fo​lyó​kon és ta​va​kon evez​ni, és kik vol​tak az iga​zi ten​ge​-
ré​szek. A csen​de​sebb vi​zek​hez szo​kot​tak el​nyúj​tott, la​pos csa​-
pá​sok​kal evez​tek, míg a ta​pasz​talt ten​ge​ré​szek rö​vi​debb, szag​-
ga​tot​tabb moz​du​la​tok​kal húz​tak, és a két eve​zé​si mód ter​mé​-
sze​te​sen nem il​lett egy​más​hoz. Így te​hát újabb ká​rom​ko​dá​-
sok​ra és szó​vál​tá​sok​ra ke​rült sor az eve​ző​sök kö​zött, míg​nem
drak​kar​ja​ink emel​ked​ni és süllyed​ni nem kezd​tek a ten​ger
fe​lől ér​ke​ző első hul​lá​mo​kon, és az egyik eve​ző​sünk ki nem fi​-
ca​mí​tot​ta a csuk​ló​ját. Sze​ren​csé​re ele​ven ke​le​ti szél fújt, ami
se​gí​tet​te ha​la​dá​sun​kat, így fel​húz​tuk va​do​na​túj vi​tor​lán​kat,
be​von​tuk az eve​ző​ket és pi​hen​tünk, a jüt ka​pi​tány​ra és kor​-
má​nyo​sá​ra bíz​va a hajó irá​nyí​tá​sát.
– Hála Svan​te​vit​nek ezért a szé​lért – mond​ta a mel​let​tem
ülő vend, majd be​nyúlt az inge alá és elő​húz​ta Is​te​ne egy apró
fa kép​má​sát. Az ülé​se mel​lett ta​lált egy kis mé​lye​dést a ta​liz​-
mán​ja szá​má​ra, be​le​he​lyez​te, majd a bal ol​da​lon hú​zó​dó part​-
vo​nal felé in​tett a fe​jé​vel. – Is​me​ri va​la​ki azt a par​tot?
A tő​lünk har​ma​dik he​lyen ülő em​ber sja​el​lan​di le​he​tett,
mert így vá​la​szolt:
– Nagy​bá​tyám​mal szok​tunk erre ha​józ​ni, ami​kor a gaz​da​sá​-
ga ter​mé​ke​it vit​tük Rü​gen​be. Nem so​kat lát​ni, de egy​sze​rű
dol​ga van az em​ber​nek, mi​helyst meg​is​me​ri a csa​tor​ná​kat.
Vi​gyáz​ni kell a ho​mok-és iszap​pa​dok​ra, de elég sok pa​tak és
öböl akad, ha fel​tá​mad a szél és me​ne​dé​ket kell ke​res​ni.
– Gaz​dag vi​dék? – kér​dez​te egy má​sik hang, re​mény​ke​dőn.
– Nem, csak föl​dek van​nak; sem​mi fi​gye​lem​re mél​tó nem
akad Ring​ste​dig, és az már Knut fel​ség​te​rü​le​te, ezért azt gon​-

193
do​lom, az len​ne a leg​oko​sabb, ha ott meg​áll​nánk.

– Nem fo​gunk mi se​hol sem meg​áll​ni – mond​ta egy dús sza​-

kál​lú ska​ne-i em​ber, dán ön​kén​te​se​ink egyi​ke. – Az a hír jár​ja,
hogy Knut ha​jó​ra​ja el​hagy​ta Limf​jor​dot és a ten​ger​szo​ros felé
igyek​szik, ne​künk pe​dig ott kell ta​lál​koz​nunk vele.
Át​kö​pött a pa​lán​kon és néz​te, amint a nyá​la el​úszik a hajó
nyom​dok​vi​zén, imi​gyen be​csül​ve meg ha​la​dá​sunk se​bes​sé​-
gét.
– Nem a leg​für​gébb – je​gyez​te meg. – Ilyen szél​ben más​fél​-
szer gyor​sabb​nak kel​le​ne len​nie.
– Rossz a te​her​el​osz​tá​sa – jött egy hang va​la​hon​nan a ha​jó​-
kö​zép​ről. – Az orra túl​sá​go​san le​me​rül.
– Úgy gon​do​lom, az ár​bo​cot sem he​lyez​ték be ren​de​sen –
jött a har​ma​dik vé​le​mény. – A far felé kel​le​ne dön​te​ni vagy te​-
nyér​nyi​vel, és a fő​kö​te​let szo​ro​sabb​ra von​ni.
Mi​köz​ben a be​szél​ge​tés egy​re élén​keb​bé vált, rá​jöt​tem,
hogy a ten​ge​ré​szek ugyan​olyan sok időt tud​nak el​töl​te​ni ha​jó​-
ik kö​tél​ze​té​nek meg​vi​ta​tá​sá​val, mint a har​co​sok a ka​szár​-
nyák​ban, akik a fegy​ve​rek ér​de​me​it tag​lal​ják.
Az​nap este ki​kö​töt​tünk egy el​ha​gya​tott part​sza​ka​szon, hogy
együnk va​la​mit és meg​pi​hen​jünk. Egy drak​kar fe​dél​ze​tén
nincs tűz​hely a fő​zés​hez, ezért a le​gény​ség hi​deg élel​met
eszik, ha a ha​jón ma​rad. Meg​kö​ze​lí​tet​tük a par​tot, far​ral a fö​-
veny felé, majd mi​után ki​ve​tet​tük a hor​go​nyo​kat, ame​lye​ket
más​nap reg​gel is​mét fel​vo​nunk, ad​dig evez​tünk hát​ra​fe​lé,
míg a hajó fara nem sú​rol​ta a ho​mo​kot. Ily mó​don, ha sür​gő​-
sen tá​voz​nunk kel​lett vol​na, vissza tud​tunk vol​na mász​ni a ha​-
jó​ra és két​szer olyan gyor​san ele​vez​ni. Nem mint​ha bár​mi​fé​le
baj​ra szá​mí​tot​tunk vol​na. Ke​vés falu tu​dott vol​na elég em​bert
vagy bá​tor​sá​got fel​mu​tat​ni ah​hoz, hogy el​len​áll​jon két ha​jó​ra​-
ko​mánnyi fel​fegy​ver​zett em​ber part​ra​szál​lá​sá​nak. Az egyet​-
len pil​lan​tás, amit a he​lyi la​ko​sok​ra vet​het​tünk, az volt, ami​-
kor egy pász​tor tá​vo​li alak​ját lát​tuk le​ro​han​ni a ho​mok​dű​né​-
ken, hogy csa​lád​ját fi​gyel​mez​tes​se. Hát​ra​hagy​ta a nyá​ját, így
le​mé​szá​rol​tunk tíz ju​hot és be​lak​tunk be​lő​lük.
Más​nap reg​gel a szél bi​zony​ta​lan volt, ere​je és irá​nya vál​to​-
zott, mi​köz​ben foly​tat​tuk part men​ti ha​jó​zá​sun​kat. De a ma​-

194
gas​ban gyor​san szál​ló, fe​hér fel​hők​kel tar​kí​tott ég​ből sü​tött
ránk a nap. Ahogy duz​za​dó vi​tor​lák​kal ha​lad​tunk, jócs​kán tá​-
vol​sá​got tart​va a part​tól, úgy érez​tük, mint​ha sza​bad​sá​gon let​-
tünk vol​na.
– Bár​csak min​den had​já​rat ilyen len​ne – je​gyez​te meg a sja​-
el​lan​di, aki a hajó fe​cse​gő​jé​nek bi​zo​nyult.
Ed​dig​re a le​gény​ség zöme meg​ta​nul​ta, ho​gyan hasz​nál​ja ki
a leg​job​ban a zsú​folt te​ret, vé​gig​nyúl​va a har​ci fel​sze​re​lé​se​ket
tar​tal​ma​zó lá​dák fe​de​lén. Pár​na​ként össze​haj​to​ga​tott vi​tor​lá​-
kat és bé​lelt mel​lé​nye​ket hasz​nál​tak. Ész​re​vet​tem, hogy Th​-
rand so​sem csat​la​ko​zott hoz​zánk. Mi​köz​ben to​vább​vi​tor​láz​-
tunk, el​fog​lal​ta he​lyét a kis orr​fe​dél​ze​ten, és az előt​tünk el​te​-
rü​lő lát​ha​tárt fi​gyel​te, majd egy​re gyak​rab​ban vizs​gál​gat​ni
kezd​te a part​vo​na​lat, amint ren​dü​let​le​nül észak felé ha​lad​-
tunk.
Ke​vés​sel dél előtt fel​tűnt, hogy Th​rand te​kin​te​te már egy
ide​je egy pon​ton ál​la​po​dott meg. A szá​raz​föld felé né​zett, nagy
fi​gye​lem​mel. Volt va​la​mi a test​tar​tá​sá​ban, ami arra kész​te​tett,
hogy hát​ra​for​dul​jak, és a ka​pi​tány​ra néz​zek. Ő is ugyan​ab​ba
az irány​ba me​redt, az​tán a hajó orra felé for​dul​va vizs​gál​ta a
hul​lá​mo​kat és az eget, mint​ha csak a szél se​bes​sé​gét és irá​-
nyát el​len​őriz​né, majd fel​pil​lan​tott a szél​jel​ző​re az orr​ár​boc
te​te​jén. Min​den rend​jén va​ló​nak tűnt. A két hajó ren​dü​let​le​-
nül ha​ladt, sem​mi sem vál​to​zott.
A sja​el​lan​di, aki a há​tán el​nyúl​va él​vez​te az ar​cá​ra sütő nap
me​le​gét, lus​tán az ol​da​lá​ra for​dult és fel​emel​te a fe​jét, hogy
át​pil​lant​son a drak​kar pe​re​mén.
–  Nem​so​ká​ra át​ha​la​dunk a Ste​ge-öböl tor​ko​la​tán – mond​-
ta, majd – ó, igen, itt is van, vi​tor​lá​kat lá​tok ott, ama kis szi​get
mö​gött. Nyu​gat–Sja​el​land​ból jö​het​tek. – Vissza​for​dult az ol​da​-
lá​ra és ké​nyel​me​sen el​he​lyez​ke​dett. – Biz​to​san ke​res​ke​del​mi
ha​jók, út​ban a ten​ger​szo​ros felé.
– Ha ez így van, ak​kor fegy​ve​rek​kel ke​res​ked​nek, nem
pén​zes er​szé​nyek​kel. Azok ott ha​di​ha​jók – mond​ta a ha​tal​mas
dán. Az eve​ző​pa​don állt, egyik kar​ját a ví​zen meg​tö​rő nap​su​-
ga​rak el​len szem​el​len​ző​ként tart​va, mi​köz​ben a messzi vi​tor​-
lák felé bá​mult. A le​gény​ség hir​te​len moz​go​lód​ni kez​dett. Em​-

195
be​rek ül​tek fel és néz​tek kö​rül, egye​sek talp​ra áll​tak és össze​-
hú​zott sze​mek​kel ugyan​ab​ba az irány​ba te​kin​tet​tek.
– Hon​nan tu​dod, hogy ha​di​ha​jók? – kér​dez​te az egyik vend.
Egyi​ke volt a fo​lya​mi eve​ző​sök​nek, és jól lát​ha​tó​an ez volt az
első ten​ge​ri útja.
– Né​me​lyik vi​tor​lát csí​kok dí​szí​tik. Ez a ha​di​ha​jók jele – vá​-
la​szol​ta a dán.
Rá​pil​lan​tot​tam a sa​ját új vi​tor​lánk​ra. Jel nél​kü​li volt.
– Le​het, hogy ők is ke​res​ke​del​mi ha​jók​nak néz​nek min​ket.
– Két​lem – vá​la​szol​ta a dán. – A ke​res​ke​del​mi ha​jók​nak
nincs ilyen ala​csony, szé​les vi​tor​lá​juk, mint ne​künk. Az övék
ma​ga​sabb és kes​ke​nyebb. Amint meg​ke​rü​lik a szi​ge​tet és tisz​-
táb​ban lát​nak min​ket, fel fog​ják is​mer​ni a drak​kar ha​jó​tes​té​-
nek vo​na​lát és tud​ni fog​ják, hogy nem va​gyunk ár​tal​mat​lan
ke​res​ke​del​mi ha​jók. De meg​le​het, ez sze​ren​csét hoz majd ne​-
künk. Nyu​gat-Sja​el​land fe​lett Ulf jarl ural​ko​dik, Knut egyik
hű​bé​re​se, és le​het, hogy azok a ha​jók azért van​nak úton, hogy
Knut csa​ta​ha​jó​i​nak ha​dát erő​sít​sék. Ak​kor együtt vi​tor​láz​ha​-
tunk, és ha be​le​bot​lunk a ki​rály el​len​sé​ge​i​be, azok két​szer is
meg​gon​dol​ják majd, mi​előtt meg​tá​mad​nak egy ek​ko​ra had​-
erőt.
Ami​kor az ide​gen ha​jók fel​buk​kan​tak a dű​nék mö​gül és
tisz​tán lát​ha​tó​vá vál​tak, ki​de​rült, hogy a ha​tal​mas dán​nak
rész​ben iga​za van. Öt hajó jött a ten​ger​szo​ros fe​lől. Há​rom kö​-
zü​lük a mi​énk​hez ha​son​ló​an drak​kar volt, a má​sik ket​tő pe​dig
ke​res​ke​del​mi knorr, me​lye​ket nyil​ván​va​ló​an a drak​ka​rok kí​-
sér​ték. Hely​ze​tük​ből ki​fo​lyó​lag né​mi​leg el​len​szél​ben vol​tak
hoz​zánk ké​pest, mi meg vé​gig​néz​tük, ahogy út​irányt vál​ta​-
nak, hogy a mi​énk​hez iga​zod​ja​nak, majd las​san csök​ken​tik a
köz​tünk lévő tá​vol​sá​got, mint​ha csat​la​koz​ni akar​ná​nak hoz​-
zánk.
Köz​hely​nek szá​mít azt ál​lí​ta​ni, hogy a ten​ge​ren az ese​mé​-
nyek az utol​só pil​la​na​tig las​san zaj​la​nak, majd egy​ből min​den
fel​gyor​sul és össze​ka​va​ro​dik, de igaz. Egy da​ra​big sem​mi sem
tör​tént, a hét hajó ren​dü​let​le​nül ha​ladt az út​ján – az öt dán egy
cso​port​ban vi​tor​lá​zott, mi​köz​ben kor​má​nyo​sa​ink egy​más
mel​lett tar​tot​ták a két jomsvi​king ha​jót, öt​ven​lé​pés​nyi​nél
nem messzebb. Amíg a köz​tünk és a kö​ze​le​dő ha​jó​raj kö​zött a

196
tá​vol​ság egy​re csök​kent, az ide​ge​ne​ket bá​mul​tuk, hogy mi​nél
töb​bet tud​junk meg ró​luk, egé​szen ad​dig, míg vé​gül a sa​ját
dá​nunk meg nem erő​sí​tet​te, hogy azok va​ló​ban Ulf jarl em​be​-
rei. Is​mer​te a jarl egyen​ru​há​ját, sőt még né​hány har​cost is fel​-
is​mer​ni vélt. Két knorr​juk szem​mel lát​ha​tó​an csa​pat​szál​lí​tó
hajó volt, dán ka​to​nák​kal a fe​dél​ze​ten, és las​sabb ha​la​dá​suk
azt je​len​tet​te, hogy nem sür​gős szá​muk​ra a két raj egye​sí​té​se.
Vé​gül kora dél​után a dán ve​zérd​rak​kar né​mi​leg meg​előz​te
a tár​sa​it, és elég kö​zel ke​rült hoz​zánk, hogy jüt ka​pi​tá​nyunk
át​kö​szön​jön.
– Üdv nek​tek! – ki​ál​tot​ta, és ke​ze​i​ből töl​csért ala​kí​tott, hogy
a hang át​szel​je a ha​jó​tes​tet nyal​do​só hul​lá​mo​kat. – Mi hír
Knut ha​jó​ha​dá​ról? A ki​rály​hoz igyek​szünk csat​la​koz​ni.
A vá​lasz kés​le​ke​dett, és lát​tam, hogy a dán ka​pi​tány a tat​fe​-
dél​ze​ten álló tár​sa​i​hoz for​dul. Majd vissza​né​zett ránk és meg​-
ráz​ta a fe​jét, je​lez​ve, hogy nem ér​tet​te azt, amit ka​pi​tá​nyunk
mon​dott neki. In​tett, hogy las​sít​sunk, a két hajó kö​ze​lebb
úszott egy​más​hoz, majd a fü​lé​hez emel​te a ke​zét.
– A ki​rály​hoz aka​runk csat​la​koz​ni! – ki​ál​tot​ta is​mét a ka​pi​-
tá​nyunk. A dán fel​lé​pett ha​jó​ja mell​véd​jé​re, az egyik tár​sa pe​-
dig meg​ra​gad​ta az övét, hogy meg​tá​massza, mint​ha az ily mó​-
don alig csök​ken​tett tá​vol​sá​gon át a hang job​ban hor​da​na.
– Van hí​re​tek a ki​rá​lyi ha​jó​had​ról? – or​dí​tot​ta a ka​pi​tá​-
nyunk és iga​zí​tott egyet a kor​má​nyon, hogy ki​fog​ja a sze​let a
vi​tor​lák​ból és le​las​sít​sa drak​ka​run​kat.
– Vi​gyázz! – röp​pent fel hir​te​len a ki​ál​tás az elül​ső fe​dél​ze​-
tünk​ről. Le​gény​sé​günk zöme meg​for​dult és meg​lát​ta Th​ran​-
dot, amint fi​gyel​mez​te​tő​en in​te​get a kar​já​val. Azok, akik nem
néz​tek Th​rand​ra, lát​ták, hogy az egyik dán le​ha​jol a tat​fe​dél​-
ze​ten és elő​húz egy könnyű dár​dát, me​lyet a mell​véd mö​gött
rej​te​ge​tett, majd fel​nyújt​ja azt a ka​pi​tá​nyá​nak. Amaz hát​ra​-
len​dí​tet​te a kar​ját és át​ha​jí​tot​ta a dár​dát a két hajó kö​zöt​ti egy​-
re csök​ke​nő tá​von. Vagy a do​bás volt na​gyon sze​ren​csés, vagy
a dán volt a dár​da​ha​jí​tás mes​te​re, mert a fegy​ver át​re​pült a
két hajó kö​zött és ol​dal​ba ta​lál​ta a jüt ka​pi​tá​nyun​kat. Még a
hul​lá​mok mo​raj​lá​sa el​le​né​re is hal​lot​tam a tom​pa puf​fa​nást,
ahogy a fém​hegy be​le​csa​pó​dott a véd​te​len bor​dák közé. A jüt
meg​tán​to​ro​dott és el​vá​gó​dott, es​té​ben ma​gá​val ránt​va a kor​-

197
má​nyost. Lé​pé​sek dob​ban​tak, és Th​rand dü​bö​rög​ve szá​gul​-
dott el mel​let​tünk a pal​lón. El​ér​te a tat​fe​dél​ze​tet, a kor​mány​-
hoz ug​rott és tel​jes sú​lyát ne​ki​ve​tet​te a rúd​nak, át​bil​lent​ve
azt, és ha​jónk szél​irány​ba for​dul​va a fa​rát mu​tat​ta a tá​ma​dó
dán ha​jó​nak.
– La​zít​sa​tok a jobb ol​da​li vi​tor​lán, iga​zít​sá​tok el! – ki​ál​tot​ta.
Tel​jes meg​le​pe​tés​ként ért min​ket a do​log. A meg​ráz​kód​ta​-
tás​tól zsib​bad​tan ül​tünk vagy áll​tunk.
– Ugor​ja​tok! – or​dí​tot​ta Th​rand. Vissza​pil​lan​tott a vál​la fö​-
lött és fel​mér​te a ha​jónk és az el​len​sé​ges dán hosszú​ha​jó kö​-
zöt​ti tá​vol​sá​got. Drak​ka​runk hir​te​len for​du​la​ta meg​lep​te a dá​-
no​kat, akik túl​fu​tot​tak a zsák​má​nyu​kon. Zűr​za​var ütött ki a fe​-
dél​ze​tü​kön, mi​köz​ben ők is a vi​tor​lá​kat iga​zí​tot​ták, hogy ül​dö​-
ző​be ve​gye​nek min​ket.
– Azt hit​tem, hogy Ulf em​be​rei a ki​rály em​be​rei – ki​ál​tot​ta a
mel​let​tem ülő vend.
– Úgy lát​szik, nem mind​egyi​kük mo​rog​ta a sja​el​lan​di, akit
ugyan​úgy meg​vi​selt a tá​ma​dás, mint bár​me​lyi​kün​ket. – Áru​-
lást szi​ma​to​lok.
Az egész le​gény​sé​günk meg​boly​dult. Egye​sek a paj​zsok és
fegy​ve​rek után ku​tat​tak, má​sok pe​dig esze​ve​szet​ten öl​töt​ték
ma​guk​ra a bé​lelt mel​lé​nye​ket és nyi​tot​ták fel a lá​dá​kat, hogy
ki​szed​jék a lánc​in​ge​ket. Csak egy ma​rok​nyi em​ber őriz​te meg
a hi​deg​vé​rét annyi​ra, hogy el​lás​sa a ha​jót, el​len​őriz​ze a vi​tor​-
lá​zat és a kö​tél​zet fe​szes​sé​gét, va​la​mint azt, hogy a tisz​te​let​re
mél​tó drak​kar a le​he​tő leg​se​be​seb​ben ha​lad​jon.
Kí​sé​rő​ha​jónk, a má​so​dik jomsvi​king drak​kar ész​re​vet​te a
csap​dát, és az is iga​zí​tott a vi​tor​lá​kon. Azt is meg​lep​te hir​te​len
for​du​la​tunk, és ami​kor irányt vál​tot​tunk, majd​nem össze​üt​-
köz​tünk vele, mert alig tíz​lé​pés​nyi​re ha​lad​tunk el meg​döb​-
bent le​gény​sé​ge orra előtt. Ez majd​nem a vesz​tü​ket okoz​ta,
mert mi szél​ol​da​lon vol​tunk, és amint el​ha​józ​tunk mel​let​tük,
ki​fog​tuk a sze​let a vi​tor​lá​ik​ból, és a drak​kar ve​szí​tett a se​bes​-
sé​gé​ből. A dá​nok azon​nal fel​hagy​tak az ül​dö​zé​sünk​kel és buk​-
dá​cso​ló kí​sé​rő​ha​jónk után ve​tet​ték ma​gu​kat. Elég kö​zel ke​-
rül​tek ah​hoz, hogy dár​dá​kat és kö​ve​ket ha​jít​sa​nak rá, me​lyek
zá​por​ként hul​lot​tak a sze​ren​csét​len jomsvi​kin​gek​re, és lát​-
tuk, amint szá​mos em​ber el​esik.

198
 A dá​nok di​a​dal​it​ta​san üvöl​töt​tek. Egyi​kő​jük vö​rös​re fes​tett
paj​zsot, a há​bo​rú jel​ké​pét emel​te a ma​gas​ba. Az előt​tem ülő
har​cos el​ká​rom​kod​ta ma​gát és el​hagy​ta a he​lyét, hogy
könnyű dár​dá​val a ke​zé​ben hát​ra​sza​lad​jon a tat​fe​dél​zet​re.
Már do​bás​ra ké​szen állt, de Th​rand anél​kül, hogy hát​ra​for​-
dult vol​na, ki​nyúlt és meg​ra​gad​ta a kar​ját.
– Ne pa​za​rold el a fegy​vert – mond​ta. – Lő​tá​vo​lon kí​vül van​-
nak. Az eve​zés​hez tar​to​gasd az erő​det, ha majd sor ke​rül rá.
Ad​dig​ra kí​sé​rő​ha​jónk​nak si​ke​rült az út​irány​hoz iga​zí​ta​nia a
vi​tor​lá​it és gyor​sul​ni kez​dett. A dán ve​zér​ha​jó​nak nem aka​ró​-
zott kö​zel ke​rül​nie hoz​zá és meg​csák​lyáz​nia, mert ha vissza​-
for​du​lunk, és a kí​sé​rő​ha​jónk se​gít​sé​gé​re si​e​tünk, egy​ide​jű​leg
két drak​kar​ral ta​lál​ja ma​gát szem​ben. Fi​gyel​tük, ahogy a le​-
gény​sé​ge óva​to​san ki​fog​ja a sze​let a ha​tal​mas, vö​rös, zöld és
fe​hér csí​kok​kal dí​szí​tett vi​tor​lá​já​ból, mire a hosszú​ha​jó ve​szí​-
te​ni kez​dett a se​bes​sé​gé​ből, és be​vár​ta a má​sik két dán
hosszú​ha​jót. Mi​vel a csel nem vált be, a csa​pat​szál​lí​tó knor​rok
hát​ra​ma​rad​tak. A dá​nok el​ha​tá​roz​ták, hogy vé​gez​ni fog​nak a
zsák​má​nyuk​kal, de majd a ne​kik meg​fe​le​lő idő​ben.
A haj​sza ki​me​ne​te​le már az ele​jé​től fog​va vi​lá​gos volt. Drak​-
kar​ja​ink ré​gi​faj​ta épí​té​sű​ek vol​tak, öre​gek és vi​har​ver​tek,
gyor​sa​ság​ban nem tud​ták fel​ven​ni a ver​senyt a dán ha​jók​kal,
a le​gény​ség ta​pasz​ta​lat​lan​sá​ga pe​dig nö​vel​te a hát​rá​nyu​kat. A
köz​tünk levő szá​raz​föl​di pat​ká​nyok össze​ga​ba​lyí​tot​ták a lét​-
fon​tos​sá​gú kö​te​le​ket, és foly​ton a lába alá ke​rül​tek azok​nak,
akik tud​ták, ho​gyan kell el​lát​ni​uk ké​nyes fel​ada​tu​kat an​nak
ér​de​ké​ben, hogy drak​ka​runk​ból a leg​na​gyobb se​bes​sé​get
pré​sel​jék ki. Az újon​cok​nak ke​mé​nyen meg​pa​ran​csol​ták,
hogy csend​ben ül​je​nek, és csak ak​kor vál​toz​tas​sák meg a he​-
lyü​ket, ami​kor pa​ran​csot kap​nak rá, ak​kor pe​dig ügye​sen fog​-
lal​ják el a ki​je​lölt he​lye​i​ket, és ad​dig ül​je​nek ott, míg más uta​-
sí​tást nem kap​nak. Moz​gó ne​he​zé​kek vol​tak. Csak egy​szer
kel​lett te​vé​keny​ked​ni​ük, ami​kor Th​rand, aki át​vet​te a pa​-
rancs​nok​sá​got, uta​sí​tot​ta őket, hogy a fegy​ve​re​ken és az eve​-
ző​kön kí​vül min​den moz​gó tár​gyat dob​ja​nak a ten​ger​be, hogy
könnyít​se​nek a hajó sú​lyán. Ak​kor a szá​raz​föl​di pat​ká​nyok azt
a fel​ada​tot kap​ták, hogy szed​jék fel a ha​jó​fe​nék​ből a tő​ke​súly​-
ként mű​kö​dő ne​héz kö​ve​ket, és ci​pel​jék át azo​kat a hajó fa​rá​-

199
ba. De mind​ez nem ho​zott nagy vál​to​zást a haj​szá​ban. Lát​tuk a
csob​ba​ná​so​kat, ami​kor a dá​nok is könnyí​tet​tek a ha​jó​ik ter​-
hén, és hogy las​san fel​zár​kóz​tak mö​génk.
A szél​lel egye​ne​sen a há​tunk mö​gött ab​ban re​mény​ked​-
tünk, hogy ad​dig tud​juk ül​dö​ző​ink előtt szel​ni a vi​zet, amíg a
sö​tét​ség​ben le nem rázzuk őket, vagy ami még jobb lett vol​na,
míg össze nem fu​tunk egy ba​rá​ti ha​jó​val Knut ha​jó​ra​já​ból,
ami el​ri​asz​ta​ná őket. Mind​ad​dig le​gény​sé​günk min​den tag​ja
erő​sen fi​gyelt, és meg​pró​bál​ta fel​mér​ni, hogy a köz​tünk és az
ül​dö​ző​ink kö​zöt​ti táv nö​ve​ke​dik-e, vagy csök​ken. Oly​kor a kí​-
sé​rő​ha​jónk felé pil​lan​tot​tunk, mely min​den moz​du​la​tun​kat
és ha​di​cse​lün​ket utá​noz​ta, mert lét​fon​tos​sá​gú volt, hogy a két
hajó egy​más kö​ze​lé​ben ma​rad​jon. Mert ami​kor – és nem „ha”
– a dá​nok utol​ér​nek min​ket, az esé​lyünk nem lesz rosszabb,
mint há​rom a ket​tő el​len.
Az is​te​nek, akár ven​dek, akár az ászok, ránk mo​so​lyog​tak. A
szél, amely mind​ed​dig ki​szá​mít​ha​tat​la​nul fújt, erő​re ka​pott.
Ez ked​ve​zett az öre​gebb ha​jók​nak, mert az erős szél​ben csök​-
kent a köz​tünk és a dá​nok újabb épí​té​sű ha​jói kö​zöt​ti se​bes​ség
kü​lönb​sé​ge, és mi​nél messzebb ju​tot​tunk, an​nál na​gyobb volt
an​nak az esé​lye, hogy el​ér​jük Knut ha​jó​ha​dát. Így hát fel​vont
vi​tor​lá​val ha​józ​tunk még ak​kor is, ami​kor mind​annyi​an hal​la​-
ni kezd​tük az ár​bo​calj nyi​kor​gá​sát a fa​ta​lap​zat​ban. A szél egy​-
más után da​gasz​tot​ta a se​bes hul​lá​mo​kat, ame​lyek alat​tunk
to​va​gör​dül​ve meg​emel​ték az ős​öreg ha​jó​tes​te​ket és meg​fa​-
csar​ták, meg​nyi​ko​rog​tat​ták azo​kat. A fel​emel​ke​dő víz​tö​meg
hosszú, ta​ra​jos hul​lá​mok​ká vál​to​zott, a taj​ték fel​csa​pott a ha​-
jók or​rá​ról, és ami​kor ha​jónk buk​dá​csol​ni és bil​leg​ni kez​dett,
az öreg ha​jó​test​re ne​he​ze​dő nyo​más egy​re nyil​ván​va​lób​bá
vált.
Ek​kor ért min​ket a csa​pás. Le​het, hogy a ne​he​zék hi​á​nya
mi​att, de az is le​het, hogy le​gény​sé​gé​nek ügyet​len​sé​ge mi​att
kí​sé​rő​ha​jónk, a má​so​dik jomsvi​king drak​kar vég​ze​tes hi​bát
kö​ve​tett el. A bal​eset oly gyor​san tör​tént, hogy nem tud​tuk: a
fő​vi​tor​la ha​sadt el, az ár​boc​talp csú​szott meg a hossz​me​re​ví​tő
ge​ren​dán, vagy csak a pusz​ta bal​sze​ren​csé​nek kö​szön​he​tő​en
egy na​gyobb hul​lám ép​pen ak​kor emel​te meg a hajó fa​rát,
ami​kor az orra szél alá me​rült, és a ha​jó​test meg​fa​rolt az elő​-

200
re​tö​rő ví​zen. A drak​kar vá​rat​la​nul be​le​fúr​ta az or​rát egy hul​-
lám há​tá​ba, meg​tor​pant és el​for​dult, és a víz öm​le​ni kez​dett a
nyílt ha​jó​fe​nék​be. Ne​he​zék hi​á​nyá​ban, amely egyen​súly​ban
tar​tot​ta vol​na, a vi​tor​lák​ba be​le​ka​pó szél még job​ban meg​dön​-
töt​te, és a be​áram​ló víz még mé​lyebb​re húz​ta. A hajó szó sze​-
rint a víz alá ro​hant. Az egyik pil​la​nat​ban még tel​jes se​bes​ség​-
gel szel​te a hul​lá​mok há​tát, a má​sik​ban pe​dig már ol​dal​ra
dőlt, or​ral a víz​ben, fé​lig el​süllyed​ve. Olyan hir​te​len tor​pant
meg, hogy le​gény​sé​ge zöme fej​jel elő​re esett a víz​be, míg a
ma​ra​dék a tat​fe​dél​zet​be ka​pasz​ko​dott, amely ad​dig​ra a hajó
egyet​len víz fe​let​ti ré​szé​vé vált.
A dá​nok fe​lől ha​tal​mas győ​ze​lem​ki​ál​tás csa​pott fel, majd az
első hosszú​ha​jó​ról, amely egy​ér​tel​mű​en a ve​zér​ha​jó volt, he​-
ves jel​zé​sek ér​kez​tek. Vá​lasz​kép​pen a süllye​dő drak​kar​hoz
leg​kö​ze​lebb úszó hajó se​be​sen be​von​ta a vi​tor​lá​kat, le​gény​sé​-
ge evez​ni kez​dett, és le​ro​han​ta te​he​tet​len ál​do​za​tát. Me​ne​kü​-
lő ha​jónk​ról el​bá​tor​ta​la​nod​va vissza​pil​lan​tot​tunk és lát​tuk,
hogy a dá​nok a baj​tár​sa​ink​hoz ér​tek. Úgy nyár​sal​ták fel őket
dár​dá​ik​ra, mint a há​ló​ba akadt la​za​cot, és a víz​ben úszó​kat is
rend​re le​döf​ték. Azok, aki​ket nem mé​szá​rol​tak le, már meg​-
ful​lad​tak, mert lánc​in​gük a mély​be húz​ta őket. Nem ma​radt
egyet​len túl​élő sem.
Csak Th​ran​don nem lát​szott, hogy meg​vi​sel​te vol​na a sze​-
ren​csét​len​ség. Ko​mo​ran és fe​szül​ten állt a tat​fe​dél​ze​ten, si​-
sak​ját még min​dig a ke​zé​ben tart​va, és rez​ze​nés​te​len arc​cal fi​-
gyel​te vi​tor​lá​in​kat, a szél ere​jét és irá​nyát, és ha​jónk egyen​sú​-
lyát. Csak két​szer pil​lan​tott vissza a vál​la fe​lett a mé​szár​lás​ra,
majd fi​gyel​mez​te​tés nél​kül hir​te​len meg​rán​tot​ta a kor​mány​-
ru​dat, hogy drak​ka​runk meg​pör​dült és éle​sen szél​irány​ba ke​-
rült, majd a tá​vo​li part felé sik​lott. Hir​te​len irány​vál​tá​sunk​ra
nem adott ma​gya​rá​za​tot, de a dá​no​kat is meg​lep​te vele. Pár
ér​té​kes ha​jó​hossz​nyi előny​re tet​tünk szert. Az eve​ző​pa​do​kon
ülve egy​más​ra néz​tünk, azon tű​nőd​ve, hogy Th​rand mit for​-
gat​hat a fe​jé​ben. Egyi​künk sem von​ta két​ség​be a dön​té​sét. At​-
tól a perc​től kezd​ve, hogy át​vet​te a kor​mányt, vi​tat​ha​tat​la​nul
ő volt a ve​zé​rünk. Fész​ke​lőd​ni kezd​tem a he​lye​men és át​pil​-
lan​tot​tam a ha​jó​or​ron. Előt​tünk mind​két irány​ban Sja​el​land
part​ja te​rült el ala​cso​nyan és la​po​san, és je​lét sem lát​tuk öböl​-

201
nek vagy csa​tor​ná​nak, aho​vá be​me​ne​kül​het​tünk vol​na. Th​-
rand még​is úgy irá​nyí​tot​ta ha​jón​kat egye​ne​sen a messzi part
felé, mint​ha kész ter​ve lett vol​na a meg​men​té​sünk​re.
A két dán hajó ka​pi​tá​nyai is ugyan​úgy meg​döb​ben​het​tek,
mert ül​dö​zé​sük dü​hödt gyor​sa​sá​ga alább​ha​gyott, mi​alatt egy​-
más kö​zött tár​gyal​tak, át​ki​a​bál​va az egyik ha​jó​ról a má​sik​ra.
Az​tán úgy dön​töt​tek, hogy bár​mi is le​gyen a cé​lunk, még min​-
dig utol tud​nak érni min​ket, mi​előtt par​tot ér​nénk. Lát​tam,
hogy a hul​lá​mok is​mét da​gad​ni kez​de​nek a ha​jó​ik orra mel​-
lett, ár​bo​ca​ik job​ban meg​dől​nek a vi​tor​lák​ba kapó szél mi​att,
és is​mét ül​dö​ző​be vesz​nek min​ket. Drak​ka​run​kon öt vi​tor​lás​-
le​gényt ki​vé​ve az egész le​gény​ség a hajó szél​ol​da​li ré​szé​be kú​-
szott, hogy ja​vít​sa a hajó egyen​sú​lyát. Még a leg​zöld​fü​lűbb
újonc is tud​ta, hogy az éle​tünk azon mú​lik, mennyi​re si​ke​rül
tisz​te​let​re mél​tó ha​jón​kat a leg​jobb tel​je​sít​mény​re sar​kall​ni.
A dán ha​jók las​san és kö​nyör​te​le​nül jöt​tek egy​re kö​ze​lebb,
mi​köz​ben a tá​vol​ban a har​ma​dik ha​jó​juk, mi​után vég​zett tár​-
sa​ink​kal, fel​von​ta a vi​tor​lá​it és csat​la​ko​zott a haj​szá​hoz. Sem​-
mi mást nem tud​tunk ten​ni, mint ülni és fi​gyel​ni a kö​ze​le​dő
el​len​sé​get, és néz​ni, amint leg​jobb har​co​sa​ik a ha​jó​orr​ban
gyü​le​kez​nek ké​szen arra, hogy amint lő​tá​vol​ba ér​nek,
könnyű dár​dá​kat ha​jít​sa​nak kor​má​nyo​sunk felé, re​mél​vén,
hogy el​ta​lál​ják, és ez​zel meg​hi​ú​sít​ják me​ne​kü​lé​sün​ket.
Az egyik vend le​nyúlt az eve​ző​pad alá, ki​húz​ta on​nan a lánc​-
in​gét, és kezd​te ma​gá​ra rán​ci​gál​ni.
– Le fog húz​ni a mély​be, ha fel​bo​ru​lunk – fi​gyel​mez​tet​te a
szom​széd​ja. – Nem lát​tad, hogy mi tör​tént a má​sik drak​ka​-
runk​kal?
– Nem szá​mít – vá​la​szol​ta a vend. – Úgy​sem tu​dok úsz​ni.
A fe​szült​ség egy​re nőtt, mi​köz​ben az egy​re kö​ze​le​dő par​tot
fi​gyel​tük. Még min​dig jel​leg​te​len​nek mu​tat​ko​zott, ala​csony,
ho​mo​kos, sár​ga part​nak, dű​nék​kel és ten​ge​ri​fű​vel mö​göt​te. A
hely la​kat​lan volt. Nem vol​tak part​ra hú​zott ha​lász​ha​jók, há​-
zak, nem volt sem​mi, csak éhe​sen kö​rö​ző si​rá​lyok, me​lyek
egy sprot​ni​raj fe​lett ci​vód​tak.
– Nem él itt sen​ki. Túl med​dő a ta​laj – mond​ta a sja​el​lan​di,
aki elő​ző​leg már ha​jó​zott en​nek a part​nak a men​tén. Csak zá​-
to​nyok, iszap​pa​dok, és pár ho​mok​nyelv akad er​re​fe​lé.

202
 A dá​nok haj​szál hí​ján el​fog​tak min​ket. Ve​zér​ha​jó​juk már
olyan kö​zel ke​rült, hogy az első dár​dák röp​köd​ni kezd​tek, és
egy-két nyíl​vessző is el​su​hant a fe​jünk fe​lett, de nem tet​tek
kárt ben​nünk. Meg​ra​gad​va a meg​fe​le​lő pil​la​na​tot, Th​rand is​-
mét át​bil​len​tet​te a kor​mány​ru​dat és hir​te​len irányt vál​toz​ta​-
tott. Drak​ka​runk meg​pör​dült, és a dán ha​jók, mint két agár,
amely túl​sza​lad az elő​lük für​gén ki​té​rő nyú​lon, túl​fu​tot​tak
raj​tunk, majd fé​kez​ni​ük kel​lett ro​ha​mu​kon, mi​előtt is​mét ül​-
dö​ző​be vet​tek vol​na. Th​rand jól haj​tot​ta vég​re a ki​té​rést. A dán
ve​zér​ha​jó a tár​sa orra előtt vá​gott át, és ka​va​ro​dás tört ki arra
a pár perc​re, míg be​ál​lí​tot​ták a vi​tor​lá​kat, hogy el​ke​rül​jék az
össze​üt​kö​zést.
Th​rand ad​dig​ra vissza​for​dí​tot​ta drak​ka​run​kat ere​de​ti út​irá​-
nyá​ba, és is​mét tel​jes se​bes​ség​gel ha​lad​tunk a part felé. Me​-
re​ven elő​re​né​zett, ügyet sem vet​ve az ül​dö​ző ha​jók​ra a há​tunk
mö​gött, mi​köz​ben ha​jónk a part felé su​hant. Már a kül​ső hul​-
lám​tö​rő​nél tar​tot​tunk, ami​kor fel​is​mer​tem a szán​dé​kát. Előt​-
tünk egy hosszú ho​mok​pad te​rült el, pár​hu​za​mo​san a part​tal.
A hul​lá​mok át​csap​tak a ge​rin​cén és be​le​gör​dül​tek a mö​göt​te
el​te​rü​lő se​kély la​gú​ná​ba.
– Da​ra​bok​ra fog​juk tör​ni ma​gun​kat, ami​kor be​le​csa​pó​dunk
– mo​tyog​ta a mel​let​tem ülő em​ber. – En​nél a se​bes​ség​nél a
pa​lán​kok úgy fog​nak szét​es​ni, mint a hor​dó don​gái, ami​kor
el​pat​tan​nak a pán​tok.
– Nincs más vá​lasz​tá​sunk – fe​lel​tem. – Vagy ez, vagy le​ro​-
han​nak a hosszú​ha​jók.
Út​irá​nyunk ön​gyil​kos​ság​nak tűnt. A ho​mok​pad felé tar​tó
utunk utol​só öt​ven lé​pé​sé​ben drak​ka​run​kat mind​egyik hul​-
lám meg​emel​te és va​ló​ság​gal elő​re​dob​ta. Kö​rü​löt​tünk sis​ter​-
gett a taj​ték. Da​ga​dó vi​tor​lá​ink to​váb​bűz​ték a ha​jót, se​bes​sé​-
günk mit sem csök​kent, és va​dul ráz​kód​va ha​lad​tunk to​vább.
Ami​kor a víz mély​sé​ge csök​ken​ni kez​dett és a hul​lá​mok me​-
re​de​keb​bé vál​tak, Th​rand ki​rán​tot​ta a kor​mány​ru​dat a la​pát​-
ból. Egy pil​la​nat​tal ké​sőbb a la​pát, mely a ha​jó​ge​rinc​ből me​-
redt ki​fe​lé, be​le​üt​kö​zött az alat​tunk levő ho​mok​ba, és a kor​-
mány​fej elő​re​len​dült. Kor​mány nél​kül im​má​ron tel​je​sen el​-
vesz​tet​tük az irá​nyí​tást. A ha​jó​test csi​ko​rog​va meg​ráz​kó​dott,
ami​kor a ha​jó​ge​rinc ne​ki​ment a ho​mok​pad ta​ré​já​nak. Majd

203
egy mé​lyebb, súr​ló​dó han​got hal​lot​tunk, ahogy a ha​jó​ge​rinc
fel​szán​tot​ta a ho​mo​kot, és érez​tük, ahogy a ha​jó​test a lá​bunk
alatt levő ho​mok​pa​dot hor​zsol​ja fel. Az üt​kö​zés ere​jé​től ket​té​-
tört az ár​boc. Elő​re​zu​hant, ma​gá​val rán​tot​ta a vi​tor​lát és le​-
dön​töt​te az orr​fe​dél​ze​ten álló em​bert, bele a ten​ger​be. Es​té​-
ben sze​ren​csé​re meg tu​dott ka​pasz​kod​ni a hajó ol​da​lán, és ad​-
dig ló​gott ott, míg vissza nem ka​pasz​ko​dott a fe​dél​zet​re. A
drak​kar egy rö​vid ide​ig a ho​mok​pad la​pos ta​ra​ján evic​kélt, ol​-
dal​ra dőlt ár​boc​cal, vi​tor​lá​ját a víz​ben von​tat​va. De esze​ve​szett
ira​má​nak ere​je a víz alat​ti aka​dály ge​rin​cé​re len​dí​tet​te, és pil​-
la​na​tok​kal ké​sőbb egy sze​ren​csés hul​lám ép​pen a meg​fe​le​lő
idő​ben csa​pó​dott neki ah​hoz, hogy át​len​dít​se a ho​mok​pa​don.
Csi​kor​gó, csúsz​ká​ló rán​gás​sal pré​sel​te bele ma​gát a la​gú​ná​ba,
in​kább roncs​ként, sem​mint ha​jó​ként.
Az ül​dö​ző dá​nok rög​tön el​for​dí​tot​ták a kor​mány​ru​dat és el​-
ka​nya​rod​tak. A ka​pi​tá​nya​ik lát​ták, mi​lyen kö​zel ke​rül​tünk a
meg​sem​mi​sü​lés​hez.
– Úgy vé​lem, a ha​jó​ge​rin​cük vagy egy arasz​nyi​val mé​lyebb​-
re süllyed, mint a mi​énk – je​gyez​te meg az egyik ten​ge​ré​-
szünk. Vak​me​rő​ség len​ne meg​pró​bál​ni át​jut​ni​uk a ho​mok​pa​-
don és koc​ká​ra ten​ni azo​kat a pom​pás új ha​jó​kat; nem olya​-
nok, mint a mi ro​zo​ga vén ha​jó​tes​tünk.
– De jól szol​gált min​ket, nem igaz? – tu​da​kol​ta az egyik szá​-
raz​föl​di em​ber.
– Igen – vá​la​szol​ta a ten​ge​rész. – Egye​lő​re.
– Hogy ér​ted? – kér​dez​te az em​ber, de kis gon​dol​ko​dás
után hoz​zá​tet​te: – Csap​dá​ba es​tünk, ugye?
Mi​előtt bár​ki is vá​la​szol​ni tu​dott vol​na neki, Th​rand fi​gyel​-
met kért. Az orr​fe​dél​ze​ten állt és le​né​zett ránk, mi​köz​ben
nyo​mo​rék ha​jónk sze​lí​den rin​ga​tó​zott a la​gú​na vi​zén. A haj​sza
zűr​za​va​ra és ret​te​gé​se után min​den úgy el​csen​de​se​dett, hogy
alig kel​lett fel​emel​nie a hang​ját.
– Test​vé​re​im a fel​ag​ban – kezd​te –, itt az ide​je, hogy be​vált​-
suk a szö​vet​ség​nek tett es​kün​ket. El​len​sé​ge​ink eb​ben a perc​-
ben is a ho​mok​pad kö​rül cir​kál​nak, és egy csa​tor​nát ke​res​-
nek, amin ke​resz​tül biz​ton​sá​go​san be tud​nak ha​józ​ni a la​gú​-
ná​ba. Ami​kor meg​ta​lál​ják, le fog​nak csap​ni ránk; fel kell ké​-

204
szül​nünk a harc​ra, és ha az Is​te​nek úgy akar​ják, a jomsvi​kin​-
gek​hez mél​tó ha​lál​ra.
Rö​vid ha​la​dék​hoz ju​tot​tunk, mi​előtt a dá​nok is​mét tá​mad​ni
kezd​tek. Ezt az időt arra hasz​nál​tuk fel, hogy el​tá​vo​lí​tot​tuk a
tö​rött ár​bo​cot és meg​sza​ba​dul​tunk a vi​tor​lák​tól, a leg​ma​ga​-
sabb em​be​re​ink pe​dig ki​gá​zol​tak a part​ra és nagy kö​ve​ket
gyűj​töt​tek egy olyan he​lyen, ahol egy fo​lyócs​ka tor​kol​lott a la​-
gú​ná​ba és ki​mos​ta a kö​ves med​ret. Majd harc​ra kész ál​la​pot​-
ba hoz​tuk drak​ka​run​kat, ki​ürí​tet​tük az orr- és tat​fe​dél​ze​tet,
pa​do​za​tot ké​szí​tet​tünk a ten​ge​rész​lá​dák​ból, min​den em​ber
fel​fegy​ver​ke​zett, ma​gá​ra öl​töt​te a lánc​in​gét és el​fog​lal​ta csa​-
ta​he​lyét. Th​rand maga is​mét el​fog​lal​ta a he​lyét az orr​fe​dél​ze​-
ten, ahol a ha​jó​orr ívé​nek ma​gas​sá​ga a le​he​tő leg​na​gyobb
előnyt nyúj​tot​ta szá​má​ra. Csat​la​koz​ni akar​tam hoz​zá, de ő
gyen​gé​den vissza​lö​kött.
– Nem – mond​ta harc​edzett em​be​rek​re van itt szük​sé​gem.
Egy go​th​lan​di felé in​tett, hogy csat​la​koz​zon hoz​zá. Össze​za​va​-
rod​tam, mert az az em​ber kis​sé őrült volt. Mi​köz​ben mi a ha​-
jót ké​szí​tet​tük fel a csa​tá​ra, ma​gá​nyo​san fél​re​vo​nult, maga
elé mo​tyo​gott és ne​vet​gélt, majd hir​te​len fin​to​rog​ni kez​dett,
mint​ha egy kép​ze​let​be​li dé​mont pil​lan​tott vol​na meg.
– Thor​gils, van va​la​mi en​nél fon​to​sabb, amit meg kell ten​-
ned – mond​ta Th​rand csen​de​sen. A de​re​ká​ról le​te​kert egy vá​-
szon​da​ra​bot, ame​lyet öv​höz ha​son​ló​an vi​selt.
– Menj hát​ra a szél​jel​ző​höz – foly​tat​ta. – Vedd le a rúd​ról, és
ezt húzd fel he​lyet​te.
A ke​zem​be nyom​ta a vá​szon​da​ra​bot. Az anyag pisz​kos​fe​hér
szí​nű volt, régi és fosz​la​do​zó.
– Menj – mond​ta Th​rand éle​sen. – Si​ess. Ez Odin zász​la​ja.
Lo​bo​gott, ami​kor meg​üt​köz​tünk Ha​akon jarl​lal.
Ek​kor meg​ér​tet​tem. Th​rand me​sélt er​ről a lo​bo​gó​ról, ami​-
kor még Iz​lan​don a ta​nít​vá​nya vol​tam, de azt nem mond​ta el,
hogy sze​mé​lyes ta​pasz​ta​lat​ból be​szél. Odin zász​la​ját nem dí​-
szí​ti jel​kép. De a csa​tá​ban min​den​ki, aki va​ló​ban hisz a Min​de​-
nek Aty​já​ban, le tud​ja ol​vas​ni róla a sor​sát, mert Odin ma​da​-
rá​nak, a hol​ló​nak a ké​pét lát​ja a vász​non. Ha a hol​ló büsz​kén
fe​szít és szét​tár​ja a szár​nya​it, a győ​ze​lem biz​to​sí​tott. Ha vi​-
szont le​hajt​ja a fe​jét és bús​la​ko​dik, ve​re​ség kö​ze​leg. Mi​köz​ben

205
a vász​nat a rúd​já​ra erő​sí​tet​tem, min​dent meg​pró​bál​tam, hogy
meg​pil​lant​sam a hol​ló alak​ját. De pár gyű​rött rán​con és régi
fol​ton kí​vül nem lát​tam sem​mit.
A lo​bo​gó er​nyed​ten ló​gott a rúd​ról, mert a szél tel​je​sen el​-
halt. Fel​néz​tem az égre. Vi​har előt​ti csend volt. Messze észa​-
kon fe​ke​te fel​le​gek gyü​le​kez​tek és az ég bal​jó​san el​sö​té​tült. A
tá​vol​ban vil​lám ci​ká​zott, majd sok​kal ké​sőbb meg​hal​lot​tam a
dör​gés tá​vo​li mo​ra​ját is. Nem Odin, ha​nem Thor le​he​tett an​-
nak a nap​nak az Is​te​ne.
Alig kö​töz​tem rá a lo​bo​gót a rúd​ra, ami​kor a la​gú​nán át​evez​-
ve meg​je​len​tek a dá​nok. Ezek sze​rint ta​lál​tak egy biz​ton​sá​gos
csa​tor​nát a ho​mok​pa​don ke​resz​tül. Lát​ván, hogy nem pró​bá​-
lunk el​me​ne​kül​ni, és hogy nin​csen se​gít​sé​günk, szán​dé​ko​san
meg​áll​tak, hogy le​eresszék ár​bo​ca​i​kat a harc​hoz. Majd mind​-
két ol​dal fe​lől kö​ze​lí​te​ni kezd​tek, arra kény​sze​rít​ve min​ket,
hogy meg​osszuk a vé​del​mün​ket. De ah​hoz, hogy vég​re​hajt​sák
a had​mű​ve​le​tet, evez​ni​ük kel​lett, és ez​zel el​vesz​tet​ték az em​-
ber​fö​lé​nyük nyúj​tot​ta elő​nyü​ket, mert har​co​sa​ik egy​har​ma​-
da az eve​ző​pa​dok​ra kény​sze​rült. Az​zal sem szá​mol​tak, hogy
mi​lyen jól fel​ké​szül​tünk el​le​nük. Első el​bi​za​ko​dott kö​ze​le​dé​-
sü​ket kő​zá​por​ral fo​gad​tuk, ami tel​je​sen fel​ké​szü​let​le​nül érte
őket. A dá​nok csak né​hány nyíl​vessző​vel és dár​dá​val vá​la​szol​-
tak, ame​lyek nem okoz​tak kárt ben​nünk, mi​köz​ben a mi jól
irá​nyí​tott lö​ve​dé​ke​ink zu​ha​ta​ga há​rom em​be​rü​ket is le​te​rí​-
tet​te, akik az eve​zők​nél ülő tár​sa​ik​ra rogy​tak. Má​so​dik so​ro​za​-
tun​kat még job​ban be​cé​loz​tuk, és mind​két hajó eve​ző​sei si​et​-
ve la​pá​tol​tak vissza​fe​lé, ami​kor ka​pi​tá​nya​ik ide​ig​le​ne​sen
vissza​vo​nu​lást fúj​tak, hogy job​ban fel​mér​jék a hely​ze​tü​ket.
Ek​kor tör​tént, hogy fur​csa, vad üvöl​tést hal​lot​tam ki​tör​ni.
Hát​ra​te​kin​tet​tem az orr​fe​dél​zet felé, ahol Th​rand állt, és lát​-
tam, hogy a go​th​lan​di le​kap​ta a fe​jé​ről a si​sak​ját és le​vet​te
ma​gá​ról a lánc​in​gét. Már az orr​fe​dél​ze​ten állt, de​ré​kig me​zí​-
te​le​nül, és úgy csa​holt, akár az űzött vad, ami​kor szem​be​for​-
dul tá​ma​dó​i​val. Nagy be​he​mót, sző​rös mell​ka​sú em​ber volt,
szőr​ze​té​nek bun​dá​ja pe​dig egy nagy​tes​tű ál​lat​hoz vagy egy
troll​hoz tet​te ha​son​ló​vá. Őr​jön​gött és fin​tor​gott, hol a kor​lát
te​te​jé​re ug​rott és gú​nyos tánc kö​ze​pet​te sér​té​se​ket szórt az el​-
len​ség​re, hol le​ug​rott a fe​dél​zet​re, ide-oda szök​kent, csa​ta​-

206
bárd​ját pe​dig olyan va​dul ráz​ta, hogy at​tól fél​tem, vé​let​le​nül
meg​csap​ja vele Th​ran​dot, aki mel​let​te állt. Vé​gül a ber​ser​ker
le​csen​de​se​dett, de az​tán fel​kap​ta a paj​zsát és dü​höd​ten ha​rap​-
dál​ni kezd​te a fel​ső pe​re​mét.
A vad lát​vány még in​kább óva​tos​ság​ra in​tet​te az el​len​sé​ge​-
in​ket, és időt hagy​tak ma​guk​nak a má​so​dik tá​ma​dás​hoz. Úgy
kö​röz​tek ósdi drak​ka​runk kö​rül, mint két far​kas, amely le​va​-
dássza a sán​ta szar​vas​bi​kát. Egy​szer​re ro​ha​moz​tak, mind​két
ol​dal​ról, majd gyor​san vissza​vo​nul​tak, mi​után a ha​jó​orr pa​do​-
za​tán álló har​co​sa​ik né​hány dár​dát ha​jí​tot​tak fe​lénk és el​szen​-
ved​ték az ál​ta​lunk vá​lasz​ként vissza​do​bott kö​vek és szik​la​da​-
ra​bok zá​po​rát. Há​rom​szor vagy négy​szer in​dí​tot​tak rö​vid tá​-
ma​dást, míg ész​re nem vet​ték, hogy lö​ve​dék​tar​ta​lé​ka​ink ki​-
me​rül​tek, majd is​mét tá​mad​tak, ez​út​tal az​zal a cél​lal, hogy
mel​lénk evez​nek és át​jön​nek a ha​jónk​ra.
Drak​ka​runk kö​ze​pén áll​tam, szem​ben a hajó jobb ol​da​lá​val,
ezért csak az ab​ból az irány​ból ér​ke​ző tá​ma​dást lát​tam. Ret​te​-
ne​tes volt. A ha​jó​orr​ban négy ál​lig fel​fegy​ver​ke​zett dán állt
ké​szen arra, hogy ránk ves​sék ma​gu​kat, amint ha​jó​juk be​le​üt​-
kö​zik a drak​ka​runk de​re​ká​ba. Ha​tal​mas em​be​rek vol​tak, és
ma​gas​la​ti elő​nyük mi​att még ha​tal​ma​sabb​nak tűn​tek, ahogy
fe​lénk tor​nyo​sul​tak. Eszem​be ju​tot​tak a csa​tá​ra vo​nat​ko​zó
uta​sí​tá​sok, fel​áll​tam egy ten​ge​rész​lá​dá​ra és paj​zsom​mal rész​-
ben le​fed​tem a bal ol​da​la​mon álló vend paj​zsát, mi​köz​ben a
tő​lem jobb​ra álló em​ber ugyan​ezt tet​te az enyém​mel, bár ne​-
héz volt biz​to​san meg​vet​nem a lá​ba​mat az egye​net​len pa​do​za​-
ton. Meg​pró​bál​tuk fel​fe​lé dön​te​ni a dár​dá​in​kat, ab​ban re​-
mény​ked​ve, hogy a fe​dél​ze​tünk​re át​ug​rá​ló el​len​sé​ge​in​ket ily
mó​don fel​nyár​sal​juk, de eset​len ál​lá​sunk egye​net​len​né és in​-
ga​tag​gá vál​toz​tat​ta a pajzs​fa​lat, és a dár​da​he​gyek meg​inog​tak.
Mint ké​sőbb ki​de​rült, ké​szü​lő​dé​sünk ha​tás​ta​lan​nak bi​zo​-
nyult. Fel​ké​szül​tünk a kö​ze​le​dő ha​jó​or​rok be​csa​pó​dá​sá​nak a
lö​ké​sé​re, ami​kor a há​tunk mö​gött a má​so​dik dán hajó ne​ki​üt​-
kö​zött a ha​jónk de​re​ká​nak, és drak​ka​runk hir​te​len meg​bil​-
lent, úgy​hogy mi meg​bot​lot​tunk és el​csúsz​tunk, paj​zsa​ink pe​-
dig szét​vál​tak és szé​les ré​sek tá​tong​tak kö​zöt​tük. Ha el​len​sé​-
ge​ink ébe​rek let​tek vol​na, át​tör​het​tek vol​na a ré​se​ken, de té​-
ve​sen ítél​ték meg a hely​ze​tet. Az első dán túl​sá​go​san ha​mar

207
ug​rott át a ha​jónk​ra, és csak a jobb lába érte drak​ka​runk pe​re​-
mét. Egy pil​la​na​tig egyen​sú​lyoz​va állt ott, és volt annyi lé​lek​-
je​le​ne​tem ah​hoz, hogy elő​re​lép​jek, és paj​zsom fém​szé​lé​vel
be​le​vág​jak az ar​cá​ba úgy, hogy hát​ra​dőlt és be​le​esett a víz​be.
A sze​mem sar​ká​ból lát​tam, amint há​tul​ról egy dár​da​hegy sü​-
völt el a bal vál​lam fe​lett és egye​ne​sen a ha​jónk​ra át​lép​ni ké​-
szü​lő má​so​dik dán véd​te​len lá​gyé​ká​ba csa​pó​dik. A dán össze​-
gör​nyedt a fáj​da​lom​tól és meg​ra​gad​ta a dár​da nye​lét.
– Mint​ha vad​kant szúr​nánk le az er​dő​ben – mond​ta vend
tár​sam elé​ge​det​ten vi​gyo​rog​va, és ki​rán​tot​ta a fegy​vert a dán​-
ból. Ke​vés ide​je ma​radt a to​váb​bi kár​öröm​re. A dán hosszú​ha​-
jót jól irá​nyí​tot​ták. Eve​ző​sei már​is úgy for​dí​tot​tak raj​ta, hogy
hosszá​ban si​mul​jon a mi ha​jónk​hoz, hogy a töb​bi har​cos át
tud​jon ug​ra​ni. Egy pil​la​nat​tal ké​sőbb a két hajó han​gos puf​fa​-
nás​sal csat​tant egy​más​nak, el​len​sé​ge​ink pe​dig or​dít​va és dü​-
bö​rög​ve ug​rál​tak át a drak​ka​runk​ba.
Ha a dá​nok könnyű győ​zel​met re​mél​tek, ha​mar rá kel​lett
jön​ni​ük, hogy a szá​mí​tá​sa​ik nem vál​tak be. Le​het, hogy a
jomsvi​kin​gek ügyet​len ha​jó​sok, de ki​tar​tó har​co​sok. El​len​áll​-
tunk, esé​lyünk egy volt a ket​tő el​len, és az első dán tá​ma​dást
gya​kor​lot​tan és fe​gyel​me​zet​ten fo​gad​tuk. Eszünk​be ju​tott a
ki​kép​zés és test​vér​ként har​col​tunk egy​más mel​lett. Vál​la​mat
az is​me​ret​len vend vál​lá​nak vet​ve, szán​dé​ko​san be​le​döf​tem
dár​dám he​gyét a kö​vet​ke​ző dán paj​zsá​ba, hogy tá​ma​dás​ra in​-
ge​rel​jem, an​nak len​dü​le​té​től pe​dig dár​dám he​gye mé​lyen be​-
le​fú​ró​dott a fába. Ak​kor csa​var​tam egyet a dár​dám nye​lén, és
ez​zel a moz​du​lat​tal fél​re​lök​tem a paj​zsot. Ek​kor a vend für​gén
elő​re​lé​pett, csa​ta​bárd​ját be​le​vág​ta a véd​te​len dán nya​ka tö​vé​-
be és olyan si​mán le​mé​szá​rol​ta, mint ahogy az ök​röt szok​ták a
vá​gó​hí​don. Hal​lot​tam, ahogy a vend elé​ge​det​ten fel​mor​dul.
Meg​rán​tot​tam a dár​dá​mat, hogy ki​sza​ba​dít​sam, de a fegy​ver
be​szo​rult. A sor​sá​ra hagy​tam, aho​gyan azt ta​ní​tot​ták ne​künk,
és vissza​lép​tem a sor​ba, majd a bal vál​la​mon füg​gő csa​ta​bárd
felé nyúl​tam. Kö​rü​löt​tem min​den​ki ki​a​bált és or​dí​tott, fo​lya​-
ma​to​san puf​fan​tak a csa​pá​sok, és fém csen​dült a fé​men. A
zűr​za​var​ban meg​hal​lot​tam a dán ka​pi​tány hang​ját, amint
vissza​vo​nu​lás​ra és új​ra​cso​por​to​su​lás​ra szó​lít​ja fel az em​be​re​-
it. Az el​len​ség hir​te​len kar​nyúj​tás​nyi​ra ke​rült, az em​be​rek

208
hát​rál​ni kezd​tek, majd vissza​mász​tak a hosszú​ha​jó​ra, el​lök​ték
azt a drak​ka​runk​tól, és odébb sod​ród​tak.
Az ezt kö​ve​tő lé​leg​zet​vé​tel​nyi szü​net​ben hát​ra​for​dul​tam,
hogy lás​sam, mi tör​tént a há​tunk mö​gött. Az első dán tá​ma​-
dást itt is vissza​ver​ték. Né​hány test he​vert a má​sik ha​jón, ami
szin​tén tá​vo​lod​ni kez​dett tő​lünk. Sa​ját vesz​te​sé​günk nem volt
je​len​tős: fél tu​cat se​be​sült és egy ha​lott. A se​be​sül​tek a fe​dél​-
zet​re és a ten​ge​rész​lá​dák​ra rogy​tak, nyö​szö​rög​tek a fáj​da​lom​-
tól.
– Áll​ja​tok szo​ro​san és szi​lár​dan! Újabb tá​ma​dás kö​ze​leg –
ki​ál​tot​ta Th​rand. Még min​dig az orr​fe​dél​ze​ten állt, a bal ke​zé​-
ben tar​tott paj​zsa ha​sadt volt és ütött-ko​pott, jobb ke​zé​ben pe​-
dig vé​res csa​ta​bárd ló​gott. Egy​ből lát​szott, hogy ő az egyet​len
jomsvi​king, aki a régi vá​gá​sú, ba​goly​sze​rű szem​vé​dős csa​ta​si​-
sa​kot vi​sel​te, míg mi, töb​bi​ek a fegy​ver​tár kúp ala​kú si​sak​ját
hord​tuk. Th​rand el​ag​gott csa​ta​fel​sze​re​lé​sé​ről eszem​be ju​tott
öreg har​ci lo​bo​gónk, és hát​ra​san​dí​tot​tam Odin zász​la​já​ra. Ott
lo​bo​gott és csat​to​gott a szél​ben. A csa​ta he​vé​ben nem vet​tem
ész​re, hogy el​ért min​ket a vi​har pe​re​me. Az ég az egyik lát​ha​-
tár​tól a má​si​kig fe​ke​tél​lett. Szél​lö​ké​sek sza​kí​tot​ták fel a víz
szí​nét. Érez​tem, hogy az öreg drak​kar inog​ni kezd az ol​da​lá​ba
kapó szél​től. Mind​há​rom hajó a la​gú​na fel​szí​nén sod​ró​dott, a
se​kély víz felé. Meg​pil​lan​tot​tam a har​ma​dik dán hosszú​ha​jót
is. Pi​hent em​be​re​ket ho​zott, és az esély ha​ma​ro​san há​rom az
egy​hez for​dul majd. Tud​tam már, hogy nincs re​mé​nyünk. Is​-
mét fel​pil​lan​tot​tam Odin zász​la​já​ra, de csak a fe​hér vá​szon​da​-
ra​bot lát​tam csat​tog​ni az erő​sö​dő szél​ben.
A dá​nok ra​va​szak vol​tak. Az újon​nan ér​ke​ző hosszú​ha​jó le​-
gény​sé​ge hoz​zá​kö​töt​te a ha​jót egy má​sik​hoz, így azok egyet​-
len pa​do​za​tot al​kot​tak a csa​tá​hoz. Ak​kor az el​len​szél fe​lő​li ol​-
da​lunk​ra evez​tek, be​von​ták eve​ző​i​ket és hagy​ták, hogy drak​-
ka​runk felé sod​ród​ja​nak. Im​má​ron nem volt szük​sé​gük eve​-
ző​sök​re. Mind​egyik em​be​rük harc​ra ké​szen állt. Har​ma​dik
ha​jó​juk is​mét el​fog​lal​ta tá​ma​dó​ál​lá​sát a má​sik ol​da​lun​kon.
Az egy​más​hoz erő​sí​tett két hosszú​ha​jó nagy re​cse​gés-ro​po​-
gás kö​ze​pet​te drak​ka​runk leg​fel​ső pa​lánk​já​ba csa​pó​dott be.
Hal​lot​tam, ahogy az öreg fa szét​re​ped az üt​kö​zés​től. Ha​jónk
meg​dőlt a fe​dél​ze​tünk​re ugró dán har​co​sok csa​pa​tá​nak hir​te​-

209
len özö​né​től. Egye​sek meg​bot​lot​tak és meg​csúsz​tak; eze​ket a
fe​jük​re mért bal​ta​csa​pá​sok​kal tet​tük harc​kép​te​len​né. De az
utá​nuk özön​lő tár​sa​ik pusz​ta tö​me​ge elő​re​tol​ta az elő​csa​pa​tot
és azok át​sza​kí​tot​ták a csa​ta​so​run​kat. Hát​rál​ni kény​sze​rül​-
tünk, és pár lé​pés után a há​tun​kat ve​tet​tük a tár​sa​ink há​tá​-
nak, akik a túl​ol​dal​ról mért tá​ma​dás el​len pró​bál​tak vé​de​kez​-
ni. Dü​höd​ten har​col​tunk, rész​ben a két​ség​be​esés mi​att, rész​-
ben pe​dig azért, mert hit​tünk a fel​ag​nak tett es​künk​ben. Ilyen
kö​zel​ről a dár​dák​nak nem tud​tuk hasz​nu​kat ven​ni, ezért bal​-
ták​kal vag​dal​koz​tunk, és tő​rök​kel döf​tünk. Le​he​tet​len volt
kar​dot húz​ni vagy for​gat​ni. Paj​zso​kat ha​jí​tot​tunk fél​re, ami​kor
szét​re​ped​tek vagy poz​dor​já​ra tör​tek, és ha​ma​ro​san már csak a
lánc​in​ge​ink​ben és si​sak​ja​ink​ban bíz​tunk, hogy fel​fog​ják az el​-
len​ség csa​pá​sa​it.
Las​san hát​rál​tunk, lé​pés​ről lé​pés​re drak​ka​runk orra felé,
fo​gyat​ko​zó csa​pa​tunk em​be​rei oly szo​ro​san pré​se​lőd​tek egy​-
más​nak, hogy ami​kor a mel​let​tem har​co​ló ven​det nya​kon ta​-
lál​ta egy csa​ta​bárd, tes​te jó né​hány pil​la​na​tig áll​va ma​radt,
mi​előtt vé​gül a lá​bam elé csú​szott vol​na. Paj​zsot tar​tó ke​zem
re​me​gett a dán csa​ta​bár​dok és bun​kók üté​se​i​nek be​csa​pó​dá​-
sa alatt, és a bőr​bo​rí​tá​sú pajzs kez​dett szét​es​ni. Le​ve​gő után
kap​kod​tam az ar​com előtt lógó lánc​füg​göny mö​gött. A lánc​ing
és a bé​lelt mel​lény alatt az egész tes​te​met iz​zad​ság bo​rí​tot​ta.
Iz​zad​ság​pa​ta​kok csor​do​gál​tak a si​sa​kom alól és csíp​ték a sze​-
mem.
Ret​te​ne​te​sen fá​radt vol​tam, alig bír​tam el​len​csa​pás​ra len​dí​-
te​ni a csa​ta​bár​do​mat. Annyi​ra ki​me​rül​tem, hogy leg​szí​ve​seb​-
ben le​en​ged​tem vol​na a paj​zsot tar​tó ka​ro​mat és meg​pi​hen​-
tem vol​na. Sze​me​im előtt tá​tott szá​jú, or​dí​tó, vag​dal​ko​zó, szú​-
ró és vágó dá​nok lát​vá​nya mo​só​dott egy​be, akik hol rám mér​-
ték üté​se​i​ket, hol tár​sa​im​ra mind​két ol​da​lon. Kü​lö​nös fá​rad​-
ság ke​rí​tett ha​tal​má​ba, bot​la​doz​ni és inog​ni kezd​tem. Úgy
érez​tem, mint​ha egy mo​csá​ron gá​zol​nék ke​resz​tül, és a sár
fog​va tar​ta​ná a lá​ba​i​mat.
Már az áju​lás kü​szö​bén áll​tam, és min​den kez​dett el​fe​ke​tül​-
ni kö​rü​löt​tem, ami​kor egy je​ges, szú​ró ér​zés csap​ta meg a sze​-
mem. Ki​pil​lan​tot​tam az orr​vé​dőm mö​gül és ész​re​vet​tem,
hogy csa​tá​ro​zá​sun​kat egy hir​te​len nyá​ri jég​vi​har bur​kol​ta be.

210
Mé​re​tes jég​da​ra​bok kop​pan​tak a si​sa​ko​mon, lá​ba​im pe​dig
hir​te​len csúsz​kál​ni és szán​káz​ni kezd​tek a fe​dél​ze​tet bo​rí​tó fe​-
hér, ro​po​gó fe​lü​le​ten. Na​gyon hi​deg lett. A vi​har olyan erő​sen
tom​bolt, hogy a szél​lö​ké​sek jég​szi​lán​ko​kat csap​tak a si​sak​ja​-
ink pe​re​me alá, bele az ar​cunk​ba. Ne​héz volt be​lát​ni a drak​kar
tel​jes hosszú​sá​gát, még​is, a tá​vol​ban meg​pil​lan​tot​tam Odin
zász​la​ját, amint a ta​t​ár​bo​con lo​bo​gott. Pis​log​ni kezd​tem, hogy
ki​tisz​tul​jon a lá​tá​som. Le​het, hogy a tel​jes ki​me​rült​ség, vagy a
fü​lem​ben har​so​gó vér be​fo​lyá​sol​ta a lá​tá​so​mat, de meg​lát​tam
a hol​lót, fe​ke​tén és vér​szom​ja​san, fe​lém for​dult és rám né​zett,
majd las​san le​haj​tot​ta min​den​tu​dó, bölcs fe​jét. Ab​ban a pil​la​-
nat​ban kín​zó fáj​da​lom ön​töt​te el a tor​ko​mat. A lé​leg​ze​tem el​-
állt.
Arra éb​red​tem, hogy a ga​ra​tom ret​te​ne​te​sen fáj, ahány​szor
csak le​ve​gőt ve​szek. Arc​cal le​fe​lé fe​küd​tem, két eve​ző​pad
közé szo​rul​va. Bal ka​rom be​szo​rult va​la​mi ne​héz alá, ami​ről
ki​de​rült, hogy an​nak az abod​rit​á​nak a te​te​me, aki Jomsburg​-
ban volt az ok​ta​tónk. Ha​lál​tu​sá​já​ban ke​resz​tül​esett raj​tam és
a föld​nek sze​ge​zett. Óva​to​san és fáj​dal​ma​san ki​ver​gőd​tem
aló​la, meg​kín​zott lég​csö​ve​men át oly sze​lí​den véve a le​ve​gőt,
ahogy csak tud​tam, és fel​emel​tem a fe​jem, hogy vé​gig​néz​zek
a ha​jón. A ha​jó​tes​tet sze​lí​den nyal​do​só hul​lá​mok ne​szén kí​vül
sem​mit sem hal​lot​tam. Nem volt sem​mi moz​gás, sen​ki sem
állt a fe​dél​ze​ten. Min​den na​gyon csen​des, na​gyon sö​tét volt.
Éj​sza​ka volt, és drak​ka​runk néma. Fáj​da​lom ha​sí​tott be​lém,
ami​kor át​he​lyez​tem a súly​pon​to​mat, és a kor​lát​ba ka​pasz​kod​-
va óva​to​san von​szol​ni kezd​tem ma​gam. Nyö​gést hal​lot​tam, de
nem tud​tam meg​mon​da​ni, me​lyik irány​ból jött. Kö​rü​löt​tem
az eve​ző​pa​do​kat holt​tes​tek bo​rí​tot​ták, dá​nok és jomsvi​kin​gek
egy​aránt. Az erő​fe​szí​tés​től szé​de​leg​ve az orr​fe​dél​zet felé kezd​-
tem kúsz​ni, ahol leg​utol​já​ra lát​tam Th​ran​dot.
A fe​dél​zet​re rogy​va ta​lál​tam rá, hát​tal a mell​véd​nek. A
gyen​ge fény​ben is lát​tam a mell​ka​sa fö​lött a lánc​in​gén vé​gig​-
fu​tó ha​sí​té​kot. Még min​dig a fe​jén volt ósdi si​sak​ja, és azt hit​-
tem, ha​lott, míg meg nem pil​lan​tot​tam a sze​me reb​be​né​sét a
szem​vé​dők mö​gött.
Vé​gig​néz​het​te rák​hoz ha​son​ló kú​szá​so​mat, mert lá​gyan így
szólt:

211
 – Odin sze​ret​het té​ged, Thor​gils.
– Mi tör​tént? Hol va​gyunk? – ká​rog​tam.
– Ahol be​tel​je​se​dett a sor​sunk – fe​lel​te.
– Hol van​nak a dá​nok?
– Nem túl messze – mond​ta. – Ami​kor tel​je​sen sö​tét lett,
vissza​vo​nul​tak a ha​jó​ik​ra. A vi​har alatt ha​mar le​szállt az este,
ők pe​dig fél​nek bár​kit is meg​öl​ni sö​té​te​dés után, mert ál​do​za​-
ta​ik vissza​tér​nek, és élő​ha​lott​ként kí​sér​te​ni fog​ják őket. Haj​-
nal​ban majd vissza​tér​nek, hogy vé​gez​ze​nek a se​be​sül​tek​kel
és ki​fosszák a hol​ta​kat.
– Sen​ki sem ma​radt tal​pon? – kér​dez​tem.
– Jól har​col​tunk – fe​lel​te –, ná​lunk sen​ki job​ban. A jomsvi​-
kin​gek​nek vége.
– Nem mind​egyi​kő​jük​nek. Se​gít​he​tek ne​ked el​me​ne​kül​ni
in​nen.
Th​rand té​to​va moz​du​la​tot tett, én pe​dig le​pil​lan​tot​tam. Lá​-
bai ki​nyújt​va he​ver​tek a fe​dél​ze​ten és lát​tam, hogy a jobb láb​-
fe​je hi​ány​zik.
– Ez a ha​jós csa​ta leg​gyen​gébb pont​ja – mond​ta. – Vé​ded
ma​gad a paj​zsod​dal, va​la​ki pe​dig ad​dig ku​po​rog a mell​véd mö​-
gött meg​búj​va, míg kö​zel nem ke​rülsz hoz​zá, hogy szét​vag​dal​-
has​sa a lá​bad.
– De nem tud​lak a sor​sod​ra hagy​ni – mond​tam.
– Hagyj csak itt, Thor​gils. Nem fé​lek a ha​lál​tól. – És ez​zel
idéz​ni kezd​te a Ma​gas​sá​gos so​ra​it.
A tu​nya úgy hi​szi, örök​ké él ha nem áll ki a csa​tá​ban de az
öreg​kor nem hoz​za el neki a bé​két noha a dár​da meg​kí​mé​li az
éle​tét.
Elő​re​nyúlt, meg​ra​gad​ta a ka​ro​mat.
– Odin ok​kal küld​te azt a vi​hart. Ko​rai sö​tét​sé​get bo​csá​tott
ránk, hogy meg​kí​mél​jen té​ged a se​be​sült​ként való vég​ső le​-
mé​szár​lá​sá​tól. Menj, meg kell ta​lál​nod Knu​tot. Mondd meg
neki, hogy a jomsvi​kin​gek meg​tar​tot​ták a sza​vu​kat. Nem sza​-
bad azt gon​dol​nia, hogy nem be​csül​tük meg, hogy fel​fo​ga​dott
min​ket. Mondd meg neki azt is, hogy Ulf jarl áru​ló, majd tu​-
dasd Ma​gas Thor​kel​lel, hogy a Hjo​run​ga-öböl​be​li gya​lá​za​tot
le​mos​tuk, és Th​rand volt az, aki a kö​te​les​sé​gük tel​je​sí​té​sé​re
ve​zet​te a fel​agot.

212
 Vissza​esett, ki​me​rül​ve. Hosszas csend ho​nolt. Annyi​ra fá​-
radt vol​tam, hogy még ha akar​tam sem tud​tam vol​na el​hagy​ni
a drak​kart. Min​den vá​gyam az volt, hogy el​nyúl​jak a fe​dél​ze​-
ten és pi​hen​jek. De Th​rand nem en​ged​te.
– Menj, Thor​gils, menj – mond​ta lá​gyan, majd, mint akit
nem gyö​tör sem​mi két​ség, így foly​tat​ta lát​tad a hol​lót. A ve​re​-
ség Odin aka​ra​ta volt.
Min​den egyes moz​du​lat kín​szen​ve​dés volt, mi​köz​ben le​ve​-
tet​tem a ne​héz lánc​in​get. To​rok​vé​dő​je meg​akasz​tot​ta a kard​-
csa​pást, és az nem ütöt​te le a fe​je​met, de majd​nem meg​ful​-
lasz​tott. Le​rán​ci​gál​tam ma​gam​ról a bé​lelt mel​lényt és a rés​-
hez von​szol​tam ma​gam, amit a dán hosszú​ha​jó ütött a mell​vé​-
dünk​be. Túl​sá​go​san össze vol​tam zúz​va és ki​me​rül​tem, úgy​-
hogy csak annyi​ra fu​tot​ta erőm​ből, hogy a ré​sen át a la​gú​na
vi​zé​be eresz​ked​jem. A hi​deg víz fel​élesz​tett egy pil​la​nat​ra és
úsz​ni pró​bál​tam. De túl fá​radt vol​tam. Lá​ba​im süllyed​ni kezd​-
tek, én pe​dig úgy ha​tá​roz​tam, hogy el​eresz​tem a ha​jót és ha​-
gyom, hogy meg​ful​lad​jak. Meg​le​pe​té​sem​re a lá​bam föl​det ért.
Drak​ka​runk bi​zo​nyá​ra olyan messzi​re sod​ró​dott a se​kély víz​-
ben, hogy talp​ra tud​tam áll​ni ben​ne. Fé​lig úsz​va, fé​lig lé​pe​get​-
ve, las​san a part felé vet​tem az irányt, míg ki nem tán​to​rog​tam
a víz​ből. A lá​ba​im be​le​süp​ped​tek a szá​ra​zabb ho​mok​ba, meg​-
bot​lot​tam az első ten​ge​ri​fű​cso​mó​ban és el​es​tem. Talp​ra ká​-
szá​lód​tam, mert tud​tam, hogy olyan messzi​re kell ke​rül​nöm a
dá​nok​tól, ami​lyen messzi​re csak tu​dok.
Ami​kor át​vág​tam az első dű​né​ken, vissza​pil​lan​tot​tam a
drak​kar​ra és egy fény​pon​tot vet​tem ész​re. Egy apró láng​nyelv
volt. El​halt, majd is​mét fel​csa​pott és fé​nye​seb​bé vált. Eszem​be
ju​tott a kát​rány, amit ha​jó​ácsa​ink hasz​nál​tak, hogy kí​vül-be​-
lül fel​újít​sák öreg ha​jón​kat, és tud​tam, hogy a drak​kar jól fog
égni. De azt nem tud​tam meg​mon​da​ni, hogy Th​rand volt-e az,
aki fel​gyúj​tot​ta a ha​jót, vagy egy má​sik túl​élő. Annyit tud​tam
csak, hogy nap​fel​kel​té​ig a jomsvi​kin​gek utol​só csa​ta​ha​jó​ja a
víz​vo​na​lig le fog égni.

213
 Tizenkettedik

Két he​tem​be tel​lett, míg el​gya​lo​gol​tam, il​let​ve in​kább el​bot​la​-

doz​tam Knut Ros​kil​de vá​ro​sa mel​let​ti fő​ha​di​szál​lá​sá​hoz. Ulf
jarl föld​je​in vág​tam ke​resz​tül, aki​ről tud​tam, hogy áru​ló, ezért
el​ke​rül​tem az em​be​re​ket, ki​ke​rül​tem a fal​va​kat, és sö​vé​nyek
tö​vé​ben, töl​té​sek szél​vé​dett ár​nyé​ké​ban húz​tam meg ma​gam
éj​sza​ká​ra. Nem tu​dom tisz​tán fel​idéz​ni, ho​gyan tel​tek an​nak a
ko​mor uta​zás​nak a nap​jai, csak az erő​szak​kal és ha​lál​lal át​ita​-
tott ret​te​ne​tes ál​ma​im ma​rad​tak meg az em​lé​ke​ze​tem​ben.
Ami​kor esett az eső, hi​deg​től és fé​le​lem​től resz​ket​ve éb​red​-
tem, az ar​com​ra hul​ló víz​csep​pek fur​csán ka​var​gó vi​har​fel​-
hők lát​vá​nyát idéz​ték fel, a le​győ​zött hol​ló​ét, meg egy olyan
ké​pet, ami ab​ban az idő​ben annyi​ra rossz​in​du​la​tú​nak tűnt
szá​mom​ra, hogy mé​lyen el​te​met​tem a gon​do​la​ta​im mögé:
egy a szél szár​nyán szál​ló fe​ke​te ba​nyá​ét. Egy​szer vagy két​szer
szin​te es​küd​ni mer​tem vol​na, hogy Th​rand ott ül mel​let​tem
va​la​hol a ho​mály​ban, a lá​bá​ból szi​vár​gó fe​ke​te vér tó​csá​ba
gyűl mel​let​te. A két​ség​be​esés​től der​med​ten fe​küd​tem, azon
tű​nőd​ve, va​jon lát​no​ki ké​pes​sé​gem idéz​te-e meg szel​le​mét a
hol​tak bi​ro​dal​má​ból, majd rá​jöt​tem, hogy egye​dül va​gyok, kö​-
zel az őrü​let​hez. Ami​kor az éh​ség arra kény​sze​rí​tett, hogy az
utam​ba ke​rü​lő kuny​hók aj​ta​ján ala​mizs​ná​ért ko​pog​jak, tor​-
kom annyi​ra se​bes volt, hogy a la​ko​sok né​má​nak hit​tek. Kéz​-
zel kel​lett mu​to​gat​nom ah​hoz, hogy meg​ért​se​nek. Oly​kor
étel​ma​ra​dé​ko​kat ad​tak ne​kem, de több​nyi​re rú​gá​sok​kal és át​-
kok​kal ker​get​tek el, vagy rám uszí​tot​ták a ku​tyá​kat.
Vé​gül Odin volt az, aki eny​hí​tett a hely​ze​te​men. Ko​szo​san és
vad te​kin​tet​tel, csa​var​gó​ként oson​tam be Ros​kil​de vá​ro​sá​ba,
ahol egy őr​já​rat rög​tön le​tar​tóz​ta​tott. Odin úgy ren​del​te, hogy
Kjar​tan, a fél​lá​bú hus​carl le​gyen az​nap az őr​ség pa​rancs​no​ka,
és ami​kor a szí​ne elé vit​tek, meg​döb​ben​ve te​kin​tett rám.
– Thor​gils, úgy né​zel ki, mint​ha Nid​hoggr, a hul​lá​kat szét​té​-
pő szá​já​ból sza​ba​dul​tál vol​na! – mond​ta. – Thor ne​vé​re, mi tör​-
tént ve​led?

214
 Fog​va tar​tóm felé néz​tem, és Kjar​tan el​ér​tet​te a pil​lan​tá​so​-
mat. Vissza​küld​te az őrt a he​lyé​re, majd le​ül​te​tett és meg​ete​-
tett, mi​előtt vé​gig​hall​gat​ta vol​na a tör​té​ne​te​met. Saj​gó tor​-
kom mi​att csak egy tál​nyi lan​gyos ká​sát tud​tam le​nyel​ni, mi​-
előtt me​sél​ni kezd​tem a csap​dá​ról és a Knut​hoz csat​la​koz​ni
kül​dött jomsvi​king had meg​sem​mi​sí​té​sé​ről.
Ami​kor el​hall​gat​tam, Kjar​tan pár pil​la​na​tig csend​ben ma​-
radt.
– Er​ről most hal​lok elő​ször – mond​ta. – A dá​nok el​le​ni csa​-
tá​to​kat olyan el​du​gott he​lyen vív​tá​tok meg, hogy sen​ki​nek
sincs tu​do​má​sa róla. Fel​té​te​le​zem, a győz​te​sek ten​ger​re száll​-
tak, mi​után el​lát​ták a se​be​sült​je​i​ket, és ha Ulf em​be​rei vol​tak
azok, akik ilyen áru​ló mó​don vi​sel​ked​tek, bi​zo​nyá​ra mé​lyen
hall​gat​tak, mert az ese​mé​nyek meg​előz​ték őket.
– Mire cél​zol? – kér​dez​tem re​ked​ten.
– Mi​köz​ben té​ged és a jomsvi​kin​ge​ket meg​tá​mad​ták Sja​el​-
land kö​ze​lé​ben, a ki​rály és ha​jó​ha​da utol​ér​te az el​len​sé​get
Ska​ne part​ja​i​nál. Nagy csa​tát vív​tak a szent fo​lyó tor​ko​la​tá​nál.
Mind​két fél a ma​gá​é​nak kö​ve​te​li a győ​zel​met, és őszin​tén
mon​dom, sze​ren​csé​sek vol​tunk, hogy nem szen​ved​tünk tel​-
jes ve​re​sé​get. De leg​alább meg​ál​lí​tot​tuk a své​de​ket és a nor​-
vé​go​kat, leg​alább​is egy idő​re.
Majd egy kis szü​net után meg​kér​dez​te:
– Biz​to​san tud​nom kell, mit is mond​tál, mi​kor tá​mad​ták
meg a jomsvi​kin​ge​ket?
– Ide​uta​zá​som alatt el​vesz​tet​tem az idő fo​na​lát – mond​tam
–, de úgy két hét​tel ez​előtt tör​tént.
– Job​ban ten​néd, ha a tör​té​ne​te​det ma​gá​nak a ki​rály​nak is
el​me​sél​néd. Ezt el tu​dom in​téz​ni. De sen​ki​nek egy szót sem
ad​dig, míg nem be​szél​tél vele.
– El sze​ret​ném mon​da​ni Ma​gas Thor​kel​nek – fe​lel​tem. –
Th​rand utol​só sza​va​i​val arra kért, hogy tu​das​sam Thor​kel​lel,
a Hjo​run​ga-öböl​be​li gya​lá​zat le lett mos​va.
Kjar​tan rám né​zett.
– Szó​val nem tudsz a Knut ud​va​rá​ban be​kö​vet​ke​zett vál​to​-
zá​sok​ról.
– Mi tör​tént? – kér​dez​tem.

– Annyi biz​tos, hogy nem tudsz be​szél​ni Thor​kel​lel. Meg​-

215
 – Annyi biz​tos, hogy nem tudsz be​szél​ni Thor​kel​lel. Meg​-
halt. Meg​le​pő mó​don az ágy​ban érte utol a ha​lál. Ezt nem vár​-
tam vol​na egy ilyen meg​rög​zött har​cos​tól. Így hát so​sem kap​ja
meg Th​rand üze​ne​tét, ha​csak esz​mét nem cse​rél​nek Val​holl​-
ban, ha va​ló​ban mind​ket​ten oda​ke​rül​tek. Thor​kel ha​lá​la
vissza​ve​tet​te Knut ügye​it. A ki​rály a hely​tar​tó​já​nak ne​vez​te ki
őt itt, Dá​ni​á​ban, és ami​kor meg​halt, Ulf jarl fog​lal​ta el a he​lyét.
– De hát Ulf jarl em​be​rei tá​mad​tak meg min​ket – ki​ál​tot​tam
fel.
– Pon​to​san. Ezért is len​ne oko​sabb, ha sen​ki más​nak nem
me​sél​nél a jomsvi​kin​gek meg​tá​ma​dá​sá​ról.
Kjar​tan​nak jó kap​cso​la​tai le​het​tek a ki​rá​lyi tit​kár​ság​gal,
mert már az​nap este a ki​rály szí​ne elé ke​rül​tem. A be​szél​ge​tés
ti​tok​ban zaj​lott, tá​vol a ki​rály hi​va​ta​los lak​he​lyé​től. Csak hár​-
man vol​tunk je​len: Kjar​tan, jó​ma​gam, és an​nak az asszony​nak
a fér​je, akit még min​dig sze​ret​tem.
Most elő​ször lát​tam Knu​tot egé​szen kö​zel​ről, és per​sze fél​-
té​ke​nyen ítél​tem meg. A ki​rály ép​pen út​ban volt egy hi​va​ta​los
ün​nep​ség​re, mert pom​pá​za​tos kék kö​penyt vi​selt, ame​lyet
arany​csat fo​gott össze a vál​lán, fi​nom anyag​ból ké​szült, arany​-
szál​lal át​szőtt, arany​hím​zé​ses sza​la​gok​kal sze​gé​lye​zett tu​ni​-
kát, skar​lát​pi​ros térd​nad​rá​got és ék alak​ban fel​te​kert kap​cát.
Még a puha bőr​ci​pő​jét is arannyal hím​zett négy​szö​gek dí​szí​-
tet​ték. Te​kin​télyt, ki​vált​sá​gos​sá​got és fér​fi​as​sá​got su​gár​zott. A
leg​mé​lyebb be​nyo​mást az tet​te rám, hogy nagy​já​ból egy​ko​rú​-
ak vol​tunk, ta​lán há​rom vagy négy év​vel le​he​tett idő​sebb ná​-
lam. Gyors fej​szá​mo​lást vé​gez​tem. Már ti​zen​éve​sen egy had​-
se​reg​nek pa​ran​csol​ha​tott, mi​köz​ben én si​he​der​ként Vin​lan​-
don él​tem. Hoz​zá ké​pest elég​te​len​nek érez​tem ma​gam. Knut​-
nak pom​pás tes​te volt, ará​nyos és jó fel​épí​té​sű. Csak az orra
ron​tott a jó meg​je​le​né​sén. Ki​ug​ró volt, kes​keny és eny​hén
haj​lott. De ezt a szép​ség​hi​bá​ját ki​vá​ló​an egyen​sú​lyoz​ták a
nagy és tá​vol ülő sze​mei, ame​lyek nyu​godt, ma​ga​biz​tos te​kin​-
tet​tel néz​tek, mi​köz​ben re​ked​ten, aka​doz​va mond​tam el a be​-
szá​mo​ló​mat.
Ami​kor be​fe​jez​tem, Knut Kjar​tan​ra né​zett és nyer​sen meg​-
kér​dez​te:
– Igaz ez?

216
 – Igen, jó uram, már rég​óta is​me​rem ezt a fi​a​tal​em​bert, és
ke​zes​ke​dem mind az őszin​te​sé​gé​ért, mint pe​dig a bá​tor​sá​gá​-
ért.
– Sen​ki más​nak nem me​sél​te el a tör​tén​te​ket?
– Meg​mond​tam neki, hogy ne te​gye, uram.
– Nos, va​ló​ban meg​szol​gál​ta a fi​zet​sé​gét. Mennyit is ígér​-
tünk a jomsvi​kin​gek​nek?
– Ti​zen​öt már​ka ezüs​töt min​den em​ber​nek, uram. En​nek
fe​lét elő​leg​ként. A ma​ra​dék ki​fi​ze​té​sét pe​dig az után, hogy
har​col​tak az ol​da​la​don.
– Nos, ez jó vá​sár volt. Úgy tű​nik, már har​col​tak, és csak egy
em​ber je​lent​ke​zik a fi​zet​sé​gé​ért. Meg​két​sze​re​zem azt. Nézz
utá​na, hogy a szám​ve​vő har​minc már​kát fi​zes​sen ki neki. És
ar​ról is bi​zo​nyo​sodj meg, hogy nem ke​rül az em​be​rek sze​me
elé. Sőt in​téz​kedj, hogy el tud​juk kül​de​ni őt, va​la​mer​re jó
messzi​re.
A ki​rály sar​kon for​dult és el​ment. Hogy Knut ilyen hir​te​len
el​bo​csá​tott, azon töp​reng​tem, tud-e va​jon az Ae​l​fgi​fu​val való
vi​szo​nyom​ról.
Ami​kor Kjar​tan vissza​kí​sért a sa​ját szál​lá​sá​ra, egy kér​dést
koc​káz​tat​tam meg.
– A ki​rály​né, úgy ér​tem, Ae​l​fgi​fu, ő is itt van a ki​rállyal?
Kjar​tan meg​tor​pant. Fe​lém for​dult a sö​tét​ben, és bár nem
lát​tam az ar​cát, de a hang​ja ko​mo​lyabb​nak hang​zott, mint
bár​mi​kor más​kor.
– Thor​gils – mond​ta en​gedd meg, hogy ta​ná​csol​jak va​la​mit,
bár tu​dom, hogy nem ezt aka​rod hal​la​ni. El kell fe​lej​te​ned Ae​-
l​fgi​fut. Verd ki a fe​jed​ből, sa​ját biz​ton​sá​god ér​de​ké​ben. Te
nem ér​ted az ud​va​ri éle​tet. Az em​be​rek más​ként vi​sel​ked​nek,
ami​kor kö​zel ke​rül​nek a ha​ta​lom​hoz. Kü​lö​nös oka​ik és in​dí​té​-
ka​ik van​nak, és eze​ket kö​nyör​te​le​nül elő​tér​be he​lye​zik. Ae​l​-
fgi​fu fia, Sve​in im​má​ron tíz​éves. Kül​ső​re és vi​sel​ke​dés​re az
ap​já​hoz ha​son​lít, és Ae​l​fgi​fu​nak nagy ter​vei van​nak vele, azt
akar​ja, hogy ő le​gyen Knut örö​kö​se, nem pe​dig Emma ki​rály​-
né gyer​me​kei. Min​dent meg​ten​ne an​nak ér​de​ké​ben, hogy
nö​vel​je a fia esé​lyét.
Meg​pró​bál​tam köz​be​vág​ni.

217
 – So​ha​sem tud​tam, hogy van egy fia, so​ha​sem mond​ta el
ne​kem.
Kjar​tan hang​ja kö​nyör​te​le​nül foly​tat​ta, meg​sem​mi​sít​ve bá​-
tor​ta​lan el​len​ve​té​se​met.
– Ami azt il​le​ti, két fia is van. Ha nem be​szélt ne​ked ró​luk,
az csak az én mon​da​ni​va​ló​mat tá​maszt​ja alá. Zsen​ge gyer​mek​-
ko​ruk óta ne​ve​lő​szü​lők​höz ke​rül​tek. Dá​ni​á​ban nőt​tek fel, mi​-
köz​ben Ae​l​fgi​fu Ang​li​á​ban volt. Eb​ben a pil​la​nat​ban ma​gas
tét​ben ját​szik, ami nem ke​ve​sebb, mint Ang​lia trón​ja. Ha úgy
véli, hogy fe​nye​ge​tést je​len​tesz a szá​má​ra bár​mi mi​att, ami
Nort​hamp​ton​ban tör​tént… Nem vá​dol​lak sem​mi​vel, Thor​gils.
Csak azt aka​rom, hogy rá​éb​redj, Ae​l​fgi​fu ve​szélyt je​lent​het a
szá​mod​ra. Van ben​ne va​la​mi ke​gyet​len vo​nás, hidd el ne​kem.
Meg​döb​ben​tem. Előbb Th​ran​dot ve​szí​tet​tem el, most meg
Ae​l​fgi​fu​ról dé​del​ge​tett ál​mom tört szi​lán​kok​ká. Két fiú​gyer​-
mek any​ja, becs​vá​gyó ki​rá​lyi hit​ves, ál​nok, csel​szö​vő – ez nem
az édes, vi​dám asszony volt, aki​nek az em​lé​két az el​múlt két
esz​ten​dő alatt dé​del​get​tem.
Kjar​tan hang​ja meg​lá​gyult.
– Thor​gils, adj há​lát Odi​nak, hogy még min​dig élet​ben
vagy. Akár hol​tan he​ver​het​nél a drak​ka​ron, a tár​sa​id​dal
együtt. Fi​a​tal vagy, nem kor​lá​toz sem​mi, és pénz is üti a mar​-
ko​dat. Hol​nap el​visz​lek a ki​rá​lyi szám​ve​vő​höz, és meg​ka​pod a
ju​tal​ma​dat. Te​kints úgy Knut kí​ván​sá​gá​ra, hogy meg​sza​ba​-
dul​jon tő​led, mint egy újabb je​lé​re an​nak, hogy Odin az ol​tal​-
má​ba vett. Az ud​var a csel​szö​vé​sek kí​gyó​ver​me, és job​ban
jársz, ha tá​vol ma​radsz tőle. Úgy vél​he​ted, hogy a ki​rály nagy​-
lel​kű ju​ta​lom​ban ré​sze​sí​tett, de ha azok a dán ha​jók, ame​lyek
meg​tá​mad​tak ti​te​ket, ide​jé​ben oda​ér​nek a szent fo​lyó mel​let​-
ti csa​tá​hoz, Knut ki​rály akár a ko​ro​ná​ját is el​veszt​het​te vol​na.
És az ural​ko​dók nem sze​re​tik tu​do​má​sul ven​ni, hogy adó​sa​ik
va​la​ki​nek.
Az utol​só meg​jegy​zé​se ér​tel​met​len volt szá​mom​ra.
– Nem ér​tem, ho​gyan ment​het​te meg a ki​rályt a jomsvi​kin​-
gek ve​re​sé​ge. Hi​szen so​sem ér​tük el a ki​rá​lyi ha​jó​ha​dat. Hasz​-
na​ve​he​tet​le​nek vol​tunk a szá​má​ra – mond​tam.
– Pró​báld meg így lát​ni a dol​go​kat – vá​la​szol​ta Kjar​tan. –
Nem​ré​gi​ben Knut kü​lö​nö​sen bi​zal​mat​lan volt Ulf iránt. At​tól

218
fél, hogy a jarl cselt sző el​le​ne, és a jomsvi​kin​gek tőr​be​csa​lá​-
sá​ról szó​ló el​be​szé​lé​sed csak meg​erő​sí​ti, hogy Ulf ket​tős játsz​-
mát ját​szik. A ha​jói meg​tá​mad​ták a jomsvi​kin​ge​ket, tud​va,
hogy ama​zok a ki​rály​hoz tar​ta​nak, an​nak csa​pa​ta​it erő​sí​te​ni.
Nem szá​mol​tak az​zal, hogy akad egy túl​élő, aki el​me​sé​li majd
az igaz​sá​got. De mint ki​de​rült, a csa​ta fel​tar​tot​ta Ulf ha​jó​it, így
azok nem ér​kez​tek meg ide​jé​ben a szent fo​lyó mel​let​ti csa​tá​-
hoz. Ha ott van​nak, Ulf elég erős​nek érez​te vol​na ma​gát ah​-
hoz, hogy át​áll​jon a své​dek ol​da​lá​ra. Ak​kor pe​dig Knut ki​rály​-
nak vége lett vol​na.
Azt gon​dol​tam, hogy Kjar​tan túl​sá​go​san ki​áb​rán​dult, de ki​-
de​rült, hogy iga​za van. Nem sok​kal ez​u​tán nyílt ke​nyér​tö​rés​re
ke​rült sor a ki​rály és Ulf jarl kö​zött. Egy sakk​játsz​mát ját​szot​-
tak, ami​kor Knut, az el​va​kult sakk​já​té​kos rossz lé​pést tett a
táb​lán. Ulf azon​nal le​ütöt​te az egyik fu​tó​ját. Knut ra​gasz​ko​dott
ah​hoz, hogy meg​is​mé​tel​hes​se a lé​pé​sét, és ez annyi​ra fel​dü​hí​-
tet​te Ul​fot, hogy fel​pat​tant a szé​ké​ből, fel​dön​töt​te a sakk​táb​lát
és mél​tó​ság​tel​je​sen ki​vo​nult a te​rem​ből. Knut utá​na​kiál​tott,
hogy meg​fu​ta​mo​dik. Ulf vissza​lőtt, hogy Knut volt az, aki meg​-
fu​ta​mo​dik a szent fo​lyó​nál, ha Ulf se​re​ge nem har​col az ő ol​-
da​lán.
Az​nap éj​jel a jarl me​ne​dé​ket ke​res​ve me​ne​kült a ros​kil​dei
Fe​hér Krisz​tus-temp​lom​ba, de ez nem se​gí​tett raj​ta. Haj​nal​-
ban Knut egy hus​carlt kül​dött a temp​lom​hoz az​zal a pa​-
ranccsal, hogy ölje meg Ul​fot. Há​bor​gás tört ki a ke​resz​té​nyek
kö​zött ami​att, hogy gyil​kos​ság tör​tént az egyik temp​lo​muk​-
ban. De ami​kor meg​hal​lot​tam a tör​tén​te​ket, a hi​deg fu​tott vé​-
gig a há​ta​mon. Ulf Knut nő​vé​rét vet​te fe​le​sé​gül. Ha a tró​nért
foly​ta​tott harc​ban ké​pe​sek egy só​gort meg​gyil​kol​ni, ak​kor
mennyi​vel ké​zen​fek​vőbb ál​do​zat len​ne a ki​rály​né til​tott sze​-
re​tő​je.

***

– Szük​sé​gem van a rész​le​tek​re! – mond​ta Her​fid iz​ga​tot​tan. –

Tö​ké​le​tes anyag egy sa​gá​hoz. „A jomsvi​kin​gek utol​só csa​tá​-
ja!” Le tu​dod ne​kem írni a dá​nok ve​zé​rét? Vág​tak-e egy​más
fe​jé​hez sér​té​se​ket Th​rand​dal? Vív​tak-e ké​zi​tu​sát egy​más el​-
len? Jó for​du​lat len​ne, meg​ra​gad​ná a hall​ga​tó​ság fi​gyel​mét.

219
 – Nem, Her​fid, min​den úgy tör​tént, ahogy el​mond​tam. Zűr​-
za​va​ros és ke​gyet​len. Nem lát​tam, hogy ki vág​ta le Th​rand lá​-
bát, és azt sem tu​dom, ki ve​zet​te a dá​no​kat. Ele​in​te azt hit​tük,
hogy a mi ol​da​lun​kon áll​nak, út​ban afe​lé, hogy a ki​rály​hoz
csat​la​koz​za​nak. De az​tán meg​tá​mad​tak min​ket.
Fájt a tor​kom. Néha, ami​kor el​fá​rad​tam, a han​gom hir​te​len
meg​tört, mint a ka​masz fi​ú​ké.
Öröm​te​li vé​let​len foly​tán Her​fid ugyan​azon a ha​jón uta​zott,
amit Kjar​tan ta​lált, hogy el​tá​vo​lít​son a ki​rá​lyi ud​var csel​szö​vé​-
se​i​től. Her​fid vé​gül fel​ad​ta ab​bé​li fá​ra​do​zá​sa​it, hogy ki​rá​lyi
skald​ként ál​lan​dó szol​gá​lat​ba lép​jen, és Ork​ney-ba tért vissza,
ahol mun​kát re​mélt az új jarl​től.
– Knut​nak már így is túl sok skald​ja van – si​rán​ko​zott. –
Sigh​vatr Thor​dars​son, Hall​vardr Ha​reks​ble​si és Tho​ra​rin Lof​-
tun​ga, Fe​ke​te Ottar​ról nem is be​szél​ve, aki a ked​ven​ce. Nem
örül​tek az újabb ver​seny​társ​nak. – Le​vert volt. – De ha köl​te​ni
tud​nék egy iga​zán jó sa​gát a jomsvi​kin​gek​ről, az​zal fel​hív​nám
ma​gam​ra a fi​gyel​met.
– Nem hin​ném, Her​fid – mond​tam. – Nem biz​tos, hogy
Knut sze​ret​né, ha em​lé​kez​tet​nék őt a tör​tén​tek​re.
– Hát jó… ha va​la​ha is meg​gon​dol​nád ma​gad… Köz​ben ta​-
lán mond​hat​nál ne​kem pár ír sa​gát, amit még ak​kor hal​lot​tál,
ami​kor ab​ban az or​szág​ban időz​tél, hát​ha bele tu​dok sző​ni né​-
hány rész​le​tet be​lő​lük az új köl​te​mé​nyem​be. Cse​ré​ben kapsz
tő​lem pár lec​két a mód​ról és a fel​épí​tés​ről. Hasz​nos​nak bi​zo​-
nyul​nak majd, ha va​la​ha úgy dön​tesz, hogy me​sé​lés​sel fo​god
meg​ke​res​ni a ke​nye​re​det. Mel​les​leg se​gít majd el​üt​ni a ten​-
ge​ren töl​tött időt.
A ka​pi​tány​nak, aki Ork​ney-re vitt min​ket, si​e​tős volt az útja.
Már az idény vé​gén jár​tunk, ami​kor az át​ke​lés elég​gé ve​szé​-
lyes​sé vált, de az idő​já​rás​sal ed​dig min​dig sze​ren​csé​je volt, és
a le​gény​sé​ge bí​zott az íté​le​té​ben és a hoz​zá​ér​té​sé​ben. Vele el​-
len​tét​ben Her​fid leg​alább száz köl​tői szó​la​mot tu​dott a ten​-
ger​re és a ha​jók​ra, de gya​kor​la​ti tu​dás​sal nem ren​del​ke​zett.
Kü​lö​nös be​nyo​mást tett vi​har​edzett le​gény​sé​günk​re, amint a
fe​dél​ze​ten mász​kál​va olyan ki​fe​je​zé​sek​kel il​let​te ki​csiny ha​-

220
jón​kat, mint „hul​lám​zó ló” és „csa​vart kö​tél​ze​tű med​ve”, sőt
„orr​vi​tor​lás kí​gyó” Ami​kor ki​fu​tot​tunk a ros​kil​de-i ki​kö​tő​ből,
a hul​lá​mok​ból „ bál​nák ház​fe​de​le” lett, és a csor​ba szik​lák „ a
víz fo​gá​vá” vál​toz​tak. Lát​tam, hogy jó né​hány ten​ge​rész döb​-
ben​ten von​ta fel a szem​öl​dö​két, ami​kor haj​csár ka​pi​tá​nyunk​-
ra úgy hi​vat​ko​zott, hogy „brig​gelf”, és tar​tot​tam tőle, hogy
amaz meg​hal​lot​ta.
Sze​ren​csé​re ép​pen ak​kor, ami​kor már arra gon​dol​tam,
hogy Her​fid ön​telt​sé​ge mi​att a ten​ger​ben vég​zi, el​ér​tük az
áram​la​tot Ca​ith​ness csú​csá​nál. Fé​lel​me​tes ta​pasz​ta​lat volt,
ugyan​annyi​ra nyug​ta​la​ní​tó, mint bár​mi más, amit a ten​ge​ren
ta​pasz​tal​tam, ki​vé​ve ta​lán ha​jó​tö​ré​sün​ket a grön​lan​di szik​la​-
zá​to​nyo​kon, de ak​kor túl fi​a​tal vol​tam ah​hoz, hogy most em​lé​-
kez​zek rá. A nyu​gat felé tar​tó da​gály elzú​dult a föld​nyelv mel​-
lett, kis for​ga​ta​go​kat és fur​csa, ör​vény​lő fol​to​kat ka​vart, míg​-
nem úgy tűnt, mint​ha egy ha​tal​mas, se​be​sen ro​ha​nó fo​lyón
ha​józ​nánk, nem az óce​á​non. Lát​tam már, hogy az em​be​rek
mi​ért bíz​nak meg va​kon a ka​pi​tá​nyuk​ban. Tö​ké​le​tes pon​tos​-
ság​gal szá​mol​ta ki az áram​lat​hoz való csat​la​ko​zá​sunk ide​jét.
Me​ré​szen vá​gott neki a for​ga​tag​nak ép​pen ak​kor, ami​kor a
da​gály ne​ki​in​dult, és a víz úgy so​dort el min​ket, mint fa​da​ra​-
bot a ta​va​szi ára​dás. Ha​jónk fur​csán im​bo​lyog​ni kez​dett, előbb
fel​emel​ke​dett, majd elő​re és le​fe​le sik​lott, mint​ha a ten​ger​fe​-
nék ma​gá​hoz szip​pan​tott vol​na ben​nün​ket, az​tán is​mét emel​-
ked​tünk, meg​tor​pan​tunk, és is​mét me​rül​ni kezd​tünk. Ki​vá​ló
ten​ge​ri jár​tas​ság szük​sé​gel​te​tett ah​hoz, hogy ha​jónk egye​nes​-
ben ma​rad​jon. Maga a ka​pi​tány állt az ol​dal​kor​mány​nál, amit
Her​fid „az óce​án szé​les pen​gé​jű kard​já​nak” ne​ve​zett, és a vi​-
tor​lák ügyes ke​ze​lé​sé​vel a le​gény​ség biz​to​sí​tot​ta, hogy ha​jónk
ne for​dul​jon ol​da​lá​val a hul​lá​mok felé, és ne bo​rul​jon fel. To​-
va​szá​gul​dot​tunk az áram​la​ton, fü​lünk​ben a da​gály mo​raj​ló ro​-
ba​já​val.
Amint a hajó do​bá​lóz​ni kez​dett, sze​gény Her​fid el​hall​ga​tott.
Ha​ma​ro​san utat tört ma​gá​nak a kor​lát​hoz és meg​ka​pasz​ko​-
dott egy ár​boc​rúd​ban, majd hir​te​len elő​re​ve​tet​te ma​gát és a
kor​lá​ton át​ha​jol​va meg​sza​ba​dult a gyom​ra tar​tal​má​tól. Egy
ide​ig úgy ma​radt, nyo​mo​rul​tul ök​len​dez​ve és zi​hál​va. Ami​kor
túl​ju​tot​tunk a hul​lám​ve​ré​sen és a hajó im​boly​gá​sa le​csi​tult

221
annyi​ra, hogy a ka​pi​tány el​hagy​hat​ta a kor​mány​ru​dat, az oda​-
lő​dör​gött Her​fid​hez, és ár​tat​la​nul meg​kér​dez​te tőle:
– És ho​gyan ne​ve​zed most a ten​gert, „a reg​ge​li el​nye​lő​jé​-
nek”, avagy „a há​nyás be​fo​ga​dó​já​nak”?
Her​fid fel​emel​te zöl​des-sá​padt ar​cát, és szín​tisz​ta utá​lat​tal
né​zett rá.

***

Birsay, Ork​ney jarl​já​nak ott​ho​na pont úgy né​zett ki, ahogy az

em​lé​ke​ze​tem​ben élt – pár ház​ból álló sze​rény te​le​pü​lés a
zsom​bé​kos ho​mok​dű​nék mögé búj​va. Birsay csak azért le​he​-
tett ki​kö​tő, mert az an​gol, ír és iz​lan​di ten​ger kö​zöt​ti ha​jó​utak
ke​resz​te​ző​dé​sé​nél te​rült el. Hor​gony​zó​he​lye annyi​ra ki volt
téve a nyu​gat fe​lől tom​bo​ló vad téli sze​lek​nek, hogy a he​lyi
csó​na​ko​kat ki​von​tat​ták a part​ra, és fé​lig a föld​be süllyesz​tett
fé​sze​rek​ben tá​rol​ták, vagy szik​lá​ból és ho​mok​ból emelt sán​-
cok mögé fek​tet​ték őket. Ka​pi​tá​nyunk egy perc​cel sem szán​-
dé​ko​zott töb​bet el​töl​te​ni ezen a ve​szé​lyes he​lyen, mint
amennyi szük​sé​ges volt, és csak ad​dig idő​zött, amíg meg​lá​to​-
gat​tuk a nagy​csar​no​kot, hogy tisz​te​le​tün​ket te​gyük a jarl​nál,
és amíg Her​fid en​ge​délyt kért a ma​ra​dás​ra.
Knut​hoz ha​son​ló​an Ork​ney jarl​ja az új nem​ze​dék​hez tar​to​-
zott – len​dü​le​tes, nagy​ra​vá​gyó és tel​jes​ség​gel ag​gá​lyok​tól
men​tes volt. A neve Thor​finn volt, és Her​fid​nek sze​ren​csé​je
volt vele. A fi​a​tal jarl ép​pen skal​dot ke​re​sett, hogy nö​vel​je a
hír​ne​vét, és Her​fid meg​kap​ta az ál​lást, igaz, elő​ször csak ide​-
ig​le​ne​sen. Ké​sőbb, úgy hal​lot​tam, ál​lá​sa ál​lan​dó​vá vált, ami​-
kor Thor​finn meg​hal​lot​ta, hogy „a Ha​tal​mas​ként” vált is​-
mert​té, mi​vel Her​fid ez​zel a szó​vi​rág​gal il​let​te.
Leg​na​gyobb cso​dál​ko​zá​som​ra a jarl nagy​any​ja, Eith​ne még
min​dig élet​ben volt. Már szin​te nyolc éve nem lát​tam, de sem​-
mit sem vál​to​zott ez alatt az idő alatt. Ta​lán kis​sé job​ban meg​-
gör​nyedt, és még több haja hul​lott ki, ezért fej​ken​dő​jét az álla
alatt meg​cso​móz​va vi​sel​te. De az esze ugyan​úgy vá​gott, mint
min​dig.
– Szó​val majd​nem meg​hal​tál egy újabb csa​tá​ban – zi​hál​ta
fe​lém kö​szön​tés​kép​pen. Nem le​pett meg. Eith​nét vol​va​ként,
lát​nok​ként is​mer​ték el, és ke​vés olyan akadt, amit ne lá​tott,

222
vagy ne jó​solt vol​na meg. Ő volt az, aki meg​mond​ta ne​kem,
hogy lé​lek​tü​kör va​gyok, hogy a lát​no​ki ké​pes​sé​gem ak​kor
mű​kö​dik a leg​gyak​rab​ban, ami​kor olyas​va​la​ki tár​sa​sá​gá​ban
va​gyok, aki szin​tén bír ez​zel a ké​pes​ség​gel.
– Van va​la​mi, amit meg sze​ret​nék kér​dez​ni tő​led – mond​-
tam. Volt egy lá​to​má​som, amit nem ér​tek, és ed​dig sen​ki​nek
sem me​sél​tem róla.
– Mondd el.
– Egy ten​ge​ri csa​ta alatt tör​tént. A harc kel​lős kö​ze​pén hir​-
te​len jég​eső zú​dult ránk, a hi​deg a csont​ja​in​kig ha​tolt. A szél,
amely a jég​esőt hoz​ta, mint​ha min​dig a mi ar​cunk​ba csa​pott
vol​na, de nem aka​dá​lyoz​ta az el​len​sé​ge​in​ket. Oly erő​sen fújt,
hogy meg​for​dí​tot​ta a nyíl​vessze​in​ket, és vele szem​ben a dár​-
dá​in​kat sem tud​tuk el​ha​jí​ta​ni. Nem e vi​lá​gi volt. Min​den​ki ezt
gon​dol​ta. Né​mely vend​föl​di és wit​föl​di em​be​rünk azt ki​ál​tot​-
ta, hogy má​gi​át hasz​nál​tak el​le​nünk.
– Te mit gon​dol​tál? – kér​dez​te az öreg​asszony.
– Arra gon​dol​tam, hogy el​len​sé​ge​ink​nek volt egy ter​mé​-
szet​fe​let​ti szö​vet​sé​ge​sük. Lát​tam őt, egy asszony volt, a jég​-
eső​ben tűnt fel. Elő​ször azt gon​dol​tam, val​kűr, aki azért jött,
hogy ma​gá​val vi​gye a ha​lot​ta​in​kat, mert nem e vi​lá​gi​nak tűnt
és a szél szár​nyát ülte meg. De ez az asszony más​mi​lyen volt.
Arca ke​gyet​len, sze​mei hi​de​gek, és őr​jön​gött, vij​jo​gott és tom​-
bolt el​le​nünk, és ka​rom​sze​rű ke​zé​vel ránk mu​to​ga​tott.
Ahány​szor csak meg​je​lent, a jég​da​ra​bok sű​rűb​ben kezd​tek el
zá​po​roz​ni, és a szél is erő​sebb lö​ké​sek​kel vi​har​zott.
Tu​dat​lan​sá​go​mon Eith​ne gú​nyo​san fel​hor​kant.
– Hát per​sze, egy val​kűr. So​sem hal​lot​tál még Thor​gerd
Holgab​rud​ról? Őt lát​tad.
– Ki ő? – kér​dez​tem.
– Th​rand el​mond​hat​ta vol​na ne​ked – vá​la​szol​ta. A Hjo​run​-
ga-öböl​nél je​lent meg, az első al​ka​lom​mal, ami​kor le​győz​ték a
jomsvi​kin​ge​ket. Ő az észa​ki nor​vé​gok vé​dő​is​ten​nő​je. Ha​akon
jarl, aki a jomsvi​kin​gek el​len csa​tá​ro​zott, sa​ját hét​esz​ten​dős
fiát ál​doz​ta fel neki, hogy meg​sze​rez​ze a győ​zel​met. Az ál​do​zat
olyan ha​tal​mas volt, hogy Thor​gerd Holgab​rud még most is
vissza​tér, hogy biz​to​sít​sa a jomsvi​kin​gek ki​ir​tá​sát. Vér​ivó ő,
egy csa​ta​bo​szor​kány.

223
 Ész​re​ve​het​te hi​tet​len​sé​ge​met, mert ki​nyúlt és meg​ra​gad​ta
a ka​ro​mat.
– Hall​gass rám: a clon​tar​fi nagy mé​szár​lást kö​ve​tő​en ha​ma​-
ro​san je​lek buk​kan​tak fel Ca​ith​ness​ben és a Fe​rö​er-szi​ge​te​-
ken. Ott a val​kű​rök je​len​tek meg régi hí​vők​nek – ti​zen​két val​-
kűr, ló​há​ton. Mind​két he​lyen szö​vő​szé​ket ál​lí​tot​tak fel, em​be​-
ri be​le​ket hasz​nál​va ve​tü​lék​fo​nal és nyüst​fo​nál gya​nánt, friss
ko​po​nyá​kat súly​ként, ve​rő​ként pe​dig kar​dot. Ve​té​lő​jük egy
nyíl​vessző volt. Mi​köz​ben szőt​tek, az el​esett em​be​rek​ről éne​-
kel​tek. Le​het, hogy so​sem hal​lot​tál Thor​gerd Holgab​rud​ról,
vagy nő​vé​ré​ről, Ir​pá​ról, de azok​nak a ven​dek​nek és wit​föl​di​-
ek​nek iga​zuk volt. Egy vol​va mun​kál​ko​dott az​nap el​le​ne​tek,
va​la​ki, aki elő​idéz​te a jég​esőt és a szél​vi​hart, és aki fel​tü​zel​te
Thor​ger​det, hogy el​le​ne​tek har​col​jon. Okulj eb​ből az eset​ből.
Óva​kodj azok​tól, akik a tit​kos ta​no​kat hasz​nál​ják fel a le​győ​zé​-
sed​re.
Az el​kö​vet​ke​zen​dő hó​na​pok​ban meg​fe​led​kez​tem sza​va​i​ról,
és ezért ke​mény árat fi​zet​tem.

***

Iz​land​ra vissza​tér​ve azt ta​lál​tam, hogy Gret​tir le​gen​dá​vá nőtt.

Min​den​nek el​le​né​re még sza​bad​lá​bon volt, és si​ke​re​sen el​ke​-
rült min​den haj​tó​va​dá​sza​tot, amit el​le​ne in​dí​tot​tak. Túl​élé​se
an​nál in​kább fi​gye​lem​re​mél​tó volt, hogy még sen​ki tör​vé​-
nyen kí​vü​li fe​jé​re nem tűz​tek ki ek​ko​ra vér​dí​jat, mint az övé​-
re. A Gard vá​ros​be​li Tho​rir is​mé​tel​ten meg​ket​tőz​te azt a ju​tal​-
mat, amit ő és csa​lád​ja fi​zet​ne an​nak, aki meg​öli vagy el​fog​ja
Gret​tirt, és szá​mos fej​va​dász meg​pró​bál​ta el​nyer​ni a dí​jat, de
mind ku​dar​cot val​lott. Sok kun​cog​va el​me​sélt tör​té​ne​tet hal​-
lot​tam egyi​kük sor​sá​ról. Gret​tir le​gyűr​te őt, és arra kény​sze​rí​-
tet​te, hogy le​vet​kőz​zön, és al​só​ne​mű​ben tér​jen haza. A töb​bi
mese zöm​mel ki​ta​lált volt, és arra az idő​re em​lé​kez​te​tett, ami​-
kor Gret​tir​rel együtt ki​ra​bol​tuk a sír​dom​bot. Azt be​szél​ték,
hogy Gret​tir a mély​be ve​tett egy trol​lasszonyt egy szik​lá​ról,
hogy át​úszott egy víz​esés alatt és egy óri​ást ta​lált, aki em​ber​-
cson​tok​kal bé​lelt bar​lang​ban la​kott, és hogy egy fél​óri​ás​sal
osz​to​zott egy tá​vo​li bar​lan​gon. Egy pont​ban azon​ban min​den​-

224
ki egyet​ér​tett: Gret​tir az észak​nyu​ga​ti fjor​dok kö​zött él egy
szi​ge​ten.
– Mi​ért nem szed össze va​la​ki egy csa​pat ha​son​sző​rű em​-
bert és vo​nul ki, hogy el​fog​ja őt? – kér​dez​tem.
Tá​jé​koz​ta​tóm, egy reyk​hol​ti gaz​da, aki​nél az éj​sza​kát töl​töt​-
tem, meg​ráz​ta a fe​jét.
– Lát​nod kel​le​ne a szi​ge​tet, ame​lyet bú​vó​he​lyé​ül vá​lasz​tott
mond​ta. Me​re​dek szik​la, szin​te meg​mász​ha​tat​lan. Az egyet​len
út lét​rá​kon ve​zet fel​fe​lé, és azo​kat Gret​tir fel​von​ja, ahány​szor
ide​gen csó​na​kot lát kö​ze​led​ni. És nincs egye​dül. Öccse, Il​lu​gi
él ott vele, és azt be​szé​lik, hogy egy szol​gá​juk is van. Egy Gla​-
um nevű em​ber, vagy va​la​mi ha​son​ló. Le​het, hogy töb​ben is
van​nak, ne​héz biz​tos​ra meg​mon​da​ni. Gret​tir sen​kit sem en​-
ge​dett a szi​get​re, ami​óta el​fog​lal​ta, bár azt hal​lot​tam, hogy a
he​lyi gaz​dák dü​hö​sek emi​att. Az​előtt pár bir​kát leg​el​tet​tek a
szi​get la​pos te​te​jén. Egyi​kük part​ra szállt, le​eresz​tett egy kö​te​-
let, majd egyen​ként fel​húz​ta a bir​ká​kat. Ha egy​szer a te​tőn
vol​tak, nyu​god​tan el​me​het​tek anél​kül, hogy ju​hászt kel​lett
vol​na ott​hagy​ni​uk. Az ál​la​tok úgy​sem tud​tak el​men​ni on​nan.
Azt mond​ta, a szi​ge​tet Drang​nak hív​ják, ami annyit je​lent,
hogy „ten​ge​ri szirt”, és a Ska​ga​fi​ord szá​já​nál te​rült el.
– Ho​gyan le​het ki​jut​ni oda? – kér​dez​tem.
– Azt be​szé​lik, hogy Gret​tir oly​kor ki​úszik a part​ra, de az le​-
he​tet​len – mond​ta a gaz​da. – A szi​get túl​sá​go​san mé​lyen fek​-
szik bent a fjord szá​já​ban, és ott erős áram​la​tok van​nak, ame​-
lyek el​so​dor​ják és el​nye​lik az em​bert. Úgy vé​lem, csak mese
az egész.
Fur​csa, gon​dol​tam, hogy egy gaz​da hisz a trol​lok​ban és a
víz​esé​sek alatt élő óri​á​sok​ban, de ab​ban már nem, hogy egy
em​ber ké​pes hosszú tá​vo​kat úsz​ni. Pe​dig én lát​tam, ami​kor
Gret​tir pont ezt tet​te Nor​vé​gi​á​ban.
Ami​kor pár nap​pal ké​sőbb Ska​gaf​jord part​ján áll​tam, meg​-
ér​tet​tem, hogy a gaz​da mi​ért ké​tel​ke​dett annyi​ra. Drang szi​-
ge​te messze volt. Alak​ra azok​ra a ha​tal​mas jég​töm​bök​re em​-
lé​kez​te​tett, ame​lyek oly​kor Ei​riks​fjord​nál, Grön​lan​don sod​-
ród​tak be a ki​kö​tő​be, ami​kor még gyer​mek vol​tam. Ezek a jég​-
he​gyek akár he​te​kig is a csa​tor​ná​ban ma​rad​tak, las​san ol​va​-
doz​va. De a jég​töm​bök vi​dá​mak, ár​nya​lat​nyi kék​ben ját​szó,

225
csil​lo​gó​an fe​hé​rek vol​tak, Drang szi​ge​te azon​ban sö​tét, szög​-
le​tes, zord nyúl​vány volt. Ki​rá​zott tőle a hi​deg. Át​úsz​ni a ten​-
gert a köz​tes tá​von – lát​tam, hogy ör​vény​lik a da​gály – ijesz​tő
volt. Va​la​ki​nek a szá​raz​föld​ről el kel​lett ját​sza​nia a köz​ve​tí​tő
sze​re​pét, ki​evez​ve oly​kor a szi​get​re, hogy élel​met és hí​re​ket
vi​gyen.
Be​jár​tam a fjord part​sza​ka​szát, az egyik ta​nyá​tól a má​si​kig
száll​tam meg azt ál​lít​va, hogy föl​det né​zek meg​vé​tel​re. Már
így is ál​név alatt utaz​tam, mert nem akar​tam, hogy Gunn​hildr
és az apja meg​tud​ják, vissza​tér​tem Iz​land​ra. Az egyet​len, aki
tud​ta, Snor​ri Godi volt, az a ra​vasz öreg törzs​fő, akit meg​lá​to​-
gat​tam, hogy a tűz​ru​bi​nom vissza​igény​lé​sé​ről tár​gyal​junk.
Még min​dig őriz​te a drá​ga​kö​vet, és nála hagy​tam az ezüst​kin​-
csem leg​na​gyobb ré​szét, arra kér​ve őt, hogy vár​jon még a
pénz Gunn​hildr csa​lád​já​nak való át​adá​sá​val, így ma​radt arra
időm, hogy meg​lá​to​gas​sam Gret​tirt. Csak annyi ezüs​töt tar​-
tot​tam ma​gam​nál, hogy meg tud​jam mu​tat​ni Ska​gaf​jord gaz​-
dá​i​nak, ki tu​dom fi​zet​ni a föld​jü​kért kért árat.
Ha​mar be​azo​no​sí​tot​tam azt a gaz​dát, aki nagy va​ló​szí​nű​ség​-
gel Gret​tir össze​kö​tő em​be​re volt. Az övé volt a Drang​hoz leg​-
kö​ze​lebb eső ta​nya, és a föld​jén volt egy part​ra​szál​lás​hoz al​-
kal​mas rész, meg egy csó​nak​tá​ro​ló. Ami még fon​to​sabb volt,
nem tar​to​zott ah​hoz a cso​port​hoz, aki​nek Thorb​jorn On​gul, a
kör​nyék leg​na​gyobb föld​bir​to​ko​sa volt a ve​ze​tő​je. Thorb​jorn
On​gult ke​mény em​ber​nek tar​tot​tam. Az egész ki​né​ze​te el​ked​-
vet​le​ní​tő volt, az egyik szem​göd​re be​he​ge​se​dett. A sze​mét fi​a​-
ta​lon vesz​tet​te el, ami​kor a mos​to​ha​any​ja az ar​cá​ba ütött,
mert en​ge​det​len volt, és fé​lig meg​va​kí​tot​ta. Mo​gor​va és rossz​-
in​du​la​tú em​ber volt, és szem​mel lát​ha​tó​an zsar​nok.
– El​hajt​juk azt a fattyút a szi​ge​tünk​ről, ha ad​dig élek is – biz​-
to​sí​tott, ami​kor szó​ba hoz​tam a szi​ge​ten élő Gret​tirt. – Az em​-
be​rek fele itt a kör​nyé​ken túl​sá​go​san nyúl​szí​vű ah​hoz, hogy
cse​le​ked​je​nek. De meg​vá​sá​rol​tam a ré​szü​ket a szi​get​ből – ré​-
geb​ben kö​zös tu​laj​don volt –, úgy​hogy ha va​la​ki dönt majd a
sor​sá​ról, ak​kor az én le​szek.
Szü​ne​tet tar​tott, és gya​na​kod​va mé​re​ge​tett.
– Kü​lön​ben is, mi​ért ér​de​kel té​ged az a hely?

– Csak azon töp​reng​tem, hogy ha ve​szek egy bir​to​kot itt a

226
 – Csak azon töp​reng​tem, hogy ha ve​szek egy bir​to​kot itt a
kö​zel​ben, meg​vá​sá​rol​ha​tok-e egy részt a szi​get tu​laj​don​jo​gá​-
ból, hogy né​hány bir​kát le​gel​tes​sek raj​ta?
– Nem, a be​le​egye​zé​sem nél​kül nem tudsz – mond​ta ud​va​-
ri​at​la​nul. – Mire meg​kö​töd az al​kut, te​szek róla, hogy enyém
le​gyen a szi​get na​gyob​bik fele. Gret​tir már​is ha​lott. Nagy
meg​le​pe​tés​ben lesz ré​sze an​nak a gyil​kos anya​szo​mo​rí​tó​nak.
Vissza​tér​tem ah​hoz a gaz​dá​hoz, aki​ről fel​té​te​lez​tem, hogy
után​pót​lás​sal lát​ja el Gret​tirt Dran​gon. Ami​kor kel​lő mennyi​-
sé​gű ezüs​töt aján​lot​tam fel neki, kész​nek mu​tat​ko​zott arra,
hogy sö​té​te​dés után át​evez​zen ve​lem a szi​get​re. Ugyan​ak​kor
fi​gyel​mez​te​tett, hogy Gret​tir ve​szé​lyes és ki​szá​mít​ha​tat​lan.
– Légy óva​tos – mond​ta. – Ami​kor olyan ked​vé​ben van, a
tör​vé​nyen kí​vü​li erő​sza​kos​sá vá​lik. Múlt ősszel át​úszott a szi​-
get​ről és be​tört a ta​nya​há​zam​ba. Élel​met ke​re​sett, de én ab​-
ban az idő​ben nem vol​tam itt​hon. Ezért le​ve​tet​te a vi​zes ru​há​-
it, ki​tet​te őket szá​rad​ni a tűz mel​lé, és ágy​ba bújt. Két asszony​-
cse​léd nyi​tott rá, és ott ta​lál​ták anya​szült mez​te​le​nül. Az egyik
asszony, kun​cog​va, meg​jegy​zést tett ar​ról, hogy egy ilyen erős
test​fel​épí​té​sű em​ber​hez ké​pest elég ki​csi a nemi szer​ve. Gret​-
tir fé​lig éb​ren volt, és meg​hal​lot​ta. Őr​jöng​ve fel​pat​tant és az
asszony után nyúlt. A má​sik el​me​ne​kült, és Gret​tir meg​erő
sza​kol​ta azt, aki a ke​zei közé ke​rült. Tu​dom, hogy jó sok ide​je
kint van már azon a szi​ge​ten, de amit tett, az ál​la​ti volt.
A gaz​da el​be​szé​lé​se nyo​masz​tó​an ha​tott rám. Tud​tam, hogy
Gret​tir sze​szé​lyes és ki​szá​mít​ha​tat​lan. Ma​gam is gyak​ran lát​-
tam pél​dá​ját a fa​ra​gat​lan vi​sel​ke​dé​sé​nek. De az​előtt so​ha​sem
vi​sel​ke​dett erő​sza​ko​san az asszo​nyok​kal szem​ben. A szó​be​-
széd azt tar​tot​ta, hogy gyak​ran az asszo​nyok men​tet​ték meg a
fog​ság​tól az​zal, hogy meg​szán​ták és el​búj​tat​ták a há​za​ik​ban.
Meg​döb​ben​tett, hogy erő​szak​kal bün​te​tett meg olyas​va​la​mit,
ami nem volt több szem​te​len​ség​nél. Fél​ni kezd​tem at​tól, hogy
a hosszú​ra nyú​ló tör​vé​nyen kí​vü​li​ség ki​bil​len​tet​te Gret​tirt a
jó​zan eszé​ből, és hogy rész​ben vad​em​ber​ré vált. Tű​nőd​ni
kezd​tem, mi​lyen fo​gad​ta​tás vár majd fo​ga​dott test​vé​rem ré​-
szé​ről.
Jócs​kán meg​fi​zet​tem a gaz​dát azért, hogy az éj lep​le alatt vi​-
gyen át Drang​ra a kö​vet​ke​ző szél​csen​des éj​sza​kán, és hogy

227
tart​sa ti​tok​ban je​len​lé​te​met. A szik​la​fal alatt tett part​ra, egy
kes​keny pár​ká​nyon, és hal​lot​tam, ahogy az eve​ző​i​nek a csob​-
ba​ná​sa el​hal a tá​vol​ban, mi​köz​ben meg​ke​res​tem a fa​lét​rá​hoz
ve​ze​tő utat, ami​ről mond​ta, hogy ott ta​lá​lom majd. A sö​tét​ben
hal​lot​tam a ten​ge​ri ma​da​rak fész​ke​lő​dé​sét és ne​sze​zé​sét, or​-
ro​mat pe​dig be​töl​töt​te a pisz​kuk csí​pős sza​ga. Óva​to​san ta​po​-
gat​tam ki a ro​zo​ga lét​ra​fo​ko​kat, és lé​pés​ről lé​pés​re húz​tam fel
ma​gam. Az első lét​ra egy szik​la​pár​kány​ra ve​ze​tett. Kör​be​ta​po​-
ga​tóz​tam, és meg​ta​lál​tam a má​so​dik lét​ra lá​bát, amely még
ma​ga​sabb​ra ve​ze​tett. Cso​dál​koz​tam Gret​tir ön​bi​zal​mán, hogy
csak úgy ott​hagy​ta a lét​rá​kat éj​sza​ká​ra, nem fél​ve az el​len​ség
jöt​té​től.
Csak ami​kor el​ér​tem a szi​get la​pos csú​csát és bo​tor​kál​ni
kezd​tem a zsom​bé​kos fű​ben, ak​kor bot​lot​tam meg az őr​sze​me
tes​té​ben. Az em​ber mé​lyen aludt egy sú​lyos kö​peny​be bur​ko​-
lóz​va, egy se​kély árok​ban meg​hú​zód​va. Ri​ad​tan fel​mor​dult,
ami​kor vé​let​le​nül rá​lép​tem a lá​bá​ra, és in​kább érez​tem, mint
lát​tam, hogy felül és az én irá​nyom​ba bá​mul.
– Il​lu​gi, te vagy az? – kér​dez​te.
– Nem, ba​rát va​gyok – fe​lel​tem. – Hol van Gret​tir?
A ho​má​lyos alak fel​mor​dult és azt mond​ta:
– Hát, ak​kor jól van – és ez​zel vissza​fe​küdt az árok​ba alud​ni.
Fél​ve at​tól, hogy a sö​tét​ben át​esek a szik​la pe​re​mén, le​ül​-
tem a föld​re és vár​tam pir​ka​da​tig.
A nap​pa​li fény​ben lát​tam, hogy a szik​la te​te​jét le​ge​lő bo​rí​-
tot​ta, mely​nek fü​vét a bir​kák rö​vid​re rág​ták. Leg​alább húsz ál​-
la​tot lát​tam. A szi​get te​rü​le​te min​den irány​ban hir​te​len meg​-
sza​kadt, és me​re​dek szik​la​fal​ként zu​hant a ten​ger felé. Csak
mö​göt​tem, ahol a fa​lét​ra tá​masz ko​dott a pe​rem​hez, le​he​tett
ide fel​jut​ni. És köz​tem és a lét​ra kö​zött ott he​vert egy ru​ha​ku​-
pac, mely Gret​tir őré​nek há​ló​he​lyét je​lez​te. Még min​dig
aludt.
Talp​ra áll​tam és el​in​dul​tam meg​ke​res​ni Gret​tirt. A nyu​god​-
tan le​ge​lé​sző bir​ká​kon kí​vül nem lát​tam sem​mit. Nem volt
sem ka​lyi​ba, sem kuny​hó, sem​mi jele an​nak, hogy a szi​get la​-
kott. Alig pár száz lé​pés után el​ér​tem a szik​la pe​re​mét, és
egye​ne​sen le​te​kin​tet​tem a több száz láb​nyi mé​lyen hú​zó​dó
ten​ger​re. Si​rá​lyok fe​hér ár​nyé​ka kö​rö​zött és ka​nyar​gott

228
messze a fe​jem fe​lett a lég​áram​lat​ban. Gret​tir tá​vol​lé​tén tör​ve
a fe​jem meg​for​dul​tam, vissza​in​dul​tam és a szi​get déli csücs​ke
felé kezd​tem ke​res​gél​ni. Már majd​nem el​ér​tem a leg​tá​vo​lab​-
bi szik​la pe​re​mét, ami​kor a föld​ből ki​ál​ló ha​tal​mas ván​dor​kö​-
vet meg​ke​rül​ve rá​lel​tem fo​ga​dott test​vé​rem ott​ho​ná​ra. Egy
föld​be ásott me​ne​dék volt, in​kább med​ve​odú​hoz ha​son​ló,
mint em​ber​lak​ta hely​hez. Göd​röt vájt a föld​be egy kam​ra szá​-
má​ra, amit há​rom vagy négy fa​törz​zsel fe​dett be, ami​ket a
part​ról szed​he​tett össze, mert a szi​ge​ten nem nőt​tek fák, de
még bok​rok sem. A fa​tör​zsek felé egy sor gyep​tég​lát he​lye​-
zett. Egy szel​lő​ző​lyuk a me​ne​dék vé​gé​ben biz​to​sí​tott ki​me​ne​-
telt a füst szá​má​ra. Si​vár, nyo​mo​rult hely volt.
Gret​tir meg​érez​het​te a je​len​lé​te​met. Még min​dig a nyo​-
masz​tó lát​vánnyal vol​tam el​fog​lal​va, ami​kor ki​bújt a me​ne​-
dék​ből. A ki​né​ze​te meg​döb​ben​tett. Ösz​tö​vér volt és el​gyö​tört,
haja csí​kok​ban őszült, bőre pe​dig sár​tól és füst​től kosz​lott.
Sze​mei vér​ere​sek vol​tak a me​ne​dék ápo​ro​dott le​ve​gő​jé​től, ru​-
há​ja pe​dig ron​gyos és hit​vány. Rá​jöt​tem, hogy nem lát​tam
édes​vizű for​rást a szi​ge​ten, és azon cso​dál​koz​tam, va​jon ő és
tár​sai hon​nan sze​rez​het​ték be az ivó​vi​zü​ket. A mo​sás le​he​tet​-
len​ség​nek tűnt. Sze​ren​csét​len és el​nyűtt meg​je​le​né​se el​le​né​-
re büsz​ke​ség fo​gott el. Nem le​he​tett nem ész​re​ven​ni azt az ön​-
bi​zal​mat, ami​vel fo​ga​dott test​vé​rem né​zett rám, és egy pil​la​-
na​tig nem is​mert fel.
– Thor​gils! Az is​te​nek​re, hi​szen ez Thor​gils! – ki​ál​tott fel,
majd elő​re​lé​pett és sze​re​tet​tel​je​sen át​ölelt. Bü​dös volt, de
nem szá​mí​tott.
Egy pil​la​nat​tal ké​sőbb vissza​hú​zó​dott.
– Hogy jöt​tél ide? – kér​dez​te cso​dál​koz​va, majd cso​dál​ko​zá​-
sa gya​nak​vás​ba csa​pott át.
– Ki ho​zott ide? És hogy ju​tot​tál túl Gla​u​mon?
Gla​um le​he​tett a lus​ta őr​szem, aki​be be​le​bot​lot​tam.
– Egész Iz​land tud​ja, hogy ezen a szi​ge​ten élsz – fe​lel​tem –,
és nem volt ne​héz ki​ta​lál​nom, hogy ki le​het a ré​vé​szed. Teg​-
nap éj​jel tett part​ra. Ami Gla​u​mot il​le​ti, ő nem ve​szi túl ko​mo​-
lyan a fel​ada​tát.
Ek​kor egy má​so​dik alak ká​szá​ló​dott ki a me​ne​dék​ből, Gret​-
tir mö​gül. Az öccse le​he​tett, Il​lu​gi. Leg​alább tíz esz​ten​dő​vel

229
volt fi​a​ta​labb Gret​tir​nél, so​vány​nak és alul​táp​lált​nak né​zett
ki, fe​ke​te haja volt és vi​lá​gos bőre. Ő is ron​gyok​ba volt öl​töz​ve.
Nem szólt sem​mit, még ak​kor sem, ami​kor Gret​tir fo​ga​dott
test​vé​re​ként mu​ta​tott be neki, és azon töp​reng​tem, nem le​-
het​sé​ges-e, hogy nem bí​zik meg a szán​dé​ka​im​ban.
– Nos, mit szólsz a ki​rály​sá​gom​hoz? – mond​ta Gret​tir, és
kar​já​val kör​be​in​tett a szi​ge​ten. A me​ne​dék be​já​ra​ta a Ska​gaf​-
jord​dal szem​ben állt, on​nan vé​gig le​he​tett te​kin​te​ni tel​jes
hosszá​ban, egé​szen a szá​raz​föld messzi domb​sá​gá​ig. Jobb​ra és
bal​ra a fjord part​ja te​rült el, mö​göt​te pe​dig a hó​fol​tok​kal bo​rí​-
tott he​gyek ma​ga​sod​tak.
– Gyö​nyö​rű a ki​lá​tás, nem igaz, Thor​gils? És gya​kor​la​ti
hasz​na is van. Er​ről a hely​ről meg​lá​tom, ha a fjord hosszá​ban
bár​ki is csó​nak​kal kö​ze​lí​te​ne, még jó​val az​előtt, hogy el​ér​nék
a ki​kö​tő​he​lyet. Le​he​tet​len​ség bár​ki szá​má​ra ide​set​ten​ked​ni.
– Leg​alább​is nap​vi​lág​nál – mor​mol​tam.
– Igen – mond​ta Gret​tir. Ed​dig sen​ki sem volt annyi​ra me​-
rész, hogy éj​jel pró​bál​jon meg ki​köt​ni, és a jö​vő​ben nem bí​-
zom az őr​kö​dést arra a lus​ta Gla​um​ra. Ha​szon​ta​lan, de szó​ra​-
koz​tat a cse​ve​gé​sé​vel, és az is​te​nek tud​ják, de az em​ber​nek
néha szük​sé​ge van egy kis vi​dám​ság​ra és jó​kedv​re itt, fő​leg té​-
len.
– Mi​ből élsz? – kér​dez​tem. – Az éle​lem na​gyon ke​vés le​het.
Gret​tir fel​vil​lan​tot​ta a sár​ga fo​ga​it a sza​kál​la ko​szos gu​ban​-
cán ke​resz​tül.
– A szom​széd​ja​im min​den pár hét​ben egy​szer nagy​lel​kű​en
ado​má​nyoz​nak ne​kem egy bir​kát – mond​ta. Ter​mé​sze​te​sen
fej​ada​go​kat osz​tunk ki. Nagy​já​ból nyolc​van ál​lat volt a szi​ge​-
ten, ami​kor el​fog​lal​tuk, és mos​ta​ná​ra vagy a fele ma​radt meg.
Gyors fej​szá​mo​lást vé​gez​tem. Gret​tir leg​alább egy éve élt
Dran​gon, ta​lán va​la​mi​vel ré​gebb óta.
– Van itt egy öreg ber​bécs, ez lesz az utol​só, amit meg​-
eszünk. Már egé​szen sze​líd. Min​den​nap meg​lá​to​gat​ja a me​ne​-
dé​ket és hoz​zá​dör​zsö​li a szar​vát az aj​tó​hoz, arra vár​va, hogy
meg​si​mo​gas​suk.
– Mi van a víz​zel? – kér​dez​tem.
– Fel​fog​juk az esőt, ami​ből bő​ven ki​jut, és ha már na​gyon
ke​vés ma​rad, van egy édes​vizű so​vány erecs​ke oda​át ke​let

230
felé, egy ki​ug​ró szik​la alatt. Min​den​nap ki​szi​vá​rog né​hány ku​-
pá​nyi víz a szik​lá​ból, elég ah​hoz, hogy élet​ben tart​son min​ket.
– Elég ah​hoz, hogy négy em​bert is el​tart​son? – kér​dez​tem.
Gret​tir rög​tön meg​ér​tet​te, hogy mire aka​rok ki​lyu​kad​ni.
– Úgy ér​ted, hogy ma​rad​ni akarsz? – kér​dez​te.
– Igen – mond​tam. – Ha ne​ked és Il​lu​gi​nak nincs el​le​ned​re.
Így tör​tént hát, hogy a tör​vé​nyen kí​vü​li​ek kö​zös​sé​gé​nek ne​-
gye​dik tag​ja let​tem, és Drang szi​ge​te majd​nem egy éven át az
ott​ho​nom volt.

231
 Tizenharmadik

Gret​tir​nek iga​za volt: a szi​ge​ten nem fogy​tunk ki az éle​lem​ből

még úgy sem, hogy egy száj​jal töb​bet kel​lett etet​ni. Ha​lász​ni
tud​tunk a part​ról, ahány​szor csak a téli vi​ha​rok el​csi​tul​tak, és
Gret​tir meg Il​lu​gi már te​te​mes mennyi​sé​gű szá​rí​tott ha​lat és
füs​tölt ten​ge​ri ma​da​rat gyűj​tött. Zöld​ség​ként egy​faj​ta sö​tét​-
zöld nö​vényt et​tünk, amely bő​sé​ge​sen nőtt a szik​lák me​re​dek
ol​da​lán, ahol a bir​kák már nem fér​tek hoz​zá. En​nek a nö​vény​-
nek, mely​nek nem tu​dom a ne​vét, kel​le​me​sen sós ízű hú​sos
le​ve​lei vol​tak, és némi vál​to​za​tos​sá​got ho​zott az ét​ren​dünk​be.
Ne​künk nem volt a szá​raz​föl​di gaz​dák fő ter​mé​ké​nek szá​mí​tó
ke​nye​rünk, sem sa​vónk, de so​sem fe​küd​tünk le kor​gó gyo​-
mor​ral.
A va​ló​di gon​dunk az volt, hogy szá​raz​ban és me​leg​ben le​-
gyünk. A me​ne​dék te​te​je tá​vol tar​tot​ta az esőt, de a bel​se​je fo​-
lya​ma​to​san nyir​kos volt a föld​ből fel​szi​vár​gó ned​ves​ség​től, és
le​he​tet​len​ség volt szá​ra​zon tar​ta​ni a ru​há​in​kat. A tűz​hely egy
szik​la​da​rab tö​vé​ben volt a me​ne​dék hát​só vé​gé​ben úgy, hogy
a kő vissza​ver​te a kin​cset érő me​le​get. De ál​lan​dó​an szű​ké​ben
vol​tunk a tű​zi​fá​nak. Csak a vé​let​le​nül part​ra so​dort usza​dék​fá​-
ra szá​mít​hat​tunk. Egyi​künk min​den​nap le​má​szott a lét​rá​kon
és vé​gig​jár​ta a szi​get kes​keny part​sáv​ját, ab​ban re​mény​ked​ve,
hogy a ten​ger part​ra ve​tet​te ne​künk az ado​má​nyát. Egy tű​zi​fá​-
nak al​kal​mas mé​re​tes fa​tönk ki​men​té​se a víz​ből na​gyobb örö​-
met oko​zott, mint egy fü​zér​nyi fris​sen fo​gott hal. Ami​kor egy
tön​köt, vagy egy akár​mennyi​re kis fa​ágat ta​lál​tunk, kö​te​lek​-
kel von​szol​tuk fel a szik​lá​ra, és ki​tet​tük szá​rad​ni egy vé​dett
zug​ba. Majd egy bal​tá​val gyúj​tós​nak ap​rí​tot​tuk fel, vagy ha​sá​-
bok​ra vág​tuk, hogy a sze​lí​den izzó tü​zet egész éj​jel tud​juk táp​-
lál​ni.
Gret​tir​rel sok órán át be​szél​get​tünk, néha a me​ne​dék​ben
ücsö​rög​tünk, de több​nyi​re a sza​bad​ban, ahol nem hall​gat​ha​-
tott ki min​ket sen​ki. Meg​val​lot​ta, hogy egy​re job​ban nyo​-
maszt​ja tör​vé​nyen​kí​vü​li​sé​gé​nek hosszú​ra nyú​ló idő​sza​ka.

– Az éle​tem több mint két​har​ma​dát tör​vé​nyen kí​vü​li​ként

232
 – Az éle​tem több mint két​har​ma​dát tör​vé​nyen kí​vü​li​ként
él​tem le mond​ta. – Alig is​me​rek más​mi​lyen ál​la​po​tot. So​ha​-
sem nő​sül​tem meg, éber​sé​gem so​ha​sem lan​kad​ha​tott, ne​-
hogy va​la​ki meg​kí​sé​rel​jen meg​öl​ni.
– De ugyan​ak​kor te let​tél Iz​land leg​hí​re​sebb em​be​re – pró​-
bál​tam vi​gasz​tal​ni őt. – Min​den​ki hal​lott már Erős Gret​tir​ről.
Ré​ges-ré​gen azt mond​tad ne​kem, hogy csak a hír​ne​ved szá​-
mít, és hogy azt aka​rod, hogy em​le​ges​se​nek. Ezt el is ér​ted. Az
iz​lan​di​ak so​ha​sem fog​nak el​fe​lej​te​ni té​ged.
– Igen, de mi​lyen áron? – vá​la​szol​ta. – Sa​ját büsz​ke​sé​gem ál​-
do​za​tá​vá vál​tam. Em​lék​szel, mi​ként es​küd​tem meg arra, hogy
soha sen​ki sem fog el​ker​get​ni Iz​land​ról az​zal, hogy szám​űze​-
tés​be küld. Vissza​te​kint​ve lát​nom kell, hogy hiba volt. Azok​kal
a sza​vak​kal ide​lán​col​tam ma​gam. Gyak​ran saj​ná​lom, hogy
Nor​vé​gi​á​nál messzebb​re so​ha​sem utaz​tam. Pe​dig mennyi​re
sze​ret​tem vol​na meg​te​kin​te​ni azo​kat az ide​gen or​szá​go​kat,
ami​ket te be​jár​tál Vin​land, Grön​land, Ír​or​szág, Lon​don, a Bal​-
ti-ten​ger part​jai. Iri​gyel​lek. Ha most el​utaz​nék, az em​be​rek
azt mon​da​nák, hogy meg​fu​ta​mod​tam. Itt kell ma​rad​nom
örök​kön-örök​ké, azaz ad​dig, amíg meg nem öreg​szem vagy le
nem gyen​gü​lök annyi​ra, hogy va​la​ki el​fog​jon és meg​öl​jön.
Gret​tir el​né​zett a fjord fe​lett.
– Van egy olyan elő​ér​ze​tem, hogy ha​lá​lo​mig ezt a ki​lá​tást
fo​gom bá​mul​ni. Hogy időm ezen a kis szi​ge​ten jár majd le. –
Bú​san át​ha​jí​tott egy ka​vi​csot a szik​la pe​re​mén. – Úgy ér​zem,
meg​át​koz​tak – foly​tat​ta. – Bár​mit is te​szek, az szán​dé​ka​im el​le​-
né​re min​dig for​dít​va sül el. Ha be​le​vá​gok va​la​mi​be, még ha jó
szán​dék​tól ve​zé​rel​ve is, min​dig más​ként ala​kul. Tet​te​im​mel
em​be​re​ket bán​tok és ár​tok ne​kik. So​ha​sem akar​tam meg​öl​ni
azt az if​jút, aki ab​ban a nor​vég temp​lom​ban sér​te​ge​tett, és
ami​kor fel​gyúj​tot​tam azo​kat a sze​ren​csét​le​ne​ket a par​ti ház​-
ban, az is nagy​részt az ő hi​bá​juk volt. Ha nem let​tek vol​na
annyi​ra ré​sze​gek, ki​me​ne​kül​het​tek vol​na a tűz​ből, amit ők
ma​guk okoz​tak.
– És mi van az​zal az asszonnyal on​nan túl​ról, a ta​nyá​ról? –
úgy mond​ták, meg​erő​sza​kol​tad.
Gret​tir a föl​det bá​mul​ta, úgy mor​mol​ta el a vá​la​szát.

– Nem tu​dom, mi szállt meg. Sö​tét düh volt, nem va​gyok

233
 – Nem tu​dom, mi szállt meg. Sö​tét düh volt, nem va​gyok
büsz​ke rá. Néha azt gon​do​lom, hogy ha úgy élsz, mint egy
űzött vad​ál​lat, ma​gad is azzá válsz. Ha túl so​ká​ig nél​kü​lö​zöd a
ren​des tár​sa​sá​got, ak​kor le​kop​nak ró​lad a ren​des vi​sel​ke​dé​si
szo​ká​sok.
– Mi le​gyen a test​vé​red​del, Il​lug​i​val? Mi​ért nem kül​död el
in​nen? Neki nem kell osz​toz​nia a sor​so​don.
– Már tu​cat​szor meg​pró​bál​tam meg​győz​ni Il​lu​git ar​ról,
hogy tér​jen haza fe​lel​te Gret​tir –, de túl​sá​go​san is ha​son​lít
rám. Ma​kacs. Tör​vé​nyen​kí​vü​li​sé​ge​met sze​mé​lyes büsz​ke​ség​-
nek fog​ja fel. Sen​ki sem szab​hat​ja meg neki vagy a csa​lád​já​-
nak, hogy mit te​gyen, és erős ben​ne a csa​lá​di össze​tar​tás ér​zé​-
se. Így ne​vel​tek min​ket. Még az anyám sem akar​ja, hogy fel​-
ad​jam ma​gam. Ami​kor Il​lug​i​val el​bú​csúz​tunk tőle, mi​előtt
ide​jöt​tünk vol​na, azt mond​ta, nem szá​mít arra, hogy bár​me​-
lyi​kün​ket is élve vi​szont​lás​sa, de örül an​nak, hogy meg​óv​juk a
csa​lá​dunk jó hír​ne​vét.
– De ak​kor mi van Gla​um​mal? – mond​tam. – Mi​lyen sze​re​-
pet ját​szik ő mind​eb​ben? Ne​kem nem tű​nik más​nak, csak egy
rest gaz​fic​kó​nak, egy bo​lond​nak.
– Gla​um​mal út​ban a szi​get felé ta​lál​koz​tunk – mond​ta Gret​-
tir. Pusz​ta vé​let​len volt. Gla​um egy sen​ki. Nincs se ott​ho​na, se
föld​je, sem​mi​je. De mu​lat​sá​gos, és a tár​sa​sá​ga szó​ra​koz​ta​tó
tud len​ni. Ön​ként vál​lal​ko​zott arra, hogy ve​lünk jön a szi​get​re,
és mind​ad​dig, amíg nem szán​dé​ko​zik el​men​ni, fe​lő​lem itt
ma​rad​hat. Meg​pró​bál hasz​nos len​ni, tű​zi​fát gyűjt, se​gít fel​-
húz​ni a lét​rá​kat, oly​kor ha​lá​szik, és csak úgy itt van.
– Nem tar​tasz at​tól, hogy Gla​um meg​pró​bál meg​tá​mad​ni
té​ged, mint Vö​rös​sza​kál​lú, ab​ban re​mény​ked​ve, hogy meg​ka​-
pa​rint​ja a vér​dí​jat?
– Nem. Gla​um nem olyan. Túl​sá​go​san lus​ta, túl​sá​go​san
gyen​ge jel​le​mű. Ő nem egy fej​va​dász.
– De van va​la​mi bal​jós​la​tú Gla​um​ban – mond​tam. – Nem tu​-
dom meg​ha​tá​roz​ni, hogy mi az, de van egy olyan ér​zé​sem,
hogy sze​ren​csét​len​sé​get fog hoz​ni. Bol​do​gabb len​nék, ha el​-
kül​de​néd.
– Le​het, hogy meg​te​szem – mond​ta Gret​tir –, de most még
nem.

234
 – Ja​vul​hat a hely​ze​ted – győz​köd​tem. – Azt hal​lot​tam, hogy
ha egy em​ber túl​él húsz​esz​ten​dő​nyi tör​vé​nyen​kí​vü​li​sé​get,
ak​kor a bün​te​té​sét le​töl​tött​nek nyil​vá​nít​ják. A te ese​ted​ben ez
még je​lent egy​pár esz​ten​dőt.
– Nem hin​ném – fe​lel​te Gret​tir ko​mo​ran. – El​ke​rül​he​tet​len,
hogy va​la​mi rossz tör​tén​jen ad​dig. A sze​ren​csém ir​tó​za​tos, el​-
len​sé​ge​im pe​dig so​sem ad​ják fel. A hír​ne​vem, meg a ha​lá​lo​-
mért vagy el​fo​gá​so​mért ki​tű​zött ju​ta​lom az​zal jár, hogy min​-
den for​ró​fe​jű ifjú meg​pró​bál majd meg​öl​ni vagy fog​lyul ej​te​-
ni.
Jós​la​tai kora ta​vasszal va​ló​ra vál​tak. Ez volt az év​szak, ami​-
kor ren​des kö​rül​mé​nyek kö​zött a gaz​dák Drang​ra hoz​ták a
bir​ká​i​kat nyá​rá​ra le​gel​tet​ni. Két​ség​kí​vül ez vit​te rá őket, hogy
Thorb​jorn On​gul ve​zér​le​te alatt ter​vet ko​vá​csol​ja​nak a szi​get
el​fog​la​lá​sá​ra. Egy Ha​e​ring ne​ve​ze​tű fi​a​tal ér​ke​zett a kör​nyék​-
re Nor​vé​gi​á​ból. Mint min​den​ki más, ha​ma​ro​san ő is hal​lott
Gret​tir​ről, aki Drang szi​ge​tén él, és a ha​tal​mas ju​ta​lom​ról,
amit a ha​lá​lá​ért aján​lot​tak fel. Kap​cso​lat​ba lé​pett Thorb​jorn
On​gul​lal, és azt mond​ta neki, ta​pasz​talt szik​la​má​szó. Ha​e​ring
az​zal di​cse​ke​dett, hogy nincs az a szik​la, amit ne tud​na meg​-
mász​ni a pusz​ta ke​ze​i​vel, kö​te​lek nél​kül. Azt ja​va​sol​ta, ha a
szi​get​re tud​ják jut​tat​ni anél​kül, hogy Gret​tir ész​re​ven​né,
meg​le​pi őt, és vagy meg​öli, vagy annyi​ra meg​se​be​sí​ti, hogy a
töb​bi​ek​nek al​kal​muk nyí​lik meg​ro​ha​moz​ni a szik​lát. Thorb​-
jorn On​gul ra​vasz volt. Úgy dön​tött, Drang szi​ge​tét úgy tud​ják
a leg​job​ban meg​kö​ze​lí​te​ni anél​kül, hogy fel​kel​te​nék Gret​tir
bi​zal​mat​lan​sá​gát, ha egy nagy, tízeve​zős csó​nak​kal men​nek,
ami​ben ma​guk​kal visz​nek egy ra​ko​mány bir​kát. A csó​nak​ból
majd fel​ki​ál​ta​nak Gret​tir​nek és en​ge​délyt kér​nek arra, hogy
part​ra te​gyék a ju​ho​kat. On​gul úgy szá​mí​tott, hogy Gret​tir
bele fog egyez​ni, mi​vel ki​fo​gyott már a szi​ge​ten ma​radt bir​-
kák​ból. Mind​eköz​ben Ha​e​ring Drang túl​só fe​lén fel​má​szik a
szik​la​fa​lon, és Gret​tir há​tá​ba ke​rül.
Gret​tir és jó​ma​gam csak ak​kor lát​tuk át On​gul csel​szö​vé​sét,
ami​kor az már cső​döt mon​dott, és ép​pen meg​me​ne​kül​tünk.
Már messzi​ről lát​tuk a tízeve​zős csó​na​kot kö​ze​led​ni a fjor​don,
és fi​gyel​tük, amint las​san kö​ze​lebb ér. Nem​so​ká​ra meg​pil​lan​-
tot​tuk a ben​ne ülő négy vagy öt em​bert, és vagy tu​cat bir​kát.

235
Ha​e​ring maga lát​ha​tat​lan volt. Le​gug​gol​ha​tott, és bi​zo​nyá​ra a
bir​kák kö​zött bújt el. On​gul állt a kor​mány​nál, a csó​na​kot a
szi​get csú​csa felé vivő lét​rák mel​let​ti ki​kö​tő​hely felé irá​nyí​tot​-
ta. De kis​sé szo​kat​lan út​vo​na​lat kö​ve​tett, amit ak​kor még nem
ér​tet​tünk. Rö​vid idő​re a csó​nak olyan kö​zel ke​rült a szik​lák​-
hoz és ke​rül​te meg a szi​get csú​csát, hogy el​tűnt a szir​ten ál​lók
sze​me elől. Ez le​he​tett az a pil​la​nat, ami​kor Ha​e​ring át​csú​szott
a csó​nak pe​re​mén és a szi​get​re úszott. Pil​la​na​tok​kal ké​sőbb
On​gul és a csó​nak​ja is​mét fel​tűnt, az em​be​rek pi​hen​tet​ték az
eve​ző​i​ket, On​gul pe​dig fel​ki​ál​tott Gret​tir​hez, és meg​kér​te,
egyez​zen bele, hogy több bir​ka leg​el​jen a szi​ge​ten. Gret​tir
vissza​ki​ál​tott, és el​kez​dő​dött az alku. Gret​tir, aki ál​ta​lá​ban
annyi​ra elő​vi​gyá​za​tos volt, most szem​el​len​zőt vi​selt. Fi​gyel​-
mez​tet​te On​gult, hogy ab​ban a pil​la​nat​ban, ami​kor va​la​ki
meg​pró​bál fel​ka​pasz​kod​ni a lét​rán, a leg​fel​ső lét​rát fel​von​ja.
Mind​eköz​ben az em​be​rek jó so​ká​ig szán​dé​ko​san ügyet​len​-
ked​ve elő​ké​szí​tet​ték a bir​ká​kat arra, hogy fel​von​tas​sák azo​-
kat.
Ha​e​ring a tud​tunk nél​kül mász​ni kez​dett fel​fe​lé. Az ifjú
olyan út​vo​na​lon ka​pasz​ko​dott fel a szik​la​fa​lon, amit még sen​-
ki sem pró​bált, vagy el sem tud​ta vol​na kép​zel​ni, hogy le​het​-
sé​ges len​ne. Meg kell hagy​ni, hogy a tet​te nagy ügyes​ség​ről
ta​nús​ko​dott. Az ifjú min​den se​gít​ség nél​kül ta​lál​ta meg az
újabb és újabb fo​góz​ko​dó​kat. A fész​ke​lő ma​da​rak​nak ott​hont
nyúj​tó szir​tek mel​lett ka​pasz​ko​dott egy​re fel​fe​lé. A szik​la​fal
néha oly messzi​re nyúlt ki, hogy Ha​e​ring arra kény​sze​rült,
hogy ad​dig lóg​jon az uj​ja​i​val ka​pasz​kod​va, míg egy újabb ka​-
pasz​ko​dót nem ta​lált, majd pók​ként má​szott to​vább. Hogy ne
csússza​nak, lá​ba​i​ra csak vas​tag gyap​jú​ha​ris​nyát hú​zott, amit
át​ned​ve​sí​tett, hogy job​ban ta​pad​jon a szik​lá​hoz.
Azért tud​tam a vi​zes ha​ris​nyák​ról, mert én vol​tam az első,
aki meg​pil​lan​tot​ta Ha​e​rin​get, mi​után át​tor​náz​ta ma​gát a szik​-
la leg​fel​ső pe​re​mén. Az öreg, szür​ke ber​bécs ri​asz​tott. Gret​tir,
Il​lu​gi és Gla​um a lét​ra te​te​jé​nél szo​rong​tak, és le​fe​lé néz​tek
On​gul​ra és a töb​bi gaz​dá​ra, mi​köz​ben a bir​kák part​ra​szál​lá​sá​-
ról tár​gyal​tak. Ez tel​je​sen le​kö​töt​te a fi​gyel​mü​ket. Ve​lük el​-
len​tét​ben én szán​dé​ko​san vissza​hú​zód​tam a szik​la pe​re​mé​től,
hogy lent​ről ne tud​ja​nak meg​pil​lan​ta​ni. Azon a gaz​dán kí​vül,

236
aki át​ho​zott en​gem Drang​ra, sen​ki sem tud​ta, hogy a szi​ge​ten
va​gyok, és jó öt​let​nek tűnt ti​tok​ban tar​ta​ni a je​len​lé​te​met.
Ezért ész​re​vet​tem a szi​get Gret​ti​rel el​len​té​tes ol​da​lán le​ge​lé​-
sző bir​kák kö​zött tá​madt hir​te​len moz​gást. A ju​hok fel​emel​ték
a fe​jü​ket és me​re​ven áll​tak, a sem​mi​be bá​mul​va. Ri​ad​tak vol​-
tak és lát​tam, hogy meg​fe​szül​nek, mint​ha me​ne​kü​lés​re ké​-
szül​né​nek. Az öreg, szür​ke ber​bécs vi​szont bi​zal​ma​san lép​delt
to​vább, mint​ha arra várt vol​na, hogy meg​si​mo​gas​sák. Egy
szem​pil​lan​tás​sal ké​sőbb, mint​ha a sem​mi​ből jött vol​na, egy
ke​zet lát​tam ki​emel​ked​ni a szik​la pe​re​me mö​gül és kör​be​ta​-
po​ga​tóz​ni, míg fo​gást nem ta​lált. Majd Ha​e​ring feje buk​kant
fel. Las​san, na​gyon las​san fel​hú​zódz​ko​dott a szik​la pe​re​mén,
míg​nem la​po​san has​ra fe​küdt a fü​vön. Ak​kor vet​tem ész​re a
vi​zes ha​ris​nyá​kat és azt, hogy a má​szást meg​könnyí​ten​dő,
egyet​len fegy​ve​rét, egy kis fej​szét, a há​tá​ra szí​jaz​ta.
Hal​kan füttyen​tet​tem, hogy fi​gyel​mez​tes​sem a töb​bi​e​ket.
Gret​tir és Il​lu​gi mind​ket​ten hát​ra​for​dul​tak, és rög​tön ész​re​-
vet​ték a ve​szélyt. Mi​köz​ben Ha​e​ring talp​ra állt, Gret​tir mon​-
dott va​la​mit Il​lu​gi​nak, és a fi​a​ta​labb test​vér meg​for​dult és az
im​má​ron ki​me​rült Ha​e​ring el​len in​dult. Báty​ja hát​ra​ma​radt
arra az eset​re, ha szük​ség len​ne a nagy ere​jé​re, hogy Gla​um​-
mal együtt fel​húz​zák a fa​lét​rát.
Sze​gény Ha​e​ring, na​gyon meg​saj​nál​tam. Tel​je​sen ki​me​rült
a le​nyű​gö​ző szik​la​má​szás​tól, és ahe​lyett, hogy Gret​tirt és Il​lu​-
git egye​dül ta​lál​ta vol​na a szi​ge​ten, négy em​ber​rel ta​lál​ta
szem​ben ma​gát, és még a meg​le​pe​tés ere​jét is el​vesz​tet​te. El​-
ol​dot​ta a fej​szé​jét. Le​het, hogy rend​kí​vü​li má​szó volt, de ta​-
pasz​ta​lat​lan har​cos. La​zán maga elé tar​tot​ta a fej​szét, és ami​-
kor Il​lu​gi egy kard​dal felé su​hin​tott, az ütés ki​ütöt​te a fej​szét a
ke​zé​ből, az pe​dig el​re​pült.
Ha​e​ring nem állt töb​bé el​len. Volt va​la​mi rög​esz​més ab​ban,
ahogy Il​lu​gi egye​ne​sen a véd​te​len ifjú felé ro​hant. Le​het, úgy
érez​te, meg​szent​ség​te​le​ní​tet​ték a me​ne​dé​két, de az is le​het,
hogy még so​ha​sem ölt em​bert, és most két​ség​be​eset​ten vé​-
gez​ni akart vele. Kard​ját ló​bál​va, va​dul ro​hant Ha​e​ring felé.
Bá​tor​sá​gát veszt​ve a nor​vég sar​kon for​dult és el​me​ne​kült, ha​-
ris​nyás lá​ba​i​val sza​lad​va a gye​pen. De nem volt hová el​sza​lad​-
nia. Il​lu​gi ko​mo​ran ül​döz​te a zsák​má​nyát, ütve és vag​dal​koz​-

237
va, mi​köz​ben Ha​e​ring el​ha​jolt és meg​for​dult. A ván​dor​kő felé
sza​ladt, ami a me​ne​dék be​já​ra​tát je​lez​te. Ta​lán el akart búj​ni
mö​göt​te, de nem is​mer​te a mö​göt​te levő te​rü​le​tet. A kő mö​-
gött a ta​laj hir​te​len me​re​de​ken lej​te​ni kez​dett, majd szik​la​pe​-
rem​ben vég​ző​dött. On​nan a ten​ge​rig négy​száz láb​nyi sza​ka​-
dék tá​ton​gott. Ha​e​ring le​ro​hant a lej​tőn, egye​ne​sen a szik​la
pe​re​me felé. Ta​lán azt gon​dol​ta, ilyen mó​don len​dü​let​hez jut.
Ta​lán csak meg​ijedt. Ta​lán vé​gez​ni akart ma​gá​val, és nem Il​-
lu​gi kard​ja ál​tal meg​hal​ni. Bár​mi is volt a szán​dé​ka, egye​ne​-
sen a szik​la pe​re​mé​hez ro​hant és ki​len​dí​tet​te ma​gát… és to​-
vább sza​ladt, mint​ha még min​dig szi​lárd ta​laj len​ne a lá​bai
alatt. Ka​pá​lóz​va tűnt el a sze​münk elől.
Csat​la​koz​tam a szirt szé​lén álló Il​lu​gi​hoz, óva​to​san le​gug​-
gol​tam és a ha​sa​mon csúsz​tam to​vább, míg a fe​jem a mély​ség
fe​lett nem ló​gott. Messze alat​tunk a szik​la​má​szó te​te​me
össze​tör​ve és ki​csa​var​va fe​küdt a par​ton. On​gul em​be​rei lát​-
ták a sze​ren​csét​len​sé​get és oda​evez​tek, hogy fel​szed​jék a te​te​-
met.
Az el​kö​vet​ke​zen​dő há​rom hó​nap​ban sen​ki sem kí​sé​relt
meg el​űz​ni min​ket Drang​ról. Le​het, hogy Ha​e​ring ha​lá​la
meg​ré​misz​tet​te az On​gult tá​mo​ga​tó gaz​dá​kat, és kü​lön​ben is
vé​gez​ni​ük kel​lett a nyá​ri mun​ká​ju​kat. Gret​tir, Il​lu​gi, Gla​um
és én a szi​ge​ten ma​rad​tunk. A ba​rát​sá​gos gaz​da csak két​szer
lá​to​ga​tott meg min​ket, és hí​re​ket ho​zott a szá​raz​föld​ről. A fő
ese​mény a nagy és di​cső​sé​ges kort meg​ért Snor​ri Godi azon a
té​len be​kö​vet​ke​zett ha​lá​la volt, és a fia, Tho​rodd, aki​nek Gret​-
tir an​nak ide​jén meg​ke​gyel​me​zett, át​vet​te apja tiszt​sé​gét.
Azon gon​dol​kod​tam, hogy Tho​rodd va​jon to​vább őriz​te-e a
tűz​ru​bi​no​mat, amit az ap​já​ra bíz​tam, és hogy Snor​ri el​me​sél​-
te-e neki an​nak tör​té​ne​tét.
Fo​ga​dott test​vé​rem ko​mo​ran fo​gad​ta Snor​ri Godi ha​lá​lá​nak
hí​rét.
– Így fosz​lik széj​jel az igaz​ság​szer​zés utol​só re​mé​nye is –
mond​ta ne​kem, amint ked​venc he​lyün​kön ül​tünk a szik​la pe​-
re​me mel​lett. Tu​dom, hogy Snor​ri nem vál​lal​ta el az ügye​met
az Alt​hing előtt, ami​kor elő​ször tér​tünk vissza Iz​land​ra és el​-
men​tél hoz​zá, hogy az ér​de​kem​ben szólj. De amíg Snor​ri élet​-
ben volt, tit​kon ab​ban re​mény​ked​tem, hogy még meg​gon​dol​-

238
ja ma​gát. Hi​szen meg​ke​gyel​mez​tem a fi​á​nak, ami​kor az meg
akart ölni, hogy el​nyer​je az apja jó​vá​ha​gyá​sát. De most már túl
késő. Snor​ri volt az egyet​len em​ber Iz​lan​don, aki kel​lő te​kin​-
téllyel és tör​vény​is​me​ret​tel ren​del​ke​zett ah​hoz, hogy el​ér​je
sko​gar​ma​dur​ként le​töl​ten​dő bün​te​té​sem el​tör​lé​sét.
Rö​vid szü​net után Gret​tir szem​be​for​dult ve​lem és ko​mo​-
lyan azt mond​ta:
– Thor​gils, meg kell ígér​ned ne​kem va​la​mit: azt aka​rom,
hogy a sza​va​dat add, hogy va​la​mi rend​kí​vü​lit kez​desz majd a
sa​ját éle​ted​del. Ha az én éle​te​met rö​vid​re szab​ja az el​len​ség
keze, nem aka​rom, hogy fe​les​le​ge​sen gyá​szolj en​gem. Azt
aka​rom, hogy menj ki a nagy​vi​lág​ba és olyas​mi​ket cse​le​kedj,
amit az én bal​sor​som nem en​ge​dett meg ne​kem. Kép​zeld azt,
hogy fylg​jám, a má​sik lel​kem, hoz​zád kap​cso​ló​dott, fo​ga​dott
test​vé​rem, és a vál​lad​nál van, min​dig je​len, azt lát​va, amit te,
azt ta​pasz​tal​va, amit te. Egy fér​fi​nak meg kell ke​res​nie a le​he​-
tő​sé​ge​it az éle​té​ben, és be kell tel​je​sí​te​nie azo​kat. Nem mint
én, akit be​szo​rí​tot​tak erre a szi​get​re, és aki ar​ról lett hí​res,
hogy a vi​szon​tag​sá​gok da​cá​ra ké​pes volt túl​él​ni.
Mi​köz​ben Gret​tir be​szélt, egy em​lék öt​lött fel ben​nem. Ar​-
ról a nap​ról, ami​kor Gret​tir és jó​ma​gam el​hagy​tuk Nor​vé​gi​át,
és Gret​tir fél​test​vé​re, Gá​lya Thors​tein bú​csú​zott tő​lünk. Meg​-
ígér​te, hogy meg​bosszul​ja Gret​tir ha​lá​lát, ha azt igaz​ság​ta​la​-
nul ölik meg. Most, Drang egyik szik​la​csú​csán ülve, Gret​tir
to​vább​vitt en​gem egy lé​pés​sel. Arra kért, hogy foly​tas​sam he​-
lyet​te az éle​tét, vér​szer​ző​dé​sünk em​lé​ké​re. És a ké​rés mö​gött
ki​mon​dat​la​nul ott hú​zó​dott az egyet​ér​tés: sem Gret​tir, sem
én nem szá​mí​tot​tunk arra, hogy ké​pes lesz túl​él​ni a húsz​esz​-
ten​dő​nyi tör​vé​nyen​kí​vü​li​sé​get, és meg​ér​ni ki​sza​bott bün​te​té​-
se vé​gét.
A be​szél​ge​tés je​len​tős ha​tás​sal volt rám. Meg​vál​toz​tat​ta
élet​szem​lé​le​te​met Dran​gon. Az​előtt el​csüg​gesz​tett a jövő, fél​-
tem Gret​tir lát​szó​lag vé​ge​lát​ha​tat​lan gond​ja​i​nak a ki​me​ne​te​-
lé​től. Most már lát​tam, hogy in​kább a még együtt töl​tött idő​-
nek kel​le​ne örül​nöm, bár​mennyi re is rö​vid​re lesz szab​va. Az
év​szak vál​to​zá​sa eny​hí​tet​te a bo​rú​lá​tá​so​mat is. A rö​vid iz​lan​di
nyár be​kö​szön​te el​tö​röl​te a nyir​kos és szo​mo​rú tél em​lé​két.
Lát​tam, aho​gyan ez a kis el​du​gott szi​get, si​vár elő​őrs élet​tel és

239
moz​gás​sal teli hellyé vál​to​zik. A ma​da​rak​nak volt kö​szön​he​tő.
Ez​ré​vel ér​kez​tek, ta​lán azok​ból a messzi or​szá​gok​ból, ame​-
lyek​ről Gret​tir ál​mo​do​zott. Ra​jok jöt​tek egy​más után, míg az
ég meg nem telt szárny​csap​ko​dás​sal, a ten​ger és a szél mo​ra​-
já​val ke​ve​re​dő vij​jo​gás​sal és ri​kol​to​zás​sal. Pá​ro​sod​ni jöt​tek, el​-
fog​lal​tak min​den szik​la​pár​kányt, re​pe​dést és apró ki​szö​gel​-
lést, míg úgy nem tűnt, hogy te​nyér​nyi hely sem ma​radt a sok
fész​ket rakó vagy ja​ví​tó, se​ré​nyen sür​gö​lő​dő ma​dár kö​zött.
Még Grön​lan​don sem lát​tam ennyi ten​ge​ri ma​da​rat egy hely​-
re zsú​fol​va. A ma​dár​pi​szok úgy folyt vé​gig a szik​la​fa​la​kon,
mint vi​asz​csí​kok a hu​zat​ban lo​bo​gó gyer​tyá​ról, és foly​to​nos
volt a röp​kö​dés és szárny​csat​tog​ta​tás. Ter​mé​sze​te​sen be​gyűj​-
töt​tük a to​já​sa​i​kat, job​ban mond​va csak egy pa​rá​nyi ré​szü​ket.
Gret​tir ilyen​kor volt ele​mé​ben. Ha​tal​mas ere​jé​vel Il​lu​git egy
kö​té​len eresz​tet​te le a szik​la​fal ol​da​lá​ba, úgy​hogy az öccse
össze tud​ta gyűj​te​ni a to​já​so​kat a szik​la​pár​ká​nyok​ról, mi​köz​-
ben dü​hös si​rá​lyok csap​kod​tak szár​nya​ik​kal a feje kö​rül, vagy
ha a fész​kü​kön ma​rad​tak, a tor​kuk​ból zöl​des nyál​ká​val köp​ték
szem​be a tol​vajt. A Gret​tir​hez fű​ző​dő kap​cso​la​tom ta​lán leg​-
büsz​kébb pil​la​na​ta az volt, ami​kor fe​lém for​dult és meg​kér​-
dez​te, hogy le​eresz​ked​nék-e a kö​té​len, én pe​dig be​le​egyez​-
tem. Amint ott lóg​tam, ma​ga​san a ten​ger fö​lött, a sem​mi​ben
him​bá​lóz​tam, és pusz​tán fo​ga​dott test​vé​rem ere​je tar​tott
vissza at​tól, hogy Ha​e​ring​hez ha​son​ló​an a ha​lál​ba zu​han​jak,
át​járt az egy​más irán​ti tel​jes bi​za​lom​ból fa​ka​dó elég​té​tel ér​ze​-
te.
Így tel​tek el a nyá​ri he​tek, hir​te​len zá​po​rok vál​ta​koz​tak gyö​-
nyö​rű nap​sü​tés​sel, olyan​kor ki​áll​tunk a szik​la​szir​tek​re és fi​-
gyel​tük, amint a bál​nák táp​lál​koz​nak a szi​get kö​rü​li víz​ben, és
a te​kin​te​tünk​kel kö​vet​tük az est be​áll​tá​val le​szál​ló köd fe​hér
fáty​lát a szá​raz​föl​di mo​csa​rak fe​lett. Oly​kor egy​ma​gam​ban
fel​ke​res​tem egy kis zu​got a sza​ka​dék pe​re​mén és vé​gig​nyúl​-
tam a gye​pen, szán​dé​ko​san a sem​mi​be bá​mul​tam és azt kép​-
zel​tem, hogy tes​tem nem érint​ke​zik töb​bé a szi​lárd ta​laj​jal.
Olyas​fé​le ál​la​po​tot pró​bál​tam meg el​ér​ni, amit se​idr ta​ní​tó​im
ré​gen le​ír​tak ne​kem: a szel​lem szár​nya​lá​sát. Mint egy kis,
szárny​ra kapó ma​da​rat, úgy akar​tam ki​kül​de​ni a szel​le​me​met
a ten​ger és a he​gyek fölé, tá​vol a tes​tem​től. Pár rö​vid pil​la​na​-

240
tig si​ke​rült is. A föld a mély​be hul​lott alat​tam, érez​tem a szél
su​ha​ná​sát az ar​com mel​lett, és messze alant lát​tam a tá​jat. De
so​ha​sem utaz​tam messzi​re, vagy ma​rad​tam so​ká​ig tá​vol a tes​-
tem​től. Egy pil​la​na​tig sűrű er​dő​ket lát​tam, meg egy fe​hér tá​-
jat, és je​ges hi​de​get érez​tem. Ak​kor, aho​gyan a ma​dár​fi​ó​ka
reb​ben vissza bi​zony​ta​la​nul az ágra, lel​kem vissza​tért oda,
ahol fe​küd​tem, és az ar​co​mon vé​gig​si​mí​tó szel​lő gyak​ran
nem volt más, mint a fel​tá​ma​dó szél.
Ret​te​ne​tes volt, ami​kor bor​zal​mas ret​te​gés fu​ra​ko​dott be
kel​le​mes éle​tünk​be. A nap tisz​ta volt és üde, és Ska​gaf​jord vi​-
zei olyan mély​ké​ken tün​dö​köl​tek, hogy az em​ber leg​szí​ve​seb​-
ben örök​re azt bá​mul​ta vol​na. Gret​tir​rel egy olyan he​lyen vol​-
tunk, amit a kis​tes​tű, ez​ré​vel és ez​ré​vel fész​ke​lő fe​ke​te és fe​-
hér ten​ge​ri ma​da​rak rend​sze​re​sen érin​tet​tek a fész​kük felé
száll​va, szi​vár​vány​szín cső​rük​ben egy sor​nyi apró ha​lat ci​pel​-
ve. Amint ott re​pül​tek ala​cso​nyan, a szik​lá​kat sú​rol​va, majd a
lég​áram​lat há​tán a ma​gas​ba száll​tak, fel​emel​ked​tünk bú​vó​he​-
lyünk​ről és bo​tok​ra tű​zött há​lók​kal be​fog​tuk őket, majd ki​tör​-
tük a nya​ku​kat. A tűz fö​lött meg​füs​töl​ve, sö​tét​bar​na hú​suk za​-
ma​tos volt, ízük a bá​rány mája és a leg​ne​me​sebb vad​hús ke​ve​-
ré​ke volt. Vagy tu​cat​nyi ma​da​rat fog​tunk már be, ami​kor
meg​hal​lot​tuk Il​lu​gi ki​ál​tá​sát, hogy egy apró csó​nak kö​ze​le​dik
a fjor​don át. Össze​gyűl​tünk a szik​la pe​re​mén és egy könnyű
csó​na​kot lát​tunk, amely​ben csak egy em​ber eve​zett. Ha​ma​ro​-
san fel​is​mer​tük Thorb​jorn On​gult.
– Va​jon ez​út​tal mit akar​hat – mond​ta Gret​tir.
– Bi​zo​nyá​ra nem al​ku​doz​ni jött – je​gyez​te meg Il​lu​gi. – Mos​-
ta​ná​ra már tud​nia kell, hogy nem tud min​ket el​moz​dí​ta​ni in​-
nen, bár​mit is kí​nál fel, fe​nye​ge​tést vagy fi​zet​sé​get.
Én is a csó​na​kot fi​gyel​tem, és amint kö​ze​lebb ért, ké​nyel​-
met​len ér​zés fo​gott el. Meg​bor​zong​tam, hi​deg émely​gés hul​-
lám​zott át raj​tam. Elő​ször azt hit​tem, hogy Thorb​jorn On​gul
irán​ti bi​zal​mat​lan​sá​gom jele. Tud​tam, hogy ő az, aki​től Gret​-
tir​nek a leg​job​ban kell tar​ta​nia. De amint a kis csó​nak kö​ze​le​-
dett, érez​tem, hogy van ott még va​la​mi más is, va​la​mi sok​kal
erő​tel​je​sebb és vész​jós​lóbb. Ki​vert a hi​deg ve​rí​ték, és érez​tem,
hogy a tar​kó​mon fel​áll a szőr. Ne​vet​sé​ges​nek tűnt. Előt​tem
egy kis csó​nak le​be​gett a ten​ger kel​le​mes nyá​ri vi​zén, ami​ben

241
egy ve​sze​ke​dős gaz​da eve​zett, aki nem tu​dott vol​na fel​mász​ni
a szik​lá​kon. Nem fe​nye​get​he​tett sem​mi​lyen ve​szély.
Gret​tir​re néz​tem. Sá​padt volt, és eny​hén re​me​gett. Az öreg
Kar sír​domb​já​ból fel​buk​ka​nó tűz kö​zös lá​to​má​sa óta nem
szállt meg min​ket egy​szer​re a lát​no​ki ké​pes​ség. De eb​ben az
eset​ben a lá​to​más ho​má​lyos volt és alig ki​ve​he​tő.
– Mi van? – kér​dez​tem Gret​tirt. Kér​dé​se​met nem kel​lett
meg​ma​gya​ráz​nom.
– Nem tu​dom – vá​la​szol​ta re​ked​ten. – Va​la​mi nin​csen rend​-
jén.
Össz​pon​to​sí​tá​sun​kat a bo​lond Gla​um tör​te meg. Hir​te​len
ug​rál​ni kez​dett a szik​la pe​re​mén, ahol On​gul meg​lát​hat​ta őt a
csó​nak​ból. Trá​gár​sá​go​kat és gú​nyos sza​va​kat ki​ál​tott le neki,
és odá​ig me​rész​ke​dett, hogy há​tat for​dí​tott, bo​ká​ig le​tol​ta a
nad​rág​ját és a csu​pasz hát​só​ját mu​tat​ta On​gul felé.
– Fe​jezd be! – pa​ran​csolt rá nyer​sen Gret​tir. Oda​ment Gla​-
um​hoz, és úgy nya​kon vág​ta, hogy a csa​var​gó ha​nyatt vá​gó​-
dott. Gla​um fel​tá​pász​ko​dott, fel​húz​ta a nad​rág​ját és mér​ge​sen
mo​tyog​va el​ol​dal​gott. Gret​tir vissza​for​dult On​gul felé. Amaz
ab​ba​hagy​ta az eve​zést, és biz​tos tá​vol​ság​ban tar​tot​ta az apró,
könnyű csó​na​kot a part​tól.
– Tűnj el! – or​dí​tot​ta Gret​tir. – Sem​mi olyat nem tudsz mon​-
da​ni, amit meg is hall​gat​nék.
– Ak​kor me​gyek el, ami​kor a ked​vem úgy tart​ja – ki​a​bált
vissza On​gul. – El aka​rom mon​da​ni, hogy mit gon​do​lok ró​lad.
Gyá​va vagy, egy bir​tok​há​bo​rí​tó. Za​va​ros fejű, egy gyil​kos, mi​-
nél ha​ma​rább el​in​téz​nek, an​nál job​ban jár min​den ren​des
em​ber.
– Tűnj el! – is​mé​tel​te meg Gret​tir tor​ka​sza​kad​tá​ból üvölt​ve.
Menj és tö​rődj a tanyád​dal, te nyo​mo​rult fél​sze​mű. Te ho​zod a
ha​lált, te vagy a fe​le​lős. Az a fi​a​tal em​ber so​ha​sem pró​bált vol​-
na fel​mász​ni a szik​lán, ha te nem bá​to​rí​tot​tad vol​na. Most ha​-
lott, és az​zal, hogy a cse​led ilyen ba​lul sült el, ma​ga​dat tet​ted
ne​vet​sé​ges​sé.
Mi​köz​ben sér​te​get​ték egy​mást, ne​kem kín​zó fáj​da​lom ha​-
so​gat​ta a fe​je​met. Gret​tir​nek lát​szó​lag sem​mi baja sem volt.
Le​het, hogy le​fog​lal​ta az On​gul irán​ti ha​rag​ja. De én láz​ban ég​-
tem. A nap, amely oly ígé​re​te​sen kez​dő​dött, fe​nye​ge​tő​en

242
meg​vál​to​zott. Az eget fel​le​gek bo​rí​tot​ták be. Szé​de​leg​ni kezd​-
tem, és le kel​lett ül​nöm, hogy csil​la​pít​sam az ök​len​de​zé​se​-
met. A két em​ber szó​pár​ba​ja vissza​ve​rő​dött a szik​lá​kon, de az​-
tán va​la​mi mást is meg​hal​lot​tam: egy​re han​go​sab​bá váló
szárny​csap​ko​dást, a ma​da​rak egy​re éle​sebb és ma​ga​sabb vij​-
jo​gá​sát. Hát​ra​néz​tem, észak felé. A ten​ge​ri ma​da​rak ha​tal​mas
szám​ban emel​ked​tek a le​ve​gő​be. Csa​pa​tok​ban len​dül​tek el a
szik​la pe​re​mé​től, a ten​ger felé sik​lot​tak, majd sűrű szárny​csa​-
pá​sok​kal a le​ve​gő​be emel​ked​tek, és cso​por​tok​ba ve​rőd​tek.
Raj​zó mé​hek​re em​lé​kez​tet​tek. A fő raj ma​ga​sabb​ra szállt,
ahogy egy​re több és több ma​dár csat​la​ko​zott hoz​zá. Ha​ma​ro​-
san a ma​dár​raj ak​ko​rá​ra duz​zadt, hogy ti​ze​dek​re és szá​za​dok​-
ra bom​lott szét. Ez​ren és ez​ren vol​tak, meg​szám​lál​ha​tat​la​nul
so​kan. Sok ma​dár még a szik​la​pár​ká​nyo​kon állt, de a leg​több​-
jük moz​gás​ban volt. Sza​kasz​ról sza​kasz​ra, fé​szek​alj​ról fé​szek​-
alj​ra a re​pü​lő te​remt​mé​nyek vi​har​fel​hő gya​nánt ör​vény​let​tek
egy​re ma​ga​sabb​ra és ma​ga​sabb​ra, míg ap​róbb csa​pa​tok le
nem vál​tak és a ten​ger felé vet​ték az irányt. Elő​ször úgy tűnt,
vé​let​len​sze​rű​en re​pül​nek min​den​fe​lé. De az​tán rá​jöt​tem,
hogy van egy irány, amit az összes ma​dár el​ke​rül: egyi​kük
sem tért vissza Drang​ra. A ma​da​rak el​hagy​ták a szi​ge​tet.
Nagy ne​he​zen talp​ra áll​tam, és tán​to​rog​va oda​men​tem
Gret​tir​hez. A fe​jem és az összes iz​mom fájt. Bor​zal​ma​san érez​-
tem ma​gam.
– A ma​da​rak – mond​tam. – El​men​nek.
– Per​sze hogy el​men​nek – vá​la​szol​ta mér​ge​sen a vál​la fö​-
lött. Min​den év​ben nagy​já​ból eb​ben az idő​szak​ban hagy​ják el
a szi​ge​tet. Vége van a köl​té​si idő​szak​nak. Most el​re​pül​nek, az​-
tán ta​vasszal is​mét vissza​tér​nek.
Ad​dig ke​res​gélt a fű​ben, míg egy ke​rek kö​vet nem ta​lált,
nagy​já​ból cipó nagy​sá​gút. Fel​emel​te, mind​két ke​zé​vel a ma​-
gas​ba emel​te, meg​cé​loz​ta On​gult a csó​nak​já​ban és el​ha​jí​tot​ta.
On​gul azt hit​te, hogy biz​ton​sá​gos tá​vol​ban van. De nem szá​-
molt Erős Gret​tir​rel, aki gyer​mek​ko​ra óta min​den​kit ámu​lat​-
ba ej​tett az​zal, hogy mi​lyen messzi​re tud ha​jí​ta​ni egy kő​da​ra​-
bot. A kő messze ki​re​pült, az íve na​gyobb volt, mint amit va​la​-
ha el tud​tam vol​na kép​zel​ni. Gret​tir pon​to​san cél​zott. A kő le​-
zu​hant, egye​ne​sen bele a kis csó​nak​ba. Pár hü​velyk​nyi​vel té​-

243
vesz​tet​te el csak On​gult, aki a csó​nak kö​ze​pén állt és eve​zett.
A kő ha​tal​mas puf​fa​nás​sal csa​pó​dott neki egy fe​ke​te rongy​kö​-
teg​nek, ami a csó​nak or​rá​ban levő eve​ző​pa​don he​vert. Lát​-
tam, hogy a kő be​csa​pó​dá​sát kö​ve​tő​en a rongy​cso​mó meg​re​-
meg és meg​rán​dul, és a mi​ri​ád​nyi tá​vo​zó ma​dár vij​jo​gá​sa kö​-
ze​pet​te is tisz​tán meg​hal​lot​tam az ir​tó​za​tos fáj​da​lom​ki​ál​tást.
Ab​ban a pil​la​nat​ban eszem​be ju​tott, hol fo​gott el ugyan​ez a je​-
ges ér​zés, a go​nosz​nak ez az ér​ze​te, és hol hal​lot​tam ugyan​ezt
a go​nosz ki​ál​tást. Ak​kor tör​tént mind​ez, ami​kor Th​rand​dal
együtt a dá​nok el​len har​col​tunk egy ten​ge​ri csa​tá​ban, és lá​to​-
má​som volt Thor​gerd Holgab​rud​ról, a vér​ivó​ról és bo​szor​-
kány​ról.
Tán​to​rog​tam, mi​köz​ben On​gul ele​ve​zett.
– Va​la​mi​fé​le go​nosz láz vert le a lá​bad​ról – mond​ta Gret​tir
és tá​mo​ga​tó​an ölelt át a kar​já​val, ne​hogy el​es​sek. – Gye​re
csak, Il​lu​gi, se​gíts be​vin​nem Thor​gilst.
Fel​emel​tek és be​vit​tek a me​ne​dék​be, majd ké​nyel​me​sen
el​he​lyez​tek egy​pár föld​re te​rí​tett bá​rány​bő​rön.
Ép​pen annyi erőm ma​radt, hogy meg​kér​dez​zem:
– Ki volt On​gul​lal a csó​nak​ban? Mi​ért nem mu​tat​ko​zott?
Gret​tir a hom​lo​kát rán​col​ta.
– Nem tu​dom – mond​ta –, de bár​ki is volt, mos​ta​ná​ra egy
na​gyon csú​nya zú​zó​dást vagy tö​rött cson​tot ápol​gat, és nem
fe​lej​ti el egy​ha​mar ezt a na​pot.
Le​het, hogy a ma​da​rak azért kel​tek út​nak, mert meg​érez​ték
az idő​já​rás vál​to​zá​sát, vagy pe​dig azért, mert – és ez volt a sa​ját
ma​gya​rá​za​tom az eset​re – fész​kük​ből az a go​nosz űzte el őket,
ami az​nap meg​lá​to​ga​tott min​ket. Min​den​eset​re az volt az
utol​só nyá​ri na​punk. Es​té​re be​állt az eső​zés, és a hő​mér​sék​let
is csök​ken​ni kez​dett. Két hé​tig szí​nét sem lát​tuk a nap​nak, és
ad​dig​ra már az első, az év​szak​hoz ké​pest na​gyon ko​rai őszi vi​-
har té​páz​ta a szi​ge​tet. A szik​la​pe​re​mek üre​sek vol​tak, csak
egy ma​rok​nyi ten​ge​ri ma​dár ma​radt hát​ra, és Drang idő előtt
süllyedt vissza a ko​mor min​den​na​pok​ba, bár az őszi nap​éj​-
egyen​lő​ség még alig múlt el.
Na​gyon be​teg vol​tam és gyen​ge a láz​tól, és be​teg​ágyam​ból
lát​tam, hogy Gret​tir a szo​ká​sos​nál is le​ver​tebb. Csüg​gedt​ség
ült az ar​cán, ta​lán mert be​le​gon​dolt, hogy újabb te​let kell át​-

244
vé​szel​nie Drang zord, kel​le​met​len el​szi​ge​telt​sé​gé​ben. Szo​ká​-
sá​vá vált, hogy pir​ka​dat​kor el​hagy​ja a me​ne​dé​ket, és gyak​ran
al​ko​nya​tig sem tért vissza. Il​lu​gi mond​ta, hogy a báty​ja a leg​-
több időt ma​gá​nyo​san töl​ti el, csak ül a szá​raz​föld felé bá​mul​-
va, né​mán, el​uta​sít​va min​den be​szél​ge​tést. Más​kor Gret​tir le​-
má​szik a lét​rá​kon, és ha az apály en​ge​di, kör​be​jár​ja a szi​ge​tet,
dü​hö​sen gá​zol​va a se​kély víz​ben, min​dig egye​dül. Az egyik
ilyen ki​rán​du​lás​ról olyan arc​ki​fe​je​zés​sel tért vissza, amit még
so​sem lát​tam raj​ta: ki​áb​rán​dult​ság volt.
– Mi nyom​ja a szí​ve​det? – kér​dez​tem meg tőle.
– Lenn a par​ton ugyan​az az ér​zés fo​gott el, ami mind​ket​tőn​-
ket el​ön​tött ak​kor, ami​kor On​gul meg​lá​to​ga​tott, én pe​dig
meg​dob​tam a kő​vel. Előbb csak eny​he volt, de amint meg​ke​-
rül​tem a szi​ge​tet, egy​re erő​sö​dött. Fur​csa mó​don ugyan​ak​kor
a sze​ren​cse is rám mo​soly​gott. A szi​get túl​só fe​lén egy szép
da​rab usza​dék​fá​ra lel​tem. Az áram​lat so​dor​hat​ta oda a fjord
ke​le​ti part​já​ról. Jó​ko​ra, vas​tag ha​sáb, szin​te egy egész fa​rönk,
gyö​ke​res​től, min​de​nes​től, pon​to​san tű​zi​fá​nak való. Ép​pen le​-
ha​jol​tam, hogy fel​jebb von​szol​jam a part​ra, ami​kor rosszul
let​tem – azt hit​tem, en​gem is el​ka​pott az a láz, ami té​ged. De
az​tán az me​rült fel ben​nem, hogy rosszul​lé​tem​nek köze le​het
ah​hoz a bi​zo​nyos part​sza​kasz​hoz – ép​pen an​nak a ha​ra​mia On​-
gul​nak a ta​nyá​já​val van szem​ben –, vagy ta​lán ma​gá​hoz a fa​-
rönk​höz. Nem tu​dom. Min​den​eset​re a rosszul​lé​tet fi​gyel​mez​-
te​tés​nek fog​tam fel. Ezért ahe​lyett, hogy ki​men​tet​tem vol​na a
rön​köt, vissza​lök​tem a ten​ger​be. Nem akar​tam, hogy a to​váb​-
bi​ak​ban bár​mi dol​gom le​gyen vele.
Pon​to​san más​nap Gla​um ön​elé​gült arc​cal je​lent meg a me​-
ne​dék be​já​ra​tá​nál.
– Jó mun​kát vé​gez​tem – mond​ta. – Job​bat, mint ti, fa​jan​kók,
bár úgy bán​tok ve​lem, mint​ha tel​je​sen ha​szon​ta​lan len​nék.
– Mi az, Gla​um? – kér​dez​te Gret​tir ked​vet​le​nül.
Mind​annyi​un​kat na​gyon fá​rasz​tot​ta már Gla​um szün​te​len
kö​zön​sé​ges​sé​ge. Ked​venc szó​ra​ko​zá​sa az volt, hogy szán​dé​kos
szel​len​té​se​ket ere​ge​tett, ami nem ja​ví​tott a me​ne​dék bű​zén,
és olyan gyak​ran hor​kolt, hogy ha​csak az éj​jel nem volt túl ke​-
gyet​len, ki​küld​tük a sza​bad​ba alud​ni. Un​do​rí​tó fek​he​lyet ké​-
szí​tett ma​gá​nak a lét​rák kö​ze​lé​ben, ott, ahol elő​ször bot​lot​tam

245
bele. Ott azt ját​szot​ta, hogy őrt áll, bár meg​le​pe​tés​sze​rű tá​ma​-
dás​nak nem sok esé​lye volt most, hogy az idő​já​rás ennyi​re
rossz​ra for​dult.
– Ki​men​tet​tem egy pom​pás fa​ha​sá​bot – mond​ta Gla​um. –
Elég​gé meg is szen​ved​tem vele. A par​ton ta​lál​tam, a lét​rák tö​-
vé​ben, és si​ke​rült a kö​te​lek​kel fel​húz​nom ide. Most már elég
fánk van, hogy leg​alább há​rom vagy négy éj​jel táp​lál​juk vele a
tü​zet.
Egyi​ke volt azok​nak a na​pok​nak, ami​kor a ba​rát​ság​ta​lan idő
meg​eny​hült, és Gret​tir fé​lig ki​von​szolt a bü​dös me​ne​dék​ből,
úgy​hogy a sza​bad le​ve​gőn ül​het​tem és él​vez​het​tem a bá​gyadt
nap su​ga​ra​it.
Gla​um így foly​tat​ta:
– Most kel​le​ne fel​ap​rí​ta​ni azt a fát, még mi​előtt is​mét el​-
ered​ne az eső.
Gret​tir fel​emel​te a fej​szén​ket. Re​mek, ne​héz szer​szám volt,
az egyet​len fej​szénk, túl ér​té​kes ah​hoz, hogy Gla​um ke​zé​be
ad​juk, ne​hogy el​ve​szít​se vagy ki​csor​bít​sa az élét. Gret​tir oda​-
ment arra a hely​re, aho​vá Gla​um oda​rán​gat​ta a ha​sá​bot. Az a
föl​dön he​vert, a fű ta​ka​rá​sá​ban, ezért nem lát​tam ma​gát a fát.
De hal​lot​tam Gret​tirt, amint ezt mond​ta:
– Ez fur​csa. Hi​szen ez ugyan​az a rönk, amit a mi​nap vissza​-
dob​tam a víz​be. Biz​to​san az áram​lat​tal ke​rül​te meg a szi​ge​tet,
és így ke​rült az el​len​ke​ző part​ra.
– Nos, jó kis fa ez, bár​hon​nét jött is. Érett és tö​mör – mond​ta
Gla​um –, és jócs​kán meg​kín​lód​tam vele, mire fel tud​tam húz​-
ni. Ez al​ka​lom​mal nem fog kár​ba vesz​ni.
Lát​tam, hogy Gret​tir két kéz​re fog​ja a fej​szét, a feje felé
eme​li, és ha​tal​mas len​dü​le​tet vesz. Egy pil​la​nat​tal ké​sőbb hal​-
lot​tam a fél​re​si​ke​rült csa​pás puf​fa​ná​sát, és Gret​tir a föld​re ro​-
gyott.
Il​lu​gi a kö​zel​ben őgyel​gett. A test​vé​ré​hez ro​hant, és le​tér​-
delt mel​lé a föld​re. Lát​tam, hogy le​ha​sít egy da​ra​bot a sa​ját in​-
gé​ből és ki​ta​lál​tam, hogy kö​tést ké​szít be​lő​le. Ek​kor Gret​tir
fel​emel​te a kar​ját és át​ölel​te vele az öccse nya​kát, és amint Il​-
lu​gi hát​ra​fe​szült, a két em​ber fel​emel​ke​dett. Gret​tir egyik
lába be volt kö​töz​ve. Vér áz​tat​ta el a té​pést. Gret​tir las​san és
fáj​dal​ma​san el​sán​ti​kált mel​let​tem, be a me​ne​dék​be. A láz​tól

246
el​gyö​tör​ten alig bír​tam mo​zog​ni, és ott fe​küd​tem azon ag​gód​-
va, hogy va​jon Gret​tir mennyi​re se​be​sí​tet​te meg ma​gát. Vé​-
gül, ami​kor Il​lu​gi és Gla​um be​se​gí​tett a me​ne​dék​be, Gret​tirt
a föl​dön ülve ta​lál​tam, há​tá​val a me​ne​dék föld​fa​lá​nak tá​masz​-
kod​va. Rög​tön az ju​tott az eszem​be, ami​kor Th​ran​dot leg​utol​-
já​ra lát​tam: ugyan​eb​ben a test​tar​tás​ban ült, mi​után az egyik
láb​fe​jét egy dán csa​ta​bárd le​csap​ta. De Gret​tir​nek leg​alább
meg​volt mind​két lába, bár a meg​seb​zett​ből ren​ge​teg vér öm​-
lött ki a he​ve​nyé​szett kö​té​sen ke​resz​tül.
– Szép kis csa​pat va​gyunk – mond​ta Gret​tir fáj​da​lom​tól el​-
torzult arc​cal. – Most már két rok​kan​tunk is van. Nem tu​dom,
mi ütött be​lém. A fej​sze le​pat​tant ar​ról a vén rönk​ről és meg​-
csa​va​ro​dott a ke​zem​ben.
– Na​gyon mély​re vá​gott – mond​ta Il​lu​gi. – Még egy ki​csi, és
le​vág​tad vol​na a lá​ba​dat. Hó​na​po​kig hasz​na​ve​he​tet​len le​szel.
– Pon​to​san erre volt most szük​sé​gem mond​ta Gret​tir –, tisz​-
ta bal​sze​ren​cse már megint.
Il​lu​gi a me​ne​dék át​ren​de​zé​sé​vel fog​la​la​tos​ko​dott, hogy
több ké​nyel​met biz​to​sít​son Gret​tir szá​má​ra.
– Meg​gyúj​tom a tü​zet – mond​ta a báty​já​nak. – Hi​deg lesz
ma éj​jel, és me​leg​ben kell ma​rad​nod. Ki​szólt Gla​um​nak, hogy
hoz​zon be némi tű​zi​fát, amaz pe​dig nyög​ve és dör​mög​ve las​-
san be​hát​rált a me​ne​dék​be, maga után von​szol​va a sze​ren​-
csét​len rön​köt, amely Gret​tir se​be​sü​lé​sét okoz​ta.
– Túl nagy ah​hoz, hogy be​fér​jen a tűz​hely​re. Hozz va​la​mi
ki​seb​bet – mond​ta Il​lu​gi.
– Nem, nem az – vi​tat​ko​zott Gla​um. – Bele tu​dom rak​ni. Ma​-
gad is lát​tad, hogy túl ke​mény ah​hoz, hogy fel​ap​rít​suk.
Il​lu​gi​ból, jöt​tem rá, hi​ány​zott a báty​ja te​kin​té​lye ah​hoz,
hogy úrrá le​gyen Gla​u​mon, én pe​dig tud​tam, hogy szo​ros kis
kö​zös​sé​günk egyen​sú​lya fel​bom​lott. Gla​um a rönk​kel bir​kó​-
zott, hogy be​le​te​gye a tűz​hely​be, és for​dí​tott egyet raj​ta, hogy
a kő​nek tá​massza. Amint így tett, ész​re​vet​tem va​la​mit a rönk
al​ján, és fel​ki​ál​tot​tam:
– Állj!
Oda​kúsz​tam, hogy kö​ze​lebb​ről is meg​néz​hes​sem. A rönk al​-
ját rész​ben si​má​ra fa​rag​ták. Va​la​ki szán​dé​ko​san le​hán​tot​ta a
kér​get egy ak​ko​ra da​ra​bon, mint az al​ka​rom. A sima fe​lü​le​-

247
ten, mé​lyen a fába vés​ve je​lek so​ra​koz​tak. Tud​tam, hogy mik
vol​tak azok, még mi​előtt ész​re​vet​tem vol​na a ha​lo​vány vö​rös
fol​tot a ro​vát​kák​ban. Th​rand, aki a régi hit​re ok​ta​tott, óva in​-
tett tő​lük. Átok​rú​nák vol​tak, ami​ket azért fa​rag​tak, hogy bajt
idéz​ze​nek az ál​do​zat fe​jé​re, majd egy vol​va vagy se​idr​man vé​-
ré​vel ken​ték be őket, hogy a ben​nük rej​lő go​nosz​ság még ha​-
tal​ma​sabb le​gyen. Tud​tam, hogy Gret​tir a fe​ke​te se​idr ál​do​za​-
tá​vá esett.
A kö​vet​ke​ző há​rom nap​ban úgy tűnt, Gret​tir sebe ja​vul​ni
kezd. A vá​gás kez​dett be​forr​ni, és a seb szé​lei ró​zsa​szí​nű​ek
vol​tak és egész​sé​ge​sek. Majd a har​ma​dik éj​je​len mé​lyen fész​-
ke​lő, lük​te​tő fáj​da​lom​tól kez​dett szen​ved​ni, és pir​ka​dat​ra már
kí​nok kö​zött vo​nag​lott. Il​lu​gi ki​bon​tot​ta a kö​tést, és meg​lát​tuk
az okát. A seb kö​rü​löt​ti hús fel​puf​fadt és fel​da​gadt. Nedv szi​-
vár​gott a vá​gás​ból. Más​nap reg​gel​re Gret​tir húsa el​szí​ne​ző​-
dött, és amint tel​tek a na​pok, a seb kö​rü​li te​rü​let előbb sö​tét​-
kék​re, majd zöl​des-fe​ke​té​re vál​tott, és meg​érez​tük a rot​ha​dás
sza​gát. Gret​tir nem tu​dott alud​ni, túl nagy volt a fáj​dal​ma.
Láb​ra sem tu​dott áll​ni. Le​fo​gyott és ki​me​rült. A hét vé​gé​re
tud​ta, hogy meg fog hal​ni a lá​bá​ban levő mé​reg​től.
Ek​kor in​dí​tot​ták a tá​ma​dást. Hogy hon​nan tud​ták, hogy
Gret​tir esz​mé​let​le​nül fek​szik, nem tud​ha​tom.
A vég gyors volt és vé​res. Több mint egy tu​cat gaz​da má​szott
fel a lét​rá​kon, ame​lyek a he​lyü​kön ma​rad​tak most, hogy
Gret​tir​nek nem ma​radt ere​je fel​húz​ni őket. Sö​té​te​dés​kor jöt​-
tek, fej​szék​kel és ne​héz dár​dák​kal fel​fegy​ver​kez​ve, és le​gyűr​-
ték a fél​álom​ban fek​vő Gla​u​mot. Ma​guk előtt lök​dös​ték,
amint az a me​ne​dék felé ve​zet​te őket, bár ma​guk​tól is elég ha​-
mar rá​ta​lál​tak vol​na. Jöt​tü​ket én hal​lot​tam meg elő​ször, mert
har​ci düh​be kezd​ték lo​val​ni ma​gu​kat. Il​lu​gi, aki ki​me​rül​ten
álom​ba zu​hant, csak las​san éb​redt és alig ma​radt annyi ide​je,
hogy be​csap​ja a he​ve​nyé​szett aj​tót. De azt nem arra épí​tet​ték,
hogy el​len​áll​jon a tá​ma​dás​nak – alig volt több juh​bőr​rel be​-
vont pár ág​nál –, és már az első pár csa​pás után be​sza​kadt. Ad​-
dig​ra Il​lu​gi el​fog​lal​ta a tá​ma​dó​ál​lá​sát, egyik ke​zé​ben kard, a
má​sik​ban pe​dig fej​sze. Az első gaz​da, aki be​me​rész​ke​dett, a
kar​ját vesz​tet​te an​nak a fegy​ver​nek a csa​pá​sa ál​tal, amely
Gret​tir vég​ze​tét okoz​ta volt.

248
 A tá​ma​dás több mint egy órán át tar​tott. Hal​lot​tam On​gul
hang​ját, amint az em​be​re​it ösz​tön​zi. De azok rá​jöt​tek, hogy
ha​lá​los vál​lal​ko​zás​ba fog​tak. Két má​sik gaz​da csú​nyán meg​se​-
be​sült, egy má​sik pe​dig meg​halt, mi​köz​ben az aj​tót ro​ha​moz​-
ták. Tá​ma​dó​ink olya​nok vol​tak, mint azok, akik be​szo​rít​ják a
bor​zot a ko​to​ré​ká​ba, és meg​pró​bál​ják élve el​fog​ni. Ami​kor Il​-
lu​gi kard​dal és fej​szé​vel vissza​szo​rí​tot​ta őket, a me​ne​dék föld​-
del bo​rí​tott te​te​jén kezd​tek el lyu​ka​kat ásni. Bent​ről hal​lot​tuk
az ásás hang​ját, és a tető ha​ma​ro​san ráz​kód​ni kez​dett. Gyen​ge
vol​tam, mint a har​mat, és nem tud​tam sem​mit sem ten​ni,
csak fi​gyel​ni. On​nan, ahol a föl​dön fe​küd​tem, lát​tam, hogy
föld kezd pe​reg​ni a te​tő​ről, majd ki​buk​kant egy dár​da​hegy.
Tud​tam, hogy nem le​het messze a vég.
Az ajtó be​sza​kadt az újabb tá​ma​dás nyo​mán. Vé​de​ke​zé​sünk
kez​dett össze​om​la​ni kö​rü​löt​tünk. Egy az aj​tón át​dö​fött dár​da
be​le​fú​ró​dott Il​lu​gi vál​lá​ba. Gret​tir térd​re küz​döt​te ma​gát,
hogy szem​be​száll​jon a tá​ma​dás​sal. Ke​zé​ben azt a rö​vid kar​dot
tar​tot​ta, amit ő meg én ra​bol​tunk az öreg Kar sír​domb​já​ból. A
tető egy ré​sze ab​ban a pil​la​nat​ban om​lott be, és a tűz​hely mel​-
lé esett. A földzu​ha​tag​gal együtt egy gaz​da is be​ug​rott. Gret​tir
meg​for​dult, hogy szem​be​néz​zen az újabb ve​sze​de​lem​mel,
szúrt egyet a kard​já​val és fel​nyár​sal​ta a be​ha​to​lót, meg​öl​ve
azt. De az em​ber elő​re​esett, így Gret​tir kar​dot mar​ko​ló kar​ja
be​szo​rult. Mi​köz​ben az​zal küz​dött, hogy ki​sza​ba​dít​sa a pen​gét,
egy má​so​dik em​ber ug​rott be a lyu​kon és hát​ba döf​te Gret​tirt.
Hal​lo​tam, hogy Gret​tir fel​ki​ált és Il​lu​gi meg​for​dult, hogy se​-
gít​sen, fel​tar​tot​ta a paj​zsát, hogy meg​óv​ja a báty​ját. Az ajtó vé​-
de​lem nél​kül ma​radt, és a me​ne​dék hir​te​len meg​telt fegy​ve​-
res em​be​rek​kel. Pil​la​na​tok alatt a föld​re lök​ték Il​lu​git és ha​-
lál​ra vag​dal​ták-szúr​ták. Az egyik em​ber, meg​lát​va en​gem, elő​-
re​lé​pett és a ta​ka​ró​im​nak sze​gez​te a dár​dá​ja he​gyét. Csak
annyit kel​lett ten​nie, hogy a sú​lyá​val rá​ne​he​zed​jen, és én is
meg​ha​lok. De nem moz​dult, és lát​tam, hogy On​gul Gret​tir
mögé ru​gasz​ko​dik, hogy el​ke​rül​je a tör​vé​nyen kí​vü​li kard​ját,
és ké​sét gyors egy​más​után​ban an​nak a há​tá​ba döfi. Gret​tir
még csak meg sem for​dult, hogy szem​be​néz​zen a gyil​ko​sá​val.
Ad​dig​ra már olyan gyen​ge volt, hogy egy hang nél​kül a föld​re
ro​gyott. Ott fe​küd​tem, moz​gás​ra kép​te​le​nül, mi​köz​ben On​gul

249
le​ha​jolt és dur​ván le akar​ta fej​te​ni Gret​tir uj​ja​it Kar kard​já​ról.
De a ha​lál​szo​rí​tás túl erős​nek bi​zo​nyult, és On​gul, el​húz​va fo​-
ga​dott test​vé​rem kar​ját, rá​he​lyez​te azt a vég​ze​tes rönk​re.
Majd, mint egy ügyes mé​szá​ros, le​vág​ta az uj​ja​it, míg​nem a
kard a föld​re esett.
On​gul fel​emel​te a kar​dot és le​vág​ta Gret​tir fe​jét. Négy csa​-
pás​ból si​ke​rült. Mind​egyi​ket meg​szá​mol​tam, mi​köz​ben On​-
gul a hul​lát ka​sza​bol​ta. Ad​dig​ra a me​ne​dék vér​rel áz​ta​tott
rom​ja csor​dul​tig meg​telt iz​za​dó, uj​jon​gó gaz​dák​kal, akik ki​a​-
bál​tak, be​szél​get​tek és sze​ren​csét kí​ván​tak ma​guk​nak a győ​-
zel​mük​höz.

250
 Tizennegyedik

Éle​te​met öt és fél már​ká​val vál​tot​tam meg. Ezt az össze​get ta​-

lál​ták ná​lam a gaz​dák, és még to​váb​bi tíz már​kát ígér​tem ne​-
kik, ha élve ad​nak át Snor​ri Godi fi​á​nak, Tho​rodd​nak, hogy ő
ítél​kez​zen fe​let​tem. El​fo​gad​ták az üz​le​tet, mert Gret​tir és Il​lu​-
gi le​mé​szár​lá​sa után egye​sek​nek ele​gük lett a vér​on​tás​ból. A
me​ne​dé​künk rom​jai közé te​met​ték Gret​tir és Il​lu​gi holt​tes​tét,
majd kö​te​le​ken le​eresz​tet​ték be​teg és fájó tes​te​met a szik​lá​-
ról, és el​he​lyez​tek an​nak a tízeve​zős csó​nak​nak or​rá​ban, ami​-
vel ér​kez​tek. A nyo​mo​rult Gla​um nem volt ennyi​re sze​ren​-
csés. Út​ban a szá​raz​föld felé azt mond​ták neki, hogy el​árul​ta a
gaz​dá​ját, ezért el​vág​ták a tor​kát, és a ten​ger​be dob​ták. Gret​tir
fe​jét ma​guk​nál tar​tot​ták egy zsák​ban, hogy On​gul be​mu​tat​-
has​sa a hát​bor​zon​ga​tó bi​zo​nyí​té​kot a Gard vá​ros​be​li Tho​rir​-
nak, és be​zse​bel​hes​se a ju​tal​mat. Hall​ga​tó​zás köz​ben tud​tam
meg, ho​gyan győz​tek le min​ket: On​gul vén ne​ve​lő​any​já​hoz,
Thu​rid​hoz ment se​gít​sé​get kér​ni, hogy ki​la​kol​tat​has​sa Gret​-
tirt Drang​ról. Thu​rid vol​va volt, és azt be​szél​ték róla, hogy fe​-
ke​te má​gi​át űz. Ő volt az, aki el​bújt a rongy​ku​pac alá, ami​kor
On​gul ki​eve​zett, hogy Gret​tir​rel vi​tat​koz​zon. Hal​la​nia kel​lett
ál​do​za​tát és fel​mér​nie an​nak tu​laj​don​sá​ga​it, mi​előtt ki​vá​lasz​-
tot​ta vol​na az átok​rú​ná​kat. Majd be​le​rót​ta a je​le​ket a fába, a
sa​ját vé​rét ken​te rá​juk, és ki​vá​lasz​tot​ta azt az órát, ami​kor On​-
gul​nak a da​gály​ra kel​lett bíz​nia az át​ko​zott rön​köt. Egyet​len
vi​ga​szom, mi​köz​ben a kér​ke​dő gaz​dá​kat hall​gat​tam, az volt,
hogy meg​tud​tam, a vén szi​pir​tyó az​óta bi​ceg, és ször​nyű​sé​ges
fáj​dal​mai van​nak. A kő, amit Gret​tir do​bott rá, össze​zúz​ta a
comb​csont​ját, és örök​re meg​nyo​mo​rí​tot​ta.
Mint ké​sőbb ki​de​rült, On​gul so​ha​sem kap​ta meg a vér​dí​jat.
A Gard vá​ros​be​li Tho​rir meg​ta​gad​ta a fi​zet​sé​get. Azt mond​ta,
hogy ke​resz​tény​ként nem ju​tal​maz​hat​ja meg a bo​szor​kány​-
ság hasz​ná​la​tát. On​gul ezt alat​to​mos ki​fo​gás​nak tar​tot​ta, és a
kö​vet​ke​ző Alt​hin​gon pa​naszt nyúj​tott be Tho​rir el​len. Mér​gé​-
re az egy​be​gyűlt go​da​rok Tho​rir ál​lás​pont​ját tá​mo​gat​ták – az
is le​het, hogy az meg​vesz​te​get​te őket –, és odá​ig me​rész​ked​-

251
tek, hogy szám​űz​ték On​gult. Úgy dön​töt​tek, túl sok vér folyt
már, és hogy ele​jét ve​gyék Gret​tir ba​rá​tai bosszú​já​nak, jobb​-
nak ta​lál​ták, ha On​gul egy idő​re el​hagy​ja Iz​lan​dot. On​gul​lal
ké​sőbb még ta​lál​koz​tam, mint ahogy a to​váb​bi el​be​szé​lé​sem​-
ből ki fog de​rül​ni, de ad​dig is az Is​te​nek le​he​tő​sé​get ad​tak
arra, hogy tisz​te​let​tel adóz​zak fo​ga​dott test​vé​rem em​lé​ké​nek.
Mint aho​gyan azt vár​tam, Tho​rodd íté​le​te eny​he volt. Ami​-
kor a szí​ne elé ke​rül​tem, eszé​be ju​tott, hogy Gret​tir meg​kí​-
mél​te az éle​tét ak​kor, ami​kor ő szem​be​szállt a tör​vé​nyen kí​-
vü​li​vel az út kö​ze​pén, és most úgy tör​lesz​tet​te az adós​sá​gát,
hogy ki​je​len​tet​te, sza​ba​don tá​voz​ha​tok, mi​után ki​fi​zet​tem
fog​va tar​tó​im​nak a meg​ígért tíz már​kát. Mi​után ez el​vé​gez​te​-
tett, Tho​rodd rá​tért a tűz​ru​bin dol​gá​ra, mert azt mond​ta, ezt
az uta​sí​tást kap​ta az ap​já​tól, és ne​ki​lá​tott el​in​téz​ni az ügye​i​-
met Gunn​hildr csa​lád​já​val. Az​zal is meg​le​pett, hogy át​ad​ta ne​-
kem Th​rand régi kin​cses lá​di​kó​ját. Min​den jel sze​rint Th​rand
úgy ha​gyat​ko​zott, hogy ha nem tér​ne vissza Jomsburg​ból élve,
én le​gyek az örö​kö​se. A lá​di​kó egész tar​tal​mát Thor​nak ál​doz​-
tam. A fele ezüst​ből temp​lo​mot emel​tem az Is​ten szá​má​ra
azon a he​lyen, ahol Th​rand régi kuny​hó​ja állt, a má​sik fe​lét
pe​dig mé​lyen an​nak a föld​jé​be ás​tam.
A temp​lom fel​ava​tá​sát kö​ve​tő la​ko​mán Snor​ri Godi egyik
veje, egy Bol​li Bol​la​son nevű ér​tel​mes és jó​mó​dú gaz​da mel​lé
ke​rül​tem. Ki​de​rült, hogy Bol​li ab​ban az uta​zá​si láz​ban szen​-
ved, amely oly jel​lem​ző az észa​ki em​be​rek​re.
– Már alig vá​rom azt a na​pot, ami​kor a leg​idő​sebb fiam át​-
ve​he​ti tő​lem a gaz​da​sá​got, Thor​gils – val​lot​ta meg. – A gond​ja​-
i​ra bí​zom majd, össze​cso​ma​go​lok és el​me​gyek. Más or​szá​go​-
kat aka​rok lát​ni, ide​gen em​be​rek​kel ta​lál​koz​ni és meg​néz​ni,
ho​gyan él​nek, míg még erős va​gyok és te​vé​keny. Iz​land túl ki​-
csi és el​szi​ge​telt. Úgy ér​zem, hogy be va​gyok ide zár​va.
Sza​vai ter​mé​sze​te​sen fel​idéz​ték Gret​tirt, amint kö​nyö​rög
ne​kem, hogy utaz​zak.
– Ha vá​laszt​hat​nál, Bol​li – kér​dez​tem –, mi a vi​lág​nak az a
zuga, amit a leg​szí​ve​seb​ben meg​néz​nél?
– Mik​la​gard, a ha​tal​mas vá​ros – fe​lel​te gon​dol​ko​dás nél​kül.
– Azt be​szé​lik, nincs hoz​zá fog​ha​tó: ha​tal​mas pa​lo​ták, nyil​vá​-
nos für​dők, ön​ma​guk​tól moz​gó szob​rok. Az ut​cák már​vánnyal

252
van​nak ki​rak​va, és sö​té​te​dés után is jár​ha​tod őket, mert a csá​-
szár, aki ott ural​ko​dik, el​ren​del​te, hogy lo​bo​gó fák​lyá​kat he​-
lyez​ze​nek min​den sa​rok​ra, és egész éj​jel ég​je​nek.
– És ho​gyan le​het Mik​la​gard​ba jut​ni? – kér​dez​tem.
– A ru​szok föld​jén ke​resz​tül – vá​la​szol​ta. – A rusz ke​res​ke​-
dők min​den év​ben pré​me​ket vi​szek el​adás​ra a csá​szá​ri ud​var​-
ba. Kü​lön​le​ges en​ge​dé​lyük van arra, hogy be​lép​je​nek a csá​-
szár tar​to​má​nya​i​ba. Ha ma​gad is vin​nél egy ra​ko​mány pré​-
met, nye​re​ség​gel zár​nád a vál​lal​ko​zást.
Bol​li a kö​pe​nye gal​lér​ján ma​ta​tott. Drá​ga gú​nya volt, ki​zá​ró​-
lag a la​ko​ma ked​vé​ért vet​te fel, és a gal​lért va​la​mi​fé​le sima
prém sze​gé​lyez​te.
– A ke​res​ke​dő, aki el​ad​ta ne​kem ezt a kö​penyt, azt mond​ta,
hogy a ru​szok az észa​ki né​pek​től szer​zik a pré​me​ket, azok​tól,
akik a csap​dá​kat ál​lít​ják az ál​la​tok szá​má​ra. Én ma​gam ugyan
nem lát​tam, de azt be​szé​lik, hogy a ru​szok bi​zo​nyos meg​ha​tá​-
ro​zott he​lye​ket ke​res​nek fel a va​don szé​lén, ahol a föld​re he​-
lye​zik a cse​re​áru​i​kat. Az​tán el​men​nek és vár​nak. Éj​jel, vagy
pir​ka​dat​kor a benn​szü​löt​tek ki​oson​nak az er​dő​ből, el​ve​szik az
árut, és annyi pré​met hagy​nak ott cse​ré​ben, amennyit be​csü​-
le​tes​nek ta​lál​nak. Fur​csa egy né​pek azok, a prém​va​dá​szok.
Nem sze​re​tik a be​to​la​ko​dó​kat. Ha át​lé​ped a te​rü​le​te​ik ha​tá​rát,
nagy esé​lyed van arra, hogy meg​igéz​nek. Sen​ki sem jár​ta​sabb
a se​idr​ben, mint ők, fér​fi​ak és nők egy​aránt.
Ez az utol​só meg​jegy​zés dön​tő​en ha​tott rám. Thor ad​hat​ta
Bol​li szá​já​ba a sza​va​kat, hogy meg​ju​tal​maz​zon a neki tett fel​-
aján​lá​so​mért, de Odin volt az, aki meg​ha​tá​roz​ta a dol​gok ki​-
me​ne​te​lét. Egy uta​zás Mik​la​gard​ba nem​csak Gret​tir kí​ván​sá​-
gá​nak ten​ne ele​get, de kö​ze​lebb ke​rül​nék Is​te​nem rej​tel​me​i​-
hez is.
Így tör​tént hát, hogy nem egé​szen egy hó​nap múl​va egy ke​-
res​ke​dő​höz illő cso​mag​gal a há​ta​mon vág​tam át Per​mia ha​tal​-
mas er​dő​sé​ge​in, azon töp​reng​ve, hogy Odin va​jon a Meg​té​-
vesz​tő sze​re​pé​ben tet​szel​gett-e, ami​kor ide​csa​lo​ga​tott en​gem.
A va​don​ban töl​tött egy hét óta még egyet​len benn​szü​löt​tet
sem pil​lan​tot​tam meg. Ab​ban sem vol​tam biz​tos, ho​gyan hív​-
ják őket. Bol​li Bol​la​son skrid​fin​nik​nek ne​vez​te őket, és sze​rin​-
te ez annyit je​len​tett: „a fin​nik, akik fa​desz​ká​kon ro​han​nak”

253
Má​sok lo​par​nak vagy la​pu​nak ne​vez​ték őket, és a kü​lön​bö​ző
vé​le​mé​nyek sze​rint a név azt je​len​tet​te, hogy „a fu​tók”, „a va​-
rázs​lók”, vagy „a ki​ta​szí​tot​tak” De min​den​ki egyet​ér​tett ab​-
ban, hogy az ál​ta​luk la​kott te​rü​let a kép​ze​le​tet fe​lül​mú​ló​an
ko​pár.
– A fá​kon kí​vül sem​mi sem nő az or​szá​guk​ban. A ta​laj csu​pa
kő, ter​mő​föld egy tal​pa​lat​nyi sem – fi​gyel​mez​te​tett Bol​li. –
Nincs ter​més, még szé​na sin​csen, ezért te​he​ne​ket sem ta​lálsz
majd. Te​hát sem te​jet, sem saj​tot. Le​he​tet​len​ség ga​bo​nát ter​-
mesz​te​ni… szó​val nincs sör. A sző​lő​tő​ké​ket pe​dig fe​lejtsd el.
Még a ju​hok sem él​nek meg ott. Csak az is​te​nek tud​ják, mi​ből
ké​szí​tik a benn​szü​löt​tek a ru​há​i​kat, hogy tá​vol tart​sák ma​guk​-
tól a hi​de​get, ami​kor gyap​jú​juk sincs, amit meg​fon​hat​ná​nak.
Va​la​mit ten​ni​ük kell. Hó és jég bo​rít min​dent éven​te nyolc
hó​na​pon át, és a téli éj​je​lek két hó​na​pig is el​tar​ta​nak.
A ke​res​ke​del​mi ügy​nök​ség​nél, aho​vá az áru​kész​le​te​met vit​-
tem, ezek​ről a rej​té​lyek​ről sen​ki sem tu​dott fel​vi​lá​go​sí​tás​sal
szol​gál​ni. Csak annyit tud​tak mon​da​ni, hogy tölt​sem meg a
cso​mag​ja​i​mat szí​nes sza​la​gok​kal, bronz​gyű​rűk​kel, réz​ből ké​-
szí​tett szob​rocs​kák​kal, ha​lász​hor​gok​kal és kés​pen​gék​kel.
Őrült​nek hit​tek. Kö​ze​leg a tél, mu​tat​tak rá, és ez nem a ke​res​-
ke​dés ide​je. In​kább vár​jak ta​va​szig, ami​kor a benn​szü​löt​tek
elő​buk​kan​nak az er​dő​ből, és ma​guk​kal hoz​zák zsák​má​nya​ik
prém​je​it. Ko​no​kul fél​re​sö​pör​tem a ta​ná​csa​i​kat. Nem akar​tam
hó​na​po​kat töl​te​ni egy el​zárt te​le​pü​lé​sen, a va​don pe​re​mén.
Ezért a há​tam​ra kö​töt​tem a cso​ma​go​mat és ne​ki​vág​tam. Most,
hogy az uj​ja​im és az ar​com kezd​tek meg​der​med​ni a je​ges szél​-
től, azon töp​reng​tem – és nem elő​ször –, hogy nem vol​tam-e
hi​he​tet​le​nül esz​te​len. Az ös​vényt, amit az er​dőn ke​resz​tül kö​-
vet​tem, egy​re ne​he​zeb​ben tud​tam ki​ven​ni. Nem​so​ká​ra el​té​-
ve​dek majd.
To​vább bot​la​doz​tam. Kö​rü​löt​tem min​den jel​leg​te​len volt.
Min​den egyes fa úgy né​zett ki, mint az, ame​lyik mel​lett ép​pen
el​men​tem, és azo​nos volt az​zal, amit egy órá​val az​előtt lát​tam.
Nagy rit​kán elő​lem me​ne​kü​lő ál​lat ne​szét hal​lot​tam, ri​adt
ina​lá​sá​nak hang​ja be​le​ve​szett a tá​vol​ba. Ma​gát az ál​la​tot so​ha​-
sem pil​lan​tot​tam meg. Túl​sá​go​san óva​to​sak vol​tak. A cso​ma​-
gom szí​jai a vál​lam​ba vág​tak, és úgy dön​töt​tem, ko​rán tá​bort

254
ve​rek, és reg​gel meg​újult erő​vel vá​gok neki az út​nak. Kö​rül​-
néz​tem egy vé​dett zug után, ahol tü​zet gyújt​ha​tok és fa​la​toz​-
ha​tok a cso​ma​gom​ban ci​pelt szá​rí​tott hal​ból; eköz​ben el​hagy​-
tam a ha​lo​vány ös​vényt, és at​tól bal​ra kezd​tem el ke​res​gél​ni.
Vagy öt​ven lé​pés után olyan sűrű bok​ros​ba üt​köz​tem, hogy
kény​te​len vol​tam vissza​for​dul​ni. Meg​pró​bál​koz​tam a má​sik
irány​ban. A sűrű alj​nö​vény​zet is​mét meg​akasz​tott. Vissza​tér​-
tem az ös​vény​re és to​vább​ha​lad​tam raj​ta egy ki​csit, majd is​-
mét pró​bál​koz​tam. Ez​út​tal csak húsz lé​pést tet​tem meg – szá​-
mol​tam őket, mert nem akar​tam el​té​ved​ni ami​kor újra meg​-
áll​ni kény​sze​rül​tem. Is​mét vissza​tér​tem az ös​vény​hez és to​-
vább​ha​lad​tam raj​ta. A bok​rok sű​rű​söd​ni kezd​tek. To​vább sán​-
ti​kál​tam. Hó​lyag nőtt a jobb sar​kam​ra, ott, ahol a láb​be​li ki​-
dör​zsöl​te, és fájt a lá​bam. A fáj​da​lom​ra össz​pon​to​sí​tot​tam,
ami​kor ész​re​vet​tem, hogy az ös​vény egy, a bok​rok kö​zöt​ti, jól
ész​re​ve​he​tő rés felé ka​nya​ro​dik. Há​lá​san szed​ni kezd​tem a lá​-
ba​mat, majd el​bot​lot​tam. Le​néz​tem, és lát​tam, hogy a lá​bam
egy föld​re te​rí​tett há​ló​ba akadt bele. Ép​pen le​ha​jol​tam, hogy
ki​sza​ba​dít​sam ma​gam, ami​kor éles, dü​hös szissze​nést hal​lot​-
tam. Fel​egye​ne​sed​tem, és egy em​bert lát​tam ki​lép​ni egy fa
mö​gül. Va​dá​szíj volt nála, fel​aj​zott nyíl​vessző​vel, és az em​ber
csen​de​sen, meg​fon​tol​tan meg​fe​szí​tet​te a húrt, mi​köz​ben a
mell​ka​som​ra cél​zott. Meg​me​re​ved​tem, ár​tat​lan​nak és ár​tal​-
mat​lan​nak pró​bál​tam lát​sza​ni.
Az ide​gen ép​pen a mell​ka​so​mig ért. Ál​lat​bőr​be, egy​faj​ta
szar​va​sé​ba volt öl​töz​ve, és bő ing​ként vi​sel​te. A fe​jét egy a bő​-
rön ej​tett ha​sí​té​kon dug​ta ki, ru​há​za​tát szé​les öv fog​ta össze a
de​re​kán, mely ugyan​an​nak az ál​lat​nak a bő​ré​ből ké​szült. Ez az
ing a tér​dé​ig ért, alat​ta pe​dig bőr​nad​rá​got vi​selt, ami​nek a szá​-
ra egy fur​csa ki​né​ze​tű, fel​fe​lé kun​ko​ro​dó orrú bőr​pa​pucs​ra
bo​rult. Fe​jét kúp ala​kú sap​ka bo​rí​tot​ta, mely szin​tén szar​vas​-
bőr​ből ké​szült. Egy pil​la​na​tig föld​ma​nó​ra em​lé​kez​te​tett. Fel​-
buk​ka​ná​sa ugyan​olyan halk és má​gi​kus volt.
Nem tett sem​mi​lyen to​váb​bi moz​du​la​tot fe​lém, ha​nem hal​-
kan cset​tin​tett a nyel​vé​vel. A fák mö​gül és a bok​rok sű​rű​jé​ből
fél tu​cat tár​sa lé​pett elő. Kü​lön​bö​ző ko​rú​ak vol​tak, egy alig ti​-
zen​két esz​ten​dős if​jonc​tól egé​szen egy sok​kal öre​gebb, ősz​be
csa​va​ro​dó sza​kál​lú fér​fi​ig. A pon​tos ko​ru​kat nem tud​tam

255
meg​ítél​ni, mert ar​cuk szo​kat​la​nul gyű​rött és rán​cos volt, és
egy​for​ma szar​vas​bőr ru​hát vi​sel​tek. Egyi​kük sem ért a vál​la​-
mig, és arc​vo​ná​sa​ik egy​for​mák vol​tak – hom​lo​kuk szé​les, po​-
fa​csont​juk ki​ug​ró, szá​juk szé​les, ál​luk pe​dig kes​keny volt, ami
ar​cuk​nak fur​csa, há​rom​szög ala​kot köl​csön​zött. Ész​re​vet​tem,
hogy leg​több​jük sze​me vi​ze​nyős, mint​ha túl hosszan me​red​-
tek vol​na a nap​ba. Az​tán eszem​be ju​tott, amit Olaf me​sélt a
hosszú, ha​vas és je​ges hó​na​pok​ról, és fel​is​mer​tem azt, amit
Grön​lan​don lát​tam gyer​mek​ko​rom​ban – a hó​vak​ság hosszan
tar​tó kö​vet​kez​mé​nye​it.
Nem vol​tak har​ci​a​sak. Mind​egyi​kő​jük hosszú va​dá​szí​jat
hor​dott, de csak az első em​ber irá​nyí​tot​ta fe​lém nyíl​vessze​jét,
amit pár pil​la​nat múl​va le is eresz​tett, hagy​va, hogy a húr el​er​-
nyed​jen. Majd rö​vid ta​nács​ko​zás kö​vet​ke​zett egy olyan nyel​-
ven, amit nem is​mer​tem. Úgy tűnt, nincs ve​ze​tő​jük min​den​ki​-
nek volt va​la​mi hoz​zá​fűz​ni​va​ló​ja, még az if​jonc​nak is. Hir​te​len
meg​for​dul​tak és el​in​dul​tak, egyi​kő​jük pe​dig fe​lém in​tett a fe​-
jé​vel, je​lez​ve, hogy kö​ves​sem őket. Nem tud​tam mire vél​ni a
dol​got, de el​in​dul​tam mö​göt​tük az ös​vé​nyen. Még csak vissza
se pil​lan​tot​tak, hogy meg​néz​zék, kö​ve​tem-e őket, és rá​jöt​tem,
hogy ki​csiny ter​me​tük el​le​né​re a lo​par​ok – mert csak ők le​-
het​tek – fi​gye​lem​re mél​tó se​bes​ség​gel köz​le​ked​tek az er​dő​-
ben.
Für​ge me​ne​te​lés után el​ér​tük azt a he​lyet, ahol él​tek. Sát​rak
cso​por​to​sul​tak egy kis fo​lyó part​ján. Elő​ször azt hit​tem, va​dá​-
szok tá​bor​he​lye, de az​tán asszo​nyo​kat, gyer​me​ke​ket és ku​tyá​-
kat, sőt még egy fára füg​gesz​tett gyer​mek​böl​csőt is lát​tam, és
rá​jöt​tem, hogy no​má​dok ott​ho​na ez. A tá​bor​tól nem messze
kü​lö​nös ál​la​to​kat lát​tam ki​pány​váz​va. Szem​mel lát​ha​tó​an
szar​va​sok vol​tak, mert olyan agan​csok​kal ren​del​kez​tek, amik
azok​nak az er​dei szar​va​sok​nak is a be​csü​le​tük​re vál​tak vol​na,
ame​lyek​re Ed​gar​ral va​dász​tunk Ang​li​á​ban. Ugyan​ak​kor a tes​-
tük csak fe​le​ak​ko​ra volt. Kis ter​me​tük va​la​ho​gyan il​lett azok​-
hoz az em​be​rek​hez, akik – skan​di​náv mér​ce sze​rint – ap​rók
vol​tak.
A fér​fi, ame​lyik el​ső​ként mu​tat​ta meg ma​gát ne​kem az er​-
dő​ben, a sát​rá​hoz ve​ze​tett, in​tett, hogy vár​jak, majd be​le​bújt.
Le​eresz​tet​tem a cso​ma​got a há​tam​ról, le​tet​tem a föld​re és

256
mel​lé ül​tem. A fér​fi is​mét fel​buk​kant, és né​mán a ke​zem​be
nyo​mott egy fa​tá​lat. Le​pény​da​ra​bok vol​tak ben​ne. Meg​kós​tol​-
tam, és fel​is​mer​tem az er​dei gyü​möl​csök​kel össze​ke​vert hal
ízét.
Mi​köz​ben a hal​le​pé​nye​met et​tem, a tá​bor​ban min​den​ki a
dol​gát vé​gez​te: apró fa​ved​rek​ben vi​zet mer​tek a fo​lyó​ból, tű​zi​-
fát gyűj​töt​tek, a sát​rak kö​zött jár​kál​tak, és ud​va​ri​a​san sen​ki
sem vett ró​lam tu​do​mást. Azon tű​nőd​tem, mi kö​vet​ke​zik
majd. Egy idő után, mi​alatt vé​gez​tem az evés​sel, és vi​zet it​tam
egy fa​ku​pá​ból, amit az egyik lo​par asszony ho​zott oda ne​kem,
az őröm – mert így gon​dol​tam rá – is​mét elő​jött a sát​rá​ból. Ke​-
zé​ben olyas​va​la​mit tar​tott, amit én egy fa​pe​re​mű, nagy szi​tá​-
nak néz​tem. Majd lát​tam, hogy egy dob volt, szé​les és la​pos,
nem mé​lyebb egy arasz​nyi​nál, sza​bály​ta​la​nul to​jás​dad ala​kú.
Óva​to​san a föld​re he​lyez​te, majd mel​lé ku​po​ro​dott. A fér​fi​ak
kö​zül töb​ben is oda​sé​tál​tak. Kör​be​ül​tek, majd hal​kan tár​gyal​-
ni kezd​tek. Megint nem ér​tet​tem, hogy mi​ről be​szél​nek, bár
több​ször is hal​lot​tam a vu​od​man szót meg​is​mét​lőd​ni. Vé​gül az
őröm a szar​vas​bőr tu​ni​ká​ja alá nyúlt és egy apró, ék ala​kú sza​-
ru​da​ra​bot hú​zott elő, nem na​gyob​bat egy já​ték​lap​nál, amit
gyen​gé​den a dob te​te​jé​re he​lye​zett. Inge rán​ca​i​ból elő​ko​tort
egy rö​vid, ka​la​pács ala​kú dob​ve​rőt, és gyen​gé​den ütö​get​ni
kezd​te vele a dob hár​tyá​ját. A töb​bi​ek elő​re​ha​jol​tak, és fe​szül​-
ten fi​gyel​tek.
Ki​ta​lál​tam, hogy mi tör​té​nik, és talp​ra áll​tam. A cso​port​hoz
sé​tál​tam és csat​la​koz​tam a kör​höz, szom​szé​dom ud​va​ri​a​san
fél​re​hú​zó​dott, hogy he​lyet ad​jon ne​kem. A dob fel​szí​nét több​-
tu​cat​nyi fes​tett alak és jel dí​szí​tet​te. Né​me​lyi​kü​ket fel​is​mer​-
tem: hal, szar​vas, egy tán​co​ló pál​ci​ka​em​ber, íj és nyíl, fél​tu​-
cat​nyi ősi rúna. Szá​mos jel új volt szá​mom​ra, és csak ta​lál​gat​ni
tud​tam a je​len​té​sü​ket – fer​de négy​szö​gek, cik​cak​kos vo​na​lak,
sza​bály​ta​lan csil​lag​alak​za​tok, ívek és hul​lá​mok. Fel​té​te​lez​-
tem, hogy az egyik a na​pot jel​ké​pez​te, a má​sik a hol​dat, a har​-
ma​dik ta​lán er​dőt. Nem szól​tam sem​mit, mi​köz​ben a kis sza​-
ru​la​pocs​ka a dob hár​tyá​ján ug​rált és csúsz​kált a do​bos sza​bá​-
lyos üté​se​i​nek rez​gé​sé​re. A la​pocs​ka ide-oda moz​gott, majd
úgy tűnt, meg​ta​lál​ta a he​lyét és ott ma​radt, és​pe​dig egy agan​-
csos em​ber áb​rá​ján. Az őr hir​te​len ab​ba​hagy​ta a do​bo​lást. A

257
la​pocs​ka a he​lyén ma​radt. Fel​emel​te, vissza​tet​te a dob kö​ze​-
pé​re, és las​sú, is​mét​lő​dő rit​mus​ban is​mét do​bol​ni kez​dett. A
la​pocs​ka új​fent meg​in​dult, és ugyan​azon a he​lyen állt meg. Az
őr har​mad​szor​ra is sor​sot ve​tett, a la​pocs​kát vi​szont ez​út​tal a
dob szé​lé​re he​lyez​te, mi​előtt élet​re kel​tet​te vol​na azt. A szarv​-
la​pocs​ka is​mét az agan​csos em​ber áb​rá​ja felé moz​dult, de az​-
tán to​vább​ha​ladt, míg​nem meg​pi​hent a há​rom​szög je​lén. Ki​-
ta​lál​tam, hogy sát​rat áb​rá​zol.
Az őr vissza​csúsz​tat​ta a dob​ve​rőt az inge rán​cai közé. Az
össze​gyűl​tek néma csend​ben ül​tek. Va​la​mi meg​vál​to​zott. A
lo​par​ok ed​dig ud​va​ri​a​sak vol​tak, de most kis​sé ide​ges​nek tűn​-
tek. Bár​mit is árult el ne​kik a dob, az üze​net egy​ér​tel​mű volt.
Az őr vissza​vit​te a do​bot a sát​rá​ba és in​tett, hogy kö​ves​sem.
Egy a töb​bi​től kis​sé kü​lön​ál​ló sá​tor​hoz ve​ze​tett. Ama​zok​hoz
ha​son​ló​an ez is egy sor hosszú, vé​kony, egy​más​nak dön​tött,
nyír​fa​ké​reg da​ra​bok​kal ügye​sen le​ta​kart ka​ró​ból állt. Meg​állt
a sá​tor nyí​lá​sa előtt, és el​ki​ál​tot​ta ma​gát:
– Ras​sa!
A sá​tor​ból elő​bú​jó fér​fi a leg​csú​nyább lo​par volt, akit va​la​ha
is lát​tam. Ugyan​olyan ma​gas volt, mint a töb​bi​ek, és a test​al​-
ka​ta is ugyan​olyan volt, de arca min​den egyes vo​ná​sa fer​de.
Orra ol​dal​ra gör​bült és gu​mós volt. A bo​zon​tos szem​öl​dö​kök
alól ki​dül​le​dő sze​mei fo​lya​ma​to​san ri​adt te​kin​te​tet köl​csö​-
nöz​tek neki. Az aj​kai nem fed​ték az eny​hén elő​re​ál​ló fo​ga​it, és
a szá​ja ha​tá​ro​zot​tan fer​de volt. A töb​bi csi​nos arcú lo​par mel​-
lett ne​vet​sé​ge​sen né​zett ki.
– Üd​vö​zöl​lek mi​ná​lunk. Örü​lök, hogy meg​ér​kez​tél – mond​-
ta ez a kü​lö​nös ki​né​ze​tű benn​szü​lött. Meg​döb​ben​tem. Nem
csak at​tól, amit mon​dott, ha​nem mert skan​di​ná​vul be​szélt,
na​gyon erős ki​ej​tés​sel és gon​do​san meg​vá​lasz​tott sza​vak​kal
bár, de ért​he​tő​en.
– A te ne​ved Ras​sa? – kér​dez​tem té​to​ván.
– Igen – fe​lel​te. – Azt mond​tam a va​dá​szok​nak, hogy a vu​od​-
man ma fur​csa zsák​mányt fog ej​te​ni, és ne bánt​sák azt, ha​-
nem hoz​zák vissza a tá​bor​ba.
– A vu​od​man? – kér​dez​tem. – Nem tu​dom, mit je​lent.
– A vu​od​man az, ahol a boa​zó​ra áll​nak les​ben. – Lát​ta, hogy
még ta​nács​ta​la​nab​bul né​zek. – Meg kell bo​csá​ta​nod ne​kem.

258
Nem tu​dom, ho​gyan hív​ják a boa​zót a te nyel​ve​den. Azok az ál​-
la​tok amott, azok boa​zók. – Az öt ki​pány​vá​zott, apró szar​vas
felé in​tett. – Azok sze​lí​dek. El​he​lyezzük őket az er​dő​ben, hogy
a csap​dá​ba csa​lo​gas​sák va​don élő tár​sa​i​kat. Ez az idény, ami​-
kor a vad boa​zók el​hagy​ják a nyílt te​re​pet, és az er​dő​be men​-
nek élel​met ke​res​ni, és me​ne​dé​ket ta​lál​ni a kö​ze​le​dő hó​vi​ha​-
rok elől.
– És a vu​od​man?
– Az volt az a sűrű bok​ros, ami ál​lan​dó​an vissza​for​dí​tott té​-
ged. Va​dá​sza​ink fi​gyel​tek. Mond​ták, hogy gyak​ran let​ér​tél az
ös​vény​ről. Nagy zajt csap​tál. Iga​zá​ból majd​nem el​vesz​tet​ték a
leg​jobb boa​zón​kat, amely meg​ijedt tő​led és el​fu​tott. Sze​ren​-
csé​re be tud​ták fog​ni, mi​előtt túl messzi​re ke​rült vol​na.
Fel​ele​ve​ní​tet​tem ma​gam​ban azt a va​dász​mód​szert, ami​re
Ed​gar ta​ní​tott Nort​hamp​ton er​de​i​ben, ho​gyan he​lye​zett el
úgy, hogy a szar​vast a vá​ra​ko​zó va​dá​szok nyi​lai felé te​rel​jem.
Úgy tűnt, a lo​par​ok ugyan​így tesz​nek, sűrű bok​ro​kat ál​lí​ta​-
nak, hogy arra te​rel​jék a vad szar​va​so​kat, ahol a va​dá​szok les​-
ben áll​nak.
– Bo​csá​na​tot ké​rek, hogy el​ron​tot​tam a va​dá​sza​tot – mond​-
tam. Nem tud​tam, hogy lo​par va​dász​te​rü​le​ten va​gyok.
– Min​ket nem lo​par​ok​nak hív​nak – mond​ta Ras​sa sze​lí​den.
– Ezt a szót ak​kor hal​lot​tam, ami​kor a le​te​le​pe​det​te​ket lá​to​gat​-
tam meg – ak​kor ta​nul​tam meg pár szót a nyel​ve​te​ken. Mi
sab​mék va​gyunk. Min​ket lo​par​ok​nak ne​vez​ni ugyan​olyan
len​ne, mint​ha mi ti​te​ket bar​lang​la​kók​nak hív​nánk.
– Bar​lang​la​kók? Hi​szen nem is bar​lan​gok​ban la​kunk.
Ras​sa fel​vil​lan​tot​ta fer​de mo​so​lyát.
– A sab​me gyer​me​kek meg​ta​nul​ják, ho​gyan al​kot​ta meg az
első em​be​re​ket Ib​mal, a Te​rem​tő. Test​vé​rek vol​tak. Ib​mal a
föld​re he​lyez​te a test​vé​re​ket, azok pe​dig gya​ra​pod​tak, va​dász​-
tak és ha​lász​tak. Ak​kor Ib​mal ha​tal​mas, üvöl​tő hó​vi​hart kül​-
dött, erős sze​let, ha​vat és je​get. Az egyik test​vér el​sza​ladt, egy
bar​lan​got ta​lált, és el​bújt ben​ne. Túl​él​te. De a má​sik test​vér a
sza​bad​ban ma​radt és meg​küz​dött a hó​vi​har​ral. To​vább va​dá​-
szott és ha​lá​szott, és meg​ta​nul​ta, ho​gyan ma​rad​jon élet​ben.
Ami​kor a hó​vi​har el​vo​nult, az egyik test​vér elő​bújt a bar​lang​-

259
ból, és tőle szár​ma​zik min​den le​te​le​pe​dett em​ber. A má​sik
test​vér​től szár​maz​nak a sab​mék.
Kezd​tem meg​ked​vel​ni ezt a nyílt, ba​rát​sá​gos em​ber​két.
– Gye​re – mond​ta –, mi​vel a ven​dé​gem le​szel, töb​bet kell
meg​tud​nunk ró​lad és a na​pok​ról, ame​lyek előt​tünk áll​nak.
Ras​sa elő​húz​ta a sa​ját jö​ven​dő​mon​dó dob​ját, nem na​gyobb
szer​tar​tá​sos​ság​gal, mint ami​lyen​nel Th​rand kért ta​ná​csot a
rú​na​pál​cák​tól. Ez sok​kal na​gyobb volt és bo​nyo​lul​tabb min​ták
dí​szí​tet​ték, mint amit elő​ző​leg lát​tam. Ras​sa dob​ján sok​kal, de
sok​kal több jel volt. Az éger​fa vö​rös le​vé​vel raj​zol​ták őket,
mond​ta, ő pe​dig szí​nes sza​la​go​kat, apró réz​ből, sza​ru​ból és né​-
hány ezüst​ből ké​szí​tett amu​let​tet és sze​ren​cse​füg​gőt ag​ga​tott
a dob pe​re​mé​re. Cso​ma​gom​ban ott la​pul​tak ezek​nek a sze​ren​-
cse​füg​gők​nek a pár​jai.
Ras​sa egy apró jel​zőt ej​tett a dob hár​tyá​já​ra. A jel​ző ez​út​tal
egy bronz​gyű​rű volt. Mi​előtt ver​ni kezd​te vol​na a do​bot, köz​-
be​lép​tem.
– Mit je​len​te​nek ezek a jel​ké​pek? – kér​dez​tem.
Ra​vasz pil​lan​tást ve​tett rám.
– Úgy hi​szem, már​is is​mersz né​há​nyat kö​zü​lük – fe​lel​te.
– Lá​tok pár rú​nát – mond​tam.
– Igen, eze​ket a je​le​ket a le​te​le​pe​det​tek​től ta​nul​tam.
– És az? Az mit je​lent?– mu​tat​tam há​rom hul​lá​mos vo​nal​ra.
Ugyan​ilyen je​le​ket fes​tet​tek a dob hár​tyá​já​nak kü​lön​bö​ző ré​-
sze​i​re.
– Azok a he​gyek, az a hely, ahol őse​ink él​nek.
– És amaz? – mu​tat​tam az agan​csot vi​se​lő em​ber raj​zá​ra.
– Az a no​i​a​de jele. Te se​idrrn​an​nak hí​vod.
– És ha a jel​ző rá​mu​tat, az mit je​lent?
– Egy no​i​a​de je​len​lé​té​re utal, vagy hogy a no​i​a​de ta​ná​csát
kell kér​ni. Min​den sab​me sá​tor​nak van egy jö​ven​dő​mon​dó
dob​ja és va​la​ki​je, aki hasz​nál​ja. De csak a no​i​a​de tud​ja ki​ol​vas​-
ni az arpa, a moz​gó jel​ző mé​lyebb ér​tel​mét.
Hir​te​len le​huny​ta a sze​mét és éne​kel​ni kez​dett. Vé​kony, re​-
me​gő kán​tá​lás volt, ugyan​az az is​mét​lő​dő dal​lam újra és újra,
hang​ma​gas​sá​ga pe​dig ad​dig emel​ke​dett, míg a sza​vak hir​te​-
len el nem akad​tak, mint​ha el​vág​ták vol​na őket, és a dal​lam
egy néma tóba hul​lott vol​na. Rö​vid szü​net után Ras​sa foly​tat​ta

260
az ének​lést, hang​ja is​mét ad​dig emel​ke​dett, míg a sza​vak újra
el nem akad​tak. Mi​köz​ben kán​tált, a do​bot ver​te. Amíg a le​-
hunyt sze​mű, eny​hén ide-oda ingó csú​nya kis em​bert fi​gyel​-
tem, tud​tam, hogy egy ki​vá​ló se​idr​man tár​sa​sá​gá​ban ülök.
Ras​sa oly könnye​dén lé​pett be a szel​le​mek vi​lá​gá​ba, mint
aho​gyan én szik​rát csi​hol​tam a ko​va​kő​ből.
Mi​után ne​gyed​szer is meg​is​mé​tel​te éne​két, Ras​sa ki​nyi​tot​-
ta a sze​mét és a dob​ra pil​lan​tott. Nem le​pett meg, hogy az arpa
is​mét az agan​csos em​bert áb​rá​zo​ló raj​zon pi​hent meg. Ras​sa
fel​mor​dult, mint​ha a tör​tén​tek azt iga​zol​ták vol​na, amit ő gon​-
dolt. Majd le​huny​ta a sze​mét és is​mét ver​ni kezd​te a do​bot, de
ez​út​tal he​ve​seb​ben. Kö​vet​tem a bronz​gyű​rű út​ját, amint a do​-
bon csúsz​kált. Meg​ál​lás nél​kül sik​lott az egyik jel​től a má​si​-
kig, ha​boz​ni lát​szott, majd az elő​ző​től csak alig el​té​rő út​vo​na​-
lon ha​ladt to​vább. Ras​sa ab​ba​hagy​ta a do​bo​lást, és ez​út​tal nem
pil​lan​tott le, ha​nem egye​ne​sen rám né​zett.
– Mondd el – szó​lott.
Fur​csa mó​don már vár​tam a kér​dést. Olyan volt, mint​ha va​-
la​mi ka​pocs, egyet​ér​tés lett vol​na köz​tem és a no​i​a​de kö​zött.
Mind a ket​ten ter​mé​sze​tes​nek vet​tük, hogy se​idr tu​dás​sal
ren​del​ke​zem, és Ras​sá​hoz jöt​tem fel​vi​lá​go​sul​ni.
– Moz​gás – mond​tam. – Moz​gás fog be​kö​vet​kez​ni. A he​gyek
felé, bár hogy me​lyek azok, nem tu​dom. Az​tán a dob olyas​mi​-
ről me​sélt, amit nem ér​tet​tem meg, va​la​mi ti​tok​za​tos​ról, ho​-
má​lyos​ról, ki​csit ve​sze​del​mes​ről. És egy egye​sü​lés​ről, egy ta​-
lál​ko​zás​ról.
Ras​sa most maga is le​né​zett a dob​ra. A bronz​gyű​rű egy ló​-
há​ton ülő em​ber raj​zán pi​hent.
– Erre ér​tet​ted a moz​gást? – kér​dez​te.
A vá​lasz egy​ér​tel​mű​nek tűnt, de így fe​lel​tem:
– Nem, nem erre a jel​re. Nem tu​dom pon​to​san, ho​gyan ér​-
tel​mez​zem, de bár​mi is le​gyen, kö​zel​ről érint en​gem. Ami​kor
a gyű​rű a jel​hez kö​ze​lí​tett, majd meg​pi​hent raj​ta, lel​kem meg​-
erő​sö​dött.
– Nézd meg még egy​szer és mondd el, mit látsz – vá​la​szol​ta
a no​i​a​de.
Kö​ze​lebb​ről is meg​vizs​gál​tam az ala​kot. A dob majd​nem
leg​ap​róbb jele volt, be​szo​rít​va két ré​geb​bi, el​mo​só​dot​tabb jel

261
közé. Egye​di volt, ez a jel se​hol sem is​mét​lő​dött meg. A lo​vas
egy ke​rek paj​zsot hor​dott. Ez fur​csa, gon​dol​tam. A sab​mék​nál
egy paj​zsot sem lát​tam. Mel​les​leg a ló nem élne meg ezen a
hi​deg, si​vár tá​jon. Még egy​szer oda​néz​tem és ész​re​vet​tem,
hogy az egy​sze​rű raj​zon a ló​nak nyolc lába volt.
Ras​sá​ra néz​tem. Dül​ledt sze​me​i​vel kér​dő​en né​zett rám.
– Ez Odin – mond​tam. – Odin Sle​ip​nir há​tán.
– Tény​leg? A je​let má​sol​tam va​la​mi​ről, amit a le​te​le​pe​det​-
tek​nél lát​tam. Egy kőbe volt vés​ve és tud​tam, hogy ere​je van.
– Odin az én is​te​nem – mond​tam. – Öt kö​ve​tem. Odin ho​zott
ide, a ti or​szá​go​tok​ba.
– Ké​sőbb majd el​mond​ha​tod, hogy ki ez az Odin – vá​la​szol​ta
Ras​sa –, de az én né​pem kö​zött en​nek a jel​nek más a je​len​té​se.
Szá​munk​ra ez jel​ké​pe​zi a kö​zel​gő ha​lált.

***

Ez​zel a ti​tok​za​tos jós​lat​tal kez​dő​dött a sab​mék kö​zött el​töl​tött

időm. Éle​tem leg​je​len​tő​sebb és leg​elé​ge​det​tebb nap​ja​i​nak bi​-
zo​nyul​tak, és ezt majd​nem egé​szé​ben Ras​sá​nak és csa​lád​já​-
nak kö​szön​het​tem. Ras​sa nem volt hét​köz​na​pi no​i​a​de. Úgy te​-
kin​tet​tek rá, mint ide​jé​nek ta​lán leg​na​gyobb no​i​a​dé​já​ra. Kü​-
lö​nös ki​né​ze​te már gyer​mek​ko​ra óta jelt ha​gyott raj​ta. Eset​-
len​sé​ge és csú​nya​sá​ga mi​att kü​lön​bö​zött a töb​bi fi​ú​tól. Ha
részt vett a já​té​kuk​ban, oly​kor a föld​re esett, ful​do​kol​ni kez​-
dett, vagy tel​je​sen el​vesz​tet​te az esz​mé​le​tét. A skan​di​náv
gyer​me​kek ki​csú​fol​ták vol​na érte, de a sab​mék kü​lön​le​ges
gyen​géd​ség​gel bán​tak vele. Sen​ki sem le​pő​dött meg azon,
ami​kor nyolc​esz​ten​dős ko​rá​ban fur​csa és zak​la​tott ál​mo​kat
kez​dett lát​ni. Ez a sab​mék sze​mé​ben azt bi​zo​nyí​tot​ta, hogy a
szent elő​dök köz​ve​tí​tő​nek küld​ték hoz​zá​juk Ras​sát, és a szü​lei
ha​bo​zás nél​kül ad​ták át gyer​me​kü​ket a he​lyi sá​mán​nak, hogy
ok​tas​sa. Har​minc esz​ten​dő​vel ké​sőbb hír​ne​ve túl​ju​tott az
erdő ha​tá​ra​in, ahol né​pé​vel la​kott, és egé​szen a messzi par​to​-
kig szár​nyalt, azo​kig a sab​mé​kig, akik fó​kák​ra és ki​sebb bál​-
nák​ra va​dász​tak. Az összes sab​me si​ida, azaz törzs tud​ta, hogy
Ras​sa ha​tal​mas no​i​a​de, és hogy idő​ről idő​re meg​lá​to​gat​ja őket
szel​le​mi út​jai so​rán. Oly nagy volt a híre, ami​kor kö​zé​jük ér​-
kez​tem, hogy sen​ki nem von​ta őt kér​dő​re, mi​ért fo​gad be a

262
sát​rá​ba egy jött​ment ide​gent és okít​ja azt a szent ta​nok​ra. Sa​-
ját si​idá​ja úgy hit​te, hogy a nagy no​i​a​dé​jük hí​vott en​gem oda.
A dob​ja​ik ezt mond​ták. Ré​szem​ről néha azt hit​tem, hogy Ras​-
sa Odin ügy​nö​ke. Más​kor meg azt, hogy ő maga a Min​de​nek
Aty​ja, em​be​ri ál​cá​ban.
Si​idánk (aho​gyan ha​ma​ro​san gon​dol​tam rá) az ér​ke​zé​se​met
kö​ve​tő reg​ge​len vál​tott tá​bort. Nem tö​rőd​tek az​zal, hogy le​-
bont​sák nyír​fa​kér​gű sát​ra​i​kat. Csak össze​szed​ték cse​kély tu​-
laj​do​nu​kat, ba​tyuk​ba kö​töt​ték őket, nyers​bőr szí​ja​kon a vál​-
luk​ra ve​tet​ték, vagy a há​tuk​ra kö​töz​ték, majd el​in​dul​tak a pa​-
tak fo​lyá​sa mel​lett ka​nyar​gó ös​vé​nyen. A ha​lá​szat gyat​ra, ma​-
gya​ráz​ta Ras​sa. A he​lyi víz​szel​lem és a ha​l​is​te​nek elé​ge​det​le​-
nek vol​tak. Az okát nem tud​ja, azt mond​ta. Van egy lyuk a fo​-
lyó med​ré​ben, ame​lyik egy föld alat​ti fo​lyó​szel​lem​hez ve​zet,
és a ha​lak mind oda​me​ne​kül​tek. Böl​csebb len​ne, ha a si​ida
egy má​sik hely​re ván​do​rol​na, ahol a szel​le​mek ba​rát​sá​go​sab​-
bak. Nincs vesz​te​get​ni​va​ló időnk. A fo​lyó ha​ma​ro​san be​fagy,
és a ha​lá​szat – ami​től a si​ida léte ugyan​úgy füg​gött, mint a va​-
dá​szat​tól – le​he​tet​len​né vá​lik. Húsz ván​dor​ló csa​lá​dunk, a ku​-
tyák​kal és a hat fel​há​mo​zott boa​zó​val egye​tem​ben fél na​pig
gya​lo​golt, mire el​ér​te a cél​pont​ját len​tebb a fo​lyón.
A si​ida lát​ha​tó​an ko​ráb​ban is élt már azon a he​lyen. Sá​tor​vá​-
zak áll​tak ott, ami​ket a sab​mék szar​vas​bő​rök​kel gyor​san be​te​-
rí​tet​tek.
– A nyír​fa​ké​reg nem elég erős ah​hoz, hogy el​len​áll​jon a hó​-
nak és a szél​vi​har​nak, és nem is elég me​leg – ma​gya​ráz​ta Ras​-
sa. – Az el​kö​vet​ke​ző pár hét​ben csak egy ré​teg szar​vas​bőrt
hasz​ná​lunk. Ké​sőbb, ami​kor iga​zán hi​deg lesz, to​váb​bi ré​te​ge​-
ket is rá​te​rí​tünk majd, hogy tart​sa a me​le​get.
Sa​ját csa​lád​ja a fe​le​sé​gé​ből, egy fér​je​zett lá​nyá​ból, an​nak
fér​jé​ből és ki​csiny gyer​me​kük​ből, va​la​mint a má​so​dik lá​nyá​-
ból állt, aki va​la​hon​nan is​me​rős​nek tűnt a szá​mom​ra. Az​tán
rá​jöt​tem, hogy a va​dá​szok cso​port​ja kö​zött lát​tam a vu​od​man​-
nál. Mi​vel min​den sab​me szar​vas​bőr in​get, bőr​nad​rá​got és
sap​kát vi​selt, ne​héz volt meg​kü​lön​böz​tet​ni az asszo​nyo​kat a
fér​fi​ak​tól, és nem szá​mí​tot​tam arra, hogy egy lány is len​ne a
va​dá​szok kö​zött. Azt sem vet​tem ész​re a Ras​sa sát​rá​ban töl​tött
éj​jel után, hogy van egy má​so​dik lá​nya is, mert a sab​mék le​-

263
fek​vés előtt csak a láb​be​li​jü​ket ve​szik le, és szin​te tel​je​sen fel​-
öl​töz​ve al​sza​nak. Ami​kor be​mász​tam Ras​sa sát​rá​ba, azt fé​lig
füst lep​te el. Kö​zé​pen volt egy tűz​hely, és a sá​tor csú​csán levő
szel​lő​ző​lyu​kat fé​lig be​ta​kar​ták, mert a tűz fö​lött egy bot​ra
akaszt​va ha​lak füs​tö​lőd​tek. Csak a föld​re la​pul​va le​he​tett sza​-
ba​don lé​le​gez​ni. A sá​tor szé​lén so​ra​ko​zott a csa​lád hol​mi​ja,
me​lyet éj​je​len​ként pár​ná​nak hasz​nál​tunk, ami​kor szar​vas​-
bőr​rel be​vont, friss nyír​fa​ágak​ból ké​szí​tett fek​he​lyünk​re be​-
fész​ke​lőd​tünk. Sem​mi​lyen bú​to​ruk nem volt.
Ras​sa meg​kért, sé​tál​jak le vele a fo​lyó​part​ra. Ész​re​vet​tem,
hogy a töb​bi sab​me jócs​kán hát​ra​ma​rad, és fi​gyel min​ket. A
víz se​kély volt, és se​be​sen ro​hant a kö​vek és ka​vi​csok fe​lett.
Ras​sa az egyik ke​zé​ben ha​lász​dár​dát tar​tott, a má​sik​ban pe​dig
nyír​fa​ké​reg​ből font ko​sa​rat. Egye​ne​sen be​le​gá​zolt a fo​lyó​ba
és fel​ka​pasz​ko​dott egy nagy, sima kőre, amely ki​állt a víz​ből.
Ras​sa pár pil​la​na​tig a víz fel​szí​nét fi​gyel​te, majd dö​fött egyet a
hal​dár​dá​já​val és si​ke​re​sen ki​fo​gott egy ha​lat, amely nagy​já​ból
ak​ko​ra volt, mint a ke​zem. Óva​to​san le​fej​tet​te a ha​lat a kam​-
pók​ról, a fe​jét a kő​höz ver​te, majd a dög​lött ha​lat a kőre he​-
lyez​te. Ez​u​tán a fe​jé​re he​lyez​te a ko​sa​rat és mon​dott va​la​mit
sab​me nyel​ven, a sza​va​kat jól lát​ha​tó​an a kő​nek cí​mez​ve. Két
te​nye​ré​vel vi​zet mert, rá​lo​csol​ta a kőre, majd há​rom​szor meg​-
ha​jolt. Gör​be ké​sé​vel, amit min​den sab​me az övé​ről lóg​va hor​-
dott, pár pik​kelyt va​kart le a hal​ról, majd óva​to​san a te​nye​ré​-
be fog​va vissza​tért a tá​bor​ba, ahol szét​osz​tot​ta azt a csa​lá​dok
fér​fi​tag​jai kö​zött. A si​ida csak ek​kor ké​szí​tet​te elő a há​ló​it és
hor​gász​zsi​ne​ge​it, és vo​nult a víz​hez.
– A kő egy si​e​id​de – ma​gya​ráz​ta Ras​sa–, a fo​lyó szel​le​me.
Sze​ren​csét kér​tem tőle a ha​lá​szat​hoz min​den csa​lád szá​má​ra.
Meg​ígér​tem neki, hogy min​den csa​lád, ame​lyik ha​lat fog, ál​-
do​za​tot fog be​mu​tat​ni a si​e​id​dé​nek. Min​den egyes itt töl​tött
nap után így fog​nak cse​le​ked​ni, és ak​kor is ezt fog​ják ten​ni,
ami​kor a jö​vő​ben majd vissza​té​rünk erre a hely​re.
– Mi​ért csak a fér​fi​ak​nak ad​tál pik​ke​lye​ket? – kér​dez​tem.
– Bal​sze​ren​csét hoz, ha egy asszony kö​ze​lí​ti meg a fo​lyó si​e​-
id​dé​jét. Bal​sze​ren​csét a si​ida szá​má​ra, és ve​szélyt ma​gá​ra az
asszony​ra. Árt​hat a meg​szü​le​ten​dő gyer​me​ke​i​nek.

– De lát​tam a lá​nyo​dat a va​dá​szok kö​zött, a vu​od​man​nál. Ha

264
 – De lát​tam a lá​nyo​dat a va​dá​szok kö​zött, a vu​od​man​nál. Ha
az asszo​nyok​nak sza​bad va​dász​ni​uk, mi​ért nem ha​lász​hat​nak?
– Ez min​dig is így volt. A lá​nyom, All​ba, azért va​dá​szik, mert
ugyan​olyan ügyes a haj​szá​ban, mint a fér​fi​ak, ha nem még
ügye​sebb. Alig bír​ják utol​ér​ni őt. Gyors és für​ge még a leg​sű​-
rűbb er​dő​ben is. Min​dig is ilyen volt, már ki​csiny gyer​mek​ko​-
ra óta. Az egyet​len hi​bá​ja az, hogy sze​ret be​szél​ni, so​sem áll be
a szá​ja. Ezért az​tán az asszo​nyom​mal an​nak a ki​csi ma​dár​nak a
ne​vét ad​tuk neki, ame​lyik egész nyá​ron a bok​rok kö​zött ug​rál,
és fo​lya​ma​to​san csi​vi​tel, tik-a-tik.
Ras​sa min​den egyes mon​da​tá​val nőtt ben​nem a vágy, hogy
a sab​mék kö​zött ma​rad​jak, ha meg​en​ged​nék ne​kem. Töb​bet
akar​tam ta​nul​ni Ras​sa se​idr​jé​ről, és be​vál​ta​ni Gret​tir​nek tett
ígé​re​te​met az​zal, hogy osz​to​zom élet​vi​te​lü​kön. Eszem​be ju​tot​-
tak a cso​ma​gom​ban la​pu​ló ha​lász​hor​gok, elő​szed​tem őket, és
az egész kész​le​tet Ras​sá​nak ad​tam. Az aján​dé​kot mint​egy mel​-
lé​ke​sen fo​gad​ta el, mint​ha a vi​lág leg​ter​mé​sze​te​sebb dol​ga
lett vol​na.
– Mi a hor​ga​in​kat fá​ból vagy csont​ból fa​rag​juk. De a fém​-
hor​gok sok​kal job​bak – mond​ta, és szét​osz​tot​ta őket a csa​lá​-
dok kö​zött.
– Min​de​nen osz​toz​kod​tok? – kér​dez​tem.
Meg​ráz​ta a fe​jét.
– Nem, nem min​de​nen. Min​den sze​mély és min​den csa​lád
tud​ja, hogy mi az övé – ru​hák, ku​tyák, ké​sek, fő​ző​esz​kö​zök. De
eze​ket köl​csön​ad​ják, vagy oda​aján​dé​koz​zák an​nak, aki​nek
szük​sé​ge van rá. Önző do​log len​ne, ha nem így ten​né​nek.
Meg​ta​nul​tuk, hogy csak úgy tu​dunk si​ida​ként túl​él​ni, ha egy​-
má​son se​gí​tünk.
– Mi van a töb​bi si​idá​val? Mi tör​té​nik ak​kor, ha mind​ket​ten
ugyan​ab​ban a fo​lyó​ban akar​tok ha​lász​ni, vagy ugyan​ab​ban az
er​dő​ben akar​tok boa​zó​ra va​dász​ni?
– Mind​egyik si​ida tud​ja, me​lyik az ő te​rü​le​te – vá​la​szol​ta. –
Tag​jai em​ber​öl​tők óta ugyan​azo​kon a he​lye​ken ha​lász​tak
vagy va​dász​tak. Tisz​te​let​ben tart​juk ezt a szo​kást.
– De ha vi​táz​ni kezd​tek, mond​juk egy ha​lász​hely fe​lett, éh​-
ín​ség ide​jén, ak​kor har​col​tok a jo​ga​i​to​kért?
Ras​sa kis​sé meg​döb​bent.

265
 – Mi so​ha​sem har​co​lunk. Min​den erőn​ket arra for​dít​juk,
hogy élel​met és me​ne​dé​ket ke​res​sünk, hogy gyer​me​ke​ink
egész​sé​ge​sen nő​je​nek fel és tisz​tel​jék előd​je​in​ket. Ha egy má​-
sik si​ida éhe​zik, és szük​sé​ge van egy bi​zo​nyos ha​lász​hely​re
vagy va​dász​te​rü​let​re, ak​kor meg​kér​dez​nek min​ket, és ha le​-
het​sé​ges, ak​kor köl​csön​ad​juk ne​kik ad​dig, amíg a hely​ze​tük
meg nem ja​vul. Mel​les​leg az or​szág olyan nagy, hogy te​mér​-
dek hely jut min​den​ki​nek.
– Ez fur​csa szá​mom​ra – mond​tam. – Ahon​nan én jö​vök, ott
egy fér​fi har​col azért, hogy meg​véd​je, ami az övé. Ha egy
szom​széd meg​kí​sé​re​li el​ven​ni a föld​jét, vagy ha egy ide​gen a
tu​laj​do​ná​ra akar​ja rá​ten​ni a ke​zét, har​col, és meg​pró​bál​ja el​-
űz​ni azt.
– A sab​mék szá​má​ra ez nem szük​sé​ges – mond​ta a no​i​a​de. –
Ha va​la​ki el​fog​lal​ja a te​rü​le​tün​ket, el​rej​tő​zünk vagy el​me​ne​-
kü​lünk. Meg​vár​juk, míg be​kö​szönt a tél, és az ide​ge​nek​nek
men​ni​ük kell. Tud​juk, hogy nem bír​ná​nak ma​rad​ni.
A ru​há​za​tom felé in​tett – gyap​jú​ing, bő nad​rág, egy vas​tag
uta​zó​kö​peny és ugyan​az a ké​nyel​met​len láb​be​li volt raj​tam,
ami ko​ráb​ban fel​tör​te a lá​bam.
– Az ide​ge​nek úgy öl​töz​nek, mint te. Nem tud​ják, ho​gyan
kell más​ként. Ezért meg​kér​tem az asszo​nyo​mat és All​bát,
hogy ké​szít​se​nek ne​ked a tél​hez job​ban illő ru​há​kat. Még so​-
ha​sem varr​tak ek​ko​ra mé​re​tű ru​hát, de pár nap múl​va el​ké​-
szül​nek vele.
Ras​sa ké​ré​se, hogy ru​hát varr​ja​nak ne​kem, az​zal a nem várt
ha​szon​nal járt, hogy ide​ig​le​ne​sen el​hall​gat​tat​ta All​ba lá​nya
fo​lya​ma​tos fe​cse​gé​sét. Szün​te​le​nül be​szélt, leg​in​kább az any​-
já​hoz, aki csen​de​sen vé​gez​te a dol​gát és szin​te ügyet sem ve​-
tett arra, hogy vá​la​szol​jon. Fo​gal​mam sem volt, hogy All​ba mi​-
ről be​szél, de biz​tos vol​tam ab​ban, hogy több​nyi​re ró​lam.
Most, mi​köz​ben az any​já​val ült és varr​ta a téli ru​há​za​to​mat, a
szá​ja túl​sá​go​san tele volt szar​va​sín​nal ah​hoz, hogy foly​to​no​-
san fe​cseg​jen. A ru​há​zat​hoz szük​sé​ges min​den egyes szá​lat
fog​gal kel​lett le​tép​ni a szá​rí​tott ín​kö​teg​ről, amit a szar​vas
mell​ső vagy hát​só lá​bá​ból vet​tek ki, majd pu​há​ra rág​ni és szál​-
lá so​dor​ni. Mi​köz​ben az asszo​nyok rág​tak és varr​tak, én Ras​-

266
sá​nak se​gí​tet​tem el​ké​szí​te​ni a csa​lád ele​de​lét. A sab​mék​kal
el​töl​tött élet egyik új​don​sá​ga az volt, hogy a fér​fi​ak főz​tek.
Nagy​já​ból a si​ide​nél töl​tött ne​gye​dik he​tem​ben jár​hat​tunk,
ami​kor két olyan ese​mény tör​tént, ami meg​vál​toz​tat​ta a hely​-
ze​te​met. Az első elő​re lát​ha​tó volt, de a má​so​dik tel​je​sen meg​-
le​pe​tés​ként ért. Egyik reg​gel a szo​kott idő​ben éb​red​tem, köz​-
vet​le​nül pir​ka​dat után, és amint a szar​vas​bőr fek​he​lye​men
he​ver​tem, ész​re​vet​tem, hogy a sá​tor bel​se​je sok​kal vi​lá​go​sabb
a szo​kott​nál. Odébb gu​rul​tam és ki​kan​di​kál​tam a sá​tor al​ján.
A nap​fény olyan éle​sen sü​tött be a ré​sen, hogy hu​nyo​rog​nom
kel​lett. Csend​ben fel​kel​tem, fél​re​von​tam a sá​tor be​já​ra​tát ta​-
ka​ró bőrt és ki​lép​tem. Az egész tá​bort vas​tag hó​le​pel bo​rí​tot​ta.
Az éj​jel be​kö​szön​tött az első nagy hó​esés. Min​den, amit a sát​-
ra​kon kí​vül hagy​tunk – tű​zi​fa, hal​ko​sa​rak, a há​lók, az alvó ku​-
tyák – hó​ku​pa​cok​ká vál​to​zott. Még a hat bo​a​zo sző​rét is be​lep​-
te a hó. Meg​ér​ke​zett a tél.
Azon a na​pon vég​zett Ras​sa asszo​nya és lá​nya a szar​vas​bőr
ru​hám meg​var​rá​sá​val. A sab​mék jót szó​ra​koz​tak, ami​kor a
sát​runk​hoz jöt​tek és vé​gig​néz​ték, ho​gyan öl​töz​kö​döm. El​ső​-
ként egy szőr​rel be​fe​lé for​dí​tott szar​vas​bőr in​get vet​tem fel,
majd a szo​ros szar​vas​bőr nad​rá​got húz​tam ma​gam​ra, ami szo​-
kat​lan​nak bi​zo​nyult, bár bo​ká​nál fel volt ha​sít​va, majd a kéz​-
zel varrt láb​be​li​re ke​rült a sor. Az or​ruk szo​kás sze​rint fel​fe​lé
kun​ko​ro​dott, de nem volt sar​kuk.
– Hogy sí​tal​pa​kat tud​jál vi​sel​ni – ma​gya​ráz​ta Ras​sa. Pár szá​-
rí​tott nád​szá​lat sze​dett szét szá​lak​ra, és két puha négy​szög​be
ren​dez​te őket.
– Tes​sék, tedd bele eze​ket a láb​be​lid​be – mond​ta. – Job​bak,
mint bár​me​lyik gyap​jú​ha​ris​nya. Me​le​geb​ben tart​ja a lá​ba​i​dat,
és ha át​áz​nak, pil​la​na​to​kon be​lül ki​szá​rad​nak, ha a tűz mel​lé
ra​kod őket.
Vé​gül rám se​gí​tet​te a hosszú sab​me szar​vas​bőr in​get. A tér​-
de​mig ért. De​re​kam kö​rül a ru​hát egy szé​les öv fog​ta össze.
Ami​kor gya​kor​lás​kép​pen pár lé​pést tet​tem, tel​je​sen más​ként
érez​tem ma​gam, mint bár​mi​lyen más ru​há​zat​ban – a tes​tem
me​leg​ben volt, a lá​ba​im pe​dig sza​ba​don mo​zog​tak.
A má​so​dik ese​mény​re a hó​esést kö​ve​tő éj​je​len ke​rült sor.
Ami​kor be​lép​tem a csa​lád sát​rá​ba, egy má​so​dik szar​vas​bőrt

267
ta​lál​tam a szo​ká​sos fek​he​lye​men. Mi​vel az idő​já​rás sok​kal hi​-
de​gebb​re for​dult, a szar​vas​bőrt ta​ka​ró​ként húz​tam ma​gam​ra,
ami​kor le​fe​küd​tem. Már majd​nem álom​ba me​rül​tem, ami​kor
érez​tem, hogy a szar​vas​bőr csücs​ke meg​emel​ke​dik, és va​la​ki
mel​lém bú​jik. A tűz elég​gé meg​vi​lá​gí​tot​ta a sá​tor bel​se​jét ah​-
hoz, hogy lás​sam, lá​to​ga​tóm All​ba, Ras​sa lá​nya. Lát​tam a tűz
vissz​fé​nyét a sze​me​i​ben, ar​cán pe​dig csin​ta​lan ki​fe​je​zés ült. A
fü​lem​hez tet​te a szá​ját és hal​kan súg​ta: tik-a-tik, majd kun​cog​-
ni kez​dett és hoz​zám fész​ke​lő​dött. Nem tud​tam, mit te​gyek. Az
any​ja, az apja, a nő​vé​re és a só​go​ra a kö​ze​lünk​ben alud​tak.
Fél​tem at​tól, hogy Ras​sa mit fog ten​ni, ha fel​éb​red. Né​hány
pil​la​na​tig csak fe​küd​tem, és al​vást tet​tet​tem. Az​tán All​ba keze
fel​fe​de​ző​út​ra in​dult. Na​gyon hal​kan meg​ol​dot​ta a sab​me öve​-
met és le​húz​ta ró​lam a nad​rá​got. Majd sab​me in​gem alá csú​-
szott és hoz​zám si​mult. Mez​te​len volt.
Arra éb​red​tem, hogy All​ba össze​göm​bö​lyöd​ve fe​küdt a kar​-
ja​im​ban, és a sá​tor üres volt. Ras​sa és a csa​lád töb​bi tag​ja már
el​kezd​ték a na​pot. Hal​lot​tam, amint kint tesz​nek-vesz​nek. Si​e​-
tő​sen fel​öl​töz​tem, és et​től All​ba meg​éb​redt. Sze​mei vi​lá​gos
ké​kes​szür​kék vol​tak, mint egy​né​mely má​sik sab​mé​nak, és a
szé​gyen leg​cse​ké​lyebb jele nél​kül né​zett fel rám. Tel​je​sen
elé​ge​dett​nek lát​szott. Át​kú​szott oda, ahol a ru​hái vol​tak, egy
szem​pil​lan​tás alatt fel​öl​tö​zött és már kint is volt a sá​tor​ból a
szü​le​i​nél. Las​san kö​vet​tem, azon töp​reng​ve, ho​gyan fo​gad​nak
majd.
Ami​kor elő​búj​tam a sá​tor​ból, Ras​sa rám né​zett. Tel​je​sen
nyu​godt​nak tűnt.
– Re​mé​lem, tu​dod, ho​gyan kell eze​ket hasz​nál​ni – csak
ennyit mon​dott. Két hosszú, la​pos fa​léc​ről ver​te le a ha​vat.
– Gyer​mek​ként áll​tam már sí​tal​pa​kon, de nem sok​szor, és
ak​kor is csak já​ték​ból – fe​lel​tem.
– En​nél job​ban kell tud​nod. All​ba majd meg​mu​tat​ja.
De​ren​ge​ni kez​dett, hogy Ras​sa ter​mé​sze​tes​nek vet​te a lá​-
nya és a kö​zöt​tem levő kap​cso​la​tot. Ké​sőbb meg​tud​tam, hogy
igen​csak he​lye​sel​te. A sab​mék szá​má​ra ter​mé​sze​tes volt,
hogy egy fér​fi és egy asszony együtt hál​jon, ha mind​ket​ten
úgy akar​ják. Jó​zan egyez​ség​nek te​kin​tet​ték, ha az mind​két fél
szá​má​ra el​fo​gad​ha​tó volt. Egy da​ra​big azon ag​gód​tam, ne​hogy

268
All​ba azt vár​ja, hogy a kap​cso​la​tunk tar​tós​sá vál​jon. De ké​-
sőbb, mi​után már meg​ta​ní​tott pár sab​me szó​ra és én őt pár
skan​di​náv​ra, csak ne​ve​tett raj​tam, ami​kor ag​gá​lya​im​ról be​-
szél​tem neki.
– Ho​gyan is vár​hat​ja el bár​ki, hogy ilyes​mi örök​ké tart​son?
A le​te​le​pe​det​tek gon​dol​kod​nak így. Ez olyan len​ne, mint​ha
min​dig egy he​lyen ma​rad​nánk. A sab​mék ab​ban hisz​nek,
hogy az élet​ben az év​sza​kok vál​ta​koz​nak, és jobb utaz​ni, mint
ma​rad​ni.
Mon​da​ni akar​tam még va​la​mit, de a szám​ra tet​te az uj​ját és
hoz​zá​tet​te:
– Ked​ves​ség​ből is az ágyad​ba búj​hat​tam vol​na, mert a sát​-
ram ven​dé​ge vagy. De nem ezért tet​tem. Azért tet​tem, mert
akar​ta​lak, és mert nem okoz​tál ne​kem csa​ló​dást.
All​ba volt a gyógy​ír egy olyan pa​nasz​ra, ami​ről alig tud​tam,
hogy kí​noz en​gem. Gunn​hildr cu​dar vi​sel​ke​dé​se ve​lem szem​-
ben, Ae​l​fgi​fu​ból való ki​áb​rán​du​lá​som, az összes fi​a​tal​ko​ri
szív​fáj​dal​mam mind ki​áb​rán​dí​tot​tak az el​len​ke​ző nem​ből.
Óva​kod​va te​kin​tet​tem az asszo​nyok​ra, vagy a csa​ló​dás​tól fél​-
ve, vagy at​tól, hogy elő​re​lát​ha​tat​lan bajt hoz​nak rám. All​ba ki​-
gyó​gyí​tott eb​ből. Annyi​ra élet​te​li volt, annyi​ra te​vé​keny,
annyi​ra ter​mé​sze​tes és men​tes bo​nyo​dal​mak​tól. A sze​re​lem​-
ben jár​tas volt és kéj​vá​gyó, és tök​fej let​tem vol​na, ha nem él​-
ve​zem ki a jó sze​ren​csé​met. A szar​vas​bőr ru​há​zat ré​te​gei alatt
tes​te na​gyon csá​bí​tó volt. Apró, fi​nom cson​to​za​tó, ami​től
olyan tö​ré​keny​nek és könnyű​nek tűnt, mint a kis​ma​dár, ami
után a ne​vét kap​ta. A va​dá​szat​tal és a sí​e​lés​sel együtt járó fo​-
lya​ma​tos moz​gás​tól kes​keny vál​lú és csí​pő​jű tes​te tö​ké​le​tes
ál​la​pot​ban volt. Apró, bolt​íves lá​ba​in für​gén és ke​cse​sen lép​-
delt, és iz​ga​tott a fel​fe​de​zés, hogy a mé​lyen le​bar​nult, el​fsze​-
rű, a hó mi​at​ti hu​nyor​gás​tól és szél​től ba​ráz​dált ar​cá​hoz ké​-
pest tes​té​nek bőre sima, sö​tét ele​fánt​csont​szí​nű volt. Bár nem
vál​tunk egy​más rab​ja​i​vá, úgy érez​tem, hogy All​bá​nak ínyé​re
van a kap​cso​la​tunk. Büsz​ke volt ide​gen no​i​ade​ként be​töl​tött
sze​re​pem​re. Ré​szem​ről tel​je​sen le​bi​lin​cselt. Rö​vi​den szól​va,
be​le​sze​ret​tem All​bá​ba, és sze​rel​mem bék​lyót​lan volt és sza​-
bad.

269
 Meg​ta​ní​tott arra, ho​gyan hasz​nál​jam a sí​lé​ce​ket. Per​sze
nem si​ke​rült olyan jól, mint a sab​mék​nak. A sab​mék a já​rás​sal
egy​ide​jű​leg ta​nul​ják meg, ho​gyan kell fa​lé​ce​ken át​vág​ni a tá​-
jon, és tu​dá​su​kat sen​ki​nek sem si​ke​rül utol​ér​nie. Mint aho​-
gyan a skan​di​ná​vok a leg​jobb ha​jó​sok és ha​jó​ácsok, úgy a sab​-
mék a leg​job​bak a lé​ce​ken való köz​le​ke​dés​ben. Mint​ha a ter​-
mé​szet is erre szán​ta vol​na őket. Könnyű sú​lyuk mi​att olyan
hó​ta​ka​rón is ké​pe​sek vé​gig​sik​la​ni, ami egy ne​he​zebb súly
alatt be​sza​kad​na, és für​ge​sé​gük​kel olyan egye​net​len te​re​pen
is utat ta​lál​nak ma​guk​nak, ahol egy ügyet​le​nebb em​ber el​-
akad​na. Nem úgy hasz​nál​ják a sít, mint a skan​di​ná​vok, akik
egy da​rab lé​cen sik​la​nak, és egy bot se​gít​sé​gé​vel lö​kik el és
irá​nyít​ják ma​gu​kat a dom​bon le​fe​lé, vagy ke​resz​tül a be​fa​-
gyott fel​szí​nen. A sab​mék mind​két lá​buk​ra lé​ce​ket erő​sí​te​-
nek, és egy futó em​ber gyor​sa​sá​gá​val ké​pe​sek gya​lo​gol​ni raj​-
tuk. Ira​mu​kat ké​pe​sek olyan so​ká​ig fenn​tar​ta​ni, míg a vi​lá​-
gos​ság en​ge​di. Míg a skan​di​náv mes​te​rek tud​ják, ho​gyan ala​-
kít​sa​nak ki egy ha​jó​tes​tet, vagy ho​gyan szab​ja​nak ki és varr​ja​-
nak össze egy vi​tor​lát, hogy az a leg​jobb le​gyen, a sab​mék tud​-
ják, ho​gyan kell a sí​lé​cek​nek meg​fe​le​lő fát ki​vá​lasz​ta​ni és ala​-
kí​ta​ni, nyír​fá​ból, ha a hó puha, fe​nyő​ből, hogy​ha a fel​szín
meg​ke​mé​nye​dik; min​den sí​lé​cet – mert kü​lön​bö​ző hosszú​sá​-
gú​ak – kéz​zel fa​rag​nak ki, hogy ill​jen tu​laj​do​no​sa jel​le​gé​hez és
ma​gas​sá​gá​hoz. Vé​gül meg​ta​nul​tam annyi​ra hasz​nál​ni a fa​lé​-
ce​ket, hogy lé​pést tud​jak tar​ta​ni a si​idá​val, ami​kor az to​vább​-
állt, vagy hogy ha​lad​jak las​san Ras​sa mel​lett, ami​kor az meg
akart mu​tat​ni ne​kem va​la​mi el​du​gott szent he​lyet. De so​ha​-
sem tud​tam utol​ér​ni All​bát és a töb​bi va​dászt. Olyan ma​ga​biz​-
to​san ha​lad​tak a ha​von, hogy utol tud​ták érni a far​kast és
meg​sze​rez​ni a bun​dá​ját. Ké​pe​sek vol​tak órá​kon ke​resz​tül kö​-
vet​ni a zsák​mányt a ha​von ke​resz​tül, és míg az ál​lat be​le​fá​radt
a hó​fú​vá​sok át​ug​rá​sá​ba, a va​dá​szok könnye​dén sik​lot​tak át
azo​kon. Vé​gül, ami​kor a ki​me​rült far​kas vi​cso​rog​va for​dult
szem​be ül​dö​ző​i​vel, az élen járó sab​me olyan kö​zel sik​lott hoz​-
zá, hogy le tud​ta döf​ni a dár​dá​já​val, vagy a ké​sé​vel ki tud​ta ol​-
ta​ni az éle​tét.

270
271
 Tizenötödik

All​ba ma​da​rat for​má​zó amu​let​tet vi​selt a nya​ká​ban. Soha,

még sze​ret​ke​zés köz​ben sem vet​te le. Azt mond​ta, a ma​dár az
ő tár​sa, és meg​kér​dez​te, ne​kem mi​ért nincs. Fér​fi lé​vén a nya​-
ka​mon és egyik vál​la​mon át​ve​tett zsi​nó​ron kel​le​ne hor​da​nom
úgy, hogy a ta​liz​mán a hó​nom alatt rej​te​zik.
– Ilyen bá​tor vagy, hogy egye​dül mersz utaz​ni? – kér​dez​te. –
Még apám sem ten​ne ilyet.
Azt hit​tem, va​la​mi​fé​le sze​ren​cse​ta​liz​mán​ról be​szél, és el​vic​-
cel​tem dol​got, mond​ván, hogy tu​cat​nyim van be​lő​lük az uta​-
zó​ba​tyum​ban, és kel​lő​kép​pen meg va​gyok vé​del​mez​ve. Ez lett
azon ke​vés al​kal​mak egyi​ke, ami​kor All​bát mér​ges​nek lát​tam.
Azt mond​ta, ne játsszam a fél​ke​gyel​műt.
Ami​kor meg​kér​dez​tem Ras​sát, hogy a lá​nya mi​ért vá​la​szolt
ilyen he​ve​sen, vissza​kér​de​zett, em​lék​szem-e arra az idő​re,
ami​kor a si​idá​hoz csat​la​koz​tam.
– A ha​lá​szat igen​csak gyat​rán ment azon a he​lyen – em​lé​-
kez​te​tett. – A ha​lak el​tűn​tek. Ott vol​tak, és még​sem vol​tak ott.
El kel​lett men​nünk más​ho​va, ahol egy má​sik si​e​id​de el​fo​gad​-
ja az ál​do​za​ta​in​kat.
– Hogy le​het​tek a ha​lak ott is meg nem is?
– El​tá​voz​tak a sa​ját sa​i​vo fo​lyó​juk​ba. Kö​vet​het​tem vol​na
őket, vagy el​küld​het​tem vol​na a tár​sa​mat, hogy kö​nyö​rög​jön
a vízi szel​lem​nek, aki oda​te​rel​te őket. De ha a szel​lem még
min​dig ha​rag​szik, a ha​lak eset​leg nem tér​tek vol​na vissza.
A sa​i​vo Ras​sa sze​rint egy vi​lág, ame​lyik a mi​énk​kel pár​hu​-
za​mo​san lé​te​zik. A mi vi​lá​gunk tük​re az, még​is va​ló​sabb an​-
nál, és ben​ne él​nek mind a ha​lot​tak lel​kei és az élők úti​tár​sai.
Ezek az úti​tár​sak át​lép​nek a mi vi​lá​gunk​ba és li​dérc​ként csat​-
la​koz​nak hoz​zánk, és néha mi ma​gunk is át​me​he​tünk a sa​i​vó​-
ba, de szük​sé​günk van őrző li​dér​ce​ink ve​ze​té​sé​re és vé​del​mé​-
re.
– Tár​sa​ink ál​la​tok, nem em​be​rek – mond​ta Ras​sa, fél​re​té​ve
a fa​tá​lat, ame​lyen ép​pen dol​go​zott. – Min​den sab​mé​nak van
tár​sa, le​gyen az róka, hiúz, ma​dár vagy más ál​lat. Egé​szen ki​-

272
csi ko​runk​ban a dob mond​ja meg szü​le​ink​nek, me​lyik te​-
remt​mény lesz élet​re szó​ló tár​sunk. Oly​kor hiba csú​szik a vá​-
lasz​tás​ba, és olyan​kor a gyer​mek meg​be​teg​szik, vagy bal​eset
éri. Ilyen​kor újra kér​dés​sel for​du​lunk a dob​hoz, az pe​dig új
tár​sat je​löl ki, egy meg​fe​le​lőb​bet. All​ba cse​cse​mő kora óta az a
ma​dár a sa​i​vo li​dér​ce, ame​lyik​nek a kép​má​sát a nya​ká​ban vi​-
se​li”.
– Az én né​pem kö​ré​ben – mond​tam – él​nek fyl​gák, azaz fet​-
chek. Ha​lál ide​jén ma​gam is lát​tam őket már. Ők a mi más​vi​-
lág​ból szár​ma​zó más​lé​nye​günk. Ami​kor meg​je​len​nek, a mi
ké​pün​ket vi​se​lik. Azt aka​rod mon​da​ni, hogy ne​kem is van ál​-
lat​tár​sam?
Ras​sa a föl​dön he​ve​rő dob​ja után nyúlt. Min​dig a keze ügyé​-
ben tar​tot​ta. Az ar​pát a fe​szes bőr​re fek​tet​te, és mi​előtt még
le​huny​ta vol​na a sze​mét vagy be​le​fo​gott vol​na éne​ké​be, mu​ta​-
tó​uj​já​val éle​set pat​tin​tott a bő​rön. Az arpa szök​kent egyet, ne​-
ki​ütő​dött a fa​ke​ret​nek és vissza​pat​tant. Egy med​ve kör​vo​na​la​-
in ál​la​po​dott meg.
Úgy dön​töt​tem, ké​tel​ke​dő​re ve​szem a dol​got.
– Hon​nan tud​ha​tom, hogy va​ló​ban med​ve a tár​sam?
– A szü​le​té​sed​kor el​dön​te​tett.
– De én egy szi​ge​ten szü​let​tem a ten​ger kö​ze​pén, ahol nem
él​nek med​vék.
– Ta​lán a szü​le​id​nek volt dol​guk med​vé​vel éle​tük so​rán.
Egy da​ra​big gon​dol​kod​tam.
– Azt me​sél​ték, ami​kor apám elő​ször ta​lál​ko​zott anyám​mal,
ép​pen egy nor​vég föld​re tett út​já​ról volt vissza​té​rő​ben, aho​vá
egy fog​lyul ej​tett je​ges​med​vét kel​lett el​szál​lí​ta​nia. De ő at​tól a
med​vé​től he​tek​kel az​előtt meg​sza​ba​dult, hogy anyám​mal ta​-
lál​ko​zott vol​na, és kü​lön​ben is, az ál​lat nem sok​kal az​u​tán el​-
pusz​tult.
– Rá fogsz majd jön​ni, hogy a med​ve ak​ko​ri​ban pusz​tult el,
ami​kor szü​let​tél – mond​ta Ras​sa ha​tá​ro​zot​tan. – A med​ve szel​-
le​me vé​del​mez az​óta is. Ez a te jó sze​ren​cséd. A med​ve a leg​-
erő​sebb te​remt​mény va​la​mennyi közt. Egy em​ber ér​tel​mé​vel
és ki​lenc em​ber ere​jé​vel bír.
Mi​előtt a nap a te​let je​lez​vén el​tűnt vol​na a lá​tó​ha​tár alatt,
Ras​sa azt ja​va​sol​ta, hogy ha töb​bet is meg sze​ret​nék tud​ni a

273
sa​i​vó​ról, sze​mé​lye​sen kel​le​ne át​lép​nem oda. Té​to​váz​tam.
Mond​tam neki, hogy az én más​vi​lá​gi ta​pasz​ta​lá​sa​im kur​ta pil​-
la​na​tok vol​tak ad​dig, a lát​no​ki ké​pes​sé​gem​nek kö​szön​he​tő​en,
rend​sze​rint olyas​va​la​kik tár​sa​sá​gá​ban ért az él​mény, aki ma​-
guk is ha​son​ló ké​pes​ség​gel ren​del​kez​tek, és hogy a ta​pasz​ta​-
lás néha bi​zony fel​ka​va​ró és kel​le​met​len volt. Ké​tel​ke​dem
ben​ne, mond​tam, hogy lesz hoz​zá mer​szem egye​dül és elő​re
meg​fon​tol​tan át​lép​ni a szel​le​mi vi​lág​ba. Meg​nyug​ta​tott, hogy
ál​la​ti tár​sam vi​gyáz majd rám és ő maga is tud se​gí​te​ni a vi​lá​-
gun​kat a sa​i​vó​tól el​vá​lasz​tó ha​tá​ron át.
– Lát​no​ki ké​pes​sé​ged arra utal, hogy már most is elég kö​zel
élsz a sa​i​vó​hoz ah​hoz, hogy át​láss a tőle min​ket el​vá​lasz​tó fáty​-
lon. Én csak annyit ja​va​so​lok, hogy tel​je​sen ha​tolj át azon a
fáty​lon és fe​dezd fel, ami el​te​rül mö​göt​te.
– Hon​nan tud​ha​tom, hogy ké​pes le​szek vissza​tér​ni? – kér​-
dez​tem.
– All​ba se​gít​sé​gé​vel ezt is el​ren​dez​he​tem – fe​lel​te.
Más​nap jó​val pir​ka​dat előtt fel​éb​resz​tett en​gem és All​bát.
Ad​dig​ra már gyúj​tott egy kis tü​zet a köz​pon​ti tűz​he​lyen és he​-
lyet csi​nált a sá​tor vé​gé​ben. Volt annyi he​lyem, hogy ke​reszt​-
be tett láb​bal le​ül​jek egy da​rab négy​ze​tes szar​vas​bőr​re. Az ir​-
hát sző​ré​vel le​fe​lé tet​te le, bel​ső fel​szí​nét az a négy fe​hér vo​-
nal​ból álló min​ta dí​szí​tet​te, ame​lyet a rú​na​ve​tés​ből és a szász
bo​tok​ról már is​mer​tem. Ras​sa mu​tat​ta, hogy fog​lal​jak he​lyet
a kö​zép​ső négy​zet​ben, All​ba pe​dig le​gug​golt ve​lem szem​ben.
– Le​á​nyom​ként örö​köl​te né​mely ké​pes​sé​ge​i​met – mond​ta.
– Ha a kö​ze​led​ben van, ta​lál​koz​hatsz vele a sa​i​vó​ban.
All​ba je​len​lé​te va​la​mi​vel több ön​bi​zal​mat adott, mert na​-
gyon nyug​ta​lan vol​tam. Le​ol​dot​ta övé​ről az apró bőr​ta​risz​-
nyát, ame​lyet va​dá​sza​tai so​rán vi​selt, és tar​tal​mát elém ráz​ta a
szar​vas​bőr​re. A fe​hér pettyes pi​ros ka​la​pok már már​vá​nyos
ró​zsa​szí​nű​vé fa​kul​tak, de még rá​is​mer​tem a szá​raz és össze​-
aszott gom​bák​ra. All​ba gon​do​san vá​lo​ga​tott kö​zöt​tük, fi​no​-
man fut​tat​va vé​gig raj​tuk apró uj​ja​it, vé​gig​si​mít​va ér​des fel​szí​-
nü​ket. Az​tán ki​vá​lasz​tot​ta a há​rom leg​ki​seb​bet. A töb​bit óva​to​-
san vissza​rak​ta az er​szény​be, majd két gom​bát a szar​vas​bő​rön
hagy​va a har​ma​di​kat a szá​já​ba vet​te és ha​tá​ro​zot​tan rág​ni
kezd​te. Sze​me mind​vé​gig rez​ze​nés nél​kül rám ta​padt. Kis idő

274
múl​va ke​zét a szá​ja elé tet​te, és be​le​köp​te a tar​tal​mát. Fe​lém
nyúj​tot​ta a te​nye​rét.
– Egyél – mond​ta.
El​vet​tem a ned​ves gom​bó​cot a ke​zé​ből, a nyel​vem​re he​lyez​-
tem, és nyel​tem egyet. Ugyan​így meg​pu​hí​tot​ta a má​sik két
gom​bát is, és én ugyan​így le​nyel​tem mind​ket​tőt.
Ez​u​tán nyu​god​tan ül​tem vele szem​ben, fi​gyel​tem, ahogy a
tűz fé​nye ját​szik az ar​cán. Sze​me ár​nyék​ban volt.
Múlt az idő. Nem tud​nám meg​mon​da​ni, med​dig ül​tem ott.
Ras​sa a hát​tér​ben ma​radt, és szá​raz gallya​kat tett a tűz​re, hogy
élet​ben tart​sa.
Las​san, na​gyon las​san kezd​tem el​ve​szí​te​ni a kap​cso​la​tot a
sa​ját tes​tem​mel. Ahogy el​vál​tam va​ló​já​tól, érez​tem, hogy re​-
meg a tes​tem. Tud​tam, egy​szer vagy két​szer meg​rán​dul​tam.
De nem te​het​tem fe​lő​le sem​mit és nem is ér​de​kelt a do​log.
Kö​dös meg​elé​ge​dett​ség szállt rám. A tes​tem mint​ha könnyeb​-
bé vált vol​na, amint a gon​do​la​ta​im el​la​zul​tak. All​ba ar​cát ki​vé​-
ve min​den bi​zony​ta​lan kör​vo​na​lú lett. Ő maga nem moz​dult,
még​is az arca egy​re kö​ze​lebb és kö​ze​lebb ke​rült hoz​zám. Min​-
den apró rész​le​tet hi​he​tet​len éles​ség​gel lát​tam. Jobb fü​lé​nek
cim​pá​ja ural​ta lá​to​má​so​mat. Ész​re​vet​tem a gyön​ge pírt, a lágy
szőr​ze​tet. A fo​gam közé akar​tam ven​ni és meg​csó​csál​ni.
Egy​szer​re el​tűnt a ta​laj a lá​bam alól. Ké​nyel​me​sen le​beg​-
tem a föld fö​lött. Tud​tam, hogy a tes​tem is ott van ve​lem, de
en​nek nem volt je​len​tő​sé​ge. A moz​gás leg​cse​ké​lyebb ér​ze​te
nél​kül száll​tam egy vég​te​len fás, ha​vas és szik​lás táj fe​lett, de
nem fáz​tam. Anél​kül sik​lot​tam a fel​szín fe​lett, hogy bár​mi​hez
hoz​zá​ér​tem vol​na. Mint​ha egy gyön​géd lég​áram vitt vol​na a
há​tán. A fák élénk​zöld​ben pom​páz​tak, én pe​dig min​den egyes
le​ve​let, a fa​ké​reg min​den re​pe​dé​sét a leg​ap​róbb rész​le​te​kig
meg​fi​gyel​het​tem. A hó a szi​vár​vány min​den szí​né​ben szik​rá​-
zott, a hó​kris​tá​lyok mo​co​rog​tak, egy​be​ol​vad​tak és hul​lám​zot​-
tak. Egy bo​kor​ból apró ma​dár röp​pent fel, én pe​dig tud​tam,
hogy All​ba tár​sa az. Két fa kö​zött egy fe​hér med​ve fel​egye​ne​-
se​dett alak​ját pil​lan​tot​tam meg, kö​zel és még​is tá​vol. Két lá​-
bon állt, sze​mé​ben em​be​ri ki​fe​je​zés​sel, moz​du​lat​la​nul bá​mult
rám. Hal​lot​tam, hogy va​la​ki szól hoz​zám. Rá​is​mer​tem a sa​ját
han​gom​ra, és fe​lel​tem neki. Meg​nyug​ta​tó be​szél​ge​tés volt.

275
Bé​kes​ség ön​tött el. Egy má​sik med​ve, ez​út​tal egy bar​na je​lent
meg utam men​tén, le​sze​gett fej​jel, im​bo​lyog​va bak​ta​tott, út​ja​-
ink egy irány​ba ve​zet​tek. Ami​kor az ál​lat kéz​nyúj​tás​nyi​ra volt,
mind​ket​ten meg​áll​tunk. Ar​co​mon ma​dár​szárny érin​té​sét
érez​tem. A med​ve las​san szem​be​for​dult ve​lem, két sze​me
közt a po​fá​ja mint​ha mo​soly​ra hú​zó​dott vol​na.
Szür​kés​kék sze​me volt, én pe​dig rá​éb​red​tem, hogy All​ba ar​-
cá​ba bá​mu​lok. Újra a szar​vas​bő​rön ta​lál​tam ma​gam, ülve.
– Vissza​tér​tél a sa​i​vó​ból – mond​ta Ras​sa. – Csak rö​vid időt
töl​töt​tél el ott, de ele​get ah​hoz, hogy rá​jöjj, ho​gyan tudsz
vissza​tér​ni on​nan, ha akarsz.
– Na​gyon ha​son​lí​tott a mi vi​lá​gunk​ra – mond​tam –, csak jó​-
val na​gyobb volt, és min​dig épp hogy el​ér​he​tet​len ma​radt,
mint​ha vissza​tar​ta​ná ma​gát.
– Az csak a lát​szat – fe​lel​te a noa​ide. – A sa​i​vó​ban nyü​zsög​-
nek a szel​le​mek, a ha​lot​ta​kéi, meg azok, akik a mi éle​tün​ket
irá​nyít​ják. Vele össze​vet​ve a mi vi​lá​gunk idő​le​ges csak és tö​-
ré​keny. Azok, akik a sa​i​vót jár​ják, be​pil​lan​tást nyer​het​nek a
lé​tün​ket meg​ha​tá​ro​zó erők​be, de csak ha az il​le​tő szel​le​mek
lát​ha​tó​ak kí​ván​nak len​ni. Akik rend​sze​re​sen lá​to​gat​nak a sa​i​-
vó​ba, azo​kat vé​gül be​fo​gad​ják, és ak​kor a szel​le​mek fel​fe​dik
ma​gu​kat.
– Ugyan mi​ért mo​so​lyo​dik el egy med​ve? – kér​dez​tem.
Ve​lem szem​ben All​ba hir​te​len fel​állt és el​hagy​ta a sát​rat.
Ras​sa nem fe​lelt. Vá​rat​la​nul szé​dü​lés fo​gott el és a gyom​rom
meg​ló​dult. Min​den​nél job​ban sze​ret​tem vol​na le​fe​küd​ni és
újra le​huny​ni a sze​mem. Alig tud​tam el​von​szol​ni ma​gam az
al​vó​he​lye​mig, és az utol​só, ami​re em​lé​kez​tem, az volt, hogy
Ras​sa egy szar​vas​bőrt te​rít rám.
Ek​kor már szin​te na​pon​ta ha​va​zott, sú​lyos pely​hek hull​tak
alá a fák közt és te​rül​tek el a ta​la​jon. Va​dá​sza​ink újra meg újra
át​fé​sül​ték az er​dőt, hogy fá​ból ké​szült csap​dá​i​kat el​he​lyez​zék,
mert a pré​mes ál​la​tok már téli bun​dá​ju​kat vi​sel​ték és igen ér​-
té​ke​sek vol​tak. A si​ida még egy​szer odébb köl​tö​zött. Ke​ser​ves
do​log volt, mi​vel sát​ra​ink im​má​ron két vagy há​rom ré​te​gű​ek
vol​tak, hogy a hi​de​get kí​vül tart​sák, és ne​héz volt őket szét​-
szed​ni, min​ket pe​dig aka​dá​lyo​zott vas​tag téli ru​há​za​tunk. El​-
ás​tuk ma​gun​kat, gya​kor​la​ti​lag szó sze​rint. A si​ida egy ala​-

276
csony hegy​ge​rinc ár​nyé​ká​ban ütöt​te fel téli szál​lás​he​lyét,
amely me​ne​dé​ket nyúj​tott a hó​vi​ha​rok el​len. A nem​ze​dé​kek
so​rán min​den egyes csa​lád me​ne​dé​ket vájt a hegy​ol​dal​ba, be​-
le​ás​va a laza ta​laj​ba, majd a mé​lye​dést ágak és föld vas​tag ré​-
te​gé​vel fed​te le. Ras​sa kuny​hó​já​nak be​já​ra​ta alig volt több egy
alag​út​nál, ame​lyen négy​kéz​láb kel​lett át​küz​de​nem ma​gam,
de oda​benn meg​le​pő​en sok hely fo​ga​dott. Fel tud​tam egye​ne​-
sed​ni, és bár füst ter​jen​gett a köz​pon​ti tűz​hely​ből, a hely még​-
is ott​ho​nos volt. Be​val​lot​tam ma​gam​nak, hogy igen​csak vonz
a gon​do​lat, hogy az el​kö​vet​ke​ző hó​na​po​kat ezen a he​lyen tölt​-
sem el All​bá​val. Ras​sa asszo​nya a pad​lót szo​kás sze​rint fe​nyő​-
gallyak​kal szór​ta fel, ame​lyek​re szar​vas​bő​rö​ket te​rí​tett, és a
kuny​hó​bel​sőt apró fül​kék​re osz​tot​ta fel úgy, hogy a mennye​-
zet​ről a ta​va​szi ke​res​ke​dők​től be​szer​zett könnyű pa​mut​vász​-
na​kat ló​ga​tott le. Az el​len​tét az​zal a nyo​mo​rú​sá​gos ve​rem​mel,
ahol Gret​tir halt meg, nem is le​he​tett vol​na na​gyobb. Ezt Ras​-
sá​nak is meg​mond​tam, és el​me​sél​tem neki, vér​test​vé​rem ho​-
gyan lel​te ha​lá​lát a vol​va rossz​in​du​la​tú be​avat​ko​zá​sa foly​tán, a
tus​kó​ba fa​ra​gott átok​rú​nák út​ján.
– Ha a vér​test​vé​re​det itt, a sab​mék közt érte vol​na ilyen fej​-
sze​bal​eset – mond​ta Ras​sa mi bi​zonnyal tud​tuk vol​na, hogy
egy sta​al​lu műve az. A sta​al​lu ál​la​ti alak​ba tud búj​ni, eset​leg
szar​va​sé​ba, és ak​kor hagy​ja ma​gát ül​dö​ző​be fog​ni és le​va​dász​-
ni. De ami​kor a va​dász el​kez​di fel​da​ra​bol​ni, hogy ki​nyer​je a
hú​sát és a bő​rét, a sta​al​lu meg​csúsz​tat​ja a kés pen​gé​jét a cson​-
ton, és a va​dász csú​nyán meg​vág​ja ma​gát. Ha a va​dász messze
van a si​idá​já​tól, el​vér​zik a zsák​má​nya te​te​me mel​lett. Ak​kor
az​tán a sta​al​lu vissza​tér a ren​des alak​já​ba, meg​issza a vért és
lak​má​ro​zik ál​do​za​ta hú​sá​ból.
All​ba, aki hall​gat​ta a be​szél​ge​tést, gú​nyo​san fel​szisszent.
– Ha va​la​ha is ta​lál​ko​zom egy sta​al​lu​val, meg fog​ja bán​ni
azt a na​pot. Ez csak gye​re​kek ijeszt​ge​té​sé​re való mese.
– Ne le​gyél ben​ne olyan biz​tos, All​ba. In​kább re​méld, hogy
so​ha​sem futsz össze vele mor​mol​ta az apja, majd hoz​zám for​-
dult. A sta​al​lu az er​dőt jár​ja. Nagy​da​rab, egy ki​csit egy​ügyű és
ügyet​len. Mi úgy mond​juk, olyan, mint azok a fa​ra​gat​lan ke​-
res​ke​dők, akik a pré​me​in​kért jön​nek ide ta​vasszal, bár a sta​al​-
lu ét​vá​gya, ha le​het, még mo​hóbb. Ne​héz idők​ben meg​eszi az

277
em​be​ri húst, és be​szé​lik, hogy sab​me lá​nyo​kat is hur​colt el
már.
Ugyan​azon a hé​ten tú​lad​tam ke​res​ke​dő​ba​tyum ma​ra​dék
tar​tal​mán is. El​vesz​tet​tem a lel​ke​se​dé​se​met az iránt, hogy a si​-
ida tag​ja​i​val pré​mek​re al​kud​jak, és szé​gyell​tem olyan hol​mi​-
kat vissza​tar​ta​ni, amik a kö​zös​ség hasz​ná​ra vál​hat​tak. A sab​-
mék annyi​ra nagy​lel​kű​ek és ven​dég​sze​re​tő​ek vol​tak irá​-
nyom​ban, hogy hely​te​len​nek tűnt nem hoz​zá​já​rul​nom jó​lé​-
tük​höz. Azon kí​vül, hogy há​ló​kat ja​vít​gat​tam és némi egy​sze​-
rű fém​mun​kát vé​gez​tem, ha​szon​ta​lan vol​tam a szá​muk​ra, így
hát át​nyúj​tot​tam a ba​tyu​mat Ras​sá​nak, és meg​kér​tem, ossza
szét a tar​tal​mát a leg​in​kább rá​szo​ru​lók közt. Egye​dül a tűz​ru​-
bint tar​tot​tam meg – és azt is All​bá​nak ad​tam sze​rel​mi zá​lo​gul.
Az ék​szer nagy örö​möt oko​zott neki. Órá​kat töl​tött a kuny​hó​-
ban a tűz mel​lett, uj​jai közt ide-oda for​gat​va a drá​ga​kö​vet,
hogy a vö​rös fény vil​ló​dzott a bel​se​jé​ben.
– Egy szel​lem tán​col a kő bel​se​jé​ben – mon​do​gat​ta. – Az,
ame​lyik hoz​zám ve​ze​tett.
Az​zal, hogy el​osz​to​gat​tam az áru​i​mat, pont az el​len​ke​ző ha​-
tást ér​tem el, mint ami​re szá​mí​tot​tam – nem​hogy csök​ken​tek
vol​na az esé​lye​im, hogy pré​me​ket sze​rez​zek, ami​ket az​tán
Mik​la​gard​ba vi​he​tek, ha​nem egye​ne​sen el​árasz​tot​tak ve​lük.
Szin​te min​den​nap ott​hagy​ta egy va​dász Ras​sa kuny​hó​ja előtt
egy her​me​lin, co​boly, mó​kus vagy sar​ki róka jég​be fa​gyott te​-
te​mét, me​lyek cso​dá​la​tos bun​dá​ját All​ba le​nyúz​ta és ki​ké​szí​-
tet​te ne​kem. So​sem le​he​tett tud​ni, me​lyik va​dász​tól szár​ma​-
zik az aján​dék. Hang nél​kül jöt​tek és men​tek sí​tal​pa​i​kon. Csak
a hó​vi​ha​rok áll​ták út​ju​kat. Ami​kor a hó​vi​har szel​le​me dü​hön​-
gött, az egész si​ida el​tűnt föld alat​ti me​ne​dé​ke​i​ben és vár​ta,
hogy vége sza​kad​jon a ret​te​ne​tes szél​nek és zu​ho​gó ha​va​zás​-
nak. Ek​kor a sab​mék óva​to​san ki​ás​ták ma​gu​kat hó​föd​te vac​-
ka​ik​ból, és akár az ál​ta​luk ül​dö​zött ál​la​tok, be​le​sza​gol​tak a
szél​be és ne​ki​in​dul​tak a gyűj​tö​ge​tés​nek.
Per​sze a meg​nyú​zott ál​la​tok hú​sát meg​et​tük. Né​me​lyik bü​-
dös volt és kel​le​met​len – a nyest és a vid​ra kü​lö​nö​sen rossz
volt. De a mó​kus íz​le​tes volt és a hód is. Ami hús meg​ma​radt,
az apró élés​kam​rák​ba he​lyez​tük, ame​lyek​ből min​den sab​re
csa​lád épí​tett egyet a kuny​hó​ja mel​lett, kis lá​dát egy cö​löp

278
vagy egy szik​la​da​rab te​te​jén, hogy az ál​la​tok ne fér​hes​se​nek
hoz​zá. A ha​ra​pós hi​deg​ben az étel soha nem rom​lott meg. Ha a
va​dász olyan sze​ren​csés volt, hogy el​ej​tett egy vad szar​vast, a
friss vért is ott tá​rol​ta fa​tá​lak​ba önt​ve. Órák alatt ke​mény​re fa​-
gyott, és fej​szé​vel szük​ség sze​rint da​ra​bo​kat le​he​tett be​lő​le le​-
ha​sí​ta​ni és a kuny​hó​ba vin​ni.
Ras​sát időn​ként a szel​le​mek el​szó​lí​tot​ták, bár nem min​dig
ak​kor, ami​kor akar​ta vol​na. Oly​kor min​den elő​jel nél​kül egy​-
szer csak vo​nag​la​ni és rán​ga​tóz​ni kez​dett, majd egyen​sú​lyát
vesz​tet​te és el​vá​gó​dott. Ha a szel​le​mek hí​vá​sa sür​ge​tő volt, a
szá​ja is hab​zott. Azt mond​ta, ha a nyel​ve ki​lóg​na, töm​jünk egy
rongy​da​ra​bot a szá​já​ba, de ne fog​juk le, ami​kor görcs​ben van,
mert a szel​le​me olyan​kor lép át a sa​i​vó​ba, és ha​ma​ro​san el​-
csen​de​sül. Ras​sa csa​lád​ja hoz​zá​szo​kott már ezek​hez a hir​te​len
tá​vo​zá​sok​hoz. Az esz​mé​let​len no​i​a​dét ké​nyel​me​sen has​ra fek​-
tet​ték, a dob​ját ki​nyúj​tott jobb keze alá he​lyez​ték arra az eset​-
re, ha szük​sé​ge len​ne rá a sa​i​vó​ban, majd vár​ták, hogy vissza​-
tér​jen az e vi​lág​ba. Ami​kor Ras​sa is​mét csat​la​ko​zott hoz​zánk,
ked​ve asze​rint ala​kult, hogy mi​lyen él​mé​nyek​ben volt ré​sze.
Néha, ami​kor go​nosz szel​le​mek​kel ha​da​ko​zott, ki​me​rül​ten
tért vissza. Más​kor iz​ga​tot​tan me​sélt a nagy szel​le​mek​ről,
akik​kel ta​lál​ko​zott. Ib​mal, az ég​is​ten érint​he​tet​len és meg​is​-
mer​he​tet​len volt, de néha ta​lál​ko​zott Bi​egg-Olb​ma​i​val, a szél
is​te​né​vel, és meg​har​colt vele, hogy meg​aka​dá​lyoz​zon egy há​-
rom​na​pos hó​vi​hart. Egy má​sik al​ka​lom​mal meg​kér​te a va​dá​-
sza​tért fe​le​lős is​tent, egy ál​ta​la „Vér​em​ber”-nek ne​ve​zett szel​-
le​met, hogy ju​tal​maz​ná meg a si​ida va​dá​sza​it. Ama​zok két nap
múl​va be​cser​kész​tek és el​ej​tet​tek egy já​vor​szar​vast. Az is​te​-
nek és szel​le​mek, aki​ket tisz​telt, ide​ge​nek vol​tak a szá​mom​ra,
de sza​vai hal​vá​nyan elém idéz​tek egy, a régi hit​nél jó​val öre​-
gebb szel​le​mi vi​lá​got. Meg​érez​tem, hogy sa​ját is​te​ne​im, Odin,
Frey, Thor és a töb​bi​ek mind Ras​sa sa​i​vó​já​ból búj​tak elő és
vet​ték fel ál​ta​lam is​mert alak​ju​kat.
Ami​kor Bo​li​ve, a sab​me nap​is​ten el​kez​dett rend​sze​re​sen
meg​je​len​ni a déli lá​tó​ha​tár fe​lett, egyik szom​szé​dunk meg​je​-
lent Ras​sa kuny​hó​ja be​já​ra​tá​nál és iz​ga​tot​tan be​ki​ál​tott az
alag​út​ba. Olyan gyor​san ha​dart, hogy nem ér​tet​tem, mit be​-
szél, noha All​ba órá​kat töl​tött el az​zal, hogy nyel​vük​kel meg​is​-

279
mer​tes​sen. Bár​mit is je​len​tet​tek a va​dász sza​vai, Ras​sa azon​-
nal fél​re​tet​te a do​bot, ame​lyet ép​pen új​ra​fes​tett, és fel​állt. Sú​-
lyos far​kas​bőr kö​pe​nyé​ért nyúlt és in​tett ne​kem, hogy kö​ves​-
sem, és a kuny​hó​ból ki​lép​vén egy nyolc sab​me va​dász​ból álló
cso​port​ba üt​köz​tünk, akik uta​sí​tá​sok​ra vár​va tü​rel​met​le​nül
pil​lan​gat​tak fe​lé​je. Az egyik sab​me va​la​mi „méz​man​csok​ról”
mon​dott va​la​mit, és ami​kor Ras​sa fe​lelt rá, a va​dá​szok el​kezd​-
tek szét​osz​la​ni a kuny​hó​ik felé, iz​ga​tot​tan szó​lít​va csa​lád​tag​ja​-
i​kat.
– Mi tör​té​nik? – kér​dez​tem Ras​sát.
– Itt az ide​je, hogy el​hagy​juk kuny​hó​in​kat és megint sát​rak​-
ban él​jünk, noha az év​nek sok​kal ko​ráb​bi sza​ká​ban já​runk,
mint ren​de​sen – fe​lel​te –, de az Öreg így akar​ja.
– Az Öreg? Ki ő?
Ras​sa nem adott köz​vet​len vá​laszt. Szólt a fe​le​sé​gé​nek és
All​bá​nak, hogy ké​szül​je​nek fel a kuny​hó el​ha​gyá​sá​ra. Olyan
egy​sze​rű volt a sab​mék éle​te, hogy az egész si​idá​nak mind​-
össze annyi ide​jé​be ke​rült a köl​tö​zés, amíg a fér​fi​ak, asszo​-
nyok és gye​re​kek hol​mi​ju​kat könnyű szá​nok​ra rak​ták, a cse​-
cse​mő​ket apró csó​nak for​má​jú, mo​há​val bé​lelt böl​csők​ben az
any​juk há​tá​ra szí​jaz​ták és sí​tal​pa​kat húz​tak. Mi​vel na​gyon
ügyet​le​nül sí​el​tem, ne​kem nem volt szá​nom, amit húz​zak, és
cso​ma​got sem kap​tam, mi​vel már így is sú​lyo​sabb vol​tam a
sab​mék​nál és be​sza​kadt vol​na alat​tam a hó​ké​reg.
Vissza​tér​tünk a tá​bor​hoz, ame​lyet a kuny​hók​ba köl​tö​zé​-
sünk előtt lak​tunk, és az ott álló sá​tor​vá​za​kat újra csak há​rom
ré​teg szar​vas​bőr​rel fed​tük be. Min​den​ki na​gyon jó​ked​vű​nek
lát​szott, ami​től még ke​vés​bé ér​tet​tem, hogy mi tör​té​nik.
– Mi fo​lyik itt? – kér​dez​tem All​bát mi​ért hagy​tuk ott olyan
gyor​san a kuny​hó​kat?
– El​jött az év leg​fon​to​sabb va​dá​sza​tá​nak ide​je – fe​lel​te. – An​-
nak, ame​lyik biz​to​sít​ja a si​ida jö​vő​jét.
– Te is mégy a va​dá​szat​ra?
– Az ti​los.
– De szin​te te vagy a leg​jobb va​dá​szunk – til​ta​koz​tam. –
Szük​ség lesz rád.
– Fi​vé​rek​re van szük​ség, nem nők​re – fe​lel​te ti​tok​za​to​san,
mi​köz​ben az utol​só da​rab szar​vas​bőrt a he​lyé​re rán​gat​ta.

280
 Ami​kor más​nap reg​gel fel​éb​red​tem, még min​dig töp​reng​-
tem, és azon kap​tam ma​gam, hogy te​nyér​nyi vas​tag hó​ré​teg
alatt fek​szem. A sá​tor te​te​jén nyit​va ma​radt a füst​el​ve​ze​tő nyí​-
lás, és egy ké​sei erős hó​esés fé​lig be​te​met​te a tá​bort. Sen​ki
nem lát​szott za​var​tat​ni ma​gát tőle.
– Tes​sék, vedd fel eze​ket – mond​ta All​ba, és át​adott egy pár
ci​pőt, ame​lyen egész té​len dol​go​zott.
A ke​zem​ben for​gat​tam a ci​pőt.
– Nem hord​hat​nám a ren​des ci​pő​met?
– Nem – fe​lel​te. – Eze​ket úgy varr​tam, hogy az öl​tés be​lül​re
es​sen és a hó ne gyűl​jön meg raj​tuk, ezen​kí​vül bo​a​zo fej​bő​ré​-
ből ké​szí​tet​tem őket. Az a leg​vas​ta​gabb és leg​szí​vó​sabb bőr, il​-
lik, hogy a mai na​pon ilyet vi​selj.
Ra​gasz​ko​dott ah​hoz is, hogy ve​gyem fel a téli ru​há​mat – egy
ne​héz far​kas​bőr kö​pö​nye​get bár fur​csán állt raj​tam, mert az​-
előtt Ras​sáé volt, és All​ba egy rén​szar​vas​bőr da​rab​bal
hosszab​bí​tot​ta meg, hogy jó le​gyen ma​ga​sabb ter​me​tem​re.
Maga Ras​sa a can​di​dé​jét ag​gat​ta ma​gá​ra, me​lyen a kü​lön​fé​le
ál​ta​lunk el​ej​tett pré​mes ál​la​tok áll​ka​pocs​csont​jai csüng​tek,
egy szent amu​let​tek​kel ki​varrt sap​kát és egy vas​tag med​ve​bőr
kö​penyt. So​ha​sem lát​tam még, hogy egy idő​ben vi​sel​te vol​na
eze​ket a hol​mi​kat, sem azt a pi​ros és kék sza​la​gok​kal be​te​kert
és soly​mász​csör​gők​kel dí​szí​tett rö​vid bo​tot. Ami​kor fel​aján​-
lot​tam, hogy vi​szem he​lyet​te szent dob​ját, Ras​sa a fe​jét ráz​ta
és in​tett, hogy előt​te hagy​jam el a sát​rat. Oda​kint már ott ta​lál​-
tam a si​ida va​la​mennyi va​dá​szát, akik vá​ra​koz​tak, és úgy vol​-
tak öl​töz​ve, akár​ha ün​nep​ség​re ké​szül​né​nek. Né​me​lyi​kük a
ke​res​ke​dők​től be​szer​zett szö​vet​ből ké​szült sö​tét​kék ze​két vi​-
selt, mely​nek sze​gé​lyét fe​le​sé​gük pi​ros és sár​ga sza​la​gok​kal
varr​ta ki. Má​so​kon az is​me​rős szar​vas​bőr va​dász​ru​ha volt, de
e mel​lé szí​nes ka​la​pot meg övet vi​sel​tek, és fe​nyő​gallya​kat
erő​sí​tet​tek a ru​ha​uj​juk​hoz. Va​la​mennyi​en iz​ga​tott​nak és lel​-
kes​nek tűn​tek, és jó pár pil​la​nat​ba tel​lett, mire rá​jöt​tem, hogy
nin​cse​nek fel​sze​rel​ve szo​ká​sos va​dá​szí​ja​ik​kal, ha​jí​tó​dár​dá​ik​-
kal és fa​csap​dá​ik​kal. Mind​egyik fér​fi ke​zé​ben erős lán​dzsa
volt, nye​le nyers fá​ból, he​gye szé​les, fém​ből való.
Nem volt rá idő, hogy meg​kér​dez​zem a va​dá​szok​tól, mi​ért
cse​rél​ték le fel​sze​re​lé​sü​ket, mert ek​kor meg​je​lent Ras​sa. Elő​-

281
bújt a sá​tor​ból és át​csör​te​tett a ha​von a tá​bor kö​ze​pén álló la​-
pos kő​da​rab​hoz. Min​den lé​pé​sé​nél gyen​gé​den ráz​ta a noa​ide
bot​já​ról csün​gő csör​gő​ket, és egy dalt éne​kelt, amit so​ha​sem
hal​lot​tam az​előtt. A szö​veg igen fur​csa volt. Olyan nyel​ven
hang​zott, amely​nek sem​mi köze nem volt ah​hoz, ame​lyet a tél
fo​lya​mán ta​nul​tam. Ami​kor Ras​sa a szik​lá​hoz ért, rá​he​lyez​te
bű​vös dob​ját, majd dél felé for​dult. Há​rom​szor fel​emel​te bot​-
ját és ki​ál​tott va​la​mit, ami idé​zés​nek hang​zott. Az​tán jobb ke​-
zé​vel a kö​pö​nye​gé​be nyúlt és elő​hú​zott va​la​mit a bal hón​al​ja
alól. Fel​tar​tot​ta, hogy mind​annyi​an lás​suk. Egy arpa gyű​rű
volt, de nem sár​ga​réz​ből. On​nan, ahol áll​tam, arany​nak tűnt,
és meg is bi​zo​nyo​sod​tam róla, ami​kor Ras​sa a gyű​rűt a dob
bő​ré​re ej​tet​te. Tom​pább és sú​lyo​sabb puf​fa​nás​sal esett le,
mint egy alább​va​ló fém​ből ké​szült tárgy.
Ras​sa noa​ide bot​já​val rá​csa​pott a dob fa​pe​re​mé​re. Az ara​-
nyar​pa vé​gig​csusszant a fe​szes szar​vas​bő​rön és meg​állt. Min​-
den​ki elő​re​ha​jolt, hogy lás​sa a je​let, amin meg​ál​la​po​dott. A
he​gyek kí​gyó​je​lén he​vert. Öröm bor​zon​gott át a tö​me​gen. Az
apró, für​ge em​be​rek egy​más​ra pil​lan​tot​tak és bol​do​gan bó​lo​-
gat​tak. Az ősök fi​gyel​nek és egyet​ér​te​nek. A noa​ide újra meg​-
ütöt​te dob​ját a bot​tal és a gyű​rű ez​út​tal egy med​ve alak​ján pi​-
hent meg. Most ész​re​vet​tem, hogy a kö​rül​ál​lók meg​le​pet​tek,
szin​te ké​tel​ke​dő​ek vol​tak. Ras​sa meg​érez​te té​to​vá​zá​su​kat.
Ahe​lyett, hogy har​mad​szor is a dob​ra vert vol​na, fel​kap​ta az
ara​nyar​pát és egy kó​csag dü​hödt ki​ál​tá​sá​val a le​ve​gő​be lök​te,
hogy az a dob bő​ré​re esett. Vé​let​le​nül a gyű​rű a pe​re​mé​re
esett és gu​rul​ni kez​dett, elő​ször a dob szé​lé​ig, majd on​nan
vissza​pat​tan​va össze​vissza kez​dett ha​lad​ni. Úgy im​boly​gott,
mint​ha bi​zony​ta​lan len​ne, majd vé​gül le​las​sult, egy szív​dob​-
ba​nás ere​jé​ig meg​állt a pe​re​mén, majd el​dőlt az​zal a gyön​ge
csör​re​nés​sel, amit a pénz​ér​me hal​lat, ami​kor a já​ték​asz​tal​ra
dob​ják. A né​zők megint csak elő​re​ha​jol​tak, hogy lás​sák, hol
állt meg. Ez​út​tal az arpa sa​i​vo tár​sam, a med​ve je​lén he​vert.
Ras​sa nem ha​bo​zott. Fel​emel​te a gyű​rűt, oda​sé​tált a leg​kö​-
ze​leb​bi va​dász​hoz és el​vet​te a lán​dzsá​ját. Ek​kor az arany​gyű​-
rűt a lán​dzsa he​gyé​re húz​ta. Vé​gül oda​for​dult, ahol én áll​tam,
és ün​ne​pé​lyes moz​du​lat​tal a ke​zem​be nyom​ta a lán​dzsát.

282
 A dob meg​hoz​ta dön​té​sét. A va​dá​szok el​tűn​tek sát​ra​ik​ban,
hogy fel​ve​gyék sí​tal​pa​i​kat, en​gem pe​dig Ras​sa oda​ve​ze​tett,
ahol asszo​nya és All​ba fi​gyel​tek a sát​runk mel​lett. All​ba le​tér​-
delt a hó​ban, hogy fel​kös​se rám a sí​tal​pa​kat, majd ami​kor fel​-
állt, át akar​tam ölel​ni. Meg​döb​be​né​sem​re hát​ra​hő​költ, mint​-
ha meg​ütöt​tem vol​na, és el​hú​zó​dott tő​lem, vi​lá​gos​sá téve,
nem akar​ja, hogy bár​mi köze le​gyen hoz​zám. Meg​lep​ve és kis​-
sé meg​bán​tot​tan ap​já​val tar​tot​tam oda, ahol egy ki​sebb​faj​ta
me​net volt ki​ala​ku​ló​ban. Az a fér​fi állt az élén, aki elő​ször ki​-
hív​ta Ras​sát a sá​tor​ból. Meg​is​mer​tem a hang​ját. Egye​dül neki
nem volt lán​dzsa a ke​zé​ben. He​lyet​te nyír​fa​ké​reg​gel kö​tö​zött
hosszú va​dá​szíj volt nála. Az íjon nem volt húr, és csú​csá​hoz
fe​nyő​gally volt erő​sít​ve. Mö​göt​te ment Ras​sa med​ve​bőr kö​pe​-
nyé​ben, majd én ma​gam, vé​gül pe​dig a töb​bi szín​pom​pá​san
öl​tö​zött va​dász li​ba​sor​ban. Tel​jes csend​ben el​hagy​tuk a tá​bort
és el​kezd​tük sí​tal​pon át​szel​ni az er​dőt, az íjas fér​fit kö​vet​ve.
Hogy hon​nan tud​ja, mer​re kell men​ni, fo​gal​mam nem volt,
mert a hó​esés min​den nyo​mot el​fe​dett. De nem tor​pant meg,
és igen​csak eről​köd​nöm kel​lett, hogy lé​pést tart​sak vele. Idő​-
ről idő​re las​sí​tott, hogy lé​leg​zet​hez jus​sak, én pe​dig cso​dál​-
tam a mö​göt​tem ha​la​dó sab​me va​dá​szok tü​rel​mét, akik bi​zo​-
nyá​ra fé​lig nyo​mo​rék​nak tar​tot​tak a sí​tu​dá​som​mal.
A dél​előtt kö​ze​pe tá​ján ve​ze​tőnk hir​te​len meg​állt. Kö​rül​néz​-
tem, hogy lás​sam, mi kész​tet​te erre. Sem​mi kü​lö​nös nem lát​-
szott. Az erdő fái ott hú​zód​tak min​den​fe​lé. A hó vas​ta​gon bo​rí​-
tot​ta a ta​lajt, és apró cso​mók​ban csün​gött az ága​kon. Hang
nem hal​lat​szott. Sa​ját lé​leg​zé​sem​től el​te​kint​ve tel​jes csend
ho​nolt.
Ve​ze​tőnk le​ha​jolt és le​ol​dot​ta sí​tal​pa​it. Még min​dig ke​zé​-
ben tart​va íját ki​tért ol​dal​ra, és szé​les kör​ben kö​röz​ni kez​dett,
min​den lép​té​vel mé​lyen süllyed​ve a hóba. Mi, töb​bi​ek, vár​-
tunk, fi​gyel​tük, egy szót sem szól​va. Ras​sá​ra pil​lan​tot​tam,
némi út​ba​iga​zí​tást re​mél​ve, de le​hunyt szem​mel állt, aj​kai
mint​ha imát mor​mol​tak vol​na. Az íjász las​san lép​ke​dett to​-
vább, láb​nyo​ma​it hagy​va maga után a hó​ban, míg vé​gül
vissza​ért ki​in​du​lá​si pont​já​hoz. Újra meg​pró​bál​tam ér​tel​mez​ni
cse​le​ke​de​tei je​len​tő​sé​gét. Min​den olyan csend​ben és ün​ne​-
pé​lye​sen tör​tént, hogy tud​tam, csak​is egy szer​tar​tás le​het. Vé​-

283
gig​pil​lan​tot​tam a kö​rön, amit a láb​nyo​mai hagy​tak. Még min​-
dig nem lát​tam sem​mit. A kör egy kis ki​emel​ke​dést zárt kör​be
a föld​ben, még ak​ko​ra sem volt, hogy ha​lom​nak le​hes​sen ne​-
vez​ni. Más ma​gya​rá​zat hí​ján fel​té​te​lez​tem, hogy egy si​e​id​de
hely az. Azért jöt​tünk, hogy tisz​te​leg​jünk a ter​mé​sze​ti szel​lem
előtt.
Vár​tam, hogy Ras​sa be​le​kezd​jen szel​lem​idé​ző éne​ké​be. De
a noa​ide most maga is a sí​tal​pa​it vet​te le ép​pen, és ha​son​ló​an
tett a töb​bi sab​me is. Kö​vet​tem pél​dá​ju​kat. Ke​zem me​rev volt
a hi​deg​től, és több​szö​ri pró​bál​ko​zá​som​ba ke​rült, mire meg​ol​-
dot​tam a cso​mó​kat, ame​lyek a tal​pa​kat az új láb​be​li​hez rög​zí​-
tet​ték, ame​lyet All​ba ké​szí​tett ne​kem. Öröm​mel lát​tam, hogy
úgy lett, amint ígér​te, és a hó nem ta​padt rá​juk. Le​rak​tam ke​-
zem​ből a ne​héz lán​dzsát, hogy két kéz​zel lát​has​sak a cso​mók​-
nak, és at​tól tart​va, hogy az arany​gyű​rű le​csú​szik a he​gyé​ről,
szo​ro​sab​ban rá​húz​tam. Ma​gam mel​lé fek​tet​tem a sí​tal​pa​kat
és fel​egye​ne​sed​tem. Kö​rül​pil​lant​va lát​tam, hogy a töb​bi va​-
dász jobb​ra és bal​ra he​lyez​ke​dett el mel​let​tem. Ras​sa kis​sé ol​-
dalt állt. Köz​vet​le​nül előt​tem mind​össze az íjász volt, aki a láb​-
nyo​mai ál​tal al​ko​tott kör kö​ze​pé​be sé​tált. Még min​dig jobb
ke​zé​ben tar​tot​ta íját, de még nem volt meg​fe​szít​ve. Majd​nem
a kör kö​ze​pé​be érve a va​dász há​rom- vagy négy​lé​pés​nyit ol​-
dal​ra lé​pett, majd újabb öt-hat lé​pést tett elő​re és szem​be​for​-
dult ve​lem. Va​la​mi ösz​tön su​gal​la​tá​ra erő​seb​ben mar​kol​tam
meg a lán​dzsát. Azon gon​dol​kod​tam, va​jon meg​fe​szí​ti-e íját és
rám tá​mad-e. Ehe​lyett két kéz​zel fel​emel​te az íjat és a lába
előtt a hóba ha​jí​tot​ta. Sem​mi sem tör​tént. Két​szer vagy há​-
rom​szor meg​is​mé​tel​te ezt. Ek​kor, meg​döb​ben​tő hir​te​len​ség​-
gel a hó köz​vet​le​nül a lába előtt meg​re​pedt, és egy ha​tal​mas
alak kez​dett ki​emel​ked​ni be​lő​le. A kö​vet​ke​ző pil​la​nat​ban fel​-
is​mer​tem, hogy egy hó​val bo​rí​tott dü​hös med​ve ro​han fe​lém.
A mai na​pig nem tu​dom, hogy az élet​ösz​tön men​tet​te-e meg
az éle​te​met, vagy pe​dig az, hogy fel​idéz​tem Ed​gar va​dász​lec​-
ké​it, ame​lye​ket oly sok év​vel az​előtt kap​tam az an​gol er​dők​-
ben. Arra nem volt időm, hogy sar​kon for​dul​jak és me​ne​kül​-
jek. A hó aka​dá​lyo​zott vol​na a fu​tás​ban, és a med​ve egy pil​la​-
nat alatt utol​ért és da​ra​bok​ra té​pett vol​na. Így hát a he​lye​men
ma​rad​tam, a dur​ván fa​ra​gott lán​dzsa nye​lét ma​gam mö​gött a

284
hóba döf​tem, és érez​tem, hogy szi​lárd, fa​gyott föld​be üt​kö​zik.
Ha​vat szór​va sza​na​szét min​den irány​ban, a med​ve fe​lém csör​-
te​tett. Ami​kor meg​pil​lan​tot​ta az út​já​ban álló aka​dályt, dü​hödt
fi​gyel​mez​te​tő mor​gá​sa han​gos fe​nye​ge​tő böm​bö​lés​sé vál​to​-
zott, és az ál​lat hát​só lá​ba​i​ra emel​ke​dett, man​csai ütés​re ké​-
szen. Ha négy lá​bon ma​radt vol​na, nem tu​dom, hová cé​loz​zak
a lán​dzsá​val. Így most a sző​rös ha​sá​val néz​tem far​kas​sze​met,
apró sze​mei mér​ge​sen me​red​tek le rám, nyi​tott szá​ja ró​zsa​-
szín ve​rem, én pe​dig a lán​dzsa he​gyét fe​det​len és hí​vo​ga​tó
mell​ka​sá​ra irá​nyí​tot​tam. A med​ve maga húz​ta ma​gát ka​ró​ba,
én pe​dig nem tet​tem egye​bet, mint hogy erő​sen tar​tot​tam a
lán​dzsa nye​lét. Az ál​lat mély, kö​hö​gő hör​dü​lést hal​la​tott,
amint a szé​les fém lán​dzsa​hegy a mell​ka​sá​ba ha​tolt, az​tán las​-
san el​kez​dett négy láb​ra eresz​ked​ni, mint​egy meg​le​pe​té​sé​-
ben a fe​jét ráz​va. A vég gyor​san be​kö​vet​ke​zett. A med​ve egy
pil​la​na​tig hi​tet​len​ke​dő​nek lát​szott. Amint meg​pró​bált meg​-
for​dul​ni és el​üget​ni, és a lán​dzsát ki​rán​tot​ta a szo​rí​tá​som​ból,
a sab​mék mind​két irány​ból kö​rül​fog​ták. A döb​be​net​től resz​-
ket​ve fi​gyel​tem, ahogy mel​lé​je fut​nak és hű​vös pon​tos​ság​gal
lán​dzsát döf​nek a szí​vé​be.
Ras​sa oda​ment a vér​fol​tos hó​ban he​ve​rő te​tem​hez. A va​dá​-
szok tisz​te​let​tel​je​sen több​lé​pés​nyit hát​rább lép​tek, hogy he​-
lyet ad​ja​nak neki. A noa​ide le​ha​jolt és vé​gig​ta​po​gat​ta a med​ve
tes​tét. Lát​tam, hogy az ál​lat bal mell​ső lába mögé nyúl, a mell​-
ka​sá​hoz. Egy pil​la​nat​tal ké​sőbb fel​egye​ne​se​dett, és di​a​dal​it​tas
ki​ál​tást hal​la​tott. A jobb ke​zé​ben fel​mu​tat​ta, amit ta​lált. Az
arany arpa gyű​rű volt.
Zűr​za​var tört ki a va​dá​szok közt. Azt hit​tem, el​ment az eszük.
Azok, akik​nek a ru​há​za​tát fe​nyő​gallyak dí​szí​tet​ték, most le​-
tép​ték azo​kat, oda​ro​han​tak a med​ve mel​lé, és el​kezd​ték
vesszőz​ni a te​te​met. Má​sok fel​vet​ték a föld​ről sí​tal​pa​i​kat és a
med​vé​re fek​tet​ték őket. Mind​annyi​an öröm​től tel​ve ki​ál​toz​-
tak, és ki​a​bá​lá​suk kö​ze​pet​te kö​szö​ne​te​ket, ma​gasz​ta​lást és el​-
is​me​rést hal​lot​tam. Né​me​lyik fér​fi ab​ból a ti​tok​za​tos dal​ból is​-
mé​tel​ge​tett rész​le​te​ket, ame​lyet Ras​sa a va​dá​szat előtt éne​-
kelt a tá​bor​ban, ám én to​vább​ra sem ér​tet​tem be​lő​le egy szót
sem. Ami​kor a va​dá​szok a ki​me​rü​lé​sig ki​ug​rál​ták és-tán​col​ták

285
ma​gu​kat, Ras​sa le​tér​delt a hó​ban, a med​vé​vel szem​ben, és ko​-
moly han​gon így szólt a ha​lott ál​lat​hoz:
– Kö​szön​jük aján​dé​ko​dat. Jár​ja szel​le​med bol​dog​ság​ban a
sa​i​vót, és szü​les​sen újjá a ta​vasz​ban, fel​fris​sül​ve, és tel​jes
egész​ség​ben.
Kö​ze​le​dett a be​sö​té​te​dés ide​je. Az ál​la​tot a he​lyén hagy​va a
hó​ban is​mét a tá​bor felé vet​tük az irányt. Ez​út​tal ahe​lyett,
hogy tel​jes csend​ben szel​tük vol​na át az er​dőt, a sab​mék szó​-
lon​gat​ták egy​mást, ne​vet​gél​tek és tré​fál​koz​tak, és az ott​hon​-
tól még min​dig meg​le​he​tős messze el​nyúj​tott sü​völ​tő ki​ál​tá​-
so​kat hal​lat​tak, ame​lyek messze vissz​hang​zot​tak előt​tünk a
fák közt, elő​re je​lez​vén ha​za​tér​tün​ket.
Soha nem fe​lej​tem el a lát​ványt, ami a tá​bor​ba érve fo​ga​dott
min​ket. Az asszo​nyok har​so​gó tü​zet gyúj​tot​tak a la​pos szik​lán,
és ott áll​tuk​ban a lán​gok fé​nye vil​ló​dzott ar​cu​kon. Mind​egyik
orca vér​vö​rö​sen fény​lett. Egy pil​la​na​tig azt hit​tem, va​la​mi ret​-
te​ne​tes do​log tör​tént. Az​u​tán lát​tam a tán​cot, az üd​vöz​lő kéz​-
moz​du​la​to​kat, és rá​is​mer​tem a va​dászü​gyes​sé​gün​ket di​csé​rő
ének​re. Ki​me​rült vol​tam. Csak annyit akar​tam, hogy le​fek​-
hes​sek és pi​hen​hes​sek, le​he​tő​leg All​bá​val ma​gam mel​lett. De
ami​kor a sát​runk felé vet​tem vol​na az irányt, Ras​sa ka​ron fo​-
gott, el​ve​ze​tett a be​já​rat​tól és meg​ke​rül​te ve​lem a sát​rat. Ott
mu​tat​ta, hogy eresz​ked​jek négy​kéz​láb​ra és másszak be a sá​-
tor sze​gé​lye alatt. Ami​kor be​ju​tot​tam, All​ba ott várt rám a tűz​-
hely túl​ol​da​lán, ve​lem szem​be​for​dul​va. Az ő arca is vö​rös volt
és egy réz​gyű​rűn át né​zett en​gem, ame​lyet a sze​mé​hez emelt.
Ami​kor be​mász​tam, el​hát​rált és el​tűnt. Túl fá​rad​tan ah​hoz,
hogy tö​rőd​jek mind​ez​zel, ru​hás​tul az al​vó​he​lyem​hez kúsz​tam
és mély álom​ba me​rül​tem.
Ras​sa a haj​nal első fé​nyé​nél éb​resz​tett. Sem All​bát, sem a
fe​le​sé​gét nem lát​tam se​hol.
– El kell men​nünk az Öre​gért mond​ta. Kö​szö​nöm, amit a si​-
idá​ért tet​tél. Most el​jött az ün​nep​lés ide​je.
– Mi​ért ne​ve​zed foly​ton Öreg​nek? – kér​dez​tem nyű​gös​nek
tűnő han​gon. – Fi​gyel​mez​tet​het​tél vol​na, hogy med​vé​re va​dá​-
szunk.
– Most, hogy az éle​tét adta ne​künk, már hív​hat​juk med​vé​-
nek – vá​la​szol​ta vi​dá​man –, de ha ily köz​vet​le​nül szól​tam vol​na

286
róla a va​dá​szat előtt, meg​bán​tó​dott vol​na. A tisz​te​let​len​ség
jele, ha föl​di ne​vén ne​vezzük, mi​előtt a va​dá​sza​tá​ra in​du​lunk.
– De az én sa​i​vo tár​sam egy med​ve, nem? Ak​kor hát bi​zo​-
nyo​san hely​te​len do​log meg​öl​nöm egyet a faj​tá​já​ból?
– A sa​i​vo tár​sad óvott té​ged az Öreg ha​rag​já​tól, ami​kor elő​-
bújt hosszú téli ál​má​ból. Tu​dod, ez az Öreg, ame​lyet meg​öl​tél,
már szám​ta​lan​szor meg​öle​tett az​előtt. Még​is mind​annyi​szor
új​ra​éled, mert a si​idá​nak akar​ja ál​doz​ni ma​gát, hogy erő​sít​sen
min​ket, hi​szen ő a mi ősünk. Ezért lel​tük az arany​gyű​rűt a
hóna alatt, mert az ük-ük-ük​na​gy​apá​ink is ott ta​lál​tak rá elő​-
ször, és tud​tuk, hogy ő a si​idánk ere​de​ti aty​ja.
Vissza​sí​el​tünk az el​pusz​tult med​vé​hez, ma​gunk​kal vive egy
könnyű szánt, és a tá​bor​ba von​szol​tuk a te​te​mét. Ras​sa fi​gye​lő
sze​me​i​től kí​sér​ve a va​dá​szok le​szed​ték jó​ko​ra ir​há​ját – a med​-
ve egy ki​fej​lett hím volt –, ez​u​tán pe​dig haj​lí​tott ké​sük​kel
rend​kí​vü​li óva​tos​ság​gal el​vá​lasz​tot​ták a húst a csont​tól. Egyet​-
len csont sem tö​rött, de még csak meg sem kar​co​ló​dott a kés​-
pen​gék alatt, és a csont​váz va​la​mennyi da​rab​ját gon​do​san fél​-
re​tet​ték.
– Ké​sőbb majd ép​ség​ben el​te​met​jük a csont​vá​zat – mond​ta
Ras​sa –, min​den egyes csont​ját, hogy ami​kor az Öreg is​mét
élet​re kel, ugyan​olyan egész​sé​ges és erős le​gyen, mint idén.
– Mint Thor kecs​kéi – mond​tam.
Ras​sa kér​dőn te​kin​tett rám.
– Thor a né​pem egyik is​te​ne – fe​lel​tem. – Min​den este lak​-
má​ro​zik a két kecs​ké​je hú​sá​ból, ame​lyek a ko​csi​ját húz​zák az
égen át a menny​dör​gés a ko​csi hang​ja, amint el​ha​lad –, az ét​-
ke​zés után pe​dig fél​re​te​szi a cson​to​kat és a bő​rö​ket. Reg​gel,
ami​kor fel​éb​red, a kecs​kék is​mét épek. Saj​nos Thor egyik va​-
cso​ra​ven​dé​ge egy​szer az egyik hát​só lá​bat ket​té​tör​te, hogy a
ve​lő​höz fér​jen, és az​óta az a kecs​ke sán​tít.
A si​ida nagy hű​hót csa​pott kö​rü​löt​tem az alatt a há​rom​na​-
pos la​ko​ma alatt, amíg az ál​ta​lam meg​ölt ál​lat utol​só fa​la​tát is
el​fo​gyasz​tot​tuk.
– Szar​vas​fa​rok, med​vet​alp – így szólt Ras​sa aján​lá​sa, ami​kor
sze​dett ne​kem a fi​nom​ság​ból, és el​ma​gya​ráz​ta, hogy ha a ha​-
lott ál​lat egyet​len por​ci​ká​ját is fél​re​ten​nénk vagy meg​hagy​-
nánk, az sér​tést je​len​te​ne nagy​lel​kű ha​lá​la felé.

287
 – Az Öreg gon​dos​ko​dott róla, hogy a hó​vi​har ne bánt​has​son
min​ket, és hogy el​jöj​jön a ta​vasz és a hó el​ol​vad​jon. Már a he​-
gye​ket jár​ja előt​tünk, szó​lít​ja a fű​szá​la​kat és a fák rü​gye​it, és
vissza​hív​ja az el​köl​tö​zött ma​da​ra​kat.
Egyet​len bá​na​tom az volt, hogy All​ba még min​dig tá​vol​sá​-
got tar​tott tő​lem.
– Ha a va​dá​sza​tot kö​ve​tő há​rom na​pon be​lül az ágyad​ba bú​-
jik – vi​lá​go​sí​tott fel az apja –, med​dő​vé for​dul. Ek​ko​ra a mi ős​-
atyánk ere​je, aki​nek je​len​lé​te oly kö​zel ke​rült hoz​zád. Már
ami​kor a va​dá​sza​tá​ra in​dul​tál, az Öreg ere​je ak​kor is ki​nyúlt
fe​léd.
Ez meg​ma​gya​ráz​ni lát​szott All​ba kü​lö​nös vi​sel​ke​dé​sét, és
csak ak​kor bújt újra a vál​lam​hoz, ami​kor Ras​sa fel​vet​te a fe​jé​-
re az Öreg​ről le​nyú​zott fej​bőrt, és va​la​mennyi va​dász, en​gem
is be​le​ért​ve, kö​rül​tán​col​ta a köz​pon​ti szik​lát a la​ko​ma utol​só
éj​je​lén az Öreg Méz​man​csot utá​noz​va.
Ké​szí​tett ne​kem egy pom​pás ka​bá​tot is az ir​há​ból, a ma​gas​-
sá​gom​ra il​lőt.
– Az Öreg je​len​lé​tét vi​se​led, a je​let, me​lyet tőle ma​gá​tól
kap​tál – mond​ta Ras​sa. – Még egy más or​szág​ba való sab​me is
fel​is​mer​né ezt, és meg​ad​ná az illő tisz​te​le​tet.
Hang​súlyt he​lye​zett rá, hogy foly​tas​sa az okí​tá​so​mat, és
ahogy a na​pok nyúl​tak, hosszú utak​ra vitt az er​dő​be, hogy kü​-
lö​nös for​má​jú töl​gye​ket mu​tas​son, vil​lám ha​sí​tot​ta vagy szél
ál​tal em​ber​for​má​ra haj​lí​tott fá​kat, az erdő mé​lyén rej​te​ző ősi
fa​szob​ro​kat. Mind olyan hely volt az, ahol szel​le​mek la​koz​nak,
ma​gya​ráz​ta, és egy kü​lön​le​ges al​ka​lom​mal el​vitt el el​nyúj​tott,
ala​cso​nyan fek​vő szik​la​fal​hoz, ame​lyet egy fölé ma​ga​so​dó
szirt vé​dett a hó​tól. A szür​ke kő​fel​szín te​lis-tele volt pin​gál​va
ké​pek​kel, én pe​dig rá​is​mer​tem a si​ida bű​vös dob​ján sze​rep​lő
jel​ké​pek​re, és lát​tam olya​no​kat is, ami​lye​nek​kel ad​dig még
nem ta​lál​koz​tam – bál​nák, csó​na​kok és szá​nok kör​vo​na​la​i​val.
Megint má​sok a ki​ve​he​tet​len​sé​gig meg​fa​kul​tak az idő​től.
– Ki fes​tet​te eze​ket? – kér​dez​tem Ras​sát.
– Nem tu​dom – fe​lel​te. – Min​dig is itt vol​tak, ami​óta csak a
si​ida lé​te​zik. Úgy hi​szem, a ta​ní​tá​sunk​ra hagy​ták itt őket, hogy

288
em​lé​kez​tes​se​nek arra, mi volt az​előtt és ve​zes​se​nek min​ket
szük​ség ide​jén.
– És hol van​nak most a fes​tők? – kér​dez​tem.
– A sa​i​vó​ban, ter​mé​sze​te​sen – vá​la​szol​ta. – Még​hoz​zá bol​do​-
gan. Téli éj​sza​ká​kon, ami​kor a fény​füg​göny csüng, te​ker​gő​zik
és vo​nag​lik az ég​bol​ton, a ha​lot​tak szel​le​mei öröm​tán​cu​kat
jár​ják.
Nap​ról nap​ra több jele volt a ta​vasz​nak. Láb​nyo​ma​ink a hó​-
ban, az​előtt oly tisz​ták és vi​lá​go​sak, most el​mo​só​dot​tab​bak
let​tek, és hal​lot​tam a jég​ké​reg alatt csör​ge​de​ző rej​tett pa​ta​-
kocs​kák hang​ját és a fa​ágak​ról cse​pe​gő víz fröccse​né​se​it. Né​-
hány ko​rai vi​rág már ki​buk​kant a hó alól, s a ma​dár​ra​jok egy​-
re nö​vek​vő szám​ban röp​köd​tek a fe​jünk fe​lett. Ki​ál​to​zá​suk
elő​je​lez​te ér​ke​zé​sü​ket, majd el​halt a tá​vol​ban, ahogy to​vább
re​pül​tek fész​ke​lő​he​lye​ik felé. Ras​sa meg​ra​gad​ta az al​kal​mat,
hogy el​ma​gya​ráz​has​sa, ho​gyan ér​tel​mez​he​tők a tit​kos je​len​-
té​sek, ame​lye​ket szá​muk​ból, ér​ke​zé​sük és to​va​röp​tük irá​nyá​-
ból, sőt ri​kol​to​zá​suk​ból ki​nyer​he​tünk.
– Re​pü​lő ma​da​rak, tűz​ről fel​szál​ló füst, egy​re megy –
mond​ta. Azok​nak, akik ol​vas​ni tud​nak be​lő​lük, je​lek és jós​la​-
tok azok. – Az​tán hoz​zá​tet​te: – bár a te ese​ted​ben nincs szük​-
ség ef​fé​le ké​pes​sé​gek​re.
Ész​re​vet​te, hogy a te​kin​te​tem hosszan idő​zik a déli lát​ha​tá​-
ron, jó​val az​u​tán is, hogy a ma​da​rak el​tűn​tek.
– A si​ida ha​ma​ro​san észak​ra tart majd, a ta​va​szi va​dász​me​-
ző​ink​re, te pe​dig az el​len​ke​ző irány​ba mégy majd, és el​hagysz
min​ket – mond​ta.
Már épp til​ta​koz​ni akar​tam, ami​kor fer​de mo​so​lya meg​ál​lí​-
tott.
– Az első nap​tól fog​va tisz​tá​ban va​gyok ez​zel, ami​kor kö​-
zénk ér​kez​tél, mint ahogy a si​ida min​den tag​ja is, be​le​ért​ve a
fe​le​sé​ge​met és All​bát. Épp​olyan ván​dor vagy, mint mi ma​-
gunk, de amíg mi az őse​ink ál​tal ki​ta​po​sott ös​vé​nye​ket jár​juk
újra, ben​ned pe​dig mé​lyebb​ről jövő nyug​ha​tat​lan​ság van. Azt
mond​tad ne​kem, hogy a szel​le​m​is​ten, akit szol​gálsz, a tu​dást
ku​tat​ja. Meg​ér​tet​tem, ho​gyan kül​dött mi​kö​zénk, mint aho​-
gyan tu​dom azt, hogy most azt akar​ja, foly​tasd uta​dat. Az én
dol​gom, hogy se​gít​sek, és most már ke​vés idő ma​radt. El kell

289
men​ned, mi​előtt az ol​va​dó hó le​he​tet​len​né te​szi a könnyű uta​-
zást, sí​tal​pa​kon. A sta​al​lu fér​fi​ak ha​ma​ro​san meg​jön​nek, hogy
a pré​me​in​kért ke​res​ked​je​nek. Tő​lük való fé​lel​münk​ben mé​-
lyebb​re hú​zó​dunk majd az er​de​ink​be. De mi​előtt ez meg​tör​-
tén​ne, a há​rom leg​jobb va​dá​szunk a téli pré​me​ket a ke​res​ke​-
dő​hely​re vi​szi majd. Ve​lük kell tar​ta​nod.
Mint min​dig, a sab​mék, ha egy​szer va​la​mit el​ha​tá​roz​tak,
gyor​san vég​re​haj​tot​ták. A kö​vet​ke​ző reg​ge​len már min​den
arra mu​ta​tott, hogy tá​bort bon​ta​nak. A szar​vas​bőr ta​ka​ró​kat
le​rán​gat​ták a sá​tor​ru​dak​ról, a há​rom ki​je​lölt va​dász pe​dig két
szánt ra​ko​dott meg szo​ros​ra te​kert prém​kö​te​gek​kel. Min​den
olyan za​var​ba ejtő se​bes​ség​gel tör​tént, hogy időm sem volt ki​-
ta​lál​ni, mit mond​jak majd All​bá​nak, hogy ve​gyek bú​csút. Nem
kel​lett vol​na ag​gód​nom emi​att. Ott​hagy​ta any​ját, hogy baj​lód​-
jon a sát​runk szét​sze​dé​sé​vel, és el​ve​ze​tett en​gem kis tá​vol​ság​-
ra a tá​bor​tól. Egy fe​nyő​fa me​ne​dé​ké​be búj​va meg​fog​ta a ke​ze​-
met és va​la​mi ki​csi és ke​mény tár​gyat nyo​mott a mar​kom​ba.
Tud​tam, hogy a tűz​ru​bint adja vissza ne​kem. Még min​dig me​-
leg volt a tes​te he​vé​től.
– Meg kell tar​ta​nod – til​ta​koz​tam. A tiéd, a sze​rel​mem zá​lo​-
ga irán​tad.
– Nem ér​ted – fe​lel​te. – Szá​mom​ra sok​kal fon​to​sabb, hogy a
szel​lem, aki a kő​ben vil​ló​dzik, to​vább őriz​zen és ve​zes​sen té​-
ged. Ak​kor tud​ni fo​gom, hogy biz​ton​ság​ban vagy, akár​hol le​-
gyél is. Azon​kí​vül hagy​tál itt ne​kem va​la​mit, ami leg​alább
ilyen ér​té​kes. Itt van én​ben​nem.
El​ér​tet​tem a cél​zá​sát.
– Hogy le​hetsz biz​tos ben​ne?
– Ez az év​szak az ide​je an​nak, hogy az élő​lé​nyek meg​érez​zék
ki​csi​nye​ik első mo​cor​gá​sa​it. A sab​mék sem kü​lön​bek. Mad​-
der Acce, aki a föld alatt él, le​ányt he​lye​zett be​lém. Tud​tam,
hogy így lesz, at​tól a nap​tól fog​va, ami​kor kö​zö​sen át​lép​tünk a
sa​i​vó​ba.
– Hon​nan tud​hat​nád biz​to​san, hogy lá​nyod lesz?
– Em​lék​szel a med​vé​re, amellyel sa​i​vo uta​zá​sod so​rán ta​lál​-
koz​tál? – fe​lel​te. – Én is ott vol​tam ve​led ma​dár​tár​sam ké​pé​-
ben, bár nem lát​tál en​gem.
– Érez​tem, hogy a szár​nyad hoz​zá​ér az ar​com​hoz.

290
 – És a med​ve? A med​vé​re nem em​lék​szel, amellyel ott ta​lál​-
koz​tál?
– Hogy​ne em​lé​kez​nék. Rám mo​soly​gott.
– Ha vi​csor​gott vol​na, ak​kor az azt je​len​te​né, fiam lesz. De
ha a med​ve mo​so​lyog, le​ány​gyer​mek ígér​ke​zik. Ezt min​den
sab​me tud​ja.
– Nem aka​rod, hogy ma​rad​jak, hogy se​gít​sek a gyer​mek kö​-
rül?
– A si​idá​ban min​den​ki tud​ni fog​ja, hogy a gye​rek egy ide​-
gen no​i​a​de lá​nya és egy nagy no​i​a​de uno​ká​ja. Így hát va​la​-
mennyi​en se​gí​te​ni fog​nak, mert arra szá​mí​ta​nak majd, hogy a
gye​rek​ből is nagy no​i​a​de lesz és se​gít majd a si​ida fenn​ma​ra​-
dá​sá​ban. Ha az én ked​ve​mért ma​rad​nál itt kö​zöt​tünk, az szo​-
mo​rú​vá ten​ne en​gem. Mond​tam ne​ked, ami​kor kö​zénk ér​-
kez​tél, hogy a sab​mék hite sze​rint sok​kal-sok​kal jobb to​vább​-
men​ni, mint egy hely​ben ma​rad​ni. Ha ma​radsz, az​zal bör​tön​-
be ve​ted a lel​ked, mint ahogy a tűz is fog​lyul esett ab​ban a bű​-
vös kő​ben, ame​lyet köl​csön​ad​tál. Kér​lek, hall​gass rám, utazz
to​vább, és tudd, hogy bol​do​gan hagysz itt en​gem.
Fel​fe​lé for​dí​tot​ta az ar​cát, hogy egy utol​só csó​kot kap​jon, én
pe​dig meg​ra​gad​tam az al​kal​mat, hogy uj​ja​it újra a tűz​ru​bin
köré kul​csol​has​sam.
– Add a lá​nyunk​nak, ami​kor fel​nő, az apja em​lé​ké​re.
Egy pil​la​nat​nyi té​to​vá​zás után All​ba meg​ad​ta ma​gát. Sar​kon
for​dult és el​sé​tált a csa​lád​ja irá​nyá​ba. Ras​sa in​te​ge​tett fe​lém.
A fér​fi​ak​nak a pré​messzá​nok​kal na​gyon me​het​né​kük volt.
Már fel​kö​töt​ték sí​tal​pa​i​kat, és a szá​nok bőr​hám​ja​it igaz​gat​ták
ké​nyel​mes​re a vál​lu​kon. Oda​men​tem, hogy kö​szö​ne​tet
mond​jak Ras​sá​nak mind​azért, amit ér​tem tett. Ám tőle szo​-
kat​la​nul nyug​ta​lan​nak lát​szott.
– Ne bízz a sta​al​luk​ban – fi​gyel​mez​te​tett. – A múlt éj​jel át​-
lép​tem a sa​i​vó​ba, hogy ta​nács​koz​zam sa​i​vo tár​sad​dal a jö​vő​ről.
Az uta​zá​som ho​má​lyos és nyug​ta​lan volt, ha​lált és áru​lást
érez​tem. De azt nem lát​tam, hon​nan jő, bár egy hang azt
mond​ta ne​kem, te már is​me​red a ve​szélyt.
Fo​gal​mam sem volt róla, mi​ről be​szél, de túl​sá​go​san is tisz​-
tel​tem ah​hoz, hogy őszin​te​sé​gé​ben ké​tel​ked​jek.

– Ras​sa, em​lé​kez​ni fo​gok arra, amit mond​tál. Tu​dok ma​-

291
 – Ras​sa, em​lé​kez​ni fo​gok arra, amit mond​tál. Tu​dok ma​-
gam​ra vi​gyáz​ni, a na​gyobb fel​adat pe​dig rád vár – a si​idá​ra kell
vi​gyáz​nod. Bí​zom ben​ne, hogy a szel​le​mek ve​ze​tik és őr​zik
majd a né​pe​det, mert min​dig meg​ma​rad​nak majd az em​lé​ke​-
ze​tem​ben.
– Menj most – mond​ta a töm​zsi kis em​ber –, a tár​sa​id jó em​-
be​rek, biz​ton​ság​ban a sta​al​luk​hoz ve​zet​nek majd. At​tól fog​va
ma​gad​nak kell vi​gyáz​nod ma​gad​ra. Ég ve​led.
Négy​na​pi fo​lya​ma​tos sí​e​lés​be telt, egy​re csak dél felé, mire
el​ér​tük a he​lyet, ahol a si​idám az ide​ge​nek​kel ke​res​ked​ni szo​-
kott. Éj​je​len​te pré​mek​be csa​var​tuk ma​gun​kat és a szá​nok
mel​lett alud​tunk. Szá​rí​tott en​ni​va​lón él​tünk, il​let​ve egyik este
meg​et​tünk egy hód​faj​dot, amit az egyik va​dász ej​tett el a do​-
bó​dár​dá​já​val. Ahogy kö​ze​led​tünk a ta​lál​ko​zó​hely​hez, érez​tem
tár​sa​im nö​vek​vő nyug​ta​lan​sá​gát. Fél​tek az ide​gen ke​res​ke​-
dők​től, és az utol​só napi utat tel​jes csend​ben tet​tük meg,
mint​ha va​la​mi ve​szé​lyes vad​ál​la​tot ül​döz​nénk. Jó messzi​ről
fel​fe​dez​tük a sta​al​lu​kat. Ab​ban az érin​tet​len, csen​des er​dő​ben
meg​hal​lot​tuk őket és meg​érez​tük a tá​bor​tüzük füst​jét. Tár​sa​-
im azon​nal meg​áll​tak, egyi​kük pe​dig ki​bújt a hám​ból és hang
nél​kül fel​de​rí​tő​út​ra in​dult. A töb​bi​ek el​tün​tet​ték szem elől a
szá​no​kat, és vár​tunk. Fel​de​rí​tőnk vissza​tért, mond​ván, hogy
két sta​al​lu fér​fi tá​bo​ro​zik azon a he​lyen, ahol ál​ta​lá​ban vár​ni
szok​tak a néma áru​cse​ré​re. Volt ve​lük négy má​sik fér​fi, rén​-
szar​vas​em​be​rek. Egy pil​la​na​tig nem ér​tet​tem. Az​tán rá​jöt​tem,
hogy a rab​szol​gák​ról be​szél, akik hor​dár​ként szol​gál​tak a ke​-
res​ke​dők mel​lett.
Az ide​gen ke​res​ke​dők már köz​szem​lé​re tet​ték áru​i​kat egy
el​ha​gyott tisz​tá​son, gön​gyö​le​ge​ik mint gyü​möl​csök csügg​tek
az ága​kon. Az​nap éj​jel kis cso​por​tunk lep​ve meg​kö​ze​lí​tet​te a
he​lyet, és a haj​nal első fé​nyé​nél tár​sa​im szem​ügy​re vet​ték a
kí​ná​la​tot: szö​ve​tet, sót, fém​hol​mi​kat. Lát​ha​tó​an elé​ge​det​tek
vol​tak, mert si​e​tő​sen le​ol​dot​tuk a pré​me​ket a szá​nok​ról, he​-
lyé​be pa​kol​tuk a ke​res​ke​dők áru​ját, és a sab​mék ha​ma​ro​san
útra ké​szen áll​tak. Meg​ölel​tek, és épp​oly hal​kan, mint ahogy
jöt​tek, el​tá​voz​tak sí​tal​pa​i​kon, en​gem a pré​mek kö​zött hagy​va.
Így ta​lál​tak rám a ke​res​ke​dők, nagy meg​le​pe​té​sük​re: egy
ha​lom prém te​te​jén ülve egy el​ha​gyott er​dei tisz​tá​son, vas​tag

292
no​i​a​de med​ve​bőr bun​dám​ban, mint​ha csak va​rázs​lat foly​tán
ke​rül​tem vol​na oda.

293
 Tizenhatodik

Tört skan​di​náv nyel​ven be​szél​tek.

– Frey tö​ké​re! Hát ez meg mi? – ki​ál​tot​ta az egyik a tár​sá​nak.
A két fér​fi ügyet​le​nül lök​te elő​re ma​gát a hó​ban vas​kos bo​-
tok​kal, mind​ket​te​jük lá​bán egyet​len sí​talp a skan​di​náv szo​kás
sze​rint. Arra gon​dol​tam, mi​lyen su​tá​nak tűn​nek a für​ge sab​-
mék​kal össze​vet​ve. Mind​ket​te​jü​kön vas​tag bun​da volt, ir​ha​-
ka​lap, és erős láb​be​li​be gyűrt vas​tag, bő nad​rág.
– Szép a kö​pe​nye – mond​ta a má​sik. – Egy ak​ko​ra med​ve​bő​-
rért jó árat kap​nánk.
– Mint ahogy őér​te is fe​lel​te a tár​sa. – Las​san kö​ze​líts hoz​zá.
Meg​pró​bá​lok mögé ke​rül​ni. Azt be​szé​lik, ha egy​szer ezek a
skrid​fin​nik ne​ki​ira​mod​nak, nincs rá esély, hogy el​kapd őket.
Légy ba​rát​sá​gos vele.
Kö​ze​lebb sik​lot​tak, a ve​ze​tő ar​cán ha​mis mo​soly, ami csak
ki​emel​te a duz​za​do​zó or​rá​ból a sűrű baj​szá​ra és sza​kál​lá​ra
csor​gó nyú​lós vá​la​dé​kot.
Meg​vár​tam, amíg pár lé​pés tá​vol​ság​ra ér​nek, majd ért​he​tő​-
en meg​szó​lal​tam:
–  Üdv. A med​ve​bőr nem el​adó.
A pá​ros meg​tor​pant. Túl​sá​go​san meg​döb​ben​tek ah​hoz,
hogy szól​ni tud​ja​nak.
– Mint ahogy a pré​mek sem a cso​mag​ban, amin ülök – foly​-
tat​tam. – A nek​tek szánt pré​mek amott van​nak. Tisz​tes ár az
áru​ért, amit itt hagy​ta​tok.
A két fér​fi ma​gá​hoz tért döb​be​ne​té​ből, hogy sa​ját nyel​vü​-
kön szó​lok hoz​zá​juk.
– Te meg hon​nan pottyan​tál ide? – kér​dez​te a ve​ze​tő har​ci​a​-
san, té​ve​sen en​gem is ver​seny​tár​suk​nak hive. Ez a mi ös​vé​-
nyünk. Sen​ki nem jö​het ide.
– A pré​mek​kel ér​kez​tem – mond​tam.
Egy pil​la​na​tig nem hit​tek ne​kem. Az​tán szem​ügy​re vet​ték
sab​me tár​sa​im sí​tal​pa​i​nak nyo​ma​it. Jól ki​ve​he​tő​en a néma
erdő pe​re​me fe​lől ér​kez​tek, majd ugyan​oda tér​tek vissza. Utá​-

294
na ész​re​vet​ték sab​me prém​sap​kám és a szar​vas​bőr láb​be​lit,
amit All​ba varrt ne​kem.
– A part​vi​dék​re aka​rok el​jut​ni – mond​tam. – Jól meg​fi​zet​né​-
lek.
Egy​más​ra néz​tek.
– Mennyit adsz? – kér​dez​te a tak​nyos orrú il​le​tő nyer​sen.
– Egy pár tö​ké​le​te​sen össze​il​lő nyest​pré​met – aján​lot​tam.
Bi​zo​nyá​ra nagy​lel​kű aján​lat volt, mert mind​ket​ten azon​nal
bó​lin​tot​tak. Ek​kor a ve​ze​tő tár​sá​hoz for​dult, és így szólt:
– Gye​re, lás​suk, mit hagy​tak ne​künk – az​zal el​kezd​te must​-
rál​ni a pré​me​ket, ami​ket a sab​me va​dá​szok hagy​tak hát​ra.
Lát​ha​tó​an meg​elé​ge​det​ten a tá​bo​ruk felé for​dult, és ha​tal​-
ma​sat ki​ál​tott. A re​kettyés​ből nyo​mo​rú​sá​gos kis me​net tűnt
elő. Négy, a hi​deg el​len ron​gyos és ko​szos ru​hák​ba csa​vart
fér​fi küsz​kö​dött a lá​buk​ra csa​tolt apró négy​szög​le​tes la​po​kon,
dur​ván meg​mun​kált szá​no​kat húz​va ma​guk után. Ők vol​tak
azok, aki​ket sab​me tár​sa​im rén​szar​vas​em​be​rek​nek ne​vez​tek,
a prém​ke​res​ke​dők hor​dár​jai és ra​ko​dói. Lát​tam, hogy rab​szol​-
gák mód​já​ra űzöt​tek és alig ér​te​nek pár szót gaz​dá​ik nyel​vén.
Min​den pa​ran​csot üté​sek és rú​gá​sok kí​sér​tek, meg egy​sze​rű
kéz​je​lek, hogy meg​ért​sék, mi a te​en​dő.
A két prém​ke​res​ke​dő, Ver​mundr és An​gantyr ne​ve​ze​tű, el​-
mond​ta ne​kem, hogy fel​ag​juk ne​vé​ben gyűj​töt​ték a pré​met.
Ugyan​ez​zel a szó​val je​löl​ték a jomsvi​kin​gek is har​ci kö​zös​sé​-
gü​ket, de a ke​res​ke​dők szá​já​ból a ki​fe​je​zés sok​kal sze​ré​-
nyebb​nek ha​tott. Fel​ag​juk lé​nye​gé​ben ke​res​ke​dők cso​port​ja
volt, akik se​gít​sé​get fo​gad​tak egy​más​nak, meg hogy meg​oszt​-
ják hasz​nu​kat és költ​sé​ge​i​ket. Ám ha​ma​ro​san ki​tűnt ne​kem,
hogy Ver​mundr és An​gantyr egy​aránt kész arra, hogy be​csap​-
ja tár​sa​it. Elő​re kö​ve​tel​ték tő​lem a nyest​pré​me​ket, el​rej​tet​ték
őket sze​mé​lyes hol​mi​juk közé, és ami​kor meg​ér​kez​tünk a fel​-
ag​gal való ta​lál​ko​zó​he​lyük​re Al​de​ig​ju​borg ke​res​ke​dő​vá​ros​ba,
el​mu​lasz​tot​tak szól​ni a rá​adás pré​mek​ről.
Soha éle​tem​ben nem lát​tam annyi sa​rat, mint Al​de​ig​ju​-
borg​ban. Amer​re csak ment az em​ber, szin​te bo​ká​ig süllyedt
bele, és egy na​pon be​lül el​vesz​tet​tem mind​két ci​pőt, amit All​-
bá​tól kap​tam, és kény​te​len vol​tam ven​ni egy pár erős, új láb​-
be​lit. Egy fo​lyó mo​csa​ras part​já​ra épül​vén Al​de​ig​ju​borg a

295
skan​di​ná​vok ál​tal Gar​da​ri​ki​nek ne​ve​zett vi​dé​ken fek​szik, az
erő​dök föld​jén, és ka​pu​ja a tőle ke​let​re a vég​te​len messze​ség​-
be hú​zó​dó or​szág​rész​nek. A he​lyet vé​ge​lát​ha​tat​lan er​dő​ség
ve​szi kö​rül, így min​den ház fá​ból épült. A fa​tör​zse​ket fel​da​ra​-
bol​ják, fel​ha​so​gat​ják és egy​más mel​lé rög​zít​ve fa​la​kat, te​tő​ket
és fa​zsin​de​lye​ket ké​szí​te​nek be​lő​lük, és va​la​mennyi ház ud​va​-
rát ma​gas fa​cö​lö​pök​ből emelt ke​rí​tés ve​szi kö​rül. A há​zak
össze​vissza​ság​ban épül​tek, így nincs fő​ut​ca, és szin​te sem​mit
nem tesz​nek azért, hogy az utak jár​ha​tó​ak ma​rad​ja​nak. Néha
le​rak​nak egy ré​teg​nyi fa​tör​zset, hogy já​ró​fe​lü​le​tet ad​ja​nak, de
ta​vasszal a tör​zsek be​le​süllyed​nek a lágy ta​laj​ba, és ha​ma​ro​-
san csú​szós​sá vál​nak az esők​től. A po​cso​lyá​kat min​den​fe​le a
há​zak ud​va​rá​ról ki​csor​gó szenny​lé táp​lál​ja. Csa​tor​na nincs, és
ami​kor ott jár​tam, mind​egyik ház​tar​tás az ud​vart hasz​nál​ta
lat​ri​ná​nak és sze​mét​domb​nak, a mocs​kot soha el nem ta​ka​rít​-
va. Min​den​nek ered​mé​nye​kép​pen a hely egy​szer​re bűz​lött és
rot​ha​do​zott.
Al​de​ig​ju​borg en​nek el​le​né​re vi​rág​zó hely volt. Kis csó​na​kok
ra​jai jöt​tek és men​tek foly​ton a fo​lyó​par​ti ki​kö​tő​he​lyek​nél. Az
észa​ki er​dő​sé​gek ke​res​ke​del​mi áru​i​val vol​tak meg​rak​va: pré​-
mek​kel, méh​vi​asszal, méz​zel, amit vagy olyan fő​leg néma cse​-
re út​ján sze​rez​tek be, mint ami​lyen​nek ma​gam is ta​nú​ja vol​-
tam, vagy pe​dig gyak​rab​ban egy​sze​rű ki​kény​sze​rí​tés​sel. Ál​lig
fel​fegy​ver​zett ke​res​ke​dők csa​pa​tai jár​ták a tá​vo​li vi​dé​ke​ket és
kö​ve​tel​tek sar​cot az er​dei né​pek​től. Gyak​ran arra kö​te​lez​ték a
benn​szü​löt​te​ket, hogy hor​dá​rok​kal és eve​ző​sök​kel is lás​sák el
őket, így hát Ale​dig​ju​borg sá​ros út​ja​in nyü​zsög​tek a pol​já​nok,
kri​vi​csi​ek, be​ren​dik, sze​ve​ri​á​nok, be​se​nyők és csü​dök, meg
olyan is​me​ret​len tör​zsek​ből va​lók, hogy még is​mert ne​vük
sem volt. Né​me​lyi​kük maga is ke​res​ke​dő volt, de a több​sé​gük
kho​lop, azaz rab​szol​ga.
Kap​zsi és sok​szí​nű la​kos​sá​gá​val Al​de​ig​ju​borg ka​var​gó vá​ros
volt. Név​le​ge​sen a ki​je​vi hely​tar​tó ural​ma alá tar​to​zott, amely
nagy vá​ros több​na​pi já​rás​ra déli irány​ban fe​küdt, ő pe​dig csa​-
lád​já​nak egyik tag​ját ne​vez​te ki ré​gen​sül. De a va​ló​di ha​ta​lom
a ke​res​ke​dők ke​zé​ben össz​pon​to​sult, kü​lö​nös​kép​pen a több
fegy​ver​rel ren​del​ke​ző​ké​ben. Őket kö​zön​sé​ge​sen va​ré​gok​nak
ne​vez​ték, mely név​vel én is büsz​kén il​let​tem ma​ga​mat ké​-

296
sőbb, ám azok​ban a na​pok​ban el​hűl​tem vi​sel​ke​dé​sük lát​tán.
Tő​ről​met​szett ha​ra​mi​ák vol​tak. Több​sé​gük svéd szár​ma​zá​sú
volt, akik Gar​da​ri​ki​be jöt​tek, hogy meg​csi​nál​ják a sze​ren​csé​-
jü​ket. Le​tet​ték a vart, az es​küt, amely fel​agok​ba tö​mö​rí​tet​te
őket, és ön​tör​vé​nyű​ek​ké vál​tak. Né​me​lyi​kük el​sze​gő​dött zsol​-
dos​nak a leg​töb​bet fi​ze​tő​höz; má​sok ke​res​ke​dő​cso​por​tok​nak
ál​cá​zott fel​agok​ban áll​tak össze, ame​lyek alig vol​tak töb​bek
fosz​to​ga​tó ban​dák​nál. A leg​hír​hed​tebb fel​ag mind kö​zött ab​-
ban az idő​ben, ami​kor oda​ér​kez​tem, az volt, ame​lyik​be Ver​-
mundr és An​gantyr is tar​to​zott, és egyet​len va​rég​tól sem tar​-
tot​tak annyi​ra, mint ve​zé​rük​től, Ivarr​tól, akit Kö​nyör​te​len né​-
ven is​mer​tek. Ver​mundr és An​gantyr annyi​ra ret​te​gett tőle,
hogy ab​ban a pil​la​nat​ban, amint meg​ér​kez​tünk Al​de​ig​ju​borg​-
ba, egye​ne​sen a ve​zé​rük​höz vit​tek, hogy je​len​tést te​gye​nek a
kül​de​té​sük​ről és el​is​mer​tes​sék vele mind​azt, amit tet​tek.
Ivarr ud​var​tar​tá​sát – csak ez​zel a szó​val le​het jel​le​mez​ni –
egy, a ki​kö​tő​hely​hez kö​ze​li nagy rak​tár​ban ren​dez​te be. Mint
Al​de​ig​ju​borg min​den más épü​le​te, ez is egy​szin​tes volt, noha
jó​val na​gyobb a több​ség​nél. Két ápo​lat​lan őr őgyel​gett a ka​pu​-
nál és el​len​őr​zött min​den​kit, aki be akart men​ni, el​vet​tek
min​den fegy​vert és csú​szó​pénzt kö​ve​tel​tek min​den​ki​től, hogy
to​vábben​ged​jék őket. Át​ve​zet​tek a mocs​kos ud​va​ron és be​vit​-
tek Ivarr la​kó​ter​me​i​be, amely bar​bár pom​pá​val volt be​ren​-
dez​ve. Az egy szál fő he​lyi​sé​get úgy dí​szí​tet​ték, ahogy azt, mint
ké​sőbb meg​tud​tam, a ke​le​ti tör​zsi ural​ko​dók sze​re​tik. Pom​pás
bro​ká​tok és kár​pi​tok lóg​tak a fa​la​kon, több​nyi​re vö​rös, fe​ke​te
és kék min​tá​zat​tal. A bú​tor​za​tot mind​össze pár​nák és dí​vá​-
nyok je​len​tet​ték, és a szo​bát lán​co​kon füg​gő sú​lyos sár​ga​réz
lám​pák vi​lá​gí​tot​ták be fé​nye​sen. Bár déli idő​re járt, ezek ég​-
tek, és a he​lyi​ség​ben gyer​tya​vi​asz és rom​lott étel sza​ga ter​jen​-
gett. A pad​lón tál​cák​ban fé​lig el​fo​gyasz​tott étel he​vert, a sző​-
nye​ge​ket pe​dig ki​öm​lött bor és kvasz, a he​lyi sör folt​jai tar​kí​-
tot​ták. Fél​tu​cat​nyi, jel​leg​ze​tes buggyos nad​rág​juk​ba és bő, öv​-
vel össze​kö​tött ing​be öl​tö​zött va​rég állt vagy gug​golt a szo​ba
fala men​tén. Né​há​nyuk koc​ká​zott, má​sok fe​cse​rész​tek ma​guk
kö​zött, de mind​egyi​kük nyil​ván​va​ló​vá tet​te, hogy ve​zé​re ké​-
nye-ked​vét lesi.

297
 Ivarr azok közé a fi​gye​lem​re mél​tó em​be​rek közé tar​to​zott,
akik tes​ti meg​je​le​né​sük​kel azon​na​li fé​lel​met ké​pe​sek éb​resz​-
te​ni. Ta​lál​koz​tam jó​val meg​ter​met​tebb em​be​rek​kel is uta​zá​-
sa​im so​rán, és lát​tam olya​no​kat, akik szo​ká​suk​ká te​szik, hogy
fe​nye​ge​tő kéz​moz​du​la​tok​kal vagy go​rom​ba be​széd​mo​dor​ral
kelt​se​nek fé​lel​met. Ivarr aka​ra​tát úgy kény​sze​rí​tet​te má​sok​-
ra, hogy tisz​ta, bru​tá​lis fe​nye​ge​tést árasz​tott, és mind​ezt tu​da​-
tos erő​fe​szí​tés nél​kül tet​te. Negy​ven és öt​ven kö​zött járt, ala​-
csony volt és olyan töm​zsi, hogy bir​kó​zó​nak is el​ment vol​na,
bár igen jól öl​tö​zött bir​kó​zó​nak, mi​vel rozs​da​szín bár​sony​tu​-
ni​kát és se​lyem​pan​tal​lót vi​selt, lá​bát pe​dig prém​mel sze​gett,
puha, sár​ga bőr láb​be​li​be búj​tat​ta. Kur​ta, erő​tel​jes kar​jai vé​-
gén kis ke​zek vol​tak, töm​pe uj​ja​it pe​dig drá​ga gyű​rűk dí​szí​tet​-
ték. Leg​fel​tű​nőbb test​ré​sze a feje volt. Akár​csak a tes​te, ez is
ke​rek volt és töm​zsi. Bőre olyan szí​nű, akár a régi roz​má​ra​-
gyar, és ke​vert szár​ma​zást sej​te​tett, ta​lán rész​ben skan​di​ná​-
vot, rész​ben ázsi​a​it. Sze​me sö​tét​bar​na volt, jó​ko​ra sza​kál​lát pe​-
dig il​la​to​sí​tó​val és ci​co​má​val ke​zel​te, hogy úgy csün​gött tu​ni​-
ká​ja ele​jén, akár egy fé​nyes, fe​ke​te ál​lat. Éles el​len​tét​kép​pen
fej​bő​rét fé​nyes​re bo​rot​vál​ta, egyet​len tin​cset ki​vé​ve, amely
hosszú var​kocs​ban csüg​gött a feje ol​da​lán és a vál​lát érte. Ez,
úgy tű​nik, az ural​ko​dói vér jele volt, amely​hez tar​to​zó​nak
Ivarr ma​gát val​lot​ta. De az én fi​gyel​me​met ak​kor a jobb füle
kö​töt​te le. Há​rom fül​be​va​ló volt be​le​szúr​va: két gyöngy, és kö​-
zöt​tük egyet​len nagy gyé​mánt.
– Szó​val te vagy az az orv​va​dász – mond​ta, fe​jét har​ci​a​san
elő​re​szeg​ve, mint​ha rög​vest fel akar​na ug​ra​ni a dí​vány​ról, és
egy ütés​sel a föld​re kül​de​ni. El​sza​kí​tot​tam te​kin​te​te​met a fül​-
be​va​lók​ról.
– Nem tu​dom, mi​ről be​szélsz – fe​lel​tem nyu​god​tan.
Meg​le​pe​tés mo​ra​ja hal​lat​szott a va​ré​gok kö​zött mö​göt​tem.
Nem vol​tak hoz​zá​szok​va, hogy va​la​ki így be​szél​jen az uruk​kal.
– Az em​be​re​im azt mond​ják, hogy egy olyan te​rü​le​ten gyűj​-
töt​tél pré​me​ket a skrid​fin​nik​től, ahol a fel​agom​nak egye​dül
van csak joga eh​hez.
– Nem én gyűj​töt​tem a pré​me​ket – vá​la​szol​tam. – Úgy ad​ták
őket ne​kem.

298
 A vad sze​mek to​vább mé​re​get​tek. Ész​re​vet​tem, hogy éles
ér​te​lem csil​log ben​nük.
– Úgy ad​ták? Sem​mi​ért?
– Úgy van.
– Hogy tör​tén​he​tett ez?
– A te​let ná​luk töl​töt​tem.
– Le​he​tet​len. A va​rázs​ló​ik el​tün​te​tik az em​be​re​i​ket a föld
szí​né​ről, ha ide​gen kö​ze​lít fe​lé​jük.
– En​gem egy va​rázs​ló hí​vott kö​zé​jük.
– Bi​zo​nyítsd be.
Kö​rül​pil​lan​tot​tam a szo​bá​ban. A töb​bi va​rég úgy le​sett, akár
konc​ra váró éhes ku​tyák. Arra szá​mí​tot​tak, hogy uruk el​ta​pos
en​gem. Ket​ten ab​ba​hagy​ták a koc​ka​já​té​kot, és a be​állt csen​-
det egy má​si​kuk tör​te meg, mi​előtt fe​lel​het​tem vol​na, még​-
hoz​zá úgy, hogy za​jo​san ki​kö​pött.
– Ad​ja​tok pár koc​kát meg egy tál​cát – szól​tam, há​nya​ve​ti​sé​-
get szín​lel​ve.
Egy ne​héz sár​ga​réz tál​cá​ról le​sö​pör​ték az étel​ma​ra​dé​kot, én
meg mu​tat​tam, hogy te​gyék le elém a sző​nyeg​re. Ki​nyúj​tot​-
tam ke​ze​met a koc​ka​já​té​ko​sok felé, azok pe​dig oda​ad​ták a
koc​ká​i​kat. Ivarr a dí​vá​nyon unott arc​ki​fe​je​zést öl​tött, mint aki
már​is tud​ja, hogy nem fog​ja meg​hat​ni a do​log. Biz​tos vol​tam
ben​ne, hogy arra szá​mít, ki​je​len​tem, bű​vös erő​vel tu​dom a
koc​ká​kat vet​ni. Ehe​lyett kér​tem tíz to​váb​bi koc​kát. Ez ér​dek​lő​-
dést kel​tett. Min​den va​rég​nak meg​volt a sa​ját koc​ka​kész​le​te,
én pe​dig le​rak​tam a tu​cat​nyi koc​kát a tál​cá​ra, még​hoz​zá egy
há​rom​szor hár​mas négy​ze​tet for​mál​va. Az első me​ző​be egyet​-
len koc​kát tet​tem úgy, hogy né​gyest mu​ta​tott. A má​so​dik me​-
ző​be két koc​kát rak​tam, me​lyek​nek össze​ge ki​len​cet tett ki. A
har​ma​dik​ba megint egy koc​ka ke​rült, a ket​tes​sel fel​fe​lé. A
má​so​dik sor​ba a hár​mas, ötös és he​tes szám ke​rült. Az utol​só
sor​ba pe​dig nyolc, egy és hat.

Így né​zett ki a négy​zet:

4   9   2

3   5   7

299
 8   1   6

Hát​ra​lép​tem és nem szól​tam sem​mit. Hosszú-hosszú csend

tá​madt. Né​ző​kö​zön​sé​gem nem ér​tet​te a dol​got. Ta​lán arra szá​-
mí​tot​tak, hogy a koc​kák ma​guk​tól meg​moz​dul​nak, vagy ta​lán
lán​gok​ban tör​nek ki. Hosszan és erő​sen me​red​tek a koc​kák​-
ra, az​u​tán én​re​ám, de nem tör​tént a vi​lá​gon sem​mi sem. Ma​-
gam egye​ne​sen Ivar​ra néz​tem, ki​hí​vó​an. A va​rázs neki volt
szán​va. Le​né​zett a koc​kák​ra és össze​von​ta a szem​öl​dö​két. Az​-
tán még egy​szer oda​né​zett, és lát​tam a sze​mé​ben az ér​te​lem
csil​la​ná​sát. Rám pil​lan​tott, és osz​toz​tunk a tu​dás​ban. Koc​káz​-
ta​tá​som ki​fi​ze​tő​dött. Si​ke​rült nyers ér​tel​me hi​ú​sá​gá​nak hí​ze​-
leg​nem.
Ful​laj​tár​jai to​vább​ra is ér​tet​le​nül néz​tek. Egyi​kük sem mer​-
te meg​kér​dő​je​lez​ni urát. Túl​sá​go​san fél​tek tőle.
– So​kat ta​nul​tál – mond​ta Ivarr.
Lát​ta a min​tá​ban rej​lő va​rázs​la​tot: bár​mi​lyen irány​ban is
néz​te az em​ber, ke​reszt​ben, füg​gő​le​ge​sen, avagy bár​me​lyik
átló men​tén, a szá​mok össze​ge min​dig ti​zen​öt volt.
– Azt hal​lot​tam, ha​ma​ro​san Mik​la​gard​ba mégy – mond​tam.
– Sze​ret​nék ve​led men​ni a csó​nak​ja​i​don.
– Ha ke​res​ke​dő​nek is olyan jó vagy, mint amennyi​re a szá​-
mok​hoz ér​tesz, hasz​nunk​ra vál​hatsz – fe​lel​te Ivarr de az em​be​-
re​i​met még meg kell győz​nöd.
A még min​dig ér​tet​len va​ré​gok a koc​ká​kat szed​ték fel a tál​-
cá​ról. Egyi​kü​ket meg​ál​lí​tot​tam.
– Ját​szom ve​led. Aki töb​bet dob, nyer – mond​tam.
A va​rég ön​elé​gül​ten el​vi​gyo​ro​dott és do​bott. Nem le​pett
meg, hogy dup​la ha​tos jött ki. A koc​kák szin​te bi​zo​nyo​san cin​-
kel​tek vol​tak, és azon töp​reng​tem, va​jon hány játsz​mát nyert
meg már így, csa​lás​sal. Szá​mai fe​lül​múl​ha​tat​la​nok vol​tak. Fel​-
vet​tem a két koc​ká​ját, úgy tet​tem, mint​ha dob​ni akar​nék,
majd meg​tor​pan​tam. Az egyik koc​kát fél​re​tet​tem, és fel​vet​-
tem egy má​si​kat he​lyet​te a ku​pac​ból. So​kat lá​tott koc​ka volt.
Csont​ból ké​szült, régi volt és re​pedt. Ez​út​tal nem Ras​sa va​-
rázs​la​tát ve​tet​tem be, ha​nem va​la​mi olyas​mit, amit még a
jomsvi​kin​gek​től ta​nul​tam. Ahogy a mar​kom​ban tar​tot​tam a
koc​ká​kat, szo​ro​san össze​nyom​tam őket, és érez​tem, hogy az

300
öre​gebb koc​ka re​ped​ni kezd. Né​mán fo​hász​kod​va Odin​hoz
tel​jes erőm​ből a tál​cá​ra ha​jí​tot​tam a koc​ká​kat. Odin, aki fel​ta​-
lál​ta a koc​ká​kat az em​be​rek gyö​nyö​rű​sé​gé​re, meg​hal​lot​ta kö​-
nyör​gé​sem. Amint a koc​kák a tál​cá​ra csa​pód​tak, egyi​kük da​-
ra​bok​ra tört. El​len​fe​lem koc​ká​ja még min​dig a ha​mis ha​tost
mu​tat​ta, míg a má​sik egy ha​tost meg egy ket​test adott ki.
– Azt hi​szem, én nyer​tem – mond​tam, mire a töb​bi va​rég
bugy​bo​ré​ko​ló ne​ve​tés​ben tört ki.
A le​győ​zött va​rég dü​hö​sen né​zett és meg​ütött vol​na, ha
Ivarr éle​sen rá nem szól:
– Froy​ge​ir! Elég!
Froy​ge​ir fel​kap​ta a koc​ká​kat és el​ol​dal​gott, dü​höng​ve és
meg​alá​zot​tan, én pe​dig tud​tam, si​ke​rült be​sze​rez​nem egy ve​-
szé​lyes el​len​sé​get.
A fel​ag Ver​mundr és An​gantyr vissza​té​ré​sé​re várt, és im​-
má​ron ké​szen állt arra, hogy el​in​dul​jon Mik​la​gard​ba. Ki​lenc
va​ré​g​ot szám​lál​tam meg a fel​ag​ban, Ivarrt is be​le​ért​ve, és
mint​egy har​minc kho​lo​pot, akik​nek az volt a fel​ada​tuk, hogy
a prém​bá​lák​kal meg​ra​kott könnyű fo​lya​mi csó​na​ko​kat evez​-
zék. A va​ré​gok kö​zül töb​ben az asszo​nya​i​kat is ma​guk​kal hoz​-
ták mint sza​ká​cso​kat és szol​gá​ló​kat, és egy​ér​tel​mű volt, hogy
azok a sze​ren​csét​le​nek fé​lig rab​szol​gák, fé​lig ágya​sok. Ivarrt
rang​já​hoz il​lő​en há​rom asszo​nya és két fia is el​kí​sér​te, hét​-
nyolc éves​nél nem több fi​úcs​kák, aki​ket lát​ha​tó​an igen sze​re​-
tett. Tár​sa​sá​gunk így több mint öt​ven főt tett ki.
Mik​la​gard​ba a fo​lyó​nak fel​fe​lé ve​ze​tett az út Ki​je​ven át,
ezért meg​le​pett, ami​kor ha​jó​ra​junk el​hagy​ta a ki​kö​tő​he​lyet
és sod​rás​nak le​fe​lé vá​gott neki, az el​len​ke​ző irány​ban. Jobb​-
nak lát​tam nem fir​tat​ni az okát. Na​gyon is tisz​tá​ban vol​tam
vele, hogy nem kí​vánt ven​dég va​gyok Ivarr fel​ag​já​ban. Nem
csak Froy​ge​ir volt, aki nem ked​velt. Tár​sa​i​nak nem tet​szett a
könnyed​ség, amellyel el​nyer​tem Ivarr ke​gye​it, és iri​gyel​ték
tő​lem a dús prém​kész​le​tet, amit ma​gam​mal vit​tem. Nem tet​-
tem le a vart, a test​vé​ri​ség es​kü​jét, azért ma​gán​ke​res​ke​dő​nek
szá​mí​tot​tam, aki csat​la​ko​zott út​juk​hoz, és ez annyit je​len​tett,
hogy nem ré​sze​sül​nek a hasz​nom​ból. A va​ré​gok mor​go​lód​tak
egy​más közt és ki​hí​vó​an hagy​ták, hadd gon​dos​kod​jak ma​-
gam​ról, va​la​hány​szor en​ni​va​ló ké​szí​té​sé​re vagy al​vó​hely ke​-

301
re​sé​sé​re ke​rült a sor. Ezért hát alap​ve​tő​en Ivarr ha​jó​ján időz​-
tem, mi​köz​ben át​szel​tük Gar​da​ri​kit a fo​lyón, és a sát​rá​ban
alud​tam, va​la​hány​szor meg​áll​tunk éj​sza​ká​ra és tá​bort ver​-
tünk a víz​par​ton. Ez csak to​vább ron​tot​ta a hely​ze​tet, mert a
töb​bi va​rég ha​ma​ro​san Ivarr ke​gyen​cé​nek te​kin​tett, én pe​dig
időn​ként azon töp​reng​tem, nem szán​dé​kos hú​zás-e ve​zé​rük
ré​szé​ről, hogy gyúj​tó​pon​tot szol​gál​tat kö​ve​tői rossz​in​du​la​tá​-
nak. Úti​tár​sa​im har​ci​as fic​kók vol​tak, akár egy vad ku​tya​fal​ka,
csak fé​lig vol​tak meg​sze​lí​dít​ve. Ad​dig tar​tot​tak össze, amíg
be​hó​dol​tak Ivarr ke​gyet​len ural​má​nak, és amint az el​tű​nik fe​-
lő​lük, harc​ba kez​de​nek egy​más​sal, hogy meg​osz​toz​za​nak a
kon​con és ki​vá​lasszák kö​vet​ke​ző ve​zé​rü​ket.
Maga Ivarr ki​szá​mít​ha​tat​lan ke​ve​ré​ke volt rossz​in​du​lat​nak,
büsz​ke​ség​nek és ra​vasz​ság​nak. Két​szer lát​tam, hogy nyers
erő​szak​kal fe​je​zik ki ha​tal​mát a cso​port fe​lett. Sze​re​tett ma​gá​-
nál hor​da​ni egy rö​vid, vas​tag nye​lű kor​bá​csot, mely​nek szí​ja​it
vé​kony ólom​csí​kok​kal sú​lyos​bí​tot​ták, nye​lé​nek vé​gét pe​dig
ezüst​tel dí​szí​tet​ték. Azt hit​tem, hi​va​ta​lá​nak jel​ké​pe, vagy ta​lán
rest kho​lo​pok fe​nyí​té​sé​re szol​gá​ló esz​köz. De elő​ször ak​kor
lát​tam hasz​nál​ni, ami​kor az egyik va​rég ha​bo​zott vég​re​haj​ta​ni
a pa​ran​csát. A fér​fi csak egy röp​ke pil​la​na​tig té​to​vá​zott, de ez
elég volt Ivarr​nak, hogy oda​vág​jon – az ütés an​nál is meg​döb​-
ben​tőbb volt, mi​vel Ivarr a leg​cse​ké​lyebb elő​je​lét sem adta és
az ól​mo​zott szí​jak pont te​li​be kap​ták az em​ber ar​cát. Térd​re
esett, ar​cát fog​ta at​tól való fé​lel​mé​ben, hogy meg​va​kult. Láb​ra
tá​pász​ko​dott és el​bot​la​do​zott, hogy tel​je​sít​se a pa​ran​csot, utá​-
na meg még egy hé​tig al​vadt vér bo​rí​tot​ta az ar​cán hú​zó​dó csí​-
ko​kat.
A má​sik al​ka​lom​mal ko​mo​lyabb ki​hí​vás érte Ivarr te​kin​té​-
lyét. Az egyik va​rég, aki a bő​ven be​nya​kalt kvasz​tól be​rú​gott,
nyíl​tan meg​kér​dő​je​lez​te Ivarr jo​gát a csa​pat ve​ze​té​sé​re. Ak​-
kor tör​tént a do​log, ami​kor ép​pen a tűz kö​rül ül​tünk a fo​lyó​-
par​ton, va​cso​ráz​va. A va​rég, aki egy fej​jel ma​ga​sabb volt Ivarr​-
nál, fel​állt, kar​dot rán​tott, és a tű​zön ke​resz​tül or​dí​to​zott
Ivarr​nak, hogy áll​jon ki vele. A fér​fi csak állt ott, kis​sé im​bo​-
lyog​va, amíg Ivarr meg​tö​röl​te ke​zét egy tö​rül​kö​ző​ben, ame​-
lyet ked​venc ágya​sa nyúj​tott oda neki, majd el​for​dult, mint​ha
csak a fegy​ve​ré​ért nyúl​na. A kö​vet​ke​ző pil​la​nat​ban fel​pat​tant

302
a föld​ről, és vil​lám​gyor​san ro​hant ke​resz​tül a tű​zön, sza​na​szét
szór​va az izzó fa​da​ra​bo​kat min​den irány​ban. Le​sze​gett fej​jel
ne​ki​ro​hant ki​hí​vó​já​nak, aki túl​sá​go​san ré​szeg és meg​le​pett
volt ah​hoz, hogy vé​de​kez​zen. Ivarr a mell​ka​sá​ba dön​dült a fér​-
fi​nak, akit az ütés ere​je ha​nyatt dön​tött. Meg​ve​té​sé​ben Ivarr a
má​sik​nak még a kard​ját sem vet​te el, csak meg​ra​gad​ta a kar​-
já​nál és von​szol​ni kezd​te a tűz felé. Ott, a fi​gye​lő va​ré​gok sze​-
me lát​tá​ra a fér​fi ke​zét a pa​rázs közé lök​te, és ott tar​tot​ta ad​-
dig, amíg a má​sik már üvöl​tött a fáj​da​lom​tól, mi pe​dig érez​tük
az égő hús sza​gát. Csak ek​kor eresz​tett a szo​rí​tá​sán, ál​do​za​ta
pe​dig el​kú​szott, keze meg​fe​ke​tült roncs. Ivarr nyu​god​tan
vissza​tért a he​lyé​re és in​tett rab​szol​ga​nő​jé​nek, hoz​zon egy
újabb tál ételt.
Más​nap el​kö​vet​tem azt a hi​bát, hogy Ivarrt va​rég​nak ne​vez​-
tem, ő pe​dig gő​gö​sen til​ta​ko​zott.
– Én rusz va​gyok – mond​ta. – Apám va​rég volt. A nyu​ga​ti
ten​ge​ren-át ér​ke​zett ide a kar​la​ro​k​kal, a fo​lya​mi eve​ző​sök​kel,
ke​res​ked​ni vagy fosz​to​gat​ni, mind​egy volt. Annyi​ra meg​ked​-
vel​te az or​szá​got, hogy úgy dön​tött, itt ma​rad, és a ki​je​vi gár​da
ka​pi​tá​nya​ként vál​lalt mun​kát. El​vet​te anyá​mat, aki ka​ré​li​ai
volt, ki​rá​lyi vér​ből való, bár az a bal​sze​ren​cse érte, hogy a ki​je​-
vi​ek fog​lyul ej​tet​ték. Apám nyolc​van griv​ná​ért vá​sá​rol​ta meg,
ami ko​losszá​lis összeg volt, és mu​tat​ja, mi​lyen gyö​nyö​rű volt.
Én va​gyok az egyet​len fiuk.
– És hol van az apád most? – ér​dek​lőd​tem.
– El​ha​gyott, ami​kor anyám meg​halt. Nyolc​éves vol​tam. Így
hát olya​nok​nál nőt​tem fel, akik ép​pen be​fo​gad​tak, pa​rasz​tok​-
nál fő​leg, akik hasz​nos se​gít​sé​get lát​tak ben​nem a be​ta​ka​rí​-
tás​nál vagy tű​zi​fa gyűj​té​sé​nél. Tu​dod-e, a ki​je​vi​ek hogy ne​ve​-
zik a pa​raszt​ja​i​kat? Szmer​di. Annyit tesz, „bü​dö​sek” Ki is ér​-
dem​lik a ne​vet. Gyak​ran meg​szök​tem tő​lük.
– Azt tu​dod-e, hogy apád​dal mi tör​tént?
– Alig​ha​nem meg​halt – fe​lel​te Ivarr fél​váll​ról.
A sát​rá​ban, egy sző​nye​gen ült – sze​re​tett így utaz​ni –, és va​-
la​mi bo​nyo​lult gye​rek​já​té​kot ját​szott a ki​seb​bik fi​á​val.
– Egy csa​pat ka​to​ná​já​val el​hagy​ta Ki​je​vet, azt gon​dol​ván,
Mik​la​gard nagy​csá​szá​rá​tól jobb zsol​dot kap​hat​nak. Az a plety​-

303
ka jár​ta, hogy a be​se​nyők út​köz​ben az egész csa​pa​tot el​tün​tet​-
ték a föld szí​né​ről.
– Va​jon most is össze​fut​ha​tunk be​se​nyők​kel?
– Két​lem – fe​lel​te. – Más irány​ba me​gyünk.
De azt nem árul​ta el, hova.
Az Al​de​ig​ju​borg el​ha​gyá​sát kö​ve​tő ötö​dik nap​ra vé​gig​evez​-
tünk és vi​tor​láz​tunk két tó és az azo​kat össze​kö​tő fo​lyó part​ja
men​tén, majd be​for​dul​tunk egy újabb fo​lyó​tor​ko​lat​ba. Most
sod​rás​sal szem​be men​tünk, és a ha​la​dás egy​re ne​he​zeb​bé
vált. Ami​kor a fo​lyó össze​szű​kült, kény​te​le​nek vol​tunk el​-
hagy​ni ha​jó​in​kat és át​ta​szi​gál​ni őket a se​ké​lye​sen. Vé​gül el​ér​-
tünk egy pon​tot, ahol már nem tud​tunk to​vább​men​ni. Nem
volt ele​gen​dő víz, amin úsz​hat​tak vol​na a csó​nak​ja​ink. Ki​ra​-
kod​tunk, és uta​sí​tot​tuk a kho​lo​po​kat, vág​ja​nak ki ki​sebb fá​-
kat, hogy gör​gő​ket ké​szít​se​nek be​lő​lük. A na​gyobb ha​jó​kat,
meg azo​kat, ame​lyek jócs​kán eresz​tet​tek, fel​gyúj​tot​tuk, hogy
meg​sem​mi​sül​je​nek, majd át​ku​tat​tuk a ha​mut és ki​szed​tünk
min​den egyes sze​ge​cset és más fém​kap​csot. Szá​mom​ra mind​-
ez ret​te​ne​tes pa​zar​lás​nak tűnt, hi​szen Iz​lan​don és Grön​lan​-
don nőt​tem fel, ahol nem nő​nek ma​gas fák. De Ivarr és fel​ag​ja
mit sem gon​dolt ez​zel. Fá​ból csak bő​sé​get is​mer​tek. Leg​főbb
gond​juk az volt, hogy van-e elég kho​lo​punk ah​hoz, hogy át​ci​-
pel​jék a ha​jó​kat a kö​vet​ke​ző fo​lyó​sza​ka​szig.
Egy fű​vel és bok​rok​kal be​nőtt, de még ki​ve​he​tő ös​vény ve​-
ze​tett ke​le​ti irány​ban a sűrű er​dőn át. Fej​szé​se​ink elő​re​men​-
tek, hogy meg​tisz​tít​sák az utat. A kho​lo​po​kat igá​ba fog​ták,
mint az ök​rö​ket, tí​ze​sé​vel, kö​te​lek​kel, amik a há​rom meg​ma​-
radt csó​nak ge​rin​cé​hez vol​tak erő​sít​ve. Mi töb​bi​ek biz​to​sí​tot​-
tuk a ha​jó​kat, hogy egye​ne​sen ma​rad​ja​nak a gör​gő​kön, vagy
pá​ro​sá​val te​vé​keny​ked​ve szed​tük fel a gör​gő​ket, amint a ha​-
jók el​ha​lad​tak fe​let​tük, és elöl újra le​dob​tuk őket. Négy​na​pi
ve​rej​té​kes küsz​kö​dé​sünk​be ke​rült, rep​ke​dő ro​va​rok bosszan​-
tá​sa kö​ze​pet​te, hogy a ha​jó​kat egy ke​let felé fo​lyó pa​tak for​rá​-
sá​hoz el​jut​tas​suk. Ott újabb hé​ten át pi​hen​tünk, amíg ha​jó​-
ácsunk, egy nor​vég föld​ről szár​ma​zó va​rég a fel​gyúj​tot​tak he​-
lyett ké​szü​lő négy új hajó épí​té​sét fel​ügyel​te. Ami​re szük​sé​ge
volt, azt egy nyíl​lö​vés​nyi tá​vol​sá​gon be​lül meg​ta​lál​ta: négy ha​-
tal​mas fát, ami​ket nyom​ban ki is vág​tak. Ez​u​tán meg​mu​tat​ta a

304
kho​lo​pok​nak, hogy váj​ják ki fej​szé​vel és tűz​zel a tör​zse​ket a
csó​na​kok tes​te és ge​rin​ce szá​má​ra. Más kho​lo​pok azo​kat a
desz​ká​kat ké​szí​tet​ték el, ame​lye​ket a tek​nők ol​da​lá​hoz erő​sí​-
tet​tek, így ma​ga​sít​va a ha​jó​tes​tet, míg rá nem esz​mél​tem,
hogy a skan​di​náv ha​jók is​me​rős íve​it lá​tom. Em​lí​tet​tem az
ács​nak, mi​lyen be​nyo​mást tett rám az ügyes​sé​ge.
– Eze​ket hí​vod te ha​jók​nak? – kér​dez​te. – Ita​tó​vá​lyúk in​-
kább. Ah​hoz idő kell, meg oda​fi​gye​lés, hogy az em​ber ren​des
ha​jót épít​sen, meg kép​zett ácsok, nem ilyen ügyet​len fa​tus​-
kók. Leg​több​jük job​ban ten​né, ha in​kább tű​zi​fát ha​so​gat​na.
Rá​mu​tat​tam, hogy két, a messzi észak​ról szár​ma​zó kho​lop
hasz​nos​nak bi​zo​nyult, ami​kor ki​fo​gyott a desz​kák rög​zí​té​sé​re
szol​gá​ló fém​sze​gecs. A két fér​fi fe​nyő​fa​gyö​kér​szá​lak​kal kö​töz​-
te a pal​ló​kat a he​lyé​re, ahogy az az or​szá​guk​ban szo​kás.
A skan​di​náv ha​jó​ács et​től sem volt meg​hat​va.
– Aho​va én való va​gyok, ott az em​ber csak egy kést meg egy
var​ró​tűt kap erre.
– Ezt hogy ér​ted? – kér​dez​tem.
– Ami​kor úgy ér​zed, elég jó vagy ah​hoz, hogy ha​jó​épí​tő​nek
ne​vezd ma​gad, az ács​mes​ter, aki ta​ní​tott, a ke​zed​be nyom egy
kést meg egy var​ró​tűt, és uta​sít, hogy más esz​kö​zö​ket nem
hasz​nál​va esz​ká​bálj össze egy csó​na​kot. Amíg azt meg nem
csi​ná​lod, csak fa​vá​gó​nak te​kin​te​nek, akár​csak eze​ket itt.
A skan​di​náv tűnt tár​sa​sá​gunk leg​ke​vés​bé rossz​in​du​la​tú
tag​já​nak. Ki​fo​gás​ta​lan skan​di​náv nyel​vet be​szélt, míg a töb​bi​-
ek annyi he​lyi szót ke​ver​tek mon​da​ta​ik​ba, hogy gyak​ran alig
ér​tet​tem őket. Meg​kér​dez​tem tőle, hogy es​he​tett, hogy kép​-
zett ha​jó​ács lé​té​re va​rég lett.
– Meg​öl​tem pár em​bert oda​ha​za – vá​la​szol​ta –, és a he​lyi
jarl ezt ne​hez​mé​nyez​te. Ki​de​rült, hogy a hí​vei vol​tak, így hát
for​ró lett a lá​bam alatt a ta​laj. Egy na​pon ta​lán ha​za​me​gyek, de
nem iga​zán hi​szem. Ez az élet meg​fe​lel ne​kem – nem sza​kad
meg a há​tam a rönk​ci​pe​lés​ben, és az uj​ja​mat sem ve​szí​tem el
a desz​ká​kat fa​rag​va, ha egy​szer van​nak rá rab​szol​gák, akik el​-
vég​zik a mun​kát, na és asszo​nyod is annyi le​het, amennyit
csak akarsz, és el​ven​ned sem kell őket.
Ami​kor is​mét útra kel​tünk, csak itt-ott pil​lan​tot​tuk meg
em​be​ri je​len​lét nyo​mát, egy víz​part​ról az er​dő​be ve​ze​tő ös​-

305
vényt, fej​szé​vel ki​vá​gott fa tönk​jét, füst ha​lo​vány il​la​tát va​la​-
hon​nan az erdő mé​lyé​ből, amely vég nél​kül hú​zó​dott a part
men​tén. A benn​szü​löt​tek​kel ma​guk​kal azon​ban nem ta​lál​koz​-
tunk, noha egy​szer vagy két​szer mint​ha lát​tam vol​na a tá​vol​-
ban egy apró csó​nak kör​vo​na​la​it el​tűn​ni a ná​das​ban, ahogy
kö​ze​led​tünk. Mire oda​ér​tünk, már sem​mi sem lát​szott, a nád​-
szá​lak vissza​ug​rot​tak he​lyük​re, én pe​dig azon gon​dol​kod​tam,
va​jon kép​ze​lőd​tem-e.
– Hol van​nak az em​be​rek mind, akik er​re​fe​lé él​nek? – kér​-
dez​tem Ver​mundr​tól.
Nyer​sen fel​ne​ve​tett, és úgy né​zett rám, mint aki​nek nincs
ki a négy ke​re​ke.
Vé​gül az​tán csak el​ha​lad​tunk né​hány ke​res​ke​dő​ál​lo​más és
egy mé​re​te​sebb vá​ros mel​lett. Ez utób​bi, két fo​lyó össze​fo​lyá​-
sá​hoz épül​vén, egé​szen olyan volt, mint Al​de​ig​ju​borg, fa​pa​-
lánk mögé bújó rönk​há​zak cso​port​ja, me​lyet leg​alább két ol​-
dal​ról vé​del​me​zett a fo​lyó meg egy mo​csár. Nem áll​tunk meg.
A he​lyi​ek be​zár​ták ka​pu​i​kat és bi​zal​mat​la​nul mé​re​get​tek
min​ket, mi​köz​ben el​ha​lad​tunk. Gon​dol​tam, Ivarr fel​ag​já​nak
híre meg​előz​he​tett min​ket.
A fo​lyó im​má​ron jó​val szé​le​sebb volt, mi pe​dig a kö​zép​ső so​-
dor​ban ha​józ​tunk, így ke​ve​set lát​tam a vi​dék​ből, ki​vé​ve a két​-
ol​dalt las​san el​ha​la​dó erdő egy​han​gú zöld​jét. Naiv mó​don azt
hit​tem, azért ha​la​dunk a fő​so​dor​ban, hogy ki​hasz​nál​juk a leg​-
jobb áram​la​tot. Ak​kor az​tán meg​pil​lan​tot​tam. Az erdő fe​de​zé​-
ké​ből fel​szál​ló füst​pa​ma​cso​kat. Rend​sze​rint va​la​mi​lyen ma​-
gas​la​ti pont​ról szállt fel előt​tünk, egy a fo​lyó felé néző me​re​-
dély​ről. Nem kel​lett hoz​zá nagy ész, hogy ki​ta​lál​jam, lát​ha​tat​-
lan he​lyi​ek jel​zik így to​va​ha​la​dá​sun​kat egy​más​nak, így kö​vet​-
ve ha​jó​ra​junk út​ját. Most már va​la​hány​szor éj​jel part​ra száll​-
tunk, őrö​ket ál​lí​tot​tunk a tá​bor köré, egy al​ka​lom​mal pe​dig,
ami​kor a füst​je​lek na​gyon meg​sű​rű​söd​tek, Ivarr egy​ál​ta​lán
nem en​ged​te, hogy ki​lép​jünk a part​ra. Az éj​sza​kát a se​ké​lyes​-
ben hor​go​nyoz​va töl​töt​tük, és hi​de​get va​cso​ráz​tunk.
Vé​gül az​tán ma​gunk mö​gött hagy​tuk a fi​gye​lő benn​szü​löt​-
tek​kel teli part​sza​kaszt és a vi​dék is la​po​sab​bá vált kö​rü​löt​-
tünk. Egy he​lyütt le​tér​tünk egy ki​sebb fo​lyó​ba, amely észak​-
ról öm​lik a fő​áram​ba, és a bal part​hoz jó​val kö​ze​lebb kezd​tünk

306
el evez​ni. Lát​tam, hogy Ivarr fi​gyel​me​sen kém​le​li a par​tot,
mint​ha egy meg​ha​tá​ro​zott je​let ke​res​ne. Alig​ha​nem meg​pil​-
lan​tot​ta, amit ke​re​sett, mert a kö​vet​ke​ző ki​kö​tés​re al​kal​mas
hely​nél part​ra fut​tat​ta a csó​na​kun​kat. A töb​bi is kö​vet​te pél​-
dán​kat.
– Ürít​sé​tek ki a két leg​könnyebb ha​jót és ver​je​tek tá​bort itt
– ren​del​ke​zett Ivarr.
Lát​tam, hogy a va​ré​gok vá​ra​ko​zás​sal pil​lan​ta​nak egy​más​ra,
mi​köz​ben a kho​lo​pok ki​pa​kol​ták az árut és fel​ci​pel​ték egy la​-
pos te​rü​let​re. Ivarr ah​hoz a va​rég​hoz for​dult, aki meg​égett ke​-
zét még min​dig med​ve​zsír​ba már​tott ron​gyok​ba kö​töz​ve
hord​ta:
– Te itt ma​radsz, amíg vissza nem jö​vünk. Le​gyen rá gon​-
dod, hogy sen​ki ne gyújt​son tü​zet és ne hasz​nál​jon fej​szét.
A fér​fi jól meg​ta​nul​ta a lec​két. Be​hó​do​ló​an le​sü​töt​te te​kin​-
te​tét és el​fo​gad​ta a fel​ada​tot.
– Te, te és te.
Ivarr a kho​lo​pok közt sé​tált és mint​egy tu​cat​nyit kö​zü​lük
meg​érin​tett a vál​lán os​to​rá​nak ezüst​nye​lé​vel. A leg​ma​ga​sabb
és leg​erő​sebb rab​szol​gá​ink vol​tak. Arra mu​ta​tott, ahol Ver​-
mundr és An​gantyr egy bá​lát cso​ma​golt szét ép​pen. Lát​tam,
hogy fegy​ve​rek van​nak ben​ne: ol​csó kar​dok, meg egy ku​pac
könnyű lánc. Egy pil​la​na​tig azt hit​tem, hor​gony​lánc, de az​tán
ész​re​vet​tem, hogy a sze​mek hosszab​bak és vé​ko​nyab​bak,
mint bár​me​lyik ha​jó​lánc​ban, és mint​egy kar​hossz​nyi da​ra​-
bok​ban van. Mind​egyik da​rab vé​gén nagy fém​ka​ri​ka ló​gott, és
én fel​is​mer​tem, mire va​lók: bék​lyók.
Ivarr mind​egyik kho​lop​nak adott egy kar​dot. Koc​ká​za​tos
do​log ez, gon​dol​tam ma​gam​ban. Mi van, ha a kho​lo​pok úgy
dön​te​nek, fel​lá​zad​nak? Úgy tűnt azon​ban, Ivarr csep​pet sem
ag​gó​dik, ami​kor a kho​lo​pok kö​zül töb​ben is el​kezd​ték a kard​-
ju​kat su​hog​tat​ni, hogy érez​zék a sú​lyát. Bí​zott ben​nük annyi​-
ra, hogy há​tat for​dí​tott ne​kik.
– Ide, Thor​gils – mond​ta –, jobb, ha ve​lünk jössz. Ha kell,
hasz​nos​sá te​he​ted ma​ga​dat, el​tün​tet​hetsz min​ket.
A töb​bi va​rég be​hí​zel​gő​en ne​ve​tett.
Egy-egy hajó fe​dél​ze​tén öt va​rég​gal és fél tu​cat kho​lop​pal
ne​ki​vág​tunk fel​fe​lé a fo​lyó​nak. Ivarr megint erő​sen fi​gyel​te a

307
par​tot. Az eve​ző​sök vi​gyáz​tak, hogy olyan ke​vés zajt csap​ja​-
nak, ami​lyen ke​ve​set csak le​het, gyen​gé​den me​rí​tet​ték eve​-
ző​i​ket a víz​be, így sik​lot​tunk elő​re. Ver​mundr és An​gantyr is
Ivarr ha​jó​já​ban fog​lalt he​lyet ve​lem együtt, és fe​szült​nek lát​-
szot​tak.
– Vár​nunk kel​lett vol​na haj​na​lig sut​tog​ta alig hall​ha​tó​an
Ver​mundr a tár​sá​nak.
Ivarr bi​zo​nyá​ra meg​hal​lot​ta, mert meg​for​dult a ha​jó​orr​ban,
ahol állt, és Ver​mundr​ra né​zett. Pil​lan​tá​sa elég volt hoz​zá,
hogy amaz meg​aláz​kod​va be​húz​za a nya​kát.
Késő dél​után Ivarr fel​tar​tot​ta a ke​zét, hogy fi​gyel​mün​ket
ma​gá​ra von​ja, majd csend​ben a part felé mu​ta​tott. A lej​tőt a
víz felé ve​ze​tő láb​nyo​mok tar​kí​tot​ták. Egy nagy, fé​lig víz alá
me​rült rönk volt ott, si​má​ra kop​va. Fel​ső fe​lü​le​tét ru​ha​csu​ta​-
ko​lás​hoz hasz​nál​ták. Egy tö​rött fa me​rő​edény he​vert a kö​zel​-
ben. Ivarr kör​ala​kú moz​du​la​tot tett a ke​zé​vel, majd in​tett a
má​sik csó​nak​nak, mu​tat​va, hogy evez​ze​nek to​vább ár​ral
szem​ben. A nap​ra mu​ta​tott, majd a lá​tó​ha​tár​ra, és ha​so​ga​tást
mí​melt. A má​sik csó​nak​ban a va​ré​gok ér​tő​en bó​lo​gat​tak, és a
kho​lo​pok csend​ben to​vábbe​vez​tek. Ha​ma​ro​san el​tűn​tek a fo​-
lyó ka​nya​ru​la​tán túl.
Min​ket az áram​lat gyen​gé​den vitt vissza​fe​lé, amíg el nem
vesz​tet​tük szem elől a mo​só​he​lyet. Egy​pár eve​ző​csa​pás ha​tá​-
sá​ra a csó​nak be​sik​lott né​hány be​haj​ló ág fe​de​zé​ké​be, ahol
meg​áll​tunk és vár​tunk. Csend​ben ül​tünk és hall​gat​tuk, ahogy
a víz gur​gu​lá​zik és lo​csog a ha​jó​tes​ten. Időn​ként hal​rab​lás
csob​ba​ná​sa hal​lat​szott. Egy kó​csag szállt le nem messze tő​-
lünk és né​hány lé​pés​sel odébb a se​ké​lyes​ben ke​re​sett he​lyet
ma​gá​nak. El​kez​dett ha​lász​ni, óva​to​san cser​kész​ve a víz​ben, lé​-
pés​ről lé​pés​re, amíg egy​szer csak ész​re nem vet​te ha​jón​kat és
le​gény​sé​gét. Ré​mü​le​té​ben hir​te​len meg​rán​dult, fel​ug​rott a
le​ve​gő​be és el​re​pült, han​gos és dü​hös ki​ál​tást hal​lat​va, amint
biz​tos tá​vol​ság​ba ért. Mel​let​tem An​gantyr dü​hö​sen mor​gott a
kó​csag ri​asz​tá​sát hall​va. Ivarr egy újabb pil​lan​tá​sa azon​nal el​-
csen​de​sí​tet​te. Maga Ivarr hang​ta​la​nul ült. Csil​lo​gó, ko​pasz fe​-
jé​vel és töm​zsi tes​té​vel egy víz​par​ton les​ben álló va​ran​gyos
bé​ká​ra em​lé​kez​te​tett.

308
 Vé​gül Ivarr fel​kelt ültő he​lyé​ből és bó​lin​tott. A nap épp a fák
vo​na​la alá bu​kott. Az eve​ző​sök la​pát​ja​i​kat a víz​be eresz​tet​ték,
és ha​jónk elő​buk​kant fe​de​zé​ké​ből. Pil​la​na​to​kon be​lül vissza​-
ér​tünk a mo​só​hely​hez, és ez​út​tal ki is kö​töt​tünk. A csó​na​ko​-
kat part​ra húz​tuk és az em​be​rek sort al​kot​tak, Ivarr elöl, An​-
gantyr mind​járt mö​göt​te. Ver​mundr és én vol​tunk a se​reg​haj​-
tók, a kho​lo​pok mö​gött. Mind​egyi​künk kar​dok​kal és fej​szék​-
kel volt fel​fegy​ver​kez​ve, és mind​egyik va​rég​nál volt egy​pár
bék​lyó a de​re​ká​ra te​ker​ve, mint va​la​mi öv.
Für​gén el​in​dul​tunk a szá​raz​föld bel​se​je felé ve​ze​tő ös​vé​-
nyen. Ha​la​dá​sunk gyors volt, mert az utat elég​gé ki​ta​pos​ták,
és alig csap​tunk va​la​mi zajt. Ha​ma​ro​san ját​szó gyer​me​kek lár​-
má​ját hal​lot​tam, és uga​tás tört ki, je​lez​ve, hogy a ku​tyák ész​-
re​vet​tek min​ket. Pil​la​na​tok múl​va ri​a​dót fújó kürt sza​va har​-
sant fel. Ivarr fu​tás​nak eredt. Ki​ron​tot​tunk az er​dő​ből és egy
ir​tá​son lel​tük ma​gun​kat, ame​lyen ki​vág​ták a fá​kat, hogy he​-
lyet csi​nál​ja​nak né​hány apró szán​tó​nak és ve​te​mé​nyes​nek.
Száz​lé​pés​nyi​vel ar​rébb benn​szü​lött falu állt, mint​egy negy​ven
vagy öt​ven kuny​hó. Véd​te​len volt, még pa​lánk sem volt kö​rü​-
löt​te. A la​kói alig​ha​nem ab​ban a hit​ben vol​tak, hogy elég el​szi​-
ge​tel​tek és rej​tet​tek ah​hoz, hogy ne kell​jen óv​in​téz​ke​dé​se​ket
ten​ni​ük.
A kö​vet​ke​ző pil​la​na​tok​ban rá kel​lett jön​ni​ük, mek​ko​rát té​-
ved​tek. Ivarr és a va​ré​gok el​özön​löt​ték a te​le​pü​lést, fegy​ve​re​i​-
ket ló​bál​va és teli to​rok​ból üvölt​ve, hogy meg​ré​mít​sék a fa​lu​-
be​li​e​ket. Meg​le​pe​té​sem​re a kho​lo​pok ugyan​ilyen hév​vel csat​-
la​koz​tak a ro​ham​hoz. Csak ro​han​tak elő​re, sü​völt​ve, böm​böl​-
ve, kard​ju​kat len​get​ve. Egy fér​fi, aki a ve​te​mé​nye​sé​ben dol​go​-
zott ép​pen, meg​pró​bál​ta út​ját áll​ni a ro​ham​nak. Ásó​já​val An​-
gantyr felé su​hin​tott, aki vissza​kéz​ből le​vág​ta, szin​te meg sem
tor​pan​va lép​té​ben. Asszo​nyok és gye​re​kek je​len​tek meg az aj​-
tók​ban. Egy pil​lan​tást ve​tet​tek ro​ha​munk​ra és si​kon​gat​va me​-
ne​kü​lés​re fog​ták a dol​got. Egy öreg​asszony cso​szo​gott ki az
egyik ház​ból, hogy lás​sa, mi fo​lyik. Az egyik kho​lop az ar​cá​ba
súj​tott a kard​ja mar​ko​la​tá​val, az asszony pe​dig a föld​re ro​-
gyott. Egy gye​rek té​vedt az utunk​ba, nem több há​rom​éves​nél.
Ko​szos volt és gon​do​zat​lan, alig​ha​nem ál​má​ból éb​redt, cso​-
dál​koz​va né​zett ránk, ahogy el​ro​han​tunk mel​let​te. Egy nyíl​-

309
vessző su​hant el mel​let​tem és hát​ba ta​lál​ta az egyik kho​lo​pot.
El​te​rült a föl​dön. A nyíl​vesszőt a há​tunk mö​gül lőt​ték ki. Ver​-
mundr és én meg​for​dul​va lát​tuk, hogy egy fér​fi fe​szí​ti má​so​-
dik lö​vés​re va​dá​szí​ját. Ver​mundr ugyan fa​ra​gat​lan tus​kó volt,
de volt ben​ne bá​tor​ság. Bár nem volt paj​zsa, ami​vel véd​je ma​-
gát, vér​fa​gyasz​tó ki​ál​tás​sal az íjász​ra ve​tet​te ma​gát. A fe​lé​je
futó, őr​jön​gő va​rég lát​vá​nya fel​zak​lat​ta a fér​fit. Má​so​dik lö​vé​-
se mel​lé​ment, és pár lé​pés múl​va Ver​mundr már a he​gyé​ben
is volt. A va​rég fej​szét vá​lasz​tott fegy​ve​ré​ül, és most olyan erő​-
vel len​dí​tet​te meg, hogy én is hal​lot​tam a puf​fa​ná​sát, amint
el​len​sé​ge de​re​ká​ba vá​gott. Ál​do​za​tát áll​tó he​lyé​ből is fel​emel​-
te az ütés​sel, aki ol​dal​ra dől​ve a föld​re zu​hant.
– Gye​re, Thor​gils, te segg​nya​ló – ki​ál​tot​ta Ver​mundr az ar​-
com​ba, ami​kor el​ro​hant mel​let​tem, hogy foly​tas​sa a falu le​ro​-
ha​ná​sát. Utá​na​ro​han​tam, pró​bál​tam ki​ven​ni, hogy mi tör​té​-
nik. Egy-két hul​la he​vert a föl​dön. Csak rongy​cso​mó​nak tűn​-
tek mind​ad​dig, amíg meg nem pil​lan​tot​tad a szét​vert fe​jet, vé​-
res, ki​nyúj​tott kart vagy a ko​szos, ci​pőt​len lá​bat. Va​la​hol előt​-
tem újabb ki​ál​tá​sok hal​lat​szot​tak, és egy ol​dal​ös​vény​ről egy
öreg​em​ber tűnt elő az éle​té​ért fut​va. Rá​is​mer​tem rö​vid med​-
ve​bőr kö​pe​nyé​re. Bi​zo​nyá​ra a falu sá​mán​ja volt. Fegy​ver​te​len
volt, és vissza​fe​lé ro​han​va át​tört az em​ber​lán​cun​kon. Ab​ban a
pil​la​nat​ban meg​je​lent Ivarr. Do​bó​fej​sze volt a ke​zé​ben. Olyan
könnye​dén, akár egy víz​par​ton ka​vi​csok​kal ka​csá​zó fiú, a me​-
ne​kü​lő felé ha​jí​tot​ta a fegy​vert. Az úgy szel​te át pö​rög​ve a le​-
ve​gőt, mint​ha álló cél​pont felé száll​na. Há​tul ta​lál​ta el a ko​po​-
nyá​ján a sá​mánt, aki orra bu​kott és nem moz​dult töb​bé. Ivarr
meg​lát​ta, hogy ott ál​lok döb​ben​ten.
– A ba​rá​tod, gon​do​lom – mond​ta.
A falu ré​szé​ről nem volt több el​len​ál​lás. Tá​ma​dá​sunk meg​-
döb​ben​tő gyor​sa​sá​ga meg​le​pe​tés​ként érte őket, na meg fegy​-
ve​rük és ügyes​sé​gük sem volt a vé​de​ke​zés​hez. Az élet​ben ma​-
ra​dot​ta​kat kis te​le​pü​lé​sük kö​ze​pé​re te​rel​tük, ahol nyo​mo​rú​-
sá​gos ku​pac​ban ácso​rog​tak. Je​len​ték​te​len né​pek vol​tak, jel​-
leg​ze​tes pél​dái azok​nak, akik az er​dő​ből pró​bál​nak egy kis
meg​él​he​tést ki​csi​kar​ni. Kö​zép​ter​me​tű​ek vol​tak, sá​padt bőr​-
rel, de sö​tét, majd​nem fe​ke​te haj​jal. Sze​gé​nyes, ott​hon szőtt
gyap​jú​hol​mik​ba öl​töz​tek, ék​szert egyi​kük sem vi​selt, ki​vé​ve a

310
nya​kuk​ból bőr​szí​jon lógó egy​sze​rű amu​let​te​ket. Meg​győ​ződ​-
het​tünk er​ről, mert a va​ré​gok nyom​ban át​ku​tat​tak min​den​-
kit, ér​té​ke​ket ke​res​ve, de nem ta​lál​tak sem​mit.
– Nyo​mo​rult szar​jan​kók. Nem ér​ték meg a fá​ra​do​zást – pa​-
na​szol​ta Ver​mundr.
A fog​lya​ink​ra néz​tem. Tom​pán me​red​tek a föld​re, tud​ván,
mi kö​vet​ke​zik.
An​gantyr és el​len​sé​gem, Froy​ge​ir, akit meg​aláz​tam koc​ka​-
já​ték​ban, a fog​lyok​hoz lé​pett és ne​ki​állt ket​té​osz​ta​ni őket. Az
egyik cso​port​ba az idő​sebb fér​fi​a​kat, a nő​ket, a gye​re​ke​ket te​-
rel​ték, és min​den​ki mást, aki va​la​mi​kép​pen nyo​mo​rék vagy
tes​ti hi​bás volt. Ők al​kot​ták a na​gyob​bik cso​por​tot, mi​vel sok
fa​lu​be​li​nek him​lő​he​lyek ék​te​len​ked​tek az ar​cán. A ma​ra​dék,
a fi​a​ta​labb, élet​erős fér​fi​ak és a nyolc-ki​lenc év fö​löt​ti gye​re​-
kek a he​lyü​kön ma​rad​tak áll​va. Egy anyát ki​vé​ve, aki ke​ser​ve​-
sen zo​ko​gott, ami​ért apró gye​re​ké​től el​vá​lasz​tot​ták, és akit át​-
küld​ték a töb​bi​ek​hez, eb​ben a cso​port​ban szin​te egy​ál​ta​lán
nem vol​tak nők. Ezen el​cso​dál​koz​tam, egé​szen ad​dig, amíg
má​so​dik ha​jónk le​gény​sé​ge be nem lép​delt a falu kö​ze​pé​re.
Ma​guk előtt te​rel​ték, akár egy lúd​csa​pa​tot, a falu lá​nya​it és
asszo​nya​it. Rá​éb​red​tem, hogy Ver​mundr, Froy​ge​ir és mi töb​-
bi​ek vol​tunk a haj​tók. A má​sik hajó le​gény​sé​gé​nek elég ide​je
volt, hogy meg​ke​rül​je a fa​lut és vár​jon, amíg ki​hajt​juk a va​dat.
Em​ber​va​dá​sza​tunk iga​zi zsák​má​nyai egye​ne​sen be​le​sé​tál​tak
a csap​dá​ba, ahogy Ivarr el​ter​vez​te.
Mint​egy húsz nő volt ve​lük. Ar​cu​kat és kar​ju​kat össze​ka​ris​-
tol​ták az ágak, töb​bek​nek friss zú​zó​dá​sok vol​tak az ar​cán, és
va​la​mennyi​ük csuk​ló​ját bőr​szí​jak​kal bék​lyóz​ták össze. Lon​-
csos ha​juk​kal és ma​sza​tos ar​cuk​kal szá​nan​dó nép​ség​nek tűn​-
tek. Ver​mundr mel​let​tem azon​ban más​képp vé​le​ke​dett:
– Nem rossz fo​gás – mond​ta. – Az em​ber jól le​csu​ta​kol​ja
őket, és szép kis sum​mát fog​nak érni.
Kö​ze​lebb lé​pett, hogy job​ban meg​vizs​gál​ja őket. A nők
össze​búj​tak, so​kan kö​zü​lük nyo​mo​rul​tul pil​lan​gat​tak gye​re​-
ke​ik felé, aki​ket ar​rébb te​rel​tek. Má​sok le​szeg​ték fe​jü​ket, és
le​hul​ló ha​juk el​ta​kar​ta az ar​cu​kat. Ver​mundr jól lát​ha​tó​an
gya​kor​lott rab​szol​ga​va​dász volt, mert most egyik nő​től a má​si​-
kig ment, meg​ra​gad​ta az ál​lu​kat, és erő​vel fel​emel​te a fe​jü​ket,

311
hogy lás​sa az ar​cu​kat és fel tud​ja be​csül​ni az ér​té​kü​ket. Hir​te​-
len öröm​ki​ál​tás hagy​ta el a szá​ját.
– Ivarr sze​ren​csé​jé​re! – rik​kan​tot​ta. – Ezt néz​zé​tek.
Két nőt meg​ra​ga​dott a csuk​ló​já​nál fog​va, ki​rán​gat​ta őket a
töb​bi​ek kö​zül, és egy​más mel​lé ál​lí​tot​ta őket előt​tünk. Tes​-
tük​ből ítél​ve úgy ti​zen​hat éve​sek le​het​tek, bár for​mát​lan ru​-
há​juk mi​att ezt ne​héz volt meg​ítél​ni, fe​jü​ket meg elő​re​hajt​va
tar​tot​ták, így nem le​he​tett lát​ni az ar​cu​kat. Ver​mundr in​téz​-
ke​dett efe​lől. A lá​nyok mögé lé​pett, ma​rok​ra fog​ta a ha​ju​kat
és akár a ke​res​ke​dő, aki ma​gas​ra eme​li leg​szebb áru​ját, hát​-
rarán​tot​ta a fe​jü​ket, hogy lát​has​suk az ar​cu​kat. Tel​je​sen egy​-
for​ma ik​rek vol​tak, és még könny​fol​tos ar​cu​kon is lát​szott,
hogy meg​döb​ben​tő​en szé​pek. Eszem​be ju​tott, ho​gyan vesz​te​-
get​tem meg Ver​mundrt és An​gantyrt egy pár tö​ké​le​te​sen
egy​más​hoz illő nyest​prém​mel. Most ugyan​ezt lát​tam ma​gam
előtt em​be​ri alak​ban: két tö​ké​le​tes rab​szol​ga​lányt, egy egy​-
for​ma pá​rost. Ivarr fel​ag​ja egy va​gyon​ra buk​kant.
Nem időz​tünk so​kat. Szür​kül​ni kez​dett.
– Vissza a ha​jók​hoz! – ren​del​ke​zett Ivarr. – Ezek​nek az em​-
be​rek​nek le​het​nek ba​rá​ta​ik, és sze​ret​ném, ha jó messze jár​-
nánk, mire tá​ma​dás​ra gyűl​het​né​nek.
Az utol​só sze​ge​cse​ket is be​le​ver​ték a fér​fi​ak bi​lin​cse​i​be, és
a fel​ag el​kez​dett ki​vo​nul​ni a két​ség​be​esett fa​lu​si​ak ja​jon​gá​sa
és hüp​pö​gé​se kö​ze​pet​te. Több nő​fo​goly el​esett, akár azért,
mert el​ájul​tak, akár mert lá​buk egy​sze​rű​en meg​ta​gad​ta, hogy
el​sza​kít​sa őket a gye​re​ke​ik​től. Eze​ket a kho​lo​pok vet​ték fel és
ci​pel​ték to​vább. Az egyik fér​fi, aki nem volt haj​lan​dó moz​dul​-
ni, jó​ko​rát ka​pott kard​lap​pal, ami​től az​tán ne​ki​ló​dult. Fog​lya​-
ink több​sé​ge fé​lén​ken cso​szog​ni kez​dett a fa​lu​ból ki​fe​lé.
Ivarr in​tett ne​kem.
– Gye​re ve​lem, Thor​gils – mond​ta. – Most jött el a te időd.
Vissza​ve​ze​tett a ki​ürült fa​lun át oda, ahol a sá​mán holt​tes​te
he​vert.
Azt hit​tem, csak a fej​szé​jét megy vissza​sze​rez​ni.
– Te is ugyan​ilyen kö​penyt vi​selsz, nem? – kér​dez​te.
– Igen – fe​lel​tem. – Ez egy no​i​a​de kö​pe​nye. Te va​rázs​ló​nak
hí​vod. Bár én sem​mit sem tu​dok er​ről a törzs​ről. Tel​je​sen má​-
sok, mint azok a skrid​fin​nik, akik kö​zött él​tem.

312
 – De ha ezek​nek az em​be​rek​nek volt sá​mán​juk, ak​kor az azt
je​len​ti, hogy is​te​nük is volt, nem?
– Na​gyon va​ló​szí​nű – vá​la​szol​tam.
– És ha volt sá​mán​juk meg is​te​nük, ak​kor va​ló​szí​nű​leg
szen​té​lyük is – né​zett kö​rül Ivarr, majd meg​kér​dez​te: – Mi​vel
pe​dig te olyan so​kat tudsz ezek​ről a no​i​a​dék​ról, vagy mik​nek
hí​vod őket, sze​rin​ted hol kel​le​ne ke​res​ni azt a szen​télyt?
Za​var​ban vol​tam. Őszin​tén meg akar​tam tud​ni vá​la​szol​ni
Ivarr kér​dé​sét, mert, mint min​den​ki más, fél​tem tőle. De az
ál​ta​lunk le​ro​hant falu sem​mi ha​son​la​tos​sá​got nem mu​ta​tott a
skrid​fin​ni tá​bor​ral. Ezek itt le​te​le​pe​dett er​dő​la​kók vol​tak, míg
a sab​mék no​má​dok. A falu szen​té​lye akár​hol is le​he​tett a kö​-
zel​ben, el​rejt​ve az er​dő​ben.
– Iga​zán fo​gal​mam sincs – mond​tam –, de ha ta​lál​gat​nom
kell, ak​kor azt mon​da​nám, hogy a no​i​a​de ép​pen afe​lé szaldt,
akár azért, hogy me​ne​dé​ket ke​res​sen ben​ne, vagy se​gít​sé​gért
kö​nyö​rög​jön Is​te​né​hez.
– Ma​gam is ép​pen ezt gon​dol​tam – mond​ta Ivarr, és gyors
lép​tek​kel a sö​tét erdő szé​le felé in​dult ab​ban az irány​ban,
amer​re a sá​mán me​ne​kült.
A szen​télyt egy nyíl​lö​vés​nyi tá​vol​sá​gon be​lül meg​ta​lál​tuk,
amint el​hagy​tuk a nyílt, meg​mű​velt te​rü​le​tet és be​lép​tünk az
er​dő​be. Ma​gas, idő​től meg​szür​kült desz​ka​pa​lánk rej​tet​te a tit​-
kot. Kör​be​jár​tuk a ke​rí​tést – nem volt több har​minc lé​pés​nél –
be​já​ra​tot ke​res​ve, de nem ta​lál​tunk sem​mit. Arra szá​mí​tot​-
tam, hogy Ivarr egy​sze​rű​en utat tör ma​gá​nak, de óva​tos volt.
– Nem aka​rok túl nagy zajt csap​ni – mond​ta. – Nincs sok
időnk, a fa​lu​si​ak ha​ma​ro​san össze​sze​dik erő​i​ket. Gye​re, se​gí​-
tek át​mász​ni.
Azon kap​tam ma​gam, hogy át​ló​dí​ta​nak a pa​lán​kon, én meg
a föld​re ug​rot​tam a túl​ol​da​lon. Ahogy vár​tam, a szen​tély egy​-
sze​rű hely volt, il​lett ah​hoz a sze​rény te​le​pü​lés​hez. A ke​rí​té​-
sen be​lü​li kör​kö​rös te​rü​le​tet sima dön​gölt föld al​kot​ta. A kö​-
ze​pén álló va​la​mit elő​ször föld​be szúrt vas​tag fa​osz​lop​nak hit​-
tem. Az​tán fel​is​mer​tem, hogy a fa​lu​si​ak olyas​va​la​mit imád​-
tak, amit Ras​sa si​e​id​dé​nek ne​ve​zett vol​na. Egy vil​lám súj​tot​ta
fa tönk​je volt, amely tá​vol​ról ülő em​ber​re em​lé​kez​te​tett. A fa​-
lu​si​ak ki​emel​ték ezt a ha​son​la​tos​sá​got az​ál​tal, hogy tér​det, ka​-

313
ro​kat fa​rag​tak bele, és há​tul ki​mé​lyí​tet​ték a nya​kát, hogy a fe​-
jet ki​hang​sú​lyoz​zák. Az alak na​gyon-na​gyon öreg volt.
Ész​re​vet​tem a re​teszt, ame​lyik​kel a pa​lánk egyik rész​le​tét
nyit​ni- zár​ni le​he​tett, és be​en​ged​tem Ivarrt. Kar​nyúj​tás​nyi​ra
lé​pett a bál​vány​hoz és meg​állt.
– Nem olyan sze​gény falu ez, mint ami​lyen​nek lát​szott,
Thor​gils – mond​ta.
Abba az egy​sze​rű fa​tál​ba né​zett, ame​lyet a bál​vány tar​tott az
ölé​ben. Abba tet​ték a fa​lu​si​ak az Is​ten​nek szánt aján​dé​ka​i​kat.
Ivarr mel​lé lép​tem, és le​pil​lan​tot​tam, hogy lás​sam, mi​ket ál​-
doz​tak. A lé​leg​zet hir​te​len ki​szök​kent be​lő​lem. Meg​szé​dül​-
tem, nem azért, mert va​la​mi ré​mes ál​do​za​tot lát​tam vol​na, ha​-
nem mert egy erő​tel​jes em​lék ro​hant meg, hogy be​le​tán​to​-
rod​tam. A tál fé​lig volt ezüst​pén​zek​kel. Sok kö​zü​lük régi volt,
ko​pott és ki​ve​he​tet​len. Bi​zo​nyá​ra em​ber​öl​tők óta ott he​ver​-
tek. De szá​mos érme fel​szí​ne még nem fa​kult meg, és min​tá​-
juk hely​ből ki​ve​he​tő volt. Mind​egyik azt a kü​lö​nös hul​lám​zó
írást vi​sel​te, ame​lyet Lon​don​ban lát​tam ama fe​lejt​he​tet​len
idők​ben. Ak​kor tör​tént, ami​kor elő​ször sze​rel​mes​ked​tem Ae​l​-
fgi​fu​val, aki ilyen ér​mék​ből ké​szült nyak​lán​cot vi​selt.
Ivarr le​tép​te az ing​uj​ját és össze​cso​móz​ta a vé​gét, hogy bot​-
csi​nál​ta zacs​kót kap​jon.
– Gye​re, Thor​gils, tartsd ezt itt – mond​ta, az​zal fel​emel​te a
fa​tá​lat és be​le​ön​töt​te a pén​ze​ket a zacs​kó​ba. Ek​kor fél​re​lök​te
a tá​lat. Fel​pil​lan​tott a fa​szo​bor dur​ván fa​ra​gott fe​jé​re. Egy tore
nyak​ék volt a nya​ká​ban. A gyű​rű olyan vi​har​vert volt, hogy le​-
he​tet​len​ség volt el​dön​te​ni, egy​sze​rű vas​ból van-e vagy meg​fe​-
ke​te​dett ezüst​ből. Ivarr lát​ha​tó​an úgy gon​dol​ta, ne​mes​fém,
mert oda​nyúlt, hogy le​szed​je. De a tore nem moz​dult. Ivarr a
fej​szé​ért nyúlt, ami​kor köz​be​szól​tam.
– Ne tedd, Ivarr – mond​tam, pró​bál​ván nyu​godt​nak és
éssze​rű​nek hang​za​ni. Fél​tem, hogy dü​hö​sen fe​lel, mint min​-
den​ki​nek, aki aka​dá​lyoz​za őt.
Fe​lém for​dult, és össze​von​ta a szem​öl​dö​két.
– Mi​ért ne?
– Szent do​log az – mond​tam. A si​e​id​de tu​laj​do​na. Ha el​lo​-
pod, ma​gunk​ra von​juk a ha​rag​ját. Bal​sze​ren​csét hoz.

– Ne fe​csé​reld az idő​met. Mi az a si​e​id​de? – mo​rog​ta, és kez​-

314
 – Ne fe​csé​reld az idő​met. Mi az a si​e​id​de? – mo​rog​ta, és kez​-
dett dü​hös​nek lát​sza​ni.
– Is​ten, aki ezt a he​lyet ural​ja.
– Az ő is​te​nük, nem az enyém – tor​kolt le Ivarr és meg​len​dí​-
tet​te fej​szé​jét. Örül​tem, hogy a csa​pás a szo​bor​ra irá​nyult és
nem fe​lém, mert egyet​len ütés​sel le​fe​jez​te a bál​ványt. Ivarr
le​emel​te a tor​cot és mez​te​len kar​já​ra csúsz​tat​ta.
– Túl fé​lénk vagy, Thor​gils – mond​ta. – Nézd, még jó is rám
– az​zal a kapu felé ira​mo​dott.
Sö​tét volt, mire vissza​ér​tünk a fo​lyó​part​ra. A le​gény​ség már
a ha​jó​kon vá​ra​ko​zott. A fog​lyo​kat le​fek​tet​ték a csó​nak​fe​né​-
ken, és ab​ban a pil​la​nat​ban, hogy Ivarr és én el​fog​lal​tuk he​-
lyün​ket, az eve​ző​sök húz​ni kezd​tek. Olyan gyor​san el​isz​kol​-
tunk on​nan, ami​lyen gyor​san csak tud​tunk, a sö​tét pe​dig el​-
rej​tett min​ket. Egyet​len benn​szü​lött sem tá​madt ránk, és
amint a tá​bo​runk​hoz ér​tünk, Ivarr fel​ro​hant a par​ton, ra​gasz​-
kod​va hoz​zá, hogy min​den​ki azon​nal le​gyen in​du​lás​ra kész.
Haj​nal​ra már jócs​kán úton vol​tunk vissza​fe​lé a nagy fo​lyó irá​-
nyá​ba.

315
 Tizenhetedik

A rab​szol​ga​va​dá​szat si​ke​re so​kat ja​ví​tott a fel​ag han​gu​la​tán.

Az a mély​ben meg​hú​zó​dó vad​ság még min​dig je​len volt, de a
va​ré​gok im​má​ron cso​dá​lat​tal ha​tá​ros tisz​te​let​tel adóz​tak
Ivarr​nak. Nyil​ván igen nagy rit​ka​ság​szám​ba ment, ha ik​re​ket
ta​lál​tak a benn​szü​löt​tek közt, nem​hogy még olyan kü​lön​le​ge​-
se​ket, mint aki​ket el​fog​tunk. Sok be​széd jár​ta „Ivarr sze​ren​-
csé​jé​ről”, és a va​ré​go​kon af​fé​le ön​elé​gült​ség ha​tal​ma​so​dott
el, ami​ért volt annyi eszük, hogy csat​la​koz​tak a fel​ag​já​hoz.
Csak én vol​tam ko​mor, fel​zak​la​tott a szen​tély meg​szent​ség​te​-
le​ní​té​se mi​att. Ras​sa arra ta​ní​tott, hogy tisz​tel​jem az af​fé​le he​-
lye​ket, és rossz elő​ér​ze​tem volt.
– Még min​dig azon a csip-csup kis fa​lu​si bál​vá​nyon rá​god
ma​gad, Thor​gils? – kér​dez​te Ivarr az​nap este, és le​ült mel​lém
az eve​ző​pad​ra.
– Te nem tisz​telsz egy is​tent sem? – kér​dez​tem.
– Hogy te​het​ném? – fe​lel​te. – Nézd ezt a nép​sé​get – bó​lin​tott
a szom​szé​dos csó​nak​ban ülő va​ré​gok felé. – Azok, akik nem
Pe​runt imád​ják, az őse​i​ket tisz​te​lik. Én meg azt sem tu​dom,
anyám ősei kik vol​tak, apá​mé​it meg még úgy sem.
– És Pe​runt mi​ért nem? Amennyi​re tu​dom, ő ugyan​az, mint
akit mi a skan​di​ná​vok föld​jén Thor​nak ne​ve​zünk. A har​co​sok
is​te​ne. Hát nem mél​tó a tisz​te​le​ted​re?
– Nincs szük​sé​gem Pe​run se​gít​sé​gé​re – vá​la​szol​ta Ivarr ma​-
ga​biz​to​san. – Ami​kor fi​a​tal vol​tam, nem se​gí​tett. Ma​gam bol​-
do​gul​tam. Higgye​nek csak má​sok vas​fo​gú és kar​mos er​dei
ba​nyák​ban, vagy hogy Cr​no​bog, a ha​lál fe​ke​te is​te​ne ra​gad el
min​ket, ami​kor meg​ha​lunk. Ami​kor majd elér a vég, már ha a
holt​tes​tem el​te​met​he​tő lesz és nem szag​gat​ják misz​lik​be, elég
lesz, ha a tár​sa​im úgy tisz​te​leg​nek neki, ahogy akar​nak. Én
már nem le​szek je​len. Hogy ag​gód​jak a ba​bo​ná​ik fe​lől.
Egy rö​vid pil​la​na​tig arra gon​dol​tam, el​mon​dom neki, hogy
Odi​nak, a Min​de​nek Aty​já​nak szen​tel​tem ma​gam, de fa​ta​liz​-
mu​sá​nak he​ves​sé​ge vissza​tar​tott, így más​ra te​rel​tem a szót.

– Hogy le​het az – kér​dez​tem –, hogy a kho​lop​ja​ink ak​ko​ra

316
 – Hogy le​het az – kér​dez​tem –, hogy a kho​lop​ja​ink ak​ko​ra
lel​ke​se​dés​sel vet​tek részt a haj​tó​va​dá​szat​ban, ami​kor ők ma​-
guk is rab​szol​gák?
Ivarr vál​lat vont.
– A kho​lo​pok ké​szek má​so​kat is ugyan​ab​ba a hely​zet​be jut​-
tat​ni, mint ami​ben ma​guk is síny​lőd​nek. Meg​könnyí​ti szá​-
muk​ra sa​ját sor​suk el​fo​ga​dá​sát. Per​sze, amint vé​gez​tek a fel​-
adat​tal, el​vet​tem a fegy​ve​re​i​ket, és most már megint kho​lo​-
pok.
– Nem félsz, hogy akár ők, akár az új fog​lyok szö​kést kí​sé​-
rel​nek meg?
Ivarr ko​mo​ran fel​ne​ve​tett.
– És hová men​né​nek, ha meg​ten​nék? Tá​vol van​nak az ott​-
ho​nuk​tól, nem tud​ják, mer​re for​dul​ja​nak, és ha el​me​ne​kül​-
nek, az első em​be​rek, akik​kel össze​fut​nak, újra csak rab​szol​-
ga​ság​ba vet​nék őket. Így hát be​le​tö​rőd​nek a sor​suk​ba.
Eb​ben azon​ban té​ve​dett Ivarr. Két nap​pal ez​u​tán egy ki​csi​-
vel na​gyobb sza​bad​sá​got en​ge​dé​lye​zett a fér​fi​fog​lya​ink​nak.
Csuk​ló- és bo​ka​lán​ca​ik ad​dig a csó​nak desz​ká​i​hoz vol​tak rög​-
zít​ve, így arra kény​sze​rül​tek, hogy a ha​jó​fe​nék​ben ku​po​rog​ja​-
nak. Ivarr el​ren​del​te, hogy old​ják meg a bék​lyó​kat, hogy fel​-
áll​has​sa​nak és mo​zog​has​sa​nak. Elő​vi​gyá​zat​kép​pen ket​te​sé​vel
össze​lán​col​tat​ta őket. Ez sem aka​dá​lyoz​ta meg ket​te​jü​ket ab​-
ban, hogy meg​koc​káz​tas​sák a ha​jó​ból való ki​ug​rást. A víz​be
ve​tet​ték ma​gu​kat, és kí​sér​le​tet sem tet​tek rá, hogy ment​sék
az éle​tü​ket. Szán​dé​ko​san ma​gas​ra tar​tot​ták ke​zü​ket és a víz
alá süllyed​tek, bék​lyó​ik sú​lya le​húz​ta őket, így szit​ko​zó​dó eve​-
ző​se​ink​nek esé​lyük sem volt rá, hogy vissza​for​dul​ja​nak és ki​-
húz​zák a két fog​lyot.
A nagy fo​lyó itt már olyan szé​les volt, mint​ha va​la​mi bel​ten​-
ge​ren ha​józ​nánk, így vi​tor​lát bont​hat​tunk és jócs​kán meg​nö​-
vel​het​tük a na​pon​ta meg​tett utat. Mi​vel teli ra​ko​má​nyunk
volt pré​mek​ből és rab​szol​gák​ból, nem volt rá okunk, hogy
meg​áll​junk, ki​vé​ve hogy élel​mi​szert vé​te​lezzünk a mind
gyak​rab​ban fel​buk​ka​nó par​ti vá​ro​sok​ban. A vá​ro​si​ak már
messzi​ről fel​is​mer​tek min​ket, mert csak a va​rég ha​jók​nak
vol​tak olyan észak​ra jel​lem​ző ívelt vo​na​la​ik, és a he​lyi ke​res​-
ke​dők már vár​tak ránk mind​az​zal, ami​re szük​sé​günk volt.

317
 Élel​mi​szert vá​sá​rol​tunk a rab​szol​gá​ink ré​szé​re, több​nyi​re
só​zott és szá​rí​tott ha​lat, meg ol​csó ék​sze​re​ket, hogy fel​éke​sít​-
sük őket.
– Egy ki​csi​no​sí​tott rab​szol​ga​lány tíz​szer annyit ér, mint
ame​lyik úgy néz ki, mint egy lo​tyó – vi​lá​go​sí​tott fel Ivarr –, és
ha még a hang​ja is szép, tud éne​kel​ni meg hang​sze​ren ját​sza​-
ni, egy gaz​dag em​ber akár​mennyit meg​ad​na érte.
A fo​lyó​par​ti vá​ro​sok leg​na​gyob​bi​ká​ban el​vitt a pi​ac​ra a he​-
lyi kal​már​hoz, aki​vel egyez​ség​ben állt. Ez a fér​fi, egy zsi​dó ka​-
zár, rab​szol​ga​ke​res​ke​de​lem​ben uta​zott. A leg​ke​vés​bé kí​vá​na​-
tos ra​bun​kért, egy fér​fi​ért cse​ré​be kap​tunk tőle né​hány vég
élénk szí​nű, női ru​há​nak való szö​ve​tet, zöld üveg​ből ké​szült
nyak​lán​co​kat, gyön​gyö​ket, kar​pe​re​ce​ket, meg egy tol​má​csot,
aki be​szél​te a fo​lyó alsó fo​lyá​sa men​tén elő​for​du​ló nyel​ve​ket.
– Mi lesz az el​fo​gott fér​fi​ak​kal és gye​re​kek​kel? -- kér​dez​-
tem Ivarr​tól, ami​kor a ka​zár bolt​já​ban vá​ra​koz​tunk, hogy le​-
szál​lít​sák az árut.
– Ami a gye​re​ke​ket il​le​ti, at​tól függ. Ha für​ge eszű​ek és ígé​-
re​te​sek, könnyű lesz el​ad​ni őket. A lá​nyok rend​sze​rint
könnyeb​ben el​kel​nek, mint a fiúk, bár ha van egy tény​leg ér​-
tel​mes fi​ú​fog​lyod, néha sze​ren​cséd​re lel​hetsz Mik​la​gard​ban,
a nagy​vá​ros​ban, kü​lö​nö​sen, ha szép a bőre és kék a sze​me.
– Úgy ér​ted, olyan fér​fi​ak​nak, akik az ilyet sze​re​tik, vagy az
asszo​nya​ik​nak?
– Egyik sem. A gaz​dá​ik in​téz​ked​nek, hogy el​tá​vo​lít​sák a fér​-
fi​as​sá​gu​kat, az​tán ta​nít​tat​ják őket. Meg​bíz​ha​tó szol​gák, tit​ká​-
rok, bol​to​sok, ef​fé​lék vál​nak be​lő​lük. Né​me​lyi​kü​ket az ural​-
ko​dói ud​var​tar​tás szá​má​ra vá​sá​rol​ták meg, és fe​le​lős, ha​tal​-
mas be​osz​tás​ba emel​ked​tek. A csá​szár kor​mány​za​tá​nak leg​-
ma​ga​sabb pol​ca​in he​rél​tek ül​nek.
Azon tű​nőd​tem, va​jon mi vár iker​fog​lya​ink​ra. A ka​zár zsi​dó
fel​aján​lot​ta, hogy meg​vá​sá​rol​ja őket, de Ivarr er​ről hal​la​ni
sem akart.
– A zsi​dók ver​sen​ge​nek ve​lünk a rab​szol​ga-ke​res​ke​de​lem
fe​let​ti ura​lo​mért –mond​ta, de ők csak köz​ve​tí​tők. Nem koc​-
káz​tat​ják, hogy ma​guk por​tyáz​za​nak a tör​zsek közt. Ha az ik​re​-
ket köz​vet​le​nül tu​dom el​ad​ni egy ve​vő​nek, a fel​ag​nak sok​kal
ma​ga​sabb hasz​na lesz raj​tuk.

318
 A két lányt ked​venc ágya​sa gond​ja​i​ra bíz​ta. Az gyen​gé​den
bánt ve​lük, meg​mu​tat​ta ne​kik, ho​gyan mos​hat​ják meg és fon​-
hat​ják be leg​szeb​ben ha​ju​kat, hogy ke​ne​ges​sék ke​nő​csök​kel
ar​cu​kat és ho​gyan vi​sel​jék a tő​lünk ka​pott ru​há​kat és ék​sze​re​-
ket. Ami​kor erő​sen tű​zött a nap, ra​gasz​ko​dott hoz​zá, hogy a lá​-
nyok fáty​lat vi​sel​je​nek, hogy óv​ják szép ar​cu​kat. Ar​ról szó sem
le​he​tett, hogy bár​me​lyik fér​fi is zak​las​sa őket. Min​den​ki tisz​-
tá​ban volt vele, hogy egy érin​tet​len iker​pár túl​sá​go​san is ér​té​-
kes eh​hez.
Az idő​já​rás ek​kor​ra már jó​val me​le​gebb volt. Fél​re​tet​tük
vas​tag ru​há​in​kat, és bő in​get meg több​vég​nyi pa​mut​ból varrt
buggyos nad​rá​got kezd​tünk hor​da​ni. A bő nad​rá​gok​nak kö​-
szön​he​tő​en sza​ba​don tud​tunk mo​zog​ni a csó​na​kok​ban, még​is
hű​vö​sen tar​tot​tak min​ket a nyár nö​vek​vő he​vé​ben. Szür​kü​let​-
kor ke​res​tünk egy-egy ho​mo​kos part​sza​kaszt, és a vá​sá​rolt
könnyű sát​rak​ban alud​tunk, így él​vez​het​tük az éj​sza​kai szel​-
lőt. A fo​lyó maga mö​gött hagy​ta a sűrű er​dő​sé​ge​ket, és most
la​pos, nyílt vi​dé​ken folyt ke​resz​tül, me​lyen a he​lyi tör​zsek jó​-
szá​ga le​ge​lé​szett, mely tör​zsek nyel​ve tol​má​csunk sze​rint azo​-
nos volt a ke​le​ten tá​vo​labb ta​nyá​zó lo​vas né​pek nyel​vé​vel.
Akár​hány​szor más uta​zók ha​jó​i​val ta​lál​koz​tunk, azok ki​tér​tek
utunk​ból, akár va​la​mi ré​mült hal​raj. Mind​egy, hogy va​rég​nak
vagy rusz​nak hit​tek min​ket, nyil​ván​va​ló volt, hogy a hí​rünk
kel​le​met​len.
– Ivarr! A par​ton! Sza​ra​cé​nok! – ki​ál​tott fel Ver​mundr egy
for​ró dél​utá​non.
A hang​já​ban csen​dü​lő iz​ga​tott​ság arra kész​te​tett, hogy kö​-
rül​pil​lant​sak, mi aj​zot​ta fel ennyi​re. A tá​vol​ban egy kis fo​lyó​-
par​ti fa​lut pil​lan​tot​tam meg, mel​let​te pe​dig egy cso​port sö​tét
anyag​ból ké​szült hosszú, ala​csony sát​rat. A sát​rak előtt fél​tu​-
cat​nyi csó​nak he​vert a part​ra húz​va.
Ivarr hu​nyo​rít​va né​zett ar​ra​fe​lé a csil​lo​gó víz​fel​szín fe​lett.
– Thor​gils, megint jó sze​ren​csét hoz​tál – mond​ta. – Még so​-
ha​sem lát​tam sza​ra​cé​no​kat ilyen messze fent észa​kon.
Szólt a kor​má​nyos​nak, hogy irá​nyít​sa a ha​jót a part felé.
Rab​szol​ga​va​dá​sza​tunk még élén​ken élt az em​lé​ke​ze​tem​ben,
és azon töp​reng​tem, va​jon Ivarr azt ter​ve​zi-e, hogy rá​ront az
ide​ge​nek​re és ki​ra​bol​ja-e őket, akár egy kö​zön​sé​ges ka​lóz.

319
 El​mond​tam ezt Ver​mundr​nak, aki gú​nyo​san pil​lan​tott rám.
– Pe​run tud​ja, mi​ért tart té​ged Ivarr olyan sok​ra. A sza​ra​cé​-
no​kat jól vé​dik, ami​kor utaz​nak, rend​sze​rint fe​ke​te csuk​lyá​-
sok.
Ami​kor kö​ze​lebb ér​tünk, meg​ér​tet​tem, mire gon​dol. Egy
csa​pat​nyi, hosszú, fe​ke​te csuk​lyás kö​penyt vi​se​lő fér​fi buk​-
kant elő a sát​rak​ból, és fel​so​ra​koz​tak ve​lünk szem​ben a fo​lyó​-
par​ton. A kép​zett har​cos fe​gyel​me​zett​sé​gé​vel mo​zog​tak, és
erő​tel​jes​nek lát​szó ket​tős ívű íjak​kal vol​tak fel​sze​rel​kez​ve,
ame​lyek​kel ránk cé​loz​tak. Ivarr fel​állt a ha​jónk or​rá​ban, két
zö​mök kar​ját messzi​re el​tar​tot​ta ma​gá​tól, hogy lás​sák, fegy​-
ver​te​len.
– Mondd meg ne​kik, azért jöt​tünk, hogy ke​res​ke​de​lem​ről
tár​gyal​junk – uta​sí​tot​ta a tol​má​csot, aki át​ki​ál​tot​ta az üze​ne​tet
a part​ra.
A fe​ke​te csuk​lyá​sok ve​zé​re nyer​sen in​tett, hogy nem köt​he​-
tünk ki a sát​rak kö​ze​lé​ben, ha​nem kis​sé lej​jebb a fo​lyón. Meg​-
le​pe​té​sem​re Ivarr szó nél​kül en​ge​del​mes​ke​dett. Elő​ször lát​-
tam, hogy va​la​ki​től pa​ran​csot fo​ga​dott el.
Ek​kor el​küld​te a tol​má​csot, hogy be​szél​jen az ide​ge​nek​kel,
amíg mi tá​bort ver​tünk. Ivarr uta​sí​tá​sa​i​nak meg​fe​le​lő​en gon​-
do​sab​ban jár​tunk el a szo​ká​sos​nál.
– Arra szá​mít​sa​tok, hogy itt le​szünk né​hány na​pig – mond​-
ta. – Jó be​nyo​mást kell kel​te​nünk.
Mire a tol​mács vissza​tért, csi​nos sor​ban fel​ál​lí​tot​tuk sát​ra​-
in​kat, Ivarr ked​venc ágya​sa pe​dig be​te​rel​te a rab​szol​ga​lá​nyo​-
kat sa​ját la​kó​he​lyük​be, egy kü​lön sá​tor​ba, amely ve​zé​rünk
sző​nye​gek​kel és pár​nák​kal be​ren​de​zett pa​vi​lon​ja mel​lett állt.
– A sza​ra​cén azt mond​ja, hol​nap meg​lá​to​gat, mi​után imá​it
el​mond​ta – je​len​tet​te a tol​mács. – Azt kéri, ké​szítsd elő a rab​-
szol​gá​i​dat, hogy meg​must​rál​has​sa őket.
– A se​lyem föld​je, ez Sza​ra​cén​föld – mond​ta ne​kem Ivarr, a
gyön​gyö​ző ve​rej​té​ket tö​röl​get​ve ko​po​nyá​já​ról. A szo​ká​sos​nál
is job​ban iz​zadt. – Még so​ha​sem jár​tam ott. A he​gyek mö​gött
van, messze dé​len. Az ural​ko​dó​ik szí​ve​sen vá​sá​rol​nak rab​szol​-
ga​nő​ket, kü​lö​nö​sen ha szé​pek és ki​mű​vel​tek. No és jó​faj​ta
ezüst​tel fi​zet​nek.

320
 Vissza​gon​dol​ván Brith​ma​er​re, a ki​rá​lyi pénz​tár​nok​ra és
ügyes ha​mi​sít​vá​nya​i​ra, re​mél​tem, hogy iga​zat szól.
– Ha a se​lyem föld​jé​nek ne​ve​zik, mi​ért ezüst​tel fi​zet​nek?
Ivarr vál​lat vont.
– Majd ha el​ad​juk a pré​me​ket a nagy​vá​ros​ban, se​lyem​ben
kap​juk a fi​zet​sé​get, de a sza​ra​cé​nok előny​ben ré​sze​sí​tik az
ezüs​töt. Néha drá​ga​kő​re is haj​lan​dók cse​rél​ni, ha hoz​nak ma​-
guk​kal az or​szá​guk​ból, mint eze​ket itt – az​zal a gyön​gyös fül​-
be​va​ló​i​ra meg a gyé​mánt​ra mu​ta​tott.
Azon tű​nőd​tem, éle​tem va​jon megint meg​is​mét​li-e ma​gát.
Brith​ma​er volt az, aki el​mond​ta ne​kem a szó​be​szé​det, hogy a
tűz​ru​bi​nok a he​gye​ken túl​ról szár​maz​nak.
Így hát nagy vá​ra​ko​zás​sal néz​tem a rej​té​lyes sza​ra​cén jö​ve​-
te​le elé, hogy lát​has​sam, ki​fé​le-mi​fé​le.
Iga​zán nem tu​dom, mire szá​mí​tot​tam, ta​lán csil​lo​gó se​-
lyem​be öl​tö​zött óri​ás​ra vagy szi​kár sza​kál​las bölcs​re. Ehe​lyett
a sza​ra​cén apró, ke​dé​lyes, po​ca​kos il​le​tő​nek bi​zo​nyult, aki​nek
vi​lá​gos​bar​na bőre volt és fe​ke​te sze​me. Egy​sze​rű, fe​hér pa​-
mut​ru​hát vi​selt, ugyan​ilyen szö​vet​ből való csí​kot te​kert a fe​jé​-
re, lá​bán pe​dig hét​köz​na​pi szan​dál volt. Csa​ló​dá​som​ra sem​mi​-
fé​le ék​szer nem volt raj​ta. Ba​rát​sá​gos vi​sel​ke​dé​sét csak ki​-
emel​te az őt kí​sé​rő fe​ke​te csuk​lyá​sok szi​go​ra, akik épp​olyan
gya​nak​vó​nak tűn​tek, mint ami​kor el akar​tak min​ket tes​sé​kel​-
ni on​nan. Ve​lük el​len​tét​ben a sza​ra​cén min​den​ki​re mo​soly​-
gott. Kör​be​ko​co​gott a tá​bo​runk​ban, su​gár​zó​an néz​ve min​den​-
ki​re, kho​lop​ra, rusz​ra egy​aránt. Atyás​kod​va meg​pas​kol​ta
Ivarr két gyer​me​ké​nek a fe​jét, sőt még ma​gán is jót mu​la​tott,
ami​kor meg​bot​lott egy sá​tor​kö​tél​ben és majd​nem has​ra vá​-
gó​dott. De ész​re​vet​tem, hogy fi​gyel​mét nem ke​rü​li el sem​mi.
Vé​gül az​tán Ivarr oda​ve​zet​te, ahol a rab​szol​ga​nők vá​ra​koz​-
tak. Sát​ruk olyan volt, akár egy vá​sá​ros​bó​dé, Ivarr pe​dig el​-
ren​del​te, hogy az elül​ső pony​va le​gyen le​ereszt​ve, ami​kor kö​-
ze​le​dünk. Kis me​ne​tünk Ivarr​ból, a sza​ra​cén​ból és kí​sé​re​té​-
ből, a sza​ra​cén tol​má​csá​ból meg a mi​énk​ből, va​la​mint be​lő​-
lem, mint Ivarr ka​ba​la​fi​gu​rá​já​ból állt. A fe​ke​te csuk​lyá​sok mi​-
att min​den​ki más jócs​kán tá​vo​labb ma​radt. A füg​göny előtt
meg​tor​pan​tunk. Kis csend állt be, és én lát​tam, hogy két fe​ke​-
te csuk​lyás pil​lan​tást vált egy​más​sal. Les​tá​ma​dás​ra szá​mí​tot​-

321
tak, és elő​re akar​tak lép​ni, hogy el​len​őriz​zék a sát​rat. A kis
sza​ra​cén azon​ban für​gébb volt ná​luk. Él​vez​te Ivarr be​mu​ta​tó​-
ját. Apró moz​du​lat​tal vissza​ren​del​te őket, és ar​cán vi​dám mo​-
sollyal vá​ra​ko​zó​an né​zett. Ivarr elő​lé​pett, meg​ra​gad​ta a sá​tor​-
pony​va szé​lét és fél​re​húz​ta, fel​fed​vén a ben​ti élő​ké​pet. A rab​-
szol​ga​nő​ket sor​ba ál​lí​tot​ták, ke​zü​ket sze​mér​me​sen össze​kul​-
csol​ták ma​guk előtt. A leg​ki​vá​lóbb dol​go​kat vi​sel​ték, amit
Ivarr ágya​sa csak elő tu​dott te​rem​te​ni: su​ho​gó ru​há​kat, fé​-
nyes öve​ket, szí​nes nyak​éke​ket. Ha​ju​kat meg​mos​ták, meg​fé​-
sül​ték és a le​he​tő leg​elő​nyö​seb​ben ren​dez​ték el. Né​me​lyi​kük​-
nek vi​rá​gok vol​tak a ha​já​ba fon​va.
Fi​gyel​tem a sza​ra​cén ar​cát. Pil​lan​tá​sa vé​gig​sö​pört a fel​kí​-
nált tu​cat​nyi nőn, és a vi​dám mo​soly to​vább​ra is ott ját​szott aj​-
ka​in, mint aki jól mu​lat. Az​tán lát​tam, hogy a te​kin​te​te meg​-
tor​pan, és – egy pil​la​nat​ra csu​pán – a szem​bo​ga​ra ki​tá​gul. A
sor vé​gét néz​te, aho​vá Ivarr asszo​nya az ik​re​ket ál​lí​tot​ta úgy,
hogy a sá​tor szö​ve​tén át​szű​rő​dő nap​fény me​sé​sen meg​vi​lá​gí​-
tot​ta őket. Az ágyas me​ré​szen úgy dön​tött, hogy egy​ál​ta​lán
nem éke​sí​ti fel a két lányt. Csu​pán egy​sze​rű pa​mut​ru​hát vi​-
sel​tek, me​lyet hal​vány​kék zsi​nór​ral fog​tak össze a de​re​ku​kon.
Me​zít​láb vol​tak. Szű​zi​nek és tisz​tá​nak lát​szot​tak.
Rög​tön tud​tam, hogy Ivarr nyél​be ütöt​te az üz​le​tet.

***

Mind​azon​ál​tal be​let​el​lett még egy hét​be, mire az ár​ban meg​-

ál​la​pod​tak. Sem a sza​ra​cén, sem Ivarr nem vett részt a tár​gya​-
lás​ban köz​vet​le​nül. Az volt a ke​res​ke​dő szo​kás, hogy a két tol​-
mács ígért egy​más​ra oda-vissza, bár per​sze aján​la​ta​ik össze​-
gét mes​te​rük el​len​őriz​te. Ivarr nem bí​zott a ka​zár zsi​dó ál​tal
adott em​ber​ben, így uta​sí​tott, hogy kí​sér​jem el a tol​má​csot,
akár​hány​szor át​ment a sza​ra​cén tá​bor​ba tár​gya​lás cél​já​ból, és
tart​sam raj​ta a sze​mem. Ne​héz​nek ta​lál​tam a dol​got, mert a
két fér​fi tel​jes​ség​gel érin​tés és nem sza​vak ál​tal al​ku​do​zott
egy​más​sal. A kez​de​ti kö​te​le​ző üd​vöz​lé​sek és egy po​hár​ka édes
itó​ka után le​ül​tek egy​más​sal szem​ben a pad​lón, és össze​kul​-
csol​ták jobb ke​zü​ket. A két ke​zet ek​kor le​ta​kar​ták egy ken​dő​-
vel, hogy a kí​ván​csi sze​mek elől el​rejt​sék, és kez​de​tét vet​te az
alku. Bi​zo​nyá​ra úgy csi​nál​ták, hogy kü​lön​bö​ző erős​sé​gű nyo​-

322
mást fej​tet​tek ki a má​sik ke​zé​re, meg uj​ja​i​kat-te​nye​rü​ket
meg​ha​tá​ro​zott jel​rend​szer sze​rint tar​tot​ták, így je​lez​vén egy​-
más​sal az aján​la​to​kat meg vá​la​sza​i​kat. Nem te​het​tem egye​bet,
mint hogy ülök és fi​gye​lek, és meg​pró​bá​lok az ar​cuk​ból ol​vas​-
ni.
– Le​he​tet​len​ség – mond​tam Ivarr​nak egyik nap, ami​kor
vissza​tér​tem a tá​bor​ba a so​ros alku után. – Nem tu​dom meg​-
mon​da​ni ne​ked, be​csü​le​tes-e az alku, avagy azok ket​ten kü​-
lön​meg​ál​la​po​dást köt​nek és be​csap​nak té​ged.
– Sose bánd, Thor​gils – fe​lel​te. – En​nek el​le​né​re azt aka​rom,
le​gyél ott. Te vagy az én jó sze​ren​csém.
Így hát foly​tat​tam lá​to​ga​tá​sa​i​mat a sza​ra​cén tá​bo​rá​ban, és
így esett, hogy meg​akadt raj​tam a fi​gyel​me. Salim ibn Ha​uk​-
nak hív​ták, egy​szer​re volt ke​res​ke​dő és dip​lo​ma​ta. A fo​lyó
men​ti bol​gá​rok​hoz tett kö​vet​ség​ből volt ha​za​té​rő​ben, ura ne​-
vé​ben, akit al-Qa​dir ka​li​fá​nak ne​ve​zett. A fel​agunk​kal esett ta​-
lál​ko​zá​sa szá​má​ra ép​pen olyan jó sze​ren​csét je​len​tett, mint
ne​künk. Az​zal bíz​ták meg, hogy is​me​re​te​ket gyűjt​sön ide​gen
or​szá​gok​ról, és sze​re​tett vol​na töb​bet meg​tud​ni a Rusz​ról.
Ér​tem kül​de​tett egy fe​ke​te csuk​lyást, hogy a sát​rá​ba kí​sér​-
tes​sen.
– Üdv – mond​ta a vi​dám kis em​ber, tol​má​csa út​ján. Ibn
Hauk tö​rök​ülés​ben ült egy sző​nye​gen a sát​rá​ban, mely
könnyű volt, kar​csú osz​lo​po​kon nyu​go​dott, és en​ged​te, hogy a
szel​lő sza​ba​don ára​mol​ják raj​ta ke​resz​tül. Ala​csony fa író​pult
állt előt​te, ke​zé​ben pe​dig fém író​vesszőt tar​tott.
– Na​gyon há​lás len​nék, ha me​sél​nél egyet s mást a né​ped​-
ről.
– Ex​cel​len​ci​ás uram, nem hi​szem, hogy so​kat mond​hat​nék
– fe​lel​tem.
Kér​dőn né​zett rám.
– Nincs okod a fé​le​lem​re – mond​ta. – Csak a szo​ká​sa​i​tok​ról
sze​ret​nék töb​bet meg​tud​ni. Sem​mi olyat, ami kém​ke​dés​nek
szá​mí​ta​na.
– Nem er​ről van szó, ex​cel​len​ci​ás uram. Csak né​hány hó​-
nap​ja élek a ru​szok kö​zött. Nem va​gyok kö​zü​lük való.
Kis​sé csa​ló​dott​nak tűnt.
– Fel​sza​ba​dí​tott rab​szol​ga vagy?

323
 – Nem, a ma​gam aka​ra​tá​ból csat​la​koz​tam hoz​zá​juk. Utaz​ni
vágy​tam.
– Ha​szon​szer​zés cél​já​ból?
– Hogy ele​get te​gyek egy es​kü​nek, ame​lyet egy ba​rát​nak
tet​tem a ha​lá​la előtt. A nagy​vá​ros​ba, Mik​la​gard​ba tar​ta​nak.
– Mi​lyen fi​gye​lem​re​mél​tó.
Író​vessze​jé​vel fel​jegy​zett va​la​mit ez előt​te he​ve​rő lap​ra, és
lát​tam, hogy jobb​ról bal​ra ír. Ő is an​nak a hul​lám​zó írás​nak
egy vál​to​za​tát hasz​nál​ta, amely az​óta kí​sér​tet​te ál​ma​im, hogy
az Ae​l​fgi​fu nyak​ékén lógó ér​mé​ken lát​tam.
– Bo​csásd meg, ex​cel​len​ci​ás uram – szól​tam. – Mi az, amit
írsz?
– Csak né​hány fel​jegy​zés fe​lel​te. – Sose ag​gódj. Nincs ab​ban
sem​mi bű​vös do​log, ha az em​ber je​le​ket ír egy pa​pír​ra. Nem
ve​szi el az em​ber tu​dá​sát.
Írás​tu​dat​lan​nak hitt, akár​csak a fel​ag leg​több tag​ját.
– Nem így ér​tem, ex​cel​len​ci​ás uram. Csak azon tű​nőd​tem,
írá​sod mi​lyen mó​don fe​je​zi ki a ki​mon​dott szót. For​dí​tott
irány​ban írsz, mint mi, még​is a pa​pír te​te​jén kez​ded, akár​csak
mi ma​gunk. Ha az írás több ol​dal​ból áll, me​lyik az első ol​dal?
Úgy ér​tem, bal​ról jobb​ra for​dí​tod az ol​da​la​kat, vagy el​len​ke​ző
irány​ban? Vagy va​la​mi más rend​szer van?
Meg​döb​bent​nek lát​szott.
– Úgy ér​ted, hogy tudsz írni és ol​vas​ni?
– Igen, ex​cel​len​ci​ás uram, meg​ta​nul​tam a la​tin és a gö​rög
írást. Is​me​rem a rú​ná​kat is.
Öröm​te​li arc​ki​fe​je​zés​sel tet​te le az író​vesszőt.
– És én még azt hit​tem, csak két ék​kö​vet ta​lál​tam uram szá​-
má​ra. Most pe​dig ki​de​rül, ma​gam is kincs​re lel​tem. – Szü​ne​-
tet tar​tott. – És csak hogy tudd, igen, a be​tű​ket jobb​ról bal​ra
írom, ám a szá​mo​kat el​len​ke​ző​leg.
A sza​ra​cén szá​mos al​ka​lom​mal a sát​rá​ba hí​va​tott, hogy ki​-
kér​dez​zen, és órá​kon át ma​gá​nál tar​tott, hogy meg​sze​rez​hes​-
se tő​lem a kí​vánt is​me​re​te​ket. Ez is egy oka le​he​tett an​nak,
ami​ért nem si​et​tet​te az ik​rek fe​let​ti al​ku​do​zás elő​re​ha​lad​tát,
ez pe​dig azt hoz​ta ma​gá​val, hogy a fel​agunk a kí​vá​na​tos​nál
hosszabb ide​ig tá​bo​ro​zott a fo​lyó​par​ton. A va​ré​gok nem gon​-

324
dol​tak rá, hogy lat​ri​nát ás​sa​nak, és ad​dig​ra ere​de​ti​leg ta​ka​ros
tá​bo​runk ko​szos​sá és bü​dös​sé vált. Amint azt uta​zá​sa​im so​rán
ta​pasz​tal​tam, ilyen ese​tek​ben könnyen fel​üti fe​jét a pes​tis, ez​-
út​tal pe​dig az első ál​do​za​ta maga Ivarr volt.
Be​le​it el​ön​töt​te a víz. Az egyik nap még egész​sé​ges volt, a
kö​vet​ke​zőn már ro​gya​doz​va járt és fo​lya​ma​to​san oká​dott.
Apró fe​hér fol​tok je​len​tek meg a há​nya​dé​ká​ban, meg a fo​lya​-
dék​ban, ami a be​le​i​ből kez​dett ürül​ni. Vissza​vo​nult a sát​rá​ba,
és bi​ka​ere​je el​le​né​re össze​esett. Agya​sai a se​gít​sé​gé​re si​et​tek,
de nem so​kat te​het​tek az ér​de​ké​ben. Ivarr össze​aszott. Or​cái
be​es​tek, bőre tom​pa, szür​kés ár​nya​la​tot öl​tött, sze​mei be​süp​-
ped​tek üre​gük​ben. Olyan volt, mint néz​ni, ahogy egy teli bo​-
ros​töm​lő ki​ürül. Időn​ként fel​nyö​gött és gör​csök​től vo​nag​lott,
bőre pe​dig hi​deg ta​pin​ta​tú volt. Lé​leg​ze​te el​ha​ló, gyen​ge pi​he​-
gés volt, a har​ma​dik nap​ra pe​dig tel​je​sen ab​ba​ma​radt. Tud​-
tam, hogy a fa​lu​si si​e​id​de bosszú​ja ez a meg​szent​ség​te​le​ní​té​-
sért, de a fel​ag más​képp vé​le​ke​dett. A sza​ra​cént vagy a szol​gá​-
it vá​dol​ták, hogy meg​mér​gez​ték Ivarrt, és le​he​tett is va​la​mi
igaz​sá​guk. Ami​kor Ivarr be​teg​sé​gé​nek tü​ne​te​i​ről be​szá​mol​-
tam ibn Ha​uk​nak, azon​nal uta​sí​tott, hogy tá​voz​zak tőle, és a
fe​ke​te csuk​lyá​sok még az​nap este tá​bort bon​tot​tak. Nap​száll​-
tá​ra a sza​ra​cén és em​be​rei már ne​ki​in​dul​tak le​fe​lé a fo​lyón
csó​nak​ja​ik​kal, ma​guk​kal vive az ik​re​ket. A fel​ag si​e​tős tá​vo​zá​-
su​kat a rossz lel​ki​is​me​ret je​lé​nek te​kin​tet​te.
A hir​te​len ha​lál hét​köz​na​pi do​log volt a fel​ag​ban. Ivarr ha​lá​-
la nyo​mán leg​elő​ször is azt kezd​ték szá​mol​gat​ni, va​jon
mennyi​vel nö​vek​szik meg az egyes ta​gok hasz​na most, hogy
nincs töb​bé. Ez​u​tán, em​lé​ké​nek tisz​te​leg​ve, vagy ta​lán csak
azért, mert ez ürü​gyet szol​gál​ta​tott to​váb​bi ivá​szat​ra, el​ha​tá​-
roz​ták, hogy te​me​té​si szer​tar​tást ren​dez​nek szá​má​ra. Ami ek​-
kor kö​vet​ke​zett, az be​le​ma​ró​dott az em​lé​ke​ze​tem​be.
Az egyik kö​ze​li fa​lu​ban rá​buk​kan​tak egy nagy vol​vá​ra – egy
fe​ke​te bo​szor​kány​ra. Hogy ki volt, vagy hogy ki​től ta​nul​ta a
se​idrt, nem tu​dom. De tu​dá​sa rész​ben olyan dol​gok​ból te​vő​-
dött össze, ami​ket ma​gam Th​rand​tól és Ras​sá​tól ta​nul​tam,
rész​ben pe​dig go​no​szabb és rossz​in​du​la​túbb ele​mek​ből. A
hat​va​na​dik évé​ben járó asszony le​he​tett, össze​aszott, de még
moz​gé​kony, és inas tes​té​ben volt erő. Ami​kor meg​ér​ke​zett tá​-

325
bo​runk​ba, ke​res​tem no​i​a​de jel​ké​pe​it, szent bo​tot, szá​rí​tott
gom​ba​ko​szo​rút, sző​ré​vel be​fe​lé for​dí​tott kesz​tyűt avagy amu​-
lett nyak​lán​cot. De nem lát​tam sem​mit, ami je​lez​het​né el​hi​va​-
tá​sát, ki​vé​ve egyet​len nagy füg​gőt, egy, az övén lógó csi​szolt
zöld-fe​hér kö​vet. De nem fért két​ség hoz​zá, hogy ki​cso​da ő.
Érez​tem, hogy je​len​lé​te erő​tel​je​sen su​gár​zik, mint ahogy egy
holt​test áraszt​ja a sza​gát, és a be​nyo​más​tól éme​lyeg​ni kezd​-
tem.
El​ren​del​te, hogy szed​je​nek össze egy emel​vény​re való
anya​got. A par​ton kel​lett fel​épí​te​ni, és ami​kor egy ág he​gyé​-
vel be​le​raj​zol​ta az épít​mény kör​vo​na​la​it a ho​mok​ba, fé​lel​me​-
im le​csen​de​sed​tek. A fa​emel​vény ha​son​lí​tott ah​hoz, amit egy​-
szer Ras​sa mu​ta​tott ne​kem az észa​ki er​dők​ben. Az em​ber​ma​-
gas​sá​gú áll​vá​nyon a no​i​a​de szo​kott vir​rasz​ta​ni, ami​kor a sa​i​vo
vi​lág​ba kí​vánt át​lép​ni, a föld fe​lett ül​dö​gél​ve a hű​vös le​ve​gőn,
míg​nem a lé​lek úgy nem dönt, hogy el​hagy​ja a tes​tet. Ami​kor
a kho​lo​pok meg​hoz​ták a szük​sé​ges fát, a vol​va Ivarr ked​venc
ké​sét kér​te. Rú​ná​kat met​szett vele a fő​ge​ren​dá​ba, én pe​dig
bor​zong​tam, mi​köz​ben néz​tem, ahogy dol​go​zik. Csak egy​szer
lát​tam olyan rú​ná​kat az​előtt: azon a tus​kón, ame​lyik Gret​tir
ha​lá​lá​nak oko​zó​ja volt, ame​lyi​ken a fej​sze meg​csú​szott és
meg​se​be​sí​tet​te. Átok​rú​nák vol​tak. A vol​va per​sze meg​érez​te
ré​mü​le​tem. Egye​ne​sen meg​for​dult és rám né​zett, és pil​lan​tá​-
sá​ban a mé​reg olyan volt, akár​ha fej​be vág​tak vol​na. Tud​ta,
hogy lát​no​ki ké​pes​ség​gel ren​del​ke​zem, és da​co​san vár​ta, köz​-
be​lé​pek-e. Te​he​tet​len vol​tam és ijedt. Tud​tam, ha​tal​ma sok​-
kal na​gyobb az enyém​nél.
Ivarr te​me​té​se szür​kü​let előtt egy órá​val kez​dő​dött. Ad​dig​ra
a fel​ag tag​jai két​ség​kí​vül és ala​po​san be​rúg​tak. Előbb fel​-
ügyel​ték a kho​lo​po​kat, amíg azok fel​von​szol​ták a part​ról a leg​-
in​kább vi​zet eresz​tő csó​na​kun​kat az áll​vány​hoz, és tű​zi​fát hal​-
moz​tak a ha​jó​test alá és köré. Ek​kor az​tán a ba​nya vet​te át az
irá​nyí​tást. El​ren​del​te, hogy Ivarr sát​rát bont​sák le, majd újra
ál​lít​sák fel a csó​nak kö​ze​pén. A kho​lo​pok el​he​lyez​ték ben​ne
sző​nye​ge​it, kár​pit​ja​it és pár​ná​it. Vé​gül Ivarr bro​kát​ba öl​töz​te​-
tett holt​tes​tét fel​vit​ték a fe​dél​zet​re és a pár​nák​ra fek​tet​ték.
Ami​kor min​den ked​ve sze​rint el​ren​dez​te​tett, a vol​va el​ment
Ivarr ked​venc ágya​sá​ért. Kö​vér​kés, en​ge​del​mes le​ány​zó volt,

326
hosszú, fe​ke​te var​ko​csok​kal, me​lye​ket feje köré csa​var​va hor​-
dott. Úgy gon​dol​tam, bi​zo​nyá​ra leg​alább​is Ivarr egyik fi​á​nak
any​ja le​het, mi​vel vas​tag arany​lán​cot vi​selt gaz​dá​ja ke​gyé​nek
je​lé​ül. Ked​vel​tem őt, mert ked​ves​sé​get mu​ta​tott az ik​rek felé,
ami​kor el​adás​ra való fel​ké​szí​té​sü​ket fel​ügyel​te. Most at​tól
tar​tot​tam, hogy olyan go​nosz tu​laj​do​nos ke​zé​re ke​rül, mint
ami​lyen Ver​mundr vagy Froy​ge​ir. Ami​kor a vol​va érte ment,
Ivarr sát​rá​nak pusz​ta he​lyén állt, el​ha​gya​tot​tan. Lát​tam, hogy
a vol​va va​la​mit sut​tog a fü​lé​be, és ké​zen fog​ja.
Akár​ha al​va​já​ró len​ne, a le​ányt az emel​vény felé ve​zet​ték.
Im​boly​gó lép​té​ből arra kö​vet​kez​tet​tem, el​ká​bí​tot​ták vagy le​-
itat​ták. Az biz​tos, hogy a fel​ag min​den tag​ja be volt csiccsent​-
ve, és be​val​lom, én sem vol​tam tá​vol​ról sem jó​zan. Mi​vel erőt
vett raj​tam a ré​mü​let, több​ku​pá​nyi méz​sert be​nya​kal​tam,
hogy el​űz​zem a vég​zet elő​ér​ze​tét.
– Ne​ked is vele kel​le​ne tar​ta​nod. Leg​alább annyi​ra a ke​-
gyelt​je vol​tál – vi​csor​gott gú​nyo​san Ver​mundr.
It​tas le​he​le​te az ar​co​mat érte, mi​köz​ben néz​tük, ahogy az
ágyas az emel​vény​hez megy. Két erő​tel​jes va​rég meg​ra​gad​ta a
csuk​ló​já​nál és fel​tet​te a do​bo​gó​ra. Há​rom​szor emel​ték meg és
tet​ték le a lányt va​la​mi​fé​le szer​tar​tás sze​rint, én pe​dig lát​tam,
hogy aj​kai mo​zog​nak, ta​lán fo​hász​kod​va vagy se​gít​sé​gért kö​-
nyö​rög​ve. A har​ma​dik al​ka​lom​mal a vol​va egy élő ka​kast
adott át neki. A lány egy pil​la​na​tig té​to​vá​zott, a vol​va pe​dig
sür​ge​tő​leg rás​üvöl​tött. Nem tu​dom, mi​lyen nyel​vet hasz​nált,
de a lány a szá​já​ba vet​te a ka​kas fe​jét és le​ha​rap​ta, majd a még
ver​de​ső tes​tet el​ha​jí​tot​ta, hogy az a te​me​té​si ha​jó​ra esett. Lát​-
tam a le​ve​gő​ben spric​ce​lő ka​kas​vért.
A lányt még egy​szer fel​emel​ték az emel​vény​ről, és im​bo​-
lyog​va és bot​la​doz​va gaz​dá​ja ha​jó​já​hoz vit​ték. Ahogy meg​pró​-
bált fel​mász​ni a fel​hal​mo​zott tű​zi​fán, meg​csú​szott és el​esett,
és a vol​vá​nak kel​lett se​gí​te​nie. A fel​ag négy tag​ja, Ver​mundr​-
ral egye​tem​ben kö​vet​te a pél​dá​ját, és így tett a vol​va is. A fény
egy​re gyön​gébb lett, így ne​he​zen tud​tam ki​ven​ni a rész​le​te​-
ket, de a le​ány el​vesz​tet​te az egyen​sú​lyát és be​zu​hant a sá​tor
nyi​tott be​já​ra​tán. Ta​lán a vol​va szán​dé​ko​san el​gán​csol​ta. Rá​-
esett a pár​nák​ra, a négy va​rég pe​dig el​kez​dett ré​sze​gen bab​-
rál​ni a nad​rág​ja kö​rül. Az​u​tán rá​mász​tak a le​ány​ra és meg​erő​-

327
sza​kol​ták. A vol​va ol​dalt állt, szenv​te​le​nül fi​gyel​ve. Mind​egyik
va​rég a ma​gá​é​vá tet​te a lányt, majd fel​állt, a tá​bor​tűz kö​rül
álló cso​por​tunk felé for​dult, és ezt ki​ál​tot​ta:
– Ezt Ivarr tisz​te​le​té​re tet​tem. Majd le​má​szott a csó​nak​ról
és hagy​ta, hogy a kö​vet​ke​ző jöj​jön sor​ra.
Ami​kor mind a né​gyen újra lenn vol​tak a föl​dön, a vol​va le​-
nyúlt, meg​ra​gad​ta a lányt a ha​já​nál fog​va és bel​jebb húz​ta a
sá​tor​ba. Ad​dig​ra az ágyas tel​je​sen el​er​nyedt. A tá​bor​tűz vil​ló​-
dzó fé​nye vi​lá​gí​tot​ta meg a vég​ső ha​lot​ti rí​tust. Lát​tam, hogy a
vol​va hur​kot for​mál a zsi​nór​ból, amely​re a kék-zöld kő volt
erő​sít​ve, és ál​do​za​ta nya​ka köré csúsz​tat​ja. Ez​u​tán egyik lá​bát
a lány ar​cá​ra he​lyez​te, és hát​ra​ha​jol​va erő​tel​jes rán​tás​sal szo​-
ros​ra húz​ta a hur​kot. Vé​gül elő​vet​te övé​ből Ivarr ké​sét, és
több​ször is le​súj​tott em​ber​ál​do​za​tá​ra.
A vol​va csak ek​kor má​szott le az emel​vény​ről, és mi​után ki​-
vá​lasz​tott egy égő ágat a tűz​ra​kás​ból, a hajó kö​rül fel​hal​mo​-
zott gyúj​tós​ba lök​te azt. A fa szá​raz volt a nyár he​vé​től és azon​-
nal láng​ra lob​bant. A szel​lő táp​lál​ta a lán​go​kat, és a ha​lot​ti
mág​lya pil​la​na​to​kon be​lül he​ve​sen égett. Mi​köz​ben a lo​bo​gó
tűz még több le​ve​gőt szip​pan​tott ma​gá​ba, én fel​emelt ka​rom​-
mal véd​tem ar​co​mat a hő​ség​től. A lán​gok har​sog​tak és ro​pog​-
tak, izzó szik​ra​osz​lo​po​kat lö​vell​ve az ég felé. A tűz​vész kö​ze​pén
egy​szer​re nagy lyu​kak je​len​tek meg az Ivarr tes​tét rej​tő sá​tor
szö​ve​té​ben. Izzó szé​lük egy​re ter​jedt, olyan gyor​san emészt​ve
a vász​nat, hogy a sá​tor váza egy pil​la​na​tig pő​rén állt ott, mint​-
ha da​col​na az égő po​kol​lal. Ek​kor a cö​lö​pök rázu​han​tak Ivarr
és meg​gyil​kolt ágya​sa holt​tes​té​re.
Az​nap éj​jel az esz​mé​let​len​ség​be it​tam ma​gam. A mág​lyá​ból
ára​dó hő​ség ha​tal​mas szom​jú​sá​got ho​zott, de iga​zá​ból azért it​-
tam, hogy el​fe​led​jem, amit lát​tam. Kö​rü​löt​tem a va​ré​gok min​-
den​fe​lé ve​del​tek és ün​ne​pel​tek. Ad​dig it​tak, míg ki nem okád​-
ták az italt, ak​kor meg​tö​röl​ték sza​kál​lu​kat, és it​tak megint.
Ket​ten össze​ve​re​ked​tek va​la​mi kép​ze​let​be​li sér​té​sen. Kard​-
juk és tőrük után nyúl​kál​tak és ár​tal​mat​la​nul su​hog​tat​tak és
döf​köd​tek a má​sik irá​nyá​ba, míg túl​sá​go​san el nem gyen​gül​-
tek ah​hoz, hogy foly​tas​sák a vi​tát. Má​sok ad​dig ön​töt​ték ma​-
guk​ba a méz​sert és sört, amíg esz​mé​let​le​nül el nem zu​han​tak
a föl​dön. Azok, akik még áll​tak a lá​bu​kon, a sá​tor​hoz tán​to​rog​-

328
tak, ahol rab​szol​ga​nő​ink alud​tak, és ré​sze​gen zak​lat​ták őket.
A vol​va se​hol sem volt lát​ha​tó. El​tűnt, vissza​ment a fa​lu​já​ba,
két​ség sem fért hoz​zá. A túl​zás​ba vitt ital​tól éme​lyeg​ve egy
csen​des sa​rok​ba hú​zód​tam hol​mi bá​lák mögé és el​alud​tam.
Szag​ga​tó fej​fá​jás​sal éb​red​tem, for​gó gyo​mor​ral és a szám​-
ban kel​le​met​len íz​zel. Jó​val nap​kel​te után járt, a nap ma​ga​san
a lá​tó​ha​tár fe​lett. Újra hő​ség​től ter​hes nap ígér​ke​zett. A bá​lá​ba
ka​pa​szod​va láb​ra tá​pász​kod​tam és Ivarr ha​lot​ti mág​lyá​ja felé
néz​tem. Nem ma​radt ott más, csak egy ha​lom meg​fe​ke​tült fa
meg hamu. Csak a vol​va emel​vé​nye állt még. Mel​let​te egy ka​-
kas​toll reb​bent meg a szel​lő​ben a meg​per​zselt ta​la​jon.
Né​hány kho​lop bók​lá​szott a tá​bor​ban cél​ta​la​nul, pa​ran​csok
hí​ján. Ko​szos​nak érez​tem ma​gam, és ret​te​ne​te​sen vágy​tam
egy für​dő​re, noha a fo​lyó vize tá​vol​ról sem né​zett ki tisz​tá​nak.
Sö​tét​bar​na volt, szin​te fe​ke​te. Le​húz​tam szennyes in​gem és a
de​re​kam​ra kö​töt​tem, mint va​la​mi ágyék​kö​tőt, és le​vet​tem bő
va​rég nad​rá​gom. Las​san és óva​to​san be​le​gá​zol​tam a fo​lyó​ba,
míg a lan​gyos víz a com​bom kö​ze​pé​ig nem ért. Egy pil​la​na​tig
áll​tam ott, hagy​tam, hogy a nap me​le​gít​se a há​ta​mat, érez​tem,
ahogy az iszap át​szü​rem​lik a láb​uj​ja​im közt. Egy vissza​fo​lyás​-
ban áll​tam, a víz alig moz​gott. Óva​to​san elő​re​ha​jol​tam, at​tól
tart​va, hogy a hir​te​len moz​du​lat​tól újra be​lém áll az émely​gés.
Fo​ko​za​to​san egy​re kö​ze​lebb vit​tem az ar​co​mat a sö​tét víz​hez
és arra ké​szül​tem, hogy vi​zet fröcs​köl​jek az ar​com​ra. Ab​ban a
pil​la​nat​ban, mi​kor csé​szét for​má​ló te​nye​rem a víz​be me​rí​tet​-
tem vol​na, meg​tor​pan​tam és a tü​kör​ké​pem​re néz​tem. A nap
olyan szög​ben állt, hogy fe​jem​nek és vál​lam​nak csak hal​vány
kör​vo​na​la lát​szott. Egy​szer​re erő​tel​jes for​gó szé​dü​lés tört rám.
A fe​jem kó​vály​gott. Meg​bor​zong​tam és kö​zel jár​tam az áju​lás​-
hoz. Azt hit​tem, esti ki​há​gá​som​nak kö​szön​he​tem a dol​got, de
ek​kor rá​éb​red​tem, hogy már lát​tam ugyan​ilyen tü​kör​ké​pet
az​előtt. Ezt a ké​pet lát​tam, ami​kor a jós​kút​ba néz​tem, amit Ed​-
gar, a ki​rá​lyi va​dász mu​ta​tott ne​kem a Nort​hamp​ton mel​let​ti
er​dő​ben. Ab​ban a pil​la​nat​ban, hogy erre rá​jöt​tem, va​la​mi vil​-
la​nást lát​tam a fo​lyó fé​nyes víz​tük​ré​ben. Egy szív​dob​ba​nás​nyi
ide​ig azt hit​tem, egy hal csil​lant meg ezüs​tö​sen, majd rá​is​-
mer​tem a kés​pen​ge és az azt tar​tó kéz tü​kör​ké​pé​re, és ol​dal​ra
ve​tőd​tem, míg a tá​ma​dó le​súj​tott.

329
 Ha​sí​tó fáj​dal​mat érez​tem ma​ga​san a bal vál​lam​ban. A há​-
tam​ra mért dö​fés célt té​vesz​tett. Csob​bant a víz, dü​hös vi​csor​-
gás hal​lat​szott, és érez​tem, hogy egy kéz ra​gad meg, meg​csú​-
szik a ned​ves bő​rö​mön, majd újra fáj​da​lom dö​fött be​lém,
ahogy fel​ha​sí​tot​ta bal ol​da​la​mat. Elő​re​dob​tam ma​gam, két​-
ség​be​eset​ten, hogy el​ke​rül​jem a tőrt. A kéz is​mét meg​pró​bált
meg​fog​ni, és ez​út​tal el​kap​ta a de​re​kam​ra te​kert in​get. A víz
alá buk​tam, meg​for​dul​tam és le​fe​lé rúg​tam a lá​bam​mal. Az
iszap nem nyúj​tott tá​masz​té​kot, én pe​dig pá​nik​ba es​tem. Ka​-
pá​ló​dzó lá​bam el​ér​te a tá​ma​dó lá​bát. Tud​tam, ki az, anél​kül,
hogy az ar​cát lát​tam vol​na. Biz​to​san Froy​ge​ir volt. Gyű​lölt at​-
tól a nap​tól fog​va, hogy a töb​bi va​rég szí​ne előtt meg​aláz​tam a
koc​ka​já​ték​ban. Most, hogy Ivarr ha​lott, el​jött a bosszú​ja ide​je.
Fi​cán​kol​tam, akár egy la​zac, ame​lyik a ha​lász​lán​dzsa he​-
gyén lévő kam​pó​kat pró​bál​ja el​ke​rül​ni. Froy​ge​ir meg​ter​mett,
für​ge em​ber volt, meg​szok​ta a kés​sel ví​vott kö​zel​har​cot. Ren​-
des eset​ben könnye​dén vég​zett vol​na ve​lem. Ta​lán ő is az éj​-
sza​kai ivá​szat kö​vet​kez​mé​nye​it nyög​te, vagy ta​lán ki akart
von​szol​ni a víz​ből, hogy lát​has​sam a gyil​ko​som ar​cát, és csak
az​u​tán vág​ná el a tor​ko​mat. Így ahe​lyett, hogy egy​sze​rű​en le​-
dö​fött vol​na, el​kö​vet​te azt a hi​bát, hogy meg​pró​bált kö​ze​lebb
húz​ni ma​gá​hoz az ágyék​kö​tőm​nél fog​va. An​nak cso​mó​ja ki​-
bom​lott, én pe​dig ki​sza​ba​dul​tam.
Míg Froy​ge​ir hát​ra​tán​to​ro​dott, ki​hasz​nál​tam az al​kal​mat,
hogy odébb ússzak. Se​be​sült bal vál​la​mat annyi​ra szag​gat​ta a
fáj​da​lom, hogy el​fe​led​kez​tem a bor​dá​i​mat ért vá​gás​ról. A ret​-
te​gés haj​tott, így ta​lál​tam erőt ka​rom​ban és lá​bam​ban ah​hoz,
hogy ússzak né​hány vad kar​csa​pás​nyit. Fo​gal​mam sem volt
róla, mi​lyen irány​ban ha​la​dok. Csak annyit tud​tam, el kell tá​-
vo​lod​nom Froy​ge​ir​től. Va​kon lök​tem ma​gam elő​re, min​den
pil​la​nat​ban vár​va, hogy keze bo​kán ra​gad és vissza​húz.
Me​zít​len​sé​gem men​tett meg. Nem tu​dok rá más ma​gya​rá​-
za​tot. Froy​ge​ir vízi em​ber volt. Tu​dott úsz​ni, és ne​héz​ség nél​-
kül be kel​lett vol​na ér​nie se​be​sült ál​do​za​tát, de több​vég​nyi
anyag​ból ké​szült va​rég nad​rá​got vi​selt, amely meg​szív​ta ma​-
gát víz​zel és hát​rál​tat​ta őt. Hal​lot​tam, hogy utá​nam veti ma​-
gát, előbb a víz​ben gá​zol​va, majd úszás​ra kény​sze​rül​ve a nyo​-
mom​ban. Ami​kor kez​de​ti fej​vesz​tett​sé​gem alább​ha​gyott,

330
gyor​san fel​pil​lan​tot​tam, hogy lás​sam, mer​re​fe​lé ha​la​dok:
egye​ne​sen el a part​tól, a fo​lyó kö​ze​pe irá​nyá​ba. Kény​sze​rí​tet​-
tem ma​gam, hogy mé​lyen lé​le​gez​zek, és va​la​mi​fé​le ütem sze​-
rint mo​zog​jak az isza​pos víz​ben. Csak ak​kor mer​tem hát​ra​pil​-
lan​ta​ni, ami​kor már leg​alább két​száz kar​csa​pás​nyit meg​tet​-
tem. Froy​ge​ir fel​ha​gyott az ül​dö​zé​sem​mel. Lát​tam a fe​jét há​-
tul​ról, amint vissza​fe​lé ha​ladt a part irá​nyá​ba. Ott vár majd,
tud​tam, hát​ha le​szek annyi​ra bo​lond, hogy vissza​tér​jek a tá​-
bor​ba.
Ret​te​ne​te​sen ki​me​rül​ve ab​ba​hagy​tam az úszást és csak ta​-
pod​tam a vi​zet. Vö​rös folt ter​jedt szét a vál​lam kö​rül min​den
irány​ban. Hal​lot​tam, hogy a fo​lyó​ban óri​ás ha​lak él​nek – azt
be​szél​ték, hosszab​bak, mint egy em​ber –, és azon tű​nőd​tem,
va​jon hús​evők-e és oda​vonz​za-e őket a vér. Odin​hoz fo​hász​-
kod​tam se​gít​sé​gért.
A nyál​kás és ős​öreg fa​tönk olyan mély​re me​rül​ve le​be​gett a
víz​fel​szí​nen, hogy meg sem lát​tam meg​me​ne​kü​lé​sem esz​kö​-
zét ad​dig, amíg hoz​zám nem ért, én pe​dig össze​rán​dul​tam, a
hús​evő ha​lak​ra gon​dol​va. Ak​kor az​tán há​lá​san ölel​tem át a
csú​szós fát és hagy​tam, hogy vi​sel​je sú​lyo​mat. Éle​tem újabb
köre zá​rul ma​gá​ba, gon​dol​tam. Usza​dék​fa okoz​ta vér​test​vé​-
rem ha​lá​lát, és most egy má​sik úszó fa​tönk hosszab​bít​ja meg
az éle​te​met, ha meg tu​dok ben​ne ka​pasz​kod​ni. Jobb el​vé​rez​ni,
mint meg​ful​lad​ni. Össze​szo​rí​tott fog​gal tűr​tem a vál​lam​ban
ha​so​ga​tó fáj​dal​mat, szo​ros​ra zár​tam sze​mem és tu​da​to​san
vár​tam a meg​vál​tó sö​tét​sé​get.

***

Mit sem tud​tam ma​gam​ról ad​dig, míg va​la​mi sa​vany​kás szag

ma​gam​hoz nem té​rí​tett. Füst csíp​te az or​rom és könnyet csalt
a sze​mem​be.
Maró és fa​nyar fo​lya​dék csur​gott a tor​kom​ba, kö​hö​gés​re
kész​tet​ve. Va​la​ki szi​vaccsal mos​dat​ta az ar​com. Ki​nyi​tot​tam a
sze​mem. Min​den bi​zonnyal el​ájul​tam a fa​törzs​be ka​pasz​kod​-
va – el​kép​zel​ni sem tud​tam, hogy ke​rül​tem ha​nyatt fek​ve egy
sző​nyeg​re, ibn Hauk pu​fók ké​pé​be bá​mul​va. Most az egy​szer
ko​moly volt az arca. Mon​dott va​la​mit a sa​ját nyel​vén, én pe​dig
meg​hal​lot​tam a tol​má​csa hang​ját.

331
 – Mi​ért le​beg​tél a fo​lyó​ban?
Meg​nyal​tam az aj​ka​im, és ecet ízét érez​tem.
– Meg​pró​bál​tak meg​öl​ni.
A sza​ra​cén nem vesz​te​get​te az időt az​zal, hogy meg​kér​dez​-
ze, ki volt az. Tud​ta jól.
– Ak​kor sze​ren​cséd van, hogy az egyik fe​ke​te csuk​lyá​som
ész​re​vett.
– El kell me​ne​kül​nöd – mond​tam sür​ge​tőn. – Ivarr, az em​-
ber, aki a rab​szol​gá​kat el​ad​ta ne​ked, ha​lott. A tár​sai úgy hi​-
szik, te mér​gez​ted meg. Most, hogy a va​ré​gok​nak nincs ve​zé​-
rük, na​gyon ve​sze​del​me​sek és meg​pró​bál​nak majd utol​ér​ni,
hogy vissza​sze​rez​zék az ik​re​ket.
– Nem is szá​mí​tot​tam más​ra azok​tól a vad​em​be​rek​től – fe​-
lel​te. – Már úton va​gyunk a fo​lyón le​fe​lé.
Meg​pró​bál​tam fel​ül​ni.
– Uram azt kéri, ma​radj nyu​god​tan – mond​ta a tol​mács. – El​-
moz​dul a kö​tés.
El​for​dí​tot​tam a fe​jem és lát​tam, hogy bal vál​la​mat be​kö​töz​-
ték. Megint ecet sza​gát érez​tem, és nem ér​tet​tem, mi​ért.
Ibn Hauk meg​vá​la​szol​ta kér​dé​se​met, még mi​előtt fel​te​het​-
tem vol​na.
– Az ecet a ra​gály el​len van – mond​ta. – Meg​tisz​tít a kór​tól,
ame​lyik Ivarrt meg​öl​te. Most pi​henj. Nem ál​lunk meg, éj​sza​ka
is uta​zunk. Nem hin​ném, hogy a rusz​ja​id utol​ér​né​nek. Ha
meg igen, majd a fe​ke​te csuk​lyá​sok el​bán​nak ve​lük.
Meg​nyu​god​tam, és el​gon​dol​kod​tam az ese​mé​nyek eme for​-
du​la​tán. Min​den, amim csak volt – drá​ga szőr​mé​im, ru​há​im,
még a kés is, ame​lyet Th​rand​tól kap​tam, s ame​lyet nagy​ra be​-
csül​tem – vissza​von​ha​tat​la​nul el​ve​szett. A va​ré​gok ke​zén volt
mind, akik ed​dig​re már el​osz​tot​ták a zsák​mányt egy​más közt.
Bol​dog vol​tam, hogy a tűz​ru​bint All​bá​nak aján​dé​koz​tam. Ki​-
fosz​tott vol​tam, s még ru​hám sem volt, amit fel​ve​gyek. A la​zán
rám te​rí​tett pa​mut​ta​ka​ró alatt me​zí​te​len vol​tam.
Ibn Hauk sze​mé​lye​sen gon​dos​ko​dott ró​lam, míg le​fe​lé ha​-
józ​tunk a fo​lyón. Volt nála egy kész​let​nyi, az or​szá​gá​ból való
gyógy​szer, és fü​vek​ből meg fű​sze​rek​ből bo​ro​ga​tá​so​kat ké​szí​-
tett, amik​kel szúrt se​be​i​met ke​zel​te. Két​ség​kí​vül na​gyon ér​-
tett az al​kal​ma​zá​suk​hoz, mert vé​gül a se​bek oly tisz​tán gyó​-

332
gyul​tak, hogy alig ma​radt utá​nuk va​la​mi ha​lo​vány heg. Va​la​-
hány​szor jött, hogy a kö​tést ki​cse​rél​je, meg​ra​gad​ta az al​kal​-
mat, hogy kér​de​zős​köd​jön a va​ré​gok szo​ká​sai fe​lől, meg azok​-
ról az or​szá​gok​ról, amer​re uta​zá​sa​im so​rán jár​tam. So​ha​sem
hal​lott az​előtt Iz​land​ról vagy Grön​land​ról, és per​sze sem​mit
sem tu​dott Vin​land​ról. De hal​lot​ta Knut, Ang​lia ki​rá​lya ne​vét,
és vol​tak va​la​mi​fé​le hal​vány is​me​re​tei az észa​ki or​szá​gok​ról.
Ami​kor el​me​sél​tem neki, ho​gyan éget​ték el Ivarr te​te​mét,
meg​döb​bent.
– El​ké​pesz​tő bar​bár​ság – mond​ta. – Nem cso​da, hogy a ra​-
gály ter​jed azok kö​zött a fo​lya​mi ka​ló​zok közt. Az én val​lá​som
elő​ír​ja, hogy imád​ko​zás előtt meg​mo​sa​kod​junk, de meg​fi​-
gyel​tem, hogy ko​ráb​bi úti​tár​sa​id​nak mocs​ko​sabb szo​ká​sa​ik
van​nak, mint a sza​ma​rak​nak.
– Nem mind​egyik olyan fa​ra​gat​lan – mond​tam. – Van​nak
fér​fi​ak, akik ér​te​nek a fü​vek​hez és gyógy​nö​vé​nyek​hez, akár​-
csak te ma​gad, és a va​ló​di va​ré​gok, akik az észa​ki vi​dé​kek​ről
szár​maz​nak, gon​do​san ügyel​nek sze​mé​lyes tisz​ta​sá​guk​ra.
Rend​sze​re​sen für​de​nek, ha​ju​kat és kör​mü​ket tisz​tán tart​ják,
és büsz​kék a meg​je​le​né​sük​re. Tu​dom, mert ne​kem is hasz​-
nál​nom kel​lett azo​kat a sú​lyos kö​ve​ket, ame​lyek​kel ru​há​i​kat
pré​se​lik si​má​ra.
– De ha​mu​vá éget​ni egy ha​lot​tat – je​gyez​te meg ibn Hauk –
az fel​há​bo​rí​tó.
– A te or​szá​god​ban hogy cse​le​ked​nek? – kér​dez​tem.
– El​te​met​jük a ha​lot​ta​in​kat – vá​la​szol​ta. A sír gyak​ran se​-
kély kell, hogy le​gyen, mert kö​ves a ta​laj, de ha​mar föld alá
tesszük a holt​tes​te​ket, mi​előtt a bom​lás meg​kez​dőd​het​ne. Ná​-
lunk igen me​leg az ég​haj​lat.
– Így csi​nál​ják a ke​resz​té​nyek is, el​te​me​tik a ha​lot​ta​kat –
mond​tam, és azon kap​tam ma​gam, hogy el​is​mét​lem, amit Th​-
rand mon​dott sok-sok év​vel az​előtt. – Tu​dod, azok​nak, akik a
régi hi​tet kö​ve​tik, sér​tés ez a ha​lot​tak felé. Mi – mert én is régi
hívő va​gyok – vissza​ta​szí​tó​nak ta​lál​juk, hogy va​la​ki hagy​ja,
hogy egy em​ber te​te​me le​bo​mol​jék vagy meg​egyék a fér​gek.
Job​ban sze​ret​jük, ha tisz​tán és ren​de​sen sem​mi​sül meg, hogy
a lé​lek a Val​holl​ba emel​ked​hes​sen.

333
 Itt per​sze el kel​lett ma​gya​ráz​nom, mit ér​tek Val​holl alatt,
mi​alatt ibn Hauk szor​go​san jegy​ze​telt.
– Ez a te Val​hol​lod na​gyon úgy hang​zik, mint az a völgy,
aho​vá bi​zo​nyos hí​vők kö​zöt​tünk, egy kü​lö​nös szek​ta tag​jai ke​-
rül​nek hi​tük sze​rint, ha csa​tá​ban el​es​ve éle​tü​ket ál​doz​zák ve​-
zé​rü​kért.
Annyi​ra ba​rát​sá​gos és nyílt volt, hogy meg​koc​káz​tat​tam,
hogy meg​kér​dez​zem, lá​tott-e va​la​ha olyan drá​ga​kö​ve​ket,
ame​lyek olyan szí​nű​ek, mint a ga​lamb​vér és tűz ég a bel​se​jük​-
ben.
Azon​nal rá​juk is​mert a le​írás alap​ján.
– Hát per​sze. Mi la​al​nak hív​juk őket. Az uram​nak szá​mos
olyan​ja van – ural​ko​dói ék​sze​rei közt a leg​be​cse​seb​bek. A leg​-
szeb​be​ket más ha​tal​mas​sá​gok​tól kap​ta aján​dék​ba.
– Tu​dod, hogy hon​nan szár​maz​nak?
– Erre nem könnyű fe​lel​ni. A drá​ga​kő-ke​res​ke​dők ba​dak​-
shi​nak ne​ve​zik azo​kat a kö​ve​ket, és en​nek le​het va​la​mi köze
an​nak az or​szág​nak a ne​vé​hez, ahol a le​lő​he​lyük ta​lál​ha​tó –
mond​ta. – Azt be​szé​lik, hogy a bá​nyák ma​ga​san fenn a he​-
gyek​ben van​nak, kö​zel ama or​szág ha​tá​rá​hoz, ame​lyet mi al-
Hind​nek ne​ve​zünk. Pon​tos le​lő​he​lyü​ket ti​tok​ban tart​ják, de
van​nak bi​zo​nyos plety​kák azt mond​ják, hogy a ru​bi​no​kat fe​-
hér szik​la​da​ra​bok​ba ágyaz​va ta​lál​ják, ame​lye​ket a bá​nyá​szok
vé​sők se​gít​sé​gé​vel nagy gon​dos​ság​gal ha​sí​ta​nak szét, hogy
fel​fed​jék a ben​nük rej​te​ző drá​ga​kö​vet. Ha kis​mé​re​tű, ala​-
csony ér​té​kű kö​vet ta​lál​nak, azt gya​lo​gos​nak hív​ják. A jobb
mi​nő​sé​gű kö​vek a lo​vas ka​to​nák, és így to​vább az emír kö​vön,
ve​zír kö​vön át a le​ges​leg​job​big, a csá​szár​kő​ig, ami az ural​ko​dó
jus​sa.
Ilyen ér​tel​mes és tu​dás​sal tel​jes tár​sa​ság​ban gyor​san telt az
uta​zás dél felé, és iga​zán saj​nál​tam, ami​kor hal​lot​tam egy na​-
pon ibn Hauk be​je​len​té​sét, hogy út​ja​ink ha​ma​ro​san el​vál​nak.
– Hol​nap el​ér​ke​zünk Ru​miyah kül​ső ha​tá​ra​i​hoz – mond​ta. –
Arra szá​mí​tok, hogy össze​fu​tunk egy ha​tár men​ti őr​já​rat​tal. A
nagy fo​lyó ke​let felé ka​nya​ro​dik to​vább, a Ru​miyah​ba ve​ze​tő
út pe​dig, amer​re te men​ni akarsz, déli és nyu​ga​ti irány​ba
megy. Át kell kel​ned er​ről a fo​lyó​ról egy má​sik​ra, ame​lyik el​-
visz egy ki​kö​tő​be, ahol ha​jó​ra száll​hatsz, és vé​gül két- vagy há​-

334
rom​he​ti uta​zást kö​ve​tő​en el​jut​hatsz az or​szág fő​vá​ro​sá​ba,
Kons​tan​ti​ná​poly​ba, avagy Mik​la​gard​ba, ahogy ti ne​ve​zi​tek.
El​ve​szett​nek látsz​hat​tam, mert hoz​zá​tet​te:
– Ne ag​gódj. Az egyik uta​zó min​dig se​gít​sen a má​si​kon, az
én val​lá​som pe​dig azt ta​nít​ja, hogy a jó​tett el​nye​ri ju​tal​mát.
Ígé​rem, te​szek róla, hogy ép​ség​ben el​érj Mik​la​gard​ba.
Csak ak​kor döb​ben​tem rá tel​je​sen, mi​lyen be​fo​lyá​sos em​-
ber az úti​tár​sam, ami​kor a ha​tár​őr​ség pa​rancs​no​ka meg​ér​ke​-
zett, hogy ki​kér​dez​ze ibn Ha​u​kot. A pa​rancs​nok be​se​nyő zsol​-
dos volt, akit tör​zsi lo​vas har​co​sa​i​val azért fo​gad​tak fel, hogy a
bi​ro​da​lom és az észa​kabb​ra fek​vő vad vi​dé​kek köz​ti üt​kö​ző​te​-
rü​le​ten őr​já​ra​toz​zon. A be​se​nyő vagy gő​gös volt, vagy meg​-
vesz​te​ge​tés​re áhí​to​zott. Dur​ván szólt ibn Ha​uk​hoz, bi​zo​nyí​té​-
kot kö​ve​tel​ve, hogy va​ló​ban kö​vet​tel áll szem​ben. Ibn Hauk
szó nél​kül elő​sze​dett egy kis fém​táb​lát. Nagy​já​ból olyan
hosszú volt, mint a ke​zem, és há​rom​ujj​nyi szé​les. Há​rom sor
gö​rög szö​veg volt rá​vés​ve, bár ké​tel​ked​tem ben​ne, hogy a be​-
se​nyő el tud​ja ol​vas​ni. Mind​azon​ál​tal a ka​to​ná​nak nem volt
szük​sé​ge írás​tu​dás​ra. A táb​lács​ka szín​arany volt. Ami​kor
meg​lát​ta, el​sá​padt és na​gyon alá​za​tos​sá vált. Kí​ván-e bár​mit a
kö​vet úr?, –kér​dez​te. Öröm​mel meg​ten​ne bár​mit.
– En​gedd, hogy én és kí​sé​re​tem to​vább ha​józzunk a fo​lyón
le​fe​lé – fe​lel​te az arab gyen​gé​den –, és adj kí​sé​re​tet, ha meg​-
ten​néd, e mel​lé az ifjú mel​lé. Üze​ne​tet visz őfel​sé​gé​nek, a csá​-
szár​nak.
Volt annyi lé​lek​je​len​lé​tem, hogy ne tát​sam el a szá​mat meg​-
döb​be​né​sem​ben. Ab​ban a pil​la​nat​ban, hogy a be​se​nyő el​-
hagy​ta a sát​rat, meg​kér​dez​tem:
– Ex​cel​len​ci​ás uram, mit akar​tál az​zal a Kons​tan​ti​ná​poly​ba
vi​ven​dő üze​net​tel?
– Á, az – ibn Hauk le​gyin​tett. – Nem lesz ab​ban sem​mi baj,
ha el​kül​döm a ka​li​fa üd​vöz​le​tét Ru​miyah csá​szá​rá​nak. Ami azt
il​le​ti, na​gyon is ér​té​kel​ni fog​ják. A csá​szá​ri ud​var igen nagy
örö​mét leli a dip​lo​má​ci​ai fi​nom​sá​gok​ban, és a pro​to​kol​lá​ris
osz​tály igen​csak zo​kon ven​né, ha meg​hal​la​nák, hogy be​tet​-
tem a lá​bam a csá​szár​ság egyik zu​gá​ba anél​kül, hogy küld​tem
vol​na né​hány be​hí​zel​gő szót a ró​ma​i​ak nagy csá​szá​rá​nak,

335
mert így tisz​tel​te​ti ma​gát. Majd te el​vi​szed az üze​ne​tet he​lyet​-
tem. Sőt se​gít​hetsz le​ír​ni gö​rög be​tűk​kel.
– De nem ér​tem, hogy a be​se​nyő mi​ért tör​né ma​gát, hogy
az én uta​mat el​ren​dez​ze.
– Nem na​gyon van vá​lasz​tá​sa – mond​ta ibn Hauk. – A csá​-
szá​ri hi​va​tal csak a leg​fon​to​sabb társ​ural​ko​dók kép​vi​se​lői szá​-
má​ra utal ki arany úti ok​má​nyo​kat. Mind​egyik ilyen táb​lács​ka
az ural​ko​dó​nak ma​gá​nak a ha​tal​má​val bír. Ha a be​se​nyő nem
tel​je​sí​ti kö​te​les​sé​gét, örül​het, ha a hi​va​ta​lát meg​tart​hat​ja, ha
ugyan töm​löc​be nem ve​tik. A kons​tan​ti​ná​po​lyi bü​rok​ra​ták
meg​vesz​te​get​he​tők és ön​hit​tek, de gyű​lö​lik az en​ge​det​len​sé​-
get. Uta​dat egyen​ge​ten​dő adok ne​ked elég ezüst​pénzt, hogy
meg​ér​kez​ted​kor meg​lá​gyít​hasd őket. Gye​re, fo​gal​mazzuk
meg az üze​ne​tet, amit el​vi​szel.
Így esett, hogy meg​kap​tam éle​tem első és egyet​len lec​ké​jét,
hogy ho​gyan le​het sza​ra​cén írást gö​rög be​tűk​re át​ül​tet​ni.
Nem ta​lál​tam a dol​got túl​sá​go​san ne​héz​nek, mert szá​mos be​-
tű​nek meg​volt a kö​ze​li meg​fe​le​lő​je, és a tol​mács se​gít​sé​gé​vel
úgy gon​do​lom, ki​elé​gí​tő for​dí​tá​sát ad​tam ibn Hauk szó​vi​rá​gos
üd​vöz​le​te​i​nek és bók​ja​i​nak, ame​lye​ket a ba​zi​le​usz​nak szánt,
ahogy a bi​zán​ci​ak csá​szá​ru​kat ne​ve​zik.
– Amúgy is két​lem, hogy va​la​ha is lát​ná a le​ve​let – je​gyez​te
meg ibn Hauk. – Alig​ha​nem el​süllyesz​tik va​la​hol a pa​lo​ta le​-
vél​tá​rá​ban és meg​fe​led​kez​nek róla. Ami saj​ná​la​tos, mert
meg​le​he​tő​sen büsz​ke va​gyok az ékes írá​som​ra.
Igen nagy gon​dot fek​te​tett írá​sa​i​ra, fi​no​man raj​zol​va a vo​-
na​la​kat a friss, sima te​kercs​re. A szer​ze​te​sek​re em​lé​kez​te​tett,
aki​ket a ko​los​tor skrip​tó​ri​u​má​ban lát​tam dol​goz​ni, ami​kor rö​-
vid ide​ig ná​luk no​ví​ci​us​kod​tam. Kéz​írá​sa mű​vé​szi volt. Ezt
neki is meg​mond​tam, ő pe​dig a szo​ká​sos​nál is vi​dá​mabb​nak
tűnt.
– Lát​ha​tod – mond​ta –, hogy más​faj​ta írást hasz​nál​tam,
mint ami​kor az uta​zá​sa​id​ról szó​ló fel​jegy​zé​se​ket ké​szí​tet​tem.
Az volt a min​den​na​pi kéz​írá​som. Ezt a le​ve​let itt dí​szes írás​sal
ír​tam, ame​lyet csak fon​tos ok​má​nyok​nál és fel​ira​tok​nál al​kal​-
ma​zunk, szent köny​vünk má​so​la​ta​i​ban, meg min​den olyan
ira​ton, ame​lyen uram neve sze​re​pel. Er​ről jut eszem​be: pénz​-

336
re lesz szük​sé​ged, hogy fe​dezd költ​sé​ge​i​det a Kons​tan​ti​ná​-
poly​ba ve​ze​tő úton.
Így tör​tén​he​tett, hogy Mik​la​gard​ba vivő utam utol​só sza​ka​-
szát pa​mut​ból ké​szült arab ru​há​ba öl​tö​zöt​ten tet​tem meg,
olyan pénz​ér​mék bir​to​ká​ban, ami​lye​ne​ket Ang​lia ki​rály​né​já​-
nak nya​ká​ban lát​tam elő​ször, és ame​lyek​re, tud​tam, Bag​dad
nagy ka​li​fá​já​nak ne​vét vés​ték.

337
 Tizennyolcadik

Sok írás szü​le​tett a cso​dá​i​ról an​nak a vá​ros​nak, me​lyet Kons​-

tan​ti​ná​poly​ként, mi, észa​ki​ak Mik​la​gard​ként, megint má​sok
Met​ro​po​lis​ként, ki​rály​nő​ként, vagy egy​sze​rű​en a nagy vá​ros​-
ként is​mer​nek. De ar​ról a je​len​ség​ről még se​hol sem ol​vas​-
tam, ami elő​ször meg​ra​ga​dott, ami​kor meg​ér​kez​tem ama kes​-
keny ten​ger​szo​ros be​já​ra​tá​hoz, mely​nek két part​ján Kons​tan​-
ti​ná​poly el​te​rül. A je​len​ség pe​dig​len az, hogy a ten​ger vize
csak egy irány​ban áram​lik a szo​ro​son át. Ez ter​mé​szet​el​le​nes.
Mint ahogy azt va​la​mennyi ten​ge​rész tud​ja, a ten​ge​ren ár​-
apály ural​ko​dik, és az ef​fé​le szűk he​lye​ken foly​to​nos apály és
da​gály jár​ja. Ha nincs da​gály, vagy csak na​gyon cse​kély, mint
Kons​tan​ti​ná​poly​ban, a víz​nek egy​ál​ta​lán nem len​ne sza​bad
mo​zog​nia. A te​her​ha​jó ka​pi​tá​nya, amely a szo​ros​hoz vitt, pe​-
dig meg​erő​sí​tet​te: a ten​ger​víz min​dig ugyan​ab​ba az irány​ba
fo​lyik ott.
– Biz​tos le​hetsz ben​ne, hogy észak​ról dél​nek fog foly​ni min​-
dig – mond​ta hi​tet​len arc​ki​fe​je​zé​sem lát​tán és az áram​lat oly​-
kor olyan erős, akár egy se​bes fo​lyó​ban.
A kö​zött a két szik​lás föld​nyelv kö​zött ha​lad​tunk el ép​pen,
ame​lyek a csa​tor​na észa​ki be​já​ra​tát sze​gé​lye​zik.
– Az ősi idők​ben – tet​te hoz​zá – azt be​szél​ték, hogy ezek a
szik​lák össze tud​tak zá​rul​ni, misz​lik​be tör​ve min​den ha​jót,
ame​lyik át pró​bált sik​la​ni kö​zöt​tük. Daj​ka​me​se az, de az bi​zo​-
nyos, hogy az áram​lat min​dig egy irány​ba mo​zog.
Fi​gyel​tem, ahogy a se​bes​sé​günk nö​vek​szik, ami​kor be​lép​-
tünk az áram​lat​ba. A par​ton egy csa​pat em​ber von​szolt egy ha​-
jót, hogy úgy mond​jam, ár​nak föl​fe​lé a tes​tük​re erő​sí​tett von​-
ta​tó​kö​te​lek se​gít​sé​gé​vel. A kho​lop​ja​ink​ra em​lé​kez​tet​tek,
ahogy könnyű csó​nak​ja​in​kat von​tat​ták Rusz föld​jén.
– Most pe​dig mu​ta​tok ne​ked va​la​mi még fi​gye​lem​re mél​-
tób​bat – mond​ta a ka​pi​tány elé​ge​det​ten, hogy a tu​dat​lan kül​-
föl​dit ki​kö​tő​je cso​dá​i​ra ok​tat​hat​ja. – Az a hajó ott, az, ame​lyik
úgy fest, mint​ha az áram​lat kö​ze​pén hor​go​nyoz​ták vol​na le.

338
 Egy zö​mök kis ke​res​ke​dő​ha​jó​ra mu​ta​tott, amely lát​szat sze​-
rint ott hor​gony​zott tá​vol a part​tól, noha hogy le​gény​sé​ge mi​-
ért evez, ami​kor a hajó hor​gony​vé​gen van, rej​tély volt szá​-
mom​ra.
– Az a hajó egy​ál​ta​lán nincs le​hor​go​nyoz​va. A leg​hosszabb
hor​gony​lánc sem érne le a fe​né​kig. A ka​pi​tány egy nagy ko​sár
kö​vet ló​gat ki​fe​lé. Azért te​szi, hogy el​kap​jon egy áram​la​tot a
mély​ben. Az az el​len​ke​ző irány​ba fo​lyik, dél​ről észak​nak, és
se​gít a ha​jót a meg​fe​le​lő irány​ba vin​ni.
Túl​sá​go​san el vol​tam ámul​va ah​hoz, hogy meg​szó​lal​jak,
mert előt​tünk a szo​ros kez​dett ki​szé​le​sed​ni. Part​jai a vil​lák​kal
és fa​lu​si há​za​i​val olyan lát​ványt ke​re​tez​tek, ami​lyet még csak
el sem tud​tam vol​na kép​zel​ni az​előtt. Ki​tá​rult előt​tem Kons​-
tan​ti​ná​poly lát​ké​pe.
A vá​ros ha​tal​mas volt. Lát​tam Dub​lint a Fe​ke​te-tó fe​lől, és
fel​ha​józ​tam a Tem​zén Lon​don ki​kö​tő​jé​ig, de Kons​tan​ti​ná​poly
túl​ha​la​dott min​dent, amit ad​dig lát​tam. Nem volt sem​mi hoz​-
zá fog​ha​tó. Azt be​szél​ték, né​pes​sé​ge több mint fél​mil​lió pol​-
gárt tett ki, tíz​szer annyit, mint az is​mert vi​lág kö​vet​ke​ző leg​-
na​gyobb vá​ro​sá​ban. Az előt​tem fek​vő fél​szi​get tel​jes ter​je​del​-
mét el​bo​rí​tó pa​lo​ták, köz​épü​le​tek és há​zak szá​má​ból ítél​ve a
becs​lés nem volt túl​zó. Jobb kéz fe​lől egy jó​ko​ra be​fo​ga​dó​ké​-
pes​sé​gű ki​kö​tő nyílt, egy tel​jes ten​ger​öböl tele a leg​kü​lön​fé​-
lébb ala​kú és mé​re​tű ke​res​ke​dő​ha​jók​kal. A ra​ko​dó​mó​lók fö​-
lött épü​le​tek ma​ga​sod​tak, me​lyek​ben rak​tá​rak​ra és fegy​ver​-
tá​rak​ra is​mer​tem, és lát​tam ha​jó​épí​tő mű​he​lye​ket és szá​raz​-
dok​ko​kat is. A rak​part mö​gött vá​ros​fal ma​ga​so​dott, amely
kör​be​fog​ta a vá​rost, amed​dig a szem el​lá​tott. Ám még ez a ma​-
gas fal is el​tör​pült a mö​göt​te emel​ke​dő épü​le​tek mel​lett. Égre
törő tor​nyok, osz​lo​pok, ma​gas te​tők és ku​po​lák, va​la​mennyi
már​vány​ból, kő​ből, tég​lá​ból és csem​pé​ből, nem pe​dig fá​ból,
gipsz​ből vagy zsúp​ból épít​ve, mint azok​ban a vá​ro​sok​ban,
ame​lyek​hez hoz​zá​szok​tam. De nem is annyi​ra a hely nagy​sá​ga
né​mí​tott el, nem a ko​moly ál​lan​dó​ság ér​ze​te, mert a vá​ros
cso​dás lát​ké​pé​nek ide​á​ja az​óta a fe​jem​ben la​ko​zott, hogy Bol​li
Bol​la​son​tól hal​lot​tam Mik​la​gard di​csé​re​tét, és én meg​ígér​-
tem Gret​tir​nek, hogy em​lé​ke​ze​te tisz​te​le​té​re útra ke​lek. Szót​-
lan ámu​la​to​mat más​nak kö​szön​het​tem: a vá​ros lát​ké​pét

339
temp​lo​mok, ima​há​zak és ko​los​to​rok ural​ták el​ké​pesz​tő szám​-
ban, több​sé​gük pe​dig ad​dig so​ha​sem lá​tott min​ta alap​ján
épült – ku​po​la​cso​por​to​kat lát​tam, me​lye​ket a Fe​hér Krisz​tus
jel​ké​pe, a ke​reszt vett kö​rül. Sok ku​po​lát arannyal le​me​zel​tek
be, és csil​log​tak a nap​fény​ben. Tel​jes​ség​gel el​ke​rül​te fi​gyel​-
me​met, hogy utam a Fe​hér Krisz​tus hi​té​nek leg​erő​sebb bás​-
tyá​já​ba ve​zet itt a föl​dön.
Mind​eme nagy​sze​rű​ség el​le​né​re nem sok al​kal​mam volt
né​ze​lőd​ni. Az áram​lat se​be​sen a ki​kö​tő​hely​hez vitt, me​lyet,
mint ka​pi​tá​nyom büsz​kén be​je​len​tet​te, gaz​dag​sá​ga és bő​sé​ge
foly​tán a ci​vi​li​zált vi​lág​ban – és itt meg​nyom​ta a ci​vi​li​zált szót
– Arany​szarv​ként is​mer​nek.
– Egy vám​tiszt vár majd ránk a par​ton, hogy el​len​őriz​ze a
ra​ko​má​nyo​mat és ki​ves​se a vá​mot. Tíz szá​za​lé​kot azok​nak a
kap​zsi ha​ra​mi​ák​nak ott az ál​la​mi kincs​tár​ban. Meg​ké​rem, in​-
téz​ked​jen, hogy egy hi​va​tal​nok kí​sér​jen fel té​ged a csá​szá​ri
kan​cel​lá​ri​á​ba, ahol át​ad​ha​tod a le​ve​let, amit ma​gad​dal hoz​tál.
Majd je​len​tő​ség​tel​je​sen hoz​zá​tet​te:
– Ha dol​god lesz az ot​ta​ni tiszt​vi​se​lők​kel, hát sze​ren​csét kí​-
vá​nok hoz​zá.
Ko​los​tor​ban fel​sze​dett gö​rög​tu​dá​som, mint azt igen gyor​-
san fel​fe​dez​tem, meg​mo​so​lyog​tat​ta vagy fin​tor​gás​ra kész​tet​te
az em​be​re​ket. Ez utób​bit at​tól a pa​lo​ta​funk​ci​o​ná​ri​us​tól kap​-
tam, aki át​vet​te tő​lem ibn Hauk le​ve​lét az ud​va​ri pro​to​kol​losz​-
tály ne​vé​ben. Egy órán át vá​ra​tott egy ko​pár elő​szo​bá​ban, mi​-
előtt a szí​ne elé en​ged​tek. Mint azt ibn Hauk elő​re lát​ta, gő​gös
hi​va​tal​no​ki kö​zöny fo​ga​dott.
– Ezt majd a meg​fe​le​lő idő​ben a me​mo​ri​á​lék elé jut​tat​juk –
mond​ta a tiszt​vi​se​lő, csak ujj​he​gyé​vel érint​ve ibn Hauk gyö​-
nyö​rű​sé​ge​sen meg​írt le​ve​lét, mint​ha be​szennyez​né a ke​zét.
– Óhaj​ta​nak-e a me​mo​ri​á​lék vá​la​szol​ni majd? – kér​dez​tem
ud​va​ri​a​san.
A hi​va​tal​nok le​biggyesz​tet​te aj​kát.
– A me​mo​ri​á​lék – mond​ta – a csá​szá​ri le​vél​tár tit​ká​rai. Ta​-
nul​má​nyoz​ni fog​ják a le​ve​let, és el​dön​tik, hogy ik​tas​sák-e,
vagy pe​dig ér​de​mes arra, hogy a char​tu​ra​li​us – itt lát​ta ér​tet​-
len​sé​ge​met –, a fő​hi​va​tal​nok elé jus​son. Ő pe​dig el​dön​ti, to​-
váb​bí​tan​dó-e a dro​mosz, a kül​ügy​mi​nisz​ter hi​va​ta​lá​ba, vagy a

340
ba​szi​li​ko​szok​hoz, akik a kü​lön​le​ges kö​ve​tek hi​va​ta​lát ve​ze​tik.
Mind​két eset​ben szük​ség lesz a tit​kár​ság en​ge​dé​lyé​re, és ter​-
mé​sze​te​sen ma​gá​nak a mi​nisz​ter​nek a hoz​zá​já​ru​lá​sá​ra is, mi​-
előtt a vá​lasz kér​dé​se meg​fon​to​lás​ra ke​rül​het​ne.
Vá​la​sza meg​győ​zött róla, hogy kö​te​les​sé​gem ibn Hauk felé
ala​po​san el​vé​gez​tem. Le​ve​le hó​na​pok​ra meg​re​ked majd a
csá​szá​ri hi​va​ta​lok​ban.
– Eset​leg meg tud​nád mon​da​ni, mer​re ta​lál​hat​nám a va​ré​-
go​kat? – pró​bál​koz​tam.
A tit​kár meg​ve​tő​en fel​von​ta szem​öl​dö​két ré​gi​mó​di gö​rög
ki​fe​je​zés​mó​dom hal​la​tán.
– A va​ré​go​kat – is​mé​tel​tem. – A csá​szá​ri test​őrö​ket.
Szü​net állt be, amíg a kér​dé​se​met fon​to​ló​ra vet​te, olyan
volt, mint​ha va​la​mi rossz sza​got érez​ne.
– Ó, a csá​szár bo​ros​töm​lő​i​re gon​dolsz! – fe​lel​te. – Arra a ré​-
sze​ges bar​bár csür​hé​re. A leg​hal​vá​nyabb fo​gal​mam sincs.
Kér​dezz va​la​ki mást in​kább.
Elég​gé nyil​ván​va​ló volt, hogy tud​ja a vá​laszt kér​dé​sem​re, de
nem óhajt se​gí​te​ni.
Na​gyobb sze​ren​csé​vel jár​tam egy ut​cai já​ró​ke​lő​nél.
– Menj to​vább ezen a fő​ut​cán – mond​ta –, az osz​lop​csar​no​-
kok és az üz​le​tek ár​kád​jai men​tén, amíg el nem érsz a Mi​li​o​-
nig, az egy osz​lop, a ta​lap​za​ta kö​rül vas​tag vas​lánc​cal. A csú​-
csán ku​po​la van, négy osz​lop tá​maszt​ja, egé​szen olyan, mint
va​la​mi fel​for​dí​tott le​ve​ses​tál. Nem le​het el​té​vesz​te​ni. On​nan
szá​mít​ják a bi​ro​da​lom összes pont​já​nak tá​vol​sá​gát. Menj el a
Mi​li​on mel​lett és for​dulj jobb​ra az első sar​kon. Ma​gad előtt
látsz majd egy nagy épü​le​tet, úgy néz ki, mint egy bör​tön, ami
nem meg​le​pő, mert az is volt va​la​mi​kor. Az most a csá​szá​ri
test​őr​ség szál​lá​sa. Ha el​té​vedsz, kér​de​zős​ködj a Nu​me​ra fe​lől.
Kö​vet​tem út​mu​ta​tá​sa​it. Ma​gá​tól ér​te​tő​dő​nek tűnt, hogy fel​-
ke​res​sem a va​ré​go​kat. Sen​ki mást nem is​mer​tem eb​ben a ha​-
tal​mas vá​ros​ban. Volt az er​szé​nyem​ben né​hány ezüst​pénz,
ami ibn Hauk bő​kezű​sé​gé​ből meg​ma​radt, de ha​ma​ro​san an​-
nak is a nya​ká​ra há​gok. Az észa​ki​ak, akik​ről biz​to​san tud​tam,
hogy meg​ta​lál​ha​tók Mik​la​gard​ban, a csá​szár sze​mé​lyi test​őr​-
sé​gé​nek ka​to​nái vol​tak. Dá​ni​á​ból, Nor​vé​gi​á​ból, Svéd​or​szág​-
ból, né​me​lyik Ang​li​á​ból szár​ma​zott. Töb​ben, akár​csak Ivarr

341
apja, Ki​jev​ben szol​gál​tak, mi​előtt úgy dön​töt​tek vol​na, hogy
Kons​tan​ti​ná​poly​ba jön​nek és csat​la​koz​nak a test​őr​ség​hez.
Még az is az eszem​be ju​tott, hogy eset​leg én is kö​zé​jük áll​hat​-
nék. Vé​gül is szol​gál​tam a jomsvi​kin​gek​nél.
Ter​vem, bár er​ről mit sem tud​tam, épp​oly ügyet​len és sze​-
szé​lyes volt, mint is​me​re​te​im a be​szélt gö​rög nyelv​ről, de
Odin még ott, a temp​lo​mok vá​ro​sá​ban is vi​gyá​zott rám.
Ami​kor meg​ér​kez​tem a Nu​me​rá​hoz, egy fér​fi je​lent meg a
le​gény​sé​gi szál​lás aj​ta​já​ban, és ne​ki​vá​gott az előt​tem el​te​rü​lő
nagy tér​nek. Jól lát​ha​tó​an test​őr volt. Ma​gas​sá​ga és szé​les vál​-
la nyil​ván​va​ló​vá tet​te a dol​got. Egy egész fej​jel ma​ga​so​dott a
töb​bi vá​ros​la​kó fölé. Azok ap​rók vol​tak és ta​ka​ro​sak, fe​ke​te
ha​jú​ak és ola​jos bő​rű​ek, és a szok​vá​nyos gö​rög vi​se​le​tet hord​-
ták, a fér​fi​ak bő in​get és nad​rá​got, a nők hosszú, lo​bo​gó ru​hát
és fáty​lat. Ez​zel el​len​tét​ben a test​őr vö​rös tu​ni​kát vi​selt, és lát​-
tam a jobb vál​lán lógó ne​héz kard mar​ko​la​tát. Azt is ész​re​vet​-
tem, hogy hosszú, sző​ke haja há​rom var​kocs​ban csüng a nya​-
ká​ra. A tar​kó​ját bá​mul​tam, míg át​vá​gott a tö​me​gen, az​tán rá​is​-
mer​tem egy vo​ná​sá​ra. A já​rá​sa volt az. Úgy moz​gott, akár a
ten​ge​ren im​boly​gó úszó hajó. A gyor​sabb já​ró​ke​lők kény​te​le​-
nek vol​tak ki​ke​rül​ni, hogy elé​be ke​rül​hes​se​nek. Olya​nok vol​-
tak, akár a szik​lát kö​rül​fo​lyó vízso​dor. Ak​kor az​tán eszem​be
ju​tott, hol lát​tam az​előtt azt a já​rást. Csak egyet​len ma​gas em​-
bert is​mer​tem, aki ilyen ki​mért lép​tek​kel ha​ladt – Gret​tir fél​-
test​vé​re, Gá​lya Thors​tein.
Fu​tás​nak ered​tem, hogy utol​ér​jem. A vé​let​le​nek egy​be​esé​-
se oly va​ló​szí​nűt​len​nek tet​szett, hogy egye​lő​re nem mer​tem
kö​szö​ne​tet mon​da​ni Odi​nak, hát​ha csa​lat​koz​nom kell. Még
min​dig az az arab öl​tö​zet volt raj​tam, ame​lyet ibn Ha​uk​tól
kap​tam, és a já​ró​ke​lők szá​má​ra iga​zán fur​csa lát​ványt nyújt​-
hat​tam, egy sző​ke bar​bár, rep​de​ső pa​mut​ru​há​ban, amint át​-
nyo​ma​ko​dik a tö​me​gen, hogy utol​ér​jen egy csá​szá​ri testőrt.
– Thors​tein! – ki​ál​tot​tam.
Meg​tor​pant és meg​for​dult. Meg​pil​lan​tot​tam az ar​cát, és ek​-
kor már tud​tam, hogy ál​do​za​tot kell be​mu​tat​nom Odi​nak há​-
lám je​lé​ül.
– Thors​tein! – is​mé​tel​tem, ami​kor kö​ze​lebb ér​tem. – Thor​-
gils va​gyok, Thor​gils Leifsson. Az​óta nem lát​ta​lak, hogy Gret​-

342
tir és én a ta​nya​há​zad​ban száll​tunk meg Tons​berg​ben, út​ban
Iz​land felé.
Thors​tein egy pil​la​na​tig ér​tet​le​nül né​zett. Arab ru​hám
meg​za​var​hat​ta, ar​co​mat pe​dig ki​cser​zet​te a nap.
– Thor​ra és a kecs​ké​i​re – mor​dult fel –, tény​leg Thor​gils az.
Mi a cso​dát ke​re​sel itt, és hogy ke​rül​tél Mik​la​gard​ba?
Meg​ra​gad​ta a vál​la​mat, én pe​dig el​fin​to​rod​tam. Hoz​zá​ért a
seb​hez, amit Froy​ge​ir kése ha​gyott.
– Csak ma ér​kez​tem – fe​lel​tem. – Hosszú tör​té​net, de Gar​-
da​ri​kin át jöt​tem, le a fo​lyó​kon a prém​ke​res​ke​dők​kel.
– De hogy le​het az, hogy ma​gad vagy és itt benn, a vá​ros​-
ban? – kér​dez​te Thors​tein. – A fo​lya​mi ke​res​ke​dő​ket nem en​-
ge​dik be a vá​ros​fa​lon be​lül​re, ha​csak nincs a kí​sé​re​tük​ben
egy hi​va​tal​nok.
– Kö​ve​ti fu​tá​ri mi​nő​ség​ben va​gyok itt – mond​tam. – Nagy​-
sze​rű, hogy ta​lál​koz​tunk.
– Ré​szem​ről is – mond​ta Thors​tein szí​vé​lye​sen. – Hal​lot​-
tam, hogy Gret​tir vér​test​vé​re let​tél, mi​után vissza​men​te​tek
Iz​land​ra. Ami azt je​len​ti, kö​te​lék van kö​zöt​tünk.
Hir​te​len meg​állt, mint​ha kez​de​ti lel​ke​se​dé​se hely​te​len do​-
log lett vol​na.
– Ép​pen út​ban vol​tam a pa​lo​ta őr​szo​bá​ja felé, hogy szol​gá​-
lat​ra je​lent​kez​zem, de van még időnk, hogy be​ül​jünk egy ta​-
ver​ná​ba és meg​igyunk egy po​hár bort.
Ek​kor, kü​lö​nös mó​don, ka​ron fo​gott és szin​te ki​tes​sé​kelt a
nyílt tér​ről az egyik osz​lop​sor fe​de​zé​ké​be. Be​tér​tünk az első
utunk​ba eső ta​ver​ná​ba, ő pe​dig a he​lyi​ség há​tul​já​ba te​relt. Ott
le​ül​tünk úgy, hogy az ut​cá​ról nem lát​hat​tak min​ket.
– Saj​ná​lom, hogy olyan nyers​nek tűn​tem, Thor​gils – mond​-
ta –, de sen​ki más nem tud róla, hogy Gret​tir a fél​test​vé​rem
volt, és sze​ret​ném, ha ez így is ma​rad​na.
Egy pil​la​na​tig fel vol​tam há​bo​rod​va. Soha nem hit​tem vol​na,
hogy Thors​tein le​ta​gad​ná Gret​tir​hez fű​ző​dő ro​ko​ni szá​la​it,
még ha fél​test​vé​re olyan ké​tes hír​ne​vet szer​zett is ma​gá​nak
mint úton​ál​ló és tör​vé​nyen kí​vü​li. De sú​lyo​san fél​re​is​mer​tem
Thor​s​teint.
– Thor​gils, em​lék​szel ugye, az ígé​ret​re, amit Gret​tir​nek tet​-
tem a ta​nyá​mon nor​vég föl​dön. Az​nap, ami​kor ki akar​ta​tok vi​-

343
tor​láz​ni Iz​land felé?

– Meg​fo​gad​tad, hogy bosszút állsz érte, ha va​la​ha igaz​ta​la​-

nul meg​öl​nék.
– Ezért va​gyok itt Kons​tan​ti​ná​poly​ban, Gret​tir mi​att foly​tat​-
ta Thors​tein. Hang​ja el​tö​kélt szí​ne​ze​tet öl​tött. – Azt a fér​fit ül​-
dö​zöm, aki meg​öl​te. Hosszú idő​be telt, amíg a nyo​má​ra buk​-
kan​tam, és most már igen kö​zel já​rok hoz​zá. Ami azt il​le​ti,
nem sze​ret​ném, ha tud​ná, mennyi​re kö​zel. Nem mint​ha úgy
gon​dol​nám, me​ne​kü​lő​re fog​ná a dol​got, ah​hoz túl messzi​re
ment már. A meg​fe​le​lő pil​la​nat​ra vá​rok. Ha majd el​jön a
bosszúm ide​je, nem hol​mi suttyom​ban vég​hez​vitt do​log lesz
az. Nyíl​tan te​szem majd, hogy az em​be​rek em​lé​kez​ze​nek rá.
– Pon​to​san ezt mond​ta vol​na Gret​tir is – vá​la​szol​tam. – De
áruld el ne​kem, hogy ke​rült Thornb​jorg On​gul ide Mik​la​gard​-
ba?
– Ak​kor hát tudsz róla, hogy az a fél​sze​mű gaz​fic​kó okoz​ta
Gret​tir és Il​lu​gi ha​lá​lát – mond​ta Thors​tein. – Iz​lan​don min​-
den​ki tud​ja ezt, de se​hol má​sutt. Az Alt​hing szám​űze​tés​re ítél​-
te, ami​ért igény​be vet​te a fe​ke​te bo​szor​kány szol​gá​la​ta​it, hogy
Gret​tirt meg​öles​se. Az​óta ügyel rá, hogy ne le​gyen szem előtt.
Nor​vég föld​re ment, utá​na ide​jött Mik​la​gard​ba, ahol ki​csi rá
az esély, hogy más Iz​lan​di​ak​ba üt​köz​ne, vagy, hogy fel​is​mer​-
nék. Ami azt il​le​ti, a test​őr​ség töb​bi tag​ja mit sem tud az elő​-
éle​té​ről. Kö​rül​be​lül egy éve je​lent​ke​zett szol​gá​lat​ra, meg​fe​lelt
a be​lé​pé​si kí​vá​nal​mak​nak, meg​kent né​hány mar​kot, és si​ke​-
rült meg​bíz​ha​tó ka​to​na​ként el​ad​nia ma​gát. Ez is egy ok, ami​-
ért a meg​fe​le​lő pil​la​nat​ban sze​ret​nék rá le​súj​ta​ni. A had​se​reg​-
nek nem fog tet​sze​ni a do​log.
Egy pil​la​na​tig szü​ne​tet tar​tott, majd hal​kan így foly​tat​ta:
– Thor​gils, a jö​ve​te​led bo​nyo​lít​ja ne​kem a dol​go​kat. Nem
en​ged​he​tek meg sem​mit, ami aka​dá​lyoz​hat​ná fo​ga​dal​ma​mat
vagy koc​káz​tat​ná an​nak ered​mé​nyét. Job​ban sze​ret​ném, ha
tá​vol ma​rad​nál Kons​tan​ti​ná​poly​tól, leg​alább ad​dig, amíg el​-
ren​de​zem a dol​ga​i​mat Thorb​jorn On​gul​lal.
– Van má​sik le​he​tő​ség is, Thors​tein – mond​tam. – Mind​ket​-
tőn​ket be​csü​let​be​li kö​te​lék fűz Gret​tir em​lé​ké​hez, mint fél​-
test​vért és mint vér​test​vért. Mi​vel ta​nú​ja vol​tam Gret​tir​nek

344
tett es​küd​nek, kö​te​les​sé​gem se​gí​te​ni ne​ked, ha va​la​ha szük​-
sé​ged vol​na rá. Tel​je​sen bi​zo​nyos va​gyok ben​ne, hogy Odin
ren​dez​te úgy, hogy ta​lál​kozzunk, és cél​ja volt mind​ez​zel. Amíg
ez a cél nyil​ván​va​ló​vá nem vá​lik, kér​lek, gon​dold át a dol​got.
Gon​dold ki, ho​gyan ma​rad​hat​nék itt a kö​ze​led​ben Kons​tan​ti​-
ná​poly​ban. Pél​dá​ul mi​ért ne csat​la​koz​hat​nék a test​őr​ség​hez
újonc​ként? Név nél​kül, per​sze.
Thors​tein a fe​jét ráz​ta.
– Ki van zár​va. Eb​ben a pil​la​nat​ban jó​val több ön​ként je​lent​-
ke​ző akad, mint amennyi üres hely, és hosszú a vá​ra​ko​zó​lis​ta.
Ne​kem ma​gam​nak jó​ko​ra ke​nő​pénzt kel​lett ad​nom, hogy be​-
ke​rül​jek. Négy font arany az ár​fo​lyam azok​nál a kap​zsi hi​va​tal​-
no​kok​nál, akik a had​se​reg lajst​ro​mát kar​ban​tart​ják. Per​sze a
zsold olyan jó, hogy há​rom-négy éven be​lül meg​ke​re​sed azt a
pénzt. A csá​szár tud​ja, hogy te​gye elé​ge​det​té a gár​dis​tá​it.
Egye​dül ben​nük bíz​hat, mint fegy​ve​res erő​ben eb​ben az ás​ká​-
ló​dá​sok​kal és csel​szö​vé​sek​kel teli vá​ros​ban.
Gon​dol​ko​dott egy rö​vid ide​ig, majd hoz​zá​tet​te:
– Ta​lán akad va​la​mi mód​ja, hogy a kö​ze​lem​ben ma​radj, de
na​gyon óva​tos​nak kell majd len​ned. Min​den testőr​nek joga
van hoz​zá, hogy a had​se​reg költ​sé​gén inast tart​son. Alan​tas
mun​ka, de be​lé​pőt biz​to​sít szá​mod​ra a fő le​gény​sé​gi szál​lás​ba.
Még nem hasz​nál​tam ki a le​he​tő​sé​ge​met.
– Nem fog fenn​áll​ni a ve​szély, hogy On​gul meg​lát és fel​is​-
mer? – kér​dez​tem.
– Nem, ha meg​hú​zódsz a hát​tér​ben – vá​la​szol​ta Thors​tein. –
A va​rég test​őr​ség mára szám​ban meg​nö​ve​ke​dett. Kö​zel öt​szá​-
zan va​gyunk ma​nap​ság, és nem fé​rünk el mind a Nu​me​ra
szál​lá​son. Két vagy há​rom osz​ta​got az ex​cu​bi​to​rok egy​ko​ri
épü​le​té​ben szál​lá​sol​tak el – ők a gö​rög pa​lo​ta​őr​ség. Az ő lét​-
szá​muk csök​ken, míg a mi​énk nö​vek​szik.
Thornb​jorg On​gul​nak is ott van szo​bá​ja; ez is egy oka an​nak,
hogy mi​ért oly ne​héz meg​ta​lál​nom a meg​fe​le​lő pil​la​na​tot,
hogy kér​dő​re von​jam Gret​tir ha​lá​lá​ért.
Így esett, hogy Gá​lya Thors​tein ina​sa let​tem, ami, mint ki​-
de​rült, nem volt iga​zán meg​eről​te​tő fel​adat. Leg​alább​is nem
olyan​nak, aki if​jonc​ként an​nak a nagy pi​per​kőc​nek, Sig​-
tryggyr​nek, Dub​lin ki​rá​lyá​nak a pa​lo​ta​né​pé​hez tar​to​zott. Sok

345
év​vel az​előtt meg​ta​nul​tam már, ho​gyan kell ha​jat fé​sül​ni és
fon​ni, ru​hát mos​ni és va​sal​ni, csil​lo​gó​ra fé​nye​sí​te​ni a pán​cé​-
lo​kat és fegy​ve​re​ket. Úgy hoz​ta a sors, hogy a va​ré​gok büsz​ke​-
sé​ge fegy​ve​re​ik iránt hoz​ta meg Thors​tein​nek az al​kal​mat,
hogy bosszút áll​jon, jó​val ko​ráb​ban, mint akár ő, akár én szá​-
mí​tot​tunk vol​na rá.
A bi​zán​ci​ak imád​ják a pom​pát. Bár​mely nem​zet​nél,
amellyel va​la​ha ta​lál​koz​tam, job​ban ked​ve​lik a lát​vá​nyos​sá​got
és a ma​ga​mu​to​ga​tást. Alig tud​nék olyan nap​ra vissza​em​lé​kez​-
ni, ami​kor ne lett vol​na va​la​mi fel​vo​nu​lás vagy ün​nep​ség,
amely​ben a ba​zi​le​usz maga is fon​tos sze​re​pet ját​szott. Le​he​tett
az me​net a pa​lo​tá​ból va​la​me​lyik temp​lom​ban tar​tan​dó is​ten​-
tisz​te​let​re, a had​se​reg győ​zel​mét ün​nep​lő hi​va​ta​los ün​nep​-
ség, vagy ki​szál​lás a ki​kö​tő​be, hogy meg​te​kint​se a ha​jó​ha​dat
és a fegy​ver​ze​tet. Még a Hip​pod​rom​ban tar​tott he​lyi ló​ver​se​-
nyek​re – me​lyek nem es​tek tá​vo​labb egy nyíl​lö​vés​nyi​nél a pa​-
lo​ta kül​ső fa​lá​tól – való ki​ruc​ca​ná​so​kat is a szer​tar​tás​mes​ter
és be​osz​tot​ta​i​nak né​pes se​re​ge szer​vez​te. Volt egy ret​te​ne​te​-
sen hosszú el​sőbb​sé​gi lis​tá​juk, mely rész​le​tez​te, ki mi​lyen he​-
lyet fog​lal el a pa​lo​ta rang​so​rá​ban, mi a pon​tos ti​tu​lu​sa, ki
rang​idő​sebb ki​nél, ho​gyan kell pon​to​san meg​szó​lí​ta​ni, és így
to​vább. Ha a csá​szá​ri me​net el​hagy​ta a pa​lo​ta te​rü​le​tét, ezek a
fon​tos​ko​dó ala​kok min​den​fe​lé ott ro​han​gál​tak, fel​ügyel​ve,
hogy min​den​ki az őt meg​il​le​tő he​lyet fog​lal​ja el a me​net​ben
és rang​já​nak meg​fe​le​lő jel​vényt vi​sel​jen – drá​ga​kö​vek​kel ki​-
ra​kott os​tort, arany​lán​cot, fel​ira​to​zott ele​fánt​csont táb​lát, fel​-
te​kert meg​bí​zó​le​ve​let, arany​mar​ko​la​tú kar​dot, ék​kö​vek​kel
ki​vert arany​gal​lért és a töb​bi. A bá​mész​ko​dók könnyen azo​no​-
sít​hat​ták az ural​ko​dó csa​lád​ját: egye​dül ne​kik volt jo​guk bí​-
bor​színt vi​sel​ni, köz​vet​le​nül előt​tük és mö​göt​tük pe​dig a test​-
őr​ség me​ne​telt, min​den es​he​tő​ség​re fel​ké​szül​ve.
A va​ré​gok is mes​ter​sé​gük jel​ké​pe​it hor​doz​ták. Har​ci fej​szét
és kar​dot. A fej​sze egy​pen​gé​jű volt, és gyak​ran drá​ga ezüst​be​-
ra​kás dí​szí​tet​te. A nye​let a pom​pás, kéz​zel hím​zett két​ke​zes
bőr​mar​ko​la​tig vi​asszal von​ták be. A pen​gét és a nye​let is csil​-
lo​gó​ra fé​nye​sí​tet​ték. A sú​lyos kar​dot, mint már em​lí​tet​tem,
váll​ra akaszt​va hord​ták, de ami a dí​szí​té​sü​ket il​le​ti, gon​dok
mu​tat​koz​tak, mert az arany kard​mar​ko​lat a spart​ha​ri​os​nak,

346
egy​faj​ta kö​ze​pes ha​ta​lom​mal bíró ud​va​ri hi​va​tal​nok​nak a jel​-
ké​pe volt, akik fél​té​ke​nyen őriz​ték jo​ga​i​kat és ki​vált​sá​ga​i​kat.
Ezért a test​őrök más mó​do​kat eszel​tek ki, hogy fegy​ve​re​i​ket
dí​szít​sék. Ak​ko​ri​ban Kons​tan​ti​ná​poly​ban az ezüst​mar​ko​lat
volt nép​sze​rű, né​mely test​őrök pe​dig kü​lön​le​ges fá​ból ké​szült
mar​ko​la​tot sze​rel​tet​tek kard​juk​ra. Szin​te va​la​mennyi​en ál​-
doz​tak rá, hogy a kard​hü​velyt skar​lát​vö​rös se​lyem​mel vo​nas​-
sák be, hogy meg​egyez​zen tu​ni​ká​juk szí​né​vel.
Ke​ve​sebb mint egy hét​tel az​u​tán, hogy meg​kezd​tem mű​kö​-
dé​se​met, mint Thors​tein ina​sa, üze​net ér​ke​zett a Nu​me​ra ba​-
rakk​ba a lo​go​the​té​től, aki ma​gas ran​gú hi​va​tal​nok volt a kan​-
cel​lá​ri​án. A ba​zi​le​usz és kí​sé​re​te há​la​adó is​ten​tisz​te​le​ten vesz
majd részt a Ha​gia Sophia temp​lo​má​ban, és a test​őrök ad​ják a
szo​ká​sos csá​szá​ri kí​sé​re​tet. Mind​azon​ál​tal a lo​go​the​te – aki
an​nál sok​kal ma​ga​sabb pol​con volt, mint​sem hogy sze​mé​lye​-
sen szól​jon hoz​zánk, in​kább he​lyet​te​sét küld​te – hang​sú​lyoz​-
ta, hogy az al​ka​lom elég nagy fon​tos​ság​gal bír ah​hoz, hogy az
egész test​őr​ség tel​jes ün​ne​pi dísz​ben je​len le​gyen. A me​net
há​rom nap múl​va lesz ese​dé​kes.
Jel​lem​ző mó​don a ve​ze​tő tisz​tek első dol​ga volt, hogy tel​jes
dísz​ben pró​bát tart​sa​nak, amely a Nu​me​ra szál​lás előt​ti nagy
té​ren esett meg. Egy fel​ső ab​lak​ból néz​tem, és meg kell val​la​-
nom, nagy be​nyo​mást tett rám. A va​rég test​őr​ség fé​lel​me​tes
volt, tag​ba​sza​kadt, sza​kál​las fej​szé​sek so​ra​koz​tak egy​más mö​-
gött, elég har​ci​as ki​né​zet​tel ah​hoz, hogy bár​mely el​len​ség​ben
ret​te​gést kelt​se​nek. Szá​mos tár​sa ter​met​ben még a hó​ri​hor​-
gas Thors​tei​nen is túl​tett, és Thorb​jorn On​gult is meg​pil​lan​-
tot​tam az ő fél​sze​mű ha​ra​mia​te​kin​te​té​vel.
Amint vége sza​kadt a szem​lé​nek, jó​ma​gam a töb​bi tisz​ti​szol​-
gá​val egye​tem​ben le​si​et​tem a tér​re, hogy össze​gyűjt​sük a tu​-
ni​ká​kat, de​rék​szí​ja​kat és más kel​lé​ke​ket, ame​lye​ket tisz​tán és
rend​ben kell majd tar​ta​nunk a me​net nap​já​ig. Per​sze né​hány
ka​to​na össze​ve​rő​dött, hogy fe​cse​rés​szen egyet, és ak​kor meg​-
lát​tam, hogy Thors​tein oda​sé​tál ah​hoz a cso​por​to​su​lás​hoz,
amely​ben Thorb​jorn On​gul is ácsor​gott.
Ro​han​vást kö​vet​tem.
Az em​ber​gyű​rű pe​re​mé​nél áll​tam meg, gon​do​san ügyel​ve
rá, hogy Thorb​jorn On​gul ne lás​son meg, de elég kö​zel ah​hoz,

347
hogy lás​sam, mi fo​lyik. Mint azt a jomsvi​kin​gek​nél is ta​pasz​-
tal​tam, a ka​to​nák mit sem ked​vel​nek job​ban, mint fegy​ve​re​i​-
ket össze​ha​son​lít​gat​ni, és a test​őrök is pon​to​san ezt tet​ték. Pa​-
rá​déz​tak egy​más előtt a kard​juk​kal, fej​szé​jük​kel és tő​re​ik​kel,
és jócs​kán el​tú​loz​va ma​gasz​tal​ták elő​nyös tu​laj​don​sá​ga​i​kat:
hogy mi​lyen nagy​sze​rű​en ki​egyen​sú​lyo​zott, mennyi​re éles,
hogy nem csor​bul ki, ha az em​ber fa​paj​zsot ka​sza​bol vele,
mennyi el​len​sé​get vá​gott le és így to​vább. Ami​kor On​gul​ra
ke​rült sor, ki​csa​tol​ta kard​hü​ve​lyét, ki​von​ta kard​ját és büsz​-
kén fel​mu​tat​ta.
Ki​szá​radt a tor​kom. A kard, ame​lyet On​gul ma​gas​ra tar​tott,
hogy mind​annyi​an lát​has​suk, ugyan​az a fegy​ver volt, ame​lyi​-
ket Gret​tir zsák​má​nyolt a sír​domb​ból, ami​kor együtt vol​tunk.
Azon​nal fel​is​mer​tem. Egye​di da​rab volt, gyö​nyö​rű pen​gé​jét az
a hul​lá​mos min​ta dí​szí​tet​te, amely a frank kard​mű​ve​sek leg​-
ki​vá​lóbb mun​ká​ját fém​jel​zi. Azt a kar​dot ra​gad​ta ki On​gul
Gret​tir ke​zé​ből, mi​után le​met​szet​te uj​ja​it, hogy mar​ká​nak
szo​rí​tá​sát ki​en​ged​je, mi​köz​ben vér​test​vé​rem hal​do​kol​va he​-
vert bú​vó​he​lyé​nek mocs​kos pad​la​tán Dran​gon. Em​lé​kez​tet​-
tem ma​gam, hogy majd el kell mon​da​nom Thors​tein​nek, ho​-
gyan ju​tott On​gul a kard bir​to​ká​ba, de Gret​tir gyil​ko​sa meg​-
tet​te he​lyet​tem. A mel​let​te álló test​őr meg​kér​dez​te, vet​het​ne-
e egy kö​ze​leb​bi pil​lan​tást a fegy​ver​re, On​gul pe​dig büsz​kén
át​ad​ta neki a kar​dot. A test​őr te​kin​te​te vé​gig​sik​lott a pen​gén,
és mu​tat​ta On​gul​nak, hogy van két kis csor​bu​lás az élén.
– Meg kel​le​ne ja​vít​tat​nod. Kár érte, hogy egy ilyen pen​gén
ef​fé​le hi​bák le​gye​nek – mond​ta.
– Ó, de​hogy – je​len​tet​te ki hen​ceg​ve On​gul, mi​köz​ben
vissza​vet​te a kar​dot. – Ma​gam csi​nál​tam azo​kat a csor​bu​lá​so​-
kat a pen​gé​be. Azon a na​pon ke​rül​tek bele, ami​kor vé​get ve​-
tet​tem an​nak a meg​átal​ko​dott tör​vé​nyen kí​vü​li​nek, Erős
Gret​tir​nek. Az ő kard​ja volt. El​vet​tem tőle, és az a két csor​ba​-
ság ak​kor ke​rült rá, ami​kor le​met​szet​tem a fe​jét. Erős Gret​tir
nem olyan volt, mint a kö​zön​sé​ges em​be​rek. Még a nyak​-
csont​jai is olyan ke​mé​nyek vol​tak, mint​ha vas​ból let​tek vol​na.
Négy erő​tel​jes csa​pás​ra volt szük​ség, hogy át​vág​jam a nya​kát,
és ek​kor csor​bult ki a pen​ge is. Nem egyen​get​ném én ki azo​-
kat még ak​kor sem, ha maga a fő​pa​rancs​nok kér​ne rá.

348
 – Lát​hat​nám azt a fegy​vert? – kér​dez​te egy hang. Rá​is​mer​-
tem Gá​lya Thors​tein mély dör​mö​gé​sé​re, és lát​tam, hogy On​-
gul át​ad​ja a kar​dot.
Thors​tein meg​su​hin​tot​ta né​hány​szor a kar​dot, hogy meg​ta​-
lál​ja azt, amit az iga​zi kard​for​ga​tók cso​da​pont​nak ne​vez​nek,
azt a pon​tot, ahol a pen​ge a leg​na​gyobb erőt fej​ti ki, és
amellyel a célt el kell ta​lál​ni. Thors​tein len​ge​té​se​i​nek ha​tá​sá​-
ra az em​be​rek hát​rébb lép​tek, hogy he​lyet csi​nál​ja​nak neki,
és ré​mü​le​tem​re az előt​tem álló fér​fi ol​dalt lé​pett, fel​fed​ve en​-
gem On​gul te​kin​te​te előtt. Kö​rül​pil​lan​tott az em​ber​gyű​rűn,
és fél​sze​mű te​kin​te​te az ar​co​mon ál​la​po​dott meg. Tud​tam,
hogy azon​nal fel​is​mer​te ben​nem azt az em​bert, aki Gret​tir ha​-
lá​la után a Dran​got el​vit​te. Lát​tam, hogy a hom​lo​kát rán​col​va
pró​bál rá​jön​ni, mit ke​re​sek ott. De már késő volt.
– Ez a bosszúm Gret​tir As​mun​dar​son​ért, a fér​fi​ért, akit ál​-
no​kul meg​öl​tél! – ki​ál​tot​ta Thors​tein, mi​köz​ben oda​lé​pett a fi​-
gye​lők gyű​rű​jén ke​resz​tül, fel​emel​te a csor​ba kar​dot, és hó​ri​-
hor​gas ter​me​té​nek ma​ga​sá​ból le​súj​tott On​gul véd​te​len ko​po​-
nyá​já​ra. Thors​tein meg​lel​te a cso​da​pon​tot. A kard be​le​ha​sí​-
tott On​gul ko​po​nyá​já​ba, és ket​té​vág​ta, mint egy dinnyét. A
fér​fi, aki leg​kö​ze​leb​bi ba​rá​to​mat meg​öl​te, rög​vest meg​halt.
Egy pil​la​nat​ra döb​bent csend tá​madt. A kö​rül​ál​lók le​bá​mul​-
tak On​gul holt​tes​té​re, ahogy ott fe​küdt el​te​rül​ve a fel​vo​nu​lá​si
tér kö​ve​in. Thors​tein nem tett kí​sér​le​tet a me​ne​kü​lés​re. Ott
állt, mar​ká​ban a vé​res kard​dal, ar​cán mély​sé​ges meg​elé​ge​-
dett​ség​gel. Ak​kor hű​vös nyu​ga​lom​mal le​tö​röl​te a kard​ról a
vért, oda​jött hoz​zám és át​ad​ta ne​kem ezek​kel a sza​vak​kal:
– Gret​tir em​lé​ké​re.
Amint a gyil​kos​ság híre az ex​cu​bi​to​rok fü​lé​be ért, akik a
rend​fenn​tar​tá​sért fe​lel​tek, egy gö​rög tiszt ér​ke​zett, hogy le​-
tar​tóz​tas​sa Thor​s​teint. Ő nem mu​ta​tott el​len​ál​lást, ha​nem
hagy​ta, hogy csend​ben el​ve​zes​sék. Meg​bé​kélt ma​gá​val. El​vé​-
gez​te, amit el​ha​tá​ro​zott.
– Sem​mi re​mény a szá​má​ra – mond​ta Thors​tein osz​tag​pa​-
rancs​no​ka utá​nuk néz​ve. Jüt​land​ra való harc​edzett ka​to​na
volt, tíz éve szol​gált a test​őr​ség​nél. – A pa​lo​ta te​rü​le​tén ölni fő​-
ben​já​ró bűn. A csá​szá​ri tit​kár​ság zab​he​gye​zői annyi​ra utál​nak
min​ket, hogy nem fog​nak egy ilyen al​kal​mat el​sza​lasz​ta​ni,

349
hogy a had​se​reg​nek kárt okoz​has​sa​nak. Azt fog​ják mon​da​ni,
hogy On​gul ha​lá​la csak egy újabb nyo​mo​rú​sá​gos cse​te​pa​té a
vér​szom​jas bar​bá​rok közt. Thors​tein éle​te fa​bat​kát sem ér.
– Nem te​het​nénk va​la​mit, hogy se​gít​sünk raj​ta? – kér​dez​-
tem a bá​mész​ko​dók ki​csiny cso​port​já​nak szé​lé​ről. A jüt​lan​di
meg​for​dult, rám né​zett, ahogy ott áll​tam Gret​tir kard​já​val a
ke​zem​ben.
– Nem, ha​csak meg nem tu​dod ken​ni az igaz​ság​szol​gál​ta​tás
ke​re​ke​it – mond​ta.
Gret​tir kard​ja mint​ha élet​re kelt vol​na a ke​zem​ben.
– Mi tör​té​nik, ha egy test​őr meg​hal szol​gá​lat​ban? – kér​dez​-
tem.
– In​gó​sá​ga​it szét​oszt​ják baj​tár​sai közt. Ez ná​lunk a szo​kás.
Ha öz​vegy vagy gye​rek ma​rad utá​na, el​ár​ve​rezzük a hol​mi​ja​it
és a pénzt azok kap​ják, az eset​le​ges ki nem fi​ze​tett zsold​dal
egye​tem​ben.
– Azt mon​dod, Thor​s​teint már ha​lott​nak le​het te​kin​te​ni.
Meg tud​nád szer​vez​ni, hogy el​ár​ve​rez​zék in​gó​sá​ga​it a szál​lá​-
son, be​le​ért​ve ezt a kar​dot is? On​gul el​mond​ta nek​tek, ho​-
gyan ra​gad​ta el Erős Gret​tir​től, még a ha​lá​los csa​pást is ez​zel
mér​te rá, és lát​tá​tok, ho​gyan vet​te vissza tőle Thors​tein.
A jüt​lan​di meg​le​pet​ten pil​lan​tott rám.
– Az a kard két​évi zsol​dot ér – mond​ta.
– Tu​dom, de Thors​tein ne​kem adta, én pe​dig öröm​mel bo​-
csá​tom ár​ve​rés​re.
Az osz​tag​pa​rancs​nok cso​dál​ko​zott. En​gem csak mint Thors​-
tein ina​sát is​mert, és va​ló​szí​nű​leg azon gon​dol​ko​dott, mi​lyen
sze​re​pet ját​szom én az egész tör​té​net​ben. Ta​lán azon tű​nő​-
dött, meg tud​ná-e sze​rez​ni a kar​dot ma​gá​nak.
– Ez sza​bály​el​le​nes do​log, de meg​lá​tom, mit te​he​tek –
mond​ta. Jobb lesz, ha az ár​ve​rés a gö​rö​gök tud​ta nél​kül megy
vég​be. Azok csak ki​je​len​te​nék, hogy olyan kap​zsik va​gyunk,
hogy még Thors​tein éle​té​ben dob​ra ver​jük a hol​mi​ja​it. Nem
mint​ha ők vá​dol​hat​ná​nak kap​zsi​ság​gal bár​kit is. Ők ab​ban a
leg​na​gyobb mes​te​rek.
– Vol​na itt még va​la​mi foly​tat​tam. So​kan hal​lot​ták, hogy
Thors​tein Erős Gret​tir ne​vét ki​ált​ja, mi​előtt Thorb​jorn On​gul
fe​jét le​vág​ta vol​na. Sen​ki nem tud​ja iga​zán, mi​ért is tet​te, bár

350
nagy a ta​lál​ga​tás. Ha az ár​ve​rést ma nyél​be üt​het​nénk, pont
ami​kor a leg​na​gyobb az ér​dek​lő​dés, igen so​kan el​jön​né​nek.
Töb​ben, mint ha csak az osz​ta​ga len​ne ott.
Va​ló​ban, a fél ez​red ott tü​le​ke​dett a Nu​me​ra ba​rakk ud​va​-
rán az ár​ve​ré​sen az​nap este, az ud​vart kö​rül​ve​vő ár​ká​dok közé
tö​mö​rül​ve. Pon​to​san ezt akar​tam.
Thors​tein osz​tag​pa​rancs​no​ka, Ragn​vald csend​re in​tet​te
őket.
– Mind​annyi​an tud​já​tok, mi tör​tént ma dél​után. Thors​tein,
akit Gá​lyá​nak is ne​vez​nek, el​vet​te föl​di​je, Thornb​jorg On​gul
éle​tét, és egyi​künk sem tud​ja, mi​ért. Thorb​jorn nem mond​-
hat​ja el, mert ha​lott, Thors​tein pe​dig ma​gán​zár​ká​ban vár​ja
íté​le​tét. De ez az em​ber itt, Thor​gils Leifsson azt ál​lít​ja, hogy
fe​lel​ni tud a kér​dé​se​i​tek​re, és el akar​ja ár​ve​rez​ni a kar​dot,
ame​lyet Thors​tein adott neki. – Fe​lém for​dult. – Raj​tad a sor.
Fel​áll​tam egy kő​koc​ká​ra és szem​be​for​dul​tam hall​ga​tó​sá​-
gom​mal. Ak​kor ma​gas​ra tar​tot​tam a kar​dot, hogy min​den​ki
lás​sa, és vár​tam, amíg mind​annyi​an rám fi​gyel​nek.
– Hadd mond​jam el nek​tek, hon​nan szár​ma​zik ez a kard,
ho​gyan lel​tünk rá a ha​lot​tak közt, mer​re​fe​lé járt, s mi an​nak a
fi​gye​lem​re mél​tó em​ber​nek a tör​té​ne​te, aki bir​to​kol​ta.
Ek​kor az​tán el​mond​tam Erős Gret​tir és cso​dás élet​út​ja tör​-
té​ne​tét, at​tól az éj​sza​ká​tól kezd​ve, mi​kor ki​ra​bol​tuk a sír​dom​-
bot, vé​gig mind​azo​kon az idő​kön, me​lye​ket jó​ban-rossz​ban
együtt töl​töt​tünk: ho​gyan men​tet​te meg két​szer az éle​te​met,
elő​ször egy kocs​mai ve​re​ke​dés​ben, majd egy süllye​dő hajó fe​-
dél​ze​tén. Be​szél​tem ne​kik a fér​fi​ról: mi​lyen meg​átal​ko​dott és
ma​kacs tu​dott len​ni, ho​gyan tor​koll​tak néha leg​jobb szán​dé​-
kai is tra​gé​di​á​ba, mi​lyen erő​sza​kos és dur​va tu​dott len​ni,
mennyi​re nem is​mer​te sa​ját ere​jét és még​is hogy tö​re​ke​dett
rá, hogy be​csü​le​tes ma​rad​jon sa​ját ma​gá​val szem​ben a há​-
nyat​ta​tá​sok kö​ze​pet​te is. Le​ír​tam tör​vé​nyen kí​vü​li éle​tét a
pusz​tá​ban, ho​gyan győz​te le két​ke​zi küz​de​lem​ben azo​kat, aki​-
ket azért küld​tek, hogy vé​gez​ze​nek vele, és vé​gül ho​gyan győ​-
ze​tett le a Thornb​jorg On​gul vol​va mos​to​ha​any​ja ál​tal meg​-
idé​zett fe​ke​te se​idr ál​tal, és ho​gyan halt meg a Dran​gon.
Ez volt Gret​tir sa​gá​ja, és én, mi​köz​ben me​sél​tem, tud​tam,
hogy az em​be​rek em​lé​kez​nek majd rá és to​vább​ad​ják, s így

351
Gret​tir neve becs​ben ma​rad majd az em​be​rek em​lé​ke​ze​té​-
ben. Be​tel​je​sí​tet​tem vér​test​vé​rem​nek tett vég​ső ígé​re​te​met.
Ami​kor be​fe​jez​tem az el​be​szé​lést, a jüt​lan​di fel​állt.
– Itt az ide​je, hogy ár​ve​rés​re bo​csás​suk Erős Gret​tir kard​ját
– ki​ál​tot​ta. – An​nak alap​ján, amit az imént hal​lot​tunk, On​gul
ha​lá​la nem gyil​kos​ság volt, ha​nem be​csü​le​tes bosszú, sa​ját
tör​vé​nye​ink és szo​ká​sa​ink ál​tal szen​te​sít​ve. Ja​vas​lom, hogy az
ár​ve​rés​ből be​fo​lyó pénzt for​dít​suk Gá​lya Thors​tein vé​del​mi
költ​sé​ge​i​re a kons​tan​ti​ná​po​lyi bí​ró​sá​go​kon. Fel​szó​lít​lak ben​-
ne​te​ket, hogy le​gye​tek bő​kezű​ek.
Ek​kor va​la​mi rend​kí​vü​li do​log tör​tént. El​kez​dő​dött a kar​-
dért való ígér​ge​tés, de nem olyan mó​don, ahogy szá​mí​tot​tam
rá. Mind​egyik test​őr be​ki​ál​tott egy jó​val ala​cso​nyabb árat an​-
nál, mint amit vár​tam. Egy​más után mond​ták be a szá​mo​kat, a
jüt​lan​di pe​dig je​le​ket vé​sett egy ro​vó​pál​cá​ra. Vé​gül ab​ba​ma​-
radt az ár​ve​rés. A jüt​lan​di le​pil​lan​tott a je​lek​re.
– Hét font arany, meg egy nu​miz​ma, ez a vég​összeg – je​len​-
tet​te be. – Ele​gen​dő kell len​nie, hogy el​in​téz​hes​sük, Thors​tein
el​ke​rül​je a hó​hér kö​te​lét és csu​pán bör​tön​bün​te​tést kap​jon.
Kö​rül​pil​lan​tott a fi​gye​lő ar​co​kon.
– Az osz​ta​gom​ban üre​se​dés tá​madt – mond​ta. – Ja​vas​lom,
hogy ne so​ro​zás, ha​nem gyű​lé​sünk köz​fel​ki​ál​tá​sa alap​ján tölt​-
sük be. Ja​vas​lom, hogy Gá​lya Thors​tein he​lyét Gret​tir As​mun​-
dars​son vér​test​vé​re fog​lal​ja el. Egyet​ér​te​tek?
Ál​ta​lá​nos be​le​egye​ző mor​gás hal​lat​szott. Egyik-má​sik test​őr
a kard​mar​ko​la​tá​val ütö​get​te a kö​ve​ket. A jüt​lan​di hoz​zám for​-
dult.
– Thor​gils, meg​tart​ha​tod a kar​dot. Hasz​náld a test​őr​ség
tag​ja​ként.
Így tör​tént te​hát, hogy én, Thor​gils Leifsson a met​ro​po​li​si
ba​zi​le​usz csá​szá​ri test​őr​sé​gé​be ke​rül​tem, és ké​sőbb hű​sé​get
es​küd​tem an​nak az em​ber​nek, akit „észak menny​kö​vé​nek”
ne​vez​tek, né​há​nyan pe​dig az utol​só vi​king​nek tar​tot​tak. Szol​-
gá​la​tá​ban el​ju​tot​tam a vi​lág kel​lős kö​ze​pé​re, ele​gen​dő ha​di​-
zsák​mányt szed​tem össze hoz​zá, hogy se​lyem​vi​tor​lák​kal fel​-
sze​rel​jek egy ha​jót és mint kéme és dip​lo​ma​tá​ja kő​ha​jí​tás​nyi​-
ra ke​rül​jek at​tól, hogy őt Ang​lia trón​já​ra he​lyez​zem.

352
353
 Utószó

Gá​lya Thors​tein va​ló​ban bosszút állt fél​test​vé​re, Gret​tir gyil​-

ko​sán, amint az az 1325-ben író​dott Gret​tir sa​gá​ból ki​de​rül. A
saga vé​gig​kö​ve​ti Gret​tir éle​té​nek ne​ve​ze​tes ese​mé​nye​it, lá​za​-
dó gye​rek​ko​rá​tól kezd​ve a sír​domb ki​rab​lá​sán és hír​he​dett
tör​vé​nyen kí​vü​li​ként való szá​mos meg​me​ne​kü​lé​sén át ri​tu​á​-
lis ha​lá​lá​ig Drang szi​ge​tén Thornb​jorg On​gul és a he​lyi gaz​-
dák csa​pa​ta ke​zé​ről. Gá​lya Thors​tein ál​lí​tó​lag Thornb​jorg On​-
gul után ment Kons​tan​ti​ná​poly​ba és szem​be​szállt vele egy
fegy​ver​must​ra al​kal​má​val a va​rég test​őr​ség​ben. On​gul az​zal
hen​ce​gett, ho​gyan ölte meg a tör​vé​nyen kí​vü​lit a sa​ját kard​já​-
val, ame​lyet a hal​dok​ló​tól vett el. A fegy​ver kéz​ről kéz​re járt a
test​őrök kö​zött, és ami​kor Thors​tein​hez ke​rült, a saga sza​vai
sze​rint „Thors​tein fog​ta a rö​vid kar​dot, azon​nal fel​emel​te és
On​gul​ra súj​tott vele. A csa​pás a fe​jén érte, és olyan ha​tal​mas
volt, hogy a pen​ge egé​szen az áll​kap​csá​ig ha​tolt. Thornb​jorg
On​gul hol​tan esett össze. Min​den​ki meg​né​mult a döb​be​net​-
től…”álya Thors​tein va​ló​ban bosszút állt fél​test​vé​re, Gret​tir
gyil​ko​sán, amint az az 1325-ben író​dott Gret​tir sa​gá​ból ki​de​-
rül. A saga vé​gig​kö​ve​ti Gret​tir éle​té​nek ne​ve​ze​tes ese​mé​nye​-
it, lá​za​dó gye​rek​ko​rá​tól kezd​ve a sír​domb ki​rab​lá​sán és hír​he​-
dett tör​vé​nyen kí​vü​li​ként való szá​mos meg​me​ne​kü​lé​sén át ri​-
tu​á​lis ha​lá​lá​ig Drang szi​ge​tén Thornb​jorg On​gul és a he​lyi
gaz​dák csa​pa​ta ke​zé​ről. Gá​lya Thors​tein ál​lí​tó​lag Thornb​jorg
On​gul után ment Kons​tan​ti​ná​poly​ba és szem​be​szállt vele egy
fegy​ver​must​ra al​kal​má​val a va​rég test​őr​ség​ben. On​gul az​zal
hen​ce​gett, ho​gyan ölte meg a tör​vé​nyen kí​vü​lit a sa​ját kard​já​-
val, ame​lyet a hal​dok​ló​tól vett el. A fegy​ver kéz​ről kéz​re járt a
test​őrök kö​zött, és ami​kor Thors​tein​hez ke​rült, a saga sza​vai
sze​rint „Thors​tein fog​ta a rö​vid kar​dot, azon​nal fel​emel​te és
On​gul​ra súj​tott vele. A csa​pás a fe​jén érte, és olyan ha​tal​mas
volt, hogy a pen​ge egé​szen az áll​kap​csá​ig ha​tolt. Thornb​jorg
On​gul hol​tan esett össze. Min​den​ki meg​né​mult a döb​be​net​-
től…”

354
 Gret​tir sa​gá​ja, for​dí​tot​ta Den​ton Fox és Her​mann Pals​son,
Uni​ver​sity of To​ron​to Press, 1998
 
 

355
 1)
hus​carl – ma​ga​san kép​zett ka​to​na,
amely egy ura​sá​got, an​nak csa​lád​ját
vagy há​za​né​pét szol​gál​ja ( a ford.)  ↵

356
Tartalomjegyzék
Első 7
Második 25
Harmadik 47
Negyedik 71
Ötödik 85
Hatodik 107
Hetedik 116
Nyolcadik 134
Kilencedik 146
Tizedik 172
Tizenegyedik 190
Tizenkettedik 214
Tizenharmadik 232
Tizennegyedik 251
Tizenötödik 272
Tizenhatodik 294
Tizenhetedik 316
Tizennyolcadik 338
Utószó 354

357