THEOLOGIAI

SZEMLE TARTALOM
Rövid jelentések és kom m entárok (1)
H azai ökum enénk az E gyezm ények távlatairól:
1. Dr. Bartha Tibor: Egyház a szekularizált társadalomban (4)
2. Dr. Erdei Ferenc: Az E gyezm ények háttere és távlatai (8)
N Y I K O D I M m etropolita:
Az Orosz Ortodox Egyház és az ökum enikus m ozgalom (11)
D. D R . S Z A B Ó G É Z A :
Uppsala és az isten tisztelet (16)
KOVÁCH ATTILA:
A reform átus-lutheránus dialógus ma (22)
Az egyház és a szocialista társadalom (II.)
(Az uppsalai m unkacsoport dolgozata) (28)
V E Ö R E Ö S IMRE:
Az em beriség ügye és a szem élyes, bensőséges k egyesség Dante nál (II.) (33)
D R. N A G Y J Ó Z S E F :
Az evan géliu m i egyházak a világ b élyegein (II.) (39)

VILÁ GSZEMLE
A római katolikus „tanhivatalok” vitája az új teológiai irányzatokkal
1. H einer Grote: 75 év modern katolikus bibliam unkája (45)
2. Reinhard Frieling: Ú jabb irányzatok „a világ” római katolikus
teológiájában (47)
DR. V Á L Y I N A G Y E R V I N :
Ú j tanulm ányok az alkotásról és szabadságról (50)

HAZAI SZEMLE
SZIGETI JENŐ:
K épzőm űvészeti krónika (52)
S Z ŐN Y I GYÖRGY:
L évay József (54)

KÖNYV- É S FOLYÓIRATSZEMLE
Dr. V ályi N agy Ervin: A z ó- és ú jszövetségi tudom ány összefüggéséről
(Steck professzor könyvéről) (56)
Bodrog M iklós: N agykorú lélektan felé
(H ofstätter: Pszichológiai Lexikon) (57)
Dobó László: V álaszúton a civilizáció (Radován R ichta m űve) (58)
Madocsai László: „A m agányos töm eg” (Dr. Riesm an k önyve m agyarul) (59)
Látos Sándor: Parasztok im ádkoznak (Tamás Bertalan) (10)

Ú J FOLYAM/XII. 1969
1-2 SZÁM ALAPÍTVA 1925-BEN

KIADJA A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSA

 THEOLOGIAI SZEMLE
1969.

Az alapító szerkesztő bizottság:

Dr. Bartha Tibor, dr. Bodonhelyi József †, dr. Czeglédy István †, dr. Esze Tamás,
dr. Kádár Imre (felelős szerkesztő), dr. Nagy Gyula, dr. O ttlyk Ernő,
dr. Pákozdy László, (főszerkesztő), dr. Pálfy M iklós (társszerkesztő), dr. Tóth Endre,
dr. Varga Zsigmond J.
A bibliai és r e n d sz e re s te o ló g iai tá r g y ú k é z ir a to k a t k é r jü k a fő s z e r k e s z tő c ím é r e (B u d a p e st, IX.,
R á d a y u. 28.), e g y é b k é z ir a to k a t k é r jü k a fe le lő s s z e r k e s z tő c ím é r e (B u d a p est, V II., R á k ó c zi ú t
12. A . IV . 4.) k ü ld e n i.

K ia d ó h iv a ta l: B u d a p est, X IV ., A b on y i u. 21. R e fo rm á tu s Z sin at S a jtó o sz tá ly a

E lő fiz e tés i d íj eg é sz é v r e 180,—, fé lé v r e 90,—i fo r in t. K e ttő s s z á m á r a 35,— forin t.
68.05543/2 Z rín y i N y o m d a , B u d a p e st. F . v .: B o lg ár I m re

A szerkesztő m e g je g y z é s e i
ÚJ GAZDA, R ÉGI TANÁCSADÓK

„A valódi erkölcsi integritás embere” szalagcím
alatt, egész első oldalát N ixon am erikai elnök beik­
tatási eseményének szánta a Christian c. londoni
evangélizációs hetilap (1969. jan. 24. sz.). Nagy, vastag
betűkkel idézi a beszéd következő m ondatait:
„Gazdagoknak ítéltük m agunkat anyagiakban, de
szegények vagyunk szellemiekben; ragyogó pontos­
sággal jutottunk el a holdhoz, de érdes egyenetlenség­
be estünk a földön. Békére vágyakoztunk és háború­
ba keveredtünk. Egységre vágyakoztunk és meghason­
lásokba szakadtunk. Köröskörül szűkös életeket lá­
tunk, amelyek beteljesülésre vágynak. Célokat látunk,
amelyek cselekvő kezekre várakoznak. A szellemi vál­
ság kérdéseire szellemi válaszokra van szükségünk,
am elyekért csak önmagunkba kell tek in te n ü n k ..
A kiemelt sorok alatt közölt fényképről két barátsá­
gosan mosolygó férfi tekint az olvasóra; mögöttük egy
falusias ház látszik, kezükben süteményes tányér; az
új elnök és Billy Graham, a híres evangélizátor, a k i
a beiktatási szertartáson az imádkozás szolgálatát vé­
gezte.
A londoni lap beszámol arról is, hogy az Egyesült
Államok 37-ik elnöke rezidenciájában házi istentisz­
teleteket fog rendszeresíteni és „Billy G raham vezető
szerepet fog játszani az igehirdetők kiválasztásában".
Nixon egy kaliforniai kvéker gyülekezet tagja ugyan,
de gyakran eljá rt metodista és kongregacionalista is­
tentiszteletekre is; különböző felekezetekhez tartozó
igehirdetőket hív m ajd meg otthonába.
Az angol napilapok Nixon beiktatási beszédét álta­
lában „a reménység üzenetének” minősítették; a
Christian azt a m ondatát is kiemeli, hogy „az ember
nem lehet teljesen szabad, ha a szomszédja nem az”.
Hangoztatta, hogy a fehérek és a négerek nem lehet­
nek két nemzet, hanem csak egy” ; a Vietnam ellen vi­
selt háborúról pedig azt mondta, hogy „rem éljük: ez a
véres látvány gyorsan véget fog érni” ; de óvatosan
hozzátette: „anélkül, hogy rossz alternatívákat idézne
fel Délkelet-Ázsiában”. . .
Az új am erikai elnök joggal ta rt igényt arra, hogy
reménységgel várjuk: milyen lépéseket fog tenni azok­
nak a bajoknak az orvoslására, amelyeket beszédében,
általánosságban érintett. Kétségtelen, hogy nem terhe­
lik őt azok a súlyos ódiumok, amelyek elődjének hi­
telét mind bel-, mind külpolitikai vonatkozásban már
teljességgel felemésztették. Így Nixonnak egyelőre
szinte „fehér lapja” van még az am erikai társadalom
belső problémái orvoslására és a vietnam i háború be­
szüntetésére, a szocialista országokkal való békés
együttélés megvalósítására, a fegyverkezési verseny
helyett az alkotó nemzetközi együttműködésre, a fej­
letlen országok felemelkedésére irányuló összefogásra.
Ami ugyanakkor m áris aggodalommal tölthet el ben­
 Rövid jelentések és kommentárok
Az új püspöki kinevezések. Ja n u á r 23-án a Magyar
Népköztársaság és a Szentszék között létrejött meg­
állapodás alapján a pápa két érseket, k ét megyéspüs­
pököt, négy püspöki rangú apostoli korm ányzót és két
segédpüspököt nevezett ki, akik azóta letették az esküt
az Elnöki Tanács elnöke előtt; beiktatásuk, illetve fel­
szentelésük is megtörtént.
A protestáns egyházak is örömmel fogadták ezt az
eseményt, amelynek nemzetközi és belpolitikai jelen­
tősége nyilvánvaló. Az újabban ism ét kiéleződött világ-
helyzetben, am ikor egyes nyugati körök jobb híján
ismét elő-elő vették a keresztes háborúk frazeológiáját,
a szocialista M agyarország és a V atikán újabb meg­
állapodása bizonnyal az enyhülés irányában hat, növeli
hazánk tekintélyét és békeszolgálatának erejét. Hazai
vonatkozásban a római katolikus egyház vezető tiszt­
ségeinek betöltése elősegítheti azoknak az egyházközi
problém áknak a megoldását, amelyek többfelé zavar­
ják a felekezeti, társadalm i, családi békességet. A ki­
nevezett főpapok közül nem egyet m ár régebbről úgy
ismerünk, m int a béke em berét; jó reménységgel, va­
gyunk a többiek irányában is.
Ö rülünk, hogy Róma, amely a m agyar katolikus
püspökök és a korm ány 1950-ben létrejött megegye­
zését akkor fanyalogva, hallgatólag vette tudomásul,
és csak 1964-ben volt hajlandó az első „modus vi­
vendi” m egállapodást megkötni a szocialista korm ány­
zattal, most újabb jelentős lépést tett a normális vi­
szony kialakításához. Reméljük, hogy ezt a lépést
újabbak is követik majd, m ind a katolikus hivők, mind
az állam érdekében.
Róma és Genf „pontosan azonos” kérdései. Lapzárta
után jelentette az Egyházak Világtanácsa kőnyomatos
hírszolgálata, hogy dr. Eugene Carso-n Blake, az EVT
főtitkára egyik — Magyarországon is többször já rt —
helyettesének, A. M ichelinek a társaságában m agán­
kihallgatáson jelent meg VI. Pál pápánál és átadta
neki az uppsalai nagygyűlés díszes bőrkötéses jegyző­
könyvét. A háromnegyedórás beszélgetés során sok
kérdés került szóba, közülük kettőt emel ki a hírszol­
gálat: a Hit és Egyházalkotmány komisszióba Uppsa­
lában felvett római katolikus tagok ügyét, és a „tekin­
tély válságát” a római egyházban. Dr. Blake hang­
súlyozta „a válság alkotó lehetőségét, amely messze
túllépi a római katolikus egyházat”. K ijelentette: „mi
az EVT-ben és. tagegyházaiban pontosan ugyanezen
kérdések előtt állunk”.
A pápa a beszélgetés során értékelte a V atikán és
az EVT között a II. Vatikáni Zsinat után létrehozott
vegyes bizottság m unkáját; egyidejűleg aláhúzta a kü­
lönbséget a római katolikus egyház és az EVT között:
„míg a római egyház abból a tényből vezeti le tekin­
télyét, hogy őt Krisztus alapította, addig az EVT em ­
beri és földi intézmény, am ely a keresztyének közti
egységre törekszik és így időleges és átm eneti jellege
van” (ÖPD Genf, 1969. jan. 16.). Ez kemény, de világos
beszéd; talán lehűt bizonyos egyoldalú ábrándokat.
A zürichi protestáns kőnyomatos szerint az egyete­
mes im ahét olaszországi eseményei is gondot okoztak
Rómában: Firenzében száznál több római katolikus
hivő, köztük több pap úrvacsorát vett a valdensek
templom ában; egy m unkáspapot fel is függesztett a
helyi ordinárius; négy m ásik szerzetes bejelentette ki­
lépését a házassági tilalom m iatt és sok hivő fellépett
a szerzetesek mellett. — Rómában a M ária-tem plom ­
ban tarto tt ökumenikus istentisztelet idején a templom
előtt több száz katolikus és protestáns tüntetett és röp­
cédulákat osztogatott az „ökumenikus trium falizm us”
ellen, köztük a valdens teológiai fakultás három pro­
fesszora is. A templomban a prédikáció elhangzása után
szót kért egy baptista lelkipásztor, de alig hogy be­
szélni kezdett, rendőrök léptek hozzá és letartóztatták.
A rendőrautót tiltakozó tömeg vette körül és a fenye­
getett rendőrök jobbnak látták a baptista lelkipásztor
szabadon bocsátását (Evangelischer Pressedienst 1969.
jan. 29.).
Az EVT kőnyomatosának legújabb száma (ÖPD. jan.
23.) „A felekezetek kényszerzubbonyából kitörni” cím
alatt h írt ad dr. Blake főtitkárnak arról a beszédéről,
amelyet az USA egyházainak nemzeti tanácsa veze­
tőségi ülésen mondott. Üdvözölte az egyházak közös
fáradozásait a misszió, az emberiség, a nemzetközi és
teológiai kérdések területén, „egyidejűleg a felekezetek
kényszerzubbonyát jelölte m eg m int K risztus egyháza
legbénítóbb tényezőjét; kijelentette, hogy az ifjúság,
a szegények és az üzleti világ csak azt az egyházat
fogja komolyan venni, amely kiszabadítja magát ebből
a kényszerzubbonyból” (ÖPD Genf, jan. 23.).
Dr. Sucker professzor, egyházelnök halálára. Lap­
zártakor kaptuk a gyászhírt: szívinfarktus következté­
ben váratlanul meghalt Dr. Wolfgang Sucker teológiai
professzor, a hessen—nassaui uniált tartom ányi egy­
ház elnöke, a bensheimi Felekezettudományi Intézet
megalapítója, az Intézetet fenntartó német Evange­
lischer Bund elnöke. 63 évet élt, most négy éve vá­
lasztotta meg egyháza a nyugalomba vonult M artin
Niemöller utódjává. V áltozatlanul szívügye m aradt
azonban a bensheimi Intézet, am elynek kontroverz
teológiai m unkája nemcsak a ném et teológiai tudom á­
nyosság és a németországi gyülekezetek szám ára bír
eligazító jelentőséggel korunk izgalmas ökumenikus
eseményei közepette, hanem világszerte — a magyar
egyházakban is — nagy figyelmet keltett. Sucker pro­
fesszor az egyházkormányzás csúcshelyzetében is hű­
séges m aradt a felekezettudományi m unkához; részt
vett az Intézet közvetlen irányításában; az ökume­
nikus eszmecserében elsősorban a protestáns egyhá­
zak összefogását munkálta, protestáns világértekezlet
előkészítését tervezte. Őszinte barátja volt a mi m a­
gyar egyházainknak is; a felekezettudományi konfe­
renciákon mindig sok időt szentelt a magyar küldöt­
tekkel való beszélgetésekre. Évek óta készült M agyar­
országra; nagy kár, hogy erre a látogatásra most m ár
nem kerülhet sor.
Nemesen egyszerű, szerény, szívélyes ember volt,
aki beszélgető partnerével azonnal közvetlen emberi
közelségbe tudott kerülni. Az egyes ember jelentősé­
gét mindig is egységben tudta látni a nagy világtör­
ténelmi eseményekkel. Lutherről szóló előadásában a
reformáció 450 éves jubileum án is (Im Lichte der
Reformation, Jahrbuch des Evangelischen Bundes
1968. 76 k) azt fejtette ki, hogy a reformáció egyetlen
ember belső vívódásából keletkezett, és az egyház
nyomorúságával tusakodó többi ember belső világának
eseményeire célzott, a lelkigondozói szeretet felelőssé­
géből. „Mi, mai emberek alig tudjuk megérteni, hogy
egyetlen ember döntései m eghatározhatják a világ fo­
lyását. A reformáció azt bizonyítja, hogy egy kolostori
cellából meg lehetett mozdítani a világot; egy em­
1
ber magányos vívódásaira fel kellett figyelnie m in­
denkinek; akár ak arta a világ, akár nem, és végül a
világnak meg kellett általa változnia. Ha pedig a mi
korunkhoz közelebb eső példa kell, gondoljunk
M arxra és Leninre. Ezeknek az embereknek a gondo­
latai nem a parlam entekben és minisztériumokban,
hanem szegényes padlásszobákban vagy kávéházakban
alakultak ki, és végül a világ legnagyobb m éretű moz­
galm át idézték elő”. Sucker az egyén és a társadalom
mozgását egységben látta; a felekezettudomány szel­
lemi küzdelmeinek fontos egyházi és társadalm i kö­
vetkezményei is jelen voltak az ő látomásaiban. Ami
személyes sorsát illeti, Isten felőle im m ár „valami
jobbról gondoskodott”, de nagy műve, a bensheimi In ­
tézet tovább él és h a t az egyház és — ha áttételesen
is — az emberi társadalom javára.
Katolikus teológusok vesszőfutása. A katolikus és
nem katolikus sajtó sokat foglalkozik ezekben a hetek­
ben egyes ism ert és kevésbé ism ert teológusokkal, aki­
ket Róma és helyi ordináriusok üldözőbe vettek. Itt
is arról van szó, hogy az egyházi hatalm asságok —
a zsinati koncepció szellemében — szívesen veszik, ha
a római katolikus bibliamozgalom és az ún. új-teoló­
gia előharcosai messzemenően közelítenek a nemrómai
egyházakhoz és a „világ”-hoz, ahhoz azonban vég­
sőkig ragaszkodnak, hogy ezek a tudósak kikérjék és
betartsák, a V atikán és a helyi ordináriusok utasítá­
sait; a tudományos kutató m unka h atárait a h ie ra r­
chia kívánja megszabni a katolikus teológusok szá­
mára.
Legutóbbi szám unkban ism ertettük Schillebeeckx
holland professzor izgalmas esetét, akit alighanem
csak védőjének, a nagy közvetítő művészettel megál­
dott Rahner professzornak a tekintélye szabadított ki
a vatikáni Hittudom ányi Kongregáció karm ai közül.
Most több új „eset” igazolja azt, hogy a K úria elér­
kezettnek látja a gyeplő szorosabbra fogásának idejét.
Rahner professzor szerepe. Olvasóink örömmel fo­
gadták, hogy a Theológiai Szemle közölte elsőnek m a­
gyar nyelven K arl Rahner professzornak „A szekula­
rizáció ateizm usának néhány kérdéséről” címmel a
budapesti katolikus Hittudom ányi Akadémián tarto tt
előadását. Ezt az előadást igen pozitiven értékeli a
Világosság c. m aterialista világnézeti folyóirat is (1968.
dec. 763k l), m int előbbre lépést a m arxizm us és a
keresztyénség között az élet gyakorlatában és ugyan­
akkor a filozófia síkján folyó dialógus útján.
„Kétségtelen —, írja a Világosság —, hogy Rahner
új me gvilágításba helyezi a vallás, a teizmus, a keresz­
ténység m últját és jövőjét. K iindulópontja nem teoló­
giai fikció, hanem a világ szekularizáltságának reális
valósága. Azt is észreveszi, hogy a folyam at szükség-
szerű és noha túlhangsúlyozza e tekintetben a techni­
ka szerepét, nem mellőzi a történelm i-társadalm i
szempontokat se m . . . Érdemes felfigyelnünk arra,
hogy Rahner elméleti megfontolásai alapot adnak a
keresztyének szám ára korábbi, társadalm ilag feltéte­
lezett és nem egyszer a haladás útjában álló konst­
rukcióik elhagyására, a világ, a társadalom fejlődés-
menetébe való bekapcsolódásra, továbbá arra, hogy a
keresztények rátaláljan ak arra a kiindulópontra, (az
em berért való gyakorlati felelősség kiindulópontjára),
am ely közös lehet m arxisták és keresztyének között
és így a dialógusnak, valam int konkrét esetekben az
együttműködésnek a lehetőségét rejti m agában.”
K arl R ahnert a m arxisták és keresztyének párbeszé­
dében v itt szerepéért, egyik előadásáért m ár élesen
m egrótta egyszer az Osservatore Romano. A vatikáni
hivatalos lap nem volt hajlandó közölni Rahner hely­
reigazító nyilatkozatát sem. Kimagasló üdvtörténeti
2
művei azonban, meg az általa szerkesztett új lexikon­
nak és nagy nemzetközi folyóiratának, a Concilium­
nak világsikere, valam int bátor gyakorlati m agatar­
tása olyan tekintélyt szereztek számára, amellyel a
konzervatív római körök is számolni kénytelenek.
R ahner egyelőre jó közvetítő szolgálatot tud végezni
olyankor, is amikor az ő tanítványait üldöző, vatikáni
hatalmasságok túlságosan elvetik a sulykot.
A német bencés apát visszaminősül laikusnak.
A katolikus világsajtó feltűnést keltő cikkekben
számol be arról, hogy Dr. Alkuin Heising a nyugat­
németországi Siegburg benedekrendi kolostorának
apátja lemondott püspöki jellegű hivataláról és lai­
kussá való visszaminősítését kérte. Elhatározásáról
nyílt levélben tájékoztatta a közvéleményt. Elmondja:
lelkiism erete nem engedi meg, hogy tagja m aradjon
annak az egyházi felsőbbségnek, amely „a római ka­
tolikus egyház fejlődését a legjobb szándékokkal
szemben eltorlaszolja”. Ezt az állapotot elviselhetetlen­
nek és végzetesnek tartja. Teológiai, főleg exegetikai
tanulm ányai során a rra a meggyőződésre jutott, hogy a
hagyományos hittan sok tekintetben elszigeteli az
egyházat a mai embertől. A további fejlődés útjait
csak szabad vita által lehetne tisztázni, de a hierar­
chia ennek nem enged elég szabad teret, sőt a term é­
keny új kezdeményezéseket elnyomja. Rikító példa
erre — írja — Halbfas professzor elítélése, vagy a
holland katekizmus német kiadásának eltiltása, fontos
tételeinek átdolgozásra szorítása. „A hierarchia csak
egyetlen teológiai véleményt enged érvényesíteni, ön­
kényesen kiválasztott tanácsadókra hivatkozva. Radi­
kálisan élnyom ja a hivők spontán vallásos részvételét,
akadályozza a liturgia igazi megújulását, ami neki, m int
bencés szerzetesnek különösen szívügye. A szerzetes-
rendek komoly m egújulására irányuló kísérleteket is
következetesen elnyomják az illetékes római hivatalok.”
Az apát nyílt levele azt is kifejti, hogy m iért nem
léphet át a világi papok rendjébe sem. Nem a cölibá­
tus kérdése akadályozza ebben, hanem az igehirdetés­
sel és lelkigondozással kapcsolatos problémák. A zsi­
nati reformok félúton megtorpantak. Az ökumenikus
kezdeményezéseknek is útját állják. Az ún. vegyes
házasságok kérdésében nem respektálják a protestáns
partner lelkiismereti szabadságát; a ném et püspökök
még a szerény római engedmények lehetőségével sem
élnek.
Az apát súlyos csapásnak minősíti, hogy az egyház-
szervezet reform ja elakadt, „a hierarchia abszolutista
gyakorlata” változatlan m aradt, a gyülekezeti, pasto­
rális és papi tanácsok, sőt maga a püspökszinódus is
pusztán tanácsadó jellegű m aradt, a döntésekben nem
vehet részt. A felsőbbség önkényével szemben nincs
semmi hatályos jogorvoslat az egyházban. Az egyház­
nak a társadalomhoz való viszonyát is a tekintélyi
gondolkodás h a tja át, a klerikusok „gyakran akadá­
lyozzák az egyház szolgálatát a világban”, a zsinati
program ellenére. Így a pap súlyos összeütközésbe ke­
rül a lelkiismeretével: vagy engedelmeskedik a hie­
rarchiának és elveszti szavahihetőségét gyülekezete
szemében, vagy belső ellenzékbe és elszigeteltségbe
szorul. Ebben a helyzetben nem lehet őszintén végez­
ni az igehirdető szolgálatot.
Heising ap át azzal végzi, hogy ő nem hagyja el
egyházát; m int laikus megpróbál a bibliai üzenetből
élni. (M aterialdienst des Konf. Inst. 1968 nov.—dec.)
Halbfas professzor esete, amelyre a lemondott ben­
cés apát hivatkozik, a következő: Dr. H ubert Halbfas
teológiai professzor a nyugatnémetországi Reitlingen­
ben. A R ajna—W estfáliai tartom ányi korm ány tavaly
júniusban m eghívta őt egy bonni főiskola valláspeda­
 gógiai tanszékére. Frings bíboros, kölni érsek azonban
vétót emelt a meghívás ellen, minden indoklás nélkül.
P ár hét m úlva egy kölni egyházi lapban m egtám adták
Halbfast, hogy Alapvető hittan c. könyvében több
ponton h ű tlenné v ált a hivatalos tanokhoz. Halbfas
válaszát az egyházi lap nem volt hajlandó közölni.
K ét hónap m úlva két püspök kihallgatta a profesz­
szort, m ajd a püspöki konferencia kommünikében
óvta a katolikus híveket a könyvében m egrótt „eret­
nek tanításoktól”. A teológiai körök ezt a lépést per
nélküli ítélkezésnek minősítették. A m ünsteri egyetem
öt professzora, köztük nem kisebb tudósok, m int Rah­
ner, Metz, Kasper, beszélgetést folytatott Halbfasszal
és után a sajnálkozásukat fejezték k i az egyházi fő­
hatóság „obskurus eljárása” felett. Október végén az­
után találkozót rendezett Jäger bíboros: két teológust
a püspöki kar, kettőt a megvádolt teológus jelölt ki,
és ezek létrehoztak egy megegyezést. A kiadott kom­
müniké szerint számos ponton m egállapodásra jutot­
tak, Halbfas professzor kötelezte magát, hogy könyve
legközelebbi kiadásában „tisztázza a kifogásolt ponto­
k at”.
Ennek ellenére november 28-án Döpfner bíboros, a
ném et püspöki kar elnöke úgy határozott, hogy H alb­
fas professzortól v o n ja n a k meg m inden egyházi meg­
bízást és ebben az értelem ben írt minden egyházi
szervhez, amelyben a professzor teológiai tanácsadó
szerepet töltött be.
Heising apát lemondása is — egyebek között —
tiltakozás ak art lenni a bíboros döntése ellen. Halbfas
professzor esetleges elmozdítása egyébként a helyi
püspök, Mgr Leiprecht hatáskörébe tartozik. Számos
neves teológus, pap és egyetemi hallgató fordult a
püspökhöz azzal a k éréssel, hogy álljon az üldözött
professzor mellé (Informations catholiques internatio­
nales, Paris 1968. nov. 15.).
VI. Pál pápa a „protestáns reformáció szelleme és
módszerei” ellen. A vatikáni rádió bejelentette, hogy
VI. P ál ez év szeptem berére összehívta a második
püspökszinódust. A katolikus hierarcháknak ez a ta­
nácsadó testülete tudvalevőleg csak akkor ül össze,
am ikor a pápa akarja; ő szabja meg a napirendjét is;
tagjainak nagyobb részét a nemzeti püspöki konfe­
renciák választják meg, de a választás csak a pápa
jóváhagyása után válik érvényessé; a szinódus ha­
tározatait csak a pápa jóváhagyásával lehet közzéten­
ni és csak az ő belegyezése esetén nyernek kötelező
erőt.
Megbízható híradás szerint a pápa lényegében két
kérdést kíván a szinódus elé terjeszteni. Egyik „a püs­
pöki kollegialitással” kapcsolatban kívánja m egtuda­
kolni a püspökök véleményét. Minthogy több nemzeti
püspöki konferencia tett közzé a pápa és a vatikáni
bíborosok felfogásától elütő tanításokat, VI. Pál való­
színűleg megpróbálja a szinódus többségét nagyobb lo­
jalitásra hangolni a V atikán ak arata irán t; ezzel szo­
rosabb mederbe fogni az egyház m egújulására irá­
nyuló törekvéseket. Az első püspökszinódus tudvale­
vőleg számos kérdésben, főként a vegyes házasságok
ügyében valóban konzervatívabbnak bizonyult, m int
akár m aga a Hittudom ányi Kongregáció; a kuriális
apparátus alighanem segítségre szám íthat a püspök­
szinódus többségében.
A második kérdés m ár sokkal fogasabb: hogyan le­
het a II. Vatikánum szellemében úgy m unkálni az
ortodoxia, a protestantizm us, az anglikanizmus, a vi­
lágvallások, sőt az ateista világ „Istennel való egye­
sítését” a róm ai egyházban, m int „az egység sakra­
m entum ában”, hogy ugyanakkor feltétlen engedelmes­
ségre szorítsák a római és a regionális „tanhivatalok”
iránt a szabad teológiai kutatás útjára eljutott tudó­
sokat; az egyetemes papság ízeit kóstolgató laikus
mozgalmakat és tömegeket; az evangélium szabadsá­
gában szellemi függetlenséget igénylő papságot, sajtót,
ifjúságot; a nem i erkölcs kérdéseiben lelkiism ereti sza­
badságot követelő házastársakat stb.? A Humane vitae
enciklika okozta vihar arra vall, hogy a legfőbb ta n ­
hivatal kísérlete: m egújítani az egyházat, de lénye­
gében nem változtatni benne az eddigi tekintélyura­
lom megkötésein aligha lesz lehetséges.
Egyik legújabb megnyilatkozásában VI. Pál azt
mondotta, hogy meg akarja menteni egyházát „a pro­
testáns reformáció szellemének és módszereinek” be­
hatolásától és következményeitől. Ha azonban a II.
Vatikáni Zsinat döntéseit és tanácskozásait, az alap­
jukul szolgáló teológiai m unkálatokat gondosan ta ­
nulmányozzuk, akkor meg kell látnunk: ami a zsina­
ton és a zsinat óta is előbbre vivő lépés volt a római
katolikus egyházban, az az evangélium szelleme által
történt; de ugyanez a szellem hozott létre mindent, ami
jó dolog a protestáns reformációban és azóta is tör­
tént. A római egyházat ettől „megvédelmezni” annyit
jelentene, m int az evangélium m unkáját kizárni az
egyházból. De hát „a Lélek fú, ahová akar” és a ró­
mai — és tegyük hozzá sietve, hogy a protestáns egy­
házak — szerencséjére ezt a Lelket meg lehet ugyan
bántani, szomorítani, meg lehet oltani is, de azután újra
meg ú jra fellángol, akkor és ott, ahol Isten szabad ke­
gyelmének tetszik.
„Az egyház az egység próbája előtt.” Ezzel a elgon­
dolkodtató címmel írt vezércikket az egyik tekintélyes
római katolikus folyóirat (Herder Korrespondenz,
1968. dec.). Rám utat: VI. Pál éppen a vatikáni Egy­
ségtitkárság tagjai előtt óvta a katolikusokat a „tü­
relm etlen” ökumenizmustól. Bejelentette, hogy az
Ökumenikus Direktorium második fele is megjelenik
közelesen; ez az utasítás nemcsak tanácsok gyűjtemé­
nye, hanem kötelező utasítás —, mondotta a pápa.
Súlyosan elítélte, hogy többfelé nem-római katoliku­
sakat is az áldozáshoz bocsájtottak —, sőt katoliku­
sok is résztvettek nemkatolikus úrvacsorákon. A pá­
pa szerint ez az önámítás nem sietteti, hanem inkább
késleltetni fogja az ökumenikus közeledést. Róma
10:2-t idézte: elismerem, hogy Istenért buzognak, de
nem megismerés szerint. A teológiai igazságtól nem
szabad eltérni — mondotta tovább.
A katolikus folyóirat felteszi a kérdést: vajon az
egyház szervezeti egysége feleslegessé teszi-e, hogy a
belső egység valódiságát kérdésessé tegyék? R ám utat
a legutóbbi Katolikus Napokon felvetődött jelenségek­
re, a vatikáni kongregációk és egyes nemzeti püspöki
konferenciák között előállott feszültségekre, a „Huma­
nae vitae” c. enciklika körül tám adt viharokra, egyes
római katolikus teológusok eseteire; a pápa kifakadá­
saira a „liturgikus önkényeskedésekkel” szemben éppen
a római liturgiai tanács ülésén, és szokatlan hangú
intelm ére olyan regionális püspöki konferenciákhoz,
amelyek „megsértik az illendőség határait és az egy­
ház által leszögezett szabályok ellenére kísérleteznek
új rítusokkal”.
A folyóirat e jelenségek láttára ta rtja sürgősnek a
római katolikus egyház belső egysége kérdésének a
felvetését. Figyelmezteti a hivatalos egyházat, hogy
ha nem akar szakadásokat, akkor helyet kell adnia
a szükséges korrektúráknak az egyház kormányzásá­
ban. Nem szabad ú tjá t állnia a m egérett reform ok­
nak. „Az egyháztörténetből tudjuk —, írja —, hogy
m agának az egységnek a szűkkeblű értelemzése is
szakadásra vezethet. Mégha ez lappangó módon m en­
ne is végbe, alig jóvátehető törésre vezethetne az egy­
ház életében és az ökumenében. A próba még előt­
tü n k van.”
3
 Hazai ökumenénk az Egyezmények távlatairól
A Magyarországi Egyházak Ökum enikus Tanácsa
december 2-án ünnepi közgyűlést ta rto tt abból az
alkalomból, hogy a tagegyházakhoz intézett átira­
taiban az Állami Egyházügyi H ivatal elnöke a kor­
m ány nevében további h a t évre biztosította az
egyházi alkalm azottak kongruáját és az egyéb ál­
lami hozzájárulásokat. Ismeretes, hogy az egyes
tagegyházak a saját kereteik között m ár ünnepi
megemlékezéseken m éltatták az idén 20 éve megkö­
tö tt egyezmények jelentőségét; Ökumenikus Taná­
csunk most az egyezm ények egyházközi vonásait kí­
vánta értékelni és azt vizsgálta, hogy milyen felté­
telek tették lehetővé az evangéliumi egyházak és a
DR. BARTHA TIBOR: EGYHÁZ A SZEKULARIZÁLT TÁRSADALOMBAN
I.
A z állam és az Ö k u m en ik u s T anács tag eg y h ázai
kö zö tt 1948-ban k ö tö tt egyezm ények 20. é v fo rd u ló ­
já ró l az egyes ta g e g y h á z ak az év fo ly am án k ü lö n -
k ü lö n tö b b ízb en m egem lékeztek, é rté k e lté k azok
jelen tő ség ét. Ez a jelen tő ség e in d o k o lttá teszi, hogy
ta g e g y h á z ain k e g y ü tt is szám b av eg y ék ta p a s z ta la ­
ta ik a t. H iszen a k ü lö n -k ü lö n v ég zett felm érés so­
rá n elm ély ü lt b e n n ü n k a m eggyőződés, hogy a M a­
g y a r N ép k ö ztársaság álla m a és a m ag y aro rszági
egy h ázak k ö zö tt k ia la k u lt jó viszony a la p ja it ezek
az egyezm ények r a k tá k le.
A m arx izm u s és a k ereszty én ség h a z á n k b a n tö r­
té n e tü k so rán ta rta lm a s an a felszab ad u lás u tá n
k o n fro n tá ló d ta k . A sz e k u la riz ált tá rsa d a lo m és az
ev an g éliu m i eg y h ázak találk o zásán ak , jó viszonyá­
n a k a té n y e jog g al ta r th a t szám ot a leg n ag y o bb fi­
gy elem re m in d azo k részéről, a k ik a k e reszty én
egyh ázak élete és szolg álata szem szögéből, — m in d
pedig azok részéről, a k ik a v ilá g m é re tű tá rs a d a l­
m i p ro b lém ák összefüggésében fo g lalk o zn ak az
é rin te tt k érd ésk o m p lex u m m al. Jo g g al m o n d ha tju k
el, hogy a k e reszty én eg y h ázak tö rté n e té b e n a m o­
d e rn m a rx ista tá rsa d a lo m m a l való találk o zás k o r­
szakos jelentőségű. E gy g y ö k eresen á ta la k u lt, új
tá rsa d a lm i re n d d e l k ap c so la tb a n k e lle tt az ev angé­
liu m i eg y h á z a k n ak d ö n tést hozniuk, állást fo glal­
niok, illetv e egy teljesség g el m eg v álto zo tt ú j t á r ­
sad alo m b an k e lle tt és k ell k eressék eg ziszten ciájuk
és szo lg álatu k lehetőségét.
U gy an íg y n e m v ita th a tó a k o n fro n táció tá rs a d a l­
m i v e tü le té n e k jelen tő ség e sem , n em csak az ú j m a ­
g y a r tá rsa d a lo m k iép ü lése v o n atk o zásáb an , hanem
az é rt sem , m e rt a m a g y a r tá rsa d a lo m fo rra d a lm i
á ta la k u lá sa v ilá g m é re tű tö rté n e le m i fo ly a m a t része.
Az ev an g éliu m i k ereszty én ség és a szocialista tá r ­
sadalom érin tk ezésén ek , egym áshoz v aló viszonyá­
n a k ta p a s z ta la ta i — ép p en ezek m ia tt a tö rté n e lm i
és v ilá g m é re tű d im e n z ió ik m ia tt — ig én y lik tő lü n k
a közös elem zést is, hogy a g y a k o rla ti ta n u lsá g o ­
k a t az érd ek lő d ő k legszélesebb k ö ré n e k a re n d e lk e ­
zésére bocsássuk.
In d o k u l azt is m o n d h a tta m volna, h o g y az é r­
deklő d ésre v aló te k in te tte l a k a ru n k e g y ü tt is b e ­
szám olni ta p a sz ta la ta in k ró l, hiszen — m in t k ö z tu ­
dom ású — té m á n k irá n t az érd ek lő d és v ilág m éretű .
A zt is h o zzáteh etjü k , h o g y ez az érdeklődés az el­
m ú lt k é t évtized so rán n e m volt, és m ég m a sem
m in d ig a tárg y ilag o s szem lélődő érdeklődése, a k it
joggal fo g la lk o z ta th a t a sz e k u la riz ált v ilág és a
ev an g éliu m i k ereszty én ség ta lá lk o z á sá n ak m in d en
4
szocializmus ú tjára lépett m agyar népköztársaság
tartós megegyezéseket, mennyiben igazolta azokat a
megkötésük óta eltelt két évtized, m it használtak
az egyezmények az egyházaknak, és m it használ­
tak a szocialista társadalom ban élő magyar nép­
nek.
Egyházi hetilapjaink részletesen ism ertették az
ünnepi közgyűlés lefolyását, a felszólalásokat és az
elfogadott határozati javaslatot. Az alábbiakban Dr.
Bartha Tibor püspök elnöki előterjesztését és Dr.
Erdei Ferencnek, a Hazafias N épfront országos tan á­
csa főtitkárának felszólalását közöljük a gyorsírói
feljegyzések alapján.
elvi és g y a k o rla ti p ro b lém ája. A nem zetközi egy­
házi élet te rü le té n sem kevés azo k n ak a szám a,
a k ik az ú j, m o dern szocialista tá rsa d a lo m és a k e ­
resztyén egyházak érin tk ezésén ek , k ap cso latán a k a
p ro b lém á it elfo g u ltan kezelik. K o ráb b an a p ro b lé ­
m á t azzal k ív á n tá k m eg k erü ln i, hogy a szocialista
tá rsa d a lm i re n d té n y é t ig n o rá lh a tó n a k ta rto ttá k , a
szocialista v ilá g re n d sze rt p ro v izó rik u sn ak te k in te t­
ték. M ajd — m iu tá n k id e rü lt, hogy a szocialista vi­
lág ren d és á lta lá b a n a sze k u larizált tá rsa d a lo m v i­
lág tö rtén elm i adottság, am ivel szám olni kell — , a r­
ra ö sszpontosítják fig y elm ü k et, hogy e társa d alo m
ideológiai a la p ja it kétség b ev o n ják , s tru k tú rá já t
m egváltoztassák. Ez a tá rg y ilag o sn a k n e m m o n d h a ­
tó, sőt k ife je z e tten elfo g u lt érdeklődés eg y általán
nem se g íte tte és nem k ö n n y íte tte m eg az új tá rs a ­
dalm i re n d d e l érin tk ezésb e ju to tt ev angélium i egy­
házak fe la d atá t. N em egy esetben k á ro sa n befo ly á­
solta és a rra k ís é rte tte e g y h á za in k at is, hogy az új
tá rsad alm i ren d h e z való viszonyuk kiép ítése h e­
ly ett, a n n a k a fellazításáh o z n y ú jts a n a k segédkezet.
Ügy ére z tü k te h á t, hogy a tárg y ilag o s érdeklődők
és az elfo g u lt b írá ló k szám ára e g y a rá n t szükséges
és hasznos lesz, h a az állam és egyház viszonya
kérd éseib en szerzett ta p a sz ta la ta in k ró l eg yüttesen
is b eszám olunk s á llá sp o n tu n k n a k a közös bizony­
ság té te l erejé v el sú ly t a d u n k . Iste n irá n ti h á láv al
á lla p íth a tju k m eg, hogy e rre a közös bizonyságté­
te lre m egvan a lehetőség, hiszen az e lm ú lt 20 esz­
te n d ő t Iste n azzal is m eg áldotta, hogy szorossá te tte
tag eg y h ázain k közösségét az útk eresésb en , a teoló­
giai felism erések b en és a szolgálatban. N em csak a
re fo rm á tu s és evangélikus, h an e m a kisebb p ro te s­
tá n s felek e zetek re is áll ez, am elyek tö rté n e lm ü k
so rán a felszab ad u lás u tá n é re z h e tték m a g u k a t h a ­
zá n k b a n először egyenjogúnak, a tö rv é n y elő tt
egyenlőnek.
II.
Ha az egyes tag e g y h á zak eddig k ö zre a d o tt é rté ­
kelő n y ila tk o z a ta it összegezni p ró b á lju k , a k ö v e t­
kező közös v o n áso k at ta lá lju k azo kban:
M indenekelőtt h á lá v al á lla p ítjá k m eg: elk e rü lté k
azt a k é ze n fe k v ő kísé rtést, hogy ők az új tá rs a d a ­
lom ban a m e g ítélt m ú lta t, a rég i tá rsa d a lm i re n d e t
képviseljék. K ülönösen az ún. k é t tö rté n e lm i e v a n ­
gélium i egyház, a re fo rm á tu s és a lu th e rá n u s egy­
házak vezetése a m ú ltb a n szorosan össz efonódott a
fe u d alista, k a p ita lista tá rsa d a lm i renddel. É ppen
ezért kom oly k ísértés v o lt szám u k ra, hogy az ú j
tá rsa d a lm i re n d d e l szem b e fo rd u lja n ak , am i e g y ú t­
ta l szem b eállíto tta volna őket h itü k ala p -p rin c ip iu ­
 m aival. K risztu s eg yházai a tá rsa d a lm i igazságossá­
g é rt és a h a la d á sé rt folyó erő feszítések et n em a k a ­
d á ly o z h a tjá k és n e m u ta s íth a tjá k vissza, h a v aló b an
a B iblia K risz tu sá n a k en g edelm eskednek. E zt a fel­
ism erést fo g alm azta m eg D. D r. V ető L ajos a ty á n k ­
fia, a m ik o r p ü spö k i székfoglaló b eszédében h a n g sú ­
ly o zta: „A p ro te stá n s e m b e r elítéli a m a ra d isá g o t
m in d en té r e n s az em b eriség h a la d á sá t m u n k álv a,
m aga is b ékésen tu d e g y ü tté ln i a tö rté n e le m és a
tá rsa d a lm i fejlődés erő iv el”.
A tag eg y h ázak m eg n y ilatk o zásai Iste n irá n ti h á ­
laad ással á lla p íth a tjá k m eg to v áb b á, hogy a szeku­
la riz á lt tá rsa d a lo m m a l v aló talá lk o z á sb a n hű ség e­
sen és m a ra d é k n é lk ü l m e g ő rizté k sajátos elvi alap­
ju k a t, az evangélium ot. Sokan é lte k és élnek m a is
ab b an a té v h itb e n , hogy a m a rx ista ideológia alap ­
já n fe lé p ü lt tá rsa d a lo m b a n az eg y h ázak csak úgy
b iz to síth a tjá k é le tü k e t és szo lg álatu k at, h a sajáto s
elvi a la p ju k a t, teológiai b á z isu k a t fe la d já k , s azt
valam ily en tö rté n e tfilo z ó fiai in te rp re tá c ió v a l h e­
ly e tte sítik . A ki elfo g u ltság át lek ü zd v e veszi azt a
fárad ság o t, hogy az eg y h ázain k b an folyó ig eh ird e ­
tést, teológiai k u ta tá s t v aló b an v izsg álat tá rg y á v á
tegye, fel k ell fig y eljen a rra , h o g y a m a g y a r ev an ­
g élium i eg y h ázak teológiai g o n d o lk o d ását a b ib li­
k u s és h itv alláso s o rien táció fo k o zo tt érv én y esülése
jellem zi: E g y h ázain k sajtó tev ék en y ség e is k étség e t
k izáró an a lá tá m a sz tja ezt a m eg állap ítást, hiszen a
B iblia ú j fo rd ítá sa , b ib lia i n y elv k ö n y v ek és kom ­
m e n tá ro k m e g jelen tetése ezekben az év tizedekben
v á lt közp o n ti jelen tő ség ű fe la d a ttá , szem ben azok­
k a l az em b erö ltő k k el, am ely ek b en pl. a M ag y aro r­
szági R e fo rm á tu s E gyház első ren d en eg y h á zk e rü ­
le ti és k o n v e n ti jegyző k ö n y v ek k in y o m ta tá sá é rt
hozta a leg n ag y o b b áldozatot.
N em ok n é lk ü l fo g alm aztam így a m o n d a to t: „ha
veszi v a la k i a fá ra d sá g o t”, hogy b e te k in tse n egy­
h á z u n k ig eh ird etéséb e és teológiai m u n k á lata ib a .
T u d n iillik m in d en n ap o s jelenség, h o g y ép p en azok
a k ü lfö ld i egyházi k ö rö k fo rd íta n a k legkevesebb
gondot b e h a tó elem zésre, am ely ek a leg tö b b fe n n ­
ta rtá s s a l fo g lalko zn ak a m ag y aro rszág i eg yházak
és az állam v iszo n y án ak kérdésével. A k ö zelm ú lt­
b a n fog lalk o zo tt egy k ü lfö ld i e g y ü ttes a M ag y aro r­
szági R efo rm átu s E gyház ju b ile u m i T a n ítá sá n a k a
b írá la tá v a l. Az elm arasztaló íté le t k ia la k ítá sa u tá n
d e rü lt k i — egy résztv ev ő közlése sz e rin t — , hogy
a jelen lev ő k közül a szóbanforgó ta n ítá s t sen ki sem
o lv asta el.
V égül az érték elő h azai m eg n y ilatk o záso k közös
v o n á sa k é n t em lítem az öröm k ifejezését afelett,
hogy eg y h ázain k az új tá rsa d a lm i re n d b e n m e g ta ­
láltá k a k e re szty é n h itb ő l fa k a d ó szolgálatok lehe­
tőségét.
S o kan érdeklő d éssel figyelik, h o g y az ú j tá rs a d a ­
lom egyház- illetv e v a llá s k ritik á ja m ily en m ódon
befo ly áso lja az eg y házak belső életén ek alak u lását.
Nos, m i e lm o n d h a tju k és a h a z á n k b a n já ró tu r is ­
tá k ezrei ellen ő rizh etik á llítá su n k a t, h o g y iste n tisz­
te le te in k látogatottsága sem m ik ép p en n e m m a ra d
a la tta pl. a n y u g a t-e u ró p a i k e re sz ty é n eg yházak
sta tisz tik a i a d a ta in a k . K ülönbözőségek e te k in te t­
ben te rm észetesen n á lu n k is v a n n a k , első ren d en az
igeszolgálat m inőségétől függően, de m in d e n t össze­
véve csak h á la a d á ssa l b e szélh etü n k iste n tisz tele­
te in k lá to g a to ttsá g á ró l, g y ü lek ezetein k m eleg, sze­
re te tte lje s a tm o szférájáró l. E g y h ázain k életén ek
k e re té t a g y ü lek ezetek a d já k , te h á t g y ü lek ezet­
közi, eg y h á z tá rsad a lm i eg y esü letein k n in csen ek
(nőszövetségi, ifjú sá g i szövetség stb.) a gyü lekezeti
k ö rb e n folyó szolgálatok elevensége és felelőssége
azonban e g y á ltalán n e m csökkent. A z a ta p a sz ta la ­
tu n k , hogy a fokozatos egyházi testü le te k , egyház­
m egyék, eg y h ázk erü letek , zsin a to k irá n y ító , segítő
és egybefogó m u n k á ja m egfelelő m ódon p ó to lh a tja
a ko ráb b i, ún. eg y h á ztá rsad alm i m egoldásokat,
m in t ahogy a k o rá b b i id ő szakokban az egyházi te s­
tü le te k érd ek telen ség e te tte szükségessé ú j csato r­
n á k és új m egoldások keresését.
Ö rv en d etes az igehirdetői szolgálat szín v o n alán ak
em elkedése, a teológiai k u ta tá s elm élyülése. A m a­
g y a r p ro testan tizm u s teológiai fárad o z ásain ak
ered m én y ei k é t évtizede b e h a tó a n fo g lalk o z tatják
az ök u m en ik u s g rém iu m o k at. A b ű n b á n a t teológiá­
jáv al, k o ru n k szociáletikai p ro b lém á iv al az egy h á­
zak k ö réb en az elsők k ö zö tt fog lalk o ztak egy h á­
zaink olym ódon, hogy m u n k á la ta ik n a k eredm ényei
előbb súlyos b írá la tb a n részesültek, a z u tá n elem zé­
sü n k et, á llá sp o n tu n k a t n em egy esetb en b írá ló in k is
m ag u k év á te tté k , term észetesen n em n ag y o n em lít­
ve, hogy az elfoglalt állásp o n to t m ások m á r előbb
képviselték.
A z eg yházi szolgálatok fe lté te le in e k a biztosítása
te rü letén jó e red m én y ek rő l szám o lh atn ak b e a k e ­
reszty é n egyházak. A lelk ip ászto ri fizetések á lta lá ­
n o sságban m eg felelnek a m ag y a r dolgozók k e re se ti
átlag á n ak , nem beszélve a rró l, hogy a tú lnyom ó
többség m essze előnyöseb d íja zást élvez, m in t p él­
d á n a k o k á é rt a pedagógusok. K öztudom ású, hogy
am i a lak ásv iszo n y o k at illeti, lelk ip á sz to ra in k a
társa d a lo m leg jo b b an e llá to tt rétege. H ála Iste n ­
nek! És ezt senki n em irig y li tő lü k , tu d v á n , hogy
a p a ró k ia nem csak m ag án lak ás, h a n e m a g y ü lek e­
zettel való érin tk ezés hely e is.
A m eg n y ílt szolgálati leh ető sé g ek ért h á lá t adva,
eg y h ázain k öröm m el szám olnak b e arró l, hogy hoz­
z á já ru lh a tta k és h o z z á já ru lh a tn a k ha zánk boldo­
gulásának elősegítéséhez. Az ú j m a g y a r társa d a lo m
ép ü letére a hivő k e reszty é n ek ú g y te k in th e tn e k ,
m in t am ely n ek építésében az ő k ez ü k m u n k á ja és
szívük im ádsága is b en n e van.
Ilyen m egállap ításo k u tá n érth e tő , hogy eg y h á­
zaink a rró l teszn ek bizonyságot: m e g ta lá ltá k h e ­
ly ü k e t az ú j tá rsa d a lm i ren d b en . S m iu tá n a 20 esz­
ten d ő v el ezelőtt m eg k ö tö tt egyezm ények fe k te t­
té k le en nek — az egyházak és a tá rsa d a lm i re n d
szem p o n tjáb ó l e g y a rá n t k ielégítő — fejlő d ésn ek az
ala p ja it, szükséges, hogy az é v fo rd u ló alk alm áb ó l
ism éte lten rá m u ta ssu n k az elvi szem p o n to k ra, am e­
ly e k e t az egyezm ények rö g z ítettek , és am elyek
a la p já n olyan g y a k o rla t a la k u lt ki, am irő l im m ár
joggal e lm o n d h a tju k : az állam és az egyházak v i­
szonya h a z á n k b a n jó, a 20 esztendővel ezelőtt m eg­
k ö tö tt egyezm ények b ev áltak .
III.
Az egyezm ényekben k ifejező d ik az ú j m a g y a r ál­
la m n a k az az elvi állásp o n tja, hogy az e g y h ázat te l­
je sen el k ell v ála sz ta n i az állam tól, to v á b b á az az
alapelv, hogy az ú j m a g y a r á llam b an v allási egyen­
lőség és te lje s é rtelem b en v e tt lelk iism e re ti sza­
badság van. U g y an a k k o r az egyh ázak Iste n tő l re n ­
delt felelősségnek ism e rté k el, és elfo g ad ták az új
m ag y ar társa d a lo m á lla m re n d jé t és a M ag y ar N ép-
k ö z társa ság irá n t h ű sé g ü k e t n y ilv á n íto ttá k .
Ezek az elvi állásfoglalások sok te k in te tb e n fo r­
ra d a lm ia k a m a g y a r p ro te sta n tiz m u s életében. Az
egyház és állam szétv álasztása gyökeres változás
az évszázados m ú ltta l szem ben, a m ik o r elsőrenden
a ró m a i k a to lik u s egyház, de azzal versenyezve a
p ro te stá n s egyházak is ezer szállal egybefo n ó d tak
5
az a k k o ri tá rsa d a lm i ren d d el. A z ú j tá rsa d a lm i
re n d elism erése, h a g y a k o rla tila g n em is v o lt te r ­
m észetes és zö k k en ő m en tes döntés, teológiailag
m égis kézen fek v ő volt, hiszen a B iblia, k iv á ltk é p ­
pen ped ig az Ú jte sta m e n tu m , az álla m fo rm a k é rd é ­
sében n em jo g o sítja fel a k e re sz ty é n ek e t a rra , hogy
v a la m ily e n m e g h a tá ro z o tt á lla m fo rm á t te k in tse n e k
sa já to sa n k ereszty én n ek . R óm a 13:1—7 a la p já n az
em b er ja v a és az egyház szo lg álatán ak a lehetősége
az a k é t dön tő szem pont, am ely ek az evan g éliu m i
eg y h ázak n ak az álla m fo rm a k érd ésév el kapcsolatos
állásfo g lalását m egszabják. A m a g y a r p ro te stá n s
egyh ázak vezetői felism erték , hogy az ú j M ag y aro r­
szág éle tfo rm á i egy igazabb és boldogabb m a g y a r
élet Iste n tő l re n d e lt k e re té t je le n tik . K ifejezésre
ju tta ttá k , hogy a k ö ztársaság i á lla m fo rm a k ü lö n ö ­
sen alk alm as szab ad e m b erek szab ad tá rs a d a lm á ­
n a k a felép ítésére és a S zen tírással egyezőnek, a
m a g y a r n ép é rd e k é b e n álló ren d ezésn ek te k in te t­
té k a n a g y b irto k re n d sz e r m eg szü n tetését, a föld­
m űves n é p fö ld h ö z ju tta tá sá t, a szociális igazságos­
ság érv én y esítését.
U g y an a k ko r az ú j m a g y a r állam az eg y h ázak vo­
natk o zá sá b a n elvi á llásp o n to t szögezett le, a m ik o r
az 1946. évi első tö rv é n y c ik k b e n k im o n d o tta, hogy
„az állam p o lg áro k term észetes és elid e g e n íth e te tlen
jo g a i” közé ta rto z ik tö b b e k k ö zö tt a „gon d o lat és
v élem én y szabad n y ilv á n ítá sa , a v allás szabad g y a­
k o rlá sa ” . Az 1949. au g u sztu s 20-án elfo g ad o tt ú j A l­
k o tm á n y p ed ig k im o n d ja : „A p o lg áro k b á rm ily en
h á trá n y o s m eg k ü lö n b ö ztetését n em ek, felek ezetek
vag y n em zetiség ek sz e rin t a tö rv é n y szigorúan
b ü n te ti.” B izto sítja az ú j A lk o tm á n y „az összes ál­
lam p o lg áro k lelk iism ereti szab ad ság át és v allásg y a­
k o rla tá n a k sz a b a d sá g á t.”
A szocialista m a g y a r állam elvi állásfo g lalásai az
egyházak v o n atk o zásáb an a szocialista tá rsa d a lm i
re n d legm élyebb dim enziójából, a h u m a n izm u sb ó l
fa k a d n a k , am ely az em b er szabadságának a bizto­
sítására tö re k szik s u g y a n a k k o r a haza és az em b e­
riség ja v á n a k a szolgálatára irá n yu l. E zek az elvek
m egfeleln ek a szocialista állam a m a tö rek v ésén ek ,
hogy az ország la k o sság át a n a g y n em zeti célok
m egv aló sításán ak és egyben k o ru n k h u m a n itá riu s
célkitűzésein ek a m u n k á lá sá ra összefogja és szol­
g á la tb a állítsa.
IV.
A n n ak ellenére, hogy sem a m a g y a r ev an g éliu ­
m i egyházak, sem a szocialista állam részéről, a
fe n tie k szerin t, az eg y ü ttm ű k ö d é sn e k elvi a k a d á ly a
n em le h e te tt, g y a k o rla tila g az állam és egyház v i­
szonyának. ren deződése n em v o lt zö k k en ő m en tes és
n em v o lt m ag átó l értetődő. Az eg y h ázak k ö tö ttség e
a m ú lt tá rsa d a lm i ren d h ez, v a la m in t m in d k é t r é ­
szen n é m e ly k o r és e se te n k é n t jelen tk ező d o g m ati­
kus szem lélet m ag y arázza, hogy az állam és egyház
v iszo n y án ak rend ező d ése h a z á n k b a n n e m csupán
elvi állásp o n to k d e k la rá lá sá ra szorítk o zo tt, h a n e m
egy tisztázó d ási fo ly a m a t ered m én y e. Ez a fo ly a m a t
a m ag y aro rszág i ev an g éliu m i e g y h ázak b an teoló­
giai m eg ú ju lásb an , ú jra eszm élk ed ésb en je le n tk e z e tt
am ely ig azáb an m á r az első v ilá g h á b o rú időszak á­
b a n m eg in d u lt. A z első v ilá g h á b o rú m e g rá z k ó d ta ­
tá sa i közep ette a v ilág k ereszty én ség figyelm e foko­
zo tta b b a n a B ib liá ra irá n y u lt. H a z á n k b a n is élén k
v isszh an g ra ta lá lta k azok a tö rek v ések , am ely ek az
egyház é le té t és szo lg álatát a B ib lia m é rle g é re h e­
lyezték. A m áso d ik v ilá g h á b o rú id ő szak áb an ez a
teológiai szem lélet eg y re élesebben é rv é n y e síte tte
azt a felism erést, h o g y a m ag y aro rszág i ev an g éliu ­
6
m i egyházak a fasizálódó m a g y a r közéletben, a k é t
v ilá g h á b o rú v álság a ib an n em k ép v iselték a m ag y a r
nép igazi érd ek e it, te h á t e rő tle n e k v o lta k az e m b er­
sz eretet n a g y p a ra n c so la tá n a k a betöltésében. Ez a
b ű n b á n a tra hívó h an g szólalt m eg a R efo rm átu s
E gyház Z sin ati T anácsa 1948. áp rilis 30-án k ia d o tt
d e k lará c ió jáb a n : „V égzete v o lt az egyháznak, hogy
a r o p p a n t gazdasági h a rc b a n n e m állt gyökeres el­
szántsággal a szegények és eln yom ottak, a kiuzso­
rá z o tta k m ellé. N em ad o tt a v ilág n a k gyökeres, á t­
fogó m egelőző és építő szociális p ro g ram o t. Íté le te
az volt, hogy ezt a p ro g ra m o t n em csak n élküle, h a ­
nem ellen ére in d íto ttá k el olyanok, a k ik azt h itték ,
hogy az egyház a szociális re fo rm ellen van, s ezért
a fen n álló tá rsa d a lm i és gazdasági ren d elleni h a r­
cot az eg y h ázra is k ite rje sz te tté k .”
A m ú lt tá rsa d a lm i és teológiai örökségétől elsza­
k adva, v aló b an a k eresztyénség alap p rin cíp iu m áig ,
a B ibliáig k e lle tt és k ell visszam enni en n ek az egy­
házi nem zed ék n ek ahhoz, hogy m u la sztása it felis­
m e rje és az új tá rsa d a lm i re n d jo g o su ltság át, erk ö l­
csi é rté k é t elism erhesse.
M ás oldalról, a szocialista tá rsa d a lm i re n d h ív ei­
nek és képviselőinek is szüksége v o lt azo k ra a m eg­
győző ta p a sz ta la to k ra , am elyek n y ilv á n v aló v á te t­
ték, hogy a kereszty én ség nincs a k a p ita lista tá rs a ­
dalm i ren d h ez kötve, h an em h itelveiből k ö v etk e­
zően szövetségese le h et m in d azo k n ak az erőknek,
am elyek a tá rsa d a lm i igazság érvényesülésének, az
em beri h a la d á sn a k az ü g y é t szolgálják.
Ez a tisztázódási fo ly a m at — az egyházak életé­
ben az eligazodás — különösen a felszab ad u lás u tá ­
n i évtized b en döntő jelen tő ség ű k é rd ése volt a m a­
g y a r p ro te stan tizm u sn ak . N em m o n d h a tju k , hogy
az eligazodás fo ly a m a tá b a n élő eg y h ázain k a v ilág ­
kereszty én ség részéről különösebb m eg értésb en
v ag y se g ítség n y ú jtá sb an részesü ltek volna. S o k k al
tö b b e t tu d n á n k m o n d an i a rró l, hogy az elvi tisz tá n ­
lá tá st, a m ú ltta l szem ben és a h ag y o m án y o k k al
szem ben az Iste n igéjéhez való igazodást hogyan
g á to ltá k olyan teológusok és egyházi körök, ak ik e t
és am ely ek et v alam ily e n sajá to s egyházi önérdek
v éd elm ének a szem p o n tjai v ezettek, n em is szólva
azokról, am elyek a tá rsa d a lm i igazságosságért foly­
ta to tt v ilá g m é re tű kü zd elem b en a kiv áltság o s osz­
tá ly o k m e lle tt fo g laltak állást. A n n ál nagy o b b m eg­
becsüléssel és h á lá v a l k e ll m eg em lék ezn ü n k azok­
ró l a teológusokról és h itte stv é re in k rő l, a k ik a világ
különböző p o n tja in , tő lü n k fö ld ra jzilag ta lá n táv o l
élve, m égis fe lism erté k és é rté k e ln i tu d tá k a m a ­
g y a r p ro te sta n tiz m u s e g y h áztö rtén eti és tö rté n e ti
jelen tő ség ű tö rek v ését, am ellyel az új tá rsa d a lo m ­
b a n k e re ste a K risztu s irá n ti engedelm es szolgálat
lehetőségét.
A fe n tie k m ag y arázzák , hogy a szocialista tá rs a ­
dalom és a k ereszty én egyházak egym áshoz való vi­
szon y án ak a k érd ése n e m szem lélhető és nem é rte l­
m ezhető sta tik u sa n . D in am ik u s fo ly a m a t ez, am ely ­
n e k so rán m in d k é t fél s a já t alapelveihez rag aszk o d ­
v a képviseli szem pontjait. Ily e n é rte lem b e n m o n d ­
h a tju k , hogy h a z á n k b a n az állam és egyházak vi­
szonya fo ly am ato s p árb eszéd eredm énye. E p á rb e ­
széd fo ly tatásáh o z az elvi a lap o k a t az egyezm ény
szo lgáltatta.
Az u tó b b i években, a h id eg h áb o rú s stra té g ia b u ­
k á sa u tán , általán o s ig én y k é n t je le n tk e z e tt a n y u ­
gati kereszty én ség k ö réb e n a m a rx istá k k a l fo ly ta ­
ta n d ó dialógus. A m a g y ar p ro te sta n tiz m u s a rró l ad ­
h a t szám ot, hogy több m in t k é t évtizede m á r e n n ek
a d ialó g u sn ak a g y a k o rla tá b a n él, hiszen, egyebek
m e lle tt az állam és egyház viszo n y án ak az a la k ítá ­
sa is ilyen p árb eszéd n ek az eredm énye. N em szü k ­
 ség telen ta lá n , h a en n ek a jó ered m én y ek h ez vezető
d ialó g u sn ak n é h á n y jelleg zetes v onásáról, szabá­
ly á ró l szám o t adu n k .
T a p a sz ta lata in k a la p já n lényeges szab ály n ak
ta r tju k , h o g y a d ialó g u st fo ly ta tó p a rtn e re k egym ás
elvi m eg g yő ző d ését kölcsönösen ko m o ly a n v e g y é k
és tiszte le tb e n ta rtsá k. E leve e rk ö lcstelen n ek és si­
k e rte le n n e k b izo n y u l az a k e re sz ty é n állásp o n t és
m a g a ta rtá s, am ely a dialógus eszközével a p a rtn e r ­
nek , je le n esetb en a szocialista tá rsa d a lo m n a k az
alá á sá sá t v agy m eg d ö n tését k ív á n ja m u n k á ln i. S ú ­
lyos b u k á sn a k k ell m in ő síte n ü n k ezért, h a a szocia­
lista tá rsa d a lo m b a n élő eg y h ázak v a g y k e reszty én
em b erek a n tik o m m u n ista célok érd e k é b e n eszközül
en g ed ik m a g u k a t felhaszn áln i. Szám os p é ld á t le h e t­
n e felhozni ily en eltév ely ed ésre, am ely esetek
m in d eg y ik éb en a tu la jd o n k é p p e n i fe la d a to t k e rü lik
k i: a k ereszty én ség és a m arx izm u s k ö zö tti becsü­
letes k o n fro n táció t. U g y an íg y a m a rx ista tá rs a d a ­
lom szem p o n tjáb ó l sincs é rté k e az o ly an k o n fo rm iz­
m u sn ak , am ely a jó viszony k ia la k ítá sa és az
eg y ü ttm ű k ö d és érd e k é b e n az ala p v e tő k e reszty én
állásp o n t m ó d o sítását te k in te n é a d ialógus fo ly ta tá ­
sa feltételén ek . A m a g y a r tá rsa d a lo m egyik vezető­
je így fe je z te ezt k i: n em k ív á n h a tju k , hogy a v e­
lü n k tá rg y a ló egyházi e m b erek b ecstelen ek legye­
ne k és s a já t h ite lv i m eggyőződésüket o p p o rtu n iz­
m usból elhallgassák.
T ovábbi lényeges szem p o n tn ak ta r tju k , hogy a
k e re sz ty é n ek és m a rx is tá k dialó g u sa n e szo rítk o z­
z é k csak és kizárólag ideológiai, filo zó fia i, illetve
teológiai sík o n fo ly ta to tt eszm ecserére.
A h a z á n k b a n folyó p árb eszéd m á r e re d m én y e k ­
hez v ezetett. Ez első ren d en n em te o re tik u s v itá k
következm énye. Az egyház részérő l p é ld án ak
o k á é rt tö b b re v o lt szükség, m in t a k e re sz ty é n h it­
té te le k h a n g o ztatása. Szükség v o lt és szükség v an
a k e reszty én h itb ő l fa k a d ó élet bizo n y ság tételére.
H asonlóképpen, a k e re sz ty é n eg y h ázak nem csak a
m a rx iz m u s ta n té te le iv e l ta lá lk o z h a tta k , h a n e m az
a b bó l fa k a d ó g y a k o rla tta l. A k o n fro n táció , am ely­
rő l szó v an , so k k al életesebb, sem hogy ta n té te le k
szem b eállításáv al k im e ríth e tő volna. E g y h ázain k az
éle t ta p a sz ta la ta ib ó l k e lle tt m egg yőződjenek arró l,
hogy a m a rx iz m u s—len in izm u s tá rsa d a lm i, gazda­
sági p ro g ra m ja a h a z a és az e m b er szeretetéb ő l fa ­
kad . N incs k é tsé g ü n k afelől, hogy szocialista tá r s a ­
d a lm u n k b a n b e n n e re jle n e k a fejlő d és m axim ális
lehetőségei. M a n y u g a ti egyházi és v ilág i k ö rö k b en
div ato s dolog azt v ita tn i, v a jo n a m a rx iz m u s—le n i­
nizm us a la p já n felép ü lő tá rsa d a lo m n a k m eg v an -e a
ru g a lm a ssá g a a jelen tk ező ú j tá rsa d a lm i és gazda­
sági p ro b lé m á k m egoldásához. A m ag y aro rszág i
ev an g éliu m i eg y h ázak s a já t ta p a s z ta la ta ik a la p já n
a rró l te h e tn e k bizonyságot, h o g y a szocialista tá r ­
sad alo m h a z á n k b a n ép p en a le g u tó b b i év ek b en is
n a g y lép ések et te tt m in d p o litik ai, m in d gazdasági
té re n az e m b er ja v á t szolgáló célkitűzések m egvaló­
sítá sa felé, és e tá rsa d a lo m fe jlő d é sé é rt sen k i sem
ho zo tt a n n y i áldozatot, m in t ép p en e tá rsa d a lo m ve­
zető körei. M iközben a k a p ita lis ta országok befo­
ly ási te rü le té n e g y re -m á sra m e g n y irb á ljá k a de­
m o k ra tik u s szab ad ság jo g o k at (N y u g at-N ém eto r­
szág, szükség állap o t tö rv én y ), v a g y eg yenesen fa ­
siszta k a to n a i d ik ta tú r á t h o zn ak lé tre (G örögor­
szág), ad d ig n á lu n k az ,országgyűlési k ép v iselők és
ta n á c sta g o k v á la sz tá sá ró l” szóló 1966. évi III. tö r ­
vén y k ö zv etlen eb b é és szoro sab b á te tte a v álasztók
és a k ép v iselő k k ö zö tti k ap cso lato t, fo k o zta a nép
széles ré te g e in e k b efo ly ását a tá rs a d a lm i élet irá ­
n y ítá sá b a n . A felelős tá rsa d a lo m k iép ítése a cél,
m ely n ek érd e k é b e n a tá rsa d a lo m vezetői a h aza
m in d en fiá n a k és le á n y á n a k felelős tev ék en y ség ére
szám ítan ak . Az 1968. e lején é letb e lé p ett ú j gazda­
sági m echanizm ussal pedig a g a zd aság irán y ítá sn ak
olyan új ren d sz ere v a n m egvalósulóban, am ely le­
hetővé teszi a felvetődő k é rd é se k leg jo b b m egoldá­
sát.
A m in d en a p i élet ta p a sz ta la ta i m u ta ttá k m eg a
tá rsa d a lm u n k a t vezető e rő k erkölcsi é rték ét.
A szocialista dem o k ratizm u s és tö rv ényesség sza­
b á ly a in a k érv én y esü lését k ö zv etlen ü l m eg fig y elh et­
té k az eg y h ázak az egyh ázp o litik ai g y a k o rla t te r ü ­
letén. E g y etlen k o n k ré t p é ld á ra h a d d u ta lja k , az
eg y h ázain k n ak fo ly ó síto tt állam segély tén y é re . A
tá rsa d a lm i re n d gyökeres á ta la k u lá sa n y ilv án ­
való an an y ag i v o n atk o zású p ro b lé m á k a t is je le n ­
te tt a fő k én t fö ld b irto k a ik jövedelm éből élő egy h á­
zak életében. A k o rm á n y z a t m esszem enően m eg ér­
té st ta n ú síto tt, a m ik o r az 1948-ban m eg k ö tö tt
egyezm ényekben jelen tő s állam seg ély t b o csáto tt az
egyh ázak ren delkezésére. M ost pedig, a m ik o r az
egyházak an y ag i h e ly z e tü k e t felm é rv e ú g y ta lá ltá k ,
hogy az ered etileg k é t év tized re k o n te m p lá lt idő­
szak n e m volt elégséges ahhoz, hogy az egyházak
m egvalósítsák az elvileg m a is v a llo tt an y a g i önel­
látá s g y a k o rla tá t, az Á llam i E gyházügyi H iv ata l el­
nö k e f. évi n o v em b e r 28-án k e lt le ira ta sze rin t a
M agyar N épk ö ztársaság k o rm á n y a ú g y h a tá ro zo tt,
hogy az állam segélyeket to v á b b ra is b iz to sítja 1974.
decem ber 31-ig, év en te az 1968-ban ju tta to tt ösz­
szegnek m egfelelő m érték b en .
M ai összejövetelünk a lk a lm á t ra g a d ju k m eg a rra ,
hogy eg y h ázain k őszinte k ö szönetét és h á lá já t fe­
jezzük ki k o rm á n y z a tu n k n a k e m egértő gesztu ­
sáért. K ülönös öröm sz ám u n k ra, hogy a k o rm á n y ­
zat d ö ntéséről szóló közlés ism ételte n m eg á lla p ít­
h a tta az állam és az egyház közö tti jó viszony té ­
n y ét. M iu tá n h itü n k b ő l folyó p ara n c s sz ám u n k ra
h a zán k szeretete, sem m i sem je le n th e t nag y o b b ju ­
ta lm a t e földön, m in t tá rsa d a lm u n k h iv atalo s k é p ­
viseletén ek am a m eg állap ítása, am ely sz e rin t: „a
k o rm á n y m éltán y o lja, hogy az egyh ázak a h ú sz esz­
ten d ő so rán szo lid a ritást v á lla lta k a szocialista tá r ­
sadalom építése te ré n fáradozó és m u n k álk o d ó dol­
gozó n é p ü n k k e l.” A le ira t k ifejezésre ju tta tja a
M ag y ar F o rra d a lm i M u n k ás-P a rasz t K o rm án y elis­
m erését a zo k é rt az erőfeszítések ért, am ely ek et a
m ag y aro rszág i p ro te sta n tiz m u s tag eg y h áz ai az el­
m ú lt k é t évtized so rán te tte k avégre, hogy tám o ­
gassák tá rsa d a lm u n k n a k a b ék e m egőrzéséért, a
béke m eg m en té séé rt fo ly ta to tt h arcát.
Ím e, ily en e red m én y e k re v e z e te tt az a k o n fro n ­
táció, am elyről joggal á lla p íth a ttu k m eg a fe n tie k ­
ben, hogy so k k al életesebb, sem hogy ta n té te le k
szem beállításával k im e ríth e tő volna.
Az ilyen találk o zás és párb eszéd k iz á rja azt a ve­
szélyt, hogy a dialógus te o re tik u so k v ag y vezetők
szűk k ö ré re korláto zó d jék . H osszú időn á t ta r to tta
m a g á t az a gy an ú , hogy az állam és az egyház jó
viszonya g y a k o rlatilag n ém ely egyházi v ezetőnek
és az állam n a k a jó v iszonyát je le n ti csupán. M in­
denki, ak i a m ag y aro rszág i ev angélium i egyházak
életét közelebbről ism eri, közv etlen ta p asz talá sb ó l
tu d ja , hogy e viszony rendezése n em egyes vezetők­
nek, h an e m az egyház egyetem ének, az isten h iv ő ál­
lam p o lg áro k n a k az ügye.
A z előzők u tá n ta lá n é rth e tő a m a g y a r p ro te s ta n ­
tizm u sn ak az a ja v a sla ta , am ely et a nem zetközi
egyházi éle t fó ru m a in is h a n g o z ta t: a k e re szty é n
és m a rx ista dialógus tö rté n e lm i szükségszerűség. A
je le n k o rb a n p lu ra lisz tik u s v ilá g n éz etű v ilág g al
kell szám olnunk. E gy m illiá rd k e re szty én hivő lé té t
ép p ú g y n e m le h e t ignorálni, m in t a szocialista vi­
7
 lág ren d szer, a szekularizáló d ó tá rsa d a lo m v ag y a
kereszty én ség en k ív ü li v ilág v alláso k tén y ét. Ilyen
k ö rü lm é n y e k k ö zö tt gyüm ölcsöző p árb eszéd fo ly ta ­
tá s á ra a k k o r v a n lehetőség, h a k o n k ré t k é rd é sek ­
ről, éspedig az e m b er ja v á t szolgáló célkitűzések
m egv aló sításáró l fo ly ta tn a k a p a rtn e re k eszm ecse­
rét.
Ily e n k o n k ré t k é rd é se k v o lta k a m i v iszonyla­
tu n k b a n a v ilá g h á b o rú -o k o z ta sebek g y ógyítása, a
rom o k e lta k a rítá sa . És ily en k é rd é se k az ú j tá rs a ­
dalom felép ítése, az évszázados g azdasági e lm a ra ­
d o ttság behozása és eg yebek k ö zö tt az állam és egy­
ház jó v iszo n y án ak a rendezése. A nem zetk ö zi élet
te rü le té n p ed ig a h á b o rú elkerü lése, az á ltalán o s és
te ljes leszerelés, a n é p e k b ék és eg y ü ttélése, a n em ­
zetek k ö zö tt a tá rsa d a lm i és g azdasági igazságosság
érvén y esítése, az ú j kolonializm us veszélyének le­
küzdése, m in d ez b ő v en szo lg áltat a n y ag o t az ilyen
dialógus tárg y so ro zatáh o z.
Ezzel tá v o lró l sem k ív á n ju k az ideológia és a
teológia k ö zö tti különb ö ző ség ek et fig y elm en kívül
hagy n i, sem azt n e m k ív á n ju k m o n d an i, hogy elvi
k érd é se k m e g v ita tá sa szükségtelen. K o n k ré t ü g y e k ­
ben fo ly ta to tt p árb eszéd so rá n le h e t és k e ll a p a r t­
n e re k n e k elvi á llá sp o n tju k a t egym ással szem beállí­
ta n i és az e m b er és az em beriség ja v á n a k szem
elő tt ta rtá s á v a l k e ll kezelni a jele n tk e z ő e lle n té te ­
ket.
V.
H ogyan a la k u l a to v á b b ia k b a n az állam és az
egyházak viszonya? A la p já b a n véve n e m n eh éz e r­
re a k é rd é sre válaszolni. A m ik o r az állam és az
eg y h ázak k ö zö tt m e g k ö tö tt egyezm ények 20. év fo r­
d u ló já ró l m eg em lék ezü n k és m e g á lla p ítju k , hogy
az egy ezm én y ek b en le fe k te te tt alap elv ek és a r a j­
tu k alak u ló g y a k o rla t k iá llta k é t év tized p ró b á já t,
ak k o r ig azáb an azt a m eggyőződésünket is k ife je ­
zésre ju tta tju k , h o g y ezek az alap elv ek irá n y t m u ­
ta tn a k a to v á b b i fejlő d ésre és h aszn o san szabályoz­
zák az e z u tá n k ö v eten d ő g y a k o rla to t is.
Az egyház p e rs p e k tív á ja a d v a v a n az Úr íg é re té ­
ben. Ez a p e rsp e k tív a a szolgálat p e rsp e k tív á ja . Is­
te n ig éje és S zen tlelk e á lta l eg y h ázat g y ű jt m agá­
DR. E R D E I F E R E N C : A Z E G Y E Z M É N Y E K H Á T T E R E É S T Á V L A T A I
A b b a n az érd ek es h ely zetb en vagyok, h o g y m ost
itt ú g y is szólhatok, m in t a H azafias N é p fro n t fő ­
titk á r a és ú g y is, m in t a M ag y aro rszág i R efo rm átu s
E gyház tisztségviselője. Ez a lk a lm a t ad n ek e m b i­
zonyos összevetésre. D e m ég gazd ag o d ik en n ek az
összevetésnek a lehetősége azáltal, h o g y a r r a is fel­
készü ltem : h o ln ap a k a to lik u s egyház hasonló, v ag y
ehhez fo g h ató a lk a lm á n szin tén felszólalok, és a n ­
n a k az elő ad ásn ak az a n y a g á t m á r m eg ism erh et­
tem . T e h á t elő ttem v a n m o st egy o ly an összehason­
líth a tó kép, h o g y u gyanaz, v a g y az a h aso n ló egyez­
m ény, a m it a M ag y ar N ép k ö ztársaság g al a p ro te s­
tá n s egyházak, illetv e a k a to lik u s egyház k ö tö ttek ,
v a jo n 20 éves tö rté n e lm i p ró b a so rán m ily en k ép et
m u ta t m a? És m i ebb en az, am irő l em lék ezn ünk
kell, am irő l jó érzéssel, öröm m el, a jó ü g y igazolá­
sá n a k tu d a tá v a l, a jö v ő re nézve v aló bizako d ással
is em lékezünk.
É n azt em elném k i ebből a tö b b irá n y ú összeve­
tésből, hogy v alam i n ag y o n alap v ető , a társa d a lo m ,
a tö rté n e le m fejlő d éséb en n ag y o n lényegbevágó
dolgot b iz o n y íta n a k ezek az egyezm ények, főleg 20
8
n a k m in d en népből, n y elvből és ág azatból az idők
végezetéig. E gyre nagyobb a rá n y o k b a n bon tak o z­
n a k k i eg y h ázain k szolgálati lehetőségei. É ppen az
állam és egyház v iszonyának tisztázó d ása teszi
ny ilv án v aló v á a k e re sz ty én ek előtt, hogy e v ilág ­
b a n való szo lg álatu k sem m i egyebet n em k ív á n tő ­
lük, m in t azt, hogy a k ereszty é n h itü k b ő l folyó
erk ö lcstan sza b ály a in ak engedelm eskedjenek. K é t­
ségtelen, hogy a h aza ja v á t, a közösség érd ek eit, a
m u n k aerk ö lcs k ö v e telm é n y eit szem elő tt ta r tó k e ­
reszty én em b er hasznosan já ru l hozzá a tá rsa d a lo m
építéséhez. Az em b eri egy ü ttélés égető k érd é seire
te k in tv e is e lm o n d h atju k , hogy azok m egoldásához
a k eresz ty én egyházak é p p e n azzal já ru lh a tn á n a k
hozzá, h a K risz tu sn ak engedelm eskedve fo g laln ak
állást az éhség leküzdésének, a h á b o rú kiküszöbö­
lésének, a fegyverkezési v e rsen y m egszüntetésének,
a tá rsa d a lm i és gazdasági igazságosság m egvalósí­
tá sá n a k sorsdöntő kérdéseiben. Ezen a té re n a kö­
zös szolgálat alk alm ai v á rn a k Ö k u m enikus T a n á ­
csunk tag e g y h áz aira . A nem zetközi egyházi élet fó­
ru m a in elm o n d o tt b izo n y ság tételü k k el azt kell el­
ső ren d en elősegíteniük, hogy a b ib liai értelem b en
v e tt b ű n b á n a tra hívó szó hangozzék el és m eg h all­
g a tá sra ta lá ljo n az eg y h ázakban. Ez le h e t a legha­
ték o n y abb egyházi szolgálat az em b eri eg y üttélés
kérdéseiben.
Az egyház és az egyházak p e rsp e k tív á ja ilym ó­
don a leh ető leg rem én y tk eltő b b . S zocializm ust épí­
tő tá rsa d a lm u n k p e rsp e k tív á ja világosan k irajzo ló ­
d o tt elő ttü n k , új tá rsa d a lm i re n d ü n k a la p ja i szi­
lá rd a n le ra k a tta k , és m i, Isten -h iv ő em berek, m a ­
g y a r n é p ü n k k e l e g y ü tt teljes rem énységgel résztv e ­
szünk az ú j szocialista tá rsa d a lo m felépítésének
m u n k á já b a n . A v ilágnézeti különbözőségek nem je ­
le n te tte k a k a d á ly t az új tá rsa d a lo m ala p ja in a k
lefek te téséb en ; tu d ju k , hogy n em je le n te n e k a k a ­
d ály t a szocialista tá rsa d a lo m ép ü leté n ek te lje s fel­
építésében sem, B izonyosan tu d ju k , hogy a k ü lö n ­
bözőségekből fak a d ó p ro b lém á k te lje s m é rté k b e n
m eg n y u g tató an és kielég ítő en m egoldhatók. E bben
a m eggyőződésben e rő síte tt m eg b e n n ü n k e t az a
k é t évtized, am ely az á lla m u n k és eg y h ázain k kö­
zö tt m eg k ö tö tt egyezm ények elvi a la p ja it igazolta,
g y a k o rla tá t sik e rre l koronázta.
éves ta rtó ssá g u k k a l, ső t fe jlő d ésü k k e l és növekedé­
sükkel. K ét, elég lényeges dolgokban különböző tí­
p u sú egyházzal v a ló su lh a to tt m eg — m u ta tis m u ­
ta n d is — az egyezm ény, de lén y eg éb en hasonlóan.
Az a pozíció, am iből tö rté n e tile g a p ro te stá n s egy­
házak in d u lta k , lényegében eltérő a ttó l a pozíció­
tól, am iből a k a to lik u s egyház in d u lh a to tt. C sak
k é t v o n ásu k at em elem ki. A k ato lik u s h ierarc h iát,
am ihez k é p est a p ro te stá n s egyházak d e m o k ra tik u s
term észetű ek , to v á b b á a m a g y a r tö rtén e lem b en be­
tö ltö tt szerep ü k et, a m it n em a k a ro k részletezni, h i­
szen bizonyos v o násai n e m is ta rto z n a k az ü n n ep i
m egem lékezésre. M égis tö b b d e m o k ratik u s hagyo­
m á n y a la p já n szálltak sík ra a p ro te stá n s egyházak,
m in t a ró m a i k ato lik u s egyház, n o h a egyes k ato li­
k u s p á szto ro k n a k is v o lta k h a lad ó és tö rté n elm ile g
n ag y o n is elism erendő fellépései, sőt tö rté n e lm i
a rá n y ú m ozgásai. M égis tö b b tö rté n e lm i e lem ü k
v a n a p ro te stá n s eg y h á zak n ak ahhoz, hogy rá sz á n ­
h a ttá k m a g u k a t az egyezm ényre a szocialista ál­
lam m al — a k k o r m ég éppen csak kezdődő, nagyon
fia ta l szocialista állam m al — olyan időpontban,
am ik o r m ég tá p lá lh a tta k olyan illú zió k at, hogy az
ta lá n n e m is lesz o ly an ta rtó s — , m in t a n n a k a k a ­
to lik u s eg y h ázn ak , a m it a ró m a i h ie ra rc h ia is k ö t
és tö rté n e lm i m ú ltja is és am ely egyház szem élyi­
ségeinek n e m kev és része m ás tö rté n e lm i h a g y o m á­
n y o k fo ly ta tó já n a k é re z h e tte m agát.
E k ü lö n b ség ek ellenére, lén y eg éb en te rm é sz ete ­
sen h asonló le tt az egyezm ény. Ez k e ttő t biztosan
m u ta t, a m in e k én n e m tu d o m m ég, h o g y a tö rté ­
n e ti elem zése v ég ered m én y b en h o g y an fogalm azó­
d ik m eg a tö rtén észek , a tö rté n e ttu d o m á n y sík ján ,
de az bizonyos, h o g y a d o g m atik ai a k a d á ly o k nem
biz o n y u lta k e lh á ríth a ta tla n n a k és az egyházi szol­
g á la to t szervező tev ék en y ség , am ely s a já tja , m ég­
ped ig jelleg zetesen s a já tja m in d e n k e re sz ty é n egy­
h ázn ak , szin tén n em b izo n y u lt e lh á ríth a ta tla n a k a ­
d ály n ak . E zt m á r rész le te ib en a húsz év a la tt sok­
félek ép p en k ife jte tté k . C sak a m a g u n k k ö ré re té ­
re k vissza. A re fo rm á tu s, ev an g élik u s, de a tö b b i
p ro te stá n s eg y h ázak teológusai is d o g m atik ailag k i­
fe jte tté k , h o g y m ily en bázisok, ta rta lm i elem ek te t­
té k leh etségessé az egyezm én y t és az ebből folyó
eg y ü tté lé st és e g y ü ttm u n k á lk o d á st egy sz e k u la ri­
zált, m a rx is ta tá rsad alo m m al. N y ilv án v aló an, az
alap az, hogy a p ro te stá n s h i tté te le k n e k m eg van az
em b e ri oldala, m égpedig az a közelem b eri oldala,
am ely p la tfo rm o t sz o lg á lta to tt a szocializm us esz­
m éib en m eg testesü lő n em es em b eri törek v ésekhez.
D e ez a p la tfo rm az egyházi szolgálat term észe­
té b e n is ad v a van. A zok az e rő k és tö rek v ések , a
szek u larizált, m a rx ista , szocialista tá rsa d a lo m n a k
azok a tö rek v ései, am ely ek az e m b e ré rt tö rté n n e k
és az e m b e rre v o n atk o zn ak , k ö zv etlen ü l és m in d en
nehézség n é lk ü l ö sszeegyeztethetők m indazzal, am it
a k ereszty én , v agy k ö zeleb b rő l: a p ro te stá n s fo r­
m á jú e tik a paran cso l. N em a b b a n a fo rm á b a n és
nem azzal a k ö zvetlenséggel u g y an , ah o g y an m eg­
bold o g u lt K is R oland a ty á n k fia vélte, és ahogyan
en n ek ő tisz te le tre m é ltó m ódon k ifejezést a d o t t — ,
rég i szo ciáld em o k rata lév én az ő felfo g ásáb an é r­
telm ezv e a szocializm ust, és h iv ő re fo rm á tu s lévén
az ő felfo g ásáb an é rtelm ezv e a re fo rm á tu s h itv a l­
láso k a t — de m égis összeegyeztethető. A tö rté n e ­
lem ily en k ö zv etlen összeegyeztetést n e m v iselt el,
de elviselt, sőt tá p lá lt, g azd ag íto tt és n ö v esztett
egy d ia le k ti k u s egyezést, am ely b en a v ilágnézeti,
d o g m atik ai e lté ré se k sok te k in te tb e n ellen tétes je l­
lege d a c á ra tö k é le te se n össze tu d találk o zn i ab ban,
am i a h u m á n u m ra , az e m b erek m a g a ta rtá s á ra , az
e m b e re k egym áshoz való v iszo n y ára v o natkozik.
É p p en ezért, szerin tem , különös erkölcsi je le n tő ­
sége v a n a n n a k , hogy a m i á lla m u n k és eg yhá­
zain k k ö zö tt ily en egyezm ény h ú sz évvel ezelőtt
lé tre jö tt és h úsz év u tá n m a is így m ű k ö d ik , hogy
jó rem én y ség g el le h e tü n k a jö v en d ő ir á n t is. N em
m o n d h a tju k , hogy m in d ig te lje se n tu d a to s a k vol­
ta k ezek az erkölcsi n o rm á k a közéletb en , a gazda­
sági életb en , a gazd aság i tev é k e n y k e d ésb en ezek a
n o rm ák , am ely ek a m a rx is ta ideológiából, vag y a
k ere sz ty é n d o g m atik áb ó l követk ezn ek . H atá su k
m égis tö k é le te se n összeegyezett, ille tv e ú g y tu d o tt
találk o zn i — , a találk o zás sz á n d é k á n a k k ö z b ejö tté ­
v el is —, h o g y az m a a tisztességes e m b erek re, a
ren d es h a z a fia k ra egységesen, n e m egym ás ellené­
ben h at. És ez ó riási dolog. A m e n n y ire u g y an is
m eg v an en n ek a belső lo g ik á ja és n y ito tt lehetősége
elvileg, ú g y n in cs m eg az az a u to m atizálása, hogy
ez m in d en k ö rü lm é n y e k között, m in d en esetb en b e­
következik. A m ag átó l érte tő d ő m o rális egybeesés
az, a m it m eg tu d tu n k való sítan i. Ez elegendő le tt
ahhoz, h o g y belső p o litik á n k b a n és a nem zetközi
p o litik a k é rd éseib en n em zeti egység — leg aláb b is
többségében nem zeti egység — jö jjö n létre, te h á t
hiv ő k és n em -h iv ő k kö zö tt n em zeti egység jö h e te tt
létre.
V együk pl. a term elő szö v etk ezetek et, m in t egyik
legnagyobb p ró b á já t a b elp o litik án a k és a m o rá l­
n a k is. N ehéz len n e ta lá ln i olyan elvi alapot, am i­
ből k iin d u lv a egy k e re szty én egyház, egy p ro te s­
tá n s egyház okot ta lá lh a tn a a rra , hogy en n e k a tá ­
m o g atásáv al szem behelyezkedjék. M ert m i v a n eb­
b en ? N em csak az v a n benne, hogy e m b erek okosan
m u n k á ljá k a m ag u k jó lé té t és a rr a tö rekszenek,
h ogy az éle tü k m ás, jobb, m ag asa b b szín v o n alú le­
gyen, m in t v o lt egyéni gazdálkodó k o ru k b a n . H a­
n em b en n e v a n az is, hogy ezt sajátosan m u n k á l­
ják , egym ás közös é rd ek ére alapozva, kölcsönös ér­
d ekközösségben, ahol egy e m b e r m a g a ta rtá sa köz­
v e tle n ü l a közösségre, m in d e n k ire h a t. N em le h e t
olyan ev angélium i erkölcs, am e ly ezzel szem be
tu d n a helyezkedni.
V agy a szocialista tu lajd onviszonyok. A g y á ra k
állam osítása, a b a n k o k állam osítása, vag y efféle.
N agyon nehéz fe la d a t vo ln a ev angélium i teo ló g u ­
so k n ak kom oly és nyom ós é rv e k e t összegyűjteni
a k á r az eg y h ázatyák, a k á r b á rm ily e n szent ira to k
soraiból ahhoz, hogy beb izo n y ítsák : egyesek, egyes
csoportok m a g á n tu la jd o n jo g a m ások term előeszkö­
zeire, m ások m u n k á já ra Iste n n e k tetszőbb, m in t
e n n ek a m a g á n tu la jd o n n a k a detro n izálása. N em
szaporítom a p é ld ák a t. D e a k u ltú rá b a n is sok
olyan v an , am i m ély és igaz értelm ű , k ik i a m aga
m ó d ján fo gja is fel, de telje s érdekközösség, jó
n em zeti egység tu d lé tre jö n n i. Ez á lta lá b a n ilyen
m ag átó l érte tő d ő a nem zetközi életben, a p o litik ai
életben, a béke ügyében, az im p erializm u s elleni
fellépés ü g yében is.
M ég csak egy v o n ásra u ta lo k ebb en a jó egység­
ben. És ez a d em o k rácia kérdése. A m i p ro te stá n s
eg y h ázain k belső, egym ásközötti d e m o k rá ciá ja is és
a m a g y a r tö rté n e le m d e m o k ra tik u s h ag y o m án y a i­
hoz való kapcsolódás is jó alap a m o stan i egységre.
D e továbbm egyek. A m o rális h a tá so k b a n is m egvan
egy n agyon kom oly és őszinte összhang a szocialista
világi és az ev angélium i egyházi rá h a tá so k között,
m egvolt b en n ü k a d em o k rác iá ra való nevelésre, a
d em o k rácia lég k ö ré n ek és in tézm én y ein ek fe jlő d é­
sére irá n y u ló h a tó e rő és készség is. És ez n agyon
n a g y dolog. Az az ú j ren d szer, a m ely m ég n agyon
fia ta lo n egyezm ényt k ö tö tt az egyházzal, a h a ta lo m
m egszerzéséért, m egőrzéséért, a te rm e lési- és tu la j­
donviszonyok á tá llítá sá é rt, a tá rsa d a lm i in tézm é­
n y e k á tfo rm á lá sá é rt n ag y o n k e m é n y h a rc o t k e llett,
hogy vív jo n , a m ik o r m ég az e m b erek közvetlen
m eg értése és d em o k ra tik u s egybefogása kev ésb é é r­
v ényesült, m in t az érdekösszeütközések h arca. De
ah o g y an a szocialista in tézm én y ek m eg szilárd u ltak ,
n ö v e k e d e tt a d em o k ratik u s tev ék en y ség és az em ­
b e re k beleélése is ezekbe az intézm én y ek b e, és fo ­
k ozato san erősödött a m a g u k érvén y esü lésén ek és
érd e k ein e k a k ép v iselete is. E zt a d em o k ratizá ló d á­
si fo ly am ato t kü lö n ö sk ép p en ápolta, se g íte tte elő a
H azafias N épfron t. M ég o ly at is m ere k m ondani,
hogy k ö zv etlen ü l azok a hagyom ányok, ahogyan
egy p re sb ité riu m m e g v ita tja a m ag a kis ügyeit,
azok a falu, a város, a k e rü le t össztársadalm i
ü g y ein ek és k é rd ésein ek a m eg v ita tá sá b a n is té ­
nyezők. É n p éld áu l M akón, ahol ú jb ó l országyűlé­
si képviselő le ttem , tap asztalo m , hogy azok az
eg y éb k én t n ag y o n k em é n y fe jű , m akacs p araszto k ,
a k ik a szövetkezet k érd ésé b en ak a d ék o sk o d tak , de
a p re sb ité riu m b a n h a n g a d ó k és kellő felelősséggel
vesznek részt, azok a tan á csb a n , v a g y a N ép fro n t
m egbeszéléseken n em a leg é rte tle n eb b e k n e k bizo­
9
 n y u ln a k a tá rsa d a lm i intézm én y ek , a szocialista de­
m o k ra tiz m u s fejlesztésében. Ez a k ö z v e te tt u ta lá s:
de k ö zv etlen szálakon az a m o rál, azok a h ag y o ­
m án y o k m ind, m in d b ele tu d n a k fo ly n i a b b a a
n a g y fo ly am b a, a m it szocialista d em o k rácián ak n e ­
vezünk.
M ég h a d d szóljak a rró l, hogy te rm észetesen itt
h ely e v a n az elvi elem zésnek, a te o re tik u s k é rd ések
felv etésén ek , v a g y a k á r a sp ek u láció n ak is, de v a n
az eg y ezm énynek egy o ly an tu la jd o n sá g a , am ely
önálló, k ü lö n erő v el je le n tk e z ik : h o g y 20 éves. É s
m ily en 20 év az, a m it k iá llo tt. Úg y á llo tt ki, hogy
közb en k rízis is volt. Az éle t p ró b á ra te tte . Az el­
le n fo rra d a lo m m e g n y ito tta a lehető ség et, hogy sík ­
ra szálljan ak , azok, a k ik m á st a k a rta k . Nos, sík ra
szálltak . N em sok valam iv el, m indössze an n y iv al,
hog y a m i tá rsa d a lm i re n d ü n k n em te tsz ik n e k ik és
szövetkeznek b árk iv el, a k i ellene van . D e a tö rté ­
n ele m ezt k iig azíto tta, m in te g y ú jb ó l m eg erősítve
azt, am i az egyezm ény a la p ja volt.
M a m á r n em csak az van , am i a k k o r a m egegye­
zés volt. 1948-ban egy fia ta l — m ég n e m is m o n d ­
tu k ki, h o g y n ép k ö ztársaság ! — szocializm ust épí­
te n i kezdő állam lé p e tt egyezségre az egyházakkal.
E bb en term észetesen kölcsönös érd e k e k is é rv é n y ­
re ju to tta k , kölcsönös szándékok és kölcsönös v á ra ­
kozások. Sőt v o ltak o ly an fe ltev ések is, am ik k é ­
sőbb n em igazolódták, n em bizo n y o so d tak be. D e
m i tö rté n t? A z egyezm ény nem csak, hogy k iá llta a
p ró b á t, nem csak, hogy m e g m a ra d t, h a n e m élőként
fejlő d ö tt, ig a z íto tt r a jta a tö rtén elem . M égpedig
ú g y ig azíto tt, h o g y in d u ló lén y eg ét m a is kifejezi,
de az e lő re h a la d o ttab b tá rsa d a lm i v iszo n y oknak
m á r jo b b a n m egfelel. A gazdagodó é le tn e k egyre
tö b b te rü le te van, ahol o ly an p ro b lé m á k m e rü ln e k
fel, am ely ek k el a k k o r m ég m eg sem k e lle tt k ü zd e­
ni. V együk pl. az o k ta tá st. M a ez a szocialista állam
kezében ú g y m egy, hogy ehhez k ép est n em ú g y m e­
rü l fel egyházi o ld alró l sem az ifjú sá g nevelésének
a kérdése, hogy a tá rsa d a lo m h o g y an v iselje a köz­
LÁTOS SÁNDOR: PARASZTOK IMÁDKOZNAK
Irodalm unk parasztábrázolásában érdekes új, egyéni
színt, látást jelent Látos Sándoré. A népből származó
állatorvos m unkássága kevéssé ismert, pedig megér­
demli figyelmünket. Jelen regénye sajátos tém át áb rá­
zol és elemez, parasztságunk és lelkipásztorának kap­
csolatát. Nem éppen új a téma, Móricz, Szabó Dezső,
Kodolányi, Szabó Pál, Szabó Magda is foglalkozott
vele. De míg az em lített szerzők inkább e viszony
társadalm i összefüggéseit, síkjait rajzolták, Látos a kö­
zösségi kapcsolat lelki m otívum ait is vizsgálódásai
körébe vonja.
A kissé nehézkesen és terjengősen bevezetett tém a
m agja egy újkenyér osztási istentisztelet és úrvacsora,
ezzel kapcsolatban a hívek lelki igényének és csalódá­
sának az ábrázolása. A cselekmény nem napjainkban
játszódik, hanem a két háború között. A papot, Újváryt
— néhol kissé szabódezsői karikírozással — olyan em­
bernek jeleníti meg, aki nem érti meg híveit, talán
nem is törődik velük eleget, inkább a gazdaság foglal­
koztatja.
Egy lélektani valószínűtlenséget nem hallgathatunk
el, ugyanis a hívek a szerző szerint azért háborodnak
10
o k ta tá s te rh é t, állam i v ag y egyházi fo rm áb an . Te­
h á t a k é t évtized bizonyító e re jű volt. N em csak az
egyezm ény a la p já t e rő síte tte m eg, h a n e m a n n a k
fejlődését, g azdagodását és e lő b b rev itte. És leszű r­
h e tü n k belőle n ag y o n fontos k ö v etk eztetések et,
am ely ek et az előadó B artha T ibor pü sp ö k ú r, m in t
szab ály o k at so ro lt fel a rra vo n atk o zó an is, hogy
m it je le n t az állásp o n to k kölcsönös tisz te le tb e n ta r­
tá sa és a r ra v o n atkozóan is, hogy g y ak o rla ti
eg y ü ttm ű k ö d ésrő l v a n szó. T eh át sik e rre l e lju to t­
tu n k odáig, hogy a jövőben, a következő időszak­
b a n n em csak úg y n éz h e tü n k e rre a ta rtó sa n é le tk é ­
pesn ek b izo n y u lt egyezm ényre, m in t am i fe n n m a ­
ra d t, h a n em úgy, hogy to v á b b i fejlődése is le h e t­
séges, p e rsp e k tív á ja is van. Ez nem kicsi dolog. Le­
h e t szerin tem is jogosan olyan jelző k et használni,
am ik et az előadó h aszn ált, hogy en n ek az egész v i­
lág szám ára v a n jelentősége. M in t ahogy ily en
irá n y b a n érdeklődő k ö rö k m indig ú g y is kezelik
ezt. E bben a k é rd é sb en a m i országunk, a m i sze­
k u la riz á lt tá rsa d a lm u n k egyház felé irá n y u ló poli­
tik á já n a k sik e rü lt olyan m ó d já t m eg ta láln i és azt
időről id őre úg y k o rrig á ln i és igazítani, hogy ebből
az egyezm ények m egvalósulása, valódi kölcsönös­
ség és egy ü ttm ű k ö d és k ö v etk e zett be. Ez te h á t a k á r
elvi m in ta is lehet. Persze, az egyházak országokon
b elüli viszonyai sajáto sak . D e az a kö rü lm én y , hogy
a p ro testán s eg y h ázak k al elsősorban ezeknek az
eg y h ázak n ak a hag y o m án y aib ó l sok belső elem is
k ö n n y íte tte a m egegyezést, nem feltétel, m e rt a k a ­
to likus egyházzal is lé tre jö tt ez az egyezm ény és ez
elvi felelet a rra , hogy ez lehetséges és hogy az
ilyen a szocialista tá rsa d a lm a k k a l nem összeférhe­
te tle n , lehetséges az ilyen m egegyezésen nyugvó
kölcsönösségben az, am i a szocialista állam szám á­
ra is jó és a k ereszty én egyházak szám ára is jó ;
és e g y ü ttv év e u g y an az o k n ak az em b erek n ek a bol­
dogulását, élete tisz tu lá sá t és g azdagodását szolgál­
ja, am i az álla m n ak is és az e g y h ázn ak is e g y a rá n t
fő szem pontja. (Gyorsírói feljegyzés)
fel legfőképpen, azért mondják, hogy nem érti őket a
papjuk, m ert az újkenyér osztási prédikációban is „csak
régi szólamait ismételgeti, bűneiket veti szemükre, ho­
lott ők hálát adni jöttek, és erről egy szó sem esett”.
Alig hisszük azonban, hogy létezhetik olyan akár kezdő
lelkész is (itt idős pásztorról van szó), aki ha nem
is lelki szükségből, de „teológiai rutinból” (ha szabad
így kifejezni magunkat) ne tudná, hogy ennek az
alkalom nak tem atikailag éppen a háládatosság az
alapja.
Viszont jól m utatja be Látos az elégedetlen hívek
hiányérzetét, azt a lelkiállapotot, amelyből könnyen a
szektákhoz való fordulás következhetik be. S itt még
megemlítjük, hogy teológiailag éppen nem problém a-
m entes az a gyakorlat, am elyikben a lelkipásztor m in­
denáron a hívek igényeit, elvárásait ta rtja csak szem
előtt.
A regény szemlélete, ábrázolási módja az ún. népi
irodalommal ta rt legtöbb kapcsolatot. Á ltalában az az
érzésünk, hogy jól érvényesül az író egyéni látása, de
a szerkesztés töredezett, az alakok nem eléggé élők,
a regény egésze túlírt; tömörebben megfogalmazva
frappánsabban hathatott volna.
Tamás Bertalan
 Az Orosz Ortodox Egyház és az ökumenikus mozgalom
Az O rosz O rtodox egyház 1961-ben lé p e tt b e az
E gy h ázak V ilág tan ácsáb a, vagyis az eg y h ázn ak a b ­
b a a közösségbe (Fellow ship of C h u rch es — az
EVT a lk o tm á n y á n a k 1. cikkelye), am ely ek fő cél­
ja a leh ető leg n ag y o b b fo k ú egyetem es egyházi
egység elérésén ek m u n k á lá sa és a k e re sz ty é n ek kö­
zös szolgálata az em b eriség ért, az ev an g élium sze­
re te t-p a ra n c s á n a k és az Iste n a k a ra ta ir á n ti enge­
delm ességnek szellem ében.
Az O rosz O rto d o x E gyház, m in t ism eretes —
am ellett, hogy az ökum en izm u s alapeszm éihez ál­
lan d ó an p o zitív an v iszo n y u lt — , a n n a k id e jé n n a g y
óvatosságot ta n ú s íto tt az öku m en izm u s k o n k ré t k i­
fejeződési fo rm á it illetően. K ülönösen az E gyházak
V ilág tan ácsa 1948. évi, a m ste rd a m i a la p ító köz­
gy ű lését k ö v ető évek so rá n v izsg álta en n e k az új
ök u m en ik u s szerv ezetn ek a tev ék en y ség ét, hogy
tisztázza a m ag a sz á m á ra : leh etség es-e b e n n e az
olyan eg y ü ttm ű k ö d és, am ely n em sé rti az o rto d o ­
xia á lta l v a llo tt elveket.
Az o rto d o x tu d a t sz á m á ra eg y é b k é n t k ezd ettő l
fogva n y ilv á n v a ló volt, hogy az E gy h ázak V ilág­
ta n á c sb a n való eg y ü ttm ű k ö d és és m ég in k áb b e
közösségbe való belépés, e lk e rü lh e te tle n ü l a p ro te s­
ta n tiz m u s sz fé rá já b a való b e lem erü lést jelen ten é,
vagy h a ú g y te tsz ik : a kenózis e g y fa jta v á lto z atá t,
m ivel az o rto d o x ia b izo n y ság tételén ek h a n g ja az
EVT ö k u m en ik u s g y ű lésein és d o k u m e n tu m a ib a n
különféle, azo n b an lén y eg éb en v év e p ro te stá n s je l­
legű m eg n y ilatk o záso k k ó ru sá b a n h an g o zn ék el.
A két, egyenlő sú lly a l m eg n y ilv án u ló felekezeti
csoport v ag y re n d sz e r viszonya csak a k k o r v á lh a t
kiegy en sú ly o zo ttá, h a az o rto d o x eg y h ázak k é p v i­
selete szám belileg ú g y m egerősödik, ah o g y an ez a n ­
n a k a tényleges, sa já to s sú ly n a k m egfelel, am ely et
az o rto d o x ia a k e re sz ty é n v ilág b an k ép v isel —
am e n n y ib en e m ellett e k é p v iselet m inőségileg is fo ­
kozódik. Ez a k ieg y en lítő d és p ersze e g y á lta lán n e m
g a ra n tá lja m in d en esetb en az o p tim ális kölcsönös
m egértést. N y íltan m eg k ell m on d an o m , h ogy ez
az á lla p o t csak a k k o r szű n ik m eg, h a m a jd v a la ­
m en n y i k e re sz ty é n egy h áz egy é rte le m re j u t a h it­
v allásb an , azaz h a m in d en egyház — az EVT ta g ­
ja i — az ősi, m eg o sztatlan egyházzal m egegyezően
hisz m ajd . E n n ek so rán ig azh itű ség ü k b en , vag y
h a jo b b a n tetszik , o rto d o x iá ju k b a n e g y á ltaláb an
n e m k ell fe lté tle n ü l o ly an o k n ak len n iö k , ah ogyan
az o rto d o x ia jelen leg az egyik v a g y m ásik h ely i egy­
házb an , k ö z ö ttü k az O rosz O rto d o x E g y házban, tö r ­
tén etileg jelen tk ezik . Mi, o rtodoxok, k e rü ljü k az
ily en n y ila tk o z a to k a t az ö k u m en ik u s g yűléseken,
m e rt ú g y v éljü k , a lig h a „szolgál b ék esség re és egy­
m ás ép ü lé sé re ” (Róm 14:19), h a g y a k ra n em lékezte­
tü n k az o rto d o x ia és a p ro te sta n tiz m u s eltérő te r ­
m észetére. A zo n b an egy ily en felelősségteljes p illa­
n a tb a n , am ik o r, a M oszkvai P a tria rc h á tu s delegá­
ció já n a k fe je k é n t, az EV T n ag y g y ű lésén e n n ek az
eg y h ázn ak a v élem én y ét k e ll k ife jte n e m az ö kum e­
n ik u s m ozgalom ról, kötelezv e érzem m ag am Isten
színe és a s a já t lelk iism eretem elő tt, h o g y ezt te lje ­
sen a n n a k a ta n ú n a k a kellő n y íltsá g á v a l és egye­
nességével tegyem , a k in e k szem ében a k érd ező k
„fü lé n e k ” való „hízelk ed és” (2 T im 4:3) azt je le n te ­
né, hogy csalóvá lesz, „ak i e lté v e ly ít és eltévelye-
d ik ” (2 T im 3:13).
* E lő a d á s az u p p s a la i e g y e te m e n , az E V T I V. n a g y g y ű lé s e
a lk a lm á v a l.
H ogy m e g m u tassam : ez n e m csupán az én szem é­
lyes, szu b je k tív vélem ényem , idézni sze re tn ém e
kérdéssel k ap cso latb an az egyik leg tek in tély eseb b
orosz teológus — S zerg iu sz p a tria rc h a őszentsége —
egyik m eg n y ilatk o zását, a k i a ,K risztu s eg yházá­
n a k viszonya a tő le e lszak ad t egyesülésekhez” cím ű
ism ert d o lg o zatában a k ö v etk e ző k e t írta :
„A k u ltu r á lt k ereszty é n tá rsa d a lo m b a n n em szo­
kás ra d ik á lisa n felv etn i az igaz egyház k érd ését.
G y a k ra b b a n h a llju k o tt azt a tá g k e b lű n e k n e v ez ett
vélem ényt, hogy ,földi k e ríté se in k n em n y ú ln a k az
égig’ és hogy az eg y ház-szakadások a lelkészek
u ra lm i v á g y á n a k és a teológusok ö sszeférh etetlen ­
ségének a gyüm ölcsei. A k á r ortodox, a k á r k a to lik u s
vagy p ro te stá n s v a la k i — n y u g o d t lehet, h a éle t­
fo ly ta tá sá b a n k ere sz ty é n . . . A zonban az ily en tá g ­
keblűség, am ely az életb e n oly k ényelm es és m eg­
n y u g tató , n e m elégíti k i a v aló b an egyházi em b e re ­
ket, a k ik világosan szo ktak szám ot adni, h itü k rő l és
m eggyőződéseikről. E tág k eb lű ség m ö g ö tt egysze­
rű e n szkepticizm ust, v a la m in t közöm bösséget érzé­
k eln ek a h itte l és a léle k m egm entésével szem ben”.
(Je d in a ja C erkovj, „Az igaz eg y h áz” cím ű fo ly ó ira t­
ban, 1955. L. 17— 18).
M i k é sz te tte m á r m ost az O rosz O rto d o x E g y h á­
zat a rra , hogy az E g y h ázak V ilág tan ácsáb a való b e­
lépésre vállalkozzék? V álaszom ez: az a te stv é ri sze­
re te t, am ely é rezte a k eresz ty én szakadások ro n tá ­
sá t és k in y ilv á n íto tta , hogy el k ív á n ja tá v o líta n i
azo k at az a k a d á ly o k at, am elyek m e g g áto ljá k a m i
U ru n k Jézus K risz tu s k ív á n sá g á n a k — „hogy
m in d n y á ja n egyek le g y e n ek ” (Jn 17:21) — a b e tel­
jesü lé sé t; m ásodszor az, hogy az O rosz O rtodox
E gyház m e g érte tte, m e k k o ra jelentősége v a n a n ­
n ak , h a v alam en n y i k e re sz ty én e m b er fárad o zásai
eg y esülnek a b izo n y ság tétel és az e m b e ré rt v ég zett
szolgálat te ré n — a sz ek u la rizált és gyors v á lto ­
zások a lá v e te tt, a m egosztott és m égis egységre
tö rek v ő m o d e m v ilág b o n y o lu lt viszonyai között.
A z O rosz O rtodox E gyházn ak az E gyházak V ilág­
ta n ácsá b a való b elépését n e m leh et a szó ecclesio­
lógiai é rte lm éb e n v e tt eg yházi c se le k m é n y n e k te ­
k in ten i. A z Orosz O rtodox E gyház tevék en y ség é­
n e k és é letén ek a m a la p ja ira ta rto z ik , am ely ek et
szabadon fo g an a to síth at, an élk ü l, hogy ez b á rm i­
féle közvetlen felelősséget h á ríta n a r á a h ely i o rto ­
dox eg y h ázak összessége e lő tt — olyan felelősséget,
am elyet K risztu s tito k te lje s te s te v alam ely részének
k ell hord o zn ia e te s t egészének m e g h ata lm a zo tt
k é p v i s e l ő i e lő tt: az egész Szent, K özönséges és
A postoli E gyház előtt. H ogy ez v aló b an így van,
az k id e rü l abból, ah ogyan az O rosz O rto d o x E gy­
ház b elépése végbem ent. M inden h ely i ortodox
egyház ú g y fe jezte k i a V ilág tan ácsb a v aló belé­
pési szán d ék át, hogy n em k e rü lt so r előzőleg össz­
orto d o x k o n zultációra. A z a u to k e fá l o rto d o x egy­
h áza k k ép v iselőinek 1948-i m oszkvai k o n fe re n c iá ­
ja n em volt összortodox je lleg ű ; de n em v o ltak
összortodox jelleg ű ek azok a későbbi k o nzultációk
sem , am ely ek e t a m oszkvai k o n fe ren c ián ré sz t v e tt
eg y h ázak k al fo ly ta tta k , és am ely ek en az Orosz
O rtodox E gyház — m ó d o sítv a a k o rá b b i m egegye­
zést — a rró l tá jé k o z ta tta ezeket az egyházakat,
hogy a legközelebbi időben — az EVT te v é k e n y ­
ségében v é g b em en t válto záso k k al összefüggően —
be szándékozik lép n i a V ilágtanácsba. A belépés
k é rd é sé t előbb az O rosz O rto d o x E gyház S zent
11
 Szinódusa, m a jd p ü sp ö k i gyűlése dolgozta fel. Ily
m ódon n em ig én y eltek o ly an k ü lö n fo rm ális n y i­
la tk o z a to t, am ely a h ely i egyház összességének,
azaz a h ely i zsin ato k o n k ép v iselt h ie ra rc h iá ­
n a k , k lé ru sn a k és n ép n ek a jó v á h a g y á sá t m o n d a­
n á ki. Ez je le n tő s m ozzanat, h a fig y elem b e vesszük
azt az összortodox m eggyőződést, hogy „a k eg yes­
ség őrzője n á lu n k m a g á n a k az eg y h ázn ak a teste,
azaz a n ép (term észetesen b e le é rtv e a h ie ra rc h iá t és
a k lé ru s t is — N yikodim m e tro p o lita m egjegyzése),
am ely h ité t v á lto z a tla n u l és az a ty á k h ité v e l m eg­
egyezően k ív á n ja m e g ta rta n i” (A k e le ti p a tria rc h á k
1948. m áju s 6-i körleveléből).
T erm észetesen az, hogy az O rosz O rto d o x E gyház
belépésének szentesítése az á lta la m k ie m e lt m ódon
k o rlá to z o tt jelleg ű volt, n em ind o k o l sem m ilyen
k étsé g e t e n n ek az a k tu s n a k a jogszerűségével
szem ben. H iszen ism eretes, m ily en te k in té ly t és b i­
za lm a t élveznek eg y h ázu n k b an , n em csak a konci­
lium okon, h a n e m m ég a szinódusokon alk o to tt
h iera rc h iális h a tá ro z a to k is. A zo n b an a h a tá ro z a t-
h o z ata ln a k az a m ódszere, am ely et az O rosz O rtodox
E gyház a V ilág tan ácsb a v aló belépéssel k ap cso lat­
b a n alk alm azo tt, világon u ta lá s a rra , hogy — is­
m étlem — ezt az a k tu s t sohasem te k in te tté k eccle­
siológiailag elkötelezőnek az o rto d o x tu d a t szám á­
ra. P o n to sab b lenne, h a n em a rró l beszélnénk,
hogy az O rosz O rto d o x E gyház b e lé p e tt — és m ég
k evésb é arró l, hogy ezt az eg y h ázat fe lv e tté k — az
E gyh ázak V ilág tan ácsáb a, so k k al in k á b b ú g y k elle­
n e fo g alm azn u n k , hogy egyfelől az O rosz O rtodox
Egyház, m ásfelől az E gy h ázak V ilág tan ácsa veze­
tő sége m eg eg y ezett abban, h o g y b e v o n já k az Orosz
O rtod o x E gyház képv iselő it „az E gy h ázak V ilág ta­
nácsa elnevezés a la tt ö k u m en ik u s közösségbe egye­
sült, m ás eg y házak képviselőivel v aló állandó
e g y ü ttm ű k ö d é sb e ”. Az 1961. évi ú jd e lh ii n a g y g y ű ­
lés e g y e té rté sét fejezte k i az ilyen eg y ü ttm ű k ö d é s­
sel k ap cso latb an . Az E gyházak V ilág tan ácsáró l szól­
va, az igazság k e d v é é rt m eg k ell jegyeznem , hogy
te rm é sze té n e k m eghatározásába k e zd e ttő l fo g v a bi­
zonyos hom ályosságot és k é té rte lm ű sé g e t v itte k
bele.
M int ism eretes, a h arm in cö tö k bizo ttság a, am ely
1937. jú liu s 8-án L o n donban ü lt össze, a r r a a m eg­
győződésre ju to tt, hogy elé rk e z ett az eg y h ázak v i­
lá g ta n á c sa m eg a lk o tá sá n a k ideje, am ely az eg yhá­
z ak n a k a közös ö k u m en ik u s fe la d a to k m eg v aló sítá­
s á ra szolgáló, állan d ó szerve lesz. A definíció úgy
h an g zo tt, h o g y a T anács „egyházi k ép v iselő k egye­
sülése, a m ely az ,É let és M u n k a ’, v a la m in t a ,H it és
E g y h ázalk o tm án y ’ m ozgalom é rd e k e it k ép v iseli”.
Az o x fo rd i és ed in b u rg h i k o n fe re n c iák jó v á h a g y tá k
a h arm in cö tö k te rv e z e té t és h a tá ro z a to t h o z tak a
k é t m ozgalom egyesülésére.
A zonban az 1938. évi u tre c h ti E gy esü lt K o n fe re n ­
cia az E V T -nek m á r azt a b ázisát h a g y ta , jó v á és
fo g ad ta el h a tá ro z atilag, am ely et később 1948-ban
A m ste rd a m b a n az EVT első n ag y g y ű lése is m eg erő­
síte tt, és am ely tu d v alev ő leg így h a n g zik : „Az Egy­
h á zak V ilág tan ácsa olyan eg y h ázak közössége, am e­
ly ek a m i U ru n k a t, Jézu s K risz tu st Iste n n e k és
M egv áltó n ak ism e rik e l . . . ” (D ocum ents on C hris­
tia n U nity, G. K. A. B ell k iad ása, 4. so ro zat 201. lap
K é té rte lm ű az a h a tá ro z a t, am ely et az 1948. évi
a m ste rd a m i n ag y g y ű lés „A T anács a u to ritá s á ”-ról
fo g a d o tt el. Ez áll ben n e:
„Az E gy h ázak V ilág tan ácsa olyan eg y házakból
tev ő d ik össze, am ely ek a m i U ru n k Jézu s K risz tu st
Iste n n e k és M eg v áltó n ak ism erik el. B en n e ta lá ljá k
m eg egységüket. N em m a g u k n a k k ell m e g te re m ten i
egységüket, am ely Iste n aján d é k a . A zt azonban
12
tu d já k , hogy k ö telesek e g y ü tt k e re sn i en n ek az egy­
ségnek az életb en és m u n k á b a n tö rté n ő k ifejeződé­
sét. A T anács olyan eszközként sze re tn e szolgálni
ala p ító - és tag e g y h ázain ak , m ely n ek segítségével
Jézus K risztu s irá n ti közös engedelm ességüket
e g y ü tt v a llh a tjá k m eg és e g y ü tt m u n k á lk o d h a tn a k
azokban az ü g y ekben, am elyek e g y e síte tt cselekvést
ig én y eln ek . . . U g y an a k k o r a T anács elu ta sít m in ­
den o ly an gondolatot, hogy eg y etlen eg ységesített
egyházszervezetté v áljon, fü g g etlen ed v e azoktól az
egyházaktól, am elyek a T anács m e g ala p ításak o r
eg y esü ltek ; vag y hogy olyan szerv ezetté váljon,
am elyet c en tra liz ált igazgatási je lle g ű te k in té ly k o r­
m ányoz.
A T an ácsn ak az a fe la d ata , hogy egységét m ás
m ódon ju tta s s a kifejezésre. Az egység Iste n n e k a
Jézu s K risztu sb an m e g m u ta to tt szeretetéb ő l nő ki,
am ely, m ivel az egyes eg y h ázak at K risztushoz köti,
ezáltal egym ással is összekapcsolja őket. M élysége­
sen k ív á n ja a Tanács, hogy az egyházak szorosab­
b an k ap cso ló d jan ak K risztushoz és így egym áshoz
is. A z Ő szerete te á lta l egyesítve, a rra tö rek e d n ek
m ajd, hogy szü n telen ü l im ád k o zzan ak eg y m ásért és
erősítsék egym ást a szo lg álatb an és igeh ird etésb en ,
m iközben egym ás te rh é t hordozzák és így tö ltik be
a K risztu s tö rv é n y é t” (Bell 205— 206).
E h a tá ro z a t szövegéből azt lá tju k , hogy az EVT
egyfelől olyan egyh ázak közössége, am elyek érzik
egységük h ián y o sság ait és elk ezdték a n n a k az ú tjá t
keresni, hogy ezt az egységet nag y o b b gazdagsággal
ju tta s s á k kifejezésre. E célból a la k íto tta k ö n m a­
gukból közös fe lad a to k k al, közös tevékenységgel és
részben közös é lettel eg y b e k ö tö tt tá rsu lá st.
M ásfelől a V ilágtanács olyan eszköz, am ely et az
e m líte tt tá rsu lá sb a b e lé p e tt egyházak az é rt a lk o t­
ta k m eg, hogy egységüket kifejezzék, és am ely a rra
h iv a to tt, hogy az alap ító eg y h áz ak at szolgálja;
eszköz, m ely n ek segítségével bizonyságot tesznek,
eg y ü ttm ű k ö d n ek és egyesülnek. E bben az é rte le m ­
ben a V ilágtanács e g y e síte tt egyházi s tru k tú ra , jó l­
le h e t n em „e lk ü lö n ü lt”, az eg y esü lt eg yházaktól
„fü g g etle n ” s tru k tú r a és b á r n em a d m in isztra tív
központi h a ta lo m vezeti, speciális, kö zp o n to síto tt
vezető a p p a rá tu ssa l rendelkezik.
F ig yelem re m éltó, hogy Dr. V isser ’t H o o ft „az
E V T -ban v iselt tag ság jelen tő ség érő l” ta r to tt elő­
ad ásáb a n (az EVT K özponti B izo ttság án ak 1963.
évi ro ch esteri ülésén) m egjegyezte, hogy a V ilág ta­
nács definíciója te k in te té b e n v aló b a n fogalom -ke­
v eredés forog fenn. „Úgy tű n ik — m o n d o tta — ,
m ost é rk e z e tt el a n n a k az ideje, hogy gondosan k ü ­
lönbséget k ell te n n ü n k az E gyházak V ilágtanácsa
és em e új ök u m en ik u s valóság k ö z ö tt. . . H a a k i­
alak u ló b an levő ök u m en ik u s valóság d efin íció ját
á tru h á z n á n k az E gyházak V ilág tan ácsára, a k k o r ez
azt jelen ten é, hogy összetévesztjük az eszközt a se­
gítségével v ilág ra jövő p ro d u k tu m m al. É ppen az
E gyházak V ilágtanácsán keresztü l, vag y legalábbis
jelen tő s m é rté k b e n r a jta k eresztü l v á lt tu d ato ssá
az egyház életén ek sok olyan d im enzió ja és jelleg ­
zetessége, am elyről k o rá b b a n tú ln y o m ó an csak el­
m életi elképzelésünk volt. A zonban sem m i sem v á l­
tozik a te k in te tb e n , hogy az E gyházak V ilágtanácsa
lényege szerin t az eg y h ázak szolg álatáb an álló esz­
köz” (V).
E bből a p o n tból k id e rü l, hogy Dr. V isser ’t H ooft
szükségesnek lá tta világossá te n n i: az „ö k u m enikus
v aló ság ” — am ely et m in d en valószínűség sze rin t a
valóságos „U na S a n c ta ” c sírá já n a k te k in t — n e m az
E g yh á za k V ilágtanácsában áll elő, a m e ly csupán
eszköze az eg yh á za kn a k, h a n em m a g u k b a n a tag­
 eg yh á za kb a n ; közösségükben, am ely et eg yházak
ta n á c sá n a k neveznek.
Az o rto d o x ta n lén y eg e sz e rin t v á lto z ta th a ta tla n .
Ú g y le h e t jellem ezni, h o g y lén y eg e az egy h áz ele­
ven, S zent H agyom ánya, am ely a rá b íz o tt, Isten tő l
k in y ila tk o z ta to tt, apostoli h it ö rökségét é rin te tl en ü l
m egőrzi és h iá n y ta la n u l m ag y arázza. A m i azonban
az o rto d o x teológiát, m in t tu d o m án y o s diszciplínát
illeti, ez term észetesen fejlő d ik és tö k életesed ik és
ebből a szem szögből n ézv e az o rto d o x ecclesiológia
is a lassú fejlő d és és m eg ú ju lá s fázisain m e h et át.
E zt a fo ly a m a to t term észetesen e g y á lta lá n n e m k ö t­
h e tik v ala m ifé le külső n o rm ák , v a g y fo rm ális elkö­
telezettség ek és az o k ra az ú j je le n sé g e k re s fe lté te ­
le k re való szab ad rezo n álás term észetes re n d jé b e n
h a la d előre, am ely ek k ö zö tt K risztu s eg y h ázán ak
élete végbem egy.
Az O rosz O rto d o x E gyház a n n a k id e jé n érdem e
sze rin t m é lta tta azt a je le n té st, am e ly e t az EVT
K özponti B izo ttság a 1950-ben az „E gyház, eg yházak
és az E g y h ázak V ilág tan ácsa” cím m el fo g a d o tt el
és am ely bizonyos fo k ú v ilágosságot te re m te tt a V i­
lág tan ács felekezetközi te rm é sz e tén e k kérd ésében.
(N yikodim érsek beszéde az 1961. évi p ü sp ö k i S inó­
duson, Z su rn á l M oszkovszkoj P a tria rc h ii, 1962. 8.
19. old.) E n n ek az ún. to ro n tó i d e k la rá c ió n ak a k ö ­
v etkező té te le i a le g fo n to sa b b a k : „Az E gy h ázak V i­
lág ta n á c sá n ak n em le h e t és n em k e ll m a g á t v ala m i­
ly e n m e g h a tá ro z o tt egyház-k o n cep ció ra alap ítan ia.
N em v á g h a t eléb e az ecclesiológiai p ro b lé m á k m eg­
old ásán ak . . . Az E gy h ázak V ilág tan ácsáb an helye
v a n m in d en olyan egyház ecclesiológiájának, am ely
kész rész tv e n n i az ö k u m en ik u s d ialó g u sb an és kész
m a g á t a T anács bázisához t a r t a n i . . . E g y etlen egy­
ház sincs a r r a kötelezve, hogy E V T -tagsága k ö v e t­
k eztéb en m eg v álto ztassa ecclesiológiáját” (III. 3.)
„Az E gy h ázak V ilág tan ácsáb an v iselt ta g sá g nem
eg y é rte lm ű valam ely, a k e reszty én egység lényegé­
re v onatkozó ta n elfo g ad ásáv al” (III. 5.).
É p p en ezek a té te le k te tté k leh ető v é az Orosz
O rto d o x E gyház szám ára, hogy h ie ra rc h iá i szem é­
ly éb en h o z z á já ru ljo n az E V T -be való belépéshez,
olyan értelm éb en , am ely rő l fe n te b b részletesen b e­
szám oltam . A m i azo n b an a to ro n tó i d ek laráció n e­
g y ed ik részét illeti, (az EVT a la p já u l szolgáló fel­
tételek ), ezt az O rosz O rto d o x E gyház — b á r egész
sor olyan g o n d o lato t ta rta lm a z , am ely az o rto d o x ia
szám ára elfo g ad h ató — p a rtik u lá ris v é le m é n y n e k
te k in ti, a m e ly egyáltalán n e m kö telező a V ilá g ta ­
nács tag egyházaira. A n n á l is in k áb b , m ivel im plicit
m ódon o ly an v élek ed ést ta rta lm a z az egyházról,
am ely a p ro te stá n so k szám ára n y ilv á n a m ag a egé­
szében elfogadható, azo n b an az o tro d o x ia ecclesio­
lógiai elveivel n em eg y ezteth ető össze. R ö v id re fog­
la lt re fe rá tu m o m b a n n e m tá rg y a lh a to m e k érd és
m ib e n lé té t: ez a to ro n tó i d ek laráció szövegének egé­
szen gondos elem zését ig én y eln é és e lk e rü lh e te tle ­
n ü l hosszabb v itá t v á lta n a ki. A hhoz azonban, hogy
azt a n é z e tü n k e t ind o k o ljam , m isz e rin t ez a rész
egyszerűen n em kötelező m ag án v élem én y , teljesen
elegendő, h a rá m u ta to k a rra , hogy e rész az E gy­
h á z a k V ilág tan ácsáb an v iselt ta g sá g „ecclesiológiai”
k on zek v en ciáiró l szól (lásd a d ek laráció n egyedik
részén ek bevezetését), p ed ig az E gy h ázak V ilág ta­
nácsa, a h a rm a d ik részb en ta lá lh a tó világos k ije ­
len tés sz e rin t „n em v ág elébe az ecclesiológiai
pro b lém ák m eg o ld ásán ak .”
A z EVT sok d o k u m e n tu m á b a n szóhoz ju t az a
gondolat, hogy a h o zzátarto zó eg y h ázak fe la d a ta a
m á r létező egység m an ifesztálása. M ár idéztem az
am ste rd a m i n ag y g y ű lésn ek „A T anács te k in té ly é ­
rő l” hozo tt h a tá ro z a táb ó l azt a h ely et, am ely k i­
m ondja, hogy a T anácsot a lk o tó eg y h á zak n ak „nem
m a g u k n a k k e ll m eg te re m te n i egységüket, am ely
Iste n a já n d é k a ”, h a n e m „kötelesek e g y ü tt k eresn i
en n ek az egységnek az életb e n és m u n k á b a n tö rté ­
nő kifejező d ését.” E hhez h asonlóan az áll az 1954.
évi, ev an sto n i nag y g y ű lésn ek „A bázis m e g h a tá ro ­
zásáró l és fu n k c ió já ró l” e lfo g ad o tt n y ila tk o z a tá b a n
is, hogy „az egyházak az é rt lé p n e k k ap cso la tb a egy­
m ással (az EVT k e re té b e n — N yikodim m e tro p o lita
m egjegyzése), m e rt létezik az az egység, m ely egy­
k o r m in d en ek szá m ára m e g a d a to tt közös U ru n k
szem élyében és m űvében, és m e rt az élő Úr egybe­
g y ű jti n é p é t” (Z surnál M oszkovszkoj P a tria rc h ii
1961. 2. 71—72).
Sok hasonló n y ila tk o z a to t te tte k és tesznek, s
ezek a rró l ta n ú sk o d n a k , hogy az egym ástól elsza­
k a d t k e re szty én ek n in csen ek eléggé tu d a tá b a n a
b ű n n e k és a szakadásnak. Igaz, v a n olyan e re d eti
egység, am ely az egy Úr és M egváltó szem élyében
m in d e n ek n e k a d a to tt. É ppen így, létezik bizonyos
fo k ú egység a gondolkodásban, a rem énységben, az
erkölcsi n o rm ák b a n , a m a g a ta rtá sb a n stb. a szak a­
dás álla p o ta ellenére is. H ogyan sz o rítk o zh at azon­
b a n az em b er a rra , hogy m e g n y u g ta tó n y ila tk o z a ­
to k a t teg y en an n a k a lap já n , am i v aló b an létezik, és
hogyan fe le jth e ti v ag y h a llg a th a tja el em ellett csak­
n em telje se n azt, am i az egym ástól e lszak ad t keresz­
ty é n e k tö b b ségének nincsen b irto k á b a n , vagyis azt
az egzisztenciális egységet, am ely K risztu s egyháza
h iá n y ta la n te sté n e k s a já tja és am ely et m i, o rto d o ­
xok, „ k ato lic itá sn a k ” v a g y „szo b o rnosztynak” n e v e­
zünk.
E bben az összefüggésben k é n y tele n vagyok rá té r ­
ni az egységnek a rr a az ism e rt d efin íció jára, am e­
ly e t először 1960-ban St. A n d rew s-b en dolgoztak
ki, a z u tá n pedig á tv e tte k az „E gység” szekciónak
ab b a a jelentésébe, m ely et az ú jd e lh ii nagygyűlés
1961-ben fo g ad o tt el:
„H isszük, hogy az egység, am ely Iste n n e k egy­
szerre a k a ra ta és a já n d é k a az egyház szám ára, ú g y
válik nyilv án v aló v á, hogy m in d e n ü tt, m indazok,
a k ik Jézu s K risztu s n ev é re m e g k e re sz telte tte k és
Őt U ru k n a k és M eg v áltó ju k n a k v a lljá k , a S zen tlé­
lek á lta l teljese n elkötelező közösségre ju tn a k . E kö­
zösség v a llá st tesz a z egy apostoli hitrő l, h ird e ti az
egy evangélium ot, m eg tö ri az egy k e n y ere t, közös
im ád ság b an egyesül, olyan közösségi életet él, m ely
b izo n y ság tételb en és szo lg álatb an m in d en ek felé
fo rd u l. U g y a n ak k o r m in d n y á ja n egyek m in d en k o r
és m in d en hely egész k eresztyénségével (azaz m in d ­
azokkal, ak ik m eg v a n n a k k eresztelv e és Jézu s
K risz tu st U ru k n a k és M eg v áltó ju k n a k v a lljá k —
N yikodim m e tro p o lita m egjegyzése) oly m ódon,
hogy a (lelkészi) szolgálatot és az e g y h áztag o k at
m in d en ek elism erik és hogy m in d n y á ja n e g y ü tt úgy
beszélhetnek és cselekedhetnek, ah ogyan az ad o tt
helyzet ezt am a fe la d a to k ra nézve igényli, m ely ek re
Iste n e lh ív ja n é p é t” (az ,E gység” szekció jele n tése
I. 2.).
T eljesen nyilv án v aló , hogy — e lle n té tb e n azzal az
állítással, m iszerin t az egység le írá sa „nem fe lté te ­
lez valam ily en m eg h a tá ro zo tt e g y h á z ta n t” (uo. I. 4.)
—, ez a je len tés te lje sen p ro te stá n s szellem ben é r­
telm ezi az egységet. S zerin te u g y an is az egység Is­
te n n e k olyan ajá n d é k a , m ely egzisztenciálisan és a
szak ad áso k tó l fü g g e tle n ü l az egész k eresztyénség
sa já tja , csupán nem m indig n y ilv án u l m eg lá th a tó
m ódon a szükséges m érték b en . M agát a k e reszty é n ­
séget eközben K risztu s egyháza lén y egében egész­
séges, egy te sté n e k te k in ti, a szakadás té n y é t pedig
n em úg y érti, m in t az egyház te ste belső egységé­
n ek szétrom bolódását és egyes ta g ja in a k fá jd a lm a s
13
 sérülését, h a n e m csupán úgy, h o g y az egym ástól el­
sza k ad t k e re sz ty é n ek n in csen ek eléggé tu d a tá b a n
belső á lla p o tu k egészséges v o ltá n a k és h iá n y z ik a
b áto rsá g u k a rra , h o g y ezt az egészséget — a k ü lső­
leg m eg n y ilv án u ló egység a k tu s a ira v aló készségük­
kel — m in d e n e k n e k h irdessék.
Az egységnek eb b en a je le n té sb e n a d o tt leírása
csak azo k ra a jö v en d ő k o ro k ra alk alm azh ató , am i­
k o r m a jd az im ádság, az ö k u m en ik u s e g y ü ttm ű k ö ­
dés és az ö k u m en ik u s keresés ered m én y ek ép p en el­
é rjü k a v á g y o tt egységet.
A szak ad ás b ű n e n e m a b b a n áll, h o g y n e m v a ­
g y u n k eléggé tu d a tá b a n az o b je k tív e eg y éb k én t
sé rte tle n ü l fen n álló belső egységnek, h a n e m ab ban,
hogy az egység lén y eg sz e rin t m eg b o m lo tt, az egyes
részek a K risztu s egész te s te szám ára fá jd a lm as
m ódon lén y eg szerin ti k á ro so d á st szenvedtek. Az
egyház egysége v aló b an Iste n a já n d é k a , azonban
olyan te lje se n eg y é rte lm ű m ódon, hogy az egyházi
egység K risz tu sb a n a d o tt isten i fu n d a m e n tu m á n a k ,
azaz a K risztu ssal való legszorosabb közösségnek
lehetősége fe n n á ll és az idők végéig fe n n fog állni
— h it á lta l és a sá k ra m e n tá lis életben, k iv á ltk é p ­
p en ped ig az igaz e u c h a ristiá b a n való részv étel ál­
tal, az isten i k ije le n té s teljesség e irá n ti te lje s en ­
gedelm esség fe lté te le m ellett,
Ez az o b je k tív v onatkozás, ö n m ag áb an véve és az
isten i k ije le n té s irá n ti en g ed elm esség ü n k tő l v agy
en g ed etlen ség ü n k tő l fü g g e tle n ü l m ég n em b izto sít­
ja a k e reszty én testv ériség et. E gyedül az Egy, Szent
Közönséges és A postoli E gyház — m in t K risztus
te sté n e k belsőleg ép és s é rte tle n a la k ja — a v alósá­
gos és te lje s egység tén y leg es b irto k o sa, az isteni
igazság h a n g ja irá n ti engedelm essége k ö v e tk e z té­
ben. H a tá ra in k ív ü l a tu la jd o n k é p p e n i egység k i­
sebb v ag y n ag y o b b m é rté k b e n veszendőbe m eh et,
tö k é letle n n é v á lh a t, v ag y eg yenesen a te lje s eltű n és
szélére k e rü lh e t.
Az, hogy a te lje s és tö k életes egység az egész
ö k u m en ére k ite rje d je n és kiszélesedjék, n e m é rh ető
el az egység egyszerű ,lé tre h o z á sáv a l” v ag y ,lá t­
h a tó kifejezésév el”, h a n e m k izáró lag csak a n n a k a
m e g ro n th a ta tla n egységnek a m eg terem tésév el,
am ely az igazság irá n ti te lje s engedelm ességhez
való visszatérés k övetkezm énye. Ez eg yben azt is
leh ető v é teszi, h o g y az egész k e re sz ty é n te stv é risé g
h a tá ra i egybeessenek az Egy, Szent, E gyetem es és
A postoli E gyház h a tá ra iv a l.
N em a k a ro k k ité rn i azo k ra az ered m én y ek re,
am ely e k e t az ö k u m en ik u s m ozgalom az EVT k é t
n ag yg yűlése (1961— 1968) között, Ú j D elh itő l U ppsa­
láig elért. E zek az e re d m én y ek v élem én y em szerin t
k étsé g b e v o n h a ta tlan o k és fe lb á to ríto k . E legendő
csak a „H it és E g y h á z a lk o tm á n y ” b izo ttság m u n k á ­
já t m eg ism ern ü n k , h o g y lá ssu k : m e n n y ire szélesebb
és m élyebb a v ágyakozás az ősi, m eg o sztatlan egy­
ház d o g m atik ai és g y a k o rla ti kincsei irá n t.
A leg m eleg eb b en k ö sz ö n tjü k a z t a „H it és E gy­
h á z a lk o tm á n y ” b izo ttság le g ú ja b b d o k u m e n tu m a i­
b a n k in y ilv á n íto tt eltö k éltség et, hogy e z u tá n „foko­
zo tta n tan u lm án y o zzák a rég i zsin ato k d u k o m en ­
tu m a it” és m ég n ag y o b b fig y elm et szen teln ek „az
eg y h á za ty ák id ő szak án ak b izo n y sá g té te lé re ”. (Ld. a
„P a trisz tik a i k u ta tá s o k ö k u m en ik u s szem szögből” c.
d o k u m e n tu m ja v a sla ta it, v a la m in t a b izo ttság b ris­
toli ülése n eg y ed ik szek ció ján ak je le n té sé b e n azo­
k a t a szakaszokat, am ely ek b en hely eslést fejezn ek
ki az ily en te rm é sz e tű ta n u lm á n y o k k a l k ap cso lat­
ban.)
P o zitív an é rté k e lü n k szám os v o n atk o zást az E gy­
h á zak V ilág tan ácsa g y a k o rla ti tev ék en y ség éb en is,
am ely in ten zív eb b le tt és a k o rá b b in á l n ag y o b b je ­
14
lentőségűvé v ált, m ióta ú ja b b k ap c so lato k a t hoztak
lé tre pl. a ró m ai k a to lik u s egyházzal, a K eresztyén
B ékem ozgalom m al és m ás k e re szty én körökkel,
E m e llett te rm észetesen n e m h u n y u n k sze m e t n é­
h á n y olyan jelenség e lő tt sem , a m ely a m i szem p o n ­
tu n k b ó l neg a tív. Ezek m ég m in d ig akadály o zzák a
V ilágtanácsot abban, hogy elvi jellegű és eltökéltebb
m a g a ta rtá s t ta n ú sítso n a nem zetközi béke n y ilv á n ­
valóan tű rh e te tle n m egsértéseit és az agresszió ál­
do zatáu l esett n é p e k szu v erén jo g a it illetően.
Ő szintén rem éljü k , hogy a to v áb b i ökum enikus
eg y ü ttm ű k ö d és so rán álla n d ó a n növekszik a k e­
reszty é n ek k ö zö tt a kereszty én ség b en to v á b b ra is
fen n álló szak ad ás valódi te rm é sze tén e k ism erete.
R em éljük, hogy e záltal nem csak a szakadás bűnös
jellegének m eg értése növekszik, h a n e m feléb red a
felelősségérzet az é rt is, hogy a leh ető le g h a m a rab b
e ltű n jö n az önfejűség és a dac m in d en m eg nyilvá­
nu lása, am ely az egyház te sté t te rh e li és e g y a rá n t
szerez sz ám á ra külső szégyent és m ély belső szen­
vedést. R em én y k ed ü n k ab b an , hogy a szoros te s t­
v é ri eg y ü ttm ű k ö d és és az egym ás kölcsönös gazda­
g ítása fo ly a m a táb an a k ereszty é n ek so k ré tű ta p asz ­
ta la to k ú tjá n n a g y erkölcsi erővé v á ln a k és így r á ­
szo lg álh atn ak a béke, az igazságosság és a h u m án u s
em b eri kapcsolatok irá n t vágyódó em b erek á lta lá ­
nos tiszteletére.
H a az ök u m en ik u s m ozgalom ban egyesült egy h á­
zak közös m a g a ta rtá s á t egy-egy m eg h a tá ro z o tt k é r­
désben az ev an g éliu m igazsága irá n ti odaadás a la ­
k ítja és K risztu s szeretete hordozza, a k k o r keresz­
ty é n eg y értelm ű ség ü k is tö k életes gyüm ölcsöt hoz
és fe lta rtó z ta th a ta tla n u l h a té k o n n y á válik, m ivel
„a m i b u z d ítá su n k nem h itetésb ő l van, sem nem
tisztátalan ság b ó l, sem n e m áln okságból” (1 Thessz
3:3).
S zeretn ék m ég egy p á r szót szólni n é h á n y olyan
g o n d o latró l is, m elyet az E gyházak V ilágtanácsa fő ­
titk á rá n a k előadása ta rta lm a z o tt a K özponti B izott­
ság h erak lio n i (K réta) ülésén, 1967-ben. Dr. B lake
ügyesen fe lé p íte tt és ta rta lm a s elő ad ásáb an k ije le n ­
te tte : vélem énye sz e rin t „az E gyházak V ilágtanácsa
ú tja az ök u m en ik u s m ozgalom ért v ég zett szolgálat,
am ely ab b an áll, hogy am en n y ire ra d ik á lis szellem ű
h a tá s t k ell g y ak o ro ln u n k a Jézus K risztu s irá n ti új
fo rra d a lm i engedelm esség lé tre jö tte érd ekében, ép­
p en a n n y ira k o n zerv a tív o k n a k k ell m a ra d n u n k a
tran scen d en s Iste n rő l szóló ősi evan g éliu m m egőr­
zésében, A ki F iá b a n a m i U ru n k Jézu s K risztu sb an
je le n te tte ki m a g á t” (II. sz. do k u m en tu m , az angol
szöveg 9. lap ja, utolsó elő tti bekezdés).
Mi, orto d o x o k a legm elegebben k ö szö n tjü k azt az
értelm es h itb eli konzerv ativ izm u st, am ely et a szent
apostolok p a ra n cso lta k , m időn a rr a in te tte k , hogy
„különböző és idegen tu d o m án y o k á lta l n e h a g y já ­
to k m a g a to k a t fé lre v e z e tte tn i” (Zsid 13:9). E zért
(az Ú r a m aga egyházában) „n ém ely ek et apostolo­
kul, n ém e ly ek e t p ró féták u l, n ém ely ek et evangélis­
tá k u l, n ém ely e k et pedig p ászto ro k u l és ta n ító k u l
a d o tt”, hogy „tö b b é n e leg y ü n k gyerm ekek, k ik e t
ide s to v a h á n y a a h ab , és h a jt a ta n ítá sn a k a k á rm i
szele” (Ef 4:11,14).
E légtétellel fo g ad tu k dr. B lake jelen té sén e k azo­
k a t a p o n tja it, am elyekben alá h ú z ta a kereszty én
állh a tato sság jelen tő ség ét a h e re tik u s teológiai m o­
d ern izm u ssal szem ben. E m odernizm us m eg p ró b á lja
Iste n egyszülött F iát, A ki az A ty a keb elén v a n (Jn
1:18), lera g ad n i a fö ld re és m egkísérli egészen em ­
b e riv é te n n i az igét, am ely k e zd etb en Isten n é l volt
és csak az u tá n (Gal 4:4) le tt te stté és lak o zo tt kö­
zö ttü n k (Jn 1:14), aki m in t Isten em b er, az A ty a Is­
te n n e k jo b b já n ül. „B izonyos vagyok ab b a n —
m o n d o tta dr. B lake — , h o g y az ö k u m en ik u s m oz­
galo m n ak , az ú j teológiai v élek ed ések ’ védelm ezői­
vel szem ben lelkigondozó m ódon óvatos á llásp o n to t
k e ll elfo g laln ia; h a tá ro z o tta n vallom azonban, hogy
sen k in ek sem a d h a tu n k o k o t a r r a a g y a n ú ra , hogy
m i, az EVT, k étség b e v o n ju k Isten n ek , a m i U ru n k
Jézu s K risztu s A ty já n a k lé té t” (3. la p I. A. szakasz
4. bekezdés).
I tt p ersze a lá k e ll h ú z n u n k : a m o d e rn n ézetek k ö ­
vető ih ez való lelkigondozói o d afo rd u lás sem m ik ép ­
p e n sem azt jelen ti, h o g y k o rlá tla n u l készek v a ­
g y u n k m in d en tetszőleges ö n k én n y el m eg b ék éln i a
k ere sz ty é n h it terén . V an olyan h a tá r, m ely en tú l a
szabad elv ű ség m in d a k e re sz ty é n h it, m in d a k e ­
reszty én egység a k tív ro m b o lá sá n a k tén y ezőjévé
lesz.
A m i dr. B lak e-n ek a „ Jézu s K risztu s ir á n ti ú j fo r­
ra d a lm i engedelm esség rő l” és a „V ilágtanács ra d i­
k ális szellem ű h a tá s á ”-ró l elő ad o tt g o n d o la ta it e te ­
k in te tb e n illeti, m i, o rto d o x o k kötelező n ek ism e rjü k
el m a g u n k ra nézve, h o g y ta p in ta to s a n és óvatosan
já rju n k el. N em le h e t kétséges, h o g y a k ereszty én
élet leg fo n to sab b és á llan d ó an érv én y es tö rv én y e
m a ra d az „értelem m e g ú ju lá sa ”, a n n a k a felism eré­
se, hogy „m i az Iste n n e k jó, k edves és tö k életes
a k a r a ta ” (Róm 12:2). Iste n nép én ek , h o g y n e legyen
belsőleg h a lo tt, jó sz á n d é k á n a k k im u ta tá s á v a l ál­
la n d ó a n elébe k e ll m e n n ie Iste n L elk én ek a szív (És
18:31; vö. 36:26) és az igaz lélek (Zsolt 5:12) m eg­
ú ju lá sá b a n .
M in d azo n által n eh éz m egm ondani, h o g y an m egy
vég b e a m i k o ru n k b a n ez a fo ly am at, evolúció ú t ­
já n -e , v a g y revolúciós jelleggel. S en k i sem ru h á ­
zo tt fel b e n n ü n k e t e rre n ézve v ita th a ta tla n p ró fé ­
ta i te ljh a ta lo m m a l. És h a azt az á llítá s t h a llju k ,
hog y „teljességgel világos, m e n n y ire szükségünk
v an n e k ü n k és szüksége v a n eg y h á z a in k n ak ezek­
b en a n a p o k b a n fo rra d a lm i v á lto z á so k ra ” (7. lap
II. szakasz, 7. bek.), a k k o r a k a ra tla n u l is az a gon­
d o la tu n k tám ad , h o g y i tt kissé veszélyes általán o sí­
tá s tö rté n t. L ehetséges, h o g y a p ro te stá n s teológiá­
n a k n em csak a fo n to lg a tá s a sajáto sság a, h an e m
az is, h o g y e g y fa jta , m in d e n t átfo g ó d in a m ik a szel­
lem éb en fejezze k i m ag át, m ely h ajlam o s a rra , hogy
Illéshez, az ősi p ró fé tá h o z h aso n ló an az Úr m egjele­
n ésé t in k á b b fö ld ren g ésb en és tű zb en , m in t k ö n n y ű
szellő fu v a lla tá b a n v á rja (ld. 1 K ir 19:11— 12).
M in d en esetre az o rto d o x eg y h ázak n e m érzik az
egyházi élet „ fo rra d a lm i” m e g ú ju lá sá n a k ily en ége­
tő szükségességet. És ezt n e m le h e t azo n o sítan i v a la ­
m iféle fe n n ta rtá s s a l v a g y közöm bösséggel az e v i­
lág b a n v égbem enő fejlő d és irá n t, sem pedig an n a k
„az élő ö k u m en én ek ” a lebecsülésével, am e ly et oly
ta lá ló a n tá rg y a l a M ásodik V a tik á n i Z sin a t ö k u m e­
n izm u sró l szóló ism eretes ren d elk ezése (8. §). In ­
k á b b az o rto d o x ia term észetéb ő l fa k a d ez, am ely
h a m a ra b b enged m eg n y u g o d t „ a g g io rn a m e n to t” ,
m in t v ih a ro s re fo rm o k a t, m elyek a lk a tu k sz erin t
sokszor szom orú és n eh ezen jó v á te h e tő h ib á k a t v é­
ten ek , m in t p é ld á u l a 20-as évek ism e rt orosz egy­
házi „m e g ú ju lá sa ” . K ív án ato s lenne, h o g y a m ik o r a
egyházi élet m e g ú ju lá sá n a k szükségességéről szó­
lu n k , v a la m e n n y i m eg állap ítás ö k u m en ik u s v itá k ­
ból n ö v e k e d jé k k i és te lje se n világos, k o n k ré t fo r­
m á b a n n y e rje n m eg fo g alm azást a h iv atalo s d o k u ­
m en tu m o k b an . Így k iz á rt len n e a g y a n ú sítá s m in ­
den m ozzanata, a k é té rte lm ű sé g és a tú l széles ál­
talán o sítás.
Az e m líte tt je le n té s sz e rin t a V ilág tan ács ta g e g y ­
h á za in a k m in d ig k észn ek k e ll le n n iü k a rra , h o gy el­
v o n atk o ztassák m a g u k a t az ő k et k ö rü lv ev ő viszo­
n y o k m in d en olyan befo ly ásátó l, am ely d ö n tésü k
szab ad ság át k o rlá to z h a tja , vag y m eg rö v id íth eti.
„Az a k ísé rlet, hogy az egész em b eri k o rlá to z o tt­
ságot lek ü zd jü k , és az a h it, hogy Isten lehetővé te ­
szi az ily en tran sz ce n d en ciá t — m o n d ja dr.
B lake — : ez az ök u m en ik u s m ozgalom szíve” (6.
lap, I. B. szakasz, az utolsó bekezdés vége).
T erm észetesen lelk ik ép p en kell m e g ítéln ü n k m in ­
d e n t és különösen pedig azt, am i Isten Lelk é tő l
szárm azik (1 K or 2:14). A zonban az egyházi gondol­
k o d ásn a k ez a végsőkig elm enő elsp irit ualizálása,
m in d en em b eri k o rláto zo ttság o n tú l a k a r te n n i és
fö léb ü k a k a r em elkedni a nem zeti, az állam i é rd e ­
keknek. Ez pedig n em m indig felel m eg Isten a k a ­
ra tá n a k és az ev an g éliu m v alódi szellem ének,
am ely kiem eli a n n a k szükségességét, hogy „ a d já to k
m eg a császárnak, am i a császáré és Isten n ek , am i
az Iste n é ” (M t 22:21). S okkal in k á b b a ttó l az egy­
szerűbb, de e m e lle tt k é tsé g telen ü l apostoli ta n á c s­
tó l k ellen e v e z e tte tn ü n k m a g u n k a t, hogy „m in d en t
m e g p ró b áljato k ; am i jó, azt m e g ta rtsá to k ” (1 Thess
5:25). V égül term észetesen csak m a g án v élem én y n ek
te k in th e tő az az állítás, hogy a V ilág tan ácsn ak
„m eg k ell ta lá ln ia a m egfelelő m ódot a rra , hogy
h itb e n k in y ilv á n ítsa : a S zentlélek vezetése m in d ­
an n y ió n k szám ára e g y ü tt ta p a sz ta lh a tó m eg, egyen-
eg y en k én t azonban ily en m é rté k b e n n e m ” (6. lap,
I. B. szakasz, utolsó bekezdés). Az orto d o x o k véle­
m én y e sz erin t n e m le h e t u g y a n te lje sen k iz árn i
an n a k lehetőségét, hogy az ök u m en ik u s e g y ü ttm ű ­
ködés so rán felü lrő l m eg v ilág o sítta tu n k , hiszen „a
Lélek fú, ahová a k a r” (Jn 3:8), azonban h iá n y o lju k
az ilyen álta lán o sítá so k elégséges indokolását.
A V ilág tan ácsb an állan d ó k ísé rté st je le n t n ém ely
ök u m en ik u s szak em b ern ek a k ív ánsága, a k ik a Vi­
lág tan ács tag e g y h á zain ak egy ü ttéléséb en igen gyo r­
san ko n sta tá ln i sze re tn é k az ú j ecclesiológiai reali­
tás m egjelenését. E lvileg term észetesen n em le h e t
ta g a d n i a k ereszty én tu d a t ilyen tran szcen d en s k i­
ig azodásának lehetőségét, hiszen e tu d a t lényege
sze rin t m a g áb an fo g lalja az olyan egyesülés kész­
ségét, am ely az apostoli, tö k életesen sé rte tle n ü l
m egőrzött és az ősi, m eg o sztatlan egyház á lta l m eg­
fo g alm azo tt örökség ta la já n m egy végbe. Sőt m i
több, az ilyen tra n sz ce n d en ciára való készségnek
közös rem é n y ség ü n k tá rg y á v á k e ll lennie, és v aló ­
b a n az ök u m en ik u s m ozgalom szívének k ell te k in te ­
n ü n k azt a h ite t, hogy Iste n leh ető v é teszi az ilyen
tran szcen d en ciát. H a a tag e g y h á zak közössége az
E gyházak V ilág tan ácsáb an v aló b an elkezdené a
szükséges m é rté k b e n fe lm u ta tn i K risz tu s eg y házá­
n a k az olyan jegyeit, m in t a szentség, az ök u m en i­
citás és az apostoli te k in tély , a k k o r ez az t jelen ten é,
hogy az igazság L elkének h a tá s á ra v a ló b an á tfo r­
m álódik közösségük term észete, éspedig olyan
irá n y b a n , am ely az Isten em b er, Iste n F ia szem é­
b en kív án ato s, A ki így im ád k o zo tt a m en n y ei
A tyához: „hogy m in d n y á ja n egyek leg y en ek ” (Jn
17:21).
Jele n le g azonban sajnos n em m u ta tk o z n a k az
ilyen á ld o tt tra n szcen d en cia világos jegyei! H ogy
m ilyen lassan érlelő d ik a h itv a llá sb a n való egység,
azt n em csak a V ilágtanács á lta l elfo g ad o tt tan je lle ­
gű d o k u m e n tu m o k m in d a n n y ió n k á lta l jó l ism e rt
ta rta lm i ta rk a sá g a m u ta tja , h a n e m az a félelem is,
am ely viszonylag rö v id idő óta m in d ig feltö r, m i­
h e ly t a V ilág tan ácsb an a bázis m eg v álto ztatá sán ak
kérd ése felm erül. N ém ely ö k u m en ik u s szak em b er
ism eretes m ódon olyan lépéssel h a so n lítja össze az
ilyen k ísérletet, m in th a P a n d o ra szelencéjét k ív á n ­
n á n k felnyitni.
Bizonyos, hogy Ú j D elhiben n em já r t ezzel sze­
15
 re n c sé tle n sé g : a szelence z árv a m a ra d t, a n n a k elle­
nére, hogy ú j b ázist fo g a d ta k el. Ezzel szem ben m a
alig szán ja r á m a g á t v a la k i is a rra , h o g y a bázis
olyan m e g v á lto z ta tá sát jav a so lja , am ely a V ilágta­
nács ta g ja i elé a N iceo -K o n stan tin o p o litan u m elfo­
g a d á sá t és m eg v allását szab n á feltételü l.
M in d en esetre n em b e szélh etü n k a V ilágtanács ta g ­
egyházai te rm észetéb en sem m iféle lén y eg i válto zás­
ró l m in d ad d ig , am íg az ö k u m en ik u s eg y ü ttm ű k ö d és
kizáró lag a r r a k o rláto zó d ik , hogy a k é t fő egy ház­
csoport — az o rto d o x és p ro te stá n s e g y h á z a k ra go n ­
dolok — képviselő i közös tev ék en y ség et végeznek,
k ö zv e tle n dia ló g u st azonban épp en e ze k k ö zö tt az
eg y h á zte ste k k ö zö tt, ú g y tű n ik , g yü m ölcsöző m ódon
m ég n e m le h e t fo ly ta tn i. E zért m i, o rtodoxok, szi­
lá rd a n ra g a sz k o d u n k azo k n ak az alap e lv e k n ek az
érin th etetlen ség én ez, am ely e k e t a to ro n tó i n y ila t­
k o za t h a rm a d ik része f e jt ki, és te lje se n tá m o g a tju k
a n n a k az ö k u m en ik u s te stv é rü n k n e k a m egjegyzé­
sét, a k it dr. V isser ’t H ooft e m líte tt ,Az E gyházak
V ilág tan ácsáb an v iselt ta g sá g jelen tő ség e” cím ű
Uppsala és az istentisztelet
— N é h á n y m eg jeg yzés az V. m u n ka cso p o rt határozatához —
A z ö k u m en ik u s m ozgalm on b elü l k ezd ettő l fogva
a H it és E g y házszervezet-B izottság fe la d a ta v o lt el­
sősorban, hogy az e g y h ázak at egym ás m in él jo b b és
alaposabb m eg é rté sé re vezesse. V izsgálódása elein­
te a rr a irá n y u lt, hogy a h itb e n és szervezet te k in ­
te té b e n jelen tk ező k ü lö n b ség ek et k u ta s s a és m u ­
tassa ki. C sak később je le n tk e z e tt az a törekvés,
hogy az eg y h ázak egym áshoz való közeledését az
iste n tisz te le t felől k ísé re ljé k m eg, h aso n ló an a ko­
rá b b i litu rg ik u s m ozgalm akhoz, am ely ek szin tén az
isten tiszteleti fo rm á k közelítésén ek c élját m u n k á l­
tá k . (N ém etországban a lu th e rá n u s-re fo rm á tu s is­
te n tiszte le t egyesüléséből s z ü le te tt az u n iá lt eg y­
ház).
Az iste n tisz te le t m in t az eg y h ázak egym áshoz
való közeledésének eszköze a H it és E g yházszerve­
zet-B izottság kezdem én y ezésére először 1937-ben az
E d in b u r g h b a n ta r to tt k o n fe re n c ia k e rü lt szóba. A
gyűlés teológusokból álló m u n k ak ö zö sség et k ü ld ö tt
ki a litu rg iai k é rd ések tan u lm á n y o z á sá ra , am ely
m ű k ö d ését 1939-ben el is kezdte. C élkitűzése m eg­
v a ló sításáb an azo n b an m e g ak ad ály o zta a m ásodik
világháború.
A n a g y világégés elü lte u tá n a H it és E g y házszer­
vezet-B izo ttság az iste n tisz te le t k é rd é sé t to v áb b
áp o lta és először 1952-ben a svédországi L u n d b an
ta rto tt k o n fe re n c ián e le v e n íte tte fel. A p ro b lém a
azonb an n em k e rü lt a n ag y g y ű lés p lé n u m a elé,
csupán a B izottság k e re te i k ö z ö tt m a ra d t, am ely
m égis fontos, első so rb an elvi d ö n tések et hozott.
M eg állap íto tta, h o g y az isten tiszteleti re n d b e n m u ­
tatk o zó k ü lö n b ség ek m ö g ö tt m in d ig ta n b e li ellen­
té te k h ú z ó d n a k m eg, am ely ek az a d o tt viszonyok
között szin te á th id a lh a ta tla n o k . L egfeljebb azok­
n a k az elem ek n ek egym áshoz való közelítéséről,
esetleg egyeztetéséről le h e t szó, am ely ek lé tre jö tte
k u ltu rá lis, pszichológiai v a g y v érm érsék leti, te h á t
tisz tá n em b eri o k o k ra v ezeth ető vissza.1 L u n d u tá n
a H it és E g y h ázszervezet-B izottság az iste n tisz te le t
ügyét a so ro n következő k o n feren ciák o n és v ilág­
gy ű lések en (E vanston 1954-ben, N ew D elhi 1961-
ben, M o n treal 1965-ben, G en f 1966-ban) fe lú jíto tta
16
előadásában. „M a rad ju n k m eg és m u n k á lk o d ju n k
to v á b b ra is testv ériség b en , k e rü ljü k a szükségte­
le n önérzetet, am ely csak ö n h ittség re v ez eth et.”
In k á b b é ljü n k azzal a re alitással, am ely m eg h a lad ­
ja a definíciót, m in t egy olyan definícióval, am ely
n agyobb ta rta lm a t igényel m agának, m in t am i való ­
ság k ö z ö ttü n k (5. §).
Így te k in tü n k optim izm ussal és rem énységgel az
egység felé vezető k ereszty én u tu n k v alam en n y i n e­
hézségére és fá ra d sá g á ra , sz e re te tre g y u llad v a az
Iste n em b e r Jézus K risztus, U ru n k irá n t, és a rr a
igyekezve, hogy h ité t és sz e re te tét az egész világon
n öveljük. H a la d ju n k előre és n e á llju n k m eg, h a ­
n em v ig y ü k to v áb b ök u m en ik u s m ozgalm unkat,
m e rt jó P á sz to rk é n t e lő ttü n k h a la d (Jn 1 :4) a világ
M egváltója és T erem tője. Ő az, A k i m in d en e k et
ú jjá tesz (Jel 21:5). Ő az Út, az Igazság és az Élet
(Jn 14:6).
N y ik o d im m etro p o lita
Ford. K ovách A ttila
és szinten ta rto tta . A k érd és v ég ü l a n y ira m eg­
é rett, hogy az E g yházak V ilágtanácsa a legutóbbi
nagygyűlése p ro g ra m já b a k ü lö n tá rg y k é n t v e tte
fel.
Az ősi svéd egyetem i v árosban, U p p saláb an az
elm ú lt n y á ro n jú liu s 4—20. k ö zö tt ta r to tt IV. N agy­
gyűlésen ik ta ttá k a m u n k acso p o rto k té m á i közé
m in t egészen ú ja t az iste n tisz telet kérd ését. Az
E gyházak V ilág tan ácsa á lta l k ia d o tt és az A m eri­
kai M ag y ar R e fo rm átu s E gyház P ü sp ö k i T anácsa
á lta l le fo rd íto tt és k ö zzétett E lőkészítő F ü z et az új
té m á ra így h ív ja fel a fig y elm et: „F elelőtlenség le n ­
ne, h a a N agygyűlés n e m n é z ne szem be azzal a m o­
d e rn v ilá g ra a n n y ira jellem ző m ag a ta rtá ssa l, am ely
a la p já b a n kérd ő jelezi m eg a k e re sz ty én h ite t. E b­
ben a szek u láris v ilág b a n a tran szcen d en s m e g ta ­
p asztalása bizony n e h ez ü k re esik m in d az egy h á­
zon belül, m in d a k ív ü l álló em b ereknek. S okak
szám ára az im ádság összeegyeztethetetl en n e k lá t­
szik a tudom ányos- világ n ézettel és azt érzik, hogy
az á lta lu k ism e rt g y ülekezeti iste n tiszte letn ek sem ­
m i k ap cso lata nincs a m in d en n ap i é le th e z . . . M eg
kell m a jd é rte tn i a N agygyűlés résztvevőivel azt,
hogy sok k e reszty én isten tiszte le t m e n n y ire sem ­
m itm ondó, bizonyos „világi litu rg iá k ” viszont
m e n n y ire a valóság erejév el h a tn a k (pl. a szab ad ­
ságm ozgalom , m unkásm ozgalm i gyűlések, az ún.
„pop” k u ltú ra k e re té b e n )” .2 Az ism e rtető ira t tisz­
tá n lá tja , hogy az iste n tisz te le tn e k kom oly m eg­
úju láso n k ell keresztü lm en n ie, h a a m o d e m világ­
b an be a k a rja tö lten i h iv atá sá t. A pozitív ú tm u ta ­
tá st így a d ja m eg: „A litu rg ia i re fo rm o t a k ö v et­
kező m eggondolások kell, hogy irá n y ítsá k : az egész
em beriséggel való közösségvállalásunk m eg értése; a
kegyelem és m egbocsátás igazi elfo g ad ása; a te ­
re m tm én y e k n e k T e re m tő jü k ir á n t é rz e tt h á lá d a ­
tossága és az a tö rek v és, hogy az e m b er őszintén
ajá n lja fel az egész v ilág o t Isten kegyelm es te rv e
á lta l való m eg szentelődésre”.3
A to v á b b ia k b a n a rró l szólunk, h o g y an igyeke­
zett az U ppsalai N agygyűlés V. m u n k a c so p o rtja és
p lén u m a a fe n ti célkitűzést m egvalósítani.
 A z iste n tiszte le t m in t ko rproblém a
Az élet célja Iste n dicsőségének a szolgálata.
„N em le h e t szen teb b k ö teleség ü n k — v a llja K ál­
v in — m in t a n n a k k e d v é re éln ü n k , a k i a z é rt te re m ­
te tt, h o g y b e n n ü n k dicsősége tü n d ö k ö ljö n .”4 A
S zen tírás ezt a tev ék en y ség et iste n tisz te le tn e k (lei­
to u rg ia -n a k v ag y la tre ia -n a k ) nevezi. E rre az egye­
tem es é rv é n y ű p a ra n c s ra P á l így b u z d ítja m in d en
idők h ív ő jé t: „ S zán játo k oda te ste te k e t élő, szent
és Iste n n e k k edves áld o zatu l m in t az okos iste n ­
tisz te le te te k e t” (Róm 12:1)!
A z iste n tisz te le t e tá g a b b értelm ezése m ellett,
hogy ti. az egész élet Iste n állan d ó és m agasztos
tisztelése, v a n e k ifejezésn ek szűkebb, k u ltik u s é r­
telm ezése is: az egyházi éle tn e k az a sajátos je ­
lensége, hogy a h ely ileg szerv ezett g y ü lek ezetek et
szab ály szerű en ism étlődő, lefo ly ásáb an re n d ez ett
összejöveteleket ta r t. E zeken a g y ü lek ezet ta g ja i Is­
te n t é n ek k el m ag asztalják , im ád k o zn ak , ig ét h all­
g a tn a k és az ú rv a c so ra i asztal k ö ré gyülekeznek.
A k eg yességnek ez a külső m eg n y ilv án u lása, am ely
ezekben a sajáto s cselek m én y ek b en ju t k ifejezésre
és a g y ü lek ezet m egszokott, életfu n k ció i közé t a r ­
tozik, a k e reszty én isten tisztelet. E zerarcú a d o tt­
ság: összejövetel, Iste n elé való állás, a re á fig y e­
lés alkalm a, Iste n m ag asztalása és h itv allástétel.
A k lasszik u s litu rg iá k m egfogalm azása sz e rin t: Az
iste n tisz te le t a szen t Iste n ta lá lk o z á sa a k eg yelem ­
befo g ad o tt e m b e rre l m in t g yerm ekével. V égigkíséri
a k e reszty én egyház k éte z e r éves m ú ltjá t. Része
az egyház é letén ek : a h ív e k ren d szeresen lá to g a t­
já k s o tt h itü k b e n ép ülnek. H osszú időn k eresztü l
sen k i n em te tte kérdésessé.
M ost olyan idő szak b an élünk, am ik o r egész k e­
reszty én ség ü n k nem csak a k ritik a szigorú re fle k ­
to rfé n y é b e k e rü lt, h a n e m a v a llá st és a h ite t a la p ­
ja ib a n k érd ő jelezik m eg. A m a em b ere az eddig
sz ilá rd a k n a k v élt h ite lv e k e t k étség b e v o n ja és
ilyen v élem én y is elh an g zik : M ire való az isten -
tisztelet? v an -e rá szükség? m it n y e re k egy össze­
jö v etelen ? m it k ap o k a te m p lo m b an ? Isten tisztele­
tü n k e t m a k é t oldalról is éri tá m a d á s :
A k o r g y erm ek én ek álta lá n o s felfogása sz e rin t az
iste n tisz te le tn e k m in t k u ltik u s g y a k o rla tn a k az ide­
je le já rt. N em igényli és n e m tu d m it k ezd en i vele.
M ivel Iste n b e n és a tra n sz c e n d en s v ilá g b a n nem
hisz, m ié rt m e n je n tem p lo m b a, m ié rt á ld ja azt az
Isten t, ak ih ez sem m iféle szál n em fű zi? M iért k é rje
an n a k seg ítség ét, a k in e k lé te is k érd éses elő tte?
K om oly k ritik a éri azo n b an m a az isten tisztele­
te t a g y ü lek ezet ta g ja i részérő l is. E lsősorban azt
kifogásolják, hogy a tra d ic io n á lis fo rm á k a t csak
kevesen é rtik ; az ig eh ird etés u n alm as, n em a jelen
pro b lé m á ira ad ú tm u ta tá s t és a h ív e k e t az előző
századokba rin g a tja vissza. Főleg az ifjú sá g nem
érzi tö b b é lelk i o tth o n á n a k a tem plom ot. K ü lfö l­
dön a fia ta lsá g d rasztik u s eszközökkel ad k ifejezést
az iste n tisz te le t ir á n ti elégedetlenségének. N y u g a t­
ném eto rszág b an az eg y etem isták a te m p lo m b am e­
nők n ek n e m m essze a b e já ra ttó l ily en rö p ira to k a t
o szto g atn ak : „ F élrev ezették m á r? M ég nem ? A k k o r
m en jen a P é te r-te m p lo m b a ! Ö nt is v á rja a jó l el­
k észített u n alo m ! Siessen, m e rt n e m so k á ra vége a z
épü letes ü n n e p sé g n e k és a litu rg ik u s h a n d a b a n d á ­
zásn a k !”5
Ily en k ö rü lm é n y e k k ö zö tt ik ta tta b e az V. szek­
ció m u n k a p ro g ra m já b a és te tte v izsg álat tá rg y á v á
az U p p salai N agygyűlés az iste n tisz te le t k érd ését.
V áltozás az alapirat cím ében
A m u n k acso p o rt elé te rje sz te tt a la p ira t cím e e re ­
detileg így h a n g z o tt: Isten tiszte le te a szek u láris
világban. Így szerepel az E lőkészítő F ü z etb e n és
an n a k a k o n zu ltáció n ak az ira ta ib a n , am ely et teo ­
lógusok és laik u so k ta rto tta k 1967. á p rilis 27—29.
között a B erlini Ö k u m en ik u s In tézetb en .15
Az V. m u n k ac so p o rtn ak a közgyűlés p lé n u m a ál­
tal elfogadott h a tá ro z a ta viszont e lv ete tte az e re ­
deti cím utolsó h áro m szav át (a szek u láris világ­
ban) és a k é t első szót: Iste n tiszte le té t eggyé fo r­
ra sz to tta : Isten tisz telet fo rm ájáb an . H o n n an és m i­
é rt ez a v á lto ztatá s? E rre m e g v an a lehetőség, h i­
szen az Előkészítő F ü z et k im o n d ja : „Egy N agygyű­
lési M u n k acsoport — összeállításánál fogva — a b ­
ban a hely zetb en van, hogy k ije lö lje az ala p ira to k
legjobb felh a szn á lásán ak m ó dját. M inden M unka-
csoport ug y an is az EVT egész tag ság án a k kereszt-
m etszetét képviseli. A zonfelül te h á t, hogy az eléjü k
te rje sz te tt a la p ira to k a t m e g tá rg y a ljá k és á tja v ítjá k ,
a M u n k acsoportok fe la d a tá v á tesszük a r r a irá n y u ló
ja v aslato k m e g téte lé t is, hogy a N agygyűlésnek el­
fog ad ásra a já n lo tt elő terjesz tések et az egyházak
hog y an h a sz n á lh a tjá k fel legered m én y eseb b en m ind
gondolkodásukban, m in d tev ék en ységeikben. Az
egyes M unkacsoportok fe la d a tu k elvégzését illető­
leg szabadkezet k a p n a k ”.7
Az V. m u n k acso p o rt é lt ezzel a lehetőséggel. A
teljes ülésen a terv ez et b ete rje sz tésén él M e y e n d o rff
professzor, a szekció vezetője a cím m e g v á lto zta tá ­
sát így in d o k o lta „A M u n k acsoport azt álla p íto tta
meg, hogy a szekularizm us és a szekularizáció n e­
hezen d efin iálh a tó úgy, hogy m in d en résztvevő szá­
m á ra és a világ m in d en részén elfo g ad h ató legyen.
Ez a rr a a m eg állap o d ásra v ezetett, hogy a cím et
Iste n tisz tele t-té v álto ztassu k m eg...”8
A M u n k acsoport ülésein a szekularizm us és a
szekularizáció értelm ezése fe le tt heves v itá k foly­
tak. E zekre és a te rv ez et cím e m e g v álto z tatására
így u ta l az egyik hozzászóló: D avid L. E dw ards:
„A szekció és a szekciótervezet e re d eti címe, am in t
U p psalában elénk te tté k : Iste n tisz telet egy szek u lá­
ris v ilág b a n a szekularizáció fe le tti diszkusszió
nyom ait m u ta tja , am i a jelen leg i teo ló g iáb an je ­
lentős szerepet já tsz ik . . . A szekció sz á m á ra k ü ­
lönböző m ás cím eket ja v a llo tta k ; v ég re egyszerűen
az Isten tiszte let n ev et k a p ta .”9
A m u n ka cso p o rt határozata
A szekció egy 39 p o n tb ó l álló te rv e z e tet te rje sz ­
te tt a N agygyűlés p lén u m a elé, am ely azt több
pozitív és n e g atív hozzászólás u tá n elfo g ad ta.10 Az
első nyolc p o n t bevezető k é rd é se k e t tá rg y a l:
1. Az Egyházak Ökumenikus Tanácsának ez az első
teljes ülése, amely az istentisztelet kérdésével
foglalkozik. Sokan az itt összegyűlt delegátusok
közül örömmel tudják imádni Istent azokban
az istentiszteleti formákban, amelyek sok év­
századon keresztül alig változtak. Sokan viszont
nem találják a régi form ákat megfelelőeknek
és üdvözlik azt, hogy ma minden tradíció —
beleértve a hitbelieket is — radikálisan kérdé­
sessé vált. Egyesek saját tapasztalataik alapján
arról számoltak be, hogy az ázsiaiak és afri­
kaiak m ennyire szerencsétlenek az istentisztelet
formái mia tt, am elyéket a misszionáriusok kül­
földről vittek oda; ismét mások magukévá te t­
té k azt a kérdést, am it a világnak a szekulari­
zációtól erősen befolyásolt része így fogalm az:
Minek kell egyáltalában az istentisztelet?
17
 2. Tudjuk, hogy az istentisztelet és az imádság
kérdése sok em bert személyében szorongat. Sok
keresztyén megpróbálkozik újból és újból a rend­
szeres im aélettel a gyakori sikertelenség ellené­
re is. Mások, akik az imádságban Isten jelenlé­
tét mindig kevesebb m értékben érzik meg, va­
lóságos istenélmény m egtapasztalása után vá­
gyakoznak. A legtöbben azonban rossz lelkiis­
m erettel járn ak am iatt, hogy túl keveset im ád­
koznak. Egyesek egészen feladták a reményt,
hogy imádkozzanak.
3. Mi keresztyének az istentisztelet krízisének a
korát éljük, ami mögött a hitnek messzenyúló
válsága húzódik meg. Egyek vagyunk azokkal,
akik ezt a sajnálatos folyamatot átélik. Hisszük,
hogy az em ber a felebarátnak való szolgálata
közben U rával is találkozhat, aki felé a hitkö­
zösség imádságában fordul; hisszük, hogy ez a
közösség a zavarban levők felé nyitva áll és
szám ukra segítséget nyújt; hisszük, hogy az
imádság utáni vágy a kétségeskedésből hithez
vezet. „Nem keresnétek, ha meg nem találtatok
volna”. De intellektuális és egyéb akadályokat
is fel kell ismernünk. Felszólítjuk egyházainkat
és az Egyházak Ökumenikus Tanácsát: kutassák
a keresztyén hit alapjait, hogy az istentisztelet
válságát annál alaposabban megragadhassuk.
4. Mivel sok országból és kultúrvilágból jövünk
és tudatában vagyunk erősen az istentisztelethez
való viszonyunk különbségeinek, nem tudunk
hosszas, m indannyiunk által elfogadható és
m indenféle felhasználható m agyarázatot adni.
Mégis azt rem éljük, hogy a következő megfon­
tolások — minden tökéletlenségük ellenére is
indíttatást adhatnak az istentisztelet elkerülhe­
tetlenül ú jra való átgondolására.
5. Az istentiszteletnek ugyanúgy nincsen szüksé­
ge igazolásra, m int a szeretetnek. Elismeri azt
a mély titkot, ami az ember életét övezi. Azok
számára, akik a Jézus Krisztusban kijelentett
Istenben hisznek, az istentisztelet alapjában
véve inkább kiváltság m int probléma, m ert le­
hetővé teszi, hogy az ember Isten örömében,
békességében és szeretetében részesülhessen. Is­
ten maga gyűjti össze népét istentiszteletre és
maga indítja arra, hogy a h allott igére válaszol­
jon.
6. A keresztyén istentisztelet Isten hatalm as cse­
lekedetét ünnepli Jézus Krisztusban és a vele
való közösségbe von bele. Az istentisztelet való­
sága és alakja attól függ, hogy Jézus Krisztus
benne, a felolvasott és prédikált Igében és a
sákram entom okban mennyire van jelen. Jézus
Krisztus a középpont és az istentisztelet lehető­
sége a Szentlélek által.
7. Az egyház a világban a rra hivatott, hogy isten-
tiszteletén keresztül tegyen bizonyságot az em­
berek között Jézus Krisztus váltságművében
való teljes részesedéséről. Az istentisztelet al­
kalm ával Isten harcába kapcsolódunk bele a vi­
lág démoni hatalm ai ellen, amelyek az embert
Teremtőjétől és em bertársaitól elidegenítik,
szűkkeblű nacionalizmusba vagy fölényeskedő
szektásságba taszítják. Életét a faji megkülön­
böztetéssel vagy osztályharccal, háborúval vagy
elnyomással, éhséggel vagy betegséggel, sze­
génységgel vagy gazdagsággal tám adják és ci­
nikus szkepszisbe, bűnbe és kétségek közé ker­
getik. Ha istentiszteletet tartunk, Isten azt m u­
ta tja meg, hogy e harcban a végső győzelem
Krisztusé.
8. Üres szó minden, ha egyházaink nem ismerik
fel a démoni hatalm akat, amelyek ellen ma
harcba kell szállni, és ha nem keresnek új le­
hetőségeket a laikusok számára, akik a m in­
dennapi élet valóságos harcait és kérdéseit von­
hatják bele az istentiszteletbe.
A m u n k a c so p o rtn a k a b evezető k érd é se k h e z ú j a
hozzáállása. T isztán lá tja a z t a n a g y válto zást, am i
18
a világ és az egyház életéb en k o ru n k állan d ó té ­
nyezője; íg y az e lm ú lt év tizedekben is az volt.
E zért ú j fo rm á k a t k eres, am elyek k ö zött is m indig
Jézus K risz tu st k ell felism e rn ü n k és fe lm u ta tn u n k .
A szekularizáció ösztönző hatása
A h a tá ro z a t 9— 16 p o n tja k o ru n k egyik szem be­
tű n ő jellegzetességével, a szekularizáció p ro b lé m á ­
já v a l foglalkozik. Ez a m a m á r in te rn a cio n á lis szó
elsősorban (ném et kifejezéssel élve „ E n tg o ttu n g
der W elt”) a v ilá g n ak Iste n tő l való e lfo rd u lá sá t és
m eg fosztottságát jelen ti. A m a em b ere fe llá za d t az
ellen, hogy a vallás befo ly ása és vezetése a la tt áll­
jon. Le a k a r ja v e tn i az egyházi gyám k o d ást, m aga
v e tte kezébe a so rsá t és s a já t lá b á n a k a r járn i.
Ez a tö rek v é s a középkorig n y ú lik vissza, a m ik o r
m ég az egyház a nevelés és m o rá l te rü le té n kezé­
ben ta r to tta a vezetést. A m ű v észet a ren aissan ce-
ban, a tu d o m á n y a h u m an izm u sb an , a h it a re ­
form ációban rá z ta le kezéről a középkori u ra l­
kodó egyház bilincseit és feln ő tt, felelős lén n y é le tt
(die m ü n d ig g ew o rd en e W elt — B o n h o e ffe r ism e rt
kifejezésével élve).11 A szekularizáció te h á t az em b er
önállóvá v á lá sá n a k a v elejá ró ja . K érdése és é rté k e ­
lése a m u n k a cso p o rt elfo g ad o tt h a tá ro z a tá b a n így
tü k rö z ő d ik :
9. A szekularizálódás, amely a világ sok részén
túlsúlyban van, az istentisztelet számára külö­
nös ösztönzést jelent, egyben pozitív és negatív
lehetőségeket re jt magában. Pozitiven értelmez­
ve az ember és a világ valódi lehetőségeinek az
igenlése. Negatív vonatkozásban viszont egy ön­
magában zárt világ ideológiájává válhat, amely
az em ber igazi szabadságát és méltóságát zúz­
hatja szét.
10. A „szekularizáció” kifejezést legkülönbözőbb
jelentéseiben használhatjuk. Anélkül hogy teljes
meghatározást adnánk, kétféle értelmezését
em eljük ki: Pozitív form ában: a) a kultúra, a
szellemi és természettudományos kutatás, a
technikai fejlődés felszabadulását jelenti a val­
lási struktúrák uralm a alól; és b) az egyházi
liturgia és nyelv állandó m egújítását fejezi ki
annak a kultúrának a segítségével, amelyben az
egyház él.
11. A pozitív értelemben vett szekularizációban az
ember lemond arról, hogy a teremtési rend bár­
mely tekintélyét vagy struktúráját végérvényes­
nek fogadja el; ezt azért teszi, hogy tekintete
nyitva forduljon a jövő felé. Az ember így m a­
gára veszi a maga és a világ jövője kiform álá­
sának felelősségét. Ez a folyamat nem já r fel­
tétlenül együtt Isten megtagadásával, jóllehet
gyakran elveti a vallásos nyelvezetet és szoká­
sokat. Isten a terem tésben a világnak létet
adott. Jézus K ris ztusban, konkrét és m eghatáro­
zott emberi exisztenciájában Isten a világ való­
ságát m agára vette. A pozitiven értelm ezett
szekularizáció az Ószövetség és Újszövetség bi­
zonyságtételével összefüggésbe hozható.
12. A szekularizáció — negatíven tekintve — a
valóságot azokra a dolgokra korlátozza, amelye­
ket az ember lát, tapint és ural. Bálványim ádás­
ra vezethet azáltal, hogy Isten terem tési m un­
kája egy részének tulajdonít csak végérvényes
jelentőséget. A szekularizáció negatív értelem ­
ben fellépve is pozitív eredményekhez vezethet,
amikor szociális igazságosságot követel, a tudo­
m ányt előtérbe állítja és az egyházakat saját ál­
láspontjuk felülvizsgálására kényszeríti.
13. A keresztyének istentiszteletének és imádságá­
nak a krízise a világ sok részén a szekularizáció
folyam atával függ össze. Ezt a válságot azonban
nem lehet abban az egyszerű form ában értel­
 mezni: „Az istentisztelet Istent igeneli — a
szekularizáció Istent tagadja”. Hamis antitézis
ez, amely irreális diagnózison alapul.
14. Jézus Krisztus jelenti ki Isten valóságát, h atá­
rozza meg az ember lényét, m utatja meg a vi­
lág új lehetőségeit és korlátait.
15. Miközben az egyházak Isten valóságára igent
mondanak, ezt gyakran az ember és a világ lé­
nyének a feladása árán teszik. Ezzel Isten ta­
gadását provokálják ki. A szekularizáció Isten
igaz szolgálatához vezethet, ha az egyház Isten,
az em ber és a világ valóságára igent mond.
16. Az istentiszteleten Isten elé kell vinni a világ
dolgait. Az istentisztelet alkalm ával az enge­
delmességhez kapjuk meg az erőt m indennap­
jainkra. A szekularizáció arra ösztönöz, hogy új
utakat keressünk, amelyeken járva az istentisz­
telet egyházainkban engedelmességre vezet a
keresztyén gyülekezeten belül és kívül. Csak az
ilyen engedelmesség teszi az istentiszteletet hi­
telessé.
A szekularizáció k érd ése széles és heves v itá k
k ö zép p o n tjáb an állt. A diszkussziót fő k é n t a n é ­
m et, h olland, angol és a m e rik a i teológusok fo ly ta t­
ták . E gyesek felem elték sz a v u k a t az ellen, hogy G o­
garten, R obinson, H o e k e n d ijk , va n L eu w en , va n
B u ren , C ox szek u láris te o ló g iá já n a k tú l n ag y ny o ­
m aték o t ad ju n k .
A szekularizáció k ih an g sú ly o zása elleni tilta k o ­
zás főképp k é t cso p o rttó l szárm azik. Először azok­
n ak az ország o k n ak a k épviselői em elték fel sza­
v u k at, a k ik a n a g y v ilág v alláso k : hin d u izm us,
bu ddhizm us, izlám k ö ré b e n éln ek és bizonyos fo k ú
b efo ly ásu k a la tt álln ak . F ő p ro b lé m á ju k az, hogy
a k e reszty én iste n tisz te le te t h o g y an le h e t v o n a tk o ­
zásba hozni te rü le tü k v allási szokásaival. A h ité le t
és az iste n tisz te le t o tth o n o ssá té te lé n e k régi k é r­
dése ez, am ely tö b b m egelőző ö k u m en ik u s találkozó
té m á ja v o lt; de am it teológiailag so h a n e m precizí­
roztak.
Jelen tő seb b volt a tiltak o zás az o rto d o x o k részé­
ről, a k ik közül való a m u n k a c so p o rt v ezetője M e­
y e n d o r ff professzo r is. E lső so rb an az ellen em el­
té k fel szav u k at, h o g y a k e re sz ty é n tra d íc ió t a
szek u larizáció n ak kiszolg áltassu k , am i E u ró p a és
A m erik a eg y h ázait k ö zism erten fenyegeti. H ason­
lóan elu tasító állá sp o n to t fo g lalt el a h a tá ro z a t sze­
ku la riz á ló te n d e n c iá ja ellen tö b b an g lik á n és n é ­
m et képviselő is.
V olt időszak, a m ik o r a szekularizáció h ívei és a
k o n z erv atív o k k ö zö tt n e m le h e te tt szó eg yeztetés­
ről. A látszólagos konszenzus ü re s k o m prom isszum
le tt v o ln a csupán. V égül az ellen tétes n ézetek et
m égis sik e rü lt összehangolni. A m eg állap o dás lé­
nyege az le tt, am i m in t h a tá ro z a t a fe n tie k b e n előt­
tü n k áll. A zért v o lt ez lehetséges, m e rt a z a fri­
kaiak, az o rto d o x o k és m áso k k ív á n sá g á ra n é h á n y
új p o n to t v e tte k fel, az e re d e ti te rv e z e te t le rö v i­
d íte tté k és a k ritik u s m e g h a tá ro z áso k a t tö rö lté k .12
H osszas v ita és v ih aro s előzm ény u tá n jö tt lé tre
a fe n ti h a tá ro z a t a szek u larizáció ra vonatkozólag.
Ezzel a fo galm azással n ag y részt m i is egyet tu d u n k
érten i. A h a tá ro z a t 7. p o n tja é rte lm é b e n az isten -
tisztelet a lk a lm á v a l Iste n h a rc á b a k ap cso lódunk
bele a v ilág dém oni h a ta lm a i ellen, am ely ek a m a
em b e ré t T erem tő jétő l és fe le b a rá tjá tó l elidegení­
tik ; a d o k u m e n tu m i tt felso ro lja k o ru n k jellegze­
tes b ű n eit, am elyekbe a szek u larizm u s a világot
b eleso d o rja (nacionalizm us, fölényeskedő szektás­
ság stb.). Ezek k ö zö tt em líti az o sztály h arco t is.
V élem én y ü n k sz e rin t az o sztály h arc a m unkásosz­
tá ly k ü zd elm én ek az eszköze és n e m a szek u lari­
záció szülötte.
Á llandóság és változás
A szekularizáció elő retö résén ek h a tá sa alól az
egyház sem v o n h a tja k i m ag át. B efolyása nem csak
ab b an áll, hogy a m a fe ln ő tt em bere n em tám a sz­
kodik az egyház m a n k ó já ra és elsodródik a te m p ­
lom tól, h a n e m azt is jelen ti, h o g y m a g á b a n az egy­
h á zb a n is m ély és ra d ik á lis szekularizáció m egy
végbe. Ezt a belső á ta la k u lá st Jézu s K risztu s te stté ­
lételén ek és földi k ü ld eté sén e k fén y én él é rtjü k
meg. Iste n F ia a z é rt ö ltö tt te ste t, hogy a bűnös
em b erh ez leh ajo ljo n , m eg v áltsa és m agához fel­
em elje. A z e g y h ázn ak — b e n n e elsősorban az isten -
tiszteletn ek — az é rt k e ll szek u larizáló d n ia, hogy a
világhoz közel férkőzhessék. A m isszió az egyházat
a rra kötelezi, hogy a szekularizáció állandó fo lya­
m atá b an éljen és különböző új fo rm á k a t vegyen
fel; n e m azért, hogy lé n y é t és k ü ld e té sé t felad ja,
hanem hogy betöltse. E zért döntő k érd és: m ely
régi fo rm á k a t k ell az eg y háznak fe la d n ia és m ely
változásoknak k ell m a g á t alávetnie, hogy a k o n s­
tan tin u szi k o rszakból az ato m k o r a la k z a tá ra é r­
jen el?
M indezt szem elő tt ta rtv a az V. m u n k acso p o rt
h a tá ro z a ta a 17— 26 p o n to k b a n a következő m eg­
á lla p ítá so k at és ú tm u ta tá s o k a t a d ja :
17. Mivel Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké
ugyanaz, az egyház istentiszteletében minden
időben, kultúrában és helyzetben van egy lé­
nyegbeli egység. A keresztyén istentisztelet m in­
dig „Jézus Krisztus, a mi Urunk által” megy
végbe és minden korban embereket von Krisz­
tus folytatólagos hatókörébe.
18. Az istentiszteleten és az imádságban a Szentlé­
lekért, az új élet ajándékozójáért könyörgünk.
Ezért válhatnak régi istentiszteleti form ák vá­
ratlanul elevenekké és ezért alakulhatnak ki új
elemek.
19. Mivel az egyház zsidó környezetben jött létre,
mindig felhasznált olyan alkotó elemeket, am e­
lyeket a zsidó zsinagóga és templom istentisz­
teletéből vett át és a szükségekhez képest á t­
alakított; ha egyéb kultúrterületen vagy más
időben létesült és fejlődött ki, más forrásokból
is m erített elemeket. A művészetet, drám át és
fizikai kifejezési form ákat is felhasználta, köl­
tők és zeneszerzők műveit is beépítette kultu­
szába. A cél az volt, hogy az embert léte mélyén
ragadja meg és oda vezesse el, hogy Istent m int
Jézus Krisztus A tyját ismerje el és imádja.
20. A keresztyén istentisztelet a világ kultúráival
mindig kapcsolatban állt. Az ember segítségére
sietett, hogy saját kultúrája számára valóban
ember és valóban keresztyén legyen. Az isten-
tisztelet ezért m agára vette a helyi kultúrával
való keveredés veszélyeit. Ha az előttünk álló
kérdésekre alkotó módon feleleletet tudunk adni
anélkül, hogy a keresztyén hitet felhígítanók, is­
tentiszteletünk mélyebb jelentőséget nyer.
21. Azt ajánljuk, hogy a H it és Egyházszervezet-
Bizottság az istentiszteletről való kutatásai ke­
retében azzal a kérdéssel is foglalkozzék, hogy a
kontinuitás és a diszkontinuitás kérdése — m in­
denekelőtt az istentiszteletet illetőleg — m iként
volt megoldható a m últban és hogyan valósít­
ható meg m a az egyházban.
22. A szabályszerű és rendszeres imádság, a csopor­
tos, családi és egyéni könyörgés a helyes tra ­
dícióhoz tartozik, minden időben gyakorlandó és
m egújulásra szorul.
23. Mivel az egyház szolidaritása a világgal nyil­
vánvaló, a gyülekezeti istentiszteletnek és a
személyes imádságnak a ma embere minden
örömét és fájdalm át, teljesítményét, kétségét és
csalódását hálaadással és hitben fel kell vennie
magába.
19
 24. Meg kell kérdeznünk az egyházakat, vajon nyel­
vezetük és éneklésük, öltözékük és ceremóniájuk
nem szorul-e változtatásra, hogy istentiszteletük
érthetőbb legyen; vajon új szociális csoportok
(ipari munkásság, diákok, tudósok, újságírók
stb.) nem kaphatnának-e helyet az egyházak
im ádságaiban; vajon a laikusok nem ju th atn á­
nak-e nagyobb szerephez a nyilvános istentisz­
teleten; vajon istentiszteletünkben nem kerülhet­
nők-e el a szükségtelen ismétléseket és nem biz­
tosíthatnánk-e több időt a csendnek; vajon a
bibliai és liturgiai textusokat nem aszerint a
szempont szerint kellene-e kiválogatni, hogy az
em bereket az értelem m el való imádkozásra se­
gítsék; vajon a keresztyének úrvacsorai össze­
jövetelei korlátozhatók-e az egyházi épületekre
vagy a hagyományos istentiszteleti időkre? Nem
kellene-e m egtanulnunk azt, hogy személyes
im áinkba az életünket egészen konkréten bele­
ágyazzuk?
25. Rohanó világunkban a keresztyéneknek nagy
szükségük van időre, hogy élő U rukkal kapcso­
latukat csendben és imádságban ápolják. Az
egyházak abban legyenek híveiknek segítségére,
hogy az imádkozásra nyújtsanak lehetőséget
számukra, ami a mindennapi életükből e l e n ­
gedhetetlen.
A szekció sok p ra k tik u s ú tm u ta tá s t az az is­
te n tisz te le t m e g ú ju lá sá ra n ézv e a szekularizáció
világában. A ja v a sla to k azt m u ta tjá k , h o g y a re ­
fo rm sürgős és a m u n k a c so p o rt b á tra n n y ú lt az
égető kérd ések h ez. A fe lv e te tt in ten ció k helyesek
és so k b an em elik az iste n tisz te le t jelen tő ség ét. A
dolgok lén y e g é t a 18. p o n t fo g lalja össze: so kat
kell k ö n y ö rö g n ü n k a S zen tlélek ért, az ú j élet a já n ­
dékozójáért, hiszen csak Á lta la v á ln a k a rég i fo r­
m ák elev en ek k é és az ú ja k áldásokká.
A h a tá ro z a t 26— 32 p o n tja az ig eh ird etésre, a k e­
resztség és az ú rv a c so ra k isz o lg á lta tá sá ra nézve
nyilatkozik.
A z igehirdetés
A z egyház ö rök p ro b lé m á ja : h o g y an a d ja to v ább
úgy az örö m ü zen etet, hogy a k o r em b ere m egértse,
befogad ja és élje. K ülönös h a n g sú ly t k a p ez a sze­
kularizáció v ilág áb an . H ogyan p ré d ik á ljo n m a a
lelk ip ászto r egy könyvből, am ely k é t-h á ro m évez­
red d e l ezelőtt író d o tt? M ik én t vigye az Ige gondo­
la ta it a h allg ató ság a elé, am ely a m o d e rn te rm é ­
szettud o m án y o s gondolkodás v ilág áb an él? Ezekre
a k érd é se k re a h a tá ro z a t így felel:
26. Mivel istentiszteletünk alapja Isten Igéje, az
igehirdetés lényeges.
27. Sok egyház tudta a m últban és tudja ma is,
hogy (a h ird etett Ige hatalom , am ely az emberek
előtt Isten elhívását világossá teszi. Ma az egy
személy által elkészített és tarto tt igehirdetést
mégis m indinkább kérdésessé teszik. A trad i­
cionális prédikációt ezért az igehirdetés új for­
m áival kell kiegészíteni.
28. Az egyházaknak ajánljuk, hogy a következő le­
hetőségeket szívleljék meg:
a) a gyülekezet részvételét a prédikáció elké­
szítésében és az utóm unkában közösségi
együttműködés form ájában (ez a prédikációt
közelebb vinné a mindennapi élethez).
b) a közlés más form áinak a felhasználását,
amilyen a dialógus, dráma, képgrafika. A
modern egyházi architektúrát, művészetet,
zenét erőteljesebben és körültekintőbben be
kell vonni az istentiszteletbe, hogy a mo­
dern em ber szám ára a keresztyén üzenet
m egértését megkönnyítsük.
20
A z isten tiszte let új fo rm á in a k a keresése az
u tóbbi év ek b en — elsősorban N y u g ato n — d iv a ttá
vált. E tö re k v és a népegyházi k e re te k összeom lásá­
ból és a h itv alló egyház új lé tfo rm á já n a k a k u ta tá ­
s á b ó l következik. N y ilvánvalóvá lett, hogy az egy­
ház n em já r h a t tö b b é az évszázadokon á t k ita p o ­
sott, ósdi m esgyéken. A h ív ek közössége m a m á r
nem tran szcen d en s idea, n em civitas platonica, h a ­
nem közösség a földön. M isztérium a ab b an van,
hogy in stitu tio div in a és te rre n a egyszerre. Az új
létfo rm áh o z m o d ern kifejezési eszközökre van
szüksége.
Sok v ita folyik m o sta n á b a n az ig eh ird etés n y el­
vezetéről. A konvencionális szav ak — elsősorban
az ifjú sá g e lő tt — é rth e te tle n e k k é lettek . N em csak
a kifejezések egyszerű fe lv áltá sáró l és az elkopott
fogalm ak (bűn, h alál, ördög, h it, m egtérés) egy­
szerű p ó tlá sá ró l v a n szó; ezt az ú jság írás v a g y a
m o dern irodalom szókincséből k ö n n y e n kölcsönöz­
hetn én k . A d ev a lv ált fráziso k nem csengenek úgy,
m in t évszázadokkal ezelőtt. Sokszor ú g y tű n n e k
fel, m in t ódon m arad v án y o k , v ag y egy le tű n t k o r
avas em lékei. M odernül, a m ai em b erek nyelvén
hird essü k az Igét!
A z ú jítással, elsősorban a m odernséggel kap cso ­
la tb a n azonban ó v ak o d n u n k k e ll a túlzásoktól. A
n y u g a ti országokban — főleg N ém etországban —
több e rő lte te tt tö rek v éssel találk o zu n k . Ily en a G e­
sprä ch sp red ig t vag y dialó g u s-ig eh ird etés (két sze­
m ély: egy lelkész és világi lép a szószékre; az
u tó b b i k é rd é se k e t tesz fel, az előbbi válaszol; eb­
ből áll a prédikáció). A z ig eh ird eté sn e k ez a m ódja
a m ag y a r lélek tő l táv o l áll.
H asonlóan e lfo g a d h a ta tlan sz á m u n k ra a 28. pont
a) és b) részében felso ro lt k é t ú jítá s, a m it a h a tá ro ­
zat m egszívlelésre aján l. A zt el le h e t képzelni, hogy
az ig eh ird etés elhangzása u tá n p re sb ite re k és hivő
a ty a fia k m egbeszélnék a z t a lelk ip ász to rral; az elő­
zetes részvétel a préd ik áció elkészítésében laikusok
részéről azonban elképzelhetetlen. U gyanígy nem
tu d ju k felh aszn áln i az ig eh ird etés a já n lo tt segéd­
eszközeiül a d rá m á t, k épet, g ra fik á t, film et. M indez
a k e re sz ty én ü zenet m eg értését alig h a kö n n y íten é
m eg; leg feljeb b a tem p lo m o t v á lto z ta tn á előadóte­
rem m é v ag y m ozivá.
A keresztség
F igyelem re m éltó és m egszívlelendő, am i a h a tá ­
ro zatb an a k eresztség re vonatkozólag áll:
29. Mivel az ember a keresztségben Krisztussal
együtt meghal és feltámad, a Szentlélek által van
menetele az Atyához és Isten tisztelésének, va­
lam int az ember szolgálatának új életmódja
nyílik meg előtte.
30. Az egyházak figyelemreméltó módon egy érte­
lemmel vallják a keresztség lényegét (Lásd a
Hit és Egyházszervezet titkárságának Egy Úr,
egy keresztség c. tanulm ányát). Javaslatul ehhez
ennyit:
a) Valamennyi egyház ismerje el kölcsönösen az
egy keresztséget.
b) Fáradozzék azon, hogy a keresztyén trad í­
ciók sokféleségének figyelembevételével öku­
m enikus egyetértésben egyezzenek meg egy
keresztelési liturgia alapvető elemeiben.
c) A Keresztséget, ahol lehetséges, a gyüleke­
zet jelenlétében szolgáltassák ki, hogy ezzel
is kifejezésre jusson a keresztyén egyházba
való belépés közösséget érintő jellege.
d) Az egyházak a keresztelések nagy számát
látván, amelyeket csak a társadalm i konven­
 ció okából hajtanak végre, vizsgálják felül
azt a szokásukat, hogy a keresztséget különb­
ség nélkül szolgáltassák ki.
A h a tá ro z a t — hely esen — a k eresztség rő l a n y u ­
gati v ilág b an dúló széles k ö rű v itá ró l n em tesz em ­
lítést, am ely et B a rth K á ro ly in d íto tt el.13 A sá k ra ­
m en to m ró l ú g y beszél, m in t v a la m e n n y i k eresztyén
egyház közös kincséről. A felso ro lt k o n k ré t ja v a s­
la to k k a l e g y e té rtü n k .
A z úrvacsora
A m áso d ik sá k ra m e n to m fe le tt é lé n k v ita fejlő ­
d ö tt k i U ppsaláb an . K érdéses v o lt m á r az elneve­
zés: ú rv a c so ra v ag y eu c h a risz tia? N y ik o d im , L en in ­
g rá d és N ovgorod m e tro p o litá ja k ö v e tv e azt, hogy
az o rto d o x litu rg ia k ö z é p p o n tjá b a n az ú rv acsora
k iszo lg áltatása áll, tö b b ja v a s la to t te r je s z te tt a
N agygyűlés elé az e u ch arisztia m éltó b b m e g ü n n ep ­
lésére. M ások ellenezték m ég a görög k ifejezést is
a r ra való hivatk o zással, h o g y ez a szóhasználat
eg y h ázu n k b an ism eretlen . A zok az egyházi közös­
ségek tilta k o z ta k elsősorban, am ely ek az ú rv acso ­
r á t r itk á n v a g y csak eg yszerű á h íta t k e re té n belül
osztják ki. A v ég ü l is n eh ezen e lfo g ad o tt h a tá ro z a t
k ét p o n tja a k ö vetkező:
31. Az úrvacsorában lesz látható a keresztyén is­
tentisztelet igazi értelme. Krisztus testének és
vérének sákramentoma, amely a bűnök bocsá­
natának záloga, közösségi lakoma, amely által a
keresztyének U ruk életében részt vesznek.
32. Ezért sürgetjük, hogy
a) valam ennyi egyház alaposan gondolja meg.
vajon nem lenne-e kívánatos visszatérni ah­
hoz az őskeresztyén tradícióhoz, hogy m in­
den vasárnap ünnepeljük az úrvacsorát;
b) gondolkozzunk el azon, vajon nem lenne-e
kívánatos az úrvacsora kiszolgáltatásának új
form áit kifejleszteni;
c) az úrvacsorai istentiszteleten résztvevő ke­
resztyének rendszeresen járuljanak a ke­
gyelem asztalához is;
d) valam ennyi egyház — K risztusnak az egy­
ségért elmondott im ádságára és a megbéké­
lésre való felszólítására emlékezve — az ú r­
vacsorához való odabocsátására vonatkozó je­
lenlegi irányelveit vizsgálja felül.
A h a tá ro z a t m in d k é t p o n tjá t elfo g ad ju k . H iá­
ny o lju k az ú rv a c so ra v é tel ö rö m -jelleg én ek a k i­
em elését. E zt a s z e rta rtá s t a fe ltá m a d á s és a p a ru ­
zia fén y én él k ell végezni. A m a g y a r eg y h ázaknak
is le k ell v e tk ő zn iök az ú rv acso rao sztás k o m o rságát
és az üdvösség b izonyosságát h ird e tő ö rv e n d ezés
alk a lm á v á k ell kifejleszten iö k .
H ívogatás az iste n tiszte le tre
A h a tá ro z a t utolsó fe je z e tét a fe n ti cím a la tt az
a té n y in sp irá lta , hogy a szekularizáció k o rá b a n a
tem p lo m láto g atás n em nő, h a n e m fogy. Az utolsó
pontok az iste n tisz te le t m e g ú jítá sa céljából ezeket
a já n ljá k :
33. K orunk lelki válsága az istentisztelet új megélé­
sét követeli. Ma erre van szükség.
34. Az egyház istenélm ényét mindenekelőtt a ke­
resztyén családok, a helyi gyülekezetek, a hívők
nagy összejövetelei és kis csoportok adják tovább.
Hogy a közlés hatékony legyen, a keresztyének­
nek azt kell kérdezniök, vajon a megszokott
hitvallások tudnak-e m a lelki valóságokat köz­
vetíteni?
35. Ezért a Hit és Egyházszervezet-Bizottsághoz
azzal a kéréssel fordulunk, hogy vizsgálja felül
az istentiszteleteken és korunk irodalm ában
használatos hitvallásokat (a szóbafogott szimbó­
lumokat is). Egyik-másik talán m ár Isten tisz­
telésének a Jézus Krisztusban akadályává lett.
Mivel a keresztyén hitvallások a közlés szám ára
elengedhetetlenek, korunknak a maga hitvallá­
saival kell rendelkeznie.
36 Mivel korunk az uniform itást és a szabadságot,
az egyetemest és a lokálist, az állandóságot és a
változást felism erte a maga értékében, a ke­
resztyének egymástól és a kortársaktól önként
tanulni kötelesek, hogy az istentiszteletre való
készséget és annak mélységét közösen újból fel­
ismerjék.
37. A keresztyének az istentisztelet m egújulását
eredetük és tapasztalatuk szerint különféleként
értelmezik. Egyesek az új életet gazdag és ősi
liturgiák mélyebb megértésétől várják. Mások
a m egújulást az istentisztelet új form áiban ke­
resik, amelyeknél sok kísérletre van szükség. A
legtöbb keresztyén új utakat keres, hogy az idő­
szerűt a tradicionálissal összekapcsolja. Ezért a r­
ra kérjük a H it és Egyházszervezet-Bizottságot,
hogy az istentiszteletben jelentkező uniform itás
és különbözőség tekintetében ökumenikus kuta­
tást végezzen. A helyi gyülekezeteket a rra k ér­
jük, hogy ápolják tagjaikban az idegen isten­
tiszteleti form ák iránti bizalmat.
38. Jézus Krisztus azt követeli, hogy béküljünk
meg egymással, m ielőtt az oltárhoz lépünk. Mint
keresztyéneknek vonakodnunk kell attól, hogy
az istentiszteletben bárm iféle form ában a faji
megkülönb öztetésnek vagy osztálykülönbségnek
helyt adjunk. Az úrvacsorának azt kell igazol­
nia, hogy kenyerünket megosztjuk a világban
éhező testvéreinkkel.
39. Mindaz, am it teszünk, csak előkészület vagy esz­
köz a Szentlélek m unkája számára, aki istentisz­
teletünket elevenné teszi. M ialatt az istentiszte­
leten a Szentlélek hatása előtt szívünk megnyí­
lik, az egyetlen Főpap, Jézus Krisztus tökéletlen
istentiszteletünket és szegényes im áinkat fölve­
szi a maga tökéletes, egyszeri és végérvényes ál­
dozatába. Csak Benne és a Szentlélek által vi­
hetjük testünket és az egész terem tett világot
Isten elé, Istentől magunkat, szeretteinket és
világunkat mindig mélyebb emberségben és tel­
jesebb örömben fogadhatjuk el. A válságban,
amelyben élünk, így könyörgünk a tanítványok­
kal együtt: Urunk, taníts imádkozni!
Új h itv a llás elkészítése és eddig ism eretlen isten -
tiszteleti fo rm á k fe lk u ta tá sa — a m in t a fe n ti pon­
tok a já n ljá k — csak külső m ódozatok a rra , hogy
iste n tisz teletü n k v aló b an m e g ú ju ljo n és m eggazda­
godjék. E g y ü ttlé te in k e t igazán elevenekké te n n i
csak a S zentlélek tu d ja . A bból a válságból, am iben
k ereszty én ség ü n k és b e n n e iste n tisz te le tü n k verg ő ­
dik, eg y edül a m en n y ei E rő tu d ja kiem elni.
A v ilág különböző tá já n m eglehetősen elle n té te ­
sen íté lik m eg az U p p salai N agygyűlés h a t m u n k a -
cso p o rtja h a tá ro z a tá t.14 A m i az V. szekció fá ra d o ­
zását illeti az isten tisz te le t m eg ú jítása dolgában, azt
v allju k , h o g y — h a n em is tu d u n k v a lam en n y i
m eg állap ításáv al és ja v a sla tá v a l eg y etérten i —
m égis hasznos m u n k á t végzett. F e la d a tu n k : m eg­
szívlelve a se g ítsé g n y ú jtást és az ú tm u ta tá s t n em ­
csak tan u lm á n y o z zu k a fe n ti anyagot, h a n em oda­
adóan és alázatosan a r r a k é rjü k a S zen th áro m ság
Isten t, hogy eg y h ázain k isten tisz teleté b en is v áltsa
v alóra az U ppsalai N agygyűlés ékes je lm o n d a tá t:
Ím e, ú jjá te sz e k m in d en ek et!
D . Dr. Szabó Géza
21
 A szerkesztő megjegyzése a 35. ponthoz: A Th. Sz. Egy új mű: M artin Geck — G ert Hartmann: 38 The­
többször foglalkozott a H it és Egyházszervezetnek az­ sen gegen die neue Gottesdienstordung der lutherischen
zal a törekvésével, hogy a történelm i hitvallások je­ und einiger unierter Kirchen in Deutschland, M ün­
lentőségét kisebbítse. Ebben az igyekezetben nyilván chen. 1968., amely a Theol. Existenz heute sorozat 146.
olyanfajta ökumenizmus érvényesül, am elyet n em ta rt­ füzetenként jelent meg, tudományos alapon tám adja a
hatunk sem reálisnak, sem hasznosnak. Sok jel vall mai ném et istentiszteleti rendet. — 6. „Gottesdienst in
arra, hogy (a róm ai egyházhoz való mohó, hozzá még einer säkularen Welt.” Ev. Kommentare, 1968 (1.) 4.
némely vonatkozásban egyoldalú közeledés vágya is füzet 215—217. — 7. Újjá leszek m indeneket, New-
érvényesül ebben a törekvésben. — Soha nem vontuk York-Cartenet. 1967. 52. — 8. Uppsala 68 spricht. Sek­
kétségbe azt, hogy a történelm i hitvallások a maguk tionsberichte. Genf. 1968. 80. — 9. U. o. 89. — 10. A
korának h itét vallották meg, a maguk korának kérdé­ m unkacsoport határozata teljes szövegében U. o. a
seit v e tették fel és azokra igyekeztek felelni, a biblia­
82—89. oldalakon olvasható. Ugyancsak m egjelent a
tudom ány mai állásához képest természetesen kevésbé Polis-soroza t 37. köteteként Uppsala 68. Sektionsbe­
fejlett eszközök segítségével: éppen ezért a hitvalláso­ richte und K om m entare címmel. — 11. E. Bethge:
k a t nemcsak tisztelettel, hanem kritikával is kell „Gottesdienst in einem säkularen Zeitalter — wie
igénybe venni a Szentírás értelmezéséhez. — A tö rté­ Bonhoeffer ihn verstand”. Ev. Kom mentare. 4. füzet
nelmi hitvallások kritikai elemzése azonban az illető 196—202. — 12. A felszólalások olvasha tók az Uppsala
egyháznak legsajátosabb feladatkörébe tartozik, és ezt 68 spricht c. kiadvány 80—82 oldalán „Protokoll” cím­
semmiképpen nem engedhe t i k á t az EVT Hit és Egy­ szó alatt. — 13. Die kirchliche Lehre von der Taufe,
házszervezet kommisszi ójának vagy éppen referátum á­ 1943 c. művében közli először gondolatait a gyermek­
nak, amely ebben a kérdésben szemmel láthatóan elfo­ keresztség ellen. Fia, Mar kus Barth: Die Taufe — ein
gult — a hitvallásoktól, de olykor a Szentírástól is füg­Sakrament? 1951-ben m egjelent terjengős művében
getlen rom antikus ökumenizmus javára. atyja tételeit újtestam entom i alapokra helyezi. Azóta a
problém ának pro- és kontra-állásfoglalással széleskörű
irodalm a alakult ki. Barth a Die Kirchliche Dogmatik
Jegyzetek IV/4. kötetében „Die Taufe als Begründung des christ­
lichen Lebens” címmel fenntartja eredeti álláspontját
1. Formen des Gottesdienstes. Bericht einer theol. és újból a gyermek keresztség ellen nyilatkozik. Barth
Kommission des Ausschusses fü r Glauben und K ir­ tan ítását a Theol. Studien 98. kötetében Eberhard
chenve rlassung. Frankfurt. É. n. — 2. Újjá teszek Jüngel: Karl Barths Lehre von der Taufe, Zürich 1968.
m indeneket. New-York-Carteret, 1967 60—61. — 3. c. műve foglalja össze. — 14. G. Bassarak lehangoló
U. o. 60. — 4. Corpus Reformatorum. XL. 179. Kálvin kritikát ír a Stim m e der Gemeinde 1968. okt. 15.-i 20.
levele M. de Falais-hoz 1545-ben. — 5. „Gottesdienst számla 631—632 oldalán „Enttäuschungen über Uppsa­
in der K rise” Neue Züricher Zeitung. 1968. I. 1. 21. la” címmel.

A református - lutheránus dialógus ma

— Előadás a re fo rm á tu s ö k u m e n ik u s sza k ta n fo ly a m o n —

I. K álv in n a l fo ly ta to tt későbbi ú rv ac so ra v ita — , sőt

1. A re fo rm á tu s-e v a n g é lik u s párb eszéd a re fo r­ n ő tt a feszültség. K ülönösen érzék elh ető v o lt ez
m áció óta g y a k ra n eltérő in d íték o k b ó l, különböző
fo rm á k b a n , ily en v ag y olyan célkitűzéssel, kisebb
vagy n ag y o b b in ten zitással, a v ilá g n a k ezen, vagy
azon a p o n tjá n , de sza ka d a tla n u l fo ly ik .
A refo rm áció k é t n a g y á g á n a k k ü lö n v á lá sá t ál­
ta lá b a n az 1529. évi m a rb u rg i k o llo k v iu m tó l szá­
m ítjá k . (Csak záró jelb en m ondom : ez a n n y it jelen t,
hogy a kü lö n v álás, a szak ad ás k ezd etén olyan ta ­
lálk o zó áll, am ely et m a bizo n y n em k o llo k v iu m nak,
h an e m d ialó g u sn ak n eveznénk. E szm éltető ez a mi
k o ru n k b a n , a m ik o r az a k ísértés, h o g y a dialógus
té n y é t m á r ö n m ag áb an is m in d e n t m egoldó v a ­
rázsszern ek , v a g y öncéln ak te k in tsü k , és elfeled­
kezzü n k a rró l a leg fo n to sab b k érd ésrő l, hogy m i­
lyen m ódon, m ily en le lk ü le tte l, m ily en in d ítékok
a lap ján , m ily en n o rm ák h o z v iszo n y ítv a k e ll folynia
a dialógusnak.) V isszatérve a m a rb u rg i k o llok­
vium hoz, o tt — m in t ism eretes — a svájci, zw ing­
liánu s és a n ém et, lu th e ri irá n y z a t képviselői 14
p o n tb a n m egegyeztek, a 15-ben. az ú rv a c so ra k é r­
désében azonban n em tu d ta k egyességre ju tn i. E
ta n b e li eltérés súly o sság át és tra g ik u m á t m u ta tja ,
hogy L u th e r e ttő l kezdve n em ism e rte el „ testv é­
re k n e k ” sem a sv ájciak at, sem a stra ssb u rg ia k a t.1 jé n is m e g m u ta tk o zo tt v alam i abból a közösségből,
A szom orú v égű m a rb u rg i v ita teljes elkülönüléssé
te tte , szak ad ássá p ecsételte azt a különbözőséget,
am ely a lu th e ri és a zw in g lián u s irá n y k ö zö tt első­
re n d e n te rü le ti, te rrito riá lis szem pontból, de teoló­
giailag is m á r k o rá b b a n fe n n á llo tt. B á r to v ábbi
p á rb e sz é d -k ísérle te k b e n — ily en v o lt p é ld á u l a
a békítő, közvetítő, á th id aló prób álk o záso k b an sem
volt hián y , a refo rm áció k é t irá n y a k ö zött egyre
olyan országokban, ahol m in d k é t irá n y képviselői
— egym ással v ersenyezve és h arco lv a — te rje sz te t­
ték a reform ációt. A fejlem én y ek m u ta ttá k : egyre
in k áb b nem k é t — te rü le tile g k ö rü lh a tá ro lt — egy­
h ázte st vélem énykülönbségéről, h a n e m k é t k ü lö n ­
böző felekezet k ik ristály o so d ásá ró l v a n szó. Az el­
különülés és szakadás a z u tá n h itv a llá si ira to k b a n
is lecsapódott, m ásk ép p en a la k u lt a k é t eg yháztest
litu rg ia i, egy h ázk o rm án y zati, sőt kegyességi szem ­
lélete is.
M indennek ellenére igaz azonban, hogy a re fo r­
m á tu s-lu th e rá n u s p árb eszéd a refo rm áció óta fo­
lyik és soha sem sza k ad t m eg egészen. A „ m arb u rg i
dialógus”, am elytől a szak ad ást szám ítju k , egyben
egy évszázadokra szóló dialógus kezd etét, m eg n y i­
tá sá t is jele n te tte . A legnehezebb, leg h arciasab b
időszak ta lá n éppen a refo rm áció százada volt, a
dialógus azonban ek k o r sem h ián y zo tt. N em csak az
áthidaló, b ékítő, k ö zvetítő k ísé rle te k re k ell itt gon­
d olnunk, h a n e m első ren d en a rr a a tén y re, am ely
m ég a p o lém iák at is jellem ezte, hogy ti. eg ym ásra
figyeltek, a m ásik fél k érd ése ire a m ag u k részéről
választ ad tak . A legszívósabb v itá k , sőt h arco k ide­
am ely a re fo rm á tu ssá g és evangélikusság k ö zött
m indig fe n n á llt, sőt — ta lá n m e g k o c k á z tath a tju k
azt az á llítá st — az e lk ü lö n ü lést követő évszázadok
so rán egyre in k áb b kik ristály o so d o tt.
Ö sszekötő kapocs volt az ellenreform ációs idők
közös szenvedése és h arca. E gyre in k áb b egybefo­

22
 n ó d o tt a teo ló g ia -tö rté n e t. R okon kegyességi irá n y ­
zato k tá m a d ta k a k é t egyházban. L egelesettebb
k o rsz a k a ik b a n sem tu d tá k m eg tag ad n i a közös gyö­
k é rz e te t és ö rö kség et; a refo rm áció t, am ely az Igét
és az Ige K risz tu sá t á llíto tta a k özéppontba. És ez a
legdöntőbb, m e rt íg y v á lt ú jr a m eg ú jr a elevenné
k ö z ö ttü k a K risz tu sb a n n y e rt közösség. L ehet, hogy
n em v o lta k eg y m ásn ak m in d ig jó testv érei, de m in ­
dig te stv é re k m a ra d ta k .
R öviden összefoglalva ez az a tö rté n e ti h á tté r,
am ely a p árb eszéd m ai fejlem én y eih ez elvezet.
2. Ú g y gondolom , a m a i d ialógusnak öt jelen tő s
k ö zv e tle n elő zm én ye van.
a) T ö rtén etileg legm esszebbre az a fo ly a m at n y ú ­
lik vissza, am ely et az 1817. évi porosz u n ió in d íto tt
el. Uniós k ísé rle te k re term észetesen k o rá b b a n is sor
k e rü lt, de ez v o lt az első n ag y o b b m é re tű , ú ja b b k o ­
ri m eg v aló síto tt unió a re fo rm á tu so k és evangéli­
k u so k között. I tt n em tö re k e d te k közös h itv allásra ,
csupán szervezetileg jö tt lé tre az egység. A to v á b ­
b ia k so rán a z u tá n a k a d ta k olyan eg y h ázak is, am e­
ly ek m á r n em csak szerv ezeti u n ió ra tö re k e d tek , h a ­
n em ta n b e li, h itv a llá sb e li k o n szen zu st k erestek.
M eg k ell jeg y ezn ü n k , hogy a porosz u n ió t nem te ­
k in th e tjü k sem k ö v eten d ő p é ld á n a k , sem a re fo r­
m á tu s-lu th e rá n u s elk ü lö n ü lés leküzdésének. K irályi
ren d elk ezés a la p já n , lib erális teológiai h á tté rre l
jö tt létre, és a kisebbség, ebb en az esetb en a re fo r­
m átu s fél szám ára olyan h ely zetet te re m te tt,
am ely n ek k e se rű gyüm ölcsei itt-o tt m ég m a is é r­
ződnek. Az azo n b an tén y , hogy ettő l kezdve az unió
m in t v alam ily en fo rm á b a n m eg v aló síth ató leh e tő ­
ség k e rü lt be a párbeszédbe.
Ism eretes, hogy u niós tö re k v é se k m an a p ság szé­
les k ö rb e n fellelh ető k a v ilágkeresztyénségben.
U p p saláb an m á r azo k n ak az e g y h ázak n ak a k é p ­
viselői v o lta k szám beli tö bbségben, am ely ek unióba
lép tek , v ag y m ost fo ly ta tn a k unió s tá rg y a lá so k at.
A nélkül, h o g y a szervezeti egység p ro b le m a tik á já ­
b a n elm ély ed n én k , m eg jeg y ezh etjü k , hogy az uniós
tö rek v ések n ek egy te rü le te n : a fia ta l eg y h ázak kö­
ré b e n valóságos, reális, kom oly o kai v a n n ak . N em
k e re sz ty é n k ö rn y ezetb en , szétforgácsolódva élnek
ezek a g y a k ra n re n d k ív ü l k icsin y eg y h ázak és kü­
lö n á llá su k a t jó lelk iism e re tte l n e m tu d já k az atyák
örökségéhez v aló rag aszk o d ásn ak tu la jd o n íta n i, h a ­
n e m so k k al in k á b b a különböző m issziók, sőt a
g y a rm a to sító h a ta lm a k v ersen g ésére k e ll visszave­
zetniük. A N ém eto rszág b an egészen m ás okokból
m e g in d u lt és m ás k ö rü lm é n y e k k ö zö tt v ég bem ent
uniós k ísé rle te k n e k is v o lt ta lá n része ab b an , hogy
a v ilág n ak ezeken a részein fe ltá m a d t a fia ta l egy­
h á z a k b a n a szervezeti egyesülés v ág y a és g ondola­
ta.
b) A m ai ev a n g é lik u s-re fo rm á tu s dialógus
m ásodik k ö zvetlen előzm énye szin tén N ém etország­
b a n jö tt létre. A h itva lló eg yh á z k ü zd elm ére gon­
dolok, am ely b en e g y a rá n t v e tte k részt lu th e rá n u ­
sok, re fo rm á tu so k és u n io n á lta k . H o z z á te h etjü k : a
n em zeti szocializm ussal k o llab o ráló D eutsche
C h risten cso p o rtb an is képv iselv e v o lt m in d a h á ­
ro m irán y zat. A h itv a lló egyház k ü zd elm e 1934-ben
az ún. B arm en i N y ilatk o zatb an csap ó d o tt le. N em
nev ezték és n em is te k in te tté k h itv a llá sn a k ezt a
m eg n y ilatk o zást a b e n n e résztv ev ő felek, de bizo­
nyos h itv a llá s jelleg ű m o zzan ato t n em le h e t elvi­
ta tn i tőle. A zért k ell ezt a lép ést — elte k in tv e m ost
a n n a k a p o litik a i jelen tő ség étő l — a dialógus szem ­
p o n tjá b ó l is igen je le n tő sn e k ta rta n u n k , m e rt a r ­
r a példa, hogy lehetséges az ak tu ális, égető, az em­
b e ri e g y ü tté lé st m ély en é rin tő k é rd é se k b e n egysé­
ges b izo n yságtétel és akció a refo rm áció egyházai
között.
Csak m ellékesen jegyzem m eg, hogy a b arm e n i
n y ilatk o z at e rjed ési fo ly am ato t in d íto tt el épp en a
porosz unióban. K eresn i k ezd ték a csak szervezeti
egység m ellett a h itv allási egység k ia la k u lá sá n a k
lehetőségeit is. E n n ek jeg y éb en ta r to ttá k m eg H al­
leb a n 1937-ben a porosz unió h itv allá si k é rd é sek ­
kel foglalkozó zsin atát.
c) A m in t ism eretes, a m ásodik v ilá g h á b o rú u tá n
N ém etországban hosszú és n em m in d ig építő v ita
u tá n m e g a la k u lt az ún. E vangelische K irch e in
D eutschland (N ém etországi E va n g éliu m i Egyház),
am ely n ev e ellenére sem eg yetlen egyház a szó szo­
ros értelm éb en , h an em eg y h ázak szövetsége és kö­
zössége. K e re tein b e lü l m e g m a ra d ta k az egyes ön­
álló ta rto m á n y i egyházak. A lu th e rá n u s ta rto m á ­
n y i egyházak ezenfelül k ü lö n egy h ázat is alk o ttak ,
fen n áll az u n io n á lt tag eg y h ázak , v a la m in t a re fo r­
m átu so k szövetsége is. E lte k in tv e az itt folyó bo­
n y o lu lt szervezeti v itá k tó l, v a la m in t a ttó l a n e m ­
egyszer k étes p o litik a i szereptől, am ely et ez a szer­
vezet id ő n k é n t b e tö lt — a dialógus szem pontjából
jelen tő s tény, hogy e g y fa jta laza szervezeti k e re t
a la k u lt ki a h áro m irá n y z a t k ö zött, vag y am i ennél
m ég ta lá n lényegesebb: szám os te rü le te n k ifo rm á ­
ló d tak az eg y ü ttm ű k ö d és lehetőségei, a teológiai
p árbeszéd alapvonalai.
d) A n ém etországi ev angélium i egyházak k e re té ­
b en m e n t végbe az első igazi fro n tá ttö ré s a m a r­
b u rg i kollokvium döntő v itak érd éséb en , az ú rv a ­
csora kérdésében is. Ezt k ell te k in te n ü n k a m ai
d ialógus n e g y ed ik közv etlen előzm ényének.
É rdekes, hogy az ú rv a cso ra k érd éséb e n tu la jd o n ­
k ép p en sohasem v o ltak olyan m e re v ek a fro n to k ,
m in t ezt a m a rb u rg i k o llokvium a la p já n gondolni
lehetne. M ár 1570-ből ism eretes olyan egyezm ény,
am ely leh etővé te tte , hogy a lu th e rá n u s, re fo rm á tu s
és a cseh -testv ér egyház tag jai, kölcsönösen ú rv a ­
csorában részesedhessenek a m ásik egyházban.
M egegyezés n é lk ü l vagy m egállapodás a la p já n a
legtöbb eu ró p ai országban lé tre jö tt, vag y fe n n m a ­
ra d t a de facto in tercom m unio. A leg ú jab b időkben
in terco m m u n ió s m egegyezést k ö tö tt a h o llan d
evangélikus és re fo rm á tu s egyház, a skót p re sb ite ­
rián u so k és a sk a n d in á v evangélikusok. F ra n c ia -
o rszágban is jogilag a k a rjá k leszögezni az eddigi
de fa cto in tercom m uniót.
A n ém etországi fe jlem én y e k et az k ü lö n b ö z tette
m eg m indezektől a jelenségektől, hogy elkezdődött
az ú rv a c so ra k é rd é sén ek felekezetközi. teológiai
m eg tárg y alása, vagyis ú jr a fe lv e tté k a m a rb u rg i
kollokvium on m eg szak ad t fo n alat. Az ún. arn o ld s­
h ain i ú rv ac so ra b izottság 1947-ben a r ra k a p o tt
m egbízatást, hogy vizsg álja m eg az ú rv a c so ra k é r­
dését, am ely b en a N ém etországi E v angélium i E gy­
ház m e g a la k ítá sa k o r n em tu d ta k m egegyezni. A
tárg y a lá so k tíz évig ta rto tta k és az ún. a rn o ld sh ain i
té te le k k ia la k ítá sáh o z vezettek. I tt a bib liai tu d o ­
m án y o k m ai állása a la p já n sik e rü lt olyan úrv acso ­
ra -é rtelm ez ést kidolgozni, am ely m in d en fél szá­
m á ra elfo g a d h ató n a k bizonyult. T erm észetesen k é r­
déses, hogy m ilyen széles k ö r az, am ely csatlakozni
tu d az a rn o ld sh ain i konszenzushoz — e n n ek je le n ­
tősége azonban m in d en k ép p en nagy. T öbbek között
ú jra m egerősíti azt a régi ta p a sz ta la to t, hogy az
ök u m en ik u s beszélgetés leggyüm ölcsözőbb fo rm á ja
a B iblia közös vizsgálata. A ném eto rszág i úrv acso ­
ra -tá rg y a láso k egy m ásik eredm énye, hogy n y ílt
com m uniót ja v a so lt a ta g eg y h á zak között, vagyis
azt, hogy a tag e g y h áz ak kölcsönösen részeltessék
23
 ú rv ac so rá b a n egym ás ta g ja it. E ja v a sla t m e g v ita tá ­
sa jelen leg fo ly a m a tb a n van.
e) V égül a m ai re fo rm á tu s —ev an g élik u s dialó­
g u st term észetesen döntő m ódon m eg h atáro zza az
ö k u m e n ik u s m ozgalom kib o n ta ko zá sa , m a jd az
E g yh á za k V ilágtanácsa te v é k en y sé g e . A m en n y ire
igaz, hogy az E gyházak V ilág tan ácsa n em igen jö ­
h e te tt v o ln a lé tre a refo rm áció k é t fő á g á n a k a la p ­
vető en ö k u m en ik u s m e g h a tá ro z o ttság a n élk ü l, a n y ­
n y ira igaz az is, hogy a re fo rm á tu s —evangélikus
dialógus m ai stá d iu m á t sem le h e tn e elképzelni az
E gyházak V ilágtanácsa, első ren d en p ed ig a H it és
E g y h ázalk o tm án y m u n k a á g h á tte re n élk ü l. K ülö­
nösen jelen tő s, h o g y a V ilág tan ács m eg a la k u lása
óta nem csak a n n a k eg y re szélesedő k e re te in belül,
han em az o rszág o n k én ti n em zeti tan ácso k b an , ille t­
ve ök u m en ik u s ta n á c so k b a n is szorosan e g y ü ttm ű ­
k ö d te k különböző egyházak, de ezen tú lm en ő en is
so k ré tű k ö lcsö n h atásró l v a n ezen a te rü le te n szó.
K özelebbről m ost csak a r r a m u ta ssu n k rá , hogy
az E gy h ázak V ilág tan ácsa H it és E g y h ázalk o tm án y
B izottsága m á r 1955— 60 k ö zö tt lu th e rá n u s —re fo r­
m átu s b eszélgetéseket szerv ezett tag e g y h á z ai kö­
zött. Ez volt a n n a k az 1967-ben le z á ru lt teológus
p á rb eszéd n ek a leg k ö zv etlen eb b előzm énye, am ely
jelen leg a dialógus c e n tru m a és k iin d u ló p o n tja.
II.
T ö rté n e ti á tte k in té sü n k b e n ezzel el is é r k e z tü n k zeledés n em v ezeth et egy „z árt reform ációs töm b
a dialógus m a i stádium áig. E n n ek k e re te it a kö­
vetk ező k k el jellem ezh etjü k .
1. Az E gy h ázak V ilág tan ácsa H it és E g y h ázalk o t­ áp rilisá b an ta r to tt tu tzin g i ko n ferencia is, ahol k ü ­
m án y B izo ttság a szervezésében a L u th e rá n u s V i­
lágszövetség és a R efo rm átu s V ilágszövetség v éd ­
nöksége a la tt 1963 és 67 k ö z ö tt E urópában, 1963 és
66. kö zö tt Észa k -A m e rik á b a n re fo rm á tu s— lu th e rá ­
nu s teológus p á rb eszéd et ta rto tta k . E n n ek m á r kez­
d ettő l fogva ú j m o zzan ata volt, hogy bekapcsolód­
ta k a felek ezeti világszövetségek, am ely ek k o rá b ­
b a n szinte k izáró lag csak az egy felek ezeten belüli
ök u m en ik u s k ap cso lato k szin tjén tev ék en y k ed tek .
Az európai párbeszéd b en , am ely eg y éb k ént
sc h au e n b u rg i beszélgetések n é v en is ism eretes, 11
országból v e tte k részt teológusok. A résztvevők
n y ilv á n n em eg y h ázaik tu d ta és jó v áh ag y ása n é l­
kül, de nem is azok h iv atalo s k ép v iseletéb en t á r ­
gy alták . P á rb e sz é d ü k e t az az a lap k érd és h a tá ro z ta
m eg, hogy szükséges-e és in d o k o lt-e m a is a lu th e ­
rá n u s és re fo rm á tu s eg y házak kü lö n állása. A tá r ­
gyalások a r r a a m eg fo g alm azásra vezettek , hogy „a
k é t egyház e g y a rá n t eg y m ásra v a n u ta lv a és szük­
séges, hogy az egym áshoz vezető ú to n já rja n a k . . .
I tt az ideje, h o g y ezen az ú to n a végső célig, a te l­
jes egyházi közösségig to v á b b h a la d ja n a k ”. A h e ly ­
zetfelm érő je le n té s m e lle tt a résztv ev ő k h á ro m té ­
m áró l: az Ige, a T ö rv én y k é rd ésérő l és a h itv a llá ­
so król k ü lö n té te le k e t is elő te rje sz tettek . A részlet-
k érd ése k v izsg álata a la p já n az v o lt a vélem én y ük,
hogy a tá rg y a lt te rü le te k e n a k é t egyház között
nin csen ek e g y h ázak at szétválasztó jelleg ű k ü lö n b ­
ségek.
M int a p árb eszéd leg frisseb b és sz á m u n k ra ta lá n
leg jelen tő seb b d o k u m e n tu m a ira , ezek re az írá so k ­
ra előadásom m áso d ik feléb en sz e re tn é k részlete­
sebben is visszatérn i. I tt csupán a n n y it jegyzek
m eg, hogy az eu ró p ai p árb eszéd egyik g y en g éje a b ­
b a n áll, hogy első ren d en a fa k tu m o k ra , így tö b bek
kö zött a rra a közöm bösségre, ill. b iz a lm a tla n sá g ra
tám aszk o d o tt, am ely jelen leg a refo rm áció k o rá n a k
h itv a llá sa iv a l szem ben E u ró p á b a n tö b b fe lé észlel­
hető.
24
2. F ig y elem re m éltó, hogy n em az európai, h a ­
nem az am erika i teológus párbeszéd volt az, am ely
nagyobb érz ék e t m u ta to tt az egyház k o n tin u itá sá ­
nak, az a ty á k h itv a llá sá n a k és ta n ítá sá n a k je le n tő ­
sége irá n t.2 A tá rg y a lá so k erő teljeseb b en kapcso­
ló d tak a refo rm áció korához, k ö z é p p o n tju k b an p e­
dig a krisztológia, éspedig a XVI. századi k risztoló­
gia állt. Az a m e rik ai párb eszéd eg y éb k én t azzal a
m eg állap ítással z áru lt, hogy „nem lá tju k lek ü zd h e­
te tle n a k a d á ly á t a szószéki és ú rv a cso ra i közösség­
n e k .”
3. B ár m in d az európai, m ind az észak am erik ai
párbeszéd lezáru lt, az e lk e zd e tt m u n k a to vá b b fo ly ­
tatódik.
1968. ja n u á rjá b a n ü lést ta r to tt a L u th erá n u s és
a R efo rm átu s V ilágszövetség közös ta n u lm á n y i cso­
p o rtja , am ely m e g p ró b á lta k ié rté k e ln i az európai
és am erik ai teológus tá rg y a lá so k ered m én y eit és jö­
vő p ersp ek tív á iv al foglalkozott. J a v a s la ta it a világ-
szövetségek v ég re h a jtó bizo ttság ai elé terjeszti. A
tárg y a lá so k ró l k ia d o tt k o m m ü n ik é a to v áb b i köze­
ledés m u n k á lá sá t jav aso lja , szószéki és úrv acso rai
közösség k ia la k u lá sá t tám o g ató in tézk ed ések et s ü r­
get. M eg tárgyalandó k érd é sk é n t jelöli m eg az unió
p ro b le m a tik á já t és a világszövetségek szerepét az
uniós tárg y a lá so k b an . Jav a so lja , hogy a következő
tá rg y a láso k b an nagyobb figyelm et szen teljen ek a
k é t egyház eltérő e tik ai á llá sp o n tjá n a k és „életstí­
lu sá n a k ”. F ig y elem rem éltó az az igény, hogy a kö­
k ialak u lá sáh o z ” az ö k um enén belül.
A teológus párb eszéd ek fo ly ta tá sa volt az 1968.
lönböző lu th e rá n u s, re fo rm á tu s és u n io n á lt eg y h á­
zak képviselői a teológiai közeledés és a g y a k o r­
la ti eg y ü ttm ű k ö d és lehetőségeit k ere sté k , az E g y h á­
zak V ilágtanácsa H it és E g y h ázalk o tm án y B izottsá­
g án ak irá n y ítá sa alatt. K övetendő célként jelö lték
m eg az elválasztó tényezők fokozatos felszám olását.
E lh a táro zták , hogy 1969-ben közös k o n feren c iát
rendeznek, am ely a lu th e rá n u s-re fo rm á tu s viszony
tö rté n e ti és időhöz k ö tö tt tényezőivel és kriszto ló ­
giai alap k érd ések k el foglalkozik.
4. A teológus p á rb eszéd ek hatása tö b b je le n ­
ségben m egfigyelhető az eu ró p ai p ro testan iz m u s te ­
rületén.
A p árb eszéd szervezői állásfo g laláso k at k é rte k az
egyes eg y házaktól a k ia d o tt d o k u m e n tu m o k k a l
kapcsolatban. M egjegyzendő, hogy az ilyen jellegű
visszhang — ism e re tein k sz erin t — m eglehetősen
gyér. Az első m eg nyilatkozások k ö zött volt egy-egy
m ag y a r evangélikus és re fo rm á tu s hozzászólás,
am ely — h a nem is h iv atalo s egyházi te stü le t fo­
g alm azta m eg — vélem ényem sze rin t jól tü k rö zi
egyházaink teológiai szem léletét.
A párb eszéd egyik gyüm ölcse, hogy m eg g yo rsu lt
a közeledés a k é t fe le k e ze ti világszövetség között.
1967-tel kezdődően pl. rend szeresen k ü ld e n e k m eg­
figyelőket egym ás v é g re h a jtó bizottsági üléseire.
O lyan a lk alo m ra is sor k e rü lt, m ely en a felekezeti
világszövetségek fő titk á ra i ta lá lk o z ta k és tá rg y a l­
ta k egym ással.
Jelen tő s esem ény volt, hogy a R e fo rm á tu s V ilág-
szövetség m ú lt év őszén ta r to tt európai n a g yg yű lé­
se a refo rm áció 450. év fo rd u ló ja alk alm áb ó l üzene­
te t in té z e tt az eu ró p ai ev an g élik u s egyházakhoz.
E bben köszönetét és Isten irá n ti h á lá já t fejezte ki
a m e g tap a sztalt közösségért és fájd a lo m m al szólt a
szak ad ásró l és eltávolodásról. H elyeslését fejezte ki
a nagygyűlés a teológus p á rb eszéd n ek azzal a m eg­
á llap ítá sá v al kap cso latb an , hogy a kölcsönös e líté ­
lések m á r n em a k tu á lisa k és a te lje s egyházközös­
 ség lehetséges. E g y ü ttes im á d sá g ra h ív o tt fel az
egységért. — E rre az ü z e n e tre a N ém eto rszági L u­
th e rá n u s E gyház h a m a ro sa n válaszolt. B e je len tet­
ték , hogy a p ü spö k i k a r ja v a s la ta : v a la m e n n y i n é ­
m e t lu th e rá n u s egyház fo g a d ja el a n y ílt k o m m u ­
n ió v al kapcsolatos arn o ld sh a in i ja v a sla to t. U gyan­
a k k o r ta n b eszélgetésre h ív tá k m eg a n é m e t re fo r­
m átu s, v a la m in t u n io n á lt eg y h ázak at. E n n ek n em ­
csak a h itv alláso s ira to k k épezik m a jd a tá rg y á t,
h an e m m ai a k tu á lis k é rd é se k is. A z így m eg in d u lt
tárg y a lá so k a r r a a m e g állap o d ásra vezettek , hogy
ez év n o v em b eréb en elkezd ik a tan b eszélg etést.
M ás o rszágokban is in d u lt dialógus, íg y A u sztriá ­
b a n és F ran ciao rszág b an . T eljes ú rv a c so ra i közös­
ség jö tt lé tre az észak n ém et eg y h ázak kö zött. Ú gy
d ö n tö ttek , hogy e m ellett m eg m arad a h itv allások
eddigi kötelező ereje, a n n a k érd ek éb en , h o g y a b ib ­
liai b izo n y ság tétel egész g azdagsága érvén y esüljön,
viszont v a lljá k , hogy a k ü lö n b ség ek n em eg yházat
elválasztó jellegűek.
III.
A k e re te k ism e rte té se u tá n , szeretn ék visszatérni
ta rta lm i szem pontból is az európai teológus p á rb e­
szédre és d o k u m e n tu m a ira . N em v állalk o zhatom
ezen a h ely en a rra , hogy em lék ezetü n k b e idézzem
v ag y b e h a tó a n elem ezzem a d o k u m en tu m o k m in ­
den részletét. E h e ly e tt n é h á n y szerén y m egjegyzés­
re k o rláto zo m m o n d an iv aló m at. A m egbeszélések­
ről k ia d o tt je le n té s eg y é b k é n t m e g ta lá lh a tó a T heo­
lógiai Szem le 1967. 11— 12. szám ában. Feltételezem ,
hogy ez a k özlem ény ö k u m en ik u s érd ek lő d ésű lel­
készek, teológusok fig y elm ét n em k e rü lh e tte el. A
jelen tésh ez kapcsolódó, fe n te b b m á r e m líte tt té te ­
lek szövege, tu d o m áso m szerin t, m a g y a r nyelven
sajn o s n e m h o zzáférhető. T an u lm á n y o z á sra érd e­
m es, é rté k e s teológiai an y ag o t ta rta lm a z n a k , a dia­
lógus m ai állása szem p o n tjáb ó l azo n b an elsősorban
a m á r je lz e tt végső k ö v e tk e z te tésü k jelentős.
1. A fő d o k u m e n tu m a „ L u th e rá n u s és re fo rm á ­
tu s eg y h ázak az egym áshoz vezető ú to n ” cím et vi­
seli. O lyan té m a ez, am ellyel — a k á r té n y m e g álla ­
p ítá sn a k , a k á r célnak te k in tjü k a cím ben foglalt
m o n d a to t — érdem es is, szükséges is foglalkoz­
n u n k . M ivel teológiai in d íté k o k b ó l v á lla lju k a re­
form áció kö zösségét és m iv e l az eva n g é lik u s és re­
fo rm á tu s eg yh á z te stv é ri kapcsolata, közössége m a ­
gyarországi e g y h á ztö rté n e ti m ú ltu n k és m a i éle­
tü n k tapasztalatai alapján Iste n drága a já n d éká n a k
b izo n yu lt. — ú g y v élem , m in d e n e k e lő tt szívb ő l k ö ­
szö n te n ü n k kell és le h e t az európai eva n g é lik u s—
refo rm á tu s p á rb eszéd et és a hozzá hasonló k e zd e ­
m é n y e zé se ke t. Az ily en a lk a lm a k e lm é ly íth e tik azt
a közösséget, am ely a k é t egy h á z te st k ö zö tt a re fo r­
m áció ó ta az elkü lö n ü lés ellen ére is m in d ig m eg­
volt. K ülönösen ü g y e ln ü n k k ell a r r a — s itt egy sa ­
játo s pszichológiai jelleg ű k ísé rté sre u ta lo k — .
h o gy a ró m ai k ato licizm u ssal folyó dialógus sokszor
k ed v ező tlen ta p a s z ta la ta it n e v ig y ü k á t m eggondo­
la tla n u l és felszínesen a re fo rm á tu s—evang élikus
viszonyra. A dialógus során k ia la k íto tt és a j elen ­
tésb en összefoglalt helyzetelem zéssel is csaknem
m in d en p o n to n e g y e té rth e tü n k . A d o k u m e n tu m
m eg állap ításai jól tü k rö z ik az eu ró p ai ev an g élikus
és re fo rm á tu s eg y házak egym áshoz való viszony át.
2. A m in t lá ttu k , az e u r ópai p árb eszéd k iin d u ló
p o n tja az a k é rd é s volt, h o g y m en n y ib en eg yházat
elválasztó jellegűek m a a k é t egyh á z te st közö tt m u ­
tatk o zó k ü lönbségek. A p árb eszéd p edig azzal zá­
r u lt, h ogy tö re k e d n ü n k k e ll a te lje s közösségre,
am ely a ta p a sz ta la to k a la p já n eg y re in k á b b leh e­
tővé válik. A dialógus és d o k u m en tu m a i egyik leg­
jelen tő sebb gyengeségét ab b a n k e ll lá tn u n k , hogy
sem a kiin d u ló p o n to t, sem pedig a végső célt n em
hatá ro ztá k m eg közelebbről. Ez m eg n eh ezíti m ind
a dialógus tá rg y á n a k : a re fo rm á tu s-e v an g é lik u s Vi­
szonynak a felm érését, m in d pedig a dialógus
eddigi ered m én y ein ek m egítélését. H ogyan leh etn e
m eg á llap ítan i különbözőségeinkről, hogy egy h ázat
elválasztó jellegűek-é, h a előbb nem tisztázzuk,
hogy m inek v an e g y h ázat elválasztó súlya? H ogyan
tű z h e tjü k ki végső célk én t a „teljes egyházi közös­
séget” , h a előbb n em fogalm azzuk m eg, hogy az m i­
ben áll? Igaza le h e t a dialógus egyik résztv ev ő jé­
n ek ab b an , hogy ök u m en ik u s m é re tű d ilem m áró l
van itt szó.3 D e eb b en az esetben is fontos le tt vol­
n a errő l a k é rd ésrő l a m é ly re h ató eszm ecsere —
nem uto lsó so rb an azért, hogy a lu th e rá n u s és re fo r­
m átu s állásp o n t őszinte fe ltá rá sá v al seg ítsü n k az
ökum ené szélesebb k ö rein e k tisztázn i ezeket a
p ro b lém ák at. Így „az egy h ázat elválasztó k ü lö n b ­
ség” és a „teljes egyházi közösség” fo g alm á n ak egy­
értelm ű m eg h atáro zása a leg sü rg ető b b fe la d a ta m a ­
rad m in d en olyan dialógusnak, am ely az eu ró p ai
re fo rm á tu s—ev an g élik u s p árb eszéd d ok u m e n tu ­
m aiból in d u l ki.
3. Az előzőkben je lz e tt hom ályosság ellenére, a
szöveg a la p já n in d o k o ltn ak látszik az a feltevés,
hogy a d o k u m e n tu m m egfogalm azói a „teljes egy­
házi közösség”-en a szerve ze ti egységet vag y tö b ­
bek k ö zött azt is é rte tté k .
H a ez így van. a k k o r ezáltal m ás m egvilágításba
k e rü l m ind a je len tés ten d en ciája, m ind m ag a a
dialógus. Itt m u ta tk o z ik m eg an n a k súlyos k ö v et­
kezm énye, hogy éppen a k iin d u ló p o n t és a záró
köv etk eztetés k ö rü l tisztázatlan ság o k m a ra d ta k .
Egyfelől — am in t lá ttu k — fe lté tele zn ü n k kell,
hogy a szervezeti egység a te lje s egyházi közösség
jeg y ek én t szerep elt a p árb eszédben, m ásfelől v i­
szont te lje sen h iá n y zik a n n a k indoklása, hogy
m ié rt és m en n y ib en v an ez így. Ez pedig azt je le n ­
ti. hogy a párbeszéd végső soron nem v o lt n y ito tt a
teljeseb b közösség m ó d já n ak , fo rm á já n a k k ere sé­
sében, h a n e m ax ió m a-szerű v ez érelv k én t ta rto ttá k
szem elő tt a szervezeti egységet m in t végső célt és
csupán azt k e re sték , m en n y ib en é re tte k m á r e rre a
feltételek és m it le h et te n n i egy ilyen k ib o n tak o z á­
sért. N em z á rh a tju k k i an n a k lehetőségét, hogy ez
az értelm ezés n em fed i egészén a jelen té s e red e ti
inten ció ját, de a d o k u m e n tu m m o stan i m egfogal­
m azása a la p já n szükségszerűen e rre a k ö v etk ez te­
tésre kell ju tn u n k . S ez m égegyszer m u ta tja : n em
le tt v o ln a szabad éppen a legdöntőbb k érd ések b en
bizo n y talan ság o t hagyni.
Ú gy gondolom , a m agy aro rszág i ev an g élik u s és
re fo rm á tu s teológiai szem lélet sze rin t nem en n y ire
egyszerű és m ag átó l értődő az a feltevés, h o g y a
teljes közösség szükségszerűen m ag áb an fo g lalja a
szervezeti egységet, — vag y egyenesen azzal egy en ­
lő. B izonyára közelebb áll hozzánk a z a h ang, am e­
ly e t az észak -am erik ai d ialógusban tö b b ek kö zö tt
éppen egy evangélikus szerző sz ó laltato tt m eg, s
am ely a közösség, a k o inonia elsőrenden m iszté­
riu m -jelleg é re m u ta to tt rá és e n n ek k ö v e tk ez té b en
az Igében, v ala m in t a sá k ra m e n tu m o k b a n való kö­
zösséget te tte az első helyre. K risztu sb an a d a to tt
m eg az a közösség — fe jte g e ti az a m e rik ai szerző
—, am ely a lu th e rá n u s és re fo rm á tu s ig e h allg ató t
egyképpen hordozza, s ez a közösség nem ren d sze­
res teológiai spekulációk v ag y k o o rd in áló s tra té ­
giák eredm énye.4 A K risztu sb a n a d a to tt egység és
közösség a m i teológiai g o n dolkodásunk sz erin t
m in d en e k elő tt azt jelen ti, hogy K risztu s ta g ja i
25
 m eg o sztják egym ással a n e k ik a d o tt a já n d é k o k a t,
s közösen tö ltik be az egyház U rá tó l k a p o tt k ü l­
d e té st és szolgálatot. Ez a közösség a k k o r m élyül
el, h a K risztu ssal való közösségünk elm élyül, e n n ek
az elm ély ü lésn ek az ú tja p ed ig a m ély eb b és enge­
delm esebb ige-értelm ezés. V ajo n h o zzátarto zik -e
ehhez az egységértelm ezéshez szü k ségszerűen vagy
bizonyos esetek b en a szervezeti unió?
E m e lle tt az alap v ető m eggondolás m e lle tt n é h á n y
gyakorlatiasabb ké rd é st is fe l k e ll v e tn ü n k . (E rre
v a n in d o k u n k és leh ető ség ü n k , h iszen a szervezeti
u n ió b a rá ta i — b á r n e m az eu ró p ai p árb eszéd zá­
ró d o k u m e n tu m á b a n — k ö zism erten g y a k ra n hoz­
n a k fel á llá sp o n tju k ig azo lására n ag y o n is p ra g m a ­
tik u s érv ek et.) M eg k érd ezh etjü k p éld áu l, m i tö r ­
té n n é k egy eu ró p ai m é re tű szerv ezeti u n ió esetén
az olyan eg y h ázak k al, m in t a sk a n d in á v ia i lu th e rá ­
nusok, a sv ájci re fo rm á tu so k és a sk ó t p re s b ite riá ­
n u so k ? M ivel ezekben az o rszág o k b an a p ro te sta n ­
tiz m u st csaknem k izáró lag az e m líte tt eg y házak
képviselik, felteh ető , hogy az u n ió teológiai gondol­
k o d ásu k ra, é le tm ó d ju k ra nézve alig h o zna v a lam i­
ly en változást. N em azt je le n te n é ez, hogy az ed­
digi eg y h áz-típ u so k szám a m egsokszorozódnék?
K övetkező k é rd é sü n k , h o g y n e m szín telen ed n e-e el
az u n ió k ö v etk eztéb en az a h an g , am ely lu th e rá n u s
és re fo rm á tu s részrő l m a e lism ert m ódon m eggaz­
d a g ítja az ö k u m en ik u s p árb e sz é d et? M eggondolan­
dó. hogy az e g y h áztö rtén elm i uniós tö rek v ések és
u n ió k g y a k ra n előn y telen ta p a sz ta la to k h o z v ezet­
tek. N em egyszer eg yenesen elm é ly íte tté k a szak a­
d ék o t a refo rm áció k é t ága között. F ig y elem rem él­
tó, hogy az u n io n á lt eg y h ázak egy cso p o rtja h e ­
lyeslően fo g lalt u g y an á llá st az eu ró p ai p árbeszéd
legtöbb ered m én y év el k ap cso latb an , azo n b an ó v ott
attó l, hogy a k é tség te le n ü l m eglevő és eg y re in k áb b
fe ltá ru ló közösség, teológiai konszenzus a la p já n
b á rk i is az u n ió t sürgesse.5
M indezt fig y elem b e véve, n e m ta r th a tju k eleve
k iz á rtn a k a b ecsületes u n ió leh ető ség ét re fo rm á tu s
és lu th e rá n u s eg y házak között, de — a k á r teoló­
giailag, a k á r g y a k o rla ti szem pontból nézzü k — azt
sem á llíth a tju k , hogy csak ez le h e t a teljeseb b egy­
házi közösség ú tja és m ódja. S ő t világ o san lá tn u n k
k ell: az igazi egyházi közösség lényege n em ez, s
n em szab ad o ly an lé le k ta n i h ely zetet te re m ten i,
am ely b en a szervezeti egység felé való elő re h a la ­
dáson m é rik le, hogy az engedelm esség ú tjá n já r ­
n ak -e, elm ély ü ln ek -e az egységben az egyházak.
4. K issé o p tim isztik u sn a k lá tszik az a kép, a m e­
ly e t a je le n té s a k é t e g y h á zte st m a i közösségéről
és különbözőségeiről n y ú jt.
N agy h a n g sú ly esik a fo ko zó d ó teológiai k o n ­
szenzusra, illetv e a teológia te rü le té n m u ta tk o zó
párh u za m o s v a g y m eg eg yező jelen ség ekre. Sok
igazság re jlik az ily en m eg álla p ítá so k b a n és az ig a­
zi ko n szen zu sn ak term észetesen csak ö rv e n d e n ü n k
lehet. Úgy tű n ik azonban, hogy nem a n n y ira egy­
é rtelm ű a helyzet, ah o g y an azt a je le n té s lá tja . K é t­
ség telen p éld áu l, hogy a dialógus so rá n sik e rü lt
m esszem enően közös állá sp o n to t k ia la k íta n i olyan
kérd ések b en , m in t az Ige, a T ö rv én y és a h itv a llá ­
sok. M ár k o rá b b a n is v o lt ily e n re p éld a az ú rv acso ­
ra öss zefüggésében. V iszont m ég n e m k e rü lte k
m e g v ita tá sra olyan k érd ések , m in t d o g m atik ai sí­
k o n az e x tra calv in isticu m és e tik a i té re n a k é t b i­
ro d alo m ta n a , de ide k e ll so ro ln u n k a n n a k m egíté­
lését is, hogy v o ltak ép p en m i az, am in ek eg y h á­
zat elválasztó jelleg e v a n ? V ajon ezeken a te rü le ­
te k e n is m esszem enő len n e a konszenzus? — T alá­
ló az a m eg állap ítás, hogy a k é t felek ezet sok te k in ­
26
te tb e n hasonló válaszo k at ad a m o d ern k o rb a n fel­
vetődő k érd ések re. E m ellett azonban az is bizonyos,
hogy ezeket a válaszo k at m in d en k o r erősen színezi
a felek ezeti h á tté r. — Az is tén y , hogy a teológiai
iskolák fr o n tja m a k eresztülszeli a felek ezeti h a tá ­
ro k at. N em le h e t ta g a d n i azonban azt sem, hogy
v o ltak ép p e n m in d en új teológiai koncepciót erős
szálak fű zn ek valam ily en felek ezeti bázishoz (le­
h etn e -e m áskép, h a az a ty á k k a l való „párb eszéd ­
b e n ”, az egyház időbeli u n iv e rz itá sá t őrizve jö n
létre?) és h a tó k ö rü k sem teljese n fü g g e tle n ü l a la ­
k u l a felekezeti k eretek tő l.
A teológiai m egegyezésekről, közeledésről n y ú j­
to tt kép a z é rt is o p tim isztik u sab b a realitáso k n ál,
m e rt a je le n tés m eg e n g ed h etetlen ü l leszű k íti a teo ­
lógiai k érd ések te rü le té t. M egállapítja, hogy a k ü ­
lönbözőségek m a elsősorban az isten tiszte le tb en és
az é le tstílu sb an jelen tk ez n ek a k é t felekezet között
és szerin te ez azt jelen ti, — ebben áll az e m líte tt
m eg en g ed h etetlen leszűkítés — , hogy n em a teoló­
giai reflex ió k sík ján . Lehetséges, hogy az iste n tisz­
teleti, kegyességi élet és a „stílu s” te rü le té n m u ta t­
kozó k ü lö n b ség ek et bizonyos m é rté k ig m eg h atáro z­
zák a tö rté n e ti, ill. n em zeti v a g y te rrito riá lis sa já ­
tosságok, v a la m in t bizonyos, ta lá n n em elsődlege­
sen teológiai te rm észe tű felekezeti vonások, azon­
b a n az ilyen k ü lönbségek m ö g ö tt döntő m ódon
m égis teológiai eltérések állnak. K ü lönben is igazat
kell a d n u n k a m ag y ar evangélikus hozzászólásnak6,
am ely hangsúlyozza, hogy az ilyen különbségek, sa­
játo sság o k a gyülek ezet szám ára re n d k ív ü l fo n to ­
sak. S leh e tn e -e ezt a rag aszk o d ást m a g á tó lé rte tő ­
dően az egységet akadályozó n e g a tív u m n a k bély e­
gezni? N em volt-e olyan k ísé rté s a párb eszéd során,
hogy a hitv alláso k h o z való viszony összefüggésében
n a g y jelen tő ség et tu la jd o n íto tta k a g y ülekezeti ta ­
gok h itv alláso k irá n ti közöm bösségének vag y fele­
kezeti ö n tu d atlan ság án ak , u g y a n a k k o r pedig n em
v e tté k elég kom olyan azt az igényt, am ely a gy ü le­
kezetek b en az isten tiszteleti, kegyességi h ag y o m á­
nyokhoz való hűség te k in te té b e n él? H angsúlyo­
zom ; n e m a n n y ira az e m líte tt jelen ség ek teológiai
érté k elé sét é rin tik ezek a k érdések, h a n e m azt vizs­
g álják , hogy eleget tu d o tt-e te n n i a párbeszéd m in ­
den síkon és tárg y ilag o sa n a m ag a elé tű z ö tt elsőd­
leges célnak, a fa k tu m o k felm érésének.
5. A z eu ró p ai dialógus szám os b írá ló ja m egem líti
azt a gyengeséget, hogy a párb eszéd n a g y m é rté k ­
ben a fa k tu m o k o n , éspedig a teológiailag alig é rté­
kelt, kellően fe l n e m d o lgozott fa k tu m o k o n tá jé k o ­
zódott.
E n n ek legvilágosabb p é ld á ja az a m ód, ah ogyan
a je le n tés a hitv alláso k h o z való m ai viszonyulásról
szól. M inden k ritik a n é lk ü l sorol fel m in d en féle je ­
lenséget, am ely a rra u tal, hogy a h itv alláso k szere­
pe és jelentősége csökkenőben van. Ezt a so k ré tű
ten d e n c iá t a je le n tés azok közé a fa k tu m o k közé
sorolja, m ely ek n ek fén y éb en a felekezeti k ü lö n b sé­
gek tú lh a la d o ttn a k tű n n e k fel. M egengedett do­
log-e azo n b an kellő teológiai vizsgálat, érték elés
n élk ü l em líten i és íg y a k a rv a -a k a ra tla n u l közössé­
get előm ozdító tén y ező k n ek m in ő síten i ezeket a je ­
len ség ek et? H asonló tö re k v ések tő l m ás hely en m a­
ga a je len té s is óv. A m i m ag y aro rszág i ta p a sz ta la ­
ta in k sze rin t a h itv a lláso k irá n ti elm élyülő hűség,
m egbecsülés nem akadályozza, h an em egyenesen
elősegíti a becsületes ök u m en ik u s közösséget. A
h itv a lláso k — ere d e ti in te n c ió ju k n a k m egfelelően
— az Ig ére irá n y íto ttá k fig y e lm ü n k et és az Ig ére fi­
gyelés közösséget te re m te tt.
6. V égül fel kell v e tn ü n k azt a k érd é st, hogy e
m egjegyzéseket is figyelem be véve, m iben lá tju k
m o stm á r a re fo rm á tu s— lu th erá n u s ka p cso la tok v a ­ v itá k k ö zött m e n t végbe, de nem h iá n y o z tak M a­
lóban elsőrendűen a k tu á lis vo n a tko zá sa it. g y arországon sem a békítő, k ö zvetítő kísérletek . Az
Ő szintén és odaad ó an k e ll elő m o zd ítan u n k, foly­ ellen reform áció szenvedései a z u tá n igen h a m a r
ta tn u n k az olyan teológiai p árb eszéd et, am ely et a k özeledésre vezettek, leg alább is közéleti síkon. Az
B iblia közös tan u lm á n y o z á sa h a tá ro z m eg. Fontos, 1604-évi országg yűlésen m á r e g y ü ttm ű k ö d ö tt a re ­
hogy e teológiai p árb eszéd so rán a m ai élet, az em ­ fo rm á tu s nem esség és az ev an g élik u s v árosok k ü l­
b eriség égető p ro b lém ái te rü le té n jelen tk ező k é rd é ­ döttsége. L ényegében véve az ellen reform áció kö­
se k re e g y ü tt k e re ssü n k v álaszt. T erm észetesen el­ v etk e ztéb en k ia la k u lt helyzet te re m te tte m eg m á r
k e rü lh e te tle n , hogy a dialógus n e té rje n k i az ősi a 18. sz. k e zd etén a de facto in te rk o m m u n ió t, am ely
v a g y ú ja b b k e le tű teológiai e lté ré se k re is. H a itt k i­ hol m egegyezések a la p já n (pl. 1833. N agygeresdi
rajzo ló d ik a konszenzus becsü letes lehetősége, a k ­ E gyezm ény és 1900 ,,Új nag y g eresd i egyezm ény”),
k o r ezt fe lté tle n ü l á ld o tt a já n d é k k é n t k ell elfogad­ hol h iv atalo s m egállapodások n é lk ü l lényegében
n u n k . H a viszont á th id a lh a ta tla n n a k m u ta tk o z n a k véve a m ai n a p ig fen n áll, különösen szó rv án y v id é­
bizonyos külön b ség ek , azo k at n e m te k in th e tjü k k eken. Több uniós k ísé rle t is ism eretes a m a g y a r
o ly an tény ező k n ek , am ely ek m e g ro n ta n á k vagy eg y h áztörténetből. E zek egyrészt, így pl. S am arjai
egyenesen le h e te tle n n é te n n é k a K risz tu sb an a d a ­ Já n o sé (1585— 1652) m ég a refo rm áció k o rab e li
to tt és a bizo n y ság tételb en , szo lg álatb an m eg élt kö­ közvetítő irá n y z a to k fo ly ta tá sa volt. A felvilágoso­
zösséget. dás h a tá s á ra k ia la k u lt h itv allási közöm bösség és a
F on to s a g y a k o rla ti eg y ü ttm ű k ö d és, a közös a k ­ lib erális teológia szin tén fe lv e te tte az unió gondola­
ció. I tt a ta rta lm i k é rd é s a leglényegesebb. A gya­ tá t. A 19. században az ilyen k ísé rle te k e t p o litik a i
k o rla ti egység, e g y ü ttm u n k á lk o d á s n e m öncél — elgondolások is színezték. — V égül összekötötte a
ö n m ag áb an véve bizonyos esetek b en egyenesen m a g y a r refo rm á tu ssá g o t és ev an g élikusságot az az
en g ed etlen ség is le h e t — , a döntő az, h o g y engedel­ érték es és m a ra d a n d ó n a k b izo n y u lt kapocs, am e­
m es szolgálat és v aló b an szolgálat leg y en az az ly et az ország és a n ép so rsá é rt h o rd o zo tt közös
eg y ü ttm ű k ö d és, am ely b en közösségünk g y a k o rla ti­ evangélium i felelősség je le n te tt.7
lag is kirajzo ló dik . N e essü n k olyan ten d en ciák ál­ 2. E lőadásom előző részeiben m á r tö b b ponton
d ozatává, am ely ek a szek u láris v ilág g al szem ben, rá m u ta tta m a rra a teológiai alapra, am ely m ai te s t­
v a g y a k á r az ö k u m en ik u s közösségen b e lü l v alam i­ v é ri közösségünk és öku m en ik u s e g y ü ttm ű k ö d é­
féle p o litik ai v a g y eg y h ázp o litik ai eg y ség fro n to t sü n k h á tte re . Ez a közösség a m ásodik v ilág h á b o rú
sz e re tn é n ek létreh o zn i és en n ek érd e k é b e n készek u tá n Isten n a g y áld á sá n ak bizonyult.
v o ln án ak visszaélni a refo rm áció eg y h ázain ak k ö ­ 3. Az eg y ü ttm ű k ö d é s fo rm á i m in d a n n y ió n k elő tt
zösségével. ism eretesek. T ém án k szem p o n tjáb ó l különösen je ­
F e la d a tu n k m a ra d m in d azt k eresn i, am i az őszin­ lentős, hogy M agyarországon a teológiai dialógus
te te stv é ri viszonyt, az engedelm es b izo n y ság tétel­ leg m odernebb fo rm á ja m á r k é t évtized óta ism e re ­
b en és szo lg álatb an m eg élt közösséget elm élyítheti. tes és gyüm ölcsözően g y ak o ro lt. E lsősorban az ö k u ­
A XVI. századi kölcsönös elítélések id e je v alóban m enikus ta n u lm á n y i b izottságok fárad o zásaira
le já rt. (Jogosultak, in d o k o lta k v o lta k az ilyen e líté ­ gondolok, am elyek elsőrenden az időszerű és az
lések v a la h a is?!) R em én y t k e ltő n e k k e ll te k in te ­ egyház m ai tá rsa d a lm i és b ék eszolgálata szem p ont­
n ü n k az in te rk o m m u n ió é rt v ég z e tt fárad o záso k at. jáb ó l jelen tő s fe la d a to k ra összpontosítottak, de so­
Á lta lá b a n — vélem én y em sz e rin t — te stv é ri és jó ­ h a n em k e rü lté k m eg a ta n b e li eltérések et sem.
zan az a m eg állap ítás, am ely et az észak -am erik ai Az e g y ü ttm ű k ö d ésn ek leg u tó b b i igen szép p é ld á­
dialógus szögezett le: az ú rv a c so ra i és szószéki k ö ­ ja az a k é t n a g y ta n u lm á n y , am e ly et Ö k u m enikus
zösségnek k ö z ö ttü n k v a ló b a n n in csen ek á th id a lh a ­ T an ácsu n k H it és E gyházalk o tm án y , v a la m in t Egy­
ta tla n ak ad ály ai. ház és T ársad alo m m u n k a c so p o rtja az u p p salai vi­
V alóban igaz, hogy a so k irá n y ú ö k u m en ik u s d ia­ lág g y ű lésre készített. Ö rv endetes az a re n d k ív ü l
lóg u sb an a re fo rm á tu so k és ev an g élik u so k pozíció­ széles k ö rű konszenzus, am irő l ezek a dolgozatok
ja közel áll egym áshoz. N ag y a já n d é k ez a közelség, ta n ú sk o d n a k . Ö rv endetes azonban — m ivel a közös
am ely bizonyos k ö rü lm é n y e k k ö zö tt azt je len th e ti, fáradozások őszinteségére és becsületességére m u ta t
ho g y lehetséges v ag y a k a r szükséges a m ás egyház­ — az is, hogy ezekben a dolgozatokban h ely en k é n t
te ste k k e l fo ly ta to tt e g y ü tte s dialógus. A leg d öntőbb n y ílta n k ifejezésre ju tn a k a szem léletbeli e ltérések
azo nban az, hogy a so k irá n y ú ö k u m en ik u s dialó­ is. E g y éb k én t elm o n d h atju k , hogy aki a hazai sa j­
g u sb an elfo g lalt egym áshoz közelálló h e ly ü n k a re ­ tó t figyelem m el kíséri, tö b b szö r találk o zik e n n ek a
fo rm áció ö rö kségére való közös eszm élkedésre in ­ te stv é ri őszinteségnek a jeleivel.
dítson b en n ü n k e t.
„ L u th e rá n u s és re fo rm á tu s eg y h ázak az egym ás­ 4. A k é t egyház együ ttm ű k ö d ése, közös szolgá­
hoz vezető ú to n ” — m o n d ja az eu ró p ai teológus la ta, M agyarországon e lju to tt a gyülekezetekig,
p árb eszéd je le n té sé n e k címe. Igen. ezt k a p tu k m a vag y — m ásk ép p en fogalm azva, — a g y ü lekezeti
élet sz in tjé re épül. Sok érté k es gyüm ölcsöt te rem
a já n d é k u l és felad atu l. E zt a fe la d a to t a k k o r tö lt­
h e tjü k be, h a eg y re in k á b bv isszatalálu n k K risztu s­ g y ü lek ezetein k b en ez a közösség. E zt az öröm et
hoz és egy ü tt já ru n k K risztu s ú tjá n : a k risz tu si sze­ csak az árn y é k o lja b e kissé, hogy a m esszem enően
re te t, szolgálat ösvényein. Ezt az u ta t b e ra g y og ja jó ta p a sz ta la to k m ellett, itt- o tt ag g o dalom ra okot
az a világosság, am ely et a re fo rm áció b an m in d en adó jelen ség ek rő l is h allu n k . Úg y gondolom , az a
különbözőség ellen ére is e g y ü tt n y e rte k el a lu th e ­ kötelességünk, hogy sem m iképpen n e en g ed jü k az
rá n u s és re fo rm á tu s egyházak. ilyen k é rd é se k e t ú g y elm érgesedni, v ag y e lh a ta l­
m asodni, hogy az d rá g a a já n d é k k é n t n y e rt és foga­
d o tt közösségünk ro v á sá ra m en jen . H ogy ez le h e t­
IV. séges, a rr a g ara n cia a m ag y aro rszág i evangélikus
és re fo rm á tu s egyház évszázadokon k ere sztü l já r t
H azai d o lg ain k ró l — ú g y gondolom — kevés szót közös ú tja , és m ai kapcsolata, am ely Iste n n e k le­
kell ejtenem . g yen hála, döntő m ódon az igazi b ib liai ko in ó n ia is­
1. M in d an n y ió n k e lő tt ism eretes a tö rtén e lm i m é rv e it m u ta tja .
háttér. A k é t irá n y k ü lö n v á lá sa n á lu n k is k e m én y K ovách A ttila

27
V Á LSÁ G A PÁRBESZÉDBEN
Lapzárta után érkeztek az első híradások arról, hogy
váratlanul súlyos válság következett be a nyugatnémet
reformátori egyházak párbeszédében. M int ismeretes,
a Németországi Evangéliumi Egyház (EKD) tagegy­
házai korábban már általában elfogadták az egymással
szem beni „nyílt k o m m u n i ó t ":egymás tagjainak m eg­
hívását az úrvacsorához. A m últ év novemberében meg­
indult a lutheránus—református tanpárbeszéd is,
amelybe — saját kérésükre — az unionáltak szintén
bekapcsolódtak. E párbeszéd már a teljes úrvacsorai
és szószéki közösség elérésére irányult.
Szintén ezt a célt kívánta előmozdítani a főképpen
unionált egyházi képviselőkből álló Arnoldshaini K on­
ferencia egyik újabb akciója: szerződéstervezetet ké­
szítettek a teljes úrvacsorai és szószéki közösségről és
ezt tavaly novemberben m egküldték az EKD minden
tagegyházának. Január közepére már tizenegy tagegy­
ház el is fogadta a tervezetet. Elutasításra talált viszont
az akció azoknak a lutheránus egyházaknak a részéről,
am elyek — az EKD-ben viselt tagságuk m ellett — „a
Németországi Egyesült Evangélikus-Lutheránus Egy­
ház”-ban (VELKD) tömörülnek. A m in t az ÖPD január
23-i száma jelenti, LILJE vezető püspök kijelen tette:
az Arnoldshaini Konferencia akciója „a legsúlyosabb
bizalmi válságot” váltotta ki. Felszólította BECKMANN
prézeszt, az Arnoldshaini Konferencia elnökét, adjon
felvilágosítást arról, hogy m iért kerül sor az akcióra
„előzetes érintkezés nélkül”. A m íg ez nem tisztázódik,
addig a lutheránus egyházak nem foglalnak állást a
tervezettel kapcsolatban és m egszakítják a reformá­
tus—lutheránus tanpárbeszédet is, am elynek következő
alkalma februárban lenne esedékes. Egy m ásik közle­
m ény szerint Lilje püspök arra is utalt, hogy a pár­
beszédet a továbbiakban nagyobb m értékben kifejezet­
A magyar Egyház és Társadalom tanulmányi csoport uppsalai hozzájárulása:
Az egyház szociáletikai felelőssége korunkban
Az Egyház és a szocialista társadalom
Mai keresztyén tanítás az államról
Az egyház szociáletikai felelősségét vizsgálva külön­
leges hely ju t az állam ról szóló keresztyén tanításnak.
A társadalom szélesebb terület, m int am it az állam
fogalma jelöl, de az állam m al kapcsolatos teológiai fel­
fogások mindenkor híven tükrözik az egyház társadal­
mi tanítását is. Az állam a társadalom vezető erői­
nek konkrét hatalm i megjelenési form ája; azoknak a
struktúráknak az összessége, amelyeknek a keretében
rendezetten folyik az emberi közösség élete „a köz­
élet jogi alakításának végső form ája.”30
Kiem elt jelentősége volt az állam m al kapcsolatos ke­
resztyén tanításnak a teológia történetének abban a
szakaszában, am ikor az individuáletikák szempontjai
határozták meg a keresztyén ember társadalm i tevé­
kenységét. Troeltsch szerint: „A keresztyénség szociá­
lis tanítása kezdettől fogva és mindenestől az állam ­
ról és a társadalom ról szóló tanítás is volt egyben.”31
A társadalom teológiájának, vagy más szóval a teo­
lógiai szociáletikának széles körű kibontakozását meg­
előzően az állam etika volt az a hely, ahol a keresz­
tyénség társadalm i tanításai jelentkeztek. „Die Staats­
ethik als eine Theorie des Politischen, die gerade in
der Staatlichkeit des Politischen die dauerhafte G rund­
lage einer nicht ans Individuum sich wendende Ethik
sieht.”32
Az állam kérdésének tisztázása azoknak az egyhá­
zaknak vált elsőrenden életkérdésévé napjainkban,
amelyek új típusú társadalom ban és állam rendben él­
28
ten református—evangélikus párbeszédként kívánják
folytatni (tehát az unionáltak nélkül). Az evangélikus
álláspont szerint „a teljes szószéki és úrvacsorai kö­
zösség ügyét nem lehet csupán belső ném et szempontok
alapján rendezni”. A továbbhaladás „teológiai erőfeszí­
tésekhez” van kötve.
Eddig az első híradások. A válságról alkotott kép ezek
alapján természetesen még nem lehet teljes, annyi
azonban megállapítható, hogy. a válság kim enetele és
ezzel együtt a lutheránus—református tandialógus ügye
jelenleg teljesen bizonytalan.
K. A.
Jegyzetek
1. D.Dr. K arl Heussi, Kompendium der Kirchenge­
schichte, Tübingen, 1957. 304—305 lap.
2. Az észak-amerikai párbeszédet ism erteti és jel­
lemzi J. W. W interhagen „Reform iert” im oekume­
nischen Dialog, Reformatio, Bern, 1968, július, 374—387
lap. M egállapításaim erre támaszkodnak.
3. Ld. Dan tin e, Der ökumenisehe Ertrag der luthe­
risch-reform ierten Gespräche in E uropa. Ökumenische
Rundschau, 1967. 358 kk.
4. M. J. Heinecken (Philadelphia) fejtegetéseit ism er­
teti J. W. W interhagen i.m.
5. Ld. pl. a westfaliai tartom ányi egyház állásfogla­
lását. Lutherisch-reform ierte Gespräche in Europa —
Stellungnahmen. A Hit és Egyházalkotmány osztály
kőnyomatos kiadványa.
6. Dr. Groó Gyula az 5. jegyzetben em lített gyűjte­
ményben.
7. A történeti hátteret lásd bővebben Dr. Bucsay Mi­
hály tanulm ányában: „A keresztyén egység ügye a m a­
gyar ökumené történetében”, Theológiai Szemle, 1968.
1—2. sz. 35. kk.
nek. A keresztyén egyház merőben új állam rendben vég­
zendő szolgálata arra kényszerítette a teológiai eszmé­
lődést, hogy felülvizsgálja a keresztyén teológia hagyo­
mányos tételeit a társadalom ról és az államról. Ez a
feladat egyre sürgetőbben jelentkezik azokban a társa­
dalm akban is, ahol a társadalm i viszonyok forradalm i
m egváltoztatása folyamatban van, vagy küszöbön áll.
Az állaimról szóló teológiai tanítás elvi síkon történő
alapos vizsgálatáról, új átgondolásáról, a szociális kér­
désekről folytatott ökumenikus párbeszéd semmikép­
pen sem m ondhat le.
a) A z állam az ökum enikus teológiában
Az állam lényegéről folytatott ökumenikus eszmecse­
rének előtörténete van. A kérdés helyes megközelítése
érdekében fel kell idézni az ökumenikus teológiai ku­
tatás eddigi eredményeit.33 M egkíséreljük ezeket az
eredményeket néhány pontban összefoglalni:
Elvetették azt az individualista etikai felfogást,
amely tagadni akarja, hogy a keresztyén teológiának
az államai kapcsolatban van mondanivalója. Az ál­
lam ról szóló keresztyén tanítás sajátosan teológiai
munka. Csak az adott konfesszionális teológiák alapján
lehet tárgyalni, ezért mindegyik állam ról szóló keresz­
tyén tanítás egyfajta sajátos teológiai bélyeget hordoz
magán. A keresztyén tanítás az államot Isten által ren ­
 dőlt em beri életrendnek ta rtja és a teológiai h áttértől
függően vagy a terem tés, vagy a m egtartás, vagy a
megváltás rendjébe sorolja.
A szekularizáció nagyarányú előrehaladása következ­
tében a vallásos jellegű, metafizikai indokoltságú ál­
lamtanok visszaszorulóban vannak. Egyre elterjedtebb
az a felfogás a keresztyén egyházak körében, hogy
nincs önálló, a világi állam elm életekkel versenyző ke­
resztyén államtan, hanem csupán egy sajátos k eresz­
tyén hozzájárulásról lehet beszélni az államról szóló
keresztyén tanítást illetően. Az állam a szekular izáci ó
előrehaladásával a társadalom egész területére fokozot­
tan bejelenti igényét. Az állami tekintély erősödő köz­
pontosítása nem akadálya, sőt sok esetben feltétele
a társadalm i haladásnak.
Az állam m al kapcsolatos teológiai elgondolások h á t­
terében az antropológia kérdése áll. A megoldások kü­
lönböznek az emberről, céljáról és rendeltetéséről val­
lott teológiai felfogások szerint: „Ohne eine K lärung
dieser Fr a g e kann es keine fruchtbare Betrachtung der
Beziehungen von K irche und Staat geben. Alle politi­
schen Theorien sind letzten Endes bestim m t durch d ie
jeweiligen Anschaungen über Natur, Möglichkeiten v.
Ursprung und Bestimmung des Menschen. In allen
staatsphilosophischen Systemen, m it denen die Kirche
zu rechnen hat, ist eine A ntw ort auf die Frage: Was
ist der Mensch? eingeschlossen.34
E néhány alapszemponton túl a felekezeti adottság
határozza meg az állam ról alkotott keresztyén tan ítá­
sok részleteit. Némelyek szerint teljességgel lehetetlen
az állam kérdésére egységes keresztyén teológiai vá­
laszt keresni. Valóban az ökumenikus eszmecsere ezen
a ponton nagyon távol áll a konszenzustól. Ennek oka
nemcsak a politikai nézetek különbözőségében rejlik.
Az angolszáz teológia például nem mélyed el az állam
kérdésének tanulm ányozásában; az állam ot természetes
és szükséges p o litik ai eszköznek tartja, mely a földi
békét és a társadalom jólétét van hivatva védeni és
előmozdítani; a teológiai indoklás az állam nak pozitív
funkciót tulajdonít. A kontinentális teológia az em ber­
ről alkotott pesszimista felfogás m iatt az állam ról
negatív fogalmakban beszél. Ezt a negatív szemléletet
csak fokozta a reformáció tanításai felé forduló újabb
érdeklődés.35
Az 1966-os genfi Egyház és Társadalom Világkonfe­
rencia híven tükrözte a fentieket, egyik hiányosságá­
nak tartjuk azonban, hogy sem az előkészítő m unkála­
tok során, sem a konferencia során lényegileg nem tör­
tént kísérlet arra, hogy az állammal kapcsolatos koráb­
bi ökum enikus tanulm ányokat összefoglalják és érté­
keljék. Ennek a hiányában a második szekció jelentése
nem vehette mélyebb elemzés alá azokat a kritikus
teológiai pontokat, am elyeken sürgősen szükséges a to­
vábbi kutatás és ezért azzal a m egállapítással elég­
szik meg, hogy az állam m al kapcsolatos kérdések „a
teológiának olyan területére tartoznak, amely átmeneti
állapotban van és következtetéseink a m unka folyta­
tására hívnak fel ezen a területen.”36
b) Teológiai alapszempontok
Az állam ra vonatkozó kérdésekre adott teológiai v á­
laszokat végső soron két csoportra lehet osztani. Az
egyik oldalon állnak a teológia naturális alapján tá jé­
kozódó állam tanok, melye k az állam ot az aristotelesi
hagyományra épülő tomizmus nyomán az ember szo­
ciális természetéből vezetik le. Ez jellemzi a római k a ­
tolikus teológiát, de az anglikán megközelítés szem­
pontjait is. A laptételük az, hogy az emberi természet,
beleértve az emberi értelm et is, nem k erült a bűneset
folytán az eredendő b ű n romboló hatása alá. Ezért az
emberi értelem képes felismerni a társadalm i együtt­
élés term észeti törvényeit: az állam a bűneset előtti
tiszta emberi állapot része. „A nagy gondolkodók m in­
dig hangsúlyozták, hogy az állam a status naturae pu­
rae állapotában levő emberi term észetből alakult ki.”37
A m ásik oldalon ta lá ljuk a reformáció teológiáján tá ­
jékozódó állam tanokat. Ezeknek a hátterében szintén
az antropológia kérdésének az előbbitől gyökeresen el­
t érő megválaszolása áll. A bűnesetben megromlott em­
beri term észet m iatt a bűn romboló következményei­
nek gátjaként tekintik az államot. Az állam az ember
megromlott, bűnös állapotának (status naturae cor­
ur ptae) következménye.
Szükséges még egy másik megközelítési form át is is­
m ertetni, mely döntően meghatározza a különböző ke­
resztyén állam tanok m ondanivalóját. Az állam ról alko­
to tt teológiai felfogások közötti alapvető különbségek
visszavezethetők a Szentírás tanításainak, az állam ra
vonatkozó egyes bibliai helyek értelmezésének különb­
ségére. (E tanulm ány keretében nem térhetünk ki a
témánk szempontjából jelentőséggel bíró bibliai helyek
exegézisére, sem a Róm 13 és a Jel 13 közötti ellent­
mondásra, csupán néhány összefüggő m egállapításra
szorítkozunk.) Azt mindenki egyértelműen hangsúlyoz­
za, hogy az Ó- és Úsz. nem ad egységes állam tant, vi­
szont számos helyen közvetve vagy közvetlenül érinti
azt a valóságot, amelyet az állam jelent. Az állaimról
kialakított nézetek nagym értékben attól függnek, hogy
a vonatkozó bibliai fogalmak közül melyiknek tulajdo­
nítanak nagyobb fontosságot. A polis (vagy bazileia) je­
löli azt a keretet, ahol az ember a társadalm i relációk
által m eghatározottan él és forgolódik (Mt 8:23, 21:17,
Mk 11:19, Mt 12:25, 24:7, Mk 3:24), valóságos vagy átvitt
értelembén egyaránt. Az exousia az állam ra nézve je­
lenti azt a társadalm at összetartó erőt, amely vagy az
egyes embernek a másik felé irányuló hatalma, vagy a
társadalm i valóság által kifejtett erő form ájában jele­
nik meg (Mt 8:9, Jn 19:10). H a az állam ról alkotott
nézetek a külső kéretek meghatározása felől közelítik
meg a kérdést, akkor az állam által jelölt társadalm i
adottság statikus m ozzanatára esik a hangsúly; ha az
exousia oldaláról közelítik meg a problémát, akkor a
nagyobb hangsúly a társadalm i valóság dinamikus
mozzanatára esik. Ez az egymástól eltérő különböző
megközelítési mód — az antropológia kérdésére adott
különböző válaszokkal együtt — szabja meg alapve­
tően az állam ról alkotott keresztyén tanításokat.
c) A reformátori tanítás két alaptípusa
Ezek után a reform átori tanítás két alaptípusával
foglalkozunk: a lutheri és a kálvini reformáció állam ­
értelmezésével. A magyar evangéliumi egyházaknak az
állam ról szóló tanításait ez a két teológiai alapkoncep­
ció szabta meg történelm i és felekezeti adottságaik kö­
vetkeztében.
Az Isten kettős korm ányzatáról szóló lutheri tanítás
Luthernek a két birodalomról szóló tanítása, illetve az
állam ra vonatkoztatva, Isten kettős korm ányzatáról
szóló tanítása a középkori egyház, a pápa világi hatal­
ma elleni küzdelmének a következménye. Eredetileg
Luther az alapvető ellentétet a Krisztus országa és a
pápa, illetve az antikrisztus országa között látta (Ser­
mo, 1522).
Később ezt a gondolatát részletesebben kifejtette
(Von w eltlicher Obrigkeit, XI. 29.). Ebben az írásban
m ár szem beállítja egymással a potestas terrena-t és a
potestas ecclesiastica-t. Luther szerint: „Az embereket
két csoportba kell osztani: az első csoport az Isten or­
szágához tartozóké, a második a világhoz tartozóké.
Isten az ő országához tartozókat jobb kezével, az igé­
vel és a sákram entum okkal, lelki eszközökkel, a kegye­
lem eszközeivel kormányozza; a világhoz tartozókat a
törvény eszközével, az erőszakkal.”
A világi hatalom ra, az állam ra azért van szükség,
hogy az em beri élet védelmet kapjon a bűn romboló
követkeményei ellen. Ezért az állam Isten megtartó
kegyelmének szolgálatában áll és a kardot a mi ja ­
vunkra forgatja. A világi hatalom olyan emberek ke­
zében van, akiket Isten titokzatos módon hívott el.
Ezeknek az embereknek az összessége a felsőbbség.
Isten kétféle módon kormányozza a világot: a világi
felsőbbségen át közvetett úton, a hatalm i eszközökkel.
Közvetlenül pedig az igével és a sákramentumokkal,
lelki eszközökkel: az anya szentegyházban. A keresz­
tyén ember engedelmességgel tartozik a felsőbbségnek.
Így az állam nem tartozik közvetlenül Krisztus u ral­
29
 ma alá, de ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy az
állam hatalm i területe kivonja m agát Isten világkor­
mányzási bölcsessége alól. Csupán annyit jelent, hogy
előttünk el van rejtve, hogy Isten miképpen használja
fel az állam hatalm at a világ korm ányzására. A kettős
kormányzásról szóló lutheri tanítás az egyházat elvá­
lasztja az államtól, pontosan körülhatárolja mindegyik
területét és feladatát: az állam ne legyen egyház, az
egyház ne legyen állam. „Lutherral együtt mi is hisz­
szük — m ondja egyik m agyar tanulm ány az állam ról
—, hogy az állam hatalom mögött is Isten van m unká­
ban és így az állam hatalom Isten álarca” (larva Dei).
Az állam hatalom te h át Isten gondviselésének eszköze
a világban.”38
Ismeretesek azok a kritikai szempontok, amelyek
alapján a lutheri kettős korm ányzásról szóló tanítást
több oldalról bírálják. A k ritik a m indenekelőtt a rra
hívja fel a figyelmet, -hogy az em beri élet kettéválasz­
tása és az állam funkciójának öntörvényűsége erkölcsi
dualizmushoz vezetett és m egvetette az alapját a pro­
fán, az isteni törvények alól teljesen függetlenített ál­
lam létének.
A kritikai szempontokkal most nem foglalkozunk,
m ert Magyarországon a lutheri kettős korm ányzatról
szóló tanításnak a következményei sohasem jelentkez­
tek olyan szélsőséges formában, hogy valam ilyen mó­
don zavarólag hatottak volna az egyház társadalm i ta ­
nítására és szolgálatára. Az új lutheránus teológiában
ez a hitvallásos örökség, amelyet a két birodalomról,
illetve a kettős korm ányzatról szóló tanítás jelent az
újkori társadalm i fejlődést, a modern állam megjele­
nését tükrözve egyre inkább olyan teológumenonná
vált, am ely nem az állam eredetét, hanem tényleges
meglétét: célkitűzéseit és teljesítm ényeit állítja a kö­
zéppontba. „Az állam megítélése szempontjából nem az
a döntő, hogyan jutott hatalom ra, hanem az, hogy ho­
gyan és m ire használja fel a megszerzett hatalm at.”39
A Krisztus egyetemes uralm áról szóló tanban, a vilá­
gi felsőbbségről, az állam ról szóló kálvini tanításban
három alapvető teológiai irányzat nyomai fedezhetők
fel: még tükrözi a középkori skolasztika örökségeként
a teológiai n atu ralis hatását. Kálvin azt írja az Istitu­
tióban az állam ról szólva, hogy „minden em ber lelké­
ben felfedezzük a hajlandóságot a polgári tisztességre
és rendre” (Institutio, II. könyv, II. fejezet, 12. §).
Amikor az em berek alávetik m agukat bizonyos h atal­
masságoknak, „ezt minden bizonnyal azért teszik,
m ert isteni indítás és ösztön van bennük; isteni su­
gallat ez, amely felkelti az emberekben a félelmet,
amely nélkül bizonyára sohasem vetnék alá m agukat
senkinek” (Corpus Reformatoru m XXIX. kötet, 660).
Kálvin szerint m inden ember önmagában hordja egy
tisztességes és polgári rend általános elgondolását,
melynek legfőbb célja a közjó szolgálata. Az alapvető
szempont az emberiesség, la hum anitás ; am it Kálvin sze­
rint az állam nak szolgálnia kell, az „a K risztusban ki­
jelentett és megalapozott hum anitás” (Inst. IV. XX. fej.
2). Az általános kegyelem körén belül, az állam Isten
rendelése az emberi bűnre való tekintettel: „Mindig és
ahányszor valaki a földi közrendről beszél, ism erjük
el, hogy a mi rom lottságunk tükre ez. Ism erjük el,
hogy nem ok nélkül létesítette Isten a földi igazság
rendjét, hanem a rra a rom lottságra való tekintettel,
amely bennünk van. Ezáltal figyelmeztet bennünket,
hogy alázzuk meg magunkat, látván, hogy a mi bű­
neink ilyen orvosságot kívánnak” (Corpus Reformato­
rum, XXVII. f. 409). A teológia n atu ralis, a providen­
tia generalis és a providentia specialis nyomai egyaránt
fellelhetők K álvinnak az állam ról szóló tanításában.
A m agyar kálvinizm usra, különösen társadalm i ak ti­
vitásának a program jára igen nagy hatással volt egy
időben az általános kegyelemre építő kálvinista teoló­
gia államértelmezése. (Bohatec, Kuyper). Az általános
kegyelem gondolatának mélyén azonban Isten szuvere­
nitásának egyedülálló módon való hangoztatása állt,
amelyből egyenesen levezethető a reform átus teoló­
giának Krisztus egyetemes királyságáról szóló tanítása.
„Isten szuverén, aki Jézus Krisztusban m inden láza­
dást letört és a bűnös em bert hatalm a alá vetette, hogy
akaratának végrehajtója legyen.”40 Isten szuverenitá­
sát értelmezve m ondja Niesel K álvin tanításával kap­
30
csolatban: „A világi korm ányzatról szóló tanítás nem
vezethető vissza egyszerűen Isten gondviselésére; sok­
kal inkább Krisztus királyi tisztére épül. A felsőbbség
nem csupán Isten gondviselésének következménye, ha­
nem különös isteni rendelés”.41 Isten türelmének, sze­
retetének, egyszóval m indannak, am it Jézus Krisztus
neve jelent, egyik kifejezése, kézzelfogható valósága a
földi életre vonatkozóan az állam. „Az állam nem Is­
ten haragjának a jele, nem az a hely, ahol büntetnek.
Az államon keresztül a kegyelmes Isten cselekszik.”42
Az a tétel, hogy Krisztus Úr az egész világ felett,
csak úgy érthető helyesen, ha látjuk, hogy a történet­
értelmezés középpontjában a világterem tő és világkor­
mányzó Isten szuverén cselekedete, a Krisztus-ese­
mény áll. A feltám adás és a dicsőséges visszajövetel
közötti időben a Krisztus választottal, a gyülekezet
előtt m ár nyilvánvaló, h ogy Krisztus minden hatal­
masságot legyőzött, hogy Isten m indeneket az ő lábai
alá vetett. Ezért az állam is — m iként az egész em­
beri élet — Isten különös szeretetének és megtartó
kegyelmének a területe. Nem a bűnös emberi term é­
szet, hanem a m egváltott ember reményteljes jöven­
dője az az alapgondolat, amely meghatározza Krisztus
egyetemes királyságának tételében az állam helyét és
szerepét. Az állam az az eszköz, am elyet Isten különös
kegyelme ajándékoz az embernek, hogy m egtartsa és
oltalmazza, hogy helyet készítsen a különböző emberi
életform áknak a feltám adásban elvégzett és a dicsősé­
ges visszajövetelben m ajd nyilvánvalóvá váló Krisztus
királyi hatalm ában. Az állam helye és szolgálata két
nagy üdvtörténeti esemény fényében válik nyilván­
valóvá: a feltám adás és a visszajövetel fényében. Két
pólusa van ennek a tanításnak, amelynek feszültsége a
két eon közötti időben minden emberi cselekvést, így
az állam feladatát, szolgálatát is meghatározza.
A Krisztusban m egváltott embervilág a változás
dinamikus folyam atában él; a régi és az új eon kö­
zötti időszakban az emberi életnek két alaptípusa van:
ez az idő a gyülekezet ideje és az állam rendek ideje.
Ez a két emberi közösség mély és titokzatos Összefüg­
gésben áll egymással.43 M indkét em beri közösség léte
egyazon célra irányul: Krisztus királyságának nyilván­
valóvá tételére. A különbözőség közöttük ott jelentke­
zik, hogy a gyülekezet közössége tud erről a király­
ságról és azt hirdeti, a polgári közösség nem feltétle­
nül tud erről, hanem azt közvetett úton szolgálja.
A polgári közösség, az állam Isten rendelése, az általá­
nos emberi együttélés védelme a káosztól, mely bizto­
sítja a gyülekezet tevékenységéhez a teret. Az állam
a Krisztus egyetemes királyságáról szóló tanítás szerint
a megváltás rendjében foglal helyet.44 A gyülekezet­
nek, az egyháznak, Krisztus testének mély és titokza­
tos kapcsolata van a polgári közösséggel, az állammal.
Mindegyiknek U ra és Királya a minden hatalmasságok
felett diadalmaskodó Krisztus. Ezért a gyülekezetnek
nem lehet m ás viszonya a polgári közösséghez, az ál­
lamhoz, m int az, ami a Krisztusé volt a világhoz: a
szolgálat.45
Tisztában vagyunk azokkal a kritikai szempontok­
kal, amelyek a Krisztus egyetemes királyságáról szóló
tanítást bírálják, a krisztokrácia veszélyes kísértésével,
amely lehetőséget nyújthat az egyház politikai igényei­
nek túlzott hangsúlyozására és így rejtetten a közép­
kor corpus Christianum gondolatának érvényesítésére.
Meg kell itt is állapítani, hogy a Krisztus egyetemes
királyságáról szóló tanítás éppúgy, m int a lutheri ket­
tős korm ányzatról szóló tanítás a hitvallásos értékek
m ellett egyre in kább csak egy principium regulativum,
olyan teologumenon, amely különböző szempontok sze­
rint közelíti meg ugyanazt a bibliai igazságot.
d) Konvergáló tendenciák az államról szóló
tanításban
Ellentétes teológiai tanítások határozzák-e meg a
m agyar evangéliumi teológiában az állam ról kialakí­
tott nézeteket? Mindkét hitvallásos teológiai megköze­
lítési forma olyan sajátos eszköz volt, am ely segített a
bibliai tájékozódásban; a keresztyén ember közéleti
felelősségének felismerésében. Azok a teológiai törek­
vések, amelyek a legutóbbi időszakban m ind a refor­
mátus, mind a lutheránus alapszínezetű tanításokban
jelentkeznek, örvendetesen konvergáló tendenciát m u­
tatnak éppen a Krisztus egyetemes uralm a és a két bi­
rodalomról szóló lutheri tanítás vonatkozásában.
A két teológiai tanítás szembeállítása túlhaladott.
Nem a felületes békéltetés szándéka vezet bennünket,
am ikor igazat adunk W endland professzornak: „A dua­
lizmus, a két birodalom kettőssége átm enetet, mozgást,
eseményt jelöl csupán és nem állandó állap otot. . .
Ezért komolyan fel kell tenni a kérdést, hogy vajon
a hagyományos szembeállítás, m int pl. a megigazulás
tana kontra krisztológia, a két birodalom ról szóló tan í­
tás kontra chiliasmus és term észetjog egyáltalán még
tárgyilag jogosult-e.”46
A Krisztus egyetemes uralm áról szóló tanítást a ké­
rügma, az igehirdetés felől kell értelmezni: a kyrios
Christust a gyülekezet, az egyház hirdeti ebben a vi­
lágban. A krisztusi üzenet igénye alól az emberi élet
egyetlen területe sem vonható ki. Krisztus uralm a e
világ felett a szeretet uralm a. A Krisztus szeretet-ki­
rálysága két form ában nyilvánul: az igehirdetésben és
a diakóniában. Ezért nem lehet ham is alternatívaként
a lutheri kettős korm ányzatról szóló tan ítást a Krisztus
egyetemes uralm áról szóló tanítással szembeállítani,
m intha az egyik teljességgel kizárná a m ásikat.47
Krisztus uralm a még elrejtett ugyan, nem mindenki
előtt nyilvánvaló, de a szolgálat form ájában a gyüle­
kezeten keresztül jelen van ebben a világban. Ez a
szolgálat az em berért folytatott szüntelen küzdelem
egészen addig, amíg nyilvánvalóvá nem lesz annak a
királysága, akinek „adatott m inden hatalom mennyen
és földön”. Az állam ú gy áll a Krisztus uralm a alatt,
hogy annak a szeretetnek, türelem nek és reménységnek
az eszköze, am ely az egész emberi történelm et a betel­
jesülés, a végső rendeltetés felé viszi.
Krisztus egyetemes uralm át hangoztatva az egyház
igehirdetési feladatáról és diakóniájáról beszélünk:
másrészt „a lutheri k ét birodalom ról szóló tanítás sem
tagadja, hogy a keresztyén ember élete minden terü ­
letén Jézus Krisztus igénye alatt áll”.48 Ezért a k ét re­
formátori alaptanítást úgy kell felfognunk — különö­
sen az állam ról szóló m ondanivalóját — m int sajátos
szabályozó elvet, amely egyrészt a világi hatalom kísér­
tésétől óv (Luthernél), m ásrészt a befelé forduló, a vi­
lági szolgálattól elszakadó, introvertált egyházi szemlé­
let ellen védekezik Krisztus egyetemes uralm át hangoz­
tatva.
e) A z állam m int funkció-valóság
A keresztyén teológiának az állam eredetéről és ren ­
deltetéséről egyaránt van mondanivalója, de a keresz­
tyén szociáletika az állam ról szólva elsőrenden nem on­
tológiai kérdéseket vet fel. Az állam, m int a társadalm i
élet egyik igen lényeges form ája, teológiailag nem
feltétlenül szorul m agyarázatra ahhoz, hogy a keresz­
tyén ember teológiai indoklással m egtalálja feladatát
az államban. A mai keresztyén tanítás az állam ról első­
renden azt hangsúlyozza, hogy a m odern állam funk­
cióvalóság, s ez a felfogás az állam ontológiai indokolá­
sát túlhaladottá tette.49.
A keresztyén szociál-etika egyre inkább úgy beszél az
államról, lényegéről, jogairól, méltóságáról, hogy nem
tesz fel kérdéseket létrejötte felől, más szóval a lét­
kérdést a genetikus kérdéstől elválasztja.50 Jóllehet az
Úsz-ben egyaránt lehet érveket találni arra, hogy az
állam a teremtési, m egtartási, vagy a megváltási rend­
hez tartozik, a Szentírás nem azt hangsúlyozza az állam
valóságáról szólva, hogy m iként jött létre, hanem arról
szól, hogy bizonyos földi célok m egvalósítására Isten
szolgájaként van jelen. Ezért a keresztyén szociáletika
számára az elsőrendű kérdés nem az államforma, sem
az állam hatalom ra jutásának kritérium a, hanem az,
hogy hogyan és m ire használja hatalm át.
Az államot, m int intézményt, egyre kevésbé definiál­
ja a modern teológia, viszont az állam fogalmáról szól­
va az emberi feladatoknak azt a területét jelöli meg,
ahol a keresztyéneknek felelősen és Isten iránti enge­
delmességben kell élniök. Ez a pragm atikus vagy funk­
cionális szemléletmód tükröződik az Egyház és T ársa­
dalom Világkonferencia (1966) állam ról szóló szekciójá­
nak jelentésében is, am elyre a pragmatizmus, a szi­
táció-etikai orientáció és egy bizonyos fokig a feleba­
ráti viszonyt alkalmazó államszemlélet jellemző.51
Az állam ról szóló keresztyén tanításban egyre kevés­
bé m erül fel az állam hatalom iránti engedelmesség
kérdése. A reform átori állam tanok egyértelműen vála­
szolják meg ezt a kérdést. Az államnak, m int Isten
rendelésének engedelmességgel tartozik a keresztyén
ember. Ezért a reform átori állam tanok szükségképpen
felvetik a keresztyén engedelmesség határainak kérdé­
sét. A válasz is többé-kevésbé egyértelm ű : a keresztyén
engedelmesség ott végződik, ahol az engedelmesség
több k árt okoz a társadalom nak, m int az engedetlen­
ség, vagy modern megfogalmazással élve és K äsemann
találó m egállapítását használva: „A keresztyén engedel­
messég mindig és kizárólag ott végződik, ahol a szolgá­
latra tovább nem nyílik lehetőség”52.
Az engedelmesség kérdése más megvilágításba kerül
az állam ról szóló mai keresztyén tanításban. A demok­
ratikus állam rend megjelenésével, a tömegeknek a po­
litikai döntésekben való egyre szélesebbkörű részvéte­
lével az állam nem idegen testként áll szemben az ál­
lampolgárral. A reformáció O brigkeit-U ntertan megje­
lölése nem helyénvaló többé. Az állampolgár tevékeny
része az állam döntéseinek, ezért nem az engedelmes­
ség, hanem a felelősség kérdését kell ebben az ösz­
szefüggésben hangsúlyozni.53 Barth Károly sem az en­
gedelmességről, hanem „a gyülekezet politikai felelős­
ségéről” beszél54.
Noha a reformáció alaptanításai döntően befolyásol­
ják a magyar teológia fejlődését az állam m al kapcsola­
tos m ondanivalójában is, de ez nem jelentette sem a
lutheri, sem a kálvini tételek szolgai átvételét. Az a
m élyreható bibliai orientáció és egyházi megújulás pe­
dig, amelyen éppen a társadalm i változások legforra­
dalmibb időszakában a magyar protestáns egyházak és
a teológiai gondolkodásuk keresztül ment, új indítást
adott az állam társadalm i valósága teológiai átgondolá­
sához is. Az állam ban Isten gondviselésének és meg­
váltó cselekedetének hasznos eszközét látják, de tisz­
tában vannak ennek az isteni rendelésnek az emberi
bűn m iatt lehetséges eltorzulásával is.
Az állam m al kapcsolatos világi elméletek is a radiká­
lis elvilágiasodással nagy változáson m entek keresztül.
A transzcendens jellegű, m etafizikai m eghatározott­
ságú állam tanok háttérbe szorultak; ez azt is jelenti,
hogy az állam ról szóló tanítások, a világi gondolatrend­
szerek ideológiai m eghatározottsága nem elsődleges je ­
lentőségű. Az állam célkitűzésének, a társadalom egé­
szére vonatkozó program jának etikai minősége és a
humánus célkitűzések valóraváltásának eredményessé­
ge m indenekfelett áll. Ezek határozzák meg a keresz­
tyén ember engedelmességének és az állam ban végzett
szolgálatának a feltételeit. Ezen az alapon v ált lehe­
tővé, hogy — az általános teológia-történet fejlődésének
is megfelelően — a m agyar evangéliumi egyházak a
gyökeres társadalm i változás idején a szocialista állam ­
rendben is keresik és m egtalálják etikai feladataikat.
El tudtak szakadni a letűnt társadalm i rendszer sajátos
állam típusától és m eglátták az ú jfajta szociálista állam ­
ban Isten rendelését és azt a kegyelmi eszközt, amelyet
Isten felhasznál az egész emberi társadalom magasabb
emberi szintre való emelésére s így teológiailag szólva
közvetve a keresztyén egyház elsőrendű feladatának,
az igehirdetésnek és a diakóniai szolgálat kedvezőbb
feltételeinek kialakítására. Ilyen teológiai alapon állva
az ateista társadalm i tanítás szerint szerveződő szocia­
lista állam radikális szekularizációja nem az elsődleges
és döntő jellege az állam nak és semmiképpen sem le­
het akadálya az állam tá rg y ila g o s szemléletének.
Keresztyének felelős közreműködése az állam életében
Keresztyén állampolgári felelősség
Az állampolgári etika kérdését tárgyalva m indenek­
előtt három alapvető m egállapítást kell tennünk:
a) Oly korban élünk, am ikor a technikai és társadal­
mi forradalm i átalakulások felszínre hozták azt a való­
ságot, hogy keresztyén népek, keresztyén nemzetek és
keresztyén államok, m int olyanok nem léteznek.
Amennyiben léteztek is, csak nagyon óvatosan lehet ró­
31
 luk, m int „keresztyénekről” beszélni. A keresztyén nép
vagy állam fogalm át el kell határolnunk attól, am it ál­
talános gyűjtőfogalommal keresztyén civilizációnak ne­
veztünk.
b) Oly korban élünk, am elyet hosszú időre m eghatá­
roz a társadalom nak szocialista közösségi típusú fokoza­
tos, de forradalm i jellegű átalakulása. Az első világhá­
ború, de különösen az 1917-es Nagy Októberi Szocialista
Forradalom egy fél évszázaddal ezelőtt nem pusztán a
politikai élet form áit változtatta meg, a második világ­ ruló királyi tisztét. Szolgálatának a lehető leghűsége­
háború után pedig a szocialista világrendszer kialaku­
lása nem pusztán a nemzetközi rendben és az állam ­
közi kapcsolatokban hozott m élyreható változásokat, h a­
nem az emberi élet minden területére kihatással volt.
c) Oly korban élünk, am ikor állam form ától és társa ­
dalmi berendezkedéstől függetlenül minden népnek
döntenie kell az emberiség békés együttélése, vagy egy
új világháború végveszéllyel fenyegető szörnyű lehetőse­
ge felől. 1945-ben a H irosim ára és Nagaszakira ledo­
bott atombombák ebben a vonatkozásban is új korsza­
kot nyitottak meg, amelyet legelterjedtebben éppen
atomikorszaknak neveznek. A keresztyének állam pol­
gári felelősségére ezért nagy súly terhelődik: mi a fel­
adatunk ebben a helyzetben? Mi a feladatom, m int ál­
lam polgárnak és m it kell tennem, m int egyházam tag­
jának?
d) Különbséget kell tenni az olyan állam hatalm ak
között, amelyekben a hatalm at és a jogot a nép elle­
nére gyakorolják a hatalom birtokosai, és az olyan ál­
lam között, amelyben a nép maga gyakorolja az orszá­
ga fölötti hatalm at és szolgáltatja a jogot. A szocialista
államok történelm i nagysága domborodik ki abban,
hogy egyfelől az állam ot m int erőszakszervezetet ideo­
lógiailag ideiglenesnek fogják fel és másfelől a szocia­
lizmus építésének fejlődési folyam ataiban az állam egy­
re inkább igazgatási, össznépi jelleget nyer. Állami éle­
tünk minden területén, az állam apparátus legkisebb
sejtjétől, a községi tanácstól elkezdődően az országgyű­
lésig m indenütt azt tapasztaljuk, hogy a tisztségviselők
a maguk tisztét valóban szolgálatként fogják fel és szol­
gálatként gyakorolják.
A felelős keresztyéni közreműködés egyes területeit
nem lehet célunk felsorolni, m ert hiszen ez óhatatlanul
kazuisztikába vezetne. De összefoglalóan bizonyságot
tehetünk arról, hogy m iután egyházaink a M agyar Nép­
köztársaság állam át saját felsőségüknek ism erték fel
és ism erték el hitbeli, teológiai döntés alapján, számos
területen tudnak sajátos lelki, erkölcsi közreműködést,
támogatást, segítséget nyújtani állam unk különböző cél­
kitűzéseinek megvalósításához. A keresztyének, m int
állampolgárok, akkor teljesítik felelős hozzájárulásukat,
közreműködésüket az állam életében, ha állampolgári
hűségüket, megbízhatóságukat, becsületességüket igyek­
szenek a m aguk hivatásában nyilvánvalóvá tenni. A
kazuisztikát elkerülve nézzük meg közelebbről a ke­
resztyén közreműködés néhány kérdését:
a) Prófétai tisztünk az állam életében. A keresztyén
politikái felelősség kérdését többször felvetik a szocialis­
ta állam okban élő egyházak felé: ezeknek a bírálatok­
nak a lényege az, hogy a keresztyén em bernek m int
állam polgárnak az etikai m agatartásához szervesen
hozzátartozik a társadalom , illetve az állam bírálata,
kritikája is. Ezzel mi egyetértünk. Viszont látnunk
kell azt, hogy a kritika és a b írálat helye és ideje és
politikai összefüggései különösen a hidegháború idő­
szakában súlyos politikai dem onstrációként jelentkez­
tek, melynek m otívum ainál az evangéliumellenes,
pusztán politikai motívumok nehezen választhatók el
az evangéliumi bírálattól, m indenekelőtt kihatásukban,
legfőképpen pedig értelmezésükben.
A prófétai felelősséget és az ebből fakadó társada­
lom -kritikai készséget mindig érvényesnek tartották
egyházaink. Viszont ezt a tisztet és ezt a felelősséget 43. K. B arth: Christengemeinde und Bürgergemainde
elsőrenden úgy fogták fel, m int bizonyságtételt, mint
evangéliumi lehetőséget és kötelezettséget a társada­
lom és az állam életében.
b) Papi tisztünk az állam életében: az imádság szol­
gálata a szeretet felelősségében. Az imádság szolgálata
az individuális kegyesség területén éppúgy, m int a gyü­
lekezet nyilvánosságában nagy jelentőséggel bír. Hisz­
szük, hogy a keresztyének imádsága láthatatlanul, ki­
32
tapinthatatlanul, csodálatosan és titokzatosan, de mégis
reálisan és mégis hathatósan épül bele a társadalm ak
és az államok életébe úgy, hogy „békességes és nyugal­
mas életet folytathassunk”. Az imádság szolgálata a
szeretetnek, a keresztyének igazi hazaszeretetének a
legbensőségesebb megnyilvánulása.
c) Királyi tisztünk az állam életében: a szolgálat. A
keresztyén egyház a maga diakoniális létform ájával
gyakorolhatja ezen a földön a Jézus Krisztusból ráh á­
sebb, legodaadóbb, legbecsületesebb teljesítése az ipa­
rosodó új társadalom ban is nélkülözhetetlen feltétele a
felelős közreműködésnek. A mezőkön és az üzemek­
ben, a munkásság és a parasztság társadalm ában, az
értelmiségi m unkakörök helyein és magában az állami
apparátusban is, a becsületes m unkában való jó helyt­
állás, a közösségi, társadalm i életnek és az állam életé­
nek emberileg talán a legalacsonyabb helyein éppúgy,
minit az emberileg legmagasabb tisztségekben annyi
m int szolgálat, m int felelős részesedés a szolgáló egy­
ház életében annyiban, amennyiben éppen a hitbeli en­
gedelmesség vonalán részesedés az Úr Jézus Krisztus
ama királyságában, amelyben Ő most Igéje és Szent­
lelke által úgy van közöttünk, m int aki szolgál.
Ha az egyház, m int az evangéliumi szabadság és fe­
lelősség hordozóinak közössége, lemond az öncélúság­
ról, az uralkodó egyház kísértését elhárítja és valóban
a szolgálat útján jár, akkor egyre inkább hitbeli tapasz­
talássá válik hazánkban is az első keresztyének gyü­
lekezeteiről feljegyzett bibliai vallomás: „Dicsérve az
Istent és az egész nép előtt kedvességet találva”. És
amennyiben az állam valóban a népnek az állam a és
nem kizsákmányoló uralkodó-körök vagy klikkek erő­
szak szervezete, hanem a hum ánum szolgálatában áll,
akkor egyre közelebb kerül egymáshoz az egyház leitur­
giája és az állam leiturgiája, a m inisterium verbi divini
és a m inisterium rei publicae, a közös és a kölcsönös
megértésben, a mai élet nagy és Istentől kapott hum á­
nus céljaiban való közreműködésben.
Jegyzetek
30. Die letzterreichbare Form einer rechtlichen G estal­
tung der Öffentlichkeit (W. T rillhaas: Ethik, 365. o.)
31. Troeltsch: Soziallehren der christlichen Kirche, und
Gruppen, Tübingen, 1923, 12. o.
32. T. Rendtorf: Das sozialethis che Problem der Ins­
titution, besonders im V erhältnis von Staat und
Gesellschaft. In „Glaube und Gesellschaft” 43. o.
33. M indenekelőtt két konferenciát kell említeni: az
1934-es párizsit, valam int az 1937-es oxfordit. Mind­
kettő eredményei könyvalakban is napvilágot lá t­
tak. A párizsi konferencia anyaga megtalálható a
„Die Kirche und das Staatsproblem der Gegenwart,
Genf, 1935” ; az oxfordi konferenciáé pedig a „Foun­
dations of Ecumenical Social Thought”, edited by
J. H. Oldham 192. old.
34. J. H. Oldham: Kirche, Volk und Staat, Genf, 1936.
31. old.
35. Edward Duff: The Social Thought of the World
Council of Churches, London, 1956. 119—121. o.
36. World Conference on Church and Society, Official
Report Geneva 1967. 96. old.
37. H. A. Rommen: The State in Catholic Thought,
1937. 131. o.
38. Káldy Z: HCP XX. évf. 4. „Egyház és állam viszo­
nya Magyarországon”
39. Trillhaas: Ethik 378 old.
40. De Quervain: Ethik, II. kötet, 202. old.
41. W ilhelm Niesel: Die Theologie Calvins, München,
1938. 220. o.
42. De Quervain: Ethik, II. kötet, 218. old.
Theol. Stud. 20.
44. K. B arth: Christliche Gemeinde im Wechsel der
Staatsordnungen, Basel, előadások Magyarországon,
1948. 34. o.
45. Wolfgang Schweitzer, Die H errschaft Christi im
Neuen Testament, 42. old.
46. W endland: Die K irche in der modernen Gesell­
schaft, 67. old.
47. W endland: P erson u nd G esellschaft in evangeli­
scher Sicht, 106. o. E rn st W olf W. S chm auch: Die
K ö n igsherrschaft C hristi.
48. G loege: T hesen zu L u th ers Z w ei-R eiche-L ehre,
F estsch rift 86. o.
49. J. S taed tk e: Evangelisches S taatslexikon, 2155—59
old.
50. T rillh aas: E thik, 378—79. old.
Mai gondolatok Dante Színjátékáról
Az emberiség ügye s a személyes, bensőséges kegyesség kapcsolata Dantenál
Olyan ötvözetet találunk Dant énál, m int ilyen
m éretben talán senkinél sem az egyháztörténelem
nagyjai között. D ante öss zekapcsolja, nem elm életi­
leg, am i kevesebbet érne, hanem a költem ény sok­
ezer sorában megvalósítva, a két egészen távolinak
látszó terü let: az Istent kereső, m egtaláló hit , az
üdvösségre vágyódó lélek legbensőbb óhajait, to­
vábbá a politikai felelősség legszélesebb érvényesí­
tését, szenvedélyes kortársi törődést a társadalom ­
mal. Egyrészt különös rokona ő a nagy m isztiku­
soknak, m ásrészt korának elszánt, k ritikus és lel­
kes politikusa.
Mi több: politikai felelőssége nem korlátozódott
arra az időszakra, m íg tevékenyen részt vehetett a
korm ányzásban, hanem folytatódott, sőt növeke­
dett, am ikor földönfutóvá lett. „A száműzetés ki­
szélesítette D ante látóhatárát, és Firenze polgárából
itáliai polgárrá tette. Nem m intha Firenze azokban
a napokban, Itália m ás tájaihoz képest csak kicsiny
település lett v o ln a; nem m intha A lighieri nem si­
ra tta volna szeretett szülővárosát, am elyet éppen
annak függetl ensége és békéje irán t érzett aggódá­
sáért kellett elhagynia” — írja róla századunk
egyik legnevesebb D ante-kutatója.37 D ante vallo­
m ása m u tatja, hogy a kényszerű bolyongás mellett
az irodalom olvasása is bizonyos m értékig világpol­
g árrá tette: ,Mi azonban, akiknek hazája a nagyvi­
lág, m iként a halaké a tenger, bár az Arno vizét it­
tuk, m ielőtt fogaink nőttek volna, és Firenzét any ­
n y ira szeretjük, hogy éppen m ert szeretjük, igaz­
ságtalanul szám űzetést szenvedünk é r t e . . . a köl­
tőknek és más íróknak könyveit lapozgatva, még­
pedig olyanokét, m elyekben a világot egészében és
részei szerint leírják, továbbá ésszerűen átgondol­
ván a világ tájain ak különböző fekvését és viszo­
n y át a k ét sarkhoz és az egyenlítőhöz, erős meg­
győződéssel úgy kell vélekednünk, hogy sok még
nem esebb, még gyönyörűségesebb vidék és város
van, m int Toscana és Firenze, honnét származom,
és m elynek polgára vagyok. És sok nem zet és nép
van, am ely gyönyörködtetőbb és alkalm asabb nyel­
vet használ, m int az olaszok.”38
A Színjáték D ante kitágult politikai látásának és
aktivitásának szócsöve. A Pokol kapujánál találko­
zunk azokkal, akik „közönyösen éltek” (Pok. III.
33—42). A m agyarázó jegyzet találóan m ondja:
Dante, a p ártem ber m indenk itől színvallást követel,
ezért veti ki a közönyöseket egyaránt ég és pokol.
— A Pokol egyik helyén hom okpusztaságot lát,
m elyre szüntelenül tűzeső hull, s égeti az ott bűn ­
hődőket. De íme, egy vörös habbal fodrozódó p a­
tak fu t a homokon, s párájától, vizétől elhal a
láng. „ . . . a könny, m ely e kis folyóvá gyűlik, a mi
51. H.—W. B artsch, A N ew T heological A pproach to
C h ristian Social Ethics, in : C h ristian Social Ethics
in a C hanging W orld 1966.
52. K äsem an n : G rundsätzliches zu r In te rp re ta tio n von
Röm er 13. in : E xegetische V ersuche u n d B esin n u n ­
gen, Bd. II. 1964. 220. old.
53. T rillhaas, i. m.
54. K arl B a rth : C h ristlich e G em einde im W echsel der
S taatsordnungen. 34. old.
világunkból eredt” (Pok. XIV. 121—122). Az em be­
riség könnyeivel találkozott, a földi szenvedések
véres habjával! — A Pokol fenekére, a legnagyobb
kínok közé az árulókat helyezi. Név szerint k iált rá
szenvedélyesen az egyik árnyra, aki életében a né­
met zsoldosok ellen harcoló firenzei csa pat zászló­
tartójának kezét levágta, hogy elejtse a zászlót, mi­
re a firenzei csatasor m egfutam odott: „ . . . gaz áru ­
ló! Hazádba szégyenedre viszek igaz h ír t” rólad
(Pok. XXXII. 110—111). Más történeti személyeket
is megnevez itt, akik elárulták p á rtju k a t és hazá­
jukat. — A P urgatórium egyik énekét a M iatyánk
parafrázisával kezdi: ". . . jöjjön el a Te országod, a
B éke” (XI. 10). A M iatyánkba is belevonja D ante
politikai eszményének lényeges vonását, a békét.
Politikai elgondolása: világm onarchia, mely biz­
tosítja a békét a földön. Eszméje történetileg kap­
csolódik antik m esteréhez, Vergiliushoz, aki Augus­
tus császárban a béke m egterem tőjét dicsőítette.
A kárm erre tek in tett D ante Itáliában, kapzsiság,
irigység, erőszak honolt m indenfelé. Nap m int nap
tapasztalta, hogy a világból hiányzik az igazság és
a béke. Nem talált rendezett, békés korm ányzatot.
P ártok vagy h atalm at bitorlók viszálya, elnyomása,
zsarnoksága dühöngött; villongások és háborúk
dúltak a szomszéd városok között. E rengeteg baj
eredetén töprengve, úgy vélte, hogy a legfőbb okot
egy legfelső uralkodó hiányában kell keresnie, aki
egységbe foglalná a széthúzó szándékokat, h atárt
szabna a hatalm askodók kapzsiságának.39 Így össz­
pontosult D ante politikai vágya a róm ai császárság­
ra, am elynek m egvalósítását VII. H enriktől várta,
aki 1310-ben vonult be Itáliába, és két évvel később
császárrá koronázták Rómában.
Korához kötött ez a látása, de az erős központi
hatalom politikai koncepciója Dant énál az ő tö rté­
neti viszonyai között az igazság, a béke megvaló­
sításának rem énységét jelentette. VII. H enrikhez
fűződő rem ényeiben csalatkozott, m ár csak annak
korai halála m iatt is, de az egyetlen birodalom ra s
benne az igazságos császári egyeduralom ra vonat­
kozó elképzeléseivel hazája, népe, sőt az emberiség
jólétét ak arta szolgálni. A pápa világi hatalm ától
m egszabadított, egységes, egyetem es állam és a vi­
lágbéke látnoka Dante. A nagy költem ény számos
sora tanúskodik róla, hogy a Színjáték e politikai
törekvését hordozza.
A történelem m egítélte D ante politikai elképzelé­
sét, de nem az eszményeit. Sőt éppen a m i koru n k ­
ban bontakozik ki a béke és az igazság egyetemes­
ségének érdeke, az em beriség egységének és jólété­
nek feladata. V áltoztatva a változtatandókat, D ante
álm át a XX. századba helyezve, azonosnak látju k
33
 a m ai em b eriség legnem esebb p o litik a i igényével.
N ekün k , az egyház em b erein ek re n d k ív ü l ta n u ls á ­
gos leh e t az ő p éld ája, a m in t g y a k o rla ti p o litik ai
m eg o ld áso k ért szenvedélyesen dolgozik, k ü zd élete
legnagy o b b m ű v é b e n is, s ez összefér, sőt összeforr
bensőséges kegyességével, a szem élyes Isten -élm én y
forró ság áv al, m isztik u s elm élyüléssel. D a n te előt­
tü n k já r t azon az ú to n , h o g y az Iste n n e l v aló leg­
bensőbb k ap cso lat és a szülőföldért, h a z á é rt, a
n a g y v ilá g é rt é rz e tt és g y a k o ro lt p o litik ai felelősség
ötvöződik a hivő em berben.
A n a g y k o n sta n tin u szi k o rsza k m eg ítélő je
D an te h ű fia a k ö zépkori egyházn ak , a p á p a i in té z­
m én y t P é te r aposto ltó l ered ezteti, és egyházi te k in ­
té ly ét n em v o n ja kétségbe. A n n á l jelen tő seb b , hogy
ebből az alapállásból, te h á t szilárd ró m a i k a to lik u s
alapon, ta lá n az első n ag y b írá ló ja az egyház N agy
K o n sta n tin u ssz a l kezdődő k o rszak án ak . V ilágosan
m egm o n d ja a S z ín já té k b a n , h o g y az egyház ro m lá­
s á ra szolgált, a m ik o r K o n sta n tin u s császár gazdag­
ságot és h a ta lm a t a d o tt a kezébe.
D ante, a k á rc sa k a k o ra b e li e re tn e k sp iritu áliso k,
a Jelen ések K ö n y v éb en szereplő, v a d á lla to n ülő b í­
b o rru h á s asszonyt a k ö zépkori eg y h ázra v o n atk o z­
ta tja (Jel 17:1— 4). „A j, K o n sta n tin u s, lá to d m en n yi
ro ssz at / szü lt n e m m eg térésed , de ad o m án y o d /
m ellyel először le tt egy p á p a gazd ag ” (Pok. X IX .
115— 117) Ő és a tö b b i császár ad o m án y ai az egy­
h á z a t ra b b á te tté k , m e g ro n to ttá k . Ő ket je lk é ­
pezi a „S as”, „m ely a szek éren (azaz az egyházon)
h a g y ta to llát, m ely tő l az ra b b á le tt és szö rn y eteg­
g é” (Purg. X X X III. 39—40). M á su tt a bíb o ro si k a ­
lap p al szem b eállítja P é te r és P á l apostol alázatos
é letm ó d já t (Par. X X I. 125— 133).
D a n te k r itik á ja n e m áll m eg az egyház gazdagsá­
gából eredő m é lta tla n k o d á sn á l, h a n e m g yökerében
tá m a d ja a „n a g y k o n sta n tin u sz i k o rsz a k o t” : teljesen
elítéli az egyház világi h a ta lm á t. É lesen h arco l a
S zín já té k b a n a v ilá g i és az egyházi h a ta lo m szétv á­
lasztásáért. Az egy h áz igazi m iv o ltáv al e llen tétb en
álló n ak ta rto tta , h o g y a ró m a i k ú ria so k k al in k áb b
tö rő d ö tt a világi h a ta lo m m a l és a fö ld i ja v a k k a l,
m in tsem apostoli k ü ld etésév el és a lelk ek ü d vössé­
gével. A világi m éltóságok, a földi ja v a k kezelése
legyen a „világi felsőbbség” dolga, az egyház pedig
vegye á t ú jr a azt a fe la d a to t, a m ié rt a la p ítta to tt.
D ante szenvedélyesen k ü z d ö tt a p áp ai p o litik a el­
len, am ely m eg ak ad ály o zta Itá liá b a n egységes poli­
tik a i állam k ia la k u lá sá t.40
É rd ek es jelenség, jele az ily en irá n y ú m o n d an i­
v aló ja ú jszerű ség én ek és időszerűségének a m aga
k o ráb an , hogy a XIV. és XV. századi M ag y aro rszá­
gon so k k al jo b b a n h a to tta k D ant é n a k ezek az esz­
m éi, m ely ek k el a la ik u s v ilág i h a ta lo m é rd e k é b e n
küzdött, m in t k ö ltészetén ek egyéb részei. A m a g y ar
állam iság e lb u k á sa a z u tá n év század o k ra m egszűn­
te tte n á lu n k a D a n te ir á n ti érdek lő d ést. A n em zeti
é rz ü let éb re d é se k e lle tt hozzá, hogy elin d ítsa D an te
k u ltu sz á t h a z á n k b a n a X IX . század első felében.
P etőfi, K ossuth, Széchenyi a p o k lo t já ró n ép ek h ő­
sét lá tjá k m eg D an t éb an .41
A m i k o ru n k b a n — ez m a m á r m eglehetősen köz­
m eggyőződéssé v á lt a teológusoknál — le já ró b a n
van az egy h áz „ n a g y k o n sta n tin u sz i” k o rsz a k a : az
egyház elveszíti m in d a z t az előnyt, h a ta lm a t, a n y a ­
gi biztonságot, k ü lső te k in té ly t, tá rsa d a lm i m éltó­
ságot, am ely et m á sfé l é v ezred re szólóan a ró m ai
császár e g y h ázp o litik ája in d íto tt el. A S zín játék
34
m eglepő korszerűséggel h ird e ti n e k ü n k : jól van
így, m ás az egyház küldetése, s a n n a k teljesítéséb en
a világi h a ta lo m ra törés, gazdagság és pom pa, köz­
életi m éltóság csak k á rá ra szolgál az egyháznak.
A reform áció fe lé
H ely telen D a n té t valam iféle elő refo rm áto r n ak
ta rta n i. Ez a p ro te stá n s átfestés, m ellyel ta lá lk o ­
zu n k itt-o tt, nem szo lgáltat igazságot az ő gondola­
tain ak . N em le h e t D an t éb an a középkori, egyházat
b íráló szám os e re tn e k m ozgalom egyik szellem i
k épviselőjét sem látn i. Sok v ita fo ly t a k u ta tó k kö­
zött, hogy vo lt-e közvetlen k ap cso lata ilyen irá n y ­
zattal. F eletté b b valószínűtlen, n o h a ism e rte a ró ­
m ai egy h ázb an tá m a d t, k o rab eli m egm ozdulásokat,
am it szókincse is e lá ru l a S z ín já ték tö b b helyén.
K orához k ö tö tt katolicizm usa széles teológiai lá ­
tó h a tá rra m u ta t. H ite nem nevezhető eg y etlen kö­
zépkori kiem elkedő teológus epigon követésének.
N em v izsg álh a tju k itt részletesen a S zín játék teoló­
g ia tö rté n e ti tényezőit, de a n n y it m e g á llap íth a tu n k ,
hogy D an te n y ito tta n figyelt a friss teológiai á ra m ­
lato k ra . A q u in ó i Tam ás m erész ú jítá sn a k szám ító
„kereszty én ariszto teliz m u sa”, vele szem ben a k o n ­
zerv atívabb, augusztinuszi h ag y om ányhoz h ű B o­
n a v e n tu ra go n d o latai e g y a rá n t m eg fig y elh ető k a
S zín játék b an . Az ő h a lá lu k évében D an te m á r él.
B enedek, A ssisi Ferenc, C lairvauxi B ern á t, D om on­
kos egy fo rm án nag y o k D a n te szem ében. V alóban
ezek a n ev ek fén y len ek a középkori eg y h áz tö rté­
netben. R acionális és m isztikus teológusoktól egy­
képpen tan u l. H itén ek öntvénye, m ely m indebből
k ialakul, középkori m é rté k k e l m érv e tisz te le te t k e l­
tő. N em cso d álk o zh atu n k n á la a ró m ai k ato lik u s
kegyességnek n é h á n y — a m i szem ü n k b en — torz
vonásán sem . T erm észetes, hogy M á riá t a m en n y
k irály n ő jé n e k nevezi. Ilyen, hozzá szóló im ádságot
h all a k ö ltő a m e n n y b e n : „Ú rnő, m in d en kegyek
tő led e re d n e k ! / A ki n élk ü le d v ág y ik szen t m alaszt­
r a , / szárn y n é lk ü l v ág y ik szállni az e re tn e k ” (Pa r.
X X X III. 13— 15). M ég nem é rezh ette a dogm atikus
visszásságot olyan m eg állap ításb an , a m it a keresz­
ty é n rem én y ség rő l m ond: „szüli ég keg y e s é rd em,
hogyha elegendő” (Pa r. XXV. 68— 69).
K o rabeli k a to lik u s h ité n e k felszíne a la tt azonban
olyan ro b b an ó tö lte tű g o n dolatok h ú zó d n ak m eg,
am elyek b e lü lrő l feszegetik a z á rt ró m ai h itre n d ­
szert és la z ítjá k eresztékeit.
E lsőnek em lítem azt a m ozzanatot, hogy a h iva ­
talos egyházi tanítás eg yed ü li é rvén yesség ét m e g ­
kérd ő jelezi e re tn e k teo ló g u so k m e n n y b e helyezésé­
vel. Siger de B ra bant a v e rro ista filozófus ta n a i el­
len h arc o lt az u g y a n a b b a n az időben szin té n P á ­
rizsb an m űködő A q uinói Tam ás. A S zín játék b an
így m u ta tja b e őt az üd v ö zö ltek kö zö tt A quinói T a­
m ás: „Ez . . . / oly lélek fénye, ki m ély bölcseletben /
já rv a a földön, csak a sírra v á r t o tt / . . . k in e k egy­
k o r a jk á n sok gyűlöletes igazság k ire b b e n t” (Pa r.
X. 133— 138). Jo a ch im fio rei a p á to t n a g y tám ad ó ja,
a félszázaddal később é lt B o n a v e n tu ra e sza v ak k a l
m u ta tja m eg D a n té n a k a m en n y b en : „ . . . Jo á k h im
bölcs a p á to t / C alabriából, nézd m ég tü n d ökölni, /
ki jós lelkével a jövőbe lá to tt” (Par. X II. 139— 141).
A joachim izm us a p o k alip tik u s tö rtén elem szem léle­
te t képviselt, és a p áp a ság b a n az a n tik risz tu st lá tta .
D ant én ál e m ozgalom nak csak n ém e ly á tté teles h a ­
tá sa figyelhető m eg.42 A z av erro izm u s m á r köze­
lebb állt hozzá, fe lte h ető e n azon a ponton, hogy ez
a középkori a ra b A risztotelész-értelm ezés m eg k ü ­
lö n b ö ztette a filozófiai és a teológiai igazságot. V an
olyan m ag y arázat, hogy S ig er és Joa ch im az ellen­
té te k fölé em elkedő abszolút igazság h a rm ó n iá já ­
n a k jeg y éb en rag y o g a P a ra d ic so m b a n .43 M ég eb­
b en az esetb en is D a n te e ljá rá sá n a k éle a róm ai
egyház állá sp o n tja ellen irán y u l.
M ásodik m o z z a n a tk én t h ivatkozom , am i m á r az
előzőben is je le n tk e z ett, Iste n k e g y e lm é n e k tá g k eb ­
lűségére a S z ín játék b an . A gyűlölt, rág alm azo tt, k i­
k ö zö sített M a n fred b ű n b o c sá n a to t n y e r : „tág a K ar,
hogy v á r ja kegyelem , m in d k i hozzá té r b ű n b án ó
tu d a tb a n ” (Purg. III. 118— 123). A m ű e re d e ti szö­
vegében és e n n ek m egfelelően a m a g y a r fo rd ítá s­
ban is ez a m o n d at k ie m e lt szedésű. T ra ianust , a
K risztu s születése u tá n élt p o g án y császárt, m e rt
m egalázk o d o tt egy szegény özvegy igazsága és f á j­
dalm a előtt, s így a „K ö n y ö r tö rv é n y é n e k ” engedel­
m eskedett, to v á b b á R ip h eu st, a T ró ja védelm ében
elesett hőst, m ás p o g án y o k k al e g y ü tt az ü d vözültek
közé helyezi. R ip h eu s esetérő l o lv assu k : m ost lá tja
D ante, „m it k étség tő l g y ö tö rte n n e m lá t a fö ld : az
Úr kegyelm e titk á t”. A m ásik ü d vözüléséről ezt
m o n d ja : „ . . . oly m élyből fa k a d o tt k egy által, / hogy
fo rrá s á n a k sohse szállt te re m tm é n y / ős h u llám áig
szem e su g a rá v a l”. Iste n k eg y elm én ek k ik u ta th a ta t­
lan m élysége elő tt áll m eg D ante, m ely n ek m élyére
élő te re m tm é n y szem e n em h ato lt. (Lásd: P u rg . X.
73—99. P ar. XX. 67— 72. 106— 124). T erm észetesen
m ellékesen b elejátszik a felso ro ltak üdvözülésénél
az érd em k a to lik u s g ondolata, ez azo n b an n em födi
el a kegyelem m e g fe jth e te tle n n ag y ság áró l v allo tt
d antei m eggyőződést.
A h a rm a d ik m ozzanat, m ely h a lv á n y a n előrem u­
ta t a refo rm áció felé, D an te erős biblikussága.
R en d k ív ü l so k at h iv atk o zik a S zen tírásra. Az egész
m ű legnagyobb p illa n a ta i közé ta rto z ik — ezt a m a ­
g y a r színházi előadáson k ö zvetlenül, élm ényszerűen
ta p a sz ta lju k —, am ik o r D a n té t k é rd ezik a m e n n y ­
b en az apostolok a h itrő l, a rem én y ség rő l és a sze­
r et etrő l. Az első k e ttő n é l v álaszát k ö zv etlen ü l a
Szentí rásb ó l m e ríti: „a h it a re m é lt dolog, m in t v a ­
lóság; / a h it a lá th a ta tla n bizonyosság” (Zsid. 11,1).
A rra a k é rd é sre , h o g y an te tt szert a h itre , D an te „a
S zen tlélek e ső jére” h iv atk o zik , „m ely e lá ra d la p já n
a rég i és ú j P e rg a m e n tn e k ’”, az Ó- és Ú jszövet­
ségnek. A re m é n y re v o n atk o zó an h aso n lóképpen
b ibliai fe le le te k et ad (Zsolt 9,11. Ja k . 1,12; 2,25:
az é rt ebből a levélből idéz, m e rt a költői elképze­
lés sz e rin t a rem én y ség rő l J a k a b apostol kérdezi,
m íg a h itrő l P é te r, a sz e re te trő l János). P ogány
szerzőktől v aló idézetei, m ely ek k el m á r foglalkoz­
tu n k , n em csö k k en tik a S zen tírás h a sz n á la tá n ak je ­
len tő ség ét a m ű b en , csak a r r a em lék eztetn ek, hogy
n e m a kétszáz évvel későbbi refo rm áció ta la já n já ­
ru n k . C supán táv o li n y ila k k a l találk o zu n k .
A következő fig y elem re m éltó jelen ség (erre u ta l­
tu n k a h u m an izm u s felé m u ta tó je le k n é l is), hogy
D an te a S z ín já té k b a n n é h á n y olyan n yu g ta la n ító
vallási pro b lém á t, fe szítő kérd ési hoz elő, am ely ek ­
rő l érezni le h e t: em lítésü k n em fo rm a i segítség a
válasz elm o n d ására. M ög ö ttü k szem élyes k é rd ő je lei
hú zó d n ak m eg. D a n te teológiai v o n atk o zásb an a
S z ín já té k b a n n em ú jíto tt, h a n e m ism ételt, d e e té ­
re n is olyan szellem dolgozott b enne, am ely nem
elégedett m eg az egyházi ta n tu d o m ásu lv ételével,
h an em lá tn i, m egfontolni, vitázni, v álaszt k a p n i
a k a rt. Ez a h év és szenvedély, m ely k érd é sfelte v é­
seit jellem zi, a h alk , de n y ilv á n v a ló a n k ritik u s m a ­
g a ta rtá s, m ellyel ö n álló an k ív á n gondolkozni az
egyházi igazságok te k in te té b e n is, n ag y o n elm osó­
do ttan , h a lv án y an , m égis a k e reszty én igazságot
szenvedélyesen k u ta tó re fo rm á to ro k k ö rv o n a lá t ve­
títi előre.
K étely ein ek egy része Iste n igazságosságának,
kegyelm ének rejté ly é h e z kapcsolódik, m elyet m á r
é rin te ttü n k az előzőkben. Iste n kegyelm ének sza­
badsága előtt h a jlik m eg (Par. XX. 133— 138). I tt
em lítem m eg, hogy a S zín já té k feszegeti K risztus
halála szükségességének, é rtelm é n ek p ro b lém á já t,
am i nem volt új a közép k o ri teo ló g iáb an ; m egoldá­
sa sem nevezhető re fo rm á to ri színezetűnek. K risz­
tus igaz em b erségének jelen tő ség ét m égis figyelem ­
re m éltó an így c silla n tja m eg m egváltó h aláláb an ,
Isten szá n d ék á ra u ta lv a : „ m e rt m ag át adni, hogy
önerejéből / k e lje n az e m b er föl, tö b b v o lt az Ű r­
től, / m in t föloldani b ű n e te rű jé tő l” (Par. VII. 55—
61, 85— 120).
A reform áció felé m u ta tó jelenségek k ö zö tt vé­
gül hivatkozom a S zín já té k m á r e m líte tt ke m é n y
ítéletére a p á p á k fe le tt. E lszán tan v ád o lja P é te r
m éltatlan u tó d ait. Az apostol a jk á ra szenvedélyes
szavakat ad a P arad ic so m b an : „A ki a földön h e ­
lyem b ito ro lja, / helyem , helyem , m ely az Iste n fiá ­
nak / szem ében olyan, m in th a ü re s v o ln a: / te tte ,
hogy sírom on k lo á k a tá m a d t, / v é r és bűz k lo a k á ja ,
hol a S átán , / k i in n en esett, tetszeleg m a g á n a k ”
(Pa r. X X V II. 22—27). D ant é n a k volt a lk a lm a egé­
szen közelről b e te k in te n i V III. B onifác és a p ápai
u d v a r m esterk ed éseib e, m e rt F iren ze követségé­
ben n é h á n y h ó n ap o t tö ltö tt ott. B o nifácnak is k é­
sz ített egy h e ly et a P o k o lb an „fejjel lefelé”, m ás
p á p á k között (Pok. XIX.).
Isten a világban
M ostani év tized ein k b en Iste n im m an en ciája
olyan égető kérd éssé le tt a teológiában, m in t soha
még a k eresztyénség vag y a vallások tö rté n eté b en .
D ante g o ndolatvilága ezen a p o n to n A q u in ó i Tam ás
közvetítésével P latón h o z kapcsolódik, ez azonban
n em csökkenti a S zín já té k szárnyaló m o n d an iv aló ­
já n a k jelentőségét.
A n ag yszabású elgondolás: az Isten b ő l á ra d ó sze­
re te t h a tja á t a m indenséget, m o zg atja a világot,
dolgozik az em b erekben. Az utolsó sorok m eg rag a ­
dóan festik a költő lá tá s á t: , , . . . fo ly ton-gyors k e­
ré k k é n t fo rg a to tt / v á g y at és célt b e n n e m a Szere­
te t. m ely m ozgat n a p o t és m in d en csillagot” (Par.
X X X III. 142— 145). Iste n szeretetén ek m ozgató ere­
je a feléje vonó v ág y b an jelen tk ezik . Istenhez, a
legfőbb S zereteth ez vonzó vág y n e m korlátozódik
vallási té rr e vag y a tú lv ilá g ra , h an e m m eg n y ilatk o ­
zik m in d en em beri v ág y b an a szépség és jóság felé.
„S h a egyéb dolog is m agához v o n ja szerelm edet,
az nem m ás okból van, m in t hogy ra jta is az Ö rök
S ugárzás valam iféle n y o m át véled á td e re n g e n i”
(Par. V. 10— 12.)44 Iste n t tü k rö z i a világ b an m inden
szépség és jó ság : a szépséggel „vonzza a len ti vilá­
got a F e n ti” (Par IX. 106— 108); am i jó Isten e n k í­
v ü l „van, csak az ő fén y én ek egy s u g á ra ” (Par.
XXVI. 32— 33).
A tra n s cendens Iste n n e k ez az összekapcsolása az
em b ert k ö rülvevő világgal, a m indenséggel, az élet­
tel, nem p a n te ista gondolkozás. A S zín játék m eg­
m arad Isten k ü lö n v aló ság án ak és a v e lü n k való
szem élyes k a p c so la tán ak síkján. Isten a legnagyobb
jóság, ezért a legnagyobb „szerelm et” tu d ja az
em b erb en m aga irá n t ébreszteni. M ost v á lh a t v ilá­
gossá elő ttü n k , hogy D an te a „ sz ere tete t” az „erósz”
érte lm é b en veszi, te h á t m in t vág y ó d ást a jó, az
igaz, a szép felé. A m ag y a r „sz eretet” szó nem
ta rta lm a z za azt a vonzódást, am elyet a költő m eg
35
 a k a r jelö ln i az Iste n felé fo rd u ló v ág y b an , v a la ­
m in t a n n a k v etü le te ib e n , m in d e n szépség és jóság
u tá n i vágyódó tö rek v ésb en . In n e n é rth e tő , hogy
m ié rt h a sz n á lja a S z ín já té k m a g y a r fo rd ítá sa a
„szerelem ” szót Isten n el, iste n i és fö ld i dolgokkal
kapcso lato san , te h á t tá g a b b je le n té sb e n a fé rfi és
nő közö tti érzelem nél. Ezen a p o n to n h á ro m m eg­
jegyzést k ell te n n ü n k .
1. A k ereszty én ség et g y a k o rta fen y eg ető d u alista
gondolkodás h e ly e tt, m ely élesen szétv álasztja,
szem beállítja Iste n t és a v ilágot, D a n te lenyűgöző
m o n isztik u s sze m lé le te t képvisel. F ilozófiai n y e l­
ven k ifejezv e: csak egy elv e t fogad el m in d e n lé te ­
ző a la p já n a k . H ivő szem léletében term észetesen
nem „elv rő l” v a n szó, h a n e m Isten rő l, a k in e k lénye
és léte az e m b e rt és a m in d en ség et á tfo g ja , m aga
felé vonzza a legnagyobb, leg teljeseb b szeretetn ek ,
a legfő b b jó sá g n a k m ozgató erejével. D an te Szín­
já té k á b a n Iste n sz e re te tének , jó sá g á n a k eroszt éb­
resztő h a tá s a világszem léletének, a m inden ség ről
alk o to tt v ilág k ép én ek is eg y etlen alapelve.
2. D a n te fogalm i lá tá s á t a k o ra b e li teo ló g iai és az
a n tik görög filozófiai örökség h a tá ro z z a m eg. N em
kétséges, hogy Is te n sz e re te tén e k v a n ily en vonzó,
hozzá való v á g y ó d ást k e ltő vonása, m in t ahogy
m in d en e m b e ri sz e re te tb e n is je le n tk e z ik a vonzó­
dás, a v ág yódás sz e re te tén e k tá rg y a u tá n . E z azon­
b an n e m z á rja k i a z Úsz. n a g y tö b b le té t Isten
sz erete térő l és az igazi em b eri s z e re te trő l: azt, hogy
elsősorb an „agapé”, te h á t önfeláldozó, szolgáló,
segítő szeretet. H a m o st hozzák ap cso lju k D ante
gondolatáh o z Já n o st, ú j fé n y b e n rag y o g fel előt­
tü n k a S z ín já té k m o n d an iv aló ja. „Az Iste n szere­
te t” (1 J n 4:16), az ő sze re te te m u ta tk o z o tt m eg
Jézu s K risztu sb an , r a j ta k e re sz tü l á ra d a h iv ő em ­
b e rek b en Iste n és az e m b e re k felé — ez eddig J á ­
nos. A z isten i sz e re te t b e n n e tü k rö z ő d ik a v ilág­
ban, az em b eri szeretetb en , az em b eri jó ság b an —
ez m á r D ante. A k é t lá tá s n e m azonos. Já n o s a
K eresztb en lá tta a S z e re te t fo rrá s á t és a h iv ő k e ­
re szty é n e k b en a c sa to rn á já t. D a n te pedig in k á b b a
te re m te ttsé g b e n , az em b erb en , az életben, a m in ­
denségben fed ezte fel a m illió és m illió tü k ö rd a ­
ra b k á t, am ely b en Iste n lénye, a S z e re te t villan
m eg. D e a k é tfé le lá tá s v a la m ik é p p n e m ta rto z ik
össze? A m in t e g y b e ta rto z ik az első h itá g a z a t a m á ­
so d ik k a l és h a rm a d ik k a l!
3. H a íg y ra g a d ju k m eg D a n te g o n d o la tá t, Isten
az e lérh e te tle n m esszeségből n a g yo n kö zel jön,
K risz tu sb a n jö n közel, és u g y a n a k k o r a lá th a tó
dolgokban is, m e rt a világ és az éle t m eg te lik Is­
te n lén y én ek vonzó su g árzásáv al. A középkori
D ante tú lv ilá g i u ta z á sa m o n d ellene a n n a k a tö ­
rek v ésn ek , am e ly e t bizonyos k e re sz ty é n irá n y z a ­
to k ism é te lte n v a llo tta k . Igenis, Iste n t n e m leh et
és n e m szab ad k iz á rn i a világból, az e m b e ri élet
tényeiből. N em fe le d jü k m in d e n em b e rin e k b ű ­
nösségét, g y arló ság át, tö rtsé g é t, m égis Iste n o tt
v an v alam ik ép p m in d en felfelé vonó e m b e ri v ágy­
ban, a szépség és jó ság v o n zásában, n e m egybeol­
vad v a azzal, h a n e m feléje m u ta tó a n és közvetve.
H a v ala k i m o st m e g ria d n a e g ondolattól, hiszen
nem csak a k e re sz ty é n D an te, h a n e m á lta la pogány
filozófia is m egszólal b enne, h a d d em lékeztessem a
C seleked etek K öny v ére. P á l a th é n i p réd ik á c ió ja
semm ik ép p en sem ke vésb é m erész a S z ín já té k ­
nál, a m ik o r az apostol Iste n im m a n e n c iá já ra h iv a t­
kozik, s ezt, a v ers m in d k é t felében m ás-m ás po­
gány, k ö ltő i id ézettel e rő síti m eg : „ m e rt ő benne
élünk, m ozgunk és v ag y u n k , ah o g y an k ö ltő itek
közül is m o n d tá k n ém ely ek : M e rt nem zetsége is
v a g y u n k ” (17,28).
36
M indez u tá n , úgy érzem , m e g m a g y a rá zh a tju k azt
a különös viszonyt, am ely b en a h iv ő D ante a
ha lo tt B ea tricével v a n a k ö ltem ényben. B eatrice
m egdicsőült h ív ő k én t k ü ld n e k i seg ítség et az égből,
hogy v é g ig já rja a poklot, a p u rg a tó riu m o t, a
m ennyben, az égi rég ió k b a n pedig ő m ag a szegődik
vezetőjéül. K ato lik u s D an te -m a g y a rázó k közül
tö b b en m eg ü tk ö zn ek azon a m en n y ei szerepen
és dicsőségen, am ely et a k ö ltő B eatricé n ek tu la j­
d onít. A költői lá to m á sb a n B eatrice az egyháznak
K risztus v o n ta szekerén, ang y alo k felhőjében, az
Ósz. n a g y ja in a k és az e v a n g élisták n ak kíséretében
jelen ik m eg, s ő irá n y ítja D an te Iste n felé em el­
kedését. A földi kedves „ iste n íté se ”, túlzás, „m e­
rész és n em helyén való képzelgés” — ilyen m eg­
jegyzéseket v á lt k i ez a pro b lém a k a to lik u s író k ­
ból45.
A ró m ai k ato lik u s M ária-k u ltu sz oly m é rté k b e n
fe jle sztette k i a k ö z ép k o rb a n egy földi asszony
m ennyei dicsőségét, hogy a n n a k m in tá já ra k ö n y ­
nyen m eg te h e tte egy k a to lik u s k ö ltő a m aga, csak
táv o lró l im ád o tt, k o rá n e lh u n y t n ő id e á ljá n a k glo­
rifik álását, különösen h a a S z ín já té k b a n ezzel nem
cso rb íto tta Szűz M á rián ak a k a to lik u s h itb e n b e­
tö ltö tt szerepkörét. B eatrice a m e n n y b en M ária
a lá ren d e ltje. Sőt a D an te á lta l elképzelt m ennyei
szituáció ez v o lt: Szűz M ária fo rd u lt m egbízatás­
sal S zent Luciához, a m eg v a k íto tt vértan ú h o z,
a fén y szentjéhez, a k it D an te b eteg szem ei m ia tt
nag y ragaszkodással tisztelt, s Lucia a d ta B e a tri­
cének a k ü ld e té st D an te érdekében. A költem ény
te h á t n em é rti m eg a középkori k ato lik u s egy­
ház pontos égi h ie ra rc h iá já t. A m i ezenfelül tú l­
zo ttn a k látszik a k ato lik u s h it szem pontjából is,
az m á r nem m ás, m in t a költői szim bólum alkotás
term ék e: B eatrice a P arad icso m b an többször úgy
szerepel, m in t az egyház ta n ítá sá n a k jelképe, m eg­
testesítője. A M á ria -ku ltu sz á tve títését, az ü d v ö ­
zü lt B eatricéből m in teg y „k is-M ária” tere m té sé t
m u ta tja a fiú i érzelem , am i D a n té t ú tjá n a k h a rm a ­
dik szakaszában B eatricéhoz fűzi. Az a n y a és a
gy erm ek képe m in d u n ta la n visszatér46.
A m ásik szála e p ro b lém a m egoldásának D ante
éle ttö rté n eté b en ta lá lh ató , a m in t a rró l m á r szól­
tu n k B eatricével kapcsolatosan. A zok a lángoló, é r­
zelm ileg fű tö tt szavak, m elyekkel D an te a Szín­
já té k b a n az égi B eatricérő l és B eatricéhez szól, a
régi érzelm ek visszacsengését, tú lv ilá g i rég iókba
tran szp o n á lásá t jelzik. U gy an ak k o r B eatrice a la k ­
já n a k sp iritu aliz áló d á sa k ö v etk e ztéb en ő le tt
D ante szám ára a h it, a jóság, a tisztaság, az Iste n ­
hez vezetés jelképévé.47 Á lm okban, költői vagy
vallási e lra g a d ta tá s p illa n a ta ib a n D an te úg y érez­
te, hogy a h o lt B eatrice közli vele su g a lla ta it k é ­
pekben (Purg. X X X . 131). H ogy eb ben m en n y i ré ­
sze volt a költői te re m tő kép zeletn ek , és m en y ­
nyi volt egy é rzék en y lélek e x ta tik u s jelensége, azt
vélem ényem szerin t soha nem leh e t eldönteni
(csak végig k ell olvasni „Az új é le t” c. m ű v é t ilyen
szem pontból, m ely k ö z v etle n ü l B eatrice h alá la
u tá n keletkezett.)
A m egoldás h a rm a d ik szálát pedig m ost k a p tu k
meg, a b b a n az összefüggésben, m ely et „Isten a v i­
lág b an ”-j elzéssel ille ttü n k D an t énál. „S bűvös
ere je e gy ö n y ö rű szem nek t e t t e , . . . hogy a leg­
gyorsabb égben fe n n te re m je k ” (Pa r. X X V II. 88—99)
— ilyen és hasonló m eg n y ilatk o záso k at D an te m ű ­
v ében nem szabad v allási ízléstelenségnek nevez­
n ü n k : B eatricéhez fűződő em b eri érzelm eiben, m ely
őt m in d ig felfelé em elte, a jó, a nem es irá n y á b a , sőt
a h it rég ióiba —, D an te a m indenséget á th a tó is­
te n i v o n zásn ak egy d a ra b k á já t lá tta . H a összekap­
csoljuk a k ö ltő i p áto sszal m e g írt so ro k a t a d a n ­
tei lá tá s v ázolt filozófiai-teológiai eszm éjével Iste n ­
ről, a v ág y ó d ást ébresztő, a m ozgató S z e re te trő l,
azonnal é r tjü k a h e ly z e te t: nincs tö ré s a földi
és a m en n y ei B eatricéh ez való v iszonyában, de „a
földi k edves isten íté se ” sem tö rté n ik v allási te ­
k in te tb e n , m e rt eg y k o ri érzelm ei csak fo ly tató d n ak
tra n sc e n d e n s síkon, s n y ilv án v aló an eszközi jel­
szolgálatában.
M ai k e reszty én gondolkodók term észetesen nem
tu d já k k ö v e tn i D a n té t eb b en az összefonódás­
b an : a hivő e m b er lelk éb en az e m b e re k irá n ti é r­
zelm ek és az Iste n ir á n ti szeretet n em fo ly h atn a k
egybe. S o k k al in k áb b m eg v a g y u n k győződve Is­
te n isten ség érő l és b á rm ily e n m agasztos élő vagy
holt em b er gyarló ság áró l, hogysem ez a k é t ir á ­
ny ú szeretet eggyé v á lh a tn é k . H a azo n b an m ost
visszagondolunk m in d a rra , am it D an t én ál ebben a
fejezetb en lá ttu n k , m e g h ö k k en tő en k o rszerűvé
lesz szem ü n k b en a S z ín já té k ism ét. A m ai teoló­
giai tö re k v é se k n e k az az irá n y a — s ez nem csu­
pán egy teológiai iskola s a já tja — , m ely Istennek
a földön, az életben, a v ilág b an jelen tk ező v a ­
lóságát, Iste n im m a n e n c iá já t a szeretetb en , a M it­
m en sch lich k eit-b en ta lá lja m eg, n em esik messze
D ante vonalától, n o h a a k ü lö n b ség m é ly re h a tó : a
szolgáló, áldozatos sz e re te t és a vágyódó szeretet,
az ag ap é és az erósz k ü lö n b ség e v á la sz tja el a
kettő t. D an te a sz eretetb en elsősorban m in t erósz­
ban ta lá l r á Iste n szeretetén ek v o nzására. A XX.
század teológiai g o n d o lk o d ásáb an pedig az úsz.-i
agapé a d ja a z Isten tő l jövő, feléje és az e m b e rtá r­
sak felé irá n y u ló sz e re te t fő ta rta lm á t.
A tra n scen d en s esem én y
Az egész S z ín já té k e felé fu t, eb b en teljesed ik
ki. A z u to lsó é n ek cím e: „Az isten látás. Ez a m eg­
tap a sz ta lá s D an t é n a k földi m iv o ltá b a n ju t osztály­
részül, életén ek tra n sc e n d e n s p illa n a tá b a n . V égső­
so rb a n ezt ö rö k íti m eg, illetv e ezt h o rdozza a Szín­
já té k m egírása.
A n ag y d an tei, m isztik u sn ak tű n ő élm ény való­
já b a n m ély, józan, b ib lik u s h itta p a s z ta la t Istenről.
M isztérium ug y an , s a k e re sz ty é n m isztik u sok el­
ra g a d ta tá s á n a k le n d ü le te is érződik, de a nagy
közelségben is m e g m a ra d a táv o lság a szent Isten
és a hivő e m b er között. N em ism e re k m ég egy
ilyen k ö ltő i és m égis reális, szárn y aló s u g y a n ­
ak k o r a b ib liai k in y ila tk o z ta tá sn a k m egfelelő b i­
zo n y ság tételt a tra n sc e n d e n s Iste n m e g ta p a szta lá­
sáról, m ely b en Iste n végső titk a , a m it e m b er fel
n em é rh e t, m e g m a ra d tito k n a k . A „n u m in ó zu m ” ,
Isten isten ség e R u d o lf O tto kifejezésével, D anténál
m á r h a lla tla n u l szem léletes k ö ltő i k é p e t k a p o tt
hatszáz évvel k o ráb b an .
E lképzelésének k e r e te : az ég különböző ré ­
g ió k ra oszlik, ezek b en eg y re feljeb b h a la d a köl­
tő. A leg tág ab b és leg g y o rsab b an forgó égi kör,
a K ristá ly ég, h o n n a n m in d en m ozgás á ra d , m ert
ez v a n Isten h ez legközelebb. Ezen tú l m á r csak
Isten végtelen és m o zd u latlan E m p y reu m a te rü l el,
m ag a a sz e re te t és a fén y . L eh etetlen azo n n al nem
g o n d o ln u n k Já n o s első levelére, m ely b en Isten rő l
k ét m eg állap ítás h an g zik el: „Az Isten v ilágosság" .
„Az Iste n sz e re te t”.
D an te Iste n t ú g y p illa n tja m eg, h o g y lá to m á sá ­
b an az Ö rö k F én y b e néz bele, s eb b en a fé n y fo r­
rá sb a n la ssa n h á ro m k ö r rajzo ló d ik k i szem e
elő tt: „a fé n y sű rű m ögé, a tisz ta m ély b e h áro m
k ö r á ra d t, élesen k iv á lv á n /, háro m szín és egy á t­
m é rő jű té rb e. / És egy a m ást, m in t sziv á rv á n y t
szivárvány, / tü k rö z te föl, s e k e ttő lehelése /
a h a rm a d ik , b elő lü k egyre szállv án ” (Par.
X X X III. 115—120). A „h áro m k ö r” a S zen t-
három ság m egjelenítése. A fé n y sziv árv án y szerű
eg ybejátszása a S zen th áro m ság belső egységének és
különbözőségének k iáb rá zo lása. S ekkor, a h á ­
rom fé n y k ö r egyike, m ozgás közben, egy em be­
ri arco t tü k rö z. ,S am a k ö rfo rg ás, am ely így
m eg értv e / o ly an n ak látszo tt, m in t a v isszav ert
fény, / a m in t sokáig n éztem bele kérd v e, / m ag á­
ban, s színét szem eibe re jtv é n / a m i k é p ü n k n e k
festődött k e re tté , / hogy csak azt néztem , m in ­
den m ást fe le jtv é n ” (127— 132). A „v isszav ert fé n y ”,
am elyben em b er arcm ása tü k rö z ő d ik : K risztus.
Jézus istenségének és em b erség én ek titk á t érzékel­
teti a k é p : Isten rő l v isszaverődött fé n y és em be­
ri arcm ás e g y ü tt — Jéz u s K ris z tu s !
D an te m ég hozzáfűzi, hogy Iste n m eg látása m in ­
den n él m é rh e te tle n ü l több, m e rt n em le h e t le ír­
ni. C sak en n y ire „em lékezik”. A S zín játék h o z fű ­
zött m ag y arázó levelében pedig ezt ír ja : „M agá­
ban az Iste n b en végződik te h á t e m ű, benne, aki
áldott, m in d en századokon á t”.48
Összegezünk: „ m eg lá tn i” az Is te n t D an te szám á­
ra n em m ás, m in t Iste n szeretetén ek , istenségének,
m in d en t m ozgató e re jé n e k m egtap asztalása, h it a
S zen th áro m ság egy igaz Isten b en , m ég közelebb­
ről h it Jézu s K risztu sb an , a k in e k em b e ri a la k já b a n
Isten n el találk o zu n k . K risztu s em b eri arc á n a k m eg­
jelenése a S zen th áro m ság fén y k ö ré b en ön k én ­
te len ü l is Ján o s ev an g éliu m át idézi: „A ki engem
láto tt, lá tta az A ty á t” (14,9). A S z ín já té k b a n ism ét,
D an tétó l n em is a k a rta n , m ai szem m el ú jr a fe ltű ­
n ik Ján o s, a k i — engedtessék m eg n ek em ez a sze­
m élyes, de m eggyőződésem sz e rin t tá rg y i igazsá­
got re jtő vallom ás — a X X . század teológiai m u n ­
k ásság án ak egyik legnagyobb felfedezése az Ús z -
ben.
A tú lvilá g i lá tv á n y
a je le n v a ló k szolgálatában
A S zín já té k a k á rh o zato n , a tisz tító h ely en és az
üdvözletek h ó n á b an vezeti végig az olvasót, vagy­
is eszkatológikus m ű, az „utolsó d o lgokat” á b rá zo l­
ja. A h a lá l p illa n a tá b a n végbem enő íté le t gondo­
la ta húzódik m eg a h á tte ré b e n . Távoli jö vendőbe
hely ezett végső sorssal D an te n em tu d ta volna alá­
tá m asz tan i a je le n nem zedékhez szóló ü zen etét.
E gyébként is ez a k é p fe lelt m eg a középkori te o ­
lógia felfo g ásán ak a k ereszty é n rem énységről, an ­
nak ellenére, hogy A u g u stin u s erős h a n g sú ly t te tt
az eljövendő te sti feltá m a d á sra, id ő n k é n t pedig
ap o k alip tik u s v á ra d a lm ak ü tö tté k fel fe jü k e t az
egyházban.
A m ű így h a ta lm a s ü v eg fallá válik, m elyen á t az
olvasók földi é letü k b ő l á tp illa n th a tn a k az
örökkévalóságba, a h o lta k sorsáb a. Ez a p illan ­
tás az „eszk ato n ”- b a : e tik a i célkitűzésű az írónál.
A z örökkévalóság átélése a je le n érd ek éb en , a
m en n y szem lélése a föld szolg álatáb an tö rté n ik .
F o rm álisan nézve az üveg falo n á t k ibontakozó lá t­
v á n y egészen középkori, lén y eg éb en azo n b an a
m ai k ereszty é n eszkatológikus n é z ő p o n to t, való sít­
ja m eg: a k ereszty én rem én y ség n ek éle tü n k folyá­
sáb an erkölcsi erő v é k e ll válnia, em b erszeretetté,
politikává, k u ltu rsz o lg ála ttá. A z eszkaton, a végső
dolgok belesugározzák erő ik e t a jelenbe, s a jele n
lá th a ta tla n re a litá sa k é n t fo rm á ljá k a hiv ő k b e k a p ­
37
csolódásával a jo b b em b eri és közösségi életet.
Ez a m ai teológia és u g y a n a k k o r a S z ín já té k kö­
zös alapállása.
E zért v álik az átlátszó ü v eg fal e g y ú tta l tü k ö r­
k ép p é is. K ü lönösen a P o k o l-b eli és a P u rg a ­
tó riu m -i leíráso k re n d k ív ü l valóságos k é p e t adnak
D an te k o rá n a k szám os esem ényéről, em b e ri éle­
tekről, hogy az e tik a i cél n e m osódjék általános
elvekké, h a n e m k o n k ré t p éldákon, a m in d en n api
életb en és a k ö zéletb en m egfogható legyen. Az
örö k k év aló ság b a tö rté n ő b e te k in té s egyszers­
m ind D an te e tik a i sz á n d é k á n a k részletes alk a lm a ­
zását is n y ú jtja . Ez a sz ü n te le n tü k rö zés egy pil­
la n a tra sem engedi fe le jte n ü n k , hogy n o h a eszm ei­
leg a tú lv ilá g o n já ru n k , v a ló já b a n F iren ze és Itá ­
lia tá ja vesz k ö rü l, az o tt folyó életet lá tju k , in ­
káb b á rn y o ld a la iv a l m in t fén y o ld aláv al, de nem
egyszerűen áb rázo lás céljából, h a n e m g y a k o rla ti ta ­
nácsul, o k tatásu l, segítségül.
A földi é le tre szóló p é ld a m u ta tá st és in té st ad
D an te a tú lv ilá g ró l b e m u ta to tt életekkel, közis­
m e rt em b erek örök sorsával. „A zért k e lle tt n e­
k ed e csillagokban / s a H egyen és a B ús V ölgy­
ben m u ta tn i / csu p a oly lelk et, k ik n e k h íre sok v a n ”
m ivel csak így „ tu d a p éld a h a tn i” (Par. X V II. 136—
142). Az e tik a i célt szolgálja D an te em berábrázo­
lási m ó d szere is a S zín já té k b a n , am i k ü lö n b en a
d rá m a írá s m ag a sisk o lá já t m u ta tja . Az író az á b rá ­
zolt szem ély é letét egyetlen je le n e tb e s ű ríti leg­
többször. Je lle m ü k n e k m in d e n k o r érvényes, lé­
nyeges k ö zép p o n tját, so rsu k te n g e ly é t ra g a d ja
meg. M in d eg y ik et az iste n i b ü n te té s, a b ű n b á n at
vagy az üdvösség n ek i m egfelelő h ely zetéb en m u ­
ta tja be, s in n e n fo g ja á t az egész é letü k et. E bben
a m eg o ld ásb an a lé le k ta n i és m űvészi k o n c e n trá ­
ciónak ó riási lehetősége r e jle tt: a tö rté n e ti sze­
m élyek éle tso rsá n a k egy etlen szem p illan atb a való
sű ríté s kényszere. Így az eg y ed i és egyszeri em beri
életek, an élk ü l, h o g y v aló ság ízü k et v eszítenék, á lta ­
lánossá is v áln ak , jellem ü k , so rsu k , m a g a ta rtá su k ,
te tte ik v agy v é tk e ik jelk ép es erő v el m in k et, m ai
olvasó k at is m e g ra g a d n a k 49
Az a té n y — ír ja a jeles olasz D a n te -k u ta tó , B a r­
bi — , hogy egy élő e m b er já r a P o k o lb an az elve­
szett lelk ek között, elég ahhoz, hogy egy pil­
la n a tra elfeledtesse k ín szen v ed ésü k et, s elvigye
őket az em lék ek világ áb a, fe lg y ú jtsa előző életük
szenvedélyeit. E zért m in d en találk o zás az érzelm ek
m ásféle k itö ré sé t jelen ti. E k é p e k összevegyül­
nek D a n te lelk én ek érzelm eivel, ak ib e n eleven
vágy él az igazság és becsületesség u tá n . A P a ra ­
dicsom ba is „a m i v ilá g u n k a t viszi á t , . . . m in d azt,
am i az e m b e rt érdek li, a m ié rt elm élk ed ésb en és
m u n k á lk o d á sb a n g y ö tri m ag át, am i ag g ó d ásra és
u jjo n g á sra k é sz te ti”.50
Az örö k k év aló ság és a je len v aló k m élységes
összefüggését leh eli az egész m ű. D a n te a k o rá t
kap cso lja össze az örök dolgokkal, hogy a k e­
reszty én h itb ő l és rem én y ség b ő l fa k ad ó erő k b e­
h a to lja n a k az em b erek gondolkozásába, cselekvésé­
be. N agyon fig y elem re m éltó, hogy n em esik apo­
k a lip tik u s v á ra d a lm a k b a, m e ly ek n ek azo k b an az
id ő k b en F iren zéb en is v o lt g y ö k erü k . A „végső dol­
g o k a t” ú g y v e títi olvasói elé, hogy in d ítsa őket sa­
já t k o ru k b a n a k ü lö n b em b eri és közösségi életre.
A k e re sz ty é n rem én y ség ta rta lm á n a k összekap­
csolása k o ru n k k a l, jele n ü n k k e l, a m ai em b eri fel­
a d a to k k a l és az em beriség helyzetével, az eszkato­
lógia e tik a i k ö v etk ezm én y ein ek m eghúzása —
ilyen g o n d o lato k at h a ll a m ű b ő l a m ai k ereszty én
olvasó.
38
A tu d o m á n y és a líra n y e lv é n
D an te S z ín já té k á n a k egyedülálló teljesítm én y e a
világirodalom ban, hogy á tfo g ja s a já t k o rá n a k tu ­
dását, s ezt a tu d á st kozm ikus m é re tű világszem ­
léle tté fo rm á lja . A m ai m a rx ista iro d a lo m k ritik a is
m e g á lla p ítja : m indvégig figyelem m el k ísérh ető
D ant én ál az erőfeszítés, hogy m e g ta rtsa a világ-
szem lélet egységét, és végső fokon „látszólag m é g ”
sik e rü l is n e k i m in d en t feloldani és beleilleszteni a
vallásos szem lélet egészébe.51
A z ú jk o rb a n ez m á r nehezebb és m ódosult fel­
adat. D an te id e jén a teológia v e z e tő tu d o m á n y volt,
m ely legtöbbször a filozófiát is m ag áb a olvasz­
to tta. A következő századok, m ely ek et D a n te is
előkészített, m eghozták a tu d o m á n y o k felszabadí­
tá sá t az egyház te k in té ly e és u ra lm a alól. A tu d o ­
m án y o k ö n tö rv ényszerűsége és szabadsága, a k e­
resztyénségtől fü g g etlen tá rsa d a lm i jelentősége a
m i id ő n k b en m á r lassan n y ilv án v aló v á kezd váln i
m ég a k ato lik u s eg y házban is, m ely e n n ek a felis­
m erésével évszázadokkal m a ra d t el a reform áció
egyházai m ögött. A m ai k e reszty én gondolkodó
n e m állít szem be a tu d o m án y o s v ilágképpel v ala­
m iféle teológiai világképet, h a n e m átveszi a tu d o ­
m ányos világszem léletet és ezt helyezi bele a k e ­
reszty én h it és rem énység „ k ere té b e ”, u g y a n a k k o r
a k e reszty én szeretet lá tó h a tá rá t engedi ben ép esü l­
ni, m egtelni k o ru n k tö rtén elm i, tá rsa d a lm i való­
ságaival, szükségszerűségeivel, tén y eiv el és fe la d a ­
taival.
D an te k o ra tu d á sá n a k m egfelelő világszem lélete
a n ag y k ö ltem én y b en lírává lesz: szem élyes,
egyéni érzelm ek, gondolatok, h a n g u lato k , élm é­
n y ek m egszólalásává. A költői szépség és líraiság
a S zín játék legnehezebb bölcseleti, teológiai ré ­
szein is átd ereng. É ppen a legsúlyosabb fejteg e té­
sekkel te li h a rm a d ik főrészről joggal m o n d ják : a
fén y b en és zenében fo g an t P aradicsom .
A k e reszty én h itn e k olyan k ife jté sé re volna m a
n ek ü n k is szükségünk, am ely b en a gondolati ta r­
talom , a tu d o m á n yo s igazság, a kife je ző szépség
és k o r u n k valósága egybefonódik az ö rö kk éva ­
lóság látványával. A X X . század D a n té ja n e m szü­
le te tt m eg, de m in d e g y ik ü n k n ek , ak in ek szóval
vagy to llal szolgálata v a n a m ai időkben a keresz­
tyénségben, v alam i kev eset m eg k ell valósítania,
töred ék esen és szegényesen, ebből a fonatból, e
szálak hím es szövetéből. K evesebbel nem é rh e ti
be az egyház.
Veöreös Im re
Jegyzetek
37. M. Barbi, Dante. Budapest 1964. 22. lap. — 38..
Dante, A nép nyelvén való ékesszólásról. (Dante összes
művei) 354. lap. — 39. Barbi i.m. 27. lap. — 40. u.o. 28.
81. 119 l. — 41. Kardos Tibor, a Dante-kép változásai..
im 635 lap.
42. Bán Imre, Dante és a joachimizmus. (Dante a kö­
zépkor és a renaissance között c. i. kötet) 202—229. lap.
— 43. H. Grundmann és B. Nardi. Közli Bán Imre, i.m.
206.
44. Babits fordítása ezekben a sorokban teljesen ho­
mályos. Az eredetinek megfelelő m agyar szöveget K ar­
dos Tibor közli jegyzeteiben. 445. lap.
45. Barbi-t idézi Bán Imre, i. m. 206. lap. Továbbá:
Papini i.m. 204. 206. lap. — 46. Kardos Tibor, Dante a l­
kotó képzelete. 1956. 127. lap. — Par. XXIII. 1—12. —
47. Uo. 93. — Dante, Levelek. I. m. 519. — 49. H.
Gmelin i. tanulm ánya. — 50. Barbi i. m. 85—86. 92—93.
lap. — 51 Sallay Géza, Eretnek m ozgalm ak. . . i. m. 61.
lap.
 Az evangéliumi egyházak a világ bélyegein II.
SV ÉD O RSZÁ G
Az ev an g élik u s állam eg y h áz a m a g a 5 580 000
lelk év el az ország la k o ssá g á n a k 9 5 % -át teszi ki.
Az „apostoli szukcesszió”- t ta n ítja ; a k irály , az á l­
lam ta n á c s és a p a rla m e n t k ö zb ejö ttév el az u p p sa ­
lai érsek v ezetése a la tt él. 1164 ó ta U pp sala az é r­
seki székhely, a re fo rm á c ió b an term észetesen
evan g élik u s érsekség székhelyévé le tt. A ciszter­
cita szerzetes, Istv á n v o lt az első érsek. E rrő l két
svéd bélyeg is ta n ú sá g o t te sz 1). Is tv á n t érseki or­
n á tu s b a n lá th a tju k , p á sz to rb o tta l, k ezében B ibliát
is ta rtv a . — S védország leg jelen tő seb b érseke, aki
való b an az egész k e re sz ty é n sé g re n a g y h atással
volt, N ath an Sö d erb lo m , 1866. ja n . 15.— 1931. jul.
12., az ö k u m en ik u s m ozgalom egyik legjelentősebb
m u n k á sa és alap ító ja. A k ereszty én ség egységéért
izzó szen v ed ély én ek k ö szö n h etjü k , h o g y a g y ak o r­
la ti keresztyénség, a L ife and W o rk stockholm i
világgyűlése 1925-ben eg y b eg y ű lh etett. B ék etö rek ­
véseit az 1930. évi b ék e N o b e l-d íjja l fém jelezték.
A svéd p o sta is m eg em lék ezett fá ra d h a tatla n egy­
házi és k a r ita tív v ilág tev ék en y ség érő l és születése
100. é v fo rd u ló ján , 1966-ban k é t szép bély eg et ad o tt
ki, am ely en te lje s érsek i o rn á tu sb a n lá th a tju k Sö-
derb lo m o t.2 (A m int m á r fe n te b b e m líte ttü k , a n é ­
m et p o sta is m eg em lék ezett ró la ezen a z é v fo r­
dulón).
A refo rm áció k ezdetéig a középkori, m isztikus
kereszty én ség legnagyobb svéd o rszág i képviselője
B rig itta , 1303— 1373, volt, a k it m á r 1391-ben szent­
té a v a tta k . K é t svéd bély eg en lá th a tju k arck ép ét.3
A gazdasági és eg y h ázp o litik ai ellen tét, am ely
a svéd k irá ly és a p á p a közö tt a végsőkig feszült,
sokféle refo rm g o n d o la to t és tö re k v é st h ozott fel­
színre. M aga a refo rm áció eg y szerre v o n u lt be
S védország b a a z önálló k irá ly sá g m eg alap ításával.
T öbb svéd b élyegen lá th a tju k a refo rm áció k irá ­
lyát, V asa G u sztá vo t, 1523— 1560 k özött u ra lk o ­
dott, ak i a v a ste ra a si nem zetg y ű lés segítségével
k e re sz tü lv itte a svédországi egyházi refo rm áció t.4
A z eg y h áz belső m e g ú jítá sá t, m a g á t a re fo rm á ­
ciót k é t te stv é r, P etri O lavius, 1493— 1552 és L au­
ren tiu s, 1499— 1573, h a jto tta végre.
S védország ezen re fo rm á to ra it is tö b b bélyegen
lá th a tju k . A B iblia svéd n y e lv re való le fo rd ítá sá ­
n a k 400. é v fo rd u ló ja a lk a lm á v a l adtaik k i k é t szép
bélyeget, 1941-ben.5 V asa G u sztáv k irá ly tró n sz é­
k én ül, e lő tte állan ak , svéd lu th e rá n u s lelkészi o r­
n á tu sb a n , hosszú „ L u th e r-k a b á t”-b a n , m ely et a
n y a k n á l feh ér, p lisszé-k erek -g allér fog össze, O la­
vus és L őrinc és n y ú jtjá k á t az á lta lu k sv éd n y e lv ­
re le fo rd íto tt B ibliát. — 1952-ben O lavus P e tri t
ú jr a lá tju k k é t svéd bélyegen, a m e ly e t h a lá la 400.
é v fo rd u ló já n a d ta k ki.6 A re fo rm á to r a szószéken
p ré d ik á l; e lő tte a te m p lo m p a d o k b a n ülő hívek.
A svéd refo rm áció i k ereszty én ség n ek döntő sze­
rep e v o lt a h arm in cév es h á b o rú b a n . Hős k irálya,
G usta v A d o lf, 1611— 1632 k ö zö tt u ra lk o d o tt, ez a
m esszire te k in tő , kiv áló uralk o d ó , a p ro te stán so k
1630. v eresége u tá n b e a v a tk o z o tt a h á b o rú b a a
p ro te sta n tiz m u s v édelm ében és hősi h a lá lt h a lt
1632 n o v e m b e r 6-án a lü tz e n i csatáb an . Ő m eg h alt
ugyan, de sereg e d iad alm ask o d ik és b á r a h á b o rú
m ég 16 esztendőn á t to v á b b folyt, m égis ez a győ­
zelem , és az északi lu th e rá n u s á lla m n a k a h áb o ­
rú b a való b eav atk o zása, m eg ak ad ály o zta, h o g y a
k ato lik u s reak ció d ia d a lt a rath asso n . A svéd b ély e­
gek,7 m ely ek et a lü tzen i csata 300. é v fo rd u ló iá n
ad o tt ki a svéd posta, azt a p illa n a to t áb rázo lják ,
am ik o r a halálos seb et k a p o tt k irá ly le fo rd u l lo­
váról. — N em csak ő, de kiváló első ta n á csad ó ja
A x e l O xen stiern a gróf, kan cellár, 1583. jú n . 26—
1654. szept. 7. is so k at te tt a reform áció m e g ta rtá ­
sa é rd ek é b en a z ellen refo rm áció k e g y e tle n korsza­
k ában. R eá is em lékezik a svéd p o sta egyik bélye­
gén.8
A svéd lu th e rá n u s keresztyénség egyik leg jelen ­
tősebb teológusa, ak i k o rá b a n az o rszág h atáro n
tú l is irá n y a d ó n a k sz á m íto tt a teológiai gondolko­
dás k ia la k ítá sá b a n , a m isztik u s-o k k u ltista gondol­
kozó, S ch w edenborg E m anuel, 1688— 1772, v o lt a
„svéd en b o rg ián izm u s” m egalap ító ja. S zületése 250.
é v fo rd u ló já n em lék e zett m eg ró la a svéd p o sta3
k é t bélyeggel.
A svéd lu th e rá n u s egyház, n e m so k ára m eg a la­
k u lása u tá n m egkezdte kü lfö ld i m issziós, te v é k e n y ­
ségét. A z in d iá n o k kö zö tt, S védország D elaw are,
észak am erik ai g y a rm a tá n . E kolonizáció 300. év­
fo rd u ló já n k ia d o tt bélyegek em lékeznek e rre a
m isszióra, így p éld á u l az egyik bélyegen a w elling­
toni lu th e rá n u s tem p lo m o t lá tju k , ez volt a m isszió
k ö zp o n tja.10
Selm a Lagerlöf, 1858— 1940, születése 100. év­
fo rd u ló ján k ia d o tt szép bélyegsorozat is u ta l a
svéd lu th e rá n u s k ereszty én ség re. K i ne ism ern é az
írónő „ K risztu s-leg en d áit” ?! A bélyegeken G u stav
M a lm u ist svéd szobrász róla m in tá z o tt m ellszobra
láth ató . F ö lö tte fe h é r h a tty ú k h ú z n ak végig a z
égen.11
A svéd k e reszty én ség rő l beszél S tockholm 700.
alap ítási év fo rd u ló ján k ia d o tt bélyegkép is: a régi
Stockholm ot ábrázoló eg y k o rú m etszet ra jzá b ó l
k i-k in y ú ln a k S tockholm tem p lo m a in ak to rn y a i.12
H asonlóan lá th a tju k a S to r k y r k a n -t, S tockholm
legnagyobb lu th e rá n u s tem p lo m á t eg y bélyegsoro­
zat egyik bélyegén. A sorozatot 1935-ben, a stock­
holm i p a rla m e n t 500. é v fo rd u ló já n a d tá k k i.13 E b­
ben a stockholm i tem p lo m b an van, tö b b ek között,
egy 1498-ból szárm azó n ag y o n szép S zent G yörgy
faszobor. Ezt á b rá z o lja egy 1962-ben k ia d o tt svéd
bélyeg.14 H asonlóan m eg je len ik egyik bélyegen a
lu n d i dóm is, 1946-ban, 800. éves „ sz ü leté sn ap ján ”.
Ezt a k é tto rn y ú , ro m án stílu sú h a talm as tem p lo ­
m o t tö b b b élyegképen sze m lélh etjü k .15 A le g ú jab b
svéd „m ű em lék ek ”-bélyegsorozat z áró é rték e az
u p p salai ev an g élik u s k a te d rá list ábrázolja, S ö d erb ­
lom érsek szószékét.16
A N obel-d íjaso k at ábrázoló bélyegek k ö zö tt ta ­
lá lju k H e n ry D unant, 1828— 1910, k ép ét, m in t aki
a V örös-kereszt a la p ítá sá é rt k a p ta és a V örös-ke­
re sz t to v áb b fejle sz tésére az o n n al o d a is a já n d é ­
k o zta a N o b e l-d íjat.17 I tt v a n ezek k ö zö tt a világ­
h ír ű író : S ien k iew icz, a lengyel iro d alom k im a­
gasló egyénisége, a k it azé rt so ro lu n k fel a svéd
bélyegek között, m e rt éppen K risz tu s-reg é n y éért,
a „Q uo v ad is? ”-é rt k a p ta 1901-ben a N o b el-d íja t.18
Svédország m á r 1967-ben „ filatéliailag is felk é­
szü lt” a n a g y U P P S A L A -i esem ényre, az E gyházak
V ilágtanácsa 1968. évi világgyűlésére. 1967-ben
m eg je len t a csodálatos g ó tik u s ívelésű u p p salai k a­
te d rá lis egy bélyegen (4.50 K r. lilásrózsaszínű), m íg
a gyűlés a lk alm áv al k ia d o tt k é t bélyeg a V ilág ta­
nács e m b lé m á ját á b ráz o lja : a k e re sz tá rb ó cos h a jó t
a hullám okon. A svéd p o sta a nagygyűlés id e jén
„O IK U M EN E + ” fe lira tú bélyegzőt használt.
39
 1. 1964. kiadás, 40 Őre, sötétzöld, 80 Őre, vörö­
sesbarna. — 2. 1966. kiadás, 60 Őre, barna, 80 Őre,
zöld. — 3. 1941. kiadás, 15 Őre, barna, 120 Őre,
lila. 4. 1921. kiadás, 20 Őre, lila, 110 Őre, kék, 140
Őre, szürkésfekete. 5. 1941. kiadás, 15 Őre, barna,
90 Őre, kék. — 6. 1962. kiadás, 25 Őre, fekete. —
7. 1932. kiadás, 10 Őre, lila, 15. Őre, piros, 25. Őre
és 40 Őre, barna, kék, 90 Őre, zöld. — Ugyancsak
Gustav Adolf látható egy 1920-ban kiadott 20 Őre
kékszínű bélyegen. — 8. 1936. kiadás, 5 Őre, zöld,
9. 1938. kiadás, 10 Őre, lila, 100 Őre, zöld. — 10.
1938. kiadás, 5 Őre, zöld: A gyarm at kormányzója
egy indiánnal tárgyal. 15 Őre, barna: Gotheburg­
ból elindulnak a svéd hajók. 20 Őre, piros: A své­
dek am erikai partraszállása, 30 Őre, kék: A w il­
mongtoni svéd evangélikus templom. 60 Őre, lila:
K risztina királynő. — 11. 1958. kiadás, 20 Őre, pi­
ros, 30 Őre, kék, 80 Őre, zöld. — 12. 1935. kiadás,
25 Őre, kék. — 13. 1935. kiadás, 15 Őre, piros. A
sorozat 60 Őrés értéke, borlila, a négy svéd „rend”-
et m utatja, közöttük egyik lelkipásztor. — 14. 1962.
kiadás, 20 Őre, kármin. — 15. 1946. kiadás, 15 Őre,
barna, 20 Őre, piros, 90 Őre, kék. — 16. 1967. ki­
adás, 4.50 Kr. borvörös. — 17. 1959. kiadás, 30+10
Őre, piros. — 18. 1966. kiadás, 40 Őre, sötétpiros.
N O RV ÉG IA
S ze n t O lav kirá ly, + 1030, s z ilá rd íto tta m eg a
k ereszty én ség et N orvégiában. E rrő l az eg y h ázp oli­
tik a i esem én y rő l tö b b n o rv é g b élyeg „beszél”. N a­
gyon szép so ro zato t a d ta k k i a sz e n t k irá ly h a lála
900. év fo rd u ló ján , 1930-ban. E gyik b ély eg en talpig
v é rtb e n , k a rd d a l h arco l a k ereszty én ség d ia d a lá t
je len tő ü tk ö zetb en . E gy m á sik bély eg en m á rtír­
h a lá lá t lá tju k m e g ö rö k ítv e . Ő is, m in t 600 évvel
később a szom széd ország k irá ly a , G u sztáv A dolf,
csa táb a n esik el. U g y an eb b en a so ro zatb an lá tju k
a z ősi k e re sz ty é n tem p lo m o t T ro n d h e im b e n .1 Egy
m ásik so ro zat e g y ik bélyege azt a je le n e te t örö­
k íti m eg, a m ik o r a k ir á ly „h áztű zn éző b e” h ajó zik
m enyasszo n y a u tá n .2 Ezt a so ro zato t az eg y ik leg­
n ag y o b b n o rv é g költő, S n o rre S tu rla so n h a lála
700. é v fo rd u ló já n a d tá k ki, 1941-ben.
A refo rm áció t N o rv ég ia n é p e 1537-ben fo g ad ta
el. A zóta eg y etlen állam eg y h áz v a n itt, a lu th e rá ­
nus, am ely h ez m a is a lak o sság tö b b m in t 9 6 %-a
ta rto z ik , k e re k e n h á ro m m ill ió kétszázezer lélek. A
fjo rd o k és a f a o rszág án ak so k -so k lu th e rá n u s
tem p lo m a fá b ó l k észü lt. Ez a fa -m ű v észet a p á ró l
fiú ra szállva, tem p lo m ép ítészetb en m eg ő rizte a
legősibb h ag y o m án y o k at. E gy ily en szép, ősi h a ­
g y o m án y o k at h ird e tő szép fa te m p lo m v a n a z egyik
n o rv ég b élyegen.3 A n o rv ég lu th e rá n u s egy h áz
e g y ik legnagyobb fe la d a tá t a tengerészm isszió fe ­
lelősségteljes végzésében k e re si és ta lá lja m eg.
E rrő l a százados m isszióról beszél k é t szép n o rv ég
bély eg .4 A b ély eg k ép k ik ö tő t ábrázol. Sok-sok á r­
boc- és v ito rla -re n g e teg b e n , k ö zv etlen ü l a te n g e r­
p a rto n , látszik a tem plom . Á m n e m feled k ezik m eg
a n o rv ég lu th e rá n u s eg y h áz a B iblia te rje sz té sé­
rő l sem , h o lo tt a z o rszág n ak n in csen ek g y arm atai.
A norv ég iai lu th e rá n u s B ib lia tá rsu la t 1966-ban
volt 150 éves. E bből az a lk alo m b ó l a n o rv ég p o sta
k é t szép b ély e g e t a d o tt k i.5 A n o rv ég ev an g élik u s
egyház, am ely ik a h itle ri o k k u p á ció id e jé n olyan
hősiesen e llen állt a b ito rló erőszakosságnak, m a
n a g y m issziói tev ék en y ség et fe jt ki. E rrő l „beszél”
az 1967-ben k ia d o tt k é t bélyeg, am ely a n o rv ég
„S an ta l-m issz ió ra ” em lékezik. Az eg y ik L. O.
S k re fsr u d m isszio n áriu st, 1840— 1910, áb rázo lja, az
in d iai ev an g éliu m i m isszió a la p ító já t; a m ásik o n a
40
B en g aria—S a n ta l-i „E benezer’ tem p lo m o t látju k .
E m isszió k e re té b e n m a 80 m isszionárius, h é t kór­
háza k ö zü l k e ttő a le p rá so k n a k n y ú jt m en ed ék et.5
1. 1930. kiadás, 10 Őre, zöld, 20 Őre, lilásvörös:
Olav király a harcmezőn. — 15. Őre, barna: a
trondheijm i templom. — 30 Őre, kék: Olav király
hősi halála. — 2. 1941. kiadás, 30 Őre, kék. — 3.
1938. kiadás, 20 Őre, vörösbarna. U. ez a rajzú
bélyeg kiadva 1939-ben is. Vízjel nélküli. — 4.
1964. kiadás, 25 Őre, oliv, 90 Őre, kék. — 5. 1966.
kiadás, 60 Őre, piros, 90 Őre, kékeszöld. — 6. 1967.
kiadás, 60 Őre, piros, 90 Őre, kék.
FIN N O R SZÁ G
A z egyik fin n bélyegen H en rik püsp ö k szobrát
lá th a tju k ,1 egy m ásik o n azt a jelen etet, am ik o r
1155-ben k ik ö t a fin n p a rto k o n .2 Ezzel a p a rtra sz á l­
lással elkezdődnek azok a „keresztes h á b o rú k ”,
am elyek 1293-ig ta rta n a k ós az ezer tó országát a
svéd k o ro n á n a k és a p áp ai tia rá n a k v e te tté k alá.
Ezt a re fo rm á ció e lő tti korszak o t áb rázo lja m ég
az a bélyeg, am elyen M agnus Tavas k ato lik u s p ü s­
p ö köt lá th a tju k ,3 teljes középkori p ü spöki or n á ­
tu sb an .
E so ro zat m ásik k é t b élyegképén azonban m á r
lu th e rá n u s p ü sp ö k ö t lá th a tu n k . A z egyik Isak R o­
tovius, feh é rk ö rg a lléro s L u th e r-k a b á tb a n ; b a lk e­
ze vaskos B ib lián n yugszik,4 a m á sik M ikael A g ­
riko la,5 a fin n e k refo rm áto ra. B őrá n c ú L u th e r-k a ­
b á tb a n lá tju k . H osszú fe h é r h a ja v á llá ra hull.
Jobb k ezéb en B iblia. W itten b erg b en ta n u lt, L u th e r
és M elanchthon ta n ítv á n y a volt. — 1548-ban le­
fo rd ítja a B ib liát fin n re és tö b b vallásos ira to t ír
a reform áció védelm ében. Ő volt a fin n írásn y elv
és a fin n irodalom a la p ító ja is. T öbbször ta lá lk o ­
zu n k vele fin n bélyegen. Íg y é p p en b ib lia fo rd ítá sa
400. év fo rd u ló ján , 1848-ban a d o tt k i a fin n posta
k é t szép em lékbélyeget. A z eg y iken fe h é r m á rv á n y
szobrát,6 a m ásik o n 7 író a sz ta lá n ál ü lv e lá tju k ,
a m in t a B iblia fo rd ítá sá n dolgozik.
A fin n lu th e rá n u s e g y h áz m a állam egyház és
k e rek en négym illió le lk e t szám lál. A lakosság
93% -a. Sok szép tem plom -kép fin n bélyegeken be­
szél en n ek az egy h ázn ak az életéről. Íg y lá tju k az
ősi aboi dóm ot,8 a h a ttu la i ro m á n stílű tem p lo m -
m ű em lék et,9 a főváros H elsingfors h a ta lm a s k a ­
te d rá lisá t10 és a nag y o n régi v iip u ri te m p lo ­
m o t.11 P orvoo v á ro sá n a k 600. év fo rd u ló ja alk al­
m ából k ia d o tt bélyegen szép régi tem p lo m lá t­
h ató .12 K ristiin a n k a u p u n k i-v á ro s em lékbélyegén is
e v a n g é lik u s tem p lo m to ro n y n y ú lik az ég felé. Ezt
a bélyeget a v áros 300. é v fo rd u ló já n a d ta ki a
fin n p o sta.13 Egy m ásik v áro sa lap ítás-em lé k b ély e ­
gén, a v á ro salap ító P e r B rahe szobra m ö g ö tt ism ét
ev an g élik u s tem p lo m o t lá tu n k a bélyegképen. A
város n ev e: L a p p o e n tra ta-R a a h e B ra h e sta d .14 Vé­
g ü l eg y m ásik bélyegen a L am m ii ősi tem plom
lá th a tó .15
A fin n lu th e rá n u s egyház életév el foglalkoznak
ezeken k ív ü l m ég m ás, ig en sokatm ondó bélyegek.
1942-ben, a 400 éves fin n k ö n y v n y o m ta tás em léké­
re k ia d o tt bélyegen egy n ag y o n szép evangélikus
o ltá rt lá th a tu n k , az o ltá ro n n y ito tt B ib lia ;16 e so­
ro za t m á sik bélyegén középkori k ö n y v n y o m ta tó
m ű h e ly t v e h e tü n k észre.17
1959-ben a 100 éves fin n lu th e rá n u s m isszióra
em lékezik egy szép em lék b ély eg .18 Ezen a bélyegen
a K risztu s-m o n o g ram m és a földgolyó lá th a tó . A
fin n m isszió D é ln y u g a t-A frik á b an O vam boland-
O kaw an g o l te rü le te k e n m ű k ö d ik . 1952-ben, en n ek
a v id é k n e k a la k ó i 4 2 % -b an lu th e rá n u so k voltak.
A L u th e rá n u s V ilágszövetség 1963-ban F in n o r­
szágban ta r to tta v ilá g k o n fe re n ciá já t, so rren d b en
a negyed ik et. E b b ő l az alk alo m b ó l a fin n posta
k é t n ag y o n szép b ély eg et a d o tt ki. Az eg y ik en J é ­
zus K risztu s tö v isk o ro n ás fe jé t lá tju k ,19 a m ásikon
a tö v isk o ro n á t és eg y k ö zép k o ri ra jz ú k ere sz te t.20
A bélyegek, és azok fe lira ta : „ K ristu s t än ä á ” ,
„K ristu s id a g ”, tü k rö z ik az egyház szolgáló fel­
a d a tá t a n é p e k között.
A h elsin g fo rsi k a te d rá lis t tö b b ízben is lá tju k
fin n b ély eg ek en : egyszerű en n e m h a g y h a tó k i a
főváro s v áro sk ép éb ő l m in d ig fe lb u k k a n k u p olás
a la k ja ; így 1950-ben,21 1958-ban22 1961-ben, a köz­
ép ü le t-é p íté sze t em lékbélyegén,23 és egy 1963-ban
k ia d o tt bélyegen.24 A z 1955-ik évi bély eg k iállítás
a lk alm á b ó l k ia d o tt bélyegen ism ét lá th a tó a fő­
város k a te d rá lisá n a k kép e.27 A fin n tem p lo m ok
között m eg k ell m ég e m líte n ü n k a 400 éves T am ­
m isa a ri v áro s b ély eg k ép én lá th a tó vaskos alsó to ­
ro n y b ó l k iu g ró k esk en y p ó tto rn y ú tem p lo m ot,25
A K a ja a n i-v á ro s 300. é v fo rd u ló ja alkalm ából, 1951-
ben k ia d o tt szép bély eg én e lu ra lk o d ik a város
evang élik u s k a te d rá lisá n a k k ép e.26 Ide k ell e m líte­
ni azt az em lék b ély eg et is, am ely et a fin n tö rté n e ­
lem ben oly jelen tő s porvooi nem zetg y ű lés 150. év­
fo rd u ló ja alk alm áb ó l, 1959-ben a d o tt k i a posta.
Itt ti. jó l k iv eh ető k a p orvooi lu th e rá n u s tem plom
belső g ó tik u s ívei.28
Szóla n u n k k e ll m ég egy eg y h ázi vonatkozású
bélyegről. G u sta v Johan sso n fin n ev an g élik u s p ü s­
pök m ellk ép ét áb rázo lja, p ü sp ö k i ta lá rb a n . E zt a
bélyeg et a b b a n a so ro zatb an a d tá k k i 1956-ban a
V öröskereszt ja v á ra , am ely b en az ö tv en évvel ez­
e lő tt ta r to tt re n d i-o rszág g y ű lés eln ö k eire em lékez­
nek. Ezek k özött lá tju k a fin n ev an g élik u s egyház
a k k o ri p ü sp ö k -érsek ét, Jo h a n sso n t is.29
M egem lékezik eg y b élyeg V aasa ősi v áro s 1852-
b en tö rté n t leégéséről. E zen a szép v árosképen
n é g y tem p lo m to ro n y is lá th a tó a dom bo ld alb a k a ­
paszkodó h á z a k sű rű jé b e n .30
B úcsúzzunk a fin n b ély eg ek tő l — m iu tá n a re ­
form áció 450. é v fo rd u ló ja alk alm áb ó l k ia d o tt b é­
ly eg rő l m á r előbb sz ó lo ttu n k — az U niversitas
H elsingiensis em lékbélyeggel, am ely et 1940-ben
a d ta k ki az eg y etem 300. év fo rd u ló ja a lk alm áb ó l;
enn ek ev an g élik u s teológiai fa k u ltá s a is v an .31
1. 1955. kiadás 15 Mk. lila. — 2. U. az. 25 Mk.
zöld. — 3. 1933. kiadás, 1 1/4 M k + 10P, sötétbarna­
piros. 4. 21/2 Mk 25 P kék. — 5. 2 M k+20P, lila.
— 6. 1948. kiadás, 7 Mk. lila, — 7. Idem. 12 Mk. —
8. 1929. kiadás, 11/2 Mk. barna. — 9. 1931. kiadás,
1 M k + 10P, olivzöld. 10. 1932. kiadás, 2 M k+20P,
lila. — 11. 1941. kiadás, 1.75 2,75, 3.50 Mk. narancs,
lila, kék. — 12. 1946. kiadás, 8 MK. barna. — 13.
1949. kiadás 15 Mk., kék — 14. 1949. (kiadás, 9 Mk.
barna. — 15. 1956. 1963. kiadá s, 30,50 Mk. 16, 17.
1942. kiadá s, 2.75 barna, 3.50 kék. — 18. 1959. ki­
adás, 30 P. lila, 30 P. lila. 20. 0,10 Mk. lila 0.30 Mk.
zöld. 1963. kiadás. — 21. 15 Mk. kék, — 22. 100 Mk
zöld, 23. 30 Mk. szürke, 24. 1 Mk. zöld, — 25. 1946.
kiadás, 8 Mk zöld. — 26. 20 Mk barna, 27. 25+100
Mk, fekete — 28 1959. kiadás, 30 Mk. szürke, —
29. 20+3 Mk. 1956. kiadás, lila. — 30 1952. kiadás,
25 Ml. barna. — 31. 1940. kiadás. 2 Mk. kék.
H O LLA N D IA
M ár b e sz é ltü n k „a tu lip á n o k h a z á já ró l” , am időn
a ta n u lm á n y elején E ra sm u sró l szólo ttu n k . M a a
h o llan d iai H e rv o rm d e K e rk m in te g y 1400 gyüleke­
ze tet foglal m agába, a „Szigorú R efo rm átu s E gy­
h áz ” pedig 800 g y ü lek ezetet. A lu th e rá n u s-e v a n g é ­
lik u s eg y háznak h a tv a n gyülekezete van, h e tv e n ­
ezer egyháztaggal. A ho llan d iai p ro testán so k szá­
m a több, m in t az ország la k o sság á n ak a fele. —
A h o llan d p ro te sta n tiz m u s első m á rtírja i n éh án y,
i t t a refo rm áció ta n a it te r je s z tő ágoston re n d i szer­
zetes volt, 1523-ban. A ho llan d iai szab adságharc
azonban szorosan e g y b e fo rro tt a kálvinizm ussal,
és az első n em zeti zsin at — E m den 1571 — m eg
erő síte tte ezt a vallás- és szabadságharcot. A re fo r­
m áció egyik élharcosa P h ilip p M a rn ix St. A ld e ­
g onde, 1540— 1598, A n tw erp en k á lv in ista po lg ár­
m estere, ak in e k em lék ét n em csak a h o llan d pos­
t a ’1 h a n e m a b elgium i is m eg ö rö k ítette egy-egy
bélyegen.2 U g y an ab b an a so ro zatb an em lékezik
reá, am e ly b en K álv in feleségének, Idele tte de
B u re-n ek az arck ép e is m egjelent.
A m ásik szem élyiség, a k in e k neve a n é m eta l­
földi v a llás- és szabad ság h arccal a legszorosabban
egybefonódott, O rániai V ilm os. H ősi em lék ét a h o l­
la n d p o sta 1933-ban, születése 400. év fo rd u ló ján
nagyon szép so ro za tta l3 ü n n epelte. A z O ran je -
O rán iai-H áz cím erén k ív ü l h á ro m bélyegen lá tju k
a vallásszabadság h ő sének arck ép ét, a k o ra b eli
h o llan d festő k a lk o tá sa in a k m áso lataib an . H ol­
la n d -In d ia egyik bélyegén is fe ltű n ik arcképe.4
A legnagyobb h o llan d festő m ag a volt a „kálvi­
n ista teológia festő je ” : R e m b ra n d t v a n R ijn,
1606— 1669. Ő t n em csak a h o llan d p o sta ü n n ep e l­
te ,5 h a n e m a S zovjetunió,6 R om ánia,7 F r a n cia­
ország8, sőt Ú j-Z élan d 9 is, u tó b b K elet-N ém eto r­
szág, a „D rezdai g a lé ria ” k é p so ro z a tá b a n .10 Hogy
R e m b ran d t m űvészete m en n y ire eg y b efo rro tt a
kálvinizm ussal, ehhez m a n em is kell m ag y arázat.
H a csak az „E m m ausi ta n ítv á n y o k ”, v ag y a
„K risztus és M ária M agd alén a” cím ű k é p e ire gon­
dolunk, az o n n al érezzük, hogy á tsu g árzik ezeken
a kép ek en a világba, a b ű n és a szenvedés sö té t­
ségébe fényességet hozó Isten e m b er ir á n ti fe lté t­
len hódolat és re n d íth e te tle n bizodalom .
H O LLA N D IA 2.
A h o llan d ia i rem o n strán so k legkiválóbb és vi­
lág szerte ism e rt képviselőjével, H ugo de G root-tal,
1583— 1645, is ta lá lk o z u n k n em c sak h o lla n d ,11 h a ­
n e m egy fra n c ia bélyegen is,12 ah o l ő m in t „l’ho m m e
d ’É ta t néederlan dais” azok kö zö tt a tu d ó so k és po­
litik u so k k ö zött foglal h ely e t eb b en a bélyegsoro­
zatban, a k ik e t a „des g ran d s hom m es de la Com ­
m u n a u té E u ro p ée n n e ”-k é n t ta r ta n a k n y ilván.
M ichael A d rian sz v a n de R u y te r, 1607— 1676,
tud v alev ő leg nem csak te n g e ri hős volt, h an em a
m a g y a r g á ly a ra b o k szab ad ító ja is. Széles, k e re k
arc a tö b b h o llan d bélyegről te k in t re á n k .13 M eg­
em lékezik a g ály a ra b szab a d ító a d m irá lisró l C u ra ­
gao p o stá ja is 1966-ban; a n n a k em lékére, h o g y itt,
Szt. E u stasiu s k ik ö tő jé b en v e te tt eg y k o r h orgonyt,
1666-ban, h a jó ja és h o zta el a k ereszty én ség et a
sziget b e n n szü lö ttjei szám ára. A h o llan d p ro te s­
tá n s m isszió 200-ik é v fo rd u ló já ra em lékezik S u ­
n in a m öt, 1935-ben k ia d o tt bélyege, m ely ek en egy
felől a k e re sz tb e k apaszkodó fe h é r és b a r n a keze­
k e t lá th a tu n k , m á sfe lől azt, ah ogyan ezek a kezek
egym ásba fo n ó d n a k a k e re szt előtt, (1c + 1/2 c. s.
b arn a, 2 c + 1 c kék, 3 c + 11/2 c zöld, 4 c + 2 c n a ­
rancs, 5 c + 21/2 c b a rn á sfe k e te, 10 c + 5 c k árm in.)
A m ásodik v ilá g h áb o rú n e m k ím élte H o llandia
te m p lo m a it sem. E zeknek felép íté sére m eg in d u lt
41
 országos akcióhoz a h o llan d p o sta is h o zzájáru lt
azzal a n agyon szép, a k ö n y ö rü lő s a m a ritá n u st és
egy-egy tem p lo m ro m o t áb rázoló b ély eg so ro zatá­
val, am ely 1950-ben je le n t m eg. (2c + 2c o lív b ar­
na, 5c + 3c).
H o llan d ia a v ilág p ro te stá n sa in a k szo lg álatáb an
v ilá g h írű re fo rm á tu s eg y etem eiv el is k itű n t. M a
is a leg tö b b h o llan d eg y etem en v an re fo rm á tu s
teológiai fa k u ltá s, nem csak a h o llan d re fo rm á tu s
egyház a m ste rd a m i fő isk o láján . A 17. század b an
százával ta n u lta k i t t azo k n ak az ország o k n ak te o ­
lógusai, am ely ek et az o sztrák k a to lik u s elle n re fo r­
m áció k ö tö zö tt gúzsba. A 17. 18. század b an tö bb
m a g y a r és erd ély i teo ló g u s ta n u lt H o llan d ia teo­
lógiáin, m in t a tö b b i k ü lfö ld in eg y ü ttv év e. K özöt­
tü k vo lt az a k k o r a la p íto tt H a rd e rv ijk i E gyetem
első d o k to ra, A p á cza i Csere Ján o s, a k irő l a m a­
g y a r p ro te stá n s b élyeg ek k el k ap cso latb an szólunk
m ajd . Nos, ezek az eg y etem ek is m e g jelen n ek a
h o lla n d bélyegeken. V agy úgy, hogy pl. a Leydeni
E gyetem első r e k to r - k u r á to r a : J a n u s Dousa,
1545— 1609, és titk á ra , J a n v a n H out, 1542— 1609,
te k in t re á n k az E gyetem 375. év fo rd u ló ja a lk a lm á­
ból k ia d o tt h o llan d em lék b é ly e k eg rő l;14 v ag y úgy,
hogy a z eg y ik b ély eg en D o rd rech t lá tk é p é t te k in t­
h e tjü k m eg, és e m lék ezh etü n k , h o g y itt g y ű ltek
össze a h o llan d u s és a v ilág m á s tá já r ó l érkező
tu d ó s teológusok, k ö z ö ttü k A lsted iu s, a B eth len
G áb o r á lta l a la p íto tt g y u la fe h é rv ár-n a g y e n y e d i r e ­
fo rm á tu s főiskola tu d ó s p ro fesszo ra: az itte n i zsi­
nato n , 1618/19., á lla p íto ttá k m eg azt az ö t ká n o nt,
am ely a k álv in i p red estin áció s ta n ítá s egyházközi
k o d ifik á lá sá n a k szám ít m a is.15 Ezen a zsin ato n ve­
zető szerep et já tsz o tt v alam en n y i a rm in iá n u s, coc­
cejánus, c a rtezián u s és la b a d is ta legnagyobb ellen­
fele, az u tre c h ti teológia h íre s p ro fesszora, V oetius
G aspert, 1588— 1609, a „S electae d isp u tatio n es
theologicae” és a „ T ra c tatu s p o litico-ecclesiastica"
v ilág h írű szerzője. V ele is ta lá lk o z u n k eg y h o lland
b élyegen .16
N é h án y h o llan d bélyegen v áro sk ép ek látszan ak .
E zeken jó l k iv eh ető k a z ősi, sokszázados re fo rm á ­
tu s tem plom ok. Íg y lá tju k V eere,17 T h o rn ,18 M e­
d e m b lik 19, az a m sterd a m i „Új te m p lo m ” k é p é t20 is.
H O LLA N D IA 3.
A ho llan d iai kereszty én ség kezd etérő l, a nagyon
ré g m ú ltró l azok a bély eg ek ta n ú sk o d n a k , a m ely e­
k e t 1939-ben S zent W illibrod,21 ille tv e 1954-ben
Szent B o n ifá ciu s22 h a lá la 1200. év fo rd u ló já n a d o tt
k i a h o llan d posta. A h o llan d k ereszty én ség közel­
m ú ltiá ró l pedig az a bélyeg beszél, am ely et a H ol­
landiai B ib lia tá rsu la t 150. é v fo rd u ló já n a d ta k ki
1964-ben.23
1. 1938. kiadás, 11/2 Cent, sötétbarna. — 2. 1.50
Fr. kék, 1964. kiadás. — 3. 1933. kiadás, 11/2 Cent
fekete: Az O rániai Ház címere, 5 Cent, zöld, 6 Cent,
lila, 121/2 Cent, kék: Orániai Vilmos egykori port­
réinak másolatai. —, 4. 1933. kiadás, 121/2 Cent, na­
rancsszínű. — 5. 1932. kiadás, 5&3 Cent, kék. —
1956. kiadás: Teljes sorozat R em brandt születése
350. évfordulóján. 2. sorozat Rem brandt rajzait
egyik: önarcképét tartalm azza. 2&3 Cent szürke,
5&3 Cent sötétolajzöld, 7&5 Cent sötétvörösesbarna,
10&5 Cent sötétzöld és 25&8 Cent barnásvörös. Ez
utóbbi bélyeg önarckép. — 6. 1956. kiadás, 40 Ko­
pek, szürke. — 7. 1956. kiadás, 3.25 Lei, zöld. —
8. 1957. kiadás, 15 Fr. barna. — 9. 1960. kiadás, 2
Penny, kék. — 10. 1955. kiadás és 1957. kiadás: a
42
drezdai képtár egy-egy Rem bradt képe. — 11. 1947.
kiadás, 2&2 Cent, vörös. — 12. 1963. kiadás, 0.30
Fr., lila. — 13. 1907. kiadás, 1/2 Cent, kék, 1 Cent,
vöröseslila, 21/2 Cent téglavörös. 1943. kiadás, 7.
1/2 Cent, piros. 1957. kiadás, 10 Cent, sötétpiros, 30
Cent, kék. — 14. 1950. kiadás, 10 Cent, feketésoliv­
zöld. 20 Cent, sötétkék. — 15. 1964. kiadás, 18x12
Cent, fekete-rózsaszínű. 16. 1946. kiadás, 121/2 Cent,
kék. — 17., 18. és 19. 1964. kiadás, 8&6 Cent, fekete­
sárga, 40% 10 Cent, sötétolajzöld, 20&10 Cent, vörös.
— 20. 1948. kiadás, 20&5 Cent, kék. — 21. 1939.
kiadás, 5 Cent, zöld, 121/2 Cent, kék. — 22. 1954.
kiadás, 10 Cent kék. — 23. 1964. kiadás, 15 Cent,
vörösbarna, nyitott Biblia és a Krisztus-monog­
ramm.
A M AGYA RNYELVŰ REFORM ÁCIÓ
M ost szem ü g y re vesszük a refo rm áció és a p ro ­
te stá n s egyh ázak éle té t m a g y a r bélyegeken. M a­
g y a r d iák o k m á r 1522-ben fo ly ta tta k ta n u lm á n y o ­
k a t W ittenbergben. K özülük az egyik, aki L u th er
és M elanchthon h a llg a tó ja v o lt a w itte n b e rg i
egyetem en, D évai B író M átyás, ?— 1545, a k it a
„m ag y ar L u th e r”-n e k is neveztek, h a z a té rte u tá n
b eu tazta az egész országot, a F elv id ék tő l kezdve
v é g ig já rta a v áro sokat, le a K á rp á to k déli lá b a in á l
elterü lő B rassóig, és m in d e n ü tt a reform áció ta n í­
tá sa n y o m án h ird e tte az ev angélium ot. H ird ette
üldöztetése ellenére. Ő v o lt az első m a g y a r n y elv ű
K áté szerzője; ebben h ű ségesen k ö v e ti ta n ító já t,
L u th ert. S ajnos arc k é p é t n e m őrizte m eg a sors s
am ik o r a m a g y a r posta az 1939 o k tó b er h av i O r­
szágos P ro te stá n s N apok alk a lm áv a l eg y em lék­
so ro zato t ad ki, m iu tá n a rck é p é t n em közölhette,
egy bélyegen egy kis tá b lácsk a ra jz a láth ató , ra jta
h alála évszám a és a n e v e: B író M á ty ás.1
Az 1967. évben volt 400 esztendeje an n ak , hogy
a k á lv in ista m ag y aro k D ebreczeni Z sin atu k o n elfo­
g a d tá k a II. H elvét H itvallást. A jelentős egyház­
tö rté n e ti esem ényről ü n n ep i zsinaton em lékeztek
m eg 1967 m á ju s h a v á b a n D ebrecenben. Ez a lk a ­
lom m al a m a g y a r p o sta ü n n ep i bélyegzőt alk a l­
m azott.2
A kálv in izm u s fő képviselője a m a g y a ru l beszélő
hív ek k ö z ö tt M éliusz Ju h á sz P é te r volt, m egh.
1572-ben. A z ő arc k ép e u g y an csak n em m a ra d t
reán k , ú g yhogy a m a g y a r posta, a fe n te m líte tt em ­
lék sorozatban fik tív arc k ép h e ly e tt kis tá b lá t sze­
re p e lte t egy em lékbélyegen, r a jta a felírás, m egh.
1572-ben és a név : M éliusz Ju h á sz P é te r.1 A bélyeg
sa játo s m o n d a n iv aló ja ab b a n van, hogy ez a kis
táb lácsk a n em egyedül, m ag áb a n v a n ezen a b élye­
gen, h a n em a D évai B író M átyás k is tá b lá c sk á já ­
val e g y ü tt! V ajon n e m k e ll-e ezt is o ly an m em en ­
tó n a k . te k in te n ü n k az ökum enizm us világában,
m in t azt a sa a rv id é k i bélyeget, am ely rő l m á r b e­
széltü n k és am elyen L u th e r és K álv in k ép e e g y ü tt
je le n ik m eg!? H a külö n ö sen a rra is gondolunk,
hogy m in d a k á lv in ista m in d a lu th e rá n u s m ag y a ­
ro k K áro li G á sp á rn a k u g y a n a zt az 1590-ben V i­
zsolyban k ia d o tt B ib liá já t h aszn álják , ez a figyel­
m eztetés m ég jo b b a n in d o k o lt! E g y éb k én t a m a ­
g y a r p o sta K ároli G á sp á rn a k is em lék e t á llíto tt:
u g y an eb b en a z em lék so ro zatb an b élyeget a d o tt ki
arcképével. K ezében n y ito tt B ib liát ta r t.3
A m a g y a ru l beszélő lelk ek k ö zött a reform áció
h ité n e k terje sz téséb en a legnagyobb h a tá ssa l a m a ­
g y ar n y elv re le fo rd íto tt g en fi Z soltárok voltak. H a
K álvin egyik legnagyobb jez su ita ellenfele, M aim ­
bourg an n a k id e jén a z t á lla p íto tta m eg, hogy a
„Z soltáro k v o ltak az a lánc, am elly el K á lv in a r e ­
f o rm átu s v allásh o z k ö tö zte a le lk e k e t”, ú g y ez a
S zen czi M olnár A lb e rt által, 1607. év b en H a n a u b a n
k ia d o tt ,S o ltá r”- a ira is igaz, k ü lö n ö sen h a m eggon­
doljuk, hogy m e n n y i m á rtiriu m o t k e lle tt a m a g y a r
re fo rm á tu ssá g n a k szen v ed n ie a H a b sb u rg k a to lik u s
ellen refo rm áció tú lk a p á sa ib a n . V alóban, ezek a
m a g y a rra le fo rd íto tt fra n c ia z so ltárén ek ek v o ltak
az a lánc, am ely a m a g y a r re fo rm á tu s és lu th e rá ­
nu s g á ly a ra b o k a t, a k ik e t L ip ó t császár és K o lo n its
herc eg p rím ás k ü ld ö tt a g á ly á k ra , a ra b lá n c o k b an
is m e g ta rto tta . A m a g y a r p o sta h á lá sa n em lékezik
Szenczi M o ln ár A lb e rtre a fe n ti so ro zat eg y ik szép
bélyegével.4
U g y an eb b en a so ro zatb an lá tju k E rdélyország
nag y fejed elm ét, B e th le n G á b o rt is, a k i a p ro te s­
tá n s fő isk o lá z ta tá sé rt, az A lb a J ulia —G y u la fe h é r­
v á r—A iud— N ag y en y ed i fő isk o la a la p ítá sá v a l is a
leg tö b b et te tt. Lovon ü lv e á b rá z o lja k é t b élyeg­
blo k k is, e b b en a so ro z a tb a n 5, a m in t h ité r t felkelő
h a d se re g é t a h arm in cév es h á b o rú b a n vezeti.
A so ro zat z á ró é rté k é n L ó r á n tffy Z suzsán n át,
1609— 1660, I. R ákóczi G y ö rg y fejed elem özvegyét
lá tju k ,5, ak i első so rb an K o m e n s z k y n a g y cseh p e­
dagógus, ak i a s á ro sp a ta k i u d v a ri isk o láb an ta n í­
to tt, és szellem i g y e rm e k e : A páczai C sere Já n o s
tá m o g a tá sá v a l n a g y o n so k a t te tt a n n a k érd ek éb en,
hogy „az isk o la a n em z e t szem e” legyen. L ó rá n tffy
Z su zsán n áv al m ég egyszer ta lá lk o z u n k egy m ag y ar
bélyegen,7 védencével, a p re sb ite riá n u s tudó ssal,
A páczaival, 1625— 1659, C lu j-K o lo zsv ár-i „kicsi os­
k o la ” ta n ító já v a l egy m ásik m a g y a r bélyegen, m e­
lyet a m a g y a r p o sta a „tudósok, k u ta tó k ” so ro zat­
ban a d o tt k i8.
A deb recen i re fo rm á tu s főiskola is em lék so ro zat­
hoz ju to tt a la p ítá sa 400. év fo rd u ló ján , 1938-ban.9
E gy-egy bély eg en lá tju k az eg y etem eg y re bővülő
é p ü le té t a 18., 19. és 20. században. K é t leg h íre­
sebb p ro fesszo ra is m e g je le n ik egy-egy bélyegen:
M aróth y G yörgy, 1715— 1784 és H a tv á n y Lajos,
1718— 1786 és a so ro z a t eg y ik bély eg én h á ro m tógás
d iák o t lá tu n k , a K ollégium d iá k ja in a k 17. századi
öltözetében.
M ag y aro rszág leg n ag y o b b re fo rm á tu s tem p lo m a
a debreceni. E gy szép b é ly e g e n 10 lá tju k az ún.
„tem p lo m -so ro zat”-b a n , am ely et a m a g y a r p o sta
1939-ben a d o tt ki. U g y an csak ebb en a so ro zatb an
lá to tt n a p v ilá g o t a leg n ag y o b b m a g y a r ev an g élik u s
tem plom nak, a b u d a p e sti D e á k -té ri te m p lo m n a k a
képe is.11
A m a g y a r p ro te sta n tiz m u s k é t v ilá g h írű k ép v ise­
lő jév el is ta lá lk o z u n k m a g y a r b élyegeken. Íg y a
17. század k iv áló b ib lia k u ta tó ja , A m ste rd a m h ír­
neves nyom dásza, M isztó tfa lu si K iss M iklós, 1650—
1702, a k i so k féle m e g a lá z tatás u tá n h u n y t el K o­
lozsváron; s ír ja is i tt van , szép k ő szark o fág b o rítja,
a „H ázsongárdi te m e tő b e n ”.12 — A m ásik nevezetes
szem élyiség, a n a g y e n y e d i re fo rm á tu s kollégium
d iák ja, K örösi Csom a S á n d o r13, 1784— 1842, a k i le­
írh a ta tla n u l nyo m o rú ság o s k ö rü lm é n y e k között,
T ib et m ag ash eg y i k o lo sto raib an , a lá m á k egyszerű
életét élve k é sz íte tte el a z első tib e ti— angol n y elv ­
szó tárt. M in t a tu d o m á n y m á rtírjá n a k , az A ngol
A kadém ia, am ely ta g já v á v álaszto tta, á llíto tt fel
D ardzsillingben, In d iáb an , d íszsírhelyen sírem léket.
A m a g y a r ellen állási m ozgalom eg y ik nevezetes
ala k ja , a k it a h itle ris tá k v égeztek ki, a z evangé­
lik u s h ité rő l b á tra n bizo n y ság o t tev ő B a jcsy-Z si­
lin szk y E ndre. R óla is m egem lékezik a m a g y a r pos­
ta egy 1945. évb en k ia d o tt em lékbélyeggel.14
A re fo rm á tu s bélyegek közé so ro lh ató m ég A d y
Endre, 1877— 1919, születése 50. é v fo rd u ló ján , 1957-
enb a ro m á n p o sta á lta l k ia d o tt em lékbélyeg is,
hiszen „k álo m ista” h ité rő l nem egy versében, a tu ­
sakodó lélek vergődésében, Isten h ez fo rd u lásáb an ,
tesz bizonyságot.15 A m a g y a r p o sta is m egem léke­
zik ró la .16 A m a g y a r p o sta 1967-ben, a ,m ű a lk o tá ­
sok so ro za tb an ” k ia d ta „ am p h ilex -b lo k k é n t” Orlai
P etrics Som a „M ilton”c. k é p m áso la tát. A festm én y
azt a je le n e te t áb rázo lja, a m ik o r a v ak költő,
C rom w ell b a rá tja , az „ E lveszett paradicsom ” épo­
szát d ik tá lja .17
1. 1939. kiadás, 6&4 fill, zöld. — 2. 1967. kiadás,
május havi különbélyegző. — 3. 1939. kiadás, 10&5
fill. lila. — 4. Idem, 20&10 fill. piros. — 5. Idem
32 fillér, bélyegblokk, barna és rozsdabarna-zöld.
— 6. Idem 40&20 fill. kék. — 7. 1944. kiadás, 70
fill. narancsszínű. — 8. 1954, kiadás, 8 fill. barnás-
fekete-sárgás. — 9. 6 fill. zöld, 10 fill. barna, 20 fill,
piros, 32 sötétzöld, 40 fill. kék és 15 fill. vörösbarna.
— 10. 1939. kiadás, 32 fill. barna. — 11. 1939. kiadás
50 fill. olajzöld. — 12. 1954. kiadás, 1 Ft. barna. —
13. 1932. kiadás 50 fill. szürke; 1954. kiadás, 10 fill.
kármin. — 14. 1944. kiadás, fekete lila, 1&1 Ft. —
15. 1959. kiadás, 55 bani, fekete. — 16. 1947 kiadás,
2 Ft. lila. — 17. 1967. kiadás, 10 Ft. sokszínű-blokk.
LENGY ELORSZÁG
M a alig v a n itt n y o m a a n n a k a refo rm áció n ak ,
am ely p ed ig sok rem énységgel in d u lt m á r H u sz,
illetve P rá g a i Jero m o s e lő fu tá r szolgálata idején.
Az üldözés később olyan m é re te k e t ölt, hogy 1717-
ben, az ú g y n ev ezett „ném a országgyűlés ”-e n a k a ­
tolikus reakció k im o n d a tja , hogy p ro te stá n s te m p ­
lom ot ép íten i nem szab ad és a m eglévőket le kell
rom b o ltatn i. A k a to lik u s h itb ő l való k ité ré st h a ­
lállal b ü n te tté k . S ok v é rre l ö n tözött esem ény kö­
zött szinte n em is h in n é az em ber, hogy m ilyen
sok olyan ifjú teológus és h u m a n ista k e resi fel a
k ra k k ó i eg yetem et, ak ik b ő l később h a z á ju k b a n a
nem zeti refo rm áció b á to r h itv a lló ja , ső t egyenesen
re fo rm á to ra lett. K ra k k ó b a n olyan teológiai m ű v e­
k e t n y o m ta tta tta k k i ezek az ifjú p ro te stá n s tu d ó ­
sok, am ely ek et h a z á ju k b a n , részben a ny o m d atech ­
n ik a i elm arad o ttság , részben a k ato lik u s reak ció
akadályozott. E rre a K ra k k ó ra em lékezik a lengyel
p o sta 1 1960-ban és e rrő l az egyetem ről,2 a lap ítá sa
600. év fo rd u ló ján , 1964-ben. E n n ek az „U n iv e rsy te t
Ja g iello n sk i”-n a k a la p ító ja V ladislav k irá ly és fele­
sége, Ja d viga v o lta k 1364-ben, ta n á ra i pedig re n d ­
sze rin t a leg h alad ó b b szellem ű k iv áló professzorok,
úg y hogy sok ezer d iák se re g le tt ide E u ró p a m in d en
tá járó l. C sak a leg jelentősebb professzo ro k at h a d d
em lítsü k : K o llam aj2, D lugoss3, K o p ern ik u s4 és a sok
között is, sz á m u n k ra legkedvesebb d iá k o k a t: D évai
B iró M áty ást, a k i 1523—25 k ö zö tt v o lt i t t „szénior”
és ak in e k i t t a d já k k i „A T íz p a ra n ts” , 1543, és
„ O rth o g ra fia ”, 1549. c. m ű v e it; K álm áncsehi S á n ta
M árto n t, a k i ugyan csak itt ta n u lt és széniorosko­
d o tt 1523—25 esztendőkben s b á r egy ideig k a to ­
lik u s k lé rik u s, a segesvári d isp u ta ó ta a p ro te stá n s
tan o k híve, 1556-ban pedig „ h a talm as p réd ik áció ­
já v a l k á lv in istá v á teszi K olozsvár n é p é t”. I tt ta n u l
a szászok későbbi re fo rm á to ra : H o n teru s Ján o s
1530-ban, a k i nem csak fo ly ta tja baseli és bécsi ta ­
n u lm á n y a it ezen a h u m a n ista egyetem en, de ta n í­
to tt is itt. U gyancsak ta n ító ja volt 1537 tav a szá tó l
1540-ig a k ra k k ó i eg y etem n ek Szegedi K iss Istv án ,
a m a g y a r re fo rm á tu s egyház később e u ró p ah írű
tu d ó sa; H o n teru ssa l egyidőben ta n u lm á n y o z o tt itt
43
 O zorai Im re, a k in e k itt is n y o m ta tjá k „K risztu s és
a n tik risz tu s” cím ű m ű v ét. K á ro ly i B oldi S eb estyén
1525. au g u sztu s 4-én in sz k rib á l itt; k ésőbb kolozs­
v á ri teológiai ta n á r. B en czéd y S z é k e ly Istv á n n a k
1529-ben k é t k ö n y v e is m eg jelen ik itt, egy S o ltá r-
exegézis és az első m a g ya r n y e lv ű v ilá g tö rté n e lem !
I tt je le n ik m eg K o m já th y B enedek, az if jú P erén yi
Já n o s re fo rm á tu s ta n ító ja á lta l „ m e g fo rd íto tt” :
S zent P á l levelei c. m űve, 1533-ban. M iu tá n eze­
k en az itte n i m a g y a r k iad v á n y o k o n ism étlő d ik a
F ran g ep án -cím er, felteh ető , h o g y ez a lu th e rá n u s
család v o lt a k iad áso k tá m o g ató ja. — I t t jelenik
m eg az első m a g ya r n y e lv ű é n e k e sk ö n y v , a Gál­
szécsi Istvá n é, 1532-ben és a szelíd le lk ű B a tizi
A ndrás, w itte n b e rg i d iák, „K ereszty én tu d o m á n y ­
ról való k ö n y v e tsk é je ”, a n n a k II. k iad ása, 1550-ben.
A len g y el refo rm áció szellem harcosa v o lt a
cseh—m o rv a te stv é re k közösségébe taro zó Ja n
Am os K o m e n s k y ,5 1592— 1670, a k i h azájáb ó l, M or­
vaországból h ite m ia tt elűzetvén, az E lb a-m en ti
Lysa, len g y el v áro sk a, cseh—m o rv a m e n e k ü lt g y ü ­
lekezet p a p ja , m a jd p ü sp ö k e volt, m íg a svéd—len ­
gyel h á b o rú b a n ez az ősi v áro s elp u sztu lt. K om e­
niusz öreg n a p ja it A m ste rd a m b a n tö lti és i tt is h a l
m eg a m e n e k ü lt cseh—m o rv a te stv é re k g yülekeze­
tén ek közösségében. R óla szép bélyeggel5 em lékezik
a leng y el p o sta 1957-ben. K o rab eli tu d ó s-teo ló gus
ta lá rb a n lá tju k , hosszú fe h é r h a já t b a re tt fogja
össze. S zülőhazája, am ely n ek úgyszólván végig
sz á m k iv e te ttje v o lt a H ab sb u rg -k a to lik u s re a k ­
ció m ia tt, sz in té n tö b b szép bélyeggel em lékezik
m eg róla. Legelőször 1952-ben lá tju k h aso n ló á b rá ­
zolásban cseh bély eg en 6, m a jd a 35 éves K om ensky-
E gyetem -em lékbélyegen, egy 1955-ben k ia d o tt cseh
b élyeg so ro zatb an 7 A sorozat m ásik b élyege a pozso­
nyi K o m en sk y eg y etem et áb rázo lja. 1957-ben ú ja b b
cseh bélyeg so ro zat áldoz em lék ezetén ek .8 A z egyik
bélyegen m au zó leu m át lá tju k , a m ásik o n : am in t
író aszta lá n ál dolgozik, és a h a rm a d ik o n v ilá g h írű
pedagógiai m ű v én ek , az „Opera didactica om nia”
g ra fik u s áb rázo lását. A so ro zat z á ró é rték e K om ens­
k y rő l k észü lt k o ra b e li a rc k é p é t ábrázolja.
T öbbízben em lékezik m eg a len g y el p o sta H en­
ry k S ie n k ie w ic zr ől ,9 1846— 1916, a k i b á r n em p ro ­
A SZERKESZTŐSÉG KÉRÉSE CIKKÍRÓINKHOZ
Többször k értü k m ár kedves cikkíróinkat, hogy
kézirataik elkészítésében vegyék gondosan figyelembe
a nyomdiai előírásokat. Számos cikkírónk kéréseink el­
lenére sem ta rtja be a kötelező szabályokat; ezért
kénytelenek vagyunk nyomatékosan megismételni ké­
réseinket.
A nyomda csak olyan kéziratokat fogad el t őlünk,
am elyeket jó minőségű, fehér papírra gépeltek; egy-
egy oldalra átlagosan 30 ritk án gépelt sort szabad írni,
egy-egy sorban átlag 60 leütés foglalhat helyet (tehát a
szóközök is beleszám ítanak ebbe). A papír baloldalán
szélesebb, jobboldalán keskenyebb margó legyen. A
papírnak csak az egyik oldalára szabad írni; a nyom­
da csak az első, eredeti példányt fogadja el, az indigó­
val készült másolatot nem.
K érjük m unkatársainkat, hogy postázás előtt gondo­
san olvassák végig és javítsák k i a géppel írt szövege­
ket. A szabvány szerint egy-egy oldalon legfeljebb öt
sorban lehet kézzel végzett javítás vagy betoldás; eb­
be azonban nem szám ítanak bele az ékezetek és te r­
mészetesen a géppel végzett javítások sem. (Minthogy
sok írógépen nincs hosszú í, ó, ő, ú, ű betű, ezért egyre
több nyom tatott szövegben is elhanyagolják a megkü­
lönböztetést a rövid és a hosszú hangzó között, ami
előbb-utóbb m ár beszédünk helyességét is kikezdi.
44
testáns, m égis „Quo vadis?” cím ű reg én y e révén,
am ely é rt eg y éb k én t 1905-ben N ob el-d íjat k a p o tt
(erről a svéd bélyeggel kap cso lato san m egem lékez­
tü n k ), e rő sza k té tel n é lk ü l m a g u n k é n ak v a llh a tju k .
V iszont fe lté tle n ü l a len g y el k álv in izm u s h itv a l­
ló ja volt J a n K o ch a n o w sky , 1530— 1584, lengyel
költő, a K álv in —M arot -Z so ltá ro k len g y el versek b e
való á tü lte tő je . L engyel k á lv in ista zso ltárai olyan
á tü tő erejű e k , hogy a M oldvából a tö rö k elől L en­
gyelországba m e n e k ü lt D osoftei m oldvai ro m án
m itro p o lita is o ly a n n y ira h a tá sa a lá k e rü l, hogy a
szám űzetése k e se rű k e n y e ré t azzal édesíti, hogy ro­
m á n n y e lv re fo rd ítja ezeket a „lengyel” v e rse k e t és
m eg terem ti ezzel a ro m á n költői, illetv e verselő
nyelvet. „P sa ltire in v e rs u ri” cím ű m ű v é t m a is
ily en n ek ism eri el a ro m á n iro d a lo m tö rtén et. Do­
softei k ö ltő -m itro p o litáró l egy é b k én t bélyeggel em ­
lék ezett a ro m á n p o sta 10, a m in t ih letőjéről, K ocha­
now szkyról a len g y el p o sta em lékezik egy 1953-ban
k ia d o tt b élyegen.11
A len g y el p ro te sta n tiz m u s leg jelen tő seb b re fo rm -
p o litik u sa M o d rze w sk y A n d reas F rycz, la tin o síto tt,
ism erteb b n ev é n : M odrevius, 1503— 1572, szintén
em lékbélyeghez ju to tt12 1961-ben, a „H íres lengye­
le k ” bélyegsorozatban. K ra k k ó i tan u lm án y o zása
u tá n n agyon sokszor v a n kü lfö ld i ta n u lm á n y ú to n .
Így tö lt hosszabb id ő t tö b b szö r is W ittenbergben,
ahol elsősorban M elan ch th o n v a n re á n a g y h a tá s­
sal. F ő m ű v e: D e R epublica E m an an d a, am elyben
követeli, h o g y ü ljö n össze egy egyetem es egyházi
zsinat, vigye k e re sz tü l a reform ációt. S ü rg eti, m in t
igazi h u m a n ista gondolkodó, a központi h atalo m
m egerősítését a nem esség tú lk a p á sa iv a l szem ben és
a közélet re fo rm já t. T öbb teológiai tra k tá tu s á b a n ,
felek ezetfeletti szem pontból, foglalkozik az a n titri­
n itá riu s ta n ítá ssa l és bib liai alapon cáfolja.
12. 1961. kiadás, 60 Gr. világosbarna/fekete. 1953.
kiadás, 1.35 Zl. szürke. — 13. 1953. kiadás, 80 Gr.
lila. — 14. 1945. kiadás, 6+24 Zl. kék. A krakkói
Jagello-egyetem belsejét ábrázolja.
(Vége következik)
Dr. Nagy József
Ezért helyezzünk nagy súlyt az ékezetek helyes hasz­
nálatára!)
A nyomda az előírások szerint tartozik az akadém iai
helyesírást használni, ha a kézirat eltérne is attól. Le­
hetnek valakinek jogos észrevételei a m ai helyesírási
előírásokkal szemben, mégis be kell ta rta n i őket, amíg
az akadém ia nem változtat rajtuk. A nyom da csak kü­
lön szerkesztőségi kívánságra szedhet a szabályoktól
eltérő helyesírással, de ennek — igen jelentős — költ­
ségét felszámítja. Ugyancsak felszámít a nyomda m in­
den eltérést a fentebb sorolt előírásoktól, — a jövőben
mi is kénytelenek leszünk a honoráriumokból levonás­
ba hozná m indazokat a költségeket, am elyek a nyom­
dai szabályoktól való eltérés folytán m erülnek fel.
Végül a rra is kérjük m unkatársainkat, hogy főként
nagyobb cikkek m egírása és beküldése előtt írásban
beszéljék meg velünk la cikk tartalm át és terjedelm ét;
és tartsák is be la kívánt terjedelm et. Gondoljanak
mindig arra is, hogy ökum enikus folyóirat vagyunk;
enne k a szempontnak akkor is érvényesülnie kell m in­
den írásunkban, ha egy-egy felekezet életéről, gondol­
kodásáról kívánunk egyetemes érdekű gondolatokat
közreadni.
Végül szeretnénk cikkíróinktól mennél tömörebb,
rövidebb írásokat kérni. Minden cikk annyit veszít a
súlyából, amennyi felesleges, henye szó, mondat, vagy
részlet van benne.
VILÁG SZEM LE
A római katolikus „tanhivatalok" vitája az új teológiai irányzatokkal
L egutóbbi sz á m u n k b a n is m e rte ttü k a ró m ai és
egyes reg io n ális „ ta n h iv a ta lo k ” le g ú ja b b m egnyi­
latk o zásait, am ely ek n a g y ré sz t a ró m a i k a to lik u s ú j­
teológia ered m én yeiv el szállan ak v itáb a. A m egnyi­
latkozások k ö zü l elsősorban a n é m e t p ü sp ö k i k a r
közös T a n ítá sa ta r th a t szám o t fig y elm ü n k re, m e rt
a k a to lik u s ú j-te o ló g iá b a n is élen já r n a k és világ­
szerte n a g y h a tá s t g y a k o ro ln a k a n é m e t teológusok.
A b en sh eim i F e le k ezettu d o m án y i In té z e t elem ­
75 É V M O D E R N K A T O L IK U S B IB L IA M U N K Á J A
A T a n ítá s cím e ez: „ Ig eh ird etés m in t az apostoli
b izo n y ság tétel to v á b b a d á sa az üdvösség m egvaló­
su lásáró l a Jézu s K risz tu sb a n ” (,,V e rk ün d ig u n g als
W eiterg ab e des apostolischen Z eugnisses von d er
H eilsv erw irk lich u n g in Je su s C h ristu s”). Ez a fo r­
m u la le írja azo k at a fo k o zato k at, a m ik e t a m ai
em b e rn e k m eg kell figyelnie, h a a k e reszty én h it
fo rrá sá h o z a k a r közeledni és a b ib lia i ira to k m on­
d an iv a ló já t legm élyebb ré te g e ik b e n a k a rja m eg ra­
gadni. A z o lvasónak észre k e ll v en n i, h o g y „a k e ­
reszty én ü d v h ird e té s a tö rté n e le m m e l szükségszerű
v onatk o zásb an van, azaz a n á z á re ti Jézu s szem é­
lyével és m űkö d ésév el á ll és b u k ik ”. A n ém et p ü s­
p ökök i tt alk alm azk o d n ak „Az ev an g éliu m o k tö r ­
té n e ti ig azság áró l” szóló in stru k ció h o z, a m it a p á ­
p ai B ib lia-b izo ttság 1964. áp rilis 21-én „S an cta m a­
te r ecclesia” kezdő szav ak k al b o csáto tt ki.
A ta n h iv a ta li szövegekben term észetesen n em ta ­
láln i azt, a m it eg y éb k én t is ritk á n le h e t h allani,
hogy a k a to lik u s b ib lia tu d o m á n y ré g e n m e g tan u lt
k ü lö n b ség et te n n i az alk alm azo tt tö rté n e tisé g és a
bizonyos fokig p u sz ta h isto ric itá s között, am inél
az egyes szerzők csak a h a n g sú ly elhelyezésében
különböznek egy m ástó l; és így m a jd n e m m in denki
a m ag a ja v á ra érte lm e z h eti a n é m e t p ü sp ö k ö k k ö ­
rü lírá sa it. A z e m líte tt k ü lö n b sé g té te l sz e rin t — am i
p ro te stá n s k ö rö k b e n sem ism eretlen ! — a tö rté n e ­
lem nek m á r in s ta tu n ascen d i v a n a B ib lia eseté­
ben egy k in y ilatk o ztató -m eg v alló ig ealak ja. A tö r ­
ténelem fo g alm a ezért n ém ely k a to lik u s te k in te t
szám ára szorosan az ü d v tö rté n e t fo g alm a m ellett
áll, am ely a tisz tá n im m a n e n s m é rté k k e l m érő h is­
to rik u s sz á m á ra legjobb esetb en re jtv é n y n e k lá t­
szik. A „ tö rté n e ti részek ” — am ely ek rő l a T an ítás
n agyon ó v ato san beszél (Nr. 25) — az ev an g élium i
bizo n y ság tétel „teljes v a ló sá g á n a k ” csupán részei
(Nr. 24). Íg y a k a to lik u s e x e g e tá k tó l n em követelik
m eg, h o g y m in d en m o n d a tn á l fu n d a m e n ta lista m o­
d o rb a n fe lk iá lts a n a k : „ . . . és az ev an g éliu m o k n ak
m égis igazuk v an(!)”, h a n e m azon k ell fárad o zn iu k ,
hogy ered m é n y e ik et illesszék az ü d v tö rté n e ti é p ít­
m énybe, m ely et a k a to lik u s teo ló g ia ú ja b b a n m in d ­
in k á b b k ia la k ít. Ezen fe lü l sz á m u k ra a „ tö rté n e ti­
ség” olyan fogalom leh et, am ely et részleteib en csak
az ev an g éliu m o k o n v ég z e tt ex eg é tik a i m u n k a fog
m eg h atáro zn i, a m it a T a n h iv a ta l feddése n é lk ü l
több szö r h ird e te tt a P á p a i B ib liain tézetb en R óm á­
b an ta n ító N o rb e rt L o h fin k jezsuita.
A hol a T a n ítá s „az ü d v tö rté n e t k o n tin u itá s á ró l”
beszél „Á b ra h á m tó l Jé z u sig ” (Nr. 24), o tt a „D ei
v e rb u m ” k ezd etű zsin ati d o g m atik ai k o n stitú ció ra
u tal. Ez a k a to lik u s írá sm a g y a rá za t tip ik u s p é ld á ja
zései közül alább a n é m e t püsp ö k ö k T an ítá sa k é t
to v áb b i részletén ek k ritik a i ism e rte té sé t közöljük
e z ú tta l; ezek a részletek a k ato lik u s b ib lia tu d o ­
m án y bibliai-teológiai e red m én y ein ek b írá la tá v a l
foglalkoznak, to v áb b á összefoglalást igyekeznek
ad n i az új teológiai irán y za to k ró l, ah o gyan azokat
a n ém et püspökök lá tjá k . E zt a ta n h iv a ta li b írá ­
la to t b írá ljá k a ben sh eim i In té z e t jeles p ro te stá n s
teológusai.
(14—26. bekezdés). S zem léletm ódja ném ely k a to ­
likus ex e g éta vélem énye szerin t a k á n o n k é rd é s k ö­
vetkeztetése, am ely az Írá s tév e d h ete tle n ség érő l és
in sp irác ió járó l szóló te rm é k e tle n ta n ítá s t a k á n o n ­
teológiával igyekszik legyőzni. A „D ei v e rb u m ” a
b ib liai igazságot n em a n n y ira a b ib lia i szerzőkre
— m in d en esetre bizonyos belső ellen tm o n d ásb an
(v. ö. N r. 11-t a N r. 7-tel) — v o n a tk o z ta tta , m in t
in k áb b a bibliai ira to k ra . A T an ítá s viszont m á r
eg y értelm ű e n „ in sp irá lt k ö n y v e k rő l” beszél (Nr. 25).
K eresnek, k ív á n n a k egy olyan fo rm u lá t, m in t a k á ­
n o n b an tö k életesen k ié rle lt üdvigazság, am ire bizo­
n y íté k u l felhozzák azt is, hogy a zsin at a té v e d h e ­
tetlen ség n eg a tív fo galm a h e ly e tt az igazság pozi­
tív fo g alm át helyezte előtérbe. C sak így le h e t hoz­
z á ju tn i az in sp iráció -fo g alm án ak ú j értelm éhez.
N incs egy k á n o n ju k az ószövetségi ira to k n a k és
egy k á n o n ja az újszövetségieknek, h an em csak a
B iblia k ö n y v ein ek eg y k á n o n ja létezik, am ely Iz­
rae l le g k o ráb b i tö rté n e té tő l elkezdve egy feszültség­
gel teljes fo ly a m a tb a n a la k u lt ki. A befejező K risz­
tus-esem én y olyan, m in t a k á n o n -p a rtitú ra elején
álló hangjegykulcs.
Ez a k án o n teológia h á tté rb e k e rü l, h a k a to lik u s
e x eg eták és h e rm e n e u tá k e lju tn a k az ,analógia
sc rip tu ra e ’-hoz, h a h a tá ro z o tta n k ö zelítenek a
,sc rip tu ra sui ipsius in te rp re s ’ elvéhez és h a L u th e r
M á rto n t m a jd n em ú g y idézik, m in t egy egyház­
a ty á t: „A z Írá s a n n y ib a n Iste n Igéje, am en n y ib en
K risz tu sra m u ta t” . A z ily en té te le k u g y a n olyk or
m e sterk éltn ek tű n n e k , de m égis jó l jellem zik a
szem befordulást az Írá s és a tra d íció viszonyának
o lyan felfogásával, am ily et a trid e n ti és az I. V a­
tik á n i Z sin ato n fo g alm aztak m eg. M inthogy az
ilyen k ije le n tés ú j in te rp re tá c ió ja a rég i zsin ati
jegyzőkönyvek segítségével n e m v in n e előbbre, azt
h a n g o zta tják , hogy m eg k e lle tt len n ie az okának,
h a az E gyház — á m b á r K risztu s m isztik u s te ste
— le z á rta a k án o n t. És le zá rta , m e rt az ősegyház
bizo n y ság tételén ek m in d en k o r sz á m á ra n o rm a tív
jelen tő ség et a k a r t tu la jd o n íta n i. E gyes progresszív
h a n g o k — h a nem is m indig n y o m ta tá sb a n — m ég
v ilágosabban fejezik ezt k i: a trad íc ió jó és fontos
dolog, nem le h e t eld arab o ln i és e lk e rü lh e te tlen is,
de nem tá r ja fel a S zen tírás lényegét, a rró l pedig
szó sem lehet, hogy vele eg y en ran g ú lehetne.
A 26. és 27. bekezdésben a T a n ítá s beszél a fo r­
m a tö rté n e ti, a sz erk esz téstö rtén e ti és a tö rté n e t­
k ritik a i m ó d szerekről — e so rre n d e t érdem es m eg ­
jegyezni. A szöveg m a g áb a n fo g lalja az a la p u l v e tt
„ S an cta m a te r ecclesia” rö v id íte tt ta rta lm á t. A fo r­
m a tö rté n e ti és a szerk esz téstö rtén e ti m ódszert m él­
45
tá n y o ln i kell, „ h a azokat e g y ü tt és kellő óvatosság­
gal alk alm azzák ” (Nr. 26). M egjegyzendő, hogy
eg y ü v é ta rto z ásu k a t igen erő sen h angsúlyozzák, jó l­
leh et ezt k o m o ly an se n k i n e m v o n ta k étség b e. V a­
jo n a n ém et p ü sp ö k ö k o ly an olcsó b é k é t a k a rn a k
létesíten i, a m ely n ek jó t te n n e egy tu d a to s nézet-
eltérés? A fo rm a tö rté n e ti m ódszer a m i századunk
első h a rm a d á b ó l szárm azik, de a k a to lik u s k u ta tá s
csak a m ásodik h a rm a d b a n te tte m agáévá. 1920
tá já n ü n n e p e lte a szociológia első á tü tő e re jű sike­
reit, és a fo rm a tö rté n e ti m ód szer bizonyos szocio­
lógiai, szem léleten áll v agy b u k ik . A k ato lik u s exe­
g eták ú jjá é p íte tt tan u ló sz o b á já b a csak kevéssé tö rt
be a h úszas év ek levegője. E zért leh elik o tt kissé
m ég m a is az ih le te tt b ib lia i szerzőkről szóló, idő­
közben re v id e á lt ta n ítá s levegőjét, m in t cau sa instru ­
m en talis-t. Az általán o s hagiológia h a tá sa is érez­
hető, h a v a la k i elő sz e re tette l k o n k ré t szem élyek
u tá n k u ta t a szöveg m ögött. A „S acra m a te r eccle­
sia ” rosszalja, h a a g y ü lek ezet alkotó e re jé t tú l­
becsülik, pedig ezt a k a to lik u s e x e g e tá k m ostanáig
in k á b b aláb ecsü lték — v ag y a n y o m ta to tt k o m ­
m en táro k n e m a jelen leg i álla p o to t a d já k vissza?
A fo rm a tö rté n e ti m ó d szert az esetek többségében
tö red ék esen v e tté k át. A k a to lik u s ex eg etik a eddig
eg y értelm ű en sz e rk e sz té stö rtén e ti ta n u lm á n y o k a t
a d o tt ki, de fo rm a tö rté n e tit alig. Az e m b er u g y an
többféle iro d alm i m ű fa jja l kell, hogy szám oljon,
de a szociális bázis — am elyben ezek a m ű fajok
g y ö k erezh etn ek — csak r itk á n ig a z ítja ú tb a az em ­
b ert. D e ez bizonyosan m egváltozik, m e rt a k a to ­
likus p n eu m ato ló g ia éppenséggel m egengedi egy
an o n im k eresztyénség, m in t causa in s tru m e n talis
feltételezését.
P ásztori a la p elvek
A 28. bekezdés beszél az „egyházilag fo n to s”
p ászto ri bölcsességről és a k ö v etkező m o n d a to k em ­
lé k ez te tn ek — tö b b e k k ö z ö tt — az 1961-es róm ai
b ib lia v itá ra . Ez a v ita a P á p a i B iblia In té z e t és a
L a te rá n i E gyetem közö tt fo ly t — az eg v ik részről
L u is A lo n so -S ch o ekel és M a xim ilia n Z e rw ic k je ­
zsuiták , a m ásik részrő l Francesco Spad a fo ra és
A n to n io R om eo p ro fesszorok v o lta k a szem ben álló
felek — , v ég ü l a „B ib licaru m d isc ip in a ru m stu d io”
m o n itu m m al z á rtá k le ta n h iv a ta lila g a v itá t, 1961.
jú n iu s 20-án. D e a S zen t O fficium ,in té se ’ eg y á lta­
lán nem m e n t bele a p ro b lém áb a, o tt sem , ahol
„a S zen tírás igazi tö rté n e ti és o b je k tív igazságának
elszom orító k ritik á já ró l és k é tsé gb ev o n ásáró l” be­
szél. A lo n so -S ch o ekeln ek, Z e r w ick n e k és b a rá ta ik ­
n a k n e m k e lle tt jelen tő seb b in té st é re z n iü k k i a
szövegből, h a b á r a m o d e rn b ib lia tu d o m á n y ellen­
zői a sz av ak at s a já t felfo g ásu k sz e rin t m a g y a rá z­
ták , és tö b b jó k ép esség ű k a to lik u s e x eg eta nag y on
is szen v ed ett m ia tta . A S zen t O fficium in tő en m u ­
ta to tt a hiv ő k félelm ére és k étely ére, és ezáltal
tú lb ec sü lt egy olyan a rg u m e n tu m o t, am i m á r rég en
felm erü lt a v itá b a n : „A z ily en féle g o n d o lato k és
nézetek a p a p o k a t és a h ív ő k e t m egfélem lítik , ezért
a tiszte le tre m éltó a ty á k — a k ik a h it- és erkölcs­
ta n v éd elm éért felelősek — szükségesnek ta lá ltá k ,
hogy m in d azo k at in tsék , a k ik szóban és írá sb a n a
S zent K ö n y v ek k el foglalkoznak, hogy fon tos
an y a g n a k és a szent a ty á k ta n ítá s á n a k k ijá ró böl­
csességgel és tisz te le tte l m ű v eljék azt, fo ly v ást
szem e lő tt ta r tv a az E gyház felfo g ását és a ta n ító i
h iv a ta lt, n e z a v a rjá k m eg a h iv ő k lelk iism e re té t és
a h it igazság át ne sé rtsé k m eg.” 1964-ben a zu tán
k ia d tá k a „ S an cta m a te r ecclesia” in stru k ció t,
46
am ely m á r n em csak az egyik fél cím ére ta rta lm a ­
zott intések et. A „S an cta m a te r ecclesia” á lta l fel­
állíto tt p á szto ri alap elv ek az olyan m erev fu n d a ­
m e n ta listá k ellen is irá n y u lta k , a k ik az exegézis
m űvelésében alig já r ta s a k és a k ik n e k a p ré d ik á ­
ciója legjobb esetb en pszichológiai és tipológiai el­
m ésségből áll.
Ö sszehasonlítva a 28. b ek ezdést ezekkel a n y ila t­
kozatokkal, csak visszalépést le h e t m eg állap ítan i,
hiszen egyedüli k rité riu m k é n t azt em eli ki, hogyan
értelm ezi az új ex eg e tik ai h e rm e n e u tik a i ta n ítá so ­
k a t „követőik á tla g a és a h iv ő k töb b ség e”. „E
szem p o n tra te k in te tte l az eg y h á zn a k — a S zen tírás
m élyebb m eg é rté sé ért folyó fára d o zás te lje s és illen ­
dő elism erése m e lle tt — jo g a és kötelessége egyér­
telm ű en n e m e t m ondani, h a egy ily en ta n ítá s é rte l­
m ezése v a ló já b a n a k e re sz ty é n h it m eg ü resítésére
vezet, fü g g e tlen ü l attó l, hogy az a szerzők in te n ­
ció jának m egfelel v ag y sem ”. A k ato lik u s b ib lia­
tudósok igazán n e m k a p n a k i t t k ö szönetét azért,
hogy ők — éppen N ém eto rszág b an is — m egkísé­
re lté k fárad o zásu k „e g y h á ziasság án ak ” erőteljes
hangsúlyozásával a ta n h iv a ta li b izalm atla n ság o t el­
oszlatni. A T a n h iv a ta l egy szóval sem igazolja se­
g éd szo lg álatu k at a m eg ism e ré sre való ig y ek ezetü k ­
ben, am it X II. P iu s „D ivino a ffla n te sp iritu ” cím ű
en c ik lik á jáb a n m ég ig en n y o m a ték o sa n m eg tett.
Úgy v éljük, hogy — m ások m e lle tt — H erm a n n
Sch a u fele fre ib u rg i érsek v o lt az, ak i n em nyu g o ­
dott addig, am íg az „e g y é rte lm ű n e m ” bele nem
k e rü lt a szövegbe. M in d en e setre az ő b ö jti p á szto r­
levele e n n ek az a u to rita tív in té sn e k re to rik u s és
dagályos apológiája.
Az alap o sab b an m é rleg elt ta n h iv a ta li n y ilatk o z a­
tok ilyen k ö v etk e zte tések et e n g e d n e k m eg. Egy­
részt „a ch ristifid eles tö m e g e k b e n m e g teste sü lt
egyházi h ité rtelm ez és” (G laubenssinn) a b ib liatu d o ­
m án y elé olyan h a tá r t húz, a m it nem szabad á t­
lépni; m ásrészt az a b ib lia tu d ó s já r az igazság ú t­
ján , ak i m egérti, hogy ex e g e tik a i és h e rm e n e u tik a i
ta n u lm á n y a in a k e red m én y e it a k a to lik u s n é p szá­
m á ra a h it fo rrá sá v á k e ll te n n ie, b á rm e n n y ire
ú jszerű ek és szo k atlanok le g y e n ek is felism erései.
A k a to lik u s egyház — m in d e n lá tsz a t ellenére —
csak n ag y o n ritk á n tű zi ki m a g a elé azt a nem es
célt, hogy végső b ib liai-teo ló g iai igazságot d efin iál­
jon. A felm erü lő p ro b lé m á k k a l n a g y ré sz t p ra g m a ­
tik u san néz szem be és p ra g m a tik á já t szinte k izáró ­
lag az az óhaj h atáro zza m eg, h o g y a m ú lt és a je ­
len szilárd k o n tin u itá sá t b iztos kézzel őrizze.
A zt rem élik, hogy ily m ódon n em csak a trad ic io ­
nalizm us v ito rlá já b ó l fo g ják k i a szelet, h a n e m —
bizonyos fokig időszerű terv e z é sse l — g á ta t v e th e t­
n e k egy k a to lik u s h itv a llási m o zg alo m elé is. A p ro ­
te stá n s ex eg etik a és h e rm e n e u tik a bűnbeesése —
am ely n ek b ü n te té se széles k ö rű k ato lik u s vélem ény
szerin t a h itv alláso s m ozgalom le tt — k u ta tó szen­
vedélyében állott, ab b an a vágyéiban, hogy az ú ja b b
idők törek v ésein ek m egfelelő m ódon, m inél m egle­
pőbb felfedezésekkel álljon elő. D e a teológiának
„nem az a felad ata, hogy fe lfe d ezé se k et tegyen, h a ­
nem az, hogy az egyház ta n a it k ife jts e ” és k izá ró ­
lag „ekkleziális sze n v ed é ly ek n ek ” engedjen. Ezzel
a ta n ítá ssa l n y ilv á n v aló a n o ly a n elren d ezésre (A r­
ran gem ent) törek szen ek , am e ly b e n m in d en feszü lt­
ségnek fel kellene oldódnia: a ta n h iv a ta l úg y b e ­
szél a b ib liatu d o m án y ró l, m in t am e ly e se trő l esetre
seg ítő társa az ism ere tszerzé sb en ; a k a to lik u s hivők
elő tt n a g y tisztességgel adózik n e k i; a hiv ő k „soha
ne ó csárolják a b ib liá v a l fo g lalk o zó tu d ó so k a t, h a ­
nem tisz teljék ő k et” és csak v itá s esetek b en á llja ­
 n a k a ta n h iv a ta l o ld a lá ra ; v ég ü l az ex e g e tá k n ak
és a h e rm e n e u tá k n a k fo ly v ást szem e lő tt k e ll t a r ­
ta n io k m in d a ch ristifid eles, m in d a m a g iste riu m
ecclesiasticum 2000 éves tö rté n e té t. H ozzá k e ll te n ­
n ü n k : rem élh ető leg m ég in k á b b szem elő tt ta r tjá k
a B ib liát és n e m vesz e rő t r a jtu k v a la m i k an csal­
ság ra k én y szerítő görcs!
A z ú j h e rm e n e u tik a kialakításáról
A h a rm a d ik fejezet h áro m -ö tö d részéb en a „m i­
to ló g iátlan ító egzisztencialista in te rp re tá c ió v a r’
(Nr. 34) foglalkozik, azaz R u d o lf B u ltm a n n a l. N é­
ven u g y a n n em nevezi, de n e m egyszer e lá ru lja ,
hogy i tt a p ro te stá n s teo ló g iáró l v a n szó. A T a n í­
tás — k ö v etv e a „ S an cta m a te r ecclesia” in s tru k ­
cióit — így a z tá n részletesen belem egy a „B ult­
m an n -isk o láb a” , am i jó l m u ta tja , hogy a h ag y o m á­
nyos k a to lik u s h e rm e n e u tik a v ita th a ta tla n u l a vé­
gét já rja . A k a to lik u s h e rm e n e u tik a ab b a n az op­
tim izm u sb an te v é k e n y k e d e tt, hogy a leg tö b b b ib ­
liai szó — h a n em is a laik u so k , de a teológusok
szám ára — te lje se n világos és nincs feszültség ben
a tö b b i b ib liai szóval és az egyház ta n ítá s á v a l;
ezekhez a b ib lia i szavakhoz és részek h ez n em kell
h e rm e n e u tik a , h a n e m csak h o m iletik a. D e h a m ég­
is len n én ek tisz tá z a tla n h ely ek az írá s b a n , a k k o r —
m in t A u g u s tin B ea ta n íto tta — azo k at „m aga Isten
teszi világossá: a) a k á n o n k ésőbb k e le tk e z e tt ira ­
ta ib a n ta lá lh a tó p a ra lle l te x tu so k által, b) az egy­
h á z a ty á k n a k a d o tt k ije le n té se k által, c) az egyéb
h ag y o m án y o k b an r á n k m a ra d t k ijelen téssel, d) a
m ai T a n h iv a ta ln a k a d o tt k ije le n té sse l és e) á lta lá ­
b a n az analó g ia fidei á lta l.” A k ije le n té s le h e t m a­
gyarázó jellegű, de m ég g y a k o rib b a sensus plen ior
kijelen tés.
A „sensus p le n io r” ta n ő srégi és n é h á n y h aladó
k a to lik u s ex eg eta is m egbecsüli ezt a ta n ítá s t — ,
m in d e n e se tre je le n té k e n y m ódosítással. Ő k n e m ­
csak a „ b e zárk ó zo tt” v a g y „h om ályos” szavak ból
in d u ln a k ki, h a n e m az egész Szentírásiból. G ondo­
la tm e n e tü k a k ö v e tk e z ő : a k á n o n b a n v a n eg y m eg­
é re tt sensus, am ely a sen su s p le n io rra m u ta t, és­
pedig o ly an fo rm án , hogy m eg h atáro zza a sensus
p len io r irá n y á t, lén y eg ét és leh ető leg m ég a te r je ­
d elm ét is. A m i a k á n o n t és az egy h áz ta n ítá s á t
összekapcsolja, az a h a g y o m á n y -tö rté n et. H a ezt az
e m b er elfogadja, a k k o r m egoldódik p éld áu l az Ósz.
tö rté n e ti és k e re sz ty é n m a g y a rá z a tá n a k p ro b lém á­
ja. M indig világ o sab b an ism e rik fel a k a to lik u s
h e rm en e u tik u so k , hogy a p á p a i b ib lia-b izo ttság
h a jd a n i d e k ré tu m a in a k en e rg ik u s lebecsülésével
ÚJ A B B I R Á N Y Z A T O K „A V IL Á G ” R Ó M A I K A T O L IK U S T E O L Ó G IÁ J Á B A N . . .
A „ G au d iu m e t sp es” p aszto rális k o n stitú ció
szem reh án y ást tesz a teo ló g ián ak , h o g y n em szállí­
to tta „az e g y h ázn ak a v ilág b an való szolgálatához
és egzisztálásához a ré g ó ta esedékes teológiai alapo­
k a t.”
A z „ag g io rn am en to ” cím szó sz e rin t az egyház
m aivá v á lá sá t és az „eg y h áz d ialó g u sát a v ilág g al”
sok ró m a i k ato lik u s teológus ú gy p ró b á lja v ég re­
h a jta n i, hogy Iste n és a vilá g v iszo n y át k ív á n já k
ú jra átg o n d o ln i és az eg y h á z és a h ív ő k h ely zetét
a m a i világban, v a la m in t az ezzel k apcsolatos ek ­
kleziológiai és e tik a i k é rd é se k e t szeretn ék ú jr a m eg­
h atáro zn i. A T a n ítá s „a h iv ő k és a v ilág m a ” cím ű
fejteg etésén ek m é lta tá sá h o z szükséges „a v ilág te o ­
ló g iá já n a k ” k ü lönböző felv etéseit a ró m ai k a to ­
likus teo ló g iáb an felvázolni.
m ég n em végezték el fe la d a tu k a t. E zért fárad o z­
n a k egy ú j alap k o n cep ció ért és ö rü ln ek a k o rtá rs
p ro te stán s teológusok p reg n án s téziseinek, a m e ­
lyekkel jó l tu d n a k v itatkozni.
Sok ra n g o s k a to lik u s ex eg éta és szisztem atikus
n y ilatk o zo tt a „ B u ltm a n n -isk o la ” kérdéséről. A leg­
ism erteb b ta n u lm á n y o k R ené M arlé és G o tth o ld
H a sehüttl, W olfgang B eilner, K a rl H erm a n n
S ch elkle, K a rl R a h n er és N o rb e rt L o h fin k tollából
je le n te k m eg. M é lta tjá k Bu ltm a n n á l azt, hogy ő
„legalább elm é letb e n ” ta r t k i a m ellett a té te l m el­
lett, hogy „az egész Ú sz.-et m in t h it-v a llá sté te lt
(G laubensáussage) kell felfogni. B u ltm an n „nem
a k a r elim inálni, h a n em in te rp re tá ln i” . Ő figyelem ­
re m éltó an é rté k e li „az úsz.-i k é ry g m a b o trá n y á t”
és „ijesztő b iztonsággal ta lá lja el a m ai á tla g em b e r
b e á llíto ttsá g á t” „A k e re szty én h it egzisztencialista
o ld alán ak k o nzekvens h an g sú ly o zásá t” is n agyon
é rté k esn ek ta r tjá k , am en n y ib en „ez a szem léletm ód
a B iblia igazi m eg értését képes szolgálni”.
A T an ítás n em ju t el d iffe ren ciált ítélethez. A n é­
m et püsp ö k ö k sze rin t a „B u ltm an n -isk o lá b a n ” a
m ester u ralk o d ik , látszólag m in d en ellentm ondás
n élkül és ú g y ta lá ljá k , hogy itt „tu la jd o n k ép p en
nincs m ásró l szó, m in t a gnózisnak egy új fo rm á ­
já ró l” (Nr. 36). D e n y itv a m a ra d a kérdés, hogy
vajon az ü d v tö rté n e ti szem léletet, az eschatológiát
és az in k arn á ció teo ló g iá já t orvo sság k én t a já n l­
já k -e a „m ito ló g iátlan ító egzisztencialista in te rp re ­
táció” ellen vag y csupán ellensúlyként.
A m ai k ato lik u s b ib lia tu d o m án y b a n h a ta lm a s
n ekilendülés figyelhető m eg. A le n d ü le t szó m ag á­
b an fo g la lja azt is, hogy a m erev, m a ra d i erők m ég
nagyon ére ztetik h a tá su k a t. D e a p ro te stá n s m eg­
figyelők azt m o n d h a tjá k , ho g y : m in d en változás­
n ál fo ntosabb ö n m ag áb an a bibliai-teológiai „gaz­
d asági csoda”. H a a z egyes „isk o lák b an ” — a m in t
fen t rö viden vázolni p ró b á ltu k — különböző m ó­
don is m egy ez végbe, m égis a le m a ra d á st óriási
lép tek k el igyekeznek behozni. Bizonyos form ális
szem pontból ta lá n m á r felü l is m ú ltá k a p ro te stá n s
b ib lia tu d o m á n y t. Ide ta rto z ik m in d en ese tre a re la ­
tíve biztos e red m én y ek értelm es to v á b b a d á sa és a
h e rm e n e u tik a i diszkusszióról szóló töm ény, világos
tudósítások. A k a to lik u s e x eg e ták to v á b b i csoport-
m u n k á ja jó l fejlő d ik és ép pen ez ért kívánatos,
hogy a k o llek tív k u ta tá s m eg o ldásairól — m inden
m enet közben m u tatk o z ó e re d m é n y t és hy p o tézist
is g átlás n é lk ü l p u b lik á lv a — a d ja n a k h írt, m e rt
csak íg y lehetséges azo k at a legszélesebb szinten
m egvizsgálni és átgondolni.
H einer G rote
A z evolúció teológiája
A leg rad ik álisab b elképzelést Iste n és a világ vi­
szonyának új m e g h a tá ro z ására — a zsin ato t alap o ­
san m egelőzve — Pierre T eilhard de C hardin
(1881— 1955) fran cia jez su ita p á te r szo lg áltatta. Ő
le a k a rta győzni a k ereszty é n teológia szokásos
a n tih e tik u s gondolkodási fo rm á já t és h e ly ette egy
új evolúciós gondolkodási sch ém át a k a r t kifejlesz­
teni. T e ilh a rd Isten n e k és a v ilá g n ak egyetem es
„szintézisét” keresi. K eresi a tran sz ce n d en sn ek és
im m anensnek, te rm ész etfö lö ttin ek és te rm é szeti­
nek, szellem inek és an y ag in ak , Iste n ország án ak és
a földi jövendőnek, h itn e k és tu d á sn a k , Iste n b e ve­
te tt h itn e k és a v ilág b a v e te tt h itn e k szintézisét.
47
 Iste n és a v ilág e „m eg b ék ítése” n em k é t létfo rm a
ko o rd in álása — ah o g y an fé lre é rtik a ró m ai k a to ­
likus k r itik u s o k , a k ik T e ilh a rd o t ép p en „azokhoz
a sch ém ák h o z m érik , am ely e k e t ő m a g a m ögött
h a g y o tt” — , h a n e m egy ev o lu tív eggyé-válás. A lét
h ely ére lép a keletkezés, a genezis. T e ilh a rd u to l­
só naplóbejegyzése ta rta lm a z z a ezt a v á z la to t:
,,K ozm osz= kozm ogenezis — biogenezis — noogene­
zis — C h ristogenezis.” C h risto c e n trik u sa n gondol­
kozik u g y a n ; de az ő k o zm ik u s K risz tu sa n e m egy
fö ld ö n tú li szem ély, h a n e m e lv á la sz th a ta tla n egység
az em beriség g el és a világgal. T e ilh a rd őt „K risz­
tu s -om e g á n a k ” nevezi, ak ib e n Iste n — és a v ilág —
való ság án ak egyesülése lé tre jö n „ Iste n ” te h á t csak
„evilág i” fo rm u lá k b a n fo g alm azh ató m eg, m ert
csak eg y valóság v a n : Iste n és a világ egysége. Ez
pedig n em jele n le v ő e n -sta tik u sa n érzék elh ető , h a ­
nem „ Isten v aló sá g á n a k u n iv erzális m e g ta p a sz ta lá­
sak én t a v ilág -v aló ság áb an m in t egy egységben,
csak a jövő an ticip áció jáb an , szellem ileg-eschatoló­
g ik u san leh etség es”, azaz az Iste n b e és a világba
v e te tt re m é n y sé g -h it által.
A te ilh a rd i Iste n és v ilág szintézis k o n zek v en ­
ciája term észetesen egyház és világ, v alam int
K risztu s és v ilág v iszo n y án ak ú j m eg h atáro zását
jelenti. A „ G au d iu m et sp es” (Nr. 40) „a földi és
égi e g y ü ttlé t eg y m ásb a k ap cso ló d ásáv al” m ás szo­
lid a ritá s á ra gondol eg y h ázn ak és v ilá g n a k m in t
T eilhard. A zsin at az e g y h ázat a v ilá g b a n levőnek
gondo lja és d ialó g u st k ív á n egyház és világ között,
am i á lta l eleve feltételezi az e lle n té te t és egyházi
b irto k n a k te k in ti az igazságot. T eilh ard sz e rin t h a ­
lo tt az olyan egyház, am ely Iste n é t n e m keresi
m in d en p illa n a tb a n ; ő az eg y h ázat a világgal
e g y ü tt való fejlő d ésb en értelm ezi. D e T e ilh a rd ál­
ta lá b a n k ev eset beszél az eg y h ázró l: le írja az em ­
b e rt a kozm oszban (le p h en o m en e h u m ain ), az is­
te n i m ilie u t és a kozm ikus K risztu st, an élk ü l, hogy
az „egy h áz” jelen ség et e m líten é — ez pedig igazán
frap p á n s, te k in te tte l az eg y é b k é n t ró m ai k ato lik u s
ekk lezio cen trik u sság ra. S o k k al fo n to sab b T eilh ard
szá m ára az e m b e r és hogy az Iste n em b e ré n e k fe ­
lelősséget kell v á lla ln ia a fö ld i keletk ezésb en az Is­
ten b e és a v ilág b a v e te tt h it egységében, azaz a
K risztu s-o m eg a jelenlevő eg ziszten ciájáb an az em ­
b er p ro d u k tív résztvevő az evolúcióban, és e g y ú t­
ta l n em d ö n tésre-k ész szem ély, m e rt felőle a vi­
lág fejlődése h atáro z.
T eilh a rd g o n d o lk o d ásán ak m e g v ita tá sa éppen
csak m egkezdődött. K ozm ológiai ch risto ló g iája b i­
zonyos ú j in d ítá so k a t (K olossé 1!) ad a ró m a i k a ­
tolikus teo ló g ián ak , de „ u ltra fiz ik á já n a k ” gondola­
ta és a tö rté n e le m n e k csak m in t genezisnek é rte l­
m ezése v itás m arad .
P aul L a b o u rd ette „k o n fu zio n izm u st” v e t Teil­
h a rd szem ére a fizika és m etafizik a összecserélé­
séért, H an s E d u a rd H en g sten b erg u g y an csak a te r ­
m észet és a term é sz e tfö lö tti „ö sszezav arását” k i­
fogásolja és az Iste n „ lé t-im m a n e n c iá já t” (W er­
densim m anenz) a v ilá g b a n ; H ans Urs v o n B a lth a ­
sar k ritiz á lja Iste n o rszág án ak és a v ilá g n a k „kon­
v erg e n c iá já t” egy om ega p o n tra és b írá lja T eil­
h a rd m e ta fiz ik á já t m in t á lta lá n o síto tt b io lógiát; és
L eo S c h e ffc z y k K risztu s m ű k ö d ésén ek term é sz e ti­
fizikai értelm ezése ellen fo rd u l.
K ato lik u s és p ro te stá n s állásfoglalások h ián y o l­
já k T e ilh a rd v ilág k ép e v izsg álatán ál, hogy n em fi­
gyel fel eléggé a gonoszra és a b ű n re és ezáltal
K risztu s k e re sz tje elveszti közp o n ti h e ly é t a h itb e n
és a v ilág ró l szóló teológiai reflex ió k b an .
48
„A világias v ilá g ” teológiája
T eilh a rd p ró b á lk o zá sát — ra d ik á lisa n legyőzni a
tú lh a la d o tt gondolkozási s tru k tú rá k a t — a ró m ai
k ato lik u s teológia és a zsin at eg y á lta lá n n em v e tte
át. M égis m e g ta lá lju k T eilh ard k érd é s-fe ltev é sé t a
„világias v ilág ”-g al foglalkozó v itá b a n , am ely a
m egszokott gondolkodási fo rm á k o n b e lü l a ró m ai
k ato lik u s teo ló g iáb an folyik. Jo h a n n B a p tist M etz
m esszem enően k ö v eti T e ilh a rd go n d o latait, am en y ­
nyiben az e m b e rie síte tt v ilá g o t m in t egy „m a jd
létrejövő v ilág o t” (W erde-W elt) is értelm ezi,
am ely b en Iste n úg y létezik, „ m in t a z em b eri sza­
badság n e m -re n d e lk ez é sre -á lló jövendője, ah ogyan
az m a g á t a v ilá g b a n m e g v aló sítja”. Iste n istensége
„jövőnk szabad, hozzáillő h a ta lm a és n e m első ren ­
den egy ,fö lö ttü n k v aló -lét’ (Ü beruns-S ein) tö rté n e ­
lem n é lk ü l ta p a sz ta lh a tó tú lv ilá g a é rte lm é b e n ”.
A „jövendő v ilág ”, a m it Jézu s végérv én y esen m eg­
ígért, „nincs eg y szerűen tö rté n e le m n é lk ü l készen”,
han em „az m indig en n ek a re á vonatkozó h itn e k
a tö rté n e lm i fo ly a m a tá b a n k e le tk e z ik ”.
M etz k iin d u ló p o n tja n e m a te rm é sz ettu d o m á n y
és az evolúció, h a n e m az ú jk o r k ezd ete ó ta végbe­
m ent változás a gondolkodás tö rté n e té b e n , am ely
azt je le n ti, hogy a „k o zm o cen trik u s” gondolkodási
form a „a n th ro p o c e n trik u ssá ” v á lt, a v ilág ró l az em ­
b erre, a te rm ész etrő l a tö rté n e le m re, a divinizált
vagy a n u m in o zu m je g y e it m ag án viselő világról
az em b e riesíte tt, érzékelhető v ilá g ra irá n y u lt az é r­
deklődés. M etz ezt a k é rd é st teszi fe l: „H ogyan
fo g a d h a tja el a hivő em b er ezt a világszituációt
k o n k ré tn a k és h o g y an le h e t ép p e n szá m á ra az em ­
b eriesített (hom iniesiert) világ e lfo g a d o tt tap a sz ta ­
la ta egy e red e ti h it-ta p a sz ta lá s k ezd etév é?” A fele­
letet a te re m té s-ta n te rm in o ló g iá já b a n a d ja és azt
a k ö v etk e zte tést v o n ja le, hogy Iste n a v ilág o t „ál­
landóan a n n a k sa já to s végességébe h a tá ro lja el”.
„Az em b er hivő k ö tö ttség e az abszolút tra n sz c e n ­
d en cián ak eh h ez az I s te n é h e z . . . m agához a világ­
hoz szabadságot a d ” ; a világ „ a m a g a n em -isten i-
voltában, tisz tá n v ilág iság áb an (W eltlichkeit) v álik
lá th a tó v á ”. M ásfelől hangsúlyozza M etz a keresz­
tyén an th ro p o ló g iát, am ely az e m b eri szabadságot
a „ m ajd -lé trejö v ő -v ilá g b a n ” (W erde-W elt) áb rázo l­
ja, és h arm ad szo r M etz sz ám ára az Iste n testö ltése
rá m u ta tá s az e m b e r felelősségére és „a v ilág sza­
b ad o n b o csátására a m ag a v ilág iság á b an ”.
M etz teljességgel lá tja a veszélyt, hogy a világ
em beriesítése a n n a k au to n ó m h u m a n izá lá sáv al és
az em b er végső ö n m eg v áltásáv al azonosulhat. De
e veszélynek n e m k e ll az em b e rie síte tt világ s tru k ­
tú rá já n a k elvetéséhez vezetni. A hogyan T eilh a rd
szám ára, ú g y M etz sz á m á ra is, a k e re szty én escha­
tológia „ p ro d u k tív és h arcos eschatológia, d e Iste n
és az Ő országa n e m az em b eri tö re k v é sn e k egy
„latens leh ető ség e”. K a rl R a hner— M etz ta n ító -
m estere — itt ó v a to sab b an bizonyít. A k eresz ty én ­
ség u g y a n az ő sz ám á ra is „a keletkezés (W erden),
a tö rté n ele m , az ö n -tran szcendencia, a jövő v a llá­
sa ”, de m iközben k ü lö n b ség et tesz az „evilági”,
„végső” és „m eg te rv e ze tt” jövő k ö zö tt és az „abszo­
lú t” és „ren d elk ezésre-n em -álló ” jövő (ti. az Isten
m aga) között, R a h n e r eltáv o lo d ik a T e ilh a rd u n i­
verzális egység-gondolkodásától, és a jö v ő t szétvá­
lasztó elm élkedése egészen m ás koncepció, m in t
M etz p ro d u k tív eschatológiája. R a h n e r sz erin t
egyelőre a kereszty én ség az ab szo lú t jövő vallása,
az eg y házban in stitu tio n á lt vallás m arad . Az eg y­
ház és a világ viszonya a ra h n e ri teo ló g ia egy k ü ­
lönösen érd ek es része. M etz itt is in k á b b T e ilh a rd
n y o m áb an já r és k evésbé re fle k tá l az egyházra.
N agy sú ly t helyez az Iste n n e l való találk o zásra, aki
a fe le b a rá tb a n tá r j a fel m ag át. „Így a h itn e k igazi
jö v ő je v a n az e m b e rie síte tt v ilág b an — kevésbé
áll u g y a n elő térb en , m ég k ev ésb é szem léletes, de
k ik e rü lh e te tl e n e b b , m in t v a la h a .”
A „földi való sá g o k” teológiája
A II. V a tik á n i Z sin at n e m v e tte á t sem az evo­
lu cio n ista gondolkodási schém át, sem a „ p ro fá n vi­
lág" -ró l való fe jte g e té st; a szekularizáció p ro b lém á­
já v a l való alapos v ita h e ly e tt a „ G au d iu m e t sp es”
(Nr. 36) rö v id en „ a fö ld i v alóságok h elyes a u to n ó ­
m iá ja k é n t é rin te tte a szek u larizáció t és igazo lta ez­
á lta l azo k at a teo ló g u so k at, a k ik a tra d ic io n á lis te ­
rem tés-, in k arn áció -, m e g v á ltá sta n k e re te in b elü l a
földi valóságok teo ló g iájáró l beszélnek. A n ém et
ny elv ű ró m ai k a to lik u s teoló g iáb ó l A lfo n s A u e r
ta n u lm á n y á t e m e ljü k ki. A z ő in k arn áció -teo ló g iája
m eg h atáro zza a te re m té s-, a b ű n -, és a K risztu s­
m isztériu m ró l szóló állításo k at. K risz tu sb a n a világ
egybefogott és h e ly re állíto tt. A te re m té s a n a­
kephalaio sisa K risz tu s á lta l m in t a v ilág ró l szóló
teológiai reflex ió k iin d u ló p o n tja „ fö n trő l lefelé”
m egy a földi valóságok te o ló g iá já n a k ú tjá n a de­
dukcióhoz kötve. E szerin t csak a „földi v aló ság n ak
v an re la tív állan d ó ság a (E ig en stän d ig k eit)” az a u to ­
nom izm us fé lre ism e ri a világ tran szcen d en s m eg­
alapozo ttság át, a d ivinizm us pedig a v ilág sa já tla ­
gosságát. A sajátlag o sság re la tiv itá s á n a k n ég y fo­
k o zata fig y elh ető m eg : 1. Isten h ez m in t terem tő h ö z
ren d eltek , azaz te re m tm é n y e k , 2. K risztu sh o z m in t
a kozm osz, az em beriség és a tö rté n e le m fejéhez
ren d e lte k , 3. az egyházhoz re n d e lte k és 4. végső
alak ju k h o z re n d e lte k a „m egdicsőülő k ozm oszban”,
az „örök é le tb e n ”.
A m o d ern p ro fá n sá g o t n em érték eli' tisz tá n n e ­
gativ e A uer, de e n n ek n á la csekély a jelentősége,
ép p ú g y m in t M etznél a „ p ro fá n v ilá g n a k ”. A u er
„a christo ló g ia ce n trá lis m isztériu m áb ó l” k iin d u l­
va gondolkozik és szám ára az egyház „az Iste n ­
e m b er m a ra d a n d ó je le n lé té t a tö rté n e le m b e n ”, „az
anak ep h alaio sis fo ly ta tá s á t” jelen ti, az egyház és
világ egym ás m ellé ren d elését, „a d u a litá s és az
in teg ráció a la p e lv e it”, „A v ilá g az egyházhoz v an
rendelve, m e rt sz á m á ra csak az eg y h ázb an v a n el­
készítve az ü d v ”. A le g h a tá so sa b b a n az eu ch aris­
tiá b a n m egy végbe az an ak ep h alaio sis; i tt a „vi­
lág a m ag a b eteljesü lésén ek ú tjá r a lé p ” . A k eresz­
ty é n e k n e k a v ilá g é rt való felelőssége ezért a világ
m egszentelésére való elk ö telezettség et jelen ti. Ez
m eg n y ilv án u l „a tárg y ila g o ssá g alap v ető erkölcsi
a la p já b a n (a v ilág m egism erése, a la k u lá sa és h asz­
nálása), a k ereszty én ség alap v ető erén y eib g p (hit,
rem ény , szeretet), és b etető zik ,az im ád ás szinte­
tik u s k ifejező d éséb en’ (P ierre T e ilh a rd de C hardin),
am elyb en összekapcsolódik a v ilág és Iste n szere­
tése, kölcsönösen em elve és b e te lje sítv e e g y m ást” .
A k e re szt és az Ige teológiája
Az in k a rn áció -g o n d o lat p rim á tu sa , a m e ly M etz­
n él „az Isten n el való találk o zás a p ro fá n v ilá g b a n ”
tézisében fejeződik k i és A u e rn á l az e u c h a ristia ta n ­
ban, Jo se f R a tz in g e r és H an s U rs von B a lth a sa r
szerin t kérdéses. R a tz in g e r „az in k a rn á c ió id e á já ­
n a k o p tim izm u sa” ellen fo rd u l, m e rt a k e re sz t-
té m a az Úsz.-ben v ilág o san elő b b re való, m in t az
in k a r n áció-tém a. Az egyház világhoz való fo rd u lása
nem kell, h o g y eltö rö lje „a k e re sz t b o trá n y á t”, sőt
ellenkezőleg azt „a m a g a te ljes v alóságában ú jra
h o zzáférh ető v é k ell te n n i” . R a tz in g er eschatológiai
felvetése a világ „h az ah o zásá ra ” k ia d o tt jelszót n a ­
gyon k érd ésesn ek m u ta tja .
A m ai világ egységének ta p a sz ta la tá t, a n n a k lé­
nyegében p ro fá n v o ltá t és „a világ fo rm álh a tó sá­
g á t” R atzin g erh ez közelítve M etz feltételezi. D e az
egyház fe la d a ta nem az, hogy „g y ö k eret eresszen a
földi d o lg okban”, nem egy „k ato lik u s k ü lö n -v ilá g ”
felépítése, h a n e m „az egész világ m in d en em b eré­
n e k á tita tá s a Jézu s K risztu s leik é v el”. „A m it az
egyház a v ilág n ak a d h at, sokkal in k á b b az, am it
csakis ő a d h a t: Isten Ig éje .”
V on B a lth a sa r fél az in k arn áció s teológia p rim á ­
tusától, am ely n él a teológusok azt hiszik, hogy Is­
ten a h á tu k m ögött, a világ e lő ttü k v an . Á m de a
k eresz ty én teo lógusoknak m égsem szabad Iste n és a
világ v iszonyát „az eu ch aristik u san -d icső ség es koz­
m ik u s K risztu ssal”, de az „ ev ak u ált k e re sz t-b o trá ­
n y á v a l’” (szem ben A u e rral) m ag yarázni, nem sza­
bad a világot d iv in á lt jellegétől m egfosztani, a koz­
m oszt pedig m in d en ek fö lö tt d ivinizálni (T eilhard­
d a l és M etzzel szem ben), n em szabad a világot, a
p ro fá n t lelk in ek nevezni, a le lk it pedig v ilá g in ak .”
„El kell h a tá ro z n u n k m a g u n k a t a m e g fo rd u lá sra és
am i látszólag m ö g ö ttü n k van, m a g u n k elé k ell h e ­
lyezni. A helyes állásp o n t a k é rd é st a felelet k ísé r­
letével e g y ü tt m ag u n k elé helyezni, m e rt a helyes
felelet szám u n k ra szükségképpen o n n an jön, ah o n ­
n a n m a g á t a k e re sz ty é n -létü n k e t k a p tu k a já n d é k ­
b a: Iste n élő Igéjéből.”
A k ereszt b o trá n y á n a k és az Ige teológiai p rim á ­
tu sá n a k term észetesen ekkléziológiai konzekvenciái
van n ak . R atzin g er azt követeli, „hogy az egyház
csak a n n y ira eresszen g y ö k e ret a F öldbe, csak a n y ­
n y ira v áljé k in tézm énnyé, am en n y ib en az Ige szol­
g á la tá n a k e rre v aló b an szüksége van. A k o n k ré t
intézm én y esed ésn ek és a földi elk ö telezettségnek
(E ngagem ent) m é rté k é t Iste n Ig éjén ek szükséglete
a d ja m eg, m ás n e m ”. R atz in g er sz erin t a világ m a
az egyes h iv ő k k ritik u s szem léletét igényli, am en y ­
n y ib en b e n n e h a té k o n y a k az em b er ö n h atalm án a k
és az Iste n e lu ta sítá sá n a k elem ei. E záltal v álik a
világ e g y ú tta l a c aritas C hristiana fela d atá v á. A k e ­
reszty é n ek n ek ez a k ritik u s ig en tm o n d ása a m ai
világra, k ö v etk ezésk ép p „nem je le n t h ű tle n sé g e t a
k e reszt b o lo n dságával szem ben egy n a iv h ala d ás-
optim izm us ja v á ra ” . M ég ra d ik á lisa b b von B a lth a ­
sar, a k i az egyház „védtelen, önzetlen kiszolgálta­
to ttsá g át, e x p ro p riá lá sá t” k ív á n ja , hogy „csak U rá ­
n a k dicsőségét és soha n e a s a já tjá t” keresse. És a
k ereszty é n ek tő l is e lv á rja „az ö n -e x p ro p riá lás
p é ld a a d á sá t” . A kom oly veszély lehetősége a ke­
reszt v ag y az üldözés á lla p o ta — „a v ilág b a n élő
egyház n o rm á l álla p o ta és a k e reszty én ek m a rty ­
riu m a n o rm á lis h itv allási le h ető sé g ü k ”. H an g sú ­
lyozza „a h itb e li k o n tem pláció p rim á tu s á t” és hogy
„sem m ilyen k ü lső akció n e m le h e t m eg belső k o n ­
tem pláció n é lk ü l”. „A h iv ő k h a tá rta la n odaad ásá­
b a n — Iste n Ig é jé é rt — szeretetb ő l fa k a d t enge­
d elm ességükben”, Iste n nincs a k ereszty é n e m b er
h á ta m ögött, h an em állandóan, őszinte v árak o z ás­
b an közellép hozzá.
A n é m e t p ü sp ö k ö k T anítása
A n ém et k a to lik u s püsp ö k ö k felele teit a „világ
te o ló g iá jáb a n ” levő ú ja b b irá n y za to k ra, igazán
ó vatosan fogalm azták. N éh án y k o n tro v e rz fo g alm at
49
 k ik e rü lte k , n é h á n y a t pedig p o zitiven é rté k e lte k , pl.
„a p ro fá n v ilá g ” v agy „a földi valóságok teo ló giá­
j a ” és a v ilág te o ló g iá já n a k k o n cep ció járó l szóló
ném ely k ijelen tés. C sak T e ilh a rd k ísé rle té rő l —
Iste n és a világ v aló ság án ak egységéről m o n d o tt
dolgokról — h a llg a tn a k . A terem tés-, m egváltás-,
in k arn áció -, és k ereszt-teo ló g ia szintézise á lta l
a k a rja elérn i a T an ítás a közös ró m ai k ato lik u s á l­
láspon to t, óvatos eg y oldalúsággal m eg k erü lv e a
pro b lém át, a rég i állá sp o n to k a t ú j g o n d o lato k k al és
célokkal k ö tv e össze. N ém ely á llítás c h risto c e n tri­
k u s: a K risz tu sn a k a lá re n d e lt k ere sz ty é n n ek a v i­
lághoz m in t te re m tm é n y h e z k ell fo rd u ln ia és a vi­
lá g b an k ell K risztu sró l bizonyságot te n n i (Nr. 55).
Ezzel a k ettő s fe la d a tta l kapcsolódik össze az ism ert
analogia entis ta n , h a ,,a v ilág o t m in t a T erem tő k i­
je le n té sé t” (Nr. 58) értelm ezik, és így eg yebek közt
a k ereszt-teo ló g ia is erősebb h a n g s ú ly t kap , ah o ­
gy an azt a n é m e t p ü sp ö k ö k m á r a II. V atik án i
Z sinat a la tt ó h a jto ttá k .
I tt k é tsé g te le n ü l m eg k e lle tt vizsgálni a p rio ri­
tás k é rd é sé t: elegendő-e a világ m eg m en tését — a
k ereszt á lta l — csak ú g y leírn i, m in t a v ilág g al való
találk o zás n a iv o p tim izm u sán ak e lh á rítá s á t (Nr. 65),
m iu tá n előzőleg (Nr. 56—64) a z e m b e r legbensőbb
viszonyulásáról b eszéltek Isten h ez? A T a n ítá s alig
elégíti k i azo k at a teológusokat, a k ik a szek u la­
rizáció p ro b lé m á já t a k ereszt-teo ló g ia a la p já n állva
a k a rjá k m egoldani. L ap id áris m egjegyzések, m in t
„a világ b an való já rta ss á g Isten h ez fo rd u lá s n él­
Ú j tanulmányok az alkotásról és szabadságról
Neues Forum, Internationale Zeitschrift fü r den Dialog, XV. H eft 169—170. 1968. január—február
A Bécsben kiadott folyóirat, amely francia, olasz
és angol nyelven is megjelenik, nemcsak tükrözte az
utóbbi másfél évtized szellemi mozgását, de szerepet
is játszott benne. Jelen szám ának négy cikke azért é r­
dekel bennünket különösen, m ert ezek „a keresztyén­
ség forradalm i évében” (Peter Diem jelöli így 1967-et.
69. old.) m egtartott M ariánské Lázne-i konferencia té ­
m ájával foglalkoznak: „Schöpfertum und Freiheit in
einer hum an en Gesellschaft”, m int a konferencia anya­
gát tartalm azó kötet fogalmazza.
Franz Kőnig bécsi érsek, az 1965-ben létrehívott
„Nem-hivők Titkárságának” elnöke (lásd az Interna­
tionale Dialog Zeitschrift I/l-b en m egjelent írását:
„Das II. Vatikanische Konzil und das Sekretariat für
die Nichtglaubenden”. 79 sk. old.), „Beteljesedés a tá r­
sadalom ban” c. írásában (19—24. old.) kritizálja az
ember Aristotelestől átvett skolasztikus definícióját:
anim al rationale. Ebből a meghatározásból kim arad a
társadalm i dimenzió, s vele együtt az ember valóságá­
nak egyik jelentős aspektusa. F . Ebner, osztrák filozó­
fusra, valam int M. Buberr e hivatkozva, hangsúlyozza:
az „én” a „te” által konstituálódik, az em ber csak a
társadalom ba belegyökerezés útján válik igazán em ber­
ré. Természetünknél, terem tett voltunknál fogva nem­
csak individuum ok vagyunk, hanem közösségi lények
is. A két szélsőséges társadalomfilozófia mindegyikében
találhatunk igazság-mozzanatokat: az individualiszti­
kusban is, melyet a hagyományos egyházi tanítás m a­
gáévá tett, és a kollektivisztikusban is, melynek jogát
az egyház napjainkban ism erte el. Maga Kőnig a kettő
közötti álláspontot képviseli: „es ist eine A ntw ort der
Mitte”, mondja (21). Válasza érdekében kitér a közjó
(bonum commune) kérdésére, s azt dinamikusan, fej­
lődési folyam ataként értve, m ondja a következőt: „Az
emberi személy kialakulása és a társadalom fejlődése
kölcsönösen feltételezik egymást” (22). Az egyén és kö­
zösség érdekei nem kibékíthetetlen ellentétek, hanem
50
kül, elvilágiasodás”, v ag y : a k ereszty é n ek te k in te te
nem kell, hogy „kizárólag a v ilá g ra és n e Iste n re ”
irá n y u ljo n (Nr. 54, 60), aligha é rin te n e k a k á r eg yet­
len róm ai k ato lik u s teo ló g u st is — , hiszen k i a já n ­
laná, hogy csak a v ilá g ra és ne Iste n re irá n y u ljo n a
figyelem ? — Ezek a ta n ítá so k így nem segítik a
p ré d ik á to rt a „ h it-m e g h ird eté séb en ”. A „világ teo ­
ló g iája” éppen azt a k é rd é st k u ta tja , hogy m it je ­
len t az „Isten h ez való o d afo rd u lás” a m ai világban.
A T an ítás végül — egészen A u er k o n cepciójának
m egfelelően — rá m u ta t a litu rg iá ra , am ely „a leg­
világosabb je le an n ak , hogy a k eresz ty én élet nem
m erü l ki a világhoz és em b erek h ez való re n d e lt­
ségben, h an em so kkal in k á b b Isten h ez való re n ­
deltségében ta lá lja é rte lm é t” . Ez a m o n d at helyes,
am en n y ib en a litu rg ia jelzésjellegéről beszél. D e
ab b an az esetben, h a a T an ítá s ezzel a világ való­
sá g án ak és Iste n v alóságának, a világhoz való fo r­
du lásn a k és az Isten h ez való fo rd u lásn ak a d iasz tá ­
zisát a k a rja kifejezni, és h a az Isten h ez való oda­
fo rd u lásn a k éppen a litu rg iá b a n m in t az egyház
nyilvános k u ltu sz á b a n kell m e g tö rté n n ie — , ab b an
az esetb en a n ém et püspök T an ítása azt jelenti,
hogy v isszau ta sítjá k a ró m ai k ato lik u s fáradozások
nag y ré szé t a világ új teo ló g iájáért. Ez pedig e v a n ­
gélium i lá tá s sz erin t — ekkléziocentrikusságával,
azaz itt: k u ltu sz i k o n c en trác ió jáv al — egyszerűen
herezis.
R einhard Frieling
F o rd íto tta : ifj. T arr K á lm á n
inkább együtt valósulnak meg. Ilyen értelemben be­
szélhetünk a társadalom ban történő beteljesedésről.
Ennek a ténynek tudatosulása jellemzi korunk keresz­
tyén és nem-keresztyén gondolati rendszereit (24). —
A pluralizmus korában az ember a közös érték-bázis;
ezt a bázist kell kim unkálnia a párbeszédnek (23).
R. Garaudy cikke, „A szabadság és terem tés egysé­
géről” (25—29), a m arxista teoretikus jellegzetes, egyéb
írásaiból ismerős gondolatait fejti ki. Rám utat az euró­
pai hagyomány „szabadság”-fogalmának két forrására,
a szükségszerűséget felismerő görög hum anizm usra és a
zsidó-keresztyén terem téshitre. Az előbbi a szükségsze­
rű tudataként, sőt a vele való azonosulásként interpre­
tálja a szabadságot, az utóbbi viszont a terem tő aktus­
ban való részvételként. Garaudy a bibliai szabadság­
értelmezéssel szimpatizál, ezt érzi a m arxista állás­
ponthoz közelebbinek, „Mindkét fél, keresztyének és
marxisták, azonosítjuk a szabadságot és terem tést. K et­
tőnk hum anizm usában az az ak arat a közös vonás,
hogy minden em bert em berré akarunk tenni, vagyis
alkotóvá” (29). Nem a szükségesnek, a determ ináció­
nak, az adottnak elfogadásában áll a szabadság, hanem
az adotton túlm enő (tr anszce ndáló) terem tő tettben.
A zsidó-keresztyén terem téshit ennek a transzcendá­
lásnak első megjelenési form ája. G araudy magáévá te­
szi a Max Weber nyomán szinte közhellyé vált állítást:
Isten em berrel szembeni radikális transzcendenciája
alapozza meg az ember természettel, társadalommal
és saját történelm ével szembeni transzcendenciáját.
A világ varázslattól-m egszabadítása („Entzauberung”),
mitológiátlanítása és a megismerő ész s a felelős cse­
lekvés illetékességi körébe utalása, vagyis a modern
tudomány feltételeinek kialakítása, a keresztyén terem ­
téshit következménye — ha szekularizált form ában is.
Ilyen értelem ben beszél a keresztyénség történelm i-tár­
sadalmi szerepéről R. Kalivoda is, akinek cikkét
ugyancsak a folyóirat e számában találhatjuk.
 Nem m iránk tartozik annak eldöntése, hogy Garaudy
szabadság-fogalma, a világ folyamatos terem tésében
való részvétel, m arxisták szám ára elfogadható-e vagy
sem. A nnak m egállapítása azonban a mi dolgunk, hogy
G araudy „folyamatos terem tés” tétele, melynek a bibliai
egyszeri terem tés-képzet csupán naiv kifejezési form á­
ja volna, nem egyezik meg keresztyén meggyőződé­
sünkkel. Még akkor sem, ha Chenu atya szerint, akire
Garaudy hivatkozik, Isten nem más, m int „terem tő je ­
lenlét létem mélyén, és szabadságom ontológiai forrá­
sa”. Ezek az apologetikus fogalmazások a protestáns
teológiából is ismerősek. De a gondviselést, vagy egy­
szerűen a történelem m enetét, a folyamatos terem tés­
sel azonosító apologetikánál ism erünk valam i jobbat is:
Barth Károly óvását a gondviselés „continuata rerum
creatio” értelmezésétől (KD III/3. 6. sk).
A m ár em lített Robert Kalivoda, prágai filozófus, cik­
kének ez a címe „A keresztyénség m int a marxizmus
előfutára. A vallás szerepe az emberi emancipáció fo­
lyam atában” (31—34). A vallásra vonatkozó leghíre­
sebb m arxi mondatból („a vallás ópium”) indul ki, s
azt mondja, hogy noha a m egállapítás részben helyes,
amennyiben egy meghatározott keresztyén értékskálá­
nak a társadalom életére gyakorolt tényleges hatását
tükrözi, helytelen volna azt a keresztyénség m arxista
interpretációja egyetlen alapjává tenni. Ezt csak meg­
erősíti az a tény, hogy az ópium-tézis a „Hegeli jog­
filozófia kritikájából” származik, amely a m arxi elmé­
let genezise szempontjából fontos, de nem ta rth a t
igényt a végleges megfogalmazás érvényére. — Engels
„Zur Geschichte des U rchristentum s” c. m űvét K ali­
voda fontosabbnak tartja, m int a kiragadott ópium -té­
telt. Engels fölfedezi a keresztyénség dialektikáját
(vagy am bivalenciáját), m elyet Kalivoda az egész ke­
resztyénség egyik legjellemzőbb vonásának ta rt (33).
H a a keresztyénség 1500 esztendőn át — amikor
egyetlen ideológiája volt az európai társadalom nak,
amely nemcsak az elnyom ó, osztályok, de ugyanúgy a
szabadságmozgalmak eszmei fegyvereit is szolgáltatta
— ópium-funkciójában önmagával mindig azonos m a­
radt volna, ez a tény megcáfolná a marxizm us tö rté­
nelem-elméletét. A keresztyénség azonban valójában
több változáson m ent át, éppen társadalm i szerepe vo­
natkozásában. A hiteles őskeresztyénséget, mely az evi­
lági elnyomás elleni tiltakozás kifejezéseként született,
csak a középkor torzítja az elnyomást szankcionáló
egyházi ideológiává. A keresztyénség m a ú jra alak- és
szerepváltozáson m ehet át, ha az őskeresztyénség és a
középkori heterodoxia motívumaihoz kapcsolódva, se­
gíti az elnyomás elleni harcot. — A keresztyénség esz­
mei dinam ikája (Ideendynamik) kapcsán a rra az ál­
landó mozgásra, kölcsönhatásra figyelmeztet, mely az
„evilági” és „túlvilági” értékek viszonyát jellemzi (32).
Az őskeresztyénség „e világ vallása” volt, am it pl. a
földön megvalósulni rem élt paradicsomi utópisztikus
képzete igazol. (Az utópia pozitív társadalm i jelentősé­
gét az utóbbi 20 évben, főként E. Bloch hatására, rend­
kívül „fölértékelték” !) Ez az evilági vallásosság, mely
m agában hordja az ateizmus csíráit, inspirálta az euró­
pai fejlődést. Az emberi emancipációt, K alivoda sze­
rint, a keresztyénség alábbi alakváltozásai segítették:
a) a sztoikus term észetjog átvétele, b) a platonizmus
hatása, melynek következtében összeolvadt az „embe­
ri” és az „isteni”, és így erőre kaptak a hierarchia­
ellenes erők, c) Luther individualista harca az egyház
m int hatalm i szervezet ellen, d) a keresztyén mítosz
katolicizmuson belüli „filozófiai kultiválásának” pan-
tőnk humanizm usában az az ak arat a közös vonás,
hogy m inden em bert em berré akarunk tenni, vagyis
alkotóvá” (29). Nem a szükségesnek, a determ ináció­
nak, az adottnak elfogadásában áll a szabadság, hanem
az adotton túlmenő (transzcendáló) terem tő tettben.
A zsidó-keresztyén terem téshit ennek a transzcendál-
teisztikus-ateista folytatása a W iclif—Spinoza—Hegel
vonalon, e) az „eretnek-mozgalmak” társadalm i és esz­
mei nonkonformizmusa, valam int a szociális-plebejusi
forradalom (huszitizmus, stb.).
Kalivoda szemléletéből a keresztyénség tragikus
nagyságának képe bontakozik ki. Nagysága — ameny­
nyiben chiliazmusa, utópiái készítették az emberi fel­
szabadítás útját, és tragédiája — amennyiben kezdet­
től fogva magában hordta önmaga ellentétének, fel­
adásának magvát: „az ateizmus diszpozícióját” (34).
A negyedik cikk szerzője Yves Congar, az új kato­
likus teológia egyik kimagasló alakja. „Az egyház vi­
lágiassá válik” címen (35—40) a katolikus teológiának
az eddigitől eltérő „világ”-értését vizsgálja. Ez mindkét
pólust érvényesíti: mind a világ autonóm iáját, önérté­
két, mind pedig a természetfölöttire, m int rendelteté­
sére, vonatkozását. Noha elutasítja az egyház és világ
felületes harm onizálását, Congar saját fejtegetései he­
lyenként mégis ebbe a hibába esnek. A II. Vatikanum
tanításáról pl. m egállapítja, hogy ez a világot a saját
végcéljára és beteljesedésére vonatkoztatva látja, de a
teremtés végcélját ugyanabban az irányban keresi,
„amelyben a világ m int világ mozog” (35). Később vi­
szont, az egyház és világ viszonyát tárgyaló részben,
ahol az új tendenciákról beszél, em lítést tesz arról az
aggodalmáról, hogy a klérus egy része, a ló másik ol­
dalára átesve, elfelejti: az egyház ugyan a világban és
a világért van, de nem a világból való (36). Nem a
saeculumhoz alkalmazkodás a hasznos szolgálat, ha­
nem „a földi történelem anyagának Krisztusba-felvé­
tele” (uo)\
A világban való keresztyén elkötelezettségünket s
az egyház és történelem viszonyát tárgyaló 3. és 4. rész­
ben a történelem és üdvtörténet viszonyának nehéz s
alapvető kérdését veti föl, az etikai útm utatás össze­
függésében. Válasza nem határozott; ez is „eine A nt­
wort der M itte”, m int K őnig bíborosé. Egyrészt a tö r­
ténelmi eseményekben beszélő Isten valóságát hangsú­
lyozza, másrészt a h it kritikai funkcióját, amely Isten
és a történelem azonosítását lehetetlenné teszi.
Cikke befejező részében („Problemkatalog der Theo­
logie) a legfontosabb teológiai kérdések között ezeket
említi: ú j antropológia, mely a teológiai tételeket az
emberi tapasztalat segítségével világítja meg, az em ber
valóságát pedig az Isten titkának fényébe állítja —, eti­
ka, amely a kollektív struktúrák jelentőségének tuda­
tában beszél a szolidaritásról és felelősségről, igazságos­
ságról és békéről —, a legalapvetőbb teológiai kérdések
újra-gondolása, m in t pl. ezeké: „mi az üdvösség?”, „mi
a keresztyén istentisztelet lényege?”, „ki a mi Iste­
nünk?”. A deduktív, tantekintélyen alapuló teológia
helyett Congar az induktív teológia szószólója, amely
Isten egész népének együttműködését igényli. — Igen
fontosnak tartom azt a kultusszal kapcsolatban tett
megjegyzését, hogy a papság mai válságát jórészt szol­
gálatuk két elemének szerves vonatkozás nélküli egy­
másmellettisége okozza: „egyik oldalon a liturgikus al­
kalmaik — a másikon a történelem ben (világban) való
elkötelezettség” (40). Éppen ez a meghasonlás indít az
istentisztelet lényegének új keresésére. — A problém át
valóban az jeleníti, miiben is áll az az E. K äsemann pro­
testáns exegéta által annyiszor emlegetett „istentisz­
telet a világ m indennapjaiban” konkrét formája. Nem
hiszem, hogy Congarnak az egyház szolgálatára vonat­
kozó m ondata szám unkra elfogadható volna: „Az egy­
ház felkínálja szolgálatát a világnak, hogy ezeket a
problém ákat (a struktúrákét, stb.) jobban oldja meg,
vagyis Istennek, a világ terem tőjének és megváltójá­
nak tervei szerint” (35). Csakugyan birtokában volna az
egyház Isten struktúrákra és gazdasági m echanizmu­
sokra vonatkozó terveinek? Honnan vesszük, hogy van
ilyen terve? Nem lehetséges-é, hogy „terve” éppen a mi
értelm ünk és szabadságunk felelős használata?
Dr. Vályi Nagy Ervin
51
 HAZAI SZEMLE
Képzőművészeti krónika 1968
Vallomás. Év vége van, jegyzeteim között lapozga­
tok. Képek, kiállítások, kedves és kevésbé kedves
emlékek, hangulatok kavarognak bennem Paul Eluard
egyik m ondatára akadok: „Látni, ez m egértést és cse­
lekvést jelent; látni ez egyesíti a világot az em ber­
rel, az em bert az em berrel.” Ez a m ondat közelebb visz
a képzőművészet igazi lényegéhez. Sokszor kérdezge­
tem m agam tól: m ire jó ez az egész, a megértés fárad­
sága hol térül meg? Vajon a képzőművészet M unká­
csyn és a többi „közérthető”, az „általános m űveltség­
hez” tartozó képen túl, nem valam iféle szellemi ,elit”
életidegen passziója, menekülése a világból az esztéti­
kum ba? A megnyugvást csak az hozza, ha élmé­
nyeimet lebontom a látás alapelemeiig. Ezen a pon­
ton sokszor eszembe ju t a terem téstörténet tömör, a
„meglátás” igazi erejét tükröző képlete: „Form ált az
Úristen a termőföldből mindenféle mezei vadat és égi­
m adarat, s odavitte az emberhez, hogy lássa, m inek ne­
vezze azt, m ert minden élőlénynek az a neve, ahogyan
az em ber elnevezi” (Gen. 2:19).
Az ókori em ber a névadást a terem tés részének ta r­
totta. Aki nevet ad a dolgoknak, az uralkodik rajta.
Minden igazi képzőművészet azóta is őriz ebből a
dolgokat megnevező látásból valam it. Ez a terem tő lá­
tás. Ez a látás teszi többé a képet a „megszólalásig”
hű és pontos fényképnél. Magam igazolására hadd je­
gyezzem ide mai festészetünk két nagy öregjének
vallom ását erről. Czobel Béla 1958-ban ezt írta: „El
kell mondanom azt, ahogyan én látom a valóság dol­
gait. Nem azt festettem meg, am it láttam , hanem azt,
ahogyan láttam . A felfedezésemet és meghatódásomat
fejeztem ki. Jó képet csak akkor festhetek egy csend­
életről s csak akkor hozok létre m űalkotást, ha úgy
festem meg a csendélet alm áját ahogyan azt senki
sem látta. Nem olyan furcsán, hanem olyan lényegbe-
vágóan”. Barcsay Jenő pedig így vallott 1945-ban az Eu­
rópai Iskola bemutatkozó füzetében m űvészetéről:
„Szükségem van a természetre. Látni kell a term észe­
tet, hogy fantáziám bátran elszabadulhasson és fest­
hessek legszubjektívebb érzéseim szerint. M unka köz­
ben néha hosszú ideig nem nézem a term észetet, de
azért ezalatt is olyan viszonyban vagyok vele m int egy
jóbaráttal”.
A Művészeti Lexikon IV. kötete. Sikerrel fejeződött
be a m agyar művészettörténészek nagy vállalkozása.
A hagyományokhoz híven az idén is a könyvhéten je­
lent meg a Művészeti Lexikon IV. 782 oldalas zárókö­
tete. Most m ár teljes a sor. Aachentől a Zwingerig
3051 oldalon sorakozik a több m int 14 000 címszó, mát
több m int 5000 kép kísér. A nagy számok — és az ízlé­
ses kivitel is — tiszteletet parancsol. Aki használta
már, tapasztalta legfőbb erényét, az alaposságot, ami
nagyon sokszor a megbízható bátorság ritk a tulajdon­
ságával párosul. A legjobb szakem berek tollából szár­
mazó cikkekben sokszor új, többnyire még nem publi­
kált eredm ényekkel is találkozunk. Összefoglaló cik­
kek páratlanul széleskörű eligazítást adnak egy-egy or­
szág művészetének megismeréséhez. Városcímszavai a
legfontosabb építészeti em lékekre hívják fel az utazó
ember figyelmét. M egtaláljuk benne a művészet m in­
den ágát. A festőkkel és szobrászokkal egy sorban ta ­
láljuk az ötvösöket, keram ikusokat, ácsokat, kovácso­
kat, órásokat; m indazokat akik m aradandó szépet a l­
kottak. A m agyar iparm űvészet alkotó m estereiről itt
kapunk először átfogó rendszerezett tájékoztatást. A
Bibliát forgató em ber örömei tapasztalhatja, hogy az
ókori kelet, a bibliai földek világának nagy alkotásai
is helyet kaptak a lexikon lapjain, méghozzá a legfris­
sebb eredmények ismertetésével.
Miközben a negyedik kötetben tallózgattam, ismét
megragadott és jóleső örömmel töltött el a lexikon sok­
rétűsége. Örömmel fedeztem fel az apróbb címszavak
között a magyar és a külföldi művészeti folyóiratok
rövid bem utatását, b ár talán egyik-m ásiknak hosszabb
52
ism ertetése is helyes volna. Legjobban Pannónia m űvé­
szetének magvas bem utatása tetszett. Erdélyi Gizella
munkája. 25 hasábon 25 képpel szinte egy kis monog­
ráfia. Csak nem nagyon szerencsés a besorolása. Keve­
sen fogják megtalálni első keresésre a Római m űvé­
szet után. Mivel a pannóniai városok művészeti emlé­
keit a latin városnév a la tt m utatja be a lexikon (Szom­
bathely — Savaria, Sopron — Scarabantia, Sisek — Sis­
cia stb) itt is ezt a logikát alkalm azva Pannonia m űvé­
szeteként lehetett volna besorolni ezt a cikket. Jó és
hasznos ötlet volt a római provinciák művészetének
bemutatása külön címszó alatt. Így a középkorra elő­
re mutató provinciális formajegyek sem tűnnek el a
császárváros csillogásában.
A nagy cikkek közül különösen a Románia m űvé­
szetét bem utató cikknek örültem, hiszen keveset tu ­
dunk róla. Egy alapvető szempont tisztázatlan a cikk­
ben. Az erdélyi szász és a magyar művészet nem. a
különben jelentős és egyéni keleties, de egyben euró­
pai hatásokat is mutató rom án művészettel ta rt rokon­
ságot, hanem m ás utakat követ. Művészeti szempont­
ból alig sorolhatók egymás mellé a brassói Fekete
templom gótikus formanyelve és a coziai kolostor­
templom keleties formái, bár keletkezési idejük közel
esik egymáshoz. Ez a mai romániai művészet bem uta­
tásánál is zavaró. H iányoljuk pl. Szervátiusz Jenő és
Tibor bem utatását annál is inkább, mivel az összefog­
laló cikkben a többi rom ániai magyar művész: Erdős P.
Gy. Szabó B, Szőnyi B, Szobotka A, Vida G, stb. he­
lyet kap. Ennek az itt nem követett szempontnak jó a l­
kalmazása a népies székely művészet bem utatása kü­
lön cikkben, ahol a falusi templomiak, festett fameny­
nyezetek, a középkori faliképek és a népies ihletésű
barokk alkotások székely földön található művészeti
emlékeit külön is feldolgozza a lexikon.
A kisebb cikkek közül különösen a modern m űvé­
szetet bemutató írások sikerültek. Örültünk a szűrrea­
lizmus, a szecesszió töm ör jellemzésének, a szentend­
rei iskola bem utatásának. A képekről kell még néhány
szót ejteni. A legtöbb esetben gondosan válogattak,
de van, olyan cikk, am ihez indokolatlanul sok a kép
(pl. J. I. van Ruisdael; 3 kép am iből kettő fél olda­
las), van olyan cikk, ahová nem jellemző alkotás képe
kerül (pl. Somogyi: Agronómus lány. Ribera két ké­
pe stb). Ezek az észrevételek m it sem vonnak le a mű
értékéből, magas színvonalából, m elyért elsősorban a
szerkesztőket: Zádor Annát, Genthon Istvánt és Sz.
Lajtha Editet illeti a köszönet, akik a csaknem 170 ta ­
gú m unkatársi gárdát irányították. Örülünk, hogy kö­
zeljövőben megjelenik a lexikon olasz nyelvű kiadá­
sa is.
A Ferenczy család. A Budai V árpalotában rendezte
meg a Nemzeti G aléria századunk m agyar művészete
nagyjelentőségű m űvészcsaládjának kiállítását. Fe­
renczy Károly új korszakot indított művészetünkben.
Megszabadította a munkácsyepigonok barnapatinájú
képeinek uralm a alól. A Bastien Lepage-i „finom na-
turalizm us”-ból kiindulva rövidebb szecessziós hatás
után a fényekből, a levegő színeiből form ált képeivel
új stílust terem tett. Örültünk, hogy bibliai kompozícióit
ott láttuk a kiállításon. Megragadó művészi élmény a
Három -királyok balladás hangú zöld fényeit vagy a Jó­
zsef képben kibontakozó mitikus világot átélni. Most
újra látva megdöbbentett, hogy ez a kép m ennyire Jó­
zsef arcára exponált alkotás. A kiállításon láthattuk
Ferenczy első nagy alkotását, a Hegyibeszédet több
változatban, vázlatokkal és tanulm ányokkal kísérve.
Érdemes volna pontosan utánanézni, hogy mennyiben
és hogyan hatott a képre F ritz van Uhde (1848—1911)
művészete, aki Párizsban egy ideig M unkácsy tanítvá­
nya volt, m ajd Bastien Lepage és M. Lieberm ann h atá­
sa alatt a ném et plein a ir festészet egyik nagy mestere
lett, sőt a müncheni Sezessio-nak is alapító tagja volt,
tehát párhuzamos hatások érték Ferenczyvel. Ugyan­
 e zt a tém át örökíti meg a Szépművészeti Múzeumban
őrzött képe: Jézus tanítása a hegyen — m elynek fel­
fogása rokon Ferenczy első igazán nagy alkotásával. Itt
is egyszerű, a mi korunkból való em berek jönnek Jé ­
zushoz, de Ferenczy képeinek hallgatósága árnyaltabb.
A favágók, parasztok m ellett keménykalapos férfiak,
vívódó ifjak és egy páncélos vitéz is megáll Jézus előtt,
jelezve azt, hogy a Mester szava — a szeretet szava
— ma is betölti a világot.
Ferenczy Károlyné, Fialka Olga alkotásai — rajzai
és nagy mesterségbeli tudásról tanúskodó aquarelljei
— bár eltörpülnek a rem ekm űvek között, mégis rangos
alkotások, érdekes színfoltjai a századforduló m űvé­
szetének.
Gyermekeiről így jövendölt Ferenczy Károly. Valér­
ból festő lesz, m ert zseniális; Béni mérnöknek lesz jó,
m ert precíz, Noémi m aradjon háziasszony, m ivel —
semmilyen pálya irán t nem érez fogékonyságot. De Fe­
renczy Károly — rossz próféta volt. Valér nem volt
zseni. Közepes minőségű képeket alkotott, de egy re ­
mek m onográfiát írt édesapjáról (1934). Béni legna­
gyobb szobrászaink egyike lett, aki életének első
negyven esztendejében az anyaggal vívta győztes h a r­
cát és humánumtól, reneszánsz szépségektől terhes
szobrokat alkotott. Utolsó éveiben önmagával, bénasá­
gával vívta harcát és az így m egharcolt alkotások az
emberiesség különös fényében izzanak. Noémi volt a
legeredetibb egyéniség. Új művészetet terem tett, m ű­
vészi alkotássá fogalmazta a gobelint. Utolérhetetlen
képpé szőtte a favágót, az ásó embert, a kertészlányt,
a kivirágzó erdőt — az egész világot.
Mezopotámia. Arisztotelész azt vallotta, hogy „csak az
látja jól a dolgokat, aki kezdettől fogva látja azok ál­
landó, növekvő fejlődését”. A Bagdadi Irak Múzeum
csodálatosan gazdag kiállítása a kezdetre nyitott ab ­
lakot, Utnapistim világára. Mi volt Mezopotámiában a
sumérok előtt? Ezt a ködös m últba vesző, eredeti­
leg visszakutató kérdést boncolja a kiállítás. Ma már
túl vagyunk azokon a rom antikus elképzeléseken, hogy
minden kultúra bölcsője Mezopotámiában van. A ré ­
gészeti felfedezések a nagy folyamvölgyi civilizációk
kultúra megalapozó voltát is a téves teóriák közé so­
rolják. Ennek ellenére a kiállítás azt igazolta, hogy az
emberiség közös m últjának felbecsülhetetlen értékű
kincseket adott Mezopotámia.
A kiállítás tele volt meglepetésekkel, az ezeregyéj­
szaka m eséinek csodás g azd ag ság áv al kápráztatott
el. Az Irak Múzeum legkiválóbb tárgyait küldte el. A
legfrissebb ásatások leletanyagait is ott láttu k a tá r­
lókban. Első helyen a Tell es-sawwani p áratlan értékű
kora-neolitikus sírleletekről, kisplasztikai alkotásokról,
női figurákról kell megemlékezni. Ezek az alabástrom
szobrocskák valószínűleg a term ékenységért felaján­
lott áldozati tárgyak voltak. E szobrocskákat még a
szakértők is csak hírből ismerik, hiszen 1964-ben kez­
dődött itt az ásatás és eredményei még nincsenek fel­
dolgozva. A VI—V. évezredet, a hassuani és az ubadi
kultúra korát finom kézzel form ált, vékony falú, geo­
metrikus, vörösbarna díszítésű edények képviselik.
A lakjuk kifinom ult arányai, festésük dekoratív ereje
a mai nézőt is elbűvölik. Itt látjuk az ubadi kultúra
híres „békafejű” isten-szobrocskáit, melyek még nyu­
galmi állapotukban is szinte vonaglanak, rem ekül ki­
fejezve a nyugalm at betöltő mozgás belső feszültségét.
Az első sumerokhoz kapcsolódó kultúrkör a Jem det
Nasr-i kor. Ezek az alkotások m ár virágzó városálla­
mokban születtek. A kor művészetéről az U ruk-ból elő­
került sejtelmes, szinte belülről mosolygó női fej ad
hírt, mely meglepő élethűséggel néz ránk. Eredetileg a
falból erősen kiemelkedő dombormű lehetett, mivel a
szobor hátsó oldala egészen lapos. Finom an form ált a j­
ka és állának íve, tekintetének, mosolyának élettelisé­
ge felejthetetlenné teszik. A másik világhírű alkotás,
a legrégibb mezopotámiai dombormű, az uruki vadász­
sztélé, mely egymás felé m intázott két jelenetben ábrá­
zolja a király oroszlánvadászatát.
Az alakok egymás felé helyezésével a tér mélységét
próbálta éreztetni a művész.
Tovább sorolhatnánk a könyvekből, lexikonokból is­
m ert és mégis a valóság képpel soha nem pótolható
szépségégen pompázó ismerőst. L áttuk a csodás archai­
kus szépségű khafaje-i, eshunna-i és nippur-i szobro­
kat, melyek imádkozó embereket, tekintélyt parancsoló
istenségeket ábrázolnak. De C. L. W oolley Úr-i ásatá­
sai m ellett nem m ehetünk el szó nélkül. Itt sem az
aranytárgyak felsorakoztatott pompás gazdagsága, ha­
nem a megmunkálás művészi ereje ragadott meg. Mes-
Kalam-dug herceg bámulatos szépségű, hajfürtöket
utánzó aranysisakja, a bikafejjel díszített aranyhárfa,
az intarziás technikával készített játéktáblák és a cso­
dás ékszerek hirdetik a kor művészetteremtő erejét.
Egy-egy pecsételőhenger is egész kis világ. Az egyik új
sumer korból származó Úr-i pecséten egy szarvakkal
ékesített koronájú isten trónol dölyfösen, előtte egy
kétségbeesett hivő térdel. Jobb és baloldalon Gilgames
áll, aki karjával a bika-testű Engidu farkát és lábát
fogja — s ra jta a név „Ilun-dam a m olnárok felügyelő­
je”.
Az új-asszír kort — m elyet m ár biblia-közeiből tu ­
dunk vizsgálni — a föníciai közvetítéssel érkező, egyip­
tomi és ázsiai (szkíta) hatásokat m utató elefántcsont
tárgyak és a ninivei palota emberfejű, de bikatestű
szobrának egyik töredéke képviseli. A szobor a palota
egyik b ejáratát őrizte. Töredékében is döbbenetes erejű
alkotás. Kifejezi a véres asszír uralom minden kegyet­
lenségét. Nabukodonozor B abilonját is számos m ű­
tárgy képviseli. Egy kiégetett agyaghengeren alapító­
levél olvasható, am it a nagy király idejében róttak
agyagba. A babiloni Istár kapu mázos fajansz téglák­
ból épített sárkánya a fogság korának Babilonját idé­
zi.
A kiállítás nagy meglepetése számomra a hartai ása­
tások során előkerült m onumentális szobrok. (Kr.u. I.
—II. sz.) melyek a párthus királyok korának eddig nem
sejtett művészetéről adnak h írt és a görög—római, va­
lam int a buddhista és belsőázsiai művészet közötti
kapcsolatra vetnek fényt.
A kiállításon eddig csak könyvekből ism ert 300 ere­
deti m űkincset láttunk Gilgamestől az ezeregyéjszakáig.
Páratlan szépségű alkotások voltak a biblia világá­
nak szomszédságából. Nagyszerű bevezetés volt az óko­
ri kelet művészetébe.
Fernand Leger (1881—1955) grafikáit, gobelin-terveit
és szobrait láttuk júniusban Budapesten a Biot-i Leger
Múzeum szívességéből. A XX. századi festészet nagy
megújítói közül való Leger. Egy évben született Picas­
sóval. A párizsi iskola többi nagy mesterével. Braque-
kal, Gis-vel és Picassóval együtt megkérdőjelezték
mindazokat a festészeti norm ákat, amelyek előttük ér­
vényben voltaik. Új rendet akart Leger, alkotni — a gép
rendjét. Szinte jelképes, hogy önálló életét 16 éves ko­
rában m int rajzoló kezdte egy építészeti irodában. Az
impresszionizmusban a fényt avatták a képek tém ájá­
vá és a pillanatot. Az im presszionisták művészete
olyan volt, m int a tarka pillangó: színes, röpke és m ú­
landó. Az em ber a m aradandót keresi. Cezanne terem ­
tett újra rendet, átírta a term észetet a geometriai for­
mák és szerkezetiek nyelvére. Az ő nyomdokain in­
dultak el új világot építeni a kubisták és köztük Leger.
Végigjárta az u tat a geometrikus rendtől az absztrak­
cióig és onnan egy, a látványt szuverénül átformáló új
realizmus megteremtéséig. Képeit valami csodás tiszta­
ság jellemzi és többszólamúság. A m aradandót kereső
em bernek Leger a tárgyak anyagszerűségét m utatja fel
válaszként. Külön növényvilágot terem tett képein, egy
nedvdús, örökzöld, legeri növényzetet, ami burjánzik,
aminek súlya, kiterjedése, térbeli funkciója van. Az
1920—30 években kidolgozta a színhasználat legeri el­
vét. Függetlenítette a színt a tárgytól, végképp legyőz­
te az impresszionizmus szín-pillanatait. Színtablókat
terem tett, amelyek a tárggyal egyenértékűek és ritm i­
kus rendbe állította őket. Művészetének célját így fo­
galmazta meg „az erőben megtestesülő eszme” a cél.
G. Bauquier a Leger Múzeum igazgatója ezt írja róla:
„Tiszta színeken érzett öröm, a form ák egészséges
nyersesége, a nagylélegzetű kompozíciók ereje jellemzi.”
Appolinaire ezt írta róla: „Ha egy Leger képet látok,
elégedettség fog el; szeretem művészetét, m ert egy
csöppet sem gőgös, és m ert semmilyen alantas dologra
nem kapható.”
Anna Margit — húsz év után. Újra be kell m utatni,
hiszen 1948 óta nem volt alkalma, hogy művészeté­
53
 ről tájékoztassa a kiállítások közönségét. Vaszary Já ­
nos tanítványa, a m ártírh alált h alt Am os Im re felesége
volt, az Európai Iskola egyik jelentős m estere — és
m a is olyan üde és friss, m int húsz évvel ezelőtt. M e­
zei Árpád, a mai művészet európai hírű teoretikusa azt
írja róla, hogy „korunk kimagasló m esterei közé ta rto ­
zik” — és bizonyára nem téved. Anna M argit képeit
a groteszk báj jellemzi, ami Csontváry és Gulácsy óta
a magyar művészetben is otthonos, csak több, nőies hu­
m orral és ízes bizarrsággal. Illúziótlan őszintesége,
póztalansága, érdes fanyarsága sajátos hangulatot ad
képeinek. Anna M argit mindig babákat festett, mégsem
lírai alkat. Egy kicsit az udvari bolondok és mókames­
terek késői örököse, nem művészetének külső pózai­
ban, hanem a m inden élethelyzetben felcsillanó humo­
rában, am inek talán az a titka, hogy felnőtt létére
nem vesztette el gyermeki csodálkozó-képességét. Le­
hetne elemezni a képein megmutatkozó hatásokat, a
szürrealizm ust, a szecessziót, a neoprimitívizmust, —
de a képeket nézve úgy érzem, hogy ez nagyképűség
lenne. Mezei Á rpád a téglához hasonlította képeit,
mely az ókori négy őselem aktív egyesüléséből szüle­
tik. A nna M argit képei is „a tégla szerepét játsszák a
pszichikum világegyetemében”. A nna M argit soha nem
felejti el, am it Goethe így fogalmazott meg: „Ha fes­
tesz egy élethű kutyát, akkor egy kutyával több lesz
a világon, de a művészet nem nyer ezáltal sem m it”.
Anna M argit m inden képe nyeresége a művészetnek.
Meditáció Murillóról. Száz éve a festők festője
volt, — most a Szépművészeti Múzeum kivételével a
világ nagy múzeumai elfelejtettek megemlékezni szü­
letésének 350. évfordulójáról. Pedig Murillo alkotásai a
világ legnagyobb m úzeum aiban megtalálhatók, a m ad­
ridi Prado-ban vagy a leningrádi Erm itázsban épp úgy,
m int a párizsi Louvre-ban. Az egyetemes m űvészettör­
ténetben kevés ilyen trónfosztás volt. Velasquez és
Greco művészete homályba borította édeskés, kissé
szentimentális, álmodozó szépséggel telített érzelgős
képeit. — méltán.
Mi is a tanulság kedvéért élesztgetjük művészetét.
Kállai Ernő szavai szerint a spanyolok mindig a „ré­
vület realistái” voltak. A reális közvetlenség ereje
(Velasquez) mindig ötvöződött a sokszor megszállottsá­
Lévay József memoárja
A 19. század költő-M athuzsáleme 93 éves korában, öt­
ven esztendővel ezelőtt fejezte be pályafutását. Költői
helyét kortársai a M agyar Tudományos Akadém ia két
költészeti nagydíjával m árkázták. Félezer költeményé­
re egyik m éltatója azt mondotta: olyan Lévay költésze­
te, m int egyenletes nyírfaerdő. Most nem bocsátkozunk
bele abban az „irodalmi ökológiába”, am ely Lévayt
Arany Já n os, Tompa Mihály, Gyulai Pál, Szász Károly
és más barátai, elődei és utódai rendjébe besorolja. Ez
az irodalm i minősítés és kiemelhető és felhasználandó
értékekre nézve kötelező és folyamatos munka.
Megvan Lévay József helye az irodalom tanításban
is. Az országos Kazinczy-emlékünnepély megrendezé­
sével, a M agyar Tudományos Akadémián, Budapesten,
Miskolcon és sokfelé az országban a c e n te n á riu m és
általában a jubileum ok tudatos plántálójává lett. A ju ­
bileum -tartás ui. az irodalom történet, a történelem al­
kalmas ápolási form ája. Ezzel a hazai népművelés
egyik gyakorlati és m etodikai úttörőjévé lett. Elég az
„esem énynaptárak” fontosságára m anapság csak utal­
nunk. Bizonyos, hogy Lévay, a költőtanár éppúgy m a­
radandó és alkalm as bevezetést nyújtott diákjainak
Miskolcon a lyceumban, m int Arany János Nagykőrö­
sön. M indkettőjükre hasonló minősítéssel ütötte bélye­
gét a Bach-korszak tanügyi meója (Vő. Arany: H átraha­
gyott művei. III. köt. 381. k. l.).
Lévay m űfordításai — Burns révén — a líra összekö­
tő-szálaival szőtték a világirodalom színes háló-mo­
zaikját, az öt Shakespeare és két Molière-darab a m a­
gyar drám a művelését pezsdítette. M ár m int gyakorlott
formaművész és „tónus-m ester” készítette ezeket. De
ifjúságának klasszikus és modern külföldi olvasmányai
magas szintet biztosító esztétikai tréningjei voltak
54
gig fokozódó szenvedélyes vízióktól terhes látomással
(Greco). Murillo a középút. Képein felvonultatja a ba­
rokk művészet minden mesterségbeli bravúrját, mégis
mindig sikerül derűsen m értéktartónak m aradnia és
illedelmesnek. Művészetében m indent alávet a kor íz­
lésének. Finom an hangolt festői átm enetekre épít. A
barokk kor lobogó szenvedélyességét derűs bájra vál­
totta át, a M adonna-kultusz és a pásztorjátékok csen­
des derűjére, ami a kiegyensúlyozott életű, a változások
viharaitól megrettenő kispolgár számára is elfogadható.
Olyan zeneszerző ő, aki a tenger viharos dübörgését
is tilinkóval ak arja — sőt tudja elmuzsikálni. Bár ké­
peinek nagy része „vallásos” alkotás, mégis kevés kö­
zöttük az igazi bibliai tém ájú kép. Inkább a legendák
derűs, prózaian sejtelmes világát festi. A Biblia ke­
mény, köznapi drám ái messze állnak tőle. Képein nyu­
galom van, rendszerint nem történik rajtu k semmi, az
állapotszerűséget hangsúlyozza. Az illúziók valóságát
akarja velünk elhitetni. Képei a kor magas színvona­
lú slágerei. Ez a titka. A magas színvonal a kifejezés-
módjára, a sláger a tartalm ára vonatkozik. A kiállítá­
son hatása, a körülötte kialakuló iskola döbbentett
meg. Kora legnagyobb alkotóművészei sem tudták ki­
vonni m agukat hatása alól. Zurbaran, akinek megdöb­
bentő erejű András apostolt ábrázoló fiatalkori rem e­
ke a Szépművészeti Múzeum féltett kincse, öreg korá­
ban elm erült Murillo édeskés szirupjában. Ő is a bá­
jos M adonnák nyugodt világának festője lesz. A ke­
mény form ákkal építkező Alonso Cano, vagy a grana­
dai Juan de Sevilla sem tudott hatása ellen védekezni.
A középszerűség mindig ragályos, és Murillo mindig
középszerű festő volt. Az ő nevéhez fűződik a lírai
„szentkép”-stílus kialakítása, ami az érzelgős népi ke­
gyességgel együtt sokat rontott a keresztyénség hitelén.
Ő is vétkes a hamis művészetszemlélet kialakításában,
mely szerint a művészet célja: elandalítva gyönyör­
ködtetni. Pedig a valóság sokszor nem gyönyörködte­
tő és soha nem elandalító. Van Gogh ezt írta egyik le­
velében: „A művészet jelszava: becsületesség m inde­
nek felett. Fáradozzunk inkább többét komoly tanul­
mányokkal, m intsem divatos fogásokkal hízelegjünk
a közönségnek és kegyeiért esedezzünk”.
Szigeti Jenő
kifejezőkészségének és nyelvi-ábrázolási szabatossá­
gának. A m űfordításban a Zemplénben munkálkodó
közelii barát, Kazinczy Gábor volt kollegája.
Téved, aki Lévayt engedékeny és lágyszívű em ber­
nek gondolja, m intha a vidéki élet és az öregkor erre
szükségszerűen sodorta volna. Korának egyik leg­
szigorúbb kritikusa. A költészet művelése, a m űfordí­
tás és tanítás, valam int a költői társaság együtt fo­
kozta Lévay önbíráló és bíráló képességét, de term é­
szetét is. Humora sokszor csíp, sőt olykor vitriolcsepp­
ként éget. A legélesebb szarkazm ussal írja A ranynak
a Hölgyfutár koravén, önhitt költőcskéiről: Jobban ten­
nék, ha írás helyett addig károm kodnának! A miskolci
Lévay József Tudományos K önyvtárban a költő eredeti
verskötetén sajátkezű bejegyzések találhatók: nem!
stb. és kérdőjelek, felkiáltójelek verseinél. Szigethy
Ferenc ny. lelkipásztor Tapolcán elmondotta, hogy Lé­
vay idős korában látásának homályossága m iatt felol­
vastatta az irodalm i lapokat. Felolvasója, Takaró Ilona,
elbeszélése szerint Lévay rendesen m ár az első vers­
szak után m egállította az olvasást. A kritikus nem
szubjektív, hanem esztétikai norm ákat alkalmaz, s ez
előbb munka, csak azután műélvezés.
R ám utattunk Lévay József életének mágneses erővo­
nalaira, költői, tanári, műfordítói és kritikusi m unkás­
ságára. Lévay összetett személyiségét önéletírásából,
általa nyújtott tám pontok alapján ism erhetjük meg.
Kéziratos hagyatékából 1935-ben Visszatekintés (Élet­
rajzom) címmel adta ki a Miskolci Református Reál-
gimnázium VIII. osztálya Balázs Győző gondozásában
a költő m em oárját (43 lap). Lévay 1889 június elsejével
zárja kéziratát. Nyilván rövidebbre fogott változat­
ban adta közre, talán némi módosításokai is életraj­
 zát az Akadémiai Értesítő 1919-es évfolyamában: Fel­
jegyzések életem ről címmel, az évfolyam első közle­
ményeként.
E memoár színes m ontázsként ad ja elénk Lévay éle­
tének döntő eseményeit. Ha M artin Buber legjelen­
tősebb életformáló tényezőnek minősíti a találkozáso­
kat, ismeretségeket, m unkatársi és baráti kapcsolato­
kat, akkor ez különösen érvényes Lévayra. Végigvezet
bennünket a nádfödeles sajtószentpéteri szülőháztól a
fő állomásokon, ahol Lévay életútja rövidebb, vagy
hosszabb szakaszokkal haladt előre: Miskolc, Kés­
márk, Pozsony, Budapest, Debrecen, Szeged, Arad, Vi­
lágos, Sajószentpéter, Budapest, és 66 éven át Mis­
kolc. Itt-o tt kedves táj-m in iatú rát kapunk e helyekről.
A diák és tanárévek az iskolai életet illusztrálják
előttünk, nemcsak leíró ism ertetésként, hanem a bírá­
lat minősítésével. A visszatekintő aggastyán könnyű
kézzel, derűs ecsetvonásokkal tu d ja ábrázolni életévei­
nek, pályájának kibontakozását, n yarát és a célhoz ér­
kezés és beteljesedés évszakait. Betekintést enged leg­
fontosabb döntéseibe. P áratlan finomsággal tudja a
közlés és közlékenység határvonalát húzni. Megvan a
helye az életét gyarapító szeretetnek. A próbák terhelő
funkciója is nyomon kísérhető. A gondviselő jó Atya
sorsát kiszabó határozataihoz rugalm as lélekkel tud
igazodni. M egtalálja munkaköréhez, emberi környe­
zetéhez és a társadalom hoz szükséges alkalmazkodás
helyességét, de hangot ad kora bűnei elítélésének. —
Ezekkel a m egállapításokul az önéletírás lélektani és
karakterológiai értékeire kívántunk utalni.
Hogyan fogja meg az olvasó kezét Lévay József? A
Visszatekintés 26. oldalán az 1850-es év irodalm i társa­
ságába vezet: „Megfordult közöttünk ez időben Vörös­
m arty is. Teste-lelke össze volt törve a haza rom jai fe­
lett. Arcán tükröződtek azok a gondolatok, mélyek ké­
sőbb a Vén cigány-ban jutottak kifejezésre. Emlékezem,
hogy egy őszi estve valam ely zugvendéglő-helyiségben
jöttünk össze. Vahot Im re rendezte a m ulatságot, ki
efféle különleges m ulatók felfedezésével mindig örö­
mest foglalkozott. Természetes, hogy P atikárius bandá­
ja innen sem hiányzott. Vörösmarty is m egjelent köz­
tünk, sőt ha jól emlékszem, az egész m ulatság az ő
tiszteletére, vagy az ő kedvére történt. Az a mélyen el­
borult arc, azok a zavaros téveteg szemek most is előt­
tem állnak. Öltözete nagyon szegényes, vedlett és ko­
pottas volt, zöldes színű spenczelének gallérja zsíros.
Valamelyik versemet, gondolom Mikest, dicsérte előtte
egyik társunk. Felszólított, hogy szavaljam el. Pirulva
vallottam be, hogy én egyetlen versem et sem tudom
könyv nélkül. „Nem szégyenli m agát?” — így szólt Vö­
rösmarty, „én ilyen koromban az egész Zalán futását
el tudtam volna mondani könyv n é lk ü l. . . ” — Lévay
József ekkor a Pesti Napló irodalm i m unkatársa. A
költőknek ebben az időben ajánlatos volt „másodál­
lást” vállalni megélhetésük biztosítása végett. Benne is
így érlelődik meg a pesti évek értékes felhasználá­
sa után, hogy elvállalja a miskolci reform átus lyceum­
ban a m agyar irodalom tanítását, am elyhez „Iroda­
lom és nemzetiség egym ásra hatása” című székfoglaló­
jával kezdett, s azt tizenkét éven á t szívesen, de küz­
delemmel is folytatta, m ert az „sokszor botrányos lel­
ketlenséggel ellenőriztetett” (i. m. 31. lap).
Lévay forradalm i versei szétszórva jelentek meg a
szabadságharc alatt, sokszor névtelenül. Ezeket nem
vette föl gyűjteményébe, nem politikai számításból, ha­
nem kritikai norm ájának tovább fejlődése m iatt. Pesti
munkásságáról közli idevágóan ezt a szűkszavú meg­
jegyzést: „Írtam újdonságokat, m elyeknek egyikéért
be is csukatott a pest-városi kapitány, tárcacikkeket,
bírálatokat, s a külföldi rovatba németből fordított­
holm ikat”. (26. lap) A rany Jánoshoz (Ráchel), Tompa
Mihályhoz (Új Simeon) hasonlóan ő is forgatta a po­
litikai allegória kardját. (A babiloni vizek mellett).
A társadalom és kora világának feszültségeit a Bábel
tornya c. versében leplezi le. Megvolt ennek a jelentő­
sége Lévay közigazgatási pályafutásának három évtize­
dére nézve is. Erről a három évtizedről sem m arad
adós politikai krónikájában. — Lévay szobra — talán
szimbolikusan is, nem csak a városdíszítés végett, —
Szemere B ertalan és Deák Ferenc között foglal helyet,
Deák felé fordított arccal. M int Borsod vármegye
aranytollal kitüntetett alispánja ezt írja nyugalomba
vonulásáról: „Sem a kötelesség, sem az anyagi szük­
ség érzete nem ösztönzött arra, hogy kedvem ellen to­
váb bra is m egtartsam hivatalos állásomat. El nem tán­
torított ezen elhatározásom tól a megye közönségének
csaknem kényszerítésig való m arasztalása.”
Lévay m em oárja bizonyság amellett, lehet vidéken
tartalmas életet élni. Sok idézetét sorakoztathatnánk
lel, hogy boldogság volt az életpálya megtalálása, az
alkalmas baráti kor ösztönző közössége, a nép előha­
ladásának odaadó munkálása. Lévay tudja, hogy ő az
irodalmi és közélet organizmusának egyik szerény, de
szorgalmas tagja, és ez megóvja a provincializmus­
tól. Légies szárnyalású élettervek helyett az egyszerű
becsületesség és szíves kötelességteljesítés embere.
Néhány vonással jellem eznünk kell még Lévay ke­
gyességét is. A szülői ház hitbeli példa adása egész éle­
ten végig kíséri. A szántóvető családban a szülők, ki­
vált a költő édesanyja olvassa rendszeresen a Bibliát.
A gyermek Lévay bibliaism erete élővé vált az által,
hogy a sajtószentpéteri tájon kijelölte a paradicsom
kertjét, a Sínai hegyet, a Veres-tengert, a pusztát, az
Olajfák hegyét, Krisztus keresztre feszítésének helyét.
(10. lap). Hübner Szent Históriái, a Heidelbergi K áté és
a Zsoltár hatásosan form álják. Am int az édesanyja és
környezete által gyakran szavalt s dalolt Csokonai-v er­
sek azt plántálták a serdülő gyermekbe, hogy ő a leg­
nagyobb m agyar költő, érthetjük, hogy Csokonai ver­
selése és Szenczi Molnár A lbert zsoltárfordításának nyel­
vezete és poetikai formagazdagsága indító és irányí­
tó hatással volt Lévayra. A Biblia képeit és eseményeit
később is felhasználta ábrázolásának szimbolikájában.
A zsoltárok népdal jellegű elterjedtsége és Csokonai
a népköltészet közelségében m arasztalta Lévayt. Val­
lotta magáról, hogy „nem repültem oly magasan, m int
némelyek hirdették, de oly alacsonyan sem, m int m á­
sok szememre hányták. Nem kerengtem a kék magas­
ságban a sasokkal, csak a bokrok között m aradtam az
énekes m adárkákkal” (28. lap). Ez a józan Önismeret
és higgadt alázatosság biztonságérzetét nem fogyasz­
totta, hanem erősítette. Kegyességét nem mutogatta. Le
lehet olvasni, de nincsenek annak kiállított erényei.
Életének fő imádsága: Gondviselő jó A tyám vagy, ó én
édes Istenem. Ez a könyörgés és hitvallás erősítette
Lévayt, de m ár több nemzedéken keresztül reform átus
magyar népünket. (Református Énekeskönyv 277. di­
cséret). Szüleivel intenzív kapcsolatot ápolt: „hol ők
jöttek hozzám hol én mentem hozzájuk Szent Péterre.
Az úgynevezett sátoros ünnepeket pedig mondhatom
halálokig kivétel nélkül velök töltöttem, s velök együtt
járultam szentpéteri tem plom unkban az Úr asztalá­
hoz. M ár ekkor is és azután is egész életemben való­
sággal „glebae adstrictus, röghöz tapadt voltam ” (32.
lap).
Egyik évzáró beszédének ezt a címet adta: Mit vár a
jövendő a mai magyar protestáns ifjúságtól? Többek
között a következő bibliai kritikával illeti kora társa­
dalm ának bűneit: „Semmi sem gyakoribb napjainkban,
mint mohó vággyal futkosni anyagi önző érdekek után,
— megfeledkezni Istenről a sürgelem hevében, m agu­
kat isteníteni, a kedvező siker napfénye mellett, —
s kétségbe esve roskadni össze az első csapás érintése
alatt” (Sp. F. 1863. 646. lap). Lévay kegyessége biblikus,
kifelé forduló aktivitású, m ásokat szeretettel számon­
tartó, a közélet síkján érvényesülő volt.
Lévay József mem oárja nem csak eleven és színes ösz­
szekötő szöveg alkotásai és m unkája között, hanem
megbecsülendő hozzájárulás nemzedéke életének te l­
jességéhez.
Szőnyi György
Jegyzet: Kardos László: A völgy költője c. irodalom-
történeti tanulm ányában (Napjaink VII. 1968. (7) java­
solja a Visszatekintés újabb kiadását. — Lévay József
emlékezete címmel e sorok írója összefoglaló jellem ­
zést adott közre a Reform átusak Lapja 1966. január 2.
számában; „Arany János és Miskolc”, valam int „Lévay
József és A rany János m ikulása” címmel a költői kap­
csolatokat részletezte, „Lévay József költészete” cím­
mel a Magyar Rádió miskolci stúdiójában közölt m él­
tatást (1965. nov 18).
55
KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE
AZ Ó- ÉS ÚJSZÖVETSÉGI TUDOMÁNY
ÖSSZEFÜGGÉSEIRŐL
Steck, Odil Hannes, Israel und das gewaltsame
Geschick der Propheten. U ntersuchungen zur
Überlieferung des deuteronomisitischen Ge­
schichtsbildes im Alten Testament, Spätjuden­
tum und UrChristentum, N eukirchen (Neuch­
kirchener Verlag des Erziehungvereins) 1967,
380 lap = Wissenschaftliche Monographien zum
A lten und Neuen Testament, Bd 23.
A Th. Sz. 1968, 7—8. szám ában Th. Lorenzmeier
könyvének ism ertetése ezzel az inkább csak a kiindu­
lópontot jelző címmel jelent meg: Új m ű az exegézis
és a rendszeres teológia meghasonlásáról. Steck pro­
fesszor könyvének — a mű tartalm át és módszerét te­
kintve — ezt a címet ad h atn ék : Új m ű az ó- és újszö­
vetségi tudom ány össz efüggéséről. Ez az eredetileg hei­
delbergi disszertációként benyújtott könyv illusztrálja
és igazolja a fiatal katolikus theológus, J. B. Metz,
állítását, aki szerint az exegézis Bultm ann utáni szaka­
szát az Ósz. fokozottabb érvényrejuttatása jellemzi,
„s a két szövetség belső egységének ism eretében nem ­
csak az Ósz.-et értelmezi az új felől, hanem fordítva
is” (Zur Theologie der Welt, 1968. 80). Az egységet nem
a Bibliától idegen, filozofikus rendszerező elvek terem ­
tik meg, hanem m agában a Szentírásban adott. Ennek
az „adott”-nak kibontásával kísérletezik az újabb bib­
liai teológia, am ikor fölm utatja egyes sajátságos kép­
zetek folyamatosságát, meg nem szűnő ú jra-in terp retá­
lását és a két testam entum „struktúra-analógiáját”.
Steck abból a megfigyelésből indul ki, hogy az úsz-i
írásokban, valam int az apostoli atyáknál, gyakran ta lá l­
kozunk azzal az általánosító képzettel, hogy Izrael visz­
szautasította, sőt megölte prófétáit. Ebben az állítás­
ban két vonás feltűnő: a) nem fedezik történeti tények
és b) nem a zsidóellenes keresztyén polém ia érve, hi­
szen érvényét a Jézus korabeli zsidóság is elismeri
(Mt. 23:30). A m ű feladata e különös képzet erede­
tének és hagyom ánytörténetének kiderítése, a tradíció­
történeti módszer továbbfejlesztéseként é rtett „képzet­
történeti” (vorstellungsgeschichtliche) metódus segít­
ségével (18 sk). Steck tézise szerint a „próféták szen­
vedésteljes sorsára” vonatkozó általánosító képzet ki­
zárólag a deutoronomiumi történetképen belül érthető,
mégpedig ez egész történelem re kiterjedő koncepció
egyik eleme, egyik mom entum aként. A koncepció két
alappillére egyrészt Isten szüntelen Izrá elhez fordulá­
sa, amely éppen a próféták küldésében nyilvánul meg,
m ásrészt Izrael szüntelen keményszívűsége. Az általá­
nosított képzet helye tehát nem a m artirológia („az
igaz szenvedése” más összefüggésbe tartozik, 252 sk. o.),
nem a kimagasló személyiségek sorsára irányuló élet­
rajzi érdeklődés. Nem biográfiai kíváncsiság, hanem
teológiai eszmélkedés fejeződik ki ebben a képzetben,
amely a száműzetés korától kezdve egészen Kr. u. 100-
ig elevenen h ato tt. Mi sem m u tatja jobban elevensé­
gét, m int az, hogy a hagyomány írásbeli rögzítés nél­
kül is Izrael történelem -értésének magától értetődő ke­
rete. Az első határozott megfogalmazást Steck Neh
9:26-ban találja meg, s hozzáteszi: a vers csak az em­
lített történetképen belül érthető (61 sk.). Az ősi keresz­
tyénség a késői zsidóságtól veszi át az eleven hagyo­
m ányként élő alapvető képzetet (103,127), amelyen belül
— és ezt roppant fontos m egállapításnak tartom — a
bölcsessé girodalom szem pontjainak éppenúgy helye van,
mint az „apokaliptikának” (218—232). A deutoronom iu­
mi történetképet Steck olyan középponti ósz-i képzet­
nek tartja, amely a Úsz.-ben is — az evangéliumokban
— jelen van, s amelynek segítségével a jelen legfonto­
sabb kérdéseit oldják meg a szentírók, m int pl. a Kr. u.
70-ben bekövetkező katasztrófáét, a zsinagóga és a gyü­
lekezet viszonyát, a pogánymissziót (301 kk).
A prófétákra vonatkozó általánosított kijelentésben
magáról Izraelről van szó: a vele történtek és történők
Isten előtti feldolgozásáról, az em lített történetkép ke­
retében. Ennek eredetét Steck az északi országr ész lé­
5«
vitai-prófétai mozgalmában keresi, későbbi hordozói­
ként pedig a száműzetés korának lévitáit, m ajd a Kr. e.
2. században az ún. „hasideusi” mozgalom képviselőit
azonosítja. Ez a mozgalom a törvényhű, antihellénista
beállítottságú kegyeseket foglalja magában, akiket erő­
teljes eschatologiai tájékozódásuk elválaszt a m akka­
beusi szabadságharcosoktól (206 sk). A Qum ran-gyüle­
kezet kegyességi típusával viszont az állítja szembe
őket, hogy az egész Izraelt ta rtjá k szem előtt, s nem
csupán „a világosság fiait”. — Steck könyve, amely
egy világosan körülhatárolt tém a feldolgozását tűzi cél­
jául, fontos adalékokkal szolgál a Kr. e. két évszázad
zsidóságának teológiatörténetéhez és történetéhez.
A hagyomány továbbadásának helye („Sitz im Le­
ben”): bizonyos istentiszteleti alkalm ak, amelyeket
mai ism ereteink szerint nem tudunk teljes pontosság­
gal azonosítani. A továbbadás célja, főként kezdetben,:
Isten bekövetkezett ítéletének dicsérete; igazatadás az
ítélő Ú rnak (Gerichtsdoxologie), m ajd pedig megtérésre
és a törvény iránti engedelmességre hívás. E két utóbbi
momentumban m ár az a meggyőződés tükröződik, hogy
722 ill. 587 nem a végleges ítélet volt. A deutoronomi­
umi történetlátás, mely szerint Izrael szám ára az üd­
vösség napjáig nem m arad más tennivaló, m int az
ítélő Ú r dicsérete, a bűnvallás és a törvényhez igazodás,
a száműzetés utáni nép teológiájának egyik alaptípusa.
A másik: az ún. „theokratikus” (O. Plöger), amely a
kultuszi gyülekezetet Isten uralm a — legalábbis rész­
leges — megvalósulásának tartja. (Érdekes tény, hogy
az Úsz-ben is találkozunk ezzel a két alaptípussal,
am int azok az utóbbi évek kutatásai nyomán m indin­
kább kifejlenek: az ősi himnuszok és János „realizált
eschatológiájával”, másrészt pedig az evangéliumok és
Pál „apokaliptikus-futurikus” látásmódjával.)
A deutronomiumi történetképen belül érthető prófé­
ta-sors-képzetet a p alesztínai zsidókeresztyénség, amely
az evangéliumok egyik forrását alkotó hagyományréteg
(Q) mögött áll, Jézus szenvedésére és halálára alkal­
mazta; a hellenista keresztyénség viszont a pogány­
misszió igazolását kereste benne. Az utóbbi szerint Jé ­
zus visszautasítása pecsételi meg Izrael sorsát, nyitja
meg a népekhez vezető utat. A palesztínai zsidókeresz­
tyénség interpretációja viszont külön súlyt helyez az
Izráel ébresztésén fáradozó keresztyén Izrael-prédiká­
torok működésére és sorsára.
A két eltérő interpretációt a zsidókeresztyén Máté
harm onizálja evangéliumában, akinek számára a deu­
teronomiumi történetkép még magától értetődő teoló­
giai kategória volt (294, 297). A kétféle interpretáció
egybedolgozása segítségével készíti a 70 utáni zsidó­
keresztyénség ú tját a „nagy-egyházba”, melynek misz­
szió-koncepciója m ár nem „Izrael ébresztése” (268 sk.,
286), hanem „zsidómisszió”, a népek misszióján belül.
Ebből a szintézisből érthetők az evangéliumon belüli
egyenetlenségek, főként az a tény, hogy a tanítvá­
nyok küldetése egyszer Izrá elre korlátozódik, máskor
minden népre kiterjed. M áté szerint — és Steck ebben
találja meg az első evangélista sajátos teológiai gondola­
tát — az „Izrael ébresztése”-koncepció 70-nel érvényét
veszítette (216 sk, 302). s átadta helyét a népek m ind­
végig érvényes missziójának, amely a zsidókra is vo­
natkozik. A népek missziója Izrael elvetésének követ­
kezménye; P ál gondolatának fele (v. ö. Róm 11:11 sk.)
Steck könyvének kicsengése megegyezik az egyik leg­
újabb Máté-monográfia tételével: az első evangélium
az univerzális pogánymisszióra nézve íródott, m int „ke­
rügmatikus történetírás” (R. Walker, Die Heilsgeschich­
te im ersten Evangelium, 1967. 9).
Rendkívül fontos a szerző hangsúlyos megállapítása
és figyelmeztetése: A „próféták szenvedésteljes sor­
sának” képzetét maga Izrael alakította ki és adta to­
vább évszázadokon át, s ez a képzet csak addig m aradt,
m aradhatott eleven hagyomány, ameddig magán Izrae­
len belül hatott (244, 278—9, 321). A mai keresztyénség
tehát nem használhatja a zsidóság elleni érvként.
A képzet ennek ellenére nem veszítette el igazság-
érvényét. Ez az igazság nem azonos a történelm i té­
nyek puszta visszaadásával, hanem annak a világtörté­
netileg páratlanul józan és kím életlen önvizsgálatnak
eredménye, m elyet Izrael, történelm e értelm ét keres­
ve, U ra előtt végzett el.
Steck könyve felbecsülhetetlenül értékes hozzájáru­
lás az egységes „bibliai teológia” megteremtéséhez,
amelynek hiányáról ő maga tesz em lítést heidelbergi
előadásában („Das Problem theologischer Strömungen
in nachexilischer Zeit”, EvTh, 1968, 9. sz. 445 sk., fő­
ként 449). egyaránt otthonosan mozog az ó- és az úsz-i
irodalomban, s akkora anyagot dolgoz föl, am elynél n a­
gyobbat egyetlen könyv m ár nem bírna el. A mű így
megbízható tájékoztatást ad a bibliai kutatások mai ál­
lásáról is.
Dr. Vályi Nagy Ervin
NAGYKORÚ LÉLEKTAN FELÉ (Hofstatter pszicho­
lógiai lexikona a Fischer-sorozatban)
Az még egészen rendjén volna, hogy Arisztotelész
szerint a legnehezebb feladatok egyike a lélek lénye­
géről megfelelő képet nyerni. De hogy jóval több mint
kétezer év m últán a lélektan, m int tudom ány még
mindig ne kapta légyen meg a maga N ewtonját, az m ár
kissé b ántja huszadik századi önérzetünket. Persze et­
től függetlenül igaza lehet Peter R. Hofstätter profesz­
szornak, aki a Frankfurt/M -i Fischer Bücherei eddig
40 darabos lexikon-sorozatának pszichológiai kötetét
összeállította, bevallott szándéka szerint „olyan ride­
gen és szárazon, ahogy csak lehet” (12. o.) — lévén az
ügy kényes. Csak nem?
W. James 1892-ben illő szerénységgel szögezi le:
„Pillanatnyilag a lélektan olyan stádium ában van, m int
a fizika Galilei, s a kémia Lavoisier e lő tt. . . Amíg
ilyen em berek fel nem bukkann ak, azzal könnyíthe­
tünk e helyzeten legham arabb, hogy tudatában m ara­
dunk sötétben tapogatózásunknak és soha nem veszít­
jük szem elől, hogy azok a természettudományos hi­
p o tézisek , amelyekkel dolgozunk, ideiglenes és revi­
deálható jellegeűk.” Viszont az azóta eltelt időben,
m int Hofstätte r m egállapítja, ritkábban vázolták ilyen
józanul, hogy m ilyen fejlődési fokra ért el a pszicho­
lógia eladdig (5. o.). „Alig akad még egy olyan tudo­
mányág, amely ennyire hajlam os egymást hevesen tá ­
madó iskolák és irányzatok kialakítására, dogmatikus
alapelvek felállítására és arra, hogy saját m ú ltját más­
nak se tekintse, m int végre-valahára leküzdött hibák
zagyvalékának” (7. o). Adná Isten — folytatja a pro­
fesszor —, hogy több lenne azokból a „kézművesekből”,
akik nem elég zseniálisak ahhoz, hogy tudom ást se ve­
gyenek olyan problém ák létezéséről, am elyekről nincs
saját véleményük.
S hogy m iért ilyen kényes pont ez a diszciplína?
M ert sok vonatkozásáról nem lehet belső érdekeltség
nélkül beszélni. Ezért legföljebb jóhiszemű illúzió —
s ez m ár a recenzens kapcsolódó véleménye — ab ­
szolút tárgyilagos, teljesen előjelmentes pszichológiáról
beszélni. Bizonytalansági tényezőként figyelembe
kell venni az emberi nyelv tökéletlenségét, (Heisen­
berg: „Ha olyan világba lépünk, ahol érzékszerveinket
közvetlenül nem használhatjuk, akkor nyelvezetünk
m ár nem elégséges”, Ekklesia, Roma, 1967), ez esetben
azonban még inkább azt, hogy a kutató személye és
szemléletmódja itt aztán végképp kiiktathatatlan. Ez
persze nem oldja fel az objektivitásra törekvés köte­
lezettségét, csupán a rra int, hogy becsületesen számol­
junk akaratlanul is meglevő szubjektív lehetőségek­
kel.
Hofstätte r lexikona 1967-ben m ár 12. kiadásban ke­
rülhetett kezünkbe, 356 000-es példányszám ot érvén
el tíz év alatt. A kisebb form átum 368 oldalát igen gaz­
daságosan használja ki. 66 címszavával nem akar so­
kat m arkolni, de am it „szorít”, abban szolid alaposság­
gal tájékoztat: természetesen csak a főbb vonalakra
korlátozódva. Bőséges bibliográfiája csaknem kizáró­
lag ném et és angol m űveket sorol fel tárgykör-csopor­
tosításban; általános és névregisztere nagyon megköny­
nyíti a tájékozódást. A lélektan rendszeres vázaként
is olvasható azonban egy szisztematikus áttekintés se­
gítségével.
Ízelítőként fussuk át, m it ír a mélylélektanról. (Ki­
vonatos fordítás.)
Részben hevesen tám adják ugyan egymást a pszicho­
analízis, az individuálpszichológia, a kom plex pszicho­
lógia és más irányzatok, van azonban három közös jel­
legzetességük, amelyek egy csoportnév alatti össze­
foglalásukat igazolják: 1. Lényeges indításaikat Freud
életművének köszönhetik; 2. a tudatos lelkiélet lénye­
gi ism eretének kulcsát a tudattalan régiójában kere­
sik; 3. az érzés-érzékelés (Empfinden) és m agatartás
konfliktus okozta téves beállítottságainak elhárításá­
ra irányul igyekezetük. Ezek az irányzatok jól kiegé­
szíthetnék egymást, am ire rá is szorulnának, de a kí­
vánatos összeolvasztás még várat m agára, b ár biztató
jel, hogy pl. az angolszász országok „neofreudiánus”
szerzőit alig kevesebb joggal lehetne neoadleriánusok­
nak nevezni.
Számos előd m unkájának alkotó továbbfejlesztésé­
ben sejthetően segítette Freudot két szociológiai kö­
rülm ény: hogy egyrészt m int az em elkedett középosz­
tály, m ásrészt m int a zsidó kisebbség tagja kevesebb
nehézséggel tudott megszabadulni sok hagyományos
evidenciától, s a tradícióval szemben viszonylag önál­
lóbb volt. Persze ez sem vonhatja el a figyelmet Freud
zseniális kutatói személyiségéről. M int számos nagy
pszichiáter, ő sem kerülhette el pályája elején a pokol­
járást: önmaga kím életlen elemzése közben — kollégá­
ja, W. Fiiess segítségével — fejlesztette ki a pszicho­
analízis elm életét és módszerét. Ennek alapjai —m e­
lyeket csaknem minden m élylélektani iskola átvett —
a következők: 1. A lelki életben nem kevésbé szigorú
kauzális determináció uralkodik, m int a fizikai folya­
matokban. 2. A gondolkozás ténylegesen ható ösztön­
zéseinek nagyrésze tudattalan és indulati jellegű. 3. Az
egyén a lelki hordképességét túlterhelő konfliktus­
helyzeteket azzal oldja meg látszólag, hogy némely
zavaró tényezőket kiszorít tudatából, ezek azonban a
tudattalanban halmozódnak fel. 4. Az elnyomott anyag
tudatossá tételét többféle ellenállás akadályozza, hogy
az egyénnek ne kelljen szembenéznie kínos konfliktus­
szituációjával. 5. Az elnyomott törekvések akkor vál­
nak tudatosan azonosíthatókká és az értelmezés szá­
m ára hozzáférhetőkké, ha az ellenálló erőket csökkent­
jük: az éber fantázia játékéval, szabad asszociálással
és az álom segítségével. 6. Felnőtteknek neurózis ki­
töréséhez vezető konfliktusai előzetes története sok­
szor a kora-gyermekségi személyiségfejlődés ide­
jébe nyúlik vissza. 7. A lélekgyógyászati szituációban
a páciens az orvos-partnerra aktualizálja azt az igen
heves beállítottságát, mely eredetileg másokra irá ­
nyult, pl. szüleire. E szeretet- és gyűlölet-átvitel m iatt
az ilyen beszélgetés alapvetően jelentősebb a hétköz­
napinál.
Freud saját szisztémája, melyet ma gyakran ortodox
pszichoanalízisnek neveznek, a fenti posztulátumokon
túlmenően a dualista ösztön-tant is tartalm azza, (a „li­
bidó”, m int gyönyör- és életösztön, s ellentéte, a ,halál­
ösztön”, mely saját és m ások létének szétrombolására
tör,’ továbbá a kora-gyermekségi fejlődés felosztását
orális, anális és fallikus fázisra, m elyet a pubertásig az
ún. lappangási idő követ, s végül a személyiség felosz­
tását három rétegre, „instanciára”, melyek az ösztönö­
ket megszemélyesítő id, a tekintélyi személyektől á t­
vett norm ákat képviselő superego, s a kettő között a
m indenkori jelenben gyakran üggyel-bajjal navigáló
ego.
Személyes és részben politikai okok m ellett főként a
libidó motiváló erejének feltételezése vezetett szaka­
dáshoz és más mélypszichológiai irányzatok kialakulá­
sához. J. Breuer nem tulajdonított akkora szerepet a
szekszualitásnak neurózisok keletkezésében, mint
Freud. 1911-ben A. Adler is külön ú tra tért, a hatalm i
és érvényesülési ösztönt tartv án alapvetőnek indivi­
duálpszichológiájában. A következő „elszakadó” a sváj­
ci C. G. Jung volt 1914-ben; ő a libido-fogalmat általá­
nos életerővé tágította, s m ind jobban kialakította az
ún. komplex, vagy analitikus pszichológiát. W. Stekel
Freud több évre kinyúló terápiájával nem volt megelé­
gedve, s az „aktív pszichoanalízis” jegyében 3—6 hó­
napra próbálta azt lerövidíteni. Hasonló célkitűzéssel
dolgozik jelenleg a chicagói F. Alexander iskolája az
57
 érzelem -átvitel dinam ikájának tervszerű kihasználásá­
val. A terápikus indulati viszonyulás intenzívebbé té ­
telével hajolt el Freudtól egykori kedvenc tanítványa,
Ferenczi Sándor is. O. Ran k a neurotikus szorongá­
sok eredeteként a „születés trau m áját” feltételezte.
Alapvető elméleti és gyakorlati gyógyászati kérdések
vontak válaszfalat Freud és m ások közé. V. E. Franki
„harm adik bécsi iskolája” (t.i. a freudi és adleri után)
az egzisztenciaan alízissel ill. logoterápiával nem ösz­
töniségének tudatos elismeréséhez akarja elvezetni a
pácienst, hanem eredetileg szellemi lét-problem atikájá­
nak elismeréséhez az abszolút realitásokhoz való vi­
szonyában (Isten; a jó; a halál). A három belső fórum
(instancia) jegyében m agának Freudnak a rendszerét
id-koncepcióként foghatjuk fel, Adler és a „neofreu­
diánusok” szisztém áját ego-fogantatásúként, F ranklét s
részben Jungét pedig úgy, m int a minek a „fölöttes
én”, a superego a vezércsillaga.
A freudi pszichoanalízis m ellett a legjelentősebb
Adler, ill. Jung irányzata, táboruk nagysága és rend­
szerük zártsága szempontjából egyaránt.
Az individuálpszichológia szerint minden emberi tö­
rekvés egy tényleges, vagy képzelt kisebbrendűségből
ered. (Kisebbrendűségi komplexum, szervi kisebbren­
dűség, szociális háttérbe szorítottság.) Ezeket igyekszik
az ember kompenzálni, vagy éppen túlkompenzálni.
(Paradigm a: Demoszthenész tréningjei.) Ide tartozna
m agukat elnyom ottnak érző nők „férfias tiltakozása”
is. A dler szerint a neurotikus ember alkalm asságának
tényleges bizonyítása elől „arrangem ent”-nal, vagyis
egy bizonyos beállítással tér ki, pl. tüneti panaszokkal,
s ezzel próbál részvétre, törődésre szert tenni. („Mene­
külés a betegségbe.”) Neurózisok különösebb döntések,
próbatételek előtt törnek ki. A terápia célja az efféle
megrendezett beállítások felfedése, a páciens bátorí­
tása, önérzetének megerősítése annak fokozott tuda­
tosításával, hogy elszakíthatatlanul össze van kötve
mások életével. E közösségi érzés aztán m egóvhatja a
túlkompenzálástól.
Jung kom plex pszichológiájának fejlődési irányát a
mitológiában, misztikában, alkím iában és asztrológiá­
ban található szim bólum ok iránti érdeklődés erősen
m eghatározza. Nagy jelentőséget tulajdonít Jung a
kollektív tudattalannak és strukturális elemeinek, az
archetypus-oknak (sárkány, kígyó, jó tündér, stb). A
személyes tudattalan lakói az egyéni kibontakozás el­
nyomott törekvései és lehetőségei. A kettő között Szon­
di L. egy családi tu dattalant is feltételez. A neurózis­
ban Jung pozitív, alkotó teljesítm ény tám pontját is­
meri fel, melynek célja a fejlődési krízisben levő em­
ber „önmegvalósítása”, az individuáció! Így aztán
nemcsak gyógyulást keres ilyenkor az ember, hanem
egy üdvösebb életform át is (Heilung, ill. Heil). A jungi
terápikus beszélgetés ezért nem annyira a kora-gyer­
mekségi fejlődésre nézve értelmez, m int Freud, s
nem is valam i tudattalan életterv leleplezésén fárado­
zik, m int Adler, hanem alapvetően az em ber lehetsé­
ges jövőjére irányul, főként am i az élet delén idősze­
rűvé váló kibontakozási folyamatot, az individuációt,
a személyiség megszületését illeti. Diagnosztikájában
nagy szerep ju t az álmoknak.
A m élylélektani iskolák most felnövő második gene­
rációjától várja Hofstätter ezeknek a fő irányzatok­
nak integrálását, am ire nézva az sem rossz jel,
hogy az „akadémikus pszichológia” és a m élylélekta­
ni irányzatok közeledése bizonyos területeken folya­
m atban van.
Nasty little subject — all one care s to know lies out­
side: Utálatos kis tárgy — mindaz, am it igazán tudni
szeretne az ember, kívül esik rajta — kesergett Ja­
mes jó hetven éve. De az önkritikus szerénység szép
lendületet takart. A k ét világháború között azonban a
legrosszabb provincializmus és bábeli zűrzavar lépett
fel, melyet csak a második világháború utáni évek
kezdtek kiküszöbölni.
A lélektan az em ber önértelmezése is akar lenni. Te­
hát kényes téma. Ma azonban m ár remélhető, hogy ez
a lelkipásztoroknak is sok új lehetőséget nyújtó fiatal
tudományág legyőzi saját kam aszkorát és felnő korunk
emberének problémáihoz.
Bodrog Miklós
58
RADOVÁN RICHTA ÉS MUNKAKÖZÖSSÉGE:
VÁLASZÚTON A CIVILIZÁCIÓ (Kossuth, 1968)
Jókai ism ert regényének címét variálva így is nevez­
hetnénk e tanulm ánykötetet: A jövő évtized regénye.
Egy filozófusokból, mérnökökből, közgazdászokból és
más szakemberekből álló 32 tagú kollektíva beható
elemzéseit és útm utatásait tartalm azza e könyv, L u ­
kács Katalin fordításában. M egállapítja, hogy új kor­
szak küszöbén állunk, melynek lényege és legtalá­
lóbb neve: tudományos technikai forradalom. Mivel
megállapításai nemcsak a burzsoá társadalom tudo­
mány, hanem sok tekintetben a hagyományos m arxista
társadalom tudom ány eddigi művelőinek következteté­
seitől is eltérő új vonásokat m utatnak, ezt így indokol­
ják:
„A termelőerőkben végbement változások társadal­
mi és emberi összefüggéseinek tanulmányozása m in­
den vonatkozásban a rra a következtetésre vezet, hogy
a modern civilizációs alapban bizonyos belső határvo­
nal létezik, amely mögött valamennyi alapvető ösz­
szefüggése és aránya forradalm i átalakuláson megy
keresztül, különösen ami az ember helyzetét illeti.
Mindaz, ami e vonal alatt le h e te tle n sé g n e k tűnik,
fölötte törvényszerű szükségességként lép szembe ve­
lünk és viszont a régi bevált utak e választóvonal mö­
gött gyakran elm aradottsággá alakulnak á t . . . E hát­
térből kirajzolódik a tudomány új szerepe a társadal­
mi életben, új síkra tolódik a forradalm i pátosz. Új je­
lentőségre tesz szert az emberi képességekkel való gaz­
dálkodás, kialakulnak a szocialista életmód feltételei,
egyre nő anak a szükségessége, hogy megoldjuk a ci­
vilizációban való részvétel bonyolult problém áját stb.
Végül pedig a két világrendszer gazdasági versenyé­
nek, napjaink e nagyszabású osztályküzdelmének fel­
tételei között profitálhat mindebből a m arxista ideo ló­
giai fegyvertár is; nem titok, hogy a hagyományos ér­
velés itt m ár veszít hatásosságából és nem elegendő”
(15—17. old)
Értékes vonása a kötetnek az, hogy nem egyszerű­
síti a dolgokat sem atikus m egállapításokra. Minden
ponton felm utatja azokat a nehézségeket, melyek kö­
vetkeztében itt-ott úgy látszik, hogy fölényben van a
kapitalizmus, de rám utat arra is, hogy hosszabb távon
a kapitalizmus ú jra és újra dehumanizáló tendenciá­
k at ju tta t érvényre, viszont a szocializmusban érvé­
nyesülő tudományos technikai forradalom kikényszerít­
heti újabb források felszabadítását a civilizációs prob­
lém ák békés rendezése érdekében és m inim álisra csök­
kenthetné a gazdaságilag gyengén fejlett országok kez­
deti iparosításának és a sokfelé még fennálló tömeges
éhínségeknek gyötrelmeit. Ezért nem közömbös, ho­
gyan viszonyulnak a szocialista országok a tudom á­
nyos technikai forradalomhoz, ezen a téren most „min­
den, vagy semmi” a tét. Ha a m unka termelékenységének
színvonala csak a jelenlegi tempóban fejlődik, a jelek
szerint még két-három évtized kell a kapitalizmus tú l­
szárnyalásához. Az a mozgatóerő, am ely képes moz­
gásba hozni, érvényre ju ttatni a tudományos-techni­
kai forradalm at, csak a dolgozók egész tömegének a
társadalm i összmunka termelékenységének növekedé­
sében való reális érdekeltsége lehet, a fejlett gazda­
sági életben ez azonos a fogyasztás kiterjesztésében
és az összlakosság életszínvonalának emelésében való
érdekeltséggel — állapítja meg a tanulm ány. Érdekes
megállapítása, hogy a szocialista ember anyagi érde­
keltsége, ha saját m unkán alapszik és összekapcsoló­
dik a társadalm i összmunka termelékenységének nö­
vekedésével, teh át a társadalm i érdekkel, nem nevez­
hető a régi idők holmi csökevényének, vagy önzés­
nek, hanem a szocialista társadalom törvényszerű moz­
gatóerejének. Bár az anyagi érdekeltség túlsúlyának ve­
szélyei vannak, nyerészkedési vággyá alakulhat, az erre
való visszaemlékezéssel nem utasíthatjuk el, fontos
csak az, hogy ne változtassa az em bert saját fogyasztá­
si igényeinek rabszolgájává. „Nem arról van szó, hogy
kiküszöböljük a gazdasági érdekeltséget, hanem arról,
hogy azt társadalm i és emberi értékké fejlesszük.”
Foglalkozik a tanulm ány a tudományos-technikai
forradalom nak azokkal a hatásaival, m elyeket a m un­
ka struktúrájára, a művelődésre, az ember testi és
szellemi életében bekövetkező változásokra gyakorol,
hangsúlyozottan ír a szépség sürgető voltáról. Monda­
nivalóit hazai viszonyainkhoz hasonlítva úgy látom,
néhány részletében feleletet ad olyan kérdésekre, ame­
lyeket Veres P éter vitaindító cikke v etett fel a Nép-
szabadságban a szocialista műveltségről. Máshol pe­
dig indokolja és aláhúzza azokat a változásokat, am e­
lyeket a p árt a gazdasági téren bevezetni szükségesnek
látott (piachoz való fokozottabb alkalmazkodás, stb).
Azokból a vonásokból, m elyekkel a jövőt felvázolja, ki­
derül, hogy a szocializmus, m ajd a kommunizmus ki­
fejlődése esetén nem a m adách-i statikus falanszter
korszakba jutunk, hanem olyanba, melyből nemcsak
hogy nem hiányzik az ember egyénisége, hanem am e­
lyik kifejleszti, sőt igényli is ennek teljességét. Csak
az vezetne falanszterhez, ha a szocializmus nem is­
m erné fel időben a tudom ányos-technikai forradalom
jelentőségét, azt gátolná, vagy nem tartan a lépést
vele.
E közeljövő felé m utató könyv ism erete mindazok­
nak elengedhetetlen, akik a m ai bonyolult világban
szellemileg tájékozódni kívánnak.
A könyv végén statisztikai táblázatok vannak. Kívá­
natos lenne, hogy egy következő kiadásban, melyre
szerény véleményem szerint a mostani 4000 példányos
kiadás mellett szükség lesz, benne legyenek a megfe­
lelő magyarországi statisztikai adatok is.
Dobó László
,A MAGÁNYOS TÖMEG”
D. Riesman am erikai szociológus könyve. „A magá­
nyos tömeg” 1950-ben jelent meg először. A társadalom
tudományok területén hatása és jelentősége messze tú l­
nőtt az am erikai kontinensen. 1968-ban Szelényi Iván
nagyszerű fordításában m agyarul is m egjelent (Köz-
gazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest).
Riesman az am erikai társadalom belső struktúráját
vizsgálja, elsősorban az ún. „új középosztály” kérdésé­
re koncentrálva. A munkások, földművelők (farmerek)
és m unkanélküliek kívül esnek látókörén. De kritikus
hangja így is meggyőzően leplezi le a „bőség társadal­
m ának” belső konfliktusait, kedvezőtlen jelenségeit.
A könyv tulajdonképpen szociál-pszichológiai ta ­
nulmány, amely a társadalm i k arakter hatását vizsgál­
ja az egyén szempontjából. Általános tételei és alap­
vetően új fogalmai egyetemes érvényűek. A tanulm ány
ismertetése és értékelése szakem berekre tartozik. Fel­
adatom nak csak azt tekintem , hogy mai lelkipásztori
szolgálatunk szempontjából emeljem ki ennek a jelen­
tős m űnek néhány felismerését.
I. Riesman az ún. társadalmi karakter-elm élet m egte­
remtője. Társadalm i karakternek nevezi a társadalm at
alkotó egyéni karakterek megegyező vonásainak ösz­
szességét. Ezt az absztrakt fogalm at akkor értjük he­
lyesen, ha tudjuk, hogy az egyéni karak ter a személyi­
ségnek, jellem nek csupán azt a társadalm ilag és tö r­
ténetileg meghatározott részét jelenti, amely az egyént
a világgal és a többi em berrel összekapcsolja. Minden
társadalom nak van egy bizonyos karakter-struktúrája,
amely ennek megfelelő k arak tert kíván meg a társa­
dalom tagjaitól. Az adaptáció form ájának három pszi­
chológiai típusa van: alkalmazkodás, autonómia és ano­
mia. Alkalmazkodó, aki megfelel a társadalom vele
szemben tám asztott követelményeinek. Autonóm, aki
fen n tartja a döntés jogát, hogy teljesíti-e a társadalom kodó tárgyilagossága jellemzi. Általános m agatartásá­
norm áit vagy sem. Anomiás, aki nem illeszkedik be
a társadalm i karakter struktúrájába. Ez a három típus
„ideál-típus”, vagyis olyan konstrukció, amely tisztán
nem fordul elő.
A társadalm i k arakter alakulását döntő módon a jel­
legzetes népesedési szakaszok határozzák meg. A de­
mográfiai kutatások szerint a népességnövekedés ala­
kulásában három jelentős szakasz különböztethető
meg. A szerző az európai országok paradigm áján m u­
tatja ezt be a középkortól kezdődően.
1. A nagy növekedési lehetőségek időszaka, amikor szakváltáskor vagy a társadalom forradalm i átalaku­
az aránylag magas születési és halálozási szám meg­
egyezik, a generációk gyorsan váltják egymást, de az
össznépesség nem növekszik. A lakosság nagyrészt
földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozik. Ha a
halálozási szám csökken, akkor a népesség gyors növe­
kedése következik.
Ennek a demográfiai helyzetnek kísérője a tradíció­
tól irányított társadalmi karakter. Itt a karakteralakí­
tás legfőbb tényezője a család és a vallás. A szülők és
elöljárók tekintélye megfellebbezhetetlen. A tradíciók
feltétlen elfogadása m ellett természetesen kicsi a tá r­
sadalmi mobilitás, és politikai közönyösség uralkodik.
Ebbe a társadalm i struktúrába beilleszkedő ember ka­
rakterére a külső viselkedési konformitás, az engedel­
messég jellemző, belső aktivitása nagyon kicsi.
2. A z átm eneti növekedés időszaka az európai orszá­
gok történetében a 17. századdal kezdődött el. A me­
zőgazdasági termelés növekedése, az iparosodás révén
biztosított magasabb életszínvonal, az általános egész­
ségügyi nívó emelkedése következtében jelentősen
csökkent a halálozások száma s így az össznépesség
növekedett.
Ekkor alakult ki a belülről irányított társadalmi ka­
rakter, amely, megvalósítandó célok sokaságát tűzi az
ember elé. Racionalista, individualista beállítottság és
dinamizmus jellemző a belülről irányított emberre.
Másokra való tekintet nélkül tör céljainak megvalósí­
tására. Életének központjában a m unka áll: felelősség­
gel, leleményesen, állhatatosan és ambícióval dolgozik.
A szórakozásokat lenézi. A családban feltétlenül ér­
vényesül a szülő tekintélye, aki sokszor túlzott követel­
ményekkel lép fel gyermekével szemben. A gyerekek
a szűk családi körben magányosan nőnek fel, hiszen a
fiatalabb vagy idősebb testvérek sohasem lehetnek iga­
zi játszótárssá. Politikai döntéseiben moralizáló és ér­
zelmeinek befolyása alatt áll. Társadalmi m agatartásá­
ra jellemző, hogy hisz az intézmények, szervezetek
fontosságában, azoknak magát alárendeli, de emberi
kapcsolatai hivatalosak és személytelenek. Az egy­
ház, m int társadalm i szervezet fontos szerepet tölt be
életében.
3. A kezdeti népességcsökkenést a születési szám
csökkenése idézi elő. Az átlagos életkor növekedésével
lassul a generációk váltása. Az előző kor term elési ex­
panziója helyett itt a fogyasztás expanziója, a keres­
kedelem, hírközlés fejlődése a jellemző.
A kívülről irányított társadalmi karakter jellemzője
ennek az időszaknak. Itt elsősorban nem az anyagi
környezet jelenti a legfőbb problémát, hanem a többi
emberhez való viszonyulás áll a homloktérben. A kí­
vülről irányított ember számára a legfőbb érték nem a
birtoklás, hanem az elismerés. Azt akarja, hogy szeres­
sék. hogy harm onikusan kapcsolódjék másokhoz. A nyi­
tottság, gátlásmentesség a jellemzője. Együttm unkál­
kodásra mindig készséget m utat, kívülről jött igények­
kel és feladatokkal szemben mindig toleráns. Érzel­
meit korlátozza, sem jóban, sem rosszban nem akar
különbözni a többiektől. Külső viselkedése és morálja
kötetlenebb, m int a belülről irányított emberé. Lelki
világában az aggodalom állandóan jelen van: retteg a
magányosságtól és sokszor kínozza a feleslegesség ér­
zése. A belső fejlődéséhez szükséges csendet kikap­
csolja életéből. Mindig a „terep”-re figyel és ezért a tö­
meghírközlés jelzéseit és mások véleményét egyaránt
komolyan veszi. A család irányító szerepét a kortárs-
csoportok veszik át. Mindenben a kortárs-csoport nor­
máihoz alkalmazkodik hatalom ra nem törekszik. Poli­
tikai m agatartása kozmopolita, az érzelmileg alátá­
m asztott kritikai hang helyett a jólértesültség tartóz­
val a társadalm i mobilitást biztosítja. Életének súly­
pontja a m unkáról a szabadidő felhasználására, szóra­
kozásra tevődött át. M unkája közben is a személyes
kapcsolatok at ta rtja fontosnak. Á ltalában a fogyasztói
m agatartás határozza meg.
E három karakter-típus minden történeti korszakban
fellelhető s az egyes em ber is különböző típusok ke­
veréke. Az absztrakció folytán kiem elt domináns jel­
leg mégis nagyban segít az egyén és társadalom meg­
értésében és az adott feladatok megoldásában. A kor­
lásakor különösen élesen jelentkezik a "karakteroló­
giai harc”. Ha az egyéni karakter megfelel a társadal­
mi k arakter-struktúra ideáljának, akkor ez az egyénre
59
nézve energiatöbbletet, az ellenkező eset pedig energia- nak, de minden igehirdetésre való készülésünknek
veszteséget jelent. Vannak karakterológiai értelemben alapkérdése: hogyan interpretálhatom az evangéliumot
vett „fekete bárányok”, akik nem képesek eleget tenni korunk emberének?
társadalm uk követelményeinek. A mi társadalm i helyzetünkben a falusi gyülekeze­
A társadalm i karakter három típusa a könyv alap- tek tradíciótól irányított idősebb korosztálya mellett
koncepciója. E rre az alapra építi a szerző legkülönbö­ megjelentek a kívülről irányított fiatalok. A városi
zőbb tém ájú fejtegetéseit. Így olvasunk pl. az ízlés, a gyülekezetekre általában még a belülről irányítottság
mese karakterform áló hatásáról; az étkezés és a se­ jellemző. S mi m indenkinek elkötelezettek vagyunk.
xualitás szimbolikus jelentésében bekövetkezett válto­ Ez rendkívüli belső rugalmasságot kíván. Nem szabad
zásokról: a társas élet és nők izolálódásáról vagy a b a r­ egy bizonyos típust, vagy adaptációs form át „ker esz­
kácsolásban rejlő lehetőségekről. A szerző bőséges il­ tyénnek” minősítenünk, vagy csak az egyik típust k i­
lusztrációs anyagát elsősorban az am erikai sajtó és emelnünk, hanem arra kell törekedni, hogy gyülekeze­
film területéről veszi. Em ellett sokszor hivatkozik más tünk tagjai a m aguk m eghatározottságában jussanak
szerzők műveire, közvéleménykutatások eredm ényeire el a hitre és annak megfelelően éljenek. Így te r­
és egyéni megfigyeléseire is. Érdekes kérdésfeltevései mészetes pl., hogy a kívülről irányított fiataloknál
és m agávalragadó közvetlen stílusa m indenki számára nem tekintélyelvű dogm atikát kell prédikálnunk,
élménnyé teszi a könyv olvasását. hanem a kortárs-csoportok kialakítása a cél. A belülről
irányított ember önző birtoklási vágyát és célratörését
II. Tipológiák tanulm ányozásánál az ember önkénte­ az örökkévaló kincsek és célok felé kell fordítani.
lenül is igyekszik saját m agát valam elyik csoportba el­ A társadalm i karakter-típusok változásakor és a k a­
helyezni. Ha lelkészi szolgálatunk szempontjából vizs­ rakterológiai harc idején az irgalmas felebarát szerete­
gáljuk a Riesm an-féle karakter-típusokat, ugyanilyen tével kell odaállnunk azok mellé, akik különösen is se­
természetességgel vetődik fel a kérdés, hogy a keresz­ gítségre szorulnak. Ilyen helyzetben vannak elsősorban
tyén ember vajon m elyik típusba tartozik, illetve m e­ azok, akiknek karaktere nem egyezik a társadalm i ka­
lyik „irányítottság” felel meg legjobban hitünknek. rakterrel s így az alkalmazkodás és az idegen környe­
Gondolhatnánk a rra is, hogy a tradíciótól, belülről és zet önmagában is többletterhet jelent számukra. De
kívülről irányított k arakter mellé a „felülről” irányí­ gondolnunk kell azokra is, akik teljes konformitásban
tott k arak tert tennénk, m int speciálisan keresztyén élnek egy adott társadalom ban és magukon hordoz­
típust. Az ilyenfajta kérdésfeltevés és kísérlet azonban zák annak a struktúrának negatív jegyeit. Így pl. a kí­
alapvetően elhibázott lenne. Teológiai és szociológiai vülről irányított társadalom ban az ember szeretetigé­
fogalmak összekeveréséből nem szárm azhat helyes nye és elismerés utáni vágya sokszor m arad kielégítet­
eredmény. H itünk nincs kötve semmiféle társadalm i lenül. Az érték-kereső emberi szeretet és elismerés ép­
vagy szociológiai formához. Egy külön keresztyén, „fe­ pen azokat hagyja kudarcos magányukban, akiknek
lülről irányított” karakter-típus bevezetése pedig a te ­ legjobban lenne szükségük a szeretetr e és elismerésre.
remtettségi adottságokat semmibevevő rajongás lenne. Milyen felszabadító és megmentő erő lehet ebben a
A kérdés sokkal inkább az, hogy egy adott karakte­ helyzetben az Isten szeretete, amely az értéktelent, a
rű társadalomiban a keresztyénség a maga szolgála­ bűnöst keresi. Az erre a k arakter-struktúrára jellemző
tá t úgy végezze el, hogy az evangélium ne botránko­ aggodalom és ennek különböző elfojtási kísérlete is ko­
zás és ne bolondság legyen, hanem Isten hatalma. Ezt moly problém át jelent az egyén és a társadalom szá­
a konform itást valósította meg Pál apostol szolgálatá­ m ára egyaránt. Ennek az aggodalomnak lelki görcsét
ban, am ikor zsidóknak zsidóvá és görögöknek göröggé oldja fel a gondviselő Atyához való tartozás belső, sze­
lett. mélyes meggyőződése és átélése. A mindig kifelé fi­
A középkori katolicizmus a tradíciótól irányított em ­ gyelő, mások véleményéhez alkalmazkodó és ezért a
ber szám ára fogalmazta meg m ondanivalóját. A tételes belső szilárdságát elveszített kívülről irányított ember
tanok tekintélyelvű rögzítése, a külső engedelmesség a hitben ju th at el egy olyan „tartásra”, am ely em ber­
követelése jelentette elsősorban a társadalm i k arakter­ voltunknak nemcsak értékmérője, hanem feltétele is.
hez való alkalmazkodást. Bizonyára nem véletlen az — A könyv címében a „magányos tömeg”-ről beszél.
sem, hogy a Szentírás m ellett a „tradíció” jelentősé­ Anélkül, hogy rom antikus érzelgősséggel színeznénk ki
ge éppen ebben a korban növekedett meg. a tömegben m agára m aradt ember életérzését, Jézus
Az újkor társadalm i karakterváltozást is jelentett: a szeretet-parancsának egyetemes igényét kell hirdet­
belülről irányított típus v áltja fel a tradíciótól irányí­ nünk és megélünk, hogy senki ne m aradjon egyedül,
tott karaktert. Kétségtelen, hogy az új típus kialakítá­ akár távoli tanyán, ak ár milliós nagyvárosban él.
sában nagy szerepe volt a reformációnak, amely a kül­ Ezek a kiragadott példák egyfelől azt m utatják, hogy
ső előírásoknak engedelmeskedő kegyesség helyett az a társadalom tudom ány és közelebbről a szociálpszi­
Istennel való személyes, belső kontaktust hangsúlyoz­ chológia ma a teológia segédtudományai közé sorolható.
za. Másfelől azonban az is bizonyos, hogy a reformáció Könyvespolcunkon az exegetikai vagy dogmatikai
gyors terjedésének egyik külső, társadalom -pszicholó­ könyvek m ellett ott a helye az ilyen tárgyú műveknek
giai m agyarázata abban keresendő, hogy a reform á­ is. Másfelől e példák világossá teszik azt is, hogy am i­
cióban Isten üzenete az újkor k arakter-struktúrájának kor hűségesen és szakértelemmel végezzük lelkipász­
megfelelő form ában szólalt meg. Ez a „korszerűség” el­ tori szolgálatunkat, ezzel nemcsak a gyülekezetet
engedhetetlen követelmény az egyházi szolgálatban. építjük, nemcsak egyes emberek lelki életét alakítjuk,
A belülről irányított em ber norm arendszere a vallá­ hanem olyan m unkát végzünk, amelynek jó hatása
sos beállítottságnak megfelelő volt. A 20. században egész társadalm unkra kihat. Így van részünk a tá r­
megjelenő új karakter-típus, am it más nom enklatú­ sadalom építésében, amelynek célja a békés emberi
ra szerint modern vagy szekularizált típusnak is mon­ együttélés biztosítása és az egyén belső kibontakozta­
danak, nem igényli a vallás világát és tudatosan szakít tása.
a vallásos normákkal. Nemcsak a teológia tudom ányá­ Madocsai Miklós

Hibaigazítás számmal jelölt bekezdésben „rendszeresítése és jellem ­

Lapunk 1968 évf. 9—10. számában Keve István: A zése” helyett la helyes szöveg: rendszerezése és jellem ­
zése” ; a cikk utolsó bekezdésében az utolsó szó: „Bib­
biblikum egységes iform ációelm életének körvonalai c. lia” helyett a helyes szöveg: „Ige”.
cikkébe k ét értelemzav aró hiba csúszott be. Az 1.

60
 nünket, az az új elnök által választott régi tanácsadók
személye. Billy G raham ről lapunk legelső program ­
cikkében idéztük az ugyancsak kommunista-ellenes
N iebuhr professzor ítéletét: Billy G raham számára
csak egyéni vétkek vannak, a nagy társadalm i bűnök­
kel szemben teljesen érzéketlen; kínosan hallgat ró­
luk. A világjáró Billy Graham evangélizációs misszió­
já t B ereczky A lbert is élesen bírálta lapunkban: Billy
Graham „képes volt A frikát is úgy utazni be, m intha
az Úr Istennek egyetlen és kizárólagos céljá az lenne,
hogy egy-két vagy egypár száz em bert ,megmentsen’,
amin azt kell érteni, hogy környezetéből kiragadjon és
népével, társadalm ával való közösségét megszakítva,
idegenné és társtalanná tegyen”. (Az egyház és misz­
sziójának döntő válsága, Th. Sz. 1963, 75). Hogy Viet­
nam ban Billy Graham milyen uszító „prédikációkat”
tarto tt és elképesztő imádságokat mondott az amerikai
katonáknak, ar ról nem egyszer kellett szomorúan be­
számolnom a TH. Sz. hasábjain.
Nem, cseppet sem megnyugtató, hogy éppen Billy
Graham -ot választotta ki vallásügyi tanácsadójának
Nixon elnök, s hogy éppen Billy G raham fogja szá­
m ára kiválogatni családi istentiszteleteinek igehirde­
tőit. . .
A másik tanácsadó, akiről már többször kellett ír­
nunk, a ném et származású Henry Kissinger profesz­
szor, a „korlátozott, helyi háborúk” szükségességét
propagáló hírhedt könyv („Atomfegyver és külpoliti­
ka” 1958) szerzője, akit Nixon legfőbb nemzetbizton­
sági tanácsadójának nevezett ki. M indkét választás
éberségre int; a nemzetközi helyzet további kiélezé­
sére törő erők fokozottan m unkában vannak; a béke­
szerető emberek hatékony összefogására van szükség,
hogy a nyíltan háborúra törő érdekeltségeket vissza
lehessen szorítani.
A KERESZTYÉN BÉKEMOZGALOM SORSÁRÓL
Ebben a vonatkozásban fokozott feladatok várnak
a keresztyén békemozgalomra is, amelynek áldásos
hatása am erikai egyházi körök háború-ellenes maga­
tartására is érezhető volt a közelmúltban. Meg kell
azonban állapítani, hogy a tavalyi csehszlovákiai ese­
mények megítélésében a keresztyén békemozgalom kö­
rében is lényeges ellentétek jelentkeztek, amelyeknek
feloldása nem egyszerű feladat.
Legújabban több regionális bizottság tett kezdemé­
nyező lépéseket arra, hogy a múló természetű ellen­
tétek felett a világbéke egyetemes érdekei érvénye­
süljenek a mozgalom továbbvitelében.
Éppen ezért a világbéke ügyéért mindenek felett fe­
lelősséget érző, a keresztyén békemozgalom további
sorsáért aggódó hivő em berek és gyülekezetek bizo­
nyára szívesen olvassák m ajd azt a körlevelet, ame­
lyet a Keresztyén Békekonferencia svájci területi bi­
zottsága ju ttato tt el legutóbbi berni gyűlésének hatá­
rozataként a Konferencia többi területi bizottságához
és a tagegyházakhoz.
A levelet példam utatónak tartju k ; ezért egész ter­
jedelmében közöljük magyarul:
„Kedves B arátaink, —
Szívből jövő kéréssel fordulunk Hozzátok: Marad­
junk együtt!
A történelem során mindig egymásra találtak embe­
rek, akik együtt igyekeztek m egálljt parancsolni a go­
nosz hatalm asságainak és síkra szállni az isteni üze­
net m egvalósításáért: legyen „békesség a földön”. A
szakadás szelleme azonban mindig ú jra széjjeltépte
ezeket a mozgalmakat és semmivé tette az ilyen em­
berek fáradozásait.
A Keresztyén Békekonferencia új kísérlet, hogy ú j­
ra felvegye m agára a béke és a jobb földi igazságosság
barátainak terveit. Jól tudjuk, hogy kezdettől mennyi­
re gyenge és korlátozott volt ez a kísérlet. Hogyan is
sikerült volna nekünk oly könnyen elérni azt, am it a
m últban oly sok jóakaratú ember nem tudott meg­
valósítani! És mégis változatlan meggyőződésünk,
hogy Isten békét akar a földön, s hogy a háború vé­
tek az emberi nemzetség végső és legmagasabb ren­
deltetésével szemben. Ezért tartunk ki a Keresztyén
Békekonferencia céljai mellett.
Tudjuk persze, hogy a népek világának jelenét
mennyire m egterheli a m últja. Érthető számunkra
azoknak a mélyen meggyökerezett bizalmatlansága,
akik a m últban m érhetetlen áldozatokat voltak kény­
telenek hozni vérben és javakban. Azt is látjuk, hogy
némelyek milyen keveset tanultak a múltból. A föld­
golyóról nem tudtuk elűzni azt a szellemet, amely
háborút akar, hogy másokon uralkodhassék. Kihívó
nyelvezete ismét felhangzik. Azt sem tévesztjük szem
elől, hogy milyen nehéz azoknak a hatalmasságoknak
a dolga, akik m aguk békét akarnak, de kételkedniük
kell szomszédaik becsületes érzületében.
M egértjük ezért, hogy a Keresztyén Békekonferen­
cia barátai között mély eltérések keletkeztek a napi
események megítélésében.
Mindezek ellenére sem látunk elég alapot arra, hogy
elszakadjunk egymástól és feloszlassuk mozgalmun­
kat. Az összes felhozott problém ákkal és nehézségek­
kel szembe akarunk nézni. Ezek közül egyeseket pil­
lanatnyilag nem fogunk tudni megoldani és kiküszö­
bölni a világból.
Nem szabad azonban megengednünk, hogy elválasz­
szanak m inket egymástól!
Szakadásunknak csak azok örülnének, akik sohasem
értettek meg és sohasem tám ogattak bennünket. Mind­
azok ujjonganának, akik sohasem bíztak bennünk és
mozgalmunkban csak egyetlen párt eszközét akarták
látni. Éppen eléggé átéljük ma, hogy az örök tegnap
erői, amelyek ellenségesen állnak szemben minden
igazi haladással, a maguk szám ára mennyire kihasz­
nálják a mai nehézségeket.
A Keresztyén Békekonferencia hidakat vert olyan
egyházak emberei közé, amelyek teljesen idegenek
voltak egymástól. Ezzel lényegesen hozzájárult az öku­
menikus mozgalom kiszélesedéséhez is. Nemcsak egy­
házak, hanem népek is jobban megismerték egymást
általa.
Jól tudjuk azt is, hogy a Nyugat hivatalos egyházai
mindmáig tartózkodva figyelték a Keresztyén Béke­
mozgalmat. A mozgalom nyugati barátai sokszor ju ­
tottak nehéz helyzetbe.
Éppen m int egy nyugati ország regionális bizottsága,
arra kérjük a keresztyén békemozgalom minden ba­
rá tjá t: m aradjunk együtt! Szükségünk van az egy­
mással való kapcsolatra, hogy kölcsönösen megismer­
jük egymás gondolatait és tapasztalatait. Hordozzuk
el az egyes megoldatlan kérdések okozta feszültsége­
ket. Aján dékozzuk egymásnak azt a bizalmat, hogy
mindegyikünk a legjobb tudása és lelkiismerete sze­
rint harcolni akar egy igazságosabb és békés világért.
Most nincs itt az alkalm as pillanat arra sem, hogy új,
strukturális változásokat kezdjünk a Keresztyén Bé­
kekonferenciában. Az első dolog most az kell, hogy
legyen, hogy m aradjunk együtt. Meggyőződésünk, hogy
idővel mozgalmunk alkatában is végbevihetjük m ajd
a szükséges javításokat és változtatásokat.
Egyesek számára talán könnyebb volna, ha szétvál­
nánk. Csak az erős hit késztethet arra, hogy most
minden nehézség ellenére együtt m aradjunk.
Csak együtt szolgálhatunk a békének, egymás nél­
kül nem!
Aggódva — de egyúttal reménységgel telve — v ár­
juk kérésünkre a ti válaszotokat.”
A levelet a svájci regionális bizottság nevében h á r­
man írták alá, első helyen Dr. Heinrich Hellstern,
m int a levél szerzője; továbbá M artin Schwarz bázeli
lelkipásztor, a bizottság elnöke és Markus B. Koelbing
titkár. Hellstern tudvalevőleg a svájci egyházak se­
gélyszervezetének igazgatójaként most egy éve vonult
nyugalomba; tavaly választotta díszdoktorrá a debre­
ceni reform átus teológiai akadémia. Kezdettől részt
vesz a Keresztyén Békekonferencia m unkájában.
A svájci területi bizottság felhívásával nyilván tel­
jes felelősséggel foglalkoznak m ajd a többi országok
területi bizottságai és a tagegyházak. De a levél egy­
úttal személy szerint is döntésre szólít minden béke­
szerető keresztyén em bert: m egmutatja, hogy komoly
nézeteltérések idején is kitartóan együtt kell fáradoz­
niok azoknak, akik egy nagy közös cél — és van-e ma
az atomháború veszedelmének elhárításánál nagyobb
emberi cél? — szolgálatában hivattak el szent küzde­
lemre.
k. i.
 Theological R eview
Founded 1925 — New Series Vol XII, January—February, 1969, Nos 1—2
A Monthy published by the Ecumenical Council of Churches in Hungary
CONTENTS
Short Reports and Commentaries
The Hungarian Ecumene on the Prospects of the Agreem ents Between Church
and State
1. Dr. Tibor B a r t h a : The Church in a Secularized Society — 2. Dr. Francis E r d e i :
The Background and the Prospects of the A greem ents— M etropolitan N i k o d i m :
The Russian Orthodox Church and the Ecumenical M ovement — p . Dr. Géza S z a b ó :
Uppsala and Worship — A ttila K o v á c h: The Reform ed-Lutheran Dialogue Today —
The Church and the Socialist Society (II) — Emeric V e ö r e ő s : The Cause of Man­
kind and Personal Piety w ith Dante — Dr. Joseph N a g y : The Evangelical Churches
in the Stam ps of the World (II)
WORLD REVIEW
The Debate of Roman Catholic „Magisteria” w ith the New Trends of Theology
1. H einer G r o t e : 75 Years of Modern Catholic Bible Study — 2. Reinhard F r i e l i n g :
N ew Trends in the Roman Catholic Theology oh the World — Dr. Ervin V á l y i
N a g y : New Studies on Freedom and Creative A ctivity
HOME REVIEW
Eugene S z i g e t i : Chronicle of Fine Arts in 1968 — George S z ő n y i : The Memoir
of Joseph Lévay
REVIEW OF BOOKS AND PERIODICAL
Dr. Ervin V á l y i N a g y : On the Connection of Old and New Testament Scholar­
ship (On the Book of Prof. Steck) — Nicholas B o d r o g : Towards a Psychology Come
of Age (Hofstätter: Psychologisches Lexikon) — Ladislaus D o b ó : Civilization a t the
Cross-Roads (A Novel of the N ext Decade\ — Ladislaus M a d o c s a i : „The Lonely
Masses” (Dr. Riesm an’s Book in Hungarian) — Alexandar Látos : Praying Peasants
(Bartholomew T a m á s )
NOTES OF THE EDITOR

T hologische Rundschau
Gegründet 1925 — Neue Folge Jg. XII. Januar—Februar 1969. No 1—2.
Monatsschrift des Ökumenischen Rates der Kirchen von Ungarn
INHALT
Kurzberichte und Kommentare
Unsere inländische Ökumene über die Perspektiven der Vereinbarungen
zwischen Kirche und Staat
1. Dr. Tibor B a r t h a : Kirche in der säkularisierten Gesellschaft — 2. Dr. Franz
E r d e i : Der Hintergrund und die Perspektiven der Vereinbarungen — Metropolit
N i k o d i m : Die Russisch-Ortodoxe Kirche und die ökumenische Bewegung —
D. Dr. Géza S z a b ó : Uppsala und der Gottesdienst — Attila K o v á c h : Der
reformiert-lutherischer Dialog heute — Die sozialethische Verantwortung der
K irche in unserer Zeit (II) — Emerich V e ö r e ö s : Die Sache der Menschheit und die
persönlichinnerliche Frömmigkeit bei Dante (II) — Dr. Josef N a g y : Die evangeli­
schen Kirchen dargestellt auf den Briefm arken der W elt
WELTRUNDSCHAU
Der Streit der röm isch-katholischen „Lehrämter” m it den neuen theologischen
Richtungen
1. H einher G r o t e : 75 Jahre der modernen katholischen biblischen Arbeit —
2. Reinhard F r i e l i n g : Neue Richtungen, in, der römisch-katholischen Theologie
der „Welt” — Dr. Erwin Vál yi N a g y : Neue Studien über die schöpferische Tätig­
keit und die Freiheit
HEIMATRUNDSCHAU
Eugen S z i g e t i : Chronik der bildenden Künste 1968 — Georg S z ő n y i : József
Lévays Memoiren
BÜCHER UND ZEITSCHRIFTENRUNDSCHAU
Dr. Erwin V á l y i N a g y : Der Zusammenhang zwischen den alt- und neutestam ent­
lichen Wissenschaften (über das Buch von Prof. Steck) — Nicolaus B o d r o g : Zu
einer m ündigen Psychologie, hin (Hofstätter: Psychologisches Lexikon) — Ladislaus
D o b ó : Die Ziwilisation am Scheideweg (Der Roman des nächsten Jahrzehntes) —
Ladislaus M a d o c s a i: „Die einsame Masse” (Dr. Riesmans Buch af ungarisch) —
A lexander Látos: Bauern beten (Bartholomëus T a m á s )
BEMERKUNGEN DES REDAKTEURS
 THEOLOGIAI
SZEMLE T A R T A L OM
Rövid jelentések és kommentárok (61)
D R. F A B I N Y TIBOR:
Az egyháztörténetírás szempontjainak módosulása a korszakok
változásaiban (64)
P U N G U R JÓZSEF:
Paul Tillich hit-tana (69)
Egyházi öncélúságból a világért való szolgálatba (Az uppsalai
munkacsoport dolgozata (75)
D. D R. P Á K O Z D Y LÁ S Z L Ó M Á RTON:
Természetjog és megigazulástan (82)
DR. B É K É SI A N D O R :
Sanctitas — humanitás (89)
M A GY AR LAJOS:
Az istentisztelet poimenikai szempontjai (92)
FEKETE K Á ROLY:
A temetési igehirdetés szituációja (94)
J U H Á SZ Z S Ó F I A :
A diakónia mint kegyességünk egyensúlya (97)
DR. NAGY JÓZ SE F:
Az evangéliumi egyházak a világ bélyegein III. (98)
Reflexiók a Theologiai Szemle cikkeire
ifj. Dr. Bartha Tibor: Széljegyzetek a teológiai tudományosság és a gyüle­
kezeti igehirdetés viszonyának kérdéséhez (102)
G. Szabó Szabolcs: Nyilatkozat a halhatatlanság vagy feltámadás
ügyében (105)
V I L Á GSZEMLE
A primátus — mint harpagmos (P. L. M.) (107)
SIMON JÁ N O S A T T IL A :
Marxisták és keresztyének párbeszéde Angliában (109)
Hírek a római katolikus egyházból (63)

HAZAI SZEMLE
DR. C SOM ASZ TÓTH K Á L M Á N:
Ökumenikus kórusgyűjtemény (112)
M Á R K U S M IH Á LY :

A H. Helvét Hitvallás Magyarországon és Méliusz életműve (115)

(A T a rta lo m fo ly ta tá s a a tú loldalon )

Ú J FOLYAM/XII. 1968
3-4 SZÁM ALAPÍTVA 1925-BEN

KIADJA A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK ÖKUMEN IKU S TANÁCSA

 THEOLOGIAI SZEMLE
1969. m árcius—április

Az alapító szerkesztő bizottság:

Dr. Bartha Tibor, dr. Bodonhelyi József †, dr. Czeglédy István †, dr. Esze Tamás,
dr. Kádár Im re (felelős szerkesztő), dr. Nagy Gyula, dr. O ttlyk Ernő,
dr. Pákozdy László, (főszerkesztő), dr. Pálfy M iklós (társszerkesztő). dr. Tóth Endre,
dr. Varga Zsigmond J.
A b ib liai és r e n d sz e re s teológiai tá r g y ú k é z ir a to k a t k é r j ü k a fő s z e r k e s z tő c ím é r e (B u d a p e st, IX .,
R á d a y u . 28.), eg y é b k é z ir a to k a t k é r j ü k a fe le lő s s z e r k e s z tő c ím é r e (B u d a p e st, V II., R á k ó c zi ú t
12. A . I V . 4.) k ü ld e n i.

K ia d ó h iv a ta l: B u d a p e st, X IV ., A b o n y i u . 21. R e fo rm á tu s Z s in a t S a jtó o sz tá ly a

E lő fiz e té si d íj eg ész é v r e 180,—, fé lé v r e 90,— fo r in t. K e ttő s s z á m ára 35,— fo r in t.
69.2264/2 Z rín y i N y o m d a, B u d a p e st. F . v . : B o lg á r I m re

ZAY L Á SZLÓ :

Kulturális krónika — ismét filmekről (119)

KÖNYV- ÉS F O L Y Ó I R A T S Z E M L E
Martin Luther King: Kraft zum Lieben (Fekete János) (121)
ifj. Tarr Kálmán: Meditáció egy új könyv fölött (122)
Magyar—zsidó oklevéltár (Zsoldos Jenő) (123)
Zenekari orgonaest (Dr. Csomasz Tóth Kálmán) (74)
Zeneakadémisták kórushangversenye. (P.) (91)
Dürrenmatt: Az újrakeresztelők (ifj. Solymár Imre) (106)
Dr. Hans Gerhard Koch: Abschaffung Gottes? (Dr. Nagy Sándor
Béla) (111)

A szerkesztő megjegyzései
Post festa
Az utolsó hónapokban gyors egymásutánban követ­
keztek egymásra, sőt összetorlódtak az idén nagy nem ­
zeti és egyházi ünnepeink; az előbbiekre még külön is
erőteljes hangsúlyt helyeztek a jubiláris évfordulók.
Az egyházi embernek, aki szeretne egyre nyíltabb
szemmel, javultabb lelkiism erettel járn i a világban,
sok sajátos feladata jelenkezett ezeken az em lékünne­
peken: te hol jártál, m it cselekedtél, m it gondoltál,
m it prédikáltál akkor, am ikor néped életében végbe­
m entek a most ünnepelt események; vagy m it gondol­
tál, m it tanítottál róluk az eltelt évfordulókon, külö­
nösen a két világháború közé ékelt, jellegében ellen­
forradalm i korszakban? A kérdésnek persze nem csu­
pán a m agunk lelkiismerete szem p o n tjáb ó l van jelen­
tősége, hanem jelen szolgálatunk tisztasága, hatékony­
sága is függ a becsületes felelettől.
A M agyar Tanácsköztársaság ötvenedik évfordulójá­
nak ünneplése azért is kiválóan tartalm as volt, m ert
alkalm i tanulm ányaikban jeles történészeink tovább
m élyítették a szabadságmozgalmak helyét és jelentő­
ségét hazánk történelmében. A z 1918/19-es forradal­
m akat ezért a Dózsa-felkelés, Bocskay, Bethlen Gábor,
II. Rákóczi Ferenc politikai és vallási szabadságküz­
delmei és az 1848/49-es szabadságharc am a kiugró tör­
ténelmi csúcsai sorában helyezték el, am ikor sorsdöntő
időkben a leghaladóbb eszmeáramlatokhoz csatlakoz­
va próbálta árva népünk letörni a félgyarmatos, fél­
hűbéres járm ot. Még ha elbuktak is ezek a hősi kísér­
letek, nyom ukat többé semmiféle erőszak, félrevezetés
sem tudta kitörölni népünk tudatából, „történelmünk
e mozzanatainak köszönhetjük nem utolsó sorban,
hogy élünk és vagyunk" (Andics Erzsébet) és hogy az
első, valóban kedvező világtörténelmi konstellációban
elérkezhettünk 1945. április 4-éhez, a független, ko­
runk leghaladóbb törekvéseiből táplálkozó és ezeket
gazdagító Magyarországhoz.
Egyháztörténetírásunk a m últ négy évszázad vo­
natkozásában joggal tanította, hogy — szemben a Ró­
m a hitbeli és szervezeti fősége alatt élő katolikus egy­
házunkkal — nagy szabadságharcainkban a protestan­
tizmus, fejeiben és tagjaiban egyaránt általában a h ar­
coló nép oldalára állott, sokszor meg éppen vezető sze­
repet is betöltött. A római katolikus egyházban viszont
a főpapok általában szem befordultak hivő néptöme­
geikkel és a néppel tartó közpapság zömével; dicsére­
tes kivételek is akadtak azonban, m int pl. Horváth
Mihály, a negyvennyolcas szabadságharc kiváló törté­
nész-püspöke, ak it in effigie kötélhalálra ítélt az ön­
kényuralom. Az ő hiteles elemzése szerint a refor­
máció idején a katolikus alsópapság „azért került
szembe vezetőivel, többnyire egészen a hit elhagyásá­
ig, m ert a felső papok az alsórendű papságot zsarol­
ták, a világi urakkal fényben, pazarlásban, világi
kedvtöltésekben vetélkedve kéjelegtek, s hogy ezeket
győzzék, kincsszerzésben fáradoztak” (Horváth: Ma­
gyarország történelme, Pest 1871. IV.) A Habsburg ki­
rályok az abszolút m onarchia létrehozására, Magyar-
ország gyarm ati függésben tartására irányuló törekvé­
seiket öltöztették vallási köntösbe; velük szemben
m egindult a nemzeti függetlenségi harcoknak a vallás-
szabadság védelmével összefonódott korszaka, mely­
ben az ellenreform ációt is tűzzel-vassal támogató
 Rövid jelentések és kommentárok
Az egyházak bizonyságtétele a világ mérlegén. Fő­
papi im ádságában Jézus ötször vitte mennyei Atyja
elé a tan ítványok egységére irányuló kérését; kétszer
indokolta ezt azzal, hogy tanítványainak egysége lát­
tá ra felismerhesse és elhihesse a világ, hogy őt valóban
az Atya küldte szeretetből a világhoz (v. ö. Já n 17).
Nem véletlen, hogy az egyházak ökumenikus közele­
dése együtt já rt a világért való felelősségük ébredésé­
vel. Introvertált, öncélú, vagy éppen rossz célú egy­
ségtörekvésekkel szemben a mai kontroverz-teológia
éppen azon m éri le az egyes egyházak ökumenizmu­
sának valódiságát, hogy mennyiben szolgálja az — a
mi korunkban létében is fenyegetett — világ, az em­
ber jövendőjének ügyét.
Tíz esztendeje, hogy a mi protestáns egyházaink új
eszközt tud tak létrehozni a legfontosabb egyházi ügy:
a világbéke megteremtése érdekében, meg tudták nyer­
ni ehhez a keleti ortodoxia és sok nyugati egyház, vagy
legalább egyházi csoport közreműködését is. Kisebb-
nagyobb m értékben az egyházi világszervezetek tám o­
gatását, vagy legalább jóindulatú semlegességét is si­
került biztosítaniuk. A m últ évi csehszlovákiai válság
azután súlyosan próbára tette ezt a reményteljes öku­
menikus mozgalmat, éppen m ert a mozgalom a cseh­
szlovákiai egyházaktól indult ki és székhelye is ott
rendezkedett be.
Felekezeti lapjaink legutóbb közölték a mozgalom
m unkabizottságának februári varsói üléséről szóló
kommünikét, és Dr. Bartha Tibornak, ökumenikus ta ­
nácsunk elnökének beszámolóját. A közlések meg­
nyugtatók; a jelek szerint a Keresztyén Békemozgalom
egyetemes, nagy céljai háttérbe tudják állítani a múló
term észetű taktikai, sőt stratégiai ellentéteket is a moz­
galomban résztvevő egyházak és csoportok között.
Megvan tehát a remény, hogy a mozgalom rendezni
tud ja megzavart sorait és ism ét teljesíteni tu dja Is­
tentől kapott feladatát a Jézus K risztusról szóló bi­
zonyságtételét hitelesítő békeszerző munkában.
Nyugati egyházi tudósítók — így az EVT kőnyoma­
tosa — kiemelik, hogy a munkabizottság sürgősnek
m inősítette a legmagasabb szintű államközi tanácsko­
zást Európa fenyegetett biztonsága érdekében, illetve
tám ogatta azt az — általában jó visszhangot keltett —
felhívást, am elyet a közép- és keleteurópai szocialista
állam ok intéztek m ost m ár harm adszor az európai or­
szágokhoz, legutóbb a Varsói védelmi szerződés buda­
pesti tanácskozásából. A keresztyén békemozgalom
munkabizottsága üléséről az ÖPD (márc. 20.) azt is je­
lenti, hogy ott rám utattak: az idén lejár a NATO-
szerződés, ez jó alkalom lehetne a politikai és katonai
tömbök feloszlására Európában, egyidejűleg sokoldalú
biztonsági szerződések létrehozásával az országhatárok
szavatolása érdekében. A csehszlovákiai helyzetről a
közlemény annyit mond, hogy a m unkabizottság meg­
hallgatta a csehszlovákiai testvérek tájékoztatását. A
tanácskozások egyéb tárgyai voltak a közelkeleti vál­
ság, az atomsorompószerződés, a vietnám i háború és
a nigériai helyzet, továbbá annak a leszögezése, hogy
a népi K ína helyét az ENSZ-ben nem szabad továbbra
is üresen hagyni, és hogy „a m unkabizottság reméli:
a kínai keresztyének mielőbb ismét résztvehetnek a
békemozgalom m unkájában”.
Változások a Németországi Evangéliumi Egyházban.
Az európai protestantizm us egyik legjelentősebb, lélek­
számra messze legnagyobb egyháza, a lutheri reform á­
ciót létrehozó és hordozó németországi egyház. A Ke­
resztyén Békemozgalomnak is fontos, tevékeny részes­
társai voltak a németországi keresztyénség egyes cso­
portjai, az NSZK-beli és az NDK-beli regionális bi­
zottságok. Ezért is közelről érint bennünket mindaz,
ami ott történik.
Fontos strukturális változások jelei is m utatkoznak
a ném et protestantizmusban, de ezúttal nem erre, ha­
nem személyi változásokban jelentkező fontos tüne­
tekre szeretnénk röviden rám utatni. Ezek eredményei
is, előjelei is a németországi egyházi életben, de talán
az állam i és társadalm i életben is végbemenő tisztu­
lásnak. Politikai lapjaink is felfigyeltek rájuk.
Az egyik látványos esemény Dr. Eugen Gersten­
maiernek, a Német Szövetségi Köztársaság parlam enti
elnökének lemondása erről a tisztségéről. Ezt a lépést
heves sajtótám adások váltották ki; G erstenm aier nem­
rég párszázezer m árka kártalanítást utaltatott ki m a­
gának azon a címen, hogy ellenállási tevékenysége
következtében 1944-ben a hitlerizm us megakadályozta
egyetemi tanárrá való kinevezését.
Gerstenm aier egyik vezetője volt az Evangelische
Kirche Deutschlands zsinatának is; e tisztségében is
annak az agresszív politikának az érvényesítésére tö­
rekedett, amely fokozatosan lehetetlenné tette egysé­
ges egyházi képviseleti szerv m űködését a két német
állam területén. Most pártja, a CDU is jobbnak látta
távozását a szövetségi gyűlés elnöki székéből; nyugat­
német egyházi lapok pedig ism ételten leközlik Barth
Károlynak „A G erstenm aier-típus” című, a svájci re­
form átus K irchenblattban még 1945-ben m egjelent cik­
két.
B arth e cikkben nála szokatlan élességgel („ami sok
az sok” — „mit mesél nekünk G erstenm aier”) utasítja
vissza Gerstenm aiernek azt az állítását, hogy része
lett volna a hitlerellenes Hitvalló Egyház létrehozásá­
ban és hogy ő a náci egyházi szervekben való részvé­
telével voltaképpen az ellenállás kockázatos m unkáját
szervezte. B arth „kétségtelenül ham isnak” bélyegezte
Gerstenm aier ellenállási meséjét és tiltakozik az ellen,
hogy „a nagy, félreism ert antinácik, m ajdnem -m ártí­
rok, hitvallók és hősök elérkezettnek láthassák az ő
órájukat, a nyugati megszálló hatalm ak áldásaitól kí­
sérve”.
Gerstenm aiernek sikerült B arth leleplezései ellenére
nagy politikai és egyházi k arriert befutnia; végül is a
saját mohósága buktatta meg: parlam enti elnöki tiszt­
ségét felhasználva új, a saját alakjára szabott k árta­
lanítási jogcímet eszelt ki és érvényesített a m aga ja­
vára.
Gustav Heinemann államelnök a keresztyének
politikai feladatairól
A Német Szövetségi Köztársaság új elnöke Dr. Dr.
Gustav Heinemann szociáldemokrata képviselő, a koa­
líciós korm ány igazságügyminisztere lett. Heinemann
a ném et Hitvalló Egyház egyik jelentős úttörője és vi­
lági vezetője volt, 1933 óta egy esseni gyülekezet pres­
bitere, öt éven át a Német Evangéliumi Egyház zsina­
tának elnöke volt, a zsinati tanácsnak mindeddig tag­
ja, a W uppertal—Barm en-i teológiai főiskolán profesz­
szor; részt vett az Egyházak Világtanácsa nemzetközi
bizottságában is. Államfővé való megválasztása után
lemondott mindezekről az egyházi tisztségeiről.
Heinemann 1945 után lépett be Adenauer pártjába,
belügyminiszter lett, de néhány hónap múlva, amikor
a korm ány az újrafelfegyverzés ú tjára lépett, lemon­
dott tárcájáról, m ajd a CDU-ból is kilépett. Önálló
párttal próbálkozott, m ajd később belépett a szociálde­
m okrata pártba.
Rádióbeszédében az új elnök kijelentette: „Sem a
szakértelem, sem a felelősségtudat nincs kötve a hit­
61
hez; a Krisztusba v etett h it mégis felszabadíthat olyan
képességeket, amelyek az emberi közösség javára, ked­
vező értelem ben befolyásolhatják a politikai foglala­
tosságot.” A keresztyén ember első politikai erénye —
m ondotta — a lélek nyugalma. „A keresztyén politi­
kus továbbá elvileg nyitva állhat m inden új helyzet
számára. Az adott helyzetből fakadó feladatokat abból
a kérdésből vezetheti le, hogy mi lehet itt és most Is­
ten akarata és így elsősorban nem a hagyományos ta ­
pasztalatok, pártpolitikai kötöttségek és rövid léleg­
zetű előnyök határozzák meg állásfoglalásait. Ez a
nyíltság vezetheti és vezesse is a keresztyén politikust
arra, hogy a politikai dal szám ára új m elódiát keresve
teljesítse a saját, össze nem téveszthető hozzájárulá­
sát.” — Kiesinger kancellár is nyilatkozatot adott a
sajtónak; hangsúlyozta, hogy a korm ány politikáját
nem az államelnök, hanem a kancellár határozza
m eg . . .
Egy ellenzéki folyóirat szerint nem lehet remélni,
hogy az új elnök változást fog jelenteni a legfontosabb
bel- és külpolitikai kérdésekben, hiszen neki egyedül
állott volna m ódjában megakadályozni az elnökvá­
lasztásnak Nyugat-Berlinben való m egtartását; de a
derűlátásnak ellene m ondana az is, hogy a szociálde­
m okraták szónokaként ő is tám ogatta tavaly a szük­
ségállapot-törvényjavaslatok megszavazását. (Blätter
fü r deutsche und internationale Politik, Köln, 1969.
március).
„Püspökszinódus — jövő nélkül?” A svájci „Orientie­
rung” c. római katolikus folyóirat ír e cím alatt az ősz­
re összehívott második püspökszinódusról, amelynek
kilátásait — az 1967 őszén tarto tt első szinódus u tán —
„rendkívül hiányosnak, végsőkig kuriálisnak és zava­
rosnak” minősíti. Az előkészületekből ítélve a máso­
diknak sem jósol nagyobb sikert. A püspököknek nem
volt lehetőségük kezdeményezésre, a K úria felelős
hivatalaival sem tudtak komolyan tárgyalni, egészen
feltűnő módon elszigetelték őket. Teológiai szakértőik
nem lehettek jelen, újságírókkal sem találkozhattak.
A püspökök kívánta nemzetközi teológus-tanácsot a pá­
pa nem hozta létre; a szinóduson megbeszélt hitbeli
válság kérdéseire a pápa „egyedül” válaszolt a maga
problem atikus „Credo”-jával; a cölibátus és a születés­
szabályozás égető kérdéseiről a szinódusnak nem is
volt szabad tanácskoznia.
Az idén októberben tartandó rendkívüli szinódus
egyik feladata lesz a szinódus titk ára szerint ’keresni
a jobb együttműködés alkalm as form áit a Szentszék­
kel és egymással a kollegialitás szellemében”. Az Os­
servatore Romano kom m entárja szerint erre elsősor­
ban a „Humanae vitae” enciklika körül kavargó ellen­
tétek m iatt van szükség. Több európai püspöki konfe­
rencia idevágó nyilatkozata — bár egyikből sem hiá­
nyoztak a Szentszék és a pápa személye iránti hűség-
nyilatkozatok — visszatetszést szült azokban a vatiká­
ni körökben, am elyek az „Orientierung” szerint „az
egyház egységét összetévesztik az uniform itással és a
vatikáni vonalvezetéstől való m inden árnyalati elté­
rést elviselhetetlennek m inősítenek”. E körök „parti­
kuláris tendenciákkal” vádolják az egyes nemzeti püs­
pöki konferenciákat és a „nemzeti egyházakra való
szakadás” kísérletét látják m egjelenni törekvéseikben.
A központosító tendenciával erélyesen szembeszáll
Suenens belga bíborosérsek, aki cikksorozatban és
könyvben is fejtegette: a róm ai egyházat éppen azok
sodorják veszélybe, akik „a pápára és közvetlen m un­
katársaira akarják szűkíteni az egész egyház vezeté­
séért való felelősséget, ahelyett, hogy azt mennél szé­
lesebb körrel — a püspökökkel és püspöki konferen­
ciákkal, a papokkal, teológusokkal, diakónusokkal,
szerzetesekkel és mennél nagyobb m értékben a laiku­
sokkal — igyekeznének megosztani”. Suenens szerint
„akár akarjuk, akár nem, m ár úton vagyunk egy Har­
m adik Vatikáni Zsinat felé, ha annak körvonalai még
csak homályosan láthatók is”. Emlékeztet X X III. János
m ondására: „engem átm eneti pápának mondanak, de
hát állandó átmenetekből áll az egyház folytonossága” ;
az egyház mindig úton van és nem szabad m egállnia;
legfeljebb ha új útszakaszt kell előkészítenie. Suenens
idézi VI. Pál pápának az 1966 őszén tarto tt nemzetközi
katolikus teológus konferenciához intézett levelét is:
„A zsinati határozatok kevésbé jelentenek elért célo­
kat, m int inkább kiinduló pontokat új célok felé. A
zsinat szellemének, megelevenítő lélegzetének még mé­
lyen át kell járnia az egyházat. Az élet csíráinak, am e­
lyeket a zsinat az egyház talajába hintett, teljes érés­
hez kell jutniuk”.
Ebben a vonatkozásban Suenens helyteleníti az Os­
servatore Romano 1968. szept. 5-i cikkét is (II Papa de­
cide da solo — A pápa egyedül dönt), amely alkalm as
a katolikus hivők m egzavarására. Való igaz, hogy a
pápának joga van egyedül is döntéseket hozni, a p ri­
m átus előjoga alapján. Szó sem lehet azonban arról,
hogy a pápa a püspökök közreműködése nélkül korm á­
nyozhassa az egyházat. Mennél önállóbb szerepet visz­
nek a püspökök a nemzeti püspöki konferenciákba, an­
nál sajátosabb egyéni arculatuk lesz az egyes részegy­
házaknak, annál jobban kibontakozhat a katolikus nép
a maga rítusainak, teológiai rendszereinek és fogalma­
zásainak, helyi szokásainak gazdagságában. És annál
jobban betöltheti a pápa a prim átus specifikus szere­
pét: az egyház egységének és legbensőbb összetartásá­
nak biztosítását és védelmezését’. (Orientierung, Zürich
1969. febr. 15.)
„A teológia és a teológus szabadsága”. A katolikus
egyház legszélesebb köreiben világszerte feltűnést kel­
tett az a nyilatkozat, amelyet fenti cím alatt 40 tekin­
télyes teológiai professzor, köztük Benoit, Chenu, Con­
gar, Küng, Metz, Rahner, Ratzinger, Schillebeeckx tett
közzé a Concilium c. nemzetközi teológiai folyóirat ez­
évi január 1-i számában, csatlakozásra szólítva fel a
katolikus teológia minden professzorát.
A nyilatkozatot kiadó egyetemi és főiskolai profesz­
szorok „teljes lojalitásban és egyértelmű hűségben a
katolikus egyházhoz kötelességüknek tartják, hogy
nagy komolysággal nyilvánosan rám utassanak:
„a teológusoknak és a teológiának a II. Vatikáni Zsi­
naton visszanyert szabadságát az egyház szolgálatában
nem szabad ma újra veszélyeztetni. Ez a szabadság Jé ­
zus szabadító üzenetének gyümölcse és követelménye,
és lényeges vonása Isten gyermekei P ál apostol által
kihirdetett és védelmezett szabadságának az egyház­
ban. Ezért köteles az egyház minden tanítója az egy­
házban az igét hirdetni, alkalm as alkalm atlan időben,
ak ár tetszik, ak ár nem.”
A nyilatkozat ezután rám utat a teológusoknak „az
egyház valódi egységéért és igazi békességéért érzett
nagy felelősségére”. Tudják, hogy ők is tévedhetnek;
meggyőződésük azonban, hogy „téves teológiai felfogá­
sokat nem lehet kényszerítő intézkedésekkel elintézni,
csak akadálytalan, tárgyszerű tudományos vitában le­
het korrigálni, amelyben az igazság önmaga erejéből
győzhet.” Igenük a pápa és a püspökök tanítói hiva­
talát, „amely Isten Igéje alatt, és az egyház és az ige­
hirdetés szolgálatában áll”. Egyúttal tudják, hogy „en­
nek a pasztorális igehirdetői hivatalnak nem szabad
elnyomnia és akadályoznia a teológusok tudományos
tanítói feladatát”. Bármely form ája „egy még oly sub­
tilis inkvizíciónak nemcsak az egészséges teológiai fej­
lődésnek okoz kárt, de egyúttal az egész egyház szava­
hihetőségének is súlyosan á rt a m ai világban”. Éppen
ezért a teológusok a pápa és a püspökök pasztorális
igehirdető hivatalától „magától értődő bizalm at v á r­
nak egyházias érzületük irán t és előítéletektől mentes
tám ogatást az egyház és a világ emberei javára vég­
zett teológiai m unkájukhoz”. Szeretnének „adminiszt­
rativ rendszabályok és szankciók akadályaitól m ente­
sen eleget tenni annak a kötelességüknek, hogy az
igazságot keressék és megm ondják”. Azt várják, hogy
„szabadságukat tiszteletben tartsák, am ikor legjobb
tudásuk és lelkiism eretük szerint kim ondják vagy köz­
zéteszik megalapozott teológiai meggyőződésüket”.
A nyilatkozat ezután m egállapítja, hogy „jelenleg is­
m ét növekvőben van a szabad teológiai m unka veszé­
lyeztetése”; ezért h ét pontba foglalt építő javaslatot
tesznek, hogy „a pápa és a püspökök a teológusok
funkciójára való tekintettel is m éltó és illő módon tölt­
hessék be feladatukat”.
Az 1. pont szerint a róm ai kúria hivatalai, főleg a
H ittani kongregáció az „internacionalizálás ellenére
sem fog megszabadulni az elfogultság látszatától egy
bizonyos irány javára, amíg személyi összetételében
nem fejezi ki a mai teológiai iskolák és gondolkodás-
módok sokféleségét”. A 2. pont szerint a H ittani kong­
regációban és a bíborosi karban is alkalm azni kellene
a 75 éves korhatárt. A 3. pont szerint a tanácsadókat
kizárólag az elism ert szakemberek közül kellene kine­
vezni. H aladéktalanul meg kellene alkotni a püspök­
szinódus kívánta nemzetközi teológiai bizottságot,
amellyel a H ittani kongregációnak szorosan együtt kel­
lene működnie, — kívánja a 4. pont. Az 5. pont nyoma­
HÍREK A RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZBÓL
Hollandiában kiéleződött a papi nőtlenség kérdése
Hollandiában hosszú lappangás u tán ism ét kiélező­
dött a papi nőtlenségről folyó vita, m ind a teológiai
gondolkodás, m ind az élet tényeiben. Ismeretes, hogy
a Zsinaton a pápa saját szuverén döntési körébe vonta
e kérdést, am iről később kim ondta: a coelibatusról
való vita értelm etlen, a Szentszék nem lá t időszerű­
nek semmi változtatást. Valami remény azonban még­
is m aradt, m ert a zsinati okmány, a „Presbyterorum
ordinis” a középkor óta először ismeri el, hogy a coe­
libatus nem tartozik a papság lényegéhez.
Talán ez volt az a szikra, ami Hollandiában, neve­
zetesen Amszterdam ban és U trechtben az egyetemi
plébániák két fiatal lelkészét P. Vrijburg-ot és J. Goo­
skens-t a rra indította, hogy hivatalosan bejelentsék
nősülési szándékukat, egyházi hivataluk, papi szolgá­
latuk változatlan fenntartása m ellett. (Hollandiában
eddig is sok pap kötött házasságot, ezek azonban au­
tom atikusan kiváltak a szolgálatból.)
A holland püspöki k a r nevében A lfrin k bíboros
„hosszú ú tra ” hívta a katolikus híveket és papokat:
keressék együtt e rendkívül nehéz kérdés megoldását.
Ugyanakkor határozottan állást foglalt a coelibátus
mellett. Konferenciák, sajtó és tv. közlemények so­
rozata indult meg. E. Schillebeeckx irányításával foly­
tato tt felmérések szerint a holland papok 68%-a a
coelibátus ellen van, ügyüket a közvélemény túlnyomó
részé támogatja, de a hierarchia az egység és kollegia­
litás megtörésével vádolja papok és szerzetesek szá­
zait. A „lázadók” táborából a legvilágosabb szavakat
P. Oosterhuis m ondta ki:
„Az egység szava m ágikus szóvá v á lt; a katolikus
egyház valójában az adm inisztratív jellegű egység ér­
telmében használja. Szám unkra pedig az egység kri­
térium a nem valam elyik egyházhoz való tartozást je­
lent — ez az egység még nem akadályoz meg senkit
abban, hogy az ellen az Evangélium ellen cselekedjék,
amiből az Egyház született — hanem az a tény, hogy
miképp élhetjük m a az Evangéliumot. Semmiképpen
sem vagyunk kívül ezen az egységen, am i az Egy­
ház legmélyebb in sp iráló ja. . . Súlyos, lappangó konf­ jezte ki, „a hívek s a papok nagy többsége, a világ
liktusról van szó a hivatalos egyház és a gyülekezeti
közösségek között.”
tékosan kéri, hogy a H ittani kongregáció kizárólag
rendes, nyilvános eljárást folytathasson valamely kifo­
gásolt teológus, vagy teológiai csoport ellen, szabályos
ügyrend alapján; hatásköre kizárólag teológiai szakkér­
désekre korlátozódjék; személyi ügyekben csak a ren­
des egyházi perrendtartás alapján lehessen eljárni va­
lakivel szemben. A 6. pont a most készülő egyházi tör­
vénykönyvben is biztosítékokat kíván arra, hogy teo­
lógussal szemben csak anyanyelvén kiadott hiteles pub­
likációi alapján járn ak el, nem pedig az ő engedélye
nélkül készült fordítások vagy kivonatok alapján. Kez­
dettől legyen hivatalos védője. Írásban közöljék vele
a kifogásolt tanításait, amelyekre ő is írásban válaszol­
hasson. Ha válaszát nem ta rtjá k kielégítőnek, 2—3 el­
ismert teológus szakvéleményét szerezzék be; ezután
következzék szükség esetén a személyes vita, minden
titoktartási kötelezettség kizárása mellett. Az eljárás
lefolytatása után, ha a kongregáció hitvallás-ellenesnek
minősítené a szerző valam ely tanítását, e m egállapítá­
son túl ne alkalm azzanak még adm inisztratív vagy
gazdasági jellegű m egtorlásokat a szerző vagy a kiadó
ellen, „ami a mai társadalm i helyzetben úgyis haszon­
talan és káros”. Végül a 7. pont szerint „mivel a hit
semmit sem ér szeretet nélkül, az egyház tartozik az
igazságért való fáradozásában is a keresztyén caritas
szabályai szerint eljárni”.
Felesleges megjegyezni, hogy a legnevesebb katoli­
kus teológusoknak ez az akciója rendkívül nagy vissz­
hangot keltett; m indenfelé feszülten várják a római hi­
vatalos körök állásfoglalását.
A holland katolikus papság körében tömegmozga­
lommá szélesedett az a követelés, hogy a papi nőt­
lenséget tegyék önkéntessé; engedjék meg, hogy a nő­
sülni kívánó papok m egtarthassák papi jellegüket és
szolgálatukat. (Informations Catholiques International
331.)
Miért ül össze rendkívüli püspöki-szinódus?
Ismeretes, hogy VI. Pál pápa ez év október 11-re
összehívta a püspöki szinódus rendkívüli ülését.
Ezen valószínűleg nem lesznek olyan képviselők,
akiket a nemzeti püspöki konferenciák választanának
meg. A rendkívüli ülés így leszűkül a patriarchákra,
a vezető érsekekre, a keleti katolikus egyház m etro­
politáira, a püspöki konferenciák elnökeire, a szerze­
tesrendek három legfőbb küldöttére, a kuriális hiva­
talok vezetőire és néhány, a pápa által kijelölt részt­
vevőre. Az 1966. december 8-án közzétett deklaráció
szerint „rendkívüli” ülést akkor hívnak össze, am ikor
„az egyetemes egyház jólétére vonatkozó kérdések
rendkívüli gyors megoldást igényelnek.”
Maga VI. Pál pápa így beszélt a bíborosok előtt a
rendkívüli ülés okairól:
„Tanulmányoztuk azokat a különböző és sajátos esz­
közöket, amelyek m ind szélesebb területen biztosítják
mind a Szentszéknek, m ind az egyetemes egyháznak
a püspökök felelősségteljes szolgálatából, a különböző
tanácskozásokból és a gyakorlatból eredő hasznot.”
„Nyitottak vagyunk a különféle bajok és törekvé­
sek megértésére. A rra a türelm etlenségre is, amely
m indnyájunkon erőt vehet, ami azonban egészében k i­
hívás és lázadás. Néha nem értenek meg m inket, sza­
vainkat és szándékainkat félremagyarázzák. Nincs két­
ségünk afelől, hogy a mi fiaink közül többen eltávo­
lodtak az egyenes útról. Pontosan ez, és nem az esemé­
nyek félelmes víziója diktálja a ml sürgető felhívá­
sunkat olyan tém ákra, amelyeket alapvetőknek ta r­
tunk az ortodox tanhoz való hűséghez és az egyház
ékes rendben folyó életéhez.” Végül teljes örömét fe­
püspökei quasi(!) egyöntetű hűsége felett.” (I. C. I.
329).
 Az egyháztörténetírás szempontjainak módosulása
a korszakok változásaiban
K o n ra d F arner sv ájci tudós, a k i „D ialógus, m a r­
x ista szem m el” cím en n em rég B u d ap esten ta r to tt
elő ad ást,1 eg yebek k ö zö tt a következő fontos m eg­
á lla p ítá st te tte : „A k e re sz ty é n ek n e k tö b b e k között
m eg k e ll tan u ln io k , hogy ú j m ó d o n sze m lé ljé k , ú j­
ból á tg o n d o ljá k eddigi tö rté n e tü k e t, a lá th a tó egy­
h á zn a k ezt a tö b b m in t p ro b le m a tik u s tö rté n e té t,
am ely K o n sta n tin u sz ó ta m in d m áig tú ln y o m ó részt
a restau ráció , h a n e m ép p enséggel a reak ció tö rté ­
n ete, a világ u ra lk o d ó h a ta lm a iv a l való e g y ü tth a la ­
dás, az eln y o m o ttak m in d e n fa jta lá z a d á sá n ak az el­
ítélése volt. M i tö b b : a k ereszty én ség n ek teljesen
m á s tö rté n e té t k ell m e g írn u n k ”.
H a ez a k em én y k ritik a első so rb an ta lá n n e m is a
p r o t e s ta n tiz m u s e g y h á z tö rté n e tírá sa ellen irán y u l,
m égis jó azt n ag y o n kom olyan, v en n ü n k , s a v á d ­
d a l b á tra n , őszintén szem benéznünk. Belső m e g ú ju ­
lá su n k h o z v ezeth et ez a szem besítés. A hhoz azon­
ban, h o g y szem léletéb en az egy h áz igazán m e g ú ju l­
jon, fe l kell m é rn ie az eddig m e g te tt u ta t. A lapos
vizsgálat tá rg y á v á k e ll te n n ie a m ú lt eg y h áztö rté­
n e tírá sá t, az egyes k o rszak o k különböző szem lélet-
m ó d já t és azok teológiai v ag y tá rsa d a lm i in d íték ait.
Ez a d h a t a z u tá n a v ilág k ereszty én ség én ek ösztön­
zést a rra , hogy ezen a té re n is eszm élkedjék, ú jra
fogalm azza fe la d a tá t, és ahol szükséges, o tt ö n rev í­
ziót h a jtso n végre.
A m ik o r az egyház ú jr a átg o n d o lja, s tö b b te k in ­
te té b e n ú jr a fogalm azza szolgálatát, n em csak a
„sem p er re fo rm a ri d e b e t” elv ét követi, h a n e m a
S zentlélek m in d e n t ú jjá tevő m u n k á já ra figyelve,
U ra sü rg ető p a ra n c sá n a k is engedelm eskedik.
Ezt az önvizsg álato t — am ely n ek első lépése, a
m ú lt sz em p o n tjain ak az elem zése a k a r len n i ez a
ta n u lm á n y — a n n á l in k á b b n a p ire n d re k e ll tű zn ie
az e g y h á z tö rté n eti tu d o m á n y n a k , m iv el a tö b b i teo ­
lógiai tu d o m á n y á g is ú j u ta k a t k e re s: g y ö k é rk é r­
dések b á to r fe ltá rá sá h o z k ezd v ilág szerte a szent­
írá stu d o m á n y , a k o rsz a k v á ltá s ú j p ro b lém áiv al néz
szem be a szisztem atika, s a m ai e m b er ú jsz e rű m eg­
szólítását tű z i k i célul a g y a k o rla ti teológia is.
M ilyen veszélyzónák k ö zö tt k e ll az e g y h á z tö rté ­
n e tírá s eg y k o ri sz e m p o n tja it v izsg áln u n k és m ai
fe la d a ta it k ö rv o n a la z n u n k ?
A gondolkodó e m b er — az ősidők ó ta k ia la k u lt
h á rm a s tag o zó d ású v ilág k ép h a tá sa a la tt — évszá­
zadokon k e re sz tü l s ta tik u s v aló ság k én t n é z e tt a
tö rté n e le m re. A m ik o r n e m z e d ék ü n k b en e n n ek a vi­
lá g k ép n e k a z u tolsó m a ra d v á n y a i is szétesnek, új,
d in a m ik u s sze m p o n to k n a k k ell m eg h atáro zn io k a
tu d om án y o s k u ta tá s m in d en te rü le té t.
A k ereszty én ség m a m ég m in d ig n em k e rü lt ki
abból a krízisből, am elybe az ú j v ilág k ép k ia la k u ­
lá sáv a l ju to tt. H iszen a B iblia látszólag egy kicsiny,
geo cen trik u s és s ta tik u s v ilág ró l szól, am ely et a
m in d en h ató , bölcs Iste n korm ányoz. D e hog y an te ­
k in tse n a té r és idő v ég telen tá v la ta ib a n gondolko­
dó m o d ern e m b er Iste n k o rm á n y z á sá ra és a tö rté ­
nelem é rte lm é re? M ilyen szerep et k a p — vagy
k ap -e eg y á lta lá n szerep et — a m a k ia la k u ló új vi­
lág k ép b e n Iste n és egyh áza? A k á r a fu n d a m e n ta ­
lizm us, a k á r a m o d e rn izm u s feleleteire figy elü nk,
k ité rő v álaszo k at k a p u n k , hiszen egyik a tu d o m á n y
té n y e it v o n ja kétségbe, a m ásik a h it lényeges ele­
m e it ta g a d ja . N em m e g n y u g ta tó az a tö rté n e t­
64
szem lélet sem, am ely — m in t a p ie tizm u s — k e tté ­
v ála sztja a h it és tu d o m á n y te rü le té t, vag y am ely
— m in t a teológiai exiszten cia lizm u s — Iste n m u n ­
k álk o d á sá t az em b er exisztenciális d ö n tésére k o rlá ­
tozza. M in t lá tn i fo gjuk, az e m b er igenis szoros,
sőt elv á la sz th a tatla n k a p cso latb an v a n a tö rté n e ­
lem lá th a tó valóságával, sőt élete éppen ab b a ág y a­
zódik bele, m in t egy n ag y fo ly am at részese.
A m a egy h ázán ak m eg kell ta lá ln ia a feleletet
a rra a k érd ésre, hogy hol v a n a helye és m i a ren ­
deltetése Iste n n é p é n e k a tö rtén elem b en . A S zent­
írásb ó l k iin d u lv a az őskeresztyénségtől n a p ja in k ig
k eressü k m eg előbb az a ty á k idevágó ta n ítá sá t. Ez
a m inden különbözősége ellenére egységbe ötvöző­
dő történ elem szem lélet v á lh a t a z u tá n m a i életü n k
és m ai p ro b lém áin k ta n ító m esterév é .2
1. A S zen tírá s tö rtén etszem lélete
a) A z ószövetségi k ö n y v ek különböző k o ro k b an
élt író in a k közös tö rtén e tsz em lé lete abból a felis­
m erésből fa k a d , hogy Iste n a tö rté n e le m esem é­
n y e ib e n ism e rte ti m eg m agát. Izrael Mózes á lta l k e ­
r ü lt szem be a tö rté n e le m Isten év el: tö rté n e té n e k
m in d en n a g y fo rd u ló já n ta lá lk o zo tt vele. Az égő
csipkebokor ,,’eh je ’a ser ’e h je ” tito k za to s kifejezése
m ögött is az az íg é ret hú zó d ik m eg, hogy abból fog­
já k az ő „n ev ét” Izrael fia i m egism erni, „am i v elü k
az ő h a talm a s keze á lta l tö rté n n i fog”.
A z Úr te h á t m in d e n ek elő tt a tö rté n e le m Ura. Iz­
ra e l tö rté n e te : az egész k ije le n té stö rté n e t n em
egyéb, m in t en n ek az isten i íg é re tn e k a b eváltása,
egyre világosodó, je le n tésb en elm élyülő beteljese­
dése.3
A zt je le n ti te h á t Izrae ln ek ez az alapfelism erése,
hogy m eg ta p asz talja Iste n jelen v aló ság át, am ik o r
szüksége lesz rá. „V eletek leszek azon az ú to n , a m e­
ly en vezetlek b e n n e te k e t” ősi íg érete és an n a k b e­
teljesedése új m eg ú j m egfogalm azásban csendül
Mózes id e je u tá n is, a k á r Jó z su én a k (24:17), a k á r
a z so ltáríró n a k (77:21), a k á r a p ró fé tá k n a k az a j­
k á n (És 42:15— 16 stb.). U tó b b iak sajáto s tö rté n e t­
szem léletéről m ég bővebben fo g u n k h allani.
A tö rté n e le m te h á t Izrael sz ám á ra m á r n em a
term észet része, hiszen azzal e llen tétb en bizonyos
cél felé h alad. E zért is v á lta k szá m ára a környező
p o gány n ép e k tő l á tv e tt te rm é sze t-ü n n e p e k — pl.
a ra tá s, a sátorok, a kovászos k e n y é r ü n n e p ei — Is­
te n tö rté n e ti te tte in e k em lékünnepeivé. Így k a p o tt
és ad o tt választ az Ósz. a term észet végső titk á r a :
a term észet m eg te rem tését a tö rté n e le m kezdő ak ­
tu sá n a k fo gta fel. K o rán a k és környező n ép ein ek
felfogásához kép est ép pen ab b an ú j ez a szem lélet,
hogy m íg az ősi vallások a tö rté n e lm e t n a turalizál­
tá k, addig Izrael a te rm é sze te t historizálta. H itte,
hogy a tö rté n e le m U ráv a l való — sokszor csodában
tö rté n ő — találk o zása so rán k a p ja m eg a kulcsot
m in d en tito k m egértéséhez, a tere m téstő l kezdve az
ü d v tö rté n e t végső beteljesedéséig.
Így lá tta m eg Izrael népén ek tö rté n e té t és b e n n e
s a já t sorsát, m in t Iste n áldó v a g y b ü n tető cseleke­
d etét, népe tö rté n e té n e k és a v ilá g tö rté n e ti esem é­
n y e k n ek e lv á la sz th a tatla n összefüggésében.4
b) A z Úsz. tö rté n e tsz e m lé leté t h á ro m jellegzetes
vo nással tu d n á m v ázlato san m egrajzolni. A z első
— am i m ag átó l érte tő d ő — az, h o g y teo cen trikus.
V alam en n y i író ja m eg k eresi és m e g ta lá lja — a k á r
Jézus, a k á r az ősgyülekezet életéb en — Iste n fo r­
m áló kezét, s e g y ú tta l leleplezi a S á tá n rom boló
m u n k á já t is. K ülönösen n y ilv án v aló ez a tö rté n e ti
kö n y v ek b en . L ukács, a k i m á r m in teg y eg y h áztö rté­
n e tíró i ig én n y el lép a v ilág elé (Lk 1:1—4), nem
eg y szerűen csak feljegyzi pl. az apostolok cseleke­
deteit, h a n e m szü n telen ü l rá m u ta t azok Isten
Szentlelk étő l irá n y íto tt összefüggéseire, v agy a go­
nosz azt k eresztezn i a k a ró m u n k á já ra (Csel
16:6.10.14; 18:5, stb. Íg y Já n o s is pl. J e l 1:20, 2:16
stb.).
E szem léletm ód m égsem k ép v isel d u alizm ust,
m in th a e g y e n ra n g ú őserők h a rc á ró l v o ln a szó, sőt
azt hangsúlyozzák, h o g y a S á tá n m in t te re m tm é n y
és a n n a k seregei — J ú d á s apostol levele szerin t —
m in t b u k o tt an g y alo k á lln a k a sötétség h a ta lm a ssá ­
g a in a k élén, hogy k eresztezn i p ró b á ljá k Iste n ü d v ­
te rv é t (Mt 4:1, M k 4:15, Lk 13:16, 22:31, E f 6:11,
1 P t 5:8, J e l 2:13, 20:10). H ogy az Ú sz. tö rté n e tsze m ­
léletéb en m e k k o ra jelen tő ség e v a n a S á tá n fe lfo r­
gató, rom boló m u n k á já n a k , azt egy olyan fontos
igehely is ta n ú s ítja , m in t 1 J n 3:8 „A zért je le n t m eg
az Iste n n e k Fia, h o g y az ördög m u n k á it le ro n tsa ”.
E jellegzetesen b ib lik u s lá tá s sz e rin t te h á t a tö r ­
tén e lm e t a S á tá n á lta l okozott em b eri b űn, de
u g y a n a k k o r Iste n m eg m en tő m u n k á ja is fo rm álja.
A z Ú sz.-i tö rtén elem szem lélet m ásik sajáto s vo­
n á sa az, h o g y lineáris. A görög ciklikus szem lélet­
te l e lle n té tb e n n em té r v issza ö n m agába, n em ú ju l
m eg állan d ó k ö rfo rg á sb a n egyik k o rszak a m ásik ­
ban , h a n e m h a tá ro z o tt iste n i vo n alv ezetésb en h a ­
lad oksági összefüggéseken k e re sz tü l a cél felé. Ezt
pedig Jéz u sn a k , a p raeex iszten s K risz tu sn a k az
u ra lm á b a n jelö li m eg P ál. Ü gy is m o n d h a tn á n k
szabadon, hogy h a „C h ristu s D om inus S c rip tu ra e ”,
ak k o r e g y ú tta l ő a „D om inus H istor i ae” is.5
Iste n az ő n é p é t az Ú sz. ta n ú sá g a sz e rin t ú g y v e­
zeti a cél felé, h o g y íté le t h e ly e tt a b ű n ö s em ber
m eg vá ltá sá t és ü d v ö zíté sé t a k a rja . Íg y ju t el az Is­
te n n e k Izraele a z ő dicsőségének a m egism erésére
(Jn 17:3), és a m eg ö le te tt B á rá n y szo lg álatára (Jel
7:15), h iszen a tö rté n e le m legm élyebb h a jtó e rő it: a
ke reszt és a feltá m a d á s k e ttő s esem én y ét Isten r a j­
ta k e re sz tü l a d ta a világ n ak . E zért lá tja az Ú sz. J é ­
zust a te re m té s és a b eteljesed és végső titk á n a k .
A z u tó b b ib a n pedig nem csak az e re d e ti állap o t
v isszaállítását lá tja — h iszen a k k o r a tö rté n ele m
m égiscsak k ö rfo rg á s le n n e : az elveszett és vissza­
n y e r t p arad icso m — h a n e m a te re m té sn é l is m a­
g a sa b b re n d ű alk o tást. B enne az em beriség hosszú
elidegenedései és a v álság ai u tá n a m eg v áltáso n és
üdvözítésen k e re sz tü l e lju t a végső célhoz: az Is­
te n n e l való te lje s kö zösséghez és az ö rök békesség­
hez.
Ezzel m á r az úsz.-i tö rté n e tsz e m lé let h a rm a d ik
jellegzetességéhez é rk eztem : az e szk h a tológikus vo­
n áshoz. A z ósz.-i p ró féciák n em csak K risztu s el­
jövetelével, h a n e m u ra lm á n a k teljesség év el v áln a k
valóra. A b e n n e elé rk e z ett Iste n országa a harcoló
egyház sz á m á ra a p o k a lip tik u s k a ta k liz m á k o n k e ­
resztü l lesz m eg tap asztalh ató , végső valóság. K ülö­
nösen a Jelen ések K ön y v e szól e rrő l titokzatos
m élységgel és szem léletességgel. N em re jtje le s írás
a k a r lenni, n em titk o s d á tu m o k a t a k a r adni,
am elyből k io lv ash ató volna, hol á ll a tö rté n elem
ó rája, h a n e m Iste n k in y ila tk o z ta tá sá n a k a fén y é­
ben a tö rté n e le m belső célját és é rte lm é t tá r ja fel.6
P ró fé c iá ja sz e rin t az idők végén k o z m ik u s ka ta szt­
ró fá k o n k e re sztü l valósul m a jd m eg Iste n országa.
E k k o r n y e r m a jd é rte lm e t m indaz, a m it ebben az
aió n b an csak h o m ályosan lá th a ttu n k . A végső ese­
m ények és a végítélet fedi m a jd fel „színről szín re”
a v ilág tö rtén e lem n ek és b en n e K risztu s egyháza
tö rté n e té n e k m in d en m ozzanatát. E zért te k in t az
egyház népe a világ esem ényeire „sub specie a e te r­
n ita tis ”, s m iközben U ra p a ra n c sa sze rin t hűséges
h ely tállással és felelősséggel végzi földi m u n k á já t
(1 T h 4:11, 2 T h 3:10— 13), várakozó rem énységgel
te k in t a cél fe lé (Jel 22:20).
2. Ó k o r és k ö zép ko r
M in t lá ttu k , az ősgyülekezet te k in te te Iste n or­
szágának közeli beteljesedésére irá n yu lt. A p okalip­
tik u s v árak o z ásáb an az eszkatológikus k ü ld eté s tu ­
d a ta volt b en n e erős, — v ilá g i értelem b en v e tt
„ tö rté n e ti té n y e ző k é n t” csak az első nem zedékek
m úlásával, a v á rt p a ru z ia e lm a rad á sáv a l k ezdte ön­
m a g á t szem lélni.
A keresztyénség tö rté n e ti k ü ld e tésé n ek tu d a ta
csak lassan, előbb k ró n ik a sz e rű m ű v ek b en k ezd ett
jelen tk ezn i, e m ű v ek n a g y része azonban az idők
v ih a ra ib a n elveszett. Íg y a p alesztin ai születésű, de
a 2. század közepén R óm ában időző H egesippos-ról
tu d ju k (†180 u tán ), hogy elk alló d o tt m ű v éb e n 7 a
g n o sztik u so k k al szem ben m u ta tja k i a tisz ta k e ­
resztén y h it igazságát, am ely szerin te tö rté n e lm i je ­
len tőségű egységbe fo g ja össze az egész egyházat.
M ind az e k o rb a n széles k ö rb en olvasott m á rtíra k ­
tá k, m ind egyes eg y h áz aty ák n ak , pl. Iren a eu sn a k a
m űvei8 az ü d v tö rté n e tn e k re n d elik alá a v ilá g i- és
eg y h áztö rtén etet, és az apostoli tanítás továbbadá­
sában lá tjá k az egyház m a rad an d ó érték ét.
A legrégibb egyházi m ű v et, am ely „E g y h áztö rté­
n e t” n ev e t visel, a p alesztin ai C aesarea püspöke,
E usebius ír ta (340). A tízkötetes, görögül ír t m ű
324-ig dolgozta fel a k eresztyénség tö rté n e té t.9
M int „az e g y h áz tö rtén etírá s a ty ja ”, szem lélete és
g o ndolatvilága hosszú századokra m eg szab ta az
e g y h áz tö rté n eti gondolkodást. K é t jellem ző vonása
a m e ta fizik a i harcnak és az eg yh á z g yő ze lm é n e k a
hangsúlyozása. A z egyház földi tö rté n e té t h a rc n a k
fogja fel, am ely a S á tá n állan d ó tá m a d á sa in a k a
tüzéb en folyik, de m iv el az egyház tö rté n e te a tú l­
világon kezdődik, o tt is fog végződni. Az egyház is­
ten i ere d eté n ek és ezáltal az apostoli trad íc ió n a k
a képviselőit a p ü sp ö kökben lá tja : b e n n ü k és az ő
m ű v ü k b e n te ste sü l m eg szerin te az egyház tö rté ­
nete.
E usebius gon d o latv ilág a 1600 év tá v la tá b ó l m a
k ö n n y eb b en é rth e tő m eg, h a felfig y elü n k a k o rra ,
am elyben élt. K ora v o lt az első ko rsza kfo rd u ló az
egyház tö rté n e té b e n : a n a g y k o n stan tin u sz i k o r n y i­
tán y a. A véres üldözések m egszűnnek, a keresz­
ty énség m in t „religio licita” egyenesen kedvezm é­
n y e k et k a p az állam i életben, m a jd u tó b b állam ­
v allássá is válik. A niceai zsinat az egyház külső
és belső m egerősödésének a bizonyítéka. T erm észe­
te s te h á t, h a enn ek a k o rn a k kim agasló egyházi v e­
zetője és egyben tö rté n e ttu d ó sa a harc és g yőzelem
je g yéb e n írja m eg a k eresztyénség első összefoglaló
eg y h á ztö rtén etét, am ely — különösen K eleten —
m ásfél é v e z r e d e n á t m egszabta az e g y h á ztö rtén eti
gondolkodás irá n y á t.10
A n y u g a ti egyházban is n ag y o b b ára hasonló
szem lélet é rv é n y esü lt egészen a reform ációig. I tt
azonban az V. szazad elején egy olyan egyéniség
n y o m ta rá a fejlődésre áta la k ító bélyegét, a k i m in t
az ók o r legnagyobb eg y h ázaty ja, az egész közép­
k o ri teológiai gondolkodást is m e g h a táro zta:
65
A u g u stin u s (354—430). A z ő k o n cep ció jára a leg jel­
lem zőbb a „C ivitas D ei” és a „C ivitas T erren a ”
szem beállítása. E zek h a rc á b a n k e re ste a tö rté n e lem
végső értelm ét.
A u g u stin u s tö rtén elem b ö lcseletét leg jo b b an a 13
éven k e re sz tü l írt, De C ivita te D ei cím ű m űvéből
ism e rh e tjü k m eg. A n a g y h ip p o i p ü sp ö k 426-ban,
A larik g ó tja in a k p u sz títá sa i k ö zep ette fejezte be
m u n k á já t. A z első k ö n y v ek b en a rró l szól, hogy a
p o gán y isten ek m ég a je le n szám ára sem tu d já k az
em b erek szeren cséjét b izto sítan i, a jövő pedig m ég
kev ésb é v a n h a ta lm u k b a n . E zu tán rajzo ló d ik k i Is­
te n v á ro sá n a k igazi képe. A C ivitas D ei a la p ja sze­
rin te a sze re te t — en n ek k o rsz a k a Á bellel kezdő­
dik — a civitas te rre n a -é pedig a g yű lö let: ez K áin ­
n á l v e tte kezd etét. A C ivitas D ei: veritas, a civitas
te r re n a : vanitas.
F el k ell azonban itt fig y eln ü n k k é t m ozzanatra.
A z eg y ik az egész k ö zép k o ri k atolicizm us részéről
oly erő sen h a n g o z ta to tt ta n ítá s : Iste n v á ro sá n a k a
lak ó i szám ára ez a világ csak siralom völgy, szegé­
nyes szállás, m e rt csak a z u tá n v á r a h ív ő k re a cso­
d álato s szépségű m en n y ei h ajlék . A C ivitas D iaboli
lakói pedig eb b en a v ilág b an ta lá ljá k m eg életük
célját, am in ek k ö v etk eztéb en a h a lá l u tá n b ek ö vet­
kezik sz á m u k ra az ö rök halál. — N a g y K á ro ly elő­
sz erete ttel o lv a sta tta fel m a g á n a k e m ű egyes feje­
zeteit, s n e m véletlen , hogy V. K á ro ly császár m a ­
gas ju ta lo m b a n ré sz e síte tte e m u n k a fra n c ia fo rd í­
tó it, m e rt a n n a k ism e re té t az a la ttv a ló i h ű ség és
aláz at szem p o n tjáb ó l k ü lönösen is fo n to sn ak ta r ­
to tta .
A u g u stin u s tö rtén etszem léletén ek m ásik jellegze­
te s vonása, am ely et k ritik a ila g kell vizsg áln u n k, a
sze n t és a p ro fá n tö rté n e le m n e k , m in t ellen tétes d i­
m enzió k n ak a szem beállítása. Az ü d v tö rté n e te t és
v ilá g tö rté n e te t ellen tétes p rin c íp iu m o k n a k tek in ti,
am ely ek leg feljeb b o ly k o r-o ly k o r találk o zn ak . A z
á lla m o k n a k A u g u sztin u s sz e rin t leg feljeb b relatív
lé tjo g u k va n , Iste n o rszág án ak eljöveteléig, — ez is
csak an n y ib a n , am en n y ib en m egegyeznek a te rm é ­
szetjoggal. A tö rté n e le m b e n szerin te egy etlen fe j­
lődés v a n : a h it és a h itetlen ség , am ely a K risztus
és A n tik risz tu s m u n k á já t szétv álasztja. A tö rté n e ­
lem tu la jd o n k é p p e n i célja is az eszk h ato n b an m eg­
valósuló Iste n országa, am ely n ek az egyház a földi
rep re z en tá n sa .
K ö n n y en m egfigyelhető, m e n n y ire m áig is h ató
g o n d o lato k at p lá n tá lt A u g u stin u s a n y u g a ti egyház
g o n d o la tv ilá g á b a . Ő le tt a m eg alap ító ja a k eresz­
té n y tö rtén elem b ö lcseletn ek , s a n n a k nem is volt
fo ly ta tó ja jó fo rm á n m ásfélezer éven k e re sz tü l egész
E u ró p á b a n .11
A k ö zé p k o r ebből az a u g u stin u si hagyom ányból
élt an élk ü l, h o g y az e g y h á z tö rté n eti szem lélet szá­
m á ra ú ja t a lk o to tt volna. N em is v o lt e rre alk a l­
m as az u ralk o d ó sta tik u s és tö rté n e tie tle n egyház­
fogalom : e m ia tt sem s z ü le th e te tt a k ö zép k o rb an á t­
fogó e g y h á z tö rté n eti m u n k a. J o b b á ra in k á b b a
sze n te k tö rté n e te iv e l, m isszió tö rté n e te k k e l és k e­
reszté n y v ilá g k ró n ik á k k a l tö ltö tté k k i ez a héza­
g o t.12
B á r a X II. század neves m isztik u s-ap o k alip tik u s
cisztercita szerzetese, F iorei Joa ch im (†1202) sem tu ­
d o tt sa já to s tö rtén elem b ö lcseletév el á tü tő erejű , új
k e reszty én szem léletet k ia la k íta n i, a z ő ap o k a lip ti­
k u s lá tá sa m égis figyelem rem éltó. M egkülönbözteti
az A tya, a F iú és a S zentlélek h á rm a s ü d v k o rsza­
k á t és igyekszik fe lv illa n ta n i v a la m it a „h arm ad ik
k o rszak ” p ró fé tik u s jeleiből. S z e rin te a páp ás és
k lerik á lis eg y h ázat az „ecclesia s p iritu alis”, a lelki
egyház fo g ja felv áltan i. E bben az „örökkévaló
ev an g éliu m ” (Jel 14:6) fog h ird e tte tn i, s a szerze­
tesség belső m eg ú ju lásáv al, v a la m in t a császárság
és pápaság, m in t A n tik risz tu s b u k á sá v a l a tökéletes
k ereszty én élet fog m egvalósulni a földön. — A
Jo a ch im izm u s tö rtén e tsz e m lé leté t a F erencesek
sp iritu á lis ág a v e tte át. F ő képviselője a X III. szá­
zadban a skolasztikus firenzei, m a jd m o n tpellier-i
m in o rita : P e tru s O livi v o lt.13
3. A reform ációtól n a p ja in kig
A k ö zép k o rra te h á t — n é h á n y e m líte tt k iv ételtő l
eltek in tv e — R óm a statik u s, m erev egyházfogalm a
és az ő h a ta lm i igénye szerin t á ta la k íto tt a u g u sti­
n u si tö rtén elem szem lélet volt a jellem ző. A zonban
m in t m inden ú j ko rsza k hajnalán, az ú jk o r kezde­
té n is fe lé b re d t a k e re sz ty én ek tö rté n e ti tu d a ta . Az
egyház igy ek ezett ú jr a feld e ríte n i a m aga tö rté ­
n elm i ú tjá n a k az értelm ét.
E k k o r le tt n yilvánvaló, hogy az eg y h áz tö rté n et a
m aga m élyebb é rte lm éb e n p ar exellence re fo rm á ­
to ri problém a! „Nos D ei g ra tia su m u s sancti A pos­
ta ta e ” — „M i Isten kegyelm éből szent szakadárok
v a g y u n k ” — ez a m o n d ás n em csak L u th e r ö n tu d a ­
tát, h a n e m tö rté n e ttu d a tá t is tü k rö zi. M e rt szerin te
a tö rté n e lem éppen azt jelen ti, hogy az egyház nem
m a ra d t azonos önm agával, sőt az eg y h áz tö rté n et
éppen egy h a ta lm a s tö résn e k a tö rté n e te . K a in és
Á bel ó ta ui. L u th e r sz erin t k é t eg yh á z lé te zik : a
S á tá n h am is egyháza és az Iste n F iá n a k igaz egy­
háza. A refo rm áció n ak ép pen ab b an volt a tö rté ­
n e ti szükségszerűsége, hogy f e ltá rta : elszakadás
n em csak az egyháztól, h a n e m az eg yházban is le ­
hetséges. M ivel pedig m ég az „apostoli u tó d lá s”
sem őrzi m eg az egy h ázat az elszakadástól, az egy­
h á z tö rté n e t m in t re fo rm á to ri p ro b lém a éppen a h e ­
lyes tö rté n e ti vonal k érd é sé t v eti fel. A re fo rm á to ri
tö rtén etszem lélet te h á t elsősorban a z „igazság ta­
n ú it” keresi az egyház tö rtén e té b en . A z önm agával
azonos eg yh á z sta tik u s egységét a h ív ő k d in a m ik u s
ko n tin u itá sa v á ltja fel. Az egyház tö rté n e ti d e fin í­
ciójában ezen tú l nem az „apostolica successio”, h a ­
n em a „congregatio v e re c re d e n tiu m ” lesz a h a n g ­
súlyos. A reform áció óta te h á t a helyes egyházfo­
galom k ia la k ítá sa m egköveteli az eg y h áz tö rté n et
helyes értelm ezését.
L u th e r különösen h an g sú ly o zta a rossznak, k o n k ­
ré ta n a b ű n n e k a szerepét, sőt u ra lm á t a tö rté n e ­
lem ben. Isten, a tö rté n e le m U ra szerin te n em n y il­
vánvalóan, k ö zv etlen ü l felism erhetően, h an em el­
re jte tte n m űködik. A tö rté n e le m L u th e r szava sze­
r in t Isten álc á ja : „la rv a D ei”.14
Flacius M átyás a refo rm áció k o rá n a k n a g y egy­
h á z tö rté n e tíró ja (†1575), a M agdeburgi c en tú riá k és
a C antalogus te stiu m ve rita tis” szerzője ugyancsak
ezt az állásp o n to t képviselte. A z e g y h áz tö rté n et
k o n tin u itá sá t a ta n ítá s egységében lá tta . S zerinte
az e g y h á ztö rté n et a S zen tírá s m eg értésé n e k és m a ­
g ya rá zatának a tö rtén ete. A p áp aság szerin te ép­
pen ezen a té re n szak ad t el az igazi egyháztól. Ezt
az „A bfallsth eo rie”- t pedig azon az eusebiusi h á t­
té re n teszi n y ilvánvalóvá, hogy az eg y h á ztö rté n et
az Iste n és a S á tá n k ü zd elm ének a színtere. — E
m ű re való válaszként, az ellenreform áció go n d o lat-
v ilág áb an szü lete tt m eg B aronius C ézár bíboros
(†1607) 12 k ö tetes A n n a les-e, am elyet a z u tán a k a to ­
lik u s tö rté n e tírá s a X V II. század m ásodik felében
R aynaldus, m a jd a X IX . század végén T h ein er
A u g u stin tö b b k ö te tes v a tik á n i fo rrá sg y ű jte m é n y é ­
vel igyekezett teljessé ten n i. E m űvek az egyház­
n a k m in d ig m egm aradó, ö n m ag áv al azonos való­
sá g á t a k a rtá k a tö rté n e le m fo ly am án v égigkísérni,
s ezt az ö rök eg y h ázat a k ato licizm u sb an a k a rtá k
k im u ta tn i. É rv ü l az egyház a u to ritá sá t és az igaz­
ság k o n tin u itá sá t h a sz n á ltá k .15
K ülön ta n u lm á n y t ig ényelne a fejlődés k ép zetét
m ellőző, sta tik u s ró m a i e g y h á z tö rté n eti szem lélet
alap o sab b elem zése. M ost azo n b an fig y elm ü n k et
m ég a p ro te stá n s gondolkodás m áig h a tó összefüg­
g é s e ire irá n y ítsu k , ú g y a m in t azt az ortod o x ia, pie­
tizm us és a felvilágosodás á ra m la ta ib a n m egfigyel­
h e tjü k .
A m ióta C h e m n itz M árto n (†1586) h íre s főm űve,
az E x a m e n Concilii T rid e n tin i m egjelen t, a lu th e ri
ortodoxia az eg yh á ztö rtén etírá s fő fe la d a tá n a k a
tiszta tanítás vizsg á la tá t ta rto tta . E z a szem lélet
azonban e lk e rü lh e te tle n ü l a felek ezeti viszályok to ­
váb b i kiéleződését szolgálta, és n em a n n y ira az ese­
m én y ek m élyebb m eg értését, m in t in k á b b a v ád ak
bizo n y ítását célozta. E b b en a szem léletben a zu tán
m in d en n em ű „ ra jo n g á s” az óegyházi eretn ek ség ek
m egism étlődését je le n te tte , m ag a az eg y h á z tö rté n et
pedig az igaz egyházn ak , a tisz ta ta n ítá s statik u ssá
váló e g y h ázán ak önigazolásává le tt.16
A z o rth o d o x ia e lle n h a tá sa k é n t je le n tk e z ett az­
u tá n a p ie tizm u s sajátos, sp iritu a lista szem lélete.
Szélső m eg n y ilv án u lása A rn o ld G o ttfrie d U npar­
teiische K irch en - u n d K etze rh isto rie -ja. 1699-ben,
am ely az ú jk o ri e g y h á z tö rté n etírá s egyik fo rrá sá v á
vált. A rn o ld életéb en k é t k o rszak o t k ell m eg k ü lö n ­
b ö z tetn ü n k . A z elsőre — fia ta l év eire — a tö rté ­
n e ti e g y h á z a k k al szem ben elfo g lalt erős negáció a
jellem ző. H a to tt r á eb b en az idő szak b an L u th e r
k o rtá rsa , S eb astian F ra n ck eg y h áztö rtén etszem lé­
lete, ak i k a to lik u s p ap b ó l előbb evangélikus p ré d i­
k á to r, m a jd m isztik u s sp iritu a lis ta le tt, és az egy­
h áz életén ek m in d en külső m eg n y ilv á n u lá sá t — így
végső soron az e g y h á z tö rté n ete t is — n e g a tív a n é r­
ték e lte .17 M űvében A rn o ld a „B ábel” tö rté n e té n e k
lá tja az e g y h á z tö rté n ete t, am ely b en „a n y u g ta lan
p a p fe je k ” szü n telen eln y o m já k és e re tn e k n e k b é­
lyegzik az igazi kegyeseket, a m in t m ag át Jézus
K risz tu st is a fő p ap i tan ács íté lte h a lá lra . A rnold
ab b an lá tja az e g y h á z tö rté n et folyam atosságát,
ho g y b en n e m in d en k o rszak fo ly am án Jé z u sn a k ez
a p e re fo ly tató d ik . A z egyház igazi ta n ú i te h á t sze­
rin te n e m az igazán ta n ító írá stu d ó k , h an em az
igazán élő „ e re tn e k e k ”, a k ik e t az egyház sokszor
egészen a v é rta n ú sá g ig üldözött.
M in t lá tju k , ez az ú j e g y h á z tö rté n eti szem lélet
a K risztu stó l való elszakadás és a z elvilágiasodás
szem p o n tjáb ó l v izsg álta az egy h áz egész tö rté n e té t.
A z igaz egyház k é p z e té t fü g g e tle n íte tte a tö rté n e ti
egyháztól, s n y o m a té k k a i em elte k i az egyes sze­
m élyiségek, h ith ő sö k jelentőségét. Ez a d o g m átla­
n íto tt, in d iv id u alizált szem léletm ód, am ely az egy­
h á z tö rté n e te t in k á b b k e g y e ssé g tö rté n e tké n t kezel­
te, h a tá sa ib a n m in d m áig k im u ta th a tó a szabadegy­
házi és közösségi m ozgalm ak tö rtén etszem léletéb en .
— A rn o ld életén ek u tolsó m ásfél év tizedében fel­
h a g y o tt ra d ik á lis nézeteivel, sőt m in t a ltm a rk i
ev an g élik u s szu p erin ten d en s, közegyházi te v ék e n y ­
séget is f e jte tt ki. E g y h á z tö rté n eti k o n cep cióját ek ­
k o r az egyházias p ietizm u s k e re te i k ö zö tt ig y ek e­
ze tt m eg v aló sítan i.18
A k árh o g y is íté ljü k m eg A rn o ld egyéniségét,
a k á r a ra jo n g ó -sz e p a ra tista , a k á r az egyh ázias-pie­
tis ta irá n y v o n a lá t t a r tju k az igazi A r n old-képnek,
k étség telen , h o gy fe n ti m ű v e dön tő fo rd u la to t idé­
z e tt elő az e g y h á z tö rté n e tírá s tö rté n e té b e n , m ég h a
k övetője a tö rté n e ti egyházak tö rtén észei k ö zött k e­
vés a k a d t is.
H a m ost a to v á b b ia k b a n az utolsó kétszá zö tve n
év e g y h á z tö rté n e tírá sá ra irá n y ítju k fig yelm ünket,
ak k o r m eg kell lá tn u n k , hogy az n ag y o bbrészt az
európai felvilágosodás n a g y szellem i áram latából
m e n te tt. A X V III. század ui. világi v o natkozásban
is új k o rszak o t n y ito tt. A „tu d o m án y o k százada”
e g y ú tta l a tu d o m á n yo s történ etírá s századává is
lett.
V oltaire elsőnek m o n d ja ki, hogy nincs k ü lön
ü d v tö rté n e t és v ilá g tö rté n et, s ő h a szn á lja az e u ró ­
pai k u ltú rtö rté n e tb e n először a „tö rtén e tfilo zó fia ”
fogalm át. E ttő l kezdv e — H egelen és M a rxo n k e­
re sztü l — a tö rté n e ttu d o m á n y tu d a to sa n képviseli
azt a nézetet, hogy csak egy tö rtén e lem va n , a m ely­
n e k irá n yító ja az em b eri értelem és ügyesség.
A z eg y háztörténészek közül az első, a k i a k o r­
szellem h a tá sa a la tt sza k íto tt a m e ta fizik a i szem ­
p o n to k k a l és fo rrásszerű , p ra g m a tik u s szem lélet­
m ód é rv én y esítésére tö re k e d e tt, M osheim Já n o s
L őrinc volt (†1755). A h íre s h elm sted ti, m a jd g ö t­
tin g en i p ro fesszo rt „a m o d ern eg y h á ztö rtén etírá s
a ty ja ”-k é n t em legetik. S zerin te az egyház az állam ­
hoz hasonló tá rsa d a lm i k é p le t is, ezért a m odern
e g y h áz tö rtén etírásn a k a fe la d a ta e tá rsa d a lm i k é p ­
let tö rté n e té t a tu d o m án y o s k u ta tá s m ódszereivel
fe ltá rn i. E p ra g m a tik u s k u ta tá s egyre in k á b b fü g ­
g e tle n íte tte m a g át a do g m atik u s szem pontoktól, és
h á tté rb e szo ríto tta a tra n sce n d en s elem eket is.
Így szü lete tt m eg a lib erális teológia racionalista
egyháztörténetírása. K im agasló képviselői közül J.
S. S em le r hallei professzor (†1791) a k o rá b b i irá n y ­
zato k n ak főleg azt írta ro v ására, hogy a k ereszty é n ­
ség u n ifo rm iz álásá ra tö re k e d e tt, „lapos és p ap o s”
volt a szem lélete, és az igazságnak m in d ig u g y a n ­
azt a ta rta lm á t a k a r ta m egőrizni. A k ereszty én ek
különbözősége fo ly tá n szerin te nem k ö v etelh ető a
v allás és az egyház egysége, hiszen az eg yh á z tö r­
té n ete éppen a vá lto zá so k tö rténete.
H erder w eim ari g en erálszu p erin ten d e n s (†1803)
tö rté n etfilo zó fiája szerin t pedig a tö rté n e tírá s fel­
a d a ta az igazi tö rté n e ti egyéniségek „ o k m á n y a it”
felfedezni, s azok lelkiségét egy ü ttérző szim pátiával
m egírni. — B a u r F e rd in á n d tü b in g e n i professzor
(†1860) a n é m e t idealizm us, főleg a hegeli tö rté n e t­
filozófia go n d o latk ö réb en k e re ste azokat az eszm é­
ket, am elyek szerin te az egyház tö rté n e té t m egha­
tározzák. Ő az e g y h áz tö rtén etb en az egyház „esz­
m éjé n ek ” a d ia lek tik u s ú tjá t lá tta a tö rté n e le m fo­
lyam án. — Hase K ároly, a neves jé n ai teológus
(†1890) is a világi tö rté n e ttu d o m á n y m ódszertani
szem p o n tjait alkalm azta. R a n ke L ipót híressé vált
elvét: „H ogyan is volt tu la jd o n k é p p e n ? ” o b jek tí­
ven, felekezeti és dog m atik u s szem pontok m ellőzé­
sével igyekezett m egvalósítani.
A X IX . századnak ta lá n m indössze egy kim agasló
egyháztörténésze volt, aki a lib erális-racio n alista
felfogással szem ben az ún. építőjellegű szem lélet­
m ó d n ak igy ek ezett é rv é n y t szerezni: N eander
Á goston b e rlin i professzor (†1850). S zerin te az egy­
h á z tö rté n e t Isten országának a tö rtén ete a földön.
Ez a lá tá s azonban, b á rm e n n y ire rokonszenvesnek
tű n ik is a h itb e n épülés szándéka m ia tt, egyoldalú,
n em veszi figyelem be a tá rsa d a lm i és p o litik ai
szem pontokat, im m anenssé teszi Iste n országát, s
felo ld ja a Basileia to u th eo u ered eti, úsz.-i je le n té ­
sének eszkhatologikus feszültségét.
K evés k iv ételtő l eltek in tv e — és ide so ro lh a t­
n án k a m i B a u h o fer G y ö rg y ü n k n ek M ária D oroty­
tya nád o r n é ösztönzésére k ia d o tt első m ag y a r ev an ­
67
 gélikus e g y h á z tö rté n eti m u n k á já t 1852-ből — a
X IX . századi eu ró p a i e g y h á z tö rté n e tírá sra egészen
a m i n em zed ék ü n k ig a lib erális teológia n y o m ta rá
a bélyegét. O lyan n a g y n e v ű tudó so k , m in t R itschl
A lb e rt G ö ttin g en b en (†1889), H arn a ck A dolf (†1930)
és Seeb erg R ein h o ld (†1935) B erlin b en , L o o fs F ri­
gyes H alléb an (†1928), H a u ck A lb e rt L ipcsében
(†1918), tö b b n y ire a z e g yetem es tö rté n e le m sajátos,
tá rg y a á lta l m e g h a tá ro z o tt elágazásának te k in te t­
té k az egyház tö rté n e té t.
A m áso d ik v ilá g h á b o rú u tá n i év ek b en az egyház­
tö rté n e tírá s m á r eg y re jo b b a n a z írásm agyarázat
irányá b a n tájék o zó d o tt. G e rh a rd E beling ak k o ri
tü b in g e n i professzo r 1947-ben k ia d o tt sta n d a rd
m ű v én e k a cím e is ezt az ú j k ap cso lato t tü k rö z i:
A z e g y h á ztö rtén et, m in t a S zen tírá s m agya rá zatá­
n a k a tö rtén ete. E beling az e g y h á z tö rté n e te t „a
P o n tiu s P ilá tu s a la tt m eg feszített és fe ltá m a d o tt
Jézu s K risztu s jele n lé te tö rté n e té n e k ” lá tja . Ezzel
ism ét az egyház eszkhato ló g ik u s lén y eg ére irá n y ít­
ja a figyelm et. E b b en az é rtelem b en n e m „v ég tö r­
té n e t”, h a n e m az élő K risztu s je le n tö rté n e te az
eg y h á z tö rté n et: azé a K risztu sé, ak i vissza fog té r ­
ni, de a k i ad d ig is, i tt és m o st je le n v a n az ő igéje
által.
N a p ja in k b a n az ún . tö rtén et-teo ló g ia i koncepció
kezd erős h a n g sú ly t k a p n i a teológiai tu d o m á n y o k
egész te rü le té n . A „ P a n n e n b e rg -k ö r”, am ely e u ró ­
p a i és a m e rik a i vezető teológusok e z irá n y ú eszm e­
cseréjét és e g y ü ttm ű k ö d é sé t szorgalm azza, a tö rté ­
nelem b en a k e re sz ty é n teológia átfogó h o riz o n tjá t
lá tja . S zerin te k o ru n k m in d en teológiai k é rd é se és
felelete az Iste n á lta l irá n y íto tt tö rté n e le m k e re ­
te in b elü l n y e r é rtelm et. A k é tfro n to s h a rc szük­
ségességét hangsú lyo zza ez az irá n y z a t, részben
B u ltm a n n és G ogarten eg zisztencialista teo ló g iájá­
v a l szem ben — am ely a tö rté n e lm e t felo ld ja a sze­
m élyiség tö rté n e tisé g é b en — részb en az ellen a fel­
fogás ellen, a m e ly sz e rin t h itü n k egész ta rta lm a
tö rté n e le m fe le tti.19
N e k ü n k , m a g y a r p ro testá n s teo ló g u so kn a k, egy­
h á ztö rté n é sze k n e k v a n azo n b an egy egészen sajátos
fela d a tu n k . A felszab ad u lás ó ta e lte lt n eg y ed szá­
zad ta p a sz ta la ta it, ta n u ls á g a it és ú j lá tá s a it é rté k e ­
síte n ü n k k ell m ás n ép ek és a jövő nem zed ék ek ja ­
v ára.
Iste n ezekben az év ek b en m e g ta n íto tta eg y h á­
z u n k a t m ély eb b re és m esszebbre nézni. M élyeb b re:
egy ú jo n n a n átg o n d o lt biblicitáshoz, a p ró fé tá k és
apostolok tö rté n e tsz e m lé leté n e k m élyebb m e g é rté ­
séhez és m o d ern eb b átgondolásához. D e u g y a n a k ­
k o r a tö rté n e lm i esem ények és a friss szellem i
ára m la to k m e g ta n íto tta k m in k e t m esszeb b re is te ­
kin ten i. Ö k u m en ik u s p e rsp e k tív á b a n , de m ég ezen
is tú lm e n ő e n : a szocialista tá rsa d a lo m é rt, és az
egész em beriség so rsá é rt való egyetem es felelősség
szem p o n tjá t is érv é n y e síte n ü n k k e ll teológiai m u n ­
k ák b an .
A m ai e g y h á z tö rté n e tírá sn a k ez a sajátos, m eg va­
ló sításra v áró n a g y felad ata.
Dr. Fa b in y T ibor
Jegyzetek
1. Világosság, 1968/5,314—318.
2. Jó alapvetést nyújt Dr. H. Berkhof holland pro­
fesszornak a H it- és Egyházalkotmány Bizottság 1966-os
aarhusi gyűlésén elhangzott előadása: „Isten a te r­
mészetben és a történelem ben” V. ö. Theol. Szemle
1967/1—2,12—17.
68
3. A M agyar Bibliatanács Ószövetségi Szakbizottsá­
gának 1953-as próbafüzetében v. ö. Ex 3:14 jegyzet.
4. V. ö. G erhard v. Raad: Theologie des A lten Tes­
taments, 1957. — K. H. M iskotte: W enn die Götter
schweigen, 1964, 294. — R. B ultm ann: Geschichte und
Eschatologie, 1958, 20.
5. Ennek az úsz.-i üdvtörténetnek klasszikus analí­
zisét adja O. Cullmann: Christus und die Zeit (1946)
és Heil als Geschichte (1965) c. műveiben. Előbbire v. ö.
Pákozdy László M árton ism ertetését a Ref. Gyülekezet
1958/1,1—4, utóbbira Kocsis Elemér: „A kijelentés­
történeti szemlélet érvényesülése” c. cikkét a Theol.
Szemle 1966/3—4. számában. B ultm ann azonban (Of­
fenbarung als Heilsgeschehen, 1941), m ajd W. Pannen­
berg (Offenbarung als Geschichte, 1961), valam int H.
Conzelmann (Die M itte der Zeit, 19624) azt a felfo­
gást képviselik, hogy ez az üdvtörténeti szempont nem-
annyira az Úsz.-nek, m int inkább csak Lukácsnak a sa­
játja, aki átalakította Jézus eszkhatologiáját.
6. Ú jabban különösen E. Käsemann m utat rá nyo­
matékosan arra, hogy az úsz.-i apokaliptika, m int
„minden keresztyén teológia anyja” milyen nagy h a­
tással volt az ókori és középkori történetszem lélet ki­
alakulására. V. ö. „Die Anfänge christlicher Theolo­
gie”. In: ZThK, 1960, 162—185.
7. „Hypomnémata tón ekklésiastikón praxeón, 5.
kötet. V. ö. Damreuther: Du témoignage d’Hegesippe
sur l’église chrétienne aux deux premiers siecles (1878)
és Nösgen: „Der kirchliche Standpunkt Hegesipps”
(ZfKG 1878).
8. Irenäus m indkét főműve csak latinul m aradt
fenn. Az eretnekek ellen írt ötkötetes m unkája Elenk­
hos kai anathropé tés pseydonymon gnóseós, míg az
apostoli kérügm a igazolása „Eis epideixin tón aposto­
likon kérygmatos címet viselte.
9. A Historia ekklésiastiké legújabb, kis alakú gö­
rög kiadása Eduard Schwartz-nak, az 1940-ben elhunyt
híres müncheni filológus professzornak korábbi kiadá­
sa alapján 1952-ben jelent meg Berlinben. Az ún. Nagy
Kiadást most rendezi sajtó alá a Német Tudományos
Akadémia.
10. Eusebius szemléletét a keleti egyházban főleg
Sokrates, Sozomenos és Kyrosi Theodoretos vitte to­
vább ariánusi változatában pedig Philostorgius.
11. Az Augustinusra vonatkozó történet-bölcseleti
tanulm ányok közül v. ö. Reinkens: Die Geschichtsphi­
losophie des hl. Augustin, 1866.; Fr. Hoff mann: Der
Kirchenbegriff des hl. Augustin, 1933; W. Kamlah:
Christentum und Geschichtlichkeit, 19512; R. Schnei­
der: W elt und Kirche bei Augustin, 1949; R. Bultmann:
Das Verständnis der Geschichte im Griechentum und
im Christentum. In: Glauben und Verstehen, 4. k. 101
kk. (1967).
12. Mint a középkor legtöbb egyháztörténeti műve,
inkább kortörténeti kronológiát adnak Beda Venerabi­
lis († 735) Historia ecclesiastica-ja, vagy a tudós szent­
galleni szerzeteseknek, az Eckehardoknak kolostortör­
ténetei (10—13. sz.).
13. Idevonatkozó irodalomból: P. Althaus: Die letz­
ten Dinge, 19495; H. Grundmann: Studien über Joa­
chim von Floris, 1927; K. Hutten: Seher, Grübler, E nt­
husiasten, 19533; W. Nigg: Das ewige Reich, 1944; E.
Stauffer Christus und die Caesaren, 19482.
14. V. ö. H. L ilje: Luthers Geschichtsanschauung,
1932. — 15. W. Nigg i. m. 65 kk. — 16. Az orthodoxia
szemléletéről l . O. Ritschl: Dogmengeschichte des Pro­
testantismus, 1926, 4. kötetét. — 17. V. ö. H. Körner:
Studien zur geistesgeschichtlichen Stellung S. Francks,
1935.
18. F. Dibelius: Gottfried Arnold, 1873; Erich See­
berg: G. Arnold. Die W issenschaft und die Mystik sei­
ner Zeit, 1923, W. Nigg: Das Buch der Ketzer, 1949;
H. Dörries: Geist und Geschichte bei G. Arnold, 1963.
Recenziója: Die Zeichen der Zeit, 1967/4, 159.
19. V. ö. Robinson-Club (szerk.): Neuland in der
Theologie. 3. k: Theologie als Geschichte, 1967.
 Paul Tillich hit-tana
A n é h á n y éve e lh u n y t T illich k o ru n k egyik leg­
jelen tő seb b teoló g u sa.1 A fasizm us elől A m erik áb a
em ig rált. A h á b o rú u tá n n e m sz ű n t m eg figyelm ez­
te tn i az a to m h a lá l r e tte n e té re és élete vége felé
b á tra n m eg v allo tta, hogy m ily en n a g y ra é rté k e li a
szocialista ország o k b an élő k e reszty én egyházak
é letét és szolg álatát.2 H a ta lm a s felkészültséggel és
lelk iism eretes alapossággal m a g y a rá z ta ú jr a a k e ­
resztyénség igazságait és fo g alm ait k o ru n k gondo­
la ta i és fogalm i eszközeinek segítségével a m o d ern
em b er szám ára. Az a lá b b ia k b a n azt vizsgáljuk, m it
ta n ít a hitről.
I. A h it fo rm á lis tana
A rra a k érd ésre, h o g y m i a h it, T illich ezt a fo r­
m ális m e g h a tá ro z ást a d ja : a h it n em m ás, m in t az
e m b er „legvégső érd e k e ” (u ltim ate concern).3 H it­
ben élni te h á t a legvégsőben é rd e k e lt létá lla p o to t
jelen ti. A végső érd ek az e m b ertő l a legvégsőt kö­
v eteli, m ásrészt te lje s b e te lje sü lé st ígér, am elyet a
h it a k tu s á b a n le h e t elfogadni. S zázad u n k szélsősé­
ges n acio n alizm u saib an jól le h e t tan u lm án yozni,
m it je le n t a végső é rd e k az em b eri egzisztencia
m in d en te k in te té b e n , b e le é rtv e v a la k in e k legkisebb
é rd e k é t is. M in d en eg y etlen jó b a n összpontosul — a
nem zetben. O ly an jó ez, am ely v ég ü l is d ém oninak
bizonyul, de am ely a végső érd ek fe lté tle n k a r a k ­
te ré t világ o san m e g m u ta tja .4 A z Ósz. v allásáb an
m eg n y ilv án u ló h itn e k is m eg v o lt a végső é rd e k kö­
vetelése m in t feny eg etés és m in t íg éret. E n n ek az
érd e k n e k a ta rta lm a az igazságos Isten . Ő a legvég­
ső érd e k e m in d en k egyes zsidónak és e z é rt a nagy
p aran cso lat az ő n ev éb en a d a to tt: „S zeresd az U rat,
a te Iste n e d e t telje s szívedből, te lje s elm édből és
m inden erő d b ő l (D eut. 6:5).” A végső é rd e k te h á t a
tá rg y á n a k való teljes, to tá lis o d aad ást követeli.5
A h it m in t végső é rd e k a teljes szem élyiség a k ­
tusa. „A lélek leg k ö zp o n tib b a k tu sa , n em valam ely
k ü lö n részén ek m ozd u lata, v ag y az e m b er te ljes lé ­
n y én ek egy különleges fu n k ció ja. A h it a k tu sá b a n
m in d en egyesül, d e a h it m égis n e m ezek h a tá sá ­
n a k végösszege. T ú lem elk ed ik m in d en különleges
h atá so n éppúgy, m in t azok összességén és m ag án ak
v a n dön tő h a tá s a azok közül m in d eg y ik re.”5 M i­
u tá n m inden, am i az e m b e r szem élyi lé té b e n tö rté ­
nik, a pszichológia tá rg y a leh et, m eg k ísérli m eg­
m u ta tn i, h o g y a h it h o g y an ágyazódik bele a pszi­
chológiai fo ly am ato k teljesség éb e: „A h it m in t a
telje s szem élyiség a k tu sa n em k ép zelh ető el a sze­
m élyiség s tru k tú rá já b a n levő tu d a ta la tti ele m ek
részvétele n élk ü l. E zek m in d ig je le n v a n n a k és
döntőek k ü lö n ö sen a h it ta rta lm á ra . J ó lle h e t a h it
tu d a to s a k tu s és a tu d a ta la tti elem ek csupán ak ­
k o r vesznek részt a h it m eg alk o tásáb an , h a felvé­
te tn e k a szem élyes közp o n tb a, am ely azok fölé
em elkedik. H a ez n e m tö rté n ik m eg, h a a tu d a t­
a la tti erő k közpon ti a k tu s n é lk ü l h atá ro z z ák m eg
a lelk iállap o to t, h it n em tö rté n t és ,k én y szerítések ’
fo g lalják el a n n a k h e ly é t.”7 Az ego és superego
fre u d i n éző p o n tjáb ó l is m egvizsgálja a h ite t: „A h it
szim b ó lu m aira ú g y te k in te n e k m in t a sup erego k i­
fejezésére, v a g y k o n k ré te b b e n az ,a ty a -k é p ’ k ife je ­
zése az, am ely a su p ereg ó n ak ta rta lm a t a d . . .
Á m de a h it, m ég h a h a sz n á lja is az a ty a -k é p e t a
m aga kifejezésére, á tfo rm á lja ezt az igazság és
igazságosság elvévé, am ely et m egvéd m ég az ,a ty a ’
ellen is. . .”8
T agadja, hogy az em ber esszenciális term észete9
azonos len n e lelk e racionális k ara k te rév e l. „A z em ­
b er képes a rra , hogy az érte lem m elle tt v ag y ellene
döntsön, v alam in t, hogy érte le m fö lö ttit alkosson,
vagy, hogy érte le m n é lk ü l rom boljon. Ez a h atalo m
önm ag án ak h atalm a, az ön-összefüggés k ö zp o n tjá ­
n ak , am elyben lén y én ek m in d en elem e egyesül. A
h it nem v alam ely racionális fu n k ció ján ak a k tu sa,
m in t ahogy nem a tu d a ta la ttin a k a k tu sa, h an em ez
olyan ak tu s, am elyben lén y én ek m in d k é t elem e, a
racionális és n em racionális elem tran sz cen d ál.”10
M ajd m eg állap ítja, hogy a h it, m ivel a szem élyiség
átölelő és központi ak tu sa, ezért „ e kszta tiku s”. Ez
a n em racionális tu d a ta la tti és a racionális tu d a to s
s tru k tú ra fölé em elkedik, de nem ro m b o lja le azo­
kat. A h it ek szta tik u s k a ra k te re n em z á rja k i a n ­
n a k racionális k a ra k te ré t, no h a n e m azonosul azzal
és m ag áb an foglal nem racio n ális m ozzanatokat
an élkül, hogy azonosulna velük. A h it eksztázisában
v an e g y fa jta tu d a to ssá g az igazságról és e tik a i é r­
ték ek rő l, v a la m in t elm ú lt szere te tek rő l és gyűlöle­
tek rő l, k o n flik tu so k ró l és újraeg y esü lések rő l, egyé­
ni és k o llek tív befolyásokról. E ksztázis — azt je le n ­
ti: „v alak i önm agán k ív ü l á ll”, an élkül, hogy ön­
m aga m egszűnne — m in d azo k k al az elem ekkel,
am elyek a szem élyi k ö zp o n tb an egy esü ltek .11
A to v á b b ia k b a n az em b eri szem élyiség kognitív,
em ocionális és a k a ra ti p o la ritá sa i közötti feszü lt­
ségekhez való viszo n y u lásáb an vizsg álja a hitet.
R ám u tat, hogy a h itn e k m ilyen sok elferd ítése
gyökerezik a b b a n a k ísérle tb en , hogy e fu n k ció k
közül egyhez kössék. „ . . . M eg k ell állap ítan i, hogy
a h itn e k m in d en a k tu sá b a n v a n k o g n i t í v állítás,
nem egy fü g g etlen tudak o zó d ási fo ly am a t ered m é­
ny ek én t, h a n e m az elfogadás és á ta d á s to tá lis a k tu ­
sán ak e lv á la sz th a ta tla n elem eként. Ez k iz á rja azt
az elképzelést, hogy a h it a ,h in n i-a k a rá s’ független
a k tu sá n a k eredm énye, am ivel v ala k i a legvégső
irá n t érdeklődik. A h it nem az a k a ra t alkotása. A
h it eksztázisában az a k a ra t, hogy elfogadjon és á t­
adjon, egy elem csupán, de nem az ok. És ez é rv é­
nyes az érzelem re is. A h it n e m érzelm i k itö ré s: ez
az eksztázis értelm e. Bizonyos, hogy em óció van
benne. D e az em óció n em p ro d u k á l h ite t. A h itn e k
v a n k o g n itív ta r ta lm a és v a n az a k a ra tn a k is ak ­
tusa. Ez m in d en elem egysége a kö zp o n to síto tt
S elf-ben. P ersze m in d en elem nek a h it ak tu sá b a n
való egyesülése n em akadályozza m eg az elem ek
eg y ik ét v a g y m á sik á t abban, hogy dom ináló legyen
a h itn e k v alam ely különleges fo rm á já b a n . A h it
jellegén u ra lk o d ik , d e n em okozza a h it a k tu s á t” 12.
Van a z tán olyan felfogás is, am ely m egkísérli a h i­
te t a félelem ből szárm aztatn i. E rrő l azt á lla p ítja
m eg: „E n n ek a m ódszernek az a feltételezése, hogy
a félelem , v ag y v a lam ely m ás, am iből a h it szárm a­
zik és hogy ez so k k al e re d e tib b és alapvetőbb, m in t
a hit. De ezt a feltételezést nem leh et bizonyítani.
Ellenkezőleg b e le h e t bizonyítani, hogy ab b an a tu ­
dom ányos m ódszerben, am ely ily e n k ö v etk ezteté­
sekhez vezet, a h it m á r h atóerő. A h itn e k azé rt van
előnye m in d en m ásból való szárm az tatási k ísé rle t­
tel szem ben, m e rt azok a k ísé rletek m ag u k is h iten
alap u ln ak .” 13
Mi a d ja m eg a h it em b eri lehetőségét? — k é r­
dezi s így felel re á : „Az em ber végső érd ek én ek
m egléte k in y ilv á n ít v alam it lényéről, nevezetesen,
hogy képes tú le m e lk ed n i a re la tiv itá s fo ly a m a tán
és szokásos életén ek m úló ta p a sz ta la tain . Az em ­
b e r ta p aszta la tai, érzései, gon d o latai végesek, nem
csupán jö n n e k és m en n ek , h a n e m ta rta lm u k véges
és feltételes é rté k ű — h acsak azok fe lté tle n é r­
v é n y re n e m em eltetn ek . Á m de ez feltételezi az
ilyen m ódon való cselekvés általán o s lehetőségét, ez
pedig az em b erb en levő v ég telen elem et tételezi fel.
Az e m b e r kép es a rra , h o g y egy azonnali, szem é­
lyes, k ö zp o n ti a k tu sb a n m eg értse a végső, feltétlen ,
abszolú t és v ég te le n jelen tését. E g y ed ü l ez a d ja
m eg a h it em b eri leh ető ség ét.” 11
A h it típ u sa in a k tá rg y a lá sá n á l m egjegyzi, hogy a
típ u so k g o n d o lati k o n stru k c ió k és n e m a valóság­
b a n ta lá lh a tó k . A z élet eg y etlen te rü le té n sincse­
n e k tisz ta típ u so k , de v a n n a k u ralk o d ó jellem vo­
nások. E lőbb a h it ontológiai típ u sa iró l beszél; a
sz ak ra m e n tális h itrő l — am ik o r a h it a valóság egy
k o n k ré t d a ra b já b a n m e g lá tja m in d en valóság végső
a la p já t és é rtelm ét. E n n ek h o rd o zó ja le h e t szem ély
vagy tá rg y , m in d en , am ib en a h it m eg tap asztalja
végső é rd ek én ek ta rta lm á t. E n n ek k o rrig á lá sa a
m isztik u s h it. Ez egy hosszú ú t vége, a h it leg k o nk­
ré ta b b fo rm á itó l érk ezik el ahhoz a ponthoz,
am elyben m in d e n k o n k ré tsá g e ltű n ik a tisz ta isten ­
ség m élységében. M ajd a h it h u m a n ista típ u sa iró l
beszél, a h u m an izm u s az isten in ek a m an ifesztá­
ciója az em b erib en , az e m b er végső érd e k e az em ­
ber. M indez a z e m b e rre az ő esszen ciájáb an v o n a t­
kozik, az igaz em b erre, az id ea em b erére, n em az
ak tu á lis em b erre, sem az igaz term észetétő l elide­
g e n e d e tt em berre. A h it m orális típ u sa i között,
am ely ek et a tö rv é n y id e á ja jellem ez — m eg k ü lön­
böztet ju r is z tik u s, konvencionális és e tik u s típ u st.
Ez u tó b b it a zsidó p ró fé tá k képviselik. É rdekes a
következő m eg állap ítása: „A m o rális típ u s n a k h u ­
m a n ista h ité t v e tté k á t a p ro le tá r tö m eg ek fo rra ­
dalm i m ozgalm ai a X IX . és a XX. században. E n ­
n e k d in a m ik á ja je le n k o rsz a k u n k b a n m in d en n ap
lá th a tó .”15
M i é rte lm e v a n a h it a k tu sá n a k ? — kérdi. Ezt
válaszo lja: „A nalízisünk e p o n tjá n á l n em segítene,
h a azt m o n d an án k , h o g y a h it a k tu sá n a k é rtelm e az
,Iste n ’ v ag y ,egy iste n ’. I t t azt k érd ezzü k m eg: az
isten-eszm ében m i a lk o tja az isten ség et? A felelet:
a fe lté tle n és végső elem . Ez az istenség m inőségé­
hez vezet el.” 16
II. A h it ta rta lm i vizsgálata
A „végső é rd e k ” kifejezés egyesíti a h it a k tu s á ­
n a k o b je k tív és sz u b je k tív o ld a lá t — m o n d ja T il­
lich — , a fides q u a c re d itu r-t és a fides q u a e c re ­
d itu r-t. " Ez a m egkülö n b ö ztetés n agyon fontos, d e
m égsem végső fontosságú, m e rt az egyik oldal nem
lé tez h e t a m ásik nélkül. N incs h it ta rta lo m nélkül,
am ely felé az irán y u l. A h it a k tu sá b a n m in d ig v a n
v alam i jelentés. És nincs ú t a h it ta rta lm á n a k m eg­
szerzésére csak a h it a k tu sá b a n . . . O lyan kifejezé­
sek m in t végső, feltétlen , v égtelen, abszolút, a
sz u b je k tív és o b je k tív k ö zö tti k ü lö n b ség — elm úl­
n ak . A h it a k tu s á n a k végső v o lta és az, am i a h it
a k tu sá b a n jelen tő s, egy és u gyanaz. E z az, a m it a
m isztik u so k szim b o lik u san fejezn ek ki, a m ik o r azt
m o n d ják , hogy az ő Iste n rő l való ism e re tü k az Is­
te n n e k ö n m ag áró l való ism erete, és ezt fejezi k i
P ál, am ik o r azt m o n d ja, h o g y ő ú g y fog ism erni,
a m in t ő ism e rte tik , ti. Iste n á lta l (I. K or. 13). Isten
soha n em le h e t o b je k tív an é lk ü l, h o g y szu b jektív
n e lenne. M ég a h a th a tó s im ád ság is P á l szerint
(Róm a 8) n e m lehetséges Iste n m in t Lélek nélkül,
a k i b e n n ü n k im ádkozik. U gyanez a ta p a s z ta la t fe ­
jeződik k i a b sz tra k t n y elven, hogy a m egszokott
szu b jek tív — o b je k tív szkém a e ltű n ik a végső, fe lté t­
70
len m egtap asztalásb an . A h it a k tu sá b a n az, am i
en nek az a k tu sn a k fo rrá sa, a szu b je k tív és o b jektív
h a sa d á sá n tú l van. Je le n v a n m in d k e ttő és m in d ­
k e ttő n tú l v a n .” 17
A h it ta rta lm a szim bólum okban fejeződik ki. A
h it nyelve te h á t a szim b ó lu m o k nyelve. E lőbb a
szim bólum érte lm é t fe jti ki. A szim bólum ok m a­
gu kon tú l v alam i m á sra m u ta tn a k , sőt részesülnek
abban, am ire m u ta tn a k és a v alóságnak olyan
szin tjeit n y itjá k föl, am elyek eg y éb k én t z ártak
elő ttü n k , sőt lelk ü n k n e k azokat a dim enzióit is fel­
n y itjá k , am elyek a valóság dim enzióinak és ele­
m einek feleln ek meg. A szim bólum okat nem leh e t
szándékosan alkotni. Ezek az élőlényekhez h a so n ­
lóan növekszenek és m eghalnak. S zim bólum okat a
politika, a m űvészet, a tö rtén elem és a vallás te ­
rü le té n h aszn ál az em ber, ti. végső érd e k é t csak
szim bolikusan tu d ja kifejezni. „A fogalm ak szim ­
bó lu m o k k á való a la k ítá sá ra a végsőség k a ra k te re
és a h it term észete ad okot. H a v ala m i igazi vég­
ső, v ég telen ü l tú lem elk ed ik a véges re a litá s b iro d a l­
m án. E zért nincs olyan véges valóság, am elyik ezt
ki tu d n á fejezni egyenesen és te lje ssé g g e l. . . M ás
m ódon a h it n em tu d ja m a g á t kifejezni. A h it
nyelve ezért a szim bólum ok nyelve.”18 M ajd a v a l­
lásos szim bólum okról beszélve elm o n d ja : „Végső
érd ek ü n k alapvető szim bólum a Isten. M indig jelen
van a h it b á rm ily e n a k tu sá b an , m ég a k k o r is, h a a
h it a k tu sa m ag áb an fo g lalja Iste n ta g ad ását. Ahol
végső érd ek van, Iste n t csak Iste n nevében le h et ta ­
gadni. A z egyik isten m eg tu d ja ta g a d n i a m ásik is­
ten t. A végső é rd e k n e m tu d ja s a já t végső k a ra k ­
te ré t m egtagadni. E zért ez m egerősíti azt, am it az
„ Isten ” szó jelen t. K övetkezésképpen az ateizm us
egy k ísé rle te t je le n t a rra , hogy elm ozdítson v ala­
m ely végső é rd e k e t — hogy érd e k te le n m arad jo n
valaki eg zisztenciájának jelen tése irán t. A végső é r­
dek irá n t való közöm bösség az ateizm u sn ak csak
egy elképzelt fo rm ája. M ind en esetre az, aki Iste n t
m in t egy végső é rd e k tá rg y á t ta g a d ja , m egerősíti
Isten t, m e rt m eg erő síti a s a já t é rd e k éb e n b e n n e le­
vő végsőséget. Iste n alap v ető szim bólum a annak,
am i b e n n ü n k e t végsőképpen érdekel. Iste n sem m i
egyéb, csak egy ,szim bólum ’? I tt a következő k é r­
dést kell fe lte n n ü n k : m in ek a szim bólum a? A v á ­
lasz ez: Isten é! Iste n az Iste n n ek szim bólum a.19
E bben a m ó dosított értelem b en Iste n a h it alap ­
ja és egyetem es ta rta lm a . V ilágos, hogy Isten je ­
lentésének ily en m eg értése érte lm e tle n n é teszi az
Isten létérő l vagy n em létérő l való v itatkozásokat.
É rtelm etlen m egkérdezni egy végső érd ek vég­
sőségét. A z Isteneszm ében ez ö n m agában bizo­
nyos . . . H a a ,létezés’ o lyasm inek felel m eg, am it a
valóság egészén b elü l le h e t m eg találni, — isteni
lé n y n e m létezik. A k érd és nem ez, h a n em a h it
m eg szám lá lh atatla n szim bólum ai közül m elyik a
h it é rtelm é n ek leg in k áb b m egfelelő. M ás szavak­
k al; a végsőség m elyik szim bólum a fejezi ki a vég­
sőt id o latriás elem ek n é lk ü l? Ez a p ro b lém a és nem
az ún. ,Isten létezése’, am i m ag áb an véve a szavak­
n a k egy leh e te tle n kom binációja. Iste n m in t az em ­
b e r végső érd ek e so k k al bizonyosabb, m in t b árm i
m ás, m ég v alak in e k önm aga felőli bizonyos­
sága is.”20
A szim bólum ok n em elszigetelten je le n n e k m eg,
h an e m az „istenek tö rté n e te iv e l” o lv ad n ak egybe,
azaz a m ítoszokba, m egy to v á b b fejteg etéseiv el T il­
lich. H angsúlyozza, hogy a dem itologizálásra szük­
ség v a n an n yiban, a m e n n y ib en ez rá m u ta t a szim ­
b ó lu m n ak szim bólum ként és a m ítosznak m ítosz­
k é n t való elfogadására. D e el kell vetni, h a a szim ­
 bó lu m n ak és a m ítosznak eg y ü ttes elv etését je le n ­
ti. Ez olyan k ísérlet, am ely soha n em le h e t e re d ­
m ényes, m e rt a szim bólum és a m ítosz az em beri
tu d a t fo rm ái, és m in d ig jelein v a n n a k . E gyik m í­
toszt a m ásik k al le h e t pótolni, de az e m b er szellem i
életéből a m íto szt sen k i n em tu d ja elm ozdítani,
m e rt a m ítosz a végső é rd e k ü n k szim bólum ainak
kom binációja. A k ereszty én ség b en a m ítosz idola t­
riá s veszélye az, h a szószerint é rtik , h a n e m veszik
figyelem be a szim b ó lu m n ak azt a jellem v onását,
hogy ö n m ag án tú l v alam i m á sra m u ta t. Figyelm ez­
te t, hogy a h it szim bólum ai m ás szim bólum ok, m in t
a m űv észeti szim bólum ok, n e m h e ly e tte síth ető k és
ő k e t tu d o m án y o s k ritik á v a l elm o zd ítan i n em lehet.
S a já to s h e ly e t fo g laln ak el az em b eri lélek b en, ép p ­
ú g y m in t a tu d o m á n y és a m űvészet. Szim bolikus
k a ra k te rü k az igazságuk és e re jü k . S em m i m ás
csakis a szim bólum ok és m ítoszok tu d já k k ifejezni
végső é rd e k ü n k e t. A k ereszty én ség ezt a n y elv et
beszéli: m ásk ü lö n b en n em le h e tn e a végső érd ek
kifejező je.21
R u d o lp h O tto h íre s k ifeje zését a m y s te riu m fa s­
cinans e t tr e m e n d u m -ot idézve T illich k ife jti, hogy
ez az a m ód, am ely b en az e m b er végső érd ek e k ife ­
jezésével találkozik. „A szen t m eg tu d je le n n i m in t
alkotó és m in t rom boló. A m egragadó, elbűvölő k a ­
r a k te r alk o tó és rom boló leh et, és a rém ítő, pusz­
tító k a ra k te r a lk o tó is lehet. E n n ek a k ettő sségnek
m indig m e g ta lá lju k a n y o m a it az ó sz.-b en , és tü k ­
röződik a v alláso k v ag y q u asi-v alláso k ritu á lis
v ag y q u a si-ritu á lis cselekm ényeiben. V alak i ezt a
kettő sség et isten i-d ém o n in ak nevezheti. A szent,
am ely dém oni v ag y v ég ü l rom boló, azonos a b ál­
ván y im ád ó h it ta rta lm á v a l. A b á lv án y im ád ó h it
m ég m in d ig h it. A szent, am ely dém oni, m ég m in ­
dig szent. Ez az a pont, ah o l a v allás k é té rte lm ű k a ­
ra k te re igen világos és a h it veszélyei a legvilágo­
sab b a k : a h it veszélye a b álv án y im ád ás, és szent
k été rte lm ű sé g e a n n a k dém oni lehetősége. Végső é r­
d e k ü n k le tu d ro m b o ln i b e n n ü n k e t, m in t ahogy
m eg is tu d g y ó g y ítan i m in k et. D e sohasem le h e ­
tü n k m eg n élk ü le.22 A z igaz és a b álv án y im ád ó h it
közö tti k ü lö n b ség rő l m ég elm o n d ja : „A z igazi h it­
b en a végső é rd e k — é rd e k az igazi végső irá n t;
m íg a b á lv á n y h itb e n előzetes, véges realitáso k
em e lte tn e k a végsőség ra n g já ra . A b á lv á n y h itn ek
e lk e rü lh e te tle n k ö v etk ezm én y e az ,egzisztenciális
csalódás’, olyan csalódás, am ely b e h a to l az em ber
igazi eg zisztenciájába! Ez a b á lv á n y h it d in a m ik á ja :
hogy ez is h it, s m in t ily en a szem élyiség központi
ak tu sa, csakhogy a k ö zp o n t v alam i olyan, am ely
tö b b é-k ev ésb é a p e rifé riá n hely ezk ed ik el, és ezért
e h it a k tu sa a k ö zp o n t elvesztéséhez és a szem élyi­
ség szétbom lásához vezet. Á m b á r a b á lv á n y h it
ek sz ta tik u s k a ra k te re ezt a k ö v etk ezm én y t egyidő­
re el tu d ja re jte n i, d e az v ég ü l is n y ilv án v aló
lesz.”23
Isten, a m in t isten i a la k b a n v an szim bolizálva, a
h it m erészségének, a b á to rsá g n a k és k o ck ázatn ak a
tá rg y a . T illich a h it-kétség -b á to rsá g viszo n y át t á r ­
gyalv a a k ö v etk ező fe jte g e té sek e t v é g z i: „A h it a k ­
tu s a egy véges lén y n ek az a k tu sa, a k it a végtelen
m e g ra g a d o tt és m ag a felé fo rd íto tt. V éges a k tu s ez
a véges a k tu so k m in d en k o rlá tjá v a l, és olyan aktus,
am elyben a v ég telen résztv esz a véges a k tu s k o r­
lá tja i fölött. A h it an n y ib a n bizonyos, a m e n n y ire ez
a szen t m eg tap asztalása. D e a h it b izo n y talan a n y ­
n y ira , a m e n n y ire a v ég telen t, am elyhez kapcsoló­
dik, véges lé n y fogadja. E zt a h itb e n levő bizony­
tala n sá g i elem et n em le h e t elm ozdítani, el k ell fo­
gadni. És a h itb e n lévő elem , am ely elfo g ad ja ezt —
a bátorság. A h it m ag á b an fo g lalja az azonnali tu ­
dato sság n ak egy elem ét és egy b izo n y talan ság i ele­
m et. E zt elfogadni b á to r s á g . . . V alak in ek a végső
érd e k éb en való h ite v aló b a n a legnagyobb kocká­
zat, am it em ber v álla lh at. M ert h a az h am isn ak b i­
zonyul, az illető é letén ek é rtelm e om lik össze. A h it
ab b an kockázat, a m ik o r egy k o n k ré t isten — ak i­
ben h itt — elenyészik, eltű n ik . N agyon valószínű,
hogy az isten eltűnésével a hivő összetörik anélkül,
hogy képes len n e ú jra a lk o tn i kö zp o n to síto tt én jé t
végső érd e k e ú j ta rta lm á n k e resz tü l.”24 A h itb e n
levő kétség olyan kétség, am ely m in d en kockázatot
k ísér — á lla p ítja m eg. „A kétség, am ely a h itb e n
foglaltatik , elfogadja ezt a bizo n y talan ság o t és fel­
veszi m ag á b a a b áto rság a k tu sá b a n .”25 D e h o l van
a hely e an n ak az erő tad ó bizalom nak, am ely ép­
pen a h itb ő l fa k a d ? — kérdi. A zt feleli, hogy a k é t­
ség a h it a k tu sá n b elü l nem állan d ó tap asztalás, de
m indig jele n v an , m in t elem a h it szerkezetében.
V iszont a k étség e t n e m kell úg y tek in te n i, m in t a
h it ta g a d á sát, h a n e m m in t olyan elem et, am ely
m indig m egvolt és m in d ig m eglesz a h it a k tu sá ­
ban. A kom oly kétség a h it m egerősítője.26
A h it igazságáról beszélve előbb a hit és értelem
k érdésével foglalkozik. K ijelen ti, h o gy: „Az é rte ­
lem a h it e lő fe lté te le . . . A z em b er véges, az em ­
b eri é rte lem előzetes, a végsőn in n en i é rd ek ek b en
él; d e az e m b er tu d a tá b a n v an potenciális v ég te­
lenségének is és ez a tu d a t m in t végső érd ek , m in t
h it je len ik m eg. H a egy végső é rd e k ra g a d ja m eg
az é rtelm e t, ez önm ag án tú l kényszerül, de nem
szűnik m eg értelem , véges értele m lenni. Egy végső
érd ek ek szta tik u s m e g tap a sz talása nem ro m b o lja le
az érte lem ép ítm ényét. A z eksztázis n em ta g a d v a
az értelm et, ésszerűen te lje sü l be. Az é rte le m csak
ak k o r tu d beteljesü ln i, h a végessége k o rlá ta in tú l­
kén y szerü l és h a a végső, a szent je le n lé té t tap a sz­
ta lja m eg. Egy ily en ta p aszta lás n é lk ü l az értelem
k im e ríti m a g át és végső ta rta lm a it. V égül irrac io ­
nális v ag y dém onikus ta rta lm a k k a l telítő d ik m eg
és azok le ro m b o ljá k . . . A z é rte lem a h it előfelté­
tele és a h it az értele m beteljesedése. A h it m in t
végsően é rd e k e lt létá lla p o t az eksztázisban ben n e
lévő értelem . N incs k o n flik tu s a h it term észete és
az é rtele m term észete között, ezek egym áson belül
v a n n a k .”27
A h it igazsága és a tu d o m á n yo s igazság viszonyá­
val foglalkozva m e g á lla p ítja : „A k o n flik tu s tén y le ­
gesen n em a h it és a tu d o m á n y k ö zö tt van, h an em
egy olyan h it és tu d o m á n y k ö zött volt, am elyik
közül egyik sem v o lt tu d a tá b a n a m aga s a já t é r­
vényes d im e n z ió já n a k . . . A tu d o m á n y csak tu d o ­
m án n y al h arco lh at, a h it csak h i t t e l . . . A fejlődés
te ó riá ja és n é h á n y k e re sz ty én csoport teológiája
közötti h íres küzdelem n e m a tu d o m á n y és a h it
közötti h a rc volt, h a n e m h a rc volt egy olyan tu d o ­
m án y között, am ely n ek h ite m egfosztotta az em ­
b e rt h u m a n itá sá tó l és egy olyan h it között, am ely­
n ek k ifejezését a bib liai literálizm u s e lfe rd íte tte .”28
F igyelem rem éltó k ö v e tk ez te tést von le m indebből:
„A h it igazsága és a tu d o m á n y igazsága közötti
m egkülönböztetés a teo ló gusokat a r r a figyelm ez­
teti, hogy a tu d o m án y o s felfedezéseket ne haszn ál­
já k fel a h it igazsága m e g e rő síté sé re . . . a teológia,
h a ily m ódon h aszn á lja a fizikai te ó riá k a t, a tu d o ­
m á n y d im enzióját a h it dim enziójával z a v a rja ösz­
sze. A h it igazságát a le g ú jab b fizikai, biológiai
vagy fiziológiai felfedezések n em tu d já k m egerősí­
teni, m in t ahogy nem is ta g a d já k .”29
A h it igazsága és a tö rtén elm i igazság k érd éseit
boncolgatva e rre az e red m én y re ju t: „A h it igazsá­
71
g át n e m le h e t függővé te n n i tö rté n e te k és legendák
tö rté n e lm i igazságától, am ely ek b en a h it ö nm agát
fejez te k i”.30 Jó lle h e t a b ib liai tö rté n e te k valószí­
n ű ségén ek fo k á t k e re sn i k ell m egbízható filológiai
és tö rté n e ti m ódszerekkel, de n e m a h itre ta rto zik
eld önten i azt, hogy m en n y i m itologikus, legendás
és tö rté n e ti a n y ag ötvöződik egybe pl. a K risztus
születéséről és fe ltá m a d á sáró l szóló tö rté n e te k b e n .
Ezek a tö rté n e lm i igazság és n em a h it igazság k é r­
dései. A h it m eg tu d ja m on d an i, hogy az a valóság,
am ely az úsz.-i Jéz u s-k é p b e n m in t K risztu s m a n i­
fesztálódott, m egm entő erő azok szám ára, ak ik e t
m eg rag ad o tt. N em jelentős, hogy m e n n y ire n y o ­
m ozható k i az a tö rté n e lm i alak , a k it n á z á re ti J é ­
zu sn ak neveztek. A h it s a já t m egalapozása felőli
bizonyosságot fo g lal m ag áb an — p éld áu l egy ese­
m én y felől, am ely á ta la k íto tta a tö rté n e lm e t — a
hivő szám ára. D e a h it n em foglal m ag áb an tö rté ­
n e ti tu d á s t afelől, am ely b en ez az esem ény végbe­
m ent. E zért a h ite t n e m re n d íth e ti m eg a tö rté n e ti
k u ta tá s, — v o n ja le T illich a végső k o n k lú zió t.31
A h it igazsága és a filo zó fia i igazság szem beállí­
tá sá n á l elm ondja, hogy a filozófiai igazság a lé t
s tr u k tú r á ja felőli igazság, m íg a h it igazsága v a la ­
k in e k a végső érd e k e felőli igazsága. B á r elism eri,
hogy a filozófiai ig azság b an v an hitig azság és a hit
igazságában v a n filozófiai igazság. Teológia azért
lehetséges, m e rt m in d en szim bólum nak eszm ei le­
hetőségei v a n n a k , a h it m in d en szim b ó lu m áb an egy
filozófia van . V égül k ije le n ti, hogy a h it igazságá­
n a k és a filozófia ig azság án ak nincs h a ta lm a egy­
m ás fö lö tt.32
D e ak k o r m ily en é rte le m b e n b eszélh etü n k a h it
igazságáról, h a sem m iféle igazság á lta l n em leh et
m egítéln i? — teszi fel a k é rd é st. A h itn e k a n n y i­
b a n v a n igaza — feleli — , am en n y ib en egy végső
é rd e k e t a d e k v á ta n tu d kifejezn i, és hogy ez azt a
végső é rd e k e t fejezze ki, am ely v aló b an végső, te ­
h á t nem id o latriás. T o v áb b á; az ö n m eg tag ad ásn ak
egy elem ét k ell m a g á b a n foglalnia, m ivelhogy a
le g ad e k v á tab b szim bólum is nem csak a végsőt fe ­
jezi ki, h a n e m s a já t végsősége h iá n y á t is. „A k e­
resztyénség végső érd e k e n em Jézus, h a n e m Jézu s
K risztu s, a k i m in t m eg feszített m an ifesztáló d ott.
E n n ek az esem énynek, am ely ezt a szim bólum ot al­
k o tta , a d a to tt az a k rité riu m , am ely á lta l a k eresz­
ty én ség igazság át éppúgy, m in t b á rm e ly m ás v al­
lá st m eg k ell íté ln i.”33
III. A k e re szty é n h it
H ogyan tá m a d a k e reszty én h it? T illich eg y értel­
m ű en feleli, hogy a h it a S zentlélek m űve, u g y an ­
csak ő tu d ja ú jra a la p o z n i.34 H angsúlyozza, hogy
„nincs h it csu p án h iedelem a L élek m eg rag ad ása
n é lk ü l”35 A h it — állapot, a m ely re a L élek je le n ­
lé tétő l való m e g ra g a d o ttsá g jellem ző.36 Ó va in t a t­
tól, hogy a h ite t v alak i ö sszekeverje a m isztik u s el­
ra g a d ta tá ssa l. „A m isztik u s ta p a sz ta lá s n em azonos
a hittel. A h itb e n a b á to rsá g és k o ck ázat elem ei
v a n n a k jelen, m íg a m a b b a n e lm a ra d n a k .”37 R ám u­
ta t: tév es az a felfogás, hogy a h ite t k ö v e tn é a
S zentlélek a já n d é k a ; a h it m á r m ag a a S zentlélek
je le n lé té re u ta l.38 M égis, m it k ell az e m b e rn e k te n ­
nie azért, h o g y ily en h ite leg y en ? Így felel: „Ha
ezt a k é rd é st egzisztenciális kom olysággal teszik
fel, a felelet a k é rd ésb en v an, m e rt az egziszten­
ciális kom olyság bizo n y ítja, hogy a L élek je le n lé té ­
n e k h a tá sa a la tt áll az illető. Az, a k i végsőleg é r­
d ek e lt elid eg en ed ett álla p o ta irá n t és az ú jra e g y e ­
sülés lehetősége irá n t, lé te a la p já v a l és céljával, az
72
m á r a Lélek jelen léte á lta l v a n m egragadva. E b­
ben a helyzetben je le n té k te le n az a k érdés, m it te ­
gyek, hogy vegyem a L elket — , m e rt az igazi felelet
m á r a d v a v a n és m in d en to v áb b i felelet csak el­
fe rd íte n é azt.”39 A h it m égsem em b eri aktus, jól­
le h et az em b erb en tö rté n ik , a h it az iste n i Lélek
m u n k ája , azé az erőé, am ely új életet te re m t K risz­
tu sb a n , eg yénben és az eg y h áz b an .40
A hitb ő l való m egigazulás ta n a tá rg y a lá sa so rán
a h it p rim á tu ssá g á t em eli ki, m in t am i jellem ző a
p ro testán s teológiára.41 U gyanis az a b áto rsá g —
m o n d ja — , hogy v alak i bűne, elidegenedése és k é t­
ségbeesése ellenére ú g y te k in th e t m ag ára, m in t a k it
Iste n elfogadott, csak h ite a la p já n tö rté n h e t m eg.42
És m i az a la p ja az ilyen h itn e k ? E gyedül Isten,
m in t jelenlevő Lélek. M ert m in d en m ás felelet a
h ite t h ied elem m é deg rad áln á, azaz egy in te lle k tu á ­
lis ak tu ssá, am it az a k a ra t és az érzelem hoz létre.
Az ilyen hied elem le h e t hogy elfo g ad ja a „kegye­
lem ből h it á lta l való m egigazulás” d o k trín á b ó l m a ­
g á t a ta n t, de n em fo g ad ja el azt, hogy én vissza­
fo g ad ta ttam , és ez n em az a h it, am i a m egigazu­
láshoz szükséges.43 „V alóban sem m i sincs az em ­
berben, am i lehetővé te n n é Isten n ek , hogy elfo­
g a d ja őt. D e m égis el kell fogadnia, hogy ő elfo­
g ad o tt. És a r r a a k érd ésre, h o gyan lehetséges ez
b ű n ei ellenére, am elyek őt Isten ellenségévé teszik,
a trad icio n ális felelet ez: K risz tu sért! Ez azt jelenti,
hogy a K risz tu sb a n levő új lé t h a ta lm á b a v an bele­
vonva, am ely a h ite t lehetségessé teszi. Ez az egy­
ség állap o ta Iste n és e m b er között, b á r ez csak tö­
red ék esen valósul m eg itt. E lfogadni, hogy v alak i
elfogadott, ez az üdvösség parad o x o n a, am ely n él­
k ü l nem len n e üdvösség, csak kétségbeesés”.44 F i­
gyelm eztet, hogy a „ h it á lta l való m egigazulás” rö ­
videbb fo rm u lá ja félrevezető lehet. A zt a benyom ást
k elth eti, hogy a h it az e m b ern ek az az a k tu sa,
am elynek ré v é n k ié rd em elh e ti a m egigazulást. Ez
teljes és szerencsétlen elferd ítése a m egigazulás ta ­
nán ak . A z ok egyedül Iste n (kegyelem ből), de a hit,
hogy valak i elfogadott, az a csatorna, am elyen á t a
kegyelem az em b erh ez é rk e zik (hit által).45
A h it és szere te t összefüggésére is rá m u ta t? A hit
érd ek e u g y an is id en tik u s a sz eretet v á g y á v a l: egye­
sülés azzal, akihez v a la k i hozzátartozik, de ak itő l
elidegenedett. A n a g y p a ra n c so la tb an a végső érd ek
tá rg y a és a fe lté tle n sze re tet tá rg y a : Isten. Ebből
szárm azo tt a n n a k a szeretete, aki az Istené, a m it a
fe le b a rát és önm aga képvisel. A h it m in t végsően
é rd ek e lt létá lla p o t sz e re tetet foglal m agában. A h it
és a szeretet elválasztása m indig a vallás m egrom ­
lásán ak a jele. A sz ere te t azonban nem csupán
emóció, h a n e m az az erő, am ely önm ag án tú lk é n y ­
szerít, újraeg y esü lésre, a m ással és végsővel, ön­
m aga a lap jáv al, am elytől elválasztato tt. N incs sze­
re te t eros és agape n élkül, — á lla p ítja m eg. Ezek
egysége a h itb e n v an m eg.46 H it sz eretet n é lk ü l az
elidegenedés fo ly tatá sa.47 M ás hely en azt m ondja,
hogy „a h ite tlen ség id en tik u s a szeretetlenséggel.
M in d k ettő az e m b er Iste n tő l való elidegenedésére
m u ta t. V alak in ek az ö n m aga és világ a felé való
szeretete elferdül, h a az n e m h a to l k ere sz tü l a vé­
gesen a n n a k v égtelen alapjához. H a ez elfo rd u l a
végtelen alap tó l an n a k véges m anifesztációi felé,
ak k o r ez hitetlenség. Az Isten n el való esszenciális
egység felbom lása a b ű n legbelső k a ra k te re . Ez az
elidegenedés a h it és szeretet te rm in u sá b a n k ife ­
jezve.”48
H it és cselekedet. K om oly m on d an iv aló ja v a n ez­
zel kap cso latb an is: „A h it és a te tte k között a sze­
re te t az összekötő kapocs . . . A re fo rm áto ro k , akik
 úg y v élték, hogy az üdvösség egyedül a h ittő l függ,
k ritiz á ltá k azt a ró m ai k a to lik u s d o k trin á t, hogy az
üdvösséghez cselek ed etek kellenek. Ig azu k volt,
a m ik o r ta g a d tá k , hogy b á rm e ly em b e ri cselekvés
Iste n n e l v aló ú jra e g y e sü lé sre vezeth et. C sak Isten
tu d ja az e lid eg en ed ettet m ag áv al ú jraeg y esíten i. D e
a re fo rm á to ro k n e m ism e rté k fel és a k ato lik u so k
m ég csak h o m ály o san tu d tá k , hogy a sz e re te t a h it­
n e k egy elem e, h a a h ite t m in t végső é rd e k et fog­
ju k föl. A h it sz e re te tet foglal m ag áb an , a szeretet
cselek ed etek b en valóság. A hol végső é rd e k v an, o tt
szenvedélyes v ág y v a n a rra , h o g y v a la k i érd ek é­
nek ta rta lm a ak tu alizáló d jék . A z ,é rd e k ’ ip a ri é r­
telem b en cselekvésre való v á g y a t foglal m agában.
P ersze a cselekvés f a jtá ja a h it típ u s á tó l függ. Az
ontologikus típ u s h ite a lé tn e k lé ttő l való elválasz­
tá s a fölé igyekszik em elkedni. A z e tik a i típ u s hite
az elid eg en ed ett valóság á ta la k ítá s á ra tö rekszik.
M in d k ettő b en sz e re te t m u n k álk o d ik . A z első eset­
ben a sz e re te tn ek erős k v a litá sa igyekszik egyesül­
ni azzal, a k it szeret, ab b an , ak i tú l v a n a szeretőn
és a sz e re te tten . A m áso d ik esetb en a sz e re tetn ek
agape k v a litá sa tö re k sz ik a s z e re te ttn e k elfogadá­
sá ra és azzá való a la k ítá sá ra , am i ő p otenciálisan.
A m isz tik u s sz e re te t eg ybeolvad az ö n m eg tag ad ás­
sal. A z e tik a i sz e re te t átv álto zik v a la k in e k önm aga
m egerősítésévé. A m isztik u s szeretetb ő l következő
cselekedetek sz fé rá ja főleg aszketikus. Az e tik a i
szeretetb ő l következő cselek ed etek főleg alakítók.
M indkét e setb en a h it m eg h atáro zza a szeretet fa j­
tá já t és a cselekvés fa jtá já t. Ezek a p éld ák a h it
k a ra k te ré b e n lévő a la p v e tő p o la ritá s t ír já k le. V an
sok m ás lehetséges példa. A szem élyes b ű n bocsá­
n a tb a n v aló lu th e rá n u s h it — ír ja T illich — k e ­
vésbé v ezet szociális te ttre , m in t az Iste n dicső­
ségébe v e te tt k á lv in ista h i t . . . Az Iste n n el
való szem élytől szem élyhez irá n y u ló p ro te s­
tá n s h it fü g g etlen eb b szem élyiséget a lk o to tt, m in t
a k a to lik u s h it és a n n a k Iste n és e m b e r k ö zö tt való
egyházi közvetítése. A h it m in t végsően é rd e k elt
lé tá lla p o t sz e re tetet és a cselekvés m e g h a tá ro z ásá t
m ag áb an fo g la lja ”.49
H it és egyház. M ivel a h it cselek ed etek h ez ve­
zet és a cselek ed et közösséget tételez fel, a h it — a
végső é rd e k álla p o ta csak egy közösségen b elül v a ­
lóság. A h it közössége m a g á t ritu á lis szim bólum o­
k on k e re sz tü l a lk o tja m eg és m itik u s szim bólum o­
k on á t fejezi k i m ag át. N incs a h itn e k élete, m ég
a m isztik u s m ag án o sság b an sem , am ely n e a h it
közösségében v aló é le t lenne. T o v áb b á n in cs kö­
zösség, ahol n e le n n e a h itn e k egy közössége. A
k u ltu sz és a m ítosz ta r t j a elevenen a h ite t. S enki
sincs te lje se n ezek n élk ü l, m e rt se n k i sincs egészen
végső é rd e k nélkül. N em le h e t az elő b b iek et vallás­
filozófiával m a jd v a llásn élk ü li filozófiával v agy e r ­
kölcskódexszel h ely ettesíten i. A k u ltu sz és m ítosz
é rte lm é t k ev esen é rtik m eg, pedig a h it élete ezek­
től függ. E gy közösség h ité t fejezik k i és szem élyes
h ite t h oznak lé tre a közösség ta g ja ib a n . Ezek n é l­
kül, közösség nélkül, am ely ek b en ezeket h aszn álják,
a h it e ltű n n é k és az e m b er végső é rd e k e i elrejtő z­
köd n én ek .50 A z eg y h ázn ak m in t le lk i közösségnek
k a ra k te ré t az a d ja m eg, h o g y az h it és sz eretetk ö ­
zösség. A le lk i közösség a h it k ifejezésén ek v égtelen
sokféleségét ta rta lm a z za és ezek közül egyet sem
zár ki. A h it az, am i legyőzi a végtelen szak adékot
a véges és a végtelen k ö zö tt; m in d en p illa n a tb a n
töred ék es, részleges részv étel az eg y é rte lm ű élet
túlem elk ed ő egységében. Az egyértelm ű ség m aga
az eg y h ázak h ité n e k egy k rité riu m a , a k é té rte lm ű ­
ség m eghódítása. A lelk i közösség szent, az isten i
élet szentségében h it á lta l részesít; szentséget a d a
vallási közösségnek, azaz az eg y h ázaknak, am elyek­
n e k ez a lá th a ta tla n lelk i esszenciája.51 M ásrészt:
a h it v allássá v álik a z eg y h ázak b an — k é té rte lm ű ­
vé, széthúzó erővé, d estru k tív v á , tra g ik u ssá és d é­
m onivá. D e u g y a n a k k o r ellenálló erővé is a h it sok­
oldalú elferd ítésév el szem ben. A m ik o r az egyházak
vag y egy egyház h ité rő l beszélünk, m it é rtsü n k
ezen? E gyrészt figyelem be k ell venni, hogy idők fo­
ly a m án az e g y h ázak b an az a k tív h it, a fides qua
c re d itu r m eggyengült, kérdésessé vált. M a ra d t a
h itvallásos alap, a fides q u ae c re d itu r: a h itv a llá ­
sok. M anapság sok egyháztag n em tu d d ö n ten i a fe ­
lől, hogy Jézu s-e a K risztus, csak d ö n tést hoz, hogy
k ív á n egy olyan közösséghez ta rto z n i, am elyik v all­
ja, hogy Jézu s a K risztus. A z egyházhoz tarto zik ,
de kétség él benne, hogy tén y leg oda ta rto z ik -e ? Az
egyház n em tu d ja e lk erü ln i a hitközösségért való
küzdelm et, ám de ezzel az eg y házban széthúzás tá ­
m ad h at, d e stru k tív v á , sőt tévelygővé v álh at. Ez a
kockázat m in d en olyan egyház életében b e n n e r e j­
lik, am ely m a g á t a K risztu s k e resztje fölé és nem
alá helyezi.52
A gyó g yító hitrő l szólva külö n b ség et tesz egy­
részt a h it in teg ráló ereje, m ásré szt a „gyógyító”
h it között — am i k é té rte lm ű fogalom . M ivel a
S zentlélek első cselekedete h it tere m tése az em b er­
ben, a gyógyító h it egyszerűen a S zentlélek h a tá sa
a la tt lé tre jö tt g y ó g y u lást jelenti. D e ezt a k ifejezést
jelenleg a pszichológiában h asz n á ljá k és „m ági­
kus g y ó g y u lást” je le n t. A zonban n em k ell p e jo ra ­
tív é rtelem b en gondolkodni afelől, hiszen ez a sok­
féle gyógyító e ljá rá sn a k egy fo rm ája. E g y éb k én t is
alig h a v a n olyan gyógyító eljárás, am ely a m ágikus
elem ektől m entes lenne. Az orvosi tevékenység, b e­
le értv e a m en tá lis g y ó g y ítást is, n e m tu d ja a sze­
m élyiségnek m in t egésznek a re in te g rá ció já t lé tre ­
hozni. C sak a h it tu d ja ezt m egtenni. A gyógyítás
k é t tevék en y ség e közötti feszültség eltű n n ék , h a
m in d k ét oldal ism ern é különleges fu n k ció it és spe­
ciális h a tá sa it. A k k o r n e m n y u g ta la n k o d n á n a k a
h arm ad ik tevékenység, a gyógyító erő m ágikus
k o n cen tráció jáv al való gyógyítás m ia tt.53 A keresz­
ty én egyházakon b elü l is v an gyógyító h it. Sok
im ádság h an g zik el g y ó g y u lásért, egészségért. Ez
m ágikus im ádság, h a Iste n t m in t eszközt a k a rja fel­
h aszn áln i a gyógyulásban. E n n ek az im á d ság n ak a
tá rg y a n e m Isten és a vele való újraeg y esü lés, h a ­
nem v alam i m ás — az egészség. A Lélek á lta l ih le­
te tt im ád ság Iste n elé viszi s a já t vag y m ás valak i
egészségét, Iste n re hag y v a, hogy teljesíti-e k é ré sét
vagy sem. A h itb e n való im ádság egészségért nem
e g y fa jta k ísé rle t a gyógyító h itre, h a n em a S zent­
lélektől m e g rag a d o tt állap o tn a k egy kifejezése.54
K ell-e, hogy a h itn e k h itte l való találkozása k r i­
tik a n élk ü li tü re le m re vag y ö n k ritik a n élk ü li tü r e l­
m etlen ség re vezessen? Tillich ezt a feleletet a d ja :
h a a h ite t m in t a végső é rd ek á lla p o tá t fo g ju k fel,
a vagylagosság e ltű n ik . M inden h it k rité riu m a a
végső végsősége, am ely et a z m eg p ró b ál k ifejezn i.
M inden h it ö n k ritik á ja an n ak b elátása, hogy azok a
k o n k ré t szim bólum ok, am elyekben a h it m egjele­
nik, re la tív érvényességűek. A h it szim bólum ai kö­
rü l m in d en h a rc b a n egyrészt el k ell ism erni, hogy
egy végső érd ek n e m bizonyítékok ügye, m ásrészt
egy végső érd ek kifejezéseiben v a n n a k olyan ele­
m ek, am elyek k o g n itív szinten m egbeszélés tá rg y a i
leh etn ek .5“ A h it lehetőségét és szükségességét
hangsúlyozza Tillich. A h it az e m b er esszenciáló
képessége és ezért szükséges és egyetem es a létezé­
se. A h it elvetése a h it te rm észetén ek te ljes fé lre é r­
tésén alapszik. H a a h ite t m in t c en trálisat és végsőt
73
 é r te ttü k m eg, a k k o r azt n e m le h e t m o d ern tu d o ­
m án n y a l v agy b á rm e ly filozófiával aláásn i és nem
le h et d isz k re d itá ln i b ab o n ás v agy te k in té ly i e lfe r­
dítése rév én . A h it ezek fö lö tt áll és igazo lja m ag át
azokkal szem ben, a k ik m e g tá m a d tá k , m e rt m eg tá ­
m ad n i csak egy m ásik h it n e v éb en leh et.56
B efejezésül fű zzü n k n é h á n y m egjegyzést T illich
h it-ta n á h o z . M eg k e ll á lla p íta n u n k , hogy egyike
azokn ak a m a i teoló g u so k n ak , a k ik a h it k érd ései­
vel n a g y kom olysággal foglalkoznak. T u d ja , hogy
k o ru n k szellem i erjed éséb en nem csak a k ereszty én
h it igazságai v a n n a k b en n e, h a n e m m ag a a k eresz­
ty é n h it is, és h o g y m an ap ság a „ h it” k ifejezést
so k k al in k á b b a betegség, sem m in t az egészség je ­
lén ek ta rtjá k . L átja, h o g y ez m e n n y ire összezavaró
és hogy ez v áltak o zv a szk epticizm ust és fa n a tiz ­
m u st eredm ényez, in te lle k tu á lis lem o n d ást, az igazi
v allás elv etését és p ó tlé k o k k a l való h ely ettesítését.
M eri n ev én n ev ezn i a h it p ro b lé m á it és n a g y felké­
szültséggel, ó riási tu d á ssa l — nem csak a teológia,
h a n e m a lé le k ta n és a filozófia te rü le té n is — so rra
veszi ezeket a p ro b lé m á k a t, b o ncolgatja, ú jra é rte l­
m ezi és ú j összefüggésekbe á llítja bele. N em k a te d ­
rá ró l ta n ít — b á r pro fesszo r v o lt —, h a n e m a k é t­
kedő m o d ern e m b er m ellé á ll és az idősebb, ta p asz ­
ta lta b b te s tv é r készségével igyekszik végigvezetni
a h it ú tjá n ; m e g m u ta tv a az elferd ü lések et, a b u k ­
ta tó k a t, a c sap d ák at, de rá m u ta t a h it erejére, tit­
k á ra , fé n y é re és egzisztenciális szü k ség ére is. Le­
h e tn e k ritiz á ln i egyes állásfo g lalásait, m eg állap ítá­
sait k o n zerv atív , b a rth iá n u s v ag y p ie tista teológiai
alap ró l — d e ezt a — b á tra n n e v e z h e tjü k — jézusi
segítőkészséget sen k i sem v o n h a t j a k étségbe. M ód­
szere n e m az, h o g y b ib liai c itá tu m o k a t vagdos a h it
u tá n k u ta tó e m b er fejéhez, am i le h e t szédítő és
m egdöbbentő, de h ite t alig h a ébreszt. N em fen y e­
g eti a h ite tle n t k á rh o z a tta l és n em v e títi az üdvös­
ség d é lib á b já t a h ite t szom jazó elé. H an em csendes
és értelm es szóval — m ai szóval — m ag y arázn i
kezd és k ö zb en a szom jazó élő vizet k ap, a k étk edő
bizonyosságra ju t, a v a k lá tn i kezd, a tépelődő k i­
u ta t talál, m e rt tu d ja m á r, h o g y „legvégső é rd e ­
k ü n k ” — Iste n m ag a fo g ad o tt el b e n n ü n k e t és ha
ezt tu d ju k , Iste n m ag a g y ú jto tta m eg a h it világos­
ság át szívünkben.
P u n g u r Jó zse f
ZENEKARI ORGONAEST
A MÁV-szimfonikusok február 28-iki orgonaestjé­
nek keretében négy fiatal orgonaművész: Rózmann
Ákos, Baróti István, Kovács Endre, és Máté János sze­
repelt a Zeneakadémián. Közülük a két utóbbi régi
ismerősünk; kivált Máté János, aki tavaly óta Á kom
Lajos utódjaként a K álvin téri reform átus templom
orgonista-karnagya.
A műsor első felében H ändel három orgonaversenye
szólalt meg. Ami a megszólaltatás és az értelmezés
minőségét illeti, a három közül Kovács Endre m űvé­
szi teljesítm énye nyújtotta a legtöbbet. Ő az op. 7., 4.
sz. d-moll koncertet szólaltatta meg egyenletes, csi­
szolt technikai megoldásban, stílusos és szép regiszt­
rálással.
Az egész hangverseny súlypontja, és a megszólalta­
tást tekintve is legnagyobb élménye Hindemith II. o r­
gonaversenyének előadása volt. Ezt a monum entális
felépítésű, technikai tekintetben is nagy igényeket tá­
masztó m űvet Máté János ad ta elő fölényes játék­
készséggel, ötletes és színes regisztrálással, nagyvo­
74
Jegyzet
1. Paul Tillich életrajzi adatai megtalálhatók a Th. Sz.
1965. 1—2. számában „Paul Tillich Igehirdetése" c. ta­
nulmányomban. — 2. „Christianity and the Encounter
of the World Religions” Columbia University Press.
3. 20. o. — 3. „Dynamics of Faith” H arper and Row,
New York. 1958. o. — 4. Ibid. 2. o. — 5. Ibid. 3. o. —
6. Ibid. 4. o. — 7. Ibid. 5. o. — 8. Ibid. 6. o. — 9. Tillich
terminológiájában az ember „essentialis” természete
az eset előtti, teremtésbeli, még meg nem romlott álla­
potát jelenti. — 10. „Dynamics of Faith” 6. o. — 11.
Ibid. 7. o. — 12. Loc. cit. — 13. Ibid. 8. o. — 14. Ibid.
9. o. — 15. Ibid. 55—73. o. — 16. Ibid. 10. o. — 18. Ibid.
11. o. — 18. Ibid. 42—43. o. — 19. E tételt ezzel világít­
ja meg: „Annak az embernek, akit Jahw et, az ősz
Istenét dicsőíti, egy végső érdeke és egy képe van a r­
ról, ami őt végsőén érdekli. Ez az értelm e annak a
látszólagos rejtélyes állításnak, hogy Isten Istennek a
szimbóluma”. Loc. cit. — 20. Ibid. 44—47. o. — 21. Ibid.
48—54. o. — 22. Ibid, 13—15. o. — 23. Ibid. 12. o. —
24. Ibid. 16, 17, o. — 25 Ibid. 20. o. — 26. Ibid. 22. o. —
27. Ibid. 76. o. — 28. Ibid. 83. o. — 29. Ibid. 83. o. —
30. Ibid. 86. o. — 31. Ibid. 88—89. o. —32. Ibid. 90. o.
kk. — 33. Ibid. 95. o. kk.
34. „Systematic Theology”, The University of Chicago
Press 1963. III. kötet. 151. o. — 35. Ibid. 242. o. — 36.
Ibid. Tillich a „Spiritual Presence” term inus technicust
használja sok helyen a Szentlélek jelenléte hagyomá­
nyos kifejezés helyett. — 37. Ibid. — 38. Ibid. 222. o. —
39. Ibid. 223. o. Az idézetben az „elidegenedett állapot”
kifejezés áll, ami Tillichnél a bűneset utáni emberi ál­
lapotot jelenti; Istentől, embertől és önmagától elide­
genedett állapotot.
40. „Systematic Theology” The University of Chicago
Press 1957. II. kötet 178. o. — 41. Ibid. 48. o. — 42. Ibid.
43. „Systematic Theology” II. 48. o.
44. „Systematic Theology” II. 179. o. — 45. Ibid.
46. „Dynamics of Faith” 112. o. kk.
47. „Systematic Theology” III. 129. o.
48. „Systematic Theology” II. 48. o.
49. „Dynamics of Faith” 115—116. o. — 50. Ibid. 119—
121. o.
51. „Systematic Theology” III. 117. o. Az idézetben
újabb sajátos kifejezések szerepelnek: az „egyértelmű”,
ill. „kétértelm ű” élet. Tillich rendszerében a kétértel­
m ű (ambiguity) élet az eset egyik következménye, az
„egyértelmű” (unambiguity) élet a megváltás következ­
ménye lehet. — 52. Ibid. 176. 177. o.
53. Dynamics of Faith 108. o.
54. „Systematic Theology” III. 279—280. o.
55. „Dynamics of Faith” 124—125. o. — 56. Ibid. 126. o.
nalú értelmezéssel. A m űvet a modern ném et m ester
1962-ben a New York-i „Philharm onic H all” új orgo­
nája számára komponálta. A négy tételes versenymű
csúcspontja az utolsó tétel, amely a „Veni Creator Spi­
ritus” himnusz gregorián dallam át dolgozza fel szaba­
don, bonyolult szerkesztésmóddal és páratlan zenei
invencióval. A term et zsúfolásig megtöltő közönség
szűnni nem akaró tapssal jutalm azta az előadó ki­
emelkedő művészi teljesítményét.
A legjobb teljesítményeitől helyenként elm aradó ze­
nekart Margittay Sándor vezényelte.
Kétségkívül érdekes kísérlet volt az Országos Fil­
harm ónia részéről egyszerre négy orgonaművész zene­
kari keretben való felléptetése, de különösen Máté
János előadói képességeiből egy önálló, egész estét
betöltő m űsorra is bőven telik. Reméljük, hogy lesz
még alkalm unk m ind őt, m ind Kovács Endrét önálló
keretben is meghallgatnunk.
Dr. Csomasz Tóth Kálmán
 A m agyar Egyház és Társadalom tanulm ányi csoport uppsalai hozzájárulása
A z egyház szociáletikai felelőssége korunkban ( I I I .) az egyház és a szocialista társadalom
Egyházi öncélúságból a világért való szolgálatba
a) A szocialista társadalom teológiai megközelítése
Az evangéliumi egyházak Magyarországon a máso­
dik világháború után találkoztak először gyakorlatban
a szocializmus kérdésével döntően, am ikor egy m arxis­
ta elvek szerint, tudatos program alapján épülő társa­
dalomban találták magukat. E találkozás az egyháza­
kat felkészületlenül érte, de ezt egyre inkább bűnbá­
nattal ism erték fel és vallották meg, így bűnbánatukat,
az önzésből való megtérés követhette.
Hazánkban a második világháború befejeződése után
m arxi-lenini elvek alapján olyan átalakulás indult meg,
amely a társadalom egész szerkezetét gyökereiben vál­
toztatta meg: tervszerűen és tudatosan végrehajtott
forradalm i programmal, amely célul tűzte ki a gazda­
sági élet és az emberek tudatának teljes átform álását.
Merőben új helyzetet terem tett a magyarországi evan­
géliumi egyházakra nézve is: a szocialista társadalm i
rend olyan adottsággá vált számukra, amellyel számol­
niok kellett; nemcsak új helyzetet, hanem új feladato­
kat is jelentett.
Bár egyes prófétai látású igehirdetők nem egyszer
figyelmeztették az egyházakat a várható változásra,
sőt felhívták a szocializmus valóságának tárgyilagos
megismerésére, szavuk nem talált m eghallgatásra; így
az egyházakat a változás felkészületlenül érte. Ennek
oka legfőképpen az a nacionalista-antikom m unista
szemlélet volt, amely a két világháború között egyházi
m agatartásnak álcázva ú rrá lett egyházi életünkön is
és elhitette velünk, hogy az egyház élete hozzá van
kötve a polgári társadalm i rendhez. A második világ­
háború után egyházaink vezető teológusai elsősorban
éppen ennek a szemléletnek üzentek h adat; így lassan­
ként, fokról fokra gyülekezeteink és hiveink is egyre
inkább szakítottak ezzel a szemlélettel.
Ha egyházunknak a második világháború utáni hely­
zetét röviden akarjuk jellemezni, azt kell mondanunk,
hogy volt benne — két szélsőségként — egy tág lelki­
ismeretű, ún. „népegyházi többség” és egy szűklátókö­
rű kegyesség. Abban m indkét irányzat megegyezett,
hogy öncélú egyházi életre törekedett. M ár pedig az
egyház csak akkor töltheti be a földön küldetését, ha
nem önm agáért él. Ez az igazság a szocialista társa­
dalmi rendben sokkal világosabban megm utatkozik.
Így Isten Lelkének és Igéjének világosságában ham a­
rosan meg kellett látnunk, hogy az új társadalm i rend­
ben az egyház nem tölthet be uralkodó és irányító sze­
repet, de megkapta U rától azt a lehetőséget, hogy szol­
gáljon az egész társadalom javára, és erre annál több
alkalm a nyílik, minél alázatosabban végzi szolgálatát.
E felismerés nyomán jutottak el egyházaink az egyház
m egm aradásáért való aggodalomból az egyház m egúju­
lásáért való fáradozásra. Így tette feladattá Isten szá­
m unkra a szolgáló egyház látom ását m int az egyház
egyetlen lehetséges életformáját.
b. A z egyház első szolgálata: egyházként élni
„Az egyház nem azért van, hogy önm agát fenn tud­
ja tartani, hanem hogy Isten országának, tehát Isten
királyi uralm ának hirdetője legyen ebben a világ­
ban.”55
Az új társadalm i helyzetben egyházaink egyedüli
életlehetőségükként ism erték fel azt, hogy az egyház­
nak nem elég élnie, hanem az a feladata, hogy egyház­
ként éljen: nem önmaga fenntartásáért, hanem Isten
országának hirdetéséért. Ennek a feltételnek csak ak­
kor tud megfeleli az egyház, ha szakít azzal a m aga­
tartásával, hogy az igazság egyedüli letéteményesének
ta rtja magát, ezért ítélőszékbe ül, és ítélni akarja a vi­
lágot. Az új társadalm i rendben az válik világossá,
hogy az egyháznak — éppen ellenkezőleg — önmagá­
nak kell szüntelenül ítélőszék elé állania. Olyan form á­
ban is, hogy ebben az új rendszerben éles kritikus te­
kintet követi minden lépését, de főképpen abban a for­
mában, hogy Isten ítélőszéke előtt állva teszi minden
tettét és mondja ki minden szavát.
Ez teszi az egyház számára lehetővé egyik legfon­
tosabb feladata betöltését: a prófétai szolgálat végzé­
sét. Ezen a ponton azonban félreértéseket kell tisztáz­
nunk. Széles körökben úrrá lett az egyházban m inde­
nütt a világon egy olyan felfogás, amely szerint a pró­
fétai szolgálat negatív-kritikai, elsősorban bíráló és el­
utasító, vagy éppen ítélethirdető m agatartás. Pedig a
próféta elsődleges szolgálata „örömmondás”, az evan­
gélium hirdetése (És 40, 61 és másutt). A próféta h ir­
dette evangélium csak akkor keseredik ítéletté h irde­
tője ajkán, ha a nép nem engedelmeskedik az evan­
géliumnak. Meg kellett látnunk, hogy az új társadalm i
rendben az emberek számos, azelőtt rendkívül súlyos
kérdés megoldása folytán általában bizakodóbbak let­
tek, ezért nincs fülük egy olyan egyházi bizonyságtétel
m eghallására, amely elődlegesen a nyomorúságra épí­
ti mondanivalóját. Az egyház az új helyzetben csak
akkor ju th at eleven kapcsolatba az emberekkel, ha tud
evangéliumot hirdetni, és ha az egyház tagjai úgy je­
lennek meg a társadalm i élet területein, m int az evan­
géliumtól áthatott, reménységben és bizakodva élő em ­
berek, akik m indenütt felismerik a jót és odaállnak
azok mellé, akik a jót szolgálják. — „mivelhogy ízlel­
ték, hogy jóságos az Úr ” (1 P t 2:3). A z egyház felada­
ta a társadalom ban, minden társadalom ban, az, hogy
áldássá legyen, ezt pedig csak olyan m értékben tudja
megtenni, amilyen m értékben engedelmes az evangé­
lium iránt, amennyi evangéliumot hirdet.
c) A z új eszmélődés gyümölcsei: megértés, felelősség,
küldetés
Az egyházat Ura minden új helyzetben új eszmélő­
désre kötelezi. Mostani új helyzetünkben három mozza­
natban foglaljuk össze azt, am ire nézve egyházunknak
új eszmélődésre van szüksége: megértés, felelősség,
küldetés.
Abban az új helyzetben, amelyben egyházunk ma él
és szolgál, a következő három mozzanatra nézve je­
lentkezik az egyház új eszmélődése:
A megértés az első olyan kérdés, amely az egyházat
ma rendkívüli m értékben foglalkoztatja. Először ott ve­
tődik fel az egyház szám ára ez a kérdés, hogy azt ta ­
pasztalja: őt nem értik meg. A szocialista társadalom
alapvetően szekuláris jellegű, és m int ilyen nem érti
meg az egyházat. Igaz, hogy a polgári társadalom nak
is jellemző vonása a szekularizáltság, de ott ez az egy­
ház iránti közömbösségben nyilvánul meg. A polgári
társadalom sem érti az egyház küldetését, de egyfajta
hagyománytiszteletből elnézést, látszat-m egértést tanú­
sít iránta.
Ezek láttán az egyháznak el kell jutnia arra a felis­
merésre is: nem az a kérdés, hogy őt m egérti-e a vi­
lág, hanem az, hogy ő m egérti-e és m ennyire érti meg
a világot. Ez az egyház egyik legfontosabb kérdése a
nagykorúvá lett világban, ezen belől is a legnagyobb
m értékben nagykorúsodott társadalom ban, a szocializ­
musban, amely úgy alakul ki az egyház körül, hogy az
egyháznak nincsen benne kezdeményező szerepe.
Ebből a megértésből fakad az egyház megújulásának
egy másik fontos tényezője, a felelősség. Az egyház
akkor tölti be küldetését a világban, ha Isten irán t való
szeretetéből m egtanulja felelős módon szeretni az em­
bereket, ha testvérként tekint azokra is, akik nem ta r­
toznak bele az egyház közösségébe, ha megtagadva a
kaini lelkület utolsó m aradványait is, vállalja minden
em berért a testvéri felelősséget.
75
 A szekularizált társadalom ban az egyháznak nincsen
irányító szerepe és a szocializmusban ez elvi alapokon
álló, takargatás nélkül szemlélhető, tudatosan megfo­
galm azott valóság. Ez azonban nem teszi kisebbé az
egyháznak az egész emberi együttélésért, az ember
életéért, a társadalom ért, a jólétért, az erkölcsi szín­
vonalért és a lelki üdvösségért hordozott felelősségét
Társadalm unkban a keresztyéneket könnyen megkí­
sérti az a gondolat, hogy nem vagyunk felelősek sem­
m iért, ami történik, hiszen nem kaptunk az új társa­
dalmi élet építésében irányító feladatot. De a szocia­
lista társadalm i rend alapkövetelménye az egyetemes
közösségi felelősség: senki sem lehet a társadalom ban
felelőtlen tényező. Egyházunk akkor kezdte megtalálni
helyét az új rendben, am ikor ezt kezdte megérteni,
am ikor kezdett ráébredni arra, hogy nem kívülállóként
szemléljük az átalakulásra jellemző társadalm i erőfe­
szítéseket, eredményeket és tévedéseket, hanem m ind­
ezeknek m agunk is részesei vagyunk, és felelősek va­
gyunk azért, hogy a jó megvalósítása m inél jobban tör­
ténjék.
Ebben a helyzetben kapott új értelm et az egyház
küldetése is. Az egyház küldetésének lényege és ta rtal­
m a az evangélium hirdetése: ez nem változott meg,
ahogyan sohasem változhatik meg. Változott azonban
a mi erről alkotott értelmezésünk. H áborúk után, for­
radalm i átalakulások idején az emberek tele vannak
félelemmel, bizonytalansággal, és úgy látszik, hogy fo­
gékonyak az evangélium befogadására. Egyházaink a
második világháború után, a forradalm i átalakulás
kezdetén nagy lendülettel kezdték is végezni a tömegek
evangélizálásának szolgálatát. Ez a szolgálat áldott és
küldetésszerű is volt, csak egy nagy baj volt: mi azt
hittük, hogy az evangélizáció csak egyházépítő, a tö­
megeket egyházba terelő —, tehát végsőképpen öncélú
szolgálat lehet. Kétségtelen, hogy az evangélizáció szol­
gálatának vannak ilyen vonatkozásai is, de az evangé­
lizáció nemcsak ennyi. Ma m ár értjük, hogy itt is job­
ban kellett volna figyelnünk Jézusra. Ő „hirdette az
evangéliumot az egész népnek”, azután elhívta azokat,
akiket kiválasztott, hogy „mindig vele legyenek”, és
hogy m ajd „legyenek neki tanúi” a föld végső határáig.
A mi evangélium hirdetésünknek is azt kell jelentenie,
hogy az evangélium jó hírét, az evangéliumi élet jó
ízét beleadjuk az egész nép, az egész társadalom éle­
tébe —, közben természetesen nem szabad elhanyagol­
nunk azt a m unkát sem, amellyel tanítványokat gyűj­
tünk és egyházat építünk: ez nélkülözhetetlen azért,
hogy legyenek K risztusnak tanúi minden időben. K ül­
detésünk ilyen új átgondolása közben vezetett el Isten
annak a felismerésére is, hogy nekünk keresztyéneknek
olyan kegyességi életet kell élnünk a szocialista társa­
dalomban, amelyben megvan „a jelenvaló és a jövendő
élet ígérete” (Tim 4:8).
d) A szolgáló egyház etikája
Egyházaink hitbeli döntés alapján vállalták a körü­
löttünk megszületett új társadalm i rendet, ezt a dön­
tést Isten később bizonyította meg tapasztalatokkal. Ez
a döntés jelentette az egyházi öncélúságból a világért
való szolgálatba az átm enetet, egyúttal a szolgáló egy­
ház form ájának vállalását, ettől elválaszthatatlanul a
keresztyén etika megújulását.
A világért való szolgálat az em berért való szolgálatot
jelenti, de úgy, ahogyan a mai tudományos és technikai
fejlődés fokán valóságos: m inden em berért, az egész
emberiségért való szolgálatot. A felebarát fogalma a
teljes Szentírásnak szinte „legkihívóbb” fogalma: Isten
népe partikularizm usra hajló szemléletének hadat
üzenve mindig a teljes egyetemesség igényével lép fel
a nép javára. A felebarát fogalmának igazi bibliai
megértésére késztet bennünket szinte kényszerítő erő­
vel az emberiség népeinek az a szemlélete, amelyet a
tudományos és technikai fejlettség egyre inkább szük­
ségszerűvé tesz: am ikor felebarátról, em bertársról be­
szélünk, m ár nem egyénekre, hanem közösségekre kell
gondolnunk, és ha a felebaráti szeretet parancsát be
akarjuk tölteni, akkor tudomásul kell vennünk, hogy
ebből senki sem hagyható ki, de tudomásul kell ven­
nünk azt is hogy a földteke — ahogyan m ondani szo­
kás — a technikai fejlettség következtében hihetetle­
nül „összeszűkül”. Így válik különösen eszméltetővé
a felebarát bibliai jelentése: „a legközelebbi em ber”.
Igaz, felfogásban, hitben, életszínvonalban óriási kü­
lönbségek vannak ember és ember, nép és nép között,
de az egész emberiség olyan sorsközösségben áll egy­
mással, hogy vagy m egtanulunk és tudunk együtt élni,
vagy együtt sodródunk a pusztulás veszedelmébe.
Ezekben az összefüggésekben másképpen kezdjük
egyre inkább érteni Isten törvényét is. Eddigi értelm e­
zésünkhöz viszonyítva a törvény új értelm éről kell be­
szélnünk, Isten kijelentő akaratához viszonyítva a tö r­
vény tisztább és teljesebb értelm ének a felismeréséről.
Ezt a folyamatot legjobban a törvény második táblá­
jának a parancsolataival kapcsolatban tudjuk szemlél­
tetni. A lopás tilalm át teljes súlyában akkor értjük
meg, ha a társadalm i tulajdon szempontját vetjük fel.
Az ölés tilalm át csak akkor értjük igazán, ha nemcsak
egyetlen személynek okozott sérelmet, bántalm at, irán­
ta érzett haragot, gyűlöletet, ellene elkövetett gyilkos­
ságot értünk rajta, hanem kiterjesztve a parancsot, vo­
natkoztatjuk a társadalm i vagy faji megkülönböztetés­
re, a népek és társadalm i rendek egymás ellen való
úszítására, végső fokon pedig a háborúra, amely a leg­
nagyobb bűn ezen a földön.
Az egyház egyetlen és örök feladata: a világért szol­
gálni a világban. Szolgálni a világ jólétéért és békéjé­
ért, az emberek nyugalm áért és üdvösségéért úgy, hogy
benne m aradunk a világban, de szabadok m aradunk a
gonosztól. Szolgálni a világért, a világ Teremtőjének.
Gondviselőjének uralm a alatt, a világ Megváltójának
Leikével és áldozatos szeretetével: ez az egyház új hely­
zete, új és egyetlen lehetséges útja a szocialista társa­
dalomban.
e) Etikai kérdések és az igehirdetés
E felismerések természetesen kezdettől fogva tükrö­
ződtek egyházaink igehirdetésében is. Rám utattunk,
hogy az igehirdetésnek tém ánk szemszögéből milyen
nagy jelentősége volt m ár a második világháború be­
fejezése előtti időszakban is: a figyelmeztető prófétai
szó egyházaink olyan igehirdetőinek ajkán csendült
fel, akiknek Isten m egjelentette azt, am it ő tenni ké­
szül az emberiség, így a mi népünk történetében is.
Az ezt követő időkben egyházaink igehirdetésében n a­
gyon pontosan nyomon lehet követni: milyen m érték­
be nyílnak meg a fülek és a szivek a prófétai üze­
net előtt, mely pontokon m utatkozik az új felismerések
jelentkezése, és hogyan kezdenek ezek az eleinte egye­
netlenül jelentkező engedelmes felismerések egyre in­
kább „felzárkózni” egymás mellé, hogy egyre szilár­
dabb egységet jelenthessen az, am it úgy merészelünk
a hit szavával jelölni, hogy ez „egyházaink igehirdeté­
se”.
Az első pont, amelyre rá kell m utatnunk, az egyház­
nak a világhoz való viszonyában bekövetkezett pozi­
tív változás, annak újra-felismerése, hogy az egyház
szolgálatának a világra nézve és a világért kell történ­
nie. U talhatunk itt párhuzam ként Bonhoeffer teológiai
vonalára, továbbá arra a mozzanatra, amely az ökume­
nikus teológiában az utóbbi időkben a helyes értelem ­
ben vett világiasság címszava alatt hangot kapott. E
szempont jelentkezésének m ódját illetően a követke­
zőkre kell figyelnünk:
Az egyháznak a világ felé fordulása egyházaink
igehirdetésében jelentkezik elsősorban úgy, hogy koráb­
ban helytelenül értelm ezett bibliai üzenetek, szentírási
helyek újraértelmeződnek, az igehirdetés felfedezi ezek
eredeti, tiszta jelentését. Felcsendül az igehirdetésben
alaphangként az az üzenet, hogy Isten a világ iránti
szeretetből odaadta a világért egyszülött Fiát (Jn 3:16),
az alkalmazás fokán ehhez csatlakozik annak hangoz­
tatása, hogy Isten ezzel a tettével bennünket is a világ
ilyen értelm ű szeretetére kötelez. Tisztázódik a „világ”
sokrétű bibliai értelme, és világossá válik az, hogy a
„világtól való elszakadás a bűnnel való szakítás kö­
vetelményét jelenti; az odafelvalókkal való törődés
nem a világból való kiszakadás, hanem az a m agatar­
 tás, amelyben az egyház ennek a világnak a kérdéseit
„sub specie eorum quae sursum sunt” ta rtja nyilván
szolgálata körén belül (vö. Jak 4:4, Fil 3:20, Zsid
13:14). Akik eleinte még a „békesség és a „béke kö­
zött úgy akarnak különbséget tenni, hogy az egyik, a
bibliai fogalom a „békesség és ez a lelki békességet
jelenti, míg a „béke evilági-politikai fogalom, amely­
nek semmi köze sincs ehhez, azok megdöbbenve éb­
rednek rá arra, hogy a bibliai salom -eiréne csak egy
szót ismer erre a fogalmi körre, és ez magában foglalja
azt a kettőt, am it ők annyira szerettek volna különvá­
lasztani.
A világhoz való keresztyén viszony új értelmezése
jelentkezik a nagy üdvtörténeti ünnepekhez kapcsoló­
dó igehirdetések mondanivalójában is. Karácsony ese­
ményében m eglátja Istennek a világhoz való odafordu­
lását, a világ m inden időszerű kérdésére kiterjedő mó­
don. Nagypéntek üzenetéből megérti, hogy Jézusnak
a kereszten történt áldozata nem egy kizárólagos szűk­
körű csoport üdvösségéért történt, hanem Krisztus v á­
logatás nélkül minden em berért h alt meg a golgotai
kereszten. A húsvéti örömöt kezdi egyre inkább abban
az összefüggésben érteni, hogy Jézus Krisztus a feltá­
madásban m inden Istennel ellenséges erőt legyőzött,
így urasága kiterjed az egész kozmoszra: ő ú r m in­
den korlátozás nélkül az egész világegyetem, a teljes
terem tm ény fölött, ez pedig az egyházat a rra kötelezi,
hogy az új élet ajándéka az egész kozmosz jó rendjé­
ért folytatott harcában nyilvánuljon meg. Ezt a felis­
m erést tetőzi be és húzza alá a pünkösdi üzenet, amely
mindig azt a kérdést adja az egyház elé: úgy él-e ebben
a világban, hogy valóban jele Isten meghasonlások
fölötti győzelmének.
A világhoz való viszony új értelmezése természete­
sen új emberszemléletet is von maga után. Ha Isten a
világ egészéhez fordul oda szeretetében, akkor ez azt
jelenti, hogy a keresztyén em ber nem tehet semmiféle
alapon különbséget ember és ember között, am ikor a
világban élő em berekre tekint (vö. Gal 3:26). De a ke­
resztyén emberszemlélet nemcsak ebben az irányban
tágul ki, hanem egy m ásik irányban is: az egyház tu ­
domásul veszi, hogy Isten az ember minden gondját
m agára vette, ebben pedig benne van az éhező tömegek
nyomorúsága éppen úgy, m int a még mindig elnyomás
alatt élő népek — minden elnyomott ember — szabad­
ságvágya, jogos igénye a szabadságra (vö. Jn 6:1—15).
A m ondottakból folyik, hogy egyházaink igehirdetése
is egyre világosabban utal arra, am it fentebb m ár em­
lítettünk: az egyháznak el kell hagynia az ítélkezés
m agatartását és oda kell állania azok mellé, akik m el­
lett ott áll irgalm as szeretetével Krisztus. Ebben az ösz­
szefüggésben válik egyre határozottabbá az igehirde­
tésben az egyházi önigazság jegyében álló hazug m a­
gatartás kritikája. Világossá igyekeznek tenni egyhá­
zaink igehirdetői, hogy az egyház és világ, keresztyé­
nek és nem -keresztyének közti különbségtétel semmi­
képpen nem jelenti azt, hogy az egyház ítélkezve te­
kint a világra, a keresztyének fölényeskednek a nem ­
keresztyénekkel. Jézus Krisztus szolidaritást vállal a
bűnösökkel, tanítványai sem élhetnek m ásként (vö. Jn
8:1, Lk 7:36).
A második jelentős pont, az uralkodó egyház kon­
cepciójának egyre határozottabb elítélése, elutasítása
és a szolgai életforma vállalása. Egyházaink igehirde­
tése nyomatékosan tesz bizonyságot a szolgáló Jézus
Krisztusról, m int az egyház Uráról, azután ebből levon­
ja azt a következtetést, hogy a keresztyén ember élete
éppen ezért szintén nem lehet más, m int szolgálat: ez
a szolgálat részesedés a Jézus Krisztus szolgálatában,
az ő szolgáló életének kiábrázolódása mibennünk. Is­
tentől kapott bárm inő m egbízatásunk nem arra való,
hogy m agunkat gyarapítsuk vele, hanem hogy mások­
nak legyünk vele javára, m ásoknak szolgáljunk vele
(vö. Mt 20:25—28). Ez a követelmény egyre inkább konk­
rét form ában szólal meg, „nevén nevezni a gyerme­
ket”, így egyházaink igehirdetésében egyre határo­
zottabban hangzik el a buzdítás arra, hogy a keresztyén
szolgálat in concreto a körülöttünk született új tá r­
sadalmi rend jogos és helyes céljainak a megvalósítá­
sában való keresztyén részvételt jelenti. Ezen belül he­
lyezkedik el igehirdetésünkben a m unkáról adott ú j­
szerű keresztyén tanítás, amely ism ét az Írás eredeti
jelentésének felismerésével alakul ki, és igyekszik ki­
jelölni az egyház helyét, szolgálatának h atárait né­
pünk társadalm i átalakulásának egy-egy égető kérdésé­
ben (a közösségi szemlélet kialakítása, az erre való ke­
resztyén nevelés a köztulajdon, elsőrenden falusi né­
pünkre való tekintettel éppen a termelőszövetkezeti
ügy kérdéseiben.)
Itt is jelentkezik a múltból ittragadt korszerűtlen
szemlélet kritikája. A diakónia, az egyházi szeretet­
szolgálat vonatkozásában különösen sok a kísértés.
Igehirdetőink ezért joggal hangoztatják, hogy az igazi
keresztyén diakónia nem egyszerűen nyomorban élő
egyének irán t tanúsított egyedi segítő cselekedetekből,
akciókból áll, hanem a diakónia értelm e ma az, hogy
az egyház felelősséget vállal a társadalom jövőjéért.
Ennek a felismerésnek a jegyében oldódik meg a köz­
életi felelősség kérdése is, amely úgy értelmeződik,
m int a társadalom életében, ennek kérdéseiben szabad
lelkiism erettel és a hazáját, népét szerető ember bol­
dog örömével történő részvétel. Tovább haladva ebben
az irányban, az ilyen szabad s örvendező felelősség
kiterjed egyházaink nemzetközi felelősségének elmé­
lyülésére is: egyházaink azt a feladatot kapták U ruk­
tól, hogy a megosztott embervilág történetének ezen a
válságos szakaszán hirdessék a Jézus Krisztushoz, te­
h á t az emberszeretethez való m egtérésre hívó szót. E
felelősség kom olyan vételével készítheti elő az egyház
a jövő egyházát és ennek útját. Az igehirdetők szavai
konkrét tetteket igényelnek az egyház tagjaitól a nem ­
zetközi felelősség kérdésében, m ert meg vannak győ­
ződve arról, hogy helytelen az a múltból ránk örök­
lődött — talán sok tekintetben pietista gyökérzetű —
felfogás, amely szerint Jézus Krisztus m int valami
végső törvényes rendező elv társadalm i és a nem ­
zetközi feszültségek egyedüli feloldója. Az evangélium
iránti „elvi” m agatartás az evangélium lényegének
elárulása; az engedelmes út az evangélium személyes
és élő valóságából való élés.
Az egyháznak az öncélúságból a világban való szol­
gálathoz történt odafordulása, megtérése abban is meg­
mutatkozik egyházaink igehirdetésében, hogy a béke
megvédésének feladata, az emberiség békéjéért egyházi
módon folytatott harc és szolgálat igehirdetési tém ává
lett egyházainkban. Igehirdetéseink feltárják ennek a
keresztyén szolgálatnak a bibliai alapjait. U talnak a r­
ra, hogy Krisztus áldozata a legélesebb tiltakozás m in­
denféle emberpusztítás ellen (Lk 9:51—56) és hogy Is­
ten kijelentéséből szükségszerűen következik a keresz­
tyéneknek a háború ellen való tiltakozása.
f) Szociál-etikai kérdések homiletikai feldolgozása
Egyházunknak az öncélúságból a világért végzett
szolgálathoz való megtérése úgy is m utatkozik egyhá­
zaink igehirdetésében, m int egyházi és társadalm i éle­
tünk etikai kérdéseinek homiletikai feldolgozása.
E vonatkozásban az alapvető kérdés a felebaráti sze­
retet. Különösen nagy jelentőségű az az útm utatás,
amelyet egyházaink igehirdetésében az irgalmas sam a­
ritánus példázata (Lk 10:25—37), ennek a példázatnak
számos ponton az eddigitől eltérő új, teljesebb és tisz­
tább megértése nyújt. Ki a felebarátom ? Ilyen és ehhez
hasonló válaszokat tudunk így fogalmazni erre a kér­
désre: Éppen az, aki emberi adottságaim szerint a leg­
messzebb áll tőlem. Az, aki jóltevőmmé válik (Barth).
Ezen a ponton értjük meg azt a fordulatot, amely a
példázatban történik, és amely különösen ma mond so­
k a t nekünk: a kérdező „felülről” kérdez, és kérdését
így érti: Ki a felebarátom, hogy segítsek rajta? Jézus
„alulról” láttatja vele a kérdést, és így helyesbíti:
Ki a felebarátod? Nemde, az, aki segít rajtad. Meg­
értjük, hogy a sam aritánus tette nem valami „etikai
minimum”, hanem egy adott helyzetben Krisztus em ­
berszeretetének egyedül lehetséges megélési módja.
Ebben az sem téveszthet meg bennünket, hogy semmi­
féle „vallásos” dekorációja nincs a sam aritánus tetté­
nek (Stauffer). M egértjük azt is, hogy Jézus itt is az
„egy szükséges” dologról szól, amelyet nem szabad el­
77
 mulasztani, amelyet egyedül lehet az adott helyzetben
tenni, amely helyett bárm i m ást tenni hazugság volna,
és amelyre nemcsak időnknek kell lennie, de erre néz­
ve nyitott szemmel meg is kell keresnünk Isten aka­
ratát, hogy követhessük: Eredj el, és te is így csele­
kedjél! Lehetne a szempontokat tovább is szaporítani,
e helyett inkább a rra utalunk, hogy joggal történik hi­
vatkozás az irgalm as sam aritánus példázatára úgy,
m int amely mintegy alaphangjává lett igehirdetéseink­
nek a felebaráti szeretet m agyarázata során.56
További igen nagy fontosságú kérdése igehirdeté­
seinknek a közöségi életform a új form ában felvető­
dő széleskörű, sokoldalú problém atikája. Itt is a bibliai
alapra utalnak elsőrenden igehirdetéseink: az emberek­
kel való közösség a K risztussal való közösségünk szük­
ségszerű következménye. A közösségi életform át m un­
kálja Isten m ár az ószövetségi nép életében is, de
Krisztussal új korszak kezdődik, és az egyház életének
legalapvetőbb tényei közé tartozik az, hogy. tagjai
„állhatatosak a közösségben” (Acs 2:42). Ezen a bibliai
alapon állva egyházaink körülnéznek a világban, és val­
lanak arról, hogy a közösségi kérdés m a m ár világ­
m éretű probléma, a jövő egyedül lehetséges életform á­
ja. Ezért nagyon jelentős az egyház szolgálata népünk
körében a tekintetben, hogy a közösségi életform ára
nevelje a gyülekezetek tagjait, mégpedig úgy, hogy
ennek a nevelésnek az áldásai kézzelfogható gyümöl­
csökben m utatkozzanak meg a társadalom ban a közös­
ségi életform a területén. Így szól az egyház bűnbánat­
tal, de prófétai bátorsággal arról, hogy egyházaink tag­
jainak lélekben is túl kell jutniok azon, amin a társa­
dalmi átalakulás fényeiben túljutottak. H irdetjük, hogy
ez akkor lehetséges, ha népünk megszabadul önzésé­
től, ha a m unkát nem a vagyonszerzés alkalm ának
tekinti, ha a közösség gyarapodását és bővölködését
tartja elsőrendű céljának, és megérti, hogy neki is ak­
kor ju t több, ha a közösség erősödik. Megértjük, és
m egértetjük népünkkel a templomokban, hogy a Bib­
liából nem igazolható a m agántulajdon szentsége, a
köztulajdon ilyen vagy olyan form ájának örökérvényű
volta sem, de arról világosan tan ít az Írás, hogy Istené
a föld és minden, ami betölti, az ember pedig akkor
„sáfárkodik”, gazdálkodik jól a föld javaival, ha nem
esik bele az önzés bűnébe, hanem a közösség szemé­
vel nézi az anyagi kérdéseket, vagyis a köztulajdon
hasznos az egész nép számára.
A harm adik igen jelentős kérdés korunkban igehir­
detéseink tükrében is a m unkáról vallott keresztyén
felfogás kérdése. Társadalm i rendünk alapja a munka,
viszont a múltból ittm aradt avult szemlélet a m unkát
sokféleképpen igyekezett a bűn következményének, így
A diakóniai életform a tapasztalatai a m i társadalmunkban
a) Bibliai alapvetés
M indenek előtt azt kell tisztáznunk, hogy a diakó­
niát a szó úsz.-i használatának figyelembevételével ér­
telmezzük. Ez megóv attól, hogy az egyház diakóniai
életform ájának címszava a latt a ma diakóniának neve­
zett szeretetszolgálatot értsük.
Az úsz.-i szócsoport (diakonos, diakonein, diakonia)
a bibliai szavak nagy részének természete szerint az
egyházban és teológiájában tovább folytatja életét. Az
első századokban azt látjuk, hogy a diakonos szó —
mintegy az apostoli levelekben megkezdődött fejlődés
folytatásaként — egy egyházi tiszt vagy éppen hivatal
megjelölésére szolgál: ennek a tisztnek a viselője az
episkopos közvetlen és egyenrangú m unkatársa, m ind­
ketten az ordines maiores között foglalnak helyet, m un­
kakörük között nincs lényegi különbség.
Nagyjában az 5. század után a gyülekezet szeretet­
szolgálatát főként a szerzetesrendek veszik át, a dia­
konos, diakonia szavak megüresednek, egyszerűen egy
papi rang vagy éppen rendfokozat kifejezésére szol­
gálnak.
A reformáció korának egyháza meghagyja a kifeje­
zést, de alapjában szintén nem érez mögötte külön­
78
Isten átkából született kényszernek feltűntetni. Ige­
hirdetőink ó- és úsz.-i textusok alapján egyaránt meg­
hirdetik, hogy a m unka istentisztelet, forrása Istennek
a teremtés után adott parancsa, amely szerint az em­
ber feladata az, hogy „hajtsa uralm a alá a földet”
azaz hogy Isten megbízásából u ralkodjék a terem tett
világ fölött; célja pedig nyilvánvalóan az, hogy távol­
tartsa a világtól az Istennel szemben ellenséges erő­
ket, a bűn és a halál erőit, a Sátánt. Más oldalról néz­
ve, de ettől el nem választható módon, a m unka a fe­
lebarát szolgálata: kölcsönös egym ásrautaltságunk kö­
vetkeztében egymás kölcsönös segítésének, egymással
való közösségvállalásnak, így pedig a kisebb-nagyobb
m éretű emberi közösségeknek, ezek építésének eszkö­
ze. A bibliai üzenetre hivatkozva hirdetjük azt is,
hogy hazug minden különbségtétel fizikai és szellemi
m unka között: m indenkinek ott kell végeznie m unká­
ját, ahova Isten tervszerű rendelése állította, m int
ahogyan az egyházról szólva a világra nézve is para­
digmatikus érvénnyel Pál apostol tan ít erről az 1 Kor
12-ben. A m unka szolgálat-jellegéről konkrét form ában
is bizonyságot teszünk igehirdetéseinkben akkor, am i­
kor m agasabbrendűnek valljuk minden más társada­
lom -típusnál azt, amely a m unkára épül.
Szólni kell még a keresztyén munkaértelmezés egy
sajátos vonatkozásáról az emberiség mai helyzetében.
A tudományos és technikai fejlődés szinte alig követ­
hető irama, amelynek láttán keresztyén körökben is
gyakran felhangzik az aggódó intés: „Nem tudunk úrrá
lenni azon, am it elértünk!’ — Akik ilyen félelmek kö­
zött gyötrődnek, természetesen elutasító m agatartást
tanúsítanak a tudományos és a technikai fejlődéssel
és vívm ányaikkal szemben. Ezért igehirdetéseinknek
egyik fontos vonása, hogy igyekeznek feloldani a ke­
resztyéneket ez alól a szorongás alól. Rám utatnak, hogy
Isten az egész világ Ura, hatalm a reáborul az ember
minden m egnyilvánulására és á t is fogja ezt, nem olyan
kis Isten ő, akit féltenünk kellene. Viszont az embert
ő bízta meg azzal, hogy uralkodjék a földön, így a
m unka révén az ember Isten m unkatársává lett. Min­
den tudományos eredmény, am elyet az emberiség ja­
vára elér, minden technikai vívmány, amely az ember
életét jobbá teszi, Isten irán t való hálára kötelez ben­
nünket, különösen ha meggondoljuk, hogy ezekkel a
viszonylagos földi javakkal lépten-nyomon élünk m a­
gunk is. A keresztyén munkaértelmezés végső követ­
kezménye tehát az, hogy Istent tudjuk minden em­
beri m unka gazdájának, az ő m unkáját látjuk minden
elért emberi eredményben, így adunk hálát érte és
azért, hogy m inket ebben a m unkában m unkatársaivá
tett.
leges tartalm at: prédikátorokat nevez így, bár a lutheri
irány diaconus-oknak nevezi a gyülekezetek szeretet­
szolgálatot végző tagjait is olykor, a kálvini irány
pedig a pastores, doctores és presbyteri m ellett a gyü­
lekezetek szegénygondozással foglalkozó tagjaira hasz­
nálja a diaconus szót.
A szeretetszolgálat term inus technikusává a diakónia
a mai gyakorlati teológiában a W ichern-féle belmissziói
irányzat ihletésére vált. Ha a szeretettevékenységet az
egyház és gyülekezeti szerves élettevékenységének
fogjuk fel, az ilyen értelemben vett diakónia minden­
képpen csak egy szektora az egyház úsz-i értelm ű dia­
kóniájának, vagyis Krisztus diakóniájában való része­
sedésének. Ezt a fogalmi tisztázást azért kell előrebo­
csátanunk, m ert közismert egyháztörténeti és teológia­
történeti tény az a tünet, hogy az elbizonytalanodó és
önmaga sorsát féltegető egyház könnyen belemenekül
egy olyan álmegoldásba, hogy egyik vagy másik funk­
ciójának abszolút, fundam entum -szerű érvényt tulajdo­
nít.
A diakóniai életforma szóhasználatunkban a rra utal,
hogy az egyház a diakonos Christos küldetésében járva
végzi minden élettevékenységét. A diakóniai életforma
az egyház életének és szolgálata egészének m eghatáro­
r
 zója, lelke, phronesis-e (vö. Fil 2,5), a diakonos Christos
életmódja. Az egész em lített szócsoport értelmezésé­
ben ebből indulunk ki: ez nem önkényes m agatartás,
hanem legitim krisztológiai álláspont következménye.
A diakonos, diakonein, diakonia, szócsoport úsz.-i
használatának alaprétege világosan m utatja, hogy az
egyházi nyelv a szócsoportot a profán nyelvhasználat­
ból vette át. E szócsoport köznapi, nem kegyességi hasz­
nálata az úsz-i iratokban még közkeletű; ilyen jelen­
tésekkel: „szolga, szolgál, kiszolgál vkit, asztal m ellett
felszolgál, segítségére van valakinek, elvégez valamit,
szolga, felszolgáló diakónus m int gyülekezeti tisztség
viselője az episkopos m ellett”.
Legjelentősebb a szócsoportnak az a használata,
amely arról szól, hogy földi életében Jézus Krisztus
szolga. Erről szól elsősorban a Mk 10:45 locus classi­
cusnak tek in tett m ondata (ho hyios tou anthropou ouk
elthen diakonethenai alla diakonesai) és az ehhez ha­
sonló súlyú Lk 22:27-beli jézusi szó (ego en meso
hymon eimi h os diakonos). Az utóbbi a tanítványok
hatalom vágyának és rangvitájának a visszautasítása,
és ugyanarról beszél, am iről a szó említése nélkül a
negyedik evangélium ban a lábmosási jelenet, és am it
a Fil 2:5 kk K risztushimnusza a m orphe doulou kife­
jezéssel jelöl: ennek radikalizmusához képest szinte
még a diakóniai életform a is enyhe megfogalmazásnak
hat. M indenesetre Krisztus diakonos-volta az alapja
annak, am it tém ánk az egyház diakóniai életform ájá­
nak nevez.
Az úsz.-i iratok a diakonos névvel jelölik a tanítvá­
nyokat is, M esterük követésében. J n 12:26 (Jézus és a
pogányok találkozása) még csak arról tanít, hogy akik
Jézust követik, azok neki szolgálnak. Más evangéliumi
helyek tovább mennek ennél, és azt m ondják ki m in­
tegy programszerűen, hogy akik Jézus tanítványai és
őt követik, azok m indenkinek diakonos-ai (Mt 20:26,
23:11). A tanítványokra nézve itt fogalmazódik élesen
a diakóniai életforma. Krisztus az egyházat belevonja
a maga diakóniájába úgy, hogy ennek m egm arad az a
feltétlen és egyetemes jellege, amely Krisztus diakó­
niáját is jellemzi. Kettős értelem ben találju k az Úsz-
ben a diakónia szót is: részint az egyház egész szolgá­
latát felöleli, részint m ár előrem utat a szegénygondo­
zás vagy szeretetszolgálat megjelölése irányába.
Akár nomen actionis, akár nomen acti értelmében,
a diakónia szó, főként a páli iratokban, először általá­
ban mindenféle egyházi szolgálatot jelenthet (Acs
6:14, 20:24, Rm 11:13, 2 Kor 3:7, Ef 4:12, Kol 4:17, Jel
2,9). — Másodszor egy speciális szolgálati ágat jelöl:
a szegények gondjának a felvételét, azokon a helyeken,
amelyeken az elszegényedett jeruzsálemi gyülekezet­
nek a pogánykeresztyének részéről történő megsegíté­
séről, a kollektáról, a két egyre inkább önállósuló egy­
házfél ökumenikus összetartozásának diakóniai pecsét­
jéről esik szó (Acs 6,1, Rm 15:31). A diakónia szónak
ez a jelentése m utat abba az irányba, amelyben a szó
végül a szeretetszolgálat term inus technicus-ává vált.
De alapvetően a diakonia úsz.-i fogalma Krisztusnak
egész életével elvégzett szolgálatát jelenti úgy, ahogyan
Krisztus ebben a szolgálatban részt ad testének, az
egyháznak, de részvételt is igényel tőle ebben az egé­
szen átfogó értelemben vett, m indenki irányában köte­
lező szolgálatban.
b) Történeti áttekintés
Az egyház diakóniai életform ájáról, a mi társadal­
m unkban szerzett tapasztalatainkról kívánunk beszá­
molni. Eközben mellőzhetetlen követelmény önmagunk
emlékeztetése.
Nem természetes és m agától értetődő, hogy az egy­
ház él és szolgál, így élhet és szolgálhat a mi társa­
dalmunkban, amelyben a szocialista rend felépítése
m arxista elvek alapján történik. Nem szabad ui. meg­
feledkeznünk arról, hogyan jött létre ez a társadalom :
az egyházak, első helyen a római katolicizmus, de nyo­
mában a protestantizm us is m indent m egtettek létre­
jöttének megakadályozására.
A két világháború közötti Magyarország a Tanács­
köztársaság felszámolása után tovább őrizte a feudális
és tőkés rendnek egy olyan form áját, amely az európai
liberális demokráciák szemében is szociológiai múze­
ummá tette hazánkat. E rend legfőbb erkölcsi támasza
a hatalm as földbirtokokkal rendelkező római katolikus
egyház volt: ez az egyház ringatta a „keresztyén Ma­
gyarország” bölcsőjét. De résztvettek ebben a protes­
táns egyházak is, pedig m ár az is figyelmeztethette vol­
na őket, hogy ezt az országot „Regnum M arianum ­
nak” is nevezgették. A protestáns egyházak azonban
megtagadták hagyományaikat, m ert abban rem ényked­
tek, hogy a megerősödő ellenforradalm i rendben ők is
politikai és gazdasági befolyáshoz, illetve előnyökhöz
jutnak. Reménységük szerény m értékben ugyan, de
teljesült. K ialakult a „keresztyén kurzus” : a politikai
küzdőtéren csak keresztyén-keresztény jelszavakkal le­
hetett érvényesülni. Ennek a program nak legfőbb jel­
lemzői az antiszemitizmus, antikommunizmus és az
ország régi határainak visszaállítását követelő revíziós
propaganda.
A „keresztyén Magyarország” eszmei téren nem tu d ­
ta elhatárolni m agát a hitleri fasiszta ideológiától, po­
litikai vonatkozásban pedig egyre kiszolgáltatottabb
helyzetbe jutott. Így a ném et agressziónak először tá ­
mogatójává, azután részesévé, végül csataterévé vált
az ország. De még a második világháborút követő bu­
kás után is élt a régi egyházi vezetőkben az a remény,
hogy a régi rendet nyugati segítséggel, bizonyos m ér­
tékű demokratizálással továbbra is fent leh et tartani.
Már az is nagy feladat volt az egyház szám ára a m á­
sodik világháború után, hogy a régi társadalm i rend­
ből át kellett lépnie egy olyan újba, amelyről csak vég­
zetesen torz képzetei voltak. De ham arosan az is ki­
tűnt, hogy ezt az átlépést képtelen megtenn i, ha
ugyanaz az egyház akar m aradni, amely a letűnt tá r­
sadalmi rendben volt. Isten ui. a második világháború
utáni bukásban nemcsak az egyház körül élő régi tá r­
sadalmi rend, hanem az egyház egész ezzel összeszö­
vődött életform ája fölött is ítéletet tartott. Kitűnt, hogy
az egyház önmaga történetében is új fejezet előtt áll,
és ebbe csak a bűnbánat szoros kapuján léphet át, —
Bereczky A lbert szavai szerint: Isten kegyelmes ítéle­
tének bizakodó és engedelmes elfogadása útján. Ezen
a szoros kapun Isten maga segítette át egyházát, ki­
vezető u tat m utatott tulajdon m últunk megkötözött­
ségeiből, m egnyitotta előttünk a jövőt.
Az új életform ába való átm enet emberileg ugyan
váratlanul érte az egyházat — de Isten kegyelme nem
hagyta előkészület nélkül mégsem. Helytelen képet ra j­
zolnánk önmagunkról, ha hallgatnánk ennek az á t­
menetnek, a rá való felkészíttetésünknek a két világ­
háború közötti előzményeiről. A szolgáló egyház ú tját
nemcsak a második világháború után fedeztük fel és
nemcsak 1948 óta, vagyis a szocialista állam m al kötött
egyezmény létrejötte óta járjuk.
A két világháború közti időszakban a protestáns egy­
házak körében olyan belső erjedés indult meg, amely­
ről a külföldi egyházak nagyon keveset tudnak. Csak
röviden emlékeztetünk a Keresztyén Diákszövetség
(Pro Christo) szerepére: a társadalm i élet átalakításá­
ban és az egyház új életform ájának megtalálásában
tevékeny részt vevő személyiségek jelentős része ke­
rü lt ki ebből a mozgalomból. Voltak gyülekezeti vonat­
kozásban pozitív vonásai a reform átus egyházban
többnyire angolszász, az evangélikus egyházban főként
finn hatásra megindult evangélizációs mozgalomnak is.
Jelentős előkészítő szerepe volt a teológiai eszmélke­
désnek: Barth teológiája a reform átus egyházban ha­
tott közvetlenebbül, de eszméltetett lutheránus körök­
ben is: főként Luther tanulm ányozására és új m egér­
tésére adott indítást. Ezek az egészen vázlatos meg­
jegyzések is érzékeltetik, hogy a későbbi döntések gyö­
kerei sok tekintetben a két világháború közötti időre
nyúlnak vissza.
Az új társadalm i rendben való eligazodás döntőbb
kérdése az volt, hogy különbséget tegyünk szolgálat és
kiszolgálás között. A szolgálat az ember valóságos szük­
ségét veszi figyelembe és azon segít; a kiszolgálás az
emberi kívánságokhoz alkalmazkodik. A kezdeti idők­
ben lelkészi munkaközösségekben ilyen kérdések hang­
zottak fel: „Mit vár a m agyar nép az evangélium hir­
detésétől? Milyen evangélium hirdetésre van szüksége
a magyar népnek?” M ár-m ár úgy látszott, hogy az egy­
79
házat konzervativizmusa reakciós erők eszközévé te­
szi, és e vonatkozásban nem lebecsülhető tényezőt je­
lentett a politikai katolicizmus is (M indszenty szimbó­
lum m á emelt alakjával az élen.) Azok, akik a lentebb
idézett kér déseket hangoztatták, és az egyház új útjá­
nak szorgalmazóit a szolgálat és a kiszolgálás össze­
tévesztésével vádolták, nem vették észre, hogy honnan
j ön a k iszolgálás, az em beri vágyakh oz és indulatok­
h oz való alkalmazkodás igazi kísértése.
c) A diakónia ökum enikus dimenziói
A szolgáló egyház létform ájának tudatos vállalásá­
ban segítséget, de olykor problém át is jelentett az egy­
házak világméretű együttműködésé t szorgalmazó öku­
m enikus mozgalom.
A második világháború után különösen intenzíven
kapcsolódtunk bele az ökumenikus mozgalomba, ennek
kereteben ism erkedtünk meg a ném et h itvalló egyház
tapasztalataival, sajnos, egy kissé megkésve (csak a
háború után jelent meg egy evangélikus szakfolyóirat­
ban a Barm eni Nyilatkozat, és csak akkoriban váltak
ism ertté a norvég egyh áz küzdelmei is). A példák se­
gítették az egyház eszmélkedését, de nem m entették
fel az önálló vizsgálódás követelménye alól. Akik a né­
m et hitvalló egyh áz példáját úgy érte tték, hogy ne­
künk a kialakulóban levő társadalm i renddel szemben
kell a hitlerizm us antikrisztusi tartalm a ellen tiltakozó
hitvalló egyh áz m agatartását tanúsítanunk, azok
egyrészt félreérte tték a hitvalló egyház lényeget,
m ásrészt h átráltatták az egyház diakóniai életform ájá­
nak m egtalálását a mi társadalm unkban. E téren so­
kakat elgondolkoztatott és egészséges irányban befo­
lyásolt M artin Niemöller személyes példája. Ökumeni­
kus kapcsolataink kiszélesedése, ökumenikus tudatunk
elmélyülése vezetett el a rra a tapasztalatra, hogy az
egyház bármilyen társadalm i rendben és bárm ily nép
közösségében szolgálatra rendeltetett, és az ökumeni­
kus mozgalom célja a szolgálatban m egtalált egység
előmozdítása. Az ökumenikus diakónia tartalm ának
gazdagítása érdekében vettek részt egyházaink a Ke­
resztyén Békekonferencia létrehívásában, és ugyanezért
tám ogatják ezt a mozgalmat m a is, nem csak tanul­
m ányi m unkájukkal, hanem gyülekezeteik anyagi áldo­
zatával is.
Az ökumenikus kapcsolatok első jelei is visszanyúl­
nak egyébként a két világháború közötti időszakra. A
második világháború után a világ egyházainak figyel­
m e érthetően fokozott m értékben felénk fordult; a
testvéregyházak egyre inkább azt szerették volna tud­
ni, hogyan él és szolgál az egyház egy olyan forradalm i
átalakulásban, amely nálunk végbement, hogyan h at az
új társadalmi környezet az egyházra, és milyen hatás­
sal van az egyház jelenléte a társadalom ban.
Ökumenikus kapcsolatainkból végül is azt a követ­
keztetést kellett levonnunk, hogy a szolgáló egyház út­
jának m egtalálásában nincsenek receptek, ezt az utat
nekünk m agunknak kellett megtalálnunk. Ebben oly­
kor akadályt jelentettek külföldi testvéregyházaink,
m ert eltérő társadalm i helyzetük m iatt nem tudták fel­
m érni az előttünk álló feladatokat. De még kritikai
megjegyzéseik is javunkat szolgálták, mennyivel in­
kább imádságaik vagy egy-egy bátor testvéri gesztu­
suk, amellyel m ellénk álltak. Az ökumenikus mozga­
lom adott végső fokon indítást arra, hogy a szomszédos
országokban levő testvéregyházakkal szorosabb kap­
csolatokat tartsunk fenn, felszámolván azokat a sovi­
niszta elfogultságokat, amelyek a m últban a szorosabb
kapcsolattartást megakadályozták. De az ökumenikus
mozgalom adott indítást a rra is, hogy az egyház dia­
kóniai életform áját világtávlatban is értsük és szem­
léljük, és az ebből adódó feladatokat a m ai nemzet­
közi helyzetben vállaljuk.
d) A szolgáló egyház ú j rendje
Társadalm unk forradalm i átalakulásának eseményei
és a belőle adódó feladatok a rra késztették az egyhá­
zat, hogy m inden életm egnyilvánulását gyökeréig gon­
dolja végig, m inden kérdését tekintse sajátosan teoló­
giai kérdésnek.
80
Az egyházat teológiai kérdések elé állították életének
olyan területei, amelyeket azelőtt jogászoknak és köz­
gazdászoknak engedett át. Példaként em lítjük, hogy az
egyház egész háztartását ú jra át kellett gondolni m ind
a gyülekezetekben, mind az egyház országos szerveze­
tében. Nyilván másképpen alakul az egyház anyagi
gazdálkodása, ha földbirtokra, bérháztulajdonra, álla­
mi adók m ódján behajtható egyházi adóra támaszko­
dik, és m ásként a szocialista tervgazdálkodás keretei
k özött, m ert ebben sokkal jelentősebb szerephez ju t az
önként vállalt áldozat —, különös tekintettel arra,
hogy az egyháztagság is önkéntes. K onkrét döntések és
teológiai vizsgálódás kölcsönhatásában kellett tisztáz­
nunk, hogy m ilyen legyen az egyház szolgai életform á­
ja a mi társadalm unkban. E vonatkozásban csak uta­
lunk az egyházi törvények szükségessé vált és m ár meg
is valósult reform jára.
Tapasztalatunk szerint a teológiai m unka az egyház
diakóniai életform ájának egyik megnyilvánulása, de
elősegítője is. A Magyarországi Evangélikus Egyház az
egyházfogalom meghatározásá ban új törvénykönyvé­
ben a Jézus K risztustól vett szolgálatból indul ki, és
ebben a szolgálatban az ige hirdetése és a sákram en­-
tumok kiszolgáltatása m ellett a szeretet gyakorlását is
említi. A Magyarországi Református Egyház szintén
biblikus m ódon, Krisztus szolgálatából vezeti le az egy­
ház törvényes rendjét új törvénykönyvében. Ez nem
csupán egy kialakult gyakorlat következménye, hanem
ezzel szorosan összefüggő teológiai munkásság eredmé­
nye is. Ezt a munkásságot három szándék vezeti fő­
képpen: bibliai megalapozottságra törekszik, kiindulá­
sában és végeredményében krisztologikus igyekszik
lenni, mindehhez pedig figyelembe veszi az ősök h it­
vallásának útm utatását. Úgy tapasztaltuk, hogy a bib­
licitás és a hitvallásosság akkor nem vezet elvont té­
telekre, ha figyelmünket a megfeszített és feltám adott
Jézus Krisztus személyére és váltságm unkájára össz­
pontosítjuk. Jézus Krisztusban felism ertük a diako­
nos-t; úgy láttuk, hogy az ő életform ája teljes egészé­
ben, feltám adása és mennybemenetele után is, diakóniai
életforma. Ez az egyháznak elsősorban erőforrás, de
azután példa és feladat is.37
A szolgáló egyház útját járva világosabban ism ertük
fel helyzetünket, és józanabbul láttuk meg feladatain­
kat. Világszerte általános felismerés, de az egyház szol­
gai életform áját élve felism ertük m i is, hogy forra­
dalmi változások korát éljük. Figyelemmel kísértük
mi is a technika forradalm asító erejét, de nemcsak
ebben keressük a forradalm i helyzet gyökerét, hanem
m agában a társadalom ban, ennek belső mozgásában.
Ez éppen a m i társadalm unkban élő és szolgáló egy­
ház felismerése. Tapasztalataink alapján helytelenít­
jük, h a a tudományos-technikai forradalm at szembe­
állítják a társadalm i forradalommal, és így ezzel a mes­
terséges szembeállítással ez utóbbi kérdéseiről el ak ar­
já k terelni a figyelmet. Úgy látjuk, hogy a technikai
haladás a társadalm i forradalm ak korának jelentős al­
kateleme, tehát nem helyes a társadalm i forradalom tól
elválasztani, még kevésbé helyes vele szembeállítani.
Felismertük, hogy lejárhat, nálunk le is járt, a tá r­
sadalom „keresztyén elvek” szerinti átalakítására irá­
nyuló kísérletek és javaslatok ideje. A második világ­
háború végéig voltak erre bizonyos lehetőségeink, de a
sokat em legetett keresztyén program nem tudta feltar­
tózt atni a nemzeti katasztrófát, sőt siettette. A m áso­
dik világháború után a társadalom újjáépítése teljesen
szekuláris alapon indult meg, egy szekuláris ideológiai
program az alapja az új társadalm i rend építésének.
M egláttuk azt is, hogy a folyam atban levő forrada­
lom idején az egyház diakóniai életform ájának lénye­
ge — a prófétai szolgálatra utalva — nem valamilyen
eleve negatív m agatartás vagy passzív kriticizmus az
alakulóban levő újhoz való viszonyában, hanem éppen
a prófétai tisztánlátás jegyében közösségvállalás a for­
radalom m indam a célkitűzésével, amely az Isten aka­
rata szerint való emberibb jövő irányába m utat.
Tapasztaltuk azt is, hogy forradalm i átalakulások
idején az egyháznak nagy kísértése lehet a sértődöttség
és türelmetlenség. A sértődöttséget sokszor az egyház­
zal szemben érvényesülő kritika, elfogultság és gya­
nakvás váltja ki. De sértődött lelkiállapotban nem le­
 h et jól szolgálni. Ugyanígy gátolja a szolgálatot a tü ­
relmetlenség is. M indkét baj orvossága a türelem (hy­
pom one): nem fásult beletörődés, hanem állhatatosság
a reménységben, új próbálkozásokra való készség a
szeretet egyik megnyilatkozási form ája. Ez az a ke­
reszt, amelyet naponta m agára kell vennie az egyház­
nak, de a kereszthordozó egyház Jézus ígérete szerint
életét találja meg. A türelem, önmagunk megtagadása,
m ert tulajdon sértődékenységünkkel és fegyelmezet­
lenségünkkel fordít szembe.
e) Ö kum enikus kapcsolatok és a diakóniai életforma
Témánk összefüggésében ökumenikus kapcsolataink
tanulságait így foglalhatjuk össze: h a olyan egyházak­
ból érkeznek hozzánk testvérek, amelyek elégedetle­
nek önmagunkkal konzervativizm usuk m iatt, és így
várakozással tekintenek forradalm i változások felé,
ezek nem találják az egyházat Magyarországon eléggé
forradalm i jelenségnek; több új munkamódszert, a régi
form ák radikálisabb felszámolását várnák a mi egyhá­
zaink életstílusától. Mi m egértjük ezt a szemléletet, el
is gondolkozunk rajta, de azt v álaszoljuk: tapasztala­
tunk szerint a szolgai életformához az tartozik hozzá,
hogy a meglevőt megbecsüljük, és szervesen építsük
tovább az adott feladatokhoz mérten.
Mások azt kérik számon, hogy a szolgáló egyház élet­
form áját élő egyház m iért nincsen nagyobb alakító ha­
tással a körülötte élő társadalom ra. Világnézeti p ár­
beszédet sürgetnek, széles körű megbeszéléseket az idő­
szerű kérdésekről. Lehet, hogy erre is sor kerül majd.
Eddigi párbeszédeink nem a világnézeti eltéréseket ál­
lították előtérbe, hanem konkrét és közérdekű kérdé­
sek és közös feladatok megoldásával foglalkoztak.
Ezek elősegítették egymás kölcsönös megértését, és a r­
ra a tapasztalatra jutottak el, hogy az öncélú, csupán
a szellemi kielégülést kereső dialógus term éketlen. Ez­
zel semmiképpen sem kisebbítjük az elvi síkon folyta­
tott dialógus jelentőségét, de nem szabad lebecsülnünk
azt a párbeszédet sem, amely a hétköznapok folyama­
tában megy végbe azzal, hogy az egyház tagjai benne
élnek a társadalom ban, templomos gyülekezetünk tag­
jai m agukkal hozzák az istentiszteletre a hétköznapok
kérdéseit. Egyházi alkalm ainkon az emberi együttélés
kérdései: munkaerkölcs, tulajdonhoz való viszony, a
házasság és család számos kérdése éppen úgy vetődik
fel, ahogyan az új társadalm i viszonyok között jelent­
kezik. A helyes válasz, a használható megoldás mások­
nak is példa. T ehát a párbeszéd, ha nem is látványo­
san, de sokféle form ában folyik m indenütt és szünte­
lenül. Ebben a párbeszédben keresztyén hitünk nyílt­
sággal, találékonysággal ajándékoz meg, hogy szeretet­
ben tudjunk szolgálni.
f) A diakónia törvénye az egyházon belül és az
egyházon kívül
A diakonos Christos lelkülete kötelezi egyházának
tagjait egymáshoz való viszonyukban is. Ez azt jelenti,
hogy az egyház tagjai az egyetemes egyház összefüggé­
sében nem ism erhetnek el semmi olyan tényezőt,
amely az egyház egyik tagját a másiktól elválaszthatja
vagy megkülönböztetheti.
Krisztus elsősorban az övéi között m utatta m eg m in­
den gesztusában, hogy valóban odaadta m agát értük:
m indent vállalt, am it vállalnia kellett az érdekükben.
Az egyház akkor hű Urához, ha önmaga körén belül
minden tagja irá n t a szolgálat leikével van eltelve. Ez
azzal jár, hogy hamis, hazug és alaptalan emberi kü­
lönbségtételeknek, határoknak, válaszfalaknak le kell
omlaniok az egyházban a szolgai életform a jegyében.
Krisztus úgy terem tette meg a „harm adik népet”, az
egyházat, hogy lerombolta a válaszfalat, megölte az el­
lenségeskedést az ellenséges viszonyban levők között
a kereszten végbevitt áldozatával, a maga testében (Ef
2:11—22). Ezek u tán semmiféle emberi ellentétnek és
különbségtételnek nem lehet jogosultsága az egyház­
ban. Az egyház „keleti” és „nyugati” felében azt ta ­
nultuk a mögöttünk levő két évtizedben, hogy az egy­
ház feje, a Krisztus nem szentesít semmiféle különb­
ségtételt, bárminő alapon történjék, sem az egyházak
egymáshoz való viszonyában, sem az egyházon belül a
tagok egymáshoz való viszonyában.
A diakonos Christos egyháza szolgálatában nem von
h atárt az egyház és a világ között, szolgálata egyete­
mes elkötelezést jelent, amelyet minden számítás nél­
kül végez.
Az egyház és a világ határa egyébként sem szilárdan
megvonható határ. De hitben természetes az, hogy az
egyház Urától taníttatva mindenki szolgája maga is
abban az értelemben, hogy felelőssége nemcsak az egy­
ház tagjai irán t kötelezi, hanem az egész körülötte élő
világ, az egész emberi nemzetség iránt. Ehhez még azt
tegyük hozzá, hogy az egyház diakóniai életform ájának
nem lehet más előzménye, csak U rának szolgai form á­
ja. Így nem előzménye a világnak az egyházhoz való
viszonya, m ert a világ iránti felelősségében és szolgá­
latában az egyház sohasem viszonoz, hanem mindig
előlegez. Ad absurdum fogalmazva: az egyház még
csak nem is azért szolgál, m ert szám ít arra, hogy szol­
gálata révén megtéríti a világ fiait. Még az is emberi
számítás volna. Az egyház csak azért szolgál, m ert ezt
a megbízatást kapta Urától, és nem tehet másként. —
Hogy az emberek m egtérnek-e szolgálata nyomán, az
nem az egyház vagy tagjai hatalm ában áll, hanem
egyedül Istenében. M ert „embereknél ez lehetetlen, de
Istennél minden lehetséges”.
g) A diakónia eszkatológiai motivációja
A diakóniai életforma elgondolhatatlan az eszkatolo­
gikus cél állandó szem m eltartása nélkül. Ez azt is je­
lenti, hogy az egyház a diakóniai életform át nemcsak a
világért, hanem m integy a világ helyett is éli, e szolgá­
lat végső távlata pedig az egész emberiség soteria-ja.
Az egyháznak állandó kísértése az, hogy szolgálata
közben szeme elől tévessze az eszkatologikus távlatot.
A szolgáló életform át Isten a világnak hozzá való vi­
szonyában a világ életének végső megoldásául szánta.
Ezt az életform át paradigm atikusan m utatja be az egy­
ház életében m ár a mostani világkorszakban. Az egy­
ház ilyen értelemben aparche-ja, előlegezése az Isten
iránt engedelmes, neki szolgáló, megváltott világnak.
Így az egyház szolgálata diaconia vicaria is: nemcsak
a világért, hanem a világ helyett, a világ képviseleté­
ben is szolgál Isten előtt állva. Ez a mélyértelm ű szol­
gálat tehát nem téveszthető össze semmiféle felszínes
karitatív mozgalommal. Az egyház krisztusi értelem ­
ben vett diakóniai életform ája és ezen belül vállalt
szolgálata az embervilág minden kérdését a lehető leg­
tágabb keretek között fogja át, elkezdve az emberiség
soteria-ján, üdvösségén és békességén, el ennek legap­
róbb következményéig, anyagi jólétéig és fizikai erőnlé­
téig, stb. Ha az egyház így igyekszik megélni a diakó­
niai életformát, akkor nincs az emberiségnek olyan
konkrét kérdése, melyre ne terjedne ki szeretete, m e­
lyért ne tudná m agát felelősnek.
A diakóniai életform ában élő egyháznak tisztában
kell lennie azzal, hogy ez az életforma nem vezethető
le semmiféle emberi (vagy akár „keresztyén”) princi­
piumból. hanem minden megnyilvánulásában Isten
esetről esetre adott parancsához igazodik. Másfelől ez
az életforma azt sem tekintheti céljának, hogy elve­
zesse az egyházat valamilyen elveszített vagy igényelt
befolyásának megszerzésére.
A diakóniai életform át vállaló egyháznak tisztán kell
látnia, hogy szolgálata nem olyan magatartás, amelyet
levezethet a körötte élő társadalm i rend egyébként tel­
jesen legitim igényeiből. Egyházainknak meg kellett és
újra meg újra meg kell tanulniuk nagyon élesen kü­
lönbséget tenni azok között, akik valóban Krisztus in­
dulatával keresik az együttműködést a környező tá r­
sadalmi rend egészséges céljaival, és azok között, akik
valamilyen politikai opportunizmus, megfélemlítés
vagy más idegen motiváció hatása a latt válnak „társ­
utasokká”. A diakóniai életforma olyan magatartás,
amely állandóan Isten kijelentésére figyel, és erre a ki­
jelentésre esetről-esetre meghozott személyes döntés­
ben adja meg az engedelmes választ.
A m ásik dolog az, hogy az egyház szolgálatának cél­
81
ja nem a „beérkezés”. Amennyire fontosnak kell ta r­
tania azt, hogy a körötte élő társadalm i renddel meg­
találja a közös u ta t m inden Isten szerint való jónak a
szolgálatában, éppen annyira nem próbálhatja ezt a
m agatartást eszközül felhasználni arra, hogy veszély­
ben forgó vagy éppen elvesztett közéleti befolyását a
társadalom tól visszaszerezze, illetve jogosnak vélt befo­
lyást szerezzen m agának a társadalomban.
Az egyház szolgai életform ája a társadalom ban dia­
kritikus jellegű, ha az egyház valóban engedelmes U ra
irán t: beleállítja tagjait m indannak a szolgálatába, ami
a társadalom ban jó, de elhatárolja mindattól, ami nem
jó. Ezt a szolgálatot nem önm agáért végzi csupán és
Természetjog és megigazulástan
— A B e n sh e im i K o n fessio n sku n d lich es In s titu t 13.
H itv a llá stu d o m á n y i K o n feren ciá ja 1969. feb ru á r
27-től m árcius 1-ig —
M in t a fö ljeb b v aló esztendőkben, az id é n is m eg­
ta rto ttá k a b en sh eim i h itv a llá stu d o m á n y i in téz et
K o n fe ssio n sk u n d le rta g u n g já t, am ely n ek ez alkalom
m ai összefoglaló té m á ja a te rm észetjo g és a m eg ­
igazulástan volt. A zt m o n d h a tju k , hogy a „ te rm é ­
szetjo g ” a ró m a i k a to lik u s, a „m eg ig azu lástan” a
p ro te stá n s tá rsa d a lm i g ondolkodás jellem zője. M a
azé rt érd ek es ez a k ap cso lt tém a, m e rt a tra d ic io ­
n ális ró m ai k a to lik u s és p ro te stá n s állásp o n t között
szám os p o n to n közeledés m u ta tk o z ik és ez a köze­
ledés n e m m e n te s az ún . „nem teo ló g iai” tén y ező k ­
től. (A k ifejezés n em helyes, m e rt a p ro te stá n s é s
közeleb b rő l k ü lö nö sen a re fo rm á tu s gondolkodás
szám ára v a ló já b a n n in csen olyan tényező, am ely
végső fokon n e m le n n e „teológiai”. M égis segítsé­
gü l h ív o m ezt a szót, m e rt é re z te tn i szeretn ém v e­
le, h o g y a m ai fe lek ezetközi dialó g u sb an és ök um e­
n ik u s v ilág p o litik áb an m in d a term észetjo g , m ind
a m eg ig azu lástan fo rm u lá i m ö g ö tt sokszor ún.
„nem -teo ló g iai” tén y ező k h ú z ó d h a tn a k m eg és m eg
is szo k tak húzódni.)
A résztvevők m egtöltötték a tágas olvasó- és dolgozó-
szobát, amelynek falait tetőtől-talpig beborítja a gazdag
kézikönyvtár egyik tekintélyes része. Az ülések több­
nyire D. Dr. Heinrich Bornkam m heidelbergi egyetemi
tanár, egyháztörténész és L uther-kutató elnöklete alatt
folytak, reggeltől estig, sőt vacsora után is. Az alap­
vető dogmatörténeti és dogm atikai-ethikai előadást D.
Dr. Dr. h. c. Ernst W olf göttingai egyetemi tanár, dog­
m atikus tarto tta a konferencia összefoglaló tém ájáról.
Az ó- és újszövetségi törvény-értelmezés változásainak
kérdéseivel D. G ünther Bornkam m heidelbergi egye­
temi tanár, újszövetség-tudós foglalkozott. A mai szo­
ciál-ethikai kérdések teológiai problémáival Dr. Trutz
Rendtorf m üncheni egyetemi tanár, filozófus és sziszte­
m atikus foglalkozott. A mai társas ethika egyik rész­
letkérdésén pedig a természetjog, művelődés és vallás
kölcsönös összefüggéseit m utatta ki Dr. med. Dr. theol.
Siegfried Keil düsseldorfi orvos-lelkipásztor, a tarto­
mányi egyház lelkitanácsadó központjának a m unka­
társa. Résztvettek még a következő meghívottak: Dr.
Karin Bornkam m professzor, Barth lelkész, Dr. Dantine
bécsi egyetemi professzor, Dr. Daunis nürnbergi lelkész,
Dr. Geißer bonni docens, Dr. Graß m arburgi professzor,
Dr. Dr. Hammerschidt D. D. a saarbrückeni egyetem
orientalistája, Dr. Hornig professzor és Dr. Hübner a
bochumi egyetemről, Dr. Krause bonni egyetemi tanár,
Dr. Leuba neuchâteli professzor, Dr. von Löwenich
erlangeni egyetemi tanár, Dr. Maron erlangeni docens,
Dr. Müller erlangeni egyetemi tanár, Dr. Rognes a
straßburgi ökumenikus intézet képviselője, Dr.
Ruprecht kiadó Göttingából, Dr. Schm idt professzor és
82
nem is csak tagjai érdekében. Ha hűséges ebben a szol­
gálatban, akkor így adhatja meg a maga sajátos hozzá­
járulását ahhoz, hogy a körülötte élő társadalm i rend
szüntelenül megtisztuljon, és Istentől kapott rendelte­
tésének megfeleljen.
Jegyzetek:
55. Bereczky A lbert
56. Vö. B artha Tibor: Theol Szemle 1966. 2 kk.
57. Vö. Káldy Zoltán, Az egyház életform ája: diakónia,
1964. A pozsonyi ev. theol. fakultáson tarto tt díszdok­
tori értekezés.
Dr. Selge Heildelbergből, Dr. Szlenczka berni egyetemi
tanár, Dr. Stürm er karlsruhei lelkész, Dr. Viering ber­
lini konsisztóriumi főtanácsos, Dr. Möller göttingai
egyetemi tanár.
A Hitvallástudományi Intézet igazgatója D. Lell és
m unkatársai: Beetz főtitkár, Dr. Fahlbusch, Dr. Frieling,
Dr. Groote, Dr. Hild, Dr. Dr. M icskey és Teetzen s.
lelkész részvételükkel és rendezői tevékenységükkel
nagyban hozzájárultak a konferencia eredményességé­
hez.
Mint máskor is, ez alkalommal is részvett a konfe­
rencián Dr. Kádár Im re ny. teológiai professzor, a
Theológiai Szemle felelős szerkesztője és D. Dr. Dr. h. c.
Pákozdy László M árton teológiai professzor, a Theoló­
giai Szemle főszerkesztője, az előbbi a keleteurópai ka­
tolicizmus és ökumenika, az utóbbi az ószövetség és
összehasonlító vallástudom ány szaktanácsadója minő­
ségében. Örvendetes, hogy a legjelentősebb felekezet­
tudományi intézet és a magyarországi egyházak öku­
menikus folyóirata között ez a szilárd kapcsolat kiala­
kulhatott, aminek a T. Sz. olvasói és ökumenikus éle­
tünk kézzelfogható hasznát láthatják.
I. E. W o lf g ö ttin g a i professzor, a p á risi S orbonne,
a bécsi és m ás egyetem ek tisztele tb eli do k to ra,
B arth K áro ly teológiai örökségének hűséges és m é­
gis önnáló képviselője, v alóban szilárd a la p o k a t
a d o tt a m egbeszélések alá N a tu rrec h t u n d R ech t­
f ertig u n g sleh re (T erm észetjog és m eg igazulástan) c
előadásában.
A z I. részben á tte k in te tte a kérd és m a i állását,
de á ttek in téséb e b elev o n ta az előző századokat is.
A m ásodik v ilá g h áb o rú u tá n teológusok és jo g á­
szok eg y fo rm án k ív á n tá k a v isszatérést v alam i
szilárd, általán o s é rv én y ű jogalaphoz. A z ún. h a r ­
m ad ik b iro d alo m b an olyan fo k ra h á g o tt a tö rv é n y ­
tip rá s és jogszegés, hogy m ég ev an g élik u s k ö rö k ­
b e n is a term észe tjo g fölélesztésében lá ttá k az ú j­
rakezdés b iz to síték át (W ein k a u f, a B G H elnöke). D e
ez a k ív á n ság m in te g y tíz év m ú lv a csendesen el­
h a lk u lt. R óm ai oldalon azonban elevenen közszájon
forgott, m égpedig kon tro v erz-teo ló g iai k érd ésként.
1963-ban je le n t m eg B ru n o S c h ü ller S J könyve
K risztu s uralkodása és a világi jog cím m el, A jog
krisztologiai alapozása az ú ja b b p rotestáns teoló­
giában alcím m el (Die H e rrsc h a ft C h risti u n d das
w eltliche R echt. D ie christologische R ech tsb eg rü n ­
dung in d er n e u e re n p ro testa n tisch e n Theologie =
A nalecta G regoriana, vol. 128, Rom a). 1967-ben K a rl-
heinz P eschke ír t k ö n y v e t a k é rd é srő l: A te rm é sze t­
jog a ko n tro veziá b a n cím m el és A z e va n g éliku s teo­
lógia k ritik á ja a term észetjo g és te rm é sze ti erkö l­
csiség k a to lik u s ta nításán alcím m el (N a tu rre c h t in
d er K ontroverse. K ritik ev angelischer T heologie an
d er k ath o lisch en L eh re von N a tu rre c h t u n d n a tü r ­
lich er S ittlichkeit). Ez a m ásodik k ö n y v á tte k in ti
 B a rth K áro ly állásfo g lalásait a tj. (a követk ezőkben
a „ term észetjo g ” rö v id íté sé re használom ) k é rd é sé­
ben, a z u tá n pedig so k k al részleteseb b en E. B runner,
P. A lth a u s, H. T h ielicke és. H.—H. W en d land n é ­
zeteit. B ru n o S ch ü ller m u n k á ja an n y ib a n é rd ek e­
sebb, hogy ő k o m o ly an fá ra d o z ik a n n a k az állás­
p o n tn a k az érték eléséb en , am ely sz e rin t egyfelől
h a jlíth a ta tla n u l k ita r t a tj. teológiai ig én y b evétele
m ellett, m ásfelől azo n b an igyekszik az á lta la m eg­
tá rg y a lt h á ro m p ro te stá n s szerzőnek (B arth K . E llul
J. W olf E.) k riszto ló g iai jo g a la p v e té sé t is átvenni.
A k a to lik u s teológia — ú g y m o n d — n e m eléged­
h e tik m eg a jog fe n o m é n já n a k csak term észetjo g i
m a g y a rá z a tá v a l. . . és n e m fü g g e tle n íth e ti m a g á t a
term észetjo g ta n á r a h iv atk o zv a a B a rth -fé le k é r­
désfogalm azástól: „R e c h tfe rtig u n g u n d R ech t”
(m egigazítás és jog), 323 k. lap. Ezen a p o n to n v an
S ch ü ller k ö n y v én ek az érdem e, m e rt k ap cso lato t
tesz leh ető v é ev an g élik u s és k a th o lik u s jogi gondol­
kod ás között. Sőt a r r a is törek szik , hogy egy
B a rth -ta l kezdődő, E llul-ön á t fu tó és W o lf-h o z ta r­
t ó v o n a la t húzzon m eg a n n a k áb rázo lására, hogy a
term észetjo g re h a b ilitá lá sa a szóbanforgó szerzők­
n é l fokozódó m é rté k b e n m eg tö rtén ik . Elem zése
n ag y jáb ó l találó , de dön tő p o n to k o n az egész m ű n ek
a te n d e n c iá ja h a ta lm a so d ik el a tá rg y a lá sá n . Igaz,
hogy m ásfelől k o rláto zza a to m ista term észetjog
ig én y eit is. A z is nehézsége a k ö n y v n ek , hogy az
em b er jo g ism ereti n y ila tk o z a ta it teljességgel a „ te r­
m észetjo g ” cím szava a la tt ru b rik ázza. Igaza van
u g y a n S ch ü llern ek ab b an , hogy a jo g o t az em b er
„E x iste n tia l”-jáh o z (létét jellem ző vonásaihoz) so­
ro lja, de az m égiscsak a n n y it je le n t a la p já b a n véve,
hogy a jo g k eresés és jogszerzés, és ezzel e g y ü tt a
jogbölcselet m in d en v á lfa ja az e m b e r tö rté n e tisé ­
gén ek v e le já ró ja , m e rt jo g n é lk ü l felelős h u m a n itá ­
sá t n em v a ló síth a tja meg. Íg y S ch ü ller a tj. fogal­
m á t erősen k ite rje sz ti. É ppen e rre ad n e k i a lk a lm at
az a tétele, hogy a tj. fejlő d ő b en v a n a p ro te stán s
gon d o lk o d ásb an s az egy bizonyos in teg ráló d ásáh o z
fog v ezetn i o tt is. S ch ü ller m ég E. W olf írá sa ib a n
is fölfödözni véli ezt a ten d en ciát. V ele szem ben
W olf tisz tá z ta á llá sp o n tjá t L u th er-m a g ya rá za ta te ­
rü le té n , a b ib liai tan ácso k k érd éséb en . A d irek t,
naív, fo rm ális-b ib licista sz e n tírá sh a sz n ála tta l n y e rt
v á lto z h a ta tla n é rv é n y ű jogi alap elv ek ellen k eznek
a S zen tírás tö rté n e ti b izonyság-jellegével és m in d en
jogfogalm azás tö rtén etiség év el. Bizonyos k r ité r iu ­
m o k ra v a n szükség ahhoz, hogy a B iblia ü zen ete a
jog v ilág a szám ára közvetítő d h essék , és e k ö zvetí­
tő k k ö zö tt m ásodik h ely en o tt v a n „egy id eig lene­
sen tisz tá n fo rm álisan é rte lm e z ett te rm é s z e ti jo g ’
is, a m elléren d elt, n em racio n alista, n em ö n h atalm ú ,
h an e m ,észrevevő’ ész”. Ez S ch ü llert a r r a a k ö v e t­
k e z te té sre vezeti, hogy Er n st W olf a kézzelfogható
jogi u ta sítá so k m eg ta lá lá sa közben oly m ódon h a ­
lad előre, hogy fö ltételezi a term észetjo g i m ód­
szert a n n a k n o é tik u s-o n tik u s a la p ja iv a l e g y ü tt (320.
lap). E zért így teszi föl a k é rd é st: „H a egy fo rm ális
jogfogalom az ,ész rev ev ő ’ ész h e rm e n e u tik a i elvé­
vel e g y ü tt a b ib liai jogi u ta sítá so k n a k a m e g ta lá ­
lá sá b a n n em ellen k ezik a sola scrip tu ra és solus
C hristus elvével, a k k o r m ié rt ellen k ezn ék a k a to li­
k u s m ódon egym ás m ellé re n d e lt Ész és H it? W olf
azzal felelh etn e, hogy egy fo rm ális jogfo g alo m nak
nem k e ll szü k ségképpen m eta fiz ik a i n y ila tk o z a t­
n a k l e n n i e . . . D e egy fo rm ális jogfogalom sem
m o n d h a t le a rró l, h o g y á ltalán o s é rv é n y re ta rtso n
ig én y t; W olf, pedig ép p en ezt h á n y ja szem ére a
k ato lik u s gondolk o dásnak. „O lyan k ife je z e tten és
világosan,a h o g y azt m ég sem B a rth K áro ly n ál, sem
J. E llu ln él nem ta lá lh a tó . . . W olf eb b en a te k in te t­
b en az ész- és h itm egism erés olyan pozitív egym ás­
m ellettiség ét v allja, ahogyan az a ró m ai k ato lik u s
jogteológia egyik fu n d a m e n tu m a ” (318. lap). K riti­
k a ila g m egjegyzi azonban, hogy a to m ista te rm é ­
szetjo g tan elu tasítása, de egy term észetes, ra cio n á ­
lisan n e m m in d en estü l m egokolható jo g tu d a t elis­
m erése leg alább is részben filozófiai ered etű .
„E bben K a n t k riticizm u sa m u n k á lk o d ik ”. W olf ta ­
g a d ta azt, hogy á llá sp o n tjá b a n szerepe le tt volna
K an tn a k . U gyanezt á llíto tta S ch ü ller egy ró m a i k a ­
tolik u s jogfilozófusról H. W elzel-ről is (T erm észetjog
és anyagi igazságosság = N a tu rre c h t u n d m a te­
r iale G erechtigkeit, 1951), de ró la so k k al tö b b jog­
gal. S ch ü ller m aga így n y ila tk o zik az itt é re z te te tt
kérd ések h ez: „H a a szorosabb é rte lem b e n v e tt m eg­
ig azítással összefüggő k é rd é se k tő l e lte k in tü n k [—
fig y e ljü n k a k ifejezésre: „ e lte k in tü n k ” ; — ,] a ró ­
m ai k a to lik u s teológiának, a ,m egigazítás és jo g ’
p ro g ra m já n a k a m egv aló sításáb an különösen k é t
p o n to t kell han g sú ly o zn ia: 1. a h it, am en n y ib en
ism eret is, m indig fö lv ette volt m ag áb a az em b er
term észetes m agaértelm ezését, m in t a m aga tra n sz ­
cendentális fö lté te lé t; ezért az igazi filozófia az
igazi teo ló g ián ak a leg sajáto sab b é rd ek ében áll;
2. m á r a term észetes ön- és v ilág értelm ezésn ek
is ontológiai jellege van. M iközben a k a to lik u s
teológia ezt teszi, o tt fo ly ta tja to v áb b az in te l­
lectus fid e i-t , ahol a re fo rm á to ri teológia idő­
n e k előtte fé lb esz ak íto tta ” (321. k. lap). W olf sze­
rin t S ch ü ller itt a b b an v éti el a gondolatvezetést,
hogy ép pen B a rth — de m á r elő tte L u th er sem —
a „m egigazítás és jo g ” k érd é sk ö réb e n sem m ikép­
p en sem tu d „ elte k in te n i”. A zt sem veszi eléggé
észre, hogy m iben is gyökerezik a m i old alu n k o n
az a m ély fö n n ta rtá s az ontológiával és m eta fizik á­
val szem ben, am i a p ro testá n s jogi gondolkodás
sajáto sság a a term észetjoggal szem ben.
II. E lőadásának m ásodik részében abból in d u lt ki,
hogy „mi a jog?”; ezt látszólag m in d en k i tu d ja . De
közelebbről nézve a k érd ést, k id erü l, hogy n e m így
van. H a v a n is ab b a n v alam i igazság, hogy „az em ­
b e rek szü le te tt term észetjo g ászo k ” (K arl B ergbohm ,
Ju risp ru d e n z u n d Philosophie, 1892), m ásfelől vi­
szont a term ész etjo g ta n o k n ak k im e ríth e te tle n v ál­
tozatosságával á llu n k szem közt. A világi jo g ászat
e fa tá lis h ely zetén ek telje se n m egfelel a „szüle­
te tt term észetjo g ászo k ” fatá lis helyzete, a m in t a
Mi, a q u id k érd ése k e rü l elő: M i a term észetjog?
A k érd és m egfelelésére W olf nem a jelen k o ri
term észetjogászokból in d u lt ki, sem a XIX . század
elejének m á r késői term észetjo g i gondolkodóiból,
han em k é t k o rá b b i p o n tról. Az egyik v o n a la t az a n ­
tik világból, A risto telesen át, a sto án á t és a to­
m izm us „kereszty én te rm é sze tjo g án ” á t h ú z ta m eg,
a m ásik at o tta n kezdte, ahol a te rm é sz etjo g ta n —
im m á r v itá b a n a teológiával — Jo h a n n es O lden­
dorp, H u g o G rotius, S am uel P u fen d o rf, T hom asius,
L eibniz és C h ristia n W ol f f a n é m et jo g tu d o m án y ­
b a b e k e rü lt és a n é m e t fölvilágosodás te rm é sz e t­
jo g ta n á v á k iép ü lt. Ezzel k ap c so latb a n egyben lezaj­
lo tt egy v ita is a k é t n a g y p ro te stá n s felekezet k ö ­
zött. R efo rm átu s oldalról szo rg alm azták a te rm é ­
szetjo g n ak az elv álasztását a teológiától a jogi élet
te rü le té n ; ez h u llám v erése volt a ren aissan ce h a tá ­
sán ak az egész eu ró p ai szellem i életre, de részben
m egfelelt a re fo rm á ció n ak is. Ezzel egyidőben folyt
a küzdelem ab b an az irá n y b an , hogy a jog lényege
n em p u sz tá n term észetes em beri, h a n em azon tú l
az em b er lényegéhez ta rto z ik . A te rm é sz etjo g n ak
ebben az é rte lem ben n ag y h a tá s a volt a fölvilágo­
sodás a n th ro p o ló g iá ján ak k iala k ítá sá b an . A te rm é ­
szetjog fogalm a és a term észe tjo g eszm éje itt al­
83
 k a ttá vált. G ro tiu s sz e rin t az e m b er m ag á v al Is­
te n n e l szem ben is szabad lé n y n e k értelm ezi m agát,
tá rs a s ösztönei v a n n a k és közösségi létéb en állam ­
elő tti á lla p o tá b a n a te rm észetjo g ír ja k ö rü l. —
P u fe n d o rf az e m b er im b ecillitására, gyengeségére
és v éd telen ség ére te k in te tte l az á llam o t te k in ti az
em b eri eg y ü ttélés te rm é sz e t jogilag lényeges jelle­
gének. — T h o m asiu sb an ab b a n az é rte le m b e n te tő ­
zik az term észetjo g i gondolkodás, h o g y az ész az
eg y én n ek term észeti-jo g i lén y eg e és h o g y a te r ­
m észetjo g tan az e m b er szab ad ság ára vonatkozik.
A fö lvilágosodásban az e m b e r le tt m in d e n dolog­
n a k a m é rté k e , a m a „ k o n k ré t re n d e k k ö z e p ette”,
m ely a te rm é sz e tjo g ta n t oly lényegesen jellem zi.
Ezzel azonban m in te g y ö n m ag áb an elő k észítette a
pozitiv izm u sn ak a te rm é sz e tjo g ta n m e ta fiz ik á ja el­
len tö rté n ő v isszaü tését n em csak a n ém etországi,
h anem az egész n y u g a ti v ilág b an , n em csak T ho­
m as H obbes-n ál, a k it P u fe n d o r f k i a k a rt e g y e zte tn i
G rotius-szal, azon az ú to n , hogy az e m b e rrő l szóló
p o zitiv ista te rm é sz e tjo g ta n n a k „az e m b er lu p us in­
te r lup o s”-té telé t összekapcsolta az a risto telesi
zoon p o litik o n gondolatával. A pozitivizm us szám á­
ra az e m b er a n n y ira m in d e n n e k a m érték e, hogy
az e m b er ab szo lu tság áb a to rk o llik és ez átcsap a
m ag a fö lad ásáb a egy olyan jog rév én , am ely vag y
a m in d e n k o ri h a ta lo m kiszolgálója, v ag y a jogászi
m ódszeresség form alizm usa. A term észetjo g itt
ü re s szólam m á válik. A p ozitivizm us e lu ta síto tta a
n o rm a tiv itá s és a jog p o zitív alk o tá sa k ö z ö tt levő
k ülö n b ség et, am in eldől a tö rv é n y és a jog k ö zö tt
levő különbség, és ezzel a jogé és h a ta lo m é is. Ez
az a feszültség, am ely m in d ig a te rm é sz e tjog felé
terel. A n o rm a tiv itá s és a jog pozitív k ia la k ítá sá ­
n a k a m eg k ü lö n b ö ztetése fe la d h a ta tla n a n n a k föl­
té te le k é n t. hogy a szabadság b iz to sítta ssék a h a ta ­
lom és a jog e le n g ed h etetlen m eg k ü lö n b ö ztetése ál­
tal. A pozitivizm us e lu ta s íto tta a lé t és a kell kö­
zötti k ü lö n b ség et, am i m in d en te rm é sz e tjo g tan k e l­
lé k e , és a jo g tu d o m án y b ó l e g y fa jta te rm é sz e ttu d o ­
m á n y t te re m te tt és k isz o lg á lta tta a fejlő d éselm é­
le tn e k , így az é rd e k jo g á sz a tn a k , v agy fo rm ális ú to n
a jogi m eth o d izm u sn ak . M in d k ét esetb en széthul­
lo tt a lé t és a k e ll együttese.
Ez az eg y ü ttes n em n y e rh e tő ú g y vissza, h ogy a
jog e m p irik u s lé té t a jog tran szcen d en s id e a litá sá ­
v a l á llítjá k szem be, am i a term észetjo g speciális n é ­
m e t értelm ezése a n é m e t id ealista filozófia h a tása
alatt. E n n e k é rtelm éb en pl. S ta m m le r sz e rin t a te r ­
m észetjo g n ak változó ta rta lm a van . A te rm é sz e tjog-
fogalom te rm é szetjo g ta n a jogontologia, a lé t k a te ­
g ó riá já b a esik. S zám ára a jog az em b eri lé t egyik
lé tfo rm á ja , am ely et az e m b e r lén y éb ő l le h e t k ik ö ­
v etk eztetn i. A z a p rio risz tik u s észjog, lo gicista te r ­
m észetjo g , am ely általán o s érv é n y ű -ig é n y ű észtör­
v ény szerű ség ek re tám aszk o d ik , egyben d o g m atikus
észjog is, am ely általán o s erkölcsi tö rv é n y e k re vo­
n a tk o z ik , m o rá lista term észetjog. M indegy ik eset­
b en észjog. am ely term észetesen Ulpianus fo rm u lá ja
é rtelm é b e n : „jus n a tu ra le est, quod n a tu ra omnia
anim alia d o cu it” (term észetjo g az, a m it a term észet
m in d en élő lén y n ek m e g ta n íto tt) — n a tu ra lis ta é rte ­
lem b en v á lt á r ta tla n ju s n a tu ra e-vé és íg y a róm ai
jo g n ak a ju s g e n tiu m -áv al v eh ető egy k a la p alá.
A fölvilágosodás p ro fá n term é sz e tjo g a elenyészett
a m ag a k o ráv al, m égis a k o rszak v ég ére önállósult
term észetjo g p éld ázato s le h e t a vele fe ltö rő egész
p ro b lem é tik a szem pontjából. T ú llép te a h a tá ra it
ú g y , h o g y m a g á t v itte veszedelem be. D e a te rm é ­
szetjog fog alm a és eszm éje m égis m e g m a ra d t és
m ind ig ú jb ó l jelen tk ezik . F e le le tk é n t is a r r a a
kérd ésre, am ely et a m a té riá lis igazságosság tesz
84
föl, fele le tk é n t „az igazi jo g ” v ág y akozására, a vég­
ső é rté k e k és m é rté k e k ó h ajto zá sára a pozitív jog
alk alm azása közben. A to m ista -ró m ai k ato lik u s te r ­
m észetjog ezért válságok id ejé n m indig visszajár.
Sokszor m ég p ro te stá n s teológusok írá sa ib a n is,
m in t pl. E m il B ru n n e r h íre s Igazságosság. A társa­
d alm i rend a la p tö rv én y ein ek a tana c. m u n k á já b a n
(G erechtigkeit. E ine L ehre v o n d e n G rundgesetzen
der G esellschaftsordnung, 1943).
E n n ek a term észetjo g id eo ló g ián ak ig en sok a m o­
tív u m a és az elem e: az a n tik v ilágba visszanyúló,
aristo telés-sto ik u si term észetfo g alo m és a ju s g e n ti­
u m fogalm a, a n a tu ra lis ta term észetjo g a késői ró ­
m ai jogászoknál, a bibliai elem eket felvevő és a
tom izm u sb an erő teljesen m eg fo rm á lt k a to lik u s te r ­
m észetjog; a k á lv in ista és ú jra k e re sz te lő szab ad ­
ságfogalom ból k ik ö v e tk e z te te tt em b eri jogok; a föl­
világosodás észjoga és a p o zitiv isták n e m közvetlen
term észetjoga. A z ún. „kereszty én h u m an izm u s”
öss ze te tt jelleg e fejeződik k i benne.
A te rm é szetjo g és a term észetjo g i ideológiák je ­
lensége k é rd ése k et ad föl. A k e re szty é n te rm é szet-
jog K o n sta n tin u sz óta v o n u lt b e a jo g g y ak o rlatb a
u ralk o d ó aequitasá n ak az ú tjá n , ebben a lé p ­
csőfokozatban: a eq u ita s-ju stitia -h u m a n ita s-relig io
(egyenlőség-igazságosság-em berségesség-vallás) és
lero m b o lta a jog, erkölcs és v allás közötti h a tá ro ­
kat, hozzákapcsolódott a sto ik u s term észetjoghoz.
Ez közelebbről nem v o lt egyéb, m in t a vallásos­
irracio n ális v ilág k ép racio n ális m ag y arázata. A
sto ik u s életelv „a term é sz ettel összhangban é ln i” —
e g y a rá n t le írja az e m b e rn e k a hely zetét egy teoló­
giai és egy fizikai m in d enség-értelm ezés szem pont­
jából. Z eu s és p h ysis lén y eg ü k b en azonosak, és ez
az e m b e rn e k is a n n y ib a n része, am en n y ib en ő is
lényegében logos. Az „észszerű ko sm o s” egyben a
jog lehetősége és eive is. A z em b er a jogot n em
m agából, h a n e m a term é sz e ttel e g y ü ttm ű k ö d v e a l­
kotja. A sto ik u s te rm észe tjo g n ak eg y a n tip o zitiv ista
és ideológiai jellege is v an , és eb ben külö n b ö zö tt a
p la toni és aristotelési filozófia polisra v o n atk o z ta­
to tt term észetjogától, am elyben az id e alitás és re a ­
litás, a n o rm a tiv itá s és p o zitivitás feszültsége a
jo g b an lén y eg szerű en m egvolt.
A sto a f o r r ad alm ian a k a rta feloldani a z t a fe ­
szültséget, am elyben a term észetjo g a pozitív jogot
ta rtja , ezé rt az aristo telési te rm é sz e tjo g ta n n a k a
jogontológiájából egy, a pozitív jo g o t veszélyeztető
term észetjo g i ideológiát alk o to tt, am ely bizonyos
an aló g iáb a lép az aequitas-szal. A klasszikus k o r
ró m a i a equitas-a közbeeső hordozó oszlop a régi
ju s civile és a kia la ku ló b a n levő ú j h iv a ta ln o k i jog,
a ju s honorariu m között. És később, a k özépkorban,
az aequitas canonica h o zzátarto zik a te rm é sze tjo g ­
hoz és k ö zv e tít a le x aeterna és a le x hum a n a k ö ­
zött. M in d k ét esetben az aequitas fo g alm án ak a
segítségével ú j jogelvek érv én y esü lh ettek , úgyhogy
az aequitas m in t k ia la k u ló jog, m é rték év é v á lt az
érv én y b en levő jo g k ritik á já n a k , m ozg ató jáv á a
jo g tö rté n e tn e k , am ely föllazító e rején é l fo g v a a
jo g ren d et veszélyeztette is. W olf vélem énye szerin t
a term észe tjo g — leg aláb b is ideológiai m iv o ltáb an
— m in d en k o n z e rv a tív lá tsz a ta ellenére fo rra d a lm i
jellegű is, és ez áll m in d en e k elő tt a k eresz ty én t e r ­
m észetjogra, leg alább is a n e m -to m ista v á lto za tai­
ban.
A sto ik u s te rm észetjo g Cicerón á t A u g u stin u s
te o ló g iájá b an és filo zó fiájáb an összekapcsolódott a
keresztyénséggel, m iu tá n m á r előbb is különböző
k a p cso lato k ra ad ó d o tt lehetőség. Így Pál m egnyi­
latk o zá saib a n a term észetes v allásró l és term észetes
 lelk iism ereti tö rv é n y rő l (Róm. 1—2); a su u m
cuiq u e a ra n y sz a b ály á b a n (M t 7:12, Csel. 15:29 D),
m in d azo k b an a k ísérletek b en , am ely ek az ósz-i tö r ­
vén y n ek , közeleb b rő l a D ek alo g u sn ak te rm é szetjo ­
gilag k ö z v e títe tt á tv é te lé t szo rg alm azták a k eresz­
ty é n h it k e z d e ttő l fogva ü re sn e k é rz e tt am a h elyé­
re, ahol az erk ö lc sta n a la k u lt ki. A z a tén y , hogy
az ú j v allás kev és tö rv é n y t h o zo tt m agával, k ísé r­
té sb e v itte azt, ab b an a te k in te tb e n , hogy m ásh o n ­
n a n kölcsönözzön. A sto ik u s term észetjo g g al a t á r ­
gyi p á rh u z a m o k egész so ra k ap cso lta össze (pronoia,
logos, psyche, krasis, p h y sis stb.). E gy k ia la k u ló k e ­
reszty én h u m a n iz m u sn a k lesz az ideológiai hordozó
a la p ja a sto ik u s term észetjo g . A qu in o i Tam ás re n ­
dező e re je szám ű zte a ren d szerb ő l a term észetjo g
la p p an g ó fo rra d a lm i te n d e n c iá it egy ideális való­
sá g -re n d érd ek éb en . K ezében a te rm észetjo g k o n ­
z erv a tív h a ta lo m m á v á lt, m in d en jog m értékévé,
a tu la jd o n k é p p e n i joggá, m in d en jo g fo rrá sá v á. K e­
reszty én jo g szerin te csak a r r a az iste n i term észet-
jo g ra ép ü lh et, am ely az em b eri lé t és közösségi lé t
örök tö rv é n y e it ta rta lm a z za . Ez az a tétele, am ely
az ún. „ k ereszty én te rm é sz e tjo g ” p ro b lém ája. M ert
ez ideológiai term észetjo g . V ajo n csak a term észet-
jog felől le h e t egy jo g re n d e t m egalapozni?
D e az is k érdéses, h o g y a felvilágosodás filozófiai
a n tro p o ló g iá já n a k a b etö résév el a teológiába, a vég­
ső és érv én y es fe le le te t a d ta -e az e m b er m ag án ak
a rra a k érd ésre, hogy m i az e m b e r? V ajo n m eg ra ­
g ad h a tó -e lén y eg e az a n tik világból ö rö k ö lt o ntoló­
g ia a la p já n ? A re fo rm á to ri teológia ezen a p onton
g o n d o lk o d o tt alap v ető en m ásk én t. Az e m b er az
Ecce hom o- b an ism eri m eg m a g á t igazán. A k e re sz­
ty é n te rm é sz e tjo g n e m m ag átó l é rte tő d ő épp a k e ­
reszty én h it szám ára. E n n ek a h an g sú ly o zása m a,
am ik o r „k ereszty én p á rtp o litik a i je lsz a v a k a t” h a n ­
g o ztatn ak , n e m fölösleges, m e rt ezzel a jelenséggel
egy befonódik az az igény, hogy az igazságosság
és jog k é rd é sé b e n végső fe le le te t k ív á n n a k ad n i
an n a k a la p já n . Így pl. a len g y el k a to lik u s p ü sp ö k ­
ség a m ag a elgondolása sz e rin t fo g alm azo tt „k e­
reszty én te rm é sz e tjo g ” a la p já n olyan s tr u k tú rá t
szeretn e a d n i a len g y el állam n ak , am ely b en nem
k érd ezi m eg az ország n e m -k e re sz ty én tö b bségé­
n e k v élem én y ét és a k a ra tá t. M inden term észetjo g
végső g y ö k eréb en d eista (nem krisztológikus).
III. E lőadása h a rm a d ik részéb en a k é rd és ök u ­ lényeges e ltérések is v an n a k . Ez m in d e n ek e lő tt a
m en ik u s v o n atk o zásaiv al fo g lalk o zo tt: m en n y ib en
befolyásolja az eg y h ázn ak az egyházon k ív ü li világ­
hoz v aló v iszo n y át a tj.-g o n d o la t, k ü lö n ö sen a szoci­
ális e tik a és a k o n tro v erz-teo ló g ia v iszo n y latáb an ?
K ato lik u s v élem én y sz e rin t a k ö v etk ezetes p ro te s­
tán s e lu ta s ítja a term észetjo g o t és a jogpozitivizm us
híve. Jogos á llítá s-e ez?
A re fo rm á to ri teológia az ev an g éliu m o t n em nova
le x (új tö rv én y ) g y a n á n t értelm ezi, h a n e m d ia lek ­
tik u sa n : Iste n n e k az eg y ig é jé n b e lü l v o n a tk o z ta tja K áro ly te tte 1938-ban, krisztológiai jogalapozásával.
a tö rv é n y re , és az A p o logia é rte lm é b e n beszél: „nee
f er t E va n g eliu m n o va s leges de sta tu civili = az
ev an g éliu m n e m hoz ú j tö rv é n y t a p o lg ári élet szá­
m á ra ”; ú g y L u th e r sem szól ideológiai m ódon a te r ­
m észetjogról, h an e m tá g te r e t enged a pozitív jo g ­
nak . G y a k ra n beszél a „term észetes tö rv é n y rő l”, a
„term észetes jo g ró l” k ritik a ila g is, m e rt ta g a d ja a
term é sz e tjo g isten iség ét és k érd ésessé teszi a n tro ­
pológiai fö lté te le it; elvileg fö lo ld ja az ev an g élium
és az a n tik te rm é sz e tjo g -m eta fiz ik a k ap cso latait,
az E v an g éliu m b ó l kifolyólag. A tj. L u th e r szám ára
p ozitív je le n té se m e lle tt sem a la p fo rm u lá ja a k e ­
reszty én erkölcsnek, h an em
a) a n n a k föltétele, hogy Iste n ig é je „ e lta lá lja ” az e m b erét v e tte m ag a m ellé, és hogy az em b er sza­
e m b e rt a „lex sc rip ta in co rd ib u s” (Róm. 2) ré v én ;
b) Iste n ren d elk ezésein ek a jele terem tése fe n n ­
ta rtá s á ra , vagyis nem a n n y ira a „term észet” (physei)
m in t a te rem tés (thesei) k a te g ó riá já b a n értelm ezen ­
dő, am ellyel a valóságot nem kozm ológiailag han em
teológiailag értelm ezi;
c) áth id a ló segítség az ósz-i tö rv é n y m e g ta rtá sá ra
(Dekalogus) egy helyes értelm ezés fo rm á já b a n :
„A m it n em ta lá lh a tu n k m eg a term észetes tö rv é n y ­
ben és M ózesben, az n e m é rin t b e n n ü n k e t”.
L u th e r ta rta lm ila g azo n o síto tta a term észeti tö r ­
v é n y t a sze re tet tö rvényével. „D ie n a tu r le re t w ie
die liebe daß ich th u n soll, w as ich m ir w o lt g etan
h a b e ”. A le x C hristi teszi a term észeti tö rv é n y t ig a­
zán le x na tu ra e-vé, am ik o r e n n ek a tisz ta v ilág i vol­
tá t m eg m u ta tja , de egyben e tö rv én y n ek a végét
is a világ végében. I tt k a p h e ly e t a ratio az ún.
am or fa ti-v al szem ben. Az e m b er term észetes cse­
lek ed e te olyan sö té tb en tapogatódzás, am ely et csak
a hívő m e rh e t igazán. E bben áll az engedelm esség
ú tja az élet m in d en te rü le té n . S zétfo szlatja a „jó
em b e r” k e re sz ty én m ítoszát. A to m ista szem léletben
az em b er lényege szerint, azaz terem tő i részese a
le x aeterna-nak. A le x C hristi m in t h it viszont Isten
m egigazító te tté b e n alap o zo ttn ak te k in ti az em ber
cselekvő részv ételét Iste n te re m tő i igazságosságá­
ban, am ely n ek szo lgálatába ú g y állító d ik bele, hogy
n e m tá rste re m tő , h a n e m m u n k a tá rs, s ebben a m i­
nőségében fölszab ad u lt az ideológiák és te ó riák
h y b ris-e alól. E szabad ság áb an létezik szám ára egy
tö rté n e ti — viszonylagos — term észetjo g az em b eri
szociológiai ad o ttság o k egészéből ad ó d ó an és pozi­
tív jog fo rm á já b a n , m ito ló g iátlan u l, józanul.
A k ö v etkezetes p ro te sta n tiz m u s jogpozitivizm u­
sa tö rté n e tile g nézve a n n a k a k ié lez ett kifejezése,
hogy a re fo rm á to ri teológia — a tj. elvi elu ta sítá sa
n élk ü l — a tj .-ot „ m ito ló g iá tla n íto tta ” és „ideológi-
á tla n íto tta ”, m e rt szem b efo rd u lt a jog szekuláris
elracionalizálásával is, k lerik á lis szak ralizálásáv al
is, tec h n ik a i p ro fan iz álásáv a i is. E zért a p ro te sta n ­
tizm us és a jogpozitivizm us összefügg egym ással:
— történetileg.
IV. E lőadása neg y ed ik részében en nek tá rgyi
összefüggésével foglalkozott, m égpedig a jogm eg­
alapozás k é rd é se felől. Az egym ással érintkező p o n ­
to k m e lle tt a to m ista és a p ro te stá n s felfogás között
B iblia h a sz n á la tá b an m u tatk o z ik m eg. A p ro te sta n ­
tizm u s n em v a llh a tja a n a ív fo rm a lista biblicizm ust,
ahogy a m o h am e d án o k is h a sz n á ljá k szen tk ö n y v ü ­
k e t a jog alk o tásb an . K ötelező a tö rté n e ti é rtelm e­
zés. A „te re m té si re n d e k ” teo lógiája sem a lk a lm az ­
h a tó úgy, ahogy az t sokan m eg tetté k , a ro m a n ti­
kus-ideológiai ev an g élik u s term észetjogban.
M indezekkel szem ben áll a m egigazítás és jog v i­
szon y án ak a következm énye. E zt döntő m ódon B a rth
W o lf előadása to v á b b i fo ly a m á t a következő té ­
te lek b en fo g la lh a tju k össze:
1. A m ikor a k ereszty én em ber a jog k érd ését föl­
veti, nem áll m ás Ú r alatt, m in t am ik o r a m eg ig a­
zulás részesévé válik.
2. A z igazságosság g o n d o la tán a k fo rm ális m eg­
erősítése a „su u m cu iq u e” ill. az „illendő”, a „m él­
tá n y o s” fo galm a által, éppen a m ik o r ezeket az ész
leh ető legm agasabb elérh ető ism e rete in ek te k in ti,
am ely a v alóságnak m egfelelően és a term észetes
életen b elü l egyesnek k ijá ró jo got észleli, ö n tu d a t­
la n u l is abból él, hogy Isten az e m b e rt m in t a m aga
b a d sá g áb an nem a m aga tu la jd o n a , h an em Istené.
85
 3. A m en n y ib en Iste n a m aga igazság át K risztu s­
b a n v é g re h a jto tt szab ad ító te tte á lta l k ije le n ti és
az e m b e rn e k „igazságban fo ly ta to tt é le te t” a já n d é ­
koz, és a m e n n y ib en a k e re sz ty é n e m b er jo g i csele­
k e d e té n e k ezen a la p u lv a a v ilág elő tt bizonyságot
k ell te n n ie a K risz tu sb a n szerzett m egigazításról.
m e g tö rté n ik a tö rv é n y tran szcen d en s á tk á n a k a le­
győzése és az igazságosság egy e lv o n tan létező ide­
á já tó l való m egszabadítása.
4. A jog, m in t az e m b er lé ta lk a ta az em berhez
és Isten h ez v aló viszo n y áb an so k k al i n k á b b abb an
a té n y b e n gyökerezik, hogy Iste n az em b ern ek te ­
re m tő je és m e g v á ltó ja és eg yed ü l ő tá m a sz th a t rá
fö lté tie n igényt. E zért a jog, úgy is m in t a földi m o­
r á l te rü le té n e k a k a te g ó riá ja , n e m le h e t m eg az Is­
te n igazságosságához fűződő k o n s titu tív és leg iti­
m áló v o n atk o zás nélkül.
5. Ez az összefüggés az Isten igazságosságával
m eg ak ad ály o zza azt, h o g y a k e re sz ty é n ig e h ird etés­
b en és ta n ítá s b a n a jog k é rd é sé t elválasszu k a sze­
r e te t p a ra n c so la tátó l oly m ódon, hogy a k ö v etelm é­
n y e k n e k k e ttő s so rá t á llítju k föl: a „ re n d ” k ö v etel­
m én y e it és a sz e re te t p a ra n c so la táb a n összefoglalt
„ p a ra n c so lato k é t” (E. B ru n n e r); ez a vonatkozás
tiltja m eg a z t is, h o g y k ü lö n b sé g e t te g y ü n k a m eg­
ta r tó és a m eg v áltó Iste n a k a r a ta között. — A földi
jogvédelem ad o m án y a, a földi re n d és b ék e adom á­
n y a rá a d á s a m egengesztelődés és az iste n i igazsá­
gosság és szen tség ad o m á n y á ra a Jézu s K risztu sb an
(de Q uervain). Iste n ad o m á n y á n a k a g o n d o lata vi­
szont to v á b b u ta l Iste n akaratára, rendelésére és
parancsolatai „ pozitivizm u sá ra ”. E z m eg a ka d á lyo z­
za azt, h ogy eg y terem tésb ő l leolvasott te rm é szet-
joggal ideológiailag és sp e k u la tív a n já r ju n k el
m in d e n k o ri jó te ts zé s ü n k szerin t, h a n em arra utal
b e n n ü n k e t, h o g y a m a n d á tu m o k te k in te té b e n m in ­
dig az Iste n királysága sze rin ti é r te lm ü n k alapján
tá já k o zó d ju n k . A k é t eg ym á stó l elvá la szto tt biro­
dalo m b a n való élés v é g ü l is m in d k e ttő n e k a m e g ­
tagadásához ve ze t, az élet eg ység én ek széth u llásá­
hoz.
6. E zért az a tén y , hogy a k e re sz ty é n em b er a jog
szo lg álatáb an K risz tu sn a k en g edelm eskedve g ya ­
korlatilag készségesen e g y ü ttm u n k á lk o d ik n e m k e ­
r e szty é n e k k e l, n e m v ezeth eti fé lre ő t ab b a n a te ­
k in te tb e n , hogy a jo g o t k iik ta ssa K risztu s u ra lm a
alól és „term észetes” h a tá sk ö ré b e u ta lja , K risztu s
m ellé egy m ásik u r á t is odavegyen, v alam i „ö rök”
jo g re n d n e v e a la tt, az igazságosságnak v alam i el­
v o n t eszm éjét, m in t am i közös tu la jd o n a a k ije le n ­
té sb e n és k ije le n té se n k ív ü l álló em bern ek . N em
idealizálja a m in d e n k o ri jo g ren d et, h a n em ideig­
lenesség én ek tu d a tá b a n Iste n a já n d éká n a k te k in ti
és szabadon v e s z részt alkotásában.
II.
G ü n th e r B o r n k a m m elő ad ása V á lto zá so k az ó- és
ú jszö v e tsé g i tö rvé n y -é rte lm ezé sb e n cím e ellenére
k ev e se t szólt az ósz-i „elő zm én y ek rő l”. M egállapí­
to tta , hogy n em a n n y ira fejlődésről, m in t c sa ta té r­
rő l v a n szó a z úsz-i v álto záso k kérd éséb en . A H egyi
B eszéd p ro g ra m m a tik u s szakaszából, M áté 5:17—
20-ból in d u lt ki, am ely rő l azt állíto tta, hogy bizto­
san az ev an g élista kom pozíciója, és a k ik ellen irá ­
n y u l az éle, az m á r n em a zsidó közösség „farizeu ­
sain a k és írá stu d ó in a k ” a csoportja, h a n e m a h elle­
n ista g y ü lek ezetb en folyó teológiai v itá t tü k rö z i és
h ellén ista té v ta n ító k ellen irá n y u l. E szakaszban
m in te g y n ég y féle ré te g e t lá to tt e g y m á sra rak ódva.
E zeket ig e n b e h a tó elem zéssel ip a rk o d o tt fö lm u ta t­
86
n i: a) az en th u ziaszta K risztu sh it eschatológiai ál­
lásp o n tja, b) a szigorú zsidó á llásp o n tja: a tö rv é n y
örökké érvényes, c) Jézu s ra d ik á lis m egélesítője a
tö rv én y n ek , d) M áté h ellen ista m ag a ta rtá sa.
Az úsz.-i tö rv é n y m a g y a ráz a to t ab b a n lá tja elő­
k ész íte ttn ek , hogy a tó r a e re d eti jele n tése szerin t
n e m tö rv én y k ó d ex , h a n e m tan ácsad ó p a p i d ö ntvény
egyes k érdésekben. A szövetség és a kegyelem
e lő tte áll a tö rv én y n ek . Iz ra el a p u sztá b an k a p ja
a tö rv én y t, n e m á llam i létében. E n n e k é rtelm éb en
v endég az országban. H iányos a k u ltu sz rendezése.
D t 27:9 értelm é b en m in d en n em zedéknek újból
a k tu alizá ln ia kell. A késői p a p i-ira t igyekszik szak­
rá lis re n d e t te re m ten i. A z állam iság elvesztésével
a tö rv é n y abszolutizálásához ju to tta k , de egyben
szűkítéséhez is. E lveszti szolgáló szerepét, u ralk o d ó ­
vá válik.
A d ia sp o ráb a n k ísé rle te k tö rté n n e k a tö rv é n y
su m m á já n a k a m eg fogalm azására (vö. D eut. 6 és
Lev. 19!), am ely m in d en e m b erre nézve érvényes.
E lőadása to v á b b i részében n ag y szorgalom m al m a­
g y ará zta ezt a hely zetet e hellen izm u s felől, a n n a k
a p h ila n th ro p iá já t hozva k ap cso latb a a bib liai fele­
barát-fo g alo m m al. R á m u ta to tt a h ellen isztik u s zsi­
dóság és a h ellen isztik u s term észet jogi gondolat
k ap cso lataira. M egem lékezett a rró l a tö rek v ésrő l,
hogy szükség len n e és ta lá n m á r készül is egy „hel­
len isztikus S tra c k —B ille rb e ck -k o m m e n tár”, am ely
ki m u ta tja a p á rh u z a m o k a t az úsz.-i gondolkodás és
a hellen izm us világa között, ellensúlyozva S tra c k —
B illerbeck ra b b in u si p árh u z am a it. In n e n a h elleniz­
m u s felől, is é rth e tő „a tö rv é n y n é lk ü l való igaz­
ság”. Az úsz.-i íráso k a h áz itá b lá k fo rm á já b a n is n a ­
gyon sok h ellen isztik u s bölcsessé get v e tte k föl m a­
gukba.
P ál te o ló g iájá t a hagyom ányos b u ltm a n n ista k e re ­
te k b e n a d ta elő. M ég h a tiszte le tte l m egcsodálhat­
tu k is a tu d ó s professzor eru d íció ját, ab b an a te ­
k in te tb e n n em fele lt m eg v á rak o záso m n ak az elő­
adása, hogy lá ttu k v o ln a a „fejlődés v o n a lá t” az
Ó sz-től fogva és m indig az ósz-i tö rv é n n y e l és
p ró fé tá k k a l párbeszédben. F elszólalásom ban csak
M áté 5:17— 20 m ag y a rá z atá v a l k ap c so latb a n té r h e t­
te m ki erre, k ü lö n b en az egész előadás m in d en p o n t­
já v a l v itá b a k e lle tt volna szállnom . H a valahol, a
H egyi B eszédben n ag y o n világosan áll e lő ttü n k az
a tö rté n e ti Jézus — és n em csak az „ősgyülekezet
h ite ” — , ak i k o rá n a k le sz ű k íte tt farizeu si igazság­
értelm ezésével, a p ró fé tá k tö rv é n y m a g y a ráz a ta foly­
ta tó ja k é n t, szem beszáll és az „alam izsn áv á” v ált
„igazságosság” h e ly e tt (l . M áté 6:1 k k -b e n az ere­
d eti szöveget és v a riá n sa in a k a sém a ere d e tire u ta ­
ló beszédes állap o tát) m inőségi v álto zást m ag áv al
hozó „ tö b b le te t” k ív á n (5:20 v.ö. ehhez a kérdéshez
Mt. 6-ról ír t m a g y a ráz ato m at, G ö ttin g er P re d ig t­
m ed itatio n en , J g 1960/61, 7. S o n n tag n. Trin.)
A k ü lö n b en szellem es és n ag y tu d o m án y ú előadás­
n a k — a m ag a szem p o n tjai a la p já n — sik e rü lt h id a t
v e rn ie a h e llén ista te rm észetjo g és úsz.-i n y ila tk o za ­
to k között, — a hellenizm us felől. D e v a jo n é r­
vényes-e m ég m a is az Ú sz. m a g y a rá z a tá n a k egy­
old alú an hellenizáló m ó d ja? A fáziskülönbség,
am ely a m ai ó- illetv e ú jszö v etség tu d o m án y k ö zött
van, nag y o n érezhető volt szám om ra.
III.
T ru tz R e n d to rf előadása Teológiai p ro b lé m á k a
m a i szociáletikában cím m el h a n g zo tt el. Teológiai
pro b lém ák o n azo k at é rte tte , am elyek a m ai idők
k érd éseiv el szem benéznek, m ég a k k o r is, h a a köz­
 tu d a t e k é rd é se k e t n em ism eri el teológiaiaknak.
S zociáletikán a n e m p u sz tá n in d iv id u a lista e tik á t
érte tte , és n e m az ún. k e re sz ty é n tá rsa d a lo m ta n t.
E lőadása n a g y o n tö m ö r té te le k elő terjesztéséb ől és
rö v id m eg v ilág ításáb ó l á llt, am ely n ek gazdagsága
a n ag y o n m ag v as v itá b a n b o n ta k o z o tt ki. A té tele k
a k ö v etk ező k v o ltak :
1. Az e tik a m in d ig m ag áb an r e jt egy teo lógiát
is, v ag y o ly an k érd ések et, am ely ek et n e m le h e t cse­
lek e d e te k k el m egfelelni.
2. Az e tik a m in d ig m ag áb a fo g la lja a v ilág n ak
egy bizonyos értelm ezését, egyben az egyházét, a
k ereszty én ség ét is.
3. A z e tik a m in d ig m ag áb afo g lal egy bizonyos
n y e lv e t: a m in d e n n a p o k n y elv ét, v ag y az in tézm é­
n y e k n y elv ét, v ag y a p rin cíp iu m o k és alapelvek
n yelv ét.
4. A z e tik a m in d ig célokat foglal m agába. A jó t
a k a rja cselekedni és b oldogságra vágyik, a ju s tifi­
c atió ra v ag y Iste n o rszágára. C élokat a k a r m egva­
ló sítan i a m á r e lé rtn e k a ta la já n . Ism ern ie k ell a
lehetséges célok h a tá rá t, m e rt csak az le h e t é rte l­
m es cél. S zám olnia k ell az ú jk o ri em ancipációval és
an n a k a következm ényeivel.
5. Az e tik a m in d ig te ó riá t is foglal m agába, teo­
re tik u s tu d á st a valóságról. A tu d o m á n y o k te rü le te
igen m eg n ö v ek ed ett. N incs m á r m ód v alam i tu d o ­
m án y tó l é rin te tle n , „szűzi p ró fé tá sk o d á sra ”. Ism er­
n i k ell az ism e re te k m ai v iszonyait m in d en te rü le ­
ten. Ijesztő az e tik á k trad icio n ális „ tu d á s a ” a v a ­
lóság világáról. A z e tik a n a g y p ro b lém á ja a n e m ­
teológiai tu d o m á n y o k e re d m é n y e in e k értelm es be­
vonása a teológiai gondolkodásba. E n n ek m ilyen
v isszah atásai le h e tn e k a teo ló g iára? A teológiai e ti­
k á b a n jó id e je egy n em k o n tro llá lt analízis m u n ­
k álk o d ik és csak az általán o s h írla p i színvonalon
foglalkozik a k o r tu d o m á n y a in a k a k érdéseivel.
E zé rt so k k a lta tö b b teóriára (szem léletre és ism e­
retre) v a n szüksége, a m in e k k ö v e tk e z té b e n a teo ­
lógia teó riá já n a k is válto zá so n k e ll átm en n ie. A
h istó ria i m u n k á n a k eddigi k lasszik u s te rü le te in tú l
m esszire be ke ll hatolnia a teológiai diszciplínákba.
M eg k ell ta lá ln ia a teológiai és e tik a i k é rd é se k n ek
a jelen leg „S itz im L eb en ”-ét, azaz g y ö k e re it a v a ­
lóságos életben.
Ezen az ú to n a rég i te rm é sz e tjo g h e ly é re a világ,
a nyelv, a cél és a k o r p ro b lém ái k e rü ln e k , m in d ­
azokkal a tu d o m á n y o k k a l eg y ü tt, am ely ek a k é rd é ­
se k e t fö ltá rjá k és m in t tech n é m egfelelik. A teoló­
giai e tik á n a k ezekkel k ell p á rb eszéd et fo ly tatn ia.
A v ita so rá n a d o tt feleleteib ő l k ieg észü lt az elő­
adás. A v ita m e g m u ta tta , hogy a trad icio n álisan
gondolkozók k ö zö tt n e m k is izg alm at k e lte tt té te ­
leivel. Íg y 1. té te le a n n y ib a n k o rrig á ló d o tt, hogy
v a n n a k tisz tá n leíró-filo zó fiai e tik á k is, am elyek
n e m lép n ek föl n o rm a tív in sta n c ia k é n t. Ez azonban
n e m té v e sz te th e ti el v e lü n k azt a valóságot, hogy
nag y o n m eg n ö v ek ed ett az em beriség e tik a i szenzi­
bilitása. E gy fenom enális term észetjo g jo g o su ltsága
az a d o tt k o rlá to k k ö zö tt n em kétséges. D e m egvan
a h a jla n d ó sá g a le sz ű k íté sre is a m eg ig azításban
sz u b je k tív o ld a lá n a k a h an g sú ly o zása rév én . A b ib ­
lik u s dogm ákhoz sokszor e lh a m a rk o d o tt sietségben
tö rté n ő visszakapcsolódás az ered m én y es gondolko­
dás „b lo k álásáh o z” v ezeth et. A m ai e tik a té m a ­
an y a g a u g y an is a b ib liai k o r u tá n k e le tk e z ett, k ö ­
zö tte szám os olyan, am ely et a b ib lia i k o rb a n m ég
csak n em is s e jte tte k s a m ely re a b ib liai n y ila tk o ­
za to k a t a d icta prob a n tia v agy egy n a iv biblicizm us
m ódszerével eg y szerűen „ rá h ú z n i” n e m leh et. Ez
n e m len n e egyéb a k e re sz ty é n h it „ a rc h iv á riu si”
kezelésénél, gondolkodó és tu d o m án y o s bizonyság­
té te l h ely ett. A m a i k o r a „ b izo n y ság tételt” az a r­
g u m en táció fo rm á já b a n , a tárg y ilag o sság tálc á já n
tu d ja csak elfogadni. M ár vag y 200 éve a keresz­
ty é n etik u so k a trad íc ió b a n való válo g atással igye­
k eznek m egfelelni a m o d ern világ fö lv etette k é rd é ­
sekre, á lta lá b a n elfogadva azt, am i abból m ég elfo­
g adható. D e nincsen világos h e rm e n e u tik a i p rin c í­
p iu m a a v álo g atásn ak , am ely m egfelelne a m ai
időknek. M e tz és S c h illeb ee kx, e k é t ró m a i k a to li­
ku s m o d ern teológus g y a k o rta szab ad a b b an és fo r­
ra d a lm ib b a n n y ú l m ai e tik ai kérdésekhez, m in t
k o n ze rv a tív p ro te stá n s kollégáik.
IV.
S iegfried K eil teológus-orvos A sze x u á le tik a ter­
m észetes v a g y ku ltu rá lis m eghatározottsága cím ű
előadása szervesen z á rta az eddigi előadások so rát,
am e n n y ib en egy g y a k o rla ti etik a i k érd ésk ö rb en
m u ta tta be az eddig m e g v ita to tta k érvényességét
v ag y a lk a lm a z h atatla n sá g á t. E lm o n d o tta m agáról,
hogy n em csak tu d o m á n y o s re fle x ió k a t szándékozik
n y ú jta n i, h a n em egyházi m u n k ásságának a tap a sz­
ta la ta it is, m ivel 17 év ó ta a R ajn a v id ék i E gyház
életk érd ések b en tan ácsad ó k ö z p o n tjáb a n dolgozik.
E szerv m u n k á ja teljesen interkonfesszionális, m á r­
csak a vegyesházasságok k ö v etk eztéb en is. M egál­
la p íth ató , hogy a n a g y életk érd ések b en a felekeze­
te k és a felek ezeten k ív ü liség n em je le n t n a g y k ü ­
lönbséget, sőt sokszor nehezebb a k e reszty én ek en
segítenie, m e rt ezekben a k é rd ések b en is ún. „eklé­
ziológiai neu ró zisb a n ” szenvednek: h o z zá férh ete t­
len eb b ek az igazság és a valóság szám ára, nem csak
a p rim é r szexuális kérd ések b en . M u n k á ju k lénye­
gében n em is ko rláto zó d ik e rre a te rü le tre , h a n em
felöleli az összes ún. „ viszo n yla t-za va ro ka t és fo g y a ­
téko ssá g o ka t az em b eri é rin tke zés te rü le té n ”, az
em b eri közösségi m a g a ta rtá s fo gyatékosságaitól
szárm azó nyom o rú ság o k at. A z em beriség m a sok­
k a l szenzibilisebb a lelk i szenvedésekkel szem ben
és so kkal m ag asab b igényei k ö v etk eztéb en sokkal
tö b b e t is szenved. K észebbek is e k é rd ések rő l b e­
szélni. Sem a fak u ltáso k , sem a lelkészképzés a p ré ­
d ik á to r-szem in á riu m o k b an n e m n y ú jt elég o k ta tá st
e rre a fe la d a tra. M eg k ap ják a do g m atik át, de nem
tu d já k á ta d n i a való helyzetekben. A h o g y an t —
nem tu d ju k .
M anapság világos, hogy a házasság k é rd éseit
csak a hagyom ányos m orál, egy hom ályos „te rm é ­
szetjo g ” a lap já n , egyedül ún. „teológiával” m egfe­
lelni n e m lehet. A tu d o m á n y o k u g y a n n em b írn a k
pozitív isten i k ije le n tés jellegével, azonban n e m is
fo kozhatok le segédszolgálati eszközökké, m e rt
döntő m o n d an iv aló ik van n ak . Az e tik a kézikönyvei
m indig ko rh o z és m űvelődéshez k ö tö tte k v o ltak az
állam ról, a házasságról, a szexuális erkölcsről szóló
n y ila tk o z a ta ik b a n is. M a m á r ró m ai k ato lik u s te o ­
lógusok között is h an g z an a k o ly an n y ilatkozatok,
hogy a születésszabályozás k érd é sén e k olyan eldön­
tése, m in t a H um anae vitae, e g y általá n n em ta r to ­
zik a p á p a h atásk ö réb e, h an e m az összes h u m á n tu ­
d om ányok p árb eszéd éb en felelhető m eg. E n n ek az
en cik lik án ak az érvelése ism éte lte n az, hogy „am i­
k é n t azt m indig is ta n íto ttá k ” — és é rti r a jta a v á l­
to z h a ta tla n ró m ai tra d íc ió jú term észetjo g o t; a h á ­
zasságnak „csak a szaporodás” a főcélja. E ddig m ég
n em k e rü lt n y ilv án o sság ra egy kisebbségi véle­
m ény, am ely n ek a k ö v etelm én y ei m ég szig o rú b b ak
v o ltak és az eg y h á za ty ák n ak azt az e m b e rta n á t ta r ­
talm a zta, am ely szerin t az em beri lélek a fé rfim ag ­
87
 hoz v an kötve, a n ő csak te rm ő ta la ja a te stn e k , és
m ég sok olyan dolgot, am ely en az o rv o stu d o m ány
de facto és b izo n y íték o k k al ré g e n tú lh a la d t. M eg­
e m líte tte Jaco b Dav id ró m a i teológus szigorú k riti­
k á já t, a k it eddig m ég n em szó líto ttak föl tá m a d á sa
visszavonására. N yo m áb an is m e rte tte az enciklika
belső ellen tm o n d ásait, am ely érv eléseib en m egm u­
tatko zik . Az egyik g y en g éje épp a term észetjo g g al
folyó érvelés. E n n ek ellen tm o n d áso k a k ö v etkez­
m ényei. H a m e g en g ed ett a h alan d ó ság g al szem be­
szállni, ak k o r szám ításb a k ell v e n n i a születések
szám át is. E g y éb k én t n e m log ik u s a tá rsa d a lm i
egyensúly m egőrzésére tö re k v é s az egyén és a szo­
cietás között.
K eil k iin d u lá sa a m ag a nézetei elő ad ásáb an nem
a n n y ira term észettu d o m án y o s, m in t in k á b b szociál-
e tik a i és k u ltu rá lis v o lt (G ehlen, S ch e lsk y , v. O
pen). Az em b er születése id e jé n a le g te h e te tle n eb b
élőlény, ak i ennélfogva k u ltú rá lta b b k ö rn y ezetre
szorul, m in t b á rm e ly állat. A k u ltú ra a term észet
p ó tlé k a k é n t ép ü l élete köré. T ovábbélése is a te r ­
m észetbe tö rté n ő állan d ó b eav atk o zás ré v é n v álik
lehetővé. E n n ek e red m én y e a k u ltú ra . A m ely g y e r­
m e k e t ebből a közös b eav atk o zásb ó l és a közösség­
ből k iz á rn a k (a re n d k ív ü li, n e m k ísérletileg lé tre ­
hozo tt esetek b izo n y ítják ), az súlyosan v ag y épp
g y ó g y íth a ta tla n u l b elebetegszik abba, hogy m ag ára
m a ra d t a „ te rm é sz ette l”, n em ta n u lta m eg m indazt,
am it k o rtársai.
N em i é le tü n k te rü le té n is igen n a g y k ü lö n b ségek
v á la sz ta n a k el b e n n ü n k e t az á lla to k „term észetes”
életétől. H ián y zik n em i szerv ein k és ösztöneink b e­
é p íte tt in tézm én y es k o rm án y zása id ő szak o k ra k o r­
látozo ttan . M inden idő b en m eg v an ez a készség. Ez
viszont a k ív á n sá g tö b b le tte l bizonyos b iz o n y talan ­
ságot visz a tá rs a s életbe. A k u ltú ra ezt a b izo n y ta­
lan ság o t k a n a liz á lja és levezeti. T o v áb b á: n y ilv á n ­
v aló an n em csak a szaporodás a n em iség ü n k é rte l­
me, h a n e m v an szociális fu n k c ió ja is. Az á lte rm é ­
szetességet is a k u ltú ra győzi le. E n n ek tö b b ú tja
v a n a ta g a d á s és az igenlés szélsőségei között. A
m ű v e lő d é stö rté n e ti an tro p o ló g iai k u ta tá s a le g k ü ­
lönbözőbb szo k áso k at ta lá lja a különböző n épek
között „tö rv én y esn ek ” így pl. n e m egy h e ly t azt.
hogy m á r az egészen k isk o rú g y e rm e k e k e t beveze­
tik a n em iség világába. E zek a jelen ség ek egy ösz­
szefüggő k u ltu rá lis ren d sz e rn e k a részei. A k u ltu ­
rá lis re n d sz e re k tö rté n e tile g m e g h a tá ro z o ttak és
válto zá sn a k v a n n a k alávetve. A tö rv é n y e k is k ü ­
lönböző szig o rral é rin tik az eg y ik et és a m á sik at
(pl. k lé rik u so k a t és la ik u so k at, u r a k a t és szolgákat,
fé rfia k a t és nők et, te lje s jo g ú a k a t és alá re n d e ltek e t,
m ag án o so k at és csoportokat, stb.).
Ezek a tá rs a d a lm i k o rlá to k k o ru n k b a n m essze­
m enően le h u lla n a k . E lő állo tt a n n a k a szükségessé­
ge, hogy a ré g i n o rm á k a t le fo rd ítsu k — k e reszty én
ta rta lm u k épség b en ta rtá s á v a l — a m ai tá rsa d a lm i
v iszonyokra és n e csak a h ag y o m án y t h ag y o m á­
nyozzuk tovább. A fe la d a t: az egyéni és közösségi
élet cé ljá t elérni. 1. K or. 10:23 é rte lm é b e n felü l kell
v izsg áln u n k hagyo m án y o s m a g a ta rtá s u n k a t ezen a
te rü le te n is, hogy az éle te t tám o g ató m o zzan ato k at
szorgalm azzuk, az é letet ro m b o ló k at p ed ig k o rlá ­
tozzuk.
Szám olni k ell azzal a lib eralizáló d ási ten d en ciá­
val, am ely a X IX . sz. elejével m eg in d u lt. A népes­
ségszaporodás csökkenése m in te g y 1875 k ö rü l m eg­
in d u lt. E rre a tá rsa d a lo m fejlő d ése h a to tt. A célsze­
rű ség és a k o n zum gondolkodás elh atalm aso d o tt. Az
elegyediesedés és az iparo so d ás szorosan e g y ü tth a ­
88
lad. Így a p á rv á la sztásb an m a m á r sem a család,
sem egyéb régi szem pontok nem já tsz a n a k ak k o ra
szerepet, m in t 100 vag y csak 50 évvel ezelőtt is. Az
e m b e re k et állan d ó an fen y eg eti az eltöm egesedés.
Ez m in d e n k it fenyeget, a d ö n tést sen k i sem k e rü l­
h eti el. A választás m in d a siker, m in d a csőd n a ­
gyobb lehetőségeit k ín á lja. S ta tisz tik a i a d a to k k a l
v ilá g íto tta m eg a p árv á lasztás egész k é rd é ste rü le ­
tét. E zelőtt 50 évvel is kb. u g y an an n y i volt a fé r­
fia k házasság elő tti n em i érintkezése, a kérd és
azon b an az, hogy m i volt a k k o r és m i m o st a fu n k ­
ciója a tá rsa d a lm o n belül. M a világosan az esetek
nagyobb szám ában n e m az a p ro m iszk u itá s a cél,
m in t ezelőtt egy félszázaddal, h a n e m helye v a n a
házasság létre jö tté b e n . Egy 1912-ben n é m e t egyete­
m i h a llg ató k ró l k észü lt sta tisz tik a sze rin t az ak k o ­
ri 90% így oszlott m eg: 70% p ro stitu á lta k k a l, 3%
p in cérnőkkel, a házigazdák le án y a iv al stb. és csak
4% potenciális feleségjelöltekkel. M a 7% esik a
p ro stitu á lta k ra , a n a g y tö b b ség az állandó, vagy
legalább is v á rh a tó la g állandó k ap csolatokra,
am elyből 50% végződik házassággal. A z e tik u sn a k
itt az a fe la d o tt kérdése, hogy ez a m ai á lla p o t nem
m u ta t-e föl tö b b e t in te n c ió jáb a n a k ereszty én h á ­
zasságideálból, m in t a v ik to riá n u s korszak k é p m u ­
ta tó és ü zletjelleg ű házasságkötései?
A házasságon kív ü li terh esség és születések k é r­
désével is hasonló a helyzet. A m ió ta statisztik ailag
szám olják, egyre csökken a szám uk — e lte k in tv e
n e h án y rö v id em elkedési k o rsz ak tó l a v ilághábo­
r ú k id e jén — s m a a legalacsonyabb. O kai: a fo ­
gam zásgátlás, a felelősségviselés a p a rtn e rre l és a
lehetséges g y erm ek k e l szem ben, és végül a készség
a rra , hogy a m á r ú tb a n levő g y e rm e k családban
szülessék m eg. Ez az u tó b b i 50 év e lő tt az esetek
egész so rá b an elkép zelh etetlen volt a tá rsa d a lm i
külö n b ség ek k ö v e tk ezté b en (m unkaadó és dolgozó
k ü lö n b sé g e); m a gazdaságilag is tö b b a lehetőség a
házasságkötésre. N em csak fiata la b b a k , h an e m öre­
g ebbek is eg y re tö b b e n házasodnak, m in t azelőtt.
A fiatalo k k ö zött növekvő v á lásn ak is m egvan a
tá rsa d a lm i oka.
A m ai „se x -h u llá m n a k ” n e m elég csak az árn y o l­
d a la it lá tn u n k . A n y ilv án o sság b an tá rg y a lt k é rd é ­
sek, a fo ly ó irato k állan d ó cikkezése a szexuális k é r­
désről m in d en k á ro s h a tá sa m e lle tt sok jó t is ho­
zott, m in d en ek e lő tt azt, hogy a p ro b lé m ák vég re
„ verbalizálódhattak”, azaz le h e t ró lu k beszélni.
M ert ezelőtt, n em is olyan régen, ezekről a k é rd é ­
sekről csak az u tc a m ocskos n y elv én volt lehetséges
beszélni, v ag y sehogy. A tiltak o záso k sem so k at
h asználnak. Az em b e re k et nem le h e t visszaterelni
az iparosodás e lő tti k orszakba, a tu d o m án y előtti
világba, a tá rsa d a lo m rég i osztály- és egyéb k o rlá ­
ta i közé. I tt ú jr a kell gondolni m in d en t, és jó l já ­
ru n k , h a észrevesszük, hogy a m e g v á lto zo tt világ­
ban so k k ö rü lm é n y ép pen a n n a k ked vez, ho g y a
nem iség — a m e ly n e k eszm é n yi fo rm á já t az előadó
is a m o nogám házasságban lá tta — k e re szty é n v o ­
násai jo b b a n é rv én ye sü ljen ek . D e ahhoz, hogy a
m é lta tla n p ro stitú ció és egyéb szenny visszaszorul­
jon, n e k ü n k is m eg ke ll sza b a d u ln u n k a ro m a n ti­
k u s ko r értékská lá já tó l, fé tise itő l és tabuitól. H e­
lye v a n az egyesek á lta l k ö v etelt aszkézisnak is,
am i a nem iség tu d a to s alak ítása, hiszen nem m in ­
den nem iség vége a koitusz, h an e m lényege az
egész e m b e rt betöltő szeretetérzés.
Az előadásokhoz fűződő v itá k n em kevésbé érd e­
kesek voltak.
P á ko zd y László M árton
 Sanctitas — humanitas
Az érdeklődés, gond és féltés k ö zép p o n tjáb an
m a k étség telen ü l az e m b er áll. E ltév esztett, az igé­
tő l te lje se n idegen k ö v etk eztetés len n e m égis azt
állítan i, hogy a teo ló g ián ak a jö v ő b en an tro p o ló g iá­
v á k ell lennie, h a a m ai szek u lárissá le tt, te h á t
te lje se n a v ilág felé fo rd u lt, ö n álló su lt em b er szá­
m á ra é rth e tő v é k ív á n ja te n n i m o n d a n iv a ló já t, és
a n n a k szellem isége, belső v ilág a fo rm álásáb an , cse­
lek e d e te in ek m o tiv álásáb an v alam ik ép p en részt
a k a r venni. Ez te lje s á tv áltás, a refo rm áció és az
u tó b b i félszázad teológiai eszm élkedésének, az új
re fo rm á to ri teo ló g ián ak egyenes m eg tag ad ása lenne,
és — te te jé b e n — n em biztos, hogy célt é rn é n k
vele. A m ik o r azonban e lu ta s ítu n k m a g u n k tó l m in ­
den ilyen k ísé rle te t (Cox, R obinson, V a n B uren),
n e m h a llg a th a tju k el, azt a h a tá ro z o tt m eggyőző­
d ésü n k et, hogy a r á n k következő évek teológiai
g ond o lk o d ásáb an so k k al n ag y o b b h e ly é t kell b izto­
síta n i az em b ern ek , lénye, léte, h ely e és k ü ld etése
m egh atáro zásán ak .
N em é rtü n k egy et azokkal, a k ik ily en m erev el­
le n té tb e n lá tjá k a m ú lt és je le n h a n g sú ly á t: v a la ­
m ik o r az v o lt az égető k érd és, h o g y an találo m m eg
az irg alm as Iste n t és h o g y an ju th a to k vele b ék es­
ségre. M ost azo nban ez az egyetlen a k tu á lis k é rd és:
hogy an találo m m eg az irg alm as fe le b a ráto t, ho­
g y an é lh e tü n k v alam ik ép p en b ék ess égben egym ás­
sal (S ym a n o w ski). A h a n g sú ly n a k ily en m é rv ű el­
tolód ása n e m in d o k o lt; az azonban n e m kétséges,
hogy az em b ern ek é rd ek lő d ésü n k k ö z é p p o n tjáb a
k ell k erü ln ie, n e m m in th a az, a m it az em b errő l
tu d u n k v ag y m o n d h a tu n k , fonto sab b , sü rg etőbb
lenne, m in t am it Isten rő l, az ő irg alm asság áró l kell
tu d n u n k , h a n e m hogy sü rg ő sen p ó to lju k a m u lasz­
tá st, és az em b errő l — épp en az Iste n tő l n e k i a já n ­
d ékozott — m éltó ság án ak és szerep én ek m egfele­
lően, te h á t h itelesen szólhassunk.
R evízió alá k ell v e n n ü n k az e m b e rre vonatkozó
ta n ítá s u n k a t a k ív ü lrő l é rt k ritik a m ia tt is. N em
leh e t döntő, de közöm bös sem , hogy m it m o n d an ak
ró lu n k a szom szédban. A teo ló g ián ak ép p en e rre a
részére célozva á llítjá k , hogy „a k e re sz ty é n teoló­
g ia m egöli az em b er terem tő k ép esség ét és m egbé­
n ítja a m ásik em b e rre irá n y u ló felelősségét”. Igaz
ez? „M inden rem én y ség és érté k , am ely tú lu ta l
ezen a világon: a v ilág n ak és az e m b e rn e k az el­
á ru lá sa ” (Cam us). Igaz ez m a, am ik o r a rem én ység
világi im plikációi is egyre n ag y o b b té r t k ezdenek
h ódítan i, a n a g y rem én y ség m e lle tt az ún. kis em ­
b eri rem én y ség ek fo ntossága is bebizonyosodik? El­
gondolkozható az is, közelebb lépve tém ánkhoz,
am ik o r m in teg y az e m b er érté k e lé sét adva, ezt
m o n d ja : „S o k k al tö b b a csodálnivaló, m in t a m eg­
v etn i való az e m b e rb e n ”. Az em b ern ek m eg k ell
p ró b áln ia, h ird e tte ez a kívülálló, „szen tn ek ” len ­
ni, Isten n é lk ü l persze. É s a m ik o r u tá n a n é z ü n k ,
hogy an lesznek hősei „ sz e n tté ”, m eglepődve lá tju k ,
hogy nem a világ tó l való gőgös elkülönülésben,
n e m is a tú lv ilá g ra való b eirán y o zo ttság u k b an ,
nem a k ö zépkori „via n eg a tiv a ” e lő írá sa it követve,
h a n em : az em b eri h ely tállásb an , a szo lid aritás v á l­
lalásáb an , a m en tésb en és a felfo k o zo tt szolgálat­
ban, egyszóval a m ély em berségben. D e n e m is k e l­
lene a szom szédba m en n ü n k , itt v a n n a k k ö zelü n k ­
ben a „m u n k a h ősei”, ak ik rő l, h a m ás k iin d u lá s­
sal is, u g y an ezt e lm o n d h atju k . M a rx is ily en féle­
k ép p en m o n d ja, n y ilv án n em m in d en célzás n élk ü l:
„K ön n y ű ú g y szen tn ek len n i, h a k ö zben elfelejtesz
em ber le n n i”. A k érd és m ost m ár, v a jo n m i el­
m o n d tu k -e, m it je le n t igazán „szentnek le n n i”, Is­
te n n e l persze, és hogy v aló b an elle n tétb en v an -e
ez a h u m a n itas a helyesen é rte lm e z ett bib liai sanc­
tita s-sza l? N em az tű n ik -e ki, hogy a sa n ctitas n a ­
gyon is evilági k v a litá s és sohase v aló su lh at m eg a
m ásik em b erre való te k in te t n élk ü l? P ró b á lju k
m egközelíteni a p ro b lé m á t négy különböző irá n y ­
ból.
A z Ósz. bizonysága
Mi, a k ik a re fo rm á to ri g y ö k erű egyházakhoz ta r ­
to z u n k és m a is ahhoz ta r tju k m a g u n k a t az ige és
az élet értelm ezésében eg y a rá n t, egyből v isszau ta­
s íth a tn ók ezt a k r itik á t, m o n d v á n : L ehet, hogy a k e ­
resztyénség egyes ág azatai, fő k é n t a középkori egy­
ház, vagy a valóságtól elszakadt szek ták téves em ­
b e r- és v ilágszem léletükkel okot a d ta k és ad n ak
ilyen v á d a k ra , de m i itt n e m érezzük ta lá lv a m a­
g u n k a t; hiszen n e m ok n é lk ü l n e v e z té k felekeze­
t ein k eg y ik ét m á sik á t — éppen az em b er és a v i­
lág d o lgaiban való te v é k en y rész v éte lü k m ia tt —
„az a k tiv itá s és heroizm us v a llá sá n a k ”. T an u lsá­
gos len n e e n n ek jellegzetes v o n ásait k ib o n ta n i
m in d a lu th e ri, m in d a k álv in i refo rm áció b an . M ost
azonban m ellőzve a k eg y esség tö rtén et b e h ató b b
v izsgálatát, in k áb b a k risztológiai m egalapozását
p ró b á lju k m egkeresni a világhoz való viszonyulá­
su n k n ak .
Úja b b a n , ah o g y an az ige teste tö lté sé t és K risztu s­
n a k az em b erek k el v á lla lt szo lid a ritá sá t jo b b a n
m e g é rte ttü k , az éle tn ek a szent és p ro fá n sz fé rá ra
való választása szin te m ag átó l m egszűnt. K itű n t,
hogy n e m egy k isz a k íto tt helyen, h an em a p ro fá n ­
n a k n ev e z e tt v ilág b an leh e t és k ell szen tn ek lenni.
A m egoldás g y ö kerei m eggyőződésünk szerin t, en­
nél az úsz.-i ta la jn á l m esszebbre, egészen az Ósz-be
n y ú ln a k vissza. A k é t szféra n em tű n ik m á r o tt
sem olyan ellen tétesn ek , h a a „szentség” (qódes) és
a dicsőség (kábód) fo g alm át e lk ü lö n ítjü k . Az Isten
szentségének nagy, m in d e n e k fe le tti szerepe v a n az
ósz.-i k ijelen tésb en . Ez h a táro zz a m eg az Iste n n e k
az em berhez és a világhoz való viszonyát. „Isten
vagyok én és n em em b e r: a S zent te k ö zö tted ”
(Hós 11:9). A szentség v aló b an Iste n tra n sc en d en ­
ciáját, m ás vo ltát, egyedüliségét fejezi ki, túlzás le n ­
n e azonban egyes h ely ek re h iv atk o zv a (Ézs 6:5),
ebből következően: Iste n teljes m eg k ö zelíth etetlen ­
ségéről beszélni, az t állítva, hogy szen tn ek len n i
annyi, m in t m a g a m a t elválasztani, illetv e „elvá­
la sz to ttn a k ”, „e lk ü lö n ü ltn e k ” lenni. A valóság
ug y an is az, hogy Iste n szentségének n em csak ez a
n eg a tív ta rta lm a van. L á tásu n k szerint, to v áb b ­
m enően, n em szabad a szentség fo g alm áb a á ttö lte ­
n i azt, am i v a ló jáb a n a „dicsőség” ta rta lm á t adja.
M ert in k á b b a „dicsőség” k ö v etk eztéb en lesz az Is­
te n : félelm etes, egészen m ás, m eg k ö zelíth etetlen fé ­
n yességben lakozó. És n em lén y eg telen a n n a k m eg­
figyelése sem , hogy Isten m áskép közli szentségét
az e m b erre l és m áskép, m ásk o r ad részt dicsőségé­
ből. A szentséget egyenesen e lv á rja Isten az e m b er­
től, és n épétől is: „L egyetek szentek, m e rt én is
szent v ag y o k ” (Lev 11:14). És: „a k ik hozzám kö­
zel v an n ak , azokban kell m eg sze n telte tn em ” (Lev
10:3). D icsőségéről viszont ezt m o n d ja : „D icsősége­
m et m ásn ak n em ad o m ” (Ézs 48:11). M ózest éppen
az é rt é rte a fájd alm as b ü n te tés, m e rt m ag á n ak
a k a rta Isten dicsőségét m egszerezni (N um 20:12).
89
E zért ré g eb b en így m o n d h a ttá k : Iste n szentsége
ellenére is é rin tk e z ik az em b errel, e g y ü tt m egy n é­
pével, m ost ellen b en ezt m o n d h a tju k : a szen t Isten
— ép p en szentségéből köv etk ező en — k ö zv etlen v i­
szonyba lép a világgal és közösséget v á lla l az em ­
berrel. De n e m is le h e t ez m áskép. M ert az Isten
szívét b etö ltő k ö n y ö rü le t (kheszed) ú jr a és ú jr a
közösségvállalásra, sz o lid a ritá sra in d ítja az e m b er­
rel. É rdem es le n n e u tá n a n é z n i, h o g y az Isten b e n
ta lá lh a tó a n tro p o m o rf és a n tro p o p a tik u s vonások
nem en n ek a „ re jte tt em b erség n ek ” a tü k rö ző dései-
e, m ely ek a z u tá n Jézu s K risz tu sb a n tén y leg esen és
h a ta lm a sa n m e g m u ta tk o z ta k ? És a m ik o r szen tség et
k ív á n népétő l, v a ló já b a n n e m elk ü lö n ü lést, nem is
eg y fa jta m inő ség et csupán, h a n e m az em b erközti
viszony tisz ta sá g á t, a leg tisztá b b é rtelem b en v e tt
em b erség et vá rja tő lü k? A n n y i m in d e n e se tre bizo­
nyos, h o g y a szentség Iste n n e k az a tu la jd o n ság a ,
m ely b en az e m b e r m á r életében, a fö ld i viszonyok
k ö zö tt részesü lh et, és az m á r az Ósz. v ilá g á b an is
„ a ttrib u tu m com m u n icab ile”-n e k te k in th e tő , m íg a
dicsőség ig azáb an csak a jövendő éle t aján d ék a.
E m berség az Úsz.-ben
A z Ú sz.-ben a „szentség”, v ag y „szen tv o lt” jelö ­
lésére h á ro m v ag y n é g y szót is ta lá lu n k . A z egyik
a „h agiotész”, m ely a szentség elv o n t á lla p o tá t je ­
len ti, fő k é n t Isten b en . A m ásik a „hagiazm osz”,
m ely viszont az e m b er Isten h ez való v iszonyát, a
sz á m á ra v aló elv álaszto ttság o t fejezi ki. Ez az, am it
K risztu s szerzett az e m b e re k n e k . Ő a m i szentsé­
g ü n k (1 K o r 1:30). H arm adszor, a „h agioszüné”. Ez
az é le tfo ly ta tá sb a n m eg n y ilv án u ló , a szem élyiség­
ben, a n n a k m inőségében m egvalósuló élet. Ez su ­
g á rz o tt k i az Úr Jé z u s életéb ő l földi szo lg álata ide­
jén. E zt k ell az e m b e rn e k is véghez vinnie, tö ­
k életesség re ju tta tn ia , Iste n félelm ében (2 K or 7:1),
és eb b en k e ll fe d d h e te tle n n ek ta lá lta tn ia a K risz­
tu s v isszajö v etelek o r (1 T hessz 3:13). A n eg y ed ik : a
„hosziotész”. „H ogy felöltözzétek am az ú j em bert,
ak i Iste n sz e rin t te re m te te tt igazságban és valósá­
gos szen tség b en ” (Ef 4:24). Ez az előbbihez igen
közelálló é rtelem b en fo rd u l elő, és k im o n d o tta n a
m eg ig azu lást ta lá lt e m b erek életszen tség ét jelöli.
Á lta lá b a n a z t m o n d h a tju k , h o g y ez a szó az em b ert
a bűnhöz, m ég pedig a m ásik em b erh ez való vi­
szo nyában m u tatk o zó b ű n ö k k el k ap cso lato san je ­
löli, és az ily en k ifejezések b en tü k rö ző d ik értelm e,
m in t „tisz ta é le t”, „tisz ta szív”, „tisz ta k éz”. De h á t
kicsoda ily en ? E lte k in tv e attó l, h o g y az Ósz.-ben a
szen t (qádós) tisz tá t, á tlá tsz ó t is je le n te tt, so k at­
m ondó szám u n k ra, h o g y a „hosziosz”, a m it itt tisz­
tá n a k fo rd ítu n k , az ósz.-i görög fo rd ítá sb a n g y a k ­
ra n a „k h ászid ” m eg felelő jek én t áll. Ez p ed ig a m á r
em líte tt leg d rá g á b b szónak, az iste n i irg alm at,
m egbocsátó kedvességet, k e g y elm et je le n tő „k h e-
szed”-n e k a szárm azékszava. K i h á t v ég ü l is a
szen t? A k in Iste n kedvessége, k eg y elm e átragyog,
m in t tisz ta ü v eg en a n a p su g á r. Az e m b e r életében
n e m ezt az átlátszó ság o t g á to ljá k a b ű n ö k , elsősor­
b an a tá rsa s életb en m u tatk o zó k ?
A „valóságos szen tség ” é rte lm é t k u ta tv a , bizto­
san n e m rossz irá n y b a fo rd u lu n k , h a Jézu s K risz­
tu s ra n ézü n k , a k irő l azt olvassuk, hogy „am ikor
Iste n fo rm á já b a n v o l t . . . m e g ü re síte tte m ag át, szol­
gai fo rm á t vévén föl, em b erek h ez haso n ló vá lé­
v é n ” (Fil 2:6—7). A n élk ü l, h o g y az Ú r K risztu s
k ettő s te rm észetérő l szóló ta n ítá s t érin ten ő k , csu­
p á n m in t h a so n la to t k ív á n ju k alkalm azn i, a m ik o r
azt k é rd ezzü k : m itő l ü re s íte tte m eg m a g á t? K ét­
90
ség telen ü l a ttó l, am i ben n e a dicsőség sugárzó fé­
n y e volt, m ég pedig azért, hogy közel jöhessen a h ­
hoz, közösséget v állalh asso n azzal, h e ly t ad jo n a n ­
n ak , am i em beri. A h a so n latn ál m a rad v a, a m eg­
szentelődés fo ly a m a tá b a n az e m b erb en is: egyfe­
lől m egüresedés, m ásfelől m egtelés, egyfelől elsze­
gényedés, m ásfelől m eggazdagodás, egyfelől fogyás,
m ásfelől növekedés m egy végbe. A m u n k áb an , a
szo lg álatb an és a szenvedésben eltelő em b eri élet
célját — a h it E lkezdője és B evégzője felől nézve
— tö m ö re b b e n n em tu d n á n k m eg h atáro zn i, m in t
h a a H éb er levél író já v a l azt m o n d ju k : „hogy sze n t­
ségében ré sze sü ljü n k ” (12:10). V agyis ab ban, am it
az Úr Jézu s köztü n k , em b erek kö zt fe lm u ta to tt: a
m á sik em b er m eg értéséb en , vállalásában, szám ára
átlátszóvá, n y ito ttá válásban, a vele való azonosu­
lásban, egyszóval: a m é ly em berségben.
A legújabb teológia ered m én yei
A leg ú ja b b teológiai m u n k ásság ered m én y ei kö­
zül re n d k ív ü l n a g y h o rd e re jű e k azok, am elyekben
az e m b ern ek a világ b an való cselekvése ta lá l p n e u ­
m atológiai, s egyben krisztológiai m egalapozást.
Ily en n ek k e ll te k in te n ü n k azt a fé n y t is, am ely a
„sanctitas” és „ h u m a n itas” szoros kap cso latán ak ,
szin te id e n titá sá n a k m eg rag ad ásáb ó l árad . T erm é­
szetesen nem sta tik u s elk ü lö n ü ltség ü k b en , h an em
din am ik u san , életesen, a szen tn ek a p ro fá n n a l való
új és ú j találk o zásáb an . V alam ik o r csak m erő el­
le n té tb e n le h e te tt k é t ilyen m ély rő l jövő v ág y n a k
kifejezést a d n i: „ em ber sze re tn é k len n i” és „szent
sze re tn é k len n i”. M a m á r k ez d jü k é rte n i, hogy a
k é t k a te g ó ria közel áll egym áshoz, sőt m ajd n e m
fedi egym ást. A lighanem az orto d o x egyház m ély­
reh ató , de á lta lu n k csak kevéssé ism e rt p n eu m a to ­
ló g iáján ak tan u lm án y o zá sa so k b an segítene en n ek
tisztázásáb an és m egértésében. K itű n n é k , hogy szá­
m u n k ra , — a k ik évtizedek ó ta n e m tu d tu n k m it
kezdeni a „Jézus é le te k ”-kel, m ost ezek ú jra
fo n to sak k á leh etn ek : Jé zu s em berségének, m ások­
hoz való viszonyának felm érésében és m e g értésé­
ben, p o n to sa b b a n : vele m en ésü n k b en , sa já t em b er­
ségünk m egélésében és m egértésében. A rövidség
k e d v é é rt csak k é t idézettel világ íto m m eg a p ro b ­
lém át. E gyik az o rto d o x N issiotis-tó l való, a m ásik
a svájci Senarclens-tól. „K eleten a pneu m ato ló g ia a
h a n g sú ly t az üdvösségnek a S zentlélek á lta l ú jjá ­
szült e m b e rre v o n atkozó köv etk ezm én y eire teszi.
Így a teológia v a ló já b a n pn eu m ato ló g iai a n tro ­
pológiához vezet. A K risz tu sb an élő em ber — a
b ű n b á n a t ú tjá n — felszólítást n y er, hogy ú jra és
ú jra v á lla lja k ü zd elm ét egy felem elkedésnek, a sa­
já t im ag o -já ra való e lju tá s n a k : és ez K risztus, m in t
veru s hom o. A th eo zisz a görög orto d o x teológiá­
b an ug y an is n e m m ás, m in t teljes em berség Iste n ­
ben, a S zentlélek á lta l.”
E rrő l az em b erség rő l így ír S enarclens svájci
professzor: „A S zentlélek m ásik m u n k á ja az, hogy
em b erib b é tesz b e n n ü n k e t (plus hum ains). R észem ­
ről a je le n k o ri teológia e g y ik leg értékesebb ú jra fe l­
fe d e zé sé n e k ta rto m , hogy azonosította K risztu s
szentségét, n e m istenségével, ah o g y an a n n a k id e­
jén Sch leierm acher és S ecrétan jövendölte, hanem
em berségével. S zentsége u g y a n is: eg y szerűen em ­
berségének in te g ritá sa és tökéletessége. T erm észe­
tesen, ez az em berség n em le h e t tö k életes csak az
Isten n el való in tim egységében, az ő en h y p o stasiá­
jáb ó l kifolyólag. D e ebb en a p e rsp e k tív á b a n a
szentség n e m h a tá ro z h a tó m eg tö b b é úgy, m in t
vallásos k v alitáso k és erkölcsi é rté k e k összes­
 sége. A szen tség : h u m a n itá s, azaz igazi em b er­
k é n t való viselked és a m ás em b erek k el való vi­
szonyban, n e m pedig elefán tcso n t to ro n y b a elzár­
k ózás; m in d ig m áso k k al való szolidaritás, és m in d ­
ez e g y fa jta p ro fa n itá sb a n . I tt a L eb en Jesu -k ú jr a
m e g ta lá ljá k fo n to sság u k at, p ersze egy m ás o p tik á ­
ban. M ert itt a rró l lesz szó, hogy m eg fig y eljük, fő­
k é n t a szin o p tik u so k n ál — és ezt n ag y o n k o n k ré ­
te n — , ho g ya n tö ltö tte be Jézu s a m aga em b ersze­
re p é t az in tézm én y ek tő l k ö rü lv év e, k o rá n a k poli­
tik a i, gazdasági, szo ciális-k u ltu rális és családi k ö ­
rü lm é n y e i között. És m in d ezt azért, hogy m egis­
m e rjü k : M it te tt Jézus? Igen, h o g y a z u tá n m i is
ak k é p p e n cselek ed jü n k . Jézu s szen tség ét — a L é­
le k h a ta lm a á lta l — fe lö ltö zn i te h á t an n yi, m in t
fe lö ltö zn i em b erség ét, v ag y leg aláb b is u tán o zni, kö­
v e tn i azt — bizonyos m érték ig , ah o g y a n é lt és cse­
lek ed ett. M ert Jé z u st u tán o zn i a n n y i, m in t L élek
sz e rin t já rn i, a n n a k m egfelelően, a k i ő v o lt és am it
ő te tt. Ez le h e tn e k iin d u ló p o n tja e tik á n k n a k . E b­
b en az é rte le m b e n h ely eseb b v o ln a a z e m b e r h u ­
m an izáló d ásáró l, m in t d iv in izáló d ásáró l beszélni,
V agy ú g y m e g h a tá ro z n i az isten iv é léteit, ah o ­
gy a n a z t a görög teo ló g iáb an teszik, ahol n em m ás
az: m in t teljes em berség, a L élek á lta l.”
S ze n t világiasság
N em fe lté tle n ü l szükséges, hogy m in d en p ro b lé ­
m á tó l egyenes v o n a la t h ú z z u n k a reform ációhoz, de
h a k ö n n y e n m e g te h e tjü k , n em k ell ezt elm ulasz­
tan u n k . N em azért, hogy s a já t v ag y m áso k gon­
do latait, a k ik a m ié n k e t elősegítik, v isszav etítv e
eg y fa jta refo rm áció s sz in k re tiz m u st te re m tsü n k ,
h a n e m egyszerű en azért, hogy m e g k ím é ljü k m a­
g u n k a t és m á so k a t a m á r egyszer fe lfe d e ze tt dol­
gok ú jra fe lfe d ez é sé n e k fárad ság átó l. M ert nem
m in d en esetb en ug y an , de egyszer m ásszo r n agyon
is igaz: ezt a re fo rm á to ro k m á r ré g e n m egm ondták.
Ez az eset a „szent v ilág iasság ” h a n g o z ta tá sá v al is,
a m it egyesek, m in t ú j, soha n e m h a llo tt ig é n y t ál­
líta n a k m a a k e re sz ty é n ek elé. H a egyszer fá ra d sá ­
got v en n é n k m a g u n k n a k , hogy az eg y h áztö rtén etet,
m in t k e g y e ssé g tö rté n e tet — am i v ég ü l is lényege
k ellen e leg y en — átta n u lm á n y o z z u k , m eggyőződé­
sem sz e rin t ig en n a g y seg ítség et k a p n á n k éppen
azo k b an a k é rd é se k b e n — az e m b er és v ilág dolgai­
b a n —, am ik m a leg jo b b an szorongatnak.
A h u m an izm u ssal érin tk ező és sokszor e g y ü tt­
dolgozó refo rm áció v ilág - és em b erszem lélete egé­
szen m ás volt, m in t a k ö zép k o r v ilág tó l elforduló,
a k o lo sto ro k ex k lu zív elzárk ó zására é p íte tt és tel­
jese n a tú lv ilá g felé fo rd u ló g y a k o rla ta . E bből sok­
m in d en m e g m a ra d t a m ai k ato licizm u sb an is, ezért
— m in t p é ld á u l a fra n c ia író k — , a k ik csak ezt is­
m erik , n e m k a p n a k m eg b ízh ató k é p e t az ev an g éliu ­
m i kereszty én ség rő l. M a m á r tu d ju k , hogy a „de­
votio m o d e rn a ”, ez a g y a k o rla ti, filo z ó fiá tla n íto tt
kegyesség, m ily en h a tá ssa l v o lt a re fo rm á to ro k ra,
külö n ö sen K á lvinra , és m ily en fo n to sn a k ta rto ttá k
a „ ta n ” hasznossága, gyüm ölcsöző v o lta u tá n k é r­
dezni (fru ctu s u tilita tis). N em lén y eg telen an n a k
észrevevése sem , h o g y a „ h u m a n itas”, am irő l ép ­
pen beszélünk, m ily en n a g y szerep et já tsz o tt a r e ­
fo rm á to ro k g o n d o lataib an , m e rt ép p en a h u m a n itá s
az, a m ire az e m b er ele se tt á lla p o tá b a n képes, m e rt
ebb en je le n tk e z ik le g tisz tá b b a n az ö sszetört iste n ­
k é p tü kröződése. H a ú jr a fo n to ssá v á ln é k v alóban
m eg k érd ezn i: M it te tt Jézu s?, én to v á b b m e n n é k
és u tá n a k érd ezn ék , az edd ig in él so k k al p o n to sab ­
ban, hogy m it te tte k a refo rm áto ro k , hog y an élték
m eg a k eresz ty én valóságot — az ilyen m ély k e ­
gyességet és h a tá ro z o tt em b erség et k ív án ó ta n ítá s
m ellett? A re fo rm á to ri „m odell” felvázolása sem ­
m ik ép p en nem á rta n a csőddel fenyegető kegyes­
ség g y ak o rlatu n k n ak .
M eggyőződésem , hogy L u th e rtő l m ég ezen a té re n
is so k at ta n u lh a tn á n k . K á lv in t jo b b a n ism erem ,
csak ez ért h ivatkozom m o st rá, és közvetlen kö v e­
tő ire, ak ik a je len világ fe n n ta rtá s n é lk ü l való v ál­
la lá sáv a l m erő b en e lté rte k a középkor g y a k o r­
latátó l. N em csak K álvinnál, de a h u g e n o ttá k n á l és
a p u ritá n o k n á l is jele n tk ez ik v a lam i ú j, addig is­
m eretlen , v a ló já b a n pedig az igazi jézusi, a bibliai,
a m it egyik K á lv in -k u ta tó : S z e n t világiasságnak
(holy w orldliness) nevez. N em visszahúzódni a v i­
lágtól, h an em b elem enni a n n a k dolgaiba, ala k íta n i,
irá n y íta n i, sokak ja v á t és így Iste n dicsőségét szol­
gálóvá te n n i azokat. A feltö rő ré te g e k m indig a k ­
tív a k . A leh etőséget a fokozott a k tiv itásh o z ak k o r
az ú j fö ld ra jzi felfedezések és a m eg v álto zo tt gaz­
dasági viszonyok n y ú jto ttá k , de az alap o k és m o tí­
vu m o k b ib liaiak v o lta k : „Az én A ty ám m u n k á lk o ­
dik, és én is m u n k á lk o d o m ” (Jn 5:17, 9: 4). „A m int
az A ty a k ü ld ö tt engem , úg y k ü ld e lek én is tite ­
k e t” (Jn 20:21). A felső m egbízásból v á lla lt m u n k a
n a g y felelősséget kív án , el k e ll szám olni ró la a
k ü ld ő és m egbízó előtt. A ki elh ív ást k a p o tt, an n ak
n e m elvonulva, h an em h iv a tá sa betöltésében, te h á t
világi fo g lalkozásában k ell szen tn ek bizonyulnia.
Ez a tu d a t és bizonyosság olyan viszonyulást, sőt
állan d ó m a g a ta rtá st a la k íto tt k i n á lu k a m u n k á ­
val, pénzzel, az em b erek k el kap cso latb an , hogy ho­
v ato v á b b „ p u ritá n jellem ”-rő l le h e te tt beszélni, és
ilyen közm ondás k e le tk e z h ete tt: „becsületes m in t
egy h u g e n o tta ”.
T anulságos és hasznos lenne, ú jr a hangsúlyozom ,
en n e k a „szent világ iasság ”-n a k szociális és e tik ai
ta rta lm á t p o n to sab b an kielem ezni. V ajon n em az
tű n n é k -e ki, hogy a „szentség-em berség” d ia lek ti­
k a i egysége feszül em ögött is? Az, am i egyedül já r ­
h a tó ú tn a k tű n ik m a is, m in d en gyüm ölcsök u tá n
vágyó k ereszty én szám ára, a szek u lárissá le tt vi­
lágban.
Dr. B ékési A n d o r
ZENEAKADÉMISTÁK KÓRUSHANGVERSENYE
A hazai énekkari kultúra fontos tényezője az a m ű­
vész-nevelés, ami a Liszt Ferenc Zeneművészeti Fő­
iskola középiskolai énektanár- és karvezető-képző ta n ­
szakán folyik. A karvezetést tanító Vásárhelyi Zoltán
tanárnak nemrég könyve is jelent meg a vezénylés
módszertanáról. A karvezető-jelöltek diploma-elnyeré­
sének egyik feltétele, hogy készültségükről nyilvános
hangversenyen adjanak számot. A m árcius 8-iki dip­
loma-hangversenyen — szokatlanul nagyszámú kö­
zönség előtt — öt jelölt: Gárdonyi Hajna, Lukács Má­
ria, Mihálovits Mária, Ném eth Veronika és Pintérné
Kollár Éva állt ki a Zeneakadémia nagytermének a
pódiumára, hogy vezényelje a tanszak hallgatóiból álló
széphangú kórust. Műsorukban Lassus egyik zsoltár­
m otettájától J. S Bach egyik kantáta-részletén és Mu­
szorgszkij „Józsua” kórusán keresztül Hindemith san­
zon-ciklusáig, sőt m ai magyar zeneszerzők által kom­
ponált kórusokig sokféle, változatos és igényes m űvek
szólaltak meg. Gárdonyi Zoltánnak Petőfi „Szeptember
végén” költeményére kom ponált — az Editio Musica
kiadásában februárban m egjelent — ötszólamú ve­
gyeskari m űvét a szerző diplomázó leánya vezényelte.
(P)
91
 Az istentisztelet poimenikai szempontjai
M inél v ilág o sab b á v álik az egyház szolgálatában,
hogy az iste n tisz te le t n em le h e t az egyház fo rm á ­
lis tevékenysége, am ib en tö rté n e lm i v ag y esetleg
tá rsa d a lm i ad o ttság o k á lta l hozzávezérelt töm egek
külsőségek ir á n ti ig én y ét elég íth eti ki, a n n á l kom o­
ly a b b a n k ell fe lv e tő d jé k az a k érd és is, m en n y ib en
része a lelkigondozás sz o lg álatán ak m ag a az iste n ­
tisztelet. M en n y ib en igen fontos, n e m is m o n d h a t­
n á m része, h a n e m irá n y ító szem p o n tja k ell legyen
az iste n tisz te le tn e k az egyház lelkigondozói fe l­
adata.
V ilágosan k e ll azt leszögeznünk, az egyház te v é ­
k en y ség én ek k ö z é p p o n tjá b a n n e m a z é rt áll az is­
te n tisz te le t, m e rt Iste n n e k v a n szüksége a rra , hogy
az em b er litu rg iá lis szolgálatában, szerv ezett közös­
ségben és m e g h a tá ro z o tt fo rm á k k ö zö tt fejezze ki
irá n ta im á d a tá t, h a n e m Iste n n e k az e m b er szám ára
elk ész íte tt k eg y elm i a já n d é k a m indaz, am i az is­
te n tisz te le tb e n — a k á r m in t Iste n k ije le n té se az
em berhez, a k á r m in t az e m b e r h á laad ó v ag y ú ja b b
k é ré sé t előadó válasza Isten h ez — tö rté n ik .
H a az iste n tisz te le t lén y e g é t így fo galm azzuk
meg, világos lesz az is: Is te n n ek, a k in e k g o n d ja v a n
m in d en lé le k re és ak i m ag áh o z h ív ja és vezérli az
em b ert, az az a k a ra ta , h o g y m in d e n olyan szolgálat,
am it e m b er — az Ő m egbízásából, m in t az iste n -
tisztelet szolgálattev ő je, azaz litu rg u s — végezhet,
en n ek a p a ra n c sn a k felelősségteljes szo lg álatában
végeztessék el. A z iste n tisz te le t te h á t k ifejezése és
hord o zó ja k e ll legyen Iste n m agához hívó a k a ra tá ­
nak.
D öntő alap elem e az iste n tisz te le tn e k az, am i eb ­
ben fo g lalh ató össze: Iste n je le n v a n az Ő im á d á ­
sá ra eg y b eg y ű lt g y ü lek ezet közösségében.
N em v á lto z ta th a t ezen, h o g y m e k k o ra, és hol jö tt
össze ez a gyülekezet. H iszen az Úr íg é re te : „Ahol
k e tte n v a g y h á rm a n eg y b ejő n ek egy a k a ra tta l az
Ő nev éb en , o tt Ő je le n v a n ”, ily en k ü lö n b sé g téte l­
re n e m ad lehetőséget. Iste n tisz te le t ab b a n a fel­
té te lb e n ta rth a tó , hogy Ő v a n je le n ott, ahol az
em b er m egköszönheti Iste n a lá h a jló szeretetét, el­
fo g a d h a tja k ije le n té sé t és e lk é rh e ti azt az e rő t és
u ta t, am it csak a jelen v aló Iste n tő l n y e rh e t meg.
D e h a m á r k e ttő rő l v ag y h á ro m ró l v a n szó, a k ­
k o r n y ilv án v aló , hogy azok különböző egyéniségek,
a k ik n e k életében épp en az az érdekes, h o g y v a n n a k
közös szükségeik — Iste n üdv ö sség re vezérlő a já n ­
dék ai — és v a n n a k sajáto s szükségeik, am ik m á r
nem csak e m b er v o ltu k b ó l, h a n e m é le tü k sajátos
ad o ttság aib ó l és tö rtén éseib ő l adódnak.
Sok v itá ra a d o tt okot az egyház ta n ító i szolgá­
la tá b a n az, hogy m e n n y ire le h e t és k e ll legyen az
ig eh ird etés a lelkigondozás eszköze. A v ita oka sze­
rin te m ab b a n re jle tt, h o g y sem a p ietizm u snak
azok a k iem elk ed ő alak jai, a k ik az iste n tisz te lete t
csupán a lelkigondozás eg y ik lép cső jén ek ta rto ttá k ,
az ig e h ird e té st p edig a szem élyes m egszólítás alk a l­
m á n a k — sem pedig azok, a k ik az ig eh ird etés ta ­
nítói szolgálata és szükséges „v aslo g ik ája” m ellett
szállo ttak sík ra, n e m v á lla ltá k az iste n tisz te le t fo­
g a lm á n a k ezt a z egészen kézen fek v ő tisztázását.
E gyik a já n d é k sem te h e ti feleslegessé a m ásikat,
m in t ah o g y an iste n tisz te le tü n k teljes egysége — s
en n ek felad ása fe lté tle n ü l az iste n tisz te le t elseké­
lyesítéséhez vezet — n e m te k in th e t lén y eg telen n ek
vag y k ev ésb é fo n to sn a k egy részt sem ab ban.
A jelen v aló Iste n valóságos szem ély. A lelk igon­
dozást szem élyében, illetv e a szo lg álatára h ív o tt
92
szem élyek á lta l végzi-végezteti az isten tiszteletb en
is. E zért az egyház csak o tt lé p h e t fel a lelkigondo­
zás igényével istentiszteletéb en , ah o l hiszi és v a llja :
az isten tisztele t Iste n a já n d é k a, az az Ő jelen lé ­
téb e n s ajá n d é k a i á lta l v álik lehetővé, életszerűvé
és áldássá.
Bizonyos, hogy Isten ism eri m in dazokat, ak ik e t
elh ív o tt az isten tiszte le tre. N em csak azért, hogy o tt
je len legyenek, h a n e m hogy ab b an ré sz t vegyenek.
M ivel p ed ig á ld ásá t az isten tiszte le ten szolgálatte­
vők á lta l o sz ta tja szét, m eg k ív án ja, hogy e szolgá­
la tte v ő k is ism e rjé k azokat, a k ik o tt je le n v an n ak .
A m egism erésnek m eg v a n n ak általán o s vonásai
is. T eljesen igaz, hogy m in d n y á ja n a bűnös em ber
n y o m o rú ság á b an v e h e tü n k részt az isten tisz te le t­
ben. A ún. evangelizációs szolgálat nehézsége ép ­
p en abból adódott, a felism erésnek e részét tisz tá n
lá tta , de to v á b b te k in te n i nem k ív á n t.
Ez egyetem es ado ttság o n tú l m in d en résztvevője
hoz azonban m ag áv al az isten tisz te le tre valam i
olyan sajáto s te rh e t, am inek elh o rdozására egyedül
n e m képes. Jézu s v ilágosan é rez te ti ezt ak k o r, am i­
k o r hív ása a m e g te rh e lte k és m e g fá ra d ta k felé szól.
E te rh e k le h e tn e k n e g a tív a k : fájd a lm ak , k e se rű ­
ségek, am ik m agából az em berből fa k a d n a k : m eg­
h aso nlottság, k étely , fá su ltsá g és fá ra d tsá g ; le h e t­
n e k fizikaiak, m in t betegség, fájd alo m , öregség, é r­
zékszervek csökkenése, szegénység vag y n élk ü lö ­
zés; le h e tn e k tö rtén é sek b ő l adódóak: m in t gyász,
eg y ed ü lm arad o ttság , csalódás és bukás. L eh etnek
p o zitív ak : felad ato k , am ik m eg h alad n i lá tsz a n a k az
em b er e re jé t; vívódások, am ely ek b en az em b er k e ­
re sh e ti az á ld o ttab b u ta t; szom júság, am i az élet
u tá n i vág y á ld o tt g y ötrésével lé p h e t fel, és így to ­
vább.
N em le h e t igazán résztv ev ő je az iste n tisz teletn e k
az em ber, h a ezekre n e m k a p h a to tt feleletet, vi­
gaszt és erőt.
Isten üdvösségre és k eg y elem re h ív ja az elesett
em bert. De Jézu sn ál sehol sem lá tju k azt, hogy ne
v en n é észre m indazt, am i az e m b e rt akadályozza
ennek b efogadására, vag y pedig am i éppen elő­
készíti erre.
Az iste n tisz tele t m in d en része e k ettősség világos
lá tá sá b a n k e ll te h á t tö rté n jé k .
A litu rg u s készülését m in d en k o r e kettő sség k ell
vezesse: elk érn i Iste n n e k a k k o r h ird e te n d ő keg y el­
m i ü z en e tét és a k a ra tá t (hom iletikai készülődés),
és e lk é rn i a gyülek ezet ism eretét, az o ttlev ő k ért
való szem élyes felelősség érzését és azok valóságos
m egism erését (poim enikai készülés).
A m iképpen igaz, hogy m egítéli Iste n az ig e h ir­
detés szolgálatát a litu rg u s felületes h o m iletik ai
készülése sz e rin t és sajnos ez ü re síti m eg sokszor
isten tisz te le te in k e t és teszi áldás n é lk ü l valóvá azo­
k a t az a lk a lm ak a t, am ik e t Isten m ég elkészít n e ­
k ü n k (tem etések, esketések stb.), m egítéli egész is­
te n tisz te le tü n k szo lg álatát a p o im en ik ai készülés
sajnos g y a k ra n te lje s hiánya.
N em le h e t h azu g ab b és n a g y k é p ű b b k ije le n té st
elképzelni sem an n ál, m in t a m ik o r v a lak i azt
m o n d ja: en élk ü l is ism eri a g y ü lek ezetet . E lképzel­
h ető egy m ax im álisan h arm in c -n e g y v en családot
m ag áb a ölelő k is gyü lek ezetb en ez, h a a p á sz to r
a n n y ira b en n e él g y ü lek ezete életében, hogy m in ­
den esem ényt, m e g rá z k ó d ta tást azonnal észlelhet.
D e ez sem m iképpen sem áll egy nagy o b b g y ü lek e­
zet életében, gondos készülés és a gyülek ezet ta g ­
 ja ié r t való — de n em általán o sság o k b an m ozgó —
könyörgés n élk ü l.
Iste n ö rök ig azság ait h o m ály o sítja el a szolgálat­
tev ő o tt, ahol a szem élyes ü z e n e t vigasztaló és erő t
adó a já n d é k a it rosszul címezi.
K ifejezésre ju t ez az iste n tisz te le t m in d en részé­
ben.
E lőfohászaink v agy apostoli köszön tésein k az ért
fo rm álisak — szin te n e m is figyel r á ju k sokszor
a gy ü lek ezet — , m e rt n e m fű ti á t az a ta rta lo m ,
am ire az iste n tisz te le tre e ljö tt em ber, sokszor n em
is tu d a to s a n szom jas. D e a z é rt v a n lelk ip ásztor,
hogy az érezze és lássa m eg ezt.
A z én ek ek k iv á la sz tá sá b an dön tő szem pont k elle­
n e legyen az, k ik én ek lik m ajd , illetv e m o n d já k
el ab b a n közös im ád ság aik at.
Im á d sá g a in k a t p ró fé ta i és fő p ap i im ád ság o k n ak
nevezi a litu rg ia . D e h o g y an m o n d h a tja el a z t v a­
la k i őszintén a g y ü lek ezet m egbízásából és k é p v i­
seletéb en Iste n előtt, h a m ag a sem tu d ja , m it kö­
szönjön m eg és k é rje n el azo k k al e g y ü tt Isten
előtt?
F o rm a litá ssá züllik az ad ak o zásra való felhívás
ott, ahol h iá n y z ik a cél m egjelölése és k ifejezése
a n n a k : a litu rg u s e g y ü tt h á lá s a g y ü lek ezettel Isten
előtt.
A z ig e h ird e té sb e n a ta n ító i elem et fe lté tle n ü l b e­
fo lyáso lja az, hogy a litu rg u s n a k tisz tá b a n k ell len­
nie a g y ü lek ezet szellem i színvonalával, érzelm i
állap o táv al, a k a ra ti készségével. D e tisz tá b a n kell
len n ie az „in g erk ü szö b n ek ” azzal a m é rté k é v e l is,
am ely o tt és a b b a n az id ő b en a g y ü lek ezet egészé­
re nézve és eg y én ek re nézve fennáll.
A z a k ív án alo m , h o g y az ig eh ird etés eg yszerre
legyen a közösségre irá n y u ló és szem élyre szóló
ü zenet, csak ú g y v a ló síth a tó m eg, h a a litu rg u s
készü léséb en esetrő l-esetre tisztázza azt, k ik azok,
a k ik k ö zö tt szolgál, s m ely ek azok a k érd ések ,
a m ik re fe le le te t k ell adnia.
C sak így é rh e tő el Iste n id ő tálló és világos üze­
n eté n e k felrag y o g tatása, és a n n a k a szem élyre szóló
m egszó lításn ak k ifejezése, am i m eg térésre, Isten
a k a ra tá n a k elfo g ad ására, az Úr Jézu s K risztu s kö­
v etésére n em csak b iz ta tja , h an e m seg íti is az isten -
tisztelet résztv ev ő jét.
A sá k ra m e n tu m o k k isz o lg á lta tá sá b a n is e rő te lje ­
sen ju th a t m in d ez k ifejezésre. S em m ik ép p en sem
az é rt a d ta a zo k at Jézus, hogy egy fo rm ális ű r t
tö ltsö n k i az iste n tisz te letben.
A k e resztelésk o r szem élyes v o lt az apostoli idők­
b en az e m b er v a llá sté te le s e rre fe le lt a g y ü lekezet
K risztu s m egbízásából a k eresztség p ecsétjével, az
ú jjá sz ü le té s fü rd ő jév el. V ajo n n em m egcsúfolása-e
en n ek az, a m ik o r a litu rg u s a z t sem tu d ja , k in e k
a g y e rm e k é t k ereszteli m eg? S v a jo n avval, h a
n ev é t és foglalkozását tu d ja a szülőnek, tu d ja -e ,
k i az?
Az sen k i sz á m á ra sem le h e t k érdéses, h o g y a be­
tegágyhoz, elt e h e te tle n ü lt öreg o tth o n á b a v itt ú r ­
vacso ra k iv á ltk é p p e n v aló lelkigondozói alkalom .
D e v ajo n a g y ü lekezeti k o in o n iáb an n e m a szem é­
lyes élet, e m b e r vesz ré sz t? E lin té z e tt k é rd é s an n a k
életéb en a közösség K risztu ssal és a g y ü lek ezet m á­
sik ta g já v a l? E lin tézett k érd és közössége m ag ával
a litu rg u ssa l?
Szem élyes m egism erése szükséges az ú rv ac so rá ­
hoz készülésben an n ak , ak in e k ú rv a c so rá t a d h a­
tu n k , illetve, ak iv e l e g y ü tt é lü n k az Úr v ac so rájá­
val. M ert b e m u ta th a t m isét id egenek elő tt a ró m ai
litu rg u s, de ú rv acso rao sztást így végezni — a n a ­
kronizm us.
S o k k al érzék en y eb b k érd és ez szerin tem annál,
oszth at-e női ig eh ird ető ú rv a c so rá t a g y ü lekezet­
ben vag y sem. N em fo rm ális és ezáltal ü re s te v é ­
kenység-e az, a m ik o r a p a lá sto t öltő „idegen” oszt
ú rv a c so rá t a gyülek ezetb en ? N em m egcsúfolása-e
a szo lg álatn ak az íg y ta p a sz ta lh a tó m echanizm u s?
Ily en idegen le h e t p o im enikai előkészület n é lk ü l
a gyülekezet állan d ó és hiv atalo s szolgája is.
A zt hiszem , n e m szorul különösebb in d o k lásra,
m en n y ire lelkigondozói tevékenység a te m etés v ag y
esketés. E szem pont elh an yagolása zülleszth eti a te ­
m etési szolgálatot ü re s elm e fu tta tássá, b ú csú ztatá s­
sá v a g y em berm agasztalássá, s az esk etést d iad a l­
ü nneppé, hogy ím e, v an m ég, ak i igényli az egy­
házi fo rm á k g y ak o rlá sá t a házasságkötéskor.
C sodálkozhat-e a litu rg u s azon, hogy a lelkileg
fel n e m k észíte tt h ázasu la n d ó k nem is fig y eln ek az
Ige üzen etére, a résztvevő gyülek ezet pedig sokszor
csak szép szavakat, k ö n n y fak asztó érzelgősséget
v á r ezekben az alk alm ak b an .
V ilágosan lá tn u n k k e ll azt is, hogy az isten tisz ­
te le t alk alm as helye, szolgálata n em az életből k i­
ra g a d o tt szigetecske, ah ova e lb ú jh a t az em ber. Az
iste n tisz telet n em o tt és ak k o r kezdődik, a m ik o r
az em b er belép a tem plom , v a g y egyéb k u ltu sz ­
h ely a jta já n , h an e m am ik o r Iste n á ld áso k b an és
p ró b a té te le k b en felkészíti az e m b ert, az e m b e r p e­
dig m e g h allja a hívó szót, m e g lá tja a gyülekezeti
közösség szá m ára is m egnyíló lehetőségét. L ezajlik
az első fo ly a m at: a m en n i v a g y n e m m enni, sőt
gy ü lek ezeti szem pontból k iélezetten a le n n i vag y
nem len n i kérdése.
K étségtelen, hogy é rté k te le n volt az az iste n tisz­
telet, am i v é g eté r a tem p lo m a jta já n á l s a z t nem
h itele síti a m eg h a llo tt és m e g ta rto tt Ige á ld ása a
résztvevők életében.
S ü rg ető a paran cs, am it az Ú r e g y h ázán ak a d ;
k egyelm i a já n d é k Isten a k a ra tá n a k , tette in e k , k i­
jele n tésén e k jo b b m egism erése. A z ev an g éliu m i
egyházak — legyen é re tte dicsőség Iste n n e k — úgy
látszik, felism erik ezt az a já n d é k o t s sz e retn é n ek
ezen az ú to n az Ő n a p o n k é n ti segítségét k érv e
előre is h ala d n i, de u g y an o ly an sü rg ető p aran c s az
is: te lje se b b en ism ern i m eg az t az e m b ert, ak in e k
erősítése, vigasztalása, gyógyítása fe la d a tá v á té te ­
te tt az isten tiszteletn ek .
Sem m i o k u n k sincs féln i m egvallani, hogy
u g y a n ak k o r, a m ik o r az iste n tisztele t Iste n szoterio­
lógiai ajá n d é k á t, az elesett e m b er m e g ta rtá sá t, fel­
em elését a k a rja m u n k áln i, u g y a n a k k o r a beteg em ­
b e r — a b ű n fe lté tle n ü l lelk i betegség is, az el­
esettség fo rrá sa is — gyó g y u lását is a k a rja .
Az Úr, ak i az iste n tisz te letb en a lá h ajo l az em ­
berhez, m e g tartó n k , de erősségünk és gyógyítón k
is, s ez m eg h atáro zza és fo n to sság án ak teljességé­
ben m u ta tja m eg m in d en isten tiszte let lelkigondo­
zói fe la d a tá t is. E szem pontok gondos k im u n k álása
sem m iképpen sem v á lh a tn a k á r á r a az egyház szol­
gálatán ak .
M agyar Lajos
93
 A temetési igehirdetés szituációja*
E b b en a rö v id ta n u lm á n y b a n azt a szitu ációt sze­
re tn é m felv illan tan i, m ely b en az élő k e reszty én
rem én y ség h ird e té se felhangzik. Először a ra v a ta l,
a koporsó v ilá g á b a te k in tü n k be azzal a fénnyel,
m elly el az ig e v ilá g ít b e ebbe a szo rongásokkal teli,
félelm etes világba. A zu tán az igét h allg ató gyüle­
k e z e tre nézü n k . K ik azok, a k ik n e k az ev an g élium ot
e h ely zetb en p ré d ik á lju k ? V égül a lelk ip ászto r sze­
m élyéről, eg y etlen és n a g y fe la d a tá ró l szólunk.
A h ely zet és ö n m ag u n k h elyes ism e re te jelen tő sen
hozzáseg íth et b e n n ü n k e t Iste n tő l k a p o tt fe la d a tu n k
hűséges és engedelm es betöltéséhez.
A ravatal
A lelk ip ászto r fellép az u d v a rra . E gyszerű falu si
u d v a r, a h áz e lő tt rég i asztalokból összetákolt r a ­
v a ta lo n a koporsó: R a jta és m e lle tte v ih a rv e rt,
au tó b u szo n m e g té p e tt m ű v irá g koszorúk. F el-fel­
csukló sírás, m eg d ö b b en t és m erev, ré sz v é ttel te l­
jes, kom oly arcok. V árakozó csend. . .
A le lk ip á sz to r k ilép a várószobából. N ag yvárosi
rav atalo zó . F én y lő k a n d e lá b e re k k ö zö tt díszes
tö lg y fakoporsó. N em es esztétik ai érzék k el k ö tö tt és
elh ely ezett koszorúk. H alk orgonaszó. M éltóságtel­
je s b á n a t az arcokon. V árakozó csend. . .
Ím e k é t véglet. K ülső lá ts z a tra az előbbi sokak
sz á m á ra so k k al lehangolóbb, félelm esebb és riasz ­
tó b b . Az u tó b b i k ép u g y an ezek sz á m á ra b á r szin tén
m egdöbbentő, m égis v a n b e n n e v alam i felem elő,
m éltó ság teljes és hero ik u s. P ed ig a „d íszletek ” k ü ­
lö n b ö zh etn ek ug y an , de a lényeg u gyanaz. A k ellé­
k e k fé lre té te le u tá n n e m m a ra d egyik h ely en sem
m ás, csak egy le z á rt koporsó, a h a lá l illatáv al.
A k o p o rsó b an egy le z á rt élet, le z á ru lt leh etőségek­
kel. A b b an a fo rm áb an , ah o g y m i ism e rh e tü n k v a ­
lak it, m eg szű n t létezn i az em ber. „A h a lá l egysze­
rű e n és g y a k o rla tila g an n y i, m in t enyészet, h o ltte st,
sírh a n t, koporsó, por. Á m de h o ltte te m , koporsó, sír­
gödör és h a m u eg y ü ttv é v e az e m b er v ég ét jelenti...
H a tá r a h alál, m ely n él m eg áll az eszü n k és am e­
ly en tú lr a sem g o n d o latu n k , sem szav u n k n em h a ­
to lh a t.”1 A k é rle lh e te tle n szig o rral le z á ru lt koporsó
m e lle tt to p o g n ak az em b erek . S ab b a n a csendben,
* A temetési igehirdetés világszerte, hazai ökume­
nénkben is égető kérdéssé lett.
A reform átus zsinat a reformáció négyszázötvenedik
évfordulóján tanítással szolgált a gyülekezetnek. Címe:
„Élő keresztyén reménységben”. A Tanítás előbb törté­
neti áttekintést ad az élő keresztyén reménység hirdeté­
sének koronkénti megéléséről, az ember kezén történő
deformálódás és az Isten kezéből ajándékozott reform á­
lódás m a sem szűnő harcáról. Ezután bibliai teológiai
megvilágításba helyezi a kérdést és a rendszeres teo­
lógia segítségével határvonalakat húz a fogalmak tisztá­
zására. Végül a „reménység hirdetésének gyakorlati fel­
adatairól” szól a gyakorlati teológia területén.
A felm utatott konzekvenciák nagy hatással voltak a
lelkészi körökre. Egyik legnehezebb szolgálatunkban, a
koporsó m ellett végzett szolgálatban kaptunk segítséget
általa. Tudok egyházmegyéről, ahol a tanulm ányi bi­
zottság a temetési igehirdetést segítő ném et m unka for­
dítását kezdte el, máshol külön megbeszélés tárgyává
tették a Zsinati Tanítás e negyedik fejezetét, a mi
egyházmegyénkben pedig (Felsőszabolcs) lelkésztestü­
leti ülésenként temetési igehirdetési vázlatok bem utatá­
sával és esetleges megbeszélésével folytatjuk tovább a
Zsinati Tanítás szolgálatát.
94
am ely itt honol, nincsen köszönet. N em az élet
csendje ez, h an e m a halálé. E bben a csendben fo­
k o zott m é rté k b e n u g rá sra készen á ll a bűn, csupa
olyan k érd ése k tá m a d n ak , m e ly ek re em b eri v á ­
lasz nincsen. Á t a k a rn a k nézni a „leh etetlen ség ko­
n o k f a lá n ”, de te k in te tü k a m ered ek és á th a to lh a ­
ta tla n u l sö tét h a lá lfa lb a ütközik. A rra k eresn e k
választ, hogy m i lesz, s v alam i sá tá n i já té k fo ly tá n
a term ész eti em ber gondolata, szabatos „vallásos”
kifejezések k el elm o n d o tt v igasztalása te h e te tle n ü l
k e rin g akörül, a m i elm ú lt. M eg a k a rjá k élni a
tisz te le tre m éltó csendben, szorosan egym ás m ellé
sim ulva az em b e ri eg y ü ttélés m ag asisk o láját, és
m égis tö p ren g ő egyed ek re szak ad v a d em o n strá ljá k
az em b eri n e m szétszakadozottságát. A koporsó, a
ra v a ta l, a tem ető v ilág a k ü lö n világ. A h u m án u m ,
az esztétik u m és a term észeti vallásosság ta la já n
állv a rem é n y telen világ. Ja j a n n a k a lelk ip ászto r­
n ak , aki n em így lá tja , s ú g y gondolja, hogy a m eg ­
értés, a m egnyugvás, az em b eri szolidaritás és a
b éke csendjébe lép a ra v a ta ln á l. S c h rein e rn e k v an
igaza: a lelk ip ászto r a ra v a ta l m e lle tt a legelső
tű z v o n a lb a lép, ah o l egyenesen a „p erg ő tű zb en ”
(T rom m elfeuer) szolgál. E n n ek a p e rg ő tű z n ek a leg­
fájd a lm asab b sebeit ép pen a k észü letlen lelkip ász­
to r szokta kapni. S itt nem a rra a k észü letre gon­
d o lu n k elsőrenden, am ely n ek gyüm ölcse egy kész
prédikáció, vag y egy vázlat. H elyesebb azért, h a
ezt a szót h aszn álju k , hogy: felkészületlen. S gon­
d o lju n k a rra , hogy a p erg ő tű z n ek ezek a ta lá la ta i
h á tb a tá m a d ás so rán szokták é rn i a lelkipásztort.
M ég világ o sab b an : önm agából tü ze ln e k rá ! Ez a
felkészületlenség a n n a k a tu d a tn a k a h ián y a, hogy
itt bizony csak a K risztu s ev an g éliu m án ak a h ird e ­
tése seg íth et, m e rt a h a lá l k em é n y m u n k á ja elő tt
h iáb av aló m in d en em b eri beszéd. S ak i szolgálat
közben jö n r á a rra , hogy nem es gon d o latai tö rö tt
szá rn y ú m a d á rk é n t h u lla n a k vissza a ra v a ta lt sze­
gélyező m agas h alálfalró l, hogy m ag a is csak k é r­
d ések et szap o rít h a llg a tó ib an válasz h ely ett, ije d ­
te n veszi észre, hogy ő m ag a is csak u tán an éz n i
tu d an n a k , aki elm ent, de n e m tu d segíteni elébe
nézni A n n ak , A ki jön. A z ily en lelk ip ászto r előbb-
u tóbb érezni fo g ja a h á tá b a n a kétség n y ilait. É r­
te lm e tlen n e k tű n ik e lő tte egész tem etési szolgála­
tu n k , felteszi m a g án a k a k é rd é st, hogy m it k e re ­
sü n k m i eg y á lta lán a koporsónál, s n em volna-e
jo b b azt te n n i örökre, a m it Jó b b a rá ta i te tte k m eg­
érk ezésü k u tá n egy ideig, a m ik o r h a llg a tta k ?
A félreism ert szituáció, a békeszigetnek te k in te tt
csatatér, a m eg m ászh ató n ak v é lt h alálfal, a fé lre ­
é r te tt csend, m indez végered m én y b en a szolgálat
félreérté§e, a k a ra tla n u l is k o m o ly tala n u l vétele.
E zért pedig m in d ig k e se rű á r a t fizet a lelk ip ászto r:
a m egkeseredés, tan á cstala n ság és csüggedés fá j­
dalm as óráit.
V ilágosan k ell tu d n u n k , ho v a in d u lu n k , m ik o r
a h a ra n g m egszólal. F é lre k ell dobni m in d en illú ­
ziót a békés rav a ta lró l. T u d n i kell, hogy a sá tá n
m entőövei o tt so rak o zn ak m in d en tem etésen , s gon­
doskodik arró l, hogy a gyászoló gy ü lek ezetn ek
,,kéznél leg y en ek ” m ég ak k o r is, h a a lelk ip ászto r
a leghűségesebben végzi szolgálatát. Az a lelkipász­
to r, ak i m indezek tu d a tá b a n lép a ra v a ta l m ellé,
az egyetlen vig asztalást viszi, m ely á ttö r a h a lá l­
falon, választ ad a k érd ések re, s az igazi m egnyug­
vás csendjévé teszi a szívben a döb b en et és a h a lál
csendjét.
 A g y ü le k e ze t
A z ig eh ird etéssel k apcsolatos teo ló g iai m u n k á ­
hoz h o zzátarto zik az ige á lta l m eg szó líto tt em ber,
a g y ü lek ezet v izsg álata is. A z ig eh allg ató g y ü lek e­
zetről szóló fe je z e t leg itim része m in d e n h o m ileti­
kán ak . A koporsó m e lle tt m egszólaló ig eh ird etés
v izsg álatán ál sem m ellő z h e tjü k az ig é t h allg ató
g y ü lek ezettel v aló foglalkozást, m égpedig n e m ál­
talá b a n , h a n e m a tá rg y u n k n a k m egfelelő szem ­
szögből.
K özism ert tén y , hogy olyan jelen tő s g y a k o rla ti
teológus, m in t F rie d ric h N iebergall, egész g y ak o r­
la ti te o ló g iá já n a k az élére helyezi és tá rg y a lja azt
a ren d elk ezésre álló, a d o tt közösséget, a ta p a sz ta ­
la ti g y ü lek ezetet , ahol a h ird e te tt ige m egszólal.
S m in d en t, a m it ezek u tá n m ond, e rre az a d o tt g y ü ­
lek ezetre nézve m ondja. H asznos fig y elm eztetés le­
h e t ez m in d en k in ek , a k i az ig e h ird e té s szo lg álatá­
b an , v ag y az ig eh ird etés szo lg á la tá é rt fáradozik.
V alam in azo n b an k ü lönösen a tem etési g y ü lek ezet­
te l k ap c so la tb a n érd em es elg o n d o lk o zn u n k N ieb er­
g all g y a k o rla ti te o ló g iá já t illetően. Ő u g yanis
a d o tt, ren d elk ezésre álló, ta p a s z ta la ti g y ü lek ezet­
rő l beszél. D e m it é rtü n k p é ld á u l egy tem e té se n az
ad o tt, ren d elk ezésre álló g y ü lek ezeten ? K ezem be
k e rü lt egy k é t év tized d el ezelőtti II. lelkészképesítő
vizsgai dolgozat. T árg y a a X IX . század tem etési
beszédeinek k ritik a i ism ertetése. Í r ó ja K ocsis E lem ér
segédlelkész, m a a ren d szeres teológiai ta n sz é k p ro ­
fesszora D ebrecenben. Az ig é t h a llg a tó k ró l készí­
te tt fe je z e tn ek ezt a cím et a d ta : „A k ö rü lá lló k ”.
Ez a fejezetcím fig y elm eztetn i a k a r b e n n ü n k e t v a ­
lam ire.
E g y általán n em term észetes, hogy a népegyházi
k e re te k között, teljes lelk i n y u g alo m m al m o ndjuk
rá a v eszteség ü k et b álv án y o zv a síró k ra, a m ohó
örökösökre, a m erev a rc ú fa riz e u so k ra és a csupán
k ív án csiak sereg ére is, h o g y : g yü le k e ze t.
H ans U rner elgondolkoztató k é rd é se k e t tesz fel
a N ieb erg all á lta l n y ú jto tt fogalom m al k ap csolato­
san egyik m ű v é b e n .2 M i is m eg k érd ezzü k m o st az
ő nyom án, m it is je le n t az, hogy a d o tt, m eglevő,
ren d elk ezésre álló gyülekezet. T alán azo k n ak ösz­
szessége, a k ik eg y m eg ad o tt lelkészi k ö rzeth ez ta r ­
tozn ak ? A k ik i tt p a p íro n e g y h á z ta g k én t v a n n a k
sz ám o n ta rtv a ? T alán a k ik e t az e g y h á z fe n n tartó i já ­
ru lé k fiz e tő k listá já n , v a g y ezen tú l m ég a szolgáló
g y ü lek ezet so ra ib a n is o tt lá tu n k ? V agy p é ld áu l a
tem etés esetéb en : azok a g y ülekezet, a k ik az előbb
ra jz o lt szituációban, különböző in d íté k o k a la p já n
k ö rü lá lljá k a k o p o rsó t? N em ú g y v a n in k áb b , hogy
am ik ép p en a p réd ik áció is a k k o r „igazi”, h a m in t
Iste n ü z e n e te hangzik, ú g y a g y ü le k e z e t is az Isten
igéjére való hallgatásban igazán g y ü le k e ze t? H a
azonban íg y van , a k k o r Iste n g y ü lek ezete sohasem
„gegebene G em einde”, h a n e m alk alo m ró l alk alom ­
ra te re m te tik Iste n tő l (w ird geschaffen), lé tre jö n
Iste n k egyelm es m ű v ek én t. N em ad o ttság , h an em
szen t lehetőség. L étrejö n , n e m a p ré d ik á to r h a ta l­
m as szavától, h a n e m Iste n h ata lm a s, elhívó sza­
v átó l és L elk én ek m e g ú jító és m egszentelő erejétől.
Az alap v ető k ü lönbség N ieb erg all és H. U rn er
k ö zö tt v o ltak ép p en az, h o g y az előbbinél a g y ü leke­
zet az alap, az u tó b b in á l az Isten igéje?! Ezen a
sziklaalap o n állv a tu d az ig e h ird e tő előre te k in te n i
a célra, az iste n i ige á lta l lé tre h o z o tt g y ü lek ezetre.
N em ü res sz ó já té k n a k sz á n ju k a következőket. Az
ad o tt g y ü lek ezet v o ltak ép p en a d a to tt gyülekezet.
A já n d é k b a k a p o tt gyülekezet. Íg y és eb b en az eset­
ben v aló b an n em „ k ö rü lá lló k ”.
N em v életlen ü l te ttü k m eg a tém áh o z látszólag
nem ta rto z ó k ité ré st. Az ad o tt, a ren d elk ezésre álló,
a m eglevő „gy ü lek ezet” a koporsó k ö rü l, an é lk ü l
a lá tá s n élkül, m ely H. U rn e r m ű v éb en elén k tá ­
ru lt, sok esetben szom orú k ép et m u ta tn a . H a azon­
ban igazán az a lk alm ak U rá n a k az ig é jét szólja az
igehirdető, ak k o r az isten i ige g y ü le k ez etét te re m ti
Iste n S zentlelke azok között, a k ik engedelm esen
h a llg atják . Illúziók n é lk ü l n ézn i a gy ü lek ezetre
nem je le n ti azt, hogy sze re tet és rem én y ség n é lk ü l
nézni.
A m en n y ire h an g sú ly o ztu k azonban, hogy a pusz­
ta töm eg ö n m agában, a jelen lev ő k so k asága csak
úg y m ag átó l m ég n e m gyülekezet, h a n em ú jr a és
ú jra Iste n h a talm as szava u ra lm a a lá k e rü lv e v álik
az ő gyülekezetévé, ú g y a n n y ira hangsúlyozni k ell
azt is, hogy bizonyos értelem ben, d e csak eb ben az
é rte lem b e n m égis kell len n i egy a d o tt gy ü lek ezet­
nek. A m in d en isten tisztele ti alk alm o n Isten te re m ­
tő ig éje h a tá sk ö ré b e k e rü lő gyülek ezet közben sem
sza k ad h a t el az Igétől és az Ige U rától, és a foly­
to n m egszólaló és m eg h a llg a to tt Ige á lta l g y ü lek e­
zetté te re m te tt közösség Iste n g y ü lekezete m a ra d
S h a ilyen é rtelem b en véve n incsen a . világban,
így a koporsó k ö rü l is Iste n n e k egy a d o tt gy ü le­
kezete, az n a g y n y o m o rú ság a a tem etési szolgála­
tu n k n a k . R udolf B o h ren ép pen e b b en lá tja tem etési
szo lg álatu n k n a g y ny o m o rú ság át, s a n n a k az egy­
h á z n a k a szegénységét lá tja it t kiü tk ö zn i, m ely
csak h iv a ta la ib a n él. A z apostolok szem ély sze rin t
sehol n em k a p ta k p a ra n cso t a kazuális, a lk alm i
ig eh ird etésre, s az igei p arancs, m ely a k a z u á liá k ­
n a k k ü lö n igei ala p o t ad h at, az a gyü lek ezetn ek
és n em k iv á laszto tt eg y éneknek szól. Az „okos is­
te n tisz te le tre ” m a g á t odaszánó gy ü lek ezetn ek ír ja
P ál a R óm ai levél 12. feje ze téb en : „Ö rü lje te k az
örü lőkkel és sírja to k a síró k k a l”. A gyülek ezet k a p ­
ja azt a fela d ato t, szent szolgálatot, m ellyel a g y ü ­
lekezet öröm einek és k eserű ség ein ek alkalm ai a
diakónia, a lelkigondozás és az igeh ird etési szolgá­
la t k ö réb e k e rü ln e k , g y ülekezeti üggyé válnak.
S zolgálati alkalom m á.
P réd ik áló in k k a l, egész litu rg ik u s szo lg álatu n k ­
k a l a tem etésen is a h itv allá s h a rm a d ik a rtik u lu sá ­
n a k a ta la já n állunk, m ely a „szentek egyességén”
nyugszik. N yom o rú ság u n k eg y etlen gyógym ódja
te h á t az, hogy igazán g y ü lek ezetté v á lju n k , azok­
n a k az em b erek n ek a közösségévé, a k ik re a m i
U ru n k rá h e ly e z te a kezét, elv álaszto tt m agának,
„szentek egyességévé” fo rm ált, ahol á lta lu n k K risz­
tu s ö rü l az ö rülőkkel és K risztu s sír a sírókkal.
A z igazi ig eh ird etés, az élő és m ozgalm as litu rg ia
ta la ja ez a gyülekezet. I tt és íg y oldódik m eg a
sokszor fe lte tt k érd és is, hogy v o ltak ép p en gy ü le­
kezeti, vag y m issziói alk alo m -e a tem etési isten -
tisztelet. Az így szolgáló gyülek ezet k ö ré b e n : a
gyülekezet m issziói alkalm a. E bben az esetb en a
lelk ip ászto r a m a g á t élő közösségnek tan ú sító , ige­
h ird e tő n e k és litu rg u sn a k valló g y ü lekezet k i­
n y ú jto tt k a rja , h itv a llá sá n a k tolm ácsa. A g y ü lek e­
zet tesz h itv a llá sáv al v a llá sté te lt a fe ltá m a d o tt
K risztu sró l és a b en n e és á lta la e ln y e rt ö rökélet­
ről. E g y ü ttérző szeretetével, szóban e lm o n d o tt v i­
gasztalásáv al és diak ó n u s a lá h a jlásáv al e g y ü tt érez
és sír a gyászolókkal. H a llg a tja a m egszólaló ig ét és
épül, erősödik a to v áb b i szolgálatra. A z énekléssel
és e g y ü tt m o n d o tt im ádságával, h itv a llásáv al li­
tu rg ia i szolgálatot végez. M indezzel m issziói szol­
g álato t tesz a k ív ü lv aló k n ak , bizonyságtevő h itte l
és szeretettel.
Ö sszefoglalva a g y ü lekezetről elm o n d o ttak at,
m eg á lla p íth a tju k , hogy önm ag áb an a d o tt g y ü leke­
zet nincsen, különösen nincsen a v ég te len ü l h e te ro ­
95
gén tem etési g y ü lek ezetek esetében. Iste n ig é je te ­
re m t m a g á n a k g y ü lek ezetet , h a en gedelm esen h a ll­
g a tjá k az engedelm esen és rem én y ség g el h ird e te tt
igét. E b b en az esetb en rem én y ség g el n é z h e tü n k a
koporsó k ö rü l álló k ra. Az ú jr a és ú jr a Iste n igéje
u ra lm a alá k e rü lő g y ü lek ezet életén azo n b an m eg
k e ll lá tsz a n i a h ird e te tt és h a llg a to tt igének, m ely
fo rm á lja és g azd ag ítja, m egszenteli. S eb b en az é r­
telem b en v aló b an v a n a d o tt gyülekezet, Iste n által
aján d ék o zo tt, te re m te tt közösség. E n élk ü l a g yüle­
k ezet n é lk ü l illu zó rik u s a tem etési szolgálat, hiszen
a h itv a llá s h a rm a d ik a rtik u lu s á n a k ta la já n á llu n k
szo lg álatu n k k al, s in n e n n em h ián y o zh at a „szen­
te k n e k egyessége”, az élő g yülekezet. E b b en a gy ü ­
lek ezetb en viszont k ite lje se d ik a tem etési szolgá­
la t gazdag é rte lm e is, hiszen a g y ü lek ezet m isz­
sziói alk a lm á v á v álik a gyász alkalm a.
A lelkip á szto r
A tem etési p réd ik áció v al k apcsolatos eszm élődés
so rán fén y esh et a lelk ip ászto r szem élyére is.
A n n a k ellenére, hogy ő n e m ce n trá lis p ro b lé m ája
a h o m iletik án ak , felelősségét m égis hangsúlyozzuk.
A h alálfélelem , h a lá lre tte n té s , halálrem eg és, h a lá l­
k áb u ltság , haláld ac, h alálillúziók, h alálk érd ések ,
halálm egoldások, h alálv áltság , h alálfelejtés, h a lá l­
sóvárgás, halálfecsegés és h alálcsen d v ilá g á b a b e­
lép a lelkipásztor. A külső elhívás jelei is m eg k ü ­
lö n b ö ztetik a tö b b iek tő l. A r ite vocatu s figyelem ez­
te tő je le r a jta a h iv a ta li ru h a , m ely fek e té b e b u r­
kolja. A kezében levő biblia, ah o n n a n te x tu s á t ve­
szi. A litu rg ia , m ely szo lg álatán ak m edre, s a h a ­
rangszó, m ely kíséri. M indez azo n b an e g y ü ttesen
sem b izto síték a rra , hogy a h a lá ltó l u r a lt szituáció­
b a n dön tő változás áll be a m egjelenésével. P edig
ép pen en n ek k ellen e m e g tö rté n n i m in d en esetben.
A h a lá l á lta l te re m te tt csendet Iste n a k a rja m eg­
tö rn i. O da a k a r h ajo ln i az em berhez, és szólni a k a r
hozzá. E n n ek az o d a h a jlá sn a k és szónak a g y arló
eszköze a lelk ip ászto r. Iste n a k a r a ta e lő tti k itá ru l­
kozásán, az ig én ek való engedelm ességén és a
S zen tiélek tő l n y e rt b á to rsá g á n m ú lik , hogy bekö­
v etk ezik -e m eg jelen ésév el és m eg szólalásával a
döntő fo rd u la t a tem etésen , ahol ad d ig m in d en azt
ta n ú s íto tta , hogy i t t v a n a h alál, s m o st fel k ell
rag y o g n i a n a g y ig azság n ak : „ Itt v an Iste n köz­
tü n k ”. A ra v a ta l m e lle tt is Ő az Úr, a le g h a ta lm a ­
sabb, a G yőzedelm es.
M egnehezíti e szen t fe la d a to t n ép eg y h ázi m ivol­
tu n k b ó l adódólag az a tén y , hogy k ettő s m inőség­
ben á llu n k a ra v a ta l m ellett. M int a földi közös­
ség egy ta g ja : ez állap o tu n k . M int Jézu s K risztu s
szolgája, a g y ü lek ezet p á sz to ra : ez a h iv a tá su n k .
A lelk ip ászto r te h á t a földi közösség m eg b ízo ttja
is. A zt az em b eri közösséget, m ely összekötött b e n ­
n ü n k e t az e lh u n y tta l, sz é ttö rte a h alál. É p p en a te ­
m etésen végezzük azt az u tolsó szeretetszo lg álatot,
am it a földi közösség a d h a t az e lh u n y tn a k , n em ­
csak m in t g y ülekezet, h a n e m á lta lá b a n m in t em ­
b e rtá rs i közösség. D e a k k o r k ié ig azáb an a lelk i-
pászto r? A fe le b a rá té v ag y k ü ld ő U ráé? C sak az
igazi fe la d a tá t elté v e sz te tt ta n á c sta la n ság te h e ti fel
ily en kiélezésben a k érd ést. A le lk ip á sz to r a ko­
porsó m e lle tt is U ráé! Istené, ak i a fe le b a rá tn a k
szánta, a fe le b a ráth o z k ü ld te . A fe le b a rá t igazi
szolg álata egybeesik Iste n szolgálatával.
Szó e se tt m á r a k ü lső legitim ációról. M ost azt
kell h an g sú ly o zn u n k , d öntő a belső legitim áció.
M eg b ízatásu n k k ü lső jelei m a g u k b a n m ég n e m biz­
to sítjá k az igazi ig eh ird etést. A szem élyes m eg ra ­
96
g adottság, szem élyes tisz ta ig em egértés és a sze­
m élyes to v áb b a d ás a préd ik áció helyes ú tja A. D.
M üller szerint. E n n ek az ú tn a k a k ezd etén az Isten
ig éjére való feszü lt figyelés áll. O lyan „k en y érb ő l”
k e ll szegni a h a llg ató k n a k , m ellyel m ag u n k is
é lü n k ö rö m ü n k b en és b á n a tu n k b a n . E bből élü n k
és n em is tu d u n k m ásból adni. Ez az ig én ek való
engedelm esség sok k ísé rté stő l és elb u k ástó l m e n t­
h eti m eg az ig eh ird ető t. É rdem es n é h á n y a t m eg­
em lítenünk.
1. Közel áll a tem etésen az ig eh irtető h ö z az a
kísértés, hogy bírói székb e ü ljön. N em csak ak k o r
k ö v etk ezik be ez, m ik o r a K risztu s á ld o z a tá ért in ­
gyen k eg yelem ből „olcsó k e g y elm et” csinálva, a
lelk ip ászto r m in d e n k it m in d en alól felm en tv e egy­
szerűen b ep ré d ik á l a m ennybe. M eg tö rtén h e t ez az
ellenkező végleten is, m ik o r a fe lh áb o ro d o tt lelk i-
p ászto r szin te becsap ja a m en n y ek országa k a p u ­
já t a m e g íté lt élet előtt. E rre az esetre is áll
H. V ogel m eg állap ítása: „D er P re d ig e r ist kein
H im m elsp fö rtn e r”.3 E ritk á n bekövetkező h a tá re se ­
te k n é l so k k al veszélyesebb az az eset, m ik o r a szél­
sőségektől u g y an m entesen, de é rté k íté le tek k e l
ru k k o l k i a lelk ip ászto r az elh u n y tró l. E bben az
íté le ta lk o tá sb a n k ö n n y en tú lm eg y vag y az ítélet,
vag y a sze retet tö rv én y ein ek h a tá ra in . Iste n ig éjé­
hez k ö tö ttség ü n k felsz ab a d ít b e n n ü n k e t a bírói
székbe üléstől. Ü zen etet közöl n e k ü n k és á lta lu n k
a h allg ató in k n ak .
2. N em enged kirá lyi székb e sem ü ln i, ah o n n an
m in teg y „lebeszélünk” a n y o m o ru lt h alan d ó k n ak .
A z igéből tu d ja a lelkipásztor, hogy ő is u g y a n ­
azon íté le t a la tt áll, m in t hallgatói, u g y a n a n n a k a
n y o m o rú sá g n ak te rh e it hordozza. N em engedi ez
a tu d a t izolálódni a lelk ip ászto rt. A szolidaritás
n a g y és közös a la p já ra segít álln i és csak ebb en a
tu d a tb a n enged p ré d ik á ln i: m o rib u n d u s m o rib u n d is
szólok. T hillhaas n y o m án H. O tt egyik jelen tő s m ű ­
vében4 m in d en ig eh ird etés „exisztenciális k o n k ré t­
ságához” segítő igazságához segítő igazságnak
m o n d ja ezt a tén y t. F okozott m é rté k b e n k ell en­
n e k érv én y esn ek len n i a tem etési ig eh ird etés ese­
tében. H a m in t h a la n d ó p ré d ik á l a lelk ip ászto r a
h a la n d ó k n a k , a k k o r m ag a is rászo ru l a r ra a vigasz­
ta lá sra , am it h ird et, u g y an az le h e t az egyetlen re ­
m énysége, am ivel m áso k at vigasztal. M int m egiga­
zu lt bűnös p ré d ik á l és a rró l tesz bizonyságot, am it
m aga is ú g y k a p o tt. N em átbeszél a „m ásik oldal­
r a ”, h a n e m eg y ü ttesen figyelnek Iste n üzenetére.
Az ig eh ird ető csak to v áb b ad , szolgai v o lta lelk i­
gondozói szo lid a ritá sra kötelezi hallgatóival.
3. A szolgálatban félrecsú sztató k ísértése k hosz­
szú sorából m ég egyet kiem elü n k . V an n ak esetek,
am ik o r az ig eh ird ető tú lh an g sú ly o zza a sze m é ly i
kapcsolatokat. M int az e lh u n y t legjobb ism erője, a
ház, a család b a rá tja lép fel. A k k o r k ísé rté se ez,
h a ú g y érzi, hogy m in d e n t tu d az e lh u n y tró l, n y i­
to tt k ö n y v elő tte a család élete. Ily en k o r szokta a
lelk ip ászto r elfele jten i a készülésnél, hogy ak ik a
koporsó m e lle tt fo g n ak állni, azok m ég jo b b a n is­
m e rté k az e lh u n y ta t, m e rt ők „ la k v a ” ism erték.
E nnek a term észetes té n y n e k is fegyelm eznie k e l­
lene az ig eh ird e tő t abban, am it m ond. S itt seg ít­
h e t m in d en n él jo b b a n az ige, m eg m en tv e a csügge­
déstől és az elb izakodottságtól is. H a ug y an is az
ige fén y éb en kapcsolódik az alkalom hoz, a k k o r ab ­
b a n a n a g y rem én y ség b en in d u lh a t el, hogy an n a k
a nev éb en szól, aki tu d ja a m i d o lg ainkat, az el­
h u n y ta t is ism erte, jo b b a n ism e rte m in d e n k in él a
földön. Az ige világosságában szolgáló lelk ipásztor
ab b an a rem én y ség b en szolgálhat, hogy n em ő, h a ­
nem Jézu s K risztu s a ház igazi b a rá tja , legjobb is­
m erője. A b e th á n ia i te s tv é re k ú g y ü z en tek Jé z u ­
sért, hogy jö jjö n , m e rt a k it szeret, az beteg. S Jézus
„ b a rá tjá n a k ” nevezi ta n ítv á n y a i k ö ré b e n a h a l­
dokló L ázárt. Az igazi ig e h ird e tő így k é rh e ti U rát,
tem e té s elő tti im á já b a n : „U ram ! A k it te szerelm ed­
del a k eresztség keg y elm i jeg y éb en k ö rü löleltél,
a k it egész é leten á t szó lítg attál, a k ié rt m e g h a ltá l és
fe ltá m a d tá l, m ost h a lv a fekszik. T e ism e rte d leg­
jo b b a n , s m ég h a n e m is ism e rte v o ln a fel, te vol­
tá l igaz b a rá tja , jö jj m o st és segíts n e k e m szol­
gáln i az ő tem etésén .” Íg y n em a m a g u n k szem é­
lyes sze re te te lesz a hangsúlyos, hiszen ezzel n em is
so k ra m en n én ek . K risztu s szem élyes sz e re te tén lesz
a h an g sú ly , m ely sza b a d u lá su n k fo rrá sa . U gyanez
áll a fo rd íto tt e se tre is, m ik o r szem élyes ellenszen­
v ü n k ág ask o d ik az e lh u n y tta l szem ben. I tt is K risz­
tu s in d u la ta a döntő, n e m p ed ig a m ién k , m elyet
m eg m érg ezett a bűn. A k á r azé, a k i elh u n y t, a k á r a
m iénk.
A fe lv e te tt g o n d o lato k tö red ék esek és to v áb b ­
A diakónia mint kegyességünk egyensúlya
Kell-e erről beszélni; szükség van-e kegyességünk
egyensúlyának keresésére; van-e egyáltalán egyensúlyt
vesztett kegyesség — vetődik fel bennünk a kérdés e
tétel hallatára. Nem kellene-e kegyességünk akárm i­
lyen form ájának örülni, mondván, nem baj, csak le­
gyen! A tétel azonban nem ilyen egyszerű. Nagyon fon­
tos kegyességünk egyensúlyáról beszélni, hiszen időről
időre ez az egyensúlyozottság, vagy egyensúlytalanság
jelenik meg az egyház története során és hagy nyomo­
kat, vagy vak csapásokat az emberiség országútján. Ez
az egyensúly-megtalálás jelenti minden idők bizony­
ságtételét, elvesztése pedig az istenakarat eltorzítását.
Lényeges teh át kegyességünk egyensúlya, úgyannyi-
ra, hogy enélkül nincs is élet, csak kábaság, és az Is­
tenről való bizonyságtétel m int téves eszme jelenik
meg sok-sok variációban. Egyensúlyunk keresése lét-
fontosságú tehát, de nem kellemes, sőt egyenesen kel­
lemetlen a vallásos embernek. Gyakori, sőt örök kísér­
tés a saját elképzelésünk szédülete, ami mindig annak
a feszültségnek az elvesztését jelenti, ami nélkül a ke­
gyesség m ár csak üres forma, sztereotip mechanizmus,
melyet „küszöbtaposás” néven nevez a kijelentés. Gya­
kori, sőt örök kísértés, melyet időről időre megfigyel­
hetünk kegyességi történelm ünk során. Érdekes tehát
megkérdezni és őszintén elgondolkodni azon, hogy m i­
ben volt és miben van a kegyességi élet szédületének
nagy lehetősége, mely pontokon kell igen vigyázni, ha
meg akarjuk tartan i „kötésünket.”
Az ős képlet, ahonnan kiindulhatunk, az egyház,
mely a m indenkori kegyesek ős lelőhelye, gyakorlóte­
rülete. Magába foglalta a kegyeseken kívüi éppen a
kegyesség ellen harcoló prófétákat is. Legnagyobb az
egyensúlyvesztettség a kegyesség történetében az in­
karnáció idején, s a tévedések perspektívája is itt m u­
ta t legmesszebbre; de a legerősebb kontrollt is itt hall­
hatjuk Jézus Krisztus szavaiban, példázataiban. A m in­
denkori kegyesek egyensúlyvesztettségét és korrekció­
já t tapasztalhatjuk Jézus példázataiban —, csak jól
kell figyelni tendenciáját.
Mi a m indenkori kegyesek legkézenfekvőbb, hely­
zetükből adódó kísértése? „Nem vagyok olyan” — fo­
galmazza meg klasszikusan Újszövetségünk. Nem v a­
gyok olyan, m int a többiek, más vagyok, más törvény­
ről, más tennivalóról tudok, ezzel különb vagyok a
többinél. A leglényegesebb ponton következik itt be a
szédület, ami a kegyest elszakítja, elidegeníti kortár­
saitól, az emberektől. „Mint ismeretlenek”, — idézik
Pál dialektikájának egyik oldalát, elfeledve a másik
tételt: de mégis ismertek, és oltják így ki az igazi ke­
gyesség áram körét. De mi az, ami nem engedi ezen az
úton tovább a kegyest, mi az, ami m egtartja és nem
engedi az emberektől elidegenedni? Akárhogyan pró­
báljuk is összefoglalni a feleletet, nem tudjuk frappán­
g o n dolásra v árn ak . Az elő k ereszty é n rem én y ség et
m egszólaltató tem etési ig eh ird etés szitu áció ját p ró ­
b á ltá k felvázolni. H a helyesen lá tju k a helyzetet,
m ely b en m egszólalunk, h a illúziók n élkül, de re ­
m énységgel n ézü n k azokra, ak ik h ez szólunk és h a
a lelk ip ászto r szolgálata tisztá zo tt elő ttü n k , m indez
lényeges segítséget n y ú jth a t, hogy v alóban a S zent­
írá s szellem ében m egfogalm azott bizonyságtétel
szólaljon m eg a koporsók m ellett.
F ekete K á ro ly
Jegyzetek
1. E. Thurneysen: Az Ige szolgálata. Sopron 1942.
125. old.
2. H. Urner: Gottes W ort und unsere Predigt. Berlin.
1961. 96—97. o.
3. H. Vogel: Gottes Hoffnung am Sarge. — Leipzig
1932. 107. o.
4. H. Ott: Verkündigung und Existenz. Zürich 1956.
sabban megfogalmazni: a szeretet, a krisztusi lelkü­
let, a szolgáló szeretet, a diakónia. Az elidegenedés, a
másoktól való elszakadás ott következik be mindig,
ahol ez az összekötő kapocs m egszűnik; ha ez nincs,
ha ebből nem telik, ha ez nem olyan bőséges, hogyan
futna belőle elsöprő módon? Ebből a krisztusi lelkület­
ből következik el persze a biztos kiindulási pont, ami
nem enged elszakadni a többiektől: olyan vagyok, m int
a többiek. Hogyan idegenednék el kortársaim tól, a töb­
biektől, m ikor őket szeretem, ismerem, megértem ? Én
is olyan vagyok. Olyan vagyok: ember, síró-rívó, bűn­
nel, betegséggel, halállal küszködő, bánatos, boldog,
harcos és csüggedt. Hogyan választhatnám el magam at
tőlük, hiszen meghalnék, ha nem láthatnám őket, nem
tudnék létezni gondjuk, sorsuk ism erete nélkül, annyi­
ra „rokonajm”. Annyira szeretem őket, hogy szeretnék
segíteni nékik a megtapasztalt és elközelgett nagy Se­
gítő segedelmével. Az elszakadás, az elidegenedés nagy
szédülete ellen itt van tehát az orvosság. Az emberek­
től elhajló kegyesség itt billen helyre. Az igazi kegyes
ismeri magát, társait, az embert, de ismeri az ember
számára adatott megoldást is, Jézus Krisztust is. A
„nem vagyok olyan” — hamis emberismeret, ebből kö­
vetkezik a nagy félreértés magam, mások és Isten irá­
nyában és ennek a vetülete a kegyesnek másoktól való
elszakadása. Az „olyan vagyok” igazi ember-, Isten- és
önismeret, mely kizárja azt az etikai félreértést, mely
csak egy pillanatra is megengedné az emberektől való
elszakadásomat.
De nézzük a másik nagy „narancshéjat”, illetve fi­
gyeljük tovább a m indenkori kegyes kísértéseit.
A kegyes a maga "kell”-jeivel, a maga törvényeivel,
a maga hamis ismeretével nemcsak elszakad az em­
bertől, nemcsak elidegenedik az élete terén, hanem
tovább menve egyenesen emberellenes is lesz. Az el­
idegenedés, az elszakadás embriója felnőve: emberel­
lenesség. a szeretetlenség kifejlődve: gyűlölet. A m a­
gam at másoktól való megkülönböztetés perspektívája
idáig villan a szédület éjszakáján. Nem idegen ez tő­
lünk. Nem belemagyarázás ez, hanem a fékevesztett
kegyesség komoly figyelmeztetése. Így érthetjük meg
alapjaiban az irgalmas sam aritánus mondanivalóját.
Ezekkel az embertelen „figurákkal” találkozunk itt. A
pap, a lévita az embertelen kegyes klasszikus alakja.
A célra erősen figyelő kegyes, aki törvénytiszteletből
siet, pontosan rituális beidegződésénél fogva lesz em­
bertelen.
Érdemes egy kicsit megállni és elgondolkodni. Épp a
kegyesség tenne em bertelenné? Épp a meghatározott­
ság tenne ennyire vakká? Ezek szerint igen. Mindig
ott kísért hát az embertelenség a kegyesség tendenciá­
jában. Egyháztörténetünk során sok szégyenletes pél­
dáját tudnánk ennek az embertelenségnek „kim utatni”.
97
Sürgősebb és izgalmasabb a „tan”, a tétel, a törvény,
m int a szeretet, az emberiesség. Micsoda egyensúly­
vesztettség, micsoda félreértése Krisztusnak, aki meg­
halt az egész emberiségért. Feltehetjük ú jra a kérdést:
mi tehát az, ami m egtartja a kegyesség egyensúlyát,
ami m egadja stabilitását és megmenti ettől az őrületes
félreértéstől? Újra csak a krisztusi indulat, az a sze­
retet, melyet Tőle láttunk: a diakónia. Ez a lelkület te­
rem ti meg és adja vissza az Isten- és em berszeretet kü­
lönös egyensúlyát, feszültségét, amely valahogyan so­
hasem embertelen.
És m iért nem? Gondolkozzunk csak tovább. Az el­
idegenedés, az elszakadás, az embertelenség mögötti
mélyben m int rugót az egoizmust, az önzést pillanthat­
juk meg ezer és ezer változatban. Az egyensúlyt vesz­
te tt kegyesség mögött az „én”, az önzés diktálja a neki
legjobban megfelelő tem pót és ez természetesen olyan
nehezék, amely mindén bizonnyal lebillenti mérlegünk
m agasra ta rto tt „szentséges” serpenyőjét. A glória mö­
gül kicsillan az önzés riasztó daróca: a saját pecsenyé­
jé t sütögető, a saját irh áját mentő névtelen ismerős
mozdulata. M iért is sietett az irgalm as sam aritánus pél­
dázatának két nagy kegyese? M iért volt könnyebb
menni, m int m aradni? Önzésből vagy önzetlenségből?
Feleljünk a kérdésre őszintén, m agunkat meg nem té­
vesztve. És m iért nem sietett a sam aritánus? Önzésből
vagy önzetlenségből? H átha még a reá ráfordított idő­
re is gondolunk a költségeken kívül! A sam aritánus­
nak ez a m egállása a saját útjának, a saját indulatá­
nak, a saját elképzelésének teljes feladatát jelenti.
Egész énje szolgálatba állítását másvalaki érdekében.
Ez a krisztusi kegyesség legtermészetesebb józansá­
ga, szemben a kegyesség álarca alatt m egtartott és ön­
zési, egoista kísérleteivel. És innen m ár csak egy lépés
és elérjük a kegyes ember tévedésének, szédületének a
legmélyebb pontját: saját maga összetévesztését Isten­
nel. Ennek a képletnek a cölöpverése az egoizmusnál
kezdődik és annak természetes következménye is. A
mindenkori kegyes karikatúráig faju lt indulata mindig
az, új meg új form ában is azzal a régi céllal jelenik
meg, hogy ő a tökéletes, ő az igaz, ő csinálja legjob­
ban, sőt annyira jó és annyira igaz, hogy ebben a fel­
Az evangéliumi egyházak a világ bélyegein III.
SV Á JC
M ár b e sz é ltü n k a svájci refo rm áció ró l, am időn a
S v ájcb an k ia d o tt K álv in —B éza b élyegről szólot­
tu n k . N agyon fe ltű n ő jelenség, hogy a k im o n d o tta n
„ h e lv é t” refo rm áció kezdem ényezőjéről, a k ap p eli
csata n em zeti hőséről, Z w in g li U lrik ró l, és zürichi
utódjából, B u llingerről, a v ilá g h írű baseli re fo rm á ­
to r tá rs u k ró l: O ekolam padiusr ól n em a d ta k k i h a ­
záju k b a n , S v ájcb an m ég em lékbélyeget. „S enki
sem p ró fé ta a m ag a h a z á já b a n ” ev an g éliu m i m eg­
állap ítás, (M t 13:57) v a jo n re á ju k is v o n atk ozik!?
(B ár leh et, h o g y az 1969-es Z w ingli ju b ile u m szá­
m á ra ta rto g a tta az em lék b ély eg et a svájci posta?
Ez esetb en elnézést k é re k a m egjegyzésért.)
C sak a zü rich i „ G ro ssm ü n ster”, a baseli „S p a ­
len -T o r”, ah o l az északsvájci refo rm áció v alam en y -
n y i jelen tő s esem énye lezajlo tt, lá tta k n ap v ilág o t
az 1960-ban k ia d o tt sv ájci „M ű em lék -so rozat”-
b a n .1 S v ájc tö b b tö rté n e lm i nevezetességű, illetve
m ű em lé k -te m p lo m á t is lá th a tju k e so ro zat b élye­
gein, így a la u sa n n e i k a te d rá lis t2, K á lv in jó b a rá t­
já n a k és m u n k a tá rs á n a k V ie rtn e k és Fareln ek
tem p lo m át, m a jd a v ilá g h írű v é v á lt g en fi „St.
P ie rre ” k a te d rá list, ahol eg y k o r K álv in b eszédeit
visszh an g o zták a g ó tik u s fa la k .3 E so ro zatb a ta r to ­
zik az einsiedelni „ F e k e te ”-M ária-K o lo sto r te m p ­
lo m án ak k é p e is. B á r ez k a to lik u s b ú c sú já ró h e ly ,4
98
fokozott képzavarban m agát Istennek is tartja, úrnak,
ítélőnek, bírónak — mely vonások nem kedveztek és
soha nem is kedveznek a Jézusról nevezett tanítvá­
nyoknak. Tehát itt is, ezen a ponton is a szolgáló lélek,
a Krisztustól kapott lelkület, a diakónia m ent meg. Az
önistenítésig kibillent egyensúly, az önzés ezer és ezer
rejtett variációja itt kerül vízválasztóba: szeret-e, szol­
gál-e, s m iért szeret és m iért szolgál? Ezekre a kérdé­
sekre felelni, ezekkel a kérdésekkel őszintén szembe­
nézni nem kellemes, de szükséges. Ezeknek a kérdé­
seknek az őszinte megválaszolásában van mindig az az
elm aradhatatlan eszmélődés, mely a kegyest megmenti
a szédületben m aradástól s így a bekövetkező pusztu­
lástól is. A túlságosan hosszú szédület halálhoz vezet
— s a „kómából” sürgősen ki kell hozni a benne vesz­
teglőt a jó levegőre, az életre.
Kegyességünk egyensúlyát emlegetve tehát nem is
lényegtelen felismeréshez jutunk. Élet vagy halál le­
hetőségei tátonganak előttünk, m elyeket felismerni
vagy fel nem ismerni mindig csak abban a világosság­
ban lehet, melynek fénye igazabb és messzebbre vil­
lan, m int a kegyesség tévedésének beláthatatlan út­
vesztői. A kegyesség gyakori és örök kísértése m iatt
gyakran és elm ulaszthatatlanul szükség van arra a
kontrollra, mely nem a saját agyunk gyártotta Krisz­
tusnak, hanem a kijelentés K risztusának kontrollja, le­
leplezése. De ha a kijelentés Krisztusa jelenti a kont­
rollt, az egyensúly megtalálását, akkor m iért mondjuk,
hogy a diakónia, a krisztusi szeretet adja és jelenti a
mindenkori kegyesség egyensúlyát? Azért, m ert K risz­
tus-ism eretünk ebbe a fogalomba sűrítve a legfélre­
érthetetlenebb. — Leginkább megközelíti mindazt, ami
ebben a szóban oly könnyen és oly sok félreértést ta ­
karva h angzik: Jézus Krisztus. A „diakonos Krisztos”
hozza leginkább zavarba a minden idők kegyesét. Leg­
biztosabban ez jelenti hát az egyensúly m egtalálását
is. Ez a lelkület, az emberiség megváltásának ez a
szemlélete, a K risztus-tény ez egyszerű foglalata jelenti
azt a nagyszerűséget, mely biztos és járható útja az
emberiség kegyeseinek a terem tett mindenségben.
Leányfalu, 1969. böjtjén
Juhász Zsófia
de itt m ű k ö d ö tt eg y k o r Z w ingli és itt k észü lt fel
refo rm ác ió ja n a g y m ű v ére, itt g y ű jtö g e tte lelki
fegyverzetét. — L á tju k a baseli M ü n ste rt is, O eko
lam padius egykori reform ációs tevék en y ség én ek
tem p lo m át egy m ásik so ro zatb an .5 A la u san n ei k a ­
ted rá lis is fe ltű n ik egy sorozat szép b élyegén,6 v a­
la m in t S vájc egyik legrégibb, ro m á n stílű tem p lo ­
m a, m ely a bieli tó szőlősdom bjain v e te tte m eg lá ­
b á t m á r a középkor k ez d eté n : a L igerzsleressei r e ­
fo rm á tu s tem p lo m .7
A zok közül az írók, tudósok, m űvészek közül,
ak ik é le tm ű v ü k k e l a reform ációt, illetv e azt is szol­
g á ltá k és a re fo rm á tu s h it m e g ta rtá sá b a n a d ta k se­
gítség et tollu k és szem élyiségük h a tá sa folytán,
tö bbel ta lálk o z u n k a svájci bélyegeken. Így lá tju k
H en ry D u n a n t-t, a k i nem csak a V örös K ereszt, de
az Ifjú ság i K ereszty én V ilágszövetség m eg alap ító ja
is v o lt.8 R óla tu d n u n k kell, hogy ő szerepel leg tö b b ­
ször, a világ szinte v ala m en n y i o rszágának b élye­
gén, a V örös K ereszt m ozgalom m al kapcsolatosan
k ia d á sra k e rü lt bélyegeken. A z em beriség így sze­
re tn é le ró n i h á lá já t az em beriség egyik legátfogóbb
jó lte v ő je: a V örös K ereszt intézm énye, illetv e ala­
p ító ja irá n t. — F e ltű n ik V. Jer. P estalozzi vállig érő
h a jú arcm ása svájci bélyegen, ö „S vájc ta n ító ja ”,
aki ev an g éliu m i lelk ü le tével k a ro lja fel az iskoláz­
ta tá s ü g y é t az A lpok o rszág áb an .9 L á tju k G o ttfried
K ellert , an n y i sok szép vallásos tá rg y ú és evangé­
 liu m i szellem ű re g é n y ír ó já t,10 m a jd J on. K asp er
L a va tert, K risztu s hivő szolgáját, k iv áló lelk ipász­
to rt, ak i m in d e n n a p v á rta : belép hozzá M egváltó
U ra , s m in d en étk ezésn él te ríté k v á r ta ő t L a v a t e r
p a ró k iá já n . E bből re n d sz e rin t egy reászo ru ló fo­
g y aszto tta el eb éd jét, v acso ráját. L a v a te r m e g ta n u l­
ta K álv in tó l: Iste n a szeg én y ek et és rá sz o ru lta k a t,
éhezőket v é g re h a jtó ik é n t k ü ld i hozzánk, hogy be­
h a jts á k r a jtu n k azt, am ivel m i n e k i ta rto z u n k !
N em véletlen, h o g y a v ilág m ai legnagyobb k é rd é ­ S v á jc : „A z eg y h áz h a jó c s k á ja .” K a z e tta a Z illis-i te m p lo m
sének, az éh ín ség n ek v ilág o t átfo g ó m egoldásán m e n n y e z e té rő l. — N é m e t D em . K ö z t.: H e n ry D u n a n t
m u n k álk o d ó V ilágszövetség székhelye és központi
m u n k a te rü le te ép p en a K álv in és a L a v a te r h azá ­ kez ete k en kívül. M ár b eszéltü n k a F ran ciao rszág ­
já b a n v a n !11 E gyik bély eg en fe ltű n ik J e re m ias b an k ia d o tt K álvin, R e m b ra n d t és de G ro o t-b é­
G o tth e lf arcképe. Ez a k ö ltő i n e v e A lb e rt B itzius, lyegekről. Egy 1936-ban k ia d o tt bélyegen G uillaum e
1797— 1854, lü tz e lflü h i svájci lelk ip á sz to rn a k és B u dé, 1467— 1540, m a rk á n s arca te k in t reá n k , a k i­
teológusnak, a k it írásaib ó l m in t h iv ő re fo rm á tu s rő l ism eretes, hogy K á lv in n a k e g y ik h u m a n ista pro­
em b e rt ism e rü n k m eg és ak i a T ízp aran cso latró l fesszora vo lt, k o rá n a k egyik legnagyobb tu d ó sa .1
fé lre é rth e te tle n ü l ta n íto tta , hogy az a legjobb ú t­ A tu d o m án y , a m űvészet, az állam vezetés n é h á n y
b aig azító ja a hivő em b ern ek a jó és rossz k ö zö tt fo­ nevezetes a la k ja is m eg jelen ik fra n c ia bélyegeken,
lyó k ü zd elem v ih a ra ib a n .12 ak ik k el a p ro te sta n tiz m u s tö rté n e te , pozitív vag y
E rő szak tétel n é lk ü l a „ p ro te stá n s” b élyegekhez n e g a tív vo n atk o zásb an egybefonódik. Így fe ltű n ik
so ro lh a tju k azokat, am ely ek az ún. ev an g élisták so­ egy bélyegen, (sőt a m ű cím ének h e ly tele n közlése
ro z a to t alk o tjá k , és am ely ek a n ég y b ib lia i ev an g é­m iatt, egy ja v íto tt k ia d ású m ásodik bélyegen is)
listá t á b rá z o ljá k ism eretes szim b ó lu m aik k al.13 Ide R ené D escartes, R e n atu s C artesius jellegzetes arca ;
k ell so ro ln u n k a zillisi tem p lo m csodálatosan szép 1596— 1650 k ö zö tt élt, és B u quoy seregével, a F e­
közép k o ri k a z e ttá sm e n n y ez e te festm én y eirő l k é ­ h érh e g y i csata u tá n , 1620-ban M agyarországon is
szült b ély eg so ro zato k at14 is. E gyik svájci b élyeg a m eg fo rd u lt. K ésőbb H ollan d iáb an telepszik le, m a jd
„svájci Z so ltá r” k ö ltő jérő l, Z w y ssig r ől em lék ezik.15 K ristin a , a felv ilágosult svéd k irá ly n ő fo g ad ja u d ­
E gy m ásik o n ú jra ta lá lk o z u n k „S vájc ta n ító já v a l”, v a rá b a az üldözött gondolkozót, itt is h a l m eg. É p­
P estalo zziv al: az Y verdoni, szü lő v áro sáb an felállí­ pen h árom száz esztendővel ezelőtt, 1667-ben viszik
to tt, v ilág szerte ism eretes szo b rát lá th a tju k .16 D e a „K ételk ed ő ” tu d ó s te te m é t P árizsb a.2 M egtalál­
n e m fe le jtk e z ik m eg a svájci p o sta a szenvedők és ju k fra n c ia bélyegen M. de M ontaigne, 1533— 15923
a beteg ek jóltev ő irő l, a p ro te stá n s diak o n isszákról író-filozófust, a vallási tü re le m szószólója a rc k é p ét;
sem. E gyik b élyegen egy re fo rm á tu s diakonissza fő­ itt v a n k ö z ö ttü k a h íres ig eh ird ető : B ossuet,
kötős p o rtré ja lá th a tó .17 1968-ban ú j, p ro te stá n s 1627— 17044; és régi ism erősünk, H en ry D u n a n t
vo n atk o zású P ro p a tria so ro zato t a d o tt k i a svájci is5, itt v a n n a k a k irá ly o k , ak ik n e k ed ik tu m ai
posta. E so ro zat négy, sokszínű bély eg én a L au ­ olyan döntően befo ly áso lták a h u g e n o ttá k so rsát:
így lá tju k IV. H enrik, 1553— 1610 k irá ly k é p é t6, aki
san n e-i k a te d rá lis ü v e g a b la k a it l á th a tju k ; a m űem ­
lék sorozat egyik bélyegén az A penzelli, m ásik on a a n a n te si ed ik tu m o t a d ta ki, itt v a n XIV. Lajos7,
Z ug-i k a te d rá list, ahol a k a p peli csata e lő tt Zw ingli 1638— 1715, a „ d ra g o n a d é”-ok k irá ly a , itt v a n a
im ád k o zo tt a refo rm áció jó k im en e te lé é rt. n a g y ellenfél: R ichelieu bíboros, 1585— 1642,8 és
végül Pascal, 1623— 1662, a k ik n ek életm ű v e v ala­
1. 1960. kiadás, 30 Cent, cinnóber, 50 Cent u ltra­ m ik ép p en k eresztezi a fran cia p ro te sta n tiz m u s ú t­
marin. — 2. Idem 25 Cent, zöld. — 3. Idem 40 Cent, já t.9
lila. — 4. Idem 2 F r., kék, 1963. kiadás, 1.70 Fr. lila. N éh án y fra n c ia bélyegen, az ú g y n ev ezett „cí­
2,20 Fr., zöld. — 5. Pro patria kiadás, 1944. 30 + 10
Cent kék-piros-sárga. — 6. 1955. kiadás, 5 Cent, b ar­ m e r” bélyegeken olyan váro si és ta rto m á n y i cím e­
na-sárga-piros. — 7. Pro patria kiadás 40 + 10 Cent, re k e t fed e zh e tü n k fel, ahol a fra n c ia p ro te sta n tiz ­
kék. — 8. Pro iuventute kiadás, 1928. 30 + 10 Cent m us életén ek jelen tő s esem ényei v oltak. Így lá tju k
kék-piros. — 9. Idem, 1927. 20 + 5 Cent, 30 + 10 M ontpellier cím eré t10: sok-sok kü lfö ld i refo rm átu s
Cent piros, kék-piros. — 10. Idem, 1940. 5 + 5 Cent, diák ta n u lt a v áro s re fo rm á tu s teológiáján. I tt v an
zöld. — 11. Idem. 1941. kiadás 5 + 5 Cent. zöld. — N antes v áro s cím ere 11, ah o l egykor, 1598 áp rilis
12. Idem, 1930. 30 + 10 Cent. kék. — 13. 1961. kia­ 13-án a „H u g e n o tta -e d ik tu m ” lá to tt napvilágot.
dás, 3 Fr. Máté Evangélista, lila, 5 Fr. M árk Evan­
gélista, kék, 10 Fr. Lukács Evangélista, barna, 20 Fr. M egjelennek a bélyegeken P r ovence, O rleans, N or­
János Evangélista, narancs-barna. — 14. Pro patria m andie, P ic ard ie cím erei12. Ez u tó b b i ta rto m á n y ­
kiadás, 1965. 5 + 5 Cent, kék. 10 + 10 Cent, oliv-kék- b a n v a n K álvin Já n o s szü lő v áro sk ája: Noyon. Egy
barna, 20 + 10 Cent, vöröslila-barna, 50 + 10 Cent, fra n c ia bélyegen n ép v iseletb en n ő ala k o t lá tu n k :
többszínű. — Idem. 1966. kiadás, 10 + 10. 20 + 10. „A sszony picard iai v iseletb en ” . V ajo n K álvin édes­
30 + 10, 50 + 10 Cent, többszínű. — 15. Idem, 1954. an y ja nem h o rd o tt-e u g y an ily e n ru h á t e g y k o r? 13
5 + 5 Cent, szürke. — 16. 1959. 60 Cent, barna, 2
Fr. vörös. — 17. 1935. kiadás, portóbélyeg, 5 Cent. 1. 1956. kiadás. 12 + 3 Fr. sötétkék. — 2. 1937. kia­
zöld. — dás, 90 Cent, téglavörös. A „Discours’ kiadásának
300. évfordulóján, m ajd javított címszöveggel a m á­
F R A N C IA O R SZÁ G sodik kiadás: Discours de la méthode, Di. sur la
méthode helyett! — 3. 1943. kiadás. 60 + 80 Cent,
B ú csú t veszünk m ost a "p ro te stá n s” állam o któl sötétzöld. — 4. 1954. kiadás, 15 + 5Fr. lila. — 5.
és b ély e g k a la u zu n k n y o m án F ran ciao rszág felé 1958. kiadás, 20 + 5 Fr. lila-piros. — 6. 1943. kiadás,
5 + 1 0 Fr. zöldeskék. — 7. 1944. kiadás, 2 + 4 Fr.
vesszük u tu n k a t. A p ro te stá n s eg y h ázak i tt k iseb b ­ cinnóber. — 8. 1935. kiadás, 1.50 Fr. lila. — 9.1962
séget alk o tn ak , k e re k e n 800 000 lélek ta rto zik kiadás. — 10. 1941. kiadás, 5 + 6 F r sokszínű. —
h o zzáju k , a k ik k özelebbről a l’Église R éf orm ée de 11. 1942. kiadás, 4 + 5 Fr. sokszínű. — 12. 1944—1953.
Francé-hoz (350.000), és a lu th e rá n u s egyházhoz kiadások. Sokszínű bélyegek. 50 Cent. — 13. 1943. ki­
(250.000) ta rto z n a k a tö b b i p ro te stá n s jelleg ű gyüle­ adás, 60 Cent + 1,30 Fr. sötétlilásbarna.

99

N é m e t D em . K ö z t.: L u th e r — K a n a d a : D ü r e r: im á d k o z ó
k e z e k — C se h sz lo v á k ia : H ús Já n o s
L a tin -E urópa országaiban, íg y O laszországban.
S panyolo rszág b an , P o rtu g á liá b a n , az inkvizíció
szűk eb b h a z á já b a n n y o m á t se ta lá lju k a p ro te sta n ­
tiz m u sn a k a bélyegeken. A n n á l feltű n ő b b , hogy
L a tin -A m e rik a tö b b o rszág án ak bélyegein nem csak
a leg n ép szerű b b D u n a n tra lelü n k , így C hile1,
P a ra g u a y 2, C olum bia3 n é h á n y V ö rö sk ereszt-em ­
lékbélyegén, h a n e m B razíliáb an , 1960-ban a B ap­
tis ta V ilágszövetség 10. V ilágkongresszusa alk alm á ­
ból ad n a k k i egy bélyeget, am ely en v ilágoskék a la p ­
ból h a ta lm a s fe h é r k e re sz t (te h á t n e m feszület!) v i­
lág ít fe lé n k .4 (A b razilo k eg y é b k é n t m á r 1944-
b e n k ia d ta k egy állóform a, n a g y a la k ú em lék bélye­
get, az YMCA a la p ítá sá n a k 1 0 0 -ik évfordulóján.)
U gyancsak a d éla m e rik a i U ru g u a y b a n egy egész
em lék so ro zatra lelü n k , am ely et az YMCA o tta n i 50.
év fo rd u ló ja alk alm áb ó l a d ta k ki. E g y éb k én t U ru ­
g u a y b a n a v ald en s eg y h ázn ak m in te g y tízezer hív e
é l.5
Ész a k -A m e rik a n a g y ország áb an , K a n a dában a k a ­
rácso n y i b ély eg ek en k ív ü l csak a P a rla m e n t a n g ­
lik á n k á p o ln á já t ábrázoló bélyeg6 beszél arról,
h o g y K a n a d á b a n h atm illió k a to lik u s m e lle tt h é t­
m illió p ro te stá n s él. 1966-ban k ia d o tt k arácso n y i
b ély eg ü k ö n D ürer „Im ádkozó k e z e k ” c. k ép e lá t­
h ató . A B e rm u d a -szig e te k egyik b ély eg én 7 szintén
egy a n g lik án tem p lo m o t p illa n th a tu n k m eg, a H a­
m ilto n i K ated rálist.
A z A m e rik a i E g yesü lt Á lla m o k -b a n 1958-ban ösz­
szesen 60 m illió p ro te stá n st szám láltak . A m ost m á r
m in d en év ben k ia d o tt k arácso n y i b ély eg ek en k ív ü l
m ég egy b élyeg „beszél vallásos n y e lv e n ”. 1957-ben,
a sok v é rre l k iv ív o tt a m e rik a i vallásszabadság 300.
é v fo rd u ló já n a d tá k ezt k i8 az alá b b i fe lira tta l:
R eligious F reedom in A m erica . A bély eg en egy
B ib liát lá tu n k , am ely et szalag ölel á t: 1657, T he
flu sh in g rem o n stran ce, 1967 fe lira tta l. — E gy m á ­
sik em lékbélyeg is „ezen a n y elv en beszél”9: a
G u ten b erg -B ib lia 500. k ia d á si év fo rd u ló ján , 1952-
b en a d tá k k i: a b ély eg k ép en G uten b erg lá th a tó ,
a m in t a „H oly B ib le ”- t sa jtó alá rendezi.
ÓCEÁNIA
A z ú jz é la n d i lu th e rá n u s gyü lek ezetek , k e re k e n
20.000 lélek, A u sz trá liá v a l egy eg y h ázk o rm ányzási
te rü le te t alk o tn ak . — A re fo rm á tu so k szám a Ú j-
A u s z trá lia : 1961-es k a rá c s o n y i b é ly e g a M áté ev. id ézetév el
— N ém et Szöv. K ö z t.: A H e id e lb e rg i K á té 400 éves
100
zélan d b an m in teg y fél, A u sztráliáb an a szigetekkel
eg y ü tt, m in te g y egym illió. Óceánia országainak bé­
lyegei, az évről év re m egjelenő, n agyon szép k a rá ­
csonyi bélyegeken k ív ü l is beszélnek az itte n i p ro ­
testán s jellegű keresztyénségről. E gyik szép au sz t­
rá lia i bélyegen az YM CA ism erete s három szög­
je lv én y é t és a földgöm böt lá tju k : az Ifjú sá g i K e­
reszty én E gyesület a la p ítása 100. év fo rd u ló já ra
a d tá k k i.10 A bélyeg fe lira ta : „YM CA—W orld
C entennial, 1855— 1965”. Az 1967. évi YM CA Vi­
lágkongresszus a V icto ria-állam b eli M onash-ban
volt. Ez alkalom ból ú ja b b YM CA bélyeg jele n t
m eg11 ú jz élan d i bélyegeken, m ely ek en an g lik án
tem p lo m o k at lá tu n k . Így C rom w ell v áros k a te d rá ­
lisá t12, a D u n ed in -i tem p lo m o t13, „ C h ristc h u rc h ”
an g lik án k a te d rá lis t14, m a jd a londoni „Szt. P á l”
szék esegyházat15 és az u g y an csak londoni W est­
m in ste r a p átság k é p é t16.
Á zsiában m in d en h a rm in c a d ik lakos k ereszty én
és m in d en h u szonötödik ev angélium i k e re sz ty én :
lu th e rá n u s. Ezek 38 különböző egyházban, 12 k ü ­
lönböző ázsiai országban v a n n a k szétszórva, és 20
különböző n y elv et beszélnek. B á r kö zü lü k az in d o ­
néziai lu th e rá n u s egyház a legnagyobb lu th e rá n u s
egyház E u ró p á n és É szak am erik án k ívül, azaz k ö ­
zel 700.000 lélek, az itte n i bélyegeken n y o m á t sem
le ljü k en n ek a lu th e rá n u s k eresz ty én egyházi élet­
nek. D e a re fo rm á tu s eg y házénak sem , am ely p e­
dig k é t és félm illió le lk e t szám lál Indonéziában!
— In d ia bélyegein sem ta lá lk o z u n k sem m ivel, am i
e h a ta lm a s ország félm illió p ro te stá n sá n a k éle tére
em lékeztetne. A z eg y etlen „ism erő sü n k ”, ak iv el itt
ú jra talá lk o zu n k , H e n ry D u n a n t.17 D e nem csak
India, h a n em d élv ietn am i bélyegen is fe ltű n ik jó­
ságos, feh érsza k állú a rc a .18
A z ázsiai p ro te sta n tiz m u s életérő l végül is csak
K o rea-i bélyegek „beszélnek”. Az YWCA, az Ifjú -
L eány K eresztyén E gyesület k o re a i 40-ik és az
YMCA k o re a i 50-ik év fo rd u ló ja alk alm áb ó l ad o tt
ki a k o reai p o sta em lékbélyegeket. Az elsőn k o reai
le á n y fe je t lá tu n k , az YW CA három szögű jelv én y é­
vel, a m ásodikon klasszikus g eo m etriai és h ip erm o ­
d ern ra jz o k k ö zö tt a három szögű je lv én y és a fel­
írás: YMCA 1914— 1965. K o reá b an eg y éb k én t
860.000 re fo rm á tu s lélek é l !19
1. 1959. kiadás, 20 Cent, barnáslila. — 2. 1964. kia­
dás, 18 gr. barnáslila. — 3. 1956. kiadás, 5 Cent, b ar­
na. — 1960. kiadás, 5 Cent, kék. — 4. 1960. kiadás,
6,50 Peso, világoskék. — 5. 1959. kiadás, 38 Cent, kék,
50 Cent, piros-fekete. — 6. 1938. kiadás, 10 Cent, ró­
zsaszínű. — 7. 1965. kiadás, 4 Cent, barna. — 8. 1957.
kiadás, 3 Cent, feketésszürke. — 9. 1952. kiadás, 3
Cent, lila. — 10. 1955. kiadás, 3 V2 Cent, zöld-piros.
— 11 2 Peso, barna-zöld. — 12. 1967. kiadás, 4 Cent.
— 13. 3 Peso, lila. — 14. 1 Peso, szürkéskék. — 15.
11/2 Peso, piros. — 16. 8 Peso, fekete. — 17. 1963. kia­
dás, 15 np. szürke-piros. — 18. 1960. kiadás, 1 pi. kék,
3 pi. zöld, 4 pi. narancsszínű, 6 pi. lila. — 19. 1962.
kiadás, 40 H. kék-rózsaszínű. — 1964. kiadás, 4 w.
piros-zöld-kék.
A FR IK A
„A fe k e te k o n tin e n s” legnagyobb szám ú re fo rm á ­
tu s la k ó it a D élafrikai U nió-b an ta lá lju k , közel k é t
és fél m illió re fo rm á tu s él itt, a re fo rm á tu s, ille t­
ve p re sb ite riá n u s egyházon belül. L egnagyobb ré ­
szük h o llan d szárm azású. B úrok. A frik a lakosságá­
n a k szűk egyhetede, huszonkétm illió lélek: keresz­
tyén. Ezek közül kilenc m illió a p ro testán so k , h é t­
m illió a k a to lik u so k és h atm illió a k o p t keresz­
ty én ek szám a. A frik a legősibb re fo rm á tu s egyháza
a d é la frik a i unióbeli. E rrő l beszél az a k é t bélyeg,
 am ely et e n n ek a re fo rm á tu s eg y h ázn ak a 300. év­
fo rd u ló já n a d ta k k i itt, 1956-ban.1 E gyiken egy
tip ik u s „ re fo rm á tu s” szószéket lá tu n k és a 300-ik
eg y h ázalap ítási é v fo rd u ló ra v onatkozó fe lírá st hol­
la n d -b ú r és angol nyelv en . — A m ásik o n egy h é t­
ág ú g y e rty a ta rtó t, a S zen tlelk et g alam b ala k jáb a n .
A fe lira t, m in t a fen teb b iek . (D élafrika K álv in -b é­
lyegeiről m á r előbb b eszéltünk!) S á b a k irály n ő je,
B ásán k irá ly a , M ária a g y erm ek k el, J u d a o roszlán­
ja, egy p ü sp ökszentelő k o p t érsek szerep el m ég az
abesszín bélyegeken.
K ülön fe je z e t azok a bélyegek, am ely ek az egész
világon, ám elsősorban A frik á b a n á llíta n a k em léket
S ch w e itze r A lb ertn ek . Ezek a bély eg ek n em csak
az őserdei-orvosi m ű k ö d ésére u ta ln a k , h a n e m ev an ­
gélium i és egyházzenei tev ék en y ség ére is.
Az első „ A lb ert S ch w eitzer-b ély eg ek -”et a m o­
nacoi-hercegség a d ta k i 1955-ben, S ch w eitzer 80-ik
C s eh sz lo v ák ia: K o m en iu sz — N é m e t D em . K ö zt.:
születési é v éb en .2 E gyik b élyegen az Ogové folyó S c h w e itz e r A lb e rt
k ik ö tő jé t lá tju k , m ásik o n a L a m b arén é-i k ó rh ázép ü ­
lete k e t, m a jd S ch w eitzer arck ép ét, p illa n g ó -n y ak ­ b an k ia d o tt bélyegen9 m osolygó a rc á t lá tju k ; fe ­
ken d ő je és s ű rű b ajsza fö lö tt te k in t jóságos sze­ k e te kezek n y ú ln a k k i a szenvedés örvényeiből
m ével reán k . gyógyító fe h é r keze u tán .
Egy m ásik sorozat 90. születése évében, 1965- H a u t-V o lta és R ep u b liq u e d u Congo is a d o tt ki
ben lá to tt n ap v ilá g o t az N D K -b an .3 A z egy ik en lá t­ S ch w eitzer-bélyeget 1966-ban. Az u tó b b i sokszínű­
ju k az őserd ő k h u m a n ista orvosát, a m ásik az egész sége kissé rik ító az eu ró p ai szem nek. A té m a azon­
világ o t b e já rt k ép m á so la ta : S chw eitzer, m in t b a n a n n ál tö b b e t m ondó: S chw eitzer p o rtré ja m el­
K risztu sán ak , a B éke F e je d e lm é n e k h ű gyerm eke, le tt gipszkötésbe pólyált n ég e r láb a k , a m ellett k e ­
em lékezetes n y ila tk o z a tá t ír ja a „ h á b o rú és ato m ­ reszt fö lö tt im ára k u lcsolt n é g e r kezek. A h á tté r ­
feg y v e r” ellen. (Lásd a Theol. S zem le 1958 évi em ­ ben az őserdő kim agasló pálm ái, jobbszélen lan t,
lékezetes „ a to m szám áb an ”) — A so ro zat z á ró é rté ­ n y ilv án v aló u ta lá ssa l Schw eitzer zenem űvészeté­
k é n ek h á tte ré b e n egy B a c h -o rg o n a p a rtitú rá t lá ­ re .10
tu n k , elő térb en a n a g y orgonam űvész, o rg onája
m ellett. L egm eghatóbb az a bélyegábrázolás, am ely Da­
A frik a sok országa n ag y o n szép b élyegek k ia d á ­ hom ey-K öztársaság 1965-ben k ia d o tt em lékbélye­
gén lá th a tó .1 A bélyegkép b alo ld alán v a n S ch w eit­
sával fejezte k i h á lá já t S ch n eitzer életetáld o zó -élet­
m en tő szolgálata irá n t. zer képm ása, m e lle tte kis k o tta fü z et, előtte „violin­
ku lcs”-rajza . A k ép en táv o lab b Le D octeur egy n é­
A z első „h á la -b é ly eg e t” G abon K öztársaság a d ta
k i 1960-ban. A fia ta l a frik a i k ö ztársaság első re p ü ­ g e r fé rfit vezet átölelve, tám o g atv a. A fé rfi kezé­
lőpostab ély eg e v o lt ez a szép em lékbélyeg. S ch w e it­ b e n é g e r fiú csk a kapaszkodik. A k ó rh áz felé h a la d ­
nak , ah o n n an n é g e r ápolónő jö n feléjü k . H á tté rb e n
z e rt lá tju k a la m b a ré n é i k ó rh á z ép ü letei előtt. Ez
a n ég er-o rszág a k k o r is m eg em lék ezett róla, am i­ az őserdő. A bélyegkép aljá n a felírá s: D octeur A.
k o r é rk e z e tt a szom orú h ír : Le D octeur est m ort. S chw eitzer, 1875— 1965. S zinte á ra d a dinam izm us
Ez a bélyeg, fe lira ta sz e rin t is h á la -b é ly e g : ,,L’ h o m ­ az ábrázolásból, a g y ó g y ítan i-ak a rás dinam izm usa,
m age au Dr. A . S c h w e itze r”. O lv ash ató ak az év­ am ellyel te lítv e v o lt en nek az em bernek, M egvál­
tó ja szolgájának, egész élete.
szám ok, e n n ek a m a g á t feláldozó em b eri életn ek
h a tá ra i: 1875— 1965, lá th a tó az O gové folyó öble,
és m ég egy fe lírá s: 4. S é p te m b e re 1965 L am baréné. 1. 1965. kiadás, 21/2 Cent, kék-arany. — 121/2 Cent,
kék-fekete-narancs. — 2. 1955. kiadás, 2 Fr. zöld-ké­
A b élyeg5 b a l sa rk á b a n m a rk á n s p ro filja és az kesfekete. 15 Fr. zöld-kárm in-barna. 200 Fr. zöld-fe­
A escu lap -jelv én y . kete-kékeszöld. — 3. 1965. kiadás, 10 Pf. sárga-fekete-
A m ásik a frik a i ország, am ely m eg em lék ezett ró ­ zöld, 20 Pf. sárga-fekete-piros, 25 Pf. Sárga-fekete-kék.
la: M ali K öztársaság. A z 1965-ben k ia d o tt bélyeg6 — 4. 1960. kiadás, 200 Fr. zöld-barna-liláskék. — 5.
k é t részre v a n osztva. A b élyegkép jo b b o ld alán egy 1000 Fr. arany. — 6. 1965. kiadás, 100 Fr. sokszínű. —
nég er g y e re k e t lá tu n k . F e je p o n to san b eleesik a te ­ 7. 1965. kiadás, 50 Fr. sokszínű — 8. 1965. kiadás, 50
lihold k o ro n g jáb a. F ö lö tte egy b ék eg alam b re p ü l; Fr sokszínű. — 9. 1965. kiadás, 100 Fr sokszínű. —
csőrében zöld ágacska. A bélyeg k ép jo b b oldalán 10. 1966. kiadás, 100 Fr. sokszínű. — 11. 1965. kiadás,
100 Fr. sokszín ű. —
Le D octeur, m ö g ötte a la m b a ré n é i k ó rh á z láth ató .
Az 1881 ó ta fü g g etlen H aiti n é g e r k ö ztársaság
ötm illiós lakossága n a g y ré sz t k a to lik u s; 1967 ápr.
20.-án m égis h á ro m bélyegből álló so ro zatb an em ­
lékezik S ch w eitzer áldozatos életéről.
M auritánia-K öztársaság sem fe le jtk e z e tt el jó lte ­
vőjéről. H alála a lk a lm á v a l a d o tt k i b ély eg et7,
am ely en egy b eteg n é g e rt lá tu n k , egy n ég er asz­
szonyt k a rjá b a n csecsem ővel, és S chw eitzert, a m in t
fe lé jü k indul. A k ép a la tt az évszám ok: 1875— 1965.
1966-ban, az 1960 ó ta fü g g etlen N igér-K ö ztársa ­
ság ad k i em lék b ély eg et Schw eitzer em lék ezetére.8
Ezen a bély eg en is jó l lá th a tó Le D octeur, k ü lö n ­
böző orvosi m ű szerek a h á tté rb e n és az évszám ok.
Az egy k o ri fra n c ia g y a rm a t, az 1959 ó ta önálló H o lla n d -A n tillá k : R u y te r a d m irá lis —
Csád-K öztársaság is gondol S chw eitzerre. Az 1966- F ra n c ia o rs z á g : K á lv in Já n o s

101
 „B élyeg-u tu n k ” végeté rt. W itten b erg b ő l in d u l­
tu n k el, sőt p o n to sab b an a k o n stan zi m áglyától,
és L a m b a ré n é v o lt u tu n k végső állom ása. H a m in d ­
azon b élyegeket, am ely ek et ebb en a ta n u lm á n y b a n
felso ro ltu n k , összeszám láljuk, ig én y telen kicsi szá­
m ot k a p u n k végösszegül. És h a ezeket a bélyeg eket
m in d te n y e rü n k re tesszük s r e á h a jtju k u jja in k a t
te n y e rü n k re , e ltű n n e k v alam en n y ien . Ez is szim bo­
lizálja, ez is fig y elm eztet a r r a : m ily en k icsi a vi­
lág, illetv e m ily en kicsi le tt a világ. Az országok,
a ko n tin en sek , az em b erek tu d n a k egym ásról. Az
REF L E X I Ó K A T H E O L Ó G I A I S Z E M L E C I K K E I R E
Széljegyzetek a teológiai tudományosság és a gyülekezeti igehirdetés
viszonyának kérdéséhez
A T heológiai Szem le m ú lt évi szám aib an je len t
m eg F a rk a s Jó zsefn ek egy dolgozata: „T örténelem -
ó rá k Jézu s K risztu s ü g y én ek k ezd eteirő l” címmel,
n é g y fo ly ta tá sb a n , négyhasáb o s bevezetővel. Ez a
bevezető az, am i tu la jd o n k é p p e n kezem be a d ta a
tollat. M eg tu d ju k a bevezetésből, hogy a szerző a
bibliai tu d o m án y o k le g ú jab b ered m én y eit a k a rja
adni, „valóságos és tu d o m án y o san b izto síto tt e re d ­
m én y e k e t”, azzal a céllal, hogy m eg találja „a gy ü ­
mölcsöző szintézist a legszigorúbb teológiai tu d o ­
m ányosság és a gyü lek ezeti igeszolgálatok k ö zö tt”.
A dolgozat áto lv asása so rán azo n b an a z olvasóban
k éte ly e k tá m a d n a k a szerző á lta l k ép v iselt „leg­
szigorúbb teológiai tu d o m án y o sság ” te k in te té b e n
éppen úgy, m in t a „g y ülekezeti igeszolgálatok” é r­
telm ezését illetően.
I.
N ézzük m in d en ek előtt, m en n y ib en felel m eg a
dolgozat a teológiai tu d o m án y o sság k ö v etelm én yei­
nek. A z a lá b b ia k b a n n é h á n y m egjegyzéssel u taln i
szeretn ék a rra , h o g y a dolgozat ebből a szem pont­
ból tö b b p o n to n kifogásolható.
1. A szerző n e m dolgozik tu d o m án y o s ak ribiával. egy-egy ev an g éliu m n ak a lényegét a m aga telje s­
B izonyításul idézzük a dolgozat egy m o n d a tá t: ségében visszaadni, viszont ak k o r nem is érdem es
„K eserű en jeg y ezte m eg az egyik n y u g a ti egyházi
elö ljáró : a m i g y ü lek ezetein k abból élnek, hogy
nem tu d já k , m it ta n íta n a k a professzorok a teoló­
giai ta n sz é k e k e n ”. (Th. Sz. XI. évf. 1968. 87. lap.) A
m o n d at e re d e tib e n így h a n g zik : „D ie K irch e leb t
fa k tisc h davon, dass die E rgebnisse der w issen­
sch aftlich en L eb en -Jesu -F o rsch u n g in ih r n ich t
p u b lik sin d .” Ez m á r ö n m ag áb an is m ás, m in t am it
a szerző k ö z v e te tte n idéz. L ényegesebb azo n b an az,
hogy ezt n e m „egyházi elö ljáró ”, je le n te tte ki, h a ­
nem H ans C onzelm ann g ö ttin g e n i professzor. Ez
pedig n a g y különbség. N y u g at-N ém eto rszág ban
ug y an is az egyetem i professzorok, így a teológiai
fa k u ltá s p rofesszorai is, állam i h iv ataln o k o k . Az
egyházukhoz tetszésü k sz e rin t szű k ítik vagy lazít­
já k k ap c so la tu k a t, és ex c a th e d ra h ird e th e tn e k
a k á r egy h ázu k h itv a llá sá v a l ellenkező té te le k e t is. érth e tő m eg m ég rész szerin t sem olyan p u sztán
T erm észetesen ez a teológusképzésnek n em válik
haszn ára. M ivel a p ro fesszo ro k at n em k ö tik eg yhá­
zuk h itv allásai, e lju th a tn a k író a sz ta l m e lle tti filo­ h a lo tt K risztu s a v izsg álatu n k tárg y a.
zofálásu k b an az Iste n n élk ü li teológiáig, m in t azt
H e rb e rt B ra u n m ainzi p ro fesszor p é ld á ja is m u ta t­
ja. A teológus d iák viszont ta n u lm á n y a i elvégzése
102
u ta zá s-te ch n ik a fejlődése se g íte tt hozzá. Isten a k a r­
ta így.
Bélyeg! H iszen ez is szim bólum . Ez is jegy. A rra
a „je g y ”-re, a rra a „bélyeg”-re em lékeztet, am elyet
m aga Isten v é se tt lelk i a rc u la tu n k ra . Jézus K risz­
tu sn a k a bélyege ez ra jtu n k , b en n ü n k . Ez a szeretet
jegye. N agyon m élyen véste szivünkbe Jézu s K risz­
tus. Így le ttü n k m i is Iste n jegyei, Isten jegyzetei,
Isten bélyegei ezen a világon.
Dr. N agy József
u tá n gyülekezeti lelkészként k ell szolgáljon és eb­
ben a stá tu sá b a n n em segít nek i sem m iféle olyan
teológia, am ely az egyházzal, a gyülekezetekkel
n em áll kapcsolatban. — Az id ézett m o n d a to t te ­
h á t n em egyházi elöljáró, h a n e m állam i h iv a taln o k
m ondta. N yilvánvaló belőle, hogy tú lé rté k e li a J é ­
zus élete k u ta tá s eredm ényeit. D e n y ilv án v aló az
is, hogy ezt a m o n d ato t egyházi elöljáró nem m ond­
h a tta . E gyházi elö ljáró n a k egészen m ás fogalm ai
v a n n ak az egy h ázat éltető erőről, m in t egy olyan
állam i h iv a taln o k n ak , ak i sz erin t az egyház azon
áll, vag y b u k ik , hogy ta g ja i a Jézu s élete k u ta tá sb a
be v a n n a k -é av atv a, v a g y nem .
U talás tö rté n ik a dolgozatban a rra , hogy csodá­
latos, m ié rt írta k nég y ev angélium ot (90. l). A m on­
d a to t úgy le h e t érten i, m in th a csak négy evangé­
liu m o t ír ta k volna, pedig ennél so kkal tö b b et írtak .
E lő k erü ltek fra g m e n tu m o k az E bionita ev an ­
gélium ból, „ P é te r ev an g éliu m áb ó l”, elő k e rü lt „ J a ­
k a b p ro to ev an g éliu m a” stb. C sodálatos leh et leg­
feljeb b az, hogy az egyház m ié rt k an o n izált több
evangélium ot.
Baj v an a szigorú tu d o m ányossággal azokban az
esetekben is, a m ik o r a szerző az ev an g éliu m o k at
jellem zi. T ény az, hogy egy m o n d a tb an nem leh et
vállalkozni rá , m e rt csak za v a rt k elt. A M áté e v an ­
géliu m áró l pl. azt á lla p ítja m eg a cikkíró, hogy az
a Jézus ü g y én ek zsidó-keresztyén feldolgozása
(91. l). H ogy nem csupán „zsidó” szem m el nézte
M áté Jézus ügyét, a rra bizonyítékok pl. a k ö v et­
kező h ely e k : M t. 8:12; 21:43; 27:25; aztán a H egyi
Beszéd egyes részei (5:20; 27 k ; 31 k ; 33 k), ahol
M áté a „zsidók tö rv é n y é t” á llítja — d ia le k tik u san
— szem be Jézus üzenetével.
A Jézus k u ta tá s n a k az ő slén y k u tatással való ösz­
szehasonlítása (92. l .) m eg in t csak nem pontos és
n em szerencsés. A Jé z u s-k u ta tá sn á l a k u ta tó n em
egy h a lo tt valam ivel, csigolyával, gerinccel áll
szem ben, m in t az ő slén y k u tatásn ál. Jézus élete,
üzenete a fe ltá m a d o tt K risztus, a feltám ad á s nem
m echanikus eszközök alkalm azásával, m in t am e­
lyek az ő slén y k u ta tá sn á l h asználatosak. N em egy
A cikkíró te h á t m eg nem engedhető m ódon egy­
szerűsít. A tu d o m án y o s ered m én y ek bizonyos le­
egyszerűsítése, egyszerűbb fo rm á b a n való közlése
 szükséges, v ag y leg aláb b is m egengedhető, h a azo­
k a t la ik u so k k a l p ró b á lju k ism e rte tn i. V iszont egy
népszerű sítő előadásban, — h a ez az előadás-soro­
zat az a k a rt le n n i — n e h iv atk o zzu n k a „legszigo­
rú b b teológiai tu d o m á n y o ssá g ra ” (87. l).
2. K ülönösen n a g y h ib a . a h ip o tézist felcserélni
tényleges ered m én y ek k el. A z term észetes dolog,
hogy egyetlen tu d o m á n y sem h a la d h a t előre, ha
nem dolgozik hipotézisekkel. V iszont a k u ta tó szá­
m á ra végzetes, h a a h ip o tézist n em a m ag a helyére
tév e és a m ag a — k o rlá to z o tt — fo n to sság án ak
m egfelelően h aszn álja. A h ip o tézist ered m én y k én t
kezeln i k ü lö n ö sen d iv a t a n é m e t teológiai k u ta tá s ­
ban. K iv á ltk é p p e n n é m e t te rü le te n k ísé rté s az,
hogy a tu d o m á n y m in d e n k o ri állását, (am ely persze
hipotézisek g a rm a d á já t is jelen ti) abszo lú tn ak , h i­
b á tla n n a k , a la p ja ib a n m e g v á lto z ta th a ta tla n n a k
k iá ltsá k k i.1 H ipotézis pl. az Ósz.-k u tatás te rü le té n
a fo rráselm élet, m égis a leg tö b b Ósz.-k u tató úgy
dolgozik azzal, m in th a a P e n ta te u c h „ fo rrá sa i” v a ­
lam ily en rég észeti k u ta tá s n á l m á r elő is k e rü lte k
volna. U gy an íg y hipotézis és n em b izo n y íto tt té n y
az ev an g éliu m o k k eletk ezésérő l alk o to tt m o d ern el­
képzelés sem.
A szerző té n y k é n t közli az ev an g éliu m o k fe lté ­
te le ze tt k eletk ezési id e jé t (90. l). P edig ezek az á l­
ta la közölt évszám ok csak hipotézisek lán co latáb ó l
ad ó d n ak és az ev an g éliu m o k év tized ek k el is k e le t­
k ez h e tte k k o rá b b a n , m in t a — k ü lö n b en á lta lán o ­
san — fe lté te le ze tt időpontok. Az olvasót, v ag y
h a llg a tó t n e m szabad k étség b en h ag y n i afelől, hogy
i tt nem ered m én y ek k el, h an e m h ip o tézisek k el van
d olga.2
A szerző ú g y beszél az esszénusokról, m in t ak ik
a q u m rá n ia k k a l azonosak (159. l), p ed ig ez is csak
feltevés, igaz, so k ak á lta l elfo g ad o tt feltev és.3
Idézek egy p á r oldallal o d áb b ró l: „H ogyan? H át
Jézu s n e m v a llo tta m a g á t M essiásnak? E rre a k é r­
désre a b ib lia tu d o m á n y m a h a tá ro z o tt n e m -m el fe­
le l” (173. l.). Ez a „ nem ” egyáltalán n e m olyan ha­
tározott. C u llm a n n rá m u ta t, hogy Jé z u s a M essiás
c ím e t n em u ta s íto tta el m agától, h a k e rü lte is a
k o rá b a n k ö zk eletű n é z e te k e t a M essiásról, (a poli­
tik a i M essiásv árad alm at v iszont elu tasíto tta.) N em
te tte ezt p ed ig azért, m e rt ép pen a M essiás cím ben
ju t k ife je z é sre igen erő te lje se n az Ósz. és a Jézus
á lta l véghez v itt m ű k ö zö tti k o n tin u itá s .4 A M es­
siás szó sem m i e se tre sem csupán „petró leu m os
k a n n a ”, m e rt hozzá k ap cso ló d n ak u g y a n n e m m eg­
felelő in te rp re tá ció k , de jelen tése ósz-i v o n atk o zás­
b an pozitív. Az Ú sz. is az Ó sz.-re te k in tv e nevezi
Jé zu st K risztu sn ak .
A cik k író sz e rin t Jézu s n em v a llo tta m a g á t M es­
siásnak , a 162. old alo n v iszont ezt ír ja : „M áté sze­
rin t a N ázáreti Jé z u s: a zsidók M essiás k irá ly a .”
E bből te h á t az k ö v etk ezn ék , h o g y az evan g élista
félre ism e rte Jézu st. D e k i a d o tt h ű k é p e t Jézu sról,
h a az ev an g élista sem ? A k k o r h o gyan a k a rju k
m egism erni Jézu st, h a az ev an g éliu m o k Jézu s-k ép e
sem h ű ? A szerző e lm a ra sz talja az evan g éliu m o­
k a t K risztu s titk á n a k m eg találása k érd éséb en , de ő
m a g a viszont m egválaszolja a k érd ést. Á llíth a tja -e
m a g áró l valak i, hogy K risztu s titk á n a k k é rd éséb en
tisz tá b b a n lá t az e v a n g é listá k n á l?5
A dolgozat k a te g o rik u sa n leszögezi, hogy nem
Zebedeus fia Já n o s ír ta a n eg y ed ik evangélium ot.
In d o k : „m a b izto sra v eszik” (280. o.). U gyan ilyen
h a táro z o ttsá g g al je le n ti k i azt is a szerző, hogy a
Jelen ések k ö n y v e n em sz á rm a z h at a Já n o s ev an gé­
liu m a és a ján o si lev elek szerzőjétől (280. o.). Elég
egy b ev ezetést m egnézni, hogy k itű n jé k : m in d a
k é t m eg á llap ításn a k az ellenkezőjét is m in d a m ai
nap ig képviselik. M egint csak n em le h et azt á llí­
tani, hogy b izo n y íto tt állításo k ró l len n e szó.
3. A dolgozatban v a n n a k ezeken a m á r felsorolt
kifogásokon k ív ü l is izagógikai és e xe g étika i té v e ­
a dések.
K ezd jü k azzal a m egállapítással, m ely sze rin t az
ev a n g é listá k n a k nem volt szándékában, hogy tö rté ­
n elem k ö n y v et írja n a k (90. o.). B ár ez a m egállapí­
tá s közhelynek szám ít, a való ság n ak m égsem felel
meg. Az evan g élisták n ag y sú ly t hely eztek a rra ,
hogy tö rté n elm i hitelességgel a d ja n a k szám ot a J é ­
zussal tö rté n t dolgokról. Ezt bizo n y ítja a L ukács­
prológus és eg y általá n az evangélium m ű fa já n a k a
m egterem tése.
A szerző szerin t az evan g élisták a feltá m ad o tt,
dicsőséges K risztu sró l ta n ú sk o d ta k (90. o.), és ez az
a d o tt összefüggésben azt jelen ti, h o g y az evan g éliu ­
m ok a tö rté n e tisé g re nem sokat ad tak . Még u g y a n ­
azon az oldalon viszont az áll, hogy az ev an g éliu ­
m ok egy m isztikus P n eu m a-K risz tu s ellen, a tö rté ­
nelm iség védelm ében író d tak . Ilyen fo rm án az ol­
vasó m ost m á r v ég k ép p nem tu d h a tja , h o gyan v é­
lekedik h á t a cikkíró az evangélium ok tö rté n e tisé g ­
re való törekvéséről.
93. oldal: „Jézus e rre ta n íto tt: M ondd, hogy A b ­
ba, és engedd m ag ad m eg ajándékozni kegyelem ­
m el!” Jézu s sohasem beszélt „m i a ty á n k ró l”6, csak
„én A ty á m ró l” és a „ti A ty á to k ró l”. E bben Jéz u s­
n a k az A ty áv a l való egyedülálló k ap cso lata ju t k i­
fejezésre, am ely m ás, m in t a ta n ítv á n y o k kapcso ­
la ta Istennel. S zintén ezt b izo n y ítja az A bba hasz­
n á la ta a M k 14:36-ban. É ppen ezért nem valószínű,
hogy Jézus az A bba szó h a sz n á la tá ra b u z d íto tta
volna ta n ítv á n y a it akkor, am ik o r ő kizárólagos é r­
telem b en haszn álta. A rra, hogy Jézus azt ta n íto tta
v o lna: „m ondd, hogy A b b a”, csak a M iaty án k m u ­
ta tn a . A p á ter-h ém o n azonban in k á b b a litu rg ik u s
ábinu m egfelelője7, m in t az a bba-é. Lk. egyes kéz­
ira ta i csupán p ate r-t hoznak, de ez sem b izonyíték
a rra , hogy az abba m egfelelőjéről v a n szó.8 F a r­
kas József Jo ach im Je re m iá st követi, a m ik o r Jézus
ta n ítá sa k é n t jelöli m eg: „M ondd, hogy A b b a !”,9 de
Je re m iá s érvelése ezen a ponton n em m egnyugtató.
Jézus, aki soha n em im ádkozott ta n ítv á n y a iv a l
e g y ü tt így: „m i A ty á n k ”, nem a d ta ta n ítv á n y a i szá­
já b a azt a m egszólítást, am ely az ő speciális k a p ­
csolatát fe je zte k i az A tyával. M ás az eset P álnál.
Ő a „fiúság le ik érő l” beszél (Róm 8:15; v. ö. G al
4:6).
E x eg etik ailag n em h elytálló M k 2:5 m a g y a rá ­
z ata (161. o.). I tt F a rk a s József azt p ró b á lja k im u ­
ta tn i, hogy a „F iam ” rossz ford ítás, m e rt „ fiú ”-n a k
kellene ford ítan i. U gyanígy a M t 9:22-ben a görög
szó így fo rd íta n d ó : „leá n y !” T u d n iillik Jézus, m i­
elő tt g y ó g y íto tt volna, elm ondta, hogy az illető az
A b b án ak a gyerm eke. E zt a feltételezést azonban
sem m i n em in d ik álja. M k 2:5-ben eg y általán nem
helytelen a „ fiam ” ford ítás, m e rt a te k n o n (vo­
cativus) a h é b e r bön i-n ek felel m eg. U gyanígy van
a M t 21:28-ban és a Lk 2:48-ban is. A M t 9:22-ben
szintén v o cativusról v a n szó.10 E k é t m egszólítás­
n a k sem m iféle, a szerző á lta l k iszínezett jele n tése
nincs. N em a m ennyei A ty á v al való kapcsolat k e­
rü l előtérbe, h an em a beszélővel való kapcsolat.
T alán a legnagyobb tévedése a szerzőnek az „én
vagyok” fo rm u la k ap cso latb a hozása a „vagyok aki
v agyok” kijelentéssel. („Jézus is ezt a szót veszi fel,
hogy V a g y o k ”, 164. o.). Jézus csak m ag y aru l, leg­
feljebb görögül m o n d ja, hogy va g yo k. Az ani hu
nom inális m ondat, am elyben nem szerepel a hajah
103
sem m iféle alak ja. Így persze n em is le h e t felállí­
tani közte és e h je h aser eh jeh k ö zö tt sem m iféle
olyan kap cso lato t, am elyben a len n i igének szerepe
van.
F ejezzü k be an n a k a m egem lítésével, hogy b á r a
szerző ú g y véli, hogy Jézu s n em v a llo tta m a g á t
M essiásnak, a M t 16:17-et m égis Jézu stó l szárm azó­
n a k te k in ti (160, 279 o.). A M t 16:17 p ed ig P é te rn e k
éppen a r r a a k ije le n té sé re re fle k tá l, am ely b en J é ­
zust K risz tu sn a k és Iste n fiá n a k m o n d ja .11
4. M indezek u tá n v izsg álju k m eg, m iféle h erm e­ kapcsán, hogy a rég i p ró fé tá k és Jézus között „á t­
n e u tik a i e lv e k e t va ll a dolgozat szerzője. A m i ezzel
k a p cso latb an dolgozatából kiv eh ető , k é te lk e d é sre
ad okot és k é rd é se k e t tám aszt. A Jézu s élete k u ta ­
tá st az é rt t a r tja fo n to sn ak , hogy m eg á lla p íth a tó le­
gyen: a m ai a la k z a taib a n h iteles-e a k eresztyénség,
m in t v ilág in tézm én y (89. o.). Ez az in d o k lás v a la ­
h og y an n ag y o n szegényes, m e rt a Jézu s élete k u ta ­
tá s ezek szerin t csupán a k o n tro llá lá s eszköze, nem
p edig ú tm u ta tá s , h itb e n i gazdagodás, Iste n dolgai
m egism erésében való g y arapodás.
A szerző sz e rin t a ró m ai egyház a B iblia p erem én
m egjelen ő te x tu s o k ra h iv a tk o z h a t (91. o.). D e k i
sz a b h a tja m eg, h o g y m ely te x tu so k v a n n a k a B ib­
lia p e rem én és m elyek a „k ö zepén” ? És ak k o r
m ié rt a to ta S c rip tu ra elvén álló k at v á d o lja a cikk­
író azzal, hogy ö n k ényesen v álo g a tn a k az Ig ék kö­
zül (237. o.)? É ppen azok sz á m á ra n a g y k ísértés,
hogy tetszés sz e rin t v álo g assan ak a te x tu so k közül,
a k ik h e rm e n e u tik á ju k b a n Jézu s K risz tu sra h iv a t­ pai h írű alk o tó tu d ó sa in k 12 — , m ásrészt gyülekeze­
koznak. A leg v ilág o sab b an ez a k ísé rté s az e v an ­
g élium ok értelm ezésén él ju t kifejezésre. E v éleke­
dés szerin t az ev an g éliu m o k b an hagyo m án y o zott
jézusi logionok egyrésze ipsissim a vox C hristi, a
m ara d é k pedig e lferd ítése a jézusi ü zen etn ek , vagy
azzal é p p en e lle n tétb e n áll. Így lá tjá k ezt azok,
ak ik v alam i d esztillált Jézus-fo g alo m b ó l k iin d u lv a
p ró b á ln a k az írá sh o z közeledni.
Az ipsissim a v ox C h risti m eg á lla p ítá sá n ak a
cik k író sz e rin t m eg v an a re n d k ív ü l szigorú tu d o ­
m ányos m ódszere. Ez egy kétlépcsős m u n k a m e n e t:
1. K iszórni m in d en t, am ihez a k é tsé g á rn y é k a is nyosságnak ez a fa jtá ja itt v irágzik és itt é rin tk e ­
fé rh e t, hogy n e m jézu si; 2. am i a k ezü n k b en m arad ,
abból v isszak ö v etk eztetn i a tö rté n e ti Jézu sra.
A z első p o n th o z azt k ell tu d n i, hogy eg yetlen
olyan szab ály sincs, am ely n ek a la p já n m in d en k é t­
séget k iz á ró a n azt le h e tn e állítan i, egy Jézu s-lo ­
gionról, hogy az n em Jé z u stó l szárm azott. A k u ta ­
tók te lje se n a m ag u k szája íze szerin t á llíta n a k fel
n o rm á k a t e rre vonatkozóan. U gyanaz a logion az
egyik k u ta tó szerin t Jézu stó l szárm azik (m ert pl.
n em görög, gnosztikus, h a n e m ósz.-i g o n d o lato k k al
áll összhangban), a m ásik sz e rin t n em (ugyanazon
okból, ti. hogy ósz.-i g o n d o lato k k al áll öss zefüggés­
ben és így n y ilv á n „zsid ó -k ereszty én ” m ondás). I tt
m ég a szerző á lta l m e g á lla p íto tt „h áro m elem ”
(92. o.) sem ad eligazítást. A M t 5:18 az a m én legó
h ü m in fo rm u lá v a l kezdődik, de egy olyan logiont
ta rta lm a z , am ely a szerző g o n d o latm en ete szerin t
(lásd 159. o.) n em le h e t jézusi, m e rt a 18. v. k iá ll a
m ózesi tö rv é n y m ellett . M ásrészt a M t 5:18 az a
locus, am ely re h iv atk o zv a n ém ely ek M áté evan gé­
liu m á t eg y o ld alú an „zsidó” ev an g éliu m n ak te k in ­
tik.
A m áso d ik p o n th o z hozzá k ell fűzni, h o g y egyál­
ta lá n n em világos, m ily e n m ó d szerrel k ív á n h á t a
szerző v isszak ö v etk eztetn i a „h áro m elem ből” a
tö rté n e ti J é z u sra ? M ert ak k o r, a m ik o r a h áro m
elem re re d u k á lta Jézus ü zen etét, k iz á rta a k o n te x ­
tu s v iz sg á la tá n a k a lehetőségét, a 161. oldalon p e­
dig b iz to sítja olvasóit, hogy sem az Ósz., sem a J é ­
zus k o ra b e li iro d alo m n em m é rté k a d ó k iin d u lási
104
p o n t Jézus szav ain ak az in te rp retá lásáh o z. Így pedig
ki v an zárv a an n a k a lehetősége is, hogy az egész
B iblia összefüggésében v izsg álju k m eg Jézus üze­
netét. Mi m a ra d ? „Ő nála (Jézusnál) n e m a szavak
a fontosak, h an em a tarta lo m , am it k iö n tö tt a sza­
vakon á t” (161. o.). I tt a z tá n elé rk e z tü n k ahhoz a
ponthoz, hogy m in d e n k i tetszése sz erin t je le n th e ti
ki, hogy az illető szó sz erin te m ilyen ta rta lm a t h o r­
doz. A dolgozatnak ezzel a „m ó dszerrel” sik e rü l is
k im u ta tn i egy telje se n v u lg áris M essiás-értelm ezés
h id a lh a ta tla n e lle n té t” volt (161. o.).
II.
V izsgáljuk m eg ezután, hogy helyesen já r-e el ez
az előadássorozat „a legszigorúbb teológiai tu d o ­
m ányosság és a g y ü lekezeti igeszolgálatok k ö z ö tti”
szintézis keresésében.
A szerző sz erin t a teológiai tud o m án y o sság és a
kegyesség közt k e ll a szintézist m eg találni. A n y u ­
g a ti egyházak azok elsősorban, am elyeknél a k ettő
kö zött feszültség van. A m ag y aro rszág i p ro te stá n s
egyh ázak n ál ez az e llen té t n em éleződött ki. E zért
— a szerző szerin t — m i te h e tn é n k jó szolgálatot
n y u g a ti testv érein k n e k . E rre k é t okból is alk alm a­
sak v a g y u n k : először, m e rt a tu d o m á n y te rü le té n
e lé rjü k a világ szín v o n alat — h a nin csen ek is eu ró ­
te in k p o n to san olyanok, m in t b á rm e ly m ás eu ró ­
p ai p ro te stá n s gyülekezet (87. lap).
T ény az, hogy a n y u g a ti p ro testán s eg y h ázakban
m egvan a feszültség a teológiai tu d o m án y és a k e ­
gyesség között. D e azt le h e t m ondani, hogy nem
általában a teológiai tu d o m á n y és a kegyesség el­
le n té té rő l v a n szó, h an e m a teológiai tu d o m á n y
egy bizonyos felfogása és m űvelése és a g y ü leke­
zeti kegyesség elle n tétérő l le h e t beszélni. N em vé­
letlen, hogy a feszültség leg jo b b an a n ém e t nyelv-
te rü le te n éleződött ki, m e rt a teológiai tu d o m á ­
zik a gyülek ezet is a leg k ö zv etlen eb b ü l vele. V i­
szont általá n o sítan i n e m lehet. N em egész N y u g at-
E u ró p ára v o n atk o zik a k o n flik tu s, h a n em csak
azokra a részeire, ahol a teológiai tu d o m á n y n ak
egy olyan irá n y z a ta k a p o tt lá b ra , am ely az a d o tt
egyházak kegyességi p ra x isá v a l összeegyeztethetet­
len. M agyarországon ez az ellen té t nem éleződött
ki, m e rt n á lu n k — a m in t a cikkíró is m eg állap ít­
ja — bizonyos teológiai irán y z ato k nem erősödtek
meg.
Ez viszont azt jelenti, hogy n em le h e t teológiai
tu d o m á n y ró l abszolút é rte le m b en beszélni. N em
„a ” teológiai tu d o m án n y al v a n p é ld áu l a n y u g a t­
ném e t B e k en n tn isb ew eg u n g -n ak v itá ja , h a n e m a
teológiai tu d o m án y o k eg y irányzatával, am ely az
ilyen teológián n e v elk e d ett lelkésznem zedék közve­
títésév el lassan ism e rtté v álik a g y ü lekezetek ta g ­
ja i előtt.
M ásrészről figyelem m el kell le n n ü n k a rra is,
hogy — e lle n té tb e n a szerző m eg á lla p ításáv al —
az eu ró p ai p ro te stá n s gy ü lek ezetek k ö zött k ü lö n ­
bözőségek v a n n ak , éppen a kegyességi p ra x is te ­
k in te té b en . M ár pedig ez a k ö rü lm én y döntő je le n ­
tőségű, hiszen a szerző éppen a rr a vállalkozik,
hogy a teológiai tu d o m án y és a kegyesség k ö zött
k özvetítsen. Ilyen vo n atk o zásb an M agyarországon
belü l is v a n n a k különbözőségek. P é ld á u l a g y ü le­
kezet egészen m á sk é n t re a g á lt volna e rre az elő­
ad ásso ro zatra egy 800 lelkes sza tm ári fa lu b an , m in t
B udapesten. T ény azonban, hogy a különbözősé­
 g ek tő l eltek in tv e, a m ag y aro rszág i g yülekezetek
h aso n líta n a k ab b an , hogy a cik k b en e m líte tt „ tu ­
dom ányos e re d m é n y e k et” n e m ism erik . Ha ism er­
nék, valószínűleg a g y ü lek ezetek n a g y többsége
n em ta r ta n á öss zeeg y ezteth ető n ek ezeket az e re d ­
m én y e k e t hitével. K érd és azonban, h o g y érdem es-e
m eg ism erk ed n iü k az elő ad ásso ro zatb an eredm é­
n y e k k é n t id é z e tt h ip otézisekkel. K érd és, hogy é rd e­
m es-e fe lk a v a rn i a g y ü lek ezetet olyan tém ák k al,
olyan b ev ezetéstan i stb. p ro b lém ák k al, am elyek
csak te o re tik u s m u n k á v a l foglalkozó k ö rö k b e n is­
m ertek . N em szólva arró l, hogy a g y ü lek ezet nincs
is azo k n ak a sz a k ism eretek n ek a b irto k á b a n , am e­
ly ek segítségével az állításo k helyességét ellenőriz­
n i tu d n á . H a a tu d o m án y o sság és a kegyesség szin­
tézisét k eressü k , ezt n em a g y ü lek ezettel eg y ü tt, a
gyülek ezet elő tt k e ll ten n i, h a n e m az ig eh ird etésre
való felkészülés közben. E z a teológiai tu d o m á n yo s­
ság m ű v e lő jé n e k és az igeszolgálat v é g ző jé n e k a
feladata.
Az isten tiszteleten m in d en ek ép ü lésre k ell hogy
leg yen ek (1 K o r 14:26) és n e m az izagógikai és exe­
g étik a i p ro b lé m á k vázolása, a r á ju k való felelet­
keresés a cél. M ég k evésbé te k in th e tő célnak olyan
hipotézisek terjesztése, am ely ek n e m v eh ető k tu d o ­
m ányos ered m én y ek n ek .
Az iste n tisz te le t ép ü lésre k e ll hogy legyen. Ez
n e m je le n ti term észetesen , hogy az egyes b ibliai
kö n y v ek re, szerzőkre stb. v onatkozó tö rté n e ti p ro b ­
lém ák n em v e tő d h e tn e k fel b ib liaó rák o n . D e ezek­
hez a p ro b lém ák h o z célszerű n ag y o n ó v ato san hoz­
zányú ln i, n a g y tu d o m án y o s a k rib iá v a l, alapos fel-
készültséggel. H a v alak i h e ly t ad p é ld á u l az ipsis­
sim a vox C h risti fo rm a tö rté n e ti k érd ésfeltev ésnek,
(am ely csak u g y an „ ú ja t” je le n te n e a gyü lek ezeti
kegyesség eddigi g y a k o rla tá b a n ), a k k o r ebből le
kell v o n ja a teológiai k o n zek v en ciák at is. Az ipsis­
sim a v ox C h risti k ap csán en n ek k é t lehető ség e van.
V agy d esztillált Jézu s-lo g io n o k ra é p ítü n k fel egy
teoló g iát — ezt' teszi a cik k író — , v ag y egy m ás
szin tre visszük á t a lo g io n -ta rta lm a z ta th eo lo g um e­
n o n t (pl. az ex isten cialista filozófia sík jára), ez az
eljá rá s azo n b an végső soron épp en a fo rm a tö rté ­
n e ti k u ta tá s e red m én y ein ek a fe la d á sá t jelen ti. Ezt
teszik a b u ltm an n ián u so k . M in d k ét m ódszer k é rd é ­
sesnek tű n ik előttem . D e a k á rm ily e n teo ló g iája le ­
gyen is egy ig eh ird ető n ek , te k in te tte l k e ll legyen
a gy ü lek ezetre, illetv e a r r a a principium -ra, hogy
az iste n tisz te le t ép ü lésére k e ll hogy legyen.
Szó sincs arró l, h o g y lelk észek n ek n e k ellen e
m eg ism ern iü k m in d azt, a m it teológiai tu d o m á n y ­
n a k szok ta k nevezni. D e a m it m eg ism ert a lelkész,
fel is k e ll dolgoznia és n em szab ad m eg em észtet­
len ü l a g y ü lek ezet elé vinni.
Szép fe la d a t a g y ü lek ezetet b ib lia ó rá k o n m egis­
m e rte tn i a B iblia jo b b m egism erését szolgáló tu d n i­
NYILATKOZAT A HALHATATLANSÁG VAGY FELTÁMADÁS ÜGYÉBEN
A következő „Nyilatkozatot” kaptuk, közlés k éré­
sével:
„Sokan megdöbbenéssel olvastuk a Theológiai
Szemle 1968. 9—10. számában: Szathm áry Sándor
„Halhatatlanság, vagy feltám adás” c. tanulm ányát.
Szathm áry Sándor debreceni lelkipásztor Berekfürdőn
is tarto tt hasonló tartalm ú előadást, amelyet ott so­
kan szintén megdöbbenéssel hallgattak.
Ennek a tanulm ánynak a lényege egy teológiai pro­
fesszornak m ár több m int egy évtizede elhangzott ta­
nításán alapszik (Szathmáry Sándor Jánkon mondta
el ezt nekem), mely szerint: „a halál igazi halál, teljes
valókkal. Ehhez azonban m a g u k n a k a lelk ipászto­
ro k n a k jó l fel k ell készülniük, az ü g y irá n ti alá ­
zattal, azokat a té m á k a t tá rg y a lv a szisztem atik u ­
san, am elyek a tisz táb b ig em egértést szolgálják és
a gy ü lek ezetet közelebb viszik legszentebb k ö n y ­
véhez, a B ibliához.13
ifj. dr. B artha T ibor
JEGYZETEK:
1. A németeknek, a ném et tudósoknak ezt a tu laj­
donságát néha maguk a németek is észreveszik, pl.
Bergmann: A larm um die Bibel, Gladbeck 1965 33. ó.
2. A datálással, kiváltképpen a túl késői datálással
érdemes vigyázni, m ert korábbi korból előkerülő kéz­
iratok — és ezekre mindig lehet számítani — könnyen
nevetségessé tehetik azt, aki „bizonyítékokat” hoz fel
egy-egy irat késői szerzőségére. Így já rt Hirsch, aki
nagyban bizonygatta a János evangéliumának késői
előállási idejét — egy évvel azután, hogy Roberts m ár
a P52 papyrust feldolgozta és kiadta.
3. Azonosságuknak ellene szól például, hogy sem Jo­
sephus, sem Philo nem beszél az Igaz Tanítóról. A
qum ráni ideológiában az Igaz Tanító olyan óriási sze­
repet játszott viszont, hogy nélküle elképzelhetetlen,
hogy e két szerző az esszénusok alatt a qum rániákat
értse. M iért ne lehettek volna ezek különböző szek­
ták? Valószínűleg még több hasonló szekta is volt P a­
lesztinában Kr. e. 160 és Kr. u. 70 között. E kettőn kí­
vül egy harm adikról is tudunk, a therapeuták szektá­
járól (Philo: De vita contemplativa).
4. Oscar Cullmann: Die Christologie des Neuen Tes­
taments, 3. Auflage, Tübingen 1963. 127.
5. Nemcsak az evangélisták nem értették Farkas Jó­
zsef szerint a dolgukat. A korai egyház, amely az Úsz.
iratait kánonizálta, nem értette volna az evangélistá­
kat. A János evangéliumát „akkor vették b e . . . a ká­
nonba, amikor m ár nem értették, hogy m iért is harcolt
az írója!” (281. o.).
6. A M iatyánknál a bevezetőt is figyelembe kell ven­
ni: „ti azért így imádkozzatok”.
7. B ár J. Jerem iás szerint „mi atyánk” helyett is áll­
hat abba (Abba Göttingen 1966 61. lap).
8. M ásként Jeremiás, i. m. 64. lap.
9. lásd a 8. jegyzetet.
10. Még akkor is, ha thügatér-t hoznak egyes kézira­
tok (lásd Blass—D ebrunner: G ram m atik des neutesta­
m entlichen Griechisch Göttingen, 196512 147, 3. §).
11. Változtatna a helyzeten, ha valamiféle nyoma lá t­
szanék annak, hogy Farkas József a 16. versben a
Christos-t a hüios tou theou-tól különválasztja és a 17.
versben csak az utóbbira érti. De ennek nincs nyoma
az em lített két helyen.
12. „Jónéhányan vagyunk Magyarországon, akik tud­
juk, hogy miről folyik a tudományos vita a nagyvilág­
ban” (87. lap, kiemelés tőlem.)
13. A modern teológiai tudományosság érvényesíté­
sével kapcsolatos széljegyzeteket folytatni szeretném
Szathm áry Sándor „Feltámadás vagy halhatatlanság”
című, szintén a Theológiai Szemlében megjelent cikké­
nek a vizsgálatával.
halál, vagyis a halálban a keresztyén teljesen meg­
semmisül és csak a feltám adásban jön ki ebből a meg­
semmisülésből.” Ez a tanítás különben a jehovizmus­
sal is kacérkodás, m ert ők is a teljes megsemmisülést
hirdetik. (Lásd ide vonatkozóan Fekete Péter: „Ne
tévelyegjetek” c. Jehova tanúi ellen írt komoly tanul­
m ányának „Halál és azután” c. fejezetét.) Gyökere van
nálunk, úgy látszik, a jehovizmusnak, nemcsak lent,
hanem fent is. Nem is lehet hát azon csodálkozni, ha
terjed a jehovizmus.
Szathm áry Sándor tanítása sokkal veszedelmesebb,
hogysem válasz nélkül lehessen hagyni. Bizonyára töb­
ben készülnek a tanulm ány és előadás alapos, tudo­
105
mányos síkban is történő megválaszolására. Ilyen vá­
lasz m egírására azonban elég sok időre és elég sok
teológiai könyv áttanulm ányozására van szükség. Szá­
momra a lelkipásztori szolgálat m ellett nagyon kevés
idő áll most rendelkezésemre ehhez, m ert betegeske­
dem. Ménteleken, az ország végén könyvekhez is ne­
hezen jutok. Azonban magam is szeretném (sőt m ár
el is kezdtem ezeket gyűjtögetni, leírni), a Szentíráson
és hitvallásokon alapuló látásaim at, Szathmáry Sándor
tanulm ányával kapcsolatban elmondani.
Addig is, míg ez megtörténhetik, a következőkre
szeretnék rám utatni:
1. Csak „a teljes Írás Istentől ihletett” (2Tim 3:16).
Ezért csak olyan teológiai tanítást fogadhatunk el,
amely az egész Szentíráson alapszik. Szathm áry Sán­
dor tanulm ánya, előadása éppen a legdöntőbb szent­
írási, sőt jézusi Igéket mellőzi. (Pl. Luk 16-ban a „két
várakozóhely”-ről szóló jézusi tudósítást, s sok más ó-
és újszövetségi helyet.) Ezért nem fogadhatjuk el
Szathm áry Sándor tan ítását isteni ihletésű tanításnak,
m ert nem az egész Szentíráson alapszik, sőt ez a taní­
tás m ár reform átus hitvallásainkat és az Apostoli H it­
vallást is megtámadja.
2. Nagy szeretettel üzenem — akár teológiai pro­
fesszor, vagy lelkipásztor legyen is az illető — a n a­
Dürrenmatt:
AZ ÚJRAKERESZTELŐK
Rangos világirodalmi folyóiratunk, a Nagyvilág
(1968/2. sz.) közölte Friedrich Dürrenmatt „Az újrake­
resztelők” című komédiáját. Ezt követően (az 1968/3.
számban) „Dramaturgiai elmélkedés Az újrakereszte­
lőkről” című tanulm ányát olvashattuk. A következők­
ben m egkíséreljük áttekinteni D ürrenm att alkotását az
anabaptisták szempontjából.
A m ünsteri eseményeket ismerő olvasót m indenek­
előtt a m űfajmegjelölés döbbenti meg: „komédia, két
részben.” Holott — várakozásunk szerint — az anabap­
tisták m ünsteri működése tulajdonképpen tragédia,
mely az ezeréves birodalom emberi ak arattal való, bár
jó szándékú létrehozásának a meghiúsulása. A „ra­
jongó” hittől és jószándéktól a világtörténelm i bemocs­
kosításig; a krisztusi kommunisztikus tanoktól és szük­
ség diktálta vérontástól a rettentő megtorlásig — ez az
„Új Jeruzsálem ” tragikum a. „Hogy már nem hisztek
a szentekben — m ondja Knipperdollincknek a m üns­
teri püspök —, az nem baj, talán már Mi sem hiszünk
benne. De, hogy ti, újrakeresztelők, önmagatokban
hisztek, az lesz a ti vesztetek. A z egyház önmagában
hitt, és vért ontott az Ő nevében, most ti hisztek m a­
gatokban, és vért fogtok ontani az Ő nevében.”
Komédiánk irodalm i alkotás. Sőt, az abszurditás és
fikció talajából sarjad t ki. Nem léphetünk fel tehát
a történelm i realitás igényével. Ugyanekkor a m űvé­
szi szabadságból — m int a dram aturgiai elmélkedés­
ben kim erítően ism ertetett — drámaszerkesztési, esz­
tétikai meggondolásokból következő nézőpont-változta­
tást is a literátor szemével kell m agunkévá tennünk.
Bár komédia. Jelen esetben — m int a brechti alapo­
kon nyugvó elidegenedett színház eszköze — mégsem
kigúnyol (a nevettetés rosszabbik értelmében), hanem
valóban hatóvá teszi a művet. „A kom ikum nak, hogy
hatni tudjon — írja D ürrenm att —, nem kell a szí­
vünkhöz férkőznie, m int a tragikum nak, hiszen épp
azáltal hat, hogy távlatból nézzük.” Jan Matthison, a
próféta halálakor ugyanezt m ondja a m űben a püspök:
„Nevetséges volt a halálod, de te ne bánd,
Próféta, maradandó csak az,
Am i bánt m inket és amin nevetünk.”
Az ilyetén való hangvétel-választás a jellem ek tör­
ténelm i valóságalapját nagyobbrészt elvette, ehelyett
azonban közvetlenebb m ondanivalót nyújt korunknak.
Az „Új Jeruzsálem ” királya, Bockelson az írónak
106
gyon értelmes és éleseszű embereknek (amilyen Szath­
m á ry Sándor is, akinek változatlan régi barátsággal
üzenem ezt), hogy igyekezzenek megszabadulni attól
a súlyos kísértésüktől, hogy inkább az eszükkel akar­
janak hinni, m int a szívükkel. Pedig az apostol is fi­
gyelmeztet: „Szívvel hiszünk az igazságra”, nem pedig
eszünkkel ellentm ondunk a szentírási igazságnak (Róm
10:10/a.). Pál is, mikor még Saulus volt, az eszével
akart elsősorban hinni, s nem tudta elfogadni azt a
Krisztust, aki az átokfán h alt meg. Később azonban
csak a szívével hitt, gyermeki nagy hittel.
Ha a halál „igazán halál”, Krisztus sokkal inkább
igazán Krisztus, aki úgy szabadít (Jn 8:36), hogy meg­
váltottjai „nem látnak halált”, „soha meg nem hal”, s
aki hisz Benne, az m ár átm ent a halálból az életre
(Jn 5:24. Jn 6:47. Jn 8:52 b).
3. Ha elfogadnánk a Szathm áry Sándor tanítását,
akkor nem lenne szabad ilyen tudósításokat lehozni:
„Barth Károly elköltözött az ő Urához”, hanem ilyen
hírt kellene adni: „Egyelőre megsemmisült, majd csak
a feltám adáskor ölelheti őt át az ő Ura.”
Fehérgyarmat, Kórház, 1969. január 22.
sokak nevében:
G. Szabó Szabolcs"
két dram aturgiai lehetőséget kínált. Pozitív tragikus
hősként ábrázolni, m int korai vallásos-kommunista
idealistát. Vagy: s ezt tette, nagatív tragikus hősként
— klasszikus gonosztevőnek, egy keresztyén közösség
erőtől duzzadó nihilista megrontójának formálni. An­
nak ellenére, hogy a történelem írásban kitörölhetet­
lennek vélt negatívum ait a legújabb történelm i k u ta­
tások sorra megcáfolják. A „rehabilitálás” elm aradt le­
hetőségéért azonban kárpótolva vagyunk Matthison, a
próféta és Knipperdollinck, a hivő jellemének megfor­
málásában. Utóbbi a gazdag kereskedő, ki m inden va­
gyonát felosztotta. A m ünsteri királyságban egy ideig
az újrakeresztelők bírája, végül a véres megtorlás á l­
dozatainak egyike. Lányával együtt a m ű legmegren­
dítőbb alakjai. Kereső hit, kötelesség és történelm i tra ­
gikumban való részesség vívódik benne: „Menekültem
a vétektől, és bűnbe keveredtem, a szegénységben ke­
restem Istent, és kétségbe estem ” — mondja. Leánya,
Judit m ondatja ki apjával végzetének okát: „Igazság­
talanság a ti sorsotok, emberek, és tévedés. Nézzétek
véres bírói kardomat, újrakeresztelők! Nézzétek az em ­
beri igazságosságot!” Hiszen „nem illeti meg az em ­
bert, hogy igazságos lehessen.”
A végső konklúzió újra csak a dram aturgiáért meg­
csonkított történelmi valóságból fakad: D ürrenm attnál
az abszolút gonosszá degradált Bockelsont, a színész
királyt — m ert hiszen őket játszotta-parodizálta — a
választófejedelem, a tartom ánygróf és a bíboros tá r­
sává fogadja. Knipperdollincket, a hivőt azonban —
a valóságnak megfelelően — kivégzik. Ezzel az „em­
bertelen világ emberibbé válása” ismét m egvalósítha­
tatlanná vált, hiszen:
A z áldott kerékbe törve, a bűnre csábító
megáldva
A rászedettek felkoncolva mind,
a győztest megcsúfolja a győzelem
A törvényt bemocskolják a bírák,
Bűn, tévedés, belátás, vad tombolás gubancát
Gyalázat oldja meg.
Knipperdollinck, a véres küllők közül
előkotort kegyelem engem vádol —
m int a győztes — s valóban győztes? — püspök záró­
szavai mondják.
Ifj. Solymár Imre,
V IL Á G S ZE M L E
A primátus — mint harpagmos
Az Orientierung c. svájci római katolikus folyóirat
ismertetendő cikkének a címét nem is m ertem a maga
csupaszságában („Raubgut = Ragadomány) címül
átvenni, hogy az ízléstelen felekezetieskedés látszatát
is elkerüljem. Alcíme — Theológiai meditáció az Egy­
ház tekintélyéről — és valóban inkább m editációra ösz­
tönöz.
Abból indul ki, hogy a Humanae vitae enciklika ki­
váltotta vita lassan új élt kapott: az enciklika nagyon
lapos és korszerűtlen érvelése fölvetette a pápai, az
egyházi tekintély kérdését a belső katolikus porondon.
„Kívánhat-e a pápai tanítóhivatal döntése belső aláza­
tos engedelmességet akkor is, ha érvelései nem meg­
győzőek? Elegendő-e m agában a tekintélyre hivatko­
zás?” Sokan felelnek nemmel erre a kérdésre, mondja
a cikkíró (R. Schwager, Friboerg). Az elégedetlenség
oly nagy volt az enciklika nyomában, hogy sokan k ár­
örömmel a történelm i egyházi botrányok sorába ak ar­
ták iktatni. Mások viszont engesztelhetetlenül a tekin­
tély elve m ellett szálltak síkra. Ism ét mások bátran
szembenéztek az itt tám adt nehézségekkel. Az apriori
tekintély egyes esetekben m agával hozza azt is, hogy a
tévedés nincsen kizárva. A cikkíró is ezt ta rtja becsü­
letes álláspontnak. Bár ugyanakkor azt is állítja, hogy
a pápai-egyházi tekintély nem hasonlítható össze más
emberi tekintéllyel, m ert az egyházi tanítói hivatal
nem argumentumokon nyugszik, hanem funkcióján: a
kijelentés őrzője, nem emberi szellem megszólalása,
hanem a Szentlélek segítségével beszél. Ezt kívülről
botránkoztató tételnek veszik. Hogyan nézzen szembe
a római katolikus ember- ezzel a „skandalum ”-m al?
Nagyon sok m úlik a tradíció „helyes interpretációján”,
amely csak egy szociológiailag és vallásosan egységes,
zárt világban volt hatékony. Ma a tisztességtelenség
látszatán túl még nagyobb baja a hatástalansága.
„Ezért az ember önkénytelenül is arra a meggyőződés­
re jut, hogy az egyházi hivatalról szóló tanítás zsákut­
cába került”. (31. lap).
Ebből akkor térhet az ember jó útra, ha visszamegy
az elágazásig. A visszafordulás útján először is az ötlik
szemünkbe, hogy a pápai hivatalt évszázadokon át n a­
gyon kevés bibliai helyre alapozták. (Péter avagy
Krisztus az egyház fundam entum a? című 1943-ban
megjelent exegetikai tanulm ányom nak ez volt a fő é r­
velése: „mindig csak Mt. 16:18—19-re és Ján. 21:15—
17-re”. Viszont a Szentírás egyéb helyeit nagyon is az
összefüggések figyelembevétele nélkül szemlélték.)
Péter m int szikla és Sátán — hangzik az első gondo­
latkör címe. A szerző a szikla szónak hagyományos,
Péterre történő római értelmezésénél nem áll meg, h a­
nem szoros összefüggésbe hozza vele Mt. 16:23-at: „Tá­
vozz tőlem Sátán! Botlásomra v a g y ... stb.” A szinop­
tikusok összehasonlítása alapján m egállapítja, hogy a
Sátán-m ondás történetiségét elvitatni nem lehet, hogy
valószínűleg Mt. volt az, aki tudatosan állította egyen­
súlyba a két Jézus-mondást. (Véleményem szerint a
M t.-ban előadott összefüggés eredeti: P éter nyilatkoza­
ta halálos veszedelmet idézett föl m ind a hitvallóra,
mind arra, a k in e k , szólt a hitvallás, ezért logikusan
kapcsolódik hozzá m ind a Jézus nyilatkozata, m ind az
a tilalm a, hogy senkinek se mondják, am it P éter mon­
dott (16:20). Péternek volt oka még azt is tagadni, hogy
egyáltalán ismeri Jézust (26:73): halálbüntetés já rt a
nyilatkozatért, m ert istenkárom lásnak számított. P. L.
M.) Schwager szerint ezt a szomszédságot komolyan
kell venni, ennek viszont igen messzemenő következ­
ményei lennének, úgyhogy az ellenérvek is azonnal je­
lentkeznek. Lehetne azzal érvelni, hogy a szikla-mon­
dás egy tartós ígéret, am elyre lehet teológiát alapozni,
a Sátán-m ondásnak viszont csak egyszeri tévedés az
alapja, biográfiai adat, nem több. De ezzel a szerző
nem elégszik meg. M iért éppen ezen a ponton tartandó
fönt valami, ami más ponton ingóban van m ár? Mo­
dern bibliatudományi szemlélettel érvel amellett, hogy
az evangéliumok nem biográfiák, hanem hitnyilatkoza­
tok gyűjteményei, ezért m inden részük a hit valam i­
lyen szükségletére felelt meg. Itt tám adnak a további
kérdések: M ár az apostolok korában vita volt-e a Pé­
ter-hivatal körül? Kivételes eset volt-e az, am iről Pál
Gal. 2:11—14-ben tudósít, vagy pedig hozzátartozott az
ősgyülekezet életéhez? Mivel a Sátán-mondás hitnyi­
latkozatként m aradt ránk, a hit számára általános je­
lentőséggel és érvénnyel kell bírnia, így a péteri hiva­
tal theológiájában is.
A z elbukás törvénye. Erre az általános érvényre a
teljes kijelentés világít rá, ami nemcsak szavak közlé­
se az emberekkel, hanem egyben ennek a szónak az
átvétele történetét is magába foglalja. E történetben
keveredik egymással az isteni elhívás, az em beri eluta­
sítás és a megtérés Istenhez. Éppen az elutasítás tekin­
tetében m utat az Ósz. egy sajátos „törvényszerűséget”
(És. 43:24—27, Jer. 8:5). Ismeri ezt a törvényszerűséget
az Úsz. is (Mt. 18:7). „Nincs-e meg a szükségessége az
elbotlásnak a pápa esetében is? Nem gondolja-e ő is
mindig újból az emberek gondolatait és nem az Iste­
néit? Nem arról beszél-e a Sátán-mondás, hogy az el­
bukás titokzatos »törvényszerűsége« a Péter-hivatal
hordozóira is érvényes?” (32. lap).
Nem fogadja el mindenestül azt az érvelést, hogy
éppen e törvényszerűség m iatt van szükség tévedhetet­
len Péter-hivatalra, és hogy ennek biztosságát megadja
a Szentlélek. „Az igazi fundam entum azonban nem Pé­
ter, hanem Krisztus. És a Lélek, akit elküldött hozzánk,
kezeskedik azért, hogy nem az elbukásé az utolsó szó.
Ha tehát Jézus P étert is sziklává teszi, akkor ezt egé­
szen más értelem ben kell magyaráznunk. Bizonyosan
egyszerűbb lenne gondolkodásunk számára, ha hitnyi­
latkozatainkat a fundam entum Krisztustól a szikla Pé­
terig egyvágányúan tovább folytathatnók, ha mintegy
töretlenül átm ehetnénk Krisztustól a mini-Krisztusig,
Péterig. De éppen a keresztyén gondolkodásban van
csődre ítélve minden egyvágányú nyilatkozat.” Rám u­
tat: az úsz.-i beszédmodor más dialektusban beszél és
szereti az egymással szöges ellentétben álló kijelenté­
seket (Ján. 10:30 vö. 14:28 vagy Mt. 10:16). A teológia
sem boldogul e nyelv nélkül. Az egyházról is paradox
tanítása van (casta m eretrix = tiszta parázna). Így
nem lepődhetünk meg a Péterrel összekapcsolt két
mondás ellentétén sem. (H. U. B althazar: Sponsa ver­
bi 203—205.)
„Egy hivatal kettős megvilágításban. Az ósz.-i hi­
vatalok is kettős megvilágításban találhatók a prófé­
ták írásaiban. Jézus sohasem alapjaiban tám ad­
ja hivatalhordozó zsidó ellenfeleit, akikkel elkesere­
dett harcban áll. Mégis ugyanolyan kemény szavakat
használ velük szemben, m int a Sátán-m ondás (Mt. 23:
13—26). Még a halálos ellensége is — prófétai képes­
ségű (Ján. 11:51). Ezért nem tudja Péter sem megérte­
ni azt, hogy épp a nép tisztségviselői lennének Jézus
megölői (vö. 16:23 és Mk. 8:31—32). „Péter emberi gon­
dolatai alapjában véve egészen közel állanak a főpap
gondolataihoz”. És 22:22-re célozva így folytatja: „A
régi és az eljövendő kulcshordozó legalább is egyetlen
pillanatra találkozik egymással egy közös frontban
Krisztus ellen” (32. b lap).
Azt is fölvethetik itt, hogy mindez csak húsvétig volt
így, és azután az apostoloknak ajándékozott Lélek
mindent megváltoztatott. Itt tovább kérdez: Mit jelent
„a Szentlélek segítsége?” . . . „Szabad-e minden további
nélkül egynek venni azzal, hogy: »a tévedéstől megol­
talm azni«?” Az evangéliumok a Szentlélek m unkájáról
is ezt a kettős képet adják. Egyszer a nagy vallom ást
107
segíti ki P éter ajkán, máskor az elbukott Pétert ve­
zeti könnyező bűnbánatra. A Szentlélek segítsége te­
hát P étert ugyanabban a kétséges helyzetben hagyta,
m int a főpapot: mindkettő ember m aradt a kísértés­
ben, csak éppen P éter szám ára nem lett a kísértés és
bukás végzetes. A Biblia vizsgálata azt eredményezi a
szerző számára, hogy az ősgyülekezet az istenadta hi­
vatalt kettős fényben látta: „egyfelől Isten akarja és
emeli ki, másfelől a hívők számára a legnagyobb ve­
szedelemmé válhatik. N em bűnösök és vám szedők k í­
sértik és fenyegetik Jézust, hanem az írástudók, a fő ­
papok és Péter” (Mt. 21:31—32). „A főpapban mindig
elválaszthatatlanul együtt volt a kulcsok embere és a
Sátán. Péterben is gyakran oly közel van ez a kettő,
hogy csak az Isten Lelke tudja a csomót szétbogoz­
ni. . . ” (33. lap).
„A hivatal és az élet szétválasztása” cím alatt azt
keretezi, hogy ez a bogos csomó nem a m i gondolkodá­
sunkban van-e? Nem oldotta-e régen föl Krisztus m a­
ga? (utal Mt. 23:2—3-ra). Ennek értelm ében m ár m in­
dig elism erték, hogy a hivatalhordozóknak a személyes
élete botránkozás oka lehet. De ez nem érinti m agát a
hivatalt. Az az évszázadokon át épen m aradt. Ez a
megoldás azonban túl egyszerű. Vajon szabad-e ennek
alapján a két életet elvileg szétválasztani? Nem sok­
kal inkább másodlagos-é ez a szétválasztás és éppen
ezért sohasem a valósággal adekvát a hivatal és a sze­
mélyes h it egységének a szempontjából? Jézus ugyan­
is sokszor nemcsak a főpapok személyét, életét tám ad­
ta meg, hanem különösképpen tanításukat is (Mt.
9:1—7, 9:34, 12:1—14, 22—37, 15:1—14, 16:12, 22:41—46
stb.). Tám adásai tehát a hivatalt is érik, nemcsak a
személyt. A hivatal legmagasabb föltétele, „törvénye”
a nyáj szeretete (Ján. 21:15). Mi a m agyarázata ennek
a háromszoros egybekapcsolásnak hivatal és szerkezet
között?
Egy Lukács ev.-ban közölt m ásik beiktató nyilatko­
zat Péternek a Sátán rostájába való kiszolgáltatását
tartalm azza (Lk. 22:31—32), am elyre néhány verssel
alább még keményebben megjövendöli Jézus Péter
árulását még a kakasszó előtt. És — a szerző szerint —
Péter pünköst után sem szabadult meg a személye és
tanítása gyengeségétől (vö. Gal. 2:11—13). „Ezért m i­
közben erősítenie kell atyjafiait, másfelől magának is
újból és újból szüksége van ezekre a testvéreire, hogy
azok is erősítsék őt. Ezért a »Távozz tőlem Sátán« igé­
je pü n köst után sem veszti el érvényességét. Ezért
volt az is lehetséges, hogy a pápák is tévedtek. A ho­
gyan Péter, úgy ők is többé-kevésbé gyakran nem az
Isten gondolatait, hanem az emberek gondolatait gon­
dolták. És ha Péter még magát K risztust is m egbot­
ránkoztathatta, el lehet-é azon csodálkoznunk, hogy
egyházi tisztségviselők is botránkozására válhatnak az
Isten népének?” (33. B.).
„A botránkozás legyőzése”. Nemcsak szükségszerű ek
a botránkozások, hanem a Szentírás a legyőzésükre is
ad útm utatást. Egyik ilyen utalás m ár elhangzott a Mó­
zes székében ülők tanítása, illetve élete megkülönböz­
tetéséről. A való botránkozások azonban mélyebbre
nyúlnak. Mt. 23-ban Jézus keményen m egrajzolja a
képm utató farizeusokat, vallásos cselekedeteik szemé­
lyes m otívum ait (23:8—10). Igen figyelemre méltó a
m agyarázata:
„Mindenekelőtt jegyezzük meg, hogy az egyháznak
az egész címhasználata ellenkezik ezzel a követeléssel.
A z abbétól és pátertől a szentatyáig m indenkinek
m ásként kellene neveznie magát. De e cím kérdés. . .
mögött egy fontosabb mondanivaló van. A bibliai gon­
dolkodásban a név vagy a cím a lényeg kifejezésére
szolgál. Ha m i senkit sem szólíthatunk mesternek,
atyának vagy tanítónak, akkor azért, m ert keresztyé­
nekként nem lehet m esterünk, atyánk, tanítónk. Jézus
ezt a lehető legnagyobb világossággal m egm ondja. . .
Ezek a szavak nem állanak magánosan. Pálnak az a
tanítása, hogy csak a L élek szabadíthat meg bennünket
ugyanebbe az irányba m u ta t” (33. b).
Ezeket a gondolatait ósz-i textusok m agyarázatával is
megerősíti (Jer. 31:33—34; Ez. 36:26—27) annak a gondo­
latnak a kifejtése közben, hogy „az Úsz.-ben egyedül Is­
108
ten a tanító és a mester és hogy minden hívőnek köz­
vetlenül ajándékozza Lelkét és írja Törvényét a szív
belsejébe. Ha ezt a vonalat is olyan egyoldalúan ve t­
ték volna komolyan, m int Mt. 16:17—19-et és Ján. 21:
15-17-et, akkor bizonyára arra a meggyőződésre ju ­
tottak volna, hogy a Jézus Krisztus egyházában semmi
helye sincs a hierarchiának és hogy kizárólag csak
testvérek közössége. . . A z ellenkező egyoldalúság sem
jobb” (34. lap).
„Ez vezetett oda, hogy a legutolsó zsinat az egyházat
m ár istennépének m erte leírni és az egyházi hivatalt
a népen belül álló szolgálatnak értelmezte. Azonban
Mt. 16:17—19 és Mt. 23:8—10 dilemmája a zsinat után
is megmaradt. A jelenlegi válság abban mutatkozik,
Hogy a dilemma nem pusztán akadémikus, hanem a
velőkig hat. A zsinati szövegek m agyarázatának kétféle
lehetősége azt m utatja, hogy a püspökök a dilemmát
csak fölállították, de nem oldották meg. — A megoldás
kulcsát Mt 23:8—10 után a 11. versben találja meg: Aki
nagyobb tiközöttetek, legyen a ti szolgátok! és: Aki meg­
alázza magát, fölmagasztaltatik. Ezt a mondást egészen
elfelejtették a hivatal-teológiában. A teológia mindig
csak Péter és utódai teljhatalm át bizonygatta. Csak al­
kalm azták azt, am it a filozófia „teljhatalm on” ért. De
ennek a bibliai helynek a világosságban valam i egé­
szen m ást kell érteni „minden hatalm on”, m int a jog
vagy a filozófia.”
A nagyobb szeretet: alábbszállás. János 21:15kk sze­
rin t Jézus a m egbízatását a nagyobb szeretethez kötöt­
te. Ennek pedig a tartalm a a megalázkodás, alászállás
(13,2—17). „Megint csak Péter az, aki ezt a tanítást nem
tudja megérteni azonnal. De azután csak beleegyezik
abba, hogy a megalázó szolgálatot elvégezzék rajta. Ez­
zel elfogadja azt, hogy neki magának is meg kell aláz­
kodnia. De m it jelent a „megalázkodás” az ő helyén?
Milyen módon kell megalázkodnia? Nyilván m inde­
nekelőtt abban, hogy belátja és megérti, m ily nehezére
esik neki Mestere tanítását helyesen értelmeznie.- A
gyülekezet első vezetője . . . megalázkodása azt fogja je ­
lenteni, hogy be kell látnia: m ily közel áll hozzá a Sá­
tán a benne levő kulcsos em berben. . . Csak a maga
gyengeségére történő állandó megemlékezés fogja őt
megoltalmazni attól, hogy hamisan értelmezze hivata­
lát . . . Ezért ő teszi meg az első lépést ahhoz a meg­
alázkodáshoz amely Pétert ténylegesen elsővé teszi.
Ha visszarettenne ettől a megalázkodástól, akkor jogi­
lag még sokáig az első maradhatna, de igazában az
utolsó lenne. A Sátán fölébe kerekedett volna a ku l­
csok emberének” (34. lap).
Fil. 2:5—9 alapján a szerző még jobban elmélyíti a
megalázkodás gondolatát. Ahogyan Jézus nem élt ha­
talm ával „ragadomány”-ként, úgy kell a pápának is
megüresítenie magát. „Az emberekhez, m indenelőtt
atyjafiaihoz hasonlóvá kell válnia, úgy hogy m egjele­
nésében is csak egynek látsszék a többi között. Ha Pé­
ter annyira egy lett a testvérek között, hogy kifelé már
meg sem látszik, akkor érvényes egészen az ige: »Egy
a ti mesteretek, ti azonban m indnyájan testvérek
vagytok«. Ennek ellenére sem pusztítja el az egyetemes
testvériség és a tökéletes megüresedés se Péternek az
igazi hivatalát. . . Péter szikla marad akkor is, ha ki­
felé sem m i sem látszik már belőle. Sőt éppen akkor
lesz igazán a sziklává, ha a megalázkodással győzött a
benne levő Sátán fölött. Ebben lehetne legyőzni a hie­
rarchikus egyház és az atyafiak közössége között levő
d ilem m á t. . . ” (34. b. lap).
Ha ez általában igaz, mondja a szerző, még igazabb
válságok idején. „Ilyenkor nem várhat Péter arra, hogy
„alattvalói” megtérjen ek . . . A nagyobb szeretet azt je­
lenti, hogy. . . ilyen pillanatokban lemond a „teljhatal­
mairól”, hogy leereszkedik testvéreihez és ezzel az alá­
szállásával ismét felgyújtja bennük az igazi szeretetet.
Ha így P éter elsőből utolsóvá alázkodik, akkor válnak
a hivők ismét a testvérek gyülekezetévé.” (34. b lap)
Befejezésül még arról ír, hogy téved az, aki ezt az
alászállást a „hivatal” elárulásának tekinti. Aki meg
akarja ezt Péternek takarítani, téved. „Mi m arad még
a péteri hivatalból, ha többé nem m erítődik egészen
bele a Krisztus alászállásába vetett hitbe? Több-é még
akkor egy őrületes eszménél (Wahngebilde), amelyet
 ragadom ányként meg akarnak tartan i?” (35. a lap). „A
tulajdonképpeni (egyházszervezeti) dilemma tehát ab­
ban áll, hogy „hisz-é az ember a Krisztus megalázko­
dásában és ezt az egyház életében is komolyan veszi-é
vagy nem. Péter akkor hisz igazán, ha annyira meg
tudja magát üresíteni, hogy mindenben egynek látszik
a többi testvér k ö z ö tt. . (35. a/b lap).
A bőven ism ertetett cikkhez nem kell kommentár.
Marxisták és keresztyének párbeszéde Angliában
Több, m in t m ásfél éve n y ilv án o s eszm ecsere fo ly t
a „M arx ism T o d ay ”, az a n g lia i k o m m u n ista p á rt el­
m életi fo ly ó ira ta h a sá b ja in a k e re sz ty é n ek és m a r­
x istá k k ö zö tti p árbeszédről. Szám os angol n y elvű
egyházi fó ru m is a d o tt h o sszab b -rö v id eb b közlése­
k et, m a g y a ru l is o lv ash ató v o lt a „B éke és szocia­
lizm u s” ta v a ly i á p rilisi szám áb an a p árb eszéd is­
m e rte tő je és k o m m e n tá rja Ja m e s K lu g m a n tollából,
aki a n n a k egyik angol m a rx is ta résztvevője. Ezek­
rő l sz e re tn é n k az a lá b b ia k b a n o lv asó in k at tá jé ­
koztatn i.
A pá rbeszéd elő zm én yei
A p árbeszéd, bizonyos értelem b en , A n g liában
n e m újdo n ság . A ch artizm u stó l in d u lv a változatos,
a k tív „ k ereszty én szocialista” m ozgalom m in d ig is
létezett. S zázad u n k h a rm in c a s év éib en angol k e ­
resz ty é n e k és m a rx is tá k k ö zö tt sok v ita fo ly t, közös
ak ció k ra is so r k e rü lt a h á b o rú és a fasizm us elleni
h a rc b a n , tö b b e k k ö zö tt a k ö ztársaság i S p an y olor­
szág m e lle tt in d íto tt szo lid aritási k am p á n y b a n , a
m u n k an élk ü liség k é rd éséb en stb. Sokszor e g y ü tt
h a rc o lta k k e reszty én ek a m a rx is tá k k a l fő k é n t p ro ­
testán so k (k ato lik u so k csak ritk án ).
„Az u tó b b i fél évszázad fo ly am án és k iv á lt a leg­
utó b b i n é h á n y év a la tt, az an g liai p ro te stá n s egy­
h ázak zöm ében erjed és m eg y végbe és v ita b o n ta ­
kozik ki. Ez a r r a vezet, hogy eg y re in k á b b eltáv o ­
lo d n a k a ,tú lv ilá g ’ k é rd é s e itő l. . . — m a p ed ig az a
követelés k e rü l előtérbe, h o g y az e m b e r h ité n ek
m ércéjéü l m o stan i cselekedetei szo lg áljan ak . . . " (J.
K lugm an).
1966. m á rc iu sá b a n a M arx ism T o d ay in d íto tt vi­
tá t D r. J o h n L ew is filozófus cik k év el: „A k eresz­
ty énség és a m arx izm u s k ö zö tti p árb e sz é d ” cím m el.
A cikk elem ezte az egy h ázb an jelen tk ező ú j irá n y ­
zato k at, s a p árb eszéd k iszélesítésére h ív ta fel ol­
vasóit. A dialógus m a g á b a fo g laln á „az eg y ü ttes
akciók k ite rje sz té sé t; a te lje se n a la p ta la n előítéle­
te k és illúziók elo szlatását is ered m én y ezh eti, ezek
p ed ig fon to s és k ö zvetlen céljain k .”
S um m ázzu k az a n g liai „elő zm én y ek et” : egyre
világosabb le tt a p árb eszéd angol résztv ev ő i között,
hogy a d ialógus m ai stá d iu m á b a n a „g y ak o rlati
eg y ü ttm ű k ö d és” fo ly am án elm élyülés szükséges az
alapo k és az elvek tisztázására, az esem ények
együttes átg o n d o lására. H a ez n em tö rté n ik m eg,
kérdésessé v á lh a t a g y ak o rlat, az eg y ü ttm ű k ö d és
elvi tisztaság a és szilárd ság a is.
A dialógus tá rg ya : az em ber
Dr. Lew is cik k én ek közlése u tá n , a M arx ism To­
d a y fe lh ív á sá ra m e g in d u lt a v ita. A k eresztyén
visszhang re n d k ív ü l különböző teológiai felfogások
és különböző felek ezetek h u llá m á b a n kezdődött.
V alam en n y ien üdvözölték a párb eszéd et. „M inden­
Csak annak a bizonyságaként közöltük, hogy a római
katolikus egyház m a m ár nem azonos m indenben a
hierarchiával és a hivatalos nyilatkozataival, hanem az
az evangélium, amely egykor a reformációt életre hív­
ta, benne is működik és — nagy meglepetéseket tarto ­
gat a jövő számára. Fölkészülünk-e arra, hogy ezzel az
új teológiával és élettel szembenézzünk?
P. L. M.
k in ek — v a llo ttá k a hozzászólók — a r r a k ell tö re ­
kedni, hogy az élet m e g jav u ljo n és elv iselhetőbb le ­
g y en ezen a világon.”
P a u l O estreicher, a B rit E g y házak T anácsa nem ­
zetközi osztály án ak h e ly ette s titk á ra , a K eresztyén
B ékem ozgalom ism e rt résztv ev ő je a k ö v etkezőket
írta :
„A dialógus eg y etlen m egfelelő és lehetséges tá r ­
gya az em ber, v a la m in t az a k e ttő s k érdés, hogy
m ire v a n m a az em b erek n e k szükségük és hog y an
le h et elő terem te n i azt, a m ire szükségük v a n . . . A z
e lk e rü lh e te tle n filozófiai eszm ecserének az em b eri
valóságban k e ll gyökereznie. Ezzel k a p cso latb an
m indig szem e lő tt kell ta rta n i, hogy az e m b erek
többsége n em k ereszty én és n em m a rx ista , h an em
csupán éhező em b er.”
A lan E cclestone olyan p ro b lé m á t ra g a d o tt m eg,
am it g y a k o rta szem elől tév esztü n k , v a g y észre sem
vesszük, jó lle h e t igen fontos. A különböző te rm i­
nológiák összehangolásáról v an szó. H isz a „közös
n y e lv ” m eglelése n é lk ü l m in d e n k i ism ételgeti a m a ­
gáét. Jo b b esetb en v a n valam iféle dialógus, csak a
k érd ések m a ra d n a k m egoldás n é lk ü l és a p ro b lé­
m ák á th a to lh a ta tla n o k k á lesznek. I tt m in d a k é t
féln ek ta n u ln ia k ell: először a m ásik term in o ló g iá­
já t, n y elv ét, m a jd le k e ll v etk ez n i a m ag a z á rt
dogm atizm usát.
W illiam B arton, ak i a k v é k e re k e t képviselte, s
tö b b szocialista országot alaposan m egism ert,
u g y an csak te lita lá la to t é rt el. „A kereszty én ek , a k ik
figyelem m el k ísé rik a párb eszéd et, g o n d o ljan a k a
k a p italizm u s m a rx ista k ritik á já ra és az eszm ényi
tá rsa d a lo m m a rx ista elképzelésének m ély etik a i
ta rta lm á ra . T an u lm án y o zn u n k k ell a szocialista
országokban v a llo tt e tik a i n éze tek et és figyelem be
kell v e n n ü n k az etik a irá n ti é rd e k lő d é s ü k e t. . . ”
A v ita célja n em m arx izm u s és a vallás v alam i­
ly en (és leh etetlen ) szintézise, sem a m in d e n t el­
m osó o p p ortunizm us, h an em „a közös n y e lv n ek és
az eg y ü ttes cselekvéshez vezető u ta k n a k a k e re ­
sése.”
N ö v e k szik a dialógus hatósugara
A M arx ism T oday v itá ja lez áru lt, a hozzászólá­
sokból k ü lö n k ö te te t a d n a k ki. A z esem ények azon­
b a n n em á llta k meg.
A m ú lt év fe b ru á rjá b a n a londoni M arx k ö n y v ­
tá rb a n g y ű lte k v itá ra a p a rtn e re k . A következő
h ó n ap b an C ov en try b en ren d ez tek k o n feren ciát,
am ely n ek tá rg y a elég m agas m ércén ek lá tsz o tt:
„H ogyan v álto z tassu k m eg a v ilág o t?”
Jú n iu s elején egy k v é k e r b izottság és a M arxism
T oday „Tízen tíz ellen ” v itá t ren d e ze tt, ahol „Az
em ber, a tá rsa d a lo m és az erkölcsi felelősség” k é r­
d éseit a d tá k fel. A v ita fo ly ta tá sa a z é rt is é rd e­
kes, m e rt az egyik izgalm as p ro b lé m á t veti fe l: a
fo rrad a lo m és a p o litik ai h a ta lo m koncepcióiról v a l­
lo tt k ereszty én és m a rx ista nézeteket. Ezek „A h a ­
109
 talom , az erő és a tá rsa d a lm i válto záso k ” cím m el
k e rü lte k m eg v itatásra.
A p árb eszéd az ország b an sz e rte te rje d : B irm in g ­
h a m b a n és C o v en try b en , B risto lb a n és L eedsben,
P ly m o u th -b a n és E d in g b u rg h b an . V itá k és előadá­
sok h a n g z a n a k el teológiai kollég iu m o k b an , egye­
te m i d iák eg y esü letek b en , p á rt-a la p sz erv e z e tek b e n
és ró m ai k a to lik u s tan ító k ép ző k b en .
Ezek közül k ü lönösen érd ek es a „ so u th w a rk i v a­
s á rn a p e sté k ” p ro sp ek tu sa, am ely így kezd ődik:
„N em régiben egy m a rx ista szerző az eg y h á z a k at a
köv etkező b írá la tta l ille tte : »M a m in d en egyház az
ö n fe n n ta rtá sb a n lá tja célját, m ás szóval, c é lju k m á r
n e m az em ber, h a n e m csak önm aguk«. Ez a b írá la t
sok te k in te tb e n igaz, h á lá sa k le h e tü n k é rte .”
A z esti v itá k té m á i: (egyben a közös cselekvés
céljai) az alkoholizm us, a b ev án d o rló k és a h u lig á­
nok, a m ai fiatalság , el egészen az o k ta tá s és a m ű ­
vészet kérdéséig.
Ú ja b b le n d ü le te t a d o tt a k ato lik u so k bekapcsoló­
dása. Az eddigi ellenséges és m erev m a g a ta rtá s t a
„ S la n t” fo ly ó ira t k ö rü l k ia la k u lt, erő sen baloldali
csoport, és a m u n k ásn eg y ed ek b en k ib o n tak o zó p á r­
beszéd v á ltja fel. E n n ek je le a liverpooli találkozó,
ahol n em rég m ég a k a to lik u so k a k o m m u n istá k a t
igen ellenségesen fo g a d tá k ; „m ég fizik ai erő szak­
hoz is fo ly am o d tak v elü k szem ben.”
M erre ta rt a párbeszéd?
Ö sszegezzük az an g liai „ h e ly z e tjelen té st”. N é­
h á n y olyan a la p té te lt fo g a lm a z h a tu n k m eg, am ely
m eg v ilá g íth a tja a m ai d ialógus ú tjá t.
E lső ren d en m a m á r finom á rn y a la to k k a l k e ll dol­
gozn u n k a p árb eszéd ek „ tö rté n e te it” vizsgálva.
Ily en ek közé ta rto z ik az, a m it tu d a to s íta n u n k kell:
a párb eszéd fo ly ta tá sá h o z szükséges m érleg elni a
tá rsa d a lm i, n épi, szellem i és tö rté n e lm i k ö rn y eze­
te t, ezeknek e g y ü tth a tó k om ponenseit.
S zin te közhely, hogy a d ialó g u sn ak a m a v alósá­
g á b a n k ell gyökereznie, de h a n em a d n a k tá g a b b
g y a k o rla ti és elvi p e rsp e k tív á k a t, a p árb eszéd do­
hossá, ízetlen n é válik. A dialógus végső kicsengé­
sében m indig a jövő felé m u ta t.
„V eszély re jlik ab b a n is, hogy a p árb eszéd fo r­
m álissá v á lh a t, azaz m in d k é t fél szin te p á rh u z am o ­
sa n elm o n d ja előre e lk é sz íte tt beszédeit és alig-alig
feleln ek egym ásn ak . Íg y a beszélgetés csak specia­
listá k k ö zö tt folyna, a k ik m a jd n e m szóról szóra
b e ta n u ltá k felszó lalásaik at (és o p ponenseik fel­
szólalásait is), s így a h iv atáso s ,párb eszéd ező k ’ v a ­
lam iféle ú j sz e rta rtá s a a la k u ln a ki. H ogy a p á rb e ­
széd hasznos legyen, n ag y o n fontos, hogy a lehető
leg k ö tetlen eb b , n ép szerű és töm eges fo rm á b a n foly­
jé k .”
E rre v o lt p éld a az ilfo rd i találkozó, am ely et az
elnökség p ü sp ö k ein és eln ö k ein k ív ü l a „nézőkö­
zönség” fo ly ta to tt sp o n tán u l, s jó v al ropogósabban.
A v ita végén szám ottevő összeget g y ű jtö tte k n em ­
csak a k ö ltség ek fedezésére, h an e m a v ie tn a m i
egészségügyi segélyalap ja v á ra is.
V égül azt e m lítjü k , am i ta lá n a legnehezebb té t:
az őszinteségbe v e te tt bizalom . A „M o rn in g S ta r”
h a sá b ja in lezajló v ita b e m u ta tta m in d k é t fél „vas­
k a la p o sa it”, de b e m u ta tta és cáfo lta is őket. Ilyen
g y a k o rla ti cáfolat, hogy v é g re k ezd ü n k tú lju tn i „a
vallás a n é p ó p iu m a ” fo rm u lán , s m ás ehhez h a ­
sonló jelszavakon. A n g liáb an k észü ln ek k ia d n i
„M arx és E ngels a v a llá sró l” cím en egy 400 o lda­
las g y ű jte m é n y t. — Ig en kom oly je le ez a n n a k a tö ­
rek v ésn ek , am ely szeretn e tú lju tn i a szólam okon.
110
V égezetül érdem es lesz m eg ism erk ed n ü n k Jam e s
K lu g m an ism ertető cik k én ek befejező részével,
am ely így han g zik :
„A párbeszéd szempontjából véleményem szerint
az a fontos, hogy a párbeszéd lehetősége és indokolt­
sága tekintetében felm erült őszinte kételyekre vá­
laszt adjunk. Elsősorban a rra van szükség, hogy a
párbeszéd mindenkor őszinte és nyílt legyen, ne tit­
koljuk el a nézeteltéréseinket, bármilyen m élyreha­
tók legyenek is. Ha a nézeteltéréseket leplezzük, a k ­
kor a párbeszéd valam iféle taktikázássá vagy cselfo­
gássá fajul. A m arxistáknak semmilyen helyzetben
sem szabad elhallgatniuk m aterialista filozófiai né­
zeteiket, sem a társadalom forradalm i megváltozta­
tására és a szocialista forradalom szükségességére
vonatkozó felfogásukat. Meg vagyok győződve arról,
hogy nemcsak a m arxisták, hanem a párbeszédben
részvevő keresztyének is kívánják ezt az őszintesé­
get. A nézeteltérések kifejtése és közös nyelv kere­
sése nincs ellentm ondásban egymással.
A m arxisták — és rem élni szeretnénk, hogy a ke­
resztyének is — szükségesnek tartják m indannak ta ­
nulmányozását, am it M arx és Engels a vallásról ír­
tak. A „Marx és Engels a vallásról’ című gyűjtemény
angol nyelvű kiadása 400 oldalt foglal magában, nem
pedig csak ezt a három szót: „a nép ópiuma.
A m arxisták úgy vélik, hogy a keresztyének,
amennyiben az emberen kívül eső erőkben, term é­
szetfölötti erőkben bizakodnak, ann yiban „elszegé­
nyítik az embert, korlátozzák bizonyos m értékben az
embereknek azt a lehetőségét, hogy a világ és önma­
guk m egváltoztatására való képességüket felbecsül­
jék és alkalmazzák. Ez azonban nem jelenti azt,
hogy a vallásnak nevezett jelenséget teljes egészé­
ben le lehet szűkíteni az „ópiumra, vagy hogy a for­
radalm árnak aki m aterialista szemszögből vizsgálja
a vallást, csakis az a feladata, hogy „harcos atheista
propagandát folytasson. . . A m arxisták számára, a
vallás elleni küzdelem fő útja az, hogy segítségére
legyenek az em bernek a természet tudományos meg­
ismerésében és meghódításában s abban a törekvés­
ben, hogy a társadalm at annak megismerése és harc
révén olyanná változtassa, hogy ne legyen oka m e­
nekülni előle.
M arx és Engels, akik jól m egértették, hogy az ál­
lam vallás milyen gyakran prédikált belenyugvást és
alázatot, sőt hogy teljesen összefonódott a kizsák­
mányolok kegyetlen uralkodó osztályaival, ugyanígy
m egértették, hogy az emberek milyen gyakran bur­
kolták haladó, sőt forradalm i céljaikat vallási kön­
tösbe, m int például a parasztok, akik a paraszthábo­
rú k idején, s a forradalm árok, akik a XVII. század
negyvenes éveiben lezajlott angol forradalom ban
vallásháború form ájában osztályharcot vívtak. Rend­
kívül világosan kifejtette ezt Engels „Az őskeresz­
tyénség történetéhez” című írásában.
Veszélyes meggondolatlanság volna meg nem ér­
teni, hogy hivő keresztyének ezrei szeretnének visz­
szatérni ahhoz, amiben az őskeresztyénség humánus
lényegét látják, s hogy ez az óhajtás az életfeltéte­
lek m egjavításának, gyakran pedig a társadalom
gyökeres megváltoztatásának igazi kívánságát tükrö­
z i...
Figyelemre méltó, hogy „A hatalom, az erő, és a
változások” tém ájának javaslata a kvékerektől in­
dult ki, s hogy a B rit Egyházak Tanácsával folyta­
tott párbeszéd idején kétoldalú megegyezés alapján
lett a vita tárgya a forradalm i változások lényege és
szükségessége.
Az az állítás, mely szerint a párbeszéd nem egyéb
jezsuita trükknél, semmivel sem helytállóbb, m int az
a rágalom, hogy ravasz kommunista összeesküvésről
van szó. A m arxisták nem varázslók, s nem is szük­
séges ilyesmivel próbálkozniuk. Nem hisznek a szem-
pillantás alatti átváltozásban. Tudják, hogy az embe­
rek a harc során, a tapasztalatok alapján, valam int
a tanulás és a viták következtében változtatják meg
világnézetüket és változnak meg maguk is.
Éppen ezért, amikor emberek változni kezdenek,
nekünk ezt üdvözölnünk kellene, nem pedig félnünk
 ettől. Amikor emberek készek velünk együtt harcol­
ni olyan célokért, am elyeket mi haladó céloknak te­
kintünk, akkor ezt üdvözölnünk kell, nem pedig fél­
nünk tőle.
Amikor emberek készek mutatkozni arra, hogy
megvitassák velünk nézeteinket és a saját nézetei­
ket, s közös nyelveit keressenek velünk, nekünk ezt
üdvözölni kell, nem pedig félnünk tőle.
Jelenleg sok helyen mélyen rejlő oknál fogva a
keresztyénségben a h it és a világszemlélet komoly
válságba került. Az egyik ilyen ok a tudom ány és a
technika fejlődése és terjedése. A m ásik ok az a fé­
lelem, hogy ez a tudom ány és technika a társadalom
teljes megsemmisítésére használható fel. Egy továb­
bi ok — a bátorságnak és az önfeláldozásnak azok
a példái, am elyeket kommunistáik az imperializmus,
az elnyomás és a háború elleni harcban m utatnak,
s amelyek láttán számos k e re sz ty é n b en felm erül a
kérdés, vajon milyen erő fűti és készteti őket erre.
Ilyen ok még a gyarm ati népek sikere a felszabadító
harcban. Ism ét másik ok pedig abban a kihívásban
rejlik, am elyet a szocialista életforma, minden hiba és
sikertelenség ellenére, a kapitalista életformával
szemben, a szocialista erkölcs a kapitalista erkölcs­
csel szemben jelent.
M iért kell keseregnünk, amikor em berek közeled­
nek hozzánk és készek velünk együttműködni? Nem
lenne-e helyesebb, ha ezt — Togliatti kifejezésével
élve — megértenénk, üdvözölnénk, előmozdítanánk?
Igaz, mindig lesznek, akik azon iparkodnak, hogy
feltartóztassák a fejlődést, lesznek, akik azért halad­
nak együtt a fejlődéssel, hogy azt megállítsák, vagy,
tévútra vigyék. De az a tény, hogy kénytelenek így
eljárni, m ár önmagában is a fejlődés folyam atáról
tanúskodik.
Elsősorban a nemzetközi helyzet az, am ely szinte
kiáltóan követeli, hogy különböző világnézetű embe­
rek, hivők és hitetlenek, m arxisták és keresztyének
a legszorosabban és legaktívabban együttműködjenek,
hogy a háború, a gyarm ati rendszer, a militarizmus,
a fajüldözés, a nyomor és az éhezés ellen együtt
küzdjenek.”
Az an g liai k e reszty én ek és m a rx is tá k p árb eszé­
d ének ez a fo ly am ata, h a n e m is íg é r gyors és lá t­
vány o s ered m én y ek et, de m ély és szélesedő h a tá st
g y a k o ro lh a t az o tta n i tá rsa d a lm i fejlő d ésre. É ppen
ezé rt a k o n tin e n tá lis p árb eszéd jö v ő je szem p o n tjá­
ból is m eg érd em li a figyelm et.
S im o n János A ttila
DR. HANS GERHARD KOCH: ABSCHAFFUNG GOT­
TES? Der m aterialistische Atheismus als heutige
Existenzform. — Quell-Verlag der Evang. Gesellschaft.
— Stuttgart. E. n. 291. l .
A keresztyének és a m aterialisták közötti párbeszéd
a m a élő emberiség szellemi életének természetes fo­
lyománya. Igen fontos, hogy az életben m indenütt fo­
lyó párbeszédhez a felek ne előítéletekkel meghamisí­
tott, hanem valóságos tájékoztatásokat nyerjenek egy­
más gondolkodásáról, életgyakorlatáról, ami a keresz­
tyéneket leginkább érinti, a m aterialista ateizmusról.
Ezt a célt igyekszik közelebb hozni olvasóihoz
Dr. H ans-G erhard Koch könyve.
Szerző M agdeburgban született 1913-ban, ifjú korá­
ban teológiát és filozófiát tanult. A második világ­
háborúval kapcsolatban hosszabb időt töltött a Szov­
jetunióban, m int hadifogoly. Hazatérése után gyakorló
lelkipásztor lett a Német Demokratikus Köztársaság­
ban. Életfeladatának tekinti a m aterialista ateizmus
megismerését, evégből nagyon alapos és részletes ta­
nulm ányokat végzett. Sok előadásban és cikkben igye­
kezett m ár könyvének megjelenése előtt is a m ateria­
lista ateizmus lényegét keresztyén körökben is megis­
m ertetni. Mindezt azért látja szükségesnek, m int ezt
könyvében is kifejti, m ert gyakorlati lelkipásztori szol­
gálata során arra a meggyőződésre jutott, hogy a ke­
resztyének nagy általánosságban nem ism erik a m a­
terialista ateizmus mögött meghúzódó igazi kérdéseket.
E kérdések őszinte és alapos feltárásával hozzá akar
járulni a hivők és nemhivők, a keresztyének és a m a­
terialista ateisták között elméleti és gyakorlati síkon
mutatkozó ellentétek enyhítéséhez.
Dr. Koch jól látja, hogy a szokványos, érzelmektől
fűtött polémia rendszerint csak a felületen mozog és
nem ju t el a kérdések mélyére. Ezzel kapcsolatban
azt is hangsúlyozza, hogy a m a élő keresztyéneknek
nagyon komolyan kell venni azt a tényt, m int elkerül­
hetetlen valóságot, hogy a mi korunkban az emberek
milliói ateista szellemi létform ában élnek és így egye­
nesen hitbeli kötelesség alaposan megismerni az ateis­
ta emberek életfelfogását, akikkel naponként érintkez­
nek és az élet különböző területein együtt dolgoznak.
A m arxista irodalom hatalm as anyagát dolgozta fel
a szerző, kiegészítve saját élettapasztalataival. Nem po­
lemizál, tárgyalási anyagának előterjesztése során első­
sorban objektivitásra törekszik. Előadási m ódja isme­
retközlő, tájékoztató jellegű, ám bár az evangéliumi ta ­
nítás szempontjait, m int a hivő ember álláspontját
m indenütt kiemeli és hivatkozik az apostol figyelmez­
tetésére: „...M in d ig készek legyetek megfelelni m in­
denkinek, aki számot kér tőletek a bennetek lévő re­
ménységről, szelídséggel és félelemmel” (1 Pét 3,15.).
K ritikáját a keresztyénség önkritikájának tekinthet­
jük, m ert a m aterialista ateizmus gondolatrendszeré­
nek ismertetésénél m indenütt alkalm at keres arra,
hogy felhívja a figyelmet az álkeresztyénség, valam int
a Krisztus egyházában sokszor megmutatkozó evangé­
liumellenes m agatartás káros hatásaira, am ik term é­
szetszerűleg erősítik az ateizmust a világban.
Az előszóban szerző különösen azt fejtegeti, hogy
m unkája nem a keresztyénség önigazolása óhajt lenni,
hanem inkább a szükséges párbeszéd megkönnyítését
célozza a keresztyének és ateisták között, hogy mind­
két fél kész legyen egymást jobban megismerni, egy­
m ást meghallgatni és az ellentétekből fakadó kérdé­
sekre közösen és az egész emberiség javára feleletet
keresni.
A m ű első része bem utatja a m aterialista ateizmust
az emberiség szellemtörténeti fejlődésének vonalában,
m ajd arról számol be, hogy mi a m aterialista ateizmus
felfogása a vallásról általában és milyen álláspontot
foglal el a Bibliával, továbbá a keresztyénséggel és
magával Krisztussal szemben. Különösen érdekes idé­
zetgyűjteményt tartalm az ebben a részben a „Feuer­
bachtól Leninig” című fejezet. A m aterialista tudósok
megnyilatkozásait a szerző minden polemikus él nélkül,
tárgyilagosan közli és áttekinthetően csoportosítja.
A mű második (és terjedelm e szerint kisebb) részé­
ben a szerző igyekszik rendszerezni azokat a meg­
fontolásokat, am ik az evangéliumi keresztyénség fele­
letének alapját képezhetik a m aterialista ateizmus ál­
tal felvetett kérdésekre.
Az ateista szellemű írások gyakran torzképet adnak
a keresztyénségről. Ennek sajnálatos, de természetsze­
rű oka elsősorban az, hogy a keresztyének élete is sok­
szor torzképe az igazi krisztusi tanításoknak. Viszont
éppen ilyen sajnálatos, hogy a keresztyének nagy tö­
megei sem ismerik nagy általánosságban a m aterialista
ateizmus alapkérdéseit. Ez a kölcsönös ism erethiány a
forrása sok félreértésnek és feszültségnek, amelynek
feloldása, vagy legalábbis enyhítése ma m ár az egész
emberiség közös ügye. Szerző — saját nyilatkozata sze­
rin t is — ennek az enyhülésnek folyam atát óhajtja
elősegíteni jelen munkájával.
Dr. Nagy Sándor Béla
111
H A Z A I S ZEM LE
Ökum enikus kórusgyűjtemény
F o ly ó ira tu n k m á r tö b b ízben m eg em lék ezett a
M agyarországi B a p tista E gyház p é ld a m u ta tó és a
leg m ag asabb ig én y ek et is kielég ítő egyházzenei te ­
vékenységéről. A H it H angjai c. g y ü lek ezeti én e­
k esk ö n y v ü k (1960)1 és a G y ü le k e ze ti H a rm ó n iu m ­
já té k c. h arm ó n iu m -isk o la (1965)2 u tá n év ek óta
v á r tu k célul k itű z ö tt k o rsz e rű és a széles ökum e­
n ik u s szem p o n to k n ak is m egfelelő k ó ru sg y ű jte m é ­
n y ü k m eg jelenését. Az 1968. esztendő u tolsó n a p ja i­
b a n a z u tá n E va n g éliu m i V e g y e sk a ro k cím m el n y il­
vánosság elé k e r ü lt a m in d k ü lsejéb en , m in d ta r ­
ta lm á b a n vonzó és színvonalas ú j k ó ru sk ia d v á n y .3
H a zán k b an a b a p tis ta kórusszervezés 1877-ben
in d u lt el. Első m a g y a r n y e lv ű g y ű jte m é n y ü k (Sion
É n ekei, 1896) u tá n , század u n k e lején to v áb b i négy
k ia d v á n y , m a jd az addig m e g je le n t a n y ag jórészét
m a g á b a foglaló és ú j an y ag g al m e g to ld o tt n ag y
k a ré n e k tá r, az E va n g éliu m i K a ré n e k e k (1913) ösz­
szesen 343 m ű v el ig y ek ezett k ielég íten i a m indig
ú j a n y a g ra vágyó én ek esek szom ját. Ez a k ia d v á n y
m ég h á ro m ízb en 4 k e rü lt u tá n n y o m á sra ; azonkí­
v ü l 1924— 1939 k ö zö tt A K ü r t c. ifjú sá g i lap É nek­
lapok c. m ellék lete to v á b b i 212 m ű v el g y a ra p íto tta
a h azai b a p tista én e k k a ro k re p e rto á rjá t. A b ap tis­
ta iste n tisz te le t evangélizációs b e á llíto ttsá g á n a k
m egfelelően a k ó ru sm ű v e k kb. 8 0% -ban ezt a célt
szolgálták. M ivel azonban e n n ek a céln ak m egfele­
lő h azai é n e k a n y a g u k n em volt, k ia d v á n y a ik
a n y a g á t tú ln y o m ó részb en az eg y k o rú n é m e t v a l­
lásos L ied erta fel és az angolszász R e v iv a l H ym n s
zeneileg híg, o ly k o r olcsó érzelm ességű stílu sk ö ré ­
ből és készletéből m e ríte tté k . A b a p tista é n e k k a ro k
hián y o s stílu s- és fo rm a ism e re te n e m á llo tt a rá n y ­
b a n lelkes szolgálatkészségükkel. N em ism e rté k a k ­
k o r m ég sem a k ó ru sm ű v eltség a la p já t je le n tő re n e ­
szánsz és b a ro k k m ű v ek et, sem az ú ja b b idők friss
szín ek et hozó egyházzenéjét.
D e az ő sa já to s ig én y eik n ek a b b a n az időben
m ás an y ag és stílu s — le tt lég y en az a leg k iv á ­
lóbb — n e m is fe le lt v o ln a m eg. E n n e k a zeneileg-
iro d alm ilag e g y a rá n t p rim itív „ev an g éliu m i” kész­
le tn e k azonnali elh ag y ása m ég m a is é rth e tő ellen ­
h a tá s t v á lta n a k i ab b ó l a korosztályból, am elynek
é le tre szóló lelk i élm ényei fű ző d n ek ezekhez az
énekekhez. E zért a szerk esztő k az E va n g éliu m i V e ­
g y e sk a ro k -n a k k ettő s szerep et szán tak :
1. hogy az eddigi b a p tis ta g y ű jte m é n y e k h aszn á­
la ta m e lle tt — m á r am ed d ig azokból a k észlet t a r t
— a m indez ideig n élk ü lö zö tt igényes rég i és ú jk o ­
ri kom pozíciókat bevezesse és m e g k e d v e lte sse ;
2. és hogy ezáltal a b a p tis ta k a ré n e k lé s ök u m e­
n ik u s tá v la ta it té rb e n és idő b en k itá g ítv a , m iköz­
b e n m ag a m eggazdagszik, m á so k a t is g azdagítson,
és a felek ezeti k o rlá to k fö lö tt m essze szárnyaló
k a ré n e k e k h o zzáférh ető v é té te lé v e l m ás eg y házak­
n a k is szolgáljon.
N em k is fe la d a t á llt a szerkesztők elő tt. É ppen
ezért, egyfelől a g y ű jte m é n y cím ében h o rd o zo tt
e v a n g éliu m i jelző, m ásfelől a ta rta lm á b a n tü k rö ­
ződő ö k u m e n ik u s szán d ék k e ttő s fo n a lá n h alad v a,
n a g y érd eklődéssel szem léljü k a k ia d v á n y ú tk e re ­
ső p ró b álk o zásait, n em es és hasznos célkitűzéseit.
H a a m eg érd em elt elism erés szav ai k ö zben egyes
112
h ián y o sság o k at vag y kö v etk ezetlen ség ek et is m eg­
em lítü n k , azt csakis építő szán d ék k al és a k ia d v á n y
célkitűzéseinek szem pontjából k ív á n ju k tenni.
* * *
A g y ű jte m é n y öku m en ik u s jelleg é t az a k ö rü l­
m én y is m u ta tja , hogy az öt szerkesztő közül egy
n e m ta rto z ik a b a p tista egyház közösségébe. U gyan­
a k k o r s a jn á la tta l lá tju k , hogy ebből a m u n k a k ö ­
zösségből k im a ra d t egy olyan b a p tista egyházzenei
vezető és e g y h áz tö rtén eti k u ta tó neve, a k it m in d ­
k é t m inőségében n a g y ra becsül, szám on ta r t és itt
éppen ez ért nélkülöz a h az ai p ro testan tizm u s.
M ind előzetes értesülésekből, m in d a g y ű jtem én y
cím éből úg y véltü k , hogy b a p tista a ty á n k fia i a m ú lt
ta p a sz ta la ta it és a je le n k ö v etelm én y eit figyelem ­
b e véve a szó szoros é rte lm éb e n ev angélium i kó­
ru sk ia d v á n y t k észítenek. A k e zü n k b en lévő k ö nyv
in k á b b egyházzenei á h íta to k ra vag y h an g v erse­
n y e k re h asználható. Ez m ag áb an véve sem m it sem
von le a k ö n y v értékéből, sőt ök u m en ik u s vonzá­
sá t fo k o z h a tja is, csupán a ttó l ta rtu n k , hogy szá­
m os b a p tista é n e k k a rb a n és gyü lek ezetb en h iá n y ­
é rze te t k e lth e t. A g y ű jte m é n y koncepcióját illető en
az a b en yom ásunk, m in th a a szerk e sztő k elsősor­
b a n az ő sajá to s m ú ltju k örökségétől sz e rette k vol­
n a m egszabadulni és eközben a fürdővízzel kiön­
tö tté k a g y e rm e k e t is. A rég eb b i b a p tista k ó ru s­
g y ű jte m é n y ek b en ug y an is v o lta k bizonyos a rá n y ­
b a n olyan, igényesebb m é rté k e t m egütő darab o k ,
am elyek a hazai egyházzenei g y a k o rla tb a n különös
színt és ta rta lm a t je le n te tte k és az ú j g y ű jtem é n y
cso k ráb an is m e g á lltá k volna a h e ly ü k et, legalább
an n y ira , m in t a frissib en b eszerk esztett m ű v ek
egyike-m ásika. A fejlődésben n em helyes e lm a ra d ­
ni, de ö n m a g u n k n a k elébe u g ra n i sem szabad. Az
evangélium i zene m u n k ásai n em fe le d h e tik el,
hogy az ev an g éliu m k ezd ettő l fogva az idők vége­
zetéig n e m az ínyencek és a v á jtfü lű e k , h a n em a
le lki sze g é n y e k és a s e m m in e k látszo k szám ára h ir­
d e tte tik . E zeknek a le lk i sze g é n y e k n e k a fejleszt­
hető és fejlesztendő, valóságos szükségeit és igényeit
k ell m indig figyelem be venni a g y ü lekezeti énekes­
k ö n y v ek és a k ó ru sg y ű jtem én y ek összeállításánál.
E nnek a szem p o n tn ak k ell a lá ren d eln i a m ű v ek és
a szerzők k iv á lo g a tását is, m in d tá rg y i m ind sze­
m élyi vonatkozásban. M ert hogyan zenésíth eti m eg
pl. G al 2:20. v ersét olyan valaki, a k i sohasem h ag y ­
ta , hogy életében K risztu s legyen ú r rá ? N e m m in ­
d en eva n g éliu m i is, a m i eg yházi; m ég a zenében
sem. Sőt épp en eb ben a szolgálatban nem le h et h e ­
lye olyan m űvészi öncélúságnak, am ely b árm ily en
stílu sú , de az evangélium szellem étől idegen zenét
p ró b ál m eg szó laltatn i o tt és ak kor, ahol és am ik o r
az evan g éliu m n ak kell szólnia. T a p asz talati tény,
hogy sok tem plom i szolgálat „üres já r a ta i” sem az
előadók, sem a gyülek ezet lelkében n e m hoznak
lé tre m ély és kom oly visszhangot.
A z evangélium lén y eg ét csak az fejezh eti k i v a­
lóságos hitellel, ak i m űvészi felkészültségén felü l az
ö rö m üzenetet szem ély sz erin t elfogadta és átélte.
E lképzelhető te h á t, hogy v alak i, a k i k étsé g telen te ­
h etségével m ás te rü le te n igen jól m egállja a helyét,
m égsem a lk alm as a rra , h o g y ép pen az evan g élium i
po ro n d o n v itézk ed jék . H a te h á t fig y elem b e vesz­
szük, hogy a b a p tis ta g y ü lek ezetek b en az eddigi
k a ré n e k g y ű jte m é n y e k ú tjá t a k ezdetleges zenei
stílu sjeg y ek en tú l a K risztu sh o z té r t lelk ek ezrei
fém jelzik, m e g jó so lh a tju k , hogy az E va n g éliu m i
V e g y e sk a ro k h asznosságát, sőt életk ép esség ét is az
d ö nti m a jd el, hogy a lélek m en tés szo lg álatában
m e n n y ire tu d h e ly t állani. A ggódunk, hogy ebben
az esetb en n e m a n n y ira a cím h a tá ro z ta m eg a t a r ­
talm a t, m in t in k á b b a ta rta lo m elkészítése u tá n
tra d íc ió tisz te le tb ő l sz ü le te tt m eg a g y ű jte m é n y cí­
me.
* * *
A z előszónak az a m eg állap ítása, m ely sze rin t
„eddig használatos g y ű jte m é n y e in k harm ó n iavilá­
ga a bécsi k la sszik u s és a ro m a n tik u s stílu st k é p ­
v ise lte ”, kissé á lta lá n o sn a k tű n ik , m e rt csak a rég i
b a p tista k a ré n e k tá ra k a n y a g á n a k 25—3 0 % -ára áll,
am i az eg y k o rú stílu sg y a k o rla to t te k in tv e elfogad­
ható. T eljesen em lítés n é lk ü l h a g y ja az előszó a ré ­
gi g y ű jte m é n y e k k e l k ap c so la tb a n a X IX . századi
angolszász és n é m e t vallásos zenei döm ping igény­
telen , sőt g y a k ra n v á sá ria s an y a g á n a k v álo gatás
n élk ü li á tv é te lé t. P ersze h a a zeneileg k ép zetlen
elődök tis z ta jó szándékból el is k ö v e tté k ezt a h i­
b át, az sem helyes, h a a ta n u lt u tó d o k az ellenkező
vég letb e esnek. U gyanis: am ily en eg y ed u ralkodó
v o lt eddig a X IX . század n y o m asztó h o m o fó n iája
és az á lro m a n tik á ja , m o st u g y an o ly an terh essé v ál­
h a t a m in d e n á ro n p o lifo n iá ra való tö rek v és. M in t­
h a a szerkesztők itt- o tt fig y elm en k ív ü l h a g y tá k
voln a a k ó ru so k és a k a rv e z e tő k te c h n ik a i a d o tt­
ságait. Id e m u ta tn a k egyes, o ly k o r az én ek elh ető ­
ség, m ásszor a szö vegérthetőség szem p o n tjáb ó l n e ­
hézkes, v a g y zsúfolt h e ly e k (többszörös im itációk,
neh éz hangközlépések, szoros kán o n o k , h a rm o n izá ­
lásb eli nehézségek, sőt to n ális b izonytalanságok),
am ely ek n em csak az énekesek, de a h allg atóság
szá m á ra is n eh ézség ek et je le n th e tn e k , k iv á lt h a a r ­
ra gondolunk, hogy a k ia d v á n y n em h a n g versen y­
közönség, h a n e m g y ü le k e ze t sz á m á ra készült. Az
evan g éliu m i k a ré n e k lé sb en a g y ü lek ezeti én eklés­
hez h asonlóan, h a azzal n em is egyenlő m é rték b en
fo nto s a szöveg érthetősége. I t t m ás a helyzet, m in t
a m iseiro d alo m b an , ahol a hagyo m án y o s la tin szö­
veg m in d e n ü tt és m in d ig u gyanaz, h a n e m is köz­
érth ető . O tt a zenéé az elsőség, n á lu n k a szövegé.
H a á szöveg h á tté rb e szorul, a zene ö ncélúvá lesz
és eltávozik ren d eltetésétő l.
A szerk esztő k b izo n y ára ta n u lm á n y o z tá k a k a to ­
likus H a rm onia Sacra (1931) m é rté k ta rtó n é p é n ek ­
feldolgozásait, hiszen abból n é h á n y té te lt á t is v e t­
tek. Ez szo lg álh ato tt in sp iráció u l n é h á n y előző
g y ű jte m é n y b ő l á tv e tt d allam ötletes feldolgozásá­
hoz (pl. 60., 87., 208., 250., 272., 281., 372., 1., stb.,
tö b b n y ire L isznyay G ábortól). E zeknek ném elyike
jó l m u ta tja , h o g y a rég eb b i an y a g o t h o g y an le h e t
hasznos ú j szo lg álatra felhaszn áln i. Ebből m ég sok­
k a l tö b b k e lle tt volna. E llenkezője ennek, m ik o r a
ko m p o n ista m in th a csak zenei íny en cek ex k luzív
tá rsa sá g a szám ára dolgozott v o ln a (pl. 97., 159., 172.,
1., stb).
F e ltű n ő a g y ű jte m é n y b e n a rég i és a le g ú ja b b ­
k o ri kom pozíciók közö tt m u ta tk o z ó ará n y ta la n ság .
H ozzávetőleges fe lm é ré sü n k sz e rin t a g y ű jte m én y
262 d a ra b ja k özött a ren eszán sz zene 20 (7% ), a
a b a ro k k 31 (11%), a ro m a n tik a 6 (2%), a 20. szá­
zad 205 (80%) m ű v el szerepel. A p rek lasszik u s, ill.
a klasszik u s k o rt és stílu st egyetlen m ű sem k é p ­
viseli. A jelen évszázad kom pozíciói között a h a ­
zai zeneszerzők 171 m űvel (65%) szerepelnek. Ez
k é tsé g tele n ü l figyelm et érdem lő, ső t h a ta lm a s a rá ­
n y ú előretörés. M égis k ár, hogy ta lá n éppen e m ia tt
m a ra d t k i szám os olyan nem zetközi érték , am ely az
egész g y ű jte m én y szín v o n alát m ég jo b b a n em elte
volna.
Az E va n g éliu m i V e g y e sk a ro k tö b b jeles m a g y a r
zeneszerzőtől szárm azó d a ra b ja i k ö zött szám os k i­
em elkedő é rté k ű m ű v e t ta lá lu n k (pl. 87., 126., 147.,
194., 238., 276., 284., 370., 402., 416. stb). A zonban
a nagyobb vagy k isebb ig én y ű m ű v ek o b je k tív é r­
té k é tő l fü g g etlen ü l feltűnő, hogy a g y ű jte m é n y b en
a m ai p ro te stá n s k o m p o n isták n ag y o n szerény h e­
ly e t tö lte n e k be. C saknem az a b en yom ásunk, m in t­
h a a g y ű jte m é n y — h a nem is tu d a to sa n — a m á ­
sodik V atik án i Z sin at szellem i o ffen z ív áján ak té r ­
h ó d ítá sá t tü k rö zn é. E rre m u ta t a g y ű jtem én y b en
k ép v iselt k ato lik u s zeneszerzők (125 m ű, 47 % ) és
szövegírók vagy fo rrá so k (79 m ű, 31 % ) feltű n ő e n
m agas arán y a. A k ö te tb e n feldolgozott rég i m a ­
g y a r p ro te stá n s d allam ok (11) és g en fi zso ltáro k (10)
szám a eg y ü ttv é v e sem é ri el az ellenreform ációs
h azai forráso k b ó l szárm azó k ét (24).
A m ai m ag y a r szerzőktől szárm azó 171 m ű között
99 (58%) k ato lik u s, és csak 72 (42%) a p ro te stá n s
ko m p o n ista m u n k á ja ; ez u tó b b ia k n a k po n to san a
felét (36 m ű) teszik k i a b a p tista szerzők m űvei, pe­
dig tő lü k , k iv á lt B e h a rk a P áltó l és B á n ya i Jenőtől
több, éppen a legjobb b a p tista ev angélium i h ag y o ­
m á n y t a m ai stílu sig én y ek k el egybeötvöző kom po­
zíciót is k a p h a ttu n k volna. S a jn á la tta l nélkülözzük
G árdonyi Z o ltán n éh á n y , n y o m ta tá sb a n m ég m eg
n em je le n t m ű v ét, m ely ek közül tu d o m á su n k sze­
r in t az illu sztris szerző tö b b e t éppen b a p tista kó­
ru so k szám ára írt. N e leg y ü n k ü n n e p ro n tó k , de
alig képzelhető, hogy fo rd íto tt esetb en a S zent
Istv á n T á rsu la t részére dolgozó szerkesztői m u n ­
kaközösség hasonló m é rté k b e n k ö z eled e tt volna
b árm ily en p ro te stá n s felekezethez tarto z ó kollé­
gákhoz. Az igazi ev angélium i és m űvészi é rté k
term észetesen fele tte áll m in d en felekezeti válasz­
falnak. D e m égis — vag y éppen e zért? — elgon­
dolkoztató, hogy am íg az E va n g éliu m i V eg yeska ro ­
k a t b á rm e ly ik p ro te stá n s é n e k k a r m inden m egkö­
tö ttség n é lk ü l h asz n á lh a tja , addig a ró m ai k a to li­
kus k ó ru so k egyházi fő h ató ság u k alig rem é lh ető en ­
gedélye n é lk ü l m ég csak kézbe sem v eh e tik azt, a n ­
n a k ellenére sem, hogy a b e n n e fo g lalt m ű v ek k o m ­
pozícióinak és szövegeinek re la tív többsége egya­
r á n t k ato lik u s kéz m u n k ája . T eljes é rté k ű ökum e­
n ik u s közösségről csak ak k o r le h e tn e szó, h a ez a
g y ű jte m é n y k a to lik u s tem plom okban is h a sz n á la t­
b a vehetővé válna.
* * *
A g y ű jte m é n y an y ag án ak tek in tély es, b á r k iseb ­
b ik része az egyházi ünn ep k ö rö k , n ag y o b b ik része
egyéb egyházi a lk alm ak és v álo g a to tt szen tírási
te x tu so k k ö ré csoportosul. Az eddi gi b a p tista k ia d ­
v á n y o k b a n szinte e g y ed u ralm at élvező evangélizá­
ciós an yag m ost szám ításu n k sze rin t m indössze 26
k om pozícióra (10 % ) zsugorodott. A g y ű jte m é n y
v á rt re n d e lte té sét te k in tv e ez m ég a k k o r is kevés,
h a a rra gondolunk, hogy a rég i g y ű jte m én y e k m ég
sok helyen kézben v an n ak , hiszen azo k n ak sorsa
részben u tá n p ó tlá su k lehetetlensége, részben k o r­
sz erű tlen ség ü k m ia tt m eg v a n pecsételve. A z új
g y ű jte m é n y evangelizációs a n y a g á n a k szám ba vé­
telén él csak azo k at a m ű v ek e t v e ttü k figyelem be,
am elyeknél m ind a szöveg, m ind a dallam egyszerű­
ségre és k ö zérth ető ség re tö rek v ő feldolgozása m eg­
felel az ilyen szolgálatok követelm ényeinek. E té ­
113
re n n e m ta r th a tju k eleve m é rv a d ó n a k a tá rg y m u ­
ta tó k b a n felso ro lt te x tu á lis csop o rto sítást, k iv ált,
h a m a g u k a kom pozíciók n e m fejezn ek k i azonos­
ság o t azzal a gondolatta l és szellem m el, am elyet
cím ü k b en viselnek.
Az u tó b b i év ekb en a szab ad eg y h ázak énekes­
köny v eiv el k ap c so la tb a n tö b b szö r szóvá te ttü k “,
hogy a fia ta la b b ev an g éliu m i közösségeknél a ré ­
gebbi k o ro k „ m ű em lék -jelleg ű ” szövegei irá n t
n in cs m eg az illő és kellő kím élet. S a jn á la to s d iv at
a szövegek h a -k e ll — h a -n e m átdolgozása, olykor
e rő lte te tt, sőt b o sszan tó an d ile ttá n s v álto zato k lé t­
rehozása. A z ú j k ia d v á n y o k k a l a rá n y b a n nő a n em
k ív á n a to s szöveg v arián so k szám a és az ebből szár­
m azó zű rzav ar. M ost ism ét ez tö r té n t eg yebek k ö ­
z ö tt n é h á n y g e n fi z so ltá rra l (158., 174., 180., és 186.
1.); i tt e z ú tta l a H it H angjaiban levő b a p tis ta v a riá ­
cióhoz is ú j v a riá n so k já ru lta k . B á r eb b en az eset­
b en az eszközölt v á lto z ta tá so k á lta lá b a n sik e rü lte k
és a lk a lm a z ásu k at a k ó ru sén ek lés p rozódiai k ív á ­
n a lm a i igazolják, m égis aggasztó, h o g y eg y re fogy
a re m é n y az egységes és jó , azaz a h ag y o m án y t és
a fejlő d ést jó l k ieg y en lítő és egybehangoló szöve­
g ek k ia la k ítá sá ra . A k it sem m i sem k ö t egy a d o tt
hagyom án y h o z, az a a k ezébe k e rü lő an y a g o t csak
k é n y é re -k ed v é re g y ú rh a tó m asszán ak tek in ti.
A zo n k ív ü l; in sp iráció n é lk ü l h a sz ta la n m in d en
erőlködés. Íg y pl. a 139. lap o n a 2. v ers k ezdete:
„S zen t h a b szelíden g ö rd ü le ” — sem m ik ép p en sem
m o n d h a tó sik e rü ltn e k . U g y a n a k k o r ép p en prozó­
d iailag a 273. lap o n álló ú jo n n a n fo rd íto tt angol
én ek utolsó ü te m é t nem ta r th a tju k sik e rü ltn e k . V i­
szont a 325. lap o n igen jó evangélizáló szöveget lép­
te tte k h ázasság ra egy k ev eset m ondó angol d allam ­
m al. H asonló m ódon a 235. ill. a 317. la p sem m o n d ­
h a tó szerencsés tá rsítá sn a k . E rő lte te tt a 146. 1. m á ­
sodik felén ek h a rm o n iz á lá sa m ég az elm életileg
m ag y arázh ató , tercro k o n ság o n alap u ló k ité ré s elle­
n é re is. E n n ek az é n ek n ek az esetéb en n y u g o d tan
m eg le h e te tt v o ln a ta r ta n i az épp en n e m ö tlettelen
e red e ti angol összhangosítást. A 389. l . kom pozí­
ció ját sem v o lt szükséges o k v etlen ü l közölni, m ikor
egyik neves szerzőnk k ö zism ert és invenciós feldol­
gozása m á r b e b iz o n y íto tta életképességét. H aszta­
la n k e re stü k u g y a n e n n e k a szerzőnek6 „Szelíd
szem ed Ú r J é z u s” és „K risztu so m k ív ü le d ” szövegű
m ag as szín v o n alú feldolgozásait is.
S ajn o s a k ö te tb e n elő fo rd u ló és oly k o r zavaró
szövegi és zenei sa jtó h ib á k jó csk án m e g h a la d já k a
köny v h ö z m ellék elt h ib a jeg y zék b en fo g la lta k at. A
zenei h ib á k a z é rt is súly o sab b ak , m e rt a k ön y v
sok esetb e n kellő zenei felkészültséggel n em re n ­
delkezők k ezéb e k e rü l. K ö vetkezetlenség, hogy az
egyes szólam ok k ö zö tt v á n d o rló can tu s firm u st
csak n é h á n y esetb en jelö lték . Ily en esetek b en hasz­
nos le tt v o ln a a K o d á ly Z o ltán á lta l ré g e n beve­
z e te tt szöveg -aláh ú zást alkalm azn i. N em v á rh a tó
d ilettá n so k tó l a szám u k ra re jte tte n m eghúzódó és
szólam ok k ö zö tt v á n d o rló fő d allam felism erése és
k id o m b o rítása. Úg y szin tén h iá n y o lju k a k ita r to tt
han g o k esetéb en itt- o tt e lm a ra d t n y ú jtó v o n a la k a t,
d e m ég en n él is jo b b a n a szövegírók és zeneszer­
zők (források) b e tű re n d e s n év jeg y zék ét. Ez n e m
fényűzés, h a n e m elem i szükséglet.
T ovábbi észrev ételein k et és kiegészítő m eg jegy­
zésein k et az a lá b b ia k b a n fo g lalju k össze:
Mi az oka, hogy az ü n n e p k ö ri so rren d b ő l h iá n y ­
zik az Á ldozócsütörtök ü n n ep e, a hozzá kapcsolódó
én ek ek k el e g y ü tt?
Az é n e k e k a d a ta in a k felsorolási re n d jé b e n (IX. 1.)
nincs b e n n e a 118. lap o n álló én ek (R agyogva tű z a
n a p su g á r, Bach J. S. feldolgozása).
114
A 44. l. szövege S z a k A n ta l fo rd ítása , a 131. lap é
szin tén ; a 78. l . alapszövegét B á n ya i Je n ő k é sz ítet­
te ; a 134. l. szö v egforrása A H it H angjai (1960),
120. sz., a 331. l. id. N y á ry P ál fo rd ítása. E zenkívül
n é h án y , az 1948-ban szerk e sz tett (teh át n em 1957.
évi!) re fo rm á tu s énekeskönyvből szárm azó szöveg­
n é l m eg le h e te tt volna nevezni a fo rd ító t.
A cím ek és a szövegkezdetek olykor n em azono­
sak. Egy ily en esetb en a 308. l . „Ó jö jj U ra m ”
cím b en n e v a n a jegyzékben, de a „ F ájó é lete m ”
szövegkezdet hiányzik.
A 194. skk. l . k ettő s szövegéhez h ián y zik a m a ­
g y aráz at, hogy ti. az alsó, k u rz ív szedésű v álto za t
az eredeti, a felső a szerkesztők m ódosítása.
K i k é sz íte tte a 281. l . 2. v ersén ek átdolgozott szö­
vegét?
A z új szövegek n em m in d eg y fo rm án sik erü ltek .
O lyanok is találk o zn ak , am elyek n e m csupán iro ­
dalm ilag középszerűek, esetleg gyengécskék, h a ­
n e m egyenesen nagy, klasszikus és m élyen b ib lik u s
szövegek h ely é t fo g lalják el. Isk olapélda e rre a
84—85. lap o n álló n é g y versszak, a m ely n ek sehogy
sem sik e rü lt e lh ite tn i, hogy költőibb, b ib lik u sab b
és tö b b et m o n d a G erhardt P á l „O H a u p t voll B lu t
u n d W u n d en ”-jénél, a n n a k Á p rily L ajostól sz ár­
m azó, im m á r klasszikus fo rd ítá sá n ál, a n n a k is
an n ál a k é t utolsó versénél, am elyek közül az egyik­
k e l B achnak ez a csodálatos le té tje a M áté Passió
vég e felé szerepel.
M ióta az 1744. évi kolozsvári han g jeg y es re fo r­
m átu s én ek eskönyv ism eretessé v ált, az a b b an
n ap v ilág o t lá to tt d alla m o k at n em helyes a k o rá b ­
b a n ism e rt 1751-i m ásodik kiad ásb ó l idézni, ahogy
pl. a 228. és a 229. la p ugyan azo n szövegre és
d a lla m ra k észü lt k é t tételé n él olv assu k .7
A g y ű jte m é n y b en leg aláb b tíz kom pozícióval
kép v iselt zeneszerzők: H alm os László (27 m ű), L isz­
n ya i G áb o r (22 m ű), B eh a rka P ál (17 m ű), Bárdos
Lajos, G árdonyi Z oltán, S z a k A n ta l (16— 16 m ű) és
B ach Já n o s S ebestyén (12 m ű). K özülük négyen
ró m ai k ato lik u so k 81 m ű v el (65%), h á rm a n p r otes­
tá n so k 45 m űvel (35%). U tó b b iak közül egy b a p ­
tista , egy re fo rm á tu s, egy pedig m in d en idők leg­
nag y o b b evangélikus zeneszerzője.
F eltű n ő , hogy H. S c h ü tz vag y L iszt F e re n c csak
egy-egy m ű v el szerepel, és hogy K o d á ly Z o ltán tó l
is csak n é g y kom pozíció k e rü lt b e a gy ű jtem én y b e,
de ezek közül sem m in d eg y ik eg y fo rm a m é rték b e n
ide kívánkozó. E zektől a szerzőktől is a ján lato s le tt
volna b ev en n i m ég n é h á n y m ű v et, esetleg m egfe­
lelő szám ú kevésbé sik e rü lt alkotás elh agyása á rá n
is.
* * *
E lm ondott észrev ételein k a jó l felfo g o tt oppo­
n en si vélem ény fu n k c ió já t k ív á n tá k b etölteni. A rra
igy ek eztü n k rá m u ta tn i, am i h ián y zik vag y nem
egyértelm ű, esetleg m eg k érd ő jelezh ető a nag y
go n d d al szerk esztett, gazdag ta rta lm ú és tisz ta
szán d ék k al ök u m en ik u s szellem ű k a ré n e k tá r p ro ­
filjá t, v á rh a tó h a tá sá t és részletm egoldásait nézve.
A szerkesztők m unkaközössége n y ilv á n jó l átg o n ­
dolta és m in d en vo n atk o zásb an m érleg elte a k ia d ­
v á n y fe la d a tá t, az á lta la n y ú jta n d ó szolgálatok te r ­
m észetét és lehetőségeit. Régi h iá n y t pótol, rég ó ta
é rz e tt szom júságot v an h iv a tv a k ielég íten i ez a
szép és gazdag gy ű jtem én y . Az idő m a jd m eg fog­
ja m u ta tn i, hogy hol és m ib en h ag y m aga u tá n
to v á b b ra is o lta tla n szom júságot. A z az érzésünk,
hogy h a m in d en é rté k e m elle tt is adós m a ra d b i­
zonyos fokig olyan sajá to san evangélium i m ű v e k ­
kel, am ily en ek et elsősorban az a n n y ira jelentős és
p éld aad ó egyházzenei szolgálatot végző B a p tista
Egyháztól re m é ltü n k és re m é lh e tü n k , m égis k é t vo­
n atk o zásb an je le n t n a g y lép ést előre a jó ú to n ez
a g y ű jtem én y .
E lőször: b á to r k ísé rle te t tesz egy, ta rta lm á b a n
áld o tt, de stílu sá b a n tú lh a la d o tt k a ré n e k lé si h a ­
g y o m án y to v áb b fejlesztésére. H a k özben olykor
tú llő ta lá n a célon, v ag y n em ta lá lja el m in dig a
helyes a rá n y o k a t v agy a legjobb irá n y v é te lt, abból
csak a k k o r lesz jó v á te h e te tle n h ib a, h a n em érlelő ­
dik tan u lság g á. Az bo tlik , a k i láb o n já r, és az h a ­
lad tovább, a k i o k u lv a fo ly ta tja ú tjá t.
M ásodszor: alig h a a d o tt v o ln a k i m a n á lu n k m ás
egyház egy, az E va n g éliu m i V e g y e sk a ro k -hoz h a ­
sonló m é rté k b e n ö k u m en ik u s szellem et tü k röző
k aré n e k g y ű jte m én y t. Ez a k ö rü lm é n y p ed ig m ag á­
b a n véve is példaad ás, m ég a k k o r is, h a a m eg je­
A második Helvét Hitvallás Magyarországon és Méliusz életműve
— Szerkesztette és az előszót írta B artha Tibor. K i­
adta a Magyarországi Református Egyház Zsinati Iro­
dájának Sajtóosztálya. Budapest, 1967. (Egyetemi ny.)
534 l. 4 t. (Tanulmányok a magyarországi református
egyház négyszázéves történetéből II.) —
M ai felism erésein k és d ö n tésein k a jövendő egy­
h áz á n a k a rc u la tá t fo rm á ljá k , a la k ítjá k esetleg szá­
zadokra. É p p íg y a m ai egyházi é le te t és h ely zetet
te lje s szélességében és m élységében csak az elm últ
századok felism erései és döntései felől é rth e tjü k
m eg igazán. E bben a tö re k v é sü n k b e n jó segítséget
k a p u n k a k ezü n k b e n lévő k ö tettő l. A m a g y a r p ro ­
te stá n s család re fo rm á tu s „ g y erm ek e” születésének
r e jte tt titk a ib ó l, részleteib ő l tá r fel életszerű fe je ­
zetek et, szak aszo k at m in d eg y ik ta n u lm á n y . S az­
zal, hogy a re fo rm á tu s egyház születésének, k ia la ­
k u lá sá n a k , h itv alláso s k a ra k te re k irajzo ló d ásán ak ,
egyházjogi a rc u la ta fo rm á ló d á sá n a k első jeleivel
foglalkozik, k e ttő s h aszn o t k ín á l szám u n k ra. Az
egyik a jö v ő re nézve r e jt íg é re te t m a g á b a n : bizo­
n y á ra n e m k ésik so k a t az az idő, am ik o r m a jd
fo ly am ato san ü d v ö zö lh etjü k m in d a re fo rm á tu s,
m in d a tö b b i p ro te stá n s egyház életén ek a la k u lá sá t
tag laló — a születéstől n a p ja in k ig ta r tó fejlő d ést
s o rra -re n d re tá rg y a ló k ö telek et. A m ásik haszon
k ézen fek v ő b b : a század o k ra irá n y t m u ta tó esem é­
nyek, d ö n tések és em b erek b e m u ta tá sá v a l a re fo r­
m átu s egyház őszintén f e ltá rja a m a élő nem zedék
elő tt az elődök d öntései n y o m án m eg ö rö k ö d ö tt po­
zitív — s az igazság k én y szerítésén ek engedve, te ­
g y ü k hozzá rö g tö n : és n e g a tív v o n áso k at is. H a az­
u tá n — a dolgok term észetéb ő l köv etk ező en — a
pozitív v o nások h a n g sú ly o sab b ak is,1 a k k o r is
o lyan k ezdem ényezést k ö szö n h etü n k , am ely a m ú lt­
banézés m e lle tt a jövőbe is b iztató k ite k in té st ig ér:
ö nm ag u n k n y ílt és m ély m egism erése u tá n fe lté t­
len ü l hasznos és te rm é k e n y b eszélgetésbe fo g h a­
tu n k m a jd — egym ás jo b b m egism erése érdekében.
D r. B a rth a T ib o r előszavában v ég ig p illan t a II.
H elv ét H itv allás h azai ú tjá n . Illő, szükséges és
hasznos dolog, hogy a m in d e n k o r élő n em zed ék h it-
és ism eretb eli g y arló sá g a in a k tu d a tá b a n , az a ty á k
k ip ró b á lt és századok á lta l igazolt h itv alláso s gon­
dolatlán caiv al is szo ro sab b ra fűzzük a S zen tíráshoz
erősítő k ö te lé k e in k e t. M éliu sz Ju h á sz P é te rre fo r­
d ítv a a szót, R évész Im rév el e g y ü tt sajn o s csak
a rró l te h e t bizonyságot, hogy e d e ré k re fo rm á to rt
és p ü sp ö k ö t k é n y te le n e k v a g y u n k „m ásodik A no­
le n t k ö n y v b en nem csak az van, vag y nincs b e n ­
n e m indaz, a m it tő le a hazai szabadegyházi és m ás
k e reszty én én ek k aro k v á rta k .
Dr. C som asz T ó th K á lm án
JEGYZETEK!
1. — Theol. Szemle 1961, 305—307. — 2. — u. o. 1966,
311—314.
3. — Evangéliumi Vegyeskarok, A Magyarországi
Baptista Egyház kiadása, Beharka Pál, Jobbágy István,
Dr. Páth Géza, Tóth Gábor és Szak A ntal m unkája,
Budapest 1968. 431 + I—XIX lap.
4. — 1926, 1928 és 1947. — 5. — Legutóbb: Theol.
Szemle 1967, 99—102.
6. — Gárdonyi Zoltán. — 7. — Lásd Csomasz Tóth
K., a XVI. század m agyar dallamai, Bp. 1958—60.
n y m u sn a k ” nevezni. R óla „nem áll ren d elk ezésre
alapos és m egbízható éle tra jz sem ; életm ű v én ek
érték elése is B ehatóbb k u ta tó m u n k á t ig é n y e l. . .
A zzal a rem énységgel p u b lik á lja a M agyarországi
R e fo rm átu s E gyház ezeket a ta n u lm á n y o k a t, hogy
azok hasznos segítséget n y ú jta n a k M éliusz é le tm ű ­
v ének a m egism eréséhez”.2
Dr. T ó th E ndre: „A m á so d ik H elvét H itvallás
tö rtén e te M agyarországon” c. ta n u lm á n y a beveze­
tésében rö v id en elénk tá rja a H itvallás keletkezése,
é rv én y re ju tá sa , hozzánk érkezése h istó riá já t. V á­
zolja a re fo rm á tu s egyház ak k o ri h elyzetét, am ely
szükségessé te tte , hogy „a teljes írá so n alapuló
tisz ta ta n ítá s szóljon”.3 A hogy a H itvallás tö rté n e ­
té t, so rsá t végig k ís é rjü k a n ég y évszázadon: a
„h elv ét h itv a llá sú e v an g élik u so k ” egy h ázán ak igen
érdekes, igen tan u lság o s lelki m etszetét k a p ju k .
A h itv a llá sn a k egyre p e rifé rik u sa b b á váló szere­
p é t alig v á lto z ta ttá k volna m eg egyedülálló, m ég­
oly jó zan h angok is.4 A változáshoz, a konfesszió
helyének, szerepének v á lto ztatásáh o z alap v ető
szem léleti fo rd u lásá n ak , igei m e g tisztu lásn ak k el­
le tt tö rté n n ie. E n n ek a lényegében örv en d etes fo r­
d u la tn a k b iztató fejezetei z á rjá k le a dolgozat gon­
dolatm en etéi. H a a re fo rm á tu s egyház képes lesz
ezen az ú to n to v á b b h ala d n i (h itének szép h a rc á t
harcolva, a szolgáló egyház láto m á sáb an hitv alló
egyházzá növekedni), a k k o r a ré g m ú ltró l való b i­
zon y ság tétel: „a H itv allásn ak n em a b etű je, h an em
a lelke é lt a m a g y a r refo rm á tu so k b an . És ezen a
lelken tö rt m eg a vallásüldözés. És h iá b av a ló volt
a H itvallással szem ben az ú jítá si vágy, a hitelvesz­
te tté te n n i ak arás, v ag y a lo m tá rb a k ü ld ési szán­
dék, vag y éppen a közjogi te k in té ly külső szerep ére
sz o rítá s!”5 — egyben az egyház eljövendő életében
is az őt m egillető h e ly re á llítja a II. H elvét H it­
vallást.
Dr. Z sin d ely E n d re: „Bullinger H en rik m a gyar
kapcsolatai” c. ta n u lm á n y á v a l a ju b ileu m i örökség
ökum enikus vo n atk o zású em lék eire h ív ja fel fi­
g yelm ünket. R észben az eddig szétszórtan m eg je­
le n t a d a to k a t k ö ti csokorba, n ag y o b b részt azonban
ú jo n n a n fe ltá rt le v é ltá ri any ag teszi színessé, izgal­
m assá dolgozatát. Pl. négyszáz év táv o láb ó l sem
id ézh e tjü k elfogódottság n é lk ü l B elényesi G ergely
levelét, aki h az ain d u lása k o r ism e re tle n ü l is m e rte
a rra k é rn i B u liin g ert, hogy „könyörögjenek az Úr ­
hoz, en y h ítse azt a h ata lm a s b ü n tetést, am ely a la tt
115
sok év ó ta sín y lő d ik K risz tu sn a k M agyarország
m e g m a ra d t részein élő egy h áza” (69. l .). A XVI.
századi m a g y a r teo ló g iai gondolkozás sz á m á ra n a ­
gyon szép bizo n y ítv án y , hogy B u liin g er egy fon tos
ú rv a cso ra i m egegyezés (a C onsensus T igurinus),
szövege felől, a n n a k k in y o m ása előtt, k ik é rte m a­
g y a r b a rá ta i v élem én y ét is! (69. l .). Ö sszefoglaló­
já b a n k iem eli a dolgozat a m a g y a ro k fon to s h ír­
k özv etítő szerep ét B u liin g er — és r a jta k e re sz tü l
n y u g a t — felé, v a la m in t k ijelö li a k u ta tá s to v áb b i
irá n y á t: alapos forráselem zéssel k e ll m e g á lla p íta­
n u n k B u liin g e rn e k a h azai re fo rm á c ió ra g y ak o ro lt
iro d alm i h a tá sá t.
Dr. M ódis L ászló: „ A m á so d ik H elvét H itvallás
m a g ya r és m agyarországi kiadásai. B ibliográfia.”
— 1616— 1965 k ö zö tt öss zesen huszonnégyszer je ­
le n t m eg a H itv allás, h a t ízben la tin —m a g y a r k é t­
n y e lv ű k iad ásb an , tizennyolcszor pedig m ag y arul.
Ez a szám p ed ig azt je le n ti, h o g y „egyetem es vi­
szo n y latb an m áso d ik h ely en áll eg y h á z u n k ” (89. l.).
A b ib lio g rá fia p o n to s k ö n y v észeti le írá s t ad az
egyes k iad v án y o k ró l. Ezen tú l pedig igen é rté k e ­
sek az egyes szakaszok v égén közölt rö v id an n o ­
tációk, a to v á b b i k u ta tá s e lin d u lá sá t ig en n a g y ­
m é rté k b e n m eg k ö n n y íth etik . É rd em es len n e pl.
do g m atik ai szem pontból m egvizsgálni az 1628. évi
p áp ai k ia d á st, Sa m a rja i M ag y ar H a rm ó n iá já t —
hog y an is te t t ő k ísé rle te t az e v a n g élik u so k k al volt
jó félszázados g y a k o rla ti eg y ü ttélés elm életi szint­
re em elésére.6
Dr. K a th o n a G éza: „M éliusz P éter és é le tm ű v e ”
c. dolgozata, n y itja m eg a M éliu sz-tan u lm án y o k so­
rá t. „N agy szolgálatot tesz azzal, hogy az eddig
szétszó rtan m e g je le n t é le tra jz i a d a to k a t összegezi,
és a zo k at tárg y ilag o san é rté k e li” (8. l .). A vele fog­
lalkozó iro d alo m b an először k ö zelíti m eg M éliusz
a la k já t a rró l az oldalról, a h o n n é t az v a ló b a n a d ek ­
v á t m ódon m e g é rth e tő : „M éliusz a XVI. századi
re fo rm á to ri szem élyiségeink so rá b a n egyedülálló
jelenség, m eg jelö lésére leg in k áb b ez a k ifejezés al­
k a lm a s: p ró fé ta in d iv id u u m . A z a lk a tá t jellem ző sa­
játo sság o k e k a te g ó ria jellegzetességei közé ta rto z ­
n a k ”.7 Ezen az ú to n elin d u lv a v aló b an életközeiben
ta lá lk o z h a tu n k táv o li k ö d b e tű n ő a la k já v a l. A v i­
tá s k é rd é se k tő l n e m m en tes ifjú k o r u tá n M éliusz
D ebrecen b e k e rü lé se a m a g y a r refo rm áció to v áb b i
alak u lá sa szem p o n tjáb ó l k é tsé g te le n ü l sorsdöntő
esem ény. A n n a k a v á ro sn a k és a n n a k a fé rfiú n a k
ta lálk o z á sa jelen tő ség éb en és h a tá sa ib a n re n d k í­
vüli. H ogy a z tá n o tta n i szo lg álatát m ily en m inőség­
b en kezdte, azt alig h an em k ü lö n ta n u lm á n y b a n
k ellen e m egvizsgálni. T anító, p ré d ik á to r (plébános),
pü sp ö k egym áshoz v aló jo g v iszo n y án ak p o n to s tisz­
tá z á sá ra tu d o m áso m sz e rin t eddig n em k e rü lt sor.
N agy a k ísé rté se a n n a k , h o g y X V III—X IX . századi
álla p o to k a t v e títs ü n k vissza a b b a a k ö rn y e z e tb e .
Így bizo n y n eh ezen é rtjü k , h o gyan tö rté n h e te tt,
hogy M éliusz neve, am ely et A r a n y T am ás ism e rt
reverzálislev el én, 1561-ben „Som ogyi P é te r p ap
p ü sp e k ”-k é n t o lvasunk, so rre n d b e n a d eb receni
plébáno s (Szeg ed i G ergely) n ev e m ögé k e rü l; és
h o gyan ír h a tja 1562-ben k ia d o tt k á té ja a já n lá sá ­
n a k v ég ére: „Som ogyi P é te r M ester” (tanító).
V agyis: h a n e m vezetőlelkész, h o gyan le h e t p ü s­
pök? S h a püspök, ho gyan v a llh a tja m a g á t iskola­
ta n ító n a k ? T alán ak k o r já r u n k a legközelebb a v a­
lósághoz, h a fin o m m egkülön b ö ztetéssel é lü n k : a
refo rm áció a p á p ista ordo m eg szü n tetésév el a p r i­
m á tu s g y ö k e re it is k i a k a rta tisz títa n i K risztu s egy­
házából. E zért ta lá n ú g y fo g alm azh atu n k , hogy
n e m a n n y ira „p rim u s in te r p a re s”-n ak , in k á b b
„u n u s in te r p a re s ”-n a k te k in tjü k a sz u p e rin te n ­
116
denst. E gy, a k it az egyház közössége8 az ékesség és
jó re n d m e g ta rtá sa és m e g ta rta tá sa érd ek é b en a
pászto ro k élé re állít, p áp ás jogok és m éltóságok
nélk ü l. S ta lá n n e m já r u n k m essze a valóságtól, h a
azt is hozzátesszük: fe lte h ető e n a z é rt v ála szto ttak
olyan fia ta lo k a t e rre a h iv a ta lra , m e rt ők jo b b an
b írtá k a m u n k a te rh é t. A tá rsa d a lm i életb en sem
je le n te tt különleges pozíciót: „felesége K is J a k a b ­
n a k , a B ocskai G yörgy k ism a rja i g a zd atisztjén ek
leán y a v o lt” (182— 183). A felső kö rö k te h á t n em
fo g a d ták m a g u k közé, sőt ta lá n a debreceni tőzsé­
re k sem érezték v érü k n ek . (K árolyi P é te r ugyanis
d ebreceni p o lg á rlá n y t vesz feleségül. 494). A p ü s­
p öki tisz t te h á t a h iv a ta li ellenőrzés, a v itás h ely ­
zetek kivizsgálása, a hozzáértő félü g y elet g y a k o r­
lása leh etett.
M éliusz élete sz ak ad atla n h arco k jeg y éb en telik.
K e g y etlen ü l k e m én y egyénisége a ztán n é h a o tt is
sebet ejt, ahol n em len n e helye g o ro m b aság n ak .9
E bben a k érd ésb e n ta lá n a k k o r fo g alm azunk po n ­
tosan, h a P ál apostollal szólva, az ó- és ú je m b e r
keserves koeg zisztálásán ak szem léletes p é ld á já t fi­
g y eljü k m eg benne. E ttő l fü g g etlenül, p o n to sab b a n :
ezekkel a tu la jd o n sá g a iv a l e g y ü tt a re fo rm á tu s
egyház tö rté n e té b e n D ebrecen e jeles p ü sp ökének
fe lté tle n ü l o tt a h elye a legnag y o b b ak között. A
dolgozat végső kicsengését azonban — „M éliusznál
nagyobb a la k o t a m a g y a r re fo rm á tu s egyház tö r ­
té n e te nem m u ta t fe l” (192. l .) — írói tú lz ásn ak
kell m in ő síten ü n k . E gyrészt azért, m e rt az egyház-
tö rté n e t századai so rán eg yetlen e lő ttü n k járó , pél­
dás életű, élő h itű és jeles tu d o m á n y ú ő sünknek
sem k e lle tt ilye n helyzetben h e ly tá lln ia, hogy így
ren d elk ezn én k a kellő összehasonlítási alappal.
M ásrészt pedig lelki h a b itu sá n a k olyan tu la jd o n ­
ságai, m in t o rto d o x iáb a h a jló m e rev skolasztikus
d ogm atizm usa, felekezeti von atk o záso k b an oly
b á n tó a n rad ik á lis tü relm etlen ség e, tud o m án y o s
szertelensége és ren d szertelen ség e — am elyeknek
o k ait jó rész t ism erjü k , s m e g m a g y ará zh a tju k , de
m en te n i alig tu d n ó k — bizony n em em elik k lasz­
szisokkal a m a g y a r refo rm áció század án ak te ­
re m tő géniuszai fölé. E gyszerű tem etése, sírjá n a k
ism eretlen helye, jeltelen sírköve ta lá n a rra figyel­
m eztetn ek b e n n ü n k et, hogy az e m b er szem élye h e­
ly e tt — U ra elő tt h a jts u n k fejet. N eki a d ju n k egye­
d ü l dicsőséget.
Dr. N a g y B arna: „M éliusz P éter m ű v ei. K ö n y v é ­
sze ti és ta rta lm i á tte k in té s, különös fig y e le m m e l
m o st fe lfe d e z e tt m ű v e ire s a fo rrá sk u ta tá si fe l­
a datokra.” — A dolgozat hűségesen b e v á ltja a cím ­
b e n te tt íg éretet. H aszn álh ató ság át n a g y m é rté k ­
ben m eg k ö n n y íti az előrehozott rö v id ítés- és iro ­
dalom jegyzék, v a la m in t M éliusz m ű v ein e k összesítő
tartalo m jeg y zék e. I tt h a d d jegyezzük m eg: ta lá n
n em len n e felesleges (a fo rrá sk u ta tá s fe la d a ta it szem
elő tt ta rtv a ), h a M éliusz író i é letm ű v é t k é tfé le sor­
szám ozásban ta rta n ó k ny ilv án . A m ik o r aztá n el­
végeztük a szükséges forráselem zési fela d a to k a t, s
a k izárólag m éliuszi m ű v e k jellegzetességeiből m ár
m e g állap íto ttu k , hogy a m a ro sv ásárh ely i h itv a llá s­
ban, a D ebrecen—E gervölgyi h itv allásb a n , s a töb­
b i hasonló jelleg ű írá sb a n hol s e jth e tjü k M éliusz
kezenyom át, hol érződik tá rsa in a k h a tá sa , és m i az,
am it sem m i e se tre sem ő írt, a végső szót csak a k ­
k o r m o n d h a tju k m a jd ki. M ost egyelőre szerényen
a n n y it teh etn én k , hogy fo rm a ilag is k ü lö n b ö zte­
tü n k első- és m áso d so rb an M éliusztól eredő m ű v ek
között.
A m ű v ek könyvészeti le írá sá t követő ta rta lm i
ism e rteté sek k ö zö tt s ű rű n ta lá lk o z u n k „zam atos,
erőteljes, p o m pásan sik e rü lt fo g alm azásokkal”, M é­
 liusz „predestin áció s re n d íth e te tle n sé g ű h ité n e k és
perzselő e tik a i szenvedélyességének” igen szem lé­
letes p é ld á iv a l.10 B á rm e ly ik é t is k ira g a d n i szinte
leh etetlen . E zt olvasni kell. E n n y it fe lté tle n ü l is­
m e rn i k e ll M éliusz író i életm űvéből! A dolgozat
hűséges k é p e t ad a p ü sp ö k m ásfél évtizedes író i
m űködéséről. A különböző szellem i b ajv ívások
könyvészeti ism ertetésév el egyidőben a d o g m atö r­
té n e ti k u ta tá s szám ára is hasznos in d ítá so k a t k a ­
p u n k . A h o g y an v ita ira to k b ó l kielem zi, azoknak
m in te g y tü k ö rk é p e g y a n á n t, ism e re tle n v ag y la p ­
pang ó ellen felü k et, a b ib lio g ráfia tu d o m á n y á n a k is
n ag y sz e rű m ó dszerbeli seg ítség et n y ú jt: eszerin t
m an ap ság n e m k ö n y v tá b lá k b ó l k ell k iá z ta tn i el­
veszett n y o m ta tv á n y o k a t, h an e m in k á b b az ellenfél
„áz ta tásaib ó l” k ell m e g sz á rítg a tn u n k ism eretlen
e red e tije ik et.
A z író i m ű ism e rte té sé n e k végső á tte k in té se m ai
fo rm á k sz e rin t hozzávetőlegesen tíz d arab , átla g
500 lapos k ö te te t eredm ényez, s teszi M éliuszt a
„m ag y ar refo rm áció egyik le g term ék en y eb b író já ­
v á ” (293.). T alán illen ék a r r a is go n d o ln u n k , hogy
n ém et, sv ájci és fra n c ia m in tá k n y o m án „opera
om nia. . . ” jelleg ű so ro zato k at in d ítsu n k . V agy v á ­
lo g atás-szerű en fo ly ta ssu k „A refo rm áció és ellen-
reform áció k o rá n a k evan g éliu m i k e re sz ty é n író i”
kiad v án y o k so rát. Ily e n fo rrá sk ia d v á n y o k k al
ugyan is — a X X. század te c h n ik a i lehetőségei m el­
le tt — a to v á b b m á r alig o d ázh ató fo rrásö sszeha­
sonlító, elem ző m u n k a eld u g o tt fa lu si p a ró k iá k
csen d jéb en is jó l elvégezhető. H a u g y an is a m éliu­
szi alapszöveg kézbevehető, ak k o r a vele összeha­
so nlítan d ó m ű v e k e t fé n y k é p m á so la tb an m á r nem
nehéz m egszerezni. S h a a n a g y íto tt fo tó k ó p iák at
d rá g á lla n á v a la k i: a fén y k ép észeti n ag y ító g ép ek k el
is jó l o lv ash ató m ik ro film e k úgyszólván fillé re k é rt
m eg v ásáro lh ató ak . T alán az e g y h á z tö rté n eti szak-
ta n fo ly a m közössége, v ag y e g y h ázk erü leti m u n k a -
közösségek, a k e rü le ti N a g y k ö n y v tá ra k vezetésével,
k ellő en összehangolva, v ég ezh etn én ek ily en szolgá­
la to t is. 2— 2 k ö n y v n ek eg ybevetése — tan u lságos
voltán, tu d o m án y o s h a sz n á n tú l is — f e l t é t l e n ü l
érdekes, izgalm as felad at. A m eg ú ju ló egyház ily
m ódon is ra g a sz th a tn a h ite m ellé tu d o m án y t.
Z á rju k a ta n u lm á n y — am ely jócsk án tú ln ö v i a
szorosan v e tt b ib lio g rá fia i k e re te k e t — ism e rteté ­
sét azzal a g o n d o lattal, am ellyel szerzője b ú csúzik
tő lü n k : „M ég egy olyan szem p o n tra k ív á n u n k r á ­
m u ta tn i, am ely ik id áig n em ig en v e tő d ö tt fel a M é­
liu sz -k u ta tá sb a n . M ennyiszer esett szó — és m éltán
— írá sa in a k ren d szertelen , heven y észett, a p illa n a t­
n y i g y a k o rla ti szükséghez szab o tt jelleg érő l! Vi­
szont az is m egfigyelhető, s nem k ev ésb é ta rto z ik
hozzá M éliusznak és m ű v ein ek m egértéséhez, hogy
őt szin te k e z d e ttő l m in d v ég ig s eg y re sajátság o sab b
m ódon a teljesség lá to m á sa ösztökélte, h a jto tta ,
v o n z o tta . . . A nnyiszor fe ld ú lt v árosa, a h áro m felé
szag g ato tt ország, az a n n y ifé le ö n k én y n ek kiszol­
g á lta to tt, elcsigázott n é p m in d en n y o m o rú sá g ára
csak egy igazi o rvosságot tu d o tt: a K risz tu sb a n v a ­
ló te lje s s é g e t. . . A zért oly d rá g a n é k ü n k M éliusz
egész író i m űve, m e rt m in d en tö red ék esség b en e r­
rő l a teljesség rő l beszél” (299, 301). F ig y eljü n k ,
h allg a ssu n k h á t m a is szóló s z a v á ra !
Dr. B u csa y M ih á ly : „M éliusz teológiája ká téja
tü k ré b e n .” Ezen a sz a k te rü le ten é re z h e tjü k legin­
káb b h iá n y á t a XVI. századi m a g y a r re fo rm á tu s
teológiai gondolkozás fe ltá ra tla n v o ltán ak . Az előt­
tü n k fek v ő m u n k a — e n n ek a fe la d a tn a k abszol­
v á lá sá t is szem elő tt ta r tv a — a m éliuszi életm ű
egy részéből — k ate k iz m u sá b ó l — k ö v e tk e z te t az
egészre. M in t ilyen, n ag y b a n h o z z á já ru lh a t az egész
m éliuszi gondolatvilág, az önm ag áb an re n d ezetlen
szellem i örökség elrendezéséhez, m egértéséhez. A
kereszty én h it fu n d a m e n tá lis igazságait közvetlen
m elegséggel, h a talm as szem léltető erővel tárg y alja.
A cím felira tb an u g y a n h iv atkozik K álv in ra, de k a p ­
csolatuk nem több szellem rokonságnál. M éliusz a
K áté alk o tórészeit is m ásképp ren d ezi el, s a rész­
le tek kidolgozásában, m egfogalm azásában is önálló
u ta t jár.
N agyon érd ekes az eleve elrendelés ce n trá lis je l­
legének szem léltetése. Szerzőnk az ú rv a c so ra ta n és
a sz e rta rtá so k h elv é t irá n y ú o rien táció ja m e llett a
k ettő s pred estin áció h itéh ez való felzárk ó zást t a r t ­
ja a h a rm a d ik „ m ag y ar k á lv in ista ” jellegzetesség­
nek. V élem ényem szerint, a k i n a g y m élységekben,
elesettségében, k ilá tá s ta la n á lla p o tá b a n képes volt
az Ö rökkévaló elő tt őszintén á t- m eg átvizsgálni
n y o m o rú ság át, az m egérti, m icsoda len d ítő erő t, a k ­
tiv itá st, életig en lést je le n th e te tt XVI. századi
eleink sz ám á ra ez a h it, az így é r te tt pred estin áció :
Isten szeret engem , a n y o m o ru ltat, a k étségek k ö ­
zö tt élő, éle th alá l veszedelm eiben já ró , jö v en d ő jé­
re csak re tte g v e te k in tő , h ité b e n bukdácsoló, re ­
m énység h e ly e tt sokszor aggályoskodó, szerete t h e­
ly e tt önszerető, szegény m a g y art! M eggyőződésem
szerint, ahol v aló b a n á th a to tta előkelők és egysze­
rű e k , n em esek és n em tele n ek le lk ét a p re d e stin á ­
ció h ite, o tt ebben a pozitív fo rm á b a n je le n tk e ­
z e tt:11 k iv ála sz to tt Isten, élhetek, szolgálhatok a tő ­
le k a p o tt m u n k a te rü le te n m in d en erőm m el. Az
ilyen h itte l v ég zett m u n k a m ennyiségében is, m i­
nőségében is fe lté tle n ü l n ag y érték ű , h a tá s á t te ­
k in tv e pedig időtálló.
R en d k ív ü l érté k ese k a dolgozatnak azok a fe jte ­
getései, am ely ek b en a M éliuszt és D eb recen t m él­
ta tla n u l elítélő általá n o s tö rté n e ttu d o m á n y i néze­
té k k e l szem ben igyekszik tisztázn i a valóságot: „A
m ag y a r re fo rm ác ió n ak a ,tem plom i kegyesség’ felé
m enekülése a társad alo m etik a i, ,p ró fé ta i’ felad ato k
elől, h a ez re fo rm á tu s ig eh ird ető k rő l a XVI. század
fo ly am án eg y általá n m eg állap íth ató , sem m i esetre
sem M éliusszal k ezd ő d ik .”12 T eoló g iáján ak egészére
„a lényegesre egyszerűsítő h a jla n d ó sá g ” (350) je l­
lemző. M a is m egvan a szuggesztív ereje ahhoz,
hogy tö m ö r fo rm u láiv a l m agyarázza n e k ü n k K risz­
tu s ig azság án ak örök-egyszerű elem eit.
Dr. C zeglédy Sándor: „M éliusz ágendája és h im ­
nológiai te v é k en y sé g e ”. C sokorba szedve M éliusz
idevonatkozó m egjegyzéseit és fejteg etéseit, lá t­
n u n k k ell: nézete sze rin t n em elég a reg in e k to l­
dása-foldása, tisztogatás. „V alam it Iste n nem
ak ar, n em parancsol, n e m kedves, n em tö k éle tes”
(359). Az egyházi ének lésn ek igen n ag y jelen tő sé ­
g et tu la jd o n ít: „g y ak o rta fog an ato sab b a gyöngék
kö zö tt az éneklés, hogy nem m in t a ta n ítá s. M ert
e rre r á ja m en n ek és m eghallyák, so k ak a t Isten
éneklés á lta l té r ít m eg”.13 L itu rg iai u ta sítá sa ib a n
úgyszólván csak elvi szem pontokat ad, tá g te re t
n y itv a nem az önkényeskedésnek, hanem a jó l é r­
te tt evangélium i szab adságnak: „nem le h e t az em ­
b e ri gyülek ezet re n d ta rtá so k n a k szerzése nélkül.
De n e m k ö tél a la tt k e ll lennie, h a n em szabadság­
ban, hogy a hívek b o trán k o z ás n é lk ü l elhagyhassák
s a m ik o r a k a rjá k , m eg is ta rth a s s á k .” 14 N y ilv án v a­
ló, hogy az új re fo rm á tu s ág endáskönyv szám ára ez
leh e t a leg érték eseb b m éliuszi örökség.
Dr. K ádas M iklós: „M éliusz kán o n a lko tó te v é ­
ke n ység e.” (V ázlat.) — A szerző helyzete az egy­
h áz jo g tö rté n e t m ezején, h a lehet, m ég nehezebb,
m in t m o n d ju k a dogm atörténészé. N éh án y ú ttö rő
v állalk o zást m á r sz á m o n ta rtu n k ugyanis ebb en a
tu d o m án y szak b an is, de a m ag y a r re fo rm á tu s egy­
117
h á z i jo g tö rté n e t m o n o g rafik u s fe ltá rá sa m ég nem
ta lá lta m eg a v a to tt k ezű k u ta tó já t. E bben a tu d o ­
m ányos szem pontból n ag y o n nehéz szitu áció b an
m e g é rtjü k , m ié rt te k in ti szerzőnk szerényen „váz­
la t"-n a k dolgozatát. E rre a v á z ra elő b b -u tó b b fel
k e ll m a jd szereln ü n k XVI. századi elein k egyház­
jo g i g o n d o la ta in a k gazdag szövetét.
Az 1567. fe b ru á r 24—26. n a p ja in ta r to tt d e b re­
ceni zsin a t tö rv én y k ö n y v e v aló b an ő sa ty ja a m a­
g y a r re fo rm á tu s k án o n o sk ö n y v ek n ek . M égis alig
ren d e lk e z ü n k o ly an m u n k á k k a l, am ely ek ezt p éld á­
k o n is sz em léltetn ék .15 — A dolgozat szerzője az
ala p v e tő egyházjogi fogalom csoportok sz e rin t g y ű j­
t i k i a k án o n o sk ö n y v g o n d o latait, cikk ely eit, m ai
gondolk o zásu n k a n aló g iájára. Ez a m i szem pon­
tu n k b ó l fe lté tle n ü l jó, hiszen azonnal e g y b ev eth et­
jü k az a k k o rit a m aival. A k án o n o sk ö n y v szem ­
p o n tjá b ó l azonban n em fe lté tle n ü l jó. Íg y u gyanis
ép p en a s tru k tú ra , a logikai szerk ezet k a lló d ik el.
Az id é z e tt X X V II. artic u lu s pl. am ik o r a p üspö­
k ö k n ek , se n io ro k n ak és fő p ap o k n ak való engedel­
m esség et követeli, u g y a n a k k o r azt is ír ja : „A zon­
b a n m ég se u ra lk o d ja n a k a seniorok az egyházi
re n d fe le tt d ra b a n to k és zsarn o k o k m ó d j á r a .. . ”16
A k e ttő eg y ü tt, egym ás m ellett, szinte egyidejűleg
jellem ző M éliuszra!
A k á n o n a lk o tá s jellegzetességeit, fo rrá s a it tá r ­
gyaló fe jte g e té sek fe lté tle n ü l a to v áb b i k u ta tá s el­
in d u lá sá t seg ítik m a jd . A re fo rm á tu s egy h áz a ju ­
bileum i „jeles n a p o k ” m ú ltá v a l is b izo n y ára m eg
fo g ja te re m te n i az elm élyülő h istó ria i k u ta tá s szá­
m á ra a p u b lik áció lehetőségét. H iszen az „aspicite
et d iscite” felszó lítás17 te lje síté sé n e k ez az egyetlen
ú tja .
Dr. E sze T am ás: „A d ebreceni d isp u ta ” c. ta n u l­
m á n y á t S zilá d y Á ro n em lék én ek szenteli. A p ro b ­
lé m a időszerű ség ét azzal in d o k o lja, h oy a D ebrece­
n i D isp u ta k ö rü li k u ta tá s ellan y h u lt, m ielő tt m ég a
fe lv ető d ö tt k é rd é se k e t tisz tá z ta v o ln a (429).
D olgozata elején a d rá m a m e g írá sá ra közv etle­
n ü l ok o t adó d eb recen i h itv itá k k é rd é sé t ren d ezi
el m eg n y u g ta tó m ódon. M ajd fe lv illa n tja azt a h á t­
te re t, — a refo rm áció m áso d ik n em zed ék én ek igé­
n y esebb é v á lá sá t — am ely bizo n y jó ala p o t a d o tt
az egységhívő szerző s z a tírá já n a k .18 A D isp u ta k e ­
letk ezését illető en a m eg leh ető sen k ato lik u s h ely ­
zetből biztos tö rté n e ti látással, h a tá ro z o tt író i é r­
zékkel v ezeti o lvasóit elfogadható, a té n y e k e t össz­
h a n g b a hozó e re d m én y ek h ez szerzőnk, am ik o r a
k o lozsv ári isk o la v o lt szen io ráb an , V á la szuti
G yörgy szem élyében lá tta tja m eg v e lü n k a d a ra b
író já t. A k eletk ezés h e ly é re v onatkozó érvelésében
aztá n részleteib en is k ib o m lik a bevezető b en m eg­
fog alm azo tt té te l: „A D ebrecen i D isp u ta a h ó d o lt­
ságbeli a n titrin itá riu s p ro p a g a n d a te rm é k e ” (433).
A záró g o n d o lato k k ö zö tt m eg ü ti az olvasó fü ­
lé t egy m o n d a t: „T alán m a jd egyszer k i le h e t adni
a hód o ltság b eli a n titrin ita riz m u s ró l szóló ta n u lm á ­
n y u n k a t”.19 H a egyéb, fo n to s és fe lté tle n ü l szüksé­
ges közegyházi k ö telezettség ek m ia tt egyelőre n em
g o n d o lh a tu n k e g y h á z tö rté n eti szak fo ly ó irat fe n n ­
ta rtá s á ra : v a jo n n e m le n n e m ód és lehetőség a rra ,
hogy k o rá b b i m in tá k h o z h asonlóan, h istó ria i év ­
kö n yvek k el, év k ö n y v szerű a n to ló g iák k al g azd ag ít­
su k — ö n m ag u n k m űv elésén tú l — m in d h azán k
általán o s, m in d az egyetem es e g y h á z tö rté n et m a­
g y a r v o n a tk o zásb an oly szegény k ö n y v esh ázát? E
k ö te t is tö b b v o n atk o zásb an te t t e dolgozathoz h a ­
sonlóan „első lé p é st”.
D r. N a g y K álozi B alázs: „K árolyi P éter” c. ta n u l­
m á n y a rek eszti be a ju b ile u m i II. k ö te te t. N yu g o dt
előadásm ódja, m ag ab izto s szem lélete, e lle n á llh a ta t­
118
lan e re jű érvelése m agával ra g a d ja az olvasót. L át­
ju k , hogy M éliusz életm ű v e kicövekelte az u ta t,
K árolyi „rendszeresebb, h ig g a d tab b és m in d en k ép ­
p en önálló” egyénisége — lá tv a az ú t alap v ető en jó
irá n y á t, képes v o lt to v áb b h alad n i, a rá b íz o tta k a t to ­
váb b v ezetn i ra jta . M unkássága m egkezdésében fel­
té tle n ü l észre k ell v e n n ü n k a M éliuszéhoz ro k o n
tendenciát. Ő is an n a k lá t először, am in ek legna­
gyobb szükségét érzi. (Görög n y elv tan , la tin v ers­
tan .) K özegyházi szo lg álatait tek in tv e, szám os h á ­
ro m sá g tan i v itá n v e tt részt, a trin itá riu so k olda­
lán. E lfogultság n é lk ü l m o n d h a tju k ró la : ny u g o d ­
ta b b a n , kevesebb szenvedélyességgel és tö b b logi­
k a i éllel vitatk o zik , m in t a sokszor igen hevesen
kitörő, nem ritk á n szem élyeskedő M éliusz. É rth e ­
tő, hogy en nek p ü spöki örö k ét 1572 u tá n ez az
ifjú fo g lalta el. K o rán h a lá lb a h ajló élete alk o n y át,
ta lá n s a já t k érd é seire is választ k eresv e születik
m eg legszem élyesebb jelleg ű m ű v e: Az halálró l, fe l­
tám ad ásró l, az örök é letrő l hasznos és szükséges
könyvecske . . . R em énység szerin t n y ito tt k a p u k a t
zö rg etünk, a m ik o r h a n g o t ad u n k an n a k a g o n dolat­
nak,hogy az „egyházi o k m án y o k ” g y ű jtem én y es k ia d á ­
sáb an h ely e t k ap ez a kis m ű, am ely „tiszta b ib li­
citással, a tév elygések találó leleplezésével és a tu ­
dom ányos, pasztorális, polem ikus elem ek arán y o sí­
tá sáv al ad világos e lig azítást a cím ben m egjelölt
k é rd é se k re ”.20
A k ö te te t gazdag m u ta tó egészíti ki. A F üggelék
n é g y tá b lá já n a II. H elvét H itvallás histó riájáb ó l,
és M éliusz jelen tő seb b m ű v ein ek cím lapjaiból ta ­
lá lu n k n éh án y at.
Így bom lik k i e lő ttü n k a p ro te stá n s m ag y ar
m ú ltn a k egyik sorsdöntő szakasza. K u ta ssu n k to­
v á b b benne. T a n u lju n k belőle, hogy jo b b a n m eg­
érth essü k az egyház m ai valóságát. H ogy az így
jo b b an é rte tt valóság ta la já n m eg állv a szebbé,
K risztu s e red e ti ren d elésén ek m egfelelőbbé fo rm á l­
h assu k döntésein k k el a jövendő egyházát.
M á rkus M ihály
Jegyzetek
1. „S szívesen megvalljuk: miközben az egyes m ű­
vek és az egész mű lelkét kerestük, jobban érdekelt
bennünket a tűz, m int a ham u; jobban a gyöngy, m int
a hulladék” (‘N agy Barna tanulmányából, 197).
2. 7—8. lap. Zárójelben kifejezett reménységét fel­
szólításként is értheti a fiatalabb nemzedék.
3. 14. lap. S ha — m int m ajd a későbbiekben látni
fogjuk, — a magyarországi reformáció form áiban és kül­
sőségeiben nem is vállalta nyugati hittestvéreinek szol­
gai utánzását, „a nyugat református egyházaival való
lelki kapcsolatuk” manifesztálását szükségesnek tarto t­
ták (16).
4. „Míg a helvetica confessiónál igazibb, bibliaibb,
szentebb szellemű hitvallással nem állnak elő, addig
ezen szent ereklyék bántása időelőtti” (34). Meggyőző­
désem szerint a hitvallások irányában követendő he­
lyes m agatartás legmélyebb gyökerét ragadja meg ezzel
a szóbanforgó Hetényi János. M ert igaz az, hogy m in­
den nemzedéknek újra kell gondo lnia hite igazságait,
sok belső vívódás útján megküzdeni a hit szép harcát
(hiszen az atyák hite által nem üdvözülnének a fiak,)
— de ennek a harcnak zárlatos megoldása, könnyen
zsákutcába torkoló ágaztatása a h it igazságainak m in­
denáron való, idő előtti, újrafogalmazása. A nagyon
mély és becsületes gondolkozás végén — többnyire el­
fogadhatónak fogjuk találni az atyák fogalmazását is.
5. 35. lap. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a H it­
vallás formájához való még oly forró ragaszkodásunk
is könnyen párosulhat a H itvallás szelleméhez való
hűtlenséggel. M ert a II. Helvét Hitvallás szerzője is
forrón és elszakíthatatlan ul ragaszkodott a niceai hit­
valláshoz, vagy az Athanasiumhoz. Ez azonban
 egyáltalán nem akadályozta őt abban, hogy hitének
és kora legmagasabb szintű teológiai tudományosságá­
nak egészséges ötvözésével ne írh atta volna meg a ben­
ne lévő reménységnek sum m áját — am it aztán k o rtár­
sai egyszerre hitvallásuknak ism ertek el. A Hitvallás
rendkívül alapos és mégoly mélyenszántó tanulm ányo­
zása önmagában nem egyéb, m int m ondjuk a rakéták
korában — határszéli végvárakat tatarozgatni, és bi­
zonygatni azoknak máig fontos hadászati jelentőségét.
Korunk gondolkozó, és hitetlenségével is h itért sikol-
tó emberének a mai legmagasabb szintű — bibliai —
tudományosság, és az olthatatlan, élő h it szintézisére
van szüksége. H a ennek m egteremtésén fárad alacso­
nyabb és legfelső szinten minden teológusunk: akkor
vagyunk őseink hitvallásai lelkének — Lelkének! —
igaz örökösei.
6. 91—92. lapok. Véleményem szerint feltétlenül több
figyelmet érdemelne, m int „L ethenyei. . . 1633-ban ki­
adott . . . kemény tám adását”.
7. 107. l . Úgy vélem, túlzás nélkül m ondhatjuk: ebben
a koncepcióban végre módszerében és szempontjaiban
is igeszerű egyháztörténeti alapszemlélet körvonalait
sejthetjük.
8. Az egyház korm ányzásában érvényesülő közösségi
elvet Kádas Miklós dolgozata is hangsúlyozza, 404. l .
9. Széles mozdulatú hadakozásaira igen jellemző ap­
róság: „a pápista visszaélések elleni mennydörgése köz-
bet? még szegény Assisi Ferencet is rövid úton pokolra
k ü l d i . . "213. l .
10. 211, 212. l. H a néha talán fárasztó lenne is (v. ö.
186. l .) Méliusz m űveinek olvasása, ezek a példák gaz­
dag felüdülést kínálnak cserébe! (A 233. lapon is szép­
ségekről olvasunk.)
11. V. ö. 323—324. lapok. A predestináció-hit egzisz­
tenciális erejére a negatív oldalról döbbenetes példa
m aradt: Ilosvai Péter csengeri rektor öngyilkossága (L.
Révész Im re: M agyar ref. egyháztörténet 248. l.) Talán
nem túlzás, ha merészen így fogalmazunk: pozitív h a­
tásának eklatáns példája népünknek, s benne egyhá­
zunknak léte — fennmaradása.
12. 334—336. lapok. Méliusz m agatartása tehát sem­
miképpen nem a debreceni tőzsér-kalm ár respublica é r­
dekköréből csattan fel! (V. ö. 160). Bucsay itt, ha idéző­
jelben is, a prófétai jelzőt helyesen használja. (V. ö. 7.
jegyzet.)
13. 365. l. Ha Szilvásújfalvi megjegyzését: „ezek által
jött egy által be Istennek Igéje közinkben” (uo) a nép­
Kulturális krónika — ismét filmekről
Azt terveztem, hogy m ost a kulturális élet több terü­
letéről tudósítom Olvasóimat, drám ákról és könyvek­
ről elsősorban, s mégis ú jra a filmművészetről írok.
M iért? M ert ez a művészeti ág m ostanában ism ét az
érdeklődés gyújtópontjában áll, szép eredményekkel
dicsekedhetünk, s a közéletre ható viták bontakoztak
ki film ek alapján. Nem szükséges talán ú jra meg újra
bizonygatnunk, hogy a művészet kötelessége az élet
alapvető kérdéseivel foglalkozni, s a műélvezőket erre
serkenteni. A m agyar filmművészetnek idehaza és
világszerte elism ert fejlődése éppen abban áll, hogy
kitűnő m űalkotásokkal ezt a társadalm i feladatot jól
teljesíti.
Az újabbak közül két film ünkre szeretnék példa­
képpen, s bizonyításul hivatkozni. Mire e sorok meg­
jelennek, m ár bem utatták Sára Sándor szép film jét, a
Feldobott kő című költői önvallomást. S árát elsősorban
egyik legkiválóbb operatőrünkként ism erik; ezt a fil­
m et különben ő maga fényképezte is. Kevéssé köz­
tudott, hogy rendezett m ár filmeket, b ár rövid doku­
m entum okat: közülük a Cigányok világhírű lett.
A Feldobott kő címe nyilván A dyra emlékeztet, bár
— sajnos — nyelvünk kopása folytán „városiasult” a
vers címe: A föl-földobott kő. A cím emlékeztetése
ezúttal nem a világ vándorlásából való hazatérésre
utal, bár Ady szava sem csupán erre, s bizonyára nem
tömegekre vonatkoztatjuk, aligha kell túlzásnak vél­
nünk.
14. Idézi Méliusztól a 383. lapon. Az egyszerűségre
való törekvés igen értékes m utatója egy-egy kor lelki
gazdagságának. Nagy lelki megújulások idején mindig
a kötött rend egyszerűsítésére igyekeztek eleink, ne­
hogy valami „emberi” gátja lehessen a kegyelem á ra ­
dásának. A lelki elszegényedés korszakainak pedig
szinte állandó kísértése volt, hogy „gazdagítani” akarta
a liturgiát — formával pótolni hiányzó tartalm át.
15. 397. l. E helyt sajnos adósunk m arad szerzőnk
annak kifejtésével, hogy mely részben érvényesült a
fundálás korában a tiszántúli egyházkerület főhatósá­
ga a többi területek hasonló testületéire? Az egyház­
jogtörténeti kutatás számára nagyon érdekes gondolat
lehet.
16. Kiss Áron: A XVI. században ta r to tt... zsinatok
végzései, 587. lap.
17. 429. l. Akkor m ajd szerzőnk sem lesz kénytelen
dolgozatának terjedelm ére hivatkozással csupán csak
felvillantani további vonzó és csábító gondolattársítá­
sok lehetőségét (L. 428).
18. Amit a magyar reform átorok második nemzedé­
kének igényesebbé válásáról mond a tanulm ány, arra
a debreceni hitvitát megelőzően is utal m ár maga Mé­
liusz is, nyersen, döbbenetes erővel: „ó, átkozott Sátán,
Mammon, ördög, Pápa, most is az Isten prófétáit éte­
lért, italért ördöggé teszed. Elcsalod őket; az hasok
kedvéért Isten ellenségeivé lesznek. Elhagyja a taní­
tást, kontárkodik, tobzódik, pénzt gyűjt plébános
uram , szánt s kapál: eszik, iszik, és hasa kedvéért el­
hagyja a p réd ik álást. . . Ételt, italt, ruházatot adj plé­
bános uram nak, és megérje vele. Ne cikorázza magát,
feleségét, m int egy fényes bogár. U dvarba lakó kirá­
lyokhoz illik a gyenge ruha, nem pusztába kiáltó Já ­
noshoz és prédikátorhoz.” Az két Sámuel könyvei­
n e k ... RMK. I. 55. Dd 3. levél, az I. Kir. 13:14 mellett.
Viszont épp ebből az idézetből sejthetjük, hogy Mé­
liuszt csak irányzatos általánosítással lehetett az ilyen
„röst tanítók” táborába sorolni. Aligha beszélt volna
ilyen élesen ellenük, ha neki is nagyobb gondja lenne
a „jó hámos lovakra, hogy nem m int az írás olvasásra”
(448).
19. 468. — Amelynek önállóvá nőtt része az itt olva­
sott dolgozat.
20. 510. l. Ebben emlékezik a Méliusz és Sztárai kö­
zött történt, a lelkek tartózkodási helye felőli vitára
(511—512.)
is elsősorban erre céloz. Sára közelmúlt korunk tanul­
ságait kutatja, személyes élmények ihletésében, és — a
film m ottója szerint — az emberen a történelmet, a
történelm en az em bert kéri számon. Az elbeszélés
mintegy húsz esztendővel ezelőtt játszódik, s arról be­
szél, hogyan fordulhattak visszásra nemes szándékok,
jó elvek torz gyakorlatában. A történet főszereplője
egy tehetséges fiatalember, filmművésznek készül, de
az akkori kor bizalmatlansága, s ennek sok következ­
ménye időlegesen megtöri pályafutását; így, geodéta­
ként, vándorútra kényszerül az országban. Emberekkel,
problém ákkal ismerkedik. A film emlékezés, útinapló:
egyúttal portrésorozat is azokról, akik — így vagy úgy
— vívódtak az akkori idők problémáival.
Szükség van-e ilyenre filmekre, egyáltalán: efféle m ű­
alkotásokra? Az úgynevezett ötvenes évek időszaka
— ami a helyes elvek torzulását illeti — lezárult, a leg­
illetékesebbek dolgozták föl a problémákat, elemezték
ezek okait, s a következtetéseket nemcsak elem z é se k ­
ben, vagy határozatokban tették meg, hanem a gyakor­
latban: következetes fejlődésünk bizonyítja ezt. Mi
szükség akkor — m ondhatni — a m últ fölhánytorga­
tására?
Ez a kérdés nemr ég egy másik m agyar film bem uta­
tásakor is fölvetődött, s hozzá rendkívül hevesen.
Jancsó Miklósnak, sok nagyhatású és világszerte elem­
11 9
zett mű rendezőjének új filmje, a Fényes szelek élesz­
tette a vitát. Nagyjából ugyanarra a korra tekint visz­
sza ez a film is, m int a Feldobott kő: az úgynevezett
népi kollégiumok korára, tehát 1947/48-ra. Mivel Ja n ­
csó — művészi sajátosságához híven — szokatlanul
nagyerejű sűrítéssel, részben elvonatkoztatással él,
film jének tartalm át és m ondanivalóját nehezebb meg­
határozni, m int Sára m űvének m eséjét és tanítását.
A Fényes szelek, ez talán a film helyeslőinek és ellen­
zőinek véleményében egyaránt közös, azt firtatja, ho­
gyan torzulnak jó szándékok hibás gyakorlattá, ho­
gyan „vált át” dem okratikus törekvés diktatórikus cse­
lekvéssé.
Sára kifejezésmódja — látszólag — egyszerűbb,
m ondhatni „realistább”. M iért teszem idézőjelek közé
a szót? Azért, am iért a m ondatba szúrtam a „látszó­
lag” szót is. A realizmus ugyan — m a m ár föltehetően
nyilvánvaló — nem érthető félre naturalizm usként,
semmiképp sem lehet földhözragadt, hanem a valóság
tágabb, helyes értelmezéséhez, nem kis m értékben fi­
lozofikus értelmezéséhez igazodik, a közfelfogás még
mindig közvetlen értelem ben gondol realizmusra. Sára
például olyan történeteket beszél el a filmen, amelyek
így megtörténtek, vagy m egtörténhettek; Jancsó vi­
szont m ár a közlésnek ezen a fokán sűrít és elvonat­
koztat, pontosabban szólva; észrevehetően elvonatkoz­
tat. Jancsó elbeszélése így nem történt meg, s nem
is történhetett; anélkül, hogy m ost a film szakmai
elemzésébe bocsátkoznék, csak röviden utalok arra,
hogy az első perctől kezdve a Fényes szelek világos
külső jegyekkel figyelmeztet arra, hogy gondolati ér­
telemben sűrített és elvonatkoztatott, a közvetlen rea­
litás köréből az asszociatív realitásokba emelt művet
ad elő (a helyszín is szinte jelképes, az öltözékek pedig
„korhűtlenek” stb.).
De vajon Sára „realistább”-e azért, m ert ezt a külső
elvonatkoztatást mellőzi? A rról most ne szóljunk, hogy
Sára módszere a közérthetőség szempontjából kelleme­
sebb, m ert ha valaki — bárm i okból — mellőzi a
gondolattársítást, önmagában is elfogadható elbeszélé­
seket élvezhet, szemben Jancsó kifejezésmódjával,
amely előzőleg — vagyis a film megtekintése közben
— rendkívül erős gondolati tevékenységet, messziható
gondolattársítást követel meg.
Jancsó filmjeihez — ezt sokan gúnyolódva emlege­
tik — „használati utasítás”, helytállóbb kifejezéssel:
szótár szükséges. A film kifejezésmódja — jelrendszer,
ilyen értelem ben éppen olyan, m int a szó, amely nem­
csak különféle nyelveken szólalhat meg, hanem ezeken
a nyelveken belül is újabb „nyelveken” (szaknyelve­
ken), amelyek az egy nyelven beszélők előtt is „ért­
hetetlenek m aradhatnak, s ráadásul még az elbeszélő
stílusa, logikája ugyancsak befolyásolhatja a megér­
tést. Ha most valam iféle rövid szótárt kellene össze­
állítanom a Jancsó-filmekhez, ezt írnám :
Ezek a film ek vertikálisan képzőművészeti, horizon­
tálisan zenei szervezésűek, s ráadásul a kettő nem él
egymástól elkülönítetten, hanem dialektikus kölcsön­
hatásban. Mit jelent ez? Hozzászoktunk, hogy a m ű­
veket irodalm iasan értsük, és értsük meg. A korszerű
filmművészet számos alkotásához, közöttük a Jancsó-
filmekhez. ez kevés. Nem az a lényeges, vagy nemcsak
az a lényeges, hogy m i történik egy-egy jelenetben,
m it m ondanak; lényeges, talán még lényegesebb az
is, ki, milyen környezetben, milyen „festői” m eghatáro­
zottságban teszi mindezt. Egy-egy mozdulat, a színek
játéka, a háttér legalábbis egyenértékű meghatározó
motívum az ilyesféle filmekben. A zenei szervezés azt
jelenti, hogy Jancsó film jei egy-egy központi tém át
dolgoznak föl, variációkban; az értelmezést nehezíti,
hogy a téma nem m indig vezérszólamként szólal meg.
Ezenfelül a kettő hat egymásra; a képzőművészeti
elemzést nem csupán egy-egy képen belül kell elvé­
geznünk, hanem a film különféle pontjainak szembe­
sítésével, hogy megfigyelhessük, rím elnek-e a képek,
vagy éppen ellenhatásban vannak egymással.
Ami m ár most a Fényes szeleket illeti, ez a film —
m int mondtam — a személyiség szerepét vizsgálja a
történelem ben; a demokrácia és a diktatúra viszonyát
120
vizsgálja, méghozzá a szocialista demokrácia és a pro­
letárdiktatúra, valam int ezek torzulásai tekintetében.
Nem szeretném most a m ár lezajlott vitákat újraélesz­
teni, ezért nem bocsátkozom részletekbe. Csupán né­
hány megjegyzés. Némelyek a film et „egyházellenes­
nek” értették, mások ellenkezően, attól tartottak, hogy
benne az „egyháziak” rokonszenvesek, a szocializmus
hívei nem. Úgy gondolom, hogy egyik értelmezés sem
helytálló. Az első m ár azért sem, m ert itt nem konkrét
egyházról van szó, hanem egy világnézeti típusról, s
ennek nem a vallás maga, hanem a vallásosság egy
vonása, a dogmatizmus, az önálló gondolkodás hiánya,
a nyáj szellem, az alázatos és közönyös engedelmesség
a fő vonásai. A másik értelmezés pedig véleményem
szerint azért nem helytálló, m ert a film nem ezt a
kettőt állítja szembe egymással; a film a szocializmus
építésének különféle értelmezéseit szembesíti vita cél­
jából. Ez a vita napjainkban folyik: tisztázása korunk
egyik fő feladata.
Voltaképpen ugyanebben a vitában foglal állást Sóra
film je is. Sára ugyancsak azt vizsgálja, micsoda káro­
kat okoz, ha célt tévesztünk az eszközökkel; azt fi­
gyeli, hogyan vadíthatok el éppen azok, akikért cselek­
szünk, ha nem jól, nem elvszerűen cselekszünk; akár
azt is mondhatnók, azt figyeli, azt kérdezi, hogy mi
szerepe van a személyiségnek, vagyis az embernek, a
történelemben.
Egy pillanatig közbe kell szúrnom valam it. Ezt a
tételt — a személyiség szerepe a történelemben — a
legutóbbi években általában úgy értették, hogy mi sze­
repe van egy-egy kiemelkedő történelmi személyiség­
nek a történelemben. Az e körül kialakult vita éppen
azt m utatta meg — ami világnézetileg helyes követ­
keztetés —, hogy az alapkérdés nem ez, hanem a sze­
mélyiségek szerepe a történelemben, vagyis az embere­
ké, a népé (ezúttal a nép fogalmát természetesen nem
elvonatkoztatottan, absztrakcióként értve). Ez pedig
rendkívül fontos alapkérdés, mai gyakorlatunknak és
jövőnknek egyaránt döntő problémája.
A kérdés persze kettős. Egyfelől arra irányulhat,
milyen szerepet valósíthatnak meg az emberek (ösz­
szességükben a nép) a történelem formálásában, más­
felől azonban, hogy a történelem hivatásos irányítói
— minden fokon — milyen szerepet szánnak neki.
Ez egyfelől korszerű kérdés azért, m ert a munkam eg­
osztás mai fejlődési fokán, a tudományos-technikai
forradalom korában az ember szerepe alapvetően fon­
tos, a téves válasz valóban az ember elsatnyulásához,
elgépiesedéséhez vezet, másfelől azonban azért — s ta­
lán ezt kellene első helyen em lítenünk —, m ert ko­
runk első társadalm i kérdése éppen ez, a forradalom
kérdése: a szocializmus kérdése. Első helyen kell ezt
említenünk, m ert a másik kérdés megoldásához csak a
társadalm i probléma megoldása vezethet el.
Voltaképpen, ha talán közvetve is, válaszoltam m ár
arra, a bevezetőben föltett kérdésre, hogy érdemes-e,
kell-e, szükséges-e, szabad-e az ilyesféle problémákról
beszélnünk. Világos, hogy itt nem „a m últ fölhánytor-
gatásáról” van szó, legfeljebb a m últ tanulságainak
megkereséséről, de sokkal inkább arról, hogy — a m ű­
vészet évezredes szokása szerint — nem jelenidejű
történetekben tükröződnek a jelen alapkérdései. Mind­
két film „ideje” voltaképpen a ma, nekünk szólnak,
mai kérdéseinkről.
S fölhánytorgatás-e valóban az, ha m últ problém á­
kat beszélünk el? A kárha „negatívan” ? Nem hinném.
Megint csak a művészet évezredes gyakorlatára hivat­
kozhatnék, miszerint a „negatív” ábrázolás a legpozi­
tívabb; ezért lehet a leghatásosabb drám ai forma (de
nemcsak a drámában) a tragédia, amely a hős buká­
sával végződik, de ezért hatásos az igazi komédia is,
m ert ez ugyancsak a contrario érvel.
Adyt szeretném idézni befejezésül. „Tied vagyok én
nagy haragomban, / Nagy hűtlenségben, szerelmes
gondban / Szomorúan magyar. / Föl-fölhajtott kő, bús
akaratlan, / Kicsi országom, példás alakban / Te orcád­
ra ütök.”
Ady forradalm a győzött; Adyénál forradalm ibb for­
radalom győzött. Ady indulatával kell forradalm i éle­
tünket tovább jobbítani,
Zay László
K Ö N Y V - ÉS F O L Y ÓI R A T S Z E M L E
MARTIN LUTHER KING: KRAFT ZUM LIEBEN
Betrachtungen und Reden des Friedensnobelpreis­
tr ägers Friedrich Bahn Verlag, Konstanz, 234. lap.
Ha Dr. M artin Luther King csak egyik vezetője lett
volna az am erikai négereknek a szabadságért és egyen­
lőségért vívott harcukban, nevét nem emlegetnék tisz­
telettel és csodálattal az egész világon. Ha igazságos
harcában csak az erőszaknélküliség eszméjére kö­
telezte volna el magát, Gandhi példája szerint, úgy
törekvése és hatása nem ütötte volna meg a Nobel-bé­
kedíj megtisztelő mértékét. King nagysága és jelentő­
sége abban áll —, tragikus halála ezt a h atást csak fo­
kozta —, hogy nemcsak kemény, határozott, ugyanak­
kor erőszakmentes harcos volt, hanem mindezen túl
olyan ember is, aki szeretni tudta legádázabb ellensé­
gét is.
Kötetben összegyűjtött prédikációi és beszédei meg­
m utatják, milyen forrásból m erítette erejét. Gondol­
kozásának, m agatartásának, dinam ikusan cselekvő éle­
tének középpontjában a mindenkor érvényes, m inden­
kor kötelező krisztusi szeretet parancsa állt. „A cse­
lekvő szeretet” és „Szeressétek ellenségeiteket” címet
viselő prédikációjában halálosan komolyan veszi Jézus
szavait; szükségszerű következtetéseit fenntartás nélkül
vállalja. Érdemes feltenni a kérdést: m it kezdenek a
keresztyénség többi igehirdetői a keresztyének milliói
Krisztusnak e sarkalatos igényével irántunk: „Szeres­
sétek ellenségeiteket”?!
Ebben a vonatkozásban különös prófétai nyom aték­
kai beszélt. Prédikációi nyom tatott form ában is meg­
tartották látnoki erejüket, meggyőző dinamizmusukat.
„Az ember a gyűlölet útján van. Olyan ú tra tért, mely
pusztuláshoz és kárhozathoz vezet. Ellenségeink
szeretésének parancsa nem egy rajongó álmodozó jám ­
bor kérése. Olyan szükségesség ez, amely túlsegít m in­
ket ahhoz, hogy túléljük a dolgokat. A szeretet ellen­
ségeink irán t is, az a kulcs, amellyel a világ problémái
megoldódnak.”
King őszintén és praktikusan igyekszik megközelí­
teni a problém a gyökerét és felveti a kérdést: „Hogyan
szeressük hát ellenségeinket?” Megérteti olvasóival,
hogy az a szeretet, am iről itt Jézus beszél, nem szim­
pátia, viszonzó kedvesség, spontán emberi érzelem, h a­
nem „megértés, teremtő, megbocsátó jóakarat minden
ember irá n t”.
Tisztában van vele, hogy a legtöbb em ber az ellen­
ség iránt való szeretetet kizártnak tartja. Döbbenetes
módon érvel ez általános szemlélet ellen. „A gyűlölet
nem űzheti ki a gyűlöletet. Egyedül a szeretetnek si­
kerülhet ez. A gyűlölet megsokszorozza a gyűlöletet,
az erőszak fokozza az erőszakot, a keménység a ke­
ménységet, a megsemmisülés állandó forgatagában.” A
gyűlöletet félelmetes megrontó erőnek tartja, mely
nemcsak annak árt, aki ellen irányul, hanem sokkal
inkább annak, akiből a gyűlölet árad. A gyűlölet fel­
dúlja és lealacsonyítja az ember egész természeti lé­
nyét. „A szeretet azonban egész valóját terem tő mó­
don építi. A szeretet megváltó hatalom m al megvál­
toztat.” Teljes meggyőződéssel vallja, hogy a szere­
tetnek ez a terem tő ereje az egyetlen megoldás a vi­
lágm éretű problém ák tekintetében is.
A szeretet szabadító erejét az am erikai négerkérdés­
ben is vallja. Ebben hitelesen, m egpróbáltan állítja,
hogy sincs más út. „A faji problém ák soha nem oldód­
nak meg végérvényesen, míg az elnyomott emberek
nem lesznek képesek ellenségeik szeretésére”. Elisme­
ri, hogy azok a megaláztatások, megszégyenítő em ber­
telenségek, amelyeket el kell viselniük, könnyen abba a
kísértésbe vihetik őket, hogy ellenfeleiket gyűlöljék.
Régóta járnak m ár ezen a „járható” úton. „A nemzet
és az emberiség érdekében új ú tra kell lépnünk. A
szeretetnek ez a régi, de mégis mindig új ú tja alkal­
mas egyedül, hogy a régóta óhajtott boldog emberi kö­
zösséget elérjük.”
Hogy szavai és rendíthetetlen meggyőződése a m in­
denkor kötelező szeretet tekintetében, nem utópikus
eszmefuttatás, megható, de csupán dekoratív frazeoló­
gia, azt egzisztenciális létük kérdéseiben is a legmesz­
szebbmenő mértékig m erte vállalni. „Szórjatok bom­
bát házainkra, fenyegessétek gyermekeinket, m i akkor
is szeretni fogunk benneteket. Éjszakának idején küld­
jétek bérenceket otthonainkba, hogy félholtra verve
otthagyjanak bennünket, ennek ellenére szeretni fo­
gunk benneteket. És legyetek bizonyosak abban, hogy
mi a szenvedésre való készségünkkel le fogunk győz­
ni benneteket. Elnyerjük m ajd egy napon szabadsá­
gunkat. De azt nemcsak a m agunk szám ára nyerjük el.
Addig fogunk szívetekre és lelketekre appellálni, amíg
titeket is megnyerünk. S akkor a mi napunk kettős
győzelem lesz.” Ezek a szavak betekintést engednek
King szíve mélyére, melyben teológiai meggyőződése
és etikai m agatartása következetes, szétválaszthatatlan
egységben jelenik meg. De ugyanakkor m egértetik azt
is, m iért volt olyan veszedelmes ellenfél és m iért kel­
lett meghalnia.
„K raft zum Lieben” beszédgyűjteményét, még maga
M artin L uther King állította össze és adta nyomdába.
Az előszóban m esterkéletlen szerénységgel beszél arról,
hogy milyen nehezen szánta el m agát a berlini Wald­
bühne színpadán tarto tt előadására és általában a be­
szédgyűjtemény közzétételére. Nem célja, hogy másolt
m agatartására vonatkozólag előírásokat adjon; ő csak
egyet tud: kész elmondani az Egyesült Államok déli
tartom ányaiban élő négerek helyzetét és szabadsághar­
cát. „A hit képessé tesz bennünket, hogy tovább­
menjünk. Ez az a hit, a m e ly e t itt is ajánlani tudok.
Legyen az élő, cselekvő, nyilvánvalóvá lett erős hit,
amely elhozza Jézus Krisztus győzelmét a világ felett;,
teljesen mindegy, hogy keleti, vagy nyugati világ az,
Ezzel a hittel leszünk képesek együtt dolgozni, együtt
imádkozni, együtt harcolni, együtt szenvedni a sza­
badságért, m ert mi tudjuk, hogy egy napon szabadok
leszünk.”
A keresztyén h it és politikai feladat King számára
szétválaszthatatlan egységet jelent. Az ökumene pedig
a m inden ember testvériségének természetes előképe,
lépcsőfoka. Szenvedélyesen h itt abban, hogy az egyház­
nak a gazdasági és politikai viszonyokkal együtt kell
a szebb, az emberibb életért harcot vállalnia, m ert
meggyőződése szerint Krisztus szabadító evangéliuma
az embernek nemcsak a lelkére, hanem testi létére is
vonatkozik. Ezen az alapon állva gyakorolja az am e­
rikai társadalom k ritikáját is: „Igazságtalan törvényei­
teknek jó lelkiism erettel nem engedelmeskedhetünk,
m ert mi nemcsak arra vagyunk kötelezve, hogy együtt
m unkálkodjunk a jóval, hanem hogy vonakodjunk a
gonosszal való együttmunkálkodástól.” Ez a megragadó
és bátor őszinteség jellemzi „Pál apostol levele az
amerikai keresztyénséghez” című elevenbe vágóan ak ­
tuális és következetesen krisztusi szemléletű társada­
lomrajzát.
Közel egy éve m ár, hogy az orvgyilkos golyó a
memphisi szálloda erkélyére kilépő bátor harcost el­
némította. Szenvedélyesen szerette az életet, nem ke­
reste a halált, de nem félt tőle. Nem sokkal halála
előtt megmondotta, hogy meggyilkolására készülődnek.
Erőszakos halála nem buktatta meg eszméjét, sokkal
inkább bizonyító pecsétje m arad hitvallása igazságá­
nak. Így lett a néger faji megkülönböztetés bátor szó­
szólója, halála után még fokozódóan, világtekintéllyé,
az egyetemes emberi lelkiism eret el nem ném ítható
hangadójává. Így lett M artin Luther King a keresztyén
egyház egyik nagy vezetőjévé, korunk egyik legna­
gyobb keresztyén egyéniségévé.
Fekete János
121
 Meditáció egy új könyv fölött
— A kolostor. Írta: Maróti Lajos. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1968, 608. old. —
Tém ája a következő. 1949 nyarán egy szerzetesrend
magyarországi anyakolostorában húsz fiatalem ber ölti
m agára a szerzet ru h áját és fegyelmét, azzal az elha­
tározással, hogy négy év m últán véglegesen elkötelezi
m agát a szent engedelmesség, tisztaság és szegénység
jegyében a szerzetesi élettel. A választott életpálya
egén azonban ham arosan súlyos viharfelhők jelennek
meg, és a világtól — de m agától a rendtől is — h er­
m etikusan elzárt noviciátusba berobban a h ír: a kor­
m ányzat föloszlatta a szerzetesrendeket, aki nem h a j­
landó elhagyni a kolostort, internálják. Az újoncok
sorsdöntő választás előtt állnak, és — m aradnak. Ára
a társaság mégsem kerül szögesdrót mögé: az utolsó
pillanatban létrejött megegyezés értelm ében rendjük
megmarad. De nem így a novíciusok! Néhány év le­
forgása alatt különböző indokok alapján tizennyolcan
elhagyják a rendet. De a kiugrott novíciusok, kleriku­
sok, felszentelt papok, paptanárok élete nyomasztó te­
herként viseli magán a szerzetesi élet „eredményeit”.
De m iért? Erre próbál feleletet adni M aróti regénye.
Nyilvánvaló, hogy a regény problem atikája a katoli­
kus egyházi élet egyik igen nagy kérdését — annak
elvi és gyakorlati részét — értelmezi. E szerint a ka­
tolikus egyház körein kívül álló, de hivő ember, foko­
zott érdeklődéssel ugyan, de a kívülálló kényelmes
alapállásából szemlélheti a kérdést és m ondhatja ki
ítéletét. Csakhogy nem ilyen egyszerű a helyzet! Idéz­
zük föl m agunkban Rm 2:1-et „Annak okáért m ent­
hetetlen vagy óh ember, bárki légy, aki ítélsz: m ert
amiben m ást megítélsz önm agadat kárhoztatod; mivel
ugyanazokat míveled te, aki ítélsz.” Ez esetben úgy ér­
telmezem ezt a páli igét, hogy más-m ás elvi (teoló­
giai!) alapokon is el lehet jutni olykor „megszólalásig
hasonló” kérdéskomplexumokhoz, hibákhoz, eredm é­
nyekhez. Tehát autom atikus protestáns beidegződéssel
nem lehet, nem szabad lerázni magunkról „a katoli­
kus” problém át, m ert ha megtesszük, úgy esetleg a
m inket is eszméltető és önvizsgálatra indító „vízcsep­
peket” is lerázzuk magunkról. Krisztus követőinek
vallják m agukat katolikus testvéreink is és mi is (ez
a specifikum!), és a „világ szempontjából” érdektele­
nek a „követésbéli” különbségek, ha bizonyos absztrak­
ciókat érvényesnek lá t mindkettőnkre. A „világnak”
ez a látása pedig olykor teljesen helytálló. (Gondol­
junk csak a marxizmus, a szocialista társadalm i rend
kezdeti protestáns és katolikus megítéléseire!) Tehát
azzal az alázattal fogjunk neki vizsgálódásunknak,
amely em elt fővel vállalja, hogy „m iattunk károm ol­
tatik az Isten neve” a „világban” !
A könyv főszereplője Tarró Vilmos, szerzetes nevén:
Béda. Karácsony éjszakáján, az éjféli mise idején
szemlélve a kolostor bazilikájába érkezett falusiakat,
a következő gondolatok ötlenek föl benne: „»Hogy éle­
tük legy en ...« — motyogja magának. Igen, értök kell
élnie, hogy életük legyen, s nemcsak odatúl, de m ár
itt a földön. Azt m ondják Isten egyházáról, azért for­
dítja híveinek tekintetét az odatúli világra, hogy köny­
nyebben belenyugodjanak az itteni nyomorúságba. Ez
egészen biztosan nem igaz: rágalom, vagy egyszerű fél­
reértés. Félreértés, még akkor is, ha ebbe netalán m a­
guk az Isten szolgái is beleestek. Jézus nem mondta,
hogy legyetek nyomorultak, kisemmizettek és boldog­
talanok a földön. Legyetek b ék etű rő k . . . Ez nem
egyenlő azzal, hogy legyetek belenyugvók. Különben
is: a nyomorúság megsilányítja az embert, törpévé te­
szi; az Isten üdvösségének boldogságából pedig a ta ­
nítás szerint ki-ki annyit fogadhat be, amennyi belefér
— aki tehát nem tudja kibontani és megnöveszteni
önmagát, annak Istenből is kevesebb jut. Ne törődje­
tek bele a világ nyomorúságába, m ert akkor kevesebb
fér belétek az örökkévalóságból!”
Béda e gondolatait nem lehet azzal elutasítani, hogy
túlságosan ember-központú, és nem számol az Isten
„akcióival”, hanem csak az em bert látja képesnek a r­
ra, hogy „realizálja” a maga szám ára az Istennel való
122
kapcsolatát. Isten szövetségében éppen hogy aktivizál­
ja az embert, am it legradikálisabban Jézusnál lehet
látni, amikor „hatalm at ada nékik” (ti. a tanítványok­
nak), hogy az ember igencsak evilági nyomorúságaival
szemben az egyház a legutóbb i időkig megtérést és
bűnbánatot hirdetett ott is, ahol pedig az „életnek be­
szédével”, kizárólag a szeretet alapján „két kézzel kel­
lett volna segíteni. És éppen azért csökken ma is az
egyház jelentősége, m ert előbb küld m ankókat a
megcsonkítottaknak, m int hogy világosan és egyértel­
m űen elítélné és minden erejével megakadályozná a
megcsonkítást. Az evangélium szociális igazságai m orá­
lis tételekké szelidíttettek; e tételek proklamálói pedig
alkalm atlanná váltak arra, hogy Isten országát erővel
és hatalom m al hirdessék.
Béda és társai kálváriája éppen ott kezdődik, am i­
kor rádöbbennek a rra az évszázados tényre — amely
korunkban is jelen van —, hogy szerzetesi életük csak
önmaguk üdvösségét és egy intézmény fennm aradását
hívatott szolgálni. A „szerzetes” egyház pedig éppen
akkor válik fölöslegessé és Urához hűtlenné, amikor
kétes értékű m egmaradása érdekében elhallgatja az
Ige radikális igazságát, amely érvényénél fogva az
egész világra — annak minden emberére, társadalm á­
ra — vonatkozik. De mindaddig, míg ez a felismerés
nem ju t túl az ünnepélyes elismerésen, és nem találja
meg egészen konkrétan a gyakorlati kifejeződését —
minden m ondani valónk fecsegéssé devalválódik.
Béda természetbölcselet tanára, Jácint atya a szer­
zetesi életről beszélget tanítványával és így szóbake­
rül a renden belüli reformmozgalom, mely célja sze­
rin t a szabályzat tökéletesebb betartását tartja kívá­
natosnak. Így beszél Jácint atya: „ ...Ö n még fiatal, és
fölteszem, ambiciózus. Ne vegye, kérem, pejoratívnak
ezt az ambiciózust. Fene megette azt az ifjúságot,
amelyben nincsenek törekvések arra, hogy megváltoz­
tassák a környezetüket, a saját képükre és hasonlatos­
ságukra. Nyilvánvaló, hogy m aguk is ambiciózus fia­
talemberek, s mivel szerzetesnek jöttek, az is nyilván­
való, hogy a becsvágyuk a szerzetességre irányul. A
neofiták kérem, mindig szigorítani akarnak, ez is ter­
mészetes. Én csupán arra kívántam fölhívni a figyel­
mét, hogy egy ilyen törekvésnek hátulütői is vannak.
A szigorítás iránya: jobban elzárni a világtól. Ugyan­
akkor a beltenyészetek sokkal több torzót produkál­
nak, ez nemcsak biológiai tény, de lelkiekben is így
van. Tehát lehet, hogy a törekvés a legszebb szándé­
kok fonákjait hozza felszínre.”
A szigorítás „reform er” gondolata kétségkívül abból
a lélektani szükségszerűségből táplálkozott, amely a
megmerevedés állapotában minden változásnak örül,
tekintet nélkül annak irányára. Nyilvánvaló, hogy csak
egy, viszonylag hivatalosan is „garantált” út volt —
visszafelé. Béda és társai is hívei voltak ennek a gon­
dolatnak, m ert más mozgási lehetőségük nem volt. Ezt
a vélt mozgást kritizálja Jácint atya, rám utatva arra,
hogy a „reform” megvalósulása még teljesebbé tenné a
világtól való elzárkózást, ami pedig csak fokozná a
máris elviselhetetlen lelki aberrációkat. — A fiatalem ­
ber lelki széthullását eredményezi, ha túl sok bezárt
kaput lát maga körül, túl sok lezárt, de meg nem oldott
kérdést. Erre csak ösztönzőleg hat az a másik — fia­
tal ember számára érthetetlen — tényező, hogy az az
intézmény, amely minden pillanatban kényszerű lét-
jogosultságát átgondolni (gondoljunk itt a szerzetesek
zsúfolt imaéletére), hogyan nem veszi észre azt, hogy
a léte alapját szolgáltató tudom ányt cáfolja a világ
autentikus, egyházon kívüli tudomány. Nem érti, nem
értheti meg egy gondolkozó ember, hogyan lehet bi­
zonyos dolgokat figyelmen kívül hagyni és ismeretle­
nül értéktelennek tartani. Béda filozófia-tanára büsz­
kén állítja, hogy egyetlen helyes filozófia a skolasz­
tika. A fiú vitatkozhat ugyan, de egy bizonyos hatá­
ron túl beleütközik a hittel való visszaélésből kelet­
kező teljes tudatlanságába és annak emberi jellemeket
 deformáló hatásába. Egyre inkább látja, hogy jobbra­
többre érdemes emberek vagy ridegen visszavonulnak
magányukba, vagy egyszerűen kedély- és idegbetegek
lesznek. De, Béda, a m atem atikán csiszolt agyával
állja az értelmetlenség ostromát. Azt is tudja, hogy ha
a levezetésben nem talál hibát, s az eredmény mégis
önm agának ellentmondó, a kiindulási axióm ákat kell
szemügyre venni. S valóban, itt a vitatható pont. Az
életüket meghatározó norm ák közvetlenül és logiku­
san folynak a h it tárgyául szolgáló kinyilatkoztatott
igazságokból. Ez azonban nem jelenti, hogy e norm á­
kat és szabályokat is a h it tárgyának kijáró fenntar­
tás nélküliséggel kell elfogadni. A szabályzatból nem
lehet hittételt faragni. Semmiféle szabályzatból. M ert
a szabályzat van az em berért és nem az em ber a sza­
bályzatért. És különben is: nemcsak következetesség
létezik, hanem józan emberi megfontolás is. A m it h in ­
ni kell, azt fenntartás nélkül el kell fogadni; ami
azonban ezen tú l van, abban nem hinni: azon gondol­
kodni kell, józanul és elfogulatlanul, szabadon és elő­
ítéletek nélkül. Ellenkező esetben jő a vak fanatiz­
mus, s nyom ában az intézm ényesített gyanakvás, a tit­
kosrendőrök és inkvizitorok. . .
A hinnivalóknak és a megfontolnivalóknak ez a ha­
tározott, ám szükségszerű szétválasztása véleménye
szerint minden további nélkül keresztülvihető. És úgy
sejti, hogy ezzel az axióm ával m egtalálja életének „bel­
ső egyensúlyozó elvét.” Béda m egtalálta belső egyen­
súlyát, de megőrizni nem tudta, — nem tudhatta, m ert
a „megfontolnivalókat hovatovább „hinnivalókká tet­
ték, a „hinnivalókat” m eg szinte „frázis-gyűjtemény­
ként” adták elé. — Sajnálatos módon azt kell m onda­
ni, hogy a Béda-szerű ember fehér holló. M ondhatni
azt is, hogy kevés a gondolkodó ember. Nem gondol­
kodni — talán legegyszerűbb az ún. hit keretein belül,
de itt is vannak a legborzasztóbb következményei. Az
Isten, aki „szövetséges-társát” aktívnak ak arja látni,
elsősorban szellemi-lelki aktivitást kíván „partneré­
től”. Ez pedig úgy értendő, hogy az em ber Istenről
szóló bizonyságtételének gyakorlati m egvalósítását
csak abban az esetben képes helyesen végrehajtani,
ha Isten ak aratát a saját „kegyelmi ajándékain” át­
szűrve teszi magáévá, ismeri fel. H a ennek nem így
kellene lenni, akkor az ember Istenhez való viszonyu­
lásában olyan lenne, m int egy jól vagy rosszul m ű­
ködő gép. Ha tehát az Isten akaratát a „kegyelmi aján­
dékokon” á t kell megvalósítani, akkor ezeket a „ke­
gyelmi ajándékokat” meg kell ismernem és mivel ezek
ember-voltom ban vannak „elrejtve”, m agam at kell
megismernem. Ez a „lehetetlenség” pedig csak egy mó­
don válik „lehetségessé” : megforgatom m agam a Szent­
írás tükrében és elhiszem-megértem abból, hogy ki va­
gyok én tulajdonképpen. — Itt egy kérdés látszik még
nagyon fontosnak: m it tehet az egyház, a hivők kö­
zössége ebben a kérdésben? Nagyon sokat! Lehet gát­
ló erő és hajtó erő. Talán a legegyszerűbb példát ér­
demes itt em líteni: prédikálhat az igehirdető úgy, hogy
önkéntelenül gondolkodásra, végiggondolásra serkent
valakit, vagy éppen átsegít egy m egoldhatatlannak lá t­
szó elvi ellentmondáson, és prédikálhat úgy is, hogy
az önmagában is érthető és gondolkodásra indító Igét
is értelm etlenné és józan emberi ésszel beláthatatlan­
ná teszi. Sajnos az egyháztörténetnek számos olyan
korszaka sorolható fel, am ikor tíz gondolkodó hivő
em bert adtak egy képmutató, de engedelmes emberért.
Nyilvánvaló, hogy ezekben az esetekben az egyházi
hierarchia leplezetlen hatalom szeretetéről van szó. Mi­
vel az egyház ezt a kísértést soha nem tekintheti erejét
vesztettnek, állandóan azon kell m unkálkodnia, m in­
den rendelkezésére álló eszközzel, hogy tagjai a „meg­
fontolnivalókat” megfontolhassák és a „hinnivalókat"
elhihessék.
Bédának el kellett veszítenie egyensúlyát, m ert kör­
nyezete nem tűrhette el azt az egyensúlyt, melyet nem
ő ad, am elyet az em ber önmaga is m egtalálhat. Nem
tűrhette el ezt a szabadságot, m ert ez a szabadság fö­
löslegessé tette volna apró korlátait, aprólékos szertar­
tásait, hovatovább a léte lényegét adó külsőségeket.
Minden eszközzel meg akarták törni Bédát. És meg­
törték. Ez lett az eredmény: „ ...e z e n tú l csak olyan
esetekben foglal állást, ahol egyértelműen annak a kö­
zösségnek az álláspontját képviselheti, amelynek ruhá­
ját viseli. Megszűnt az egyéni vélemény, megszűnt az
egyéni gondolkodás. Igaza volt a páternak: a hivés és
gondolkodás párviadalában nem lehet félmegoldások­
kal operálni. Kezdetben azt hitte, van harm adik út
is: am it hinni kell, hiszem, az összes többi felett gon­
dolkodom. Naivitás volt, nem ism erte eléggé a hit te r­
mészetrajzát. M ert a dolgok kemény logikája szerint,
ahol valamiben, egyetlen még oly kis tételben is, hinni
kell, ott m indenben hinni kell.” Béda sorsa itt meg­
pecsételődött, napjai a szerzetben megszámláltattak.
Nem élhet ember egyéni vélemény, egyéni gondolko­
dás nélkül, s ha ilyesmit kényszerít magára, élete ve­
getálásra is alkalm atlanná válik. Em iatt kellett el­
hagynia a rendet.
Roppant érdekes, hogy szinte kitapintható az a pont,
ahol Béda m egmenekülhetett volna. Megmenthette
volna önmagát, bár kétségkívül nem a szerzetes rend
számára, hanem a maga és „kegyelmi ajándékai” szá­
mára. Talán nem véletlen az az összefüggés sem,
amelyben megcsillant előtte a „menekülés” lehetősége.
„Amíg élek, meg nem értem — m ondja Béda — m iért
ne lehetne összeegyeztetni a keresztyén tanítást a te r­
melő javak társadalm i birtoklásával. Ezt attól függet­
lenül is meg lehetne tenni, hogy elfogadnók a m ate­
rializmust. — És ehhez csak az kéne — feleli egyik
társa —, hogy enciklikák és Szent Tamás helyett az
Evangéliumot vegyük elő.” Elgondolkoztató, hogy ez a
„prófétai” erejű m egállapítás nemcsak Béda számára
vált hallatlanná, de azt a társát sem m enthette meg,
aki kimondta. Ha ez a pont nem lenne „megmentő-je­
lentőségű”, akkor a „dolgok kemény logikája” szerint
elképzelhetetlen, hogy létezik még, létezhet még: gon­
dolkodó és hivő ember egy személyben.
Természetszerűleg az író szuverén joga szerint „meg­
oldotta” az általa felvetett kérdést. Nekünk az a fel­
adatunk, hogy felism erjük: m it ne gondoljunk, állít­
sunk, m ondjunk és tegyünk. Azt, am it tennünk kell —
de a bennünk lakozó „másik törvény” m iatt sokszor
nem vagyunk képesek tenni — világosan elénk adja az
írott Ige és lehetővé teszi a testté lett Ige. A „mit
n e . . . ” széles skáláján pedig több oktávot fog át ez a
csodálatos könyv: A kolostor.
Ifj. Tarr Kálmán
MAGYAR—ZSIDÓ OKLEVÉLTÁR — MONUMENTA
HUNGARIAE JUDAICA, XI. KÖTET
Szerkesztette Scheiber Sándor, kiadja a Magyar
Izraeliták Országos Képviselete, Budapest, 1968.
539 lap.
A magyar-zsidó tudományos irodalom reprezentatív
kiadványsorozatának új kötetében Scheiber Sándor
professzor eddigi szerkesztői koncepciója szerint tesz
közzé, vagy talán helyesebben foglal keretbe (előszó,
bevezetés — mutatók, fakszimilék) 1070 oklevelet, le­
véltári adatot, idézetet. Az Előszóban maga a szerkesz­
tő centenárium i megemlékezésül életrajzi motívumok,
bibliográfiai tételek és levélszemelvények alapján ra j­
zolja meg a monográfus m ártír-papnak, Pollák Miksá­
nak (1868—1944) történetírói portréját: „Pollák Miksa
és a magyar zsidó történettudom ány”. Grünvald Fü­
löp jeles posztumusz dolgozata m int bevezető tanul­
m ány összefoglalóan még eddig nem tárgyalt témáról
tájékoztat: „Zsidó vámosok m agyar földön a XVII. és
XVIII. században”. Az oklevél-rész egyfelől továbbsű­
ríti az 1446—1741. évkörnek m ár az előző kötetekben
közölt XV—XVII. századi anyagát, másfelől új forrás­
területeket aknáz ki: az értékes kiegészítő okmányok
m ellett a mű gerincét, a pesti tanácsülési jegyzőköny­
vek adataival érintkezve, a budai tanácsülési és bírói
jegyzőkönyvek adják. A közel ezer oklevél sokrétű vál­
tozatban tá rja fel a Buda visszafoglalását követő fél­
évszázad magyar zsidóságának az ország egyetlen pont­
jában élő vagy más vidékről átmenetileg itt megfor­
dult tagjainak életmozzanatait, illetve láttatja meg a
kereskedelmi ügyletek kapcsán tám adt kérelmek és
keresetek itt összefutó szálait. Ezen a ponton szeret-

nők bemutatni, természetesen csak jelzésekkel érzé­
keltetve, a kötet gazdag tartalm át.
Közjogi vonatkozásban bizonytalan és kietlen a bu­
dai zsidók helyzete. Az udvari kam ara védi a zsidó­
kat érdekből (többen élelmet, fegyvereket szállítanak
a katonaságnak), a város pedig a maga joghatósága
alá ak arja vonni őket, hogy szabadon rendelkezhes­
sék velük. Rikítóan színezi Buda lakosságának m aga­
tartását az a körülmény, hogy 1686 után a török kiűzé­
sével néptelenné lett B udára és környékére (Soroksár,
Budaörs, Budakeszi) m int bajor telepesek érkeznek,
és mégis m int őslakosság lépnek fel a morvaországi
községekből vagy a nyugat-magyarországi tájakról á t­
származott zsidókkal szemben. Eredendő idegenkedé­
sük és a céh érdekek parancsára cselekszenek. A budai
tanács m ár 1690-ben egyházi tám ogatást keres: Kollo­
nich Lipót bíboroshoz fordul, hogy a zsidókat a város
területéről eltávolíthassa. Ha a kam arai adm inisztrá­
ció elé kerül egy-egy letelepedési kérelem, a tanács el­
lenfolyamodványában nemcsak a kérés megtagadását
sürgeti, hanem azoknak a zsidóknak kiűzését is, akik
m ár előzőleg letelepedési engedélyt kaptak a Vízivá­
rosban (45. sz.). 1703-ban Buda szabad királyi várossá
lesz, maga dönt, befogad-e zsidókat vagy sem. Az or­
szágos viszonyokat jellemző zűrzavar itt is tükröződik.
A városnak még 1705-ben is köteleznie kell a zsidókat,
hogy a tanácsot ism erjék el felettes hatóságnak, és ne
fizessenek többé oltalompénzt a kam arának. Sőt, a ta ­
nács még 1707-ben is e téren viaskodik: bezáratja azok­
nak a zsidóknak boltjait, akik nem hajlandók elfogadni
a tanács jurisdictióját. 1710-ben radikális megoldás­
hoz folyamodik. Elrendeli a zsidók kiűzését. A kam a­
rai védelem alatt állók mentesülnek. De a rendelkezés
kiadósának m ásnapján m ár a várparancsnok megelé­
gedéssel veszi tudomásul, hogy a zsidók visszam arad­
hatnak (176, 178. sz.). Oltalom díjat fizetnek a városnak.
A két hatóság között állandó az ellentét. Amikor 1724-
ben a tanács m egtiltja a pálinkafőzést, a kam arai fel­
ügyelet tiltakozik ellene (633, 639. sz.). A város lete­
lepedést nem engedélyez. Tovább nő tehát a Budához
közeli községek (Óbuda, Zsámbék, Vörösvár) zsidó la­
kosságának száma. Ezt m utatja az 1728. évi Pest me­
gyei zsidóösszeírás (az előző konskripciókat l . MZSO.
VII. 90, 172. l .). Újabb zsidó kitiltást rendelnek el
1733-ban. A megokolás őszinte és leplezetlen: keres­
kedésükkel és házalásukkal k á rt okoznak a helybeli
kereskedőknek (897. sz.). De nyilvánvaló: ennek a ha­
tározatnak a végrehajtása is elmarad. A későbbi ok­
levelek erre utalnak.
A zsidó hitélettel kapcsolatos oklevelek egy része
messze elkerüli a szabad vallásgyakorlat gondolatvilá­
gát: 1712-ben a város lerom boltatja az épülő zsinagó­
gát (197. sz). A tanács rendelkezése értelm ében a zsi­
dók csak szobát bérelhetnek istentiszteik elvégzésére.
Engedélyt ad ugyan, hogy a tem etőt fallal körülkerít­
hessék, de az őrház építését m ár m egtiltja. Vannak
megnyugtatóbb jelenségek is: a m ár tíz év óta isten­
tiszteletet végző rabbi ugyan nem lehet városi lakos,
de csendben tovább végezheti m unkáját (489. sz.); a
mészároscéh meg akarja akadályozni a rituális vágást,
a tanács álláspontja szerint azonban: amíg zsidók él­
nek Budán, kell, hogy húsuk is legyen (717. sz.). —
A zsidó vallásközség hitéleti tisztségviselői nem egy­
szer szerephez jutnak a zsidók között folyamatban le­
vő peres ügyek rendezésében: a szabadlábra helyezés
biztosítékául a vádlottnak zsidó ceremóniák szerint
rabbi jelenlétében kell esküt tennie; tanúként hallgat­
ják ki a kántort; a tanács védelm ét kereső metsző
ügyében a zsidó bírótól (a vallási közösség vezetőjétől!
kérnek jelentést; a zsidó bírót maga a tanács nevezi
ki.
Az oklevelek anyagából fontos családtörténeti moz­
zanatok lépnek elénk. Az Országos Levéltár adatai
alapján készült m onográfiákban (Büchler S.: A zsidók
története Budapesten. Bp. 1901) vagy konskripciókban
(MZSO. III., VII. kötet) em lített családok, személyek
most a budai tanácsi és bírói jegyzőkönyvek nyomán
a m indennapi élet sodrában jelentkeznek, sorsuk képe
árnyaltabbá, élőbbé lesz, mások élettörténései viszo­
124
nyában kiegészül, Így szélesedik részletekbe a török
hódoltság után Budán elsőnek letelepedett zsidó csa­
ládok (Feit Hirsch, Jakab Nátán, Wolf Bacharach) élet­
folyamata. Csak egy-két érdekesebb esetet említünk.
A R ajna mellől 1690 körül érkezett Bacharach család
is kam arai kiváltságot élvez, s midőn később a budai
tanács a kam arától az oltalom megszüntetését kéri, ar­
ra, hivatkozik, hogy a család férfiága kihalt. Ez az
állítás valótlanság. Az 1735. évi konskripció cáfolja:
David Beer Bachrach Budán született, városi fundu­
son élt, nyílt üzlete volt (Büchler: MZsSz. XXVII, 86).
A jelen oklevél-kötet újabb bizonyítékot szolgáltat: a
nagyhírű Bacher Vilmos (1850—1913) orientalistának, a
Rabbiképző Intézet egykori igazgatójának ősét 1738-
ban testi inzultus éri (1005. sz). Az iratokban sűrűn sze­
repel Bürgel Joachim kereskedő. A kiutasítását elren­
delő tanácsi végzés ellen kérelm et ad be. A válasz ke­
gyetlen: a családfő budai tartózkodását meghosszabbít­
ják, de feleségének és házanépének távoznia kell (196,
198. sz). Új adattal bővül az aranyszállító „Simon Michl
müntzen jud”-ra, Heinrich Heine ősére (MZS. VII. 23)
vonatkozó ismeretünk. Neve abban az 1696. évi okle­
vélben fordul elő, amely egy belgrádi zsidónő elrab­
lásával kapcsolatban a budai tanács előtt lefolytatott
bizonyító eljárás részleteit közli.
Az oklevelek túlnyomó hányada a hódoltságot követő
évtizedek rendezetlen gazdasági állapotának és a pénz­
hiánynak megfelelően a hitelezők és adósok bonyolult
viszonylatait tükrözi. A bírói döntések és tanácsi ha­
tározatok a leszállított árukért fennálló tartozás, a köl­
csönzött pénz visszafizetése, a zálogba adott értéktár­
gyak kiváltása ügyében ajánlanak egyezkedést, köte­
leznek határidő m egtartására, rendelnek el végrehaj­
tást vagy telekkönyvi betáblázást. És ebben a folya­
m atban részt vesz csaknem valamennyi foglalkozási
ághoz tartozó egyén: harangöntő, hajóslegény, muzsi­
kus, halászmester, hadbiztos, zsinórkészítő, tanácsi
szolga, festő, hadnagy stb. De ott szerepel köztük
Pfefferhoven tábornok is, Buda katonai parancsnoka,
aki egy 300 forintos váltóügyben vállal érdekeltséget.
A nagyszámú megegyezést, letiltást, bírságot, kamatot,
idézést, váltólevelet, elszámolást idéző oklevél-motívu­
mok sorában akadnak rendkívülibb tételek is: tizen­
hét év óta tartó pereskedés, sírrablás, a harisnyakötő
céh tartozása; s a zálogtárgyak között a sok ágynemű,
vászon, selyemharisnya, ezüst gombos fűző stb. m ellett:
Salamon temploma, egy m inden bizonnyal 136 forintra
becsült festmény vagy ötvösmunka. — A kereskedel­
mi forgalomba a zsidók sok ágon kapcsolódnak be.
Ezek: gabona, szőlő, pálinka, kalap, ruha, vászon, lő­
szer stb. Van, aki Belgrádból mézet szállít, s akad
köztük építési vállalkozó is. De nem hiányzik a mo­
nopóliumra törekvő szándék sem: Josef Sim on és
Joel Hirsch 50 birodalmi tallért fizetne, ha a többieket
eltiltanák a pálinkaárusítástól (619. sz).
A becses dokumentum-anyag használhatóságát köny­
nyűvé teszik s biztosan segítik a lényegkiemelő regesz­
ták és a jól eligazító m utatók. Értéküket nem csökken­
ti egy-két jelentéktelen észrevételünk: a regeszták szö­
vegében kívánatos lenne az idegen fogalmak magyar
megjelölése olyan esetekben, am ikor köznyelvi szem­
pontból ismeretlennek minősülő kifejezések fordulnak
elő. Pl. paszomány, szegélydísz gallon helyett vagy al­
bánok arnauták helyett (a török szó átírása: arnaut-
ok vagy m agyar átvétele arnót-ok); itt-ott nem kö­
vetkezetes a névhasználat (Veit—Vid, Wolf—Farkas)
vagy foglalkozásnév (metsző-sakter); célszerűnek m u­
tatkoznék, ha a fogalmak nemcsak helynévi jelzős
szerkezetekben kerülnének jegyzékbe (pl. budai tem e­
tő, budai vendéglők, budai zsinagóga), hanem a tárgy­
m utató is feltüntetné: temető, vendéglők, zsinagóga;
a névmutatóból kim aradt Wolf Bacharach neve m el­
lől a tanú-szerepére utaló oklevélszám.
Végső fokon a kiváló történettudós-szerkesztő Schei­
ber Sándor és m unkatársai: a neves levéltáros Házi
Jenő s a jeles történész Pataki János jelentős művel
gazdagították magyar történeti forráskiadványainkat.
Zsoldos Jenő
 Habsburgok m aguk m ellé tudták állítani a római k a­
tolikus főurak és főpapok nagyrészét.
A 48-as szabadságharc leverését követő önkényura­
lommal még szembenálltak a protestantizm us vezetői;
de m ár a hatvanhetes kiegyezés korszakától kezdve a
m agyar protestantizm us főpapjainak társadalm i-poli­
tikai m agatartása alig különbözött a katolikus főpa­
poktól; nem hiába lettek nagybirtokos főurak, prom i­
nens konzervatív politikusok, sőt miniszterelnökök az
egyházak világi vezetőivé. Ebben az időben m ár erő­
teljesen hallatszik a rendi Magyarország várkapuján a
jogból, szabadságból kizárt rétegek: a földtelen sze­
génység, a kizsákmányolt munkásság, a türelm üket
vesztett nemzetiségek és a forrongó értelmiség, — egy
magyar Sorsszimfónia? — négyes kopogtatása; ezt kel­
lett volna elnémítaniok az első világháború ágyúinak,
az egyházak egyértelmű áldásaival. A történelemnek
— a történelem U rának — válasza erre a háború el­
vesztése, az őszirózsás forradalom, a Tanácsköztársa­
ság kikiáltása volt.
Igaz, Dózsától kezdve m inden korábbi szabadság-
harcunkban lényegében a világszerte m egindult pol­
gári forradalom kísérletei jelentkeztek akkor is, ha e
szabadságküzdelmek átütő erejét a szegényparaszti és
a viszonylag még kicsiny ipari munkástömegek jelen­
tették. De 1919. m árcius 21-én áll ki először az ipari
munkásosztály a sa já t nevében, m int a nemzet veze­
tésre hivatott új ereje, m in d járt deklarálva szövet­
ségi készségét a többi dolgozó osztályokkal és rétegek­
kel. Új történelem kezdődött tehát, m ert, a páratlanul
súlyos helyzetben új, eddig m inden alkotmányos jog­
ból kizárt osztály vette kezébe a hatalm at, elm ondhat­
juk, hogy az egész ország hozzájárulásával; hozzáfog­
va mindazoknak a reform oknak a megvalósításához,
amelyeket az elkésett, elbukott 1848-as és 1918-as pol­
gári forradalm ak nem voltak képesek tető alá hozni.
Egyúttal megkezdte a szocializmus alapjainak leraká­
sát és m egindított minden m unkát, am it — a reá tá ­
m adt intervenciós seregek és a rövidesen szervezkedni
kezdett ellenforradalm i erők cselszövései és rohamai
közepette — rövid 133 nap a latt egyáltalán napirendre
lehetett tűzni.
Lehetetl en meghatódás nélkül végiglapozni a F orra­
dalmi Kormányzótanács és az egyes népbiztosok ren­
deleteit tartalm azó egykorú kötetet. Hihetetlenül rövid
idő alatt elkészült a Tanácsköztársaság ideiglenes al­
kotmánya, az ipari, bánya, közlekedési üzemek, ban­
kok, bérházak, a kereskedelem, a 100 holdnál nagyobb
birtokok szocializálása, az igazságszolgáltatás gyöke­
res átszervezése, ugyanakkor gyengéd gondoskodás
arról, hogy a proletárgyerm ekek a Margitszigeten, a
Balaton m ellett tömegesen üdülhessenek, hogy a fo­
gaikat orvosok kezeljék, hogy hetenként fürdőszobá­
hoz jussanak, hogy a dolgozók kézizálog tárgyait in­
gyenesen visszaadják stb. Móricz Zsigmond, Bartók B é­
la, általában legjobb íróink, művészeink állanak be
azonnal a kulturális forradalom m unkájába. Új tudo­
mányos intézeteket is felállítottak, amelyek akkor
még párju k at ritkították. A legjobb nemzeti hagyomá­
nyok találkoztak ezekben a legmodernebb tudományos
módszerekkel.
133 nap, m ilyen rövid idő. De hát a Párizsi Kommün
mindössze 71 napig, 1871. m árcius 18-tól m ájus 28-ig
tudta m agát tartan i és mégis lángvörös betűkkel írta
bele m agát az emberiség történelmébe. A M agyar Ta­
nácsköztársaságra is áll, am it a mi Frankel Leónk
1877-ben írt a Párizsi Kommünről: „Nem pusztán egy
forradalom volt a sok közül: új forradalom volt, új
célokkal. Új forradalom , m ert munkásforradalom . . .
Célja az volt, hogy véget vessen a kizsákmányolásnak
és az osztályur alomnak. Papok szidalmai, az uralkodó
osztályok fenyegetése és szarkazmusa, a nyomor, a
veszély ellenére a nagy eszme, mely a Kommün harco­
sait lelkesítette, továbbra is terjedni fog mindaddig a
napig, amíg az elnyom ottakat a végső harcra fogja ve­
zetni és m egvalósítja m ajd a munkásosztály felszaba­
dítását. Szám unkra m árcius 18-a új világot, új társa­
dalm at h irdet” (Idézi J. Duclos: A Párizsi Kommün,
Budapest, 1962.)
Ami az egyházakat illeti, ismeretes, hogy a m agyar
püspökök felekezeti különbség nélkül törekedtek a
tanácskorm ány m egbuktatására, tekintet nélkül arra,
hogy az sikeres védelmi háborúra mozgósította a nem ­
zetet az an tan t támadó haderőivel szemben. Az ellen­
forradalom győzelme után a katolikus főpapok m aguk
dicsekedtek el azzal, hogy mi m indent tettek ők Ró­
m ában az antanthatalm ak beavatkozása érdekében. A
reform átus konvent elnökei meg kihallgatásra m entek
a rom án intervenciós sereg hadurához, Ferdinánd ki­
rályhoz és kérték: folytassa előnyomulását az ország
szíve felé. Később, az ellenforradalm i korm ány által
kért jelentésben kénytelenek beismerni az egyházak
vezetői, hogy semmiféle komoly k ár vagy bántódás
nem érte őket a tanácskorm ány intézkedései folytán;
egyetlen k ár „a föld népének megmételyezése volt” —
írta a veszprémi püspök.
A főpapokkal ellentétben a közpapok nagyrészt ro ­
konszenvvel fogadták és tám ogatták a szocialista rend­
szer döntéseit, elsősorban a honvédő háborút. A kor­
m ány felhívására 565 pap jelentkezett főiskolai, nép­
tanítói és mezőgazdasági oktatói m unkára, a néphad­
sereg szervező feladataira.
Az em berfeletti feltételek között harcoló szocializ­
mus vonzó erejének legbiztosabb m utatói azok a bűn­
perek és fegyelmi eljárások, am elyeket a Tanácsköz­
társaság leverése után a fehér terror idején indítottak
papok és felekezeti iskolák pedagógusai ellen. Ismere­
tes, hogy a Prónay különítmény tisztjei elevenen meg­
nyúzták Simon József m arcali katolikus papot, akinek
emlékét balladába foglalta népe; a Héjjas különítmény
a kecskeméti fogházból hurcolta el és kínozta halálra
dr. Buday Dezső reform átus jogakadémiai tanárt, akit
holta után ítélt állásvesztésre a konventi bíróság. Bű­
nük az volt, hogy „rokonszenveztek a kommunizmus­
sal”. A felekezeti iskolák tanítóit ezer szám ra Ítélték
állásvesztésre. „Az egyház elleni támadások súlyát a
végzetesség fokára emelte a hűtlenségnek az a hihetet­
len m értéke, amellyel tanszemélyzetünk nagy általá­
nosságban széttépte az egyházi, sőt a vallásos érzés
szent kötelékeit” — írta B althazár püspök. A katolikus
püspöki k ar is a fehér terror idején tarto tt első kon­
ferenciáján megbélyegezte a prem ontrei és a piarista
rendet, m ert „egyes tagjaik gyengéknek bizonyultak a
kommunizmussal szemben”. Az 1956-os ellenforradal­
mi repriz után írt dolgozatomban (Egyház az idők vi­
haraiban, Bibliotheka 1957) a konventi levéltárban őr­
zött periratok alapján m egpróbáltam hevenyészett
vázlatot készíteni a Tanácsköztársasággal rokonszen­
vező papjaink és pedagógusaink ellen folytatott dü­
hödt bosszúhadjáratról, de e korszak egyházi élete tel­
jes képének feldolgozása még adósságaink közé tarto ­
zik.
Nemzeti szabadságküzdelmeink, köztük az 1918/19-es
forradalm ak helyes értékelése, a magunk és apáink
akkori m agatartásának őszinte és igaz feltárása egyik
feltétele annak, hogy m ai feladatainkat jól, eredm é­
nyesen tudjuk betölteni. Ezek sorában békeszolgála­
tunk ért el legtöbb eredményt. Abban, hogy a máso­
dik világháború óta eltelt negyedszázadban nem tu d ­
tak világégéssé egyesülni és szélesedni a kettéosztott
Koreában, Vietnamban, Kínában, Közel-Keleten, Kö­
zép-Európában őrzött, és hol itt, hol ott fellobbantott
tűzfészkek, van bizonyos része a keresztyén békemoz­
galom felvilágosító m unkájának is. Az első és a m áso­
dik világháború kirobbantásának célja a világuralm at
bíró. hatalmasságok részéről a szocializmus esedékessé
vált győzelmének meghiúsítása volt: a harm adik vi­
lágháború célja a részben megvalósult szocialista
világrendszer megsemmisítése volna — ak ár egy meg­
semmisítő atom konfliktus árán is. Mikor e sorokat ír­
juk, a rádió a nyugati országokban vonuló tízezres
húsvéti békemenetekről számol be az angliai és am e­
rik ai atomtámaszpontok ellen; ezekben a menetekben
jelentős helyet foglaltak el a keresztyén békeharcosok.
Rajtunk áll, hogy a mi meggyőző egyházi életünk és
teológiai m unkásságunk még hitelesebbé tudja tenni
ez élenjáró nyugati testvéreink egyházai szám ára: a
békés egymás m ellett élésért folytatott küzdelem nem
elárulása, hanem éppen időszerű betöltése a Krisztus
törvényének. Ez a tudat lelkesítsen m inket abban a
törekvésünkben, hogy m últunk tisztázása term éke­
nyítse jelenünket; segítsen építeni népünk és egyhá­
zunk alkotó részvételét az emberiség, az egyetemes
egyház közös művében.
k. i.
 Theological Review
Founded 1925 — N e w Series V o l X II March— April, 1969, Nos 3— 4
A Monthly published by the Ecumenical Council of Churches in Hungary
CONTENTS
Short Reports and Commentaries — Dr. Tibor F a b i n y : Modifications in the view ­
points of Church Historiography during Changing Ages — Joseph P u n g u r : Paul
Tillich’s Teaching on Faith — From Serving the Church as an End to Serving the
World (The Church and the Socialist Society III.) — D. Dr. L. M. P á k o z d y : Na­
tural Law and the Doctrine of Justification — Dr. Andrew B é k é s i : Sanctity —
H um anity — Louis M a g y a r : Worship from the Viewpoint of Pastoral Care —
Charles F e k e t e : The Situation of the Funeral Sermon — Sophia J u h á s z :
Diaconia as the Balance of Our Piety — Dr. Joseph N a g y : The Evangelical
Churches on the Stam ps of the World (III.)
Reflections on Some Articles of the Theological Review — Dr. Tibor B a r t h a Jr.:
Glosses on the Question of the Relations Between Theological Scholarship and
Preaching in the Congregations — Szabolcs G. S z a b ó : Declaration on the Issue
of Im m ortality or Resurrection
WORLD REVIEW
P. L. M.: The Prim ate as „Robbery” — John A ttila S i m o n : The Dialogue of
M arxists and Christians in England — News from the Roman Chatolic Church
HOME REVIEW
Dr. Coloman C s o m a s z T ó t h : A n Ecumenical Collection of Choruses — Michael
M á r k u s : The Second Helvetic Confession in Hungary and the Life-W ork of Melius
— Ladislaus Z a y : Cultural Chronicle — On Motion Pictures Again
REVIEW OF BOOKS AND PERIODICALS
Martin Luther King: K raft zum Lieben (John F e k e t e ) — Coloman T a r r Jr.:
M editation on a New Book — Hungarian—Jewish Archives (Eugene Z s o l d o s ) —
A n Orchestral Organ Concert (Dr. Coloman C s o m a s z T ó t h ) — Choir Concert
of Musical Students (P.) — Dürrenmatt: The Anabaptists (Emeric S o l y m á r Jr.)
— Dr. Hans Gerhard Koch: Abschaffung Gottes? (Dr. Alexander B. N a g y )
NOTES OF THE EDITOR

Theologische Rundschau
Gegründet 1925 — Neue Folge Jg. X II. M ärz— A p ril 1969. N o 3— 4.
Monatsschrift des Ökumenischen Rates der Kirchen von Ungarn
INHALT
Kurzberichte und Kom m entare — Dr. Tibor F a b i n y : Modifikation der A spekte
der Kirchengeschichtsschreibung im Wechsel der Zeiten — Josef P u n g u r : Til­
lichs Lehre über den Glauben — Aus der kirchlicher Selbstzw ecklichtkeit in den
Dienst fü r die W elt (Die sozialethische Verantwortung der Kirche in unserer Zeit
III) — D. Dr. Ladislaus M artin P á k o z d y : Naturrecht und Rechtfertigungs-L ehre
— Dr. Andreas B é k é s i : Sanctitas — hum anitas — Ludwig M a g y a r : Die Pas­
toralen A spekte des Gottesdienstes — K arl F e k e t e : Die Situation der Begräbnis­
predigt — Sofia J u h á s z : Die Diakonie als Gleichgewicht unserer Frömmigkeit —
Dr. Josef N a g y : Die evangelischen Kirchen dargestellt auf den Briefm arken der
W elt III.
Reflexionen auf A rtikel der Theologischen Rundschau — Dr. Tibor B a r t h a jr.:
Randbemerkungen zu der Frage des Verhältnisses der theologischen W issenschaft­
lichkeit und der Gemeindepredigt — Szabolcs G. S z a b ó : Erklärung in der Frage
der Unsterblichkeit oder Auferstehung
WELTRUNDSCHAU
P. L. M .: Primat — als harpagmos — Johan A ttila S i m o n : Dialog zwischen Chris­
ten und M arxisten in England — Nachrichten aus der römisch-katolischen Kirche
HEIMATRUNDSCHAU
Dr. Koloman C s o m a s z T ó t h : Ökumenische Liedersammlung für Chöre —
Michael M á r k u s : Das zw eite Helvetische Bekenntnisschrift in Ungarn und das
Lebensw erk von Melius — Ladislaus Zay: Kulturelle Chronik — wieder über
Filme
BÜCHER- UND ZEITSCHRIFTENRUNDSCHAU
Dr. Luther M artin King: K raft zum Lieben (Johan F e k e t e ) — Koloman T a r r jr .:
Meditation über ein neues Buch — Ungarisch—jüdisches Archiv (Eugen Z s o l d o s )
— Orgelabend m it Orchester (Dr. Koloman C s o m a s z T ó t h ) — Konzert des Cho­
res der Konservatoristen (P.) — Dürrenmatt: Die W iedertäufer (Imre S o l y m á r jr.)
— Hans Gerchard Koch: Abschaffung Gottes? (Dr. Alexander Béla N a g y )
BEMERKUNGEN DES REDAKTEURS
 THEOLOGIAI
SZEMLE
TARTALOM
Rövid jelentések és kommentárok (125)
Szemelvények a Barth-breviáriumból (128)
D R. B A K O S LAJOS:
Az Urat is, minket is. . . (129)
D. A LBR EC HT SCHÖNHERR:
Kísérlet Bonhoeffer megértésére (133)
D. D R . HEINRICH HELLSTERN:
Zwingli reformációjától a mai reformációig (140)
D. D R . P Á K O Z D Y L Á S Z L Ó M Á RTON:
A természetjog és Isten joga (143)
DR. T Ó T H K Á ROLY:
A III. Keresztyén Béke-Világgyűlés a nemzetközi sajtóban (151)
PE L E SK E Y GYÖRGY:
Marxista szerzők a párbeszédről (összeállítás) (156)
VIL Á GSZEMLE
DR. B A R T H A TIBOR:
Hromádka professzor 80 éves (A Magyarországi Egyházak Ökumenikus
Tanácsának ünnepi jókívánságai) (a III. borítólapon)
DR. ERWIN FA H LBU SC H :
A Zsinat és az új katolikus teológia (G. C. Berkouwer könyve) (157)
TÓTH ERNŐ:
Az új holland katekizmusról (159)
SIMON JÁNOS ATTILA:
A cölibátus-vita állása (163)
Újabb hírek a római katolikus világból (167)
FÜKÖ DEZSŐ:
A spanyol „Protestáns Statutum” (168)
(Hibaigazítás) (169)
HAZAI SZEMLE
M OLNÁR JÓZSEF:
Emlékezés Móricz Zsigmondra kilencvenedik születésnapján (170)
ZAY LÁSZLÓ:
Kulturális krónika (173)
G O N D A BÉLA:
Társadalomtudományi és irodalmi folyóirataink mai életkérdéseinkről (176)
T A M Á S BERTALAN:
Statisztikai jegyzetek (179)
NA GY JÓZSEF:
Megemlékezés Jánosi Zoltánról (181)
(A Tartalom folytatása a túloldalon)

ÚJFOLYAM/XII. 1969 5-6 SZÁM ALAPÍTVA 1925-BEN

KIADJA A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSA

 THEOLOGIAI SZEMLE
1969. m ájus—június
Az alapító szerkesztő bizottság:
Dr. Bartha Tibor, dr. Bodonhelyi József †, dr. Czeglédy István †, dr. Esze Tamás,
dr. Kádár Im re (felelős szerkesztő), dr. Nagy Gyula, dr. O ttlyk Ernő,
dr. Pákozdy László, (főszerkesztő), dr. Pálfy M iklós (társszerkesztő), dr. Tóth Endre,
dr. Varga Zsigmond J.
A bibliai és r e n d sz e re s teo ló g ia i tá r g y ú k é z ir a to k a t k é r jü k a fő s z e r k e s z tő c ím é r e (B u d a p est, IX .,
R á d a y u . 28.), e g y é b k é z ir a to k a t k é r jü k a fe le lő s s z e r k e s z tő c ím é r e (B u d a p est, V II., R á k ó c zi ú t
12. A . IV . 4.) k ü ld e n i.
K ia d ó h iv a ta l: B u d a p e st, X IV ., A b o n y i u . 21. R e fo r m á tu s Z s in a t S a jtó o sz tá ly a
E lő fiz e té si d íj eg é sz é v r e 180,—, fé lé v r e 90,— fo r in t. K e ttő s s z á m á ra 35,— fo r in t.
69.2728/2 Z rín y i N y o m d a, B u d a p e st. F. v .: B o lg ár I m re

K Ö N Y V - ÉS F O L Y Ó I R A T S Z E M L E
Koch, Klaus: Was ist Formgeschichte? (Tegez Lajos) (181)
Rüegger: Die evangelschen Taufgesinnten (Murányi Robert Árpád) (183)
Danilo Dolci: Vergeudung (Ifj. Tarr Kálmán) (184)
Jürgen Moltmann: Gott in der Revolution (Czövek Olivér) (185)
Radnai Béla: Alkalmazott pszichológia (Magyar Lajos) (186)
John Kendrew: Az élet fonala (Ifj. Almási Mihály) (187)
Akceleráció és szexuális nevelés (Ercsey Előd) (188)
Debreceni István: Arany hétköznapjai (Tóth Béla) (150)
Kirche und Synagoge I. (142)

A szerkesztő m e gjeg y zései

A 75 kom m unista és m unkáspárt moszkvai tanács­
kozása lapunk e szám ának zártakor még javában tart,
az egész világ feszült figyelmétől kísérve. A békéért
aggódó emberiség elsősorban azt v árja tőle, hogy meg
fogja oldani m inden békeszerető erő fokozott össze­
fogását a feszült nemzetközi helyzet csillapítására,
elsősorban a Vietnám ellen folyó tám adó háború meg­
szüntetésére, a közelkeleti béke helyreállítására, az
európai biztonság m egszilárdítására.
Budapest nev e sokat szerepelt e hetekben a világ­
sajtó hasábjain: az előkészítő m unkálatok jelentős
szakaszai a m agyar fővárosban folytak. A béke-világ­
mozgalom m inden m unkájában részt vesznek a m a­
gyar szervezetek, köztük az egyházak képviselői is.
„Az atyák mondásai” szellemében: „Ha mi nem, hát
ki? Ha ezt nem, h á t m it? Ha most nem, h á t m ikor?”
A legutóbbi hónapokban a magyar ökumené kikül­
döttei ott voltak a stockholmi Vietnám -konferenciá n ;
az Egyházak Világtanácsa rendezésében a hátrányos
faji megkülönböztetések ellen Londonban tarto tt ta ­
nácskozáson, az Európai Egyházak Konferenciáján
arról a kérdésről, hogy „Mit tehetnek az egyházak
Európában a népek kiengesztelődéséért” — közelebb­
ről e delegátusok közvetlen beszámolóit olvashatják
e fontos tárgyakról a ThSz olvasói. A nyár folyamán
Berlinben és Moszkvában is lesznek egyházi béke-
konferenciák; legfontosabb előadásaikkal, eredmé­
nyeikkel ugyancsak m egism erkedhetnek m ajd olva­
sóink.
Lapzárta után folyt le B alatonfüreden az a refor­
m átus konzultáció, amely a Református Világszövet­
ség és a V atikáni Egységtitkárság között m egindult
eszmecseréhez kívánt hiteles adalékkal szolgálni; e
szám unkban csak rövid jelentéseink között érinthet­
jü k ezt a fontos összejövetelt, amelynek leglényege­
sebb m egállapításait közelebbről ugyancsak közölhet­
jük.
Lapzárta után történ t a Magyarországi Egyházak
Ö kumenikus Tanácsának elnökségi ülése is, amely az
időszerű nemzetközi feladatokat tekintette át; az el­
nökség dr. Bartha Tibor püspököt kérte fel arra, hogy
a Tanács hevében köszöntse H rom ádka professzort
nyolcvanadik születésnapja alkalmából. Az üdvözlő
iratot borítólapunk III. oldalán közöljük.
E szám unk vezető helyén dr. Bakos Lajosnak a fel­
tám adásról és örökéletről szóló m editációját közöljük;
hadd emeljük ki itt is azt a megállapítását, hogy ezt a
kérdést a hivő ember nem tekinti magánügynek, ha­
nem igazi közügynek is, e hitnek „kollektív áldásai”
meg kell hogy m utatkozzanak mások életében is.
D. Dr. A lbert Schönherr püspöknek, d e b re c e n i dísz­
doktorunknak Bonhoeffer megértetésére irányuló „kí­
sérletét” is most hozzuk. Schönherrnek jelentős sze­
repe volt abban a napjainkban kialakult folyamatban
is, amely a Német Demokratikus Köztársaság terüle­
tén élő tartom ányi egyházakat önálló, független szer­
vezetve: fogja össze; erről is rövidesen beszámolunk
m ajd olvasóinknak. E számunkban közöljük másik
friss díszdoktorunknak, Heinrich Hellsternnek a svájci
reformáció jubileum áról szóló beszámolóját is, ki­
emeli Zwingli reform átori m űködésének olyan voná­
sait, amelyekre általában keveset figyeltünk.
Több cikkünkben is foglalkozunk a római k atolikus
egyház életében végbement fontos fejleményekkel; de
csak ezután értékelhetjük m ajd VI. Pál pápának Genf­
ben tett látogatását, az Egyházak Világtanácsa székhe­
lyén végbement fogadtatását. Az ökumenikus szem ­
pontból merőben újszerű esemény is lapzárta után
folyt le; hiteles beszámolónk még nincs róla.
D. Dr. Pákozdy László cikke a természetjog és Isten
joga kérdéséről a bensheimi beszámolójának folyta­
tása: ott fölvetett kérdéseket fejteget tovább. A ter­
mészetjogról azt mondja, hogy mitológiai gyökerei
vannak és archaikus társadalm i elgondolások folya­
modnak válságos időkben a természetjog fogalmához.
M ár a bibliai szövetségjog ezzel szemben az embert
teszi felelős jogalkotóvá, az ember felelős adott hely­
zetben új jogi form ák szerzéséért. Ezért a bibliai szö­
vetségjog, „Isten joga” lényegében közelebb áll a
forradalom és a szocializmus jogi gondolkodásához,
m int a természetjog) minden statikus és statusquoante
jogi gondolkodással szemben. A bibliai szövetségjog a
jog m itológiátlanításának az útját nyitotta meg. A ter­
mészetjog burkoltan „remitologizál”.
k. i.
Rövid jelentések és kommentárok
A római katolikus egyház belső vitája. Folytatódik
és élesedik az a vita, vagy inkább küzdelem, amely
egyfelől a római katolikus egyház római központja,
másfelől egyes fontos szervei és csoportjai között fo­
lyik az egyház teológiai és szervezeti megújulásáról,
ökumenikus kapcsolatairól. A vitában újabban nyíltan
felvetődött a pápai tekintély kérdése. Maga VI. Pál hi­
vatkozott ismételten erre a hittanilag definiált tekin­
télyre, amelyet szerinte oly sokan kikezdtek.
A pápának „isteni jogon” van tudvalevőleg „legfőbb
és teljes joghatósági hatalm a az egész Egyház fölött
mind abban, ami a hitre és az erkölcsökre vonatkozik,
mind abban, ami az egész földön elterjedt Egyház fe­
gyelmét és korm ányzatát illeti” (218. kánon). Legnyíl­
tabban eddig a nyugatném et Katolikus Napokon tör­
tént meg, hogy nagy többséggel m egtagadták az enge­
delmet a pápa üzenetével szemben, amely a születés­
szabályozást tiltó enciklika iránt engedelmességre szólí­
totta fel a katolikus hívőket. De a papi cölibátust vé­
delmező enciklikán is — ha nem is ilyen dem onstratí­
ven — túltették m agukat jelentős papi csoportok,
szembefordulva a pápának azzal a kívánságával, hogy
erről a kérdésről ne is beszéljenek.
Közöltük legutóbb K arl Rahner és negyven társa nyílt
levelét, amely a teológiai kutatás szabadsága érdekében
kíván Rómától intézményes biztosítékokat; sok ezer
pap csatlakozott azóta ehhez a felhíváshoz, am elyre Ró­
ma még nem válaszolt. (Ha csak nem válasz az, hogy
a pápa most bíborossá nevezte ki azt a Jean Danielou-t,
aki megtagadta a nyílt levél aláírását.) Katolikus za­
rándokok előtt VI. Pál olyan keserűen, a pápai megnyi­
latkozásokban szokatlan kifejezésekkel ítélte el a kü­
lönböző irányokból érkező kritikus hangokat, hogy sza­
vait álmélkodva (Evangelische Kommentare 1969. 5. sz.
269) hallgatták a megjelentek.
VI. Pál pápa a katolikus egyház „schizmájáról”.
Zöldcsütörtöki megnyilatkozásában a pápa a Szent
Péter templomban Jézus Krisztus kínszenvedéseivel
hasonlította össze egyháza jelenlegi szenvedéseit, ame­
lyeket a belső szakadások okoznak. „Oly sok katolikus
szakít ma azzal a hűséggel, amelyre pedig az egyház
évszázados hagyományai rászolgálnak. . . ” „Még álta­
lunk különösen szeretett fiak is destruktív bírálatot
gyakorolnak; bizonyos papok és szerzetesek megfeszítik
az e g y h á z a t...” Nagypénteken a pápa megismételte:
„Egy gyakorlatilag schizmatikus méreg megosztja, ha­
sogatja az egyházat. Hogyan m a ra d h a tn a szavahihető
az élő és igaz egyház, mikor a közösséget, melyből áll,
oly szélesen és mélyen megszaggatják és hierarchikus
szerkezetét vitássá teszik vagy elfelejtik?”
Chilében és Peruban két püspök kilépett hivatalából
és megházasodott. Magában a Vatikánban is megesett:
Monsignore Giovanni Musante egy asszony kedvéért bú­
csút mondott magas méltóságának. Mindenfelől éles tá­
madások érik a papi nőtlenség szabályát. (Lásd e szám
más helyén.) Magában a jezsuita rendben is válságos
jelenségek mutatkoznak, pedig a pápa ezt a rendet a fel­
tétlen engedelmesség rendíthetetlen testőrségének szok­
ta minősíteni. A megnősült holland jezsuita egyetemi
lelkészeknek Zw artkruis püspök, amszterdami ordiná­
rius megengedte, hogy papi funkcióikat — az úrvacso­
ra-osztás kivételével — tovább folytassák. A jezsuita
rend Rómában székelő generálisa viszont elrendelte e
fiatal szerzetesek felfüggesztését, ámde Hermans páter,
a rend tartom ányi főnöke nem volt hajlandó átvenni a
felfüggesztést kimondó rendeletet, inkább lemondott
állásáról. Ugyanezt cselekedte, sőt kilépett rendjéből
Mario Schoenenberger, az ún. germán rendtartom ány
főnöke, a generális helyettese is, aki hír szerint végze­
tes hibának m inősítette az adott hollandiai helyzetben
ezeket a felfüggesztéseket. (Az ún. egyetemi gyülekeze­
tek egységesen e papok mellé álltak.)
A holland katolicizmus útjai. Nem kétséges, hogy va­
lamenn yi püspöki konferencia közül a holland okozza
jelenleg a legtöbb gondot VI. Pálnak. Ismeretes, hogy
a Holland Katekizmus Felnőttek Számára páratlan si­
kert aratott; a sikert csak fokozta a római H ittani
Kongregáció által a könyv ellen m egindított eljárás. A
pápa bíborosokból álló bizottságot nevezett ki a könyv
megvizsgálására; a bíborosok több ponton módosításo­
kat kívántak a holland püspököktől, akik eddig nem
tettek eleget ezeknek a kívánságoknak. Sőt, most német
nyelven is változatlan tartalommal jelentették meg a
művet. Feltűnő, hogy a vaskos — 566 oldalas — német
fordítást nem Németországban, hanem Hollandiában
nyom tatták ki nagy példányszámban és a holland püs­
pöki kar elnökének, A lfrin k bíborosnak az engedélye
áll rajta, igaz hogy ezzel a szöveggel: „Im prim atur des
Originalwerkes, Utrecht, 1. M aart 1966, Bernardus K ar­
dinal A lfrink”. A ném et püspöki kar ugyanis római
közbelépés folytán nem adta meg az egyházhatósági
engedélyt a fordítás megjelentetésére.
A holland jezsuita egyetemi lelkészek megnősülése,
és a papi szolgálatuk folytatásának megengedése után
az egyetemi gyülekezetek további súlyos gondot is
okoztak Rómának; ez m ár nemcsak az egyházi fegyel­
met, hanem a katolikus tant is érinti. A holland refor­
mátus egyház országos tanácsa ugyanis határozatot ho­
zott, amely szerint az úrvacsorának azt az értelmezését,
amelyet az új holland felnőtt-katekizmus kifejt, bibliai­
lag legitimnek ismeri el, és lehetségesnek minősíti az
úrvacsoraközösséget az olyan gyülekezettel, amely az
úrvacsorát ebben az értelemben szolgáltatja ki. Több
katolikus egyetemi gyülekezetben odáig mentek, hogy
interkommuniós, sőt intercelebrációs istentiszteleteket
rendeztek; a szent jegyeket négy protestáns felekezet
lelkipásztoraival szolgáltatták ki a katolikus hívőknek,
katolikus papok segédletével. Ezt azután Alfrink bíbo­
ros megtiltotta.
A holland katolikus egyház decentralizációja? A ró­
mai katolikus egyház központjának aggodalmaival
szemben azokban a körökben, amelyek az egyház meg­
reform álását leginkább sürgetik, senki sem beszél
„schizmáról”. Éppen Hollandiában végeztek egy közvé­
leménykutatást, amelynek eredménye: 96 százalék kí­
vánja a Rómához fűződő kötelék megőrzését, de csak
24 százalék kívánja ezt „minden áron”. A holland ka­
tolikus egyház többségének az a véleménye, hogy az
egyházat igen nagy m értékben decentralizálni kell;
nem lehet tovább erőltetni a történelmi-társadalmi fe l­
tételektől független egyformaságot, hanem rá kell bízni
az egyes nem zeti egyházakra a saját körülm ényeiknek
megfelelő döntéseket, kizárva ezekből a Vatikán h atal­
mi beavatkozásait.
A római kuriális hivatalok ezzel szemben m ár tettek
óvatos kísérleteket egyes holland püspökök megrend­
szabályozására, de nyilvánvaló lett hogy a holland ka­
tolikus püspökök közül egynek a lemondatása az ösz­
szes holland püspök lemondását váltaná ki; ez pedig
olyan láncreakcióval járna, amely valóban előidézhet­
né a rettegett szakadást (Evang. Kommentare i. h.)
Főként ezért hátrált meg a Kuria akkor, amikor időn­
ként pattanásig feszült a helyzet közte és a hollandok
között, pl. Schillebeeckx ellen indított vizsgálat és a
 katekizmus ügyében, a születésszabályozási, meg a cö­
libátus enciklikák elleni fellépésük alkalm ával stb.
Nem véletlen az sem, hogy éppen Hollandiában ala­
kult ki a római egyház lényeges m egújítására irá ­
nyuló teológiai törekvések súlypontja, így a Concilium
c. több nyelvű nemzetközi teológiai folyóirat szerkesz­
tősége is.
E törekvések között csak legújabban kezdenek teret
nyerni olyan kérdések, m int a túlhajtott mariologia,
amelyet összefüggésbe hoznak a cölibátussal, és álta­
lában a merev házasság jogi rendszabályokkal; vagy a
Legfőbb Tanhivatal, azaz a pápa személyes autoritásá­
nak kérdése.
Ami a vegyesházasságok kérdését illeti, a Concilium
szerint nem kell róla többet vitatkozni; „el kell ismerni
egyszerűen minden vegyesházasság érvényességét, és át
kell engedni a keresztség és a gyermeknevelés eldön­
tését a szülők lelkiism eretének”.
Ami szószéki szolgálatok kölcsönös cseréjének enge­
délyezését, továbbá az úrvacsora k özösséget illeti, a
folyóirat cikkei a kérdések további teológiai m egvita­
tását ajánlják, de afelé hajlanak, hogy megállapodások
előkészítésére az egyes felekezetek között nemzeti, illet­
ve egyházmegyei szinten folytatandó tárgyalások hiva­
tottak.
„Bátorság az ökumenikus kísérlethez”. A Concilium
áprilisi számának ez az összefoglaló címe. A számot a
folyóirat „szerkesztő bizottsága ökumenikus alosztályá­
nak igazgatója”, Hans Küng professzor előszava vezeti
be; cikkeit elsősorban a római katolikus ökumenizmus
ism ert úttörői, és neves protestáns, anglikán, ortodox
teológusok írták. Az egyes cikkek az úrvacsoraközösség
kérdéseit vizsgálják a különböző felekezetek szempont­
jából; azután elemzik a közös ökumenikus bibliamunka
eddigi kísérleteit; vizsgálják az ökumenizmus megnyil­
vánulásait gyülekezeti szinten; mérlegelik a felekezet­
közi együttműködés eddigi erőfeszítéseit közérdekű em­
beri ügyekben; végül felvetik a kérdést: milyen bátor
ökumenikus érdekű dolgot tehet a teológus, a püspök,
a pápa?
Küng szerint „főleg a katolikus — de nemcsak a ka­
tolikus — ifjúság körében mutatkozik világszerte türel­
metlenség”, amely gyakorlati tetteket, m egértést sürget.
„Teológiai eszmecsere nélkül, am ire változatlanul szük­
ség van, homályos, vad és ellentmondásos ökumenikus
aktivizmusba kerülnénk, ami többet ártana a keresz­
ténység egységének, semmint használna” — írja és hoz­
záteszi: „De éppen ezt a homályos aktivizm ust moz­
dítja elő az olyan teológiai eszmecsere is, amely állan­
dóan egy körben forog, henye lassúsággal vonszolja
magát előbbre, elvonatkozik az ember valóságos szük­
ségleteitől és b a ja itó l. . . ” Pontokba szedi azokat az
ügyeket, amelyek m ár nem igényelnek több teológiai
vitát, köztük a „túlérett” kérdéseket, amilyen a ve­
gyesházasság; ezekben most m ár gyors, határozott, egy­
értelm ű intézkedések kellenének. Nem „teológiai for­
radalm akra és forradalm acskákra” akar felhívni, de
„józan, realista, tényleges, okos és bátor” reform ra és
megújulásra. „Az irányzék csak Jézus Krisztus eredeti
üzenete lehet; horizont a világ; célunk: az emberek,
akikért mi teológusok és pásztorok itt v ag y u n k . . . Teo­
logizálásunk és cselekvésünk forrása, ereje, alfája és
omegája, minden egyházi szorongattatásunkban és teo­
lógiai veszedelmünkben, kísértésünkben és kísérletezé­
sünkben igazi tám aszunk pedig Isten, a világ ura és az
egyház ura, egyedül ő”.
Léon-Joseph Suenens bíboros, a belga kar prímása
a püspök ökumenikus teendőiről szóló érdekes cikké­
ben azt fejtegeti, hogy a püspök elsőrendű feladata
126
X X III. János nyomdokaiban járva „sok teológiai, egy­
házjogi és szervezeti gátláson tú l” a valódi ökumeniz­
mus irányában összefogni tekintélyével a papokat, dia­
kónusokat, szerzeteseket, laikusokat és azáltal előbbre
vinni az egyházak közeledését. Az abszolút monarchia
m intájára gyakorolt tekintély eltűnőben van, hogy he­
lyet adjon egy sokoldalú, differenciáltabb, az összes­
ségben gyökerező, újtípusú tekintélynek”. Kiléptünk a
„jogászias, törvényeskedő és talm udista” korszakból; a
püspöknek ma a II. Vatikánum szellemében a hitben,
reménységben és szeretetben tevékeny közösséget kell
előmozdítania, ezt mondja a Lélek a gyülekezetnek, az
ökumenizmus órájában — fejtegeti a belga püspöki
kar elnöke.
„Milyen bátor dolgot tehet a pápa az ökumenikus
megértésért? Érthető, hogy e kérdéssel a Concilium
nem katolikus, hanem protestáns, anglikán és ortodox
teológusokhoz fordul. Hendrikus Berkhof leideni pro­
fesszor, a holland reform átus zsinat tagja szerint a pá­
paság hivatalát tekintik manapság az ökumenikus meg­
értés legfőbb akadályának. „A pápa egyetlen bátor öku­
menikus tette az lehetne, ha csalatkozhatatlanságának
egy utolsó aktusával visszavonná és megszüntetné a
csalatkozhatatlanságot.” Minthogy ez nem képzelhető el,
úgy látszik, hogy „pápa” és „ökumenikus megértés”
kölcsönösen kizárják egymást.
Berkhof mégis belebocsátkozik a kérdés mélyebb
elemzésébe. Hivatkozik Hans Küng és Patrick V. Dias
újabb teológiai tanulm ányaira arról, hogy Simon B ar­
jona hogyan és m iért lett Péter, a „Kőszikla”. Azért,
m ert „az ő története szemlélteti legjobban a hűség és
hűtlenség, elbukás és bűnbocsánat példáját” Krisztus
egyháza életében. Péter „utódai” is csak azon az alapon
igényelhetik a „tévedhetetlenséget”, ha tudják és elis­
merik, hogy ők legjobban ki vannak téve a tévedések­
nek. „Te, ha egyszer megtérsz, erősítsd testvéreidet”,
— a Lk 22,32 felszólítása Péter „hivatali utódainak” is
szól. Ha — talán a legjobb szándékkal — testvéreik
fölé emelik magukat, ha féltik és erősítgetik a tekinté­
lyüket, akkor a legnagyobb veszélyeknek teszik ki azo­
kat is, magukat is. „De ha egy pápa egészen meg tudna
feledkezni önmagáról is, a tekintélyéről is, és a testvé­
rek szolgálatát (Lk), a juhok legeltetését (Ján), a kicsi­
nyek erősítését (Mt) tartaná feladatának, akkor az ő
bátorítását, vigasztalását és intését nemcsak a kato­
likusok, hanem az egész világ szívesen fogadná”. Akkor
attól sem kellene visszariadnia, hogy visszavonja elő­
deinek, vagy saját magának bizonyos nyilatkozatait.
„Aki vissza tud vonni, az mélyen szabad ember.” Pé­
ter olyan utódja, aki tévedhető embernek tudja magát,
az valóban „tökéletesen a kegyelemben reménykedik”
(1 Pét 1:13), ezért szavahihető lehetne az egész ökume­
né számára és a ökumenén túl is valódi tekintéllyé nő­
hetne —, írja Berkhof professzor. E fejtegetéseket nyil­
ván VI. Pál tekintélyféltő nyilatkozatainak összefüg­
gésében kell első sorban értelm ezni; de általános érvé­
nyét sem lehet kétségbe vonni.
A Vatikán diplomáciai kapcsolatai a USA-val. Isme­
retes, hogy Nixon, az USA új elnöke európai körútja
során Rómába is ellátogatott és VI. Pál pápánál is lá­
togatást tett. Számos amerikai sajtószerv ezzel kapcso­
latban azt írta, hogy küszöbön áll a diplomáciai kap­
csolatok felvétele az Egyesült Államok és a Vatikán-
állam között.
Az Egyházak Világtanácsa sajtószolgálata több köz­
leményben jelentette be, hogy az Egyesült Államok
protestáns egyházai tiltakozásukat fejezték ki a tervvel
szemben. Elsőnek az USA Egyházainak Országos Ta­
nácsa küldött Nixon elnöknek tiltakozó táviratot, kife­
jezve azt a nézetét, hogy ez a kapcsolat „rossz tanács­
ból fakadó lépés” lenne és veszélyeztetné a polgári- és
a vallásszabadságot (ÖPD Genf 1969. márc. 6.). Majd
Dr. Fr. A. Schiotz, az Amerikai Lutheránus Egyházak
elnöke óvta Nixont a tervbevett elhatározástól, amely
szerinte „komoly hátralépést jelentene az ökumenikus
mozgalom számára is.” A többi am erikai evangélikus
egyház, így a M issuri-zsinat is csatlakozott a tiltakozás­
hoz.
Maga Nixon elnök, újságírók kérdésére kijelentette,
hogy meggyőződése szerint „igen szoros eszmecserébe”
kellene lépni a V atikánnal; őmaga „rendkívül hasznos­
nak” érezte beszélgetését a pápával és a vatikáni kép­
viselet kérdését „komoly mérlegelés tárgyává kell ten­
ni.”
A protestáns egyházak emlékeztetnek, hogy a kánon­
jog szerint a pápai követek „területükön felügyelnek
az egyházak helyzetére és erről a pápát értesítik; ha
nem püspökök is, megelőznek m inden ordináriust, ki­
véve a bíborosokat; különös címen megilleti őket a ve­
szedelmes könyvek bejelentésének feladata a Szent­
székhez” (267. és 1397. kánon).
A párbeszédek Rómával. A különböző országokból
és eltérő irányzatoktól származó katolikus híradások
olvasása mindenki előtt nyilvánvalóvá teheti, hogy
milyen bonyolult kérdés a „dialógus Rómával”. Való
igaz, hogy a Vatikán, az általa kinevezett egységtit­
kárság az a szerv, amely hivatalos párbeszédet foly­
tath at a Szentszék nevében. De vajon m agának a pá­
pának a kijelentései, sőt kifakadásai nem arra m u­
tatnak-e, hogy „római katolikus egyházon” ma m ár
nem lehet egyértelműen, egyedül a Vatikánt, a pápát
érteni? A holland püspöki konferencia például nem
lényegtelen, ökumenikus szempontból egyenesen fon­
tos kérdésekben eltérő, sőt ellentétes álláspontot is
képvisel, m int pl. az ún. katolikus országok, Olaszor­
szág, Spanyolország, Portugália egyházai. Szociális,
etikai, politikai kérdésekben nagy különbségek van­
nak a nyugat-európai és észak-amerikai, meg a forron­
gó dél-am erikai katolikusok között.
Ez a tény is igazolja, hogy milyen téves következ­
ményekkel járh at az olyan lelkendező ökumenizmus,
amely nem tesz különbséget a különböző katolikus
területek, katolikus irányzatok, katolikus csoportosu­
lások között, hanem döntéseiben egy kalap alá veszi
az egész katolicizmust. Hullámzásban, átmenetben
van ma Róma és az öt világrész katolicizmusának jog­
viszonya is; nem állapodott meg a zsinati döntések­
kel a püspökök „kollégiumának” viszonya a pápához,
meg a vatikáni hivatalokhoz; most van kialakulóban
az egyes nemzeti katolikus egyházak — ez a kifejezés
persze egyelőre elfogadhatatlan a V atikán számára —
önállóságának és függőségének kérdése; mozgásba len­
dült a különböző laikus mozgalmak és a hierarchia
viszonyának átalakulása; jelentős változásban van a
római katolikus teológusok, teológiai intézmények,
teológus csoportosulások viszonya az ún. tanhivatal­
hoz, amely egyre nehezebben tudja önmagát elismer­
tetni a Kijelentés egyedül hiteles értelmezőjének, sőt
egyik forrásának.
A „Rómával” való dialógus ezért sok problém át rejt
magában. A vatikáni egységtitkársággal több év óta
hivatalos tárgyalásokat folytat az Egyházak Világta­
nácsa küldöttsége, a Lutheránus Világszövetség, az
anglikán egyház, a m ethodista világtanács, a Német
Evangéliumi Egyház; most készül vele közvetlen tá r­
gyalásokba bocsátkozni a Református Világszövetség
is. Persze a protestáns felekezeti világszövetségek nem
tárgyalhatnak és nem köthetnek megállapodásokat
tagegyházaik nevében, és ezt jól tudják ők is, Róma is.
Viszont az is kezd kérdésessé válni, hogy maga Róma
is — nem jogilag, hanem tényleg — mennyire beszél­
het még az egész római katolicizmus nevében. A két­
ségkívül jogerős döntések sem mindig érvényesíthetők:
a II. Vatikáni Zsinat döntései közül például az öku­
menikus dekrétumot, és a vallásszabadságról szóló
nyilatkozatot mindeddig nem lehetett érvényesíteni az
elnyomott protestáns kisebbségek javára, a „katolikus”
Spanyolországban — a születésszabályozási enciklikát
pedig nem lehet keresztül vinni a világ jelentős ré ­
szeiben. Egyre kevésbé lehet m ár egyértelműen érvé­
nyesnek elfogadni a klasszikus tételt: Roma locuta,
causa finita est. G yakran fordul m ár elő, hogy Róma
beszélt ugyan, de az ügy nincs lezárva.
A kelet-európai református konzultáció. Hogy a va­
tikáni egységtitkárság és a Református Világszövetség
tervbe vett eszmecseréje a bonyolult valóság talaján és
ne légüres térben folyhassék, ebben segíthet a kelet-
európai reform átus egyházak — lapzártakor megin­
duló — magyarországi tanácskozása. Hazai reform á­
tus egyházunk hívta meg erre az eszmecserére azokat
a szomszédos reform átus egyházakat, amelyeknek vi­
szonya a római katolicizmushoz a történelem folyamán
sok tekintetben hasonlított a miénkhez, nem egy te­
kintetben viszont különbözött tőle. Ma is a hasonló­
ságok és a különbségek változatos szövevénye jellemzi
ezt a viszonyt; s ha a Református Világszövetség való­
ban tartalm as beszélgetést kíván az egységtitkársággal
folytatni, akkor alaposan meg kell ismernie ennek a
szövevénynek a színét is, a fonákját is.
A dialógus, ha valóban létrejön, akkor tehet jó szol­
gálatot, ha nagyon árnyaltan, differenciáltan veszi fi­
gyelembe a világ különböző részein élő, más-más tör­
ténelmi és társadalm i feltételek között működő refor­
mátus nemzeti egyházak hasonlóságait és különbsé­
geit is, meg a többfelé megújulásba lendült római
katolikus egyház jelenségeit is. A balatonfüredi refor­
mátus konzultáció, amelyre vendégként a hazai öku­
mené más tagegyházait is meghívták, remélhetőleg
előbbre fogja vinni az evangéliumi egység ügyét a
közhasznú szolgálat útján.
Ökumenika és felekezettudomány. Az új katolikus
teológia egyik kiváló alkotása, Rahnerék Lexikon für
Kirche und Theologie című standard-m űve figyelmez­
teti katolikus olvasóit arra, hogy a komoly, modern
ökumenikus tevékenység nem lehet meg a felekezettu­
dományi m unka segítsége nélkül. Kifejti, hogy nem
elég azt tudni: valamely felekezet m it mond önmagá­
ról, mi a hitvallása, hanem azt is tudni kell: mi a misz­
sziója, milyen a szervezete, hogyan alakult a valóságos
élete. Csak ezek alapján lehet róla tárgyszerű, a való­
ságnak megfelelő képet alkotni. Ehhez tudományos
módszerek segítségével lehet csak eljutni.
Az egyes egyházak, első renden a római világegyház
megismeréséhez m a m ár valóban nélkülözhetetlen a fe­
lekezettudomány; mind katolikus, mind protestáns ta­
lajon ezért alakult az utolsó években jelentős számú,
mintegy hatvan felekezettudományi intézet. Közülük a
nyugat-németországi Evangelischer Bund kitűnő tudo­
mányos központjával, a bensheimi Konfessions K und­
liches Institut-tal vannak egyházunknak jó kapcsolatai.
Az intézet vezető teológiai m unkatársa, dr. Erwin
Fahlbusch is ott szerepel a balatonfüredi konzultáció
szakértő megfigyelői között a magyar szakértők m ellett
Az ő és m unkatársai tollából a ThSZ hasábjain is szá­
mos kitűnő ism ertetést olvashattunk m ár a nyugat-né­
metországi római katolicizmus sajátos helyzetéről is;
127
részvétele tehát biztosan kiszélesíti a konzultáción
résztvevő egyházak beszámolóit a saját országukban
tapasztalt helyzetről.
A Reform átus Világszövetség számára — ahogyan
elnöke, Niesel professzor magyarországi látogatása so­
rán tett sajtónyilatkozatában előre látta — a nagy kö­
rültekintéssel előkészített balatonfüredi, tanácskozás
komoly segítséget jelenthet ahhoz, hogy a közép- és
kelet-európai reform átus egyházak helyzetének és néze­
teinek helyes ism erete alapján tehesse meg a római
katolicizmus irányában tervezett további lépéseit.
A pápa Genfben. Mire e számunk megjelenik, már
végbement az ökumen ikus mozgalom „szenzációja” :
VI. Pál látogatása Genfben. A program szerint délelőtt­
jét a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet félszázados ju ­
bileum ának kívánta szentelni és ott beszédet is m on­
dott; délutánját az Egyházak Világtanácsa meglátoga­
tására használta fel. Azóta nagyrészt kiderült, hogy a
látványosnak ígérkezett találkozások milyen belső ta r­
talm at hordoztak. Nagyon rem éljük, hogy nem csupán
kimagasló egyházi csúcsszervek találkoztak egymással,
hanem elsősorban olyan keresztyén emberek, akikre
Isten sajátos hatáskört, tehát sajátos felelősséget ru há­
zott a megosztott világban a békéltetés szolgálatáért.
Ez a szolgálat akkor lesz üdvös, ha a rájuk bízott in­
tézmények, a katolikus egyház római központja és az
ökumenikus mozgalom genfi irodája külön-külön és
együttesen fokozottan oszlatni fogják az emberiség jö­
vőjét veszélyeztető feszültséget, de semmi esetre sem
lesznek maguk is a feszültség növelésének elemei.
Szívből kívánjuk, hogy így legyen.
B arth Károly:
ÉLETSZA BÁ LY O K
ID Ő S E B B E M B E R E K SZ Á M Á R A
1. J ö jj tisztába azzal, hogy a m in d k é t nem beli,
r o k o n va g y e g y é b k é n t ked v es fiatal e m b e r e k n e k
jo g u k v a n a saját elveik, e sz m é ik és kívánságaik
szerint (n em a tieid szerint) járni, saját tapasztala­
to k a t szerezni, és a saját fa z o n ju k szerint (n e m a
tied szerint) boldogulni.
2. Ne erőltesd teh át r á ju k se m a példaképedet,
se m öregkori bölcsességedet, se m a h o zzá ju k való
hajlandóságodat, se m a te ízlésed szerint való jó­
tétem én yeidet.
3. S e m m ik é p p e n ne kösd ő k e t a sze m é ly e d h e z és
ne akard ő k e t lekötelezni.
4. N e csodálkozz, főleg ne bosszankodj és ne szo­
m o rko d j, ha észre kell v e nn ed , hogy g y a k ra n s e m ­
m i v a g y csak k e v é s id e jü k v a n számodra, és hogy
te — a k á rm ily e n jó t akarsz n e k i k és ak á rm ily e n
biztosnak gondolod m ag ad at ir ányukban , alkalm i­
lag zavarod v a g y unta to d ő k e t és a k k o r gondtala­
n u l tovaszáguldanak m elletted és tanácsaid mellett.
5. I ly e n k o r gondold m e g bűnbánatosan, hogy if­
jabb éveidben talán (valószínűleg) te is egészen ha­
sonlóan v iselked tél az a k k o ri öregebb hatalmassá­
go k irányában.
6. L é g y te h á t hálás az igazi figyelm esség és k o­
m o ly bizalom m in d e n jeléért, am ellyel részükről
esetleg találkozol, de ne várd el, m ég k evésbé k ö v e ­
teld m e g az ilyen jeleket.
7. S e m m ily e n k ö r ü lm é n y e k k ö zö tt ne ejtsd el
őket, sőt kísérd ő k e t v id á m nyugodtsággal, m ik ö z ­
ben szabadon engeded őket, Isten iránti bizalom ­
ban viseltess ir á n tu k is a legjobb bizalommal,
tartsd m eg ő k e t m in d e n k ö r ü lm é n y e k k ö zö tt sze­
reteted ben és im á d k o zz értük.
128
AZ A N TISZEM ITIZM U S ÉRTELM E
H o n n an v a n az antiszem itizm us? A rra egy szót
sem érdem es vesztegetni, hogy m in d en m egnyilvá­
n u lá sá b a n ostoba, gonosz, a teljes vak ság m űve. D e
épp en e z é rt: h o gyan le h e t m ag yarázni, hogy
m indig ú jr a k itö rt, m in t a pestis, és a m i m egvilá­
gosodott század u n k b an m eg in t egyszer és p u sztí­
tó b b an k itö rh e te tt, m in t v alah a? M i b a ju n k a zsi­
dókkal?
N em k érd és: a zsidó n em rosszabb a tö b b i em ­
bernél. De m in k e t b á n t, hogy ő olyan, m in t egy
tükör, am ely b en elénk tá ru l, hogy k ik és m ik v a ­
g y u n k m i valam ennyien. A zsidó m e g fize t azért,
hogy ő Isten választottja. A fén y ép pen fö lö ttü k
h o zta és hozza n ap v ilá g ra , h o gyan is áll a dolog
v elü n k m in d n y á ju n k k a l. D e: m it használ, h a a
tü k rö t fa ln a k fo rd ítju k , vag y a k á r összezúzzuk?
A k k o r is csak m i v a g y u n k azok, a k ik ebben a tü ­
k ö rb e n m e g p illa n to ttu k m ag u n k a t. De éppen ez a
balg atag fa ln a k fo rd ítá s vag y szétzúzás az egyik
értelm e az antiszem itizm us n a g y értelm etlen ség é­
nek.
De v a n m ég egy m ásik é rtelm e is: szám u n k ra
rém ítő, hogy a zsidók m in t zsidók olyan g y ö k é rte ­
lenül, biztonság nélkül, á rn y sze rű en és u g y a n a k k o r
m égis olyan h a lla tla n tö rté n e lm i állan d ó ság b an
m en n ek á lta l a v ilá g tö rté n elm en és közepettünk.
M iért olyan rém ítő ez szám u n k ra ? M ert ők ebben
a v o natkozásban is tü k re a m i és m in d en em ­
b e r egzisztenciájának. M ert a zsidók oly gy ö k ér­
te len n ép e azt m o n d ja n ek ü n k , hogy v a ló já b an a
m i bizto n ság u n k sem olyan biztos, és összes gyöke­
rein k , bizto síték ain k és v é d ettség ü n k is nagyon
kétségesen v a n elintézve. A zsidók egzisztenciája
azt m o n d ja n ek ü n k , hogy a v ilág tö rtén elem b en
eg y álta lán nincs védettség, o tth o n : egy nép, egy
em b er szám ára sem. M iért h a llja az e m b er olyan
k elletlenül, hogy a zsidók a v álaszto tt n ép ? M iért
k e re sn e k m ég k e resztén y ek is m in d ig ú ja b b érv e­
ket, hogy m á r n em az? N agyon egyszerűen: m e rt
az em b er n em szívesen h allja, hogy a szabad k e­
gyelem n ap ja , am elyben az em b er egyedül tu d élni,
nem itt fele ttü n k , h an em am ott, azok fe le tt világ­
lik ; hogy a K iv álaszto tt nem a fran cia, nem a sv á j­
ci, h a n em éppen a zsidó, és hogy az em bernek,
hogy ő is k iv álaszto ttá legyen, k én y te len kelletlen
v ag y zsidónak kell lennie, vag y pedig a legnagyobb
szo lid aritásb an hozzá k ell tarto zn ia. „Szótéria e k
tón judaión esztin: A z Üdvösség a zsidókból való”
(János 4:22). Az ő eg zisztenciájukban m i nem ­
zsidók m in d en ek elő tt az isteni kiv álasztás kőszik­
lá já b a ütk ö zü n k , am ely m in k e t m ellőzve egyelőre
teljességgel egy M á sik n a k a kiválasztása, és m inket
csak an n y ib an illeth et, am en n y ib en ez a kiválasztás
először őt illeti és csak a zu tá n — egyedül benne
és á lta la — illet m in k et is. A zsidó egzisztencia el­
veszettségében és állan d ó ság áb an ez a M á sik te k in t
re á n k : az egy zsidó a kereszten, ak ib en v an a teljes
üdvösség m in d en em b er szám ára, és k ív ü le nincs
üdvösség senki szám ára. E zt u ta s ítju k m i vissza.
V isszau tasítják olyanok is, ak ik nem szeretnének
an tiszem iták lenni. M aga a zsidó is v issz au ta sítja
ezt. De m eg kellene gondolni: éppen ez a m ásik
értelm e a nag y értelm etlenségnek, éppen ez az
an tiszem itizm us m ásik gyökere. A ki v issz au ta sítja
ezt az üdvösséget, ügyeljen, nehogy m ég ő is a n ti­
szem itává legyen: m á r a legjobb ú to n v an hozzá.
B arth-breviárium . EV Z-V erlag, Zürich, 1966
 Az Urat is — minket is
(M editatio fu tu r a e vitae)
Olv. 1 K or 6:14
2 K o r 5:14— 21
A h ú sv é t h o m ile tik u m á n a k részletes elem zése és
fejteg etése h e ly e tt in k á b b a d h o rtá c ió t szeretn ék
ta rta m . A m it m o n d an i fogok, a n n a k az a célja,
am it P á l apostol így fe je z e tt k i a R óm 1:11— 12-
b e n : „hogy v alam i lelki a já n d é k o t közölhessek ve­
le te k a ti m eg erő sítésetek re, azaz, hogy e g y ü tt fel­
b u z d u lju n k tin á la to k egym ás h ite által, a tié te k
m eg az enyém á lta l.” E gy ily en felbuzd ulásból
olyan ig eh ird etések szü leth etn ek , am ely ek n ek jó
gyüm ölcsei o tt érződnek és o tt h a tn a k m a jd a g y ü ­
lek ezetek életéb en és szolgálatában.
T udom , hogy ez elsősorban n em a m i a k a rá su n ­
kon, elh a tá ro z ásu n k o n és fe lb u zd u lásu n k o n m úlik.
De viszont azt is tudom , hogy azon is m úlik. M ert
alap v ető en döntő jelen tő ség ű k é rd é s az, h o gy k é ­
szek v a g y u n k -e elk érn i és elfogadni Iste n tő l azt az
Igét, am ely fe le tt egyedül Ő rendelkezik. E zt a
készséget szeretn ém m ost m u n k á ln i és szolgálni az­
zal, hogy előhozok n é h á n y k é rd é st a sok közül,
eg y ü ttes m ed itálás céljából.
1. Először is azt szeretn ém h angsúlyozni, hogy a
feltá m a d á s, — K risztu s fe ltá m a d á sa is — n e m az
em b eri élet term észetes esem én ye, h a n em Isten sza­
bad cselekedete, az Ő szu v e ré n döntése és csoda­
tette. — „Isten az U ra t is fe ltá m a sz to tta , m in k e t is
feltá m a sz t az Ő h a ta lm a á lta l” (1 K o r 6:14). Ez a
h ú sv é ti ö rö m h ír a m ag a teljesség éb en : Isten — fe l­
tá m a szt — hatalm ával.
Ezzel az ö rö m h írre l k ap c so la tb a n a m i fela d a­
tu n k az, h o g y ezt elh ird essü k úgy, hogy ig e h ird e té­
sü n k szem élyes b izo n y ság tétel is leg y en egyfelől a
K risztu s fe ltá m a d á sá ra irá n y u ló h itü n k rő l, m ásfe­
lől pedig a s a já t fe ltá m a d á su n k ra v onatkozó isteni
íg éretb e v e te tt rem én y ség ü n k rő l.
2. A m in d e n k o ri e m b er — a m ai em b er k ülönö­
sen is — h ajlam o s a rra , eg y h ázb an és egyházon k í­
vül eg y a rá n t, hogy a feltá m a d á s leh ető ség ét és m i­
k é n tjé t m érleg elje és a n n a k m a g y a rá z a tá t szám on­
kérje.
E leve elh ib ázo tt dolog volna, h a e n n ek az igény­
n ek a k ielég ítésére vállalkozni a k a rn á n k . E h ely e tt
fé lre é rth e te tle n h a tá ro z o ttsá g g al rá k ell m u ta tn u n k
a rra , hogy a fe ltá m a d á sn a k nincs em b eri m a gyará­
zata, nincs elképzelési lehetősége, sőt em b eri vo n a­
lon m ég rem én y ség e sincs. N em ren d elk ezü n k
olyan biológiai v ag y fiziológiai k ép lettel, am elyben
a feltá m a d á s k ifejezh ető lenne. A feltá m a d á s n em
a tu d n iv a ló k , h a n em a h in n iv a ló k körébe ta rtozik.
Felőle és róla csak a n n y it tu d h a tu n k , a m e n n y it te t­
szik az Iste n n e k tu d tu n k r a adni Ig éje és S ze n tle lk e
által.
3. A feltám ad ás leh etőségéről és m ik é n tjé rő l m a­
g y a rá z a to k b a v ág y v itá b a bocsátkozni h ely telen
len n e m á r csak az é rt is, m e rt a B iblia, az apostoli
h ag y o m án y és az ősegyházi k é rü g m a e rre nézve
sem m iféle alap o t sem n y ú jt.
Az ősegyház k é rü g m á já b a n m in d ig Jézu s fe ltá ­
m ad ásán ak a té n y e és valósága á llt a középpont­
ban. O tt m in d ig az volt a fontos, h ogy a té n y m eg­
tö rté n t, és n em az, hogy m ik é n t és hogyan tö rté n t.
*A V eszprém i és M ezőföldi egyházm egyék lelkészér­
tekezletén tarto tt előadás, m árcius 26. és 28-án.
A bibliai bizonyságtevők m eg sem k ísérelték azt,
hogy K risztu s fe ltá m a d á sán a k m e g fo g h ata tla n cso­
d a vo ltát, tén y é t és való ság át m egm agyarázzák és
é rth e tő v é tegyék. M i is ak k o r já ru n k el helyesen,
h a b izo n y ság tételü n k b en m ellőzzük a feltám ad ás
b izo n y ítg atását vag y lehetőségének m érlegelését.
A feltá m a d á s szá m u n k ra is csoda, és m in d ig az is
m arad.
H ird essü k te h á t n y íltan , b á tra n , öröm m el és lel­
kesedéssel K risztus feltá m a d á sán a k csoda-voltát.
B izo n y ság tételü n k et az a félelem és m egalkuvás
nélk ü li h atáro zo ttság hassa át, am i Ezékiel p ró fé tá ­
nál így ju t kifejezésre: Íg y szól az Úr Iste n ! Ők p e­
dig vag y h allják , vag y nem h a lljá k ! (Ezékiel 2:4—5)
Ezzel a h a táro zo ttság g al te g y ü n k bizonyságot arról,
hogy a feltá m a d á s Isten szabad te tte , Iste n n e k
olyan páratlanul álló csodatette, a m ely egészen ú j
k e zd e te t je le n t az egész világm indenség életében.
B á r a S zen tírásb a n szó v a n arró l, hogy a fe ltá m a ­
dás a F iú m űve is (Ján 2:19—22; 10:17— 18), a
h an g sú ly m égis in k áb b azon van, hogy a fe ltá m a ­
dás az A ty a m űve, olyan csodatette, m ely egyben
Jézus K risztu s isten i igazolását és felm ag asztalását
is jelen ti, vagyis a feltám ad ás az A ty a bizonyság-
té te le S zent F ia felől: „ A ki m eg b izo n y ítta to tt ha­
talm asan Iste n F iának a S zen tség L elke szerint, a
halálból való feltá m a d á s által” (Róm a 1 :4).
A feltám ad ás te h á t az A ty á n a k a F iú n véghez­
v itt m űve, az isteni kegyelem és m ind en h ató ság
olyan szuverén te tte , am ely teljes bizonyossággal
h ird e ti, hogy Iste n fe lté tlen szabad U ra az egész te­
re m te tt m indenségnek. Őt sem m i sem k o rlá to z h a t­
ja. Azok a term észeti tö rvények, am elyeket m á r is­
m erü n k , és azok is, am ely ek et m ég nem ism erü n k ,
Iste n t az Ő szabad cselekvésében sem nem k o rlá ­
to zh a tják , sem nem ak ad ály o zh atják . H ú sv étk o r Is­
te n olyan világosságot g y ú jto tt, m ely egyszerűen
á ttö rte az enyészet, a m úlandóság, a h a lá l sö tétsé­
gét. Jézus K risztu s dicsőséges feltám a d ása által
egyszerűen „eltörölte a halált, világosságra hozta
pedig az é letet és rom olhatatlanságot” ( 2 T im 1:10).
Ezen az alapon h a n g z o tt fel az u jjongó bizonyság­
té te l: „ E lnyeletett a halál diadalra” (1 K o r 15:54).
E bizonyságtétellel kap cso latb an rá m u ta th a tu n k
a rra is, hogy a feltám ad ás tag a d á sa v o ltak ép p en és
lényegében a m in d en h a tó Iste n tag ad ása. A fe ltá ­
m a d á st tag ad ó sadduceu so k n ak K risztu s fé lre é rt­
h e te tle n ü l tu d tu k r a ad ja, hogy azért tévelyegnek,
m e rt nem ism erik az Iste n h a ta lm á t (M árk 12:24).
4. H a v alam ikor, ak k o r h ú sv é tk o r „hatalom m al
és erővel” kell m egszólalnia a síron tú li élet való­
ság áb a v e te tt k e reszty én h itn e k és bizonyosságnak.
B izo n yságtételünkben r á kell m u ta tn u n k a rra ,
hogy a n a g y p é n tek i és a h ú sv éti esem ény n em egy
és ugyanazon síkban tö rté n ő esem ény, h an e m „a
valóságnak k é t különböző b iro d a lm áb a esik ” . A sír
hideg ölénél olyan „ h a tá r húzódik, am elyen tú l m á r
egy m ásik világ titk a i te rje n g e n e k ”. L átszólag úgy
tű n h e tik — s a hívésben ez a látsz a t okozza a leg­
több za v a rt és nehézséget — m in th a a k ét esem ény:
a m eghalás és a feltám ad ás, egy síkban végbem enő
esem ények lennének. „D e ez a látsz at csak az ért tá ­
m ad h a t, m e rt az a h a tárv o n al, am ely egym ástól
k é t országot elválaszt, u tó v ég re ide is, oda is egy­
fo rm á n tarto zik . A m ik o r Jézus K risztu s á ttö ri a h a ­
láln a k egyéb k én t m in d e n t lezáró v o nalát, ez úgy
tű n h e tik fel, m in th a m ég ebben a m i v ilá g u n k b a n
végbem enő esem ényről volna szó. P edig a rró l v an
129
 szó, hogy á ttö rv e a m i v ilá g u n k egész rendjét, egy
o lyan m ásik v ilág b a h a to l át, ahol m á r nincs h a ­
l á l . . . F eltá m a d á sá v a l n em az ő földi életébe té rt
vissza, hogy a n n a k m eg szak ad t fo n a lá t vegye fel
ú jr a és fűzze tovább. F öldi szolgálata az ő h a lá lá ­
v a l lezáró d o tt, m in t ahogy m in d n y á ju n k é vissza­
v o n h a ta tla n u l lezáró d ik egyszer, s am i u tá n a kö­
v etk ezett, az v alam i egészen m ás v o lt” (Victor J á ­
nos).
A fe ltá m a d á sb an n em a rég i fo ly tató d ik , h a n em
kezdődik az új. K risz tu sn a k a sírból k ik e lt te ste is
egészen m á s fa jta és m ás term észetű te st volt m ár,
m in t am ely e lte m e tte te tt. „Az a te st is tú l v olt m á r
az evilági term észetb en u ralk o d ó tö rv é n y e k h a ta l­
m i körén. Megdicsőü lt test volt. És ezzel a te stte l
e g y ü tt Jézu s K risztu s egész v aló ja m á r egy m ásik
világ n ak , a m en n y ei v ilág n ak a k ö réb e ta rto z o tt”
(V ictor János).
Ne féljü n k , — az ű rk u ta tá s k o rszak áb an , a H ol­
dat, a V enust, a M arsot ostrom ló, m éreteib en oly
g ig an tik u s em b eri vállalkozás m eg ren d ítő en szép
és hősies k o rszak áb an se fé ljü n k ! — bizonyságot
te n n i arró l, hogy m i h is z ü n k e n n e k a m á sik világ­
nak, a m e n n y e i világ na k létezésében és valóságá­
ban. És ez a h itü n k n em a la p ta la n h it. A lap ja és
bizonysága az élő K risztus, ak i ezt m o n d ta önm a­
gáró l: „K ijö ttem az A ty átó l és jö tte m e v ilág b a; is­
m é t elhagyom e világot és elm egyek az A tyához”
(Já n 16:28). M in d en k o ri ta n ítv á n y a it ő így n y u g ta t­ tésétől. E g yébként a S zen tírás a feltá m a d á s-teste t
ja és b á to rítja : „N e n y u g ta la n k o d jé k a ti szívetek:
h ig y je te k Iste n b e n és h ig y je te k én bennem . Az én
A ty á m n a k h á z á b a n sok lak ó h ely v a n ; h a pedig
n em volna, m eg m o n d tam volna n ék tek . Elm egyek,
hogy h e ly e t készítsek n ék tek . És h a m a jd elm egyek
és h ely et készítek n ék tek , ism ét eljövök, és m agam ­
hoz veszlek tite k e t; hogy ahol én vagyok, ti is ott
leg y etek ” (Ján 14:1— 3). F ő p ap i im á d ság áb an is így
k ö n y ö rg ö tt az A tyához az ö v éiért: „A tyám , ak ik e t
nék em ad tál, ak aro m , hogy ahol én vagyok, azok is
énvelem leg y en ek ; hogy m eg láth assák az én dicső­
ségem et, am ely et n ékem a d tá l; m e rt szerettél en ­
gem e világ a la p já n a k fe lv ettetése e lő tt” (Ján 17:24).
K risztu s sz av ára e lh ih e tjü k , hogy ez az igazság és
ez a valóság, m e rt ő m in d en k in él jo b b a n ism eri a
világm indenség szerkezetét, hiszen részes v olt a n ­
nak te re m té sé b en : „M ert ő benne te re m te te tt m in­
den, am i v a n a m e n n y ek b en és a földön, lá th a tó k
és lá th a ta tla n o k . . . m in d en ek ő általa és ő reá nézve
te re m te tte k , és Ő előbb volt m indennél, és m inden
őbenne áll fe n n ” (Kol 1:16, 17).
5. B izo n y ság tételü n k so rán ne feszegessünk olyan A ki ezt hiszi, biztos rem énységgel n ézh et a jö v en ­
k érdéseket, hogy h o g y an és m i m ódon fo g a d h at be
a m en n y ei v ilág em b eri te s te t és n evezhető-e egyál­
ta lá n te s tn e k az, am i a m en n y ei világ k ö réb e ta r to ­
zik. Az evan g éliu m i tu d ó sításo k a la p já n n em leh et
teljes és m in d en b en m eggyőző feleletet ad n i a rra a
k é rd é sre sem, hogy m ilyen volt a K risztu s fe ltá ­
m a d t teste. A n n y i azonban bizonyos, hogy az e rre
vonatkozó em b eri elképzelésekkel k a p cso latb an a
S zen tírás k é t irá n y b a n is h a tá ro z o tt n e m - et m ond:
n e m szellem és n e m olyan test, am ely alá v a n vetv e
a földi te st tö rv én y ein ek . D e v a jo n v a n -e v alam i
m ás lehetőség is? A m i ta p a sz ta lá sain k és eddig
szerzett ism eretein k szerin t nincs. E bből azonban
táv o lró l sem k ö v etk ezik az, hogy Iste n szerint
sincs. N eki v a n lehetősége és h a ta lm a a rra , hogy
olyan ú j te re m té st hozzon létre, am ely n ek lé tfelté­
telei, lé ttö rv é n y e i és létdim enziói egészen m ások,
m in t am elyek elő ttü n k ism eretesek. E rre az új te ­
rem tésre, am ely m á r n em e világhoz tarto zik , és
nem en n ek jelenségeihez és tö rv én y eih ez igazodik,
130
n e k ü n k nincsenek se m egfelelő fogalm aink, se m eg­
felelő kifejezéseink. M ég a h a so n la ta in k sem alk a l­
m azh ató k e rre az új te rem tésre. E zért nagyon óva­
to san és nagyon alázato san b á n ju n k a szavakkal és
kifejezésekkel, tu d v á n azt, hogy egyik sem te lje s­
é rté k ű m egközelítése a tito k n ak . És ez vonatkozik
az e g y éb k én t b ib lik u s „új te re m té s” k ifejezésére is.
P á l apostol p n e ü m a tik u s testrő l, szellem i te strő l
beszél, te h á t egy egészen m ásféle testrő l, m in t am i­
ly en a földi test. A földiről egyenesen azt m ondja,
hogy te st és v ér nem örökölheti Iste n országát, sem
a rom landóság n em örökli a ro m o lh atatla n ság o t
(1 K or 15:44,50). U gyancsak P á l apostol szól a te st
elváltozásáról (1 K o r 15:5l) és elváltoztatásáról.
„A m i országunk a m en n y ek b en van, h o n n é t a
m e g ta rtó Ú r Jézu s K risz tu st is v á rju k ; k i elvál­
to z ta tja a m i nyom orúságos te stü n k e t, hogy h a ­
sonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, am az ő h a ­
ta lm a s m u n k á ja szerint, m ely á lta l m ag a alá is v e t­
h et m in d en ek et” (Fil 3:20—21). K ézenfekvőnek lá t­
szik a feltevés, hogy P á l apostol K risztu s fe ltá m a d t
te sté t is ilyen p n eü m atik u s, ily en e lv álto z ta to tt
szellem -testnek tek in te tte .
A m it ebb en a vo n atk o zásb an a S zen tírás m ond,
azzal n y ilv án k é t szélsőségtől a k a r m egóvni b e n ­
n ü n k e t: egyfelől a feltám a d ás p usztán materiális
értelm ezésétől, m ásfelől pedig a feltám ad ás pusztá n
spirituális értelm ezésétől és így teljes elszellem iesí­
Isten cso d ájak én t h ird eti. P ál apostol világosan
m egm ondja, hogy a fe ltá m a d á sb an Isten olyan te s­
te t ad, „am ilyent elhatározott, m égpedig m in d e n ­
féle m a g n a k az ő saját te sté t” (1 K o r 15:38). T eh át
az azonosság és folytonosság (identitás és k o n tin u i­
tás) v aló ság át és m é rté k é t is Iste n szuverén döntése
szabja m eg és biztosítja.
6. A h ú sv é ti ö röm üze ne tbe n benne v a n a m i fe l­
tá m a d á su n k ígérete is: Isten az Urat is fe ltá m a sz­
totta, m i n k e t is fe ltá m a szt az Ő hatalm a által.
K risztu s feltá m ad á sa te h á t nem egyedi eset és nem
m agánügy, am ely m integy p riv átim , csak ön m ag ára
nézve és ö n m ag áért tö rté n t; az ő fe ltá m ad á sa köz­
ügy, am ely tú lh a t az ő szem élyén. K risztu s úg y tá ­
m a d t fel, m in t zsenge: b enne Iste n népén ek egésze
el v an jegyezve az életnek. Ő m in d e n k ié rt fe ltá ­
m adt.
K risztu s ezt m o n d ta a L ázár sírjá n á l: „Én v a ­
gyok a feltám ad ás és az é le t; ak i hisz énbennem , h a
m eghal is, él. És ak i csak él és hisz énbennem , soha
m eg nem hal. H iszed-e ezt?” (Ján 11:25—26). —
dőbe. Iste n az ő m e g v á lto ttja it h a lá lu k u tá n befo­
g ad ja m en n y ei v ilá g án a k dicsőségébe. T estük a h a ­
lál és az enyészet zsák m án y a lesz, a k á r a sírb a n te ­
m e tik el, a k á r a k re m a tó riu m b a n h a m v asz tjá k el.
De ez n e m az utolsó szó! N e m ez a vég!
Isten ha ta lm a t a dott K risz tu s n a k m in d e n testen,
hogy örök életet adjon m in d e n n e k , a m it n e k i adott
(Ján 17:2). „És én örök é letet adok n é k ik ; és soha
örökké el nem vesznek, és senki ki nem ra g a d ja
őket az én kezem ből. Az én A tyám , ak i azokat a d ta
nékem , nagyobb m in d e n e k n é l; és senki sem ra g a d ­
h a tja k i azokat az én A ty ám n a k kezéből” (Ján
10:28—29). — Z ú g h a tn a k a tem eté sre hívó h a ra n ­
gok, fo jto g a th a t a h a lá l félelm e és iszonyata, fe h é r-
izzásig h ev ü lh e tn e k a k re m a tó riu m falai, rá g h a tjá k
a fé rg e k azt, am i rá g h a tó , — ö rö k életü n k jó helyen
v a n : az Isten kezében v a n ! Isten kezéből pedig a
halálban se m lehet kiesni! Jézus ezt m o n d ta a jo b b ­
keze felől m eg feszített la to rn a k : B izony m ondom
néked, m a velem leszel a parad icso m b an (Luk
 23:43). Iste n világában a halál n e m a m in d e n t m eg ­
sem m isítő v é g e t je le n ti, h a n em á tlép ést egy m á sik
létszférába.
7. E gyszer eljö n m a jd az idő, a m ik o r v ég etér a
h a lá l u ra lm a és a m e g v á lto tt lélek m eg in t te stb en
élhet. A z a te s t v alam i egészen m á s fa jta te st lesz,
m in t ez a m ostani. Az a te st olyan lesz, m in t a fel­
tá m a d t K risztusé. Új te re m té s lesz, m egdicsőült
te st lesz. K risztu s az Ő h a ta lm a s erejév el elváltoz­
ta tja a m i n yom orúságos te stü n k e t, hogy h aso n la­
tos legyen az Ő dicsőséges testéh ez (Fil 3:20).
K risztu s fe ltá m a d á sáb a n en n ek a jövőnek a bi­
zonyossága a d a to tt n ek ü n k . A z Ő feltá m a d á sa a m i
dicsőséges feltá m a d á su n k n a k bizonyos záloga
(Heid. K á té 45). Ő „az első a h a lo tta k feltá m adásá­
ból” (Csel 26:23); „ zsen g éjü k a zo kn a k, a k ik elalud­
ta k ” (1 K o r 15:20); „elsőszülött a h a lo tta k k ö zü l”
(Kol 1:18; J e l 1:5). „első zsenge a K risztu s; azután
a k ik a K risztu séi, az ö eljö veteleko r, a zu tá n a v é g ”
(1 K or 15:23).
A k ereszty én em b er ebb en a biztos rem én ységben
él, és eb ben a rem én y ség b en néz előre. „Isten az
U ra t is feltám aszto tta, m in k e t is feltá m a szt az Ő
h a ta lm a á lta l” (1 K o r 6:14) — „én élek, ti is élni
fo g to k !” (Ján 14:19). Az élő K risztu s szav ára elhi­
h e tjü k , hogy a síro n tú l is élet v á r reán k . „H ogyha
m e g h a ltu n k a K risztussal, hisszük, h o g y élü n k is
ővele” (Róm 6:8).
A ki ezt hiszi, azt h itb e n m ár m o st abban az ú j
v ilág k o rszak b an él, a m ik o r Iste n lesz m in d en m in ­
d en ek b en (1 K o r 15:28).
K risztu s fe ltá m a d á sa a biztos, a végérvényes, az
elv eh etetlen és elv eszíth etetlen jö v en d ő t je le n ti n e­
k ü n k . A zt a jöven d ő t, am ely n em p u sz tá n jövő, h a ­
n em m á r m ost ittlevő, a m á t, a m in d e n k o ri jele n t
is m egh atáro zó és m egszentelő valóság.
8. Az elm o n d o ttak k al összefüggésben te g y ü k fel
csendben, m ély a lá z a tta l a k é rd é st: k ik n e k szól
K risztu s v á ltsá g m ű v é n e k gazdagsága és teljessége,
a m ely az Ő feltá m a d á sa által le tt n yilvá n va ló vá ? —
E gyetem es érv én y ű és jelen tő ség ű ez a váltságm ű,
am ely m in d en em b ern ek szól, v a g y pedig csupán
az em beriség egy k iseb b -n ag y o b b elv álaszto tt ré ­
szére érvényes?
Ő szintén m eg kell v a lla n u n k , hogy hitvallásos
ira ta in k ebb en a n agyon fontos k é rd ésb en nem ad ­
n a k sz á m u n k ra e g y értelm ű en biztos elig azítást és
ú tm u ta tá st. A H eidelbergi K á té a 37. k é rd é sre ad o tt
feleletéb en egyetem es érvényességgel vallja, hogy
K risztu s „ Isten n ek az egész em b eri n em zetség bűne
ellen váló h aragját te sté b e n -le lké b e n elhordozta.”
— Ez n y ilv á n azt je le n ti, hogy K risz tus v á ltsá g ­
m ű v e á lta l az egész em b eri nem zetség m egszaba­
d u lt Iste n h a ra g já tó l. V iszont a K á té 20. k érd és­
felelete így h an g zik : „ A m in t e lv e sze tt Á d á m által,
ú g y ü d vö zü l-e K risztu s által m in d e n em ber? —
N em , h a n e m csak azok, a k ik igaz h it által ővele
eggyé v á ln a k és m in d e n jó té te m é n y é t elfo g a d já k”.
— Ez m eg azt jelen ti, hogy m íg az első Á dám á tk a
m in d en m a ra d é k á ra átszáll, a m áso d ik Á d ám d ia­
d ala csak az em beriség egy részén ek szól.
N yilvánvaló, hogy az ún . k e ttő s predestináció-
ta n n em alk alm as a rra , hogy Jézu s K risztu s v á lt­
ság m ű v én ek teljességét, g azd ag ság át és egyetem es
érvényességét vele ö sszhangban h ird e th e ssü k . Ú gy
gondolom , hogy n em a v á ltsá g ta n n a k kell igazod­
n ia egy p red estin áció -tan h o z, h an e m a kegyelm i ki­
v álasztásró l szóló ta n ítá s n a k kell ö sszhangban len ­
n ie a v á ltsá g -ta n n a l, am ely a K risz tu sb a n m egje­
le n t ü d v teljesség ét és egyetem ességét ju tta tja k i­
fejezésre.
,
V a llju k , hogy K risztu s m in d e n em b erért m eg­
halt. K risztu s v áltsá g á n a k ereje olyan hatalm as,
hogy o b je k tív e m in d en em ber státusa m egváltozott
általa, b á r sokan v an n a k , a k ik szu b je k tív e m it sem
tu d n a k erről. Iste n ü d v terv e, K risztu sb an m egje­
le n t üdvözítő kegyelm e oly h a tá rta la n u l gazdag, és
oly m é rh e te tle n ü l nagy, hogy az m in d en em bernek
szól, te h á t nincs egyetlen e m b er sem, a k i abból ki
v olna zárva. Persze, sokan, nag y o n sokan vannak,
ak ik ezt n em tu d já k , és épp en ezért nem is ennek
m egfelelően gondolkodnak és élnek. Á m éppen itt
v a n a fölem elően boldogító alap és lehetőség az
egyház szám ára, hogy K risztu stó l k a p o tt k ü ld e té ­
sét betöltse, vagyis szabadon, öröm től sugárzó és
erőtől duzzadó m ódon, m in d en k in ek elhirdesse
K risztu s d iad alát, m indazzal eg y ü tt, am it ez nekik
is jelen t!
A zt je le n ti ez, hogy ü d v -u n iv erzálizm u st kell h ir­
d e tn ü n k ? N em ! N ek ü n k nem ü d v -u n iverzálizm ust,
h an e m u n iverzális ü d v ö t k ell h ir d e tn ü n k ! A K risz­
tu sb a n m eg jelen t üdvözítő kegyelem m in d en em ­
b e rn e k szóló valóságát kell h ird e tn i, ab b an a tu d a t­
b an és a n n a k hangsúlyozásával, hogy ez az üdvözí­
tő kegyelem m in d en em b ern ek szól, de m égsem úgy
lepi m eg az em b ert, m in t a h a rm a t a m ezőt, és nem
is úg y h u ll az em berre, m in t a zápor a földre. Ez a
kegyelem h ite t, engedelm ességet, ö n á ta d á st k ív án
az em bertől! M ert „ h it n élk ü l leh e tetlen Isten n ek
te tsz en i” (Zsid 11:6) — de: az em b ern ek m egvan az
a félelm etesen n a g y szabadsága, hogy n e m -et is
m o n d h at az Istennek.
A végső döntés így m égis csak az em ber kezében
v an ? N em ! I tt nem errő l v a n szó! A ki h itre ju t, az
sohasem önm agával dicsekedik, és nem is a m aga
d ö n tését m agasztalja, h an e m az Úrban d icsekedik,
az Iste n dicsőségének rem én ység éb en dicseked ik
(Róm 5:2) és a Szentlélek Iste n t m agasztalja, a k i őt
e rre a dö n tésre és ezáltal h itre vezette.
H ogyan v an h á t az, hogy egyik em b er hisz, a
m ásik m eg nem hisz? I tt olyan ponthoz érk ez tü n k
el, ah o n n an teológiai gondolkodásunk v o n alán nem
tu d u n k to v áb b m enni. I tt csődöt m ond m inden
rendszerező képességünk. Itt nem te h e tü n k m ást,
csak azt, hogy ugy an o ly an alá z a ttal és ugyanolyan
h a tá ro zo ttsá g g al bizonyságot teszü n k k é t alapigaz­
ságról, am elyeknek m indegyike egy fo rm án igaz, de
am elyek a m i rendszerező és logikusságra törekvő
g o n d o lk o d ásu n k b an egyszerre nem egyeztethetők
egym ással. Az egyik alapigazság ez: K risztu s halá­
lának és feltá m a d á sá n a k ereje által m in d e n em ber
elvá la szto tt és m eg vá lto tt. — A m ásik alapigazság
így h an g zik : Ha va la k i hitre és engedelm ességre
ju t, az m in d ig a S ze n tlé le k m ű v e , az Iste n elválasz­
tó k e g y e lm én e k m u n ká ja .
Sem m i oku n k és sem m i h ajla n d ó sá g u n k nincs
a rra , hogy teológiai gondo lk o d ásu n k b an a kettős
predestinációs ta n n a k olyan sú ly t és jelentőséget
biztosítsunk, am ely esetleg a K risztus d iad ala tel­
jességének és egyetem ességének go n d o latát hom á­
ly o sítan á el és veszélyeztethetné. Az egyház k ü ld e ­
tésén ek b etö ltéséb en a K risztu s v áltságm űvének
egyetem es jelentősége n élk ü lö zh etetlen serk en tő és
lelkesítő erő. C sak ez ó v h at m eg b e n n ü n k e t a h i­
tetlen ség és ellenszegülés okozta csüggedéstől.
am ellyel szolgálatunk végzése közben oly gyak ran
szem be k e rü lü n k . K risztu s erősebb és hatalm asabb
m in d e n k in é l és m in d e n n é l! Ő a h itetlen ek k el és el­
len álló k k al szem ben sem ta n á c sta la n és teh ete tle n .
Az ő dicsőséges feltám a d ása a la p já n m indig és m in ­
den k ö rü lm én y ek között örvendező lelkesedéssel te ­
h e tü n k bizonyságot arról, hogy diadala teljes, egye­
131
 tem es és vé g é rv én ye s! „Isten felm ag asztalta őt, és
aján d ék o zo tt n ek i oly nevet, am ely m in d en név fö­
lött való; hogy a Jézu s n ev ére m in d en té rd m eg h a­
joljon, m ennyeieké, föld iek é és föld a la tt valóké, és
m in d en n y elv vallja, hogy Jézu s K risztu s Ú r az
A tya Iste n dicsőségére” (Fil 2:9— 11). Az u ta k a t és
m ódokat, am ely ek en Iste n ezt a dicsőséges célt el
a k a rja és el fog ja érni, és az eszközöket is, am elye­
k et e cél m eg v aló sítására h aszn áln i a k a r, hittel,
a lá z a ttal és bizalom m al n y u g o d ta n rá b íz h a tju k Is­
ten re. Ez az ő dolga, az ő n ag y szerű vállalkozása,
am ely n ek dicsőséges véghezv itelére az alap, a lehe­
tőség, a g a ra n c ia az ő szuverén döntéséb en és h a ­
ta lm á b a n te lje se n és vég érv én y esen b izto sítv a van.
A m i dolg u n k viszont az, hogy a K risztu s szerel­
m e á lta l szorongatva, az e m b erek et ne osztályoz­
zuk „test szerint való ism e re t” a lap ján , h an e m lás­
suk m eg b e n n ü k a „Krisztusban te stvé r”-t és vé­
gezzük k ö z ö ttü k h itte l, lelkesedéssel, öröm m el és
rem énységgel a b ék éltetés szolgálatát, am it Isten
ad o tt n e k ü n k és bízott reán k , m iu tá n m in k et m a g á­
val m e g b é k é lte te tt a Jézu s K risztu s által. K risztu ­
sé rt já rv á n te h á t követségben, m in th a Iste n m aga
k é rn e m iáltalu n k , K risz tu sé rt k é rjü k m eg a re á n k
bízott lelk ek et, b é k ü lje te k m eg az Isten n el! Hiszen
azt, aki b ű n t nem ism ert, b ű n n é te tte é rtü n k , hogy
m i Isten igazsága leg y ü n k Ő benne (2 K o r 5:14—21).
9. K risztu s fe ltá m a d á sa eszkatologikus esemény.
H írad ás és egyben p rófécia is Iste n ü d v te rv é n ek
am a végső szakaszáról, am elyben ú j eget és új föl­
det lá tu n k m a jd az ő íg érete szerint. Az őskeresz­
ty é n gyülekezetek ebb en az eszkatologikus tu d a t­
b a n és ab b a n az élő rem én y ség b en éltek és végez­
té k a re á ju k b ízo tt szolgálatot, hogy ők m á r az
utolsó n a p o k b a n élnek. A rég i aion v o ltak ép p en
m ár elm últ, az erők és h atalm asság o k elvileg m á r
legyőzettek és ez a té n y b á rm e ly p illa n a tb a n n y il­
ván v aló v á le h e t m in d e n k in e k a szem e lá ttá ra . Az
új aion b á rm e ly p illa n a tb a n beköszönthet.
Igen, a k ereszty én em b ern ek ilyen élő rem én y sé­
ge van. (1 P é t 1:3). M ert rem én y ség b en ta r ta ttu n k
meg. (Róm 8:24.)
K risztu s fe ltá m a d á sa Isten felelete az egész te ­
re m te tt világ egyetem es fo h ászk o d ására és sóvárgó
várak o zására (Róm 8:18—22).
E gy rég i legenda a rró l szól, hogy am ik o r K risz­
tu s fe ltá m a d t a halálból, u jja iv a l m e g é rin te tte fe­
jén a töviskoronát. És ím e: a tö v isk o ro n án rózsák
n y ílta k ki, m in d eg y ik tövis h ely én egy-egy rózsa.
Tövis h e ly e tt rózsa! Ez a feltám ad ás íg é re te : el­
változás, m eg ú ju lás, élet a h a lá lb ó l!
10. K risztu s fe ltá m a d á sán a k v alósága m e lle tt az
egy etlen és egyben a legfőbb és legmeggyőzőbb bi­
zonyság: a fe ltá m a d t Krisztus. A k in ek ő k ijelen ti
és m egb izo n y ítja m agát, a k in e k ő a d ja m ag át, a k it
ő m aga győz m eg arró l, hogy ő él, an n a k nincs
szüksége sem m iféle m ás b izo n y íték ra, v ag y bizo­
n y ítási e ljá rá sra , an n a k elég bizonyság m aga az élő
K risztus.
Ez a szem élyes m egbizonyosodás egyetlen eg y sík ­
ban, a h it a k tu sá b a n , a h it esem ényében és fo lya­
m a tá b a n tö rté n ik . A K risztu s feltá m a d á sáró l szóló
k érü g m áv al szem ben k étféle m a g a ta rtá s t le h et ta ­
n ú síta n i: el le h e t fogadni és el le h e t u tasítan i. A
k érü g m a elfogadása: hit.
Mi a h it? A h it a m aga legbensőbb lényege sze­
rin t: szem élyes viszony, életközösség k é t élő sze­
m ély : a szent Iste n és a bűn ö s em b er között. E nnek
a h itn e k az alapelem ei: találkozás az élő Istennel,
m egism erése az élő Isten n ek , (cognitio); döntés az
élő Isten m ellett (assensus); bizalom az élő Isten ­
132
ben (fiducia); és ö nátadás, ráh ag y atk o zás az élő Is­
ten re, egyszóval: engedelmesség (oboedientia).
A K risztu s fe ltám ad ásáró l szóló k é rü g m áv al k a p ­
csolatban m indez azt jelen ti, hogy am ik o r ex isten ­
ciálisan, azaz a létem életgyökeréig h a tó a n ta lá lk o ­
zom ezzel az üzenettel, a k k o r szám om ra ez a ta lá l­
kozás a S zentlélek belső bizonyságtétele fo ly tán az
élő K risztu ssal való találk o zást jelenti. E bben a k é ­
rü g m á b a n az élő K risztu s szól hozzám , és ebben a
szem élyes m egszólítottságban d ö n th e te k úgy, hogy
egész existen ciám at ráteszem e rre az ü zenetre, il­
letv e az üzen etb en engem m egszólító K risztu sra,
rábízom m ag am at, átad o m n ek i m ag am at, egész
életem et re á építem , egyszóval: K risztu s lesz az
életalapom. — Ez az egyik oldala a h itnek.
A m ásik oldala az, hogy ebben a k érü g m á b a n
vo ltak ép p en a fe ltá m a d t K risztu s k e re se tt m eg és
ta lá lt m eg engem , s a m ik o r d ö n tö tte m m ellette és
rá b íztam m agam és á ta d ta m N eki az életem et, a k ­
k o r vo ltak ép p en az tö rté n t, hogy e rre ő v e tt rá, ő
beszélt rá, ő v e tt b irto k b a engem , ő te tte re á m a
kezét, ő ra g a d o tt m eg engem , ő győzött le és ő le tt
Úr r á felettem . P o n to san így tö rté n t ez a h ú sv ét
első tan ú iv a l, és azóta is így tö rté n ik ez m inden
hivővei.
T eh át a h itb e n szem élyes viszonyban, szem élyes
életközösségben vagyok. És ezt a közösséget csak
engedelm ességben élhetem , m e rt ez m indig ak k o r
és m indig an n y ib an valóság, a m ik o r és am en n y i­
ben engedelm esen élem.
A ki ezt vállalja, aki tu d d ö n ten i am ellett, hogy
az Isten b e v e te tt bizalom ból és rem énységből éljen,
aki m eri v állaln i azt, hogy é le ta la p ja a fe ltá m a d t
K risztus legyen, an n a k ő m a is ú g y m u ta tja m eg
m agát, m in t az Élő, m in t a Diadalmas! A karod-e,
m ered-e, tu d o d -e ezt v állaln i? Ez itt a kérdések
k é rd é s e !
H a ebben a k érd ésb en Isten n e k jó, kedves és tö ­
kéletes a k a ra ta szerint, a S zentlélek segedelm ével
jó döntéshez és ezzel igaz h itre és engedelm ességre
ju to ttu n k , a k k o r éle tü n k b e n nem csak ö n m ag u n k ra
nézve tö rté n t jó dolog, h an e m m á so k ra nézve is.
E lsősorban azok szám ára, ak ik n ek az életével Isten
bölcs végzése az é le tü n k e t kegyelm esen egybeszer­
k esztette, vagyis a családunk, az egyházunk, a n é­
p ü n k és m indezeken á t az egész em beriség szá­
m ára.
A feltám ad ás és az örök élet h ité t és rem én y sé­
gét a hivő em ber nem te k in ti m ag án ü g y n ek , h an em
a szó igaz értelm éb en v e tt közügynek is, és a rra
törekszik, hogy enn ek a h itn e k ne csak az egyéni
életben, h an e m m ások életében is k o llek tív áld ás­
k é n t h ató hasznai és gyüm ölcsei legyenek.
Az örökélet h ite és rem énysége nem teszi a hivő
em b ert befelé fo rduló álm odozóvá, vagy tétlen
szem lélődővé, h an e m a m in d en k o ri feladatokban
való hűséges h e ly tá llá sra és szolgálatra buzdítja,
serk en ti és lelkesíti. Ezt a buzdító, se rk e n tő és lel­
kesítő erő t a d ja Isten az Ő S zentlelke á lta l a fe ltá ­
m adás és örökélet h im n u szán ak felséges fin á lé já ­
b an is: „A zért szerelm es A tyám fiai, erősen álljato k ,
m o zd íth atatlan u l, buzgólkodván az Úrn a k dolgá­
ban m in denkor, tu d v á n , hogy a ti m u n k á to k nem
hiábavaló az Ú rb a n ” (1 K or 15:58).
A m editatio fu tu r a e vita e te h á t n em fe le d teti a
je le n t és a n n a k fe la d a tait, h an e m éppen ellenkező­
leg: a jövő élet biztos rem énységével ú ja b b és
ú ja b b lelkesítő e rő t ad a szolgálatra, a szép, a b é­
kés, az em berséges, az alkotó m u n k a öröm ével és
boldogságával teljes élet szolgálatára.
Dr. Bakos Lajos
 Kísérlet Bonhoeffer megértésére
„ K eresztyén lé tü n k m a csak e kettő b ő l állhat,
im ádságból és az e m b erek k ö zö tt az igazságosság
cselekvéséből” — m ondata alapján*
N agy h á lá v a l m o n d h ato m el, hogy D ietrich Bon­
h o efferh ez 1943-ban tö rté n t bebörtönzéséig 1932-től
kezdve testv érileg és b a rá tila g közel á llh attam .
Úgy h ozta életem sora, hogy 1932-ben B erlinben
olyan d iá k k ö rb e k erü lte m , am ely B o n h o effernek, a
rendszeres teológia a k k o ri egyetem i m a g á n ta n á rá ­
n a k vezetésével a k e reszty én éle t k érd ései fö lö tt
e lm é lk e d e tt; ezeknek a m eg fo n to láso k n ak az ered ­
m énye le tt később „N achfolge” ( = ta n ítv á n y i köve­
tés, 1936) c. könyve. Az 1935. és 1936. évben a
legszorosabb szem élyes közösségem v o lt B onhoef­
ferrel, ak i időközben a H itv alló E gyház ú jo n n a n
a la k íto tt p ré d ik á to r-sz em in á riu m á n a k az igazgató­
jáv á le tt, előbb Z ingstben, később F in k en w ald eb an .
K apcso latu n k csak a k k o r szak ad t m eg, am ikor
ő t le ta rtó z ta ttá k a n áci rezsim m el szem ben k ife jte tt
ellenállása m iatt, engem pedig b e h ív ta k k a to n á n ak .
Az ú j go n d o lato k at, am ely ek „v ilág i” v ag y „val­
lá sta la n ” k ereszty én ség cím kéje a la tt v á lta k oly is­
m ertté, B o n h o effer term észetesen csak a fogsága
id ején fo g alm azta m eg. Ezek a gon d o lato k engem
éppúgy m egleptek, sőt először ta rtó zk o d ó v á te tte k ,
m in t szinte m in d en k o rá b b i bizalm asát. B onhoeffer
szinte k izáró lag csak E b e lh a rd t B eth g e b a rá tjá v a l
közölte, a fogság k ö rü lm é n y é n e k m egfelelő levele­
zésben. A m ik o r B ethge m egkérdezte, hogy em e le­
velei k iv o n a tá t m eg k ü ld h eti-é m ás b a rá ta in a k is,
közö ttü k nekem , B onhoeffer ezt n e m a k a rta , m ivel­
hogy g ondolatai, úgym ond, m ég n ag y o n tisztáz at­
lan u l fog alm azó d tak m eg (WE 237).
Úgy vélem , hogy B o n h o efferrel foglalkozni nem
m ellékösvényen já rá s, sem különcség. M eggyőző­
désem , hogy B o n h o effer g o n d o latai szám ára a té­
továzások, k érd ések és n é h á n y fé lre é rtés u tá n csak
m ost jő el az idő. Ezt m e g m u ta tta U ppsala.
M egkísérlem te h á t 1. a cím a la tt m eg ad o tt hely
m ag y arázatát, 2. e h ely n ek a b eso ro lását B onhoef­
fer „új te o ló g iájáb a”.
1. A m a gyarázat
(111) B onhoeffer ú j g o n d o latai egy „világias" n ek és m eg v áltásn ak , am it ú jjászü letésn ek és
vagy „ v a llá sta la n ” k ereszty én ség rő l a b a rátjá h o z
in tézett leveleiben 1944. m árciu s 30. ó ta tű n n e k föl.
K im o n d o ttan tö red ék jellegűek, am i egy b a rá ti le­
vél m agános helyzetéből és a fogoly k ényes h e ly ­
zetéből é rth ető . A n n a k a m u n k á n a k a kezdetei,
am elyben n e k ilá to tt g o n d o latait ren d szeresen le ír­
ni, n y ilv án véglegesen elvesztek. C sak egy vázlat
van, am ely term észetesen ép pen eleget m ond (VE
257ff). H iá n y o lh a tju k a teológiai iro d alo m m al foly­
ta ta n d ó alapos párb eszéd et. B a rth ró l és B u ltm a n n ­
ról csak n é h á n y rö v id m egjegyzést v e te tt oda, am e­
lyet n y ilv án n em k in y o m ta tá sra szánt.
M égis h ely telen len n e B a rth ta n á c sá t k ö v etn ü n k ,
hogy m ellőzzük B o n h o effer e késői „en ig m atik u s
k ije le n té se it” és in k á b b ig azo d ju n k a k o rá b b i Bon­
hoefferh ez (MW I 121ff, vö. EB 964). Bizonyosan
van n é h á n y k ifo rra tla n , csak lá to m á sk é n t és ösztö­
nösen m e g ra g a d o tt g ondolata. M in d en esetre Bon-
* E h e ly t is k ö sz ö n e tet m o n d u n k S c h ö n h e rr p ü sp ö k
ú rn a k , hogy a d e b re c e n i re fo rm á tu s és a b u d a p e sti
e v a n g é lik u s teo ló g ia i a k a d é m iá n m e g ta r to tt — i t t fő b b válság idején, am elyhez az ún. M üncheni Egyez­
ré sz le te ib e n k ö z ö lt — e lő a d á sá t la p u n k n a k á te n g e d n i m ény vezetett, egy olyan im ádkozó isten tisztelet
szíves volt.
hoeffer n ek erő teljes teológiai ösztöne volt, m in t a r­
ról é le tra jz író ja biztosít b e n n ü n k e t (EB 968), aki
a tá rg y a t m á r jó v al an n a k végleges írá sb a rögzí­
tése elő tt világosan m eg rag ad ta. G ondolatainak
végső irodalm i m egfogalm azásában m á r nem szok­
ta k nagyobb eltérések jelentkezni.
(112) Az idézetben azonban olyan k ije le n tése áll
elő ttü n k , am elyet n em p u sztá n a k é t b a r á t között
folyó legbensőbb eszm ecsere v ég ett írt. 1944. m á jus
21-én, vagyis h áro m h é tte l az ú jn a k am az első föl­
b u k k a n á sa u tá n B onhoeffer egy levelet ír t m ásod­
unokaöccse és keresztfia, D ietrich B ethge keresz­
telése alkalm ából (WE 196ff). Ez a levél m egindító
jele an n ak , hogy egy a la p já b a n k onzervatív, a m ű ­
v elt p o lgári rétegből szárm azó em b er m e n n y ire be­
le lá to tt a család, a társad a lo m és az egyház óriási
m é re tű változásaiba. D icséri a falusi lelkészlak
egészséges egyszerűségét, g y a k o rla tias érzék ét és
sokoldalú szellem i érdeklődését, de felism eri, hogy
az a ty á k eszm énye, m iszerin t az életet tökéletes
m űvészi a lk o tá sk én t kell m egform álni, tö b b é m á r
nem v á lth a tó valóra. Az életü n k töred ék es m arad.
B onhoeffer a B áru k h o z in té zett p ró fé ta i szóval vi­
gasztalja m a g á t: „Ímé, am it ép ítettem , azt m ost le­
rom bolom és am it ü ltette m , m ost kigyom lálom . . .
és te m ag a d n a k n a g y o b b at kívánsz? Ne k ív á n j! . . .
De n eked zsák m án y u l adom a le lk e d e t. . . ” (Je re ­
m iás 45:4—5). „Ti, a k ik egy v ilá g h áb o rú b an n ő t­
tök föl, am elyet az em berek kilencven százaléka
nem a k a rt és a m ely é rt m égis ja v a ik a t és életü k e t
vesztik, g y erm ek k o ro to k tó l fogva m eg ta p a sz ta lh a t­
játo k , hogy olyan h a ta lm a k szab ják m eg a világ
sorsát, am elyek ellen az ész sem m it sem tehet.
E zért ti ezekkel a h a ta lm a k k a l jó zan ab b u l és e re d ­
m ényesebben fogtok m ajd szem beszállni” (WE 204)
— írja a kisd ed n ek címezve. És így végzi: „A m i­
képpen a m egkeresztelendő k isgyerm ek »a keresz­
ty é n ig eh ird etés ősi nag y szavait«, am elyek fölötte
elhangzanak, m ég nem tu d ja m egérteni, u g y an ú g y
vált nehézzé és távolivá szám unkra, ez idők keresz­
ty é n ei szám ára m indaz, „am it m egengesztelődés­
S zentiéleknek, am it az ellenség szeretetének, k e­
resztn ek és fö ltám ad ásn ak , a m it K risztu sb an való
életn ek és K risztu s ta n ítv á n y i k ö v etésének nevez­
n e k ”, oly an n y ira, „hogy m i m á r alig m e rü n k ezek­
ről beszélni”. „Ú jból v isszaestünk egészen a m eg­
értés k ezd etére.” „Ebben m i v ag y u n k bűnösök, az
egyházunk, am ely ezekben az években a m ag a á t­
m en té séé rt k ü zdött, m in th a célja ö n m agában len­
n e ; am ely alk a lm a tla n a rra , hogy az em b erek és
a világ szám ára hordozója legyen a m egengesztelő
és m egváltó Igének.” V agyis az egyház m aga sem
é rti m á r h ite h ag y o m án y á n ak a n a g y igéit, m ert
egy döntő ponton csődöt m o n d o tt: „C sak a m aga
m eg m a ra d á sáé rt k ü z d ö tt”. B onhoeffer itt a H it­
valló E gyháznak a náci ko rszak b an fo ly ta to tt küz­
delm éről beszél. 1936-ban a H itvalló E gyház veze­
tősége egy te rjed e lm e s em lé k iratb an összefoglalta
a rezsim nek azo k at a jo g tip rá sa it és em b ertelen sé­
geit, am elyek elő tte ism eretessé v áltak , és a biro ­
dalm i k o rm á n y tu d o m á sá ra hozta. 1938-ban a cseh
re n d ta rtá s á t a d ta ki, am ellyel a n n ak id ején a náci
133
 sa jtó dühöngő szidalm ait a ra tta . De m indezek a
B onhoeffer á lta l term észetesen jó l ism ert tén y ek
n em elégségesek a n n a k a sz em reh án y ásn ak a m eg­
erő tlen ítésére, hogy az egyház „csak a m aga m eg­
ta rtá s á é rt k ü z d ö tt”.
(1143) B onhoeffer azt v á rja , hogy az igének és
ezzel e g y ü tt az eg y h ázn ak a gyógyulási fo ly am ata
el fog jö n n i és csak óvni tu d attó l, hogy az egy­
h á z a t „ tú l k o rá n hozzásegítsék h a ta lm á n a k egy új
k ib o n ta k o z ta tá sá h o z ”. H ogy m e n n y ire igaza volt
en n ek az ó v ásán ak és hogy e n n ek a k ísértésn ek
m ilyen rom boló követk ezm én y ei le tte k az egyház
á lta l h ird e te tt ige m e g h a llh a tó sá g á ra nézve, azt
tú lo n tú l világosan ta n ú s ítja az egyház tö rté n e te a
ném et térség b en 1945 u tán .
(1144) A zonban az ilyen fejlem én y ek csak késlel­
te th e tik a gyógyulás fo ly am atát, de n em a k a d á ­
ly o zh atják meg. B o n h o effer a rem énység erőteljes
szavával z á rja fe jte g e té sét: „E ljő m a jd a nap, am i­
k o r em b erek ism ét m eg k a p já k az elh iv a tá st a rra ,
hogy az igét világot m eg v álto ztató és m eg ú jító m ó­
don m o n d já k k i”. T eh át nem csak az em berről,
nem csak az egyházról, h a n e m a v ilág ró l is szó van!
Az egyház m a jd új n y elv re fog találn i, am ely „ ta ­
lán egészen n em vallásos, de fö lszabadító és m eg­
v áltó lesz, m in t a Jézu s n y elv e”, oly nyelv, am e­
lyen az em b erek „elképednek u g y a n és am elynek a
h a ta lm a m égis m eg fogja győzni ő k e t”. Az m ajd
„egy ú j igazságosság és igazság” n yelve lesz,
„am ely Iste n n e k az em b errel k ö tö tt békességét és
k irá ly i u ra lm a elközeledtét h ird e ti”. V agyis nem
olyan nyelv, am ely csak beszél az igazságosságról
és igazságról, h an e m m aga egyenlő az igazságos­
sággal és igazságai. E ddig a k eresztelésre k ü ld ö tt
levél.
(121) Az egyház sorsáró l v an te h á t szó, am ely el­
v á la sz th a ta tla n u l összefonódott az Ige sorsával. Az
ige m inőségéről v a n szó, am ely to v á b b a d ó já n a k a
m a g a ta rtá sá v a l v a n e lv á la sz th a tatla n u l egybeszö­
vődve. A rró l a k érd ésrő l v a n szó, hogy m ik én t le­
h e t az igét k ö zérth ető v é ten n i, m ik é n t k ell lefo r­
d ítan i, hogy eg y á lta lá n sz á m íth a t-e a m o d ern em ­
b e r m eg értésére. Az ige e tik á já ró l v a n szó. Az ige
a n n y ira összefonódott a hordozójával, hogy h o r­
d o zójának a ro m lo ttság a szükségszerűleg egyben az
igét is m e g ro n tja és h o rdozója g y ó g y u ltáv al az ige
is egészséges lesz.
(122) E g ondolatok m ögött az a m élységes m eg­
győződés áll, hogy az ige tö rté n e ti jellegű. M egvan
a m aga egészen h a tá ro z o tt k ap cso lata a „m á”-val,
am i ism ét n em lehetséges egy „ te g n a p ” n élk ü l és
m égis egészen a „m a” a vonzata. E n n ek nem az az
értelm e, hogy u g y an az az Ige különböző időkben
különbözőt jelent, h a n e m az, hogy a viszonyokhoz
kép est változóan, am ely ek b en a beszélő és a m eg­
szólított egym ással áll, valóban más-más. U gyanaz
az ige u g y anazzal a ta rta lo m m a l h azugság és igaz­
ság le h e t am a h elyzethez képest, am ely b en elh an g ­
zik, aszerint, hogy az a h ely zet h azug avag y igaz.
„A m egszólalás — írja — m in d ig m eg h atáro zo tt
fö ltételek k özött á ll; nem sz a k a d a tla n u l fo ly am at­
b a n k íséri a term észetes életp ály át, h an e m m egvan
a helye, a m aga ideje, a m ag a m egb ízatása és ezzel
m eg v a n n a k a h a tá r a i” (E 289). A n n a k az egyház­
n a k az igéi, am ely k ü ld etésév el elle n té tb e n azért
h ird e ti az igéjét, hogy m e g ta rtsa m ag át, v ag y úgy
h ird e ti igéjét, hogy n em látszik m eg r a jta : m aga
is te lje se n k iszo lg áltatta m a g á t en n ek az Igének,
szü k ségszerűen „erő tlen n é v á ln a k és e ln é m u ln a k ”.
134
(131) Az elném uló Igének ilyen k o rsza k áb an v á­
lik a kereszty én ek ügyévé az, hogy im ádkozzanak
és az em b erek között m egtegyék azt, am i igazságos­
ság. A ki B o n h o effert m eg a k a rja érten i, e k ettő kö­
zül eg yiket sem szabad elhagynia. M indkettő föl­
té tle n ü l egym áshoz tarto zik , a belső és a külső, a
szellem i és a testi, a kegyesség és a kegyes te tt,
m e rt Istenhez ta rto z u n k és össze v a g y u n k kö tv e a
világgal, rö v id en : a v ertik ális és a horizontális
együvé tartozik.
(132) M it é rtsü n k ezen: „Az em b erek között az
igazságosság cselekvése” ? Ez nag y o n általán o s és
n agyon egyszerű m o n d at és bizo n y ára ily en n ek is
volt szánva. A bűnös em ber m egigazítása fölszaba­
d ítja őt az egyszerű és ésszerű cselekvésre. Ügy
gondolom , nem v é tjü k el, h a „az igazságosság cse­
lekvése” k ifejezést egyelőre az Ósz. értelm éb en
vesszük, olyan cselekvésként, am ely egy m eglevő
viszonynak m egfelelő; — a n ém etb e n egyenest így
m o n d ju k : diesem b esteh en d en V e rh ä ltn is g erech t
w ird. Az Ósz.-ben ez a viszony Iste n n ek a szövet­
sége Izrá ellel. Az Ú sz.-ben ez a viszony az új szö­
vetség, am elynek tö rv én y é t G al 6:2 szerin t K risztus
te tte m ag áb a foglalja. M ivel ő volt az „em ber m á­
so k é rt”, azé rt h an gzik így a K risztu s tö rv én y e:
„egym ás te rh é t h o rdozzátok”. M egnyílni m ások
előtt, fölism erni a n n a k a te rh é t, m a g á ra v en n i és
vele e g y ü tt hordozni e világ valóságában, an n a k a
szabadságában m egállni, aki azt Iste n kezéből ve­
szi á t és ezért kom olyan veszi, és an n a k m égis el­
lentm ond, h a úg y szü k ség es; h a g y n i a világot, hogy
világ legyen és m égis úg y kom olyan venni, hogy ez
a világ K risztu s-szerette, m egítélt és m egengesztelt
világ (E 181); m indez b eletarto zik m ajd abba, am it
B onhoeffer azon ért, hogy „az em b erek között az
igazságosság cselekvése”. S em m iképp sem gon­
dol a rra , hogy az igazságos cselekedet az erk ö l­
csiségnek valam ily en idő tlen n o rm á já v a l függ ösz­
sze, ah ogyan azt az idealizm us értelm ezte.
(133) M ivel en nek a v ilág n ak és m in d en em b er­
nek a valóságát csak ak k o r é rth e tjü k m eg, h a a
világot és az e m b ert K risztu ssal együtt, m égpedig
em b erré létele, h alá la és fö ltám ad ása á ltal m egha­
tá ro zo ttn a k lá tju k , azé rt olyan fontos az im ádság.
A m ai teológiai h ely zetre te k in te tte l nem m u laszt­
hatom el azt aláhúznom , hogy m ilyen szoros volt
a viszonya B onhoeffernek az im ádsághoz. Ez n em ­
csak iro d alm i m u n k á ira érvényes, k o ra i írásától, a
„S an cto ru m C om m unio”-tó l és az „A kt u n d S ein ”-
től kezdve el egészen a Z soltárok könyvéhez ír t kis
bevezetéséig: „D as G ebetbuch d e r B ibel”. Ez m in ­
d en ek elő tt róla m agáról igaz. Az im ád ság ra szánt
csöndes időnek az á lta la v ezetett p réd ik áto rszem i­
n á riu m b a n nag y szerepe volt. A m ikor az egyetem
— ahol egészen 1936-ig előadott — elrendelte, hogy
m inden előadást az ún. „ném et köszöntéssel” kell
kezdeni, B onhoeffer im ádkozott az előadásai előtt.
B onhoeffernek az az utolsó levele, am elyet élete
nag y v eszélyeztetettségének teljes tu d a tá b a n ír t
m ár, az im ádság m e g h allg a tá sán ak a levegőjét le ­
heli. Az utolsó, a m it ró la tu d u n k , a fogolytábor
o rv o sának a n y ila tk o z a ta : az orvos közvetlenül k i­
végzése e lő tt B on h o effert térd en á llv a, m élységes
im ád ság b a m erü lv e lá tta . Az ilyen h írn e k nag y
súlya van. B onhoeffer ab b a n az időben is re n d ü ­
letlen ü l k ita rto tt a h itb e n és ezért az im ádságban
is, am elyben a v a llá sta la n k eresztyénségről elm él­
k ed ett. Az im ádságot nem h e ly e tte síte tte valam i
m ag ábatekintéssel. B o n h oeffernek a bibliaolvasás­
hoz való viszonyáról is u g y an a zt le h e tn e elm on­
dani, am it az im ádkozásáról. H a ő az igazságosság
 cselekvése m e lle tt ép p en az im ádkozásról beszél,
n y ilv án ki a k a rta em elni, hogy szám ára ez n em in ­
te lle k tu á lis tu d o m ásu lv étel, h a n e m a k e resz trefe­
szítettel tö rté n ő valóságos találk o zás volt.
(134) Az im ádkozás és az igazságosság cselekvése len tm o n d áso sak n ak ta rtja , m e rt a világ m egm ene­
egym ást tolm ácsolja és h ely reig azítja. Az im ádság
őrzi m eg „az igazság cselekvését” attó l, hogy a vi­
lág szolgaságába essék. M egőrzi a rigorizm ustól,
ideologizálástól, opportu n izm u stó l, önigazolástól.
M egőrzi attó l, hogy az e m b e rtá rs a t feláldozzák egy
ideáért. M egőriz a v ilá g n a k a m egisten ítésétől vagy
m egördögiesítésétől és m egóv a pesszim izm ustól,
csüggedéstől és elb izakodottságtól. Az im ádság
m eg ja v ítja a cselekvést azzal, hogy m e g ta rtja a
k ap cso lato t a „b ázissal”.
Az igazságosság cselekvése viszont m egóvja az
im ádságot a k é p m u ta tá stó l, a bensőségbe fu ta m o ­
dástól, v ag y az egyháziasság önelég ü lt g ettó játó l.
M ivel az igazságosság cselekvése, vagyis e n n ek a
v ilág n ak a kom olyanvétele fö lté tle n ü l v e le járó ja a
h itn ek , a z é rt volt B o n h o effern ek oly re n d k ív ü l szo­ többi k ö z ö tt. . . ”. „A v ilág b an bízunk, nem Iste n ­
ros viszonya az Ó sz-hez és tu d o tt a ttó l óvni, hogy
túlságosan is g y o rsan és tú lság o san k ö zv etlenül ú j­
szövetségien g o n d o lk o d ju n k (WE 113). E rre a hely ­
re illenek h íre s m o n d a ta i „N achfolge” cím ű m u n ­
k ájáb ó l (N 19): „Csak a hívő e m b er engedelm es
C sak az engedelm es em b er hisz”.
(14) Csak ak k o r igazságos az em b er B onhoeffer
teológiával szem ben, h a ezt a feszü ltség et szám í­
tásb a veszi. Ez a m ű v e fö lö tt fo ly ta to tt v itá b a n
m esszem enően n em tö rté n t meg. E lh a llg a tták azt.
hogy ő „az em b erek k özött az igazságosság cselek­
vése” elé az im ád ság o t te tte ; ú gy é rtelm ezték őt,
m in t h o g y h a kizáró lag csak az e tik a érdekelné,
vagy m in th a leg aláb b is itt len n én ek a tu la jd o n k é p­ az érzéstől in d ítta tv a , hogy elv eszítettü k az Istent.
peni szán d ék ai elrejtv e. E n n ek m eg v ilág ítására áll­
jo n i tt h á ro m élesen k ö rv o n alazo tt, egym ástól n a ­
gyon eltérő p éld a:
a) (141) A S zovjetu n ió T udom ányos A k ad ém iája neki, nem is ta rtu n k ki szilárd an am ellett, hogy en­
Filozófiai In té z e té n ek a fo ly ó ira tá b a n „A filozófia
k érd ései”-b en (1959, 2. füzet, 94 ff lap) D. M. Ugri­
novics szovjet tu d ó s foglalkozik D ietrich B onhoef­
fer és ta n ítv á n y a i „ v a llá sta la n k ereszty én ség én ek ” ly ü n k ebben a v ilág b an . . . Ezt a fele b aráth o z veze­
a p ro b lém ájáv al. A ta n u lm á n y B o n h o effer írásai­
n ak gondos elem zéséről tan ú sk o d ik . A szerző a kö­
vetkező k érd ésh ez lu k a d k i: „M iben lá tja B onhoef­
fe r a kereszty én ség lényeges ta rta lm á t? ”. U grino­
vics sz e rin t „a k ereszty én h itta n lény eg ét a feleba­
r á ti sz e re te t evan g éliu m i ta n á b a n ” lá tja . A szer­
ző idézi a m ost tá rg y a lt B o n h o effer-m o n d ato t az
im ád ság ró l és az igazságosság cselekvéséről, de
a zu tán az im ádság k é rd é sé t egészen mellőzi és így
k érd ez to v á b b : „M ilyen valóságos szociális ta r ta ­
lom m al tö lti m eg B onh o effer a fe le b a rá ti szeretet­
nek, az igazságosság cselekvésének az etik ai ta n á t? ”. Jézus ú g y v an ebben a világban, m in th a álarco t
A felelet, am ely et U grinovics k ü lönösen B onhoef­
fe rn e k az ellenállási m ozgalom ban tö rté n t részvéte­
le a la p já n ad m eg, ú g y hangzik, hogy B onhoeffer
„a k ereszty én m o rált eg y á lta lá n nem k o rlá to zta va­
lam i általán o s szeretetrő l szóló alélt p réd ikációra,
alázato sság ra és m eg b o csátásra”. A fe le b a rá ti sze­
re te te t m in d e n e k e lő tt ú g y értelm ezte, hogy a „ke­
reszty én felelősség m in d e n é rt, am i a világban, a
társa d a lo m b a n és az állam b an tö rté n ik ”. B onhoef­
fer e tik a i nézeteinek, úgym ond, a h iv atalo s egyházi
közvélem énytől e ltérő en „szociális-aktív je lle g ü k ”
van. A szerző ehhez a v ég ered m én y h ez ju t: „Bon­
h o effer szám ára a kereszty én ség lényege nem az
iste n h it v allásáb an , n em a világ te re m tő jé b e v e­
te tt h itb e n , h a n e m a k ereszty én e tik a elveinek az
em ber m a g a ta rtá sá b a n tö rté n ő v a ló ra v á ltá sáb a n
á ll”. Örvendetes, hogy itt egy szovjet tu d ó s tolja
félre a k e reszty én h it egy to rzk ép ét, h a u g y an m in ­
d en ek elő tt csak B onhoeffer viszo n y latáb an is. U gri­
novics B onhoeffer n ézeteit m égis m in d en estő l el­
k ü lését a k eresztyénségben lá tja s ezzel ism ét a k e­
resztyén k u ltu szt, különösen az im ádságot h an g sú ­
lyozza. — A n n a k a szám ára az ellentm ondás szük­
ségképp fe lo ld h a ta tlan , aki egy szem élyes Isten
valóságát nem ism eri.
b) (142) Az a m erik a i W illiam H am ilto n „Tod-
G ottes-T heologie in den V erein ig ten S ta a te n "
(Az Isten -h alála teológia az E gyesült Á llam o k b an ”)
cím ű cikkében (P astoralteologie 1967(56)9/10. füzet)
a m aga á llá sp o n tjá t e m o n d at k ö v etkezm ényeként
értelm ezi: „N incs az em b erb en Isten á lta l te re m te tt
ta n .” „Isten ezért nem találh a tó m eg a szükségsze­
rű ség b iro d a lm áb a n ; léte n em szükségszerű; Isten
nem szükséges ahhoz, hogy m egakadályozódjék a
kétségbeesés vagy az önigazolás. Egy lehetőség — a
ben, hogy fogyatékosságaink b etöltője és k é rd é ­
seink m egoldója lesz” . . . „E zért kell á llíta n u n k az
,Isten h a lá lá t’. Az a m ag átó l értetődőség, am ellyel
h ittü k , hogy le h et beszélnünk Istenről, e lm ú lt. . . ”
(427ff). Ezekből a nézetekből, am elyekről H am ilton
azt hiszi, hogy n agyon közel áll B onhoeffer vallás­
k ritik á já h o z , a következő eredm ényhez ju t: „Az ,Is­
ten h a lá la ’ a h it és szeretet, a teológia és az egy­
ház, Isten és a fe le b a rát között levő hagyom ányos
viszonyt bizonyos m érték ig v isszájára fo rd íto tta .
Nem Isten felől és a h it felől v a g y u n k m ozgásban
a fe le b a rá t és a szeretet irá n y á b a n . . . , h an e m fele­
b a rá tu n k , a város, a világ felé m ozdulunk — attól
Az Iste n elvesztésének vag y h a lá lá n a k ezt az érzé­
sét azonban n em b o ly g atju k tovább, — tu dom ásul
vesszük, elfogadjuk, hogy így v a n ; nem is ö rü lü n k
nek m indig így k ell m a ra d n ia ; de nem is szánako­
zunk m ag unkon em iatt. V árak o zásu n k id e jé n azon­
b an fe le b a rá tu n k és ellenségünk m e llett v a n a he­
tő u ta t nem csak a v ilá g i. . . ism eretek tű z té k ki
elő ttü n k , h an em Jézus K risztu s is a m aga feleba­
ráth o z vivő ú t j á v a l . . . L étü n k ebben a v ilág b an és
a v áro sb an nem csak a re fo rm á to ri „az egyháztól
a világhoz” fo rm u lá t v á ltja valóra, h an e m a Jézus
irá n t követendő engedelm ességet is. M iért v a n ez
így? H ogyan v álik Jézu s ebben a v ilág b an n y ilv á n ­
valóvá? . . . Lehet, hogy egyelőre re jtv e m a ra d a vi­
lág b a n : a fe le b arátb an , eb ben az igazságosságért
fo ly ta to tt küzdelem ben, vag y m in d en harcb an ,
am ely a szépségért, tisz taság é rt és re n d é rt folyik.
h o rd an a. A k ereszty én n ek pedig az a felad ata, hogy
a világ n ak lehúzza az á larc át az ő m eg találása é r­
dekében és hog y h a m eg találta, Jé zu sn ál m arad jo n
és az ő m u n k á já t v é g e z z e . . . E bben az értelem ben
a k e reszty én élet, a kereszty én e tik a m in denestül
nyilvános, külsőkép is lá th a tó ; ab b a n áll, hogy a
fe le b a rátb a n m eg ta lá lju k Jézust. ,A m it m egcsele­
k e d te tek eggyel ezek közül az én legkisebb te stv é ­
reim közül, azt velem cselek ed tétek ’.”
c) (143) A K eresztyén D iákok V ilágszövetsége ú n.
A rg e n tín ai D o k u m en tu m áb an (S tu d en t W orld 1965
(3) 233ff) a d iá k o k n a k az egyetem eken végzendő
lelki m u n k á já t hagyom ányosan és jellegzetesen ki­
fejező „evangelizáció”, „bizonyságtétel” és „külde­
té s ” szavakkal szem ben a présence, a „ je len lé t” kö­
vetelm ényét szegezték. A diákok többé nem eléged­
135
 n ek m eg az evangelizáció stb. rég i fo rg alm aival,
m ert ezek olyan m a g a ta rtá s lá tsz a tá t k elth etik ,
„am ely b en v a la k i beszél m eg h allg atás h e ly e tt, em ­
b ere k e t k ih ív a közösségükből, hogy k eresztyén
csopo rto k b a ta g o lja be őket, és m in d en ek elő tt a lé­
lekkel foglalkozik, az élet egészének a szám lájá­
r a ” . . . A „bizon y ság tétel” és „ k ü ld e té s” szavak „a
h itn e k és a célnak a bizonyossága és egy lehetőség
am a csalóka lá tsz a tá t k eltik , hogy a h it k oncep­
ciókba sű ríth e tő , m égpedig olyan fogalm akba, am e­
lyek sok em b ern ek nehézséget okoznak . . . A rró l
van szó, h o g y m ik én t tu d u n k am a h itü n k rő l b i­
zonyságot ten n i, hogy Iste n a Jézu s K risztu sb an
m egengesztelődött ezzel a világgal. E n n e k a való­
ság n ak a k ifejezésére h a sz n á lju k a présence szót.
A rra h aszn álju k , hogy kifejezzü k vele m in d a k e­
reszty én h it közepét, m in d a m i fe le le tü n k e t e rre a
h itre .” A to v á b b ia k b a n a rró l v a n szó, hogy a p ré ­
sence n em p u sz tá n o ttlé te t jelen t. E n n ek a szónak
azt a m erész v állalk o zást k ell leírn ia, hogy Jézus
K risztu s n ev éb en v a g y u n k a v ilág b an „g y a k ran
rejtv e , o d ah allg atva, m ielő tt beszélünk, re m é n y ­
kedve, hogy az em b erek Jé z u st a n n a k ism erik el,
aki v aló jáb an , és m i m a g u n k o tt ta r tu n k k i velük,
ahol ők is v a n n a k . . . A m ik o r m i p résen ce-o t m on­
dunk , ezen azt é rtjü k , hogy sem m ilyen helyzetből
sem fu ta m o d h a tu n k m eg, m ég ak k o r sem , h a az
b e n n ü n k e t veszélyeztetőnek lá ts z ik . . . A présen­
ce . . . eng ag em ent (— közösséget vállaló részvétel
az exisztencia te lje s bevetésével. — A fo rd ító
m ag y arázata) tá rsa d a lm u n k valóságos s tru k tú rá i
k ö z e p e tte . . . h a d ü z e n e t a sta tu s q u o -n a k a tá rs a ­
dalom b an és a k ereszty én g yülekezetben. F á ra d h a ­
ta tla n u l sík raszállu n k a z é rt az em berségességért,
am ely et Jé z u sb a n lá tu n k . . . H ogy erő telen h itü n k ­
kel és elég telen ség ü n k k el m eg érth essü k , a m it h i­
szünk, jelen létéb en bizakodva hisszük azt, hogy új
szav ak at v ag y h iteles h a llg a tá st a já n d é k o z h at n e ­
k ü n k ”.
2. A m o n d a t helye B o n h o e ffe r „új teológiájában”
(201) H árom b izo n y ság tételt ju tta ttu n k szóhoz;
m indegyik a m aga m ó d ján m egkíséreli B onhoeffer
teo ló g iáját ú g y értelm ezni, hogy az te lje s átfo rd u lá s
az e tik á b a és a teológia föloldása caritasba. Az
A rg en tín ai D o k u m en tu m n em nevezi m eg ugyan
k ifejezetten B onh o effert, de n em titk o lja el, hogy
g ondo latai a vele fo ly ta to tt párb eszéd b ő l n ő tte k ki
És m égis a legm élyebb m ódon k ü lönböznek Bon­
h o e ffe rtő l. Ő tu la jd o n k é p p e n n em azt k érd ezi: M it
leh e t m ég h in n i? M it kell m a az eg y h ázn ak te n ­
nie? H ogyan kell m a ala k u ln ia szervezetének?
M indezek B o n h o effer szám ára a la n ta s kérd ések . Az
ő szenvedélye m ás: „A m i engem szü n telen ü l foglal­
k o ztat, az a k érdés, hogy . . . tu la jd o n k é p e n kicsoda
is K risztu s m a n e k ü n k ” (WE 178). Ezzel a kérdéssel
kezdődnek az ő ú j teológiai m eggondolásai a m ár
e m líte tt 1944 áp rilis 30-án k e lt levelében. É le trajz­
író ján ak , E b e rh a rd B eth g en ek egy szép és ta r ta l­
m as fo rm u lá já v a l kifejezve, őt m ind en ek előtt
K risztus p rezen ciája és n em a p re z e n tá lása érdekli.
„B onh o effer K risztu s fö ltételezett p rezen ciája felől
szeretn é m ai p re z e n c iájá t m e g é rte n i” (EB 970).
B onho efferb en sohasem tá m a d t k étség afelől, hogy
K risztu s jelen v aló — egészen m ásk én t, m in t am a
háro m k ísérletb en , az A rg e n tín a i diákok d o k u m en ­
tu m á v a l eg y ü tt, am ely et épp en szóhoz ju tta ttu n k ,
(202) A k ö v etk ező k et a dolgok állása szerint
ugyan csak egy k ísé rle tn e k le h e t te k in te n i B onhoef­
136
fe r m egértésére. A nehézségek nag y o k : B onhoeffer
fo rrad a lm asító n y ila tk o za ta i utolsó leveleiben csak
tö red é k ek m a ra d ta k . A leg tág ab b értelem b en tö re ­
d é k e k : sok m in d en elveszett. A zu tán sok m indent
m ég csak az érlelés á llap o tá b an ír t le és a gondo­
latm e n e te t n em v ezette el a végső következm énye­
kig. A lkotó e re jű gondolkozó volt, gondolatok gaz­
d ag so rá t tá la lja elénk. M inden k ísé rle t a rra ,
hogy ezeket logikailag kielégítő re n d b e szedjék, n a ­
gyon m erész vállalkozás. A következőkben szeret­
n ők m egkísérelni, hogy legalább is n éh án y vonalat
végighúzzunk.
(211) K icsoda K risztu s m a? H ogyan k ín á lja je ­
len lé tét? Ez a B onhoeffer kérdése. N em kérdése
az, hogy K risztu s v a n és hogy u ra lk o d ik ! E bben b i­
zonyos. K eresztfia keresztelése n a p já n azt írta egy
m ásik lev élb en : „A m ikor Isten egy légiriadó fen y e­
gető veszedelm ei k ö zepette a k eresztségben m eg­
sz ó laltatja az E vangélium h ív ását az ő országába,
ak k o r elgondolkoztatóan világossá válik, hogy m i
ez az ország és m it kíván. E rősebb ez az ország a
h á b o rú n á l és a veszedelem nél, a h a talo m és erő ­
szak országánál, ez az ország az egyiknek rém ü let
és ítélet, m áso k n ak örökös öröm és igazságosság,
n em a szívek országa, h an em a föld és az egész vi­
lág fö lött áll, nem m úlandó, h a n e m örök, ez az o r­
szág m aga te re m ti m eg a m aga ú tjá t, em bereket
h ív el, a k ik ú tjá t egyengetik, ezért az ország ért é r­
dem es az é letet k o ck á z ta tn i” (WE 194). Föl kell
te n n i ezt a k érd ést, hogy „kicsoda K risztu s m a ? ”,
m e rt K risztu s nem időtlen eszme, h an em m inden
időkben e világkorszak em b ereiben a k a r alk a to t öl­
t eni m ag ára. Ez a k érd és m an ap ság a n n á l sü rg e­
tőbb, m ivel k o ru n k b a n a k risztusértelm ezésben
m é ly re h ató változások v a n n a k fo ly am atb an . „Egy
teljesen v a llá sta la n k o r felé ta rtu n k ; az em berek
úgy ah ogy v an n ak , egyszerűen n em tu d n a k többé
vallásosak le n n i” (WE 178), h angzik m in d já rt az
első levélben, am elyben új g o n d o lata it k ife jte tte .
B onhoeffer te h á t nem gondol a rra , hogy e m ia tt vé­
ge v an az Isten idejének, m égcsak a k eresztyénsé­
gének sincs, de vége v a n a n y u g ati k eresztyénsé­
gének, am ely egy vallásos a-p rio rib ó l él. Ez azon­
ban csak egy tö rtén e tile g k o rlá to zo tt fo rm á ja a
v álasznak a rra kérd ésre, hogy m it je le n t n ek ü n k
K risztus.
(212) M it é rt B onhoeffer ebben az összefüggés­
ben valláson? B arth h o z haso n ló an ő is küzd a v al­
lá sn ak am a fogalm a ellen, am elyet Schleierm acher
és az idealizm us fé m jelz ett és am ely term észetes
a lk a t az isteni érzékelések szám ára. C sakúgy m int
B arth , ő is a h ite t te k in ti feleletn ek az Ű r é le tte ­
rem tő Ig éjére és nem a term észetes alk ato t, am ely
— m in t am i m á r m egvan — csak fölébresztendő.
B onhoeffer azonban tú lm eg y B a rth o n azzal a m eg­
állap ításáv al, hogy lehetséges egy v a llástala n k e­
resztyénség is.
A vallás id eje szerin te elm últ, azaz az em bernek
az élet gondolkodó legyűréséhez nincs m á r többé
v a llá sra szüksége. A fölvilágosodás h a jn a lá n m á r
H u g o G rotius ú g y szerk esztette m eg jogelm életét,
hogy az érvényes legyen „et si deus no n d a re tu r”,
ak k o r is, h a nem len n e Isten. Az e m b erek n ek nincs
többé szükségük életk érd éseik m egoldása közben a
vallásra. Az ó k o rb an és a közép k o rb an az em ber
úg y érezte, hogy életét term é sze tfö lö tti h a ta lm a k
fenyegetik, ezért m etafizik ai o ltalm at k e re se tt egy
Isten b e n és a p ap révén. A m ily m érté k b e n azután
az em b er e fenyegető h ata lm ak k al, betegséggel, te r ­
m éketlenséggel, v életlen n el a tu d o m án y , technika,
biztosítás segítségével m egbirkózik, olyan m é rté k ­
 b en veszti jelen tő ség ét a vallás. A belső em b er a
m aga k érdései, b ű n e és aggodalm ai legyőzésére
szo lg álatáb a á llítja a lé le k ta n t, ú g y h o g y e ltű n ik a
v allásn ak ez az utolsó m en ed ék e is, a bensőség vi­
lága. De h a llju k e rrő l m a g á t B o n h o effert: ,,A v al­
lásosak Iste n rő l beszélnek ak k o r, h a az em beri
m egism erés (g y ak ran m á r a g o n d o lk o d ásra való
lustaság), v a g y az em b eri erő csődöt m ond. — T u­
lajd o n k ép p en m in d ig a deus ex m ach in a az, am it
fö lv o n u lta tn a k , a k á r m e g o ld h a ta tla n k érd ések lá t­
szatm eg o ld ására, a k á r em b eri csődök esetében erő ­
fo rrásu l, de m in d ig em b eri gyöngeség k ih aszn álásá­
ra, illetv e az em b eri lehetőségek h a tá rá n ; ez szük­
ségszerűen csak ad d ig ta r t, am íg az e m b erek a h a ­
tá ro k a t a m ag u k erejéb ő l egy kissé k ijje b b to lják
és ez a d eu s-ex -m ach in a-isten fölöslegessé v á lik "
(WE 181).
(213) A v allás id eje elm últ, m e rt — ahogy azt
B onhoeffer kifejezi — a világ „n a g y k o rú v á ” vált.
A szekularizálódás k ifejezést késői k o rsz a k á b an el­
kerü li, n y ilv án m e rt tú lság o san n e g a tív csengésű­
n ek ta rtja . A n a g y k o rú az feln ő tt, ö n m a g á é rt fele­
lős. G og arten , ak i eb ben a dologban B o n hoefferhez
hasonló fö lism erések et ad elő, G al 4:7 értelm éb en
beszél az em b errő l, aki fe ln ő tt fiú v á v ált. M ivel
feln ő tt, n ag y k o rú az em ber, v á lla ln ia k ell a fele­
lősséget m a g á é rt is, a v ilá g é rt is te lje s m é rték b en .
S em m i k ifogása sem leh et m entségére, h a éhség
és h áb o rú dühöng.
A k ereszty én ek n ek nem lenne szabad m egkísérel­
niük, hogy elv itassák az e m b er n a g y k o rú sá g át és
k ikém lelve gyenge p o n tja it, m égis csak igyekezze­
n ek ráb izo n y ítan i, hogy „szüksége v a n ” az Istenre.
A v a llá sn a k a ko ra, vag y is az a kor, am elyben az
e m b er m agából k iin d u lv a m eg v a n a rró l győződve,
hogy szüksége v a n az Isten re, m á r elm últ. Ez az
egyik, a m it em lék ezetü n k b en k ell ta rta n u n k .
(214) És m ost ezen a p o n to n fogalm az m eg B on­
h o effer egy gondolatot, am ely m erészség te k in te té ­
b en csak D e u te ro je sa ja p ró fé ta i igéihez, vag y az
ún. p ap i író terem tés-elbeszéléséhez h aso nlítható.
Izráel B ab ilo n iáb an az íg é re t fö ld jétő l és tem p lo ­
m ától elszakítva, k i volt tév e a k ísé rté sn e k : „Hol
v an a te Iste n e d ? ”, az ókori kegyesek k ísértésének,
ak ik ú g y vélték , hogy az ellenség győzedelm ével az
Iste n ü k e t is legyőzték. És ek k o r h ité t ezen a k étsé ­
gen tú l egy olyan Isten b e m e rte vetn i, ak i az eget
és fö ld et te re m te tte , s az ellenség látszólag d iad al­
m as isten ei is csak ő álta la te re m te tt lényeg és őne­
k i kell szolgálniok.
B o n h o effer h ite tú llé p azoknak a vallásos em be­
re k n e k az aggodalm askodásán, a k ik m á r n em tu d ­
ják , hogy a n a g y k o rú v á v á lt em b erek n ek hogyan
k ín á ljá k az Isten t. És erősen k ita r t am ellett, hogy
Isten a n a g y k o rú a k Isten e is, az erőseké és a fele­
lősséget m a g u k ra v e tte k é is, azoké is , a k ik n em p a ­
n aszk o d n ak olyan ű rrő l életü k b en , ahol Iste n re
lenne szükségük. E m lékezzünk csak H a m ilton ra.
Isten jele n lé te K risz tu sb a n nincs hozzákötve v ala­
m ily en vallásos cselekm ényhez. Az egyház nem
egy etlen lak ó h ely e K risztu sn ak . Ő m áshol is m u n ­
k álkodik, a n a g y k o rú v á v á lt v ilág b an is. Ez a m á­
sodik gondolat, am ely B o n h o effer szám ára oly fon­
tos v o lt és am ely et azó ta g y a k ra n ism ételtek.
(215) M ilyen értelem b en kell ezt v e n n ü n k ? Az,
hogy Iste n K risz tu sb a n jelen v an ab b a n a világ b an
is, am elynek nincs rá szüksége és n em ism eri őt, le­
h e t kegyes állítás, am ely sen k it sem zavar, m e rt a
v aló ság b an sem m i sem ta p a sz ta lh a tó belőle Ezt
az á llítá st le h e t a n n a k a fölvilágosodásból eredő
o p tim ista g o n d v iselésh itn ek az é rte lm é b e n is m a ­
gyarázni, am ely a vallás h ely ére az észt teszi, m in t­
egy Goethe m ondása érte lm éb e n : „A kinek m ű v é­
szete és tu d o m á n y a van, a n n a k v a n vallása is, aki
e k ettő v e l nem rendelkezik, a n n a k vallása sincs”
A gondolkodásnak ez a f a jtá ja B onhoeffer szerint
az ért leh etetlen , m e rt K risztus, ak i u ralk o d ik , nem
m ás, m in t a k it k eresztrefeszítettek , és az is m arad.
E zért a k e re sztre feszítettn e k a sorsa álljon a m aga
egész re tten etesség éb en a szem ünk előtt, el egészen
a végső szükség fö lk iáltásáig : „Én Istenem , én Iste ­
nem , m ié rt h a g y tá l el engem ?” (M árk 15:34). Jézu s­
n a k ez a k iáltá sa v a ló já b an csak m ost, a v a llásta­
lan ság idején, te h á t a n ag y k o rú v ilág b an ju t teljes
jelentőségéhez: ép pen a n a g y k o rú v á v á lásn a k a fo­
ly a m a ta ju tta tja a világot a b b a a helyzetbe, am e­
ly e t Jéz u sn ak a k ereszten elh an g zo tt k iá ltá sa jelle­
m ez: ú g y kell é ln ü n k Iste n előtt, m in t a k ik e t elh a­
g y o tt az Isten. Iste n él, am ily igaz, hogy a m egfe­
sz íte tt feltám a d o tt, s n e k ü n k úg y kell é ln ü n k ő
előtte, m in t ak ik n ek n élk ü le kell az éle tte l m eg b ir­
k óznunk. Ez a h a rm a d ik gondolat, am elyet em léke­
z e tü n k b en kell ta rta n u n k . B o n h o effer egy nagyon
fontos szakaszban így fejezi k i: „N em le h e tü n k be­
csületesek g ondolkodásunkban, h a nem ism e rjü k el,
hogy a világ b an ú g y kell é ln ü n k — „et si deus non
d a r e tu r ”. És ép pen ezt — Isten színe elő tt ism erjü k
f ö l: Isten m aga k én y szerít b e n n ü n k e t e rre az ism e­
re tre . Így vezet el n a g y k o rú v á v álá su n k a helyze­
tü n k igazi fölism erésére Isten színe előtt. Isten adja
tu d tu n k ra , hogy ú g y kell élnünk, m in t a k ik az élet­
tel Isten n élk ü l m egbirkóznak. Az az Isten, aki ve­
lü n k van, azonos azzal az Istennel, ak i m a g u n k ra
h ag y b e n n ü n k e t (M árk 15:34)!
(216) Ez a g o n dolat egészen n eg a tív m arad n a ,
p u sztá n csak íté le te t jelen ten e, h a n em érten ő k
m eg, hogy Jézu s az ért szenved, hogy igenis egész
életének ez az egy ta rta lm a v o lt: m áso k é rt kéznél
lenni. E bben v a n kifejezve és nem m etafizik ai m él­
tóságjelzőkben az istensége, a transzcendenciája.
Jézu s tran szc en d en ciá ja te h á t n em m etafizikai, h a ­
nem e tik a i m ásv o ltáb an rejlik.
És ehhez kép est „a h it részvétel Jé z u sn a k ebben
a létéb en . . . viszonyunk Isten h ez nem „vallásos”
(viszony) egy elgondolható legm agasabb, le g h a ta l­
m asabb, legjobb lényhez — ez nem igazi tra n sz ­
cendencia —, h a n e m viszonyunk Istenhez ú j élet
„egy m áso k é rt való létezésben”, a Jézu s létében
való részvételben. N em a végtelen, elérh e tetlen
feladatok, h an e m m indig az esetrő l esetre elérhető
fe le b a rát (Nächste) a tra n szce n d en s” (WE 259 ff).
Ez a negyedik g o ndolat különösen jelen tő s Bon­
h o effe r „új teo ló g iája” m eg értésén ek az ú tjá b a n .
G y a k ra n fö lk a p tá k ezt a fo rm u lá já t: „E m berek m á­
so k é rt”. Ezt n em szabad krisztológiai gyökérzetéről
letépni, m e rt ak k o r szükségszerűen félre m a g y a rá­
zódik pu szta e m b e rtá rsi érzületté.
B onhoeffer ezt a „m áso k ért való készen létet”
úg y is le tu d ja írn i, hogy az részesedés Iste n szen­
vedéseiben e világon: „N em a vallásos cselekm ény
a lk o tja a k ereszty én em bert, h a n e m Iste n szen­
vedéseiben tö rté n ő részvétele a világi életben. Ez
pedig n em m ás, m in t m etanoia, n em is elsősorban
a tu la jd o n n yom orúságokra, kérd ések re, b ű n ö k ­
re, ag g o d alm ak ra gondolás, h a n em az, am ik o r az
em b er e lra g a d ta tja m a g át Jézus K risztu s ú tjá ra .”
(WE 245). A kereszty én e m b er a k k o r v a n U ránál,
aki a világ b ű n é t hordozza, h a a világ b an világian
él és kell élnie, m iközben el k ell hordoznia a n ag y ­
k o rúságot, vagyis azt, hogy nincs lehetősége k ité rn i
előle egy vallásos te rü le tre , h a n e m en nek a világ­
n a k a b ű n é t és felelősségét m in d en estü l eg y ü tt
137
 k én y te le n vele hordozni (vö. WE 244). C sak ak k o r
világosodik m eg e lő ttü n k , hogy m i á ll B onhoeffer
idézendő egyszerű fo rm u lá ja m ö g ö tt — k eresztyén
lé tü n k m a csak e kettő b ő l á ll: im ádságból és az em ­
b ere k közö tt az igazságosság cselekvéséből — h a
ezeket a g o n d o latm en etek et m a g u n k is v é g ig já r­
tu k . Az „igazságos” te h á t ezt je le n ti: igaz viszony­
ba k e rü lü n k azzal a k ö v etelm énnyel, hogy K risztus
m áso k é rt van, m égpedig úgy, hogy m i is egy ilyen
m áso k é rt élő em b e rré v álu n k . Im ád ság b an az em ­
b e r m indig ú jb ó l m egbizonyosodik a rró l, hogy Urá­
val já r egy úton.
(221) „Im ádkozni és az em b erek közö tt az igaz­
ságosságot cselekedni” — ez csöndes keresztyénség.
De szab ad -e csöndesnek len n ie? M i lesz az egyház
igeh ird ető i küld etéséb ő l? M i m a ra d az egyházból,
am elynek épp en ez a k ü ld etés az élete? N em azt
kell-e je le n te n ie a „ v a llá sta la n k e reszty én ség n ek ”,
hogy az egyház eltű n ik a világ b an , világgá v álto ­
zik? V alóban, B onhoeffer g o n d o latait n em kevesen
így értelm ezik. D e n em szabad elfeled n ü n k , hogy a
k eresztelő re ír t levele az egyház k ritik á já b ó l in ­
d u l k i és szám ol azzal, hogy az egyház m ély reh ató
tisztu lási fo ly a m a tb a fog sodródni. M u n k á já n a k az
a v ázlata, am ely b en su m m ázn i a k a rta ú j gondo­
lata it, ezzel a m o n d a tta l v é g z ő d ik : „R em élem , hogy
m indezzel szolgálatot te h e te k az egyház jö v endő­
jé n e k ” (WE 262).
(222) Az egyház jö v en d ő jérő l gondoskodni csak
a b b a n állh a t, hogy seg ítü n k n ek i k ü ld e té sé t jo b b an
betölteni. E gy v a llá sta la n n á v á lt v ilág g al lesz dol­
ga az egyháznak. Az lesz a felad ata, hogy „világian
beszéljen Iste n rő l”, v agy B o n h o effer g y ak o ri n y i­
latk o zata sz e rin t: „a b ib liai fo g a lm a k a t n em v allá­
sosan k ell in te rp re tá ln ia ”. N y ilv án v aló an n em sza­
vak és fogalm ak m a g y a rá z a tá ra gondol egy teoló­
giai szó tár értelm éb en , h an e m a h it n a g y m o n d an i­
v alóin ak a to v á b b a d á sá ra. B onhoeffer felsorolja
ebben a lev élb en : m egengesztelődés, m egv áltás, ú j­
jászü letés és Szentlélek, az ellenség szeretete,
K risztu s köv etése (WE 206). E zeket a fo g alm ak at
B onhoeffer tolmácsolni a k a rja . N em a k a rja őket
fölülvizsgálni abból a szem pontból, hogy m it le­
h e t m ég k ö zü lü k a m o d ern em b ern ek elfo g ad ásra
aján lan i. N y ilv án v aló an n em is csak a h e rm e n e u ti­
k a fo ly am atáró l v a n szó, vagyis a n y elv i-in tellek ­
tu ális m eg értés és le fo rd ítá s fo ly am atáró l. Őt az a
k érd és érdekli, hogy m it je le n t n e k ü n k m a az a
K risztus, ak in e k a je le n lé té t a b ibliai tan ú b izo n y sá­ so k ért van. K ezdetül m in d en tu la jd o n á t oda kell
gok ezekkel a fo g alm ak k al írtá k körül.
(2221) E zért a „nem vallásos in te rp re tá c ió ” elő­ nek . . . Az egyháznak részt kell ven n ie az em beri
ször is k risztologikus in terp retáció . E rre különösen
Ebeling m u ta to tt rá (MW II, 19ff). O lyan m ag y a­
rá z a tn a k k ell lennie, am ely az Úrn a k a kereszten
elhan g zo tt szav át „É n Istenem , én Istenem , m iért
h ag y tá l el en g em ?” n em leplezi el és n em teszi k e d ­
vesen á rta lm a tla n n á , te h á t a v ilág Isten tő l való el­
h ag y o ttsá g á t nem szű n teti m eg, h an e m ép pen le­
leplezi. Az egyház ig eh ird etésén ek n em szabad a rra
tö rek ed n ie, hogy eb ben a n em vallásos v ilágban
egy vallásos oázist alkosson. Ellenkezőleg, a rra kell
h ív o g atn ia, hogy m e g ta n u lju n k h in n i, ez pedig
B onh o effer sz e rin t nem m ás, m in t részv étel Isten
szenvedéseiből ebb en a világban.
M i ez az „együttszenvedés Iste n n e l” ? B onhoeffer
csak ó v atosan beszél erről. Az em b er egész v a ló já­
val v egyen részt en nek a v ilág n ak a ta n á c sta la n ­
ság aib an és rem énységeiben, a kem ény, felelősség­
gel m e g te rh e lt és sokszor oly k ilá tá sta la n m u n k á ­
ban e világ jö v en d ő jéért, an élk ü l hogy visszavonul­
h a tn a a vallásos önigazolás v ih a rm e n te s szigetére.
138
N em k észíth et m ag án ak sem m iféle ideológiát, hogy
azzal a je le n t m egdicsőítse vagy tú lsz árn y alja . A k it
az Isten m e g n y e rt a m aga ú tjá n a k , az abszolút jó ­
zanságra és tá rg y ilag o sság ra v a n elítélve (lásd eh­
hez W E 244). De ez is v e le já r: Iste n ebben a vi­
lág b a n m in d e n ü tt szenved, ahol em b erek az igaz­
ság talan ság tó l szenvednek. B onhoeffer „C hristen
u n d H eid en ” (K eresztyének és pogányok) c. k ö lte­
m ényében, am ely ta lá n jó szolgálatot te h e t kulcs­
k é n t a B onhoeffer gondolataihoz, ez áll a m ásodik
v ersszak b an :
Menschen gehen zu Gott in Seiner Not,
Finden ihn arm, geschmält, ohne Obdach und Brot,
Sehen ihn verschlungen von Sünde, Shwachheit und.
Tod,
Christen stehen bei Gott in Seinen Leiden.
(E m berek m ennek Istenhez szükségében, / sze­
génynek, m eggyalázottnak, h a jlé k ta la n n a k és k e­
n y é rte le n n e k talá ljá k , / lá tjá k , a m in t elnyeli bű n
gyöngeség és halál. / K ereszty én ek álln ak Isten n él
szenvedései közepette. — W E 247).
K risztu s szenved V ietn am b an az em berek szét­
té p e tt testében, In d ia és D él-A m erika éhezőiben, a
négerekben, ak ik tő l m eg ta g ad já k em b eri m éltó­
ság u k at, m in d en m egalázott és m e g sé rte tt em b er­
ben. K iállan i e szenvedők m ellett a részvétel Isten
szenvedéseiben e világon.
(2222) M ert ilyen értele m b en a krisztologikus in­
terp retáció , a nem vallásos tolm ácsolás egyben a
tolm ácsolónak a m aga ex iszten ciájáb an tö rté n ő to l­
m ácsolás, azaz az egyház és az egyén létéb en válik
esem énnyé. Az egyház a k á r a k a rja , a k á r nem , a
m aga létével az Ige m agyarázója. Ez nem a n n y ira
a s tru k tú rá ja vagy az isten tisztelete fo rm á já n a k a
kérdése, m e rt ezek a dolgok m ellékesek. V an n ak
olyan egyházi stru k tú rá k , am elyek az egyház á lta l
h ird e te tt Igét m á r alig engedik é rth e tő v é válni. De
legfontosabb az, hogy am it az egyház m ond, a rra a
léte legyen az aran y fö d ö zet és a m ag y arázat. Bon­
h o effer k riszto lógiai föltevéseiből nagyon világos
köv etk eztetések et von le az egyház létére nézve.
E nnek egyes részletei fö lött leh e tn e u g y an v itatk o z ­
ni, de az alap g o n d o latá t aligha le h et m egcáfolni.
H allgassunk csak n é h á n y so rt „ E n tw u rf e in e r A r­
b e it” cím ű m un k ájáb ó l, am elyből m á r többször
idéztü n k : „Az egyház csak ak k o r egyház, h a m á­
aján d ék o zn ia azoknak, a k ik szükségben szenved­
közösségi élet világi feladataiból, n em szabad u ra l­
kodnia, h a n e m csak segítenie és szolgálnia. M eg
kell m o n d an ia az em b erek n ek m in d en h iv a tá s te rü ­
letén, hogy m icsoda o tt az élet K risztu sb an , hogy
m it je le n t ,m áso k ért kéznél le n n i’. A m i pedig a m i
eg y h ázu n k at illeti, an n a k k ü lönösképpen a h y b ris
u n d o k v étke, az erő im ád ata, az irigység és az illu ­
zionizm us ellen kell síkraszállnia, am i m inden
rossznak a gyökere. M érték rő l valódiságról, biza­
lom ról, hűségről, állh atato sság ró l, tü relem rő l, fe ­
gyelem ről, alázatosságról, kevéssel beérésről, sze­
rén y ség rő l kell m ajd beszélnie. N em szabad m ajd
lebecsülnie az em beri „ p éld ak ép ” je le n tő s é g é t. . . ,
az ige, am elyet h ird et, nem a fogalm aktól, han em
a példa rév én k ap sú ly t és e rő t” (WE 261ff).
Az egyház m a jd „egyház a v ilá g é rt” lesz, hogy
n a p ja in k öku m en ik u s szakkifejezését h aszn álju k ,
olyan k o rtá rs, am ely en nek az időnek a ny o m o rú ­
ság aib an és öröm eiben m indenestől résztvesz és
nem a vallásosságnak a m enedékhelye vagy köz­
 tá rsaság a. A lé té t szo lg álatn ak fo g ja értelm ezni, de
n em úgy, hogy a szolgálat á la rc á t fölvéve egy új
k le rik a liz m u st v agy egy p o litik ai érdekközösséget
ten y észt ki. A M agyarországi R efo rm átu s E gyház
Z sin a tá n a k a d e k la rá c ió jáb a n egészen B onhoeffer
é rte lm é b e n áll ez: „Az egyház e lu ta sítja m agától
azt a k ísé rté st, hogy illegális p o litik ai p á rttá le­
gyen. E lh a tá ro lja m a g á t a ttó l a ténylegesen m eglevő
veszélytől, h o g y a . . . sa m a ritá n u si szolgálat leple
a la tt p o litik ai k ísé rle te k b ú jja n a k m eg az egyház­
b a n .”
Az egyház e g y ü tt fog m u n k á lk o d n i a világgal, a
n em k ereszty én ek k el is, azo k b an a fe lad ato k b an ,
am ely ek et ez a v ilág ad, m e rt szabad ab b a n h innie,
hogy az a K risztus, ak i m á so k é rt van , olyan em ­
b e re k á lta l tevék en y , a k ik é le tü k e t tén y leg esen m á­
so k n ak a szolgálatába állíto ttá k . Ism ét helyeslőleg
id ézh etem a m ag y ar zsin ati ta n ítá s t: „A szolgáló
K risztu s szolgáló g y ü lek ezetén ek é le tfo rm á ja k ö te ­
lező szám u n k ra. E zért a k ereszty én g y ü lekezetek­
n ek tü relm es, segítő, önzetlen o d aadással kell a
v ilág elé lép n ie az élet m in d en t e r ü le té n . . . A lá­
z a tta l és tiszta szívvel v a llju k m eg, hogy a fele­
b a rá ti szeretet g y ak o rlásáb an a n em k ereszty én ek
sokszor a k ere sz ty é n ek e t m egszégyenítő p é ld á k a t
m u ta tn a k . H azán k b an a n em -k ereszty én elvek
a la p já n b eren d ezk ed ő tá rsa d a lo m tö b b e t te tt a k e­
reszty én szeretet te ré n , m in t a k e reszty én v alláser­
kölcsi a la p o k ra hiv atk o zó k o rá b b i tá rsa d a lm i
re n d .” Az egyház tu d ja , hogy azokkal az em b erek ­
k el eg y ü tt, a k ik m ég n em ism erik K risztu st, rászo­
ru l a rra , hogy K risztu s m in d a n n y ió n k n a k a b ű n é t
m egbocsátja. A „C h risten u n d H eid en ” cím ű köl­
tem én y utolsó v ersszak a így h a n g z ik :
Gott geht zu allen Menschen in ihrer Not.
Sättigt den Leib und die Seele m it Seinem Brot,
Stirbt für Christen und Heiden den Kreuzestod.
Und vergibt ihnen Beiden.
(Isten m in d en em b e rt m eg láto g at n y o m o rú ságában,
/ m egelégít te ste t, le lk e t k en y erév el, / k e re sz ty én ek ­
é rt és p o g án y o k ért m eg h al a k e re sz te n / és m egbo­
csát m in d k e ttő jü k n e k . — WE 247) V ilágos, hogy
m indez csak fö ltétele le h e t a b ib lia i ü zen et to l­
m ácsolásának, egy első k ísé rle t a n n a k a k ö rü lírá ­
sára, hogy kicsoda is tu la jd o n k é p p e n K risztu s m a.
E nnél tö b b e t n em h a g y o tt B o n h o effer örökségül.
M inden olyan kezdem ényezése, hogy a k ereszty én
üzen et n a g y m o n d an iv aló it eg y en k én t is lefordítsa,
m egsem m isült a szem élyes sorsa szörnyűségeiben
és az általán o s összeom lásban.
(23) M ég nem jö tt el az ideje, ez B o n h o effer m eg­
győződése, hogy a K risz tu sró l szóló ü zen etet m egint
olyan e g y értelm ű en és erő teljesen m eg tu d ju k szó­
la lta tn i, „hogy az em b erek elszö rn y ü lk ödjenek
m ia tta és a n n a k e re je m égis legyőzze ő k e t” (WE
207). A ddig pedig az egyház beszédének to v á b b ra
is k ö z v e te ttn e k kell lennie. C sak ak k o r tu d m a jd
te ljh a ta lo m m a l beszélni, h a k érdezik. V igyáznia
kell ig eh ird etésé n a g y szavaira, am íg azo k at v allá ­
sosan fé lre é rth e tik és ezzel m e g ro n th a tjá k . Ez áll
például a m a rx istá k k a l fo ly ta to tt p árb eszéd re is.
Az eg y h ázn ak m ég csak kevéssé sik e rü lt h ite le ­
sen szétoszlatnia azo k at a rég i szem reh án y ásokat,
hogy a v allás a n ép ópium a.
E zért a k ereszty én eg y h ázn ak n em szabad h ite
n ag y m o n d an iv aló it egyszerűen csak a p iac ra dob­
nia, h a n e m d rág a k in csk én t kell őriznie, am íg egy­
szer el n em jö n az az idő, am ik o r m a jd úg y viheti
az em b erek közé, hogy n em le h et azokat fé lre é rte ­
ni. B onhoeffer szám ára kérdéses, hogy szabad-e
m ég n a g y m ére tű evangélizációs g y ű léseket ren d ez­
ni. V alóban ú g y is látszik, hogy ezek id e je elm últ.
De a prédikáció ideje éppúgy nem m ú lt el, m in t a
sák ram en tu m é, a bű n v allásé és a gyülekezet te st­
véri közösségéé. M indez azonban egyre in k á b b a
csöndességben fog m eg tö rtén n i. B onhoeffer ennél
a k érd ésn él figyelm eztet az óegyház am a szokásá­
ra, am ellyel a h it kincseit a profan izálástó l meg
a k a rta óvni, a disciplina a rc a n i-ra (fegyelem m el
ő rzö tt h ittito k m indaz, am i a sákram en tu m o k k al.
különösen az ú rv ac so ráv a l az egyház isten tisztele­
tében tö rté n t. — A fo rd ító m egjegyzése). A z ú rv a ­
csorát a h itv allással és az ú riim ád ság g al e g y ü tt a
m egkereszteltek körében, nem a világ elő tt ü n n e ­
pelték. E g y h áz u n k n a k is szüksége v a n a h ittitk o k
em e fegyelm ére, nem a b e a v a to tta k titkolózása v é­
gett, h a n e m az Ige becséért. A n n ak az egyháznak
pedig, am ely a v ilág ért van, szü k ség e v a n a te s t­
v érekből álló gyülekezetre, m e rt abból m e ríth e t
m ag án ak erő t és tan á cso t ehhez a szolgálathoz. „A
legbensőségesebb k o n centráció a k ív ü lálló k szolgá­
la tá é rt” (GSch II, 449), ez az é rtelm e ü n n e p ü k n e k
az Ú rn a p já n (vasárnap), vagy ahol és am ik o r
e g y éb k én t összegyűltek.
Így m in d k e ttő n ek m egvan a m aga m egfelelője az
egyház életéb en : az igazságosnak a m egcselekvése
az em b erek között egy v ilá g é rt élő egyházban, az
im ádság a disciplina arc an i a la tt ab b a n a g y ü lek e­
zetben, am ely készül szolgálatára a világban.
Sok m in d en t, a m it m ondani a k a rta m , m eg ta­
lálok a debreceni zsinati ta n ítá sb a n is, am elynek
összefoglalása így sz ó l: „ . . . m in t a refo rm áto ro k
k o ráb an , úg y a m a élő nem zedék életében is az
Iste n igéjéhez való visszafordulás, a B iblia K risz­
tu sá n a k követése Isten népe szám ára az egyetlen
lehetséges ú t és az áldások fo rrása. A m a élő egy­
házi nem zedék az egyház és az em beriség tö rté n e ­
tén ek olyan időszakában él, am elyben K risztus
egyh ázain ak bizonyságtétele m eg e rő tle n ed ett és az
em beri nem zetség nag y család ján ak go n d jai m eg­
sokasodtak. Az a ty á k bizonyságtétele segíti a fia­
kat, hogy felism e rjé k az Ú r h a ta lm a s kezét, ak i m a
is az írá s b a n k ije le n te tt K risztushoz h ív ja vissza
egyházait, hogy áldásul legyenek a v ilág b an és így
szolgálják Isten d ic ső sé g é t. . . U ru n k nem csak
a ty á in k k a l cselekedett h atalm asan , de jó t cselek­
szik egyházunk m a élő nem zedékével is: m egítéli
e g y h ázu n k b an és k e reszty én életü n k b en m indazt,
am i e lté rt és e lté r az egyetlen zsin ó rm értéktől,
K risztustól, de irg alm as sze re tettel úgy vezérli lép­
te in k e t, hogy K risztu s k ö vetésének ú tjá r a té rjü n k .
L együnk h álá d ato sak azért, hogy az eg y h áz u n k ­
b an m egújuló ig ehirdetés K risz tu st á llítja a gyüle­
kezetek elé, „m in t m egfeszítettet, a zsidóknak
u g y an bo trán k o zást, a görögöknek pedig bolondsá­
got; ám de m ag o k n ak a h iv atalosoknak, úg y zsidók­
nak, m in t görögöknek K risztu st, Isten n ek h a ta lm á t
és Iste n n ek bölcsességét” (1 K or 1 :23).
D. dr. Albrecht Schönherr
Fordította
D. dr. Pákozdy László Márton
139
 Zw ingli reformációjától a mai reformációig
A m ik o r a zü rich i E g y h áztan ács egy 1969 ja n u á r
9-én ta r to tt sa jtó tá jé k o z ta tó n is m e rte tte a „450
éves zü rich i refo rm áció ” ü n n ep ség so ro zatán ak te r ­
vét, a k k o r ez ellen a teológiai h allg ató k képviselői
és az evan g éliu m i diákszövetség tiltak o zo tt. E llen­
állásu k a refo rm áció i ü n n ep ség tú lz o tt ü n n ep ély es­
sége ellen irá n y u lt, am ely csak egy „k iv álaszto tt
tá rsa sá g ” csak p ap o k és teológiai szak em b erek
részére készült. Az egyház így csak v isszatek in t és
a h ag y o m án y o k áp o lásáv al tö rő d ik . E gy re fo rm á ­
ciói ü n n ep ség n ek viszont „lökést k ell ad n ia a je le n ­
legi refo rm áció ”-n ak . A h allg ató k tá jé k o z ta ttá k az
ú jsá g író k a t az á lta lu k elgondolt h iv atalo s ü n epsé­
gekről. R öplap osztás v o lt az ü n n ep ség e lő tti v a sá r­
nap o n az isten tiszteletek elő tt és u tá n , v itá k az egy­
házi szinódussal és pap o k k al, ism e re tte rje sztő elő­
adás ta rtá s a (Teach-in) az é rd e k e lte k szám ára „A
reform áció m a ” tárg y k ö réb ő l.
Az egyetem N agy- és K is D iák tan ácsa, te h á t a
diákság p a rla m e n tje és v é g re h a jtó szerve, eg y h a n ­ von M u ra it hangsúlyozta, hogy a re fo rm á to r lelki­
gú an tá m o g a tta a teológiai h a llg a tó k ezen elő ter­
jesztését, am ely „fontos h o zzájáru lás — ú g ym ond
— ahhoz az egész világon elterjed ő m ozgalom hoz,
am ely m in d en szervezetben és tá rsa d a lm i ren d b en
vitát in d ít az eg y ü ttélés e la v u lt h a ta lm i szervezete
és trad icio n ális fo rm á ja k é rd é sé rő l”.
Az E gy h áztan ács a d iák ság k ü ld ö tte in e k m egad­
ta a lehető ség et a sa jtó tá jé k o z ta tó n , h o g y vélem é­ fejezésére a Z w ingli á lta l a la p íto tt „P rophezei” nev ű
n y é t k ifejtse, és a jelen lev ő k et ú g y tájék o ztassa,
hogy az egyházi h ató ság is a jövőbe k ív á n te k in te ­
ni és e célra bizo ttság o t lé te síte tt, am ely n ek fe lad a ­ ad o tt a m áig a k tu á lis tém a, „a m űveltség és a h it”
ta a zürichi egyház szerk ezetén ek vizsgálata. S en ­
ki sem h itte kom olyan, hogy a te rv e z e tt p ro g ra ­
m ot a d iák ság felszólalása b á rh o g y a n is é rin te tte
volna. M inden a te rv e z e ttn e k m egfelelően bonyoló­
dott le.
Négy Z w in g li-k u ta tó megrajzolja a reform átor
ké pé t
A h iv atalo s refo rm áció i ü n n ep ség ek 1969 ja n u á r
20—22 közö tt a rra összpontosultak n ég y előadás­
ban, hogy Z w ingli U lrich szem élyét és m ű v ét m él­
tassák.
F. Büsser professzor a N agy tem plom ban, — ahol ism erése és a h u m a n ista ta n ítá sa viszonyában, csak
Zw ingli 1519 ja n u á r 1-től h aláláig p ré d ik á lt — a
p ró fé ta Z w ingli k é p é t ra jz o lta fel, a k i az Ú jszövet­ nem h an g zo tt m ég el az utolsó szó. Az E gyházak
ségből felism erte a bűn ö s em b ern ek , Iste n k egyel­
m éből való m egigazulását. Az a tu d a t, hogy m in ­
den cselek ed etét Iste n m in t a Legfőbb J ó vezérli,
nem csak beszédre ösztönözte Z w inglit, h an e m te l­
jes szem élyi o d a a d á sra is. De n em csak a sa já t ü d ­
vösségét ta r to tta fo n to sn ak , h a n e m a k ereszty én ek
erőfeszítését is a v ilág m eg v álto ztatására. B üsser
pro fesszor fe jte g e té sén e k b efejezések én t k iem elte
Z w ingli teo ló g iáján ak a d a lé k a it a m o d ern egyház­
fogalom hoz. A re fo rm á to r K risztu s m ű k ö dését
nem csak a h iv atalo s egyház k e re té n b elü l lá tta , h a ­
nem a r e jte tt eg y h ázb an is, ahol az em b erek az
eg y ü ttélés ú j fo rm á it k e re sik és n em elégednek
m eg olcsó, p illa n a tn y i m egoldásokkal. B üsser tú l­
m u ta to tt Z w ingli teológiáján, am ik o r Z w ingli szel­
lem éb en b e je le n te tte : „A m ai fo rra d a lm á ro k b a n a n i igazságosság fogalm a a földön u ralk o d ó re n d b í­
h o ln a p i refo rm á to ro k re jtő z h e tn e k ”.
L eo v o n M u rait professzor elő ad ása: „Z w ingli re ­
fo rm áció ja a szövetségben” cím m el, b io g ráfiailag
140
szükséges kiegészítés volt a p ró fé ta Z w ingliről
szóló előadáshoz. A re fo rm á to rn a k m á r k o rá b b a n
erős n em zeti ö n tu d a ta volt. M űködése nem csak a
re fo rm á tu s egyház szám ára volt jelentős, h an em a
svájci köztársaság szám ára is. M inden alkalom m al
rá m u ta to tt; nem csak glarusi, zürich i stb. po lg ár­
k é n t k ell érezni és gondolkodni, h a n e m a svájci
szövetség, vagyis egy nagyobb közösség ta g ja k é n t
is. E zért volt szám ára fontos, hogy új felism erése
a Szövetségi K ö ztársaság közkincsévé v áljék . N em
elégedett m eg azzal, hogy a zü richiek refo rm á tu so k
lettek , h a n e m azt a k a rta , hogy v alam en n y i szövet­
ségi k a n to n v á ljé k azzá. G ondolatai m ég m esszebb­
re m entek. A zt rem élte, hogy egész E u ró p a az új
h ith ez té r ; keserv esen csalódott, am ik o r ez m inden
erőfeszítése ellenére sem k ö v etk ezett be. E zért
é rin te tte fájd alm asan , hogy a m egegyezés az ú rv a ­
csora k é rd éséb en L u th e rre l nem sik erü lt. Zw ingli
m űk ö d ését illetően, m ás v élem ényektől eltérően,
p ásztori h a tá sk ö ré re szorítkozott, n em a k a rt sem
politikus, sem á llam férfi lenni. K ülönbözőképpen
íté lh e tő k m eg azok a p o litik ai és k a to n a i tanácsok,
am elyeket Z ürich vezető fé rfia in a k adott.
G. Locher professzor az egyetem en ta rto tt ak ad é­
m iai ünnep ség k e re té b e n „Zw ingli és E rasm u s”
cím m el ta r to tt előadást. A lkalom volt ez a h á la k i­
bibliaiskoláért, am elyből 1833-ban a la k u lt a zürichi
tudom ányegyetem . Az előadás tá rg y a a lk alm a t
elem zésére. A b e rn i egyetem jelenlegi re k to ra n a ­
gyon pozitív k ép et ra jz o lt a zürich i re fo rm á to rró l.
M int Iste n szavának hivő h allg ató ja, a re fo rm á to r
vallja, hogy a bűnös em ber a m aga erejéből nem
ta lá lja m eg Iste n K egyelm éhez az u ta t és a bűnös­
nek K risztu s általi m egváltása a re fo rm á tu s h it szi­
ve. H ogy L ocher felfogása E rasm us sokoldalú té n y ­
kedéséről helyes-e, kérdéses. Az előadó hangsúlyoz­
ta az ellen tétet, Z w ingli és a baseli h u m a n ista kö­
zött. E rasm u s föltételezi az em b erek rő l a m űvelő­
dés képességét, a b elátást és az ö n m agunk m eg ja­
v ítá sá n a k lehetőségét. E rasm us az eg yházban azt
a nag y n ev előintézetet lá tta, am ely az em berek
szellem i képességeit fejleszten i tu d ja . Z w inglinek
E rasm us irá n ti egykori tisztelete ellenére, sa já t fel­
a vagy -v ag y volt lehetséges. — É ppen e p o n tró l
V ilágtanácsának képviselője Dr. Lange, üdvözlő
szavaiban az egyház és a h u m anizm us k ritik u s vi­
szonyát ellenezte. V élem ényem sz erin t egyik legfon­
tosabb n y ilatk o zat volt, am i az ünnep ség k e re té b en
elhangzott, am ik o r Lange b eism erte: „M a ú jb ó l k e­
ressük a h u m an izm u s és a keresztyénség közötti
összefüggést, am elyet olyan szépen h ird e te tt az
egyház”.
Zw ingli egész m űködéséhez m éltó an a re fo rm á ­
ció ü n n epségek hiv atalo s állam i-egyházi ünnepéllyel
fejeződtek be a zürich i városházán. E nnek közép­
p o n tjá b a n á llt A. Rich professzor előadása: „ Z w in g ­
li m in t szociálpolitikai gondolkodó”. R e fe rá tu m á ­
ban tü k rö z ő d ö tt a h it és a p o litik a között m egold­
h a ta tla n n a k látszó dilem m a. Z w inglit az Ú sz. iste ­
rála táh o z vezette. A k a m a tk é rd é s és a m a g á n tu la j­
don v á lta k problém áivá. De am ik o r a reform áció
rad ik ális szárn y a m in d tö b b e t h a lla to tt m agáról,
 Z w ingli v issz a ria d t a p o litik a i és szociális k ö v etelé­
sek következm ényeitől. H an g sú ly o zta a k ü lö n b sé­
g e t az iste n i igazság — am ely m a jd csak Iste n o r­
szág áb an teljesed ik k i — és a so k k al szerényebb
em b eri igazság között, am ely m ost az állam i- és tá r ­
sad alm i re n d b e n kötelező. Z w ingli azo n b an nem
zárk ó zo tt el attó l, h o g y az iste n i igazságosságtól v e­
zérelve az em b eri igazságosságot h a tá ro z o tta n k ép ­
viselje. Ezzel előfu tá r ja a n n a k a g o n d o latn ak , hogy
n em elég, h a K risz tu s egyh áza a belső k u ltik u s vo­
n a lra k o rláto zza m ag át, h an em felelős az á lla m é rt
és a tá rsa d a lo m é rt, ah o g y an azt ez idő szerint,
elég lassan , k e re sz té n y k ö rö k b en is követelik.
D iszku ssziók Z w in g li korában
A h iv a ta lo s refo rm áció i ü n n ep ség ek világossá te t­
ték, h o g y azo k n ak a teológiai h allg a tó k n a k igazuk
volt, a k ik k ö v etelték , h o g y n em elég a tö b b é-kevés­
bé tö rté n e lm i ism e rte té se k re szorítkozni, h a n e m
szélesebb k ö rb e n a lk a lm a t k ell a d n i a rra , hogy sza­
bad v itá b a n fo glalkozni leh essen az egyház m ai
hely zetév el és a szükséges refo rm o k k al. H ogy ez
nem v o lt az E g y h áztan ács p ro g ra m já b a n , ez a z é rt
fig y elem re m éltó, m e rt Z w ingli id e jé b e n h é t ízben
ta r to tta k Z ü ric h b e n n y ilv án o s v itá t. Ez a b b a n az
idő b en so k k al sz o k a tla n a b b v o lt m in t m a. A XVI.
században m in d e n „T each -in s” lefo ly ása élén k és
fo rró volt. A p ü sp ö k i k ü ld ö tte k e t n e m k ím élték
m eg a k ellem etlen k érd ések tő l, íg y p é ld á u l am ik o r
a n e fte n b a c h i p a p azu tán tu d ak o zó d o tt, h o g y a fis­
lid b ach i p a p o t m ié rt ta rtó z ta ttá k le, k itu d ó d o tt,
hogy az a h iv a ta lo s k a to lik u s eg y h áztó l való elt é­
rése m ia tt ü lt b ö rtö n b en .
Az 1523. ja n u á r 29-én ta r to tt v ita , am ely en 600
szem ély v e tt részt, — a re fo rm á c ió n ak a n ép á ltali
jó v á h a g y á sá t ered m én y ezte. A m áso d ik h asonló al­
k a lm a t 1523. o k tó b e r 26-án a V áro sh ázán ta rto ttá k .
350 p a p és tö b b száz szem ély v o lt jelen . A v itá k
m ég h ev eseb b ek v o ltak , m in t első ízben. H árom
n ap ig ta r to tt az összejövetel; szó v o lt a m iséről és
a tem p lo m i k ép ek rő l. E z a v ita is a lá tá m a sztást
a d o tt az állam i szerv ek és a n é p részérő l to v áb b i
reform ációs in tézkedésekhez. É rd em es v o lt n y ilv á ­
no san vélem én y t és ellen v élem én y t k in y ilv á n íta n i.
D iákok m eghívása 1969-ben n e m hivatalos viták ra
„Elég hosszú id e je h a llju k az eg y h áz b írá la tá t.
Azok, a k ik e b írá la to k lé n y e g te le n sé g ét b izonygat­
ták , n em tu d ta k m in k e t m eggyőzni.” Ez v o lt olvas­
h a tó azon a m eghívón, am ellyel a teológiai h a llg a ­
tó k vezetősége és az ev an g éliu m i d iák g y ü lek ezet
p o litik ai cso p o rtja m e g h ív ta a p a p sá g o t és az egy­
házi ta n á c so t az első n em h iv a ta lo s v itá ra . V alam i­
vel tö b b m in t száz szem ély te tt eleg et a m eghívás­
nak . A d iák o k 11, írá s b a n m eg fo g alm azo tt tézist
a d ta k át. A v ita m in d e n e k e lő tt a p a p i h iv a ta l je ­
lenlegi fo rm á já n a k a b írá la tá v a l foglalkozott. Az
egyszem élyi re n d s z e rt h e ly e tte s íte n i k ellen e teoló­
gusok, pszichológusok, szociológusok, szociális m u n ­
kások cso p o rtm u n k á já v a l. A zok, a k ik az ifjú sá g és
az idősebb p a p o k k ö z ö tt éles e lle n té te t v á rta k , csa­
lódtak. M a m á r széles k ö rb e n e lte rje d t az a m eg­
győződés, hogy a p a p m in t „ m in d e n t tu d ó ” az egy­
házi fe la d a to k n a k n em felel m eg. T o v áb b i specia­
listák bev o n ása a pszichológiába, szociológiába, szo­
ciális m u n k á b a n em csak az ifjú sá g k ív á n sá g a volt.
N y ito tt k érd és, hogy m in d e n k i a k i ezen a vélem é­
ny en v olt, h a jla n d ó -e a tö b b i sp ecialistát teljesen
eg y en ran g ú m u n k a tá rsn a k te k in ten i, vagy azt re ­
m éli, hogy különleges, nehéz esetek re és a te h e r­
m en tesítésre k a p n é h á n y a lá re n d e lt segítőerőt. Az
eg y h ázra vonatkozó b írá la tn a k n em szabad csak a
p a p i h iv a ta l fo rm á já ra korlátozódnia. E rre v o n at­
kozólag m ég to v áb b i és alapos v ita szükséges. Re­
m élhetőleg a felelős szervek az idő parancsoló sza­
váv al szem ben leg aláb b a n n y i m eg é rtést m u ta tn a k ,
a m en n y it azok, ak ik ezen a v itá n je le n voltak.
A h a rm a d ik n a p este egy m ásik té m á t tű z te k k i:
„R eform áció m a ”. H árom rö v id re fe rá tu m vezette
be a v itá t a tú lzsú fo lt tem plom ban. D r. W. Holler­
weger, az EVT k ü ld ö tte rö v id en és p re g n á n sa n az
„E vangélium i egyház, Ök u m en e és H a rm a d ik Vi­
lág”-ró l beszélt. S ürgős, időszerű p ro b lé m á k a t fe­
szegetett, am elyekben az egy h ázn ak á llá st kellene
foglalnia. B eszélt a rró l az ellentm ondásról, hogy
m ilyen óriási összegeket fo rd íta n a k egyházi épüle­
te k ép ítésére és m e k k o ra an y ag i eszközök álln a k az
em b er szo lg álatán ak rendelkezésére. A to v áb b ia k ­
ban a gazdasági re n d sze rt b írá lta , am ely kevesek­
nek gazdagságot, so k ak n a k szegénységet ju tta t.
A bécsi pu b licista Dr. G. Nen ning , a „F oru m ” fo­
ly ó irat szerkesztője, a „A k ereszténység k ih ív á sa a
m arxizm us á lta l” cím ű té m á t vázolta, ah ogyan azt
ő, „ m in t k ato lik u s és m a rx ista ” lá tja . E gyetlen egy
világvallás sem te rm e lt k i a n n y i a te istá t m in t a k e­
reszténység. N em azt m u ta tja ez, hogy ebb en az
eg yházban v alam i h am is van?
R. K ü b le r professzor a zürichi egyházközség el­
nöke a „A zürichi egyházközség re fo rm já n a k leh e­
tőségé”-rő l beszélt. A m ai egyház m erevsége az
oka, hogy a je len k o r fontos fe la d a ta iv al szem ben
az egyház felm o n d ja a szolgálatot. Sajnos, a felelős
egyházi hatóságok, a professzorok — kevés k iv é­
telével — ellen té tb en Z w ingli egykori m a g a ta rtá ­
sával, nem h a jla n d ó k nyilatkozni. A v itáb a n , am ely
késő éjjelig elhúzódott, „fo rró vasak h o z” is n y ú l­
tak, de a v ita n em volt alapos. Több m in t 1000 em ­
ber jelen létéb en az nehéz is le tt volna. A teljes n y u ­
galom ban le za jlo tt rend ezv én y kis p o rt v e rt fel.
Z w in g li m egpróbálta a lelki kérd ése ket
erőszakkal m egoldani
K ív án ato s le tt volna Z w ingli gondolataiból és
m űködéséből két, a m i id ő n k b en különösen a k tu á ­
lis p ro b lém á t m eg v itatn i, m ég h a — v ag y éppen
m e rt — Z w ingli felism erésének h a tá ra i is k id e rü l­
te k volna. A h iv atalo s és nem h iv atalo s rendezvé­
ny ek egyike sem v e tte fel ezeket a tém á k a t. A p ro b ­
lém a: az erőszak alk alm azása lelk i k érd ések m eg­
oldásában. E p ro b le m a tik á t R o tte rd am i E rasm u s­
sal való k ap csolata rév é n ism erte m eg először
Zw ingli. M int fia ta l g la ru si p ap m e g lá to g atta a
n agy h u m a n istá t B aselben. Egy levélből tu d ju k ,
am it a lá to g atás u tá n Z w ingli E rasm ushoz intézett,
hogy m ilyen m ély benyom ást te tt rá . A tö b b i kö­
zö tt ezt írta : „A jószívűség ren d k ív ü li bizonyítéka
volt, hogy te engem , je le n té k te le n e m b e rt és ism e­
re tle n fé ltu d á sú t nem néztél le”. M int ahogyan
Z w ingli é le tra jz író ja fo g alm azta: E rasm u s „a fe­
szültséget az ev an g éliu m békeszava és a világi erő ­
szak szellem e kö zö tt oly világosan lá tta , m in t sen­
ki m ás az ő id e jéb e n ”.
C sodálatos, hogy a b b an az időben m ilyen v ilá­
gosan lá tta E rasm us a h á b o rú p ro b lé m á já t: „Mi
balgább, m in t v alam ily en okból h á b o rú t kezdeni,
141
 am elyből m in d k é t fé lre tö b b h á trá n y , m in t előny
szárm azik ” ír ja egy alk alo m m al; és „a h á b o rú ál­
lan d ó an ú ja b b h á b o rú k a t s z ü l . . . A p ap o k felad ata
le tt volna a h áb o rú s k e d v e t a n é p szívéből k iirta ­
n i . . . El a k ezekkel az ú rv acso rátó l, h a m eg feled­
k eztek m ag ato k ró l és h á b o rú t ü zen tek . . . H a a te o ­
lógusok n em tu d n a k b é k é t elérni, a k k o r legalább
ne h a g y já k jó v á a h á b o rú t, és n e veg y en ek abban
részt.”
E ra sm u sn a k ez a g o n d o lata és Z w ingli szem élyes
benyom ásai, — am ely ek et m in t svájci zsoldosok tá ­
b o ri p a p ja felsőolaszországi h a rc te re k e n szerzett —
in d íto ttá k a re fo rm á to rt a rra , hogy n e m e t m o n d o tt
az ak k o ri zsoldos ren d szerre. E gyik írá sá b a n Z w ing­
li íg y ír a sch w y ziek h ez: „K övetniök k ellen e a zü­
rich iek et, m e rt a h á b o rú sk o d á s n em k e resztén y do­
log, fo rg assák b á rh o g y a n is”. Z w ingli ezzel a m a ­
g a ta rtá s á v a l m ég G la ru s b a n tö b b befolyásos sze­
m ély ellenségeskedését v o n ta m ag ára. M inden, am i
a k ato n a sá g g a l és honvédelem m el összefüggött,
m á r ak k o r ta b u volt. A zsoldosságot tö b b ek között
azzal igazolták, hogy az ifjú sá g k a to n a i képességé­
n ek fo kozását szolgálja. (Ez az érvelés pokoli m ó­
don h a so n lít a sv ájci fe g y v e re x p o rt ellenzői k ö n y ö r­
tele n ellenségeinek érveléséhez.) Z w ingli m inden
elism erést m egérdem el, h o g y ezzel az érveléssel
nem v o lt befolyásolható.
Új h ely zet á llt elő ak k o r, am ik o r Z ü rich b en a re ­
fo rm á tu s oldalon a „K eresztelő k ” ra d ik á lis szárn y a
m eg alak u lt, és a k a m a t és a m a g á n tu la jd o n m eg­
szü n te té sé t köv etelte, Z w in g lin ek szem ére h á n y ta ,
hogy félm egoldásoknál m egáll. A re fo rm á to r ezzel
e lle n té tb e n azt gondolta, h o g y egy olyan Isten orszá­
g á t m egalk o tn i, a m ily et a k eresztelő k k ív á n ta k
nem lehetséges. T u d ta, hogy en n ek elő feltételei h iá ­
nyoznak, és h a tú l so k at a k a r, a k k o r m in d e n t ve­
szélyeztet. E sz o ro n g a tta tá sb a n Z w ingli erőszakos
eszközökhöz folyam odott. A szigorú erkölcsi m eg­
szorítások, am ely ek k el a zü rich iek et isten félő életre
a k a rta k é n y sz e ríte n i; az állam ilag e lő írt kötelező
iste n tisz te le te k e n való részvétel és m ás h asonlók
m u ta tjá k , hogy Z w ingli m á r n em lá tta tisz tá n az
erőszak k érdésességét. M a g a ta rtá sa tra g ik u ssá v á lt,
am ik o r m egengedte, h o g y a ,K eresztelő k ” ellenzé­
k é t erő szak k al elnyom ják. A k eresztelő k vezetőjét,
H u b m a ie rt k ín p a d ra v o n ták , és F elix M anz-t, n y il­
v án o san a L im m a tb a fo jto ttá k .
H asonló Z w ingli vonalvezetése, a m ik o r azt köve­
teli, hogy k a to n a ila g já rja n a k el azo k k al a k ato li­
k u s helység ek k el szem ben, am ely ek v o n ak o d n ak
az evan g éliu m i h ite t felvenni. M ég ak k o r is k é rd é ­
ses h a tá ro z a ta, h a föltételezzük róla, hogy v éro n ­
tá s nélkül, egyedül a k a to n a i dem o n stráció v al célt
é r el. Az első K ap p eli h á b o rú b a n 1529-ben nem
fo ly t vér, de Z w ingli cé ljá t n em é rte el. A m ásodik
K app eli h á b o rú b a n 1531-ben a v éres k a ta sz tró fa
b ek ö v etk ezett, am ely b en Z w ingli m ag a is szörnyű
h a lá lt h alt.
A ki m a helyesli is, hogy a n n a k id ején erőszakot
és k a to n aság o t v e te tte k be lelk i k érd ések m egoldá­
sára, a n n a k sincsen jo g a m a ily en erőszakhoz fo r­
du ln i a vélem ények, v alláso k és világ n ézetek h a r ­
cában. E rasm u s a k k o r közelebb v o lt K risztushoz,
m in t Zw ingli, am ik o r re n d íth e te tle n ü l és kom olyan
a b ék e c élját ta r to tta szem előtt, és az em berek, n é­
p ek közötti összes p ro b lé m á t szellem i síkon, te h á t
békés eszközökkel k ív á n ta m egoldani. R em élhető,
hogy az egyházak Z w ingli ú tjá t elh a g y ják és in ­
káb b a h u m a n ista E rasm u sra h a llg a tn a k
A p o g á n y o k is ü d v ö z ü lh e tn e k
Ezzel fü g g össze egy m ásik p ro blém akör. Z w ing­
lin ek szem reh án y ást tesz L u th er, m e rt azt á llítja ,
hogy a pogányok is fe lism e rh e tik az igazságot. Pico
della M irandola olasz filozófus írásaib ó l m eg ta n u l­
ta Z w ingli, hogy nem csak a k eresztén y ek k ö réb en
ta lá lh a tó k érték e s em berek. E n n ek belátásáv al
Z w ingli egyike volt azon keveseknek, a k ik az egy­
ház k e ríté sé n k ív ü lre is néztek. A „p ogány” fogal­
m a szám ára nem v o lt eg y értelm ű „a kisebb é rté ­
k ű v e l”. Z w ingli felism erte, hogy Isten sokfélekép­
p en k ije le n th e ti m ag á t az em b erek n ek , és nem
h a g y ja m ag á t csak az egyházhoz kötni.
K ésőbbi éveiben is m e g m a ra d t a h it ilyen tá g ér­
telm ezésénél. R udolf P fister írá sá b a n m egem líti:
„A k iv álasz to tt pogányok üdvössége Z w inglinél”,
am it a re fo rm á to r 1528-ban A m brozius B larer-hoz
ír t: „A v allást nem le h e t P alesztin a h a tá ra i közé
szorítani, m e rt a m ennyei Lélek nem csak P aleszti­
n á t, h a n e m az egész világot te re m te tte ”.
Z w ingli a p o g án y o k ra nézve érv én y esn ek ta r tja
a k ettő s p red estinació ta n ítá sá t. S zerin te v o lta k po­
gányok, a k ik a világ m egalapozása előtt, m in t
Ézsau, a k á rh o z a tra v o ltak p re d e stin á lv a : „Ők az
örök k á rh o z a tra lép n ek és osztoznak Ixion és T an ­
ta lu s sorsában, a p éld ázatb eli gazdag em b errel
eg y ü tt.” B üsser professzor Z w ingli felism erését „a
kegyes pog án y o k ró l” ad a lé k n a k lá tja a m o dern
egyházfogalom hoz. É ppen ezeket a k érd ések e t kell
ú jb ó l átgo n d o ln u n k . N em kell-e a k e resztén y egy­
h á zn ak so kkal k o m o lyabban levonni an n a k a kö­
v etkezm ényét, hogy Iste n sokkal nagyobb, m in t az
egyház? I tt égető k é rd ések m e rü ln e k fel, am elye­
k e t m eg kell tá rg y aln i, h a 1969-ben az egyház re ­
fo rm áció járó l beszélünk.
D. Dr. H einrich Hellstern
F o rd : ifj. T arr K á lm á n
KIRCHE UND SYNAGOGE. Handbuch zur Ge­
schichte von Christen und Juden. Darstellung in
Quellen. I. kötet. Szerkesztette K arl Heinrich
Rengstorf és Siegfried Kortzfleisch. 504 lap. Vk.
56,— DM. Ernst K lett Verlag, Stuttgart.
A zsidók és keresztyének kétezer esztendős egymás
m ellett élésének viharos történetét dolgozza fel ez a
nagy jelentőségű mű, az eredeti források bem utatásá­
nak módszerével. Kifejezett célja az, hogy közöttük a
dialógust hiteles dokumentumok alapján alapozza meg.
Egymás m ellett élésük többnyire inkább egymással
szemben való élésnek minősíthető tárgyszerűen; pedig
ma egyre inkább felismerik m indkét oldalon, hogy
sorsuk m ennyire egymáshoz kötött és történelmileg is
összefonódott folyamat volt mindvégig. Ezt akarja ki­
ábrázolni a most m egjelent kézikönyv is, amelyet öt
országból való — közöttük magyar — protestáns, ka­
tolikus és zsidó tudósok közreműködésével készítettek
el a neves szerkesztők. Dokumentumok százai teszik
nélkülözhetetlenné ezt a m űvet minden érdeklődő
számára. Részletes ismertetésére még visszatérünk.
 A természetjog és Isten joga
A Theológiai S ze m le 1969/3—4. szám a tu d ó síto tt
a b en sh eim i K o n fessionskundliches In s titu t 13. fe ­
lek ezettu d o m án y i k o n feren ciájáró l, am ely n ek köz­
p o n ti té m á ja a „Természetjog és m e gigazulástan”
volt. E tu d ó sítá s csak a fő előadások ism e rte té sére
szorítkozott, m e rt a k o n fe re n c ia z á rt tu d o m ányos
m egbeszélés jellege tö b b re n em a d o tt m ó d o t; így
viszont n e m v á lh a to tt eléggé világossá a m i olva­
sóink e lő tt a té m a m ai ö k u m e n ik u s és — bizonyos
értelem b en — politikai jelentősége. E n n e k a h iá n y ­
n a k a p ó tlása az aláb b i cikk célja.
A „term észetjo g ” k érd ése végig k íséri az egész
egyház- és d o g m atö rtén etet. A term észetjo g fogal­
m á n a k az értelm ezése n ag y o n sokféle.1 M in­
d en ek elő tt k ü lö n b ség et k ell te n n ü n k pro fá n és k e ­
resztyén-egyh ázi term észetjo g-fog alom között. A
p ro fá n v ag y világi term észetjo g rég eb b i az eg yhá­
zinál, jó lleh et a k ü lö n b ség tétel ú ja b b k e le tű . A
p ro fá n term észetjo g ró l m á r o tt is szó van , ahol az
em b er szellem i és erkölcsi a u to n om iá já n a k a posz­
tu lá tu m a felől g o ndolkodnak, n em csak o tt, ahol ra ­
cionálisan ül. tu d o m á n y o sa n m e g a lk o tjá k a „ te r­
m észetjogot”. A p ro fá n és a „k e re sz ty én ” te rm é ­
szetjog egym ással feszültségbe és ellen tétb e is k e ­
rü lh e t: a m egalapozás, vagyis a teológiai illetv e a
filozófiai lé té rtelm ezés követk eztéb en , v ag y am in t
a k e ttő közül v alam ely ik a k izárólagosság igényé­
vel lép föl. M a a „teológiai” term észetjo g m űvelői
egy „ d ia le k tik u s” kiegészítési v iszo n y ra tö re k e d ­
nek. A „k ereszty én te rm é sz e tjo g ” e re d e té t a lex ik o ­
nok és a tá rg y i kézik ö n y v ek a k ereszty én ség n ek az
a n tik m űvelődéssel tö rté n t találk o zásáb ó l és ötvö­
ződéséből ered eztetik . L ényegében a stoiku s te r m é ­
szetjog asszim ilálásáról volna te h á t szó, am ellyel
bibliai elem ek k ev e re d te k össze: (a) az a n tik világ
„term észet” fogalm a, am ely a m ag a im m an en s
re n d jé b e n az iste n e k v ilá g á n a k a rendező a k a ra tá t
tü k rö zi (k osm os= r e n d , „v ilág ”); (b) a késői a n tik
világ -an th ro p o lo g iája, am ely b en az em b er eszes
és tá rsa s lé n y volt, k ieg észü lt az esett, de h e ly re ­
állíth a tó em b er b ib liai elem eivel (Isten te re m tm é ­
nye); (c) az Ú jszövetség v ilág a felől szorongató
kérd és: m i a ta rta lm a az „új tö rv é n y n e k ” (Ján
13,34) s ezzel összefüggésben a sto ik u s és az ev an ­
gélium i erkölcsi g ondolatok „ a ra n y sz ab á ly ”-os k e ­
vered ése; m in d ezek n ek a Logos és a G ondv iselés
képzeteivel tö rté n t összefonódása. A g ondolatsorok
végén m in d en „k e re sz ty én ” term észetjo g b an te ­
rem tés-rend i ontológia b u k k a n föl e gondolkodás
ala p ja k é n t.
A „th eo logia n a tu r alis” szorosan összefügg a
„term észetjo g i gondolk o d ással”, ezért az ú ja b b k o ri
— B a rth K á ro ly írásai itt a h a tá rk ő — p ro te stán s
teológia n ag y o n k ritik u s a n nézi m in d azo k at a v á l­
lalkozásokat, am elyek a refo rm áció ó ta a p ro te stán s
teológiában is h ely et k ív á n ta k ad n i a „term észet­
jo g n a k ”. Ö sszefügg vele az „általán o s k ije le n té s”
bibliai s re fo rm á to ri ta n ítá s a is, am ely et az em lí­
te tt irá n y z a t ó ta a p ro te stá n s teo ló g iáb an u g y a n ­
csak erősen — h a n em is b ib lik u san — m eg k érd ő ­
jeleztek. (M ost n e foglalkozzunk azzal, hogy ezt az
u tó b b it jog g al-é v agy sem ; a teológia n a tu rá lis és
az általán o s k ijelen tés összekeverése o n n an eredt,
hogy a d ia le k tik a i teológia a k ijelentéstö rténetet
p u n k tu á lisa n érte lm e z te: e g y p o n tra , a Jézu s K risz­
tus esem én y ére sű ríte tte , és a szó b ib liai é rtelm é­
ben véve n em tu d ig azáb an k ije le n té störténetről
beszélni és n em tu d kielég ítő feleletet a d n i sem az
Ószövetség v a llá stö rtén etén ek , sem az á ltalán o s
v a llá stö rté n e tn e k m a egyre égetőbb kérdésére.)
A ró m ai k ato lik u s teo ló g ián ak é rth e tő v o lt az a
törek v ése a leg ú ja b b időkben, hogy a ró m ai é rte l­
m ezésű „ökum enizm us” szem pontjából csö kkentse
a feszültséget a protestáns teológiával, m ásfelől
egyre jo b b a n m eg nyissa gondolkodását az egész
emberiség felé. Ez a tö re k v és odáig e lju to tt, hogy a
II. V atik á n i Z sinaton igyekeztek elk e rü ln i a p ro ­
te stá n s teológiát irritá ló „term észetjo g ” kifejezést,
h a b á r m agáról a dologról, sokkal fin om abban, n a ­
gyon s o k s z o r szó esik. (Ennek a részletezése a
ren d szeres és k o n tro v erz teológia egy érd ek es fel­
a d a ta lenne.) Közel 2000 éven á t fu n d am en tális k i­
fejezés tu d ato s kerü lésérő l v a n szó! V ajon hogyan
jö tt ez lé tre ? A h áro m vaskos k ö te tb e n m egjelent
zsinati h a tá ro z a to k 1 a szöveg a la tt bőséges dogm a­
tik a i és kronológiai k o m m e n tá rb a n részesültek. A
III. k ö te t 251. kk. la p já n é rte sü lü n k arró l, hogy az
E gyházak V ilágtanácsa részéről L u k a s V ischer a
F aith and Order n ev éb en hosszú lev elet in té z e tt az
illetékes v a tik á n i szem élyekhez (1963. áp r. 18) e
k ifejezés ü g yében (251. lap). A k o m m e n tá r a P asz­
to rális K onstitúció szövege a la tt „ Ö k u m e n ik u s
e g y ü ttm ű k ö d é s ” cím m el beszám ol arró l, hogy az
E V T -nak 1956 ó ta fo ly ta to tt ta n u lm á n y i m u n k á ja
(„Krisztus uralm a az e gyhá z és a világ fö lö tt”)
su m m á já t h o gyan a d ta elő ez a levél, h o g y an k r i­
tiz á lta a „term észetjo g ” fo g alm át és m ik én t fejez­
te ki azt a kívánságot, hogy ju ssa n a k e g y ü ttm u n ­
kálkodásra gyakorlati kérdésekben. A k o m m en tár
dicséri a levelet, hogy „nem szűk apologetikai vagy
felekezeti, h an em v aló b an ö k u m enikus szellem ben”
k ív á n ja az e g y ü ttm ű k ö d é st (252. lap). A levelet,
„a D o k u m en tu m o t nag y o n kom o ly an ” v ették , sok­
szorosították, és a levélnek hosszabb tá v ra n ag y h a ­
tá sa volt. „Ez az egészen világosan d a tá lh a tó té n y
(1963. 4. 18) olyan e g y ü ttm u n k á lk o d á st v e ze tett be,
am ely a zárásig fo ly am atb a n m a r a d t . . . az ak k o ri
szerkesztőbizottságban L. V ischer em e levele h a tá ­
sá ra tu d a to su lt an n a k szükségessége, hogy K risz­
tu s u ra lm á ró l beszéljen és ebből egy centrális gon­
d olato t csináljon. K étség telen ü l m ás püspökök is
szóltak erről, de en n ek az u ra lo m n a k a jellegzete­
sen h ú sv é ti v o n atkozása és az a fáradozás, hogy ne
k e v e rjé k össze „term észetjo g i” tém á k k al, e n n ek a
befo ly ásn ak köszönhető” (252. lap). L. V ischer to ­
v ábbi kom oly b efolyásáról is em lítést tesz a kom ­
m e n tá r (258 k. lap). A P a sto rális K onstitúció 2.
alapszövege Z ü rich b en készült. Ezen a találkozón
L. Vischer hosszú beszélgetést fo ly ta to tt a bizottság
vezetőivel. „Azok a m egjegyzések, am elyek ek k o r
elh angzottak, oly igen fontosak, hogy egészen te r ­
m észetes, h a azo k at itt összefoglaljuk. Először is
hangsúlyozódott, hogy m ielő tt az elszak ad t te stv é ­
re k re ap p elláln án ak , előbb el kell ism ern i azt, am it
eddig te lje síte tte k és m ég te lje síte n e k a nem zet­
közi igazságosságnak ezen te rü le té n , az asszonyok
h elyzete kérdésében, az an alfab étizm u s ellen foly­
ta to tt küzdelem ben. — K özelebbről k ifejező d ö tt
m ég az a kívánság, hogy ott, ahol [az egyházak­
nak] a világgal kell találkozniok, azt e g yü ttesen
k ell tenniök. Az elszakadt te stv érek k e l fo ly ta to tt
dialógus egy a világgal fo ly ta to tt dialóguson belül
tö rtén ik . E gyebekben pedig k i kell ta rta n i am ellett,
hogy a kereszty én ek és a világ kö zö tt — e szónak
k ettő s értelm éb en — több eltérés van, m in t a k e­
resztyének között. Ezen a te rü le te n az volt a véle­
 m ény, h o g y föl k ell ad n i a k o n c e n trik u s k ö rö k k é­
p ét, am ely b en a k ö zép p o n to t alkotó k a to lik u s egy­
h á z á t m in d n ag yobb tá v o lság b an veszik körül. A
dolgot illető leg a k e re sz ty é n ek v a la m e n n y ien
u g y an azo n n eh éz k érd ések k el á lla n a k szem közt”
(258. lap). E b b en a beszélgetésben a k o m m e n tá r
eg y ún. „ pro sp ektiv ö k u m en izm u s” b izo n y ságát lá t­
ja olyan időben, am ik o r m ég azt sem tu d tá k , lesz-e
z sin ati n y ila tk o z a t a v allásszab ad ság ró l és egyéb
fon to s k érd ések rő l. „E lő retek in tő ö k u m en izm uson”
a k o m m e n tá to r azt érti, „am ely a v ilág á llíto tta
sü rg ető p ro b lé m á k k a l szem ben m in d en k eresztén y
felek ezetet összehoz” (uo.). Persze, e m ellett az ún.
„ retro sp ektív ö k u m en izm u st” is fo n to sn ak ta rtja ,
am ely a k e reszty én ek k ö zö tt a m ú ltb a n és jele n b en
m eglevő k ü lö n b ség ek ta n u lm á n y o z á sá v al foglalko­
zik. M ég a rró l is em lítés tö rté n ik , hogy ezekben a
beszélgetésekben délekben m á r az 1966 jú liu sá b a n
G en fb en ta r to tt »E gyház és T ársad alo m « v ilágkon­
feren cia n e m egy ered m én y e előlegeződött”. Vi­
sc h e r m egjegyzései k ö zü l m ég m eg em lítem azt a
b írá la tá t, h o g y a tá rg y a lt szö vegtervezet n e m szá­
m ol eléggé a tö rté n e le m d rá m a i jellegével. „V an
szó a b ű n rő l és a rró l, h o g y a te rm é sz e t m eg rom lott,
de az Ú sz.-ben az A n tik risz tu s lép a színpadra.
E n n ek m egfelelően m indaz, a m it az egyház az idők
re n d jé n cselekszik, je l, n e m a m a fá ra d o zás r é ­
vén, am ely b en részt vesz, h a n e m azzal, hogy az
eg y h ázn ak az »időben tö rtén ő « cselekvése egy
olyan világ b an , am ely et a J ó n a k és a R ossznak a
k ü zdelm e jellem ez, a m ag a e lh iv a tá sá n a k a jele. El
kell te h á t k e rü ln i azt a b enyom ást, m in th a p ro g ra ­
m u n k lenne. A m it az egyház te h e t és te n n ie kell,
az az, hogy bizonyságot te g y e n . . . ” A zü rich i m eg­
beszélésről a d o tt hosszú beszám olót íg y végzi a
k o m m e n tá to r: „A zért h a n g sú ly o ztu k a n n y ira a Z ü­
ric h i Ü lést, m e rt először is épp oly kevéssé ism ert,
m in t a X V II. schém a tö b b i te r v e z e te i. . . A zu tán
pedig az o tt tá rg y a lt p ro b lé m á k fon to sság a m iatt.
M indvégig u g y an azo k m a ra d ta k és a stílu s is lé­
n y eg éb en u g y a n a z m a ra d t, típ u sk é n t. E b b en az é r­
telem b en a zü rich i első s z ö v e g . . . nag y o n je le n ­
tő s” (259. lap).
A szöveg véglegessé a la k u lá sa so rán is érdekes
felv ilág o sításo k at k a p u n k a k o m m e n tá rb ó l: „A m á­
sodik részben a rra tö re k e d te k , hogy világosabb
eg y en sú ly t te re m tse n e k az álta lá n o s n y ila tk o z ato k
és a k ülönleges alk alm azáso k között, a különleges
k ereszty én szem lélet és egy m ásik, a term észet
re n d je felől k iin d u ló között, am a vélem én yek kö­
zött, am ely ek m ég nem k a p tá k m eg az egy háznak
az á ltalán o s helyeslését, és azok között, am elyek
m á r b e n n e v a n n a k a k ézikönyvekben, egy kézzel­
fo g h ató és józan, m eg egy p ró fé ta i kifejező stílu s­
m ód között. — E hhez eg y általán o s m egjegyzés:
Az első rész m eg a m áso d ik rész első k é t fejezete
in k á b b az e m b er m in t az Iste n k ép e b ib liai tém á ján
alap u l, az u to lsó h á ro m fejezet az em b eri m éltóság
id e á já n alapszik. E zért k im u ta tja az összefüggést
eközött m eg az em b ern ek az Iste n k é p é re tö rté n t
te re m té se között, m e rt a schém a eg yid ejű leg bibliai
és ö k u m e n ik u s okból el a ka rta k e rü ln i a „term é­
szetjo g ” foga lm a it. E z a po n t, a m e ly e t az 1966-ban
ta r to tt G e n fi »E g yh á z és T ársadalom « ko n feren ciá n
alá h ú zta k, egyre fo n to sa b b n a k fog b izo n yu ln i”
(274. la p ; az idézetek b en m in d en ku rzivá lá s eredeti,
csak az u tolsó szakaszt em elte k i a cik k író fo lya­
m atosan). A szó elk erü lése és a té m a óvatos kezelé­
se m ég n em h o zta m ag áv al azt, hogy a te rm észet­
teológia és ezzel a term észetjo g k im a ra d t a k o n sti­
túcióból. E n n ek a b izo n y ítására is hosszabb elem ­
144
zésre len n e szükség. D e csak egy h ely e t lássu n k , a
37. fejezet (De ju sta r e r u m te rren a ru m a u to n o­
mia, am elyben a földi valóságok helyes au to n ó m iá­
já ró l beszél, sajn álk o zv a em lékezvén m eg arról,
hogy volt idő, am ik o r az egyház a tá rsad a lo m és a
tu d o m á n y te rü le té n n em ism erte el a különböző te ­
rü le te k ö ntörvényűségét. H olott n e m k e lle tt volna
féln i a k u ta tá stó l, m e rt m in d e n n ek ered e te Iste n ­
b en van. „Igen, a k i ipa rk o dik sze ré n ye n és k ita r ­
tóan k u ta tn i a valóság titk a it (abscondita re r u m
persecutari conatur), azt, m é g a k k o r is, h a m ag a
e n n e k nincs tudatában, az az Isten vezeti, a k i m in ­
d e n valóságnak a hordozója. E zért bizonyos szelle­
m i m ag ata rtáso k , am elyek eg y k o r m ég k ereszty é­
nek kö zö tt is fö lb u k k a n ta k a tu d o m án y legitim
a u to n ó m iá já n a k elégtelen m eg értése m ia tt, sa jn á -
lan d ó k .” (A kiem elés a cikkíró figyelm eztetése:
ím e, itt a „beszélő term ész et”, a teológiai n a tu r alis
a m o d ern tu d o m á n y színe alatt.)
É rd ek esek a P asz to rá lis K o n stitú ció n ak a béke
szorgalm azásáról és a n épek nem zetközi közössé­
gének a m egvalósításáról szóló so rai is (C aput V.),
am ely b en m eg h atáro zzák a b ék e fogalm át, elítélik
a h á b o rú em bertelen ség ét és felszólítják a keresz­
tyéneket, hogy m u n k á lk o d ja n a k e g y ü tt m in d en
em b errel azért, hogy egym ással igazságosságban,
szeretetb en és bék éb en élhessenek. Az V. részben a
78. fejezet szól arró l, hogy m i a béke (De natura pa­
cis). M egnevezése n é lk ü l A u g u stin u s (Pax o m n iu m
re r u m tranquillitas ordinis = az általán o s b ék e a
re n d nyugalm a) m eg h atározásából in d u l k i: „A b é­
k e nem abból áll, hogy nincs h á b o rú ”, nem is csak
az erő k egyensúlya, n em egy n ag y o b b h a ta lo m n a k
a paran csa, h an e m „az igazságosság m u n k á já n a k az
ered m én y e” (Ésaiás 32:17). A m a re n d n e k a g y ü ­
mölcse, „ am elyet az e m b eri társadalomba a n n a k is­
teni alapítója beleszerkesztett”, s am elyet az em ­
b e rn e k állan d ó tö rek v éssel egyre tök életeseb b igaz­
ságosságban kell m egvalósítania. Á m b ár az em beri
nem zetség k ö z jav á t alap v ető en Isten n ek az örök
tö rv é n y e határo zza m eg, de az kézzelfogható köve­
te lm én y éb en alá v a n v etv e az id ő k hozta állandó
változásnak; ezért a béke sohasem végérvényes
birto k , h an e m m in d ig ú ja b b betö lten d ő felad at. A
béke nem érh ető el a szem élyi biztonság nélkül,
am a szabadság n élkül, am ellyel az em b erek szelle­
m ü k és szívük k in cseit szabadon és bizalom m al él­
vezhetik, sem anélkül, hogy a m ás em b erek et és n é ­
p ek et m éltó ság u k b an m egbecsülik és készségesek
tev ék en y testv é riség re a béke érdekében.
A hol a z u tán a szöveg a la tt a k o m m e n tá r a békés
koexisztencia és a nem zetközi m o rá l a la p ja it fe jte ­
geti, m in t am ely ek n ek e tik a i é rté k e k n o rm á i a la tt
kell állniok, m eg állap ítja, hogy en n ek „a teológiai
ta n ítá s sz erin t k é t fo rrá sa van. A z első (!) a ter­
m észetjog, vagyis a m a erkölcsi és jogi re n d köve­
telm én y ein ek az org an ik u s szisztém ája, am elyek
m ag á n ak az em b eri term ész etn ek a stru k tú rá já b ó l
adódnak, m iközben ez a te rm észet egyszerre szem ­
lélődik állan d ó ság áb an és ontológiai tö rté n e té ­
b en .... Ezt az elm életet g y a k ra n e lu ta sítjá k , m e rt
rosszul értelm ezik. E llenkezőleg: a legnagyobb je ­
lentősége van, nem csak belső ta rta lm a fo ly tán , h a ­
nem azé rt is, m e rt a la p ja a n em -k ereszty én ek k el
való dialógusnak. V aló jáb an im plicite nem az em ­
b e ri jogok fu n d a m e n tu m a -é [a term észetjog] az
E gyesült N em zetek C h a rta -já b a n és az em b eri jo ­
gokról szóló általán o s n y ila tk o za tb an ? — . . . A
nem zetközi m o ráln ak vag y a b ék én ek m ásodik fo r­
rá sa (a m i szám u n k ra e k é t fogalom g y ak o rlatilag
 egyet je le n t, m in t a „P acem in te r r is ”-b en és a
„G au d iu m et spes”-ben) m ag a az e v a n g é l iu m . . ".
(LThK Konzil, III. 545). A „m áso d ik ”-hoz sietve
hozzáteszi: „N ek ü n k k e re sz ty é n ek n e k ez az első
forrás, m e rt végérv én y es és e lu ta s íth a ta tla n n o r­
m á ja az Iste n igéje. A b ék érő l szóló egyházi ta n
a béke teológiája. A z eg y h ázn ak K risztus b é ké jé t
kell h ird e tn ie a v ilág n ak . E n n e k a C h a rtá ja a H e­
gyibeszéd, am ely et teológiailag a B ú csú beszéd ek
á lta l k ell m eg v ilág ítan i” (III. 546). A m in t lá tju k : a
term észetjo g n em küszöbölhető k i a m ai ró m a i te o ­
lógiai gondolkodásból, b á r h ib a len n e észre nem
v en n i a zsin at v e re jté k e s fo galm azásai m ö gött az
em líte tt ö k u m en ik u s diplom ácia m ellett a bibliai­
ságra tö re k v é s őszinte igyekezetének b izonyságait
is. Az „ö rö k ” és a ,változó” v iszo n y án ak a m eg­
h a tá ro z á sa a k á r a term észetjo g k ereteib en , a k á r a
term észetjo g és ev an g éliu m b ip o la ritá sá b a n a k ö r
négyszögesítéséhez h a so n líth a tó törekvés.
Az elm o n d o ttak b ó l világos, hogy a „természet-
jog” egész kérdésköre az ö k u m e n ik u s és világ nézet­
közi párbeszédben jelentőségében n ö v e k e d n i fog.
A term észetjo g — ah o g y an azt az ism e rte te tt elő­
adások is m eg em lítették — m in d ig a k k o r válik
népszerűvé, am ik o r m eglevő tá rsa d a lm i ren d, jog
és jo g g y a k o rla t m in t a k a ta sz tró fá k k ísérőjelensége
(és oka!)2 v álság b a ju t: a n apóleoni h á b o rú k u tá n
következő ro m a n tik u s-re sta u ra tív -k o n z e rv a tív v i­
lág b an , az első v ilá g h á b o rú ra következő népszövet­
séges világ b an , a m áso d ik h á b o rú t követő UN O -s
világ b an és — n a p ja in k b a n is. Ily e n k o r k o n zerv atív
tá rsa d a lm i és egyházi tényezők, e rő k — ú g y vélik
— csak fékezéssel tu d n a k h o zz á já ru ln i egy jo b b v i­
lág kialak u lásáh o z. A forradalm ian változó, az élet
m in d en v iszo n y latáb an „eszkaláció b an ” levő világ­
b an „örök” jogrend és jo g e lv e k fo rrá s á t k eresik a
v alam ily en m ódon m e g ra g a d o tt „te rm é sz etjo g b a n ”.
É rth ető , hogy az ö k u m en ik u s teológiai diplom ácia
m ost olyan fogalm azásokat keres, am ely ek b en a re ­
fo rm á to ri kecske is jó lla k ik és a k a to lik u s k áposzta
is m eg m arad , m á rm in t a v alam ily en m ódon (bezá­
rójelezetten ) m e g ta rto tt term észetjog.
A term észetjo g p ro te stá n s e lu ta sítá sá n a k az okai­
ról szólva h a d d em lítsem m eg azt az á lta lá n o sa n is­
m e rt té n y t, h o g y a tö rté n e le m so rán a term é sze t­
jog igen tágítható és szű k íth e tő fogalom volt. Az
egyház tö rté n e te is m u ta tja , hogy a változó tá rs a ­
dalm i re n d e k k e l összefonódó — a h a ta lo m é rt oly­
k o r h a rc b a n álló — egyházi teológia az egyház il­
letve a világ társadalmi r e n d jé n e k m in d e n igazság­
talanságát (rabszolgaság, az asszonyok jo g fo sztott­
sága, a b ellu m ju stu m , a g y a rm a to sítá s stb.) főleg
term észetjogi érveléssel alapozta meg. (A „ te rm é ­
szet” m in d ig azt m o n d o tta „jo g n a k ” és a „teológiá­
n a k ”, a m it ép pen v á rta k tőle. In n e n é rth ető , hogy
a p ro te stá n s teológia m a e lu ta sítja a teológia n a tu ­
r alist is, n em te k in ti a k e re sz ty é n h it fo rrá sá n a k ;
igazságelem eivel az á ltalán o s k ije le n té s tá rg y k ö ré ­
b en foglalkozik; am ely et viszont n em tu d jó l tá r ­
g yalni a különös k ije le n té s ósz-i előkészítő és
úsz.-i-döntő szakaszának, m eg a b eteljesítő -esch ato ­
lógiai szakasz v á ra d a lm á n a k a figyelem bevétele
nélkül.)
Ök u m e n ik u s érd ek eltség ű p ro te stá n s teológusok
is szorg alm azták a term észetjo g pozitív ú jra é rté k e ­
lésének a szükségességét. E n n ek h a tá sa rég ó ta é r­
zik az ún. ö k u m en ik u s teológiában. Az ösztönző
h atáso k az angolszász n é p ek n e okálvinizm u sáb ól
jöttek . Az ú jk á lv in iz m u s K á lv in g o n d o latv ilág át
k ib ő v íte tte a felvilágosodáskori term észetjo g i gon­
dolkodás tö b b elem ével, így az individuálizm ussal,
az ún. em b eri jogok eszm éjével, a m orális érzék­
k é n t érte lm e zett em b eri rációval. M indez az an g li­
k á n állam egyházi teológiában m ég a régebbi onto­
lógiai tra d íc ió k k al és a p latonizm ussal is kiegészült.
De az öku m en ik u s teológiában egyben m eg jelen t a
term észetjog k ritik á ja is, am ely k iv á lt az a u fk lä­
ris ta elem ek és a kereszty én ag ap é-fogalom nak egy
álta lán o sa n érvényes és te lje síth e tő tá rsa d a lm i
m o rállá tö rté n ő átfo rm á lá sa ellen irá n y u l. (Reinh.
N iebuhr, P. Tillich). M indebből k ia la k u lt egy elég­
gé h a té k o n y és m ozgékony á ltalán o s kereszty én h u ­
m anizm us. Ez re fo rm ista és h a la d á sh itű k ö vetelé­
seivel (em beri jogok, szem élyes szabadságok, igaz­
ságosság, a szociális elle n tétek kiegyenlítése, fa ji
k o n flik tu so k e lh á rítá sa stb.), keresztyén-szocializ­
m u sá v a l m in te g y kö zép en állt az antirevolucionális
reakciós r e fo rm á tu s (holland) ne o kálvinista k o n ­
ze rv a tiv izm u s és a term észetjo g fo rradalm i értel­
m ezése között, a m e ly e t viszon t az u tó p iz m u s jel­
lemezte.
A term észetjog ú jra m egvizsgálásának a szorgal­
m azói között o tt ta lá lju k pl. H. D. W en d la n d -ot,
ak i ú g y véli, hogy a m ai nem zedék világ tö rtén elm i
ta p a sz ta la tai a term észetjo g új ontológiai értelm e­
zésére k észtetnek. E bbe b ele ta rto z ik a párb eszéd a
róm ai egyházzal, am elyet szerin te nem leh e t elh á­
ríta n i a term észetjo g n ak a hagyom ányos lu th e ri
p ro te sta n tiz m u sb a n szokásos tag ad ásáv al, te rm é ­
szetjogellenességgel; an n á l is kevésbbé, m ivel lu ­
th e rá n u s alapokból olyan „te re m té si re n d ”-teoló­
giát fe jle sztette k ki,3 am ely a m á sfa jta fogalm i ny el­
vezetével különbözik u g y an a term észetjo g i teoló­
giától, de egyéb te k in te tb e n , főleg gyakorlati k ö ­
v e tk e zm é n y e ib e n , n agyon közel k e r ü lt a róm ai te r­
m észetjogi tanításhoz. S zerin te a fe la d a t so rán a)
fo ly ta tn i k ell a k ritik á t, b) vissza kell ú jb ó l kapcso­
lódni L utherh ez, c) el k ell végezni a m o d ern tá rs a ­
dalo m n ak azokra a té n y e k re irá n y u ló ra d ik ális
analízisét, am elyekkel a régi term észetjogi fogal­
m ak m ég nem találk o ztak (nihilizm us, fu n k c io n a­
lizm us, új kollektivizm us, a szabadság m egüresítése
stb.)4
Így tö rté n t azután, hogy a bensheim i beszélgeté­
sekben is p o larizáló d o tt egy k o n ze rv a tív ab b állás­
pont, am ely a „m eg ig azu lástan ”-ból nem tu d o tt el­
ju tn i a m o dern társad a lo m ro b b an ásszerű fejlő d é­
si jelenségeinek a kereszty én értelm ezéséhez és
g y ak o rlati következtetésekhez, h a jlo tt a term észet-
jog ú jra é rté k elé se felé, m ásfelől egy m ásik állás­
pont, am ely a m egigazulástan „v e rtik á lis” igazsá­
g án ak a „horizontális értelm ezésére” is n y íltn a k
m u tatk o z o tt, nem k onzervatív, „ fo rra d a lm i” é rte ­
lem ben. Az előadók többsége ezek közül k e rü lt ki.
A hozzáértők észrevehetik ezt E. W o lf nagyon el­
v o n tn a k tű n ő elő ad ásáb an éppen úgy, m in t T.
R e n d to r ff vagy S. Keil g y ak o rla tib b előadásában.
A természetjog egy nagyon jellemző újkori-modern
értelmezésével és alkalmazásával is szeretném illuszt­
rálni a protestáns teológia jogos óvásait és kritikáját a
természetjogi gondolkodással szemben, am it senki sem
értelmezhet úgy, hogy tagadnám e gondolat művelő­
déstörténeti jelentőségét oly századokban, amikor a ke­
resztyén egyházak nem álltak az emberi fejlődés él­
vonalában.
Az északamerikai Egyesült Államok Függetenségi
Nyilatkozata (1776) és Alkotm ánya (1789) a term észet­
jogi gondolkodásnak a produktuma. (Egy alkotmány
természetesen sohasem gondolkodás produktum a csu­
pán, hanem egész sor társadalm i, gazdasági politi­
155
 kai, vallási vagy világnézeti tényezőnek az eredmé­
nye.) Legalább is az ideológiai szótárt e kor természet­
jogi gondolkodása kölcsönözte az alkotm ány fogalma­
zóinak. Egy modern am erikai politikai szótárban a
„Természetjog” (Natural Law) címszó alatt a követke­
zőket olvashatjuk: [a természetjog] „Az a nézet, hogy
az emberi viszonyulásokat a törvényeknek egy olyan
változhatatlan sum m ája irányítja, m int az univerzu­
mot annak a fizikai törvényei, amelyeket föl lehet is­
merni az emberi ésszel. Az elmélet a stoikusoktól ered,
a XVIII. sz. természetjog-bölcselői fejlesztették ki és
alkalmazták. — Jelentősége: A természetjog fogalma
kihatott a jogi és politikai elméletek és intézmények,
valam int az erkölcs, az erkölcstan és a vallás fejlő­
désére. Ma különösen társu lt az igazságosság és az
egyéni magaviselet normáival. A természetjog-bölcse­
let bázisát szolgáltatja, amely alapvetőleg hatott a
kormányzás dem okratikus rendszerének a kifejlődésé­
re”.5
Ennek az alkotm ánynak a része a B ill of Right vagy
Declarations of Right (az emberi jogokról szóló nyi­
latkozat), amely az állam polgárok és magánjellegű kö­
zöss égeik jogait biztosítja az állam m al szemben. Ez a
szótár az alkotmányról a következőket írja: „Az Egye­
sült Államok Alkotmánya, a történelemben a legré­
gebbi és legsikeresebb írott alkotm ány (!), megjegyzés­
re érdemesen kevés formális változtatásokkal szolgálta
a nemzetet a gyors társadalm i változások időszakaszai­
ban. Ez annak tulajdonítható, hogy szerzői rövid és
hajlékony eszközét írták meg annak a liberális politi­
kának, amely jellemezte a Legfelsőbb Törvényszék
döntvényeit. Az alkotmány nemcsak a kormányzás ha­
tékony eszközeként és az emberi jogok védelmezője­
ként szolgált, hanem annak is tiszteletben álló szimbó­
lum ává lett, hogy különböző és nagy területen szét­
szórtan élő szabad emberek együtt élhetnek egymással
szabadon” (20. lap).
Ha m ár most azt kérdezzük, hogy az alkotm ány szü­
letése idején m it értettek a szerkesztői emberi jogokon,
az ember veleszületett, Istentől kapott méltóságán, sza­
badságon, a történelem néhány pillanat alatt fölvilá­
gosít bennünket arról, hogy az egyéni szabadságnak az
állam i korm ányzattal szemben történt hangsúlyozása
akkor milyen ideológiai és gazdasági érdekekkel fonó­
dott össze, hogy az „emberi jogok” keretében akkor
nem fért el a rabszolgaként im portált néger és az ős­
lakó indián. A néger rabszolga „tulajdon” volt. m int a
római jogban, tehát nem 100%-os ember, az indián pe­
dig „vadember” volt, valam i a majom és az ember kö­
zött; nem tekintették őket embereknek. Ezt a term é­
szetjogi értelm ezést az am erikai átlagember gondolko­
dása a mai napig sem tudta legyőzni! A négerek pol­
gárjogi küzdelmének ezért vannak szinte leküzdhetet­
len akadályai,8 „indián-kérdés” pedig azért nincs már,
m ert az am erikaiak azt a m últ században egyszerűen
biológiai kiirtással, genocidiummal oldották meg,
olyan mészárlással, amely p árját ritk ítja az emberiség
történelmében. Mindez megérteti velünk, hogy miként
lehet ma is egy am erikai szájból az emberi jogokról,
minden ember emberi jogáról beszélni, és védelmezni
az USA vietnam i és egyéb háborús beavatkozását.
Mindezt nem a „fölényes ítélkezés” íratja velem csak,
hanem a természetjog félrevezető és végzetes szerepé­
re akartam közismert, meg nem cáfolható példát em­
líteni. Tudom, hogy különösen az amerikai egyházak
mily sokat tesznek mind a vietnami háború ellen,
mind a néger-kérdés területén az igazi emberségesség
és az egyetlen elfogadható megoldás érdekében.
* erőit. E n n e k a b é k é n e k és r e n d n e k a lényeges ele­
Ha teh át e lu ta sítju k a természetjogot, m i lépjen
a helyére? — Az e lu tasítás csak a k e reszty én teoló­
gia m é rté k e és fo rrá sa szem p o n tjáb ó l fö ltétien. Ez „p o n tifex m a x im u s” is. B enne tö m ö rü l a nép m in ­
viszont tu d a szívek h ú s tá b lá já ra ír t tö rv é n y rő l den „á ld ása”, m in t v alam i elektrom os erőm űben.
is (Róm 2:14 f), m eg a rró l is, hogy e tö rv é n y m é r­
tékév el m érv e nincs m en tség e az em b ern ek Isten
színe elő tt (Róm 1—2). A cikkem cím ében — „A
term észetjo g és Iste n jo g a ” — s e jte te tt válasz a
146
p ro te stán s teológia ú tja . N em m o n d h atn i, hogy tú l
sokan já rn a k ezen az úton, m e rt rá ta lá ln i csak azok
tu d n a k , a k ik n em a a hagyom ányos dogm atikus
vagy p ie tista „lok u s-m eth o d u ssal”, h a n em a m o­
d e rn tö rté n e ti k ritik a i m ódszerrel értelm ezik és
h a sz n áljá k a B ibliát.
II
A B iblia Isten jogán — m a ra d ju n k m eg egyelőre
ennél a m o d ern kifejezésnél — azt a „ re n d e t” érti,
am ely et Isten elevevégzésével, k iválasztásával, szö­
v etség kö tésével és kijelentésével szerzett m ag a és
az e m b er között (v e rtik á lis ko o rd in áta), és ezzel
egyben em ber és em b er között (horizontális k o o rd i­
n á ta ); az isten n ép éét, am ely n ek azt a m a n d átu m o t
ad ta, hogy életével és engedelm ességével ezt a re n ­
det a v ilág b an dem onstrálja, je lk é n t felm utassa. A
„ re n d ” szón sem m iképp se é rtsü n k sta tiku s re n d et,
h an e m d in am ik u s folyam atot. A m i „ re n d ” szav u n ­
k a t leg jo b b an m egközelítő k é t ósz.-i fogalom , a
sálóm 6/a és a m isp á t tö rté n ést, Iste n a k a ra tá n a k
d in am ik u s érv én y esü lését fo g lalja m agában. A vi­
lá g b a n is, a n épek életében is, az e m b er életében
is szíve sz erin t való a k a ra ta a „ békesség”, a „tör­
v é n y e s jog rend ”. E zt az a k a ra tá t szövetsége n y i­
latkozataiból, p ró fé ta i k ijelentésből le h e t m egis­
m erni. Az „egész-ség”, ép-ség (slm ) a fejlődő élet
k ib o n tak o zásán ak íg é re té t tartalm a zza .
E gyetlen lex ik o n b an sem ta lálk o z tam a te rm é ­
szetjog tö rté n e té n e k olyan tárg y a lásáv al, am ely
v isszanyúlt volna a stoiku s term észetjog elé. Pedig
a term észetjog forrásá a term észetm ítosz. A k k o r
v á lik a term észet jogforrássá, tö rvénn yé, „kijelen­
téssé”, ha maga is valójában isteni, v a g y éppen is­
ten. A görög m itológia és későbbi vallásfilozófia
sok m in d e n t á tv e tt az ókori keleti közös k u ltú r á ­
ból.
Az ókori em beriség is vág y ak o zo tt a békességre
és a jo g ren d re. Izrael környezetében, m ég m ielőtt
Izrael m egjelent volna a tö rtén elem n ek ezen a leg­
v ih aro sab b ország ú tján , K án aán b an , a nép ek m i­
to ló g iájá b an lecsapódtak b ékegondolataik is. S u ­
m ér-b ab ilo n i örökség e m ito ló g iák b an az az ősgon­
dolat, hogy a békeállapot és a jogrend nem volt
m indig, h an e m isten ek küzdelm ének, chaosz-hatal­
m a k legyőzésének az eredm énye. M aga ez a lá th a tó
világ is e küzdelem ered m én y e: a legyőzött chaosz-
hatalm asság b ó l te re m te tte a győztes istenség a
m en n y e t és a fö ld et; veres agyagból és egy chaosz-
lén y n ek a véréből g y ú rtá k az isten ek az első em ­
b e rt a m ag u k k ép é re és hasonlóságára, csak a
h a lh a ta tla n sá g o t nem a d tá k m eg neki. A m ítosz
n y elvén ez azt jelen ti, hogy a világba is, az e m ­
berbe is bele v a n te r e m tv e a rossz, az em ber v ég­
zetszerűen tesz rosszat és ala p já b a n véve n e m felel­
het m in d en ért. Az isten ek világa k ü lö n b en is azt
te h e t vele, am it a k a r.7 A békességnek és a re n d ­
nek a kezese az isten ek chaoszlegyőző és terem tő
k irály a. Az istenek ta n á csáb a n azóta év en k én t
m eg szabták a világ so rsát és fék en ta r tjá k a chaosz
m e a kényszerítő erőszak. A felső v ilág n ak m egfe­
lel id elent az em beri világ, ahol az isteni békesség­
hozó és a re n d kezese a szakrális király, ak i pap,
A helyes k u ltu s z végzésével szem élyén á t á ra d az
ég áldása az em b ere k re; a békesség és jo g ren d is.
U ralm a azé rt van, hogy a békességet biztosítsa. Ez
a békesség befelé az oltalmazás és a k én yszer bé­
 kessége, am ely n ek m eg v an a hierarchikus rendje,
sta tik u s á lla p o ta a szak rális k irá ly tó l le a rabszol­
g á k töm egéig. E békesség k ifelé a fen yeg etés, a te r­
ror és az erőszakos hódítás jogrendje. M ind befelé,
m in d k ifelé a stabilitásra tö re k v é s jellem zi, am ely­
lyel szem ben m in d en d in am ik a, h a e g y á lta lá n é rt­
h ető tö rté n e lm ü k b e n , a kezd eti stabilitás, az örök
re n d és sors m eg szilárd ítása érd e k é b e n áll. Ez az
ún . archaikus béke- v a g y rendgondolat. K ényszer­
jellegénél fogva legbékésebb á lla p o tá n is m egérzik
a békétlenség ürm e. Az első ó kori b iro d alo m a m e­
zopotám iai k u ltú rá b a n m e g te re m te tte a m aga sta­
tu sq u o-já n a k a m itológiai ideológiáját. K u ltu s z és
háború a lé tfe n n ta rtó eszközei, ú r és rabszolga tá r ­
sad alm i p iram isán ak , s tru k tú rá já n a k fu n d a m e n tu ­
m a és csúcsa. A fu n d a m e n tu m a : a csúcsa, a szak­
rális k irá ly — és ezért ingó a stab ilitása, ezért v an
szükség a k én y szerb ék eren d re. H a tö rté n ik is v ala­
mi, ig azáb an n em tö rté n e t, csak esem ény, m e rt
m a ra d u tá n a m inden, m i volt, legfö ljeb b kisebb
vag y n ag y o b b lesz a birodalom , v a g y m ásik v á ltja
föl (D ániel 7), de n e m m á sfa jta . N em v életlen, hogy
az ö rö k k é m ag áb a visszatérő kör, a term észet k ö r­
fo rg á sá n a k ellesett, ideologizált g ondolata, a cikli­
kus-m íto sz jellem zi az ó k o ri közel-keleti k u ltú rá t.
A rend világának a p e re m é n ö rö k k é ott leselkedik
a chaosz háborgó tengere (46. Zsolt.) És m indig
m eg-m egesik, hogy oda a békesség . . .
A B iblia v ilág a k ö rü l h á ro m m űvelődési k ö r­
re v essü n k n ag y o n rö v id en egy-egy p illa n tást, ab ­
ba n a rem én y b en , hogy egy e rrő l szóló n ém eto rszá­
gi elő ad áso m at egyszer m ég közzé tu d o m te n n i 8.)
a) A pax babylonica fogalmával a föntiekben m ár
szinte meg is ismerkedtünk. M arduq és Tiâm at (Gen
1:2 tehóm) ősküzdelmét az évi kultusz jeleníti meg.
Babilon városa azért fundálódott, hogy a chaoszt le­
győző istenségnek illő lakozása és kultuszhelye legyen
a földön. Ebben az ideológiában vetették alapját Babi­
lon világuralmi igényeinek. A babiloni templomtorony,
a Ziqqurratu csúcsa az ég és föld érintkezésének a he­
lye. Babilon királya Marduq adoptált istenfia, „a négy
világtáj u ra”, az egész földé. Neki adták az istenek,
m ert hiszen „istenfiú”, a m aguk bölcsességét, képessé­
gét, tökélyét (tukultu!), hatalm át, hogy hódító küzde­
lemben békét adjon az emberiségnek és meggátolja
harcukat egymás között, hódoltassa meg őket az igazi
istenek tiszteletére. Ez a birodalom — a termelési vi­
szonyok következtében — csak rabszolgabirodalom le­
hetett. A békesség felső rendje alatt emberezredek
m egszám lálhatatlan dandárja robotolt, népek m enetel­
tek, rabláncra fűzve Babilon felé. A Biblia néhány
versben9 röntgen-szerűen átvilágítja ezt a stru k túrát és
az egész kijelentéstörténet ítéletet mond fölötte: e sta­
tikus rabszolgabörtönnel szembehelyezi előbb Á bra­
hámban, m ajd a Mózes vezette népben „az exodus né­
pét”, a vándorló istennépét, az Istene után vándorló
sátoros nomádot. A babiloni archaikus békebirodalom
abban végződött, amiben kezdődött: háborúban. A per­
sa birodalom — am elynek dinamikus, élesen dualista-
etikai-eschatologikus ideológiája volt — szükségsze­
rűen fölébekerült Babilonnak. Az egykorú névtelen ba­
biloni fogoly, izraeli próféta Kyrost a történelem igaz
Istene „fölkentjének” nevezi, vagyis — sok százados
csalódások után m ár nem egy izraeli fejedelm et tekint
— a fogoly nép messiásának (Ésaiás 45:1 k).
b) A pax graeca — a görög polis békéje és jogrend­
je.10 A görögöknek nem volt olyan rendszeres socio­
kozmikus mitológiájuk, m int a mezopotámiai világnak.
A legősibb kortól fogva m egtaláljuk azonban azt a
gondolatot, hogy a háború elkerülhetetlenül szükséges,
végzetszerű. M itikus örökség, még akkor is, ha ezt a
tételt később filozófusok m itológiátlanították és racio­
nalizálták (Hérakleitos: »Polemos panton m en patér
esti, pan tôn de basileys«=„A háború m indennek az aty­
ja, m indennek a királya” — a folytatása pedig: „egye­
seket istenekké tesz, m ásokat emberekké, egyeseket
rabszolgákká, m ásokat szabadokká”).11 A Titánok küz­
delme tovább folyik a földön. A kosmos fenntartása
itt is polemos segítségével történik. Ezzel a gondolattal
azonban még két másik párosult. Az egyik az a tragi­
kus eszme, hogy a háború az emberi bűn büntetése, az
istenekkel szemben tanúsított hybris-é, és a halandók
elkerülhetetlen sorsa. A másik az az adottság, hogy a
görög művelődés a „város”-ból (polis) és a városok
amphiktyonia-jából, azaz szövetségéből indult ki. A gö­
rög tudatban tehát megvolt az, hogy városait nem is­
teneik építették, hanem eleik (pl. Theseys): emberek.
Ők szabták meg a város rendjét: a nomos-t, a „tör­
vényt”. E rend fölött ugyan ott voltak az őrködő, ta ­
nácsadó, jutalmazó, büntető istenek is; de m ár „kez­
detben” ott volt az emberek akaratformálása a synoi-
kismos= az „együttlakás” racionalizálása érdekében. Ez
a racionalizálás az egyén és a közösség akaratának össze­
hangolására törekedett; eszköze a sóphrosyné=a józan
és m értéktartó értelem volt. Ez a városkultúra keveré­
ke volt indulásában az arisztokratikusnak és a paterna­
lizmusnak. De egyre inkább a gazdag és a szegény el­
lentétének kibontakozása jellemzi. A démos az eudai­
monés ellen fordult, az istenáldotta k aloi : a gazdagok,
a tehetősek, az úri nép ellen. A Kr. e. évezred közepe
után az ekklésia (a határozatot hozó nyilvános népgyű­
lés) vált harci jelszóvá a démos ajkán. A felfordulás
idején aggódó filozófus, Platón — elődök nyomában —
szenvedélyesen bírálta ezt a gondolatot, mégpedig a bé­
ke és jogrend szeretetéből kiindulva. A szofista filo­
zófia forradalm i szabadsággondolatával (eleytheria) a
philia=a barátságos megértés eszméjét szegezte szem­
be és klasszikus form álójává vált a görög politikai teo­
lógiának. Közben a görög gondolkodásban egy teológiai
forradalom is végbemenőben volt: m ár Xenophanes
(570—475) elvetette a homérosi politeizmust, amely a
nemesi rend életform áját szentesítette és stabilizálta,
és az Egy m ozdíthatatlan istenséget, a tiszta és változ­
hatatlan Észt (nús) tette a helyére, aki az örök rendbe
betekintést enged. Ennek segítségével lehet formálni a
polis életét. Demitológizálást hajtott végre, de m eg­
őrizte a mítosz statikus rend-magvát: a nús a polgár
politikai döntéseit szabályozó ész. A kosmos változha­
tatlan rendje — amelynek képe a csillagvilág — a kri­
tikai princípium. Ennek felelt meg eszes leikével az au­
tonóm ember (sóma aytarkés). Ez a gondolkodás azon­
ban foglya volt a statikus-ciklikus létértelmezésnek és
időszemléletnek, nem értette meg a továbbfolyó idő
változásait és történéseit, nem volt olyan történetfogal­
ma, m int m ár évszázadok óta Izráel népének. A görög
polis tragédiája: az autonóm iára törekvő, de a történe­
lem valóságos erőit nem értő, a tényezőket a term é­
szet tükrében szemlélt „örök” törvényekből értelmező
nús. Az igazság és a jogosság önmagában való, „örök”
és „változhatatlan” volt számára, m int maga az isteni
Kosmos, az Egy. Ennek a Nus-Kosmosnak az igazsága
és igazságossága katholú= általánosan és totálisan ural­
kodott (k ata+ genitivus holú= félülről lefelé, tetőtől-tal­
pig, mindenestül, általános és változhatatlan ér­
vénnyel). Ez a m erev stabilitásnak a gondolata, a „kat­
holicitás”-é18: a görög politikai theológia tragikuma,
egyben békés jogrend ügyéé is, m ert amin nem szabad
és nem lehet változtatni, mégha szükséges volna is,
ami nem mozog; az széthull, meghal. A m itikus stabi­
litás itt is érvényben m aradt. A platóni béke- és igaz­
ságrend is totalitárius, katolikus kényszer- és hatalmi
béke, archaikus békerend. A népesség-explózió kérdé­
seivé!, a szegény-gazdag kérdéssel ez nem tudott meg­
birkózni. Aristotelés is ebben a katolicitás-képzetben
maradt. Az alexanderi birodalom széthullása után a
görög világ belesodródott — hogy bibliai kifejezéssel
éljünk — „a nagy fenevadak” korszakába és a poli­
tikai béke és rend fogalma is széthullott az ősi polis­
szal egy kettős béke- és rend-értelmezésbe: egy natu­
ralista-technokratába és egy egyéni-vallásosba. Az igaz­
ságosság egyfelől a technokrata bürokrácia könyörte­
len, embertelen adm inisztratív ténykedése volt, m ás­
felől a befelé fordult, istenfélő ember politikátlanított
exisztencialista kegyessége. Aki igazán igaz és kegyes
és szent (hosios) akart lenni, az csak a világ megtaga­
dása és az érte való felelősség élvetése árán lehetett az.
147
 Az ember természettől fogva logos-hordozó, istengyer­
meke, az ész birtokosa, m egtalálja tehát a világ és a
lét törvényszerűségeit is. A bölcs belenyugszik a test
és lélek kettősségébe és a bölcs em ber a lélek sze­
rint él. A stoikus bölcsnek ez az eszménye azóta is
m indig fölbukkan. Am int egy-egy „polgári” társada­
lom fölött meghúzzák a lélekharangot, azon nyomban
menekül „az örök” dolgokhoz és léthez, így a term é­
szetjoghoz is. A valóságnak ez a megkettőzése, ketté­
válása k ét birodalomba, „a szükségszerűségek birodal­
m ába” és „a szabadság birodalm ába” (K ant kifejezését
használjuk: Reich der Notwendigkeit és Reich der
Freiheit) magyarázó képlete lehet még az egyháztörté­
net „hivő”, de „polgári” hőseinek és gondolkodóinak
is.
c) A pax romana jogrendje az eddigiek után nem
lehet ismeretlen számunkra. Az isteni im perátor üdv­
hordozó közbenjáró a m akro- és a mikrokosmos kö­
zött, egy mini-Zeys, egy m ikro-Jupiter, akit divus-nak
tisztelnek. Róma politikai-vallásos ideológiája antik
mitológiai schémák felélesztése volt. Jobban hasonlí­
tott a pax babilonicára, m int a polis ősi rendjére: im ­
perialista kizsákmányolás rendszere volt. Nem hiába
származik a pax a pangere=megkötözni, meghatározni,
beültetni stb.-ből. A perdomare (= te lje s megszelídítés)
és debellare (= háborúval történt leterítés) után „adták”
(pacem dare) a meghódítottaknak. Békeharsonák akkor
zendültek, ha Róma újabb területeket „békített” bele
a birodalm a hatókörébe. Pax, Mars és Victoria istensé­
ge volt a szentháromsága Rómának, amelyben P ax=
Mars Pacifer Bellum justum nem a gyarmatosítókkal
szemben szabadságukat védő népek kétségbeesett sza­
badságharca volt, hanem csak az a háború, amelyet a
római Birodalom rendes katonasága folytatott a Biro­
dalom érdekében. (Milyen siralmas, hogy a keresztyén
etika, a római jog- és teológiából táplálkozva, évszá­
zadokon át édes gyermekének tekintette a bellum ju s­
tum -ot; legalább az egyik birodalm ában helyt adott
neki, sőt szabad kezet.) Ennek az ideológiának is leg­
fontosabb munkaeszköze volt a természetteológia és a
természetjog. Az erősebbnek, az ökölnek a joga. A ró­
mai ara pacis=„a béke oltára”, amelyet a polgárhábo­
rúk után állítottak, egyhamar az imperializmus szim­
bólumává vált. A Jelenések Könyve ezért nevezi Ró­
mát, az ókori Keleti imperializmus klasszikus reinkar­
nációját „Babilon”-nak. És ezért tilto tta meg Jézus
tanítványainak a leghatározottabban, hogy közösségük­
ben (az egyházban) ezt a statikus-hierarchikus uralmi
struktúrát utánozzák; Máté 20:25—28, M árk 10:42—45,
Lukács 22:25—27 ideológiai hadüzenet „Babilonnak” és
„katholicitásának”.
De ez a legtökéletesebb antik birodalom is abban
m ent tönkre, amiben elődei; a változásra képtelen sta­
tusquo-strukturája m ia tt: nem voltak meg az ideológiai
feltételei a társadalm i viszonyok békés fejlődés útján
történő gyökeres megváltoztatására. Rómának voltak
isteni uralkodói, — később keresztyének is! —, rab ­
szolga-hadai, légiói, kenetes pontifex m aximusai és róka
és farkas politikusai, de nem voltak prófétái, m int a ki­
jelentés népének — m ár századokkal Róma alapítása
előtt („ab Urbe condita”).
III
Ez u tá n az ó k ori k ö rü lte k in té s u tá n fo rd u lju n k
a Bibliához és a p r ó fé tá k népéhez. F ö n teb b em lítet­
tem , hogy a békesség és jogrend b ib liai fogalm ai
nem sta tik u sa k , h an e m d in am ik u sak , n em állapo­
tot, h a n e m esem ényt, életes tö rté n é st fejezn ek ki.
(A B iblia leg g y ak o rib b fo rd u la ta a w a j h î= k a i ege­
n e to = „ é s t ö r t é n t . . . ” A G enezis első fejezeteib en az
ó kor legnagyobb szellem i v állalkozása áll elő ttünk.
A prófétai lélek historizálja az ókori m ítoszt. Az
időtlen k ö rfo rg ás m itik u s k ö ré t fö lp a tta n tja . A m í­
toszt, iro d alm i fo rm á já t, sőt egyes elem eit is föl­
haszn álv a, „demitologizálja”; m e g fo sztja isteni jel­
legétől a term észe te t és a te rm észetjogot! A sem ­
148
m iből tere m tés képzetével az időtlen és örök
Chaosz-K ozm oszt az egy igaz Isten és az em b er
tö rté n e te esem ényeként v ilá g ítja m eg; a sziderikus
isten ség ek et világ ító testek k é fokozza le; a csak
„term észetes” világot az em b er u ra lm a és m u n k á ja
alá ad ja (Gen 1— 2). A rossz lényegét végzetből az
em b er felelős szabad akarati d ö ntésének m inősíti
(Gen 3). íté le te t m ond az áld ás kultusszal, sőt
em b erv ér á rá n is m egszerezni ak a ró em b eri k ísé r­
le tre (Gen 4). A zokra is, ak ik isten szerű h a ta lm u ­
k a t igazságszolgáltatás h e ly e tt önző erőszakosko­
d á sra h asz n álják (Gen 6), és íté le te t ta r t azokon,
a k ik e lá ra sz tják a földet erőszakossággal (Gen.
6 kk). D e békessége „szövetsége” (Gen 8:21 k k —
9:1 kk) részesévé teszi nem csak az em bert, hanem
az egész állatv ilág o t és élő term észetet, m eg tiltv a
ezzel, az em b ern ek m in d en visszaélést a szövetség
„részestársaiv al” szem ben. R á m u ta t az ókori keleti
n ag y b iro d alm ak születésére a példázatos „B abi­
lo n ” (Bábel) e red e tén ek áb ráz o lásáb an : „K ús n em ­
z e tte N im ró d o t: ez k e z d e tt el h ata lm ask o d n i a
földön. H atalm as em b ervadász (gibbôr cajjíd) le tt
az Úr a k a ra ta ellenére (szószerint: bele az Ú r a r ­
cába. . . ) U ra lk o d ásá n ak k ezdete volt B á b e l ....”
stb. — so rolja föl G en 10:8 k. a m ezopotám iai b iro ­
d alm ak fészkeit. A 11. fejezet pedig a birodalom
ö n célúságát ra jz o lja m eg: a rabszolgasorsba össze­
v ad ászo tt foglyoknak v á ro st és tem p lo m to rn y o t
kell ép íteniük a) a v allás- és isten k érd és em beri
m egoldásául, b) m ag u k nev én ek (lényegének) a
m egszabása céljából, c) el nem széledés, azaz erő ­
tö m ö rítés v é g e tt; e ko llek tív önzésből szükségsze­
rű e n k ö v e tk ez ett az egyéni, d) a n y elvek összeza­
v aro d ása és az eg ym ásnak m eg nem értése. Az em ­
beriség nem csak term észetes szétágazással, h an e m
h a ta lm i tö rek v ések köv etk eztéb en is m egoszlik. Az
új lá zad ásb an Iste n t m á r k ö ti a „szövetség” (Gen
8:21—22 és 9:9 kk), te h á t a szövetség ú tjá n h alad
to v áb b és Á b rah ám m al m egköti az egész em b eri­
ségre irá n y u ló újab b s zö v e tsé g é t: „M egáldalak té ­
ged . . . és te b en n e d szerezhetnek m ag u k n a k áld ást
a föld m in d e n népei” (Gen 12:1 kk). Ezen a helyen
v an az első 11 fejezet m itik u s tö rté n e tte o ló g iá já ­
n a k és a tö rté n elem n e k a v a rra ta . E n n ek és a r á ­
következő szövetségm egújításoknak a tö rté n e te a
Biblia.
A bibliai jogrend fo g a lm á t a szövetség fogalm i
koordinátájában é r th e tjü k csak meg. Ez nem ú j té ­
tel. A zt azonban tu d n u n k kell, hogy a m o dern tö r ­
té n e ti k ritik a i exegézis m ódszerének az alk alm azá­
sa n élk ü l a biblia n e v ű könyvvel m in d e n t igazolni
lehet! M iért? A zért, m e rt a Biblia n e m tö r v é n y k ó ­
dex, sem az ó- sem az újszövetségi felében nem az.
L ap jain egy évszázadokat átfogó küzdelem d o k u ­
m en táló d o tt a sa játo sa n izraeli-zsid ó -k ereszty én : a
„b ib liai” és az általán o s ókori k eleti vallás- és m ű ­
v elő d éstö rtén et eszm evilága, tá rsa d a lm i felfogása
sa stb. között. E bben az any ag b an , ahol az egyik
„v ers” az egyiket, a m ásik „v e rs” a m á sik at tü k ­
rözi egym ás tőszom szédságában, ebben a g o n dolat­
ren g eteg b en csak a legszélesebben értelm e zett ösz­
szehasonlító v a llá stö rté n e ti m ódszernek a tárg y h o z
szabott speciális alk alm azásáv al le h e t eligazodni és
a B iblia sajátos h a n g já t, ü zen etét m egállapítani.
E nélkül — m in d en bizo n y íth ató vele. Így pl. az
USA déli állam aib an a faji diszkrim ináció, vagy
D é la frik á b an az a p a rth e id p o litik a — a re fo rm á tu s
teológiai tu d o m án y n a g y g y alázatára. A b iblia b é­
kesség és jo g re n d nem v alam i p ra e sta b ilita sta tu s
quo v alam i m itik u s küzdelem ben fö ld ree re szte tt
sz ak rális-h ierarch ik u s-feu d á lis rend, h an e m a pró­
 fé ta i lélek v e ze tte k ü zd e le m az igazságért: a gy en ­
gébbek, elesetteb b ek , özvegyek, á rv á k jo g á é rt; az
igazságosságért, szem ben — az ókori k e le ti k a n a á n i
sta tik u s b é k e - és jo g ren d szerrel. A m in ta : a rab­
szolgaszabadító Isten, a szövetségestárs.
A szövetségben az iste n n é p e „ a lk o tm á n y t” k apo tt
és v á lla lt — a b ib liai b izo n y ság tétel sz e rin t — Is­
tentől. E b b en m in d k é t fél elköteleződött a m ásik
sz ám ára.13 A „békesség”, a „ jo g re n d ” kölcsönös
m egállapodás k ö v etk ezm én y e; egy fo ly to n mozgó
processzusban m in d ig m egvaló su ló b an van. E rre Is­
te n tesz p o n to t az esch ato n b an . A szövetséges n é p ­
n e k az a ren d eltetése, hogy az em beriség áldásává
váljék , a szövetséget és a világosságot közv etítse az
egész em b eriség n ek (És 49:1 kk , idézi Csel. 13:47).
E bben a g o n d o latb an gyökerezik az emberiség tör­
tén e lm é n e k, a v ilá g tö rté n e le m n ek az első fo galm a;
ez a „ tö rté n e le m ” Isten processzusa és processzió­
ja választott népével és az emberiséggel az escha­
ton felé. A processzus itt eg y fo rm án je le n t pört
és előrehaladást. Iste n az ú t Isten e „(Én vagyok
az út, az igazság és az é le t”). A szövetségbe lépésé­
v el Iste n elh a g y ta „ term észeti” sz fé rá já t és b e lép e tt
a szerződés, az e g y e zm é n y es jogrend szférájába,
m a g á ra v á lla lv a egy egyezm ény k ö telék eit, az em ­
b e rt is fe le lő s: Iste n n e k és az e m b e rtá rsa ié rt és em ­
b e rtá rs a in a k felelős lén nyé in stallálta. A p ró fé ta i
trad íció egybehangzó é rté k íté le téb e n nem a k u ltu sz
eb b en a viszonyban a döntő, h a n e m a kölcsönös
igazságosság, méltányosság, szolidaritás — a jog­
rend. A föld, a te rm észet elveszíti isten i te rm észetét
és az e m b er m u n k á ja h elyévé válik. A föld-tisztelő
K ain (’óbed’ a d á m á h = cu lto r agris, G en 4:1) helyébe
N oé lép, ak ib e n a föld e m b erére ak ad (’iš-háadá­
máh), fö ld -m ű v e lő v é v álik (Gen 9:20). A szövetség­
tö rté n e t so rán elhangzik egyszer a döntő szó e leg­
fo n to sab b term előeszköz fö lö tt is: a föld n em k o r­
lá tla n m a g á n tu la jd o n , h a n e m „enyém a föld, ti csak
jöv ev én y ek és zsellérek v ag y to k n á la m ” (Lev 25:
55), csak így szo lg álh atja a föld — az ország az
E gyiptom ból k isz a b a d íto tt isten n ép ét, az Úr szolgá­
já t (25:55). A föld a szövetségi szo lid aritás és igaz­
ságosság dem onstráló eszköze; n em csak az Iste n
hűségéé, h a n e m szövetségestársaié is. E zért oly éles
a p ró fé ta i szó az egyéni földszerzés k a n a á n i fe u d á ­
lis szokásával szem ben, m ég h a a k o ro n a b irto k g y a­
ra p ítá s á ró l v a n is szó (1 K ir 21). E lég n é h á n y p ró ­
féta i m o n d ásra u taln o m , m en n y iv el fo n to sabb volt
Izrael h ité b e n , a p ró fé tá k szerint, az igazságos­
ságnak, a békességnek, a jo g re n d n e k a k ö v etelm é­
n y e a vallásos kultuszénál, a liturgiánál.
„Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket. . . áldoza­
taitokat nem kedvelem! Hanem folyjék a törvényes
jogrend (mispát) m int a vízár, és az igazságosság (ce­
dáqáh) m int az állandó folyó” (Ámos 5:21 kk).
„.. .szövetségi hűséget kívántam tőletek, nem véres­
áldozatot, Isten elismerését, nem égőáldozatokat. — De
ők az emberi oldalon áthágták a szövetséget. . . Rette­
net es dolgokat láttam az Izrael h áz á b a n . . . ” (Hóseás
6:6 k). „Kedvét leli-é az Úr ezernyi kosban. . . ? Megje­
lentette neked, óh ember, hogy m i a jó és m it keres
rajtad az Úr: Csak azt, hogy cselekedj a törvényes jog­
rend szerint, szeressed a szövetségi hűséget és maga­
don uralkodva járj Isteneddel” (Hós 6:6 kk).
„...amikor m ajd kiárad ránk lélek a magasságból,
olyanná válik (Juda) (Pusztája) m int a K árm el és a
K árm elt erdő fedi ismét. Beköltözünk m ajd a Pusztá­
ba a törvényes rend, a Kármelen pedig megtelepül az
igazságosság. Akkor m ajd az igazságosság cselekvése
békességet, az igazságosság istentisztelete (abódáh) pe­
dig biztonságos békét h o z . . . ” (Ésaiás 32:15 kk).
M i a jelentős az em beri jogtö rténet sze m p o n tjá ­
ból a bibliai szövetség-stru ktúrá bó l — am elynek
to v á b b i fejte g eté sérő l i t t le kell m o n d a n u n k ? A z
e m b e r t érvényszerűleg kiem elte a k u ltu s z és a sta­
bil társadalmi rend rabszolgaságából. („A szolgá­
la tn a k házából” ; a „szab ad ítás” a szövetség isteni
jogalapja!) Felelős partnerré teszi egy egyezm ényes
szövetségben.14 Ezzel fölébe á llítja a term észetn ek
és m in d en arch aik u s tá rsa d a lm i képződm énynek. A
bibliai Izrael egész tö rté n e te egyfelől szak ad atlan
h itvallásos rek a p itu lá c ió ja m in d a n n ak , am it Isten
vele szabadítás te ré n te tt, m ásfelől a n n a k az igye­
kezetének, hogy az ősi szövetségi szerződés sokszor
m egszegett alapvető követelm én y eit új szabadítás
alap ján , a m e g v á lto zo tt v is zo n y o k k ö zö tt hogyan
értelmezze újra, ho gyan újítsa m eg, h ogyan ju tta s­
sa érvényesüléshez. E bből ad ó d ta k az ósz.-i jo g - és
k u ltu sz tö rté n e t eg y m ásra rak ó d ó rétegei. (Ebből
adódik az egész b ib liai irodalom an tagonikus je lle ­
ge is. E gyugyanazon a lapon ta lálk o z u n k ered eti
p ró fé ta i (kijelentésen alapuló) vallásos k épzetekkel
és nem zeti vag y p ap i köntösbe öltözött ókori k ele­
ti-k á n a á n i képzetekkel. E ligazodni csak „a belső
k á n o n ” m eg találásáv al le h e t; és ez nem m egy m ás­
k én t, m in t az összehasonlító v a llá stö rté n e ti és b ib ­
liai teológiai m ódszer céltudatos alkalm azásával.)
A p ró fé tá k „tö rv én y es re n d ”-jé n ek az eszm énye a
bilincstörés, a rabszolgaszabadítás, a fe le b a ráti szo­
lid a ritá s (És 58:6— 12)15. E g o n dolatok univerzális­
sá tereb ély esed ését sem k ö v e th e tjü k m ost. Elég, h a
azokra a láto m áso k ra u talok, am elyekben nép n é p ­
re fe g y v ert tö b b é nem emel, h an em a p u sztító fegy­
v erekből a békés term elő m u n k a szerszám ait ko v á­
csolják (És 2, M ik 4). N em fo g lalk o zh atu n k a gon­
dolatok krisztológiai elm élyítésével sem. Jézus „jo­
g i” k ö v etkezm ényű kijelen tései a p ró fé ta i tra d íció ­
n a k ezen a v o n alán h a la d n a k ; kegyes k o rtá rsa itó l
m ennyiségben oly sokkal több, hogy m inőségben
egészen m á s „igazságosságot” k é rt szám on (Mt
5:20). A z in k arn ác ió (testetö ltés): az Új Szövetség
fo rm á ja és esem énye, ta rta lm á b a n az eg yetem es
em beri szolidaritás ü zen etét és e tik ai elkötelezését
hordozza m agában. N em g u m ite rm é sze tű „te rm é ­
szetjog” ez. M odern ala k u lá sá b a n term észetjo g h e ­
ly e tt a term é szet valóságát és tö rv é n y e it veszi fi­
gyelem be, hogy szakszerűen tu d ja „m u n k á ln i és
őrizni” m a n d á tu m á t (Gen. 2:15). Hite engedelm essé­
ge értelm es és békeszerző, a fe le b a ráti h ű ség et és
sze re te tet v aló rav á ltó te tt e k k é csak így v álh atik .
Ma a b ib liai szolidaritás e fogalm ából folyik elkö­
telezettség ü n k az eg y ü ttm u n k á lk o d á sra (Fii 4:8)
m in d en igazságos és tisztességes v állalkozásban —
egy világot átfogó társa d alm i, tech n ik ai és szelle­
m i fo rrad a lo m fo ly am atáb an .
D. Dr P á ko zdy László M árton
Jegyzetek:
1. A fogalom m eghatározásának és történetének
kérdéseihez vö. a megfelelő teológiai lexikonokat: Erik
Wolf, „Profanes N aturrecht”, RGG3 IV. 1353 kk, Ernst
Wolf, „Christliches N aturrecht”, RGG3 IV, 1359 kk,
Hans-Horst Schrey, „N aturrecht”, W eltkirchenlexikon
997 kk, H.—D. Wendland, „Naturrecht, EKL II. 1518
11, F. Böckle — K. Rahner — A. Hollerbach ,N atur­
recht, Naturgesetz, natürliches Sittengesetz”, Lexikon f.
Theologie u. Kirche2 (=LThK , róm. kath.) VII. 821 kk.
— A római egyház zsinat utáni ,hivatalos’ tanításai és
kom m entárjai megtalálhatók a LThK zsinati pótköte­
teiben a Register motívumszavai alapján: Das Zw ei­
te Vatikanische Konzil (a Reg. a III. k. végén):
„N atur” III. 345. 453, „Naturgesetz” III. 333, „Na-
149
 türliches Gotteserkenntnis” II. 506. 515. „Natürliche
Theologie” II. 224. „N aturrecht” III. 224. 249. kk. 274.
349. 380. 385. 425. 445. 545. 550. A komoly tájékozódás­
hoz a szövegben jelzett okok m iatt az egész zsinati
anyagra szükség van. A kérdés szorosan összefügg egy­
felől a „kijelentés”, másfelől a „világ” kérdéseivel. —
Heinz-Horst Schrey, „N aturrecht”, „Neues Evang. So­
ziallexikon4, 911 kk.
2. Megjegyzés az „és oka” kifejezéshez: H itler ideo­
lógiája és célkitűzése is „természetjogi” jellegű érvelé­
seken alapult. Ellenfelei közül a nyugati világ ugyan­
csak messzemenően „természetjogi” alapokon gondol­
kodott és cselekedett. Érről alább lesz még szó.
3. Ehhez vö. a „teremtésrendteológia” végzetes sze­
repét a német protestantizm us életében a nácizmus ide­
jén. Egyébként lásd H. D. Wendland, EKL II. 1518 kk,
E. Wolf, RGG3 IV. 1353 kk.
4. Wendland i. h. 1522 k.
5. J. C. Piano & M. Greenberg, The American Poli­
tical Dictionary. The Vocabulary of Government Ins­
titutions, Practices, Traditions, Federal, State, Local.
New York etc. 1962, 11. lap.
6. Haladó szellemű keresztyén összefoglalást ad D.
Ritschl Nur Menschen. Zur Negerfrage in den Südsta­
ten, Berlin 1962 (Unterwegs, 18), 111 lap.
6.a) Nyomdatechnikai nehézségek folytán a görög és
sémi szavak átírása csak megközelítő; a hozzáértők
megértik, miről van szó.
7. A sum ér-babiloni művelődés- és vallástörténet
idevágó adatai m egtalálhatók a nagy Varga Zsigmond
ókori keleti és bibliai vallástörténeti m unkáiban, kö­
zelebbről eligazít Bibliai vallástörténet c. m unkája
8. „Schalom (Friede) im A lten Testam ent” — elhang­
zott Cottbusban és Frankfurtban (0.) tartom ányi egy­
DEBRECENI ISTVÁN:
ARANY JÁNOS HÉTKÖZNAPJAI
Gondolat Kiadó,
1909. november 27-én egy Debreceni István nevű IV.
é. teológus a Kollégium főiskolai ifjúságának Magyar
Irodalmi Társaságában a Nyugat kévéssel előbb lezaj­
lott debreceni m atinéjával kapcsolatban előadást ta r­
tott a m odern m agyar irodalomról. Az előadás, mely az
akkori híradás szerint „nagy v itát provokált”, kevés­
sel utóbb meg is jelent a Debreceni Főiskolai Lapok­
ban (1910. jan. 20.). A jó felkészültségű, gondos m un­
káról, elfogulatlanságról tanúskodó kis tanulm ány szin­
te egy jó orvosi diagnózis pontosságával rögzíti az Ady-
kérdés akkori állását, s ebből a szempontból m a is é r­
dekes olvasmány. Itt, ez alatt a cikk alatt találkoztam
először Debreceni István nevével. Aztán baráti tájé­
koztatásból megtudtam, hogy később temesvári lelkész
lett, most pedig nyugdíjasként él Berettyóújfaluban.
Úgy látszik azonban, hogy a „régi szerelem” az idős
embertől sem pártolt el, m ert Debreceni István nem­
régiben egy igen érdekes könyvvel ju tta tta kifejezésre
az irodalomhoz való vonzódását és hozzáértését. Arany
János hétköznapjairól te tt közzé egy igen érdekes, gaz­
dagon, többnyire feltáratlan anyaggal dokum entált ta ­
nulm ányt nagy költőnknek egy olyan oldaláról, amely­
ről inkább csak sejtéseink voltak, m int pontos, részle­
tes tudomásunk.
A könyvecske elsősorban A rany János vagyonáról,
150
házi lelkészi konferencián és Granzowban ökumenikus
tanulm ányi konferencián, 1968. december 9—11.
9. Erről alább a bibliai szakaszban lesz szó.
10. Irodalmi tájékozásul lásd az eleytheros (és ro­
konszavai) címszó alatt a K ittel féle Theol. W örterbuch
z. N. T.-ben, II. 484 kk, felsorolt irodalmat.
11. Idézve Diels, Fragmente d. Vorsokratiker. 1903,
74. lap, fr. 53, Büchmann, Geflügelte W orte24 Berlin
1910, 362. lap után.
12 Érdekes és fontos ökumenikai teológiai feladat
lenne a „katholiké”, „katholicitás” eredeti politikai-jogi
tartalm át, történetét és az egyházi nyelvbe történt be­
hozatalát tisztázni. Az Újszövetségben még nem hasz­
nálják! A jánosi „egység” kiváló alkalm at adott volna
használatára, ha összeférne a bibliai egyház-egység-
gondolattal.
13 A „szövetség” kérdésével több tanulmányomban
foglalkoztam, megengedhetem m agam nak a rövidséget.
Vö. „Hogyan találhatjuk meg a Biblia szociális-ethikai
üzenetét? Az ökumenikus mozgalom herm eneütikai
problémája. A z Egyház a világban. A Magyarországi
Ökumenikus Egyházak Bizonyságtétele az Amsterdami
Világzsinat alkalmából, Bp. 1948, 51—79. lap.
14. A szövetség struktúrájában természetes a párbe­
széd, a kérdés és a felelet — mindkét irányban. Ezért
ha istennépe vagy az egyes ember Istenhez kiált, az
„felel”. Jézus is „felelt”, ha megkérdezték. Ezért bizar
ötlet volt Jézus szájából kivenni a „felel” igét, azon a
címen, hogy Jézus nem „felelős’ (lásd az újszövetségi2
próbafordítás előszavának érvelését).
15 E hely magyarázatához l . m editációmat „7. Sonn­
tag nach Trinitatis/M t 6:16—18,Göttinger Predigtmedi­
tationen, 1960/61, kelet-németországi kiadás 191—198
lap, nyugat-ném et kiadás 213—220. lap.
vagyonszerzési, megtartási módjairól tudósít részlete­
sen. Itt egy rendkívül gondos, előrelátó, a maga és csa­
ládja jövőjét szilárdan megalapozni kívánó ember képe
áll előttünk, s azé a magyar emberé, akiben bárm ily
magasra emelkedett is, olthatatlanul élt a föld szere­
tete, aki számára a föld a biztonság, a nyugalom. Kőrö­
si tanár korában pl. az akkori iskolai állapotokról, né­
metesítő törekvésekről panaszkodva, így sóhajt fel:
„Bizony, bizony jobb szeretnék a Debreczeni János
uram házában pipázgatni, kertjében kapálgatni” (Deb­
reczeni Jánostól vette a szalontai házát.) M intha csak
az Epilógus költőjét h a lla n á n k : ...„hogy megint ültes­
sek, oltsak.”
Az adatokat olvasva viszont óhatatlanul felébred
bennünk az érzés: nem fordított-e a költő túl sok fi­
gyelmet, túl sok gondot ezekre a „prózai” dolgokra?
Nem emésztettek-e el ezek túl sok energiát az amúgy
is betegeskedő költő életéből, s időt, amelyet nagyobb
dolgokra is fordíthatott volna?
Érdekes képet kapunk még a könyvben Arany élet­
módjáról, m int pl. étkezéséről, ruházkodásáról, hivata­
li m unkájáról, szórakozásairól, betegségeiről stb. S ezek
révén sikerül az írónak a költőt a lángelme csillagtá­
volságából emberközelbe hozni. Nem hiába Debreczeni
István is szalontai származású, könyve bizonyos tekin­
tetben emlékeztet a Csonkatorony Arany-m úzeum ára:
az általa bem utatott adatok szinte szemléletesen állít­
ják elénk Aranyt, az em bert a maga mindennapi va­
lóságában.
Tóth Béla
 A III. Keresztyén Békevilággyűlés a nemzetközi sajtóban
Már több m int egy év telt el a III. Keresztyén Bé­
ke-Világyűlés (KBVGY) óta, bőven volt tehát idő
ez ökumenikus esemény jelentőségének és hatásá­
nak felmérésére. A keresztyén világsajtó valóban
megszakítás nélkül foglalkozott ezalatt a világgyű­
léssel, sőt többen felvetették a mozgalom jövőjének
kérdését is. Az alábbi összeállítás megkísérli ele­
mezni a világgyüléssel kapcsolatos teológiai véle­
ményeket. A cikk a mozgalom Munkabizottságának
varsói ülésére készült (1969. február 17—20), a Bé­
kekonferencia (BK) vezetőségének tájékoztatására.
I. Általános sz em p o n to k
A III. K BV G Y -ről, am ely re 1968. m árcius 30—
áp rilis 5-ig, P rá g á b a n k e rü lt sor, p ontos és h ű k é­
p e t ad n i a nem zetközi sa jtó b a n m eg jelen t cikkek
alap ján , sok nehézségbe ütköző vállalkozás. Az első
nehézséget tu la jd o n k é p p e n egy ö rv en d etes k ö rü l­
m én y tá m a sz tja : olyan n ag y m é re tű és so k ré tű a
visszhang, to v á b b á a n n y ira különbözőek a B ékevi­
lággyűléssel foglalkozó írások, hogy leh e te tlen egy­
séges szem pontot alk alm azn i v alam en n y i m egnyi­
latk o zásra. E len g ed h etetlen a v álo g atás és az
a n y a g n a k olyan általán o s szem pontok szerin ti re n ­
dezése, am ely segíti a fe la d a t k ö rü lh a tá ro lá sá t és
a k itű z ö tt cél m egközelítését.
1. A K B III. K BV G Y -e sokáig és igen széleskör­
b en fo g la lk o z ta tta a tö m eg h írk ö zlést: a sajtó, a rá ­
dió és a televízió eszközeit. A k özlem ényeknek, h í­
re k n e k és ism e rte té se k n e k egész töm ege előzte m eg
és k ísé rte a v ilággyűlést. Ezek az állásfoglalások
igen széles sk á lá n h ely ezk ed n ek el. M inden m ű faj
m e g ta lá lh a tó : az egyszerű, n éh án y so ro s h írad ástó l
elkezdve, a BV G Y tén y érő l, p ro g ra m já ró l, előadá­
sairól, h a tá ro z a ta iró l szóló beszám olókon keresztül,
az érték elő és a K B K jöv ő jév el foglalkozó cikkekig.
E bből viszont azt a k ö v etk eztetést le h e t levonni,
hogy a K B m ozgalm a a nem zetközi sa jtó figyelm é­
n e k e k k o ra a rá n y ú m eg n y ilv án u lása szerint, v ita t­
hatatlanul elfogadott n e m ze tk ö z i m o zg alom m á lett.
2. A III. K B V G Y -re olyan id ő p o n tb a n k e rü lt sor,
am ik o r több n e m ze tk ö zi e s e m é n y m ag as fo k ra h e­
v íte tte a közvélem én y n ek és így a tö m eg -k o m m u n i­
kációs eszközöknek a fig y elm ét is. E záltal a III.
K BV G Y esem ényének m egítélése, illetv e a vele
való foglalkozás tö b b oldalról sajáto s jelleget, k ü ­
lönleges színeződést k a p o tt. M u tassu n k rá a háro m
leg fo n to sab b esem én y re: a) J ohnson a m e rik a i elnök
1968. m árciu s 31-én te tt n y ila tk o z a ta a v ie tn am i
h á b o rú v a l k a p c so la tb a n ; b) M a rtin L u th e r K ing
tra g ik u s h a lá la ; c) A csehszlovákiai esem ények, az
1968-as év ja n u á rjá b a n m e g in d u lt csehszlovák bel­
po litik ai folyam at.
K ülönösen ez u tó b b i h a tá ro z ta m eg döntő m ódon
a P rá g á b a n m eg jelen t k ü lfö ld i sajtó-k ép v iselők, tu ­
dósítók m a g a ta rtá sá t. V alóban igaz, a m it egy n y u ­
g a tn é m e t cik k író m egállapít, h o g y „ez alkalom m al
m in d en k i különös v árak o záso k k al u ta z o tt P rá g á ­
b a ” (E vangelische K o m m en tar e, S tu ttg a rt, 1968.
m ájus). Ez a különös érdeklődés tü k rö ző d ik te rm é ­
szetesen a III. V G y-ről ír t cik k ek b en is. A tu d ó sí­
tó k figyelm e u g y an is m egoszlott és csak részben
fo rd u lt a III. B V G Y -en le z a jlo tt esem ények felé,
érd ek lő d ésü k n ag y o b b részét a csehszlovákiai belső
esem ények k ö tö tté k le. E gy londoni fo ly ó ira t m u n ­
k a tá rs a ezen az alap o n írta , hogy „áp rilis első n a p ­
ja ib a n a világ legizgalm asabb v áro sa le tt P rá g a ” ;
a cikk szerzője — a tö b b i sajtó tu d ó sító h o z h aso n ­
lóan — , „m egosztotta id e jét P rá g a és a n ag y g y ű ­
lés k ö z ö tt” (F ro n tie r 1968. Sum m er). T erm észetesen
eb ben a rövid összefoglalásban m i csak azokkal a
tu d ó sítá so k k al foglalkozunk, am elyek szorosan vé­
ve a III. K B V G Y -re vonatkoznak.
3. M egállapítható, hogy bizonyos fo k ú változást
lehet tapasztalni az érdeklődés tek inte té b en , a m e g ­
előző k é t n a g ygyűléshez képest. M íg 1961-ben és
1964-ben a sajtó figyelm ét főleg az N S Z K -ban kö­
tö tte le nag y m érté k b e n a KBVGY, addig m ost,
1968-ban a n y u g a tn é m e t sajtó bizonyos ta rtó zk o ­
d ást ta n ú síto tt a p rá g a i gyűlés irá n t. E te k in te tb e n
hely tálló a RIA S n y u g atn ém et rádió stú d ió já n a k a
m egjegyzése, am ely szerin t („az itte n i h íre k h a tá ro ­
zo tta n szűkszavúak v o lta k ”) (1968. áp rilis 6-án,
12.50-kor.)
Úgy látszik, in d o k o lt a N eue Z eit k o m m e n tá rjá ­
n a k a vélem énye, am ely s z e rin t: „A m ai napig m ég
egy jeg yzetet sem szenteltek a n n a k a tén y n ek , hogy
a világ m in d en részéből való kereszty én ek egy h é­
te n á t k o ru n k égető em beri kérd ései fe le tt ta n ác s­
k o z ta k ” (Neue Zeit, B erlin, 1968. áp rilis 9). Ezzel
szem ben viszont m ás n y u g ateu ró p a i országok egy­
házi és világi sa jtó já n a k érdeklődése a k o rá b b ia k ­
hoz kép est n a g y m érték b e n m egerősödött. Ezek kö­
zé ta rto z ik O laszország és N ag y b rita n n ia. K ülönö­
sen a b rit sajtó h angsúlyozta a III. K BV G Y -en
ré sz tv e tt nag y delegáció re p re z e n ta tív jelleg ét (Me­
th o d ist R ecorder, 1968. áp rilis 25, „B alance of po­
w er h as sh ifte d ”).
4. N em hián y o zn ak a B ékevilággyűlés sa jtó ­
visszhangjából az ellenséges, h id eg h áb o rú s hangok
sem. K ülönösen négy m eg n yilatkozást k ell ebben
a k a te g ó riá b a n s z á m o n ta rta n i: a) A N eue Z ü rcher
Z eitu n g cikkét „A III. K ereszty én B ékevilággyű­
lés P rá g á b a n ” (1968. áp rilis 18); b) A B asler N ach­
ric h te n cik k ét 1968. évi 142. szám áb an : „K eresztyé­
nek a m arx izm u s irá n y ítá sa a la tt” ; c) Evangelische
Soziale W arte 1968. áp rilis 17; d) H am b u rg er
A b e n d b la tt á p rilis 17: („Isten baloldali p a rtiz á n ­
ja i”).
5. Ezzel kap cso latb an azonban ú j m o zza n a tk é n t
kell feljegyezni — m e rt m a m á r sokkal leszű k ítet­
te b b a kereszty én ek között fo ly ta to tt ellenséges, h i­
d egh áb o rú s p ro p ag a n d a —, hogy a KB hivei a saj­
tó b a n is v itá b a szálltak a h id eg h áb o rú s vélem é­
nyekkel. Így a B asler N ach rich ten fe n ti cikkére a
K irc h e n b la tt f ü r die R efo rm ierte Schw eiz április
25-i szám ában a d ta k választ. Sőt az egyik n em ­
egyházi lap tu d ó sító ja p rág a i beszám olójában igen
k em ény szav ak k al ítéli el a fe n ti cikkíró szem lé­
letm ó d ját, a szintén B aselben m eg jelen t tu d ó sítá sá ­
ban. Szószerint ezeket írja : „E d iffe re n c iála tla n dol­
gozat szegényessége — írja a tám ad ó jellegű cikk­
ről, am ely egyéb k én t a KBVGY előtt író d o tt — v a ­
lóban péld átlan , és visszaesést je le n t a hid eg h áb o ­
r ú legsötétebb n ap jaib a. A ki írta , bebizonyította,
hogy sem k o ru n k p ro b lem atik ájá t, sem a K B K -t
n em érti. V étke, hogy félrevezeti a közvélem ényt.
Ez ny ilv án v aló abból is, hogy közvetlenül e rossz­
a k a ra tú írás a latt, n a g y cím m el olvasható az a tá r ­
gyilagos m egállapítás, am ely sze rin t az am erik ai
légierők eddig százezer to n n a n a p a lm -b o m b át dob­
ta k le V ietnam ra. És errő l a té n y rő l h allg assan ak
a k ere sz ty én ek ?” (N ationalzeitung, Basel, 1968. áp ­
rilis 14. H einrich K u h n : „K eresztyének k eresik a
b é k é t”.)
151
 II. A K B K tíz éves m ű k ö d é se a m érlegen
1. A III. K B V G Y -sel foglalkozó érték elések nem
h a g y já k fig y elm en k ív ü l a K B m ozg alm án ak 10
éves tevékenységét. M egállap íth ató , h o g y a m é rle­
g ü k fe ltü n te ti a k ereszty én eg y h ázak n ak a K B K
ügye irá n ti eg y re fokozódó nem zetközi m eg értését.
Ezt jó l m u ta tja a következő lap v élem én y : „M ert a
n y u g a ti eg y h ázak k o rá b b i ellenségeskedése és tá ­
m adó, h id eg h áb o rú s g y a n ú sítá sa i ellenére, kevés
k ereszty én k é te lk e d h e t m a m á r ab b an , hogy egy
évtizeddel ezelőtt, a m ik o r a b ra tisla v a i lu th e rá n u s
fa k u ltá s és a p rá g a i C om enius F a k u ltá s ta g ja i a h á ­
b o rú és b ék e k é rd ésén ek tá rg y a lá s á ra k o n fe re n c iát
h ív ta k össze, m a jd h ív á su k a t nem zetközivé te tté k ,
a S zen tlélek ösztönözte az eg y h ázat egy új, nagyon
nehéz, de végső soron n ag y o n hasznos ú to n való já ­
rá sra . A K B -n ek átfogó és igen n a g y részb en m ég
el n em ism e rt h a tá sa v a n a h á b o rú és béke és á lta ­
lá b a n véve a v ilág k érd éseiv el kapcsolatos k eresz­
ty én gondolkodás a la k u lá sá ra ” (The B ritish W eek­
ly, London, 1968. áp rilis 11. „P eace P rio ritie s at
P ra g u e ”).
2. S o k k al m é ly e b b és reálisabb a K B szolgála­
tá n a k és a m ozgalom célkitű zésein ek megragadása,
m in t korábban volt. A m ozgalom m u n k á já t é rté k e ­
lő m eg állap ításo k m in d en ek elő tt figyelem be veszik
azt a fejlődést, m elyen a K B K k eresztü lm en t. Így
te m a tik á já n a k és érdeklődési k ö rén ek a k ib ő vülé­
sére h ív já k fel elsősorban a figyelm et. Tíz évvel ez­
elő tt a k ereszty én ek , a k ik a b ék ek o n feren ciáb a tö ­
m ö rü lte k a közös szolgálatra, a legfőbb veszélyt
K elet és N y u g a t szám ára e g y a rá n t az ideológiai
g ettó b a-zárk ó zásb an és a fegyverkezési v ersen y b en
lá ttá k (P ro testan te, G enf, 1968. áp rilis 12). Időköz­
ben a K B K életéb en h a ta lm a s a rá n y ú fejlődés kö­
v etk e z e tt be. E rrő l tesz em lítést egy in d iai beszá­
moló, am ely sz e rin t a k o rá b b i év ek b en a K B K fő ­
leg a n ém et-k érd éssel és a n u k le á ris p ro b lém áv al
foglalkozott, „de h á la az olyan v ezetőknek, m in t
T h a m p y , Castro és A ndriam a njato, — a leg u tóbbi
n é h á n y év ben a K B K n ag y m é rté k b e n foglalkozott
az a frik a i, ázsiai és la tin -a m e rik a i országok szociá­
lis és p o litik ai életén ek jelenség eiv el” (The G u a r­
dien, M adras, 1968. m áju s 9).
3. F ig y elem re m éltó, hogy egyes tu d ó sító k a
m ozgalom tíz éves m érleg én ek m eghúzása a lk a lm á­
val m ég m ély eb b re m en n ek és rá m u ta tn a k a K BK
ekkléziológiai és teológiai jelentőségére. E rrő l a kö­
vetkező m e g á lla p ítá st teszi H ein rich K u h n : „A
K B K r észtvevői olyan egyház tag jai, am ely a k a ­
vargó v ilágesem ények n y o m án m ozgásba jö tt, kezd
k itö rn i az önigazság g ettó jáb ó l, és a k a to lik u s egy­
házhoz h aso n ló an nem elégszik m á r m eg azzal,
hogy Isten Ig éjét és K risztu s ta n ítá s á t eszkatoló­
giailag a tú lv ilá g ra és az ö rö k létre v o natkoztassa,
h an e m földi éle tü n k jelen én ek és jö v ő jén ek tö k é let­
len re a litá s á ra is alkalm azza.” A teológiai fo rra ­
d alm a t a b b an véli felfedezni, hogy a teológusok
elem zik a tá rsa d a lm i fo rra d a lo m o k ait és k o n s tru k ­
tív m ódon igyekeznek beleilleszkedni a 20. sz. m á­
sodik felének h a ta lm a s szociális erjed ési fo ly am a­
táb a. Ezt a cikk szerzője — joggal — a gondolko­
dás á ta la k u lá sá n a k nevezi, am ely n ek so rán a k e­
reszty én ség n ek a m arx izm u ssal való találkozása
olyan pozitív ered m é n y e k re vezetett, am elyek főleg
a kereszty én eg y házak tá rsa d a lm i felelősségének
fokozottabb felism erésében és g y ak o rlásáb an je ­
lentkeznek. E n n ek a fo ly a m a tn a k a to v áb b i jellem ­
zői, hogy a teológusok n a p ja in k b a n nem csak a fo r­
ra d alo m fo g alm át v ita tjá k és k ísérlik m eg ú jo n n a n
152
értelm ezni, h a n e m „a közgazdaságot és a p o litik át
egyenes összefüggésbe hozzák Isten igazságosságá­
v a l” (N ationalzeitung, Basel, á p rilis 14).
A K B K célkitűzéseinek m élyebb m eg értését is
kifejezésre ju tta tja ez a szerző, a m ik o r így ír : „El
kell ism e rn ü n k azt a bo n e fid e szándékot, hogy
felrázzák a k eresztyénséget érzéketlenségéből és
v issz atartsá k attól, hogy felelőtlen kényelm ességbe
m en ek ü ljö n ; m e g m u ta tjá k a h atáso s béketeológia
m ó d o z a ta it. . . N em szabad azt az e lsie tett k ö v et­
kezte tést levonni, hogy az egész m u n k á b ó l h iá n y ­
zik a lényeg. K étségtelen, hogy kom oly, és a világ­
béke ala k u lá sá ra nézve érték es tö rek v és képezi a
K B K tevék en y ség én ek az a la p já t” (N ationalzeitung
i. sz.)
4. A III. K BVGY szám os résztvevője vélem ényé­
nek ad h an g o t — m eggyőződésem sze rin t — az
olasz L ’Eco cím ű p ro testán s lap h a sá b ja in közölt
beszám oló, m elynek m á r a cím e is jellem ző: „H ála
Iste n n ek m e g m a ra d t m ozgalom nak.” A beszám oló
írója, F ran co Giampiccoli, az A gape nev ű olasz
ö k u m enikus központ igazg ató ja n a g y g y a k o rla ti é r­
zékkel és jó zan u l é rték eli a K B K m u n k á já t, m o n d ­
v á n : „A fejlő d ést a K B K -ban az tu d ja csupán nyo­
m on követni, aki kezd ettő l fogva ré sz tv e tt benne.
T erm észetesen aki n em lá tta a K B K első lépéseit,
s csak a m ostani, utolsó lépéseknél kapcsolódott be
a m ozgalom ba, k ép tele n kellő ben y o m ást szerezni
errő l a n a g y e lő reh alad ásró l az összehasonlítás h íj­
já n ” (L’Eco, T orre Pellice, 1968. áp rilis 26).
N agyon tan u lságos az a k ísé rle t is, am ely p á rh u ­
zam ot von a K B K és a tö bbi nem zetközi egyházi
szervezetek m űködése között. „S zinte leh etetle n n ek
tű n ik azt rem élni — írja —, hogy a je le n k o r k e­
reszty én egyházainak u n ifo rm iz ált a lap jairó l v a la ­
m i élénkebb dolog szárm aznék. H a a fe le tt a k a ru n k
e sz m e fu tta táso k at végezni, am i van, és nem afelett,
am iről csak gondoljuk, hogy len n ie kellene, ak k o r
szám os po n to n előnyösnek tű n h e t e lő ttü n k a
K BVGY — főképpen, h a összehasonlítjuk m ás h a ­
sonló nagygyűlésekkel, sőt a h iv ata lo sab b ak k al is.
m in t pl. az E gyházak V ilágtanácsa, vagy az E u ró ­
pai E gyházak K o n fere n ciája”. M ajd felteszi a k é r­
dést: „V ajon e lin d u ltu n k -e a hiv atalo s gyűlések
csökkentése és az olyan találkozások szaporítása
felé, am elyek m egőriznek m ég v alam it m ozgalm i
jellegükből — m in t am ilyen a KBV GY is.
5. S zinte telje se n e ltű n t a nem zetközi sajtóvissz­
hangokból az a k o rá b b a n g y a k ra n felv ető d ö tt gon­
dolat, m in th a a K B K az EVT valam iféle riv álisa
lenne. K ockázat n é lk ü l m o n d h a tju k , hogy a n em ­
zetközi kereszty én közvélem ény felism erte, hogy az
E V T és a K B K m u n k á ja k ö zö tt nincs átfedés.
A K B K m ozgalm a egy legitim ök u m en ik u s fe lad a ­
to t végez. E bben az érte le m b en kell felfogni a m á r
idézett cikk következő m e g állap ítá sá t: „Ez az é rd e ­
mes, b á r hiányos kísérlet, hogy ö k u m enikus szin­
ten, az ideológiai h a tá ro k o n felülem elkedő, g y ü ­
mölcsöző p árbeszédben és az igazi békés együttélés
értelm éb en foglalkozzék egy beteg világ p ro b lém ái­
val, az e m b er lelki válságával, és m egvitassa a béke
g y ak o rlati a lap jait, — nem csak figyelm et érdem el,
h an em az egész keresztyénség a k tív tám ogatását- is.
A K B K -ra ú g y te k in th e tü n k , m in t az E V T -nak K e­
let és a h a rm a d ik világ felé m eghosszabbított k a r ­
já ra , hogy m u n k á já t kiegészíthesse. Mi m ind, k e ­
reszty én ek és n em -keresztyének, érezzük a felelős­
séget azért, hogy a te ch n ik ai világ egy h u m an iz ált
világgá váljék, hogy a jövőben ne a feg y v erek győ­
zelm éért, h a n em a béke győzelm éért im ádkozzunk.
 E zért v e ti be m a g á t m in d en erejév el és re m é n y te l­
jes o d aad ásáv al a K B K (N ationalzeitung, Basel
i. sz.)
E b b en az é rtelem b en fo g ja fel a K eresztyén B é­
k e k o n feren cia m o zgalm át M. M. T ho m as is, am ik o r
így n y ilatk o zik : „ In d ia eg y h ázain ak üdvözölniök
k ell ezt a m ozgalm at, m in t szükséges k o rre k c ió t és
ösztönzést a szélesebb k ö rű ö k u m en ik u s m ozgalom ­
b a n ” (The G u ard ian , M adras, 1968. m áju s 9).
N ém elyek m e g lá ttá k a K B K sajátos szolgálatát,
am ely et az EVT m e lle tt vég ezh et: „A K B K nagy
előnye az E V T -vel szem ben m in d ig az volt, hogy a
p rá g a i m ozgalom bázisa a szocialista országok
tö m b jé n b elü l m ű k ö d ik , és ily en m ódon érzéke­
n y eb b a v alódi eu ró p ai h ely zet irá n t. H a m ost be­
v o n ja a ró m a i k a to lik u so k a t is és a h a rm a d ik v ilá ­
got, és teo ló g iája n e m m a ra d eg y o ld alú an p ro tes­
tán s, h a n e m so k k al teljeseb b en ö k u m en ik u s lesz,
a k k o r sok k al n agyobb jövő elő tt áll, és so kkal ko­
m olyabb részv ételt é rd em el” (The M eth o d ist R ecor­
d e r 1968. áp rilis 25, „T he b alan ce of p o w er has
s h ifte d ”).
6. Ezzel szem ben ném ely sa jtó tu d ó sító k n á l nem la tk o z a tta l k ap cso latb an a fa ji k érdésről, az e u ró ­
tű n t el az a hosszú év ek en á t h a n g o z ta to tt gond,
am ely et az okoz, hogy a K B K m o zg alm áb an részt­
v e v ő k jellege n e m e g y é rte lm ű ; h iv atalo s egyházak
is, csoportok is, m ag ánszem élyek is c satlak o zh atn ak
hozzá. Ezt fejezi k i ú jó lag az E vangelische K om ­
m e n tar e cik k e: „A résztvevők lis tá já n a k to v áb b i
érték elése rá v ilá g ít egy d ilem m ára, m elyben a
K B K k ezd ettő l fogva van, ez az eg y h ázak m u n k a -
közössége és a szabad m ozgalom közötti v álasztás
d ile m m á ja ” (Ev. K o m m e n tar e, 1968. m ájus). Nem
ta r tja v iszont ezt a k é rd é s t tra g ik u s n a k a szintén
N y u g atn ém eto rszág b an m eg jelen tő K irche u n d
M ann cím ű lap tu d ó sító ja, ak i azt a vélem ényét
ju tta tja kifejezésre, h o g y a K B K -n a k ez a k ettő s
jellege, illetv e az a szabadsága, hogy m in d en irá n y ­
b a n n y ito tt, csak elő n y ére szolgál a m ozgalom nak.
„A K B K s tru k tu rá lis g y en g éje e g y ú tta l az erőssége
is; b en n e m agánszem élyek, csoportok és egyházak
egy en jo g ú ta g o k ” (K irche u n d M an n 1968. m á ju s
O ttm a r S c h u lz : „ P rá g a i b en y o m áso k ”).
L egtalálóbb azo n b an D r. H einz K lop pen bu rg
egyik m eg h atáro zása, am ely felo ld ja a dilem m át.
R á m u ta t: a K B K egyedülálló k a riz m á ja az, hogy
o lyan találkozóhely, ahol a legkülönbözőbb jellegű
egyházi szem élyek, k ereszty én ek , egy en jo gú p a r t­
n e rk é n t ta lá lk o z h a tn a k és b eszélh etn ek egym ással.
„A p rá g a i gyűlés k é p é t az h a tá ro z ta m eg, hogy a
világ m in d en részéből em b erek jö tte k össze, hogy
m egkérdezzék egy m ástó l: m it le h e tn e te n n i a béke
m eg m en téséért. N em előkelőségek gyülekezete, nem
szak értő k v ag y d ip lo m a tá k k o n feren ciája, h an e m
e m b erek gyülekezete, a k ik az egész keresztyénség
em berei, eg y h áz-fejed elm ek és egyszerű g yülekezeti
tagok, m ag as és felelős pozíciójú fé rfia k és asszo­
nyok, fia ta l és idős em b erek , a k ik sem m i m á st nem
h oztak, m in t ag g o d alm u k at a b ék éért, am ely h a j­
to tta őket. N em ism erek m ég egy ök u m en ik us, vagy
m ás nem zetközi g yűlést, am ely n ek sik e rü ln e ilyen
e g y ü ttlé te t létre h o z n ia különböző ré te g ű és m ás­
m ás tra d íc ió k k a l rend elk ező em berekből. Ez a KBK
m u n k á já n a k a k a riz m á ja ” (K irc h e n b la tt fü r die
R efo rm ierte Schw eiz, 1968. áp rilis 25).
A K B K különleges szo lg álatát fedezte fel M. M.
T hom as is, a m ik o r rá m u ta to tt a r r a a sajáto s m u n ­
k á ra , am ely et a K B K a szocialista o rszágokban élő
eg y házak irá n y á b a n végzett. „Ez a m ozgalom a k e­
le te u ró p a i eg y h ázak n ak leh ető ség et a d o tt a rra ,
hogy egyfelől szellem i fü g g etlenségük m egőrzése
m e llett részt v egyenek a társa d a lo m életében, m ás­
felől pedig dialógust k ezdjenek a m a rx istá k k a l”
(The G u ard ian , M adras, 1968. m á ju s 9).
III. A K B V G Y D O K U M E N T U M A I
1. Á ltalános vélem ény, hogy a III. K BV G Y do­
k u m e n tu m a i: az Üzenet, a határozatok, jók. Ezzel
kap cso latb an idézzük Dr. G. Bassarak m eg állap ítá­
s á t: „A III. K BV G Y nag y szerű s i k e r . .. N em k é t­
séges, hogy az Ü zenet, a k é t h a tá ro z a t és az A fri­
k á v a l kapcsolatos n y ilatk o z at a m ozgalom tö rté n e ­
té n e k legjobb d o k u m en tu m ai közé tarto zik . Az
Ü zenet és a h a tá ro z a t a csoportokban végzett m u n ­
k a világos eredm ényei.” (H an d sch rift: B em e rk u n ­
gen zu r III. ACFV).
2. Az E gyházak V ilágtanácsa sajtó szolgálata is
nag y hely et bizto síto tt a III. VGY d o k u m en tu m a i­
nak. Részletes beszám olók fo rm á já b a n közölt bő
részletek et a v ietn a m i h atáro zatb ó l, az a frik a i n y i­
p ai bizto n ság ra vonatkozó határo zatb ó l. Az Ü zenet
n ém ely g o n d o la tá t is á tv e tte , m in d en ek elő tt a fo r­
rad a lo m m al kapcsolatos k é rd é sek re vonatkozó k i­
jelen tések et. S zintén közölte O ndra fő titk á rn a k a
N y u g atn ém et Televízió részére a d o tt in te rjú ja n é ­
h á n y részletét (Ö kum enischer P ressedienst, G enf
1968. áp rilis 11).
Igaz ugyan, hogy az ÖPD következő, á p rilis 25-i
szám a bőven ism e rte tte a K B K -val, illetve a
K BV G Y -vel kapcsolatos k ritik a i h a ng okat is. Ezek
so rá b a n m in d en ek elő tt E rw in W ilk e n s cikkét, am e­
ly et a D eutsches A llgem eines S o n n tag sb la tt április
14-i szám ában te tt közzé, m a jd K a rl I m m e r n y ila t­
k o za tát és Dr. H einz K lop p e n b u rg n a k , to v á b b á Dr.
C h arles W e s tn e k a v ietn a m i h a tá ro z a tta l és az
eu ró p ai biztonság k érdésével kapcsolatos h a tá ro z a t
irá n y á b a n te tt elh atáro ló m egnyilatkozásait.
K ülön is foglalkoznunk k ell itt K a rl Im m er k ri­
tik á já v a l (R eform ierte K irchenzeitung, 1968. m áju s
1), — am it ö n m agában véve ellentm ondó n y ilatk o ­
z a tn a k k ell ta rta n u n k . E gyrészt k ijele n ti ugyanis,
hogy „a K elet és N y u g at elle n téte k ö v etk eztéb en
P rá g á b a n nem v o lt lehetséges foglalkozni az a fri­
k aiak, ázsiaiak és d élam e rik a iak p roblém ájával.
M eg m arad tak azoknál a tém ák n ál, am elyekről m á r
évek ó ta részletesen elbeszélgettek egym ással” —
m ásrészt a rró l panaszkodik, hogy „a h a rm a d ik vi­
lágból jö tt k ü ld ö tte k olyan töm egesen és agresszí­
ven lép te k fel sa já t p ro b lém áik k al, hogy a K eletről
és N y u g atró l jövő feleletek n em n y ú jth a tta k m eg­
o ld ást” (W eekbulletin, den H aag, 1968. áp rilis 26,
„Súlyos n y u g a tn é m e t b írá la t a P rá g a i B ékekonfe­
ren ciáv al szem ben”).
A N ouvi T em pi cikke, am ely a prágai d o k u m e n ­
tu m o k ism e rte tésére vállalkozik, egyben k ísérletet
tesz a h a tá ro z a to k értékelésére. Igaz ugyan, beve­
zetőben m egállap ítja, hogy „a III. K B V G Y -ről a
végső d o k u m en tu m o k csak egy külsődleges kép et
a d n a k ”. A teológiai jellegű d o k u m en tu m o k k a l k a p ­
csolatban az a vélem énye, hogy ezek k ö v etk ezet­
lenek, vag y általán o sak , és „azt a veszélyt re jtik
m ag u k b an , hogy egy kereszty én ek á lta l in sp irá lt
h u m an izm u st k e re ssü n k ”. A zonnal hozzáteszi azon­
ban, hogy ezek a d o k u m en tu m o k m in d en n ek elle­
n é re n agyon érdekesek, „ m in t buzd ításo k a keresz­
ty é n ek felé abból a célból, hogy p o litik ai elkötele­
zettség ü k a b é k é é rt m inél m eggyőzőbbé és alapo­
153
 sab b á v á ljé k ” (N ouvi T em pi, R óm a, 1968. áp rilis
14; „K evés a teológia a végső d o k u m e n tu m o k b a n ”).
A BVGY e red m én y eire nézve, k ö zv etlen ü l a d o ku­
men tu m o k a t te k in tv e , pozitív v élem én y t tü k rö z a
következő m eg állap ítás is: „R em éljük, hogy a k o n ­
fe ren c ián elfo g ad o tt h atáro zato k , a v ie tn a m i h á b o ­
rú, az a frik a i h ely zet és az eu ró p ai bizto n ság k é r­
déseiben, a k ereszty én ek et a v ilágesem ények jobb
m egértéséh ez fo g ják v ezetn i” (La Vie P ro te sta n te ,
G enf, 1968. áp rilis 12). A K ereszty én B ékev ilág g yű­
lés h a tá ro z a ta ira nézve ezt á lla p ítja m eg a Ju n g e
K irche cik k író ja is: „A III. K B V G Y ism ét igen sok
segítséget je le n te tt m in d e n k i szám ára, ak i ré sz tv ett
r a jta ” (Ju n g e K irche, 1968. m áju s, H an s J ü rg e n Be­
n e d ik t: „A III. K ereszty én B ékevilágyűlés).
IV. Előrelépés a foga lm i tisztázódás terén
A nem zetközi sa jtó m eg állap ításai sz e rin t a III.
K ereszty én B éke-világgyűlés egyik n ag y ered m é­
n y én ek te k in th e tő , hogy elő relép ett n é h á n y n ag y -
jelentő ség ű fogalom teológiai tisztázása terén .
K ü lönö sk ép p en h á ro m n a g y h o rd e re jű k érd ésb en
n y ú jto tt segítséget a k ereszty én eg y h ázak n ak . Ezek
a követk ező k : 1. A békés egym ás m e lle tt élés é rte l­
m ezése; 2. A b é k e stra té g ia k ia la k ítá sa ; 3. a fo rra ­
dalom teológiai, egyházi értékelése.
„O n d ra fő titk á r h an g sú ly o zta, hogy a békés
e g y ü tté lé st n y ilv án v aló an ú g y k ell é rte n ü n k , m in t
egy d in am ik u s fo ly a m a tn a k arán y o s m é rté k b e n v a ­
ló kifejeződését, n em pedig a sta tu s q u o n a k a jó v á ­
h agyását. K ife jte tte továb b á, hogy szükséges p on­
to san m e g h atáro zn i a b ék e stra té g iá já t, am ely
szem ben á ll az im p erializm u s h áb o rú s s tra té g iá já ­
val. U gyancsak k ü lö n b ség et k ell te n n i a k ö zö tt a
lázadás között, am ely az elszigetelődéshez vezet, és
a fo rra d a lo m között, am ely n e m m e rü l k i a p illa­
n a tn y i p ro te stá lá sb a n , h a n e m egy pozitív p ro g ra m
tisz ta látásáh o z vezet el” (S ette G iorni, R om a 1968.
áp rilis 21, „A B éke s tra té g iá ja ”).
A b ék e s tra té g iá já n a k a szükségességére m u ta t
rá egy fra n c ia k ato lik u s fo ly ó ira t elem ző beszám o­
ló ja is „A b ék e stra té g iá ja : ez az, am i leg in k áb b
h ián y zik n e k ü n k ; ez az a h ián y , a m ire a K B K g y ű ­
lése rá irá n y íto tta a figyelm et. N incs b é k e stra té ­
giánk, csak szándékok, vág y ak , jó a k a ra to k , félel­
m ek v a n n a k és n a iv szek tarizm u s is” (T erre E n­
tière, P a ris, 1968. szep tem b er-o k tó b er, „A p rá g ai
k o n feren cia m ú ltja , jelen e és jö v ő je ”) A fo rra d a ­
lom teo ló g iája te k in te té b e n pedig a K B K k o rá b b i
m u n k á la ta i a III. VGY teológiai b izo ttság án ak az
ered m én y eiv el e g y ü tt az egyik legjelen tő seb b hoz­
zájáru lás, am it a p rág a i m ozgalom az ö k um enikus
tevéken y ség h ez n y ú jto tt.
V. K iem e lk e d ő k érdések
1. V ie tn a m
A III. K BV G Y álta lá n o sa n elism ert, különleges
jelen tő ség et k a p o tt azáltal, h o g y a D élvietn am i
N e m ze ti Felszabadítási F ro nt h iv atalo s k ü ld ö ttség e
m eg jelen t P rá g á b a n és ré sz tv e tt a v itá b a n . A III.
K BV G Y v o lt az első nem zetközi k e reszty én össze­
jövetel, ahol a D élv ietn am i N em zeti F elszab ad ítási
F ro n t küld ö ttség e, m égpedig egy k ereszty én , k a to ­
lik u s szem élyiség m egjelen t. A v ie tn a m i k ü ld ö ttség
igen nag y h a tá s t g y ak o ro lt, és kom oly b efolyással
volt a v itá k k im en etelére. „Az idős v ie tn a m i k a to ­
154
lik u s d e le g á tu s . . . bib liai u ta lá so k b a n ta lá lta m eg
azt az erőt, am ellyel az országa elleni a m erik a i h á ­
borús b eav atk o zást leleplezte. U g y an a k k o r m egin­
d u lta n köszönte m eg a hiv ő k és az am erik a i nép
h áb o rú -ellen es m a g a ta rtá sá t, em lékeztetve a rra ,
h ogy nem léteznek ta rtó s a k a d ály a i a békének,
m e rt h a egyszer a k ato n a i e rő k et v isszahívják, a
béke h elyreáll, és lé tre jö n a v ietn a m i néppel való
b a rá tsá g is” (S ette G iorni, Rom a, 1968. á p rilis 21.)
K ülönösen a h a rm a d ik világ képviselői é rté k elték
igen m ag asra a d élv ietn am i h aza fiak k ü ld ö ttség é­
n e k je le n lé té t: „A N em zeti F elszabadítási F ro n t
k ü ld ö ttség e n agyon reálissá te tte a v itá k a t” (The
G u ard ian , M adras, 1968. m á ju s 9).
2. H a rm a d ik világ
A III. K BV G Y kiem elkedő esem énye, m essze elő­
re m u ta tó jelentősége a b b a n van, hogy a h a rm a d ik
világ eg y h ázain ak képviselői fokozódó erővel vesz­
n e k részt a K B K m u n k á já b a n . E zt érté k e li a nem ­
zetközi sajtóvisszhang, és eb ben az összefüggésben
m eg á llap ítást n y e rt az is, hogy a III. KBVG Y m aga
a h a rm a d ik v ilág ra vonatkozó sok te k in te tb e n
elő b b re v itte az 1966-os E gyház- és T ársad alo m ko n ­
feren cia ered m én y eit (La Vie P ro te sta n te , G enf,
1968. áp rilis 12).
Még a leg tartó zk o d ó b b és le g k ritik u sa b b elem zé­
sek is érté k e lik és elism erik a III. K B V G Y -nek a
h a rm a d ik világ tá rsa d a lm a és e tá rsa d a lm a k b a n a
k ereszty én ek szolgálata te k in te té b e n végzett fontos
m u n k á já t. A z egyik leg fontosabb ered m én y n ek
am a m u n k acso p o rt je le n té sé t te k in tik , am ely a h a r­
m ad ik világ k érd é seit tá rg y a lta . E rre vonatkozóan
a következő fontos m eg á llap ítást o lv a sh a tju k : „A
III. K B V G Y -nek ez a része a h a rm a d ik világ új
tá rsa d a lm á n a k felépítése k érd é seirő l folyó v itá k k a l
világossá te tte , hogy a szegény országokban az egy­
h á zak n em uto lsó so rb an ren d elk ezn ek olyan k i­
em elkedő szak értő k k el, a k ik önálló íté le ta lk o tá sra
és k o n stru k tív közrem ű k ö d ésre képesek az orszá­
g a ik a t érd ek lő v ala m en n y i tá rsa d a lm i és gazdasági
k é rd é sb e n ”. A szerző, E rw in W ilkens — ebb en véli
felfed ezh etn i a III. K BV G Y tu la jd o n k é p p e n i
„egyetlen pozitív te lje sítm é n y é t” (Evangelische
K o m m entare, 1968. m ájus).
Á ltalános az a vélem ény is, hogy a h a rm a d ik v i­
lág képviselői közül k e r ü lte k k i azok az előadók,
a k ik a legérdekesebb r e fe r á tu m o k a t tartották. Ezek
k ö zött is kiem elkedő h e ly e t biztosít a sajtóvissz­
h a n g Sa n ta A n a e lő a d á sá n a k : „ R itk á n m u ta tta k r á
ily en világosan a jelenlegi fejlesztési segély politi­
k a i z sák u tcá já ra. R itk á n in d o k o lták ilyen m eggyő­
zően a fo rra d a lm i változások sz ü k sé g e ssé g é t. . . A
n y u g a ti egyházak fe la d a ta i ezzel világosan adva
v a n n ak , azonban m in d en valószínűség sze rin t épp­
oly kevéssé lesznek készek fo rra d a lm i akciókra,
m in t L atin -A m erik a k ato lik u s egyházai, m elyek
h ián y o ztak e rrő l a k o n fe ren ciáró l” (Ju n g e K irche,
1968. m ájus).
3. A z ifjúság
A nem zetközi sajtó v isszh an g b an n ag y h ely e t fog­
la l el az ifjú sá g k érdésével való foglalkozás. A k ü ­
lö nben is divatos generációs feszültségről a III.
KBVGY k ap csán is so k at írta k . Ez egyike volt a
sa jtó kedvenc té m á in a k (E vangelischer P resse­
dienst 1968. á p rilis 3, N uovi Tem pi, 1968. áp rilis 14,
stb.). Az Ifjú ság i b izottság m u n k á já ró l, igényeiről,
az ifjú ság i k ép v iselőknek a z idősebb vezetőkkel
szem beni m a g a ta rtá sá ró l szenzációs h íre k e t rö p íte tt
 világgá a sajtó . K ülönösen n a g y fig y elm et ébresz­
te tt — b á r n em e g y értelm ű figyelm et, m e rt ném e­
ly ek k ifo g áso lták szereplését — R u d i D u tsc h ke
m egjelenése.
É rd ek es azonban, h o g y az ifjú sá g i résztv evők és
a k o n feren cia vezetőségének v iszonyáról pozitív
m egnyilatk o záso k is o lvashatók. Sőt, az egyik be­
szám oló odáig elm egy, hogy k ije le n ti: A III.
K BV G Y egyike volt azo k n ak a nem zetközi k o n fe­
ren c iá k n a k , ahol az idősebbek figyelm esen h a llg a t­
ta k a fia ta lo k követeléseire, „igyekeztek á tv e n n i az
életet je le n tő kovászt, a m it a fia ta lo k h oztak, de
nem feled k eztek m eg h a n g o z ta tn i a B ék ek o n feren ­
cia elveinek és a k c ió -p ro g ra m ján a k összefüggéseit
sem ” (S ette G iorni, R om a, 1968. á p rilis 21).
4. R óm a i katolicizm us
A III. K BV G Y u tá n je le n tk e z ett ró m ai k ato lik u s
k ö rö k b en olyan kom oly k ísérlet, am ely p o litik ai
elő ítéletek tő l m entesen, teológiai és e g y h áz-értel­
m ezési szem pontból igyekszik fe lm é rn i a K B K
m o zgalm ának jelentőségét. É rdekes olvasni azt a
m eg állap ítást, am ely é rzék elteti a K B K és a tö b b i
ök u m en ik u s szervezetek közötti lényeges k ü lönbö­
zőségeket a ró m ai k a to lik u s k érd és m egközelítése
terén . A K B K -b an reálisab b , n y u g o d ta b b és g y a ­
k o rla tia sa b b az e g y ü ttm ű k ö d é sre való készség,
m en tes a tö b b i nem zetközi egyházi szerv ezetet an y ­
n y ira jellem ző lelkendezéstől és ro m an tik átó l.
„ P rá g á b a n nem olyan m egszállottja i a résztv evők a
katolicizm ussal való párbeszéd n ek , m in t m á r n é­
h á n y év ó ta az E gyházak V ilág tan ácsáb an .” U gyan­
ez a cikk m o n d ja k i azt is, hogy a k ato lik u so k köz­
rem ű k ö d ésén ek n ag y o b b p e rsp e k tív á i v a n n a k a
K B K -ban, m ivel e n n ek gyű lésein m egjelenő róm ai
kato lik u so k n em h iv atalo s egyházi m inőségben
v a n n a k jelen. Ez lehető v é teszi a lényeges k é rd é ­
sek re való figyelést, és kiküszöböli az intézm ényes,
és eg y h ázi-diplom áciai k é rd ések á lta l fe lv e te tt n e­
hézség ek et” (L’Eco, Rom a, 1967. áp rilis 26).
Ig en alapos elem zésnek v e ti a lá a m ozgalm at a
ró m a i k a to lik u s hiv ő k közrem ű k ö d ése szem pontjá­
ból egy te k in té ly e s fra n c ia fo ly ó irat, am ely tö b b ek
kö zö tt ezeket ír ja : „A K B K so hasem u ta s íto tta el a
k ato lik u so k at. D e h a z u d n á n k , h a azt írn á n k , hogy
kezd ettő l fogva k ív á n ta je le n lé tü k e t. . . 1958 k ö rü l
a k e le tie k n e k v o lta k o k aik a r r a a feltev ésre, hogy
a k ato lik u so k egy k ö v et fú jn a k egy bizonyos n y u ­
g ati politik áv al, és sem m iféle találkozás, sem m iféle
párbeszéd n em teszi leh ető v é a k e le ti és n y u g ati
keresztén y ek n ek , hogy kölcsönös m eg ítéléseiket re -
la tiv iz á ljá k .” E zu tán ism e rte ti azt az atm o szféra­
változást, am ely X X III. Já n o s tev ék en y ség e nyo­
m á n k ö v e tk e z e tt be és m e g á lla p ítja : „A K B K k e­
resz ty é n ei n em k é te lk e d te k ab b an , hogy a róm ai
kato lik u so k k ereszty én ek . D e ab b a n k ételk ed tek ,
hogy ezek elfo g ad ják az ő szocializm usukat”. A
K B K p ro te stá n s és o rto d o x résztvevői csupán
egy etlen g esztu st v á rn a k a ró m a i k ato lik u soktól,
nevezetesen, hogy „a ró m a i k ato lik u so k elism erjék
ő k et beszélgető tá rsn a k , és a n n a k te k in tsé k őket,
am ik v aló b an és am ik le n n i a k a rn a k , v a g y is : a szo­
cialista országok p o lg árain ak , a k ik elfo g ad ják a
szociális fo rra d a lm a t.” Igaz ug y an , h o g y a cikkíró
m in d en to v áb b i n é lk ü l fig y elm en k ív ü l h a g y ja azt
a k ö rü lm én y t, hogy a K B K -b an nem csak szocialista
országokban élő k e resztén y ek v a n n a k jelen, m égis
jelen tő s a fe n ti e sz m e fu tta tás (La T e rre E ntiere,
1968. szep tem b er-o k tó b er). A cikk sü rg e ti a k ato li­
ku s b ék e-erő k m in él n ag y o b b a rá n y ú csatlakozását
is a K B K m ozgalm ához: „R em éljük, — írja — hogy
a békeszerető k ato lik u so k k ap cso latb a fognak lépni
a K B K -v al”.
VI. A K e r e sz ty é n B é k e k o n feren c ia jövője
S okan felteszik a III. K BVGY esem ényeinek é r­
tékelése közben azt a k érd ést, hogy m ilyen p e rs­
p ek tív ája, jövője v a n a K B K -nak. N ém elyek szerin t
ö n k ritik a n é lk ü l dolgozik a m ozgalom tá v la ti p e rs­
p ek tív áin , és jö vője a ttó l függ, hogy m eg tudja-e
újítan i önértelm ezését és m u n k a m ó d szere it. E zt a
k ritik a i m egjegyzést nag y o n kom olyan k ell ven­
n ü n k a k k o r is, h a az a szerző, a k itő l szárm azik, a
III. K B V G Y -ről a d o tt terjed e lm e s értékelésében
nem tu d ja e lre jte n i é rth e te tle n m egvetését a K B K
irá n t, s an n a k tö b b esetben, fe ltű n ő m ódon k ife je ­
zést ad (E vangelische K o m m en tar e, 1968 m ájus,
E rv in W ilkens cikke).
Ezzel szem ben áll m ás tu d ó sító k vélem énye, ak ik
a K B K -val szem beni k ritik á v a l ugyan, de m égis el­
ism erik a szervezett k ereszty én b é k e m u n k a szüksé­
gességét. Az ő k érd ése ik et fo g alm azta m eg az egyik
cikkíró így: „L ehet-e véglegeset m o ndani errő l a
gyűlésről? . . . G y a k ra n le h e te tt h a lla n i azt a m on­
d ato t, hogy a K B K -n ak nincs jövője, h a eb ben a
stílu sb a n dolgozik tovább. Ez azonban n agyon sa j­
n álatos volna, m ivel m indazoknak, a k ik a világ bé­
k é jé é rt m u n k á lk o d n ak , szükségük v a n egy jó szer­
vezet segítségére” (K irche u n d M ann, 1968. m ájus,
O tto k a r S chultz: „P rág ai benyom ások”).
A III. K BVGY széles k ö rű sajtóvisszhangja, a
nag y érdeklődés és az ered m én y ek tárg y ilag o s el­
ism erése, to v áb b á a kom oly, építő k ritik á k k ife jté ­
sei m ind a rra m u ta tn a k , hogy a K e re s zty é n B é k e -
konferencia, m in d e n hiányosságával e g y ü tt is, igen
n a g y n élk ü lö zh e te tle n szolgálatot végez a v ilág ke­
resztyénség körében. A döntő lépést, am ely előtt
áll, az egyik beszám oló így fogalm azza m eg: „ A rra
v a n szükség, hogy a p rá g a i ko n feren cia n e h ag y ja
m a g át összezúzatni a h id eg h á b o rú örökségétől, és
ra g a d ja m eg k ét kézzel az ú ja t” (T erre E n tiere, P a ­
ris, 1968. szep tem ber-október, R ob e rt de M ontva­
lon: „A P rá g a i K o nferencia m ú ltja , jelene és jö ­
v ő je ”).
VII. Sajtóvisszhang a szocialista országokban
Szükséges k ü lön is szólni a szocialista országok­
ban m eg jelen t cik k ek rő l és tan u lm á n y o k ró l, m e­
lyek a III. K BV G Y -vel foglalkoznak. Á lta láb a n
m eg állap íth ató , hogy a szocialista országok világi
sa jtó ja is nag y figyelm et szentelt az esem ényeknek.
R endszeresen je le n te k m eg ró la tu d ó sításo k a leg­
nagyobb p o litik ai lapokban. A z egyházi sajtó pedig
terjed elm es, bő beszám olókat hozott. Ez jellem ző
v alam en n y i szocialista országra.
K ülön is k i kell em elni azonban a N ém et D em ok­
ra tik u s K ö ztársaság b an m egjelenő N eue Z eit-et,
am ely m in d en n a p rendszeres tu d ó sítá st közölt,
úgy szin tén a G laube u n d G ew issen, v a lam in t a Be­
gegnung c. ró m ai k ato lik u s folyóirata. A k o rá b ­
biakhoz k ép est hangsúlyozni kell, hogy a lengyel
társa d a lo m m ost elsőízben k a p o tt sokoldalú tá jé ­
k o zta tást a p rág ai tanácskozásokról. A p ro te stá n s
sajtó -o rg án u m o k o n k ív ü l e te k in te tb e n igen nagy
szolgálatot végzett a lengyel P a x szervezet n a p i­
lap ja, a Slowo Pow szechne. A m eg n övekedett sa jtó -
érdeklődés nag y részt a Lengyel Ök u m en ik u s T a­
155
 nács m u n k á já n a k az érdem e, am ely gondoskodott
arró l, hogy a K B K a sajtó k ö zvetítésével m in él szé­
lesebb k ö rb e n ú ja b b k ö v ető k et szerezzen, és a len ­
gyel tá rsa d a lo m egyre jo b b a n m eg ism erje a K BK
célkitűzéseit.
VIII. N é h á n y záróm egjegyzés
Rá k ell m u ta tn u n k e n n ek az összefoglalásnak a
h iány o sság aira. S ajnos n ag y o n kevés és h iányos
sajtóv isszh an g é rk e z e tt el hozzánk az E gyesült Á l­
lam okból és a h a rm a d ik v ilág országaiból. J a p á n ­
ból sem m it sem h a llo ttu n k , A frik áb ó l egy etlen tu ­
dósításró l sem v e ttü n k h írt. D él-A m erik áb ó l egyet­
len rö v id h íra d á s ju to tt el hozzánk, a Rio de la
P la ta -i evangélium i vald en s egyház lap jáb ó l, M en­
sajero V aldense, — Correos del U ru g u a y (1968. jú ­
lius 30-i szám a). E bben a cik k b en Em ilio C astro ta ­
láló an fo g lalja össze a K B K lén y eg ét: „A K BK
azoknak a k ereszty én ek n ek a találkozó helye, akik
a közös h itb e n te stv é re k n e k ism erik fel egym ást, és
u g y a n a k k o r tu d a tá b a n v a n n a k a p o litik ai és tá rs a ­
dalm i k érd ések b en m eglévő különbözőségeiknek . . .
A dialógus és a kölcsönös korrek ció fokozza a k e­
reszty én ek n ek azt a képességét, hogy az igazságos­
sá g é rt és a b é k é é rt h a rc o lja n a k .”
Dr. Tó th Károly
MARXISTA SZERZŐK A PÁRBESZÉDRŐL*
1. ALKOTÁS ÉS SZABADSÁG EGY HUMÁNUS
TÁRSADALOMBAN. A m arxisták és keresztények
M arianské Laznéi dialógusának (1967. ápr. 26—30.)
re f e r á tu m a i= Világosság. 1967. 7/8. sz. melléklete.
3—27. l.
A referátum ok szerzői:
GARAUDY, Roger: Alkotás és szabadság. 3—6. l.
KALIVODA, Robert: A kereszténység az emberi
emancipáció folyam atában. 7—10. l.
PRUCHA, Milan: Embernek lenni. 10—15. l.
MACHOVEC, M ilan: Megtalálni az élet értelmét.
15—18. l.
GRUPPI, Luciano: Közös felelőség a jövőért. 18—
21. l .
AZCARTE, Manuel: A dialógus előrehaladása és
az emberi szabadság. 21—26. l.
GARDAVSKY, Vitezslav: A politikum és a hu­
mánum. 26—28. l.
2. AZCARTE, M anuel: A dialógus előrehaladása és
az emberi szabadság. = Világosság. 1967. évf. 7/8.
sz. L.: 1. tételt.
3. Cselekvés és párbeszéd. A dialógus hazai lehetősé­
gei. = Világosság. 1966. 11. sz. 648. l. (Szerkesztő­
ségi cikk.)
4. Dialógus Erlangenben. Szubjektív vélemények egy
nyugat-németországi útról. Ism. Tordai Zádor. =
Világosság. 1966. 4. sz. 250—251. l .
5. A dialógus értelméről. Vita Salzburgban m arxisták
és katolikusok között. = Világosság. 1965. 7/8. sz.
409—414. l.
6. A dialógus kérdései a „Neues Forum ” hasábjain.
Ism.: VK. FT. = Világosság. 1968. 6. sz. 371—375. l.
7. FARNER, Konrad: A dialógus m arxista szemmel.
= Világosság. 1968. 5. sz. 314—318. l .
8. GARAUDY, Roger: Alkotás és szabadság. = Vilá­
gosság. 1967. 7/8. sz. L.: 1. tétel.
9. GARAUDY, Roger: K ultúra és vallás. Gondolatok
a párbeszédhez. = Világosság. 1964. 12. sz. 713—
717. l.
10. GARDAVSKY, Vitezslav: A politikum és a hum á­
num. = Világosság. 1967. 7/8. sz. L.: 1. tételt.
11. GRUPPI, Luciano: Közös felelősség a jövőért. =
Világosság. 1967. évf. 7—8. sz. L.: 1. tételt.
* R endszeres teológiai sza kta n fo lya m ra készített
ö ssze á llítá s.
156
12. Ideológiáról, kultúráról. A Francia Kommunista
P árt K. B. vitájának anyaga. Bp. 1966. Kossuth.
457. l. (Korunk világnézeti kérdései.)
13. KALIVODA, Robert: A kereszténység az emberi
emancipáció folyamatában. = Világosság. 1967.
7/8. sz. L.: 1. tételt.
14. KORUNK ÉS AZ ERKÖLCS. Etikai vita a Gramsci
Intézetben. Ford.: Rozsnyai Ervin. Bev.: Huszár
Tibor. Bp. 1967. Kossuth. 202. l. (Korunk világnézeti
kérdései.)
15. LUDASI M ária: Ember versus történelem? Hozzá­
szólás a M arianské Laznéi dialógus egyes hozzá­
szólásaihoz. = Világosság. 1967. 10. sz. 624—626. l.
16. LUKÁCS József: Dialógus Chiemsse-ben. = Vilá­
gosság. 1966. 7/8. s-z. 394—401. l.
17. LUKÁCS György: — levele a m arxizmus és a ke­
reszténység viszonyáról. = Világosság. 1968. 7/8. sz.
546—547. l .
18. LUKÁCS József: A dialógus igazi pólusai. Hozzá­
szólás a keresztény humanizmus és m arxista hu­
manizmus vitájához. = Világosság. 1966. 7/8. sz.
326—329. l .
19. LUKÁCS József: A párbeszéd nem öncél. M arxis­
ták és keresztények genfi dialógusáról. = Világos­
ság. 1968. 7. sz. 385—391. l.
20. LUKÁCS József: Történelem és felelősség. (1967.
ápr. 27—30. között M arianské Laznéi dialógus
ism.) = Világosság. 1967. 6. sz. 331—336. l.
21. LUKÁCS József: Újabb lépés a párbeszéd útján.
A m arxisták és a keresztények M arianske Laznei
dialógusáról. = Világosság. 1967. 7/8. sz. 385—393.
22. MACHOVEC, Milan: Megtalálni az emberi élet ér­
telmét. = Világosság. 1967. 7/8. sz. L.: 1. tételt.
23. MARXISTÁK ÉS KATOLIKUSOK DIALÓGUSA
BÉCSBEN. (1965. m áj. 21—22.) Ism.: OK. = Vilá­
gosság. 1965. 9. sz. 571—573. l.
24. NÉMEDI Dénes: A dialógus problémái. A dispu­
tacion Zwischen Christen und M arxisten c. kötet
kapcsán. = Alföld. 1968. 7. sz. 45—50. l.
25. A PÁRBESZÉD ÉS A PÁPA ELSŐ ENCIKLIKÁ­
JA. = Világosság. 1964. 9. sz. 513—516. l .
26. A PÁRBESZÉD ITÁLIÁBAN. Problémák, eredmé­
nyek,l nehézségek. = Világosság. 1967. 9. sz. 433—
437. l.
27. PÁRBESZÉD FRANCIA KATOLIKUSOK ÉS
MARXISTÁK KÖZÖTT. Ism.: Tordai Zádor. =
Világosság. 1965. 6. sz. 378—379. l.
28. PRUCHA, Milan: Embernek lenni. = Világosság.
1967. 7/8. sz. L.: 1. tételt.
29. SIPOS János: A dialógus lehetőségei és koirlátai.
„A kiátkozástól a párbeszédig.” Vita Franciaor­
szágban Garaudy könyve körül I. = Világosság.
1967. 1. sz. 10—17. l.
30. SIPOS János: A dialógus elvi problémái. „A kiát­
kozástól a párbeszédig.” Vita Frarciaországban
Garaudy könyve körül II. = Világosság. 1967. 2.
sz. 89—97. l.
31. SZIGETI József: M arxista politika és kommunista
humanizmus. = Világosság. 1966. 6. sz. 321—325. l.
32. TOGLIATTI, Palm iro: Az ember sorsa. Kommu­
nisták és katolikusok a világ békéjéért folytatott
harcban. = Világosság. 1963. 7/8. sz. 411—414. l.
33. TORDAI Zádor: Az alkotás problémái — teilhar­
dista és m arxista szemmel. = Világosság. 1967. 11.
sz. 692—693. l.
34. TORDAI Zádor: A dialógus gyakorlatából. Teilhad
de Chardin tanulm ányi hete. Vézelay, 1966. =
Világosság. 1966. 11. sz. 669—673. l.
35. TORDAI Zádor: A konvencia jövője: elidegenedés
vagy szabadság. = Világosság. 1967. 4. sz.
201—203. l.
36. VARGA Iván: A dialógus lehetőségei. = Világos­
ság. 1965. 2. sz. 65—69. l.
37. VARGA Iván: Szocializáció és emberi cselekvés.
— Világosság. 1967. 4. sz. 199—201. l.
Összeállította:
Peleskey György
VILÁGSZEMLE
A zsinat és az új katolikus teológia
Rádióelőadás G. C. B e rk o u w e r professzor k ön yvéről
Az aláb b i elő ad ásb an D r. E rw in Fahlbusch,
a b en sh eim i F elek ezettu d o m án y i In tézet ve­
zető teológiai m u n k a tá rs a ism e rte tte 1969.
m árc. 3-án a D e u tsc h la n d fu n k - b an az ism ert
h o llan d professzo rn ak , a zsin at re fo rm á tu s
m egfigyelőjének n ém et n y elv en n em rég m eg­
je le n t könyvét.
A n ém et k ato lik u s p ü spökök fu ld a i tan ácskozá­
sáról k ia d o tt pászto rlev él p an aszo lta a h ívők „nö­
vekvő n y u g ta la n sá g á t a h it és az egyházi é le t” fö­
lött. N y u g talan ság ró l, sőt v álság ró l v aló b an leh et
beszélni a ró m ai egyházban, a m in t n é h á n y h e te az
O sserv ato re R om ano is jellem ezte a h elyzetet. K e­
m ényen eg y m ásn ak ü tk ö z n e k „az egyház d em o k ra­
tizálásáró l”, a p ap i „ h iv a ta l” és a la ik u su k viszo­
n yáról, az egyház tá rsa d a lm i-p o litik a i felelősségé­
ről szóló nézetek. K om oly ellen tétek jelen tk ezn ek
a pap ság és a cö libátus k é rd éséb en ; az iste n tiszte­
leti ren d rő l, á lta lá b a n az egyházi élet stílu sá ró l fo­
lyó v itá k b a n . N y íltan k érdésessé teszik a p áp ai te ­
k in té ly t is, a m in t a születésszabályozásról k iad o tt
enciklika v itá ja m u ta tja . S o k an ú g y vélik, hogy az
egyházi v álság n em szorítkozik az egyházi s tru k ­
tú ra k érd éseire, az egyház szavahihetősége forog
kockán. A ggódva k é rd ik : h o g y an leszü n k ú r r á a
h it v álság án ?
A n ém et p ü spökök a hiv ő k n y u g ta la n sá g á t „az
egyháznak a zsin at á lta l k iv á lto tt m eg ú ju lási len ­
d ü letév el” hozzák összefüggésbe. Ü dvözlik „a szé­
les k ö rű , eleven p árb eszéd et az egyházon b e lü l”,
de e g y ú tta l k ö telesség ü k n ek ta r tjá k m egm ondani,
„hol fen y eg etik a teológiai eszm ecserék felbom lás­
sal az egyház h itét. E lism erik, hogy „a teo ló g iának
nem csekély része v o lt az egyház zsin ati m e g ú ju ­
lá sá b a n ”. F éln ek azonban az egyház és a teológia
közti feszültségtől, m e rt a m ai teológiai m e g n y ilat­
kozások tú ln y ú ln a k az egyházi tan n y ilatk o zato k o n .
F e n n ta rtá so k jele n tk e z n ek az egyházi „ ta n te k in té ­
ly ek k el” szem ben és ezek n em m a ra d n a k m in t el­
m élkedési k ísé rle te k a dolgozószobákban, h an em
széles n y ilv án o s v isszhangot k eresn ek és ta lá ln a k
is. A p ü spökök n y ilv án ag g ódnak a ró m ai k a to ­
likus teológia szellém ének m egváltozása m iatt,
am ely egy n em zedék ó ta u ta t tö r és k iv á lto tta a
II. V a tik á n i Z sin at h alad ó irá n y z a ta it.
G e rrit C ornelis B e r k o u w e r k ö n y v én ek tá rg y a a
róm ai k a to lik u s teológiának ez a válto zása és viszo­
nya az egyházhoz. E zt segít m eg v ilág ítan i és m eg­
érten i. A szerző h a z á já n k ív ü l is tek in té ly e s dog­
m a tik u sa a h o llan d re fo rm á tu s egyháznak. M űve a
zsinaton lá th a tó v á v á lt p ro b lém ák és feszültségek
elem zésére szorítkozik ugyan, m égis időszerű
könyv. A zsin ato n n a p o n ta v ita to tt k érd ések
ugyanis to v á b b ra is n y u g ta la n ítjá k a ró m ai k a to ­
likus eg y h ázat és u ra ljá k az eszm ecserét. B erkou­
w er írja :
„Könyvem, m int címe is m utatja, a zsinati esemény
egészen sajátos körével foglalkozik. Módomban állt a
katolikus egyház sok belső problém ájával érintkezés­
be jutni, nemcsak bizonyos közlemények által, hanem
irányadó és vezető személyiségekkel való érintkezés
útján is; így egyre inkább meggyőződhettem a mesz­
szemenő kapcsolatról a katolikus egyház és korunk
teológiai áram latai között. Az összefüggés közöttük
oly nyilvánvaló, hogy senki sem tagadhatja, az evan­
géliumi egyházakban se m . . . M egpróbáltam ezt az
összefüggést és a benne rejlő feszültséget abban az
időpontban megvilágítani, amikor a zsinat még jav á ­
ban folyt, és döntésekről még alig volt szó. A zsinat
befejezése után sem volt okom elemzéseim felülvizs­
gálására. Sőt a későbbi fejlődés azt m utatja, hogy ezek
a problém ák feszülnek a zsinati döntésekben és a je­
lenlegi időszakban egyaránt.”
Egy bevezető fejezet u tán , am ely X X I I I . János
szem élyiségét, eszm élődésre és b ű n b á n a tra irán y u ló
felh ív á sá t m é lta tja, le írja a szerző a róm ai k a to ­
lik u s eg y házban leg ú jab b a n m egfigyelhető légkört.
Beszél a „n y ílt k ato licizm usról”, am ely a világhoz
és an n a k k érdéseihez fo rd u lt. K ilé p ett az elszige­
teltségből és a védekezésből. A triu m fálizm u s szel­
lem e elm últ. P árb eszéd et k eresn ek m indenkivel.
Az egyház azon gondolkodik, hogy „m it je le n t az
új időkben az egyház tan ítá sa, bizonyságtétele ön­
m aga és a k ív ülállók szá m ára”.
„Nem kell csodálkoznunk — írja —, hogy egy nyílt
katolicizmusnak ez a megváltozott m agatartása bizo­
nyos következményekkel járt. Ha nem az a cél, hogy
„a m ásikat” visszaverjük, vagy előle elzárkózzunk,
akkor terünk nyílik önmagunk kiigazítására és m in­
den torzkép félretételére is. Főként ez tűnik fel abban
a változásban, amely m indnyájunk szeme láttára a re­
formáció katolikus megítélésében végbement. A m it e
ponton most meg kell állapítanunk, az korábban el­
képzelhetetlen volt.”
B erk o u w er b e m u ta tja , hogy m ilyen erőteljes
m érté k b e n vizsgálta felü l és ra g a d ta m eg a teoló­
gia a reform áció ró m ai k ato lik u s szem léletét és in ­
d íték ait. É rték elik L u th e rt, és a m egigazulás ta n á ­
b a n többé nem lá tn a k lényegbevágó n é ze teltéré st;
m a lehetségesnek ítélik a találk o zást R óm a és a re ­
form áció között. Ily en változást B erk o u w er szerint
a tö rté n e lm i k u ta tá s okozott, am ely jobb b ete k in ­
té st hozott a fo rrá so k b a és a k tá k b a , nem k ü lö n b en
a ró m ai k ato lik u s teo ló g ián ak az a fáradozása,
hogy tú l a hagyom ányos polém iákon, m eg értsék a
re fo rm á to ri ta n ítá so k a t és ú jra értelm ezz ék a tr i­
d en ti z sin a t h a tá ro z a ta it, m eg az eleddig elfoglalt
álláspontokat. E teológiai m u n k a lá ttá ra a róm ai
egyház elé k e rü l dogm ái v á lto z h a tatlan ság á n a k
k érdése — ez a k érd és belső feszültségeket v á lt ki
és sok n y u g tala n ság o t kelt. L ehet-e k ija v íta n i a ko­
rá b b i ta n n y ila tk o z a to k a t?
„A római egyház új értelmezésének szakaszáról be­
szélhetnénk. A most feltörekvő problém ák m ind egy
új értelmezésre irányuló tudatos fáradozással függnek
össze. Ezzel azonban további nehéz kérdés elé kerü­
lünk, m ert értelmezni különböző módon lehet. Van
olyan értelmezés, amely egy új időben tudatosan meg­
őrzi a m últtal való folyamatos és hűséges kapcsolatot.
De van olyan értelmezés is, amely az értelm ezett do­
log jelentős ,á tértékelésére’ vezet. Mondhatni, hogy a
katolikus egyház belső feszültségei alapjában ebben a
két lehetőségben rejlenek. De a katolikus egyházon kí­
vül is vannak egyesek, akik az új teológiai gondolko­
dásban inkább egy ,átértékelést’ látnak, semmint való­
di értelmezést.”
A dogm a v álto z h a ta tla n ság á n a k és válto zh ató sá­
157
 g á n a k p ro b lé m á já t, am ely et B erk o u w er a tö rté n e l­
m i változás m a oly erős tu d a tá v a l összefüggésben
lát, a k ö n y v jog g al fe jti k i részletesen. H iszen ez a
jelen ség nem csak a ró m ai k a to lik u s teo ló g iát fog­
lalk o ztatja. A p ro te sta n tiz m u s is e lju to tt a r r a a be­
lá tá sra , hogy a h itn y ila tk o z a to k is k ö tv e v a n n a k
korukhoz, a legszorosabban összefüggnek k e letk e ­
zési id e jü k szellem i és tá rsa d a lm i feltételeiv el és
alá v a n n a k v etv e a tö rté n e lm i v áltozásoknak. B er­
kouw er elbeszéli a dogm afejlődés p ro b lé m á ján a k
kato lik u s v itá já t, am ely N e w m a n b íb o ro sn ak a k a ­
tolikus v a llá sra való á tté ré se ó ta éleződött ki, a szá­
zadfo rd u ló id e jé n a m o d ern izm u s k ö rü li h a rc b a n
h á tté rb e szorult, a zsin ato n ism ét jelen tő s szerepet
já tsz o tt és to v á b b ra is m egoldatlan. D e a szerző
nem csak beszám ol, h a n e m m ag a is élén k en állást
foglal. Őt az fo g lalk o ztatja, hogy m ik ép p en leh et
a v álto záso k at az egyház beszédében és te tte ib en
szem léletessé ten n i, an élk ü l hogy feláld o zn án k azt
a h ite t, hogy az eg y h ázat a Lélek vezérli és m inden
igazságra el fo g ja vezetni.
„Teljesen világos, hogy nemkatolikus oldalról semmi
ok sincs lenézni azt a zsinatot és azt a teológiát, amely
oly sok problém ával vívódik és ezt nem tudja és nem
is akarja titkolni. M ert a zsinattal kapcsolatban lát­
hatóvá lett kérdések — legalább jelentős részükben —
m indnyájunk kérdései. Ha ezt felism erjük, akkor
szem lélhetjük e kérdések jelentőségét az egyházak
egymáshoz való viszonyában és komolyságukat „a má­
sik ” fél szám ára. És eb b en szó sincs v alam i re la tiv iz­
musról, hanem annak a tudatáról van szó, hogy az
evangéliumhoz való hűség m indnyájunk ügye a for­
gandó időben, mindazzal a változékonysággal, amely
most majdnem m indnyájunkat oly elevenen foglal­
koztat.”
K ön y v e to v áb b i fejezetéb en a szerző olyan zsi­
n a ti tá rg y a t ra g a d m eg, am ely az eg y h ázak között
a klasszikus k o n tro v e rz té m ák közé ta rto z ik : a
S zen tírás és a h ag y o m án y k érd ését. I tt is b e m u ta t­
ja az ú j teológiai gondolkodás erős h a tá s á t, am ely
k o rá b b i ta n n y ila tk o z a to k a t m ásk ép p en értelm ezve
ta g a d ja a k ije le n té s k é t egym ás m ellett álló fo rrá ­
sán a k létezését, n ev ezetesen a S zen tírás m e lle tt a
h ag y o m án y szentségét. P ersze a zsin ati k o n stitúció
nem felelt m eg egészen a teológia előretörésének.
Az ú j teológia csak a n n y ib a n érv én y esü lt, hogy a
zsinat é rté k e lte a m o d ern tu d o m án y o s b ib lia k u ta ­
tá s t és ezzel erősebb érd ek lő d ést ta n ú síto tt a Biblia
irá n t. E gyelőre n y itv a m a ra d t a b ib lia tu d o m á n y és
a ta n te k in té ly viszonya. B erk o u w er a ró m ai k a to ­
lik u s bibliai exegézis tö rté n e té n e k h á tte ré b e n r á ­
m u ta t a k érd és közp o n ti jelentőségére.
„Mindenek előtt az ún. ,form atörténeti’ módszer ke­
rü lt a katolikus bibliatudom ány érdeklődésének kö­
zéppontjába. Világos a jelentősége annak, hogy a ka­
tolikus egyháztan az újszövetségi kijelentésen kíván
nyugodni és azzal összhangban akar lenni, am int töb­
bek között a prim átusnak és Péter és utódai csalat­
kozhatatlanságának bibliai indokolásából kitűnik. Az
evangéliumokat illető egyes újabb megfontolásokból
kifolyólag felm erül a kérdés, vajon ezek az eredmé­
nyek összeegyeztethetők-e az evangéliumok korábbi ér­
telmezésével, am elyre az egyháztan bibliai megalapo­
zását építették. A katolikus bibliatudom ány exiszten­
ciális problém ájáról beszélhetünk.”
B erk o u w er a zsin ati esem én y ek et m in d ig az egy­
h áza k hagyo m án y o s v ita p o n tja ira való te k in te tte l
nézi. N em u tolsó so rb a n ide ta rto z ik a p rim á tu s és
a p áp ai csala tk o z h a tatla n sá g kérdése. L épésről lé­
pésre k ö v eti a szerző a belső k a to lik u s v itá t, kezd­
ve az első v a tik á n i zsinattól, am ely kötelezőleg
m egfogalm azta a p áp ai csalatk o zh atatlan ság o t. Is­
158
m e rte ti a p ro te stán s teológusok érveit, k ritik a ila g
továbbviszi és szem besíti a p rim á tu s és az episcopá­
tu s viszonyára vonatkozó ú ja b b k ato lik u s eszm él­
kedéssel, to v á b b á az egyházi h iv a ta lra és az egy­
h ázi s tr u k tú rá ra vonatkozó m egváltozott szem lélet­
tel. K iem eli, hogy a II. V atik án i Z sinaton az ek k le­
ziológiai k é rd ése k b en eltolódott a h an g sú ly : a
klasszikus ró m ai ekkleziológia jogi elem eivel szem ­
ben az egyháznak, m in t Isten ván d o rló nép én ek é r­
telm ezése n y o m aték o sab b an érv én y esü lt. Ez az új
róm ai k ato lik u s teológia gyüm ölcse, am ely nem csak
a sa já t te rü le té n já r következm ényekkel.
„Magától értetődik, hogy az egyháznak m int Isten
népének a látása „másokra” nézve is jelentőséggel bír
és következményekkel jár. Ez m ár abból a tényből is
következik, hogy a trium fálizm ussal való szembefor­
dulás sokkal kevésbé apologetikus és polemikus. Egy
evilági önérzet széttörése után a „másokra” tekintő ré­
gi kategóriák nem használhatók m ár olyan könnyedén,
m int azelőtt, amikor minden problém átlannak lá t­
szott: egyik oldalon az Egyház, másikon a zsidók, po­
gányok, eretnekek, szakadárok. A „többieket” nem le­
het többé a korábban használatos fekete-fehér sémá­
val egyszerűsítve leírni.”
A belső egyházi eszm ecserében a szerző félre nem
ism erh ető válto zást á lla p ít m eg a régi k ato lik u s
alapelvvel szem ben, am ely szerin t „az egyházon k í­
v ü l nincs üdvösség”. Á rn y a lta b b a n ítélik m eg m a
azokat, ak ik k ív ü l á lln ak a ró m ai egyházon. M eg­
vizsgálja a különböző okokat, am elyek en n ek az
elvnek új értelm ezését előidézték és b e m u ta tja ,
hogy m ilyen nehéz pro b lém a elő tt áll itt a róm ai
k ato lik u s egyház. N em a d h a tja fel azt az igényét,
hogy az üdvösség teljessége csak őbenne ta lá lh a tó
m eg; de azt sem ta g a d h a tja , hogy igazi K risz tu s-
hivők és ü d v ja v a k v a n n a k az ő falain k ív ü l is, sőt
csoportok, am elyek joggal nevezik m ag u k a t egy­
háznak. Él kell to v á b b á ism ernie, hogy Isten k e­
gyelm e és üd v e m in d en em b er felé irán y u l, a teoló­
giáb an m á r „anonym keresztén y ség rő l” beszélnek
a vallásokban. A szerző u tánanyom ozódik a n n a k a
kom oly teológiái fárad o zásn ak és a szavahihetősé­
g é rt folyó küzdelem nek, am ely ezekben a nehéz
kérd ések b en lá th a tó v á le tt; ez őt is m eg rag ad ja és
p ro te stá n s teo ló gusként p é ld át ad az őszinte esz­
m ecserére.
„Senki sem jogosult a katolikus egyházra nézve
olyan következtetések levonására, amelyeket őmaga
még nem vont le és nem is óhajt levonni. De a szava­
hihetőség bibliai-kritikai motívumában dinamikus és
leleplező erő van. Erről az erőről lehet a kontrover­
ziában beszélni, anélkül, hogy egyfajta protestáns
triumfálizmusba esnénk.”
K önyve utolsó fejezetéb en a szerző a m ariológiá­
v a l foglalkozik. A m in im alisták és m ax im alisták
között folyó zsinati b irkózásban, v ajo n to v áb b szé­
lesítsék-e a M ária-d o g m ák at, a szerző ism ét rá m u ­
ta t, hogy a zsinaton a kereszty én h it alap k é rd é seit:
a k in y ilatk o z ta tás, az in k arnáció, az istennépe, a
m egváltás, az em ber üdvössége k érd éseit v ita ttá k .
Elem zései u tá n B erk o u w er azt a m érleg et v o n ja
meg, hogy benyom ása sze rin t a jövő n y itv a m a ­
ra d t és nem leh e t m egm ondani, hogy m ilyen irá n y ­
b a fog vezetni a v ilág b an a ró m ai egyház ú tja .
R en d k ív ü l n a g y jelen tő ség et tu la jd o n ít az egyház
és a teológia viszonyának. A zsinaton különböző
o ld alakról aggodalm askodó és k ritik u s h angok szó­
la lta k m eg, am elyek az egyházi ta n ítá so k n a k az új
teológia részéről tö rté n ő értelm ezéseitől és a tö r­
té n e ti gondolkodás erő sb ödő h a tá sá tó l fenyegetv e
lá tjá k az egyház és a dogm ák folytonosságát. K on­
zerv atív és h alad ó erő k á lla n a k szem ben egym ás­
sal.
„A konzervatívok és haladók ellentétében mi a tör­
ténetiség folyam atának m éltánylását, a történeti gon­
dolkodás hatását látjuk az egyház életében. Világos,
hogy ez az ellentét nem függ össze az idősebb s fiata­
labb nemzedékek különbségeivel. Nem lehet lokalizál­
ni és éppen ebben mutatkozik sürgőssége és jelentősé­
ge. A katolikus egyház számára nagy kérdés az, hogy
melyik szárny kerekedik felül és hogy világosan meg­
értik-e a dilemma hátterét. Majd minden kérdés sze­
repet játszik ebben: az egyházi m int vándor istennépe.
nagykorúsága, engedelmessége és szabadsága, tekinté­
lyének neme (főleg a pápáé), a laikusok, a karizmák,
az egyházi hivatal, m int szolgálat, a tudomány, ered­
ményei és korlátai, a történetkritikai íráskutatás, a
fejlődés, az erkölcs, a hivatás a világban, a ,másokhoz’
való viszony.”
B erk o u w er m eg m ag y arázta és é rth e tő v é te tte
kön y v éb en a zsinaton m eg n y ilv án u lt feszültsége­
ket, am elyek a zsin at u tá n i h ely zetb en m ég foko­
zo ttab b m é rté k b e n érzékelhetők. E gzisztenciális je ­
lentőséget tu la jd o n ít nek ik , m e rt v aló b an bizonyos
veszélyekkel já rn a k és m eg h atáro zzák az egyház
ú tjá t. A zsin at nem fe le lt e g y értelm ű en a tá rg y a lt
kérd ések re, in k á b b egy átfogó sokféleséget te tt fel­
ism erhetővé, ahog y an B erk o u w er u tó szav a k ifejti.
„A belső problém ák követkeménye, hogy a zsinat
után a feszültségek m egm aradtak és hogy különböző
irányú értelmezések és különböző hangsúlyok lehetsé­
gesek továbbra is, aszerint, hogy ökumenikus vagy ha­
gyományos szempontból látjuk-e a zsinatot. Nem sza­
Az új holland katolikus katekizmusról
M it ta n ít az új, h o llan d k a to lik u s k atek izm u s az
em b er ered etérő l, jö v ő jérő l? H ogyan m érlegeli a
S z e n tírá st? M it m ond az E g yházról és h iv a ta láró l?
H ogyan é rté k e li a refo rm áció t, inkvizíciót, szek tá­
k a t és az ö k u m en ik u s m ozgalm at? M iben lá tja a
k ato lik u s és p ro te stá n s e m b e rtíp u s k ö zö tti k ü lö n b ­ nem igen tudott a fejlődéselmélettel m egbarátkozni; a
séget? H ogyan v élek ed ik a h itrő l, tu d o m á n y ró l és
m űvészetről?
C sak egyes részek et k ív án o k ebből a v allástan i
m ú zeu m n ak n evezhető k ö nyvből m eg szó laltatni
Csak k ev eset m u ta to k be, de azt elég részletesen,
hogy a n n a k szinte m ég a lev eg ő jét is b e szip p an t­
hassuk. H O ZZÁ SZÓ LÁ S cím én fűzöm hozzá m eg­
jegyzéseim et.
1. AZ EM BER EREDETE. A félm illió év előtt a fejlődéselmélet még nem egészen bebizonyított, de
élt au stralo p ith ecu s, m ajo m szerű lén y m a ra d v á ­
ny ai a rra eng ed n ek k ö v etk eztetn i, hogy az in ­
káb b h a so n líto tt az em berhez, m in t a m ai m ajm ok
és ta lá n ebből fe jlő d ö tt k i az em ber. Ez n em le n ­
ne m éltatlan , hiszen a B iblia szerin t m ég k eveseb­
bet érőből, agyagból lett. A B iblia m e lle tt is m eg
leh et b a rá tk o z n i ezzel a g o n d o lattal, m e rt ez nem
te rm észettu d o m án y i könyv, h a n e m in k á b b elbeszé­
lés, m ely isten i fé n y t k ív á n v e tn i a m eglevő világ ­
ra. A k iin d u ló p o n t m ég sötétség b e burkolózik.
E zért h an g sú ly o zn i kell, hogy az em b er e red etére
vonatkozó elm életek, időszám ítások, az egyes fázi­
sok közötti összefüggések m in d b izonytalanok. Ki
tu d ja m egm ondani, hogy az a u stra lo p ith e c u s vagy
valam i m ás e m b e rfa jta v aló b an m ás em b ern ek n e­
vezhető-e? Igaz, sok m in d en az em b er irá n y á b a
m u tat, de ez m ég n em világos válasz. N em szabad
elfelejteni, hogy az em b er és az á lla t k özött m ély
bad ebben tisztességtelen vagy önkényes m agatartást
látni, csak a rokonszenv v álto zatait. . . A katolikus ügy
lényegével összefüggésben azonban nagy jelentősége
van, hogy tudjuk: az egyes megoldatlan kérdések kö­
zepette maga a pápa miképpen vezeti egyházát a m in­
denki által óhajtott egység útján és miképp juttatja
kifejezésre az egyházak ,önértelmezését’ . . . Tény, hogy
a pápa mindig nyomatékosan óvott a túl messze me­
nő változásoktól. . . Bár állandóan beszél a katolikus
ökumenizmus nagy gyüm ölcseiről. . . és a ,dialógus
szimfóniájáról’ ..., de ez nem zárja ki, hogy tudatá­
ban v a n : a nehézségek még megoldatlanok. . . ”
B efejezésül B erk o u w er leszögezi, hogy az egyház
és a teológia viszonya és e n n ek m in d en bo n y o lu lt­
sága nem csak a ró m a i k a to lik u s egyház kérdése.
Úgy véli, hogy R óm a és a reform áció k ö zött nö­
vekvőben v an egy közös felism erés: az egyháznak
szem be k ell néznie az új kérdésekkel. E zekben a
p ro b lé m ák b a n a m i k o ru n k összpontosul, az em ­
b e ri élet tö rtén e tisé g e és változékonysága, de fo ly a­
m atossága is m in d en változásban. S en k i sem m a ­
ra d h a t itt pu szta nézője egy te o re tik u sa n érdekes
jelenségnek. A p ro te stá n s teológia ép púgy h iv a to tt
itt, m in t a ró m ai k ato lik u s az evangélium közös
szolgálatára. „Az agy ag ed én y ek b en levő k in c sre ”
eszm élve, az egész egyház szavahihetősége forog
szóban.
B erk o u w er jó és tan u lság o s k ö n y v et írt. T ájékoz­
ta t és se rk e n t: elem zésein gondolkodva ahhoz is
segíthet, hogy k o ru n k teológiai és egyházi k é rd é ­
seiben m eg ta lá lju k a m é rté k e t és irán y t.
Dr. E rw in Fahlbusch
szakadék tátong. Az em ber e red ete örök hom ályba
b orult. M ég nagyobb köd üli m eg azt a k érd ést,
hogyan á llt elő az élettele n anyag.
HOZZÁSZÓLÁS. 1935-ben Ábrahám Ambrus még
szárm azástant csak filozófiai szempontból tartotta
megengedhetőnek m int hipotézist. — Szentiványi Ró­
bert m ár többet m ond: „Ádám látom ása . . . nem mond­
ja, hogy a szervetlen anyag alakult-e isteni parancs­
szóra emberi testté, vagy egy magasabb emlős testét
használta-e anyagnak a Teremtő.”. Gál Ferenc m ár le­
hetségesnek tartja, hogy az állat testéből fejlődött ki
a testünk. — Görgényi professzor X II. Pius pápa nyi­
latkozatára hivatkozik, melynek lényege így hangzik:
nincs ellentétben a Kinyilatkoztatással, ha elfogadjuk,
hogy a lélek Istentől terem tetett. — Ebben a kérdés­
ben én tartózkodó vagyok. — Ha az australopithecus
értelmesebb volt, m int a mai majom, m iért h alt ki és
félmillió év m iért nem volt elegendő ahhoz, hogy a
mai majom ezt a lem aradást behozza? A fejlődés
nem mindig felfelé ívelő; az emberi történelem nem
tud felm utatni valóban felsőbbrendű embert.
2. AZ EM BERISÉG JÖ V Ő JE . Az em b eri tö rté n e ­
lem n a g y fejlődésről, elő reh alad ásró l tesz bizony­
ságot. Több g y ó g y íth a ta tla n n a k ta r to tt betegséget
legyőzött. A közösségi élet áld ásai n ö v ek ed n ek : k e­
vesebbet dolgozunk, nagyobb k é n y elm et élvezünk.
H osszabbodik földi éle tü n k id ő tartam a. — V alóban
boldogabb jövőnek nézü n k elébe? S ajnos a leg n a­
gyobb ellenséget, a h a lá lt nem tu d ju k legyőzni, és
a b o ldogtalanságot és a szeretetlenséget sem tu d ­
ju k kigyom lálni. A zt is m eg kell v allan u n k , hogy
159
 fö ld ü n k épp en le g k u ltu rá lta b b részein olyan b o r­
zasztó tö m egm észárlások is elő fo rd u ltak , m elyek­
hez h aso n ló t a m ú lt e g y á lta lá n nem ism ert. A m i­
k o r a tu d o m á n y szédületes v ív m án y aiv al, a ra k é ­
tá k k a l m á r a b o ly g ó k at is ta p o g a tju k , u g y a n a k k o r
oly an szerk ezetek et is g y á rtu n k , m ely ek k el m ag át
a fö ld et is m eg leh e tn e sem m isíteni. B izo n y talan a
jövőnk.
HOZZÁSZÓLÁS. Tárgyilagos megállapítás. Nem em­
líti meg, hogy a nagy kényelemszeretet puhít, erőt­
lenít, és az erkölcsi élet rosszabb lett, az önzés na­
gyobb.
3. A SZEN TÍRÁ S. Az első feljegyzések K risztus zolták. — A legnagyobb csoda Izráel tö rté n e te ,
elő tt kb. 1000 k ö rü li időből szárm azn ak . A k ö n y ­
v e k sem egyszerre író d ta k . A z E x o d u sb an a D ávid
elő tti és a fogság u tá n i tö rv é n y e k eg ym ásba fonód­
nak , szin te a n ép p el e g y ü tt n ő ttek . A Z soltárok
k ö n y v ére is v o n atk o zik ez; a legidősebb és a leg­
fia ta la b b a k k ö zö tt 800 év van. A S zen tírás h a jtó ­
ru g ó ja Iste n m en tő h a ta lm a a n ép és v ilág felé. —
K eletkezése: I. fázis a ja h v ista és eló h ista (J és E)
1000—750 k ö rü li időből. (2. Sám . 9 — 1 K ir 2.).
N agyon ré g ie k : A T ízparancsolat, a 29. zsoltár, D e­
b o ra éneke, G enesis 2— 3, a p arad icso m i tö rté n et.
A P e n ta te u c h u s a la p ja ebből az időből való. — II.
fázis a 750—500 k ö rü li idő. (A k ö v etk ező k et k ih a ­
gyom .) — 450 k ö rü l le h e te tt a P e n ta te u c h u s k a n o ­
nizált. 300 k ö rü l pedig a p ró fé ta i k önyvek, Józsué,
K irály o k k ö n y v ei k an o n izáló d tak . Tóbiás, Ju d it,
E szter, M ak k ab eu s k önyvek, Bölcsesség, Ecclesias­
ticus, B áru k , D ániel egyes részei is ebből az időből
szárm aznak.
A z irodalmi m ű fa j. M ennyiben le h e t a S zentírás
kö n y v e it szó sz e rin t v e n n i? M in d eg y ik n ek m egvan
a m ag a sajáto sság a azzal, h o g y m ire fe k te ti a h a n g ­
sú ly t. A té r és idő is rá n y o m ja bélyegét. — A te ­
rem té si elbeszélés (hat-napos) k ö ltem én y és nem
beszám oló. C sak azt a k a rja m on d an i, hogy m in d en
Iste n kezéből szárm azott. A z Á d ám és É v áró l szó­
ló elbeszélés szin tén n em beszám oló, a n evek, a
részletek n e m tö rté n e tie k . E zt m o n d h a tju k a G e­
nesis 2— 11 részérő l is. A G enesis 12. részétől elő­
re h a la d á st lá tu n k a tö rtén elem b en , de ezt is a m a­
ga m ó d já n m o n d ja el. M eghúzza az irán y ító -m o z­
gató v o n a la k a t: Iste n te re m tő szövetségét, az em be­
ri h ű tle n sé g e t és az Iste n i h e ly re á llítá st d o m b o rít­ 9/10 részét k a p ju k . M it v á lto z ta t a tu lajd o n k ép p en i
ja ki. A m in t az úszó jég h eg y ek 9/10 része a víz
a la tt v a n és csak 1/10 része a víz fe le tt, ú g y az it­
te n i esem én y ek n ek 9/10 része is a belső ta p a sz ta ­
láshoz tarto zik . R e n d k ív ü l n a g y esem ény v olt a
szo ro n g ato tt zsidó n é p e lő tt a V ö rö s-ten g er egyik
ág án való átkelés. E n n él se k e re ssü k a belső él­
m én y lé le k ta n i leírását, m in t ah o g y an m egszok­
tu k ezt a m ai reg én y ek n él. Ezt a m ű fa jt ak k o r
m ég n em ism erték . J a h v e h segítségét ak k o r csak
„nag y elbeszéléssel” tu d tá k érzék eltetn i, vag y is n a ­
gyítással. Ez v o lt az a k k o ri m ű fa j. — 2 Móz 17:8—
13 az a m á le k itá k elleni h a rc o t k ív á n ja m eg örökí­
teni. A zt k ív á n ja k ifejezni, h o g y Mózes h a rc közben
is m e lle ttü k v o lt és im ád ság áv al se g íte tte őket. —
2. Móz 14:21 sz e rin t k eleti szél száraszto tta k i az á t­ Lót leán y ain ak , Sodom á n a k b ű n ét. Jézu s sem h e­
kelőhelyet. E zt a z so ltáríró k és m ás elbeszélők m á r
m ásk ép p en a d tá k vissza, és pedig úgy, h o g y jo b b ­
ró l és b alró l a vizek k ő fa l g y a n á n t álltak .
N e csodálkozzunk ezen a m erészségen, m e rt a k ­
k o r ez volt a k o rab eli m ű fa j, eljárás. — A k irály o k
id ejéb en élt szerző is k o ra k ép év el fejezte k i népe
h ű tle n sé g é t a p u sz tá b a n : a ra n y b o rjú k ö rü l táncoló ja m a jd a népet. — K ezd etb en a L élekkel való á t­
160
em berekkel. A z a k k o ri m ű faj sajá to ssá g án a k kell
te k in ten i, hogy a belső élm ényeket külső tö rté n e t­
te l ábrázolja. E rre p é ld a az ifjú S ám u el elhívatása.
Ezen való tö p ren g é sé t á b rázo lja a jó l ism e rt elbe­
szélés. M odern író ezt belső élm én y k én t írn á m eg.
H a m in d ezek et n em fo n to ln á n k m eg, a k k o r azt
g o n d o lh atn án k , hogy Iste n em b eri szav ak k al szólt
az em b erek h ez (Á brahám hoz, M ózeshez.) N em . Is­
te n nincs szavakhoz kötve. H ogy Iste n szólt ezek­
hez, ezzel csak azt k ív á n ja k ifejezni, hogy a lel­
k ü k b e n felhangzó isten i szó egészen m egbízható.
Ezzel e g y álta lá n n e m k ise b b ítjü k Iste n bizonyság­
tételét. A csodás elbeszélésekkel k ap cso latb an is
m egjegyeztük m ár, hogy ezek k ív ü lrő l nézve sok­
k a l m egszo k o ttab b ak voltak, m in t ah o g y an á b rá ­
hogy ez egészen m ás volt, m in t a tö b b i n épeké, ti.,
hogy e b b en m in d e n ü tt J a h v e h vezetését lá th a tju k .
A m egm entésről szóló elbeszélések és csodák csak
ap rópénzek v o ltak Izráel tö rté n e té h e z képest. Az a
n a g y csoda, hogy ezen a k is n ép en k e re sz tü l Isten
szava e lh a to tt az egész em beriséghez. — Iste n el­
sőso rb an a tö rté n e te k e n k e re sz tü l szól hozzánk.
Még a G enezis 1— 11 része is azt célozza, b á r nem
m eg h a táro z o tt tö rté n e te t közöl, hogy az em beriség
előrehalad, m aga is részt vesz tö rté n e te készítésé­
ben.
M e n n y ib e n m o n d h a tju k , hogy az elbeszélések be­
t ű szerint m e g tö rté n te k ? Ö sszefoglalóan h á ro m v á­
lasszal fe le lh e tü n k m eg erre. 1. A z ő saty ák tö rté n e ­
téb en a szem élyek tö rté n e tie k ; sok-sok vonás való­
b a n a r r a az id őre vonatkozik. A k iv o n u lásb a n a
vezető v o n al és sok részlet a tö rté n é s id e jé re m u ­
ta t. A tö b b i tö rté n e te k b e n is az elbeszélés fő irá n y a
valóságos tö rté n e te k e t a d vissza. — 2. A tu d o m á ­
nyos m u n k á k a b etű sze rin tiség n ek különböző fo­
k o zatairó l beszélnek, de ezt po n to san m eg állap ítan i
nem lehet. A z iro d alm i m ű fa jo k a t sem le h e t p o nto­
san m eg h atáro zn i. E lgondolható, hogy rég eb b en
tö b b szo k atlan dolog tö rté n t, m in t m o stan áb an . A zt
is el kell ism e rn ü n k , hogy m o sta n á b a n jo b b a n k é ­
te lk ed ü n k , m in t ö tv en évvel ezelőtt. Az is leh etsé­
ges, hogy Iste n a k k o rib a n nem csak belső, h an em
külsőleges (hallható) h a n g o t is h a lla to tt, m in t k i­
jele n tést, és így sok elbeszélést b e tű sze rin t kell ér­
telm ezni. — 3. N em n ag y o n jelentős, hogy a b e tű
szerin tiség n ek fo k o zata it m eg tu d ju k -e állap ítan i.
H iszünk ab b an , hogy a tö rté n e te k való d iság án ak
ü z en eten az, h o g y an m ag y arázo m Isten n e k Á b ra ­
hám hoz való szólását? N em döntő az, hogy em b eri
h an g o n szólt-e hozzá vag y sem. — A bib liai iro ­
d alm i m ű fa jb a bele tu d ju k m a g u n k a t élni. A rég i
b ib liai tö rté n e te k oly an dolgokat helyeznek elő­
térb e, am elyek m o st is é rv é n y ese k : Iste n m u n k á l­
k o d á sán a k m ó d já t, en n ek főbb vonásait. E zekben
szinte ö n m ag át lá th a tja a m o d ern e m b e r is. A B ib­
lia kifejezései, szim bólum ai a n n y ira m egszokottak,
a n n y ira em beriek, h o g y sohasem a v u ln a k el.
N e m m o n d h a tju k , h o g y a Biblia m in d e g y ik része
építő. N e u tá n o zz u k Á b ra h á m erkölcsét, h an em
csak h ű ségét. Az Ó szövetség a m ag a k o rá n a k e r­
kölcsi, k u ltú rá lis életét tü k rö zi. M aga sem helyesli
lyesli M ózes elváló levelét. M eg k e ll azonban je ­
gyezni, hogy egyes legyőzött p o g án y n épek k iirtá sa
nem v o lt keg y etlen eb b , m in t az in d ián o k é A m e rik á ­
ban. — N övekvő erkölcsi, le lk i fin o m o d ást lá th a ­
tu n k az Ósz-ben. M inden je l a r r a m u ta t, hogy jö n
a szabadítás, az Ú r n ap ja. Az Ú r Lelke m eg tisztít­
ita tá s e x ta tik u s jelen ség ek k el já rt, később ez elm a­ így felel: azok, a k ik az élő le lk iism e re tet éb reszt­
ra d t. A Lélek teljessége Jé z u sb a n jö tt el. P ü n k ö sd ­ gető k a to lik u s E gyházban K risztu st m eg találták.
k o r is az Ő Lelke m u n k álk o d o tt. Iste n Lelke h a ­ Még azokat is idesorolja, a k ik u g y an e lszak ad tak a
to tta á t a S zen tírás író it, de k özben m e g m ara d t k ato lik u s E gyháztól vag y tévelygésben élnek, de
egyéniségük, stílu su k , k o ra b e li lá tá s u k is. A B iblia K risz tu st m eg találták . T ágabb értelem b en m ég azo­
egészében em b eri m ű, de u g y a n a k k o r Iste n Lelke k a t is ideöleli, ak ik u g y an n em v a lljá k m ag u k at
m u n k á ja . Az ósz.-i elbeszélések az ü d v ö t szim bo­ keresztén y ek n ek , de m égis k risz tu si levegőt á ra sz ­
lizálják, előképei K risztu sn ak . M ikor Jó zsu é h a rc a it ta n a k , jóságban, sze re tetb en élnek üzen etén ek h a ­
olvassuk, tu d ju k , hogy ez is K risztu s h a rc á ra u tal, tá sa a la tt. M ég nagyobb táglelkűséggel azok is ide­
m elyet a gonosz ellen vív o tt. E g y ú tta l azt is érez­ tö m ö ríth ető k , a k ik lelkiism eretü k b en , tö rv é n y ü k ­
zük, hogy n e k ü n k is h a rc o ln u n k k ell a b ék éért, sze­ ben m eg h allo tták Iste n szavát, de ü zen etét nem . Is­
r et e tért, ö röm ért. te n Lelke m ég ezekben is felfedezi a m egvilágoso­
A hívő élet nívó iró l is beszélh etü n k . K ezdetben dás u tá n i vágyat.
ú g y ism e rté k Isten t, m in t a földi ja v a k ad ó ját. A A ta n ító és te ljes te k in té lly el rendelkező egyházi
p ró fé tá k id e jé b e n az Isten h ez való h ű ség á llt a kö­ közösség, felsőbbség n a g y u tá n a já rá ssa l á lla p íto tta
zép p o n tb an és a k ö n y ö rü lő e m b e rtá rsi szeretet m eg, hogy m ely íráso k tolm ácsolják le g h ű b b en a
nem csak a zsidók irá n t. A fogság u tá n az egyete­ legm egbízhatóbb h agyom ányokat. K özben szem
m es sz e re te t d om borodik ki, és a M egváltó u tá n i elő tt ta r to ttá k a gyülek ezetek b en k ijeg ecesed ett ál­
vágy. Ez a h á ro m fázis a m i k e resztén y éle tü n k b e n lásfo glalásokat és az írá so k n ak önm agukból szár­
is m eg találh ató . mazó, m eggyőző apostoli jellegét. A döntő bizo­
HOZZÁSZÓLÁS. Bámulatos, hogy a Szentírás egyes nyosságot az egyházi felsőbbség szo lg áltatja a b b an
könyveinek korm eghatározásában milyen nagy elté­ a hitb en , hogy Jézus K risztu s Lelke ilyen jelentős
rések mutatkoznak. A tudós Szentiványi Róbert 1946- döntéseiben nem h a g y ja el. H a az E gyház a conci­
ban kiadott könyvében azt írja, hogy a Pentateuchus lium okon P é te r u tó d á v a l az élén vag y ez az u tó d
szerzője Mózes volt. „A terem tésről szóló nagy kijelen­ egyedül (sohasem úgy, hogy a tö b b i püspökökkel
tés ellen a term észettudom ánynak nem lehet szava.” k a p cso latb an ne állana) k im o n d o tta n h iv atalo san
(411). Ugyancsak ezen az oldalon azt írta : „Hozzászól nyilatkozik, a k k o r hisszük, hogy Isten Lelke nem
azonban a term észettudomány a hexaemeron, a hat vezeti félre.
napi terem téstörténet leírásához, mely látszólag ellen­
tétben áll a modern csillagászat és geológia elméle­ A S zentírás az E gyház „családi k ö n y v e”. H a el­
teivel, s ha valótlannak bizonyulna, veszélyeztethetné v á lasz tju k az egyházi felsőbbségtől, ak k o r n ag y n e­
a Szentírás sugalmazott voltába v etett hitünket.” A hézségekkel találkozunk. A reform áció tra g é d iá ja
435. oldalon idézi a Commissio pont de re biblica 1906. ab b a n keresendő, hogy a fe ltétlen te k in té ly ű — Is­
évi döntvényét: „A mózesi szerzőség nem zárja ki a te n Lelke teszi m egbízhatóvá — írásm ag y arázó fó­
sugalmazott szerzők későbbi pótlásait, glosszáit; lehet,
hogy régies kifejezéseket ú jjal helyettesítettek és lehet, ru m o t szükségtelennek ta rtja . A reform áció k ü lö n ­
hogy másolási hibák csúsztak be a kéziratokba. Az böző közösségei azé rt a la k u lta k ki, m e rt m indegyik
utolsó szót azonban e tárgyban magának ta rtja fenn a m aga m ó d ján értelm ezte a S zentírást. Ezzel m a­
az Egyház tanító hivatala”. Az 1957-ben kiadott Bij­ g y a rá zh a tó szétszakadozottsága.
bels Woordenboek a Genesis 1—11 részével kapcsolat­
ban idézi a pápai bibliabizottság 1948. évi döntvényét,
mely azt mondja, hogy itt nem m odern értelemben HOZZÁSZÓLÁS. Sokan m ások is ébresztgetik a lel­
vett történettel van dolgunk, de óvakodni kell attól, kiismeretet. A legtöbb ismertető jegy tehát Krisztus
hogy minden objektív értéket m egtagadjunk tőle. megtalálása és követése. A fent elmondottakból az is
Különös, hogy a kanonikus és az apokrif könyvek következik, hogy az egyedül üdvözítő Jézus Krisztus
közötti különbséget a katekizmus sem látja, am it m ár és nem az Egyház? A testvériség, egyenrangúság elvé­
Hieronymus is meglátott. ből az is kihámozható, hogy reverzálist kérjenek az
egyházak egymástól?
Ha a Divino afflante Spiritu enciklika a sensus lit­
teralis prim átusát őszintén elismerte, hogyan lehet ezt M ondhatjuk azt jó lelkiismerettel, hogy a Szentlélek
az „irodalmi m űfaj” módszerének szabadságával ösz­ csak egy testületet ruház fel olyan éles ítélőképesség­
szeegyeztetni? — Sajnos, ezzel nem lehet mindent gel? Abból a megállapításból, hogy a Szentírástól egy
megmagyarázni. — Ezzel kapcsolatban nagyon tiszte­ m illim éterre sem szabad eltérni, hogyan lehet azt kifej­
letrem éltónak tartom a tanítóhivatal szerénységét, teni, hogy a legfelsőbb fórum mégis felette áll? — Az
mely azt mondja, hogy nem m inden kérdésben tud a erre vonatkozó hivatalos válasz így hangzik: 1. Az
Szentlélek segítségével garantált nyelvészeti és tör­ Írás többször homályos, kétértelm ű, sőt a maga egé­
téneti tudom ányt nyújtani. (Coppensre hivatkozom.) szében sem világos és m agyarázat nélkül nem elégsé­
— Azt is m ondja később a katekizmus, hogy a Szent­ ges arra, hogy hitünknek szabálya legyen. — 2. Az
írás képezi bázisát, ez az ő bírája, mérőzsinórja, Isten Írás az egyházi hithagyományoknak köszönheti kelet­
szavát látja benne, melytől egy m illim éterre sem sza­ kezését stb. (Ezt mondja Coppens a perikópák magya­
bad eltérni. — Ismétlem, hogy ezt a két elvet végtele­ rázási jogáról.) Valóban a protestáns berkekben való
nül nehéz egybehangolni. egységre is annyira szükségünk van, m int az egybeka­
Az a meghatározás, hogy a Biblia egészében emberi paszkodó morzsákra, a kenyérre. De az is bizonyos,
mű, de ugyanakkor Isten Lelkének m unkája, nem hogy az egység nem tabu és nem mindenféle egység
mond eleget. — M iért nem lehet a kánon és K ijelen­ biztosít erőt, áldást. Mi, protestánsok, hitvallásainkkal
tés, Isten Szava és a Szentírás körül felvetődött kér­ védekezünk az egyénieskedés ellen. — A legnagyobb
déseket ú jra formulázni, m int Van U nnik professzor elismeréssel húzzuk alá X X III. János pápa bölcs meg­
is kívánja? állapításait, hogy az index és anathém a a gondolkodó
Nem szívesen halljuk ezt a kitételt, hogy „nem építő emberek megnyerésére nem elegendő. — Sajnos, hogy
könyv”. Egyébként ezzel a jelzővel illeti Van Ruler is, a protestáns lelki szántóföldön az eltérő vélemények
mikor azt mondja, hogy a Biblia a maga nyers for­ sokkal erőteljesebben burjánoznak. Ez részben azzal
m ájában nem építő könyv, hogy Kem pis könyve épí­ magyarázható, hogy a protestáns ember valamivel
tőbb. — Szeretném másoktól is megkérdezni, hányszor többször forgatja a Bibliát. Másrészt pedig azzal is,
olvasták el nagy lelki épüléssel Mózes III. és IV. köny­ hogy a katolikus ember mélyebben m eghajlik vezetői
vét és az Énekek énekét? előtt, m ert azok távolabb vannak tőle, m ert felsőbb­
rendűséget biztosít nekik a bűnből való feloldozás h a ­
4. AZ EGY H Á Z ÉS HIVATALA. A rra a k é rd és­ talm a és önmagát megtagadó képessége, készsége, nőt­
re, hogy k i ta rto z ik Iste n népéhez, az Egyházhoz, lensége.

161
 5. REFORM ÁCIÓ. A XVI. sz.-ban ú ja b b k a ta sz t­
ró fa é rte az E gyházat, m ely m eg in t m egoszláshoz
vezetett. — Az ak k o ri é letet illetőleg a k ato lik u s
közösség legkevésbé d ic sek ed h etett tisz ta kezekkel.
Az egyházi vezetők közül sokan nem tu d ta k m eg­
szabad u ln i a gazdagságtól, érzékiségtől, u ra lo m ­
v ágy tó l; K risztu s E gy h ázát rosszul ő rizték meg. —
L u th e r p ró fé ta i szavú, m ély en vallásos le lk ü le tű
volt. K álv in Iste n abszolút dicsőségétől v o lt telítve.
6. IN K V IZÍCIÓ . M eglepő, hogy a n n a k id e jé n
A quin ó i T am ás is helyeselte. H ogyan tö rté n h e te tt
m eg, hogy eb ben a k e resztén y ek épp en ú g y lé p te k
fel a m ásk ép p en g o ndolkodókkal szem ben, m in t
egyko r a ró m ai b irodalom a k e resztén y ek ellen?
Az e rrő l szóló beszám olókat az e g y h á z tö rté n et fe­
k e te la p ja in a k le h e t m inősíteni. — A világi és egy­
házi élet összeszövődése eb b en az ü g y b en sem volt
hasznos.
7. SZEK TÁ K . Azok a k e resztén y csoportok, m e­
ly ek az egyházi közösségekben n em érezték m ag u ­
k a t igazán o tthon. F őbb jellem v o n ásaik : a B ibliát
tú lz o tta n szó sz e rin t m ag y arázzák , egyes részeket
k ira g a d n a k belőle a tö b b i ro v ására. Sokszor ra jo n ­
gó m ódon v á rjá k K risztu s közeli, fe ltű n é st keltő
visszajövetelét. T a g ja ik a t in k á b b egyszerű hívőkből
toborozzák. K isebb cso p o rto k at k ép eznek és laikus
vezető k et v álasztan ak . N ém elyik szekta, m in t a J e ­
hova ta n ú i, a tá rsa d a lo m és az egyházi közösségek
ellen ford u l. A p ü n k ö sd istá k a t n em le h e t m indig
ezzel a jelzővel illetni. T öbbször ta lá lk o z u n k közöt­
tü k egyházszerű csoportokkal, m ely ek n ek legfőbb
tevék en y ség e az evangélizációra, h ité b re sz té sre
irán y u l.
L étrejö v etelü k , m u n k á ju k figyelm eztetés, hogy
ezek az e m b erek az é rt v á lta k k i sorainkból, m e rt
nem ta lá ltá k m eg azt, a m it k e re ste k : a h ely i kö­
zösséget, n em v e h e tté k k i részü k et a m unkából,
nem ta lá ltá k m eg a kellő buzgóságot és áld o zat­
készséget. T aláló an m o n d ta egyszer valak i, hogy
az egyházi közösségek az á lta lu k k i n em eg y e n líte tt
szá m lá ju k a t k a p já k vissza a szek ták b an .
8. AZ Ö K U M EN IK U S MOZGALOM. A II. V ati­
k á n i zsinat szükségesnek ta r tja , hogy a k ato lik u so k
elism erjék az „elszak ad t te stv é re k n é l” ta lá lh a tó v a­
lódi k e resztén y é rté k e k e t, és ezeket so k ra becsül­
jék, h iszen ezek közül tö b b e n v é rü k o n tá sá v a l te t­
te t bizonyságot K risz tu sb a v e te tt h itü k rő l.
A katolikus és protestáns em bertípu s közötti k ü ­
lönbségek. A k é t egyház k ö zö tti k ü lö n b ség eket
m in d k é t fél túlozza. H iszen m in d k é t csoport u g y a n ­
azt a B ibliát fo g ad ja el, v a la m in t a h itn e k 12 cik­
kelyét, és hely eslik az ö k u m en ik u s m o z g a lm a t is.
K ülönösen a b b an n y ilv á n u l m eg a különbség, hogy
a k ato lik u s k eresztén y ség erőseb b en hiszi, h o g y az
ü d v a legm egszokottabb dolgokban is le v a n fe k te t­
ve: k e n y é r az oltáro n , a R óm ában levő gyűlés­
nek h an g ja, a m egbocsátás szava. E n n y ire lesz Is­
te n em b er a m ai eg y h ázb an is. A m i az Iste n a já n ­
la tá t illeti, bizonyos az e m b er ab ban, h o g y a k e ­
n y é r K risztu s teste, az egyetem es E gyház szava
igazság és a feloldozás m egbocsátás. — A re fo rm á ­
cióban az ü d v szellem ibb. K ezdettől fogva az a
m eggyőződése, hogy Isten nem a n n y ira k ita p in th a ­
tó a sá k ra m e n tu m o k b a n és egyháza tek in té ly e s sza­
v ában . A földi dolgok n em olyanok, hogy azok az
ü d v ö t e n n y ire fel tu d n á k m a g u k b a szívni. Isten n el
való érin tk ező p o n tn ak , ö sszeköttetésnek különös­
k ép p e n a S z e n tírá st ta r tjá k és az első n a g y zsina­
to k h itv allásait. E m ellett különleges, n ag y figyel­
m et szentelnek a szem élyes, belső ta p a sz ta la tn ak .
Ezt a következővel le h e t m e g v ilág ítan i: A b ű nök
162
b o csá n a tá ra vonatkozólag a k a to lik u s em b er előtt
a gyónás Isten részéről érzékelhető biztosíték ab ­
b a n az esetb en is, h a a g y ó n tató m ély re sü llyedt
volna. — A p ro te stá n s e m b er ezzel szem ben bű n ei
m eg b o csátásának bizonyosságát Iste n n e k v alam i
belső jeléb en keresi. — M égis az a csodálatos, hogy
a k a to lik u s e m b er a belső békességet, n y u g alm a t
sokszor nagyobb m é rté k b e n élvezi, m in t a p ro te s­
táns. U g y an a k k o r azt is el kell ism erni, hogy az Is­
te n jele u tá n sóvárgó le lk ü let m élyebben szántó.
M indez m ás e m b e rtíp u st hoz létre. A reform áció
az ő em b ereit figyelm esebbé, szem élyibbé, egyénib­
bé és sokszor n y u g ta la n a b b á tette. A k a to lik u s em ­
b e rb e n a békesség egészen em beri, m ag átó l é rte tő ­
dő, de ez azzal a veszéllyel já r, hogy tú l kényelm e­
sen intézi el lelki ü g y eit m in d Istennel, m in d az
em b erek k el és a dolgokkal szem ben is. N em sza­
bad elh allgatni, hogy a k a to lik u s e m b er is ism er,
ta p aszta l isteni je le k et éspedig Isten közelségének
á ld o tt a já n d é k a it: szeretetét, békességet, öröm öt.
M égis le kell szegezni, hogy kön n y ed én n em is tu d ­
ja az e m b er felm érni, hogy a refo rm áció b an m eny­
nyi jó és szent nő az egész k ereszténység szám ára.
A k a to lik u s egyház a refo rm áció t n em nélkülözhe­
ti. A reform áció olyan kérd ések k el foglalkozik, m e­
lyek az em b ert lelki gyökereinél ra g a d já k és vál­
to z ta tjá k m eg: m ilyen legyen a m a g a ta rtá su n k , v i­
szo n y ulásunk a b ű n n e l szem ben, a világhoz, K risz­
tushoz.
HOZZÁSZÓLÁS. Ha komolyan mondja, hogy a re­
formációban sok jó és szent nő a kereszténység szá­
mára, m iért beszél akkor katasztrófáról és m iért nem
mondja, hogy Keresztelő János lelkülete lobbant fel
benne?
Az inkvizíciónál m ondott mérlegelése alázatos, bűn­
bánó beismerés.
Csak említi, de nem sorolja fel a túlzásokat. Magam
részéről az elválasztó különbségeket nemcsak tompí­
tani, hanem egészen eltüntetni is szeretném, hiszen Jé­
zus Krisztus arra tanított, hogy arról ismerhetnek meg
bennünket, m int tanítványait, ha egymást az ő szere­
tetével szeretjük. Az em lített három katolikus bizo­
nyosság — sajnos — Kínai falat képez. A mi lelkünk­
ben erősebben csengenek Salamon szavai: „Vajon gon­
dolható-e, hogy lakozhatnék az Isten a földön? Ímé az
ég és az egeknek egei be nem foghatnak Téged; meny­
nyivel kevésbé e ház, amelyet én építettem .” (1Kir
8:27.) — A lélek az, ami megelevenít, a test nem hasz­
nál semmit: a beszédek, amelyeket Én szólok néktek,
lélek és élet (Ján 6:63). — „Ezenképpen ti is, ha m ind­
azokat megcselekedtétek, am ik néktek parancsoltattak,
mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk, m ert
am it kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtuk.”
(Luk 17:10). — Egyik katolikus ismerősöm mondotta,
hogy ő ugyan nem hiszi el, hogy a pap megbocsátja
az ő bűneit, de mégis boldogan megy haza a gyónás­
ról. Sokszor azért kell könyörögnünk, hogy az önelé­
gültség helyett lelki éberség, vigyázás ébredjen fel
testvéreink szívében. „Eredj el és többé ne vétkezzél!”
(Ján 8:11).
A jelenre is érvényes az, hogy a reform ációt nem
nélkülözheti?
Amit a szektákról ír, mi is elfogadhatjuk.
Az elismerő szavak m ellett miben nyilvánult meg
az ökumenikus mozgalom felkarolása? Én csak azt tu ­
dom, am it Coppens mondott és pedig azt, hogy a zsi­
nat szándéka valóra vált Franciaországban a Római
levél ökumenikus fordításával (1967). Örömmel köny­
veljük el, hogy Hollandiában is megkezdődött az ilyen
fajta munkásság.
9. A H IT ÉS A TU DOM ÁNY ÉS A M ŰVÉSZET.
A h it a Lélek aján d é k a, m ely n ek b irto k á b a n egész
lé n y ü n k e t Isten n ek a d ju k át, a k i m é rh e te tle n ü l n a ­
gyobb, m in t mi, ak in ek az üzen etére igennel v á la ­
szolunk. A h it szem ével nézni a n n y it je le n t, m in t
Iste n szem ével nézni. Sokszor ú g y tű n ik fel, m in t­
h a sö tétb e való u g rá s lenne. A h it bizalom Isten h ű ­
ségében, hogy ő sohasem h a g y m a g u n k ra , hogy ő
irá n y ítja életü n k et, és szeretetéb ő l csodát is m űvel
életü n k b en . — T ip ik u s k a to lik u s m eglátás, h ogy az
értelem és a h it érin tk ezésb en v a n n a k egym ással.
A h ith ez vezető ú to n az é rte le m n e k n em kell te l­
jesen e lh allg atn ia. A refo rm áció ezt n em fo g ad ja el,
a h it m ásféleségét hangsúlyozza.
A h it és a tu d o m á n y viszo n y át illetően látszóla­
gos p ro b lém ák m e rü lte k fel, m ivel tév esen h a tá ro z ­
tá k m eg h a tá sk ö rü k e t. E zekre a k é rd é se k re : ho­
g y a n fe jlő d ö tt a világ, h o g y an fu tn a k a csillagok?
— a k in y ila tk o z ta tá sb ó l n e m k a p u n k k ijelentést.
Mi a m i é le tü n k n e k legm élye és h o n n a n á llo tt elő
a v ilág? — ezek re pedig a tu d o m á n y n em tu d m eg­
felelni. ö sszetű zések esetéb en bizonyos te rü le te k e n
a tu d o m á n y t illeti m eg az elsőbbség, h a a bizonyos­
ság m ércéjév el lép fel és n em csu p án feltételezések­
kel. B izony a h ívők tö b b szö r a d ta k okot az össze­
tűzésre. T öbbek közt ak k o r, am ik o r a te re m té si el­
beszélésből, m ely csu p án költői leírása az em ber
előállásának, azt a k ö v etk eztetést v o n tá k le, hogy
az evolúció g o n d o lata képtelenség. A z elbeszélés
üzen ete n em ez. — M elyik b izto sab b : a h it v ag y a
tu d o m á n y ? M ás term észetű ek . A h it bizonyossága
b ensőnk m ély ére h a to l le, legbensőbb k épessé­
g ünkhöz csatlakozik. A m i v aló b an igaz a tu d o m án y
szerint, az n em ellen k ezh etik a h ittel.
A tu d o m á n y és m ű v é s z e t. Ö n m a g u k b a n Isten
tükröződései. Az igazi m űvészet, m ely a valódi
szépet és ig azat k ív á n ja áb rázolni, n em le h e t rossz.
A m űvészeti alk o tás in k á b b függ az egyéntől, m in t
a tu d o m án y . E zért olyan nehéz az elbírálása. N é­
m ik ép p en a p ap ság szerepével le h e tn e összehason­
lítani. A p a p ak k o r is az ü d v ö t közvetíti, h a az
egyéni élete e g y éb k én t kifogásolható. É ppen így a
m űvész m ég ak k o r is, m ik o r a hazug, erkölcstelen
dolgot áb rázo lja, a v alóságot festi meg, de u g y a n ­
ak k o r sok-sok esetb en b en n e v a n egyéni életének
a szennye is. Az idősebb, m ű v elteb b em b erek á lta ­
lá b a n m á r a n n y ira ére tte k , hogy az igaz és h am is
között k ü lö n b séget tu d n a k ten n i. Sajnos, a fia ta l­
A cölibátus vita állása
A ró m ai k a to lik u s egyh ázb an n a p ja in k b a n a leg­
hevesebb v itá k a t a cölib átu s ügye v á ltja ki. V iha­
ros tiltakozások, k o m p ro m isszu m ra h ajló m egnyi­
latk o záso k e g y a rá n t h allh ató k . E közben m á r olyan
jelen ség ek is m u ta tk o z n a k , am ely ek tú lm e n n e k a
vitatk o záso n és ra d ik á lisa n ú j irá n y t a k a rn a k szab­
n i a dolgok m en etén ek . G yülekezetek, p ap i és pü s­
pöki k o n feren ciák a leg alap v ető b b té n y e k vizsgála­
tá ra kén y szerü ln ek . A cölib átu s v ita felszíne a la tt
olyan m élységek tá ru ln a k fel, m in t a „ch arizm a-
tik u s ” és az „ in stitu tio n á lis” egyház k éplete, az „is­
te n i” és az „egyházi” jog szem beállítása, egészen
az ecclesiológia, a gyü lek ezeti s tru k tú ra m egváltoz­
tatásáig . A világ i sa jtó is m in d en felé n a p ró l n a p ra
foglalkozik a kérdéssel. N álu n k a N épszabadság
foglalkozott vele kom oly, összegező írásb an .
A tém a fo n to sság ára és ö k u m en ik u s a sp e k tu sá ra
te k in tv e k ív án ato s m inél tá g a b b h o rizo n to n lá tn i
a tén y ek et, de e z ú tta l csak az ügy tö rté n e té n e k
n é h á n y fő m o zzan atára sz eretn én k em lékeztetni.
ság legtöbb esetben m ég n em ren d elk ezik ilyen
tisztán látással, ezért a szépség levegőjével e g y ü tt
szennyes vizet is szív m agába. A jólkezdésnek nagy
jelentősége van, m e rt az az első benyom ásoknak
irá n y ító h a tá su k v a n a késő b b iek re is. C supán el­
tiltáso k k al nem m eg y ü n k sokra. E zért n a g y jelen ­
tőségű, hogy fia ta lja in k a t m á r egészen k o rá n m eg­
ta n ítsu k a jól-o lv asásra és jó l-látásra.
Jézus és a kultúra. Jézus K risztu s nem foglalko­
zott a tu d o m á n y és m űvészet kérdéseivel. M ég az
útszéli v irá g b a n is m in d en k in él jo b b an m eglátta
azt a szépséget, m ely m essze fe lü lm ú lja Salam on
k irá ly ru h á in a k m űvészetét. E gyszerű, találó, örök­
szép h aso n la ta ib a n a legnagyobb beszédm űvésznek
bizonyul. M inden g o n d o latá t a világ békességszer­
ző kovásza u ra lja , és ez Iste n U rasága. Istennek
a kicsinyek ir á n t m egm utatkozó szeretete és áldo­
zatkészsége a n n y ira lenyűgözte, hogy egész életéi
kész volt ezért feláldozni. E lő tte ez volt a leg n a­
gyobb szépség és igazság.
HOZZÁSZÓLÁS. Nagyon szép a h it m egrajzolása.—
Nem tudom, m ire gondol a szerző, m ik o r azt állítja,
hogy a reformációban a hithez vezető úton az értelem
nem játszik olyan nagy szerepet. Még Berkouwer is
azt mondja, hogy a hit, az Igének való engedelmesség
nem jelentheti értelm ünk feláldozását, vagyis a vakhi­
tet. Ezt a Szentírásból sem lehet levezetni. Elegendő,
ha a szerző a m isét és az úrvacsoratant m éri össze,
hogy más belátásra jusson.
Csak helyeselhetjük azt, am it a hit és tudomány vi­
szonyáról mond. Amit az evolúcióról mond, az még
nem bebizonyított dolog. A m últat nem lehet repro­
dukálni, újra lejátszani; itt nem lehet ellenpróbáról
beszélni. A következtetés a tudom ány területén nem
sarkigazság.
Szintén nagyon jó az is, am it a művészetről mond.
Ezt még szeretném valamivel kiegészíteni. A m űvé­
szeti alkotás nagy m értékben nemcsak az egyéntől
függ, hanem a korától, a divattól is. Sokan jobb meg­
győződésük ellenére inkább ehhez kívánnak alkalm az­
kodni, saját hasznukat, népszerűségüket tartják sze­
m ük előtt. A művészek ízlésén is ott ékeskedik a bölcs
ember szép bélyege: m indenkit meg lehet és kell is
érteni.
T ó th Ernő
A trid e n ti zsinat a lk o tta m eg a cölibátus egyház­
jogi-d o g m atik ai ú jra a la p o z á sá t: „K i v an közösítve,
aki azt állítja, hogy a házas állap o to t fölébe kell
helyezni a szűzi állap o tn ak , vag y a cölibátusnak, és
hogy nem jobb és boldogabb dolog szüzességben
vagy cölib átu sb an m arad n i, m in t h ázasság ra lépni
(Trid. 4 c. 10. D enz 981). M ag y ar k a to lik u s egyház-
jogász sze rin t: „jelenleg a m a jo ristá k n a k (a ,m aga­
sabb pap i szen telm én y ek ” b irtokosainak) n ő tle­
n ek n ek kell lenniök — 132. § 1. — az á lta lu k kö­
tö tt házasság érv é n y telen (C. 1072) és szentségtö­
ré sn e k (sacrilegium nak) m inősül. A m in o ritá k nő­
sü lh etn ek , de ezzel eo ipso elvesztik re n d i jo g aik at,
te h á t laik u s állap o tb a esnek vissza s e g y ú tta l a be­
neficium októl is m eg fo sztatn ak (132. § 2.)”
K ü lö n b en a p ap i nő tlen ség re vonatkozó szabály
iu re h u m an o v an előírva s ezért alóla a p áp a fel­
m e n tést a d h a t; sőt eg y á lta lán a cölibátus k ö tele­
zettségét is m eg szüntetheti. (K atolikus E gyházjog.
Dr. K é ré szy Z oltán II. 425 lap. Pécs, 1927.)
163
 A II. V a tik á n i Z sinathoz sok re fo rm ja v a sla t é r ­
kezett, 1965-ben tá rg y a lta is a k érd ést. Ó riási szel­
lem i birk ó zás u tá n e lju to tta k odáig, hogy évszáza­
dok ó ta a „ P re sb y te ro ru m O rd in is” c. zsin ati dek­
ré tu m m o n d ja k i először: a cölibátus n e m tartozik
a papság lényegéhez. S zerin te a cölib átu s „jele és
ösztönzője a lelk ip ászto ri sz e re te tn ek és a v ilág b an
jelen tő s fo rrá sa a lelk i term ék en y ség n ek . N e m te r­
m észetéből fa k a d ó k ö v e te lm é n y e ez a papi m iv o lt­
n a k .” (H atáro zat a p ap i szolgálatról és életről. 16. §
30. Szt. Istv á n Társ.)
A v ita ezzel n em z á ru lt le. A cö libátus ellenzői
tú l k ev ésn ek ta rto ttá k , igenlői viszont elégségesnek
ú ja b b v álto ztatáso k m eg in d ítására. A p áp a ezért
úgy ren d elk ezett, hogy s a já t döntési k ö réb e vo n ta
a k érd ést. Eléggé hosszas v árak o zás u tá n 1967-ben
adta k i „Sacerdotalis Coelibatus” c. enciklikáját.
Ez sem m i v á lto z ta tá st a cö libátus k érd éséb en nem
lát időszerűnek, m in d en b en a rég i állásp o n th o z r a ­
gaszkodik. B á r ez az en cik lik a k evésbé közism ert,
sik ertelen ség éb en és k edvezőtlen fo g a d ta tá sá b an a
H u m an ae V itae-hez h aso n líth ató .
A cölibátus teológiai ta r ta lm á t h a ta lm a s p a trisz ­
tik a i an y ag fejteg eti. A tom izm us és a m ai h iv a ta ­
los teológia első ren d en azzal érvel, hogy a cölibá­
tu sb a n élő p ap „nem osztja m eg erő it Iste n és a
terem tm é n y e k k ö zö tt”, h a n e m c so rb íta tla n u l Iste n ­
nek szán ja oda. Szociológiai a sp e k tu sá b a n így fel­
szab ad u l a n ag y ügyek és felad ato k szám ára. K i
kell em eln ü n k az an y ag i ja v a k egy-kézben ta r tá s á ­
n a k é rv é t is. V égül nyom on követh ető , hogy az
„ecclesia m ilita n s” e lto rz íto tt g o n d o latáb ó l m ik é n t
szárm azik a cö libátus g y a k o rla ta s a b en n e élő te l­
jesen engedelm es, re g u lá b a n élő p ap „ k a to n á s”
képzete.
A v ilágkatolicizm us különböző te rü le te in a cöli­
b á tu s k érd éséb en ren d k ív ü l változatos állásp o ntok
jelen tk ezn ek . S tru k tu rá lis változások k ísérletei m u ­
ta tk o z n a k H ollandiában.
K o m p ro m isszu m o s kísérlet Hollandiában
" A p a p ok nőtlen ség én ek k érd ése H o llan d iában
d rám a i fo rd u la to t v e tt” — ezekkel a szav ak k al tu ­
dósít az In fo rm a tio n s C ato liques In tern acio n ales
329. szám a. M ég 1968. n o v em b eréb en k é t jezsu ita
egyetem i lelkész. J. V rijb urg és J. Gooskens ,,beje­
le n te tte , h o g y házasságot k ív á n k ö tn i, p a p i szolgá­
la tá n a k teljes é rté k ű fe n n ta rtá s a m e lle tt.”
S zán d ék u k b ejelen tése a z é rt v á lt d rám aiv á, m e rt
lelk észtársaik eg y ö n tetű en k iá llta k m ellettü k , g y ü ­
lekezeteikkel eg y ü tt. H aarlem és R o tte rd a m egy­
házm eg y éin ek 72 lelkésze k ü ld ö tt n y ílt lev elet a
püspöknek, am elyben sürgős m egoldást k é rte k .
Szám os k a to lik u s n ap egyidejűleg n y ilatk o zo tt h á ­
zassági szándékáról.
A lfr in k b íboros és a püsp ö k i k a r először e lu ta sí­
tólag n y ilatkozott. E rre az am szterd am i "egyetem i
p a ró k iá k ” lelkészei b e je le n te tté k , hogy m árc. 1-től
felfüggesztik szo lg álatu k at. (Ezek az egyetem i gy ü ­
lekezetek eg y en k én t h áro m ezer lelk et szám lálnak,
intenzív, b iblias h itéletet élnek. G yülekezeti m in ta ­
k é p ü k az "Iste n n é p e” b ibliai fogalm a. H a n gsú­
lyozzák a S zent Lélek in sp ira tív e re jét és irá n y ítá ­
sá t a gyülekezet és a n n ak ta g j ai életében, az egyéni
felelősségvállalást, a hív ő k aktív, szem élyes részvé­
te lé t a litu rg iá b a n , a g yülekezeti m u n k a m inden
ágában.
Így in d u lt m eg az egyetem i lelkészek, a p ü spö­
kök, ill. n ev ü k b e n M gr. Z w a rtk r u is p ü sp ö k között
164
a dialógus. A dialógus ered m én y e egy „szeretetre
m éltó m in im u m ”. B evezették „az Ige k u ltu sz á t” (la
culte de P arole) s ezen a nős lelkészek fo g n ak szol­
gálni. A lfrin k és a püspöki k a r „ tu d a tta , hogy le­
v elet k ü ld te k a p áp á n ak , sürgősen kérve, hogy v e­
gye fel az egyházi cölibátus p ro b lé m á já t az egész
A nyaszentegyház diszkussziójába” (Inf. C ath. In ­
tern . 331. szám , 12. old.).
A kom prom isszum é rtelm éb en te h á t a m egnősült
papok csak az ún. prédikációs isten tiszteletek en
fognak szolgálni, te h á t nem szo lg áltatják k i az
e u ch a ristia szentségét, m in d en k a th o lik u s isten tisz­
te le t csúcs-aktusát. N yilvánvaló, hogy ez csak rövid
időre szóló, ideiglenes elrendezésnek tek in th e tő .
A v itá b a b e lép e tt a P á sz to rk o d ástan i In té z e t és
több m ás tud om án y os i n té z m é n y is. A felm é rése k
k im u ta ttá k (ezeket a vizsg álato k at E. Sch illebeeckx
vezette és érték elte), hogy a h o llan d k ato lik u s p a­
pok 68% -a a cö lib átu sn ak erős ellenzője; szám osan
m egnősülnének, h a e rre lehetőséget k a p n án a k .
Goodijn atya, az In téze t igazgatója az esem ények
p illa n a tn y i n y u g v ó p o n tjá n é rté k e lte a tö rté n te k e t
(Inf. C ath. In te rn . 332. szám , 4— 7). Ő a cölibátus
elleni lázad ást nem ö n m a g áé rt v a ló n ak ta rtja , „lé­
nyegében az in stitu cio n ális m eg a ch arism atik u s
egyház, az E vangélium fo rra d a lm i ere je és tö rv é ­
nyeskedő szellem közötti h a rc ró l” v an szó. Az
am szterd am i lelkészek a Lélek in sp irá ció já t és az
E vangélium e re jé t v álaszto tták .
A papi n ő tlenségről szólva azt m o n d ja: „M eg v a ­
gyok győződve arról, hogy em inens egyházi szem é­
lyiségek tu d a tá b a n v a n n a k az e kérd ésh ez szüksé­
ges ,nagyobb szabadság’ követelm ényének. A m i
A m szterd am b an tö rté n t, készülőben v an a világ
szám os m ás p o n tjá n is és elő bb-utóbb b ek ö v etk e­
zik. Ez a fejlődés olyan erejű , am it m á r nem leh et
m egfordítani. Az u n ifo rm izált egység ideje végképp
e lm ú lt. . . Az bizonyos, hogy h a elfo g ad ju k a p lu ­
ralizm ust, h a lehetővé tesszük az egyes k ato lik u s
eg y h ázaknak, hogy sajátos összefüggéseikben élje­
nek, a centralizáció gesztusa egyre nehezebbé v á ­
lik .”
A ho llan d iai lelkészek ellen a ró m ai teológia az
egység és a kollegialitás m eg törésének v á d já t hozta
fel. A fia ta l lelkészek szószólója „a dialógus” során
így jellem ezte a m egváltozott elv ek et és fogalm a­
k a t: „Az egység m ágikus szóvá lett. R óm a azonban
bizonyos a d m in isz tratív egységet é rt ezen. Szá­
m u n k ra az egység k rité riu m a nem valam ely ik egy­
házhoz való ta rto z á st jelenti. Ez m ég sen k it sem
ak ad ályozott m eg abban, hogy az ellen az E vangé­
liu m ellen cselekedjék, am iből az egyház született.
Az egység k rité riu m a az a tén y k érd és, hogy m ik én t
é lh e tjü k m eg m a az E vangélium ot.”
A h elyzet az európai katolikus országokban
A cölib átu s-v ita állá sá t a világ különböző részei­
ben v izsgálják a C oncilium c. nem zetközi k ato lik u s
fo ly ó irat m árciusi szám ának cikkei. B evezetést a
nagyon m é rté k ta rtó R a h n e r professzor ír t a ta n u l­
m ányok elé. M egindokolja, hogy m ié rt nem egy
összefoglaló ta n u lm á n y fo rm á já t v á laszto tták a té ­
m a feldolgozására. T árgyilagos és o b jek tív k é p et
a k a rta k n y e rn i a valóságról és nem csupán elm é­
le te k e t so rak o z tatn i egym ás m ellé. Az „o b jek tiv i-
tá s ”-n a k kom oly tan u lság ai v o lta k : „Azok a nehéz­
ségek, am ely ek re célzunk, s az akadályok, m elyek
m enetközben v á lta k lá th a tó k k á , k é t dolgot világí­
ta n a k meg. Először is: az eg yháznak m ég sok ta ­
n u ln iv a ló ja v a n a v itá k lebonyolításához: F a ir play
 a s a já t ta g ja iv a l szem ben az o b je k tív és szabad vi­
tához, a különböző állásp o n to k kölcsönös és kom oly
figyelem bevételéhez. M ásodszor: a dialógushoz való
jog m ag áb an az eg y h ázb an m a m ég nem létezik
m ásk én t, csak a h é tk ö zn ap i g y a k o rla to t gúzsba­
kötő tén y ező k h á ló já b a n .”
A ta n u lm á n y o k so rá b a n az első az eu ró p ai k a to ­
lik u s országok, O laszország, S p anyolország és P o r­
tu g á lia k a to lik u s p a p ja in a k h ely zetét ism erteti.
I tt a cölib átu s elleni la v in á t k ülső h a tá so k in d í­
to ttá k m eg. Ez „n ag y részb en fra n c ia sp ecialisták ­
tól in d u lt ki, kiseb b részéb en a n é m e t teológusok­
tól. N em utolsó re n d e n a h o llan d iai v itá k és
E. S chilleebeckx írá sa i v á lto tta k ki élénk v isszh an ­
got. A T an ító H iv a ta l d ö n téseit „tiszteletteljes fi­
gyelem m el” k ísérik , q u a si p asszívak a h ie ra rc h ia
irá n y v o n a la irá n t. A legtöbb esetb en k ritik a n élk ü l
fű zn ek hozzá m ag y arázato t.
A „S acerd o talis coelib atu s” en cik lik a k iad ása
u tá n m ég az ún. kato liku s á llam okban m egjelenő
félh iv atalo s fo ly ó irato k is csaló d o ttan n y ilatk o ztak .
E zekben az o rszágokban k ü lö n b en 1960-tól fedez­
hető fel az egyre világosabb k ü lö n b ség tétel a cöli­
b á tu s és a p a p i h iv a tá s szentsége között. M ár ezt
m egelőzően is (1959) a dom on k o sren d i F. Spiazzi a
k é rd é st így v e te tte f e l : „H ogyan te h e tn é n k lehetővé
a házas em b erek n ek n em csak a d ia k o n átu sb an , h a ­
n em a teljes é rté k ű p ap i szolg álatb an való rész­
v é te lé t? ” A k érd és felv etését a p a p h iá n y és a p a p ­
ja in k b a n oly nehezen m egélhető szűzies é le t”
e g y ü ttes p ro b lé m á ja indokolta. Spiazzi g y a k o rla ti­
lag a következő m egoldást ja v a so lta : „H árom
o rien táció t a la k ítsu n k k i a k léru sb an . H ázas papok
a k u ltu sz ren d szeres e llá tá sá ra ; cö lib átu sb an élő
p ap ság a p ü sp ö k i szo lg álatra; végül egy h a rm a d ik
k ateg ó ria, a k ik a p áp a ren d elk ezésére állnak, á t­
fogóbb, különleges felad ato k m eg o ld ására.”
G onzales-Ruiz fo g lalja ősze leg tö m ö reb b en ezt a
p ro b le m a tik á t: „A szüzességnek és az ö n m eg tartó z­
ta tá s n a k önm agában nincs értelm e, csak olyan ösz­
szefüggéseiben, am ely ek az egyház k eb elén belüli
,vallásos foglalkozás’ (profession religieuse) vagy
,k a to n á s akció’ (action m ilitan te) tén y e ib e n m u ta t­
k o zn ak m eg. Ily en szem szögből az egyházi cölibá­
tu s n em az isten i jog p ro b lém ája, h a n e m sokkal
in k á b az egyház kizárólagossági ig ényénél b u k k a n
fel, am ely n ek azonban szám ot k ell v etn ie — m in ­
d en egyes esetb en — a m eg h atáro zo tt, egzisztenciá­
lis h elyzet sajáto s követelm ényeivel. V ilágosabban
az k ö v etk ezik ebből, hogy ak i v édi a jelen legi gya­
k o rla to t, tö b b é-k ev ésb é kiteszi m a g á t a n n a k a koc­
k áza tn a k , hogy a cölibátusból m a g á é rt való („in
se”) ü g y e t csinál. Ezzel alá is becsüli azt a k o n k ré t
h elyzetet, am ely b en él s am ely az ellenvélem ény
feszültségeinek m e g h a tá ro z ó ja .”
De Rosa a ty a sz e rin t „a p a p Iste n em bere, aki
K risztu s szerelm ének szenteli m a g á t”. P o n to san eb­
b e n a k é rd ésb en szü letik a legélesebb v ita , m e rt
ez a szem p o n t közös dim enzió az összes tö b b i k e­
reszty én ek k el, m in t olyanokkal. A k ü lö n b ség csak
en n ek m egélésében van , a k á r cölib átu sb an, a k á r
h ázasságban. S „az e m b er nem tu d ja b elátn i, hogy
m ié rt k ell a p a p n a k szükségszerűen cö lib átusban
éln i?”
A cölibátus jelenlegi helyzete az U S A -b a n
A St. Louis R eview hosszú cik k so ro zatb an a rra
vállalkozott, hogy olvasóival beszélgetést fo ly ta t a
vallás alap v ető tételeirő l. Az egyház m e g ú jítan d ó
stru k tú rá já ró l dr. Jo h n Coglei ism e rt am erik ai
teológus írt. K ije le n ti: „A papok cö libátusáról
folyó v ita olyan p o n tra érk eze tt el, ah o n n an nincs
visszatérés.”
M i in d o k o lh a tja ezt a k ije le n té st? O lyan o b jektív
felm érések, m elyek a la p já n nem csupán v iták ró l,
h a n e m m á r a m eg v áltozott g y a k o rla tró l beszélhe­
tü n k . A z egy h ázn ak a valósághoz k ell igazodnia.
A m egváltozott valósághoz. „Az a tény, hogy nős
papokból álló k lé ru st kell k iépíteni, igen kom oly
v álto zást k ö vetel az egyházm egyék és a p a ró k iá k
organizációjában, de ezek a változások bizonyosan
b ekövetkeznek. M áris n yilvánvaló, hogy az egy­
h á zn a k nincs m ás választása, m in t igazodni azok­
hoz az új szem pontokhoz, am elyeknek v áltozása az
egyes gyülek ezetek b en m á r m e g tö rté n t.”
Az ú t az ilyen m egállapításokig nem volt k ö n y ­
nyű. 1964 n o v em berében az U SA püspökei össz e­
jö tte k W ash in g to n b an és olyan dek laráció t hoztak
nyilvánosságra, m ely u tá n ú g y látszott, sem m i re ­
m ény nincs a hiv atalo s diszkussziókra. „Felelőtlen­
ség len n e — ír tá k a püspökök — , h a élni h a g y n án k
azt a rem én y t, m ely szerin t ez a ta n ítá s m ódosít­
ható. S em m ilyen alap nincs ilyen v á ra d a lm a k ra .”
Ez u tá n a d ek laráció u tá n a la k u lt m eg „Az egy­
házi cölibátussal foglalkozó N em zeti B izottság”,
am ely a N otre-D am e E gyetem en ta r to tt ülésének
z á ró n y ilatk o z atáb a n ezt írta : „T ám o g atju k azt a ja ­
vaslatot, m ely szerin t a la tin rítu s ú p aró k u s p apok
is felh a talm azá st nyerh essen ek a rra , hogy a k tív
egyházi g y a k o rla tu k ideje a la tt v ála sz th assan a k a
házasság és a cölibátus k özött.” Az ülést előkészítő
d o k u m en tu m o k és v itá k anyaga, v a la m in t a tá rg y a t
é rin tő to v áb b i ta n u lm á n y o k egy k ö tetb e g y ű jtv e is
m eg jelen tek és erő teljesen fo rm álták a közvéle­
m é n y t (C elibacy: T he N ecessary O ption, H erd er
an d H erd er 1968).
Még nagyobb h a tá sú volt az olvasók m illióira —
J. K a v a n a u g h a ty a írá sa (ezt k ü lö n b en áln év a la tt
írta a S a tu rd a y E vening P o st-ban): „Pap v a g y o k és
sze re tn ék m egnősülni.” Ezt a cik k et egy b estsellerré
v á lt k ö n y v k ö v ette: „Egy m o d e rn pa p időszerűtlen
egyházára né z” cím en. E zekben az írá so k b an
„olyan v élem ényt fejezett ki. am iről eddig csak á l­
m odozni m ertek, de n y ilvánosan m ég sohasem
m o n d ta k ki. T ám ad ja m indazt, am i szim pla legaliz­
m u snak, érzék etlen tö rv én y esk ed ésn ek látszik. K i­
jelenti, hogy a pap o k olyan életm ódot fo g ad n ak el,
am ivel nem é rte n e k egyet, szorosan kö v etik az egy­
ház tö rv én y eit, m e rt m e g fo s zto ttá k ő k e t attól a bá­
torságtól, a m i em beri szintre em elné ő ket.”
V ilágosan szem besíthető te h á t az U SA -beli pü s­
pökök n y ila tk o za ta az ettő l élesen elütő, „alulról
jö v ő ” vélem ényekkel. A m e rik á b an m ágikus h a ta l­
m a v an a k ö z v élem én y k u tatásn ak , a felm érések­
nek. Az ún. „ F ich ter vizsg álat” élénk visszhangot
v á lto tt ki. („A m erican’s F o rg o tten P riests — W hat
th e y a re say in g ” A m erika e lfe le jte tt p ap ja i — M it
m o n d an ak ők. H e rp e r an d R ow 1968). A m eg k érd e­
ze tt 3000 p ap 62% -a ellenzi a c ö lib átu st; 5% -uk
házasodna m eg azonnal, h a szabadon választ­
h a tn a.
Ezek u tá n a lk o ttá k m eg a „N em zeti B izottság a
P ásztorkodás M e g ú ju lásáé rt” cím ű szervezetet, m e­
ly et a püspökök és a papok e g y a rá n t tá m o g attak .
Ez a tá rsa sá g k ib ő v íte tte a szociológiai vizsgálato­
k a t s m egállap íto tta, hogy A m e r ik a papjai döntő
tö bbségü kb en a változás m e lle tt vannak.
A cölibátus v ita eddigi ered m én y e az ún. „ fa k u l­
ta tív cö libátus” elképzelése. T e h á t a cölibátus sza­
b ad választása, elfogadása v ag y elu tasítása. Ez az a
165
 „sajáto s összefügés”, am it pl. „A P ap i B izottságok
N em zeti S zövetsége” k ív á n a to s p e rsp e k tív á n a k
ta rt. (Ebbe a szervezetbe A m e rik a 60 000 p a p ja kö­
zül 48 000 ta rto z ik !) Az am e rik a i k a to lik u s h ie­
ra rc h ia h o z z á já ru lásá t a d ja és finanszírozza a papi
élet eg y re m élyebb, tu d o m án y o sab b v izsg álatát, s
ebben em inens h e ly e t foglal el a cö libátus kérdése.
A St. L ouis R eview 1968. á p r.-i v ezércikke ezt
írja : „A p ü sp ö k ö k k ö zvetlen hozzáállása a p ászto­
rális k érd ések h ez a p ap o k szo lg álatát és é letét fo­
lyam ato san k ísérő ta n u lm á n y o k b a n lá th a tó . O lyan
tém a ez, am i szü n telen ü l fo g la lk o z ta tja az eg y há­
zat. A p ü spökök az ország legjobb sz a k é rtő it h ív ­
tá k s e g íts é g ü l. . . s m ag a az a tén y , hogy az egy­
házi cölibátus k érd ése szerves részét képezi a ta ­
n u lm á n y i m u n k á n a k , azt az őszinte v á g y a t m u ta t­
ja, hogy n em a k a rn a k m eg fu tam o d n i a tü skés
pro b lém ák elől, m elyek m ost a kereszty én ség életét
jellem zik .”
Úgy gondolják, hogy ezek a v izsgálatok h áro m
évig ta rta n a k . „T alán ezalatt a laicizációval és az
új s tru k tú rá k k a l kapcsolatos p ro b lém ák egy p lu ri­
fo rm ista k lé ru s (clérgé p lu rifo rm e) k iép ítésére
m egold ást fo g n ak ta lá ln i.”
A cölibátus L a tin -A m e rik á b a n
M anuel E dw ards összefoglalója sz e rin t a k érd és­
ről m ég n em folyik n yilvános v ita. A p ap i n ő tlen ­
ségről szóló vélek ed ések et VI. P á l en c ik lik á ja előtt
és u tá n n é h á n y jelen tő s írá sb a n fe jte tté k ki.
Először azokat az erő feszítések et k ell em líteni,
am elyek a cö libátus é rte lm é t keresik . Ezen a v o n a­
lon helyezhető el E n ricq u e F. Fabri cikkei: „Cöli­
b á tu s és szex u alitás” v a la m in t „A cö libátus és az
Ég K irá ly n ő je ”. H asonló jellegű M anuel Ossa S. J.
ta n u lm á n y a : „Szerelem és cö lib átu s”, am ely szám ot
v et a p ap i h iv a tá s h elyzetével és igen világosan
tá rg y a lja ezt a tém át. U rb an o Zilles ra jo n g a cöli­
b á tu s é rté k e ié rt: „A szüzesség lá th a tó jele an n ak,
hogy a k e reszty én em b er m ik é n t kép es m in d en ről
lem ondani. Az egyh ázn ak szabadsága v a n a rra ,
hogy m eg h atáro zza p a p ja i szám ára azt az életfo r­
m át, am ely legh aszn o sab b n ak tű n ik az em berek
üdvösségének szo lg álatáb an .”
N agyon é rd ek es C arlos M anuel De Caspedes
cikke: „P ap i h iv a tá s és helyzet K u b á b a n .” Ő a k ö­
v etk ező k et írja : „A m i k ö rü lm é n y e in k között a
m áshol v ita to tt és v ita th a tó cö libátus k ö v etelm én y­
nyé lett. A p ap i n ő tlenség n a g y m é rté k b e n m u ta tja
az abszolút disp o n ib ilitás ta n ú sá g té te lé t, olyan
ékesszólással, a m it a m i n é p ü n k is csodál és m eg­
ért. Jó lle h e t azt gondolom , hogy rev id eáln i kellene
a k an o n ik u s jo g alk o tást, és ú g y vélem , hogy a k e­
leti g y a k o rla t ev angélium ibb, m égis szeretn ém
hangsú ly o zn i: soha olyan érté k e sn e k n em éreztem
a cölibátust, m in t m ost, K u b á b a n e ltö ltö tt h áro m
évem u tá n .”
Á tfog ó b b ak és m ély eb b ek azok a tan u lm án y o k ,
am elyek a sajáto s la tin -a m e rik a i helyzetb en v ita t­
já k a cö libátus jogosu ltság át. Ezek közül legjellem ­
zőbb D r. P au lo E. A n d rea P onte „P ap i nőtlenség
és a cölibátus tö rv é n y e ” c. cikke.
„A m it szám os jelen tő s és kom oly k a to lik u s óh ajt,
az nem a papok cö lib átu sán ak m egszüntetése, h a ­
nem a p a p o k a t cölibátusba kényszerítő tö rvény
eltörlése. A z a k e reszty én cölibátus, am it a tö rv én y
erejév el b izto sítan ak , ellentm ondásos fo galom : Is­
te n a já n d é k á t n em le h e t a tö rv é n y erejév el v ég re­
h a jta n i és b iztosítani. Az a folyam atos cölibátus,
166
am it tö rv é n y tesz kötelezővé a p a p jelölteknek, nem
le h et helyes akkor, a m ik o r a p a p i elh iv ato ttság o t
nem leh et tö rv én y á lta l m egadni. A cö libátusban
csak azok élh etnének, a k ik szabadon v á lasztjá k —
a pap i h iv atással e g y ü tt — a cölibátus charism áját.
A cölibátus k án o n jo g i tö rv én y e ah ely ett, hogy
„m egerősítené” a ch arism át, k é té rte lm ű v é teszi azt.
M aga a cölibátus in tézm énye az, am i a jelenlegi
törvénykezés n e g a tív u m a it a leg jo b b an m egszen­
vedi.”
„C supán a tö rv én y m e g v álto z ta tásán ak rem énye
az, am i a sz e retetet és az e rő t fokozza b en n em —
írja Dr. P o n te —, am i cölibátusom nak biztonságot
és boldogságot ad. A z a szándék, hogy válto zatlan u l
fe n n ta rts u k a cölibátus tö rv én y ét, nem azt a fé­
lelm et á ru lja -é el, hogy szám ottevően csökkenne a
n ő tlen papok szám a ott, ahol ezt a tö rv é n y t eltöröl­
n ék? N em lenne-é jo b b az Ú rn a k á ta d n i an n ak
go n d ját, hogy elh iv atást a d jo n a p ap i szolgálathoz
és esetleg azzal e g y ü tt a cölibátushoz, anélkül, hogy
a k á r az egyik, a k á r a m ásik esetben jogi e ljárá so k ­
hoz n y ú ln á n k ? ”
L atin -A m erik a k ato lik u s egyh ázain ak égető
problém ái m o tiv áljá k m ag u k n ak a püspököknek
hozzáállását a cölibátus kérdéséhez. N yilatkozataik
elgondolkodtatóak.
Lins püspöke M gr. P ed ro P au lo Coop (Brazília)
a zsinaton is a cölibátus ellen érvelt, de ered ­
m énytelenül. M ost ezeket m o n d ja: „A püspökök
ne éljen ek illú zió k b an ; L a tin -A m erik a sorsa a tét.
S ürg ő sn ek látszik az a választás, hogy m egsok­
szorozzuk a nős em b erek közül v á la sz to tt papok
szám át, vag y csupán asszisztálh atu n k az egyház
szom orú összeom lásánál L a tin -A m erik á b an .”
M gr. Andreas, a B uenos-A ires-i m e lk iták e x a r­
ch ája így nyilatk o zik : „Jelenleg k ettő s jo grendben
é lü n k ; az egyik az isten i ren d , a m ásik az egyházi.
Az első az a jog, am ely lehetővé teszi az üdvösség
érd ek éb en a d o tt szolgálatot; a m ásik az egyházi
jog, am ely követelm ényeivel akadályozza, hogy biz­
to sítsu k en nek az isten i jo g n ak az érv én y ét. Nem
arró l v an szó, hogy e ltö rö ljü n k egy tö rv é n y t, am ely
lényegében nem h a la d ja m eg an n a k az em bernek a
m orális erőit, aki te rm észetfeletti eszközökkel él­
het. S okkal in k áb b a rró l v a n szó, hogy g y ak o rlati
k iu ta t ta lá lju n k abból a kínzó problém ából, am ely
e m egoldás n élk ü l n ap ró l n a p ra súlyosbodik.”
A S an tiag o -i egyház p ásztori zsin ata k ije le n te tte :
„ . . . szükségesnek lá tja a d ia k o n á tu sra és a papi
tisztség re is felszentelni azokat a n őtlen és házas
em b e r e k e t egyaránt, a k ik e t a Lélek a m i közössé­
gein k b en elhív.”
A C oncilium ta n u lm á n y á n a k író ja nem á llíth a tja
bizonyosan, m ilyen sorsa lesz enn ek a g o n dolat­
n a k pro és contra. „Az biztos, hogy a k o n tin en s
m in d en országában gondolkodnak e rrő l a tém áról,
h a keveset is írh a tn a k ró la . . . A házas em b erek or-
d in áció ját fe ltétlen szükségesnek ta r tjá k a kom o­
lyabb bázissal rendelkező gyülekezetek szolgálatá­
hoz. m e rt idegen lelkészekkel nem oldható m eg a
problém a. A cölibátus ch a riz m á já n a k é rté k ei új
m eg v ilág ítást követelnek. Az nem kétséges, hogy a
pásztori a sp ek tu s a döntő L atin -A m erik áb an , m e rt
ez a p ap o k b a n legszegényebb egyház a világon.”
A fr ik a i k érd ések Európához a cölibátus-vita
kapcsán
D aniel Pasu Pasu a ta n u lm á n y író ja elsősorban
azt m u ta tja ki, hogy az a frik a i katolicizm us n ag y ­
 m é rté k b e n szin k ro n izált az eu ró p aiv al. Írá sá n a k
első feléb en a k érd és jelen leg i á lla p o tá t vizsgálva
kifejti, h o g y a papi nőtlen ség v itá já b a n azokat az
érv ek et, am elyek a „ h a rm a d ik v ilá g ” szükségleteire,
v a la m in t a p a p h iá n y ra u ta ln a k , n em ta r tja őszin­
téknek.
M int eu ró p ai k ép zettség ű teológus, vizsgálódásait
elm életi síkon vezeti. A szociál-pszichológia te rü le ­
té n k u ta tv a a k ö v etk ező k et ír ja : „A dolg o kat k í­
vülről nézve a r r a g o n d o lh atu n k , h o g y a p rom isz­
k u itás és a m o d ern m eztelenkedés á ltalán o sítása
sokkal k ín o sab b á teszi a m ai fia ta lsá g h elyzetét,
m in t a valóságos szex u alitás p ro b le m a tik á ja .” Sze­
rin te A frik a k u ltú rá ja szám os ép ítő k ö v et szolgál­
ta t a cö libátus gondolatához. Színes p éld á k k al ecse­
teli állítását. Pl. az a frik a i tö rzsek h á b o rú sk o d á ­
su k alk alm áv al teljes ö n m e g ta rtó z ta tásb an élnek,
ug y an ez a helyzet a n a g y h alászato k és v ad ászatok
id ején is. A ki ezt m egtöri, h a lá lb ü n te té sse l sú jtjá k .
Sok a frik a i v allás áldozó p ap jai az áldozat b e m u ta ­
tá sa elő tt és a sacralis teen d ő k végzésekor idősza­
kos ö n m e g ta rtó z ta tásb an élnek. — D e v a jo n leh et-e
ÚJABB HÍREK A RÓMAI KATOLIKUS VILÁGBÓL
Spanyolország: Több jelét láthatjuk, hogy a spanyol-
országi embertelenségeket, a fasiszta diktatúrát, a „ki­
vételes állapotot”, a sok letartóztatást m ár sokalja a
katolikus klérus, sőt a hierarchia is.
Mgr. Morcillo, M adrid érseke, a püspöki konferen­
cia elnöke lemondott a politikai életben betöltött m a­
gas funkcióiról. Franco bizalmából a Kortez képvise­
lője, királyi tanácsos és a Kormányzó Tanács tagja
volt. Lemondását elfogadták. Egyházi részről azonban
hozzáfűzték, hogy a lemondás „bizonyos változások
kívánalm ának a jele.” „Radikális változást kívánnak
létrehozni az egyház és állam kapcsolatában.”
A legutóbbi „kivételes állapot” Spanyolországban
éles egyházi kritikát váltott ki. (A belügyminiszter hi­
vatalos jelentése szerint 700 személyt vettek őrizetbe,
300-at előzetes letartóztatásba helyeztek. M indkét cso­
portban több egyházi személy neve is szerepel.) Öt­
száz baszk katolikus lelkész tiltakozó levelet küldött
magasabb egyházi és világi fórumokhoz, így a pápá­
nak, és U Thantnak is. Ebben tiltakoznak „a baszk
népre nehezedő szisztematikus elnyomás” ellen, ami
1936 óta tart. K ritizálják „a püspöki k ar hallgatását
és csendjét” a politikai hatalom túlkapásaival szem­
ben. Sok embert megzavar és megbotránkoztat, hogy
a spanyol katolikus egyház úgy látszik fél zavarni a
politikai hatalm at a tények leleplezésével.”
Mgr. Tarancon, Toledo újonnan kinevezett érsek-prí­
mása, tisztségének elfoglalása után nyilatkozott:
„Nem igazolható annak igénye, hogy politikai ténye­
zők felhatalm azzák m agukat az egyház védelmére . . .
Az egyház és az állam hagyományos kapcsolata ma
terheli a nemzeti tudatot.” (Inf. Cath. Intern. 333,334
szám).
Dominikai köztársaság: Mgr. Pepen, Higüey püspöke,
pásztori levélben kárhoztatta „a földbirtokok igaz­
ságtalan uralm i rendszerének hatásait és okait, gaztet­
teit az országban."
Erre Balaguer köztársasági elnök újságírók előtt
naivitásnak nevezte, ahogy a püspök a parasztok
helyzetét megítéli. A „Tiempo” c. napilap pedig a
kommunizmus vádjával kívánta megbélyegezni a püs­
pököt és a vele egységben dolgozó és tiltakozó papokat.
Pepen egyházmegyéjének papjai ezután „bátorították a
parasztokat, hogy együttesen keressenek méltóbb éle­
tet, jobb élelmezési, higié niai, oktatási lehetőségeket,
emberhez méltóbb lakásokat. Elemi joguk van arra a
földre, am it megművelnek.” Hasonló nyilatkozatok
sorozata következett az ország több egyházmegyéjéből.
Santiago de los Caballeros püspöke és 53 papja protes­
éppen a házasság kérd éséb en a nőtlenséget ten n i
m eg a p ap állandó és v á lto z h a ta tla n é le tfo rm á já ­
nak, a m ik o r az élet egyéb te rü le te in a folyam atos
változás le tt az alapelv?
S zorosabban a tá rg y á ra té rv e : „Az a frik a i kléru s
a k ato lik u s világszervezet egyik fogaskereke. P ro b ­
lém ái az egyházi cölibátus k érd éséb en nem sa já to ­
sak, h a n e m közösek az egész k ereszty én világéval.
M ert az a világ, am ely n ek egzisztenciális elvei és
té telei állan d ó tla n o k és változók, nem helyezkedhet
többé el az erkölcsi tö rv én y e k és tra d íció k változ­
h a ta tla n k u ltú rá já b a n . Ezen a té re n is a n ak ro n iz­
m ussá v á lt a „v álto zh a tatlan ság .”
A cö lib átu s-v itán ak v a n n a k te h á t világszerte kö­
zös és v a n n a k földrészenként, sőt országonként el­
té rő vonásai. Úgyszólván m in d e n ü tt m egkérdezik:
m ié rt n em szabad a la tin sz e rta rtá sú papok részére
az, a m it az ortodox k ato lik u s papság szám ára m eg­
en g ednek? A k érd é s m ég nem ju to tt el fo rrp o n tjá ­
ra, de m á r közeledik ahhoz.
S im o n János A ttila
tál „az emberi jogok állandó megsértése ellen, az or­
szágban. A halálos fenyegetések ellen, amikkel el
akarják hallgattatni azokat a vidéki vezetőket, akik az
ország parasztságának jobb életéért küzdenek, meg
akarják félemlíteni azokat, akik felemelik szavukat az
igazságért.” (Inf. Cath. Intern. 330; 334 sz.).
V I. Pál az „egyház és a pápa szenvedéseiről”
A Szent-szerdai általános audiencián VI. Pál a ke­
resztről szóló elmélkedésre hívta híveit. Krisztus szen­
vedő élete — mondotta a pápa — örökké fennmarad
az egyházban.
„Az egyház a világ számos országában szenved a
törvényes igazság nyomasztó hiányától. Szenved a ka­
tolikusok hűtlenségétől. . . Különösen szenved a nyug­
talanító, engedetlen és romboló kritikától, annál is in­
kább, mivel ez különösen saját gyermekei között te r­
jedt el: papok, nevelők, az élő Krisztus élő egyházá­
ban tanúságtételre és szolgálatra szánt laikusok között.
Az egyházban nélkülözhetetlen közösség, a szervezeti
életvitel, a kánoni jog, a hagyomány, a belső összetar­
tás, szenved attól, ahogyan gyermekei a pápai tekin­
télyhez, az egység, a felebaráti szeretet pótolhatatlan
alapelvéhez viszonyulnak. Az egyház megszenvedi
m agatartásukat magának az áldozatnak és a szentség­
nek követelményei iránt; szenved bizonyos egyházi
személyek botrányos megnyilatkozásaitól, hűtlen szel­
lemi magatartásától, akik ma megfeszítik az egyhá­
zat.”
Másnap a Szent-csütörtöki misén, m iután 12 kisgyer­
mek lábát megmosta, VI. Pál az egyház egységét pil­
lanatnyilag fenyegető veszélyekről beszélt:
„Hogyan lehet az egyház egységes nép, ha gyakorla­
tilag skizmatikus kovász megosztja és olyan csopor­
tokra bontja, amelyek önző autonómiát követelnek
’keresztyén pluralizm us’ és ’a lelkiismereti szabadság’
palástja alatt?” (Inf. Cath. Intern. 334 szám).
A pápa az egyházjog feladatáról
Jan u ár 27-én VI. Pál beszédet intézet a vatikáni
bíróság tagjaihoz. Kiemelte: a jurisdictio hatalm a az
egyházban „magától Istentől származik és nem a hívek
közösségétől.” Persze „a kánonjog külső és form alista
felfogása is m egtagadná az Evangélium szellemét”, de
167
a zsinat a kánonjogot. . . m ind a vallási élet és ke­
resztyén tökéletesség, m ind az igazi szabadság jogi
védőjévé kívánja tenni.”
Tíz nappal később egy általános audencián, VI. Pál
újból panaszkodott az egyházi autoritás és a közössé­
gek között éleződő ellentét m iatt. „Miért lehet — kér­
dezik a pápától — annyi fegyelmezetlenség, a kánoni
norm ákat sértő tett, a szekularizáció oly erős kísér­
tése, az eszmék vakmerősége, amelyek az egyházi
struktúrák átalakítását célozzák? Tudjuk azonban —
felelte a pápa — hogy „elhatárolt jelenségekről van
szó, am elyek mégis reálisak s egyáltalán nem hanya­
golhatok el. Tudjuk azt is, hogy az egyház a maga
egészében m a bizonyságát adja rendkívüli vitalitá­
sának, amely történelm ének legtermékenyebb korsza­
kát jelzi. Semmi kétség, hogy ebben a kívülről oly
vitatott és belülről oly háborgó egyházban a szeretet
és a jóakarat hatalm as készlete van felhalmozva.”
MÓDOSÍTJÁK A LATERÁNI SZERZŐDÉST?
Most negyven éve írta alá a „makacs öreg” XI. Pius
pápa és Mussolini a római katolikus egyház és a fa­
siszta olasz állam közötti szerződést. E szerződés a
régi pápai állam ot a vatikáni városrészre korlátozta,
de Olaszország hivatalos vallásává a katolikus vallást
nyilvánította és számos privilégium ot biztosított neki.
A Vatikáni Rádió és az Osservatore Romano az év­
fordulón ünnepelte „a függetlenséget, amelyet a Szent­
szék élvezett ebben az országban, a szilárd szabad­
ságot, amely lehetővé tett három konklávét; jelentő­
ségében előzmények nélküli zsinatot. Mindez megerő­
síti a szerződések értékét.”
Ugyanezen a napon katolikus fiatalok tiltakoztak a
milánói érseki palota előtt az egyház kivételes jogai
ellen Olaszországban (a kötelező vallásoktatás, a válás
tiltása stb.). Hasonló tüntetések zaja szűrődött Rómá­
ban is a pápai palota term eiben is. Ugyanekkor „az
olasz püspöki konferencia elfogadta a szerződés reví­
ziójának tervét, mivel Olaszország politikai helyzete
erre m ár kedvezőbb, a mélyebb elmélkedés és a köl­
csönös tisztelet légkörében.” (I. C. I. 331. sz.).
A SPANYOL „PROTESTÁNS STATUTUM ”
Ism eretes, hogy a spanyol p a rla m e n t 1967 jú liu ­
sáb a n egy esztendőn á t ta rtó hosszú v ita u tá n tö r­
v én y erő re em elte az ún. „ p ro testán s s ta tú tu m o t”,
am ely „L ib erd ad relig io sa” cím m el az egész új spa­
nyol tö rv én y h o zás vallási tö rv é n y e in e k egyik fe je­
zete. A. k ö ztársaság i tö rv én y h o zás 1933-ban eltö rö l­
te az 1851-es k o n k o rd á tu m b a n a k a to lik u s vallás
részére b izto síto tt kizárólagossági p riv ilé g iu m o k a t;
1939-ben az e lle n fo rra d alm i k o rm á n y v isszaállíto t­
ta a k o n k o rd á tu m b a n k ik ö tö tt e g y e d u ra lm a t a k a ­
to lik u s egyház szám ára. A F ran co re n d sz e r tu d ­
valevőleg fő k é n t az U SA részéről k a p o tt an y ag i tá ­
m o g atásn ak k öszönheti fe n n m a ra d á s á t; fő k én t
a m erik a i p ro testán so k k ö v etelték , hogy k o rm á ­
n y u k igényelje a vallásszab ad ság o t a spanyol p ro ­
te stan tiz m u s szám ára. Így jö tt lé tre az ún. spanyol
p ro te stá n s s ta tú tu m . A s ta tú tu m k ib o csátása a hoz­
záfű zö tt n a g y v árak o záso k ellen ére k e se rű csaló­
d ást okozott a spanyol p ro testán so k , sőt egyes k a ­
toliku so k szám ára is. W olfgang O tto h a m b u rg i
evang élik u s lelkész a L u th erisch e M o n atsh efte
1968 o k tó b eri szám áb an részletesen elem zi és bí­
rá lja a tö rv é n y lé tre jö tté n e k előzm ényeit, re n d e l­
kezéseit és v á rh a tó h a tá sá t. É rdekes m eg állap ítá­
sait rö v id en összefoglalva az a lá b b ia k b a n ism e rte t­
jük.
Az 1936—39-i spanyol p o lg á rh á b o rú u tá n Franco
168
Legújabb a cölibátus körül
Az elm últ hónapok folyamán Cicognani bíboros, va­
tikáni állam titkár, minden püspöki konferencia elnö­
kéhez levelet írt a pápa nevében a cölibátus kérdésé­
ről. Érveket és kérdéseket sorakoztat fel a cölibátus el­
lenzőivel szemben. Legjellemzőbb a levél befejező ré­
sze: „Ha nem tesszük meg mindazt, ami hatalm unk­
ban áll, hogy végét vessük a papi cölibátus ellenzésé­
nek, bűnösök leszünk azokért a végzetes következmé­
nyekért Isten előtt, am it ez a vita maga után vonhat.
Az episzkopátus feladata — szoros közösségben Péter
utódjával — bevetni m inden erejét a papi szolgálat
szerintünk kívánatos m egújulása érdekében.”
Szinte a levél közzététele pillanatában Coire püspöke
(Svájc) közölte az európai katolikus püspökök július
7—10-e között tervezett konferenciájának napirendjét.
Ebben az egyházmegyében jönnek össze Európa püspö­
kei, hogy megvitassák „A pap a m ai világban és a mai
egyházban” című témát. A cölibátus problém ája elő­
reláthatólag szerepel a tém ák között.
Harmincöt új bíboros
VI. Pál uralkodásának harm adik bíborosi „sütetéről”
beszélhetünk. (1965-ben 22 új bíboros; 1967-ben 24;
1969-ben 35). Ténylegesen csak harm inchárom új bíbo­
ros neve ismert. Kettő még „in pectore” van, nevét
egyelőre nem közlik a nyilvánossággal, egyikük állító­
lag magyar. Az újonnan kinevezett bíborosok nagyré­
sze gyakorlati és pásztori m unkát végzett, kisebb ré­
szük adm inisztratív teendőket látott el. Néhány ism er­
tebb nevet idézünk: Mgr. Jan Willebbrands, Bea bíbo­
ros utóda az egység titkárság élén, John W right P itts­
burg püspöke, aki számos teológiai dokumentum ki­
m unkálását vezette és készíti elő jelenleg is Rómában.
Érdemes megemlíteni Jean Daniélou jezsuita teológus
kinevezését, akinek Barth Károllyal az Egyházak Vi­
lágtanácsa m egalakulása után folyt jelentős vitájáról
nemrég is írtunk (ThSz 1968. sz. 131 k), aki az utóbbi
időben — sokak meglepetésére — tüzes vitát folytatott
az Osservatore Romano hasábjain a zsinat utáni teoló­
giai „progresszizmus” ellen. (Inf. Cath. Intern. 334 sz.)
d ik ta tú rá ja a 16. századbeli inkvizíció óta a legne­
hezebb időszakot hozta el a spanyol p ro testánsok
életében. A n em k ato lik u s egyházak iskoláit, te m p ­
lom ait és egyéb é p ü leteit szinte k iv étel n élk ü l b e­
zárták , k isa já títo ttá k , vagy egyes esetekben a fel­
izg ato tt töm egek o stro m o lták m eg és ro m b o lták le.
Az 1945 jú liu s 17-én k ih ird e te tt a lk o tm á n y 6. cik­
kelye a n em ró m ai egy h ázak at teljese n k iszo ríto tta
a közéletből, csupán egyesületi lé te t engedélye­
ze tt szám ukra. Iste n tisztele tet csak a nyilvánosság
teljes k izá rá sáv al ta rth a tn a k . E nnek ellenére sem
sik e rü lt e lfo jtan i a m aroknyi, b á r sa jn ála to sa n sok
felekezetre oszló p ro te stan tiz m u st. Az u tó b b i évek­
ben, különösen a II. V atik án i Z sinat ny o m án fellé­
p e tt halad ó erők nag y m ozgást idéztek elő és a p ro ­
testán so k irá n y á b a n lib erálisab b m a g a ta rtá sra ösz­
tönöztek. Ez an n y ib an k ö n n y íte tt a p ro te stá n s g y ü ­
lekezetek helyzetén, hogy legalább a szűk tö rv é ­
nyes k e re te k k ö zött z a v a rta lan u l é lh ették életü k et
s csak kivételes esetekben fo rd u lt elő erőszakos be­
avatkozás a csőcselék részéről. Időszerűvé v á lt az
1945-i a lk o tm án y re fo rm ja is. Így k e rü lt sor a p ro ­
testán s sta tú tu m o t is m ag áb an foglaló „Ley orga­
nica ” n éven ism e rt d e m o k ra tik u sab b tö rv é n y k ö n y v
előkészítésére és kidolgozására.
A s ta tú tu m v itá i so rán azonban a reakciós erők
annyi kiegészítő m ódosítást h a jto tta k végre az ere­
 deti, so k k al lib erálisab b tö rv é n y ja v a sla to n , hogy
jelenlegi szövegezésében v ég ered m én y b en csak a
rég i jogi h ely zetet erő síti m eg. L ássu k az egyes
rendelkezéseit.
Az első fejezet (1—2. szakasz) a v allásszabadság
alap v ető p o lg ári jo g áv al foglalkozik. K im o n d ja: „A
spanyol állam elism eri a vallásszabadság jogát,
am ely n ek a la p ja az em b eri szem élyiség m éltó ság a”.
E zt a pozitív k ije le n té st egy kiegészítő m o n d at k o r­
lá to z z a : az állam a v allásszab ad ság o t csak ak k o r
biztosítja, h a ezt a jog o t tö rv én y es m ódon g y ak o ­
ro lják . K érdéses, hogy m it é rte n e k a tö rv é n y es m ó­
don. A 2. § szerin t az állam b iz to sítja m in d en v al­
lás m ag án - és n yilvános g y ak o rlását, de en n ek k o r­
látozása a 2. cikk ely b en következik, am ely „a tö r ­
vények, a közerkölcs és a k ö zren d tisz te le tb e n ta r-
tá s á n ” k ív ü l hangsúlyozza a k a to lik u s h itn e k , m in t
állam -v allásn ak a tisz te le té t is. K ifejezetten az ál­
lam v allás m egsértésén ek , te h á t tilo sn a k n y ilv á n ít
m in d en olyan tev ék en y ség et, am ely bárm ilyen fo r­
m á b a n is e vallás elhagyására k ív á n rábírni v a ­
lakit.
A m ásodik fejezet (3— 12. tö rv én y cik k ) egyes sze­
m élyi jogo k ró l szól. Ezek közö tt a 4. cikkely k i­
m ondja, hogy „m in d en spanyol em b ern ek vallási
h o v atarto zan d ó ság átó l fü g g etlen ü l jo g a v a n b á r­
m ilyen m u n k a v á lla lá sá ra ”, de hozzáteszi, hogy k i­
v éte lt k ép eznek az a la p tö rv é n y e k b en és az egyez­
m ényi n o rm á k b a n le fe k te te tt k o rlátozások. Ezzel
te h á t ú jb ó l m egerősíti az 1945-i a lk o tm á n y és a ró ­
m ai egyházzal k ö tö tt egyezm ény súlyos re n d e lk e­
zéseit. H asonlóképpen k o rláto zzák a kiegészítések
a tö b b i jo g o k at is. A k a to n a i szolgálatot teljesítő k
esetéb en pl. k im o n d ja a tö rv én y , h o g y azok, ak ik
b e v o n u lásu k k o r ig azo lták m ásv allású v o ltu k at,
m en tesü ln ek a k a to lik u s sz e rta rtá so k o n való rész­
v étel kötelezettség e alól, „kivéve a h iv atalo s szol­
g á la ti a lk a lm a k a t”. A zt azo n b an m á r n em tisztáz­
za, hogy m i te k in te n d ő h iv atalo s szolgálati a lk a ­
lo m n ak a k ato n aság n ál. U gy an íg y szám os k ib ú v ó t
enged az ú j s ta tú tu m a g y a k o rla tb a n a n em k ato li­
kusok szám ára elvileg b izto síto tt p o lg ári h ázas­
ságkötés jo g án ak , v a la m in t a p ro te stá n s g y erm e­
kek sa já t v a llá su k b a n való n ev eltetési szab adságá­
n a k k o rláto zására. B á r a 7. tö rv én y cik k 3. §-a k i­
m on d ja, hogy a g y erm ek ek et n em szabad a feleke­
zetü k étő l eltérő h ito k ta tá s ra k én y szeríten i, a 4. §
sze rin t m égis „az állam i isk o lák b an folyó o k ta tá s­
n a k alk alm azk o d n ia k ell a k a to lik u s egyház dog­
m ai és erkölcsi alap elv eih ez.”
Ez a m ódszer érv én y esü l végig a s ta tú tu m m ind
a h a t fejezetén, illetve 41 tö rv én y szak aszaiban. A
vallási közösségek jo g aiv al foglalkozó h a rm a d ik fe ­
jezet to v á b b ra is kötelességévé teszi a n em k ato li-
H IB A IG A Z ÍT Á S . O lv a só in k szív es e ln é z é sé t k é rjü k ,
h ogy le g u tó b b i s z á m u n k c ím la p já n az év sz ám té v esen
je le n t m eg : 1969 h e ly e tt 1968 sze re p el. K é rjü k e z t a
n y o m d a h ib á t k iig a z íta n i.
kus közösségeknek, hogy az igazságügym iniszté­
riu m n á l re g isztráltassák m ag u k at, m ivel csak így
v á lh a tn a k jogi szem élyekké. A n em k ato lik u s fele­
k e zetek et te h á t ez a tö rv é n y sem ism eri el egy­
h ázaknak. C supán e g y esü letek k én t m ű k ö d h etn ek ,
s a n y ilv á n ta rtá sb a v é te l kötelezettsége szem élyi és
p énzügyi te k in te tb e n is pontos felü g y eletet v an
m aga u tán . K ato lik u s lelkészek á tté ré sé t és m ás fe­
lekezet lelk ip ászto rak én t való m űködését a k a d á ­
lyozza m eg a tö rv é n y n e k az a rendelkezése, am ely
m e g tiltja olyan lelkész n y ilv á n ta rtá s b a való v é te­
lét, a k it v ala m ily en m ás eg yházban m á r felszen tel­
tek , vag y aki a k a to lik u s eg yházban szerzetesi foga­
d a lm at te tt. A p ro te stá n s lelk é szu tá n p ó tlást k o rlá ­
tozza az a tö rv én y cik k , am ely a n em k ato lik u s ta n ­
in tézetek létesítésének engedélyezését a te rü le te n
lakó p ro testán so k létszám ához köti. K ülönösen
p o n ta tla n a 33. tö rv én y cik k fo g alm azása: „M agá­
tó l értető d ik , hogy eg yetlen á tté ré s sem v á lto z ta t
a k o rá b b a n v á lla lt v allási kö telezettség ek en ”. Ez a
p o n ta tla n sá g lehetővé teszi az állam n ak , hogy alig
lek ü zd h ető a k a d á ly o k a t görd ítsen a ró m ai egyház­
ból való k itérés elé, vag y éppenséggel le h e tetlen n é
tegye azt.
M indem e ren d elk ezések és korlátozások azt
m u ta tjá k , hogy a p ro te stá n s s ta tú tu m alig változ­
ta to tt v alam it az eddig is érv én y es jogi helyzeten
s m ég m indig a n n a k az id őszaknak a term ék e,
am ely a ró m ai k ato lik u s egyház kizárólagosságát
han g sú ly o zta S panyolországban. E nnek ellenére
lá th a tó k m á r egy új korszak jelei is. E rre v alla­
n a k — a s ta tú tu m n a k a m ú lt év tav aszán k ia d o tt
v é g re h a jtá si u ta sítá sá n kívül, am ely ném ileg eny­
h íti egyes ren d elk ezéseit — azok az új áram lato k ,
am elyek az u tó b b i években ta p a sz ta lh a tó k a sp a­
nyolországi katolicizm us körében. Ez ára m la to k
képviselői olyan k ato lik u s p ap o k és szerzetesek,
a k ik ü ldözött d iák o k n ak a d ta k m en ed ék et kolos­
to ra ik b an . A II. V atik án i Z sin at friss szélként f ú jt
végig a ró m ai katolicizm uson S panyolországban és
szám os teológus gondolkodásában á llíto tta a kö­
zéppontba a B ibliát, m in t Iste n Igéjét. A legbefo­
lyásosabb pozíciókat u g y an m ég m indig azok a k a ­
to likusok fo g lalják el, ak ik éppen ezzel a s ta tú tu m ­
m al a k a rta k utolsó b á sty á t em elni az új á ra m la ­
to k k a l szem ben. D e v a n n a k m á r olyan kato lik u so k
is S panyolországban — s n em is csak elvétve —,
a k ik e rre a sta tú tu m ra nem tu d n a k ig e n t m ondani.
A vele szem ben g y ak o ro lt p ro te stá n s és k ato li­
kus k ritik a m á r egy új korszak h a jn a lá t jelzi, s
könn y en m eglehet, hogy e tö rv é n y h a tá sa egészen
m ás lesz, m in t am ily et m egalkotói rem é lte k tőle.
...
F ü k ő Dezső
169
 H A Z A I SZ EML E
Emlékezés Móricz Zsigmondra kilencvenedik születésnapján
M ég él a vele egy esztendőben sz ü le te tte k közül
nem egy k o rtá rs, de ő, jó lle h e t 27 éve h a lo tt, élőbb
és nagyobb h a tá s ú m in t v o lt v a la h a is. A d y E n dre
m á r az első v ilá g h á b o rú elő tt v ilágosan lá tta je le n ­
tőségét, am ik o r m ég a N y u g at k ö ré csoportosuló fia­
ta l író g en eráció t n em so k ra b ecsülte a h iv atalos
m a g y a r k u ltú rá lis politika. A hogy a fo rra d a lm á r
b a rá t v a llo tta „a M áb an élt a J ö v ő é rt” M óricz
Z sigm ond s „az Ú jn a k te tt h ite t” ez a generáció.
A dy sz e rin t M óricz „ezer k im o n d a tla n m a g y ar
b á n a t, tito k , szépség” k im o n d ó ja s író i m ű v ei fel­
érn e k egy „ fo rra d a lm i sz a b a d c sa p atta l” :
Nyugatba tö rt magyar s duzzadt bizodalmú.
Papnak indult lélek, de szabad, pacsirtás,
Szentírásos ember, kinek szent az írás.
Ma te vagy a m agyar s rendkívüli követ,
Ma benned sarjadnak az ős magyar tövek,
S ha a Lehetetlent nem tudtuk leb írn i:
Volt egy szent szándékunk: gyönyörűket írni.
Levélféle Móricz Zsigmondhoz
M a tu d ju k ig azán é rté k e ln i A d y so rait, am ik o r
gy erm ek ein k , u n o k á in k s d éd u n o k áin k iskolába k e­
rü lé sü k k ezd etétő l azt ta n u ljá k M óricz Z sigm on d ­
ról, hogy ő a m a g y ar re a lista p ró zairo d alo m leg na­
gyobb m estere s iro d a lm u n k egyik legnagyobb
büszkesége; teh etség e segítségével h azaszeretete és
em b erszeretete te tt képessé, hogy m indig az iro d al­
m i és tá rsa d a lm i h a la d á st szolgálja; h itt a n ép el­
p u sz títh a ta tla n ere jé b e n és m ellette te tt h ite t egész
m u n k ásság áv al; n e m v o lt u g y a n fo rra d a lm á r, de
m űvei fo rra d a lm i lá n g ra lo b b a n to ttá k és lo b b a n t­
já k olvasóit; p á ra tla n m egjelen ítő képességével,
em berábrázoló készségével, típ u sa lk o tó zsen ialitá­
sával a X X. századi m ag y ar élet a la k ja in a k szám ­
ta la n re m e k é t te re m te tte m eg. A m ű v eib en á b rá ­
zolt m a g y a r élet n é p ü n k legm élyebb p ro b lém áit
fo glalja m agába. L egjellem zőbb rá a való ság b an
gyökerező b íráló h ang. Ő a la k íto tta k i és tü k rö z te
vissza a felszab ad u lás elő tti M agyarország leg tel­
jesebb k é p é t; írá sa ib a n elm élyedni fájó és kom oly
m unka, m e rt az élet nehéz és g yötrő k érd éseivel
foglalkozott, s re á a k a rta te re ln i a figyelm et, nem
pedig ham is illúziókba rin g a tn i. Az 1918-as fo rra ­
d a lm a t előkészítő A dy E n d re harco s tá rs a volt, és
a XX. század első n ég y évtized én ek legnagyobb
m ag y a r szép p ró zaíró ja lett.
M óricz m á r g y e rm e k k o rá b an tan ító , nevelő a k a rt
len n i s az le tt m ű v ei által, am elyek h a lh a ta tla n n á
te tté k . A L ég y jó m indhalálig N yilas M isije tü k rö ­
zi leg jo b b an en n e k a n a g y fe la d a tn a k a k érd éseit,
a „jó ” e m b e rré v álás szent h iv a tá sá t, am irő l m ás
helyen azt v a llo tta : „ha pedig író n em leh etek , a k ­
k o r te lje se n m in d eg y volt, h o g y m i leszek.” E zért
v á lla lt el an n y iféle m u n k a k ö rt, m e rt „az em b eri­
ségnek egész szellem i k ép ességére re fle k tá lt.” „V olt
v alam i titk o s érzés benne, am ely m in th a a lelke
m élyéről h a to tt volna felfelé, hogy összes
erő it az em beriség ja v á ra k ell k iad n ia, h om ályosan
keb lére ölelte az egész világot, az összes em b ere­
ket, az egész em b eri f a jt.” (Jó szerencsét)
S zent m eggyőződése volt, hogy „az író az egész
em beriség m u n k ása, és az író m in d en szava n em ­
csak a sa já t n é p én ek szól, h a n e m a v ilág m in d en
170
népének. S n e m szabad le írn i és k im o n d an i egy
szót sem, am i n e m az egész em beriségre v o n atk o ­
zik.” P edig ezeket a g o n d o lato k at k o rá b a n vagy
m egm osolyogták, vagy fa n ta sz tik u s fo rra d a lm á r­
n a k ta r to ttá k m egváltóját. M óricz k im o n d ta a nag y
fo g ad a lm at: „igenis, m íg egy csepp v ére lesz, m in ­
dig azt fo g ja h ird e tn i és azt fo gja szolgálni, hogy
a szegények is em berek. É ppen a n n y i jo guk v a n az
életre, m in t a gazd ag o k n ak .” (Forr a bor) S „ha
ez fo rrad alo m , ak k o r a fo rrad alo m az eg yetlen jó
és hasznos dolog a világon. M eg v álto ztatn i az em ­
b ere k gondolkozását. Új eszm éket ta lá ln i és az új
eszm ékre lelk esíten i az em b erek et. L ehet-e ennél
szebb és jo b b ? ”
A refo rm áto ro k , p ré d ik á to ro k h itév e l in d u lt n e­
k i a X X. századi m a g y a r élet m eg h ó d ításán ak . Teo­
lógus k o rá b a n filozófiai elm élyedéssel ta n u l­
m án y o zta A Biblia v ilágát, s ta n u lm á n y á t (m integy
40 oldalas cikkét) az A kad ém ia filozófiai fo ly óirata,
az A th en eu m közölte le s azóta is alig ism e rten re j­
tőzködik a fo ly ó irat lap jain . E n n ek a ta n u lm á n y á ­
n a k egyes részleteit közkinccsé te tte A fá k ly a cí­
m ű regényében, m e rt M atolcsy M iklós tiszteletes
ú r teljes egészében az ő lelk ét hordozza, s a lírik u s
őszinteségével v a llja p ró zá b an : „B izonnyal fá k ly á ­
ja a k a ro k len n i az én n y ája m n ak . Tudom , nem ró ­
zsaszirm okon való heverés, h a n e m tü skebozótba
való lobogás lesz a sorsom ; tudom , nem szende
öröm ekben való édelgés, nem a g y ö n y örökben való
buborékolás, h an e m küzdelem a k u ltú rá é rt, az igaz­
ságért, az e m b eriség ért lesz a re n d e lte tésem . . .
F á k ly á ja legyek h á t am a n a g y és szent igazságok­
nak , am elyek lelk em et b etöltik, s in k á b b g á ly á ra
vitessem , m in t a m i eleink, m in tsem v a la h a e ltá n ­
to ro d ja k a z o k tó l. . . n ek em jövendő p ály ám jelsza­
v a : fá k ly a ! F á k ly a leszek te h á t, am ely nem h a g y ja
ab b a az isten i világosságot, m iglen m aga el nem ég,
avagy erőszak el nem o ltja " — (A fá k ly a 13— 14.).
A biblia és a tu d o m án y az ő feg y v ere a h arc b a n
egész életében s ezt a vallo m áso k b an gazdag re g é­
n y é t az olvasók, sőt a leg érd ek elteb b re fo rm á tu s
pap o k többsége visszatetszéssel fo g ad ta pedig „m eg­
k e lle tt volna b enne ta lá ln i a szeretetet, h itv a llá st
és a k étség b eesett b á n a tb a m á rto tt lelkesedést is”,
a m in t ezt ő m ag a elpanaszolja.
Lelke szent h itév el tá m a sz tja fel a h o lt b e tű k
rengetegéből B e th le n G ábor erd ély i fejedelem h i­
telesen m eg rajzo lt a la k já t, aki m in t ő „boldog volt,
m e rt úg y érezte: az Iste n különös kegyelm e su g á r­
zik felé, s úg y érezte, hogy az egész ország a bol­
dog béke biztonságos ölébe k e rü l, s gazd ag n ak érez­
te a szívét, erősnek a k a rja it, s okosnak a fe jét, s
a rr a gondolt, hogy ta lá n m eg ad ja n ek i az Isten,
hogy b é k ére és egészséges végre jusson, vágyait,
te rv e it m egcsinálhassa.”
N em le h e t ezen csodálkozni, m e rt egész életm űve
csodálatos gazdagsággal tá r ja elénk az em ber, a k e­
reső, k u ta tó és örökké n y u g ta la n te rem tő m űvész
boldogságkeresését. Testvéröccse, M óricz M iklós
a d o tt h írt arró l, hogy „legszebb le án y falu si v a sá r­
n a p ja i közé ta rto z o tt, h a a k a d t v ala k i a családjá­
ban, aki kész volt vele á tk e ln i a D unán, ladikon, és
véle im ádkozni, én ekelni a H öröm pő tiszteletes kis
pócsm egyeri tem plom ában. Ő o tt á h íta tb a m erü lt,
 a p réd ik áció t h a llg a tta . N em v ita tk o z o tt vele, s
u tá n a fe ld e rü lt lélek k el lé p e tt k i a tem p lo m a jta ­
ján . „E zért tu d olyan h iteles v arázzsal szólni a b ib ­
liao lv asásró l: ,Ó, a b ib lia csodálatos könyv, iste n i
h an g o k v aló b an : h a m e g fá jd u lt szívű e m b er felü ti
b á rm e ly fokán, közvetlen és egyenes ü z e n e tet k a p
az égből. N em le h e t azt a ré m ü le tte l teljes e lra g a d ­
ta tá s t k im o n d an i, am ely a sz a v ak n ak h a lla tá ra
elö n ti az e m b er szívét.’ E zért tu d ja az éneklés lé ­
lekem elő h a tá s á t k ö ltő i szárn y alással k ifejezni,
m e rt a m ag a élm én y ét aján d ék o zza B eth len G ábor­
n a k : ,A fejed elem v alam i v ég h e te tle n k ellem etes­
ség et és boldogságot érzett. E zt az é n e k e t ő is tu d ­
ta, m ost először érezte e n n y ire szívében, hogy m ely
ig en jó az Úris te n t d ic s é r n i. . . C sak h a llg a tta , h a ll­
g a tta az énekszót. N ek id ő lt egy n a g y m ohos fa tö r ­
zsének és le h a jto tt fe jje l engedte, h o g y az éneklés,
m in t a lág y esti szellő v e rje és lom bozza a lelkét.
Úgy b o ru lt r á az alk o n y a t, m in t v a la m i édes és
szelíd sáto r, ah o l az Iste n n e k illa tá t és e n y h ü le té t
érzi az em b er szíve.’ ”
H iszen a fejed elem h arco s k a to n á i a dalok m el­
le tt z so ltáro k at és d icséretek et én ek eln ek az E rdély
cím ű triló g iáb an . „Az én ek v ég telen v o lt s ezek a
fia ta lo k egym ással versen y eztek . N ézte a fiatal, k i­
p iru lt és á h ita to s arco k at. Egészen m egszépültek és
olyan igen buzgók le tte k , hogy a fejed elem m egen­
gedi, hogy az ő felséges színe e lő tt az Iste n t dicsér­
hessék, hogy őneki m a g á n a k szinte k ö n n y jö tt a
szem ébe”. Jó l tu d ja B eth len G áb o r M óricz Zsig­
m ond élm énye a la p já n , hogy m it je le n t a felzak la­
to tt és szenvedő b űnös em b er szám ára a tem plom
csen d je: „N agyon jó az an y aszen teg y h áz boldogsá­
g á b a n m egnyugodni. E ddig is erős v o lt ab b an , hogy
ő az a n y aszen teg y h ázn ak a feje, és jó az, h ogy az
em b er hisz és bízik az Ű risten b en , de m ost itt eb­
ben a csodálatosságban, ahogy szem e elő tt m eg­
n y ílt a távolság, am it lassan b e b o ríto tt a szelíd a l­
konyodás rózsaszínű fáty o la, így m ég nem érezte
m a g á t soha. S zin te úgy érezte, h o g y csoda tö rté n t
vele, m in t P á l a p o sto lla l:, talá lk o z o tt az egy igaz
Isten n el és az an yaszentegyházzal, az em b erek n ek
evvel a lelk i épületével, am ely b e fo g a d ta és erős­
ségébe v e tte ő t is.” (Erdély 798. o.)
R efo rm átu s lelkész, lé v ita és osk o lam ester ősei­
nek h ite és h itv a llá sa így él b en n e ú jra . A re fo r­
m áció század án ak fo rra d a lm i m e g ú ju lá sá t költői
szav ak k al fo g alm azta m eg: „M egjelenik a re fo rm á­
ció s a g ó tik u s ab lak o k k in y íln ak , a levegő b etódul,
a n a p fé n y b ero h an , az élet lü k te t és á ta la k ítja a
gondolkodást, L u th e r véres, vad, tom boló stílu sa
fe lfo rg a tja a n yelvet. K álv in éles életlo g ik ája össze­
tö ri a m e g m erev ed ett fo rm á k a t. A refo rm áció első
n a p já tó l kezdve ú jjá sz ü le tik az irodalom szelleme.
M ég egy ily en elh ag y o tt táv o l k e le te n is, m in t a
m i m a g y a r v ilág u n k , egész v á ra tla n u l robogó és
m en n y d ö rg ő élet fa k a d fel. A k ö v ek n ek is nyelve
lesz.”
A refo rm áció szellem e ú r le tt a lelk ek en és fel­
szab ad íto tta ő k et a m ély n yom ás alól, s az író k at,
hogy az élet n y e rs és szabad h a n g ja it hallassák,
s an y a n y e lv ü k ö n szólhassan ak m in d en élő te stv é ­
rükhöz. A nem zeti nyelv, a n ép n y elv e irodalm i
m a g a sla tra em elkedik s ezt a kifinom odó és álla n ­
dóan d iffe re n c iálta n fejlődő n y elv et az iskolák, a
ta n u lt p ap o k és d iákok te rje sz tik szerte a h azában.
Ezt a n é p n y e lv e t ta n u lja m eg ő g y e rm e k k o rá b an
s k ü lönösen „édes n a g y a n y já n a k ”, N yilas K a ta lin ­
n ak hálás, hogy a szép m a g y a r n y elv et k a p ta örö k ­
ségbe. M ikor B ornem issza P é te r E le k tra -fo rd ításá t
felfedezi, k ia d ja és szín p ad ra alkalm azza s ta n u l­
m á n y t ír hozzá, ab b a n v a llja : „Eszem be ju t n ag y ­
anyám , a k i re fo rm á tu s p apné volt s oly gyönyörűen
beszélt m ag y aru l, hogy érettségiző k o ro m b an azt
m o n d tam neki, hogy az ő nyelve k ristá ly tisz ta az
én k o rtá rsa im nyelvéhez képest. E rre ő azt m ondta,
hogy ő m á r nem beszél olyan szépen, m in t az ő
n a g y a n y ja .”
M indez nem g á to lta abban, hogy k ritik u s szem ­
m el n e vizsgálja a k o rab e li p ap o k elzárkózó m ag a­
ta r tá s á t és keg y etlen íté le te t n e m on d jo n a p ap k ép ­
zésről. Egy öreg tiszteletesről eleven k ép et rajzo l:
„Az öreg tiszteletes v ég telen táv o lság b an élt a fa ­
lu játó l. M in th a n em is egy levegőn éltek volna. V olt
v alam i fen n k ö ltség ebben a m ai életből való elm ene­
külésben. N em v o lt ez gőg, s n e m v o lt a valóság le­
nézése: é letfo rm a volt. Ez az öreg p ap nem tu d o tt
m ás h an g n e m b en énekelni s n em b írt m ás an y ag ­
ban gondolkodni, csak a m aga kollégium i d e á k -k u l­
tú rá já b a n . Igen, közben k eresztelt, e sk e te tt és te ­
m e te tt és a v a sá rn a p i p réd ik áció t sohasem m ulasz­
to tta el. V olt fogalm a K álvin g o n d o latairó l és a
teológiai enciklopédia a k isu jjá b a n volt. D e a p a ­
raszto k tó l oly távol volt, b á r a tőle telh ető legm e­
legebb b ará tsá g g a l fo g o tt v elü k kezet és h a llg a tta
m eg őket, h a az id őre panaszkodtak, vag y egym ás­
ra, vag y az adóra, a b írá sk o d ásra s a k eresk ed ő k ­
re .”
A debreceni teo ló g iára b e ira tk o z o tt M óriczot ezek
a p ap típ u so k re tte n te tté k el a p ály átó l s ezt tra g i­
ku s k o n flik tu sn a k érezte. N eki m ás volt a h iv atása,
de m eg értő leikével m égis k ö zelférkőzött a lelkészi
p á ly á t fo ly tató em b erek világához, m ag á n ak nem
is egy lelkész b a rá tja v o lt: „A leg prózaibb és leg­
csökönyösebb tá rsá b a n is, m ég a b ba n is, a k i látszó­
lag az egész életét a vagyonszerzésre szá n ta oda,
m ég ab b a n is azonnal m egérezte az ősi alapot, az
élet ősi k iin d u lá sá t: a fü g g etlen szegénység á h ita ­
tos v á g y á sát s a K risztust. Ezek az em berek, h a
b árm ily en p a rá n y it, h a b árm ily e n feloldódva is, de
m in d n y á ja n o tt őrizték m a g u k b a n a M egváltó lel­
ki csíráját, ezek az em b erek m in d K risztu so k vol­
ta k : m in d valah a, v alahol azt a h iv a tá st érezték
m a g u k b a n : e m b e rtá rsa ik n a k ja v á ra len n i a b ű nök
le írh a ta tla n h a r c a ib a n . . . A zért h itte k , m e rt lá t­
tak, a z é rt beszéltek, m e rt h itte k . V e tték a S zent­
leiket, b á rm e n n y ire táv o lró l is, de v e tté k : m eg­
k a p tá k .”
A zt v allo tta, hogy „a vallásosság á lta lá b a n lelki
közösséget te re m t, de a k á lv in istá k n á l ta lá n m ég
in kább, m in t m ás felek ezeteknél.” 1916-ból való s
R a vasz Lászlóhoz ír t levelében ez á ll: „A szem é­
lyes élm én y h íjjá n , szinte elm életi ú to n verekszem
a hit m eg értéséért, m e rt hogy kell len n i hitn ek ,
v a n n a k erős nyom ok, am ik a rr a k én y szerítenek,
hogy higgyem , hogy k ell lenni. C sodálatosképpen
szenvedélyes k á lv in ista vagyok.” Czine M ihály írja
ró la m o n o g ráfiája első k ö te té b e n : „M óricz Zsig­
m ond p ro testán s m a ra d t a szó igazi értelm ében.
P u ritá n erkölcsű, jó zan d e rű s m ag y ar, a k i n em tű r
előítéletet, szabad, b á to r te k in te tte l és lelk iism ere­
ti szabadsággal nézi a kérd ések et. M indenben bel­
ső tö rv én y e in ek e n gedelm esked ik, az egyszer m e g ­
talált igazságtól n em tá n to ro d ik el. E gy u ta t is­
m e rt m in d ig : előre. Íróilag sem becsülhető le a
b ib lik u s-p ro te stá n s örökség; a b ib lia h o ltáig k e d ­
ves olvasm ánya volt s a b iblia és zsoltárok és a ré ­
gi préd ik áció k n é lk ü l m ég ny elv e sem len n e ilyen
szárn y aló an te lt és p ro te stán s zengésű.”
171
 M óricz Z sigm ond k ö rü lb e lü l ö tv en z so ltá rt ú jra
fo rd íto tt s a N y u g at és a V a sá rn a p i Újság közölt
is belőle n é h á n y a t (az 1. 23. 30. 90. 93. 120. 126. 129.
130. 131. 133. és 137. zsoltárt) 1910 és 1911-ben.
A p u ritá n sá g n a k h aláláig szószólója v o lt; am ik o r
1936-ban a d eb recen i K o ssu th u tc a i re fo rm á tu s
tem plo m o t fre sk ó k k a l d íszítette H ara ng hy Jen ő , n a ­
gyon h e ly te le n íte tte a p u ritá n h a g y o m án y o k k al v a ­
ló szak ítást. Kardossné Magoss O lg án ak íg y ír t:
„Az egész tem p lo m ü g y b en n e m én v ag y o k m egsé­
rülve, h a n e m az a tü g y i k isk álv in ista, a k i o tt egy
fe h é rfa lú kis tem p lo m b an ta n u lta m a zso ltáro kat,
s m in d en in tellig en cia-zav ar m e lle tt is i tt la k ik
b en n em az a k isfiú , ak in e k az egész k álv in izm u s a
fe h é r fa l és a fe k e te zso ltár.”
A L é g y jó m indhalálig cím ű re g én y én ek b á to r és
m erész tá rsa d a lo m -á b rá z o lá sá é rt egyes deb recen iek
m eg sértő d tek . Ig a z sá g ta lan n a k érezte a k r itik á t s
bizalm as levélb en v a llo tta m eg a m ű k eletkezésé­
n ek fá jd a lm a s élm én y ét M agoss O lg án ak : „A N yi­
las M isi tra g é d iá já b a n n e m a d eb recen i kollégium
szenvedéseit írta m m eg, h an e m a k o m m ü n s u tá n a
elszen v ed ett dolgokat. Ezt, tu d ja , m ég sen k in ek k i
nem v allo ttam . É n a k k o r egy re tte n e te s v ih a r ál­
dozata voltam . V alam i olyan n a ív és g y erm ekes
szenvedésen m en tem át, hogy csak a g y e rm e k i szív
rejte lm e i közt tu d ta m m e g m u ta tn i azt, a m it érez­
tem , s lám az egész világ elfogadta, s a g y erm ek
so rsá t lá tta benne. Az e m b er ö rök g y e r m e k . . . n e ­
kem a d eb recen i ta n á ro k k a l sose v o lt ily en bajom ,
tap asztalato m . A B eöthy Z soltokkal, B árso n y Istv á ­
n o k k al és m ás n év te le n k eg y etlen ek k el v o lt bajom ,
akkor, m ik o r a leg tö b b seg ítség re le tt v o ln a szük­
ségem . A legkevesebb m e g é rté st ta lá lta m épp azok­
ban, a k ik n e k h iv a tá sa le tt volna, hogy az író t m eg­
é rtsé k : ezeket az érzések et v e títe tte m k i a ta n á ri
k a r fig u rá ib a n . . . Ilyen fu rc sá n a la k u l á t az írá s­
b a n az élet. V o ltak ép p en m in d en írá s líra : a szen­
vedő szív g y ö trelm e idegen alak o k b u rk á b a n egyé­
n ítv e .” H iszen „az em b er ö rök gyerm ek , s g y e r­
m ek m a ra d , h a a feje d eres is. T alán az az egy
szép dolog v a n az életb en s ez az egy vigasztaló.
T alán lesz m a jd egy m ásik élet, am ely fölem el s
m egvigasztal, h a m a jd an y ag g á v á lu n k és n em lesz
érzésünk, v agy h a a lélek él és nem lesz anyagi
fájd a lo m .” H iszen „a boldogság sem m i egyéb, csak
jó közérzés. A jó közérzés. Az az érzés, h o g y é rd e ­
m es éln i.”
Egész életm ű v ét ö n v allo m ásn ak le h e t te k in te n i,
m ég ak k o r is, am ik o r a leg reálisab btárg y ilag o sság­
gal ábrázol em b erek et, tá rsa d a lm i o sztály o k at s az
élet b á rm e ly p ro b lém á já t. „A szenvedő szív g y öt­
re lm e” szám ára az írás, de u g y a n a k k o r felem elő é r­
zés a boldogság v ág y a és m e g ta lá lá sa . Ö tven egy
éves k o rá b a n (1930), sz ü letésn ap ján ír ta g y erm ek ei­
n ek : „Ö tvenegy éves vagyok, reggel ö tk o r keltem ,
g y ö ny ö rű p é te r-p á li reggel van, k in t szólnak a m a­
darak , b e n t az írógép. F en t, len t, k ö rü l m ég alszik
m inden k i, ti is alusztok s re á to k gondolok és sze­
re tn é k b elelátn i a jövőtökbe, szeretném , h a leg­
aláb b an n y i öröm ötök v o ln a az életben, am en n y i
nekem ju to tt. Az öröm , az áldás, Iste n ad om ánya,
éppen olyan, m in t az egészség; fü g g etlen az a k a ra t­
tól, fü g g etlen a v ag y o n i viszonyoktól, a sikertől,
b á r ez m in d h o zzájáru l s fokozza. Az öröm abból
ered, hogy v a la k i m eg tu d ja lá tn i azt, am i szép és
jó az életb en .”
G azdag egyházi k apcsolatai, h ité n e k bizonyságai
közül n é h á n y a t érdem es a m o stan i év fo rd u ló n is
em lék ezetü n k b e idézni.
A kisújszállási re fo rm á tu s g im n áziu m b an te tt
172
é re ttsé g i u tá n fe lv e tté k az E ötvös K ollégium ba, de
közben m ásk ép p en h a tá ro z o tt s 1899 őszén b e ira t­
k o zo tt a debreceni teológiai fa k u ltá sra , ré sz t v e tt
az elekción s k arác so n y k o r T iszaro ffra m e n t legá­
tu sn ak . E n n ek élm ényei a Kivilágos kivirradtig
cím ű regén y éb e k e rü lte k bele.
K iá b rá n d u lt a teológusokból s 1900-ban jogász
le tt a deb recen i főiskolán, de ezt is ab b ah ag y ta,
m e rt B u d ap e stre költözött s g y ak o rn o k le tt a k u l­
tuszm in isztériu m b an , közben pedig a bölcsészeti
k a r e lő ad ásaira b e já rt, de a jogi fa k u ltá so n volt be­
ira tk o z o tt hallgató. 1902-ben n a g y b á ty ja Pallagi
G yula igazgatósága id ejé n K isújszálláson óraadó ta ­
n á rk é n t is m ű k ö d ö tt, m a jd 1902 őszén a S tatisztik a i
H iv a tal d íjn o k a lett. P a llag i G yula segítségével a
K isfalu d y T ársaság m egbízta S za tm á r m egye n ép ­
költési h ag y o m án y ain ak összegyűjtésével. E rrő l a
fo ntos m egbízatásról 1933-ban így v a llo tt: „G yűjtő
te rü le tü l szülőföldem et választo ttam . S z atm ár m e­
gye sík ját, ah ova ezen tú l m in d en n y á ro n elm en­
tem , n é h a télen, tavasszal s az a n égy-öt esztendő
(1903— 1906) m íg e v id é k et já r ta m az le tt az én egye­
tem em , legfelső életiskolám , író i p ro p e d e u tik a i ta n ­
folyam om , K odállyal elgondolom , hogy v a jo n belő­
lem m i le tt volna, h a nem találkozom a n é p p el? ”
H á zasem b erk én t m ég egyszer m eg p róbálkozott a
pesti teológiával s 1906 őszén 27 éves k o rá b a n ú jra
b eiratk o zo tt, de nem szívesen lá to g a tta az előadá­
sokat. A félévi vizsgálatot nem te tte le, s a m ia tt
1907 fe b ru á r 13-án „az ak ad ém iai tö rv é n y e k é rte l­
m ében k ilé p e ttn e k te k in te tte ” az igazgatóság.
E k k o r m á r A z Ú jság szerkesztőségében dolgo­
zo tt s 1908-ban a ra tta első sik e ré t a N yu g atb an , a
H é t krajcár cím ű elbeszélésével.
E ttő l kezdve csak iro dalom m al foglalkozott s írá ­
saib an m indig szívesen v á la szto tta hő sü l a re fo r­
m átu s egyházi em bereket. N éh án y érd ekes té m á já ­
ra rá k ell m u ta tn u n k : n a g y b á n y a i lá to g atá sai és
o tt-tartó zk o d á sa a la tt ta lálk o z o tt B a rtó k Jó zsef h a ­
rangozóval, aki M árk u s cím ű elbeszélésének le tt a
hőse.
M indig, m in d e n ü tt az életet, az em b e re k et fi­
gyelte, s hogy h iteles is legyen, am it ír, fo rráso k
a la p já n k u ta tta fel hozzá a h iteles ad alék o k at. Sol­
tész E lem ér följegyzéseiből tu d ju k , hogy a Csipkés
K o m á ro m in é cím ű nov elláb a szőtt prédikáció tö re ­
d ék e t Erdős K áro ly debreceni teológiai professzor­
n a k az Ig eh ird ető 1908. év fo lyam ában m egjelent
pün k ö sd i beszédéből v ette. A fá k ly a cím ű reg én y é­
be pedig részin t szó szerint, rész in t á tstiliz áltan
Soltész E lem ér: Ü n n ep n ap o k cím ű p rédikációs kö­
tetéb ő l m e ríte tt.
Lelkész b a rá ta i és ism erősei közül is em líth etü n k
n é h á n y a t: H öröm pő F erenc, Sátor D ávid, Sipos J ó ­
zsef m ilotai lelkész és esperes, ak in ek felesége, egy
tö rv ényszéki b író leán y a ih le tte A galamb papné
cím ű reg ényét. E rrő l M óricz így n y ilatk o zo tt: „Ép­
p e n m ost h a lt m eg (1933) a G alam b P ap n é m in ta ­
képe, egy v ég telen ü l édes, bájos kicsi asszony, egy
k is fa lu n a g y jellem ű p ap n éja, ak in ek házához so­
d o rt a sors és a n ag y ap ai b a rá tsá g a családok kö­
zött, szomszéd falubeli papok v o ltak n agyapám m al,
d éd apám m al s m in th a h azam en tem volna, ú g y fo­
g a d ta k . . . Ez a h áz volt életem igazi nevelő isko­
lá ja, élm ény és m ély, s fo rró in d u la t lo b b an t fel
bennem , am i későbbi m ű v eim b en m in d o tt van. Az
A rv a lá n y o k , a Fáklya, szá m ta lan novella és re ­
gényeim nek m in d en része, ahol a fa lu k á lv in ista
p ap i világa jelen ik m eg, m ind a m ai napig, ezek­
nek a n y á ri tartó z k o d áso k n ak s e v ég telen kedves
 család n ak k ö ré b e n s v elü k te tt k irá n d u lá so k em ­
léke.”
Ács L ajos előbb rá p o lti, m a jd szatm árcsek ei lel­
kész h á z á t is o tth o n á n a k nevezte, s a m ost élő lel­
kész felesége sz eretettel őrzi a család n ak ír t levele­
zőlapjait.
Orosz K álm án tiszacsécsei lelk ip ászto r az Életem
regénye cím ű ö n életrajzi n a g y m űvéhez an y a k ö n y ­
vi ad a to k g y ű jtésév el seg ítette hozzá. Göröm bei
P é te r n ag y k álló i esp eresn ek sokszor v o lt vendége
s az ő b a rá ti tá rsa sá g á b a n m en t végbe az a nagy
Ebéd, am ely a hasonló cím ű rem ek novella té m á ­
já v á vált.
Boldog em be r cím ű, unokaöccséről ír t reg én y é­
ben így v a llo tt: „É n csak az ig azságra vag y o k k í­
váncsi. Én m ég eddig soha h azugságot n em írta m ”.
Ez v o lt életelve s igaz, hogy az Á rv a lá n y o k b a n ir­
g a lm a tla n k é p e t rajzo l a p apokról, de az e m b erek ­
hez irg alm as és m élységesen h u m án u s. K eg y etle­
n ü l á lla p ítja m eg, hogy „a p ap se m ás, m in t a tö b ­
Kulturális Krónika
Zsoltár zongorákra
A zt m o n d h a tn á n k , h o g y az em beriség tö rtén elm e
az elm u laszto tt lehetőségek fölsorolása. M inden­
esetre így is leh et, így is kell n éz n ü n k a m ú ltra :
tanu lságokat keresve. E zt te tte Jo h a n n e s B o b ro w ­
s k i is, ez a töprengő, elm élázó, d erű s k ed ély ű b e r­
lini költő, író és lek to r, zengő sz a v a k a t fűzve egy­
m áshoz, szülőföldjének, a M em el-vidéknek em lé­
k e it idézve.
R övid élete u tolsó re g én y éb en is ezt teszi. A Zsol­
tá r zo n g o rá k ra alig több, m in t egy h étv ég e tö rté n e ­
te, e lro n to tt évszázadok tö rté n e te . B obrow ski pil­
la n a to k n á l időz el, le írá sa i bizonyos érte le m b e n
J u h á sz F e re n c k ö ltészetére em lék eztetn ek , a rész­
le te k e t jellem ző jelző-rengeteggel, egy gondolatot,
egy tá j-ré sz le te t b ek ezdéseken á t ír le, egy etlen
p illa n a tn á l elidőzik — de ebbe a p illa n a tb a évszá­
zad o k at s ű rít bele.
B obrow ski n em k ö n n y ű olvasm ány. R egényeinek
csekély a cselekm énye, legaláb b is a m egszokotthoz
képest. M in th a n ép i eposz zen d ü ln e föl betű iben,
igazságot keres, a p árb eszéd kevés, a lélek b en vég­
bem enő, szinte titk o s fo ly a m a to k a t ír ja le in k ább.
E gy o p eráró l v a n szó, am ely n ek hőse len n e D one­
laitis tisztelendő, litv á n em ber, n é m e t m űveltséggel,
felvilágosult, tisztán látó , szépszavú; k ö ltem én y ek et
h a g y o tt örökül. De le h e t-e hős belőle, h a egyszer
litv á n v o lt? M ert a tö rté n e t alap v ető id ő p o n tja a
h arm in c a s évek derek a, a B iro d alo m b an m á r H it­
ler ül a k o rm á n y n á l, s m ik ö zb en a b iro d alm i n é m et
V oigt professzo r o p eráró l áb rán d o zik , a n é m e t m ű ­
velődési eg y let e m b e re k e t tű n te t el, v erek ed ések et
provokál, litv á n t gyilkol v ag y ju tta t bö rtö n b e. Bob­
row ski, a szép szó n a g y m űvésze, a lá tsz a t m ögött
m egbúvó p o k o lra figyel, és a lehetőségekre, am e­
ly ek a jele n b e n m ég lá th a ta tla n o k , a m ú ltb a n p e­
dig — oly fá jd a lm a sa n g y a k ra n — m á r csak ta n u l­
ságok.
L itv án ia h a tá rv id é k é n játszó d ik a Z so ltár zon­
g o rá k ra , ahol eg y k o r a N ém et L o v agrend u ra lk o ­
dott, s a m e rre v o n u lt N ap oleon B orogyino felé;
B obrow ski tu d ja , h o g y a n ém e te k nem o k u lta k a
történ elem b ő l, dalol te h á t, h á th a v ég re fö lfigyelnek
rá. A n n ál in k áb b , m e rt hiszen efféle n em csak a
M em el v id ék én esh et m eg; u g yanez a m ódszere a
b iek ”, „a p ap is e m b e r”, m o n d ja em berségének te l­
jes m elegével.
E g y h á ztö rtén eti szem pontból is érdem es volna
m ű v eit tan u lm án y o zn i s ehhez a legnagyobb se­
gítséget a Csanak D óra á lta l sa jtó alá rendezett
k é tk ö te te s Levelezés n agyon sok ú ja t is adna.
Élete, egyénisége s h a lla tla n u l gazdag írói m u n ­
kássága m indig új és új m eglepetéssel ö rvendezte­
té m eg a tud o m án y o s k u ta tó t. M óricz Z sigm ond az
em b erb en az iste n fiá t csodálta s eszm énynek te k in ­
te tte az é letét és te h e tség é t a közösségért áldozó
férfit. B eth len G ábor szájáb a a d ta ezeket a szava­
k a t: „A fejedelem n em m a g á é rt van, h an e m az o r­
szágáért, m é rt k ü ld te volna kü lö n b en az Iste n az
ország élére a sem m iből, h a n em azért, hogy éljen
és teg y en az ország ja v á ra s az em b erek ért. Ügy
kell cselekednie, ahogy az Iste n te re m te n e és dol­
gozna, h a itt volna k ö ztünk, fejedelem k ép éb en .”
(Erdély 890. o.)
Molnár József
fekete-gyűlölőknek, így gyilk o ln ak h alo m ra m in ­
dig, m in d e n ü tt em b erek et, a k ik a szabadságra, a
tisztességre, az éneklés d e rű jé re vágyakoznak,
ugy an íg y : alattom osan, provokálva, a felelősséget
m á sra h á rítv a.
T ilto tt terület
L eégett egy gyár, b e n n ég e tt egy em ber. S enki
nem kereste, senki nem em lékezett rá. E lő k erü lt
a teste, s nem ism erték föl.
V alahogyan így tö rté n t ez v aló já b an is; m eg­
írtá k az újságok. H át en n y ire n em tö rő d ü n k egy­
m ással?
Egy új m ag y ar film , a fia ta l Gábor Pálé, a F ű ­
tö tt terület, figyelm eztet a rra , hogy elh an y ag o lju k
egym ást. G épiessé v álunk. M iért — e rre k eres fe­
leletet.
A felszínen, a film cselekm ényében, hasonló
nyom ozás folyik: a tű z felelősét keresik. A tű z egy
gépben lo b b an t föl, a m ik o r m eg to rló d o tt az anyag.
Ö ngyulladás k ö v etk ez ett be, ta lá n gondatlanságból.
A nyom ozás lassacskán fö ld eríti az eset h á tte ré t.
H a jtan i kell — g o n d o lták a gép kezelői, és in k á b b
gyorsan, sem m in t gondosan dolgoztak. Egy em ber,
ak i a u to m a tá t volt h iv a tv a pótolni, m e rt így ol­
csóbb, becsu k o tt egy szellőzőnyílást, am ik o r elm ent
vacsorázni, m e rt itt volt az id e je ; a z á rt a jtó m ögött
lo b b an t lá n g ra az anyag.
A gép kezelőjét azonban nem az érdekli, hogyan
tá m a d t a tűz. Őt az érdekli, nincs-e em b eráldozat
is. Em lékeiből hom ályos arco k at idéz föl, s ő ezek
u tá n nyom oz. V alahogyan té v ed ; n em tu d n i p o n to ­
san, h o gyan és m ié rt; m ást keres, n em azt, ak i v a ­
lóban e ltű n t. T alán azért, m e rt őrá n em is em lék­
szik igazán? V agy azért, m e rt m ás v ala k i — ab b an
a hitb en , hogy h azalógott az illető — a lá írta h e ­
ly e tte a b é rlistá t?
M indegy. A film n ek gyöngéje ugyan, hogy ezt a
m ásodik nyom ozást n em tu d ja , az elsővel egyenlő
jogi, erkölcsi és m űvészi szin tre em elni, m égis
m egrázóan ta n ú sítja , m egrázóan h ird e ti: n em is­
m e rjü k egym ást, em berek. T ö rő d jü n k egym ással
e m b e re k !
173
 Extázis h éttől tízig
A m űvészet erénye, hogy az egészet kép es érzé­
k e lte tn i a kicsinyben. A fo n to sat a m ellékesben.
Kovács A n d rá s d o k u m en tu m film je, az E xtázis h é t­
tő l tízig m ai fia ta lo k ró l szól, és a b e a t-ő rü letrő l.
K ovács elem ez, n e m a d ja á t m a g á t sem m iféle elő­
ítéletn ek , n em ra g a d m eg az első ítélkezésnél, a k é ­
zenfekvőnél, a közhelynél.
M ennyivel egyszerű b b azt m o n d a n i: „Ily enek a
m ai fia ta lo k !”, sem m in t elgondolkozni azon, hogy
m ié rt ilyenek? „L egalább a dobot be k ellen e tilta ­
n i” — s írja v a la k i a film en, szava belesim ul a fe j­
csóválók h a n g o rk á n já b a : m icsoda elv iselh etetlen
z a jt csap n ak ezek a b eatlesek ! Ig azu k van , elvisel­
h e te tle n az üvöltés, a tá sk a rá d ió k , az elektrom os
g itá ro k fö le rő síte tt h an g ja. C sakhogy a panaszko­
dók ta lá n elm en n ek szom bat este a kocsm ába, ci­
gán y zen e húzza a m ű d a lo k a t és n ó tá k a t, szót nem
leh et érten i, o rd ítv a kell a b o rt is ren d eln i, aztán
m eg jö n a szavuk, a b áto rsá g u k , dalolni kezdenek,
m essze k ö rn y é k e t fö lv eri a nótaszó. M ásnap kissé
fájó fe jje l éb red n ek , s h a elm egy a b la k u k elő tt egy
tásk a rá d ió , szid ják a m ai ifjú ság o t, m e rt olyan el­
viselh etetlen z a jt csapnak.
M ennyivel nehezebb végiggondolni, m ié rt is
ü v ö lt a b e a t? K ovács m eg k ísérli m eg tu d n i. Persze,
sok an csak a z é rt k e re sik az ex tázist, m e rt m ások
is ezt teszik, m e rt div at, m e r t . . . F o g alm u k sin ­
csen róla, m ié rt. K ovács m égsem elégszik m eg ez­
zel, s érd em es to v áb b k u ta tn ia , to v á b b gondolkoz­
nia. R ád ö b b en a rra , hogy — h a to rz a n is — az em ­
b e rn e k az a tö rek v ése je le n tk e z ik e b b en a fu rcsa
ő rü letb en , az ex tázisb an, a b e a t — ra jo n g ásb an , az
üvöltésben, h o g y kifejezze, megvalósítsa önmagát.
A b e a t persze, m ag áb an véve, sem m it sem segít
e té re n , csak m eg n y u g tat, a lá tsz a to t kelti. A beat
épp en ezért a tá rsa d a lo m m a n ip u lá lá sá n a k eszköze
is lehet. L á tta m egy é rd ek es angol film et, A k iv ált­
ságot, am ely ép p en e rrő l szólt: h o g y an v ezetik le
az em b erek in d u la ta it a b eat-k o n certek en . M égis­
csak jobb, h a a te re m b eren d ezését tö rik össze,
m in th a b a rik á d o t em elnek az utcán.
K ovács A n d rá s film je a r r a fig yelm eztet, hogy a
jelen ség m ögött k e re ssü k m eg a lényeget. A b e a t
az em b er belső p ro b lém áiró l vall, h a m in álu n k
m ásk ép p en is, m in t a v ilág m ás részén. K ovács kö­
v etk eztetése az, hogy az e m b er h iv a tá sa a m unka,
az értelm es és hasznos cselekvés. E n n ek öröm ét
kell felism ern i, ezt kell m eg k eresn i életü n k b en .
S z e k ré n y b e zá rt szerelem
E egyenlő? — k érd ezi K ir ály Oli, a csábító, fag ­
g ató játó l, V ilm oskától. H irte le n szerep et cserélnek,
sőt fo telt is; e p erctő l kezdve V ilm oska fe je fö lö tt
lóg a nehéz és gyilkos göm b, D am oklesz golyója,
am ely eddig k é t vőleg én y t seg ített á t m egválaszo­
la tla n k é rd ések k e lte tte zav aru k o n , és já r u lt hozzá,
hogy kérő b ő l szek rén y b e z á rt szerelem , n y lonba
csom agolt, s h ű tő sz e k ré n y b e h ely ezett em lék le­
gyen. A zok a k érd ések u g y a n sok k al k ö n n y eb b ek
v oltak , m in t E in stein eg y en érték -eg y en lete, az
en erg ia és a töm eg összefüggését k ifejező E = m c 2,
am elyben c a fén y te rje d é si sebessége. Ő nekik a f­
féle k é rd é se k re k e lle tt felelniük, h o g y eb ura? —
s valam ely ik en c s ő d ö t m o n d o tt m égis a tu d o m á ­
nyuk . De m ost K irá ly Oli h irte le n h e ly e t cserélt
V ilm oskával, ezzel az alam uszi fag g ató v al, a szü n ­
te le n h a jtá s tö rv é n y é b e n élő — élő? — , m á r-m á r
174
gógyis önk én tes h ó h é rra l, h e ly et cserélt vele, m eg­
k érd e zte tőle, hogy E egyenlő? — ám am ik o r a
szom széd szobából a tito k zato s M am m kio ld o tta
dam oklesz-golyóját, m e rt a k érd és válasz nélkül
m a ra d t, h a m a r rá v á g ta ő m aga a feleletet, s köz­
b e n te n y erév el fölfogta a golyót.
Ez a je le n e t felvonásvég Szabó G yörgy re m e k já ­
ték á b an , am ely et a P esti S zínház m u ta to tt be, s
am elyet élén k polém ia fogadott. A polém ia m á r a
n éző téren m egkezdődött. N ém a csöndben ü ltü k
végig az első felvonást, s csak am ik o r a függöny
összecsapódott, tu d ta m m eg, hogy V ilm oska ü lt a
h á ta m m ögött is, egy V ilm oska vag y egy A pcika, s
ebben a p illa n tb a n szerzőt k iálto tt, de azonnal hoz­
z á te tte — nehogy v elejö tt c sa lá d tag ja i és b a rá ta i
fé lre é rtv e ú g y véljék, tetsz ik n ek i a d a ra b — , tü s­
té n t h o z z á te tte : e k k o ra m a rh aság o t m ég nem lá to tt.
V ilm oska ugyanis m indig m agabiztos; ez a bizo­
n y á ra nem v életlen ü l poroszos h an g zású név jogo­
san illeti, s szám om ra m ost m á r egyszersm inden­
k o rra jelk ép ezi, a m agabiztosan, sőt agresszívan
b u ta em b ert, a k i re n d íth e te tle n biztonsággal k irö ­
högi a re la tiv itá s elm életét épp en úgy, a m in t m a r­
h asá g n a k bélyegez b á rm e ly m ű alk o tást, tu d o m á­
nyos té te lt, vag y a k á r egyszerűen csak gondolatot,
h a nem é rti, m e rt egyetlen p illa n a tra sem ju t
eszébe, hogy ta lá n ő a tu d a tla n s m ás a bölcs, h i­
szen ő olyan p o n tosan tu d ja , hogy eb u ra m inden
esetben fakó.
Szabó G yörgy k itű n ő d rá m á ja is m a rh a sá g n a k
tű n ik m indaddig, am íg a színház közhelyei közé
szorulunk, s ott, m e rt jól érezzük m ag u n k at, m eg­
rag a d u n k . A színpad m ég úgy -ah o g y elfogadható,
m e rt az u tó b i években m á r m e g tö rt a hiányzó
negyedik fal helyén a közönséggel lez árt szoba­
im itáció eg y ed u ralm a szín p adjainkon, és itt-o tt
jelzések, körfüggöny, fe lira t póto lta a teljes dísz­
le te t (ném ely néző m eg b o trán k o zására, m e rt ő m eg­
fizette a jegyét, ra jta n e tak aré k o sk o d jan ak , m ég
a díszletekkel se). A páncélszerk én y re és frizsid erre
e g y a rá n t em lékeztető n a g y k ettő s szek rén y fö lött
o tt lóg u g y a n egy a jk ra te tt m u ta tó u jj, k u sst in tv e
v alakinek, az a la tta szerepet játszó k n ak , vagy a n é­
zőknek, s a m ásik szek ré n y -a jtó fö lö tt ott lóg egy
óriási zsebóra, a tiz en k e ttő n m eg b én u lt m u ta tó k ­
kal, ta lá n azt jelképezve, hogy itt a tizen k etted ik
óra — de ezek m ag asan v an n ak , k iesn ek az átlagos
néző látó teréb ő l, nem kell o k v etlen ü l odafigyelni.
A m ikor azonban m egkezdődik a d rám a, h a m a ro ­
san k id e rü l, hogy itt m in d e n egészen más, m in t a
d rám ai, a színházi v ilág b an és a h étköznapi, a k ö r­
ny ezetre k o rlá to zo tt életb en m egszokott. Az elő­
té rb e n egy m a sin éria áll, p o n to sab b an egy rég i-ré ­
gi m echanizm us. S ietve döngik k ö rü l a szereplők,
V ilm oska és A pcika, ez a k o rlá to lt és su nyi kölyök,
m eg az apja, féln ó tás m aga is, de legalább jo b b in ­
d u latú , m e rt csekélyke szab ály talan ság o t h ajlan d ó
eltussolni é letü k szilárd tö rv é n y re n d sze rén e k sérel­
m e nélkül. K örüldöngik a gépezetet, az tá n — A pci­
k a engedékenysége m ia tt — hozzáfognak h a jta n i
k e tte n , b á r szabály szerin t csak h á rm a n h a jth a t­
nak. H a jta n a k , h a jta n a k , a gép forog, a zsák szu­
szog, p a sz íro z z á k , csom agolják a sem m it. F u ra
gép ez, öncélú.
A b szu rd u m — m o n d ja a néző, s e rrő l ta lá n eszé­
be ju t, hogy ez alig h an em ab szu rd drám a, am it ő
m aga m ag átó l am úgyis m a rh a sá g n a k ta rt, de ol­
v a sta is szám talan g ú n y ira tb a n ; ez eszébe ju t, m eg
ta lá n az is, hogy m en n y iv el jobb — s főleg szebb
— , h a az életet m u ta tjá k be a színpadon, például
 azt, h o g y an ta lá l eg y m ásra egy eg yszerű kis o r­
feum én ek esn ő m eg a főherceg, és így tovább. Ez
m in d az eszébe ju t, de az nem , hogy E m ivel egyen­
lő, m e rt ezt m ég nem h a llo tta , s h a h a llo tta is, el­
viccelte a dolgot, hiszen ré g ó ta tu d ja , m i a re la tiv i­
tá s: egy h a jsz á l a levesb en sok, a fejb ő rö n k ev és.
Így h á t az sem ju th a t eszébe, hogy a világ m egvál­
tozott, n em elég h a jta n i, sőt eg y á lta lá n n em is kell
h a jta n i, h a n e m tu d n i kell, sok m in d e n t tu d n i, s a k ­
k o r a g ép re — a sem m it-csom agoló g ép re leg aláb b ­
is — sem m i szükség nincs többé, a szek rén y b ől ki
le h e t v e n n i a w u rlitz e rt, a televíziót, a frizsid ert,
és m egdo lg o ztatn i ezeket m ind, h iszen a tu d á s a r­
r a való, hogy á lta la az em b er leigázza, ig á já b a
h a jtsa , m egdolgoztassa a világot, a term észetet.
A csökönyösség és a h a jlíth a ta tla n s á g , a gőgös
butaság , az egym ás éle té re tö rő agressziv itás — ez
az a bszu rd um , s n em az, h a ezt g ú n y o san á b rá ­
zolják a színpadon. V an ab b a n v alam i ab szurd,
hogy oly so k an ab sz u rd n a k ta r tjá k az élet ab szu r­
d itá sa in a k b e m u ta tá sá t és h itelesn ek , éle th ű n ek
fo g a d já k el az illúziót, a hazugságot. Az is fu ra ,
hogy Szabó G yörgy d rá m a m ű v én ek m ű fa ji m eg­
jelölése u g y an csak k ih ív ó : já té k n a k m o n d ja m ű ­
vét, s a néző szeretn é kom o ly an venni, ép polyan
halálos-kom olyan, a m in t ezt teszi, h a o p e re tte t él­
vez. C sakhogy az ilyesm it m ásk ép p en k ell kom o­
ly a n venni, úgy ah o g y an a világon a legkom olyabb
dolog a já té k ; ezért k ell h u m o ro san előadni, hiszen
h a v alam ib en n em ism e rh e tü n k tré fá t, az a v id ám ­
ság. A f u r á t fu ra m ó d k ell áb rázolni, fu ra m ó d kell
tü k rö z te tn i, m e rt e re d e ti fu ra s á g á t a n n y ira m eg­
szoktuk, hogy nem érezzük f u rá n a k ; egy-az-egyhez
áb rázo lv a k o m o ly an venn ő k , te h á t a fé n y su g a ra t
m eg kell tö rn i, a tü k rö t m eggörbíteni, hogy a fu ra
v aló b an fu rá n a k látsszék ; ú gy k ell m u ta tn u n k ,
m in th a n em v o ln a fu ra . Ez a g ro teszk látásm ód
leplezi le a visszás visszásságát, n o h a term észetes­
n e k szo k tu k m eg ; a k ö zh ely et p é ld á u l k o m olyan
kell venni, halálos kom olyan, hogy m egérezzük
végre, m icsoda olcsó közhely az, h o g y eb u r a fak ó ;
v e rsik é t k ell írn i a rró l, h o g y a h ő m érő n ek m in á­
lu n k sem m i m ása nincsen, csak higan y szála, h á th a
ak k o r rád ö b b en ü n k , m icsoda szürke, álm osító, b u ­
tító, ü res frázis ez, rá a d á su l teljesen é rte lm e tlen
is.
A S z e k r é n y b e zárt szerelem a szó k ö zv etlen é r­
telm éb en halálo s kom olyan veszi a közhelyet, ezért
ü lte ti a csábítót, m a jd a fa g g a tó já t a dam oklesz-
göm bje a lá ; csakhogy ez n em csu p án az áb rázolás
g ö rb e tü k re , h a n e m a n n a k is jelk ép es áb rázo lata,
hogy az e m b er tö rté n e lm e fo ly am án m en n y i csip-
csup dologért r á n to tt m á r k a rd o t v a g y g u illo tin t, s
lenne h a jla n d ó ta lá n m ég ato m b o m b át is rá n ta n i.
E zt a d a ra b o t ím e így k ell értelm ezn ü n k , a köz­
n ap i é rtelm e fölé em elkedve, a szav ak egyszerű
h a n g zásán ak fe lh a n g ja it h a llv a m eg, ta rto z z an ak
b á r k ö zü lü k sokan az u ltra h a n g o k közé. E hhez m eg
k ell k e re sn ü n k és m eg kell ta lá ln u n k b en n e a gon­
dolatot.
A m o d ern m űvészet g y a k ra n alk alm az szegényes
öltözetet, hogy a r r a k észtessen: k étszeresen figyel­
jü n k a belé r e jte tt g o n d o latra. A m ű vészet m indig
is gon d o lat k ifejezésére v állalk o zo tt; az viszont ta ­
g a d h a ta tla n , hogy az em beriség g o n d o lata — tu d á ­
sa — az idő fo ly am án eg y re in k áb b elm élyült, egy­
re b o n y o lu ltab b , eg y re g o n d o latib b gond o lat lett.
A d rám ai áb rázo lásn ak is lép ést kell ta r ta n ia a fe j­
lődéssel; a külső m eg jelen ítés eg y re csupaszabb
gon d o lato t ta k a r — p o n to sa b b a n : egyre kevésbé
takarja a csupasz gondolatot. F ilozófiai sztrip tíz
ta p a sz ta lh a tó a m a m űvészetéb en : egyre leplezet­
len eb b ü l lá th a tó m aga a gondolat.
B eé rh etjü k , persze, a csom agolással is. H a Szabó
G yörgy d rá m á já t figyeljük, kü lső m áz k én t is jel­
k ép et ta lá lu n k ; ta lá n egyszerűbb jelk ép et, s az első
részben be is é rh e tjü k a k á r ennyivel. Ez a külső,
ez a felszínes jelk é p elvezet az an y ag i ja v a k tú l­
értékeléséig, m iközben a szellem g y erm eteg m arad.
V alah o n n an a h á tté rb ő l egy M am m — le h et a k á r
a hagyom ány, vag y az anyagiasság, m in teg y a
M am m on — irá n y íth a tja így az életet, am ely él­
vezeti cikkek h íjjá n — m e rt szekrénybe z á rtá k
őket — csak h a jtá s, m erő h a jtá s folyton-folyvást.
H a ezt a b u rk o t fö ltép jü k , alóla egy m a ra d i m ag a­
ta rtá s b o n takozik ki, oly gazdag g o n d o lattá rsítá si
lehetőséggel, am ek k o ra csak te lik tőlünk. H iszen
V ilm oska, A pcika és H erm in k e fu rcsa életében pél­
dázva lá th a tju k a v a k engedelm ességet, az é rtel­
m etlen, gépies m unkavégzését, a tu d a tlan sá g o t,
p o n to sab b an a félm ű v eltség et és a tudálékosságot,
a h azug érzelm eket, a p o lg ári világot elsősorban,
de ugyan csak m in d azt belőle, am i v álto za tla n u l to­
vább lap p an g b en nünk.
A já té k m ásodik részében azonban ú ja b b döfést
k ap m arad iság u n k . A szü n etb en esetleg m e g b a rá t­
k o z h a tu n k az első rész játékos, groteszk, abszu rd
m o zzan ataiv al; úg y v é ljü k : a k ad kulcs, am i m eg­
m a g y a rá z h atja n e k ü n k az egészet, h a nem is tu d ­
ju k pontosan, hogy E m ivel egyenlő. N em tu d ju k
pontosan, de belenyugszunk, hogy E egyenlő v a­
lam ivel; elfo g ad ju k például, hogy ostobaság erő ­
nek erejév el h a jta n i egy régi m echanizm ust, am i­
k o r ésszel is h a jth a tju k . U gyanis: tö b b e t ésszel,
m in t erővel. H á t eb u ra ?
H elyben vag y u n k . A k in ek eb u ra fakó, joggal
v á rh a tja , hogy a m ásodik részben a frizsiderből
e lő k erü lt frizsiderből elő k erü ln ek végre az élve­
zeti cikkek é s . . . És? M i leh e t a k k o r? Sem m i. Ha
a lényeg n e m vá ltozik m eg, a k k o r teljesen m in d ­
egy, hogy friz sid e rb e n ta rtju k -e a te je t, vag y p in ­
cében, vag y leeresztve a k ú tb a . Szabó G yörgy a
m ásodik részben ezt a g o ndolatot viszi tovább. H a
a frizsid er fö lm en t b e n n ü n k e t a p in c ejá rá s fá ra d ­
sága, vagy a k ú th ú z á s g o n d ja alól, s a te je t nem
kell tö b b é levinni a pincébe, m i legyen a pincével,
h a a te je t nem kell tö b b é leereszteni a k ú tb a , m i
legyen ezentúl a k ú tta l? V izet sem o n n ét n y e rü n k .
Folyik a csapból. T eh át m ag u n k ereszk ed ü n k a
k ú tb a. Szabó G yörgy szem e e lő tt az a szörnyű v e­
szedelem ö tlik föl, hogy az em ber, h a tu d á sa m á r
eléri a jelen t, nem tu d vele m it kezdeni, és sa já t
tu d á sa elöl a b u n k e rb e m en ek ü l (ahelyett, hogy
leigázná tu d á sá v a l a term észetet, a világot).
Ilyés G yula is A z éden elvesztése cím ű víziójá­
b a n azt lá tja az em beriség igazi veszedelm ének,
hogy elveszíti önm agát. „S m i m á r m o s t a nagyobb
veszély — kérdezi — : kipusztulni, v a g y újra és újra
állattá válni?” „A z e m b e r is é g e t. . . n e m is az ön-
gyilkosság fenyegeti. H a n em az elem berietlenedés”.
„ . . . az utolsó tétel ez: összefügg-e vajon az e m b e ­
riség ily elválaszthatatlanul az emberiességgel?”
A m en ek ü lésn ek egy m ásik fo rm á já t, m ásik típ u ­
sá t is é rz ék e lteti Szabó G yörgy d rá m a i játé k a. Ezt
H erm in k e eleveníti m eg. Őt m á r eleve ú g y ism er­
jü k m eg, m in t aki k irí a kö rn y ezetéb ő l. Őn ek i em ­
berszab ású érzelm ei v a n n a k ; ő az időt is éli, hiszen
elkésik; és azé rt k ésik el, m e rt K irá ly O lival csa­
varog. El is szökne hazulról, h a V ilm oska h a g y n á ;
A pcika ta lá n elengedné, nem gondolva a k ö vetkez­
m én y ek k el; de V ilm oska, ez az önk én tes hóhér,
bu zg alm áb an a h ú g á t is k in y írn á, h a sor k e rü ln e
175
 rá. De n em k e rü l r á sor, m e rt Oli b eto p p an, és
m eg állja a p ró b á t is, am ely re a szó szoros é rtelm é­
b en ráfázo tt az előző k é t u d v arló , s b e k e rü lt a fr i­
zsiderbe. Őli m eg állja a p ró b á t, m iközben H er­
m in k e fö lv áltv a aggódik é rte és segédkezik a k i­
végzés-szám ba m enő fag g atásb an . Persze, később
kid e rü l, hogy a m ag a m ó d já n Oli sem különb,
am ik o r átveszi a k ó c e rá jt, v o ltak ép p en elfeledi,
hogy E egyenlő-e valam ivel, és a m a ra d isá g b ék ­
lyói h e ly e tt az ö n k én tes tu d a tla n sá g , a m eddő tu d ás
b ék ly ó it veszi m a g á ra és a g g a tja r á készségesen kí­
nálkozó ú j c salád tag jaira. M egint H erm in k e, m ost
m á r azo n b an H e rm in a az, a k i k iü t ebből az ön­
k én te s fogolycsapatból, k ik ív án k o zik önkiszolgáló
fe g y in tézetü k b ő l; n a p sü tö tte v irá n y ra v ágyik, s
ezért n éh án y szo r összeszedi a m o ty ó ját, h o g y m eg­
szökjék. D e n em szökik m eg ; az ő szökésvágya
n e m igazi törek v és. A kispolgári, érzelm es és nem
tu d a to s szab ad ság v ág y át jelk ép ezi eb b en az é r­
telem b en , s így az eleve k u d a rc ra ítélt, m e rt k u ­
d a rc á t m a g á b a n hordozó „ h a la d ó ” szándékot. M eg­
hun y ászk o d ik ő is, b á r m eg h u n y ászk o d ását szere­
lem n ek tü n te ti föl, elsősorban önm aga elő tt; vagy
életösztönnek, n ehogy m ost m á r ő k e rü ljö n a fri­
zsiderbe. H id eg re te n n i azo nban csak azt lehet, aki
ö n k é n t m egy a hidegre.
Szabó G yö rg y d rá m a i já té k á b a n is sejtő d ik ez
a vég, érződik v alam i az em beriség atom félelm éből,
hiszen a m áso d ik részb en K irá ly Oli, a csábí­
tóbó l le tt családfő, az E = m c2 tu d ó ja , búvóhe­
ly e t ren d ez be a föld m élyén, a sötétség m élyén,
b u n k e rt ép ít a tu d á sá v a l, és a k o rszerű te c h n ik á t
csak a rra h aszn álja, h o g y k v a rc lá m p á v al h e ly e tte ­
sítse a nap o t. A d rá m a i já té k v itá já b a n sokan é r­
te tle n ü l álln a k e m áso d ik rész előtt, és m in d en k ép ­
p e n m e g fe jté st k eresn ek , a legjobb esetb en is
u g y a n a z t a k u lcso t fo rg a tv a kezük b en , am ely az
első rész egyik, m o n d h a tn i időszerű értelm ezését
seg ítette elő. C sakhogy az első részt sem szabad
így, egy-egy a rá n y b a n m e g fe jte n i; v a jo n az o k ta­
la n és tu d a tla n h a jtá s, a szolgalelkűség, az é rte l­
m etlen érték h alm o zás, m indez csak egyszer é rth e ­
tő? C sak egy etlen m eg fejtése le h e t e n n ek a p éld á­
TÁRSADALOMTUDOMÁNYI ÉS IRODALMI FOLYÓIRATAINK MAI ÉLETKÉRDÉSEINKRŐL
A ra n y Já n o s m űveiből re k o n stru á ln i leh etn e
M agyarországot, h a e ltű n n e egyszer a föld színéről
— v éle k e d e tt a rég i k ritik u s. N em m o n d h a tju k el
ug y an ezt azo k ró l a fo ly ó irat-cik k ek rő l, am elyeket
itt ism e rte tn i k ív án u n k . M entségül szolgáljon, hogy
sem fo ly ó ira ta in k n a k , sem e n n ek a beszám olónak
nincs ily en teljesség-igénye. C supán azok közö tt az
íráso k k ö zö tt talló zu n k , am ely ek v alam ily en fo rm á­
ban jellem zik h a z á n k m ai tá rsa d a lm i és tá rs a d a ­
lom tu d o m án y i életét. T e h á t: hogyan, s m it írn a k
a fo ly ó irato k a m ai m a g y a r v alóságról?
Jó zsef A ttila azon kesereg egy versében, hogy tú l
m ag a sra h á g o tt s az é rt z u h a n t nagyot. F o rd ítsu k
m eg a g o n d o lato t: in d u lju n k m élyről, hogy m aga­
sab b ra ju th a ssu n k . K ezd jü k a vizsgálódást „az o r­
szág legm élyebb p o n tjá n ”.
Csőregh É va írá sa a „V ilágosság” fe b ru á ri
1 szám áb an „V eszélyes fe ln ő tte k — veszélyez­
te tt g y e re k e k ” cím et viseli. E gy m eg n em n ev ezett
lak ó telep életéből v illa n t fel k ép ek et, a m in t ír ja :
„A fo n ák o ld aláró l böngészek á t n é h á n y m eghök­
k en tő lapot, o ly an o k at választv a, am ely ek legfel­
176
z atn a k ? N em ; sőt egyik részlet in k á b b ezt, m ásik
azt az értelm ezést segíti. U gyanaz a m a g ata rtás,
u gy an az a gondolat, vagy éppen a g o n dolat h iá n y a
lehet, sokféle öltözetben ta lá lk o z h a tu n k vele. A
m eg fejtés a k k o r jó, h a sokféle; m inél tö b b gondolat
ötlik eszünkbe közben.
N em k ö n n y ű fe la d a t m e g fejten i a re jté ly ek e t,
am ely ek et elénk tá r Szabó G yörgy d rám ai já ték a .
N em kön n y ű , k iv áltk ép p en , h a m egszoktuk, hogy a
h aso n lat m in d en részlete je le n t v alam it, s a h aso n ­
la to t és a h a so n líto tta t m indig állandó a rá n y fejezi
ki, állandó viszony jellem zi. H a egy ásító in ast áb ­
rázol a kép, ez azt jelen ti, hogy az in as álm os; a
legjobb esetb en hozzágondolhatjuk, hogy a z é rt á l­
mos, m e rt é jt n a p pallá tév e kell dolgoznia. M a nem
k ell in a st áb rá zo ln u n k ahhoz, hogy az álm osságot
kifejezzük, elég m a g át az ásítást, s hogy a m eddő
gőzű fá ra d a lm a t is érzékeltessük, az ásító a jk á t egy
forgó k e ré k re is elh ely ezhetjük, vag y egy m u ta tó
nélk ü li óra la p já ra. M ás lé p ték b e n kell a z tán m eg­
fe jte n ü n k egyiket is, m á sik a t is. És előfordul, hogy
a p éld áz atb an olyasm i akad, am it eg y álta lá n nem
kell m e g fejten ü n k , m e rt csak kötőszövet.
M in d enesetre a S ze k r é n y b e zárt szerelem v ilá­
gos beszéd is leh e t a szám u n k ra, h a m eg k íséreljü k
a g o ndolatot ábrázolva látn i, s sza b a d já ra enged­
jü k k é p ze letü n k et is, hogy az áb rá z o la tb an m eg­
tám aszkodva, v ilág u n k p roblém ái felé ru g aszkod­
jék. K o ru n k a lap k érd ése az, hogy va n-e tu dá su nk,
s m it ér a tudá sun k.
Az élet értelm e az értelm es élet s a cselekvő is,
am ely értelm es cselekvést tételez föl. K irá ly Oli
idáig nem ju to tt el. T udásából csak b u n k e rra telt,
és ú ja b b erőszakra, h a n em is fizikai, vagy nem is
an n y ira fizikai, m in t in k á b b szellem i erőszakra. S
h á t v a n -e különbség v a ló já b a n a tu d a t e lm a ra d o tt­
sága és a tu d a to sa n nem hasznosított, nem haszn ált
tu d a t k ö zött? Az eredm ény, a következm ény
ugyanaz. V an-e különbség a tu d a tla n sá g és a hasz­
n á la tla n tu d á s között? N incsen. A k érd és nem csu­
p á n az, hogy tu d ju k -e , m ivel egyenlő E. A kérd és
az, hogy ha tu d j u k is, tu d u n k - e élni vele.
Z a y László
szólítóbb h an g o n sü rg e tn e k beav atk o zásra, változ­
ta tá sra . E g yébként n em egy titk o s dossziét n y ito t­
ta m fel. T ud ezekről a Tanács, hisz VB beszám o­
ló já b a n közölte, hogy 600 b ü n te te tt előéletű, illetv e
jelenleg is szabadságvesztés a la tt álló la k ó ja v a n a
telepnek. T ud ezekről az iskolai gyerm ek v éd elm i
hálózat, am ely a v eszélyeztetett g y erek ek la p ja in a k
d rá m a i színpom pájával re n d re rögzíti és figyelem ­
m el k ísé ri so rsa la k u lá su k a t”. A m in t az írásb ó l k i­
világlik, ta lá n nem is leh etn e alk alm asab b hely et
találni, ahol a sors helyébe szin o n im ak én t te h e t­
nén k a jó v a l k o m orabb han g zású végzetet. L ehet­
séges itt ez a beh ely ettesítés, m e rt a szóban forgó
g y erm ek ek et szinte a „végzet” lengi körül. Azok,
ak ik a leg in k áb b felelősek len n én ek é rtü k : szüleik
és családjuk, szinte m e g v á lto z ta th a tatla n u l tr a ­
gik u s életp ály a k iin d u ló p o n tjá t te re m tik m eg n e­
kik, s te rm e lik n a p ró l n a p ra ú jra . Az írá sn a k fel­
hívó jellege v a n és szinte k ik én y szeríti az olvasóból
a k é rd é st: M it le h etn e ten n i? A választ tő lü n k is
v á rjá k . A felh ív áso n tú l ta n u lság a is v a n a cikk­
nek, s ez szem léletéből következik. M egállapítja
ugyanis, hogy „rossz szülő” a k ad szám os, a le g k ü ­
 lönbözőbb tá rsa d a lm i és g azdasági h ely zetb en élő
em b erek között. B árm ily en so k at te tt a tá rsa d alo m
azért, hogy m egszüntesse a lelk i és fizik ai re n d elle ­
nességek k eletk ezésén ek okait, m ag u k a jelenségek
n em szű n tek meg. N em pesszim izm us te h á t, h a n em
reális szám ítás, hogy a n ev elésre m ég igen sok
m u n k a, re n g e te g a k a d á ly leküzdése v á r, am íg a
m en tá lisa n egészséges, egyénileg boldog és tá rs a ­
dalm ilag hasznos egyedekből álló n em zet igazolja
G orkijt, hogy büszk én h an g zik ez a szó: em ber.
E zeknek az egészséges le lk ü le tű em b erek n ek a fel­
neveléséhez nem csak a g azdasági b a jo k orvoslása
szükséges. A tu d a t, külön ö sen az erkölcsi tu d a t ki-
fo rm áló d ása nem csak a gazdasági k ö rü lm én y ek
függvénye.
C sőregh É va tá rsa d a lm i té rk é p é n e k m ély­
2 p o n tjá ró l lé p jü n k á t az ország földrajzilag
legm élyebb p o n tjá ra . („Az ország legm élyebb p o n t­
já n ” K o rtá rs 1969. 2. ez a cím e M oldova G yörgy
szociográfiai rip o rtjá n a k . A cím fö ld ra jz i m e g h a tá ­
rozásk én t érten d ő , az ország legm élyebb p o n tja
K isköre, ahol a Tisza II. elnevezésű vízilépcső épül.)
M oldova rip o rtja ta lá n a r r a is alk alm as lenne, hogy
g erin céü l szolgáljon egy, csaknem az egész je le n ­
legi m a g y a r tá rsa d a lm i valóságot felm érő ta n u l­
m án y n ak . Azok a szálak ugyanis, am ely ek ezen az
országos jelen tő ség ű építkezésen ö sszefutnak, n a ­
gyon sok irá n y b ó l jö n n e k s n ag y o n m essziről. M ás
h a so n la tta l élve: m in t egy p rizm a, m eg csillo g tatják
és v eg y ítik a fén y ek et, am ely ek az „ingázó” m u n ­
káso k családi tű zh ely éb ő l csak p islák o lv a érn ek
idáig, egészen az ú j g az d a sá g irán y ítá s v itá i nyo­
m án keletkező m in isztériu m i ív fén y ek szenvedélyes
hőségéig. Ez a v áltozatosság n ag y leh ető ség ek et ad
a jószem ű író n ak , rip o rte rn e k . M oldova él is a le­
hetőséggel. N em tu d o m án y o s igénnyel, n em is te l­
jesség re tö rek ed v e vizsgálja a k öskörei „kis v ilá­
g o t”, de a m it o tt le h e t ta lá ln i, az n em k e rü li el a
figyelm ét. N em a k a rja sem a „színéről”, sem a „fo­
n á k já ró l” vizsgálni az o tta n i é letet és em b ereket,
csup án reg isztrál. Íg y a z tá n „felfedez” olyan je le n ­
ségeket is, am ely ek a v aló ság b an ism ertek , csak a
sajtó és az irodalom igen kevéssé é rzék elteti m eg­
lé tü k e t, s am i n ag y o b b h iá n y : h a tá s u k a t is. G on­
dolok itt az írá sn a k a rra a részére, am elyben a
kiskörei jehovistákról v a n szó. A fa lu b a n hozzá­
vetőlegesen h árom száz jeh o v ista él. A lakosság h á ­
rom ezerhétszáz lélek s így m in d en tiz e n k e tted ik
e m b er a szekta tag ja. A k ato lik u so k , a p a p ju k sze­
rin t, nem vallásosak, a tem p lo m láto g atás g y ér és
egyre csökken. Sőt n em csak a tem p lo m láto g atás,
vag y az e g y h á z fe n n tartó i já ru lé k e lm a ra d á sa m u ­
ta t közönyt, h an em ellen szen v -m eg n y ilv án u lások­
k a l is találk o zu n k . R iasztó jelen ség rő l szám ol be az
író. A k a to lik u s p ap elm eséli, hogy a m isére igye­
kezve k erék p áro zó e m b e rre l találkozik, a k i elő tt a
vázon h á ro m -n é g y éves fo rm a g y erek ül. A m ikor
az ap a m e g lá tja a papot, a rra b iz ta tja a gy ereket,
hogy a m i k acsk arin g ó s m a g y a r n y e lv ü n k ö n is r it­
k a közönségesen k á ro m k o d jé k a p a p ra . (Azt h i­
szem, a biciklis em b er n em is olyan táv o li ro k o n a
a C sőregh É va á lta l le írt telep i „család fő n ek ”. S a
„V ilágosság” cik k ét tá m a sz tja alá ez az eset is, a
nevelés tu d a tfo rm á ló h atásáró l.) A szek ták nem az
ilyen em b erek közül toborozzák ta g ja ik a t K iskörén.
A jeh o v istá k vezetője, ak iv el szin tén beszélt az író,
éppen házépítésen dolgozik, em eletes h áza lesz, el­
ső k én t a falu b an , családi segítséggel.
A term elő szö v etk ezetrő l a legilletékesebbel, az el­
nö k k el beszélget M oldova G yö rg y Poroszlón. Ez a
fa lu is b e leta rto zik a vízm ű építésének h a tó su g a ­
ráb a. R észlet a beszélgetésből: „— H a az á rte r e t
fe ltö ltik , háro m ezer h o ld a t veszítü n k el a tsz te r ü ­
letéből. H atszáz ta g u n k van, a k o rá tla g m eg h alad ja
az ö tv en évet. Az em b erek id eh o zták a fö ld jü k et,
itt a k a rn a k m egélni. N em leh et azt m o n d an i n e k ik :
a fele fö ld ü n k et elvették, a fele tag ság e lm eh et.
— M ilyen földek ezek?
— Elvesznek 1037 hold ré te t, 1400 hold szántót,
erdőt, gyüm ölcsöst. I tt az á rté re n a d tu k ki a ház­
tá ji fö ld ek et is, a re n d es ta g o k é t felerészben, a 3000
n y u g d íjasn a k pedig egészben.
F e lré m lik elő ttem egy k o rsz erű áto k lehetősége:
legyél te tsz n y u g d íjas P oroszlón és k a p d k i a te
h á z tá ji fö ld ed et az á rté rb e n .”
A poroszlói tsz elnökének különleges h ely zet­
3 b e n és különleges fe lté telek között k ell m eg­
oldást ta lá ln i és választ a d n i az o tt jelentkező k é r ­
désekre. M agasabb szinten és átfogóan, a term elő-
szövetkezetek tá rsa d a lm i k érd éseirő l ír Erdei F e­
ren c v itazáró ta n u lm á n y á b a n (Valóság, 1969. II).
A fo ly ó ira t az elm ú lt évben több cik k et je le n te te tt
m eg a tém áról, s E rdei F erenc h áro m k é rd é sk ö rt
dolgoz fel. ,,E ta n u lm á n y b a n a term előszövetkeze­
te k következő tá rsa d a lm i k érd éseit szeretném m eg­
v ilág íta n i: 1. Az in d u lás és a tényleges tö rté n elm i
fejlődés, m ás szóval a term előszövetkezetek m ű k ö ­
désében felism erh ető ten d enciák. 2. T ársad alm i
összetétel és rétegződés a la k u lása a szövetkezeti
tagság körében. 3. A term előszövetkezeti vezetés
tá rsa d a lm i bázisai.”
E rdei F eren c ta n u lm á n y á n a k felo sztására szeret­
ném felh ív n i a figyelm et. A szociográfiai, szocioló­
giai és p o litik ai elem ek fon ó d n ak össze benne.
M iért fontos ez? A zért, m e rt a ta n u lm á n y te m a ti­
k á ja tu la jd o n k é p p e n m odellje an n ak , am ivel á lta ­
lá b a n a társa d alo m e lm életi v itá k foglalkoznak. A
term előszövetkezetekről folyó eszm ecsere m en ete a
következő: M agyarország gazdaságilag és tá rsa d a l­
m ilag alapvető jelen tő ség ű osztálya a parasztság.
A term előszövetkezetekkel kapcsolatos problém ák,
m ivel a p arasztsá g problém ái, döntő h a tá ssa l v a n ­
n a k az egész ország gazdasági és tá rsa d a lm i életére.
Az ebb en a szféráb an végzett k u ta tá s szükségsze­
rű e n terjeszk e d ik ki m in d a gazdasági, m ind a po­
litik a i élet elem zésére. Az elem zés fe la d a ta a jele n ­
legi helyzet felm érése, m elynek a la p já n m eg le h et
h a táro z n i a k ö vetendő u ta t. A k u ta tá s ered m én y é­
nek m ag áb a kell foglalnia az eddigi ta p a sz ta la to ­
kat. Az esem ények és a ten d en ciák értékelése, a le ­
zajló fo ly am ato k pontos fe ltá rá sa pedig nem k i­
n y ila tk o zta tás ú tjá n tö rtén ik . A párbeszéd, a rész-
ered m én y ek összehasonlítása, az elképzelések szem ­
besítése a h alad ás záloga. E zért a társa d a lo m tu d o ­
m á n y o k k a l foglalkozó cikkek, s az ezzel kapcso­
latos szerkesztői m u n k a m ó d szertanilag a v itá k a t
á llítja előtérbe. V ita itt, v ita ott, v ita m in d en ü tt.
E rdei F eren c ta n u lm á n y a hozzászólás egy hosszú
párbeszédhez. Az ő cikkével ó h a jto tta lezárn i a
szerkesztőség a term előszövetkezetekről k ia la k u lt
eszm ecserét. A „V alóság” szerkesztőjének cikke, a
ta n u lm án y h o z kapcsolódva, „V iták ró l egy v ita ü r ü ­
gy én ” cím m el körvonalazza azt az eszm ei hozzá­
állást, am ely szerin t a fo ly ó irat e v ita szám ára „egy
esztendőn á t m eg n y ito tta h a s á b ja it”. A szerkesztő
szerint alapvető követelm ény, hogy ezek a h asábok
„nem az egyik álláspont, nézőpont fó rum ai, h an em
n y ílt fórum ok, ahol a különböző álláspontok m eg­
ü tk ö zn ek s en n ek e re d m én y ek én t k e rü lü n k köze­
lebb a szóbanforgó p ro b lém a tisztázásához” É rd e­
177
m es ehhez a m egállap ításh o z h o zzáten n i azt a
G ram sci-idézetet, am ely ek a „T ársad alm i S zem le”
„E szm ecsere” ro v a tá b a n jellem zik a v itá k a t. „T ör­
té n e lm i-k ritik a i p ro b lém ák felv etések o r a tu d o m á­
nyos v itá t n em ú g y k ell értelm ezn i, m in t egy igaz­
ságügyi p eres e ljá rá st, am elyben a d v a v a n egy v ád ­
lo tt és a d v a v a n egy ügyész, ak in e k h iv a ta li k ö te­
lességénél fogva azt kell bebizon y ítan ia, hogy a
v á d lo tt m e g é re tt rá, hogy k iv o n já k a forgalom ból.
A tudom án y o s v itá k b a n , feltételezve, hogy az igaz­
ság keresése és a tu d o m á n y h a la d á sa a cél, az bizo­
n y u l ,h a la d o tta b b ’ szem léletűnek, ak i szerin t az el­
len fél is k ife je z h e t olyan igényt, am ely et h a a lá re n ­
d elt m o zzan atk én t is, de bele kell fo g laln u n k sa já t
k o n stru k ció n k b a. Az ellenfél á llá sp o n tjá t, é rv e it is
m eg érten i és re alisztik u san é rté k e ln i (és n é h a n a p ­
já n az ellenfél m ag a az egész m ú ltb eli gondolkodás)
annyi, m in t m egszab ad u ln i az ideológiák b ö rtö n é ­
ből (az ideológia szót rossz értelem b e véve, m in t
v ak ideológiai fan atizm u st), v agyis k ritik a i állás­
p o n tra helyezkedni, és ez az egyedül célra vezető a
tu d om án y o s k u ta tá s b a n .”
Az élet d ia le k tik á ja fo ly tán az esem ények
4 m ag u k is n a p v ilá g ra h o zn ak és későbbi k o ro k
elé tá rn a k eszm éket. A v aló ság n ak ezt a m ásik ol­
d a lá t vizsgálja a „T ársad alm i S zem le” (1969. 3.) a
T an ácsk ö ztársaság 50. é v fo rd u ló já ra k é sz íte tt in­
terjú -so ro z a táv a l. „N yilatk o zato k a M ag y ar T a­
n ácsk ö ztársaság ró l és h ag y o m án y ain ak felh aszn álá­
sá ró l” cím m el g y ű jti csokorba a tu d o m án y o s és
közélet h a t ism e rt k ép v iselő jén ek vélem ényét.
Az A ndics E rzsébethez in té z e tt k érd és így h a n g ­
zik: „M iben tu d n á összegezni a M agyar T anácsköz­
tá rsa sá g tö rté n e lm i jelen tő ség ét?” A válasz k é t
szem p o n tra irá n y ítja fig y e lm ü n k e t: az egyik a T a­
nácsk ö ztársaság n ak , m in t egyszeri tö rté n e lm i ese­
m én y n ek az értékelése, a m ásik pedig a T anács-
k ö ztá rsa sá g n a k a tö rté n e le m b e n elfo g lalt helye. Az
esem ény ek k el kap cso latb an , azok ú jsz e rű és előre­
m u ta tó v o n ásait h angsúlyozza: „1919-es fo rra d a l­
m u n k — erén y eiv el és h ib á iv a l e g y ü tt — h a ta lm a s
szerepet já tsz o tt azoknak a h azai és nem zetközi
erő k n ek a m egérlelésében, am ely ek az em b eri tö r ­
ténelem eddig legválságosabb szakaszában, a fasiz­
m us elleni világ k ü zd elem id ején azt nem csak le­
győzni v o lta k képesek, h a n e m az em b eriség n ek új
tö rtén elm i u ta t is tu d ta k és tu d n a k m u ta tn i a jövő
felé.” A m áso d ik szem pont, a rra a belső lo g ik ára
v et fén y t“ am ely a m ag y ar tö rté n e le m esem ényei­
n e k eg y m ásra k ö v etkezését m eghatározza. „A m a­
g y a r n ép n ek az a lend ü lete, am ellyel 1919-ben be­
kapcsoló d o tt az eu ró p ai h a la d á s fő so d ráb a — fo r­
rad alo m v o lt O roszországban, N ém etországban,
A u sz triá b a n és m ég egész so r m ás o rszág b an —
A d y E n d re szav ait ju tta tja eszünkbe; ő az 1848/
49-es, n em egy te k in te tb e n h asonló szereplésü n k et,
a m a g y a r fo rra d a lm a t és szabad ság h arco t, ,sziken
n ő tt cso d aró zsán ak ’ nevezte. (V alam i hasonló volt,
tö rté n e tile g u g y an csak egészen m ás ta rta lo m m a l,
a D ózsa-felkelés, sőt bizonyos te k in te tb e n a Bocs­
kai, a B ethlen, a R ákóczi v ezette p o litik ai és v a l­
lási szabadságm ozgalom is a m aga idején.) N em
először tö rté n t te h á t, hogy n em zeti lé tü n k k ritik u s
szakaszáb an a k o rtá rs E u ró p a h alad ó eszm eáram ­
la ta i m ellett v aló felzárkózás ú tjá n ig y ek eztü n k
sorsdöntő p ro b lé m á in k ra feleletet kap n i. És h a ezek
a k ísérle te k n em is já r ta k k ö zv etlen n ag y sik errel,
esetleg p illa n a tn y ila g v ereség et szenvedtek is, m ég­
is k itö rö lh e te tle n nyom ot h a g y ta k az ország életé­
178
ben, n é p ü n k tu d a tá b a n ; tö r té n e lm ü n k e m o zza na­
ta in ak k ö sz ö n h e tjü k n e m utolsósorban, h ogy é lü n k
és v a g y u n k .”
A T an ácsköztársaság időtálló tö rté n e lm i ta ­
5 nulságai, g y ak o rla ti-p o litik a i h a tá sa i m ellett
m in ő síte tt h ely e t fo g laln ak el a k u ltú ra és a k u l­
tú rp o litik a vívm ányai. E zekről L uká cs G yörgy be­
szélt a következő k érdés a la p já n : „M iben lá tja Ön,
Lukács elv társ, ak i a T an ácsk ö ztársaság népbiztosa
volt, a T an ácsk ö ztársaság k u ltú rp o litik á já n a k m a­
ra d a n d ó é rté k e it? ” A n y ila tk o za t a L ukács G yörgy­
tő l m egszokott világossággal és lé n y e g re ta p in tá ssal
fogalm azódott. É rd ekesen jellem zi az a k k o ri k u ltu ­
rá lis közállapotokat, és azt az eszm ei légkört,
am elyben a T an ácsköztársaság vezetői dolgoztak.
A századelő m a g y a r k u ltu rá lis éle tét jellem ezve azt
m ondja, hogy „a k u ltú ra te rü le té n ab b a n a nagyon
kedvező hely zetb en vo ltu n k , hogy — szocialista
v ag y n em szocialista m ódon — az egész m a g y ar
k u ltu rá lis élet fel volt k a v arv a. Ez m eg in d u lt m á r
a N y u g a tta l és a H uszadik Századdal, a h á b o rú és
az ok tó b eri fo rra d alo m pedig m ég jo b b a n elm élyí­
te tté k ezt a fo rro n g ást.” Ez volt az új k u ltú rp o li­
tik a k ia la k ítá sá n a k egyik o b jek tív feltétele. A m á­
sik, m ag á n ak L ukács G y örgynek és a T anácsköz­
tá rsa sá g m ás vezetőinek az az elképzelése, hogy
m é ly re h ató v álto záso k at és m a rad an d ó ered m én y e­
k e t csak az egész nem zet öss zefogásával leh e t biz­
tosítani. A k u ltú rp o litik á b a n ez a felfogás, am elyet
m a „n é p fro n t p o litik á n a k ” neveznénk, ú g y je le n t­
kezett, hogy nem fo g a d tak el „h ivatalos m űvésze­
te t”, hanem , az ak k o ri m a g y a r haladó k u ltú rá ra m ­
la to k ra tám aszkodó, szocialista szellem ű, dem o k ra­
tik u s irá n y z a t” képviselőit e lism erték a m ag u k v ál­
tozatosságában, sokszínűségében. „A m i a legpozití­
v a b b volt a d ik ta tú rá b a n — m o n d ja Lukács
G yörgy — , ab b a n igen n ag y része volt annak, hogy
ösztönösen felh a szn á ltu k az országban levő összes
halad ó erő k et a k ö n y v tá rk é rd é stő l a m uzsikáig s a
K özoktatásügyi N épbiztosság re fo rm te rv e körül
B a rtó k tó l K ern sto k ig m in d en k i m obilizálva volt,
aki a m a g y ar k u ltú ra életében halad ó értelem ben
részt a k a rt venni. -— A m ennyiben a p ro le tá rd ik ta ­
tú rá n a k a k u ltú ra te rü le té n h a tá sa és trad íció ja
van, am it fo ly ta tn i lehet, az éppen ez a széles népi
alap. N épi a la tt azt értem , hogy az ország legjobb
és leg h alad ó b b erő it fogta össze, m égpedig úgy,
hogy k ísé rle te t te tt a rra , hogy egyrészt m egőrizze
a legszigorúbb és leg m a g asa b b ren d ű szakszerűsé­
get h a az em b er B a rtó k ra és m ás kiváló em b erek re
hivatkozik, a k k o r ez lá tn iv aló —, m ásrészt e lk e rü l­
jö n m in d en t, am i a k u ltú ra b ü ro k ra tik u s igazga­
tá sa felé vezet.”
M int a film eken, egy h irte le n vágással, ötven
6 esztendőt u g o rh a tu n k az időben: a T anács-
köztársaság tó l n a p jain k ig . A színhely, a szem ély, a
tá rg y nem változott, csupán az idői összetevő. L u­
kács G yörgy n y ilatk o zik n a p ja in k k u ltu rá lis éle­
téről. S im o n Istv án , a K o rtá rs főszerkesztője és Fe­
hér F erenc k ritik u s beszélget vele. A té m a : „Az új
gazdasági irá n y ítá s és a szocialista k u ltú ra ” (K or­
társ, 1969. 4). Az izgalm as beszélgetés célja, hogy
L ukács G yörgy „ já ru ljo n hozzá először a pro b lé­
m ák világos m egfogalm azásához és m o n d ja el v é­
lem én y ét a szerin te helyes m egoldás lehetőségei­
rő l”. A k iin d u lás term észetesen a m a rx ista felfo­
gásn ak m egfelelő m ódon a gazdasági alap ró l tö rté ­
nik. Az új g azd aság irán y ítási re n d sze r tá g te re t
biztosít a piacn ak . A g azdasági alap m egváltozásá­
v a l v álto zik a felép ítm én y is, és m á r m ost a re fo rm
első éve u tá n fe lb u k k a n t az a szem lélet, am ely a
k u ltú ra te rm é k e it is á ru n a k te k in ti. Először te h á t
ezt az elképzelést veszi szem ügyre L ukács G yörgy:
„Egy dologra hivatkozom , am i a m i k u ltu rá lis éle­
tü n k szám ára is fontos kérdés. A rra, hogy M a r x
n agy o n v ilágosan m eg m o n d o tta: a ku ltú ra értékei
n e m áruk. Ő beszél a rró l egyszer egy helyen,
hogy v a n n a k olyan tá rsa d a lm i jelenségek, am elyek­
nek é rté k ü k közgazdasági é rtelem b en nincs, vagyis
nem létezik az a m eg h a tá ro z h ató tá rsa d a lm ilag
szükséges m u n k a, am ely létreh o zásu k h o z szüksé­
ges”. Ebből köv etk ezik aztán , hogy elvileg ellenzi
azok at az in tézk ed ések et, am ely ek a k u ltú rc ik k e k
á rá n a k em elésével gazdaságilag kifizetődővé a k a r­
já k te n n i k u ltu rá lis in tézm én y ek m u n k á já t. V éle­
m énye sz e rin t m a M agyarországon „az osztályok
gazdasági a la p ja in a k a m egsem m isítése u tá n m ég
k u ltu rá lis a n egy bizonyos tá rsa d a lm i különbség
fennáll, és ezt nevetséges volna p edagógiailag ta ­
gadni. É ppoly n evetséges volna azt m ondani, hogy
ezt re n d e le te k k el m eg le h e t szü n tetn i. E llen ben a
könyv, a h an g v ersen y , a m ú zeu m és m ások olcsó­
sága m in d n ag y o b b és n agyobb m u n k á s- és p a ­
ra sz ttö m e g e k et v o n h a t be a k u ltú rá b a , am i azt je­
lenti, hogy év tizedek lefo rg ása a la tt a tá rsa d a lm i
külö n b ség ek n ek ezek a m a ra d v á n y a i lecsökkennek,
vag y m egszűnnek, és a m i k u ltú rá h o z való állás­
p o n tu n k tó l függ, hogy ez a csökkenési tem p ó m i­
STILISZTIKAI JEGYZETEK
Nyelvi divatok
Nemcsak az öltözködésben, hajviseletben vannak di­
vatok, hanem a nyelvhasználatban is. Ahogyan van­
nak divatos slágerek, vannak divatos szavak, kifeje­
zések is. Néha a divat oly mohó, oly erőszakos, hogy
inkább járványról kellene beszélni. Így terjedt el és
árasztotta el köznyelvünket a döntő, a pozitív és ne­
gatív, a konkrét, az igenlés és társaik. A sok haszná­
lattól elkoptak, töltelékszavakká váltak, nem jelente­
nek semmit (némelyek pedig m ár eleve halva szü­
lettek).
Ma m ár minden döntő, az FTC—Újpest labdarúgó
mérkőzés is, a problém a is. Van „döntő kérdés”, s azt
olvassuk: „a döntő az, hogy szolgálat legyen az együtt­
működés”. Itt egyszerűen azt akarja mondani a szer­
ző, hogy az a fontos, az a lényeges. Majd azt is meg­
állapítják, hogy „a reformáció alaptanításai döntően
befolyásolják a m agyar teológia fejlődését”. Semmi ér­
telme nincs ebben az esetben a döntően határozónak,
nyugodtan el lehetne hagyni.
S íme itt egy divatos germanizmus: a befolyásol. Az
inkrim inált m ondat helyesen valahogyan így hangza­
nék: a reformáció alaptanításai meghatározzák a m a­
gyar teológia fejlődését. A döntően határozó használata
pleonazmus. M ásutt arról tudósítanak, hogy „a ma em­
bere fellázadt az ellen, hogy a vallás befolyása alatt
álljon”. Először is: szerencsésebb volna így fogalmazni:
fellázadt a vallás befolyása ellen, vagy fellázadt azért,
hogy ne álljon többé a vallás befolyása alatt (ha m ár
annyira ragaszkodunk a befolyáshoz). A befolyás ki­
szorított néhány jó m agyar szót, mely meghatározta
volna pontosan, árnyalataiban is a cselekvés célját: a
vallás hatása, gyámkodása, vezetése, uralkodása ellen
lázadt fel a m a embere. De az író által használt tükör­
szó nem tudja ezt a gazdagságot tükrözni. Pontosab­
ban lehetne kifejezni gondolatainkat, ha nem befolyá­
solná stílusunkat ez a germanizmus.
A „pozitív” és „negatív” szó oly gyakori folyóira­
tunkban, m intha nem teológiai szövegeket, hanem
ly en n a g y lesz. Úgy, hogy p u sz tán ezzel a ténnyel,
hogy olcsóvá tesszük a k u ltú rá t, a tá rsa d a lm i k ü ­
lönbségek felszám olásában n agyon fontos lépést
te h e tü n k előre vagy h á tr a a szerint, hogy a k u l­
tu rá lis k é rd é st hog y an ren d ezzü k .” A társad a lm i
nivellálódás term észetesen nem öncélú fo ly a m at;
lényege szerin t a rra irá n y u l, hogy „m inden em ber
m ag a tu d jo n tájékozódni a m ag a életében, és a
sa já t eszével tu d ja m egm ondani egy k érd ésb en —
m egfelel-e ez vagy az az ő életv itelén ek vag y nem .
Hogy ezt az e m b erek a k u ltú ra segítsége n élkül
m eg tu d n á k ten n i, ki v a n z á rv a .”
A Lukács G yörgy á lta l m egfogalm azott cél, és a
k u ltú ra ilyen é rte lm ű m eg h atáro zása a legszélesebb
k ö rb en elfogadásra talá lh a t. M ost m á r „csu p án ” a
leg h atáso sab b m ódszereket kellen e m eg találn i a
m egvalósításhoz. Ö rvendetes jelenség, hogy a té ­
n y e k fe ltá rá sa folyik, m in t azt C sőregh É va és M ol­
dova m u n k á i is b izonyítják. N em kevésbé fontos
az elm életi m u n k a sem, a k á r az időtálló igazságok­
ból in d u l el, m in t L ukács G yörgy, a k á r új u ta k a t,
leh etőségeket keres, m in t a m ost alak u ló szocioló­
gia. M indezek a m u n k ála to k az em b er érd ek é b en
folynak, s é rte k e lle tt b e já rn i az u ta t a testi-lelk i
n y om orúság m élységeitől az elvi v itá k m agasáig. A
k ö rk ép jellem zésére vélem ényem szerin t a leg a lk al­
m asabb az ism ert idézet ilyetén m ódosítása: „érted
vitázom , nem ellen ed ”. S itt a legfontosabb az,
hogy » éretted « ”.
Gonda Béla
elektromosságtani cikkeket olvasnánk. Lassan a leg­
főbb értékelő jelzővé válik: nem lesz jó vagy rossz, ha­
ladó vagy reakciós, csak pozitív és negatív. Elsősorban
nem idegenségük m iatt helytelenítjük, hanem azért,
m ert szürkítik, egyhangúvá teszik nyelvünket. Egy kis
gyűjtemény: a tájékozódás pozitív jellege, a hit pozitív
m agatartása, negatív helyzet, pozitív előjelű ateizmus,
az enciklika negatívuma, pozitívan viszonyul, pozitívan
értékeli, negatív jelenség, pozitív és negatív lehetőség,
pozitiven értelmezve, negatív vonatkozásban, pozitív
formában, pozitív értelemben, pozitiven értelmezett,
negatíven tekintve, a szekularizáció negatív értelem ­
ben fellépve is pozitív eredményekhez vezethet (ezeket
nem egészen egy hasábon találtu k )! A példák önma­
gukért beszélnek. Ne engedjük, hogy restségünk követ­
keztében a pozitív és negatív szó kiszoríthassa nyel­
vünkből a megfelelő rokonértelmű szavak gazdag és
kifejező választékát. Mert egyszer odajutunk, hogy a
szeretlek, a nagyon tetszel kifejezés helyett a pozitiven
értékellek, netán a pozitív előjellel viszonyulok hozzád
kifejezést használjuk a vallomásban. S valószínűleg
akkor is negatív fogadtatásban részesülünk majd.
A konkrét is jellegzetes töltelékszó, alkalmazása leg­
többször felesleges. Pl. tarthat-e bűnbánatot az egyház
konkréte, konkrét emberi exisztencia, személyes im á­
inkba az életünket egészen konkréten beleágyazzuk, a
felsorolt konkrét javaslatokkal egyetértünk. Mi viszont
nem érthetünk egyet az ilyen fogalmazással, m ert ez
szófecsérlés, pleonazmus.
Manapság sűrűn használják a rossz, műmodern igen­
lés szót is. Eredete a Bejahen des Daseins kifejezés,
melyet életigenlésnek szoktak fordítani. A bejahen
gyöke a ja (igen) szó, és átvéve a ném et nyelv főné­
vesítő szokását, szorgalmasan mondjuk az igenlést
esetleg a változatosság kedvéért igenlünk vagy igent
mondunk. Pl. a világ lehetőségeinek igenlése, az Isten-
tisztelet Istent igenli. Ne használjuk, csúf germaniz­
mus.
Sokat használjuk az él főnévből (vminek az éle) kép­
179
zett alakokat, pl. élen jár, kiélezetten jelentkezik a ki­
egyensúlyozatlanság, az enciklika lényeges része az,
aminek az éle különösen a világ felé irányul. Ezekben
a példákban m ár nemcsak divatos szavakkal való visz­
szaélésekről van szó, hanem képzavarokról is. Elkép­
zelhető-e, hogy a kiegyensúlyozatlanság kiéleződik
egyszer, vagy az enciklikának, illetve lényeges részé­
nek éle van, amely irányul valahova? Nem, képtelen
képek ezek, azaz képtelenségek, nyelvficamok.
Jegyezzük meg (s ez nemcsak a nyelvre vonatkozik),
hogy nem minden jó, ami divatos.
„Exponálja a kérdés aspektusát"
Három okból is fontos, hogy aki ír, helyesen fejezze
ki m agát; először azért, m ert a tökéletlen stílus töké­
letlen gondolatról tanúskodik, másodszor azért, m ert
ez az író udvariassága az olvasó iránt, harm adszor pe­
dig azért, m ert senkinek sincs joga ahhoz, hogy rontsa
a nyelvet, rosszra tanítsa a másik embert.
Egyházi íróink stílusát vizsgálva több általános és
gyakori hibát észlelhetünk, de most csak kettőt eme­
lünk ki ezek közül. Az egyik az idegen szavak sűrű
és indokolatlan használata, a másik az idegenes mon­
datszerkesztés, illetve a vonzatok idegenes alkalm azá­
sa. Az elsőre példa m indjárt a cím. Nem vagyunk pu­
risták, nem akarunk kiseprűzni minden idegen szót
nyelvünkből, de vannak olyanok, amelyek fölöslegesek
és károsak. Fölöslegesek, m ert m agyar szóval is ki tud­
juk fejezni azt, am it az idegen szó jelent; károsak,
m ert nem illeszkednek bele nyelvünk rendszerébe,
megsértik hangrendi törvényeinket, és ép magyar sza­
vakat szorítanak ki a köznyelvből. Lássunk néhányat,
mellyel gyakran találkoztunk folyóiratunk utóbbi szá­
m aiban: pozitív, negatív, plénum, plenáris, konkrét,
referátum , grénium, konstatálás, ignorálni, bázis,
dialógus, szekció, teoretikus, platform, deklaráció, p ar­
tikuláris, aspektus, kontinuitási, diszkontinuitás, krea­
tív, diszkrepancia, releváns, m entalitás, intenció, di­
rektíva, direkt. Természetesen a gyűjtem ényt a teljes­
ség igénye nélkül készítettük. Am int látható, nem a
tudományos terminológia, a term inus technikusok
használata ellen van kifogásunk, hanem a tényleg fe­
lesleges szavak ellen. Lehet, hogy a filozófiai interpre­
tációt valaki tudom ányosabbnak érzi, m int a filozófiai
magyarázatot, de téved. Vigyázzon, nehogy Bessenyeit
idézzék fejére: „Némely tu d ó sn ak . . . szokása homályo­
san írni és beszélni, azon okbul, hogy nem érthetvén,
annál inkább csudáltassék”. B ár azt hiszem, ma mór
nem sznobizmusból használnak sokszor idegen szava­
kat, hanem kényelemszeretetből, lustaságból. A dek­
laráció nem kifejezőbb, m int a nyilatkozat; a szekció:
bizottság, m unkacsoport; a platform : álláspont, a dia­
lógus: párbeszéd stb. Egy kis fáradsággal m egtalálhat­
juk a felesleges idegen szavaknak a jó magyar meg­
felelőit. Ennyivel tartozunk anyanyelvünknek és az ol­
vasóknak is.
Idegenes, németes, ha valaki egy szóval kifejezhető
fogalom helyett szólást, állandó szókapcsolatot használ.
Pl. vizsgálat tárgyává teszi ( = megvizsgál), megálla­
pítást nyert (= m egállapították) stb. Különösen a gya­
korol, a kerül, a képez szavakkal csinálnak gyakran
ilyen kapcsolatokat. (Hatást gyakorol, eladásra kerül,
biztosítékot képez stb.). Az ilyen körülíró kifejezések
a stílus elszemélytelenedést okozzák (ezért a bürokrá­
cia kedveli és tenyészti). Ha ism erjük az alanyt, akkor
az állítm ánnyal fejezzük ki ezt: „a megállapítást
nyert” helyett m ondjuk bátran, hogy megállapítottuk,
m egállapították vagy X. Y. megállapította.
Egy nagyon gyakori szerkezetet em lítünk még: „fel
kell figyelnünk arra”. Erre valóban jó lesz felfigyel­
nünk, m ert sokan sajátosan erdélyies, tehát ősi, rom­
latlan m agyar szerkezetnek gondolják. Igaz, hogy
Erdélyből terjedt el, de nem ősi magyaros szerkezet,
hanem a román nyelvből került át hozzánk.
180
Végül Kodály Zoltán figyelmeztetését em lítjük meg:
ne használjuk a kultúr- összetételeket: kultúrvilág,
kultúrterület. K ultúr szavunk nincs, ez német szó.
Ahogyan nincs partitúrolvasás, éppenúgy nincsen kul­
túrvilág sem. Az ilyen írásmód nem méltó művelt
kulturált emberhez.
Terjeszkedő ragok és névutók
Ism ert jelenség, hogy bizonyos szavak, nyelvi szer­
kezetek egyeduralomra törnek, és megzavarva a
nyelvszokást, ki akarják szorítani a használatból az el­
fogadott, helyes szerkezeteket. Most a népszerű -nál,
-nél határozórag és a felé névutó terjeszkedését em lít­
jük meg.
Jellegzetes és mindennapos hiba beszédünkben és
írásunkban a felé névutó helytelen használata. A felé
kezdi kiszorítani a többi ragot és névutót. Eredetileg
helyhatározói jelentésű, de lehet képes helyhatározó,
ritkábban időhatározó kifejezésére is használni. Fontos
tulajdonsága, hogy sohasem jelöli meg pontosan sem
a helyét, sem az időt, csak irányt jelöl, a cél elérésé­
nek fogalmát m ár nem tartalmazza. Egy friss példát
idézünk: „az ember a felebarátnak való szolgálata köz­
ben Urával is találkozhat, aki felé a hitközösség im ád­
ságban fordul; hisszük, hogy ez a közösség a zavarban
lévők felé nyitva áll.” Ne bolygassuk ennek a nehézkes
m ondatnak a szerkezetét, csak névutónkat töröljük.
Tehát: a zavarban levők részére áll nyitva a közösség,
és nem aki felé, hanem akihez (ti. az Úrhoz) imádko­
zunk. A mohamedánok köztudomásúan Mekka felé
fordulva imádkoznak, de a keresztyének nem bizonyos
irány, hely felé imádkoznak, hanem Istenheg. — Má­
sik példa: „a keresztyén politikai felelősség kérdését
többször felvetik a szocialista államokban élő egyhá­
zak felé”, pedig ebben az esetben sem a felé a helyén­
való. Sokkal egyszerűbb volna a mondat, ha átfogal­
m aznánk: a szocialista államokban élő egyházakat
többször megkérdezik a keresztyén politikai felelősség
dolgában. Ugyanazt mondtuk, de magyarul. Ha ragasz­
kodunk az eredeti szerkezethez, akkor részeshatározó
ragot kell alkalmazni.
M értéktelenül terjed a felé névutó m ellett a -nál,
-nél rag más rag és névutó rovására. Használatának
kiszélesedését a ném et bei segítette elő nyilván. A
-nál, -nél, raggal főleg külső helyviszonyt szoktunk ki­
fejezni, s azt a helyet jelöljük vele, amelynek közelé­
ben, környékén az állítm ány kifejezte cselekvés törté­
nik. Különösen arra kell vigyázni, hogy a -nál, -nél ra ­
got nem használjuk a -ban, -ben; -n, -on, -en, -ön, helyett
(főképp valóságos helyviszony jelölésére ne, de kerül­
jük képes helyhatározói értelemben való használatát
is). Pl. „a kritika helye és ideje és politikai összefüggé­
sei különösen a hidegháború időszakában súlyos poli­
tikai demonstrációként jelentkeztek, melynek motívu­
m ainál az evangéliumellenes, pusztán politikai motí­
vumok nehezen választhatók el az evangéliumi bírá­
lattól.” Először talán azt érdemes megjegyezni, hogy
kár ilyen hosszú, bonyolult összetett mondatot gyárta­
ni (nem az egészet idéztük!), akkor nem lennének
egyeztetési problémák, így szinte alig lehet az értel­
m ét kibogozni. Valami olyasmit akar mondani, hogy
a kritika (ti. az állam iránti kritika) motívumainál
nehezen lehet szétválasztani a politikai motívumokat
az evangéliumi bírálattól. Természetesen a motívu­
m ainál helyett m otívum aibant kell használni. De m iért
nem lehet ezt egyszerűen kifejezni?! A fogalmazás
alapvető követelménye a világosság, az érthetőség.
A felé és a -nál, -nél erőszakos és jogtalan terjesz­
kedése veszélyezteti a nyelv pontosságát, határozatlan­
ná, bizonytalanná teszi a mondanivalót, zavart okoz a
gondolatközlésben. Vigyázzunk használatukra, éljünk
helyesen velük.
Tamás Bertalan
 MEGEMLÉKEZÉS JÁNOSI ZOLTÁNRÓL
A Magyar Tanácsköztársaság m egalakulásának öt­
venéves évfordulója alkalm ából rendezett em lékünne­
pélyek sorozatában Komoróczy György, H ajdú-Bihar
megye és Debrecen város Levéltárának igazgatója
„Hősök útitársai” címmel tarto tt előadásában emléke­
zett meg azokról a kimagasló személyekről, akik az
1919-es Tanácsköztársaság idején Debrecenben és
Hajdú-megye területén a szocializmus m egszilárdítá­
sáért m unkálkodtak. A Déri-Múzeum dísztermében
rendezett emlékünnepély előtt a Kossuth Lajos Tudo­
mányegyetem gyakorlóiskolájának történelem szakkö­
rös tanulói megkoszorúzták János Zoltán, Juhász Nagy
Sándor, Legányi Gyula és Oláh Gábor sírját.
Komoróczy György Jánosi Zoltánról az alábbiakban
emlékezett meg:
„Jánosi Zoltán egyike volt azoknak a haladó polgári
gondolkodóknak, akik a Tanácsköztársaság előtt m ár
egészen fiatalon — részben m int a szellemi élet képvi­
selői, részben m int az előre néző politikai törekvések
hordozói — világosan látták a kapitalizm usba ágyazó­
dó feudális társadalm i viszonyok tarthatatlanságát.
Ilyen értelem ben tűnt fel m ár egész fiatalon; és m int
26 éves férfi, ilyen szellemben vett részt a Kossuth
holttestének hazaszállításával megbízott küldöttség
m unkájában és ennek a szellemnek előrem utató fák­
lyája világította meg azt az elhatározását is, hogy —
m int kollégiumi segédtanár — az am erikai meghívást
visszautasítsa.
Az 1900-as évek forradalm i megmozdulásaival
együttérzésével és rokonszenvével tüntet; és m int deb­
receni lelkész — bátran hirdette azt a tőle származó
és jelszóként is hangzó nagyszerű gondolatot, hogy a
templomi ének sem harsoghatja túl az élet jelszavát.
Így üdvözölte az 1905-évi orosz forradalm at. Ennek a
K Ö N Y V - ÉS F O L Y Ó I R A T S Z E M L E
KOCH, KLAUS: WAS IST FORMGESCHICHTE?
NEUE WEGE DER BIBELEXEGESE. 2 durchgän­
gig überarbeitete Auflage. Neukirchener Verlag des
Erziehungsvereins. Neukirche-Vluyn 1967. (Gazdag
irodalmi m utató az ósz. form atörténeti munkához,
a tárgyalt bibliai műfajokhoz és bibliai szakaszok­
hoz), 287 lap.
A szerző az első kiadáshoz írt előszavában maga fo­
galmazza meg azt a kérdést, amelyet az olvasó tesz fel
a könyv alcímét látva: „A Biblia exegézisének új út­
jai? Mivégre? Az utolsó évszázad irodalom kritikájának
pontos, vagy az építő, ,pozitív’ irányzat útjai nem ele­
gendők?” De m indjárt a választ is m egadja: „Az a je­
lenlegi fáradozás, amely a bibliai textusok form atörté­
netének megértésére törekszik, nem újításvágyból fa­
kad. Sokkal inkább abból a felismerésből, hogy ez a
szemlélet a régi szövegek mélyebb megértésére tanít és
a velük való találkozás a mi időnkre nézve term é­
kennyé válik. Nézetem szerint mindenekelőtt azért,
m ert a form atörténet az irodalom és az élet, a bibliai
szöveg és az isten népe történetének kapcsolatát eddig
nem sejtett módon tá rja föl” (XIII. lap).
A szerző a könyvet a teológiai hallgatók kezébe
adandó stúdium nak szánja, hogy szám ukra az Ósz. ta ­
nulmányozásához (a szemináriumi munkában) alkal­
mas segítő eszköz legyen. A könyv anyagát is úgy osz­
totta be, hogy azok akár egymástól függetlenül is ol­
vashatók, használhatók legyenek. Könyvében nemcsak
az anyag beosztásával, a m agyarázat egyszerűségével, a
felhozott példákkal, hanem szinte egész légkörével a
teológiai hallgatókra gondol, m intha valaki ott ülne
mellette, akinek mindezeket elmagyarázza. Egyik meg­
jegyzése kifejezetten is a hallgatókra m utat: „A teoló­
giai hallgatónak tapasztalás szerint sokk-ot okoz, am i­
gondolata irányította m unkásságát akkor is, amikor
1918-ban állami megbízatást vállalt, m ajd részt vett ha­
ladó útitársként a Tanácsköztársaság forradalm i moz­
galmaiban.
Ezek a polgári gondolkodók segítettek a polgári ra ­
dikálizmus tartalm ának felismerésével utat nyitni a
forradalom eszméinek és hozzájárultak a tömegek
megmozdításának, felvilágosításának célkitűzéseihez.”
Az emlékünnepély második részében a Dienes Lász­
ló Gimnázium és Szakközépiskola tanulóinak irodalmi
szakköre „dokumentációs műsor” keretében szólaltatta
meg a „hősök útitársaiként” em lített haladó gondol­
kodók alkotásait.
„Debrecen társadalm a régóta adós Jánosi Zoltán­
nak” — jelentette az összekötő szöveg bemondója. —
„A Csokonai Színház 1919-ben m űsorra tűzte a drám a­
költészettel is foglalkozó lelkipásztornak „Absólon” c.
tragédiáját. A színmű bem utatását azonban megaka­
dályozta az ellenforradalom. Ebből az adósságból kí­
vánunk valam it leróni a mai emlékünnepély kereté­
ben. . . ”
Az irodalmi szakkör Balázs Sándor tanár előkészíté­
sével egy részletet m utatott be a tragédia III. felvoná­
sából. A bibliai tárgyú színmű bem utatott részlete vi­
lágosan, határozottan érzékeltette a választott nép sor­
sát végzetesen befolyásoló társadalm i okokat, melyek
azután — néhány nemzedékkel később — végső fo­
kon az ország kettészakadását eredményezték.
Az emlékünnepély napján a Déri Múzeum előcsar­
nokában elhelyezett tárlókban kiállították a „hősök
útitársainak” irodalmi alkotásait. K iállításra került
egy kéziratos prédikáció is, m elyet Jánosi Zoltán
„székfoglalóul” mondott el, amikor a debreceni lelki­
pásztori állásából elmozdították, és a füzesgyarmati
egyházközség egyhangúlag lelkipásztorává választotta.
N agy József
kor első ízben hallja, hogy a tízparancsolat nem Mózes­
től ered; nem inog meg ezáltal a Szentírás igazsága?”
(24. lap. 8. j.) Valóban, ki nem emlékeznék a rra az
időre, amikor az ó- és úsz.-i Bevezetéstanban először
hallott a szerzői kérdésekről! Sokak életében vált
mindaz, am it akkor hallottak, meg nem emésztett (vagy
egyenesen megemészthetetlen) gombóccá, ami még ma
is megüli „gyomrukat”. Aki pedig hallott a Németor­
szágban tám adt hitvallásos mozgalomról („Hitvallásos
egyház — Hitetlen teológiai tudom ány?” Pákozdy
László M árton cikke, Th. Sz. 1966. IX. 7—8. 233), az
sejtheti, milyen nagy és még mindig mennyire el nem
intézett kérdés ez lelkészek, egyháztagok körében. E
kérdés egy részletével kapcsolatban a szerző is kifejti,
hogy e dologban súlyos mulasztás terheli az egyházi
igehirdetést, „amely mindmáig nem vette m agának azt
a fáradságot, hogy a gyülekezetek előtt világossá tegye
hol vannak (a Bibliában) mondák és azok m it jelente­
nek” (191. lap).
Koch az olvasó érdeklődését mindvégig ébren tartja,
Ezt pedig m ár az első oldalon megkezdi, amikor m i­
után néhány szóval megemlítette, hogy a „form atörté­
net” kifejezés M. Dibeliustól ered — m ár ti. a Bibliára
nézve —, e kutatási irány tulajdonképpeni atyja pedig
H. Gunkel, azonnal egy mindennapi példával világítja
meg a műfaj és a forma viszonyát. Egy reklámlevél
szövegét idézi és abból kiindulva magyarázza, mi az
irodalmi műfaj, a forma és a form ula (—szókapcsola­
tok, többnyire egy mondatból állnak: jó napot, hogy
van?, viszontlátásra stb.), és mik ezek sajátos ism er­
tető jelei. Így derül ki, hogy az eddig egyenrangúan
egymás m ellett álló bibliai „verseket” másképpen keli
értékelni. Így találhatók a Bibliában elbeszélések —
tőről metszett eredeti az egyik, udvari stílusban íródott
a másik —, prófétai beszédek, bölcsess égmondások, kul­
181
 tuszi énekek, hosszú levelek, apokaliptikus látomások.
Szóhasználatban, stílusban, felépítésben mindegyik más
szabályt követ. H a az exegéta ezeket figyelembe veszi,
mielőtt egy textus m agyarázatát adná, akkor ez a m un­
ka: form atörténeti kutatás („Dann treib t er Form ­
geschichte” 7 lap). Ezután két bibliái példát hoz: az
Ósz.-ből a Tízparancsolatot, az Úsz.-ből a Boldogmon­
dásokat. A stílus, a szóhasználat és a form a azonban
nemcsak az egyes m űfajokra nézve kötött, hanem kor
szerint is az. A bibliai írók sa já t koruk irodalmi m ű­
faját, form áját használták. Ezen belül áll egyéni stí­
lusuk. A kutatás nyomán az is kiderült, hogy egyes
műfajok vándoroltak időben és térben is. Vannak,
amelyek az idők folyamán megváltoztak. Egyesek csak
egy meghatározott nép körén belül, mások több
népnél is fellelhetők. Egészen sajátos pl. az izráeli
történetírás, melyhez hasonló az ókori keleten nem ta­
lálható, vagy az, ahogyan a történetírás a korábban
önálló, egymástól független és önm agukban zárt egysé­
geket össz ekapcsolta és egy nagyobb keretbe beleépí­
tette. Így került bele pl. a Dekalógus a Sínai-hegyi szö­
vetségkötés kerettörténetébe, ill. a Boldogmondások a
Hegyi Beszédbe.
A m űfaji hovatartozás meghatározása után tovább
kell kérdezni a „Sitz im Leben”-re nézve, arra, hogy
eredetileg hol volt a helye. Itt ismét gyakorlati példát
találunk: a reklám levél helye az üzleti élet, az igehir­
detése az istentisztelet. Ugyanis minden m űfaj sajátos
szociológiai hátteret is ábrázol. Vigyázni kell azonban,
m ert a kérdés nem is olyan egyszerű, „hogy egy Sitz
im Leben-nek időnként csak egy műfaj felel meg”
(35. lap). Hiszen a mai üzleti élethez a reklám -levél
m ellett a plakátok és a hirdetések is hozzátartoznak,
az istentisztelet pedig nemcsak igehirdetésből áll. Ah­
hoz, hogy egy textus Sitz im Leben-ét m egtaláljuk,
exegézis közben ilyen kérdéseket kell feltennünk: „Ki
az, aki beszél? Kik a hallgatók? Mi az uralkodó han­
gulat? Milyen hatást akar elérni?” (41. lap). Csak ak­
kor vesszük azonban teológiailag komolyan a nyelv és
a külső története, illetve a műfaj és a Sitz im Leben
közti összefüggés form atörténeti felismerését, ha nem­
csak a különbségeket, de a szomszéd népekkel és
vallásokkal való gondolati és intézményes pozitív kap­
csolatot is kiem eljük (vö. 43. lap). A műfajok vándor­
lása, megszűnése, vagy éppen fennm aradása úgy, hogy
más környezetbe kerülnek, az utánzatok és a keverék­
m űfajok m ind azt m utatják, hogy „a Szentírás egyes
darabjai nem a levegőben lógnak, nem az ég és a föld
között lebegnek, hanem elválaszthatatlanul hozzátar­
toznak a ,szent’ tö rtén eth ez. . . ” (46. lap). Amikor egy
műfaj önmagában zárt, kerek egész darabjának (ezt
nevezik röviden ,,hagyomány”-nak) sajátos történetét
és annak különös Sitz im Leben-jét kutatjuk, akkor az
m ár hagyománytörténeti kutatás. Erre a visszafelé irá­
nyuló kutatásra azért van szükség, m ert minél mesz­
szebb tudom követni visszafelé egy hagyomány törté­
netét, „annál jobban megértem a végső alakot (die
Endgestalt), amelyet magyaráznom kell” (65. lap). Mi­
közben az exegéta az elbeszélések történetisége (Histo­
rizität) után kérdez, előbb azt kell kérdeznie: ki tudó­
s ít? — és csak aztán: miről tudósít?
A hagyom ánytörténettel szorosan össz efügg az is.
hogy az eredeti hagyományból m i lett. Ez az előbbivel
ellenkező irányba halad és azt vizsgálja, hogyan ke­
rültek egymás mellé az eredetileg önálló hagyományok.
Itt m ár a redakciótörténethez érkezünk. A redaktorok
m unkája a be- és kivezetésekben, a könyv sajátos fel­
építésében és rendezési elvében válik láthatóvá. (Máté
ev. pl. az első versekkel — 1:1 és kk. — az Ósz. törté­
neti könyveinek stílusához közeledik — Gen. 5:1 skk.,
1. Krón. 1—9 —, míg az utolsó versekben — 28:18—20
— az eschatológiára utal.) A redakciótörténet azt jelen­
ti, hogy "egy nyelvi egység alakulását követjük az írás­
bafoglaláson és az utána következő redakción keresz­
tül el egészen irodalmi végső alakiáig” (80. lap).
A második fejezet a form atörténet környezetével
foglalkozik Legközelebb áll hozzá az irodalomkritika.
A régebbi kommentárokban „csaknem semmi, vagy
csak nagyon kevés olvasható a m űfajról és Sitz im Le­
ben-ről, annál több forrásról, szerkesztői m unkáról és
182
glosszáról. . . ” (84. lap). Az irodalom kritika a bibliai
könyvek analízisével az egyes szerzők és redaktorok
szerepét, a keletkezés helyét és idejét határozza meg.
Csakhogy az irodalmi eredetiség, valam int az alkotó
személyiség az ó- és úsz.-i iratoknál nem játszott olyan
szerepet m int ma. Közben az is kiderült, hogy számta­
lan bibliai adat a form atörténész szám ára sokkal ré­
gebbi, m int ahogyan azt az irodalom kritika vallotta.
A m agyarázatra nézve pedig hatással volt az a felis­
merés, hogy szám talan elbeszélés eredetileg is bizony­
ságtétel volt (kérygmatikus jellegű), Isten tetteit hirdet­
te, hogy általa hitre hívjon. Így vált világossá az egyes
elbeszélő fonalak szándéka, hogy a kultuszban gyöke­
rező Credo-t követve, azt megmagyarázzák és szemlé­
letessé tegyék.
Ezek után, alapos, példákkal illusztrált ismertetés ol­
vasható arról, milyen erős alapon állt a száj- és írás­
hagyomány az Ó- és Úsz-ben, valam int az őskeresz­
tyénség környezetében. Részletesen elemzi az ósz.-i
költészetet és szerepét a hagyományban, m ajd a ká­
nont, a bibliai irodalom- és nyelvtörténetet veszi sorra.
Az első részt a következőkkel zárja a szerző: „Az Ó-
és Úsz. azt igényli, hogy az egyetlen Isten kijelentésé­
nek tekintsük, akinek szava és tette az igaz emberi
életre nézve alapvető. A keresztyén teológia két évez­
red óta ezt az igényt mindig ú jra magyarázta, megvizs­
gálta és igaznak találta. A form atörténet annak esz­
köze, hogy általa ez a magyarázat és vizsgálat még
szakszerűbb legyen, m int eddig” (132. lap). Így kell
döntenünk ez igény kérdésében most m ár nem az egyes
textusok felől, hanem egyedül annak össztörténete (Ge­
samtgeschichte) felől nézve. Így válik világossá, m iért
látta az ősgyülekezet Jézusban a Krisztust.
Mindez pedig nem azt jelenti, hogy a Biblia iratait
mi szegényebb fényben látjuk, m int atyáink látták, h a­
nem sokkal világosabban, m ert az most már történeti­
leg tagolódva jelenik meg és lép elénk. Az im ént mon­
dottak megvilágításához idézem Fosdick egy hasonla­
tát: „ . . . a tudás, am int lépésről-lépésre halad a m in­
dentudás felé, mindig azon van, hogy egybefolyó töme­
geket különálló egyedekre bontson és mindegyikkel
külön foglalkozzék. Ha egy tudatlan analfabéta belép
egy könyvtárba, nem lát ott mást, m int könyvek hosz­
szú sorát, melyekben észrevétlenül elvesznek az egyes
könyvek. De ha megjön a könyvtáros, a könyvek isme­
rője és barátja, ő mindegyiket egyenként ismeri”
(Fosdick: A z imádság értelme, Budapest 1921,2 54 lap).
Itt ugyan Fosdick Isten m indentudásáról beszél, de ez
az igazság az Írás m agyarázatával foglalkozó exegéta
és lelkipásztor m unkájára nézve is igaz: csak akkor is­
meri jól, csak úgy ismeri meg egyre jobban az Írást,
ha így is, részleteiben is jól ismeri. S ehhez a megis­
meréshez ad segítséget a forma- és m űfajkutatás.
A könyv második részében válogatott példákon m u­
ta tja be a szerző az alapvetésben vázoltak alkalm azá­
sát. A Biblia anyagából elbeszéléseket, énekeket, prófé­
tai részeket emel ki. A könyv és m agyarázott példák
olvasása közben tám adt kérdéseimet az elbeszélő ré­
szek ismertetéséhez kapcsolom.
Az Ósz. történeti (elbeszélő) könyveiből a szerző két
példát emel ki. A Genezisből az ősanyákat fenyegető
veszély hárm as párhuzam át (Ábrahám Egyiptomban,
Gérárban és Izsák Gérárban), Sámuel könyvéből pedig
Dávid és Saul kétszeri találkozását a pusztában.
Amikor a m ikroszkóppal végzett vizsgálatoknál elő­
ször alkalm aztak olyan új megvilágítási módot, mely­
nek eredményeként a vizsgált anyag plasztikusan ki­
domborodva, árnyékot vetve látható, az jelenthetett
olyan élményt a vizsgáló számára, m int az olvasónak
e könyv példatára. Sokkal plasztikusabbá, szinte kéz­
zelfoghatóvá válnak a régóta ism ert történetek. Mégis
m aradt bennem valami hiányérzet: vajon jelent-e
többletet az ilyen vizsgálat az igehirdetés számára?
Tud-e választ adni arra, hogy ha ez az eredetileg egy
történet háromfelé ágazott el, akkor m iért vették fel a
Bibliába mégis m ind a hárm at? Vajon a redaktorok.
akik hozzánk képest időben és térben sokkal közelebb
voltak a három változat keletkezési idejéhez és körül­
ményeihez, vajon m iért nem látták ők, hogy itt ism ét­
léssel van dolguk? Ugyanez a helyzet a másik párhu­
 zamnál. Ha pedig látták a párhuzamot, az ismétlődést
(amire a Gen 26:1 még utal is), akkor az új anyag fel­
vételével mi mást, mi ú jat akartak mondani? Vajon
eleve kizártnak kell vennünk azt, hogy valami ism ét­
lődhetett is? Azt az okfejtést, am it a szerző ad (149.
lap), — hogy ti. Á brahám nem eshetett kétszer ugyan­
abba a hibába, Izsáknak pedig ism ernie kellett apja
tévedését, hogy elkerülje a veszélyes helyzetet —, nem
tartom kielégítőnek. (Amikor a visszaeső bűnözőket el­
fogják és megkérdezik tőlük, ha egyszer m ár meg­
járták, m iért kezdték újra, általában kétféle indoklást
adnak: nem is tudom hogyan, de valam i kényszerített,
hogy ú jra tegyem; vagy: arra gondoltam, hátha most
sikerül.) A kár eredetileg ez volt az ismétlődés oka,
akár a szerző akar erre figyelmeztetni az ismétléssel,
meg kell keresni minden párhuzam nál a választ erre
a kérdésre is: m it akart mondani az ismétléssel? Mire
akarja felhívni az olvasó figyelmét? Amikor pedig a
szerző a Sitz im Leben után kutat, úgy használ egy
szót, am int az irodalom kritikusok az ollót használták
(ezt a szót nem magyarosan, de találóbban így lehet
visszaadni: „passzol”). Vajon m ekkora szerepe van itt
a kutató egyéni véleményének? Itt kellene nagyon óva­
tosnak lennünk, m ert még erősen belejátszhat az íté­
letbe a több, vagy kevesebb ism eretre támaszkodó fan­
tázia. Ha pedig Ex 31:2—3-ban arról olvasunk (a papi
író anyaga), hogy Isten a szent sátor készítéséhez név­
szerinti hívott el embereket, akiket Leikével töltött el,
vajon nem kellene-e sokkal inkább gondolnunk Isten
Lelkének vezetésére az Írás szerkesztői m unkájánál?
Nem az inspiráció-tanra gondolok, hanem arra, hogy
olyan helyeken, ahol a leggondosabb kutatás és vizs­
gálat ellenére is m aradnak homályos pontok, ott ke­
resnünk kell: m it ak art éppen azzal mondani Isten.
Vagy meg kell vallanunk becsületesen: nem tudom,
nem értem.
Összefoglalom: a könyv hasznos, érdekes olvasmány.
A benne közölteket többé sem elhanyagolni, sem el­
kerülni nem lehet. Csak igyekeznünk kell, hogy eljus­
sunk az érett férfikor bölcsességére, hogy operáló ké­
sünkkel, rendszerező elménkkel elham arkodottan ne
ítéljünk. M ert m int a m ozaikjáték kockáinál, aminek
pillanatnyilag nem találjuk helyét, vagy ha valamelyik
kocka a vizsgált helyre nem illik, az nem jelenti, hogy
sehová sem illik.
Úgy vélem, hogy a Biblia exegézise a form atörténet­
tel nem annyira új, m int inkább jobb utakon jár.
Tegez Lajos
RÜEGGER: DIE EVANGELISCH TAUFGESINNTEN2
Biel 1962.
A kis egyházakról szóló irodalm unk hazai, sőt világ-
viszonylatban is elég csekély. H a a felekezetek életét
figyelemmel akarjuk kísérni, szem előtt kell ta rta ­
nunk az idevonatkozó legújabb irodalmat.
A legrégibb magyarországi szekta az 1840-ben kezdő­
dő Krisztusban hívő gyülekezet1. Talán ez az egyet­
len kis egyház, melyről elég korán jelennek meg iro­
dalmi term ékek hazánkban2. A nazarénus Hencsey
Lajos is szükségét látta, hogy könyvet írjon a hitelvek­
ről, de hogy kézirata Svájcban nyomdába került-e
vagy sem, arról még a nazarénusok sem tudnak. Ma­
gát a kéziratot is csak Eötvös könyvéből ismerik3,
holott azt annak idején sokan leírták4. Ez irodalmi
term ékek a nazarénusok „hőskorából” valók. Mivel az­
óta nem jelentek meg tanulmányok, ezért főleg a száj-
hagyományra, vagy a fent em lített m unkákra tám asz­
kodnak, ha a m últjuk és hitük után érdeklődőknek v á­
laszt kell adniok3. Újabban Bányai Jenő foglalkozik e
kérdéssel, s remélhetőleg eredményeiről hamarosan
számot adhat.
Svájcban a 2. világháború után Rüegger Hermann
többek kívánságának tett eleget, amikor az egyház ke­
letkezését, kifejlődését lejegyezte a korabeli feljegyzé­
sek, S. H. Frőhlich naplója, valam int az egyházi jegy­
zőkönyvek alapján5. Könyve nem tudományos érteke­
zés. „Emlékeztetni kívánja a testvéreket, barátokat
mily szenvedésben és küzdelemben volt része a hit­
ősöknek Krisztus hű megvallása m iatt.” Az emlékez­
tetés célja kettős: történelmi visszapillantást adni és a
hitelveket lejegyezni. Rüegger négy fejezetre osztja
könyvét: 1. A keresztelők történetének rövid áttekinté­
se a reformációig. 2. A Krisztusban hívő gyülekezel
keletkezése. 3. Az egyes egyházközségek kialakulásá­
nak története. 4. Hitelvek és közösségi élet.
Bennünket a történelm i részből a 3. fejezetben6 ta­
lálható, Magyarországra vonatkozó adatok és a 4. feje­
zetben leírt hitelvek érdekelnek.
A történelmi adatok közlésében nem kapunk újat.
hanem csak az Eötvös Károly pápai reform átus jog­
akadémiai prof. m unkájának kivonatos lejegyzését
Andreas Schenk zürichi testvér fordítása nyomán. Ér­
deklődésünk így csak a Hitelvekre szorítkozik, melyet
alábbiakban teljes egészében adunk közre7. A közös­
ségi életre vonatkozó részeket pedig csak kivonatosan
ismertetjük.
H itelvek8. Más fundam entum ot senki sem vethet
azonkívül, mely vettetett, mely a Jézus Krisztus. I.
Kor. 3:11.
A Biblia, Isten szava, mely a népek és emberek éle­
tét és sorsát örök igazságban kinyilatkoztatja, a teljes
való hitélet alapja. Különösen az Újtestamentum, az­
az Jézus Krisztus evangéliuma, az ő példamutatása, az
általa és az apostolok által adott tanítás és útm utatás
a mi zsinórmértékünk és hitalapunk.
A mindenható Istent a látható és láthatatlan terem t­
ményű világmindenség alkotójának és fenntartójának
valljuk.
Valljuk, hogy Jézus Krisztus, Isten és ember Fia, aki
Isten örök tanácsából, az Atya dicsőségéből a földre
jött, a tévelygésben és bűnben elveszett emberiségnek
Isten szeretetét újból kinyilatkoztatta és ezt a kereszt­
fán való átadásáig gyakorolta az ember megváltásáért.
Drága engesztelő vére megtisztít minden bűntől (1 Ján
1:7). Krisztus vérén Krisztus megváltói m unkáját ért­
jük, am it a Golgotha keresztjén vitt véghez.
Valljuk az igazság, szeretet, engedelmesség és jó­
zanság szent Lelkét, mely Ján 14:16. 26, valam int Apcs
2:1—5 szerint az első Pünkösd napján töltetett ki és
még m a is kiárad oly emberek szívébe, akik a meg­
igazult megtérés, bűnbánat, hit, kegyelem és kereszt­
ség által m egújult életre és Istennel való békességre
jutottak. Krisztus így tanítja Nikodémust: Ján 3:5.
Hisszük, hogy minden ember születésétől fogva bű­
nös: Rom 3:12 és hogy a bűn zsoldja a halál Róm 6:23.
Hisszük, Isten az ő szavával minden embernek lehe­
tőséget nyújt, hogy a bűnös, elveszett állapotból meg­
váltást nyerjen. Ezék 18:23. Ezt a lehetőséget igazolja
Jézus szava a keresztfán: „Elvégeztetett”.
Krisztus áldozati halálában való hit a megváltás
alapja, és a hozzá kapcsolódó írás szerinti keresztség,
mellyel kapcsolódik a Szentlélek ajándéka, az isten­
fiúság pecsétje.
A gyermekkeresztség tudatos hit nélkül Biblia-elle­
nes, m ert az Úsz. ezt sehol sem indokolja; ez tévedés
és az embert hamis biztonságérzetben ringatja. Ez az
egyetlen, de bibliailag nem megalapozott bizonyság,
hogy keresztyén, holott saját keresztségéről semmit
sem tud. „Az ember az üdvösség szavait fülével tudo­
másul veszi, értelmével felfogja, szívével elhiszi, és
szájával megvallja m ielőtt eme hitére megkeresztelke­
dik és Krisztus gyülekezetének testébe beépíttetik.’
(Frőhlich).
A gyülekezet Jézus Krisztus teste. — A gyülekezet
feje Krisztus. A védtelenséget valljuk a Hegyibeszéd
szerint és Krisztus parancsára visszautasítjuk az esküt
Mát 5:21.34—37.
Hisszük Isten országának eljövetelét, mely az em­
berszívekben kezdődik és az Úr megjelenésében talál­
ja csodálatos teljesedését, amikor Ő eljön Atyja és a
szent angyalok dicsőségében M árk 8:38. Hisszük a fel­
tám adást és az örök életet. A megtérés részben taglal­
ja az egyes fázisokat, melyeket a megtérő bűnösnek
meg kell tennie: bűnbánat, hit, felismerés, kegyelem,
183
keresztség és kézrátevés; azután következik a hitélet,
életszentség, feltámadás Zsid 6:1—2.
A hitkeresztség az Isten és ember közötti szövetség
külső jele. Itt részletesen taglalja a hitkeresztség m i­
kéntjét (Róm 6:3—4) és fontosságát.
A Szentlélek ajándékát az újonnan megkereszteltre
kézrátevéssel kéri a vén. A Lélek gyümölcse: Gal 5:22.
A gyülekezetbe való felvétel. A keresztelkedő a ke­
resztség előtt Róm 10:10 alapján hitet tesz, m ajd a ke­
resztség után kézrátevéssel és im ával (Apcs 19:5—6, 1
Tim 4:14 és Zsid 6:2) felvételt nyer a közösségbe, mely­
nek most m ár teljes jogú tagja.
Az Úrvacsora emlékeztető az Úr halálára. A benne
való részvétel komoly lelkiismereti kérdés. Az Űrva­
csora által ápoljuk a szeretetet és közösséget és általa
nyerünk erőt a további hitharchoz.
A gyülekezeti rend és közösségápolás alapját szolgá­
ló igék: Apcs 15:20 és Fil 2:1—2.
A házasság fejezetben feljegyzi azokat a nehézsége­
ket, melyeket a polgári házasságkötés hiánya m iatt
szenvedtek 1854-ig. Ajánlja, hogy a házasulandók ne
legyenek felemás igában.
A gyermeknevelés igen fontos, hiszen ettől függően
épülnek be a gyülekezeti közösségbe. A közösség ezért
vasárnaponként bibliaórákban részesíti a gyermekeket.
A katonai szolgálatra vonatkozólag Mát 26:52 és Luk
3:14 szavait követik; ma Svájcban a nazarénusok —
saját kérésükre — az egészségügyi alakulatoknál szol­
gálnak.
A jótékonysági intézmények közül az öregotthonokat
kell megemlíteni; az első 1892 óta működik. A háború
nehézségei hozták létre 1921-ben a „Hilfe” társaságot,
mely gyógyszert és természetbeni javakat ad a rászo­
rulóknak.
A temetés korábban szintén nehézségekbe ütközött.
Ma a gyülekezet elöljárója m ondja a búcsúbeszédet.
A gyülekezeti éneklés hangszerkíséret nélküli. Éne­
keskönyvük 1828 óta a Sion H árfája, melyet azonos
tartalom m al és sorrenddel adnak közre magyar, szerb,
román és angol nyelven is.
A könyv híven tükrözi a nazarénusok közösségi éle­
tét s m int ilyen, úttörő munka. A kis egyházak prob­
lém ájával foglalkozók számára m éltán nyújthat nagy
segítséget.
M urányi Róbert Árpád
Jegyzetek:
1. Eötvös Károly: A nazarénusok, 53.
2. Szeberényi Lajos Zsigmond: Nazarenismus, 1888.
— Nazarenus sioni nép. Krisztusban hívők hit
alapszabálya. Nagyvárad. 1900. Eötvös Károly: A
nazarénusok, 1904. — Barsy László: A nazarénus.
Bácskai történet. 1908.
3. A budapesti nazarénus vezetők szóbeli közlése. —
4. Eötvös, i. m. 80.
5. Hermann Rüegger sen.: Die Evangelisch Tauf­
gesinnten (Nazarener). Biel, Svájc. 1948. 2. jav. ki­
adás 1962. Előszó. — 6. Rüegger, i. m. 123—127.
7. Szeberényi, i. m. 37—41. Frőhlich fő tanításait
13 pontban közli. — Nazarénus sioni nép. Krisztus­
ban hívők hit alapszabálya. Eötvösnél található
hitelvi feljegyzések: i. m. 55—56, 81 (u. a. részlete­
sebben: 296—305.), 163, 222—224 és 245. Szeberényi
em lítést tesz i. m. 56. egy hódmezővásárhelyi h it­
vallásról is, melyet gépelt másolatban őriz a bp.-i
nazarénus gyülekezet. Szerkezetében teljesen el­
tér a nagyváraditól.
8. Fel kell hívnom a figyelmet arra a tényre, hogy
Hencsey hitvallását m ár országszerte ismerték,
amikor ő Svájcban Frőhlichtől oktatást nyer. E
könyvismertetés kereteit túlhaladja az a teológiai
feladat, hogy a hitelveket egyeztessük és rám utas­
sunk, miben térnek el a m agyar nazarénus taní­
tások a svájciakétól.
184
DANILO DOLCI: VERGEUDUNG
Bericht über die Vergeudung im W estlichen Silizien
— Union Verlag, Berlin 372 lap
E könyv, aktualitását a közelmúlt olaszországi ese­
ményei adják, amelyekről a „Junge Kirche” 1969/3.
számában olvashatunk. A m egjelent cikk címe: „Mi
történt Isolottóban?”. Isolottó Firenze elővárosa. 1968.
szeptember 22-én Don Mazzi, az isolottói gyülekezet
plébánosa 150 más személlyel együtt elfogadta azokat
a tételeket, amelyeket 10 nappal előbb azoknak a
fiatalem bereknek a csoportja proklamált, akik a p ár­
mai katedrálist elfoglalták. A tételek követelték az
egyház visszatérését a szegénységhez; elutasították az
egyház kompromisszumát a gazdagok politikai és gaz­
dasági hatalm ával. Szeptember 30-án Florid kardinális
ír Don Mazzinak, hogy szolidaritási nyilatkozatát vonja
vissza, m ert az sérti az egyház autoritását; vagy ha ezt
nem teszi, mondjon le hivataláról. Október 9-én a gyü­
lekezet — közösséget vállalva papjával — válaszol és
tiltakozik az ügy ilyen elintézése ellen. Florid kardi­
nális ennek dacára elmozdítja Don Mazzit hivatalából,
aki viszont „hivatal nélkül” is hívei között marad.
Közel százra tehető azoknak a firenzei papoknak a
száma, akik az isolottói gyülekezet és a kardinális kö­
zötti megegyezést munkálják. Sajnos, mindeddig ered­
ménytelenül. Nyilvánvaló, hogy itt nem egy konzer­
vatív kardinálisról és egy reform er papról van csupán
szó. Isolotto és a firenzei érsekség összeütközése jól
beleillik abba a képbe, amely ma egyre inkább úgy
fest, hogy Róma és hívei között — enyhén szólva —
nem teljes az összhang.
Az isolottói gyülekezet jellegét tekintve munkás
gyülekezet. Az olaszországi munkások helyzete pedig
nagyban is, kicsiben is igen nehéz. Ezek az egyszerű
emberek is kétségkívül jól látják, hogy nincs talán a
világnak ma még egy olyan országa, ahol olyan mér­
tékben összefonódott volna az egyház az uralkodó
osztályokkal, m int éppen Olaszországban. Egészen te r­
mészetes tehát a hivő tömegeknek az a kívánsága,
hogy egyházuk, amely befolyással lehetne a gazdasági
és politikai erőkre, éljen is ezzel a lehetőségével az ő
érdekükben. De kívánságaikra csak egy semmitmondó,
„autoritatív” választ kapnak. Ez pedig egyre kevésbé
fogja kielégíteni m ind az olaszországi munkásokat,
mind a világ más tájain élő és problémáikkal küszködő
embereket.
Az olaszországi társadalm i és gazdasági helyzet ne­
hézségéről és megoldatlanságáról ír Danilo Dolci „Ver­
geudung” (Pazarlás) című könyvében. Érdemes megfi­
gyelni hogy a világ legnagyobb keresztyén egyházának
központjában milyen körülmények között kényszerül­
nek vegetálni az emberek.
Dolci könyve, m űfaját tekintve talán leginkább szo­
ciológiai leíró m űként értékelhető. Embereket és té­
nyeket beszéltet, párbeszédeket ír le, vitákat rögzít —
és a következtetéseket olvasójára bízza. Az általa vizs­
gált terület Olaszország legelm aradottabb része: Szi­
cília (annak is nyugati része).
A könyv szerkezetileg négy részre oszlik. A z első
részben azokról a viszonyokról van szó, amelyek em­
beri életeket pazarolnak el (Vergeudung an m ensch­
lichem Leben). Érdekes az író megállapítása, hogy
„felelőtlen dolog számonkérni ezektől az emberektől,
hogy nincs fogalmuk az idő értékéről. Hogyan lehetne
elvárni tőlük, hogy becsüljék az időt, mikor fogalmuk
sincs az ember értékéről; mikor sehol sem látják,
hogy megbecsülik az em bert”. Igen elgondolkoztató ez
a felfogás, mivel lényegesen közelebb já r az igazság­
hoz, m int azok a szokványos frázisok, amelyek min­
dent a déli ember tem peram entum ával kívánnak ma­
gyarázni. Az első rész negyedik fejezetében egy olyan
szicíliai parasztot szólaltat meg az író, akinek a föld­
jét kisajátította az állam egy mesterséges tó létesíté­
sére. Ezzel a kisajátítással több m int 200 család bir­
toka került víz alá. Három éves huza-vona után bir­
 tokaik értékének kb. 37,5%-át kapták kézhez, vagyis
(a föld minőségétől függően) egy 90—75 ezer líra kö­
zött mozgó összeget hektáronként. Ha viszont venni
akartak földet, akkor 1 millió líra a latt nem kaphattak.
Nyilvánvaló, hogy ilyenformán földönfutók lettek
mindazok, akiknek a földje kisajátítás alá esett. Tör­
vény, méltányosság, ésszerű gazdálkodás ebben az
esetben mellékes volt. A kizsákmányolás mai form ája
— m ondhatná az em ber. De a form a olyan évszázados
visszaélést takar, amelyről az em ber azt hinné, hogy
m ár rég nem létezik. Csoda, ha az embereknek Szi­
cíliában „nincs kedvük” dolgozni? Érdekes annak az
em bernek a beszámolója, akinek a földjén m ár öntö­
zéses gazdálkodás folyik (tudvalevően Szicíliában igen
nagy szárazság van). Az ilyen terület nagyon ritka,
de ha valahol m ár meg is valósult, akkor sincs sok
köszönet benne. Az öntözést az állam csinálja, teljesen
ötletszerűen és a parasztok megkérdezése, illetve tájé­
koztatása nélkül. Az emberek ilyen form án ebben nem
látják az új, a korszerű eljárás előnyeit, hanem megint
csak valami „felülről jövő” erőszakot tapasztalnak.
Ezek a pazarlások, ésszerűtlenségek az emberek m ara­
dék kedvét is elveszik — és sokakat kiván d orlásra
kényszerítenek. Az állam „déli politikája” ezt a terü­
letet és a rajta élő em bereket nem feladatnak tekinti,
hanem tehertételnek, ahol csak arra kell vigyázni,
hogy lázadás ne törjön ki.
Szicília jellegzetessége: a maffia. A m affia vezetői
tulajdonképpen egyenrangúak az állam i és egyházi ve­
zetőkkel, sok esetben jó barátság fűzi össze őket. A
maffia vezetője tulajdonképpen a nép „jótevői” közé
tartozik — ha ugyan Szicíliában lehet ilyenekről be­
szélni. A hozzáforduló embereken segít, természetesen
nem ellenszolgáltatás nélkül. Ő elintézi egy ügyüket,
állást szerez stb., a hálás lekötelezett pedig hallgat,
sőt, olykor m ellette foglal állást. — Feje tetején álló
világ — gondolja az ember. Furcsa lehet, m ikor egy
országban a „gonosztevő” a „jótevő”.
A második részben az író arról a pazarlásról számol
be szemléletesen, amely a segítség-források helytelen
alkalm azásából ered. Nem kom plikált dolgokról van itt
szó, hanem egyszerűen arról, hogy a föld, víz és em ­
berek adta lehetőségekkel — éppen a hozzáértés hiá­
nya m iatt — az illetékesek (állami, gazdasági, társa­
dalmi vezetők) nem élnek. S vajon m iért nem? A
pazarlás mibenlétének vizsgálatakor egy földbirtokos
nyilatkozatából kiderül, hogy a pazarlás lényegét ép­
pen az illetékesek nem látják. A pazarlás ellen első­
sorban — a földbirtokos szerint — a betegségek le­
küzdésével kell védekezni. Nyilvánvalóan nem el­
hanyagolható tényező az energiák olyan elfecsérlése,
amely az elégtelen egészségügyi ellátásból fakad. De
Szicília elesett állapotában m élyebbre kell ásni. Így
látja ezt egy szakszervezeti dolgozó is. Úgy véli, hogy
az elm aradottság és a minden téren megnyilvánuló
pazarlás az emberek szemléletében keresendő. Az em­
berek nagy része — nyilván nem felelőtlenségből, h a­
nem kényszerűségből — nem törődik a jövővel. Bele­
törődik abba, ami van, és nem nagyon gondolkodik
azon, hogy lehetne jobban, szebben élni. Kevesen pró­
bálnak lendíteni a közállapotokon. Ennek az egész
m agatartásnak a legbensőbb indítéka: a félelem. Féle­
lem attól, hogy azt a keveset is elveszik, ami van; fé­
lelem attól, hogy börtönbe kerülnek.
Megszólal egy öregember is és elmondja, hogy ő bi­
zony azért nem tud dolgozni, m ert valam i baleset kö­
vetkeztében rosszul lá t és nincs pénze szemüveget csi­
náltatni. — Látszólag hihetetlenül egyszerű dolgokról
van itt szó. A rra kell gondolnunk, hogy itt m ár olyan
bonyolultak a problémák és olyan akuttá váltak, hogy
valóban lehetetlen a legegyszerűbb dolgokon is segí­
teni. Valahol nagyon mélyen van a bajok forrása, a
társadalm i, politikai rendben, az emberek gondolkodá­
sában. Egyszóval gyökeres változásra volna szükség,
hogy a legkisebb részletkérdésben is eredményt lehes­
sen elérni.
Ezt szemlélteti a harmadik rész. Olyan beszélgetése­
ket ír le itt Dolci, am elyeket szicíliai emberekkel foly­
tatott, egy-egy elméleti kérdés tisztázása érdekében.
E beszélgetésekből kiindulva el lehet jutni az égetően
szükséges változásokig. A második fejezetben arról vi­
tatkoznak, hogy helyes-e ölni vagy sem. M indjárt a
kérdésfeltevés után egyhangúan leszögezik, hogy: nem
De aztán részletezve a kérdést kiderül, hogy pl. ön­
védelemből olykor jogos az ölés. Aztán az is kiderül,
hogy bizony ez a tem peram entum tól is függ, ki milyen
indulatos. Elkerülhetetlen, hogy veszekedések ne legye­
nek és hát nem lehet kiszámítani, hogy egy ütést va­
laki túlél-e vagy belehal. Aztán itt vannak a becsület­
beli ügyek: egy hűtlen asszonyt szeretőjével együtt
meg kell ölni, m ert ezt kívánja a becsület. De a hűt­
len férfi esetében más a helyzet! A hűtlen férfi botlása
„bocsánatos bűn”. Speciális kérdés a vérbosszú. Ha
egy családtagot megölnek, köteles a család valamely
másik tagja a gyilkost megölni. így kívánja a szokás,
a hagyomány. — Szóval egy elméleti igazságot számos
helyen cáfol a gyakorlat. Az emberek az „igazságot”
testükre szabják é s . . . Egyszóval a rra a következte­
tésre jutnak a beszélgetők, hogy ezeket a kérdéseket
mélyen meg kell vizsgálni és aztán el lehet gondol­
kodni azon, hogy pl. mi ér többet, a becsület vagy egy
ember élete? Beszélni, vitatkozni, meggyőzni és meg­
győződni kell. Tanulni egymástól és erősíteni a vá­
gyat egymásban a jobb meggyőződés után. A körülöt­
tünk levő világon lehet látni — mondja Dolci —, hogy
a dolgok m egváltoztathatóak. Ugyanúgy az ember is,
csak so kkal. lassabban. Ebből a beszélgetésből azt érzi
az ember, hogy a legelső teendők közé tartozik mindig
és mindenhol — így Szicíliában is —, hogy elkezdjünk
gondolkozni. Felelősséggel, őszintén, nem kételkedve
egymás jó szándékában.
A negyedik részben található a dokumentáció, amely
statisztikus adatokat közöl az orvosi és higiéniai álla­
potokról Nyugat-Szicíliában, valam int a föld- és víz-
gazdálkodás eredményeiről, illetve eredménytelensé­
géről.
Befejezésül még föl kell tennünk a kérdést, hogy
hol van e problémák megoldásában az egyház helye?
Mindenhol! Pontosabban: mindenhol, ahol emberekről,
életekről, em berért való cselekvésről van szó. Ez pedig
nem azt jelenti, hogy az egyház mindenhol ú r legyen,
hanem azt, hogy az egyház m indenütt U rával együtt
dolgozzon!
Ifj. Tarr Kálmán
ISTEN a FORRADALOMBAN
Jürgen Moltmann: „Gott in dér Revolution”: „Siehe,
ich mache alles neu.!”
Jürgen Moltmann neve a Theologie dér Hoffnung c.
művével vált egyszerre ismertté. Az alább ism ertetett
előadását 1968-ban a turkui (Finnország) világifjúsági
konferencián tartotta. Tém áját szándékosan nem teoló­
giai módszerrel közelíti meg. Bár igen elgondolkozta­
tó, hogy egy ennyire teológiai témát, egy teológus
nem teológiai kérdésként tud kezelni.
Célja, hogy az uppsalai világgyűlés főtém áját a való­
ság reflektorfényébe állítsa. Rögtön az első tétellel te­
libe talál: „Forradalm i szituációban élünk.” Ez a tétel
igen találó, bár kissé nagyvonalú diagnózis eredménye.
Szerinte ui. az uralkodó fehér társadalm ak olyan
ütemben gazdagodnak, hogy a többiek egyre jobban
lemaradnak. Éppen ezért nem a fejlett ipari országok
munkásai, hanem „a harm adik világ népei jelentik
ma az emberiség proletáriátusát”. Ráadásul ezek az
ipari nagyhatalm ak technikai potenciájukat nem kons­
truktív módon, hanem csak a status quo védelmére
használják. Ugyanakkor az egyetemeken a jövendő
kultúrforradalom jelei mutatkoznak, mely szerint a
tudom ányt az emberiesség megvalósításának szolgá­
latába kell állítani. (Itt Moltmann beleesik abba a hi­
bába, hogy ultrabaloldali tételeket tesz magáévá, ame­
lyek végső elemzésben csak a világuralom ra törő ér­
dekeltségeknek használnak, megosztva a megdönté­
sükre alkalmas erőket.)
A tudomány, technika és kultúra állandóan ú ja b t
lehetőségeket terem t, a politikai fejlődés azonban le­
185
 m arad mögöttük. Ebből adódik a feszültség, melynek
eredménye, hogy történelm ünk egyre forradalm ibb
lesz. A m últ és jövő forradalm i konfliktusaként érzé­
kelhető történelem ben forradalm i felelősséget kell vál­
lalnia a keresztyénségnek az emberiség jövőjéért. Ez
azonban érthetően nem könnyű feladat. Hiszen az „új
forradalm i szituáció mély lelkiism ereti válságot idé­
zett elő a keresztyénségben. A keresztyének és az egy­
házak csak akkor találnak önmagukra, ha saját szel­
lemi elidegenedésüket legyőzik és ha elhatárolják m a­
gukat azoktól, akik az ember szabad önmegvalósításá­
nak akadályai.”
Nincs a forradalom nak teológiája —, mondja tovább
— de nincs is az egyháznak joga forradalm i teológiát
vallania, mindaddig, amíg maga nem hajlandó alap­
vetően megváltozni. Mindaddig nem vehető komolyan
az egyháznak a gazdasági elidegenedés elleni tiltako­
zása, amíg nem harcol az ellen a szellemi elidegene­
dés ellen, melyet éppen ő okoz. Ez idézi elő a keresz­
tyénség lelkiismereti válságát, mely az egész világon
érezhető, s különösen abban ju t kifejezésre, hogy ál­
landóan növekvő tömegek idegenednek el az egyház­
tól, amely nem tudja, m iért van. Nem tud m it mon­
dani az „új földről”, m ert nem látta be, hogy az egy­
ház vallásos ege elavult és ezért „új ég”-re van szük­
ség. Azt tudja, hogy honnan jön, de fogalma sincs, ho­
vá tart. A rra kell tehát életünkkel és tetteinkkel is fe­
leletet adnunk, hogy hol van az „új ég”. A keresztyé­
neknek olyan egyházra van szüksége, amelynek van
reménye a jövővel kapcsolatban. Az egyház tagjai fe­
lelős egyháztagokká szeretnének válni, megszabadul­
va az egyházi tekintélyuralom tól és a klerikális m ani­
pulációtól. A mennyei Krisztus helyett a keresztre fe­
szített Ember Fiával keresik a közösséget, aki éhező­
kön, szenvedőkön és jogfosztottakon segített az igazság
tetteivel.
De ahogyan a kétezeréves egyházi rendet, úgy a tá r­
sadalmi rendeket sem tekinti többé a modern ember
Istentől alkotottnak. Emberek terem tik és emberek
változtatják meg azokat. Eddig az ember a hatalom
előtt érezte m agát felelősnek, m a azonban a hatalo­
mért akar felelősséget vállalni. A mai ember a term é­
szet és történelem urának érzi magát, ezért hatásta­
lan a túlvilág Istenébe vetett h it és a múlthoz kötődő
vallásosság. A modern ember hátraarcot csinált és elő­
re akar tekinteni. Ezért „a forradalm i jelenben a re­
mény eszkatológiai és messiási hagyományaiból szü­
lethet újjá a keresztyén hit.”
A lélek mennyei reménységével a „messiási rem ény”
kifejezést állítja szembe, annak immanens jellegét
hangsúlyozva. A megfeszített Isten imádásával m in­
den kétséget kizáróan forradalm ian hatottak a keresz­
tyének, ui. koruk politikai vallásainak és vallásos
politikáinak idegközpontját tám adták. Keresztyénsé­
gük radikális volt, mivel megveti az isteneket, nem
áldoz a róm ai császár-istennek, nem elégíti ki a pax
Romana. Ők többre vágynak: Krisztus pax-ára. Így
hatottak az antikok szakrális politikai világában az ég
és a föld felforgatóiként az őskeresztyének, ugyanúgy,
m int a próféták, ezért volt reménységük profétikus, jö­
vőbe mutató, előrenéző. Sajnálatos, hogy ez a rem ény­
ség egy Isten készítette túlvilág-ígéretté zsugorodott és
így hatástalanította a földi életet. Ez a remény többé
nem a világ m egváltoztatására indított, hanem a világ
mítoszává vált. Hogy a keresztyénség létét indokolni
tudjuk, teljes fordulatra van szükség. „Az aszkéta ke­
resztyénség rossznak m inősítette a világot, ezért elfor­
dult tőle. Az emberiségnek forradalm ár keresztyénség­
re van szüksége, mely ugyancsak rossznak minősíti a
világot, de éppen ezért változtatni akar ra jta ” — írja
Rauschenbusch. Az isteni változás várásában megvál­
tozik az ember és így megváltoztatja körülm ényeit is.
Ez az igazság valósul meg a bűnbánatban, megtérés­
ben és az új életben, mely m ár nem ismer el többé
Isten nélküli kapcsolatokat. A keresztyén reménység
számára a világ nem egy mennyei utazáshoz szükséges
váróterem, hanem „minden dolgok újjáterem tésé­
nek nézőtere és a szabadság harctere”.
Ebből következik Moltmann tétele, mely szerint „az
186
egyház nem a földi viták égi döntőbírája”. Az egyház
nem lehet „harm adik erő”, mivel a világ konfliktusai­
nak megoldásában az egyház transzcendens bölcsessé­
ge használhatatlan. Ehelyett őszinte keresztyén állás-
foglalásra van szükség. A szabadságukért és jogaikért
küzdő elnyomottakkal kell vállalni a szolidaritást. Így
foglalt állást M. L. King a feketék és szegények mel­
lett. Ennek a szolidaritásnak azonban forradalm inak
kell lennie, mégpedig humánusnak. Ez a forradalom
nem a szolgát ak arja ú rrá tenni, hanem meg akarja
szüntetni az utálatos úr-szolga viszonyt.
Ez természetesen nem megy erőszak nélkül. S mivel
ez a szó tartalm ában meghökkentő a keresztyén em­
ber számára, a revolutio iusta: az erőszak és erőszak-
mentesség kérdését is elemzi az író. Szerinte az egyet­
len kérdés a jogosan vagy jogtalanul alkalm azott erő­
szak és az eszközök célszerű használatának módja.
Mivel az uralkodó ellenforradalm i rendszerek megvál­
toztatása csak hatalom átvétellel lehetséges, azért iga­
zolni kell az új hatalm at, nehogy puszta erőszaknak
tűnjék. A forradalm i erőszak alkalm azását a forrada­
lom hum ánus céljai szentesítik. Nincs más módszer a
forradalm i erőszak érthetővé és elfogadhatóvá tételére.
A kérdés most m ár úgy m ódosul: „hogyan lehetne erő­
szak alkalmazásával az erőszak nélküli testvériség vi­
lágát m egvalósítani?” Erre nincs más felelet, mint
hogy a forradalm i célokat szüntelenül egyeztetni kell
a humánus célokkal, nehogy terrorba vagy közönybe
fulladjanak.
A forradalm akban részt vevő keresztyéneknek to­
vábbá mindig bizonyságot kell tenniök arról az eljö­
vendő „világforradalomról”, amelyben „az idők végén
Isten szeretete lesz az egyedüli győztes. „Moltmann
azt ajánlja nekik, hogy ennek a jövőnek a reménysé­
gével vigasztalódjanak, ha a forradalm ak pillanatnyi
drám ai eseményei nyomasztanák ők e t . . .
Czövek Olivér
ALKALMAZOTT PSZICHOLÓGIA Szerkesztette:
Radnai Béla. Gondolat Kiadó, Budapest, 1968.
Rendkívül érdekes, és az emberek között, az embe­
rért szolgáló lelkipásztor számára komoly segítséget is
nyújtó könyv az, aminek megjelenését az „Alkalma­
zott pszichológia” c. kötetben őszinte örömmel köszönt­
hetjük. Radnai Béla szerkesztésében jelent meg a 11
részre tagozódó mű három részét is ő írta, a többi fe­
jezetekhez a leghivatottabb szakemberek segítségét
vette igénybe.
Már előszavában leszegezi — a kiválóan felkészült
tudós szerénységével — m unkája nem akar sem etikai,
sem ideológiai kérdésekben döntővé lenni, s ez állás­
pontot következetesen vezeti végig könyvében. Segítség
nyújtás akar az lenni, éspedig nem száraz elméletek
megmutatásával, hanem abban, hogyan használhatja
fel — alkalm azhatja — a 20. század embere a lélektan
legújabb látásait, módszereit és tapasztalatait.
Ha mi fogalmaznánk meg a könyv egyes felvetett
kérdéseit, lehet, hogy más „címszavakat” adnánk. De
az bizonyos, hogy alig van olyan oldal e 382 oldalas
munkában, amelyen ne találnánk valam i elgondolkoz­
tató segítséget szolgálatunk számára.
A nevelés pszichológiájában a személyiség kialakítá­
sára helyezi a hangsúlyt. Számbaveszi a közösségi és
egyéni hatásokat és egészen meghökkentő tisztasággal
ragyogtatja fel a közösség fogalmát.
Igen érdekes a m unka-lélektan „szolgálata”. Szinte
azt a kérdést veti fel az emberben: lehet-e ma szemé­
lyes pasztorációt vállalni e kérdésben való tisztán-látás
nélkül ?
A vezetés pszichológiája m indnyájunk szám ára szól.
Kisebb vagy nagyobb gyülekezeti közösség, vagy akár
az egyház egysége élvezheti áldásait a „jó vezetésnek”
vagy szenvedheti sebeit a sokszor nem is rosszindulat­
ból, hanem felkészületlenségből fakadó hibáknak.
Olyan e fejezet, m int egy élesen nagyító, de tiszta és
igaz képet adó tükör.
A művészet pszichológiája érteni és értetni, érezni és
éreztetni tanít.
 A reklám pszichológia arra a homiletikai kérdésre is
felel: milyen legyen a bevezetés, az érdeklődés felkel­
tése szolgálatunkban. A krim inálpszichológia szinte
bibliai tisztasággal állapítja meg, annak másodlagos
megfogalmazásában a bűn fogalmát, segít tisztázni a
határokat, — a pszichiátria pedig a cura pastoralis fel­
adatainál azt a pontot, am ikor a jó lelkigondozói segít­
ség — a szakorvosi segítségkérés ajánlását jelenti.
A könyv rövid ism ertetése nem alkalm as arra, hogy
felsoroljuk m indazt az ajándékot, am it annak forga­
tása jelent. Azt bizonyossággal állíthatom : önmagát és
a rábízottakat károsítja meg az a lelkipásztor, aki nem
olvassa el teljes figyelemmel.
Magyar Lajos
JOHN KENDREW: AZ ÉLET FONALA
(Gondolat, Budapest 1968)
A mű eredeti címe: The Thread of Life. Először
Londonban, 1966-ban látott napvilágot. A magyar for­
dító Dr. Bíró Endre érdem ét növeli, hogy értékes m a­
gyarázatokat fűz a m olekuláris biológia olyan kérdései­
hez, melyek az első publikáció óta (1966) megoldást
nyertek, vagy közeledtek a megoldáshoz. A egész mű
egy előadássorozaton alapszik, m elyet a szerző az an­
gol televízióban tartott. Ennek megfelelően hangvétele
könnyed, egyes kérdések boncolgatása érdekfeszítő, és
a területen járatos olvasó számára, aki a könyvben fel­
ölelt tudományos kutatások eredményeit még nem is­
meri, szinte krim ire emlékeztető élményt nyújt, am int
egy-egy elérhetetlennek látszó probléma a kemény m un­
ka, de olykor a véletlenek játéka folytán megoldódik.
Értékét növeli 18 ábra és 52 olyan fénykép, mely a
magyar olvasóközönség előtt szinte teljesen ismeretlen
volt, és lépésről lépésre illusztrálják a fölvett kérdé­
sek megoldását.
Tudósok között a szerző (John Cowdery Kendrew) is­
mert. Annyit azonban szélesebb körökben is tudnak
róla, hogy a globuláris fehérjék kutatásában elért ered­
m ényeiért kollégájával, Max Ferdinand Rerutzcal
együtt 1962-ben Nobel-díjat kapott.
Tíz fejezetben ad tájékoztatást a m olekuláris bioló­
gia fejlődéséről az utóbbi néhány évtizedben. Ez a fej­
lődés egy kicsit a pozitív mutációhoz hasonlítható. Ug­
rásszerűen, szinte egyik napról a m ásikra om lottak ösz­
sze olyan elméletek, melyeket m ár szinte klasszikusnak
hittek, új nézőpontok születtek. A biológia, amely eddig
csak a kém iát hívta segítségül, most kénytelen volt ki­
tárni kapuit a fizika, főleg az atomfizika, és nem utol­
sósorban a m atem atika felé. Azok az új, rendkívül ne­
héz kísérletek, melyeknek elvégzése szükségszerűvé
vált, elképzelhetetlenek a legmodernebb fizikai eszkö­
zök és számítógépek nélkül, írja Kendrew.
M agyarázatot kapunk érdekes, olykor természetesnek
tűnő jelenségekről (megtudjuk, hogy m iért nyúlik meg
a nedves hajszál eredeti hosszának kétszeresére, 47.
47. old.), ugyanakkor elképesztő adatokat is megisme­
rünk (pl.: „Egyetlen em ber összes DNS-einek a teljes
hossza hozzávetőleg akkora, m int a Naprendszer átm é­
rője”. 71). A könyv középpontjában természetesen a
biológiát ma leginkább izgató három betűs jelzés, a
DNS áll. E betűk mögött bújik meg az a csodálatos
molekula, amelyet dezoxiribonukleinsavnak neveznek,
és ez felelős öröklött jó és rossz tulajdonságainkért.
Szó esik a fehérjék szerkezetéről, a szaporodásról, az
öröklésről, és ezzel kapcsolatban az RNS-ről (ribonuk­
leinsav), m agyarázatot nyernek a mutációk, szóba ke­
rülnek a vírusok, az élettelen és élő anyag határán lévő
szervezetek. A mű utolsó fejezete erre a kérdésre kere­
si a választ: „Hogyan tovább?”
A könyv elolvasása után az az érzésünk: csodálatos
az alkotás! Nem állhatunk meg azonban ennél a meg­
állapításnál. Ha az alkotás ily csodás, mennyivel di­
csőségesebb az alkotó! De van-e egyáltalán alkotó? —
vetődik föl a kérdés az egyszerű emberekben, olykor
tudós koponyákban is. Válaszunk hitünkön alapszik és
egyértelműen pozitív: van alkotó! A könyvismertető
nem bocsátkozhat részletekbe, de néha mégis elemző
módon nyúl egyik vagy másik kérdéshez. Ezt szeret­
ném most én is tenni Kendrew egyik mondatával. So­
kat vitáztak m ár azon, hogy élők, vagy élettelenek a
vírusok. Nem táplálkoznak, nem növekednek, ha ked­
vük tartja kristályosodnak, de mindezek m ellett az
élőkre jellemző módon szaporodnak is. Kendrew meg­
jegyzi: „Ezek a viták csak akkor érdekesek, ha feltéte­
lezzük, hogy alapvető különbség van az élőlények és
az élettelen anyag között, valamiféle határvonal,
amelynek vagy az egyik, vagy a másik oldalán minden
dolog elhelyezhető. A magam részéről nem hiszem,
hogy bárm i bizonyítaná az ilyen választóvonal létezé­
sét, azaz bárm ilyen lényegi különbség létezését az élő
és az élettelen között, s gondolom, legtöbb molekuláris
biológus osztja ezt a nézetet” (101.). Találunk még né­
hány ilyen vallomásszerű mondatot a könyvben. A ke­
resztyén teológiával — úgy tűnik — teljes ellentmon­
dásban van az efféle gondolkodás, hisz nagyon sokszor
hangzott m ár el: produkáljanak életet a m aterialisták,
és föladjuk hitünket. Büszkén hivatkoznak az ilyen
gondolkodású hivők, esetleg teológusok, Lepesinszkaja
sikertelen életszintetizáló kísérleteire. Szerintem nem
feltétlen szükséges az ilyen harcias hangvétel. Az utób­
bi években különösen alá kell húznunk azt a bölcs
mondást, mely szerint: „nem szabad Istent oda ten­
nünk, ahol értelm ünk megáll”, vagyis nem szabad az
érthetetlen dolgokat feltétlen isteni beavatkozással m a­
gyarázni, hisz ami ma még érthetetlen, holnap talán
természetes dolog lesz.
Hogyan is állunk az élet szintetizálásának kérdésé­
vel? Kendrew nem nagyképűsködik, amikor azt mond­
ja, hogy ebben a kérdésben — hogy ti. az élettelen és
élő között nincs áthidalhatatlan szakadék — a legtöbb
molekuláris biológus egyetért vele. Valóban így van;
ez azonban nem jelenti egyértelműen, hogy ezek a bio­
lógusok hitetlenek. Most nem Kendrew világnézeti
alapállását akarom tisztázni, csupán fölvetni egy olyan
lehetőséget, hogyha K endrew -éknek igaza lenne, ez
sem jelentené egyértelműen a keresztyén hit összeom­
lását. A hitvallási iratok mindig egy bizonyos kor vi­
lágképi korlátai között mozognak. Nem áll ez egyértel­
műen a Bibliára is, hiszen az Ige minden világképi kö­
töttség ellenére minden kor emberéhez szól. Próbáljuk
most a helyesen értelm ezett Írást lektorul híva meg­
vizsgálni a fölvetett kérdést! Dogmatikailag szét szok­
ták választani az anyag és az élet megteremtésé t. De
Gen 1—2-ben nincs szó arról, hogy Isten „életet” te­
rem tett volna. Az élet a „résit”-ben m ár meglevő volt.
Isten nem életet, hanem élőket, élőlényeket teremt.
Hogyan szerzett m agának megnyugvást e kérdésben
korunk egyik tudós genetikusa, az USA madisoni egye­
temének professzora? (Az em lített professzor Dr. J.
Ficsor, a következőket a vele való személyes beszélge­
tés, valam int levelezés alapján, engedelmével közlöm.)
Nem kell félnünk attól, hogy a modern biológia túl
gyorsan fog laboratórium i körülmények között valam i­
féle éllő anyagot szintetizálni, azonban ennek elvileg —
hangsúlyozom, elvileg — semmi akadálya nincs. Ez
persze csak amolyan „másodlagos” élet lehet. Semmi­
képpen nem veszélyezteti a keresztyénség terem téshi­
tét, hiszen magas intelligenciájú (és m ár élő!) tudósok
állítják elő a nagyon egyszerű plazmaszerű élőt. Ilyen
intelligenciájú tudósok jelenléte, sőt nagyon aktív
m unkája szükséges hozzá. Azt sem tudjuk eldönteni,
hogy a mai, földi élet — nevezzük elsődlegesnek —
ugyanúgy keletkezett-e, m int az esetleg előállítandó
másodlagos élet. Tegyük föl, hogy a mai nagy intelli­
genciájú embernek sikerül egy m iniatűr élőt létrehoz­
ni; mennyivel nagyobb intelligenciájú lényt kell fölté­
teleznünk, aki az elsődleges életet képes volt az ő „le­
gyen” szavával előhívni, és olyan csodálatos lényt te­
rem teni m int az ember, aki m agamagát sem ismeri
még, de m ár az élet szintetizálásának kérdése foglal­
koztatja. Úgy gondolom, hogy mi is megnyugodhatunk.
„Él, áll az Ige igazul,
Akárki vesse-hányja.”
(Luther, ford.: József A.)
John Kendrew könyve remek olvasmány, jó beve­
zetés a molekuláris biológiába.
ifj. Alm ási Mihály
187
 AKCELERÁCIÓ ÉS SZEXUÁLIS NEVELÉS
Tankönyvkiadó: A pedagógia időszerű kérdései
külföldön sorozat. Szerkeszti Illés Lajosné. Bpest 1968.
Nyolc rövid, de figyelemre méltó és sok adatot közlő
írást találunk ebben a kis füzetben, belga, francia, ke­
let- és nyugatném et és szovjet szerzőktől, az akcelerá­
ció problémájáról. Akceleráció, a fizikában gyorsulást
jelent, az orvostudomány és a neveléstudomány pedig
a gyermekek, serdülők elsősorban nemi érési idejének
megrövidülését nevezi így. Az akceleráció ténye egyik
alapvető oka az ifjúsággal kapcsolatos legfrissebb gon­
doknak.
Az első tanulm ány I. Sz. Kon, szovjet szerző m unká­
ja. Tanulm ányának elgondolkoztató utalása az, hogy a
zsidó—keresztyén hagyományok szerint a lányok ti­
zenkét, a fiúk pedig tizenhárom —tizennégy éves ko­
rukban m ár házasságra léphettek a kapitalizm us előt­
ti korokban. Az újkorban hosszabbodott meg csak az
az időszak, am ikor a fiataloknak m ár szexuális szük­
ségleteik vannak, de anyagi és társadalm i okokból még
nem léphetnek házasságra. A legutóbbi időkben azon­
ban a házasságra lépők életkora általában ismét csök­
ken. Ugyanakkor a fiatalok még nem elég érettek sze­
mélyiségükben a házasságra, anyagi lehetőségeik is
gyengébbek, s e korai házasságok általában nem sike­
rülnek. I. Sz. Kon m egállapítja, hogy az egyes nyugati
országokhoz, és az Egyesült Államokhoz képest a Szov­
jetunióban eddig nem fordítottak kellő figyelmet az ak ­
celerációval összefüggő kutatásokra.
Rendkívül megszívlelendők a panszexuálitásról alko­
tott véleményei, am elyeket am erikai szerzők kutatásai
alapján szűr le, és állapít meg: „ . . . h a a szexualitás a
társadalom ban első helyre kerül, az a társadalom vál­
ságát jelzi. A világszerte terjedő am erikai életforma
magányosok tömegévé gyúrja össze az em bereket s eb­
ben a helyzetben a szex gyakran az egyéniség utolsó
szabad megnyilvánulása s egyben kétségbeesett kísér­
let a m ásik ember egyéniségével való öss zekapcsolódás­
ra. De mennél több viszonyt sző valaki, annál keve­
sebb bennük az egyéni jelleg.”
Makarenko tanításában keres megoldást a szerző:
„A fiatalem ber sose fogja szeretni mennyasszonyát és
feleségét, ha nem szerette szüleit, társait és barátait.
S minél szélesebb ennek a nemhez nem kötött szeretet­
nek a területe, annál magasztosabb lesz a nem i szere­
lem is.”
A szovjet szerző tanulm ánya ezekkel a m egállapítá­
saival rám utat az akceleráció alapproblém ájára. Az
alapproblém a az ifjúság körében tapasztalható nemi
neveletlenség. Ennek súlyos következményei vannak
A nyugati országok többségében bevezetett iskolai
nemi nevelés ezt a neveletlenséget, még inkább az eb­
ből folyó súlyos következményeket akarja megszün­
tetni. Marcelle W eill belga tanárnő így határozza meg
a feladatot: „Nem összefüggésből kiragadott tájékozta­
tásra vagy nevelésre gondolunk. Az ilyen m unkával de­
form álnánk a szexualitást, ráirányítanánk a figyelmeit.
Nem akarunk többet, m int a nevelés egészében a nemi
nevelésről is gondoskodni.” (53). Belgiumban ezt a m un­
kát a Boldog Család nevű egyesület végzi, melynek ak­
tív munkásai — orvosok, pszichológusok, tanárok —
az iskoláktól alkalm at kém ek és kapnak nevelő m un­
kájukra.
A svájci előadó nem ta rtja kielégítőnek a nemi ne­
velés helyzetét hazájában. De elgondolkoztató tényt is­
mertet, megemlítve, hogy egyes nagyüzemek saját ipari
tanulóik szakmai oktatásának kötelező tantárgyai közé
bevezették az „életism eret” c. tantárgyat, melynek cél­
ja a családi-nemi életre való nevelés.
Maj. Britt. Bergström-Walan asszony, a stockholmi
egyetem nemi nevelés c. tantárgyának tan ára Gyerme­
keknek a nemi életről címmel közölt előadásában
konkrét és okos tanításokat olvashatnak a szülők az el­
kerülhetetlen, „kényes” életfunkcióknak gyermekeikkel
való megbeszélésére. Gondolatmenete a következő: A
gyermek kiskorában csak annyit kérdez, és olyat,
188
amelyre az adott, egyszerű, igaz válasz kielégíti. Nem
kell tehát többet mondani, többre válaszolni. A problé­
ma azzal a gyermekkel van, aki nem kérdez. H allgatá­
sának oka talán az, hogy m ár pajtásaitól m egtanulta,
itt valami csúnya dolog tö rté n ik Az, hogy egy gyer­
mek nem tesz fel kérdéseket, nem bizonyítja, hogy sze­
xuálisan közömbös!” Szerző szerint az óvodában, is­
kolában az alábbiakat kell megbeszélni a gyermekkel.
Óvodában: A nemek közti különbség, a gyermek lét­
rejötte és fejlődése a szülésig, a szülés, a gyermek füg­
gése anyjától, apjától, az otthontól.
Iskolában — serdülőkorban: Menstruáció, magömlés,
a pubertás problémái. Hangsúlyozza a szerző, hogy az
iskolai nevelést szülői értekezleteken meg kell beszél­
ni, a szülők s különösen az apák vállaljanak feladatot a
felvilágosításban, nevelésben.
Könyvecskénk teljes terjedelm ében közli a nyugat­
berlini oktatásügyi hatóságok U tasítását a nyugat-ber­
lini iskolák nemi nevelőmunkájához. Az Utasítás sze­
rin t az I. osztályban hat éves korban ism erniük kell a
gyermekeknek a nemek közti különbséget, honnan
jönnek a kisgyermekek és a „cukros bácsik” veszélyét.
A VI. osztály elvégzéséig el kell sajátítaniuk a szapo­
rodásra vonatkozó alapism ereteket, ezen belül az ember
szaporodására vonatkozó ismereteket. A családi élet
erkölcsi alapelveit s azokat a biológiai és lelki vál­
tozásokat, amelyeken a pubertás korban átmennek. Az
általános iskola záróosztályának elvégzéséig többek
között m ár ism erniük kell a terhesség folyam atát és a
nemi eltévelyedések eseteit, a nemi betegségeket és
megelőzési, gyógyítási módjukat. Ism ereteket kell sze­
rezniük a családi életről, m int a közösségi élet alapjáról.
Hans Löwe tanulm ányából az akceleráció néhány szo­
m atikus adatával ism erkedhetünk meg. Ennek és a kö­
tetzáró NDK-ból szárm azó tanulm ánynak az a fontos
szerep jutott, hogy megértessék velünk: az akceleráció
nagyon összetett jelenség, nem lehet csak a nemi érés
gyorsulására vonatkoztatni. Fontos változás a sporttel­
jesítmények átlagának növekedése a serdülőknél, az el­
ső és a második fogzás előbbreérkezése, — tejfogak
kifejlődése magzati állapotban, második fogzás jelent­
kezése az óvodás korban —, sőt az értelm i-lelki akce­
leráció is, hogy a fokozott követelmények ellenére emel­
kedett azoknak a tanulóknak a száma, akik az előírt
korban fejezik be tanulm ányaikat.
Az akceleráció világunk pozitív jelensége lehet, ha
kultúránkat kiterjesztjük az emberi társadalom nak
még bizony sok, m űveletlen — „biológiai szinten” ta r­
tott területére. Azt kell szem előtt tartanunk, hogy az
akceleráció nemcsak nemi területen jelentkezik, nem ­
csak szomatikus folyamat, hanem kíséri bizonyos lelki
és értelm i fejlődésgyorsulás is. Sőt a gyermeklélektan
olyan jelenségeket is feltár, am ik a gyermek-ember
benső világának m ár-m ár minőségi változása felé mu­
tatnak; a kisgyermekek m a sokkal ham arabb használ­
ják az „én” szót, m int a század elején. Az „én-fej­
lődés” gyorsult meg korunkban.
A tudat fejlődésgyorsulását viszont pedagógiai esz­
közökkel segíteni kell, m ert ez a mozgás lassúbb
a biológiaihoz képest. Ism ertetett füzetünk azzal a meg­
lepetéssel is szolgál, hogy mivel a külföldi publikációt
rövidítés nélkül veszi át, több helyen em lítést találunk
a vallásoktatókról úgy, m int az orvosok, pedagógusok
munkatársairól.
Az bizonyos, hogy ahol valam ilyen k atechézis folyik,
az akceleráció tényével időszerűen szembe kell néz­
nünk, nehogy sok olyan tanítványunk legyen, m int aki­
vel e sorok írója találkozott, aki serdülőkorában, nem
a maga hibájából, a paráználkodni szóról azt hitte,
hogy „fényűzést” jelent. (De utcai szavakkal természe­
tesen m ár m indennel megism ertették ...) Könyvismer­
tetésünk azt szeretné elérni, hogy akik ebben a fel­
adatban dolgoznak — akár m int szülők is — felfigyelje­
nek a szakirodalomra, tanuljanak belőle, hogy így el­
kerülhessenek bizonyos nevelésgyakorlati buktatókat.
Ercsey Előd
 Hromádka professzor nyolcvan éves
A Magyarországi E g y h á za k Ö k u m e n ik u s Tanácsa elnö kségén ek áldáskívánása
Lapzárta után tartotta elnökségi ülését ökume­
nikus tanácsunk; a többi között Hrom ádka pro­
fesszornak, a prágai Keresztyén Békekonferencia
elnökének június 8.-i, nyolcvanadik születés­
napja alkalm ából felkérte dr. B artha Tibor el­
nököt a m agyar ökumenikus tanács áldáskívá­
násainak tolmácsolására. Az üdvözlő írás a
Christliche Friederskonferenz c. folyóirat leg­
közelebbi számában jelenik m eg németül.
H ro m ád k a p ro fesszor m u n k ásság a átív eli a k é t
v ilá g h á b o rú id ő szak át és ú g y to rk o llik a jelenbe.
E n n ek a k o rsz a k n a k az egyház- és teo ló g iatö rté­
n e té rő l m ég n em a lk o th a tu n k végleges k épet. Ese­
m ényei, tö rek v ései, irá n y z a ta i m ég fo ly a m atb a n
v a n n a k . Ez áll a k o rszak kiem elkedő teológusának,
H ro m á d k a p ro fesszo rn ak az életm ű v é re is. M égis
v a n n a k m u n k á ssá g á n a k olyan vonásai, m űködésé­
n e k olyan k ih a tá sa i, m ely ek et m á r m a is hitelesen
fel le h e t m é rn i és é rték eln i. Ily e n hiteles é rté ­
keléshez n y ú jt leh ető ség et tö b b ek k özött a M a­
g y aro rszág i E v an g éliu m i E gyh ázak bizonyságtétele,
m ely szám ot tu d ad n i a rró l, m en n y ib e n je le n te tt
a g y ü lek ezetek szám ára valóságos segítséget H ro­
m á d k a p ro fesszor ta n ítá sa , ig eh ird etése?
Legyen ez a szám adás a m i ü n n e p i köszöntésünk.
A M agyarországi E v an g éliu m i E g y h ázak at nem
é rte egészen felkészülés n é lk ü l a m ásodik világ­
h á b o rú u tá n b e k ö v etk ezett tá rsa d a lm i átalak u lás.
M ár a h úszas év ek tő l kezdve je le n tk e z ik M agyar-
országon is az az irá n y z a t, m ely h á tté rb e szorítva
a század fo rd u ló lib erális teo ló g iáját, eg yre h a tá ­
ro z o tta b b a n Iste n ig éjére p ró b á lja összpontosítani
a figyelm et. E n n ek ellen ére a sz e k u la riz ált tá rs a ­
d alo m m al való k o n fro n táció so rán m é rh e te tle n
k ísé rté st je le n te tt eg y h ázain k sz á m á ra a m últ,
azok a szövevényes k apcsolatok, m elyek az e v an ­
géliu m i e g y h ázak at a m eg ítélt teg n ap h o z fűzték.
Az ev an g éliu m ú tm u ta tá s á é rt fo ly ta to tt k üzdelem ­
b en valóságos segítség et je le n te tt sz á m u n k ra H ro ­
m á d k a p ro fesszor ta n ítá sa . Bátorította a keresz­
t y é n e k e t arra, h o gy tö r e k e d je n e k a tö rténelm i
összefüggések megértésére. Óv o tt attó l, hogy elő­
jogaik, é rd e k e ik önző m érleg én m é rjé k a k o rsza­
k o k á ta la k u lá sá t. F ig y e lm e z te te tt a r r a a veszélyre,
a m it az a n tik o m m u n ista k o m p lex u m je le n t a k e­
reszty én ség szám ára a tá rsa d a lm i igazságosságért
küzdő világ b an . H aszn át v e ttü k ezek n ek a ta n í­
tá so k n a k ; felism ertü k , hogy azok fo rrá sa nem v a ­
lam i tö rté n e t-filo z ó fiai spekuláció, h a n e m Isten
ig é jé re figyelő teológia, m ely et m é ltá n nevez ő
m ag a p aszto rális teológiának. U g y a n a k k o r bizo­
nyos v ag y o k ab b an , hogy n em csak m i v e ttü n k
segítség et H ro m ád k a p ro fesszortól, h an e m szám á­
r a is n a g y jelen tő ség ű v o lt az a m egértés, e g y ü tt­
m ű k ö d és és tám o g atás, m ely et a m a g y a r p ro te s­
tá n s eg y h ázak n y ú jto tta k n e k i o ly an időszakban,
a m ik o r az ő p ró fé ta i sú ly ú állásfoglalásai m ég oly
kev és m e g é rté sre ta lá lta k a v ilág keresztyénsége
körében.
Iste n íté le te kegyelm es ítélet. Az e m b erszeretet
ü g y éb en e lm a ra sz talt M ag y ar E v an g éliu m i E g y h á­
zak ab b a n íz le lh e tté k m eg az íté le te ib e n is k e­
gyelm es Iste n irg a lm á t, hogy m e g ú ju lt, és m eg ú ju ­
lá sb a n v a n a g y ü lek ezetek b en az e m b erszeretet
p a ra n c sa irá n ti engedelm esség. A k e re sz ty é n fe le ­
lősséghordozás ú tjá t k ereső tu sa k o d á sa in k b a n , esz­
m élk ed ésein k b en n em csak m i a d tu n k segítséget a
K e re sz ty é n B é k e m o zg a lo m m u n k á já n a k , h a n e m
m eghálálhatatlan segítséget is v e t t ü n k ettől a k ö­
zösségtől. H álásak v ag y u n k H ro m ád k a professzor­
n ak , a K ereszty én B ékem ozgalom elnökének, a kö­
zösen végzett szolgálatokért, m in d azért, a m it a
M ozgalom érd e k é b e n tett. A m in d n y á ju n k a t el­
kötelező béketeológia kiépítéséhez az ő életm űve
n a g y m é rté k b e n h o zzájárult.
V égül h á lá sa n ta r tju k szám on H ro m ád k a p ro ­
fesszor m indazon szolgálatait, am elyekkel n ép ein k
m egbékélését m u n k á lta. A k ö rü lö ttü n k k ia la k u lt
ú j világ P rág á b an , P ozsonyban és B u d ap esten egy­
a rá n t és egyező a k a ra tta l fárad o zik azon, h ogy k i­
küszöbölje azo k at az ellen tétek et, am elyek n ép ein ­
k e t egym ástól elválaszto tták , és am elyek feloldá­
s á é rt a k ereszty én k u rz u s évszázadai sem m it nem
tu d ta k tenni. H ro m á d ka professzor az elsők között
v o lt a z o k n a k a k e re szty é n e m b e r e k n e k a sorá­
ban, a k i k az ú j társadalmi rend erkölcsi é r té k é t
ilyen vonatkozásb an is fe lis m e rté k és tám ogatták.
A k é t v ilág h áb o rú id ő szak án ak egyház- és teo ­
ló g iatö rté n ete nem le z á ru lt folyam at. In actu, tö r­
tén é sb e n van. U gyanezt m o n d h a tju k el Isten irá n ­
ti m élységes h á lá v a l a n n a k a H ro m ád k a József­
n e k a m u n k ásság áró l, a k in e k ta n ítá s a oly m élyen
beleszövődött e korszak egyház- és teo ló g ia-tö r­
ténetébe. Az Iste n ig éjé re felfig y elt és ép pen ezért
az em b erszeretet ü g yében ú j b ű n b á n a tra és fele­
lősségre éb red ő k ereszty én ek n ek to v áb b kell h a ­
la d n iu k azon az úton, am elyen e lin d u ltak . M eg­
h a llju k -é a b ű n b á n a tra és m e g té ré sre hívó szót,
m ely et Isten Lelke k ív án m eg szó laltatn i a m a élő
egyház életéb en ? Úgy h a llju k -é m eg ezt a p ró fé­
ta i szót, ah ogyan a B iblia beszél a b ű n b á n a tró l és
a m eg térésrő l? A B iblia n em á llítja egym ással
szem be a K risztushoz való m eg térés és az em b er­
hez való m eg térés követelm ényeit. N em játssz a ki
egym ással szem ben az Isten -szeretet é s az e m b er­
sz eretet paran csát. Hozzá tu d u n k -é já ru ln i ahhoz
a K eresztyén B ékem ozgalom közösségében is, hogy
a bibliás evangélizáció, m ely egyszerre h ív az Is­
ten h ez és az em berhez való m eg térésre, m egszó­
la ljo n az egyház v ilág á b an ? Ezek azok a k érd ések ,
m ely ek körv o n alazzák az e lő ttü n k álló felad ato ­
k at. V allju k , hogy a K eresztyén B ékek o n feren ciá­
n a k k iv áltk ép p e n való lehetőségei v a n n a k e fela d a­
to k m u n k álá sá ra. K ülönösen k é t ponton. T ovább
kell fárad o zn i azért, hogy az egyházak n ecsak ál­
ta lán o sság b an tu d ja n a k felelősségükről, h a n e m ál­
lásfo g lalásu k k al, im á d ság u k k al azok m ellé az erők
m ellé á lljan a k , am elyek az em beriség igaz é rd e k e it
szolgálják a tá rsa d a lm i igazságosságért és a béke
m egőrzéséért fo ly ta to tt küzdelem ben. T ovább kell
fárad o z n i azért, hogy a v ilá g é rt végzett szolgála­
to k teológiai asp ek tu sa kibontakozzék. N em v a la ­
m ily en tö rtén etfilo zó fiai spekulációból, n e m v ala­
m ily en p o litik ai koncepcióból fa k a d a kereszty én
szolgálat. K risztushoz való b ű n b án ato s m egtérés
gyüm ölcse az. A d ja Isten, hogy a K ereszty én B éke-
k o n feren cia á ld o tt eszköze legyen a kereszty én
v ilág o t m egszólító ú j evangélizációnak. A d ja Isten,
hogy H ro m ád k a professzor m ég hosszú év ek en á t
hasznos szolgálatokkal segíthesse a K ereszty én
B ék ek o n feren ciát az egy évtizeddel ezelőtt felis­
m e rt h iv a tá sá n a k betöltésében.
Dr. B a rtha Tibor
 Theological Review
Founded 1925 — New Series Vol XII. May—Juni, 1969, Nos 5—6
A Monthly published by the Ecumenical Council of Chuncil of Churches in
Hungary
CONTENTS
S hort Reports and Commentaries — Selections from the Barth—Breviary — Dr.
Louis B a k o s : The Lord as well as w e . . . — D. Dr. A lbrecht S c h ö n h e r r : A n Essay
to Interpret Bonhoeffer — D. Dr. Heinrich H e l l s t e r n : From the Reformation of
Zwingli to the Present Day Reformation — D. Dr. L. M. P á k o z d y : Natural Law
and the Law of God — Dr. Charles T ó t h : The Third All-Christian Peace Assem bly
in the International Press — George P e l e s k e y : Marxist Authors on Dialogue
(A Compilation)
WORLD REVIEW
Dr. Tibor B a r t h a : Professor Hromádka 80 Years Old (Congratulations of the Ecu­
menical Council of Churches in Hungary) — Dr. Erwin F a h l b u s c h : The Vatican
Council and the New Catholic Theology (A Book by G. C. Berkouwer) — Earnest
T ó t h : On the New Dutch Catechism — John A ttila S i m o n : The State of the De­
bate on Celibacy — Recent News from the Roman Catholic World — Desiderius
F ü k ő : The Spanish „Protestant Statute”
HOME REVIEW
Joseph M o l n á r : In M emoriam Zsigmond Móricz — On His 90th Birthday — La­
dislaus Z a y : Cultural Chronicle — A dalbert G o n d a : Our Sociological and Lite­
rary Periodicals on Our Present L ife Issues — Bartholomew T a m á s : Stylistic
Notes — Joseph N a g y : In M emoriam Zoltán Jánosi
REVIEW OF BOOKS AND PERIODICALS
Klaus Koch: Was ist Formgeschichte? (Louis T e g e z ) — Rüegger: Die evangelischen
Tauf gesinnten (Árpád Robert M u r á n y i ) — Danilo Dolci: Waste (Coloman T a r r
Jr.) — Jürgen M oltmann: Gott in der Revolution (Oliver C z ö v e k ) Béla — Radnai:
Applied Psychology (Louis M a g y a r ) — John Kendrew: The File of Life (Michael
A l m á s i Jr. — Acceleration and Sexual Education (Előd E r c s e y ) — István Debre­
ceni: The Weekdays of A rany (Adalbert T ó t h ) — Church and Synagogue I
NOTES OF THE EDITOR

Theologische Rundschau
Gegründet 1925 — N ew Series Vol XII. May—Juni, 1969, Nos 5—6
Monatsschrift des Ökumenischen Rates der Kirchen von Ungarn
INHALT
Kurzberichte und Kommentare — Ausgewählte Texte aus dem Barth-Brevier —
Dr. Ludwig B a k o s : Swohl den Herrn als auch u n s . . . — D. Dr. Albrecht S c h ö n ­
h e r r : Ein Versuch für das Verstehen von Bonhoeffer — D. Dr. Heinrich H e l l ­
s t e r n : Von Zwinglis Reformation zu der Reformation von heute — D. Dr. L. M.
P á k o z d y : Das Naturrecht und das Recht Gottes — Dr. K arl T ó t h : Die III.
Allchristliche Friedensversammlung in der internationalen Presse — Georg P e ­
le s k e y : M arxisten ü ber den Dialog (Zusammenstellung)
WELTRUNDSCHAU
Dr. Tibor B a r t h a : Professor Hromádka 80 jährig (Glückwünsche des Ökum e­
nischen Rates der Kirchen von Ungarn) — Dr. Erwin F a h l b u s c h : Das Konzil
und die neue katholische Theologie (Berkouwers Buch) — Ern est T ó t h : Über den
neuen holländischen Katechismus — Johann A ttila S i m o n : Der Stand der Zölibat-
Diskussion — Neuere Nachrichten aus der römisch-katholischen W elt — Desiderius
F ü k ő : Das spanische „Protestanten-Statut”
HEIMATRUNDSCHAU
Josef M o l n á r : In m em oriam Zsigmond Móricz an seinen 90. Geburtstag —
Ladislaus Z a y : Kulturelle Chronik — A dalbert G o n d a : Gesellschaftswissenschaft­
liche und literarische Zeitschriften über unsere heutigen Lebensfragen — Bartholomäus
T a m á s : Stilistische Notizen — Josef N a g y : In m em oriam Zoltán Jánosi
BÜCHER- UND ZEITSCHRIFTENRUNDSCHAU
Klaus Koch: Was ist Formgeschichte? (Ludwig T e g e z ) — Rüegger: Die e vange­
lischen Taufgesinnten, (Árpád Robert M u r á n y i ) — Jürgen M oltmann: Gott in
der Revolution (Oliver C z ö v e k ) — Béla Radnai: Angewandte Psychologie (Ludwig
M a g y a r ) — John Kendrew: Der Lebensfaden (Michael A l m á s i jr.) — A kzele­
ration und Sexualerziehung (Előd E r c s e y ) — István Debreceni: Aranys Alltage
(Adalbert T ó t h ) — Kirche und Synagoge I.
BEMERKUNGEN DES REDAKTEURS
 H
T EOLOGIAI
SZEMLE TARTALOM
Rövid jelentések és kommentárok (189)
„A Mi nevünk Petrus. . . " (KI) (191)
DR. BAKOS L A JO S:
A protestáns és római katolikus párbeszéd előfeltételeiről (192)
DR. ERWIN F A H L B U S C H :
A katolicizmus közös önértelmezése és egységes végcélja (203)
DR. DIETER F R IE L IN G H A U S :
A szolgáló egyház felfogásának érvényesítése az egyházak közötti
párbeszédben (205)
V E Ö R E Ö S I M R E :
A H egyi beszéd etikája (210)
BA RC ZA JÓZSEF:
Szempontok a szekularizmus kérdéséhez (219)
B Á NYAI JENŐ:
Könnyűzene templomainkban? (223)
SZIG ETI JEN Ő :
„A vatikáni magyar követ j el ent i . . . " (228)
DR. HORKAY L Á SZLÓ :
Erdélyi János, a filozófus (229)
M Á RK US M IH Á L Y :
Magyar Harmónia (231)
HAZAI SZEMLE
DR. M Á T R A I LÁ SZ LÓ :
Az egyházi könyvtárak helyzete és feladatai
a Magyar Népköztársaság könyvtárpolitikája keretében (234)
HECKER Á DÁ M:
Az egyház feladata és szolgálata a világban (238)
SZ U D Y N Á N D O R :
Amerigo Tot kiállítása (239)
GON D A BÉLA:
Az új gazdasági mechanizmus hatása kulturális életünkre (241)
DR. CSOM ASZ T ÓTH K Á L M Á N :
Régi Magyar Költők Tára XVII. század 4. kötet:
Az unitáriusok költészete (243)
DR. CSOM ASZ TÓTH K Á L M Á N :
Bárdos Kornél: Népzenei jellegű variálásmód a 15— 18 sz.-i
magyar passiókban (243)
SE PSY K Á ROLY:
Máté János orgonahangversenye Debrecenben (244)
VILÁGSZEMLE
DR. V Á LYI N A GY ER VIN :
Christentum und Gnosis (Walter Eltester szerk.) (246)
BODROG MIKLÓS:
Az önmegvalósítás útja (247)
KÖNYV- ÉS F O L Y Ó I R A T S Z E M L E
IFJ. TARR K Á L M Á N :
Új egyház az új világban (A kubai protestantizmus) (251)
Hírek a római katolikus világból (SJA) (196)
Herczegh István: Parancsra tette? (Szigeti Jenő) (252)
Könyvekről röviden (Tamás Bertalan) (227, 233, 245)

Ú JFOLYAM/XII. 1 9 6 9 7-8 SZÁM ALAPÍTVA 1925-BEN

KIADJA A MAGYARORSZÁGI E G Y H Á ZAK Ö K U M E N I K U S T A N Á CSA

 THEOLOGIAI SZEMLE
1969. július—augusztus
Az alapító szerkesztő bizottság:
Dr. Bartha Tibor, dr. Bodonhelyi József †, dr. Czeglédy István †, dr. Esze Tamás,
dr. Kádár Im re (felelős szerkesztő), dr. Nagy Gyula, dr. O ttlyk Ernő,
dr. Pákozdy László, (főszerkesztő), dr. Pálfy M iklós (társszerkesztő), dr. Tóth Endre,
dr. Varga Zsigmond J.
A b ib lia i é s re n d sz e re s te o ló g ia i tárg y ú k é z ir a t o k a t k é r j ü k a f ő s z e r k e s z tó c ím é r e (B u d a p est, IX .,
R á d a y u. 28.), e g y é b k é z ir a t o k a t k é r j ü k a fe le lő s s z e r k e s z tő cím ére, (B u d a p e st, VI I ., R á k ó c zi út
12. A . I V . 4.) k ü ld e n i.
K ia d ó h iv a ta l: B u d a p est, X IV ., A b o n y i u . 21. R e fo rm á tu s Z sin at S a jtó o sz tá ly a
E lő fiz e tés i d íj eg ész é v r e 180,—, fé lé v r e 90,— fo r in t. K e ttő s sz á m á r a 35,— fo r in t.
69.3109/2 Z rín y i N y o m d a , B u d a p e st. F . v .: B o lg á r I m re

A szerkesztő m e g je g y z é s e i
„Ellenreformáció ’69”; a balatonfüredi konzultációról
— A z európai püspök-szimpozion „meghalt”? — Billy Graham az új szerepben —

A ném et Evangelischer Bund hasonló nevű néplap­
jában eszméltető tudósítást olvashatunk a balaton­
füredi konzultációról. (Az ott elhangzott előadásokból
hárm at közlünk m ostani számunkban.)
A nyugatném et Halbfas professzor esetéről, akitől
„Alapvető H ittan” c. m űve kifogásolt m ondatai m iatt
Döpfner bíboros megvont m inden egyházi megbízást,
nemrég írtunk ezen a helyen (ThSz 1969, 1/2 sz. 2).
Közöltük azt is, hogy em iatt és hasonló ügyek m iatt
megszomorodva, Heising bencés apát laikussá való
visszaminősítését kérte. Johann B aptist Metz profesz­
szor, az új-teológiai irányzat egyik legkiválóbb tudósa,
hallgatói kérésére előadást tarto tt arról az egész fo­
lyamatról, am ely a II. Vatikanum szellemének elfoj­
tása érdekében — a Vatikán egyes köreinek hathatós
támogatásával — világszerte burjánzásnak indult.
Előadását „Ellenreformáció ’69 cím alatt több haladó
folyóirat közzétette (Neues Forum, Wien, 1969, jan .);
szóba került a cikk balatonfüredi konzultációnkon is.
Metz a zsinat reformkezdeményezéseiről beszélt,
arról a szellemről, amely új utak ra hívja a római
egyházat; a rra tanítja, hogy szabaduljon meg az ön­
célúságtól és mondjon le önmagáról az Isten országa
végett. E szellem ösztönzéseitől, az előtte megnyíló
jövőtől, az általa ajándékozott szabadságtól és bátor­
ságtól a h it új lehetőségeit reméli Metz, új bizalmat
a Jézus K risztus evangélium ának erejéhez. Úgy látja
azonban, hogy egyházának reform ja „veszélyben van,
m ielőtt még igazában megkezdődött volna, m ielőtt a
nagy ugrás egyáltalán m egtörtént volna”. Intézmé­
nyes bizalm atlanság érvényesül a szellem szabadsá­
gával szemben. Félő, hogy az egyház az „önfenntar­
tás és a túlélés” törvényeihez igazodik. Mi történik a
Zsinat szellemével a zsinat utáni róm ai katolikus egy­
házban? — kérdezi. És rám utat azoknak a kitűnő,
lelkes teológusoknak megrendszabályozására, elszige­
telésére, elném ítására, akik pedig valójában nem akar­
nak egyebet, m int a zsinati döntések becsületes vég­
rehajtását. Végül határozottan és szenvedélyesen fel­
kiált: „Nem szabad ellenreformációt akarni, miköz­
ben a reform valójában még el sem kezdődött”.
A balatonfüredi konzultációról ír t beszámolóját en­
nek az előadásnak a felidézésével kezdi Dr. Erwin
Fahlbusch, akinek szemléletes helyszíni tudósítását
számos lap átvette (Evangelischer Bund, Bensheim,
1969 július). Elmondja, hogy Lengyelországban, Ma­
gyarországon, Jugoszláviában és sokfelé m ásutt még
alig valamit, vagy éppen sem m it sem lehet eddig ész­
revenni a zsinatnak Metz professzor által hivatkozott
szelleméből. Ez országokban jól ism erik azt a ve­
szélyt, amelyről Metz beszélt; ismerik a csoportokat
is, amelyek a zsinatot vádolják és szellemét ki ak a r­
ják űzni. I tt úgy ism erik a római katolikus egyhá­
zat, ahogyan az ellenreformáció évszázadaiban vol­
tak kénytelenek megismerni. Ha a második világhá­
ború után a keleti tömb országaiban a római egyház
el is vesztette privilégiumait, de a régi szellem ma
is eleven. Egyes területeken sem a politikai fordulat,
sem a zsinati döntések nem tudtak véget vetni a
római egyház harciasságának és triumfálizmusának.
Lengyelországban például ez a m agatartás vezet ál­
landóan összeütközésekre az állami vezetés és a hie­
rarchia között. Ebben a helyzetben szinte lehetetlenek
az ökumenikus érintkezések. Lengyelországban nem
kell panaszkodni a vegyes házassági gyakorlat m iatt —
egyszerűen m ert a fegyelmezett katolikus népesség­
ben papjai őrködése folytán alig van esélye a házas­
ságnak másvallású partnerek között. A M ária-kultusz
virágzik. A papok száma nagyobb, m int a második
világháború előtt volt. „Lengyelország továbbra is ró­
m ai katolikus ország. Az evangéliumi kisebbségek ezt
naponta érzik”.
„Más országokban — folytatja Fahlbusch a balaton­
füredi konzultáción tartott beszámolók ism ertetését —
a klérus felvilágosultnak ta rtja magát, m iután észlelt
valam it a zsinatilag proklam ált ökumenizmusból.
Például eképpen: az ökumenizmus nem egyéb, m int
az egész keresztyénségben növekvő mozgás Krisztus
egy és egyetlen egyháza irányában. Ez a római egy­
ház. Csak idő kérdése, hogy az összes keresztyének
hazataláljanak az anyaegyház ölére a pápai főpásztor
alatt. Ez a propaganda az egyszerű és hiszékeny em­
berekre hatással van. Temetéseken, esküvőkön így de­
m onstrálnak az ,ökumenikus’ papok. Ellenreformáció
1969?”
A vegyes-házasságok nyomorúsága kemény, gyak­
ran kegyetlen, — írja tovább Fahlbusch. A reverzális
ugyan 1945 óta Magyarországon, Romániában, J u ­
goszláviában stb. nem élvez többé állami védelmet,
de a katolikus papok annál hevesebben erőltetik az
aláírásokat. Sokan nem riadnak vissza semmilyen
nyomástól. Sok fiatal házaspár keserűen panaszolja
a lelkiismereti terrort. Sok protestáns keresztyénnel
megesett, hogy az esketés alatt a sekrestyébe kérték
és a pap a reverzális aláírását követelte tőle. Aki
megtagadta, egész életén keresztül szenvedheti a pap
és segítőtársai állandó, felőrlő nyomását. A római
egyh áz harcol minden egyes emberért.
Rövid jelentések és kommentárok
Párbeszéd és közös akciók a hívőkkel
75 kom m unista és m unkáspárt képviselője fogadta
el a moszkvai konferencián azokat a dokumentumokat,
amelyeket előre láthatólag igen gondosan tanulm á­
nyoznak m ajd a békéért és a társadalm i igazságossá­
gért küzdő különböző erők. A moszkvai találkozó célja
annak a közös alapnak a kidolgozása volt, amelyen
mindezek az erők összefoghatnak a világuralom ra tö­
rő, világháborúval fenyegető pénzhatalmasságok elszi­
getelésére, m indazoknak a mozgósítása által, akik fe­
lelősségre ébreszthetők az emberiség jövőjéért, a k u l­
túra fennm aradásáért. Első olvasásra is úgy tűnik, hogy
ezek a dokumentumok valóban alkalm asak nemcsak
a kom m unista és m unkáspártok egységének további
munkálására, hanem a más világnézetű, de a világbéke
és a szocialista fejlődés ügyében ugyancsak érdekelt
csoportok és irányzatok összefogásának előmozdítá­
sára is.
A hivő emberek figyelmét a záró dokumentumok kö­
zül kettőre külön is fel kell hívnunk. Egyik a moszk­
vai értekezletnek a világ népeihez intézett felhívása:
A béke védelmére. Ez a felhívás külön is szól „a val­
lásfelekezetekhez és vallási közösségekhez, a különböző
vallású emberekhez”, hogy fokozzák erőfeszítéseiket
az évek óta folyó „korlátozott, helyi” háborúk megszün­
tetésére, a gyarm ati rendszer teljes felszámolására, a
különböző társadalm i rendszerű állam ok békés egymás
mellett élésének teljes megvalósítására.
A másik okmány a moszkvai tanácskozás fő doku­
mentuma, amely minden eddigi elemzésnél mélyebbre
hatolva, kifejti a m ai veszélyes világhelyzet jellemző
vonásait, kidolgozza az im perialista mesterkedések el­
hárításának útjait és módjait. M egállapítja a többi
között, hogy napjainkban „az értelmiségiek, a szabad
foglalkozásúak, az Egyesült Államok vallásos köreinek
képviselői is egyre aktívabban kapcsolódnak be a tár­
sadalmi tiltakozás mozgalmába és a békemozgalomba”.
E m egállapításra építi a dokumentum a következő
igen fontos szakaszát:
„A társadalmi ellentmondások erőteljes éleződé­
sének eredményeképpen sok kapitalista országban
nyílt meg a lehetőség a forradalmi munkásmozga­
lom monopóliumellenes és imperialistaellenes ala­
pon nyugvó szövetségére a hivők széles tömegeivel.
A katolikus egyház és néhány más vallás ideológiai
válságban van, amely megrendíti évszázados kon­
cepcióikat és kialakult szerkezetüket. Egyes orszá­
gokban növekszik a kommunisták együttműködése
és gyarapodnak közös akcióik a katolikus, valamint
más vallásúak széles demokratikus tömegeivel; na­
gyon időszerűvé vált a párbeszéd ezen erők között
olyan kérdésekben, m int a háború és béke, kapita­
lizmus és szocializmus, neokolonializmus és a fe j­
lődő országok; rendkívül időszerűek az imperializ­
mus ellen, a demokráciáért és a szocializmusért
folytatott közös akciók.
A kommunistáknak meggyőződése, hogy éppen
ezen az úton — a széles körű kapcsolatok és a kö­
zös akciók útján haladva — válik a hivők tömege
az imperialistaellenes harc és az alapvető társa­
dalmi harc aktív erejévé.”
Úgy gondoljuk, hogy e valóban történelm i jelentő­
ségű dokumentum lelkiismeretes tanulm ányozása a
hivők, elsősorban a lelkipásztorok, teológiai tanárak,
egyházi vezető em berek m úlhatatlanul sürgős felada­
ta; a társadalm i, nemzetközi kérdések m élyreható
elemzése által készen kell állanunk a párbeszédre is,
a közös akciókra is; ökumenikus kapcsolatainkat m in­
den lehető módon fel kell használnunk arra, hogy a
párbeszéd és a közös akciók útjából m indenütt kikü­
szöbölni segítsünk minden akadályt; el kell követ­
nünk mindent, hogy a hivők tömege itthon is, m ásutt
is valóban tetterősen részt vegyen az emberiség fenn­
m aradásáért, felemelkedéséért folyó, életre-halálra
szóló közös küzdelemben. Ha ezt nem tennénk, m a­
gunkra kellene vennünk Jézus Krisztus feddését:
„Képmutatók, az ég ábrázatát meg tudjátok ítélni, az
idők jeleit pedig nem tudjátok? (Máté 18:3)”
A zagorski felekezetközi békekonferenciáról
Az Orosz Ortodox Egyház kezdeményezésére a Szov­
jetunióban élő vallásfelekezetek képviselői elhatároz­
ták, hogy a fenyegetett világbéke megvédésének kér­
déseiről közös tanácskozást tartanak és a rra meghív­
ják az egyes keresztyén békemozgalmakat és a külön­
böző vallási világszervezeteket. Így jött létre Zágorsk­
ban az orosz hittudom ányi akadémia székhelyén július
1—4 napjain a Szentháromság Kolostorban az a nagy­
szabású konferencia, amely új vonásokkal gazdagította
a vallási színezetű békemozgalmat.
E konferenciáról a Magyarországi Egyházak Öku­
menikus Tanácsa kibővített elnökségi ülésén, amelyen
a tagegyházak vezetői, teológiai professzorai, espere­
sei és az Állami Egyházügyi Hivatal képviselői is
megjelentek, dr. Bartha Tibor elnök számolt be. Be­
számolóját egyházi hetilapjaink részletesen közölték;
alább dr. B artha Tibornak a zágorski konferencia je­
lentőségét értékelő megállapításait foglaljuk össze.
Új vonása volt ennek az összejövetelnek m indenek­
előtt az, hogy nemcsak keresztyén egyházak vettek
benne részt, hanem a Szovjetunióban élő mohame­
dánok, buddhisták és zsidók is, — fejtette ki Bartha
Tibor. A tanácskozás súlyát fokozta, hogy vendégként
megjelentek e vallások világszervezeteinek a képvi­
selői is, így ott voltak a Vatikán, az Egyházak Világ­
tanácsa delegátusai, az ázsiai, afrikai, latin-am erikai,
észak-amerikai és európai keresztyének képviselői, to­
vábbá magas rangú ázsiai és afrikai mohamedán és
buddhista főpapok. A bibliai értelemben vett ökumené,
„a lakott föld” vallási képviselete szemmel láthatólag
is együtt kereste Zágorskban az egész emberiség javát
és üdvét.
Ez a nagyon sokféle fajtát, arcszínt, világnézetet,
felekezeti színezetet képviselő találkozó mégis lenyű­
gözően egyező nyelven beszélt a béke egyetlen és oszt­
hatatlan ügyéről. Ünnepélyes nyilatkozatban juttatták
kifejezésre: „Beható és őszinte eszmecsere után arra
az egyértelmű, optimista és bizakodó megállapodásra
jutottunk, hogy korunkban a világ minden vallásá­
ban szemmel láthatóan érvényesül az a törekvés,
amely kölcsönös megértés és együttműködés útján szol­
gálni kívánja az emberiség égető kérdéseinek a meg­
oldását. Beszéltünk azokról a dolgokról, amelyek val­
lásaink tanításában közösek a béke és a nemzetek
közötti együttműködés fejlesztését illetően. Ennek a
közösségnek az alapja meggyőződésünk szerint az a
tény, hogy a különböző vallások a szeretetben, a test­
vériségben és a békességben ism erik fel az emberi
kapcsolatok és törekvések legmagasabb rendű elveit.”
A továbbiakban m egállapította a zágorski nyilatko­
zat, hogy „a különböző vallások hívői az emberiség
érdekében végzett békeszolgálatukat hatékonyabbá te­
hetik, ha fáradozásaikat egyesítik, és ha tám ogatják
a jóakarat embereit, akik védelmezik a béke és a nem­
zetek közötti együttműködés ügyét”. A különböző val­
189
 lások vezetőihez és hivő népéhez intézett felhívás is
megállapítja: „Meg kell valósítani minden vallás
együttműködését. Rá kell m utatni azokra az akadá­
lyokra, amelyek a jelenkori nemzetközi helyzetben
a béke útjában állanak. Támogatni kell azokat a szo­
ciális és gazdasági elveket, amelyek segítségével az
emberiség megszabadulhat az erőszak és a kizsákmá­
nyolás módszereitől.”
A konferenciáról kifejtett értékelésében B artha Ti­
bor hangsúlyozta, hogy „békeszolgálatunk történeté­
ben új szakaszt nyit a más vallások híveivel való ösz­
szefogás lehetősége”. Különös jelentősége van annak,
hogy a szóban forgó vallásoknak éppen azokon a terü­
leteken van nagy befolyásuk, ahol — m int Délkelet-
Ázsiában és a Közel-Keleten — a jelenlegi válság­
gócok kialakultak.
Példam utató az a világosság és határozottság is —
fejtegette tovább Bartha Tibor —, amellyel Zágorsk­
ban az égető nemzetközi és társadalom etikai kérdések­
ben szót értettek. „A világkeresztyénség szociáletikai
állásfoglalásaiból általában, sokszor hiányzik éppen ez
a világosság, egyértelműség és határozottság. Kétség­
kívül minden keresztyén egyház és testület kifejezi
sajnálkozását a vietnám i háború felett — mondotta —,
de ez a sajnálkozás távolról sem jelenti m inden eset­
ben az Egyesült Államok népirtó háborús politikájának
az egyértelm ű és határozott elítélését. Nincs olyan ke­
resztyén kör, amely a gyarmatosítás bilincseiből meg­
szabadult népek fejlődését ne tekintené szent ügynek.
A gazdasági eszközökkel folytatott gyarmatosítás és
neokolonializmus haszonélvezői ellen mégsem lép fel
m indenütt és minden esetben határozottan a keresz­
tyének közvéleménye”. Ennek okait taglalva rám uta­
tott: a hidegháború által megosztott keresztyének, am i­
kor végre ismét összejöhettek, annyira örültek a közös
szónak, hogy annak a kim ondása sokszor a világos
állásfoglalás rovására történhetett. Ezen kívül pedig
mértékadó keresztyén körök „nem egyszer azoknak
a befolyása alatt állanak, amelyek veszélyeztetik a bé­
ke érdekeit. A keresztyénséggel való visszaélésnek nagy
szerepe van korunk ellenforradalm aiban, és még ér­
vényesülni tud az a demagógia is, amely éppen val­
lási érdekekre való hivatkozással igyekszik megin­
gatni a társadalm i igazságosságért küzdő erők hitelét.”
A zágorski tanácskozás példam utató m arad abban,
hogy lehetséges a jóakaratú em berek összefogása a
béke és a társadalm i igazságosság érdekében.
A berlini Béke-Világtalálkozóról
Ökumenikus Tanácsunk kibővített elnökségi ülésén
D. Káldy Zoltán alelnök, a Béke-Világtanács tagja,
Országos Béketanácsunk Berlinbe küldött egyik dele­
gátusa számolt be a június 21—24 napjain lefolyt ese­
ményekről.
101 országból 56 nemzetközi és 320 országos béke­
szervezet 1100 képviselője, köztük több világhíres sze­
mélyiség vett részt a békemozgalomnak eddig legszé­
lesebb körű és legnagyobb megbeszélésén. Romesh
Chandra, a Béke-Világtanács főtitkára azt mondta,
hogy ezt az „igazi berlini szellemű” találkozót a leg­
különbözőbb szervezetekhez tartozó intézmények és
egyéniségek, keresztyének és m arxisták, liberálisok,
nemzeti felszabadítási mozgalmak, a H arm adik Világ
képviselői nemzetközi szolidaritása, őszinte együttm ű­
ködésre való készsége jellemezte. Anna Seghers meg­
határozása szerint „nem az a döntő, hogy egy ember
milyen okból áll ki a békéért, hanem hogy kiáll érte”.
A találkozót Shri Khadilkar, az indiai parlam ent al­
elnöke nyitotta meg. W alter Ulbricht, az NDK állam ­
190
tanácsa elnöke üzenetet küldött; ebben a nemzetközi
helyzet, a békét fenyegető veszélyek részletes elemzé­
sét adta. Az első plenáris ülésen felszólalt D. M artin
Niemöller is. Nguyen Thi Binh asszony, Dél-Vietnam
külügyminisztere kifejtette az ideiglenes forradalmi
kormány megalakulásának jelentőségét, m ajd Hoang
Minh Giam, a Vietnami Demokratikus Köztársaság
népművelési m inisztere azt állapította meg, hogy az
új amerikai kormány politikája miben sem különbö­
zik a régitől, és ez minden egyes nappal mind széle­
sebb körben válik nyilvánvalóvá. Változatlanul a fegy­
vergyári érdekeltségek határozzák meg az USA viet­
námi politikáját. Krishna Menon indiai képviselő fe­
jezte be a felszólalások sorát, majd öt bizottságra ta ­
golva folytatták a munkát.
A Vietnam ellen folyó agressziós háborúval foglal­
kozó bizottság elsősorban a „biológiai tömeggyilkos­
ságot” ítélte el, amely kém iai anyagok, mérges gá­
zok segítségével pusztítja a lakosságot, évekre meg­
fertőzte a növényzetet, pusztítja a mezőgazdaságot. A
bizottság egész sor nemzetközi akciót javasolt a plé­
num nak a vietnam iakkal való szolidaritás kifejezésére.
Az európai biztonság problém áinak bizottsága a két
német állam és Nyugat-Berlin kérdéseivel és az euró­
pai határokkal, a kollektív biztonsági rendszer alap­
elveivel foglalkozott; a fasizmus, új-fasizmus és új­
nácizmus jelenségeit elemezte. Sok nem európai dele­
gátus is kérte, hogy részt vehessen e bizottság ülésein.
A jelentés szerint „egyhangúan elfogadták azt a meg­
állapítást, hogy a jelenlegi európai határok elisme­
rése nélkülözhetetlen feltétele az európai biztonság­
nak; el kell ismerni a Német Demokratikus Köztár­
saságot, m int egyenjogú szuverén országot és kezdettől
érvénytelennek kell minősíteni a müncheni egyez­
ményt”.
A spanyol, portugál és görög fasiszta kormányok lé­
tezését, a Német Szövetségi Köztársaságban az új ná­
cizmus növekedését az európai biztonság állandó ve­
szélyeztetésének m inősítette a bizottság.
A közel-keleti ügyekkel foglalkozó bizottság azt ál­
lapította meg, hogy a béke csak az ENSZ 1967. nov.
22-i határozata alapján remélhető.
A gyarmatosítás ügyeivel foglalkozó bizottság a mo­
dern imperializmus változatos módszereit leplezte le,
amelyekkel gazdasági, pénzügyi, politikai, végső eset­
ben katonai nyomással éri el azoknak a területeknek
a további leigázását és kifosztását, amelyeken a nyílt
gyarm ati uralm at kénytelen volt feladni.
A leszerelési bizottság megállapította, hogy végered­
ményben csak az általános, teljes leszerelés fogja meg­
szabadítani az emberiséget a háború veszélyétől. Ad­
dig pedig a részleges, elsősorban az atomleszerelést
kell minden erővel támogatni.
Káldy Zoltán elmondotta, hogy „a sokféleségben di­
namikus egység” alakult ki a találkozón, amelyre ő
félve indult, és amelyről jó reménységgel tért haza.
A külön papi összejövetelen 100 lelkész tanácskozott
a keresztyén békeharc sajátos feladatairól. Az általá­
nos találkozó után tartott Béke-Világtanács ülésen Ijjas
József kalocsai érsek ragyogó beszédet mondott, amely­
ből m indnyájan tanulhatunk. Ism ertetve a magyar k a­
tolikus békemozgalom történetét, az érsek hangsúlyoz­
ta: pártállástól és világnézettől függetlenül tudniok
kell összefogni azoknak, akik a békét az emberiség lé ­
nyegbe és életbe vágó kincsének tekintik. „Ennek az
összefogásnak az eredménye az a jó viszony, amely
hazánkban az egyházak és az állam között kialakult
és kölcsönös szívélyességgel m unkálja a további fej­
lődést”. Az érsek beszédét nagy tapssal fogadták Ber­
linben, ahol egyébként Káldy Zoltánt ismét a Béke­
világtanács tagjai sorába választották.
A béke-világtalálkozónak a népekhez intézett fel­
hívása így végződik: „Kifejezett célunk a földkerek­
ség minden népe számára kiküzdeni a biztonságos,
emberhez méltó életet és társadalm i haladást a maga
és minden más nép szám ára az egyenjogúság, az ön­
rendelkezési jog és a nemzeti szuverénitás alapján...
Egyesít m inket az a meggyőződés, hogy a tartós béke
megvalósítható. Összejöttünk, m ert szükséges együtt
cselekednünk. Meggyőződtünk arról, hogy ez lehetsé­
ges.”
Prantner József államtitkár látogatása
a genfi keresztyén világszervezeteknél
Ökumenikus Tanácsunk ülésén a zágorski és berlini
béketalálkozókról szóló beszámolókhoz számos építő
hozzászólás is elhangzott, és a tanácskozás hasznos,
előre m utató határozatokban is értékelte az egyetemes
békeharc és a keresztyén békeszolgálat eseményeit.
Jelentős eseménye volt az ülésnek Prantner József
állam titkárnak, az Állami Egyházügyi Hivatal elnö­
kének az a tájékoztatása, amelyet a Genfben székelő
keresztyén világszervezeteknél néhány m unkatársa k í­
séretében június végén tett párnapos látogatásáról
adott az ökumenikus ta n á cskozás résztvevőinek. A lá­
togatás külsőségeiről napilapjaink és felekezeti heti­
lapjaink m ár részletesen beszámoltak.
Elmondta az állam titkár, hogy az Egyházak Világ­
tanácsa, a Lutheránus Világszövetség és a Reformá­
tus Világszövetség m eghívására utaztak Genfbe; a
meghívással a világszervezetek azt a segítséget óhaj­
tották viszonozni, amelyet tisztségviselőik m agyaror­
„A M i nevünk Petrus. . . ”
— V I. Pál pápa G en fb e n —
L ezajlo tt h á t a le g ú ja b b k o ri e g y h á z tö rté n et nag y
látv án y o sság a: a ró m ai p á p a fén y es k ísé re tte l lá­
to g a tá st te tt, és negyedórás „ im a iste n tisz te leten ”
v e tt ré sz t az E gyh ázak V ilág tan ácsa székházában,
„K álv in v á ro sá b a n ”, G enfben.
S n em v álto zo tt sem m i. Leg feljeb b ta lá n to v áb b
h ű lte k azok a rem én y ek , am ely ek et az EVT ta v a ly
jú liu si u p p salai n ag y g y ű lése elő tt épp en a V ilág ta­
nács egyes főtisztségviselői fo rró síto tta k fel. A
n ag y g y ű lés sajtó fő n ö k e ak k o r egyenesen világzsi­
n a t összehívását jó so lta az unió p ro k la m á lá sá ra. De
a nagy g y ű lésen csak a n n a k a k é rd é sn e k a n y ílt fel­
vetésére k e rü lt sor, hogy b e lép h et-e Róm a, és m i­
lyen fe lté te le k k el a V ilág tan ácsb a? Ez a k érd és az
e lte lt egy esztendő so rá n is n a p ire n d e n m a ra d t; és
m a ra d a p á p a in k á b b k ijó zan ító g en fi láto g a tása
u tá n is.
B la ke fő titk á r „ testvéri m eg h ívá sa ”
A h írü g y n ö k ség ek 1969. áp rilis 16-án je le n te tté k
Róm ából, hogy a p á p a részt k ív á n v en n i G enfben
jú n iu s 10-én a N em zetközi M u n k a h iv a ta l fe n n á llá ­
sán ak ö tv en ed ik é v fo rd u ló ján ren d ezen d ő ü n n e p ­
ségeken, és u ta z á sá t egybe k ív á n ja k ö tn i az Egy­
házak V ilág tan ácsán ál teen d ő láto g atással. Még
aznap tá v ira to t in té z e tt a p áp áh o z D r. Eugene
szági utazásaik alkalm ával kaptak az Állami Egyház­
ügyi Hivataltól.
A látogatás program ját ismertetve elmondotta az
állam titkár, hogy módot kaptak arra, hogy az egyházi
világszervezetek képviselőivel külön is tárgyaljanak
egyes kérdésekről. Sorra bem utatták a világszervezetek
főosztályainak különböző m unkáját, mód és alkalom
volt véleményt cserélni a m unkatársakkal is.
A genfi látogatáson folytatott eszmecserék tárgyai­
ról elmondotta P rantner állam titkár, hogy a beszélge­
tések során a magyar korm ány megbízásából átadta
a világszervezetek vezetőinek a varsói szerződés tag­
államai budapesti értekezletén az európai biztonsági
értekezlet összehívására vonatkozólag kiadott felhívás
egy-egy példányát, Kérte, hogy az egyházközi szerve­
zetek erkölcsi tekintélyükkel támogassák az összeuró­
pai értekezlet létrejöttét.
„A beszélgetések során — mondotta az állam titkár —
szó esett a magyar egyházak ökumenikus munkássá­
gáról is. Nagyon pozitívan nyilatkoztak a m agyar egy­
házak tevékenységéről; kifejtették, hogy m ind a teo­
lógiai tanulm ányi munka, m ind a szociális kérdések
elemzése vonalán nagyra értékelik a magyarországi
egyházak szolgálatát.”
Az állam titkár „hasznos és értékes alkalom nak” mi­
nősítette a genfi látogatást, am elynek „a jóak aratú
emberek egysége, a béke és a haladás érdekében kell
gyümölcsöznie”.
Az Egyházak Világtanácsa sajtószolgálata az állam ­
titkár látogatásával kapcsolatban kiemeli azt a nyi­
latkozatát, hogy „a m agyar egyházaknak az EVT-hez
fűződő eleven kapcsolata alapján létrejött látogatása,
a világnézeti különbségek ellenére lényegesen hozzá
fog járulni ahhoz, hogy a jó együttműködés sok terü­
leten továbbfejlődjék” (ÖPD jún. 26).
C arson B la ke fő titk á r: „testv é ri lá to g a tá sra ” h ív ta
m eg a p áp á t, élén k en üdvözölve azt a szándékát,
hogy m e g láto g a tja a V ilágtanácsot. „Egy ily en lá ­
to g atás szükségszerűen aláhúzza m a jd a növekvő
közösséget a k ereszty én ek k ö zö tt” —’ m o n d o tta a
tá v ira t.
E gyidejűleg k ia d o tt jelen téséb en a V ilágtanács
k őnyom atosa em lé k ez tetett B lake fő titk á rn a k a
p á p á n á l m ost ja n u á rb a n te tt lá to g a tá sá ra; a V ilág­
tan ács és a V atik án i E gység titk árság 1965-ben lé t­
reh o zo tt közös m u n k a b izo ttság á n ak összejövetelére;
ró m ai k a to lik u s teológusok ren d e s ta g o k k é n t való
kinevezésére a V ilágtanács H it és E gyházalkotm ány
b izo ttság áb a; to v áb b á a ró m ai J u s titia et P a x bi­
zottság és a V ilágtanács Egyház és T ársad alo m bi­
zo ttság án a k növekvő e g y ü ttm ű k ö d ésére a fejlődés
és a b ék e ügy eib en (ÖPD G enf ápr. 17).
A látogatás előkészületei
A világ sajtó feltű n ő cikk ek b en foglalkozott a
v a tik á n i és a g enfi b eje le n tése k k el; kezdődött a
ta lá lg a tá s: m i is fog m a jd tö rté n n i G enfben. Mesz­
szem enő kom binációk in d u lta k m eg arról, hogy az
E gyházak V ilág tan ácsán ak m ilyen szervezeti vál­
to z ta táso k a t kell te n n ie ahhoz, hogy R óm a belép­
hessen a tageg y h ázak sorába. H iszen a róm ai k a ­
 tolikus egyház eg y m ag áb an an n y i h iv ő t m o n d m a­
g áén ak a n épszám lálási ad a to k és m ás k o m b in á­
ciók a lap ján , m in t a jelenlegi EVT tag eg y h ázak
— pro testán so k , ortodoxok, an g lik án o k — e g y ü tt­
véve. Az EVT alk o tm án y a értelm éb en azonban
m in d en tag eg y h ázn ak eg y fo rm án egy szav azata van
a nagygyűléseken, a k á r n a g y a lélekszám a, a k á r
kicsiny. Ez R ó m án ak n em te le ln e meg. E m lékez­
te tte k T u ccin ak , a C ivilta C attolica szerk esztő jé­
nek u p p salai e lő ad ására; ő felv etette, hogy a V ilág­
tanács n ag y g y ű lésein m in d en felek ezet m in d eg y ik
országos egyháza ren d elk ezik egy szav azattal, de
R óm án ak — világegyház lév én — n incsenek „n em ­
ze ti” szervezetei, a püsp ö k i egyházm egyék k özvet­
len ü l ta rto z n a k a v a tik á n i csúcs, a p áp aság alá;
a képv iselet k é rd é sé t te h á t v alah o g y an úgy kel­
lene m egoldani, hogy R ó m án ak an n y i szavazata
legyen, ah á n y o rszágban v a n k ato lik u s egyház.
F elv e te tté k , hogy a V ilágtanács vezető szerveibe,
főleg pedig a f ő- és seg éd h iv atalaib a az a rá n y ­
szám nak m egfelelő ró m ai k a to lik u st kellene b ev á­
laszta n i illetv e alkalm azni. De m it szó ln án ak eh­
hez a jelenlegi tag eg y h ázak ? Egy ily en alapvető
v álto ztatás egyet jelen ten e a m o stan i világ tan ács
m egszűnésével és egy egészen új V ilágtanács lé t­
rehozásával. V ajon belépnének ebbe az eddigi ta g ­
egyházak? Ily en és hasonló ta lá lg a tá so k m á r köz­
v e tle n ü l az u p p salai nagyg y ű lés elő tt is jócskán
olv ash a tó k v o ltak ; m ost ezek k iú ju lta k és ú ja b ­
b a k k a l is bővültek.
K özben sor k e rü lt h iv atalo s találk o záso k ra is,
am elyek en tö bbé-kevésbé n y ílta n is szóba k e rü lte k
a p ro to k o lá ris k é rd é se k e t m eg h alad ó lényegi szem ­
po n to k is.
Így m áju s 25-én a sv ájci G w a ttb a n kilencedik
ülésezésére jö tt össze az időközben 24 fő re növelt
közös m u n k a b izo ttsá g és elsősorban azo k at a „teo­
lógiai, lelkigondozói, és ad m in isz tra tív szem pon­
to k a t vizsgálta, am ely ek a ró m ai k ato lik u s egy­
h ázn ak az E gy h ázak V ilág tan ácsáb a való belépé­
séből a d ó d n á n a k ” ; a k é rd é st azonban „ to v á b b ra is
n y itv a h a g y ta ” és egy kis bizo ttság o t k ü ld ö tt ki,
am ely a következő h ó n a p o k b a n foglalkozik m ajd
a k érdéssel (OPD G enf, m á ju s 22).
M ájus 28-án a V atik án i E g y ség titk árság m eg h í­
v á sá ra R óm ába u ta z o tt a L u th e rá n u s V ilágszövet­
ség bizottsága dr. A n d ré A p p e l fő titk á r vezetésével,
hogy az E g y ség titk árság g al, a H itta n i K ongregáció­
val, az E vangelizációs kong reg áció v al és a K ato li­
kus N evelés k o n g reg áció jáv al beszélgetést fo ly tas­
son. A V ilágszövetség g en fi iro d á já n a k h íra d á sa
sz erin t „ez a láto g atás sem m i összefüggésben sincs
VI . P ál p á p á n a k a z E gyházak V ilág tan ácsán ál te e n ­
dő láto g atásáv al, h an e m a k a to lik u so k és evan g éli­
kusok sokoldalú k ap cso latait és a m ég fen n álló n e­
hézségek kiküszöbölését k ív á n ja elő m o zd ítan i”. A
p á p a k ih allg atáso n fo g ad ta a k ü ld ö ttsé g e t és örö­
m ét fejezte ki, hogy „egy eg y ü ttm ű k ö d és a L u th e­
rá n u s V ilágszövetség és a k a to lik u s egyház között
n em szorítkozik p u sz tá n teológiai te rü le tre , h a ­
n e m az u tó b b i évek so rán szám os ö k um enikus
kapcsolato t h o zo tt lé tre ; ö rü lü n k , hogy ez a lá to ­
g atás is ú j tá v la to k a t n y it a közös m u n k á ra és a
párbeszéd re, hogy egyre jo b b a n m egvaló sítsu k
alap v ető eg y ség ü n k et K risz tu sb a n ” (ÖPD jú n iu s 5).
K özben a svájci ö k u m en ik u s k ö rö k bizonyos k e d ­
vetlenséggel fo g a d tá k a v a tik á n i félh iv atalo s "p re ­
cizírozását”, m ely szerin t a p á p a n em az E gyházak
V ilág tan ácsán ak a m eg lá to g a tá sá ra u ta z ik G enfbe,
han em a N em zetközi M u n k a h iv a ta l ju b ile u m á ra
192
m egy, és felh aszn álja az alk a lm at az E gyházak V i­
lág tan ácsán ál teendő láto g atásra. Az E gyházak V i­
lág tan ácsa részéről a hírad ásh o z hozzáfűzték: ha
a p áp a az E gyházak V ilágtanácsát k ív á n n á m eg­
láto g atn i, ak k o r a n agygyűlésen kellene m eg jelen ­
nie; így azonban csak a V ilágtanács szé k h e ly é t il­
leti a látogatás. (V oltak svájci lapok, am elyek a
p á p a m egjelenését a N em zetközi M u n k a h iv ata l ju ­
bileum án „csupán alk alm as m an ő v ern ek lá ttá k az
E gyházak V ilágtanácsa m e g lá to g a tá sá ra ” — In fo r­
m ations C atholiques In te rn a tio n a les, jú liu s 1,
6). — n y ilv án az ily en ek n ek szólt a ró m ai óvás.
A pápa G enfben
P ro g ra m szerin t a p áp a jú n iu s 10-én reggeltől
estig ta rtó z k o d o tt G en fb en ; idejéből egy délu tán i
ó rá t szánt a V ilágtanács m eg láto g atására.
A coin trin i re p ü lő té re n csak n é h á n y száz ta n ú ja
volt a p á p a m egérkezésének és „sem m i nyom a
sem voit sehol a n n a k a lelkesedésnek, am ellyel ko­
rá b b i — szentföldi, in d iai és la tin -a m e rik a i — u ta ­
zásai alk alm á v al fogadták. A gen fiek m indvégig
közöm bösek m a ra d ta k ; ezt a hagyom ányos svájci
tartó zk o d ás m agyarázza, am ely e z ú tta l p ro testán s
fe n n ta rtá so k k a l is p á ro su lt” (ICI júl. 1). A re n d ­
őri kordonok is felesleges óvatosságnak bizonyul­
ta k ; a v á rt félm illió néző h e ly e tt vagy tízezer
g y ű lt össze a N em zetek P a lo tá ja p a rk já b a n ; ü re ­
sen m a ra d t a h é t nag y p a rk o ló té r is, am elyet 6500
a u tó b efo g ad ására k é szítettek elő.
„A töm egek e lm ara d tak , de e lm a ra d ta k a félt
tiltakozó tü n te té se k is” — írja a H erd e r K o rres­
pondenz (1969. júl).
A szo k atlan u l langyos fo g a d tatá s a je lek szerin t
zav arb a is hozta a p áp át. M egfigyelők sze rin t egy
k e rekasztal-találk o zó n fe ltű n ő en k e re ste az állam ­
fő nek k ijá ró főhelyet, de ily en n e m volt. M. D u­
boule-nak, a g en fi állam tan ács elnökének az In ­
fo rm atio n s sz erin t ü ze n ete t k ü ld ö tt ezzel a szö­
veggel: „A pápa szü kség esn ek látja hangsúlyozni,
hogy n em k ív á n a lka lm a tla n ko d n i a zoknak, a k ik
n e m é rd e klő d n e k szem élye és küld etése irá n t”.
A N em zetközi M u n k ah iv a tal ünnep ség én a pápa
45 perces beszédet m o n d o tt; m egism ételte a m u n k a
m éltóságáról többször k ife jte tt g o n d o lata it; ja v a ­
solta egy nem zetközi m u n k ajo g kidolgozását,
am ely „korlátozza az erősek jo g ait és m ozdítsa elő
a gyengék fejlő d ését” ; e g y e té rté sét fejezte ki azok­
k al a törekvésekkel, hogy a m u n k áso k részesedje­
n e k a v állala to k nyereségéből és osztozzanak „a
vezetés gazdasági és szociális felelősségében is,
am elytől a m a g u k és g y erm ek eik jö vője fü g g ” ;
szólt az ifjú sá g különböző tiltakozó m ozgalm airól,
am elyekben „az igazságosságra való felhívás riasz­
tó h a n g ja it” k ell felism erni. Még H. M arcuse „Az
egydim enziós e m b e r” c. m ű v é t is idézte, „a m u n ­
k a és a m u n k ás m éltóságát, a kiegyenlítődést az
osztályok és a n é p e k kö zö tt egységes fo ly a m atn a k
kell lá tn i” (N eue Z ü rch e r Ztg, 1969 jú n . 12).
„P rotokollszerű házlátogatás”
M iután a g enfi és a svájci állam i vezetőkkel is
találkozott, k ö v etk ezett VI. P ál p á p a és k ísérete:
T isserant bíborosdékán, V illo t bíboros á llam titk ár,
R oy bíboros, a J u s titia e t P a x bizottság elnöke,
W illebrand bíboros, az E gység titk árság elnöke,
Casaroli érsek, a k ü lü g y i titk á rsá g vezetője, M artin
 p üspök p áp ai u d v a rn a g y és m ás főpap o k bevo­
n u lá sa az E gyházak V ilág tan ácsa székházába. (A
H erd er K orrespo n d en z szerin t „p ro to k o llszerű ház­
láto g atás v o lt jó lp re p a rá lt d ialó g u so k k al”.)
Ü dvözlő beszédében B lake fő titk á r m é lta tta a
páp a szem élyes k iá llá sá t „a m u n k a h u m a n izá lása”
érdekében, a m in ek m á r P o p u lo ru m P rogressio c.
en c ik lik á já b a n is „beszédes k ifejezést a d o tt” ; örö­
m ét fejezte ki, hogy a ró m ai k ato lik u s egyház és
az E gyházak V ilág tan ácsa közös erőfeszítései az
igazságosság és a béke lé tre h o z á sára „m ilyen gy o r­
san fe jlő d n e k ”, az éhség és a szegénység o k ainak
kiküszöbölése v é g e tt; h an g sú ly o zta azt a kötele­
zettséget, hogy Isten egész n é p é t m eg n y erjék az
igazságos tá rsa d a lo m é rt való k ü zd elem n ek és m in ­
den jó a k a ra tú em b er b é k etö rek v ésein ek tá m o g atá­
sára. A p á p a lá to g a tá sa to v áb b á jele az ö k um eni­
k us m ozgalom növekedésének, am ely á lta l K risztus
század u n k b an n ép ét egybegyűjti. Ez a h áz u g y an
a kereszty én ség szak ad ásaira em lékeztet, de bi­
zonysága az eg y házak növekvő közösségének is.
Ez a közösség elsősorban n em em b eri fá rad o zá­
sok ra épül, h an em az eg y házak válasza k ív án len ­
ni a S zent L élek m űvére. N em az igazság ro v ásá ra
tö rek szik egységre, h an e m eleven h ag y o m án y ain k
kölcsönös g azd ag ítása á lta l igyekszik közös felad a ­
tu n k a t b etölteni, hogy az ev an g éliu m ró l m a bi­
zonyságot te g y ü n k és m in d en em b ern ek szolgál­
ju n k . Idézte N agy Basilius szav át: „az egység a
Lélekben való e g y ü ttlé t”. B lake a rra is rá m u ta to tt,
hogy K risztu s jelen léte á lta l „képesek le h etü n k
egym ást is in te n i és a helyes ú tr a ig a z íta n i” ; így
ú j leh ető ség ek et fe d ezh etü n k fel, hogy az ő u ra l­
m a a la tt éljü n k . N agy elism eréssel beszélt a II.
V atik án i Z sinatról, am ely „nem csak a ró m ai k a to ­
likus egyház csodálatos m e g ú ju lá sá ra vezetett, h a ­
nem az összes tö b b i k ereszty én egyház irá n y á b an
is m eg v álto ztatta a n n a k le lk ü le té t” .
VI. P ál válaszbeszédében az E gyházak V ilág­
ta n á c sá t „cso d álatram éltó m o zg alo m n ak ” nevezte
olyan k ereszty én ek , Iste n szétszórt fiai (János 11:52)
összegyűjtésére, ak ik „k eresik a n n a k az ú tjá t, hogy
ism ét egységbe fűzzék ő k e t”. P ró fé ta i p illa n a tn ak ,
„évszázadok óta v á rt n a p ra v irra d ó h a jn a ln a k ” n e­
vezte ezt a találkozást.
„A Mi n e v ü n k P e tru s ” — m u ta tk o z o tt be ez­
után. S zolgálata „sajáto s kegyelm i a já n d é k á n a k ”
m inősítette, hogy „kölcsönös m egértésre, e g y ü tt­
m űködésre, testv ériség re és végül az egységre v e­
zesse az összes m eg k eresztelt em b erek et, tag eg y ­
h á z a k a t és közösségeket”.
A Herder Korrespondenz figyelmeztet: a pápa
itt, „elm aradva az ökumenikus dekrétum mögött”,
Blake-kel ellentétben csak a „megkeresztelt em­
berek és közösségek”, nem pedig az „egyházak”
kifejezést használta a nem római egyházak meg­
jelölésére.
Az Egyházak Világtanácsa kőnyomatos július
3.-i sz.-ban ism erteti P. Charles Boyer cikkét. Azt
fejti ki, hogy a pápa „nagyon világosan és egyúttal
nagyon diszkréten” beszélt. Értésre adta, hogy láto­
gatása nem csökkenti le hivatalát és küldetését.
Egyébként az Egységtitkárság fogadásán m ár 1967-
ben megmondta a pápa, hogy az ő funkciója a fő
akadályt jelenti az egység útjában. A II. Vatikanum
m egerősítette az I. Vatikanum kijelentését és azo­
n o s fogalmazást fogadott el a pápa hatalm i köréről.”
A kőnyomatos ezután így folytatja: „Az EVT fő­
titkára Portugáliában, Figuera da Foz-ban az öku­
menikus központ megnyitásán szintén visszatért az
ügyre. Dr. Blake ezt mondta: „A pápa az EVT épü­
letében is hű m aradt a római ekkleziologiának ah­
hoz a tételéhez, amely a római püspök univerzális
igényét állítja. Az ökumenikus mozgalom eszmé­
jének súlyos félreértése, ha valamely protestáns,
ortodox vagy anglikán azt várja a pápától, hogy
meggyőződését ebben a dologban puszta udvarias­
ságból megváltoztassa vagy elrejtse”.
Lukas Vischer egy nyilatkozatában azt mondta,
hogy a péteri igény hangsúlyozása „ezen a helyen
némelyeket meglepett és egyeseket lehangolt. De
nyilván egyenesebb dolog volt, hogy a pápa Genf­
ben sem beszélt másképp, m int Rómában. Egyéb­
ként azok az egyházaik is, amelyek a pápaságot el­
utasítják, kénytelenek lesznek tisztázni, hogy m i­
képpen manifesztálja magát Krisztus egyháza uni­
verzális szinten” (EPD 1969. jún. 12). — F. A.
Schiotz szerint a pápa utalása Petrusra „nagyon
fontos exegetikai kérdést tűz a jövendő beszélge­
tések napirendjére”. Szerinte a pápa igyekezett nem
kelteni olyan benyomást, m intha ő „el akarná zár­
ni az útját annak, am it Krisztus a következő évek­
ben meghozhat” (HK 1969 július).
B eszédének m ásodik felében a p áp a a sokféle
eg y ü ttm ű k ö d é st m é lta tta R óm a és az EVT között,
m ajd így fo ly ta tta : „M iután oly sok te rü le te n nö­
vekszik az együttm űködés, nem ritk á n m eg k érd e­
zik: nem kell-e a k ato lik u s egyháznak az EVT
ta g já v á len n ie? H ogyan kellene a jelen p illa n a t­
ban m egválaszolnunk ezt a k érd é st? T eljes testv éri
n y íltsággal m eg m o n d ju k : nem gondoljuk, hogy ez
a kérdés, a róm ai eg y háznak az EV T-hez való
tarto z á sá n ak k érdése m ár olyan m érté k b e n é re tt
volna, hogy pozitív választ kellene v a gy leh etne
re á adnunk. A k érdés m ég a hipotézis állap o táb an
van. B onyolult teológiai és pasto rális p ro b lém ák at
hoz m ag áv al: e m ia tt m ég elm élyült ta n u lm á n y o ­
zásra v a n szükség és ez olyan ú tra vezet, h o gy be­
csületesen m eg kell v a lla n u n k : hosszú és nehéz
le h e t ez az út. D e nem ak ad ály o z h at m eg abban,
hogy biztosítsam Ö nöket n a g y m egbecsülésünkről
és h a jlan d ó ság u n k ró l Ö nök irá n t. A B en n ü n k et
lelkesítő a k a ra t és a B en n ü n k et irán y ító elv m in­
dig is az egységre való tö rek v és m arad, am elyet
K risztu s ak a rt, és ez a tö rekvés rem énységgel tölt
el és eg y ú tta l a pásztori gond realizm usával h o r­
doz b e n n ü n k e t.”
A p áp a végül a Já n o s 17:21— 23.26 verseivel z ár­
ta beszédét, m a jd negyedórás im aisten tisz telet kö­
v e tk e zett az EVT im aterm ében. Ezen a p á p a , W il­
lebrands bíboros, to v áb b á B lake fő titk á r, M. M.
Thom as, az EVT K özponti B izottsága eln ö k e, P a u ­
line M. W ebb asszony és M eliton chalcedoni m e tro ­
polita, az EVT KB elnökhelyettesei olvastak a B ib­
liából és im ádkoztak.
B lake fő titk á rra l rövid, külön beszélgetést foly­
ta to tt a pápa. 100 000 dolláros csekket is á tad o tt
a fő titk á rn a k ; egy n év telen adakozó a V ilágtan ács­
n ak a lep rab eteg ek között végzett szolgálata cél­
ja ira k ü ld te ezt az adom ányt, elism eréséül az ed­
digi m u n k án ak .
A genfi utazás m egfigyelői a rra a fe lo ld h a ta t­
lan k ettősségre m u ta tn a k rá, am i a p áp a egy házi
szolgálata és világi h a ta lm a között — a m in ia tű r
V a tik án Á llam feje! — egyre m élyül a m i k o ru n k ­
ban. G enfben nem egyszer k ín osnak tű n t ez az
ellen tét K risztus alázatos ta n ítv á n y á n a k szavai és
— a feu dális hag y o m án y o k at őrző — állam fő m a­
g a ta rtá sa között. A legjobb szándék sem elegendő
193
ahhoz, hogy egy em b er eleget tu d jo n te n n i m in d­
k é t igénynek, az egyszerű p á sz to r-ta n ító és a fe u ­
dális u ralk o d ó ellenkező k ö vetelm ényeinek.
„A Mi n e v ü n k P é te r” cím, am ely et a n ag y b etű s
fejedelm i többes h a sz n á la ta m ég h an g sú ly o zo ttan
aláh ú zo tt, n em csak a p ro te stá n s h ivők szám ára
elfo g ad h atatlan . E z ú tta l nem a k a rju k idézni azt,
a m it a re fo rm á to ro k errő l írta k , am it a re fo rm á ­
to ri h itv alláso k errő l ta n íta n a k . Még azt sem is­
m ételjü k , am it húsz évvel ezelőtt B a rth K ároly
m o n d o tt errő l A m szterd am b an , ép pen az E gyhá­
zak V ilágtanácsa m eg alak u lása alk alm áv al. D e a rra
szükségesnek látszik rá m u ta tn i, am it leg ú ja b b a n
is egy a n g lik án és egy ró m ai k ato lik u s vezető teo­
lógus ír t a k érd éssel kapcsolatban.
H ugh M o n tefio re cam b rid g ei p rofeszor a Con­
cilium (ápr.) h a sá b ja in azt fejteg eti, hogy a p ápa
felfogása a te k in té ly rő l m eg re n d íti a b izalm at a
ró m ai ö k um enizm us irá n t. A zt a já n lja a p áp án ak ,
hogy m in d en év ben ta rtó z k o d jé k m ás-m ás egyház­
m egyében és m in t a püspök, vegyen részt egyház­
m egyéje m in d en n ap i életében, hogy m en n él több
egyszerű em ber, p a p és laik u s p ro b lém áiv al ju s­
son érintkezésbe. Id e je — ír ja to v á b b á — h o gy a
p áp a ex c a th e d ra je le n tse k i: „sok rég i ró m ai dön­
tés és n y ila tk o z a t id e jé t m ú lta, de a m ai h itta n i
n y ila tk o z a to k is csak tö k életlen , nem végleges és
nem világos m egközelítései le h e tn e k az igazság­
n a k ”.
S u en e n s belga b íb o ro s-érsek n ek az In fo rm atio n s
C atholiques In te rn a tio n a le s b a n m eg jelen t ta n u l­
m á n y a a tö b b i k ö zö tt a ró m ai k ú ria alap v ető re ­
fo rm já t követeli. A p áp ai n u n ciu so k diplom áciai
fu n k ció ja — írja — ham is alapon nyugszik. A po­
litik a i h atalo m szin tjén fo ly ta tn a k a p áp a nevé­
b en dialógust, a szegények h a n g já t azonban a n u n ­
ciusok n em h a lljá k . Sőt „sokszor ők fo jtjá k el ezt
a h ango t, m in t pl. L a tin -A m e rik á b an ”. A n u n c iu ­
so knak a rra a fu n k c ió já ra sincs szükség, hogy fel­
Hírek a római katolikus világból
OLA SZO RSZÁ G
„B olondok v ag y to k ! Ezek fajv éd ő elm életek !” Ez
a k ö zb ek iáltás z a v a rta m eg R óm a egyik tem p lo m á­
b a n a p réd ik áció t. A p ré d ik á to r „isten g y alázó n ak ”
bélyegezte a zsidó n épet. Ezzel m a g y a rá z ta J e r u ­
zsálem p u sztu lását, a szétszó ratást, a zsinagógák
felégetését, a náci k o n cen tráció s tá b o r o k a t; m in t az
isten i á to k gyüm ölcsét. F abrizio F abbrini n em tu d ­
ta m ag á t to v áb b tü rtő z te tn i, közbeszólásával tilta ­
kozott. „G yors v ita in d u lt m eg, am ely n ek so rán a
pap k é n y sz e rü lt elism ern i v ita p a rtn e re ig azát.”
Az ü g y ezzel nem z á ru lt le. A tem p lo m re k to ra
a tem p lo m a jtó b a állt és „ b e in d íto tta az állam g ép e­
zetet, hogy m eg b ü n tessék a tem p lo m re n d jé n e k
m e g za v a ró ját.” Íg y in d u lt m eg az az incidens, am i
sok z a jt v e rt egész Itáliáb an . A b ék eb író ság először
felm e n te tte F a b b rin it, m e rt „jogosan h á b o ro d o tt fel
a hom ilián, am i k ü lö n b en is ellen k ezett a zsidók és
a k ato lik u so k k ö zö tti k ap cso lat jelenlegi ta n b e li és
e tik ai egyházi ta n ítá sá v a l.”
A belü g y m in iszter azonban m eg sem m isítette ezt
194
üg y eletet g y a k o ro lja n ak az egyes országokban a
róm ai k ato lik u s egyházi vezetők felett. Ez a fel­
üg yelet „sokszor igen k étséges”. Egy nuncius napi
m u n k á ja „haso n lít a titk o s ügyn ö k ö k szolgálatá­
hoz”. A n u n ciu s eg y ú tta l h iv a ta lá n á l fogva m in t­
egy „a feljelen tg ető k lev élszekrénye”. Az egyház
jövője az egyes országokban azoktól az em b erek ­
től függ, a k ik e t a nu n ciu s a püspöki tisztség re ja ­
vasol. De a püspök szolgálata nem m e rü lh e t ki „a
n e g atív re n d ő r” szerepében.
Ism eretes, hogy S uenens n y ilatk o z ata világszerte
feltű n é st k e lte tt; szám os ország vezető kato lik u s
fo ly ó iratai is — n á lu n k a V igilia — á tv e tté k : Tisse­
ra n t bíb o ro s-d ék án n y ílt levélben m eg tá m ad ta érte
belga k o llégáját, több k u riá lis bíboros helyeslése
m ellett azt állíto tta, hogy a n y ila tk o za t „tisztelet­
len ü l rág alm azza” a K u ria ta g ja it, ezért a n y ila t­
kozat visszavonását követelte. S uenens fe n n ta r­
to tta állításait, am ely ek et a p áp a az ősszel ta rta n d ó
re n d k ív ü li püspök-szinódus elé szándékozik vinni.
O tt — a H e rd e r K orrespondenz szerin t — a ko n ­
zerv atív püspökök lesznek többségben.
T én y k én t el kell fog ad n u n k , hogy a róm ai egy­
ház in capite et m e m b ris m eg ú ju lá sá ra törekvő
róm ai k ato lik u s teológusok és egyházi vezetők sem
m en n ek el odáig, hogy a p ápai p rim á tu st k érd é­
sessé tennék. D e m á r az a tö rek v é sü k is nag y el­
len állásb a ütközik, hogy a p áp a i u d v a rta rtá s t m eg­
re fo rm á lják , a p á p á t elszigetelő h iv a ta lo k a t m eg­
szüntessék vagy átalak ítsák , a középkori cifra k ü l­
sőségeket egyszerűsítsék, a p ápai tró n u s, te stő r­
g á rd a stb. ellen tm o n d ásait kiküszöböljék. Ezek a
törek v ések term észetesen szám íth a tn a k az evangé­
lium i kereszty én ek ro konszenvére és tá m o g atá sá ra
is; am i m in d en esetre eléggé b o n yolult feladat.
A nnyi k é tsé g telen, hogy a katolicizm uson belül
az evangélium i és az ev angélium m al ellentétes
irán y za to k küzdelm ében nem leh e t szó sem leges­
ségről.
(KI)
az ítéletet. S zerin te a hom ilia ta rta lm a m egegyezik
az Írással, a trad íció v al és az egyház ta n h iv a ta lá ­
val. „Az egyház szerin te ta n ítja , hogy a zsidó nép
hűtlen ség e a szövetséghez m in d a n n a k a szerencsét­
lenségnek okozója, am it Mózes. Ezékiel, Ézsaiás és
m ás p ró fé tá k jövendölései ig azo ltak .”
Először a firenzei T estim onianze fo ly ó irat bélye­
gezte a b sz u rd n ak és leh etetlen n ek , hogy a közigaz­
g atási h ató ság ilyen érv ek a la p já n íté le te t hoz­
hasson. Pelegrino k ard in ális, Torino érseke m ég
élesebben e líté lte ezt az eljárást. „A dolog ab szu rd ­
n a k és gro teszk n ek tű n ik . . . V ajjo n a közhatalom
az, am ely teológiai szem pontokra alapozott íté letet
h o zh a t?” — kérd ezte az érsek.
V égül is olyan e re jű volt a m éltatlan k o d ás, hogy
a m ásodik tárg y alá so n F a b b rin i-t „a vallásos szer­
ta rtá s m eg zavarása m ia tt” elítélték. A k o m m en tá­
ro k n em k é rn e k az ilyen pártfogásból. K ülönösen
ak k o r nem , am ik o r „a hom ilia ebben az esetben
igazán h ű volt etim ológiai jelentéséhez, igazán be­
szélgetést je le n te tt.” (ICI 1969. jún.) (SIA)
 A protestáns és római katolikus párbeszéd előfeltételeiről*
A ró m ai k a to lik u s egyházzal az illúzióktól m e n ­
tes ö k u m en ik u s párbeszéd m e g k e rü lh e te tlen alap -
feltétele az, hogy kölcsönös n y íltság g al és őszin­
teséggel v együk szem ügyre teológiai g o ndolkodá­
su n k alap k érd éseit. A k ö zö ttü n k és Róm a között
m a is fen n álló felfogásbeli és m ag a ta rtá sb eli, azaz
elm életi és g y a k o rla ti eltérések, különbözőségek és
ellen tétek gyökeréig kell v isszan y ú ln u n k , h a azt
a k a rju k , hogy rem énységgel b iztató párb eszédet
kezdhessü n k egym ással.
E bben a vállalk o zásb an a teológiai gondolkodás
alfá já v a l: a prin cíp iu m -kérd éssel ke ll k e zd e n ü n k ,
m e rt a ró m ai egyházzal szem ben m a is m eglevő v a­
lam en n y i v itás k é rd é sü n k alap p ro b lé m á ja a p rin ­
cíp iu m -k érd ésb en gyökerezik. A zt k ell te h á t m in ­
den ek elő tt tisztázn u n k , hogy m ily e n alapállásból
kiin d u lva és m ily e n fo rrásból m e rítv e m o n d ju k azt,
a m it m o n d u n k , vagyis m ilyen alap elv ek a lap já n
végezzük teológiai tev ék en y ség ü n k et. Sem m i re ­
m énységet nem láto k olyan ö k u m en ik u s p árb eszéd­
re, am ely elvi-teológiai k érd ések m egbeszélését cé­
lozza anélkül, hogy előbb ezt az alap v ető en döntő
jelen tő ség ű k é rd é st: a p rin cíp iu m k érd ését tisztáz­
n á n k egym ás között. H a teológiai m u n k á t fo ly ta­
tu n k , és en n ek a m u n k á n a k az ered m én y eit öku­
m en ik u s p árb eszéd b en egym ással is m eg a k a rju k
tárg y a ln i az egység keresésén ek óhajával, ak k o r
kölcsönösen tisz tá b a n kell le n n ü n k azzal, hogy m e­
ly ik ü n k m ily en alap o n végzi teológiai m u n k á já t és
m ilyen fo rrásb ó l m e rítv e é rte el azokat az eredm é­
nyeket, am ely eket a p árb eszéd b en s a já t teológiai
felfo g ásak én t a k a r érvényesíteni. E zért te k in te m a
becsületes, az illúzióm entes, a n y ílt és őszinte p á r­
beszéd elen g ed h etetlen alap feltételén ek azt, hogy
egym ás teológiai gon d o lk o d ását illetően legyünk
tisztáb an a princíp iu m -k érd éssel.
R efo rm á to ri felfog á s a teológiai p rin cíp iu m ró l
R efo rm áto ri felfogás szerin t a teológiában a p rin ­
cípium k ettő s ta g o z a tú 1: p rin cip iu m essendi és p rin ­
cip iu m cognoscendi. Ez u tó b b i alapelv, vagyis a
m egism erés alapelve szin tén k e ttő s ta g o z a tú : p rin ­
cip iu m cognoscendi e x te rn u m és p rin cip iu m cog­
noscendi in tern u m .
A p rin cip iu m essendi b árm ely ik k ereszty én egy­
ház teo ló g iájáb an m ag átó l értető d ő en n em leh et
más, m in t a teljes S zen th áro m ság -eg y -ö rö k -igaz Is­
ten. Úgy gondolom , hogy ebb en nincs és nem is le­
h e t e ltérés v agy különbözőség k ö ztü n k és róm ai
kato lik u s te stv é re in k között. A teológia alapelve,
alap feltétele és alaplehetősége, az Iste n rő l szóló
egyházi bizonyságtétel, a k ereszty én beszéd le h e t­
ségesítő a lap feltétele: az Isten létezéséről az Isten
valóságáról, az Isten szem élyes lényéről, az Isten
b e n n ü n k e t m egszólító k egyelm éről való m eggyőző­
dés. Úgy gondolom — és ezt szeretn ém öröm m el
hangsúlyozni — hogy ebb en a k érd ésb en nincs és
nem is le h e t e lle n té t v agy v ita a S zen th árom ság
Iste n t hivő és valló k e reszty én eg y házak között.
M ás azonban a helyzet, m ih ely t a p rin cip iu m
cognoscendi, a m egism erés alapelve te rü le té re lé­
pün k , és azt vesszük v izsgálat alá. R efo rm áto ri fel­
* A re f o rm á tu s e g y h á z ak b a la to n fü re d i k o n z u ltá c ió ­
já n ta r to t t előadás.
fogás szerin t a p rin cip iu m cognoscendi ex tern u m ,
vagyis a teológiai m egism erés külső alapelve: az
isteni kijelentés, revelatio divina, am in t ez a S zent­
írásb a n a d a tik szám unkra, te h á t voltak ép p en a
S zentírás, a scriptura sacra. Az a lehetőség és az a
tény, hogy az egyházban Isten rő l kereszty én beszéd
hang o zh at és hangzik, vagyis hogy Isten rő l szóló
ta n ítá s t és tu d o m á n y t a d h a t az egyház, te h á t leh et
és v an is teológia az egyházban, csak azon az ala­
pon tö rté n h e tik , hogy Isten k ije le n te tte m agát, és
szám u n k ra a S zen tírásb an hangzó Igéjében ú jra
m eg ú jra k ije len ti m agát. Iste n t m egism erni és ró ­
la bizonyságot te n n i, róla ta n íta n i, azaz teológiát
m ű velni sem m iféle m ás fo rrásb ó l és sem m iféle m ás
alapon nem lehet, csak az ő kijelentéséből, csak az
ő önközlése alap ján . Isten ugy an is nem elvont elv,
h an e m élő és szem élyes valóság, az élő és szem é­
lyes valóság pedig csak ö n feltá ru lá sa a la p já n is­
m erh ető meg. Isten n ek ez az ö n fe ltáru lása a K ije­
lentés. A teológia szám ára te h á t a princip iu m cog­
noscendi e x te rn u m Isten n e k a S zen tírásb an hangzó
kijelentése.
A p rin cip iu m cognoscendi in te rn u m , vagyis a
teológiai m egism erés belső alapelve: a Szentlélek
belső bizonyságtétele, te stim o n iu m S p iritu s Sancti
in te rn u m . Azt je le n ti ez, hogy Isten n ek a S zent­
írásb an hangzó k ijelen tése a Szentlélek által tö r­
tén ik és a S zentlélek á lta l é b reszte tt h it a k tu sá b a n
fogható fel és é rth e tő meg. M ert am in t egyedül Is­
te n ta n ú sk o d h a tik ö n m agáról k ijelen téséb en , úgy
ez a kijelen tés sem ta lá l h ite lre addig az e m b er szí­
vében, m íg a Szentlélek benső bizonyságtétele m eg
nem pecsételi. U gyanazon S zentléleknek kell te h á t
a m i szívünkbe is beh ato ln ia, )A ki a p ró fé tá k szája
által szólt, hogy m eggyőzzön b e n n ü n k e t: ők híven
a d tá k elő, am it Iste n re á ju k bízott.2 I tt te h á t a
Szentléleknek önm ag áb an összefüggő és benső egy­
ségben folyó m űködéséről v a n szó: Isten u g y an azt
a S zentleiket ad ja kijelen tése m egism eréséhez, a k i­
nek ere je és m űködése á lta l k ijele n tését adta. A ki­
ket a Szentlélek így bensőleg m egvilágosít és m eg­
ta n ít, csak azok ju th a tn a k el a rra a bizonyosságra,
hogy a S zentírás autopistos, azaz önm ag áb an h i­
teles.3
B ár a teológiai m egism erés p rin c íp iu m á n a k e
h árm as tag o zata egym ástól m egkülönböztetendő,
de egym ástól sem m iképpen el nem választható.
M indhárom tagozat e lv á laszth atatlan belső egysé­
gének a la p ja a S zenthárom ság Isten szabadon m u n ­
kálkodó kegyelm e.
A Szen tírá s teológiai jelen tő ség én ek kérdése
E m lítettem m ár, hogy a prin cip iu m essendi vagy
ex isten d i k érdésében teológiai gondolkodásunk és
felfogásunk te rü le té n nincsenek v itá in k és ellen­
té te in k a róm ai egyházzal. Á m nyom ban k iü tk ö z­
nek az eltérések és ellentétek, m ihelyt a p rin ci­
p iu m cognoscendi k érd éseit és p ro b le m a tik á já t
vesszük tá rg y a lá s alá. K ülönösen is élesek és szem ­
b etű n ő k a különbségek és ellen tétek ezen a te rü le ­
ten a Szen tírá s teológiai jelen tő ség én ek kérdésé­
ben. Az öku m en ik u s párbeszéd so rán m in d já rt a
kezdetnél, m in d en m ás vitás k érd é sü n k e t függő­
ben és figyelm en k ív ü l hagyva, e rre az alapvetően
döntő jelentőségű k érd ésre kell összpontosítani fi­
g y elm ü n k et és érdek lő d ésü n k et, m e rt m in d en m ás
195
 k o n tro v e rz k é rd é sü n k és p ro b lé m á n k e k érd ésb en
való eltérésü n k b ő l és elle n té tü n k b ő l ered m agától
értető d ő term észetességgel és szükségszerűséggel.
D iversus és k o n tro v erz felfo g ásu n k és ebből eredő
állásp o n tu n k gyökere, fo rrá sa , p u n c tu m saliens-e
eb ben a k é rd ésb en v a n a reform áció n a p ja itó l m ind
m áig. H a eb b en a k érd ésb en közös m eg értésre és
eg y eté rté sre tu d u n k ju tn i egym ással, tö b b i vitás
k érd ésein k tisztázásához m á r rem énységgel köze­
líth e tü n k . Á m h a ebb en a g y ö k érk érd ésb en több
m in t n égy évszázad m ed d ő n ek b izo n y u lt teológiai
eszm ecseréi és v itá i u tá n m a sem tu d u n k egyesség­
re ju tn i, ak k o r a kölcsönös szeretet és tiszteletad ás
kötelező őszinteségével és n y íltság áv al m eg kell
m ond an u n k , hogy az una sa n cta ecclesia catholica
Jézus K risz tu sb a n m á r v aló ság k én t létező egységét
nem egy m in d en áro n e rő lte te tt teológiai, litu rg iai
és egyház-szervezeti k o n fo rm izm u sra való tö re k ­
vésben és te á trá lis jellegű egyesülésekben k ell lá t­
h ató v á és érzék elh ető v é te n n ü n k , h an e m az em be­
riesség k ö v etelm én y ein ek is m egfelelő kölcsönös
szeretet és m egbecsülés szellem ében közösen vég­
zendő p éldás szolgálatokban, am elyek az em beri
halad ás, a h u m a n itá s m egvaló sítása és érv én y esí­
tése é rd ek éb en állnak.
A k ö v etkezőkben te h á t teológiai g o n d olkodásunk
gy ö k érk érd ését vesszük elem ző v izsgálat alá oly
m ódon, hogy először a ró m ai k ato lik u s egyház h i­
vatalo s á llá sp o n tjá t te k in tjü k át, am in t az a T ri­
d e n ti Z sin at h a tá ro z a ta ib a n és e h a tá ro z a to k a t tü k ­
röző teológiai fe jte g e té sek b e n e lő ttü n k áll. M ajd a
M ásodik V a tik á n i Z sin ato n k ia la k u lt állásfo g lalást
vizsgálju k m eg a S zen tírás teológiai jelen tő ségére
vonatkozóan. Ez elem zések so rán a refo rm áció „So­
la S crip tu ra ” alapelvével k ap cso latb an a re fo rm á ­
tu s refo rm áció b ib lik u s és h itv alláso s ig eta n á n a k
alap v o n ásait és azokban k ife je z e tt m eggyőződésün­
k e t a d ju k elő. V égül a re fo rm á tu s és ró m ai k a to ­
likus ö k u m en ik u s p árbeszéd lehetőségeit és k ilá tá ­
sa it p ró b á lju k m érlegelni, különös te k in te tte l a
p ra k tik u s ö k u m en izm u sb an m eg v aló sítandó
e g y ü ttm ű k ö d ésre, m elynek so rán e g y a rá n t k ö tele­
sek v a g y u n k k e re sn i és m u n k á ln i az egységnek az
életb en és m u n k á b a n tö rté n ő k ifejezését az em ­
b e ré rt v ég zett szolgálat te rü le té n , a szekularizáció
és a ra d ik á lis változások fo ly a m a tá b a n élő, m eg­
osztott és m égis egységre vágyakozó m ai v ilág unk
oly sokszor b o n y o lu lt és ellen tm o n d áso k k al te rh e lt
viszonyai között.
A Szen tírá s értelm ezése a T rid e n ti Z sinaton
A T rid e n ti Z sin at a S zen tírásró l szóló ta n t a ne­
g y ed ik ü lésb en v e tte tá rg y a lá s alá, m ely n ek során
egy d o g m atik ai és d isciplináris d e k ré tu m b a n h a tá ­
ro zo tt a kérdésb en . A D ecretu m de canonicis scrip­
tu ris h a tá ro z a tá b a n m in d e n e k e lő tt leszögezi a Zsi­
n a t, hogy a k ereszty én igazság és ta n azo kban az
íro tt k ö n y v ek b en és íra tla n h ag y o m án y o k b an van
összefoglalva, am ely ek az apostolok ú tjá n m ag á­
n a k K risztu sn ak szájából, v agy pedig m ag u k tó l az
apostoloktól a S zentlélek d ik tá lá sa fo ly tá n m in tegy
kézről k ézre ad v a ju to tta k el hozzánk (H anc v e ri­
ta te m et disciplinam co n tin eri in lib ris scrip tis et
sine scripto tra d itio n ib u s, q u a e ab ipsius C h risti
ore apostolis acceptae a u t ab ipsis ap o sto lis sp iritu
sancto d ic ta n te q u asi p e r m an u s tra d ita e ad nos
u sq u e p e rv e n e ru n t4.) E d e k ré tu m b a n k in y ilv á n ítja
a Z sin at azt is, hogy u g y an azo n k eg y elettel és tisz­
te le tte l fo g ad ja el és tiszteli ú g y az Ó-, m in t az Ú j­
196
te sta m e n tu m összes k önyveit, m ivel m in d k ettő n ek
Isten a szerzője, v a lam in t a hag y o m án y o k at is,
m in d a h itre, m ind az erkölcsre vonatkozókat, am e­
lyek szóbeli közlés ú tjá n K risztustól, vagy a S zen t­
lélek d ik tá lása fo ly tán keletk eztek és ő riz tettek
m eg az eg yházban5.
A Z sinaton te h á t elérte célját az a törekvés,
am ely a S zen tírás és a hagyom ányok tek in tély e
egyenlőségének elism ertetésére irá n y u lt. Ezek u tá n
szó sem le h e te tt arról, hogy a h ag y o m án y a S zent­
írá s zsin ó rm érték e a la tt k e rü ljö n vizsgálat alá.
S zentnek és k an o n ik u sn ak je le n te tte ki a Zsinat
m indazokat a könyveket, am ely ek et a V ulgata ta r ­
talm az, te h á t az ó testam en tu m i a p o k rif ira to k a t is,
és k im ondta, hogy aki ezeket sérte tlen ü l, m inden
részükkel e g y ü tt (integri cum om nibus suis p a rti­
bus) szentnek és k a n o n ik u sn a k el n em fogadja,
áto k alá esik.
Jelen tő s h a tá ro z a to t h o zott a Z sinat a S zentírás
m ag yarázása kérdésében, am ikor is k im o n d o tta:
egyedül az egyházat illeti m eg a jog, hogy a S zent­
írá st m agyarázza és a n n a k igazi é rte lm é t m eg h atá­
rozza. Az egyház írá sm a g y a rá z a tá t elfogadni és azt
h itelesnek te k in ten i, m in d en eg y h áztag n ak köteles­
sége. T ilalm as te h á t m in d en olyan írásm ag y arázat,
am ely ellenkezik az egyházéval vag y az aty á k egy­
a k a ra tú közm egegyezésével6.
F ö ltette a k o ro n á t a Z sinat e nag y jelentőségű
d e k ré tu m á ra azzal, hogy a V u lg a tát a u te n tik u sn a k
n y ilv án íto tta és kim ondta, hogy nyilvános előadá­
sokon, disputációkon, p réd ik áció k b an és m ag y a rá ­
zatokban, egyszóval: egyházi és tudom ányos dol­
go kban hiteles szövegként tek intendő.
A T rid e n ti Z sinat ezzel a h a tá ro z a tta l a k a rta el­
lensúlyozni a reform áció eg y h ázain ak győzedelm es
S z e n tírá sta n á t és a Sola Scrip tu ra teológiai alap ­
elvét. H ogy ez a tö rekvés m en n y ib en sik erü lt, és
m en n y ib en nem , arró l az elm ú lt évszázadok eg yhá­
zi esem ényei te sz n ek bizonyságot. F ü g g etlen ü l a t­
tól, hogy ki hogyan érték eli ezt a bizonyságtételt,
tisztán te o ló g ia-tö rtén eti szem pontból is r á kell vi­
lá g íta n u n k a rra a tén y re, hogy b á r a Z sinat a re ­
form áció egyedüli zsin ó rm érték én ek , a S zen tírás­
n ak ünnepélyes és teljes elism erését k ív á n ta p ro k ­
lam álni, e zsin ó rm érték és n o rm a te k in té ly é t és
jelentőségét h á ro m jelentős po n to n m égis súlyosan
m egcsorbította. Először is azzal, hogy a S zentírás
m ellé, m in t vele teljesen e g y e n érték ű és egyenlő te ­
k in té ly ű h itfo rrá s t o d a állíto tta a h agyom ányt. M á­
sodszor: a V u lg atát a u te n tik u s szövegnek n y ilv á n í­
to tta és a n n a k m inden kön y v ét k a n o n ik u sn a k je­
le n te tte ki. És h a rm ad szo r: az egyház írá sm ag y a ­
ráz ását je le n te tte k i egyedül h iteles és jogos írá s­
m ag y aráz atn a k . Az ily m ódon m egcsonkított no rm a
nagyon is b iz o n y tala n és b á rk i á lta l kön n y en
h a jlíth a tó v alam i lett, a rra viszont nagyon alk a l­
m asn ak látszott, hogy álta la a ró m ai k ato lik u s teo­
lógia S zen tírás-szerűségének lá tsz a tá t lehessen k e l­
te n i és az egyházi ta n t úg y lehessen feltü n te tn i,
m in t K risztu s és az apostolok ta n ítá sá v a l egyezőt.
A T rid e n ti Z sinat u tá n a ró m ai k ato lik u s h ittu ­
dósok szinte teljes egyöntetűséggel abból a felte­
vésből in d u lta k ki, hogy a S zen tírás m in t h itfo rrá s,
csak viszonylagos; szükségképpen rászo ru l a h a ­
gy o m án n y al és az egyházi ta n ítá ssa l való kiegészí­
tésre, s így a fejteg etések so rán az a tö rek v és ve­
zeti őket, hogy a S zen tírás te k in té ly é t aláren d eljék
az egyházi te k in té ly n e k 7. Ez az apriorizm us, m ely
a k a to lik u s h ittu d ó so k fejte g eté seit és azok e re d ­
m én y ét is előre befolyásolja, u g y a n a k k o r azonban
an n ak teológiai é rté k é t is eleve m eghatározza, fél­
 re é rth e te tle n világossággal ju t k ifejezésre a kiváló
m a g y a r ró m ai k ato lik u s d ogm atikus, S c h ü tz A n tal
n ag y m űvében, m ely b en a h iv atalo s ró m ai felfogás
és egyházi ta n su m m ázo tt k ife jté sé t a d ja elő8.
E felfogás szerin t a S zen tírás a k in y ilatk o z ta tás
kódexe, Iste n n e k az em beriséghez in té z e tt szava,
s re n d e lte té se ugyanaz, m in t a k in y ila tk o z tatásé ál­
ta lá b a n : az em beriség et Istenközösségre vezetni.
E bből a szem pontból te k in tv e a S zen tírás kegyelem
eszköze.
M int a k in y ila tk o z ta tá s k ó dexét, a S zen tírást Is­
te n 1. az eg y h ázra bízta m in t an y ag i h itfo rrá st,
hogy h itelesen értelm ezze és belőle m e rítse a k in y i­
la tk o z ta tá s ta n ítá sa it. — 2. A d v a v a n a S zentírás
a h ittu d ó so k szám ára, hogy b e le h a to lja n ak é rte l­
m ébe, s ezáltal az egyház hiteles értelm ezéseit elő­
készítsék, illetőleg tu d o m án y o san igazolják, a
hiányzó h iteles értelm ezést p ó to lják . — 3. A S zen t­
írá s m in t Iste n íro tt szava, a h itn e k is eszköze, és
m in t ilyen, m in d en em b ern ek v an szánva, fő k én t a
h ívőknek. M inthogy azonban egyfelől az írás olva­
sása n em szükséges az üdvösségre, sőt m ég az in ­
tenzív h ité le tre sem, m ásfelől id ő n k én t és h ely e n ­
k é n t veszedelm essé is v á lh a tik , indokolt, hogy az
egyház a m in d en k o ri hely zetek h ez alk alm azo tt
m egszorításokat tesz a S zen tírás o lv asását illető­
leg.9
A S zen tírás m in t h itfo rrá s m ellett, tőle független
és vele egyenlő ra n g ú h itfo rrá s k é n t áll a hagyo­
m ány. Ez h itté te l k ü lönösen a p ro te stan tiz m u s
„Sola S c rip tu ra ” elvével szem ben10. A p ro te stá n so k ­
k al szem ben, ak ik h angsúlyozzák a S zen tírás elég­
séges v o ltát, v ilágosságát és h aték o n y ság át, nem
egy k a to lik u s h ittu d ó s a h ag y o m án y t, h a nem is
kizárólagos, de kiv áló b b h itfo rrá s n a k ta rto tta , és
az e m líte tt h á ro m kiváló ság o t a S zen tírással szem ­
b en a h a g y o m án y n ak tu la jd o n íto tta . A T rid en ti
Z sinat azo n b an a S z e n tírá st és a h ag y o m á n y t a k i­
n y ila tk o z ta tá s egyenlő ra n g ú k é t fo rrá sá n a k m inő­
síti, és előírja, hogy egy fo rm a k eg y elettel és tiszte­
le tte l kell övezni m in d k e ttő t11.
Az elégségesség szem pontjából a S zen tírás is, a
h ag y o m án y is k ü lö n -k ü lö n elégséges h itfo rrá s ab ­
b a n az értelem b en , hogy ta rta lm a z za azt a k in y i­
la tk o z ta tá st, m elyet Iste n á lta lu k el a k a rt ju tta tn i
az em beriséghez. T eh át m in d k e ttő viszonylag elég­
séges. A bszolút érte le m b e n egyik sem teljes. A zon­
b a n n em elégséges sem a S zentírás, sem a hagyo­
m ány, h a elv o n atk o zu n k a ta n ító egyház te k in té ­
lyétől. Az egyház élő ta n ítá sa n élk ü l az Írá s is,
a h ag y o m án y is h o lt b etű , m ely csak esetleg tu d
egy-egy e m b er szám ára élő h it k elteg ető je lenni,
elvben és általán o sság b an azonban n e m 12.
U gyanez a h e ly ze t a világosság te k in te té b e n is.
M ag áb an véve m in d eg y ik h itfo rrá s viszonylag
elég világos, abszolút fo k b a n és az élő egyházi ta ­
n ító tev ék en y ség tő l elv o n atk o ztatv a azonban egyik
sem az13.
Ép p en íg y h a téko n ysá g te k in te té b e n : m in d k é t
fo rrá s h a té k o n y a m ag a nem ében. A zonban sem a
S zentírás, sem a h ag y o m án y eg y m ag áb an nem a n y ­
n y ira h aték o n y , hogy a m ag a erejéből, a lényegé­
b en a d o tt h aték o n y ság i m ód szerin t h itre tu d jo n
vezetni. A h it u g y an is h allásb ó l vagyon, a hallás
pedig Iste n Igéjéből, m elyet Isten a ta n ító egy­
h á z ra b íz o tt14.
S chütz A n ta l fe n t ism e rte te tt fejteg etéseib en fél­
re ism e rh e te tlen ü l o tt él és o tt h a t a ró m ai k ato lik u s
eg yházban és teo ló g iáb an álta lá n o sa n u ralk o d ó tö ­
rekvés, m ely n ek az a célja, hogy a S zen tírás és az
egyházi h ag y o m án y te k in té ly é n e k egyenlőségét, a
k ettő egym ásra u ta ltsá g á t k im u tassa és ezzel elm é­
letileg is igazolja a zt a gya ko rla tb a n m á r uralkodó
elvet, m e ly sze rin t a Szen tírá s ú g y is m in t h itfo r­
rás, ú g y is m in t szabályozó norm a, rászorul a ha­
g yo m ánnyal és a tanító egyház te k in té ly é v e l való
kiegészítésre és tám ogatásra.
Ez a tö rekvés nem ta g a d ja u g y a n a S zen tírás te­
k in tély ét, csak m eg k erü li azt, m iközben a S zent­
írá st kiegészítő és m agyarázó hagyom ány fontos­
ságát hangsúlyozza, s a k e ttő fele tt a ta n ító egy­
ház te k in tély é n ek felsőbbségét h ird e ti és alkalm az­
za, így a k a rv á n illu zó rik u ssá te n n i a p ro te sta n ­
tizm us Sola Scrip tu ra elvét.
A reform áció „Sola S crip tu ra ” elve
V ilágosan és h a tá ro z o tta n m eg kell m ondanunk,
hogy a re fo rm á tu s egyház a m ú ltb an sem tu d o tt
és m a sem tu d e g y e térten i azzal a szen tírástan n al,
am elyet a T rid e n ti Z sinat alkotott, s am elyet az
I. V atik án i Z sinat is v á lto za tla n u l m eg erő sített
m in t a róm ai k ato lik u s egyház hiv atalo s és elkö­
telezően au te n tik u s ta n ítá sát.
K ülönösen h áro m sa rk a lato s p o n tra kell rá m u ­
ta tn u n k , am elyek m egítélésünk szerin t a S zen tírás­
ról szóló ta n ítá s és ezzel a S zen tírás teológiai é rté ­
kelése és jelentősége kérd éséb en a legfőbb ütköző­
p o n tja i a re fo rm á tu s és a róm ai k ato lik u s teológiai
gondolkodásnak. E h á ro m sark a la to s p o n t a k ö v et­
kező: 1. A S zen tírá s autopistiája. — 2. A S ze n tlé le k
belső bizonyságtétele. 3. A Szentírás, a h a g yom ány
és az egyház eg ym áshoz való viszo n yá n a k kérdése.
M inden fé lre é rtést kizáró m ódon szeretnénk
hangsúlyozni, hogy a S zentírás tek in té ly én e k k é r­
désében a ró m ai k a to lik u s és a re fo rm á tu s felfogás
között az alapvető különbség és ellen tét n e m e te­
k in té ly elism erésében, v a g y el n em ism erésében je ­
le n tk e zik , h a n em e te k in té ly elism erésén ek alap­
jában és a te k in té ly alkalm azásának és é rvén yesí­
tésé n e k m é rté k é b e n és m ódjában. M íg ug y an is a
ró m ai k ato lik u s felfogás szerin t a S zen tírás te k in ­
télyének és e te k in té ly elism erésének a la p ja az egy­
ház tek in tély e, addig a re fo rm á tu s felfogás szerint
e te k in té ly egyedüli a lap ja m aga a S zentírás, illetve
a S zentiéleknek a S zen tírással egybehangzó bi­
zonyságtétele, m elynek k ö v etkeztében az egyes h i­
vő is, m eg a h ivők közössége, az egyház is, köz­
v etlen ü l m agából a S zentírásból k a p h a t bizonysá­
got és bizonyosságot arról, hogy a S zen tírás auto ­
pistos, azaz önm ag áb an hiteles.
A hhoz, hogy erre a bizonyosságra e lju th asso n és
addig, am íg e rre a bizonyosságra valóban el is ju t
az egyes hivő, kétség telen ü l nag y jelen tő ség ű té ­
nyező az egyház ú tm u ta tó és bizonyságtevő szol­
gálata. Á m ez a szolgálat legfeljebb csak m o tiv u m
credibilitatis lehet, de sem m i e se tre sem le h e t fu n ­
d a m e n tu m fidei, a h it, jelen esetben a S zen tírás is­
te n i tek in tély éb e v e te tt h it alapja. M ár pedig a hit
m o tív u m a és a hit alapja k ö zö tt igen na g y a k ü ­
lönbség! H a v alóban az egyház, vagy pedig az egy­
ház tek in té ly e volna a végső és biztos alap, am ié rt
és am inek a la p já n a hivő a S ze n tírásn ak hisz, ak ­
k o r az egyház volna autopistos, és nem a S zentírás.
A k érd és te h á t egészen egyszerűen ez: V a g y van
a S zen tírá sn a k önbizonysága, eredetére, lényegére,
jellegére és te k in té ly é re vo n a tko zó világos és hatá­
ro zo tt tanítása, va g y pedig nincsen. H a v a n a
S ze n tírásn ak ilyen önbizonysága, a k k o r az egyház­
n a k is, m eg b enne az egyes hív ő n ek is csak az le­
h e t a felad ata, hogy ezt a bizo n y ság tételt alázato­
197
 san és engedelm esen elfo g ad ja és m egvallja. Ha
pedig nincsen ilyen önbizonysága a S zen tírásn ak ,
ak k o r az egyház e rre vonatkozó és ilyen é rte lm ű
dogm ája és az eg yházban az egyes h ív ő k n ek és
h ittu d ó so k n a k legragyogóbb elm élete is csak il­
lúzió vag y hipotézis.
A refo rm á tu s eg yh á z a S zen tírá sb a n hangzó Ige
tanítása alapján vallja, hogy a S ze n tírá sn a k va n
világos és h a tá ro zo tt önbizonysága, ezért a szóban
forgó kérdés leg itim és hiteles m egoldása m agá­
ban a S zen tírá sb a n adva va n . Az egyház csupán
felism erh eti és elism erh eti azt, am i a S zen tírásb an
van, de sem m ik ép p en sem h o z h a tja lé tre azt, am i
nincs benne. A z egyház a S z e n tírá sn a k sohasem ad ­
hat, kölcsönözhet v ag y tu la jd o n íth a t isten i te k in ­
télyt, csu p án felism erh eti, elism erh eti és m egvall­
h a tja , hogy a S z e n tírá sn a k isten i te k in té ly e van.
I tt u g y an az a p ro b lém a áll e lő ttü n k , m in t a k a ­
nonicitás kérdésénél. A teljes S zen tírást k án o n n á és
b e n n e az egyes k ö n y v e k e t k an o n ik u ssá n em az egy­
ház teszi. Az egyház csak felism eri és m eg v allja
a kan o n icitás té n y é t és valóságát. A b ib liai k ö n y ­
vek, és pedig csak e k ö n y v ek k an o n izálásán ak
a la p ja m in d en egyh ázp o litik ai és teológiai m o tív u ­
m on tú l, fe lté tle n isten i alap volt, m elynél fogva
ezek a k ö n y v ek a k k o r is k a n o n ik u sa k v o ln án ak , h a
tö rté n e te se n senki sem ism erte volna fel k an o n ici­
tá su k té n y é t és valóságát. V iszont egy n e m -k an o n i­
k u s k ö n y v et egy etlen egyházi h a tá ro z a t v ag y re n ­
delkezés sem te h e tn e k an o n ik u ssá, am in t ezt K o­
m á ro m i C sipkés G yö rg y m eggyőző szem léletes­
séggel k ifejezte: „Az ap o k rifu so k n em S zentírás,
nem B iblia könyvei, h a n e m csak külső em b eri írá ­
sok, m elyek h a a B iblia közé n y o m ta tta tn a k és k ö t­
te tte tn e k is, de azzal szen tírássá n em lösznek”16.
N em tu d ju k elfogadni, m e rt nem te k in th e tjü k
m eggyőzőnek azt az érv elést sem, am ellyel a ró ­
m ai k ato lik u s teológia m űvelői a Szentlélek belső
bizonyság tételérő l szóló p ro te stá n s ta n ítá s t igyekez­
nek cáfolni. Ezt a ta n ítá st n em a p ro te stá n s teoló­
gusok ta lá ltá k ki, és táv o lró l sem az é rt fe jte tté k k i
ta n ren d sz e rü k b en , hogy ezzel egy ún. a sy lu m igno­
rantiae lé tre h o z á sát teg y ék lehetővé. Ez a ta n ítá s
m ag án ak a S z e n tírá sn a k a ta n ítá sa . Mi az é rt hisz­
szük és v a llju k ezt a ta n t, m e rt a S zen tírás ta n ítja .
E nnek a té n y n e k a v aló ság át és ig azságát pedig
sem m ikép p en sem te h e ti e lő ttü n k kétségessé az
olyan érvelés, m ely azt állítja, hogy „a nem L u th e r
vagy K á lv in elő írása szerin t gondolkodó b ib liao lv a­
só nem érzi a Szentlélek ta n ú s á g á t”16. N em teh eti
kétségessé m á r csak azért sem, m e rt egy té n y és
valóság szu b jek tív m eg ta p a sz ta lásá n a k h iá n y a
sem m i esetre sem le h e t döntő e té n y és valóság ob­
je k tív létezésének k érd éséb en . M eglévő té n y e k v a ­
lóságát sohasem le h e t tag ad n i azon az alapon, hogy
egyesek n em érzik, v a g y nem ta p a sz ta ljá k e tén y ek
valóságát. H a ez nem így volna, ak k o r igen sok
valóság létezését kétség b e leh etn e vonni. A kkor
leh etn e pl. azt is m ondani, hogy nincs fény, m e rt
sokan nem lá tn a k , és nincs hang, hiszen sokan nem
hallanak .
E g y éb k én t pedig, h a elvi k érd ések eldöntésénél
az egyéni ta p a sz ta lá st is fig y elem b e leh etn e venni,
ak k o r ép p en a S zentlélek belső bizo n y ság tételén ek
kérd éséb en n e k ü n k p ro te stá n so k n a k eggyel több
döntő é rv ü n k is lenne, m e rt ak k o r ezen az alapon
így is b iz o n y íth a tn á n k : Mi S zen tírással a k ezü n k ­
b en érezzük és ta p a sz ta lju k a Szentlélek belső b i­
zonyságtételét, te h á t nem csak a S zen tírás világos
és fé lre é rth e te tle n ta n ítá sa a lap ján , h an em egyéni
h itta p a sz ta lá su n k a la p já n is á llíth a tju k azt, hogy a
198
Szentlélek aján d é k a, am it K risztus a b enne h ívők­
nek olyan világosan m egígért, sem m iképpen sem
szo rítkozhatik csak a zsin atra, vagy éppen egyet­
len em bernek, a p á p á n a k a szem élyére. Sem m i
a la p ja sincs különösen an n ak , hogy a Já n o s 14:17
íg éretét leszűkítsük, elválasszuk az egyszerű k e­
reszty én hivők m illióitól.
A róm ai k ato lik u s egyház azt is ta n ítja , hogy „az
egyház élő ta n ítá sa n élk ü l az Írás h o lt b etű, m ely
csak esetleg tu d egy-egy em ber szám ára élő h it
k eltegetője lenni, elvben és általán o sság b an azon­
b an n e m ”17.
Mi ezt a g o ndolatot ebben az értelem b en v a llju k :
A Szentlélek belső bizonyságtétele nélk ü l az Írás
h olt betű, s m in t ilyen, sohasem tu d élő h it k elte­
gető je lenni. De ahol az Írás b e tű in és szavain á t
m egszólal a S zentlélek belső b iz o n y s á g té te le , o tt az
Írás m indig élő h it k eltegetője lehet. V agy ponto­
sa b b a n : a S zen tírással e g y ü tt m űködő Szentlélek
belső bizonyságtétele nyom án m indig élő h it jön
létre ! A zt persze a p ro te stá n s teológia sohasem ta ­
n íto tta , és m a sem ta n ítja , hogy a S zentlélek belső
bizonyságtételét csak L u th e r vagy K álvin előírá­
sa szerin t gondolkodó bibliaolvasók érezhetik. A
p ro testán s teológia ennek éppen az ellenkezőjét
m ondja, azt nevezetesen, hogy a S ze n tlé le k bel­
ső b izo n ysá g tételét m in d e n bibliaolvasó m eg élh e ti
és érezheti, ha a S ze n tlé le k valójában jelen van
és m ű k ö d ik . A S zentlélek m u n k á ja sohasem volt és
sohasem lesz odak ö tv e L u th e r vagy K álvin elő­
írásához, de egyetlen m ás em b er előírásához sem.
M ert a S zentlélek szuverén Ú r! E zért lehetséges
az, hogy egyes „ lu th e rá n u so k ” és „ k á lv in istá k ”
a n n y it sem tu d n a k a Szentlélek belső bizonyság­
tételéről, m in t az olyan katolikusok, ak ik ezt eset­
leg ta g a d já k ugyan, de a szuverén m ódon m u n k ál­
kodó S zentlélek a já n d é k a k é n t m égis m eg ta p aszta l­
ják.
Mi hisszük és v allju k , hogy a S ze n tírás-k é rd és­
ben is egyedül a S zen tírás a m érté k ad ó n o rm a! A
S z en tírásb a n hangzó Ige ebben a k é rd ésb en is jól
eligazít b e n n ü n k et, h a alázatosan és az engedel­
m esség készségével h a llg a tu n k és figyelünk ta n í­
tá sára . Az 1 K or 2:6—16-ban o lv ash a tju k a S zent­
írás-k é rd é sb e n az egyik döntő jelentőségű ese­
m é n y t: Isten az ő titk o n való, e lre jte tt bölcsessé­
gét k ije le n te tte az ő k iv á laszto tta in ak , az ő k ijele n ­
tése tan ú in a k .
Ehhez az esem ényhez kapcsolódik egy m ásik is.
Iste n ugyanazon Lélek által, aki á lta l k ijelen te tte
az ő titk á t k iv á lasz to tt és elh ív o tt ta n ú in a k , k é­
pessé is te tte ezeket a ta n ú k a t a rra , hogy ezt a
titk o t ugyanazon Szentlélek á lta l m áso k n ak is el­
hird eth essék . „Ezeket p ré d ik á lju k is — m o n d ja to­
váb b P ál apostol — nem oly beszédekkel, m elyek­
re em beri bölcsesség ta n ít, h an e m am elyekre a
S zentlélek ta n ít; lelkiekhez lelk iek et szab v án ”. Ez
a Lélektől ta n íto ttsá g , a tan ú b izo n y ság tételre a Lé­
lek tő l való fe lh atalm azottság, felszereltség és
kép esítettség az a m ásik esem ény, am ely k iv á lt­
k ép p en b izto sítja a S zen tírás világosságát és elég­
séges v oltát. A p ró fétá k , apostolok és evangélisták,
Iste n tő l a tan ú b iz o n y sá g téte lre elválasztott, fel­
h a talm a zo tt és k é p e síte tt em berek, ezt a ta n ú b i­
zon y ság tételt élőszóval és írá sb a n végezték. Így
jö tt lé tre a p ró fétai-ap o sto li kérü g m a, s így jö tt
lé tre a Szentírás.
E k é t esem ényhez já ru l m ég egy h a rm a d ik is: a
prófétai-ap o sto li tan ú b izonyság hallg ató in ak , illet­
ve olvasóinak ugyanazon L élektől való m egvilágo­
sítása, ak in ek m u n k á ja , h a tá sa á lta l ez a ta n ú b i­
 zonyságtétel lé tre jö tt. H iába volna u g y an is a K ije­
lentés, h iá b a volna a K ijelen tésrő l szóló ta n ú ­
bizo n y ság tétel; az ezt h allg ató v agy olvasó em b er a
m aga érzéki álla p o tá b a n és m inőségében nem fog­
h a tja fel az Iste n dolgait. Így m o n d ja ezt az apostol:
„É rzéki e m b e r (a görög e re d e tib e n : a p u sztá n
pszichikus em ber) pedig nem fo g h a tja m eg az Isten
L elkének dolgait, m e rt bolondságok n é k i; m eg sem
érth e ti, m ivelhogy lelk ik ép p en (pneü m atikusan)
íté lte tn e k m eg. A lelki em b er azonban m in d en t
m egítél, de ő sen k itő l sem íté lte tik m eg. M ert ki
é rte fel az Ú rn a k é rtelm ét, hogy m e g o k ta th a tn á őt?
B en n ü n k pedig K risztu s értelm e v a n ”. — Ez a h a r ­
m ad ik esem ény a S zentlélek m u n k á ja , m ellyel az
érzéki em b e rt lelki em b e rré fo rm álja, és benne bi­
zonyságot tesz az á lta la m u n k á lt k ijelen tésrő l szóló,
ug y an csak á lta la m u n k á lt tan ú b izo n y ság tétel igaz­
ságáról. Ez a h a rm a d ik esem ény: a S zentlélek bel­
ső bizonyságtétele. Így ta n ítja ezt a S zentírás, így
ta n ítjá k a re fo rm áto ro k , a h itv alláso k , így hisszük
és v allju k ezt m i is. K álv in különösen n y o m aték o ­
san hangsúlyozza, hogy a S zen tírás isten i te k in té ­
ly ét és h itelesség ét term észetes b izonyítékokkal
m egalapozni n em leh et. M inden ilyen bizonyítás
h e ly e tt ő a legfőbb b izo n y ító ra: a Szentlélek belső
bizo n y ság tételére h iv atk o zik , m o ndván, hogy a
Szentlélek bizonysága m in d en észszerű bizonyí­
tásn á l n agyobb súlyú. M ert a m in t egyedül Isten ta ­
n ú sk o d h a tik önm ag áró l beszédében, ú gy ez az Ige
sem ta lá l h ite lre addig az em b er szívében, am íg
a S zentlélek bensőbb bizon y ság tétele m eg nem pe­
csételi. U gyanazon S zen tiélek n ek k ell te h á t a mi
szívünkbe is b eh ato ln ia, aki a p ró fé tá k szája á lta l
beszélt, hogy m eggyőzzön b e n n ü n k e t: h ív en ad ták
elő, am it Iste n re á ju k b íz o tt18.
A S zen tírásb a v e te tt h itt bizonyosságát te h á t a
S zentlélek te re m ti m eg: m aga az Ige sem bizonyos
elő ttü n k , h a a S zentlélek bizonysága nem tá m o ­
g a tja 19. V iszont: a k ik e t a S zentlélek belsőleg m eg ta­
níto tt, azok teljesen m egnyugosznak a S zen tírás­
ban, s hogy a S zen tírás autopistos, azaz önm agá­
b a n h iteles20.
M indez v ilág o san m u ta tja , hogy a S z e n tírá s-k é r­
dés sú ly p o n tja a S zentlélek belső b izo n y ságtételé­
rő l szóló ta n ítá s b a n van.
V ajon lehetséges-e ezekben a k é rd ések b en R óm á­
val v a la h a is eg y e té rté sre ju tn i?
A II. V a tik á n i Z sin a t u tá n
Sok m ás k érd ésh ez hasonlóan, a S zen tírás je le n ­
tőségével k a p cso latb an is v árak o zással és re m én y ­
séggel te k in te ttü n k a n n a k id ején a II. V atik án i
Z sin at felé, figyelem m el k ísérv e állásfo g lalását eb­
ben a d öntő jelen tő ség ű k érd ésb en . H ogyan fe jti ki
a Z sin at az Iste n K ijelen tésérő l szóló ta n ítá sá t, és
m ilyen jelentősége lesz a S z e n tírá sn a k a ró m ai k a ­
tolik u s egyház életében és teológiai m u n k á já b a n ?
F ig y elm ü n k és érd ek lő d ésü n k a la p ja az a v á lto za t­
lan m eggyőződés volt, hogy a S zen tírá s-kérd és ö k u ­
m e n ik u s p á rb e szé d ü n k fu n d a m e n tá lis kérdése
u g y a n n yira , h ogy eg y h á za in k e g ym á sh o z való te s t­
véri közeledése a ta n k é rd é se k te rü le té n csakis a
S ze n tírá sh o z való közeledés ú tjá n tö rté n h e tik .
Ő szintén és n y ílta n m eg k ell v allan u n k , hogy —
b á r n em ta rto z tu n k a v érm es re m é n y e k e t táp láló k
közé — a Z sin at m u n k á já n a k ered m én y e a S zent­
írá s k érd éséb en is csalódást je le n te tt sz á m u n k ra21.
B ár a Z sin at első ü lésszak áb an élén k és h ely en ­
k é n t heves v ita fo ly t a K ijelen tés k ettő s fo rrásáró l
(de duplici fo n te R evelationis), am it végülis pápai
közbelépéssel k e lle tt befejezni, az ered m én y t ille­
tő en a Z sinat alig m en t tovább a trid e n ti h a tá ro z a t
m ag y arázatán ál, am elyben ném ileg nagyobb h an g ­
sú ly t k a p o tt a S zentírás n o rm a tív jelentősége. Ám
ez a látszólagos elő reh alad ás is úgy tö rté n t, hogy a
prin cip iu m -k érd és, közelebbről a teológiai m egis­
m erés fo rrás-p ro b lé m ája h elyére egy in k áb b ek­
léziológiai jellegű k érdés k e rü lt a középpontba,
am ely közvetlenül a S zentírás m ag y arázásán ak
k érdésével áll összefüggésben. A zt je len ti ez, hogy
am íg a k é t fo rrásró l szóló ta n ítá sb a n a hagyom ány
kiegészítő jellegén volt a hangsúly, m ost in k áb b a
m agyarázó jelleg k a p o tt erősebb h a n g s ú ly t. Ezzel
lényegileg sem m i különösebb változás sem tö rté n t,
m e rt hiszen az in te rp re ta tív jellegű hag y o m án y
kön n y en teh ető k re a tív és p ro d u k tív jelleg ű h ag y o ­
m ánnyá. Sem m i biztosíték nincs a rra , hogy egy
esetleges új dogm a alk o tá sn ál nem tö rté n ik m eg
ugyanaz, am i a M ária m en n y b em en etelérő l a lk o to tt
dogm ánál tö rté n t. A k k o r ug y an is elism erték, hogy
ez a ta n ítá s nincs b en n e a S zen tírásb an , de nyom ­
ban hozzátették , hogy a k a to lik u s egyház ta n ítá sa
sz erin t Iste n k ijele n tése k é t fo rrásb ó l m e ríth e tő :
Isten íro tt Igéjéből és m elle tte az íra tla n isten i h a ­
gyom ányból. M ária m en n y b em en etele a hagyo­
m ányból ism eretes, s ezen az alap o n le tt dogm ává.
Az új szem lélet szerin t a h ag yom ány jelentősége
nem ab b an van, hogy a S ze n tírást kiegészíti, h a ­
n em abban, hogy azt hitelesen, a u te n tik u sa n m a­
gyarázza. Ezzel a h ag yom ány régi te k in tély e sem ­
m it sem csökken, sőt m egnövekedik azzal a m eg­
gondolással, hogy v o ltak ép p en a S zen tírás is csak
egy része a szent h ag y om ánynak, s m in d k ettő a
tan ító egyház közösségében, illetve a pápa szem é­
lyében m egtestesülő legfőbb ta n ító i h iv a ta l te k in ­
télyével összefüggésben az, am i: az isteni K ijelen ­
tés igaz ism eretén ek fo rrása. V oltaképpen te h á t a
pápa szem élyében m egtestesülő legfőbb egyházi
tan ító i h iv a ta l tek in té ly e az, am i a k ettő s K ijelen ­
tés-fo rrás, a S zen tírás és az egyházi hag y o m án y je ­
lentőségét, h aszn álh ató ság át és é rté k é t k o n stitu á lja.
A k ato lik u s egyház életében e h á ro m között v aló ­
já b a n a T a n h iv a ta ln a k v a n döntő szerepe. K ifeje­
zetten az I. V atik an u m h itv a llá sá n a k 3. fejezetére
h iv a tk o z v a (D enzinger 1792/3011) k im o n d ja a II.
V atik án i Z sinaton hozott C onstitutio D ogm atica de
d ivin a revelatione: „A felad a t azonban, hogy az
Iste n íro tt v a g y h a g yo m á n yo zo tt Ig éjét kötelezőleg
m agyarázza, csakis az egyház élő T a n h iv a ta lá ra
v an bízva, aki te ljh a ta lm á t Jézus K risztus nevében
gyakorolja. A T a n h iv ata l nincs az Ige felett, hanem
nek i szolgál, am en n y ib en sem m it sem ta n ít, csak
am i hagyom ányos, m e rt ő Iste n Ig éjét isten i m eg­
bízásból és a S zent Lélek közrem űködésével h all­
gatja, szentül m egőrzi és h ív en fe jti k i . . . ” (10. sza­
kasz, 2. bek.).
A reform áció egyházaival szem ben Róm a k ifo ­
gása és ellenvetése m ost m á r nem is a n n y ira az,
hogy a S zen tírás m in t K ije len té s-fo rrás elégséges
vo ltát hangsúlyozzák, h an e m in k áb b az, hogy nem
képesek a S zen tírás tisz ta és igaz értelm ezésére, s
ezért nem is tu d n a k b iztosítékot n y ú jta n i a h a tá r ­
ta la n és önkényes egyéni sze n tírá s-m ag y a rá zások­
kal szem ben, am elyek szin tén a „Sola S c rip tu ra ”
elvre h iv atkoznak. R óm a szerin t szoros kap cso lat­
n a k kell len n ie a S zen tírás Lelke és a m agyarázás
Lelke között, ak i az eg yháznak a d a to tt és az eg yhá­
zat m egóvja a tévedéstől. R óm ai k ato lik u s részről a
M áté 28:20 és Já n o s 16:13-ra való hivatkozással
hangsúlyozzák a reform áció követőivel szem ben,
199
 hogy K risztu s közelsége és a S zentlélek vezetése
olyan ígéret, m ely az egyh ázn ak szól, és az egyház­
b an érv én y esü l évszázadokon á t vezető ú tjá n .
N yilvánvaló, hogy itt a k o n tro v erz-teo ló g ia egyik
legm ély eb b re n yúló kérd ésév el á llu n k sz e m b e n :
R óm ával való elle n té tü n k ecclesiologiai-pneüm a­
tológiai asp ek tu sáv al. A k érd és egyszerűen ez: V a­
lóban a ró m ai k ato lik u s egyh ázn ak a p áp a szem é­
lyéb en m egtestesü lő legfőbb tan ító i h iv a ta la az
egyedül a u te n tik u s letétem én y e és b izto sítéka a
S zen tírás igaz m eg értésén ek és értelm ezésének? —
M i e rre a k é rd é sre a S zen tírás és a S zentlélek egy­
behangzó b izonyságtétele a la p já n h a tá ro z o tt n e m ­
m el felelü n k és m in d en fé lre é rté st k izáró eg y értel­
m űséggel v allju k , hogy am íg a S zen tírás jelen tő sé­
gének és értelm ezésének kérd éséb en , s ezzel e g y ü tt
a teológiai gondolkodás alap elv én ek kérd ésében
nem tu d u n k egy érte le m b e n lenni, sem m inem ű le­
h etőség et n em lá tu n k a rra , hogy a ró m ai k ato lik u s
egyházzal a ta n k é rd é se k rő l fo ly ta ta n d ó p árb eszéd­
b en előbbre ju th a ssu n k . Sőt, h a az ö k um enikus
párbeszéd ez alap v ető en döntő jelen tő ség ű g y ö k ér­
kérdése m ellett te k in te tb e és figyelem be vesszük
a refo rm áció k o ra óta eltelt idő fo ly am án a róm ai
kato lik u s egy h ázb an v ég h ezv itt tan te v é k e n y sé g et
‘ is, azt kell m o n d an u n k , hogy ta n k é rd é se k te k in te ­
téb en a k ö z tü n k levő szakadék m ost nagyobb, szé­
lesebb, m élyebb, m in t am ily en a refo rm áció k o rá ­
b an és az u tá n a következő századok fo ly a m á n b á r­
m ikor is volt.
A dolgok ily en állása m e lle tt m eggyőződésünk
szerin t a leh ető leg jo b b at a k k o r tesszük, h a lelkész­
te stv é re in k és a g yülekezeti tagok, v a la m in t a k ü l­
földi testv é re g y h á za k és v elü k e g y ü tt az egész vi­
lá g p ro te sta n tiz m u s fig y elm éb e a já n lju k és k é r­
jü k azt a bizon y ság tételt, am ely et a M agyaro rszá­
gi R efo rm átu s E gyház Z sin ata 1967. m á ju s 19-én
D eb recen b en ta r to tt ü lésen : Ö rö kség ü n k és fela d a ­
tu n k : a reform áció cím en a d o tt T anításban bocsá­
to tt a gyülekezetek elé. A T an ítás a b en n ü n k et
m ost foglalkoztató kérd éssel k a p cso latb an tö bbek
között ezt is m o n d ja:
„M i ökum enizm uson K risztu s egy, de h itv alláso k
és h ag y o m án y o k te k in te té b e n egym ástól e lk ü lö n ü lt
k ereszty én eg y h ázain ak a te stv é ri kapcsolatok ápo­
lá sá ra irán y u ló tö rek v ését é rtjü k . Ezzel szem ben a
ró m ai egyház az ökum en izm u sb an a föld k e re k én
élő nem zeti ró m ai k ato lik u s egyházak egységét lá t­
ja, to v á b b á : a m ás k e reszty én eg y h ázak k al foly­
ta to tt p árb eszéd b en n em te k in ti ö n m ag át egy egy­
h áz n a k a tö b b i egyházak között, h an e m az egyház
m eg testesítő jek én t fo rd u l a tö b b i felek ezetek felé:
ö n m ag át K risztu s teljes egyháza és az egész em be­
riség Isten n el való egyesítése „eszközének és szent­
ségének” vallva, a töb b i eg y h ázak at önm agához
h ív ja, a p á p á n a k m in t K risztu s földi h e ly ta rtó já ­
n a k egyetem es és legfőbb h a ta lm a alatt. Az ök u ­
m enik u s gon d o lat ilyen értelm ezését egyházunk
h a tá ro z o tta n elu ta sítja . Z sinatu n k legfőbb őrállói
tisztéből k ö v etkezően féltő sz e re te ttel és h a tá ro ­
zottsággal k é ri és in ti a gyülekezetek lelkipászto­
ra it, p re sb ité riu m a it és m in d en egyes ta g já t, hogy
e té n y e k a la p já n íté ljé k m eg a ró m ai egyház ö k u ­
m enizm u sán ak m eg n y ilv án u lását. Ó v ak o d janak
m in d en olyan elh a m a rk o d o tt íté le ta lk o tá stó l és cse­
leked ettő l, am ely re fo rm á tu s k e reszty én h itü n k
ta rta lm á t és szo lg álatu n k sz em p o n tjain ak tisztasá­
g át veszély ezteth eti”22.
A debreceni Z sin at k é t évvel ezelőtt elh an g zott
T a n ítá sá n a k m eg állap ításai m a is igazak és é rv é­
nyesek, ö k u m en ik u s felfo g ásu n k és m a g a ta rtá su n k
200
tek in te té b e n szám u n k ra m a is m é rték ad ó k és
irá n y t m u tató k .
A m i a ró m ai k ato lik u s egyházat illeti, a II. V a­
tik á n i Z sinat óta eltelt időben sem a teológiai fel­
fogás, sem a g y ak o rlati m a g a ta rtá s te ré n sem m i­
n ém ű enyh ü lés vagy elő reh alad ás n em m u ta tk o z o tt
az elszakadt te stv é re k n e k nevezett p ro testán s egy­
házak, így re fo rm á tu s egyházunk irá n y á b a n sem.
R óm a v álto z atlan u l sacra m en tu m universalis salu­
tis-n ak , sőt ezen tú lm en ő en egyenesen sacram en­
tu m u n ita tis totiu s m u n d i-n a k ta r tja és á llítja m a ­
gát, és a többi k ereszty én eg y h ázak ra — a róm ai
term in o ló g ia sze rin t: „kereszty én közösségekre” —
csak a m ag a szá m ára kiig én y elt una et unica eccle­
sia C hristi m onopolhelyzetéből néz le, ön m ag át
m in d en k egyelm i a já n d é k teljessége kizárólagos
b irto k o sá n a k tek in tv e .
E felfogás a la p já n állva, a ró m ai k ato lik u s egy­
ház elism eri ugyan, hogy h a tá ra in k ívül is van
K risz tu sn ak kegyelm e, a n em ró m ai k ato lik u s egy­
h ázakban, a n em -k ereszty én valláso k b an és á lta ­
láb an m in d e n ü tt az em beri élet te rü leté n , de
m indezt ab b an az összefüggésben ism eri el, hogy
ahol kegyelem van, o tt az egyház, é rtsd : a róm ai
k ato lik u s egyház is jelen van, és ebből azt a kö v et­
k ez teté st v o n ja le, hogy az egyház, a róm ai k a to ­
lik u s egyház, m in t u n a et unica ecclesia C h risti —
m in teg y a n o n im m ódon — az em beri élet te rü le ­
tén m in d e n ü tt ott van. És m ivel jog szerint m inden
kegyelm i a ján d é k a róm ai k ato lik u s egyházé, a k e­
gyelm i a já n d é k o k b a n való részesedés a la p já n és
m érté k e szerin t v o ltak ép p en a p ro testán s egyházak
is o d a ta rto z n a k a róm ai k ato lik u s egyházhoz, és
vele összeköttetésben, k ap cso latb an v an n ak . Ez a
felfogás határo zza m eg a róm ai k ato lik u s egyház
ö ku m en ik u s m a g a ta rtá sá t, m elynek az a célja, hogy
az egész em beri nem zetséget egységre vezesse oly
m ódon, hogy a róm ai k ato lik u s egyház m indenek
h azá jáv á legyen.
A fen tie k a la p já n igaza leh e t a Le M onde cím ű
párizsi lap n ak , am ik o r 1969 áp rilis 18. szám ában
VI. P ál jú n iu s első felére te rv e z e tt genfi ú tjá v a l
k a p cso latb an tö bbek között ezt írta : „Egy pápa
olyan országban, am ely a p ro testan tizm u s k izáró­
lagos b irto k a, és ahol K álvin élete utolsó 23 évét
élte le? Ez a h ír teljesen valószínűtlen le tt volna
tíz évvel ezelőtt. M a csaknem term észetesn ek lá t­
szik, hiszen a n n y ira m eg g y o rsu lt a tö rté n e le m fo­
ly am ata. X X III. Já n o s pápaság a óta a róm ai egy­
ház nem neheztel m á r az „ e re tn e k ” vagy „szkiz­
m ás” h írb e n álló nem k ato lik u s eg y h ázak ra, és nem
burkolózik az igazság egy bizonyos elképzeléséből
szárm azó elszigeteltségbe, h a n e m b a rá tsá g o s p á r­
beszédet kezd, am ely a II. V atik án i Z sinat egész
fo ly am án kellem esen lep te m eg a n em róm ai egy­
házak k ép v iselő it” . Nos e „kellem es m eg lep eté st”
kiv áltó m a g a ta rtá s m ögött az im én t vázolt kizáró ­
lagossági igénnyel fellépő teológiai felfogás áll.
N yom atékosan kifejezésre ju tta tta VI. P ál pápa
ezt a szem léletet a m ú lt év jú n iu sá b a n k iad o tt ún.
C redojában, am elyben tö b b ek kö zö tt ezt olvassuk:
„H isszünk az egy, szent, k ato lik u s és apostoli egy­
házban, am elyet Jézus K risztu s a rra a kősziklára
alap íto tt, aki P é te r” . . . „H iszünk a c sala tk o zh a tat­
lanságban, am elyben Szent P é te r u tó d ja részesül,
h a ex ca th e d ra szól, m in t m in d en hivő pászto ra és
ta n ító ja ; ez az íg éret a püspökök kollég iu m án ak is
szól, h a a p áp áv al e g y ü tt g y ak o ro lják a legfőbb
ta n h iv a ta lt, hisszük, hogy a K risztu s által ala p íto tt
egyház, am ely é rt ő im ádkozott, h iá n y ta la n u l egy a
h itben, a k u ltu szb an és a h ie ra rc h ik u s közösség­
ben . . . E lism erjü k az igazság és a m egszentelődés
szám os elem ének je le n lé té t K risztu s egyháza közös­
ségén k ív ü l is, am ely elem ek v o lta k é p p e n ehhez
az egyházhoz ta rto z n a k és a k a to lik u s egységre ösz­
tönöznek, és h iszü n k a S zentlélek M u n k ájáb an ,
aki a K risztu s ta n ítv á n y a i szívében sz e re te tet g y ú jt
em e egység irá n t. Az a re m é n y ség ü n k azonban,
hogy egy n ap o n azok a h iv ő k is egybegyű ln ek az
egy p á sz to rú n y ájb an , ak ik m ég nem egészen és
teljesen ta rto z n a k hozzá az egyház közösségéhez”
(H erd er K orrespondenz, 22. évf. 1968. augusztus,
369. lap).
A c salatk o zh atatlan ság ró l szóló ta n ítá s és a ró ­
m ai egyház kizárólagossági igénye te lje se n elfogad­
h a ta tla n . Az igazság k é rd é sé t m in d e n k é p p e n fel
kell vetn i, h a ta n k é rd é se k b en a k a ru n k egym ással
párb eszéd et fo ly ta tn i. E gy ily en te rm é sz e tű p á rb e ­
széd so rán feszültségek je le n tk e z h etn ek közöttünk,
am elyek odáig fokozó d h atn ak , hogy a párbeszéd
félb eszak ítását ered m én y ezh etik . V an azonban v a ­
lam i, am i m indezek ellen ére összeköt b e n n ü n k e t:
K risztu sb an az u n a san cta ta g ja i v a g y u n k és K risz­
tu s szo lg álatain ak részesei kell legyünk. Ez a szol­
g á la t a rra kötelez el b e n n ü n k e t, h o g y az Iste n
igéje á lta l m u ta to tt ú to n já rju n k és e z m agába
kell fog lalja az egym ás irá n ti sz e re te tet és a köl­
csönös m egbecsülést is. A szeretetb en já rá s az a k i­
váltk é p p e n való út, am ely et Iste n igéje m u ta t
m in d n y á ju n k n a k az 1 K or. 13. fejezetében. T a n k é r­
dések te k in te té b e n tö b b m in t 400 éven á t sem tu d ­
tu n k közös nevezőre ju tn i és ez a r r a fig yelm eztet
b e n n ü n k e t, hogy in k á b b a közös szolgálat leh ető ­
ségeit k eressü k , fig y elm ü n k et, id ő n k et és erő in ­
k e t a sü rg ető en m egoldást követelő em b eri so rsk ér­
dések re irá n y ítsu k .
Új lehetőségek az ö k u m e n ik u s párbeszédre
Az időközben bíborosi ra n g ra em elt J a n W illeb­
rands, ak i Bea bíboros u tó d ja le tt a V atik án i K e­
reszty én E g y ség titk árság élén, egy in te rjú so rán
hasonló g o n d o lato t ju tta to tt k ifejezésre. U ta lt a r­
ra, hogy „az egyház és egysége irá n ti érdeklődés­
ben bizonyos lan y h u lás á llt be. A k ereszty én ek fi­
gyelm e áthely ező d ik közvetlen eb b érdeklődési
pon to k ra, am ily en ek pl. a nem zetközi szolidaritás,
a béke és azok a prob lém ák , am elyeket a fa ji k é r­
dés és a gazdaságilag fe jle tle n n ép ek v e tn e k fel”. —
M ajd a rra a k érd ésre, hogy m it k é r a k ato lik u s
egyház a többi egyházaktól, hogy m eg k ö n n y ítsék
az ö k u m en ik u s k apcsolatot, így felelt: „N em k é r
m ást, m in t lo ja litá st a kap cso lato k b an , készséget a
párbeszéd re, m ég ab b a n a h ű sé g k e re tb e n is, am it
m in d en egyház m eg k ell őrizzen s a já t h itv allása
irá n t. Ez a h ű ség term észetesen végső zsin ó rm ér­
té k é t az Iste n igéje irá n ti engedelm ességben ta lá lja
m eg. A k ato lik u s egyház párb eszéd eib en azt kéri,
hogy h asonlóképpen ta rts á k lo jálisn ak , készséges­
nek és h ű ség esn ek ”23.
H elyeselhető eb ben a m eg n y ilatk o zásb an az egy­
házak h itv a llá s u k irá n ti h ű ség én ek a m éltán y lása,
m ost am ik o r a h itv alláso k h o z való h ű ség et g y a k ra n
éri b írá la t. Az E gy h ázak V ilág tan ácsa fő titk ára ,
E. C. B la ke pl. az A m erik ai E gyesült Á llam ok egy­
házai N em zeti T anácsa vezetőségi ü lésén az egy­
házak közös fárad o zásairó l szólva a m isszió, az em ­
beriség, a nem zetközi és teológiai k é rd ések te rü ­
letén a „felekezetek k én y sz e rz u b b o n y át” jelölte
m eg K risztu s egyháza leg b én ító b b tén y ező jeként,
kijelen tv e, hogy az ifjú ság , a szegények és az üzleti
világ csak azt az egy h ázat fogja kom olyan venni,
am ely k iszab ad ítja m a g át ebből a k én y szerzu b ­
bonyból24. Ez a m eg állap ítás eb ben a m egfogalm a­
zásban fé lre é rtésre a d h a t okot, b á r ny ilv án v aló an
az észak -am erik ai hely zetre vonatkozik, ahol a de­
no m inációkra szakadozás sokszor végletes jelensé­
geivel találkozunk. E jelenségek jogos b írá la ta so­
rá n azonban nem szabad m egfeledkezni arról, hogy
a h itvallásokhoz való ragaszkodás a reform áció
egyházainak az értelm ezése szerin t sohasem je le n t­
h e t k ényszerű m egkötöttséget, h a n e m éppen ellen­
kezőleg: a hitbizonyosság boldog szabadságát je len ­
ti, azt a szav ak b an alig kifejezhető, felem elő érzést,
hogy a közösen v a llo tt h itb e n e lő ttü n k já r t hivő
nem zedékek im ádsága és bizonyságtétele is o tt é r­
ződik, nem erőszakoltan, nem m esterk élten , nem
„k én y szerzu b b o n y b a” gyöm öszölten, h a n e m te r ­
m észetszerűen és lényegszerűen, m in t a k en y é rb en
az íz, m in t a v irá g b a n az illat.
A M agyarországi R efo rm átu s E gyház Z sin a tán ak
m á r id ézett T a n ítása is ezzel a szabadsággal é rté ­
kelte a h itv alláso k jelentőségét, bizonyságot téve
arró l, hogy szám ára kü lö n féle irá n y za to k tévelygé­
sei és kísértései között leg tisztáb b an ez,ek a h it­
vallások m u ta ttá k m eg a refo rm áció b an felism ert
bibliai u ta t, p ró b atéte le k között k ö zv e títe tté k a
hely tállásh o z szükséges bibliai vigaszt és erőt,
és felb ecsü lh etetlen szolgálatot végeztek az évszá­
zadok so rán az egyház ú ju lá sá é rt folyó belső k ü z ­
delem ben; jelen tő s részü k volt abban, hogy a B ib­
lia cselekvő k eresztyénségre ösztönző ta n ítá sa i a re ­
fo rm á tu s egyházat jó ügyek szo lg álatára b u zd íto t­
ták . Így n a g y jelen tő ség ű szolgálatot végeztek e h it­
vallások azzal is, hogy m ás felekezetek irá n t ö k u ­
m enikus n y ito ttsá g ra neveltek, összekapcsoltak a
különböző országokban élő re fo rm á tu s egyházak­
kal, u g y a n a k k o r ök u m en ik u s n y ito ttsá g u k k a l nag y
m é rté k b e n h o z z á já ru ltak ahhoz, hogy a re fo rm á tu s
egyház te stv é ri jó viszonyt a la k íto tt ki m ás evangé­
lium i h itű egyh ázak k al is.
M indezen m eggondolások a la p já n v a llo tta a zsi­
nat, hogy a h itv alláso k n e m fo g la lh a tjá k el, és nem
is a k a rjá k elfoglalni Isten Igéjén ek h e ly é t. . . „M int
em beri alkotások, nem tév ed h etetlen ek . É ppen
azért nem önm agukhoz, h a n e m Iste n Igéjéhez a k a r­
n a k k ö tn i b en n ü n k et. A II. H elvét H itvallás beve­
zetésének b izonyságtételével v a llju k : „ . . . m in d en ­
k o r készek v ag y u n k . . . azoknak, ak ik Isten Igéjé­
ből jo b b a k ra ta n íta n a k , k ö szönetünk n y ilv á n ításá ­
val engedni és hozzájuk igazodni az Ú rb a n ”.
Ezzel a jó é rte lm ű hitvallásos öntu d ato sság g al a
re fo rm á tu s eg y h ázak n ak teljes határo zo ttság g al,
pozitív m ódon úg y k ell részt ven n iö k az ök u m en i­
ku s párbeszédekben, hogy azokból v alam i n a g y jó
szárm azzék, n e csak az egyes egyházakon belül élő
em berek szám ára, h an em az egész em beriség ja v á ­
ra és boldogulására, színre, fa jra , világ n ézetre való
te k in te t nélkül. M é rté k ta rtó szerénységgel, jó zan­
sággal és bölcsességgel kell fo n to ló ra v e n n ü n k v a ­
lam en n y i k e reszty én egyházzal e g y ü tt azt a kétség­
tele n té n y t, hogy a föld k erek ség en élő em beriség­
nek alig egynegyed részét je le n tik azok, a k ik v a ­
lam ilyen h itv a llás szerin t a k e reszty én egyházon
belül élik életüket. Ez a té n y is szerénységre kell
hogy in tse n m in d n y á ju n k a t és a rra a belátásra,
hogy az em beriség n a g y többségét egyszerűen nem
érd ek li az, hogy a m a g á t k ereszty én n ek valló k i­
sebbségnek m ilyen ta n b e li v itá i v a n n a k a felekezeti
m egosztottság következtében. D e nagyon is érd ek li
az egész em b eriséget m aga az em beri élet és e n n e k
az éle tn e k m in d e n egyes e m b e rt egyaránt m é ly e n
201
 érintő, döntő jelen tő ség ű sorskérd ése: az em b e­
riesség, a h u m a n itá s kérdése, am ely n ek a lényege
egyszerűen ez: hog y an le h e t ezt az egyszeri, soha
több é nem ism ételh ető földi életet em berhez illő
és em berhez m éltó m ódon élni? E k érd és m egol­
dásához joggal e lv á rh a tja az em beriség a k eresz­
ty én egyházak h o z z á já ru lásá t is. És h a valakinek,
ak k o r n e k ü n k tu d n u n k kell, hogy e n n e k a sorskér­
d ésn e k a m egoldásához való p o zitív hozzájárulásra
eg y u tu n k va n : az egyenes ú t! A z igazság, a jóság,
a m á so kért való szolgálat ú tja ! Ezen az ú to n eg y ü tt
já rn a k és e g y ü tt cselekszik a közös jó t m indazok,
ak ik felelősséget éreznek az e m b e ré rt és az em ­
b eri h alad ás ü g y éért, a k ik jó a k a ra tta l készek
e g y ü tt m u n k á lk o d n i és m in d en tő lü k te lh e tő t m eg­
ten n i a n épek b a rá tsá g á é rt, a békés egym ás m ellett
élésért, a földi ja v a k igazságos és m éltán y o s elosz­
tá sá é rt, a h á b o rú m in d en féle fo rm á já n a k k iküszö­
böléséért, egyszóval: a b ék esség ért és ezzel az em ­
b eri eg y ü ttélés és az alkotó m u n k a öröm ének biz­
to sítá sá é rt. E hhez az egy ú to n h alad ó egységhez
és eg y ü ttm ű k ö d ésh ez nincs szükség sem m iféle in ­
tézm ényes szervezetre v ag y k e re tre . H a ilyesm ire
tö re k e d n é n k és en n ek lé tre h o z á sára p a z a ro ln án k a
m in d n y á ju n k a t sü rg ető d rá g a időt, csak álm o k at
k e rg e tn é n k ! A jó a k a ra tb a n való egységünk érzékel­
hető a la p ja k é n t n y u g o d ta n e lfo g a d h a tju k azt a
té n y t, hogy egy bolygón élü n k , egy em beriség ta g ­
ja k é n t élünk, és b á r szín, faj, felfogás és v ilágnézet
te k in te té b e n v a n n a k is k ö zö ttü n k különbözőségek,
az é le tü n k döntő, n a g y k érd ése m égis eg y: m aga
az élet és a n n a k bizto sítása, és k o ru n k a lte rn a tív
jelleg ű m eg h atáro zo ttság a m ia tt a so rsk érd ésü n k
is eg y: élet v ag y h alál! E n n ek az egy és közös sors­
k érd ésn ek az érd e k é b e n v a n n a k közös m egbeszélni
valóink, s az em b erv ilág feszült figyelem m el v á rja
is azokat a m eg n y ilatk o záso k at és te tte k e t, am elyek
irá n y t és u ta t m u ta tn a k a fejlődés á lta l fe lv etett
p ro b lém ák és k érd ések bonyo d alm áb an , az atom ­
en erg ia felhasználása, a h á b o rú és béke, az em b eri­
ség jövendő sorsa, egyszóval: a m o d u s v iv e n d i nagy
k érdésében.
A párbeszéd, a közös n ag y k érd ések m e g tá r­
g yalása te h á t n em csupán a k ereszty én egyházak
ügye, és n em is szű k íth ető le felek ezeti k e re te k
közé. A párbeszéd, a kölcsönös tiszteletad ás és
m egbecsülés, vagyis az em beriesség a la p já n tö rtén ő
tárg y alk o zás egyetem es em b eri ügy, m in d en jó ak a­
r a tú e m b er közös, n a g y ügye az egész em beriség
érdekében.
A hhoz, hogy ebben a közös em b eri ü g y b en a k e­
reszty én eg y h ázak teljes n y íltsággal, m in d enféle
ap rio rizm u s m eg k ö tö ttség e nélkül, szabadon v ehes­
sen e k részt, k é t alap v ető en fo n to s fe la d a t véghez­
v itelére v a n szükség. Egyfelől a b b a kell h a g y n u n k
a k eserg ést és b á n k ó d ást az egy egyetem es k eresz­
ty én an y aszen teg y h áz felek ezetek re tag o ltsága
m ia tt. M ásfelől pedig fel kell sz a b ad u ln u n k az egy­
o ldalú an m erev és ex kluzív konfesszionalizm us
okozta felek ezeti szűkkeblűségből (ez m erőben
m ást jelen t, m in d a „felekezetek kényszerzubbo­
n y áb ó l” k itörni).
Az első fe la d a t é rd ek éb en rá kell sz án n u n k m a­
g u n k a t a rra , hogy az egy egyház felek ezetek re való
tag o ltság áb an az isteni k ijelen tés felfo g h a tatlan
gazd ag ság án ak m eg n y ilatk o zását lássuk. A k ijelen ­
tés m é rh e te tle n ü l gazd ag ab b annál, hogysem
egyetlen felekezet h itv a llá sá b a n és közösségében
kifejezh ető és átélh ető lenne. Az egyes k eresztyén
felek ezetek et ú g y kell te k in te n ü n k , ú g y kell elfo­
g ad n u n k , úgy kell elh o rd o zn u n k és ta lá n elszen­
202
v e d n ü n k is szeretetben, m in t am elyek az isten i ki­
jele n tés végtelen gazdag ság án ak , az Úr Jézus
K risztu sb an m eg jelen t és m in d en é rtelm et felü l­
halad ó isten i sz eretetn ek a bizonyságai. E nnek a
sz eretetn ek a fén y éb en úg y te k in th e tjü k , ú g y tisz­
te lh e tjü k , úg y é rté k e lh e tjü k és ú g y sze reth e tjü k az
egyes k eresztyén felekezeteket h itv allásaik k al
eg yütt, m in t tan ú b izo n y ság o k at a rró l, hogy az egy
isten i k ijelentésből m e n n y it ism ertek meg, m en n y it
éltek át, m en n y i részesedést k a p ta k az egy S zent­
lélek sokszínűen gazdag m u n k á ja és sokféle kegyel­
m i a ján d é k a ered m ényeként.
A m ilyen m érté k b e n m e g ta n u lju k így lá tn i az
egy egyház felekezetekre való tag o ltsá g án a k k é r­
dését, olyan m é rté k b e n tu d u n k eleget te n n i a m ásik
k öv etelm én y n ek is, hogy tu d n iillik k isza b ad u lju n k
a felekezeti szűkkeblűség és kizárólagosság k o rláta i
közül, és szeretettel, m egértéssel és türelem m el
te k in tsü n k a tö b b i felekezetekre, m in t am elyek
te stv é re in k az egy Ú rb a n , egy h itb e n , egy k e re szt­
ségben, az egy Isten b en , aki m in d en e k n ek A ty ja,
aki m in d e n ek n e k fe le tte v a n és m in d en ek á lta l és
m in d n y á ju n k b a n m u n k á lk o d ik (Ef 4, 5—6).
Ez a felfogás és szem léletm ód felszabadít b e n ­
n ü n k e t a rra is, hogy közölünk k i-k i am in t k e ­
gyelm i a ján d ék o t k a p o tt, úgy sá fá rk o d ju n k azzal
egym ásnak és az egész em beriségnek, m in t Isten
sokféle kegyelm ének jó sá fá ra i (1 P é t 4:10).
M indehhez term észetesen azt is m eg kell v a lla­
n u n k alázatosan, hogy az egyház egysége, szentsé­
ge és egyetem essége h it tá rg y a, am ely K risztu sb an
m á r teljes valóság, de szá m u n k ra itt az időben m ég
eszkatológikus valóság, te h á t nem olyan kész a d o tt­
ság, am ely b árm ely ik földi intézm én n y el is azono­
síth a tó lehetne, h a n e m Iste n kegyelm ében gyö­
kerező ígéret, am ely az eszkatológikus h a tá ro n tú l
van, de élő való ság án ak ereje, h a tá sa , befolyása és
m ennyei levegője o tt v a n m in d en földi egyházban,
ahol Isten Ig éjét tisztá n és elegyítetl e n ü l h ird e tik
és a sá k ram en tu m o k k al K risztu s rendelése szerint
élnek25.
A m íg a nag y szerű p illa n at, a m egérkezés és
szem től szem be lá tás p illa n a ta szá m u n k ra az örök­
kévalóságban bekövetkezik, am ik o r m i is úg y is­
m e rü n k m ajd, ahogyan az egyház U ra m á r m ost is
ism er b en n ü n k et, addig ta rts u k m a g u n k a t ahhoz,
am ire Iste n Igéje in t és figyelm eztet, bu zd ít és ser­
k e n t b e n n ü n k e t: N incsen itt m a rad a n d ó v árosunk,
h an em a jö v en d ő t k eressü k (Zsid 13, 14).
Ez a jövendő az örökkévaló v áro s: a m ennyei J e ­
ruzsálem képében áll elő ttü n k , am ely felé h a la ­
dunk, m in t ú tb a n levő zarándokok. A m íg oda elér­
kezünk, le h e tn e k és lesznek is k ö zö ttü n k eltérések,
különbözőségek és felekezeti válaszfalak, de ezek
— am in t valak i talá ló an m o n d o tta — nem é rn e k fel
az égig! O tt nem lesznek m a jd sem róm ai k a to lik u ­
sok, sem ortodoxok, sem lu th e rán u so k , sem re fo r­
m átusok. O tt ez lesz a közös n e v ü n k : „Ezek azok,
ak ik jö tte k a nag y nyom orúságból, és m egm osták
ru h á ik a t és m eg fe h é rítették ru h á ik a t a B á rán y
vérében. N em éheznek többé, sem nem szom júhoz­
n a k tö b b é; sem a n a p nem tű z re á ju k , sem sem m i
h ő sé g ; m e rt a B á r á n y . . . leg elteti őket és a vizek­
nek élő fo rrá s a ira viszi ő k et és eltö rö l Iste n az ő
szem eikről m in d en k ö n n y e t” (Jel 7:14— 17).
E zért a n ag yszerű p illa n a té rt szenvedjük el egy­
m ást sz eretetb en itt a földön és végezzük eg y ü tt
jó lélekkel és egym ást is b u z d ítv a a re á n k váró
szolgálatot m inden e m b e rtá rsu n k ja v á ra és boldo­
gulására.
És h a így, m in t a világ különböző tá ja iró l a
 m ennyei Je ru zsálem felé ta rtó zarándokok, tö re k ­
szünk azokra, am elyek a békességre és egym ás ép ü ­
lésére valók, felb u zd u lv a egym ás ir á n t és készek
lév én közölni egym ással n em csak az Iste n evangé­
liu m át, h a n e m a m i m a g u n k le lk é t is, m ivelhogy
szeretteiv é le ttü n k egy m ásn ak (Róm 14:19; I Thess
2:8), az e g y ü tt végzett közös jó szolgálatokban olyan
m é rté k b e n ju tu n k közelebb egym áshoz is, am ilyen
m é rté k b e n fogy a távolság k ö ztü n k és m en n yei h a ­
zánk között.
E bben a szellem ben e g y ü tt egym ással és m inden
jó a k a ra tú e m b errel n é p ü n k és az egész em beriség
szolgálatáb an — ez az ö kum enizm us n ag y szerű le­
hetősége és f e la d a ta !
Dr. B akos Lajos
JEGYZETEK
1. Erre vonatkozólag H. Bavinck: Gereformeerde
Dogmatiek4 Kampen 1928. I. 180—254. l . — 2. K álván:
Institutio I. 7, 4. — 3. v. ö. K álvin: Institutio I. 7, 5.
— 4. id. R. Seeberg DG3 IV. 2. 757. l . — 5. v. ö. P.
Dausch: Die Schriftinspiration. Eine Biblischge­
schichtliche Studie. Freiburg 1891. 228. l . — 6. v. ö. J.
Cram er és I. H. Lamers: Niuwe bijdragen op het ge­
bied van Godgeleerdheid en Wijsbegeerde 1885. IV.
123—138. — 7. Így pl. P. Dausch i. m. 8. lapján nyíltan
A katolicizmusok közös önértelmezése és egységes végcélja
— Felszólalás a balatonfüredi konzultáción —
A k ato lik u s egyház h ely zetén ek csak n é h á n y k ü ­
lönleges a sp e k tu sá ra szeretn ém e z ú tta l felh ívni a
figyelm et. Íg y a rra , hogy m e n n y ire ü g y eln ü n k kell
a rra , hogy a ró m ai k a to lik u s egyház h ely zetét vi­
lá g m é re tű tá v la tb ó l szem léljük, m ivel — m in t lá t­
ni fo g ju k — ezek az asp ek tu so k eléggé d iffe re n ­
ciáltak. A m in d en k o ri tö rtén elm i, társad alm i, poli­
tik a i és lelki h á tte re t, v a la m in t a k örnyező világ
felté te le it épp en ú g y te k in te tb e k e ll venni, m in t
az egyházon k ív ü li és teológián k ív ü li tényezők és
fejlődési irá n y z a to k összefonódását. A ró m ai k a to ­
lik u s egyház teljes m é rté k b e n osztozik a b b an a p lu ­
ralizm u sb an , am ely k o ru n k egyik jellegzetességé­
n ek tek in th ető . E zért n em le h e t m in d en to vábbi
n élk ü l eg y katolicizm usról beszélni, h an em k ato li­
cizm usokról (többesszám ban), m ég h a v alam en n y i
k ato licizm u sn ak közös a la p ja v a n is és h a v an is
olyan egyházonkívüliség, am elynek h a tá ra it a belső
egyházértelm ezés sz e rin t tá g a b b a n v agy szűkeb­
ben leh et m egvonni. M egkísérlem , hogy a nehéz
té n y á llá st n é h á n y té n n y e l m egvilágítsam .
A ró m ai k ato lik u s egyház a m ag a teljességében
jelen leg a te k in té ly és a h it v álsá g á n a k v a n k itéve,
am i a H u m an ea v ita e en cik lik a ó ta köztu d o m ású
lett. V I. Pál p á p a az u tó b b i k ét eszten d ő b en egyre
g y a k ra b b a n szólt n y ilv án o san a ró m ai k ato lik u s
egyház v álság h ely zetérő l s ez évi n a g y csü tö rtö k i
p réd ik á c ió já b an a rró l a veszélyről is beszélt, hogy
a ró m ai k a to lik u s egyház esetleg új eg y h ázszaka­
dás elő tt áll; fen y eg et a K risztu s m isztik u s teste
cso p o rto k ra sz a k a d á sá n ak veszélye s ezek a csopor­
to k önző a u to n ó m iá ra tö rekszenek. E gy so r lazán
összefüggő tü n e te t e m lítek m eg, am ely ek jelen tősek
a v á lsá g tu d a t szem pontjából.
Először is, fő k é n t fia ta l p apok harco s kisebbségé­
nek tiltak o zása az 1967. jú n iu s 24.-i S acerdotalis
bevallja, hogy a protestáns inspirációtan részletes is­
mertetésében nemcsak a kérdés lehető legteljesebb
tárgyalásának tisztán formális célkitűzése vezeti, ha­
nem egy apologetikai cél is: ki ak arja m utatni, hogy
a Szentírásról, annak inspirációjáról szóló tanítás a
legerősebb bizonyíték arra, hogy ez a hitforrás rela­
tív és szükségszerűen rászorul a hagyománnyal és az
egyházi tanítással való kiegészítésre. — 8. Schütz An­
tal: Dogmatika. A Katholikus Hitigazságok Rendszere
Budapest, I—II. — 9. Schütz A. i. m. 36—37. lap. — 10.
Schütz A. I. m. 39. lap. — 11. Schütz A. i. m. 46. lap. —
12. Schütz A. i. m. 46—47. lap. — 13. Schütz A. i. m.
47. lap. — 14. Shütz A. i. m. 48. lap. — 15. Komáromi
Csipkés György: Igaz Hit. Szeben 1666. 5. lap. —
Schütz A. i. m. 23. lapján így érvel: a nem Luther
vagy Kálvin előírása szerint gondolkodó bibliaolvasó,
ha még oly jám bor lélekkel áll is neki a szent köny­
veknek, azt az isteni bizonyságtevő ízt, illetve a Szent­
lélek tanúságát nem érzi; pedig lehetetlen, hogy a
Szentlélek éppen csak az eredeti L uther és Kálvin
követőire szorítkozzék. — 17. Schütz A. i. m. 47. l . —
18. Kálvin: Institutio I. 7, 4. — 19. Kálvin: Institutio
I. 9, 3. — 20. Kálvin: Institutio I. 7, 5. — 21. Az
alábbiakra nézve l . G. C. Berkouwer: W atikaans
Concilie en Nieuwe Theologie Kampen 1965. 105—
133. lap. — 22. Örökségünk és Feladatunk 100. — 23.
1. a Nuovi Tempi 1969. március 20. számában közölt
interjút W illebrands püspökkel. — 24. ÖPD 1969. ja­
nuár 23. — 25. v. ö. Tavaszy Sándor: A Kálvinizmus
katholicitása. Theol. Szemle XVII. évf. 77. l .
C oelibatus enciklika ellen, azaz a cölibátus k ö te­
lező jellege és an n a k a lelkészi h iv a ta lla l való el­
enged h etetlen összekapcsolása ellen. H a m eggon­
doljuk, m ilyen nag y jelentősége v a n a k lé ru sn a k a
ró m ai k ato lik u s egyházban, é rth e tő v é v álik a p áp a
aggodalm a, m ég h a a k lé ru sn a k csak egy kicsiny
része opponál is. A lelk észu tán p ó tlás szám adatai
m in d en esetre erősen csökkenőben v a n n a k v ala­
m ennyi országban, részben éppen a cölibátus kö­
telezettsége m ia tt. H ogy n é h á n y k o n k ré t p éld á t
em lítsek, H ollandiában, ebben a k lasszikusan papi
országban az összehasonlításul szolgáló szám adatok
a következők: 1959-ben 400-an, 1966-ban 309-en,
1968-ban pedig 166-an jelen tk e zte k pap i pály ára.
A csökkenés te h á t az u tó b b i tíz esztendőben tö bb
m in t 50%-os.
2. Az ellenkezés nem korlátozódik csak a cölibá­
tu sra . Á ltalán o sab b és á lta lá b a n az egyházi s tru k ­
tú rá k ellen irán y u l, azok g y ak o rlati m a g a ta rtá sa
ellen, v a lam in t egyes d o g m atikus ta n té te le k ellen.
O rszágonként m ás az a rc u la ta és m ás az in te n z itá ­
sa. A tá rsa d a lm i fo rrad alo m lelk ü le te a la tin -a m e ­
rik a i k lé ru sb a n m á sk én t jelentkezik, m in t az NSZK
papsága körében, am ely dem o k ratizáln i szeretné a
h ie ra rc h ik u s felép ítést a p aró ch iák o n és az egyház­
m eg y ék b en ; m ás H o llan d iáb an m in t S p an y o lo r­
szágban, m ás az E gyesült Á llam okban m in t Olasz­
országban.
3. A püspökök között is ta lá lu n k oppozíciós erő ­
ket, vag y jo b b an m ondva ö n k ritik u s erőket, am e­
lyek a k ú ria i stílu st szeretn ék m egreform álni, s
m eg a k a rjá k sz ü n te tn i az egyház hagyom ányos
hozzákötöttségét a politikai, társa d alm i, vag y gaz­
dasági intézm én y ek h ez (pl. S pany o lo rszág b an az
Egyház szövetségét a F ranco ren d szerrel, L atin -
A m erik áb a n az . . . Egyház k a p cso latát egy kicsiny,
203
m in d en gazdasági és p o litik ai h a ta lm a t önm agá­
ban egyesítő felső réteggel).
4, A k lé ru s és a h ie ra rc h ia k ritik u s, oppozíciós,
refo rm o k a t követelő erő in ek hasonló m ozgalm ak,
irá n y z a to k és akciók felelnek m eg a h ív ek k ö ré ­
ben. T öm egm ozgalm akról term észetesen nincs szó.
T ö bb n y ire kicsiny, a k tív csoportok ezek, am elyek­
n ek azo nban te k in té ly ü k v a n a közvélem ény elő tt
és a sa jtó b a n erős v isszh an g ra ta lá ln a k (pl. „a
fö ld a la tti eg y h áz” A m erik áb an ) v agy sp o n tá n k ri­
tik a i reak ció t v á lta n a k ki (pl. a H u m an e v ita e en­
ciklik a elleni tiltakozások), v ag y h ely i akciókat
(pl. M azzi lelkész firenzei k ü lv áro si gyülek ezeté­
ben).
5. N em szabad figyelm en k ív ü l hagyni, hogy ala­
k u ló b an v an egy ún. job b o ld ali katolicizm us is,
vagyis szervezkednek a m arad i, h agyom ányos erők.
E zeket szinte k iv étel n élk ü l a M ária-kegyesség h a ­
tározza m eg, az isten tiszteleten a la tin n y e lv ért
h arco ln ak , és a p áp a abszolút te k in té ly e m ellett
szálln ak síkra. S a já t fo ly ó irataik , k iad v án y aik ,
g y ű jtéseik , M á ria -z a rá n d o k la ta ik v a n n ak , és igen
élesen, g y a k ra n vallásos fan atizm u ssal tá m a d já k a
refo rm o k a t sü rg ető p a p o k a t és püspököket.
A ró m ai k a to lik u s egyházon belül a re fo rm o k a t
sü rg ető és a visszahúzó erő k m eg értésén él k é t dol­
got kell figyelem be v e n n ü n k :
a) a II. V a tik á n i Z sin at ak c ió p ro g ra m ját;
b) a m o d ern világ elem eit, erőit, m ozg alm ait a tá r ­
sadalm i, p o litik ai és szellem i téren , v a la m in t az eb­
ből adódó p ro b lém ák at.
A d a) A II. V atik án i Z sin at — m in t ism eretes —
a T rid e n ti Z sin a tta l m e g in d u lt fo ly a m a tn a k a ró ­
m ai k ato lik u s egyház stab ilizálásán ak és c e n tra li­
zálásán ak le z á rá sát jelzi, u g y a n a k k o r pedig egy új
k orszak kezdetét, am ely b en a ró m ai k a to lik u s egy­
ház d in am ik u s-o ffen zív m ódon fo rd u l kifelé, n yílik
m eg a világ felé és tö rek szik nyom aték o s jele n v a ­
ló ság ra a m o d ern világban, azzal a céllal, hogy
m egterem tse az em b eri nem zetség egységét. Ez a
b elü lrő l kifelé való fo rd u la t ö sszehasonlítható azzal
az erőfeszítéssel, am ellyel az óegyház ig y ek ezett á t­
já rn i és m eg h ó d ítan i az ak k o ri R óm ai B irodalm at,
s végül is lé tre h o z ta a k e re sz ty é n N y u g ato t. J e le n ­
leg az o ffen zív án ak egyetem es tá v la ta van. A II.
V a tik á n i Z sin a t a k c ió p r o g r a m já b ó l é rth ető m eg
az eg yh á z m in d e n belső világjelensége. A m i a h it
és a te k in té ly v álsá g a k é n t jelen tk ezik , en g ed etlen ­
ségk én t a h iv e k és a k lé ru s kö réb en , m in t véle­
m ény k ü lö n b ség az egyházi re fo rm o k a t illetően, til­
takozás a p áp ai d ö n tések és a h agyom ányos eg yhá­
zi fo rm á k ellen, m indaz v ég eredm én y b en belső
egyházi v ita a II. V atik án i Z sin at ak ció p ro g ram ­
já n a k m ódozatairól, és a n n a k értelm ezéséről, hogy
m it je le n tse n m a a róm ai k a to lik u s lét. A m ik o r a
pap i engedetlen ség a coelib átu s k ö telezettség e ellen
irán y u l, ak k o r ez azért van, m ivel m a m á r nem
ta r tjá k m egfelelőnek ezt az életfo rm át. A papi
rend m in t o lya n azonban v itá n fe lü l áll. V agy am i­
k o r heves b írá la to t g y ak o ro ln ak az egyház te k in ­
télyi felépítése, a k ú ria i stílus, az inkvizíciós eljá­
rá s stb. felett, ak k o r a rró l folyik itt a vita, hogy
m ily en legyen az egyház m egfelelő fo rm á ja a fo r­
rad a lm i á ta la k u lá sb a n levő világban. Az egyház
m ódszereiről, m ódozatairól és h itelképességéről van
szó; a róm ai eg yh á z feladata, kü ld etése és igénye
alapjában v é v e m eg in g a th a ta tla n m arad, m ik é n t
a pápa p rim á tu sa is, m in d e n b írá la t és m inden
olyan fárad o zás ellenére, am ely m eg a k a r szü n tetn i
n é h á n y p á p a i előjogot s a p ü sp ö k ö k n ek és teo lógu­
so kn ak tö b b leh ető ség et k ív á n n y ú jta n i a befo lyás­
ra. A m it a te k in té ly és a h it v álság án ak neveznek
a róm ai k ato lik u s egyházban, az a II. V atik án i
Z sinat p ro g ra m m atik u s fo rd u la tá n a k szükségsze­
r ű következm énye. A vélem énykülönbségek elm é­
letileg a zsin ati p r o g r a m m egokolásánál és é rte l­
m ezésénél tám a d n ak , g y ak o rlatilag a követendő
u ta t és az alkalm azandó eszközöket illetően. A z itt
jelen tk ező v á lsá g tu d a t azon alapszik, hogy a re ­
form akciók elg o n dolásukban és v é g re h a jtá su k b an
g y a k ra n az egyházban nem -konvencionális eszkö­
zökkel élnek, a hagyom ányos, az évszázadokon át
k ia la k u lt k ije le n tése k et és e ljá rá si m ó dokat á té rte l­
m ezik, vag y éppenséggel felad ják , ezzel a hagyo­
m án y szám ára idegenné v á ln a k és alk a lm at a d n ak
a rra az aggályos kérd ésre, nem lesz-e enn ek k ö v et­
kezm énye a róm ai k ato lik u s sajátosság lényegé­
n e k elveszítése. E gy ilye n lényegi veszteség itt-o tt
valóban b ek ö v e tke zh e t, ú g yh o g y a pápa és a hie­
rarchia, a ta nítói hiva ta l szükség esn ek látja ú j eret­
n ekség ellen em eln i fe l szavát, s egyházi szaka­
dásra vezető irá n y za to któ l v a g y bom lási jelen sé­
g ektő l tart. E gészében azonban az a benyom ásom ,
hogy a róm ai k a to liku s eg yh á z jelenlegi válsága
n e m haladja tú l az ilye n tö rtén e lm i fo lya m a tb a n
szokásos m érték et.
A d b) A m ásodik dolog, a m ire itt fig y eln ü n k
kell, v ilá g u n k fo rra d a lm i á ta la k u lá si helyzete, am e­
ly e t gazdasági és ipari, tá rsa d a lm i és szellem i tére n
r oham os változás jellem ez. I tt u g y an o ly an jelen sé­
gek m u ta tk o z n a k m in t a k ato lik u s egyházon b elü l;
itt is m eg állap íth ató a v álsá g tu d at, am elyet igen
b a n álisan fejeznek ki ezek a szavak: a világ m ás
le tt m a, m in t 100 évvel ezelőtt volt. M ik én t az egy­
házban, a v ilág b an is változóban v a n n a k az örökölt
n o rm ák és gondolkozásm ódok. A tu d o m á n y h a la d á ­
sa lá ttá n n em rö g zíthető m á r m a ra d a n d ó a n érv é­
n y esn ek az, am i term észetes, s ezzel új m ódon té te ­
tik fel az állandó tényezők kérdése. Az atom fizika,
a szárm azástan, a biológiai evolúcionizm usba n y e rt
b etek in tésü n k , a tö rté n e lm i gondolkodás, a gazda­
sági fo ly am ato k irá n y ítása, a népességszaporulat,
a tá rsa d a lm i erupciók, stb. olyan k é rd é se k et v e te t­
tek fel, m elyek k ö v etkeztében az em beriség m a a
félelem és a rem énység között ingadozik, s am elyek
sürgetővé teszik, hogy felteg y ü k a k é rd é st: m i le­
h e t az em beri, és az em berhez m éltó? A régi v á ­
laszok és a rég i te k in té ly e k m á r nem kielégítőek.
E rre az általán o s h ely zetre csak u ta ln i k ív á­
nok, hogy m eg lá ssu k az összefüggést a belső ka ­
toliku s fo ly a m a to k k a l s hogy ne elszigetelten szem ­
lé ljü k a változás és a fejlődés irá n y a it a róm ai k a ­
tolikus egyházban, ne h a g y ju k figyelm en k ívül
az egyházon és a teológián kív ü li tényezők h a tá ­
sá t a zsinat u tá n i egyházi fo ly am atra.
V égül m ég egy rö v id szót a jelen ró m ai kato lik u s
teológiájáról. E rrő l elm ondható, hogy széles kö rb en
te tte reflex ió tá rg y á v á a ró m ai k ato lik u s egyház
m egváltozott hely zetét és jövőbeni p ro g ram já t.
A hol belső egyházi pro b lém ák felé fo rd u l, o tt olyan
re fo rm o k a t sürget, m ely ek n ek csökkenteniök kell a
m a k ialak u ló éle tfo rm ák tó l való elütést, hogy h ite­
lessé tegye az egyházat egy vallásilag közönyös tö ­
m eg társad alo m b an , s m e g ta rtsa és m egerősítse po­
te n c iá já t a v ilágnézeti erő k összecsapásában. A hol
a róm ai k a to lik u s teológia m ag áév á teszi a világ
p ro blém áit, hogy a róm ai egyház m e g fele lje n saját
kü ldetése abszolútsági ig é n yé n ek, itt arra tö re k ­
szik, hogy a v é le m é n y e k uralkodó pluralizm usá­
ban a tö rté n e lm et ü d v -tö rté n e tk é n t tü n tesse fe l és
az em beriség jö v ő jé t Iste n országa jö v ő je k é n t m u ­
tassa be.
 A ró m ai k ato lik u s egyház so k féleképpen je le n t­
kező, különböző m ódszerekkel felfogható, m ás és
m ás k a te g ó riá k b a n tükröződő, v álto zato san p ro ­
pag ált és ta lá n ellen tm o n d ásn ak tű n ő m ódozatokon
m eg va ló síta n i k ív á n t ö n értelm ezésén ek k iin d u ló ­
p o n tja és elő feltétele az a tétel, h ogy a ró m a i ka to ­
lik u s eg yh á z a sa cra m en tu m salutis, az Isten n el v a ­
ló legbensőbb egyesülés jele és eszköze, sőt az egész
em beriség eg ység én ek jele és eszköze is, va la m in t
ann a k, h ogy az eg yházban m isztik u sa n láthatóvá
vá lik Isten országa e világon, s hogy K risztu sn a k
ez az egyháza a m aga k o n k r é t lé tfo rm á já t a P éter
utó d a alatt álló róm ai k a to lik u s eg yházban találja
m eg. H a m a p árb eszéd et k ív á n u n k a ró m ai k a to ­
lik u s egyházzal, állandóan sze m elő tt ke ll ta rta n u n k
önértelm ezése em ez alaptételét, m ég a k k o r is, ha
p á rb eszéd ü n k tém á já u l ré szletkérd éseket, v a g y m á ­
sodlagos g ya ko rla ti és elm életi k é rd é se k et válasz­
tu n k . A k ato lik u s teológiai gondolkodás p lu raliz ­
m u sa s a k eresztyénség értelm ezéséb en és ennek
A szolgáló egyház felfogásának érvényesítése
az egyházak közötti párbeszédben*
P ie rre Teilhard de C hardintől szárm azik ez a
m eg állap ítás: „Az em b eri és a k risztu si elem h ajlik
a rra , hogy tö b b é ne találkozzék egym ással. Ez az a
nagy szakadás, am ely fen y eg eti az eg y h á z ak at.”
S zab ad -e azt m o n d an u n k , hogy az eg y h ázak at és
egység -tö rek v éseik et ez m ozg atja?
E gy 1968-ban az N D K -ban m eg jelen t reg én y cse­
lekm én y én ek egyik lényeges szála T eilh ard de
C h ard in n ek e k ö rü l a m eg állap ítása k ö rü l forog.
Szociáletikai reg én y ez, s a szerző ateista. A m it az
író m egállapít, az őt eg y á lta lá n nem a m egelégedés
érzetével tö lti el. Telve v a n csodálkozással, ném i
sajnálkozással, és sok-sok kérdéssel. Ez csak egy
példa a sok közül, am ely n em is csak a m i ú ja b b
iro d a lm u n k b a n találh ató . A különböző egyházak
k iad á sá b a n m egjelenő n ém et lap o k és folyóiratok
többsége m ég n em v e tte tu d o m ásu l ezeket a p éld á­
k at. De éln ek olyan k ereszty én ek , a k ik n em -k eresz­
ty én e m b e rtá rsa ik k érd éseit felteszik ö n m ag u knak,
egy h ázaik n ak és az egyházaik között folyó p á rb e ­
szédnek.
I te k in te té t őreá szegezi. F ontos ü g y e ln ü n k e tö rté ­
K risztu s egyháza szolgáló egyház. „Az az é rz ü ­
let legyen b en n etek , am ely a K risztu s Jézu sb an
v o lt”. Ez a n n a k az em b ern ek az érzülete, ak i in ­
káb b n em a k a r t Iste n n é l lenni, h a ez g á to lta őt ab ­
ban, hogy az em b erek közö tt lehessen. És éppen
így volt ő Iste n n é l — F il 2 :5— 11.
A m it P á l öröm est veszni h a g y o tt K risztu s köve­
tésében, am it k á rn a k és szem étnek ítélt, az az Isten
népe h a g y o m án y ain ak szentsége volt, m ivel ezek
a hagyo m án y o k g á to ltá k abban, hogy a pogányok
szolgája legyen.
Jézu s ezt m o n d ta ta n ítv á n y a i k ik ü ld ések o r s ezt
m on d ja m a is az ő eg y h ázán ak : „A ki m eg a k a rja
ta rta n i az ő életét, elveszíti azt, ak i pedig elveszíti
az ő életét, m e g ta lá lja azt.” A hol csak fe lb u k k a n ez
az ige, m in d e n ü tt a k ereszt v állalásáró l beszél a
m ások üdvössége érdekében.
* A b a la to n fü re d i k o n z u ltá c ió n ta r t o t t elő ad ás.
g y a k ro la ti m e g n y ilv án u lásáb an m egállapítható el­
le n té te k a róm ai k a to liku s egyházon belül n e m té ­
v e s z th e tn e k m eg b e n n ü n k e t afelől, hogy a róm ai
ka to liku s egyház e m líte tt önértelm ezésében és a
m aga abszolútsági ig ényében közös alap a ka to ­
likusság.
A róm ai k ato lik u s egyház azt á llítja m agáról,
hogy ő a „fejlődés v a llá sa”, a jövő v ilág án ak előre­
v e títe tt ko n stru k ció ja, am elyben egyesül a keresz­
ty én rem énység és e v ilág n ak a h alad ásb a v e te tt
rem énysége. E bben a szintézisben véli a ró m ai k a ­
to likus egyház az igazság teljességének b irto k lá sá t,
v alam in t azt, hogy ő az ateizm ussal versenyképes
valóság. Ez olyan igény, olyan tétel, am elyet te r ­
m észetesen m ég igazolnia kell a világ fó ru m a előtt.
I tt abbahagyom , ab b an a rem én y b en , hogy v a ­
lam ivel h o z z á já ru lh atta m v itá n k tém ájához.
Dr. E rw in Fahlbusch
É ppen ez az, am i a L élektől való az egyház szol­
g álatá b an . L élektől való a szolgáló em ber önm aga
odaszánása, el egészen a szó sz erin ti m egalázkodá­
sig, sőt önm aga m egtagadásáig. A Já n o s ev an g éliu ­
m a 12. fejezetéb en az élet eln y erésérő l szóló em ez
ige a búzaszem elveszésével v a n összekapcsolva,
am elynek el kell h aln ia, hogy gyüm ölcsöt te re m ­
hessen. A L ukács evangélium a 17. fejezetében pedig
ez a figyelm eztetés áll az ige elő tt: „E m lékezzetek
Lót feleségére”, aki h á tra fe lé te k in t, nem alkalm as
Isten országára. M ögöttünk Szodom a van. Isten o r­
szága e lő ttü n k van.
Igen szükséges és helyes e g y ü tt lá tn i P é te rt és az
egyházat (de P é te rt és az egész egyházat). H elyes
ez a keresztségben. T erm észetesen a rró l a k eresz t­
ségről v a n szó, am ellyel m e g ta rtja Iste n az ő n é ­
pét, m iközben a n ép ek között vezeti. A keresztség
összefügg az exodussal. Jéz u sn ak és P é te rn e k a
a hullám o k o n já rá s a — a M t 14:22—23-ban —
olyan egyház típ u sá t m u ta tja m eg n ek ü n k , am ely a
hullám okon á t U rához igyekszik és csakis őhozzá
érkezik m eg, h a ezt az „alsó” u ta t já rja , s közben
n e t k o n te x tu sá ra : m egelőzi az ötezrek m egvendé­
geléséről szóló tö rté n e t s a gyógyításokról ad o tt
beszám olók követik. Ján o sn ál, a 16. fejezetben, ez
az élet k en y e ré rő l szóló n ag y beszéd bevezetése.
M inél lelk ib b az egyház a m aga tényleges — és
nem színlelt — szolgai fo rm á já b an , an n ál valóságo­
sab b á v á ln a k Isten országa lá th a tó jelei. Szolgála­
tá b a n a cél az, hogy m in d en em b ern ek k e n y ere és
egészsége, öröm e és szabadsága legyen, m égha köz­
ben az egyház elveszíti is a m aga exisztenciáját.
L étét m in d en k ép p en k o c k áz ta tn i kell. X X III. Ján o s,
a „Pacem in te rris ” p áp ája , ezt m o n d ta: „A ki hisz,
az nem re tte g ”.
Az egyház egysége csak az ilyen szolgálat ú tjá n
és az ilyen szolgálatnak való teljes odaadás révén
valósul m eg. T a n ításá n a k életeleven egysége, h iv a ­
ta la in a k felelősség m egszabta egysége, iste n tiszte ­
letén ek a m aga teljességében lá th a tó egészsége a
szolgálatból fa k ad és nem m eg fordítva. Az egysé­
get m egelőzi a dicsőség, az Ú r dicsősége. Ezt ő á t­
205
 ad ja az övéinek, hogy azok to v á b b a d já k és úgy le­
gyenek szív szerin t „a tö b b ie k b e n ”, aho g y an ő b en ­
n ü k v a n — és a tö b b iek b en — és az Iste n is őben­
ne. Ez a csaknem m indig elszigetelten id ézett „ut
om nes u n u m sin t” ige k o n tex tu sa, feltétele és ígé­
re te . Az ú t K risztu s e lre jte tt dicsőségétől vezet a m i
egységünkön át, am ely az ő dicsősége erejével
végzett szolgálatban növekedik, el egészen addig a
lá th a tó dicsőségig, am elyet a világ is el fog ism er­
ni. Az a ra n y b en n e v a n az ércben, a tű z olvasztja
ki és így ju t nap v ilág ra.
A p ü n k ö sd az egyház egységén tú l az em beriség
egységét m u n k á lja . Ezzel k ap cso latb an az E gyhá­
zak V ilág tan ácsán ak új elnökei ez évi p ünkösdi
ü z e n e tü k b e n ezt m o n d tá k : „Ez azt je le n ti, hogy to ­
v á b b ra is tö re k e d n ü n k kell az összes k ereszty én ek
egységére, de u g y a n a k k o r új n y ito ttsá g ra is a világ
irá n t, m eg értv e a n n a k tö rek v éseit, ered m ényeit,
n y u g ta la n sá g á t és kétségbeesését. A zt is je le n ti ez,
hogy el k ell u ta s íta n u n k m a g u n k tó l m in d en b ű n t
és m in d en em b eri gonoszságot, am i e lto rz ítja az
em b erség et az em beriség életében, kezdve azokon
a bűnökön, am ely ek m ég m indig fellelh ető k a k e­
reszty én ek közösségében”.
M ajd pedig így fo ly ta tó d ik az ü zen et: „Ú jból
felism ertü k felelősségünket (U ppsalában), hogy
részt kell v e n n ü n k az em b erek m illióinak a n a ­
gyobb tá rsa d a lm i igazságosságért és a v ilág fe j­
lesztéséért v ív o tt küzdelm éb en . . . H isszük, hogy a
lélek m u n k álk o d ik m in d a világban, m in d az egy­
házb an . Ő te re li helyes irá n y b a az em b eri erőfeszí­
tések et, hogy g o n d olkodásunk és közösségi életü n k
állan d ó an m egúju lh asso n . Ő a la k ítja á t az em beri
szenvedést a változás sürgetésévé. Ő szó laltatja
m eg a szó tlan o k at és Ő ta n ítja m eg h a llg a tá sra a
h an g o sk o d ó k at”.
Az egyház egysége nem öncél az egyház U ra szá­
m ára. A rra szolgál neki, hogy az új világot, az ő
országát felép ítse vele. Az egyház rem énységéhez,
sőt öröm éhez h o zzátarto zik az, hogy egyszer m ajd
nem lesz többé. „Őn éki n ö vekednie kell, n ek em pe­
dig aláb b szállan o m ”. Az egyház igazi vágyakozása
csak az ő U ra vágyakozása le h e t: az egész világ
üdvössége.
II
A szolgáló egyház koncep ció ján ak érv én y esítésé­
ben az eg y házak közötti p árbeszéd szám ára nem
leh e t szó arró l, hogy ezt az elképzelést m ás elkép­
zelésekhez to ld ju k . Ez u g y an is az egyház egye­
dül helyes felfogása. Az egyházak k ö zö tti párbeszéd
vagy felszab ad ítja az e g y h ázak at k o ru n k szolgála­
tá ra , v agy eg y általán n em lesz párbeszéd.
Ezen a p o n to n nem kevés ellenkezésbe ü tközünk.
Ez az ellenkezés azonban n é h á n y éve nehezebben
fedezhető fel. R itk á n n y ilatk o zik m eg szavakban.
Egy igen jó m eg nyilatkozásból épp en m ost idéztem
hosszasabban.
A szolgáló egyh ázró l k im o n d o tt szót azonban
k o ru n k b a n sehol sem g o n d o lják úgy (és m indig ú j­
ból és ú jb ó l fogalm azzák), m in t itt, ahol egybegyü­
lek eztü n k . A m it eddig elm ondtam , azt n em utolsó­
sorb an ép p en a m ag y aro rszág i re fo rm á tu s — és
evan g élik u s — egyházzal fo ly ta to tt állan d ó p á rb e ­
szédből ta n u lta m meg. Ezzel ö n m ag áb an m ég sem ­
m it sem m o n d tam a m e g ta n u lt dolog m inőségéről,
de az egyházak között folyó n agyobb p árb eszéd­
ben k ife jte tt eredm ényességéről sem.
Az eg y házak szo lg álatu k at a m ai világ em b erei­
é rt kell hogy végezzék — és a m ai világhoz k ü lönö­
206
sen hozzátartozik a harcos és egyre terje d ő szocia­
lizm us ténye. E zért m in d en esetre jelentős k ö rü l­
m ény az, hogy a szolgáló egyházról szóló szó éppen
egy szocialista ország egyházában han g zo tt el.
M ost azonban szeretn ék m o ndani v alam it a m i­
nőségéről is. Ezt a szót az egyház a b ű n b á n a t gy ü ­
m ölcseként k a p ta ajá n d é k b a. 1945-ben ez a m eg­
győződés élt ebben az eg y h ázb an : te tte in k és m u ­
lasztásain k u tá n nincs jo g u n k az é le tre Isten és az
em b erek előtt. Ez a m eggyőződés egy m ai egyház
szám ára, m iu tá n ily hosszú idő te lt el a re fo rm á ­
ció óta, m eglehetősen egyedülálló volt. Az ökum e­
néb en alig figyeltek fel rá. A m ag y ar testv érek vé­
lem ényében k ifejezett té n y leg alább u g yanúgy
m e g re n d íth e te tt volna több m ás egyházat is —
gondolok sa já t egy h ázam ra és R óm ára.
N ehéz ilyen szó k im o ndásával élni. Ezt m eg ta ­
p a sz talta a m i vendéglátó eg y h ázunk is. M iként m a
m á r tu d ju k , m ég szerencséje volt, hogy a tám ad ás
eléggé n y ílt és bru tális, te h á t felism erhető volt. De
hogy van ilyen tám adás, g y a k ra n re jte tte n és lé­
nyegében m indig az egyház sa já t kebeléből, az —
P áln a k a 2 K or 11:14— 15-ben m o n d o tt szavai sze­
rin t — „nem is csoda, hiszen m aga a S á tá n is a vi­
lágosság an gyalává v álto z ta tja el m agát. N em m eg­
lepő teh á t, hogy az ő szolgái is az igazság szolgái­
vá v á lto z ta tjá k el m ag u k at. E zeknek vége az ő cse­
lek edeteik szerint lesz”. S hogy ez így leh et s g y ak ­
ra n így is van, az különösképpen h o zzátartozik a
k e reszty én em ber keresztjéhez. Ez a ta p a sz ta la ta
pl. P á ln ak . A zsoltárok és a p ró fé tá k könyvei te­
le v a n n a k ilyesm ivel.
A felvázolt h á tté r a la p já n szükségszerű szolida­
ritá sk é n t adódik, hogy k érd ést intézzünk az egy­
házak között folyó hiv atalo s párbeszédhez, rö v id en :
R óm a és G enf párbeszédéhez. Ez a párbeszéd k i­
m o n d o ttan a közös szolgálatra nézve folyik. „Igaz­
ságosság és b é k e”, ezek a vezérszavai. S a je le n ­
legi p áp a egyik legfontosabb e n c ik lik ájáb a n k ije ­
len tette, hogy „a fejlődés az új szavunk a b ék ére ”.
E bből úgy látszik, hogy ez a szó: „b ék e” egyér­
telm ű, távol m in d en szenteskedő kibúvótól. V ajon
így v a n -e való b an ? A „fejlődés” szó bizony, legeny­
h éb b en szólva, színét változtató. F elcserélhető a
„progresszió"- v a l, sőt b eleérth ető a „változás” is.
A tá rsad a lo m tu d o m á n y eg y értelm ű szavaival v a­
ló já té k — s k im u ta th a tn ók, hogy e g y ü ttjá r vele a
teológiailag eg y értelm ű szavakkal fo ly ta to tt já té k
is — olyan é rd ek e t jelöl, am elyet 120 évvel ezelőtt,
am ikor a ném et p ro te sta n ti zm us a belm isszió rév én
először v e tt h iv atalo san tu d o m ást a p ro le tá riá tu s
ny o m o ráró l és látszólag elkötelezettséget is érzett
irá n ta , J o h a n n H ein rich W ichern, a belm isszió
m eg alap ító ja szinte leplezetlenül a „M entsétek m eg
a g azd ag o k a t” érte lm éb e n m o n d h a to tt ki. Az é rte l­
m e az, hogy a gazdagokkal e g y ü tt m en tsék az egy­
házat is. Ez az egyház ö n fe n n ta rtá sá n a k „szolgála­
t a ” lenne, te h á t nem szolgálat, h an em a régi világ
gazdasági szervezetei érd e k én e k egyházi m egfele­
lője. Az ilyen „fejlesztés” csak gyám kodás, azaz
ú ja b b reakció és a neokolonializm us egyházi m eg­
felelője. Az ilyen „felszab ad ítás” csak leckéztetés,
azaz függőségben ta rtá s s an n ak a m a g a ta rtá sn a k
az egyházi m egfelelője, am elyből a fa ji m egkülön­
böztetés ered. M indezzel csak kem ény, k ese rű kö­
v e t n y ú jta n á n k k e n y é r hely ett, h a a kőnek k en y é r
fo rm á ja is van.
A szolgáló egyháznak term észetesen nem felad a­
ta valam ily en tá rsa d a lm i p ro g ra m kialak ítása, sem
ilyesm inek p ro k lam áló átvétele. Á llítom , hogy a
„P o p u lo ru m progressio” éppen ezt teszi; s ezt te t­
te, m in t lá tn i fogjuk, U ppsala is. Ezzel pedig azt ál­
lítom , hogy ép pen azok teszik ezt, a k ik pl. közü­
lü n k v ád o ln ak vele egyeseket. A szolgálni kívánó
egyh ázn ak fe la d a ta azonban, hogy n e h ag y ja fi­
gyelm en k ív ü l a szocializm ust, h an e m olyan v ilág­
b an szolgáljon, am ely m áris a szocializm us felé h a ­
lad, s hogy ta g ja it felszab ad ítsa az olyan tá rs a d a l­
m i p ro g ra m o k b a n való szo lg álatra és közrem űkö­
désre, am ely ek k el m in d en em b eren segíteni lehet.
Ez nem a szocializm us követelm énye, h a n e m a
szolgáló kereszty én ek é. Ezt kell az egyh ázn ak p á r­
beszédében m eg h allan ia, m eg h allg atn ia és elősegí­
tő m ódon általán o ssá tennie.
III
A világossá té te l érd ek éb en lássu n k n é h á n y pél­
dát.
1. Az im p erializm u s és o ligarchia okozta nyo­ nek a szocialista országokban a p o litik ai és tá rs a ­
m or L a tin a m e rik á b an m ég az egyházi h ie ra rc h ia
egyes részeit is a nép o ld alára á llíto tta politikailag.
Egy b razíliai püspökről, a k it cinkossággal v ád o l­
ta k m eg, egy, az o lig arch iáv al szem ben „felfo rgató
szem éllyel”, az érsekség b izo ttság a ezt a b izo nyít­
v á n y t állíto tta k i: „Az egyház tö rté n e te v alam en y ­
nyi fejezetéb en fe lm u ta th a t egy a ra n y lapot, meg
egy beszennyezett l a p o t . . . A szennyezett lap ot az
elv etem ü lt h a ta lm a so k k a l és Isten m in d en h á jja l
m eg k en t szolgáival való cinkosság ír ta ”.
A b razíliai Bello H o rizo n te egyházm egyéjének
érsek e és v alam en n y i p a p ja oly m ódon v állalt szo­
lid a ritá st n égy m u n k ásp ap p al, a k ik e t lázadás cí­
m én ta rtó z ta tta k le, hogy k ifejezetten felszó lították
h ív e ik e t: n e k ü ld je n e k tiltak o zó tá v ira to k a t az el­ séget egyre h a th a tó sa b b á tehessük. E bből egység
nöknek. Egy, m in d en tem p lo m b an felolvasott p ré­
dikáció u g y an is tö b b ek k özött ezeket m o n d ta : „A
lelkészek ö rü ln ek , hogy k ezdenek osztozni a nép
életéb en és szenvedésében, am ely szintén fogság­
b an van. N em ta rtó z ta tn a k -e le m u n k á so k a t és
d iák o k at? M iért legyen v e lü n k m ásk ép p en ? Nem
k ív á n u n k előjogokat. P ap o k v a g y u n k ”.
Itt k ap cso ló d h atu n k be a m in d en k ereszty én em ­
b e r lelkészi h iv a tá sá ró l folyó igazi párbeszédbe.
A p e ru i püsp ö ki k o n feren cia a p araszto k és in ­
d iánok em b e rte le n életk ö rü lm é n y e in ek okozójául
„a nem zetközi fin án c im p e ria liz m u st” pellen g érezte
ki, „am ely a h azai o lig arch iáv al összeszövetkezve
dolgozik.”
50 kolu m b iai pap, k ö zö ttü k V alencio Cano pü s­
pök, b u e n a v e n tu ra i apostoli a d m in isz trá to r, köve­
teli, hogy vegyék v ég re kom olyan a „P o p u lorum
prog ressio ” en ciklikát. V alódi fo rra d a lm a t k ö v etel­
nek, am ely „ e ltü n te ti o rszág u n k u ralk o d ó o sztálya­
it”. T örek v ésü k „az im p erializm u s és a neokolonia­
lista b u rzsoázia elleni fo rra d a lm i akció.” V allást
teszn ek a „szocialista típ u s ú ” tá rsa d a lo m m ellett,
am ely m egfelel „k o ru n k tö rté n e lm i irá n y z a ta in a k ”. kos vagy n y ílt elu tasítá ssa l szerepel — az eg yhá­
E bből k i le h e tn e küszöbölni az „ e m b ern ek em ber
álta l való k izsák m án y o lása” m in d en fo rm áját.
Az összegyház az ily esm it ag y o n h allg atja, vagy
elu ta sítja , v ag y eltáv o lít egyeseket h iv atalu k b ó l,
vagy pedig — am i ta lá n a legrosszabb — félm eg­
é rté st ta n ú sít irá n ta sok „igen, d e . . . ” állásfo glalá­
sával. G ondolunk azokra az esem ényekre, am elyek
a p á p á n a k a kolu m b iai M edellinben ta r to tt la tin ­
am e rik a i püsp ö k i k o n feren cián való fellépése k ö rü l
tö rté n te k .
H a az eg y házak közötti p árb eszéd b en nem já t­
szanak dön tő szerep et az em líte tt dolgok, ak k o r az
nem érd em li m eg sem a n ev ét, sem az é re tte való
fáradozást.
2. A világ m ai v alóságának egy óriási k o m plexu­
m át m ég alig, helyesebben m ég eg y általán nem
v o n ták be az egyházak között folyó párbeszédbe,
és szó sincs arról, hogy azt hatáso ssá te tté k v o ln a
az egyház szolgálata szám ára. Ezzel k ap cso latb an
lelkileg n eg atív h a tá st gyakorol az, hogy szinte v a­
lam ennyi nem zetközi egyházi szervezetnek k a p ita ­
lista országban v an a székhelye.
C sak cím szószerűen em lítek m eg n éh án y d o lg o t:
A szocialista országokban em b erek m illiói szaba­
d u lta k fel m in d en n a p i k e n y e rü k b izto sítására és
m egszereztek m in d en lehetőséget em b erv o ltu k k i­
képzésére. E m illiók fo lyam atosan rá é b re d n ek tá r ­
sadalm i felelősségükre és az em b eri közösségre,
am elyben m á r tű n n e k te h e te tle n e k a sok egyes
em b er m indig is g y a k o rlo tt kis és n ag y te tte i a
nag y egészre való v o n atk ozásukban. R en d k ív ü l á t­
fogó, m inden em b ert é rin tő erőfeszítések tö rté n ­
dalm i fo ly am ato k n ak a tud o m án y o s és tech n ik ai
fo rrad alo m korszakához illő m egtervezésére és irá ­
n y ítására, úgyhogy az itt élő és figyelő em ber szá­
m á ra m á r nem leh et szó az ellen tétes tá rsa d a lm i
ren d szerek k o n v ergenciájáról. E gyre szélesebb
kö rű ek lesznek az im p e rialisták é tó l eltérő szocia­
lista fejlesztési segély tényei, a n n a k ellenére, hogy
a N y ugat éppen e té re n ism eri fel a gazdasági, po­
litikai, sőt k ato n a i z av ark eltés lehetőségeit. O ly té ­
n yek ezek, am elyek lá ttá n n em b eszélhetünk m á r
Észak—D él problém áról, am elyekkel azonban
eg y ü tt já r a szocialista term elés fokozásának és k i­
bővítésének, és ezzel ez országok belső közössége
m inősítésének követelm énye, hogy így ezt a segít­
adódik a nem zeti élet és a nem zetközi szolidaritás
között, ah ogyan ez ezekben az országokban té n y le ­
gesen m egvalósul, bizakodó len d ü le tte l a nem k i­
csiny szülési fá jd a lm a k s különösen a k ív ü lrő l ál­
lan d ó an k a p o tt m in d en féle érzékeny döfések elle­
nére. Az a tény, hogy a n ép ek az országokon m essze
tú lh a la d ó b ék eh arco t v ívnak, am ely so k k al k o rá b ­
b a n in d u lt el, m in t a keresztyéneké, és tén y , hogy
m a elk ép zelh etetlen len n e a nép ek felszabadulási
küzdelm e e n élk ü l a b ék eh arc és a szocialista m oz­
galom nélkül. A sürgős eu ró p ai békés rendezés gon­
d o lata — am elyhez, h a szabad m ondanom , hozzá­
tarto zik az N D K és az eu ró p ai ország h atáro k elis­
m erése — betagolódik a m inden nép szám ára biz­
to sítan d ó igazságosság és szabadság gondolatába.
A m i te rü le tü n k ö n k ív ü l szám os kereszty én em ­
ber, de kevés h iv atalos egyház száll sík ra pl. a b u ­
d apesti felh ív ásért, vag y m u n k álk o d ik e g y ü tt pl. a
K eresztyén B ékekonferenciával, az E u rópai K atoli­
kusok B erlini K o n ferenciájával, vag y a B éke Vi­
lágtanács m ozgalm ával. S ez az egész m ost em lí­
te tt kom p lex u m nem szerepel — vag y h a igen, tit­
zak között folyó hiv atalo s párbeszédben. Az egyhá­
zak párbeszéde és egységtörekvései a n ag y egy­
házi in tézm én y ek és n em kevés ország ég h a jla ta
m e llett igen g y a k ra n azt a ben y o m ást keltik , hogy
a csalódottan elforduló v ilágtól és an n a k b írá la tá tó l
való félelem ből fognak össze az egyházak, abból a
kívánságból, hogy az egyházakat, és ta lá n a v allá­
sokat is biztosítsák és esetleg fo rm á ljá k a v allá sta­
lan o k k al szem ben. H iányzik az evangélium sza­
b ad ság án ak szelleme. Így azonban a párbeszéd
nem ta rth a tn á m eg az eg yházakat, sőt in k á b b sa­
já t m ag u k at p u sztítan ák vele, m eg tag ad n ák a v i­
lá g n a k végzendő szo lg álatu k at és káro m o ln ák
K risztust.
 Dr. H am v as E ndre, a n em rég le m o n d o tt kalocsai
érsek és a m a g y a r ró m ai k ato lik u s püsp ö k i k o nfe­
ren cia elnöke, m o n d o tta egyik hozzászólásában a
m o d ern v ilág b an élő egyházról szóló zsinati szké­
m ához: „M egvall juk, hogy m i n em s ira tju k azt,
am it a n y a g ia k b a n áld o ztu n k a szocializálásért”. Új
u ta k ra h ív ta a szocialista országokban élő eg yhá­
zak at, s ezeket az u ta k a t nem u to lsó so rb an a Béke
V ilágtanács m u n k á já b a n való részv ételb en lá tta,
am ellyel k ap cso latb an ezt m o n d ta : „N em le h etü n k
a béke d efetistái, m ivel ezzel e lá ru ln ók eg y házun­
k a t és M eg v áltó n k at.”
Ez m á r v alam i a m i p árb eszéd ü n k szám ára. N e­
k ü n k , a szocialista országokban élő re fo rm á tu s k e­
reszty én ek n ek és m ás p ro te stá n s te stv é re in k n ek
lá th a tó a n v a n jelen tő ség ü n k en n ek a p árb eszéd­
nek és az összkeresztyén p árb eszéd n ek a szem pont­
jából. Ez a jelentőség nem a n n a k az érv én y esítésé­
ben van, am it ta lá n m á r e lé rtü n k , h a n e m a fe lad a ­
tu n k b a n . Ez a fe la d a t pedig az, hogy az egyház
U rá ra te k in tv e fejlesszük és ja v ítsu k m eg szolgála­
tu n k a t sa já t országain k b an , továb b á, hogy ezt m ég
jo b b a n tu d a to sítv a te g y ü k világossá az ökum ené
szám ára. M agától értető d ik , hogy ehhez im ádság
szükséges és egy jó csomó eleven, lélek k el tele is­
m e re t m in d am a dolgok felől, am ely ek re itt csak
u ta lh a tta m .
3. A m a g u k a t „első v ilá g n a k ” nevező országok
egyházaitól m eg kell k é rd e z n ü n k — h a a n n a k a
hely zetn ek , am ely b e b e b ony o ló d tak , de am elyben
K risz tu sé rt n incsenek m egkötözve, te lje s m egér­
tésével is — hog y an ered m én y ezh et az im p erializ­
m us részéről n y ú jto tt segítség m ást, m in t ism ét
csak az im p e ria liz m u st? H ogyan v ég ezh etn ek az
egy házak közös szolgálatot, h a azt im p e ria lista in ­
tézm ények k e re té b e n végzik, am ely ek pedig v issza­
élnek v elü k ?
F el kell te n n i ezt a k érd ést, am ik o r lá tju k , hogy
a k ato lik u s B a rb a ra W ard — m ik é n t a p áp a is —
U p p saláb an p ro g ra m a tik u sn a k elfo g ad o tt beszédé­
ben az ú g y n ev ezett első világ k e re té b e n k ö vetelte
az ú g y n ev ezett h a rm a d ik v ilág fejlesztését. Fel kell
te n n i ezt a k érd ést, a m ik o r lá tju k , hogy U p psalá­
ban az egyházi fejlesztési segélyt a V ilág b an k k al
való eg y ü ttm u n k á lk o d á ssa l jav aso lták . Fel kell
te n n i a k érd ést, a m ik o r lá tju k , hogy a szocia­
lista országokból szárm azó k ereszty én ek n ek a fe j­
lesztés k érd éseiv el kapcsolatos ja v a sla ta i h a tá s ta ­
lan o k m a ra d ta k az u p p salai n agygyűlés d o k u m en ­
tu m a ira . F el kell te n n i a k érd ést, am ik o r n em v e­
szik tu d o m ásu l a té n y t, hogy négy, az e lm a ra d o tt­
ság m in d en bélyegét viselő ország önállóvá tétele
u tá n rövidesen m egszab ad u lt e bélyegektől, az
„első v ilág ” m in d en segítsége nélkül, sőt an n ak
m in d en összefogott ak ad ék o sk o d ása ellenére, s
ezek az országok szocialista országok volta k : K ína,
É szak-K orea, É szak-V ietnam és K uba. F el kell
te n n i a k érd ést, am ik o r azt lá tju k , hogy a világ
szükség- v agy k o n flik tu s-h ely zeteib en a hiv atalos
egyházi m egnyilatkozások a te tte se k e t á lta lá b a n
csak ak k o r ítélik el „em berségi okokból”, h a köz­
v etv e vagy k ö zv etlen ü l im p erialista é rd e k e k et fe­
n yeg et veszély. M ás esetek b en csak sajn álk o zásu ­
k a t fejezik k i és tu la jd o n k é p p e n á lta lu k ü tö tt se­
bek bekötözésére szólítanak fel — V ietn am eseté­
b en az eg y h ázak n ak tíz évre volt szükségük, m íg
eg y általán hozzákezdtek ehhez. H a llg a tn a k Indo­
néziáról, h a llg a tn a k G örögországról, hogy csak
k e ttő t em lítsek a sok eln y o m o tt és üldö zö tt közül.
E zekben az esetek b en és sok m ás esetben G enfet
kellene m egkérdezni, m ás esetek b en R óm át, m egint
208
m ás — tu la jd o n k é p p e n az összes — esetekben
m in d k e ttő t. E m líte ttü k L a tin -A m erik át és hozzá kell
te n n ü n k m ég — anélkül, hogy ezzel csak táv o lró l
is teljesség re ju tn á n k — az a frik a i k o n tin en sn ek
legalábbis a déli töm bjét.
M it je len t ez a párbeszéd szám ára? A válasz: azt
a m érték et, am ely szerin t „gyüm ölcseikről ism eri­
te k m eg ő k et”. A hol a párbeszéd nem v álik k o n k ­
ré ttá , m in t valódi szolgálat, o tt az Isten népének
a d o tt íg éret m ellett — s enn ek a nép n ek Isten nem
szab h a tá ro k a t — a „bolondok” és „csalárd o k ” el­
ítélése is elhangzik, hogy Ésaiás szavaival szóljunk,
aki — És 32:6—7-ben — ezt m o n d ja e rrő l: „A bo­
lond csak bolondot beszél és, az ő szíve ham isságot
fo rra l hogy isten telen ség et cselekedjék és szóljon
az Ú r ellen tévelygést, hogy az éhező lelk ét éhen
h ag y ja és a szom jazó ita lá t elvegye. A csalá rd n a k
eszközei csalárdok, ő álnokságot tervei, hogy elve­
szesse az alázato so k at ham is beszéddel, h a a sze­
gény ig azat szólna is”. M ondottam m á r: ez a v e­
szély fenyeget m in d n y áju n k a t.
A h a m b u rg i re fo rm á tu s gyülekezet k ereszty én ei
— közben h iv atalo san is tá m o g a tja őket a lu th e rá ­
nu s te rü le te k e n szétszórtan élő re fo rm á tu s g y ü ­
lekezetek szövetsége — kö v etelik „az egyházi fe j­
lesztési segélyt, m in t a k a p ita lista fejlesztési segít­
ség a lte rn a tív á já t.” Az „im p erialista p o litik a ellen­
m o d elljek én t”, a k a n a d a i egyházak p é ld á já ra való
hivatkozással, az up p salai felhívás a la p já n az egy­
h ázak s a já t költségvetéséből ren delkezésre bocsá­
to tt összegek következő célokra való felh aszn álá­
sát k ív á n já k :
1. „ . . . hogy az állam i és m agán-gazdasági fe j­
lesztési segélyt k ritik a ila g elem ezzék és az elem zés
ered m én y eit tegyék közzé”, hogy a kizsákm ányo­
lá st „leleplezzék és a vele szem ben v ív o tt küzdel­
m et a k tív a n tám ogassák. M áskülönben az egyházi
segítség nem „a k ereszty én fe le b a ráti szeretet és
igazságosság kifejeződése”.
2. „ . . . az elm a ra d o ttn a k ta rto tt országokban
azoknak a k ereszty én ek n ek hosszabb időn á t ta rtó
tám o g atása, ak ik a k tív e llen állást (forrad alm at)
fe jte n e k ki a hazai és a k ü lföldi kizsákm ányolók­
k al szem ben, m ivel az éhezés és az igazságtalanság
okai csak ezen az úton, azaz p o litik ai h arccal győz­
h e te k le ”. E gyébként az egyház tám o g atása még
ak k o r is h o z z á já ru lh at az elnyom áshoz, h a az el­
nyom ókkal szem ben „nem lép fel zavaró m ódon a
szegények és jo g fo szto ttak szószólójaként”.
Itt kom olyan v ették , am it G en fből h a llo ttu n k :
szóhoz ju tta tn i azokat, ak ik n ek nincs szavuk s a
hango sk o d ó k at h a llg a tá sra tan íta n i.
Itt v a n k o ru n k b a n az összes egyházak közös
szolgálatának főtém ája. L egalább is je leztü k di­
m enzióit. Ezek m e g m u tatjá k , hogy m ilyen m ódon
kell a p árb eszédnek k o n k ré ttá válnia, h a nem a k a r
végül is pu sztáb a k iá lto tt szó m aradni.
IV
A Z sin at legfontosabb szkém ája, am ely a m ai vi­
lág b an élő egyházról szól, ezt a cím et viseli: „G au­
d ium et spes”. Ezek a kezdő szavak teológiailag ör­
vendetesek. T a rta lm u k kom olyanvétele elv ezeth et­
ne a szabadságból v ég zett szolgálatról szóló p á rb e ­
szédhez.
Rem élem , hogy az itte n i fejteg etések m ögött ész­
rev eh ető lesz a gaudium . De éppen ezért a p á rb e ­
széd jelenlegi álla p o táb a n m indenek előtt azt kell
m eg m u tatn i, hogy egyetlen egyházban sem szabad
 tú l n agy rem én y ek et v etn i az egyházi in tézm ények­
be. É ppen e n n ek fig yelem bevétele k ö v etk eztében
v a g y u n k — rem élem , hogy ezt sik e rü lt k im u ta t­
nom — p árb eszéd b en igen sok ró m ai k ato lik u s
testv é rü n k k e l.
Az u tó b b i időben — a Z sin at óta — a h iv a ta lu k ­
ból, m agas h iv atalo k b ó l is, visszalépett k ato lik u s
teológusok közö tt v a n a n y u g a tn é m e t dr. A lkuin
H eising B en ed ek -ren d i a p á t a S ieg b u rg m elletti
M ichaelsburg kolostorból. Ő a rra a szorongató
ered m én y re ju to tt, hogy olyan n ag y „a vallásos
sp o n tan eitás elfo jtása isten tiszteleti té re n ”, hogy
m in d en p ap „h itelét veszíti, h a egyházi engedel­
m ességet” ta n ú sít. A jövőben az eln y o m o tt és éh e­
ző országok prob lém áib ó l adódó nevelési fe la d a­
to k n a k szenteli m agát.
E h ír vétele u tá n Jo h a n n e s B ap tist M etz m ainzi
kato lik u s teológiai p ro fesszor h allg a tó in a k beszé­
det ta rto tt, am ely „E llenreform áció 1969 b e n ” cím ­
m el je le n t m eg. E bben m ég nagyobb h a tá ro z o tt­
ságra, szenvedélyességre, sőt a k o n zerv atív o k k al
szem ben n agyobb tám ad ási k ed v re szólítja fel a re ­
fo rm e re k e t az egyházban. M egkérdezi — s ezt a
k é rd é st tesszük fel m a g u n k n a k m i is: — „V ajon
való b an világos-e eg y h ázu n k m egjelenési fo rm á já ­
ban, hogy az egyház n em öncélú valam i, h an em
szó szerin ti és d ialek tik u s értelem b en el kell tű n ­
nie Isten országa m egvalósulásáért. És hogy éppen
ez kell hogy m egkülönböztesse az eg y h ázat m inden
m ás in tézm én y tő l s az ö n fe n n ta rtá s és ö nm entés
tö rv é n y e itő l? ” Beszéde egy m ásik h ely én ezt
m o n d ta : „Isten u raság a, am ely et m i k ereszty én ek
igyekszünk h ird e tn i, elvezet b e n n ü n k e t a szabad­
ságra. Iste n csak ebb en a szab ad ság b an és nem e
n élk ü l a k a r u ra lk o d n i és h a ta lm a t gyakorolni. K ü ­
lön b en hog y an c á fo lh a tn á n k m eg k ritik a ila g , hogy
a k eresztyénség u ralm i ideológia?”
M agyarország azok közé az országok közé ta r to ­
zik, am ely ek b en az evangélium i k ereszty én ek úgy
is m eg ism erték a keresztet, m in t egy szörnyű u r a ­
lom ideológiai jelv én y ét, s ebben ta p a sz tala taik
v alam en n y i földrész oly sok n ép én ek ta p a sz ta la ta i­
v al m egegyeznek. A közös szolgálat szabadságá­
ban — s ez lesz e szolgálat v aló d iság án ak p ró b a­
köve, m ivel a szabadság csak abból e re d h e t — tisz­
teletet, előzékenységet, sőt sz e re te tet is ta n ú síta ­
n ak egym ás irá n t az elszak ad t k ereszty én ek m ég
azokban az országokban is, am ely ek b en Róm a
olyan többséggel ren d elk ezik , hogy h ív ei sokkal
kevésbé érzik k én y szerítv e m a g u k a t a Z sin at szel­
lem étől való m e g ra g a d ta tásra , m in t pl. H ollandiá­
ban.
A k ereszty én egység ezen tú l fog köv etk ezni a
világ n ak v ég zett szolgálatból. Ez is p ró b ak öve a
szolgálatnak. Jelen leg tö b b o rszágban — az enyém ­
b en is — ta rta n a k közös isten tiszteletek et. Még h i­
v atalo s re n d ta rtá s o k is készülnek hozzájuk. De
ezek nem k ife je z e tten isten tiszteletek a gyülekezet
teljes litu rg ia i részvétele értelm ében. A hol azon­
ban m egvalósult a teljes közösség az im ádságban
és az ú ri szent v acsorában is, ott az a hivatalosok
részéről éppen úgy e lu ta sítá sra talált, m in t a teljes
közös szolgálat, am elyből született. E bből m in d en ­
esetre k ét dolog n y ilvánvaló: nem igaz beszéd az,
hogy az egyházak közötti m egértés csupán az egy­
házak ügye. T ovábbá: h a beszélnek is az ún. lelki
dolgok elsőbbrendűségéről, ezt kom olyan nem
ak a rják .
A m ú lt év p ü n k ö sd jén P á rizsb an közös k ato li­
k u s—re fo rm átu s ú rv a cso rát osztottak. Résztvevői
m ár régóta e g y ü tt vo ltak k o ru k és országuk osz­
tály h arcaib an . Ezek m indig is közelebb ju to tta k az
em berekhez. Így v álta k a teljes egységben k e­
resztyénekké. Ú rv a c so rá ju k a t p ro te stá n s részről
hidegen, róm ai részről elítélően v e tté k tudom ásul.
Dr. W ern er B ecker Lipcséből, a V atik án i Egy­
sé g titk ársá g litu rg ik u sa és tan ácsadója, a b erlin i
k ato lik u s d iákgyülekezet előtt azt a ja v a sla to t te t­
te, hogy legyenek csak egyre k ato lik u sab b ak k á s
éppen ezért „C redo ecclesiam ” h e ly e tt „C redo ecc­
lesias”- t m o n d jan ak . A szövegnek ez a m egváltoz­
ta tá sa az e x a k t teológia szerint b izonyára ham is,
de a szeretet sze rin t elsősorban teológiailag egé­
szen helyes. B ecker szerint a h it tu la jd o n k é p p en i
ak tu sa a valósággal, a K risztussal, a S zentlélekkel
való találk o zásb an van. A valósághoz h o zzátarto ­
zik an n a k felism erése, hogy az egyház — az egy­
házi a p p a rá tu s értelm éb en — a h it fő ak adálya. Az
egyháznak „ítélet alá kell á lln ia ”. „ P arázn a lé te ”
tény. E nnek ellenére azonban érvényes egy nagy
„M égis”. Az egyháznak K risztu stó l kell ta n u ln ia,
aki e g y ü tt ev ett a p ará zn a n ő kkel és vám szedők­
kel. E zeken az alk alm ak o n „igen ritk á n volt k ép v i­
selve a hiv atalo s egyház”. A hol m egjelent, o tt
re n d szerin t zav aró an h a to tt. Az egyházban m in­
den szervezetnek, m in d en a p p a rá tu sn a k csak szol­
g álati fu n k ció ja van. H o zzáteh etem : ugyanez kell
hogy érvényes legyen a h iv atalos párb eszéd re is.
A „G audium et spes” — m o n d ta B ecker — fe n n ­
ta rtá s s a l szóljon a h ie ra rc h iá ró l és fo rd u ljo n Is­
ten egész népéhez.
Az egyházak párbeszédével kapcsolatos m egálla­
pításaim m érlege: ez a párbeszéd a ke re szty é n e k
között folyik. A szolgálatból ered, an n a k az Ű r
igéje a la p já n való tisztázásához és ezzel új, jobb
szolgálathoz vezet. O lyan íg éret a la tt áll, am ely
am ely m essze fö lü lm ú lh a tja elképzeléseinket, sőt
szolg á la tu n k legjobb szán d ék ait is, de k ije le n te tik a
szolgáló előtt. B árcsak tu d o m ásu l vennék, m eg­
erő síten ék és elősegítenék az ilyen életet a h iv a ta ­
los egyházak, hogy az elvezethessen a közös és tel­
jes istentisztelethez.
A szakadás a kereszty én i és az em beri elem kö­
zö tti m egoszlásban van. Az em berihez való o d a ta ­
lálás az egyház U rá n a k p a ra n c sa és ígérete. A neki
való engedelm esség elvezet m a jd az ő dicsőségé­
ben részesülő egységhez.
Dr. D ieter F rielinghaus
209
 A Hegyi Beszéd etikája
A H egyi B eszéd M áté kom pozíciója. Világossá
válik ez L ukács ev an g éliu m áv al való összehason­
lításb an . L u k ácsn ál 6,20—49 felel m eg M áté 5— 7
fejezetén ek . A k ü lönbség n em csu p án an n y i, hogy
L ukács m ezei beszédnek tü n te ti fel (6,17) és jóval
kevesebb b eszédanyagot közöl ebb en a k eretb en ,
hiszen M átén ál a H egyi Beszéd közel négyszeres
terjed elm ű . L ényegesebb különbség, hogy a H egyi
Beszéd vezérlő szem pontjai, jellegzetességei M á­
té n á l talá lh a tó k . L ukácsn ál a m ezei beszéd össze­
állítá sá b a n h ián y o zn ak azok a jellem ző vonások,
m elyek M á té n á l a H egyi B eszédet a n n y ira sajátos
ö n tv én y n ek m u ta tjá k . (A to v á b b ia k b a n „H egyi B e­
széden” M t 5— 7-et értem . Ezen b elü l ta n u lm á n y o m
M t 5-re korlátozódik, m ivel a H egyi Beszéd e tik ája
elsősorban e n n ek a fe je z tn e k a la p já n le tt p roblé­
m áv á a kereszty én ség g o ndolkozásában.)1
A H eg yi B eszéd M áté szerkesztéséb en Jézu s ige­
h ird etésén ek összefoglalása. E lőre b o csáto tt m eg­
jegyzése szerin t k ö n y v éb en m in d en ek elő tt k é t ol­
dalró l v ilá g ítja m eg Jézu s m ű k ö d ését: ő „ h ird e tte a
(m ennyek) ország án ak ev an g éliu m át és g yógyított
m in d en b eteg ség et” (4,23). E n n ek a szerkesztői
te rv n e k első felét az 5—7 fejezetben, a H egyi Be­
szédben v aló sítja m eg, a m ásodik felét a 8—9 fe­
jezetben, ahol Jézu s gyógyításaiból ad összefoglaló
b em u ta tá st. Jézu s ta n ítá s á n a k és csodatételeinek
ezzel a csoporto sításáv al e g y a rá n t a M essiást állít­
ja olvasói szem e elé, először „az ige M essiását”,
az u tá n „a te tt M essiását”2. M áté azt m u ta tja m eg
kön y v én ek ezen a helyén, hogy Jézu s szav aiban és
cselekedeteiben a „m essiási ü d v k o r” érk e z e tt el3.
Jézu s szav ain ak összefoglalásában M átét nem
tö rté n e ti érd ek , h a n e m az a k tu á lis ig eh irdetés
szem p o n tja vezeti. M áté K risztu s sza vá t a H egyi
B eszédben kora eg yh á zá n a k h irdeti, a k e reszty én ­
ség a d o tt h elyzetében, azon a te rü le te n , ahol M áté
m ű k ö d ö tt. A H egyi B eszédben feldolgozott h agyo­
m án y an y ag o t a n n a k a célnak a szolgálatába állít­
ja, am ely et az időszerű ig eh ird etés érd e k e k ívánt.
A H egyi Beszéd olv asásak o r — e rrő l egy p illa n a t­
ra sem szabad m eg feled k ezn ü n k — M áté egyházá­
b a n v ag y u n k , te h á t a nyolcvanas években, zsidó­
k ereszty én g yülekezetben, felte h e tő e n a palesztinai
őskereszty én ség n ek a zsidó h á b o rú m ia tt elm ene­
k ü lt v alam ely tö red ék éb en , ta lá n S zíriában.
M áté egyháza, a H egyi B eszédből is m egfi­
gyelhetően, k é tfro n to s harcot v ív , m in d eg yik a
zsidósággal való szoros k ap cso latáb ó l következik.
Az e g y ik fr o n t a rab b in izm u s felfogása ellen irá ­
nyul, az ószövetségi tö rv é n y ra b b in ista értelm ezé­
sét u ta sítja el. M áté fe lm u ta tja az ósz.-i tö rv én y ­
h ez való v iszo n y b an a sa já to s a n jézu sit, m ely el­
v á la sz tja a k e re sz ty é n ek e t a ra b b in ista zsidóság­
tól. A m á sik fro n to n a h ellén isztik u s őskeresz­
tyénséggel szem ben az ósz.-i tö rv é n y m ara d an d ó
jelen tő ség éért küzd. L ehetséges, hogy M áté gyüle­
kezetéb en ún. an tin o m ista lib e rtin iz m u st képvise­
lő k ereszty én irá n y z a t ü tö tte fel a fejét, am ely
az ósz.-i tö rv é n y elvetésével e g y ü tt erkölcsileg
szabados életm ódot is fo ly ta to tt. M áté k ü zd elm ének
az éle azonban nem egyszerűen laza é letfo ly tatás
ellen irá n y u l, am ivel P á l is ism é te lte n harco lt, h a ­
nem az ósz.-i tö rv é n y k ereszty én érték eléséért.
M áté szerkesztői m u n k á já b a n m eg n y ilv án u ló ál­
lá sp o n tja e llen tétb en v a n a h ellén isztik u s őskeresz­
ty én ség b en k ia la k u lt általán o s felfogással, m elyet
P ál k épvisel jellegzetesen: K risztu s „a tö rv é n y vé­
g e” (R 10:1— 13). V iszont M áté ev an g éliu m áb an
P ál elleni polém iával n em találk o zu n k , ezért v ilá­
gos a helyzet, M áté k étfro n to s h arc a m ás teológiai
v ilág b a vezet m in k et, m in t am ely P ál leveleiben
körülvesz, de nem v itázik P állal. K ülönböző teoló­
giai érd ek feszül m indegyikü knél. M áténál, a H egyi
Beszéd értelm ezésében a páli ig eh ird etés nézőpont­
já t és fo galm ait nem a lk a lm az h atju k , m e rt M áté
nem azok szerint, nem is azokkal szem ben, h an em
a saját, P álétó l eltérő egyházi h elyzetében és teo­
lógiai szem pontjai szerin t szerk esztette a H egyi
Beszédet.
M áté a H egyi Beszédben sajátos típ u sú keresz­
tyén ség et ta r t szem elő tt: az Ósz.-ből n ő tt és ahhoz
h ű gyülekezetet , m ely et m eg a k a r őrizni a zsidó­
ságba való felszívódástól, de az ósz.-i tö rv é n y elej­
tésétől is, m ely k o rá b a n a h ellénisztikus keresztyén
te rü letek e n , te h á t a legtöbb g yülekezetben u ra lk o ­
dóvá vált, s végül is m eg h atáro zta a keresztyénség
további tö rté n e té t. A H egyi Beszéd ebbe a k ü lö n ­
leges tö rté n e ti helyzetbe ereszti gyökereit, ezen a
tö rté n elm i szigeten veti m eg láb át, m elyet h a m a ro ­
san elm osott az idők te n g e rá rja . Itt, ezen az egye­
dülálló helyen, soha vissza nem térő p illan a tb an
m u ta tja fel K risztust, a M essiást, és szó laltatja m eg
szavát M áté. R en d k ív ü li hűséggel teszi ezt az örö­
költ őskeresztyén hag y o m án y irá n t és m égis olyan
helyzetszerűséggel, időszerűséggel, m ely M áté teo­
ló g iáját külön jellegzetes színné a v a tja az Ú jszövet­
ségben.
M indebből következik, hogy a H egyi B eszéd e ti­
ká já t elsősorban ezen a m á téi alapon kell m eg érte­
n ü n k , az írói szándék m eg v ilág ításáb an értelm ez­
n ü n k , s csak a z u tán te h e tjü k fel a k érd ést, hogy
m it je le n te tte k a H egyi B eszédben közölt jézusi
m ondások Jézu s igehirdetésében. Ez a m egkülön­
böztetés táv o lró l sem kapcsolható össze olyan kö­
vetkeztetéssel, m in th a a H egyi Beszéd M áténál ol­
vash ató fo rm á já b a n nem lenne K risztu s igéje. Az
őskeresztyénség és az Ú sz. Jézus K risztu s szavát
m indig a k tu á lisa n fo gta fel és h ird ette. A „ tö rté ­
n e ti” Jézus és a m egdicsőült K risztu s a n n y ira azo­
nos volt az első keresztyénség szem ében, hogy J é ­
zus szava M áté vagy Ján o s fogalm azásában nem
kevésbé volt K risztus igéje, m in t a hag y o m án y n ak
legrégibb g y ö k erű Jézu s-m o n d ásai — , a n n a k elle­
nére, hogy a külö n b ség tev ést a k e ttő között olykor
érv én y e síte tték (lásd pl. 1 K 7,10— 12). E bben az
írá sb a n k ö v e te tt teológiai eljá rás nem a m átéi fo­
galm azás „kisebb érté k ű sé g é t” a k a rja bizonyítani,
han em egyszerűen abból a feltételből született,
hogy az Ú sz., így a H egyi Beszéd szövegének é rte l­
m ezése közben — am en n y ire leh e t — fel kell k u ta t­
n u n k a különböző tö rté n e ti réteg ek et, v áltozott
helyzeteket, am elyekben az ige m egszólalt, m e rt
csak tö rté n e ti összefüggésükben ta lá lh a tju k m eg
helyes m a g y ará zatu k a t.
A M ÁTÉI IN TERPRETÁ CIÓ
M áté — hagyom ányosan nevezzük így M áté
ev an g éliu m án ak ism e re tle n író já t — kö n y v ét fő ­
leg három forrásból m e ríte tte : M árk evangélium á­
ból, az ún. B eszédforrásból (Jézus m o n d ásain ak el­
ső p ro g ram szerű összeállítása az őskeresztyén h a ­
gyom ányban), és a k ülön-anyagából, m elyet az ős­
kereszty én h ag yom ányból csak az ő rév én ism e­
rü n k . M áté szerkesztői m u n k á já n a k szem pontjai
 m eglehetős h atáro zo ttság g al világosodnak meg
e lő ttü n k M árk ev an g éliu m án ak és a B eszédforrás­
n ak felhasználási m ó d jáb an , m e rt össze tu d ju k h a ­
so n lítan i L ukács eljárásáv al, aki szin tén h aszn álta
ezt a k é t fo rrá st. A H egyi Beszéd jelen tős része
azonban M áté k ü lö n -an y ag áb ó l szárm azik, m elynél
h iányzik az összehasonlítási lehetőség m ás úsz.-i író
feldolgozásával, te h á t b izo n y talan ság tá m ad h a t,
m en n y ire és m ik é n t fo rm á lta M áté a k ü lö n -a n y a­
gát. S eg ítség ü n k re jön, hogy M áté k ü lö n -an y ag á ­
n a k m eg álla p íth a tó a n jellem ző sa já tsá g a a „zsidó­
k e re sz ty é n ” gondolkozás, m ely M áté szerkesztői
m u n k á já b a n is érvényesül. A jelek szerin t M áté a
k ü lö n -a n y a g á n a k teo ló g iá já t belülről, sa já t m eg­
győződéseként v állalta. Így, h a nem is leh et m eg­
á llap ítan i, hol ér vég et a k ü lö n -a n y a g á n a k m agá­
val h o zo tt jellegzetessége és hol kezdődik sa já t
szerkesztői n éző p o n tján ak érvényesítése, a köztük
levő h i t b e l i , szellem i azonosulás követk eztében
n y u g o d tan b eszélh etü n k M áté írói szándékáról
o tt is, ahol olyan vonás érv én y esü l ev an g élium á­
ban, am ely felteh ető en m á r a k ü lö n fo rrá sá n ak , a
közelebbről ism eretlen zsidókeresztyén hagyo­
m á n y an y ag n ak sajáto sság a leh etett.
M áté a B eszédforrásból v e tte a H eg yi B eszéd
tartó v á zá t: azt a jézusi ig eg y ű jtem én y t, am ely a
boldogm ondásokkal kezdődik, a házép ítés h asonla­
tá v a l végződik, s m ely et e red eti beszéd fo rrási fo r­
m á já b a n L ukács ő rzött m eg (6,20—49). Ezt a beszé­
det egészítette ki M áté m ás jézusi m o n d ásokkal a
B eszédforrás m ás helyeiről és a k ü lön-anyagából.
H ogy nem fo rd ítv a tö rté n t, te h á t n em M áté 5— 7
őrzi az e re d e ti összeállítást a B eszédforrásból, m e­
lyet L ukács széttö rt, ill. n agy részben k ih ag y o tt
volna, az tö b b ek között n y ilv án v aló abból, hogy a
m átéi H egyi B eszéden figyelhető m eg a h a tá ro z o tt
szerkesztői ala k ítá s és a m átéi szem pontok vonal-
vezetése.
1.M átén ak a H egyi B eszédet a lak ító szerkesztő i
szándéka legvilágosabban a H egyi Beszéd vezér-
gondolatain figyelhető meg, m elyek részin t M áté
sa já t alk o tá sá n a k ill. fo galm azásának, to v ábbá
sú ly p o n tszerű kiem elésének te k in th e tő k a m ai tö r­
té n e tk ritik a eléggé á ltalán o s ered m én y ei szerint.
De — s ez a d ja az e llen p ró b át — u g y an id e é rk e ­
zünk, h a a H egyi Beszéd szerkezetét, egyes d a ra b ­
ja it összefűző szálakat, te h á t a felh aszn ált hagyo­
m á n y an y ag szerkesztését vizsgáljuk.
5,16: M áté alkotása. Ezzel v o n ja m eg a következ­
te té st a m egelőző jézusi m ondásból, m ely et M árk ­
tól vesz á t (5, 15. Vö. M k 4,21). E lh ag y ja a m ondás
m ásodik felét (Mk 4,22), s később, m ás összefüggés­
ben közli (Mt 10, 26). E rre az e ljá rá s ra a z ért volt
szüksége, m e rt a jézusi m ondás m ásodik fele m ás
irá n y b a viszi a h aso n lat a lk alm azását (Lukács a
jézusi m o n d ást belső összefüggésében, hűségesen
veszi á t M á rk tó l: Lk 8,16—17). Így m a ra d a H egyi
B eszédnek ezen a h elyén Jézu s h aso n lata a lám pás­
ról (Mt 5, 15), m ely et M áté s a já t fo g alm azásában
fűz tovább, m a g y aráz: „Úg y rag y o g jo n fel a ti vi­
lágosságtok az em b erek előtt, hogy m eglássák jó
cselekedeteiteket, és dicsőítsék A ty á to k a t, a k i a
m en n y b en v a n ” (5, 16). Ez a m o n d at m ély értelm ű en
v ilá g ítja m eg M áté szán d ék át a H egyi B eszéddel: az
evangélium író ja k o rá n a k k e re sz ty é n eit a rra a k a rja
elvezetni, hogy c seleked eteik tü k rö zzék a k ö rü lö t­
tü k élő zsidó és p o gány em b erek előtt, a világban,
Isten a ty a i szeretetét.
5,17: eb ben a fo rm á b a n M áté képzése; az ev an ­
gélista értelm ezése, m a g y a rá z ata a hag y o m ányból
á tv e tt következő k é t vershez (18— 19.).4 Szem be­
száll azzal a felfogással, hogy Jézus eltö rö lte az
ószövetségi tö rv én y t, és hangsúlyozza, hogy cselek­
vésével, ta n ítá sá v a l b etö ltö tte.5
5,18— 19: fo rm u lázása n y ilv án a zsidókeresztyén
g y ü lekezetre m egy vissza. M áté a 18. v erset a Be­
szédforrásból v e tte át, de sokkal élesebb fo rm áb an
közli, m in t Lukács (Lk 16,17). A k é t vers m ögött az
a küzdelem húzódik meg, am elyet a zsidókeresz­
ty én gyülekezet fo ly ta to tt az ósz.-i tö rv é n y tő l sza­
bad, hellénisztikus irá n y za t tan ító iv al. A fogalm a­
zása a n n y ira éles, hogy félreism e rh etetlen feszült­
ségben van Jézus sa já t tan ításáv al, a H egyi Beszéd­
ben so rra kerülő jézusi tö rv én y m a g y aráza to k k al is,
hiszen Jézus v álto z tat a tö rv ényen, az itt közölt
m ondás viszont az ósz.-i tö rv é n y b e tű szerinti szö­
vegét, a legkisebb v álto ztatás n élk ü l kötelezőnek
m ondja. Ez a ta rta lm i feszültség nem volt fontos
M áté szám ára, m e rt a m ondás alkalm as volt célja
m eg v ilág ítására: az ósz.-i tö rv én y m arad a n d ó k e­
resztyén jelentőségének hangsúlyozására.
5,20: „M áté sa já t te m a tik u s fogalm azása” (B orn­
kam m ), m ely a to v áb b ia k b an a H egyi Beszéd egé­
szén végigvonul szerkesztői p ro g ra m k én t, Jézus
m o n d ásain ak közös te k in te tirá n y a k é n t: „H a a ti
igazságotok nem m ú lja felül sokkal az írástu d ó k é t
és a farizeusokét, ak k o r sem m iképpen sem m en tek
be a m en n y ek országába”. A „ti igazságotok” : nem
a páli értelem b en v e tt fogalom , h an em a K risztu s­
hitb ő l fak ad ó é le tm a g a ta rtá s valósága, Jézus á lta l a
H egyi Beszédben ta n ítv á n y a itó l követelt, Iste n ak a­
ra tá n a k m egfelelő cselekvés. Ism étlődő m o tív u m ­
szó, m ely a kegyesség g y a k o rlására vonatkozó részt
form ailag is idefűzi (6, 1— 18).6
Az á tte k in te tt versek a H egyi Beszéd e tik á já n a k
m átéi pro g ram ad ó zászlója.
2. M átén ak ez a szerkesztői szem pontja k itű n ik a
H egyi Beszéd eszkatológiájából is: ism ételten fi­
gyelm eztet a végső íté le tre , éspedig m indig a csele­
k e d ete k re teszi a h an g sú ly t (5,25—26.29—30.
7,1—2.21.24—27). Ez m egfelel M áté evangélium a ta ­
n ításá n a k a cselekedetek a la p já n tö rté n ő ítéletről,
m ellyel k ö nyvének több helyén találkozunk, leg­
jellegzetesebben 25,31—49-ben, szintén a külön-
anyagában.
Ezzel azonban n e m teszi a vallásos, erkölcsi te l­
je sítm én y t az üdvösség alapjává. Távol v an tőle
ilyen gondolat —, ugyancsak m u ta tja a H egyi
Beszéd eszkatológiája. A boldogm ondások álln ak
az élen, m elyek közül különösen az első négy h ir ­
deti, hogy a jövendő üdvösség az „Isten re v á ra k o ­
zóké”.7 A H egyi B eszédben is m egelőzi az evan­
gélium , az örö m h ír a jó cselekedetek követelését,
csak — ezt ism ételten hang sú ly o zn u n k kell — nem
a páli ig eh ird etés g ondolatvilágában, a m egigazu­
lás tan á b ó l levezetve.
A boldogm ondások eszkatológikus ü d vígéretek,
m elyektől — éppen M áténál — e lv á lasz th a tatla n a
m egvalósítandó feladat, a cselekvés. M áté a Beszéd­
forrásb ó l v ett boldogm ondások so rába (nála az el­
ső, m ásodik, negyedik, nyolcadik) ú ja k a t kapcsol
be. Ezek között a „boldogok a szelídek” csupán a
„boldogok a szegények” v áltozata, m e rt felte h e­
tően az a ra m ei e re d eti szövegben m in d k ettő b en
ugyanaz a szó áll. (E rre az egybecsendülő k é t bol­
dogm ondásra m ég visszatérünk). M átéra jellem ző
azonban az ötödik, hato d ik , h ete d ik boldogm ondás
b e ik ta tá sa a H egyi B eszédbe (5,7—9). Ez a három
m ondás az ü d vöt m á r nem csak az Iste n re v á ra k o ­
zóknak, h an em az Isten a k a ra tá t cselekvőknek ígé­
ri: irg alm aso k n ak , tiszta szívűeknek, békeszerzők­
nek.
M indezek a la p já n igazat kell a d n u n k an n ak a
teológiai értelm ezésnek, hogy a H egyi Beszéd M áté
in ten ció ja szerin t az eljövendő Iste n országába v a­
ló „bebocsátási fe lté te le k e t” ta rta lm a z (H. W in ­
disch), Jé z u sn a k a ta n ítv á n y o k m in d e n n a p i életére
vonatkozó u ta sítá sa k é n t és az utolsó íté le t m é rté ­
k ek é n t (G. B o rn k m an n )8.
3. A H egyi Beszéd M átén ál úgy m u ta tja be J é ­
zust, m in t az Ósz. p ró féta i ö rö kség én ek hordozóját
és kite lje sítő jé t. K risztu sn ak , a m eg érk ezett M es­
siásn ak ig eh ird etése szorosan kapcsolódik a m átéi
H egyi B eszédben a pró féták h o z. A boldogm on­
dáso k b an Isten eljövendő u ra lm á n a k ö röm követe­
k é n t szól Jézus, a to v á b b ia k b a n pedig az ósz.-i tö r­
v é n y t a n n a k p ró fé ta i értelm ezésében m agyarázza
(vö. És 57,15. 61,1—2. Z solt 37,11. 73,1 És 51,7.
A m os 5,21—24. És 1,11— 17. M ik 6,6— 8. stb.) M áté
hűséges Jézu s egy k o ri szavaihoz, am ik o r K risztus
evan g éliu m át az Ósz. p ró fé ta i h itv ilá g á b a n szólal­
ta tja m eg, de u g y a n a k k o r hűséges sa já t egyházi
szituációjához is.
A H egyi Beszéd ósz.-i p ró fé ta i k e re tb e n h ird e ti
Jézu s szavát, de a H egyi Beszéd m ö g ö tt o tt áll M áté
egész evangélium a, m elyből n y ilvánvaló, hogy
K risztu s Iste n Fia, ak in e k halála, feltám ad ása, di­
csőséges visszajö v etelén ek íg érete m essze tú lnő az
Ósz. legm erészebb rem énységein. M áté Jézu s K risz­
tu sn a k az Ósz.-et szétfeszítő a la k já t ú g y v ilág ítja
m eg a H egyi Beszédével, m in t ak i az ósz.-i h it tel­
jesség re vivője.
4. Jézu s tö rv é n y m a g y a ráz a tá t M áté a H egyi Be­
szédben 6 a n titézissel, ellen tétellel m u ta tja be
(5,21—48). Ez a teológiai m egjelölés az é rt találó,
m e rt a soron következő jézusi m ondások m indegyik
egységét ebbe a k e re tb e helyezi M áté: „H allottátok,
hogy m eg m o n d ato tt a rég iek n ek . . . Én pedig azt
m ondom n e k te k . . . ”
Az an titézisek közül három m ondás a Beszéd­
fo rrásb ó l való, és L ukács is közli, de n em ellen­
té te lk é n t: a házassági elv álásró l (Lk 16,18), a b á n ­
ta lm a k eltű ré sé rő l (Lk 6,29—30) és az ellenség sze­
re te té rő l szólót (Lk 6,27—28. 32—36). Az elsőnek
em líte tt n em is a „m ezei beszéd b en ”, h an em m ás
összefüggésben szerepel L ukács evan g éliu m ában.
L ukács közléséből nyilvánvaló, hogy e h á ro m jézu­
si m o n d ásn ak ered etileg , a B eszéd fo rrásb an nem
volt a n tite tik u s jellege. M átétól szárm azik a n tité ­
zissé tö rté n t fo rm álásu k .
M áté ezt az e ljá rá sá t a m á sik há ro m m ondás
szerkezete a la p já n végezte: a gyilkosságról (5,21—
22), a h ázasság tö résrő l (5,27—28) és az esküvésről
szóló ig ét (5,33—37) a n tite tik u s fo g alm azásb an ta ­
lá lta a k ü lö n -an y ag áb an . M áté zsidókeresztyén k ü ­
lö n -fo rrá sá b a n e három jé zu si m ondás elle n té t je l­
lege m ag átó l é rtető d ő : Jézu s fokozta, élesítette az
ósz.-i tö rv é n y követelését. N em csak a gyilkosság,
h an em m á r a h arag , nem csak a h ázasságtörés, h a ­
nem m á r az e rre irán y u ló szexuális kívánság, n e m ­
csak a h am is eskü, h a n e m m in d en féle esküdözés
beleü tk ö zik Isten a k a ra tá b a . M áté ev an g éliu m án ak
k ü lö n -a n y a g á b a n ezekkel az ellen tételek k el Jézus
úg y lép fel, m in t az ósz.-i tö rv é n y teljes m é rté k ű
elism erője, ak i m a g y a rá z atá v a l nem érv é n y te len í­
ti, h an e m in k á b b k iteljesíti, m a g a sa b b ra em eli a n ­
n a k követelését.
Egészen m ás a h elyzet azzal a h á ro m jézusi m on­
dással, m elynek — m in t e m líte ttü k — az e llen tét­
212
k e re te t M áté adta. M áté ezzel a szerkesztői e ljá rá ­
sával K risztu st m á r nem p u sztán az ósz.-i tö rv én y
fokozójaként h ird e ti (m int a gyilkosság, a házas­
ságtörés és az eskü m ag y arázatáb an ), h an e m az
ad o tt pontokon an n a k m e g szü n te tő je k é n t á llítja
elénk: Jézus m e g tiltja az elválást, am it pedig az
ósz.-i rendelkezések szabályoznak; áthúzza az ósz.-i
tö rv én y n e k a jogi m eg to rlá sra vonatkozó in tézk e­
dését (2 Móz 21,24. 3 Móz 24, 19—20); érv én y telen íti
az ellenség szeretetéről szóló szavával az Isten és
népe ellenségeivel szem ben az Ósz.-ben helyesnek,
jogosnak m inősülő bosszút.
A m átéi koncepció a H egyi B eszédnek ebben a
részében úg y n y ilv án u lt m eg, hogy a h a t jézusi
m o n d ásn ak elle n tét-lá n co la ttá tö rté n t kiépítésével
és m ás, odavágó, szem léltető m ondásokkal való k i­
egészítésével (a h a ra g ró l szóló antitézishez k a p ­
csolja 5, 23—26-ot, a házasságtörő in d u la tró l szóló­
hoz 5,29—30-at) — K risz tu st egyszerre fo rd ítja
szem be az ósz.-i tö rv én y tő l való szabadságot h ird e ­
tő h ellenisztikus irá n y z a tta l és az ósz.-i tö rv é n y re
hivatkozó ra b b in ista zsidó gondolkodással.
A h a t an titézisb en is érvényesül — am i M áté
ev an g éliu m ára jellem ző —, hogy Jézus a tö rvény
m a g y a ráz atáb a n a szeretet p a ra n c sá t alkalm azza
vezérlő elvként9. M indegyik an titézisb en a m ásik
em b er ja v á ró l v an szó. Ezt a m átéi szem pontot,
m ely ism ét nagyon hűséges Jézus igehirdetéséhez,
észre kell v e n n ü n k az egyes ellentételekben, m ás­
k ü lö n b en éppen a legm élyebb értelm e fölött sik ­
lu n k el: „aki harag szik a testvérére” (22. v.); „aki
úg y néz asszonyra, hogy m eg k ív án ja” — te h á t a
m ás feleségét (28. v.); „aki elbocsátja feleségét” —
te h á t m agára hagyja, elhagyottsá g b a tasz ítja ki
(32. v.); „legyen a szavatok: igen, igen, nem , n e m ”
— a szó m egbízhatósága m ás e m b e re k felé (37. v.);
a m egtorlás h e ly e tt — m ely a m á sik em b er k á rá ra
van — in k áb b az elszenvedés (38—41. v.); az ellen­
ségnek is a szeretete (43 kk. versek). Iste n a k a r a tá ­
nak teljesítéséb en a szeretet kiem elését, ezt a m átéi
vezérszem pontot, m e g ta lálju k M áté k ü lö n an y ag á­
hoz ta rto z ó k é t boldogm ondásban is: az irg alm as­
sághoz és a békeszerzéshez fűződik bíztató íg éret
(5, 7.9).
Összegezem a m á téi interpretáció á ttek in tésé t.
A H egyi Beszéd vonatkozó fejezetén ek te k in te t­
irá n y a M áté szerin t: az ósz.-i tö rv é n y m arad an d ó
jelentőségű a kereszty én ek életében, jézusi értelm e­
zésében, m in t Isten a k a ra tá n a k világos és érv é­
nyes követelése, M áté m egvalósítandó fe la d a tk é n t
állítja Jézu sn ak a tö rv é n y t m agyarázó m o n dásait
k o ra k ereszty én ei elé. E cselekvésüknek k ettős je ­
lentősége v a n : n élk ü le nem ju th a tn a k Isten eljö­
vendő országába; m ásrészt ezzel, az e m b e rtárs ja ­
v á ra szolgáló m a g a ta rtá ssa l végzik Iste n t dicsőítő
szo lg álatu k at a világban. M egelőzi és á tfo n ja e kö­
vetelést a K risztus á lta l hozott ö rö m h ír Isten u ra l­
m án ak ajá n d é k v o ltáró l (5,3-kk.) és Isten -g y erm ek ­
ségünkről (5,45; 6, 8-kk. stb.). A H egyi Beszéd h á t­
teréből, M áté egész evangélium ából pedig k ib o n ta ­
kozik a m egfeszített és fe ltá m a d t K risztu s m egvál­
tó m űve, az ósz.-i próféciák m essiási beteljesülése­
k ént, s világít a m egdicsőült, élő K risztu s jelen lé ­
te : nincsenek m a g u k ra h a g y a tv a a H egyi Beszéd
fe lad a tá v al a ta n ítv á n y a i (18, 20; 28, 20).
Még rö v id eb b en : a H egyi Beszéd M áté evangé­
liu m áb an alapvető m ódon, lényegében „ethical
in stru c tio n ”, k e reszty én erkölcsi ok tatás, ú tm u ta ­
tás a k ereszty én é le tfo ly ta tásh o z 10
 JÉ Z U S SZA V A I A H EG Y I BESZÉDBEN
A H egyi Beszéd M áté kom pozíciója — eddig eb­
ben a m eg v ilág ításb an néztü k . Ú gy te k in te ttü k ,
m in t a jelenlevő K risztu s szav át a 80-as évek m e­
n e k ü lt zsidókeresztyén eg y házában, M áté és a
hozzá h aso n ló an gondolkodó k ereszty én ig eh ird e­
tő k ajk án , az őskeresztyén h ag y o m án y felh aszn á­
lásával, külön ö sen is átszőve a zsidókeresztyén teo­
lógia m otívum aival, jegyeivel. A következő fe lad a ­
tu n k , hogy az 5. fejezetb en ta lá lh a tó jézu si m on­
dáso k at — M áté koncepciója n é lk ü l — a m ag u k
k ü lö n állásáb an veg y ü k szem ügyre. Így lép ü n k kö­
zelebb Jézu s egykori szavaihoz.
M ár eddig is u ta lta m a rra , hogy M áté sa já t k o ra
egyházi h ely zetére szabott szerkesztői m u n k á ja
közben h ű en a d ja to v áb b a jézusi örökséget:
K risztu s egyk o ri és friss szava összhangba olvad
nála. A H egyi Beszéd M átén ál h ív en tü k rö zi Jézus
igeh ird etésén ek eszkatológikus jellegét, m ely sza­
v aira d öntően rá n y o m ta bélyegét. P o n to san ad ja
vissza M áté Jézu s állásfo g lalásán ak k ettő sségét is:
egyfelől a lá v e te tte m a g á t az ósz.-i tö rv én y n ek ,
m ásfelől fü g g etlen v o lt tőle. T o v áb b á: Isten a k a ra ­
tá n a k fő ta rta lm a a szeretet cselekvése Jézu sn ál is
és a H egyi Beszédben is. M áté n em teszi Jézus
m essiás v o ltá t a H egyi Beszéd té m á já v á , ezzel is
ny ilv án tá rg y sz e rű e n szó laltatja m eg Jézu s földi
életében elh an g zo tt ta n ítá s á t11.
M ost pedig fig y e ljü n k a H egyi Beszéd szóban­
forgó fejezetéb en felso rak o ztato tt jézusi m o n d á­
sok ered eti h a n g já ra , ta rta lm á ra !
1. Jézu s szavait k ö zv etlen ü l fo rm á lta és á th a to t­
ta a p ró fé ta i erő. A b o ldogm ondásokban és az a n ti­
tézisekben ő rzö tt jézusi m o n d ato k m á r csak m eg­
szilárd u lt lá v a d a ra b ja i a v u lk á n tű zfo ly am ának,
am ely földi m u n k á lk o d á sá b a n izzott és ég etett. E n­
nek az egy k o ri lá n g n a k tü kröződése lá th a tó a H e­
gyi Beszéd befejezésében (7, 28—29), de m aga az
ömlő, forrongó, alakuló, sodró ta n ítá s k özvetlenül
m á r nem érzékelhető. A H egyi Beszéd ta rtá ly a
olyasm it őriz, m ely Jézu s földi életéb en k i tu d ja
h á n y alk alo m m al és sokféle h ely zetb en szólalt meg,
sistergően, v u lk an ik u san. P éld áu l az első boldog­
m ondás m ögött re jlő jézusi ig e h ird e té st m á r nem
tu d ju k m egközelíteni a m ag a eredeti, p ró fétik u s
fo rm á já b a n , hiszen a M áté á lta l hozzáférh ető k é­
sőbbi h ag y o m án y b an ez is csu p án egy szűk m ondat,
m égpedig rövid, z á rt fo rm á b a n k é p z e tte n (5,3). Á l­
ta lá b a n a boldogm ondások ritm ik u s próza, m a
szab ad v ersn ek m o n d h a tn á n k : n y ilv án csak s ű ríte tt
k iv o n a t Jé z u s beszédeiből, h a m á r v a la k i el a k a rja
m ag án ak képzelni.
2. Jézu s e re d e ti e tik a i ta n ítá sa n e m p u sztá n az
ósz.-i tö rv é n y h e z kapcsolódott, a m in t a m átéi H e­
gyi Beszéd sejtetn é, h a n e m Isten a k a ra tá n a k sa já ­
tos, „jézu si” m egfogalm azása volt. Jézu s erkölcsi
m on d an iv aló ja n em m e rü lt k i az ósz.-i tö rv én y
„m a g y a rá za tá b a n ”, élesítésében ill. átértelm ezésé­
ben. I tt elegendő a rra rá m u ta tn u n k , hogy a két
utolsó m á té i an titézisn ek , eredetileg, a B eszédfor­
rásból szárm azó ala k já b a n , n em volt k ap cso lata az
ósz.-i tö rv é n n y e l (Lk 6,27—36). Jézu s e tik a i ta r ta l­
m ú szavai — b á rm e n n y ire a k o rab eli zsidó hely ­
zethez kapcso ló d tak is — m essze tú llé p te k a szo­
kásos zsidó gondolkozáson, m ely a kegyes em ber
életét az ósz.-i tö rv é n y a la p já n szabályozta részle­
tekb e m enően. A m átéi k e re t n élk ü l a H egyi Be­
széd jézusi igéi k ö zv etlen ü l á llítjá k a ta n ítv á n y o ­
k a t Isten a k a ra ta elé, az ósz.-i tö rv é n y közege,
p ro b le m a tik á ja n é lk ü l.
3. A H egyi Beszédben ta lá lh a tó jézusi m ondások
közül nem egy p o litika i aspektussal b írt Jézus ide­
jén. Ez M áténál m á r elm osódik. A H egyi Beszéd­
nek különösen k é t p o n tjá n válik világossá a k o ra ­
beli palesztinai helyzetbe való beágyazottság.
a) 5,3-ban a „lelki” jelző M áté m a g y ará zata ; a
B eszédforrásban így han g zo tt Jézus m ondása:
„Boldogok a szegények” (Lk 6,20). A „szegény”
(illetve 5,5-ben a m ajd n em azonos je len té sű „alá­
zatos”) szó ósz.-i h éb e r m egfelelője k ettős értelm ű.
Jelen tése M ásodik-É saiás idejében, a babiloni fog­
ság a la tt és u tá n a a la k u lt ki. A kegyesek kevés
k ivétellel az alacsonyabb szociális réteg ek h ez ta r ­
toztak, így a „kegyes” és a „szegény” hasonló é r­
telm ű fo galm akká lettek . O lyan em berről v an szó
a jézusi m ondásban, akinek szegénysége, elnyom ott
társa d a lm i helyzete és belső, lelki helyzete azo­
nos: m in d en t csak Isten tő l v á rh a t. M áté hozzátéte­
le, hogy „lelki” szegényekről v a n szó, te h á t ak ik
nem vallási te lje sítm én y ü k b en bíznak, h an em egye­
dül Iste n a segítségük —, csak a fé lre értés leh ető ­
ségét oszlatja el, m in th a a szegénység önm agában
m é lta tn a v a la k it az üdvösségre, de nem v álto z ta t
a k é t boldogm ondás e r e d e t i jelen tésén (5,3.5):
kettő s értelem ben, külsőleg és belsőleg Szegények­
nek szól az öröm üzenet, hiszen az eredetileg tá rs a ­
dalm i je le n té sű k é t szó, „szegény”, „alázato s”, idő­
közben vallási jelentéssel szövődött egybe.
B árm en n y ire óvak o d n u n k kell is, hogy Jézu st
k o ra i tá rsa d a lm i fo rra d a lm á rn a k nevezzük, m e rt
ez félreism erése lenne m essiási m űködésének, m ég­
sem szabad m ellőznünk an n a k felism erését, hogy a
„szegényekhez” szóló ü d v íg é re te azoknak a kiszol­
g á lta to tta k n a k h ird e tte Isten u ra lm á n a k közeled­
tét, ak ik külső és belső ínségükben belé v e tetté k
egyedüli rem énységüket. M áté 5,5 tu lajd o n k ép p en
zsoltáridézet, m ely eredeti, ósz.-i helyén a jogfosz­
to tta k n a k , szegényeknek ígéri, hogy b irto k u k b a v e­
szik az országot, Izrael fö ld jét (Zsolt 37,11). Nem
le h e t m eg állapítani, hogy Jézu s ill. a palesztinai ős­
gyülekezet m ik é n t é rth e tte e m o n d ásb an a „föld”
szót, de M áté ev an g éliu m án ak görög olvasói m in ­
d en esetre az egész F öldet é rte tté k r a jta 12. B ár az
Ú sz. eszkatalógikus rem énysége m egtisztu lt földies
k épzetektől (kivételt képezhet az ezeréves b iro d a ­
lom ra vonatkozó rejtély es részlet a Jelenések
K önyvében, 20, 1— 6), a szóbanforgó m ásodik bol­
dogm ondásban (Mt 5,5) él és h a t egy olyan moz­
zanat, m ely Jézus szavának k o rabeli társad alm i as­
p e k tu sá ra v etít fényt. Isten u ra lm a közeledtével
egész külső és belső helyzetük, szegénységük, el­
n y o m o ttság u k , rá szo ru ltság u k m eg v álto zását ígéri
a jézusi szó, m égha ezt nem is leh e t és szabad J é ­
zusnál p o litik ai p ro g ram n a k tek in ten i.
b) A lem ondás a m egtorlásról és az ellenség sze­
re te te szoros összefüggésben v o ltak Jé zu sn a k fő­
leg M ásodik-É saiás könyvéből v e tt állásp o n tjáv al,
az Ú r szenvedő szolgájának m a g a ta rtá sáv a l: a po­
litik a i m essianizm us elu tasításáv al, a ró m ai állam -
h atalo m irá n t való engedelm esség h angsúlyozásá­
val az a d o tt tö rté n e ti helyzetben. Az utolsó k é t an ­
titézisn ek (5,38— 42 és 43-kk.) nem a tan ítv á n y o k
üldöztetése volt eredetileg az életb en elfoglalt h e­
lye, szituációja, hiszen Jézus követőinek b á n ta lm a ­
zása csak később, Jézu s földi élete u tá n k ö v etkezett
el —, h an e m a zsidó nép elnyom ott helyzetébe il­
leszkednek ezek a jézusi m ondások a róm ai u ra ­
lom a la tt (vö. Lk 6,27— 29). Jézus p o litik ai „prog­
r a m já t” ta rta lm az zák az e m líte tt m ondások az első
század első évtizedeinek tö rté n e ti feltételei közö tt:
elsődleges jele n tésü k b e n e rre a tö rté n e ti helyzet­
213
 re szólóan h ird e tik az ellen -n em -állást. Így az egy
m érfö ld n y i ú tra való k én y szerítés felteh ető en a ró ­
m ai h ató ság á lta l k iszab h ató ro b o tm u n k á ra v o n a t­
kozik. M in d en esetre elgondolkoztató, hogy a „k ény­
sz e rít” szó görög m egfelelője (5,41) m ég egy h e­
lyen fordul elő M áté e v an g éliu m áb an : am ik o r a
róm ai k a to n á k k én y szerítik a h azafelé ta rtó cirénei
Sim ont, hogy vigye Jézu s k e re sz tfá já t (27,32. M áté
ezt M árk evan g éliu m áb ó l v e tte : M k 15,21)31. M áté­
n á l ez az e re d e ti jézusi p o litik ai h an g sú ly eltűnik,
m e rt ő m ás tö rté n e ti h ely zetb en van, s Jézus sza­
v á t sa já t egyházi h ely zetére alkalm azza, am ikor a
k e reszty én ek et m á r üldözik h itü k é rt.
S m égis b e n n e v a n M áté egyházi szitu áció já­
ban s H egyi Beszédében az ered eti jézusi politikai
szó. A n n y ira m élyen beleiv ó d o tt a palesztin ai őske­
resztyénségbe a H egyi Beszédben közölt jézusi
m ondás egyk o ri p o litik ai etik ai ú tm u ta tá sa , hogy a
fokozódó zélóta nyom ás ellen ére sem v o ltak h a jla n ­
dók a k e reszty én zsidók részt v en n i a zsidó lázadás­
ban, s éppen ezzel v o n tá k m a g u k ra h o n fitá rsa ik
h a ra g já t. E p o litik ai m a g a ta rtá su k m ia tt k e lle tt el­
m e n ek ü ln iü k a zsidó h á b o rú k itö ré se k o r szülőföld­
jü k rő l. M t 5,44-ben így kapcsolódik össze a k é t
ko rszak : Jézu s szav án ak egy k o ri p o litik ai v o n atk o ­
zását fe lv á ltja M áté k o rá n a k a k tu á lis p aran csa. Az
„ellenség” sze re te te Jé z u sn á l a ró m a ia k ra , M áténál
a kereszty én ellen es zsidó h o n fitá rs a k ra v o n atk o ­
zott.
4. A h a t an titézisb e szőtt jézusi e tik a i szálak kö­ ta tá sá n a k , vigaszának b á to rító e re je (B ornkam m )16.
zös jellem zője: Iste n erkölcsi kö v e te lésén e k radi­
k alitása. A H egyi Beszéd felszólításai Iste n köve­
telésén ek abszolút jelleg ét v ilá g ítjá k m eg. A jót,
a m it te n n i kell, egészen k ell te n n i14. Isten követelő
a k a ra ta n e m ism er h a tá rt: az e m b e rt egészen
igényli. M inden te rü le te n és m in d en te k in tetb en .
S ez a k o rlá tla n isten i igény Jézu s ta n ítv á n y á tó l
az em b e re k irá n t való fe lté tle n és h atártalan szere­
te t cselekvését várja. Jézu s ta n ítv á n y a n em h úzód­
h a t m eg a tételes isten i tö rv é n y v ag y em b eri jog
sáncai m ögé ö n érd ek én ek b izto sítására, a szeretet
p ara n c sa elől való k itré s ü rü g y e k é n t. A m ik or az
e m b e rtá rsró l v a n szó, nincs m entség, kibúvó, m e rt
a vég ső kig k ell m en n i a m egbocsátó, elszenvedő,
tű rő l, jó t tev ő szeretetb en . N em le h e t k iseb b m é rté ­
ke a k ereszty én e m b e r cselekvő szeretetén ek , m in t
Isten m a g a ta rtá s a (5,48) az Iste n szeretetéé (5,45).
Iste n erkölcsi a k a ra tá n a k ezt a h a tá r t n em is­
m erő, teljes ig én y ét s ze m lé lte ti Jézu s n é h á n y m eg ­
világító példája. Ezek te h á t a H egyi Beszédben
n em életszabályok, sem M áténál, sem Jézusnál,
m in t ah o g y an a m in d en n ap i é letet szabályozó re n ­
delkezésekkel a zsidó írá stu d o m á n y dolgozott — ,
h a n e m illusztrációk. Ily e n sze m lé lte té s az öncson­
kítá sró l szóló m ondás, hiszen az egyik szem és az
egyik kéz eltávolítása, de m in d k e ttő é sem v e tn e vé­
g et az e m b er v étk es v ág y a in a k (5,29—30). H ason­
ló an illu sztrálás, és n em m in d en esetre szóló k e­
reszty én szabály az arcu l ü tö tt részéről az a rc m á­
sik felének o d afo rd ítása (39, v.). N em szabad az a n ­
titézisek b en olv ash ató jézusi g y a k o rla ti példákból
hivő erk ölcskódexet összeállítani, a tá rsa s élet rész­
letes szabályozását. Ez azo nban n em je le n ti azt,
hogy h a jsz á ln y it is to m p íth a tn á n k azt az igényt,
valóságos követelést, am it Jézus szav áb an ezek a
péld ák m e g v ilág ítan ak : Iste n tő lü n k teljes en gedel­
m ességet, h a tá rta la n sz e re te tet kív án , kevesebbel
nem elégszik m eg. E bből a szem léltető jellegből
lesz é rth e tő a H egyi Beszéd „hézagossága” (H. G ir­
gensohn m egjelölése).15
Iste n erkölcsi a k a ra tá n a k ezzel a ra d ik a litá sá v a l
214
nem fér össze an n a k m éricskélése, hogy az em ber
m it képes teljesíten i az önm egtagadó, önfeláldozó
szeretet k o rlá tla n parancsából, m elyet a H egyi Be­
széd több példán is m egvilágít. A bban a p illa n a t­
ban, am ikor ez a szem pont előkerül, m áris csorba
esett Isten n ek az egész em b e rre szóló, feltétlen igé­
nyén. A lku kezdődik, hogy en n y it és e n n y it m eg
tu d tenni, tö b b et nem . Jézus Isten n ek követelő
a k a ra tá t teljességében h ird e tte , s nem a különböző
em beri alkatok, az erkölcsi erő és a h it egyéni m é r­
té k e szerint. M inden ilyen m érlegelés gyengítené
Isten követelésének sú ly át és a szeretet cselekvésé­
n e k h a tá rt nem ism erő fe la d atá t. A teljesíthetőség
szem pontjával közeledni a Hegyi Beszéd m eg érté­
séhez — félreism erése Jézus benne foglalt m on dá­
sainak, de M áté szerkesztői in ten ció ján ak is.
5. Á tfogóan te k in tv e : a H egyi B eszédben ta lá lh a ­
tó jézu si m o ndások — ered eti jele n tésü k b e n és M á­
té kom pozíciójában e g y a rá n t — íg éretet és k ö v e te ­
lést tartalm aznak. Íg é rik az Isten eljövendő u ra l­
m án ak a já n d é k a ib a n való részesedést, és követelik
az Iste n a k a ra tá n a k való teljes engedelm ességet a
szeretet k o rlá tla n cselekvésében. A H egyi Beszéd
írásm a g y arázati k u ta tá sá n a k egyik nagyon fontos
m ai eredm énye, hogy a H egyi Beszéd k ét oldalát,
íg é reteit és követeléseit nem le h et meggyőző, vilá­
gos, krisztológiai szem pontból h a rm o n ik u s egyen­
sú ly b a hozni. De éppen így m a ra d m eg fölénye, p a ­
ran csa in ak n y u g ta la n ító ereje, s egyszersm ind biz­
Jézus d o gm atikai kiegyenlítés n élk ü l h ird e tte Is­
te n kegyelm es ü d v íg éretét és az em b e rt teljesen
igénybe vevő, követelő a k a ra tá t. Ez a H egyi Be­
széd h a m isíta tla n képe.
A H EG Y I BESZÉD ÉRTELM EZÉSEI
Az egyház tö rté n e te folyam án a H egyi Beszéd
szám os m ag y arázatáv al, alkalm azásával ta lá lk o ­
zunk. N em ism e rte th e tjü k ezeket folyam atosan,
csak a leg jelentősebb típ u so k a t vázoljuk fel, s
m in d já rt ráhelyezzük a fen tiek b en n y e rt úsz.-i é r­
telm ezésünk m érlegére.
1. K ezd jü k a refo rm á to ri m ag y arázattal. A re fo r­
m áció h a tá s á ra e lte rje d t a H egyi Beszéd e tik a i kö­
veteléseinek olyan értékelése, hogy á lta lu k v étk e­
in k re és m u lasz tásain k ra ism erh etü n k . A Hegyi
Beszéd te h á t b ű n b á n a tra vezet, s így Isten kegyel­
m ének, b ű n b o csán atán ak , új éle tet adó erején ek
m eg rag a d ására indít. L u th e r szerin t a H egyi Beszéd
k ö v etelm ényét egyedül Jézus te lje síte tte , s ő n e­
k ü n k ajándékozza igaz v oltát, hogy a benne való
h it á lta l igazak lehessünk Isten előtt. Ezzel a m a­
g y a rá z a ttal L u th e r páli értelm ezést ad a H egyi Be­
szédnek.
A lu th e ri ortodoxia óta n ap ja in k ig jelen tk ezik az
a felfogás, hogy a H egyi Beszéd b ű n e in k tü k r é t
ta r tja elénk, így a k a r K risztushoz vezetni, aki h e ­
ly e ttü n k és é re ttü n k eleget te tt Iste n követelő a k a ­
ra tá n a k . H add em lítsek egy-egy n ev et az utolsó h á ­
rom századból! Így véli A . T h o lu c k († 1877): a
H egyi Beszéd a m eg v á ltá sra való rá szo ru ltság u n k
tu d a tá t ébreszti b en n ü n k . G. K itte l († 1948) azt
v allja, hogy a H egyi Beszéd követelése te lje síth e ­
tetlen, s a bűn b án ath o z, a b ű n b o csánathoz kell v e­
zetnie.17 E bben az irá n y b a n egyik legszebb m eg­
nyilatkozás E. T h u rn e ysen szava a m i időnkből: a
H egyi Beszéd az egyetlen igaz em bernek, Jézus
K risztu sn a k ábrázolása, aki a tö rv é n y t teljesen be­
töltö tte, s u g y a n a k k o r a H egyi Beszéd az új em ber
 Ígérete, akivé a K risztu stó l a ján d ék o zo tt igazság
h ité b e n le h e tü n k 18. A H egyi B eszédnek v a n ilyen
b ű n b á n a ti tü k ö r szerepe a kegyelem ből, h it á ltal
való m egigazulás fo ly a m a tá b a n a k ereszty én em ­
b er életében, de elsődleges é rtelm e n em ez, m e rt az
írá sm a g y a rá za ti k u ta tá s a la p já n világos, hogy sem
Jézus, sem M áté n em tü k ö rn e k , h an e m m egvalósí­
tan d ó fe la d a tn a k a d ta a H egyi Beszéd etik ai ú t­
m u ta tá sá t.
S zólnunk kell a H egyi B eszédnek egy m ásik
luth eri m egközelítési m ódjáról. L u th er, A u g u sti­
n u shoz kapcsolódva, a „ két birodalom ” k ü lö n b ö ­
zőségére u ta l a H egyi Beszéd e tik a i részeinek m a­
g y a rá z a tán á l. A szelídség k ö v etelm én y e p éld ául az
egyes k ereszty én n ek szól, de nem a felsőbbségnek,
m e rt a n n a k kötelessége a „ k a rd ” h aszn álata. L u t­
h e r Iste n k étféle k o rm án y zásáró l szóló ism ert té te ­
lével a XVI. század b an jól szolgálta Iste n ügyét, ez­
zel a szétválasztással v e tte k i a világot az egyház
gy ám k o d ása alól. D e b á rm e n n y ire m a ra d a n d ó a n
igaz, hogy a gonosznak való ellen -n em állás p a ra n ­
csából nem szabad világ i tö rv é n y t kovácsolni, m e rt
ezzel az a n a rc h iá n a k n y íln ék ú t az állam és a tá r ­
sadalom életében, m égis m a m á r v ilágosan lá tju k ,
hogy a H egyi B eszédben jelen tk ező jézusi k övete­
lés, a szeretet, nem z á rh a tó a k ereszty én élet belső
teré re , h an e m á t a k a rja h a tn i a közéletet, sőt a nem ­
zetközi életet. A H egyi Beszéd a szeretet u ra lm á t
h ird e ti m eg a gyű lö let u ra lm a h ely ett, a m egbéké­
lést a h a rc h ely ett, s hogy ez m en n y ire nem csupán
a kereszty én ség belső ügye, h an e m a világ ügye is,
különösen a m i időnkben, a rró l m ég szólunk.
N em lá tju k m eg o ld o ttn ak a H egyi Beszéd etik ai
p ro b lé m á já t azzal, hogy L u th e r m ó d ján a szeretet
és az erőszak alk alm azását K risztu s b iro d alm a és
a világi b iro d alo m k ü lö n sz fé rá já b a u ta lju k . Mi m ai tö rv én y e it fogalm azta meg, m égis igazságtalan és
kereszty én ek sokkal jo b b a n lá tju k az á llam h atalo m
h u m a n itá riu s kö telezettség ét és lehetőségét, hogy­
sem az em b erszeretet k ö v etelm én y ét egyszerűen a
kereszty én ek egyéni életére k o rlá to z h a tn á n k . Sem ­
m ik ép p en sem leh etn e m ondani, hogy a világ k o r­
m án y zásáb an az erőszak eszközének v a n fő helye,
m íg a K risztu s u ra lm á t vállaló hív ő k n él a sz eretet­
nek. Ezzel nem csak v aló tlan ság o t m o n d a n á n k a vi­
lág legigazibb törekvéseiről, h an em egészen hely ­
tele n k ereszty én szociáletikai állásp o n to t is foglal­
n á n k el a tá rsa d a lo m és a nem zetközi élet k é rd é ­
seiben. Hozzá k ell ten n em , hogy L u th e r m aga is
k ü zd ö tt ezzel a szem ponttal, hiszen érezte, hogy
n em szabad a sz e re te tet a világ k o rm án y zásából
és életéből k irek eszten i. M in d en esetre egyéni eva n ­
g éliku s v élem ényem szerin t nem le h e t a H egyi B e­
széd etik á já h o z az Iste n k étféle k o rm án y zásáró l
szóló lu th e ri ta n ítá s k a te g ó riá já v al közelednünk,
an n á l kevésbé, m e rt ez a szem léletm ód nem felel
m eg a H egyi Beszédből m agából elén k v illa n t te ­
k in te tirá n y n a k .
2. A H egyi Beszéd róm ai k a to lik u s értelm ezése a té r vissza a H egyi Beszéd ú jra . Tolsztoj egykor is­
b en n e foglalt k ö vetelések teljesíth ető ség én ek p ro b ­
lém ája k ö rü l forog. A közép k o ri teológia k ü lö n b ­
séget te tt m in d en k e reszty én re érv én y es „ p a ra n ­
csok” és csak a tökéletesség re tö rek v ő hív ő knek
szóló „evangélium i ta n á c so k ” között. A H egyi B e­
széd elő írásait az u tó b b ia k k ö réb e sorolta, m elyek­
n ek teljesítésév el a szerzetesek különleges érdem e­
k e t szereznek Iste n előtt. A m o d ern ró m ai k a to li­
kus írá sm a g y a rá za t ezt a h ely telen m eg k ülönbözte­
tést elveti, s az ó kori teológusok, tö b b ek között
Ju stin u s, C hrysostom us, H iero n ym u s felfogásához
haso n ló an v allja, hogy a H egyi Beszéd m in d en k e­
reszty én em b e rre kötelező és te lje síth e tő p aran cso ­
k a t ad.
A m ai k ato lik u s álláspont te h á t őrzi a H egyi Be­
széd valóságos etik ai feladatjellegét. A te ljesíth ető ­
ség m eg állap ításáv al azonban az em beri tényező
m érlegelésére k e rü l a hangsúly, Isten követelésének
felté tle n érvényessége hely ett. E közben valóban
nem szám ol eléggé az em b erb en lakozó b ű n re ali­
tásával. Főleg pedig ta lá n nem á s le a H egyi Be­
széd m élyére, b á r ezt a m eg állap ítást nem á l t a l á ­
n o síth atju k , m e rt egyre in k áb b m egfigyelhető a k a ­
tolikus írá sm a g y ará zati teológiai m u n k a elm élyülé­
se, a p ro testá n s k u ta tá si ered m én y ek beható és el­
fo g u latlan felhasználása.
3. A H egyi Beszéd értelm ezésének társadalom kri­
tik a i típusához ta rto zik az egyház tö rtén ete során
je le n tk ez ett több ra d ik ális álláspont. Közös vonás
hogy a H egyi Beszéd követeléseit a társad a lm i és
politikai éle tre kötelező szabályoknak te k in tik , ezen
az alapon b írá ljá k a jo g ren d et, az álla m h ata lm a t,
az esk ü tételt, a k ato n a i szolgálatot, s elvetik. A k e­
resztyénség legrégibb idejétől kezdve találkozunk
ilyen felfogással. A m ú lt században legjelentősebb
képviselője a H egyi Beszéd ez irá n y ú szem léletének
Tolsztoj. E bbe a v o nalba esik a k v ék e rek és egyes
m ai szek ták ra d ik ális pacifizm usa. A „vallásos szo­
cializm us” m ozgalm a a H egyi Beszéd etik ái részét a
tá rsad alm i fo rrad alo m előm ozdításaként értelm ez­
te. G andhi — noha nem volt keresztyén, de sa já t
vallom ása szerint Jézu stó l sokat ta n u lt — az indiai
ellen-nem állás m ódszerét az angol u ralo m ellen ví­
v o tt g y a rm a ti felszabadító küzdelem ben a H egyi
Beszédből vette.
Szokásos volt az egyházban, hogy a H egyi B eszéd­
nek a tá rsa d a lm i értelm ezéseit fölényes teológiai
m o zd u lattal elu tasítsák . N em kétséges, hogy J é ­
zus a H egyi B eszédben nem egy új tá rsa d a lm i re n d
h ely telen a H egyi Beszéd tá rsa d a lo m k ritik a i szem ­
léletének könnyed elvetése az egyházias teológia
oldaláról. H iszen egyedül ezek a k ísérletek őrizték
a H egyi Beszéd v alóban fo rra d a lm ia n ú ja t ta r ta l­
mazó elem ét az em b erek eg y ü ttélésére nézve. Az
egyház különböző teológiai érvelésekkel tú lte tte
m ag át a H egyi Beszéd rad ikalizm usán.
Leonhard Ragaz a H egyi B eszédről ír t k ö nyvé­
ben joggal á lla p ítja m eg: „A H egyi Beszéd egészen
más, m in t polgári m orál. De nem is u tó p ia és fan ­
tasztikum . T eljesen realisztik u s . . . (T isztára indi­
vid u a lisztiku sa n értelm ezték, vagyis csupán m in t az
egyes em b ern ek szóló íg é re te t és követelést, s
m ajd n em teljesen á tsik lo tta k afölött, am it szociális
értelm én ek n ev ezh etn én k . . . ) ’ L ehet m ai teológiai
szem m el az evangélium és a k o m m u n ista ideológia
egyesítésének ta rta n i R agaz következő k ijelen tését,
de a ben n e rejlő igazságm ozzanat elől nem szabad
k ité rn ü n k , am i a H egyi Beszéd és a tá rsa d a lm i k é r­
dés kapcso latáró l szól:” A H egyi Beszéd h a lla tla n
üzenet a világ fo rra d a lm á ró l Isten által. M int ilyen
m ét felfedezte. M ost a v ilág k ata sz tró fa és a világ­
fo rrad a lo m ré v én ú jra előtérbe n y om ul a H egyi
Beszéd. (A szerző a v ilág h áb o rú k a ta sz tró fá já ra és
az orosz fo rra d a lo m ra céloz — C ik kíró ). V isszatér,
és K risztu s ügyének rad ik ális m eg ú ju lá sá t in d ítja
el, m ely ennek az időnek végső értelm e. A H egyi
Beszéd él.” Ragaz szám ára „ K risztus forradalm a”
egyszerre je le n ti „a keresztyénség fo rra d a lm á t”,
m eg ú ju lását és a „világ fo rra d a lm á t”.19
A nélkül, hogy a H egyi Beszéd m a g y a ráz atá n ak
tá rsa d a lo m k ritik a i m odelljét egyszerűen a m a g u n ­
kévá teh e tn én k , en n ek az értelm ezésnek ú jra m eg
ú jra visszatérő fellángolása az egyháznak közel két
215
 évezrede a la tt fig y elm ezteth eti a k eresztyénséget,
hogy a H egyi B eszédben re jlő tá rsa d a lm i-fo rra d a l­
mi v o n atk o zást nem szabad k ik erü ln ie.
4. A H egyi Beszéd értelm ezésén ek szám os v á lfa já ­ közi m é re tű szeretet m egvalósítása többé-kevésbé
ból m ég k é t teológiai m egoldást em lítek századunk
elejéről. M indegyik egy bizonyos szem pontból jól
é rte tte a H egyi B eszédet, de m ély, te lje s jelen tő sé­
gét nem v e tté k észre.
Az egyik felfogás a H egyi B eszédben érzü leti eti­
k á t lát. E szerin t n em paran cso k ró l, cselekvésbeli
ú tm u ta tá sró l v a n itt szó, h an e m Jézu s a közölt fel­
h ív ásaiv al az érzü letet szem lélteti, am elyre a k e­
reszty én em b ern ek szívében el kell ju tn ia . Ez a
m egoldás kapcsolódott K a n t etik á já h o z 20. N yilván­
való, hogy érzü letb eli m eg ú ju lás, a gondolkodásm ód
m egváltozása n élk ü l nincs k ereszty én ú j élet, vi­
szont kétség telen , hogy a H egyi B eszéddel Jézus v a ­ elválás jogát, h an e m hogy a házassági jog m inél jo b ­
lóságos cselekvésre h ív fel.
A m ásik felfogás a H egyi Beszédet „ in terim -eti­
k á n a k ” v a llja (Johannes W eiss, A lb e rt Schw eitzer).
E szerin t - a H egyi Beszéd k iélezett k ö veteléseinek
m ag y arázata, hogy Jézu s és az őskeresztyénség a
világ közeli v égének bizonyosságában élt. A rövid
átm e n e ti idő szak ra érv én y es a ra d ik á lis e tik a i h ero ­
izm us követelése, m ellyel a H egyi B eszédben ta lá l­
kozunk. A H egyi Beszéd sokáig m ellőzött, elfelej­
te tt eszkatológikus p e rsp e k tív á já n a k igazságot szol­
g á lta t ez az állásp o n t, végső k ö v etk eztetéséb en m é­
gis téves, m e rt a m átéi H egyi B eszédre n em jellem ­
ző a vég közeli v árása, m in t ahogy p é ld á u l P ál n é­
h á n y e tik a i m eg n y ilatk o zására v aló b an rá n y o m ja
bélyegét (1 K 7,25—40).
A H EG Y I BESZÉD MA
A H egyi Beszéd k o ru n k b a n is a k tu á lis igeként
szó laltatan d ó m eg. N em elég te h á t an n a k M áté
ko rab eli v ag y Jézu s k o rab eli je le n té sé t k u ta tn u n k ,
h an e m k e re sn ü n k k ell a m i id ő n k n ek szóló m onda­
n iv aló ját, m ai érvényességét. E hhez k é t fe ltétel
szükséges: k o ru n k való ság án ak , b en n e a keresz­
tyén ség h ely zetén ek ism erete, a k o r belső m ozgató
erő in ek és m ozgási irá n y á n a k szám bavételével, v a ­
la m in t a H egyi Beszéd jézusi és m átéi ü zen etének
ko m olyan v étele írá sm a g y a rá za ti tisztaság áb an . A
H eg yi B eszéd ú sz-i é rte lm é n e k k o ru n k ra való alkal­
m azása: e rrő l szóló következő so raim a fe la d at ne­
hézségéből következően csak vázlatos k ísé rle tn e k
tek in th ető k .
A X X. század m ásodik felére — m in d en negatív
jelenség ellen ére is — jellem ző az e m b e rtá rsi sze­
re te tn e k tá rsa d a lm i m é re tű p ro g ra m ja . Ez m ás-m ás
fo rm á t ölt az egyes országok p o litik ai ren d szere és
gazdasági h elyzete szerint, de m in t m egvalósítandó
fela d a t m a m á r szinte m in d e n ü tt c á fo lh a ta tlan n á és
e llen ezh etetlen n é v ált. Az em beriség k ö z tu d a tá n a k
ezt a fejlődését n eg atív oldalról érlelte a m ásodik
v ilá g h á b o rú és a töm eges em b ertelen ség sok szo­
m o rú tap a sz ta la ta. A fo ly am atb an legjelentősebb
szerep et a szocializm us m ú lt századi elin d u lása és
jele n századi k ib o n tak o zása játszo tt. M indennek kö­
v etk eztéb en a szegények, az eln y o m o ttak igazsága,
leigázásuk elítélése m a m á r m eglehetősen általános
k ö v etelm én n y é le tt az em beriség gondolkozásában,
m ég h a sok h e ly ü tt lá b b a l tip o rjá k is. A tá rsa d alm i
fejlődés irá n y a a tö rté n e le m belső erejéb ő l — így
is k ife je z h e tjü k — a H egyi Beszéd e tik a i v o n aláb an
h alad , m e rt az em b erszeretet, a m o d ern h u m a n ista
gon d o lat lesz egyre in k á b b vezérlő elvvé. M ás k é r­
dés, hogy ez a szem pont m ily en m é rté k b e n tu d m eg­
való su ln i a különböző tá rsa d a lm i re n d szerek b en s
216
a „h a rm ad ik v ilá g b an ”, de ta g a d h a ta tla n , hogy je ­
lenleg az em beriség olyan k o rszak át éljük, am ely­
b en a h u m án u m szolgálata, a tá rsad alm i és nem zet­
egyetem es igazsággá v ált, legalábbis pro g ram fo r­
m ájában.
A hívő k ereszty én ek n ek ebben a helyzetben — a
F öld különböző p o n tja in az ad o tt fejlődési fo k n ak
és a k o n k ré t valóságnak m egfelelően — k é t fela d a­
tu k van. Az e g y ik felad at, hogy m in d en erővel tá ­
m ogassák társa d alm i, p o litik ai síkon azt az erjed ést,
am ely az em berszeretet közösségi u ra lo m ra ju tá s á ­
é rt m egy végbe a világban. E rre az erőfeszítésre a
H egyi Beszéd közvetlenül b íz ta tja őket, h a jó l é rtik
azt. M ert nem az következik tá rsa d a lm i vonatkozás­
b a n a H egyi Beszédből, hogy eltö rö ljék a házassági
ban v édje a h ázasfelek igazi em beri érd ek eit, s
hogy a tá rsad a lo m k a ro lja fel az elh ag y o tt asszo­
n yokat, vag y b á rk i m a g á ra m a ra d o tta t. N em arró l
v an szó a H egyi Beszéd m ai értelm e szerint, hogy
rab ló k és gyilkosok b ü n te tle n ü l g a ráz d álk o d h assa­
nak, h an em hogy m inél jav ító b b és em b erszeretőbb
legyen a bűnözőkkel való bánásm ód, m ind a tá rs a ­
dalom , m in d ö n m aguk érdekében. A nem zetközi
életben, a n épek között az erőszak alk alm azásán ak
elu tasítá sa, a v itás k é rd ések n ek h á b o rú h e ly e tt tá r ­
gyalások ú tjá n való m egoldása — szintén olyan
irán y v éte le a m ai időknek, am ely re a k eresztyén
em b er éppen a H egyi Beszéd a la p já n m o n d h a t igent.
A H egyi Beszéd etik ai követeléseinek tá rsad a lm i
szinten való a k tu á lis alkalm azása éppen nem az
a n a rc h iá t szolgálja, ah o gyan a szektás, szó szerinti
értelm ezés. A H egyi Beszéd tá rsa d a lm i következm é­
nye m indig csak á ttétele sen v o n h ató m eg: az ad o tt
tö rté n e ti, p o litik ai helyzetben m ik én t v aló síth ató
m eg leg jo b b an a közösségi élet te ré n a H egyi Be­
széd m élyén dolgozó jézusi parancs, az Isten a k a ra ­
ta : az em berszeretet?
A hívő em b erek m á sik fe la d a ta : a h ero ik u s k e­
resztyénség vállalása. A H egyi Beszéd e tik a i köve­
telései Jézu s m ai ta n ítv á n y a i szám ára azt a v ilá ­
gos elkötelezést jelen tik , hogy legyenek ebben a vi­
lág b an — az önzésük rad ik á lis m eg tag ad ásáv al —
végsőkig m enően a m ásik em ber ja v á n a k m unkálói.
H a kell, m o n d ja n ak le sa já t jo gaik érvényesítéséről,
v á lla lják in k áb b szem élyes életü k b e n a sérelm eket,
az igaztalan b á n tá st, de ne á rtsa n a k m ásoknak,
tű rje n e k , m egbocsássanak, szeressenek h a tá r t nem
ism erően. A H egyi Beszéd m a m em entó, figyelm ez­
te t a rra , m en n y ire elpolgáriasodott a hívő m aga­
ta rtá s. F elhívás a k isp o lg ári és n y ársp o lg á ri keresz­
tyénség ell e n !
K eresztyénnek len n i a H egyi Beszéd értelm ében
hősiesen nagyszerű, m e rt az önfeláldozó és önm egta­
gadó szeretet te tte i elő tt nincs h a tá r. M eghökkentő
köv etelm én y a H egyi Beszéd, m e rt a keresztyénség
éppen a rró l feledkezett m eg, am it U ra szem élyes
p éld ájáv al és ta n ítá sá v a l k ép v iselt: a m á so k ért való
élés m egvalósításáról. V alóban k ereszty én n ek len n i
azzal já r, hogy a szeretet végletes k ö v etelm ényét
nem korlátozom egyéni érd ek em védelm ével, m in d ­
azzal, am ivel a jog és az ésszerűség engem tám ogat,
h an e m félredobva önérdekem polgári védőpajzsait,
azonosulok a m ásik e m b er érdekével. T olsztoj, Dosz­
to je v szk ij n é h án y regényhőse, a polgári m e n ta litá st
felh á b o rító áld o zatv állalásáv al p é ld á ja ennek a J é ­
zus értelm éb en v e tt rad ik álisan önzetlen, szolgáló
k e reszty én e tik ai cselekvésnek! N em v életlen ü l ad ­
ja B o n h o effer M áté 5-ől szóló fe jteg etésein ek ezt a
cím et: a kereszty én élet „rend k ív ü liség érő l”21. A
 „ren d k ív ü liség ” nag y o n egyszerű, szerény, sokszor
lá th a ta tla n cselekvés: a lem ondás, a szenvedés v á l­
lalása m ások ja v á é rt.
N em feled k eztü n k m eg e k é t fe la d a t vázolása
közben a H egyi Beszéd eszka to ló g iku s voltáról. A
H egyi Beszéd e tik á já n a k m a is a legszorosabb köze
van az „Isten országának” m egvalósulásához. N agy­
jából k é t teológiai típ u s a la k u lt k i e k érd ésb en : az
egyik szerin t Iste n országa lassan m egvalósul a Föl­
dön, a m ásik szerin t Iste n országa a világ végén
jö n el, h irtelen , v á ra tla n . M int olyan sok m ás eset­
ben, itt is a k é t ellen tétes teológiai állásp o n t e g y ü tt
közelíti m eg az igazságot.
Az a szeretet, am ely et Jézu s hozo tt a földre, b e­
h a to lt a tö rtén elem b e, s azóta is fo rm á lja az em be­
riség életét. H ely telen n ek ta rto m azt a szem léletet,
m in th a Iste n „ország a”, u ra lm a 1900 év ó ta stag ­
n á ln a azon a ponton, ahol Jézu s életéb en „m egkö­
z e líte tte ” ezt a világot (Mt 4,17). A kovász b eleke­
rü lt a tésztáb a, és azóta is h a t erjesztő leg (Mt 13,33).
A K risztu s á lta l hozott „ ú j” dolgozik a tá rsa d alm i
fejlődésben is. N agyon alázato san m o n d h a tju k csak
el ezt, m e rt am b iv alen s dologról v a n szó. A tá rs a ­
dalm i fejlődés ép p en k e reszty én te rü le te k e n érlelő­
d ö tt a rég eb b i időkben. Szám os tá rsa d a lm i vívm ány,
p éld áu l a rabszolgaság eltörlése, a K risztu s á lta l ho­
zott „ ú j”-n a k az em b eri gondolkozást b elü lrő l á tfo r­
m áló későbbi ered m én y e volt. M ásfelől viszont ép­
p en az ún. k ereszty én tá rsa d a lo m b a n le tte k égetők­
ké a szociális ellen tétek , s a tá rsa d a lm i fejlő d ésnek
a m ú lt században a döntő lö k ést n em hívő v állalk o ­
zás, h a n e m a m arx izm u s m eg in d u lása adta. Az ösz­
szefüggés, a m i lá tá su n k szerint, m egvan a tá rs a d a l­
m i fejlődés K risztu s á lta l a d o tt erői és a későbbi
ateista k ib o n tak o zása között, re jte tte n , a szálak nak
m ég a h it szám ára is m eg h ö k k en tő összefonódásá­
ban. V alam ik én t jelen v a n Iste n o rszág án ak elő reha­
lad ása a Földön az egész m ai em b eriség et átfogó
h u m a n itá riu s tá rsa d a lm i g o n d o latb an . A H egyi Be­
szédben m e g h ird e te tt ö nzetlen szeretet elő reh ato lá­
sa a v ilág b an a tá rsa d a lm i fejlődés különböző fokain
— a m i szem ü n k b en a Jézu s á lta l h ozott „ ú j”-nak,
az eszkatológikus v aló ság n ak a F öldet á tjá ró h a tá ­
sát jelzi, n em m ásk én t, csak je lk é n t! Iste n „országa”
az em b erszeretet tá rsa d a lm i v aló su lásáb an is te rje d
ezen a világon.
U g y an ak k o r érvényes az eszkatológikus igazság
jövőbeli old ala: a Jézu s á lta l közel h ozott Iste n o r­
szága a végső teljesség rem énysége. Az „új ég és
az új fö ld ” K risztu s h irte le n és v á ra tla n n y ilv á n v a­
lóvá levéséhez, h á tra le v ő „érkezéséhez” kapcsolódik,
a m in t az Ú sz. legkésőbbi k ö nyve m o n d ja (2 P t
3,10— 13). Jézu s ig eh ird etése Isten eljövendő u ra l­
m áró l m á r a legelső evan g éliu m i ira tb a n pontosan
ugyan ily en értelm ezésű : M árk ev an g élista szám ára
Iste n ország án ak közelsége a p aru zia közelségét je ­
len ti (Mk 1,15)22.
A H egyi Beszéd e tik á já t valló k ereszty én ek az
em b erszeretet végsőkig v itt v állalásáv al Isten orszá­
ga eszkatológikus jelen én ek és jö v ő jén ek k iáb rázo ­
lói. A z élő K risztu s m a is erő t a k a r ad n i követői­
nek, hogy k épessé legyenek a szeretet önzetlen,
ö nm egtagadó cselekvésére. Ne essünk fellengzősség­
be: ritk a p illan at, em b eri te rm é sz e tü n k m iatt, am i­
k o r ad o tt életh ely zetü n k b en m eg tu d u n k valósítani
v alam in t a m ag u n k boldogságvágyán felü lem elke­
dő, áldozatos szeretetből egy m ásik em b er boldog­
ság áért, v agy többek, a köz, a tá rsa d a lo m ja v á ra.
Ez a reális felism erés azonban sem m it n em v eh et el
a H egyi Beszéd éléből, nem g y en g íth eti azt a rúgót,
am it vele az életü n k b e helyez a m i U ru n k . A k e­
reszty én ek vagy v alóban tu d n a k élni az új világ
erőiből, vagy m é ltatlan o k a H egyi Beszédhez.
A H egyi Beszéd m a — ak tu ális ige: Jézus m odern
ta n ítv á n y a i belevetik m ag u k at a tá rsa d a lm i fejlő ­
dés m ai fo k án az e m b erszeretet közösségi, tá rsa d a l­
m i és v ilág m éretű , országon belüli és nem zetközi
m egvalósításába, egyéni életü k helyzeteiben pedig
képesek a szeretet végső áld o zatára! H a m á r csak
g y a tra ta n ítv á n y a i tu d u n k len n i K risz tu sn a k sok
önzésünk és ö n érd ek ü n k érvén y esítése m iatt, en­
nek fedezékéül ne v o n ju k m a g u n k elé a Hegyi B e­
széd m e g erő tle n ített, m eg h am isíto tt, leg y en g íte tt
vagy e lto rz íto tt értelm ezését: m in th a nem len n e az
a ra d ik ális em b e rszerete t h e ro ik u s követelm énye,
nem m áshol, m in t éppen itt a földön, a jelen b en !
NÉH Á N Y M ORZSA, A M I TÖBB ANNÁL
A H egyi Beszéd e tik á já n a k tan u lm án y o zása köz­
ben n é h á n y m ás irá n y ú ere d m én y re is ju to ttu n k ,
am in t a m u n k a fo ly am a ta m agával hozta. Szüksé­
g ét érzem , hogy n é h á n y t közülük szám ba vegyek,
m e rt lényeges tényezők leh etn e k m ai Ú jszövet­
ség-szem léletünkre nézve.
Az Ú sz. — első so rátó l az utolsóig — nem más,
m in t korabeli aktu á lis ige. Ez a szem pont ren d k ív ü li
m ódon segít m in k e t az Ú sz. k in y ila tk o ztatá si je le n ­
tőségének m egőrzésében a tö rté n e tk ritik a ered m é­
ny einek elfogadása közben. S okan azé rt féln ek v ál­
lalni az evangélium ok egy-egy jézusi m o n d ásáró l a
teológiai tudom ányos m eg állapítást, hogy az illető
m o n d at nem le h et Jézus egykori sa já t szava, h an em
az őskeresztyénség fogalm azta — , m e rt ezzel an n ak
a m o n d atn a k úsz.-i h ite lé t érzik veszélyeztetve. Ez
azonban h ely telen gondolkozás. O lyan b ib lik u s és
egyházias írásm ag y arázó n ak , m in t Ju liu s S ch n ie ­
w in d , a m e g á llap ítását idézem : „A hitelességi k é r­
dések ab b an a p illa n a tb a n je len ték telen n é válnak,
am ik o r v alak i osztja az úsz.-i gyülekezet m eggyő­
ződését, hogy b enne és általa a m egdicsőült K risz­
tu s szól. A m it a gyülekezet m ond, u g y a n a n n y ira
igényel te k in té ly t és valóságot, m in t Jézus s a já t sza­
v ai; m égpedig azért, m e rt az apostoli prédikáció
is, az első gyülekezet szavai is nem m ások, m in t a n ­
nak k ib o n tása (E ntfaltung), am i Jézus m egjelenésé­
vel, életével, h aláláv al és feltám a d ásáv a l a d a to tt.”23
„Sőt — olvassuk m ost m á r G ü n th er B orn k a m m n á l
— egyenest így fo g alm azh atju k : a hag y o m án y tu ­
lajd o n k ép p en nem Jézus egykor m o n d o tt szavát ad ­
ja vissza és tovább, h a n em az Jézus igéje a je le n ­
ben. Csak in n en é rth e tő szav án ak sokszoros v á lto ­
zása a h ag y om ányban. ( . . . A gyülekezet hitéből
n ő tt hag y o m án y nem p u szta fa n tá ziaterm ék , h a ­
nem felelet Jézus a la k já ra és k ü ldetésére. M agán
tú l a rra m u ta t, aki a gyülek ezettel földi a la k já b a n
találk o zo tt, és m in t F e ltá m a d o tt és M egdicsőült a
gy ü lek ezetb en jele n v aló n a k bizo n y u l”.24 Ez a szem ­
léletm ód fe lsza b a d íth at tö b b ek e t abból a jogos
vagy a la p ta la n szorongásból, hogy az Ú sz. b á to r
tö rté n e le m k ritik a i elem zése m ia tt elvész a súlya
m in t Isten igéjének.
Az Ú sz.-en belül m eg fig y elh etjü k az a k tu ális
ig eh ird etés alakulását, a m in t ezt M áté 5. fejezetével
kap cso latb an p ró b á ltu k feld eríten i. M áté evangéliu­
m án ak író ja az őskeresztyén hag y o m án y felh aszn á­
lásával sa já t k o ra eg y h ázának fo rm álta a H egyi Be­
szédet, szó laltatta m eg ak tu álisan Jézu s egykori sza­
vát. A z a k tu á lis ige alakulása, változása m ag áb an
az Ú sz-ben, re n d k ív ü l jelentős ta n u lsággal já r az
egyház m in d en k o ri ig ehirdetésére. Az Úsz. m in t ön­
217
 m ag áb an is többszörösen rétegeződő, változó ig e h ir­
detés m egszabja az egyház p réd ik á c ió já n ak egyik
alap v ető f e lté te lé t: m indig az a d o tt k o rb an , helyzet­
ben, k ö rü lm én y ek között k ell m eg találn ia és h ird e t­
nie az élő K risztu s a k tu á lis szavát. Az ig ehirdetés
időszerűsége te h á t n em m ásodlagos követelm ény,
m ely jó h a m egvan, de n élk ü le is le h e t p rédikálni.
Az Ú sz. a rró l tan ú sk o d ik , hogy Iste n igéje m indig
a je le n re alk alm azo tt ige, K risztu s szava m in dig m ai
szó. Az Ú sz.-ben régi igét alig ta lá lu n k , ú jra m eg
ú jr a m in d ig friss szót, pedig sokszor csak n éh án y
évtized v ála sz tja el a g y ü lekezet je le n é t a m ú lt J é ­
zusától.
Több fig y elm et k ell sz e n te ln ü n k — ez is egy
„m orzsa,” a m it m a g u n k k a l kell v in n ü n k a H egyi
Beszéd tan u lm án y o zásáb ó l — a m á té i h a g y o m á n y­
típ u sn a k az Ú sz. ben. A n n y ira m eg szo k tu k m ár,
hogy a refo rm áció d rá g a felfedezése a la p já n a páli
teológia, a kegyelem ből h it á lta l való m egigazulás
n ézőpo n tjáb ó l olvassuk M átét is (de n em csak őt!),
hogy nem b o n ta k o z h a t ki — tö b b ek k ö zö tt — M áté
ev an g éliu m án ak sajáto s m o n d a n iv a ló ja a m i ko­
ru n k kereszty én ség e szám ára. M áté ev an g élium a a
n y olcvanas évek olyan k ereszty én m o d elljét k ép v i­
seli, m ely n ek az e g y h á z tö rté n etb e n n em le tt foly­
ta tá sa : elsüll y ed t a zsidókeresztyénség p u sz tu lá sá ­
v al ill. felszívódásával. D e örök id ő k re szóló bi­
zonysága a fia ta l k e re sz tyénség legősibb ágának,
m ely ú gy ta r to tta a legszorosabb szellem i kapcso­
la to t a tö rté n e ti ered ettel, a zsidósággal, hogy köz­
ben v ita th a ta tla n u l n em egy zsidó szek ta volt, h a ­
nem jézusi k eresztyénség. T úl en n ek a jelen ségnek
eg y h á z tö rté n eti érdekességén, a m á té i k e re szty é n ­
ség elfo g u latlan , m élyebb tan u lm á n y o z á sa új k a p ­
csolópontot a d h a t az egyház és a zsidóság között.
S őt a m á té i k ereszty én típ u s belső szem lélete
ö k u m e n ik u s leh ető ség eket ta rto g a t az egyházban.
V alam i felv illan t ebből dolgozatom során. A H egyi
Beszéd igazsága elő tt m eghajolva, a reform áció
eg y h ázain ak különböző e tik a i felfogása közelebb
k e rü lh e t egym áshoz. S a m á té i k e reszty én go ndol­
kozás ig a z sá g ta rtalm a közeledési u ta t n y ith a t m eg
a páli alapokon nyugvó p ro te sta n tiz m u s és a keresz­
ténség m ás form ációi között.
A „m o rzsák ” m u ta tjá k : a teológiai k u ta tá s b á r­
m ilyen p o n to n m élyül is el a S zen tírásb an , a köz­
vetlen ered m én y en k ív ü l szám os jó v o natkozás adó­
d ik az egyház m ai élete és szolgálata szám ára.
V eöreös Im re
JEGYZETEK
1. A széles körű szakirodalomból főleg a követke­
zőkre utalok: G. Barth, Das Gesetzverständnis des
Evangelisten M atthäus. (G. Bornkamm—G. B arth—J.
H. Held, Überlieferung und Auslegung im M atthäus­
evangelium c. kötetben. 19612.) — D. Bonhoeffer, Nach­
folge. 1937. — G. Bornkamm, Bergpredigt. (Religion
in Geschichte und Gegenwart. 3. kiadás. I. 1047—1050.)
— G. Bornkamm, Enderwartung und Kirche im M att­
häusevangelium. (Fent jelzett „Ü berlieferung. . . ” c.
kötetben.) — G. Bornkamm, Jesus von Nazareth. 19572.
— R. Bultmann, Jesus. 19673 — John H. Elliot, Die
218
Antithesen der Bergpredigt: Gesetz und Eschatologie.
(Lutherische Rundschau. 1968. január.) — E. Fascher
cikke a Hegyi Beszéd m agyarázattörténetéről. RGG. 3.
kiadás. I. 1050—1053. — K. Heim, Die Bergpredigt Je ­
su. 1949.3 — J. Jeremias, Die Bergpredigt. (Calwer Hefte
27. 1959.) — Karner K., Máté evangéliuma. 1935. — G.
Kittel, G. Friedrich, Theologisches W örterbuch zum
Neuen Testament. I—IV. 1933—1959. — A. Nygren,
Bergpredigt. (Evangelisches Kirchenlexikon. 19612. I.
392—395.) — L. Ragaz, Die Bergpredigt Jesu. 1945. —
J. Schniewind, Das Evangelium nach M atthäus. 196411.
— H. Windisch, Der Sinn der Bergpredigt. 19372. — 2.
Schniewind i. m. 37., 106. — 3. K arner i. m. 25. — 4.
G. B arth i. m. 62. Amennyiben e versben Jézus saját
mondása található, a form álása mindenesetre a zsidó­
keresztyén gyülekezeti hagyományban történt. — 5. „A
törvény és a próféták” itt az egész Ósz-et jelöli, még­
pedig követeléseiben. A „betöltötte” szó eredetijének
értelme vitatott. Jelentheti, hogy Jézus hiánytalanul
engedelmeskedett Isten akaratának, megtette mindazt,
amit a törvény követelt. De jelentheti, hogy a törvényt
„teljessé tette”, az igazi értelm ét m egmutatta, tanításá­
val érvényre juttatta. A rákövetkező versek összefüg­
gése az utóbbi magyarázat m ellett szól. A hangsúly itt
a Jézus tanításán van, de ennek megfelelt mindig a
cselekvése. Lásd a kérdéshez G. Barth i. m. 61—65., va­
lam int a kommentárokat. — 6. Az Úsz. új magyar for­
dításának 1966. évi próbafüzete Mt 6,1-ben „jó csele­
kedeteiteket” mond (a megelőző magyar bibliafordítá­
si revízió „kegyességteket” ír). A görög szöveg legva­
lószínűbb olvasásmódja azonban „a ti igazságtokat”
fordítást kívánja. — 7. Schniewind i. m. 49. — 8.
Bornkamm i. cikke az RGG-ben. — 9. G. Barth i. m.
97: „Máté számára a szeretet parancsa lett a törvény
magyarázati elvévé”. — 10. C. H. Dodd alkalmazza ezt
a megjelölést az őskeresztyén igehirdetésnek a missziói
prédikáció (kérügma) mellett szereplő másik form ájá­
ra, a gyülekezeti tanításra (didaché). Joachim Jeremias
a Hegyi Beszédet — Jakab levelével együtt — a ke­
resztelést megelőző ill. követő őskeresztyén tanítás
klasszikus példájának tartja. I. m. 181—182. — 11. G.
Bornkamm i. cikke az RGG-ben. — 12. G. Kittel, Theo­
logisches W örterbuch zum NT. I. 676, 29—32. — 13. A
„kényszerít” szónak erre az érdekes és figyelemre m él­
tó párhuzamos alkalm azására Pákozdy L. Márton hív­
ta fel figyelmemet. — 14. Bultm ann i. m. 64—66. — 15.
Látszólag hasonlít e bekezdésben mondottakhoz J. Je ­
rem ias megállapítása, amelyet azonban nem tudok vál­
lalni. Szerinte Jézus szóban forgó gyakorlati szavai je­
lek, példák arra, milyen az, amikor Isten uralm a be­
tör ebbe a világba, mely még a bűn, halál, ördög ha­
talm ában van (i. m. 188). Ebből az következnék, hogy
ahol Isten uralkodik egy hívő ember életében, ott az
illető pontosan ezt teszi. Nem, ezek a „példák” Jézus
szavaiban arra példák, hogy mi m indenre képes a sze­
retet a másik ember érdekében, az Isten feltétlen igé­
nyét vállaló hívőnél. Másfelől igaz, hogy Jézus enge­
delmes tanítványai a Hegyi Beszédnek megfelelő éle­
tükkel, cselekvésükkel Isten eljövendő országa jeleivé
válnak a világban. A Hegyi Beszéd felhívás Jézus ta ­
nítványaihoz, hogy a világban Isten uralm ának és igaz­
ságának jeleit felm utassák (G. Bornkamm i. cikke). —
16. RGG3 I. 1050. — 17. E. Fascher i. cikke. — 18. Idé­
zi G. Bornkamm, Jesus von Nazareth. 19572. 204. — 19.
L. Ragaz i. m. 8—10. — 20. K. Heim i. m. 7—8. — 21.
D. Bonhoeffer i. m. 55. — 22. W. Grundmann, Das
Evangelium nach Markus. 19s9. 39. — 23. J. Schniewind
i. m. 49. — 24. G. Bornkamm, J e su s. . . i. m. 15—18.
 Szempontok a szekularizmus kérdéséhez
A k ét v ilág h áb o rú közö tt in d u lt n ö v ekedésnek a
szekularizm us teológiai irodalm a. S a já to s öneszm é­
lődések sora k ezd ett foglalkozni „az egyház v á lsá­
g á "-val: a k tív ta g ja i szám án ak csökkenésével,1 h a ­
tó su g a ra korlátozó d ásáv al, az irá n y á b a n ta n ú síto tt
közönnyel,2 hogy fe ltá rja okait, összefüggéseit és
kidolgozza ellensúlyozásának elv i-g y ak o rlati lehe­
tőségeit. Az azóta e lte lt évtizedek a k é rd é st m égin­
k á b b elő térb e állíto ttá k , am in t azt n agyszám ú és
d iffe re n c iáit ta g la lá sa i is jelzik. Igen, m a m á r élet­
közeli m ódon nem le h e t ú g y p réd ik áln i, de teológiát
m űv eln i sem, hogy ne k o n fro n tá ló d ju n k v a lam ik ép ­
pen a szekularizm us h atásaiv al.
K ülönösen fontos te h á t a fogalm i tisztázo ttság és
p e rsp ek tiv ik u s szem léletm ód. E bben az összefüggés­
ben szeretn ék n éh án y alap v ető szem p o n to t h a n g sú ­
lyozni.
I.
K özgondolkozásunkban m ég nem v aló su lt m eg a
szeku la rizm u s k ö v e tk e z e te s k riszto c e n trik u s sze m ­
lélete. M in d en ek elő tt — hogy m eg szabadulva opti­
m ista, v ag y pesszim ista illúzióktól, a b ib liai realiz­
m us ta la já ró l beszélhessünk — ilyen irán y ú , fé lre ­
é rth e te tle n ü l eg y értelm ű á té rté k e lé sre v a n szükség.
M iért? B izonyítsa n é h á n y m eg h atáro zás k ritik a i
elem zése.
A liselu n d i k o n feren cia (1958) résztvevői a sze­
k u la riz m u sb a n Isten n élk ü l folyó, u tá n a tö b bé nem
kérdezősködő életet lá tta k . Ez a koncepció valóban
átfo g ja általán o s szim ptóm áit, o ly an n y ira, hogy ve­
le a n em k eresztén y v allások képviselői is egyet­
érth e tn e k . C sakhogy figyelm en k ív ü l h a g y ja u g y a n ­
is a k érd ésn ek egy sajátságos, a k ije le n té sh it szem ­
po n tjá b ó l döntő jelen tő ség ű v o n atk o zását: Isten ta ­
gad ása v ag y a közöny m ellett k ísé rt a ham is iste­
nek im ád ata, szelídebb f o rm á b a n : a h am is istentisz­
telet.3 L ényegbevágó különbség pedig nincs az is­
ten tisz te le tn é lk ü li és a farizeu si élet között. Az
utó b b i nem ik ta tja k i u g y an életéből Isten t, de hoz­
zá való viszonya p u sztán form alisztik u s. — Jézus
életére vallásos em b erek elitje tö rt. — A szekula­
rizm us tö b b az ateizm usnál, sőt ezen a síkon m in d ­
össze egyik m eg n y ilv án u lási m ó d já t ra g a d h a tju k
meg, de m ag v át nem .
U gyan ezért kell e lh a tá ro ln i m a g u n k a t B irn b a u m
definíció játó l is, aki sz e rin t „a szek u larizáló d o tt tá r ­
sadalom az, am ely b en a p riv á t és n yilvános dö n té­
sek t erm észetfö lö tti im p erativ u so k és szankciók fi­
gyelem be vétele n élk ü l tö rté n n e k .”4 B enne m egint
teológiailag a lk a lm a z h a ta tla n álta lá n o sítá s érv én y e­
sül. — A m en n y ib en a szekularizm us döntés, dönté­
sek sorozata, te h á t élet „ term észetfö lö tti im p e ra tiv u ­
sok és szankciók te k in te tb e vétele n é lk ü l”, ak k o r
fo rd ítv a is érv én y esn ek kellene lennie, és ott, ahol
ilyen im p e ra tiv u so k a t és szan k ció k at te k in te tb e
vesznek, tö b b é n em lá th a tn á n k szekularizm u st. Ez
esetb en viszont té m á n k szem p o n tjáb ó l egyenlőség
let le h e tn e te n n i a k ije le n té sh it és az id ealista v i­
lágnézet, az evangélium i és k a n ti etik a, stb. közé. —
A S zen tírás és h itv a llá sa in k eg y általán nem beszél­
nek „ term észetfö lö tti im p e ra tiv u so k ró l és szank­
ciókról”, h a n e m ev angélium ról, m in t a h árm aseg y ­
ségű Iste n tö rté n e ti k ijelen tésérő l.
Szerencsésebb G essler m eg h atáro zása: a szekula­
rizáció „elk ereszty én ietlen ed ést és elv ilág iasodást
jele n t,”5 am en n y ib en a „ k eresztén y i”-vel hozza
kapcsolatba s ebbe az átfogó k ifejezésbe k o n k ré te
az egyház is beleértendő. N em fo g a d h a tju k el m ég­
sem, m e rt ta rta lm i vonatkozása m egtévesztő, pon­
ta tla n . K im a ra d t ugyanis an n a k hangsúlyozása,
hogy a kereszténység lényege K risztus, hogy „a ke-
reszty én ség et”, az egyházat sem szabad sta tiku sa n ,
p e rfek cio n isztiku sa n , lá tn u n k , h a n e m m in d en é rin ­
tő tény ező jü k k el e g y ü tt a K risztu sh o z való viszony­
ban, K risztu sb an kell é rten ü n k , é rték e ln ü n k . — „A
k ereszty é n i” fogalm ához az elk eresztén y ietlen ed és
elle n té te k é n t az elkeresztyéniesedés és k risz tia n i­
zálás fogalm a is hozzátapad, m ely önm agában épp­
olyan szek u larisztik u s jelenség lehet, h a b u rk o lt
m ódon is, m in t m ag a a n y ílt tagadás.
A leg ú jab b felism erések szerin t a kérd és sokkal
k o m p lik álta b b á v ált, sem hogy az elvilágiasodásra,
e lk e re sz té n y ie tle n ü lé sre , a k á r az ateizm u sra le­
h etn e szűkíteni. K özelebbről a rr a gondolunk, hogy
b á r a h it szabadságot jelen t, szabadságot a saecu­
lu m tól , m in d attó l, am i a k ije len tés Isten étő l és Is­
te n k ijelen tésétő l eltávolít, ez a szabadság m égis a
saeculum jeg yében áll, h a n em szolgálja sajátos
ta rta lm á v a l és m ó d ján a világot. P a ra d o x igazság,
de a k e resztén y szabadság úgy igaz, ah ogyan m á r
L u th e r m eg fogalm azta: „A k eresztén y em ber m in ­
den ek n ek szabd u ra és nincsen sen k in ek alávetve.
A k e resztén y em b er m in d en ek n ek készséges szolgá­
ja és m in d en k in ek alá v a n v etv e .”6 V agy C h ristoph
B lu m h a rd t szavaival: „Légy szabad lélekben, sza­
bad Isten n él és a szabadságban kösd m agad össze
az em berekkel, ahogyan Isten hozzád vezeti őket,
szem élyválogatás n é lk ü l.”7 N em csak az egyháztól
való elszakadás a szekularizm us, h an e m az egyház
engedetlensége, hűtlensége, a k á rcsak elegyítettsége
is az, h a a saeculum ból eredő in d u lato k e lté rítik h i­
v atása szolgálatáról. Ez a nem -szolgálat le h et kisza­
k ad ás a világból, de épp ú g y le h et a világ uralása,
vagy kiszolgálása is. Ez a nem -szolgálat lényegében
véve azért u g y anolyan szekularizm us, m in t a nem
vallásos, m e rt a lap ja a h ely telen ü l é rte tt szabadság­
fogalom . Az egyik horizontális, a m ásik v e rtik ális
síkban zárt. A z evangélium viszont valóságos =
teljes szabadságot n y ú jt. S zabadságot m agam tól,
hogy szabad lehessek Isten szám ára. S zabadságot a
világtól, hogy szabad lehessek a világnak.
Ilyen m eggondolások a la p já n le sz ű rh e tjü k : a sze­
ku la rizm u st n e m szabad sem az önm agában v e tt
egyházzal, sem az önm agában v e tt egyházon le­
m é rn ü n k . A m i azt jelenti, hogy a szekularizm ust
nem szem lélhetjük az egyházhoz, m in t in tézm én y ­
hez való n eg atív viszonyban; az egyház élő U rához
kell e lju tn u n k . N em m in th a válaszfalat a k a rn á n k
vagy leh etn e húzni az egyház és U ra közé, azonban
az una sancta ecclesia tú lu ta l ö n m agán: a Fejére.
Sohasem n é z h etjü k ö n m agában „a k ereszté n y i”-t,
az „egyházi”-t. S zü n telen ü l és k ifeje ze tten K risztu s­
ra v o n a tk o zta tv a kell lá tn u n k nem csak m indazt,
am i az egyházzal, h an e m azt is, am i az egyházban
tö rté n ik vagy nem tö rté n ik . E n n ek k övetkeztében
á llíth a tju k , hogy a szek u larizm u sb an nem a világ,
ill. elvilágiasodás és elkeresztényietlenedés a p ro b ­
lém a, h an e m a világ és az egyház eg y ü tt, eg y arán t.
A sze ku la rizm u s ugyanis n em elvilágiasodás, n e m
is elk ereszty én ietle n ed é s, so k k a l tö b b : fü g g etlen ség
(fü g g etlen ü lés és fü g g etlen ítés) K risztu stó l és te sté ­
től, am i az egyház.
E bben az összefüggésben é rtv e a szekularizm ust,
m in d tö rté n e ti, m in d ta rta lm i té re n távol áll tő lü n k
pesszim ista túlbecsülése és optim ista lebecsülése.
219
 II
T ö rtén etileg nézve: a szekularizm us v ég ig k ísérte
és végig fog ja k ísérn i az egyházat. M indig volt és
lesz, m égpedig lényegében véve statisztik ailag fel­
m érh etetlen , em berileg előre k isz á m íth a ta tla n m ó­
don. L egfönnebb m eg n y ilv án u lási fo rm ái v ehetőek
szám ba, ill. közvetlen eredői ta p in th a tó k ki.
E bben a te k in te tb e n a szekularizm us k riszto cen t­
rik u s értelm ezése felszám olja pesszim ista m egítélé­
sét — m elynek h á tte ré b e n az ev an g éliu m tó l idegen,
időrő l idő re d iv a tb a jövő b o rú látó tö rté n e t-, vagy
k u ltú rfilo zó fiai érté k íté le tek á tv étele és alk alm azá­
sa van.
K étség telen ü l leh et sö tét k ép et festen i az egyház
zsu gorodásáról és a szekularizm us növekedéséről.
Pl. A nglia és W ales 1956-ban k e re k e n 44 441 000
lako st szám lált, de belőlük m indössze 8 215 000 ta r ­
tozott v alam ily en egyházhoz és ez a lélekszám is a
csökkenés felé h alad, m e rt m íg Y o rk b an az egyház­
tag o k n a k 1901-ben 35,5, 1935-ben 17,7, addig 1948-
b an csupán 13% -a lá to g a tta a v a sá rn a p i iste n tisz te­
letet.8 Jelen leg m ag áb an H o llan d iáb an az összné­
pesség 1/3-a vallási szem pontból in d ifferen s. Az
egyház ta g ja ib a n kezd elöregedni, m e rt a m ai ifjú ­
ságra, m in t „ u tá n p ó tlá s ra ” n em le h e t m e g n y u g ta­
tó an gondolni stb.
M indez igaz. De h a a szek u larizm u sb an a n évle­
ges egyháztagságnál, ill. az ö n k én tes eg y h ázfen n ­
ta rtó i já ru lé k fizetésénél, az ig eh ird etések p uszta
m eg h allg atásán ál, vagy ezek m e g tag ad ásán ál m ást
és tö b b et lá tu n k , m e rt sp iritu á lis összefüggéseit
ta r tju k szem előtt, egyet kell é rte n ü n k a h itv a llá ­
sain k fogalm azta pesszim izm ust oszlató h itig azság­
g al: „M inthogy Iste n eleitől fogva azt a k a rta , hogy
ü d v ö zü ljen ek az em b erek és ju ssa n a k el az igazság
ism eretére, szükség, hogy m indig, a m ú ltb an , a je ­
lenben, a jövőben egészen a világ végeztéig legyen
any aszentegyház, azaz a h ív ek n ek a világból elh í­
v o tt v agy e g y b e g y ű jtö tt serege, m in d en szentek
egyessége, azoké, akik az igaz Iste n t az Ige és a
Szentlélek á lta l a m egváltó K risztu sb an igazán is­
m erik és h elyesen tisztelik, és a K risztu s á ltal in ­
g yen fe la já n lo tt m in d en álsásb an h it á lta l részesül­
n e k ”. H iszem , hogy az Isten fia a v ilág k ezdeté­
tő l fogva a n n a k végéig az egész em b eri n em zetség­
ből az igaz h it egyességében m ag án ak egy kiválasz­
to tt g y ü lek ezetet g y ű jt egybe, azt oltalm azza és
m e g ő rz i. . . ” 10
E bben az asp e k tu sb a n is m e n n y ire érv én y esek a
P ré d ik á to r szavai: „Ne m ondd ezt: m i az oka, hogy
a rég i n ap o k jo b b a k v o ltak ezeknél? m e rt nem böl­
csességből szárm azik az ilyen k érd és.”11 A zért, m i­
vel „m in d en k o rt azok, a k ik cselekvő hősei, tan ú i,
vagy áld o zatai voltak, in k á b b ócsárolni szokták,
m in t d ic s é rn i. . . A m aga k o rá n a k k ín ja it és nyom o­
rú sá g a it m in d en k i élén k en érzi, m íg a m ú ltn a k csak
szép oldalait lá tja .”12
G o n d o lju n k a felvilágosodás idejére. K épviselőire,
k ik e t S chleierm acher ú gy jellem ez, hogy „h ázaik­
b a n nincs m ás háziisten, m in t a bölcsek m ondásai
és a k ö ltő k é n ek ei”13, és am ire egy B retsch neider
így em lékezik vissza: „M indenkit, a k i n em K an t
m ó d já ra teologizált, b ü szk e részv éttel id ió tán ak te ­
k in te tte k .1,5 A m ik o r a d eisták tu d o m án y o s alapon
kezd ték szám ítg a tn i a n n a k az idő n ek eljö ttét,
am elyben a k eresztén y h it v ég re nem ta lá l tö b bé h i­
te lre és egyházi h an g o k ag g ály o sk o d tak : h a ad o tt
ü tem b e n te rje d a felvilágosodás és ateizm us, egy
em beröltő m úlva, felm orzsolódik az egyház.
V isszam ehetünk a refo rm áció k o rá ra — am it sze­
220
re tü n k egy kicsit idealizálni. M itrovics G yula m eg­
döbbentő g y ű jte m é n y t közöl15 L u th e r írásaib ó l:
„A k eresztények legnagyobb töm ege ren d esen m eg­
veti n á lu n k a lelkészi h iv a ta lt és Isten n ek Ig é jé t.”
— „H allatlan az, m icsoda kevésre becsülik a m os­
ta n i em b erek K risztus te sté n ek és v érén ek sá k ra -
m e n tu m á t.” — „M i teológusok re n d esen gyűlöltsé­
g et és irigységet k a p u n k m u n k á n k é rt ju ta lm u l s
nem csak kevélyen m egvetnek b en n ü n k et, han em
sokszor éhséget és nyom orúságot kell szen v ed n ü n k .”
— „A m a nag y isten, a M am m on, nem csak parasz­
to t és polgárt, h an em a nem eseket, g rófokat, feje­
delm eket és u ra k a t is, igazán a n n y ira m egszállta,
hogy ehhez hasonlót nem olvashat az em ber az
egész h istó riá b a n .”
V agy idézzük em lékezetünkbe a középkort. Az
egyházi életnek olyan állap o tát, am ely k iv á lto tta
V II. G ergely intézk ed éseit; Savonarola dúsgazdag
eg y h ázának F ire n zé jét; a Boccaccio-novellák v ilá­
gát. Az egyházat m ik o r veszélyeztette leg inkább a
szekularizm us? F e lté tle n ü l és m in d en te k in te tb e n
m a? E setleg nem te g n ap ? „E setleg” nem n ag y p én ­
tek en ? Sőt m ié rt ne m en n én k vissza a S inai hegy
a la tti ara n y b o rjú ig , Á b rah á m Iste n n el való a lk u ­
dozásáig — „de m ég tíz igaz sem ta lá lta to tt” —,
Noé idejére, vagy m agához a gyök érh ez: a b ű n eset­
hez? Idáig vezet és éleződik ugyanis a kérdés, h a
a szekularizm ust K risztu sb an lá tju k .
És m i k ö v etk ezett u tá n u k ? E lhangzott a p ro to ­
evangélium , az Ú r ígérete, új tö rv é n y tá b lá k a d a t­
tak, jö tt h úsvét, pünkösd, a reform áció, az éb red é­
si hullám ok, az egyház m eg -m eg ú jh ó d ásán ak sora.
Igen, m eg kell szabadulni a sta tik u s és intézm é­
nyes egyházfelfogástól.
Az eu ró p ai egyházak ny b o rg i k o n fere n ciáján
(1959) h angsúlyozta v ala k i: a k u ltú rá k szétesésük
u tá n nem re g e n e rá ló d h a tn a k többé. Az Úr egyháza
viszont m egújul, m e rt éle tét örök fo rrásb ó l m eríti.
„A Lélek fú . . . ”
III
M indezzel k o rá n tsem k ise b b ítjü k k o ru n k szeku­
la riz m u sán ak jelentőségét —, csupán valóságos h e­
lyére tesszü k : a b ű n esettő l kezdve volt, azonos te n ­
denciával, legföljebb időről időre m ás-m ás m ódon.
M int m in d en korszakban, úgy m ost is, m ai m eg­
n y ilv án u lási fo rm á it is sajátos tényezők h atáro zzák
meg.
A jelen szek u larizm u sát h áro m hangsúlyos tén y e ­
ző veszi k ö rü l és tá p lá lja közvetlenül.
1. S zekularizáció előzte m eg, azaz az egyház tu ­
lajd o n a in a k átvétele, állam osítása, világi célok é r­
dekében tö rté n ő beállítása, am i egyéb k én t szám os
helyen m in d já rt a reform áció kezdetén, éppen h a ­
tá sá ra in d u lt meg. Ilyen, te h á t jogi v o n atkozásban
kapcsolódott ide később az állam és egyház szétvá­
lasztása is. M ásként fogalm azva: a n a g y k o n sta n ti­
nuszi korszak lassú elhalása vagy rad ik á lis felszá­
m olása k ö v etk eztéb en m egszűnt az állam polgárok­
n ak az egyháztól, m in t in tézm énytől való jogi, sőt
ezen belül a k á r exisztenciális függése. Töm egek
sz a b a d u lh a tta k fel tek in tély e alól, m elyet egykor —
em beri m éltóságot m egalázó b ru tá lis kényszerből is
v álla ln iu k kellett. A n eg atív v isszahatás term észet-
szerű.
2. U g yanennek a tényezőnek en yhébb v á lfa ja : az
egyház m ellett k in ő h e tte k au tonóm intézm ények,
nem belőle fak ad ó áram lato k , á lta la nem ellenőriz­
hető vállalkozások stb. E zeknek nem kell szükség­
szerűen a tu d ato s ateizm us, ak á rc sak a vallási kö­
zöny je g y é t m ag u k o n viselniük, g y ak o rlatilag azon­
ban ellene m o n d an ak m in d en n em ű egyházi k izáró ­
lagosságnak v agy priv ileg izáltság n ak . A k a ra tla n u l
is elte re lik a figyelm et, m ego sztják az érdeklődést,
te h á t de facto elcsáb ítan ak az egyháztól. — Ez a vo­
nal vezet el a „tech n izált tá rsa d a lo m ” fogalm ához
is.
3. A rég eb b i idők és az ú jk o r szek u larizm usa kö­ u ra lk o d n i a k a rn a — am i lényegének, egyben lét jo ­
zött levő k ü lönbség lén y eg ére K u rt D ietrich S c h m i
ab b a n m u ta t rá , hogy m íg az ókor eg y h ázát az el­
lenséges szek u láris k u ltú ra üldözte, az egyház, b á r
tisztaság a érd ek éb en m in d en á ld o z a tra kész volt,
m égis te rje d t. A z ú jk o rra l — s előzőleg a re n e ­
szánsszal — m eg in d u ló szekularizáló d ásn ál, a tu d o ­
m ány o k em an cip áló d ásán ál fo rd ítv a tö rté n t: a sze­
kularizáló d ó k u ltú ra ú ttö rő i v o ltak előnytelen
helyzetben, m égis az egyház in d u lt fo gyatkozás­
n a k .16 Úgy is m o n d h a tju k , hogy — tö rtén etileg
nézve — a X V III. században elért fo rd u ló p o n t szint­
jé t — a közép k o ri világ belső felb o m lását — század­
fo rd u ló n k u tá n é rté k el a töm egek. Igen, a m ai sze­
k u la riz á ló d o tt á tlag em b er életérzését eb b en a te ­
k in te tb e n a szabadgondolk odók, m ajd a felvilágoso­
dás k iem elkedő szem élyiségei fo g alm azták meg
m á r jóelőre.
A z a k tu á lissá v á lt p ro b lém a az a nag y k o rú ság,
am ire K a n t h íre s d efin íció jáb an így célzott: „A uf­
k lä ru n g ist d e r A u fg an g des M enschen au s seiner
selb tsv ersch u ld eter U n m ü n d ig k eit.” És az em b er h i­
bás ab b an , hogy n em élt m indig a felvilágosodás
k o ráb an , hiszen értelm e m in d ig m egvolt hozzá.
H iány zo tt azo n b an a tettrek észség , elh atáro zás. S a­
pere aude! L egyen b áto rság o d az é rte lm e d re bízni
m agad, hiszen az em b er értelm éb en hordozza bol­
dogulása titk á t.17 H a illú zió k tó l többé-k ev ésb é m eg­
fo szto ttan is — m in t pl. a k u ltú ra é p íté s első v ilág­
h áb o rú elő tti en tu ziazm u sa — de lényeg éb en véve
ugyanazzal az an tro p o cen trizm u ssal á llu n k m a is
szem ben, m ely tu d a to s m egfogalm azást n y e rt a
X V III. sz. ö n m ag át felfed ezett és egyben a dolgok
m érték év é tevő képviselőjében, a k i m eg v o lt győ­
ződve az em b eri képességek m in d en h ató ság áró l, el­
v e te tt m in d en te k in té ly t m in t m an k ó t, csupán ön­
m agából m e ríte tt, m e rt elégnek ta r to tta m ag át ön­
m aga, az em b e rt és az „ e m b e rit” az em b er szám á­
ra. A m ai v álto zat ott, ahol v aló b an v álto zat, legfön­
neb b annyi, hogy m íg az első fe lté tle n optim izm us­
sal é p íte tt je lz e tt fu n d a m e n tu m á ra , a m ásik m á r gyes leereszkedéssel, h a n e m k eresztén y h iv a tá stu ­
nem tu d , v agy in k á b b nem m er m á sra ép íten i —
an n y ib an , am en n y ib e igaza v a n K a rl H eim n a k :
„S zám u n k ra elveszett az a n y ugalom és biztosság,
am ely a k o rá b b i nem zed ék ek n ek szilárd világnéze­
te t ad o tt.”18
IV
A szekularizm us ch riszto cen trik u s értelm ezése
m egszabadít u g y an pesszim ista szem léletétől, u g y a n ­
ak k o r o p tim ista lebecsülése h e ly e tt felelősségteljes
kom olysággal á llítja elénk. K om olyan kell v en ni a
k érd ést, m e rt K risztu s is k o m olyan veszi — életét
a d ta m ia tta — és v éteti, hiszen életrő l v an szó.
K ettő s érte le m b e n : a g y ü lek ezetérő l — a m issziói
p aran cs összefüggése szerin t lé tre jö tté n e k az az
alapja, hogy bizonyságot teg y en ró la 19 — és a sze­
k u larizáló d o tt, v agy szekularizálódó e m b er életé­
rő l: „A kié a F iú, azé az é le t; ak ib en nincs m eg az
Isten Fia, az élet sincs m eg ab b a n .”20
A közöny és v o lu n tarizm u s, elvilágiasodás és
k risztian izálás veszélyeire figyelve, m ilyen szem ­
pontok érvény esü léséb en lá th a tju k az egyház igei
m a g a ta rtá sá t k o ru n k szek u larizm u sán ak vázolt h á r ­
m as jellem zőjét illetően?
1. M ivel n em v a g y u n k k lerik álisak , „a szekula­
rizációt nem ta r tju k ö n m ag áb an véve rosszn ak .”21
Sőt, m ag a az egyház form ális zsugorodása sem
rossz az egyházra, m in t K risztu s te sté re nézve. H a
politikai, gazdasági, társad a lm i, k u ltú rá lis síkon
g án ak fe la d ásá t jele n te n é — és az em b eri gondol­
ko d ásra, é letstílu sra totális v ilágnézetet szeretne
erőszakolni — am i nem tö rté n h e tik m eg, részint,
m e rt a kereszténység n em világnézet (b ár a keresz­
té n y em ber szilárd v ilág nézettel rendelkezik), ré ­
szint, m e rt a kén y szerk eresztén y fo g alm át a S zent­
írás n em ism eri — csak ak k o r len n e m egokolt a
fe n n ta rtá s nélk ü li a n athem a sit!
Ezen tú lm en ő en a szek u larizm usban k é t k ifeje ­
zett pozitív erő re jlik . A z egyik: á lta la Isten önesz­
m élődésre, belső tisztázó d ásra serk en t. B árm en n y i­
re fá jjo n és já rjo n csalódással, lem ondással, a rra ta ­
nít, hogy le k ell szak ad n ia az egyházról m in d an n ak ,
am i ben n e nem k risztu si, h a n e m szek u láris képződ­
m én y ; hogy k e re te i k ö zött nincs h elye látszatn ak ,
szám ítg atásn ak , h alo g atásn ak , m e rt az élő h it nem
term észeti adottság, sem term észetes állápot, h a ­
n em szü n telen ü l felelősségteljes, engedelm es, tu d a ­
tos, egzisztenciális d ö n téseket je le n t; hogy a n a g y ­
k o rú világ n ag y k o rú keresztén y ség et igényel. A
m ásik : a kisebbségi helyzetben, sőt a k á r kiközösí­
tettség b en , veszélyeztetettségben m élyül, e le g y ített­
ségektől tisztu l a sola g ra tia -t valló h it, am elyik el­
ju t a felism erésre: „Az egyház jó hely en v a n az Is­
te n szabadon m in d en h ató , jóságos kezében és csak
o tt v a n jó h e ly e n ”22 és hogy á llan d ó su lt re fo rm á ­
cióban azzá k ell válnia, „am ivé Isten ren d elte. Le­
gyen a célja, fe la d a ta és m u n k á ja az, am it Iste n az
Igében eléje ír. Sem több, sem kevesebb! Legyen
h it és szeretetközösség . . . Isten Ig éje szerint, legyen
olyan anyaszentegyház, am ely a h itre épít, a hitb ő l
él s egyedül csak Iste n k eg y elm ére és a Szentlélek
m u n k á já ra tám aszkodik.23 A z egyház irá n y á b a n
m egnyilvánuló ellenséges k ritik a i h a n g o k irá n y á ­
b an pedig — m ellőzve m in d en v iszo n ttám ad ást épp­
úgy, m in t m en tegetőzést vag y görcsös önigazolást
és előtérbehelyezést — a lehetőség egyszerűen a be­
fo lyásolatlan és tö retlen , az élet egészére k iterje d ő
jószolgálat. N em tak tik áb ó l, nem gőgösen, sem k e ­
d attal. A m en n y ib en pedig ezért v aló b an nem v ár
elism erést, ill. k am ato t, de önzetlenül, felelősségtel­
jesen és m indig időszerűen csak szolgál, elveszített
hitele a világ szem ében h elyreáll, vonzóereje m eg­
nő.
2. A szekularizm us felelősségteljes szem lélete te r­
m észetesen a m isszió felelősségteljes és k o rszerű
vállalásához vezet. A n n ak az alázatával, hogy v allá­
sos szervezetet leh e t u g y a n k itű n ő e n organizálni,
szinte a sem m iből is lé tre leh e t hívni, egyházat
azonban em b er n e m a lk o th at. S zü n telen ü l n y u g ta ­
la n íta n ia kell a n n a k a feszültségnek, am i ténylege­
sen fen n á ll az egyházban, m in t intézm én y b en való
részvétel és a K risztu stó l való elfogadás között, h i­
szen „nem az egyház a m isszió k iin d u ló p o n tja és
célja, h an em a m isszió egy az egy h ázat átfogó és
szolgálatba állító tö rtén és . . . A m issziónak egy új,
igazi felfogását nem szabad ekkléziológikusan, h a ­
nem krisztológikusan, a m egfeszített és fe ltá m a d o tt
K risztu sb an való h itb e n alk alm azn i.”24
E nnek hangsúlyozása a szekularizm us szem pont­
jából az ért alapvető kérdés, m e rt n élk ü le a misszió
szekuláris jelenséggé válnék, am en n y ib en egyházi,
221
 vagy k risz tia n izáló p ro p a g a n d á b a to rk o llan ék és
len n e e g y fa jta csáb ítg atás a tö b b i között, v agy el­
len. A m en n y ib en v állaln ék ak á rc sa k az evangélium i
bizony ság tétel m ellett, a k k o r az egyház „a töm eg­
világ egy szervezete lenne, am i e világ szerin t iga­
zodik, hogy vallásos ideo ló g iáját az em b erek hez h a t­
h a tó sa n közelhozza . . . És m in d en ered m én y m ellett,
am it eközben elérh et, élete nem győzi le a töm eg­
világot, h an em életét győzi le a töm eg v ilág.”25 Az
em b erek n ek Isten u tá n i v á g y á t az egyház sem, az
ö n m ag áb an v e tt egyház önm ag áv al n em elégítheti
ki. C sak azáltal, hogy tú lu ta l m a g á n : U rá ra , és hoz­
zá vezeti a békességet kereső e m b e rt.26
3. A m i k o ru n k szek u larizm u sán ak an tro p o cen t­ hogy az nem csak m e n n y ire változó, de nem is egy­
rik u s-term észettu d o m án y o s színezetét i l l e t i :
a) Pesszim ista túlbecsü lésén ek ellene m ond a teo­
lógiai antropológia, am en n y ib en nem csak an n y it
vall, hogy az em ber terem tettség éb en , k ien g esztelt­
ségében, m e g v á lto ttsá g á b a n tú lu ta l a h árm a seg y ­
ségű Isten re, h an em o ly an n ak lá tja a b ű n eset u tán
term észetén él fogva szek u larizm u sra h ajló em bert,
m in t ak i — tu d tá n kívül, a k a ra ta , elképzelései elle­
n é re is — m ag áb an hordozza az elveszített istenkép
em lékét, nyom át. T ö b b et: a v ág y a t is u tán a.
Ö nelégedettsége, a k á r ö n m agába való kezdeti be­
lebódulása szükségszerűen elvezet az önm agából v a ­
ló k iáb rán d u lásh o z, m e rt em b er-em b eri eleve nem
leh et elég szám ára. E zért k eres a z u tá n pótlékokat,
hogy b e n n ü k oldódjék fel, h ozzájuk m en ek ü ljö n ön­
m aga elől, v agy k iszikkadó lelk ét ra b u l ejti a ciniz­
m us, közöny, ap átia. Idő rő l-id ő re n y u g talan ság tö r
fel azonban belőle, szeretn e h in n i, m egtisztulni, fel­
szab ad u ln i az „ em b eri” bűvköréből. És k o rszak o k ra
alkalm azva is így igaz ez. T ö rtén elem fo rm áló m oz­
g ató m o to r a k iegészülésre, a te ljesség re való vágy,
m in t aho g y an pl. a racionalizm us é re tle n -u ra lm á t a
ro m a n tik a érzelem -u ralm a v á lto tta fel. K o ru n k b a n
m á r jelen tk ezik a m isz tik u m irá n ti h ajlam , am i
csak fokozódni fog. És m in d en bizonnyal el fog jö n ­
ni az az idő, m elynek egész n em zedékében m egnő
az éhség az Ige u tá n — am ik o r a ra tá s ra é re tt a te r­
més.
b) A felvilágosodás k o rá n a k h itetlen ség ét zöm ­
m el az o rto d o x dogm ák és a tap asztalatb ó l, szabad
m egfigyelésből, kísérletezésből, te h á t a sajáto s p rin ­
cíp iu m u k ra építő tu d o m án y o k eredm ényei között
lé tre jö tt k o n flik tu sra v ezették vissza; am i kétség ­
telen ü l eg yoldalúan h á trá n y o s h ely zetet te re m te tt
az egyház szám ára. (Pl. J . L ig h tfo o t 1647-ben kiszá­
m íto tta, hogy Isten a világot K risztu s születése előtt
4404 o k tó b er 23-án d élelő tt 9 ó ra k o r te re m te tte ,27
és S zik sza i G yörgy 1799-ben is csak en n y i f e n n ta r­
tá ssa l té r el tő le: „m eglehet ugyan, hogy a n n y i idő
összevetése ném ely h o m ályok és a k ad ály o k m ia tt
hibáz eg y n éh án y esztendőt, de az sem m i sem .”28
Teológiai részrő l — ellensúlyozására — k ísérletso­
ro zat in d u lt m eg ek k o r a S zen tírás te k in tély én ek
h e ly re á llítá sá ra , m a jd k ö v etk ezett a dogm ák á té r­
tékelése a tú ln y o m ó részb en m ég n em ateizm ust,
csupán észvallást igénylő k ív á n a lm a k n a k m egfele­
lően. K ülö n b ség et te tte k k ije le n té s és B iblia között,
és a b en n e ö sszekeveredett isten i és em b eri elem ek
m egkülönböztetésével a bírói tiszt p ied esztáljára a
ráció t em elték .29 Az „isteni elem ek ” átm e n tése é r­
dek éb en beho zták az accom odatio fo g alm át a „sim u­
la tio ” értelm éb en , am i ak k o r áll fenn, „h a a v allás­
ta n ító ta n ítv á n y a i irá n ti kim életb ő l azt színleli,
hogy tév ed éseik et és elő ítéleteik et jó v á h a g y ja és
azokat, m in t igaz té te le k e t v elü k e g y ü tt a d ja elő,
a m in t Jézu s te tte .” M ivel m in d en k o rn a k sajátos
k u ltú rfo k a van, a szen tíró k is a sa já tja ik h o z alk al­
222
m azkodtak. Ezek m ögött, te h á t le fejtésü k k e l kell a
lokális, tem p o rális já ru lé k o k m ögött rejlő tu la jd o n ­
képp eni m on d an iv aló t m eg rag ad n i.30 Úgy, hogy a
m é rté k itt is a racionalizm us sze rin t érte lm e zett v al­
lásos tu d a t legyen. In n en pedig m á r csak egy lépés
a tö lln eri állásp o n t: „A kijelen tés könyve pontosan
odavezet, ahova a term észet k ö nyve.”31 — A zután
jö tt Schleierm acher, m a jd a lib eralizm u s; B a rth ­
ot pedig B u ltm a n n és a „h alo tt Isten teo ló g iája” kö­
vette.
M aga a tö rté n elm i visszapillantás is m egóv a m in ­
d en kori jelen div ato s-tu d o m án y o s világnézetéhez
való alkalm azkodástól, — a rró l nem is beszélve,
értelm ű , egységes. M ár Haller fe lh ív ta a figyelm et
a rra , hogy „ahol egy Hobbes k é te lk ed e tt, o tt h itt
N ew ton, ahol egy O rfai gúnyolódott, ott B oerhave
im ádkozott. B ernoulli Já n o s . . . vénségében m eg­
b án ta, hogy oly sok évet szentelt a tu d o m á n y n a k és
oly kevés ó rá t a vallásnak. In te tte utolsó h allgatóit,
ta rts á k m ag u k at Isten szavához, am i egyedül az élet
Igéje.”32
N yilvánvalóan n élk ü lö zh etetlen a tö rté n e tk ritik a i
exegézis és a k o r szellem i színvonalán álló tá jé k o ­
zottság, azonban egyszerűen tu d o m ásu l kell venni,
hogy nem a m o dern tu d o m án y eredm ényei m ia tt
szekularizálódik az em ber, leg feljeb b ürügyével. Ő
m in d en ek elő tt ex isztenciáját, a u to n ó m iá já t félti Is­
tentől, és m in d azt é rv k é n t h asz n álja fel, am i ebben
igazolja. M a ezt, ho ln ap azt. A m i éppen adva van.
M indennel igyekszik a „kereszt bolo n d ság át” m eg­
indokolni, b á r ezzel sem érv én y te le n íth eti sem igaz­
ságát, sem rá u ta ltsá g á t. K izárólag belőle és nem a
m o dern tu d a tb ó l in d u lh a t ki az egyház és tu d o m á­
nya, m e rt n élk ü le n em Igét, h an em p ó tlékot n y ú jt,
és vezet el az élet U rához, M egváltójához, legfön­
n eb b a tem plom ig. B enne gyökerező b izonyságtéte­
lét, á lta la m eg h atáro zo tt szolgálatát azonban Isten
a m aga szuverén m ó d ján á ld o ttá és áldássá teszi a
szekularizm us világában.
Barcza Jó zsef
JEGYZETEK
1. Pl. 1940-ben Emil Brunner úgy látja hazájának
református, ha formailag nem is, de tartalm ilag annál
inkább összezsugorodó egyházát, hogy névleges tag­
jainak mintegy 5%-a látogatja rendszeresen a templo­
mot, és belőle is hiányzanak a gazdasági, politikai,
kulturális élet hivatásos vezetői. (Zur Lage und A u f­
gabe der Kirche in der Gegenwart, Zürich 1940, 4. l .)
— 2. Az „egyház v itá ja . . . többé nem dialógus az egy­
ház és világ között, hanem csupán . . . önmagával való
monológja . . . Ezért az egyháznak minden megnyilat­
kozása a világnézeti és szellemi kérdések felé gya­
korlatilag nem a kifelé való vitatkozás, hanem a befelé
való vigasztalás jellegét viseli” — állapítja meg Thie­
licke. (Die Frage des Christen tums an die moderne
Welt. Genf. é. n. 17 k.) — 3. V. ö.: K arl Barth: Ver­
heissung und Verantwortung der christlichen Ge­
meinde, Zürich 1944, 15. l . — 4. Norman Birnbaum:
„Saekularisation. Zur Soziologie der Religion is der
heutigen Gesellschaft des Westens” = Monatschrift
für Pastoraltheologie, 1959 (48) 3, 15, l . — 5. Paul
Gessler: Die Kirche und die ihr Entfremdeten, Basel,
é. n. 9. l . — 6. Luther: Ausgewaehlte Werke. Hrsg.
von H. H. Borchard und Georg Merz. 3. Aufl. 2. Band,
München 1948, 269. l . — 7. Christoph Blumhardt:
Christus in der Welt, Zürich 1958. 29. l . — 8. L.
Norman Birnbaum: i . m. 76 k. — 9. II. Helvét H it­
vallás. XVII, 1. — 10. Heidelbergi Káté. 54. felelet­
ből. — 11. 7:11. — 12. Jean Bourdeaux: A jelenkori
gondolkozás mesterei, ford. Benedek Marcell, Buda­
pest, é. n . 197 k. — 13. R e d e n . .. Göttingen 1920. 30.
— 14. Handbuch der Dogmatik, Lpz. 1838. VIII. 1. —
15. Egyháziatlanság és üresedő templomok, Sárospa­
tak, 1878. 7 kk, 32 kk. — 16. Grundriss der Kirchen­
geschiste, Göttingen 1954. 407. l . — 17. Was ist
Aufklärung? Berlin. Monatschr. 1784. — 18. Glaube
und Denken, Berlin 1931, 1. l. — 19. V. ö. Eduard
Thurneysen: W arum Mission heute? Basel, é. n. 3. l .
— 20. 1. Já n 5:12. — 21. Varga Zsigmond J.: „Az
európai keresztyénség a mai szekularizált világban.”
= Th. Sz. (UF. II.) 1—2. sz. 16. l . — 22. Barth—
Révész: A z egyház jelene és jövője, Debrecen 1937,
28. l . — 23. Benedek: A jövő egyháza és annak szol­
gálata, Pápa 1946. 11. l. — 24. Wilhelm Andersen:
A u f dem Wege zu einer Theologie der Mission, Gü­
Könnyűzene templomainkban?
H ozzászólás az egyházi zene m ai problém áihoz
A m ásodik v ilá g h á b o rú u tá n i idők az egyházi ze­
ne te rü le té n is jelen tő s v álto zást h oztak. Új k ife­
jezések, fo rm á k és kísérletezések k e rü lte k elő térbe
az addig ism ert fo g alm ak és g y a k o rla to k m ellé. M e­
rő ben szokatlan, sőt n ém ely k o r m eg h ö k k en tő volt
ilyen k ifejezések et olvasni, m in t „vallásos esztrád-
zene”, „allelu ja b u g i”, „ te e n a g er- és b e a t-m ise ”,
„szent m am b ó ” stb. L assan m á r az sem k e lte tt m eg­
lepetést, am ik o r az egyik képeslap egy londoni
an g lik án tem plom o ltá ra elő tt h iányos öltözetű b a­
le tt-tá n c o so k a t m u ta to tt be. A „k ö n n y ű zen ei v ilág­
közny elv ”-n e k a te c h n ik a á lta l n y ú jto tt terjesztése
so rán új h elyzet állt elő és az em beriség zenei u n i­
fo rm izáló d ásán ak és egyben v álság án ak le h e tü n k
tan ú i. H ogy en n ek m ilyen k im en etele lesz, a rró l m a
m ég k o ra i len n e jó sláso k b a bocsátkozni.
Úgy v éljü k , hogy az egyházi zene te rü le té n fel­
b u k k an ó ú j jelenségek m e lle tt n em m e h e tü n k el kö­
zöm bösen, hiszen az „ o ltá r” k ö rü li forgolódás az
úsz.-i gyülekezet „ lé v itá i”-n a k éppoly szent és m eg­
tisztelő fe la d a tu k , m in t tö rté n e lm i elődjeiké a m ú lt­
ban. É vezredek m ú lásáv al a tem plom i szolgálat lé­
nyege m it sem v álto zo tt: a legszebb, a legtisztább
és a leg tö kéleteseb b eszkö zzel és m ó d d a l szolgálni
az Ö rö k k é v a ló t!
N yílt tito k és évezredes törekvés, hogy a világ az
egyházban, az egyház a v ilág b an ju sso n heg em ó niá­
hoz. E n n ek a tö rek v ésn ek k ü lö n fejezetei v a n n ak
zen etö rtén eti v o n atk o zásb an is. A m u zsik án ak nagy
u ta t k e lle tt m eg ten n ie, am íg az ősközösségi tá rs a ­
dalom szeku lá ris és szakrális zenéjétől a különböző
k u ltú rá k o n és korszak o k o n k eresztü l e lju to tt a
XVI. század vízválasztójáig, azaz a világi és egyházi
zene k ettév álásáig . A k é t ellen tétes pólus közötti el­
vi és g y a k o rla ti különbözőség n em csak élesebben
rajzo ló d o tt ki, de az ad d ig lap p an g ó e lle n té t n y ílt
küzd elem m é v ált. K risztu s szak rális te s te e té re n
is állan d ó h a rc b a n állt világi b e h a tá so k k a l szem ­
ben. De az sem h a g y h a tó fig y elm en kívül, hogy az
egyházak közö tt is v o lta k v é lem én y eltérések és fel­
fogásbeli k ü lö n b ség ek a tem plom i zene h elyes al­
kalm azása te k in te té b e n .
A leg u tó b b i negyed évszázad h azai v iszo n y ait fi­
gyelve m eg állap íth ató , hogy az ún. „tö rtén elm i egy­
h á z a k ” és az evangélium i közösségek egyházzenei
te rü le té n érdek es m ozgásoknak le h e ttü n k tanúi.
Ezek a m ásodik v ilág h áb o rú befejezéséig ellentétes
irá n y ú a k voltak. A tö rté n e lm i eg y h ázak a z á rt fo r­
m ák, élesen m egszabott k e re te k és bölcsen m eg­
sz ű rt alko táso k a lk alm azásán ak lehetőségein belül,
tersloh 1958, 31. l . — 25. A rthur Rieh: Die Kirche
in der Massenwelt, Zürich 1940, 15. l . — 26. Makkai
Sándor: A z egyház missziói munkája, Bp. 1938, 116
k. — 27. Emil Brunner: Das Wort Gottes und der
moderne Mensch, Berlin 1937, 34. l . — 28. A term é­
szeti és keresztyén vallás, Pest 1799, 141 k. — 29.
Schultheiss: Exegetisch-theologische Forschungen,
Zürich 1818, II. l . — 30. Bretschneider: Systematische
Entwicklung aller in der Dogmatik vorkommenen
B e g riffe ... 2. Aufl. Lpz. 1819, 143. l . — 31. V. ö.
Krug: Briefe über die Perfectibilität der geoffenbar­
ten Religion, H. n. 1795. — 32. Idézve G. Frank:
Geschichte der protestantischen Theologie, II. Lpz.
1862, 117. l . alapján. — 33. Briefe über die wichtig­
sten W ahrheiten der Offenbarung, Bern 1780, 6. l.
éb er szem m el k ísérté k az isten tiszteleti cselekm ény­
hez szervesen hozzátartozó egyházi m uzsika té n y ­
kedését. U g y an ak k o r az evangélium i közösségek
(szabad egyházak) — kellő tá rg y i ism eret és felké­
szültség h íjá n — szűrő és válogatás n é lk ü l enged­
te k te re t a kön n y ű fa jsú ly ú m uzsikálásnak.
T ö rtén elm i tény, hogy a m ag y arországi ró m ai k a ­
to lik u s egyházban a h arm in ca s évek b en m eg in d u lt
egészséges és p é ld a m u tató egyházzenei változás
igen pozitív irá n y b a n h a to tt a p ro te stá n s egyházak
zenei té n y k ed ésére is. „A m ag y ar tem plom i zenélés­
n ek azzal a konvenciójával, am ely áj tato sságnál
egyebet nem k ív á n t a tem p lo m b an felhangzó m uzsi­
kától, legélesebben szegeződött szem be K odály és
m u n k a tá rsa i id e á lja .”1 S en n ek az egészséges h u l­
lám v erésn ek a tovag y ű rű zései —, h a m ég nem is
m indig és m in d e n ü tt — im m áro n elé rté k a k isebb
ev angélium i felekezetek zenei tén y k ed é sé n ek vi­
szonylag sek ély eb b p a rtja it is. U g y a n a k k o r m in d k é t
te rü le te n k ö lcsö n h atást is fe lfed ezh etü n k . A m ennyi­
re az evangélium i közösségek m eg szabadulni igye­
k eztek a k isp o lg ári ízlésről árulkodó, csupán az é r­
zelem re h a tó kom m erciális zene h asz n álatá tó l, úgy
en g ed tek te r e t — bizonyos k e re te k k ö zött — a n a ­
gyobb p ro te stá n s egyházak az ún. „ev ang élizáló éne­
k e k ” szolíd és m eg szű rt, a m a em b eréhez szóló,
szu b je k tív h a tá s ra tö rek v ő é n e k an y a g a szám árra.
A z illeték es egyházzenei tényezők érezték, hogy bi­
zonyos m en n yiségben e rre az én e k a n y a g ra is szük­
ség v a n ; h a nem is olyan tú lz o tt m é rté k b en , m in t
ahogyan az an n a k id ején m űködő kegyes csoportok
(B ethánia, F ébé stb.) én ek esk önyveiben haszn álato s
volt.2 U g y an ak k o r a genfi zsoltárok, a lu th e ri ko ­
rálok, a XVI. századi m a g y a r kegyesség énekei, sőt
az ellenreform áció bizonyos m é rté k ű d allam a in ak
átv étele, és a k o ráb b i én ek eskönyvekbe nem illő
an y a g ep u ráció ja egészséges szellem et im p o rtá lt a
szabadegyházak éneklésébe. É rth ető , hogy az egy­
m á sra h a tó egyházzenei refo rm o k h a m a rá b b in d í­
to ttá k el az egyházak közötti jo b b m e g é rtést és öku­
m e n ik u s k ap cso lato k at, m in t a dogm a és a teológia
viszonylag z á rta b b v ilá g á n a k a terü letén .
De am íg a nagyobb p ro te stán s egyházak, m a jd
kissé m egkésve a kisebb evangélium i felekezetek
egyházzenei életü k b e n több sik e rte len illetve sike­
res próbálkozás u tá n k ia la k íto ttá k sajátos ízű és
küldetésű, igeszerinti s nem utolsó sorban a n e­
m esebb ízlés b efo ly áso lta p ro filju k a t, feltűnő, hogy
az u tó b b i esztendők so rán a róm ai egyházon belül
különös próbálkozásoknak le h e ttü n k tan ú i. N ehezen
223
 érth e tő az a buzgólkodás, am ellyel a divatos világi
m uzsika fé lre ism e rh e te tle n je g y e it m a g á n hordozó
jazz- és b eat-zen én ek enged n ek te re t a k ato lik u s
tem plom okban. M indez a b b an az egyh ázb an tö rté ­
nik, am ely n ek zenélését évszázadok ó ta a legkövet­
kezetesebb tö rv én y ek szabályozzák. S őt hazai v o n a t­
kozásban olyan kiváló egyházzenészek, m in t K o ­
d á ly Z oltán (1882—1967), H arm at A rtú r (1885—1962)
és Bárdos Lajos, szám talan n y ila tk o z a tu k b an nem ­
csak ö rö k érv én y ű , de fé lre é rth e te tle n n y ilatk o zato ­
csak ö rö k érv én y ű , de fé lre é rth e te tle n n y ilatk o zato ­
k a t te tte k , sőt egyházzenei alk o tá sa ik k a l azokat bi­
zonyságtevően alá is tá m a sz to ttá k . H a rm a t A rtú r
sz e rin t: „Az igazi Iste n t dicsérő é n ek n ek az isten -
tisztelet á rn y é k á b a n kell m egszületnie és o tt kell
a szent szolgálatb an m egerősödnie!” H a m indezeket
összehasonlítjuk n é h á n y m ai jelenséggel, m in th a
ism ét visszatérő b en volna a X V III. században
m eghonosodott szellem i bizonytalan ság , am ikor az
a rra h iv a to tta k n a k ép p ú g y n em volt fogalm uk az
egyházi zene valódi lényegéről, m in t az u tca laikus
em berén ek . Ez volt az az időszak, am ik o r csak m u ­
zsik át k e lle tt szolgáltatni, legyen az b á rm i nő, a k á r
kifejezésében, a k á r fo rm á já b a n . P edig E. W eism ann
k ifejezését h aszn álv a: „Az Iste n h a tá rta la n szabad­
sága nem a d h a t fe lh a ta lm a zá st h a tá rta la n felelőt­
lenségre azoknak, a k ik n e k fe la d a ta az egészséges
ének és az egészséges tu d o m á n y fö lö tti őrködés.”3
De lássu k az é rin te tt tü n e te k n é h á n y jelenségét.
Az u tó b b i évek hazai k ato lik u s s a jtó já b a n többször
o lv a sh a ttu n k „vallásos esztrád zen é”-rő l, „jazz m i­
sé”-ről, a divatos „b eat-zen e” té rh ó d ítá sá ró l stb.
Sőt, a tem p lo m i h an g v ersen y ek sik erein felb u zd u l­
va az egyik cik k író m á r a n n a k a vélem ényének
a d o tt k ife je z é st: „ itt v o ln a az ideje, hogy a k ü lö n ­
böző zenei erőfeszítések (NB. a h an g v e rse n y élet o r­
szágos v o n atk o zásairó l v a n szó. A szerző.) végre
ö sszhangba k e rü lje n e k egym ással és n e ta p a sz ta l­
ju n k m erev szétv álasztást ,egyházi’ és ,v ilág i’ zene
között, am i m ag áb an véve m á r a z é rt is k é p te len ­
ség, hiszen a leg n ag y o b b ak életm ű v éb en a k e ttő
szerves és sz é tv á la sz th ata tla n egységet alk o to tt és
alk o t m a is.”4
E rre a h a n g ra fe lté tle n ü l oda k e lle tt figyelni, hi­
szen a k e ttő szétv álasztásán ak legkövetkezetesebb
h arco sa a n n a k id e jé n ép pen a ró m ai egyház volt.
U gyanezen a h ely en „E vangélium én ek elv e” cím
a la tt o lv a sh a ttu n k a n y u g a ti egyházak zenei életé­
n e k egy fa tty ú h a jtá s á ró l, a m á r em líte tt „vallásos
esztrád zen é”-rő l is. A sokszor „banális, közhelysze­
r ű szöveg”-ekről, a „vidám , ritm ik u s és szórakoz­
t a t ó ’ d allam o k ró l s a rró l, hogy ezek a dalok „a leg­
d iv ato sab b tá n c ritm u so k b a n szü letn ek ”.. . 5 M ás h e­
lyen a b e a t- és jazzm isék egyházi jó v á h a g y á sát
szorgalm azó in tézk ed ések rő l tá jé k o z ó d h atu n k .6
Egy beszám oló pedig m á r a b u d a v á ri M átyás tem p ­
lo m b an b e m u ta to tt — s azóta tö b b felé elő adott —
b eat-m isérő l szól.7 A szituációt te k in tv e az ú jsá g ­
író kissé tú lz o tt lelkesedéssel írta m eg beszám oló­
já t: „A fiú k és leán y o k felnéznek, a m osoly ott ül
a jk u k o n : igen, ez az, am it m egszo k tu n k rádióból,
tv-ből, kisstadionból. E zért a h a n g o rk á n é rt elm en­
nek b á rh o v á. . . ” S rem éli, hogy a tem p lo m b a ezért
a p ro d u k c ió é rt b etérő ifjú sá g „ ta lá n elvisz v alam it
abból a tö m ö r és á té lt b e sz é d b ő l. . . am it evangé­
liu m u tá n k a p ta k .” M ajd így z á rja so ra it: „M ert
ahol k e tte n v agy h á rm a n összejönnek az Ő nevé­
ben, o tt N eki is k ö zö ttü k kell len n ie.”8 M in d eneset­
re sajátság o s alkalm azása ez a S zen tírásn ak . De
hogy a ró m ai egy h ázb an sem m eh et z a v a rta lan u l
en n ek az új tö re k v é sn e k a té rh ó d ítá sa , a rró l a Ró­
224
m á b an b e m u ta to tt első beat-m isérő l szóló tu d ó sí­
tásból érte sü lh e ttü n k .9
Tény, hogy a pro b lém a m a m á r világjelenség.
Szabolcsi Bence sz e rin t: „L ehetetlen nem lá tn i:
m a, a rádió és televízió k o ráb an , a film színházak
és zenés szórakozóhelyek h a ta lm as m egszaporo­
d ásán ak idején, sokkal több em ber él szórakoztató
zenével, m in t b á rm ik o r a tö rtén elem fo ly am án .”10
M ilyen ez a szórakoztató zene, m ilyen legyen, s m i­
lyen n e legyen? V an-e létjogosultsága az egyházon
b e lü l; m egengedhető-e o tta n i alkalm azása, s h a igen,
m ilyen fo rm áb an , de h a nem , m ié rt nem szólalhat
m eg? E rrő l folyik a v ita világ szerte s az e rrő l szóló
v itairo d alo m egyre nagyobb h e ly et foglal el az egy­
házi sajtóban. A k é rd é st elsősorban a ró m ai k ato ­
likus, m ásodsorban a ném et evangélikus egyház
te rü le té n v e te tté k fel. Az előbbinél m á r X II. Pius
1956-ban k ia d o tt M usicae sacrae disciplina kezdetű
e n cik lik ája foglalkozott a kérdéssel, nem is szólva
több eu ró p ai nem zeti egyházfő tiltakozó körlevelé­
ről. Az evangélikus egyházban a n ém et püspöki
k o n feren cia foglalt ellene állást. De ezzel a pro b lé­
m a nem oldódott m eg. M ár az a té n y is k ü lö n fi­
gyelm et érdem el, hogy éppen a n n ál a k é t egyház­
n á l je le n tk ez ett, am ely P alestrina és Lasso, illetve
S c h ü tz és B ach m ű v eit k u ltiv á lta évszázadokon k e­
resztül.
A kérd és le g tá jé k o z o tta b b h azai refe ren se szerin t
„A fia talo k zenei v ilág d ialek tu sá t m in t jelenséget
és felad ato t, szükséges, hogy az egyház is m egfon­
tolás tá rg y á v á tegye. Illúziókat nem tá p lá lh a tu n k ;
az elid eg en ed ett n em zedéket nem Jézu s K risztus,
h an em a tánczene érdekli. A k e reszty én felelősség
és a k ü ld etés em bere ezzel szem ben n em a táncos
láb a k at, h an em a bűn ö sö k et m agához hivogató
K risztu st szolgálhatja egyedül. Ily en feszültségben
k ell m e g ta láln u n k és m e g ta rta n u n k az egyensúlyt
Iste n és em ber k ö zö tt”11 N em vitás, hogy a k ö n n y ű ­
zene h a tá sa nem az értelem re, illetve a lélekre, h a ­
nem az id eg ren d szerre irán y u l.
T ö rtén elm i tény, hogy a világi h a tá so k n a k az ókor
és a középkor eg y házában éppúgy, m in t az ú jk o r
k e tté v á lt egyházában n em kis szerepük volt. A p ro ­
te stá n s b a ro k k zenében lé p ten nyom on e lm ú lt idők
tánczenei (szvit) elem eivel ta lálk o z h atu n k . Sőt n é ­
h á n y közism ert k o rá l világi szárm azását sem ta ­
g ad h a tju k . Így a világi zenének m a sincs kisebb
célja, m in t b árm ily en m ódon az egyházi m uzsika
b ásty ái m ögé kerü ln i. E rre n a p ja in k b a n legjobb esz­
köznek a jazz, illetve a könnyűzene töm egeket h ó ­
dító eszközeinek céltudatos alkalm azása látszik.
M int m a m á r á lta lá b a n ism eretes, a jazz az E gye­
sü lt Á llam ok n ég er rab szolgáinak ő shazájukból m a ­
g u k k a l hozott fo lk ló rjá b ó l a la k u lt á t m ai fo rm á já ­
ra a X IX . század utolsó éveiben. A jazz k iala k u lása
so rán m ag áb a o lv asztotta és egyéni fo rm áb a ö n tö tte
a n ég er népzene k o rá b b i vokális és hangszeres fo r­
m áit. A N ew O rleansból illetve Chicagóból világ­
hódító ú tjá ra in d u lt zene eredetileg k u ltik u s fu n k ­
ciót tö ltö tt be, a m it a jazz k iala k ító i m á r azzal a
tén n y e l is b izonyítanak, hogy előzőleg szinte k iv étel
n élk ü l valam elyik n ég e r evangélium i közösségnek
vo ltak a k án to rai. A jazz lényege szerin t világi
tánczene néger stílusban. F u n k c ió já t te k in tv e m ég
a k k o r sem v á lth a t a tem plom i szolgálat szám ára
alkalm assá, h a tu d ju k róla, hogy eredetileg a néger
rabszolgák vallásos énekléséből a la k íto tta ki m ai
fo rm á já t. É vtizedek fo ly am án a különböző jazzfo r­
m ák — m in t a blues, sw ing, boogie-voogie, tw ist,
ro ck -an d -ro ll stb. — so rán ju to tt el m ai leg ú jab b s
k étség telen ü l legnagyobb h ó d ítást végző fo rm á já ­
 hoz, a beat-hez. K ülö n b en a szó m aga ü té st jelent.
A zen etu d o m án y m eg h atáro zása sz e rin t: „A beat
a jazzm u zsik áb an a sz a k a d a tla n u l lü k te tő a la p rit­
m us. Az a frik a i és a fro -a m e rik a i zene egyik alap ­
vető jelensége. Az eu ró p ai zenével szem ben ezekben
a zenei kifejezés lényege a ritm u s ; a b e a t ezen
alapélm én y kifejezésén ek fő eszköze, s n em más,
m in t a belső m ozgásélm ény k iv etítése.”12
A nélkül, hogy a k érd és m ély reh ató tá rg y a lá sáb a
bocsátkoznának, m e g á lla p íth a tju k , hogy a b eat-ze­
nének le ta g a d h a ta tla n u l n ag y h a tá sa v a n a kellő
ízléssel és k ritik á v a l m ég n em ren d elk ező ifjú ság ­
ra. De az is tény, hogy az u tó b b i év tizedek tán c­
zene fo rm á i közül sehol sem le h e te tt a n n y ira észre­
ven n i a töm egpszihózisra jellem ző tü n e te k e t, m in t
éppen a b eat te rü le té n . Ez a m illió k at m ag áv al ra g a ­
dó könnyű zen ei d iv a tá ra m la t, am ely a gyengébb
id eg ren d szerű ek et n em egyszer g á tlá sta la n sá g ra is
serken ti, „valam iféle szorongást, ria d t rém ü letet,
rem én y telen m enekülési v ág y a t fejez k i.”13 De lelki
nark ó zist is jelen t, am ivel k o ru n k em b ere feledni
igyekszik létb izo n y talan ság át, azt a halálos veszedel­
m et, am it ép pen istennélkülisége, m in d e n t ta g a d á ­
sa, önzése és m é rh e te tle n becsvágya — 1. Móz 3:5.
— idézett e lő !
A b eat-zen e — senki sem ta g a d h a tja — ösztön­
zene. Ez d om inál hangszerelésében, k é rle lh e te tlen
ritm ik á já b a n és harsogó deklam áció jáb an . De —
felvetődik a k érd és —, h a ezek a jellem zői, v an-e
létjog o su ltság a, m ég h a szelíd ített fo rm á b a n is, a
tem plo m b an , am ely K risztu s szavai szerin t „az
im ád ság n ak h á z a ” (Lk 19:46). Az eg y én re v o n atk o z­
ta tv a ped ig : m ik é n t eg y ezteth ető össze azzal a m á ­
sik igei m eg h atáro zással, m isz e rin t: „nem tu d já to k ,
hogy Iste n tem p lo m a v a g y to k ? ” (1 K o r 3:16). M ár
pedig, h a az isten im ád ás hely e u g y a n a ttó l a zenétől
hangos, am ely m in d en lényeges te rü le te n h ű u tá n ­
zata a zenei szó rak o ztató ip a r kom m erciális te rm é ­
kének, a k k o r ez a n n y it je le n t, hogy az ö s z tö n é le te t szete nem v ált lelkileg sekélyebbé, sőt éppenséggel
élő em b er m ég a te m p lo m b an is azt igényli, illetve
azt szo lg álja ki, am i eg y éb k én t a szórakozó h elyek
légkörébe ta rto z ik . V ajon hol v o n h ató m eg a h a tá r,
hogy az „im ád ság n ak h á z a ” — „rab ló k b a rla n g já v á ”
ne v áljé k ? E vangélium i szem léletünk fo ly tán m ár
ab b an is k éte lk e d ü n k , hogy ak i enn ek az ösztönze­
n ének a híve, a n n a k egész v aló ja (szórna és pszüché)
az „Isten te m p lo m a” lenne. N ehezen hihető, hogy
aki ezért a „m ozgásélm ény”-é rt té r be az im ádság
házába, „elvisz v alam it a b b ó l. . . a beszédből”, am it
ott h allo tt. P u ritá n felfo g ásu n k szerin t az „ú jjá szü ­
le te tt e m b e r” (Jn 3 :7.) m ég o tth o n á b a n is tá v o lta rt­ tükrözze, m ásfelől élesen h a tá ro lja el m ag át a szó­
ja m ag á t ettő l a hozzá m é lta tla n , szellem i fejlődését
eg y általán n em elősegítő zenétől.
Az egyház elő h alad ásáb an , k o rszerűsödésében
nem je le n th e t elő rem en etelt, h a falai k özött bizo­
nyos m eggondolásból h ely et ad a világ m u zsik ájá­
nak. H iszen en n ek m á r csak az é rt sem le h e t létjogo­
sultsága, m ivel a teo cen trik u s zenével szem ben a n t­
ropocen trik u s. S az igen sa jn á la to s lenne, h a az
egyháztagok a tem p lo m o k b an felzendülő zenében
ug y an azt ism ern ék föl, am it fü lü k „m egszokott a
rádióból, a tv-ből, a k is s ta d io n b ó l. . ."A ligha k é p ­
zelhető el, hogy ép pen a b eat-m ise h a llg a tá sa köz­
ben v a la k i rád ö b b en n e b ű n e in e k sú ly ára, v ag y vi­
lágossá v áln ék előtte K risztu s golgota i áld o zatá­
nak fe lm é rh e tetlen nagy ság a s m ég in k áb b , hogy
ennek h a tá s á ra k iv irág o zn ék szívében az örö k élet
rem énysége. Így a z u tá n nem csodálkozunk azokon
a já m b o r hívek en , ak ik az e fa jta k étes é rté k ű k ísér­
letezést éles k ritik á v a l fo g a d tá k : „H át m á r a te m p ­
lom ot is p ro fa n iz á ljá k ? ”14 H iszen b izo n y ára so k ak­
ban m á r az is rossz asszociációt szül, am ikor a napi
sajtó b a n vag y h ird eté se k b en egyszerre olvas­
n a k „ b e a t-tá n c ” tanfo ly am o k ró l és „b eatm ise” be­
m u ta tó ró l. . .
A külső cselekm ényekre ép ü lt vallásosság ugyan
m egelégedhet ezzel a nem belső lényegre törő m u ­
zsikálással, de az elm élyült h ite t ez sehogyan sem
elégítheti ki. „Az ének az im ádsággal egy ra n g ­
sorban és egym ás m e lle tt á l l ; nem azonos je le n té s ű :
de p árhuzam os fogalm ak. Az im ádság nem ének, de
az ének n ek m indig im ád ság n ak kell len n i.” 15 S
ahogy az im ádság k iz á rja a p ro fá n érzés jele n lété t
az á h ita t perceiben, úgy az éneklés vagy m uzsikálás
sem szenvedheti el azt Iste n t m agasztaló fu n k ció já­
ban. A z egyház e té re n sem fe lejth e ti el ízesítő és
fén y terjesztő k ü ld etését (Mt 5:13—14). Ó vakodnia
kell attól, hogy olyan m egjegyzéseket provokáljon,
am elyek g y an ú sításo k ra a d h a tn a k alk a lm a t: „Ú gy
látszik a hívők to b o rzására m inden m ód és eszköz
alkalm as.” 16
Az Új E m b er-ből é rte sü lh e tü n k a rró l is, hogy az
első hazai teen ag er-m ise szerzője a m á r em lített
tizenkilencesztendős Szilas Im re vo lt.17 In te rjú k e ­
re té b en ism e rh e tjü k m eg egy m ost in d u ló teh etség ­
nek a tem plom i zenéről m ég nem k ifo rro tt elképze­
léseit. N em tu d ju k , hogy Szilas Im rén ek m egvolt-e
a m aga dam aszkuszi ú tja ? B ekövetkezett-e életében
az a bizonyos pálfordulás, am i n élk ü l „lehetetlen
dolog Isten n e k te tsz en i” (Zsid 11:6). M ár az a tény,
hogy J. S. B ach m u zsik ájá t a b e a t zenével hozza
p árh u zam b a, m ég a k k o r is abszurdum , h a jól tu d ­
ju k , hogy a n a g y zeneszerzők jelen tő s m ennyiségű
világi zenét is írta k . T ény, hogy a b a ro k k m esterek
egyházi m ű v eikben á tv e tte k bizonyos elem eket a
régebbi korok ún. tánczenéjéből, a szvitből am elyek
azonban ak k o r m á r régen tú lh a la d tá k e re d eti h i­
v a tá su k a t, sőt az a v a to tt kezek ny o m án „m egszen­
te lte k k é ” v áltak . Ezzel e m esterek „vallásos m űvé­
gazdagodott érth ető ség éb en és tá rsa d a lm i rezo n an ­
ciájában, v a lam in t em beri m o n d a n iv aló ján ak h ite ­
lében.” 18 M a viszont éppen az ellenkezője tö rté n ik ;
olyan tánczenei elem eket igyekeznek „ u d v a rk é p es­
sé” ten n i a tem p lo m b an , am elyek a p illa n a tn y i di­
v a t kollekciójából valók! S ez lényeges különbség.
N em tag ad h a tó , hogy am i a h a la d á st illeti, a szak­
rális és v u lg á ris zene többé-kevésbé kölcsönhatás­
b a n állo tta k egym ással. De egyházi té re n m inden
időben a rra tö rek ed tek , hogy a tem plom zenéje egy­
felől a m aga k o rá n a k legtisztább stílu stö rek v éseit
rak o z tató helyek olcsó zenéjétől. H iszen az egyházi
zene szerepe és h iv a tá sa sohasem le h et öncélú,
m e rt ak k o r m á r nem felel m eg igei k rité riu m á n a k
és fu n k ció ján ak . A g regorián, P a le strin a és Cecilia
hagyom ányok letétem ényes egyházához m éltatlan ,
h a te re t ad a szélsőségesen v u lg áris produkcióknak.
Az az egyház pedig, am elynek m a g y a r vonatkozás­
b a n olyan nag y fia volt, m in t m egújuló nem zeti (s
egyben egyházi) zenénk apostola K o d á ly Z oltán, p a r
exellence köteles tem plom i zenéjét óvni a szélsősé­
ges kísérletezésektől. H iszen K odály egyházzenei
alk o tásaiv al nem csak sa já t szem léletéről te tt h ite t,
de e té re n is fé lre é rth ete tle n irá n y t m u ta to tt a jö ­
vendő nem zedék szám ára. S ez az irá n y m u ta tá s
m inden m ás egyház, illetve kisebb közösség szám á­
ra is elfogadható, sőt követhető. H add idézünk n é ­
h á n y gondolatot a jelen viszonyokra is alkalm azható
k ijelen téseib ő l: „A m int h itv á n y lesz a te s t, h a
rossz tá p lálék o n ta rtjá k , úgy a lélek is elsorvad, h a
nem él n ap o n ta nag y szellem ek igéjével.”19 „A
225
 rossz ízlés ro h am o san t e r j e d . . . a gram ofon, rádió
és a v áro s h a jtja . A ki ízlés n é lk ü l ru h ázkodik,
te sti épségét m ég n em veszélyezteti. De a m űvészet­
ben a rossz ízlés valóságos lelk i betegség, am ely k i­
éget a lélekből m in d en — valódi szép irá n ti — fo­
g ékonyságot.”20 „A m ű v észetn ek nem a tech n ik a a
lényege, h a n e m a lélek. H a cél és eszköz összhang­
b a n van, h a ég a lélek tüze, m indig elérh ető a m ű ­
vészi tökéletesség.”21
De K odály Z oltánon k ív ü l tö b b ek közö tt a m ásik
kiváló és m ég k ö ztü n k élő egyházzenész, Bárdos
L ajos is alk o tá sa i so ro zatáv al és élete h e ly tállásáv a l
te tt h ite t eg y h áza igazi zen éje m ellett. M egállapítá­
sa s z e rin t: „ . . . m ai egyházi zeneszerzőink a lk o th a t­
n ak k o ru n k nyelvén, de ü g yelniük kell, hogy az is­
te n tisz te le t céljá ra íro tt m ű v eik jellege legyen a
tem plom hoz m éltó.”22 M egszívlelendő ta n á c sa nem ­
csak a k ato lik u s, de m ás egyházak zenészei szám á­
ra is ú tm u ta tó .
N em p reced en sn ek szán ju k , de hogy m en n y ire
nem csak m a i p ro b lém áv al á llu n k szem ben, a rra
nézve n é h á n y rég eb b i k o rb ó l szárm azó m egállapí­
tá s t idézünk. M artin G eiger lu th e rá n u s lelkész
m o n d o tta a n a g y n é m e t m uzsikus, H ein rich S c h ü tz
(1585—1672) tem etésén : „B ocsássatok m eg m uzsi­
k u s u raim , de m an ap ság a tem p lo m o k b an v a d o n a t­
ú j éneklésm ód u ralk o d ik , de ez du h ajk o d ó, táncos
és a legkevésbé sem á h íta to s; jo b b a n illik a te á t­
ru m h o z és a tánch ely h ez, m in t a tem plom hoz, s
közben elv eszítjü k az im a és éneklés b u zg alm át.”23
D e m a g y a r v o n atk o zásb n is ta lá lu n k hasonló jelle­
g ű m eg állap ításo k at. P ro te stá n s v iszo n y latb an elég,
h a H uszár G ál21 és S zilv á s-Újfa lv i Im re 25 m ag y ar
re fo rm á to ro k éles h a n g ú tilta k o z á sa ira gondolunk.
A z ú ja b b k o ri k a to lik u s iro d alo m b an pedig m egem ­
lítjü k Já ro sy Dezső (1882— 1932) p á p a i k a m a rá sn a k
him nológiai alap v etésű m űvét, am ely b en a század­
fo rd u ló tá já n fellán g o lt egyházzenei v itá k során
igen é rté k e s és m a is m egszívelendő m eg állap ításo ­
k a t tesz. A k a to lik u s e u k a risz tia zen éjérő l szólva k i­
m ondja, h o g y az: „reform zene, im a, litu rg ik u s és
m űvészi.” A n n a k „v ilágiasságtól m en tn ek , kom oly­
n a k és szen tn ek k ell len n ie.”26 M egállap ítja, hogy
„a Világi szíveknek m in d ig k em én y v o lt az enge­
delm esség p aran csa. Z enei szabadságot és szaba­
dosságot a k a rta k élvezni m ég a tem p lo m b an is.”
D e „ahol á h ita t és im ád ás honol, o tt n em b oldogul­
h a t a zenei h itetlen ség és m eg átalk o d o ttság, a b ű ­
nös litu rg ik u s lib eralizm u s.”27 A zeneszerzőkhöz
szólva a já n lja , „ k o m p o n áljan ak az egyházi zene
k ettő s célján ak m egfelelően először az Isten di­
csőségére, m ásodszor a h ívők ép ü lésére.” Jav aso lja,
hogy „ó v ak o d jan ak a tú lg y o rs tem p ó k tó l, a ritm ik a
egyéb fu rfa n g ja itó l m elyek csak érzék iséget és
szenv ed ély ek et k o rb ácso ln ak föl.”28 Összegezi a ta ­
p a sz ta la ti igazságot: „N em csak a b ű n n e k , az égnek
is m eg v an a m ag a zenéje. Ez az a zene, am ely
n em ism er érzékiséget, n em ingerel, h an e m m eg­
n y u g ta t; ebb en v a n igazság, h it, tito k és gondolat,
am ely n em p a jz á n u l em elkedik, h a n e m a lá z a ttal
sz á rn y a l.”29 S végül k im o n d ja a d rá m a i igazságot:
„H a a tem p lo m b an , a vallásosság és eszm ényiség
o tth o n á b a n is nem telen , tisz tá ta la n , érzéki a zene,
ú g y ez teljességgel m e n th e te tle n .”30
A n n a k ellenére, hogy m in k e t m ost elsősorban a
h azai egyházzenében m u tatk o zó ú j jelenségek é r­
d ekelnek, b izo n y ára n em lesz é rd e k te le n rövid
szem lét ta r ta n i azokról a szem élyekről és helyekről,
ak ik elin d ító i illetv e h e ly ta d ó i v o lta k a k étes é rté k ű
p ró b álk o záso k n ak . A „h u szad ik század n é p m iséjé t”
G. B e a u m o n t fra n c ia je z su ita a ty a k é sz íte tte 1952-
226
ben, am elynek In tro itu s és C redo tételei jazz ele­
m eket ta rta lm a z ta k . Az orgonára, k ó ru sra és szó­
listá k ra készült első teljes jazz-m isét a londoni St.
A nselm us k ato lik u s tem p lo m b an m u ta ttá k be 1961
októberében. L ássunk n é h á n y ú jító h íresség et is:
„P a te r E spresso” = M alcolm B oyd an g lik án le lk é sz ;
„A jó Isten g itá ro sa ” = A im e D uval fran cia jezsui­
ta ; „A szvingelő ap áca” = S o eu r Sourire, m ásn é­
ven M lle D om inique belga ap áca; Az „A lleluja bugi
és tv isz t” feltalálója, H elge E rikson svéd p ü nkösdis­
ta p ré d ik á to r; a „C sodatévő” T. L. O sborn am erikai
b a p tista lelkész, aki a „ fo x tro tt zso ltá r” m estere;
M onsignore L ira tti olasz k a to lik u s pap, a „szent
m am b ó ” m e g alk o tó ja; a ném et P a u l Gail, a „reli­
giöse S chnulzen” p ro p a g á to ra ; h o n fitá rsa G ü n ter
R u ten b o rn a jazz teo ló g iáján ak m egfogalm azója.
E g yébként a n y u g atn ém eto rszág i Iserlohn, T u tzin g
és O ttw e ile r (Saarvidék) e tö rek v ések központjai.
B izonyára nem lesz felesleges, h a m érsékeltebb
angol k ö rö k n ek a b eat-zenéről alk o to tt vélem ényé­
ből is idézünk n é h á n y feltű n ő m eg állapítást. „T ár­
sad alm u n k at — írja a N ew S tatesm an n — m á r jó
előre m egfelelőképpen előkészítették az üresség fel­
m ag a sz ta lá sára .” — „V ezetőinket m eg z av a rja a
g y o rsan változó tá rs a d a lo m ; re tte n tő e n féln ek attól,
hogy e lm arad n a k a fejlődéstől, s egyre sű rű b b en
lá tjá k a fia talo k b an irá n y ító ik a t és p á r tfo g ó ik a t. . . ”
— „Ú gy gondolkoznak, h a az ifjú ság szereti a
jazzt, a k k o r az bizo n y ára csak jó l e h e t . . . a legna­
gyobb b űn, h a nem ta r tu n k vele. De nézzük meg,
hogy ki ta rto z ik ehhez az ifjú ság h o z?” Egy b e at-
h an g v ersen y tv -k ö zv etítésérő l szólva m egdöbbentő
észrevételt tesz a cikkíró: „Az üresség fen ek etlen
szak ad ék a á ra d ezekből a te k in te te k b ő l. . . tá to tt
szájak és k im ere d t szem ek, a zene ü te m é re rá n g a ­
tózó kezek” stb. „M iféle ,k u ltú r a ’ az, am elyet ezek­
nek a szánalom ra m éltó áld o zatoknak fe ltá la ln a k ? ”
— „H a a B eatlesek és a hozzájuk hasonlók valóban
m egfelelnének az angol ifjú ság kív án ság ain ak , k é t­
ségbe k e lle n e esn ü n k .” M ajd így fejezi be k eserű
m e g á lla p ítá sa it: „ . . . A kik a B eatles-ek köré csődül­
nek, ak ik h isztériáb a ü v öltik m ag u k at, s ak ik n ek
ü res te k in te te m ered rá n k a tv kép ern y ő jérő l, a leg­
kevésbé szerencsések nem zedékükből; ezek az osto­
bák, a naplopók, a félresik erü ltek . Ijesztő jele a n ­
nak, hogy k ö zoktatásügyi re n d sze rü n k n e k tíz év
ala tt sem sik e rü lt ezeket m ű v eltség re n evelnie.”31
Term észetes, hogy egy új irá n y z a t vagy kísérle­
tezés sorsa n em a b írá la ttó l függ. H azai viszonylat­
b a n m égis az lenne a l e g h ő b b ó h a ju n k , h a ezt a
zenét m inél táv o lab b ta rta n á n k az Isten h áz án a k és
a hívő em b er családi h a jlé k á n a k szentélyétől. A zon­
b an tény, hogy a p ro b lém át já m b o r ó h ajtással nem
leh et m egoldani. Ú gy v éljük, hogy a szakrális és
v u lg áris te rü le t között m in d en ek elő tt a h a tá r t lenne
szükséges m egvonni. N em led ö n ten i kell e válasz­
fa la k a t, h an e m m eg erő síten i az Ige és a jó zan é r­
telem d ik tá lta reális szem lélet szerint. U g y an ak k o r
nem h ag y h a tó figyelm en kívül, hogy az egyházi ze­
ne te rü le té n is szükség v a n állan d ó és egészséges
fejlődésre. A k érd és nem oldható m eg csupán tiltó
intézkedésekkel, h isz e n : „ . . . m in d en korszak m ás
m eg m ás típ u so k a t b o n t ki és v irá g o z ta t fel a m aga
m on d an iv aló ján ak , érzelm i h ő fo k án ak a kifejezésé­
re .”32 E zt elism erve, igen lényeges, hogy kifejezési
fo rm áit és eszközeit h o n n a n m eríti? M it n y ú jt ez az
anyag, m ilyen ta rta lm i leh etőségekre képes? V an-e
kifejezésének, m o n d a n iv aló já n ak tá v la ta a k ö v etk e ­
ző generációk szám ára is?
N éh án y évvel ezelőtt egyik tá rsa d a lm i fo lyóira­
 tu n k b a n fe lv e te tté k a k é rd é st: L eh et-e pontos h a ­ és 19. 3. l. — 15. Csomasz Tóth Kálmán: A református
tá r t szabni a „k ö n n y ű ” és „kom oly” zene között? gyülekezeti éneklés. Bpest, 1950. 31. l. — 16. Zoltán Pé­
Dr. M olnár A n ta l főiskolai ta n á r válaszolt a k érd és­ ter: Életünkről, napjainkról. Rádió rovat. Közli: Új
re. „Az egyetlen lehetőség a rra , hogy v alam ik éppen Ember, 1968/25. 3. l. — 17. Új Ember, 1968/19. 3. l.
e lh a tá ro lju k a ,k ö n n y ű ’ és a ,kom oly’ m u zsik át: a — 18. Cs. Tóth: Jazz az egyházban? I. m. — 19. Kodály
Zoltán: Visszatekintés. I., 192. l. Budapest, 1964. — 20.
hallg ató ság fig y elésm ó d jáb an re jlik .” (V agyis érzel­ Uo. 39. l. — 21. Uo. 41. l. — 22. Új Ember, 1968/21. 4. l.
m i és értelm i hozzáállásában.) „A k ö n n y ű zene él­ — 23. Várnai Péter: Heinrich Schütz. Budapest, 1959.
vezetéhez u g y an is nincs szükség különösebb elm é­ 37. l. — 24. Horváth János: A reformáció jegyében.
ly ed ésre: az felületesen, fél o d aadással m egközelít­ Budapest, 1957. 263. l. — 25. Cs. Tóth: A ref. gyül.
ve is teljes beleélést, élvezést enged. Az ellenkező éneklés. 296. l. — 26. Járosy Dezső: Az eukarisztia ze­
oldalon azonban a teljes ,m eg értésh ez’ k ise b b -n a­ néje. Temesvár, 1910. 5. l. — 27. Járosy i. m. 13. l. —
gyobb fokú elm erülés, lelki összpontosítás szükséges. 28. — Járosy i. m. 17. l. — 29. — Járosy i. m. 21. l. —
E sztétik ai síkon persze m á r m erő b en m ás a h ely ­ 30. Járosy i. m. 22. l. — 31. Magyarország, 1964/8. lap­
zet. Az esztétik a elvei a la p já n hasonló osztályok­ szemle. — 32. Szabolcsi i. m. 47. l. — 33. Élet és Tudo­
hoz ju tu n k , m in t a k á r az iro d alo m b an v ag y a k é p ­ mány, 1961/29. 1. l.
zőm űvészetben. I tt m á r é rté k íté le trő l és időállóság­
ról, m arad an d ó ság ró l b eszélhetünk. V alószínű — n a ­
gyon valószínű — , hogy B eethoven m ég évszázadok
m ú lv a is h a ta lm a s é rté k k é n t fog ja k ép v iseln i az Juhász Ferenc:
eu ró p ai m űvelődést. S o k k al kevésbé jó so lh ató ez
a k á r a legkü lö n b btán cró l v agy o p e re ttrő l is. M iért? A SZENT TŰZÖZÖN REGÉI
B izonyára azért, m e rt a ,kom o ly ’ zenében s ennek
kiem elkedő a lk o tásaib an jó v al tö b b szellem i ener­ Juhász lírájának két nagy problémája van, s ezek
a problémák eldönthetik e költészet jövőjét. Az első
gia rejlik , m in t az a rá n y la g h aso n ló an jele n té k e n y
kö n n y ű zenei te rm é k e k b e n ”.33 tartalm i: a költő kozmikus m éretűvé akarja növesz­
teni mondandóját, s ez a törekvés elvonttá teszi lá­
K érdés, v a jo n k o ru n k ren d szeres tem p lo m látoga­
tásmódját. elvontan szemléli az embert. Az emberről.
tó ja m ilyen szellem i ig én y t tám aszt az egyházi ze­ ..mint olyanról” ír; nem az emberről, a társadalmi
nével szem ben? F ejlődőképes-e, s eg y á lta lá n é rté ­ lényről. A társadalm i ember ábrázolása nélkül azon­
keli-e a „m a ra d a n d ó ság ” szám ára k észített alk o tá­
ban absztraktnak, üresnek látszik a költő történelem-
sokat, v agy m egelégszik a d iv a tá ra m la to k kétes é r­
ábrázolása. is. Hiszen az em ber alakítja a történelmet
Az az ember, aki — filozófiailag kifejezve — egy­
té k ű p ro d u k ció iv al? F ejlő d ésrő l viszont csak ak k o r
beszélhetünk, h a a h allg ató k az átlagos típ u sú zene szerre partikuláris és nembeli lény. Juhász absztrakt
h e ly e tt a m ag asab b típ u sú t igénylik. emberéből nemcsak a nembeliség megjelenítése hiány­
Az eddigieket som m ázva, úgy v éljü k , h a az egy­ zik. hanem a partikuláris megjelenítése is. Illetve a
m agánember egy tulajdonságát ábrázolja a költő, s
h áz bizonyos m eggondolásból szükségesnek is lá tja azt erősen kiemelve: azt. hogy halandó. A versek a
ú j zenei fo rm á k n a k és alk o táso k n ak a tem plom ok
biológiai embert, a biológiai sorsot érzékítik meg. A
fa lain belüli m eghonosítását, ponto san m eg kell világból sem az emberi tevékenység szféráját ism er­
vonn ia azt a h a tá rt, am eddig ezek az alko táso k az hetjük meg, hanem a vitalitás szféráját.
a d o tt k ö rü lm én y ek fig yelem bevétele m ellett m eg­ A kötet témája az atom háború fenyegetése. Annak
szó lalh atn ak . Sem m i esetre sem en g ed h ető m eg részletes leírása, hogy az emberi értelem ellenőrzése
olyan éneklési, v ag y h an g szerelési m ód alk alm azá­ alól felszabaduló atom elpusztítja az életet, és m i­
lyen lenne a föld egy esetleges atom háború után. A
sa, am ely a szórak o ztató ip a r szellem ét és h a n g u la ­
pusztulás felidézésére nagy költői apparátust mozgat
tá t idézi. A m ai „ lé v itá k ” szo lg álatára is v o n atk o zik
meg Juhász, de a veszéllyel szemben csak egy paté­
a M ózesnek k ije le n te tt isten i p a ra n c s: „ . . . oldd le
tikus nyilatkozatot tud szembeállítani: „Én hiszek te­
sa ru d a t, m e rt a hely, am ely en állasz, szent fö ld ” (2
benned. Emberiség. Nem győznek le képzelt halot­
Móz 3 :5). N ekik k ell elsősorban eld ö n ten iü k , h an goz­
taim !” Aki nem a valóságos társadalm i-történelm i
h a t-e a tem p lo m k ó ru sá ró l P a le strin a , Bach, Liszt
összefüggéseket szemléli, az nem is tudhatja a tö rté ­
nelmet. a világ sorsát, az ember jövőjét a maga tel­
és K odály alk o tá sai m e lle tt „vallásos esztrád zen e”,
„allelu ja b u g i”, „jazz” — illetv e „ b eat-m ise” ?_ jességében kifejezni. Nem elég reménykedni az atom-
H a az egyházzenészek szolgálatáb an is elsődle­ pusztítás elkerülhetőségében, hanem küzdeni, csele­
kedni kell.
ges h e ly e t foglal el az Iste n Igéje, ak k o r az ó h a ta tla ­
Juhász költészetének második problém ája formai,
n u l jelen tk ező k o rtü n e te k és p ro b lém ák m egoldha­
stílusprobléma. A pályakezdő költő egy Petőfi — vagy
tó k k á v á ln a k m in d en k érészéletű d iv a tá ra m la tta l
inkább Erdélyi József-stílusú népi lírikusként indult.
szem ben a jö v ő b en is. A kozmikus egyetemesség program ja megváltoztatta
B ányai Jenő
költői nyelvét. Elsősorban a méretek ijesztőek: a je­
JEGYZETEK len kötetben hét vers van négyszáz oldalon. Mintha
a versek terjedelm ét is kozmikus léptékhez igazítaná,
1. Kerényi György: Kodály a dirigens. Zenei Szemle, ahogy illik az apokalipszisz évszámának írójához. Re­
1929. — 2. Hozsanna! 1901: Hallelujah! 1922; „Énekem ménytelen vállalkozás végigolvasni, az emberi befo­
gadóképességet és az emberi beleélés készségét már-
az Úr!” 1944. — 3. E. Weismenn: Hymnologische Ko­ m ár meghaladóan hosszú és túlzsúfolt. Idővel fá­
existenz? Musik und Kirche, 1960. 202—203. l. Közli: rasztóvá, s végül monotonná, unalmassá válik. A bor­
Cs. Tóth Kálmán, Református Egyház, 1969.,5. sz. 102. l. zalom leltára inkább lehangoló, mint tragikus. Ju ­
— 4. Új Ember., 1968/31. 2. l. — 5. Új Ember, 1968/31. hász költészete nem ismeri a legalapvetőbb esztétikai
2. l . — 6. Új Ember, 1968/29. 2. l. — 7. Új Ember, kategóriát, amely egyben etikai kategória is: a k a ­
1968/28. 2 . l. — 8. Új Ember, 1968/25. 3. l. — 9. Új Em­ tarziszt. Juhász Ferenc nem tudja költői világát koz­
ber, 1968/14. 4. l. — 10. Szabolcsi Bence: A művész és mosszá rendezni (a kozmosz első jelentése rend!). Ha
közönsége. Budapest, 1964. 82. l. — 11. Csomasz Tóth vegetatívan burjánzó fantáziáját, nyelvének lávázó
Kálm án: Jazz az egyházban? Református Egyház, ömlését nem tudja megfékezni, megfegyelmezni, ak ­
1969/5. 102. l. — 12. Zenei Lexikon I., 193. l. Budapest, kor költészete torzó m arad; nagyarányú, monumen­
1965. — 13. Szinberger Sándor a kolozsvári Állami Ma­ tális, de torzó. (Szépirodalmi.)
gyar Opera karm esterének nyilatkozata. Film, Színház,
Muzsika, 1968. évfolyama. — 14. Új Ember, 1968/14. 4. Tamás Bertalan

227
 A vatikáni magyar követ je le n ti...
„T a g a d h a tatlan , hogy a ró m ai egyház p o litik ája
m esterm ű v e az em beriség bölcsességének. V alóban,
ilyen tá m a d á so k k a l szem ben csak ily en po litik a
ta r th a to tt fe n n ilyen ta n o k a t. — E zerkétszáz eszten­
dő ta p a sz ta la ta, negyven em b erö ltő á lla m fé rfiain ak
lelem ényessége és dús, tü re lm e s gondossága a n n y i­
ra tökéletessé te tte ezt a p o litik át, hogy a legkiem el­
kedőbb h e ly e t fo g lalja el az em beriség leigázására
k ia g y a lt te rv e k k ö zö tt.”
N em az illő k eresztén y i ö k u m en ik u s tü re le m h iá ­
n y a m ia tt idéztem M acaulay szavait. H iszen az az
esszé, am iből ez az idézet való, részleteib en m egje­
le n t L ip p a y L ajos: „A p áp aság a világ tü k ré b e n ”
cím ű k önyvében, am ely et „őszentsége X I. P iu s
a ra n y m isé je alk alm áb ó l” 1929-ben a d ta k k i hódola­
tu l a p áp aság eszm éje előtt. Ez a té n y is m u ta tja a
fe n ti idézet p á rta tla n sá g á t. M acaulay szavaival tu ­
dom összefoglalni an n a k a re m e k ü l szerk esztett
k ö n y v n ek a ta n u lsá g a it, am i n em rég je le n t m eg
B. Lőrincz Zsuzsa v álo g atásáb an a K o ssu th k ia d ó ­
nál. A k ö n yvből — m ely a v a tik á n i m a g y a r követek
jelen tésein ek szöveghű k iad ásáb ó l v á lo g a tja a n y a­
g á t — hűséges k ép et n y e rh e t az olvasó a p olitikai
k ato licizm u sn ak azokról a diplom áciai m esterfo g á­
sairól, am elyek a v a tik á n i b ro n zk ap u m ögött 1920—
1943 közö tt tö rté n te k . H ogy a p áp aság nem csak
vallási, h an e m p o litik ai h a ta lo m is, a rró l világosan
látó és okosan gondolkodó d ip lo m aták is tu d ó síto t­
tá k a m a g y a r k ü lü g y m in isztériu m o t. E gy péld át
csak. D r. Barcza G yörgy v a tik á n i k ö v et 1935. jan.
10-én k ü ld ö tt je le n té sé b e n ezt ír ja : „Ism eretes az a
v a tik á n i tézis, hogy a Szentszék az egyes állam ok
p o litik ai ü g y eib e sohasem av atk o zik be és kizárólag
a ,lelk ek ü d v é v e l’ tö rő d ik . Ezen elv a lk a lm a z á s a
azonban, m in t szám talan jelen tésem b en kiem eltem ,
teljesen m a g y a rá z at dolga, és a kellő fo rm u la m eg­
találása, (m iben a V a tik á n m űvészi tö k é ly re vitte)
m in d en k é rd é st ú g y fo rm á lh a t, hogy a b eav atk o zás­
ra m ag án ak , h a en n ek szükségét lá tja , jogcím et fo r­
m álh asso n ”.
1920. jú liu s 26-án dr. S ásdi Som ssich Jó zsef gróf
első ízben je le n t m eg XV. B enedek p á p á n á l k ih a ll­
g atáso n és á tn y ú jto tta m egbízólevelét. Ez a diplo­
m áciai k ap cso lato k h iv atalo s felv ételét je le n te tte. A
tria n o n i b ék e u tá n M agyarország először a V ati­
k án n a l v e tte fel diplom áciai k a p cso latait és bizal­
m as, jó v iszonyban m a ra d t a Szentszékkel. E nnek
a jó viszo n y n ak M agyarország O laszországhoz iga­
zodó k ü lp o litik á ja v o lt az egyik oka. E zért a V ati­
k á n b a n a m ag y ar k ö v etet sokszor szinte a család­
hoz tarto zó n ak te k in te tté k és n y ílta n beszéltek
előtte, sokszor á th á g v a a diplom áciai óvatosság tö r­
v ényét. A h arm in c a s évek m ásodik feléb en viszont
sok érd ek es ad ath o z ju tta tta a m a g y a r diplom áciai
k a rt a n ém et k öv et bizalm a, ak i többször k é rte a
m ag y ar k ö v et közvetítését.
A k ö nyv 140 k öveti je le n té st közöl, m ely háro m
ország fasiszta ren d szerén ek k ia la k u lá sá ra és a V a­
tik á n n a l v aló k a p c so la tá ra v e t fén y t. Ezekből a b i­
zalm asan k ü ld ö tt jelen tések b ő l sok olyan részlet­
m ozzanat m egvilágosodik, am i m ás fo rrá so k b an
nem ta lá lh a tó meg. A V a tik á n k ap cso lata a fasiszta
re n d szerek k el H o ch h u th p á ra tla n sik e rű szín d arab ­
ja ó ta („A h e ly ta rtó ”) v ita to tt. A V a tik á n is — a
m ag a igazolására — közzéteszi ebből az időből v a ­
ló ira ta in a k egy részét. Több ta n u lm á n y is alaposan
m egvizsgálta ezt a k o rt, tö b b e k k özött a n ém et d ip ­
lom áciai ira to k feldolgozása a la p já n S au l F ried­
länder, k in e k kön y v e m a g y a ru l is m eg jelen t (XII.
228
P iu s és a H a rm a d ik B irodalom . Bp. 1966. K ossuth).
E bbe a v itá b a szól bele 140 fo rrá sé rté k ű ira t közzé­
tételével ez a könyv is, m ely a M agyar K ü lü g y m i­
n isz tériu m L ev é ltá rán ak bizalm as állagából válo­
g a tta anyagát.
A g y ű jte m é n y t B. Lőrincz Zsuzsa tárgyilagos,
ügyes ta n u lm á n y a vezeti be. E bben a kö n n y eb b el­
igazodás v ég e tt összegezi az esem ényeket és a szük­
séges alap ism eretek k el fegyverzi fel az olvasót.
B e m u ta tja a m ag y ar követség szem élyzetét. A H or­
th y -k o rszak csaknem negyed századnyi id e je a la tt
három , kiváló képességű, ügyesen politizáló követ
k épviselte M agyarországot a Szentszéknél. Az első
Som ssich J ó zse f volt, a k i 1919. aug. 26-tól a H u­
szár k o rm á n y kü lü g y m in isztere volt. 1920. jú liu s
26.-tól 1924 s z e p t e m b e r 27-ig k épviselte M agyar­
országot a v a tik á n i b ro n z k ap u k m ögött. S a já t k é­
résére m e n te tté k föl, közism erten leg itim ista volt és
a sik ertelen királypuccs u tá n nem sok rem én y e m a­
ra d t a sikeres diplom áciai k a rrie r továbbépítésére.
U tódai — Barcza G yö rg y és a nem rég e lh u n y t
A p o r G ábor — a k ö nyv bevezetője szerin t „osztá­
ly u k n ak és az ú ri M agyarországnak ügyes, széles lá ­
tó k ö rű , m ű v elt képviselői v o lta k ” . E gyikük sem
volt fasiszta. A p o rt m in t k o rá b b i k ü lü g y m in iszte r­
h e ly e tte st az ért nevezték k i v a tik á n i követnek,
hogy a h á b o rú id ején a v á rh a tó ellenfelekkel is
tu d ja ta r ta n i a kap cso lato t. Ő 1944. m árcius 19-e
u tá n lem ondott és a V atik á n b a n k é rt m enedéket.
A Szentszék k a p cso lata it a fasiszta állam o k ­
k a l a kom m unizm ustól való félelem h a tá ro z ta meg.
Ezt jól lá ttá k a követek is és m in t alapvető té n y ­
nyel szám oltak vele. Jellem ző p é ld á ja en nek a h it­
le ri n ém et helyzet, ahol súlyos üldözést szenvedett
a k a to lik u s egyház is, de H itle r álla m án a k k ö v etk e ­
zetes an tik o m m u n izm u sa erősebb összekötő k a ­
pocs volt. E rre u ta l B arcza követ egyik jelen tése is.
1936. o k tó b er 22-én a rró l szám ol be, hogy vo n B er­
gen n ém et k ö vettől a következőket h a llo tta : „A bol­
sevista ag itáció n ak E u ró p a-szerte ú ja b b a n erősebb
tem p ó b an fo ly ta to tt a k n a m u n k á ja olyan tényező,
m ely a nácik és a papok k ib ék ü lésére csak kedvező
h a tá ssa l le h et (244).”
A p u b lik á lt követi jelen tések első csoportja az
olasz fasizm ussal való k ap cso lato k ra u ta l (1—45).
N yom on k ísé rh e tjü k a fasizm us u ra lo m ra ju tá sá n a k
előzm ényeit, m elyhez nag y segítséget n y ú jto tt a
kom m unizm ustól retteg ő Szentszék. M ár a fasizm us
h a ta lo m ra ju tá s a elő tt Som ssich teljes bizonyos­
sággal jövendöli, hogy a fasiszták és a V a tik á n k i­
b ékülésének nincsen akadálya. 1922. novem ber 4-én
G asparri bíborosnál te tt lá to g atásá ró l azt jelenti,
hogy „ez a jövendölés beteljesü lt, b e teljesü lt pedig
olyan m é rté k b e n és olyan gyorsan, ahogy azt m a­
gam is alig képzeltem .” A lelkendező b íb o rn o k -ál­
la m titk á rró l g ú n yosan jegyzi m eg — „A bíbornok
ú r a k árm ily en rav asz is legyen különben, bizonyos
dolgokban szö rnyű n aiv .” M ár e k k o r tu d o m á sára
ju to tt a követnek, hogy M ussolini szán d ékában van
az ún. „róm ai k é rd é s” m egoldása. Sok érd ek eset tu ­
d u n k m eg a jelen tések b ő l a la te rá n i szerződés előz­
m ényeiről és diplom áciai k u lisszatitk airó l (10. sz.
1929. febr. 7. és 13. sz. 1929. febr. 25). Az egyez­
m én y ért h álá s V atik á n az ab esszin-háború idején
teljes erkölcsi tám o g atásáró l b izto síto tta a fasiszta
k o rm án y t. S c h u ste r kard in ális, m ilánói érsek 1935.
okt. 25-én „a kereszténység győzelm eként” em leget­
te az abesszíniai esem ényeket.
A k ö te t gerincét a N ém etországra vonatkozó ira ­
 tok ad ják . Ez a k apcsolat m á r sokkal á rn y a lta b b
volt a V a tik á n részéről. A v eim ari k ö ztársasággal
szem ben b arátság o s p o litik á t fo ly ta to tt a S zent­
szék. E rre m in d en oka m egvolt, hiszen a v eim ari
k ö ztársaság id ején a B ism arck -féle k u ltú rh a rc m in ­
den k ö v etk ezm én y ét sik e rü lt felszám olni. 25 p ü sp ö k ­
séget szerveztek, a 20 m illió k ato lik u s lelkigondozá­
sát 20 000 p a p lá tta el. A ggodalom ra a V a tik án n ak
csak az egyre erősödő n ém et b alo ld al a d o tt okot,
ezért kézenfekvő volt a követk ezetesen an tik o m ­
m u n ista p ro g ram o t h ird e tő H itle rre l a feg y v erb a­
rátság . B o b rik A rn ó m a g y a r követségi tanácsos
m á r 1930. okt. 10-én ezt je le n ti: „A p áp a egyrészt
egyéni ízlésénél fogva, m ásrészt m in d en fasiszta
jelleg ű m ozgalom ban a b o lsevista-ellenes fro n t m eg­
erősödését látv án , a H itle r-fé le p á rtta l p o litik ai és
ta k tik a i szem pontból rokonszenvezni szeretne, de
m ég nincs tisz táb a n azzal, v ajo n ezt vallási szem ­
pon tb ó l te h e ti-e ”. A k ezd eti id őszakban F ra n z von
P apen alk an cellár segítségével elm ély ü ltek a k a p ­
csolatok, 1933. jú n . 20-án m eg k ö tö tték a k o n k o rd á­
tu m o t a H a rm a d ik B irodalom és a V a tik á n között.
H itle r a k o n k o rd á tu m egyetlen p o n tjá t sem ta rto tta
be. E zért állan d ó k érd és v o lt a k o n k o rd á tu m fel­
bontása, — de ez n em k ö v etk ezett be. M iért? E rre
nag y részt m egfelelnek az i tt összeg y ű jtö tt követi
jelen tések . O ka v o lt X II. P ius n ém e tb a rá tság a , el­
ső ren d ű kap cso latai a n ém et u ralk o d ó osztályokkal.
A p áp ai p o litik a k u lcsk érd ésén ek te k in te tte a h itle ­
r i N ém etországgal való jó viszonyt. A V a tik á n is
m in d en eszközzel h a rc o lt a k o m m unizm us ellen,
csak az eszközök v o ltak n éh a m ások, ahogy ezt
A por k ö v et is m eg állap ítja egyik jele n té sé b e n : „Is­
te n nem b o tta l b ü n te t és az E gyház n em ág yúval
visel h á b o rú t” (288.).
É rd ek es an y ago t közöl a k ö n y v L engyelország és
A u sztria le ro h a n á sá v al kapcsolatos esem ényekről.
Erdélyi János, a filozófus*
(1814- 1868 )
Száz éve h a lt m eg a m ag y ar h u m u sz á ld o tt te r ­
mése, a m ag y ar nép édes gyerm eke, E rd élyi J á ­
nos. T isztelettel g o n d o lu n k vissza rá : tisz teljü k
ben n e a n épi kincsek, a népdalok, a k özm ondá­
sok g y ű jtő jé t, a kiváló esztétát, de kevés szó esik
arró l, am i m u n k á ssá g á n a k lény eg ét ad ja, am i é r­
ték én ek le g m arad an d ó b b vonása, filozófiai tö re k ­
véseiről.
E m egem lékezés célja épp en az, hogy úgy kö­
szöntse őt, m in t a m a g ya r szellem filo zó fiá b a n való
önállóságra ju tá sá n a k első erőteljes kép viselő jét, a
m a g ya r filo zó fia i szellem és gondolkodás első ö n tu ­
datos és céltudatos harcosát, a n ép i é r té k e k és tö­
re k v é se k je le n tő sé g é n e k fe lism e rő jé t a legelvon­
tabb terü leten , a filo zó fia m ezején.
E rd ély i Já n o s u g y an is egyfelől a leg ö n tu d ato ­
sabb és legönállóbb m a g y a r hegelista, m ásfelől a
leg zam ato sab b an író, v érb eli filozófus a m ú lt
század d e re k á n , a k i irá n y t is m u ta t és m essze ki­
m ag aslik tá rs a i közül. N em elem ezte ugyan
végig ren d szeresen H egel egyik m u n k á já t sem, de
* A sz e rz ő n e k „A h e g eli g o n d o la t so rsa h a z á n k b a n ”
c. m ű v e a la p já n .
A k ato lik u s Lengyelország le ro h an ása u tán , a m á­
sodik v ilág h áb o rú előestéjén is csak „egy langyos
p réd ik áció ”-v al re fle k tá lt a p áp a a tö rté n te k re .
L egfőbb k érdése ek kor is a „bolsevista-ellenes p ro ­
p a g a n d a ”. A p áp a nem em elte fel a szavát a depor­
táláso k ellen sem m iközben — am en n y ire p o litik ai
törekvései m egengedték — m e g n y ito tta a te rü le te n ­
kívüliséget élvező v a tik á n i ép ü le tek e t a m en ek ü ltek
előtt, és anyagi segítségre is h a jlan d ó volt.
A V a tik án kom m unista-ellenessége a sp anyo lor­
szági fasizm us n y ílt és leplezetlen tám o g a tá sá b an is
kifejezésre ju to tt. A k ö te t 119— 140. szám ú ira ta i
foglalkoznak ezzel. A törvényes spanyol K ö ztársa­
sággal szem ben a Szentszék m in d en eszközzel
Franco e llen fo rrad alm i seregeit segítette. Előbb lé­
te síte tt vele nem h ivatalos diplom áciai kapcsolatot,
m in t N ém etország. 1938-ban, am ik o r az angol és a
fran cia k o rm á n y a V a tik á n t a rr a k é rte , hogy a pápa
tiltakozzék a polgári lakosság bom bázása ellen, X I.
Pius ezt m eg tag ad ta, de e lk ü ld te h e ly ette F ran c ó ­
nak apostoli áldását.
Az egyes irato k b ó l sok m ás, érdekes k é rd é sre is
választ k ap u n k . A ném et jelentésekből a n é m eto r­
szági evangélikus egyház belső h elyzete, a h itvalló
egyház h a rca in ak belpolitikai h á tte re is k ib o n ta k o ­
zik. É rdekes, m ég feltérk ép ezetlen az 1938-as b u ­
d apesti euch arisztik u s kongresszus h á tte re , diplom á­
ciai összefüggései. A V atik án és a h a rm a d ik világ
kezdődő kap cso latain ak vizsgálatához is érdekes
ad alék o k at ta lá lh a tu n k (86. sz. jelentés). Az a m eri­
kai k o rm án n y a l felv ett kapcsolatok kérdései is fi­
gyelm et érdem elnek.
A k ö nyv érdekes, hézagpótló m unka. Jó bevezető
a p o litik ai katolicizm us m ű h ely titk aib a.
Szig e ti Jenő
b enne él a hegeli gondolatokban, s H egel szelle­
m e á lta l te rm ék en y ítv e h a t, m u n k ál, ára sz t eszm é­
ket. N e m szolgája a M estern ek, m in t kortársai kö­
zü l a legtöbben, h a n em a m aga m egélése alapján
friss elevenséggel árasztja m agából az eszm éltető
gondolatokat, m e ly e k b e n azért lé p ten -n yo m o n
ére zzü k a H egel szellem ét, a hegeli filo zó fia lü k te ­
tését.
M aga ren d sze rt nem alk o to tt ugyan, azaz re n d ­
szeresen nem fe jte tte ki g ondolatait, de jó irodalm i
érzékre valló szép m ag y ar stílu sát nagyszerűen
tu d ta alk alm azn i a filozófiai g o n dolatok k ife je ­
zésére; úgyhogy szellem es, fordulatos, zam atos
nyelvével egészen ú jsz e rű en m u ta tta b e n á lu n k
H egelt, szinte kicserélve elődeinek legtöbbször
csak zörgő, csikorgó m ag y ar stílu sát. Egészen h e­
lyénvaló az, am it e te k in te tb e n G reguss Á gost
m ond „E rdélyi Ján o s em lékezete” cím ű ta n u lm á ­
n y á b a n : „H egel úg y ír t ném etül, hogy n ém e t olva­
sói közül csak nyelvénél fogva is v ajm i kevesebbél­
v ezh etik ; E rdélyi ú g y szó laltatta m eg a H egeli böl­
csészetet m ag y aru l, hogy igazán m ag y aru l szól, s
h a m eg nem értik , b izonyára nem a n y elven m ú ­
lik ”. N em puszta h an g u la tk e lté s ez, h an em egé­
szen helyes m egállapítás, és éppen ebben v an az
229
 E rdélyi Já n o s filozófiai m u n k á ssá g á n a k egyik é r­
dem e.
E rdélyi Já n o s a m ag y arság szellem ének dicsére­
té re m ondja, hogy olyan eleven érin tk e z é st ta rto tt
fen n m in d en időben a k ü lfö ld szellem i m egm ozdu­
lásaival. D icséretül em líti m eg, „hogy n em volt
o lyan h ab ü té se az eszm ék m ozgalm ának E u ró p á­
b an, m ely k ö zö ttü n k n em é rz e tt v o ln a ”. Hogy en­
n ek ellen ére m égis le m a ra d tu n k az id ő tá jt a népek
v e rsen y éb en tu d o m á n y te k in te té b e n , enn ek okát
ab b a n lá tja , hogy tú lság o san szolgailag v iselked­
tü n k a k ü lfö ld i p é ld á k átv ételén él, á tü ltetésén él.
„F ö lv ettü k , le te ttü k a tá rg y a t, m in t a p e rt —
m o n d ja zam atos m ag y arság g al — s nem adv án
sem m it le lk ü n k elevenségéből a tu dom ányhoz, el­
idősült, elócskult a legszebb ú jd o n ság is, m íg végül
h aszn av eh etetlen jószág g y a n á n t r a jtu n k veszett,
ra jtu n k m a ra d t, m in t a g y a lá z a t”. M ilyen találó
szavak ezek, és épp en olyan friss, lend ü letes, ízig-
v érig népies ez a s tílu s !
E m eg állap ítás k ü lö n b en jellem ző m a g á ra E rdé­
ly ire is. M ert hiszen n e k i éppen az a jelentősége,
hogy benne a m ag y a r filozófiai szellem végre e m ­
berére talált. Em berére, a k i n e m szolgailag k ö v e tte
a külföldet, ha n e m m eg e m é szte tte a ka po tt ha­
tásokat, m agáévá tette a n y e rt gondolatokat, úgy
a n n y ira hogy szerves részévé válv án , az frissen,
ü d ítő en je le n tk e z h e te tt épp en az ő egyéniségének
színezésében. A zért tu d ta m agáévá te n n i H egelt,
m e rt é rte tte go n d o latv ilág át. Jo g g al m o n d h a tju k ,
hogy H egel-értelm ezése szinte egyedülálló k o rában.
N em csak h a z á n k b a n nem volt hozzá fogható, tiszta
lá tá sú , világos fő h eg elistáin k között, de m ég N é­
m eto rszág b an sem le h e te tt ta lá ln i a m ú lt század
közepén o ly an H e g e l-ta n ítv á n y t, ak i fe lé rt volna
hozzá H egel igaz értelm ezése te ré n , ak i h asonló h ű ­
séggel és m egértéssel g yüm ölcsöztette a H egeltől
k a p o tt h a tá so k a t. M ár ez a té n y ö n m ag áb an is vi­
tá n felül első h ely re á llítja őt h azán k filozófiai iro­
d alm á b a n a m ú lt század közepén. H egel m aga is
ilyen ö n tu d a to s k ö v ető k et v á r t volna, n em pedig
szolgalelkeket. Ö n tu d a to s követő k et, ak ik m ern ek
m ag u k is egyéniségek m arad n i, m ég h a m ástól is
fo g ad n ak el h a tá so k a t; a k ik m ások g o n d o latai á lta l
gazdagodnak ugyan, de a m ellett v a n egyéni szí­
nü k , m ely á lta l aztán tu d n a k m áso k at is g azd ag íta­
ni.
D e ő nem csak jó h eg elista volt, h a n e m szívén
ho rd o zta egy igazi m a g y a r szellem ű filozófia k ia la ­
k ítá sá t is. V alóságos fo rra d a lo m ra k észü lt ő a m a­
gy ar. filozófiai m eg ú ju lás érd ek éb en . E n n ek a fo r­
rad a lo m n a k az a la p já t 1857-ben m egjelen t, k u ltú r­
tö rté n e ti szem pontból is jelen tő s kis m u n k á já b a n :
A hazai bölcsészet jelene c. szem léjében fe k te tte le.
E m űve, m ely n ek első fele m ég az 1856. évi folya­
m á n lá to tt n ap v ilág o t a K em ény Z sigm ond szer­
kesztésében m egjelenő P e sti N apló „T árca” ro v a tá ­
ban, ú g y te k in th e tő , m in t e fo rra d a lm i vállalkozás
kisk átéja.
M ilyen fo rra d a lo m ra gondolt E rd ély i?
O lyanra, am ilyen a k k o rtá jt az iro d alo m b an m á r
m eg is való su lt, m ég pedig ragyogó sik errel. H a
m á r m ost az iro d alo m b an sik e rü lt a n ag y v állalko­
zás, h a az iro d alo m n ak a m ag acsin álta világból
való v isszatérése a néphez, illetve a n ép i hagyo­
m ányokhoz, olyan csodát m ű v elt P etőfiben és
A ra n y b a n , m ié rt ne sik e rü lh e tn e ez a vállalkozás
a filozófiában is? — k érd ezi E rdélyi. És ő biztosra
is veszi, h o g y hasonló szellem ű m egm ozdulás a m a ­
g y a r filozófiát is k ih ú z n á a k áty ú b ó l, hasonló
230
m egm ozdulás a m ag y ar filozófiában is k ív á n t ered ­
m én y re vezetne. E zért u ta lja vissza szem léjében a
m ag y ar bölcsészeket oly m akacs következetesség­
gel „a nem zet szellem i életének m ú ltjá ra ”, a m a­
g y a r m ú lt g o ndolat- és eszm evilágának ta n u lm á ­
nyozására. M ásfelől ezért hangsúlyozza oly igen —
tá v la to k a t n y itv a m eg m ég a m ai k u ta tá s szám ára
is — a n e m ze ti kö zm ondás-kincsének, a ne m ze ti
bölcsesség em e leszűrt e r edm ényein ek, v alam int
a m a g y a r n y e lv filozo fik us szellem én ek elm élyedő
vizsgálatát.
„H a szabad em lékeztetni az irodalom ism erőit —
írja m űve E lőszavában n ép d alg y ű jtő tevékenységé­
re célozva — nem első ízben teszek így. C sakhogy
ezelőtt a képzelődés m egyéje volt a mező, azaz a
k ö ltészet; m ost a gondolkodásé, azaz a bölcsé­
szet. V ajh a sik erü ln e a kísérlet! A k k o r nem m a­
ra d n a többé puszta rem én y vagy szó a bölcsészet­
nek m eghonosulása.”
Így v eti rá m ag á t egyfelől a m ag y ar filozófiai
tö re k v é sek k u ta tá sá ra , m ásfelől a m ag y ar nyelv
filozofikus term észetének, a közm ondáskincs gaz­
dag filozófikum ának a fe ltá rá sá ra . A ddig ugyanis,
m íg bölcsészeti tö rek v ésein k „csak függelékei a
külföld m u n k á ssá g á n a k ”, m in d en „ügyekvés csak
vesztegetése az erőnek, m in t előm enet, csak toldo­
zásai a szellem életén ek ”. M in d a d d ig , m íg m ag u n ­
kat, m ú ltu n k a t és é rté k e in k e t látó szem m el m eg
nem ism ertü k , n em ju th a tu n k el kom oly eredm é­
n y e k re a filozófiában sem — ez volt az ő nagyon is
indokolt álláspontja. Így le tt aztán állásp o n tjá n a k
m egfelelően ez az ö n tu d ato s hegelista a m ag y ar
szellem i m ú lt fe ltá rá sá n a k apostola, a m a g y ar fi­
lozófiai m ú lt m egism erésének lázas követelője, a
m a g y a r filozófiai gondolkodás m eg terem tésén ek
b á to r harcosa. És h a ereje, egészsége nem fogy el
olyan h irtele n , a k k o r ta lá n k o ráig k ísé rh e tte volna
a m a g y a r szellem et filozófiai fejlődésének ú tjá n ,
sőt ta lá n elvégezhette volna a n ag y összefoglalást
is, és m e g a lk o th a tta vo ln a a m ag y ar m ú ltb a szer­
vesen gyökerező önálló m a g y a r filozófiai ren dsze­
ré t is.
E rrő l ő h iv a to tt is le tt volna, m e rt hiszen sok
egyéb kiválósága m ellett egyik legnagyobb érd em e
éppen az volt, hogy a legm agasabb szellem i k u ltú ­
rá v a l is m e g m arad t a nép legédesebb gyerm ekének.
P é ld á ja v a k ító világossággal m u ta tja , hogy iga­
zi m agas k u ltú rá v a l is leh et n ép in ek m arad n i, vagy
h elyesebben ta lá n m ég úgy fogalm azh atju k , hogy
E rdélyi Já n o s p é ld ája igazolja, hogy m agas k u ltú ­
rá v a l is leh et népközeiben m aradni.
Ő sohasem h iv alk o d ik népiességével, h an e m egy­
szerűen él vele, hogy helyesebben él abból. Elég
a n n a k igazolására eg yetlen egy h a so n la ta : „A
te n g e r soha ki nem fogy felhőiből — h an g zik fe­
lén k p o etikus m egnyilatkozása — b árm en n y i eső
esik, ilyen te n g e r a nép, az élet. H a belőle m e rít a
költő, lesz, a k i őt h a llg assa”.
Így, em e elgondolások alap ján , v állalkozott ő a
n ag y fe la d a tra : a m a g y ar közm ondások ereje, lelke
á ltal k e lte n i új é le tre a m ag y a r filozófiát, népi ala ­
pon m e g term ék e n y íten i p ro b lém av ilág át. Ő te h á t a
m a g y a r nép gondolk o d ásm ó d ján ak ellesésével a k a r t
te re m te n i önálló m ag y ar filozófiát, a m ag y ar nép
szellem i kincsesházából, a közm ondásokból m e rít­
ve ahhoz ihletet. C sak h á t m ag án ak is lá tn ia kel­
lett, hogy isk o lán ak jó ugyan, nag y o n is jó a köz­
m ondásokban való elm élyülés, de abból a m ag y ar
szellem a lk a tá n a k m egfelelő, abból fakadó filozó­
fiai re n d sz e rt kihám ozni nem csak nehéz, h an em
ta lá n k iv ih e te tlen vagy egyenest leh ete tlen feladat.
Ő m ag a is m o n d ja : „M időn a k özm ondásokban
bölcselm i m a g v a k a t lelünk, senki se higyje, m in th a
egyszersm ind re n d sz e re k et is a k a rn á n k felfedni
bennök. A n é p e k n e k — u g y an is — nincs ren dszere,
h a n e m élete, élet u tá n szellem e”. D e az a szellem
m égis gazdag táp lálék , első ren d ű in d ítá s azok szá­
m ára, ak ik filozófiai lélek k el k eresik a b b an „a böl­
cselm iség első a lk a tré sz e it”.
A rra n em gondolt te h á t, hogy k özm ondásaink
a la p já n dolgozzunk k i v alam i sajáto s m a g y a r filo­
zófiai ren d szert, de a rra igen, hogy kö zm o n d á sa in k
p éld á k le g y e n e k e lő ttü n k a szabatos, m agyaros,
szem léletes filo zó fia i n y e lv m eg terem tésére. Ezek
Magyar harmónia
— H itva llá s-eg ye zte tő kísé rle t a X V II. században —
„Az k ö rö szty én i idvözitő h it, m ely rő l vagyon ez
k é t v allás (= h itv a llá s ) n em A u g u stá b a n sem H el­
v e tiá b a n k ezd etett, h a n e m az K risz tu st ul, és az ő
a p o sto litu l; az m ely k ö rö szty én i h itrő l v allás té ­
te te tt k ü lö n b -k ü lö n b időkben, hely ek b en , és k ü ­
lö n b -k ü lö n b szem élyektül, m in d azáltal azzal az h it
k ü lö n b b é n em l e t t . . . M ind az k é t v a llá sn a k egy­
m á stu l e lv á lh a ta tla n egyességét lá tv á n , értv én ,
m in d az k é t C onfessiot e g y a rá n t v a llju k , oltal­
m a z z u k és b ecsü ljü k m e g !1
L ényegében ezzel a p ro g ra m m a l k észítené elő a
re fo rm á tu s és evangélikus (helyesebben: az ágostai
és a h e lv é t h itv a llá sú evangélikus) felekezetek
u n ió já t S a m a rja i Ján o s, halászi p ré d ik á to r, a fel­
ső dunam elléki re fo rm á tu s eg y h ázk erü let püspöke.
R övid é le tra jz a : 1585-ben sz ü le te tt G algócon
(N y itra vm .), ah o l ap ja, S a m a rja i M áté a vegyes
(ev an g élik u s-refo rm átu s) g y ü lekezet lelkésze.2 A
m ag y aro rszág i refo rm áció tö rté n e té b e n legtovább
a F elv id ék en m a ra d ta k közös egyházi szervezetben
a k é t h itv a llá s követői. (Hogy m égis létezett m ind­
k ettő , azt ép p en szak ad ásu k , és későbbi önállósá­
g u k igazolja.) 1592-ben a galántai zsin ato n tö rté n t
először k ife je z e tten h elv ét irá n y b a tolódás, am ely­
lyel szem ben élesen je le n tk e z ett az ágostai irá n y
k ö v ető in ek ellenállása.3 Ez m ég csak a h a rc és a
feszültségek éleződéséhez v ezetett, m ivel a te rü le t
csak 1608-ban szak ad t el az esztergom i érsekség
fen n h ató ság a aló l:4 tényleges önállóságról, külön
szerveződésről jog szerin t csak e zu tán le h e te tt
szó. S h a a rró l sem feled k ezü n k m eg, hogy ez u tó b ­
bi évszám a bécsi béke becikkelyezése d á tu m á t is
jelen ti, vagyishogy S a m a rja i g y erm ek k o ra-serd ü lé­
se id ejére n em csak egyházi, h a n e m p o litik ai fe­
szültségekből is bőven k iju to tt, egészen biztosak le­
h e tü n k ab b an , hogy ezekből a galgóci p aró k iá n
sem volt hián y . S a m a rja i M átét a h e lv é t irányhoz
húzók közö tt ta r tjá k szám on5 — a szigorú lu th e rá ­
nus T hu rzó k b irto k á n n y ilv án nem kevés bölcses­
ségre, jó értelem b en v e tt a rá n y é rz é k re volt szük­
sége, hogy h á ro m nyelvű, k é t felekezetű gyülekeze­
té t sú rló d ásm en tesen vezethesse. A fiú, Ján os, h á ­
ro m évig N agyszom batban ta n u l, m a jd Szencen
re k to r; 1609— 11 k özött H eid elb erg b en ta lá lju k .6
P rofesszorai közül P a re u s D áv id 7 n e v é t jegyez­
zük m eg: ta lá lk o z u n k m ég vele a k ésőbbiek során.
H a z a té rte u tá n n ag y szo m b ati re k to r, m ajd K om á­
ro m m egyében, N agy m eg y eren lelkész. 1616-ban
k e rü l H alászib a, 1622-től 1652-ben b e k ö v etk ezett
h aláláig F elsődunam ellék püspöke.8 K ét m űvével
kell hogy ihlessenek m a is m in d en m ag y ar filozó­
fust, m e rt hiszen m a is sokszor v ag y u n k h íjá v a l a
tiszta, szabatos, világos filozófiai nyelvnek.
B iztos kezű irá n y m u ta tó v o lt ő, ak in ek széles lá­
tóköre, nag y tu d ása, h a tá ro z o tt célkitűzése új fe j­
lődésnek v e te tte m eg az a lap ját. N agy szellem,
gazdag lélek volt, aki valósággal iskolát te re m te tt
m aga k ö rü l, am ely különösen a jogbölcselet te ré n
hozott gazdag gyüm ölcsöket. N y u g o d ta n m o n d h a t­
ju k te h á t őt a m ag y ar filozófia új fejlődése m eg­
in d ító ján ak , a m o dern m agyar filo zó fia i gondolko­
dás atyjá n a k.
Dr. H orkay László
k itö rö lh e te tlen ü l b e írta n ev ét a teológia tö rté n e té ­
be: 1628-ban a d ta ki h itv allás-eg y eztető m u n k á já t,
a M agyar H arm ó n iát, 1636-ban — az előbbinek
g y ak o rlati k övetkezm ényeképp — uniós szellem ű
ág en dáskönyvét.9
Hogy m ilyen m érté k b e n éleződött a helyzet a két
p ro te stá n s felekezet között, azt a kön y v utalásaiból,
célzásaiból is elég jól k io lv a sh a tju k : „ . . . Így az
m i e lő ttü n k való ta n ító k is az A u g u sta n a C onfes­
sión levő a ty a fia k k a l e g y ü tt vitézk ed ten ek az
E va n g éliu m által az K risztu s birodalm ának terjesz­
tésében, de m ihelyen m agán való o ltá rt é p íte tté ­
nek, azaz h ite k rő l m ag án ők is A rtic u lu so k at ir ta ­
nak, azonnal gyűlölségbe estenek, m in th a különb
h ite t ta lá ltan ak v o ln a . . .”10 A nem zetközi m é rte k ­
ben is élesedő feszültségekből — szerinte — nem
szükségszerű, hogy m i is e lh ag y ju k a k eresztyén
szeretetn ek k ö te lé k e it: „ . . . k eresztyéni szerelm e­
te k é rt m ondom , hogy olvassátok m eg először m a­
g y a r nyelven, s az ki érti, deák nyelven is az
m i v a llá su n k at, az H elvétiai C onfessiót, és úgy te ­
gyetek felő lü n k igaz íté le te t: hogy h a eddigien n é­
m ely szitokban, á to k b a n gyönyörködő, m éreggel
felfo rd u lt gyom rú, disputáció m ia tt m eghígult fe­
jű d o ktorok m éltán szid alm aztan ak -é b e n n ü n k e t?
M éltán ere tn ek ezten ek -é? És csaknem elevenen ta ­
szíto ttan ak az pokolnak tü zére? M agatok, m ondom ,
igaz lölkötök ism éreti szerin t íté ljé te k m eg, h a m él­
tá n szenvedtük-é tő lü k ez sok gyalázatot, ká ro m ­
lást, gyűlölséget?” Az igazsághoz ta rto z ik : „N em
m en th etek , ú g y vagyon, ném ely ek et az m ieink
közül is, k ik m in t az b á n ta to tt darázsok, fu llá n k ­
jo k a t m érges írá so k b a n m eg m u tatv án , szitkozódta­
nak, és gyalázatos szókkal ille tték az ellenközőket,
tro m fo t tro m ffa l ü tv én . De az ily etén dolognak
hogy m agva szakadjon, sőt m ég az gyökere is m eg­
száradjon, jó rem énységem és bizodalm am vagyon,
hogy ti sem szidalm aztok az H elvétiai C onfessió­
n a k vallásáért, am in th o g y m i sem tite k e t az A u g u s­
tana C onfessióért.”11 Ú jr a elé rk eztü n k te h á t az elő­
ször is em líte tt gondolathoz. S a m a rja i szerin t nincs
m it egym ás szem ére v e tn ü n k h itv a llá sa in k m ia tt,12
így konfesszionális alapon nem hogy k ö zele d n ü n k
kellene egym áshoz, han em egyszerűen fel kell is­
m ern ü n k , hogy sose is v o ltu n k távol!
E n n ek a felism erésnek elősegítésére p u b lik á lta a
k ezü n k b en levő könyvét. V an b enne a n n y i u d v a ­
riasság, hogy az Á gostai H itv allást (annak v a ria ta
a la k já t)13 veszi so rra -re n d re , s a II. H elvét H itv al­
lást szedi széjjel, egyes fejezeteit ig azítja a m egfe­
231
 lelő, vagy hozzá hasonló mellé. A hol szószerinti,
vagy a kifejezésm ó d b an is közeli m egegyezéseket
o lvasunk a k é t h itv allásb an , o tt m in d a szövegben,
m in d a m arg ó n az ábécé k isb etű iv el m egjelöli a
szin o n im ák at. Így ak i a p o n to s kifejezések h ez r a ­
gaszkodik, ak i m egköveteli a h itv a llá so k b a n a szó­
szerin ti e g y e z é st: az is k ö n n y en eligazodhat.
Az összeillesztéshez — a dolog term észetéből kö­
vetkezően — szabni is kell. Az Á go stan i H itvallás
1— 1 fejezte u tá n n éh a 1—2 b ekezdést idéz csupán
a II. H elv ét H itvallásból, tö b b n y ire azo n b an egy
egész fe je z e te t; ritk á n tö b b fejezetb ő l is bekezdése­
ket. H ely en k én t k icsit e rő lte te tt a p á rh u z a m ,14 az
esetek többség éb en azo n b an sik eresn ek m ondható.
R efo rm átu s szem pontból m ég h o zzáteh etjü k , hogy
fo rd ítá sa szebb és erő teljeseb b , m in t a századokon
á t h a sz n á la tb a n volt, tö b b szö r k ia d o tt Szenczi Cse­
n e P é te r féle szöveg.15 M in d en esetre m a is ta n u lsá ­
gos és hasznos — a k á r az érd ek esség k e d v é é rt is —
egym ás u tá n , hely eseb b en egym ás m e lle tt olvasni
a k é t h itv a llá st, S a m a rja i cso p o rto sításáb an : (elől
az Á gostai H itv allás cikkelyszám a, u tá n a a II.
H elvét H itv allás fejezetszám a. A hol csak részletek
v an n ak , o tt idézzük a zárójeles bekezdéseim et is.)
I.—III; II.—V III. III.—X I; IV .—X V ; V.— XV/2.
bek., „A h it Iste n a já n d é k a ”, és az I; V I.—XVI,
(a 2. bek. m ég egyszer) V II.—X V II; V III.—X V III,
(„A rossz egyházi szolgákat is m eg kell h a llg a tn i”
b e k .); IX .—X X ; X. (egyedül itt idéz az Á gostai H it­
v allás apológiájából is k é t m ondatot) — X X I; XI,
X II.—X X IV ; X III.—X IX ; X IV .—X IX (helye­
sen X V III); XV.—X X IV . (m ásodszor); X V I.—X X X ;
X V II.—X I. („K risztus m en n y b em en etele”, és a
„S zek ták ” c. bekezdések) X V III.—IX ; X IX .—IX.
(„Az e m b er ö n k én t teszi a ro ssz a t” bek.) és VIII.
(„Isten n em oka a b ű n n e k ” bek.); X X .—XVI. („A
jó cselek ed etek et nem v e tjü k e l”, „A h a th a tó s és
m u n k ás h it” és „A jó cselek ed etek ” c. bek ezdé­
sek); X X I.—V .16 A k ö n y v d erek as részét ez a két
hitvallásszöveg tö lti ki. E zu tán a fe n te b b em lített
P a re u s D ávid h eid elb erg i professzor „ Ire n ic u m ”-
jábó l közli n é h á n y fejezet fo rd ítását. 18 „rá g a lm a ­
zások ra való fe le le t” n y itja a so rt,17 a m a rb u rg i
kollokvium (1529) tizen n ég y p o n to s egyessége, a
w ite n b e rg i k o n k o rd ia (1536) és az azt köv ető levél­
v á ltá s a svájciak, és M elanchthon, ill. L u th e r kö­
z ö tt;18 ezek ta rto z n á n a k m in teg y fü g g elék k ép p en a
k é t h itv a llá s egym ás m ellé n y o m ta to tt szövegéhez.
Így érk ezik m eg szerzőnk a zárszóban oda, hogy
„Ez m a sta n i lu th e rá n u s em b erek jól g o n d o lk odja­
n a k felőle, hogy L u th e ru sn a k igaz ta n ítv á n y in a k
ta lá lta ssa n a k , k i az H elv étiai k ö rö szty én eknek
v alláso k at, ím lá tju k , nem k á rh o z ta tta , h an em ja ­
v a llo tta , s ig azn ak í t é l t e . . . A n n a k o k á é rt az bé­
kességnek és egyességnek Isten e az m i szíveinket
szent L elkének á lta la h a jts a az aty a fiú i szeretetre,
és eddigien való gyűlölséget g yom láljon k i közü­
lü n k , hogy az m in t az körösztyéni h itn e k v allásá­
b an egyek v ag y u n k , az egym áshoz való szeretetben
is egyek legyünk, és ezzel m u ta ssu k m eg, hogy az
Jézu s K risz tu sn a k ta n ítv á n y i v a g y u n k .”19
V agyis: eg y az Ú r, egy a h it, egy a keresztség,
(Ef 4:5), egy az Iste n — , és ím e, egyezik a ró la való
Vallás, egy a konfesszió is: n em k ell u nióról, egye­
sülésről gondolkozni, csu p án az a d o tt és m eglevő
egység ko n zek v en ciáit k ell lev o n n ia a k é t p ro tes­
tá n s felekezetnek. F ejezzük be h á t k érd éssel: való­
ban ilyen egyszerű lenne?
M á rku s M ihály
232
JEGYZETEK
1. Magyar Harmónia, az az Augustana és a Helvetica
Confessio Articulusainak egyező értelme, melyet Sa­
maraeus János superintendens ilyen okkal rendölt ösz­
ve: hogy az Articulusokhan fundamentomos ellenközés
nem lévén, az két Confessiót követő atyafiak is az sze­
retet által egyesek legyenek. (Nyomtattatott Pápán,
Szepes-Váraljai B em ard Máté által, 1628.) Negyedrét,
elől 8 sztlan levél, 274 lap. R. M. K. I. 573. Idézet az 5.
sztlan levél. r. jelz. ív, 1. r. Kiemelések az eredeti­
ben.) — 2. Kathona Géza: Samarjai János gyakorlati
teológiája. Kl. a Theol. Szle XVI. évf. pótfüzetéből,
Debrecen, 1939. — 8. lap. „A galgóci gyülekezetben e
korban is ritkaságszámba menően három nyelvű: m a­
gyar, német és tót iskola virágzik”. — 3. Thuri Etele:
A dunántúli ref. egyházkerület története. Pápa, 1908.
109 skk. lapokon. — Nagyon nehéz feladat, hitvallások­
hoz szokott, felekezeti keretek között gondolkozó, mai
szemmel tisztán látni s érteni akkori állapotokat! — 4.
Lásd Kathona i. m. 19. l. Szerinte 1608-ig tarto tt a
census cathedraticus fizetési köktelezettsége is. — 5.
Emellett szól az a tény is, hogy fiát, Jánost nem
Wittenbergbe, hanem Heidelbergbe küldi tanulni. —
6. 1609. máj. 30-án iratkozik be az Egyetem m atriculá­
jába. Társai közül Pécselyi Király Imre, Kanizsai Pálfi
János, és Keserűi Dajka János nevét a ref. egyháztör­
ténet a jelesebbek között tartja számon. Sam arjai mél­
tó társuk a tudományok fellegvárában: két év alatt
négy vitatkozását adják ki nyomtatásban. (Lásd Ka­
thona, i. m. 8—9.) — 7. Pareus Dávid (1548—1622)
exegetikai jellegű előzmények után az egyeztető teoló­
giai irány tanbeli megalapozója. Az ökumenizmus ko­
rai előfutárának is tekinthetjük. Alább idézendő főmű­
ve: „Irenicum sive de unione et synodo Evangelicorum
concilianda” 1615-ben jelent meg. (V. ö. Kathona: i. m.
11—12. l.) 8. Életrajzának részletes, kellően dokumen­
tált leírását l. Kathona i. m. 6—17. lapjain. Az argu­
m enta e silentio szellemtörténeti jellegű érvei azonban
nem túl meggyőző erejűek. (Gondolok itt azokra a kör­
nyezet-hatásokra, amelyek Sam arjai látását ifjúkorá­
ban alakíthatták.) — 9. „Az Helvetiai valláson lévő Ecc­
lesiáknak egyházi ceremóniájokról és rend tartásokról
való könyvecske. Az együgyűeknek rövid tanétásokra
köz akaratból irattatott. Sam arjai János Halászi Prédi­
kátor által. Lőcsén nyom tatta Brever Lőrinc, 1636”.
RMK. I. 662. „Műve jóval több, m int egyszerű agenda:
a maga nemében a legelső magyar liturgika”. (Katho­
na: i. m. 4.) — 10. „?” ív, 3. r. Kiemelések az eredeti­
ben. Figyelemreméltó, ahonnan a hasonlatot veszi: a
Józs. 22-ből, a harm adfél törzs oltárépítésének történe­
téből. A honfoglalók együtt küzdenek, s ahogy letele­
pülés után oltárt építenek maguknak, rögtön az a gya­
nú: idegen istenük van! A „magán való oltár”-nak te­
hát ez az értelme., ill. eredete. — 11. „?” ív 4. v. ív
1. r. Kiemelések az eredetiben. 12. „ . . . mind az két
Confessio derék dolgokról, és idvösségünkre szüksége­
sekről vagyon, az m int az titulusok m egm utatják: Con­
fessio et expositio simplex ortodoxae fidei,. az igaz kö­
rösztyéni hitnek vallása; ismét: Articuli fidei praecipui,
az hitnek fő-fő articulusi., ágazati vagy cikkelyi. . . ”
";ív,. 1. r. — 13. „Tudván legyen az olvasónál, hogy
az másodszor kinyom tattatott Augustana Confessiot
fordítottam magyarra, az mely m egjobbíttatott, és az
elsőnél igazabbnak mondatik az olvasóknak írott le­
vélben.” ív 2. v. — 3. r. — 14. pl. Ág. Hv. V. Az
egyházi szolgálat; a II. Helv. Hv. XVI. fejezetének 2.
bekezdését idézi mellette: „A hit Isten ajándéka”., —
az evangélium hirdetése és a hivő imádság által: eh­
hez kapcsolja aztán az I. fejezetet (A Szentírás, Isten
igaz Igéje.) 20—24. lapok. — 15. Szenciében sokkal több
a latinos eredetű modorosság, sokkal inkább ragaszko­
dik szavaiban is., szórendjében is az eredetihez. Sa­
m arjai a magyar gondolkozást, mondatszerkesztést
tartja szeme előtt, a szöveg értelm ét tekintve, hűen
fordít, a szavakkal azonban és a szerkesztéssel szaba­
don bánik, ez adja szövegének jó ízét, sava-borsát. —
 16. U tána közli az Ágostai H itvallás X X II—XXVII.
cikkelyeit, a megszüntetett visszaélésekről, m ajd a II.
Helvét Hv. kim aradt fejezeteit: II. IV. VI. VII. X. XII.
XIII. XXII. XXIII. XXV. XXVI. XXVII. XXVIII.
XXIX. — 17. Ezek közül 10 a predestináció különböző
rész-kérdéseivel foglalkozik, 11—16 krisztológiai jelle­
gű, (különös tekintettel az úrvacsorára,) a 17. a m agán­
gyónás kérdésében fejti ki a reform átus álláspontot, az
utolsó pedig az Ágostai Hitvallás becsmérlésének gya­
núját oszlatja el. — 18. Ma is elgondolkoztató,, hogy
milyen tiszta és evangéliumi szellemben tudtak köze­
ledni egymáshoz a reformáció fő irányainak legna­
gyobbjai! Luther így ír 1537-ben a svájciaknak:
" . . . Bizonyára m ár most újabban megolvastam az ti
írástokat, és legelőször is fölötte igen örvendeznék ra j­
ta, hogy ezt értem, hogy m ár egyszer minden gyanósá­
got és keménységet letévén, mely volt a mi prédikáto­
raink között és tiköztetek, valóságosan és szívetek sze­
rént akarnátok az egyességet szerezni és előmozdítani.
Az Isten m inden egyességnek és szeretetnek A tyja az
elkezdett jó dolgot kegyelmesen véghez vinni méltóz­
tassa, az m int írván vagyon. Az Úr midőn javallja útát
az embernek, még az ő ellenségeit is békességre viszi.
Ügy vagyon, hogy nehezen és alig lehet meg, hogy ily
nagy villongásnak sebe hertelenséggel m indjárást m in­
den sebhely nélkül meggyógyuljon. M ert lesznek mind
tinálatok, m ind m inálunk némelyek, kiknek ez egység
kevéssé fog tetszeni, hanem gyanús lészen. Ha m ind­
ILLYÉS GYULA: FEKETE — FEHÉR
Illyés Gyula az élet, az emberiség ügyének elköte­
lezett szószólója, a társadalm i érdekű cselekvés köl­
tője. Verseit ezért reális, tárgyias szemlélettel írja,
elsősorban nem önmagát m utatja be, nem a lírai énen
h ajt végre viviszekciót, m int a modern költők álta ­
lában; hanem a valóság összefüggéseit, törvényeit
vizsgálja a gondolati költészet eszközeivel, módszerei­
vel. Ebből a m agatartásából következik egyetemesség­
igénye, etikai törekvése és pedagógiai pátosza. A ra ­
cionalista tárgyilagosság, objektiviták meghatározza
stílusát: versei némelykor prózaiasak (az utóbbi idő­
ben gyakran ír prózaverset is), aforisztikusok. Az ily­
lyési vers lényegét nem a költői kép, a m etafora hor­
dozza, hanem a szerkezet (a dallam, a vers-mondat,
a ritm ika); nem láttat, hanem megfogalmaz. Hagyo­
mányos, gondolatainak, élményeinek természetéhez a l­
kalm azott form ákban közli töprengéseit, reflexióit, me­
ditációit az olvasóval. Gondolatvilágát egyformán
foglalkoztatja az emberiség és a m agyarság sorsának
gondja. Legszemélyesebb problém áit is az általános­
ság érvényére emeli, vívódásainak ez ad ja meg k ö ­
zösségi m éretű hitelét. Néhány vers kom or hangját
nem a szubjektív pesszimizmus sugallja, hanem a fe­
lelősség nagysága: az élet értékeiért perel a pusztulás
ellen, a h alál ellen a hasznos, értelmet, célt adó m un­
kára apellál. A nemzeti lelkiismeret felébresztése cél­
jából m utatja fel okulásul az „Á rvák” c. prózaversé­
ben a tragikus képet, melyet a születések csökkenése
ihletett, és a fiatal lányok látványa váltott ki: „A nép
amely irán t madárfészek-szívükben bizalom melegül,
évről évre azzal hidegül irántuk, hogy fogy. Közel az
idő, am időn körben a táj felére ürül, aztán negyedére,
a statisztika vastörvényű jóslata szerint”. Az öregedés,
az elmúlás közeledése sem tanítja lemondó rezigná­
cióra, önfeladásra, hanem a hum ánum kiteljesítésére,
az emberi sors vállalására: „halandó szem m el felfe­
dezni / az örök végezni valót / megszólaltatni a jöven­
dőt, / m ely már a halállal vitáz”. Csak így lesz az em­
ber „halandóként is m úlhatatlan”, s így lesz az élet
— Vörösmarty szavával — „jó mulatság, férfi m unka”,
(Szépirodalmi).
Tamás Bertalan
azáltal, mi m indkét felől, kiknek ahhoz kedvünk va­
gyon, valóságosan és szorgalmatosan azon erőlködünk,
az fölötte kegyelmes Atya Isten kétség nélkül az ő ke­
gyelmét adja, hogy egyebek is lassan-lassan megszeli­
düljenek, és az fölháborodott vizek megcsendesedje­
nek. Szeretettel kérlek azért titöket, hogy erre szorgal­
matosan gondot viseljetek, és abban m unkálkodja­
tok . . . Főképpen pedig arra kérlek titöket szorgalma­
tosan, hogy énfelőlem úgy ítéljetek, m int arról, az ki­
nek ez dologhoz fölötte nagy kedvem vagyon, és az
mennyire az én erőmtől lehet, semmit abban hátra
nem hagyok, valami az egyeségnek előmozdítására ta r­
tozik . . . Ajánlom m indnyájan tikögyelmetöket az Is­
tennek, minden irgalmasságnak és vígasztalásnak Aty­
jának, az ő Szent Lelkének m alasztjával m indkét felől
az mi szíveinket, az körösztyéni szeretet által ragassza
öszve, és az emberi kételkedésnek és az ördögi go­
noszságnak s gyanóságnak sonkolyát és szemetét tisz­
títsa ki az ő nevének dicsőségére, dicséretire és sok löl­
köknek idvössségekre, az ördögnek s az pápának és
minden hozzá tartozóknak m egutálásokra. Ámen.”
268—269, 272. lapok. A két felekezetnek viszálykodásá­
ból hasznot húzó pápizm ust az egyik Paraeus idézet­
ben is leleplezi, 232. lap. — 19. 274. lap. Szép fohászko­
dással fejezi be az itt mondottakat, s vele együtt egész
könyvét: „ . . . e z t cselekedjed m ivelünk kegyelmes Úr
Isten, szent Fiadnak, az mi U runk Jézus Krisztusnak
érdeméért. Ámen.”
GUTAI MAGDA: ZÁSZLÓ A HÓBAN
Az „Új Termés” sorozatban megjelent első köteté­
vel egy fiatal és nagyon tehetséges költőnő m utatko­
zott be. Félszáznál több verse bizonyítja, hogy írójuk
kiforrott lírikus, egyéni látás, téveszthetetlenül saját
hang és önálló költői világ szuverén birtokosa. G utai
Magda m ár több ígéretnél, vérbeli, kész költő. Költé­
szetének legfontosabb jellemzője az érzékletes, vizio­
nárus láttatóerő, a képek, m etaforák gazdag, zsúfolt
áradása, mély, szuggesztív hangulat. A „Zebegényi te­
metés” c., Szőnyi István emlékét idéző vers nemcsak
a nagy festő művészetének lényegét transzponálja ta ­
lálóan más közegbe, hanem a gyász örök em beri ér­
zését is m egrendítően megjeleníti a látomás közvetlen­
ségével: „A koszorúkká kerekült / szem ekben gyertyák
égnek. / A szánalom még tartaná, / k it elránt az enyé­
szet./ Állnak. Kőkorsók. Szájukig/ megtöltve félelem­
mel,/ am íg maguk is iszonyú / részekre törnek egy­
szer.”
A szerelem, az anyaság megragadó, nyílt és őszinte
ábrázolásával sok újat ad e két alapvető emberi é r­
zés megismerésében. A női lélek érzékenységével, á t­
éltségével szól, de férfias fegyelemmel. A boldogság
és a szenvedés titkait vallatja, az ember rendeltetését
keresi. Megszenvedett tanulságként vallja: „Az em ­
bernek legszebb: a lehetetlen. / Fölizzanak esendő
szárnyai”, és „Csak addig él, míg tudja, hogy m iért.”
A m últat tanulságul idézi fel, am ikor a fasizmus ha­
lálraítéltjeit m egörökíti: „A rém ület az arcukról le­
száradt. / A félelemre nincsenek sza v ak . . . Halálba
gyökerezve á lln a k . . . Utánozhatatlan lángban égtek. /
A szél meztelen csontvázukra lép. / A védtelenség m el­
lükre írt bélyeg.” Mint orvos is találkozik a történe­
lem továbbélő borzalmával, erről tanúskodik „Egy arc
a zárt osztályról” c. verse: „A kortörténetéből kim a­
radt / a fal, a krematóriumok füstje, / az apja, anyja,
bátyja, kishúga,/ akik felhőt húztak megnyírt fejükre.”
Stílusában felötlik néhol József A ttila és Pilinszky
János hatásának emléke, de a mondanivaló, a versek
egésze teljesen, sajátosan a költő eredendő tulajdona.
Költőavatást jelent ennek a kötetnek a megjelenése.
(Magvető).
Tamás Bertalan
233
H A Z A I SZEMLE
Az egyházi könyvtárak helyzete és feladatai
a Magyar Népköztársaság könyvtárpolitikája keretében*
M egköszönöm az alk alm at, hogy a k ö n y v tá ra k
felelős gondozói, k ö n y v tá ri szakem berei, a m ag y ar
k u ltú ra em e szek to rán ak érdem es m u n k á sa i előtt
k ife jth e te k egy p á r olyan nézetet, am ely ek rő l gon­
dolom , hogy beleillen ek a b b a a terv b e, am ely azt kí­
v á n ja m u n k á ln i, hogy az az ó riási szellem i kincs,
am ely az egyház k ö n y v tá ra ib a n évtizedek, évszá­
zadok óta, igen szerencsés m ódon összegyűlt — , a
jövőben m ég n ag yobb h asz n á ra legyen a nem zeti
k u ltú rá n a k és a tu d o m án y n ak . N ehogy csalódást
k eltsek ezzel a rö v id előadással, legyen szabad elő­
rebocsátanom , hogy a m e g h ird e te tt, igen nagy,
átfogó té m á n a k csak egy részét tu d o m á tte k in te n i.
Az egyházi k ö n y v tá ra k tu d o m á n y p o litik a i helyze­
tének , és á lta lá b a n szakm ai á lla p o tá n a k csak azt a
szek to rát, am ely a tu d o m án y o s k u ta tá s a sp e k tu sá ­
b an m u tatk o zik m eg v alak in ek , ak i egyrészt m aga
is foglalkozik tö rté n e ti k u ta tá so k k a l, te h á t évek,
évtizedek óta, tu do m án y o s k u ta tá s a i so rán tap asz­
ta lja ezeknek a k ö n y v tá ra k n a k szellem i és k ö n y v ­
tá ri állap o tát, m ásrészt, a k i m ag a is egy tá r s ­
k ö n y v tá rn a k im m á r hosszú évtizedek ó ta a vezető­
je. A m ely k ö n y v tá r nem is csak tá rs -k ö n y v tá r ta ­
lán, h a n e m az ország egyik legrégibb k ö n y v tára
lévén. — ú g y gondolom — n em csak állom ányánál,
de trad íció in ál fogva is tisz te le te t érdem el, és
am ely k ö n y v tá r — m ás ideológiai bázisró l ugyan,
hiszen P á zm á n y P éter a la p ítá sá n a k a fo ly ta tá sa ­
k é n t — de u g y an csak é rté k e s nem zeti k in cseket
halm ozott fel.
C sak rö v id en é rin te m az egyház k ö n y v tá ra in a k
— h a szabad így m o n d an o m — közm űvelődési fel­
a d a ta i k érd ését. M inden jó k ö n y v tá ro s tu d ja azt,
hogy nem le h e t eleve m egszabni a hasonló k ö n y v ­
tá ra k p ro filjá t. Az egyházi k ö n y v tá ra k igazgatói is
lá tjá k n yilván, hogy m i m in d en befolyásolja egy-
egy k ö n y v tá r p ro filjá n a k k ia la k u lá sá t: az, hogy
m ilyen v áro sb an v a n az a k ö n y v tá r, olyan helyen-e,
ahol a közm űvelődés k ö n y v tá ri színvonala gy en ­
gébb fokon áll, v agy n ag y v áro sb an , ahol a n a ­
gyobb tu d o m án y o s k ö n y v tá ra k is készséggel segí­
te n e k a közm űvelődési k ö n y v tá ra k m u n k á jáb a n .
Ö röm m el lá tja pl. az em ber, hogy a sáro sp atak i
k ö n y v tá rb a n , am ely egyike a legrangosabb, leg te­
kin tély eseb b sza k k ö n y v tá ra k n ak , a v itrin e k b e n ott
v a n n a k a m a g y a r k ö n y v term és legjobb k iad v án y ai
—, am i azt m u ta tja , hogy ezek a k ö n y v tá ra k nem
egyszerű en csak tu d o m án y o s sz a k k ö n y v tá ri fe la d a­
to k a t lá tn a k el, h a n e m a k ö zm űvelődésnek is k o ­
m oly szolgálatokat tesznek. De m indezzel nem
ó h a jto k foglalkozni, h iszen azt m in d en jó k ö n y v tá ­
ros tu d ja , m i a viszonya egy tu d o m án y o s k ön y v ­
tá rn a k a közm űvelődési feladatokhoz.
A tu d o m án y o s fe la d a to k ra rá té rv e , m á r elöljá­
ró b an szeretn ém k ife jte n i egy ta p asztalato m at. Ez
a szó: k önyvm úzeum , v ag y m uzeális k ö n y v tá r —
eltérő en a szóhasználattól — n em p e jo ra tív é rte l­
* D r. M á trai L ászló a k a d é m ik u s n a k , az E gy etem i
K ö n y v tá r fő ig a z g a tó já n a k ez a z e lő a d á sa a re fo rm á tu s
eg y h ázi g y ű jte m é n y e k 1969 fe b r u á r 5 -én ta r to tt sz a k ­
k o n fe re n c iá já n h a n g z o tt el.
234
m ű, hiszen helyesen könyvm úzeum on nem é rtü n k
m ást, m in t am ire h iv a to tt, nev ezetesen : régi és é r­
tékes kö n y v ek n ek szakszerű kezelését. És ez igen
rangos funkció. T e h á t az a tény, hogy az egyház
nagy k ö n y v tárai, tö rté n e ti előzm ényeiknél fogva
m uzeális felad ato k e llá tá sá ra is elsőrenden h iv a to t­
ta k —, sem m ik ép p en sem le h e t p e jo ra tív m egálla­
p ítás k ö n y v tá ri fu n k c ió ik at te k in tv e. A m ik o r így
leszögezem, hogy a könyvm úzeum ran g o s felad at
m inden tudom ányos k ö n y v tá r szám ára, legyen sza­
bad azt is hangsúlyoznom , hogy itt és m ost nem a
k ö n y v tá rte c h n ik a i követelm ények szem pontjából
kívánom vizsgálni az egyházi k ö n y v tá rh á ló z at je ­
lenlegi állapotát. A k ö n y v tá rta n i tec h n ik a jól is­
m ert, k ö ztu d o tt dolog, és ta lá n sértő is lenne, h a
egy ily en tém áró l k ív án n ék ilyen ran g o s h allg ató ­
ság n ak előadást ta rta n i.
A m iről szólni ak aro k , az elsősorban az egyházi
k ö n y v tá ra k régi állom ánya, a tö rtén e tile g előállott
gyű jtem én y , am ely m in d en k ö n y v tá rn a k fontos jel­
lem zője. E gyiknek többé, m ásik n a k kevésbé, és vé­
lem ényem szerin t ebben a tö rtén e tisé g b e n v an
ezeknek a k ö n y v tá ra k n a k az igazi tudom ányos
ran g ja. A m iről beszélni szeretnék, az nem ezek­
n ek a k ö n y v tá ra k n a k a kö n y v h ig ién iai állapota,
vagy á llo m án y u k te c h n ik a i kezelése, nem is p u b li­
citása, h a n em a ta rta lm i része. Ez az, am i a tu d o ­
m án y t érdekli. N em az, hogy h á n y k ö n y v van, nem
az, hogy m ilyen rég iek azok, h an em hogy tö rté n e ti­
ségükben m it je le n ten e k a tu d om ányos k u ta tá s
szám ára.
V élem ényem sze rin t a tu d o m á n y szám ára ezek­
nek a k ö n y v tá ra k n a k a legnagyobb é rté k e az, hogy
tö rté n e ti, term észetes ú to n jö tte k létre. E zeknek
a k ö n y v tá ra k n a k nem csak an n y i é rté k e van,
am en n y i szellem i é rté k e t az o tt ta lá lh a tó könyvek
a jövő szám ára rögzítenek, h an em m ag a a tö rté n e ti
lé tre jö ttü k is a k u ta tá s érték es lehetőségét adja.
N em közöm bös dolog, hogy ezeknek a term észetes
ú to n lé tre jö tt k ö n y v tá ra k n a k az állom ánya m iből
áll. K ö ztu d o tt dolog, hogy a sáro sp atak i, debrece­
ni, vagy m ás rég eb b i egyházi k ö n y v tá ra k érték es
d a ra b ja i elsősorban a végzett h allg ató k , a k ü lfö l­
dön já r t h allgatók, egy-egy főiskolát m e g já rt h a ll­
g ató k adom ányából, vag y ezek családja ré v é n ju ­
to tt a k ö n y v tá r b irto k á b a. V agyis h a e k ö n y v tá ra k
ilyen állo m án y á t vizsgáljuk, ugy an ú g y , am in t a b u ­
d apesti E gyetem i K ö n y v tá r k a taló g u sa : m á r az ál­
lom ány egyszerű listá ja is önm ag áb an tö rté n elm i
fo rrá sé rté k k el bír. T erm észetesen, ez azt jelen ti,
hogy a tu d o m án y szám ára ezeknek a k ö n y v tá ra k ­
n a k az állom ányából a leg fo n to sab b ak azok a doku­
m en tu m o k , összefüggések, am elyek en nek a tö rté ­
netileg k ia la k u lt g y ű jtem én y n e k a jellegzetességei.
F o ntos asp e k tu s n a p ja in k b a n az, hogy ta r ta lm i­
lag a k u ta tó szám ára m i ta lá lh a tó m eg az ad o tt
g y ű jtem én y b e n : fo n to s k érd és a XX. században a
tudom ányos k u ta tá s m egszervezése a könyvekbe
írt, végtelenbe m enő inform áció á ra d a tb a n . A tu ­
d om ány csak ak k o r nem m erü l el a m egnövekedett
felad ato k közepette, h a m egfelelő következetesség­
gel beilleszkedik a tud o m án y o s élet terv sze rű m e­
 netébe. E zt a fe la d a to t felism erve, a m ag y ar tu d o ­
m ányos k ö n y v tá ra k p ro filíro zv a v a n n a k . K ivéve a
nem zeti k ö n y v tá ra t, m in d en m ás tu dom ányos
k ö n y v tá r, m ég a legnagyobb is, p ro filiro zv a v a n :
csak a m ű v eltség egy bizonyos te rü le té n g y ű jt, ab ­
b a n a m eggyőződésben, hogy h a m in d en b ő l a k a r
g y ű jte n i, a k k o r sem m ire sem lesz h aszn álh ató g y ű j­
tem énye. E b b en a v o n atk o zásb an az egyházi
k ö n y v tá ra k p ro filja v itá n felü l áll. Ez term észetes
m ódon a la k u lt k i és adó d ik abból a p rofilból, am ely
a jövő k ö n y v tá rfe jle sz tésé n e k a p e rsp e k tív ája is.
N yilvánvaló, hogy m in d en g y ű jte m é n y t o tt kell fe j­
leszteni, ahol a legteljesebb. H a ezek a k ö n y v g y ű j­
tem én y ek egy bizonyos v o n atk o zásb an érték esek
és teljesek, a k k o r ezeket ezen a v o nalon kell fe j­
leszteni. T artalm i, logikai szem pontból a re fo rm á ­
tu s n a g y k ö n y v tá ra k tu d o m án y o s p ro filja az a teo­
lógiai ku ta tá s, am ely az élő egyházzal e g y ü tt él és
m ű k ö d ik : itt a teológiai k u ta tá s b ázisán ak kell len­
nie. Ez a re fo rm á tu s k ö n y v tá ra k p ro filjá n a k egyik
pólusa.
A m ásik, a tö rté n e ti p ro fil v o n atk o zásáb an —
úg y gondolom — a speciális té m a e k ö n y v tá ra k
szám ára á lta lá b a n a tö rtén elem , k ü lönösen a v al­
lástö rté n e t. V agy ennél á lta lá n o sa b b a n m egfogal­
m azv a: egyik a tu d o m á n y tö rté n e t, m ásik a m űvelő­
déstö rtén et, a k u ltú rh istó ria . Ezen a te rü le te n az
egyházi g y ű jtem én y ek n é lk ü lö zh etetlen ek m in d ­
azok szám ára, a k ik a jele n b e n vagy a jövőben k u l­
tú rh is tó riá t k ív á n n a k m űvelni.
S zerencsés m ódon m in d a k é t tu d o m á n y -te rü le t
az igen fontos, de igen elh an y ag o lt tu d o m án y ág ak
közé tarto zik , vagyis itt v a n ten n iv aló ! M in dkettő
k o rszerű és m o d ern fe la d a t: m in d a tu d o m á n y tö r­
tén et, m in d a k u ltú rh is tó ria v ilág v iszo n y latban is
hiány cik k . O lyan érte le m b e n is, h o g y a fontosabb,
a k tu á lisa b b té m á k m in d ig h á tté rb e szo rítják , de
abból a szem pontból is h ián y cik k , ah o g y an a h iá n y ­
cik k ek n él ez á lta lá b a n fe n n á ll —, h o g y m in d ig nagy
b ecsü letü k v a n a nem zetközi tu d o m án y o s piacon.
V agyis k o rszerű ség szem p o n tjáb ó l azok a k u ta tá si
p ersp ek tív ák , am ely ek re e k ö n y v tá ra k term eiből
n yílik k ilátás, n ag y jövő elő tt állnak.
L egyen szabad sa já t ta p a sz ta la taim b ó l k é t k o n k ­
ré t p éld áv al m eg v ilág ítan i azt, h o g y egy látszólag
csak m uzeális k ö n y v tá r, pl. egy-egy tö rté n e tileg k i­
a la k u lt re fo rm á tu s k ö n y v tá r m ily en m ódon k a p ­
csolódhat és kapcsolódik bele a k u ta tá s v é rk e rin g é ­
sébe — és ez eg yben p éld a is a rra , h o g y a k o n k ré t
k u ta tá s a re fo rm á tu s k ö n y v tá ra k b a n felh alm ozott
szellem i kincs h a sz n á la tá v al h o g y an tu d elő b b re­
ju tn i. N em szerén y telen ség b ő l hozom fel sa já t ta ­
p asz ta la ta im at, h a n e m azért, m e rt e zek ért a tap asz­
ta la to k é rt bizonyos fokig felelősséget tu d o k v álla l­
ni.
E gyik p é ld a k é n t k u ltú rh is tó riá n k egyik te rü le té ­
ről, a m a g y a r filozófia tö rté n e té n e k k u ta tá sá b ó l
em líten ék m eg egy szem pontot. A m ik o r a m ag y ar
filozófia tö rté n e té n e k k u ta tá sá v a l k e lle tt foglalkoz­
nom , term észetszerű leg abból a korb ó l — a XVII.
századról v a n szó — h a az e m b e r nem csak egysze­
rű e n a lex ik ális tö rté n e te t a k a rja m eg írn i, a k k o r
k eresn ie kell az összefüggéseket. F igyelm es lettem
— p u sztán a filozófiai g o n d o lato k k ia la k u lá sá t vizs­
g álv a — a rra , hogy a k o r m a g y a r filozófiai k ereszt-
m etszetében sajáto s m ódon k im u ta th a tó a k a to li­
kus, lu th e rá n u s és re fo rm á tu s filozófusok gondol­
k o d ásáb an m u tatk o zó k ülönleges d ifferen cia. És sa­
já to s m ódon eg y á lta lá n nem csak az egyházi, vagy
vallásos jelleg ű té m á k n á l m u ta tk o z n a k ezek a tip i­
k u s eltérések a filozófusok gondolkodásában.
E gyetlen k o n k ré t péld án p ró b á lta m ezt az összefüg­
g ést te tte n é rn i. K é t k ato lik u s gondolkodót: P áz­
m á n y P é te rt és S ze n tiv á n y i M á rto n t v ette m vizs­
g á la t alá abból a szem pontból, hogy az any ag szer­
kezetének, az anyag filozófiai fo g alm án ak elem zé­
sében h o g y an fo g la ln a k állást. A lu th e rá n u s g on­
dolkodók részéről az eperjesi B a yer Já n o s és Cza­
bán Izsák atom elm életét, re fo rm á tu s vonalon p e­
dig A páczai Csere Já n o s és Pósaházi Já n o s p ro ­
fesszornak — a k i később E rdélybe m en e k ü lt — fi­
lozófiáját v e tte m vizsgálat alá. K id e rü lt, hogy azt a
filozófiai k érd ést, hogy az any ag szerkezete atom os
vagy nem , m in d h áro m típ u sú filozófus a m aga vi­
lágnézeti pozíciója szerint, h á ro m k ü lö n féle m ódon
v álaszolta meg. E n n ek az oka nem csak egyszerűen
egyházi disciplina kérdése, nem is egyszerűen a h a ­
gy o m án n y al m a g y arázh ató , h an em azzal a tén n y el
is, hogy a 17. században a filozófia eloldódása
a teológiától, a filozófiai gondolkodás k ü lö n v álása
a vallási gondolkodástól m ég csak kezd etén él ta rtó
folyam at. Ez az a n ag y és fo rra d a lm i változás,
am ely a filozófia te ré n E u ró p á b an végbem ent,
am elynek so rán az összes tud o m án y o s disciplinák
egyre in k á b b lev áln a k a vallásról, a teológiáról és
önállósulnak, szekularizálódnak.
E bben az időben M agyarországon a tudom ányos
k u ta tá s m ég olyan sajáto s á lla p o tb an van, am ikor
a filozófus csak azokat a filozófiai té tele k e t fogal­
m azza m eg, am elyek sa já t vallásos m eggyőződé­
sének ideológiai k e re té n belül v a n n ak . A k ato lik u s
gondolkodó sz ám á ra elv iselhetetlen g o ndolat az,
hogy az any ag atom os szerkezetű. N yilvánvaló
ugyanis, hogy az ú rv acso ra ta n n a k a k ato lik u s v ál­
to zata n em n élkülözheti a tra n ssu b sta n tia tio dog­
m á ját. H a pedig így van, ak k o r m egengedhetetlen,
hogy az anyag atom os szerkezetű legyen. É rdem es
és érdekes ebből a szem pontból a re fo rm á tu s állás­
p o n to t m egnézni, ahol is — elnézést kérek , h a dog­
m a tik a i h ib á t v étek — az ú rv a c so ra -tan n a k a szim ­
bolikus jellege — különösen a refo rm áció Z w ingli-
féle v á lto z atá b an — leh etővé teszi azt, hogy az
a to m elm életet a re fo rm á tu s gondolkodó elfogadja.
A páczai C sere Já n o s k im o n d o tta n h ird e ti is ezt a
tan t.
A lu th e rá n u so k ebben a k é rd ésb en nincsenek
en n y ire ra d ik ális állásponton. V alam iféle isten i je ­
lenlétet, u b iq u ita st ta n íta n a k csupán az ú rv ac so rá ­
ban, s en n ek m egfelelően az ato m k é rd é sb e n közép­
ú tas, kom prom isszum os á llásp o n to t foglalnak el.
E zekhez a k u tatá so k h o z úgyszólván az egész bi­
zonyító an y ag az egyházi k ö n y v tá ra k b a n ta lá lh a tó
m eg.
A m ásik példa, am ely n ek ta lá n nagyobb nem zet­
közi tá v la ta van, ugyancsak ezeknél a k u ta tá so k n á l
k e rü lt elém. J e sze n szk y Já n o sn ak , aki C sehország­
b a n m ű k ö d ö tt, de m ag y ar szárm azású, v a n egy S a­
v an aro la-k iad ása. A m ikor az em b er egy ilyen régi
k ö nyvnél nem csak ia kön y v á lla p o tá t vizsgálja,
vagy nem csak a ra k tá ri polcokon való elhelyezé­
sét, a k a taló g u so k b an való h e ly ét nézi, h a n e m ta r ­
talm ilag is vizsgálja, hogy m i v a n benne, el kell
gondolkoznia azon, hogy m ié rt és h o gyan ju to tt J e ­
szenszky ahhoz hogy S a v a n a ro lá t a d jo n ki az 1600-
as évek elején. N yilvánvaló, itt is igen erős teoló­
giai kap cso lat áll fenn. G ondolom , a jelenlevők jo b ­
b an tu d já k , szám om ra azonban m eglepetés volt,
hogy a k a to lik u s S av a n aro la m ié rt ilyen fontos té­
m a a p ro te stá n s Jeszenszky Já n o s szám ára. N yil­
vánvaló — am ire Jeszenszky a bevezetésében u ta l
is, a m ik o r Itá lia L u t herjé n ek nevezi S a v a n a ro lá t —
hogy nem csupán elő re fo rm áto rn ak , h an em de fac­
235
to re fo rm á to rn a k te k in ti, n y ilv án csak azért, m é rt
szem b efo rd u lt a k ato lik u s egyházzal, a pápával.
L átszik te h á t itt is, hogy a vallási szem pontok ho­
gy an kap cso lják össze egym ással a k ét gondolko­
dót.
Ezen a nyom on elin d u lv a — a nyom ok Itáliáb a
v ezetn ek —, itt d e rü lt fel egy olyan fon to s tém ak ö r,
am elyik eg yszerre k ö n y v tö rté n e ti és k u ltú rh istó ria
is. N evezetesen az a n a g y szellem i fo rrad alo m , am i
a reneszánsszal kezd ő d ö tt és aztán elh an y atlo tt,
Itáliáb ó l in d u lt a polg ári fo rrad alo m zászlaja alatt,
de aztán N ém etalföld és A nglia v itte tovább. Mi
le tt a sorsa azo k n ak a h ala d ó kezdem ényezéseknek,
am ely ek Itáliáb ó l a XVI. században in d u lta k ki? S a­
já to s fo ly a m a t já tsz ó d o tt le Itá liá b a n a XVI. szá­
zadban. A h ogyan a k a to lik u s expanzió u ra lm a u tá n
fokozatosan elő ren y o m u lt Itá liá b a n az elle n re fo r­
m áció, ú g y to rp a n m eg ú jr a az a h a ta lm a s szellem i
fellendülés, am it a reneszánsz je le n te tt. Így h a l­
n a k el a reform áció kezdem ényezései is Itáliáb a n
a spanyol k a to lik u s expanzió to v áb b i terje sz k ed é ­
sével, s m eg in d u l Itá liá b a n a refeudalizáció, a re ­
katolizáció és a reskolasztizáció, egy olyan szellem i
folyam at, am it — a m űvészet tö rté n e té b e n m egfi­
gyelve — a m an ierizm u s irá n y z a ta k é n t ism ernek.
Ezek a k u ta tá so k , am elyek Jeszenszkytől Itá liá b a
vezetnek, azt m u ta tjá k , hogy igenis b eszélh etünk a
gondolkodás, a filozófia tö rté n e té b e n is m an ieriz­
m u sró l egy h alad ó m ozgalom erőszakos m e g to rp a n ­
tásáró l, és ez Itá liá b a n a század fo ly am án a k u ltú ­
ra legkülö n féléb b te rü le té n m u ta tk o z ik : az ilyen
visszafejlődés h a tá s á ra u taló szellem i táv latvesztés
teljesen m egfelel a m an ierizm u s atm o szféráján ak .
A m a g y a r filo zó fiatö rtén etn ek ezen a szakaszán a
m i Jeszenszky J á n o su n k n a k egyik fő fo rrá sa és
in sp irá to ra F ran ciscu s P a tritiu s itá lia i gondolkodó
volt: n em csak filozófus, de híres, jó n e v ű tö rténész
is. A vele való k apcsolatból k o n k ré t m ódon, m in ­
den sp ek u latív k o n stru k ció n élk ü l á lla p íth a tó m eg
a n n a k a szellem i á ra m la tn a k a h a tá sa , am ely az
olasz tö rté n e tírá s t éppen a XVI. század fo ly am án
jellem zi. E gy h o llan d u s szerző (B o u w sm a ) á lla p ítja
m eg errő l a XVI. századi itá lia i tö rté n e tírá sró l,
hogy i t t v aló b an nyom on k ö v eth ető a leh an y atlás.
E n n ek h á ro m fő stáció ja van. Az első M achiavelli
tö rté n e tírá sa , erőtől és rem én y ség tő l duzzadó p ers­
p e k tív á t tü k rö z. E bben a tö rtén etszem léletb en az
em b er a m ag a szerencséjének kovácsa. A század­
elő k ö ztársaság i F iren zéjéh ez illő, o p tim ista cselek­
vési p e rsp e k tív a áll az e m b erek előtt. A század de­
re k á n fe ltű n ik G ucciardini, ak i egy szin ttel le j­
je b b áll korszerűség dolgában, ak in él ez a tö rté n e ­
ti p ersp e k tív a a spanyol csizm a h a tá s á ra m á r b e­
szűkül. G ucciard in in él az em berek, a n ép ek m ár
n em sa já t so rsu k k ialak ító i, h a n e m a tö rté n ele m já ­
tékszerei. A h a rm a d ik ebb en az eg y re szűkülő tö r­
té n e ti lá n cb an F ran ciscu s P a tritiu s , a m i Jeszensz­
k y Já n o su n k m estere, a k i szerin t a tö rté n e t nem
m ás, m in t a k ifü rk é sz h e te tlen végzet m egvalósulá­
sa. U gyanaz a pesszim ista, rem én y v esztett szellem i
atm o szféra ez, am ely a m an ierizm u st is jellem zi eb­
ben a korb an .
Nos, ez a P a tritiu s az, ak i e lju to tt É szak -Itáliába.
U gyanis a sp a nyol csizm a elől az olasz balszárny,
a ra d ik á lis gondolkodók k én y te le n e k m enekülni. Az
utolsó itáliai állom ás, ahol m eg állap o d h ato tt egy re ­
fo rm á tu s gon dolkodó, Velence. P a tritiu s itt k e rü lt
érin tk ezésb e a re fo rm á to ro k k al. I tt v a n az a szel­
lem i kapocs, am ely Jeszenszky Já n o s fén y m isztik á­
já t összeköti F ran ciscu s P a tritiu s n eo p lato n ista fi­
lozófiájával. Ezen to v áb b m en v e m ég egy lényeges
236
összefüggésre b u k k a n u n k . (Itt hangsúlyozom , hogy
en nek az összefüggésnek jövőbeni k u ta tá sá n á l nél­
külö zh etetlen a re fo rm á tu s k ö n y v tá ra k a k tív rész­
vétele, no h a ez az olasz reform áció). Az olasz re fo r­
m áto ro k k én y telen ek S vájcba, m ajd E rdélybe tá ­
vozni, s a reform áció szélső b alszá rn y ak én t jö n lé t­
re az unitárizm u s, ezeknek a m e n ek ü lt re fo rm á to ­
ro k n ak a m űködése során.
A dolognak m egvan az a tö rté n e ti logikája, hogy
csak azok m a ra d ta k hívek a m ag u k re fo rm á tu s
m eggyőződéséhez, ak ik azt le g rad ik á lisa b b an val­
lo ttá k kezdettől fogva, te h á t az itá lia i m en ek ü ltek
leg rad ik álisab b jai, és így érth ető , hogy a szélső b al­
oldali Socini és m ások szám ára S vájc u tá n E rdély
volt a legkedvezőbb m űködési te rü le t. Az u n itá riu ­
sok tö rté n ete , m in t tu d ju k , igen szoros k u ltú rh istó ­
ria i kap cso latb an van az E rasm us-féle n ag y h u m a ­
n ista tradícióval. M ásodszor kap cso latb an á ll a k é­
sőbb m ajd a k tu álissá váló to leran cia-g o n d o lattal,
am ely egyszerre egyházpolitikai, v a llástö rté n eti, fi­
lozófiai és etik a i gondolat is. Ezek azok az össze­
függések, ahol a k u ltú rtö rté n e t egyszerűen elvá­
la sz th a ta tla n a reform áció tö rtén e tétő l. S ajáto s m ó­
don éppen a 16. században m indig szoros kötésben
v an e k é t nag y te rü le t: vallás és filozófia. A 16. szá­
zad végén m egvan a filozófiai lecsapódása is az ül­
dözött p ro testán so k p o litik ai g o n d olatainak. Az
előbb em lített to leran cia-g o n d o latn ak itt v a n a
gyökere. U gyanis a to leran cia an n a k fontos, a k it
üldöznek. U g y an ak k o r sajáto s tö rté n e ti összefüg­
gés, hogy előjön n á lu k a m ódszer, a m eth o d u s p ro b ­
lém ája, am ely e z ú ttal m á r több m in t a v itatkozás
pro b le m atik ája , ah o gyan az a középkori skolaszti­
k á b a n k iala k u lt. A skolasztikus v itatk o zó m ódszer
h e ly e tt a la k ítjá k ki a gondolkodók a m ag u k új
m ódszerét, a nova m eth o d u s-t. A m eth o d u s szó leg­
g y a k ra b b a n éppen ezeknek a rad ik á lis p ro testán s
gondolkodóknak a m ű veiben szerepel. G ondolunk
itt a rra a szerepre, am elyet pl. P e tru s R a m u s já t­
szik a p ro te stá n s m ozgalom ban és az eu ró p ai filo­
zófia tö rté n e té b e n is. Ezek azok az összefüggések,
am elyek — szerény vélem ényem szerin t — világo­
san jelzik, hogy az eu ró p ai k u ltú rh istó riá n a k ezek
a kevésbé ism ert, de igen fontos szakaszai. E nagy
k orszakváltozások szakaszai a p o litik ai- és gazda­
sá g tö rtén e tb e n jo b b an ism e rte k ; kevésbé ism ert
eszm etö rtén eti v o natkozásaik csak ilyen m ódon
dolgozhatók ki. K ézenfekvő te h á t, hogy ezeknek a
té m ák n a k k ö n y v tá ri k u ta tá si bázisa elsősorban ép ­
pen a nag y egyházi k ö n y v tá ra k b a n van. T a rta lm i­
lag így leh etn e m egközelíteni azt a k u ta tá si pro b le­
m a tik á t, am elybe a p ro testá n s k ö n y v tá ra k logiku­
san tu d n a k bekapcsolódni.
A m in t lá th a tó volt ezen a k é t szerény példán,
ezek az eszm etö rtén eti pro b lém ák igen bizonytalan
lábon á llan ak akkor, h a nem ren d elk ezn ek teológiai
segítséggel. É ppen a 16. és 17. század k u ta tó já n a k
kell szükségképpen teológiai m űveltséggel re n d el­
keznie, m e rt ezekben a századokban úg y összenőtt
a vallási gondolkodás m in d en egyéb szellem i m eg­
n yilvánulással, hogy nem is le h e t különválasztani.
V an n ak is történ észein k között olyan k u ta tó k ,
ak ik n e k m egvan ez a teológiai m űveltsége — gon­
dolok itt M a k k a i Lászlóra, B enda K álm án ra, N agy
B a rn á ra és m ásokra. Ez a k é tirá n y ú k u ta tá s — h a
nem lenne olyan szű k k ö rű a k u ta tó k tá b o ra, hogy
kapásból fel leh etn e sorolni a n ev ü k et — záloga
lenne an n ak , hogy e fontos k u ltú rtö rté n e ti fela d a­
to k egy teológus-történész koo p eráció jáb an m egva­
ló su lh atn án ak .
A nélkül, hogy p ro p a g an d á t k ív án n é k csinálni,
p u sztán a tu dom ányos k ö n y v táro so k term észetes
érd ek lő d ésére építve, h a d d m u ta ssa k rá a rra , hogy
a szó m élyebb é rtelm éb en v e tt tu d o m án y o s k ön y v ­
táro sság — gondolom — m ag áb an r e jti a k ö n y v ­
tá rb a n kezelt k ö n y v -a n y a g n a k bizonyos fo k ú belső
ism eretét is. V élem ényem sz e rin t — lehet, hogy ez
utópia, hiszen súlyos an y ag i vonatk o zásai is v a n ­
n ak — de azok a kö n y v táro so k , a k ik ezt a h a lla tla ­
n u l érték es m uzeális an y ag o t kezelik, h iv a to tta k
a rra , hogy ezt a k u ta tó i m u n k á t, k u ta tó i m eth o d i­
k á t ápolják.
L egyen szabad m ost m á r egészen rö v id en k o n k ­
retizáln i az előbb elm o n d o ttak k ö v etk ezm én y ek én t
m eg állap íth ató k ö n y v táro si felad ato k at. Ism étlem ,
első so rb an ta rta lm i fe la d a to k ró l beszélek, nem
k ö n y v tá r-te c h n ik a i prob lém ák ró l.
1. A zt hiszem , v itá n felül áll, hogy k ö n y v tö rtén et
m in d en m ennyiségben! A k ö n y v tö rté n e t a szó m o­
d e rn értelm éb en a legpozitívebb és legm egbízha­
tób b m ódszer ahhoz, hogy k u ltú rh is tó riá t m űvel­
jü n k . A k ö n y v anyaga, a m aga fizikai állagával, a
posessor n ev én ek feltü n tetésév el, a k in y o m ta tás
id ején ek bejegyzésével a leg k o n k réteb b , legélőbb
ta n ú ja a n n a k a k o rn ak , am ely et a k u ltú rtö rté n é sz
k u ta t.
2. E lső ren d ű fe la d a tn a k láto m az egyházi n ag y ­
k ö n y v tá ra k elő tt sa já t állo m án y u k tö rté n e té n e k
feldolgozását. N yilvánvaló, hogy egy sáro spataki,
vagy debreceni k ö n y v tá ri k ataló g u s a tö rténész
szám ára fo rrá sé rté k k e l bír. R e k o n stru á ln i kell,
m eg k ell óvni ezeknek a k ö n y v tá ra k n a k az eredeti
álla g á t n em csak a szónak fizikai értelm éb en, h a ­
nem a szónak ab b a n a szellem i é rtelm éb en is, hogy
m inél p o n to sab b an és b izto sab b an tu d ju k : a k ö n y v ­
tá r állo m án y a hog y an jö tt létre. T e h á t h a v életle­
n ü l b e le k e rü ln e k ú ja b b szerzem ények azo k at fel­
té tle n ü l k ü lö n kell ta r ta n i. N em a k a ro m a k ö n y v ­
tá ro so k a t k ö n n y elm ű ség re in sp iráln i, de a m ik o r a
S á ro sp a ta k i K ö n y v tá ra t az a b orzalm as veszteség
érte, hogy a m ásodik v ilá g h á b o rú b a n B u d ap estre
v itt ritk a sá g a i elvesztek, m aga az a tén y , hogy az
értékes, elveszett m ű v ek leg aláb b a k ataló g u sb an
m egvoltak, felb ecsü lh etetlen é rté k ű tu d o m ányos
fo rrá s t je le n t m a is. P ersze sokkal jo b b lenne, h a
m ag u k a p éld án y o k is m eglennének, hiszen a k a ta ­
lógusok sosem le h e tn e k elég pontosak, és így sa j­
nos ezeknek a k ö n y v ek n ek egy sereg k u ta tó i é rté ­
k e elveszett szám u n k ra. D e a g y ű jte m é n y e k régi
állo m án y án ak h iteles és igényes feldolgozása m a­
ga is olyan érték , am i n élk ü lö zh etetlen . Ezt kellene
te h á t a k ö n y v tá ra k dolgozóitól nag y o n n y o m aték o ­
san k é rn ü n k . M aga egy ily en feldolgozás h a lla tla ­
n u l érd ek es ö sszehasonlításokra ad alk alm at. K ü ­
lön érd ek es az, hogy m i k e rü lt S á ro sp a ta k ra, m i
D ebrecenbe, v agy P á p á ra . Ez m á r ö n m ag áb an vé­
ve n agyon érték es és fontos m ű v elő d éstö rtén eti
m eg állap ításo k ra a d h a t alk alm at. E bből a szem ­
pontb ó l ezeknek a k ö n y v tá ra k n a k m á r a k a ta ló g u ­
sai is a legizgalm asabb o lv asm án y t je le n tik a tö r­
ténész szám ára. A h ogyan pl. fe lb u k k a n Czabán
Izsák n ak egy írá sa a p áp ai g y ű jtem én y b en . H ogy
k e rü l az oda, k in ek írta , stb. — ezek igen m essze
m u ta tó k ö v etk eztetések re v ezeth etn ek . T eh át n e­
k ü n k nag y o n fontos a rég i állo m án y le írá sá n ak az
összehasonlító vizsgálata.
3. U gyancsak m eglepő ered m é n y e k re vezet a n ­
n a k a m egállap ítása, hogy bizonyos m ű v ek h á n y
p éld á n y b a n ta lá lh a tó k m eg e k ö n y v tá ra k b a n . D ön­
tő lehet, hogy h á n y p éld á n y b a n és hol fo rd u l elő
A páczai C sere Já n o s en ciklopédiája, v agy A m esiu s
és m ások kulcspozícióban álló m űvei. Ez m ag áb an
is igen érdekes k ö v etk e zte tések re a d h a t alk a lm at
—, m ost m á r az eg y h áztörténész szá m ára is, n em ­
csak az egyetem es k u ltú rh istó ria szám ára.
4. A k ö n y v tárállo m án y o n k ere sz tü l nyom on le­
h e t kö v etn i a szekularizáció m e n e tre n d jé t is. Te­
h á t vizsgálni leh e t és kell az e re d eti köny v an y ag
feltöltődését — az egyházi k ö n y v tá ra k b a n is —
világi könyvanyaggal. Igen neh éz: jó ideológiai fel-
készültséget és m egfelelő m ódszert követelő felad at
ez, hiszen bizonyos po n to n a tu d o m á n y leszakad
a teológiáról, ez iro d alm i síkon is m egm utatkozik,
és így a szekularizáció nyom on k ö v eth ető abból,
hogyan növekszik a világi m ű v ek szám a. A ztán ú j­
ból csökken, ez azonban szin tén a szekularizáció
terjed é sé t jelzi. H ogy ez a fo ly am a t M agyarorszá­
gon m ikor, m ilyen ü tem b e n és hog y an k ö v etk ezett
be, m i v o lt a szekularizáció n ö v ek edésének a m ene­
te, e rre csak a k ö n y v tá ro s tu d fe leln i a k k o r, h a a
k ö n y v tö rtén észi fe la d a to k a t is elvégzi.
5. A következő sa játo sa n p ro te stá n s k ö n y v tá ri
felad at a sa já t k ö n y v tá ri an y ag összehasonlítása
k ato lik u s k ö n y v tá ra k anyagával. É rdekes m ódon a
p ro te stá n s k ö n y v tá ra k b a n nagyobb m érté k b e n ta ­
lálh ató k ato lik u s irodalom , m in t fo rd ítv a. G ondo­
lom , ez a történelem pszichológiából következik. De
h a a k ö n y v tö rtén ész ezt p o n to san k im u ta tja , ism ét
ro p p a n t é rték es m eg állap ításo k ra ju th a t, a m ik e t a
történészek, sőt a történ etfilo zó fu so k is fel kell,
hogy h aszn áljan ak , különösen akkor, h a a tö rté n e ­
lem k u ta tá sá b a n olyan új, és nem régen m ég m e­
résznek h ató, de m a m á r term észetes kezdem énye­
zések is m eg m u tatk o zn ak , am elyeket úg y h ív u n k ,
hogy történelem pszichológia.
6. Úgy gondolom , ezek m ellett a tudom ányos
felad ato k m ellett és ezek u tá n a tud o m án y o s m u n ­
k á n a k a m ó d szertani és szervezeti fo rm á it is helyes
volna m egfogalm azni. T eh át az egyházi k ö n y v tá ­
ra k tudom ányos dolgozóinak a részvételét az orszá­
gosan folyó, nag y vállalkozásokban. Ilyen n a g y v ál­
lalkozás k ö n y v tö rté n e ti vonalon pl. a R M K -nak az
új kiadása. T udom ásom szerin t az ak tív részv ételt
illetően ebben sem m i h ib a nincs. A RM K első kö­
te te te lje s egészében, m agas szin ten fo g ja ta r ta l­
m azni a re fo rm á tu s g y ű jtem én y e k b en levő régi
m ag y a r k ö n y v tá ri m ű v ek et is. A készülő országos
és nem zetközi ő sn y o m tatv án y -k ataló g u s k iad ása
m ég táv o lab b van, de előbbre v a n az országban ta ­
lálható legrégibb, 1550-ig m eg jelen t kö n y v ek n ek a
központi k atalogizálása — m in d k ettő b e n ak tív a re ­
fo rm á tu s részvétel. Ez n em is k ív án n ag y szerve­
zeti tü stén k ed é st, csak a n n y it jelen t, hogy a re fo r­
m átu s k ö n y v tá ra k m in d en n a p i m u n k á já b a n folyó
katalogizálás so rán p ersp e k tiv ik u san g o ndoljanak
a rra , hogy h a sor k e rü l a nem zetközi kooperációra,
abba bekapcsolhatók legyenek.
Egy m ásik ilyen nag y v állalk ozás a m á r m egje­
len t új m ag y ar iro d alo m tö rtén et. R em élhetőleg, en ­
n ek lesz új k iad ása is. Jó lenne, h a egyh áztö rtén eti,
v allá stö rté n e ti és k u ltú rh istó ria i oldalról is m eg­
k ap n á egy ilyen jelen tő s m ű a kellő kiegészítést.
V agy B á n Im re A páczai C sere-m o n o g ráfiája is
igen hasznos k ritik á t k a p h a tn a a re fo rm á tu s
k ö n y v táro so k tó l: hogy ti. bizonyos d o g m atö rtén eti
vonatkozásokban nagyon h aszn á lt volna m on o g rá­
fiáján ak , h a az iro d alo m tö rtén ész e g y ü tt írja az
egyháztörténésszel.
K észül a 10 k ö tetes új m ag y ar tö rté n e t is. Jó len ­
ne, h a ezt bizonyos frissesség jellem ezné: a m in t a
régi C am bridge H isto ry m in d en k ö tete végén a po­
litik ai gondolkodás k iala k u lásá ró l szóló fejezet volt
találh ató , az új m ű k ö tetei végén is len n e egy k u l­
237
 tú rh istó riá ró l szóló rész. És az egyházi ad a to k tá rtu d ó so k ra v an szükségünk, h an e m tudós k ö n y v ­
re n d k ív ü l fo n to sak ebb en a v o n atk o zásb an is. tá ro so k ra ”. Ez azt jelen ti, hogy a tudom ányos
K észül a m a g y a r m űvelődés tö rté n e te is: m ég k ö n y v tá ro s n em a ttó l lesz tudom ányos, hogy
igen táv o li jövőben van , de azt m á r lá tn u n k kell, k ö n y v tá rta n n a k n e v ez ett ism e rete k cím én az ún.
hogy az ilyen k o llek tív m ű v ek létreh o zásán ál csak tech n ik ai ism e re tek e t e lsa já títo tta , h a n e m attó l
segít, h a v a n n a k vállalkozó em berek, a k ik n e k ez lesz, hogy valam ely v alóban tudom ányos discipli­
szívügyük és részlet h o z z á já ru lása ik k a l a központi n á b a n olyan alapos kiképzést n y er, am elynek b irto ­
m u n k á t h a jla n d ó k tám o g atn i. k á b a n m in t k ö n y v táro s eggyel m ag asab b fo k ra lé­
7. N em len n e rossz legvégül egy m od ern, esetleg p e tt: nem csupán k ö n y v tártec h n ik u s, h a n e m a tu ­
központilag e lk észített k é z ira tk a taló g u s az összes dom ányos k u ta tó eg y en ran g ú m u n k a tá rsa , a k i leg­
re fo rm á tu s g y ű jtem én y ek rő l. Ezt n ag y o n is tám o­ feljeb b ab b a n különbözik a tu d om ányos k u tató tó l,
g a tn á n k , k u ltú rh is tó ria i ta rta lm a m iatt. hogy rá a d á su l m ég k ö n y v tá ri ism eretek k el is re n ­
Ezzel én rö v id en be is zárom a p ro b lé m á k vázo­ delkezik. N em kevesebb, m in t m ás k u ta tó , h a n em
lását. B efejezésül h a d d u ta lja k m ég Pais Dezsőre, több azzal, hogy a k u ta tá s d o k u m en tu m ai közvetle­
ak i sz e rin t a k ö n y v tá r és tu d o m á n y k ap cso latá­ n ü l az ő fizikai és szellem i gondozásában v an n ak .
b an n em m indig lá tju k h elyesen a fe la d a to k a t, a
tu d o m á n y t és a m ódszereket. „N ek ü n k n em k ö nyv­ Dr. M átrai László

Az egyház feladata és szolgálata a világban*

Jele n té se m elé az E fezus 1 :6 v e rsé t szeretném
h e ly e z n i: ".. . le g y ü n k m i kegyelm e dicsőségének
m a g a sz ta lá sára ”. Ez az ige m o n d ja m eg, hogy végső
fokon m i az egyház ren d eltetése. S o k félek éppen és
sokféle v e tü le tb e n tá r ja fe l a S zen tírás az egyház
fe la d a tá t, te n n iv a ló já t a földön. A z id ézett igében
azt az irá n y t m u ta tja m eg, am ely re m in d en egyházi
szo lg álatn ak m u ta tn ia kell. A k k o r életszerű, Iste n
szerin t való m in d en tén y k ed ésü n k , h a Iste n kegyel­
m ét m agasztalja.
Isten az ige sz e rin t Jézu s K risz tu sb a n egyházat
te re m te tt m a g á n a k azokból az em berekből, ak ik et
k ih ív o tt a világból és a k ik e h ív á sn a k engedtek.
Sok fé lre é rtés szárm azo tt m á r ab b ó l o tt, ahol nem
v e tté k figyelem be azt a té n y t, hogy a v ilág fogal­
m á t n em e g y értelm ű en h asz n á lju k . A m ik or azt
m o n d ju k , hogy az ekklézsia a világ b ó l k ih ív o tta k
közössége, ak k o r a világ szón a b ű n v ilág át, a testi
in d u la to k u ra lm á t, a te sti célkitűzések és m ódsze­
re k v ilág át é rtjü k , am ely n ek összefogó és irá n y ító
p rin c íp iu m a a S átán , a v ilág fejed elm e (Já n 14:30),
ak i m eg nem v á lto tt in d u la ta in k b a n és gondola­
tain k b an , de k iv á ltk é p p e n — am ire a m ély lélek tan
h ív ta fel fig y elm ü n k et n ag y o n hely esen — a tu ­
d a ta la ttib a n végzi a m ag a rom boló és m egkötöző
m u n k á já t. E bből a belső m a g a ta rtá sb ó l álló világ­
ból, az önzés, az ö n -im ád at világából h ív o tt ki
b e n n ü n k e t Isten. E llen b en am ik o r Jézu s főpapi
im á já b a n azt m o n d ja, hogy „nem azt kérem , hogy
vedd k i ő ket a világból, han em , hogy őrizd m eg
ő k et a gonosztól” (Ján 17:15), a k k o r v ilágon a te ­
re m te tt világot érti, am elyben az em b er él, szen­
ved és alkot. E bbe az em b erv ilág b a h ely ezett bele
m in k e t Isten , sőt ebbe k ü ld m in k e t (Ján 20:21).
K ü ld e té sü n k b etöltéséhez elen g ed h etetlen an n ak
a bizonyossága, hogy nem v életlen ü l és n em is m a ­
g u n k tó l v a g y u n k ott, ahol v ag y u n k , ahol fe lad a to t
v a g y u n k h ív a tv a teljesíten i, h a n e m oda Isten k ü l­
dött. Ő á ll fe le ttü n k és m ö g ö ttü n k h á tv é d k é n t, ak i­
n e k n ev éb en ezért b eszélh etü n k és cselek ed h etünk,
de ak i m eg ad ja m o n d an iv aló in k at és te n n iv a ló in ­
k a t is.
M ilyen az a világ, am elybe Jézu s K risztu s k ü l­
* A M ag y aro rsz ág i M e to d ista E g y h á z k ö z g y ű lésén
H e c k e r Á d á m sz u p e rin te n d e n s b e sz á m o lt e g y h áz a
m ú lt é v é n e k b első és k ü ls ő é le té rő l. A b eszám o ló
ö k u m e n ik u s é rd e k ű e lv i-te o ló g ia i ré s z é t it t is m e rte tjü k .
d ö tt b e n n ü n k e t? Az a szűkebb világ, am elybe Is­
ten á llíto tt és k ü ld ö tt, a M agyar N épköztársaság
világa, am elyben m a g y a r n é p ü n k egy, a m ú ltn á l
szebb, em b erib b életet a k a r k iép íten i m ag án ak , és
ezt a célját a tö b b i n ép ek k el való békés e g y ü tt­
m u n k á lk o d ásb an a k a rja elérni. A m a g y ar nép a m i
nép ü n k , am ely az elm ú lt h ó n ap o k b an ü n n e p elte a
M agyar T an ácsköztársaság m eg alak u lá sá n ak 50.
év fo rd u ló ját, am ely a M agyar S zocialista M u n k ás­
p á rt vezetése a la tt igyekszik m eg te re m te n i szocia­
lista re n d re épült, m in d en kizsákm ányolástól m en ­
tes jövőjét. A zt a n ép et v allju k m ag u n k én ak ,
am elynek k o rm á n y a 22 évvel ezelőtt állam i elis­
m e rte té sb e n részesítette a m e to d ista eg y h ázu n k at
is, kiem elve b e n n ü n k e t abból a h á trá n y o sa n m eg­
különböztető állapotból, am elyben addig az ún.
bevett-felek ezetek m ellett éltünk.
A beszámoló ezután m éltatta a Magyarországi
Egyházak Ökumenikus Tanácsában, továbbá a Sza­
badegyházak Tanácsában tavaly tarto tt ünnepsége­
ket, az állam és az egyházak között húsz évvel ez­
előtt megkötött egyezmények évfordulója alkalm á­
ból; elismeréssel szólt az ökumenikus szervezete­
inkben folyó gyümölcsöző együttműködésről, majd
így folytatta:
K eresztyén felelősségünk azonban tú lte rje d o r­
szágunk h a tá ra in . M a m á r nem zá rn a k be ország­
h a tá ro k h erm e tik u sa n egy világot. A m o dern köz­
lekedési és hírközlő eszközök a n n y ira közel hozták
egym áshoz a k o n tin en sek et és a r a jta lakó népeket,
hogy a világ b árm ely p o n tjá n feszülő pro b lém ák
m in d e n k it n y u g ta la n íta n a k . Az a k e reszty én em ­
ber, aki v allja, hogy „az Úré a föld és a ra jta la ­
k ó k ” (Zsolt 24:1), nem je le n th e t be é rd ek telen ség et
ott, ahol az em ber szenved, legyen az V ietnám ,
vagy a K özel-K elet, vag y b á rh o l a világon. A bűn,
az em beri önzés á lta l p ro v o k ált világ b an élü n k és
ebben kell a Jézus K risztu sb a n tö rté n t v áltság ró l
bizonyságot te n n ü n k .
Ez a bizonyságtétel — h a nem a k a r „bizonytalan
csengésű tro m b itaszó v á v á ln i” (1 K o r 14:8), ak k o r
— eg y értelm ű en az eln yom ottak, a jogfosztottak,
a szegények m ellé kell hogy álljon. E zért úgy érez­
zük, hogy K risztu sró l való b izo nyságtételünkből
fak ad , h a a világ n ép einek bék éb en való egym ás
m ellett és eg y m ásért való élése érd e k éb en é rz ett fe­
lelősségünket az a d o tt k ö rü lm én y ek között legjob­

238
ban a K ereszty én B ék ek o n feren ciáb an való e g y ü tt­
m u n k á lk o d á sb a n re a liz á lh atju k .
N éha m égis az a v á d é r b e n n ü n k e t, hogy m i hivő
em berek bizonyos m é rté k b e n h á ta t fo rd ítu n k a
b e n n ü n k e t k ö rü lv ev ő v ilá g n a k és v isszav o n u lu nk a
belső, az ún. lelk i-élet te rü le té re. H ogy en n ek a k í­
sértése fe n n á ll — nem csak az ún. hivő em b er szá­
m á ra — k i a k a rn á ezt ta g a d n i? A p ro b lém ák tó l
való visszahúzódás, az előlük való m en ek ü lés —
b árm ily en term é sz e tű ek leg y en ek is ezek — m in ­
dig a gyengeség, az erő tlen ség jele. T ip ik u s volt
ez a m a g a ta rtá s a p ü n k ö sd előtti, m eg félem lített
ta n ítv á n y o k ra , a k ik csak „b ezárt a jtó k ” m ögött
m e rte k összejönni, hogy az egym ással való közös­
ség ü k et ápolják. A p ü n k ö sd u tá n i ta n ítv á n y o k oda­
m en tek , ahol a m e g o ld h a ta tla n p ro b lém ák feszü li­
te k és eléje m e rte k álln i (Csel 3 :4), m e rt m a g u k b a n
h o rd tá k m in d en p ro b lém a m eg o ld ását: a m egfeszí­
te tt és fe ltá m a d o tt Jézu s K risztu st.
A m ik o r elsődleges fe la d a tu n k n a k te k in tjü k , hogy
a p ro b lé m á já v a l küszködő e m b e rt Jézu s K risz tu s­
hoz vezessük, illetve a V ele való k ap cso lat ápolá­
sáb a n segítsük, ak k o r ezt n em a tá rsa d a lm i k é rd é ­
sektő l való elfordulás, m ég kevésbé a szem befor­
dulás jeg y éb en tesszük, h a n e m a b b a n a m eggyőző­
désben, hogy ezzel a szo lg álattal a tá rsa d a lm i k é r ­
dések m eg oldásának g y ö k erén ta r tju k kezünket.
T ap a sz ta latu n k szerin t n em fog v a la k i nem lopni
A m e rig o Tot kiá llítá sa
M ajd n em k ét éves betegség u tá n a lábadozás
gyengeségével b a n d u k o lta m fölfelé a M űcsarnok
lépcsőin A m erig o T ot k iá llítá sá ra . Az u tó b b i eszten­
dőkben n em egyszer csalódtam e fölfelé b a n d u k o lá­
sok végén, a m ik o r elém tá r u lt egy-egy h azai v agy
k ü lföld i k iállítás sivárság a, a „m o d ern m ű v észet”
m ű tá rg y a i m á r sem ábrázolni, sem jelen ten i, sem
ü zen etet k iá lta n i n em a k a rta k a já m b o r néző felé,
csak a n n y it m o n d tak , h o g y ; ja j de u n d o k vagyok
m o d ern em b ertelen ség em b en ! U gye néző, te sem
é rte d az é rth etetlen ség em et, m e rt ez valódi é rth e ­
tetlenség, am it alk o tó ja sem k ív á n t m eg érten i!
De m ost e fölfelé b an d u k o lás so k at íg ért. A v ilág­
h írű , m a g y a r szárm azású olasz szo brászm ester m ost
m eg m u ta tja , v a n -e v alam i kom olyság a m o d ern
ab sztrak ció n ak érth e te tle n ség e i m ögött, v a n -e h á t a
m o d ern m ű v észetn ek üzen ete az em b erh ez ezen a
ja jg a tá so n kívül, hog y : nézd, m ily en v álság b an van
az e m b e r!
N éh án y fon to s dolgot m á r eddig is tu d ta m A m e­
rigo T otról. A zt a szállóigét, hogy Picasso azt m o nd­
ta : h a m égegyszer m űv észn ek és épp en szobrásznak
k ü ld e n é le őt az Ú risten , ak k o r szerszám n ak és ú t­
rav aló n a k T ot m in tázó h ü v e ly k u jjá t k é rn é el az új
életéhez. M eg azt, hogy m a g y a r lé té re m ilyen olasz
„nem zeti” m egbízásokat te lje síte tt, am i m in d en k ép ­
p e n azt igazolja, hogy az olaszok az egyik leg na­
gyobb élő szobrászu k n a k ism erik el őt. A ztán m eg­
néztem T ot é le tra jz i a d a ta it. A m erigo T ot T óth
Im rén e k sz ü le te tt F e h érv árcsu rg ó n , a B alato ntól
n em m esszire, 1909 szep tem b er 27-én. A p ja m ag y ar
zsellér-p araszt em ber, a n y ja N aszályi Zsófia az
olasz N asali-ak k őm űves családjából szárm azott,
ak ik v a lam ik o r M agyarországon telep ed tek meg. Az
olasz—m a g y a r em berö tv ö zet ím e A m erigo Totb a n
erő sn ek és m ű v észetet te rm ő n e k bizonyult. A fa ra ­
gást, rajzo lást k o rá n kezdő g y erm ek 16 éves k o rá ­
csak azért, m e rt az egyház tiltja a lopást. D e h a
v a la k it el tu d u n k segíteni a Jézu s K risztu sb a n való
v áltság m egtap asztalására, az nem csak hogy nem
fog lopni, h a n e m pozitív tényezővé v álik a tá rs a ­
dalm i tu la jd o n m egbecsüléséért folyó fárad o zás­
ban. íg y lá tju k és így a k a rju k é rte n i a Jézus K risz­
tu sró l szóló E vangélium hird etését.
T erm észetesen ez n em azt jelen ti, hogy Isten tő l
k a p o tt fe la d a tu n k k im e rü l a h u m á n u m szolgálatá­
ban. I tt is á ll bizonyos értelem ben, hogy „az én o r­
szágom n em e világból való ” (Já n 18:36). Szolgála­
tu n k célja tú lm u ta t e világon. Mi „Isten m u n k a ­
tá rsa i v a g y u n k ” (1 K o r 3:9), ak i a világot az á ltala
m eg h atáro zo tt cél felé vezeti, am ely b en „Isten lesz
m in d en m in d e n e k b e n ” (1 K o r 15:28). De h a n g sú ­
lyozni a k a rju k , hogy ez a cél n em ellen tétes az
em b erre l (am ikor az egyház az em b er ro v á sá ra ön­
célúvá v á lt és önm ag át „ Isten n e v éb en ” az em ­
b er elé vagy fölé helyezte, ak k o r ez az egyház is­
ten te le n n é vált) m ég csak n em is közöm bös az
em ber sorsa irá n t, h a n e m — az „e m b e r” szó leg­
valóságosabb és legm élyebb értelm e sze rin t — az
e m b e ré rt van. H a a m i szo lgálatunk n em bizonyult
jó té tem é n y n ek és nem je le n te tte m eg a m aga k o n k ­
ré t hely én Isten n ek Jézu s K risztu sb a n m eg jelen t
szeretetét, a k k o r a rá n k b ízott ja v a k h ű tle n sá fá ra i­
n a k b iz o n y u ltu n k . . .
H ecker Á d á m
b a n P e stre k erül, s m űvészeti ta n u lm á n y a it az Ip a r-
m űvészeti F őiskolán kezdi. De m á r 1930-ban k iv á n ­
dorol k ü lfö ld re. Először a dessaui B a u h au sb an áll
meg. I tt v ilá g h írű m o d ern m esterek keze a la tt ta ­
n u lh a t, m in t P a u l K lee, H annes M eyer és a m ag y ar
szárm azású M o holy-N agy László. G. A llaita m egál­
lap ítá sa sz erin t ak k o rib a n T ó th Im re „tú lárad ó ,
asztrális és p a te tik u s a b sz tra k t ra jz o k a t csinál.” K ö­
vetkező állom ása P árizs, de itt csak p á r hónapig m a­
ra d és M aillolnál ta n u l. In n é t D rezdába m egy, ahol
O tto D ix -n ek a baloldali m űvészcsoportjához csat­
lakozik. I tt éri a náci győzelem (1933. jan . 30.) és a
D ix -csoporttal őt is lefogják. S ik erü l m egszöknie és
egyenesen Itá liá b a vándorol, ez az ország le tt im ­
m á r h arm in cö t esztendeje m ásodik hazája.
Ez az új honfoglalás nem volt egyszerű dolog.
N appal a ró m ai A k ad ém ián képezte m agát, estén­
k é n t ko csm ák b an k a r ik a tú rá t rajzo lt, hogy sovány
m egélhetését valahogy biztosítsa. N égy év u tá n
1937-ben p ály áz ato t n y e rt és fö lfig y eltek rá. Ism ert
g ra fik u s és p o rtréfestő lett. M egism erkedett R enato
G u ttu so v a l és egy baloldali m űvészcsoport m u n k á ­
já b a kapcsolódott be. 1940-ben, am ik o r O laszország
b elép e tt a m ásodik világ h áb o rú b a, T ó th Im re azon­
n a l az ellenállókhoz csatlakozott. A N em zeti F elsza­
b a d ítási B izottság (CLN) h a m a ro sa n délre k ü ld te,
ahol m in t ejtő ern y ő s összekötő tiszt kapcsolatot te­
re m te tt a Jugo szláv iáb an harcoló olasz csapatok k ö ­
zött a G aribaldi n ev ét viselő k a to n a i egységgel, am i
a n ém etek k el szem befordult. K ésőbb az északon
harcoló partizán eg y ség ek között szolgált a szabad­
ság ügyének. A h áb o rú befejeztével előállt a p ro b ­
lém a, ú jra k e zd en i a m űvészetet és m egélni belőle.
1949-ben m eg k ap ja a ró m ai T erm in i p ály a u d v ar
nagy, 120 X 2,50 m éteres előtető frízének az elké­
szítésére a m egbízást. Ezzel „ b e fu t” és az elkövet­
kező húsz évben egyre m ásra születnek — m egbí­
239
 zás n élk ü l és m egbízásból — , a jelen tő s alkotások,
am ik rő l a b u d ap esti k iállítás m ost fo g alm at ad,
és egyben beszám ol k o rá b b i időkről is n é h á n y szép
alkotással. És m ost elm ondom szem élyes b en yom á­
saim a t e rrő l a kiállításró l.
A m in t b elép tem a n ag y terem b e, az első szobor
egy kisplasztik a. Cím e: „F alu si üdvözlégy.” Egy
vaskos fal, r a jta rácsos b ö rtö n a b la k és kinyíló b ö r­
tö n ajtó . És a b ö rtö n a jtó n átlé p egy szép, erős a lk a tú
asszony. Ezt a m ezítelen asszonyt az a jtó n tú l egy
m ásik fo g ad ja a szeretet örvendező m ozdulatával,
am i f ig y e lm e z te té s és b íztatás is. És ak k o r nekem
eszem be ju to tt, hogy m ost a világ egyik legszebb
sírem lék e elő tt állok. A lét b ö rtö n a jta já n kilép egy
lélek, am i la tin u l n őnem ű szó, ezért term észetesen
m eztelen női a la k k a l k ell ábrázolni. És o tt m á r v á r
re á a szerelm ese, ak i szin tén lélek, vagyis m ezítelen
asszo n y fig u ráv al ábrázolandó.
És eszem be ju to tt az is, hogy h a 1944-ben m eghal
az én szerelm esem , m ost ezt a sírem lék et á llíta tn á m
em lékéül és alá a legszebb szerelm es v e rsso rt ír ­
nám , am it v a la h a le írta k a v ilágirodalom ban, Cso­
konai so rá t: „R ám ezer v irág g al szó rtad a ta v aszt.”
És ek k o r elfogott az igazi m űvészet lá tá sá n a k
édesen izgalm as m ám ora. M egnéztem a m ásik szo­
borcsoportot. „V árosi lá to g a tá s” a címe, de ennek
is m eg v an az erő ltetés n élk ü li teológiája. A b ö rtö n ­
ajtó n k ilép az asszony, a lélek, a Jézu s K risztus
m enyasszonya, v agy h a ez az A nyaszentegyház, a n ­
nak egy ta g ja és o d aát a földi lé t b ö rtö n é n tú l
sereg v á rja , a K risztu sb an üdv ö zü lt lelkek A nya­
szentegyháza, az egész M ennyei Jeru zsálem , a B á­
rá n y Felesége. M ert a b ö rtö n fa l túlsó felén egész
sereg boldogan k ív án csi a k t v á rja a láto g ató t, vagy
in k á b b h azaérkezőt. És ak k o r to v áb b m en tem és föl­
tá ru lt elő ttem A m erigo T ot m ű v észetén ek régi és
új üzenete, rég i re a lista és ú ja b b a b sz tra k t szobrok
sokaságában. A rég iek közül h a d d em lítsem m eg az
Ú rv acso rát szerző Jézu s u tolsó v a c so rá já n ak
d om b o rm ű v ét, am i az em b eri jellem ek s o k a s á g á ­
val tü n d ö k lik , a m e lle tt az ü zen ete m ellett, hogy
é re ttü n k m e g tö re te tt a te ste és k io n ta to tt a v ére, és
ezt cselek ed jétek az én em lékezetem re.
A ztán a C surgói M adonna szépséges m ag y ar
any aság át m egcsodálva, elérk eztem a szobrok szob­
rához, a Föld Szem éhez. H ogy ez v aló b an a szob­
rok szobra az a b sz tra k t m ű v ek között, m u ta tja az a
tén y , hogy a T ih an y i k ataló g u s a cím lap ján hordoz­
za ezt az ü zen ettel teli alkotást.
A lá tv á n y a k ö vetkező: E gy irtó zato san rozsdás
és rep ed ezett, szü rreális fogaskerék-lázálom , egy fo­
gask erék -szö rn y eteg közepén egy n a g y ten g ely n y í­
láson á t egy szem golyó néz be m in d en ek veséjébe
úgy, ahogy az ő r néz b e a cella nézőny ílásán át, el­
lenőrizendő hogy m ib en tö ri fe jé t a cellába z á rt go­
nosztevő. D e ez a szem golyó a tiszta a ra n y fényes­
ségében villog, szentségével és tisztaság áv al m in d ­
en n ek ellen téte, am i a rozsdás és m eg rep ed t fogas­
k e ré k v ilág áb an rozsdásodás és ro th ad ás, p u sztulás
és elm úlás. És ez a szem golyó olyan, m in th a a föld­
golyó lenne, m e rt a glóbusz ten g ely én ek ferd ü lésé­
ben v a n ten g ely e fölfüggesztve tech n ik ailag , hogy
lá tv á n ne lá ssa n a k és h a llv á n n e h a llja n a k és a k e­
m ényszívűek ne értse n e k és m eg ne gyógyítsa őket.
A F öld Szem e, m o n d ja a h iv atalo s cím, és egy pil­
la n a t a la tt fölism ertem , hogy ez ú g y a Föld Szeme,
hogy az a Szem, ak i titk o n néző nézéssel a F öldet
nézi és so rsát reb b en ésév el irá n y ítja . Igen ez a v as­
szörnyeteg közepén villogó a ra n y szem golyó an n ak
240
az ősi keresztén y sz ü rrea lista á b rá n a k a m odern
m egfogalm azása, am ik o r egy egyenlőoldalú h á ro m ­
szögben a Szem te k in t re á n k és ez a S zen th áro m ­
ság Egy Ö rök Isten ősi jelvénye m á r a róm ai k a ta ­
ko m b ák k o ra óta. A Föld Szem e „az A tya aki ti t ­
kon néz, és m egfizet m in d e n k in ek n y ilv á n .” És eb­
ben az a b sz tra k t szoborban ben n e v a n az Iste n t is­
m erő és igén élő em beri lélek tiltak o zása is m inden
vasszörnyeteg ellen, am i e m b erh ú st őröl és pokollá
teszi enn ek a v ilág n ak az életét, ahol m illiók őrlőd­
nék m a is m in d en n ap o n h á b o rú k m illió k ín ja kö­
zött és m illiók im ádkoznak és h arco ln ak a b ékéért.
Békeszobor ez az absztrakció és istenfélő bizony­
ságtevés a rró l, hogy Iste n tiszta szentsége végül is
m egm ent és m egtisztít m in k e t em b erek et a rozsdás
és repedező fo g ask erék civilizáció v ilá g trag é d iá­
jától.
A ztán o tt v a n a „Föld F ü le ”, ahol különös és re t­
tenetes fü l absztrakció fü lel és h a llg a t közeli és tá ­
voli z ajo k a t: M intha Ju h á sz G yula T estam e n tu m át
olvasnám :
Csak meghallgatnám, sír-e a szegény,
Világ árváját sorsa veri még?
És nézni fájón, Léván, Szigeten,
Szakolcán és Makón a hold alatt,
Vén hárs alatt az ifjú szerelem
még mindig boldog-e és balgatag?
És m eg h allg atn i az em b er ja já t és m egsegíteni gaz­
dagok ellen a szegényt, és M egváltásnak lenni az
em b er szám ára abban, ak i szegénynek jö tt közénk,
hogy az ő szegénysége á lta l g azdagodhassunk meg.
R etten etes és á ld o tt üzenetei v a n n a k A m erigo T ot
a b sz tra k t szo b rászatán ak is és ím e a bizonyság, le­
h e t a m űvészet m o d ern és ab sz tra k t, csak az a fe lté ­
tel, hogy jó m űvész és tiszta szándékú em ber csinál­
ja, ak k o r m ég világos teológiája is v a n a szobornak,
m égha a lk o tó ja esetleg nem is tu d róla. A ztán m ás
a b sz tra k t szobrok, csupa p ró fé ta i ostorozása az em ­
b ertelenségnek. „Ő felsége a k ilo w a tt” a rró l beszél,
hogy m ilyen e m b ertelen n é és b ru tá lisa n k eg y etlen ­
né v álik a term észeti erő, h a az em ber nem em b ert
szerető szívvel használja.
Én ek k o r m e g in d u ltan odam entem A m erigo T ot­
hoz és azt m o n d tam n ek i: „Te az A ty aisten szobrá­
sza v a g y !” Ő rá m n ézett és p a rasz ti nyugalom m al
ezt m o n d ta csendesen: „L ehet, nem tudom . És te ki
v a g y ?” — A pozsonyi ú ti papod vagyok, a k i m egér­
tem , m it üzen n ek a szobraid és m o st te m ag ad
m ondd m eg, azt jele n tik -é , am it láto k b en n ü k ? És
csendesen odasú g ta: azt. Így le ttü n k jó b a rá to k
T óth Im rével, aki a következő v a sárn ap o n b e ü lt a
pozsonyi ú ti p re sb itériu m m al a Pozsonyi ú ti tem p ­
lom ba és elfogadta öröm m el, z so ltárt énekelve, hogy
pozsonyi-úti tiszteletb eli p re sb ite rré v álasz tju k őt.
A k iá llítá sá t nézzétek m eg A ty ám fiai! M ost T i­
h a n y b a n v a n szeptem berig, aztán Szegedre viszik a
szobrait, m ajd Bécs és P rá g a következik az itth o n i
k iá llítá sa i u tán.
N ézzétek m eg és ta n u ljá to k m eg, hogy m in d en ko­
rok és idők m űvészetén á t a tere m tő S zentlélek v i­
gasztal m in k e t és üzen n ek ü n k , hogy le g y ü n k b á t­
ra n és tiszta szívvel a titk o n néző A ty a jó t cselekvő
gyerm ekei ebben a világban, ahol m ost is ő az Ú r!
S z ú d y N ándor
 Az új gazdasági mechanizmus hatása kulturális közéletünkre
— T á rsa d a lo m tu d o m á n yi és irodalm i fo ly ó ira ta in k m ai életk érd é sein k rő l —
A futó, m ielő tt n ek i v á g n a a tá v n a k , m ég egyszer
m ély lélegzetet vesz és ellazítja izm ait. E bben a pil­
la n a tb a n k o n c e n trá l — és m editál. V agyis a k a ra tá t
összpontosítva elm élkedik és m érlegeli a h ely zetet
és lehetőségeit, végiggondolja ta k tik á já t és felm éri
a felad ato t, összevetve an n a k n ag y sá g á t a m agába
g y ű jtö tt erővel. A k o n c e n trá lt m editálás, vagyis az
összpontosított elm élkedésnek ez a h a n g u la ta leng­
te be, v agy m ég in k á b b : ita tta á t az elm ú lt h ó n a ­
p o k b an tu d o m án y o s és k u ltú rá lis é le tü n k fó ru m ait.
M iközben az „új gazdasági m ech an izm u s” lassan, de
biztosan á tfo rm á lja az an y ag i alap o k at, az ú j alapo­
kon kezd k ia la k u ln i a m egfelelő tu d o m á n y - és k u l­
tú rp o litik a . (Első je le k é n t k ö z re a d tá k az M SZM P tu ­
d o m án y p o litik ai téziseit, és a n ap ilap o k v astag b etű s
cím ek a la tt íg érik a T udom ányos A k ad ém ia legkö­
zelebbi jö v ő b en bekövetkező re fo rm já t.) Mi enn ek
a k o n c e n trá lá sn ak a végső célja? N yilván h azán k
gazdasági és k u ltú rá lis felem elkedése. Ez azonban
b an álisan h an g zik (bár igaz!). M ás összefogó m on­
d a tb a n m égsem leh et m egfogalm azni. H ogy ne m a­
ra d ju n k a b an alitásn ál, nézzük lé p é srő l-lé p é sre: ki,
hol és hog y an terv ezi ezt a h a la d á st?
1. H ogy v a la m it m eg tu d ju n k v á lto z ta tn i, ahhoz gálni?)
legaláb b k é t dolgot kell ism e rn i: m it a k a ro k m eg­
v álto ztatn i, s m ily en n é ak aro m te n n i? A tá rs a d a l­
m i te re p igényes ta n u lm á n y o z á sá n ak Ígérkezik a
„M agyarország felfedezése” n évvel je lz e tt v állalko­
zás. A szociográfiai k ö nyvsorozat egyes k ö tetein ek
m eg írá sá ra neves író k a t és k ö zíró k at k é rte k . K özü­
lü k G yu rkó László, K on rá d G yörgy, Lázár Istv án
és S ü k ö sd M ih á ly n y ila tk o z ik m u n k á já ró l (Valóság
X II. 5). M ag át a szociográfia m ű fa já t m eg k érd őjele­
zik m in d a négyen, ily e n fo rm á n : v a jo n m ilyen
tö b b lete (s en n él fog v a létjo g o su ltság a) v a n az iro ­
dalm i szo ciográfiáknak az iro d alo m m al és a statisz­
tik u s-e m p irik u s szociológiai v izsg álato k k al szem ­
ben?
G y u rk ó László, kollégái eg y etértése m ellett így
válaszol: „A tá rsa d a lo m k u ta tá s nem tén y e k rögzí­
tése — ezt a k á r seg éd tu d o m án y n ak is n ev ezhet­
ném —, h an e m a té n y e k érték elése és m inősítése.”
Az érték elés u tá n pedig k ö v etk ezn ek azok a k é rd é­
sek, hogy: m ié rt v an így, és jó -e hogy így v an ? E r­
re pedig n em le h e t válaszolni „a szem élyes, tá rs a ­
dalm i és tö rté n e lm i ta p a sz ta la to k , vagyis a v ilág ­
nézet á lta l m e g h a tá ro z o tt szuverén gondolkodás
n é lk ü l.” K övetkezésképpen a „M agyarország felfe­
dezése” sorozat jövendő írói hisznek m u n k á ju k é r­
telm ében, és re m é n y k e d n e k eredm ényében.
Ezt a m eg fo n to lt d e rű lá tá s t tá m a sz tja alá Sükösd
M ihály is: „H a m é rh e tjü k a születőben levő soroza­
to t a h a jd a n i névadóhoz: a h a rm in c a s év ekben k e­
letk e z e tt írói szociográfiák közül n ém elyik m á r
csak d o k u m e n ta tív em lékeztető. N ém elyik ennyi
sem : m in d en estő l elfeledett. De érv én y esen á llja az
időt a P u sz tá k népe, b á r k ö rü lö tte sark áb ó l fo rd u lt
ki M agyarország és a nagyvilág. N e k ív á n ju n k tö b ­
b e t v á lla lk o z á su n k n a k : Illyés m ű fa já n a k és te lje sít­ g y íth a ta tla n le p rá ja, illetve tö m eg ő rü lete té r t volna
m ény én ek ig én y ét m érc e k é n t.”
A szociológiai irá n t érdek lő d ő író in k te h á t felfe­
dezésre in d u ln ak . Bizonyos vagyok benne, hogy a
sorozat m egjelenő k önyvei n agyon izgalm as d o k u ­
m en tu m o k lesznek, s a tá rsa d a lm i ö n ism eretet szá­
m ottev ő en növelni fogják. E lolvasásuk u tá n bizo­
n y á ra m in d n y á ja n jo b b an eligazodunk n a p ja in k tá r ­
sadalm i jelenségei között. V an azonban — egy n a ­
gyon h a lk a n k im o n d o tt — feltételezésem : a „M a­
gyarország felfedezése” sorozat könyvei, összessé­
g ü k b en sem fognak teljes kép et ad n i tá rsa d a lm u n k ­
ról, a tá rsad alo m b a n m űködő erőkről. S h a szabad,
így m ondom : ezt nem horizontálisan, hanem v e rti­
k álisan értem . V agyis: a körülvevő jelenségvilág
oly m é rh e te tle n töm egű ben y o m ást záporoz a m eg­
figyelőre, hogy nem ju t sem ideje, sem en e rg iá ja a
m élyebb s m agasabb lelki ta rta lm a k vizsgálatára,
de m ég az összegyűjtésére sem. H iszen az író is
csak azt veszi észre, am i érdekli. S nem tudom , k i­
n e k ju to tt volna eszébe a szegedi tan y a v ilág boszor­
k án y h ite felől érdeklődni, s nem gondolni a rra , hogy
m egm osolyogják, m íg Á so tthalm on m ajd n em véres
tra g é d iá t okozott az e ltű n tn e k v élt babo n a? (Közép­
k o r Á so tth alm o n .” V ilágosság X. 6.) A szem élyisé­
get nem csak az jellem zi, hogy h á n y k ilo m é te rt u ta ­
zik n ap o n ta, s a k o n y h áb a n vagy a szobában lakik,
h a n em az is, hogy m ilyennek lá tja a világot. (Talán
ki sem kellene m o n d an i: m ás a v ilág k ép e a k á lv i­
n istá n a k , a k o m m u n istán a k , a k a to lik u sn a k vag y a
b oszo rk án y o k b an hívőknek. De ezt fog ják -e vizs­
2. P ersze sem társad alm ilag , sem k u ltu rá lisa n
nincs a n n y ira elvadulva a m ag y ar táj, hogy „felfe­
dezését” m ost kellene elkezdeni. M aga Illyés G yula
is felfedezett m á r itt egyet s m ást (m int az előb­
biekben h iv a tk o zta k is rá), és m ost k u ltú rá lis éle­
tü n k té rk é p é n húz eg y -k ét vonalat, hogy érth essü k
„a világ b an való h e ly z e tü n k e t” („A dottság és leh e­
tőség.” K o rtá rs X III. 3.). E zú ttal a h a tá ro n túli, a
pozsonyi Iro d alm i Szem lében folyó v itá ra re fle k ­
tál, s o tt is N é m e th László ta n u lm á n y á ra . A té m a :
a m a g y ar irodalom ad o ttság ai és lehetőségei, v ala­
m in t a v ilág irodalom ban elfoglalt helye. Illyés, m in t
a jó sebész, m in d já rt a legkényesebb h e ly re nyúl,
s m egkülönbözteti a v ilágirodalm i színvonalat a vi­
lágirodalm i h e ly tő l: „A fogalom helyes értelm ezése
szerint ugyanis világirodalm i hely e an n a k az író n ak
van, ak in ek puszta neveem lítése élm ényt idéz fel:
elolvasott m űvet, m egism ert irá n y z a to t.” S zinte egy
lélegzettel fűzi hozzá, hogy ilyen író in k nincsenek,
s ezzel szám ot kell v e tn ü n k „búsongás n é lk ü l.”
Mi h á t a reális ad o ttság és lehetőség a m ag y a r iro ­
dalom szám ára? Az, hogy v ilágirodalm i szinten, a
m aga hely én és id ejéb en elvégezze fe lad a tát. S
nem hiúságból és sznobságból, h an em belső igény­
ből tö re k e d jé k a tökéletesedésre. M ert v a n n a k fel­
adatok, am elyeket csak m i és jelenleg csak iro d a l­
m i eszközökkel tö lth e tü n k be. E bben a m élyen és
tisz tá n látó írá sb a n nem csak iro d alm i hely ü n k rő l,
litte rá lis g o n d jain k ró l v an szó. A m ag y arság ró l, h a ­
záról, nem zetközi és nem zetiségi viszonyokról is. Az
iro d alo m n ak k ettős fe la d a ta v a n : „O lyan tu d a tte ­
rem tés, egyebek közt, am inőről lite ra tú rá n k a re ­
fo rm k o r v erb u v áló d ása id e jé n a d o tt p é ld á t” és
„A szörnyű rag ály ró l, am ely a X X. századi em b er­
séget úg y le p te m eg, m in th a a középkor egy gyó­
vissza, m i tu d u n k tá n a legh ig g ad tab b an beszélni.
F ertő zetén a m ú lt században á testü n k , úgy ak k o r is,
* A z é rd e k lő d ő o lv asó fig y e lm é b e a já n lju k e tá r g y ­
hoz Vass Is tv á n : „M o g o rv a je g y z e te k ” c. ír á s á t is
(K o rtá rs X III. 7.), P a u l V a lé ry e lő sz a v á ró l Mécs L ászló
v e rse sk ö te té h e z . Szerk.
241
hogy szellem i életü n k b e alig h a to l be. Á ldozatok
pedig oly m é rté k b e n le ttü n k , hogy h atáso s orvos­
szer-k eresésb en bő ta p a sz ta la to t n y ú jth a tu n k .” Az
irodalom , belső n em zetépítő és külső, nem zetközisé­
g e t alak ító fe la d a tá t egy előfeltétellel tu d ja teljesí­
teni. Illyés N ém eth Lászlót ta n ú n a k híva, A d y t idé­
zi, ak i a B ibliából hoz, egy sz á m u n k ra oly m ély ér­
telm ű c itá tu m o t: „a T em plom ot k ell m eg építeni.”
I tt szin te h itv alláso s kom olysággal szólnak Illyés
szavai: „a T em plom is így készült, h itb ő l és hűség­
ből. . . ”
3. E nnek, az érzelem ből és tudo m án y b ó l, élm ény­
ből és in tu íció b ó l összeálló lelk i tem p lo m n ak a kö­
v eit keresi, g y ű jtö g e ti G ulyás M ihály „T étova gon­
d o lato k a h a z á ró l” cím ű írá sá b a n . (K o rtárs X III. 5.)
M it vél ő olyan elem nek, am ely re az egyén és a kö­
zösség e g y ü tt is bízv ást fu n d á lh a tja je le n életét és
jö v en d ő jét is? E lsősorban a h azaszeretet. L írai
h a n g v é te lű bevezető elm élkedése n em form ailag,
h a n e m érzelm ileg bizonyító d o k u m e n tu m : v a n h a ­
zaszeretet. D e m ily en alkotórészei v a n n a k ? H ogyan
m o tiv álja a szülőföld, a család, a szokások, a tá r ­
sad alm i é rté k re n d ? — ezekre a k é rd é se k re k eresi
a feleletet. És to v áb b csokorba g y ű jtv e azokat a
k érd éscso p o rto k at, am ely ek rő l oly sok szó e sett az
elm ú lt esztendőkben a h azafiság ró l fo ly t v itá k so­
rá n . P é ld á u l a m ag y arság tö rté n e lm i tu d a tá n a k ala­
k ítá sa — a neveléssel. A jelen leg i tö rté n e le m o k ta ­
tá s m ó dszereiről és szem léletm ó d járó l is e jt n éh án y
fig y elem rem éltó m egjegyzést. H a itt m egállna, m á r
a k k o r is elism eréssel ta rto z n á n k neki, hiszen fontos
d olgokra figyelm eztet. N agyobb érd em e azonban,
h o g y nem csak m e g m u ta tja az elvi h ib á t, h an e m
m in d já rt a n n a k g y a k o rla ti k ö v etk ezm én y eit is, m ég
pedig v aló b an m ai tém ák o n . Íg y : a nem zetiségi
k é rd ésb en és azon az érzelm i viszonyuláson, am e­
ly ek m a a k örnyező országok lak ó iv al kapcsolnak
össze. A sok te rü le trő l g y ű jtö tt anyag, a sok szem ­
p o n to t felv illan tó g o n d o latm en et n a g y erénye, hogy
az érzelm ek et nem ta k a rg a tv a , az é rd e k e k e t nem
szégyellve m é rté k ta rtó és re a lista tu d m arad n i. Jó­
zse f A ttila idézésével fejezi be cik k ét:
„M égis m a g y a rn a k szám kivetve
lelkem sik o ltv a m egriad.
Édes hazám , fogadj szívedbe,
h a d d legyek hűséges fiad . ..
Igen, de h o g y an ? Ú jr a k ell ta n u ln u n k szeretni a
h az á t.”
4. M arx G yörgy viszont A dy v e rse t h ely ezett el
m o ttó k é n t ta n u lm á n y a élén : „Az Idő ro s tá já b a n ”-t.
(A m ű v eltség d in a m ik á ja T ársad alm i Szem le X X IV .
3.) M iért é re z h e tjü k m a m ag u n k at, jobban, m in t a
tö rté n e le m fo ly am án eddig b árm ik o r, „az idő ro s tá ­
já b a n ” ? A z é rt — á llítja M arx G yö rg y — , m e rt a
tö rté n e le m egyszeri és k ritik u s szakaszába érkez­
tü n k . A fejlődés ü tem e — a m ezőgazdasági te rm e ­
lés „ fo rra d a lm á tó l” a d em o g ráfiai ro b b an ásig —
olyan m é rté k b e n felg y o rsu lt, hogy eleddig ism eret­
len, p é ld á tla n k ö v etelm én y ek et tá m a sz t a k o r em ­
b erév el szem ben. A k u ltú ra olyan g y o rsan te re b é ­
lyesedik, am ely egyedülálló az em beriség eddigi tö r­
tén etéb en . A tu d á sa n y a g növekedése a rra a felism e­
ré sre késztet, hogy az évszázadok ó ta b irto k o lt k u l­
tú rk in c se k m e lle tt (pl. ariszto teleszi logika, N ew ­
to n m ozgástörvényei) a m a a k tu á lis ism eretek ak ­
tív felh aszn álását kell elő térb e h elyezni — m égpedig
tá rsa d a lm i szinten. Ez a nem zedék b o ro tv aélen tá n ­
col) m e rt az „ato m feg y v erek lé te és feu d ális szem ­
lélet, ele k tro n ik u s ip a r és term észettu d o m án y o s
242
an alfabétizm us, élesedő nem zetközi versen y és p a-
tópáli kén y elem — csupa olyan m agasfeszültségű el­
lentm ondás, am ely az egész em beri f a jt veszélyezte­
ti.” F el kell venni te h á t a k o r á ltal elénk dobott
k eszty ű t, és „vállalni a k ü zdelm et a m űvelődés m e­
zején is.” E hhez először is a m űveltség fogalm át
vizsgáljuk m eg. A k o ráb b i nem zedékek m űv eltsé­
ge, k u ltú rá ja sta tik u s volt. Az „általán o s m ű v elt­
ség” érettsé g i bizo n y ítv án n y al igazolt b irto k lása
elegendő le h e te tt egy egész életre. A term előerők
tech n ik ai fejlődése azonban a rra kén y szerített, hogy
a hagyom ányok tisztelete és a r u tin h e ly ett az ú jra
való tö rek v és legyen a m u n k a ideálja. A sta tik u s
tu d á s h e ly e tt a folyton n ap ra -k é sz tájékozódási
készség; lexikális tu d ása n y ag h e ly e tt az ak tív és di­
nam ik u s m űveltség eszm ény. A régi m eghatározás
h elyett, m ely szerin t a k u ltú ra a „m űveltség k in ­
csestá ra ”, ú j fogalom m al kell m eg ism e rk e d n i; M arx
G yörgy m eg h atáro zása szerin t „a k u ltú ra az em be­
ri társad a lo m k o llek tív ag y a”, am elyben az egyes
alkotóelem ek szak ad a tla n kölcsö n h atásb an á lla n ak
egym ással, m égpedig a közvetítő em ber által. A po­
lihisztorok k o ra le já rt, hiszen a ten g e rn y i in fo rm á­
ciót m a m á r egyetlen em b eri agyvelő sem képes m a­
gába fogadni. D e a r ra képes, hogy szerves egység­
ben lássa a világot, vagyis k o rszerű v ilág k ép et ala­
kítso n ki m agának. A k o rszerű v ilág k é p ért viszont
m in d en em b ern ek m eg k ell küzdeni. É ppen a gyors
változások m ia tt senki sem [kaphatja készen ta n á ­
raitól. „A ta n ítv á n y n em bögre, am ely et m eg kell
tö lte n ü n k , h a n em fáklya, am ely et lá n g ra kell lob­
b a n ta n u n k ” — idézi Igor T a m m N obel-díjas elm é­
le ti fizikus. E zért a m o d e rn iskola célja, hogy a ta ­
n ítv á n y o k a t a m ű v eltség á lla p o táb a vigye: felk eltse
b en n ü k az igényt, az „éhséget” a m űveltség irá n t.
H a az éhség feléb red t, ak k o r következik a pedagó­
gus igazi fe lad a ta: a k u ltú ra fo rrá sa in a k m eg m u ta­
tása és az ism eret-in teg ráció m eg tanítása. Ez az
ala p ja a n n a k a világképnek, am ely „nem a g y er­
m e k k o rb an é p ü lt k ristá ly p alo ta, h a n e m élő, korhoz
kap cso ltan fejlődő, d in am ik u s m űv eltség re tám asz­
k odik.”
5. Az irodalm i-szociográfiai és általán o s m ű v e­
lődéspolitikai elm élkedések u tá n egy k ife jeze tten
szakcikknek készült írá st em lítek m eg végül. Rádi
P é te r ír „M egjegyzések az irán y z ato k v itájáh o z és
v itá in k jellegéhez” cím m el a hazai m a rx ista filozó­
fia időszerű kérdéseiről. (T ársadalm i Szem le XX IV .
5.) A cikk ism ertetéséhez az egész v itá t ism e rtetn i
kellene, am elyhez hozzászól, így részletes tag lalásá­
ra nem v állalk o zh atu n k . T ém ájá ró l m égis röviden
a n n y it tu d n i k ell: m á r egy esztendeje jelen n ek m eg
v ita cik k e k és tan u lm á n y o k arró l, hogy v a n n a k -e
irán y z ato k a m a rx ista filozófián belül, s h a v a n n ak ,
m ilyen szerepet játsz a n a k fejlődésében, m ilyen
fu n k ció ju k v a n ? R ádi P é te r nem szorítkozik csak
szakkérdésekre. T an u lm á n y a „Filozófiai életü n k
szervezeti k e re te i” cím ű fejezetéből idézek n éh á n y
m o n d ato t: „N incs elegendő fó ru m u n k a filozófiai
nézetek k ife jté sé re és ü tk ö ztetése szám ára. Elsősor­
b a n n em is a publikációs, h an em tá rsa d a lm i fó ru m ­
ra gondolok. Legfőbb ideje lenne m eg alak ítan i a
m ag y ar filozófiai tá rsu la to t. Ez rendszeres szóbeli
v ita fó ru m o t b iz to síth atn a a különböző nézetek k i­
fejtésé re és ü tköztetésére. M eg kell jegyeznem ,
hogy itt nem k izárólag a m a rx ista filozófiára gon­
dolok. Egy ilyen tá rs u la t k e re té b e n lehetővé k elle­
ne ten n i, hogy azok, ak ik m ás filozófiai irá n y za to ­
k a t képviselnek, ugyan csak k ifejth e ssé k a m aguk
nézeteit, m e rt elő reh alad ás csak eleven v itá k ú tjá n
lehetséges, és ez nem csak a m arx izm u so n belüli vi­
tá k r a vonatkozik, h an e m m ás filozófiai irá n y z a to k ­
k al való k o n fro n tá c ió ra is. Ily en tá rs u la t elősegít­
h e tn é a m a g y a r filozófusoknak a nem zetközi filo­
zófiai közéletbe való n agyobb m é rté k ű bekapcsoló­
d ásá t is.”
B evezetőben ú gy jellem eztem k u ltu rá lis közéle­
RÉG I M AGYAR K Ö LTŐK TÁRA.
X V III. S Z Á Z A D , 4. K Ö T E T :
A Z U N IT Á R IU S O K K Ö L T É S Z E T E
S a jtó alá re n d e z té k : S to ll Béla, Tarnócz M ár­
to n és Varga Im re. A d allam o k at és jegyzete­
k e t ö sszeállította P app Géza. 720 1. + 16 oldal
m elléklet. Bp. 1967. A kad ém iai K iadó.
A Régi M ag y ar K öltők T á ra új so ro zatán ak ed­
digi k ö teteib en a tizenötéves h á b o rú , B ocskai és
B á th o ry G áb o r k o rá n a k költészete (1.), m a jd Péczeli
K irá ly Im re, M iskolczi C sulyak Istv á n és N y é k i
Vörös M átyás versei (2.) és az e k o rb ó l szárm azó
szerelm i és lakodalm as v ersek (3.) u tá n a 4. k ö te t­
ben az u n itá riu so k én ek k ö ltészetén ek a század első
feléből szárm azó em lékei k e rü lte k közzétételre.
M int az előszóban olvastuk, k ö lté sz e tü n k n e k ezt az
ág á t az iro d a lo m tö rté n e ti k u ta tá s eddig m eg lehető­
sen elh an y ag o lta, és E rd ély e sajáto s h itfelek ezeté­
nek ideológiájával az ú ja b b m a rx ista k u ta tá s kez­
d e tt b e h a tó a n foglalkozni.
A m ost m eg jelen t an y ag n ag y o b b ik fele az első
u n itá riu s énekeskönyvtől (1605—7) T hordai Ján o s
1627-ben szerzett teljes verses p sa lté riu m á n a k a n y a­
gáig bezárólag az u n itá riu so k egyházi én ek eit fog­
la lja m agában. Az 1632 k ö rü l m eg jelen t u n itá riu s
énekesk ö n y v új an y ag a jó részt a 20-as évekből való.
Ez az évtized volt az u n itá riu s én ek k ö ltés rövid
utolsó v irág k o ra. A h arm in cas év ek b en m egkezdő­
dö tt a h an y atlás. A vallásos an y ag m ellett kiem el­
ked ik m ég, k é t jelen tő seb b u n itá riu s költő, S ze n t­
m á rto n i Bódó Já n o s és K olosi T ö rö k Istv á n m u n ­
k ásság a; ez azonban m á r nem egyházi, sőt részben
m á r nem is vallásos jellegű, k iv á lt a rég i m ag y ar
irodalom egyik e re d e ti m ű fa já t képviselő m e ste r­
ség-dicsérő én ek ek et tek in tv e.
A Régi M ag y ar K öltők T á ra XVI. századi soroza­
tá n a k 1—7. k ö te te it S zilá d y Á ron (az 1. k ö te t ú jab b ,
b ő v íte tt k ia d á sá t H o rvá th Cyrill), a 8. k ö te te t Dézsi
Lajos ren d ezte sajtó alá. A zonban a 16. század köl­
tői an y a g á n a k k ritik a i k iad ása ezzel n em v á lt teljes­
sé: m áig k ia d a tla n n ag y jáb ó l a század h á ro m utolsó
évtizedének költői term ése, a század legnagyobb lí­
rik u sán ak , Balassi B á lin tn a k E ckh a rd t S án d o r k itű ­
nő g o ndozásában m eg jelen t k ö ltem én y eit leszám ít­
va. A k ia d a tla n u l m a ra d t 16. század végi an y agban
jelen tő s h e ly e t foglal el az u n itá riu s B ogáti F azekas
M iklós u g y an csak teljes p saltériu m a. Ezt a zsoltári
én ek an y ag o t u g y an a 17. század óta nem m ag u k az
u n itáriu so k , h an em csaknem kizáró lag a szom bato­
sok h aszn álták , de ú g y tu d ju k , hogy k iad ásu k , m ely
régeb b i k eletk ezésü k m ia tt a 17. századi u n itá riu s
költészet k e re té b e n nem v a ló su lh a to tt m eg, a soro­
zat következő, ötödik k ö te té b e n sem fog so rra k e rü l­
ni. E n n ek azonban az a következm énye, hogy a k i­
adási p r o g r a m b a n táto n g ó 1570— 1600 közötti rés
betö lte tle n v o lta m ia tt n em csupán a 16. század,
h a n e m — ak á rm e ly ik oldalról nézzük — m in d az
u n itá riu s, m in d a szom batos én ek k ö ltésn ek egyik,
m ind előállási id ejét, m in d m ennyiségét, m in d iro­
tü n k et, hogy a helyzetfelm érés álla p o táb a n van. Az
idézett íráso k azt b iz o n y ítják : szerzőik nem csak el­
m élkednek és tan u lság o k a t v o n n ak le a jelenlegi
helyzetből, h an em terv eik , szándékaik v a n n ak a to­
vábblépésre. S in d u ln a k is, k i-k i a m aga ú tjá n —
közös cél felé.
G onda Béla
dalm i jelentőségét te k in tv e igen jelentős része to­
v á b b ra is p u b lik ála tla n m arad. Ez pedig azt is je le n ­
ti, hogy m ind az u n itá riu s, m ind a szom batos é n ek ­
költés képe, k iv á lt az utóbbi, erősen hiányos m a ra d
to v á b b ra is azok szám ára, ak ik rég i iro d a lm u n k n a k
errő l a szétágazásaiban is an n y i szállal összetartozó
részte rü letérő l teljesebb képet szeretnének nyerni.
Igen kív án ato s volna m entői h a m a ra b b a lk alm a t ta ­
lálni a rra , hogy B ogáti F azekas zsoltárai a k á r egy
különös k ia d v á n y b an (hiszen h a a szom batos költé­
szetet ta rtalm azó kö tetb ő l k im a rad n a k , a 17. szá­
zadi an yagot tarta lm a zó további k ö te te k b e n való­
ban nem k a p h a tn a k helyet) k erü lje n e k m odern k ri­
tik a i k iad ásra.
E gyébként az előzőkhöz hasonlóan ezt a k ö te te t
is kiváló gonddal összeállított jegyzetek teszik tel­
jessé, m ind az egyes szerzők éle tét és m u n k ásság át,
m ind m in d a n y o m ta to tt és kézirato s fo rrá so k a t ille­
tően. Ezekhez já ru l m ég a jegyzékek, m u ta tó k egész
sora, v a la m in t az összes d allam o k n ak a szövegek
jegyzetei soráb an való közzététele. Ez u tó b b it sze­
rencsésebb le tt volna a k o ráb b i k ö tetek h ez h aso n ­
lóan m egoldani, hogy ti. a dallam m indig m agában
a szöveg főközlésében, az első versszak fö lö tt álljon
és csupán a d a lla m ra vonatkozó jegyzet k erü ljö n
a m egfelelő sorszám ú jegyzetszöveg végére. R em él­
hetően a következő k ö tete k e te k in te tb e n h ely re
fogják állíta n i a k o rá b b i rendet.
D r. C som asz T ó th K álm á n
BÁRDOS K O RN ÉL:
N É P Z E N E I J E L L E G Ű V A R IÁ L Á S M Ó D
A 15— 18. S Z Á Z A D I M A G Y A R P A S S IÓ K ­
BAN
K a n d id átu si értekezés, Bp. 1967. M.T.A.
M ind egyh áztö rtén eti, m ind m űvelő d éstö rtén eti
szem pontból különösen érdekes tárg g y a l foglalkozik
B árdos K ornél k itű n ő m u n k á ja. A hazai p ro testán s
egyházak n ag y h eti litu rg ik u s g y a k o rla tá b a n kezd et­
től fogva nag y szerepet já tsz o tt a középkori hagyo­
m ányból á tv e tt, de term észetesen m ag y a r szöveg­
gel énekelt, zenei stílu sá t tek in tv e greg o rián k a ra k ­
te rű passiózás, m ely az egyházi h ató ság o k n ak a 18.
század m ásodik felében h o zott tiltó rendelkezései
ellenére egyes helyeken, k iv á lt E rd ély b en szinte a
m ai időkig fen n m a rad t. E rre a g y a k o rla tra eg y fo r­
m án jellem ző a népi h an g v éte lű közvetlenség, a h a ­
gyom ányhoz való ragaszkodás és a h ag y o m án y gaz­
d ag ítására való törekvés. A m ag y ar passiózást nem
k ö tö tte sem a la tin g reg o rián éneklés litu rg ik u s tö r­
vénye, sem valam iféle m ás egyházzenei cenzúra,
te h á t k iv irág o z h ato tt b e n n e a lényegileg híven ő r­
zött hag y o m án y m é rté k ta rtó , de színes, tá ja n k é n t
és felek ezeten k én t egyéni színeket fe lm u tató v a riá ­
lása.
A hazai p ro te stán s passióéneklés fő érdekessége
a b b an áll, hogy zenei an y a g áb a n egy 15. századi h a ­
243
 zai la tin szövegű d a lla m -m in tá ra tám aszkodik, és
ez a d allam típ u s egyedül a m ag y ar p ro te stá n s g y a­
k o rla tb a n fe jlő d ö tt tovább, te h á t a g reg o rián ko­
rális passiók eu ró p ai tö rté n e té b e n egyedülálló je ­
lenség. K ülönös é rté k e t ad en n ek a d allam an y ag n ak
a m ag y ar népzenével ro k o n szám os h an g n em i sa já ­
tossága, d allam b eli fo rd u la ta és fő k ép p en m in d en
m ás ország és m in d en m ás ism e rt p assió -d allam tí­
pus v álto zatg azd ag ság át sokszorosan felülm úló v a ­
ribilitása.
Az értek ezés részletesen foglalkozik a d allam ok
fo rrásaiv al, azok írásm ó d jáv al, írásos zenem ű veltsé­
g ü n k hián y o sság aiv al és azok okaival, a tem plom i
passiózás tö rtén etév el, az elő ad ó k k al és az előadás
m ód jáv al, a passióéneklés fokozatos eltiltá sá v a l és
a n ép n ek a tila lm a k k a l szem ben ta n ú s íto tt ellenál­
lásával. A felh aszn ált im p o n áló an gazdag h azai és
k ü lfö ld i fo rrá sa n y a g — 48 h azai és kilenc ország­
ban 145 k ü lfö ld i la tin és n em zeti n y elv ű fo rrá sm e n y ­
nyisége is ta n ú sk o d ik m u n k á ja tu d o m á n y o s m eg ala­
pozottságáról. T öbb m in t kétszáz o ld alra te rje d ő
h a n g je g y tá b lá za to k b a n b o n tja fel, m a jd összerakva
rend szerezi és é rték eli h azai an y ag át, k ü lö n vizsgál­
v a az evengélista, K risztu s és a ta n ítv á n y o k (ill. a
tu rb á k ) m o tív u m ait, v a la m in t az „É li, É li” d allam
k o lo ra tú rá it. A h á ro m fő d a llam -m ak ám o n belül
k ü lö n v á la sz tja az in itiu m , a m ed ia tio és a te rm in a ­
tio a lak v álto zatait. A m in te g y 9100 elő fo rd u lásban
vizsgált kb. 1700 d allam v álto zato t á tte k in th e tő tá b ­
láz a tb a foglalja. R endszerezésében a dallam ok és
dallam részek belső szerkezeti egységét, a m o tív u m -
m ag o t k eresi és m u ta tja meg.
T ársad alm i és k ö zm űveltségi fu n k c ió já t te k in tv e
te h á t a passiózás n em m in t litu rg iai tén y k ed és fon­
tos szám u n k ra, h iszen elő ad ásáb an a lelkész soha­
sem v e tt részt, h an em m indig a k á n to r és r a jta k ív ü l
esetleg k iv á lo g a to tt iskolás g y erm ek ek végezték. A
passiózás te h á t — a m in t azt B ornem issza P é te r éne­
keskönyve m ásodik és h a rm a d ik részének a n y ag a is
m u ta tja — első re n d e n a h istó riá s énekm ondással,
közelebbről a b ib liai h istó riá v a l rokon. A m ag y ar
passiónak, csak ú g y m in t a h istó riá s én ek n ek — al­
kalom szerin t k ö tö tteb b en , de fo rm ailag szab adab­
ban — u g y an az a p leb eju si ré te g v o lt a közönsége
és az elő ad ó ja; b en n e a tö b b i m in t k é t évszázadon
á t egyazon fo k o n m eg rek ed t, p u sztán az em lékezet­
re tám aszkodó és írá s n élk ü li n épi éneklésnek csak
egy á rn y a la tta l fö lö tte álló m űv eltség i típ u s és m ű ­
veltségi fo k tü k rö ző d ik . Az is kétség telen , hogy en ­
n ek a p assiózásnak az elso rv ad ása végső fokon nem
csup án az egyházi tiltó rendelkezések, h an e m végső
fokon a tá rsa d a lm i a k tu a litá s elh alv án y u lása foly­
tá n v á lt elk erü lh etetlen n é.
A passiózás e ltiltá sá ra irá n y u ló 18. századi egy­
házh ató ság i rendelk ezések és v izsgálatok a re fo rm á ­
tu s eg y h ázb an jó v al erélyesebb fo rm á t ö ltöttek,
m in t az ev angélikusoknál. Ez u tó b b ira vonatkozó
ad a ta ib a n a szerző n em v á la sz to tta k ü lö n an y anyelv
szerin t a m ag y ar, szlovák és n ém et gyülek ezeteket,
de így is m eg állap íth ató egyrészt, hogy a k é t u tó b b i
nem zetiségnél a passiózást to v áb b fe n n ta rto ttá k ,
m ásrészt — és ez a fo n to sab b — hogy a szlovák és
n ém et passiók a n y ag a h azai v o n atk o zásb an is az
egyéb k ü lfö ld ö n kizáró lag h aszn ált, te h á t a m ag y ar
an y ag tó l teljesen eltérő d ú r típ u sh o z tarto zik , te h á t
a m a g y a r an y ag tó l teljesen eltérő d ú r típ u sh o z ta r ­
tozik, te h á t a jellegzetes m a g y a r p assió -fo rm a éle­
tét, so rsán ak a la k u lá sá t te k in tv e közöm bösnek te ­
kin th ető . V iszont a n é h á n y evang élik u s m ag y ar
fo rrá s — az E p erjesi G ra d u á l M áté- és Ján o s-p assió ­
244
já tó l e lte k in tv e szintén a B árdos v izsg álatán ak
an y ag á t képező m oll típushoz tartozik.
A fo rráso k b ó l kirajzolódó felekezeti színek között
nem v életlen az u n itá riu s hag y o m án y különállása,
hiszen az u n itárizm u s az erdélyi zenei n y e lv já rás-
te rü le tre k o n centrálódik, te h á t a m ollos han g n em ek
k ö ré n belől — m á sfa jta népi dallam anyaghoz h a ­
sonlóan — g y a k ra n friges színeződést m u ta t, sőt
olykor jellegzetes p en tato n iz m u so k a t is tartalm a z.
A négyszáz oldalas disszertáció cím e u tá n ítélve
szakem berek egészen szűk köréhez szóló, je le n té ­
k en y ré sz letk é rd ést taglaló értekezésnek látszik, p e­
dig b enne a m ag y ar m ű v e lő d éstö rtén et szám os olyan
te rü le te k a p ú j, teljeseb b m egvilágítást, am elyeket
zenei k ö zm űveltségünk p ro b le m a tik á já n a k figye­
lem be vétele n élk ü l nem le h et teljesen á tte k in te ­
ni.
Dr. C som asz T ó th K á lm án
M Á T É JÁ N O S O R G O N A H A N G V E R S E N Y E
A D EBRECEN I N A G Y TEM PLO M BA N
E lkezdődött a debreceni N agytem plom 130 éves
o rg o n áján ak átépítése. E nnek so rán k é t m anuálm ű,
a F őm ű és a P ozitív síp ja it ú jíto ttá k fel. H azánk leg­
nagyobb m echanikus, csúszkaládás o rg onája m á r az
első rész m u n k á lat ered m é n y ek én t is tü n d ö k lő fé­
nyű, b a ro k k h an g z ást n y ert. A han g szer tö b b i síp­
jai és szerkezeti részei to v áb b i fe lú jítá sra szorul­
nak, az orgona m á ris különlegesen szép h a n g zásá­
v al ju talm azza a rá fo rd íto tt gondot és áldozatot.
E szép hang szeren elhangzó h an g v ersen y ek so rá t
áp rilis 27.-én M áté Ján o s orgonam űvész m ű so ra
n y ito tta meg. Szép gondolat volt, hogy a N agytem p­
lom ú ju ló o rg o n áján a B u d ap est-K álv in té ri k á n to r
k o n c ertje legyen az első.
Mu f f a t : c m oll Toccatajá b a n az északném et b a ­
ro k k fenségesen hűvös világa, az o b je k tív orgona­
h angzás: a han g szer m ag án tú lm u ta tó szándéka
tá ru lt fel. M áté Já n o s hitelesen, sok m űvészi alá­
z a tta l en g ed te szólni ezt az em elk ed ett h a n g ú zenét.
A zonnal m e g talá lta a h atalm a s csúszkaládás orgona
tisztu lt, a b a ro k k zenéhez igen alk alm as kifejező
eszközeit, am ik a lélek e m elk ed ett h a n g já n képesek
elénekelni a kereszty én em ber öröm ét.
S w e elin c k: K orálpartitá ja szó laltatta m eg éne­
k esk ö n y v ü n k 483. dicséretét. A ném etalfö ld i re n e ­
szánsz zene betetőzője, a k o rá b a n is v ilá g h írű
a m sterd am i orgonista különösen a variációs fo rm ák ­
b a n a lk o to tt m eg rag ad ó an szép m űveket. Ilyen ez
a p a rtitá ja is, am ely n ek so rán k itű n te k M áté Ján o s
kiváló előadói képességei. Az igen szép szólam veze­
tés, a nem es agogika s a különböző téte le k m eg­
győző kifejezésm ódja m élyen a szívekbe vésték elő­
adását.
B ach: G D ur F antáziája szokatlan alkotás. A trio ­
so n áták k ivételével B ach p áro san tag o lja m ű v e it; ez
a fa n tá zia viszont h á rm a s osztású: k é t játé k o s r i t ­
m usú, kön n y ed szövésű szélső té te l között szélesen
áradó, h a ta lm a s ötszólam ú G rav e foglal h ely et. A
fran cia, szövegű bem pójelzések is különleges m o n ­
d a n iv aló ra u ta ln a k . A m űvész n a g y átéléssel szó­
la lta tta m eg ezt az igen kifejező m ű v et. R egiszt­
rá lá sa nag y o n k iem elte a gyöngyöző fu ta m o k a t, a
m editáló fig u rác ió k at éppúgy, m in t a m egrázó ere­
jű ötszólam ú téte lt. Ez a zene a N agytem plom m o­
n u m e n tá lis m éreteih e z igen alk a lm a s volt.
P achelbel: K o rálpartitája a 24. zso ltá r sze re te tt
d allam á t sz ó laltatta m eg. P ach elb el a B ach előtti
generáció legnagyobb korálm űvésze. K o rále lő já té­
k ain a k sajáto sság a a so ro n k én ti im itációs bevezetés.
N agy m estere a variáció n ak , k ö te te k e t tö ltenek
m eg ilyen m űvei. A p a rtita elején felhangzó k o rá l
h arm ó n iá in ép ü ln ek a to v áb b i v ariációk, ez esetben
4 tétel. Az 1. v ariáció tizen h ato d m ozgású basszusa
a „szép híves p a ta k ” v id ám fo ly ását jelképezi, a fel­
ső szólam okban pedig tisz tá n k iv eh ető az Iste n u tán
sóvárgó im ádság, a zsoltárdallam . A 2. és 3. v a ri­
ációban ez a d allam eg y re tö b b d íszítést kap, vé­
gül a 4. tételb en , m in t az Iste n b e n való bizodalom
diad alm as éneke, a p edálszólam ban zendül meg, fö­
lö tte jellegzetes im itációkkal. E b ájo s z so ltá rv ariá ­
ción n agyon m eg érzett, hogy az M áté Já n o s egyik
legkedvesebb d a ra b ja : sok m elegséggel, meggyőző
bizony ság tétellel fo rm á lta meg.
C. F ranck: Fantázia, C D ur v o lt a befejezés. Ez
n em ta rto z ik a divatos F ra n c k m ű v ek közé. Az elő­
adóm űvészek szívesebben v á la sz tjá k a n a g y h atású ,
v irtu ó z m ű v ek et, m in t a bensőséges, m élységében
élő zene m egszó laltatását. M áté Já n o s n ag y tem p lo ­
m i h an g v ersen y én ez u tó b b i m ellett d ö n tö tt. M űso­
r á t ezáltal n em a ro bosztus hangzás, h a n e m a ki
á rad ó érzelem , a bájos d allam v ilág gazdagsága z ár­
ta és k o ro n ázta m eg. A k é t szélső té te l ro m an tik u s
h a n g ú m editáció, a szim fonikus ig én y ű szólam szö­
véssel ír t középső rész pedig m eg rag ad ó an énekli
a szív m elegét és a rem énység d alát. Az o rgona­
zenét szerető, 1500 főnyi d ebreceni h allg ató ság ezért
a m ű é rt v o lt leg h álásab b M áté Já n o sn a k . U gyan­
csak ebb en a d a ra b b a n m u ta tk o z o tt m eg a nagy-
tem plom i o rgona szám os igen szép hangszíne, re ­
gisztrációs lehetőségeinek gazdagsága.
K ö zrem ű k ö d ö tt a k o llégium i K á n tu s L assus: S u ­
p e r flu m in a B abylonis, M o z a rt: A ve v e ru m corpus
és C. F ra n c k : 150. zso ltára előadásával, v ezényelt
B erkesi S ándor, k ísé rt S e p sy K ároly. A K á n tu s szép
tó n u sú k ó ru sszám ai jó a rá n y b a n ta g o ltá k a h a n g ­
v ersen y m ű so rát, am i dr. B a rth a T ib o r p ü sp ö k -lelk i­
p ászto r szolgálatáv al é rt véget.
S e p sy K ároly
HALÁSZ ZOLTÁN: A SZENVEDÉLY ARCA
A szerző Giotto, Filippo Lippi, Raffaello, Leonardo,
Tiziano, Rubens, Rembrandt, Goya, Delacroix, Cé­
zanne, Van Gogh és Csontváry m űvészetét bem utatva
hozza közel a ma emberéhez a halhatatlan rem ek­
m űveket és alkotóikat. Az örök szépség mögött ku­
ta tja az alkotó szenvedélyt, a terem tő ember arcai,
melyet a művészet megjelenít. Nem iskolás művészet
történeti kézikönyv volt a cél, hanem a m ű varázsá­
nak, titkainak feltárása, a művészet teljes igazságá­
nak a megismertetése; a mű, az alkotó és a kor kap­
csolatának együtthatásának a felidézése.
Nincs helyünk Halász gondolatgazdag, tanulságos
művének részletes ismertetésére, ezért csak két mes­
te rt emelünk ki két jubileum apropóján: május 2-án
volt Leonardo halálának 450. és október 8-án lesz
Rem brandt halálának 300. évfordulója.
Leonardo típusos példája a teljességre és a tökéle­
tességre törekvő em bernek; a reneszánsz uomo uni­
versale eszményét a legmagasabb fokon testesítette
meg. A festészet, szobrászat és építészet mellett a
tudomány, technika lehetőségei, kérdései is erőser
foglalkoztatták. Egyaránt járatos volt kora szintjét
messze megelőzve az anatóm iában, fiziológiában, h a­
dászatban; feljegyzéseiben repülésre vonatkozó meg­
figyelések m ellett az ejtőernyő, a búvárruha ötlete
is szerepel sok más elképzelés mellett, az ágyús hadi­
kocsi terve a tankot előlegzi stb. Gazdag egyéniségé­
ről joggal írh atta Bernáth Aurél: „olyan, m int a te r­
mészet, mindenből volt valam ije”. Művészi elképze­
léseiből keveset valósíthatott meg, és még kevesebb
alkotása m aradt ránk. Burckhardt szerint „lényének
óriási körvonalait örökké csak megközelíthetőleg
sejthetjük”. S mégis korszakos jelentőségű m unkál
végzett.
A középkori művészet Nagy Gergely koncepciója
szerint funkcionált: az egyházi művészet célja a nép
tanítása, tehát a festészet ábrákban kifejezett teológia.
Leonardónál jelentkezett legtisztábban az a művészi
törekvés, hogy a teológia szolgálólánya szerepéből ki­
lépve önállósuljon. A reformátorok sem kívánták ki­
terjeszteni az egyházi gyámkodást a művészetre, ha­
nem adiaphoronként kezelték. K arl Barth pedig kifej­
tette, hogy jóindulatú, de tehetetlen dolog „keresztyén
művészetről” beszélni, és határozottan leszögezte:
„nincs teológiai festészet”. Leonardo művészete a re­
neszánsz csúcsát jelenti, a jövő felé m utatott utat, és
korok, nemzedékek szépségideálját form álja ötödfél
százada.
Rem brandt nagyságának egyik oka az, hogy a fel­
emelkedő Hollandiában, ahol a kortársak lényeges
élménye a polgári társadalom biztonsága volt, ő m in­
dig e társadalom drámai ellentmondásosságára buk­
kant, és ezt ábrázolta, különösen késői képein. Nem
a gazdag, elégedett burgherek világát jelenítette meg,
hanem ennek fonákját, a szegénységet, az idealizálat­
lan, közönséges valóságot. Portréiban leleplezte a kal­
m ár polgárok farizeizmusát. Az igazságot festette
meg, elvetve minden tetszetős külsőséget. Bibliai tá r­
gyú képein nem a dekorativitás az uralkodó, hanem
„tősgyökeres, bibliaolvasó kálvinistasága” következté­
ben (ahogyan Éber László jellemzi) a lélek mélyére
hatol, pl. az ifjú Dávid hárfáját hallgató beteg Saul­
ban a lemondó szenvedés megszemélyesítőjét alkotta
meg, vagy Hámánban a hatalom ormairól lebukó em­
ber elkeseredését, élete összeomlásának fájdalm át.
A lélekrajz tökéletességére törekedett, a szépség új
valóságát tárta fel, mely m ár a modern festészet felé
m utat. Olyan tém ákat festett, melyek rútnak, vissza­
taszítónak látszódtak a korabeli közönség előtt: hullá­
kat, boncolást, a mészáros kam póján függő nyúzott
marhatestei. A burgherek idegenkedtek attól a világ­
tól, amelyet Rem brandt láttatott, m ert a hazug és
képmutató valósággal szemben ő az igazságot m u­
tatta fel. És ezzel lett minden idők egyik legnagy­
szerűbb művészet.
Halász Zoltán sok illusztrációval gazdag könyve jó
kalauz a képzőművészet lényegének megértéséhez.
Nem holt adatokat közöl, nem öncélúan szakszerűt,
hanem a művészet élő organizmusával ism ertet meg.
(Corvina Kiadó.)
Tamás Bertalan
MARY MCCARTHY:
EGY KATOLIKUS LEÁNY EMLÉKEZÉSEI
A kitűnő am erikai írónő gazdag életanyagot dolgoz
fel; a jómódú rokonok körében szegényen felnövő á r­
vák sorsa olykor — m utatis m utandis — Dickensre
emlékeztet. Az árvák élete mindig hálás téma volt, de
a szerző nem önsajnáltató szentimentalizmussal áb ­
rázolja gyermekkorát, hanem remek karakterfigurák­
ban jeleníti meg az am erikai polgárság világát. Az
arcképek galériája m ellett a legfontosabb a lelki fej­
lődés állomásainak megrajzolása, az eszmélés, a f e l­
nőtté válás története. Nagyon sok fontos, elgondol­
koztató m egállapítást tesz a vallásos m agatartásról,
életmódról, nevelésről, jellemről. Híven bem utatja azt
a jelenséget, melyet legtalálóbban vallásos „hamis tu­
datnak” nevezhetnénk. Ez abban áll, hogy az ember
nem ismeri fel a hit lényegét, és saját elképzeléseit,
erkölcsi norm áit — melyek lehetnek szubjektíve jó­
hiszeműek, jóindulatúak is — véli az igazi hit, vallá­
sosság kifejeződésének.
Mindig nagyon elgondolkoztató az a kép, melyet a
gyermek alakít ki a felnőttekről. Sokszor a gyermeki
szem a legleleplezőbb. S Mary McCarthy nagyszerű
megfigyelő és jó író; emlékeinek, írásának hitele van.
(Európa)
Tamás Bertalan
245
 VILÁGSZEM LE
K ER ESZTY ÉN SÉG ÉS GN Ó ZIS
(C h riste n tu m und, Gnosis) A k ö te t szerkesztője
W alth er E ltester (B eiheft z u r Z eitsch rift fü r
die n e u te sta m e n tlic h e W issenschaft u n d die
K u n d e d er ä lte re n K irch e 37, V erlag A lfred
T öpelm ann, B erlin 1969. V II + 143 oldal.)
A tö b b szerző ta n u lm á n y á t és egy kongresszusi
re fe rá tu m o t m ag áb a foglaló k ö te t egységét a cím ­
b e n m eg ad o tt té m a bizto sítja. Az előzetes te rv n é l­
kül, egym ástól fü g g etlen ü l k e le tk e z ett íráso k több
te k in te tb e n k iegészítik eg y m ást és e g y ü tt bizo n y ít­
já k a té m a v á lto z a tla n a k tu a litá sá t.
A gnoszticizm us tan u lm án y o zása száz év ó ta á r ­
n y é k k é n t k íséri az úsz.-i tu d o m án y t, am in ek az a
m ag y arázata, h o g y az ev an g éliu m o k b an és apostoli
levelek b en g n osztikus m o tív u m o k ta lá lh a tó k . A
hellenizm us lég k ö réb en élő em b erek n ek az aposto­
lok olyan képzetek segítségével a k a rtá k érth ető v é
te n n i Jézu s ü d v özítésének jelen v aló ság át, am ely ek­
kel később, a 2. évszázad fo ly am án a gnosztikus
ren d szerek b en találk o zu n k . Az a kérdés, h o g y e
ren d szerek k e resztén y eretn ek ség n ek tek in ten d ő k -e,
am elyek egyes úsz.-i h ely ek ered eti jelen tésü k b ől
k ifo rg a to tt önkényes értelm ezésén alap u ln ak , vagy
pedig m á r m aga a keresztén y ség is a gnózison, m in t
„világv alláso n ” b elü l érth ető . E n n ek az u tó b b i ál­
lásp o n tn a k leg ism erteb b képviselője H an s Jonas, a
K a n ad á b a em ig rált n ém et tudós, ak in ek „G nosis
u n d sp ä ta n tik e r G eist” c. m u n k á ja (I. k ö te t 1934,
II /1. 1954) ú j k o rszak o t n y ito tt a gnoszticizm us
m ag y arázatáb an . Jo n a s a h eideggeri létezés-an alí­
zis form ális k a te g ó riá i segítségével p ró b á lta re n ­
dezni és értelm ezn i az a n tik v a llá stö rté n e tn e k és fi­
lozófiai sp ek u láció n ak ezt a dzsungel sű rű sé g ű te ­
rü letét. Az ered m én y : egyféle pángnoszticizm us,
am ely K risztu s születése k ö rü li évszázadok többé
kevésbé m in d en szellem i m eg n y ilatk o zásáb an
gnosztikus életérzést fedez föl. A gnózis lényegi
m eg h atáro zása elm osta a gnoszticizm us tö rtén eti
k o n tú rja it. A jo n asi definíció a la p já n a gnózis m in ­
d e n ü tt volt — és sajátság o s tö rté n e lm i jelen ség­
k é n t nem v o lt sehol. A 30-as és 40-es évek n ém et
p ro testá n s úsz.-i tu d o m á n y ra Jo n as g n ó zis-in ter­
p retác ió ja igen m ély h a tá s t g y a k o ro lt; B u ltm a n n , a
fia ta l K ä sem a n n és az azóta k a to liz á lt H. Schlier,
H aenchen, B o rn k a m m és V ielhauer, m in d m ag u k é­
v á te tté k a gnoszticizm us, v ag y p o n to sab b an : a
gnosztikus „m egváltó m ítosz” keresztén y ség előtti
ered eté n ek tételét.
A filozófiai értelm ezési- és k ifejezési fo rm á k b a n
H eideggerre tájékozódó H. Jo n a s a v a llá stö rté n e ti
an yag kezelésében az ún. „v a llá stö rté n eti isk o la”
fo ly ta tó ja (R eitzen stein , B ousset, N orden, K raeling,
stb.). E n n ek az isk o lán ak általán o sító egyoldalú sá­
g a it k ritiz á lja C arsten Colpe 1961-ben m eg jelent
könyve, am ely a pángnoszticizm ussal való leszám o­
lá sn a k te k in th e tő : D ie religio n sg esch ih tlich e S chu­
le; D arstellu n g u n d K ritik ih re s B ildes vom gnos­
tischen E rlőserm y th u s. I tt jegyzem m eg m in d já rt,
hogy az 1966-os M essina-i kongresszus, m elyről
alább m ég szó lesz, a la p já b a n véve elfo g ad ta Colpe
ja v a sla tá t, ak i fö n ti k ö n y v éb en (200. o.) sü rg eti a
fenom enológiai-lényegi és a tö rté n e ti m e g h atáro zá­
sok szétválasztását.
F o n to sn ak ta rto m Jo n as sa já t m egnyilatkozását,
246
m elyben a 30 évvel előbbi vállalkozásáról ezt m ond­
ja : „Az exisztencializm us k ate g ó riá in a k alk alm as­
sága e rre a m eg h atá ro z o tt an y a g ra ( = gnosztikus
irodalom ) k étely e k et tám aszto tt. E k ate g ó riák a n y ­
n y ira illettek, m in th a m é rté k re készültek volna.
N em készültek csakugyan m é rté k re ? ” Jo n a s a n ih i­
lizm usban sejti az an tik gnózis és a m o dern exisz­
tencializm us ta rta lm i rok o n ság át (Gnosis, E x te n tia ­
lism us u n d N ihilism us c. tan u lm á n y a , a Zw ischen
N ichts u n d E w igkeit, Zu r L ehre, v om M enschen c.
1963-ban m egjelent kö tetb en , 6. o.).
A g n ó zis-k u tatásn ak új an y agot és irá n y t ad tak
a felső-egyiptom i N ag-H am m adiban 1945-ben előke­
rü lt k o p t n y elv ű gnosztikus írások, m elyek az 50-es
évek közepétől fogva v á lta k ism e rtté ford ításo k és
k ritik a i kiadások révén. E zeknek az írá so k n ak a b ir­
to k á b a n a tu d o m á n y a k o ra i gnózisra nézve (m ellyel
pl. Irenaeus vitatkozik) nincs tö b b é feltev ések re és
későbbi m an daeus, m anicheus fo rráso k o n alapuló
re k o n stru kció k ra u ta lv a ; az ered eti doku m en tu m o k
pedig h ely en k én t alaposan m eg v álto zta tják a hipo­
tézisek gnózis-képét. A N ag-H am m adi-i lelet eddig
nyilv án o sság ra hozott an y ag án a k leg fontosabb ré ­
szét a gnosztikus evangélium ok k ép ezik: T am ás és
F ülöp evangélium a, v ala m in t az ún. E vangélium
V eritatis. Je le n ta n u lm á n y k ö te tb e n A. B őhlind prof.
ism e rteti a lelet negyedik, ún. „egyiptom i” evangé­
liu m át is, m ely n ek igazi cím e így h a n g z ik : „A nagy
lá th a ta tla n szellem k ö n y v e”. A h á ro m előzővel E.
H aenchen ta n u lm á n y a foglalkozik: „Ú jszövetségi
és gnosztikus ev angélium ok” cím en. J .—E. M énard
strassb o u rg i pro fesszo rn ak a k ö tetb e n szereplő
egyik írása F ülöp evangélium át, m ásik az „Igazság
e v an g é liu m á n ak ” ism eret-fo g a lm át tá rg y a lja . A kö­
te t legterjed elm eseb b ta n u lm á n y á t (65—97. o.) a
m ainzi L uise S c h o ttr o ff írta „A nim ae n a tu ra lite r
salv a n d a e” cím en, m elyben „a gnosztikusok égi
sz árm azásán ak ” p ro b lé m ájá v al foglalkozik, az
ugyan csak N ag-H am m adidból e lő k erü lt „Á dám -
apokalüpszisz” és az a le x a n d ria i eg y h ázaty ák v ita ­
irata ib ó l ism erős v alen tin ian izm u s alap ján . S ch o tt­
ro ff e lu ta sítja azt a B u ltm a n n m űvei közvetítésével
általán o ssá v á lt alex an d riai nézetet, hogy a gnózis
és az Ú sz. közötti legjellegzetesebb különbség az ü d ­
vösség term észeti (physei, n a tu ra lite r) és tö rté n e ti
értelm ezésében keresendő. Szerző szerin t a lap ta lan
az a különbségtevés, hogy a gnózis kozm ológiai, a
bibliai h it pedig etik ai d u alizm u st (E nscheidungs­
dualism us) ta n ít. A m i Já n 3 :8 a la p já n a k eresztény
h itre érvényes, az az Á dám -apokalüpszisz gnózisára
is: a k ijelen tés befogadása d ö n t afelől, hogy valak i
fö n trő l sz ü letett-e vag y sem. N em a term észet de­
te rm in á lja a h ite t, h a n em a kijelen téssel szem beni
dö n tésben k o n stitu áló d ik az új — vo ltak ép p en a ré ­
gi, az ered eti — lét. Ez p a ra d o x állítás, de a k egye­
lem ről és a h itrő l nem leh e t m á sk én t beszélni. A
„fysei sozesthai”, a term észettő l d e te rm in á lt üdvös­
ség n e m te k in th e tő a gnózis m a g ján a k és a s a já t­
ságosan úsz.-i üdv-koncepció ellenképének. A P á l és
Ján o s evangélista felfogáshoz közeli gnosztikus
váltság értés, am elyben az üdvösségre vonatkozó in ­
dikativuszok és im peratívuszok egybefonódnak,
csupán az eg y h ázaty ák v ita ira ta ib a n to rzu l te rm é ­
szettől fogva b irto k o lt üdvösséggé.
R. Staats ta n u lm á n y a a balga szüzek M áté 25-
beli p éld ázata an tig nosztikus m ag y a rá z atá n a k k é t
érdekes esetével foglalkozik. A 2. sz. elejéről szár­
m azó, k o p t és eth ió p fo rd ítá sb a n fö n n m a ra d t, ún.
„E pistula ap o sto lo ru m ” és a 4. sz.-ban élt M ezopo­
tám iai S y m e o n (M akarius) allegórizáló p éld ázatm a­
g y a rá z a ta a g nosztikus k ö rn y ezetb en élő „ o rto d o x ”
kisebbség h a rc á ró l tan ú sk o d ik .
H.—F r. W eiss (Jena) „P ál és a h e re tik u so k ” cí­
m en egy ú ja b b a n so k at v ita to tt tém áv al, a gnoszti­
kuso k P ál-értelm ezésév el foglalkozik. A „ feltám a­
dás ap o sto la” e g y ú tta l „ h a e re tico ru m ap o stolus”
(T ertu llia n u s) is, a b b an az értelem b en , hogy a 2. sz.
té v ta n ító i (M arcion, V a len tin u s, stb.) szinte k izáró ­
lag ő rá h iv atk o zn ak . E b b en jó részt jo g ta la n k isa já ­
títá s b a n (pl. a jelen b en , a keresztség b en m e g tö rté ­
nő feltá m a d á s ta n ítá sa szám ára) tö rtén elm ileg az a
pozitívum , hogy a 2. sz. „n ag y -eg y h áza”, a k o ra i k a ­
tolicizm us á lta l ag y o n h allg ato tt P á l teológiai örö k ­
sége nem m en t feledésbe.
A z e m líte tt m essin ai gnózis-kollokvium te rm i­
nológiai és fogalm i ja v a sla ta it Colpe prof. foglalja
össze a k ö n y v végén. A h a sz n á la tb a n levő fogalm ak
azonos ta rta lm i jelen tése érd e k é b e n jav aso lták ,
hogy a K r. u. 2. sz. egyes m e g h atáro zo tt rendsze­
re it a k u ta tó k „g noszticizm usnak” nevezzék, „gnó­
zis”-ró l pedig — a fenom enológiai lén y eg m eg h atá­
rozás értelm éb en — o tt beszéljenek, ahol „az isteni
Az önmegvalósítás útja
„H a nem csak je le n ü n k e t a k a rju k elviselni, de
jo b b jö v ő t is sz eretn én k előkészíteni, ak k o r m a
fo n to sab b szám u n k ra, m in t v a la h a az individuáció,
m in t az egyes em b er és a közösség n ö v e k v ő tu d a to ­
sodása, m in t szociális, e tik a i és vallási problém a,
m ely et az isten k ép válto zása is k ifejez az em b er
m in d en k o ri tu d a to ssá g i fo k á n a k m egfelelően” —
írja Jolande Jaconi D er W eg z u r In d iv id u a tio n cí­
m ű, a zü rich i Rascher V erlag-n á l m eg jelen t k ö n y ­
vében. Ez a k iad ó k ü lö n b en n a g y m u n k á t végez a
ju n g i lé le k ta n ism ertetésév el és azzal, hogy á lta lá ­
b a n jelen tő s te re t b iztosít fő k é n t a m ély lélek tan
m űvelőinek (V. ö.: T hSz 1967. 291; 1968. 313 o).
A szem élyiség születése
— ezt a cím et is v iselh etn é a Jaco b i-k ö n y v is­
m ertetése, hiszen Ju n g te rm in u s te c h n icu sak én t az
individuáció az em b er általán o s é rv é n y ű fejlődési
célja. „Az individuációs fo ly am at az a m in d en em ­
b ern él poten ciálisan a d o tt kib o n ta ko zá si lehetőség,
m ely az egyed lelki egésszé fo rm áló d ásáb an éri el
csú csp o n tját — te k in te tb e véve a psziché tu d a t­
ta la n részét is, a tu d a to ssa l való p ontos egyensúlyú,
alkotó k ö lcsö n h atásáb an . A pszichében ren d k ív ü l
fin o m önszabályozó és kom penzáló m echanizm us
ta r tja az e n e rg iá t állan d ó d in am ik u s m ozgásban,
ill. feszültség és n y u g alo m közö tt kiegyensúlyozva.
A születés és h a lá l közötti lét-lán co lat ta g ja it —
éle tü n k n a p ja it és év eit — k ezd ettő l fogva egy kö­
zös é rtelem h atáro zza m eg, m ely szü n telen és a u to ­
nóm m ódon realizáló d ásra törekszik. A lélek érle­
lődési fo ly a m a ta ez. C élja a szem élyiség tö k életese­
dése oly m ódon, hogy tu d a tm e z ő n k a leh ető legszé­
leseb b re tág u l en n ek azo n b an elő feltétele a tu d a t­
ta la n de tu d a tk é p e s ” (tu d ato síth ató ) ta rta lm a k
fokozatos in teg ráció ja, beépítése. M ert m in d en fe j­
lődési h a rc n a k szín tere általán o s élm én y -szerv ü n k :
a lélek. E zek re a h a rc o k ra ig en t m o n d an i: élet;
titk o k elitre korlátozódó ism ere térő l” van szó (130.
o.). A re fe rá tu m rö viden jellem zi m ind a tö rté n eti,
m ind a lényegi m eg h atáro zás ta rta lm i elem eit, m a jd
fölveti a p ra e — ill. protognoszticizm us lehetőségé­
n ek kérdését. A p raegnoszticizm us igenlői a zsidó
apo k alip tik a, Q um rán, a farizeizm us és az 1. sz.-i
k eresztyén gondolkodás bizonyos irá n y z a ta ira h i­
vatkoznak, a protognoszticizm us jelenségét h an g sú ­
lyozók pedig Irá n és az U panisádok In d iá ja m ellett
a görög p la to n ik u s filozófiára u ta ln a k , m in t a típ u s
m egjelenési helyére. A kereszténység „gnoszticiz­
m u sb a” sorolását a re fe rá tu m összeállítói le h e te t­
len n ek ta rtjá k ; a „gnózis” viszont olyan általános
gondolkodási típ u st jelöl, am elyhez v alam i köze a
kereszténységnek is lehet. A kollokvium résztvevői
igen fo n to sn ak ta rtjá k , hogy a jövőbeli k u ta tá so k
nagyobb figyelm et szenteljenek a gnoszticizm us
k u ltik u s és szociológiai kérdéseinek. A k ö te t szer­
kesztőjével e g y ü tt m i is csak üdvö zö lh etjü k ezt az
irá n y m u ta tá st, am elynek követéséből E lte ste r sze­
rin t a „praegnózis” is p ro fitá lh a tn a , vagyis an n ak
a k o rszak n ak és szellem i k lím á n ak ism erete, am ely­
be a születő keresztyénség tartozik.
V á lyi N agy E rvin
nem et m ondani viszont: m ag án y b a süllyedés, h a ­
nyatlás, kiszáradás. Az önm egvalósítás szorongató
kényszere term észeti szükségszerűség, ezért le­
k ü zd h etetlen erejű , m ég h a h a tá sá n a k kezdete
n em szem léletes is és valószínűtlen. G yőzelm es föl-
em elkedés, összetörés, krízis, csőd és újrak ezd és
szegélyezik ú tjá t. S nincs biztosíték! A ki ki a k ar
té rn i m in d en kockázat elől — p éldául utánzással
— an n a k nincs esélye önálló fejlődésre. C sak a
küzdelem b á to r vállalása vezet érésh ez!”
N em „psychologia gloriae” ez,
m in t az eddigi idézet-kom binációkból is sejthető.
Jó is ez, hiszen b árm iféle k in cstá ri optim izm us b e­
lá th a ta tla n k á ro k a t okoz, m ivel veszélyes illúziókba
rin g a tja az em bert. M ég kevésbé nevezhető pesz­
szim istának, am i egyébként in k áb b a fre u d i k o n ­
cepcióhoz áll közel, m ely az em b ert in d u la ta i által
jo b b á ra d e te rm in á ltn a k tek in ti. A zt m o ndhatnám ,
hogy Ju n g lé lek ta n a in k á b b elkötelező jellegű: ko­
m oly p ro b lém ák a t tá r fel s m in d en olcsó m egol­
dásn ak elzá rja az ú tjá t. I tt m in d já rt azt is m eg kell
jegyeznünk, hogy nem sp ek u la tív zseni Ju n g , h a ­
nem a g ya ko rla ti p szichiáter beszél belőle, tu d o ­
m án y a em p irik u s és nem szobatudósi rendszer.
Hogy a 8 éve e lh u n y t nagy léle k b ú v á r életm űve
irá n t m en n y ire nő az érdeklődés, azt jellem zi, hogy
kiváló ta n ítv á n y á n a k , dr. Jo la n d e Jacobin a k Die
Psychologie von C. G. Ju n g cím ű rem ek összefogla­
lása 1939 óta m á r öt k iad á sb an je le n t m eg R asche­
réknél, leg utóbb 1967-ben. 1948 óta létezik egy
C. G. J u n g -In stitu t is, m elyben különböző nem ze­
tiségű k u ta tó k és ta n u ló k dolgoznak, s k ü lön k ia d ­
v án y aik is jelen n ek m eg, p éld áu l ilyen összefoglaló
cím ekkel: A lélek időtlen d o ku m en tu m a i, A lelki­
ism eret, A rossz, A szorongás, Iste n e lfe le jte tt n y e l­
ve (az álom) — u tó b b it Sa n fo rd lelkész írta, Th. Sz.
1967. 291. o.
247
 A tém a igényes
a Jaco b i k ö n y v éb en — m ag a az életp ro b lém a, az
egzisztenciális em b eri k érdés, jó és rossz alázatos
m egism erése és b eism erése ö n m ag u n k b an . Nem
v alam iféle lé le k ta n i m eg alap o zo ttság ú in d iv id u aliz­
m u sró l v an itt szó. A z önzés egészen m ás, m in t az
önm egvalósítás! Az egoizm us u g y an is önrom bolás,
hiszen szem élyiségünket, legbensőbb ö n m a g u n k at
éppen nem építi, h an e m eg y re jo b b an szétrázza s
in d u la ta in k és k ö rü lm é n y e in k p ré d á já v á teszi. Az
individuáció a n n y ib a n „egyéniesedés”, hogy á lta ­
lános em b eri tu la jd o n sá g a i m e lle tt egyedi a d o tt­
ságait is k o m olyan kell v e n n ie az em bern ek , de
azért, h o g y ered m én y esen vehesse b irto k b a önm a­
g á t s egészséges reláció b a k e rü ljö n egész v ilágával!
Az in d iv id u áció n ak k é t sza ka szá t k ü lö n b ö zteti
m eg a ju n g i pszichológia, m ely ek et m ezsgyeként az
élet dele v álaszt el. Az első re n d e lte té se az, hogy
kellő „én-szilárdságra” ju ssu n k , m eg tu d ju k állni
a h e ly ü n k e t az élet d öntéseiben, p ró b áib an , kellő
képzettség g el és ta p a sz ta la tta l egzisztenciát te re m t­
sü n k m ag u n k n a k . S m ost ne b ecsü ljü k ezt le teoló­
gusi szájhúzogatással. M ert ez n em az „él ben n em
a K risz tu s” h itv a llá s ellen tétele — h o g y az „élek
p edig tö b b é n em é n ” szavak le író já n a k m ily en k e­
m ény és h a tá ro z o tt egyénisége volt, a rró l k ü lö n ta ­
n u lm á n y t le h e tn e írn i! A „szilárd é n ” elérése n él­
k ü l k isk o rú a k m a ra d u n k és pszichikailag csak k a l­
ló d u n k és szenvedünk, m e rt re tte n e te s az ilyen
adósság. Ez eg y éb k én t azt az általán o s in te lm e t is
jelen ti, hogy teológiai fo g a lm a k a t v ag y m ég egy­
szerűb b en b ib liai szav ak at ne h e ly e tte sítsü n k be
fe lü lete se n pszichológiai k é p le te kb e , m e rt abból ir ­
g a lm atla n rö v id z á rla t lesz.
„Egy p illa n a tig ú g y éreztem , hogy k ris tá ly t h o r­
dok a szívem ben — s m á r tu d ta m is, h o g y az az
énem ” — ír ja le H erm a n n Hesse egy ifjú élm ényét
D em ian cím ű regényében. H á t errő l v a n szó. T e­
rem tésb eli fe la d a t m eg valósításáról. N ag y jáb ó l ez
az önállósulás a d ja m eg a szem élyiség-fejlődés el­
ső szak aszán ak előjelét. B eav atás ez a „feln ő ttség­
b e ”, illetv e a külső valóságba. Á m „az élet m áso­
dik feléb en oly h a ta lm a sa n m eg v álto zn ak a lelki
alaptényezők, hogy az élet d élelő ttjén ek és dél­
u tá n já n a k pszichológiájáról le h e t b eszélni” — írja
Ju n g . (53. o.).
A k ritik u s „dél”
fé rfia k n á l leg aláb b a n n y ira veszélyes, m in t nőknél,
m ivel a g y engébb nem nél k evésbé k épesek tu d o ­
m ásul v en n i az idő m ú lását. De nem csupán bio­
lógiai p án ik fen y eg et ilyenkor, h a n e m a léleknek
egy egészen ú jk é n t h a tó szükségszerűsége k e rü l
elő té rb e : az elm élyülés. „M iu tán lé n y ü n k (das
Selbst) tu d a tta la n te ré tő l m essze fe jlő d ö tt el az én,
ú jra föl k el v en n ie vele a k apcsolatot, neh o g y gyö­
k é rte le n ü l h a ló d jé k ” (54. o). L elki k ö v e te lm én n y é
v álik — tu d a ttó l, a k a ra ttó l fü g g etlen ü l is! — hogy
az em b er ism e rk e d jé k m eg sa já t „árn y ék o s felé­
vel”, m e rje n szem benézni sa já t rossz ad o ttsá g a i­
val, h a jla m a iv a l és ne a k a rja m e g ta k a ríta n i az ön­
m agából való k iá b rá n d u lá st, m elyet L u th e rre l n e­
v e zh e tü n k üdvösséges kétségbeesésnek, h a k eresz­
ty é n k é n t éljü k át. D e h ittő l és világ n ézettő l elte­
k in tve is egyetem es em beri belső tö rv én y , hogy
aki legkésőbb élete d é lu tá n já n a k k ezd etén fel nem
veszi a k ap cso lato t az „ árnyékával”, azokkal a
k ao tik u s erőkkel, m elyek u g rá sra kész fen ev ad k én t
248
la p u ln a k lelkének hom ályán, s azokat m in t benne
ténylegesen m eglevőket el nem ism eri, az éppen
ezzel a negligálással teszi k i m a g át b e lá th a ta tla n
következm ényeknek. (A legkülönbözőbb vad elté­
velyedések fenyegetnek, egyéni s közösségi síkon
eg y arán t. És közben fogalm uk sincs, hol a hiba!) S
az „ á rn y é k ” csak a so rre n d b e n első re p rez en tán sa
az ism eretlen belső v ilág n ak ! Sajnos, k o ru n k
nem nagyon kedvez a m ed itáció ra való h a jlan d ó ­
ságnak, s így lesz e té re n fo kozottan sebezhetővé.
T erm észetesen nem valam i öncélú e lm é lk e d é s t
hián y o lu n k , h an em azt az egyoldalúságot fá jla lju k ,
am elynek szám ára m in d en a külső valóság. „Az
óriási m é rté k ű technizáltság, m in d en irracio n ális­
nak elu tasítása, n y u g ati em b er szellem i nevelésé­
n ek tú l a b sztrak t, elm életieskedő beállíto ttság a s
a tu d a tn a k vele e g y ü tt já ró egyoldalú hangsúlyo­
zása m a oda vezet, hogy a rc h ety p ik u s őserők lép­
nek fel kom penzálóan, belső v ilág á t e lá ra sz tják s
kiv o n ják tu d a tá n a k ellenőrzése alól, m elynek (a tu ­
d a tta la n b ó l táplálkozó) g y ö k ereit e lv á g tá k ” (111. o.)
M ellesleg igencsak idevág W ilh elm B itter pszichiá ­
te r-p ro fe ssz o r nem rég m eg jelen t könyve. A lélek
elvesztése. V élem ényét K öberle így idézi: „Az in ­
te llek tu s h ip e rtró fiá ja a lélek egész m iv o ltán ak el­
vesztéséhez vezet, s a lelk e t m élységeiben elcsöke­
vényesíti, vag y elv ad ítja. T eljes tiszteletb en ta r tju k
a jelen term észe ttu d o m á n y án a k és tec h n ik á já n ak
nag y szerű eredm ényeit, de látnivaló, m ilyen végze­
tesen k e rü l közben elle n tétb e fej és szív.” (Der V er­
lu st d er Seele. Ein P sy c h o th e rap eu t an a ly sie rt die
m o d e rn e G esellschaft. H erder-B ücherei. C it.: W ege
zum M enschen, 1969. 160. o.)
K e re szty é n e k előnyben?
„C sak ú g y ”, ipso nom ine sem m iképpen. H a pe­
dig „lelki m iv o ltu n k ” m ia tt pályaelőny b irto k á b a n
érezzük m ag u n k at, az m á r egyenest h á trá n y : a be­
fu to ttsá g illúziója neurózisba vezet! (A könyv olva­
sása közben szinte „felfedeztem ” a farizeusi k om p­
lexust, tö rv én y -szerű tü n eteiv el, az öröm telenség­
gel, indulatk iv etítéssel, anyagiassággal, hiúsággal
és görcsös gyűlölködéssel.) In k á b b azt m o n d an ám :
a felelő sség ü n k nagyobb, egyenes a rá n y b a n azzal
az eséllyel, am elyet p éld áu l az evangélium i önis­
m e ret jelen t. L u th er b ib lik u s felism erése, a sim u l
iu stu s et peccator a m ély lélek tan k ijelen tésein ek
fényében m a olyan b rilliá n sk é n t ragyog, m in t m ég
soha! M ost m á r nem csak tudom , de pszichológiai
szem pontból értem , m ié rt d erű sek és k iegyensú­
lyozottak Iste n szentjei, s hogy en n ek a „szentség­
n e k ” m en n y ire elen g ed h etetlen feltétele sa já t belső
n yom o rú ság u k szüntelen ism erete és a n ap o n k én t
m egújuló kegyelem . És nem leh e t nem gondolnom
a rra , hogy az e u ró p ai-n y u g ati teológia oly súlyos
belső p ro b lém ái sem m i esetre sem csupán az in te l­
lek tu a litá s köbreem elésével oldhatók meg, hiszen a
„civilizált” világ éppen az é rtele m im ád at k izáró ­
lag o sságának k ín ja ib a n vergődik nem utolsó sor­
ban! (D rága kincs az értelem , de nem az egyetlen!)
É n ü n k és lé n y ü n k
„Az individuációs fo ly am at a tu d a to s és tu d a tta ­
la n psziché összes rész -a sp ek tu sain ak szintézisére
törekszik. A szem élyiségnek egy végső soron m eg­
ism erh etetlen , tran szcen d en s közepére látszik u ta l­
ni. Ez ren d k ív ü l m agas in ten zitású , és kivételes ki-
 sugárzóerővel b ír.” Ezt a c e n tru m o t nevezte Ju n g
S e lb st-nek, m ely et ta lá n lé n y ü n k , v ag y legbensőbb
ö n m a g u n k fo rd ítással a d h a tu n k vissza. „H a ezt a
m eg ism e rh e te tle n t lé n y ü n k -n e k nevezem — írja
Ju n g — ezzel sem m i m ás nem tö rté n t, m in t hogy
a m e g ism erh etetlen k ih a tá sa i közös n e v et k a p ­
tak . A S elbst határfogalom , m ely et k o rá n tse m tö l­
ten ek k i az ism ert pszichikai fo ly a m a to k ”. „A b e n ­
ne re jlő m etafizik ai asp ek tu s, sorsm eg h atározó
jellege a legbensőbb ö n m a g u n k -n a k a pszichében
m űködő, Isten h ez hasonló h a ta lm a t kölcsönöz.
M inden esetre b irto k o ln ia k ell a lélek n ek egy bizo­
nyos v onatkozási lehetőséget, m egfelelő p á rh u z a ­
m ot Iste n lényéhez. Ez az isten k ép arc h e ty p u sa (ős­
képe, ős-m intája). Iste n lén y ére vonatk o zóan a
pszichológia éppen n em te h e t k ijelen tést. A nnál in ­
káb b m eg fig y elh eti és le írh a tja viszont v issz fé n y é ­
n e k ’ fen o m en o ló g iáját az em b eri pszichében, azt
isten fo g alo m u g y an is egy irra c io n á lis term észetű
m in d en to v áb b i n é lk ü l szükséges pszichológiai
funkció, am ely n ek eg y általán sem m i köze az Isten
lé té re vonatkozó kérdéshez. E rre a k é rd é sre az em ­
b eri é rtelem sohasem a d h a t v álaszt; m ég kevésbé
létezh et v alam iféle isten b izo n y íték . D e ez fölös­
leges is. M ert egy m in d en h ató , isten i lén y eszm éje
m in d e n ü tt m egvan, h a n em tu d a to sa n , ak k o r t u ­
d a tta la n u l. Iste n az e m b er ő s-m egtapasztalása. B a­
bona és b álv án y im ád ás éppoly rossz, m in t az ő rü ­
let, hogy ,Is te n t’ k i leh etn e n ev eln i az em berből.”
( „ ...m an k ö n n e ,G o tt’ w eg erzieh en ”). Az eddig
folyton Ju n g o t idéző Jaco b i i tt hozzáfűzi: „A
tran szcen d en s Iste n m in d en ek elő tt a teológia és a
h it tá rg y a m arad , de a le lk ü n k m élyében, im m a­
n ens is te n k é n t’ való m űködése a tu d o m ányos
pszichológiát is é rin ti, am en n y ib en k ö zv etetten,
lé n y ü n k szim bólum ai á lta l m e g ism e rte th e ti m a g á t”
(63—65. o). „V alah án y szo r az e m b er az Iste n h e ­
ly ére m ás ta rta lm a t h ely ezett a k ö zép p o n tb a és azt
úgyszólván ,iste n p ó tlá k k á ’ te tte , s a já t vesztére
m a ra d é k ta la n u l áld o zatáu l esett an n ak . A z egyént
b irto k b a veszi az a ta rta lo m , am ely et az istenkép
h ely ére te tt lelk én ek közepébe” (68. o).
A z eg yén felelőssége — s a közösségé?
J u n g m eglepő m é rté k b e n tu la jd o n ít k u lcsjelen tő ­
séget az in d iv id u u m n ak , m iv el — ú g ym ond — csak
egyesek m egváltozása m o z d íth a tja elő n em zetek
p szichológiájának m egváltozását. „Végső soron
csak az egyén szu b jek tív élete lényeges. E gyedül
ez csinál tö rtén elm et, a n ag y változások csak b enne
tö rté n n e k , m in d en jövő és v ilág tö rtén elem végső
soron az egy én n ek ebből az e lre jte tt fo rrásaib ó l
szárm azik h a ta lm a s su m m ációként. L eg p riv átab b
és leg szu b jek tív eb b éle tü n k b e n n em elszenvedői,
h an e m csinálói v a g y u n k k o ru n k n a k ” (102. o). V an
ebben v alam i m ellbevágó igazság, m e rt a szokott­
n ál sokkal m élyebben tá r ja fö l az egyén felelőssé­
gét. N ehéz azonban m eg érten i, hogy ép pen az
egyén n ek a közösségekbe való b eág y azo ttság át s az
ebben k ialak u ló kölcsönhatást m ié rt n em m é lta tja
a m ásik oldalról u g y an o ly an m élyen. T alán azért,
m e rt a pszich iátriai g y a k o rla tb a n a rán y lag köny­
n y eb b eg y éneket m egfigyelni és diagnosztizálni,
m in t közösségeket?
A vallási fu n k c ió és a lelkiism eret
„Az em b ern ek születésétől fo gva ad o tt ősfunkció­
ja, hogy h ih e t” — idézi Jaco b i J. R u d in pszichiá­
te rt, m a jd v isszatér Junghoz, a k i sz erin t az em ber
speciális Iste n re irá n y u lá sa egy ö n tevékeny v a llá ­
sos ős-sodrásnak felel m eg, a lélek v eleszü letett
szükségszerűségének, m ely et a pszichikus egészség
súlyos káro so d ása n é lk ü l n em le h e t m ellőzni, vagy
m egsérteni. F elfogása szerin t m in d en neurózis
a la p já b a n véve a lélek vallásos fu n k c ió ja z a v a rá ­
n a k kifejezése. H a ezt az „ a la p fu n k ció t” az em ­
b e r gáto lja, vagy leköti, m egfelelő lelk izav aro k kö­
v etkeznek be, külö n ö sen az éle t m ásodik felében.
„A vallásos m eg tap asztalás abszolút — m o n d ja
Ju n g . N em leh et r a jta v itatkozni. C sak azt le h et
m ondani, hogy v alak in ek n e m v o lt soha ilyen ta ­
p a sz ta la ta m ire az ellenfél a z t fe leli: S ajn álo m de
nek em volt. És ezzel vége a diszkussziónak.” Hoz­
z á te h e tjü k azonban „A je le n le lk ip rp b lém ái” c.
k ön y v én ek egy m o n d a tá t: „M i m o d ern ek r á v a ­
g y u n k u talv a , hogy a szellem et ú jr a á té ljü k , m in t
ő s-tap asztalást.” „M int lá tju k , J u n g ú g y véli,
hogy az Isten m e g tap a sz talásáv a l találkozni, a k á r
u n io m ystica fo rm á já b a n , a m ai em b ern ek m egfe­
lelő és lehetséges ú t az igazi Iste n -h ith e z ” (126—
127. o). É rdekes m ódon alkalm azza ezt J u n g a jö­
v ő re: „M inél kevésbé tu d ato so d ik a vallásos
p ro b lém a a jövő szám ára, a n n á l nagyobb a veszé­
lye an n ak , hogy az em b er az iste n i m agot nev etsé­
ges, vag y d ém onikus felfu v alk o d ásra h a sz n á lja fel,
visszaélve vele, ah ely ett, hogy tu d a tá b a n m a ra d ­
n a a n n a k : nem tö b b a n n á l az istállónál, am elyben
az Ú rn a k kell m eg szü letn ie” (130. o).
N é g y szü letés
M in t a zárószó m ondja, az első a testi, s a leg­
több em ber fél a to v áb b iak tó l, n o h a n agyon rosz­
szul teszi. M ásodik a fe ln ő ttk o r elérése: a teljes
önállósulás és felelősségtudat. A h a rm a d ik az élet
delén a „szellem i te s t” m egszületése az in d iv id u á­
ció bekövetkeztével, egész-m ivoltunk m egközelíté­
se. A negyedik pedig, am ik o r az e m b er elh ag y ja
az élet k a p u já t és ism ét belép a h alálo n tú li ism e­
re tle n országba, a h o n n an jö tt. Ehhez a m eggon­
dolkoztató fináléhoz m á r csak E rn st A e p p li-t idéz­
zük (Der T ra u m u n d seine D eu tu n g , 299. o.): „Ha
öreg em b erek ifjú sá g u k ró l álm o d n ak , az a n n a k a
jele, hogy az é le tg y ű rű bezáru l, az öreg em ber
v isszatér kezdeteihez, am i m ö g ö tt egy so kkal n a ­
gyobb, örök ifjú ság h a jn a lfé n y e ra g y o g fel — vagy
ez m á r ism ét első lépés egy ú j életb e.”
Ü risten v a jo n m i le lkip á szto ro k m e n n y ire v á ­
lu n k azzá a k ik k é Jézu s K risztu sb a n v á lh a tu n k
vergődő ö n m a g u n k n a k és a vergődő rá n k b ízo tta k ­
n a k m in d e n é rte lm e t m eghaladó áldására?!
Bodrog M iklós
249
K Ö N Y V - ÉS F O L Y Ó I R A T S Z E M L E
Új egyház az új világban
— Raul Fernandez Ceballos, Rafael Cepeda, Sergio Arce Martinez: Neue Kirche in neuer Welt — Studien
zum kubanischen Protestantism us — Union Verlag, Berlin 171 lap. —
A k u b a i és a la tin -a m e rik a i p ro te stá n s egyházak
általán o s, tö rté n e ti á tte k in té s é t a d ja ez a ta n u l­
m án y k ö tet. A v ilág eg yházairól szóló ism e re te in k ­
ben e te rü le te k k étség k ív ü l fe h é r fo ltk é n t jelen tk ez­ v é rű ” in d ián van.)
nek. H ézagpótló m ű rő l v a n te h á t szó; m egérdem li
a figy elm et m indazoktól, a k ik érd ek lő d n ek távoli
földrészek egyházai irá n t. A ta n u lá s a lk a lm a ez a
könyv, az ism eretszerzés soha be n em fejezhető fo­
ly am a tá n a k része.
G erh a rd B assarak írta a k ö te t előszavát, az elején
kiem eli, hogy a p ro te sta n tiz m u s m in d K u b áb an,
m ind L a tin a m e rik á b an fiatal, és en n ek k ö v etk ezté­
ben kisebbségben van. De a p ro te sta n tiz m u s legál­
talán o sab b kezdeti jellem zői m á r itt is rég ó ta m eg­
talá lh a tó k , az iskolázásban és az an alfab étizm u s el­
leni küzdelem ben.
Az 1835—95-ig ta rtó k u b a i fü ggetlenségi harcok
u tá n a spanyol g y arm ato sító k h ely éb e az a m e rik ai­
ak léptek. K u b a tö rté n e lm é b e n ek k o r kezd ő d ö tt a
neokolonializm us. Az igazi felszab ad u lást az 1959-es
szabad ság h arc h ozta meg.
A k u b a i p ro te sta n tiz m u st az U SA m isszionáriusai
k ezdték kiépíteni. Az an y aeg y h ázak tó l való fü g g et­
lenség v ág y a 1950 ó ta je le n tk e z ett kom oly fo rm á­
ban. A k u b a i p re sb ite riá n u s egyház 1967-ben ta r ­
to tta alakuló gyűlését. B assarak előszavának b efeje­
zéseképpen az ö k um ené d ia le k tik u s összefüggéseit
vázolja e fia ta l egyház ö n á l óvá v álásán ak foly am a­
tában .
1. R afael C epeda ,,Az egyház h ely zete L atin am e­ vizíció; u g y a n a k k o r E u ró p á b an csak T orquem ada
k á b a n és K u b á b a n ” cím m el ír t egy ta n u lm á n y t. El­
m élked ését K olom bus felfedezésével kezdi, ak i e
tö rté n e lm i jelen tő ség ű „lépésével” n em csak a S p a­
nyol k irá ly részére n y ito tta m eg az Ú jv ilág k ap uit,
h a n em a M ennyei K irá ly szám ára is. A m eg h ó d ított
te rü le te k lak o sai term észetszerű leg n ag y o n k ü lö n ­
bözők voltak, ném elyek igen m agas k u ltú rá lis szín­
vonalon éltek (inkák), m ások é le tfo rm á já t a folya­
m atos h a rc jellem ezte (toltekok), m eg in t m ások a
békés p a ra sz to k é letét é lté k (siboney-törzs). Az
ú jo n n a n felfed ezett te rü le te k p o litik ai és gazdasági
m eg h ó d ításáv al egyidőben in d u lt m eg a különféle
lakosság eg y ö n tetű krisztian izálása. K egyetlenül
k é n y sz e ríte tték az ism eretlen Iste n t a szerencsétlen
őslakosságra. A k o n k v isztád o ro k felelőtlen ra b lá ­
su k k a l nem csak a nép sz e re te tét v esztették el, h a ­
n em m eg g y alázták azt a K risztu st is, ak in e k a k ü l­
detéséb en állító lag já rta k . N yilvánvaló, hogy a ra b ­
lólovagokat nem kis ellenállás fo g ad ta a legtöbb h e­
lyen.
E nn ek k ö v etk eztéb en a fejletlen eb b feg y v erekkel
rendelkező őslakosság között irtó zato s v érengzést
v itte k véghez. Így c sa k h a m a r m u n k a e rő h iá n y b a n
szenvedtek a sa já t é rd e k e ik e t is rosszul képviselő
hódítók. M egoldást k e l l e t t ta lá ln iu k a h iá n y p ó t­
lá sá ra — e célból in d u lta k m eg a te rv sz e rű a frik a i
em b errab láso k . 1525 és 1790 között 100 ezer n é g ert
ra b o lta k el; 1790 és 1880 között pedig to v áb b i 900
ezret, A négerek m ag u k k al h o zták vallási rítu sa i­
k a t, isten eik et, isteni ü d v ta n u k a t, ének eik et, tá n ca i­ általán o san igenlő feleletet ad n i e rre a k é rd é sre
k at. Így te h á t az Ú jv ilág b an m á r h á ro m n ép volt.
250
Az elk erü lh etetlen keveredés nem csak fa ji színben
jelen tk ezett, h an em vallási színben is. (M indem el­
le tt L atin -A m e rik áb an m ég m a is 17 m illió „tisz ta­
Az Ú jvilág a risz to k ra tá it a spanyol h ó d ítók és a
k ato lik u s egyház m isszionáriusai a lk o tták . Sőt az
egyházi h ata lo m g y ak o rlatilag nagyobb is volt, m in t
a világi. A spanyol keresztyénség itte n i té rh ó d ítá ­
sánál jó tu d n i n é h án y elvi jelen tő ség ű dolgot. H it­
értelm ezésü k b en az ószövetségi elem ek dom inál­
tak. De term észetszerűleg ezek a dom inánsok is el­
ferd ü lv e jelen tk eztek . A h an g sú ly tu d n iillik a k ü l­
sőségekre te v ő d ö tt át. A spanyolok a teológiai tu d o ­
m ányosságot nem so kra becsülték, „a belső tü z e t”
ta rto ttá k a legfontosabbnak, a tö b b i pedig szám uk­
r a spekuláció volt. K risztu s k e re sz th a lálá t h a n g sú ­
lyozták ugyan, de in k á b b csak az érzelm ek k o rb á ­
csolása végett. Ez volt az a lap ja a spanyolok m egle­
hetősen sötét m iszticizm usának, am elyből az in k v i­
zíció k elt életre.
Az inkvizíció tu la jd o n k é p p e n a k o ro n a érd ek eit
képviselte, de m ásodlagosan — élén a p áp áv al — az
egyházi h ie ra rc h ia is igyekezett en n ek m űködését
igazolni. Az inkvizíció az Ú jv ilág b an is u ralk o d o tt,
de so k k al kevésbé v o lt kegyetlen, m in t E u rópában,
m ivel o d aát a lakosság k u ltú rá la tla n sá g a m ia tt a
legbuzgóbb in k v izito r sem igen tu d o tt herezisre
akadni. Pl. a három száz éves spanyol u ralo m a la tt
M exikóban 43, P e ru b a n 30 em b ert ölt m eg az in k ­
életében 8 ezer em b ert íté lte k h alálra.
A z Újv ilá g b a n nem is az inkvizíció k ü lö n túlzása,
h an em az „egyszerű” v allási fan atizm u s is elég volt
a rra , hogy az őslakosság vallásos szokásait szinte
nyom n élk ü l k iirtsa . E n n ek jelentősége ta lá n m a
érezhető legjobban, am ik o r szinte sö tétb en tap o g a ­
tózunk a ré g m ú lt k o r em beréről való ism eretszer­
zésben. T erm észetesen a m in d en ta n ítá s t n élk ü lö ­
ző k ényszerkeresztelések nem so k at értek . Az em lí­
te tt vallási szinkretizm us ilyen m ódon állt elő.
A szám ok azt m o n d ják , hogy m a L atin -A m erik a
lak o sságának % része, azaz 180 m illió em ber k a to ­
likus. 72 ezer tem plom 37 ezer p ap p a l a lk o tja az
egyházat (átlagosan egy p a p ra 4865 hívő jut). De a
szám ok azt is e lá ru ljá k , hogy pl. C hilében a k a to ­
lik u so k 10 százaléka gyakorló hívő. Az egykori
kén y szer k eresztelések m ellett m a m á r a p ap h ián y
is oka ennek.
V e k e m a n jezsuita p á te r így ír e rrő l a k é rd é srő l:
„A spanyol katolicizm us nem volt é rd ek e lt abban,
hogy az életfeltételek e földrészen em b erib b en ala­
k u ljan a k , ezért m a az u tá n p ó tlá s h iá n y á n nem
leh e t csodálkozni.” V ekem an a következő kérd ések et
teszi fel: v ajo n elveszíti-e a katolicizm us ezt a ko n ­
tin en st, vagy e g y á ltalán m eg h ó d íto tta-e? M it je le n t
a k ato lik u s egyház „kizárólagos jo g a ” ? A kolum biai
„El Voto N acion al” cím ű ú jságban, m egjelent egy
cikk (1963. jan . — febr.) „ L atin am e rik a k a to lik u s? ”
cím m el. A szerző a rra a k ö v etk eztetésre ju t, hogy
„nem m ás, m in t m ítosz, és a helyzet félreism erése”.
 Ezt így igazolja: „N em le h e t azt állítan i, hogy La­
tin -A m e rik a k ato lik u s. Először is: m in d a v áro so k ­
ban, m in d v id ék en sz á m ta la n e m b e r nincs m egke­
resztelve. M ásodszor: a v allási k ö telezettség ek n ek
igen k evesen teszn ek eleget, úgyh o g y sok te rü le te n
a g y ak o rló k a to lik u s m indössze k é t százalék. H a r­
m adszor: a la tin -a m e rik a i em b erek igen n ag y v a llá ­
si tu d a tla n sá g b a n élnek, a m ié rt is a b ab o n a széles­
k ö rb e n hódít. És n eg y ed szer: a la tin a m e rik a i szo­
ciális és gazdasági éle t az egyházi ta n ítá so k n a k
n em felel m eg.”
A tö rté n e lm i hűség h ez ta rto z ik a n n a k a tén y n ek
az ism e re te is, hogy a p ro te sta n tiz m u s u g y an csak a
g y arm ato sítással v an összefüggésben. A 16. század
közepén egy fra n c ia expedíció m eg h ó d íto tt egy b ra ­
zil szigetet a h u g e n o ttá k szám ára. Az Ú jvilágban
itt volt az első p ro te stá n s isten tisztelet. A 17. szá­
zad közepén B razília északkeleti részét h olland
telep esek h ó d íto ttá k m eg, s egy p ro te stá n s kolóniát
a la k íto tta k . K u b á b a n — m iu tá n az angolok elfog­
la ltá k H a v a n n á t — 1762-ben ta r to ttá k az első an g ­
lik á n m isét. A p ro te stá n s m isszió első te rv sz e rű lé­
p ésének te k in th e tő a 19. század első negyedében
U ru g u a y b a k ü ld ö tt 2 ezer sp an y o l n y elv ű Ú jszövet­
ség. Ezt az angol b ib lia tá rsu la to k n a k le h e t köszön­
ni. A p ro te sta n tiz m u s h irte le n te rje d é se csak 1930-
b a n k ö v e tk e z e tt be, ezt 1963-ban így é rté k e li egy
ú jsá g : „A m o d ern eg y h áztö rtén elem b en n incs m eg­
kap ó b b p éld a a h it te rjesztésére, m in t a la tin -a m e ­
rik a i p ro testan tizm u s. T öbb m in t 10 m illió — ú rv a ­
cso ráv al élő — k ö v ető je v a n m a, am i azt jelenti,
hogy a leg u tó b b i 35 évb en 90 százalékos g y a ra p o ­
dás k ö v etk ezett be.” M a L a tin a m e rik a lak o sságának
5 százaléka p ro testán s. (N éhány országban, m in t
pl. P u e rto R icoban 10— 11 százalék az arány.)
A tö rté n e ti eg y házak n em te rje d n e k olyan m é r­
ték b en , m in t a kiseb b denom inációk, pl. a p ü n k ö s­
disták. E n n ek o k a n y ilv án a b b an a v ilá g m é re tű k r í­
zisben k eresendő, am ely a la tin a m e rik a i egyháza­
k a t sem k ím éli m eg m ai fe la d a ta ik ú jb ó li átg ondo­
lásától. Az ily en k ritik u s h ely zet term észetesen
kedvez a szek ták n ak . (1916-ban L a tin a m e rik á b an
60 p ro te stá n s m issziós tá rsa sá g dolgozott; m a 150
denom ináció van. E té n y n e g a tív u m á t jó l szem lél­
teti, hogy pl. C osta Rica 1,5 m illió lak o sa közül 40
ezer a p ro te stá n s, és ezek 16 különböző felek ezetbe
tarto zn ak .)
A sok szek ta m e lle tt e te rü le t p ro te sta n tiz m u sá­
n a k m ásik n ag y gyengesége a 18. századból áth o ­
zott p ietizm u s és a n n a k k ö vetkezm ényei. Ez a pie­
tizm us tú lz o tt in d iv id u alizm u sra v ezetett, k ö v et­
kezésképp az egyház szociális felelőssége elh alv á­
n yu lt. Szerencsétlen m ódon a m isszionáriusok nem
v e tté k k o m o ly an a po litik ai, szociális és gazdasági
fo rra d a lm a t és az ev an g éliu m o t csupán m in t sze­
m élyi fo rra d a lm a t in te rp re tá ltá k . T erm észetesen az
egyház fe la d a ta nem csak a „social gosp el” h ird e ­
tése, m e rt az n em a te lje s evangélium . De azt sem
le h e t szem elől téveszteni, hogy az ö röm üzenet —
h a nem veszi figyelem be az e le n g ed h etetlen szo­
ciális re fo rm o k a t — n em ta lá lja m eg a la tin a m e ri­
k ai em bert.
A p ro te sta n tiz m u s K u b á b a n később k e z d e tt fe j­
lődni, m in t L a tin a m e rik á b an . Ez term észetes kö­
vetkezm énye an n ak , hogy k é se tt a S p anyolország­
tó l való független ség elérése, am ely csu p án a k a to ­
lik u s v a llá st tű rte . A z U SA in te rv e n c ió ja id ején
(1898—1902) és a k ö ztársaság első éveiben kezdő­
d ö tt a te rv sz e rű és h iv atalo san is tá m o g a to tt m isz­
sziói m u n k a. (Ez a tö rté n e lm i egyházak m issziója
volt.) A k a to lik u s egyház a spanyol v ilág b iro d alom ­
m al volt összefonódva, így nem csoda, hogy a p ro ­
testa n tizm u s h a m a r virág zásn ak in d u lt a szigeten.
E hhez h o z zá já ru lt az az örv en d etes és r itk a dolog
is, hogy ezek a m isszionáriusok elsőrenden n em a
g y arm ato sító k előőrsei voltak. A fo rra d a lo m ide­
jé n ro m lo tt a k u b a i és az a m erik a i egyházak közöt­
ti viszony is, az északam erikai any aeg y h ázak visz­
sza h ív ták m isszionáriusaikat. A k u b a i egyház ek ­
k o r ta g a d h a ta tla n u l nehéz h elyzetbe k e rü lt, de az
eu ró p ai egyházak te h erv állalása és az önállóvá v á ­
lás k étség telen öröm e á tse g íte tte a k ritik u s helyze­
ten.
2. A m ásik igen é rték es ta n u lm á n y t Sergio A rce
M artin ez ír ta a ta n u lm á n y k ö te tb e n : „Az egyház
m eg bízatása a szocialista tá rsa d a lo m b a n ” cím m el.
G o n dolatm enetét a következő p a ra d o x o n n a l in d ít­
ja : az egyház m eg bízatása m indig egy és ugyanaz
és m égis k o ro n k én t m ás. A szerző — n y ilv án szá­
m olva a d ialek tik ateo ló g ia ism eretév el — nem is
m agyarázza p ara d o x o n já t, h a n e m azonnal felteszi
az a k tu ális k é rd é st: M i a szocialista tá rsa d alo m ál­
ta l k iró tt egyházi fe la d a t? E lőrebocsátja, hogy az
eg y háznak a szocialista tá rsad alo m b an való m eg­
bíz atá sát olyan egyházi p ro b lém ak é n t k ell felfogni,
am ihez to v áb b i teológiai a sp ek tu so k a t is érin ten i
kell, nevezetesen p é ld á u l az an tro p o ló g iait, escha­
tológiait, krisztológiait. A p o litik ai, szociális és
gazdasági tém á k ró l m áso d so rb an v an szó, m e rt
ezek a k érd ések a p o litik ai ökonóm iára, a m a te ­
ria lista filozófiára vag y m a rx ista ideológiára és „a
m esszem enően szek u larizált h ete ro d o x teo ló g iára”
ta rto z n ak . M indezzel term észetesen e k é rd ések fo n ­
tosságát n em lebecsülni a k a rja , h a n e m az oly igen
kív án ato s „ re n d e t” ó h a jtja szolgálni.
Az egyháznak a v ilág b an kell fe la d a tá t betöl­
te n ie és ez nem le h et m ásk ép p K u b á b a n sem . S a­
já t legközvetlenebb p ro b lé m á ju k ró l szólva, ezt ír ­
ja : „A fo rra d a lm a k , m in t tö rté n e lm i jelenségek
az Iste n terem tő , m egváltó és m eg békéltető tev é­
ken y ség ek én t é rté k elh ető k a világban, m e rt egy
olyan tev ékenységről v a n szó, am ely á llan d ó an ex ­
plozív, új, fo rra d alm i, azon o k n ál fogva, hogy Isten
a „sem m iből” „ v a la m it” te rem t. A z egyház k ísé r­
tése, hogy a fo rra d a lm i k o rb a n félelem ből „kivo­
n u l” a világból. B ez árja a jta ja it és közben n e m ve­
szi észre, hogy m a g á t az U ra t z á rja ki. M aga és a
világ közé egy jó m agas, „m en n y ei” fa la t emel,
nem k ív á n k ev ered n i a világgal, de éppen ez által
keletkezik a káosz. H a ez v alóban m eg tö rtén ik , a k ­
k o r az egyházat „a h e re tik u s d o ketizm us” k e ríti
h a ta lm áb a . A v álasz fa lak led ö n té sén ek szükséges­
ségével k a p cso latb an a R e fo rm á tu s V ilágszövetség
egy állásfo g lalását idézi: „Az in k arn ác ió tö b b m in t
egy tisz tán fizikai és biológiai lét. A zt jelen ti, hogy
Iste n lelkileg résztvesz az em b er fizikai helyzeté­
ben is . . . (am i a m i sz ám u n k ra azt jelen ti) é rd e k el­
je n m in k e t m in d en em beri problém a, az em ber
h a rc a i; m in d en p riv ilé g iu m u n k ró l m o n d ju n k le és
azonosítsuk m a g u n k a t az em beriséggel. Já n o s 6 fel­
hívás az egyházhoz, hogy „v ilágiasodjék” oly m é r­
ték b en , hogy az igazán m ély, em b eri szükségletek
érd e k eljék és azokkal közösséget v állaljo n .”
E zt az állásfoglalást így értelm ezi a k u b a i hely­
zetre a szerző: „Ez te h á t azt jelen ti, hogy a m i fo r­
ra d a lm u n k a t, m in t m a rx ista —le n in ista fo rra d a lm a t
k ell elism erni és m in t ilyenben kell résztvenni. H a
a fo rra d a lm a k a m a rx ista fo rra d a lm i elvek szerin t
m ennek végbe, te h á t ezen elvek ism erete elenged­
h e tetlen , ti. Isten m in k e t e n n ek a fo rra d a lm i tá r ­
sad alom nak a szo lg álatára h ív o tt el.
A következőkben a szerző az egyház speciális fel­
251
ad atáró l, a b izo n y ság tételrő l ír. M iben áll a fe ltá ­
m ad o tt Ú r dicsőítése? Iste n tisztelete n em más,
m in t az em b er szolgálata. Az eb ben való engedel­
m esség m aga a kész bizonyságtétel. A bizonyság-
té te l állandó e rő fo rrá sa a tem p lo m i igehird etés. De
az igeh ird etésere a d o tt em b eri feleletn ek , az im ád ­
ság n ak m á r az életb en k ell végbem ennie. Az egyet­
len igazi áldozat K risztu s k ereszth alála, ez pedig
Istenh ez való k ö zeledésünket oly m ódon h atározza
m eg, hogy az csak az e m b ertársh o z való közele­
désben való su lh at. Jó lle h e t az egyház tu d ja : nem ­
csak k e n y é rre l él az em ber, m égis figyelem be kell
v en n ie: az em b ern ek a k e n y é rre szüksége v an az
élethez. E zért a k e n y é ré rt való m u n k a szerves ösz­
szefüggésben v a n az im ádsággal. Ezen összefüggés
a la p ja a M iaty án k . A „m i” k e n y e rü n k é rt való k ö ­
nyörg ésb en a B iblia g o ndolkodásm ódja szerin t b e n ­
n e v an a m ás k e n y e re is, vagyis m in d en em ber
k enyere. Az a k érés pedig, hogy a k e n y é r m in ­
den k ié legyen, csakis a ja v a k igazságos elosztásá­
val képzelhető el. A z a tá rsa d a lo m pedig, am ely
ezért dolgozik — m á r pedig a szocialista tá rs a d a ­
lom ily en —, az egyház c élját is szolgálja. (E gondo­
lato k a lá tá m a sz tásá u l a szerző n ag y p e rsp e k tív á k a t
n y itv a a d ja elő a m u n k a b ibliai, k e reszty én ta n ítá ­
sát.)
Az egyház p ró fé ta i szo lgálatáról szólva, a p ró fé­
ta ság lén y eg ét így fogalm azza m eg: a p ró fé tá k b i­
zonyságot teszn ek Iste n jelen létérő l a világban. Az
egyház p ró fé ta i b izo n y ság tétele abból a bizto n ság­
ból következik, am ely n em ism er félelm et, azon
bibliai gond o lat alap ján , hogy m in d en a ja v u n k ra
tö rtén ik . K risztu s u ra lm á t h ird e tjü k m eg, am ely­
nek sem m i sem á llh a t ellent. Ezen és csak ezen az
alapo n az egyház p ró fé ta i b izo nyságtételének
szerves része m in d en tá rsa d a lo m id eo ló g iáján ak a
helyes m eg v ilág ításb a állítása. E n n ek a fe la d a tu n k ­
n a k helyes elvégzéséhez csak sa já t rég i b álv á­
n y a in k szétzúzásán á t é rk e z h e tü n k el. A m a rx iz ­
m us s z é ttö rt olyan m íto szo k at, am ely ek et o ly k or az
egyház is tám o g ato tt, m in t pl. a „szabadság” poli­
tik a i b á lv á n y á t, az o sztály k o rláto k at, az elitek lé t-
jo g o su ltság át és a filozófiai isten t. D e jó csk án v a n ­
n a k m ég olyan bálv án y o k , am elyek a rra v á rn ak ,
hogy m i tö r tjü k szét őket. Ily en pl. a tradíció, a
m orál, a vallásos képesség, a k ereszty én ek k iv áló­
sága és a közöm bösök, ateisták , k o m m u n istá k le­
nézése. Az egyház leg fo n to sab b fe la d a ta ab b a n á ll­
n a — m o n d ja B a rth —, hogy felm u tassa: csak a b ­
ban hisz, ak i az em b e rt m in d en ham is isten tő l m eg­
v á lto tta . M inden bálván y o zás: ateizm us, ezért le­
hetséges k e reszty én ateizm us is. A legrosszabb
ateizm us pedig az, am ely Iste n n e k nevezi azt, aki
n em az. A m arx izm u sb an és a szocialista tá rs a d a ­
lom b an Iste n szól hozzánk, m e rt ezekben a m i sa já ­
tos a te izm u su n k at, gya ko rla ti a te iz m u su n k a t szem ­
b e á llítja a m a rx is ta ateizm ussal. A k a n a d a i egyház
ezt így fogalm azza egy n y ila tk o z a tá b a n : „Isten k e­
zében a m arx izm u s a lk alm asab b eszköz a k o r­
tá rs i tö rté n e le m b e n az Ő a k a ra tá n a k v é g re h a jtá ­
sára, m in t m ag a az egyház.”
Ezen felism erések n ek az ig eh ird etésb en is szóhoz
k e ll ju tn iu k . Az ig eh ird etés az em b er döntő k o n ­
fro n tá c ió ja a K risztu s evangélium ával. Az evangé­
liu m pedig különbözik a „v allástó l”, az „ideológiá­
tó l” és a „politikai-szociális-gazdasági ren d szerek
tő i”. Ez a k o n fro n táció az ú j tá rsa d a lo m em b erére
való te k in te tte l követeli az egyház m e g ú ju lásá t:
stru k tú rá já b a n , nyelvében, p e rsp e k tív á já b an , ta ­
n áb a n , és bizonyságtételében. E zért az Isten első
252
követelm énye v elü n k szem ben az, hogy először m a­
g u n k a t evangélizáljuk, azaz először n ek ü n k kell az
evangélium fén y éb en m egújulni.
M a rx isták és kereszty én ek m egegyezhetnek te ­
h á t abban, hogy egyképpen elvetik a ham is, idea­
lista filozófia á lta l te re m te tt isteneket. E n e g atí­
v u m b an való m egegyezés m e llett m i lesz az a po­
zitívum , am elyben szintén m eg tu d n a k m ajd egyez­
ni? — az egyenlőre m ég a jövő titk a.
E k ét ta n u lm á n y is szem lélteti azt a fontos tén y t,
hogy a h a rm a d ik világ egyházai elevenen élnek,
élni a k a rn a k és igen figyelem re m éltó m ódon k e­
resik is a m odus vivendit.
ifj. Tarr K álm án
HERCEG ISTV Á N : PA R A N C SR A TETTE
G ondolat K iadó
Ez a kön y v az em beriség lelk iism eretére apellál.
A nem zetközi jo g tu d o m án y izgalm as kérdése, am i
a lelk iism eret szá m ára is k em én y leckét ad : v ajo n
m in d en b ű n eg y fo rm án elévül-e, m entség-e az, h a
v alak i p a ra n c sra hiv atk o zv a p ró b á lja elk e rü ln i a
b ü n te té st?
1865-ben a w ash in g to n i k a to n a i törv én y szék előtt
folyt le W irz k a p itá n y pere, m elyről S a u l L e v itt
am erik ai író ír t k itű n ő d rám át. A zóta jogászok és
laikusok eg y form án szem b ek erü ltek ezzel a k érd é s­
sel: felelős-e az aláren d elt, a k i felsőbb p a ra n c sra kö­
vet el bűncselekm ényt, és h a igen, a k k o r m ilyen
m érték b en ? M ikor kell tisztá b a n lennie az a lá re n ­
deltn ek a k a p o tt p aran c s bűnös jellegével? M ikor
leh e t elv árn i a k a p o tt p a ran cs telje s m eg tag a d ásá t?
A felelősség k ö re is v ita to tt kérdés. M iért felelős az
a k ato n a, a k i h ad ifo g ly o k at öl, vag y ak i elsőnek dob
le em beri telep ü lésre atom bom bát, és m ié rt nem fe­
lelős az, ak i h a rc té re n öl em bereket, vagy rep ü lő ­
gépről g ép feg y v errel k a to n a i célp o n to k ra tüzel?
A G ondolat kön y v k iad ó 8500 p é ld án y b an m egje­
le n t k ia d v á n y á n a k író ja Herczeg Istv á n nem zetk ö ­
zi jogász, a jo g tu d o m án y o k k an d id átu sa. Az író nem
száraz fejteg etések k el érvel, h an em színesen, a köz­
v élem ényt is érdeklő b ű n p e re k b em u tatásáv a l, a
té n y an y a g jogi p ro b lém áin ak fe ltá rá sá v a l teszi
szem léletessé m o n d an iv aló ját. A kön y v la p ja in a
n ü rn b e rg i p e r an y a g án ak nevezetesebb m ozzanatai­
val, a széles nem zetközi érd ek lő d ést kiv áltó Eich­
m a n n -p e r b e m u ta tá sá v a l éppen ú g y találkozunk,
m in t a ja p á n h á b o rú s bűnösök nevezetes b a k té riu m ­
perével. A m ag y ar h áb o rú s bűnösök p eran y ag áb ó l
is sok érdekes részletet ta lá lu n k a könyvben. A
B árdossy-per, Szálasi pere, vagy F erenczy László
népbírósági tá rg y a lá sa in a k ism ertetése h a zán k tö r­
tén etén ek egy sötét szakaszára v et fényt.
A k ö te tb en tá rg y a lt kérd ések k el n e k ü n k keresz­
té n y em b erek n ek is szem be k ell n éznünk. A k ö tet
la p ja in tö b b en v allo ttá k k eresz tén y n ek m ag u k at,
sőt p ro te stán sn ak . V ajon m i hog y an d ö n ten én k h a ­
sonló helyzetben? Egészséges-e, pontos m ű szer-e a
lelk iism e re tü n k ? H erczegh Istv á n k o ráb b i nag y sik e­
r ű könyvei m ellé — „A W a rre n jele n tés és am i m ö­
götte v a n ”, „A XX. század b ű n p e re ” egy ú ja b b
sorakozik, m elyet le lk iism e re tü n k re apelláló ta r ta l­
m a m ia tt öröm m el üdvözölünk. G ondolatébresztő
olvasm ány, nem csupán jogászok, filozófusok és
papok szám ára író d o tt, h a n e m m in d en gondolkozó
em b ertő l erkölcsi dö n tést vár.
S zig eti Jenő
 „A konzultáción — folytatja a beszámoló — két­
kedve beszéltek arról, hogy a római egyház hajlandó
lehetne lemondani a hatalom eszközeiről. Ez érthető
is. Az ausztriai híradásokat csodálkozva fogadták; itt
egészen más római egyházzal van dolguk napról
napra. Többfajta katolicizmus volna? Saját területü­
kön meg kell állapítaniok: a papságot és a római
egyház népét a zsinat reformösztönzései nem érin­
tették. Szerbiában mozog valami, de ennek nincs szé­
lessége és mélysége. A klérust szemináriumokban
képzik ki (egy római katolikus egyetem van csak
Lengyelországban). A katolikus teológiai arzenál itt
a középkorból és az ellenreformációból való. Ahol
a megújulásra, a nem római egyházakkal való jó
szomszédságra indítások m utatkoznak, ezek is této­
vák és korlátozottak, külső körülm ényeknek tulajdo­
níthatók. A zsinat szelleme és hangja nem váltott
ki mozgást. Vajon m eg indul-e még?” \ dienst, Zürich, 1969. 16.).
Fahlbusch azzal végzi tanulságos beszámolóját,
hogy m egállapítja: „az evangéliumi kisebbségi egy­
házak szívesen beszélgetnének a római egyházzal; Jé ­
zus Krisztus evangéliuma ösztönzi őket erre. Helyen­
ként személyes beszélgetésekre sor is került. De a
mindennapos tapasztalatok megfékeznek m inden lel­
kesedést, kijózanítanak.”
Itt em lítjük meg, hogy a bensheimi Konfessions­
kundliches Institut folyóiratának legújabb száma (Ma­
terialdienst 20/3) átfogó összefoglalást és elemzést kö­
zöl a „római katolikus jobboldal” rengeteg intézmé­
nyéről, egyesületéről, kiterjedt sajtóhálózatáról és
azokról a hatalm as társadalm i és gazdasági erőkről,
amelyek politikai érdekeik védelm ére a zsinati dön­
tések végrehajtásának meghiúsítására szövetkeztek.
* nek és a te Fiad hatalmának, aki m ondotta: Sohasem
Végbement az európai róm ai katolikus püspök-szim­
pozion a svájci Churban. Összesen 113 püspök jelent
meg a négynapos összejövetelen, melynek tárgya ez
volt: „A pap napjainkban”. Több m int kétszáz új­
ságíró, rádiós és televíziós riporter is jelen volt. Az
egyes országok különböző közpapi csoportjai is el­
küldték delegátusaikat Churba; ezek külön helyen
tanácskoztak és érintkezésük a püspök-szimpozionnal
nem volt sűrű, sem szívélyes.
A közpapok kérésére Hans Küng, a neves tübin­
geni professzor levelet írt Suenens belga bíborosnak;
„könyörögve” kérte, hogy közvetítsen a püspökök és
a közpapok között Míg a püspökök Rómától igényel­
nek több „kollegialitást” a püspökökkel, addig a köz­
papok a püspököktől kérik ezt a m aguk számára.
Küng levele szerint (közli az Inform ations Catholiques
Internationales 1969. aug.) „számtalan pap az egész
világon” főként három dolgot sürget: 1. A klérusban
rendkívül komoly a válság, nagyon nehézzé vált a
nyílt és szabad párbeszéd. 2. Ezt a folyam atot m ár
nem lehet feltartóztatni, a papok gyorsan növekvő
száma mond le a szolgálatáról. 3. A dilem m a ma
sokfelé így áll: a m egújulás továbbmegy, vagy a
püspökökkel, vagy a püspökök nélkül és ennek foly­
tán a püspökök ellenére.
Suenens bíboros, akinek éppen az Inform ationsban
megjelent (magyarul a Vigiliában is közölt) nyilatkoza­
ta világszerte feltűnést keltett, a jelek szerint egyen­
getni igyekezett a püspökök és a közpapok küldöttei
között az érintkezést. Sikere azonban csekély volt.
Így a churi püspök több társa nevében nyilvánosan
m egrótta a közpapokat, hogy „szabálytalanul” vettek
úrvacsorát: a churi kékkeresztes népházban ugyanis,
ahol a közpapok üléseztek, a szigorú alkoholtilalom
folytán erjesztetlen szőlőlével úrvacsoráztak bor
helyett, ezt kifogásolták a püspökök.
I n d e x : 26842
A püspök-szimpoziont különben a KIPA katolikus
hírügynökség úgy értékeli, hogy „az európai püs­
pökök találkozója m eghalt”, és nagyon kétséges, hogy
fognak-e még efajta találkozót tartani. A püspökök
összesen két és félórát tárgyaltak a közpapok néhány
képviselőjével; ez a papi nőtlenség kötelező voltáról
folyó tárgyalás „teljességgel elégtelen” volt. A záró­
konferenciát követő sajtókonferencia is „szegényes”
volt. „A zárónyilatkozatban Európa népeit emlékez­
tették a békéért való felelősségükre a jelenlegi konf­
liktusokban, és zárójelben felsorolták Vietnamot, Kö­
zel-Keletet, Nigériát, B iafrát stb. Nemcsak azt a stí­
lust gúnyolták sokan, am ely az ilyen fontos kérdése­
ket egy ,satöbbivel’ intézi el, de főleg azt, hogy a
püspökök a távoli vidékekre utaltak, am elyekért nem
felelősek, ahelyett, hogy a sürgető európai feladatok­
ban foglaltak volna állást” (Schweiz.-evang. Presse­
A rövidesen esedékes római püspök-szinódus, ame­
lyet a K úria hír szerint elsősorban a legtekintélye­
sebb haladó teológusok megrendszabályozására kíván
felhasználni, ezek után nem kecsegtet sok jóval a
római ökumenizmus további bontakozásának útján.
*
„Feloldozást árulva tám ogatásért” cím alatt az
am erikai egyházi elit folyóirata érdekes cikket közöl
az evangelizátor sztárról, Billy Grahamről (Christianity
and Crisis, New York, 1969 június). Mottóképp idézi
G raham nek Nixon elnököt felavató beszéde zárósza­
vait: „Oh Isten, mi felszenteljük Richard Milhous
Nixont az Egyesült Államok elnökévé, biztosítva a r­
ról, hogy ez órától, midőn családjával beköltözik a
Fehér Házba, birtokában lesznek a Te jelenléted­
hagylak el téged, sem meg nem feledkezem rólad.”
A cikk Rasputinnal hasonlítja össze Grahamet, az­
zal a különbséggel, hogy „ez utóbbi nem oson titkon
a cári palota folyosóin, hanem büszkén járja a hata­
lom lépcsőit. Mint a legszűkebb hatalm i cég im ád­
kozó tagja, a törvényhozás rostrum áról elismerte: „A
Te isteni támogatásod négy évenként segítséget ad
a mi vezetőink megválasztásához”. A cikkíró figyel­
meztet: Amerika nem választ minden négy évben,
van úgy, hogy hirtelen kell választani, m int 1963. no­
vember 22-én történt Dallasban; „vajon Billy szerint
akkor is az isteni segítség érvényesült?” Minden
esetre történelm i tény — írja, hogy „Graham evan­
gelizátor Johnson barátjaként vált az USA legbefo­
lyásosabb egyházi emberévé, am ióta m indnyájunk
legfőbb parancsnoka Spellmann bíborost a mennyei
gyakorlótérre szólította jelentéstételre”.
Ami Graham teológiáját illeti, szám ára nem a
Krisztusban megjelent kegyelem, hanem a bűn áll
a középpontban. De nem a nemzeti, társadalm i bű­
nök foglalkoztatják, hanem csupán az egyéni élet
bukásai. Ezeknek a megbánására és általánosságban
Jézus K risztusnak m int személyes megváltónak az
elfogadására szólít fel, a megtérés társadalm i és po­
litikai következményei és gyümölcsei nem érdeklik.
A hatalom urainak pedig „feloldozást árul a támoga­
tásért”.
A Christianity and Crisis cikkéhez csak azt szeret­
nénk hozzáfűzni, hogy eddig csupán a római pápák
igényelték a m aguk trónszéke szám ára Isten Lelkének
feltétlenül biztosított jelenlétét, és azt a hatalm at,
amely szerintük nem hagyhatja el őket. Protestáns
szinten azonban ez olyan újítás, am elyet a baptista
lelkipásztorok aligha fognak megköszönni nagyhírű
lelkésztár suknak.
 Theological Review
Founded 1925 — N ew Series Vol XII. July—August, 1969 Nos 7—8
A Monthly published by the Ecumenical Council of Churches
in Hungary
CONTENTS
Short Reports and Commentaries — „Our Name Is P eter. . . ” (KI) — Dr. Louis B a ­
k o s : Preconditions of a Protestant — Roman Catholic Dialogue — Dr. Erwin
F a h l b u s c h : The Common Self-Interpretation and the Uniform Final End of
Catholicisms — Dr. Dieter F r i e li n g h a u s : Vindication of the Concept of the
Serving Church in the Dialogue between the Churches — Emeric V e ö r e ö s : The
Ethics of the Sermon on the Mount — Joseph B a r c z a : Viewpoints for the Ques­
tion of Secularisation — Eugene B á n y a i : Light Music in Our Churches? — Eugene
S z i g e t i : „The Hungarian Ambassador in the Vatican R eports. . . ” — Dr. Ladislaus
H o r k a y : János Erdélyi, the Philosopher — Michael M á r k u s : Hungarian
Harmony
HOME REVIEW
Dr. Ladislaus M á t r a i : The Situation and Tasks of Church Libraries in the Library
Policy of the Hungarian People’s Republic — Adam H e c k e r : The Task and
Service of the Church in the World — Nándor S z u d y : The Exhibition of Amerigo
Tot — A dalbert G o n d a : The Influence of the New Economic Mechanism on Our
Cultural Life — Dr. Coloman C s o m a s z T ó t h : Collection of Old Hungarian
Poets, X V IIth Century, Vol 4: The Poetry of the Unitarians — Dr. Coloman C s o ­
m a s z T ó t h : Kornél Bárdos: Motifs of Variation Characteristic of Popular Music
in the Hungarian Passion-Plays of the 15th-18th Centuries — Charles S e p s y : Já­
nos Máté’s Organ Concert in Debrecen
WORLD REVIEW
Dr. Erwin V á l y i N a g y : Christentum und Gnosis (Edited by Walter Eltester) —
Nicholas B o d r o g : The W ay of Self-Realisation
REVIEW OF BOOKS AND PERIODICALS
Coloman T a r r , Jr.: New Church in the New World (Protestantism in Cuba) —
István H e r c z e g h : Did He Do It Under Orders? (Eugene S z i g e t i ) — On Books
in Brief (Bartholomew T a m á s )
NOTES OF THE EDITOR

Theologische Rundschau
Gegründet 1925 — Neu Folge Jg. XII. Juli—August 1969. No. 7—8.
Monatsschrift des Ökumenischen Rates der Kirchen von Ungarn
INHALT
Kurzberichte und Kom m entare — „Unser Name ist P etru s. . ."(KI) — Dr. Ludwig
B a k o s : Über die Vorbedingungen eines protestantisch-römisch-katholischen Dialo­
ges — Dr. Erwin F a h l b u s c h : Die gemeinsame Selbstinterpretation und der ein­
heitliche Endzweck der Katholizism en — Dr. Dieter F r i e l i n g h a u s : „Dienende
Kirche" — was bedeutet das fü r den ökumenischen Dialog zwischen den Kirchen?
— Emerich V e ö r e ö s Die E thik der Bergpredigt — Josef B a r c z a : Ge­
sichtspunkte fü r die Frage des Säkularismus — Eugen B á n y a i : Leichte Musik
in unseren Kirchen? — Eugen S z i g e t i : „Der ungarische Botschafter im Vatikan
berichtet" — Dr. Ladislaus H o r k a y : János Erdélyi, der Philosoph — Michael
M á r k u s : Ungarische Harmonie
HEIMATRUNDSCHAU
Dr. Ladislaus M á t r a i : Die Lage und die Aufgaben der kirchlichen Bibliotheken
im Rahmen der Bibliothekpolitik der Ungarischen Volksrepublik — Adam H e c k e r :
Die Aufgabe und der Dienst der Kirche in der W elt — Nándor S z u d y : Die A us­
stellung von Am erigo Tot — A dalbert G o n d a: Der Einfluss des neuen w irtschaft­
lichen Mechanismus auf unser kulturelles Leben — Dr. Koloman C s o m a s z T ó t h :
Sam m lung alter ungarischer Dichter, 17. Jahrhundert, IV. Band: Die Dichtung der
Unitarier — Dr. Koloman C s o m a s z T ó t h : Kornél Bárdos: Volksmusikalische
Variationsmotive in den ungarischen Passionen des X V .—X V III. Jahrhunderts — K arl
S e p s y : Ein Orgelkonzert János Mátés in Debrecen
WELTRUNDSCHAU
Dr. Erwin V á l y i N a g y : Christentum und Gnosis (Hersg. von W alter Eltster) —
Nikolaus B o d r o g : Der Weg zur Selbstverwirklichung
BÜCHER- UND ZEITSCHRIFTENRUNDSCHAU
Koloman T a r r jr.: Neue Kirche in der neuen W elt (Protestantismus in Kuba) —
István H e r c z e g h : Tat er es auf Befehl? (Eugen S z i g e t i ) — Kurze Buchbespre­
chungen (Bartolomäus T a m á s ) — Nachrichten aus der Katholischen W elt (SJA)
BEMERKUNGEN DES REDAKTEURS
 THEOLOGIAI
SZEMLE
TARTALOM
Rövid jelentések és kommentárok (KI) (253)
D. D R. O T T L Y K E R N Ő :
Az Európai Egyházak Konferenciája (255)
D R. E R WI N F A H L B U S C H :
A katolicizmus változásban? (260)
DR. WA L T E R BELTZ:
A gnózis-kutatás jelenlegi állása —
Az Á dám-apokalipszisa fordítása (266)
D R. KON C Z S Á N D O R :
A jövő léte és fogalma a mai teológiában (270)
D R. F E J E S S Á N D OR :
Etikai jegyzetek (272)
DR. V Á LYI N A G Y ERVI N:
A szabadság hívása (Ernst Käsemann új műve) (275)
N A G Y TI BOR:
Virágénekek festett fatáblákon (I) (281)
KI RÁL Y ZOLTÁN:
Comenius és Sárospatak (284)
GY ŐR I KORNÉ L :
Husz János emlékezete (286)
MÁ R K U S MI HÁL Y:
Magyar Harmónia II. (289)
IFJ. DR. B A R T H A TI BOR:
Reflexiók a Theológiai Szemle cikkeire:
A Biblia és az Apostoli Hitvallás (291)
HAZAI SZEMLE
P E T H E K Á L M Á N:
A magyar békemozgalom huszadik évfordulóján (293)
BOROSS GÉZA:
Igehirdetésünk tartalma és szándéka ma
(Hafenscher Károly doktori disszertációja) (294)
ZAY L Á S Z L Ó :
Kulturális krónika (297)
G O N D A BÉLA:
Vallási problémák friss folyóiratainkban (298)
MOLNÁR J ÓZ S E F
Benedek Marcell (1885— 1969) (302)
Kodolányi János (1899— 1969) (304)
VILÁGSZEMLE
D. DR. B U C S A Y M I H Á L Y :
Walter Hollweg: Neue Untersuchungen zur Geschichte und Lehre des
Heidelberger Katechismus (307)
Edward Winter: Frühaufklärung (307)
DR. R E Z E S S Y Z O L T Á N :
Ijjas Antal: Isten igaz embere. XXIII. János és az Egyház (308)
M A D O C S A I M I K L Ó S:
Társadalomlélektan: a marketing kulcsa (210)
(A tartalom jegyzék a borítólap 2. oldalán folytatódik.)

Ú J FOLYAM/XII. 19 6 9 9-10 SZÁM ALAPÍTVA 1925-BEN

KIADJA A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSA

 THEOLOGIAI SZEMLE
1969. szeptember—október
Az alapító szerkesztő bizottság:
Dr. Bartha Tibor, dr. Bodonhelyi József †, dr. Czeglédy István †, dr. Esze Tamás,
dr. Kádár Im re (felelős szerkesztő), dr. Nagy Gyula, dr. O ttlyk Ernő,
dr. Pákozdy László, (főszerkesztő), dr. Pálfy M iklós (társszerkesztő), dr. Tóth Endre,
dr. Varga Zsigmond J.
A b ib liai é s re n d sz e re s teo ló g ia i tá rg y ú k é z ir a to k a t k é r jü k a fő s z e r k e s z tő c ím é r e (B u d a p e st, IX .,
R á d a y u. 28.), e g y é b k é z ir a to k a t k é r j ü k a fe le lő s sz e r k e sz tő cím é r e (B u d a p est, V II., R á k ó c zi ú t
12. A . IV . 4.) k ü ld e n i.
K ia d ó h iv a ta l: B u d a p e st, X IV ., A b o n y i u . 21. R e fo rm á tu s Z sin a t S a jtó o sz tá ly a
E lő fize té si d íj eg é sz é v r e 180,—, fé lé v r e 90,— fo r in t. K e ttő s s z á m ára 35,— fo r in t.
69: 3538/2 Z rín y i N y o m d a, B u d a p e st. F . v . : B o lg ár Im re

KÖNYV- ÉS F O L Y Ó I R A T S Z E M L E
Szabó Ferenc: Az ember és világa (Ifj. Tarr Kálmán) (311)
Bertrand Russel: Filozófiai fejlődésem (Ercsey Előd) (314)
Jean Renoir: Apám Renoir (Tamás Bertalan) (290)
Fövény Lászlóné: Tükör és prizma (Tamás Bertalan) (316)
Új hírek a római katolikus világból (Sja) (301, 306)

Aszerkesztő m egjegy zései

A Z EG YH Á ZA K EGYSÉGE ÉS SOKFÉLESÉGE

Megvalljuk, nem csekély f ejtörést okozott szá­
m unkra annak a levélnek a megértése, melyet az
Egyházak Világtanácsa (EVT) központi bizottságának
canterburyi ülése intézett tanácskozásainak befeje­
zése után a tagegyházakhoz (ÖPD, Genf, 1969. aug.
28.). A bevezetés könnyen érthető: m egnyugtatja a
netán aggódókat, hogy az EVT tulajdonképpeni célja
változatlanul az egyház egysége marad, habár a
tavalyi uppsalai nagygyűlés „új hangsúlyt” adott az
igazságosságért és a világbékéért folyó ökumenikus
m unka sürgető követeléseinek.
Ezután hangsúlyozza a levél, hogy az EVT „to­
vábbra is az egy, szent, katolikus és apostoli egyház
tökéletes egysége irá n t” tudja m agát elkötelezettnek.
El van szánva „m indannak az áthidalására, ami az Úr
asztalánál elválaszt bennünket, bárha éppen a keresz­
tyén egység ú tján nem értünk el eddig lényeges ha­
ladást”. Ezután felteszi a nehéz kérdést: „Meddig
folytathatjuk a m ár m a meglevő közösségünket anél­
kül, hogy azt az egység sakramentumában tökéle­
tessé tegyük?”
A levél szerint „növekszik a türelm etlenség” azok­
ban, akik úgy vélik, hogy nem várhatnak tovább, és
hozzáteszi: „Az egyházaink teljes egységére irányuló
türelm etlen igyekezet igazi oka a mi U runk hívása.”
Ha nem olvastuk volna az EVT sajtószolgálatának
a canterburyi ülésről szóló megelőző híradásait, k ét­
ségeink lehetnének, hogy vajon nem az EVT tag­
egyházai közti úrvacsora-közösséget ítéli-e olyan sü r­
getőnek a Központi Bizottság? Jól tudjuk azonban,
hogy a protestáns, anglikán és ortodox tagegyházak
legtöbbje sem gyakorolja más tagegyházakkal az
interkom m uniót; sőt a különböző protestáns tag­
egyházak zöme sem ta rtja sürgetőnek a közös ú r­
vacsora gyakorlását a hozzá meglehetősen közelálló
felekezetekkel sem.
A Központi Bizottság levele tehát nyilvánvalóan
a katolikusokkal való interkom m uniót ta rtja sürge­
tőnek. Ez következik abból is, hogy a felekezetközi
dialógusról folytatott elvi vitában dr. Lukas Vischer,
a Hit és Egyházalkotmány igazgatója hovatovább
érdektelennek minősítette a „dialógust”, és az uppsa­
lai világgyűlésnek „minden keresztyének katolicitá­
sára irányuló ellentmondásos, vagy legalábbis nem
egyértelmű követelését egyetemes zsinat előkészíté­
sére” irányította (EPD, Zürich, 1969. aug. 20.). Ki­
jelentette, hogy szakítani kell a „fantáziátlan ragasz­
kodással a status quóhoz” ; mire Verghese atya —
az ortodoxok általános helyeslése m ellett — azt taná­
csolta neki, hogy „térjen vissza a Hit és Egyház­
alkotmány alapelveihez”. Vischer a továbbiakban is
azt fejtegette, hogy a dialógus „nem pótolhatja a
közösséget, elsősorban az eucharistia közösségét” és
ezzel m entegette a szerinte is „kérdéses kísérleteket
egyes katolikusok és protestánsok között, egyházaik
szabályaival szemben”. Victor Hayward társfőtitkár
is tám ogatta Vischert; sajnálkozott, hogy az egyház­
tanácsok inkább „ellenőrizni és monopolizálni” ak ar­
ják az ökumenikus kezdeményezéseket, ahelyett, hogy
Rövid jelentések és kommentárok
„IGEHIRDETŐK ÉS PRÓFÉTÁK A FEHÉR
HÁZBAN” — „A KIRÁLY SZENTHELYE ÉS
AZ ORSZÁG SZÉKHÁZA”
Reinhold Niebuhr professzort az ötvenes évek ele­
jén még úgy tarto ttuk számon, hogy ő az USA egyik
legkiválóbb rendszeres teológusa, és — sajnos — javít­
hatatlan atomteológus. Az 1956-os magyarországi el­
lenforradalom idején még nyílt levélben sürgette egy­
kori barátját, Barth Károlyt, hogy ítélje el végre Be­
reczky és társai egyházpolitikáját. Aztán m últak az
évek, N iebuhrról alig hallottunk, tekintélyes lapjának,
a Christianity and Crisis-nek a szerkesztését átadta
J. C. B ennet-nek, tanszékétől is elbúcsúzott.
A vietnam i agresszív háború katonai és erkölcsi ku­
darcai, a Kennedy-gyilkosságok, M artin L uther King
m ártírhalála, a színesek, az ifjúság tiltakozó mozgal­
mai az am erikai egyházakat is megrázták. A C hristia­
nity and Crisis erőteljesen haladó egyházi lap lett, és
Niebuhr is m egújulva porondra lépett.
Legutóbb a lap augusztus 4-i számába írt Niebuhr
cikket a fenti cím alatt, amelyet — sok más idézettel
együtt Ámos próféta könyvéből vett. Ez a könyv
tudvalevőleg a legélesebb prófétai tiltakozás a királyok
és a főpapok „szent szövetsége” ellen, akik Ámos ko­
rában is, azóta is többnyire egyházilag is szentesítették
az uralkodó osztályok elnyomó m esterkedéseit a nép
szegényei és kicsinyei ellen.
Niebuhr azzal kezdi cikkét, hogy a 18. sz. végén ki­
vívott függetlenség elérése után az észak-am erikai Al­
kotm ányt szerző polgári forradalm i atyák m indjárt az
első paragrafusban m egtiltották a vallási intézménye­
ket biztosító vagy tilalmazó törvények hozatalát. Azt
tartották ugyanis, hogy „a vallásos szentség és a poli­
tikai hatalom minden kom binációja a konzervatív sta­
tus quo veszélyes céljait szolgálhatja”. Oltalmazni
akarták tehát a politikai hatalom és a vallás szövet­
ségével szemben a népet, akárcsak Ámos próféta a
maga korában: „Halljátok meg ezt, kik a szegényre
törtök és e föld szegényeinek kipusztítására” (8: 4).
Ámos szembefordult „az elefántcsont pamlagon heve­
résző” nagyurakkal, akik „eladják a szegényt egy sa­
ruszíjért, hogy házhoz házat, mezőhöz mezőt ragaszt­
hassanak”. Amáziás főpap pártütés vádjával fel is je­
lentette Ámost Jeroboám királynál; őt pedig kiutasí­
totta Béthelből, mivel ez „a király szenthelye és az or­
szág székháza”. (Innen vette Niebuhr cikkének a cí­
mét.)
„Béthel architekturális helyzetét nem ism erjük”, fej­
tegeti tovább Niebuhr, „de van tudom ásunk a Fehér
Ház keleti term éről, amelyet N ixon elnök valamiféle
szentéllyé alakított á t . . . „Megkerülve az Alkotmány
első szakaszát, a konformizmus új alakját vezette be
félhivatalos házi istentiszteleteivel. Ezekre Billy Gra­
ham javaslatai szerint a legkülönbözőbb felekezeteket
hívja meg.” Legutóbb egy zsidó rabbi, megfeledkezve
Ámosról, így prédikált az elnöki szentélyben: „Remé­
lem, nem vakmerőség, ha az USA elnöke jelenlétében
azért imádkozom, hogy a jövendő történészek m ajd a
mi nemzedékünkre visszatekintve m egállapítsák: nagy
megpróbáltatások és csapások idején Isten u jja rám u­
tatott Richard Milchous Nixonra, látom ást és bölcses­
séget adva neki a világ és a civilizáció megmentésére,
megnyitva az u tat országunk számára, hogy megvaló­
sítsa mindazt a jót, am it századunk az emberiségnek
felkínál”.
Niebuhr figyelmeztet: „Csodálatos, hogy egy szimpla
meghívás a Fehér Házba m ennyire m egronthatja a
kritikai képességet, igazolva az Egyesült Államok ala­
pítóinak egykori aggodalmait. Billy G raham is, a vad
és ködös evangélizációs hadjáratok után jól idomított,
jószabású kulcsemberévé lett ennek a királyi szentély­
nek, evangéliumi vallásunk szektás radikalizmusából
eljutva egy intézm ényesített ökumenikus valláshoz. Az
elnök és G raham jóbarátok, és sok közös meggyőződést
vallanak, így a vallás jelentőségére vonatkozólag is.”
Niebuhr ezután ízekre szedi ezt a „Nixon—Graham
doktrínát”, amely „vallásos szósszal önti le és szente­
síti az uralkodó rétegek érdekeit”, de „nem késztet az
igazi, nagy társadalm i és nemzetközi kérdések megol­
dására”. G raham állítása szerint „minden nagy kérdés
spirituális, ezért spirituális megoldásokra van szüksé­
günk”. Niebuhr megkérdezi: vajon „a nukleáris k a­
tasztrófa peremén folytatott hidegháborúnkat az oro­
szokkal szemben spirituális eszközökkel kell-e megol­
danunk, vagy a sajátos politikai módszerekkel? Vajon
az új rakéta-elhárító berendezésünk lecsendesíti-e
vagy inkább kiterjeszti a hidegháborút?”
Niebuhr rám utat a Nixon—Graham -féle vallásoskodás
súlyos teológiai fogyatkozásaira, m ajd M artin Luther
King egy gyakori Á m os-textusát idézi: „Gyűlölöm,
megvetem a ti ünnepeiteket és nem gyönyörködöm a
ti összejöveteleitekben. . . hanem folyjon az ítélet,
m int a víz és az igazság, m int a bővizű patak” (5:21k).
Hozzáteszi, hogy az FBI, a Szövetségi Nyomozó Iroda,
amely kém kedett Luther King után, nyilván ugyanúgy
gondolkodott Kingről, m int Amáziás főpap Ámosról.
Ők úgy vélték, hogy a főpapok dolga az önelégültség
kiszolgálásának kultusza. „Akik elfogadják a meghí­
vást, hogy prédikáljanak a Fehér Házban, gondolják
meg, hogy milyen aggályos társaságba kerülnek” —
fejezi be cikkét Reinhold Niebuhr.
VIETNAM — HO SI MINH HAZATÉRÉSE UTÁN
Hazánkat jó és kevésbé jó barátok egyaránt úgy
tartják számon, hogy nálunk a békéért, és a szocializ­
m usért vállalt felelősség m ár túlnőtt a pártkereteken,
és átfogja az egyházak és a gyülekezetek zömét is. Ép­
pen ezért vált nemzeti ügyünkké a megtám adott viet­
nami nép illő megsegítése, amiből egyházaink is tisz­
tességgel kivették részüket. És országos gyásszá széle­
sedett az a fájdalom is, amely az elm últ hetekben a
vietnami nép nagy öregjének, Ho Si M inhnek az eltá­
vozásával érte az emberiséget. Megrendítő végrendele­
te olyan írói és emberi dokumentum, amelyet nekünk
is tanulnunk és tanítanunk kell; nyitott szívekre talált
a Béke Világtanács és Országos Béketanácsunk felhí­
vása is a Ho Si Minh hónap megrendezésére. Im ádsá­
gos lélekkel gondolunk az időben, térben távozó, tisz­
ta fényében tovább növekedő, „tiszteletre méltó ősei­
hez csatlakozó” férfiúra, példam utató életművére, az
emberiséget gazdagító szellemi hagyatékára; gyüleke­
zeteinket is arra buzdítjuk, hogy egész népünkkel
együtt továbbra is hozzunk meg minden áldozatot a
szabadságának és függetlenségének biztosításáért küz­
dő hős vietnam i nép megsegítésére.
Szeretném itt elmondani egy személyes élményemet.
Két-három éve reggelenként az óvodába kísérgettem
kis unokámat. Feltűnt egy napon, hogy a kisfiú végig­
húzza kezét az utcai plakátokon Aztán megfigyeltem,
hogy nem minden plakáton, hanem csak egyen. És
nem is végighúzza a kezét, hanem megsimogatja. A
plakáton egy vietnam i M ater dolorosa arca volt láth a­
tó, azt simogatta meg, valahol csak elm ent mellette.
Óvatos kérdéseimre adott válaszaiból kitűnt, hogy a
négy-ötéves fiúcska a maga módján m egértette a viet­
nam i nép, elsősorban az ottani anyák szenvedéseit, ál­
dozatait, hősi kitartását az am erikai uralkodó réteg
253
hódító háborújával szemben. A kisfiú simogató keze a
vietnam i anya fájdalm as portréján azt is világossá tet­
te előttem, hogy a vietnam i nép a „szent világszabad­
ság” győzelméért folytatott küzdelmét m ár a legapróbb
emberkék szívében is megnyerte.
KATOLIKUSOK A PROTESTÁNS
FELEKEZETTUDOMÁNYRÓL
E számunkban rendkívül tanulságos alapos ism erte­
tést olvashatunk dr. Erwin Fahlbusch tollából a római
katolikus egyházban végbemenő folyamatokról, egyfe­
lől az úgynevezett jobboldali katolicizmus, másfelől a
K ritikus Katolikusok elnevezés alatt számon tartott
baloldali csoportok tevékenységéről; a hierarchiában
meg a teológiában jelentkező, az egyes országokban és
világrészekben is nagyon árnyaltan fellépő különböző
irányzatokról. A cikk a bensheimi Felekezettudományi
Intézet m unkatársainak valóban nagy hálára indító
kutató m unkájára épült, annak eredm ényeit elemzi.
Fahlbusch szeptemberben több lelkészi továbbképző
tanfolyam unkon is bem utatta ezt a dolgozatot és min­
denütt nagy érdeklődést keltett az a megállapítása,
hogy ez a gazdagon tagolt, részleteiben nagyon ellent­
mondásos kép: együttesen jelenti a mai, valójában egy
célra törő róm ai katolikus egyházat; ezzel van nekünk
dolgunk. Jellemzően megerősíti a Fahlbusch rajzolta
képet katolikus oldalról a Herder Korrespondenz is
(1969. aug., 392), amely a bensheimi Intézet (M aterial­
dienst des Konfessionskundlichen Instituts 1969 évf.
3. sz.) idevágó cikkeiről ezt írja: „A katolicizmus meg­
határozásának és negatív és pozitív értelmezésének ez
a kísérlete bámulatos szakértelm et árul el és ha nincs
is híján az iróniának, de minden esetre a lehető leg­
pontosabban bizonyítva van m inden tétele; úgyhogy a
mai válsághelyzetben a katolikus önvizsgálat tömény
anyagául is szolgálhat. Akikről szól, m agukra ism er­
hetnek. B em utatja azokat is, akik m ár lehetetlennek
tartan ak m inden dialógust a hierarchiával; valam int
tömegjelenségként az egyre terjedő közömbösséget és
a mai teológusnemzedék hangtalan kivándorlását is az
újszkolasztika otthonából. Ez a teológia ugyanis kép­
telen volt felvenni m agába a történeti gondolkodás di­
menzióját”.
Ami bennünket illet, Fahlbusch elemzésének komoly
tanulsága, hogy az egymással is élesen szembenálló
katolikus áram latok, irányzatok, jelenségek más-más
sípjai csupán a közös-egy róm ai katolikus orgoná­
nak; ez pedig lényegében változatlanul, m a is „Krisz­
tus egyetlen igaz egyháza” jeligéjét harsogtatja, gazdag
variációkban hívogatva magába a nemrómai keresz­
tyéneket, a világvallásokat, sőt a m aterialista ateistá­
k at is, a pápai trónuson, m int „az emberiség közép­
pontján” és szélesre tá rt római kapuján k eresztü l. . .
EGYHÁZI ÚJSÁGÍRÓK NEMZETKÖZI
TALÁLKOZÓJA SIÓFOKON
Lapunk zárta után m ent végbe az „Európai protes­
táns sajtó munkaközössége” ötnapos találkozója Siófo­
kon, m ajd Budapesten. Így csak pár sorban számolha­
tunk be ezúttal erről a jelentős összejövetelről, amely­
nek előadásaira, eredm ényeire még vissza kell térnünk.
A Magyarországi Egyházak ökum enikus Tanácsa meg­
hívására látogatott el hozzánk ez a kötetlen form ák
között működő közösség, hogy első ízben találkozzék a
szocialista országokban megjelenő keresztyén sajtó
munkásaival. A Német Szövetségi Köztársaságból
mintegy 20, a Német Demokratikus Köztársaságból 4,
Hollandiából 12, Svájcból 8, a Szovjetunióból 5, Len­
gyelországból 3, Csehszlovákiából 4, Bulgáriából 2
publicista érkezett, a m agyar egyházi újságírók a ren­
dezőséggel együtt közel harm incan voltak.
254
A nyugati vendégek között igen jelentős képviselői
voltak az egyházi sajtónak, közülük többen először
jártak hazánkban. Számosan még elég sok fenntartás­
sal érkeztek. Utólag ezt ki is fejezték, de egyúttal hoz­
zátették: nem úgy távoznak, ahogy jöttek. A megbe­
szélések szíves, szabad légköre, az előadások őszintesé­
ge és nyíltsága, beszélgetéseik egyházügyünk állami
képviselőivel, továbbá világi sajtóférfiakkal a Magyar
Újságírók Szövetsége által rendezett balatonszéplaki
kiránduláson, m ajd Budapesten Ökumenikus Taná­
csunk fogadásán arról minden esetre meggyőzték őket,
hogy eddig nem tájékozódtak „a hit szabályai szerint”
a magyarországi egyházak valóságos helyzetéről. Palo­
tay Sándor, O ttlyk Ernő és Káldy Zoltán őszinte elő­
adásai nagy nyíltsággal szóltak erről a helyzetről;
Bartha Tibor frappáns előadásából pedig m egérthet­
ték, hogyan értelmezik hazai egyházaink az ökume­
nikus világhelyzetet. Sok nehéz kérdésükre kaptak —
vallomásaik szerint — meggyőző feleletet.
Hogy a nyugati kartársak rólunk alkotott képe meg­
változott, annak két, kézzel is fogható bizonyságát ad­
ták. Az egyik: P. S. Sokolowsky főlelkész, a moszkvai
patriarchátus lapja szerkesztője felszólalásában több
kérdést intézett a munkaközösséghez. Az egyik így
hangzott: el tudják-e vállalni, hogy a ném et világi saj­
tó m unkatársait meggyőzni igyekezzenek: írjanak
igazságosan a szocialista országokban élő egyházakról?
A záróülésen a vendégek igenlő választ adtak a kér­
désre. — A m ásik: most megválasztott új vezetőségük­
be tanácsadó minőségben meghívták Sokolowskyt és
Tóth Károlyt. Kifejezték azt is, hogy a nálunk tapasz­
talt vendéglátás és szervezés messze kimagaslott min­
den eddigi összejövetelük közül.
A nyugati publicisták egyikével-másikával többször
is folytatott beszélgetések során bennünk is kialakult
az a meggyőződés, hogy az effajta találkozások előbb­
re vihetik a kölcsönös megértést és elősegíthetik az
együttműködést a jó emberi és egyházi ügyekben.
A RENDKÍVÜLI PÜSPÖKSZINÓDUS
Mire e számunk eljut olvasóinkhoz, m ár végbement
a második róm ai püspökszinódus. „Rendkívüli” jellege
folytán a nemzeti püspöki konferenciák képviseletét
korlátozták —, igazi tárgyának a pápa azokat a bírá­
latokat szánta, amelyek sok oldalról — elsősorban
Suenens belga bíboros-érsek részéről — érték a Szent­
szék számos intézkedését.
VI. Pál sok keserű hangú nyilatkozata közül talán az
Osservatore Romanóban (1969. jún. 23/24) megjelent
szavai tükrözik legjobban a pápa intencióit:
„Nem m aradhatunk érzéketlenek a nem mindig
pontos, nem mindig igazságos és nem mindig tisztelet­
tudó és célszerű kritikákkal szemben, amelyek több ol­
dalról irányulnak az Apostoli Szék ellen, a Római K ú­
ria könnyebben sebezhető elnevezése alatt. Ezúttal csak
annyit mondok, hogy a Szentszék elleni szemrehányá­
sokat keserűség nélkül átgondolom és eközben két é r­
zés vezet: alázatos és őszinte tárgyilagossággal kész
vagyok tekintetbe venni az ellenvetéseket, és megvál­
toztatni a jelenlegi jogi helyzetet, ha ez értelmesnek
látszik. Az a kívánságom, hogy az egyházi törvényho­
zás szellemét belülről állandóan megújítsuk. Egyúttal
hajlandó vagyok az egyes jó ösztönzéseket egy jogo­
sult pluralizmustól az egységben m egérteni és maga­
mévá te n n i. . . ”
A püspökszinódus talán megmutatta, mennyire sike­
rült VI. Pálnak ezeket a tiszteletre méltó szándékait a
szinódus legkényesebb kérdésében: a püspökök kollé­
gialitása kérdésében valóra váltania a római Kúria
visszahúzó erőivel szemben.
KI
 Az Európai Egyházak Konferenciája
Dr. G len G arfield W illiam s, az E u ró p ai E gyhá­
zak K o n feren ciája fő titk á ra szerin t először 1953-
b a n v e tő d ö tt fel az E u ró p ai E gy h ázak k épviselői­
n e k v alam ily en közös találk o záso n való részvétele.
1955-ben B rüsszelben D r. E m m en , a h o llan d re fo r­
m á tu s egyház fő titk á ra , és W ilm , w esztfáliai egy­
házi elnök tű z té k k i az E u ró p ai E gy h ázak K onfe­
re n c iá ja előkészítésének fe la d a tá t.
Első alk alo m m al 1957-ben a d á n L ieselund­
b a n ta lá lk o z ta k E u ró p a eg y h ázain ak képviselői.
L é tre jö tté t az a k érd és okozta, m ily en felelőssége
v an E u ró p a eg y h ázain ak azért, hogy föld részünkön
n e tö rté n jé k sem m i jó v á te h e te tle n dolog. E z é rt je ­
le n te k m eg E u ró p a különböző országaiból és egy­
házaib ó l jelen tő s szám b an résztvevők. A k o n fe re n ­
cia elnökévé D r. E m m en t v ála sz to ttá k , ak i azzal
jellem ezte az a k k o ri fe la d a to t, hogy az eu ró p ai
egy h ázak k ép v iselő in ek a találk o zása és a szem é­
lyes k ap cso lat k ia la k ítá sá n a k lehető ség e fon tosabb
a rezolu ció k n ál (O ffizieller B ericht, L ieselund,
24. o.). Az egyházi k épviselők közti találkozásból
ak k o r m ég jelen tő s eu ró p ai egyházak h iá n y o ztak :
így az orosz o rto d o x egyház, a n é m e t lu th e rá n u ­
sok, a sk a n d in á v egyházak, az ang lik án o k , a b a p ­
tistá k . R efo rm átu s és ev an g élik u s d eleg átu so k k ép ­
viselték a m a g y a r egyh ázak at. A k o n feren cián
nem lé te síte tte k ú j szervezetet, csupán k érő és hivó
szó h a n g z o tt el a n n a k érd ek éb en , hogy E u ró p a egy­
h ázai ta lá ljá k m eg közös fe la d a tu k b a n egym ás k e­
zét. A m eg n y ilatk o záso k az egym ás irá n ti felelős­
ségről szóltak, olyan tö rté n e lm i h elyzetben, am ik o r
sok gond n eh ezed ett E u ró p a n é p e ire és egyházaira.
Ezek m eg oldásában a k a rta k segítség et n y ú jta n i.
N yborg I .
R égóta szükségesnek látszo tt, hogy az eu ró p ai
egy házak v alam ily en m ódon találk o zzan ak egym ás­
sal, és m egbeszéljék közös k érd éseik et, s fe la d a ta i­
kat. Az E gyházak V ilágtanácsa, v agy p é ld á u l a L u­
th e rá n u s V ilágszövetség az egész világ k e reszty én ­
ségének, illetv e ev an g élik u sság án ak a p ro b lém ái­
v al foglalkozik, s így r a jtu k k eresztü l sem idő, sem
lehetőség n em n y ílik eu ró p ai p ro b lém áin k tü ze te­
sebb m e g v ita tá sá ra. Az ázsiai és a m e rik a i k eresz­
ty én ség m á r év ek k el ezelőtt lé te s íte tt k ü lö n ázsiai
és a m e rik a i titk á rsá g o k a t az E gyházak V ilá g ta n á­
csának az alo sztály aik én t ebből a célból, s ez jól b e­
v ált.
K ezd etn ek jó is v o lt a lieselu n d i konferen cia. Jó
v olt a szellem e is. E zt m u ta tja , hogy u tá n a több
tá rg y a lá s v o lt egy ú ja b b eu ró p ai egyházi k o n fe re n ­
cia előkészítése és összehívása céljából. A lieselu n ­
di k o n feren cián n ag y h iá n y t je le n te tt tö b b ek között,
hogy egyes eg y h ázak nem k é p v ise lte tté k m ag u k at.
Az ú j é v első n a p ja ib a n m eg in t D án iáb an, de
m ost n em L ieselundban, h a n e m N y b o rg b an ü lt
össze az eu ró p ai eg y házak k o n feren ciája.
A k o n fe re n c iát a m á r k o rá b b a n v álaszto tt előké­
szítő b izottság h ív ta össze, n é v sz e rin t: E m m en , a
ho llan d re fo rm á tu s egyház fő titk á ra , K iiv it, a szov­
je t- észtországi ev an g élik u s egyház érseke, L ilje, a
h an n o v e ri országos ev an g élik u s egyház püspöke.
M ost az evangélikus eg y házak egész E u ró p áb ól v a­
lób an n a g y szám b an k é p v ise lte tté k m ag u k a t, köz­
tü k is k ü lönösen a n ém eto rszág i lu th e rá n u s egy­
ház.
Je le n tő s v o lt W ic k h a m a n g lik án k a n o n o k előadá­
sa: „A k ereszty én h it találk o zása a m o d ern te ch n i­
k a i tá rsa d a lo m m a l” cím en, B urgelin, párizsi filozó­
fu sn a k a k o n sta n tin u si korszak végéről szóló elő­
adása, to v á b b á Soucek, p rá g a i teológiai ta n á r elő­
adása az eu ró p ai egyházak közös örökségéről és
jelenlegi felelősségéről.
A k o n feren cia ta g ja i öt b izottságban, k ü lön be­
h a tó a n foglalkoztak a k o n feren cia tém áival. Az el­
ső szám ú bizottság ta g ja i a tec h n ik ai és tu d o m á ­
nyos fejlődés k érd éseiv el foglalkoztak. M indenki
azon a vélem ényen volt, hogy az egyház nem leh e t
tu d o m á n y - és haladásellenes, viszont m eg k ell ta ­
láln i az új k o rb a n a m egfelelő m ódot Iste n örök
igéjének h ird e té sé re és a k ereszty én szolgálatra.
A m a g y ar delegáció ism ételten szóvá te tte , hogy
az eu ró p ai egyházak szám ára b izto sítan i k ell az
E gyházak V ilágtanácsától független, sem leges ta ­
lálkozás lehetőségét. E m ia tt feszültség a la k u lt ki
K elet- és N y u g at-E u ró p a delegációi között. A fe­
szültség felo ld ó d ását K á ld y Z o ltán p ü sp ö k n ek a
k o n feren cia utolsó n a p já n elh an g zo tt ja v a sla ta hoz­
ta m eg. Így sz ü letett m eg a n y b o rg i E u rópai E gy­
h ázak K o n feren ciája (EEK) legjelentősebb h a tá ro ­
z a tá n a k a végleges szövege:
„Európa egyházainak közös örökségük van. Nem
utolsósorban ráju k van bízva az evangélium. Ez kü­
lönösen segítette Európát az egyes ember jogának,
igazságának és méltóságának m int ajándéknak és fel­
adatnak a felismerésére . . .
Európa keresztyénsége a m últban gyakran hitelvesz­
tetté tette üzenetét a saját kontinense és más népek
irányában is. A keresztyének felelőssége Európában
ezért ezen bűnük felismerésével és megvallásával kez­
dődik. . .
Az egyház feladata imádkozni és dolgozni azért,
hogy valam ennyi atomhatalom lemondjon az atomfegy­
verek használatáról, hatékony nemzetközi ellenőrzés
alatt, és hogy Európa és az egész világ népei az atom ­
háború fenyegetésétől megszabaduljanak. Európának
valamennyi nép békés együttműködése bázisává kell
lennie, és nem az élet megsemmisítésének az alapjául
kell szolgálnia. ..
Európa egyházainak be kellene bizonyítaniuk, hogy
Európa szolgálni is tud, és kész arra, hogy más világ­
részek népeinek önzetlen módon segítsen úgy, ahogyan
azok azt Európától elvárhatják. . . ”
Az előkészítő b izottság m a ra d t a régi, de az ad ­
m in isz tra tív teen d ő k ellá tá sá ra a ny b o rg i k o n fere n ­
cia titk á rá v á v á laszto tta Dr. H arm s genfi ökum e­
n ik u s alk alm azásb an levő lelkészt, a k it azóta h a m ­
b u rg i evangélikus pü sp ö k k é v álaszto ttak .
N yborg II.
Az EEK első ü lésé t 1959. ja n u á rjá b a n ta rto tta a
dán iai N yborgban. M ásodik ü lésére 1960. o k tóber
3—8. között k e rü lt sor, u g y an csak N yborgban.
Ezen a k o n fe re n cián 22 eu ró p ai n em zet eg yhá­
zainak k ik ü ld ö ttei v o ltak jelen. Az összes jelen le­
vők szám a m eg k özelítette a 150-et. A h á ro m ta g ú el­
nökség ta g ja i v o lta k : E m m en, K iiv it és Lilje. K ép­
v ise lte tte m a g át a P rá g a i K eresztyén B ékekonfe­
rencia, O ndra fő titk á r szem élyében.
A k o n feren cia fő té m á ja ez v o lt: „Az eu ró p ai egy­
h ázak szolgálata egy változó v ilá g b a n .” A bevezető
előadást Dr. Lilje ta rto tta . A zt m o n d o tta, hogy az
eu ró p ai egyházak csak a k k o r tu d já k b etö lten i fel­
a d a tu k a t, h a lá tjá k azokat a p o litik ai, gazdasági és
tá rsa d a lm i p ro b lé m á k at is, m elyek E u ró p át, de á l­
ta lá b a n az egész világot foglalk o ztatják . V élem énye
sz erin t a legfontosabb p ro b lém ák közé ta rto z ik a
gy arm ato sítás k érdése, a K elet és N y u g at közötti
255
 feszültség és ezzel összefüggésben a h áb o rú és bé­
k e kérdése. Szem elő tt kell ta r ta n i azt is, hogy az
ű rh a jó k és ra k é tá k v ilág áb an m eg v álto zo tt a v ilág­
kép, to v áb b á, hogy E u ró p áb an , de á lta lá b a n az
egész világon n a g y fo k ú szekularizáció m egy végbe.
E bben a h elyzetben kell v izsg áln u n k az egyház
szolgálatát.
Az első a lté m á ró l: „Az egyház szolgálata egy el­
k ereszty én etlen ed éstő l szo ro n g ato tt v ilá g b a n " Dr.
v a n L eeu w en h o llan d iai lelkész ta r to tt előadást. Az
előadó sok olyan m eg állap ítást te tt az egyház szol­
g á la tá v a l k ap cso latb an , am ely ek et a m i m a g y a ro r­
szági p ro te stá n s e g y h ázain k b an tö b b m in t egy év­
tizede han g sú ly o ztak . E gyre tö b b n y u g a ti em b er ju t
el azo k ra a k ö v etk eztetések re, am ely ek re m i m ár
előbb e lju to ttu n k .
E lőad ásáb an tö b b e k közö tt ezeket m o n d ta : A
szo lgálattal k a p cso latb an abból az alap v ető tén y b ől
k ell k iin d u ln u n k , hogy a v ilág abból a szolgálatból
él, am ely et Isten v ég zett el Jézu s K risztu s által. Ez
a szolgálat elvég eztetett. K risztu s n em azért jö tt,
hogy n é k i szolgáljanak, h a n e m hogy Ő szolgáljon,
és é le té t a d ja v áltság u l. V alah án y szo r az egyház
szolgálatáró l beszélünk, m indig errő l a szolgálat­
ról v a n szó.
Az eg y h ázn ak az az elsőrendű fe la d a ta , hogy a
valóságos em b ern ek legyen segítségére, valóságos
bajá b an . Iste n az eg y h ázat ism ét sa m a ritá n u ssá
a k a rja ten n i, hogy leh essü n k e g y ü ttérző k k é és sza­
b adokk á, szolgálni a valóságos em b ern ek a b b an a
p illa n a tb a n és ott, ahol szüksége v an rá.
Szolgálni csak szolgai fo rm á b a n lehet. Az egyház
a m i v ilá g u n k b a n szo lg álatát n e m a világ ellen, h a­
nem a világ kellős közepén végzi. A ki szolgál, el­
sősorban n em erkölcsi p réd ik áció t ta rt, nem k én y ­
szerít r á sen k ire v alam i in té z m é n y t v ag y sém át. A
szolgálat szo lid aritás az e lk e re sz ty én e tle n e d e tt vi­
lággal. Ö nfeláldozó m u n k álk o d ás é rette. Mi k e­
reszty én ek n em az egyház szo lg álatára h iv a ttu n k
el, h a n e m az egyház h iv a to tt el a rra , hogy szolgál­
jo n a világnak. Az egyház egyszerű ta g ja i Isten n ek
az a népe, am ely ebben a v ilág b an m eg jelen íti
K risztu s szolgálatát.
M ind en n ek k izáró lag a rra k e ll irá n y u ln ia , hogy
Isten n ép e felkészüljön a v ilág b an a világ ilyen
szolgálatára. Ez a szolgálat csak ö k u m en ik u s lehet.
Az ökum ené e re d e ti é rtelm e ez: az egész világot
átfogó.
A m ásodik a lté m á ró l: „Az egyház szolgálata egy
b ék étle n v ilá g b a n ” D r. Jesch ke, csehszlovákiai p ro ­
fesszor ta r to tt előadást. T öbbek k özött ezeket m o n­
d o tta :
Újra végig kell gondolnunk a mi időnkben az egy­
ház szolgálatának kérdését. Akinek van szeme a lá­
tásra, annak látnia kell, hogy az egyház szolgálatának
régi form ái nem elégségesek ma. Idők folyamán a
„szolgáló lány”-ból „úrnő” lett (pl. államegyházak ala­
kultak, stb.). Jézus pedig azt mondotta, hogy aki első
akar lenni, annak utolsóvá kell lennie, anélkül, hogy
közben azt kérdezgetné, hogy ezért milyen előny vagy
megbecsülés jár.
A reformáció az Isten igéjének hirdetését tette az
egyház elsőrendű kötelességévé, mellyel az emberek
üdvösségét és békességét szolgálta. De a reformáció
egyháza nem korlátozta m agát a szolgálatnak erre a
form ájára (ti. az igehirdetésre). Az igehirdetés volt a
szolgálata kiindulópontja, de ebből nőtt ki sok más
form ája a szolgálatnak: jótékonyság, diakónia, stb. Ma
sem korlátozhatja m agát az igehirdetés szolgálatára.
Az Isten szolgálata a legszorosabban összefügg a fe­
lebarát, az ember szolgálatával. Minden igaz istentisz­
telet emberszolgálathoz vezet. Nem a helyzet, hanem
az Isten kényszerít bennünket erre.
Ma pedig, amikor olyan békétlen a világ, segítenie
256
kell az egyháznak is a nagy problémák, a béke és hábo­
rú, gyarmati kérdés, az atomfegyverek megsemmisíté­
se, stb. kérdésében.
A h a rm a d ik alté m áró l: „Az egyházak szolgálata
egym ás k ö zö tt” Dr. N issiotis titk á r, a görögországi
ortodox egyház ta g ja ta r to tt előadást. H angsúlyoz­
ta, hogy az egyházak szolgálata csak úg y válik h i­
telessé, h a elfo gadják a m ag u k szám ára U ru k szol­
g álatát, és h a egyik egyház a m ásik ja v á ra is kész
ezt a szolgálatot gyakorolni. Az eu ró p ai egyházak­
n a k is egym ást tevőlegesebben k ell szeretniük, és
egym ásnak alázato sab b an kell szolgálniuk.
N yborg III.
Az EEK — m elynek célja az eu ró p ai keresztyén
egyházak összefogása, a k á r ta g ja i azok az E gyhá­
zak V ilágtanácsának, a k á r nem , — 1962. október
1—5. n a p ja in ta rto tta h a rm a d ik gyűlését a dániai
N yborgban. A k o n feren cián m in teg y 200— 250 lel­
kész és nem lelkész v e tt ré szt E u ró p án ak szinte
m inden országából. Je le n volt egy belg a ró m ai k a ­
to likus lelkész is, v a la m in t a lengyel k ato lik u s egy­
ház képviselője. A m egnyitó iste n tisz tele te t H uldg ­
ren svéd evangélikus érsek ta rto tta .
A k o n feren c ián ak egy fő té m á ja és h á ro m altém á ­
ja volt. A fő tém a cím e: „Az egyházak E uró p áb an
és a m o dern em ber v álság a”. E rrő l ta r to tt előadást
R u p p angol professzor. A m ellék tém ák a k ö v etk e­
zők v o ltak : „Az eu ró p ai h u m a n izm u s é rté k elé se”,
m elyről a fra n c ia P hilibert, és a csehszlovák Loch­
m a n n professzor ta r to tta k előadást. A m ásodik al­
tém a cím e: „K risztus és az e m b e r”, m elyről Cotso­
nis görög és B e rk h o f ho llan d professzorok szóltak.
A h a rm a d ik alté m á t h áro m előadó v ezette b e : az
angol Paton, a szo v jet-o rto d o x W endland érsek és
V erghese in d iai lelkész, az EVT társfő titk á ra .
W endland érsek előadását Sergius p e rm i érsek ol­
v asta fel. Az altém a cím e: „Az egyházak új szol­
g á la tra való elhívása.”
Az előadások u tá n a ko n feren cia vitacso p o rto k ra
és m u n k ab iz o ttsá g o k ra oszlott. A vitab izo ttság az
E urópai E gyházak K o n feren c iájá n ak fen n állásáv al
és m űködésével kapcsolatos k é rd é sek e t beszélt meg,
a v itacso p o rto k b an pedig az elhangzott előadások­
ról folyt szó. Az ülések ny ilv án v aló v á te tték , hogy
az egyházak e lm a ra d ta k a k ö rü lö ttü k levő világ
esem ényeitől, és e rre rád ö b b en v e azt p ró b áltá k
m eg határozni, hogy m i e te k in te tb e n a teendő. Az
első v ita cso p o rtb a n azonban ak k o r is in k áb b csak
elm életi v ita folyt a h u m anizm usok fo rm áiró l és
azok m eg h atározásáról, m íg a m ásodik, h a rm a d ik
és negyedik vitacso p o rt ig y ekezett g y ak o rlativ á
te n n i az egyház és a k ö rü lö tte levő világ közös k é r­
déseinek m egoldását.
A gyűlést Dr. H u n ter a n g lik án püspök n y ito tta
meg. E lm ondotta, hogy az E u rópai E gyházak K on­
fere n c iájá n a k gondolata h é t évvel ezelőtt született
m eg, és az volt a célja, hogy a n y u g a t és a k e let­
európai kereszty én ek között te re m tse n kapcsolatot.
Az elm ú lt idők azt m u ta tjá k , hogy a célkitűzés h e­
lyes volt. Az eg y h ázak n ak tö rő d n iü k kell a k ö rü ­
lö ttü k levő világgal, és így foglalkozniuk k ell a m o­
d e rn em b er problém áival.
A fő tém áró l Dr. R upp, a m an ch esteri egyetem
professzora ta r to tt előadást. T öbbek között kiem el­
te, hogy tö b b e t kell foglalkozni az egyháznak a tu ­
dom ányos k o rszak b an való fela d a ta iv al: a fejlő­
désnek ebben a n ag y k o rsza k áb an nem az egyház
teszi fel a k érd ést a világnak, h an e m a világ az
egyháznak. Az öku m en ik u s m ozgalom nak nag y
eredm ényei v an n ak , ezért rem én y k ed h e tü n k , vi­
 szont n em szabad ro m a n tik u s áb rán d o záso k b a sem
bocsátkoznunk.
A h u m an izm u sró l és en n ek fa jtá iró l beszéltek
P h ilib ert fra n c ia és L o chm ann csehszlovák profesz­
szorok. L ochm ann pro fesszo r k ap cso latb a hozta a
külö n féle h u m a n iz m u st a keresztyénséggel, és fel­
te tte a k érd ést, hogy m i az egyház felelőssége a
h u m an izm u sért. A h u m an izm u so k n ak v an közös
ú tju k a keresztyénséggel. Ez a közös ú t a béke
p ro b lém ája. E bben m egegyeznek a k ereszty én ek és
m ás h u m an isták . I tt tu d az EEK igazán szolgálni.
A m áso d ik altém áró l szóló előadások k iem elték,
hogy Isten sz e re te te a döntő, és a kereszty én ségnek
és a h u m a n iz m u sn a k e g y ü tt kell m u n k á lk o d n ia a
fe n y e g e te tt em beriség érd ek éb en . T öbbet kell fog­
lalk o zn u n k a m o d ern em b er p ro b lém áiv al a keresz­
ty én ség fényében, és közös erő feszítések et kell te n ­
n ü n k a p ro b lé m á k m egoldására.
A h a rm a d ik altém áv al kap cso lato san elh angzott
előadásokból k itű n t, hogy h a az egyház m a, ú j szol­
g ála tk é n t, a b é k é t szolgálja, a k k o r a szenvedő em ­
beriség h a n g já t h a llja m eg. Ezzel U ra p a ra n c sá t
teljesíti. Az eg y h ázak n ak fontos szerep ü k v a n ab ­
ban, hogy az em beriség jó v agy rossz döntéseket
hoz-e a b ék e ügyében. Az E E K -n ak első ren dű fel­
a d a ta v a n a jó d ö n tések elérésében.
A k o n feren cia K iiv it észt érsek zárószolgálatá­
val é rt véget.
A m a g y a r e g y h ázak at ek k o r D r. O ttly k E rnő
evangélikus teológiai d ék án és D r. K e n é z Ferenc,
az Ö k u m en ik u s T anács fő titk á ra képviselte.
N yb o rg IV.
Először tö rté n t m eg, h o g y egyházi k o n feren cia
h ely éü l n em egy v áro st, h an e m egy h a jó t válasz­
to tta k . Az EEK — am ely év ek ó ta a d á n ia i N yborg­
b an ta r to tta üléseit, 1964. o k tó b eréb en a „B orn­
h o lm ” n e v ű 5000 to n n ás h a jó ra k én y szerü lt. A „h a­
jó ra szállás” az é rt v á lt szükségessé, m e rt a NATO
állam ok so ráb a ta rto z ó D án ia nem v o lt h a jla n d ó b e ­
utazási en g ed ély t adni a N ém et D em o k ratik u s K öz­
társaság b ó l érkező deleg átu so k n ak . Illetőleg csak
ab b an az esetb en já r u lt volna hozzá az N D K egy­
házi k ik ü ld ö tte in e k fogadásához, h a azok a N y u ­
gat-B erlin b en levő U tazási Iro d á n k eresztü l k é r­
té k volna b eu tazási en g ed ély ü k et. M agától é rte tő ­
dően ehhez n e m já r u lh a tta k hozzá a N ém et D em ok­
ra tik u s K ö ztársaság illetékesei. Az EEK ezek u tá n
ta r th a tta v o ln a az ü lé st esetleg v alam ely ik sem le­
ges állam b an is, de a k o n feren cia vezetősége egy­
felől ra g aszk o d o tt ahhoz, hogy a k o n feren cia m a ­
rad jo n to v á b b ra is k ap cso latb an D ániával, ahol ed­
dig is o tth o n t k a p ta k az E E K résztvevői, m ásfelől
ta n ú sá g o t a k a rta k te n n i a rró l, hogy a p o litik ai fe­
szültségek k ö zö tt az egyház az e g y ü tté lé st v an h i­
v a tv a m u n k áln i. A ta n ú sá g té te l errő l az é rt is szük­
séges volt, m e rt a k o n feren cia elő ad ásain ak össze­
foglaló té m á ja ez v o lt: „A v ilágrészek és nem ze­
dék ek eg y ü ttélése.”
Íg y in d u lt el a h a jó sem leges, „nem zetközi vi­
zek re”, és ö t n ap o n k e re sz tü l fed élzetén hordozta
az eu ró p ai eg y h ázak 250 h iv atalo s d ele g á tu sá t N y u ­
g a tró l és K eletről. V oltak k ö zö ttü k evangélikusok,
refo rm átu so k , ortodoxok, b a p tistá k és m ég m ás k e ­
reszty én felek ezetek ta g ja i. O tt v o ltak a V atik án i
E g y ség titk árság m egfigyelői is.
A fő elő ad ást V isser ’t H oojt, az EVT fő titk á ra
ta rto tta . Louis Jo u b e rt professzor (F ranciaország)
„E gyüttélés a k o n tin e n se k k ö z ö tt”, D ietrich von
O ppen (N ém et Szövetségi K öztársaság) professzor
ped ig „E gyüttélés a nem zed ék ek k ö z ö tt” cím en ta r ­
to tt előadást. M indegyik előadó beszélt a rró l a h a ­
talm as változásról, am ely világ szerte végbem egy a
tá rsad a lm i, p o litik ai és gazdasági életben. F e lv e te t­
ték a k érd ést, hogy m i az egyház fe la d a ta ebb en a
helyzetben. K ülönösen is sok szó esett az előadások­
ban E u ró p a és a „kereszty én k u ltú r a ” jelenlegi vi­
szonyáról. S okak m eglepetésére V isser’t H ooft fő tit­
k á r előadásában azt m o n d o tta : „M ost játszó d ik le
a keresztyénség és az eu ró p ai k u ltú ra szim fó n iájá­
n a k vége (fin áléja)”. A fő titk á r egyéb k én t is több
érd ek es m eg állap ítást te tt, am elyből idézzük az
a lá b b ia k a t:
„Európát úgy tekintjük, m int azt a világrészt, ahon­
nét a világ minden részére kiható dinamikus erők ki­
indultak. Ezek az erők, bár jórészt a keresztyén kul­
túrából nőttek ki, im m ár felszabadultak attól, és füg­
getlenné váltak. Ebben a helyzetben az egyházaknak
látniuk kell a mai Európát jellemző adottságokat, azt,
hogy Európa a volt keresztyén kontinens, s azt is,
hogy Európa hozta létre azokat a forradalm i erőket,
amelyek most átalakítják az egész világot. Ebben a vo­
natkozásban nincs alapvető különbség Kelet- és Nyu­
gat-Európa között, m ert mindkét rész az elvilágiaso­
dott keresztyén kultúra színhelye, és m indkét részről
Ázsia és Afrika felé olyan eszméket, értékeket és
technikai vívm ányokat ajánlanak, amelyek gyökeres
társadalm i és kulturális változásokat idéznek elő. Az
egyházak azonban még nem néztek szembe ezzel a
helyzettel. Nagyrészt még mindig a régi keresztyén kul­
túra m aradványait igyekeznek kétségbeesetten fenn­
tartani, a letűnt keresztyén Európa után sóhajtoznak,
pedig szembe kellene nézniük az új Európával és az új
világgal, egy olyan világgal, amely felnőtt már, és a
saját lábán áll. Az egyházaknak ebben a helyzetben
fel kell adniuk a kiváltságukról és hatalm ukról szőtt
álm aikat” — m ondotta a főtitkár.
Ez k étség telen ü l világos beszéd volt. S zá m u n k ra
term észetesen n em volt ez ú j. N em úg y h a to tt rá n k ,
m in t v alam i nag y felfedezés, hiszen egy h ázu n k b an
m in d ezt m ajd n em k é t évtized óta m ondjuk.
Az előadások u tá n négy b izo ttság b an fo ly t to­
vább a m u n k a. A v itá k so rá n sok érték e s hozzá­
szólás h a n g zo tt el. K étség telen ü l le h e te tt ta p a sz ta l­
ni, hogy az egyházak felelőssége n ag y b an m eg nö­
v ek ed e tt a béke, a n épek eg y üttélése és az egy h á­
zak helyes szolgálata irán t. D e m ég m indig elég sok
elvont, elm életi jelleg ű m egszólalást is le h e te tt h a l­
lani. M ég m indig elég jelen tő s volt azoknak a szá­
m a, a k ik nem szám oltak a realitáso k k al, és nehezen
in d u lta k el a k o n k ré t cselekvések ú tjá n a n épek
együttélése érdekében.
S zervezeti te k in te tb e n az EEK célját ab b an je ­
lö lték m eg, hogy re n d sz e re sített összejöveteleken
v álaszolják m eg az eu ró p ai egyházak pro b lém áit
kölcsönös m eg v itatás alap ján , hogy azok a jelen ­
legi eu ró p ai hely zetb en szo lg álatu k at m inél jo b b an
tu d já k ellátni.
Az alk o tm án y k im ondja, hogy az EEK szoros ösz­
szeköttetésben áll az EV T-vel, s osztja a n n a k a tö ­
rek v é sé t a kereszty én egység m u n k á lása érd e k é­
ben.
Az EEK szervezetének részletes m egálla p ítása so­
rá n az a lk o tm án y kim ondja, hogy k é té v e n k é n t t a r ­
ta n a k n ag ygyűléseket, am elyeket az elnökség és a
tanácsadó bizottság készít elő.
Az alk o tm án y sze rin t az elnökségnek és a ta n ác s­
adó b izo ttság n ak a ta g ja it h a t év re választják . Az
elnökség létszám a 5—7 között van, a tan ácsad ó b i­
zottság létszám a pedig 15—21 között.
Az EEK titk á r á t és az anyagi ü g y ek in té ző jé t az
elnökség és a tan ácsadó bizottság közös h a tá ro z a t­
ta l v álasztja, ugyanez érvényes a tá rs titk á r m eg­
v á la sztásá ra is.
257
 A k o n feren cia elnöksége és a tan ácsad ó bizottság
m u n k ac so p o rto k a t állít fel a k ije lö lt p ro b lém ák k i­
dolgozására.
A P rá g a i K ereszty én B ék ek o n feren cia résztv e­
vőinek je le n lé té t b izto sítja az az intézkedés, am ely
lehetővé teszi m ás eu ró p ai ö k u m en ik u s szerveze­
te k k e l való k ap cso lat ápolását.
Az alk o tm á n y jelen tő ség e ab b a n van, hogy az
EEK k o rá b b i b izo n y talan szervezési k érd éseit alap ­
szabályban rö g zítette, s ezzel a k o n fe re n c ián a k szi­
lá rd a b b szerv ezetet adott.
V isser ’t H ooft ezen a k o n feren cián b e je le n te tte ,
hogy e lérk ezett az idő, hogy W illiam s fő h iv a tá sú
titk á r a legyen az E E K -nak. Az E V T -nek m á r olyan
széles h a tó k ö re van, hogy a m u n k a jo b b szervezé­
se érd ek éb en m in d e n ü tt fe lá llíta n a k egy-egy világ­
részre érv én y es EVT „a lv á lla la to t.” Így létezik az
össz-am erikai, ö ssz-afrikai, dél-ázsiai szervezet, s
m ost lé tre jö n az állan d ó titk á rsá g g a l rendelkező
eu ró p ai szervezet is.
Az EE K ú j alk o tm án y a, a k ib ő v íte tt elnökség és
tanácsadó b izottság, az állan d ó titk á rsá g , a k o n fe­
renciai k özpont k ia la k ítá sa — m in d a rra m u ta to tt,
hogy az EV T célul tű z te k i az EEK szervezeti erő­
sítését, h a tá sk ö ré n e k k iterjesztését, a v ilágszerve­
zet eu ró p ai v á lto z a tá n a k kiépítését.
A tárg y a lá so k k ö zö tt Dr. B a rth a T ibor re fo rm á ­
tu s pü sp ö k és Dr. H einz K lo p p en b u rg d o rtm u n d i
egyházi főtanácsos ü n n ep ély esen á ta d tá k a k o n fe­
rencia vezetőségének a M ásodik K ereszty én B éke-
V ilággyűlés egyházakhoz in té z e tt Ü zenetét. E m lí­
tésre m éltó m ég az is, hogy előzőleg az EEK vezető­
sége sok szo ro síttatta ezt az ü zen etet, és a résztv e­
vőknek kiosztotta.
Az ülés 7 ta g ú elnökséget és 18 ta g ú T anácsadó
B izottságot is v álaszto tt. A T anácsadó B izottság
ta g ja le tt D r. O ttly k E rnő p ro fesszor is, ak i a m a­
gyarország i p ro te stá n s e g y h ázak at k ép v iselte a b i­
zottságban.
A ko n feren cia egészén m egfig y elh ető v o lt az a
tendencia, hogy v ih a ro k tó l m entes, p o litik ailag
csendes k o n feren cia legyen. Az erő g y ű jtés v o lt a
belső cél. A szocialista országokból jövő egyházi
képviselőket n ag y o b b m é rté k b e n en g ed ték be az el­
nökségbe, a tan ácsad ó b izottságba, s b á z isu k a t k i­
szélesítették, sok szem élyes k ap cso lato t is létreh o z­
tak.
K é t n a g yg yű lés k ö zö tt
a) Az EEK 1966. m árc. 8— 11-ig S védországban u tá n i helyzetben volt szükség, am ikor az egyházak
ta rto tta elnökségi és tan ácsad ó b izo ttság i ülését. Itt
arró l szám olt b e W illiam s, hogy m á r 76 ta g e g y h á ­
za v a n a K o n feren cián ak 23 országból.
Az EEK alap szab ály át k ib ő v ítő ja v a sla to t te rje sz ­ EEK szám ára, de m ost m á r to v áb b fejlő d ö tt a ko n ­
te tt be a vezetőség. E rre a m u n k a kiszélesítése
m ia tt vo lt szükség. A te rv e z e te t az ülés elfo g ad ta
m ódosításokkal. A te rv e z e t lén y eg e: az első rész
foglalkozik a nagygyűlés, a m ásodik a tan ácsad ó
b izottság m űkö d ésén ek szabályaival, a h a rm a d ik
rész az elnökség jo g k ö ré t szabályozza.
A nag y g y ű lés m in d en h á ro m évben jö n össze. A
tanácsadó bizo ttság év en k én t ülésezik. Az elnökség
év en te k étszer jö n össze, de a m ásodik összejövete­
le egybeesik a tan ácsad ó bizottságéval.
Az elnökségi és tan ácsad ó bizottsági ülés k im o n d ­
ta, hogy a jövőben fő h iv a tá sú fő titk á ra legyen az
E u rópai E gyházak K o n feren ciáján ak . W illiam sot
1964-ben az EVT egyházközi segély- és m e n e k ü lt­
ügyi osztálya á te n g e d te fél m u n k aid ő v el az EEK
szám ára. 1964-ben W illiam sot h a t évre v á la sz to ttá k
258
m eg fő titk á rn a k . M egbíztak egy ö ttag ú bizottságot,
hogy készítse elő a fő h iv atá sú titk á rn a k és titk á r ­
ság án ak m u n k a te rv é t, anyagi fedezetét.
Az EEK és m ás k o n tin en se k regionális ökum e­
n ik u s szervei 1965. áp rilis 30-án G enfben találk o z­
tak . Je le n v o ltak a keletázsiai konferencia, az össz-
afrik ai, a la tin -a m e rik a i k o n ferenciák, v ala m in t az
EEK és az EVT világm issziói o sztályának képvise­
lői. A tá rg y a lá si alap az EEK I. szám ú tan u lm á n y i
bizottsága á lta l k é sz ített dolgozat volt, am ely ezt a
cím et v iselte: „E urópa egyházai és m ás k o n tin en ­
sek egyházai.” A frik a és Á zsia eg y h ázain ak kép v i­
selői b írá ltá k az eu ró p ai dolgozatot azzal, hogy m ás
világrészen nem k e ll átv e n n i az. eu ró p ai egyházi
h agyom ányokat. B írá ltá k a m isszió és a neokolónia­
lizm us ú ja b b jelenségeit.
b) Az EEK elnöksége és tan ácsad ó b izottsága B u­
k a re stb e n 1967. m árc. 5— 10-ig ta r to tt ülést.
Az EEK fejlődésének irá n y á t jó l tü k rö z ik az itt
tá rg y a lt pénzügyi kérdések. 1967-ben 80 ezer S. Fr.
volt a K o n ferencia pénzügyi k erete. Ehhez a ta g ­
egyházak 1966-ban 77 ezer 995 S . F r - t fizettek be.
1964-ben ez az összeg 31.927 S. Fr. volt, 1965-ben
pedig 44.354 S. F r. Ez világosan m u ta tja a gyors
em elkedés ten d e n ciá ját. 1968-ra viszont 245 000 S.
F r-t irán y o ztak elő k e re tn ek , m ivel az EVT 1967.
dec. 31-ig v állalta a szem élyi te rh e k e t, onnantól
fogva pedig önállósult az EEK.
A b u k a re sti ülésen a h o llan d E m m en az EEK cél­
já t ab b an je lö lte m eg, hogy E u ró p a m ai m egosztott­
ság áb an az eu ró p ai összetartozást az EEK képvisel­
je. T öbben h a sz n á ltá k a kifejezést, hogy az EEK az
eu ró p ai egyházak p arla m e n tje , am elyben az egyes
országok egyh ázain ak képviselői fo g laln ak helyet.
N yborg V.
A W ö rth er tó p a rtjá n ta r to tta ötödik n agygyűlé­
sét az EEK 1967. szeptem ber 29. és o k tó b er 5. kö­
zött.
Az a u sztria i P ö rtsch a ch b a n közel 200 h ivatalos
k ü ld ö tt v e tt részt, k ö ztük n é g y tag ú m ag y ar dele­
gáció. A m egnyitó isten tisztelet a pö rtsch ach i ró ­
m ai k ato lik u s tem p lo m b an volt. Az ig eh ird etés szol­
g á la tá t D. M ay, bécsi evangélikus pü sp ö k végezte
M árk 10:42—45 alap ján .
Dr. W illiam s fő titk á r i jelen téséb en é rté k e lte az
EEK addigi fejlődésének ú tjá t. Ez a k o n fe ren ­
cia eredetileg az egyházi vezetők talá lk o zá sá t és is­
m erkedését szolgálta. E rre a h id eg h á b o rú légköre
elszigetelődtek egym ástól, s nem v o lt alkalom egy­
m ás m egism erésére. N oha a szem élyes kapcsolatok
létesítése to v á b b ra is é rté k es lehetőséget n y ú jt az
feren cia olyan szervezetté, am ely m egfelel Ázsia,
A frika, K özép-K elet, É szak- és L atin -A m erik a kon­
tin en tá lis szervezeteinek, m in t am elyek az ökum e­
nikus szolgálatot összefogják, és k ép v iselik a m aguk
terü letén . E zért a k o n feren c ián ak s a já t lá b á ra kell
állnia, önálló szervezetet k ell alkotnia. Ez a k o n fe­
ren cia az egyetlen eu ró p ai p latfo rm , am elyen az
egyházak p ro b lé m á ik a t m egbeszélhetik. H a nem lé­
tezne ez a k o nferencia, v á k u u m m u ta tk o z n a az
öku m en ik u s m u n k á b an . W illiam s k ité rt az EV T-vel
k ié p íte tt kapcsolat érték e lésére is, am elyet ezzel a
k é t szóval je llem ze tt: kiegészítés és együttm űködés.
„A kon feren cia segíti az EV T-t, az pedig a k o nfe­
re n c iá t.” W illiam s u ta lt a rra , hogy a ko n feren cia
lehetőséget n y ú jt azoknak az eg y h ázak n ak a b e k a p ­
csolására is, am elyek n em ta rto z n a k az EVT-hez.
A sajáto s eu ró p ai egyházi p ro b lé m á k a t n ag y sok­
féleség jellem zi. E u ró p a je le n ti a ta lá lk o z á st a kom ­
m unizm ussal u g y an ú g y , m in t az o rto d o x egyház­
zal. A k o n sta n tin u sz i k o rszak u tá n i időben az e u ró ­
p ai szek u larizált tá rsa d a lm a k b a n kell az európai
eg y h ázak n ak m e g ta lá ln iu k h ely ü k et. E zeknek a fel­
ad a to k n a k a m u n k á lá sá ra n y ú jt leh ető ség et a k o n ­
feren cia a kölcsönös diszkusszió, az egym ás te rh é ­
n ek h ordozása által.
A k o n feren cia k özponti té m á já ró l — „Szolgálat
és m eg b ék élés” — Dr. V isser’t H o o ft ta r to tt elő­
adást. K iem elte, hogy a szolgálat és a m egbékélés
nem egy az egyház sokféle fu n k c ió ja so ráb an, h a ­
n em az egyház alap v ető k ü ld e té sé t jelen ti. „Mi azt
a k a rju k eg y h á z a in k n ak és a v ilá g n a k m ondani,
hogy az egyház szolgálatból és m egbékítésből áll. Az
egyház u ra lk o d ó é le tfo rm á ja rég a m últé. Az egy­
ház n em élh e t a b b an a m onopol-helyzetben, hogy
ő a tá rsa d a lo m vezetője, szellem i, erkölcsi, szociá­
lis vonatk o zásb an . H a a B ib liát h elyesen értelm ez­
zük, a b b an n em ta lá lu n k olyat, hogy az egyház ve­
zeti a világot, h a n e m azt lá tju k , hogy a Jézus sze­
rete té v e l szolgál a világnak. A szolgálat kulcssza­
v a a k ereszty én k ü ld etésn ek . A zt a m erész k é p et
h asz n á lta V isser’t H ooft, hogy az egyház p in c érk én t
dolgozik az e m b erek kö réb en , így a k a rta az egyház
szolgáló jelleg ét a m ai em b erh ez közelebb hozni.
Szolgálni, és n em u ra lk o d n i — ez a ta n ítv á n y sá g
ú tja . „A leg tö b b en k ö zü lü n k n em lá tjá k a p in cér­
ben a k ereszty én szolgálattevő p ro to típ u sá t. P edig
Jézu s n em h a g y o tt k étség et az irá n t, hogy ta ­
n ítv á n y a it az e m b e re k szo lg álatára k ü ld te ki. E n­
nek a szo lg álatn ak to tá lisn a k kell lennie, am ely
egészen az önfeláldozásig m egy el. Jézu s egész éle­
te d iak ó n ia volt. Ő Iste n n e k Ézs 53-ban m egpró­
fé tá lt szenvedő szolg ája.” A szolgálat felől b írá lta
V isser’t H ooft azo k at a m o d ern újszövetségi k u ta ­
tó k a t, a k ik elm életi k é rd ések fejteg etéséb en lá tjá k
fe la d a tu k a t, s elték o zo lják az Ósz. tu la jd o n k ép p e n i
üzen etét, am ely egym ás te rh é n e k viselésében, a m á ­
sik k al való szo lid aritásb an n y ilv á n u l m eg. U gyan­
így u ta lt a b ék éltetés szo lg álatára, a n n a k klasszikus
te x tu s a 2 K o r 5 alap ján . Iste n m ag áv al m egbékél­
te tte az e m b e rt K risztu s által, hogy ak ik őbenne
v an n ak , új te re m té sk é n t szo lg álják a b ék éltetés
evan g éliu m át. A H egyi B eszédben em líte tt „béke­
szerző k ” nem csak v ertik ális, h an e m horizontális
sík b an is szolgálnak. Az Isten h ez v aló viszony m a ­
gáb an fo g lalja az em b erek h ez való v iszonyt is. Az
üdvösséget nem csak in d iv id u ális v o n atk o zásban
kell érten i, h a n e m a m ásik em berhez való viszony­
ban is, m e rt M áté 25 sz e rin t Jézu s a fe le b a rá tn a k
végzett szolgálatot k é ri szám on az utolsó ítéletben.
Az em b er n em élvezheti önző kegyességben Isten t,
h an e m önfeláldozó szo lg álatb an k ell e m b e rtá rsá t
segíteni. Ez k o n k ré te n azt jelen ti, hogy az em bere­
k e t elválasztó és szem beállító v o nások e ltű n éséért
fárad o zik a k ereszty én em ber, hogy ne legyen fe­
szültség a n a g y és kicsi, az öreg és fia ta l, a fé rfi és
nő, a lelkész és laik u s között. V isser’t H ooft sz ü k ­
ségesnek ta r tja , hogy az u ra lk odó egyház e lav u lt
m e n ta litá sa m in d e n ü tt á ta la k u ljo n a szolgálat és
bék éltetés ú j é le tfo rm á jára . A b b an n e m é rtü n k
egy et V iser’t H o fttal, h o g y k e le t és n y u g a t m ellett
észak és dél feszültsége is m eg találh ató , m in th a a
gazdag észak szem ben álln a a szegény déllel, m e rt
ez szem elől tév eszti a tá rsa d a lm i re a litá so k a t. A
szocializm us és a k ap italizm u s feszültség éb en az ú j­
n a k és a ré g in e k a viszonya tü k rö ző d ik . A h a rm a ­
dik világ, m egdöntve a g y a rm a to sítá s ren d szerét,
v álaszú t e lő tt áll, am ely e g y re in k á b b a szocializ­
m us ja v á ra b ille n ti a m érleget. Az idő a szocializ­
m u sn ak kedvez. E bben a p ersp e k tív á b a n tá jé k o ­
zó d h atn ak reá lisa n E u ró p a egyházai is.
A bevezető előadás tém á jáh o z több előadás is
csatlakozott. Így A le x ij orto d o x m e tro p o lita (Szov­
jetunió), W aris professzor (Finnország), Dr. P. J. R.
A b b in g professzor (H ollandia), O sterloh asszony
(NSZK) előadása. Ezek az előadások b á tra n és vi­
lágosan f e ltá rtá k azo k at a k érd ések et, am elyek a
m ai E u ró p á t foglalk o ztatják , eg y házaik szolgálatát
gáto lják . Így a görögországi m ilita rista k o rm á n y ­
zat népelnyom ó p o litik ája, az eu ró p ai biztonság
kérdése, a N ém et D em o k ratik u s K öztársaság elis­
m erése, a v ietn a m i h á b o rú befejezéséért való fele­
lősség, stb. Az előadásokat m egbeszélések k ö v et­
ték m un k acso p o rto k b an . Az öt szekció té m á i a kö­
vetkezők v o ltak : 1. Szolgálat és m egbékélés a m o­
d ern világban. 2. Az egyház szervezete és élete a
következő tíz évben. 3. Az egyház és a m o dern
technika. 4. A k eresztyén, a polgár, az állam . 5.
Egyház, állam , társadalom .
Szervezetileg a ko n feren cia létreh o z ta a fő h iv a­
sú fő titk á rn a k és m u n k a tá rsa in a k állását, létreh o z­
ta a titk ársá g o t. Ezzel az EEK önálló szervezetté
vált.
A k o nferencia h áro m m unkaközösséget szerve­
zett a következő té m á k k a l: 1. E u ró p a egyházai és
m ás k o n tin en sek egyházai. 2. Az egyház szolgálata
a tá rsad a lo m é rt. 3. Ecclesiologiai k é rd ések a m o­
d ern eu ró p ai társa d a lm ak b an . E háro m m u n k a k ö ­
zösség ta n u lm á n y o k a t készít a té m a feldolgozásá­
ról, am elyet a legközelebbi nagygyűlés elé fognak
terjeszten i.
Új tisztik a rt v á laszto tt a k o nferencia. Az új el­
nökség ta g ja i a következők: A le x ij m etro p o lita
(Szovjetunió), Dr. E g b ert E m m e n fő titk á r (H ollan­
dia), J u stin m e tro p o lita (Rom ánia), D. Dr. O ttly k
E rnő püspök (M agyarország), D r. Teofilo S a n ti or­
vos (Olaszország), D. E rn st W ilm p r äses (NSZK),
R oger W ilson püspök (Anglia). A fő h iv a tású fő tit­
k á r ism ét Dr. G len G arfield W illiam s angol b a p ­
tista lelkész lett. E zenkívül 21 ta g ú tan á csa d ó b i­
zottságot v á la szto tt a konferencia.
A tag eg yh á za kh o z ü ze n e tte l fo rd u lt az EEK.
„Az eu ró p ai egyházak A u sz triáb a n ta r to tt ötödik
nagygyűlésén — m o n d ta tö b b ek k ö zö tt az ü zen et —
különösképpen azzal fo g lalkoztunk, hogyan leh etn e
le k ü zd en ü n k fe la d a ta in k b etö ltésén ek akad ály ait.
E rről m eg kell h a llg a tn u n k azokat, ak ik n e m tu d ­
n a k K risztu s ü zenetéről, hogy a n n á l világosabban
fe lism erjü k valódi szorongató kérd éseik et, hiszen
ezek a m i kérd ésein k is. Ez a m eg értés csak abból
fa k a d h a t, h a v a n b á to rsá g u n k a m eg ú ju lá sra, és h a
készek v ag y u n k szerényen e g y ü ttm ű k ö d n i m in d ­
azokkal, ak ik a bék éért, igazságosságért és a tá rs a ­
dalom sü rg ető k ö v etelm én y eiért síkraszállnak.
N agy aggodalom m al fig y eljü k az eu ró p ai p o litik ai
h ely zetet és félü n k , hogy ro sszabbá v á lh a t. E zért
különösen sü rg e tjü k egy olyan m eg n e m tá m ad á si
szerződés m egkötését, am ely első lépés le h e tn e a
NATO és a V arsói Szerződés m egszűntetése felé.
M u n k álk o d n u n k kell az ato m feg y v erek m e g tiltá sá ­
ért, m elyhez a n u k le á ris feg y v erek to v áb b nem
ad ásán k eresztü l vezet az ú t, dolgoznunk k e ll to­
váb b á a leszerelésért, a h aték o n y d e m ilita rizá lá­
sé rt és az így felszabaduló erő k n ek békés célok
szolgálatába való á llítá sá é rt a világ m inden részén.
E u ró p a b iztonsága m a éppen úgy, m in t k o rá b b a n
döntő jelen tő ség ű a világ b é k é jé re nézve. E l kell
ism ern i E u ró p á b an a sta tu s q u o -t; e lu ta sítju k a fe ­
n yeg etést és az erőszak alk alm azását, m in t a változ­
259
ta tá s esetleges lehetőségét. E u ró p a V ietn am b an és
K özel-K eleten is hordoz felelősséget. A fegyveres
erőszak n em le h e t terü letszerzés eszköze. E u ró pa
e rő it és eszközeit fel k ell h aszn áln i a n n a k érd ek é­
ben, hogy v elü k a tá rsa d a lm i és gazdasági igazsá­
gosságot m o zd ítsu k elő K özel-K eleten. Szükséges
m in d en erő feszítésre vállalkozni a v ie tn a m i h áb o rú
befejezése érd ek éb en . A v ie tn a m i k é rd é st az 1954.
évi G enfi E gyezm ény a la p já n kell m egoldani. Az
egym ás m ellett éléstől el k ell ju tn u n k a v alam en y ­
n y i nép szo lg álatáb an v ég zett n em zetközi e g y ü tt­
m űködéshez és kölcsönös seg ítség n y ú jtásh o z, füg­
g etlen ü l a ttó l, m ily en p o litik a i v agy szociális re n d ­
szerben él. F elh ív ju k az eu ró p ai k ereszty én ek et és
eg yházak at, tám o g assák ezeket a célokat a szolgá­
la tra és m eg b ék élésre való k észség ü k k el” — fe je­
ződik b e az üzenet.
A tá v la t
Az elnökség és a tan ácsad ó bizo ttság 1969. áp r.-
ban S p an yolországban ta r to tt ü lé s é n W illiam s fő­
titk á r jele n té sé b e n kiem elte, hogy ,,Az egyházak
szolgálata a tá rsa d a lo m b a n ” té m á v a l foglalkozó
m u n k ab izo ttság 1969. fe b r.-b a n B u d ap esten a la k u lt
m eg. E n n ek dr. N a g y G y u la p ro fesszor le tt az el­
nöke, K ová ch A ttila pedig tag ja. A b izo ttság négy
év re előre b eo szto tta a m a g a té m á it: 1. Az eg y h á­
zak szolgálata E u ró p á b a n a b é k é é rt és a n em zetk ö ­
zi en y h ü lésért. 2. Az eg y házak szolgálata E u ró p á­
b a n azo k ért az em b e re k é rt, a k ik a tá rsa d a lo m szé­
lén v a n n ak . 3. Az egyházak szolgálata E u ró p áb an
a gazdasági és te c h n ik a i fejlő d és h u m an izálásáért.
4. Az egyházak szolgálata E u ró p áb an a tá rs a d a ­
lo m b an levő em b eri k ap cso lato k gyógy ításáért. A
b izottság teljes ülése n o v em b er végén lesz S vájc­
ban.
A katolicizmus változásban?
— F o lya m a to k és fe jlő d é si irá n y za to k a róm ai k a to lik u s eg yházban —
1. A zsin a t és p rogram ja
A ró m a i k a to lik u s egyház m a a v áltozás fo ly a­
m a tá b a n van. Ez általán o s m egfigyelés és általán os
m egítélés. M ég az is, ak in e k nincs errő l k o n k ré t ta ­
p asztalata, m e rt a m ag a te rü le té n m ég a rég i k a to ­
licizm ust lá tja itt-o tt ellenreform ációs vonásaival,
sőt a k i bosszankodik és b á n k ó d ik a ró m ai k ato lik u s
egyház vegyes-házassági g y a k o rla tá n , m in d en el­
lenkező ta p a sz ta la t d acára is m eg állap ít bizonyos
változást a ró m a i katolicizm usban. Á lta lá b a n ú gy
íté lik m eg, hogy a fo rd u ló p o n to t az 1962. októ b er
11-én elk ezd ett és 1965. d ecem ber 8.-án b efejezett
II. V a tik á n i Z sin at jelen ti. E zsin at ó ta m ozgásban
van a ró m a i k a to lik u s egyház, változások, re fo r­
m ok, ú j fejlődési irá n y o k jelen tk ezn ek , n y itás, kez­
dem ényezés v ag y egyéb jelszav ak u ta ln a k erre.
H ogy az eféle általános, globális, n em d ifferen ciált
m egítélések tárg y szerű ek -e, ezt a k é rd é st egyelőre
te g y ü k félre. De az tén y , hogy a zsin at jelen tő ség ét
a ró m ai egyházra, sőt az egész k ereszty én ség re néz­
ve nem k ö n n y ű tú lbecsülni.
A II. V a tik a n u m végén a ró m ai k a to lik u s és a
p ro te stá n s m egfigyelők n ézete e g y a rá n t az volt,
hogy ezt a zsin ato t „ re n d k ív ü li egyház- és v ilág­
tö rté n e ti esem én y n ek ” kell m inősíteni. „M int cso­
m ó p o n tb an fu to tta k össze b e n n e a m ú lt ú tja i, hogy
belőle so k irá n y b a n fu ssa n a k szét a jö v ő b e; m in t
A z E E K to vá b b i fe jlő d é sé n e k ú tja az, hogy nem
a k a r osztályokat és előadói á lláso k at létesíteni, h a ­
nem m ozgalm assá a k a rja te n n i a m u n k á t m inél
több szem ély bevonásával. N em központi re fe re n ­
sek, h an e m ta n u lm á n y i bizottságok foglalkoznak
egy-egy té m a feldolgozásával. H a egy pro b lém a fel­
vetődik, az EEK valam ely ik tag eg yháztól k é r ki
általa m egfelelőnek ta r to tt szem élyt, aki a fő titk á r
m egbízásából k o n k ré t fela d a to t kap, am it az EEK
k ö ltség ére dolgoz ki. Ezzel azt a k a rjá k elérni, hogy
az illető k ilé p jen egyházi nem zetközi te rü le tre , s
m égis b e n t m arad jo n , és v isszaté rje n a gyülekezeti
m unkához. A g en fi központ sok m u n k a tá rsra te h e t
szert ezzel a m ódszerrel. T ovábbi terv , hogy orszá­
g o n k én t létreh o zzák az EEK levelezőinek hálózatát.
Az EEK m u n k á já n a k ilyen szerkezeti fejlődése egy­
b eesik az EVT és LVSZ m u n k á já n a k decen tralizá­
lásáv al és ru g alm assá tételével.
A legközelebbi E E K n a g yg yű lést, N yborg, VI-ot,
k b 25 ta g ú bizottság készíti elő. Ez a b izottság jún.
22—25. között G enfben ülésezett. A ta g o k az EEK
fo ntosabb tag eg y h ázain ak k é pv iselőiből állnak. M a­
g y a r részről egy h ely e t bizto síto ttak . A bizottság
fe la d a ta N yborg VI. fő té m á já n a k a kidolgozása. A
fő tém a így h angzik az egyházról: „Isten szolgája,
em b erek szolgája.” A té m á t m in d teológiailag, m ind
ak tu ális nem zetközi szem pontból a k a rjá k k ö rv o n a ­
lazni ezeken az előkészítő bizottsági üléseken.
Az EEK előtt jelen tő s fe lad a to k állnak. Az eu ró ­
pai egyházak közötti párb eszéd te rü le te eg y re szé­
lesedik, m a g áb a öleli a nem zetközi és tá rsa d alm i
kérd é se k et éppen úgy, m in t k o ru n k égető teológiai
és egyházi pro b lém áit. E zért fontos, hogy a m ag y ar
egyházak teológiai felism erései szóhoz ju ssan ak
az eu ró p ai egyházak p a rla m en tjéb en .
D. Dr. O ttly k Ernő
g y űjtőlencsében fo g ta össze a m aga köréb en az ösz­
szes su g a ra k a t, hogy egy csom óban és összpontosít­
va sugározza szét őket. N agy m é re tű változás és
eltolódás in d u lt m eg” (M aron MD 1966, 17, 6). M ajd
400 évig b a jló d o tt a ró m ai k a to lik u s egyház azzal,
hogy a páp ás eg yháznak a 16. sz.-ban v ég b ev itt r e ­
form áció által m egsebzett intézm én y ét h e ly re á llít­
sa. S ik e rü lt n ek i a páp ás re n d sz e rt és in tézm ényeit
teológiailag és jogilag szinte tö k életesen kiépíteni.
Az I. V atik an u m p ro k la m á lh a tta a c sa latk o z h atat­
lan ró m ai p á p á t és ezzel c sú csp o n tjára é rk e z h e tett
az a n tip ro testan tiz m u sb ó l szü letett, éppen ezért
egyoldalú, polem ikus és apologetikus korszak a a
ró m ai k ato lik u s egyháznak. Teológiai eszm élkedé­
sében v á lto za tla n u l a középkori szkolasztikus gon­
dolatren d szerh ez ta p a d t. A világhoz, a k u ltú ráh o z,
az ú jk o ri fejlődéshez való viszonyában az an tim o ­
d e rn ista szo ro sb a k o rm án y o zta m agát. H a valam i
m occanni k ez d e tt a ró m ai egyházban, azt elnyom ­
tá k és e lfo jto tták . M in denesetre azt is m eg kell
m o n d an u n k , hogy a p ro te stán s egyházak éppúgy az
ö n fe n n ta rtá s ú tjá t já rtá k , h a b á r je len tk e ztek m á r
b en n ü k öku m en ik u s kezdem ényezések és a m odern
világ n á lu k n y ito tt a jtó k ra ta lált.
H a a ró m ai k ato lik u s eg y h ázb an m a végbem enő
foly am ato t közös nevezőre a k a rju k hozni, vagy az
új fejlő d ést elindító k é t zsinat, a T rid e n tin u m és a
 II. V a tik a n u m összefüggését a fo rd u la t felism erh e­
tővé tétele érd ek éb en m eg a k a rju k fogalm azni, a k ­
ko r e lm o n d h a tju k : a trid e n ti zsin at kidolgozta az
egyház róm ai p ro g ra m já t, a II. V a tik a n u m pedig
felvázolta az egyház k a to lik u s p ro g ra m já t. B ár a
T rid e n t u tá n i egyház m indig is azt igényelte, hogy
ő m in d e n k é p p e n a k a to lik u s egyház; és a II. V ati­
k a n u m n a k az a k ijelen tése, hogy K risz tu sn a k egy
és egy etlen egyháza, ép pen a k a to lik u s egyház, a
p á p a á lta l v e z e te tt egyh ázb an él, tu d a to sa n a ró m ai
egyház rég i tra d íc ió já t ta r t j a fenn. D e világos, hogy
a T rid e n t u tá n i fejlődés in téz m é n y e síte tte a róm ai
felekezeti egyházat, közp o n to sítv a R óm ában az
uralk o d ó k u riá lis h iv a ta lo k k a l; dogm ában, a lk o t­
m á n y b an és é le tfo rm á b an tu d a to sa n elh atáro lv a
m ag át a tö b b i felek ezeti egyházaktól, és szin te h e r­
m e tik u sa n elszigetelődve a v ilág g al szem ben. Ezzel
szem ben a II. V a tik a n u m a m ag a k ato lik u s p ro g ­
ra m já v a l m ás csap ásra v á lto tt á t; fe la d a tá v á te tte
az egyháznak, hogy egyetem es és ö k u m en ik u s le­
gyen. Az ellenreform ációs szorosból k a to lik u s tá v ­
lato k közé lép ett. M inden jó t, igazat és szépet, b á r­
h o n n an ered is, m ég h a szak ad áro k , pogányok,
vagy a te istá k tu la jd o n a is, k ö rü l kell fo g n ia a ró ­
m ai egyház k ato licitásán ak . M inden v allásosnak,
kegyesnek, az abszo lú tu m m in d en k eresésén ek b á r ­
hol a fö ld tek én m eg k ell ta lá ln ia o tth o n á t a róm ai
egyház u n iv e rz alitá sáb a n és ök u m en icitásáb an. Ez
a p ro g ra m v aló b an fo rd u la t, b á rh a n em m egtérés,
nem is o k v etlen ü l ú j, de tén y leg elő retö rés, fe lrá n ­
tá sa és sz é ttá rá sa a ró m a i k a p u k n a k . M in d en em ­
b e rt p á rb eszéd re h ív n a k , sz eretetb en és alázatban.
N em v isszatérésrő l beszélnek, b á r „az egység h e ly ­
re á llítá sá ró l”, előbb m in d en k e re sz ty é n ek egységé­
ről, aztán az egész em beriség egységéről, „am ely a
róm ai k a to lik u s eg yházban fog v ég b em en n i” (Jäger
bíb o ro s: Ü b e r den Ök u m en ism u s, 2. kiad. 1968,
108).
K ato licitás és egység u ra ljá k a II. V atik an u m o t.
A „ k a to lik u s” tö b b é n em felek ezeti m egjelölés, h a ­
nem p ro g ram , cél, jövő látom ás. A 16 zsinati dön­
tés v ilágosan ezt a lá to m á st fe jti ki, az egyházi ta n .
és élet egy-egy tá rg y a v o n a tk o z á sá b a n ; különös
ny o m aték k ai a k é t n a g y k o n stitú ció b an , a L um en
G en tiu m és a G au d iu m e t Spes k e z d e tű d ö n tések­
ben. Az egyházról szóló k o n stitú ció a ró m ai egyhá­
zat a S a c ra m e n tu m salu tis to tiu s m u n d i ra n g já ra
em eli, az Iste n n e l való legbensőbb egyesülés és az
egész em beriség egysége jegyévé és eszközévé. Az
egyház a m a i v ilág b an c. p asto rális k o n stitú ció do­
k u m e n tá lja a n y ito ttsá g o t a h u m án u m , a k u ltu rá ­
lis, gazdasági, te c h n ik a i és tu d o m án y o s h aladás, a
civilizáció irá n y á b a n , p o zitiven é rté k e li a m o dern
világot a n n a k p lu ra litá sá b a n . M ás zsin ati szövegek
kínálkozó közeledést m u ta tn a k a n em ró m ai egyhá­
zak, a v ilág v alláso k és á lta lá b a n az em beriség irá ­
n y áb an , o tt is, ahol az ateizm u s jellem ző. A belső
egyházi tá rg y a k k a l foglalkozó szövegek is, am elyek
re fo rm ra és m e g ú ju lá sra céloznak, fe lé rté k e lik a
B ibliát, a la ik u so k a t, és ú j u ta k a t m u ta tn a k , beil­
leszkednek a n ag y p ro g ra m b a és tá m o g a tn i h iv a t­
v á k a ró m a i k a to lik u s eg y h ázn ak azt az igényét,
hogy ő legyen a teljesség, az óvó akol. Az összes
szövegek közös a la p h a n g ja a k o zm ik u san elgondolt
egység.
2. A zsin a t u tá n i p ro b lem a tika
A ró m ai k a to lik u s eg y h ázn ak a II. V a tik a n u m ­
m al je lz e tt fo rd u la ta , az áttö ré s k ifelé és az egy­
házon b elü l is bizonyos refo rm o k , v agy leg alább is
kezdem ényezések persze nem csupán tu d a to sa n
a k a rt ak tusok, h an e m éppúgy kívülről, a környező
világ feltétele i által k ik é n y sz e ríte tt elh atáro záso k
is. (E nnek a következm énye v o lt egyéb k én t az is,
hogy a zsinati fo rd u la t n em m in d e n ü tt és nem
egyenlő erővel le tt m egfigyelhető a földkerekségen,
han em csak a környező világ m egkövetelte m é r­
tékben. E zért v an m ás és m ás katolicizm us az
egyes országokban. K elet és N yugat, Észak és Dél
n em csak a p o litik ai és tá rsa d a lm i té rk é p e n b ír je ­
lentőséggel; a katolicizm usok is ilyen szem pontok­
ból osztályozhatók.)
A p asto rális ko n stitú ció le írja a tén y ek et, am e­
ly ek k el a ró m ai k ato lik u s v ilágegyháznak szem be
kell néznie és a ggiornam ento-já t szükségessé te ­
szik. A m ai v ilághelyzetet úg y írja le, m in t az egész
életvalóság m é ly re h ató változását. Az em beriség „a
re n d n e k in k áb b sta tik u s értelm ezéséből á tm e n e t­
ben v an egy in k áb b d in am ik u s és evolutív é rtelm e­
zés irá n y á b a ”. Leszögezi, hogy a k o rá b b i nem zedé­
k ek tő l rá n k h a g y o tt intézm ények, tö rv én y ek , gon­
dolkodási m ódok m á r m essze nem felelnek m eg a
valóságos helyzetnek. A m i a rég iek szem ében még
szentnek és v álto z h a ta tla n n ak , m arad an d ó é rté k ­
nem szám ított, azt a m ai nem zedék m á r kérdésessé
teszi. A tu d o m ányos haladás, a tech n ik a gyors f e j­
lődése, a m ódszeresen fejle sz te tt jövőtervezés és a
tá rsa d a lm i é letfo rm ák gyors változása — m ondja
a ko n stitú ció — m eg za v arta az egyensúlyt és fe ­
szültséget hozott az eg y én ek n ek és az em beriség­
nek. Az életviszonyok ezen átfogó változása —
vagy m ás szóval „az egész való ság n ak ez a ra d ik á ­
lis tö rtén elem m é v á lása” — köv etk eztéb en a róm ai
k ato lik u s egyház szorongatva érzi m ag át kívülről,
és ta lá lv a érzi m ag át sa já t fala in belül is. A k ö r­
nyező világ feltételei alapvetően m eg v álto ztak ;
m esszem enően m ássá le tte k a feltételek, am elyek
között eddig a kereszty én h ite t elgondolták, m eg­
fo g alm azták és tag olták. Az em b er tö rté n e tie s gon­
dolkodása és tö rté n e tie s cselekvése válik n y ilv án ­
valóvá. Így az egyház lé te k ét o ld alró l is fenyege­
te ttn e k látszik.
Egyfelől a különböző élet- és világszem léletek
p lu ra litá sa, am elyek m ind h ív e k et tob o ro zn ak és
h a ta lm a t a k a rn a k n y ern i, az egy h ázat is a v ersen y ­
ző helyzetébe hozta. U ralkodó helyzete a keresz­
té n y N y u g a ttal e g y ü tt veszendőbe m ent. Igazolnia
kell szavahihetőségét, igényeit, igazságait. M ásfelől
a m o d ern világ kisugárzó ere je á th a to lt az egyház
falain is és k ih a t a k ato lik u s h ivők és a k léru s gon­
dolkodásra is. F elism erték és ezzel viszonylagossá
m in ő síte tté k a ta n és az élet tö rté n e lm i és tá rs a ­
dalm i feltételeit. Az egyház n é p e és a teológusok, a
k léru s és a h ie ra rc h ia azt kérdezi, hogy m i a m a ra ­
dandó a változásban. Az egyház külső és belső ál­
lom ánya válság b an van. A zsin at persze m ég o p ti­
m istán a k m u tatk o zo tt. A zt h itte , hogy az ag g io rn a ­
m ento jelszavával, ak ció p ro g ram jáv al és jövő lá ­
to m ásával á th id a lh a tja a válsághelyzetet, a m agáét
és az egész em beriségét eg y arán t. Á m a zsin at u tá n i
fejlődés a rra vall, hogy a zsin at nem m é rte fel h e ­
lyesen a jelen tk ező p ro b lé m ák a t, h am isan é rté k e lte
a rad ik á lis válto zást és a h elyzetet, h a nem a k a rju k
a zsin ato t célzatos optim izm ussal vádolni. N yilván
téves szám ításról v a n szó. A válság csak m ost v ált
tu d ato ssá egész szélességében és m élységében.
Élénk v ita v an fo lyam atban.
M ár a zsin at fo ly am án sík ra sz álltak k o nzervatív
és progresszív erők. L ezárása u tá n , a m ik o r m egin­
d u lt a döntések értelm ezése és m egkezdődött a
261
m egvalósításuk, ta n á c sta la n ság és b izo n y talan ság is
jele n tk e z ett. M ost a te k in té ly és a h it válságáról
beszélnek, am it a zsin at n y ilv á n n e m a k a r t felidéz­
ni. M íg egyesek — ú g y vélik, hogy a zsin at szelle­
m ében — aggodalom n é lk ü l lép n ek elm életileg és
g y ak o rlatilag szo k atlan u ta k ra , m ások g o n d te rh e l­
te n p an aszo lják , hogy az egyh ázb an m in d en v itássá
lett, hogy az egyház látszólag v ag y tén y leg felad
olyan n é z e te k et és állásp o n to k at, am ely e k é rt te g ­
nap m ég h a rc ra b u z d íto tta őket, és a m e ly e k é rt ők
egyházhűségből tá m a d á so k a t szenvedtek. A zsinati
n y ilatk o z a t h elyére, am ely sz e rin t m in d en v á lto ­
zandó m ély én o tt re jlik a v á lto z h a ta tla n és az idők
m in d en v álto zan d ó ság áb an az egyház az egyetlen
állandó, m ost az a k érd és k e rü lt, hogy v a n -e egyál­
ta lá n v alam i v á lto z h a ta tla n ; v ag y tartó zk o d ó b b an
szólva, h o gyan és m en n y ib en le h e t a tö rté n e lm i v á l­
tozás közep ette m eg á lla p íta n i azt, am i m ara d a n d ó a n
érvényes. A tö rté n e lm i gondolkodás, am ely a v álto ­
zásban lá tja a m a ra d a n d ó t, és a m o d ern p lu ralizm u s,
am ely sok igazságot enged érv én y esü ln i, v iru le n s a
róm ai k a to lik u s egyh ázb an is. Az eg y re sü rg ető bb
pro b lém ák k ö zep ette tú lo n tú l is sz é p íte ttn e k ítélik
az oly an k edvelt, so k at h a sz n á lt k ép ek et, m in t a
m aran d a n d ó csíra a külső tö rté n e ti h é jb a n , a m a ra ­
dandó ta rta lo m a tö rté n e lm ile g változó n y elv i k ö n ­
tösben, k ép ek b en és fo galm azásokban, am ely ek a
zsinat szán d ék ain ak m ég jó l m egfeleltek. A n y elv et
és az ü g y et n em le h e t szétv álasztan i. Az ún. m a ra ­
dandó lényeg, a dolog és a n n a k é rte lm e sohasem lé­
te ze tt m ásképp, m in t a k o n k ré t, változó tö rté n e ti
m egvalósulás fo rm ájáb an . A képek k el, szav ak k al és
tö rté n elm i k ö rü lm én y ek k el u g y an is m ag án ak a do­
lo g n ak az é rte lm e is m egváltozik. Ez a z t jelen ti,
hogy az egyház dogm ái is k étségessé v álnak.
Így az tá n a zsin at u tá n i tö rté n e tb e n a ró m a i k a ­
to likus egyház Scilla és C h ary b d is k özött lá tja m a­
gát, egyfelől — K a rl R ah n er szavai sz e rin t — egy
piusi m onolithizm us, m ásfelől egy teológiai k é p ­
rom bolás k özepette. R a h n e r ú g y v é li: „A k a rv a a k a ­
ra tla n u l k é n y te le n e k v a g y u n k u ta t ta lá ln i egyfelől
egy piusi m ono lith izm u s között, am ely n ek szám ára
m inden világos, m in d en fo n to sab b dolog k önnyen,
eg y értelm ű en és g y o rsan eld ö n th ető v o lt és v a la h o ­
gy an el is dőlt egy p á p a i m egnyilatkozás által, m ás­
felől egy zű rzav aro s összevisszaság között, am ely­
ben laik u so k és teológusok a h it dolg aib an te tsz é ­
sü k sze rin t b á rm it g o n d o lh atn i és m o n d h a tn i vél­
n e k ”. Az előbbit, am ely et k o rá b b a n já rta k , R ah n er
tö b b é n e m ta r tja lehetségesnek. K id e rü lt — a zsi­
n ato n — hogy bizonyos k é rd é se k b e n n em le h e t tö b ­
bé kön n y en m egfo g alm azh ató ta n o k a t leszögezni.
A m ásodik u ta t té v ú tn a k lá tja R ah n er, m e rt a k a ­
to likus h it- és eg y házértelm ezés sz e rin t az egyház­
b an len n ie kell egy m in d e n k ire kötelező h itfo g al­
m azásnak. N em le h e t b e é rn i különböző értelm ezé­
sekkel, am ely ek m ögött o tt v a n a közösen „úgy­
v élt” K im o n d h a ta tla n . És éppoly kevéssé le h e t le­
m o ndan i eg y ta n h iv a ta lró l, am ely az egyház h ité t
igazán és m in d e n k ire kötelező m ódon valóságos
em b eri fo g alm ak b an k ije le n ti és az ellenkező té te lt
elveti. H ogy a via m edia m ik ép p a la k u ljo n k i és le­
gyen já rh a tó , ez — R a h n e r szám ára is — n y ito tt
kérdés. A k é rd é st n ag y o n k e m én y n ek és ex iszten ­
ciálisan szo ro n g ató n ak érzik. M íg a zsin ato n v i­
szonylag bizonyos e u fó ria k a p h a to tt te re t, a zsinat
u tá n i fejlő d ésb en a p ro b lém ák tu d a to ssá v áltak .
VI. P á l m ag a g y a k ra n beszél m á r válságról, és sza­
kad ástó l fél. Az egység és k ato licitás zsin ati p ro g ­
ra m ja és láto m ása veszélyben van.
262
3. P lu ra lizm u s a róm ai egyházban
A zsin at u tá n i ró m ai k ato lik u s egyház gondolko­
d á sáb an és te tte ib e n m in d e n t összevéve p lu ra litá s
m u ta tk o zik : k e re sik a kö zép u tat, am ely rő l R ah n er
beszél, v ita tk o z n a k a m ódozatokról, hogyan leh etn e
m egvalósítani a zsin at p ro g ra m já t és vízióját, ellen­
té te sen é rtelm ezik a zsin ati szellem et, rad ik á lisa n
b írá ljá k az eg y h ázat és fe lté tle n h ű ség et és enge­
delm ességet fo g ad n a k az an y aszentegyház irá n t,
fe lh ív n ak az egyházi s tu k tú r á k d em o k ra tizálására
és p a n asz k o d n ak a litu rg iá t és a kegyességet fen y e­
gető veszteségek m ia tt, n y ito ttsá g o t fejezn ek k i a
szociális és szellem i m ozgalm ak és fo rra d a lm i kö­
telezettség ek irá n y á b a n és e lh a táro ló m egvetést
h ird e tn e k a világgal és a n n a k p ro b lém áiv al szem ­
ben, d o g m atikus gondolkodás je len tk e zik a tö rté n e ­
tiség m ellett, ök u m en ik u s közösség és P etru s-ig é n y
a n em ró m ai egyházak irá n y á b a n , — a p luralizm us
bev o n u lt és erő teljesen m eg m u tatk o zik bizonyos
fo ly am atokban.
a) A zsin at u tá n i katolicizm us feszültségeinek
szélességét jelzik az olyan csoportok és m ozgalm ak,
am ely ek et egyfelől a „jobboldali katolicizm us”,
m ásfelől a „ k ritik u s k ato licizm u s” elnevezés a la tt
ta rta n a k szám on.
aa) A jobboldali ka to licizm u s „in d u la tai és gon­
do latai a k o ráb b i m axim alizm us és in tegralizm us
és a litu rg ik u s m ozgalom egyik ág á n a k jelenségeire
e m lé k ez tetn ek ; szü leté sn ap ja a litu rg ik u s k o n stitú ­
ció m egjelenése (1963. dec. 4.), te h á t a zsinatból ere­
d ezte tik (v. ö. H. G ro te MD 20, 1964, 41—50). A li­
tu rg ia re fo rm já v a l szem ben in d u lt m eg k lerik u so k
és laik u so k összefogása nagyon különböző o ldalak­
ról. Ez a jo b b o ld ali m ozgalom a világ eg y h ázat is
m eg rag ad ta. L a tin -A m e rik á b an a k ato lik u s jobbol­
dal m in t „E gyesület a hagyom ány, a család és a tu ­
la jd o n v é d elm é re ” szerveződött, am ely „a legkisebb
p o litik a i-tá rsa d a lm i v álto zásb an is a kom m unizm us
k ísé rte té t fedezi fe l”. É szak -A m erik áb an „K atoli­
ku s T rad icio n alisták M ozgalm a” szállt csatasorba.
E u ró p áb an tö b b n y ire az „U na V oce” n év a la tt lép
fel, különösen a k tív F ran ciao rszág b an , S v ájcb an és
N ém etországban, m in t „M ozgalom a p á p á é rt és az
E g y h áz ért”. E csoportok 1964 óta „N em zetközi U na
Voce F öderáció” k e re te ib e n m ű k ö d n e k ; ez k ite rje d
A u sztrá liára, B elgium ra, N ém etországra, A ngliára,
F ran ciao rszág ra, O laszországra, K a n a d á ra , N orvé­
g iára, A u sztriára, P o rtu g á liá ra , S panyolországra,
S kóciára, U ru g u a y ra, az U S A -ra és szoros kapcso­
la to t ta r t H ollandia, S v ájc és L u x em b u rg ro k o n
m ozgalm aival.
E csoportok n em ta r tjá k m a g u k a t „jo bboldali­
n a k ”, m eggyőződésük sz erin t ők a ró m ai katoliciz­
m us derék h ad a. D icsérik a „keleti tö m b katoliciz­
m usát, m e rt fe n n m a ra d ása érd ek éb en k éslelteti a
zsinati ú jítá so k a t” . K ülönösen W y szy n szk i lengyel
bíb o ro st dicsőítik k o rlá tla n u l. K üzdenek „a k a to li­
k u s h ite t fenyegető sokféle izm us e lle n ” és rosszal­
já k a te ch n ik a i fejlő d ést is, am ely „az e m b e rt a
co m p u terek rab szo lg ájáv á te szi”. T eológiájuk A q u i­
noi T am áshoz igazodik, ő a theológia perennis k e ­
zese. R a h n e rt szü n telen g y a n ú sítjá k és a „legrosz­
szabb zsin ati teo ló g u sn a k ” csúfolják. A II. V atik a­
n u m „lán cait szét a k a rjá k tö r n i” ; az csak álzsinat
volt, vagy zsinatszerűség. X X III. Já n o s jó in d u la tú ,
te h e te tlen em b er volt szám ukra. A „ m ag á ra h a­
g y o tt” VI. P á lt egyre b iz to sítjá k hűséges tá m o g a tá ­
sukról, a m ik o r k eserű en és aggódva beszél az egy­
h ázat fenyegető veszélyekről. H agyom ányos k e­
gyességük a szentek és M ária tiszteletén ek m inden
 a la k já t gyakorolja. K o n v e rtitá k a t is v erb u v áln ak .
Az öku m en izm u st csak „befogadó sz e re te tn ek ”
vallják.
A job b o ld ali k ato lik u so k azt á llítjá k , hogy egy­
h ázu k n ép e 70 százalékban v elü k ta rt. V alójában
a k ato lik u so k 20 százalék ára leh et befolyásuk. K i­
csiny, de nag y o n tev ék en y cso p o rtjaik v an n ak ,
szám talan ú jsá g ju k és k ia d v á n y u k je le n ik m eg, sok
b ro sú rá t és p la k á to t is k iad n ak . H a tá su k a t nem
szabad lebecsülni.
ab) A K r itik u s K a to licizm u s sem k orlátozódik
egyes o rszág o k ra; de m in d en ek elő tt E u ró p áb an öl­
tö tt lá th a tó alakot. Ez a m ozgalom „nem csak egy­
házi re fo rm e rek , h an e m a szociálradikálisok, u tó ­
p istá k és eg yházellenesek v o n ásait is h o rd o zz a;
n em csak a jo b b o ld ali katolicizm us erőivel áll h a rc ­
ban, h an e m egyre in k á b b a ró m a i k a to lik u s egyház
h iv a ta la iv a l is” (K. N. M icskey, MD 20, 1969, 50—
55). L a tin -A m e rik á b an a K ritik u s K atolicizm us
h arco t h ird e t a ró m a i egyház h ie ra rc h iá ja és a szo­
cialistaellenes k o rm án y fo rm ák , a feudalizm us, a
gy a rm a to sítá s szövetsége ellen. Teológiai gondolko­
dása „ u g y a n a k k o r egyenesen n a iv u l te g n a p e lő tti”.
F o rra d a lm á r p áto szát egyesíti a M ária- és p áp a -
tisztelettel, eu ch arisztik u s kegyességgel, a szentek
c so n tm a ra d v á n y ain a k k u ltu száv al. Cam illo Torres,
a fo rra d a lm á r pap, v ag y Iva n Illich, a fo rra d a lm i
teo retik u s, ak i u g y an csak le m o n d o tt p ap i h iv a ta lá ­
ról, nag y o n is tu d a to sa n h ag y o m án y tisztelő k a to li­
k u sk é n t lé p te k fel. A n é m e t „ k ritik u s k a to lik u so k ”
a b ra z ília i H eld er C am era „vörös p ü sp ö k ö t” egysze­
rű e n „d em ag ó g n ak ” ta rtjá k .
É szak -A m erik áb an is azonos ten d e n c iá k je le n t­
keznek, m in t D élen, d e itt m ég elő térb en v a n n a k a
belső egyházi feszültségek a h ie ra rc h ia és a g y ü le­
kezetek között. Ezek k o n k ré ta n lá th a tó k azokban
a csoportokban, am ely ek m a g u k a t u n d e rg ro u n d
church, fre e churc, freed o m church, v ag y ch aris­
m atic m o v em en t (fö ld alatti egyház, szabadegyház,
szabadság egyháza v ag y k a riz m a tik u s m ozgalom )
n év en nevezik. M otív u m aik a csalódás az egyházi
m eg ú ju lás h iá n y a i fe le tt a zsin at u tá n , de az am e­
rik a i tá rsa d a lo m p o litik ai b a ja i is (így a v ietn am i
h áb o rú , fa ji kérdés). A k a to lik u s eg y h ázat az A n ­
cien R égim e u tolsó m a ra d v á n y á n a k ta r tjá k , és lel­
készek és laik u so k au to n ó m ta n á c sa it h ív já k életre,
hogy azok riv a liz á lja n a k a h ie ra rc h ia á lta l a lk o to tt
„b áb tan ácso k k al” és nem zeti zsin ato t k ív á n n a k lé t­
reho zn i a p ü sp ö k i k o n fe re n c iák k a l szem b en ; „fel
a k a rjá k old an i az egyház, a p a p i h iv a ta l és az
euch arisztia sa k rá lis értelm ezését és a m ai k eresz­
ty é n ten d e n c iá t sz e k u la ritá sn a k m in ő sítik ”. C é lju k ­
n a k ta r tjá k az egyház d e m o k ra tik u s átszervezésén
tú l „az egész tá rsa d a lo m fo rra d a lm a s ítá s á t”.
E fe le tte k ritik u s m ozgalom sok száz kis egye­
sü letb en folyik, am ely ek n ek n é h a csak 15—20 ta g ­
ju k van. Az é szak -am erik ai katolicizm uson belül
egyelőre v ih a rje lz é sn ek k ell ő k et te k in te n i.
E u ró p á b a n a „ K ritik u s K ato licizm u s” a n y u g a ti
ország o k ra szorítk o zik ; sokfelé az eg y h ázat n ag y o n
n y u g ta la n ító tev ék en y ség et fe jt ki, am ely n ek te n ­
den ciája különböző: szo ciálfo rrad alm ár, a n tih ie ra r­
ch ik u s-k o n g reg acio n alista-d em o k ratik u s és teoló­
g iai-k ritik u s, és o rszág o n k én t változik.
O laszországban a lá th a tó a n te v é k e n y K ritik u s
K atolicizm us tá m a d á sa elsősorban a h ie ra rc h ián a k
a n em -szocialista tá rsa d a lm i és k o rm á n y z a ti fo r­
m á k k a l való k ap cso latai ellen irán y u l. E zt leg in ­
k áb b a D on M azzi fló ren ci p ap gyülek ezeti k a te ­
kizm usa tü k rö zi. H asonló ten d en cia m u ta tk o zik
S panyolországban, ah o l a k ritik u s m ozgalom erő­
södő h á tv é d e t k a p o tt a h iera rc h iáb a n . Egyes m egfi­
gyelők m áris k ét spanyol egyházról beszélnek; az
egyik F ran co -b ará t, a m ásik köztársasági-szocialis­
ta érzületű.
A fran c ia és a b rit katolicizm uson belül nem n a ­
gyon erős az eg y h ázk ritik a. A H um anae v ita e en ­
ciklika ellenállást v á lto tt k i; tiltak o záso k és tilta ­
kozó m ozgalm ak je len tk e ztek m in d en ek elő tt p a­
p o k részéről „az egyházi szolgálat k lerik ális fé lre ­
é rté se ” ellen, és sok a keserűség. Az olyan pro g ­
resszíven fellépő teológusokat, m in t Yves Congar,
a róm ai k ato lik u s dogm ákhoz való erős k ö tö ttsé ­
gü k m ia tt n e m k ell a k ritik u s katolicizm ushoz szá­
m ítani. Ezzel szem ben az olyan k ato lik u s ország­
ban, m in t A u sztria, h a so n líth a ta tla n u l nagyobb a
belső egyházi k ritik a ; itt a k ritik u s katolicizm us
olyan tek in tély es sajtó szervvel ren d elkezik, m in t
a N eues F oru m c. nem zetközi fo ly ó ira t és a kléru s
széles k ö reiben bizonyos készség je len tk e zik a ró ­
m ai k ato lik u s dogm ák k ritik a i felülvizsgálására.
A N ém et Szövetségi K öztársaság b an és S vájc­
ban látszik legerősebbnek a belső k ato lik u s fe szü lt­
ség; u g y a n itt a k ritik u s katolicizm us n agyon dif­
feren ciált kép et m u ta t. Az a csoport, am ely m a g át
így nevezi, v o ltak é p p en m á r alig v an v o natkozás­
b an a ró m ai egyházhoz. N em igyekszik bib liai vagy
felvilágosító változásokra, h an em az egyház ra d i­
kális szétb o n tására. Az evangélium k ritik a i ösztön­
zései a la p já n egy szocialista társa d a lo m m egvaló­
sításán dolgozik. M int h ie ra rc h iaelle n es ellenzék
szervezi az ellen állást a fen n álló in tézm énnyel
szem ben, és az egyház és a társa d a lo m d em o k rati­
kus m odelljeit tervezi. P ersze h a tá sa éppen ellen­
té tesn ek látszik sa já t szándékaival. G yökeres tá ­
m adásai egyelőre eszközöknek b izonyulnak, hogy
egy közöm bös, m o zd u latlan u l hagyom ányos egy­
házi népességben éppen az egyházi érdeklődést
felébresszék.
Az egyházon b elü l széles k ritik a i m ozgalom je ­
len tk ezik a laikusok, a papság és a teológusok kö­
rében. M int a jo bboldali katolicizm usnál, itt is a
zsinat volt a kiv áltó m ozzanat. Sok k ato lik u s k e­
vesli a litu rg iai re fo rm já t; élesen b írá ljá k a p léb á­
n iák és az egyházm egyék h ie ra rc h ik u s felép ítését;
beleszólási jogot vag y éppen m esszem enő dem ok­
ra tiz á lá st követelnek. Főleg a fia ta la b b p a p o k egy
elk ö telezett részének ellen tm o n d ása nem szorítkozik
a cölibátusra. A szervezkedő p a p i csoportok azt
követelik, hogy szü ntessék m eg a k léru s k le rik a li­
zálását, m o n d ja n a k le a p ap i k iv áltság o k ró l, tö lt­
hessenek be világi h iv a tá st a lelkipásztorkodás
m ellett, a la k íth a ssá k szabadon a gyülekezeti m u n ­
k á t és n e legyenek puszta p ü spöki v ég re h ajtó
szervek. Ehhez já r u l az egyház u ralk o d ó rendsze­
rén ek , stru k tú rá já n a k , a középkori egyházjognak,
a n u n c ia tú rá k és k o n k o rd á tu m o k ren d szerén ek ,
az állam m al való összefonódásnak, a k ato lik u s egy­
ház u n ifo rm itá sá n a k a k ritik á ja . M íg ez a k ritik a
főleg a p rak szisra vonatkozik, egy in te lle k tu á li­
san becsületesen dolgozó fia ta l teológus nem zedék
bizonyos k ato lik u s d o g m ákkal foglalkozik: szűztől
születés, angyalok b u k ása, ered e n d ő b űn, átlén y e­
gülés, k ettő s te rm é sz et tan a . M ás dolgokat nagyon
kérd ésesn ek m inősítenek. T ö rtén eti gondolkodás,
tö rté n e ti-k ritik a i m ódszer és a tud o m án y o s igaz­
sá g tu d a t k ifelé vezeti őket az ú jsch olasztikus teo­
lógia h ajlékából.
H ogy ezt a k r itik á t m ilyen kom olyan veszik, m u ­
ta tja a n é m et püspökök 1967. szept. 22.-i körlev ele
is. (A T hSZ részletesen ism erte tte. Szerk.) T enden­
ciája az, hogy fékezze a fejlődést. Az egyházi
263
s tru k tú ra d em o k ratizálására irá n y u ló fe lh ív á st is m egindokolható; de h a tö b b é nem látszik in d o k o lt­
tartózkod ással, k itérő leg fo g a d tá k a püspökök. Az nak, a k k o r az élet követelm én y ein ek ad n ak elsőbb­
ú jo n n an létreh o zo tt, a re n d sz e rb e b e é p íte tt p a p i és séget”.
laikus tan ácso k n em feleln ek m eg a k ö v etelm é­
nyeknek. Sokan csak alib it lá tta k benne, v ag y al­
k a lm atlan k ísé rle te t a feltö rek v ő erők ellenőrzés
alá helyezésére. G y an íth ató , hogy az 1972-re te r­
vezett n é m e t n em zeti z sin a tta l kizáró lag a felg y ü ­
lem le tt gőz k ien g ed ését a k a rjá k elvégezni. A n ém et
püspöki k a r m in d en esetre k o n z e rv a tív a b b n ak
látszik m a, m in t a zsin at idejében.
b) K ülönleges jelen ség k én t kell szólni H ollan­ ré tu m a it, am elyek „olyan re n d sze rt írn a k elő,
d iáró l; ró la m á r azt is m o n d ták , hogy szükségessé
tesz egy sajáto s tu d o m á n y t, a hollandológiát. Ez
így is van. I tt az rajzo ló d ik ki, am it „kísérletező
e g y h ázn ak ” n ev ezh etü n k . A h o llan d k atek izm u st,
am elyet az ő m e n ta litá su k és h ely zetü k szám ára
szerk esztettek , de m á r sok n y elv re le fo rd íto tta k
és k iu g ró k ö n y v sik er le tt, a K u ria nem fo g ad ta
tetszéssel, sőt eretn ek ség g el g y a n ú síto tta . E k a te ­
kizm us és a paszto rális zsin at v ilág szerte nagy
visszhangot k e lte tt és olyan te k in té lly é v ált, hogy
vitás kérd ések b en n em egyszer h a lla n i az ellenve­
tést: „de m it m o n d an ak ehhez a h o lla n d o k .. . ” A
hollandkatolicizm us, a szom szédos B elgium b ev o n á­
sával tén y leg esen d e c e n tra lizá lta a ró m ai eg y h á­
zat. H ollandia a világegyház te k in té ly e s m ellékköz­
p o n tja le tt. E bben az értelem b en a job b o ld ali k a ­
tolikus k ö rö k „a té n y e k sch izm ájáró l” beszélnek.
Egészében azo n b an nem ism erh ető fel olyasm i,
hogy ez a k ísérletező nem zeti egyház m in d en ú j­
fa jta kezdem ényezés m e lle tt teológiai n y ilatk o za­
ta ib an és egyházi tén y k ed éseib en el a k a rn a sza­
k ad n i a ró m ai k ato lik u s önértelm ezéstől, b á rh a a
R óm ával való egyházközösség m ás a rc u la to t vesz
fel.
A hollan d és belga egyházak irá n y á ra jellem ző
S u en en s bíboros 1969. m áju s 15-én k ia d o tt, a n y il­
vánosság szám ára jól elő k észített n y ilatk o zata. (A
ThSz leg u tó b b i szám aib an ism e rte ttü k . Szerk.)
S uenens azok ellen az egyházi em b erek ellen fo r­
dul, ak ik szám ára „fo n to sab b az intézm én y es re n d
és a m ú lt érték ei, m in t a jövő szükségletei”. „A rész­
eg y h ázak at egy lehetőleg egység esített egész ré ­
szeinek te k in tik , am ely ek et a központból egyes elő­
írások szű k h áló jáv al fo g n ak össze”. De az egyház
lényegéhez ta rto z ik „a különbözőség, am ely sokkal
m élyebbre ny ú lik , m in t bizonyos felületes, szokvá­
nyos e lté ré se k ”. S u enens b írá lja a K u riá t m in t
ren d szert, és a rró l a veszélyről beszél, hogy az egy­
ház elszigetelheti önm agát. „H a a p áp aság v ala­
m en n y ire k iszab ad u l a tú lh a jto tt k özpontosítás
rend szerén ek szorításából, egyre jo b b an b e tö lth e ti
u niverzális k ü ld e té sé t”. S u enens sz e rin t „m ég hosz­
szú u ta t kell m egtenni, hogy a p ü sp ö k a helyszínen
teljesen m a g á ra v állalh assa felelő sség ét!” D e n ek i
is „új m ódon kell a u to ritá sá t gy ak o ro ln ia, m iköz­
b en az a u to ritá s lényege n em változik, de a m ód­
szerek d e m o k ra tik u sa b b á leszn ek ”. „Az A ncien
R égim e-nek vége, a n é lk ü l hogy. azért p a rla m e n tiz ­
m usba kellene e sn ü n k ”. Az élet és a tö rv é n y he­
lyes összhangja a ,-,subsidaritás”, vagyis „a m ag a­
sabb te k in té ly n e k egy szin ten sem szabad m agához
v onni azt, am it az alsóbb n o rm álisan el tu d d ö n te­
n i”.
A bíboros örvend, hogy „m anapság p ap o k és
laikusok a k o rá b b i nag y o n e lte rje d t ru tin o s pasz­
szivitásból fe lsz a b a d u ltak eg y ü ttes felelősségük és
S zentlélek tő l n y e rt k a riz m á k ö n tu d a tá ra ”, éppen
ezért „sz ám u n k ra egy tö rv é n y értelm es re n d e lk e ­
zést jelen t, am ely an n y ib a n érvényes, am en n y ire
264
H a táro zo tta n szem befordul a bíboros a nyom ás­
sal, a m e ly e t a súlyos b ű n ö k tő l való félelem segítsé­
gével g y a k o ro ln ak az egyházban. É rzékeny pontok
a la tin litu rg iai nyelv bizonyos anach ro n izm u sai és
egyenetlenségei is, a nő lebecsülése az egyházban
és a lelk iism eret tisz te letb e n ta rtá s á n a k hiánya,
pedig k o n flik tu so k esetén elsősorban a rra kell h a ­
gyatkozni. F é lre kell te n n i a B ibliabizottság dek­
am ely m eg ak ad ály o zta a tu d o m án y o s k u ta tá s t és
nem ism erte el a védekezés jo g á t”. A p áp a és a
p üspökök v iszo n y latáb an S uenens á llásp o n tja az,
hogy a p áp a h a lálá v al az egyház te k in té ly e a p ü s­
pöki te stü le tre m in t ily e n re száll át. Az egyháznak
„ebben a kollég iu m b an a m aga sokszerűsége h ű
k é p m á sá t” kell lá th a tn ia . A kollegialitás persze
olyan felhívás, am elyet „vagy eg y ü ttesen ta n u ­
lu n k m eg, vag y sehogy”.
A bíboros végül hangsúlyozza, hogy az egyház a
v ilág é rt v an itt, és belső feszü ltség eit m ielőbb á t
kell h id aln ia, hogy „fe la d a tait az em b erek és az
ellő tte álló m é rh e te tle n p ro b lém ák irá n y á b a n jo b ­
b a n b etö lth esse”.
Ez a n y ilatk o zat, am ely egy R óm ának cím zett
n y ílt levélnek felel m eg, és fe ltá rja a belső k ato li­
kus hely zetet és küzdelm eket, nagyon különböző
v isszhangokat k e lte tt és jellem zi a zsin at u tá n i
helyzetet. VI. P ál, a lk a tá n a k m egfelelően, am b iv a­
lens m ódon re a g á lt rá. K ifejezte készségét a k r iti­
k a n y u g o d t m eg fo n to lására, és a z t jó so lta: „N a­
gyobb szabadság k o rszak a köv etk ezik az egyház­
b a n ”. U g y an a k k o r n y ersen m e g ró tta h a z á ja ú jsá g ­
író it, ak ik a n y ilatk o za to t te rje sz te tté k . A K u ria
dühös le tt; „felfu v a lk o d o tt tilta k o z ó k ró l” beszélt
és k ö n n y elm ű te rv e z g e tése k rő l; a csalh atatlan ság
do g m áját és a p á p ai te k in té ly t em legette, am ely
teljességgel nélk ü lö zh eti a püsp ö k ö k segédkezését,
és elv á rta , hogy S uenens az egyház h ű fia k é n t sa j­
nálkozzék n y ilv án o s lépése fö lö tt és m in d en t visz­
szavonjon. S uenens n y u g o d ta n fe le lt: „Az ellen­
állás a II. V atik an u m m al szem ben b árm ily erős le­
gyen is, a hív ő n ek o p tim istán ak kell len n ie ” .
E g yébként S uenens sok te tsz é st a ra to tt. H iszen vi­
ru len s szak k érd ések et tá r t fel.
c) A ró m a i k a to lik u s h an g o k po lifó n iájáb a jo b b ­
ról b a lra b eletarto z ik a p á p a szava is, m e rt ab ban
bizonyos ten d en cia csendül fel, am ely a világegy­
h ázb an u ralk o d ó és am elyet a K ú ria é rv én y esíten i
törekszik. H ogy VI. P á l m ik ép p értelm ezi m agát,
azt elég g y a k ra n m eg m o n d ta és u taz ása iv al is do­
k u m en tá lta. „Egy ú j, k ere sz ty én i-v alláso s-h u m an i—
tá riu s m ódon é rte tt átfogó P e tru sh iv a ta lró l v an itt
szó, m in t az em beriség olyan egyesítésének előfel­
té te lé rő l és kristály o so d ási p o n tjá ró l, am elyben
össze v an fogva a sokszerűség! (M aron, MD 1966,
6/17). M int ah ogyan m á r a zsinaton kim o n d ták ,
R óm ának kell m in d en k i szám ára az oltalm azó ak o l­
nak , P a tria co m m unis-nak lennie, ahol m in d en k i
o tth o n á ra ta lá l és a p á p a enn ek a P a x R o m an a-n ak
a h e ly ta rtó ja , P o n tifex -e. 1965. o k tó b eréb en N ew
Y orkban, az E N Sz-ben n y o m aték o san k ifejezte
ezt, m iu tá n előbb a p á p a i ig én y k ereszty én -ö k u m e­
n ik u s o ldalát Jeru zsálem b en , kato lik u s-v alláso s ol­
d a lá t B om bayben d o k u m en tálta. F a tim á b a n a k a to ­
lik u s ö n tu d a to t, M ária a n y a sá g á t erő sítette, és Bogo­
tá b a n az egyház szociális vezető szerepét dom borí­
to tta ki.
A p áp a leg u tó b b i u taz ása 1969. jú liu s 31.-től
au g u sztu s 2.-ig A frik á b a v e z e te tt és m o tív um a a
„P a sto r G e n tiu m — a n é p ek p á sz to ra ” volt. A frik a
viszonylag n y u g o d t ró m a i k a to lik u s eg y h ázában
VI. P á l sok helyeslő v isszhangot re m é lh e te tt m indig
ú jra alá h ú z o tt igénye szám ára. U g an d áb an egyik
beszédében olyan p á p a k é n t a já n lo tta m ag át, a k i a
világ irá n y á b a n m in t „ a ty a ”, „a n é p ek p á szto ra” ,
„ re c to r m u n d i” k épviseli a ró m a i egyház te k in té ­
lyét, az összes k e reszty én ek szám ára pedig, m in t
„a p á sz to r”, „a közösség h iv a ta lá n a k b e tö ltő je ”,
m in t „ P e tru s ” értelm ezi önm agát. E h iv a ta lá b a n
szólt hozzá A frik a n a g y p roblém áihoz, az állam ok
te rü le té n e k szabadságát, a fa ji egyenlőséget h ir ­
dette, e g y ú tta l d icső ítette a ró m a i k ato lik u s egy­
házat, m in t „ a n y á t és ta n ító m e ste rt, am ely e föld­
részn ek egyedül tu d ja k ö zv etíten i k o ru n k b a n az
em b eri élet egyedül igaz és legfőbb azaz k eresz­
té n y é rte lm é t”. Szívesen h a llg a ttá k , hogy a p á p a el­
ítéli a k o lonializm ust, de enn él k o n k ré te b b VI. P ál
nem lett. M in d en k in ek ig azat a k a rt a d n i és á lta lá ­
nosságokban azt m o n d ta e l a b é k e és a fejlődés
prob lém áiró l, a m it m á s u tt m á r h a llo tta k tőle.
K o n k ré t segítségnek, p o litik ai elkötelezésnek, egy­
old alú n ak k e lle tt volna lennie, de a p á p a m in t m in ­
den ek p ászto ra szám ára ez n y ilv án n e m lehetséges.
F un k ció jáh o z illen d ő b b n ek ítéli, hogy az idők v álto ­
zásai k ö zep ette a kereszty én ség m ú lh a ta tla n sá g á t
hird esse m eg és n a g y e tik a i m a x im á k a t m u tasson
fel. A frik a k e re sz té n y eit d o g m atik ai k o n zerv atiz­
m u sra in te tte . A h it kifejezési fo rm á ib a n u g y an h e­
lye v a n a p lu ralizm u sn ak , az „ a frik a i lélek ” és a
„kereszty én ség titk o s k a riz m á i” szü m b ió zisán ak ;
d e am i „K risztu s ta n ítá s a azonos, lényeges és kons­
titú cio n ális örökségét illeti, a b b a n az egyháznak
k o n z e rv a tív n a k kell le n n ie és az a frik a i egyháznak
is az egy és igaz E gyház a u te n tik u s és m érték a d ó
h ag y o m án y a m ellett kell h ite t te n n ie ”, ez pedig a
róm ai k a to lik u s egyház, am ely „K risztu s egy és
egy etlen eg y h ázán ak k o n k ré t lé tfo rm á ja ”.
Ez az ö n értelm ezés és ez az ig én y m u ta tk o z o tt
m eg a p á p a genfi lá to g a tá sa k o r 1969. jú n iu s 10.-
én is. D e a N em zetközi M u n k a h iv a ta l elő tt ta r to tt
beszédéből az is k itű n t, hogy VI. P á l n em ju t tú l a
deklam ációkon. N y itv a m a ra d t a kérdés, hogyan
é rti a m u n k á so k részesítésére irá n y u ló felh ív ását
„nem csak m u n k á ju k gyüm ölcseiben, h an e m a gaz­
dasági és szociális felelősségben is”, és hogyan
kellene m eg v aló sítan i g y a k o rla tila g és részleteiben
„a nem zetközi m u n k a jo g o t a n ép ek sz in tjé n ”.
M int később A frik a em berei előtt, az E gyházak
V ilág tan ácsa szék h ázáb an is h iv a tk o z o tt a p á p a a
„m egszentelt P e tru sh a g y o m á n y ra ”. E P e tru sh iv a ­
ta ln a k , am ely „a közösség h iv a ta la ”, VI. P á l k o n s­
titu tív szerep et tu la jd o n ít „az egységbe való egybe-
fű zés” m űvében. N agyon v ilágosan m egkülönbözött
az E ugene C. B lake fő titk á r á lta l elő ad o tt egység­
elképzelésektől. B lake az eg y házak közösségét
„sym pnoia”-n ak , egy L élekben való eg y ü ttlétn e k
írta le ; fu n k cio n álisan é r te tte az egységet azzal a
kizárólagos céllal, hogy ta n ú sá g o t te g y ü n k az ev an ­
g éliu m ró l és m in d en em b ern ek se g ítsü n k ”. Az így
k ife je z e tt különböző célkitűzés tu d a to s v o lt a p áp a
szám ára. „A b o n y o lu lt teológiai és p asto rális k é rd é ­
sek ” k ö v etk eztében a „hipotézisek ” so ráb a u ta lta
R óm a te lje s ta g sá g á n a k k é rd é sé t az EV T-ben.
U g y an ak k o r k o n k ré t lép ések re b íz ta to tt m inden
k ereszty én ek eg y ü ttm ű k ö d éséb en a szociális és gaz­
dasági fejlődés é rd ek éb en és a teológiai k u ta tá sb a n ,
am i csak elő m o zd íth atja a ró m ai k a to lik u s m ódon
érte lm e z ett ö k u m en icitást és k ato licitást. (A T heo­
lógiai Szem le leg u tó b b i szám áb an is m e rte ttü k a p áp a
genfi lá to g a tá sá n a k részleteit. — A szerk.)
4. V áltozás a róm ai ka to lik u s egyházban?
H a á tte k in tjü k a z sin a t u tá n i katolicizm ust, te ­
h á t a feszültségekben gazdag p lu ra liz m u st a róm ai
k ato lik u s egyházban, és m eggondoljuk a zsinati
p ro g ram o t és p ro b le m a tik á já t, a k k o r b ám u la to s és
fa n ta sz tik u sn a k tű n ő jelen ség et kell m eg á llap íta­
nu n k . A ró m ai k a to lik u s egyház válto zásb an van,
persze olyan változásban, am e ly et csak d ia le k tik u ­
san leh e t kifejezn i: m in d en ú jjá le tt és m in d en a
régiben m a ra d t. A zsin at u tá n i egyház m á r nem
ellenreform ációs, h a b á r szélső jobboldalon egyes
h ely ek en m ég ilyen m a g a ta rtá s is van. De éppoly
kevéssé le tt a k ato lik u s egyház re fo rm áto ri, h a
ezen a m in d en hozzátételtől m e g tisz títo tt és m in ­
den re n d sz e rt szétfeszítő evangélium ot é rtjü k , h a ­
b á r ez az a lak ító erő a ró m a i egyházon b elü l is
m eg m utatkozik és érvényesül. A zsin at u tá n i róm ai
egyház „ tú l a refo rm áció n és tú l az e llen refo rm á ­
ción” h elyezkedik el (G. M aron MD 1966, 17, 6—8).
Az e fa jta sem legesség, m ely az egyoldalúságot m eg­
akadályozza, é rth e tő v é teszi a p á p a i p áto szt és a
k o n k ré tság h ián y á t, a la p ja és feltéte le a zsinati lá ­
to m ásn ak a jövő szintézisére vonatkozólag, am ikor
m ajd az em beri nem zetség kezdeti egysége ism ét
helyreáll. A ré g in ek és ú jn a k a d ia lek tik á ja, a m ai
róm ai k a to lik u s p lu ralizm u s fesztávolsága, az an y ­
n y ira ellentm ondásosnak tű n ő m ozgások és irá n y ­
zatok nem je le n te n e k elle n tétet, sőt in k á b b k ife­
jezései és következm ényei a ró m a i k a to lik u s önér­
telm ezésnek, am ely m in d en ig azat és jót, m in t h u ­
m á n u m o t fogyatékos a la k já b a n is a kato licitásb a
z á rtn a k lát. Ez az önértelm ezés sokféle já té k m ó d ­
b an jelen tk ezh et, különböző m ódszerekkel ra g a d h a ­
tó m eg, eltérő k a te g ó riá k b a n és gondolkodási m o­
dellekben fejezhető ki, változatos m ódokon p ro p a ­
gálh ató és m eg valósításán sokféleképpen le h et fá ­
rad o zn i; ezen közben a n ézetek p lu ra litá sa , kölcsö­
nös k ritik a és polém ia, re fo rm és reakció ad ó d h at,
de m indez nem szű n teti m eg, h an em éppen b e te lje ­
síti a k ato licitás ró m ai k ato lik u s eszm éjét. A szin té­
zis feltételezi a p lu ra litá st — és m e g fo rd ítv a : a sok­
féleség előm ozdítja a szintézist, m ásk ü lö n b en a vi­
lág n em volna re n d b e n és Iste n n em volt a te re m -
tője. És VI. P ál Ecclesiam su am c. en c ik lik áján a k
képével és szavaival szólva, am elyek az u n iv e rzá ­
lisan elgondolt kato licitás klasszikus kifejezései le t­
te k : A ró m ai középpont k ö rü l e g y re szélesebb távol­
ság b an h ú zó d n ak a k o n cen trik u s körök. É rté k re n d ­
jü k e t a középponthoz való közelségük határo zza
meg. A legkülsőbb p o n to k b a n a keresztyénség „m ár
csak az eltávolodás m o d u sáb an ” (A. Röper) létezhet,
de m ég az is a középponthoz v a n hozzárendelve,
nincsen k ív ü l a katolicitáson. A rég i „E x tra Eccle­
siam salus no n e st” ú j é rte lm e t n y ert, új tá v lato t,
új m é r té k e t; az egyház h a tá ra i az em beriség legvég­
ső h a tá rá ig to ló d ta k ki. E bben v an a zsin at u tá n i
ró m ai k ato lik u s egyház változása, ebben le tt ú jjá
és m a ra d e g y ú tta l a régi.
Első te k in te tre ez a szintézis nagyon vonzónak
tű n h e t. D e h a jo b b a n m egnézzük, bizony illúzió ez,
csalódás, am elyben fé lreism e rték a valóságot és a
tö rté n elm et, és ezért em b ertelen n é v áltak . Az így
elgondolt egység a sokféleségben csak form ális te r ­
m észetű. A p ro te stá n s kérd és az, hogy v a jo n Jézus
K risztus evangélium a m egengedi-e ezt a sem leges­
séget és így em b ertelen n é le h et-e —, olyan kérd és
ez, am ely et a p ro testá n s eg y h ázak n ak önm agukhoz
is fel kell tenniök.
Dr. E rw in Fahlbusch
Ford. Dr. K á d á r Im re
265
 A gnózis-kutatás jelenlegi állása
— A z Á d á m -A p o k a lip szis a Nag H am adiban talált V. Codexben* —
A m iko r A dolf v o n H arnack az ókereszty én iro ­
dalom tö rté n e té t m e g írta és az óegyház tö rté n e té ­
n ek a k u ta tá s a elé egy re sü rg e tő b b e n o d a á llíto tta
a gnózis k érd ését, tu la jd o n k é p p sen k i sem tu d ta iga­
zában, h o g y an is feleljen e rre a k érd ésre. Az egy­
h á z a ty á k ira ta ib a n , külön ö sen H ip p o lytu s és Ire­
naeus m ű v eib en ta lá lh a tó id ézetek en k ív ü l a gnózis
iro d alm áb ó l n ag y o b b részlet n e m volt ism eretes.
A zu tán a felsőegyiptom i M ed in et M ahdi1 te rü le ­
té n a m anicheizm us k o p t szövegeiből n agyobb
m ennyiség et m e g ta lá lta k és földolgoztak, s ez a v al­
lástu d o m á n y i k u ta tá s n a k egy n a g y h ézag át tö m te
be. M ajd E gyiptom siv a ta g á n a k a h o m o k ja a g nó­
z isk u ta tá st m eglepte az évszázad n a g y régészeti
leleteivel, a H o ltten g eri lele te k és M ed in et M ahdi­
b an ta lá lt lele te k fo ly ta tá sa k é n t, 1947-ben pedig az
ókairói K opt M úzeum ak k o ri-ig azg ató ja, Togo M i­
na m e g m u ta tta J e a n D oresse-nek egy terjed elm es
k ö n y v tá r K ódexeit, am ely et N ag H am ad ib an ta lá l­
ta k volt.2 Ö sszesen X III. K ód ex et ta lá lta k , am elye­
k e t egynek a k iv ételév el a z ó k aró i K o p t M úzeum
őriz. Egy k ö te t hosszú k e rü lő ú to n a zü rich i C. G.
J u n g In tézet b irto k á b a k e rü lt és azóta a C odex
J u n g n e v e t viseli.
A szövegek közlése lassan h alad . A zok a z ű rzav a­
ros kö rü lm én y ek , am ely ek közé E gyiptom a m áso­
dik v ilág h á b o rú ó ta ism ételten ju to tt, m eg g áto lták
a folyam atos k iad ást. Így tö rté n t azu tán , hogy a
leírások, k u ta tá so k és a szövegek közzététele a leg­
különbözőbb h ely ek en és fo rm á b a n tö rté n t, ú gy­
hogy á tte k in té sü k g y a k ra n n em k ö n n y ű .3 A m i a
H arnack és L ie tzm a n n n em zedékének m éltó célki­
tűzése volt, azt a m ai g n ó z is-k u ta tá sn a k fá ra d sá g
n é lk ü l ölébe e jte tte a szerencse. M ár jó v al k o rá b ­
b an feldolgozta W alter C. T ill a C odex B erolinensis
8502-t, de a h á b o rú s zav aro k fo ly tá n később ad ­
tá k k i; m eglepő v o lt lá th a tn i, hogy a N ag H am ad i­
b a n ta lá lt szövegekben n y ilv án v aló p árh u zam o k
v an n ak , úgyh o g y a J o a n n e s-A p o k ry p h o n , am ely ­
n ek N ag H am ad ib an h á ro m p é ld á n y á t ta lá ltá k
m eg, a B erlini C odexban (= B C ) k a p ó ra jö tt kiegé­
szítéshez és m eg erősítéshez ju to tt, szin tú g y a So­
p h ia Je s u C h risti4 E zekben a k ó d ex ek b en egyebek
k ö zött v a n egy T a m á s-E va n g éliu m és egy F ilep-
* Dr. W alter B eltz 1966-ban a budapesti reform átus
teológiai a kadémián szerezte meg doktorátusát az
általános vallástörténetből. Disszertációja (tartalm i is­
m ertetése a Theologiai Szemlében, 1966(9)226—228)
azóta a nemzetközi tudományos sajtóban igen ked­
vező fogadtatásra talált (pl. O. E ißfeldt, Bibliotheca
Orientalia 1967(24)1/2. sz.; W. Richter, Zeitschr. d.
Deutschen Morgenlandischen Gesellschaft, 1968(118)1,
171; A. Caquot, Revue de l’Historie des Religions, 1968
(Juliét—Sept.) 79; G. Fohrer, Zeitschr. f. d. alttestam.
Wissenschaft, 1967(79)117). A nemzetközi nagykönyv­
tárak kívánságait távolról sem tudtuk kielégíteni az
USA kongresszusi könyvtára, a British Museum stb.
kéréseinek teljesítése után. Így a Theologiai Tanul­
m ányok UF I. kötete igen kelendő lett. (Jó lenne, ha
új disszertációink legalább a hazai könyvtárak révén
ismeretesekké válnának!) — Dr. B eltz jelenleg az
NDK állam i ösztöndíjasa és egyetemi habilitációjára
készül. E tanulm ányai köréből közöltük cikkét.
„A Nag H am adiban talált gnósztikus kéziratok bib­
liai vallástörténeti jelentősége” címmel a Református
Egyházban D. Dr. Pákozdy László M árton írt a jelen­
tős leletről (1955(7)7, 156—163).
266
E vangélium , m eg egy Igazság E vangélium a. M ind­
ezek oly iro d alm i em lékek, am ely ek re eddig csak
nag y o n fárad ság o s m u n k áv a l le h e te tt k ö v e tk e z te t­
n i az eg y h ázaty ák ira ta ib ó l.5
Ez a lelet m in d en en túl, jo b b an m in t bárm i, azt
bizonyítja, hogy a gnózisnak a késői a n tik világ
vallásos m egváltói m ozgalm aként n em volt á lta lá ­
nos é rv é n y ű dog m atik ája, h an em épp en m in t a vi­
lágot tö k életesen m egvető világnézet, m indenfelé
sajáto s kifejeződésekhez ju to tt.6 Így a zu tá n k ü lö n ­
féle g n osztikus ren d sz ere k k el találk o zu n k , am elyek
legnagyobbrészt m á r ism eretesek v o lta k az egyház­
aty ák , k iv á lt Iren a eu sn a k az A d v ersu s haereses c.
m u n k á ja révén. A N ag H am ad ib an ta lá lt lelet m eg­
erősíti ezt a tételt.
Ezzel e g y ü tt azonban ú jb ó l fe ltá m a d az a k érdés
is, hogy h o n n a n ered a gnózis, m in th a len n e olyan
hely, am ely re egyértelm ű, v a llástö rtén etileg bizo­
n y íth a tó visszavezetéssel el leh etn e ju tn i, a k á r Irá n ­
ba, a k á r a késői zsidóságba, vagy m áshová. A fele­
le te k sokféleségét tü k rö z i a M essinában ta r to tt
gnóziskonferencia.7 A N ag H am ad ib an ta lá lt szö­
vegek azért n eh e zítik m eg a d á tu m k érd é sé re ad a n ­
dó feleletet, m e rt viszonylag későn keletkeztek.
E g y éb k én t is csak tra d íc ió tö rté n e ti k u ta tá so k k a l le­
h e t feleletek et adni. A N ag H am ad ib an ta lá lt
k ö n y v tá ra t a IV. század közepe tá já r a le h et elhe­
lyezni. A helységről csak an n y it, hogy a m ai N ag
H am adi szom szédságában fekvő ókori C henoboski­
on (koptul Sheneset) fa lu b a n k e reszty én kolostor
székelt6, am ely oly jelen tő s ókori m űvelődési köz­
po n to k közelében, m in t D ispolis P a rv a vag y T heba
is, m a g y a rá z atá u l szo lg álh atn a an n ak , hogy m ik én t
k e rü lt együvé ebben a k ö n y v tá rb a n b ib liai-keresz­
ty é n és egyéb, a h ellen ista vallásokhoz tarto zó
anyag.
A teológia szám ára B u ltm a n n am a föltételezése
óta, hogy az Ú jszövetségre, különösen a Já n o s
ev an g éliu m ára, h a tá ssa l v o lt egy k eresztyénséget
m egelőző gnózis, nem je le n té k te le n a gnózis le h e t­
séges h a tá sá n a k a kérd ése.9 Nos, éppen a N ag
H am ad ib an ta lá lt g n osztikus k ö n y v tá r a la p já n k í­
sére lték m eg ism ételte n azt, hogy ab b a n igazolják
a kereszty én ség et m egelőző keletkezését, illetve
azt, hogy a szövegekben a k e re szty én és nem -k e­
resztyén elem et fo rrásszerű leg szétválasszák és ez­
zel egyben d a tá ljá k is.10 A leg tö b b et idézett könyv
ép pen az Á d á m -A p o k a lip szis,11 enn ek kellene do­
k u m e n tá ln ia azt, hogy volt egy k eresztyénséget
m egelőző gnózis, am ely zsidó-iráni gnózison alap u lt,
am in t azt B öhling az előszavában és később
is h a n g o z ta tta ,12 am iben K u rt R u d o lp h h elye­
selt n e k i;13 viszont G eorge W. M acRae S J ú g y n y i­
latk o zo tt, hogy az Á dám -A pokalipszisban ta lá lh a tó
m egváltó-m ítosz késői zsidó spekulációkon alapul,
am ely következm énye volt a hellenizm us szinkretiz­
m u sáv al tö rté n t találk o zásn ak , b eleé rtv e a keresz­
ty é n ség e t is ;14 m ásfelől a nem rég bíborossá előlép­
te te tt Je a n D anielou S J in k áb b egy olyan zsidó
gnózisban lá tja ered etét, am ely n e m ism e rte a k e­
reszty én p réd ik áció t.15 D e a szöveg olvasása köz­
ben m in d en figyelm es olvasó észreveheti, hogy ez
az apokalipszis m á r tú l v an a zsidórabbinusi tra d í­
ción, és tú l v a n a k ereszty én egyházi h a tá ro n is.
M inden zsidó elem et a v isszájára fo rd íto tta k , épp­
úg y m inden k ereszty én elem et is.
 E bben az ap o kalipszisben a gnózis általán o s g y a ­
k o rla ta sz e rin t az egyes elem ek et a g n osztikus ve­
z érg o n d o lato k n ak m eg felelő re szab ják át. O ly m é r­
té k b e n asszim ilálják azokat, hogy n ag y o n n ehéz az
ered eti fo rm á ju k ra visszakö v etk eztetn i.
M ostanáig becslés sz e rin t a N ag H am ad ib an ta ­
lá lt a n y a g n a k 1/5 részét a d tá k ki. C sak az egész
kiad ás b efejezése u tá n le h e t a részletek b en is m eg­
h atáro zn i, m ek k o ra b e n n ü k a részesedése a zsidó­
ságnak, a kereszty én ség n ek , a tö b b i késői a n tik v al­
lásn ak , v a la m in t azt, hogy m ilyen tö rv én y szerű sé­
gek sz e rin t16 tö rté n t átv ételü k , illetv e m ilyen vi­
szony állt fö n t az egyes csoportok között, am elyek
a valláso sság n ak ezt a fo rm á já t k ite rm e lté k m a ­
gukból.
A B öhlig-L abib n é m e t fo rd ítá sa m e lle tt (lásd a
11. jeg y zetet) készült egy fra n c ia is R odolphe
K asser tollából, am ely az enyém től lényegében csak
a k iegészítésekben té r el.
A tizen n ég y p h o ster-m ondás (56—68 §) m egér­
téséhez a n n y it jegyeznék meg, hogy n y ilv án v aló an
egy b eto ld ást alk o tn ak , am ely n ek az a célja, hogy
téves so ter-k é p z e te k et18 (az 1— 13 m o n d ást, am elyek
kü lö n féle késői a n tik so té r-k é p z e tek e t tü k röznek)
m egkülönböztessenek az egyedül helyes gnószti­
k u s m eg v áltási képzetek tő l, aho g y an azok a k irá ­
lyo k n élk ü li generáció 14. m o n d ásáb an ism eretessé
váln ak . A §-beosztást a szerző ja v a so lta a jo bb fel­
dolgozás érdekében.
Jegyzetek:
1. Böhling—Polotsky, Kephaleia I, S tuttgart 1938.
2. A közelebbi kísérő körülményekhez lásd Jean
Doresse, The Secret Books of the Egyptian Gnostics.
An Introducition to the Gnostic Coptic Manuscripts,
Discovered at Chenoboskion 1960. A könyv az eredeti
francia javított és átdolgozott kiadása, Les Livres
secrets des gnostiques d’Egypte etc. 1958.
3. Az évenként megjelenő Kopt Bibliográfia (Jean
Simon S J az O rientalia-ban és P. Hober S J a Biblica-
ban) m ellett hadd utaljak mindenekelőtt James M.
Robinson kitűnő bibliográfiájára: „The Coptic Gnostic
Library Today”, New Testam ent Studies 1968(12)356—
401.
4. Vö. M artin Krause, Die drei Versionen des Apo­
AZ Á D Á M -A PO K A LIPSZISA FO R D ÍTÁ SA
(1.) Az Á dám apokalipszise. / A z a k ijelen tés
(apokalypsis), am ely et Á dám / fián ak , S eth n ek
ta n íto tt a / 700. évben, ezt m o n d v án : (2.) „H all­
gasd m eg szavaim at, én / fiam S eth ! A m ik or (ho­
tan) Iste n / eng em et és an y ád at. É v át / a föld­
ből m e g te re m te tt, / e g y ü ttjá rta m vele / dicsőség­
ben. L á tta / a z t az A iont (aiôn), am elyből m i k e le t­
k e z tü n k / volt. M e g ta n íto tt / egy ig éjére az Isten
ism e re té n e k (gnósis), / az örö k k év aló éra. (3.) És
m i hasonlók v o ltu n k / a n a g y ö rökkévaló
angyalokhoz (angelos) / M ert (gar) m i m ag a­
sab b ak v o ltu n k / an n ál az istenségnél, ak i te re m ­
te tt b e n n ü n k e t, / és azo k n ál az erőknél, m elyek
vele voltak, am ely ek et / m i n em ism ertü n k . / (4.)
A k k o r (tote) elv álaszto tt b e n n ü n k e t az Isten, az
aionok u ra (archón) / és az erőké, h a ra g já b a n .
(5.) A k k o r (tote) / v á ltu n k k é t aionná. / (6.) És
elh ag y o tt b e n n ü n k e t a / dicsőség, m ely a sziv ü n k ­
ben volt, / eng em et és an y á d a t, / és ez az első
ism eret (gnôsis), am ely / b e n n ü n k lehelt. / (7.)
M egszökött b elő lü n k / és b em en t a h ely re (m elyet
ellen tétesn ek kell gondolni), am ely / n em ebből az
kryphons des Johannes im Koptischen Museum zu
Alt-Kairo. Kopt. Reihe 1, 1963.
5. A Tamás-Evangéliumhoz lásd J. Leipoldt, ThLZ
1958(83)481—496. A Filep-Evangéliumhoz lásd H. M.
Schenke, ThLZ 1959(84)1—26. Az Evangélium veritatis
(Codex Jung-ból) Maline, Puech és Quispel feldolgo­
zásában jelent meg 1958-ban.
6. Lásd ehhez: H. M. Schenke, Die Gnosis, in: Um­
w elt des Christentums, I. Berlin 1965, kiadta J. Lei­
poldt és W. Grundmann, 374. lap.
7. K iadta Ugo Bianchi, Le origini dello gnosticismo,
Studies in the History of Religions XII, Leiden 1967.
8. Ehhez lásd Robinson cikke m ellett Cornelis van
Unnik térképeit, Evangelien aus dem Nilsand 1959 c.
munkájában.
9. Lásd ehhez Erich Fascher tanulm ányát: Christo­
logie und Gnosis im vierten Evangelium, ThLZ
1968(93)722—730.
10. M artin Krause, in: Mullus, Festschrift Theodor
Klause (JAC 1, 1964) 215—223. Lásd a 7. jegyzetben
jelzett m űben is (75. lap 4. j. bejelentett cikk), k riti­
kai tanulm ány a János-Aporkyphonhoz.
11. Közzététetett: Koptisch-gnostische Apokalypsen
aus Codex V Von Nag Hamadi im Koptischen Mu­
seum zu Alt-Kairo. Hrsg. v. A lexander Böhlig und
Pahor Labib, Sonderband der Wissenschaftl. Zeit­
schrift der M artin Luther-U niversität Halle—W itten­
berg, 1963.
12. A lexander Böhlig, Mysterion und W ahrheit, Lei­
den 1968.
13. K urt Rudolph, ThLZ 1965(90)359—362.
14. George MacRae, „The Coptic Gnostic Apoka­
lypse of Adam”. The Heythrop Journal 1965(6)27—35.
15. Ua., „Bulletin d’histoire des origines chrétien­
nes”, Recherches de science religieuse, 1966(54)291—
293.
16. A mítosznak a funkciója ebben különös szere­
pet fog játszani. Vö. ehhez H. M. Schenke, Der Gott
Mensch in der Gnosis, Berlin 1963, különösen a 12.
fej. és az általános vitához is Soeren Holm, Mythos
und Symbol, ThLZ 1968(93)562—571.
17. Revue de Theologie et de Philosophie 1967:316
kk. Bibliothèque Gnostique V, Apokalypse d ’Adam.
18. Lásd ehhez Luise Schottroff, Animae naturaliter
salvandae, in: Christentum und Gnosis, hrsg. v. W.
Eltester, Berlin 1969.
Dr. W alter Beltz
aionból k eletk ezett, am elyből / m i k eletk eztü n k ,
(vagyis) én / és Éva, a te anyád. H anem (alla) /
b em en t m agvába (spora) / a n a g y aio n o k n ak (8.)
E zért / n ev eztelek el téged / an n a k az em b ern ek
a nevével, aki en n ek a n a g y nem zetségnek (genea)
a m agva (spora) / vagy (é) tőle (eredő.) (9.) A z­
u tá n a / n ap o k u tá n eltávozott / tőlem és an y ád ­
tól, / É vától az örök ism eret (gnôsis), az igazság
Istenéé. / A ttó l az időtől kezdve le ttü n k m i / a
h a lo tt cselekedetek felől m in t (h ôs) em b erek /
m eg tan ítv a. (10.) M ert (gar) m i / nem v o ltu n k
idegenek erőitől. És / m i szolgáltunk n ek i féle­
lem ben és szolgaságban. / (11.) A zután azonban
(de) m i / e lsö té ted tü n k szivünkben. / Én pedig
(de) alu d ta m szivem nek / a g o n d olataiban. (12)
L átta m / ugyanis (gar) háro m / em b ert m agam
előtt, / ak iknek a la k já t fölism erni / nem tu d ta m .
M erthogy (epeidé) n em ta rto z ta k az erőihez /
an n ak az istenségnek, a k i (bennünket) / (terem ­
te tt) volt. (Ők) nag y o b b ak / voltak, m ivel azt
m o n d tá k n ek em : (13) K elj föl, / Á dám , álm ából
/ a h aláln ak . És hallj / az aio n járó l és leszár­
m azo ttja iró l (spora) / an n a k az em b ern ek , akihez
/ az az élet jö tt el, am ely / belőled jö tt k i / és
É vából, é le ttá rsa d b ó l (synzygos).
(14) A k k o r (tote), am ik o r én ezeket az ig ék et /
azoktól a n a g y e m b erek tő l h a llo tta m / volt, ak ik
n á la m á lltak , én. és É va a / sziv ü n k b en
só h a jto ttu n k . (15) És az Ú r, az / Isten, ak i b en ­
n ü n k e t te re m te tt, o d alép ett / elén k (és) azt m ond­
ta n e k ü n k : / ’Á dám , m ié rt só h a jto z ta to k / szive­
te k b e n ; / h á t n e m tu d já to k , hogy én / v agyok az
az isten, ak i b e n n e te k e t / te re m te tt? És én belé­
tek leh elltem az életn ek lelk ét, (pneym a), / élő lé­
lekké (psyché). / (16) A k k o r sö tétség b o ru lt
/ a szem einkre. (17) A zu tán az isten, a k i b e n n ü n ­
k e t / te re m te tt volt, a lk o to tt egy (csekélységet)
m agából és m o n d ta : / Én v agyok (isten), és r a j­
ta m k ív ü l / n e eng ed elm esk ed jél sen k in ek ! / (18)
( . . . az én) g ondolat(om ban) és) / az én szí­
(vem ben) m eg ism ertem / az édes v á g y a t (e p ith y ­
m ia) / a n y ád irá n t. (19) A k k o r (tote) elh ag y o tt
b e n n ü n k e t / az erő (a km é) /, örök ism eretü n k k é.
/ (20) És üldözni k ez d e tt / b e n n ü n k e t (diókein)
a gyengeség. / E zért rö v id ü lte k m eg / n a p ja i a m i
/ életü n k n ek . M egism ertem u g y an is (de), hogy
én a h a lá l h a ta lm a (exusia) alá / k erü ltem .
(21) M ost te h á t / én fiam Seth, k i fogom n ek ed /
jelen ten i, / a m it n ek em azok az em b erek / k ije ­
len te tte k , / a k ik e t először / m ag am elő tt / lá t­
ta m : (22) M iu tán az id ő it / en n ek a nem zetség n ek
(genea) / m a jd b efejeztem / és végéhez érn ek
m a jd / az esztendei / (ennek a nem zetségnek) /
félelem ben és sz o lg a sá g b a n . . . (itt a hiányzó
rész egy fen y eg etést ta rta lm a z h a to tt, am ely kb.
G en. 18:21-re tám aszk o d o tt) / (23) Először u g y an is
(gar) m a jd / öm leni fo g n ak / (23) Először
ugyanis (gar) m a jd / öm leni fo g n ak (isten)
esői, a / m in d en h ató é, (pantokratór), hogy
ő / m in d en h ú st (sarx) elp u sztítso n / a föld szí­
n érő l / azzal, am i k ö rü lö tte v o lt / és (az em b ere­
ket) a m a / le szárm azo ttak közül, a k ik a n n a k az
em b ern ek u tó d ai, ak ik h ez az a k ije le n té s / az is­
m e re t (gnosis) / e lju to tt, am ely É vától, a n y á d tó l /
jö tt ki. M ert ők / ideg en ek v o ltak neki. / (24)
A zu tán m a jd n a g y / an g y alo k jö n n e k / m agas
felhőkön, a k ik am az e m b erek et be fo g já k v ezetni
/ a rra h ely re (topos), ahol / az életn ek a lelke
(pneym a ) / ta rtó z k o d ik ( . . . 25-ben v alam in ek
e rrő l a h ely rő l k e lle tt szólnia, de a p a p iru sz itt tel­
jesen e lro m lo tt álla p o tb a n v a n . . . ) / (26) és ők
(m ajd el) jö n n e k a m en n y b ő l / a fö ld re és el fog
p u sztu ln i / az egész (töm ege) a / h ú sn a k (sarx)
(vízben). (27) A k k o r m egnyugszik az isten / h a ra g ­
jától. És az / e re jé t a v ízre veti. / (28)
M eg fo g ja k ím éln i (Noét) és fia it / és asszon y aik at
a b á rk á v a l (kibótos); m eg az állato k at, am ely ek /
te tsz e tte k n e k i és az / égn ek a m a d a ra it, am e­
ly e k e t / előszólított. K ite tte ő k et a szárazföldre.
(29) És Iste n m a jd / N oénak, a k it / a nem ze­
dékek (genea) / D eu k alio n n ak neveznek, azt
m o n d ja : / ’Nézd, én őriztelek m eg a b á rk á b a n té ­
ged / és a feleséged és a te / fia id a t és felesé­
g eik et és az ő / jó szág aik at és m a d a ra it / (az ég­
nek), m ely ek et szó lítottál. / (30) E zért fogom n e­
ked ad n i a földet, / n é k ed és fiaid n ak . K irá ly k é n t
/ fogsz u ra lk o d n i ra jtu k , te és a te fiaid. És nem
fog / olyan nem zetsége (spóra) k ijö n n i belőled /
az em b erek n ek , a k ik n e k n em le h e tn e elő ttem / di­
csőségben m egállaniok. (31) A k k o r (tote) m a jd olya­
n o k k á lesznek / m in t felh ő je a / n a g y fényesség­
nek. E ljö n n ek m a jd azok az em berek, a k ik / a n ag y
aióonoknak az ism e re te (gnosis) á lta l / és az an ­
268
gyaloké (angelos) á lta l k iv álaszto ttak . / O da fog­
n a k Noé elébe / és az aiónok elébe lépni. / (32)
És Isten azt fo gja N oénak / m o n d a n i: ’M iért té r ­
tél / el attól, am it m o n d tam n eked / (és a lk o ttál
m a g ad n a k egy m ás n em zedéket (genea) hogy /
az én erőm et szidalm azd?’ (33) A k k o r (tote) m ajd
/ azt m o n d ja N oé: ’Én fogom / h a ta lm a d elő tt
/ ta n ú síta n i, hogy a nem zetsége (genea) / ezek­
n ek az em b erek n ek nem álta la m k e letk ez ett, sem
(az én fiaim által, h a n e m az igazság isten e á lta l és
az ő ism e rete (gnósis) által.) / (34) (és ő / fo g ja
m eg v álta n i azokat az em bereket) / és beviszi
ők et országukba, am ely n e k ik / való, és épít
n e k ik egy / szent hajlék o t. (35) És / m a jd azzal
a névvel n ev e ztetn ek (36) és o tt m a jd 600 évig fog­
n a k / a ro m o lh ata tlan ság (aftharsiá) ism eretéb en
la k n i / (37) és lesznek v elü k / angyalok, a n ag y
/ világosságéi. N em jö n m ajd gyalázatos te tt /
a szivükből, / csak egyedül Isten n ek ism erete
(gnósis). / (38) A k k o r m a jd Nóé / az egész föl­
det fiai, H am , Ja p h e t és Sém k ö zö tt elosztja. /
A.zt fo g ja n e k ik m o n d an i: ’Fiaim , / h allgassatok
szavam ra! Im é, én / felo szto ttam kö ztetek a föl­
det. M ost te h á t (alla), m ű v eljé tek azt félelem ben
és / szolgaságban m inden n a p já n / életeteknek. El
n e / táv o lo d jé k m agotok (sperm a) Iste n n e k / a
m in d e n h a tó n a k (pantokratór) az o rc ája elől /
(am iképpen) én és a ti (testvéretek) / egy (szö­
vetség et k ö tö ttü n k Istennel.) (39) És azt m o n d ja
m ajd Sém, N oénak a fia, hogy ez a / m ag m eg­
n y e ri tetszését elő tted / és erőd előtt. Pecsételd
el (sfragizein) őt a te / erős kezeddel félelem m el
és / p aran cso lattal. M ert ez az egész m ag, am ely
tőled szárm azni fog, m a jd / nem fog elh ajo ln i tő­
led / és Istentől, a m in d e n h ató tó l (p a n to kra tor). /
H anem (alla) m a jd / szolgálni fog a láz atb an és /
ism eretén ek félelm ében.’ / (40) A k k o r m a jd m á­
sok fo g n ak (jönni) / a H ám m agvából és / a
Jáfetéb ó l. 400 000 em b er fog / jö n n i és bem enni
/ egy m ásik országba és o tt ta rtó zk o d n i / azok­
n á l az em bereknél, a k ik k e le t- / k eztek a n a g y /
ö rök ism eretb ő l (gnósis). M ert / az e re jü k n e k
az á rn y é k a fo g ja / azokat, a k ik n á lu k lakoztak,. /
m in d en gonosz cselekedettől / és m in d en szennyes
vágyakozástól (ep itym ia ) m egőrizni. (41) A kkor
(tote) H ám n ak a m agva (sperm a) / és a Já fe té
tize n k é t k irály ság o t / fog a la p íta n i. És a tö bbi
m ag (scil. a Sém é és fiaié) be fog m en n i / (az o r­
szágba) a tö b b i n é p ek n e k (laos) / (és o tt lakni).
M ert (gar) (h alott cselekedeteket / k ö v etn ek el
a nagy) / ro m o lh a ta tla n aión ellen. / (42) És
m a jd Saklashoz, az ő isten ü k h ö z fo g n ak / m enni.
A zokhoz az / erőkhöz m ennek, m iközben azokat
a n ag y em b e re k et / ak ik dicsőségükben v a n n ak ,
/ v á d o lják (katégorein). A zt m o n d já k m a jd S ak ­
la sn a k : / ’M icsoda ezeknek az em b erek n ek az
ereje, a k ik eléd / o d aállo ttak , / a k ik m agvából
/ S ém nek és H ám n ak v é te tte k / — m iközben
400(000) e m b e r lesz a szám uk— /, (és) egy m ásik
aiónba vezettetn ek , / am elyből előállottak, (43) és
/ a te erő d n ek egész dicsőségét / és a te kezed­
n ek egész h a ta lm á t e lferd íte tté k . / M ert N oénak
a m agva / fia (scil. Sém) á lta l a te egész a k a ra ­
to d a t / m e g tette és m in d en erődet / azokban az
aiónokban, am elyeken h a ta lm a d / u ralk o d ik . És
azok az em b erek és a szellérek az ő dicsőségükben,
/ ők nem te tté k m eg a te a k a ra to d a t, / h an em
(álla) elcsav a rták a te / egész tö m eg ed et.’ (44)
A k k o r (tote) m a jd / az aiónok istene ad n i fog n e ­
k ik / azokból, ak ik n e k i szolgálnak / (akik a tü ­
zes h a jó t k ö v etik (ez S chenke kiegészítése). /
 A bba az o rszágba m a jd / bem en n ek , am elyben
a n a g y e m b erek / lesznek, a k ik / n em szennyez­
té k m ég b e m a g u k a t, sem (u te) m a g u k a t / beszeny­
ny ezn i n e m fo g já k v alam i vágyak o zással (e p ith y ­
m ia.) / M e rt a lelkü k (psyché) n em v alam i be­
szen n y ezett / kézzel te re m tő d ö tt, h a n e m az egy
/ n a g y p a ra n c so la tra k e le tk e z ett / egy örök a n ­
g y al által. (45) A k k o r tűz, k én k ő / aszfalt fog
azo k ra az em b ere k re / d o b atn i és / tű z és m eg­
v ak u lás jö n m a jd azo k ra / az aió n o k ra és m eg­
sö téted n ek a m eg v ilág o sító k n ak (jóstér) a szem eik.
/ És n em lá tjá k tö b b é azo k k al / az aió n o k at
azokban a n ap o k b an . / (46) És m a jd leereszked­
n e k n a g y világ ító felh ő k és / le jö n n ek r á ju k m ás
/ világ ító felh ő k a / n a g y aiónokból. L ejö nnek /
A b ra sa x és S ablo és G am aliel és és azo k at az em ­
b e re k e t / a tű zb ő l és a / h a ra g b ó l k i fo g já k hoz­
n i / és az an g y alo k fölé / és az e rő k (arché) u ra l­
m a fölé fo g já k v in n i, / és k i fo g ják ő k et vezetni
(a világból és (47) az örök) é le tre (fogják vinni), /
és o d avezetik ah(hoz) / az aiónhoz, (aki lakóhelyén
a n a g y fó sté ro k n a k / és a szentséges / an g y alo k ­
n a k és az a ió n o k n ak van. Az / e m b erek m ajd
azokhoz / fo g n ak h aso n lítan i. M e rt / n e m idege­
n e k tő lü k . H an em / a ro m o lh a ta tla n m ag ere jé­
vel h a tn a k . / (48) Ism ét (palin), h a rm a d sz o r fog
/ elv o n u ln i a m egv ilág o sító ja (fóstér) / az ism e­
re tn e k , n a g y dicsőségben, hogy (hina) v alam it
hag y jo n m eg / N oénak a m agvából, / m eg a H ám
és J á f e t fiaiból, s ezzel m eg h ag y ja m a g á n a k a gy ü ­
m ölcshozó / fá k a t. (49) A telk eik et (psyché) m a jd
/ m eg fo g ja / m e n te n i a m a n a p já n / a h a lá l­
nak . M ert az összes te re m tm é n y e k (plasm a), am e­
ly ek a h o lt / földből á llo tta k elő, m a jd / a h a lá l­
n a k a h a ta lm a (exusia) a lá m ennek. / (50) Azok
azonban, a k ik az ism e re té t az ö rök / Iste n n e k a
szivükben / gondolják, n e m fo g n ak elm úlni. M ert
nem k a p ta k le lk e t (p n eym a ) / u g y an ab b ó l a k i­
rályságból, h a n e m ú g y k a p tá k egy / ö rök an g y al­
tól. (51) (A kkor) m a jd a F ó stér (beavatkozik) /
és (ő a) h a lo tt fö l(det elpecsételi) a S e th (nevével)
és tesz / je le k e t és csodákat, hogy az ő / erő ik et
és a rc h ó n ju k a t m egszégyenítse. / (52) A k k o r az
erő k n e k az Iste n e felzav aró d ik és azt m o n d ja
m a jd : ’M iféle / az e re je en n ek az em b ern ek, aki
/ m ag asab b , m in t m i?’ A k k o r m a jd föl fog nag y
/ h a ra g ja azok ellen az em b erek ellen / g e rje d ­
ni. (53) És eljő / m a jd a dicsőség és lak ozik /
szent h ázak b an , am ely ek et / k iv á la sz to tt m agának.
És / n em fo g já k őt az e rő k m eg látn i a szem eik­
kel, n em is (ute) fo g já k / lá tn i a M egvilágosítót
(fóstér) sem. / (54) A k k o r m a jd a h ú s á t / an n a k
az em b ern ek , a k ire szen t lélek (p n eym a ) / eljött,
m e g b ü n te tik (kolazein). (55) A zu tán / m a jd az a n ­
gyalo k és és m in d en / nem zetsége az erő k n ek /
ezt a n e v e t h a zu g ság k én t (plané) / fo g ják kezelni
(chrésthai), azt m o n d v án : H o n n an jö tt ez, v a g y : /
H o n n an jö tte k a h azug igék / am ely ek et n em ta ­
lá lta k az összes / (erők) ?
(56) Az első b iro d alo m / m ost (azt m o n d ja ró ­
la:) / (Ú gy á llt elő) egy / n a g y szent istenségből.
Ü gy v itte egy lélek (p n eym a ) a m ennybe. O tt /
tá p lá ltá k őt a m e n n y b en és o tt k a p ta / a dicső­
ség et és a h a ta lm a t attó l. A z / a n y ja ölébe jött.
/ És így k e rü lt a vízre. — (57) A m ásodik b iro ­
dalom azo n b an (de) a z t m o n d ja / ró la : E gy nag y
/ p ró fé tá tó l (profétés) á llt elő. E gy m a d á r jö tt és
v e tte / az épp en m eg szü letett f iú t (és) elvezette
azt / egy n a g y hegyhez. / És o tt tá p lá lta őt / az
ég m ad a ra . E gy / an g y al je le n t m eg o tt (és) azt
m o n d ta n e k i: / ’K elj föl! Az Isten tég ed / m eg­
d icső ített.’ (Erre) dicsőséget és h a ta lm a t k a p o tt. /
És így k e rü lt a vízre. — (58) A h a rm a d ik b iro d a ­
lom azt m o n d ja / ró la : Úgy jö tt / egy szűzi
(parthenos) an y am éh b ő l (m étra), / e lű z etett egy
városból (polis,) / ő és az a n y ja, / (és) egy pusz­
ta (erém os) h e ly re v ite te tt. O tta n tá p lá lta to tt.
E ljö tt és m eg k ap ta a dicső- / séget és h a ta lm a t.
És ú g y k e rü lt a vízre. / — (59) (A negyedik) bi­
rodalom azt m o n d ja (róla: / Úgy állt elő /
(egy) szűzből (parthenos) / (aki te rh e s volt) s ők
/ (üldözték) azt (sg. f em.), és ő és F érsalis / és
S ayél és seregei (stratia) /, a k ik e t k ik ü ld ö tt. So­
lom on / azonban e lk ü ld te a m a g a sereg ét / a
dém onokat, hogy a szüzet / kövessék. És nem ta ­
lá ltá k m eg / azt, a k in e k n y o m áb an leselk ed tek
rá , h an e m / a szűz, aki n ek ik a d a to tt. E lhozták.
És te h e rb e esett / a szűz (és) m egszülte / a fiú t
azon a helyen. / T á p lálta azt egy sza k ad ék áb an /
a p u sz tá n a k (erém os). A m ik o r / m eg táp láló d o tt,
k a p o tt / dicsőséget és h a ta lm a t a ttó l a m agtól, /
am ely n em zette. / És úg y ju to tt a vízre. / — (60)
Az ötödik birodalom azonban / azt m o n d ja ró la :
Úgy állt elő egy / cseppjéből a m en n y n ek (és) a
ten g e rb e (thalassa) / v e tte te tt. A m élység / m a ­
g áb afogadta. Az n em zette őt / (és) em elte föl m a­
gasra. K a p o tt dicső-/ séget és h a ta lm a t. És / úg y
(juto tt) el a (vízre). — (61) A h a to d ik (birodalom )
/ (azt m o n d ja ró la : ő) / (úgy állt elő egy isten)
folytán, / aki le n t van, hogy v irá g o k a t / szedjen.
T eh erb e e sett / a vágyakozástól (epithym ia), a vi­
rá g o k tó l / szülte m eg fiá t azon a helyen (topos).
A v irá g o k an g y alai / tá p lá ltá k őt. K ap o tt dicsősé­
get és h a ta lm a t / azon a hely en és ú g y ju to tt /
a vízre. — (62) A h e te d ik biro d alo m azonban azt
m o n d ja / ró la : Ő egy csepp. Az égből k e rü lt a
fö ld re / (és) a b a rla n g o k b a n sá rk á n y o k (drakón)
/ v ezették (és) és ú g y le tt / egy fiúvá. E gy lélek
(pneym a) szállt rá, / és fö lv itte őt a m agasba a r­
ra a h elyre, ahol a / csepp k eletk ezett. / K a p o tt
dicsőséget és h a ta lm a t / azon a helyen. És ú g y /
k e rü lt a vízre. — (63) A / n y o lcadik birodalom
azonban, azt m o n d ja / ró la : Égy felhő jö tt / a
fö ldre (és b e b o ríto tt egy k ő sziklát (petra), és ú g y
k ele tk e z ett / abból. Ú gy tá p lá ltá k őt / az an g y a­
lok, ak ik (a / m en n y b en van n ak . K ap o tt dicsősé­
g e t és / (erőt azon) a helyen / (és úg y ju to tt) a
(vízre). / — (64) A (kilencedik) biro d alo m azon­
b a n azt m o n d ja / ró la : A kilenc / P ierid áb ó l
(Pieridés) le v ált egy / (és) egy m agas h eg y re
m ent. Ú gy tö ltö tte / az időt, m íg o tt ü lt, hogy /
m aga m a g á ra v ág y akozott (epithym ein), hogy hím ­
nőnem ű legyen. B etö ltö tte v ágyakozását
/ te h e rb e esett / (és) úg y sz ü le te tt ő. Az a n g y a­
lok tá p lá ltá k , / a k ik a vágyakozás fö lö tt voltak. /
És k a p o tt dicsőséget és h a ta lm a t / azon a helyen
és / ú g y ju to tt a vízre. — / (65) A tizedik bi­
rodalom azt m o n d ja ró la : Az isten e sze re tte / a
vágyakozás egy fe lh ő jét (és) n em zette őt / a k e ­
zébe és od ad o b ta / a fö lö tte levő felhőhöz / egy
cseppjét és ő így / született. K a p o tt dicsőséget és
/ h a ta lm a t azon a helyen. És / úg y ju to tt el a
vízre. / — (66) A tizen egyedik biro d alo m azonban
/ azt m o n d ja : Az A ty a / vág y ak o zo tt (e p ith y m e ­
in) a (tulajdon) / lá n y ára. Az pedig te rh e s le tt /
a m ag a apjá(tól), k in t szült / a pu sztáb an . Az an ­
gy al / tá p lá lta őt azon / a helyen. És úg y ju to tt
a vízre. — (67) A / tize n k ette d ik birodalom azt
m o n d ja ró la : Úgy állt elő k é t m egvilágosítóból
(fóstérés). O tt / tá p lá lta to tt (és k a p o tt dicsőséget
és h a ta lm a t. Úgy ju to tt / a vízre. — (68) A / ti­
z en h arm ad ik birodalom azonban azt m o n d ja /
ró la : M inden születései / az ő (plur.) a rc h o n ja i­
n a k egy Logos / és egy p aran cso t a d o tt azon /
a helyen ez a Logos. K a p o tt dicsőséget és h ata lm a t.
És úg y ju to tt a vízre, hogy (hina) a v ág y a (e p ith y ­
mia) ezeknek / az erő k n ek k ielégíttessék. —
(69) A k irá ly ta la n / nem zedék azonban azt
m o n d ja: Isten volt az, aki / őt m in d en aionból k i­
választo tta. / Ő okozta, hogy az igazság / szep­
lő tlen jé n e k ism erete á lta la / előálljon. Az m on­
d o tta : E lő jö tt / egy idegen A ér-ból, elő / (egy)
nag y aionból a / (nagy) m egvilágosító (fóstér)
. . . A zoknak az em b e re k n e k nem zetsége, / a k ik e t
m ag á n a k k iv álaszto tt, v ilágít, / úgyhogy az egész
aio n t / m eg v ilág ítják . (70) A k k o r (tote) m a jd a
m agva / harco ln i fog ez ellen az erő ellen, azok,
ak ik n e v é t / m a g u k ra veszik m a jd a vizen és
m in d an n y ió ju k k a l. / (71) És egy sötét felh ő b orul
rá ju k . (72) A k k o r a nép ek h an g o san / k iá lta n i fog­
n a k és azt m o n d já k : / Ü dvösség am a telk ek n ek,
em b erek n ek , hogy Iste n t az igazság ism eretév el
(gnósis) / m egism erték. Az egész ö rö kkévalóság­
b an / élni fognak. M ert n em ro m lo tta k m eg az ők
és az angyalok / vágyakozásaitól, sem / sem a
h a ta lm a k cselek ed eteit / n em h a jto ttá k végre.
H anem oda á llta k / ő elébe Iste n n e k oly ism ere­
téb en m in t az a világosság, am ely tűzb ő l és / v é r­
ből le tt. (73) Mi azonban / m in d en cselek ed etet az
erők m eg n em értéséb en / te ttü n k . Mi m a g u n k a t /
a vétk es (katabasis) / cselek ed etein k k el dicső ítet­
tü k , / (és k iá lto ttu n k az igazság Isten e ellen) / és
cselekedetei ellen (és el- / fo rg a ttu k h a ta lm á n a k
a d icső sé g é t). . . / ö rökkévaló az. Ezek pedig a /
lelk ek (pneym a). M ert m i m ost fö lism ertü k , hogy /
lelk ü n k h a lá ln a k h aláláv al h a l meg. / — (74) A k­
k o r egy h an g jö tt h o zzáju k / és azt m o n d ta:
M ichev, / M ichar és M nesinus, ti / a k ik a szent
keresztség / és az élő víz fö lö tt (álltok), m i- / é rt
k iálto zto k az élő / Isten h ez tö rv é n y te le n (anom os)
A jövő léte és fogalma a mai teológiában
G erhard S a u te r: Z u k u n ft u n d V erheissung. Das P roblem der Z u k u n ft in der gegenw ärtigen
theologischen u n d philosophischen D iskussion. Z w in g li V erlag Z ü ric h /S tu ttg a rt. 374 lap. —
A jövő létén ek és fo g alm án ak tu dom ányos ta n u l­
m ányozása az em b eri elm e ö rö k k é m o d ern v állal­
kozása. — E k ö nyv érd em e az, hogy a jövő k é rd é­
sét ö sszefü g g ésekb en igyekszik m egrag ad n i. A jö ­
vő elv o n atk o ztatv a, önm agában, ún. „ tisz ta ” m ivol­
tá b a n n e m igen k u ta th a tó . A jövő, „ a ” p ro b lém a
nem kö zelíth ető m eg. A sta tik u s m a g y a rá z at leh e­
tetlen . A jövő azo nban „ m in t” p ro b lém a m ozgás­
szerűen láth ató , élhető, m egfogalm azható.
A k la sszik u s fizik á b a n a jövő az ok és okozati
elvvel függ össze. V alam ely fizikai dolognak a jö ­
vője a m ú ltjá b a n gyökerezik. A jövő a fizik ai tá rg y
tu lajd o n sá g a i á lta l m eg h atáro zo tt. Az ok és oko­
za ti összefüggés erős d e te rm in á ltsá g o t jelen t.
Biológiailag a jö v ő t úgy le h e t felfogni, hogy az
élet m indig rész az egészben. H a a jövő fizik ai é r­
telem b en m ech an ik u s: ok és okozat, biológiai é rte ­
lem ben p ro lep tik u s. O lyan m ozgás, m elyben az
éle t célján ak , re n d e lte té sén e k m egfelelően alakul.
A jövő a cél, a re n d e lte té s betöltése.
M ind a fizika, m ind a biológia a jö v ő t z á rtsá g ­
b a n szem léli. Ez pedig az em b ern ek n e m felelh et
meg. É ppen ezért antropológiailag a jö v ő t n y íltsá g ­
gal, m erészebben m on d v a: v ilág n y íltság g al m ag y a­
270
hangon / és nyelvvel, am elyeken nincsen tö rv én y
és lélek (nom os, psyché), / am elyek te le v a n n ak
v érrel és piszkos cselekedetekkel? M ert telv e
vagytok / oly cselekedetekkel, am elyek n em ta rto z ­
n ak az igazsághoz, / h an em ú ta ito k telv e v a n n a k
örvendezéssel és ujjongással. M ert ti / m ocskol­
tá to k be az életn ek vizét / és odav o n zo ttáto k a k a ­
ratáh o z a h ata lm a k n a k , / am elyeknek a kezébe
vagytok / adva, hogy azoknak / szolgáljatok. (75)
És a ti gondolkodástok n e m haso n lít / am az em ­
b erekéhez, ak ik e t / üldöztök, (akik nem / k ö v et­
ték tu la jd o n / vág y aik at. / N em lesz) gyüm öl­
csük szennyes. H anem / tu d n i fo g n ak ró lu k / a
nag y aióig. (76) M ert az igéi / az aionok Isten é­
nek, m elyeket ők / m egőriztek, n em k e rü lte k bele
a könyvbe, sem eg y álta lá n le n em ira tta k , / h a ­
nem an gyali lények (angelikos) fo g ják elhozni azo­
k at, / am ely ek et egyetlen nem zedéke sem / is­
m e r m eg az em bereknek. M ert / egy m agas hegy­
re fognak / fölm enni, az igazság szik lájára (petra).
E zért m a jd az igazság / és ro m o lh a tatlan sá g
igéinek / fo g n ak n ev eztetni, azokéinek, ak ik az
örök / Iste n t ism erik olyan / bölcsességben (so­
fia ) és ism eretb en (gnósis) és olyan / a n g y a l-tan í­
tásban, m ely örökkévaló. / M ert ő m inden dolgot
tu d .”
(77) Ezek azok a k ijelen tések , am ely ek et / Á dám
a fián ak , S eth n e k k ije le n te tt / volt. (78) És az ő
fia m e g ta n íto tta rá az ő / m agvát. (79) Ez az el­
r e jte tt (apokryfos) / ism erete (gnósis) Á dám nak,
/ am elyet S e th n e k á ta d o tt, azaz a / szent k e re sz t­
sége azoknak, a k ik / az örök ism e re tet ism erik /
a logos szü lö tte (logogenés) á lta l és a ro m o lh a ta t­
lan m egvilágosítók által, a k ik / a szent m agból
jö tte k elő / Jesseus, (M az)areus, (Jesse-) / deke­
us, ( . . . ) , ak ik (szen)tek. / — (80) Á (dám nak) az
apo(kalip)szise.
F ordította D. Dr. P á ko zd y László M árton
rá z h a tju k . Ezen azt é rtjü k , hogy m ivel az em ber
fejlődésileg sohasem befejezett, a jövő csupán a
szabadság fo galm ában írh a tó le. A jövő az em ber
szám ára az a szabadság, ahogyan fe la d a ta it m eg­
oldja.
A filo zó fia á llan d ó an tö rek szik a rra , hogy a jö ­
vőt, a „m ég -nem -levőt” ism eretelm életi p ro b lém á­
vá tegye. A bölcselet tisztáb an van azzal, hogy a
jövő irá n ti érdeklődés elk erü lh ete tlen . Az életet
rejtv én y esség veszi körül. A tito k zato sság o t azon­
b a n nem szabad abszolutizálni. A zaz: az em b ert
nem le h et a k isz ám íth a ta tlan ság ijesztésével gyö­
törni. É ppen ezért a jövőt, m in t lehetőséget a filo­
zófia a kiszám íth ató ság h a tá ra in belül igyekszik
m eghatározni.
K a ntra alapozódnak azok a filozófiai gondolatok,
m elyek a jövőt, m in t id ő t tu d a ttá teszik. Az a h á r­
m asság, am i a m últ, a jele n és a jövő különbözősé­
g ek é n t valóság előttünk, egységgé a lélekben, a tu ­
d a tb a n válik. Az idő a létezés fo rm ája. Jelenség
csak időben létezhet. Idő pedig az ért van, m e rt
„É n” gondolom . Az idő te h á t az „É n” p ro d u k tu m a.
Az idő az á lta l él, am it én tu d h a to k , te h e tek re ­
m élhetek.
 A heideggeri exiszten cia lizm u s a filozófiai id ő tu ­
d a to t n e g a tív v á to rz ítja . A lé t a k o n k ré t itt-lé t. Mi
m indig időségben létezh etü n k . A jövő an n a k a fo r­
m ája, am i nincs. A jövő m ag a a nem -létező. Illetve:
jövő csupán ú g y van, m in t lét-lehetőség. A léthez,
a jövőben az jö n hozzá, am i létező lehet. Létezés
csak a m in d e n k o ri itt-lé tb e n , a p illa n a tb a n le h e t­
séges. E n n ek azonban h a tá ra v an a h alálb an . A h a ­
lál a végesség vége, a sem m i m egérkezése. Az élet
valósága alá v an ren d elv e a sem m iig te rje d ő léte­
zésnek. A z em b er ú g y exisztál, hogy k é n y te le n m a­
g á t b elev etn i a sem m iig te rje d ő létezés g o n d já b a .
Így az élet csupán a h alál, a sem m i g o n d jáb ó l é r t­
hető. — Az exisztencializm usból le v o n h a tju k azt
a ta n u lságot, hogy e filozófiai m eggondolásokban a
jövő u tá n i k érdezés n em pozitív, n em kielégítő.
Az a fo ly am at, m ely az id ő t: a „ m á r-n e m ”-e t és
a „m ég-nem ”-e t a teológiai eszm élkedés irá n y á b a n
értelm ezi, A u g u stin u ssza l k ezdődik. — A z idő a lé­
tező tu lajd o n ság a. É p p ú g y te re m tő d ö tt, m in t m aga
a lét. Az örök Isten te re m ti. A te re m té s és a lé tte l
összefüggő idő az ö rö kkévalóság szem p o n tja a la tt
szem lélhető. A görög felfogás az id ő t k ö rfo rg ásn a k
te k in ti. E szerin t a jö v ő b en a m ú lt té r vissza.
A u g u stin u s elh ag y ja ezt az elm életet és a jövő fo­
g alm át az eszhatológia felé to lja. Az e m b er a foly­
tonos visszatérés őrlő és szü rk e m o n o tó n iá já t a re ­
m énységben küszöböli ki. Az id ő t a rem én y ség győ­
zi le.
A teo ló g iáb an az eszhatológiai felfogások foglal­
já k össze az idő és a jövő p ro b lém áját.
A páneszhatológiai n ézet azt v allja, hogy a tö k é­
letes em berség, m o ralitás, értelm esség u n iv e rzá li­
san m egvalósul. A filozófiai ch ilianizm us ölt te ste t
ak k o r, a m ik o r a legfőbb jó : az Iste n országa em beri
k e re te k közö tt reálissá lesz. M ivel azonban az a
tap a sz ta la t, hogy ez n e m k ö v etk ezik be, e felfogást
páneszhatológiai ,,álom ”-n a k nevezik.
A k o n ze k v e n s eszhatológia sz e rin t Jézu s ig e h ir­
detése ta n ít m eg a rra , hogy Isten országa sohasem
le h e t e világon belüli fejlődés. É ppen ezért n e spe­
k u lá lju n k az a p o k a lip tik á ra : a világ k a ta sz tró fá v al
eg y b ek ö tö tt elm életére. A h a n g sú ly t a p a rú z iá ra se
helyezzük. H ely ette d ő ljü n k n ek i an n ak , am i eti­
kailag Jé z u sn a k az Iste n ország ra v onatkozó ige­
hird etéséb ő l m egvaló síth ató . A b ib liai K risztu s kö­
zö ttü n k n em a p a rú z ia K risz tu sa k é n t v a n jelen, h a ­
nem m in t tö rté n e ti Jézu s: C h ristu s P ro lo n g atu s. Az
a K risztu s v a n jelen, ak i Jézus volt. A jelenlevő
K risztu s a m ú lt Jé z u sa . Ő foly to n o san ú g y jö v en ­
dő, hogy je le n ü n k b e n állan d ó an M ellette döntünk.
A teológiai p a rú z iá v a l e g y ü tt k ap cso lju k k i a filo­
zófiai fu tu riz m u st. V á lla lju k a je le n dön tő fe lad a ­
ta ib a n a h ely tállást. K risz tu su n k a t a tö rté n e ti J é ­
zus cselekedeteiben kövessük. Ism eretes, hogy en ­
nek az irá n y z a tn a k életes képviselő je S c h w eitzer
A lb e rt volt.
A principiális eszhatológia kapcsolódik a ko n ­
zekvens eszhatológiához. A khaoszhoz, ap o k alip ti­
kához k ö tö tt v é g tö rté n e ti eszhatológiát szin tén k i­
ik ta tja . E célból n em a je le n és jövő fogalm aival
operál. Az idő és az ö rö kkévalóság k ép letév el dol­
gozik. A gondolkodás h o rizo n tális m a ra d , h a a je ­
len és a jövő között libeg. S zem léletü n k azonban
v ertik á lissá em elkedik, h a a jö v en d ő t az ü d v je le n ­
létév el azonosítjuk. Az ü d v h ián y o sság az eszhatoló­
g iát a jelen re, az em b erre, a m eg v áltásra, a szote­
rio ló g iára összpontosítja. A v áltság a m e g íg ért és
m egvalósult jövendő.
Idői tö rté n e tü n k b e n a p a rú z ia n em le h e t tö rté ­
n e ti ak tu s. Ism eretelm életi é rté k k é n t sem kezelhe­
tő. A m egváltás m indenestől tö rtén e lem feletti. A
tö rté n e lem túloldala. A tö rtén ele m érte lm é t e tö r­
té n e tfe le tti tú lo ld a l a d ja m eg. E szerin t: az eszhato­
lógia Isten k ijelentésében, a K risztu sb an elhelyezett
ü d v tén y b e n és üdvösségben m in ő sített jelen. Így
egység az, am iről L u th e r beszél: a „ res” és a „spes” ,
a valóság és a rem énység, a tö rté n e t és az é r­
vény. Az üdvbizonyosságban a m á r m e g tö rté n t és
a m ég nem tö rté n t, a „ m ár-m o st” és a „m ég -n em ”
közötti dualizm us eltűnik. A zonosságban oldódik
fel. H iszen A ki eljön ugyanaz, A ki m á r eljö tt. A jö ­
vő te h á t a teológiailag m eghosszabbodó jelen. A h it
a jele n b en m eg íg ért jövő valósága. Íg é ret és b e­
teljesedés e g y ü tt v an ab b an a lelepleződésben, am it
kijele n tésn ek vallunk. — A p rincipiális eszhatoló­
g iát célja szerint, teleologikus eszhatológiának n e ­
v ezh etjük. A lth a u st ta r tjá k főképviselőjének.
B u ltm a n n eszhatológiai gondolatai ugyan csak ro ­
konságot m u ta tn a k a konzekvens eszh ato ló g iáv al:
a döntés té n y én e k hangsúlyozásában. — A prin ci­
piális vagy teleologikus állásp o n t szerin t az eszha­
tológia, tö rté n e tfe le ttisé g e m iatt, a tö rtén e lem tú lo l­
dala. B u ltm an n ál pedig: a tö rtén ele m alapja. A tö r­
tén etiség eszhatológiai m egalapozása a b b an rejlik ,
hogy a tö rté n e lm e n b elü l döntök. E dönt és fü g g et­
len a m ú lttól. Sőt az „itt és m o st”-b a n egyenesen a
jö v ő re v a n beállítva. A tö rtén elem b e n azzal exisz­
tálok, hogy létezésem ben: az élet és h alál közötti
döntésben tudom , hogy a bűn, a h a lá l dim enziója
a m últé. A jövő az életé, az üdvé. A h it döntése úgy
kilépés a m últból, hogy az m indig eszhatológiai
m ost. T eológiailag a jövő n em az, am i nincs. H anem
az, am i m egvan.
A jö v ő re irá n y u ló elképzelések utópisztikusak.
B u b er az u tó p iá t k ív á n ja term ék en n y é te n n i az esz­
hatológia szám ára. P rófétai eszhatológiáról tesz
em lítést. E bben az u tó p ia lényege az, hogy a való­
ság — szent valóság legyen.
Tillich az u tó p iá t az em b erré léte l p ro b lé m á ja ­
k é n t lá tja . A tö rtén ele m az em b errélétel lehetősé­
geit k ín á lja fel. A jö vő ígérete m indig fődolog. Is­
te n pedig az íg ére tet a jövőről előre k üldte. Az
Ó- és Ú jszövetségben a jövő nem m in t fogalom m e­
rü l fel. O lyan hozzánk szóló ü z en etk é n t hangzik,
am it Isten a jelenhez hozzám ond.
B a rth eszhatológiai gondolatai az idők teljessége
köré csoportosíthatók. Troeltsch ta n íto tta , hogy a
tö rté n e t okozati összefüggés és a n n a k vége m á r
nem tá rg y a a tö rté n e ttu d o m á n y n a k . B a rth pedig a
végről úgy beszél, hogy az nem is vég, h an em fény.
Az eszhatológia n em az idő vége, h an em fén y m in ­
den idői felett. Az eszhatológia az idő krízisét m u ­
ta tja m eg, m e rt idői értelem b en n em a jövendőről
beszél, h an e m arról, am i m inden jövendővel és idő­
vel szem ben — m ás. K risztu s feltám a d ása ez. A fel­
tám a d ás eligazít és azt bizonyítja, hogy Iste n a tö r­
tén elem b en „ tö rté n ie tle n ü l” dolgozik. Az eszhatoló­
gia így n em „ v ég v árás”. A jövő nem idő. A p arú zia
nem apokalipszis. A jövő az örökkévalóság m aga:
Isten jelen lé te Igéjében. — B a rth totális eszhatoló­
giát képvisel. H a a teológia nem m a ra d é k ta la n esz­
hatológia, sem m i köze nincs K risztushoz.
A jövő tudom ányos, társa d alm i, szociális és szo­
ciológiai é rte lm ű m eg rag ad ása szerteágazó v o n a t­
kozásokban k o ru n k m ozgató kérdése. N ekünk
azonban a teológiai h o rizontot kell szem e lő tt ta r ­
tan u n k .
A jövőről való eszm élkedésnek teológiai k érd é s­
h o rizo n tja az, hogy a lé tn e k logos szerkezete van.
A zaz az élet az Ig ére épül.
A teológia a jö vőt n em az idő és a világ lá tó h a tá ­
271
rá b a n közelíti m eg, h an e m az ígéretben. Á b rah ám
tö rté n e te a b izo n y íték a rra , hogy a jövő n em an y ­
n y ira az em b eri fárad o zás eredm énye, m in t in k áb b
az az „ig en ”, a m it Iste n kim ond. Iste n fe lh ív : nézz
a m en n y re! Mi pedig a p áli teológia ta n u lsá g a alap ­
já n : rem én y ség ellen ére is rem én y k ed v e, m eg h all­
ju k Iste n szavát. A n ag y v ilág ab b a n tá r u l k i szá­
m u n k ra , hogy a sem m iből ú jr a te re m tő d ü n k . A re ­
m énység, a bizalom — p illa n tá s a kozm oszba. A
jövő sz á m u n k ra a m ú ltb a n elvég zett dolog: p erfec­
tu m profeticu m . F e lté tle n ü l az valósul m eg, am i
m á r m e g tö rté n t az ígéretben. Míg pl. az ex iszten­
cializm usban nincs rem énység, csupán csalódás, ad ­
dig a teológia k iz á rja a csalódás élm ényét. M eg­
jeg y ezh etjü k , hogy esetleg a fe n ti g o n d o lato k m é­
lyén k e re sh e tő k a n u k le á ris teológia alap jai.
Az Isten tő l a d o tt p ró fé ta i m ú lt b izo n y íték Isten
to v áb b i h ű ségére. A h itre épülő eszhatológiai le lki­
ism eret a jö vőben n e m v alam i m inőségi ism e re tlen t
a k a r ism e rtté te n n i, h an e m Iste n n e k az Igében, az
új te re m té sb e n való e x isz tá lá sá ra épít. N em a rra
törek szü n k , hogy a jövőt az idő és örökkévalóság
k ö zött m eg h atáro zzu k . A p a rú z iá t sem tesszük
pu szta chiliazm ussá. E volúciónak és revolú ció nak
sem fo g ju k fel. D e bizonyságát a d ju k an n ak , hogy
az időbe b e tö rt az örökkévalóság, m ely m in d en ol­
d alró l átöleli az időt. Az id ő t a já n d é k k é n t szem lél­
jü k , am i n e k ü n k ad ja, am iben n e k ü n k a d a tik az
örökkévalóság.
K risztu s fe ltá m a d á sa az ú j em b erb en hozza elő
az eszhatológiai exiszten ciá t. Jézu s az idő b en m á r
k in y ilv á n íto tta Iste n t. Így a m ú lt, je le n és jövő
vissza n em té rő e g y m á su tá n já b a n , az em lékezés és
várak o zás k ö zö tt: K risztu s az idő U ra. B enne sem ­
m i sincs előkészületben, h a n e m m in d en készen van.
A k ije le n té stö rté n e t ú g y tö rté n e t, hogy Jézu s itt
van. Ő te h á t n e m az idők végén b ek övetkező eszha­
tológiai p arú z ia , h a n e m a m o stan i p a rú z iá b a n je ­
lenlevő eszhatológia. Jé z u sb a n nem a te g n a p van
v elünk . B enne n e m a h o ln ap lesz v elünk. Ő úgy
volt és lesz, hogy m in d ö rö k k é je le n van.
Etikai jegyzetek
A Wending c. holland folyóirat szám ait lapoz­
gatva, k ét olyan cikket is találtam , mely etikai
kérdésekkel foglalkozik, szám unkra is tanulsá­
gos, teológiai gondolkodásunk mai irányát ki­
fejező módon. Rövid ismertetésükkel jobb tájé­
kozódásunkat kívánom szolgálni.
S Z IT U Á C IÓ
cím en ír t cik k et a W ending m ú lt évi k arácso nyi
szám áb an D r. H. J. H eering professzor.
H ogy m ilyen e lte rje d t k ifejezés a „szituáció” te r ­
m inus, a rra nézve h iv atk o zik Sartre k ö teteire, m e­
lyekben a változó id ő k jelenség eiv el évek óta
„S itu atio n s” cím en foglalkozik. A m ik o r k o ru n k
bibliai exegézise szám ol a „Sitz im L eb en ”-nel, kö­
rü lb elü l oly asm ire céloz, a m ire a szituáció a leg­
jobb m egjelölés. De leg m ély eb b en az e tik á t é rin ti
ez a term in u s, am ik o r vele k a p cso latb an az erkölcsi
cselekvés ru g ó iró l v a n szó. K im u ta tja , hogy az új
te rm in u s éppen n em új, m ég h a e század közepéig
nem is sok fig y elem re m é lta ttá k . V aló jáb an azon­
ban nag y o n rég i n y o m ai v a n n a k erkölcsi fogalm ak
vonatkozásában. A risto teles m á r h aszn álja e tik á já ­
ban, am ik o r a cselekvő szem ély k ö rü lm én y ek tő l
272
A jövő így nem fu tu ris ta historizm us, h a n em a
rem énységben az Isten íg é re té re te k in tő h it: a h it­
ben já ró e m b er m eleg bizodalm a.
A bölcseleti gondolkodásban g y a k ra n úg y tű n ik ,
hogy az idő a tá rg y a k ellentéte. A teológiában p e­
dig n em az elle n té tk é n t felfo g h ató idő a kérdés,
h an e m az, A ki m in dennek, te h á t az időnek is fo r­
rása. A filozófia a rra néz, am i a világ b an adva
van. A teológia a rra , A ki a világot és m indenséget
is a d ta és adja. A földi d o lgokat k u ta tó tu d o m á ­
n y o k azzal foglalkoznak, am i m á r ta p a sz ta la t, vagy
ta p a sz ta la t lehet. A teológia az íg é retb e n a d o tt be­
teljesed ésre te k in t és rem énységgel nézi azt az ígé­
retes valóságot, A ki je len van.
A kereszty én em ber n e m idői távolságban, h a ­
nem szem élyes közelségben lá tja jövendőjét. A te ­
rem tés és új te re m té s állap o táb an , a kezdet és te l­
jesség feszültségében n em v alam i „ő stípus” és „új
típ u s ” a m otiváló erő, h a n e m az igazság jelenlevő
ígérete.
A v u lg áris idő-m egértés sz erin t az idő a tö rté n é ­
sek eg y m ásu tán i következése. T eh át az idő ism ét­
lés. Az utó p isztik u s felfogás a la p já n az, am i van,
re la tív és sok po n to n k ilátástala n . E zért van szük­
ség nark ó zisszerű álom ra. A jövőről a lk o to tt h istó ­
ria i szem lélet m indig valam iféle m in ő síte tt állapo­
to t vár. A teológia pedig p ró fétailag néz és ítél.
T radícióban és a p o k alip tik á b an azt a k o n tin u itá st
v allja, hogy Isten hű. Iste n n e k az em b erh ez való
hűsége ta r tja n y itv a m indig a rem énység ab lakát.
A m ikor az egyház a jövőre, az eszhatológiára k o n ­
centrálódik, az új terem tésn e k , az íg é re tn e k a b b an
a v ilág áb an él, hogy K risztu s m á r m ost tapos a
kígyó: a halál, a békétlenség, a b ű n fejére.
A jövőről való k e reszty én gondolkodás te h á t nem
az a p o k alip tik a kizárólagosságával lép fel. N em fel­
té tle n ü l olyan egyoldalú várakozás, m ely csak a
tö rté n e t k a ta sz tró fá v al b ek övetkezhető végére gon­
dol. A k e re szty é n eszm élkedés a jövőről eszhatoló­
gia. Az íg é re tn e k az a beteljesedése, hogy ak i eljö­
vendő, Az je len van.
Dr. K oncz Sándor
függő döntéséről szól. H asonlít ez a döntés az o r­
vosi vag y h a jó stu d o m án y alk alm i e lh atáro zásai­
hoz. A ristoteles n y o m án A q u in ó i Tam ás m á r a 13.
században elism eri a m o rálb a n a circu m stan tiák je ­
lentőségét. V II. G ergely p á p a pedig fe n n ta rtja m a ­
g án ak a jogot, hogy új tö rv é n y e k e t szabjon az új
k ö rü lm ényekhez m érten.
A szituáció jelentősége m égis új az e tik áb a n ,
m e rt A ristotelesnél és T am ásnál a külső világ ob­
je k tív fe lté te le ire esik a hangsúly, század u n k b an
pedig belső v ilá g u n k ra, m ely n e m v álto z atlan és
azokra a viszonyulásokra, am elyekben az e m b er a
világgal áll, és am elyek m in d az em bert, m in d a
k ö rü lm é n y ek et érin tik . Ez a felfogás az am erik ai
prag m atizm u ssal kezdődött. E n n ek szélsőséges el­
veit ism ertetv e, Scheler, B uber, Jaspers, Pieper,
Fuchs m ű v eib ő l v e tt idézetekkel szem lélteti a szi­
tu ác ió -e tik a kifejlődését. M egem líti, hogy 1956-ban
R óm a tilta k o z o tt a szituáció e tik a ellen. A S zent
O fficium in stru k c ió ja a term észetjo g b an jelöli m eg
az erkölcsi cselekvés végső n o rm á já t. R eform átus
részről is h an g zo tt elítélő vélem ény a szituáció-eti­
k á ró l (A. T ro o st: C asuistiek en S itu a tie-e th ie k , U t­
recht, 1958) A tiltakozások a szerző szerin t nem so­
 k a t seg ítettek . A cikk tá jé k o z ta tá sa sz e rin t m a fő­
leg E. S c h ille b e e kx h o llan d k a to lik u s teológus fog­
lalkozik azó ta is a k érd éssel és azt á llítja , hogy itt
nem m eg fo rm u lázo tt re n d sz e rrő l v an szó, h an em
in k áb b te rje d ő m en talitásró l. K ülö n b ség et tesz
a d o tt k ö rü lm é n y e k és élm én y szerű h ely zet közt. Ez
u tó b b ib a n ily en elem ek et lá t: a tén y ek , az egyedi­
ség, a különbözőség és a m eg szólítottság elism erése.
S zerin te n incs é rte lm e az a b sz tra k t n o rm á k és a
szituációból folyó szabályok egym ás ellen való k i­
játszásán ak , m e rt egyik sem létezik a m ásik nélkül.
„K én y szerítő n o rm á k az erkölcsi cselekvés szem ­
p o n tjáb ó l — m in t a b s z tra k t k ép zetek — n e m létez­
nek, h an em az em b eri szem élyiség fu n d am en tális
érté k e in e k k o n k ré t sérth e te tle n sé g éb e n jelen tk ez­
n e k .”
C ik k ü n k író ja m esszebb m egy a szitu áció-etika
elem zésében, m in t az id é z e tt k a to lik u s szerző. Ő is
elism eri, hogy n e m m eg h a tá ro z o tt e tik a i re n d sz er­
rő l v a n szó. D e m in t „ m e n ta litá s”-n a k v o n ásait jo b ­
ban fel k ell tá rn i. Legelőször is a szekularizációs
elem re m u ta t rá, am ely k i a k a rja v o n n i az erkölcsi
cselekvést a szen t és m e ta fiz ik a i abszolút k ö tö ttsé­
gek alól. A zu tá n a tö rté n e ti e le m e t tá rg y a lja , m ely
a m o rá lt n em örök elvekből vezeti le, h a n e m vál­
tozó m o m en tu m o k b ó l (S ch illeb eek x : v ariab ilitas).
E m líti B u b e r ta n ítá s á t a szituációk u n ik u m v o ltá ra
vonatkozólag, és fe lh ív ja a fig y elm et az ún. n y i­
tottság szem p o n tjá ra is, a rra , hogy a szituáció nem
sztatik u s, h a n e m ru g alm as, a cselekvésben a jövő
tö ri á t a k ö rü lm én y ek et. Ezek az elem ek o b jek tív
oldalról érvényesek. S z u b je k tív elem ek : az in d u k ­
tív szem p o n t, m ely a beleélést, a szituáció átélését
jelen ti, aho g y an az orvos, a politikus, a nevelő te ­
szi, m ielő tt cselekednék. Fontos a p rudencia elem e,
a té n y e k helyes és bölcs ism erete. M indez te rm é ­
szetesen feltételezi az em b er fe ln ő tt v o ltát, hogy
ab b an a h ely zetb en van, hogy tu d jó és rossz kö­
zö tt választan i, k ü lö n b e n szó se le h e t erkölcsi cse­
lekvésről. N y o m aték o san em líti író n k a fu n k c io n á ­
lis v a g y p ra g m a tik u s sze m p o n to t is, vagyis hogy
n em a n n y ira az elvek szerin t, m in t in k á b b az e re d ­
m én y a la p já n le h e t m eg ítéln i az erkölcsi cselekvést.
M indezeket az é rt élezi k i a cikkíró, hogy észre­
vétesse a k o n zekvens szitu áció -etik a h ib áit. Jo ggal
k érd ezi: igaz-e, hogy m in d en szituáció u n ik u m ?
A tö rtén elem , az é le t a r r a ta n ít, hogy h asonló ese­
te k v a n n ak . Az em b e rism e re t és é le tta p a sz tala t
ez é rt lehetséges. Az u n ik u m té te ln e k ellene m ond
az élet és egyéniség k o n tin u itá sa , azonossága is.
S a rtre h a n g sú ly a a p illa n a tn y i d ö n tésre v o n a tk o ­
zólag ellen k ezik s a já t nézeteivel, m ely ek et „életfo r­
m á ró l” és stílu sró l vall. A p illa n a tn y i cselekvés
m ögött m á r előbb tö rté n t elvi d ö n tések h ú zó d n ak
m eg. A létezésn ek tá rsa d a lm i k o n tú rja i v a n n ak . Az
egyén, a család, a b a rá ti kör, a m u n k a k ö r, a tá r s a ­
dalom , a nép, az em beriség összefüggésében él.
Ezek ellen a m ik ro - és m a k ro e tik a i k ö tö ttsé g ek el­
len lázad h at, k ritik á t g y ak o ro lh at, de n em bizo­
nyos, hogy m egteszi. K étség telen , h o g y az önálló­
ság é rté k e s kincse az em b ern ek , de a n a g y e lh a tá­
rozások n e m a n n y ira szituációról szitu áció ra tö r­
tén n ek , m in t in k á b b egy etlen elh atáro zó szituáció­
ból kifolyólag, m ely b en a különböző szitu ációknak
csak érlelő szerep ü k van.
A felso ro lt elem ek közül m a leg d ö n tő b b a szeku­
larizáció. M in d azáltal n e m b ecsületes dolog lezárni
a szitu áció t a m ag a im m an en ciájáb an , Iste n t k iz á r­
ni és a z tá n m eg állap ítan i, m ost k e ll eld ö n ten ü n k ,
hogy m it cselekedjünk. Az em b er szitu áció jáb an
ben n e re jlik Isten h ez való viszonyulása is.
A szituáció-etika m ás követői m érsékelni p ró b á l­
já k e fo g y atkozásokat azzal, hogy a m o rá lb an az
általán o s és a k tu á lis szabályok egym ást kiegészítő
v o ltáró l beszélnek. Az igazság azonban az, hogy a
fe n ti fogyatkozások elle n tétb e n v a n n a k az erkölcsi
cselekvés kon stán saiv al, m elyek általán o s n o rm a ­
k é n t és p a ra n c sk é n t érvényesek.
T éte lk én t á llítja fel a szerző — s té te lé t p é ld ák ­
k al is illu sz trá lja — hogy „az etosz sehol m áshol
nem lelhető fel, csak a szituációban, de abból nem
vezethető le” . Ehhez k ellenek a transzcendens vo­
natkozások, m égha a tran szcen d en cia a ,.szituáció
átlé p é sé t” je le n ti is. A szituáció n em abszolút,
vagyis nem fü g g etle n íth ető m in d en egyébtől. V an
olyan lelk iism eretlen reálp o litik a, m elynek érvei
m indig p ra g m atik u sa k , de leh etetlen , hogy az em ­
b eri élet csak az elv ek et m egcsúfoló szituációktól
függjön. A m o rál tran szcen d en s elem et keres. A
cikk felso ro lja az ú ja b b e tik a i szerzők k ísérleteit,
hogy ezt az elem et a szu b jek tív oldalon, az agapé­
b an k eresik . A n n y ib an ad n e k ik igazat, hogy Isten
p a ran csa i n em a b sz tra k ta k , h an em viszonyulások
közt szólnak hozzánk. Sohse szabad Isten p a ra n ­
csaiban a ko n stán s és a változó elem et egym ás ro ­
v á sá ra hangsúlyozni. E rre ta n ít az ósz.-i tó ra szer­
kezete is: a grandiózus 10 p aran c so la t k ö rü lv év e a
tó ra és a p ró fé tá k ak tu á lis üzeneteivel. T ó ra —
p ró fé ták , H egyi Beszéd — P á l azt m u ta tjá k , hogy
Isten je len léte a változó szituációkban tö b b re k ö te ­
lez, m in t szeretetre. íté le t, igazság, m éltatlan k o d ás,
h itb e n valóságosan cselekvés a m ag u k helyén v á lt­
já k egym ást. Az etosz m indig k a p cso latb an v an a
szeretettel. Végső fokon ebben csapódik le. D e az
etosz egysége csak az Iste n elő tt állásb an világoso­
dik m eg előttünk.
A cikk v ég k ö v etk eztetése: azzal, h a a szituáció­
etik a k o n tú rja it átra jz o lju k , a m a g u n k teológiai lá ­
tása szerint, a n n a k elem ei n em v áln ak h a sz n álh a ­
ta tla n n á . Sőt, b á rm in t fejlő d ik is to v áb b az etika,
fel k ell m ag áb a ven n ie azt, a m ire a szituációnak
az u tó b b i évtizedekben való hangsúlyozása vég­
ered m én y b en céloz.
A Z Ú J A B B R Ó M A I K A T O L IK U S S Z O C IÁ L E T IK A
JE LLE M V O N Á SA I
cím en értek ezik a W ending 1969. m áju si szám ában
Dr. H. M. K u ite rt professzor.
A bb ól in d u l ki, hogy a k o n z e rv a tív n a k jellem ez­
h ető rég eb b i k ato lik u s szociáletikával szem ben a k ­
tu ális szociáletikai p ro g ra m je le n ik m eg a M a ter et
m agistra, P acem in terris, P o pulorum progressio
en cik lik áb an és a G a udium e t spes pásztori
k o n stitúció egyes m egnyilatkozásaiban. Ezek a
m egnyilatkozások — m o n d ja a cikkíró — a p ro te s­
tá n s világot is to v áb b lép ésre serk en tik .
„A szociális k érd és felfedezése” alcím en tö rté n e ti
á tte k in té st közöl és m eg állap ítja, hogy az 1891-ben
m eg jelen t R e ru m n o va ru m -tó l a Q uadragesim o
anno (1931)-ig nem ju to tt to v á b b a ró m ai egyház
a szociális n y o m orúság észrevételénél. X II. P ius p á ­
p aság a egy lépéssel se v itt to v á b b szociáletikai te ­
rü leten . A cikk egyenesen csodának nevezi X X III.
János m egjelenését. Az ő M ater et m agistra-ja po­
zitív m ódon é rték e li a m odern tá rsa d a lm i és gazda­
sági fejlődést, n a g y h a n g sú ly t helyez az igazságos­
ság ra m in t szociális elvre, a ja v a k igazságos elosz­
tá sá ra , az állam n ak a tu la jd o n és a h ata lo m egyol­
dalú k o n ce n trác ió ját akadályozó b eav atkozására.
D e az igazságosság fo g alm át k a p ita lista k a p ta fá ra
vonja, a m ag án tu la jd o n sé rth e tetlen ség ét aláhúzza
és társa d a lm i ren d szerv álto zást nem sürget. A m it
273
 a földk érd ésrő l, a v ilág b an jelen tk ező éhségről, va­
lam in t a gazdaságilag e lm a ra d o tt ország o k n ak a
gazdag, fe jle tt ip a ri országok á lta l való k izsák m á­
ny o lásáró l m ond, azt m eg a m a g á n tu la jd o n ró l szóló
trad icio n ális fejteg etésév el je le n té k te le n íti el. I tt
m eg is jegyzi a cikkíró, hogy a m a g á n tu la jd o n k é r­
désében való állásfoglalás k ö rü lb e lü l lem éri, kitől
m it leh et v á rn i a tá rsa d a lm i ren d szerek m egváltoz­
ta tá sá n a k kérdésében.
E zért az ú ja b b k ato lik u s szociáletika v o n ásait a
cikk h á ro m szem pontból tá rg y a lja : 1. A m a g á n tu ­
lajdonh o z való jog, 2. a tip ik u sa n ró m ai vonások és
3. a világ érték elése szem pontjából.
1. A m a g á n tu la jd o n jo g i g y ö k ere az ún. te rm é ­ házaknak.
szetjog. A term észetjo g a n tik filozófiai á tte k in té se
u tá n rá m u ta t, hogy A qu in ó i T am ás szerin t a világ
m in d en em b erén ek azonos jo g a v a n a földi ja v a k ­
ra. De azok elosztása a m a g á n tu la jd o n a la p já n tö r­
ténik. E zt ú g y is fel leh et fogni, m in t viszonylagos
jo got a m a g á n tu la jd o n ra . A való ság b an azonban
nem így fo g ták fel. A term észetjo g m ég csak a m a­
g án tu la jd o n h o z v aló jo g ró l b eszél a n n a k é rin th e ­
tetlen ség e h ely ett. A R e ru m n o v a ru m m á r n em tu d
errő l a korlátozásról, h an em egyenesen a m ag án -
tu la jd o n szentségéről beszél. A v agyonkülönbség
előállását kizáró lag az e m b erek szorgalom beli k ü ­
lönbségével m agyarázza. A Q uadragesim o anno á r­
n y alta b b a n , de szin tén a m a g á n tu la jd o n sé rth e te t­
lenségében lá tja a k ereszty én tá rsa d a lm i re n d alap­
já t. Ezen n e m ju t tú l X X III. Já n o s se, kivéve, hogy
a jó lét fo rrá sa in a k igazságos elo sztásáért száll síkra,
ezt azonban közöm bösíti a tu la jd o n jo g s é rth e te tle n ­
ségét v alló trad icio n ális látásm ó d ja.
VI. P á l P o p u lo ru m progressio-ja ú j u ta t tör. E b­
ben a zsin at G a u d iu m e t spes paszto rális k o n stitú ­
cióját követi, (egész szövegrészeket vesz á t onnan)
és k im o n d ja, hogy a földi ja v a k m in d en e m b er ja ­
v á ra re n d e lte tte k , s hogy a tö rtén elm ileg k ia la k u lt
b irto k lá si fo rm á k enn ek a szem p o n tn ak v an n a k
alárend elv e. A m b ro siu st idézi, hogy a föld m in d en ­
kié, nem csak a g azd agoké. A zu tán így fo ly ta tja :
" Világos m a g y a rá z ata ez an n ak , hogy a m a g á n tu ­
lajd o n sen k in ek sem ad abszolút és fe lté tle n jogo­
k a t. ...R ö v id e n : a m ag án tu la jd o n h o z v aló jog ot
sohasem szabad az általán o s é rd e k h á trá n y á ra g ya­
korolni. H a ez az eset, a felsőbbség kötelessége az
e lle n té te k felo ld ása” (No 23). Ez a k ije le n té s m ég
nem világos sík raszállás a tá rsa d a lm i re n d m egvál­
to z ta tá sá é rt, de a n n a k legfőbb ak a d á ly á t, a m ag án-
tu lajd o n h o z való jog sé rth e te tle n sé g ét e ltá v o lítja az
útból. És ez n e m egyedülálló k ije le n té se az encik­
lik án a k , m elyről azt h ih e tn é n k , hogy tévedésből
k e rü lt bele. H ogy a k o n stitú ció és az en cik lik a új
h an g o t ü t m eg, azt n é h á n y id ézettel illu sz trá lja a
cikkíró. „A ki végső szükségben van, a n n a k joga
v an szükségét m ások gazdagságából fed ezn i” (G au­
dium e t spes No 69). M egjegyzi a szerző, hogy ez a
szabály — m ely et egyház és zsin at ily en eg y értel­
m űen k im o n d tá k — n em h a g y ta é rin te tle n ü l a H a r­
m adik V ilágot. M ég ha a P o p u lo ru m progressio
n e g a tív n a k tű n ő ta n á c sa ú g y beszél is a fo rra d a ­
lom ról, hogy az n em m egoldás, b en n e v a n : „hacsak
nem n y ilv án v aló és h o ssz a n ta rtó zsarn o k ság ró l v an
szó, m ely az alap v ető em b eri jo g o k at sé rti és k á rá ­
ra van egy ország általán o s jó létén ek .” T eh át n y it­
v ah a g y ja az u ta t az egyház ta g ja i szám ára a fo rra ­
dalm i tev ék en y ség b en való részvételre.
Az is h alad ás a ró m ai k ato lik u s etik áb an , hogy
k o n k ré t szó h an g zik az ato m feg y v erek , a h a ta lm i
egyensú ly -p o litik a, a feg yverkezési v erseny, a m il­
liá rd o k h ad i célokra fo rd ítá sa ellen, s n evelési és
274
jó léti célokat állít előtérbe. Ezen a po n to n összeha­
so n lítja a szerző az 1961-es ú j-d elh ii, az 1966-os
g enfi és az 1968-as u p p salai m egnyilatkozásokat és
a ró m ai k ato lik u s k ijelen tések et, m egem lítve a
P o pulorum progresszió-n a k azt a ta n ác sá t, hogy a
seg ély p ro g ram m e lle tt teg y en ek a k o rm án y o k to ­
v áb b i lépést azzal, hogy h a d ik iad á sa ik egy részét
fizessék be egy segélyalapba a gazdaságilag fe jle t­
len országok m egsegítésére. Az ilyen tanácso k b an
és irán y elv ek b en cikkíró an n ak b izo n y íték át lá tja,
hogy a ró m ai egyház a szociális valóság felism eré­
se és a tanácsok te k in teté b en , az idevonatkozó dia­
lógusban m éltó p a rtn e re az E V T -ban egyesült egy­
2. T ip ik u san róm ai vonás az ú ja b b szociáletikai
m egnyilatkozásokban, hogy nem tu d n a k elszakadni
az egyén szem élyes b o ld o gulásvágyának go n d o latá­
tól, m in t k iin d u lási ponttól. T erm észetesen m ásk én t
fogalm aznak, m in t az eudaim onizm us klasszikus
cselekvésteóriája, de az új fogalm azás sem tu d ja
fe led tetn i a h á tté rb e n m eghúzódó irá n y ad ó néző­
p ontot, hogy m inden em ber sa já t k iteljesítésére tö ­
rekszik. Az em beri szem élyiség é rté k é n e k végső é r­
té k ü l állításából n em leh e t in tézm én y ek k el és re n d ­
szerekkel szám oló szociáletikát felépíteni. Ezt a
fo g alm at jellem ző ü l el leh et fogadni, de norm ául
nem . H onnan veszik h á t az enciklikák n o rm á ik a t a
szociális rendezés kérd éséb en ?
Ez a k érd és a ró m ai k a to lik u s szociáletika m áso­
dik ism ertető jeléh ez vezet. Ezt a v o nást a legm o­
d ern eb b teológusoknál is m eg találju k . Ez pedig az
egyes em b ern ek a közjóra (bonum com m une) irá ­
nyuló szociális cselekvése. Ez a n o rm a azonban
csak irá n y e lv k é n t használható. R obbantó erővé so­
h asem lesz a fennálló ren d szerek m eg v álto ztatásá­
ra. H a azt cselekedjük, am i az ad o tt k ö rü lm én y ek
közt lehetséges, az m it sem v álto z ta t az életk ere­
teken. Az olyan szociáletika, m ely végső k rité riu m ­
k é n t az ún. „közjó”-ró l beszél, konzerváló, k o n zer­
v a tív jellegű. A b ék ét elébe helyezi az igazságnak.
A közjó csak ak k o r v á lh a t a szociáletika végső
sz em p o n tjá v á, am ik o r a re n d sze r-k érd é s m á r m eg­
oldódott. A zaz am ik o r a fennálló tá rsa d a lm i re n d ­
szerek tö b b é nem az ig azságtalanság állandó folya­
m a tá t ta r tjá k fenn. A m íg ez m eg nem tö rté n ik , ad­
dig, enyhén szólva, kockázatos, h a sz n á lh a ta tlan a
közjó fogalm a a szociáletikában. T eh át v a n h a la ­
dóbb szociáletika. Az EVT m egnyilatkozásai is
haszn álh ató b b ak , m e rt kevésbé te rh e li őket a szo­
ciális igazságosság fo g alm án ak kidolgozásánál t r a ­
dicionális fogalm i anyag.
3. H a rm a d ik v o nás: az új érték elés a v ilág ra vo­
natkozóan. A zoknak a k érd ések n ek teológiai á tg o n ­
dolása, m elyek e rre a te rü le tre ta rto z n a k . R ám u tat
a szerző, hogy a R e ru m n o v a ru m -b an m ég ú g y jön
szóba a világ, m in t szü kség b en levő világ. A G au­
d iu m et spes to v áb b m egy egy lépéssel. I tt m ár
nem csak a szükséget fedezi fel az egyház a v ilág ­
ban, h an em m a g át a világot, egy egészen m ás v ilá­
got, am ely n ek nincs egyházi segítségre szüksége,
hogy m in t világ a m aga lá b á ra álljon, ellenkezőleg,
m elynek van n y ú jta n iv a ló ja , n em utolsó sorb an az
egyház szám ára.
E nnek a felfedezésnek fo ly a m a tá t lá tju k le já t­
szódni a G a u d iu m et spes-ben. Ez érd ek feszítő ol­
vasm án n y á teszi, de e g y ú tta l nehézzé is. M ert ho­
gy an öntse szavakba az e m b er a felfedezést, am e­
ly et éppen a k k o r tesz? N em egységes írás. V an n ak
b en n e kétértelm ű ség ek . K ét gondolat k ö zt sántikál.
Z a v arb an van. Itt-o tt optim ista, hogy aztán siral­
m a k a t szólaltasson m eg. N em te n n é n k azonban h e­
lyesen, h a e m ia tt k ö n n y en elítéln én k . A G audium
et spes n e m befejezés, h an e m kezdet.
A trad icio n ális ró m ai érték elés a v ilág ró l a ter­
m é sze t és a te rm é sze ti fo g alm ak k al dolgozott. K e­
reszty én n ek len n i több, m in t term észeti. R égebben
egy ró m ai k ato lik u s fejteg etés sem n élk ü lö zte ezt a
h ie ra rc h ik u s m egkülönböztetést, m ely n ek ered m é­
n y e az az alárendelés, m ely a világot az egyháznál
alacso n y a b b ren d ű n e k lá tta . A p ro te sta n iz m u s el­
m életileg erősen k ü z d ö tt ez ellen a m eg különbözte­
tés ellen, a g y a k o rla tb a n azonban — különösen a
pietisztik u s szem léletben — o tt k ís é rte tt a gondo­
la t: a világ csak „term észetes” élet, a tu la jd o n k é p ­
peni élet fe n t van. (Ezzel szem ben az ige szerint
felü lrő l jö n n e k az é le te t m e g ú jító erők. V. ö. M át
6:10, F il 3:20, Je l 21:2). Ez a m egkülö n b ö ztetés ta ­
n á c sta la n n á és erő tlen n é tesz a világban.
Ezen a g ondolati sém án n em v á lto z ta t egy csa­
p á sra a G a u d ium e t spes. De rá jö n , hogy az egyház
ilyen ö n érték elése a triu m fa liz m u s k ísértésév el já r
és ak a d á ly a az egyház és a világ d ialógusának. Az
egyh ázn ak ez a k lerik alizm u sa kiélezi az egyház—
világ e lle n té te t és a v ilág ró l a feln ő ttség h iá n y á t té ­
telezi fel. Az egyház m in d e n t tu d , legalábbis jo b b an
tud. N em csak a „te rm é sz etfe le tti fo rg a lm a t” szabá­
lyozza, de a term észeti re n d igaz tolm ácso lójának
is m a g á t te k in ti. X X III. Já n o sn á l fo rd u l elő először,
hogy az em b eri jo g o k at a „v ilág ” lelem én y ének te ­
k in ti. A v ilág o k ta tja az eg y h ázat és az egyház ezt
nem szégyenli. Ezzel ellene m ond a k lerik álizm u s­
n ak. P ersze a g y ö k ér: a term észet és te rm észet­
A szabadság hívása
— E rn st K ä sem a n n : D er R u f d er F reiheit — J.C . B. M ohr (P aul Siebeck), T ü b ingen 1968. 1. k ia ­
dás, 170 old. —
A k ö n y v rő l és szerzőjéről általában
A k ö nyv k e le tk e z é sé t a n é m e t evan g éliu m i egy­
h ázak m ai ellen tm o n d ásai m ag yarázzák, de m o n ­
danivalója sok te k in te tb e n általán o sab b érvényű.
Az ellen m o n d áso k a „m o d ern teológia” és a „K ein
an d eres E v an g eliu m ” ( = N em k ell m ás evangé­
lium !) m ozgalom , a k ritik a i b ib lia tu d o m á n y és a
g y ü lek ezeti kegyesség összeütközésére eg y szerűsít­
h etek . K äse m a n n v ita ira ta éppen e n n ek az egy­
szerű sítésn ek elfo g u lt érték elését u ta s ítja el, am ely
szerin t egyik oldalon a h ite tle n sé g áll, a m ásikon a
h it. „A gyülek ezeti h it” és a „h itetlen teológia” ré ­
gi k e le tű szem b eállításán ak m ai felm elegítése ideo­
lógiailag gyanús. Az o rto d o x ia G rá l-lo v a g ja in ak
ta n b e li k o n zerv atizm u sa sok esetb en egészen m ás­
féle k o n zerv atizm u st ta k a r : a n y u g a tn é m e t tá rs a ­
dalm i és egyházi sta tu s quohoz való ragaszkodást.
A tö rté n e tk ritik a i irá n y z a t egyik leg ism ertebb
ex e g é tá ját, ak in ek h a tá sa m ind az E gyházak V ilág­
tan ácsa ta n u lm á n y i m u n k á já n (M ontreal 1963),
m ind a II. V atik án i Z sin at ekkleziológiai ta n ítá sán
(Lum en G en tiu m I/19/B) érezhető, a „h itv alló ”
m ozgalom eretn ek ség g el v ád o lta m eg, de — a fa ­
n atizm u s b e v á lt szab ály ai sz e rin t — védekezésre
nem a d o tt n e k i m ódot. S o k k al egyszerűbb táv o llé­
téb en elítélni a k ellem etlen v á d lo tta t, ak i az Újszö­
vetség re és az e g y h áztö rtén elem re h iv atk o zv a k é t­
ségbe v o n ja enn ek az ítélőszék n ék illetékességét.
A szerző azt m o n d ja el könyvében, a m ire D o rt­
m u n d b an , a „ h itv a lló k ” nag y g y ű lésén n em k e rü lh e ­
te tt sor, m ivel ellenfelei őt és tá rs a it ro sszabbnak
fe le tti ellentéte, az egyház önértékelése m ég é r­
vényben m arad. P edig am íg ez érv én y b en van, az
egyház és a világ n em ta lá lh a tn a k egym ásra. Egyes
egyházi em b erek n ek e világban, a v ilá g ért való
fárad o zása ilyen nézet m e llett csak m eghasonláshoz
vezethet. A m íg a k e resztyének Isten n el a világi v a­
lóságban nem találk o zn ak , n em tu d n a k m it kezde­
ni a világgal.
R ahner teológiai fárad o zásáb an szerző a te rm é ­
szet—te rm észe tfele tti e lle n tét felo ld ására irán y u ló
erőfeszítést lát. Az ő felfogása szerint, a k i „ term é­
szetes” célra igyekszik, im plicite te rm é sze tfele tti
célra tö rek sz ik és m egfordítva. A k ereszty én ib en
több „v ilág ” rejlik , m in t rég eb b en gondolták. A
célzat világos: elhagyni azt az elképzelést, hogy az
em bernek, ha kereszty én a k a r lenni, k é t célra kell
tö rekednie. Az ú ja b b k a to lik u s teológiában a k é t
cél egym ásb av o n ására irá n y u ló igyekezet van. Ez
cik k író n k szerin t óriási lépés előre.
A világ bűnössége m a g a ta rtá sá b a n van, n em vi­
lágjellegében. Az egyéni ü d v re tö rek v és a m ásodik
em ber, a világ n élkül, em b ertelen vág y — v a llja a
szerző. Egy cél van, m e rt egy az ü d v : az em b er ü d ­
ve a világ b an és a világgal.
S z ám u n k ra ezek az e tik a i fejteg etések n em je le n ­
te n ek ú ja t. Ism erteté sü k — alaposságuk és rendsze­
rező v o ltu k m ia tt — m égis k ív á n ato sn a k látszott.
A nnak bizonyságául is, hogy az evangélium i n o r­
m ák segítenek a közös ú t m egtalálásához.
Dr. Fejes Sándor
m in ő síte tté k a h itle ri rezsim : „N ém et K ereszty én ei­
n él”. A zt a K ásem an n t, aki a „ K irch en k a m p f”
egyik leg állh atato sab b harcosa volt, aki m e g já rta a
G estapo b ö rtö n ét, s ak irő l m ég az sem m o n d h ató
el, hogy egész életét a teológiai elm élet e le fá n t­
cso n tto rn y áb a n tö ltö tte el, m ivel 15 éven á t egy b á­
nyászgyülekezet lelkészeként m űködött. D e h á t az
„ig a zh itű e k ” g y a k ra n m o n d an ak o lyant, am i az
igazm ondás és em beriesség m é rté k é n ta rth a ta tla n .
A betegágyon írt apológia vádbeszéddé lesz az
ilyen „ig a zh itű e k ” fölött, a k ik a Jézus K risztu sb an
való élő h ite t összetévesztik a m egszokott szavak
és fo rm u lá k gond o latn élk ü li ism ételgetésével, s az
érv et p ro p a g a n d a k a m p án n y al p ótolják. Szerencse,
hogy a polgári dem okrácia leh e tetlen n é teszi az in k ­
vizíciót, kü lö n b en az igazság kizárólagos b irto k o sai
nem bizo n y u ln án ak m é lta tla n n a k 17. századbeli
őseikhez.
Az apológia szenvedélyes hangú, am it az m en t és
m agyaráz, hogy az igazság szenvedélye fű ti, aki
m aga Jézus K risztus, n em pedig valam iféle „rész
sz e rin ti” h itism ere t (1 K or 13:12). Rész sz erin t való
m ind a gyülekezeti kegyesség, m ind a m o dern teo ­
lógia igazsága! E n n e k a szem pontnak érv én yesíteni
ak a rá sa izzítja m agas hő fo k ú ra a legalaposabb
szakm ai ism erete k re tám aszkodó írás szem élyes
h a n g ját. Az agresszív dogm atizm ussal szem ben,
m ely Jézus K risztu st összetéveszti a m ag a ta n -fo ­
galm azásaival, jogosult a K risztu s nevében elh an g ­
zó szenvedélyes tiltakozás, h a az nem egy ú ja b b
teológiai irá n y z a to t abszolutizál, h an em hely et a k a r
készíteni K risztu s szavának.
275
 K äsem an n kön y v e b e p illa n tá st enged a m ai úsz.-i
teológia n é h á n y le g v ita to tta b b kérdésébe, s k ép et
ad arró l, h ova é rk e z e tt el a „ k ritik a i” b ib lia tu d o ­
m ány. E n n ek az irá n y z a tn a k nincs egységes fro n tja ;
m ag áró l a szerzőről azo nban elm o n d h a tju k , hogy
40 esztendő k u ta tá s a i u tá n a teológia alfájáh o z és
óm egájához é rt el: a m eg feszített K risztushoz, aki
k ö v etésére hív.
A kön y v egy év lefo rg ása a la tt n égy k ia d á st é rt
m eg, és n égy n y elv re fo rd íto ttá k le. A h a rm a d ik k i­
adás kiseb b v á lto z ta tá so k a t ta rta lm a z , a szerző fő­
k é n t az előszó h a n g já t szelídítette.
A tém a
A té m a ez a k é rd é s: m i az egyház lényege? A
válaszad ás k ísé rle té n e k abból a tén y b ő l kell k iin ­
dulnia, hogy m in d az ún. „k ereszty én N y u g a t”,
m in d pedig a népeg y h áz a tö rté n e lm i m ú lt életfo r­
m ái, m elyek h e ly e tt ú ja t k ell ta lá ln u n k . N yu g aton
az egyház m ég szám os előjogot élvez, de táv o lró l
sem valóságos tö rté n e le m fo rm áló erő. A k eresz­
ty énség m eg k ö v esed ett fo rm á it a N y u g a t g y ak o r­
la ti ateizm u sa a m eglevő tá rsa d a lm i re n d érd e k é­
ben m an ip u lálja. Az ö n m ag áért való fo rra d a lo m ­
m al szem ben a re n d védelm e, a „k o n zerv ativ izm u s”,
n em fe lté tle n ü l rossz, de sem m ik ép p en sem azonos
az egyház lén yegével és fela d a tá v al. A h ag y o m á­
nyos fo rm á k ró l n em szabad m eg g o n d o latlan u l le­
m o n d an u n k , de azt sem te k in th e tjü k h iv a tá su n k ­
n ak , hogy a re n d őrei legyünk. Isten v án d o rló n é­
p ének in k á b b á tm e n e ti tá b o rh e ly e k re v a n szüksé­
ge, m in t a m a ra d a n d ó v áros lá tsz a tá ra.
A hogyan az a d o tt tá rsa d a lm i re n d rö gzítése n em
v á lh a t fe la d a tu n k k á , ú g y az sem, hogy az „igazhi-
tű sé g ” n ev éb en ópium ot a d ju n k az egyház népének.
Ó pium a d á sá ra az orvos jo g o su lt és n em a lelkész.
Ez eg y ú tta l k ö zv etett felelet a r r a a v ád ra, hogy a
m o d ern teológia elveszi a g y ü lek ezeti ta g o k h itét.
M iféle h it az, am ely et el le h e t v en n i? N em a bibliai!
A m o d ern teológia, leg aláb b is az az irá n y z a ta , m e­
ly et K äsem an n képvisel, csupán a rra n e m h a jla n ­
dó, hogy a „fo g y asztó k n ak ”, a k o n z e rv a tív h a jla n ­
dóságú kegy esek n ek — a k ik g y a k ra n p ro fitá ln a k a
fönnálló ren d b ő l — azt n y ú jtsa , am it h a lla n i sze­
retn én ek .
A rra a k érd ésre, hogy m i az egyház, le h e te tle n
egységes d o g m atik ai definícióval válaszolni. N ap­
ja in k ra in k á b b a k érd és in te n z itá sa jellem ző, m in t
a pontos válasz. A k érd és k ö z é p p o n tjá b a n K äse­
m a n n szerin t az Isten g y erm ek ein ek szabadsága áll.
Az egyház lén y eg ét ezzel a k érd éssel k ap cso latb an
kell keresn ü n k . E z a szabadság azonos J ézu s ü g yé­
vel, ille tv e m agával Jézussal, a k i kö vetésére h ív
b en n ü n k e t. A „szabadság h ív á sa ”, m ely rő l a könyv
cím e beszél, n em m ás, m in t Jézu s hívása. Szerzőnk
en n ek a h ív á sn a k és szab ad ság n ak so rsá t k ísé ri fi­
gyelem m el az Úsz. kü lönböző rétegeiben, m égpe­
dig a s a já t n em zedéke ta p a sz ta la ta in a k tü k réb en .
Az úsz.-i tö rté n e t m ag y arázza a 20. századi egyház-
tö rté n e te t, ahog y an ez u tó b b i kulcsot ad a m a n n a k
jobb m egértéséhez.
Liberális v o lt-e Jézus?
A m it a „keg y esek ” g y a n íta n a k , azt az úsz-i írá ­
sok b iz o n y ítjá k : Jézu s lib erális volt. A tö rté n e tk ri­
tik a i b ib lia tu d o m á n y e rrő l az igazságról tö rli le a
p o rt. A „lib erális”-szót m eg kell sz a b a d íta n u n k 19.
századi rossz m ellékízétől. V alódi é rtelm e szerin t
a k o rlá to lt, m agabiztos és fa n a tik u s dogm atizm us
e lle n té té t je le n ti; a szű kkeblűséggel szem ben a
276
„szabadelvűséget”. Ezt a jézusi szabadelvűséget
csak a dogm atizm us á llítja szem be a valódi kegyes­
séggel. Jézu s szab adelvűen volt kegyes. E bben k ü ­
lönbözött k o rtá rsaitó l, s ezért k e lle tt m eghalnia. Az
úsz.-i íráso k tö bbek k ö zött ezt a különbözőséget
a k a rjá k kifejezésre ju tta tn i a kü lö n féle m essiási
cím ek Jé z u sra alkalm azásával. E gyetlen cím sem
jelöli m egfelelő és k im e rítő m ódon Jézus lényegét.
,Az em ber, aki m in d en sém át szétfeszít” ; — E.
Schw eizer ilyen címszó a la tt ír a „ tö rté n e ti Jé z u s”
valóságáról, u g y a n a rra a jelen ség re gondolva,
am elyről K äsem ann beszél (lásd Je su s C h ristu s im
vielfältig en Z eugnis des N euen T estam ents, Sie­
b e n ste rn T aschenbuch 1968). K o rtá rsa i szem ében
Jézus egyszer tú l szigorúnak, m áskor tú l elnézőnek
tű n t. A B abits v erssorával m egfogalm azott k é rd és­
re : „M elyik ég tá j m o n d h a tja őt övének?”, k o rtá r­
saira nézve azt kell feleln ü n k : egyik sem.
Jézus lib e ra litá sa ab b an n y ilvánul, hogy Isten n e ­
vében, a S zentlélek erejével, a szeretet és így az é r­
telem felől m ag y arázza M ózest, az Írást, a dogm a­
tik á t. A szeretet n á la n em é rtelem n élk ü li s az é r­
telem n em ellensége a szeretetn ek . A „szabadelvű”
Jézu s lehetővé te tte, hogy a kegyes em ber teljes
em b er legyen, aki m in d en dolgát szeretetb en és é r­
telem m el viszi véghez.
S zabadságát ta n ú s ítja a bűnösökhöz való viszo­
nya, m ely et N ém etországban olyan „édeskésen-fél­
re é rte tte k ” (45. l). (Csak N ém etországban?) A b ű ­
nösökkel való k ap cso latáb an Jézus v aló já b an v as­
k a p u k a t tö r á t: társad a lm i, erkölcsi és p o litik a i ta ­
b u k at. Az ig azh itű k o rtá rsa k szem ében Isten a k a ­
ra tá t szegte m eg, m ivel a kegyesek az Isten n ev é­
vel sze n tesítetté k a m ag u k ta b u it. Jézu s bűnösökhöz
fo rd u lá sá n a k szükségszerű v e le já ró ja a kegyes lai­
ku so k k al és a teológusokkal, vagyis a farizeu so k ­
kal és az írá stu d ó k k a l tö rté n t összeütközése.
Egy bizonyos: Jézus n em az „ ala ttv a ló ” p ro to típ u ­
sa, am ivé a n é m e t kereszty én ség p o lg áriasíto tta.
Id e je len n e m eg írn i v ég re — m o n d ja K äsem ann
— az á lta la k iv á lto tt fo rra d a lm a k tö rtén e lm é t, és
m ég in k á b b ú jr a szem benéznünk a k érd éssel: ism er­
jü k -e tu la jd o n k é p p e n Jé zu st?
Jé z u st és az ő szab ad ság át ú ja b b a n az „em ber­
ség” (M itm enschlichkeit) fogalm ával p ró b álták
m egm agyarázni. K äsem ann a H e rb e rt B ra u n úsz.-i
teo ló g iá jára céloz, m elyben ez az em berség szere­
pel az evangélium c e n tru m ak é n t. K äsem an n több
helyen v itá zo tt B rau n n al, s ta g a d ta , hogy a „M it-
m en sch lich k eit” volna a h it su m m ája, s az an tro p o ­
lógia a krisztológia titk a (a fe u erb a ch i tézis a m ai
teológiában!) —, azt azonban fu rc sá n ak ta rtja , hogy
a R a jn a p a rtjá n olyan idegesen re a g á ln a k e rre a
fogalom ra. N em volna szabad elfeledkezni a n é m et
p ro te stá n s e g y h á ztö rtén et egyes fejez eteirő l: a lá ­
zadó p a ra sz to k agyonverésének, az alattv a ló -m e n ­
ta litá s k ia la k u lá sá n a k és a p ro le tá riá tu stó l való el­
fo rd u lá sn a k az idejéről, nem is szólva a zsinagóga­
g y ú jto g a tá s és a koncentrációs táb o ro k szégyentel­
jes időszakáról. D e n em csak a m últ, h a n em a jelen
is p ro b lem atik u s. A leg k irív ó b b péld ák között K ä­
sem ann m egem líti, hogy a p o lg ári é rté k ek h e z való
gerin c ro p p an tó alkalm azkodás köv etk eztéb en egyes
k ereszty én ek a fe h é r em ber sta tu s q u o já n a k bizto­
sítá sá t te k in tik kötelességüknek, és esetleg a k tív
ta g ja i a K u -K lu x -K lan n ak .
E zekre a té n y e k re gondolva, nem v álik gyanússá
a „M itm enschlichkeit” fo galm ával operálás elleni
tiltak o zás? Az a jézusi em berség, m ely et a m odern
teológusok értelm eznek, m égiscsak az evangélium
része, s K äsem an n szívesebben áll azok m ellé, ak ik
 ezt hangsúlyozzák. Az e lle n tá b o rt azok a fa n a tik u ­
sok alk o tják , ak ik a d o g m ák at elfo g ad ják , de ebben
a m in ta szerű „ o rto d o xiá ju kb a n ” hallg a tn a k az em ­
bertelenséggel szem b en , s n em h a lljá k m eg Jézus
szav át: „M it te tte te k az en y é im m e l? ” Az Írá s sze­
r in t Jézu s se n k it sem v izsg áztat affelől, hisz-e a
szűztől születés v ag y a h a lo tta k fe ltá m a d á sa ta n í­
tásáb an , de ezt a k é rd é st m in d e n k in e k fölteszi. Ezt
a k iélezett a lte rn a tív á t — v élem ényem szerin t — a
bib liai tén y állás n em fedezi, de az éles fogalm azás,
az igazság érdekében, n é h a elk e rü lh e te tlen . Az igaz­
ság pedig az, hogy az em berséget m ag a Jézu s „élte,
a d ta és k ö v eteli”. K äsem an n ebből ezt a k ö vetkez­
te té s t v o n ja le: „Jézus em bersége fén y én ek egyet­
len su g a rá t éle tü n k b e n fo n to sa b b n a k ta rto m b á r­
m iféle (tanbeli) o rto d o x ia egész n a p já n á l”. „Idő és
örökkévalóság f ö l ö t t . . . n e m az dönt, m e n n y it h it­
tü n k , h an em hogy benne h ittü n k és őt k ö v ettü k ,
b á rm i k ev eset is é rte ttü n k m eg lén y eg éb ő l” (52. l).
Csak ez u tá n h an g sú ly o z h a tju k (B rau n ellenében),
hogy Jé z u sn á l n em az em berség a középpont, h a ­
nem Iste n dicsősége. Jézu s több, m in t az em b er­
ség p é ld á ja : az úsz.-i írá so k sz e rin t h itü n k alap ja
és tá rg y a . De ép p en ez a Jézu s „ lib e rá lis”, am eny­
n y ib en az Isten F ia szab ad ság áb an élt, cselekedett,
beszélt és h a lt m eg. E n n ek a Jé z u sn a k k ijelen tése
n e m m ás, m in t az Isten g y erm ek ein ek dicsőséges
szabadsága. Ez az ő ad o m án y a és k övetelm énye,
eb ben n y ilv á n u l m eg dicsősége, s ez az egyedüli
k rité riu m a an n ak , h o g y m i k e reszty én és m i nem .
A szabadság evang éliu m a
A valóságos Jézus a m ag a szab ad ság áb an m in ­
dig egyháza elő tt já r és ú g y áll v ele szem ben, hogy
K risz tu sb a n -lé tü n k rő l igen ó v atosan és csak a b ű n ­
b o csán at h ité b e n beszélhetünk. Jézu s és az Isten
gy erm ek ei szab ad ság án ak ú tja m á r m ag áb an az ős­
g y ü lek ezetb en is szenvedéssel teljes. E rrő l ta n ú sk o ­
d ik az Úsz.
A k e reszty én szab ad ság ró l v a llo tt ellen tétes fel­
fogások tü k rö ző d n ek az ősgyülekezet zsidókeresz­
ty é n ill. h e lle n ista irá n y v o n a la i között. A k é t itt
haszn ált fogalom szü k ségképpen egyszerűsíti a ro p ­
p a n t so k ré tű tö rté n e lm i valóságot, m ivel a zsidó­
kereszty én és h ellen ista irá n y v o n a l k ö zö tt szám ta­
lan átfed és és kölcsö n h atás m u ta tk o z o tt, a m ély re­
h ató teológiai és g y a k o rla ti k ü lönbség ellen ére is.
A ta n b e li külön b ség rő l alább, a M árk ev an g éliu ­
m a kapcsán, b ő v ebben lesz szó. I tt csupán an n y it,
hogy a h ellen isták k risz to ló g iá já n a k k ö zép p o n tjá­
b a n a m egdicsőült K risztu s állt, a zsidókeresztyé­
n e k pedig in k á b b az eljövendő E m b er F iá ra v á r­
tak . A fő k é n t d iaszpórából szárm azó h ellen isták a
pogánym isszió k é rd éséb en n y ito tta b b a k v o ltak a
m ásik csoportnál. V ezetőjüknek, Istv á n n a k m egkö­
vezése u tá n az üldözés (Csel 8:1) ő k et é rin te tte ;
Csel 9:31. szerin t u g y an is „a g y ü lek ezet” b ékében
é lt Ju d e á b a n , G alileáb an és S am áriáb an . A z ü ld ö ­
zés k ö v etk eztéb en szétszó ró d o tt h ellen isták viszont
A n tio ch iáb an először h ird e tik Jézu s ev an g éliu m át
görögöknek, azaz a p o g án y o k n ak (Csel 11:19 sköv.).
K äsem an n k é t k ö v e tk e z te tést von le: a) m á r az
ő sg y ü le k e ze tb en is m e g ta lá lh a tó k az eg ym á stól el­
térő teológiai felfo g á so k ; b) ha az „ orto d o xo k” m e g ­
m e re v e d n e k, az ú jító k egyre radikálisabbá válnak.
Ez érvényes a m ai n é m e t p ro te stá n s e g y h ázak ra is.
Az „ ú jító k ”, a „ k ritik a i teo ló g ia” k épviselői az é rt
v á lta k „ fo rra d a lm iv á ”, m e rt az egyházi resta u rá ció ,
am ely n ek egyedül a re n d re v a n g ondja, izolálta
őket, a k á rc sa k a n n a k id e jé n a p a le sz tín a ia k a hel­
le n istá k a t. A hogyan ez u tó b b ia k a k k o r a pogányok­
hoz m entek, úgy fo rd u ln a k m a a jelz e tt teológusok
a „világ fiaihoz”. M ár B o n h o e ffe r is fölfedezte,
hogy a „ pogányok”, az ateisták, jobb vita p a rtn e rek ,
m in t a k o n ze rv a tív kegyesek.
A h ellen ista irá n y z a t teológiai szem léletének és
kegyességi típ u sá n a k n y o m át leg in k áb b az Úsz.-
ben elszórva találh a tó , az apostoli levelekben n é v ­
telen ü l idézett h im n u szo k őrzik. (Az u tó b b i évtized
teológiai iro d alm a fokozott érdeklődéssel foglalko­
zik ezekkel a részekkel. Jó á tte k in té st ad: R. D eich­
gräber, G o ttesh y m n u s u n d C h istu sh y m n u s in der
frü h e n C h risten h eit, U n tersu ch u n g en zu Form ,
S prach e u n d S til des frü h ch ristlic h e n H ym nen, G öt­
tingen, 1967.) Ezek a him nuszok m ásk é n t beszélnek
Jézusról, m in t a palesztín ai k e re sz ty é n sé g : neveze­
tesen a m isztériu m v alláso k tó l befolyásoltan. A k u l­
tu szb an jelen levő K yrios a világ u ra. D eichgrä­
b er így jelöli az úsz.-i K risztus-him nuszok egységes
té m á já t: Jézus in tro n izá lása és az istenellenes erők
fölö tti u ra lm a [(v. ö. F il 2:10. 11; 1 P ét 3:22/b, Ef
1 :22/a).] Az egységes té m a azzal m agyarázható,
hogy v alam en n y i him nusz a h ellenisztikus g y üleke­
zetből szárm azik (i. m. 162. o. és m ásutt.) U gyanígy
so ro lja be őket K äsem an n is, s u ta l a rra , hogy az
an tik világ alsó tá rsa d a lm i réteg eib ő l k ik erü lő k e­
reszty én ek különös fogékonysággal re a g á lta k
a szabadság hírére, am elyet a k u ltu sz b an jelenlevő
Úr K risztu s ad. K i a k a rta k m en ek ü ln i a végzetk én t
szorító világból és m en ed ék et k e re sn i annál, aki
erősebb a végzetnél.
A h ellenisztikus K risztus-him nuszok e rre a vágy­
ra nézve fo g alm azták m eg Jézu s jelentőségét. E rős­
ségük ab b an áll, hogy a legszorongatóbb é letk érd é ­
sek re v o n a tk o z ta tv a h ird e tté k a jó h írt. V eszedel­
m ü k viszont — am elyről a k o rin th u si k érdésnél
szerző bővebben beszél — az a rajo n g ás, entuziaz­
m usz, am ely a m á r b irto k o ln i vélt telje s szabadság­
r a h iv atk o zv a nem vesz tu d o m á st a m ég fönnálló
világ realitásairó l. N em szabad azonban elfeled ­
n ü n k , hogy ez kovácsolta az olyan m o n d a to k a t, m in t
„nincs zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabad;
nincs férfi, sem n ő ” (Gal 3:28), s a k ialak u ló egy­
házi h iera rc h iáv a l szem ben — a kegyelm i a já n d é ­
kok ta n ítá s a a la p já n — ez h arco lt az egyetem es
papság jog aiért. A páli idézet m u ta tja , hogy az ő
gondolkodását is m esszem enően m e g h a tá ro z ta ez az
entuziazm usz, n o h a a földről elfeledkező rajo n g ó k ­
k a l éppen ő v e tte föl a teológiai (és n em „adm iniszt­
r a tív ”) h arcot. M ert P á l nem csak a b e te lje sed e tt
eschatonról tu d o tt, h an e m a m ég eljövendőről is.
Az őskeresztyén lelkesedés az evan g élisták kö­
zül M árkra n y o m ta rá leg erő teljesebben a bélyegét,
ak i a him nuszok K o z m o k rato rját (m indenható u rá t)
elbeszélő fo rm á b a n jelen íti m eg, és m e g írja a sza­
badság evangélium át. A tö rté n e lm i összefüggés
K äsem ann szerin t nem az, hogy M árk tö rtén elm i
ta rta lo m m a l tö ltö tte m eg a him nuszok m itik u s sé­
m á já t, h an em in k áb b m eg fo rd ítv a: azok szélesítik
k o zm ik us-univerzális jelentőségűvé a G alileában és
Ju d e á b a n tö rté n te k e t, a „ tö rté n e ti Jé z u st.”
A him nuszok e lra g a d ta to tt K risztu s-d icséretét a
„p alesztín ai” Jézu s-h a g y o m án y o k ra visszanyúló s
elbeszéléssé v á lto ztató M árk teológiai teljesítm én y e
nem csak a tradíció különböző szálainak egybefoná­
sáb an áll (v. ö. G o ttfrie d Schille, D er B eitrag des
E vangelisten M arkus zum k irch en b ild en d en (öku­
m enischen) G espräch seiner Tage, a K erygm a und
Dogm a c. fo ly ó iratb an , 1966/12. 135 kk. lap), h a ­
n em ab b an is, hogy Isten országa elérkezését nem
Jézus m egdicsőüléséhez, h an em földi életéhez k a p ­
csolja. A végső idő „erőse” m á r itt v a n a cselekvő
277
Jézu sb an , n o h a a h alál és a sötétség erői fö lö tti h a ­
ta lm a m ég re jte tt. M árk k o n cep ció ján ak egyik leg­
fo n tosab b vonása, hogy ezen b elü l tá m o g a tja egy­
m ást a tö rté n e le m és a „d o g m atik a” .
„A feltá m a d á s teo ló g iá já n a k” kérdése
M ár szó esett arró l, hogy K risztu s szabadságát
fé lre leh et érten i. E nn ek a fé lre é rtésn e k b ib liai pél­
d á ja a k o rin th u si g y ü lekezet — am ely et azonban
P á l (s ezt h an g sú ly o zn u n k kell!) tévelygések elle­
n é re is g y ü lek ezetn ek ta rt.
A h im n u szo k at alkotó kegyesség jellegzetes vo­
n ásai itt e ltú lz o tt fo rm á ju k b a n m u ta tk o z n a k m eg : a
korszellem hez való alkalm azkodás, a h itn e k v allá­
sos v ita litá sk é n t, s m a g á n a k Jé z u sn a k k u ltu sz i is­
ten sé g k é n t való értése. K äsem an n m egjegyzi: a
K risz tu st a m in d e n n a p o k b a n k ö v ető h it ú tja az á r ­
ral-ú szás és az a d o tt k o rtó l való elzárkózás között
vezet.
A k o rin th u si tévely g ő k k riszto ló g iája lá tsz a tra
„ig a zh itű ” v o lt: v a llo ttá k , hogy a m egdicsőült K risz­
tu s a világ u ra, ak in e k in tro n iz á c ió já v al az ú j vi­
lág elkezdődött. D e ezt tú l eg y o ld alú an v a llo ttá k !
A n n y ira, hogy az „átk o zo tt a (értsd : a tö rté n e ti,
zsidó; szerk. m egjegyzés) Jé z u s!” — fe lk iá ltá s a
K risz tu st K y rio sn ak valló „lelk iek ” isten tiszteletén
h a n g o z h a to tt el, e lra g a d ta tá sb a n (1 K or 12:3). Ezek
a rajo n g ó k , a k ik n e k v allásáb an k ö n n y ű k im u ta tn i a
gnosztikus, v ag y p o n to sab b an p rae-g n o sztik u s vo­
n ásokat, á tu g ro ttá k a m o stan i aión valóságát
(am elyről Róm 8:20—22 beszél), s azo n o síto tták ön­
m ag u k a t a m egdicsőült p n eu m a-K risztu ssal, ak in ek
im m ár n em volt sem m i köze a N ázáreti Jézushoz.
N évleg K risz tu sró l beszéltek, de tu la jd o n k é p p en
önm ag u k „lelk i” én je érd e k e lte őket. A kriszto ló­
g iát felo ld o tták a szoteriológiába és a vallásos a n ­
tropológiába, a k á rc sa k a m isztériu m v alláso k —
vagy, te h e tjü k hozzá, R. B u ltm a n n , ak in e k K. B arth
ug y an ezt v eti szem ére. E n n ek a szoteriológia- és
antropo ló g iai-k ö zp o n tú ság n ak p ro testan tizm u so n
belüli őse M ela n ch to n , ak i a skolasztikus sz e k u lá ­
ciókat elu ta sítv a „Loci”-já b a n ezt ír ja : „hoc est
C h ristu m cognoscere, beneficia eius cognoscere” =
K risztu s m egism erése azonos jó tétem én y ein ek
m egism erésével.
A k o rin th u sia k n em felvilág o su lt ra c io n a listá k ­
k é n t ta g a d tá k a h a lo tta k fe ltá m a d á sát, h an e m m in t
rajongó k , a k ik azt állíto ttá k , hogy a léle k n e k a Lé­
lek -K risztu ssal való egyesülése ú tjá n a feltám ad ás
a k eresztség b en m á r m e g tö r té n t. . . A jö vő b eli fel­
tá m a d á s leh ető ség ét és szükségét ta g a d já k azok,
ak ik m á r m eggazdagodtak, u ra lo m ra ju to tta k ,
vagyis K risztu s m in d en ek fö lö tti u ra lm á n a k része­
sei. Ezek a m e n n y ei p o lg áro k n em veszik kom olyan
a földieket, ah o g y an erkölcsi szab ály o k ra sincs
szükségük, m ivel n e k ik m in d en szabad. E gyetlen
dolguk v a n : a K risztu ssal v aló te lje s azonosságuk
d e m o n strálása („ Id e n titä tsd e m o n stra tio n ”, lásd E.
G ü ttg em a n n k itű n ő k ö n y v é t: D er leid en d e A postel
u n d sein H err, S tu d ie n zu r p au lin isch en C h ristolo­
gie, 1966).
A „k o n zekvens” feltám ad ásteo ló g ia konzekvens
szab ad sá g g y a k o rlatá v a l szem ben P ál a kriszto ló­
g iá t á llítja előtérbe, m égpedig m in t th eo ló g ia cru ­
cist. (Meg k ell jeg y ezn ü n k , hogy ez a fe ltá m a d á s­
teológia ú g y konzekvens, m in t A. S c h w e itze r vagy
M artin W erner eschatológiája. A h ely telen feltev é­
sekből k iin d u ló látszólagos logikai következetesség
a bibliai köv etk ezm én y föladásához vezet: a h a lo t­
ta k fe ltá m a d á sán a k , illetv e a m ég n em realizált
278
eschatológiának tagadásához.) K ä sem ann talá n
legjellegzetesebb tétele, m ely ú ja b b írásaib a n ú jra
m eg ú jra visszatér, így han g zik : a m egdicsőült
K risztu s n e m hagyja m aga m ö g ö tt a keresztet. A
kereszt nem átm e n e ti állom ás, h an em centrum .
N em sajá tsá g o san kereszty én képzet a pokolraszál­
lás, m in t a m enn y b em en etel elő játék a, ahogyan a
feltám ad ó istenség és a síron tú li élet v ágya sem
az. Az igazán specifikus: Jézus K risztu s, m in t m eg­
fe szíte tt, a k in e k dicsősége feltám adásával m ég n e m
teljes. A „kozm ikus K risz tu s”, vag y „kozm ikus
v á ltsá g ”, am en n y ib en ez K risztus m á r m ost m in­
d en ek re k ite rje d ő u ra lm á t jelen ti, in k áb b gnoszti­
kus, m in t p áli ta n ítás. P ál, anélkül, hogy tag ad n á
az üdvösség, a szabadság jelen létét, hangsúlyozza
an n a k jövőiségét is. A gnoszticizm usba h ajló k e­
resztyének felfogását az ap o k a lip tik a igazsága felöl
k o rrig á lja : Isten lesz m inden m indenekben. K ä se­
m an n a sta tu s confessionis k érd ését lá tja a dicső­
ség és a k ereszt teo lógiája közötti választásban. Ez
n em p u sz tán elm életi jellegű, m ivel m eghatározza,
hogy a sa já t je le n ü n k felől vallásos illú zió k at tá p ­
lálu n k -e, vag y pedig K risztu s valósága szerin t lá ­
tu n k . A valóságos K risztu s m a, vagyis az aión végé­
ig, az ú to n lévők seregéhez ta rto z ik és n e m a cél­
b a é rte k ikonja. A reform áció örökségét em lé k b e ­
szé d e kk el n e m ő rizh e tjü k m eg ; m in t örökö sö kn ek
újra és ú jra (sem per!) m eg kell v ív n u n k a theológia
crucis harcát a theológia gloriae ellen. Ez az állás-
foglalás n em vezet a L élekről és a n n a k a já n d é k a i­
ról, v a lam in t a k ereszty én szabadságról való le­
m ondáshoz, m elyeknek az entuziazm usz volt szó­
szólója. T a rta lm i m egh atáro zásró l v a n szó — , a r­
ról, hogy a S zentlélek felelősséget ró rá n k és a k e­
reszt a la tt ta rt, a szabadság helye pedig, K risztus
dicsőségének erejével, az ő szenvedésének közössé­
ge (Fil 3:10). Az ily m ódon középpontba k erü lő k e­
reszt lesz az e m b er e m b erré v álásán ak ereje, m ivel
Iste n o tt je le n ti ki m a g át te re m tő n k k é n t. A T erem ­
tő em b e re k én t félelem n é lk ü l n ézh etü n k szem be
a világ isteneivel, h atalm aiv al.
Pál a m e g fe szíte tt Jézu s uralm a a la tt élők sza­
badságát képviseli, a k ik szabadságot tu d n a k adni
m á so kn a k is. M aga Jézu s m ég azo ka t sem zárta k i
közösségéből, a k ik k é p te le n e k v o lta k h inni, hogy ő
fö ltá m a d o tt. Egy fé lre é rte tt „feltám ad ásteo ló g ia”
nevében senki sem re n d e zh e t te h á t v ég ítéle tet és
nem in d íth a t e re tn e k h a jszá t, m in t a ném etországi
„B ek en n tn isb ew eg u n g ” em berei. M ás az e lté rő vé­
lem én y ű e k et is befogadó te stv é ri szeretet k ritik á ja ,
és m ás a — h ih e te tle n ü l re la tív je len té sű — „tiszta
ta n ” inkvizíciója. Az ún. „exisztenciális in te rp re tá ­
ció” szélsőséges eseteit, m elyek az ü d v tö rté n e te t az
em b eri önértés és em beriesség jelk ép ére re d u k á l­
ják , m aga K äsem ann is b írá lja , ak i m in t egykori
B u ltm a n n -ta n ítv á n y v aló b an tú lm e n t m esterén,
m e rt előzőleg ta n u lt tőle, m e g é rte tte és m e rt nem
fo rm u lá k k a l é rv elt ellene, h an em m agával az Ú j­
szövetséggel.
A z egyhá zia síto tt szabadság
Az Úsz. P á l u tá n i írásaib an , fő k én t a p ásztori és
katolikus, v a la m in t az ún. d eu tero p á li levelekben,
fo ly tató d ik az entuziazm usz elleni harc, anélkül,
hogy az egyes író k Pálhoz hasonlóan érték e ln ék
an n a k pozitívum ait. É ppen ezért a védekezés a ke­
resztyén szabadság fela d ásán ak és az ún. k o ra i k a ­
tolicizm us k ia la k u lá sá n a k irá n y á b a n h at. P ál K risz­
tu s m eg sza b ad íto ttjain ak , Isten szabad g y erm ek ei­
n e k szolgálatáról beszélt; később azonban m in d in ­
k áb b a világ a d o tt re n d jé b e való beilleszkedésről
 van szó. A rajo n g ás a n a rc h iá ja ellen védekező g y ü ­
lekezeti tisztségviselők átcsú szn ak a m ásik v ég let­
be, ahol a re n d fe n n ta rtá s a tű n ik a legfőbb keresz­
ty én fela d a tn a k . A szervezet „szob ah ő m érséklet­
re h ű ti” a Lélek tü z é t; a k eresztyénség „polgáriaso-
d ik ”, am en n y iben a csendes, tisztességes „p o lg ári”
éle tfo ly ta tá s v álik a legfőbb eszm ényévé. Ez önm a­
g á b an m ég re n d b e n volna, h a ez az eszm ény a poli­
tik a i h ata lo m m a l való összeszövődésében tö rté n e l­
m ileg n em v á lt volna a m in d en k o ri reakció igazolá­
sává. K o rán k e z d e té t v e tte az a fo ly am at, am ely­
ben m ag átó l értető d ő v é v ált, hogy a k eresztyének
n em le h e tn e k fo rra d a lm á ro k . Az egyház lé té t fe­
n yegető té v ta n ítá so k k a l szem ben a g yülekezeti
szervezet m egszilárdítása, az egyházi tisztség k ariz­
m ák fölé helyezése, s a m in d en n ap o k e tik á já n a k
kezdeti kidolgozása p illa n a tn y i tö rté n e lm i szükség-
szerűség volt, am ely célszerűségében m eg felelt Is­
ten a k a ra tá n a k . H a azonban ezt a „szükségm egol­
d á st” m eg n em v á lto z ta th a tó n o rm á n a k te k in tjü k ,
m eg h a m isítju k az evangélium ot. E n n ek veszélye ott
fenyeget, ahol a végső idő m isz té riu m a k é n t h ird e ­
te tt egyház k e rü l a középp o n tb a s az eg y ház-tan
in te g rá lja a K risz tu s-ta n t. Az Efézusi levél ekklezi­
ológiája K äsem an n szerin t n em m en tes ettő l a ve­
szélytől, a m ai p ro te sta n tiz m u s pedig közvetlenül
fen y eg etett. „A z olyan ö k u m e n ik u s m ozgalom , m e ly ­
n e k kö zép p o n tja az eg yh á z-ta n . . . R óm ában végző­
d ik ” (121. l). „Róm a” az önm agát abszolutizáló eg y­
ház szim b ó lu m a , a m ely k iv o n ja m a g á t a M eg fe­
s z íte tt ítélete alól. N em h a n g sú ly o z h a tju k h á t elég­
gé a refo rm áció p a rtic u la ex clu siv áját, az „egye­
dül”-t, a dicsőséges egyház th eo ló g iájáv al szem ben
az „egyedül K risz tu s”-t. Az egyház m isztifikálása,
Isten országával azonosítása ellenében em lék eznünk
k ell az ev a n g é liu m ra : az egyház azo k n ak a közös­
sége, a k ik az Úr Jézu s K risz tu st segítségül h ív já k
és követik. Az egyház re n d jé n e k szükségszerű
sze m p o n tjá t n em é rv é n y e síth e tjü k a S zen tlélek és
a k ereszty én szabadság ro v ására. A szabadság egy­
h áziasításán ak k ísé rle té t a p o lg áriaso d o tt egyház
„lázad ástó l” való félelm e szüli, m ely a szabadságot
kizárólag a lelki élet, a m ag án élet te rü le té re szo­
rítja . „Belső szab ad ság ” és külső, vagyis tá rsa d a l­
m i-p o litik ai k o n fo rm itá s: ez a p o lg áriaso d o tt egy­
ház k o n sta n tin u sz i képlete. Ez a „belső szabadság”
azonban v aló b an n em m ás m in t ópium , e la lta tja az
eln y o m o ttak fá jd a lm á t és e lh a llg a tta tja az igazsá­
gosságért k iá ltá s szavát.
Mi a célszerű — s így Isten n ek tetsző — a m ai
szü k séghelyzetben? A n n ak tu d a to sítá sa , feleli K ä­
sem ann, hogy „a szek u larizm u s h é tk ö z n a p ja ib an
m in d en egyes k ereszty én em b er az eg y h ázat képvi­
seli” (131. l). A szükséges re fo rm célképzete az
olyan egyház, am ely a szabadok se re g e k é n t Jézu s
n e v é t szo lg álatb an m egdicsőíti. H a az 1. évszázad
végének kereszty én ség e a szab ad ság és re n d dia­
le k tik á já b a n a re n d e t hangsú ly o zta, n e k ü n k az Is­
te n g y erm ek ei szab ad ság át k ell m egélnünk.
A k ik é h e zik és szo m jú h o zzá k az igazságot
E bben a fejezetb en K äsem an n a Je le n é se k k ö n y ­
vével foglalkozik. Az Úsz.-en b elü l ez a k ön y v a
p ászto ri és ún. „ d e u te ro p á li” levelek (Ef és Kol)
ellenpólusa. Ez u tó b b ia k b a n a v ilág re n d jé b e b e­
illeszkedés ten d e n c iá i m u ta tk o z n a k , m íg a Jelen é­
sek K ö nyvében ú jra csak a szabadság szenvedélyes
h a n g ja szólal meg. R óm a itt — D o m itian u s n a p ja i­
ban — v a d á lla tk é n t jelen ik m eg, „és a k ereszty én
szabadság fé lre ism e rh ete tle n ü l összeszövődik a po­
litik a i é rtelem b en v e tt fo rra d a lm i m a g a ta rtá ssa l”
(133. l). A könyv m ásik jellegzetessége az, hogy
íté le te t h ird e t a h ét g yülekezetben m egtestesülő
egyház fö lött és b ű n b á n a tra hívja. Ez a szem lélet
egészen más, m in t az Efézusi levél ekkleziológiája,
am ely szerin t a m á r m o st dicsőséges egyház m issz­
sziójában á th a tja az egész világot. A pátm oszi
szám űzött látom ásában, aki az ap o k a lip tik a hagyo­
m ányaihoz kapcsolódva középponti té m á v á teszi
K risztu s győzelm ét, az egyház a m egölt szentek
s írjá ra és a p u sztá b a m enekülő m a ra d é k ra re d u k á ­
lódik. K risztus győzelm ének h itéb e n egyek az apos­
tolok; a b b an a kérd ésb en azonban, hogy a földön
m ily e n egyház ta rto zik ehhez a K risztushoz, kezd et­
től fogva eltérések m u ta tk o ztak .
A Jelenések könyvének p ro b le m a tik á ja n em csu­
pán ab b an rejlik , hogy az im p é riu m m egítélésében
(legalábbis a m egelőző és a sokkal későbbi, a kons­
ta n tin u sz i k o r k e re sz ty én ei szerint) Ján o s tév e­
d ett, h an em a látom ásai k ifejezésére h asz n ált m ito ­
logikus an y ag b an is. K äsem ann szerint ebben az
összefüggésben leh e t elfo g u latlan u l szem ügyre ven­
ni B u ltm an n ún. „m ito ló g iátlan ítási” p ro g ram ját.
A ki ezt a p ro g ram o t m indenestől fogva elveti, írja
a szerző, „lenne szíves m egm ondani, hogy m ihez
kezd a Jelen ések k ö nyvével?” A ki Jézus pokolra
szállásának és m en n y b em en etelén ek dolgában ra ­
gaszkodik a B iblia betűihez, az sem a te re m té stö r­
tén et, sem Ján o s víziói m ag y a rá z atá n á l nem h iv a t­
kozhat arra , hogy itt je lk é p ek rő l és á tv itt é rtelem ­
ről v an szó. A b ib liam agyarázóknak ta rta n iu k kell
m a g u k a t a kö v etkezete ssé g elem i szabályaihoz,
Hogy bíráivá ne v á lja n a k a S zen tírá sn a k és ők m a­
g u k d ö n tsé k el, m i veendő szó szerint és m i nem .
K evés h ib a veszélyezteti a n n y ira az exegézist és
ig eh ird etést, m in t az önkény, az elszab ad u lt szub­
je k tiv itá s, am ely a m a i valóságoktól százféleképpen
m eg h atáro zo ttan , és m égis az o b jek tiv itá s igényé­
vel kim éri, hogy a B ibliában m i te k in te n d ő m í­
tosznak, a n tik világképnek, képes beszédnek és mi
nem .
K äsem ann sz e rin t v ita th a ta tla n , hogy János
m eg tö rtén ő valóságról a k a rt beszélni. A kinek a J e ­
lenések m itológiája nehézségeket okoz, legyen m eg­
értő az irá n t, a k in ek az Úsz. egyéb írá sa in á l is h a ­
sonló nehézségei tám a d n ak , vag y legalábbis n e hi­
vatkozzék végső é rv k é n t a rra , hogy „m eg v an ír­
v a ”. M inden, vagy m a jd n em m in d en m eg v a n írv a ;
nincs olyan tévelygés, am ely n e tu d n a b ib liai he­
ly ek re hivatkozni.
H a ebben az o k fejtésb en K äsem ann a B u ltm an n
kérd ésfeltev ésén ek jogosságát védi, a to v áb b iak b an ,
s éppen a lényeget tek in tv e , k ritizá lja. Az ún.
„exisztenciális in te rp re tá c ió ”, am ely et tö bbé-kevés­
bé m indig m inden ig eh ird ető alkalm az, m ik o r az
evangélium ot a h allg ató ira v o n a tk o zta tv a é rte lm e ­
zi, csak az em b eri létezés tö rté n e tisé g é t veszi fi­
gyelem be, a v ilágtö rtén e lem v aló ság át azonban
nem . A Jelen ések kön y v e viszont a n n a k k o ro n a ta ­
n ú ja, hogy Úsz-et nem csak az e m b er exisztenciája
érdekli, h an em a v ilág tö rtén e lem is, m éghozzá en ­
nek a k é rd ésn ek p e rsp e k tív á já b a n : „kié a világ ?”
A szellem i szem élyiséget k ö zépponttá tevő polgári
idealizm us elh o m ályosította azt a kézenfekvő igaz­
ságot, hogy v ilá g tö rté n e t n é lk ü l n incsen ex iszten­
cia, s hogy az e m b er nem csak a lan y a a tö rté n e le m ­
nek, h an e m tá rg y a is. Az úsz.-i m itológia ezt az
igazságot ju tta tja kifejezésre: az em b ern ek nem
pu sztá n önm agával v an dolga, h an e m azo k k al a
n évtelen, szem élytelen h a ta lm a k k a l is, am elyek
életé t m eghatározzák. Az apo litik u s ind iv id u aliz­
m ussal szem ben a m itologikus kép zetek a rró l ta ­
279
 nú sk o d n ak , hogy m in d az üdv, m in d pedig a k á rh o ­
zat h o riz o n tja v ilág m éretű . Az evangélium és a po­
litik a „ ste ril” szétv álasztása leh etetlen , m ivel az
evangéliu m Jé z u st n e m a kultu sz, h an em az ég és
a föld u ra k é n t h ird e ti. Az e re d e ti szán d ék átó l el­
térő en alk alm azo tt lu th e ri „k ét b iro d a lo m ”-ta n k é p ­
viselői az ev an g éliu m n ak e zt az igazság át n e m h a j­
lan d ó k m eghallani. E zért e n g e d té k át a p o litik á t a
m aga „ sa já t tö rv é n y e in e k ”, ak k o r is m ik o r ezeket
a tö rv é n y e k e t H itler A dolf d ik tá lta —, s ezért k ö­
tö tte k kom p ro m isszu m o k at a gonoszság erőivel.
N incs sok é rtelm e visszafelé íté le te t h ird e tn i, h a
közben n e m n é z ü n k szem be a je le n v étk eiv el és a
k ö rm ü n k re égő kérd ések k el. Íg y pl. — éppen 1944.
jú liu s 20-ra gondolva — fo n to ló ra k ellen e v en n ü n k ,
nem á llh a t-e elő olyan helyzet, m ely b en ig en t kell
m o n d a n u n k m ég a v éres p o lg á rh á b o rú ra is. A n é­
m et egyházi k ö rö k zöm e azonban ily en k érd ések
h ely e tt 25 éve halálos („tierisch ” ! — m o n d ja a n é ­
m et) kom olysággal v ita tja a női segédlelkészek
tisztségének p ro b lém áit. N em ilyen féle áln o k ság ra
célzott Jézus, m ik o r a szúnyogot m egszűrő, de a te ­
vét elnyelő farizeu so k ró l beszélt (M áté 23:24)?
„Az ato m b o m b a k o ra v aló b an b a rb á r. Jé z u sn a k az
a ta n ítv á n y a , ak i eg y ed ü l a rra vigyáz, h o g y m ellé­
nye tisz ta m a ra d jo n és b e n e szennyezze kezét, en­
n ek a n y ársp o lg ári m e n ta litá sn a k a torzképe, am ely
ria d ó a lk alm áv al szem ére húzza h á ló sip k á já t, s el­
felejti, hogy u ra zélóták k ö zö tt h a lt m eg a senki
földjén, an élk ü l, hogy m ag a zéló ta le tt v o ln a ” (140.
l). A V ia A ppia 8000 k e re sz tjé t n em h a so n líth a tju k
össze Jézuséval, m o n d ja K äsem ann, de n in cs olyan
valóban k ereszty én em ber, ak in e k ezek lá ttá n ne
kellene a rra gondolnia, hogy Jézu s u g y an íg y szen­
v ed ett. T úl m in d en b űnön, v a n a m e g a lázo ttak n ak
és szenvedőknek olyan közössége, am elyből a k e­
resztyén ek nem v o n h a tjá k k i m ag u k a t, fő k é n t úgy
nem , hogy tá m o g a tjá k a szenvedést okozókat és
ezé rt előjogokat élveznek. E bből n em az k ö v e t k e ­
zik, hogy K risztu s h e ly e tt a lázad ást k ell p ré d ik á l­
n u n k s a fo rra d a lm a t az ev an g éliu m eszközévé te n ­
n ü n k . T ö rtén elm ileg azo n b an — s ta lá n a je le n sem
kivétel — nem ez az egyház legnagyobb k ísértése,
h an e m hogy a h a ta lm a so k tá m aszáv á v ált, s nem
egyszer százalékot k a p o tt tő lü k . Mi sem érth ető b b ,
m in t hogy az elnyom ó h a ta lm a k ellen irán y u ló
eu ró p ai fo rra d a lm a k szem b efo rd u ltak az in tézm é­
nyes eg y h ázak k al is. A volt g y a rm a ti te rü le te k e n
m a ez a fo ly am at g y ű rű zik tovább.
K äsem an n v ég k ö v etk eztetése sz e rin t a Jelen ések
könyvének, m ito ló g iája az Iste n ü d v ö zítésén ek v i­
lá g ra -v o n a tk o zá sá t fejezi k i; az a p o k a lip tik a pedig
a rra sü rg e ti a m en n y U rá t dicsérő k ereszty én ek et,
hogy vegyék v ég re észre a földet, am ely en e lh iv a tá ­
sukhoz m éltó an kell éln iü k és h aln iu k . A Jelen ések
kö n yvén ek fo rra d a lm i m a g a ta rtá s a azo kban a h í­
vőkben ölt te ste t, a k ik n em a h a ta lo m m egszerzé­
séért küzdenek, h an em azért, m e rt h aso n ló k k á a k a r­
n a k váln i U rukhoz. „N em a v ilág o t a k a rjá k m eg­
h ó d ítan i, h a n e m U ru k fö ld re való jo g á t m egvéde­
ni, a k á r h a lá lu k b a n is” (146. l). Ezek a k ereszty én ek
a T erem tő h e ly ta rtó ik é n t, a m eg g y alázo tt te re m t­
m ény, az eln y o m o ttak szószólói is.
A Jelen ések k ö n y v e zsidókeresztyén h ag y o m á­
n y o k b an gyökerező író ja (lásd e rre nézve A k ira
S a ta k e k ö n y v é t: D ie G em ein d eo rd n u n g in d er J o ­
han n esap o k aly p se, 1966., k ü lö n ö sk ép p en 191 kk.
la p ja it!) P á ln á l erő teljeseb b en h angsúlyozza az ü d ­
vösség eljövendő v o ltát. A K risztu s m a m ég r e jte tt
u ra lm áb ó l élő szentek h ite és tü re lm e a H egyi Be­
280
széd első és negyedik boldogm ondásának horizont­
já b a tarto zik . R en d k ív ü l fontos volna az Úsz.-nek
e rre az írá sá ra figyelnünk, m iu tá n a hiv atalo s egy­
ház 1500 esztendőn á t a „realizált esch ato ló g iát”
részesíte tte -előnyben, m éghozzá úgy, hogy az Isten
ország át azo nosította az egyházzal. A svájci p ro te s­
tá n s teológus, F ritz B uri, d o g m a tik á já n a k „D er
P a n to k ra to r” cím en ez évb en m eg jelen t k ö tetéb en
pl. k ife jti, hogy az ekkleziológiának k ell átv en n ie
az „ e lm a ra d t” p aru z ia köv etk eztéb en ta rth a ta tla n ­
n á v á lt hagyom ányos eschatológia szerepét. A re n ­
delte tését b etö ltő eg yházban v aló su l m eg az escha­
ton, s ezért az ekkleziológia kifejezh ető úg y is, m in t
„k u ltú resc h ato ló g ia ”. A b asileia és az egyház azo­
n o sítása k ö rü l a m isztériu m v alláso k tö m jé n fü stje
te rje n g ; a Je le n ése k ü zenete ezt a fü stö t o szlatja el
s viszi ki Jézu s K risztu s k ö vetőit a m etszően éles,
tisz ta levegőre, a k ereszty én őrhelyre, m ely et e sza­
v a k k a l jellem ez h etü n k : „ ak ik éhezik és szom júhoz­
zák az igazságot”. A tü re lm e tle n ü l tű rő szen tek n ek
ez az éhsége és szom júsága a földön m egélt keresz­
ty é n szabadság m ásik oldala.
Szabadság az Igéből
V égül m ég egy réte g e az Úsz.-i íráso k kőzetén ek :
a p ászto ri és közönséges levelekkel, v a la m in t a J e ­
lenésekkel n ag y jáb ó l egyidős Já n o s evangélium .
E bből a réte g b ő l is a szabadság hív ása hangzik, de
az ed d igiektől eltérő han g szerelésb en : „az igazság
m eg szab ad ít!” Az igazság pedig m ag a Jézus. Ján o s
ev an g é liu m án ak sajá to ssá g a az a h a lla tla n u l m erész
red u k ció és koncentráció, m ely n ek ered m én y ek ép ­
p en m in d en h á tté rb e szorul m agával Jézussal szem ­
ben. Az élet — m in t üdvösség — az ő m e g ism e rése;
a h it n em m ás, m in t a n á la és b e n n e m arad ás. (J ü r­
gen H eise igen alapos m o n o g ráfiáb a n m u ta tta ki a
„ m a ra d n i” — ige kulcsjelen tő ség ét Já n o sn á l: Blei­
ben, M enen in den Jo h an n eisch en S ch riften , 1967.)
E n n ek a ján o si k o n c en trác ió n ak je le n ü n k re v o n a t­
kozó figyelm eztetése így szól: a K risz tu s-h it k rité ­
riu m a n em az, hogy m e n n y it h iszü n k és h á n y „dog­
m á t” ta rtu n k igaznak. (Jó v o ln a egyszer tisztáz­
n u n k — pl. B ar t K á ro ly ra figyelve —, m it jelen t
a „dogm a” fo galm a az evangélium i egyházakon
belül. A k im e ríth e te tle n ü l gazdag b a rth i életm űből
csupán a K irchliche D ogm atik I / 1 1. és 7. §-ra
utalok.) A „m en n y it hiszel el?” — k é rd éséb en az
inkvizició n y o m ozott; közte és a „professzori m aga­
ta r tá s ” k ö zö tti hasonlóság ab b an áll, hogy m in d ­
k e ttő a fej s n em a te tt dolgának ta r tja a halálos
b ű n t. N em volna szabad elfeled n ü n k , hogy Jézus
ú j és utolsó p ara n csa a fe le b a ráti szeretet volt, s
hogy az „ap o sto lfejed elem tő l”, a k i e lá ru lta , m ind­
össze azt k érd ez te m eg: „szeretsz-e engem ?”
Já n o s K risztu sá tó l azt kell m eg ta n u ln u n k , hogy
az Isten országába bem en etel fe lté te le nem „az
igaz ta n ” ig azn ak ta rtá sa . Az e m b erek tő l m egfo­
galm azo tt „igaz ta n ” k o ro n k é n t válto zik ; m aga J é ­
zus K risztu s és az ő p a ra n c sa azonban teg n a p és
m a ugyanaz. S enki sem á r t a n n y it K risztu s üg y é­
nek, m in t az a fa n a tik u s kisebbség, am ely „igazi
ta n o k ”, „ o rto d o x ” té te le k nev éb en te r r o r t gyakorol
a „sokaság, a m ai a m -h a a rez ” lelk iism erete fölött.
N em azé rt m a ra d n a k el az e m b erek a tem plom ból,
írja K äsem ann, m e rt o tt a tö rté n e ti k ritik a szelle­
m étől m eg fertő zö tt lelkészek p réd ik á ln ak , han em
m e rt u n já k azokat a kellő m a g y a rá z at n é lk ü l ism é­
te lt fo rm u lák a t, m ely ek et m á r ezerszer h allo ttak . A
h it tá rg y a eg y éb k én t is Jézus, nem pedig a teológiai
fogalm ak. Ján o s ev an g éliu m áb an a hitetlen ség m eg­
 szem élyesítőiként szereplő „zsidók" állan d ó an dog­
m a tik a i igazságokkal é rv e lte k Jézu s ellen. U gyan­
így h a rc o lh a t Jézu s ellen a D o szto je v szk ij N agy
In k v iz ito rá n a k fu n k c ió já t á tv e n n i a k a ró egyház,
am ely et z av ar m a g á n a k Jé z u sn a k a jelen léte. Ez
' ug y an is a kegyes Á dám aláb b szállását és h a lá lá t
jelen ten é. Az élő Jé z u st h e ly e tte sítő egyház kezébe
veszi az Úr szabadságát, s a m aga bölcsessége sze­
rin t adagolja. Az adagolás k ö v etk eztéb en m a ra d h a t
a „belső” szabadság, de az Isten g y erm ek ei szabad­
ság án ak akcióban és passió b an való m eg n y ilv án u lá­
sa tilos. Az „ab szo lú t” egyház lik v id á lja Jé z u st; az
Úr Jézu s viszont a b b an m u ta tja m eg dicsőségét,
hogy az ilyen egyházi szervezetben idegen m arad.
A v aló b an d öntő k érd és így h an g zik : Jézu s az egy­
ház k rité riu m a , v agy az egyház K risztusé?
A teológia fe la d a ta ab b a n áll, hogy segítsen Jézus
Virágénekek festett fatáblákon (I.)
H a k étes alap ú és e re d e tű já m b o r leg en d án ál hi­
teleseb b h istó ria i em lék ü n k volna a rró l, hogy első
k irá ly u n k k ed v elt Csanádi püspöke, S z e n t G ellért
m eg csu d álta a m a g y a r n é p „pogány h a g y o m án y ú ”
éneklését, a k k o r is k ísé rt a k é tk e d é s: csakugyan
így v o lt-e? A n em rég ib en e lh u n y t T e rsá n szk y Józsi
Je n ő egy év tizeddel ezelőtt az É let és T u d o m án y ­
ban b ű völetes o k fejtéssel m é lta tta a term észettisz­
telő sá m á n h itű ó m ag y aro k és a v a r so rstá rsa ik
éneklésének m eg k obzosaik m u z sik á já n a k k épzelet­
beli színvonalát, gyönyörűségét. Á m de szuggesztív
egyéni buzgalm án, k ö v etk eztetéseit irán y zó k ö ltő­
író i fa n tá z iá já n m eg m a g a k é sz íte tte ún. a v a rsíp já n
s en n ek a m a tő r szenvedélyű h a n g b e m u ta tó in k ív ü l
h o lta n a p já ig sem tu d ta egyébre alapozni m erész ál­
lításait. Íg y v élü k az á b rá n d o k v ilág áb an h a g y ta a
b en n e bízó olvasókat.
N em ködös se jte lm ű ré g m ú ltb a n m erengés ingo­
v án y a ira , h an em k o rszerű tu d o m án y o s g y ű jtő m u n ­
k a sziklaszilárd e red m én y ein ek a la p já ra é p ü lt
azonban B a rtó k B éla és K o d á ly Z oltán m uzsikája.
G yökeresen n ép i ih le té sű m agas zen ek ö ltészetük­
n e k p á ra tla n u l egyetem es a h a tá sa : B ostontól To­
kióig, és Izland fő v áro sátó l Ú j-Z élan d fővárosáig.
A n épi géniusz m agas szinten k ö zv etített, u tólago­
san és á tté te le se n m o d ern szárn y alása és m egcsu­
dálása B a rtó k m eg K od ály zenekö ltészetéb en azért
is m éltó n ak b izo n y u lt a n ag y v ilág re n d k ív ü li
m egbecsülésére, m e rt ők — és e lő ttü k V ik á r Béla
— n ép zen eg y ű jtő s -k u ta tó m ű k ö d ésü k et o lyan pa­
raszti n ép kö réb en v é g e zté k , a m e ly n e k én ekes k é sz­
sége a leg kevésbé v o lt p a lléro zo tt Európában. Sőt,
elh an y ag o ltab b volt, m in t az egyk o ri legszegényebb
orosz m uzsiké. C sak v o lt? A lig h an em k ö ztu d o m á­
sú, hogy D ávid k irá ly z so ltá ra it (M arot K elem en és
B éza T ódor nyom án) S zen czi M olnár A lb e rt gyö­
n y ö rű verses átk ö ltéséb en m ily en g y ö trelm esen
húzv a-n y ú zv a, G oudim el élénk ü te m ű zen eritm u ­
sait elro n tv a én ek lik fa lv a in k b a n , m ezővárosaink­
ban, em b erem lék ezet óta.
„A m a g ya r ká lvin ista én e k a k k o r szép, ha csú­
n y a !” — ilyen, v itá t és e lle n tm o n d á st sem tű rő el­
vi k in y ila tk o z ta tá ssa l p ro te s tá lt a színvonalas n ép ­
éneklés p ró b á i ellen s a já t tisztes h a tá sk ö ré b e n az
első v ilág h áb o rú elő tt eg y m a rk á n s m a g y a r h íré ­
ben álló tisz á n tú li p ü sp ö k tek in tély . N em v allo tt n e ­
m esebb esztétik ai p á sz to rá lá sra a b ú c sú já ró k ato li­
kus m a g y a r p a ra sz to k én eklésm ódja sem : n agyon
lá tá sá b a n ; a ttó l a képtől, m elyet a teg n a p iak alk o t­
tak, s am elyet az egyházi szervezet a m aga szük­
ségei szerin t re tu sá lt és a d a p tá lt, visszavezessen a h ­
hoz, am elyet az apostolok m u ta tn a k . — Az aposto­
lok Jézu sa fe ltám ad o tt, s szav áb an k ö z ö ttü n k van.
Ján o s p n e u m a -ta n a az a k k o r és m ost igében tö rté ­
nő á th id a lá sá t h ird eti. B u ltm an n m egfogalm azása,
m ely sze rin t Jézu s az Igében tá m a d t föl, v ita th a tó ,
de v ita th a ta tla n m ag a az igazság, hogy a m egfeszí­
te tt Jézu s szavában v a n velünk, s aki ezt h a llja és
hisz, az á tm e n t az életbe. „M it é r az a feltám a d ás­
tan , am ely nem azzal kezdődik és végződik, hogy
a feltá m a d ást b enne és n ála keresi, s ezért — csak
ezért — tú ln éz a síron? V ajon n em attó l függ m ind
életü n k , m ind h a lá lu n k , hogy Jézus hozzánk jö tt s
m i h a llo ttu k az ő h a n g já t? ”(162/3. o.).
Dr. V á ly i N agy E rvin
szép én ek ek et tu d ta k énekelni ők is — nagyon csú­
nyán. Több m ás jellem ző p éld a e rre v all: m in th a
éppen a z é rt is ta lá lt a felszínen valóságos szellem i
g y ém ántm ezőket századunk első évtizedeiben B ar­
tó k és K odály sok m ag y a r v id ék en az ősi pen ta to n
— öt hangra ép ü lt — zene p a z a r elem i kincseiből,
m e g b o n tatla n k ü lö n féle (gregoriánus, észak- és k e ­
let-eu ró p ai, ázsiai m eg m ás — jo b b á ra fö ld eríte tten
— szárm azékú) töm bjeiből, m e rt az éneklésben és
á lta lá b a n a zenei k u ltú rá b a n a középkor óta n é ­
p ü n k készségei alig fejlődtek. A m it eleink h a jd a n
hihetőleg á lta lá b a n szívből — és nem csak szokás­
ból — énekeltek, m in d ab b ó l p allé ro z atlan u l is so­
k a t m egőrzött u g y a n p a ra sz ti n épünk. C sakhogy
e rre az örökségre alig réteg ező d ö tt r á v alam i szer­
vesen az ú jk o ri E urópa élén k en fejlődő n ag y zene­
k u ltú rá já b ó l. Így a zenem űveltségben való csiszo­
la tlan ság rév é n kon zerv áló d o tt n ép ü n k körében
egy ősi — és ő seredetében persze nem csak m ag y ar
g y ö kerezettségű — m uzsika. M iközben ú jm ó d i ze­
n eszabályok szerin t n em tu d ta e n é p e t énekessé re ­
gulázni sem egyházi, sem világi hatalom . S em isko­
lai, sem iskolán k ív ü li közm űvelési fo rm a s in téz­
m ény. Sem p o lgári környezet, sem k ato n aélet. Sőt
— v a llju k m eg — m ég a m unkásm ozgalom k ó ru s-
és d a lárd atö rek v é se sem.
P a ra sz ti n é p ü n k v o ltak ép p en afféle parlag ias
m ag a teh e tetlen ség n ek is te k in th e tő passzív ellenál­
lás különös p é ld á já v a l őrzött m eg az általán o s ze­
n e tu d o m á n y és -m űvészet örö m ére — isk o lázatla­
n u l elem i fokon — egy ősi form ak in csű m uzsikát.
E lm arad t éneklésm óddal! S ez színvonalasan új
sz á rn y altatásáb a n , pom pázatos m ag asisk o lájú köz­
v etítéssel le tt világcsodája. Így szolgál p rim itív sé ­
gében is fennségesen fölem elő p éldaként. Így h a t
ü d ítő alap u l új zeneköltők és előadóm űvészek szá­
m ára. S az ő k ö zvetítésükkel, n a g y m é rté k b e n av a­
to tt átköltéssel — m odern, de h iteles tolm ácsolás­
sal, te h á t áttéte les m ódon — le tt a leg finom abb fü ­
lű m uzsikakedvelők k ia p a d h a ta tla n öröm forrása.
Éppenséggel n e m ilyen, m ag ateh etetlen ség ig el­
m arad t, fölélesztésre szoruló nép i állap o táb an , nem
csipkerózsás m ély álm áb an ta lá lv a ism erh etjü k
m eg és é rté k e lh e tjü k ú jra m eg ú jr a m in d a m a je l­
legzetes m a g y ar alk o táso k at, am elyek tá rgyak
szem léletes — rajzo lati, színbeli, fo rm ab eli — szép­
ségében tá ru lk o z n a k ki. É pü letek és szerves ta rto ­
zékaik szépségében csakúgy, m in t kiseb b -n ag y o b b
281
 haszn álati tá rg y a k p o m p ázatáb an , — vagy d ísz tá r­
gyakéban. A szem lélhető és legm egfoghatóbb
anyagba, a k ü lö n féle tá rg y a k b a kom p o n ált, re á li­
san m eg nyilatkozó szépség m ag y ar m űvesei a kö­
zépkor századaitól m in d m áig — a m űv észettő l fü g ­
getlen ü l is, m osto h a k ö rü lm én y ek k ö zep ette is —
életerősen önálló, é re tt alkotások, a m in d en k o ri
tá rsa d a lm a t gazdagító rem ek lések re n g e te g é t on­
to ttá k . K ö zülük a m e g m a ra d t leg k o ráb b i m ű alk o ­
táso k n a k csupán a fe lé t-h a rm a d á t is büszk én v á l­
la lh a tn á erkölcsi alap u l, szellem i b irto k u l egyik­
m ásik m ai n ag y h atalo m , és alig h an em an y ag ilag is
fölö ttéb b jó l já r n a vélük. (M iként R óm a büszkén
ra g y o g ta tta nem csak a neves ógörög, h a n e m a
név tele n általánosságig, de n em naivságosan népi
e tru szk m esterek n ag y szerű s n a p ja in k b a n ú jra
m egdicsőült h a g y a té k a in a k szépségeit is!) Régi s
ú ja b b m ű v elő d éstö rtén ész s egyéb szak em b erek n ek
azt a viszonylag tö red ék es k ev eset is n ag y o n nehéz
m éltó k ép p en sz á m o n ta rta n i és m egbecsültetni, am i
m eg m a ra d t az egy k o ri rengetegből. Az a rá n y la g
egyszerű n ek látszó g y ű jté s és leíró feldolgozás
m u n k á ja is nehéz. H ogyne volna jó v al n eh ezeb b az
alk o táso k lé tre jö tté n e k so k o ld alú o kn yo m o zó m eg­
ism erése, m ag y arázata, és az a k ritik a i — összeha­
sonlító és elem ző alap ú — értékelés, am elynek
szükségét sokszor h á tté rb e sz o rítja a szépségnek, a
rapszódikus tü n e m é n y ű m a g y a r rem ek elések n ek
rapszód ik u s m egcsodálása. M iközben u g y an is önfe­
le d t öröm et á ra sz ta n ak , ösztönös h ó d o la tra ébresz­
te n ek az évszázadok szem léletes m ag y ar alk o tásai­
n a k tá rg yi szépségei, n ag y re jté ly e k n y itjaival m a­
ra d m ég adós k ö rü lö ttü k a tu d o m án y .
E gyik n a g y m ag y ar, egyszersm ind egyetem es vo­
n atk o zású re jté ly e p éld áu l a m ű v elő d éstö rtén et
szétágazó tu d o m á n y á n a k , hogy m iféle okok, esem é­
nyek, b o n y o lu lt összefüggések lán c o la tá b an m ik én t
előzték m eg jó félévszázaddal az itá lia i reneszánsz
első nagylovas szo b rán ak m esterét, D onatellót fel­
fogásban, szín v o n alb an a K á rp á t-m e d en c e erdélyi
részén, egy fia ta l m ezőváros kis családi m ű h ely é­
ben a K olozsvári te stv é re k : M árton és G yö rg y m es­
ter. H olott ré g ó ta n e m re jté ly m á r m aga a tény,
hogy m erő b en ú ja t, e lő re m u ta tó a n n a g y o t a lk o tta k
az egyk o ri E u ró p á b a n : az építészeti k ö rn y ezetet
nem a lá re n d e lten díszítő, h an e m a ttó l fü g g e tle n ü l­
ten szép, önálló su lt szobrászrem ekelést. E gyetlen
m e g m a ra d t ily en ta n ú sá g ú m ű v ü k , a p rá g a i Szent
G yörgy-szobor is id ő tlen időkig f e n n ta rtja k ezde­
m ényező tö rek v ésü k em lékét. „Problém a vo ln a az ő
prágai szo b ru k a k k o r is — jellem ezte K ó s K áro ly
egy rég i ta n u lm á n y á b a n („G yö rg y és M á rto n ” —
m eg jelen t az E rd ély i Szépm íves Céh k ia d ó já n a k
E rd élyi csillagok cím ű é le tra jz i an to ló g iájáb an ,
1934-ben) —, ha Itália, F ranciaország, N ém etország
v a la m ely a k k o ri szo b rá szm ű h elyéb ő l k e r ü lt volna
ki a m in tá ja és a lko tó ja ; de annál súlyosabb, m e rt
a ke re szty é n E urópa a k k o ri széle, E rdély, az erdőn
tú li T ranssilvánia v e te tte fe l a vilá g n a k, és o tt is a
fa lu b ó l alig várossá cseperedett K o lo zsvá r”.
Az idézett sorok írá sa id e jé n m ég fia ta l építész
— és író — K ós K áro ly bízv ást rem élte, hogy h a ­
m aro sa n je le n tk e z n ek m a jd sereg estü l régészek,
m űvészettö rtén észek , a k ik v ersen g v e ad n a k m élyen
és n a g y v o n a lú a n m egvilágító tá jé k o z ta tá st a K o­
lozsvári m űvész te stv é rp á rró l. Á m de h iá b a v á rt er­
re évtizedekig. És m ost, 85 évesen ő m ag a ru k k o lt
ki ró lu k az első n a g y m ono g ráfiáv al. H a ez a kései
alkotás n em tu d o m án y o s szokványú szorgalm i
m u n k a, h a n e m a tőle m egszokott m agas költői
szárn y alású m ű, ak k o r is pótol m ajd — regényes
282
m iv o ltáb an is — m eg nem írt m o n o g ráfiák at. Nem
közönségesen h ézagokat tö lt be, han em bölcsen és
szépen író építészzsenihez m éltó a ra n y h íd k é n t ível
á t szédítő szakadékokat, ism eretlen ü l h ag y o tt
m élységeket, am elyeket a tu d o m á n y n a k nehéz a
m aga ta p o g ató m ódszereivel áth id aln ia. A Kolozs­
v ári te stv é re k n a g y re jté ly e te h á t Kós kivételes é r­
dem ű kom m en tálásáv al m égiscsak közelebb k e rü l a
m egvilágításhoz. H ogy rejtély es rag y o g ásu k at ne
csupán v életlen tü n e m én y n ek lássuk, m e rt ilyen in­
te n z itá sú v életlen nincs a történelem ben.
H anem m eg v ilág íta tlan m a ra d t m ég m indig lé­
nyegében az ugyan csak erd ély i m a g y a r M isztó tfa ­
lusi K is M iklós fő é letm ű v e: hogy m ik én t fo rra d a l­
m a síto tta ő v o ltak ép p en m ásodszor az európai
n y o m dászatot — a szépséggel p á ro su lt k ö zérdekű
haszon szolgálatában. És nem is eld u g o tt helyen,
h a n em H ollandiában. A n y o m d ászat eg ykori egye­
tem es kö zp o n tjáb an . O tt, ahol az olasz földön m ég
csakis fejed elm i ra n g ú s teh e tség ű — főképp p áp ai
és u ralk o d ó hercegi, legjobb esetben a fféle félle­
v a n te i szellem ű p a tríciu s-p o lg á ri-p ártfo g á ssa l, elő­
kelőségek üvegházi ten yészetében kivirágzó re n e ­
szánsz telje se n szabad te re p e t k a p o tt, gyökeresen
d em o k ratizá ló d o tt: népivé, p o lg á ri-p araszti gyöke­
rezettség ű v é izm osodott. É n n ek a N ém etalföldnek
az an y ag i és szellem i nyom ottságból, szegénységből,
idegen és belső elnyom óitól e g y a rá n t m egszabadul­
n i ip ark o d ó n ép i közpolgársága — v á ro so k b an és
fa lv a k b a n e g y a rá n t — nem csak a reneszánsz tö ­
rek v ések fo rm á já t és ta rta lm á t n é p e síte tte és v ilá­
gosította, h an em á lta lá b a n a m ű vészetet is. És m a­
g át a szépségigényt — a h aszo n érd ek já ru lé k a k é n t
is: a m ű vészeti k o nvencióktól és a reprezentációs
szándékoktól független, k izárólag gazdasági, éssze­
rű e n fu nkcionális m egfontolások szerin t is. Így egy
iga zi fo rra d a lo m n a k n em külsőséges re p re z en ta tív
kellékei és sallan g jai közepette, h an em m élyen á t­
h a tó bensőséges változásai, jellem form áló, életerős
h it- és tu d a tú jító jelenségei so rá n a reneszánszon
k ív ü l a m á su tt szintén csak kiváltságos körökben
hódító, ugyan csak „üvegházi” ten y észető h u m an iz­
m us is a n é p közkincsévé v ált ott. D em okratizáló­
d o tt elvi lényegével: az em berközponti, közelebbről
a társad alo m k ö zép p o n ti szem lélettel együtt. N ém et­
alföld tö rek v ő n ép e a vallástó l eleve m eg kívánta,
hogy a teljes e m b erré válás erkölcsi fela d a tá t, a
reális tá rsa d a lm i fejlő d ést szolgálja a m ag a m ód­
já n és eszközeivel: szentesítse a közép k o rb an lebe­
csült világot, telje s tá rsa d a lm i és term észe ti való­
ságával. L elkiism ereti p ara n csu l hird esse általán o s
k ö telességként — az á h íta t és a fe le b a rá ti sze re tet
őszinteségének n y ilv án v aló igazol ó ja k é n t — a m in ­
d e n k it nem esítő m u n k át. B árm ely m u n k á t, am ely
an y ag i te k in te tb e n is tökéletesíti, fin o m ítja, „üd­
vösséghez, m egigazuláshoz irá n y ítja ” az em bert.
T ársad alm i és te rm é sze ti körn y ezetév el együtt.
C sakis ilyen tá rsa d a lm i tö rek v ések közep ette tu d o tt
m egérlelődni az a fo rra d a lm i fela d a t a v é g re h a jtá ­
sig: hogy a teljes — n e m kivonatos szövegű — írá ­
sos B ib liát először a d tá k széles k ö rb en anyan y elv en
a köznép olvasm ányául, de an n a k reális k ritik a i
szellem ű értelm ezését, tu d o m án y o s é rték elését is
szükségképpen á lta lán o sa n ébresztve. M iközben a
tudom ányos szem léletet a term észeti ism eretekkel
e g y ü tt n a g y m é rté k b e n d em o k ra tizá lták , a tech n ik ai
fe lad a to k közül a sokszorosítás fejlesztésére gon­
d o ltak legelőször. G u tten b erg m e ste r tu d v a levően a
n y om dagépet m ég k ézírású — fe ste tt és rajz o lt —
középkori k ó d exek betű in ek , illetőleg iniciálás m eg
m in ia tú rá s k épeinek sokszorosítására képzelte el.
 C sakhogy a „p atin ás szépségű”, szálkás gót b e tű k ­
n e k az írása, m etszése e g y a rá n t nehézkes v o lt m in ­
dig, csakúgy, m in t az olvasásuk. S zem et ü d ítő v á l­
tozatok, szép nyo m d ai b e tű típ u so k a lk o tá sá ra nem
ad o tt se rk e n té st az alap fo rm áju k . É rdem esn ek b i­
zonyult h á t h e ly e ttü k fö ltám asztan i a feledés ho­
m ály áb ó l a rég i ró m ai — s ré sz in t görög — ép ü le t­
orom zatok, szo b o rtalp azato k , sírem lék ek tö b b n y ire
kő táb lás fe lira tá n a k tö m ö ren n ag y v o n alú és egy­
szerű, la p id á risa n ésszerű, an y ag szerű en szép, ú g y ­
nev ezett a n tik v á s b etű it. Ezek a la p fo rm á it ö tlete ­
sen tu d ja sokféle v álto ztatással, k o rszerű m ódosí­
táso k k al felh aszn áln i v ilág szerte a nyom dászat.
U gyanígy a k ézírású kódex ek kezdetleges m ű v é­
szi felfogású s te c h n ik á jú iniciálés m eg m in ia tú rá s
képei h e ly e tt is olyan n y o m d ai re p ro d u k c ió jú ké­
pek, rajzo k igénye, sőt általán o s szüksége tá m a d t a
n ém etalfö ld i és á lta lá b a n az északi — p ro te stán s
n ép i-p o lg ári — reneszánsz k ö réb en , am ely k ö v etk e­
zetesen k ö v eti a te c h n ik a i és á lta lá b a n az anyagi
fejlődést. S já ru lé k o sa n h ű a k ép alk o tó m űvészet,
szépségigény h alad ó tö rek v éseih ez is. Íg y a n é m et-
alföldi és á lta lá b a n az északi reneszánsz n ép szerű ­
sítő h aszo n érd ek ű n y o m d ászata a b etűszedés m eg­
ú jítá s á n k ív ü l a k é p a lk o tá sb a n — jelesü l a g ra fik á ­
b an — célratö rő szükségérzetből új m ű fa jo k (fa­
m etszet, rézm etszet stb.) szü letését s gyors, széles
k ö rű g y a k o rla ti e lte rje d é sü k e t szorgalm azta. S e
fo rra d a lm i tö rek v ések egykori k ö zp o n tjáb an , a
nyo m d ászat m ű v észetén ek és te c h n ik á já n a k akkori
v ilág fő v áro sáb an m ind a m o d ern n y o m d ai b e tű - és
képm etszésben, m in d a legszebb k ö n y v ek sokszoro­
sításáb an — n e fe le d jü k — egy ism eretlen ország­
ból való m ester, M isztó tfa lu si K is M iklós já r t az
élen n é h á n y ügyes m a g y a r legényével. A lk o tásain ak
és szervező tá le n tu m á n a k m egbecsülésével A m ster­
dam egyik legm ódosabb p olgára, első adófizetője
íg érk ezett lenni. Az is le h e te tt volna, h a h irte len
elh atáro zással n em h a g y ja el tü n d ö k lő v ilág sik erei­
n e k váro sát, hogy e ltű n jé k otth o n , E rdélyben. (Ahol
bizony nem sik e rü lt sz án d ék a szerin t fo ly ta tn ia fé­
nyes p á ly á já t, m e rt id e je k o rá n elem é sz te tte a honi
kicsinyesség, a fe lfu v a lk o d o tta k féltékenysége, s a
betegségnél és a szegénységnél is nyom asztó b b kö­
zöny.) M inthogy azonban M isztótfalusi K is itth o n
is a szó legszorosabb értelm éb en n y ito tt k ö n y v ek et
h a g y o tt h á tra , és szép n y ito tt k ö nyv m a ra d t egész
élete, tö b b szép ta n u lm án y , é le tra jz és reg én y író ­
d o tt róla. De a sok k özt egyetlen olyan m űvészet­
tö rté n e ti m é lta tá s n em a k a d t m indm áig, am ely ok­
nyom ozó m élységgel, k ív á n a to san széles k ö rü lte ­
kin téssel m eg m ag y arázn á a legnagyobb re jté ly t kö­
rü lö tte : hogy az eu ró p ai n y o m d ászat m ásodik nag y
tech n ik ai és első n a g y ip arm ű v észeti fo rra d a lm á ­
n a k fő v áro sáb an , az egész északi reneszánsz köz­
p o n tjá b a n , A m sterd am b an m ié rt épp en egy erdélyi
m ag y ar m e ste r m ű h ely e ra g y o g ta tta a legpéldásabb
rem ek elések et hosszú időre. H iszen ak k o r is tü n ­
döklően h a to tt, am ik o r m á r rég e ltű n t v ilág sikerei
nag y szerű színhelyéről a m ag y ar m ester. H a tásá­
n a k m ég ak k o r is n ő ttö n -n ő tt tisz ta fénye, m ikor
m á r n ev ét is elfeled ték idegen országokban. És k e ­
vés h íjá n m a jd n em a m ag y aro k is. H á t az ő r e jté ­
lyes tü n d ö k lése sem h istó ria i véletlen csupán.
Nos, a K olozsvári te stv é re k és M isztótfalusi Kis
elhalv án y o d v a is fö lö ttéb b idő tálló életm ű vénél
v agy B artó k és K odály m u zsik áján ál az egyetem es
m ű v elő d éstö rtén et szám ára nem kevésbé izgalm as
és érd ek es m ag y ar jellegzetességre h ív ja fel a köz­
figy elm et m ost egy szé k e sfe h é rv á ri kiállítás. E nnek
a n y á ri év ad n ak a leg ered etib b , leg n ag y v o n alúbb
és legjellegzetesebben m ag y ar m űvészeti k iállítása
lá th a tó szeptem ber végéig S zék esfeh érv áro tt, a
Csók Istvá n K ép tá rb a n : F E S T E T T T Á B L Á K 1526—
1825 cím m el, — „A m a gyar n é p m ű v é sze t évszáza­
dai” gyűjtőcím m el íg é rt kiállítás-so ro zat m éltó n y i­
tá n y a k é n t. Az O rszágos N éprajzi M úzeum — am ely
ezt a k iá llítást a fe h é rv á ri Istv án k irá ly M úzeum
m u n k a tá rsa iv a l k arö ltv e ren d ezte — ré szin t sa já t
ra k tá ri gyűjtem ényéből, m ásrészt társm ú zeu m o k és
egyéb in tézm ények — fő k é p p e n re fo rm á tu s egyházi
szervek — tu la jd o n á b ó l h áro m évszázad n ép m ű v é ­
szetéből p á ra tla n színes belsőépítészeti és b ú to rm ű ­
ves rem ek elések et m u ta t be. A k iá llíto tt n ép m ű v é­
szeti alkotások m ásai — k iv á lt e k eresetlen össz­
h an g b an — nem igen képzelhetők el m á s u tt: a K á r­
pát-m ed en cén kív ü li tájék o n , vidékeken. Sőt a K á r­
pát-m ed en cén k ív ü l is nem a k á rm ily e n k ö rn y ezet­
ben. A b e m u ta to tt tizen ö t tem plom i berendezésből
péld áu l 13 D unán in n en i tá ja k helységeire esik,
sú ly p o n tilag E rdélyre, és az egykori E rdéllyel
n a g y m érték b e n anyagi és szellem i k ap csolatokat
fe n n ta rtó alföldi és felföldi helyekre. S a k é t d u ­
n á n tú li példa is ré sz in t am azokkal rokon k ö rü lm é ­
n y e k re u tal. A k iállítás k ét p o litik a tö rté n e ti d á tu ­
m a, persze, csupán jelképes (1526: a m ohácsi csata,
és 1825: a refo rm k o ri országgyűlések n y itá n y á n a k
éve). U gyanis a k iá llíto tt népm űvészeti alkotások
kivirágzása jóval előbbre m u ta t a jelzettnél, és
fu n k ció ju k sem z á ru lt le szükségképpen a m ú lt
századdal. Élő h a tá su k átm e n e ti és viszonylagos
gyengülése m ia tt te h á t igaztalan, fé lre é rth ető do­
log volna éppen a refo rm k o rszak o t elm arasztalni.
A k é t szim bolikus határév szám b ó l adó d h ató fé lre ­
értést így illik eleve eloszlatnunk. M ielőtt a k ö v et­
kező beszám olónkban valam ely est helyénvalóan
m éltatn ó k a zöm m el fa tá b lá k ra fe ste tt v irá g én e ­
kek n ek nevezhető nag y szerű népm űvészeti alk o tá ­
sokat. É rték ü k — m in t lá tn i fo gjuk — nem alá b b ­
való az ú g y n ev ezett m agasm űvészet neves m este­
rein e k leg ran g o sab b régi és m odern m űveinél.
S zínvonaluk, szépségük k o m m entálás n é lk ü l is
m egigézően hat. F eltű n ésü k , tü n d ö k lésü k kö rü l
ugyan re n g eteg a histó riai re jté ly , a v itás kérdés.
De nem v itás sem a funkcionális, sem az esztétikai
é rté k ü k m in d en k o ri m agas színvonala, szellem i su­
gárzásuk szuggesztív, á tü tő ereje. A m iképpen az
sem vitás, hogy ilyen sú lyú alk o tá so k at nem illik
h istó ria ila g m eg m ag y arázatlan u l hagyni. H iszen
szü letésü k et nem csupán v életlen ad o ttsá g o k n ak és
k ö rü lm én y ek n ek köszönhetjük. A zazhogy: m en y ­
n y ire igen, és m en n y ire nem ? — m ajd e rre is rá ­
m u tatu n k .*
N agy Tibor
* Jeles szerzőnk az Élet és Tudomány szerkesztője;
cikkének befejező részét legközelebbi számunkban
hozzuk. (Szerk.)
Teológiai professzorok első nem zetközi konferenciá­
ját tartották szeptember 22—26 napjain a bécsi egye­
temen. A főtéma címe ez volt: „A teológiának, m int
tudománynak az önértelmezése”. A megnyitó előadás
tartására D. Dr. Pákozdy M árton László budapesti pro­
fesszort kérték fel az európai protestantizmus hely­
zetéről. Kívüle még Dr. Kocsis Elemér debreceni és
Dr. Vámos József budapesti evangélikus professzor
képviselte hazai teológiánkat.
283
 Comenius és Sárospatak
A te rm é sz e ttu d o m á n y század u n k b an n a g y o b b at
lé p e tt előre, m in t az e lő tte le p e rg e tt 19 év században
együ ttv év e. H atv án y szerű en m egso k aso d tak a fel­
fedezések és az ú jításo k . A ro h am o s fejlődés so d rá­
ban ó riásiv á n ő tt az ism e re te k rendszerezésének,
gondja. M indez első ren d en a p ed agógia felad ata,
m ely n ek te g n a p i je lsz a v á t: „ta n u ln i, ta n u ln i, ta n u l­
n i”, m a m á r élesebbé kell fogalm azni. T an u ln i, to ­
v á b b ta n u ln i, h o ltig ta n u ln i: ez a le g ú ja b b k o r kö­
vetelm én y e és senk i sem té rh e t k i előle. Az ú j­
a rc ú élet m in d e n ü tt m in d e n k itő l egy et k é rd e z : ki
m it tu d ? S k érd ése b e n n ü n k to v áb b i k é rd é se k et
szül: hogyan szerezhetők m eg leg k ö n n y eb b en és
m ire h a sz n á lh a tó k fel leg ered m én y eseb b en a tu d ás
m é rh e te tle n kincsei?
A tá rsa d a lo m kiv áló ered m én y ek et fe lm u ta to tt
n ag y ta n ító m e ste re i a d já k az eligazítást. V an kö­
z ö ttü k olyan, a k in e k m u n k ásság a csak s a já t k o ra
és nem zete ré sz é re je le n te tt gazdagodást. D e v a n ­
n a k olyanok is, a k ik a m in d e n k o ri em b eri tá rs a d a ­
lom irá n y m u ta tó i, m o to rja i és ú ttö rő i lettek . Az
u tó b b ia k egyike C om enius A m os Ján o s, ak iv el —
kö nyv ein k e re sz tü l — beszélgetni nem csak a lk al­
m i, h a n e m idő tálló időszerűség.
A lk alm i id őszerűségét is eg y m ásra to rló d ó év fo r­
dulók jelzik. S o ro zatb an m egjelenő n a g y m u n k á i­
n a k h árom százados évfordulói. C sak a leg frissebbe­
k e t em lítv e: az O pera d id a ctica om n ia (O k tatás­
ta n i m u n k á in a k g y ű jtem én y e) 1657, m ely n ek h a r­
m ad ik része a S á ro sp a ta k o n ír t ta n u lm á n y a it ta r ­
talm a z z a; az O rbis sen su aliu m p ictu s (Az érzé­
k elh ető v ilág k ép ek b en 1658, la tin —n é m e t n y el­
v en ; u g y an ez első la tin —n é m e t—m a g y a r k ia d ás­
b a n 1669. A lk alm i időszerű ség ét növeli a n em zetk ö ­
zi, közelebbről a m a g y a r—csehszlovák k u ltú rk a p ­
csolatok m eg ú ju lása, m ely n ek gyüm ölcsei — tö b ­
bek k ö zö tt — az o tta n i R ákóczi-em lékeknek, s az
itte n i C o m en iu s-relik v iák n ak gondos m egőrzése.
V isszalap o zh atu n k a N ag y m esterh ez azo k n ak a
tő lü n k táv o l zajló, p edagógiai re fo rm o k a t sü rg ető
d iá k tü n te té se k n e k n y o m án is, m e ly ek n ek k iv á ltá ­
sáb an — lá tá s u n k szerin t — szerepe v a n olyan in ­
do k o k n ak is, m e ly ek n ek k o ra i felism erése Com e­
n iu st e lin d íto tta a p a rla g i d id a k tik a és m eto d ik a
széles te rü le te in e k ú j m egm űvelésére.
Az a lk alm i em lékezések tü z é t fe lsz ítja v ég ü l az
1670-ben írt, v ilág b ék ét sü rg ető u tolsó írá sa és az
u g y a n a k k o r, A m ste rd a m b a n b e k ö v e tk e z ett halála.
A ta n ítá s és ta n u lá s p ro b lé m a tik á já v a l vívódó
k o ru n k szükségletei és célkitűzései elvezetik az em ­
lékezőt C om enius állandó id ő szerű ség én ek felism e­
réséhez. A p ed ag ó g ián ak a te rm észeth ez való
visszah ajlása és vele e g y ü ttfu tá sa n em m iiló je le n ­
ség, m ely n ek a v ég telen b en rö v id a ra jtja . N em fel­
lobban ó szikra, m ely az id ő tlen ség b en m áso d p er­
cekig v ilágít, h a n e m a reális ism e re te k fe lfe d e tt, k i­
m e ríth e te tle n fo rrása. M it, hog ya n és m ivég re ta ­
n ítsu n k , illetv e ta n u lju n k , ezekre a ré g e n kínzó k é r­
d ésekre ta lá lta m eg C om enius a z időtálló feleletet.
M orvaföldön egyidőben 3 község is v e rse n g e tt
ab b an , hogy szü lö ttjé n e k m ondhassa. A fe lv ett
n e v é t K om nya fa lu tó l n y e rt K om n y an szk i K om en­
sk y = C om enius m a g á t hol nivniceinek, hol m a g y a r­
b ró d in a k nevezi. Szegény, k o rá n e lh ú n y t szülők
g y erm e k e k é n t 1592-ben szü letett. M ostoha v olta
kö v etk eztéb en csak 16 éves k o rá b a n n y ú lh a to tt elő­
ször könyvhöz. De v asszorgalom m al p á ro s u lt éles
elm éje re n d k ív ü l rö v id idő a la tt szív ta fel az alsó
és felső iskolák ta n a n y a g á t, s 1614-től kész p e­
284
dagógus, m a jd iskolaigazgató, tan k ö n y v író , ta n ü g y i
re fo rm er, aki átfogó re fo rm ja iv a l biztos alap o t ve­
te tt eljövendő évszázadok m űvelődésének. Mi m a ­
g y aro k ab b an a k iv á ltsá g b an részesültünk, hogy
nem csak közvetve ism e rh e tjü k és ta n u lh a tu n k tő ­
le, — csaknem nég y évig élt köztünk. S áro sp ata­
kon, a „B o d ro g -p arti A th é n ” ősi k ollégium ában, a
R ákócziak isk o lájáb an m ű k ö d ö tt ezalatt. Rövid
ez az idő, 1650— 1654, de fe le jth ete tlen . A lapvető
felism eréseinek: 1. a term észe ttu d o m án y i ism eretek
ta n ítá sá n a k , és 2. szem léltető képek, s érzéki m eg­
ta p asz talás ú tjá n való kö n n y eb b ta n u lá sn a k k o ro ­
n á s b e m u tató ja.
M agyarországra, S á ro sp a ta k ra jö v etelén ek tö b b
oka és célja volt. É rkezésében m egelőzte m á r a k ­
k o ri n a g y h íre és n é h á n y jó könyve. C sak p á ra t
em lítve: a „M eg ú jíto tt fizik a” — világ n ézetérő l v al­
lom ás. Az „A n y aisk o la” a kisdednevelés legelső,
legrégibb könyve. „ J a n u a ” (A n y elv ek feln y ito tt
a jta ja ), m elyet a p a ta k i iskolában m á r idejövetele
elő tt ta n k ö n y v ü l h aszn áltak . Az „Iskolai tö rv é ­
n y e k ”-ből hozzánk is á tü lte tté k . S az „Iskolai szín­
já té k o k ”-b ó l n y e rt in d ítá st a m ásik, v ilág sik ert
a ra to tt p a ta k i m űve, a „Schola lu d u s” m egírásához.
Szem élyiségének jó h írét, m u n k ásság á n ak szép
je le it külföldön to v áb b ta n u ló m ag y ar diákok hoz­
tá k a g y u la fe h é rv á ri és a sá ro sp a ta k i főiskolák
fen n tartó ih o z, a R ákócziakhoz és tan áraik h o z. Az
u tó b b iak kö zö tt volt a H ollan d iáb an és A ngliában
is ism ert Tolnai Dali Já n o s és h á ro m n ag y h írű ,
külföldi ere d e tű professzor, A lste d iu s és Piscator,
C om enius eg y kori ta n á ra i H erb o rn b ó l és B ister­
fe ld , aki u tá n a végzett, szintén ezen az egyetem en.
V olt te h á t k irő l és m irő l beszám olni h azatérő
d iák ja in k n ak . De ak k o r sem volt ü re s a „ d iák ta ­
risz n y a”, am ik o r az „ u tá n p ó tlá s” k ifelé ta rto tt. V it­
té k a m a g y a r- és erdélyországi ősi főiskolák álla ­
p o t- és h ely zetrajzát. T anügyi tö rek v éseik n e k : re ­
fo rm - és tu d ásszo m ju k n a k h írét. V itté k C om enius­
n a k a R ákócziak és a ta n á ro k hívogató üzenetét.
Ez a n a g y fo k ú kölcsönös érdeklődés le tt az első, de
n em egyetlen oka an n ak , hogy C om enius P a ta k ra
jö tt.
P o litik ai tényezők is seg ítetté k e lh a tá ro z ásá b an :
a sok kü lfö ld i m eghívás közül m ely ik et fo g ad ja el?
Az egyik k ív ü lrő l h a to tt, a m ásik b en n e ébredt. Az
1618-ban k itö rt 30 éves h á b o rú a m e g p ró b á lta tá ­
sok so ro zatát z ú d íto tta re á s á lta lá b a n a „cseh-test-
v é re k ” közösségére. M enekülniök k e lle tt. S Com e­
n iu s L issát, N orköpinget, L ondont, E lbinget já rta ,
hogy h az ája felszabadításához, szám űzött népe h a ­
zatéréséhez nem zetközi tá m o g a tá st szerezzen. Az I.
R ákóczi G yö rg y lednicei b irto k á n le te le p e d ett h it-
és n em z ette stv ére i v ig asztalásán ak és ö sszetartá­
sán ak gondja, és u g y a n itt élő b a rá tjá n a k , D rabik
M iklósnak „jó sla ta i” — m elyek sz e rin t a Rákóczi-
ház seg íth eti leg h a th a tó sa b b an tö re k v é sü k e t —
M agyarország felé irá n y ítjá k figyelm ét.
A rró l a h álaérzésrő l is em lítést kell te n n ü n k ,
am ely b enne és az 1650-ben L issában ta r to tt egy­
ség k o n feren ciára összegyűlt „cseh te stv érek ”-b en
é b re d t M agyarhon irá n t. E k k o r m á r 22. éve istá ­
p o lta h az án k több ezernyi m e n e k ü ltjü k e t. H a tá ro ­
zatilag engedélyezik p ü sp ö k ü k n e k S á ro sp a ta k ra
költözését, itte n i m űködését.
H árom évszázad u tá n a com eniológia új le n d ü ­
le te t v ett. F igyelm e k ite rje d a n ag y pedagógus
szárm azására, n e v én e k etim o ló g iájára is. A leghi­
telesebb ta n ú k é n t m a g át C om eniust idézi m eg,
 ak i n em rég m e g ta lá lt u tolsó írá s á n e re d e ti csa­
lá d i n e v é t h aszn álta. Cseh és m a g y a r k u ta tó i
egybehangzó m eg állap ítása, hogy a ty já t Szeges
M á rto n n a k h ív ták . — M eg k érd eztü k B a ko s József
dr. jeles nyelv észü n k et, a kiv áló C o m en iu s-k u ta­
tót, m i a v élem énye eb b en a k érd ésb en . „F elte­
hető, — m o n d ja — hogy ősei a X —X III. század
telep ítései id e jé n k e rü lte k a rég i m a g y a r h a tá rő rv i­
dék re, s o n n an beljebb, a közeli K om nya, N ivnice,
U h ersk y -B ró d (M agyar-B ród) n e v ű m o rv a közsé­
gekbe. A Szeges n é v viszont, a m in t etim ológiailag
b eb izo n y íto ttam , v itá n felü l m a g y a r”. T udatosan,
vag y tu d a ta a la tt n e m já ts z h a to tt-e szerep et Com e­
n iu sn ál a m agyarság h o z való v iszonyulásában, P a ­
ta k r a jö v eteléb en , itte n i m u n k á ssá g á b a n ez a m ost
n ap v ilá g ra jö tt m ozzan at is?
S áro sp atak o n m eg g y ö k e re z tete tt ta n ü g y i re fo rm ­
ja ira egy kis összehasonlítás vessen világot. Az a k ­
ko ri p a ta k i isk o lát vesszük alapul. T an k ö telezett­
ség n élk ü li fiú -ta g o z a tta l m ű k ö d ö tt. K é t ta n fo ly a­
m a a m ai g im n áziu m n ak és a k a d é m iá n ak felelt
meg. A felü g y eleti jo g o t egyházi e m b erek g yako­
ro lták . Az iskolai vagyon — p ártfo g ó itó l k a p o tt jo ­
gok és in g a tla n o k — fe le tti ren d elk ezés az ifjúságé
volt. Az alsó tag o zato n idősebb d iák o k ta n íto tta k .
A szegény ta n u ló k a g azd ag ab b ak m agán szállásán
„szo lg ad iák k én t” házi m u n k á k a t végeztek, te lje s el­
lá tá s és ta n ítá s ellenében. Az elő h alad ást előadás­
hallg a tá s és vizsgai beszám olók á lta l b izto sították.
R eál tá rg y a k n em szerepeltek. F ő- és egyedüli ta n ­
tá rg y a m in d en tu d o m á n y fo rrá s a k é n t te k in te tt la ­
tin n y elv volt. Az an y a n y e lv e t sem m ű v elték . F e­
gyelm ezésnél a b o tb ü n te té st és a z á rk á t (carcer) is
igénybe v ették .
C om enius g yökeres v álto záso k at hozott. I. R á­
kóczi G yörgy, h itv ese L o r á n tfy Z suzsanna, és fiú k
Zsigmond, felk érésére, felm érv e a helyzetet, te rv e t
k ész íte tt a „panszofia tö rv é n y e i” sz e rin t P a ta k is­
k o lá já n a k átszervezésére. M ost n y ílt először lehe­
tősége g y a k o rla tb a á tü lte tn ie m in d azt, a m it Lissá­
b an m egálm odott.
P an szó fiája az égről-, földről-, em b errő l- szer­
z e tt tu d o m án y o s ism eretek enciklopédiája. A m in ­
den t átfogó és rendező filozófia. F o rrá s a i: a te rm é ­
szet, az em b eri é rtelem és a k in y ila tk o z ta tá s. A
panszofiai iskola az egyetem es bölcsesség tolm ácsa,
m in d e n k it (omnes) m in d e n re (ad om nia) egész te l­
jességében (om nino) m eg a k a r ta n íta n i, hogy fel­
készítsen az igazságos, békés, boldog életre, egyéni
és közösségi v o n atk o zásb an eg y arán t. E n ag y cél­
kitűzéshez „m ag n a d id a c tic á t” és „bo n a m eth o d i­
k á t” csatolt, s közölte fe lté te le it:
1. S zabad k ezet és erkölcsi tá m o g a tá st iskolai
re fo rm ja i m egvalósításához; o sztály o n k én ti álla n ­
dó ta n e rő k b e á llítá sá t; a m eglevő n y o m d a üzem be
helyezését; n é h á n y m o rv a ta n u ló in gyenes ellátás­
b an részítését. (Tanügy.)
2. Az id em e n e k ü lt m o rv ák to v áb b i p a tro n á lá ­
sát. (Politika).
3. E legendő p én zt az in tézm én y ek — in te rn á tu s,
ko n v ik tu s, ta n te rm e k — kiépítéséhez. (Pénzügy).
„E lfo g ad ták feltételeim et és m eg íg érték m inden
kíván ság o m te lje síté sé t” — írja visszaem lékezései­
ben. Szem élyi szükség leteirő l is fejed elm i m ódon
tö rté n t gondoskodás. „A n a g y h írű és tisztelendő
C om enius A. J. fizetése S áro sp atak o n , m ely 1651-
ben k ezd ő d ik : készpénz 600 fo rin t, b ú za 60 k assai
köböl, r u h á r a 40 fo rin t, b o r 15 hordó, sertés 6 da­
rab, b á rá n y 15 d arab , m éz 15 itce, v aj 25 itce,
borsó 2 köböl, lencse 1 köböl, h á n to lt köles 1 k ö ­
böl, káp o szta 2 hordó, tű z ifa 25 szekérrel. — H a
k ö z ta rtá s létesül, tö b b a lu m n u sa in k m ellett ho n ­
fitá rsa i közül 12 ifjú e lta rtá sá t fe lv á lla lju k ”. Így
olvasható a L o rá n tfy Z suzsánna u d v a rta rtá s i k ö n y ­
vében.
K ié p íth e tte te h á t az első te ljes iskolarendszert.
A term észet re n d jé t v e tte alapul. A fejlődési időt
nég y részre osztotta. K isgyerm ek- és g y e rm e k k o r­
ra, serd ü lő - és ifjú k o rra . E zeknek m egfelelő isko­
la típ u sai az an y ai öl, a nyilvános népiskola, a la ­
tin iskola vagy gim názium , és a főiskola vag y a k a ­
dém ia, továbbképző kü lfö ld i u ta k k a l. F okozaton­
k é n t bővülő ta n te rv e , ó ra - és szü n etren d je, koráig
p á ra tla n a pedagógia tö rté n etéb en . A népiskoláz­
ta tá st kötelezővé te tte . Az iskolai felü g y ele tet k i­
te rje sz te tte a világi fog lalk o zású ak ra is. Az is­
kola anyagi ügyeinek intézése alól fe lm e n te tte az
ifjúságot. (Bár ez ak k o r sérelm esnek tű n t az ifjú ­
ság előtt.) A szegény ta n u ló k n a k k ö ztartást, v a­
la m en n y in ek közös étkezdét igényelt. A term észet-
tu d o m án y i ism eretek e lsa já títá sa é rd ek éb en a „hét
szabad m űvészet” tá rg y a i m e lle tt főleg re á ltá rg y a ­
k a t ik ta to tt ó ra re n d jé b e: fizik át, föld rajzo t, tö rté ­
nelm et, k ro nológiát és etik át. A zt h ird e tte , hogy az
o k ta tá sn a k an y an y elv en kell kezdődnie s. az idegen
n y e lv ek n e k is tá rg y ism e re te t k ell m u n k áln io k . M e­
rész ú jítá s volt ez szervezeti és ta n u lm á n y i v o n a t­
kozásban eg y arán t. „M it” (quid) kell ten n i te h á t?
„C sak azt, am i az é le tre hasznos. A term észetb en
adva v a n n a k az em ber b o ldogulásának feltételei.
U ralkodni kell a te rm észet fe le tt.”
D e m iu tá n „sem m i sem ju t az értelem hez, m íg
n em ju to tt az érzék ek h ez”, bev ezette — ezt is el­
sőként a világon — a szem léltető (vizuális) o k ta ­
tást. K idolgozta hozzá az első iskolai k ép esköny­
vet, az O rbis sensualium pictust. (Az érzékelhető
világ képekben), m ely ek b e s a já t kezűleg szerkesz­
te tte, s ra jz o lta a képeket. A ta n u lá s és ta n ítá s
m eg könnyítése v é g ett a ta n a n y a g n a k érzékek elé
állítása a m ásik, fo rra d a lm i felfedezése, m elyet
azóta m in d en n em zet átv ett.
Az O rbis pictus, illu sztrációval és rövid é rte l­
m ező szövegeivel m in d en rő l tá jé k o z ta tja az olvasót,
am i az égen-földön és az e m b e rrel tö rtén ik . T erem ­
tés, csillagjárás, term elés, felhasználás b e m u ta tá sa
k a p o tt ben n e h e ly et aszerint, a m in t a szerző a vi­
lágm indenség részeiről vallott. Pl. a n ap ren d sz er­
rő l: C opernicus tá m a d o tt felfogása szerint. A csil­
lagok nem lapos k o ro ngok: „golyóbisok”. Nem
m ozdulatlanok. „M eg-fordulnak a tengelyen. A te n ­
gelyt elvégzik (m eghatározzák) m ind a k é t felől az
égnek k é t sa rk a i”. „A fö ldnek golyóbissa k ö rü l 24
ó ra a la tt fo rd u l”. .. (O. P. CIII.) „A gabona tere m
szálon, ezen v a n n a k a g ab o n afejn ek szálkái (kalá­
szi) és neveli a m ag o t (szemet) a to k b a n ”. . . (O. P.
XVI.)
Ez a P a ta k o n k észült v ilá g h írű m u n k a tech n ik ai
okok (fam etszés) m ia tt elsőízben, la tin —ném et
nyelven, N ü rn b e rg b en je le n h e te tt m eg 1658-ban.
U g y a n itt ad tá k ki az első la tin —n é m et— m a gyar
válto zato t is 1669-ben. H azán k b an 1675-től 1842-ig,
első és utolsó m eg jelentetéséig 21, kö zö ttü k 16 m a ­
g y a r n y elv ű k ia d á st é rt meg. C om enius ezzel a
m u n k á já v a l válaszolt a pedagógia m ásodik nagy
k é rd é sé re : „hogyan” (quom odo) ta n ítsu k , ta n u lju k
és h a sz n á lju k a b irto k b a vehető m agno-kozm oszt
A szem léltetés ö n tev ék en y ség re is serkent, önfe­
gy elem re is nevel. E zeket a célokat is szolgálni k í­
v á n ta „Schola lu d u sa ”, d id a k tik a i sz ín já ték o k at —
nyolc isk o lad rá m át — ta rta lm a z ó könyve. Az „O r­
bis p ic tu s” ik ertestv ére. P a ta k i m űködésének
újab b , nevezetes h atárk ö v e. D a ra b ja it 1654-ben
285
 játsz a n i kezdték. Első k iad ása 1656-ban jelenik
m eg S áro sp atak o n , L ó rá n tfy Z suzsánna k öltségén?
C om enius a fegyelm ezés szükségességét sem
h ag y ta figyelm en kívül. E té re n h u m á n u s és iga­
zabb eszközöket jav aso lt. T an u lm án y i és erkölcsi
hibák , m u lasztások k özött külö n b ség et ism ert.
Az előbbiek esetében e lv e te tte a te sti fen y ítést. Az
u tó b b ia k n á l is csak végső fokon en g ed te meg. R á­
beszélés, dicséret, p éld a m u ta tá s, fo g lalk o ztatás le­
gy en ek in k á b b a fegyelm ezés eszközei, a k iv étele­
ző elnézés, v ag y a d u rv a szigor k é t v ég lete helyett.
Evégből „E rkölcsi sz a b á ly o k a t” s „Iskolai tö rv é ­
n y e k e t” szerk esztett. Á lta lu k a ren y h eség et, az e r­
kölcstelenséget, a szabadosságot k ipellengérezte.
É rte k e z ett a „K ö n y v ek rő l”, a „N evelés m ódszeré­
rő l”, s a „P anszofia fe lm e rü lt a k a d á ly a iró l.”
S á ro sp a ta k i évei a la tt szerk esztette a V estibu­
lum , J a n u a és A triu m c. m ű v ein ek ú ja b b átdolgo­
zott k iad ásait. F u to tta erejéb ő l az o k ta tá s ta n „mi
v é g re ” (cur) kérdésével is foglalkozni, tá rsa d alm i
és p o litik ai v o n atk o zásáb an eg y arán t. I tt ír ta le a
köv etk ező k et: „H atásos len n e a h ázasság o k at elő­
m o zd ítan i a te rh e k csö kkentésével”. .. „Az élet
m e g ja v ítá s á v a l. . . igyekezzünk s z o m sz é d a in k a t. . .
b a rá ttá v á lto z ta tn i” . . . (G entis felicitas.)
1654 d e re k á n h a g y ta el P a ta k o t, s M ag y aro rszá­
got. P o litik ai elképzelése, h a z á já n a k a Rákócziak
á lta l való felszab ad ítása, a k k o r m ég n em v aló su lh a­
to tt m eg. C élkitűzése n em egy em b erö ltő t igényelt,
m in d po litik ai, m in d p edagógiai téren . Eszm éivel
m egelőzte k o rá t, s e m ia tt e lé g ed etlen k ed ett száza­
da lépteivel. S a já t m ag án is m eg k e lle tt tap asz­
taln ia , hogy m ás a v ető és m ás az arató . T ovább
sie te tt h á t ú j p arla g o k felé. Sok é rté k e t h ag y o tt
h á tra , de ő is g azdagodott P atak o n . N agyszerű a l­
k o tá sa in és kiseb b csalódásain k e re sz tü l — idé­
ze tt szavai is b iz o n y ítjá k — i tt fo g an t m eg benne
az A m sterd am b an k ö n y v term éssé b e é rt k iá ltá sa :
„B ékét a v ilá g n a k ” ! U n u m necessarium . R észlet —
„ m ié rtje i”, — tu d á sb a n gazdagabbá, m u n k á já b a n
kö nn y eb b é s ered m ényesebbé te n n i az em b eri éle­
te t — a n a g y „ m ié rtb e n ” így su m m ázó d tak:
„M indenki m in d en t, so k o ld alú an ” az em b eri tá rs a ­
dalom b é k é jé é rt és egységéért!
Husz János emlékezete
600 esztendővel ezelőtt, 1369-ben sz ü le te tt Hu sz
Ján o s, a n ag y cseh elő refo rm áto r. Az év fo rd u ló al­
kalm áb ó l idézzük fel a hős h itv alló em lékét, n em ­
csak hogy k e g y e le tü n k e t le ró ju k , h an e m a z é rt is,
hogy egyenességet, b á to rsá g o t és h ű ség et ta n u lju n k
tőle.
H u sz János kora
A tizen n eg y ed ik század végén já ru n k , C sehor­
szág, E u ró p a egyik jelen tő s állam a. T ró n já n IV.
V encel (1378— 1419) ül. U ralk o d ása id ején te h e te t­
len ü l sodró d ik a tö rté n e lm i esem ények á ra d a tá b a n .
Je len tő s k o rszak ez. M ost in d u lt m eg az ö rö kké­
ta rtó n a k v é lt h ű b é ri tá rsa d a lm i re n d bom lása. A
jo g fo szto ttak m illiói eszm élni k ezdenek és h arcb a
in d u ln a k azok ellen, ak ik n e k kezében összpontosult
eddig a vagyon és a hatalo m . É vszázadokon á t b ü n ­
te tle n ü l ű z ö tt n y o m o rg atáso k és önkényeskedések
bosszúlásai in d u l m eg ezzel. A h ű b é ri re n d válsága
nem csak a nem esség elő jo g ait kezdi ki, de beveszi
m ag á t a ró m ai egyház sáncai m ögé is, am ely a h a ­
286
Négy részből álló „Összes m ű v ei” (O pera d id a c­
tica om nia) A m sterd m b an jelen tek m eg 1657-ben.
A h a rm a d ik részt te ljese n a P a ta k o n ír t m ű v ei tö l­
tik m eg, am elyeket U trec h tb en to v á b b ta n u ló p a ta ­
ki d iákok ju tta ttá k ki hozzá. Az O pera d id a ctica
om nia úgy áll elő ttü n k a 300 éves évfordulón, m in t
egy több csúcsból álló, összefüggő hegyrendszer.
Belőle leg m ag asab b ra tö rn i h á ro m is látszik. A
„M agna d id a ctica vagy L issa”, az O rbis pictus
vagy S á ro sp a ta k ” és az „O pera om nia vagy A m s­
te rd a m ”-csúcsok. H iúsági v erse n y t m égsem fu t­
nak, m e rt az első a „ q u id ”-re, a m ásodik a „quo­
m odo”-ra, a h a rm a d ik a „ cu r”- ra enged z a v a rta ­
la n b ep illan tást, s p ersp e k tív á ik végül is egység­
be fonódnak. . .
C om enius em lékét n a p o n ta idézi belőle tá p lá lk o ­
zó pedagógiánk. Ü nnepségek sorával, em lékjelek
(sokaságával ad ja to v áb b az u n iverzális é rté k ű pe­
dagógus állan d ó an az időszerű szellem i h a g y aték át.
H azánk, jó évtizede, foly am ato san ünnepli. A nem ­
zetközi C om enius évben, 1958-ban, T udom ányos
A k ad ém ián k P a ta k o n ta r to tt ü n n e p i ü lé st tisztele­
tére. L egkiválóbb C om eniológusaink em lékeztek
m eg róla. A T iszáninneni R efo rm átu s E gyházke­
rü le t — a M űem lékvédelm i Felügyelőség ál­
ta l n a g y költséggel ta ta ro z o tt rég i iskolaépületében
— isk o latö rtén eti k e re tb e ág y azott k iá llítá st re n d e ­
zett em lékezetére. P a ta k sok C o m en ius-reliquiája
között itt v a n k iá llítv a első, p illa n atn y ila g egyetlen
m ag y arországi szobra, V a y M iklós szobrászm űvész
alk o tása 1859-ből. M ásodik szobra, 1892-ből, E rdély­
ben elpusztult. A h a rm a d ik a t P a ta k v áros m eg b í­
zásából P á tzay P á l m ost készíti. Az em lékdús isko­
lak er t szoboralléját díszíti m ajd.
. . . M ert „ S á ro sp atak o t azzá a szószékké te tte ”—
írja ró la k ész íte tt kön y v éb en dr. R ácz Lajos, a p e­
dagógiai tan szé k en és a re k to ri tisztségben késői
u tó d a — , „am elyről az egész k u ltú rv ilá g n a k h ird e t­
te elő h alad o tt nevelési és o k tatá si elveit, s ezzel a
S á ro sp a tak i K ollégium n e v é t ö rökre b e írta az egye­
tem es nevelés és o k ta tá stö rté n e tb e .”
T együk hozzá: a sa já t nevével.
K irá ly Zoltán
ta lo m é rt fo ly ta to tt é v e z r e d e s h a rc so rán teljesen
összenőtt és azonosult a világgal.
Az egyház az elnyom ók legerősebb tám aszává
le tt, és ab b an a válságban, am ely olyan, m in t a
ten g er: álnok, keserű és bűzös . . . és ahogyan a nagy
hal elnyeli a kis halat, ú g y falja fe l a gazdag a sze­
g é n yt.” (3) a ró m ai egyház volt a leg falá n k ab b r a ­
gadozó. K ülső gazdasága és p o m p ája nem leplez­
h e tte le a szom orú valóságot, hogy a világi h atalo m
csúcsára ju tá s közben elv esztette belső é rté k eit, lel­
ki erejét.
Az egyház m eg p ró b álja kivédeni a tám ad á st, de
m eg b én ítja a szakadás. 1378— 1409-ig k é t szem ben­
álló p áp a k ö ré csoportosulva k é t részre szakad a
n y u g a ti kereszténység. E lk e rü lh e te tle n az egyház
re fo rm ja ! 1409-ben P izában összeül az első re fo rm ­
zsinat, elm ozdítja a k é t ellen p á p át és egy h a rm a d i­
k a t választ. A k é t le te tt p áp a azonban m a ra d , és
ettő l kezdve 1417-ig h áro m p áp a is h aszn álja a
K risztu s földi h e ly ta rtó ja cím et. A későbbi re fo rm ­
zsinatok (K onstanc 1414— 18, Bázel 1431— 43) m eg­
szü n tetik u g y an a szakadást, és átm en etileg m eg-
 sz ilá rd ítjá k az egyház hely zetét, de alap v ető v álto ­
zást n em hoznak.
Iste n m e g té ré sre szólítja fel a lav d iceai á lla p o tra
ju to tt egyházat. H usz János az egyik legjelen tősebb
és le g á ld o tta b b eszköz azok közül, a k ik e rre a szol­
g á la tra e lh iv a to tta k .
H u sz János élete és m ű v e
H usz Já n o s 1369-ben a dél-csehországi H usinec-en
szü letett. Szülei szegény, de igyekvő em b erek vol­
tak , a k ik azt a k a rtá k , hogy fiú k b ó l ta n u lt em ber
legyen. A z a la p ism e re tek e t egy k o lo sto rb an , a b a ­
rá to k tó l szerzi, m a jd a p ra h a tic i kollégium on á t v e­
zet ú tja a h íre s p rág ai K áro ly -eg y etem re.
T a n u lm á n y a it b efejezve g y o rsan h a la d előre.
1396-ban a p rá g a i egyetem bölcsészeti k a rá n a k m a ­
gisztere, 1401-ben a k a r d é k á n ja lesz. 1402-ben az
egyetem re k to rá v á v álasztják . 1402-ben m egkezdi
ig eh ird ető i szo lg álatát a később nevezetessé v á lt
p rá g a i B e tle h e m kápolnában.
D iákévei a la tt m eg ta p a sz ta lta, hogy m ily en ínsé­
ges sorsa v a n a szegényeknek. Sokszor száraz k e­
n y é re n és b orsón te n g e tte életét. E zért is tu d oly
m e g é rtő szívvel k ü zd en i a m eg g y ö tö rt és kisem m i­
z e tt e m b erek érdekében.
Őszin te kegyességét alap v e tő e n b efo ly áso lja az
o tth o n ró l hozo tt d rá g a örökség. „ A n y á m ta n ítg a to tt,
hogy m o n d ja m : Á m e n , leg yen m eg az Úr akarata,
— e m lé k e z ik János m e ste r m e g le tt fé r fi korában
a n y ja ájtatosságára — és H u sz já m b o r, alázatos m a ­
ra d t haláláig.” (3)
A legnagyobb á ta la k u lá s t a B ib lián ak köszönheti.
A m eg alk u v ás és az önzés k ísé rté sé t az Ige ítéli m eg
ben n e : „ A m ik o r k isd iá k vo lta m , az v o lt eszem ben,
ho g y m in é l ham arabb p ap leh essek, h ogy jó m ó ­
dom , jó kö n tö sö m leg yen és az e m b e re k becsben
ta rtsa n a k : de kívá n sá g o m bűnös v o ltá t fe lism e r­
tem , a m ik o r m e g é rte tte m az írá st.” (3) A S zentírás
vezeti ő t Jézu s K risztu ssal való belső közösségre.
„Világi biztonság édes álm ába v a lé k elm erü lve,
m íg az én U ram J é zu sn a k n e m te ts z e tt engem , tes­
ti vá g ya im n y o m o rú rabszolgáját, a ka ra to m ellen . . .
kim e n te n i, s b evezetn i a sze n v e d é se k . . . h a jlé k i­
ba . . . Iste n Ig é jé t fé le le m m e l és retteg éssel olvas­
tam , s k e zd te m a bölcsességnek abb a n rejlő k in ­
cseit n a g y álm élkodással c s u d á ln i. . . S zív e m e t új,
erős, lelkesítő tű z h a to tta át, m e ly annál jo b b a n he­
v íte tt, m in é l á h itatosabban e m e lk e d te m im á m ban
Iste n e m h e z s m e g fe s z íte tt Jézusom hoz. És ezen tű z
sohasem szu n n y a d el b en n em , csak m id ő n Jé zu so m ­
ról m e g fe le d k ezem . E k k o r egyszerre elh o m á n yosul
lelkem , s m in d e n jóra a lka lm a tla n v a g y o k , m íg n em
újra egész szív e m m e l h o zzá fo rd u lo k, hozzá, k i éle­
tü n k eg yed ü li orvosa, de m in d e n haszontalan te t­
tü n k és g o n d o la tu n k szigorú bírálója is.” (1)
A z Igéből és Jézu s K risz tu sb a n m egism eri azt az
igazságot, am ely et m in d en n él, m ég a sa já t életénél
is tö b b re becsül. A zt v a llja : „A z igazságot m in d en
k ö rü lm é n y e k k ö zö tt, te lje s m é r té k b e n el kell ism er­
ni, és ha v e szé ly e zte tv e van, a k k o r m eg kell v é d e ­
n i.” (4)
H u sz viszo n ya W iclif tanaihoz
H u sz ig azság szeretete d ö n tő en befolyásolja tu d o ­
m ányos m ó d szerét: „ T a n u lm á n ya im k e zd e té tő l az
az elv v e ze te tt, h ogy ha b á rm iko r h elyeseb b gondo­
latot ism e re k m eg, azonnal fela d o m saját, kevésbé
h elyes m eg g yő ző d ésem et és alázattal, ö rö m m el el­
foga d o m a jo b b a n m eg in d o k o lt n é z e te t”. (3) V aló­
ban így is cselekszik. K itű n ik ez abból, ahogy
W iclif ta n a it fogadja, m ajd elfogadja.
W iclif János (1320—84) ox fo rd i egyetem i ta n á r és
pap volt. K orai írá sa ib a n b eb izo n y íto tta, hogy a v i­
lági h ata lo m nem ta rto z ik engedelm ességgel a p á ­
p ának, aki az A n tik risztu s. K ésőbb angol ny elv re
fo rd ítja a S zen tírást. A róm ai egyház igeellenes ta ­
n ítá sa it, ro m lo ttsá g á t élesen b írá lta . A p á p á k nem
tu d ta k re á döntő csapást m érn i életében. „De az a
sötét, ősi szellem , a m e ly rom lásba v itte a k a to lik u s
egyházat, n em hagyta te te m é t sírjában p ih enni. A z
1415-i konstanci zsin a t egy határozata elrendelte,
hogy fö ld i m a ra d v á n ya it ássák k i és égessék el.” (5)
P rá g á b a az O x fo rd b an ta n u lt cseh d iákok v itté k
el W iclif írásait. H u sz először illő irtó zással fo rg a tja
a k iátk o z o tt ere tn e k m űveit. E rre u ta l W iclif m ű ­
vei végére ír t m egjegyzése is: „Ó , W iclif, W iclif,
m ia tta d so k em b er gondolata félre s ik lik !” (3)
Az igazsághoz való vonzódása azonban előítélete
legyőzésére serk en ti. 1398-ban m á r W iclif m űv én ek
több részletét sajá tk ezű le g lem ásolja. M egkezdi a
fe lism e rt igazságtalanságok b írá la tá t és az igazság
félelem n élk ü li terjesztését. E ttő l kezdve legfőbb
fe la d a tá n ak te k in ti, hogy szóban és írá sb a n az Isten
Igéjétől e lh a jlo tt egyházi és tá rsa d a lm i élet visszás­
ság ait leleplezze.
H u sz refo rm á to ri m ű kö d ése
A B etlehem k á p o ln áb an ta r to tt ig eh irdetései és
egyetem i előadásai h a lla tla n u l n épszerűvé teszik
H u sz János. A k irá ly n é őt v á la sz tja g y ó n ta tó a ty ­
jáu l, Z b y n e k p rá g a i érsek bizalm a jelé ü l zsin ati
szónoknak jelöli. E k k o r m ég csak világi u ra k kö­
zö tt ak a d n a k ellenségei. E gyik p réd ik áció ja u tá n
" k é t kicsapongásairól és tobzódásairól ism eretes
fő ú r sértve érezvén m agát, dühös bosszúra g y ű lt
H u sz ellen s . . . b evádolták az é r s e k n é l. . . M in t­
hogy az érsek és a papság ellen m ég n e m lé p e tt föl,
a zt a fe le le te t n y e rté k , hogy H u sz csak kötelességét
te ljesítette, m a jd a kirá lyh o z v itté k p a n a szu ka t, de
az n e v e tv e elu ta síto tta ő ke t.” (1)
1404-ben a p rá g a i ta rto m á n y i zsinaton elm ondja
h íres B izo n ysá g tételét. E bben k ím életlen ü l k ip el­
lengérezi a papság bű n eit. A v á r t jav u lá s h e ly e tt
csak az t éri el, hogy p a p tá rsa i is ellene fo rd u ln ak ,
sőt négy év m ú lv a m á r Z bynek é rse k e t is ellenségei
tá b o rá b a n ta lá lju k . Az egyháziak p an aszt n y ú jta ­
nak b e H u sz ellen, de V encel k irá ly e lu ta sítja ők et:
„Ti p a naszt e m e lte k H u sz dorgáló beszédei ellen. A
prágai érsek n em h elyeselte-é ezelő tt a z o k a t? . . ,
M ost a papság ellen in té z te tn ek , m íg eddig m ásran­
g ú a ka t sé rte tte k . . . A m it m ásokra n é zve elviselhe­
t n e k ta rto tta to k , a zt m a g a to k n a k is tű rn ö tö k kell.”
(1)
H u sz re fo rm á to ri buzgóságát fokozza az 1409-i
pizai re fo rm z sin at csúfos k u d arca. G o ndja v a n a rra
is, hogy a n ém etek á lta l h á tté rb e szo ríto tt cseh diá­
kok és ta n á ro k v édelm ére ösztönözze a k irá ly t, aki
ez évben k ia d ja a ku tn a h o ra i d e k ré tu m o t és ezzel
b izto sítja a p rág a i egyetem en a h az aia k tú lsú ly á t.
A n ém et d iákok és ta n á ro k , m in teg y ötezren, tilta ­
kozásul e lh a g y ják P rá g á t és Lipcsében új ném et
eg y etem et ala p ítan a k . H u sz lesz ism ét a K áro ly -
egyetem re k to ra , V encel k irá ly is n y ílta n m ellé áll.
Z b ynek érsek teh e tetlen sé g éb en a pápához fo rd u l
segítségért, és m e g tiltja a kisebb tem plom okban és
k á p o ln á k b a n a p ré d ik álá st. A B etlehem kápolnából
azonban to v á b b ra is kizen d ü l a h a m isíta tla n Ige.
K özben m egérkezik a p áp ai bulla, am ely b en a
287
 p áp a á to k te rh e a la tt m e g tiltja W iclif ta n a in a k te r ­
jesztését. Z by n ek az angol e lőre fo rm á to r írá sa it b e­
g y ű jte ti, H u sztól is elkobozza, és az érseki p alota
u d v a rá n elég etteti. Az érsek cselek ed etére v álaszul
m ozgolódás tá m a d a nép között, am ely b en m á r ott
zúg az eljövendő h u sz ita h áb o rú k előszele. A nép
m ost m ég g ú nyolódással b e é r i:
„Zbynek püspök elégette
a sok könyvet, s azt se tudta,
m i van abba beleírva,. . .
szégyent hozott a csehekre.” (3)
H u sz sem h a llg a tja el vélem én y ét, és így n y ila t­
kozik a k ö n y v ég etésrő l: „ A zon ira to k m egégetését
gonoszságnak n e v e ze m , m e r t a b izo n y íté k n é lk ü li
elégetés se m m i gonoszságot sem v e tt ki az em b ere k
szívéből, de so k igazságot és szép dolgot m eg sem ­
m isíte tt.” (1)
E k k o rib a n a p áp a h á b o rú b a k e v e re d e tt a nápolyi
k irálly al. Sok p én zre v a n szüksége. 1412-ben k ik ü ld i
„b ű n b o c sá n a to t” á ru ló kö v eteit. M indazok, ak ik
pén zt a d n a k a h áb o rú sk o d ó p áp á n a k , bocsán atot
n y e rn e k m in d en bűnö k re. H u sz m in d en eszközt
igénybevéve, h a rc b a száll a lelk iism eretlen k u fá r­
kodás e lle n : „ A z ily e n bűnbocsánat á lta l. . . hiú re­
m é n y tám asza a d a tik, Iste n n e k tö rv é n y é t m e g v e ti
a nép , f e lb á to rítta tvá n a v é tkezésre, m e r t a n eh éz
bűn is k ö n n y ű v é té te tik ezáltal.” (1)
A m eg h ö k k en t p áp ai k ö v et H uszt egyházi á to k ­
k al sú jtja , és ő — b a rá ta i ta n á c sá ra — ö n k én t el­
h a g y ja P rá g á t. V idéki p ré d ik á lá sa egész C sehor­
szágban elh in ti az előreform ációs-eszm ék m agvait.
Eközben fo ly ta tja tu d o m án y o s m u n k á já t is. Több
kisebb ira t m e lle tt ek k o r ír ja leg jelen tő seb b m ű v ét
az egyházról (T ractatu s de Ecclesia).
E gy re in k á b b m egbizonyosodik arró l, hogy igaz
ü g y et képvisel, és nem kétség es előtte, hogy Jézus
K risztu s igazsága m in d en a k a d á ly t legyőzve d ia­
d alm ask o d n i fog. Ily en érzelm ek k el in d u l ú tn a k
1414. o k tó b er 11-én K onstancba, hogy az egyete­
m es zsin at elő tt m egvédje k á rh o z ta to tt ta n a i igaz­
ságát.
Hu sz tanítása
C sak ak k o r é rth e tjü k m eg H u sz Já n o s k ü zd elm ét
és a ró m ai egyház fellángoló h a ra g já t, h a H u sz
m eg n y ilatk o zásait tü zetesen m egvizsgáljuk.
H u sz sokszor tá m a d ja az egyházi em b erek pénz-
és vagyo néhségét, m e rt ezzel m eg csú fo lják szent
szo lg álatu k at. P a p tá rs a in a k idézi B e rn á t in te lm ét:
„M indaz, a m it te az oltári szolgálatból az élet fe n n ­
tartásához és eg yszerű öltözködésre szü kség es ré ­
szen k ív ü l visszatartasz, n e m a tied, h a n em az lopás,
rablás, szentségtörés.” (2) Az „ingyen v e tté te k , in ­
gyen a d já to k ” elvet nem ta r tjá k be a papok, m in ­
d e n é rt p én zt k ö v eteln ek : „ E n n yit a g yónásért, a n y ­
n y it a m iséért, am e n n y it a szentségért, e n n y it a
b ű n b o c sá n a té rt. . . a n n y it a tem etésért, e n n y it a
k e r e s z te lk e d é s é t... M ég az u tolsó garast is, a m it az
a n y ó k a a k e szk e n ő je csücskébe kö tö zö tt, a m it m ég
a rabló, a to lv a j se v e n n e el, e zt a garast kicsalja
tőle”. (3) Á ltalán o s jelen ség a m ellékjövedelm ek
kapzsi h a jh á sz á sa a szolgálat ro v á sá ra : „ A ka d n a k
kö zö tte te k ka lm á ro k, k eresked ő k, szatócsok, és
efélék , a k ik á ru ik a t, lo va ika t, b o ru ka t és e g y e b ü k et
á ru ljá k, drágábban . . . m in t a közönséges világi e m ­
berek.” (2) H u sz n em lá t m ás kivezető u ta t, m in t az
apostoli szegénységhez való v isszatérést, h a kell,
288
m ég erőszakos eszközzel, kényszerítéssel is. „A sze­
rencsétlen gazdagság, a m elyb en az egyh á z fu lla d o ­
zik , m eg m érg ezte csa kn em az egész kereszténység
lelkét. H o n n ét ered a pápa, a p ü sp ö k és a tö b b i pa­
p o k k ö zö tti torzsalkodás? A k u ty á k m a ra ko d n a k a
c s o n to n . . . V ed d el tő lü k a csontot és a b bahagyjá k
a m a ra ko d á st!” (3)
H u sz leleplezi a papok erkölcsi zü llö ttség ét is.
„ V annak, a k ik iszákossággal bem ocskolják m a g u ­
k a t . . . és ily e n k o r legkevésb é tu d já k , hogy m it k í­
vá n tő lü k a papi tisztesség . . . fé k te le n sza va k ka l
b eszélnek az a sszo n y o k ró l. . . s m ég a m ise a la tt sem
tu d já k m egállani, hogy . . . sok illetlen, hadonázó,
erkölcstelen és kapzsiskodó beszédet ne fo lyta ssa ­
n a k .” P edig „a paráznaság s m ás bűnök, egészen
ké p tele n n é te szik a pa p o ka t h iva ta la ik teljesítésé­
re.” (1)
O storozza a papok u ralo m v á g y át és a h a talo m ­
m a l való visszaélést: „Jön eg y világi em ber, a k i va ­
lam i ke d v e tlen ség e t o k o zo tt n e k ü n k , va g y látszó­
lagos m éltatlanságot k ö v e te tt el e lle n ü n k : nosza . . .
gőgösen vissza é lü n k a kleriká lis kiváltsággal és szó­
va l sü rje n m o n d o g a tju k , te tte l gya ko rta m egcsele­
k e sszü k : m a jd m eg id ézem a fic k ó t és m eg ve kszá l­
gatom , m a jd m eg já m b o ríto m és m eg fo rg a to m fö lö t­
te a lelki hatalom éles k a rd já t!” (2) H u sz úg y lá tn á
jó n ak , hogy „a papok ne le g y en e k u ra k, hanem
szolgák . . . ” (1)
A ta g ja ib a n beteg egyház ro m lásá n ak okát a p á ­
p á k illeték telen főségében lá tja . „A pápa n e m csal­
hatatlan, pápaságot K risztu s és az apostolok n em
ren d e lte k . . . A pápa n em nagyobb, m in t m ás egy­
házszolga.” (1) E gyik rö p ira tá b a n m egjegyzi: „a pá­
p á n a k nincs joga őt R óm ába idézni, m e r t az is csak
olyan pap, m in t ő.” (1)
M indezeken k ívül elv etendőnek ítéli a tisz tító tű z ­
ről szóló ta n ítá st, a h o lta k é rt való könyörgést, a
kötelező b ö jtö t, a fü lb eg y ó n ást és a k ép ek im ádását.
A b é rm á lá st és az utolsó k e n e te t n em szá m ítja a
szentségek közé, s szerin te a kolduló-szerzetek in ­
tézm énye sá tá n i találm án y . Az ú rv a cso ráró l így ta ­
n ít: A z Úr vacsoráját m in d k é t ala kb a n ke ll adni a
szeg én y v ilá g ia kn a k, m e r t hiszen K risztu s nem csa k
a p a p o ké rt h a lt m eg.” (1) K ésőbb a h u szita seregek
zászlóin és a harcosok p ajzsán a k eh e ly a ta n ítá s
jelképes kiáb rázo lása v é g ett je le n t meg.
H u sz tá n to ríth a ta tla n u l kü zd m eggyőződéséért,
am elyet a S zentírásból m e ríte tt. A zt m o n d ja : „ha­
lálom ig v é d en i akarom az igazságot, a m e ly e t Isten
v e lü n k m e g ism e rte te tt, és kü lö n ö sk ép p e n a S ze n t­
írás igazságát. (4) Ezt a k ije le n té st v é rta n ú h a lá lá ­
v al igazolja.
H u sz János vértanúsága
1414. nov em b er 3-án érk ezik K onstancba, a m áso­
d ik refo rm zsin at szín h ely ére H u sz Ján o s, bízva a
zsin at összehívását sü rg ető Z sigm ond m ag y a r k irá ly
és n ém et-ró m ai császár m enlevelében, ügye igaz­
ságában, de felkészülve a v é rta n ú sá g ra is. É rzéseit
híven tü k rö z ik a kon stan ci ú t elő tt b a rátaih o z ír t
so rai: „Én a zsinatra m e g y e k és elleneim m oh ó n
v á rjá k m eg érke zésem et, s ez n e m üres ré m k é p , h a
azt m on d o m , hogy ő k k ö rü lveszn e k, s ellenem ha­
m is tanúságot keresn ek. De én bízom Iste n b en és
Ü dvözítőm ben. Ő . . . erőt is kölcsönöz, hogy m in d en
m egtám adást, kísértést, töm löcözést, sőt a kínos ha­
lál sze n ve d ése it d e rü lt arccal m eg v eth essem .” (1)
K ezdetben s a já t szállásán szabadon dolgozhat, de
novem ber 28-án, szökési g y a n ú ü rü g y év el kínos fog­
ság ra vetik. Az e m b ertelen k ö rü lm én y ek felő rlik
egészségét. „ K é rjé te k a császárt, h ogy végeztessen
in ká b b ki, m in th o g y itt élve elp o rla d ja k”, (1) sü rgeti
b a rá ta it. M eggyötört te stte l, de tö re tle n lélek kel áll
h á ro m ízb en is a zsin at elé, de érdem leges tá rg y a ­
lá sra egyszer sem k e rü l sor. Az első tá rg y a lá s rövid
leírása h ű k é p e t fest b írá i le lk ü le té rő l: „Alig n y i­
to tta m eg szá já t a g yönge H u sz, k ib e n oly erős v o lt
az Iste n ereje, az egész g yű lés m e g fe le d k e z v e m é l­
tóságáról, oly z a jt ü tö tt és d ü h é b e n a n n yira lár­
m á zo tt, h o g y a szeg én y v á d lo tt szóhoz sem jö h e te tt.
M időn H u sz eln é m u lt, to m b o lta k ö rö m ü kb en a szen t
a tyá k , m in th a diadalt a ra tta k volna.” (1)
Töm löcében im ádkozva és lev elek et írv a k észül az
U ráv al való találk o zásra. „E levelem et b örtönöm ­
ben s b é k ó ba v e rv e írta m ; h o ln a p u tá n vá ro m halá­
los ítéletem et. De teljes b izalom m al v a g y o k Iste­
n em h ez, h o g y n e m h agy el annyira, h ogy az igazsá­
g o t m eg ta g a d n á m . . . K risztu s segítségével, am az
örök boldogságban ú jra ta lá lko zu n k. Á m e n .” (1)
1415. jú liu s 6-án k im o n d já k az íté le te t. P a p i m él­ b a rá ta in a k szívében. H u sz eszm éi száz év elteltével
tóság átó l m eg fo sztja a h iv atalo s egyház és k iveti
m agából H u sz J á n o s t; te sté n e k m e g ro n tá sá ra á ta d ­
já k ő t a világ i h ató ság n ak . A k o n stan ci v áro si ta ­
nács sietve eleget tesz a z sin a t ó h a já n a k s elevenen
m egégeti a b á to r v é rta n ú t.
Já n o s m e ste r utolsó p erceit b a rá tja , m ladenovici
P é te r ö rö k íte tte m eg sz á m u n k ra , a k i je le n volt, a
b etleh em i p ré d ik á to r v é rta n ú -h a lá lá n á l: » A z a hely
pedig, a h o l. . . m eg h a lt, K o n sta n c elővárosának
k e rtje i k ö zö tti ré te n v o l t . . . K ö té lle l. . . egy vastag
cölöphöz k ö tö tté k . . . a n y a k a k ö r ü l . . . v a la m ilyen
fe k e te és korm o s lánccal. Ő p e d ig . . . m o n d ta a hó­
h éro k n a k : ,A z én U ram J ézu s K risztu s, M egváltóm
és Ü dvözítőm , k e g y e tlen e b b és súlyosabb lánccal
v o lt é re tte m m egláncolva, és én n y o m o ru lt n e m
átallom az ő sze n t n e v é é rt e ze k k e l m eg lá n co lta tn i.’ Laczkó Géza) Budapest, é. n.
Magyar Harmónia
H itva llá s-eg yeztető kísérle t a X V II. században. II. rész
S a m a rja in a k m á r-m á r jelleg telen n é szín telenedő
re fo rm á tu s egyo ld alú ság áv al szem b eállítv a nem
tű n ik tú lz á sn a k az ev an g élik u s k o rtá rs k a te g o rik u s
k ijelen tése sem : „ . . . a z k ereszty én i tu d o m á n y n a k
fu n d am en to m o s a rtic u lu ssib a n ő n ek ik v e lü n k sem ­
m i egyezések nincsen, h a n e m n a g y te m é rd e k és
tap a sz ta lh a tó veszedelm es tu d o m án y b eli tévölgé­
s e k . . .” 20 A M agyar H arm ó n ia k iad ása u tá n öt
esztendővel, 1633-ban je le n ik m eg L e th e n y e i Ist­
v á n csepregi p ré d ik á to r és se n io rn a k k önyve:
„Az calv in isták M ag y ar H a rm ó n iá já n a k . . . m eg­
h am isítá sa .”21 A k o r h itv itá z ó irodalm áh o z m érten
n y u g o d t h a n g v é te lű — n e v e z h e tjü k így is: ta n u l­
m ány. S zo k atlan u g y an is a lapszélen levő tu d o m á ­
nyos d okum entáció, a fo rrá so k m egnevezése. H a­
táro z o tta n u ta s ítja vissza S a m a rja i k o ncepcióját:
„nincsen-é m i k ö z ö ttü n k és a calv in isták között
n a g y visszálkodás és különbözés, nem csak a K risz­
tu s szem élyéről és az Ú r V a c so rá já ru l v aló a rtic u ­
luso k b an , h a n e m m áso k b an is so k a k b a n ? ”22 És so­
ro lja elő a tö b b é-k ev ésb é jelen tő s ta n b e li k ü lö n b sé­
g eket. A „szószerint” egyező h itv a llá s n im b uszát
rövid ú to n elo szlatja: „K ereszty én olvasó, h a jól
gondolk odol e rrő l a H arm ó n iáró l, b izo n y ára ilyent
a k á rk i is fo rm á lh a t az szóknak öszve h aso n lítása
felől, nem csak az A u g u sta n a C onfessiónak A rtic u lu ­
És lába alá k é t köteg rőzsét h e ly e z te k ; . . . a szalm a­
kö te g e k et m in d e n oldalról teste k ö rü l ra k tá k egé­
szen a n ya ká ig . . . O dajött hozzá . . . H appe birodal­
m i m arsall, in tv e a M estert, hogy ta n ítá s a it és szó­
n o kla ta it vonja vissza és tagadja m eg. H u s z . . .
fen n h a n g o n fe le lte : „Prédikációim , tanításom , írá­
som és egyéb m ás te tte m in d ító o ka csak az volt,
hogy az e m b e re k e t kivezessem a bűnből. A zé rt az
igazságért pedig, a m it írtam , ta n íto tta m , és p réd i­
k á lta m Iste n tö r v é n y é b ő l. . . öröm m el a ka ro k m a
m eghalni.’ — H óhérai pedig azon n y o m b a n m e g ­
g y ú jto ttá k a m áglyát. A M ester pedig fe n n h a n g o n
é n e k e lte : ,K risztu s, élő Iste n fia, k ö n y ö rü lj r a jtu n k !’
És m á so d szo r: ,K risztu s, élő Iste n fia , kö n y ö rü lj ra j­
ta m !’ A m ik o r pedig harm adszor akará u g ya n e zt
én ekelni, szél k e re ke d ve , arcába fú jta a lángot, és
így e ln é m u lt; m agában im á d ko zva . . . lelke k ileh e ­
léséig m o zg a tta a jk á t és fe jé t.«" (3)
H u sz h a m v a it a R a jn á b a szórták. T estét m egsem ­
m isíth e tté k ellenei, de em léke to v áb b élt az igazság
diad a lm ask o d tak a refo rm áció b an , és m a is eleve­
nen h a tn a k az ev angélium i egyházak életében.
G yőri K ornél
Jegyzetek:
1. — Boross Mihály: A hitújítás bajnokai II. füzet:
Husz János. Pest. 1861.
2. — Husz János: Bizonyságtétel. (Fordította: Erdős
Károly). Nagybánya, 1915.
3. — Macek, Josef: A huszita forradalm i mozgalom
(Fordította: Bóné András). — Budapest, 1954.
4. — Molnár, A. dr.: Das Ringen Hussens um er­
kenntnis der W ahrheit. Ökumenische Nachricheten aus
der Tschechoslowakei. — 1965. 3.
5. — Wells, H. G.: A világ története (Fordította:
siból, h an em P á zm á n y P é te r K alauzábul, vagy M ol­
nár A lb e rtn e k M agyar L ex iconjábul is . . . ”23 M ű­
vének egészén átérző d ik a konfessziójához tu d a to ­
san ragaszk o d ó n ak m ély h ite : „Ezt ta r tju k és is­
m e rjü k azért, az igaz és m eg nem v á lto z ta to tt
A u g u sta n a C onfessiót az m i h itü n k ág azatiró l
íro tt igaz v a llá su n k n a k lenni, m ely et Iste n n e k se­
g ítségébül éle tü n k n e k utolsó végéig, idvösségesen
k im ú lv án ez életb ü l és bém envén az m en n y ei h a ­
zánkban, m e g ta rtu n k b á to r és v idám szívvel, s tisz­
ta lelk ie sm é re tte l; ez m e lle tt készek is leszünk áll­
h a ta to sa n m egállani az m i U ru n k Jézus K risztu sn ak
ítélő széki elő tt.”24 A m ai olvasó örül, hogy m in d ­
ezt elm ondta m á r a k o rtá rs : nem n e k ü n k k e lle tt
ezeket elm ondani S a m a rja i M agyar H arm óniájáról.
M ert a b b an L eth enyeinek kell ig azat a d n u n k ,25
hogy fo rm á já b a n m egegyező, de lényegében k ü lö n ­
bözőképp é rte tt szavak fu n d a m e n tu m á ra csak n a ­
gyon „düledező” é p ü le tet leh etn e em elni. Esem é­
n y e k e t n em le h e t egyszerűen m eg n em tö rté n tté
tenni. A dott és k a p o tt sebeket n e m szabad és nem
leh et felejtéssel „g yógyítani”. A k ét felekezetnek
egym áshoz való közeledése a refo rm áció m á so d ik
nem zedéke óta — h ite m és m eggyőződésem szerin t
csak a b ű n b á n a t — m eg térés26 ú tjá n íg é rh e t m a ­
ra d a n d ó ered m én y ek et. Élő h itű , kegyességű, tiszta
289
szán d ék ú e m b erek n ek sok vívódása, fontos és lé­
n yeg telen k ö zö tti sok őrlődése — alázatossága, sze­
líd szíve te re m th e ti m eg az egym áshoz közelebb
k e rü lé sn e k édes gyüm ölcseit.
Ily en tö re k v é se in k b e n h aszo n n al fo rg a th a tju k —
fogyatk o zásai d acára is — S a m a rja i könyvét. Egy­
m ás m eg ism erését — jo b b m egism erését ered m é­
nyezi a k é t h itv a llá sn a k egym ás m e lle tt olvasása.
S h a a h itv a llá sn a k v a ria ta a la k já ró l légyen is szó
a M agyar H arm ó n iáb an , tisz te le tte l te k in ts ü n k e
kön y v szerző jére: tu d o m áso m szerin t ez az Ágos­
ta i H itv allás első m ag y ar n y e lv ű fo rd ítá sa és k i­
adása.27 T u d ju k , hogy elm életi — konfesszionális
— közeledését g y a k o rla ti síkon is fo ly ta tta a felső-
du n am ellék i su p e rin te n d e n s, 1636-ban (L ethenyei
m űv e u tá n ) k ia d o tt Ág endáskönyvével, (1. I. rész,
9. jegyzet) — m in teg y klasszikus elő k ép ét a d v a a
m a m egvalósuló ö k u m en ik u s g y ak o rlatn ak . S a­
m a rja in a k e lfe le d e tt — és sok p o n tjá n v ita th a tó —
életm ű v e e lő rem u ta tó jellege m ia tt érd em li m eg,
hogy fo glalkozzunk vele. L eth en y ei — a k o rtá rs és
opponens — k o rá n a k fia, és h o zzáteh etjü k , in k áb b
a re a litá so k sík já n m ozgó fia, m in t S am arjai.
A K risztu s k érésén ek (János 17:21) en g ed n i igye­
kező egyház élete, az egym áshoz közelebb k e rü ln i
ak aró m ai ev an g élik u so k és re fo rm á tu so k h ite —
a k ik tu d já k , hogy egym ástól tu d a to sa n távol, leg a­
lábbis „tisztes” táv o lság b an ta rtó z k o d v a „tu d v a
b ű n b e n ” é lü n k — S a m a rja i p é ld á já t igazolja. H a
u g ya n o lya n részletesen és alap o san dolgozzuk fel
a b e n n ü n k e t összekötő ev an g éliu m i ta n ítá so k a t,
am ily en részletesen és alap o san dolgozta fel a h it­
vitázó iro d alo m az egym ástól elválasztó p o n to k at,
ú jra és ú jr a r á kell jö n n ü n k , hogy ez u tó b b ia k
az előbbiekhez k ép est elenyésző k isebbségben v a n ­
nak. A m élyenszántó tu d o m án y o s elem zés végén
közelebbi m eg h atáro zás és k ö rü lírá s n é lk ü l is iga­
zat a d u n k a „schauebergi beszélgetések” so rán k i­
a la k u lt vélem énynek, hogy a k ét egyház között
nincsen ek „ e g y h ázak at szétválasztó jelleg ű k ü lö n b ­
ség ek ”.28 És en n ek kon zek v en ciáit h itb en , sz e retet­
ben, im ád ság b an tu d a to sa n kell m u n k á ln io k a m a
és h o ln ap élő p ro te stá n s n em zedékeknek.
M á rku s M ihály
JEGYZETEK
20. Lethenyei i. m. 130. lap. M ásutt: „Mi lutheránu­
sok a kálvinistákkal a hitnek fundám entom ában sem­
miképpen egyesek nem lehetünk. . . ” (b. 1. v.) „Lehe­
tetlen, hogy ővélek m egalkudhassunk és egyező érte­
lemben lehessünk. . . ” (b. 2. r.) „Inkább kell vínunk és
harcolnunk az hamis lutheránus cálvinisták ellen, hogy
sem azokkal m egalkudhatunk: de azért nem testi fegy­
verrel és erővel, hanem lelki fegyverrel, mely az Isten­
nek Igéje, imádságokkal és könnyhullatásokkal, am e­
lyek a régi kegyes embereknek mondások szerint az
anyaszentegyháznak fegyveri.” (b. 2. v.) — 21. A teljes
cím irat: „Az calvinisták Magyar H arm óniájának, azaz
az Augustana és Helvetica Confessiók articulussinak
Sam arjai János calvinista prédikátor és superintendens
által lett össze hasonlításának meghamisítása, melyet
Lethenyei István csepregi prédikátor és senior az szent
Írás magyarázó lutheránus doktornak közönséges írá­
sokból m agyar nyelven világosságra kibocsátott. Csep­
regben nyom tattatott Farkas Im re által, 1633. R. M.
K. I. 626. Műve nem önmagának vállalkozása csupán:
(a hitvallás m agyar fordítását) „nyomásban világos­
ságra bocsátottam; a magyar calvinisták H arm óniájára
való feleletemmel egyetemben a mi böcsületes és szent
Consistoriumunknak egyező végzéséből és hagyásá­
ból. . . " (d. 2. r.) — 22. i. m. b. 2. v—b 3. A fontosabbak:
390
Krisztus személye — a két természet egyesülése; az úr­
vacsoratan; az elválasztás kérdése, a váltságtan, a real
praesentia problémái. — 23. 9. sz. lap. Könyvének
szerkezete egyébként: az ajánlás és a bevezető után
sorra veszi az Ágostai Hitvallás egyes fejezeteit, és a
helvét irányú reformáció irodalmából vett szemelvé­
nyeken m utatja, hogy „a két felekezet tanítása minden
hitcikkelyben eltér egymástól”. 24. 6. lap. A kor ál­
talános gondolkozása szerint ehhez szervesen hozzátar­
tozik a más nézetet vallóktól való tartózkodás: „vala­
m int ez ideig iszonyodtál az calvinisták tévelgő tudo­
mányoktól, és nem javallottad azt, ennek utána sokkal
inkább irtózzál attul, és semmi részeiben ne javall­
jad . . . ” d. 2. v. (Ugyanez a gondolat fordul elő — vala­
mivel határozottabb form ában — az ajánlólevélben is,
b. 4. v.) — 25. Még ha a (Samarjai szavaira vonatkozó
„sunt verba suasoria simulationem hyporiticam prae­
seferentia” kifejezést nem is fogadhatjuk el tőle. (c 3.
v., v. ö. Kathona i. m. 16. l.) — 26. Ebben az értelem ­
ben megszívlelendőek Lethenyeinek az epilógusban
mondott szavai: „mi azért a calvinistákat lelki atyánk­
fiainak nem ismerjük, és soha azoknak nem is akarjuk
ismerni, valamig az igaz ecclésiának kebeléhez meg
nem térvén, poenitentiát nem tartan ak ” (130—131. l.).
— 27. Ezt igazolja Lethenyei műve is: „Mivel ez ideig
az igaz és meg nem változtatott Augustana Confessio­
nak articulusi a mi feleinktől (az én emlékezetemre)
magyar nyelvre fordíttatván és kinyom tattatván nem
voltan a k ...” (d 2 r.) — 28. V. ö. Kovách A ttila: A re­
form átus—lutheránus dialógus ma, Theol. Szemle 1969.
22—28. lapok. (Idézet a 24. lapon.)
JEAN RENOIR: APÁM, RENOIR
Pierre-Auguste Renoir életét fia, a kiváló film ren­
dező írta meg hitelesen, aprólékos gonddal, a közvet­
len élmény testmelegével. Renoir az impresszionizmus
egyik legnagyobb képviselője, de kései műveinek
polychrómiája m ár túlm utat az impresszionista stí­
luson a dekoratív posztimpresszionizmus felé. Nem a
barbizoni m esterektől és a megüresedett klassziciz­
mus ellen küzdő naturalistáktól (Corot, Millet, Cour­
bet) kiindulva jutott el az impresszionizmusig, m int
társai, hanem a rokokó művészei hatottak rá: Boucher,
Fraaonn.nl. De legfontosabb őse talán mégis Rubens
volt. Művészetének fő ihletője, legjellemzőbb vonása
az életszeretet, az életöröm. Festészetének középpont­
jában az ember áll, legkedvesebb tém ája az emberi,
különösen a női test. Leginkább figurális kompozí­
ciókat és enteriőröket festett. Ecsetjét még az egyre
jobban elhatalmasodó betegség, szinte az egész testet
lebéklyózó bénulás sem verte ki megnyomorított ke­
zéből; pedig csoda volt, hogy az ecsetet egyáltalán
meg tudta fogni.
Renoir m ellett a szerző bem utatja a nagy k o rtár­
sakat, a híres barátokat is: Cézanne-t, Degas-t, Mo­
net-t , Pissaro-t; és az impresszionizmus körüli har­
cokat, a művészet m egújításának elutasítását. Az
impresszionista festők fellépése m a m ár művészet-
történeti jelentőségű esemény, m unkásságuk hasonló
fontosságú, m int a reneszánsz mestereké. A kortársak
többsége ezt nem ism erte fel, egyik kiállításuk után
ez a kritika látott napvilágot: „ ö t vagy hat elmebe­
teg becsvágytól m egzavart aggyal a rra a szerencsét­
len kísérletre vetemedett, hogy bemutassa műveit.”
Az impresszionizmus forradalm i mozgalom volt,
utána m ár nem lehetett többé úgy festeni, ahogy ré­
gen. Az impresszionisták újra tanították látni az em ­
bereket. A Renoir halála óta eltelt félszázadban az
impresszionisták vívmányai, eredményei közkinccsé
váltak. Jean Renoir könyve, m elyet számos színes és
egyszínnyomású illusztráció gazdagít, az egyetemes
m űvészettörténet egyik legnagyszerűbb korszakának
hétköznapjait hozza életközeibe. (Gondolat.)
Tamás Bertalan
 A Biblia és az Apostoli Hitvallás
1. S za th m á ry S á n d o r d eb recen i lelkész a T heo­
lógiai Szem le 1968. évi 9— 10. szám ába ír t „H alha­
ta tla n sá g v ag y fe ltá m a d á s? ” cím m el. N éh án y po n ­
ton, ú g y érzem , az e cik k b en íro tta k kiegészítésre,
illetv e k iig a z ításra szorulnak.
A szerző sz e rin t az em beriség g en eráció in ak az
á ra d a ta Jézu s e lő tt fe lta rtó z ta th a ta tla n u l a m eg­
sem m isülés végső célja felé g ö rd ü lt. A szerző sze­
r in t P á l ú gy szem léli az em b ert, hogy az k ezdettől
fogva a m ú lan d ó ság alá v a n vetve. Az első te re m ­
tésb en nincs o tt a teljesség, csak a m ag. D e Isten
kegyelm e á lta l m i részesülni fo g u n k K risztus fel­
tá m a d á sá b a n : m á r m ost részü n k v a n a K risztus
fe ltá m a d o tt életében. „A h a lá l és fe ltá m a d á s te h á t
P á ln á l első so rb an n e m a te sti h a lá lt és a te sti fel­
tá m a d á st jelen ti, h a n e m a k e re sz t és feltám ad ás
esem én y én ek lé tü n k leg b en sejéb en való érv én y e­
sü lését: m á r m o st á tm e n tü n k a h alálb ó l az élet­
be.”
Szükséges a fe ltá m a d á s ü zen etén ek m egértése
vég ett a sa rx és a p n eu m a fo g alm án ak v izsgálata
— m eg y to v á b b a szerző. A sa rx b ű n h atalo m . Az
em b er testiség ét (érzékiségét) je le n ti, e llen tétb en
a lélekkel, so k k al in k á b b az egész e m b e rt m eg h a­
táro zó k ifejezés; az e m b e r te sté v e l és leikével
együttesen , érzék i és sp iritu á lis a d o ttsá g aiv a l
e g y ü tt sarx. A p n e u m a a sa rx ellen láb asa, fe ltá m a ­
dás-elem . A p n eu m a az e m b e r belső v ilág át és a
te s te t is m e g ra g a d ja m á r m ost.
Az apostoli levelek a szem élyiség fe ltá m a d á sát
h ird e tik — ír ja a szerző. M íg a görög rem énység
a lélek re te k in te tt és b en n e lá tta az élet leh etősé­
gét, az ószövetségi szem lélet az e m b e r e földi tes­
tén ek fe ltá m a d á sa lehető ség éb en k e re ste a re ­
m énységet. Az apostoli lev elek rem énysége m in d ­
k é t szem lélettől alap v ető en különbözik. A fe ltá m a ­
dási id ő szak n ak h á ro m állom ása van. A h a rm a d ik
állom ás m a g á n a k a szem élyiségnek a fe ltám ad ása
Az apostoli lev elek b en sehol sem olvasu n k a te s t-
sa rx feltám ad ásáró l. V alószínűleg a té v ta n ító k el­
leni polém ia v e z e tte az eg y h ázat a rra , hogy a fel­
tá m a d á s v aló ság án ak b iz o n y ítá sá ra egyre vask o ­
sabb k ifejezések et haszn áljo n . „Az A postoli H it­
v a llá sn a k ez a k ifejezése: hiszem a te s tn e k fe ltá ­
m ad ását, te lje se n összeeg y e z te th e te tlen az apostoli
levelek ta n ítá sá v a l. I t t u g y an is nem a sóma, h a ­
n em a s a rx szerepel. A sa rx h a lá lh a ta lo m , s a
h a lá ln a k te s te m egsem m isül és n em tá m a d fel.
Szellem i te s te t le h e tn e m ondani, de ezen a ponton
za v a rt oko zh at az an y ag és szellem h ellén ista m eg ­
különböztetése, ezért jo b b a szem élyiség fe ltá m a ­
d ásáró l beszélni.”1
2. A szerző te h á t azt á llítja , hogy az A postoli A só m a-n ak nincs k ife je z e tt h é b e r equivalense. A
H itv allás eg y ik m o n d a ta összeeg y ezteth etetlen a
B iblia m o n d an iv aló jáv al. É rdem es m egvizsgál­
nu n k , hogy v aló b an ú g y v an -e. A szerző a sa rx
és a p n e u m a egy fa jta definíciójából in d u l ki és
ju t el odáig, hogy az A postoli H itv a llá st a B ibliá­
val szem beállítsa. M eg k e ll vizsg á ln u n k , hogy h e­
lyes-e a szerzőnek a definíciója a s a rx -ra v o n a t­
kozólag, m eg kell vizsg áln u n k , hogy m ily e n v i­
szonyban áll a sa rx és a sóm a egym ással. M eg kell
vizsgálnunk, hogy v a n -e a sa rx-n a k és a sóm a-n a k
a B iblián k ív ü l sy n o n im jelentése, v a g y pedig k i­
zárólag ellen tétes é rte le m b e n fo rd u ln a k elő. Ez
u tó b b i esetb en le n n e csak igaza a szerzőnek, am i­
k o r az A postoli H itv allás és a B iblia ellentétéről
beszél a fe ltá m a d á s kérdéséb en .
H a a sa rx és a sóm a jelen té se a B ibliában nem
fe lté tle n ü l ellentétes, a k k o r to v áb b le h e t vizsgá­
lódni az irá n y b a n , hogy m ié rt á ll az A postoli H it­
v allásb an a sa rx fe ltám ad ása a sóm a feltám a d ása
helyett.
3. A sa rx a L X X -ban á lta lá b a n a bsr eq u iv a le n ­
se. Az Ó sz.-ben szám os jele n tése közül v a n egy,
am ely az e m b e rt je le n ti a m ag a földi egzisztenciá­
já b an , m in t egészet jelöli. Így szerepel a Zsolt
16,9 parallelizm u s m e m b ro ru m já n a k utolsó ta g já ­
ban, a Z solt 27,2-ben. Az ósz.-i ap o k rifu s ira to k és
p szeu d epigráfusok szám olnak a te st fe ltá m a d á sá ­
val, a te ste n földi p o rh ü v e ly ü n k e t értv e .2
A M áté 16,17-ben a sa rx Isten n el v a n szem beál­
lítv a, az egész e m b e rt jelen ti, nem fe lté tle n ü l a b ű ­
nös e m b ert, m in d en e setre az em b ert, a m ag a föl­
diségében, k o rláto zo ttság áb an . É rdekes a Lukács
24,39, ah o l a szöveg a fe ltá m a d o tta t m in t em b ert
írja k ö rü l (szem ben egy szellem alakkal, am elynek
nincs teste). A Csel 2,31 K risz tu st jelöli sarx-szal,
a K risztu s te stét, am ely ro th a d á st n e m lá to tt (nem
szerepel p sych e az ere d e ti szövegben, csak a koine
szöveg hozza).
Az ev an g éliu m o k b an és a C selekedetek k ö nyvé­
ben a sa rx csak n éh ányszor fo rd u l elő. Ezek közül
egy p á r helyen, m in t lá ttu k , a sa rx az e m b e rt je ­
löli (még K risz tu sra is alkalm azva!) a m ag a földi
valóságában, bűnös v o ltán ak hangsúlyozása nél­
kül. Egyes hely ek en a sarx -szal sem a bűnös em ­
b ert, az egész e m b ert, a m ag a (földi) ko rlátaiv al.
k ív á n ja k ö rü lírn i, h an em az e m b e rt a m ag a teljes
egzisztenciájában, m in t földi, e világi lé n y t.3 A 2
K or 4,11 sz erin t Jézus élete lá th a tó v á v álik a földi
lé tü n k b e n (en té th n é té sarki). A 2 K o r 10,3; G al
2,20; F il 1,22—24 az em b eri é le te t írja le a m aga
teljességében.
M indezek a helyek, s m e lle ttü k m ások is m u ta t­
ják , hogy P á lra e g y á lta lá b a n nem jellem ző a sarx -
n a k egy olyan, kizárólagos h asz n ála ta, am ely sze­
r in t a sa rx b ű n h a ta lo m lenne, csupán az e m b er —
rossz é rtele m b e n v e tt — te stiség é t jelen ten é. A
sa rx a fe n ti hely ek en so kkal in k á b b je le n ti az em ­
bert, n e m az em b ert, m in t h an g sú ly o zo ttan bűnöst,
Ezek a k o rlá to k n em h a ta lm a t re p re z en tá ln a k , leg­
alábbis n em a b ű n t, m in t h ata lm a t.
A sa rx fenom enológiai v iz sg ála tán á l te h á t nem
le h et k im ondani, hogy a sa rx a b ű n h a ta lo m m e g ­
testesítő je.4 A sa rx n em is fe lté tle n ü l hatalom ,
in k áb b a fö ld in ek a szférája, am ely h atalo m m á vál­
h a t.5
A sa rx fe n t vázolt jelen tésév el synonim jele n tés­
ben ta lá lju k n é h á n y hely en a sóm á t az Ú sz.-ben.
bsr h e ly e tt állh at. É rdekes m egem líteni, hogy a
LX X sóm ával a te ste t jelöli a k iszo lg áltato ttság ál­
lap o táb an .6 Az Ú sz-ben sóm a je le n ti a h a lo tt
K risztu s te sté t (M árk 15,43; M áté 27,59; Lukács
23,55; Já n o s 19,31—38).- P á l apostol szám ára n y il­
vánvaló, hogy a fe ltám ad ás te stb e n lesz, a k érdés
csupán, hogy m ily e n te stb e n (1 K o r 15,35—44).
A 2 K or 5,1— 10-ben P á l ap o sto l az en tó sóm ati
kifejezésen a földi életet é rti.7
A sóm án a k és a sa rx-n a k v an te h á t synonim je ­
lentése. M indkét szó jelö lh eti az egész e m b e rt, az
em b er földi életét. A synonim itás8 nem feltétlen ü l
áll fenn, n em m in d en esetben, de lehetséges.
4. S z a th m á ry S án d o r a szem élyiség fe ltá m a d á ­
sáró l beszél, a sóm át a szem éllyel, a szem élyiség­
291
 gel azonosítja. A zt á llítja , hogy a feltám ad ással
k a p cso latb an a szellem i te st (n y ilv án le lk it é r t r a j­
ta) em legetésénél is jo b b a szem élyiség fe ltá m a d á ­
sá ró l beszélni.
A szem ély (Person) m in t a sóm a eq uivalense
m eg ta lá lh a tó B u ltm a n n th e o ló g iájáb an .9 S o m á ­
nak, (szem élynek) nev ezh ető v a la k i B u ltm a n n sze­
r in t a b b a n a p illa n a tb a n , am ik o r önm agához vi­
szonyulása van. Ez k é tfé lé t je le n th e t: a n n a k a le­
hetőségét, hogy ö n m ag áv al azonos, v agy pedig,
hogy ö n m ag átó l elid eg en ed ett. Ez u tó b b i esetb en
k é tféle e rő n ek le h e t k ité v e : ellenséges h atalo m n ak ,
vag y pedig segítő h ata lo m n a k , am ely az önm agá­
tó l elid eg en ed ett szem élyt ú jr a visszaviszi, vissza­
segíti önm agához. H ogy az e m b e r sóm a, ez azt je ­
len ti, hogy ily en lehetőségek k ö zö tt áll.10 Az onto­
logikus lehetőség, jó n a k v ag y gonosznak lenni,
e g y ú tta l azt az o n tik u s leh ető ség et jelen ti, hogy az
em b ern e k v iszonyulása v a n Istenhez, v ag y elism e­
ri, m in t te re m tő t, v ag y pedig m e g ta g a d ja n e k i az
engedelm ességet.11
S z a th m á ry S á n d o r n y ilv á n B u ltm a n n t k ö v eti ak ­ g y an a fe ltá m a d á st a n n a k id e jé n e lsp iritu a liz á ltá k ;
kor, a m ik o r szívesen beszél a szem élyiség fe ltá m a ­
dásáról, m in t a lelk i test, a sóm a p n e u m a tik o n fel­
tá m ad á sá ró l. C sakhogy B u ltm a n n a szem élyiséget
ab b a n lá tja , h o g y az e m b e rn e k v iszonyulása v an
önm agához, és B u ltm a n n a k csak az e m b e r önm a­
g átó l v aló elidegenedése esetén v an szüksége a se­
gítő erő re — Iste n re — a k i ő t a tu la jd o n k é p p e n i
reláció jáb a önm agához visszavezeti. Íg y B u ltm an n
az e m b e rn e k Isten h ez való v iszo n y u lását n e m a te ­
re m te ttsé g b ő l vezeti le végső soron, h a n e m az em ­
b e r bűn ö s v o ltáb ó l,12 fü g g e tle n ü l attó l, hogy m in t
o n tik u s lehetőséget, a v á la sz tá st az e m b er szám ára
B u ltm an n a te re m tő Isten h ez v aló viszo n y u lásb an
lá tja .13
S z a th m á ry S á n d o r i tt k ö v etk ezeteseb b B u ltm a n ­
nál, m e rt cikk éb en az egész te re m te ttsé g e t b ű n ö s­
n e k m o n d ja ,14 csakhogy ez n e m biblikus. A te­
rem tés, a te re m te tt v ilág jó (Gen 1,31). A G onosz
az, ak i a jó n a k te re m te tt v ilág o t m eg ro n tja.
5. T é rjü n k vissza a sa rx és a sóm a sy n o n im itásá­jáb ó l is. V alak in ek egy h itv allásh o z való állásfog­
hoz. P á l szám ára elk ép zelh etetlen , hogy n e testb en
legyen a feltám ad ás. Az ő szám ára csupán az a k é r­
dés, hog y m ily e n te stb e n .15 A sóm a p n e u m a tik o n ,
te h á t test, m in t a n ev éb en is b e n n e van , csupán a
sa rx k ö tö ttség eitő l m entes, m ás tu la jd o n sá g ú tes­
te t, a lelk i te s te t jelen ti. A sa rx is, a sóm a is az
egész e m b e rt jelöli testestő l-lelk estő l, m indenestől.
A k é t szó synonim h a sz n á la tá b a n sz á m u n k ra ez a
döntő. A sa rx n em in v o lv álja a b ű n fo g alm át m in ­
d en esetb en az úsz.-i szó h aszn álatb an . H a pedig
így á ll a helyzet, ak k o r, b á r az apostoli levelek a
fe ltá m ad á ssa l k a p cso latb an n em em lítik a sa rx -ot,
nem k e ll e lle n té te t lá tn u n k az Ú sz. és az A postoli
H itv allás között. Az A postoli H itv allás fe ltá m a d á s­
ró l szóló m o n d a tá n a k m eg fo g alm azásak o r a H it­
v allás összeállítói azt a k a rtá k kifejezni, hogy az
egész em b er feltám ad , n em csu p án a lelke él to ­
vább. E n n ek k ifejezésére a sa rx szót v álaszto tták ,
valószínűleg azért, m e rt a sóm a fogalm a a r r a az
id őre m á r elsp iritu alizáló d o tt. E n n ek a feld erítése
m á r a d o g m atö rtén észek felad ata. A m i szám u n k ­
r a csak a n n y i lényeges, hogy h a n em is fed i egy­
m ást az A postoli H itv allás szóh aszn álata és az
úsz.-i szóhasználat, de e lle n té t nincs a k e ttő kö­
zött. Az apostoli lev elek ta n ítá sa , hogy az egész v a­
ló n k ú jjá te re m tő d ik , n e m „te lje se n összeegyeztet­
h e te tle n ” azzal, a m it az A postoli H itv allás m ond,
hogy: hiszem a te s tn e k feltám ad ását.
292
6. T eljesen é rth e te tle n n e k látszik, hogy a szerző,
aki az apostoli levelek ta n ítá s á t a n n y ira figyelem ­
be igyekszik venni, a K risztu s feltám ad á sa és a k e­
reszty én ek fe ltám ad ása k a p cso latá n ak keresésénél
m en n y ire figyelm en k ív ü l h a g y ja az apostoli leve­
lek m o n d an iv a ló ját eb ben a k érdésben. S zerinte
n yilvánvaló, hogy nem le h e t azonosítani a K risztus
fe ltá m a d o tt te sté t a k ereszty én ek fe ltá m a d o tt tes­
tével. „S ze rin tü n k éppen a z é rt n em érv el P á l K risz­
tu s fe ltá m a d o tt testév e l és ü res sírjáv al, m e rt a
K risztu s fe ltá m a d ása és a m ien k n em azonos k a te ­
g ó ria.”16 K risztu s fe ltá m a d á sán a k és a kereszty é­
n e k fe ltá m a d á sá n a k a re lá c ió já t eg y értelm ű en
m eg h atáro zza a 1 K or 15,20: K risztu s a fe ltám ad o t­
ta k első zsengéje.
E ljövendő fe ltá m a d á su n k b an a z é rt v an bi­
zonyosságunk, m e rt K risztu s fe ltám ad o tt. A
K risztu s fe ltá m a d á sát m ás k a te g ó riá n a k venni,
m in t a m i h itb e n rem élt fe ltá m a d á su n k a t, éppen
azt a veszélyt re jti m ag áb an , hogy K risztu s fe ltá ­
m a d á sá t „elk érygm ázzuk”, h asonlóan ahhoz, aho­
ez ellen az A postoli H itv allás szerzői olyan m a r­
k á n s kifejezés, m in t a sa rx h asz n á la tá v al p ró b ál­
ta k védekezni. K risztu s feltá m a d á sáró l pedig nem
le h e t csupán egy m isztikus k e ry g m a k e re te in be­
lü l beszélni. K risztu s feltám ad ása tö rté n e ti tény.
A ki ezt ta g a d ja , az in k arn áció g o n d o la tá t is ta g a d ­
ja .17
7. A h itv a llás a S ze n tírá s értelm ezése. M int
ilyen, term észetesen korhoz k ö tö tt. D e m aga a
h itv allás is in te rp re tá lan d ó , ép pen abból a korból
é rten d ő m eg, am ely ik b en szü letett. M eg állap ítan ­
dó, hogy a h itv allás, m in t írásértelm ezés, m egfe­
lel-e tá rg y á n a k , a S zen tírásn ak . A feltám ad ás k é r­
désében m eg p ró b áltu k k im u ta tn i, hogy az A postoli
H itvallás m o n d an d ó ja n em ellenkezik a B iblia in ­
tenciójával.
A h itv allá so k n a k , így az A postoli H itv allásn ak
is, eg y h ázat k o n stitu áló jellege van, ez a jelleg
hiányzik m ég a legtehetségesebb teológus teológiá­
lalása tü k rö z i ahhoz az egyházhoz való állásfogla­
lását, am ely egyház az illető h itv a llá st v allja. M i­
e lő tt b á rk i is v issza u tasítja az A postoli H itvallás
S zentírás-értelm ezését, gondolja m eg, hogy ez m i­
lyen kö v etk ezm én y ek et idézhet elő gyülekeze­
teinkben.
JEGYZETEK:
1. Theológiai Szemle XI., 1968. 288. lap. — 2. K itte l-
Friedrich: Theologisches W örterbuch zum Neuen Tes­
tam ent 7., 109. lap 98. jegyzet; 7., 120., 15kk. — 3. lásd
ThWNT 7. 124kk lapok. — 4. uo. 7., 126., 2kk. —
5. u. o. 7., 132., 16kk Conzelmann szerint szféra, tehát,
hatalom (Grundriss der Theologie des Neuen Testa­
ments, München, 1968. 217. lap), Bultm annál egyértel­
m űen hatalom (Theologie des Neuen Testaments5,
Tübingen, 1965. 245. lap). — 6. uo. 7., 1045. lap. —
7. uo. 7., 1057. lap. — 8. Bultmann: Theologie5 233.
lap, vö. Conzelmann: Grundriss 200. la p ..— 9. uo. 196.
lap. — 10. uo. 118. lap. — 11. uo. 228. lap. — 12. vö.
ThWNT 7., 1063., 10kk. — 13. Persze, m int Bultmann
teológiájában minden, ez is konkrétizálhatatlan, lásd
Bultm ann: Theologie5 226k. lapok. — 14. Theológiai
Szemle XI., 1968. 284. lap. — 15. ThWNT 7., 1057. lap.
— Theológiai Szemle, XI., 1968. 288. lap. — 17. lásd
ehhez Pannenberg: Dogmatische Erwägungen zur Auf­
erstehung Jesu. Kerygma und Dogma 1968. 105kk la­
pok.
Ifj. Dr. B a rth a Tibor
H A Z A I SZEMLE
A magyar békemozgalom huszadik évfordulóján
M inden év fo rd u ló n hasznos m egállni, m e rt
vissza- és e lő re te k in té sre késztet. K ülönösen je ­
len tő sek a tö b b évtizedes évfordulók, m e rt ezek
m á r jól m u ta tjá k az ered m én y ek et, tan u lság o ­
k at. R övid v isszatek in tésre á llju n k m eg m i is,
p ro te stá n s lelkészek, a m a g y a r békem ozgalom
húszéves év fo rd u ló ján . É rd em es lesz v isszatek in ­
te n i e rre a k é t év tized re, m e rt m i is k iv e ttü k
ré sz ü n k e t a szolgálatból m á r a m ozgalom in d u ­
lásak o r, és e g y ü tt h a la d tu n k k ezd ettő l fogva
m indazokkal, a k ik h a z á n k b a n e szent ü g y é rt fá ­
rad o ztak , e g y ü tt azokkal a jó a k a ra tú e m b erek ­
kel a világ m in d en részén, a k ik n e k legfőbb tö ­
rekv ése az em beriség b é k éjén ek m egőrzése.
E sorok író já t egy ig en k ed v es b a rá ti összejö­
v etel k é sz te tte a visszaem lékezésre. A H azafias
N ép fro n t V eszprém m egyei vezetősége az év fo r­
duló alk alm áb ó l b a rá ti talá lk o z ó ra h ív ta össze
az itte n i békem ozgalom k ezd eti h arco sait. Ö rü l­
tem a m egtisztelő m eg h ív ásn ak és jó v o lt e g y ü tt­
len n i azokkal, a k ik k e l m á r k é t év tized e e g y ü tt­
m u n k á lk o d tu n k ebb en a m ozgalom ban. M int
egyházi e m b er m ost egyedül v oltam , d e eb ben a
k ö rb e n ez sosem je le n te tt v á la sz fa lat; i tt m indig
összekapcsolt a béke ü g y é é rt való fárad o zás b e n ­
nü n k et.
E találk o zás a lk a lm á v a l a kis b a rá ti eg y ü ttes
ta g ja i m osolyogva fig y e ltü k egym áson, hogy
m e n n y it „ id ő sö d tü n k ” az elm ú lt húsz év a la tt —
észre sem v e ttü k , hogy elm ú lt, pedig m en n y i
küzdelm et, fá ra d o z ást je le n te tt közösségi és egyé­
n i életü n k b en .
F igy elm esen h a llg a ttu k a bevezető összefogla­
lást, am ely fe lm é rte az e lm ú lt k é t évtized b ék e­
m u n k á já t h a z á n k b a n és öröm m el á lla p íto tta m eg,
hogy a b ékem ozgalom nak n á lu n k is igen jele n ­
tős állom ásai v o lta k a célk itű zések et és e red m é ­
n y e k e t tek in tv e. K ezd ettő l fogva ak tiv izáln i tu d ­
ta ez a m ozgalom a m egye lak o sság án ak nag y
részét m á r az első a lá írá sg y ű jté se k a lk alm áv al
a b ék e világm ozgalom különböző felh ív ásaira. A
békem ozgalom k ü lönösen is s e g íte tt a nem zeti
egység k ia la k ítá sá b a n , m ivel n é p ü n k legszéle­
sebb ré te g e it egyesíteni tu d ta m ag áb an a szocia­
lizm us építésében, a b é k é é rt való fárad o zásban,
m e rt ez a k e ttő h a z á n k b a n e g y e t je le n te tt. A
bevezetők m e g em lítették m eg y én k b en a k a to lik u s
b ék eb izo ttság m u n k á já t, m in t jó egyházi hozzá­
á llá st ehhez a n ag y ügyhöz.
A hozzászólások so rán a m ag am részéről is
hangsú ly o ztam , hogy m i, p ro te stá n s lelkészek,
kezd ettő l fogva k iv e ttü k ré sz ü n k e t ebből a szol­
gálatból, egyházi részrő l m in t ú ttö rő k . Szívesen
á lltu n k első k én t azok m ellé, a k ik so ra ik b a h ív ­
ta k m in k e t ehhez a m unkához. E gyházi b e rk e k ­
ben ak k o r m ég nem is v o lt olyan á lta lá n o sa n ro ­
konszenves ez a szolgálat. Sokszor id egenkedés
fogadta. S zo lg álatu n k ú g y k ezdődött, hogy m eg­
h ív ta k b e n n ü n k e t a községi, v áro si b ék eb izo ttsá­
gokba, am ely ek b en felszó laltu n k , h ite t te ttü n k a
béke ü gye m e lle tt és fe la já n lo ttu k szo lg álatain ­
k at. A k k o r m ég „ b é k e p a p o k n ak ” n ev ezték azo­
k at, a k ik részt v e tte k eb b en a m u n k á b a n . T aláló
v o lt a m egnevezés, h a nem is a leg jo b b in d u la t­
ból fa k a d t, m e rt u g y a n m i le h e tn e in k á b b jel­
lem zője a lelkésznek, m in t a békesség szolgálata.
E lő v ettü k a régi em léklapokat, m ég 1951-ből és
az elism erő okleveleket, az aran y k o szo rú s je lv é ­
n y e k e t; szo lgálatunk m egbecsülésének apró, de
érték es em lékei ezek.
F e le lev en ítettü k a békekongresszusok m o n d a­
nivalóit. A felm érés azt m u ta tta , hogy 1956-ig
p ro te stá n s vonalon is in k á b b bizottsági je lle g i
volt az egyházi békeszolgálat. O rszágos gyűlése­
k en csak azok v e tte k részt, a k ik v a ló b an ak tív ái
v o ltak a béke ügyének. Az elle n fo rra d alo m ro n ­
tá sa ezen a vonalon is érezhető volt. Szétzilálta
ezt a m u n k á t is. A rendeződés so rán az O rszágos
B éketanács h ív ta egybe az egyház b ék e a k tív á it
p ro testán s vonalon és m eg a la k u lt az O rszágos
B éketanács re fo rm á tu s és evangélikus b izo ttsá­
ga. Az egyházi békeszolgálat h a m a ro sa n k in ő tte
a bizottsági k e re te k e t és m á r nem p á r em ber
bizottsági m u n k á ja le tt, h an e m bevon ta a p ro ­
testán s lelkészek egész tá b o rá t. Ezt különösen
elősegítette a H azafias N ép fro n t m egyei b izo tt­
ságai á lta l lelkészek részére k é th a v o n k é n t re n ­
d ezett tá jék o ztató gyűlés, ezekre m in d en p ro te s­
tán s lelkészt m eghívtak, m eg y énkben is csaknem
teljes szám ban m eg jelennek a lelkészek ezeken
az alkalm akon. A tájékozódás, a ta n u lás, a fele­
lősségébresztés jó a lk alm ai ezek a gyűlések. A
húszéves évforduló a lk alm áv al beszám o lh attam
a jelenlevőik e lő tt: m a m á r o tt ta rtu n k , hogy
n em csak egy p a p i bék eb izo ttság ta g ja i végzik ezt
a szolgálatot, h a n e m m in d en p ro te stá n s lelkész­
ről b á tra n elm ondható, hogy a szó nem es é rte l­
m ében békepap, szívügye a békeszolgálat, ez szer­
vesen h o zzátartozik m in d en lelkész m u n kájáh oz.
M inden te stü le ti gyűlésen, m in d en egyházi szin­
te n m e g v ita tá sra k e rü l a béke ügye és az é re tte
való szolgálat.
A lelkészi szolgálatokról szóló összefoglaló je ­
len té sek b en o tt v a n a beszám oló a békeszolgá­
la tró l is a tö b b i jelen tések között a missziói,
diakóniai, öku m en ik u s és m ás szo lgálatunkról
szóló jele n tések m ellett. Ezek nem csak a rró l szól­
nak, hogy a H iro sim ára em lékeztető v asárn ap o n
és á d v e n t első v a sá rn a p já n k ü lö n is m egem léke­
zü n k a béke ü g y én ek nag y jelentőségéről, im á d ­
kozunk a b ékéért, és ig eh ird etések b en szólunk
róla, h a n e m sokszínűen je le n te n e k arró l, m it tu d
ten n i egy lelkész az egyházi közvélem ény irá n y í­
tá sa terén , beszélgetések, g y ü lekezeti összejövete­
lek során. Igen, e rre is n a g y szükség van. Nem
elég e rrő l a n n y it m ondani, hogy m in d en k i be­
csületesen végezze a m u n k á já t a m aga hely én és
ezzel végzi a legjobb szolgálatot a b ék e é rd e k é ­
ben, szocialista h a z á n k építésében. Ezzel is, de
név en kell nevezni a veszedelm eket, am ely ek e t
világosan kell látn u n k . A húszéves évforduló is
a rra figyelm eztet, h o g y to v á b b kell fo ly ta tn i és
m ély íten i ezt a m u n k á t; a b ék e sosem kész ügy,
h an em olyan valam i, am it m in d ig csinálni kell,
am ié rt m in d ig fárad o zn i kell, hogy á lla n d ó s u l­
jon, különösen egy olyan világban, am ely ik b en
szü n telen ü l fen y eg et a h áb o rú s veszély és en nek
tü zei m a is sz ak ad atlan u l lobognak V ietnam ban,
a K özel-K eleten, A frik á b an . Iste n irá n ti h á lá v al
m o n d h a tju k el, hogy ebben a n y u g ta la n világ b an
293
itt élh e tü n k h azán k b an , am ely szinte a béke szi­
g e te ; ez az ö rv en d etes té n y a r r a kötelez b e n n ü n ­
ket, lelkészeket to v á b b ra is, hogy felelősen k iv e­
g y ü k ré sz ü n k e t a b é k é é rt való sz a k a d a tla n fá ra ­
dozásból itt h a z á n k b a n is, m in d e n jó a k a ra tú em ­
b e rre l e g y ü tt v ilág n ézetre te k in te t nélkül. M ind­
n y á ju n k n a k d rá g a a h a z á n k és a világ nép ein ek
békés élete, a m in d n y á ju n k ja v á t szolgáló szocia­
lizm us építése, am ely sz á m u n k ra az eg y e tle n le­
hetséges u ta t je le n ti az élet és nem a h a lá l felé
vezető. E zért szolgáljuk m i lelkészek is, feltétel
n élkül a b é k é t eg y re növekvő felelősséggel, n em ­
csak m in t egy b izottság k itű z ö tt fe la d a tá t, h a ­
Igehirdetésünk tartalma és szándéka ma
(H afenscher K á ro ly d o k to ri disszertációja)
Im m á r k é t éves adósságot szeretn én k tö rleszteni
H afenscher K á ro ly B u d ap est—D eák té ri evan g éli­
kus lelkész a ty á n k fia d o k to ri értek ezésén ek recen­
ziójával. E rre az in fo rm a tív és eg y b en k ritik a i szol­
g á la tra n em csak az ig eh ird etés ü g y é é rt é rz e tt közös
felelősség kötelez, h an em elsősorban a disszertáció
tud o m án y o s érték e. — „A jánlom ezt a dolgozatot,
m inden evang éliu m o t h ird e tő szo lg atársn ak , aki
velem e g y ü tt h a jla n d ó h o ltig t a n u l n i . . . ” — írja
m űve a já n lá sá b a n a szerző. V alóban m in d en ev an ­
g élium o t h ird e tő szolga so k at ta n u lh a t — h a h a j­
landó — H afen sch er K áro ly értekezéséből.
Ig eh ird e té sü n k ta rta lm a és szá n d éka m a cím m el,
1967-ben, a refo rm áció 450 éves é v fo rd u ló já n a k h e­
téb en n y e rte végső fo rm á já t a dolgozat. A jeg y zet­
anyagg al e g y ü tt 823 gépírásos oldal. Az első 33 lap
bevezetés. A következő 300 a dolgozat első, a to ­
vábbi 200 a m ásodik, az utolsó 200 la p a d isszertá­
ció h a rm a d ik részét tartalm azza. A h á ro m főrész
összefoglaló cím e: I. In fo rm a tív rész, II. A n alitik u s
rész, III. N o rm atív rész.
I. A dolgozat tartalm a
A bevezetésből m eg tu d ju k , m i a dolgozat ta r ta l­
m a és szán d ék a: A m ai ev an g élik u s ig eh ird etés be­
m u tatá sa , analízise és n orm ációja. Szerzőnk szerin t
az ig eh ird etés az eg yh á z létkérdése. E k érdéssel
foglalkozni m a sü rg ető en szükséges, m e rt ú g y ­
m ond: „ . . . am ik o r az eg y h ázat léte felől k érd ő jele­
zik m eg a XX. században, s n em egyes fu n k ciói
le tte k kérdésessé, ak k o r az egyház helyes ö n é rte l­
m ezéséhez és k ív ü lá lló k n a k való b em u tatk o zásáh oz
elen g ed h etetlen ü l szükséges a tényleges alap tisz tá­
zása. Ilyen é rtelem b en foglalk o zu n k az ig eh ird e­
téssel, p o n to sab b an az evangélium h ird etésév el.”
Szerző szán d ék a ú g y foglakozni a m ai m ag y ar
evangélikus ig eh ird etés k érdéseivel, hogy ez egy­
ú tta l n y itá s legyen az egész ev an g élik u s világ, a
gyülekezeti élet, a teológiai iro d alo m szab ad ab b k e­
zelése, a konfessziók és a világ irá n y á b a n . A b ev e­
zetésben b e m u ta tja a m ai teológiai h ely zetet is,
m ajd a rró l ad á tte k in té st, m ivel is foglalk o zn ak a
m ai h o m iletik ai publikációk.
A dolgozat első része, m in t fen teb b je le z tü k in ­
fo rm a tív rész. I t t az első fejezet „Az a ty á k ö rök­
sége” cím en h úsz évszázad e v an g éliu m h ird etésére
te k in t vissza. E v isszatek in tés m ögött az a tu d o ­
m ányos m eggyőződés áll, am ely sz e rin t: „az egész
eg y h á z tö rté n et is felfogható, m in t az evangélium
294
nem m in t lelkészi szolgálatunk igen fontos, a
m in d en n ap i é le te t építő fe la d atát. Ö röm m el él­
vezzük m in d en h a z án k fiáv al a béke eredm é­
nyeit, gyüm ölcseit, ezek é rt m i is fe la já n lju k to ­
v á b b ra is szo lgálatunkat. K öszönjük, hogy m eg­
becsülik ezt a szolgálatot, ebbe h ív n a k és v á r­
n a k b e n n ü n k e t, itt n agyon m eg élh etjü k , hogy
te stv é re i v a g y u n k eg ym ásnak e legjobb ü g y szol­
g álatáb an . E zért nem h iáb av aló a fáradozás és a
küzdelem .
E zekkel a go n d o lato k k al v á ltu n k el egym ástól
a b a rá ti találkozó végén m eleg kézszorítással.
P ethe K álm án
h ird etésén ek tö rté n e te ” (44. lap). T ovábbá „ . . . rossz
ig eh ird ető n ek kell m in ő síten ü n k azt, aki úgy p ré ­
dikál, m in th a csak m ost hangzó ig eh ird etésétő l szá­
m ítv a lesznek m a jd kereszty én ek a h ív e i”. Szer­
zőnk szerin t a m ú ltb a azért kell visszatek in ten i a
m ából, „hogy érték esítsü k , h aszn á lju k a m ú ltb an
m eg ta lá lt halad ó h a g y o m án y o k at” (46). V isszate­
kintéssel kezdődik te h á t a dolgozat tá rg y i része és­
p edig: az úsz.-i igeh ird etésre, m a jd pedig a to v á b ­
b iak b a n C hrisostom os, Savanarola, L u th e r , C alvin,
F rancke, H erder, K ierkegaard, G ru n d tvig , S p u r­
geon, M ott, Ragaz és B o n h eo ffer ig e h ird ető i szolgá­
latá ra . Szerző szerencsés kézzel és alapos ism erettel
m u ta tja be az ig eh ird ető k em beri egyéniségét,
m un k ásság át, k o rát, ig e h ird e tésü k ta rta lm á t, fo r­
m á ját, h a tá sa it. K ülönösen is jól sik e rü lt h o m ileti­
k ai p o rtré k : F ranckeé, S purgeoné és B onhoefferé.
Szerző helyesen érték eli, hogy e m líte tte k az elm últ
20 évszázad ig e h ird etésén ek v alóban kiem elkedő
ala k ja i voltak. „A te stv é re k bizo n y ság tétele” cím et
viseli a következő fejezet, am elyben alapos ta r ta l­
m i ism e rte té st k a p u n k Er n st S ta eh elin D ie V er­
k ü n d ig u n g des R eiches G ottes in d er K irch e Je su
C h risti cím ű m ű v én ek 7. k ö te térő l és H an fried
K rü g er és C laus K e m p e r k iad á sá b an m egjelent
Z eugniss f ü r alle V ölker cím ű k ö tetérő l. E zu tán a
n ém et evangélikus szószék b e m u ta tá sa k ö v etk ezik :
Jo ach im K onrad N euere P re d ig tlite ra tu r cím ű re ­
cenziója a lap ján . U gyancsak részletesen ism erte ti
az U nio u n d Confessio cím ű so ro zatban 1967-ben
m eg jelen t „D er D ienst am W ort in der G em einde
h e u te ” cím ű k iad v á n y t. Az evangélikus észak ige­
h irdetése cím a la tt a svéd és a fin n evangélikusok
ig eh ird etését ism e rjü k meg. M ajd az észak -am eri­
k ai evangélikusok, a kisebbségi egyházak és az ifjú
egyházak ig ehirdetését. A m agyarországi egyházak
igehirdetői szolg álatán ak b e m u ta tá sa a M agyaror­
szági R efo rm átu s E gyház P ré d ik á to risk o lá já n a k
b e m u ta tásáv a l kezdődik, ezt k ö veti a M ag y aro r­
szági E vangélikus Egyház hom iletik ai fejlődésének
vázlata, m a jd a S zabadegyházak, O rtodox K eresz­
ty é n e k és R óm ai K ato lik u s Egyház igeh ird etésén ek
b em u ta tá sa következik. Ezt tartalo m jeg y zék szerű en
az in fo rm a tív rész ta rta lm a .
A dolgozat m ásodik része analizál. Jo ach im K o n ­
rad, E rn st Lerle és E ck h ard A ltm a n n nyom án,
m ó d szerüket nem m ásolva, h an em a sajátos m a­
g y a r viszonyokra tran sz p o n álv a : az igeh ird ető k et,
ig eh ird e té se k et és ig eh allg ató k at elem zi szerzőnk
abból a célból, hogy a m ai evangélikus igehirdetés
 ta rta lm á t és sz á n d é k á t ily m ódon is nyom on kö­
vesse. A k itű z ö tt cél érd ek éb en először is m egis­
m e rte t a m ai m ag y ar evangélikus lelkészeket ta n ító
p ro fesszo ro k k al: D. S tra n e r V ilm ossal, Dr. Jánossy
Lajossal, B u d a k e r O szkárral, Dr. P rőhle K árollyal
és Dr. Groó G yulával. R észletesen szól a m ai m a­
g y ar lelkészek et ta n ító te k in té ly e k rő l: N iebergall­
ról, T rü lh a a sról és T u rn e y se n ről. A to v á b b ia k b an
m eg rajzo lja a m ai m ag y ar evangélikus lelkészek
neves k o rtá rs a in a k p o rtré it, ebb en a cso portosítás­
b an : a) a b ibliai k ije le n té st to v áb b ad o k , b) az új
szellem i glóbuszt figyelem bevevők, c) a szorongás
feloldói, d) szociális érdeklődésűek. A neves ig eh ir­
d ető k ily m ódon v ég zett analízise u tá n az ig eh ir­
d etések analízise k övetkezik, m égpedig egy, a szer­
ző á lta l k é sz íte tt k érd ő ív a la p já n : a) Mi az evangé­
likus ig eh ird etés ta rta lm a m a, b) M i az eva ngélikus
ig eh ird etés szándéka m a, c) H ogyan lá to d az ige­
h ird e tő szem élyét, d) Mi a v élem ényed a g y ü leke­
zetről, e) Mi a v élem ényed ig e h ird e té sü n k fo rm á já ­
ról, f) M ilyenek a n e m -iste n tisz te le ti ig eh ird etéseid
m a, g) H ogyan készülsz az ig e h ird e té sre m a, h) Ige­
h ird etésed m ódosult-e felav atáso d ó ta? i) M ilyen
h o m iletik ai k ézik ö n y v et használsz? j) K itől ta n u l­
tá l p ré d ik á ln i? Szerző m ódszeresen feldolgozva is­
m e rte ti a feleletek et. E zu tán 60, azonos te x tu sró l
szóló p réd ik áció átv izsg álásáv al fejezi be. A to v á b ­
b ia k b a n á tte k in té s t ad a L elkip ászto r c. szaklap
utolsó h a rm in c év fo ly am án ak elvi h o m iletik ai je l­
legű an y ag áró l, é rté k e li a la p n a k „Az ig eh ird ető
m ű h ely e” c. ro v a tá t, b e m u ta tja és k ritik a ila g elem ­
zi az Ö rö m h ír c. 1965-ben m eg jelen t ev angélikus
p réd ik áció -g y ű jtem én y t.
Az ig eh allg ató k an alízisét is eb b en a fejezetben
végzi el. A p ro b lém áv al kapcso lato san ism e rte ti:
E c k h a rd t A ltm ann, D ie P re d ig t als K o n tak tg esch e­
h en 1963. c. m űvét. Ism e rte ti és é rté k e li E rn st L er­
le, K ery g m a aus d er P e rsp e k tiv e der H ö rer c. m ű ­
vecskéjét. U gyancsak részletes ism e rte té sé t n y ú jt­
ja az 1965-ös b erlin i, p réd ik áció v al k apcsolatos köz­
v élem én y k u tatás, to v á b b á a sk a n d in á v országok­
ban és a ró m ai k ato lik u so k k özött végzett helyzet-
felm érés ered m én y ein ek . Íg y é rk ezü n k m eg a har­
m a d ik, ún. n o rm a tív részhez, am ely b en először is
az iste n tisz te le ti ig eh ird etés ta rta lm á ra vonatkozó
á llá sp o n tjá t, a z u tá n a te x tu sró l v allo tt felfogását
fe jti k i szerzőnk. A to v á b b ia k b a n a kazu ális ige­
h ird etés. végül pedig a ta n ító ig eh ird etés n o rm á it
á llítja fel.
II. A dolgozat é rté k e i
1. H afen sch er K á ro ly d isszertáció ján ak ökum e­
n ik u s teológiai é rté k e először is az anyagbőség. Ez
a dolgozat v aló b an in fo rm a tív szolgálatot végez.
M eg ism ertet a k ereszty én h o m iletik a és p rédikáció
m ai, leg jo b b ered m én y eiv el és prob lém áiv al. Ma,
am ik o r egyrészt épp en a tú lb u rjá n z o tt szak iro d a­
lom m ia tt, m ásrészt a k ü lfö ld i teológiai irodalom
m egszerzésének p ro b lém ái m ia tt, h a rm a d re n d en
lelkészeink h iányos n y e lv tu d á sa m ia tt sok érték es
m ű ism eretlen m a ra d a legszélesebb ré te g e k szám á­
ra, n em le h e tü n k eléggé h álásak szerzőnknek azért,
hogy dolgo zatáb an m indezekhez az ered m én yekhez
hozzásegít. T udom ányos pontossággal, a lényeget
k irag ad v a, a részletek b en el n em veszve ism erte t
m eg a m a g y a r ökum ené, sőt a ró m ai katolicizm us
p ré d ik á c ió já v al éppenúgy, m in t ah o g y an a sk a n d i­
náv, v ag y am e rik a i evangélik u so k és á lta lá b a n p ro ­
testán so k p réd ik áció jáv al.
2. A dolgozat igen m egbecsülendő é rté k e az ob­
je k tiv itá s a tö b b i konfesszió irá n t. E zért tu d ja m eg­
becsülni szerzőnk K álvint, m in t igeh ird ető t, vagy a
k ato lik u s G ü n th ö r h o m iletik áját. M indez táv o lró l
sem je le n ti azt, m in th a felad n á ered eti lu th e rá n u s
szem léletét. H afen sch er K áro ly ízig-vérig L u th er
ta n ítv á n y a , m égis m eg tu d ja lá tn i Iste n L elkének
m u n k á já t azoknak a te stv é rein ek az ig eh ird etésé­
ben is, a k ik a kereszty én sziv árv án y színképében
nem az ő fén y csík jáb a tarto zn ak .
3. F igyelem re m éltó H afenscher dolgozatában az
is, am it B o n h o efferrő l és a fin k en w ald ei h o m ileti­
kai előadásokról ír. K o ru n k n ag y m ártír-teo ló g u sa
u gyanis m in t etik u s él a kö ztu d atb an . E bből a
disszertációból m eg ism e rh etjü k B onhoeffert, a ho­
m ilétát. M egtudjuk, m ilyen nehézségek között k é­
szült fel sa já t ig eh ird ető i szolgálataira, b á r k o ra
egyik lán g elm éje volt, m égis m icsoda gy ö trelm et
je le n te tt n e k i az ig eh ird etés és m ilyen hűségesen
végezte! Még kivégzése n a p já n a k reggelén is a k e­
gyelem ről p ré d ik á lt fogolytársainak.
4. A dolgozat ta lá n legfőbb tud o m án y o s érték e
az a g ya ko rla ti teológiai m ódszer, am ely et hazai
v iszo nylatban elsőnek szerzőnk alk alm az: az ex p e­
rim entális h o m ile tik a i vizsgálódás. „A nélkül, hogy
term észettu d o m án y o s m ódszereket a k a rn á n k beve­
zetni a teológia te rü le té re, egy bizonyos értelem ben
itt is beszélh etü n k k ísé rle te k rő l” — írja szerzőnk
(346. lap), m ajd így fo ly ta tja : „H a a teológiát az
egyház tu d o m á n y á n a k ta rtju k , úgy az egyházat, a
gyülekezetet e tu d o m án y la b o ra tó riu m á n ak lá tju k ,
ahol az előforduló tényezők vizsgálhatók (u. o.)”.
M indebből a h o m ilétá k ra nézve ezt a k ö v etk e zte­
té st v o n ja le: „A hom iletik a is foglalkozhat a p ré ­
dikáció egyes tényezőivel úgy, m in t k ísé rle ti ob­
jek tu m o k k al. M egfigyeléseket végezhet, összeha­
so n lításokat, a d a to k a t g y ű jth e t, valószínűséget szá­
m íth at, m etszetek et készíthet, típ u so k at form álh at,
felm érések a la p ján általán o s igazságokra következ­
te th e t” (346. lap). Nos, szerző ilyen vizsgálódásra
tesz k ísérle tet disszertációjában. K ísérlete lelkesítő
ösztöke, az ilyen jellegű vizsgálódások m inél p o n to ­
sabb végzésére.
5. A dolgozat é rté k ei között k ü lön m eg kell em ­
líte n ü n k az Ósz.-ről íro tt fe jez etet (594. kk). Ez az
Ósz. k risz tu si m egbecsüléséről tan ú sk o d ik . „Ez a
könyv — olvassuk — nem egy a tö b b i vallásos
szent k ö nyv között, h an em a m i k ö n y v ü n k : az élő'
Isten és v á laszto tt n ép e viszonyának, párbeszédé­
n e k a le írá sa ” (595. lap), to v á b b á „ez a k ö nyv csupa
Jézu sb an te lje s íte tt ígéret, csupa rem énység, K risz­
tu sra u ta lá s . . . Belőle m e g ta n u lju k kom olyan ven­
n i a terem tést, a tö rté n elm e t, a sors fe le tt is Úr
Isten t, az em b er te s tis é g é t. . . ” (595. lap). A m i p e­
dig az Ósz. a la p já n m egszólaló p rédikációk k érd é­
sét illeti, szerző állásfoglalása ebben is egyértelm ű,
am ik o r leszögezi: „N em Mózes szavát, hanem
K risztu s szavát a k a rju k h ird e tn i ebből a könyv­
ből . . . h a eddig n em tu d e lju tn i ig eh irdetésünk,
ú g y csak zsinagógiai szin ten m arad , am it é rté k eln i
u g y an lehet, de a k eresztyén ig ehirdetéssel azono­
sítan i n e m ” (584. lap).
6. G y ak o rla ti teológiai szem pontból — ö k um eni­
kus szem m el nézve is — a dolgozat ta lá n legszebb
és leg jo b b an sik e rü lt részlete a g y ü le k e ze ti isten-
tiszte le t kérdéseivel foglalkozó rész. Szerző k iin d u ­
lási p o n tja is k ifejezi m á r a lén y eg et: „Isten tiszte­
le t az egész kereszty én élet, h é tk ö zn a p jaiv al és ü n ­
nepeivel eg y ü tt, tá g é rtelem b en ; szűkebb érte lem ­
ben isten tisz tele t az az alkalom , am ik o r a m egke­
reszte lt gyülekezeti tag o k összejönnek, hogy Isten
ig éjé t hallgassák, e g y ü tt én ek eljen ek és im ádkozza­
n ak , rö v id en : U ru k k a l és egym ással találkozza­
n a k . . . E k é tfa jta isten tisztelet egym ástól szét nem
v á la sz th a tó ” (597. lap). E helyes alap állásb ó l logi­
k u san köv etk ezik szerzőnk defin íció ja a szűkebb
értelem b en v e tt isten tisztelet ta rta lm á t illetően:
„Mi a ta rta lm a az iste n tisz te le tn e k ? : U ru n k szolgá­ rű e n beszélni K risztusról, m égpedig azért, hogy
lata, a n n a k elfogadása — az E m b ern ek F ia nem
az ért jö tt, hogy n e k i szolgáljanak, h anem , hogy Ő
szolgáljon — a g y ü lek ezet elfo g ad ja U ra szolgála­
tá t, k ü lö n b en sem m i köze n em len n e Hozzá. . . ”
(599. lap). H a pedig az isten tisztelet találk o zás a
szolgáló K risztussal, ak k o r csakugyan az, am in ek
szerzőnk to v á b b ia k b a n lá tja : „Az isten tisztelet az
az alkalom , am ik o r az Úr, m in t fazekas fo rm álh at,
m in t m űvész, n e k i tetsző fig u rá k a t a lk o th a t belő­
lü n k ” (601. lap). Szerzőnk em e m eg állap ításait
azé rt üdv ö zö ljü k a m a g u n k részéről öröm m el, m e rt
az isten tisztelet din am ik u s, te h á t b ib liai szem léletét
lá tju k itt m egfogalm azva. T ov áb b á azért, m e rt e di­
nam ik u s b ib liai isten tisztelet-szem lélet az evangé­
lik u s szerzőt is az isten tisztelet ek kléziasztikai je ­
lentőségén ek a rra a felm érésére vezeti, am ely je ­
lentőséget a re fo rm á tu s k ereszty én ek is tu la jd o n í­
ta n a k az isten tiszteletn ek , hogy ti. az egyházi élet­
ben központi pozíciója v a n : „Az iste n tisz te le t köz­
p o n ti po zíciójának h a n g s ú ly o z á sa . . . azt jelen ti, eléje pad ló t ra k ? H át nem Isten ra k ja a p ad ló t?
hogy ebben, a sokszor lenézett, szü rk én ek ta rto tt,
az egyház m ozgalm i és egyesületi k o rszak áb an h á t­
té rb e szo ríto tt és elh alv án y o d o tt jelen tő ség ű a lk a ­féle k rip to p á p ista b eszü rem k ed ést érzünk, a p o n ti­
lom ban kell lá tn u n k eg y h ázu n k erő k ö zp o n tját m a
is” (605. lap).
III. P ro b lem a tiku s kérd ések
1. Szerzőnktől, m in t ízig-vérig lu th e rá n u s teoló­ zőnk teológiai ren d szeréb en több szerepe volna a
gustól, eg y általán n em v e h e tjü k rossz n éven, hogy
a re fo rm á tu s prédikációtól, am ely rő l k ü lö n b en n a ­
gyon is ob jek tív en , m egtisztelő részletességgel szól
dolgozata tö b b fejezetéb en , v ég ered m én y b en m égis
élesen e lh a tá ro lja m agát. Legfőbb k ifogása u g y a n ­
is a re fo rm á tu s p réd ik áció v al szem ben az, hogy a
m ai re fo rm á tu s p réd ik áció á lta lá b a n „ A uslegungs­
p re d ig t” (582. lap). A re fo rm á tu s p réd ik áció n ak ez
az „A uslegung” jellege szerzőnk szem ében egyen­
lő a „ te x tu sb a -ra g ad á ssa l ”, a „szó m ag y arázattal”, h e t beszélni. Ebből a szem pontból nézve nem leh et
„egy könyv in te rp re tá lá s á v a l”, „a te x tu s p erszon i­
fik á lá sá v a l”. A d ia le k tik a i teológia ilyen k ifejezé­
seivel, m in t „m egszólal a te x tu s ”, „ b irto k ra k el ve­
lü n k a te x tu s ”, „a p réd ik áció n em egyéb, m in t a
te x tu s m eg m ag y arázása a m ai e m b e rn e k ”, —
szem beállítja sa já t té te lé t: „N em a te x tu s a m in ­
den, h an e m K risztus, ak in ek kezében n y ílik k i a
S zen tírás ig azán ; Chr istu s D om inus S c rip tu a re ”.
R efo rm átu s szem m el olvasva ú g y érzem , hogy kis­
sé elh a m a rk o d o tta k ezek a v ádak. M ert b á r való
igaz, hogy a re fo rm á tu s p réd ik áció egyik fő k öve­
telm én y e a p réd ik áció tex tu s-szerű ség e, de éppen a
K risztus ev an g éliu m a h ird e té se érd ek éb en ! A re ­
fo rm átu so k épp en az é rt veszik k o m olyan az írá s
szövegét, szellem ét, g ondolati összefüggéseit, m e rt
K risztu s U ru n k m aga v alam i sem m ihez sem h aso n ­
líth a tó é rté k e t tu la jd o n ít a ró la való p red ik álás
szem pon tjáb ó l az Írásn ak , am ik o r azt m o n d o tta:
„Ezek azok, am ely ek ró lam teszn ek bizo n y ság o t”.
A re fo rm á tu s p réd ik áció épp en azon a p o n to n k ü ­
lönbözik a szektás, ra jo n g ó prédikációtól, hogy az
296
Írás alap ján , k o n k ré te n m indig egy te x tu s alap ­
ján, tesz bizonyságot a K risztusról. A re fo rm á tu s
hom iléta szám ára a kérd ések k érdése a hom iletikai
előkészületben éppen az, hogyan leh et te x tu ssz e­
m o n d anivalónk hiteles legyen, te h á t az első ta n ú k
b izo n y ság tételét szólaltassa meg. Úgy érzem , szer­
zőnk éppen ezen a po n to n különbözik tő lü n k : ő a
m ai ta n ú k b izonyságtételét e g y e n ra n g ú n ak lá tja az
első fü l- és szem tan ú k bizonyságtételével.
2. In n en adódik a z u tá n a m ásik p ro blém a, am e­
ly e t szeretn én k rö viden é rin ten i e k itű n ő d isszertá­
cióval kapcsolatban, ti. az igehirdető, a hom iléta
szerep én ek tú lz o tt fontossága. S zerző n k m in th a
több jelen tő ség et tu la jd o n íta n a a hom ilétán ak , m in t
szabad volna. Ezt írja ug y an is: „A m ikor a hom iléta
szószéken áll, h id a t ver, p alló t ra k , hogy az em be­
rek azon já rn i tu d ja n a k , sőt, hogy Isten is já rn i
tu d jo n ra jta . T extusból m áig, m ából a textushoz,
ezt a szent közlekedést teszi lehetővé a. jó ig eh ird e­
tő ” (588. lap). Ezek szerint az ig eh ird etés sikerének
conditio sine q u a n o n -ja a jó ig eh ird ető ? Ezek sze­
rin t m aga Isten is csak ak k o r tu d ja m egközelíteni a
p réd ik áció b an a gyülekezet szívét, h a a hom iléta
N em Isten eszköze a hom iléta? A préd ik áció m aga,
m in t olyan, nem Isten m u n k á ja végül is? I tt valam i
fex -k ép zet á rn y é k á n a k e lő re v e tü lé sét! N e m ! A p ré ­
d ik á to r sem m iféleképpen nem h a so n líth ató híd v e­
rőhöz (pontifex), han em leg feljeb b csak a hídhoz,
am elyet Isten m aga v e r önm aga és népe között.
3. M indez a p ro b lem atik a m egoldódnék, h a szer­
S z e n tlélekn ek. É rdekes ugyanis, és ta lá n éppen ez
legnagyobb h iá n y é rz etü n k , hogy szerzőnk, am ilyen
sokat tu d K risztu s szerepéről, szem élyének je le n tő ­
ségéről, az ig eh ird etés m u n k á já b a n , olyan keveset
tu la jd o n ít a S zentlélek m u n k ájá n a k . P edig az Írás
világosan m o n d ja (Ján. 14), hogy a m egdicsőült
K risztus m u n k á já t a S zentlélek Isten végzi m ost a
földön. E zért a p réd ikációról is érdem ben csak a
p rédikáció p n e u m a tik u s összefüggéseit figyelve le­
eleget ta n u ln i K álvintól.
S u m m á zv a az elm o n d o tta k a t: köszönettel ta r to ­
zunk szerzőnek ezért a m u n k á é rt és E vangélikus
Teológiai A k ad ém ián k n ak , hogy a m ű v et doktori
értekezésül elfogadta. A fe n te b b e m líte tt elvi, te o ­
lógiai pro b lém ák ellenére is D r. H afenscher K á­
ro ly értekezése m a g y ar v iszo nylatban ökum enikus
teológiai nyereség, m egérdem elné, hogy n y o m ta tá s­
b an is nap v ilág o t lásson. Az aján lá sb a n m eg festett
célkitűzésének m esszem enően tesz eleget: valóban
m in d en ig eh ird ető szolgatársnak, ak i ta n u ln i a k a r­
ja az ig eh ird etés titk a it, n élk ü lö zh etetlen segítséget
n y ú jt: ára d ó an gazdag adalékaival, az ig ehirdetés
p ro b lém áin ak b á to r felvetésével, az ex p erim en tális
h o m iletik ai m u n k a első m ag y a r lépéseivel, olvas­
m ányos stílusával, szép v eretes m ag y ar nyelvével,
m in d en ek fe le tt pedig a Jézus K risztu sb a v e te tt élő
és m eleg hittel, m ely e tud o m án y o s disszertáció
m inden sorából árad, észrev étlen ü l is átm eleg íti ol­
vasói szívét.
Boross Géza
 Kulturális krónika
M o stan áb an izgat az id ő : m u n k á m fő v onása is
a v iaskodás az idővel. A hhoz p éld áu l, hogy írh a s­
sak, gondolkoznom kell, s b á r a g o n d o lat sebessége
ta lá n a fé n y iram áh o z m érh ető , a gondolkozás m in ­
d en k ép p en bőséges id ő t kív án . E gy p illa n a t a la tt a
g o n d o latb an sok m in d en á tv illa n h a t, a k á r egym ás­
ra is to rló d h a t, de a g y u n k részecsk e-g y o rsítójában
olykor sokáig k ell k e rin g e n i a gon d o lato k elem ei­
nek, am íg v ég re lé tre jö n a gon d o lato k n u k le áris
k aram b o lja, s k é t — v ag y tö b b — g o n d o lat ütk ö zé­
séből m eg szü letik az ú j gondolat.
G y erm ek k o ro m b an m ég tré fa já rta , hogy az idő
a n eg y ed ik d im enzió; m a m á r eg y re in k á b b úgy
véljü k , az első. É rte lm ü n k neh ezen b irk ó zik ezzel a
go n d o lattal, évszázadokon á t m egszo k tu k az egy­
szerűbb, fö ld h ö zrag ad tab b szem léletet, s m ég azok
is, a k ik szellem i m ag asság o k ra tö rte k , a valóságot
csak kézzelfogható v o ltá b a n tu d tá k elképzelni. M a­
nap ság eg yszerű é le tü n k is tö m é rd e k p é ld á já t a d ja
an n a k , hogy az idő é le tü n k m eg h atáro zó fak to ra,
alap v ető dim enziója. Az u tazó e m b e rt alig ha kell
m á r m eggyőzni erről. D e u ta z n i sem k e ll m á r a h ­
hoz, hogy az idő valóságos v o ltá t érzék eljük. Be
kell k apcsolni a rád ió t, v ag y a televíziót. E gyidejű­
leg lá th a ttu k , a m ik o r az első e m b e r a H oldra te tte
a láb át. S zázm illiók n ézték v e lü n k egy időben; egy
részük h a jn a lb a n , m ásik délben, v ag y este. S h á t
m ilyen n ap szak v o lt az a k k o r a h o ld ralép ő n ek ?
A H úsz éves v a g y o k cím ű film n ek v a n egy em lé­
kezetes-szép jelen ete. A h a d iá rv a fiú m egidézi gon­
d o la tb a n az a p já t, h o g y ta n á c so t k é rje n tőle. „H ány
éves is v a g y te, fia m ? ” — k érd ezi a szellem —
„H uszonnégy” — feleli a g yerek. — „É n h ú sz ” —
válaszolja az apa.
H a m eg áll az idő, az a halál. V alah a az ö rökké­
valóságot m o zd u latlan n y u g alo m n ak k ép zelték el;
m ost v alam i olyasm it g o n d o lh atn án k , h o g y az örö k ­
kévalóság a leg g y o rsab b an iram ló, v ég telen és h a ­
tá rta la n idő.
Az idő rő l so k at ta n u lta m M a rx G yörgy profesz­
szortól. M ost J ö v ő n k az U n iv e rzu m cím ű k ö n y ­
vét olvasom , az izgalm as m ű n e k já ró feszü lt é rd ek ­
lődéssel. M ár d iák k o ro m b an sz erettem a fizikát,
m eg a k ém iát, bevallom , előre o lv astam a ta n k ö n y ­
vet, tü re lm e tle n ü l. T alán h a rm in c eszten d eje k e d ­
ves o lvasm ányom v o lt egy könyv, A m ai tech n ika
cím m el. A m in ap ú jr a átlap o ztam . M eglepetéssel
olv astam b en n e egy fe je z e tet az ato m h asításról.
H áro m év tizeddel ezelő tt észre sem vettem . M ikor
is k ezd ő d ö tt h á t az ato m k o rszak ?
M arx G yörgy k ö n y v ét olvasva az is az eszem be
ju t, hogy az ato m k o rszak n em egészen az, v ag y ta ­
lán n em első so rb an az, am in ek ta r tju k . Az em b eri­
ség szám ára az ato m k o rszak k é tsé g k ív ü l H irosim á­
v al k ezd ő d ö tt m eg, v a ló já b a n azo n b an ja v á b a n ta r ­
to tt m á r ak k o r, s N evad áb an , H iro sim áb an , N aga­
szakiban, m a jd B ik in in él m ellék v ág án y ra, m ég in ­
k á b b h o ltv á g á n y ra ju to tt.
Az ato m k o rszak igazi kezd ete a lig h an em a k k o r­
ra teh ető , am ik o r a tu d ó so k első ízben ta p a sz ta l­
tá k , hogy az a n y ag leg k iseb b n ek v é lt elem i d a ra b ­
ja m ég elem ib b részecskékre bontható, s a m ik o r
rád ö b b en tek , hogy az anyag n e m m o zd u la tla n ré­
szecskékb ő l áll. Az isk o láb an a n n a k id e jé n azt ta ­
n u ltu k , hogy a m olekula, s az ato m az an y ag leg­
k isebb része; m eglehet, h a lv á n y a n u ta lta k a r ra is,
hogy az a to m n a k m a g ja is van , s e k ö rü l e lek tro n
kerin g , de ezt n em v e ttü k n agyon a szívünkre.
M ost m egvallom azt is, hogy csak az u tó b b i évek­
b en döbb en tem rá igazán, a m it az értelm em m el
m á r rég tudok, hogy az atom ok elem i részecskéi
aránylag óriási térben, s m é rh e te tle n na g y sebes­
séggel m ozognak. A kőtöm b, am ely et tö m ö rn ek , s
a szilárdság, a m o zdulatlanság m egtestesülésének
ta rtu n k , v o ltak ép p en az elem i részecskéknek igen­
igen laza szövésű háló jáb ó l áll, s oly g y o rsan m o­
zog m in d en p orcikája, hogy ez m e g h ala d ja a k ép ­
zeletünket.
M a m á r jól ism e rjü k az atom m odellt, v ilág unk
és k o rsz ak u n k je lk é p e k é n t alkalm azzuk. A té rb e n
is elképzeljük m a g u n k n ak . A n n ál nehezebb a n e­
gyedik dim enziót hozzáadni, vag y eléje képzelni.
H ogyan is m ozognak egym áshoz viszonyítva az ele­
m i részecskék, a pro to n o k m eg az elektronok, a
tö b b iek rő l nem is beszélve? A m íg az egyik itt van,
hol a m ásik ? A z idővel bírni a legnehezebb.
Az idő és a m ozgás elv á laszth a tatla n o k , s az élet
döntő elem ei. A nyugalom , a m ozd u latlan ság egyen­
lő az élettelenséggel.
M o stan áb an a m űvészetek is jo b b an k ed v elik az
időt és a m ozgást, nem csak azok a m űvészetek,
am elyeknek az időbeliség alapvonása. Föl k ell is­
m e rn ü n k k ülönben, hogy ez n em új a m űvészetek
tö rté n e té b e n ; ú j csak an n y ib an , hogy ép pen a m i
k o ru n k a t m egelőző időben v á lt egyed u ralk o d ó v á a
m o zdulatlanság k u ltu sz a a m űvészetekben. A m ű ­
vészetekben, és az ideológiában. G roteszk, hogy ép ­
pen akkor, am ik o r a tu d o m án y o k b an az idő és a
m ozgás k e rü lt a vizsgálódások és a fölism erések
középpontjába. Lehet, hogy az em b er term észeténél
fogva m arad i? V agy csak rá sz o k ta ttá k e rre ?
Az idő a m ú lt században k ez d e tt tényező lenni.
K o ráb b a n az idő e g y ü tt haladt az em berrel, alig-
alig le h e te tt gyo rsítan i, hiszen a ló iram a — m a m ár
tu d ju k — nem lényegesen előzi m eg az em berét. A
h a jó is csak a té r legyőzését te tte lehetővé, az idő­
p ro b lém á t leg feljeb b m ásodlagosan v e te tte föl,
m e rt a hosszú u ta zá sk o r k ie se tt az idő az o tth o n ­
m a ra d ta k viszonylatában, esetleg kettőssé v á lt: az
egyik része k ie se tt (hazaérve fo ly tató d o tt), a m ásik
e g y ü tt h a la d t az u tassal. De a m ú lt században fel­
g y o rsu lt az iram , a gépek lehetővé te tté k , hogy el­
ru g aszk o d ju n k az időtől, és — ta lá n — m egelőzzük.
V erne v o lt ta lá n az első, ak i ezt — lehet, ösztönö­
sen — fölfedezte: a k alan d reg én y ek v irá g k o rá b an
ő ír ta m eg a — tu d to m m a l első — id ő -k alan d re­
gényt, N yo lcva n nap a la tt a Föld kö rü l címmel. M a
m á r nyolcvan perc a la tt is m eg le h e t k e rü ln i a Föl­
det, ű rh ajó n .
E k k o r le tt tá rsa d a lm i ideállá a v á lto zh atatlan ság ,
a nyugalom , a m ozdulatlanság. É rdekes m egfigyel­
ni, hogy eb ben a k o rb a n m eg m erev ed tek a szobrok.
M icsoda dinam izm us jellem zi az ókori szobrokat,
vagy a reneszánsz k o rá é t! A m ú lt század szobor­
id e álja m ozdulatlan. K arszékbe ro g y o tt az em ber.
A k o r szobrai arcn élk ü liek , h a lá tn i is a rcu k at. M it
tu d u n k m eg az elm ú lt fél évszázad szobraitól? E m ­
b erek ülnek, állnak, leszegett vag y büszke fejjel, de
gondolat n e m su g árzik a szobrokból. M ozdulatla­
nok, te h ete tlen e k .
L átszólag m ozgalm asak csupán a tö bbi m űvészet
e k o rb ó l táplálkozó m űvei is, azok am elyek nem
tu d tá k , vag y n em a k a rtá k az id ő t és a m ozgást m a ­
guk év á ten n i. E k k o rib an tereb é ly e sed e tt el a m ű ­
vészetekben a cselekm ényesség, a regényesség sab­
lonja. A zt h ih etn ő k , hogy a cselekm ényes m űvek
297
 m ozgalm asak. E gy valam irev aló , ú g y n ev ezett bécsi
o p e re tt (ennek d rá m a i sém ája tü k rö z i leghívebben
a cselekm ényes m odell h ib áit) h á ro m felvonásában,
szigorú re n d sz e rin t rengeteg bonyodalom tám ad,
v a ló já b a n azonban sohasem tö rté n ik sem m i. M űvi
bonyodalom ez, am ely a m o zd u latlan ság o t, a te h e ­
tetlenség et, a sem m it leplezi, re jte g e ti, ta g a d ja ; de
a ta g a d á sn a k té tle n értelm éb en . É rzelm ekről, a vi­
lágról, m ú ltró l v ag y jövőről, sorsról, felad atró l
sem m it sem tu d h a tu n k m eg ebb en a k o n stru k c ió ­
ban, n o h a fo ly to n tö rté n ik valam i, bonyolódik, vagy
kibonyolódik, sírn ak , n ev etn ek , ö rü ln ek , igyekez­
nek, szom orkodnak, re m é n y k ed n ek , s v ég ü l m in d en
jó ra fo rd u l, k id erü l, hogy m in d en szép.
(Z árójelek k ö zö tt h a d d sz ú rja m közbe, hogy az
izgalm as m ű v észetn ek k é t f a jtá já t ism erem , am ely
e lté r ettő l a riasztó sém ától. Az egyik a k rim i;
vagyis a logikai fe jtö rő já té k . E n n ék m ég eg y elő­
n ye v a n azon kívül, hogy k ö v e tk e z te tések re k észtet,
vagyis m e g to r n á z ta tja g o n d o latain k at. A k rim i
k ettő s szerkezetű. Első sík ja az idő b en egyenes vo­
n a lra é p ü l: lin eárisan . A nyom ozás tö rté n e te ez,
am ely szabályos, h agyom ányos id ő ren d ű . A m ásik
sík a nyom ozás so rán fö ld erü lő részletekből, m in t­
egy m ozaik, tev ő d ik össze; az id ő ren d m egbom lik,
ide-oda u g ru n k az időben. K övetk ezik ebből, hogy
a — jó — k rim i v aló b an alk alm as p ih e n te tő ü l és
izgalom keltőül is, to v áb b á, hogy n em közöm bösít a
k o rszerű m űv észeti m ódszerek irá n t.
Az izgalm asság m ásik, v a ló b a n izgalm as f a jtá ja
a science f iction. A tu d o m án y o s fa n ta sz tik u s iro d a­
lo m n ak te rm e tte k egyszerű en ism e re tte rje sztő m ű ­
vei is; előfordul, hogy science fic tio n lá tsz a tá b a k e­
v e rn e k egy közönséges k a la n d re g é n y t, hiszen te l­
je sen m indegy, hogy a kalózok vito rlás, v a g y ű rh a ­
jó n m ozognak-e. Az igazi, a v érb eli tu d o m án y o s­
fa n ta sz tik u s iro d alo m b an azo n b an a je le n és a jövő
id ő síkja m etszi egym ást, az id ő -o p tik a v álto ztatása
a szem lélet izgalm as v álto zását teszi lehetővé.)
H e ly b en fu tás közben is k i le h e t fá ra d n i, csak épp
sem m i é rtelm e n incs az egésznek; épp en ez é rt a
h e ly b e n fu tá s fá rasztó b b is, m in t az igazi. A cselek­
m ényes sem m itm ondás, n o h a v ég telen d e rű t sugá­
roz, v o ltak ép p en letö r. T u n y a sá g ra szoktat. M éreg:
kábítószer.
H add em eljek m o st le könyvespolcom ról egy ékes
ellenpéld át. K o n rá d G yörgy k ö n y v e ez, A látogató.
F o rm ális cselekm énye a re g é n y n e k édeskevés. N a­
gyobb része a la tt a tö rté n e t főszereplője, a h ató sági
gyám , ü l egy á g y m e lle tt és eszébe ju t ez-az. Ó rák
hosszat ü l egyhelyben, m íg m e lle tte egy h ü ly e gye­
Vallási problémák friss folyóiratainkban
1. M ár a rég i görögök a já n lo ttá k , hogy „ism erd pszichológia egyik közös és egyben m egalapozó fon­
m eg m a g a d a t”. N em le h e t m o n d an i, h o g y az em b e­
riség n e m fo g ad ta volna m eg a jó tan ácso t, m e rt b i­
zonyos elfo g u ltság g al a k á r az e m b er ö nm egism eré­
sé ért fo ly ta to tt k ü zd elem n ek is le h e t n ev ezn i a g on­ szakkérdéssel foglalkozik. A szak k érd és viszont
dolkodás tö rté n e té t. P ersze az elv o n t és általán o s
„e m b er” önm egism eréshez igen h a m a r odacsatlak o­
zo tt Iste n m egism erésén ek igénye, (ha u g y a n nem
egyidős vele) s a term észet k u ta tá s a is. A tá rs a d a ­
lom törv én y szerű ség ein ek m e g á lla p ítá sá ra is m á r a
tö rté n e le m k ezd etén v a n n ak , és n em is szerén y k í­
sérletek . A tá rsa d a lo m m egism erésén ek tu d o m á n y a
azonban csak 130 esztendős, a szociálpszichológia
m ég en n él is fia ta la b b . A pszichológia és szociál­
298
re k alszik. E p á r ó ra éveket, k o rszak o k at ölel föl,
s a té rb e n is a világot fo g lalja m agában.
M iről is szól A látogató?
L átsz atra arró l, hogy a gyám ügyi előadó lá to g a­
tá s t tesz egy e lá rv u lt lak ásb an , m e rt kötelessége a
m ag á ra h ag y o tt, id ióta g y erek to v áb b i életéről
gondoskodni, addig is, am íg állam i o tth o n b a k e rü l­
het. A kik az átm e n e ti időben a gondozást v á lla lh a t­
nák, m ég n em é rte k haza, így v á rn ia kell. Ez a v á­
rakozás a k ö n y v lényegi részének kerete. A nyom o­
rúságos lu m p e n o tth o n b a n rostokolva a gyám ügyi
h iv a ta ln o k rád ö b b en a rra , hogy a társadalom tú l­
ságosan k én yelm esen , v o lta ké p p e n e m b ertelen ü l
oldja m eg a problém át, am ik o r eleve lem ond a szel­
lem ileg beteg gy erm ek gyógyításáról. A rra is rá ­
döbben, hogy vele e g y ü tt m in d n y á ja n k ib ú v ó t ta ­
lá ln a k a hiv atalo s m egoldásokban, áld o zato t nem
v állaln ak , cselekvésre n em szán ják el m ag u k at.
M egkísérti a g o n d o lat: m i lenne, ha m egkísérelné
a h ü ly e g ye rekb ő l e m b e rt faragni? A gondolatsor
végül is k u d a rcc al fenyegeti, b á r n em biztos, hogy
az eset rem én y telen ség e m ia tt: lehet, a konvenciók­
hoz ragaszkodó k ö rn y e ze t nem tu d n á elviselni a
ren d h ag y ó m egoldást.
Ezzel m á ris tú lh a la d tu n k a k ö n y v fo rm ális ta r ta l­
m á n a k ism ertetésén . L ényegében ug y an is A látoga­
tó a rró l szól, hogy az em b eri dolgokban, a felelős­
ségteljes p ro blém ákban, a társadalm i fe la d a to kb a n
szíveseb b en v a g y u n k látogatók, va g yis kívü lá lló k ,
közöm bösek, é rin te tle n e k, se m m in t hogy valósá­
gos cselekvést, igazi h u m a n itá st vállalnánk. K on­
rá d ezt a té te lt nem csak a fő té m á b an b o n tja k i;
e rrő l szól az előzm ény ism ertetése, m in teg y a n y i­
tá n y is, am ely a szerencsétlen szülők züllésének tö r­
té n e té t vázolja föl, s e rrő l szól az a tö m érd e k k i­
sebb-nagyobb „szto ri”, am ely m in te g y a főszereplő
eszébe ötlik, p ra x isá n a k gazdag p éld a tá rá b ó l, fő­
k é n t a v izionálás szakaszán.
Ez a k ö n y v azé rt k ín á lk o zo tt ide péld án ak , m e rt
egyetlen, k ié leze tt eset vizsg álatáv al és a hozzáfű­
z ö tt asszociációkkal a világot idézi m eg, k o ru n k
n ag y kérd éseit, az em b eri felelősséget, a h u m a n itá s
fe la d a tá ra szólít. A m ik o r k itá g u lt, v ég telenné v á lt a
világ, s egyben elk ép zelh etetlen ü l kis elem ei is é r­
zékelhetővé v á lta k , a m ik o r az idő é le tü n k első di­
m enziója lett, s szak ad atlan , gyorsuló m ozgásra
k észtet, nincs lényegesebb dolog, m in t világosan
látni, m ivég re v a g y u n k a világon. L átni, s m egm oz­
d u lni: cselekedni.
Z a y László
tosságú k a te g ó riá já t, a „szerep”-e t elem zi a „Szerep
és szerep k o n flik tu s” cím ű írá sá b a n F öldi K atalin.
(V ilágosság X. 8—9.) A tan u lm án y , té m á ja szerint,
ta rta lm a szerin t és e b b en az esetb en általán o sab b
é rv é n y ű tö rv én y szerű ség ek átg o n d o lásá ra ösztönöz.
Először az egyes e m b e r és a tá rsa d a lo m kap cso latá­
n a k elem zésekor. A m i h a sz n á la tu n k ra a k ö v etk e­
ző go n d o latm en etet a já n la n á m : ír ju k szorosabban
k ö rü l a fo g alm ak at. Az e lv o n t „e m b er” és elvont
„ tá rsad alo m ” h e ly ére teg y ü k a „p ro te stá n s em b e r”
és „ m ag y a r szocialista tá rsa d a lo m ” m eg h atározást.
E n n ek a viszonynak az elem zése igen n a g y haszon­
 n al já rh a t. A ja v a sla t pedig n em v életlen ö tlet e re d ­
m énye. Az id ézett cikk u g y an is a szerep k o n flik tu s
elem zésére ép p en egy „h iv ő n ek ” (jehovistának) n e­
velk ed ett, p á rtfu n k c io n á riu ssá „ k iem elt” és h alálb a
m en ek ü lő nő é le tú tjá t h aszn álja fel. Jo g o su lt te h á t
és szükséges az egyén és a tá rsa d a lo m közvetlen
k ap cso latán ak tu d o m án y o s, s ré sz ü n k rő l tu d o m á ­
nyos-teológiai vagyis valláspszichológiai és vallás­
szociológiai vizsgálata. M ag án ak a szerep fogalm á­
n a k m egem lítése pedig, tá g a b b k ö rb e n a m ai m a­
g y a r tá rsa d a lo m réteg ein ek , cso p o rtjain ak , közös­
ségeinek, „szerep ek b en ” való m eg h atáro zása, úgy
látszik, m ost a „levegőben v a n ”. E gym ástól teljesen
fü g g etlen ü l, s egym ástól n ag y o n is táv o l eső je le n ­
ségekről k érd ezik u g y an is az illető té m a k ö r szak ér­
tői és k u ta tó i, hogy „m ily en szerep et já ts z a n a k ” a
közéletben, tu d o m án y o s g o n d o lk o d ásb an v agy a
tá rsa d a lm i, szellem i éle t egyéb te rü le te in . Je lle m ­
ző p é ld a k é n t em lítem a k é t egym ástól jellegében,
term észetéb en n ag y o n különböző té m a k ö rt: az if­
ja b b író n em zed ék „szerep én ek ” és h ely én ek vizs­
g á la tá t az egyik póluson, s a m ásik o n a m odern
p ro te stá n s teológia filo zó fiatö rtén eti hely én ek m eg­
h atáro zását.
2. A fia ta l író k hely zetév el és fe la d a ta iv al n a p i­ gesség érzését.” H asonló m eg n y ilatk o záso k at le h e t­
lap o k tó l és fo ly ó irato k tó l kezdve a lilla fü re d i ko n ­
feren ciáig sok h ely en és szám os re n d ű és ra n g ú fó­
ru m o n foglalkoztak. M indehhez a n y itá n y t és az
ala p h a n g o t az „A n k ét a fia ta l író k ró l” cím m el az
„Új Írá s ” a d ta m eg. K ilencedik év folyam a h e te­
dik szám áb an a fe n ti cím a la tt az „idősebb” író ­
n em zed ék et sz ó la lta tja m eg a lap szerkesztősége s
b ev ezetésk én t a következő p ro g ra m o t a d ja : „S zer­
k esztőségünk azt tervezi, hogy iro d alm i éle tü n k
m eg o ld atlan k érd éseirő l v itá t in d ít. E k é rd é se k kö­
zü l ta lá n a le g fo n to sa b b : a fia ta l író k h elyzete n a p ­
ja in k b a n , az ú j iro d alo m és az idősebb k o rtá rsa k
viszonya. A tisztázó d ást segítendő k érd ések k el fo r­
d u ltu n k iro d a lm u n k képviselőihez; idősebbekhez,
fiatalokhoz, k ritik u so k h o z. A válaszok közlését a
m á r életm ű v ek k el rend elk ező író k k a l k ezd jü k , s kö­
vetkező szám ain k b an az ú j írók, m a jd a k ritik u so k
válaszaiv al fo ly ta tju k ”. Az „idősebb” és „ fia ta la b b ”
író-nem zedék n y ila tk o z a ta it m á r ism erjü k . Az el­
h a n g z o tta k pedig igazolják előzetes feltev ésü n k et,
am ely a p ro g ra m o lv asásak o r fogalm azó d o tt m eg
b e n n ü n k : a k é t nem zed ék szem besítésénél p ro b le ­
m a tik u sa b b v állalkozás alig h a v o lt m ég irodalm i
életü n k b en . A bon y o lu ltság jellem zések én t csak n é ­
h á n y v o n ást em lítek. Ó h a ta tla n u l kapcsolódnak, sőt
összekeverednek i tt a m űvészi, p o litik ai és szocio­
lógiai é rték elés szem pontjai. M e rt az „ ifja k ” idő­
sebbjei és az „idősebbek” ifja i e g y a rá n t h arm incöt,
negy v en esztendősek. Az éle tk o r te h á t csak nagy
általán o sság b an so ro lja ő k et k é t nem zedékbe.
U gyan ily en p ro b le m a tik u s az „életm ű v el re n d e lk e­
zés” fogalm a. E n n ek a m e g h a tá ro z ásn a k ta lá n m á r
az e lh u n y t em b erek esetéb en v a n k ö rü lh a tá ro lh a tó
jelentése, m íg az élő k n él leg feljeb b sejten i lehet,
m it fog ta k a rn i. E zt a k u szaságot nem csak a recen­
zens érzi, hanem az ifja b b és idősebb író k is. M ég­
is világos és kézenfekvő, h o g y az „Ú j Ír á s ” kez­
dem ényezése valóságos p ro b lé m á k ra és m egvála­
szolatlan k é rd é se k re irá n y ítja a figyelm et. M e rt a
k ö z h a n g u la t és tá rsa d a lm i közérzet n em fogható
m indig m á r ism e rt fogalm i k a te g ó riá k közé. H a az
írónem zed ék ek ily en fo rm a találk o zása n em is old
m eg m in d en k é rd é st egy csapásra, s n em szolgál
végleges m eg h atáro záso k k al, m in t a m ag y ar szelle­
m i élet tá rsa d a lm i fu n k c ió já n a k és p ro b le m a tik á já ­ m eg a sze k ta-k érd ést? Így: vagyis tá rsa d alm i k ö r­
n a k egyik lényeges esem énye fontos ad alék o k at
szolgáltat.
Az „idősebbek” n é h á n y k iv ételtő l eltek in tv e, nem
ó h a jta n a k az élő klasszikusok vag y bölcs öregek
szerepében tetszelegni. A rra a k érd é sre például,
hogy tan ácso ln ak -e v ala m it ifja b b tá rsa ik n a k , vagy
nem is válaszolnak, vag y péld ák elősorolásával je l­
lem zik állá sp o n tju k a t. M esszem enően tisztelik te ­
h á t az alkotói szabadságot, ta lá n jo b b an is a kelle­
ténél. E llenben érdek lő d v e v á rjá k (velünk együtt)
az új és bizonyító e re jű m űvek m egjelenését. Az
öregek ily en fo rm án nem elm életileg és form ailag
érté k e lik szellem i életü n k k ih ív á sa it és az a rra
a d o tt válaszokat, h a n em g y ak o rlati és tap a szta la ti
h aszn u k szerint.
A fiata lo k in k á b b fo rm alisták . „Mi a vélem énye
a fia ta l író k tá rsa d a lm i felelősségéről?” — hangzik
a kérdés. S a válaszok: „A felelősség ö n é rté k ét
tiszteljü k . De h a nincs m ié rt felelősnek len n i? H a
késik a tá rsa d a lm i m egbizatás.” „A fia ta l író k fe­
lelősséget éreznek a tá rsa d a lo m m a l szem ben. A
g y a k o rla t azon b an azt b iz o n y ítja : a tá rsa d a lo m nem
ta r t ig é n y t felelő sség v állalásu n k ra.” „A társa d alm i
m egrendelés h ián y a so k u n k b an felkelti, a felesle­
n e m ég sorolni. Az a la p h a n g : elégedetlenség és tü ­
relm etlenség. Ez a felfogás egyszerre jogosult és jo­
gosulatlan. Jo g o su lt: m e rt bizo n y ára v a n n a k olyan
jelenségek az iro d alo m p o litik áb an , am ely ek re így
k ell reag áln i. E zt érzik s így érezn ek a fiatalo k . Á m ­
de, h a eszem be ju t, hogy v ajo n A dy E n d re m eg k ér­
dezte-e: k i igényli az „Új v e rse k ”-et, v an -e rá „ tá r­
sadalm i m eg ren d elés”, a k k o r azt m ondom , a költő
vag y író az é rt az, am i, m e rt felfogja, érzékeli az
igényt, vag y h a a n n y ira ig én y telen az igény, hogy
nem tu d vele m it kezdeni, h á t m aga tám aszt m a­
gasabbat.
Az ifja b b író k tá rsa d a lm i szerepéről te h á t nem
tu d tu n k m eg so k k al többet, m in t a m e n n y it m á r ed­
dig is tu d tu n k m in d en k o r n ag y b e tű v el íro tt Ifjú ­
ságáról: új u ta k a t, új lehetőségeket k eresn ek . Ám
ez csupán fo rm ai ism ertető jeg y . T a rtalm ila g viszont
a m űvek fognak igazolni, ez pedig a közelebbi vagy
táv o lab b i jövőre tarto zik . V égsőképpen azt hiszem ,
n y u g o d ta n e lfo g a d h a tju k D éry T ibor m o n d ását:
„M ellőzhetőnek vélem a m ai fiatalság közös jegyei­
n ek m eg h atáro zását, legföljebb szociológiai jelző é r­
té k ü k lehet, a m űvész m u n k á ja m elle tt vagy ellen
édes kev eset b izo n y ítan a k ”.
3. T alán csak bizonyos időnek k ell eltelni ahhoz,
hogy felm érh ető legyen egy-egy tá rsa d a lm i jelen ­
ség, ta lá n egy-egy szem élyiség is, a k i felism eri, é r­
tékeli és beviszi a k ö ztu d atb a. V eres P é te r: „S zár­
szó” cím ű írá s á t olvasva, h ajla n d ó vagyok ez u tó b ­
b in ak nagyobb jelen tő ség et tu la jd o n íta n i. E lö ljáró ­
b a n pedig k é t m egjegyzést tenni. Az első szó a kö­
szöneté és öröm é, hogy v a n ilyen írónk, közéleti
em b erü n k , a k i úgy érez: „M ost m eg m á r csak az
ország és a nem zet szem pontjából is fontos életsza­
kaszok és esem ények m egírásához érzek eléggé erős
kö zléskényszert”. A zt k ö szö n h etjü k m eg, hogy így
is cselekszik. Az öröm pedig: ta lá n V eres P é te r az
egyetlen m ai „ sü lt-re a lista ” író n k , a k ire m ég leg n a ­
gyobb ellensége is rá b íz h a tja , n ek ro ló g ja m e g írá ­
sát. Ő tu d n iillik nem tu d n em ig azat és n em tá r ­
gyilagosat írni. A „Szárszó”-b a n (K o rtárs X III.7.)
a k é t v ilág h á b o rú közötti szek ta-életrő l ír s ehhez
kapcsolódik m ásodik m egjegyzésem : m ié rt k ell n e ­
k ü n k m a csak V eres P é te r m u n k á ib ó l így ism erni
299
 nyezetében, valóságos p ro b le m a tik á já v al? N em le n ­ re, hogy id eo ló g iáján ak ellen tm o n d ásaira, fa n tasz­
ne im m á r szükséges, hogy egyházfegyelm i k é rd é s­ tik u s v o ltá ra m á r rég en és sokan rá m u ta tta k ”. E r­
ből tud o m án y o s k u ta tá s tá rg y á v á legyen? V eres re a k é rd é sre ak k o r v álaszo lh atu n k helyesen —
P é te r tu la jd o n k é p p e n azt az u ta t a k a rja felvázolni,
m o n d ja a cikkíró —, h a a valláso k b an n em valam i
am elyen ő e lju to tt a szárszói „első igazi n é p fro n t­ sajáto s lényeg érv én y esü lését lá tju k , h an e m a tá r ­
találk o z ó ra ”. De m iv el — m in t írja — „n ekem sadalm i s tru k tú rá h o z való viszonyában vizsgáljuk.
m essziről k e lle tt m e n n e m ”, „az írá s t is m esszebb­ E bben az esetb en a vallás viszont úg y jelen tk ezik :
ről kezdem . N em a fo rra d a lm i és szocialista m ozgal­ „ m in t tá rsa d a lm i p ro d u k tu m , am ely az em b eri vi­
m ak k al, h a n e m a v a llá s ia k k a l. . . ” M ert V eres P é te r
szonyoknak bizonyos, tö rtén e lm ile g ad o tt k ö rü lm é ­
a G yepso rró l in d u lt, h á t az o tta n i e m b erek életéről, ny ek kö zö tt szükségszerűen fellépő visszatükröző­
g ondolkodásm ódjáról, vágyairól, h ité rő l és v ilág lá­ dése, sőt kiegészítése.”
tá sá ró l szól először. A „S zárszó” szem lélete m eg­ E bevezetés u tá n kezdi ta g laln i J. L evada k ö n y ­
döbbentő en új, m e rt realista. T alán m eglepi az ol­ vét. „A vallás tá rsa d a lm i term észete ” — írja — á t­
vasót ez a m eg állap ítás, pedig így igaz. Az írás fogó m ű, „am ely elm életileg konzekvensen kü zd a
ugyanis rag aszk o d v a a té n y ekhez, a tá rsa d a lo m és v a llá sk ritik a p re m a rx ista , p o lg ári fo rm á in ak m eg­
a tu d a t, (ez esetb en az ideológiai tu d a t) kölcsönha­ h a la d á sá é rt”. A rövid tö rté n e lm i á tte k in té s t „A
tá s á ra v ilá g ít rá, an élk ü l, hogy v alam iféle p re k o n ­ m a rx ista vallásfelfogás sa játo sság a ” alcím a la tt tá r ­
cepció P ro k ru sztész ág y áb a a k a rn á begyöm öszölni. gyalja. M egállapítja, hogy „a vallásosság n em szár­
D ialek tik u s o b je k tiv itá sá t k é t m o n d a tta l jellem ez­
m a z h a t az in d iv id u u m m űveletlenségéből, e lm a ra ­
h e tjü k : „Az u ra lm o n levő v ilá g re n d te lje s ta g a d á ­dottságából, vag y éppenséggel értetlen ség éb ő l.”
sával te líte tt és v allásszerű en m essian ista p a ra sz t­ Így te h á t eltű n ése sem v á rh a tó csupán a tu d o m á­
szocialista m ozgalom m ellett, azzal párh u zam o san , nyos elő rehaladástól. Az ún. racionális v a llá sk riti­
sőt azzal szövődésben, n á lu n k m á r az első v ilág h á­ k a csupán azt te tte lehetővé, hogy elv álaszthassuk
b o rú elő tt k e re sz ty é n szek ták is k e le tk e z tek .” Ez egym ástól az ész és a h it v ilágát, s ez közvetve oda­
h á t a tén y , am iv el n e m le h e t v itatk o zn i, csak tu d o ­vezetett, hogy vag y az isten i „ é rth e te tle n sé g re ”
m ásu l venni. D e k ik v o lta k a szek ták ta g ja i „H i­ vag y az is te n íte tt észre alap o ztak világnézeteket. A
szen, h a m in d m in d bolondok és vallásos ő rjö n g ők n é m e t klasszikus filozófia m e g h ala d ta ezt a racio­
le tte k volna, m in t ném ely papok, tudósok, p o litik u ­ n a lista állásp o n to t. Az „egym ástól elszak ad t ész és
sok h itté k ! C sakhogy a h iv ő k lo g ik á já t eddig még h it” felfogás az abszolút szellem önm ozgásának és
sem m iféle tu d ó s ész és m űvészi intu íció n e m tu d ta önm egism erésének leh ető ség ét re jte tte m agában.
felfejten i. E rre egyelőre csak az a szintén k eresz­ Ezek az elm életek te h á t a tu d a t állap o tv álto zásai­
ty é n m o n d ás érv én y es: ,M icsoda az e m b e r? ’ ”. A ból é rte lm ezték a vallás létét, m égis a vallás „em ­
valóság ily en ö sszetett lá tá s á ra és felm érésére Ve­ b e ri” jelentőségének „m eg v ilág ítását tű z té k k i”.
res P é te r m in t író vállalkozik. A té n y e k rögzítése Ezzel k é szítetté k elő F euerbach fellépését, ak i az
és elem zése az elsődleges az ő szám ára. H ogy az iste n h it fo rrá s á t az egyéni létezés és az em b er nem ­
író szem e m ily en éles és p ro b lé m a lá tá sa m en n y ire beli lényegének egym ástól való elidegenedésében
valóságos és a szó tá g a b b é rte lm é b e n „tu d o m án y o s”, lá tta . A F e u e rb ac h féle em b erk ép azonban filozó­
azt egy k ife je z e tten tu d o m án y o s ig én n y el íro tt cikkfiai absztrakció. E zu tá n m á r csak a M a rx á lta l ho­
tá m a sz tja alá, m ely szintén a v allás és a tá rsa d a lm i zo tt gyökeres fo rd u la t m o z d íth a tta k i a v allá sk ri­
valóság k a p cso latáv al foglalkozik. tik á t m eg re k e d t állapotából. M arx a v a llá st „konk­
ré t tö rté n e lm i fo rm ák a ttr ib u tu m á n a k te k in te tte ”,
4. L uká cs Jó zsef „T ársad alm i s tr u k tú r a és val­ te h á t a tö rté n e lm i feltételek m egváltozásától (m eg­
lási szabályozás” cím ű írá sa (T ársadalm i Szem le válto ztatásátó l) te tte függővé a vallásos tu d a t á t­
X X IV . 7/8.), alcím e „M egjegyzések J u r ij L evada fo rm álását. „A vallás k r itik á já t a n n a k a v ilág n a k a
könyv éh ez” o ly an szem léletet tü k rö z, am ely et ta lá n k ritik á já tó l v á rta , am ely n ek a vallás nem csak visz­
p á r esztendő m ú lv a a „ m a rx ista v a llá sk ritik a gyö­ szatükrözése, h a n e m szellem i kiegészítése is”. A
keres m eg v álto zása” n év en em legetnek. M erész ta ­ m arx i v a llá sk ritik a a la p ja és k iin d u ló p o n tja te h á t
lá n ez a m eg állap ítás, de h e ly tá lló . Íté lje m eg a vallás „létfe lté tele in e k ” fe ltárása. M ivel pedig a
azonban in k á b b az olvasó, k o m m e n tá r h e ly e tt a cikk vallás nem te rm észettu d o m án y o s igénnyel lép fel,
részletes ism e rte té se a la p já n . A m a rx ista filozófia h an e m az e m b e r világ b an elfoglalt h ely én ek m eg­
— az á ltalán o s v alláselm élet k idolgozásában —, ed­ h a tá ro z á sá ra törekszik, te h á t e g y ú tta l szociális fo r­
dig m ég n em é rté k e s íte tte m egfelelő h aték o n y ság ­ m á k a t is közvetít. L evada szerin t a következő k é r­
gal azt az elvi és m eto d ik ai in sp iráció t, am ely et d ésekre kell válaszolni: m ilyen típ u sú kölcsönha­
M arx, Engels, P rudhon, G ram sci v a g y m ás klasz­ tá s jö n lé tre a vallás és a tu d o m á n y között, m ilyen
szikus, illetv e szám ottevő id eológusától k a p o tt. De típ u sú vezérlést igényel m ag a a társa d alo m ? A k é r­
n e m h aszn o síto tta m egfelelő k ép p en a p o lg ári v a l­ dés lényege te h á t az: tud o m án y o s v a g y vallásos
lá stu d o m á n y ered m é n y e it sem — á lla p ítja m eg L u­ m odell sze rin t tö rté n ik -e a társa d a lo m szabályozása.
kács József. T alán az v o lt e n n ek az oka, h o g y a
v a llá sk ritik á t m eglehetősen fo rm a lista m ódon k e­ E nnek a k é rd é sn ek a m egválaszolása érdek éb en
zelték, azt v élv e: szám os p o lg ári és m a rx ista k riti­ m o st m á r (racionalista felfogás u tán ) a v u lg á rm a r­
k a á ll ren d elk ezésre, s ezek világ o san és e g y értel­ x ista állásp o n ttó l is e lh a tá ro lja m ag át. M ert való­
m ű en rá m u ta tta k m á r a vallásosság, a h it belső el­ b a n úg y á ll a h e ly z e t: h a a társa d a lo m vallásos sza­
len tm o n d á sa ira . Az é len járó filozófusok közö tt bályozása a vallás m eglétének alap ja, a k k o r az osz­
a k a d ta k m á r szám osan, a k ik a v allási felfo g ást tá ly tá rsa d a lm a k , vag y fasiszta d ik ta tú rá k á lta l ki­
m eg h alad ták , és a n em -h iv ő k szám ára m eggyőzően te rm e lt lé tb izo n y talan ság és félelem n em teszi v al­
k ife jte tté k a m a g u k igazságát. A v a llá sk ritik a n e­ lásossá az em b erek et. (V eres P é te r írja a „S zárszó”-
hézsége azonban ép p en ebből a tén y b ő l adódik. b a n : „M ert az egyik em ber, h a e le jti az élet, go­
H a ilyen k ö n n y en cáfo lh ató k a hitigazságok, m i­ nosz, tolvaj, szem étrevaló ro n g y em b e rré válik, a
k é n t lehetséges, hogy az em b eri lé tn e k „a tu d o m á­ m ásik azonban m egszentül és a h ivők közé á ll”.)
nyos ab sztrak ció t m egelőző, kezdetleges e lsa já títá si A vallásos szabályozás sajáto sság airó l és fe lté te ­
fo rm á ja eleven h ató erő m a ra d h a to tt a n n a k ellené­ leiről szólva m egállap ítja, hogy a „ társad a lo m v a l­

300
 lásossága szociális p ro d u k tu m , am ely et olyan k u lti­
ku s re n d sz e re k so k aság ak én t vizsgálunk, am elyek
bizonyos k ö rü lm én y ek k ö z ö tt szervezik a töm egek
viselkedését, érzéseit, tu d a tá t”. Az ideológia nem
fü g g etlen a társad alo m tó l, a v allás a z em b eri te v é ­
kenység tö rtén elm ileg m e g h a tá ro z o tt kiegészítése,
születésében és fejlődésében g y a k o rla ti szükségletek
já ts z o ttá k a m eg h atáro zó szerep ét.” L evada te h á t
azt k ísérli m eg, hogy a szociális re n d sz e r (társa d a l­
m i to ta litá s) sajáto sság aib ó l vezesse le a tá rs a d a ­
lom szabályozóinak sa já to ssá g a it”. Ezen a po n to n
igen lényeges ele m k é n t b evezeti a „nyelvi k om m u­
nik áció ” á lta l k ö z v e títe tt szabályzók fog alm át, m eg­
á lla p ítv a róla, hogy az n em idegen elem a tá rs a d a ­
lo m b an h a n e m b eleágyazódva a tö rté n e le m szöveté­
be egyid ejű ség év el és d ia k ró n ik u sa n is lényeges
elem k én t jelen tk ezik .
A v a llá sn a k így tá rsa d a lm i o b je k tiv itá sa van, és
a v allási szabályozás a la p ja „az e m b e re k k o rlá to ­
z o tt viszonya egym áshoz és a te rm észeth ez”.
A v alláso k tip o ló g iá já ró l szólva azt á lla p ítja meg,
ho g y L ev ad a n e m a k ü lv ilá g p u sz ta v isszatükröző­
désének te k in ti a v allást, h a n e m m in t az em b eri te ­
vékenység „ren d szerszerű ség én ek abszolút, végső
szin tjein ek fa n ta sz tik u s v isszatü k rö ző d ését és k i­
eg észítését” fo g ja fel. Az e m b er a végesn ek tű n ő
sz u b je k tív és a v ég telen o b je k tiv itá s abszolút m oz­
za n a ta „közti szak ad ást p ró b á lja á th id a ln i a h it se­
gítségével, am ely ily m ódon a kom m u n ik ációs és
szem iotikai sík m etsz é sp o n tjá n v izsg álan d ó ”. A v al­
lás te h á t n em csak a fe n n á lló re n d sz e re k e t szabá­
lyozza, h a n e m k ép zeletb eli m e g h a la d á su k a t is leh e­
tővé teszi, így bizonyos k o rlá to k k ö zö tt a fennálló
k ritik á já b ó l is kiveszi részét. E zu tán tö rté n e ti tip o ­
lógiai á tte k in té s t ad L evada könyve. E zen a ponton
— L ukács Jó zsef vélem énye sz e rin t — a m ű elm a­
ra d s a já t lehetőségeitől, m e rt m ódszeréből az kö­
v etk ezn ék , h o g y k o n k ré t tá rsa d a lm i s tru k tú rá k
elem zésével b iz o n y ítja előbbi té te le it, L evada p e­
dig á lta lá n o s k a te g ó riá k k a l dolgozik.
V égül a k a p ita liz m u sb a n és a szocializm usban je ­
lentk ező szek u larizáció t elem zi. Leszögezi, hogy a
szekularizáció te rje d é se n e m csupán az ism eretek
közlésétől, h a n e m egyfelől a tá rsa d a lm i b eren d ez­
kedés o b je k tív feltételétő l, m á sré sz t p ed ig a tá rs a ­
d alo m b an érv én y esü lő ideológiai sta n d a rd h o z való
viszonytól függ. E zért a szocializm usban re n d k ív ü l
fontos szerep ju t a h iv a ta lo s p ro p a g a n d á n a k . T eh át
„ha a v allás tá rsa d a lm i term észetén ek k u lcsa az
em b er tá rsa d a lm i te rm é sz e tén e k k o rlá to z o ttság á ­
b a n van, a k k o r az em b ern ek , m in t tá rsa d a lm i (és
történ elm i) lén y én ek szab ad fejlő d ése a tu d a t p e ri­
fé riá ira sz o rítja vissza a vallásos szabályozás m a ­
ra d v á n y a it”.
L evada k ö n y v e és L ukács József cikke egy új
párb eszéd k iin d u ló p o n tja leh et, m e rt n e m szen ten ­
ciák at közöl, h a n e m az an tro p o ló g ia és vallásszocio­
lógia v iszo n y át vizsgálja. S zem p o n tjai pedig m eg­
engedik, hogy elő ítéletek tő l m en tesen , csu p án a tu ­
d om án y té n y e it figyelem be véve v álaszo lh assunk a
felm erü lő k érd ések re.
5. A „V ilágosság” a u g u sz tu s—szep tem b eri k e t­
tős szám a, m á r a cím lap jáv al m egszólít. Ez áll r a jta
u g y a n is: „E s z á m u n k b a n : a m a i p ro te sta n tizm u s”.
A szerkesztőségi bevezető m e g á lla p ítja : „V iszony­
lag ritk á b b a n e se tt szó la p u n k h a sá b ja in a p ro te s­
ta n tiz m u s kérd éseirő l. Ez azo n b an e g y á lta lá n n em
je le n ti azt, m in th a a p ro te stá n s vallásosság, ill. te o ­
lógia p ro b lé m á it elm életi és g y a k o rla ti szem pont­
ból m áso dlagosnak te k in te n é n k . . . ” E zu tán azo k at
a jellem zőket em líti, am elyek a p ro te stá n s teológiai
állásfo g laláso k at fig yelem rem éltóvá és h até k o n n y á
teszik. Így a „tá rsa d a lm i h a la d á s k érd éséb en el­
fo g lalt pozitív á llá sp o n to t”, a „ fo rrad a lo m teológiá­
já n a k ” p ro te stá n s gyökereit, s tö rté n e lm i szem pont­
ból M agyarországon „a p ro te sta n tiz m u sn a k a n em ­
zettéválás, a p o litik ai és k u ltu rá lis függetlenség, a
feu d ális k ö tö ttség ek e n y h ítése te ré n szerzett é rd e ­
m e it” em líti. M egállapítja, hogy a m a rx ista vallás­
elem zés fo n to sn ak ta r tja a m ai p ro testan tizm u s
m ély re h ató m egism erését, m e rt tisztázn i kell azokat
a lehetőségeket, „am elyek a g y a k o rla ti eg y ü ttm ű k ö ­
dés te rü le té n a d ó d h a tn a k ”. „M eggyőződésünk, hogy
a v alóban h a té k o n y közös cselekvés előfeltétele ép­
p en az elvi-elm életi eltérések világos leszögezése”.
A „V ilágosság” m o st e m líte tt szám a a p ro te sta n tiz ­
m us átfogó elem zését k ísérli m egadni, m in te g y
„tö rtén etfilo zó fiai hely év el” foglalkozik. A k ö v et­
kező szám okban k o n k ré t eg yházpolitikai kérdések,
és a p ro te sta n tiz m u s „specifikus v o n á sa in a k ” elem ­
zését ígéri. A szám gazdag an y ag áb ó l m eg k e ll em ­
líte n i L e n d va i L. F e re n c „ P ro te sta n tiz m u s a tö rté ­
n elem ben és a jelen b en ,” Poór József „K a rl B a rth
d iale k tik u s teo ló g iája és P a p p Z solt „ Jü rg e n M olt­
m an n és »a rem énység teológiája« cím ű ta n u lm á ­
n y át. E zeknek elem zése, de m ég ism erteté se sem
fé r el egy folyóiratszem le k e re te i közt, a figyelem
felh ív á sá ra pedig m ag u k a cím ek m egem lítése is
elegendő, hiszen „ró lu n k szól. G onda B é la
ÚJ H ÍR EK A K A TO LIK U S V ILÁGBÓL
SPA N Y O LO RSZÁ G B ilbao érsekségében (Bu r ­
gosban) — m in t ism eretes — súlyos íté le te t hozott
a k a to n a i rö g tö n ítélő bíróság öt baszk lelkész
ellen, a k ik éh ség sztrájk o k k al p ro te stá lta k a b ö rtö ­
n ö k b en e m b e rte len k ö rü lm én y e k között sínylődő
p o litik ai foglyok rossz b án ásm ó d ja ellen. E gyben
szo lid a ritá su k a t feje zté k ki a baszk n é p re neheze­
dő fra n co ista d ik ta tú ra ellen tiltakozókkal. Az öt
lelkész közül k e ttő t tiz e n k é t évi és egy n a p i b ö r­
tö n re ítéltek , a m ásik h áro m b ü n te té se tíz évi szi­
g o ríto tt fogság. Cirarda püspök tu d ta és beleegye­
zése n é lk ü l ta r tó z ta ttá k le a „ p ro te stá ló ” p ap o k at,
„összeesküvés” (ill. fegyveres lázítás) v ád jáv al.
A tö rté n te k és az íté le t k ih ird eté se re n d k ív ü l
heves és ellen tétes te n d e n c iá jú in d u la to k a t ro b b a n ­
to tt k i az egyházon belül. Először a Y a c. fo ly ó ira t­
b a n a S alam an cai T eológiai E gyetem öt teológusa
alapos és részletes ta n u lm á n y b a n elem ezte az állam
és a spanyol egyház kap cso latát. S z e rin tü k egye­
d ü l az egyház h ív a to tt m eg ítéln i Iste n igéjének
m o n d a n iv aló ját s m indazt, am i ebből a k ö zren d re
vonatkozik.
N égy n a p p a l később u g y an en n ek az eg y etem nek
n é h á n y dom onkosrendi professzora n y ilatk o z ato t
te tt közzé, p o n to san ellenkező ta rta lo m m a l és véle­
m én n y el; v álaszul negyven dom in ik án u s profesz­
szor és teológus éles cik kben bélyegezte m eg a
fran co ista re n d m e lle tt kardoskodó professzorokat.
S z e rin tü k az ő írá su k sem m ik é n t sem re p re z en tá l­
ja a spanyol dom in ik án u so k közvélem ényét.
A k ato lik u s h ív ek összegyűltek a tem p lo m o k b an
és az íté let k ih ird e té se u tá n éjszak ai könyörgéseket
ta rto tta k . M ad rid b an 26 nő fo g lalta el a székesegy­
házat, hogy tiltak o zzék a lelkészek le ta rtó z ta tá s a és
a p o litik ai foglyok em b ertelen b ü n te té se ellen.
M in d n y á ju k a t le ta rtó z ta tta és elszállíto tta a re n d ő r­
ség. (Inf. C ath. In t. P aris, 1969. 339.)
301
 Benedek Marcell
(1885- 1969)
S zep tem b er 22-én tö ltö tte volna be életének
84. eszten d ejét, s an n y i k o rtá rs a u tá n m áju s
30-án ö rö k re le h u n y ta szem ét B e n e d e k E lek fia,
a K o ssu th -d íjas író, esztétik u s és iro d a lo m tö rté ­
nész egyetem i ta n á r, a fia ta la b b nem zedék sze­
re te tt és n a g y o n tisz te lt „M arci b á c sija ”. É lete
utolsó tíz e szten d ejét legnagyobb kincsétől, a lá ­
tás áld ásátó l m in d in k á b b m egfosztva ú gy élte
n a g y tü relem m el, ah o g y an h a t év tized d el ezelőtt
élete céljául k itű z te : „szépen élni és szépen m eg­
h aln i, am ik o r k e ll”.
É letén ek célja sokféle szépségnek befogadása
és to v á b b a d á sa volt, am ely re fogék o n n y á a k is­
baconi szü lő h ázb an le tt, m e r t B en ed ek E lek apó
és felesége, F ischer M ária n em es p é ld á ja betö l­
tö tte és átsz ő tte m in d a h a t g y e rm e k ü k életét,
s leg m esszebbre h a tó fén n y el ra g y o g ta be B ene­
dek M arcellét. Az édesap a „életével és h aláláv al
a jóság k ia p a d h a ta tla n fo rrá s á t fa k a sz to tta az
em b erek lelk éb en , m e rt az ig azság ért h arcolt,
m e rt g y e rm e k e k e t em elt a szívéhez, és m e rt ez a
szív tele v o lt k risz tu si sz e re te tte l”.
A g y erm ek h a lá lá ig az é d e sa p já t ta r to tta leg­
n agy o b b h a tá s ú n evelőjének. Íg y v a llo tt ró la nem
so k k al h a lá la e lő tt: „N evelő m u n k á ja a ház, a
családi o tth o n szépségével k ezdődött. Ez a m u n ­
k a fo ly ta tó d ik m ost is, am ik o r a h áz szim bólum ­
ból m á r ré g e n k őbe é p ü lt valósággá v áltozott,
o tth o n t ad a d é d u n o k á k n a k is, s m ost az ő lelke
á ra s z tja azt a v arázst, am ely a k k o r az én g y e r­
m ek i lelk em et fo rm álta. M esem ondó szavával,
m in d en g y e rm e k e t m ag áh o z em elő szeretetév ei
ezer m eg ezer h áz é le té t te tte szebbé, m elegeb­
bé. E ngem , ak i m ás ú to n és m á sfa jta m u n k áv al
szolgáltam a Szépet, az ő p é ld á ja n e v e lt a rra ,
hogy m in d en k ih ez p ró b á lja k szólni.”
A z édesap a azo n b an nem csak m esem ondó, h a ­
n em harco s fé rfi is volt, s ez k e m é n y íte tte m eg
a g y e rm e k g e rin c é t is, h o g y h arco ssá válhasson,
s az leg y en egész életében. E zt „a m ásik B ene­
dek E lek et az egyszerűsítő k ö z tu d a t jó fo rm á n el­
fe le jte tte : harcos, a z ig azság h arco sa volt. A k á r
az A d y m e lle tt kiálló M a k k a i S á n d o rt, a k á r az
e lv a k u lt tá rs a itó l m e g tá m a d o tt öreg falu si p apot
k e lle tt m egvédeni, a g alam bszívű m esem ondó
to lla éles k a rd k é n t c sap o tt a szű k ag y ú tám ad ó k
közé. Ő n e v e lt h á t az ig azság ért v ív o tt h a rc ra is,
s e lő tte szégyelltem v o ln a leg jo b b an , h a 1919
őszén egy ta n á r i állás k e d v é é rt m egalkuszom az
u ra lo m ra ju to tt k e re sz té n y -n em z e ti irá n y z attal.
Tőle ta n u lta m , h o g y an k ell és le h e t m a g y a rk o ­
dás és fa jg y ű lö le t n é lk ü l m a g y a rn a k m a ra d n i, s
a m a g y a rsá g o t n acio n alista elfo g u ltság n élk ü l
szolgálni e legn eh ezeb b időkben. Tőle ta n u ltam ,
hogy sem m iféle p á rt jelszavaihoz n em csatlakoz­
va, h o g y an le h e t a közösséget szolgálni. Tőle ta ­
n u lta m m in d azt, am it g y e rm e k k o ro m b a n hozzám
in té z e tt levele, a T e sta m e n tu m ta n íto tt. É lete
ig azo lta e n n e k a ta n ítá s n a k m in d en szavát. I tt
csak eg y etlen m o n d a to t idézek b e lő le : »Sem m it
m eg n e k ív á n j, am i b ecsületes m u n k á v a l el nem
érh ető « ”.
E lhisszük B enedek M arcellnek, hogy „ez az
eg yetlen em b er ta n ítá sá v a l, életév el és tra g ik u s
h alá lá v a l elég le tt volna, h o g y ö rö m b en és b á ­
n a tb a n e g y a rá n t széppé te g y e é le té t” .
302
Az o tth o n és családi fészek u tá n az iskola volt
ta n á ra iv a l és o sztály társaiv al a m ásik n a g y n e­
v elője és a k o rtá rsa k , az a nem zedék, am ely a
N y ugat és A dy köré csoportosulva az új M agyar-
ország m eg te rem téséért fárad o zo tt. Az iro d a lm at
kedvelő d iá k n a k ta n á rn e v e lő je R iedl F rigyes
v o lt: „Az A ra n y János egyéniségét m eg m u tató
igazi pedagógus és tudós, a k in e k k ö nyve e lá ru l­
ja, hogy m élységes rokonság v a n a könyv író ja
és hőse között. Szerénység, visszahúzódás, re jtő z ­
ködő fölény és iró n ia, szentim en talizm u sb a soha
á t nem csapó érzékenység, tré fá b a b u rk o lt re ­
zignáció — m ind közös tu lajd o n ság a a könyv
író já n a k és hősének . . . N em es visszahúzódásával,
tu d o m á n y a lelkiism eretességével e g y a rá n t p é ld a­
képem m a ra d t a szépség szo lg álatáb an .”
Alig húszéves k o rá b a n b a rá ta iv a l m egalap ítja
1904-ben a T h ália T ársaságot, am ely azzal a cél­
lal in d u lt, hogy a m o d ern d rá m a iro d a lm a t és a
konvencióktól m eg szab ad íto tt szín játszást m egis­
m ertesse a m a g y ar közönséggel. A lapító tá rsa i
L ukács G yö rg y és B ánóczi Lászó, ak ik k el e g y ü tt
a színház rendezői: H evesi Sándor, M árkus
László és M oly Tam ás m e g te re m tik az első m a­
g y a r szín h ázat, am ely szociális és m űvészi céllal
m u n k áselő ad áso k at rendez, s a k u ltú ra m inél
szélesebb k ö rb e való te rje sztésé n m unkálkodik.
M aga is alkotó író, a k in ek első m űve m ű fo r­
dítás, a későbbi ily e n irá n y ú m u n k á ssá g n y itá n y a
lesz: 1904-ben E dm ond R ostand A n a p k e le ti k i­
rálykisa sszo n y cím ű d rá m á já t fo rd ítja le, am e­
ly e t a N em zeti S zínház m u ta t be. M ég eb ben az
évben m e g írja és k ia d ja verses re g é n y é t: Don
Ju a n feltám adása cím m el. K ésőbbi p á ly á já n is ír
szépirodalm i m ű v e k e t: 1912-ben d rá m á t (A z erő­
sebb), a z tá n re g é n y t (V u lk á n ) egy nem zedék re ­
g énye 1918. P okoljáró Tar Lőrinc, 1920. H a m let
tanár ú r 1928. T égy, a m it akarsz, 1933. A bál­
vá n y, 1948. s elbeszéléseket, am elyek összegyűjt­
ve Először é letem b en (1957) és Ibolyaszín bárány
(1965) cím ű k ö te te ib e n olvashatók. D e ír N aplót
is, am ely b en legszínesebben és leg közvetleneb­
b ü l tá r ja fel önm agát.
A m űvészet, első so rb an az irodalom szerelm e­
se s célul tű zi ki m á r fia ta l k o rá b an , hogy a
szépséget m áso k n ak is k ö n n y eb b en m egszerez­
h ető v é és élvezhetővé teszi. V allja, hogy „m űvé­
szet és erkölcs — egy. V agyis: az erkölcs m aga
nem m űvészet, de a m ű v észetet n e m le h e t elvá­
la sztan i az erkölcstől. E rkölcstelen írá s nincs,
csak rossz írá s ”. S ze rin te „nem okv etlen ü l jó írás
az, am ely n ek fo rm á ja tökéletes, ta rta lm a elm és
és m egnyerő vag y é rd e k es és izgató. M i sem
könnyebb, m in t felü letes m ű v eltség ű és ízlésű,
sekély le lk ű vagy fá r a d t e m b erek e t ily en eszkö­
zökkel e lk áb ítan i s e lh ite tn i velük, hogy am it
k a p ta k , az tisz ta m űvészet. N em tisz ta m űvészet,
sőt, m in th o g y a m ű v észetnek jelzője n incs, egyál­
ta lá b a n n em m űvészet ez, h a n em já té k — e r­
kölcstelen vag y erkölcsön k ív ü li já ték . A m ű v é­
szet m indig kifejezi, re n d b e foglalja, érzékelhe­
tő v é teszi egy zu g á t a külső vag y belső világ­
nak, s h a m isítá s n é lk ü l ebből az erkölcsi alk o ­
tórészt k ih ag y n i nem le h e t”.
Az irodalom történész és e szté tik u s is k o rá n je ­
len tk ezik , m á r 1907-ben m eg írja és k ia d ja A n ép ­
 kö ltészet hatása a X I X . század n a g y m agyar
epikusaira cím ű értek ezését, s e ttő l kezdve a
m ag y a r és v ilágiro d alo m o lv asásán ak és élvezé­
sén ek m ű v észetére n evel b e n n ü n k e t. Iro d alo m ­
tö rté n e ti m u n k á i közül m e g e m lítü n k n é h á n y a t:
A m o d ern m a g ya r irodalom (1924), Iro d a lm i L e x i­
ko n (1927), D élsziget v a g y a m a g y a r irodalom
tö rté n e te (1928), A m a g ya r irodalom tö rté n ete
(1938), A z irodalm i m ű v e ltsé g k ö n y v e (1947).
N api tíz -tiz e n k é t ó rá t tö lt író asztala m ellett,
s e re d e ti m ű v ek m e lle tt v á lla lja a m ű fo rd ítás n e ­
héz m u n k á já t is. M in t esztétik u s a m űvészi szép
és az iro d a lm i m ű fa jo k elm életén ek lesz m ű v e­
lője. A ta n á ri á llástó l 1919-ben e ltá v o lítjá k , de
k a te d ra n é lk ü l is az ú j n em zedék n evelőjévé
v álik m ű v ei által. H iszen vallo m ása sz e rin t: „Az
esztétik u s k ritik u s n a k ta n ító és nevelő szerepe
a közönséggel szem ben fonto sab b , m in t az író ­
v al szem ben. M egeshetik, hogy az író ta n u l a
k ritik u stó l, rá n y ílik a szem e a rra , hogy m i a te­
hetség én ek m egfelelő irá n y , k o m o ly ab b an veszi
s a já t felelősségét, h a ellenőrzést érez. De leg­
felsőbb k ritik u s á t m in d en író b elü l hordozza. Az
igazi m űvész ö n k ritik á ja a legb izto sab b m érték ,
hiszen eg y e tle n leh ető k ifejezés m e g ta lá lá sa él­
vezet, s ő m ag a tu d ja leg jo b b an , hogy eb ben az
élv ezetb en v o lt-e része v ag y sem .”
Az eu ró p ai iro d alo m n a g y ja i közül önálló m o­
n o g rá fiá k b a n foglalkozik V icto r H ugo-v al (1912),
Z olá-val (1921), A n a to le F rance-sza l, S h a k e s­
peare-re l (1957), n ag y o b b ta n u lm á n y a ib a n A
francia re g é n y a X I X . században (1921), A fra n ­
cia irodalom (1928) áll a szívéhez a legközelebb.
N em csak bevezet b e n n ü n k e t az „Olvasás m ű ­
vésze té b e ” (1922., 1937), h a n e m jó p éld áv al m u ­
ta tv a az u ta t n ag y re m ek m ű v ek rő l, o lv asm án y ai­
ró l v all H ajn a ltó l a lk o n y a tig (1966) cím ű k ö te ­
tében.
A V ilágirodalom (1968) ren d szeres, összefogla­
lása e lő tt egyes m ű fa jo k p ro b le m a tik á já t élveze­
tes o lv asm án y k én t hozza közel az o lv asóhoz:
Iro d a lo m -esztétika (1936), K is k ö n y v a versről
(1960), K ö n y v és szín h á z (1963), K is k ö n y v a drá­
m áról (1964), K is k ö n y v a reg én yrő l (1965), s h a ­
lá la elő tt h á ro m évvel az Iro d a lm i h á rm a sk ö n y v ­
ben. (1966) h a g y ja örök ség ü l ta n ítá s á t a versről,
d rá m á ró l és szépprózai alkotásokról.
M űveinek nyelve, stílu sá n a k közvetlensége
és egyszerűsége a d ja v arázsát, de u g y a n a k k o r a
szépség m űvészi átélésév el visz b e n n ü n k e t köze­
lebb az alkotásokhoz. R án ev eli az olvasót a fi­
nom ságok m egfigyelésére, m e rt am i a k ö ltő t a
tö b b i em b ertő l, a lírik u s t a tö b b i írótól, u g y a n ­
a n n a k az író n a k líra i és elbeszélő v agy d rám a i
fo rm á t kereső la p ja it egym ástó l m egk ü lö n bözte­
tik : csupa á rn y a la t, szóban alig k ifejezhető.
Az élő beszédhez közelálló k ö te tle n fo rm át, a
p ró z á t v a llja n ek i le g in k á b b m egfelelő közlési
m ódnak. „ Jó p ró z á t írn i nehezebb, m in t jó v e r­
set. A p ró za szépségeit é szrev en n i is nehezebb,
m in t a jó versét. A p ró za m a g á b a n az író b an is
re n d sz e rin t késő b b é rle lő d ik m eg a versnél. A
világirodalom leg tö b b n a g y p ró z a író ja é le tra j­
zán ak e lején o tt szerén y k ed ik egy-egy e lfe le jte tt
v ersesk ö tet. A fia ta lk o ri v ersek fo rm á ja sokszor
k ifo g ástalan . É ppen ez é rt k ifo g ástalan , m e rt k é­
szen veszi á t az elődök n yelvét, stílu sá t. A m ikor
az író v ég re m e g ta lá lja te h e tsé g é n e k igazi ú tjá t,
ez az ú t sokáig göröngyös m arad . Az elődök já r ­
ta ú tró l a p ró z á b a n sem k ö n n y ű le té rn i, és hosz­
szú időre, sok belső és k ü lső ta p a sz ta lá sra van
szükség, am íg a p ró za egyéni h a n g ja k ialak u l.
H úsz éven alu li jó lírik u s sok van, a h ú sz éven
aluli jó prózaíró ritk a , m in t a fe h é r holló.”
A közösséget nevelő m űvészi fe la d a tb a n neve­
lője és m estere R o m a in R olland v o lt. Az ő pél­
d ája, „am i e rő t a d o tt a sötétség h a ta lm a i ellen
évtizedeken á t v ív o tt h a rc aib a n , am i e n y h íte tte
az elszenvedett b á n ta lm a k k e se rű ízét, s m eg­
szép ítette m a g u k a t a h a rc o k a t is”. D e ez a m es­
te r b á to ríto tta a h a rc v álla lá sá ra is. Így vall ró ­
la : „A harcos R om ain R olland m e lle tt v o lt egy
m ásik is, aki a p á m ra em lék eztetett. A pám nem
ta rto tta m éltó ság án alu lin ak , hogy utolsó g y er­
m ek lap ja k is olvasóinak sa já tk e z ű lev elek et ír ­
jon, ezekben a levelekben o k ta tta ők et e m b er­
szeretetre, an y a n y e lv ű n k m egbecsülésére. R om ain
R olland s a já t kezű leveleit öt v ilágrészben őrzik
egysze rű kisem b erek , ak ik lelk i v á lság u k b a n az
ő m egértő bölcsességéhez folyam odtak. N em egy
ilyen levél k e rü lt kezem be. M eg ta n u ltam belőlük
azt, a m ire u g y an íg y ta n íto tta k ap ám levelei is:
nem elég az egész világhoz szólnunk, az egyes
em b errel is é re z te tn ü n k kell szívünk m elegét.”
B enedek M arcell h a ta lm a s m ű fo rd ító i m u n k á s­
sága is d rá g a örökségünk. A n é m et irodalom ból
főképp G oethe és H eine m ű v eit sz ó la lta tta meg.
A fra n c ia irodalom ból to lm ácsolta R abelais, Cor­
neille, Racine, Larochefoucauld, R ousseau, V ol­
taire, S te n d h a l, Balzac, H u g o, M usset, F laubert,
M aupassant, Zola, A n a to le F rance, R ostand, R o­
m ain R olland, R oger M a rtin d u G ard és M auriac
m űveit. A z angol n y elv ű iro d alm i alk o tó k közül
D ickens, K ip lin g , M a rk T w a in , H. G. W ells,
B e m a rd S h a w , S te in b e c k m ű v eit te tte á t a n y a ­
n y elv ü nkre.
M in t m ű fo rd ító az elő tte já ró nag y generációk
(V ö rö sm a rty, P ető fi, A ra n y , A d y , B abits, K osz­
tolányi, T ó th Á rpád) h iv a tá s tu d a tá t v a llo tta m a­
g áénak, m e rt „sehol an n y i n ag y költő nem hozta
m eg azt az áldozatot, hogy az egész világ h e ly e tt
m u n k á ja te te m e s részével egyedül h a z á ja népé­
n ek szolgáljon”. H iszen „jó fo rd ítás csak igazi
írótól, jó verses fo rd ítá s csak igazi költőtől telik.
P ró záb an és v ersb en e g y a rá n t igyekszik a fo r­
dító az e red e ti m ű h a n g já t, egyéni stílu sá t visz­
szaadni, n y elv én ek m u z sik á já t a m aga n y elvén
m eg szó laltatn i”.
A n y a n y elv ű n k gazdag szépségét te rem tő m ó­
don b o n ta k o z ta tta k i m ű fo rd ítá sa ib an . V erset és
p ró zát eg yform a k ed vvel és élvezettel fo rd íto tt.
E zirán y ú m u n k á já n a k utolsó szakaszáról így v all:
„P rózai fo rd ítá sa im a t nehéz len n e összeszám ol­
ni. K en y érk e resetem volt ez évtizedeken át, de
az ért b ü szk én m o n d h ato m , hogy eg y etlen olyan
k ö nyv fo rd ítá sá t sem vállaltam , am ely et m űvé­
szileg gyöngének, áb rá zo lá sáb a n h a m isn a k érez­
tem . M ost m á r évek ó ta fizik ailag nem vagyok
alk alm as e rre a m u n k á ra , de egyetem i szem iná­
riu m o k b a n n ag y gyönyörűséggel nevelem h a ll­
g a tó im a t a m ű fo rd ítá s nyelvi, eszté tik ai és nem
utolsó so rb an erkölcsi fe lelő sség tu d atá ra.”
B enedek M arcell tö b b m in t h a t évtizedes írói
m u n k ásság a d rá g a ö rö k ségünk, s ra jtu n k áll,
hogy m ilyen m ódon élü n k vele. Szépen k ell vele
élni, m e rt a Szépség m űvészi é rté k e közelebb v i­
szi szem lélőjét, befo g ad ó ját, élvezőjét a T erem tő ­
höz, az A lkotóhoz. S zép e n élni k ö teté b e n írja :
„a k ereszténység olyan iste n fo g a lm a t te re m te tt
m eg, am ely h ív a tv a v a n a rra , hogy szebbé és
jo b b á teg y e az em b eri le lk e t s az em b er életét.
Az irg a lm a t nem ism erő görög végzetnek a m oi­
303
 rá já v a l s az Óte sta m e n tu m h arag o s bosszúálló
Je h o v á já v a l szem ben m e g a lk o tta a könyö rülő
A ty a iste n k é p é t”. (26. o.) Ez a szellem az eu ró pai
iro d alo m b an m in d en iro d alm i m ű fa jb a n nyom on
k ö v eth ető s leg in k áb b a d rá m á b a n fed ezte fel a
n ek i leg in k áb b tetsző alk o táso k at. A lélek tisztító
nag y alk o tó k közül S h a kesp ea re-re l foglalkozott
legszívesebben, s m ű v ei k ö zü l a H a m le t-e t ta r ­
to tta m u n k ásság a csúcsának. „H am let az, a k it
ú ja b b m eg ú ja b b m eg ren d ü lések so rán egyre
közelebb é rzek m agam hoz. E n n ek a típ u sn ak
legfőbb jellem v o n ása a tá rsa d a lm i helyzettől,
cím től, ra n g tó l fü g g e tle n nagyság, a k iv ételes é r­
zékenység, a cselekvésgátló h abozás s az a k tiv i­
tá s n a k az a fa jtá ja , am ely et egyedül term észete
diktál. . . ”
A H a m let á ru lja el a leg tö b b et a lk o tó já ró l is,
s nag y m o n o g rá fiá já b an így tesz v allo m ást:
Kodolányi János
(1899- 1969)
A lig m ú lt h e tv e n éves, hogy le z á rta szem ét a
jó tevő h alál. Az örök n y u g ta la n sá g h e ly e tt örök
békesség öleli k ö rü l, s m e g p ih e n t a so k at szen­
v e d e tt test, b e z á ró d o tt a h a lla tla n kíván csiság­
gal és alap o san vizsgálódó k é t szem, k ih u llt a
soha nem p ihenő kézből a toll. E lm o n d h a tju k
K o szto lá n yi Dezső „ H alo tti beszéd én ek ” szavai­
val:
Akárki is volt, de fény, de hő volt,
M indenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt
s szólt ajka, am elyet lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
m int vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt m ondta nemrég:
„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott, és boldogan meredt a
kezében égő olcsó cigaretta
füstjére és futott, telefonált
és szőtte álmát, m int színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy m illiók közt az egyetlenegy.
A rá d ió n k e re sz tü l k ü ld ö tt u tolsó ü zen ete m ég
fü lü n k b e n cseng, s re z ig n á lt m osolya rá n k te k in t
k ö tete i első la p já ró l, és m o st hogy szem benézünk
re á n k m a ra d t örökségével, h a ta lm a s író i m u n k á s­
ságával, jo b b a n m e g é rtjü k s a já t v allo m ását:
„M inden K o d o lán y ib an v a n egy ria d t m isztikus
vonás. V alam i re jte lm e s félelem . Az é le t b o rá b a
egy csepp ü rm ö t v eg y íten ek s m egm érgezik a
m ag u k és h o zzátarto zó ik életét. T ra g ik u s k o nok­
sággal so d ró d n ak a m ély ség ek felé, vonzza őket
a m e g m a g y a rá z h a ta tla n tito k , am ely a lá th a tó
világ m ö g ö tt hol m osolygó, h o l re tte n tő á b rá z a t­
ta l csalo g atja a m ag án y b a, a re m é n y te le n elzár­
kózásb a.”
Ez az elzárkózó, m a g á n y t k ed v elő „sovány,
rossz ta rtá s ú , erős b o tra tám aszkodó, nehezen
já ró fiú ” m á r g y e rm e k k o rá b an „falja, habzsol­
ja a z életet, legszívesebben m in d en le n n e egy­
szerre: g y erm ek és feln ő tt, ú r és p araszt, m é r­
nök, h a jó sk a p itá n y , te n g e ri ra b ló és zeneszerző,
házasem b er és n ő tle n ”. M egtelik a világ szépsé­
gével s egy p illa n a tra tépelődései m egszűnnek,
304
„H osszan és titk o lh a ta tla n sze re tettel beszéltem
S h a k esp e are -n ek errő l az alak já ró l, a k i a n n y i bel­
ső élm énnyel aján d é k o zo tt m eg, ak in e k csalódá­
sában, v ilá g fá jd a lm á b an és ra jo n g á sa ib a n önm a­
g á t rajzo lta. H am let ro k o n u n k , te s tv é r ü n k . . . , de
n e m em beri id eálunk. E zt az id e á lt ő is valahol
önm aga fe le tt k ere ste , a b b a n az em berben, a k i­
b en g o n d o la t. és te tt egyesülni tu d , egy m aga­
sabb síkon, a becsület s í k j á n . . . de egyesül és
egyensúlyba ju t.”
B enedek M arcellben egyesült és egyensúlyba
ju to tt ez s tem etések o r (am elyen ép púgy zuho­
g o tt az eső, m in t szülei tem etésén, 1929 augusz­
tu sáb an ) k ép z ele tü n k h a llo tta a csodálatos m a ­
d á rd a lt, am ely szülei sírb a té te le k o r m egszólalt
és h ird e tte az É let d iad alát.
M olnár Jó zsef
k iáltó kérd ései e lh allg atn a k , de a z tá n a n n á l n a ­
gyobb erővel d ö b b en tik m eg, m arca n g o lják az
élet örök n a g y problém ái. T ürelm etlensége, szom ­
jú ság a, m u n k av ág y a, kíváncsisága h a tá rta la n . De
h a tá rta la n in d u lato sság a is, am ely csak egy-egy
m agányos sé tá ja a la tt szűnik meg.
Ö n éle tra jz áb a n így ír errő l: „E k k o rib an elég
jó l és so k at tu d o k já rn i, ro p p a n t sovány és így
k ö n n y ű vagyok. K irá n d u lá sa im so rán m indig ta ­
lálok kényelm es, h an g u lato s, e lh ag y o tt helyet,
ahol letelep ed h etem , elgondolkodhatom , figyel­
h e te m a tá j r e jte tt életét, s b eleélh etem m agam
a term észet csöndes m u n k álk o d á sán ak alig h all­
h a tó ritm u sá b a. Egy faá g at, egy dús fűcsom ót,
egy h a ta lm a s lap u lev elet, egy h a n g y a b o ly t órákig
el tu d o k nézegetni a legcsiklandozóbb gy ö n y ö rű ­
séggel, s a leg tisztáb b cso d álattal és a lá z a tta l.”
A költő, a m űvész, a n ag y író v a jú d ik és szü­
le tik m eg ezeken a m agányos sétákon, m ely ek ­
nek h a rm ó n iá já t a sz é td ú lt családi élet szörnyű
szenvedései k ö zött a lelk éb en dúló elle n tm o n d á­
sok v ih a ra k a v a rja fe l: „M intha tö b b énem vol­
na, s örö k k é feleselnének bennem . K ozm opolita
vagyok, de sem m i sem iz g at jo b b an , m in t m a­
g y arság o m ; vig asztalan u l pesszim ista vagyok, a
halálv á g y n éh a úgy rá m nehezedik, hogy attól
ta rto k öngyilkos leszek, de m in d en reggel új
m u n k á b a kapok, s bizto n tudom , sik erü l. K étel­
k ed em benne, hogy v a n -e é rtelm e a z életnek, de
ab b a n soha, hogy v a n -e értelm e a m u n k án a k .
V oltaire h ív ek én t ellensége vagyok az E gyháznak,
de csak egy h a jsz ál v álaszt el attó l, hogy az ol­
tá r lépcsőjére b o ru lja k s im ádkozzam , m in t az
együgyű öregasszonyok. K eg y etlen vagyok m a­
gam hoz, de sajn álo m is m a g a m a t; ja v íth a ta tla n
p u ritá n vagyok, sőt aszkéta is, de kön n y en len­
n ék pogány, m in t egy néger. Felbőszít a szegény­
ség, a szenvedés, a szolgaság m in d en jele, azon­
b a n titk o n előkelőnek, ú rn a k érzem m agam . T ele
vagyok ellen tm o n d áso k k al s fo ly to n vizsgálom
m agam , hogy h a rm ó n iá t te re m tse k s az ellen t­
m on d áso k at k ieg y e n lítsem .”
H a rm ó n iát csak az alk o tásb an , a m űvek írá ­
sáb an sik erü l k ih a rc o ln i s ebben a h a lla tla n küz­
d elem ben telik el egész élete. M indig a jo b b ért,
a szebbért, az ig aza b b é rt küzd, s így v á lik a népi
 író k egyik leg jelen tő seb b a la k já v á . K em ény, h a ­
táro z o tt lé p te k k e l s a k a d á ly t n em ism erv e szá­
gu ld célja felé: m űvészien áb rázo ln i a m ag y ar
élet legm élyebb szenvedéseit, az orm án ság i sze­
gény n ép b o rzalm as életét. A hogy ő v a llja : „M in­
dig ip a rk o d ta m m in d e n t a legvégső h a tá rig v in ­
ni. M eggyőződésem ben, v élem én y em b en h a jth a ­
ta tla n v oltam , m ak acsu l rag a sz k o d ta m dogm a­
tik u s elveim hez — so hasem tö rő d te m sem sze­
m élyes érdekeim m el, sem ro k o n i k ap cso lataim ­
m a l.”
A m ik o r szülei elv áln ak n ag y h a rc o k á rá n k i­
bontakozik b en n e a k ü zd elm ek en d iadalm askodó
egyéniség s m eg szü letik az író . E hhez a szülői
házon k ív ü l isk o la tá rsa k , b a rá to k s egy n ag y ne­
velő segítik. N ála idősebb isk o la tá rsa H. S án d o r
ism e rte ti m eg Sch o p en h a u errel, H egellel, N ie tz­
schev el, A a eckell el s e g y ü tt o lvassák a K o m m u­
n ista K iáltv án y t. F ia ta lo n m á r a szocializm usról
v ita tk o z ik tá rsa iv a l, s az iskolai k ö n y v tárb ó l
k ön y v ek töm egével k u ty a g o l haza. R áv eti m ag át
S ch o p en h au erre, fa lja C arlye-t . V ad u l ta n u l fra n ­
ciául, fin n és angol n y e lv ta n t ren d el, tö rökül,
sőt h é b e rü l ta n u l, m e rt a v ilág te lje s ism ereté ­
n e k b irto k á b a k ív á n ju tn i.
K özben ír v e rse t, novellát, ta n u lm á n y t, h á ro m
k ö tetes re g é n y t te rv e z s tá rs a iv a l e g y ü tt nyom ­
ta to tt d iá k la p o t ad k i (D iáktoll). Az önképző­
k ö ri g y a k o ri szereplés m e lle tt oszty ák u l és vogulul
tan u l. R e g u ly A n tal, M u n ká csi B e rn á t és M átyás
F ló riá n n yelvészeti m u n k á it tan u lm án y o zza, s m eg­
ala p ítja tá rsa ib ó l (Tarsolly S án d o r, K olo zsváry
G ábor, F á y Á rp ád , T ó th A lad ár, P á k o zd y F e ­
renc) a balo ld ali C la rté T ársaságot.
É re ttsé g ije u tá n éd esap ján ál, az orm ánsági
V ajszló b an ta rtó zk o d ik , s eb b en az időben ta lá l­
kozik egész életére legnag y o b b h a tá s ú n ev előjé­
vel, C sikesz S á n d o r kiscsányoszrói re fo rm átu s
lelkésszel.
„Az a m a jd n e m k é t esztendő, a m it V ajszlón
tö ltö k k é n y sz e rű in te rn á ltsá g b a n , h aszo n talan u l
m ú lt v o ln a el, h a C sikesz k ö n y v tá ra és szem é­
lyes o k ta tá sa n em te tte v o ln a életem leggyüm öl­
csözőbb k o rszak áv á. A z egy etem h e ly e tt, íme,
egyedül a m ag am szám ára ta lá lta m egyetem et,
m e ste rt. M in t a közép k o rb an , ta n ítv á n y á u l sze­
g őd tem egy bölcsnek, s ú gyszólván a lá b á n á l ü l­
ve részesü ltem ta n ítá s a ib a n .”
M ás alk alo m m al így em lékezik m eg e rrő l a
lelk é t á tfo rm á ló h a tá s ró l: „Idézem (Csikesz S á n ­
dor) v állas, izm os a la k já t, k em én y k e re k fejét,
bölcsen s élesen p illa n tó szem ét, re tte n e te s e re ­
jű kezén ek szo rítását, szív rem eg tető h a n g já t.
Id ézem a kiscsányoszrói to rn áco s p a ró k ia csend­
jét, az a b la k elő tt bólogató fá k a t, az u tc á n b a l­
lagó b ik lás asszonyokat, eg y k ed v ű ö reg em b ere­
ket, a tem p lo m h a ra n g já n a k m ély k o n d ulását.
am ely az én fa lu m b a is á th a n g z o tt békés, illatos
n y á ri estéken. Idézem fe h é rre m eszelt dolgozó-
szobáját, a m en n y ezetig érő könyvespolcok s ú ­
lyos kincseit, a hosszú, széles asztalt, a betűző
n ap su g a ra t. És idézem az ó rá k a t, a m e ly e k e t k e t­
te sb e n tö ltö tte m vele, elm erü lv e é le tü n k nehéz
kérd éseib en és a tu d o m á n y b a n .”
Íg y ta lá lja m eg lelk e h a rm ó n iá já t, h iszen sem ­
m i sem fo g h ató ah h o z a tisz ta gyönyörűséghez,
am it egy bölcs tu d ó s jó b a rá tta l fo ly ta to tt b e­
szélgetés n y ú jt. E zért olyan h á lá s C sikesz S án ­
d o rn a k : „ G y a k ra n m eg döbbenve kérd ezem , v a ­
jo n m i le n n é k m a, h a az ő b a rá ti keze n em fog­
ja az en y ém et m á r h úszéves k o ro m b a n ? H á t le­
hetséges ilyen találkozás, ily en b a rá tsá g ? É s
ám u lv a látom , csoda tö rté n t az életem ben, az a
legfőbb H atalo m és É rtelem , am ely szív ü n k m é­
lyébe te k in t, s n éh a csak tíz -h ú sz -h a rm in c év
m úlva ism e rjü k fel szándékait, am ely u ta in k a t
m eg n y itja és b ezárja, hogy ta lá n csak halálos
ág y u n k o n lá tju k m eg az igazi, az egyetlen u ta t,
az a legfőbb H atalo m csodát te tt velem .”
A n ag y nevelő, a későbbi debreceni egyetem i
ta n á r nem szű n ik m eg hangsúlyozni, hogy k o ­
m oly fe lad a to k v á rn a k K odolányira, s azoknak
m eg is fog felelni. Ez ad biztonságot neki, hogy
k ö n y ö rtelen fegyelem m el m u n k áh o z k e z d je n s
kibo n tak o ztassa teh etségét. G yötrő kérd ései közt
az o rm ánsági nép é lete áll legközelebb szívéhez,
s m ik o r m eg írja a Sö tétség cím ű elbeszélését,
O svát E rn ő öröm m el ad ja azt k i a N y u g at-b an ,
elkezdődik a te re m tő m űvész iro d alm i pályája.
E n n ek sorá n b o n ta k o z ta tja k i azt a m it Csikesz
S án d o rtó l ta n u lt, hogy „az írá s é letfo rm a ”, m in t
m in d en h iv atá s, a p a p i h iv a tá s is. „N em pálya,
nem m esterség, nem k en y érk ereset. Az egész
élet stílu sa.” .
Az ő p é ld á ja v itte közel a m in d e n n ap o k fel­
a d a ta in a k m eg értéséhez s a m egoldásokat kereső
lelk iism eretes vizsgálódáshoz. E k k o r egyéniségét
is ú jjász ü le tv e lá tja s v a llja : „Csikesz S án d o r
irá n y ítása, am ely sorsom elev eelrendeltségét, írói
h iv atá so m at oly n y ilv á n v aló v á te tte , a fölism e­
rés, hogy ebben az országban a tö rö k kiűzése
óta a re fo rm á tu s n agyok hordozzák a re á n k
acsarkodó ellenséges erő k k el szem ben m e g ta rtó
ö n tu d a tu n k a t, a n a g y m ag y a r szellem ek egész
so rán ak h a tá ro z o tt p ro te sta n tiz m u sa : re fo rm á ­
tu ssá nevelt. V ajszlón ism ertem föl, hogy a k ö ­
zépkor m ély kereszténysége, izzó tá rsa d a lm i fe­
lelőssége, n é p e k et m e g ta rtó s k iv irá g o z ta tó isteni
szabadsága, re tte n th e te tle n b áto rság a, az igaz­
ság ért való h a ln itu d á s, a rab szo lg át is em beri
m ag asság ra em elő jézusi dem o k ráciája, a clunyi
refo rm o k b an , S zent D om onkos, S zent F erenc
kezdem ényezéseiben győzedelm eskedő m e g ú ju ln i-
tu d á s h ite m sz erin t M agyarországon a p ro te s ta n ­
tizm u sb an fo ly tató d ik tovább. S később, a m ik o r
egy tan u lm á n y o m b a n E u ró p a m enekülési ú tjá t a
szocializm us és a keresztén y ség ötvözetében lá ­
tom , az a m eggyőződés vezet, hogy a katoliciz­
m us m eg a p ro testa n tizm u s tisz tító re fo rm ja
m eg a d ja a széles alapot, hogy szocializm ust é p ít­
sü n k r e á ” (S ü lly ed ő világ 6 43. l ).
M ikor pedig D eb recenben a T iszá n tú l cím ű n a ­
p ilap o t m eg in d ítja, így fogalm azza m eg pro g ­
ra m já t: „ K á lv in istán a k le n n i s m a g y a rn a k ; —
k á lv in istá n a k le n n i és szo cialistának; — k álv i­
n istá n a k len n i s k o rsz e rű n e k ; — k á lv in istá n a k
lenni és m eg nem a lk u v ó n a k ; — k á lv in istá n a k
lenni s elv álasztan i a ko n k o ly t a búzától, a silá­
n y a t az érték estő l, a k ö n n y ű t a súlyostól, a h a ­
zugot az igaztól: ím e ez a m i tö re k v é sü n k ” (Esti
beszélgetés 331. l ).
E lv eiért s az új M ag y aro rszág ért harcoló b á ­
to rsá g á é rt sok m e g p ró b á lta tás és szenvedés v á rt
a fia ta l íróra. M aga írja : „O d ah ag y tam a p á m a t,
családom at és egész ro k o n ság o m at s v á lla lta m
rossz te sttel, asszonnyal s g y erm ek k el a nyom ort.
Több m in t tíz éven á t betevő fa la to m alig volt.
és sohasem éltem m ásból, csak a toliam ból. É l­
tem zsuppfedeles, földes p a ra sz t h áz ak b an , vizes
odú b an egy d u n a p a rti fa lu b a n s g y a k ra n nem
volt m á r ennivalóm , csak egy m a ro k n y i b u rg o ­
305
nya, am it b a rá ta im a d ta k . C ik k ek és tá rc á k szá­
zait és ezreit k e lle tt írnom , k ö n y v eim je le n te k
m eg, de eg y etlen író asztal n em a k a d t egész B u­
d apesten , ah o v a le ü lte tte k volna, ahol a m u n ­
k á m é rt fizetést a d ta k v o l n a . . . D olgoztam m in t
egy baro m , s h a v i száz pengő elő leg ért m eg ír­
ta m éjszak ai p ihenőm ből e lra b o lt idő m b en h á ­
ro m n a g y tö rté n e lm i m ű v em et.”
Írói p á ly á ja az 1921-ben m e g je le n t k ö ltem é­
nyes k ö te tte l kezd ő d ik : Ü zen et e n y é im n e k. U tá ­
n a gyors e g y m á su tá n b a n k ö v etk ezn ek a szép­
p rózai k ö te te k : S ö tétség (1923), S zé p Z su ska
(1924), B ö rtö n (1925), T a va szi f a g y (1925), K á n to r
János m egdicsőülése (1926) S za k a d é k o k (1927),
A k ik n e m tu d n a k szeretn i (1928), F u tó tű z (1929),
F e k e te v íz (1935). A ztán a le lk iism e re tü n k e t fel­
k a v a ró d rá m á k : V id é k i tö rté n e t (1938), F öldin­
dulás (1939), V ég re n d e le t (1939).
K özben a fin n o rszág i ú t csodálatos ú tira jz a :
S u o m i a C send országa (1937) s a X III. századi
m a g y a r tö rté n e le m h ő seit feltám asztó tö rté n e ti
reg én y triló g ia, am ely b en a rch aizálv a az o rm á n ­
sági n y e lv já rá st v e títi vissza a m ú ltb a : A va s fia i
(1936), Boldog M argit (1937), Ju lia n u s barát
(1938). S am ik o r B re s z to v s z k y Ede fá ra d h a ta tla n
pom ázi á sa tá sa it a hely szín en tan u lm án y o zza,
m ég m esszibb m ú ltb a száguld visszafelé a k é p ­
zelete, s egy ú j re g é n y triló g ia k ö rv o n alai b o n ta ­
ko zn ak ki, am ely n ek cím e E m ese álm a, de csak
k é t rész je le n t m eg belőle: Is te n e k (1941) és
H oldvilág vö lg ye (1942).
K o ra tá rsa d a lm i és p o litik ai p ro b lé m á it ta n u l­
m á n y k ö te te ib e n b o n co lg atta: B aranyai utazás
(1941) és E sti beszélgetés (1944) s ezekben köz­
p o n ti h e ly e t foglal el az eg y kekérdés, a pusz­
tu ló m a g y a rsá g p ro b lém ája.
A felszab ad u lás u tá n sem szű n t m eg szenve­
dése, igen sok m é lta tla n vád, tá m a d á s é rte főleg
S ü lly e d ő világ (1940) cím ű ö n é le tra jz á n a k n éh án y
m o n d a ta m ia tt. K eserű rezig n áltság g al ír ja 1965-
ben, a m ásodik k ia d á s záró fejezetéb en : „F ölöt­
te m is íté lte k an élk ü l, hogy tév ed éseim re rá m u ­
ta tta k volna . . . S ú ly o san h ib á z ta tta k olyan írá ­
so k é rt és tev ék en y ség ek ért, am ely ek b en v e le m
e g y ü tt v o ltak leg jo b b író tá rsa im , és K o ssu th-
d íja t m eg eg y eb ek et n y e rte k elism erésül. C soda-e
h a ezek u tá n a m é lta tla n u l üldö zö tt em b er lelki
h a b itu sá t ö ltö ttem m ag am ra, s h o v ato v áb b pszi­
chotikus á lla p o tb a k e rü lte m . A lig fo g ad ta v alaki
a köszöntésem et, lev eleim et v álaszo latlan u l h a g y ­
ta sok-sok rég i hívem , a k irő l azt h itte m , u g y a n ­
azon az ú to n já ru n k h a lálu n k ig , és u g y an azo n a
m űvön m u n k á lk o d u n k , am íg a szerszám k i nem
h u ll kezünkből. V ádak, rá g a lm a k özönlöttek kö­
rü l, am ely ek re felelni n em tu d ta m , feny eg etések
és uszításo k h a jsz o lta k éveken át, m iközben b e­
tevő fala to m sem v o lt”.
E b b en a idő szak b an is lázasan alkot, a még
rég ib b m ú ltb a m egy vissza té m á é rt s az a sok
élm ény és tu d o m á n y o s b ú v árk o d ás, a m ely re le­
h ető ség et a d o tt m á r ifjú k o rá b a n Csikesz S á n ­
d o r k ö n y v tá ra , m ost lesz alk o tó erővé. H iszen
Csikesz S án d o r "é lő b ib lio g ráfia volt, em lékező­
teh etség e szédületes, ism eretei so k ág ú ak .” B őven
ta lá lt n á la m ű v e k e t E gy ip to m ró l és a zsidóság­
ról, az asszír v allási eszm ékről, a tú lv ilá g fogal­
m án ak fejlődéséről. Új m itológiai reg én y én ek
írása közben jó segítség et n y ú jta n a k ezek az is­
m ere te k s az ő stö rté n e t cselekm ényébe belev etíti
308
sa já tm a g a és az á té lt esem ények élm ényeit. Ezek
a reg én y ek : V ízö n tő (1948), Jeh u d a bar S im o n
(1957), A z égő csip keb o ko r (1957), Új Ég, ú j Föld
(1958), V ízvá la sztó (1960).
1956 u tá n o rm ánsági té m á jú re g én y eit és el­
beszéléseit ú jra k ia d já k , s ezzel elég té telt k a p a
m ú lté rt K eserű i f j úk or (1958), F ellázadt gép ek
(1961), Boldog b ék eid ő k (1969) s Ön életra jza ú jra
nap v ilág o t lá t s fo ly ta tása a V isszapillantó tü ­
kör (1968).
H aláláig g y ö tö rte a hon v ág y g y e rm e k és ifjú ­
k o rá n a k k is orm ánsági falv ai u tá n ; h iáb a élt
A k a ra tty á n vagy B udapesten, bizto n te k in te tt
szem e k ö n n y fáty o lo z o ttan a régi szépségek felé,
m e rt „az o rm ánsági e m b e rt m indig honvágy
g y ötri, a k k o r is h a a szom széd fa lu b a megy. Az
orm ánsági em b er m eghal idegenben, m in t a bö­
lény.”
A küzdelm es élet h a rc a it m ag a is a bölcs n y u ­
galm ával, m u n k ásság án a k érték e ib e n bízva szem ­
lé lte : „M ind ez m a m á r érd e k telen és ú g y em ­
lékezem reá, m in t egy nyom asztó, hosszú k á b u ­
la t szakadozott rém képeire. B a rá to m m a több,
m in t a m ik o r b a rá to m n a k v a llo ttá k m a g u k a t so­
k an , ellenségeim la ssa n k é n t k é n y tele n ek elh all­
g a tn i életm ű v em előtt. Ez sem rá m tarto zik , h a ­
n em a vég re is eljövendő szocialista k ritik á ra és
iro d a lo m tu d o m án y ra .”
M olnár Jó zsef
ÚJ H ÍR E K A RÓM AI K A TO LIK U S VILÁGBÓL
USA. L egutóbb C levelandben ta r to tta n a g y g y ű ­
lését az a m erik ai L aikusok N em zeti Tanácsa. Ez a
m ozgalom , a zsinat u tá n azzal a céllal in d u lt m eg,
hogy „a folyam atos m e g ú ju lá st m u n k á lja és erő sít­
se az egyházban.” A m ozgalom ta g ja in a k szám a
m eglepő gyorsasággal 500-ról 13 000-re növekedett.
C levelendben érdekes re fo rm te rv e k e t d o lgoztak ki.
Ezek szerin t a n ő k e t is „fo g ad ják el a p ap i szolgá­
la t e llá tá sá ra ” ; a pü sp ö k ö k et a n ép válassza m eg,
m inden k ereszty én szabadon választh assa m eg azt
a gyülekezeti közösséget, ahová ta rto z n i kíván.
A kon feren cia sajtó tu d ó sító i különösen k ét re ­
fo rm te rv e t em elnek k i: a k a to lik u s elem i és közép­
iskolák fokozatos m egszüntetését, (hat m illió ta n u ­
ló évi 2200 m illió d o llárb a k e rü l az egyháznak. N é­
h á n y éve az apostoli deleg átu s „az egyház m a g já ­
n a k ” nevezte ezt az o k tatá si ren d szert.) H atáro zo t­
ta n k ív á n já k azt is, hogy a h ív e k addig b o jk o ttá ljá k
az a d o m án y g y ű jtési akciókat, am íg az egyházm e­
gyék világos pénzügyi m érleg e t nem m u ta tn a k be.”
Az am erik a i h ie ra rc h ia n e m ism eri el „h iv atalo ­
sa n ” a L aikusok T anácsát. Ja v a sla ta i közül egyet
sem tesz m agáévá, kivéve azt, am i a „fek eték gaz­
dasági fejlő d ésén ek ” elősegítését célozza.
Így é rth e tő a k o n feren cia elnökének iro n ik u s
h a n g ú n y ila tk o z a ta is: „H atáro zo tt szándékunk,
hogy épp ú g y az egyházban m a ra d ju n k m in t a p á ­
p a és a püspökök. Az a fe la d a tu n k , hogy egy jobb
egyházat é p ítsü n k fel, eltörölve az in stitú cio n ális
szab ály talan ság o k at. M i az egész tá rsa d a lo m felé
n y ito tt egyházat a k a ru n k , am ely et jo b b a n érd ek el­
n ek az em berek, m in t a kán o n jo g i szabályok és az
egyházi é p ü letek .” (Inf. C ath. Int. P a ris (1969. 339.)
 V IL Á G S Z E M L E
W ALTER HOLLW EG:
N EU E U NTERSUCHUNGEN ZUR G E­
S C H IC H T E U N D L E H R E D E S H E ID E L ­
B E R G E R K A T E C H IS M U S .
Z W E IT E F O L G E
B eiträg e zu r G eschichte u n d L eh re d er R efor­
m ie rte n K irche, B an d X X V III. 1968. 120 lap.
N e u k irc h e n e r V erlag des E rzieh u n g svereins.
W. H ollw eg a n ém et re fo rm á tu so k egyik le g te r­
m ék en y eb b reform áció -tö rtén észe. F őm űvei B uliin­
g ern ek , B ezának és a H eidelbergi K á té szerzőinek
g o n d o latv ilág át elem zik m eglepő ú j összefüggések
fe ltá rá sá v al. E lő ttü n k fekvő k ö te te a H eidelbergi
K átév al foglalkozó ta n u lm á n y a in a k m áso d ik soroza­
tá t tartalm azza. Az első sorozat m ég 1961-ben je le n t
m eg (Lásd T hS z 1968. 378 o). E m áso d ik sorozat
ta n u lm á n y a ib a n H ollw eg részb en az első sorozat
ered m é n y e it igyekszik ú j a d a to k k a l m ég jo b b a n
a lá tá m a sz tan i, részben p ed ig ú j té m á k a t dolgoz ki.
A m o sta n i k ö te t m eg jelen ése eg y b eesett a jeles egy­
h áztö rtén ész 85. szü letésn ap jáv al. A k ö nyv elején
Dr. G. N o rd h o lt országos szu p erin ten d en s, a ném et
re fo rm á tu s egyház jelenlegi lelkészi vezetője, to ­
v á b b á D. W. H e rre n b rü c k n y u g d íja s országos szu­
p e rin te n d e n s m eleg h a n g ú köszöntő so ro k b an m él­
ta tjá k H ollw eg érd em eit, és fejezik k i á ld á sk ív á n á­
saik at.
A k ö te t n égy ta n u lm á n y a közül az első ezzel a
kérd éssel foglalk o zik : „M ikor és h o g y an te tt szert
a H eid elb erg i K á té a h itv alláso s ir a t je lle g é re a n é­
m et re fo rm á tu s eg y h ázb an ?” A k é rd é sre H ollw eg
így felel: a H eidelbergi K á té ered etileg ta n k ö n y v ­
n e k k észü lt főleg az ifjú sá g részére, de a theológiai­
lag k ü lö n ö seb b en n em k é p z e tt fe ln ő tt eg y háztagok
szám ára is, n em pedig h itv a llá si ira tn a k (21. o).
„Egy ú j h itv a llá s k iad ása azt a veszélyt idézte volna
fel F rig y es v álasztó fejed elem szám ára, hogy elveszti
országát, n épét, sőt az éle té t is, h iszen a R óm ai B i­
ro d alo m b an csak a rég i ró m ai v allásn ak , to vábbá
az Á gostai H itv allás h itro k o n a in a k v o lt létjo g o su lt­
ság a” (25. lap). C sak a X V II. század elején v á lt a
H eid elb erg i K á té a p falzi re fo rm á tu s egyház h itv a l­
lásává. E n n ek m eg v an a m ag a tö rté n e te . Pareus D á­
vid h eid elb erg i professzor, a neves iré n ik u s th eoló­
gus, a lu th e rá n u so k k a l v aló m egbékélés k e d v éért
h a jla n d ó le tt v o ln a esszenciálisnak és szu bsztanciá­
lisn ak nevezni K risztu s je le n lé té t az ú rv acso rai
jeg y ek b en , és a rra is k észnek m u ta tk o z o tt, hogy a
Jézu s K risztu ssal való egyesülést ne az ú rv acso ra
céljának, h a n e m lu th e ri m ó d ra m á r a te sti vétellel
kapcsolatos m o zzan atn ak tek in tse. E m ia tt 1603 és
1604 fo ly am án heves v itá k b a k e v e re d e tt az ezek el­
len az enged m én y ek ellen felszólaló h eid elb erg i re ­
fo rm á tu s ig eh ird ető k k el. V égül is IV. H e n rik válasz­
tófejed elem n ek k e lle tt b eav atk o zn i, a k i esk üszám ba
m enő n y ila tk o z a tta l és kézfogással k ö telezte el o r­
szága v alam en n y i re fo rm á tu s lelk észét és ta n ító já t,
hogy a jö v ő b en a H eid elb erg i K á té ta n ítá s á n a k m eg­
felelően já r n a k el m u n k á ju k b a n . Ezzel a k a rta k ik ü ­
szöbölni a v itá k a t és az e lh a jlá so k a t (35— 36. o).
H ollw eg m egjegyzi m ég, hogy k ü lfö ld ö n so k k al h a ­
m arab b , szinte m in d já rt a H eid elb erg i K á té m egje­
lenése u tá n k ia la k u lt a n n a k a h itv a llá s-sz e rű te k in ­
télye, és h o g y ez v isszasu g árzo tt a K á té n é m eto r­
szági é rté k e lé sére is (37. o.).
A m áso d ik ta n u lm á n y H ollw egnek am a k o rá b ­
b a n n y ilv án íto tt, az U n te rsu c h u n g e n I. k ö te téb e n ki­
fe jte tt k é t té te lé t igyekszik — a k ritik a ellen érv ei­
re válaszolva — m egtám ogatni, hogy 1) a H eidel­
b erg i K á té fo rrá sa i közé kell so ro ln u n k Beza két
h itv a llá sá t is, és 2) nem O levianus G á sp ár volt a
H eidelbergi K á té n é m e tre fo rd ító ja, h an e m valaki
m á s , ak i azonban egyelőre m ég n em ism eretes.
Úgy tű n ik azonban, hogy e k é t té te l telje s ás vég­
leges igazolásához H ollveg m ost felhozott bizonyí­
té k a i sem elégségesek, h an e m m ég to v áb b i a d a to k ­
ra v an szükség. H ollw eg téte le i azonban m ég való­
színűbbekké v á lta k az ú ja b b ad a to k folytán.
A h a rm a d ik és a negyedik ta n u lm á n y teljesen új
a d a to k a t tá r elő a rr a nézve, h o g y an h a to tt közre a
H eidelbergi K áté spanyol n y elven való k iad á sán a k
és te rjesztésén ek szándéka k é t igen érdekes tö rté n e l­
m i szem élyiség so rsán a k tra g ik u s ala k u lásá ra. A
h a rm a d ik ta n u lm á n y a d a tai sze rin t egy 1566-ban
vagy 67-ben m eg jelen t spanyol H eidelbergi K áté
fo rd ítás D on Carlos in fán s kezébe k e rü lt, és ez le tt
volna az oka an n ak , hogy őt a ty ja, II. F ülöp 23 éves
k o ráb an , 1568-ban k ivégeztette. H ollw eg gondosan
m érlegeli a szám bajöhető k ö rü lm én y e k et, és a rra
az e red m én y re ju t, hogy D on C arlos h itb e li m ag a­
ta rtá s a v alóban jó v al nagyobb szerepet já tsz h a to tt
az a ty a és a fiú e llen tétén ek felidézésében, m in t
ahogy azt eddig á lta lá b a n vélték.
A negyedik ta n u lm á n y egy re n d k ív ü li energiájú,
változatos és gazdag é le tp á ly á t b efu tó n ém etalföldi
kereskedőnek, J. B. A v e n tro o tn a k a m unk ásság áró l
szól. Ez a H eidelbergi K á té spanyol fo rd ítá sa révén
nem csak az egyik legjelentősebb spanyol g y arm at,
P e ru n ép ét a k a rta a pápás egyháztól és a spanyol
tró n tó l elfo rd ítan i, h an e m 70 esztendős k o ráb an ,
1631-ben szem élyesen k e re ste fel II. F ülöp spanyol
k irály t, hogy lelk ére beszéljen a p ro testá n so k v a l­
lásszabadsága érdekében. P ersze nem a k irá ly elé,
h an e m az inkvizíció kezébe k e rü lt, és 1632. m áju s
22-én T oledoban m ág ly án fejezte be az életét.
H ollw eg a kön y v fü ggelékében az inkvizíció ítéle ­
té n ek te lje s szövegét közli. A v en tro o t egyénisége,
p ályája, v ak m erő és kalan d o s vállalkozásai tú ltesz­
nek sok reg én y író és fo rg atókönyv-szerkesztő fa n ­
táziáján . C sak a já n la n i le h et ezt az an y ag o t iro d a l­
m i feldolgozásra.
A h a rm a d ik és negyedik ta n u lm á n y n a k köszön­
h e tjü k , hogy a H eidelbergi K á té X V I. és X V II. szá­
zadi spanyol vonatkozásai is m egvilágosodtak előt­
tü n k . W. H ollw egnek, a ju b iláló jeles tu d ó sn a k to ­
v áb b i term é k e n y esztendőket k ív á n n a k h á lá s m a­
g y a r olvasói.
Dr. B ucsay M ihály
E D W A R D W IN T E R : F R Ü H A U F K L Ӓ R U N G
D er K am p f gegen den K onfessionalism us in
M ittel- u n d O steu ro p a u n d d eutsch—slaw i­
sche B egegnung.
B erlin : A kadem ie-V erlag 1966. 424 lap.
A n á lu n k is jó lism ert E. W in te r b e rlin i m űvelő­
déstörténész elő szeretettel tanulm án y o zza az á tm e ­
n eti időszakokat, am ik o r egy új korszak látásm ó d ­
ja, tö rek v ései kezdenek m u tatk o z n i és izm osodni
m ég a rég i re n d k e re te i között. Ilyen jelenségeket
vizsgál m ost e lő ttü n k fekvő n ag y m o n o g ráfiája a
k o rai felvilágosodásról. Az 1650-től 1750-ig eltelt
száz esztendőt k u ta tja át, fe lm u ta tv á n a teológiai
konfesszionalizm ussal és an n ak tá rsa d a lm i v e tü leté­
307
 vel, a konfesszionális abszolutizm ussal szem ben ki­
bontakozó k ritik a i, ellenzéki, ú ja t a k a ró kezdem é­
nyezéseket. Ezek a tö rek v ések b e h a to lta k az egy h á­
zakba, úgyhogy W in terrel e g y ü tt b eszélh etü n k k a ­
tolikus, p ro te stá n s és o rth o d o x k o ra i felvilágosodás­
ról.
A konfesszionális abszolutizm us, m ás n év v el az
ellenrefo rm áció k o rá b a n ja p á n k ö v etek A m erik án
keresztü l úgy u ta z h a tta k a spanyol k irá ly u d v a rá b a ,
hogy közben n em h a g y tá k el a spanyol g y a rm a tb i­
ro d alo m te rü le té t. E b b en a k o rsz a k b a n ú jr a a szer­
zetesség, a jezsu ita ren d , a szentek k e rü lte k a közép­
p ontba, m iu tá n a m egelőző k é t évszázadban je le n tő ­
ségük elh alv án y o d o tt.
W in ter a k o ra i felvilágosodást egyes m ég k o rá b ­
b an élt n o n k o n fo rm ista tö rté n e lm i szereplők m ellett
főleg D escartes-tó l, a carte sia n u s m ech an ik u s v ilág­
k ép jelen tk ezésétő l és té rh ó d ítá sá tó l kezdve szám ít­
ja (23. lap). E v ilág k ép győzelm ének m é rté k e szerint
v á ltja fel a k o ra i felv ilág o so d ást a felvilágosodás.
W in ter k ö n y v én ek fő é rté k e az ú j, a rég in él te rm é ­
kenyeb b , term észetesebb, észszerűbb gon d o lato k és
kezdem ényezések á rn y a la to k b a n igen gazdag rajza.
A m ű országok sz e rin t h a la d elő re: N ém etország,
A u sztria, C seh-M orvaország és Szilézia, M ag y aro r­
szág, L engyelország, O roszország és U k ra jn a szel­
lem i erje d é sé t te k in ti á t a k o ra i felvilágosodás sza­
kaszában . A főbb esem ényeket, szereplőket, m ű v e­
k e t és eszm éket a m ag a h e ly é re illesztő á tte k in té st
k a p u n k az első é le tje le k tő l kezd v e a felvilágosodás
győzelm éig vezető, sokszor m e g to rp an áso k at, visz­
szaeséseket m u ta tó rögös ú tró l.
B e n n ü n k e t term észetesen a M ag y aro rszág ró l szó­
ló fejezet é rd ek el legin k áb b . S a jn á lju k , hogy W in­
te r csak É szakm ag y aro rszág g al foglalkozik, a m ai
S zlovákia és K á rp á t-U k ra jn a szellem i fejlődésének
rajzáv al. E n n ek a k o rlá to z á sn a k az összkép szem ­
p o n tjá b ó l m eg v an az a k áro s k övetkezm énye, hogy
k im a ra d t a k ö n y v an y ag áb ó l a M agyarország egyéb
te rü le te in m u tatk o zó k o ra i felvilágosodás sok-sok
jelensége. N em tito k , hogy n á lu n k D escartes m á r a
X V II. század ötv en es éveiben m e g ta lá lta a m aga
lelkes m a g y a r to lm ácsait, és h o g y á lta lá b a n a m a ­
g y a r re fo rm á tu s k o llég iu m o k n ak n em p u sztán , sőt
n e m elsősorban ném et, h an e m igen élén k n é m e ta l­
földi és angliai k ap cso lataik ré v é n fontos, n a g y sze­
re p ü k v a n a felvilágosodás közép- és k ele te u ró p a i
tö rtén e té b e n . W in te r k ö nyve alapko n cep ció ja sze­
rin t a n ém et-szláv k a p cso lato k ra figyel. E zért m a­
ra d ta k k i belőle a m a g y a r jelenségek. Ez azonban a
ra jzo lt k ép teljesség én ek és ará n y o ssá g á n a k ro v ásá­
r a m egy. H iá n y é rz e tü n k et n em p ó to lja a 216. olda­
lon ta lá lh a tó am a som m ás m egállap ítás, h o g y az
A n gliáb an a p u ritán izm u sh o z csatlak o zo tt és o n n an
h a z á ju k b a v issz a té rt m a g y a r re fo rm á tu s d iákok
„E u ró p a h a tá rá n a k o ra i felvilágosodás és a dem ok­
ra tik u s é rzü let hordozói és előharcosai v o lta k ”.
A p u sz tá n a jelenségek egy részére k ite rje d ő é r­
deklődésből következik, hogy W in te r az északm a­
gyarország i k o ra i felvilágosodás k ezd etét 1703-tól,
II. R ákó czi F eren c szab ad ság h arcátó l kezdve szám ít­
ja, m e rt — m in t ír ja — ek k o r jö tte k az országba
az ú j szellem i m ozgalm ak, a jan sen izm u s és a p ie­
tizm us, és h a to tta k a k o ra i felvilágosodás szellem é­
ben (198. lap). A m ásik d átu m , 1765, m in t a fel­
világosodás győzelm ének éve, m á r m eggyőzőbb, b ár
csak a fo ly am at állam h atalm i, bécsi és o n n an k isu ­
gárzó szálait érin ti, és azo k at is csak bizonyos vo­
n atk o zásb an , m e rt pl. a p ro te stá n so k irá n ti tü re ­
le m n ek m ég ép pencsak n ém i jelei k ezd tek a k k o r
feltüned ezn i.
308
N agyon érdekes, am it W in ter a m ai K á rp á t-U k ­
ra jn á n a k a környező te rü le te k felé b e tö ltö tt k u ltú ­
rális jelentőségéről ír. S zerin te ez a rá n y á b a n m eg­
h a la d ja e te rü le t lélekszám át vagy gazdasági erejét.
„A X IX . század kezd etén a la p íto tt kazáni, charkovi
és p é te rv á ri egyetem ek nagyon so k at köszönnek a
k á rp á t-u k ra jn a ia k n a k ” — á lla p ítja m eg W in te r
(223 és 355. lap).
A W in ter á lta l já r t ú to n , azaz a szellem i m ozgal­
m a k szálait o rszág h atáro k o n á t is k ö vetve h ite le­
sebben té rk é p e z h etjü k fel a m űvelődés tö rté n e té t,
m in th a a nem zeti k u ltú rá k h a tá ra i közé zárkózunk.
A n épek közötti eg y m ásra h a tá sn a k , p árh u zam o s­
ságnak, eg yidejűségeknek k u ta tá s a és érték elése
n élk ü l a m ű v e lő d éstö rtén e t és az e g y h áz tö rtén et
k o rszerű m űvelése m a m á r elképzelhetetlen. W in te r
jól tu d ja , hogy k ö nyvének té m á já t a könyvében elő­
a d o tta k k a l nem le h e t le z á rtn a k te k in ten i, hanem
ren g eteg to v áb b i k u ta tn iv a ló m a ra d t még.
F eljeg y eztü n k n é h á n y elírást, am ely a II. k iad ás­
b an kiküszöbölendő le n n e :
18. lap: XIV. Lajos helyett XVI. Lajos áll. — 199.
lap: „Esztergom Alsómagyarországban” nem találó
kifejezés. — 215. lap: Erdélyben az unitáriusok m ár
1568-ban m egkapták a tényleges vallásszabadságot,
nem pedig csak 1571-ben. — 216. lap: A puritánizm ust
nem m int „vallásfelekezetet”, hanem m int theológiai
és kegyességi irányt hozták m agukkal haza a magyar
reform átus diákok. — 216. lap: A sárospataki középfo­
kú latin iskola m egalapításának éve nem 1631. Igaz,
hogy tíz évvel korábban, 1621-ben kapott új szerveze­
tet, de akkor m ár sok évtizedes m últra tekintett visz­
sza.
D. dr. B ucsay M ihály
Ijjas A n ta l: IS T E N IG A Z E M BERE
XXI I I . János és az E gyház.
Ecclesia K ö n yvk ia d ó . 1967. 372 lap.
H iteles beszám oló e k ö nyv R oncalli A ngelo, a k é­
sőbbi XXI I I . János p áp a é le tú tjá ró l és a II. V ati­
k án i Z sinat tö rtén etérő l.
M in d já rt a k ö n y v elején m egkap, ahogyan Ijja s
le írja az ifj ú Roncalli in d u lását. Az E gyház „örök
d em o k ratizm u sa” valósul m eg abban, ahogyan a
kis berg am ó i p a ra sz tfiú elin d u l a k risztu si szolgálat
ú tjá n , m in t szü rk e kis k áp lán , m ajd h á b o rú s szani­
téc, kórházlelkész — az első v ilág h áb o rú b an —
ahol közlegényből őrm esterségig ju to tt a k a to n ai
ran g listán . E z u tán a p áp a i diplom ácia le g k ritik u ­
sabb, leg ex p o n áltab b h ely ein képviseli a V a tik á n t:
B u lgáriában, m in t apostoli v izitátor, m a jd T örök-
és G örögországban. R okonszenvvel o lv a sh a tju k it­
te n i n ap ló jeg y zeteit; n a g y te rü le te n szétszórt, k is­
sebbségben élő, jórészt fe lk u ta ta n d ó hivei k ö zt kell
lelk ip ászto ri szolgálatot végeznie, n a g y távolságo­
k a t beutazva. És itt tű n ik k i alázatosságában tü k ­
röződő em beri nagysága, ahogyan a politikai, egy­
h ázi-felekezeti (orthodox, m oham edán) és tá rsa d a l­
m i akadályok, nehézségek k u szált szálai közt tü re l­
m ességével és ta p in ta to ssá g á v a l m in d ig m e g talá lja
a kivezető u ta t azzal az életelvével, hogy m inden
em b erb en elism erte és b ecsülte az em b eri m éltósá­
got, b á rm e n n y ire m ás volt is a világnézeti, vallási
stb. felfogása. E nnek legfőbb je lé t ak k o r ad ta, m i­
k o r a m ásodik v ilá g h áb o rú u tá n , m in t a h itle ri fe r­
tő zettő l m en t, d ip lo m atak ép es v a tik á n i szem ély a
párizsi V a tik án i N agykövetség élére k e rü lt, m in t
p áp ai nuncius. É rdem es n é h á n y so rb an felidéznünk
— k iv o n ato san — életének ezt az oly jellem ző epi­
zó d ját:
 „R oncalli n u n ciu s 1944. d ecem ber 30-án é rk ez ett
P árizsb a fra n c ia k a to n a i fu tárg ép en . P á riz sb an m ég
ta r to tt az elsö tétítés . . . lég itám ad áso k é rh e tté k . . .
M ásnap m e g tu d ta , hogy de G aulle elnök csak úgy
h a jla n d ó ő t a m egbízólevelével e g y ü tt fogadni, ha
a S zovjet N agykövetségen elintézi, m ely ikük, ő
v agy a szovjet n a g y k ö v et ta r tja - e m eg a n á la ú jé v ­
k o r p ro to k o ll szerin t tisztelgő d ip lo m aták nevében
az üdvözlőbeszédet. M ert b á r eddig trad icio n álisan
ez a fe la d a t m in d ig a n u n c iu sra h á ru lt, m ost ennek
h iá n y á b a n a szovjet n a g y k ö v et k észü lt erre. R on­
calli fe la já n lo tta az orosz n ag y k ö v etn ek , hogy el­
m o n d ja az ő beszédét, m égpedig v á lto z ta tá s nélkül.
E rre az orosz diplom ácia azzal a m éltó gesztussal
reag ált, hogy közösen fo g alm aztak egy ú j beszédet,
am ely et a z tá n az ú jé v i fogadáson a n uncius, im m ár
lila érsek i p a lá stb a n m o n d o tt el.” — (T artalm ilag-
k iv o n ato san idézve a k ö n y v 133. és 134. lapjáról.)
H asonló je le n e t volt életében, am ik o r 1953. ja ­
n u á r 15-én, a fran ciao rszág i tra d íc ió n a k engedve, a
fra n c ia állam fő, a szab adkőm űves k ö ztársasági el­
nök, V incent A u rio l kezéből veszi á t a bíborosi k a ­
lap o t és a b ecsü letren d n a g y k e re sz tjé t té rd ep elv e
elő tte „az utolsó fra n c ia k irá ly té rd e p lő jé n ” (141.
l.). És jellem ző, hogy a m eg in d u ltság könnye
n em a bíboros, h a n e m a laik u s k ö ztársaság elnö­
k én ek szem ében, csillant fel. — Ö n k én telen ü l is a r­
r a gondol itt az em ber, hogy L ukács 18:14 elevene­
dik itt m eg e lő ttü n k a m ag a tö rté n e ti valóságá­
b a n : „ . . . v a la k i felm ag asztalja m ag át, m eg aláztatik
és ak i m egalázza m ag át, fe lm a g a sz ta lta tik ”. — Így
le tt a zöm ök, vaskos b erg am ó i p a ra sz tfiú velencei
p a tria rc h a és bíboros érsek, im m á r p o tenciális p á ­
papjelölt.
M int p á p a (1958. n o v em b er 4-től) ugyanezzel az
alázatossággal, türelm esség g el és a különböző néze­
tek, vélem én y ek tiszteletb en ta rtá s á v a l te tte leh ető ­
vé a zsin at összehívását és e g y á lta lá b an a m e g ta rt­
ható ság át, m e rt m á r en n ek is te k in té ly e s ellenzéke
is volt. R efo rm terv ei é rv én y esü lését a zsinaton a
h á tté rb ő l irá n y íto tta és e célból m in d ig a le g a lk al­
m asab b ta k tik a i fogásokat, m ódszerek et alkalm az­
ta (n ap iren d rő l levétel, m ódosítás, többszöri b izo tt­
sági ú jra tá rg y a lá s , s a já t h a tá sk ö rb e vétel, elhalasz­
tás, sch ém aátkapcsolás stb.), de m in d ig m in d k ét fél
felfo g ásán ak a tisz te le tb e n ta rtásá v a l. V alahogy m a
úg y m o n d h atn ó k , a „sacra dialectica” szab ályainak
az alkalm azásával.
A k ö n y v to v áb b i fele a zsinat lefo ly ásán ak tö rté ­
n e té t ism erteti. Ezzel la p ja in k , fo ly ó ira ta in k m á r
bőven foglalkoztak. I tt — célk itű zésü n k n ek m egfe­
lelően — csak azzal foglalkozunk, hogy m egvizs­
g álju k , elfo g ad o tt és é rv é n y e síte tt h a tá ro z a taib a n
m en n y ib en k ö zeled ett i tt X X III. Já n o s egyháza a
p ro testan tizm u sh o z, azaz m en n y ib en fo g a d o tt el a
zsin at oly re fo rm o k a t, am ely ek n ek igaz és szüksé­
ges v o ltá ra a m i re fo rm á to ra in k m á r n eg y edfél év­
százada rá jö tte k .
Ily en az an y a n y e lv (közérthető nyelv) h a szn ála­
ta az egyházi sz e rta rtá so k n ál azzal a kézenfekvő
indokolással, hogy a n n a k idején a görög és a la tin
n y elv ezeken a k u ltú r te r ü letek en k ö zh aszn álati és
kö zérth ető n y e lv volt. C sodálatos, hogy en nek a
n y ilv án v aló té n y á llá sn a k a felism eréséhez és k ö v et­
k ezm én y ein ek alkalm azásáh o z a ró m ai egyháznak
a refo rm áció i ú tm u ta tá s u tá n m ég n ég y és fél év­
század ra v o lt szüksége. — U gyanezt m o n d h a tju k a
hom ilia, a prédikáció, ig eh ird etés zsinati felérték e ­
léséről, am ely szerin t azt a m ise szerves részévé te ­
szi és sacralis jelleggel ru h ázza fel, am i eddig a
m isesze rta rtásb an m ellőzhető és m ellékes volt. —
Elism eri, hogy az Ú rvacsora k é t szín a la tti kiszol­
g á lta tá sa m eg szüntetését nem le h e t dog m atik ailag
indokolni, ez csak higiéniai szem pontból indokol­
ható. Ezzel szem ben viszont k é rd e z h e tjü k azt, hogy
u g y a n ek k o r hogyan ta rth a tó fenn, m inden dogm a­
tik a i indokolhatóság nélkül, pl. a szenteltvíz hasz­
n álata , a szentek erek ly éin ek (szent jobb) csók-kul­
tu sza : m íg m ásrészt világos, hogy az ú rv acso rai k e­
hely higié n ik u s kezelése, a sokkelyhes g y a k o rla t a
higiéniai ag gályokat kiküszöbölheti. — Jele n tő s lé­
pés az egy h ázk o rm án y zat p ro te stá n s-d em o k ra tiz ­
m u sá n ak érvényesítése te ré n a püspökök helyi jog­
ható ság á n ak kiszélesítése és a püspöki kollégium
p áp a i tan ácsad ó jellegének érvényesítése. A jócse­
lek ed etekből és a szentek felesleges érdem eiből él­
n i a k aró középkori katolicizm ussal szem ben előt­
tü n k áll a reform áció k o ri élő h it é rték é n ek felfe­
dezése X X III. Ján o s alábbi n aplófeljegyzésében: „A
h it olyan m agától értető d ő erény, hogy különösen
p ap o k n ál nem is te k in tik v alam i különösnek. Ez a
k eresztén y élet levegője, s ki törődnék azzal, hogy
a levegő a lélegzetén á t ra jta k i és b ejá r. . . . De
én azon leszek, hogy ezt az e ré n y t kom olyan ve­
gyem és . . . a k á r v alam i kincset, úgy ak aro m őrizni
hitem et. M indent m eg a k a ro k ten n i, hogy á tfo r­
m áljon a h it szellem e.” (301. l.)
És alapelvileg, összefoglalóan végül is ki kell
em elni an n ak a re fo rm á to ri alap elv n ek az elism e­
rését és alkalm azását, am ely eddig m indig „e re t­
nek szag ú ” volt, az „ecclesia se m p er re fo rm a ri de­
b e t”, azaz hogy az egyház az állandó refo rm álás
kötelezettsége a la tt áll.
S h a m indezeket figyelem be vesszük, ak k o r m eg­
álla p ítju k , hogy nem jelen té k telen ek azok a lépé­
sek, am ely ek et a róm ai egyház X X III. Ján o s zsina­
tá n te tt s úgy v é ljü k to v áb b iak és lényegesebbek is
k ö v etk ezh etn ek , h a m in d k é t oldalon fig y elü n k e
nag y p áp a in tésére: " . . . Soha nem szabad összeté­
veszteni a tévedést a tévedővei, aki m indig és m in­
d e n ek elő tt em b er és m ind en k ép en m egőrzi szem é­
lyes m éltóságát. T eh át ennek a m éltóságnak m eg­
felelően kell te k in te n i és kezelni.” (297. l.) Szédítő
u ta t te tt m eg R óm a az in k v izíciótól X X III. Jánosig.
A könyv végén egy függelék találh a tó , H enri
F esquet írása, Ik v a y László fo rd ítá sá b a n : „X X III.
Ján o s p áp a virágos k e rtje .” — m elyben a p áp a m a­
gánélete, em beri szem élyisége elevenedik m eg előt­
tü n k . T elita lá lat és tökéletes syncron. A z előbbi
életelvek és szo lgálatform ák em bere áll itt elő ttü n k
a m aga em beri egyszerűségében, közvetlenségében,
am in t lev et m agáról m inden m isztifikációt, s m in ­
den ebből fakadó pózolást, nagyk ép ű ség et s am in t
egyszerűen áll és vegyül e m b e rtá rsa i közé. H a m eg­
szom jazik, b e té r egy p o h á r ita lra a b isztró b a és el­
szívja vacsora u tá n i kedves sz iv a rjá t p áp a k o rá b a n
is. N uncius k o rá b a n egy fran cia k o m m u n ista m u n ­
kás azt m o n d o tta róla, hogy „ezzel a p a p p al én is
szívesen m eginnék egy p o h ár b o rt”. H ová ju to tt
benne R óm a a középkori aszk ézis-id eáltó l!? Rövi­
den fele lh e tü n k : az em b ertelen tő l az em beriig, s
így nem csak elm életben, de g y a k o rla tb a n is köze­
lebb a reform ációhoz, sőt közelebb Istenhez.
Dr. R ezessy Zoltán
309
 Társadalom-lélektan: a marketing kulcsa
Az új g azdasági m echanizm us elm életi k érd ései­
vel foglalkozó m u n k á k so ráb an érd ek es olvasm ány
A lec K a t c h o u r i n e :T á rsa d a lo m -lé le k ta n : a m a rk e ­
ting kulcsa cím ű könyve. A fra n c ia szerző 1966-
b a n m eg v éd ett d isszertáció ja a k ö n y v m agva. M a­
g y ar n y elv en a K özgazdasági és Jo g i K öny v k iad ó
a d ta ki 1969-ben (228 lap, ár a: 22,50 Ft). A szerző
a m o d ern szakirodalom ism eretéb en szem léletesen
m u ta tja be, hogy a term elő és k eresk ed elm i v álla­
la to k életéb en eg y re n ag y o b b m é rté k b e n v a n szük­
ség a tá rsa d a lo m -lé le k ta n s á lta lá b a n az e m b e rtu ­
dom ányok alk alm azására. E n n ek érd ek éb en szü k ­
ségesnek lá tja , hogy a term észettu d o m án y o k h o z
hasonló an az e m b e rtu d o m á n y o k n a k is leg y en ek
k ép e síte tt m érnökei, ak ik ism e re te ik e t g y a k o rla ti
célokra tu d já k alkalm azni. K a tc h o u rin e k ö n y v é­
b en term észetesen a m i g azdasági é le tü n k tő l m erő­
ben különböző, fran cia, k a p ita lista re n d sz e rt ta r tja
szem előtt. Mégis, ahogy dr. K e m en es Egon a m a ­
g y a r kiad ás előszavában írja , a k ö n y v o lvasása
közben tö b b ször is é re z h e tjü k : „de te fa b u la narra­
tu r ”.
A gazdasági élet belső m ozgása és az ezzel k a p ­
csolatos elm életi és g y a k o rla ti k é rd ések term észe­
tes m ódon b eleta rto z n a k a lelk ip ászto r érdeklődési
körébe, hiszen itt a rró l a „m in d en n ap i k e n y é rrő l”
van szó, a m ié rt g y ü lek ezetév el e g y ü tt im ádkozik.
Ezen tú lm en ő en azonban a k ö n y v tá rsa d a lo m -lé lek ­
ta n i fejteg etései k ö zv etlen ü l is é rin tik lelkészi szol­
g á la tu n k a t.
A társa d a lo m -lé lek ta n , m in t önálló tu d o m án y ág
a harm in cas év ek b en jö tt létre. F e la d a tá n a k és cél­
já n a k p ontos defin íció ja m ég n em a la k u lt ki. „S em ­
m iféle térk ép ész n em tu d n á felrajzo ln i a tá rsa d a ­
lo m -lélek tan ta rto m á n y á t, az a n n a k h a tá rv o n a la it
m u ta tó té rk é p e t, sem az an tro p o ló g iáét, sem az e t­
n o g ráfiáét, sem a szociológiáét, sem pedig az összes
társa d a lo m tu d o m á n y o k é t: egy ily en atlasz pontos
k ö rv o n a la k h e ly e tt csak tö b b é-k ev ésb é erős színek­
nek egym ásba olvadó, összem osódó fo ltja it a d n á ” . A
lé lek tan és szociológia átfedése, az egyén és tá rs a ­
dalom k ö lcsö n h atásáb ó l adódó p ro b lém ák je le n t­
kezése h ív ta é le tre ezt a fia ta l tu d o m án y t. S ajáto s
fe la d a ta az egyén és tá rsa d a lo m e g y ü tte sé t alk o tó
elem ek közti k ap cso lat k u ta tá sa . N em elégséges
ug y an is az egyén n ek pszichológiai — és a tá rs a d a l­
m i csoportok szociológiai vizsgálata. Az egyén és
a csoportok k ö zö tti kö lcsö n h atáso k at, vagyis a t á r ­
sadalo m -lélek tan i tén y ező k et is figyelem be kell
venni. E m u ltid iszcip lin áris m egközelítés n élk ü l
az em ber k érd éseire csak egyoldalú és ép pen ezért
hibás válasz adh ató . M ár tú l v a g y u n k azon a koron,
am ik o r az em b er m egism erése egyszerűbb dolognak
látszo tt, m in t a gépeké. A tá rsa d a lo m -lé le k ta n az
em b eri p ro b lé m á k a t tu d o m án y o s m egv ilág ításba
helyezi, hogy az em b errő l alk o to tt sztereo tip kép
helyébe egy o b jek tív eb b k ép lépjen. Íg y ez a tu d o ­
m á n y a rra segít, hogy az e m b er érték elése előítéle­
tek hely ett, m egfig y elh ető té n y e k a la p já n tö rté n ­
jék.
„K o ru n k tá rs a d a lm á n a k legfo n to sab b és leg jel­
lem zőbb jelensége a tu d o m á n y fejlő d ése és ennek
so k rétű h atása. Az ezzel já ró válto záso k fe lfo rg a t­
tá k a gazdasági és tá rsa d a lm i é le te t: tö b b é-k ev ésb é
érezhető m ódon m ó d o síto tták a m a g a ta rtá st, az
életm ódot, a g o ndolkodásm ódot és szem léletün­
ket, g y a k ra n pedig azt a k ép et is, am ely et m áso k­
ró l és ö n m ag u n k ró l a lk o tu n k .” A tu d o m á n y h a la ­
dása (1.) m ag áv al hozza, — eg y re kiseb b időeltoló­
310
dással! — a te ch n ik ai h a la d á st (2.). Ez pedig az
életszínvonal általán o s em elkedését eredm ényezi
(3.), am ely az életm ód fokozatos átalakulásához,
tá rsa d a lm i változásokhoz v e ze t (4.).
A fejlődésnek ez a négyes lán co lata v ita th a ta t­
la n n a k tű n ik . A sorozat m in d en ta g ja elengedhe­
te tle n feltéte le a következőnek, u g y a n a k k o r azon­
b a n n em m in d ig elégséges feltétele. A h alad ás k ü ­
lönböző típ u sa i között nem eg y irá n y ú oksági össze­
függés, h an e m belső kölcsönhatás van. A sorozat
ta g ja i közé be k ell ik ta tn i az em beri és tá rsa d a lm i
kö rn y ezetet, am ely a h a la d á st leh ető v é teszi. A
fejlődés szem pontjából v a n n a k kedvező vag y k e d ­
vezőtlen lélek tan i, szociológiai, ideológiai feltételek.
V agyis a h alad ás szem pontjából lényegesek azok a
tá rsa d a lo m -lélek tan i tényezők, am elyek a „ te rje ­
dési közeget” m eghatározzák. A tá rsa d a lm i h a la ­
dás, m in t a láncolat utolsó ta g ja n em csak a h a la ­
dás többi fa jtá já n a k végső k ih a tása, h a n em m aga
is egyben oka, m e rt a közeget a la k ítv a leh ető v é te ­
szi a tudom ányos, tec h n ik a i és gazdasági fejlődést.
1. A fejlő d ést a tu d o m án y o s h alad ás irá n y ítja ,
am ely az u tó b b i években ro b b an á ssz erű volt. A t u ­
d om ány fejlődéséről azt m o n d h atju k , hogy te lje ­
sítm énye m in d en tíz évben m egkétszereződik. 1943-
tó l 1964-ig az em b er által v eze tett gépek m axim ális
sebessége n eg yvenszeresére növ ek ed ett. A tu d o ­
m án y kiem elkedő fejlő d ésére jellem ző az a hozzá­
vetőleges szám ítás is, am ely szerin t a tö rté n elem
kezdete óta élő tu d ó so k n ak a 90% -a m a él.
2. A tu d o m án y o s h alad á ssa l k a rö ltv e já ró tech n i­
k a i h alad ás ered m én y ek ép p en a föld, am ely m á r
jelen leg is csak nehezen tu d ja tá p lá ln i 3,5 m illiárd
lak ó ját, 50 vag y a k á r 80 m illiá rd o t is el tu d n a lá t­
ni.
A tech n ik ai civilizáció a term elék en y ség növe­
lése m e lle tt n ö v elte a szabad idő ta r ta m á t is. A p i­
henéstől m eg különböztetve a szabad idő úg y h a tá ­
ro zh ató m eg, m in t „az az idő, am ely fe le tt az em ­
b e r szabadon rendelkezik, szokásos e lfo g la lts á g á n
és az abból fa k ad ó szü kségleteken fe lü l”. A „sza­
b a d id ő -felh aszn álás” k iad ási tétele az egyetlen,
am ely az összes k iad áso k n ál gyorsabb ü tem b en
em elkedik. Ezen belül a k u ltu rá lis k iad áso k (hang­
lem ez, könyvek, újságok, fo ly ó irato k és televízió)
sokkal gyo rsab b an nőnek, m in t a p u sztán szórako­
zást szolgáló kiadások. Jelen tő s n ö vekedést m u ­
ta tn a k a sp o rtfo g ad ásra, lo ttó ra, já té k te rm e k re ,
sporteszközökre, közlekedésre és szállo d ák ra fo r­
d íto tt kiadások, am elyek rév én a fogyasztó re ­
m énységet és kikapcsolódást vásárol.
3. A te ch n ik a i halad ás v ita th a ta tla n u l kom oly
h a tá st gy ak o ro l az életszínvonalra. Az életszínvo­
n al érték elése igen sz u b je k tív s a népesség tö b b ­
sége ren d sz erin t n em érzékeli gazdasági helyzeté­
nek jav u lá sá t. F ran ciao rszág b an pl. 1956-ban, az
ország gazdasági fellen d ü lésén ek idején, a m eg k ér­
dezettek 92% -a nem v e tte észre életszín v o n alán ak
em elkedését. E nnek egyszerű m a g y a rá z ata az, hogy
a tényleges és ó h a jto tt jövedelem , v a la m in t a jö ­
vedelm ek és az igények növekedése k ö zött olyan
n ag y az eltérés, hogy az az elszegényedés érz eté t
v á ltja ki.
H a az életszínvonal foly am ato san em elkedik, be­
köv etk ezh et a leg in tenzívebb szükségletek (táp lál­
kozás, „elsődleges sz ek to r” = földm űvelés, b á n y á ­
szat) kielégítése. U g y an a k k o r azonban növekszik a
k e reslet a m ásodlagos (nehéz- és k ö n n y ű ip ar) és
harm ad lag o s (közlekedés, kereskedelem , szolgálta­
 tások) szektor vonalán, am elyek kielégítése elk ép ­
zelhetetlen.
Az életszínvonal em elkedése elm életileg m in d en ­
ki szám ára lehető v é teszi a m ag asab b szin tű ta n u l­
m án y o k fo ly ta tá sá t. E bben a fejlő d ésb en azonban
m égis v a n egy biológiai jelleg ű h a tá r, am ely re a
te c h n ik a i h a la d á sn a k nincs h atása. U gyanis „gon­
d o lk o d ásu n k b an nincs tech n ik ai h a la d á s; az em ­
b e r m a n em gondolkodik gyorsab b an , m in t azelőtt,
értelm i befogadóképessége n em n a g y o b b ”. A bioló­
giai k o rlá t v aló ság át tá m a sz tja alá az a felm érés is,
am ely szerin t ideális m űvelődési és an y ag i k ö rü l­
m én y ek k özött élő értelm iségi szülők g y erm ekei kö­
zül 25 % -n a k nem sik e rü l m ég az é re ttsé g it sem
m egszereznie.
4. A jó lét általán o ssá v álása az életm ód belső
változásához v ezet és m ély reh ató tá rsa d a lm i kö v et­
k ezm én y ek k el já r. N em igazolható az a tétel, am ely
KÖNYV- ÉS F OLYÓIRATSZEMLE
Szabó Ferenc: Az ember és világa
A neves katolikus szerző tollából igen hasznos kézi­
könyvet kaptunk most. Címe is m utatja: a témáról
könyvtárakat megtöltő mennyiséget lehetne írni. Éppen
ezért, ha valaki ilyen nagy tém áról valam it is akar
mondani, azt csak igen szoros határok között teheti
meg, illetve egy jól körülhatárolható szempont alapján
kell vizsgálódnia. Ezt a szempontot a szerző beveze­
tőjében így határozza meg:
„Vezérfonalnak a Gaudium et Spes kezdetű zsinati
okmányt választottuk. Könyvünk nem ennek a
konstitúciónak a szoros értelemben vett kommen­
tárja. Kevesebb és több. Kevesebb: nem tárgyaljuk
mindazokat a kérdéseket, amelyeket ez a doku­
m entum felvet vagy megvilágít. Csupán az em ­
berre és világára vonatkozó tanítását vesszük fi­
gyelembe. De másrészt többet akarunk, m int egy­
szerűen csoportosítani és m agyarázni a zsinati szö­
veg antropológiai kijelentéseit. Felhasználva az el­
m últ harminc-negyven év filozófiai és technológiai
kutatásait, szeretnénk m egm utatni a zsinati tan í­
tás szellemtörténeti hátterét és rendszeresen kibon­
tani az ott csíraszerűen megbúvó új gondolatokat.
Így néhány szempontot nyújtunk egy keresztény
antropológia körvonalazásához.”
A szempont megválasztása lehet előnyös és h átrá ­
nyos is, sőt sokszor egyszerre m ind a kettő. Ebben az
esetben is ez történt. A tém a kívánatos körülhatáro­
lása szempontjából előnyös a vezérfonal használata,
viszont ez a vezérfonal esetleg túlságosan is m eghatá­
rozza a mondanivalót. A következő — szokatlanul
hosszú idézetekben, rövid kom m entárokban — próbál­
ju k ezt figyelemmel kísérni!
A szerző könyvét két nagy részre osztotta, ezeket a
címeket adván: „Istennel vagy Isten nélkül?” és „Az
ember és világa.”
Lássuk az első rész néhány fejezetét! „A problem a­
tikus em ber” című fejezetben filozófiatörténeti átte­
kintést ad a szerző.
„Galilei, Darwin, Marx, Freud felfedezései nyomán
lényegesen átalakult az em berről és világáról alko­
tott felfogásunk. A ,homo faber’ m a m ár nem te ­
kinti ,szentnek’ a terem tést; m indent ,m anipulál’ —
beleértve önmagát is: m indenre a saját ,képm ását’
nyomja rá. Egyszóval: az emberi drám a színtere
ma m ár nem a szakrális világ — vagyis az ,isteni­
szerin t a jólét elk e rü lh etetlen elle n téte lek én t hozza
m agával a tá rsa d a lm i elidegenedést, s hogy m inél
in k á b b em elkedik az életszínvonal, an n ál in kább
válik e lv iselh etetlen n é az a d o tt életm ód. A gazda­
sági h alad ás tá rsa d a lm i k övetkezm ényeinek előnye
sokszorosan felü lm ú lja m inden lehetséges h á tr á ­
n y át. E bben a tá rsad alm i v áltozásban egy új h u ­
m anizm us in d u lh a t el, am ely „nem szóbeli vag y in ­
tellek tu ális, h an em reális és á té lt”. Így leh et k o ru n k
„az an y ag iak k al m é rt gazdaságból az em berivel
m é rt gazdaságba való á tm e n e t”.
A k ö nyv ta rta lm i ism ertetése h e ly e tt e n éh á n y
k ira g a d o tt gondolat keltse fel érd ek lő d ésü n k et a
társa d alm i, gazdasági k érd é se k tu d o m án y o s vizs­
g á la ta ir á n t és in d ítso n továbbgondolkozásra, hogy
felelős dön tések re és cselekvésre ju ssu n k ezekben a
kérdésekben.
M adocsai M iklós
vel’ á tjá rt természet —, hanem az emberi tevékeny­
ség által ,hum anizált’ világegyetem. Mivel pedig a
világ az ember ,alkotása’ lesz, az emberi szellem
objektivitációit tükrözi vissza; következésképp a
modem ember nem találja Istent a természetben, —
a mikroszkóp alatt vagy az űrrakéták pályáin nem
találkozik a Teremtővel. Mindez megdöbbent talán
bennünket. Az em ber egyedül érzi magát a világ-
egyetemben: most m ár ő felelős az öntudatra éb­
redt Fejlődés so rsá é rt. . . ”
Részletesebb filozófiaitörténetet a felvilágosodás ko­
rától ad a könyv. Voltaire-től indul Feuerbach felé
és ezt mondja Feuerbachról:
„Jellemző, szimbolikus tény, hogy Feuerbach elő­
ször az ,Ismerd meg m agadat’ címet akarta főmű­
vének, ,A keresztyénség lényegé’-nek adni. P. de
Lubac hívja fel a figyelmet e kis tényre. Feuer­
bach tehát a régi klasszikus jelm ondatot (Gnóti
seauton) írja ateista humanizmusa zászlajára, am e­
lyet az első egyházatyák és a középkor teológusai
is magukévá tettek. Kinyilatkoztatni az embernek
saját lényegét, hogy így — nagyságát megismerve
— bizalomra hangolódjék önmagával szemben: ez
volt a szentatyák célja is. De míg ezek abban lát­
ták az ember nagyságát, hogy Isten teremtménye,
imago Dei, addig Feuerbach éppen az isteneszme
kihalásában látja az igazi humanizmus feltételét.
Ezt az ateista humanizmust a marxizm us fejleszti
tovább. Marx megfosztja az ember lényegét attól
a misztikus aurától, amellyel Feuerbach körülvette
azt, de átveszi a m ester alapvető tanítását: az em ­
ber szám ára az ember a legfőbb Lény.”
Ezt a vonalat húzza tovább a szerző nagyon ponto­
san, Nietzsche felé, akiről így ír:
„Nietzsche szerint a vallás az emberi szellem meg­
kettőzéséből ered. Isten csak az ember visszfénye.
Az ember bizonyos rendkívüli, egzaltált pillanatok­
ban tudatára ébred saját erejének, az őt felemelő
szeretetenergiának. Mivel nem meri önmagának tu ­
lajdonítani ezt a hatalm at és szeretetet, egy tőle
idegen, emberfeletti lényt terem t és ezt ruházza
fel ezekkel a tulajdonságokkal. (Itt érezhető Feuer­
bach hatása!) Emberi tulajdonságait tehát ketté­
osztja: mindazt, am i közönséges, szánalmas, gyenge,
az emberi szférához sorolja; a rendkívülit, az erő­
311
 set, a meglepőt pedig az isteni szférához vetíti ki.
Így tehát Isten ruházza fel mindazzal, ami lénye­
gének legjavát alkotja.” A vallás — következtet
Nietzsche — az emberi személy megcsonkítása, az
em ber elszegényedésének folyamata.”
Auguste Comte pozitivizmusát így foglalja össze:
„A. Comte szerint az emberi szellem a történelem
folyamán három állapoton, három fázison halad át.
Első a teológiai vagy fiktív, második a metafizikai
vagy absztrakt, harm adik a tudományos vagy pozi­
tív állapot. Comte az első fázison belül is meg­
különböztet három mozzanatot: a fetisizmus, a po­
liteizmus és a teizmus korszakait. E három korszak
szerinte összefoglalja az emberiség vallástörténetét.
A metafizikai állapotot csak átm eneti fázisnak te­
kinti. Az emberi szellem itt még az előző teológiai
korszak nyomait viseli: még nem szabadult meg
az abszolútumtól; a tények értelmezésében még
részben term észetfeletti eszméket követ. A poziti­
vizmussal elérkezik a végső korszak, a fizika kor­
szaka, a tudományos megfigyelés, a pozitivista er­
kölcs és szociológia korszaka. Az em ber nagykorúvá
lesz és felhagy a gyerekes kérdésekkel (a ,végső
kérdésekkel’): honnan a világ? m iért a lét? stb.”
„Comte szerint tehát az ateisták (és a panteisták) a
teológiai szellem utolsó megtestesítői. Ő maga túl
akar menni az ateizmuson, hogy véglegesen felszá­
molja az istenhitet. Az Isten uralm a helyébe az
emberiség, a felnőtté vált em berek u ralm át kell
állítani. Istent nem tagadni kell, hanem helyettesí­
teni. Miután kizártuk Istent, gyorsan helyettesíte­
nünk kell, m ert ha az ,interregnum ’ elhúzódik, vég­
zetes lehet. Csak azt rom bolja le az ember végle­
gesen, am it helyettesít. E m axim a szerint a katoli­
cizmust helyettesíteni kell, m ert különben vég nél­
kül elhúzódik szégyenletes haldoklása.”
„Az Egyház és a modern hitetlenség” című fejezet­
ben Szabó Ferenc az ateizmus kérdésével foglalkozik.
Első olvasás után az em bernek az az érzése, hogy e
kérdésről sokkal többet tud a szerző, m int am ennyit
elénk ad és tudása — am elyet nem mond el — való­
ban izgalmas lenne. Így viszont be kell érnünk egy
lényegében „tanhivatali” ízű összeállítással. Ami még­
is érdekes ebben a fejezetben, az az ateizmussal is
foglalkozó zsinati konstitúció létrejöttének előzménye.
Erről így ír:
„Suenens bíboros, Belgium prím ása többek között
ezeket jegyezte meg: ,A szkéma nem beszél kellő­
képpen a modern k orra annyira jellemző harcos
ateizmus különböző formáiról. Nem elég elítélni az
ateizm ust; keresni kell azt is, m iért tagadja annyi
ember Istent vagy m iért harcolnak sokan a hit
ellen. Meg kell vizsgálni, milyen ezeknek az embe­
reknek az istenfogalmuk, keresni kell a párbeszéd
lehetőségeit. E párbeszédben ugyanis bem utathatjuk
az igaz Isten arcát, az élő Istenét, akiről a hitet­
leneknek talán csak egészen torz képük van.’
Döpfner bíboros, München érseke hasonló értelem ­
ben szólalt fel: ,Az ateizmus természetének és okai­
nak alaposabb vizsgálatára lenne szükség. K utat­
nunk kell azt, ami akadályozza az embereket, hogy
elfogadják a kinyilatkoztatást.’ Franič jugoszláv
püspök pedig hozzátette, hogy ez a pont rendkívül
fontos a m arxista eszméktől á tjá rt országok szá­
mára. „Ezekben az országokban — hangsúlyozta,
talán egy kissé pesszimista hangot ütve meg — m in­
denekelőtt a hívőknek van szükségük erre a taní­
tásra; a m arxisták annyira meg vannak győződve
a vallásos emberek ,elidegenedéséről’, hogy úgy­
sincs remény az ő m egingatásukra.”
312
A „Gaudium et Spes” a rendszerbe foglalt ateizmus
két legfontosabb válfaját írja le: a hum anista (egzisz­
tencialista) és a m arxi (m aterialista-szcientista) ateiz­
must. Az egzisztencialista istentagadás vagy istenelle­
nesség lassan „divatjátm últ” irányzat lesz. Legalábbis
mint rendszerbe foglalt ateizmus egyre inkább h át­
térbe szorul a marxizm us mögött. (Ismeretes, hogy
maga Sartre is a marxizmushoz közeledett az utóbbi
években. A marxizm us tehát — a kommunizmusban
m int politikai ateizmus — a rendszerbe foglalt isten-
tagadásnak uralkodó form ája. M arx abszolút ateizm u­
sát ma is vallja a hivatalos szovjet ideológia, ahogy
erről pl. a Moszkvában kiadott Nagy Szovjet Encik­
lopédia tanúskodik. A tudományos m arxizm us alapjai
c. gyűjtőkötet pedig (a moszkvai egyetem gondozásá­
ban 1962-ben jelent meg és tankönyvül szolgál) ezt a
címet adja első fejezetének: „A m arxista ateizmus
mint az ateizmus legtökéletesebb form ája.” Ebben
olvassuk: „A m arxisták szám ára az ateizmus szerve­
sen és elválaszthatatlanul a világegyetem tudományos­
m aterialista értelmezéséhez kapcsolódik. Az emberi é r­
telem m indenható erejébe vetett mély bizalom és a
világ tudományos megismerésének korlátlan lehetősé­
geit valló meggyőződés képezik ennek az ateizmusnak
az alapjait.” Igaz, Marx óta sokat változott a „marxiz­
m us” : ma m ár egyesek inkább csak módszert, vagy
szociális program ot keresnek a Tőke szerzőjénél. Egyre
gyakrabban találkozunk olyan m arxista gondolkodók­
kal, akik M arx eszméit továbbfejlesztik és keresik a
kapcsolatot — a párbeszédet és az együttműkédést —
keresztyén hum anistákkal, hangsúlyozva azt, hogy a
vallás nemcsak az ember nyomorának tükröződése,
hanem tiltakozás is e nyomor ellen, és hogy így a
keresztyénség az emberi személy „transzcendenciájá­
nak” védelmezője (Garaudy, Mahovec).
„A véges ember nyitott a végtelenre” című fejezet­
ben m ár erőteljesen érvényesül a katolikus filozófia,
vitatkozván J. P. Sartre-val, Teilhard de Chardin-t
segítségül híva. Eljutva „az Isten-megismerés dialek­
tikájához” ezt olvashatjuk:
„Hangsúlyozzuk ismét, hogy a szellem dinamizmu­
sa, amely az em bert az Abszolútum felé viszi, nem
csupán a ,szív’ vágyából, a jóság utáni vágyból ered
(abból is), hanem logikai szükségszerűség, minthogy
a Végtelen im plicit állítása konstitutív eleme m in­
den részleges tárgy appercepciójának. Tehát itt á l ­
talános, egyetemes érvényű tényről van szó, nem
tetszés-szerinti ,véleményről’. Egy bizonyos de­
monstratico, ,ki-m utatás’ (bizonyítás) igazolhatja a
kérdéses dinamizmus mozzanatait, az Isten-m eg­
ismerés dialektikáját. Erre a bizonyításra azért van
szükség, m ert egy bizonyos agnoszticizmus vagy
fideizmus elveti a hit alapjainak ésszerűségét. Nem­
csak a protestáns teológia veti el a term észetes
(filozófiai) istenmegismerést, hanem a katolikus
teológusok egy része is kétségbevonja a „theo­
dicea” létjogosultságát. Ez a m agatartás részben
érthető: ellenhatás a túlzott racionalizmusra, a rra
a skolasztikus tankönyvekben is tükröződő dologi
szemléletre, amely az Isten-megismerést a többi
problémához hasonló problém aként kezelte, és
nem vette komolyan az Egyház tanítását az Isten
„megérthetetlenségéről”. De elismerve a protestán­
sok és egyes katolikusok reakciójának jogosult­
ságát, a katolikus Egyház irányelveit követve állít­
juk, hogy az Isten-megismerés értelm i elemzése
lehetséges és szükséges. Szükséges m ár csak azért
is, hogy egyes ateisták ellenvetéseire válaszoljunk.
Ezenkívül meg kell m utatnunk azt is, hogy az
ember »képes a Végtelenre«, képes meghallani az
 esetleg önm agát kinyilatkoztató Isten szavát és
képes részesedni az isteni életben. Egy bizonyos
előismeret (Vorverständnis) nélkül Isten Szava
»légüres« térben szólna és a hit teljesen irracio­
nális aktus lenne.”
Innen m ár csak egy lépés az istenbizonyítás, isten­
érvek létjogosultságának igazolása, am elyet így foglal
össze: „Az istenérvek, ha kibontásuk helyes és a bizo­
nyítás helytálló, érvényesek minden em ber szám ára;
természetes értelm i bizonyságot (nem evidenciát) nyúj­
tanak azok számára, akikben megvan a kellő értelmi
és lelki felkészültség: vagyis készek elism erni Istent
és elkötelezni magukat, ha az élő Isten kinyilatkoz­
tatja m agát és hívja őket. A hit term észetfeletti aján ­
déka ezt a természetes »adományt« teljesíti be.”
A második rész eleje az emberi személy méltóságá­
ról ír. „A zsinati okmány (a Gaudium et Spes) a
Biblia első lapjait idézve m indjárt a doktrinális rész
elején jelzi az ember hármas vonatkozását: 1. Istentől
származik; az Ő képm ására van teremtve, és mivel
imago Dei (vagyis szellem: értelem, szabadság), capax
Dei: képes megismerni és szeretni Terem tőjét; 2. tár­
sas lény: a személy lényege szerint nyitott mások felé
(a férfi és a nő életközössége, a szexualitás és a csa­
ládi közösség az alapja a p o litik ai életnek is); 3.
Isten a természetet az ember alá vetette: minden az
em berért van, aki a terem tést befejezve befejezi ön­
magát.”
E szerint a felosztás szerint vizsgálja Szabó Ferenc
is az „ember és világa” által felvetett problémákat.
A szabadság és lelkiism eret kérdésével foglalkozó
fejezetből em eljük most ki a protestánsokkal foglal­
kozó részt:
„ . . . Megemlítünk még egy vélem ényt: a pro­
testáns szituációs-erkölcstant. A marxizmus és az
egzisztencializmus egyaránt vallja (mindkét szem­
lélet a maga módján), hogy az emberi szabadság
»szituált«. Ezt a protestáns teológusok is hangoz­
tatják. Természetesen náluk a keresztény hit az
erkölcs alapja. A hivő m agatartását az Istenhez
fűző egzisztenciális viszony szabja meg. Egyes
protestáns teológusok is azt hirdetik, hogy nincs
olyan önmagában álló erkölcsi rend, amely a
személyes döntést megelőzné. Ez az ,objektív’
erkölcsi rend, amelynek elfogadása az egziszten­
cialisták számára egyenlő a szabadság tagadásá­
val, e protestánsok szerint egyenlő a szentpáli
,törvénnyel’. Az Apostol a ,törvény’-ben látja
nemcsak a szabadság halálát, hanem minden bűn
forrását. Ettől a ,törvény’-től szabadított meg
bennünket Krisztus. Az ószövetségi legalizmus
helyébe nem szigorúbb törvényeket hozott, nem
új előírásokkal terhelt meg bennünket, hanem
Lelke által lehetővé tette az új em ber megszü­
letését. Az új erkölcsi rendben nem az ,iga z’, a
,törvénytartó’ ember nyeri el az üdvöt, hanem
az a bűnös, aki hisz Isten m indenható kegyelmé­
nek újjáalakító erejében. E protestánsoknál tehát
nem a szabadság az erkölcsi élet princípium a és
célja, m int az egzisztencialistáknál, hanem Isten
Kegyelme, amelyet az Ige közvetít szüntelenül.
Az em ber nem maga alkotja az erkölcsi értékeket,
hanem befogadja azokat, amikor hittel engedel­
meskedik az Evangélium hívásának. Ez a hívás
személyes: nincs ,beírva’ az emberi ,természetbe’,
ahonnan az emberi értelem kiolvashatná és így
rendszerbe foglalhatná a ,természet-törvényeket’
(ahogyan ezt szerintük a katolikusok v allják); az
Isten hívása mindig egyéni, a konkrét szituációban
szól az emberhez, aki tehetlenségében az Isten ke­
gyelmére számít és a hit által várja az üdvöt. Te­
hát a protestánsok szerint nincs előre megadott, ob­
jektív erkölcsi rend, amely a személyes döntéstől
függetlenül léteznék, de nem is az egyéni szabad­
ság terem ti az értékeket. Az új érték akkor szüle­
tik meg, amikor az Evangélium hívását meghallva
az ember hittel elkötelezi m agát: a szabadság és a
kegyelem kapcsolatából származik.”
A szituációelméletet így összegezi az író:
„ . . . Az emberi szabadság mindig szituált, fel­
tételei vannak és a konkrét helyzet korlátozza
annak gyakorlását. A szabadság legelső megnyi­
latkozása éppen az, hogy elfogadja az adottságo­
kat és beleegyezik korlátaiba. Szabadságunk csak
akadályokon, választásokon és egyszersmind le­
mondásokon keresztül bontakozik ki. Amit Marx
a szükségszerűség tudatának’ nevezett, az csak
a kezdet, csak ígéret. A fokozatos felszabadulás
kezdete. Amikor a modern kor forradalm árai a
politikai szabadságért küzdenek és alkotmányo­
san biztosítani akarják azt, akkor tulajdonképpen
a szabadság közös, általános feltételeit akarják
biztosítani minden ember számára. Ez szükséges,
szép feladat. Hiszen a biológiai, gazdasági, társa­
dalmi, politikai feltételek megteremtése nélkül
nem bontakozhatik ki a terem tő szabadság. Az
embernek valóban emberi helyzetben kell élnie,
hogy gyakorolhassa szabadságát. De a feltételek
megteremtésével még nem tesszük az embert eo
ipso szabaddá (a szó teljes értelmében). M inden­
kinek magának kell élnie a szabadsággal, vála­
szolva Isten hívására és együttműködve a kegye­
lemmel.”
A továbbiakban foglalkozik a halál és a feltámadás
kérdésével és kitér a halhatatlanságra is, megemlítve
Cullmannt. „A lélek halhatatlansága vagy a halot­
tak feltám adása? — ez a címe O. Cullmann egyik
könyvének. Ebben a protestáns teológus erősen bí­
rálja a keresztény teológiának platonizáló törekvé­
sét: szerinte feláldoztuk a Korintusiakhoz írt első
levél 15. fejezetét Phaedonnak. Az Újszövetség nem
a ,lélek halhatatlanságát’, hanem a test feltám adá­
sát tanítja. A halál nem ,barátunk’, hanem ellen­
ségünk: de Krisztus megtörte hatalm át, elvette ,ful­
lánkját’. Krisztus halála és feltámadása által mi is
eljutunk a beteljesedéshez: az idők végén testünk­
ben feltám adunk és Krisztussal leszünk.” A továb­
biakban lényegében a katolikus tanítást ismétli meg
mai katolikus szerzők segítségül hívásával.
A következő fejezetben az emberi közösség kér­
déseit vizsgálja, először a férfi és nő kapcsolatát,
m indent úgy készítve elő, hogy gondolatmenete logi­
kusan torkolljék a „Humanae vitae” kezdetű encik­
likába. Az enciklika keletkezési körülményeiről ezt
ír ja :
„A szerelem perszonalista szemlélete és a házas­
ság minden értékének figyelembevétele afelé a
vélemény felé hajlította a »haladóbb« katolikus
morálteológusokat, hogy a házaséletnek globáli­
san, a maga egészében kell term ékenynek lennie,
de nem minden nemi aktusnak kell a gyermek-
nemzésre irányulnia. Ezt az ún. totalitás elvét
vallotta a pápai szakbizottság többségének a do­
kumentuma. Ezek a m oralisták továbbra is azt
tartják, hogy a házasságnak, a hitvesek nemi éle­
tének lényegileg az új élet nemzésére kell irá­
nyulnia, de ezt a beirányulást csak a házasélet
egészétől várják el és nem minden nemi aktustól.
Szerintük helytelen az, ha elszigeteljük az egyes
aktusokat a házasság egészétől és a házasság cél­
jairól szóló tanítást az egyes aktusokra alkalm az­
zuk, amelyek így — csupán biológiai-fiziológiai
313
 mivoltukban szemlélve őket — elveszítik teljes
emberi jelentésüket. M ár a természet is jelzi (a
term éketlen időszakokkal és az öregkori term é­
ketlenséggel), hogy a házasságnak a gyermek-
nemzésen kívül más céljai is vannak, nevezetesen
a testi-lelki kiegészülés: tehát a házastársi aktu­
sok megőrzik értéküket és méltóságukat akkor
is, ha nem irányulnak az új élet nemzésére. (Ezt
hangoztatta egyébként a zsinati konstitúció is).”
Figyelemre méltó, hogy hogyan próbálja szinte
„menteni a helyzetet” Szabó Ferenc, mikor az en­
ciklikával kapcsolatosan ezt írja:
„VI. Pál a teljes keresztény eszm ényt állítja
a házasak elé. A házasság minden értékét figye­
lembe veszi; a születésszabályozást nem korlá­
tozza csupán a ,pilula’-kérdésre. A gyakorlati
életben nincsenek ideális helyzetek. Azok a ke­
resztények, akik a szeretet teljességére töreksze­
nek és minden tőlük telhetőt megtesznek azért,
hogy Krisztus törvényéhez igazodjanak, de egy
adott helyzetben nem tudják összehangolni a há­
zassági szerelem és az egyes aktusok term ékeny­
ségének a követelményét, úgy, ahogy ezt a kör­
levél megszabja, nem okvetlenül szakadnak el az
Isten szeretetétől. A tettek erkölcsi megítélésénél
mindig figyelembe kell venni az objektív tör­
vényt, a cselekvést magát is és nemcsak a szán­
dékot (hiszen az objektíve rosszat nem teszi jóvá
a jó szándék!), de ugyanakkor a konkrét helyze­
tet is, minden érték ,hívását’. Ha két kötelesség
hívása alternatíva elé állítja a házasokat, a ki­
sebb rosszat kell választaniuk. A keresztény élet
az evangéliumi tökéletességre törekvő dinam iz­
mus: állandó megtérés, állandó küzdelem a bűn­
nel, az önzés visszaszorítása az ,önmegtartóztatás’
által és a szeretet növekedése. A ,halálos’ és a
,bocsánatos’ bűn közötti határokat nem lehet
objektív módon kijelölni, tehát úgy, hogy csupán
a cselekvés tárgyát tekintjük, de nem vesszük
figyelembe a személyes elemeket, a növekedés
törvényét, az állandó megtérés követelményét, a
személy alapvető beirányítottságát, hivatását és
konkrét helyzetét.”
„A közjó előmozdítása és a társadalm i igazságos­
ság” című fejezetben a béke kérdéséről szólva így
m éltatja a Zsinat m unkáját:
,,A Zsinat realizmusról tett tanúságot, amikor
egyes pacifista csoportok követelését visszautasí­
totta. (Egyesek ugyanis azt akarták, hogy az Egy­
ház ítéljen el feltétel nélkül minden erőszakot,
és hogy az evangélium nevében kötelezze a ke­
resztényeket arra, hogy minden esetben utasítsák
vissza a fegyverfogást.) A zsinati atyák látják az
eszményi állapotot: a háború teljes megszünteté­
sére és betiltására kell törekedni. Míg azonban
nincs számottevő hatalom m al rendelkező nemzet­
közi tekintély, jogosnak tartják az önvédő hábo­
rú t m int végső megoldást. Nyilvánvaló (tehát),
hogy minden erőnket megfeszítve elő kell készí­
tenünk azt az időt, am ikor a nemzetek megegye­
zése révén teljeséggel meg lehet m ajd tiltani b ár­
miféle háborút. Ez persze azt követeli, hogy egy
olyan, mindenki által elism ert egyetemes tekin­
tély létesüljön, amely kellő tényleges hatalom
birtokában biztosítani tudja az összes népekre
vonatkozólag mind a biztonságot, mind az igaz­
sághoz való alkalmazkodást, m ind a jogok tiszte­
letét.”
Befejezésül a keresztény em berről a mai világ­
ban ír:
„Tehát elsősorban nem dogmák elfogadásáról
314
van szó. Természetesen, a katolikus hivő elfogad
bizonyos dogmákat, az Egyház által előadott (a
Kinyilatkoztatásban benne foglalt) igazságokat.
De a megfogalmazott ,igazságok’ csak közvetítik
az Igazságot: Annak a Szavát, aki maga az Igaz­
ság. Hitem egy Személynek szól, a Szeretetnek
mondok igen-t. Igaz, Isten hívása az Egyházban
— a Tanítóhivatal irányítása alatt — éri el a
keresztény em bert (a katolikust). Mégis, a hit
aktusa tárgyát és végső alapját tekintve isteni,
módozatait tekintve egyházi.”
Ennél viszont sokkal biztatóbb, am it a bizonyság-
tételről ír: „Mindenekelőtt élnünk kell az Igazságot,
igaznak kell lennünk, átlátszóvá lenni Krisztus előtt.
A másikkal együtt kell keresnem a teljes igazsá­
got: a párbeszéd szerénységet tételez fel. Senki sem
birtokolja a teljes Igazságot! Mindig azt kell kér­
deznem: igaz vagyok-e, m it kell tennem, hogy iga­
zabb legyek és így egyesülhessünk a teljesebb igaz­
ságban. Az egység (a jóakarat és a szeretet) az igaz­
ság kritérium a! M indenfajta hódító szándékot félre
kell tolnom. Küldetésünk nem az, hogy ,diadalra
vigyük’ az igazságot, hanem hogy tanúságot tegyünk
róla.” E rre mi csak egy nagyot tudunk sóhajtani:
bárcsak ez lenne a hivatalos álláspont is.
Érdekes és tanulságos könyvet olvashatunk a kato­
likus szerzőtől, m ert röviden és nagy léptekkel ha­
ladva bár, de mégis csak érdekes „vidéken” viszi
át olvasóját. Hogy a könyv olvasása közben egy percre
sem tudjuk elfelejteni: írója római katolikus — a
könyv értékét a szokottnál (már a protestáns „ber­
kekben” megszokottnál) jobban nem rontja. Annál
is inkább, m ert aki olvasni, tanulni, ismerni akar,
nem akad el semmilyen korlátnál.
Ifj. Tarr Kálmán
BERTRAND RUSSEL:
FIL O Z Ó FIA I FEJLŐ D ÉSEM
G ondolat K iadó 1968. — F o rd íto tta : F eh ér
F erenc. 301 old.
A k ö nyv m a g y ar fo rd ítá sa az 1959-es londoni
kiadás a la p já n készült, egy záró, fü g gelék fejezet
elhagyásával. E fü ggelék elh ag y ását az indokolja,
hogy b e n n ü k R ussel olyan m ű v e k k el polem izál,
m elyek n á lu n k ism eretlen ek , em ia tt viszont Russel
g o n d o latm en ete sem követhető.
A m ost ism erte ten d ő kö n y v b en R ussel ú g y áll
elénk, m in t a századforduló p o lg ári rad ik á lis filozó­
fiá já n a k n a p ja in k b a n is h a tó k ép v iselője és m in t
v alam i sa játo s, h u m a n ista m iszticizm us k o ru n k
egére növő a la k ja . Ő a m ai tu d ó sv ilág nag y öregje,
s a sok te k in te tb e n m á r tú lh a la d o tt p o lg ári ra d ik a ­
lizm us olyan h a rso n ája , k in e k h a n g já ra a n em zet­
közi k ü zd elm ek és h á b o rú k csa tá já b a n is figyelni
kell. (R ussel-bíróság — V ietnam .) N o rb e rt W iener,
a k ib e rn e tik a szülője „M atem atik u s v ag y o k ” c.
kö n y v éb en így ír róla, p ályakezdési id őszakára
gondolva: „L egfőbb o k tató m és tám o g ató m B. R us­
sel volt, a k itő l m a te m a tik a i log ik át és a m a tem a­
tik a filozófiai a la p ja ira vonatkozó ism e re te k e t ta ­
n u ltam . M eg é rte tte velem , hogy fizikai érzék re is
szükség van, a fizika irá n ti tiszte le te t ő o lto tta b e­
lém először” (i. m. 17—21. oldal).
Ez a h iv atk o zás azonnal be is vezet R ussel gon­
d o lkodásának m űhelyébe, filozófiai fejlődésének fő
kérd é sén e k m eg é rté sére segít m in k et. Je le n m űve
az ifjú k o ri n ap ló jeg y zetek és a hegeliánizm ussal
való k o ra i sz ak ításán ak vázolása u tá n rá té r k u ta ­
tá sa in a k k ö zponti k érd é sé re : M ennyiben igazolható
a fizika? Ez a k érd és egy sz a k te rü le ten lé tre jö tt
 m egfogalm azása a n n a k az ősi p ro b lém án ak , hogy
m i az összefüggés az észlelés és a tu d a t közt. Lénye­
gében a filozófia a lap k érd ése ez, és az em b eri gon­
dolkodás k é t n a g y irá n y a , a m a te ria lista és az idea­
lista gondolkodás az e rre a d o tt v álaszb an té r el
egym ástól. Az id ealista irá n y b iz o n y ta la n n á teszi
az észlelés tényleges érv én y ét, m ik o r feltételezi,
hogy a tu d a t, lélek, szellem v agy sz u b je k tu m m é r­
té k te le n ü l befolyásolja az észleletet. A m a te ria lista
g ondolkodás szerin t az észlelet szerepe n a g y on
jelentős, v o ltak ép p en az észlelet, a valóság a la k ítja
a tu d a to t, a szu b jek tu m o t. De a m aterializm u s tö r­
té n e té b e n sokszor m eg v álaszo latlan m a ra d t az a
jo b b á ra lé le k ta n i in d ítta tá s ú kérdés, hogy a lénye­
gében azonos valóság sokszor n ag y o n különböző
tu d a to k a t, n ag y o n eltérő en m eg nyilatkozó „én ”-ek et
h o z létre, a k ik a z u tá n az azonos v aló ság ra nagy
különbözőséggel reag á ln a k . U gyancsak sok k u ta tó
nem lá tja eléggé k id o lg o zo ttn ak az érzetek, észlelés
és a tu d a t közt lejátszódó fo ly a m a to t a valóságnak
m egfelelőbbnek ta r to tt m a te ria lista g ondolkodás­
ban. R ussel is ezekkel a k érd ések k el k üzd tehát.
K önyve n em k ifo rro tt n ézeteit közli — k ifo rro tt
n ézetek d o g m atik u s k ö zread ásáró l lényegében nem
is le h e t szó kom oly filozófus esetében. In k á b b bizo­
nyos m u n k am ó d szerek azok, am ely ek rő l ú g y szá­
m ol be, hogy ig azn ak és elő rev iv ő k n ek ta r tja azo­
k at, filozófiai, tudósi, em b eri fejlődése so rán rag asz­
k o d o tt h ozzájuk, és élete csúcsára érve, m ég m indig
alk alm as eszközöknek lá tja ő k et a valóság m eg­
közelítésére. Ilyen, a ru sseli g o n d o lk o d ásra végig
jellem ző m ódszere az analízis.
Az észlelés és a tu d á s p ro b lé m á já t a könyv IX.
fejezetéb en v izsgálja Russel. A fejezet első része
olvasm ányos p é ld á já t a d ja az analízis m ódszerének.
„Az, am it lá ttu n k , azon m ú lik , hogy m i tö rté n ik az
a g y b a n ” — sum m ázza a résztu d o m án y o k eredm é­
n y é t az észleléssel kapcsolatban. A p ro b lém a szá­
m á ra a m űszeres m egfigyelés leh etőségeinek m eg­
gondolása á lta l n y ílt m eg. „S zerk eszth ető k — írja
— elm életileg h a tá rta la n alkalm azási lehetőséggel
m űszerek, am ely ek feljegyzéseket k észíten ek dol­
gokról, m ely ek et em b erek észlelhetnének, h a jelen
volnának. E bből következik, hogy aho v á ilyen m ű ­
szert h elyezünk, o tt olyan esem ények z a jla n a k le,
am elyek k ap cso latb an v a n n a k az o tt — p é ld áu l az
égboltot fényképező gép esetén — lefén y k épezhető
v alam en n y i csillaggal. E n n ek m egfelelően, h a egy
csillagot láto k , ez h á ro m h ely et é rin t: Először van
az a hely, ahol a csillag ta rtó zk o d ik , m ásodszor,
ahol én h elyezkedem el, és végül az, ahol a csillag­
ró l k ia la k íto tt észleletem a tö b b i észleletem közt
elhelyezkedik . . . „A rra a k ö v etk eztetésre ju to tta m ,
hogy am i a fizik ai té rb e n egy p o n t — m inim ális
ta rto m á n y —, az v a ló já b a n egy három dim enziós
kom plexum , am ely n ek egy esete v alam ely em ber
észlelete . . . ” (147— 148. o.)
Az analízis m ódszerének alk alm azása visz m in ­
k e t R ussel nag y o n tisz te le tre m éltó és alázatos tu ­
d ásfo g a lm á n a k m eghatározásához. Az analízis
ered m én y ek én t „bon y o lu lt s tr u k tú r á t fog u nk m eg­
p illa n ta n i ott, ahol m in d e n t egyszerű n ek gondol­
tu n k ; hogy tu d o m á st szerezzünk a b izo n y talanság
am a félárn y ék áró l, am ely a se m m ifa jta k étely re
sem ösztönző h ely zetek et is körü lö leli.” (187. o.)
A „ tu d á s” n em éles fogalom , h a n e m beleolvad a
„valószínű v élem én y b e”. (142.)
K övetkező lépésünk, hogy a k ö n y v gazdag és tö ­
m ö r ta rta lm á b ó l a m a te m a tik a és az e tik a össze­
függ ését m u ta ssu k fel úgy, aho g y an R usselnél je ­
lentkezik. A X. fejezet a v ég telen tiz e d e stö rte k vi­
selkedésével k ap csolatban teszi fel a k érd ést, hogy
azonos-e az igaz az igazolhatóval. A m ate m a tik a
válasza az, hogy ezt az azonosítást n em te h e tjü k
meg. A term észet k iv eti m agából az olyan eljárást,
am ely az igazolhatót az Igazsággá to lja fel. (X. F e­
jezet.)
E zért v e ti el nagyon kem én y en R ussel a XV. fe­
jezetb en a p rag m atizm u s filozófiáját, sőt pszicho­
lógiai irá n y á t is. Jó l lá th a tju k az an alízisre m in t
m u n k am ó d szerre fele sk ü d t tu d ó s prag m atizm u ssal
szem beni k ritik á já n a k a n a litik u s g y ö k ereit a kö­
vetkező id é z e tb ő l: „A p rag m atizm u s ú g y véleke­
dik, hogy egy h ite t ak k o r te k in tü n k igaznak, h a
h atáso k k a l ren d elk ezik — én úg y vélekedem , hogy
egy em p irik u s h ite t ak k o r ta rth a tu n k igaznak, ha
bizonyos f a j t á j ú okokkal ren d elk ez ik ” (241. l .) De
„eltek in tv e az »igazság« p ra g m a tista m eg h atáro zá­
sán ak elm életi k ritik á já tó l, v a n n a k m egfontolások,
m elyek a lk a lm asab b a k a kifogás han g o ztatására.
Az a kérdés, hogy m ifa jta h ite k szülnek jó k ö v et­
kezm ényeket egy egyén életében, g y a k ra n a k o r­
m ányokon és a ren d ő rség en m ú lik . . . H a N ém etor­
szág győzött volna, a p ra g m a tistá k n a k úg y k ellett
volna közölniük a náci h itv allást, m in t p ra g m a ti­
k u sa n »igazat«. A prag m atizm u s, azonfelül hogy el­
m életileg hibás, m in t filozófia társa d a lm ila g k a ­
tasz tro fális.”
A p rag m a tiz m u s m in t a század fo rd u ló n ak főleg
az E gyesült Á llam okban k ia lak u ló p o lg ári gondol­
kodási irá n y a a vallás v édelm ezőjeként le p e tt fel, de
eg y á lta lán nem teológiai alapon p ró b á lta ezt a fá ra ­
dozását igazolni. A vallás „g y a k o rla ti h a sz n á t”, " ki­
fizető d ését” m u ta tta ki a lé le k ta n vag y a tá rs a ­
dalm i élet te rü le té n és ezekből k ö v e tk e z te te tt a
v allás igazságára. R ussel kiváló k ritik a i érzékkel
ta lá lja m eg e n n e k az apológiának a n agyon sebez­
hető p o n tjá t: ez a p ra g m a tista vallásértelm ezés al­
k alm as a vallással való legkülönbözőbb visszaélé­
sek igazolására, h a v alam i o k n ál fogva a tá rsa d a ­
lom olyan m an ip u láció k n ak esik áldozatul, m elyek
hasznos célokként tü n te tn e k fel teljesen ham is
ideálokat. „A m o h am e d án o k — ír ja — h itte k ab­
ban, hogy h a az igaz h it te rje sz té sé ért v ív o tt h arc­
ban elesnek, a paradicsom ba ju tn a k . Ez a h it k i­
fizetődött »hosszú tá v ra « ” — írja iro n ik u san a
X V —XVI. század m o h am ed án h ó d ítá sa ira célozva.
De hasonló m an ipulációk veszélyének a m ai tá rs a ­
d alm ak is ki v a n n a k szolgáltatva.
R ussel nem azé rt szám ol le a pragm atizm ussal,
m in th a a vallás vag y a keresztyénség részére jobb
filozófiai alapot k ív án n a n y ú jta n i, R ussel egészé­
ben elvet m inden vallásosságot és elveti a keresz­
tyén ség et is, de m ég a szu b jek tu m , vag y a lélek
önálló létezésének, ö n m agában való szubsztanciájá­
n a k lehetőségét is (XII. F ejezet: T udás és ta p a sz ta ­
lat, 185— 191. o., v ala m in t R ussel: M iért nem v a­
gyok k ereszty én ? c. előadása, K o ssu th K iadó. 1960).
A n alitik u s term észete eg yszerűen n em ta lá l a je ­
lenlegi világ b an okot a rra , hogy keresztyén, vagy
vallásos legyen. A tö rté n e ti K risztus-szem lélete p e­
dig teljese n a XIX . század n e g atív ered m én y ein
nyugszik. Ebből a szem szögből is a p o lgári ra d i­
kális gondolkodás n ap ja in k ig h a tó szem élyisége
Russel. F ilo zó fiáján ak azonban olyan m eglepő ré ­
szeire b u k k a n u n k , m elyekből m égis v alam i nagy
m egértés és tág k eblűség m u tatk o z ik m eg az em ber
és világa belsőbb és re jte tte b b , legszem élyesebb
v onatkozásai irá n t. É ppen a p rag m atizm u s elítélé­
sekor hiv atk o zik a rra , hogy a p rag m atizm u s „arra
az észjá rá sra appellál, am ely k épzeletének egész
an y ag át e p la n é ta felszínén leli f el; am ely m ag a­
315
 biztosan hisz a h alad ásb an és nem vesz tu d o m ást
az em b eri erő n em em b eri k o rlá ta iró l; am ely m eg­
k ív á n ja a v allást, ah o g y a n a v a s u ta t és a v illan y -
v ilá g ítá st is m eg k ív án ja, m in t k é n y elm et és segít­
séget az é le t dolgaiban, de n e m m in t o ly an ta n í­
tást, am ely n em -em b eri tá rg y a k a t szo lgáltat a tö ­
kéletesedési v ágy és azon óhaj kielégítésére, hogy
v alam it fe n n ta rtá s n é lk ü l tisz te ljü n k . De azok szá­
m ára, a k ik ú g y érzik, h o gy az élet e bolygón b ö r­
tön volna, h a n em n y íln á n a k ab la k o k egy m a g a­
sabb, tú lsó v ilág ra azoknak, a k ik n e k szem ében az
em b er m in d en h ató ság áb a v e te tt h it a rc átlan ság n ak
tű n ik , a k ik jo b b a n v ág y n a k a sztoikus szabadság­
ra, am ely szenvedélyeik fe le tti u ra lm a t je len t, m int
a napó leo n i h a ta lo m ra — egyszóval azoknak, akik
az E m b e rt n em te k in tik im á d a tu k ra m éltó tá rg y ­
n ak, a p ra g m a tista v ilág szűk és kicsiny, m ely m a­
g á t az E m b e rt is le a la c so n y ítja !” (245. o.)
M eggondolkoztató és m eglepő az, hogy ez a nagy,
p o lg ári ra d ik á lis és szocialista gondolkodó, m ikor
könyve utolsó, egyetlen la p já n összefoglalja m a is
érv én y es n ézeteit — m in t m á r végleg k ik ristá ly o ­
sodott és le ü le p e d e tt n é z e té t em líti m eg az em ber
k icsinységének és je le n té k te le n ség é n e k té n y é t a
valósághoz és a világhoz viszonyítva. „ . . . K ozm i­
k u san szem lélve az e m b er je le n té k te le n , egy olyan
lény, h a le n n e ilyen, ak i ré sz re h a jlás n é lk ü l tu d n á
szem lélni a világeg y etem et, az itt és a m ost elfo­
g u ltság a n élk ü l, alig h a em líten é m eg az em bert,
v agy ta lá n csak eg y lá b jeg y zetb en a k ö te t vége
f e l é . . . ” (290. o.) — írja.
E n n ek az ism ertető írá sn a k az elején R usselra,
m in t „ m isz tik u sra ” is h iv atk o ztam . Szocialista esz­
m ék, p o lg ári rad ik alizm u s és m iszticizm us? Nem
tú lság o san egym ást k izáró té n y e k ezek egy em ber
életében, szem élyében? D e v ajo n m in ek n ev ezh et­
n é n k R usselnek az I. v ilá g h á b o rú b a v isszanyúló él­
m ény ét, m ely m ai állá sfo g la lá sa it és agg k o ra elle­
n é re tö rő d ő nem zetközi fá rad o zás át is m o tiv á lja s
am ely rő l így v all: „A h á b o rú h a tá s a ép pen az volt,
hogy le h e te tle n n é te tte szám om ra, h o g y to v áb b is
az ab sztrak ció v ilá g á b a n éljek. F ig y eltem a fia ta l­
em b erek et, a k ik e t b ev ag o n íro ztak , h o g y a zu tán le­
m észáro lják ő k e t . . . Égő ré sz v é te t éreztem irá n tu k
és azon k a p ta m m agam , hogy a fá jd a lo m különös
frig y é b e n eg yesü lö k a való világgal. A n e m em beri
világ m eg m arad t, m in t a lk alm i m enedék, de nem
m in t olyan birodalom , ahol fe lé p íth e tjü k állandó
la k h e ly ü n k e t. Ú jfa jta a lá z a tra te tte m szert bizo­
nyos igazságok irá n t, am ely ek u g y a n a k k o r ta sz íto t­
tak . Ú g y hiszem , b á rm ily tö k é le tle n ü l is, de képe­
sek v a g y u n k tü k rö z n i a világot. A filozófus k ö te­
lessége, hogy ö n m ag át oly kevéssé to rz ító tü k ö rré
tegye, am en n y ire e rre csak képes. De az is k ö teles­
sége, hogy fe lism e rje m in d azo k at a to rzu láso k at,
am ely ek te rm é sz e tü n k b ő l ered ő en k ik e rü lh e te tle ­
nek. Ezek közül a leg alap v ető b b az, hogy a világot
n em azzal a h a ta lm a s tárg y ilag o sság g al szem léljük,
am ely et a te istá k az isten ség n ek tu la jd o n íta n a k .
S zám unk a leh etetlen , hogy ezt a tárg y ilagosságot
e lérjü k , ám de, eg y bizonyos m é rté k ig m egközelít­
h e tjü k . H ogy ebben u ta t m u tasso n — ez a filozófus
leg m a g a sa b b ren d ű kötelessége.”
E zekkel a so ro k k al z á rja le k ö n y v ét Russel.
M ajd n em h e tv e n év tu d o m án y o s erőfeszítése vonul
el e lő ttü n k ebb en a kis k ö n y v b en — R ussel a szá­
zad fo rd u ló n m á r tu d ó s v o lt —, és m icsoda h etv en
év v o lt az, a tu d o m á n y és a tá rsa d a lm i élet te r ü ­
le té n e g y a rá n t m icsoda v álto záso k at hozo tt p á ly á ja
a la tt az idő! A m it m in d e n k i — te is tá k és a teisták
— m a k ü lö n ö sen m i, te istá k m e g ta n u lh a tu n k élet­
316
m űvéből, az az őt élete csúcsára elkísérő m u n k a -
m ódszere, az a n a litik u s gondolkozás következetes
és m in d en re k ite rje d ő alkalm azása, m ely n ek tiszta
végeredm énye, hogy „a ta g o la tla n bizonyosságot
tag o lt habozással cseréljü k fe l”, s hogy en n ek az
ered m én y n ek v a n -e b á rm ifa jta értéke, az olyan
kérdés, am elyről a tu d o m á n y e n a g y öregjéhez
csatlakozva, n ek ü n k sem érdem es elm élkedni. Itt
és ezek u tá n kív án o m m ég recenzióm ban m egje­
gyezni, hogy a k ö nyv k é t m o ttó ja k é t szentírási
ige: P ál levele a K olossébeliekhez 2:8 és T itus
1:12— 13.
„M eglássátok, hogy senki n e legyen, a k i b en n e­
te k Zsákm ányt vet a bölcselkedés és az ü re s csalás
által. . . ” Ercsey Előd
FÖ V ÉN Y LÁ SZLÓ NÉ: TÜ K Ö R ÉS PRIZM A
A ta n u lm á n y k ö te t izgalm as kérd éssel foglalko­
zik: a jele n k o r m ű v észetének jobb m eg értését k u ­
ta tja . Először elvi síkon tá rg y a lja az esztétika főbb
k érd éseit, pl. a m űvészet fu n k c ió ját, a ta rta lo m és
fo rm a viszonyát, a m odernség és a d ek adencia k é r­
déseit. E zu tán tö rté n e ti elem zésben dolgozza fel az
utolsó száz év m űvészi eredm ényeit. Lényegében
L ukács G yörgy koncepcióját alkalm azza, de míg
Lukács m erev en e lu ta sítja az av a n tg a rd e m űvésze­
tet, s az an tik és a reneszánsz örökségből táp lá lk o ­
zó re alizm u st teszi m eg az igazi n a g y m űvészet k ri­
té riu m á v á, addig F ö v én y L ászlóné elism eri a p ri­
m itív - és ő sk u ltú rá k s a középkor in sp iráció it fel­
h asználó a v a n tg ard iz m u s é rté k e it, létjogosultságát.
M ivel a szerző nem tisz tá z ta kellően a m űvészet sa­
játo s jellegét, fe la d a tá t, ill. a m űvészet céljának
egyoldalúan a valóság re p ro d u k á lá sá t, tü k rö zését
ta rtja , ezért felem ás m ódon é rték e li a m o d ern tö ­
rekvéseket. E gyfelől hangsúlyozza fo rm ai-te ch n i­
k ai szerep ü k et, m ásfelől k a te g o rik u sa n k ijelen ti,
hogy a p o lg ári jelleg ű m űvészet nem te re m th e t m ár
igazi érték ek et.
Ez nem ilyen egyszerű dolog. N em is kell v ita t­
kozni, m e rt a té n y e k b izo n y íta n a k : csak k é t eléggé
ellen tétes p éld á t em lítü n k , v a jo n Thom as M ann és
H e m in g w a y m űvészete n em érté k , a n n a k ellenére,
hogy a la p já b a n véve p o lg ári jelleg ű alk o tó k vol­
tak ?! E sztétikailag m eg en g edhetetlen, hogy ilyen
m ech an ik u san k e tté sz a k ítsu k a ta r ta lm a t és fo r­
m át, m ondván, hogy az av a n tg ard izm u s és á ltalá­
b an a p o lgári m űv észet fo rm ailag sok újdonságot,
hasznos vív m án y t, fontos e red m én y t te re m te tt, de
ta rta lm ila g korszerű tlen , av u lt, érté k telen . A pol­
g á ri ta la jo n fo g a n t m űvészet nem fe lté tle n ü l b u r­
zsoá p ro p ag a n d a, apológia, a gazdasági alap és az
eszm ék összefüggése nem ilyen szkém atikus. A
m űvészet n em csak tü k rö z i a valóságot, h a n e m te ­
re m tő fu n k c ió ja k ö v etk eztéb en visszah at rá , és ala­
k ítja is azt. A m űvészet nem egyszerűen re p ro d u ­
kál, h a n em — ahogy Cézanne k ifejezte — re p re ­
zentál. Egy p o rtré n a k nem a n a tu rá lis valósághűség
az első ren d ű fela d ata , m e rt ezt a szerepet jo b b an
b etö lti a fénykép, h a n e m a szem élyiség teljességé­
n e k re p re zen táció ja , m egjelenítése. H a egy arc
pontos m á sán a k a létreh o zása a cél (pl. igazolvány
céljára), ak k o r a fén y k ép ezést kell felhasználni.
A z esztétik a i vizsgálódás ak k o r já r el helyesen,
h a felfedezi és kész alk alm azn i az új törv én y ek et.
E hhez a m u n k áh o z való h o zzá járu lást v á rju k teo­
retik u sain k tó l. (M agvető)
Tam ás B ertalan
 „a radikális mozgalmak és a hagyományos formák
között előmozdítanák a kapcsolatokat” (EPD, Zürich,
aug. 27.).
E háttérben a Központi Bizottság üzenete a tag­
egyházakhoz valóban olyan kérdéseket támaszt, am e­
lyeknek megvitatása nélkül aligha lehet állást fog­
lalni a levélben felvetett ügyekben. Íme, néhány
ilyen kérdés.
A nem római keresztyénekkel való közös úrvacso­
rá t a katolikus hittan változatlanul tiltja. A nem
római gyülekezetben folyó úrvacsorát nem ismeri el,
„puszta em lékeztetésnek” minősíti, mivel a kenyeret
és a bort kizárólag a római katolikus pap tudja á t­
változtatni Krisztus valóságos testévé és vérévé. De
a római katolikus pap szám ára is tilos úrvacsorát
adni nem római keresztyénnek, hacsak ez be nem
tér a római egyházba. M it kezdjenek tehát az EVT
tagegyházainak gyülekezetei a levélben kifejezett
óhajtással, Róma kifejezett tilalm aival szemben?
Vajon biztos-e az a megállapítás, hogy a közös
úrvacsora „tökéletessé” tenné „m ár meglevő közös­
ségünket” a római katolikusokkal „az egység sakra-
m entum ában” ? Az úrvacsora tényleg „az egység
sakram entum a” volna? A De Ecclesia konstitució
szerint (I. fej. 1. szakasz) az egyház és az egész
emberiség Istennel és egymással való egységének
sakram entum a: a róm ai katolikus egyház (sacra­
mentum unitatis). Biztosra vesszük,. hogy az EVT
Központi Bizottsága levele sem a rra akar biztatni
bennünket, hogy az önmagát az egység sakram entu­
m ának valló római egyházban „tegyük tökéletessé”
a közösségünket. De akkor mi a valódi értelm e ennek
a szépen hangzó, de teológiailag felette aggályos
mondatnak?
És vajon biztos-e, hogy a Jézus Krisztus akarta
egység a tanbeli és szervezeti különbségeknek, sőt
ellentéteknek az asztal — az Úr asztala — alá söp­
résével volna elérhető? Vajon a Solus Christus, a
Sola Scriptura, a Sola fide elismerése nélkül, a pápa­
ság, a hivők egyetemes papsága, a Szentszűz, a szen­
tek, a pápaság, a vegyes házasság stb. stb. kérdései­
ben való megegyezés nélkül megkísérelt interkom ­
munió változtatna-e valam it is a 450 éve folyó per­
nek az állásán? Biztos-e egyáltalán, hogy a K risztus­
ban való egységen kívül és felül az egyházak egy­
sége az ökumenikus mozgalom igazi célja? Vajon
magából az Újszövetségből nem lehet-e többféle
legalábbis páli, péteri, jánosi teológiákat kiolvasni,
és nem azt kellene-e ökumenikus célként kitűzni,
hogy a különböző tanbeli és történelm i-társadalm i
előzményeket hordozó egyházak hordozzák el — vagy
szenvedjék el — egymást szeretetben, szűnjenek meg
közöttük a diszkriminációk és fogjanak össze jó
szolgálatok közös végzésére minden nemes, emberi
ügyben?! A canterburyi vitákban gyakran esett szó
a „látható egység” követelményéről — vajon a fő­
papi im ában ötször kért egység nem a kereszten
valósult-e meg (Efezus 2:13kk) és nem hitben lá t­
ható-e csupán, és nem rem énységben kell-e érte dol­
goznunk, „a reménység pedig, h a láttatik, nem re ­
ménység, m ert am it lát valaki, m iért rem ényli is
azt?” (Róma 8:24).
Vajon az a voluntarizmus, amely minden áron, a
hit szabályai ellenére is, ma akarja összetákolni azt
a szerkezeti egységet, amelynek megvalósulása az
eljövendő K risztusnak van fenntartva, hitbeli enge­
delmességből fakad-e; és „szentnek” minősíthető-e
az a türelmetlenség, amelynek hátterében nagyon is
kétes indulatokat lehet sejteni?
Íme, egy sereg kérdés és a kérdések sorát még
folytatni lehetne sokáig. A mi hazai gyülekezeteink
népe szám ára — e zt nagyon komolyan m erjük állí­
tani — a római katolikusokkal való közös úrvacso­
rázás nem kérdés. Egészen más dolgokkal foglalkoz­
nak és azokat emberül végzik. Történelmi feladatuk­
nak tartják, hogy Jézus Krisztus evangéliumáról
hitükkel és életükkel bizonyságot tegyenek a szocia­
lizmust építő világban. E feladat közben sok bonyo­
lult kérdés is jelentkezik. Ezeknek a megoldásához
várnak elsősorban segítséget egyházaiktól, teológu­
saiktól, a világkeresztyénség tanítóitól is.
MISE HO SI MINHÉRT PÁRIZSBAN
Az Informations Catholiques Internationales (ICI)
október 1-i száma írja:
Ho Si Minh elnök halála nemcsak a kommunista
országokat indította meg. Mindenfelé, az Egyesült
Államokban is sokan fejezték ki hódolatukat az el­
távozott emléke előtt.
Párizsban szeptember 9-én gyászmisét rendeztek az
elhunytért és Vietnam igazi békéjéért. Négy vietnami
katolikus pap, köztük Nguyen Dinh Ti abbé, öt fran ­
cia pappal együtt celebrálta a misét, sok száz hivő je­
lenlétében. Eljött az észak- és a dél-vietnam i delegá­
ció is. Három am erikai is csatlakozott a szertartáshoz.
(„Szeretnénk a keresztyének között is olyan embe­
reket találni, amilyen ő volt.”) Az egyik francia pap
ezt mondta: „Jó dolog együtt imádkozni a b é k é é rt. . .
Ez a mise a népek közeledését is szolgálhatja. . .
Nagyon szerettem Ho Si M in h t. . .”)
Nguyen Dinh Thi így fejezte be gyászbeszédét: „Ho
Si Minh grandiózus életműve előtt hódolva, Krisztus
szavait szeretném alkalmazni: Nincsen senkiben n a­
gyobb szeretet, m int ha valaki életét adja az ő
b a rá ta ié rt. . . ”
MEGALAKULT AZ NDK EGYHÁZAINAK
SZÖVETSÉGE
M egtartotta alakuló gyűlését és elfogadta alkotm á­
nyát a Német Demokratikus Köztársaságban élő
evangéliumi egyházai szövetsége. Ismeretes, hogy
húsz esztendőn át az NDK tartom ányi egyházai is
a mindkét német állam területére kiterjedő Evange­
lische Kirche Deutschlands keretei között működtek.
Amióta azonban az EKD zsinata elfogadta a tábori
lelkészet megszervezéséről szóló javaslatot, egyre ke­
vésbé tudta betölteni azt a hivatását, hogy a két
különböző társadalm i rendszerben élő német állam
között átívelő hídként végezze, evangéliumi hivatá­
sát, a békéltetés szolgálatát.
Az utolsó években m ár külön-külön zsinatolt az
EKD nyugati és keleti része; de a szervezet egyre
inkább maga is a feszültség egyik forrása lett. Most
az NDK területén élő nyolc tartom ányi egyház —
részben lutheránus, részben uniált egyházak — ön­
álló csúcssz ervet állított fel közös ügyeik intézésére.
A szövetség első elnökévé dr. Albert Schönherr
püspököt választották. (Schönherrt nemrég fogadta
tiszteletbeli doktorává a debreceni reform átus teo­
lógiai akadém ia; ott tartott értekezését „Kísérlet
Bonhoeffer m egértésére” cím alatt lapunk 1969. 5—6.
száma közölte.)
A szövetség alakuló gyűlésén a tartományi egy­
házak megszűntnek m ondották ki az EKD zsinatába
kiküldött képviselőik m egbízatását; ezzel minden
szervezeti kapcsolat az NSZK-beli tartom ányi egy­
házak képviseletével véget ért. A két német állam
egymástól független egyházi szervezetei között most
új ökumenikus szálak sarjadnak; szívből kívánjuk,
h ogy m indkét ném et állam egyházai és egyházszö­
vetségei tudjanak egymás népének és Európa, a nagy­
világ minden népének a megbékéltetésében elöl­
járni jó példával, az evangélium szellemében.
k. i.
 Theological Review
Founded 1925 — New Series Vol XII, September—October, 1969, Nos 9— 10
A Monthly published by the Ecumenical Council of Churches in Hungary
CONTENTS
Short Reports and Commentaries (K. I.)
D. Dr. Earnest Ot t l yk: Conference of European Churches — Dr. Erwin F a h l ­
b u s c h : Catholicism in Change? — Dr. W alter B e l t z : The Present State of
Gnosis-Research — The Translation of A dam ’s Apocalypse — Dr. Alexander
K o n c z : The Future and Its Concept in Contemporary Theology — Dr. Alexander
F e j e s : Some Notes on Ethics — Dr. Erw in V á l y i N a g y : The Call of Freedom
(A N ew Book by Ernst Käsemann) — Tibor N a g y : Love-Songs on Painted Wooden
Tablets I — Zoltán K i r á l y : Comenius and Sárospatak — Cornelius G y ő r i : The
M emory of Jan Hus — Michael M á r k u s : Hungarian Harmony II — Reflections
on Articles Published in the Theological Review: — Dr. Tibor B a r t h a J r : The
Bible and the Apostolic Confession
HOME REVIEW
Coloman Pet he: On the 20th Anniversary of the Hungarian Peace M ovement —
Géza Bor o s s : The Content and the Objectives of Our Preaching Today — Ladis­
laus Zay: Cultural Chronicle — A dalbert Go n d a : Religious Problems in Our
Periodicals — Joseph M o l n á r : Marcell Benedek (1855—1969) — János Kodolányi
(1899—1969)
WORLD REVIEW
W alter Hollweg: Neue Untersuchungen zur Geschichte und Lehre des Heidelberger
Katechismus (D. Dr. Michel B u c s a y ) — Edward W inter: Frühaufklärung (D. Dr.
Michael B u c s a y ) — A ntal Ijjas: A True Man of God. John XXI I I and the Church
(Dr. Zoltán R e z e s s y ) — Nicholas M a d o c s a i : Social Psychology : Thé Key to
Marketing
REVIEW OF BOOKS AND PERIODICALS
Ferenc Szabó: Man and His World (Coloman T a r r J r ) — Bertrand Russel: My
Philosophical Development (Előd E r c s e y ) — Jean Renoire: Mon père Renoire
(Bartholomew T a m á s ) — Mrs. L. Fövény: Mirror and Prism (Bartholomew T a ­
m á s ) — News from the Roman Catholic World (Sja)
NOTES OF THE EDITOR

Theologische Rundschau
Gegründet 1925 — Neue Folge Jg. XII. September—Oktober,
1969. No 9— 10.
Monatsschrift des Ökumenischen Rates der Kirchen von Ungarn
INHALT
Kurzberichte und Kommentare (K. I.)
D. Dr. Ernst O t t l y k : Konferenz Europäischer Kirchen — Dr. Erwin F a h l ­
b u s c h : Katholizismus im Wandel? — Dr. W alter B e l t z : Der gegenwärtige Stand
der Gnosisforschung — Die Übersetzung der Adam -Apokalypse — Dr. Alexander
K o n c z : Die Z u k u n ft und ihr Begriff in der heutigen Theologie — Dr. Alexander
F e j e s : Ethische Notizen — Dr. Erwin V á l y i N a g y : Der R uf der Freiheit (Ein
neues W erk Ernst Käsemanns) — Tibor N a g y : Liebeslieder auf gemalten Holz­
tafeln I. — Zoltán K i r á l y : Comenius und Sárospatak — Kornél G y ő r i : Erinne­
rung an Jan Hus — Michael M á r k u s Ungarische Harmonie II. — Reflexionen
über die A rtikel der Theologischen Rundschau — Dr. Tibor B a r t h a j u n : Die
Bibel und das Apostolische Bekenntnis
HEIMATRUNDSCHAU
Koloman P e t h e: A m 20. Jahrestag der ungarischen Friedensbewegung — Géza
B o r o s s : Der Inhalt und die Absicht unserer Predigt heute — Ladislau Z a y :
Kulturelle Chronik — A dalbert G o n d a : Religiöse Probleme in unseren Zeit­
schriften — Josef M o l n á r : Marcell Benedek (1855—1969) — János Kodolányi
(1899—1969)
WELTRUNDSCHAU
W alter Hollweg: Neue Untersuchungen zur Geschichte und Lehre des Heidelberger
Katechismus (D. Dr. Michael B u c s a y ) — Edward W inter: Frühaufklärung (D. Dr.
Michael B u c s a y ) — A ntal Ijjas: Ein gerechter Mann Gottes. Johann XXIII. und
die Kirche (Dr. Zoltán R e z e s s y ) — Nikolaus M a d o c s a i : Sozialpsychologie:
Der Schlüssel zu Marketing
BÜCHER- UND ZEITSCHRIFTENRUNDSCHAU
Ferenc Szabó: Der Mensch und seine W elt (Koloman T a r r j u n . ) — Bertrand
Russell: My Philosophical Development (Előd E r c s e y ) — Jean Reoaire: Mein Vater
Renoire (Bartholomäus T a m á s ) — Frau Fövény: Spiegel und Prisma (Bartholomäus
T a m á s ) — Neueste Nachrichten aus der römisch-katolischen W elt (Sja)
BEMERKUNGEN DES REDAKTEURS
 THEOLOGIAI
SZEMLE
TARTALOM
Rövid jelentések és kommentárok (K I) (317)
D. D R. B A R T H A T I B O R :
Feladataink Uppsala után (319)
DR. N A G Y G Y U L A :
A z egyházak és a faji világprobléma (327)
DR. E R W I N F A H L B U S C H :
Dialógus, ökumenizmus, felekezettudomány,
kontroverzteológia (335)
SZABÓ LÁSZLÓ:
A római katolikus Luther-kutatás mai állása (343)
DR. F E J E S S Á N D O R :
A tudomány hatalma és az ember felelőssége (347)
N AG Y TIBOR:
Virágénekek festett fatáblákon II. (350)

Reflexiók a Theológiai Szemle cikkeire

S Z A T H M Á RY L A J O S :
Meditáció Szabó Ferenc: A z ember és világa felett (354)

H A Z A I SZEM LE
DR.KONCZ SÁNDOR:
D. Dr. N agy Barna emlékezete (358)
SZIGETI JENŐ:
Művészeti Krónika (361)
ZAY LÁSZLÓ
Kulturális Krónika (365)
K ÉR I GYÖRGY:
Gondolatok egy most megjelent Teleki-könyv olvasásakor (367)
TAMÁ S BERTALAN:
Radnóti Miklós emlékezete (370)

V I L Á G SZEM LE
DR. F A B I N Y TIBOR:
Am erikai folyóirat a leningrádi és moszkvai teológiai akadémiák
munkásságáról (372)
FERENCZ JÓZSEF:
Corpus Reformatorium Italicorum (349)
KÉRI G Y Ö R G Y :
A szeptemberi athéni Atlantisz-konferenciáról (373)

K Ö N Y V - ÉS F O L Y Ó IR A T S Z E M L E
Jó segítség igehirdetési előkészülethez (Bodrog Miklós) (334)
a T a rta lo m je g y z é k fo ly ta tá s a a b o r ító la p tú lo ld a lá n

Ú J F O L Y A M / X I I. 1 9 6 9 11-12 SZÁM A L A P Í T V A 1925-BEN

K I A D J A A M A G Y A R O R S Z Á G I E G Y H Á Z A K ÖK U M E N I K U S T A N Á C S A
 T H E O L O G IAI S Z E M L E
1969. november—december
Az alapító szerkesztő bizottság:
Dr. Bartha Tibor, dr. Bodonhelyi József †, dr. Czeglédy István †, dr. Esze Tamás,
dr. Kádár Imre (felelős szerkesztő), dr. Nagy Gyula, dr. Ottlyk Ernő,
dr. Pákozdy László, (főszerkesztő), dr. Pálfy Miklós (társszerkesztő), dr. Tóth Endre,
d r. Varga Zsigmond J.
A bibliai i s re n d sz eres teológiát t árg y ú k é z i r a t o k a t k é r j ü k a f ő s z e r k e s z t ő c í m é re (B u d a p es t, IX.,
R á d a y u. 28.) , egy é b k é z i r a t o k a t k é r jük a f elelős s z e r k e s z t ő c í m é re ( B u d a p est. VII.. Rák óczi ú t
12. A. IV. 4.) k ü ld e n i
K ia d ó hi v a t al: B u d a p e st X IV ., A b o n yi u. 21. R e fo rm á tu s Z sin a t S a jtó o sz tá ly a
E lő fiz e té si d íj egé s z é v r e 180,—, fé lé v r e 90,— fo r in t K e ttő s s z á m ára 35.— fo r in t,
69.4105/2 Z rín y i N yo m d a. B uda p e s t. F. v .: Bolgá r Im re

Harvey C ox: Stirb nicht im W arteraum der Zukunft

(Komlós Attila) (374)
W alter W eym ann— W eihe: Forradalom a keresztyén gondolkodásban
(H ézser G ábor) (375)
Scheiber Sándor: Héber kódexmaradványok magyarországi
kötéstáblákban (Zsoldos Jenő) (380)
Benedek István: Bolond világ (Ifj. Tarr Kálmán) (378)
F. L. Boschke: Hat nap alatt (Ifj. Almási M ihály) (380)

A SZER K ESZT Ő M EG JEG YZÉ SE I

A szerkesztő megjegyzései

1970, NAG Y D IA LÓ G U SO K ÉVE

Az 1970-es esztendő nagy dialógusok időszakának
ígérkezik, mind nemzetközi, mind egyházközi vonatko­
zásban. Évzáró számunkban ezekről szeretnék néhány
összefoglaló megjegyzést tenni, saját szolgálatainkkal
kapcsolatban.
A dialógusról „általában” külön előadást és megbe­
szélést közöl e számunk (E. Fahlbusch: Gondolatok a
dialógusról, 335 kk). Az előadáshoz fűzött megjegyzé­
seink értelmében sem tudunk egyetérteni az EVT Hit-
és Egyházalkotmány titkársága nézetével, mely szerint
a dialógus iránt m ár lanyhulóban volna a közérdeklő­
dés, mert a keresztyén figyelem m ár inkább "egy egye­
temes zsinat” meg a római katolikusokkal való „inter­
kommunió” ügyeire összpontosulna (v. ö. Lukas Vi­
scher: Auf dem Weg zu einem universalen Konzil,
Evangelische Kommenta re 1969. november 611 kk).
Ezzel szemben mi azt tapasztaljuk, hogy pl. M agyar­
országon az egyházközi dialógus még legfeljebb csak
az óvatos előkészítés szakaszában van, míg az embe­
riség legégetőbb kérdéseire irányuló eszmecserében
társadalm i és politikai szerveink örvendetesen élénk,
sokszor kezdeményező szerepet is vállalnak és ezekben
egyházaink is részt vesznek.
Mindenesetre elsietettnek látjuk az egyházközi dialó­
gus pesszimista megítélését, amikor mindeddig még
csak a felekezeti és felekezetközi csúcsszervek között
folytak megbeszélések — híradásokból kivehetőleg nem
is a leglényegesebb kérdésekről. Igazat kell ugyanis ad­
nunk a Hit- és Egyházalkotmány 1967-es bristoli kon­
ferenciáján négy teológus által előterjesztett tanulm ány
végkövetkeztetésének: „Egyházi egységnek a világ meg­
békülése m ellékterm ékeként kell létrejönnie. Az egy­
ház abban a mértékben remélheti az egységet, am eny­
nyire erőfeszítéseit k ifelé irányítja, a saját belső ügyei
fölé em elkedve az emberiség egyetemes szükségeire.
Saját léte és egysége egyaránt attól függ, hogy híven
odaszánja-e magát az Isten terem tette világnak, amely­
nek kedvéért ő maga is életre hívatott. Egységének
»visszanyerését« nem szabad attól remélnie, hogy úgy
tekint hátra a maga intézményes történetére, mint a
»kezdeti és osztatlan egyház« feltételezett egy-voltára.
Még kevésbé szabad az egységet a saját struktúráival
való, befelé tekintő foglalkozgatásától várnia. A leg­
rosszabb fajta egység volna a világgal nem törődve
egyesíteni az egyházi szervezeteket, az intézményes
hatékonyság növelése vagy egy szuperegyházi intéz­
m ény felépítése érdekében. Ez meghamisítaná az egy­
ház bizonyságtételét, amely által él és amely egyetlen
 Rövid jelentések és kommentárok
AMERIKAI ÉS SZOVJETUNIÓBELI EGYHÁZAK
A BÉKÉÉRT
Az EVT sajtószolgálata jelenti, hogy az USA egyhá­
zai országos tanácsa nemzetközi osztályának vezetői,
az ottani római katolikus püspöki konferencia „Világ­
igazságosság és Béke” osztályának képviselői és a
moszkvai patriarchátus Vladimir Juvenali püspök ve­
zette küldöttsége St. Louisban együttes eszmecserét
folytattak a leszerelés kérdéseiről, amelyen a lett evan­
gélikus egyház és a szovjetunióbeli Baptista Unio dele­
gátusai is résztvettek.
A tanácskozás tárgya annak a kérdésnek a megbe­
szélése volt, hogy mivel járulhatnak hozzá az egyhá­
zak az USA és a Szovjetunió között a str atégiai fegy­
verkezés korlátozásáról kezdett tárgyalások sikeréhez.
Kifejezték azt a reményüket, hogy a megbeszélések
haladéktalanul megkezdődnek. „Abszolu t balgatag vé­
leménynek” jelentették ki az egyházak képviselői az
olyan állítást, hogy „a nagyhatalm ak fegyverkezési
versenye hozzájárulást jelentene a világbéke és a nem ­
zeti biztonság megóvásához”. Kívánatosnak minősí­
tették, hogy sürgősen tiltsák el a földalatti atomfegy­
ver kísérleteteket is, egyezzenek meg abban, hogy nem
tárolnak atomfegyvereket a tengerfenéken sem, tör­
vénytelennek m inősítik a kémiai és biológiai fegyve­
rek használatát. Az egyházak kövessenek el mindent,
hogy minden ország mielőbb ratifikálja az atomfegy­
verzet korlátozását szolgáló szerződést.
A találkozón részletesen megtárgyalták, hogyan kép­
viselhetik az egyházak hatékonyan gyülekezeteikben a
világbéke ügyét és hogyan fokozhatják a közvélemény
támogatását az ENSZ békefáradozásainak sikere ér­
dekében (ÖPD Genf, 1969 okt. 16).
Azóta, m int ismeretes, Helsinkiben megkezdődtek a
fegyverkezés korlátozására irányuló tárgyalások a
Szovjetunió és az USA kormányai között. Örvendetes,
hogy am erikai és szovjetunióbeli egyházak közös szót
tudtak találni az egyházak békeszolgálatának fokozása
mellett.
FOSDICK HALÁLÁRA
91 éves korában m eghalt H arry Emerson Fosdick
amerikai baptista, m ajd presbiteriánus lelkipásztor,
teológiai professzor. Több népszerű műve — A Mester
jelleme, Az imádság értelme, A hit értelme, A szolgá­
lat értelme — m agyarul is megjelent Viktor János
kongeniális, kristálytiszta fordításában, a század hu­
szas éveiben, a MEKDESZ hadi újságpapírra nyomott,
szegényes kiadásában. Nagy hatásuk volt a két világ­
háború között megindult ébredési mozgalmainkra, me­
l y eknek m unkásai közül került ki később a felszaba­
dulás után végbement egyházi fordulat legtöbb veze­
tője. E fordítások némelyike több kiadásban is meg­
jelent; jeléül annak, hogy a merőben más történelm i­
társadalm i viszonyok között is mennyi közös problé­
mával — elsősorban a háború kérdésével — kell meg­
küzdenie a korabeli am erikai, meg a m agyar keresz­
tyénségnek.
Az újabb egyházi lexikonok m ár csak pár sorban
emlékeznek meg Fosdickról, a teológiatörténet „libe­
rális” szakaszának kimagasló alakjáról, aki előbb bap­
tista lelkipásztor volt, m ajd az első new york-i pres­
biteriánus gyülekezet lelkipásztorának hívták meg. A
Biblia „modernista” prédikálása m iatt — valójában a
társadalm i bűnök éles ostorozása m iatt — rövidesen
összeütközésbe került a presbitérium m al és ott kellett
hagynia a szószéket. Furcsa ellentmondás: a m ulti­
milliomos Rockefeller épített szám ára katedrális stí­
lusban templomot, a híres Riverside-Church-öt, amely­
ben — m int az ÖPD 1969. okt. 16 sz. megjegyzi — „a
felekezetektől függetlenül hirdette a protestantizmus
alapvető egységét, amely minden dogmatikát felülha­
lad”.
A „liberális” Fosdick műveiből végeredményben egy
Krisztus-központú, hívő gondolkodó szól hozzánk ma
is, elszánt ellensége annak a világuralom ra törő, kap­
zsi politikának, amelynek gyakorlati istentelenségét ő
m ár fél évszázaddal ezelőtt felismerte. Sok írását ma
is haszonnal forgathatjuk; a közös-egy protestáns kül­
detés felismerése pedig m a éppoly időszerű gondolata,
m int volt az ő küzdelmes ifjúsága idejében.
A MÁSODIK —„RENDKÍVÜLI” — PÜSPÖKSZINÓ­
DUS UTÁN
A két évvel ezelőtt, 1967. szeptemberében tarto tt el­
ső „rendes” püspökszinódustól a mostani elsősorban
összetételben különbözött: nem voltak benne a nemzeti
püspöki konferenciák kiküldött képviselői, hanem csak
az elnökei lehettek jelen, a kuriális bíborosok és más,
hivatalból résztvevő, kiem elt főpapok mellett. Még a
látszatát is elkerülték teh át annak, hogy a római kato­
likus egyháznak valamiféle választott, határozó kép­
viselete ülésezik; minden módon hangsúlyt kapott az
a tény, hogy a szuverén pápa tanácskozó testülete mond
véleményt a pápa által kijelölt kérdésekről, szigorú
titoktartás kötelezettsége mellett.
A rendkívüli püspökszinódus lefolyásáról is csak a
vatikáni sajtóiroda közleményeiből értesülhetett a
nyilvánosság. Ezekből derült ki az is, hogy miről nem
volt szó. Legalább is hivatalosan nem volt szó a sző­
nyegen forgó ökumenikus kérdésekről, például az Egy­
házak Tanácsába való belépésről, az interkom m unió­
ról stb. Olyan kérdésekről tehát, amelyek az EVT ve­
zető testületeit, a tavalyi nagygyűlést, az idei központi
bizottsági ülést oly élénken foglalkoztatták és am e­
lyekkel a tagegyházakhoz intézett körlevele tanúsága
szerint a tagegyházakat is foglalkoztatni szeretné a
központi bizottság.
Igaz: saját „hitbeli” felfogása szerint a római kato­
likus egyház egymagában is az eredendő, tökéletes
egység; nincs szüksége semmiféle kiegészülésre; ami
a többiekben föllelhető isteni érték, az ígyis, úgyis az
ő jogos birtoka. (Akár a peergynti Dovre-véne jelszava:
„manó, elég légy önmagadnak!”) Talán innen érthető,
hogy mennél szenvedélyesebben keresik a Rómával
való egyesülést egyes „ökumenikus” körök, annál egy­
oldalúbbnak tűnik ez a szerelem; Róma annál határo­
zottabban nyilvánvalóvá teszi, hogy ő önmagában is a
hiánytalan tökély és a vele egyesülni kívánó kérőtől
jegyajándékul annak egész élete átadását igényli.
A közpapok „ellenszinódusát”, mely a lelkészkedő
papság és a laikus hívek égető problém áira kívánta
felhívni a püspökszinódus figyelmét, alig vette észre
a magas hivatalos testület. Gyorsan reagált azonban
reá a „katolikus jobboldal” harci szervezete: stílusosan
még bombát is robbantott a valdens székház által
befogadott elégedetlen „baloldaliak” tanácskozó te r­
me előtt. A napisajtó mindenütt, nálunk is beszámolt
(hiánytalan tökély és a vele egyesülni kívánó kérőtől
let tűznek a római egyház „egységének” merész önállí­
tása mellé.
A tanácskozásokról kiadott hivatalos jelentéseket és
a pápának a püspökszinódus befejezése után tartott
beszédét ajánlatosabbnak látszik m ajd akkor m érle­
gelnünk, amikor a római katolikus egyház olyannyira
különböző irányzatainak és csoportjainak kommen­
tárjai is megjelennek a római tanácskozásokról. A zá­
róülésen a többség hír szerint elvetette a világklérushoz
intézendő megnyugtató üzenet tervezetét, m ert nem
317
találta azt kielégítőnek; kimondotta, hogy „mind a pá­
pai primátus, mind a püspöki kollegialitás gazdag for­
rásait” meg kell őrizni és táplálni kell az egyház ja­
vára és a „mai viharos időkben” semmi sem fonto­
sabb, m int „bizonyságot tenni az egységről és terjesz­
teni a békét”. „Az egyház forrón óhajtott egysége így
főként a pápa és a püspöki konferenciák együttmű­
ködésétől és a püspöki konferenciák egymás közti
együttműködéstől függ” — m ondja a zárónyilatkozat.
Ez közvetve megerősíti azokat a jelentéseket, hogy
ezt a szinódust a pápa kizárólag a saját jogi helyzeté­
nek megerősítésére kívánta felhasználni. („A római
pápának. Szent Péter Utódjának az elsőségben, nem ­
csak tiszteletbeli elsősége van, hanem legfőbb és tel­
jes joghatósági hatalm a az egész Egyház fölött mind
abban, ami a hitre és az erkölcsökre vonatkozik, mind
abban, ami az egész földön elterjedt Egyház fegyel­
mét és korm ányzatát illeti” 218. kánon). A prim átus
mellett a püspöki kollegialitás és tisztség érvényesítése
„isteni jogon” aligha könnyebb probléma, m int a kör
négyszögesítése.
„KÉRDÉSEKET FELTENNI, VAGY A TEOLÓGUS
FELELŐSSÉGE”
Kérdéseket, olykor kényelm etleneket feltenni —
minden gondolkodó és hívő ember joga; a válaszokat
keresni és megadni — gyakran kem ény munkával, bel­
ső gyötrődéssel — elsősorban a teológus, a pap, a lel­
kipásztor felelős feladata, — fejtegeti Szennay András
a novemberi Vigiliában. A m ulasztásokra „szinte m ár
közhelyként em líthető példaként” a Kommunista K iált­
vány esetét említi, amelynek világtörténelm i jelentő­
ségű kérdésfeltevésre az első „hivatalos egyházi meg­
nyilatkozás csak fél évszázad m úlva hangzott el”.
Elvi egyetértésünk kifejezése m ellett hadd m utas­
sunk rá: az 1848 februárjában m egjelent K iáltványra
a protestáns teológia szinte nyomban visszhangot adott,
J. H. W ichern, „a belmisszió atyja a Fliegende Blätter
hasábjaim és a wittenbergi Egyházi Napokon m ár
ugyanabban az évben meghúzta a vészharangot; dia­
kóniai intézmények roppant hálózatának létrehozását
ajánlotta „a kommunizmus sátáni, istenellenes, forra­
dalmi hadüzenetével szemben”. A római katolikus
hierarchia részéről sem hiányoztak az elutasító vissz­
hangok, bár az első szociális enciklika, X III. Leonak,
a „munkások papjának” Rerum novarum -ja valóban
csak 1891-ben láto tt napvilágot.
Nem is a válaszok időpontja, hanem a tartalm uk szo­
morú. Mi már, 52 évvel a szovjetforradalom, 25 évvel
a szocialista világrendszer kialakulása után, nyugod­
tan m egállapíthatjuk hivatalos egyházainknak és egy­
ben teológusaink és lelkipásztoraink túlnyomó többsé­
gének közös megtévedését az idők jeleinek e tragikus
félreismerésében; és örülhetünk végre az ugyancsak
közös fordulat első jeleinek az egyházak szociáletikai
felelőssége ébredésében. Ebben valóban ökum enikus
bűnbánat lehet csak a helyes irányú újrakezdés közös
alapja. Hogy az egyház világszerte helyesen feleljen
a szocializmus által felvetett történelm i kérdésre, olyan
feladat, amelynek megoldását csakugyan „többnyire
közös munkával, együtt kell m egtalálni”.
HALÁSZAT AZ AKVÁRIUMBAN?
„Eltoborzás ajándékokkal” c. híradásában az EVT
hírszolgálata közli Dr. Wilhelm Niesel professzornak,
a Református Világszövetség és a Németországi Refor­
m átus Szövetség elnökének nyilatkozatát kéthónapos
indonéziai utazásáról (ÖPD, Genf, 1969 okt. 9).
Niesel professzor elmondja, hogy Timor szigetén és
a szumatrai Karobatak egyház területén a reform átus
gyülekezetek körében katolikus misszionáriusok je­
318
lentek meg és „a prozelitizmusról szóló zsinati nyilat­
kozat dacára” térítő m unkába kezdtek. Mezőgazdasági
eszközöket, élelmiszert, gyógyszert, ruhaneműket aján­
dékoznak az áttérőknek, kórházak felállítását ígérik.
Eddig m ár mintegy tízezer reform átust — a batakok
„burgonya-keresztyéneknek” nevezték el őket — sike­
rült nekik ezekkel a módszerekkel áttéríteniük a római
katolikus egyházba.
K ijelentette Niesel professzor, hogy a római egyház­
zal folytatandó megbeszéléseken szóba fogják hozni az
indonéziai prozelitizmus visszaéléseit.
A közel százmilliós Indonézia területén tudvalevő­
leg a missziói m unka századokon keresztül a hol­
land „keletindiai gyarm ati társaság” kezében volt, az
egyházaknak úgyszólván semmi befolyásuk nem volt
erre a misszióra. A 19. sz. óta a gyarmati korm ány­
zat ügyelt arra, hogy ahol valamelyik keresztyén misz­
szió meggyökeresedett, ott másik felekezet ne kezdjen
munkát.
A négy évvel ezelőtt államcsíny útján hatalom ra ju ­
tott katonai bürokrácia vallási vonatkozásban is olyan
zavaros helyzetet terem tett, amelyben — a II. Vatika­
num missziói dekrétum ával nem sokat törődő — ró­
mai katolikus misszionáriusok szívesebben halásznak a
református akváriumban, sem m int a világvallások
nyílt tengerére evezzenek. A politikai rendszer dühön­
gő antikommunizmusa is nyilván ezekben a misszioná­
riusokban találja meg készségesebb támaszait.
„TÚL A DISZKRÉT ELHALLGATÁSON”
E cím alatt cikket írt Harvey G. Cox professzor a
New York-i Christianity and Crisis szeptember 15-i
számába.
„A hiteles ökumenizmus — írja — nem engedheti meg
magának a másik egyház nyomorúságának diszkrét
elhallgatását, hanem túl kell azt lépnie és az egész
keresztyénség nyomorúságaként kell vele foglalkoznia,
a bűnbánat és a megújulás reménységében”.
Két római katolikus püspök esetét elemzi ebből a ki­
indulásból Cox. Egyik a müncheni segédpüspök, Def­
regger közismert botránya; kiderült róla, hogy mint a
hitleri W ehrmacht egyik nyomozó egységének a pa­
rancsnoka, agyonlövette egy olasz falu minden férfi­
lakosát, ahol négy német katonát megöltek a partizá­
nok. A megütközést fokozta a püspök kijelentése er­
kölcsileg sem ta rtja elítélendőnek akkori eljárását. Def­
regger ma is püspök és Cox felveti a kérdést: „Ugyan
ki is m aradhat meg közülünk a helyén, ha őt eltávolí­
tanák egyházi hivatalából?”
A másik eset: Jam es P. Shannon minneapolisi püs­
pök, a római katolikus egyház m egújulásának amerikai
élharcosa. Ő erőteljesen küzdött a Vietnam elleni ag­
resszió megszüntetéséért, teljesítette VI. Pál pápa ismé­
telt felhívásait. A „Humanae Vitae” enciklikával azon­
ban szembefordult, sőt lelkiism eretére hivatkozva le­
mondott állásáról; néhány hónappal később pedig fele­
ségül vett egy elvált protestáns asszonyt. A Vatikán szó­
szólója szerint „most aztán természetesen végképpen el
van intézve az egyházban”.
Cox azt kérdezi, hogy ha Defregger püspök m arad­
hat, m iért kellene Shannonnak eltűnnie? Egy városka
minden férfi lakosának lem észárlását könnyebben meg
tudja Róma bocsájtani, m int az eltérő véleményt a s zü­
letésszabályozás kérdésében és egy kánonjogba ütköző
házasságot? „Ha Defreggert m egtartják, Shannont ki­
taszítják, közülünk számosan jutnak közelebb ahhoz a
végkövetkeztetéshez, hogy X X III. János szelleme csak
egy szerencsés véletlen epizód volt és a megújul ás
lángja még alig pislog” — fejezi be Cox.
 Feladataink Uppsala után
Az aláb b iak kapcso ló d n ak egy előadáshoz, am e­
lyet az európai egyházi ú jság író k m u nkaközössé­
gének felk érésére S iófokon ta rto tta m 1969. szep­
tem b eréb en . Az v o lt a feladatom , hogy foglaljam
össze az ö k u m en ik u s m ozgalom U ppsala u tá n i
helyzetk ép én ek jellegzetes vonásait. M iu tán la­
p u n k n em m in d en o lv asó ján ak áll ren d elk ezésére
ennek az elő adásn ak a szövege1, rö v id en u talo k
an n ak ta r ta lm á r a . Elő re k ív án o m bocsátani, hogy
szinte le h e te tle n az ö k u m en ik u s helyzet á tte k in ­
tése. Az ö k u m en ik u s m ozgalom u g y an is h a lla tla ­
nul kiszélesedett. T ech n ik ailag is alig -alig m egold­
h ató fe la d a t m a m á r a különböző fö ldrészek egy­
házain b elü l végbem enő fo ly am ato k szám o n tartása
és elem zése. A felek ezeti különbözőségek, a geog­
ráfiai ado ttság o k b ó l folyó eltérések, a különböző
tradíciók érv én y esü lése és a különböző h á tté r be­
folyása is nag y o n m eg n eh ezíti az egységes kép ki­
alak ítását. E zekre a n eh ézség ek re h iv atk o zik az
EVT sajtó o sztály án ak a vezetője is, ak i k ísérle tet
te tt az u p p salai n agygyűlés sajtó v isszh an g ján ak
á tte k in té sé re 2. S zerin te is n em csak a k o m m en tá­
rok m ennyisége teszi b o n y o lu lttá a felad ato t, h a ­
nem az a té n y is, hogy az é rték elések szem pontjai
a legnagyobb m é rté k b e n e lté rn e k egym ástól.
V alóban a dicséret és a b írá la t m in d en á rn y a la ta
szóhoz ju t a sajtó v isszh an g o k b an , am ely ek b ől egy­
a rá n t k i le h e t olvasni a nagyg y ű lés sik e ré re és
csődjére vonatkozó m eg állap ításo k at. Ilyen k ö rü l­
m ények közö tt az e m líte tt cikk író ja a n agygyűlés
á ltal k iv á lto tt re a k c ió k a t in k á b b fo rm ai, m in t ta r ­
talm i szem pontból cso portosítva szól a n a g y g y ű ­
léssel k apcsolatos általán o s benyom ásokról, m ajd
a szekciókat é rin tő reflex ió k ró l.
S iófoki előad áso m b an — felad ato m m eg könnyí­
tése okából — első re n d e n és fő k é n t az EVT k ö rén
belül jelen tk ező m ozgást ta rto tta m szem előtt.
(Bár épp en az u p p salai v isszhang so k rétű sége bi­
zonyítja, hogy a té m á n a k ilyen k ö rü lh a tá ro lá sa
nem sok k ö n n y eb b ség et jelen t.) M ásfelől ta rta lm i
von atk o záso k b an a rra szorítkoztam , hogy az ök u ­
m en ik u s m ozgalom k é t olyan szem beötlően jelleg­
zetes v o n á sá ra u ta lja k , am ely ek et épp en az EVT
fejlődésén le h e t szem lélni és szem léltetni.
A z e g y ik jelleg zetes vonás az ö k u m e n ik u s m o z­
galom fejlő d éséb en je le n tk e ző e x p a n zív d in a m iz­
m us. C. M a rq u et m e g á lla p ítá sá t idéztem , m ely
szerin t az ö k u m en ik u s m ozgalom k é t évtizeddel
ezelőtt m ég a feh ér, a n y u g ati, a gazdag em ber és
in k á b b a p ro te stá n s felek ezetek ü gye v o lt3. M a v i­
szont az ún. ifjú egy h ázak , a H a rm a d ik V ilág k e­
reszty én ei igen erő teljesen h a lla tjá k h a n g ju k a t az
EV T-ben. N em csak a fe h é r rasszizm us, és á lta lá ­
ban a fa ji m eg k ü lö n b ö ztetés éles b írá la ta je le n t­
kezik ebb en a h an g b an , h an em az a v ád is, am ely
a k ereszty én befolyás k ö réb en k ia la k u lt fe h é r
civilizációt a v ilág k é th a rm a d részén ek sok évszá­
zados eln y o m ásáv al és k izsák m án y o lásáv al v á ­
dolja. Ily en m ódon a n y u g a ti, a fe h é r és a gazdag
em b er e g y h ázán ak a lá tó k ö re és h alló távolsága
kitág u lt. Az eg y házak szám ára is lá th a tó v á és h a ll­
h a tó v á v á lta k a kolonializm us felszám olásáért, a
tá rsa d a lm i igazságosságért folyó v ilá g m é re tű h a rc
tén y ei és problém ái. A lá tó k ö r k itá g u lá sa e re d ­
m ényezte az ö k u m en ik u s m ozgalom ban azt, hogy
a kezd etb en d om in án s h ely zetb en levő p ro testán s
egyházak m ellett m ost az ortodox egyházak is
szinte teljes szám ban résztvesznek abban. „U pp­
saláb an első ízben volt teljes és a k tív az egész or­
todox egyház részvétele egy öku m en ik u s n ag y ­
g y ű lésen !” — á lla p íto tta m eg az ökum en ikus
p á tria rc h á tu s képviselője4.
K övetkezm ényeiben m ég b e lá th a ta tla n , m it je ­
len t a róm ai k ato lik u s egyház egyre nagyobb
m érv ű érintkezése az öku m en ik u s m ozgalom m al.
T ény az, hogy az up p salai nagygyűlés többsége
tü n te tő lelkesedéssel fogadta a róm ai katolikus
egyház képviselőinek m eg n y ilatkozásait. N ém e­
lyek úgy lá tjá k , hogy ez a nagygyűlés egyenesen
fo rd u ló p o n to t je le n t az EVT és a róm ai k ato li­
kus egyház viszonyában. „A róm ai egyház h á tté r ­
ben m eghúzódó m egfigyelőből szervesen b e k ap ­
csolódott m u n k a tá rssá v álik .”5
A z ö k u m e n ik u s m ozgalom m á sik jellegzetes vo ­
nása, am ely a ren d k ív ü l b o nyolult kép en is jól
k irajzo ló d ik : a m e g é lé n k ü lt teológiai fáradozás.
E lőadásom ban kifejeztem azt a m eggyőződésem et,
hogy a teológiai eszm élődés éppen az öku m en ik u s
m ozgalom k ibontakozása k ö v etk eztéb en kollektív
m u n k áv á v ált. A huszad ik század teológiája igen
n ag y m érté k b e n nem zetközi ök u m en ik u s ko n fe­
ren ciák teológiai m u n k á já n alapul. Ez a m egálla­
p ítás áll ab b an az esetb en is, h a az öku m en ik u s
m ozgalom m u n k á já n a k érték elését illetően elle n t­
m ondásos v o násokat is szám on k ell ta rta n u n k . Sió­
fokon az előadásom at követő eszm ecsere so rán egy
fe lte tt k é rd é sre válaszolva h a n g o z ta tta m am a né­
zetem et, m elyet 1967-ben az EVT K özponti B izott­
sága h erak lio n i ülésén fe jte tte m k i a vietn am i
k é rd ésb en e lő te rje sz tett k ü lönvélem ény indoklása
során. E lm ondottam ott, hogy a közös szó kim o n ­
d á sá ra irá n y u ló erőfeszítés n em m in d en esetben
hasznos. Az egyházi élet te rü le té n is e lfa ju lt
h id eg h áb o rú v álasz fa lak at em elt a különböző
állásp o n to t képviselő egyházi k ö rö k és szem élyek
közé. A h id eg h áb o rú csökkenésével az egym ással
szem benálló n ézetek képviselői öröm m el fo g adták
különösen az 50-es évek végén m egelevenedő p á r­
beszédek alk alm ait. É rth ető volt az a törekvésük,
hogy a v ita to tt kérd ések b en közös szó k im o n d á­
sára tö rek ed tek . A közös szó k im o n d ásá ra irán y u ló
tö rek v és azonban sokszor azzal a k ísértéssel jár,
hogy Isten m o ndanivalója, az Ige fé lre é rth e te tle n
p a ran c sa koncessziók és kom prom isszum ok áldo­
zatává válik. E nnek a k ísértésn ek a nyilvánvaló
jele n lé té re k e lle tt rá m u ta tn i a v ietn a m i háb o rú v al
kapcsolatos egyházi m a g a ta rtá s esetében is.
Ilyen és ehhez hasonló n eg atív m ozzanatok elle­
n é re is a k o llek tív ö k u m enikus ta n u lm á n y i m u n ­
k a n a g y é rté k k e l gazd ag íto tt a a tageg y h ázak
életét. E ta n u lm á n y i m u n k a érté ke m in d e n e k ­
elő tt abban áll, hogy fig y e lm e egyre nagyobb m é r­
té k b e n a B ibliára irányul. A bib liai orientáció fo­
kozódása v alam en n y i egyház-családon belül m eg­
figyelhető, nem csak a p ro testan tizm u s, h a n e m az
ortodoxia és a ró m ai k ato lik u s egyház k ö réb en is.
Ez a fo ly am at m élyen összefügg azzal a ténnyel,
hogy am in t az u p p salai nagygyűlés is bizonyítja, a
v ilág -p ro b lém ák k e rü lte k az Ö kum ené érdeklődé­
sének hom lokterébe. Az összefüggés é rth ető , h i­
szen a B iblia a rró l a K risztu sró l tesz bizonyságot,
aki a v ilág é rt és az e m b e ré rt m a g ára v álla lta a
319
m egváltás szolgálatát. Az Ig ére figyelő egyházak
fel kell ism erjék elk ö telezettség ü k et a v ilág és az
em b er ü gye irá n t. Ez a m eg állap ítás táv o lró l sem
áll elle n té tb e n azzal a m ásik tén n y el, hogy a világ­
b an végbem enő te c h n ik a i, tu d o m án y o s és tá rs a ­
dalm i á ta la k u lá s fo rm á lja az egyházak gondolko­
dásm ód ját, m a g a ta rtá sá t.
A te c h n ik a i fejlődés, am ely közelhozta egym ás­
hoz a k o n tin e n se k e t és elm é ly íte tte a föld ö n élő
em beriség egységének élm ényét, n y ilv án v aló an
ösztönzően h a to tt az ö k u m en ik u s g ondolat k ib on­
tak o zására. A tá rsa d a lm i ig azságosságért fo ly ta­
to tt h a rc k étség telen ü l h o z z á já ru lt az eg y házak
tá rsa d a lm i felelősségének az ébresztéséhez. A b ib ­
liás kereszty én h it az Írá sb a n a d o tt k ijelen tésn ek
és a v ilá g esem ényeinek egym áshoz v aló viszonyí­
tá sá t nem csak hogy irre le v á n sn a k n em ta r tja , de
egyenesen szü kségszerűnek tek in ti. A k ereszty én
h it u g y a n a n n a k az Iste n n e k a kezében tu d ja a tö r­
ténelm et, ak in e k a szava szól az Írá sb a n . Isten
m ű v éb en a szó és a te tt fe lb o n th a ta tla n egységet
alkot. Iste n m egcselekszi, a m it szól, és a m it cse­
lekszik, azt Ig éjéb en m egjelenti. Iste n te tté n e k és
szav án ak ez az egysége n em teszi leh ető v é az egy­
házak szám ára, hogy a tö rté n e le m esem ényeit,
m ozgató e rő it egyszerű en fig y elm en k ív ü l h ag y ­
ják . K risztu s eg y h áza Iste n beszédének világossá­
g áb an és a S zentlélek vezetése á lta l fel kell is­
m e rje a cselekvő Iste n k ezét a tö rté n e le m b e n ép­
penúgy, m in t ah o g y an Iste n beszédének a fén y é­
nél el k ell k e rü lje azt az eltévelyedést, am ely a
tö rté n e le m esem ényeit m ech an ik u san Iste n k ije ­
lentésév el v o ln a h a jla n d ó azonosítani.
F eleslegesnek ta rto m , hogy az ö k u m en ik u s m oz­
galom h ely zetk ép én ek fe n ti v ázlatos jellem zésén
tú l a to v áb b fejlő d és v á rh a tó irá n y á t és esélyeit
latolgassu k . N em té re k k i itt a felek ezeti világ-
szervezetek, így a L u th e rá n u s és a R efo rm átu s
V ilágszövetség 1970 n y a rá n esedékes n ag y g y ű lé­
seinek a m ag y aro rszág i ta g e g y h á z aik a t is élén k en
foglalk o ztató teológiai elők észü leteire sem , ezek
a nagy g y ű lések is n y ilv án m eg g azd ag ítják az öku­
m eniku s eszm ecsere ta rta lm á t.
A nnál szükségesebbnek látszik, hogy szám bave­
g y ü k é s fe lm é rjü k az ö k u m en ik u s m ozgalm on b e­
lü l a m i közös szo lg álatu n k leh ető ség eit és felad a­
tait.
S iófoki elő adásom ban általán o sság b an u ta lta m
a to v áb b i teend ő k re. Ez alkalom m al, a m eg k ezd ett
g on d o latso rt fo ly ta tv a , szeretn ém az ö k u m en ik u s
m ozgalom n é h á n y olyan k o n k ré t p ro b lé m á já ra
irá n y íta n i a figyelm et, am ely ek elem zéséhez és
így a to v á b b i fejlődéshez a m a g y a r p ro te sta n tiz ­
m us hasznosan já ru lh a t hozzá. Ezek a k érd ések :
1. A z eg yh á za k részvétele a társadalm i igazsá­
gosságért fo lyó kü zd e le m b e n ;
2. A z eg yh á za k k ö zö tti ka pcsolatok alakulása,
különös te k in te tte l a róm ai k a to lik u s eg yh á z és az
E V T közeledésére;
3. V ég ü l a k e re szty é n -m a rxista d ialógus ügye.
1. A társadalm i igazságosságért fo ly ó k ü zd e lem
jog o su ltság át illető en konszenzus a la k u lt k i az
egyházak k örében. K ülönböző egyházi m eg n y ilat­
kozásokban m a m á r álta lá n o sa n elfo g ad o tt té tel
a földi ja v a k elo sztásában m u tatk o zó a rá n y ta la n ­
ságok elítélése, v a la m in t az az elvi állásfoglalás,
m ely szerin t az eg y házak hely e az éhező és elnyo­
m o tt osztályok, n ép ek old alán van. Súlyos ellen­
té te k ü tközése so rán a la k u lt k i ez az elvi egyet­
320
értés. K o n zerv atív k ö rö k kezd etb en azt az állás­
po n to t képviselték, hogy a társa d alm i kérd ések ­
kel való foglalkozás m eg h alad ja az egyházak
illetékességi k örét. S zerep et já tsz o tt ebben az a
teológiai felfogás, m ely szerin t az em b ern ek a
kö rn y ezetétő l fü g g etlen ü l, m in d en k ép p en m eg­
v á ltá sra v an szüksége: a környezet, a társad a lm i
re n d k érd ése az egyházak k ü ld etése szem pontjá­
ból nem b ír fontossággal. E m ellett érv én y esü lt
term észetesen ebben az állásp o n tb an az a k o n zer­
v a tív p o litik ai k ö tö ttség is, am ely az egyházak
nagyrészét a „b eati p o ssidentes” szövetségesévé
tette . M iu tán a tá rsa d a lm i igazságosságért folyó
küzdelem vezető ere je a m unkásm ozgalom és azon
belül is a k o m m u n isták — a ré g i re n d e t k o n v er­
váló egyházi körök állásfo g lalásán ak az éle a
kom m unizm us ellen irá n y u lt és h isztériás a n ti­
kom m u n izm u sb an fejeződött ki. B á r a k eresztyén
teológusok leg jo b b jai ó v ták az egy h ázat attól,
hogy az an tik o m m u n izm u st te g y ék e tik á ju k bázi­
sává, m égis a tá rsa d a lm i s tru k tú r á k m egváltoz­
ta tá sá n a k szükségességét elism erő egyházi körök,
vagy em b erek , m in t a „ko m m u n ista in filtráció
eszközei” sokáig g y a n ú és v á d a la tt állottak. Rész­
ben á lln a k is. A v ita ugy an is n em fejező d ö tt be
azzal, hogy az egyházak tá rsa d a lm i felelősségé­
nek elism erése te k in te té b e n konszenzus a la k u lt ki.
Új k érd ések k ö tö tté k le a fig y elm et: H ogyan gya­
k o ro lják az egyházak felelősségüket? H ogyan já ­
ru lja n a k hozzá a tá rsa d a lm i igazságosságért küz­
dők h arcához? A k o n zerv atív ak és progresszívek
ellen téte v á lto z atlan u l fennáll, m indössze h a n g ­
súlyeltolódás k ö v etk ezett be a vitáb an .
Id ő ren d i so rre n d b en először az ö k u m e n é azon
egyházai k o n fro n tá ló d ta k szociáletikai p ro b lém ák ­
kal, am elyek k ö zv etlen ü l á té lté k és á télik a fo r­
rad alm i tá rsa d a lm i á ta la k u lá s fo ly am atát. Ezek
közé ta rto z n a k a m ag y a r p ro te sta n tiz m u s egyházai
is. L eg jo b b jain ak bizonyságtétele m á r a 30-as
évektől kezdődően h an g o z ta tta a nép és a világ
irá n ti kereszty én felelősség követelm ényeit. A II.
v ilág h áb o rú lez áru ltáv al, am ik o r az országban
v égbem ent a rad ik á lis tá rsa d a lm i áta la k u lás, az
egyházak vezető te s tü le tei felelős dö n tések b en
ju tta ttá k kifejezésre, hogy az új fo rra d a lm i tá rsa ­
dalm i re n d ügye m ellé állan ak . E g y h ázain k at ezen
állásfoglalásuk m ia tt ném elyek „op p o rtu n izm u s­
sa l”, „k o n fo rm izm u ssal” és elv telen m eg alk u v ás­
sal v ád o lták . A szocialista tá rsa d a lm i re n d ellen
fo ly ta to tt h id e g h á b o rú u ra lk o d o tt az egyházak
te rü le té n is. Az an tik o m m u n izm u s in d u la ta m el­
le tt az a rem énység élesztette ezt a tüzet, hogy a
kom m un izm us átm en e ti jelenség, rövid időn belül
k iik ta tó d ik az em beriség tö rténelm éből. Az 50-es
évek d ere k á n az e llen fo rrad alm i k ísé rle te k k u ­
darca, nem utolsó so rb a n a m agyarországi véres
elle n fo rra d alo m összeom lása te tte n y ilv ánvalóvá
azt a té n y t, hogy a szocializm us világrendszer,
am ely n ek a létév el az eg y h á za k n ak is szám olni
kell.
A m ag y ar evangélium i egyházak nem á llta k el­
szigetelten állásp o n tju k k al. Az orosz ortodox egy­
ház időben jóval m egelőzte a k e lete u ró p a i e v an ­
gélium i e g y h ázak at a p ro b lém áv al való szem be­
sülésben. A k e leteu ró p ai egyházak és teológusok
m ellett világszerte n ö v ek e d ett azoknak a tábora,
ak ik fe lism erték az egyházak tá rsa d a lm i felelős­
ségét. E n n ek ellenére tén y , hogy a 40-es évek kö­
zepétől az 50-es évek d e rek áig az ev angélium i egy­
 h ázak k ö ré b e n n ag y m é rté k b e n a m a g y a r p ro te s­
ta n tiz m u sra h á ru lt e n n ek a felism erésn ek a k ép ­
viselete. A m ikor az 1956-os esem ények á tm en eti
id ő re m e g z a v a rták és m e g b é n íto ttá k a m ag y ar
p ro te sta n tiz m u s szolgálatát, gondviselésszerűen
a C sehszlovákiai Ö k u m en ik u s T anács, elsőrenden
an n a k fő titk á ra , dr. B ohusláv P ospisil v e tte m a ­
g á ra ez állásp o n t k ép v iseletén ek a sú ly át. Ez a
m ély h itű és p á ra tla n teológus v e te tte fel egy
olyan k ereszty én m unkaközösség k ia la k ítá sá n a k
a g o n d o latát, am ely a k ereszty én ek tá rsa d a lm i
felelősségének a kérd ésév el volna h iv a tv a foglal­
kozni. T alán tú l g y o rsan n a p ire n d re té r tü n k szol­
g á la ta fe le tt és e lfe le jtk e ztü n k a rró l, am it neki
köszönhetünk. N em á rt, h a em lék ezetü n k b e idéz­
zük, hogy B ohusláv Posp isil in tu íc ió ja n y o m án és
p á ra tla n o rg an izáto rik u s képessége k ö v etk eztéb en
in d u lt el 1958-ban az előbb P rá g a i K eresztyén
B ék ek o n feren cián ak , m a jd csak egy szerű en K e­
reszty én B ék e k o n fe re n ciá n a k n ev ezett ö k um eni­
k us m ozgalom . Az elnevezés a r r a u ta l, hogy köz­
v etlen ü l a b éke m eg m en tésén ek az ügye foglal­
k o z ta tta ezt a m unkaközösséget. K ezdettől fogva
n y ilv án v aló v á v á lt azonban a m ozgalom résztvevői
előtt, hogy a béke bizto sítása és a tá rsa d a lm i igaz­
ságosság érv én y esítése szorosan összetartozó, k o r­
re la tiv fogalm ak. A K ereszty én B ékek o n ferencia
tev ékenysége is — term észetesen egyéb tén yezők­
kel e g y ü tt — k étség k ív ü l h o z z á já ru lt ahhoz, hogy
az Ö k um ené eg y h ázain ak a figyelm e a tá rsa d a lm i
k érd ések ir á n t m egnövekedett.
Az EVT 1966-ban szervezte m eg az E gyház és
T ársad alo m K o n feren ciát, am ely az „EVT részé­
ről eladdig a legkom olyabb k ísé rle t a rra , hogy a
k o ru n k a t form áló fo rra d a lm i való ság o t m e g é rt­
sü k ”6. A kongresszuson elh an g zo tt előadások és
m egbeszélések tü k rö z té k a fo rra d a lm i á ta la k u lá s­
ban levő v ilág ellen tm o n d ásait. S ok an h an g sú ­
lyozták, h o g y a hagyo m án y o s k e reszty én gondol­
kodásm ód n em elégséges a n n a k a ra d ik á lis á ta la ­
k u lá sn a k a m eg értésére, am ely n ek szem tanúi és
részesei vag y u n k . A te c h n ik a i és tu d o m án y os fo r­
rad alo m k érd éseiv el foglalkozó előadók rá m u ta t­
ta k azo k ra a lehető ség ek re, am ely ek a gazdasági
és szociális fejlődés elő tt m eg n y íltak . Az a frik a i
és la tin -a m e rik a i k ü ld ö tte k viszont h an g sú lyozták,
hogy a te c h n ik a i és tu d o m án y o s fo rra d a lo m g y ü ­
m ölcseiből n ép eik csak igen k o rlá to z o tta n része­
sü lh etn ek . A m in t egy a rg e n tin közgazdász (dr. R aul
Prebisch) k ife jte tte : a tá rsa d a lm i s tru k tú rá k nag y ­
m érv ű á ta la k u lá sá n a k k ellen e bekövetk ezn ie ah ­
hoz, hogy az ún. H a rm a d ik V ilág részesedhessék
a m o d ern te c h n ik a i v ív m án y o k ered m én yeiből.7
A k o n feren cia közp o n ti k érd ésév é v á lt a fo rra d a ­
lom m al kapcsolatos k ereszty én állásp o n t problé­
m ája. A fo rra d a lm i á ta la k u lá so k jo g o su ltság án ak
a m egítélésében és a k ereszty én ek m a g a ta rtá sá t
illetően n a g y v élem én y k ü lö n b ség ek voltak. A tá r ­
sadalm i igazságosság k érd éseiv el so k an szem be­
állíto ttá k az em b eri eg y ü ttélés re n d jé n e k a szem ­
pontjait.
N éhány h ó n ap m ú lv a, 1966. o k tó b er 17-én
gyűlt össze a K ereszty én B ék ek o n feren cia T an ács­
adó B izottsága S zófiában. Míg a genfi E gyház és
T ársadalom K o n feren cián a v ilá g b a n végbem enő
átalak u lás k e reszty én m eg értésén ek k o rlá ta i szem ­
beötlőek v o ltak , addig a K ereszty én B ék ekonfe­
rencia T anácsadó B izo ttság án ak szófiai ülése sza­
kítani tu d o tt az ún. „h agyom ányos k e reszty én
gondolkodásm óddal” és b á tra n a tá rsa d a lm i h a la ­
dás o ld alára állt. A m ozgalom teológiai bizottsága
beh ató vizsgálatot fo ly ta to tt a „kereszty én ek és a
fo rra d a lo m ” tém ak ö réb en . E n n ek a ta n u lm á n y i
m u n k á n a k és azon alapuló állásfoglalásnak az é r­
ték e ab b an áll, hogy a k o rá b b a n eg y értelm ű en a sta ­
tu s quohoz ragaszkodó k ereszty én etikai koncepció­
val szem ben k ísé rle te t te tt a fo rra d a lm i tö re k v é ­
sek új m eg értésére.8
A szófiai ülés u tá n egy beszám olóm ban k ife jte t­
tem azt a rem énységem et, hogy m iu tá n az Egy­
ház és T ársad alo m V ilágkonferencia a n y u g a ti k e­
reszty én ek figyelm ét is rá irá n y íto tta a fo rra d a ­
lom ra, m in t teológiai p ro b lém ára, a világkeresz­
ty énség több m egértéssel és figyelem m el te k in t
m ajd a K eresztyén B ékekonferencia teológiai
m u n k á já ra , ta n ítá sa ira . E nnek a teológiai m u n k á ­
n a k n é h á n y té te lé t idézem a k o n feren cia h a tá ro ­
zataib ó l: „B eszéltünk a forrad alo m ró l, m in t az
igazságos re n d előm ozdításának eszközéről a világ­
ban. N em b iz ta tu n k sen k it sem erőszak haszn ála­
tá r a a fo rrad a lo m idején, de felism erjü k , hogy
v a n n a k olyan helyzetek, a m e ly ek b en nincs m ás
lehetőség. Az egész bibliai üzen etb en az em b errő l
van szó. T árg y a lásu n k so rán ig y ek eztü n k fe ltá rn i
és hangsúlyozni a fo rrad alm i á ta la k u lá s em beries
célkitűzéseit, am elyek eszközei a világ új, békés
és igazságos re n d je m egszervezésének. A m ire
szükségünk v an , az a gondolkozásunk rad ik á lis
m egváltozása és változás ab b a n a m u n k áb an ,
am ely b en m i m in t k ereszty én ek résztveszünk.
Ü gy v éljük, hogy m indezekben a k érd ések b e n a
k ereszty én egyházak m ég nem m o n d tá k k i a végső
szót, am elyet a Jézu s K risztushoz való tarto z ásu k
m ia tt h iv a tv a v a n n a k elm ondani.8 — H ozzáfűz­
te m a közléshez: „Jo ggal re m é lh e tjü k , hogy a K e­
reszty én B ékekonferencia em e ta n ítá sa valóságos
segítséget n y ú jt a kereszty én eg y h ázak n ak am a
kísértés leküzdéséhez, am ely K risztus egy h ázait a
tá rsa d a lm i igazságosságért fo ly ta to tt küzdelem ben
a gazdagok o ld alára á llíth a tn á ”.9
A ró m ai egyház II. V atik án i Z sin ata hasonló­
kép p en b e h a tó a n foglalkozott az em b eri eg y üttélés
problém áival. A legjelentősebb idevonatkozó dek­
ré tu m o k : 1. Az egyház term észetérő l (Lum en G en­
tiu m ); 2. Egyház a jelenvaló v ilág b an (G audium
et Spes); 3. Az egyház m issziói tevékenység éről
(Ad G entes); 4. A laikusok apostoli m eg bízatásá­
ró l (A postolicam A ctuositatem ). F ig y elem re m éltó
tény, hogy az EVT és a V a tik án szociáletikusai,
tá rsad a lo m tu d o m án y i szakem berei között m á r
1965 ó ta állandó eszm ecsere folyt azokról a tá r ­
sadalm i k érdésekről, am ely ek et a II. V a tik á n i
Z sinat, m a jd az E gyház és T ársad alo m kongresz­
szus tá rg y so ro z atra tű z ö tt.10
1967-ben az EVT és a ró m ai egyház képviselői­
ből egy közös bizottság ala k u lt, am ely az egyház
és társad alo m , a fejlődés és béke k érdésével volt
h iv a tv a foglalkozni. Ez a bizottság (SODEPAX)
intézm ényesen b izto sítja a VI. P á l á lta l 1967-ben
a la p íto tt „ Iu stitia et P a x ” elnevezésű p áp ai bi­
zottság és az EVT E gyház és T ársad alo m O sztálya
között az eg y ü ttm űködést. E zeknek a közös ö k u ­
m enikus fára d o záso k n ak az irá n y á t világosan je ­
lezte az 1967. m árciu s 26-ról k e lte ze tt „Progressio
P o p u lo ru m ” c. enciklika, am ely a tá rsa d a lm i pro b ­
lém ák v o n atk o zásáb an a fejlődés koncepcióját h e­
lyezi előtérbe. „A béke új n ev e: fejlődés” — szö­
gezi le a té te lt. T isztázni k ív á n ja a fejlődés t er ­
321
m észetét és fogalm át, v a la m in t a k ereszty én ek
kötelességét a fejlődéssel kap cso latb an . S ík ra ­
száll az em b er in teg rális fejlő d éséért m ondván,
hogy az n em szű k íth ető le eg yszerűen a gazdasági
növekedésre. In teg rális, te h á t m in d en e m b er és az
egész em beriség h a la d á sá t je le n ti (14. pont). H an g­
súlyozza: az em b ern ek az a törekvése, hogy m eg­
szabad u ljo n a nyom ortól, szilárd ab b an biztosítsa
a lé tfe n n ta rtá s á t, az egészségét, az állan d ó fog­
la lk o zta tá st . . . jogos tö rekvések. Á m so k an olyan
k ö rü lm én y ek közö tt k én y te le n e k élni, am elyek
illuzórik u ssá teszik e tö re k v é se k e t (6. pont). E zért
a fejlődés ra d ik á lis m ego ld áso k at k ö v etel a ja v ak
m egosztása te k in te té b e n . . . ” . . .,,A m a g á n tu la j­
don sen k in ek sem abszolút és fe lté tle n joga. S en­
k in ek sincs joga a sa já t kizárólagos h a sz n á la tá ra
fe n n ta rta n i a ja v a k a t, m ik o r m ások nélkü lö zik az
elsőren d ű közszükségleti c ik k e k e t” (23. pont). E l­
ism eri, hogy v a n n a k olyan helyzetek, am ely ek n ek
ig azság talan ság a az égbe k iált. Ily en esetek b en
nag y a kísértés, hogy erőszakosan u ta s ítjá k vissza
az em b eri m éltóságot sé rtő jo g talan ság o t. E nnek
ellen ére : „m inden fo rrad alo m , k iv év e a n y ilv án ­
való és h o sszan tartó zsarn o k ság esetét, az olyan
zsarnok ság ét, am ely súlyosan sé rti a szem élyiség
alapvető jogait, és veszélyesen á r t a k ö zjó n ak az
országban — ú ja b b igazság talan ság o k fo rrása, új
a rá n y ta la n sá g o k a t hoz m agával, és ú jb ó l p u sztu ­
lást idéz elő” (31. pont). F o rrad alo m h e ly e tt sü r­
gős refo rm o k a t követel. Az en cik lik a szerin t a fe j­
lődés so rán á ta la k ítá so k n a k , ú jítá so k n a k k ell be­
követk ezn ie (32. pont).
A V a tik á n és az EVT közö tt folyó eszm ecsere
so rán egyre n y ilv án v aló b b á v á lt a szem léletm ód
azonossága. Az eszm ecsere így egyre in k áb b
eg y ü ttm ű k ö d éssé b ővült. 1968 á p rilisá b a n B e jrú t­
b an az EVT és a V a tik á n közösen szervezte a gaz­
dasági és szociális k é rd ések ügyével foglalkozó
első nagyobb ö k u m en ik u s k o n feren ciát.
Ilyen előzm ények u tá n k e rü lt sor 1968.jú liu s 8—
20. n a p ja in az EVT IV. n ag y g y ű lésére N ath a n Sö­
d erb lo m v áro sáb an , U ppsalában. A n agygyűlés h a t
szekciója közül k e ttő (a h a rm a d ik és a negyedik)
az em b eri eg y ü ttélés p ro b lém av ilág áv al foglalko­
zott. Ö n m ag áb an ez a té n y a rra vall, hogy v aló­
b an „em b erk ö zp o n tú ” v o lt ez a konferen cia. N é­
m elyek k e serű en p anaszolták, hogy a szociáletikai
p ro b lém ák d o m in áltak a nagygyűlésen. M ások az
„igazi teológiai té m á k a t” h ián y o lták , és fe lte tté k a
k é rd é st: „V ajon k e reszty én ek v a g y u n k -e m ég?" 11
A n ag y g y ű lés előkészítő an yaga, k evésbé sike­
r ü lten a m isszió p ro b lém áiv al foglalkozó szekció
jelentése, v a la m in t a p le n á ris ülések en elh an g zott
több m egnyilatkozás tö re k e d e tt an n a k igazolására,
hogy a p o litik ai és szociális s tru k tú rá k irá n ti é r­
deklődés „n em idegen a b ib lia i m egtérésfogalom ­
tól.” „A m e g té ré st a B iblia soha n em te k in ti pusz­
tá n in d iv id u ális lelki élm énynek, h a n e m azt m in­
dig a K risztu sb an k ije le n te tt tö rté n e tre v o natkoz­
ta tja . . . A m eg térésre h ív á sn a k ép p en ú g y van
köze szem élyekhez, m in t szem élyes reo rien táció
ú tjá n tá rsa d a lm i stru k tú rá k h o z , k eresk ed elm i fo­
lyam ato k h o z és p o litik ai erő k h ö z” .12
V isser’ t H o o ft elő ad ásáb an („Az ö k u m en ik u s
m ozgalom m eg b ízatása”) k ifejezte a z t a rem én y ­
ségét, hogy v a n k iú t az ev an g éliu m v e rtik á lis és
h o rizon tális kettősségéből. „Az a keresztyénség,
am ely a v e rtik á lis dim enziót elveszítette, sa v át
v eszítette el, és nem csak ö n m ag áb an v á lt színte­
322
lenné és erőtelenné, h a n e m h aszo n talan a világ
szám ára is. V iszont az a keresztyénség, am ely a
v ertik á lis dim enzióra k o n c e n trá lja a figyelm ét, és
e m ia tt az em beri közösség irá n ti felelősségét elh a­
nyagolja, m eg ta g ad ja az in k arn áció lényegét, és
Isten szeretetét, am elyet K risz tu sb an k in y ilv án í­
to tt”.13
A m ag y ar p ro testán s teológia u tó b b i évtizedei­
ben ez a felism erés erő teljesen h a n g sú ly t n yert.
Én is többször u ta lta m a rra , hogy a m egtérésnek,
bibliai értelm ezés szerint, h a tá ro z o tt em beri as­
p ek tu sa is v a n : új m a g a ta rtá st tesz leh etővé az
em b ertársh o z való viszonyban. E zért a k eresztyén
teológiában leh e te tle n egym ással szem beállítani az
isten szeretet és az e m b ersz eretet p a ra n c sá t.14
V élem ényem szerin t a m isszióval foglalkozó
m ásodik szekció m u n k á já n a k elégtelensége nag y ­
m érté k b e n h o z zá járu lt ahhoz, hogy a nag y g y ű lé­
sen a „v ertik ális és h o rizontális in te rp re tá c ió ”
összekapcsolása n em volt m eggyőző.14a
M indent összevetve, kedvező fejlő d ésn ek te k in t­
h etjü k , hogy az öku m en ik u s m ozgalom ban növe­
k e d e tt a társad a lo m k érd é sei irá n ti érdeklődés.
U g y an a k k o r m e g á lla p íth a ttu k U ppsalában, hogy
a tá rsa d a lm i pro b lém ák m egközelítése te rü le té n a
fejlődés koncepciója dom inál.
Az up p salai nagygyűlés á lta l v álaszto tt új veze­
tőség 1969-ben C a n te rb u ry b en te rje sz te tte az új
K özponti B izottság elé a nagygyűlés állásfogla­
lása és irá n y m u ta tá sa a la p já n k ia la k íto tt akció­
terv ek et. Ezek azt m u ta tjá k , hogy az EVT m inden
ta n u lm á n y i és m unkaközössége a fejlődés p ro b ­
lé m á ira összpontosítja a figyelm ét. A N em zetközi
Ü gyekkel Foglalkozó B izottság nyolc p o n tb ó l álló
szinopszist dolgozott ki, am elyben összefoglalja a
fejlődés pro b lém áiv al kapcsolatos főbb szem pon­
to k at. K ülönleges figyelm et fo rd ít a fejlődés k é r­
déseiben az EVT és a nem zetközi szervezetek k a p ­
csolataira. Az Egyház és T ársad alo m B izottság
egy nagyobb ta n u lm á n y k ia la k ítá sá t terv ezi az
igazságosságért fo ly ta to tt küzdelem és a közösség
k érdéseiről. K ülönös sú ly t k ív á n helyezni an n a k
a k érd ésn ek a vizsg álatára, m i m ódon részesedhet­
n ének a kevésbé fe jle tt országok a tec h n ik ai fo r­
radalom eredm ényeiben. A H it és E gyházalkot­
m án y B izottság is segíteni k ív á n ja az e g y h ázak at
abban, hogy a fejlődés érd ek éb en m eg in d íto tt
kooperációban résztvehessenek. Ezt a célt k ív á n ja
szolgálni az „E gyház egysége és az em beriség egy­
sége” c. ta n u lm á n y i pro g ram , v a la m in t a „H um á­
n u m ” tan u lm á n y i m u n k aterv . Ez u tó b b i a fejlő ­
dés kérdéseivel foglalkozó p ápai en cik lik áv al egy­
behangzó m ódon különös figyelm et k ív á n fo rd í­
ta n i a rra a felism erésre, hogy „a fejlődés in te g rá ­
lis, h u m án u s fejlő d ést” kell jelen tsen . Az Ö ku­
m enikus T evékenység O sztályának m u n k a b izo tt­
sága 12 pontos p ro g ram o t javasolt. Az ifjúságot, a
la ik u so k at és a n ő k et k ív á n ja segíteni abban, hogy
a fejlődés a k tív tényezőivé válh assan ak . A V ilág-
az Ö sztöndíjbizottság és az Ö k um enikus Egyházi
m u n k ap ro g ra m o t dolgozott ki, am ely közvetlenül
kapcsolódik a fejlődés kérdéséhez Elem ezni
ó h a jtja a m isszió és a fejlődés k apcsolatát. A T a­
n u lm á n y i és E vangelizációs osztály párbeszédeket
terv ez a nem k ereszty én vallásos közösségekkel a
fejlődés és a nem zetépítés kérdéseiben.
Az E gyházközi Segély- és M en ek ü ltü g y i osztály,
az Ö sztöndíj-bizottság és az Ök u m en ik u s Egyházi
K ölcsön A lap hasonlóképpen a fejlődés problé­
 m á ira te k in te tte l a la k íto tta k i m u n k a te rv é t. V égül,
de n em u to lsó so rb an n ag y jelen tő ség ű a T á rsa ­
dalm i F ejlődés és B éke vegyesbizottság (SODE­
PAX) ak ció p ro g ram ja. A különböző osztályok te ­
vékenységének k o o rd in álása céljából k ü lö n m u n ­
k ab izo ttság jö tt lé tre (S taff W orking P a rty on De­
velopm ent), am ely az EVT fig y elm ét különösen
h áro m te rü le tre irá n y ítja :
1. A fejlődés teljeseb b k ereszty én értelm ezése;
2. N evelés a fejlődés érd e k é b e n ;
3. S eg ély n y ú jtás és fejlesztési te r v e k ;15
N ehéz érték elő m egjegyzéseket fű zn i ehhez a
m o nstruózus m u n k a te rv h e z és az a n n a k a la p já u l
szolgáló koncepcióhoz. A m a g y a r p ro testan tizm u s
utóbbi évtizedeiben m in d en tőle telh ető m ódon
sü rg e tte és m u n k á lta az egyházak tá rsa d a lm i fele­
lősségének tu d a to sítá sá t. E zért öröm m el és h á la ­
adással v e h e tjü k tu d o m ásu l, hogy az ö k u m enikus
m ozgalom ban a Life an d W ork öröksége fokozot­
ta b b a n érvényesül. H asonlóképpen a m ag y ar p ro ­
testan tizm u s elvi állá sp o n tjá v a l m egegyező az a
fejlődés is, am ely a különböző k ereszty én feleke­
zetek et (beleértve a ró m ai k ato lik u s eg y h ázat is)
az em b er ja v á t szolgáló eg y ü ttm ű k ö d é sre ösz­
tönzi. N y ito tt k érd és azonban, am ely re csak a jövő
ad h at v álaszt: m en n y ib en m o zgósítják m a jd ezek
a te rv e k az Ö kum ené eg y h ázait? M ilyen m é rté k ­
ben tu d n a k h o zzájáru ln i az eg y házak azo knak a
társad alm i és gazdasági s tru k tú rá k n a k az á ta la k í­
tásához, am elyek a tá rsa d a lm i igazságosság é r­
vén yesülésének ú tjá t á lljá k ? B á r e k é rd é se k re m a
m ég sen k i feleletet nem a d h a t, n é h á n y té n y t nem
té v e sz th e tü n k szem elől:
1. Az EN SZ és szervezetei á lta l m e g h ird ete tt
világfejlesztési p ro g ra m első d e k á d ja csőddel zá­
rult.
2. F el k ell ism e rjü k e csődben a k e reszty én fá ra ­
dozások elégtelenségét, v agy ered m én y telen ség ét
is. H a a gazdasági és p o litik ai felad ato k m egoldása
nincs is az egyházak kezében, m égis a gazdasági
és p o litik ai m egoldás irá n y u ltsá g a , szán d éka és
lelkisége te rü le té n érv é n y e sü lh e tn e a k eresztyén
egyházak befolyása. Ez a befolyás eleddig vagy
nem é rv é n y e sü lt k ellőképpen, v ag y h a érv én y e­
sült, h a tá s ta la n m a ra d t. A fe jle tt és fejlődő orszá­
gok gazdasági és p o litik ai k a p cso lataib an válto ­
zatlan u l az előbbiek haszn a játssza a m eg h atározó
szerep et.16
3. H iányzik a fejlődéskoncepció eg y értelm ű
kereszty én értelm ezése. R ich ard D. N. D ickinson,
az in d ian ap o lisi teológiai szem in áriu m etik u sa
(aki az u p p salai n agygyűlés szám ára a fejlődés
kérdésével foglalkozó előkészítő ta n u lm á n y t ír ta 17)
u ta l a r r a a té n y re , hogy ez a tisztázatlan ság első­
re n d en a fo rra d a lm i tá rsa d a lm i á ta la k u lá so k k é r­
désével kapcsolatos. S zerin te e g y etértés v a n a te ­
k in te tb e n a k e reszty én teológusok köréb en , hogy
az ún. „ u ltra ra p id ” szociális változások e lk e rü lh e ­
tetlen ek . D e n a g y m é rté k b e n e lté rn e k a vélem é­
nyek a te k in te tb e n , v ajo n a k ereszty én ek e g y ü tt­
m ű k ö d h etn ek -e olyan fo rra d a lm i m ozgalm akkal,
am elyek a fen n álló k o rm án y zato k m egdö ntésére
törek ed n ek .18
4. K érdéses, hogy a fejlődéskoncepció és a vele
kapcsolatos k ereszty én k ö zrem űködés te rv e szá­
mol-e k ellő k ép p en a re a litá so k k a l? Ily en é rtelm ű
kérdéseket v e te tt fel a n ag y g y ű lés p lé n u m a előtt
S. L. P arm ar professzor, az É szak -in d iai E gyesült
Egyház képviselője. K érdései közül k e ttő t idézek:
a) N em volt-e tú lságosan naiv, vagy o p tim ista
az 1966-os E gyház és T ársad alo m K ongresszus,
am ik o r a fe jle tt országok tec h n ik a i fo rra d a lm á t
egyfelől, a fejlődő országok szociálpolitikai fo r­
ra d a lm á t m ásfelől ú g y kezelte, m in t egym ást köl­
csönösen kiegészítő tényezőket? A té n y ek azt m u ­
ta tjá k , hogy a fe jle tt országok tech n ik ai fe jlettsé­
gének előnyeit n em élvezik a fe jletlen országok.
b) M ilyen alapon tételezzük fel — fo ly ta tja k é r­
déseit P a rm a r professzor —, hogy a világjólét
m eg terem th ető a p riv ilég izált ré te g e k re gy ak o ro lt
nyom ás n élk ü l? „Az ökonóm ia tö rté n e té t nagyon
alaposan á t kellene k u ta tn i ahhoz, hogy olyan
péld át ta lá lju n k , am ely szerin t a birto k ló tá rsa ­
dalm i osztályok a k á r csak egyetlen előjogukat is,
v a lam ik o r is, ö n k én t felad tá k volna . . . N em kell
az em b ern ek m a rx istá n a k len n ie ahhoz, hogy az
»osztályharc« g o n d o la tát kom olyan vegye,” —
m ondotta P a rm a r professzor.19
5. E gyet kell é rte n i a fen te b b m á r id ézett D i­
ckinson professzor tételév el: a fejlődéssel kapcso­
latos teológiai és elvi re flex ió n ak csak k o n k ré t szi­
tuációk és döntések k o n te x tu sá b a n van értelm e.20
É ppen a kizsák m án y o ltak és az éhező töm egek
k ív á n sá g ait nem tu d ja , vag y nem a k a rja figye­
lem be v en n i a fejlődésnek ún. te c h n o k ra tik u s el­
m élete, m ely szerin t a fejlődés k érd ésé t m egol­
d an á a m odern te ch n ik a v ív m á n y ain a k au to m a ti­
ku s á tp lá n tá lá sa a fejlődésben levő országokba.
Ez a látszólag tetszetős elm élet ren d k ív ü l fé lre ­
vezető, hiszen m ás szav ak k al kifejezve azt jelenti,
hogy a H arm ad ik V ilág töm egeinek p o litik ai igé­
ny eit (a tá rsa d a lm i fo rrad alo m igényét) a te c h ­
n ik ai fo rrad alo m vív m án y aiv al a k a rjá k elfojtani.
Ezt a hely zetet h ű e n tü k rö zi az alábbi idézet,
am ely egy d é l-am e rik ai ta n u lm á n y b ó l való, de te r ­
m észetszerűen alk alm azh ató a h a rm a d ik világ m ás
te rü le té re is.
„Á ltalános szabály, hogy a szükséges változást
,te c h n o k ra tik u sa n ’ értelm ezik. É rdem es m egem lí­
teni, hogy az elem zés figyelm en k ív ü l h a g y ja a
vonatkozó p o litik ai tényezőket és nép i részvé­
te lt a fejlődés fo ly a m atá b an és a tech n ik u so k egy
cso p o rtjá ra bízza a k o n tin en s tá rsad a lm i-g a zd a­
sági s tru k tú rá já n a k az á tfo rm á lá sá t a ,m o d ern itás’
szabályai szerint, am elyek d iv a tb an van n ak .
A ,developm entizm us’ p o stu lálja a társad a lo m
m odernizálását, m in t a fejlődés célját, növelve a
m odern technológia m érték é t, am elyet valam ely
ország (vagy régió) term elési fo ly a m a tá ra alk al­
m aznak. A tech n ik u so k egy csoportja h atározza
meg, hogyan kell irá n y íta n i a fo ly am ato t (tech­
nokrácia), anélkül, hogy figyelem be ven n ék azo­
k a t a p o litik ai p rio ritáso k a t, am elyek döntőek a
fo ly am at e lin d ítá sá ra nézve. M indez a racio n ali­
záció és szekularizáció m agas fo k áró l áru lk o d ik
a társad alo m b an . Fő tényezőnek azt ta rtjá k , hogy
á th id a ljá k a társa d a lo m hagyom ányos és m odern
szektorai közötti (a s tru k tu rá lis dualizm us elm é­
lete), az arch aik u s és a v áro si-ip a ri szektor kö­
zötti szakadékot. Az em líte tt sém ában a politikai
szek to rn ak kis, vag y sem m i súlya nincs, és ezért
g y ak o rlatilag teljese n h iányoznak az im perializ­
m u st elítélő nyilatk o zato k és nincs m eg a készség
a k o n fro n tá ció ra az im perializm ussal, am ely az az
alapvető tényező, am i m egakadályozza L atin -A m e­
rik a elin d u lását a fejlődés felé, és am i u g y a n a k ­
k o r le h e te tle n n é teszi az elm a ra d o ttsá g valóságá­
323
 nak az igazi m eg értését ezekben az országok­
b a n ”.21
E té n y e k e t szám o n tartv a, fe n ti k é rd é sü n k e t az
EVT és a V a tik á n fejlő d és- koncepciójával k a p ­
csolatb an így is m eg fo g alm azh atju k : M agában
foglalja-e ez a koncepció a fejlő d ésre szo ru lta k, a
kizsá k m á n y o lta k és éh esek m e lle tt e g y é rte lm ű és
h a tá ro zo tt állásfoglalást? A k érd és b izo n y ára jól
é rth ető . Azok, a k ik n em a sta tu s quo p ro lo n g álá­
sát, h a n e m a p ro b lém ák valóságos m egoldását k í­
v á n ják , k é tsé g te le n ü l sem m it n em v á rn a k a „h a­
gyom ányos k ereszty én jó ték o n y ság ” esetleges
v ilág m éretű k iterjesztésétő l. A L u th e rá n u s V ilág­
szövetségnek legutóbbi, A d d isz-A bebában ta r to tt
k o n feren ciáján , ahol a „k ereszty én felelősség” k é r­
déséről tan ácsk o ztak , egy fia ta l d é l-a frik a i teo­
lógus így fejezte ezt k i: „A V örösk ereszt-etika
ideje le já r t; nem elég, h a v alam ily en k ritik u s
szituáció á ld o zatain ak segítséget n y ú jtu n k . A sze­
re te t a k ritik u s szituációt k ell m egelőzze és m eg­
szűntesse”.22
A k ereszty én tá rsa d a lm i szolgálat alap ja, lé­
nyege ezek szerin t egy döntés, m in d en k övetkez­
m ényt vállaló állásfoglalás. N em elvileg és á lta ­
lánosság b an kell v élem én y t n y ilv á n íta n i az em ­
b ersze re tet ügyében, h an e m a tá rsa d a lm i igazsá­
gosságért folyó v ilá g m é re tű k ü zd elem b en kell
állást foglalni — m égpedig K risztu s p ara n c sa és
felhívása szerin t e világ „k icsin y ei” m ellett. Meg
k ell á lla p íta n i: az a tény, hogy az Ök u m e n é n a p i­
re n d re tű z te a szociáletikai p ro b lém ák tá rg y a lá ­
sát, m ég nem je le n ti a jo g fo szto ttak , eln y o m o ttak
m e lletti e g y értelm ű állásfoglalást. I tt v a n a p ro b ­
lém a gyökere. Á ld o ttn a k és ö rv en d etesn ek kell
ta rta n u n k m in d en k ereszty én ta n ítá st, k o n fe ren ­
ciát és ta n u lm á n y i m u n k á t, am ely az e m b er ügyé­
ben K risztu s követésére, d ö n tésre h ív fel. K áros­
n a k és h iáb a v a ló n a k kell ta rta n u n k m in d en fá ra ­
dozást, h a az a b ű n b á n a tra és m eg térésre hívó
p ró fé ta i szót elto rzítja, le h a lk ítja . Az egyházak e
v ilág é rt v ég zett szo lg álatán ak csodálatos ígéretei
v an nak , u g y a n a k k o r Iste n félelm es íté le te fen y e­
g eti ő ket az elm u laszto tt a lk a lm a k é rt. M inden tő ­
lü n k telh ető erő v el: im ád sá g u n k k a l és bizonyság-
té te lü n k k e l azt kell k ív á n n u n k és m u n k á ln u n k ,
hogy az eg y h ázak ta lá ljá k m eg az áldáso k és ígé­
re te k ú tjá t.
A m ag y ar p ro te sta n tiz m u s n em csak a rró l tu d
szám ot adni, hogy m it je le n t a k ereszty én ek szá­
m ára a „ ra p id ” szociális változások m egértése, á t­
élése, h a n e m a rró l is, h o g y an b írá lja el a k eresz­
ty é n e k egy része e döntést.
Sok esetb en en g esztelh etetlen és k ib é k íth e te tle n
ellenszenv és b írá la t já r ezért a d ö n tésért. Ez a
b írá la t és ellenszenv term észetesen k ite rje d a tá r ­
sadalm i h a la d á st képviselő n em egyházi e rő k re és
csoportokra, sőt első ren d en azok ellen irá n y u l. Az
1968. évi csehszlovákiai esem ények k ap csán M a­
gyarország i Ö k u m en ik u s T an ácsu n k közgyűlésén
felh ív ta m a fig y elm et a rra a ta p a sz ta la tra , hogy
bizonyos egyházi k ö rö k b en a világ szám os p o nt­
já n m ilyen k é rle lh e te tle n gyűlölködés él a tá rs a ­
dalm i h alad ás p io n írja iv a l szem ben. „A csehszlo­
vák esem én y ek et nyom on követő h a n g z a v a rb an
m eg d ö b b en ten figyelve az éles egyházi m eg n y ilat­
kozásokat, fel k ell vessük a k érd ést, h o g y m in d ­
azok a grém ium ok, v ag y szem élyiségek, am elyek
és a k ik n y ilatk o ztak , az e lm ú lt em b erö ltő során
m it te tte k a fo rra d a lm i á ta la k u lá s üg y éért, és
324
m eg fo rd ítv a: m it te tte k k ereszty én egyházi körök,
kom m unikációs eszközök azért, hogy egy új tá r ­
sadalm i re n d k ia la k ítá sá é rt küzdő n ép e t ú tjá ró l
letérítsen ek , m eg zav arjan ak , m egszégyenítsenek,
hitelv esztetté tegyenek, és ak ad ályozzanak? A rról
vagyok m eggyőződve, hogy a csehszlovák esem é­
n y e k et kísérő egyházi m egnyilatkozások fe ltá rjá k
azt az in d u la to t és érzü letet, am ellyel bizonyos
k eresztyén k ö rö k v iseltetn ek a tá rsa d a lm i igazsá­
gosságért fo ly ta to tt küzdelem ügye irán t. Ilyen
összefüggésben és ezért nem csak az em b eri e g y ü tt­
élés válságáról, h a n em azzal e g y ü tt a k eresztyén
egyházak kríziséről is tu d n u n k kell. Ez a válság
rá irá n y íta n i te k in te tü n k e t a b ajo k legm élyebb
g y ö k erére: az em b e rsze rete t ü g yében ellentm on­
dásokba k e v e re d e tt egyház h ite v a n krízisben
végső fo k o n ”.23
A társadalm i k érd ése k döntés elé á llítjá k a k e ­
resztyén em b ert. M eggyőződésem sze rin t Uppsala
után, a m ik o r az Ö ku m en é világa szinte m in d en
erő m ozgósításával a társadalm i k érd é sek vizsgá­
latára összpontosítja az erőit, súlyos kötelességünk,
h ogy elism erésein ket, ta p a szta la ta in ka t k ö zö ljü k a
testvéreg yh á za kka l. B izo n y sá g té te lü n k n e k az a
té n y ad sú lyt, hogy Iste n lelkétő l v e ze tte tv e eg yhá­
za in k állást fo g la lta k a társadalm i átalakulás
ügyében. S oha nem ig én yeltük, hogy kötelező
m odellnek te k in tse b á rk i is d öntéseinket, m egoldá­
sain k at, de az Ö k u m ené szem pontjából is elenged­
h e te tle n ü l szükséges a n n a k az ú tn a k az ism erete,
am elyen eg y h ázain k já rn a k . Ez az ú t nem m in d en
további n é lk ü l je le n t egyet azzal a koncepcióval,
am elyet az EV T és a V a tik á n képvisel.
E gyházaink eddig is tö re k e d te k a rra , hogy
á llá sp o n tju k a t m egism ertessék. A g enfi E gyház és
T ársad alo m K o nferencia elő tt előzetes h o z zá járu ­
lásk én t k ife jte ttü k a té m á v a l kapcsolatos nézetein­
ket, e lm o n d tu k ta p a sz ta la tain k a t.24 Az uppsalai
nag ygyűlést m egelőzően Ö kum enikus T anácsu n k
részletes ta n u lm á n y á b a n fo g lalta össze szociáleti­
kai té tele it.25 Ezek az íráso k nem egy k ö rb en ér­
deklődésre ta lá lta k , b á r le h e tetlen észre n em venni
sok esetben az a g y o n h allg atást és az ignorálást.
Ezek a je lek a to v á b b iak b an sem m en ten ek fel
b en n ü n k e t az alól a kötelesség alól, hogy az öku­
m enikus m ozgalom m eg elevenedett eszm ecseréjé­
ben s a já t állásp o n tu n k , ta p a sz ta la tu n k és k r iti­
k á n k kifejtésév el részt vegyünk.
A m a g y a r p ro testan tiz m u s teológiai m u n k á ja —
a tá rsa d a lm i k érd ések von atk o zásáb an — szorosan
kapcsolódott a K ereszty én B ékekonferenciához
A jövőben is n ag y szükség v a n e rre a m u n k ak ö ­
zösségre, am ely nem csak a m i egy h ázain k at, h a ­
nem az egész Ök u m e n é t g a zd ag íto tta eddig is és
g a z d a g íth a tja a to v á b b ia k b a n is szolgálatával. Az
elm ú lt tíz év so rán g y a k ra n m e rü lt fel a k érd és:
m ié rt v an szükség e rre a m ozgalom ra? M anapság
ú jb ó l h a n g za n ak ilyen kérdések, a n n y iv al is in ­
kább, m e rt ném elyek a csehszlovákiai esem ények
u tá n egyenesen a m ozgalom k rízisérő l szeretnek
beszélni. A K B K keletkezésének a k ö rü lm én y ei­
ről a fen tiek b en szóltam . E helyen rö v id en csak
an n y it, hogy az alap ító egyházak és k eresztyén
em b erek a m eglevő öku m en ik u s szervezetek m el­
le tt is szükségét érezték egy olyan m unkaközös­
ség létreh ív ásá n ak , am ely k ife je ze tten a világ p ro b ­
lém áira irá n y ítja a figyelm et. A körü lm én y ek
kellően in d o k o lták ezt a vállalkozást. Az EVT és a
felekezeti világszervezetek fe lad a tk ö rén e k csak
 egy része a tá rsa d a lo m p ro b lém av ilág ával való
foglalkozás. É rth ető , hogy az ö k u m en ik u s szerve­
zetek irá n ti m in d en lo jális in d u la t és szeretet m el­
le tt is — am i soha n e m v o lt k érd éses eg yhá­
zain k b an — nem le h e te tt elégségesnek ta rta n i az
ö k u m en ik u s szervezetek k e re te i k ö zö tt fo ly ta to tt
ilyen irá n y ú fárad o záso k at. De n em csak az ü g y re
fo rd íto tt figyelem és m u n k a m ennyiségéről van
szó.
A K B K b izo n y ság tételén ek v a n n a k olyan voná­
sai, am ely ek et nem n élk ü lö zh et az Ökum ené.
E g y ik ilyen vonás ép pen a n n a k az ig é n y n e k a ki­
fejezése, h ogy teológiai fe lism e ré se in k e t tö rté­
n elm i a d o ttsá g u k összefüggésében kell elhelyezni
és érvén yesíten i. A K B K ép p en en n ek a k ö v etel­
m én y n ek a h an g súlyozásával végez n élk ü lö zh etet­
len szolgálatot. S ü rg e ti a k e re sz ty é n egyházak
állásfo g lalását a tá rsa d a lm i ig azságosságért küzdő
erők m ellett. T ávolról sem á llítju k , hogy a KBK
egyedül áll e szolgálatban, de azt á llíth a tju k , hogy
a világgazdaság „fejlesztési k o ncepciója” ezt az
igényt nem m a ra d é k n élk ü l és n em azonos h a n g ­
sú llyal fejezi ki. M it é r tü n k ezen? K ív án atos volna,
hogy az evolúciós p ro g ra m m egvalósulásához se­
gítse a tá rsa d a lm i á ta la k u lá s jo g o su lt revolúciós
törek v éseit, viszont nem volna k ív án atos, hogy
akadályozza azok kielégítését.
A K B K — a n n a k ellenére, hogy a csehszlová­
k iai esem ények m egítélése k é rd éséb en v an n ak
ellen tétek a vezetőség ta g ja i közö tt — v álto z atla­
n u l és k ö v etk ezetesen k öveti e re d e ti célkitűzései­
nek irá n y v o n a lá t. M ég a b b an az esztendőben is,
am ik o r a fe n ti k é rd ésb en a v élem én y ek nagyobb
d iv erg en ciát m u ta tta k (1968 októ b er, Párizs), a
m u n k ab izo ttság m in d en ta g ja a le g h a tá ro z o ttab ­
b an h an g sú ly o zta a m ozgalom to v á b b fo ly ta tá sá ­
n ak, e g y ü ttm a ra d á sá n a k szükségességét. A vezető
te s tü le t legutóbbi m egny ilatk o zásai — így az 1969.
évi fe b ru á ri v arsói, m a jd az o k tó b eri b e rlin i m u n ­
kabizo ttság i ü lések rő l k ia d o tt tá jé k o z ta tá so k —
m egism étlik és eg y é rte lm ű e n k ifejezésre ju tta tjá k
a m ozgalom á llá sp o n tjá t a nem zetközi é le t poli­
tikai, gazdasági, katonai problém áit illetően. Ilyen vo­
n atk o zásáb an sem m i v álto zást n em je le n t az a
tén y , hogy a m ozgalom fő titk á ra , m a jd elnöke az
utóbbi n a p o k b a n lem ondott. M int Ök u m en ik u s
T an ácsu n k elnökségének n y ila tk o z a ta h angsúlyoz­
ta, a K B K nincs szem élyekhez kötve.
M iben áll ak k o r a m ozgalom ún. „krízise”,
am elyről azok szeretn ek beszélni, a k ik az elm últ
év tizedek so rá n m á r an n y iszo r e lte m e tté k ezt a
vállalk o zást? E gyszerűen a rró l v a n szó, hogy a
K B K o p e ra tív m unkakö zö sség én ek tev ék en y ség ét az
u tó b b i idő b en többen, jog g al b írá la tb a n részesí­
te ttü k . Ön m ag á b a n véve az is kifog áso lható kö­
rü lm én y , hogy a tisztv iselő k csak n em kizárólag
egy etlen állam , C sehszlovákia p o lg áraib ól k e rü l­
te k ki. Az ún. „ s ta ff” összetétele ilyen m ódon
nem v o lt in ternacionális. E m e lle tt k ifogásolható
v olt azonban az a tény, hogy a m ozgalom a k ti­
v itása az u tó b b i h ó n a p o k b an csökkent, te v é k e n y ­
ségi k ö re szűkült. A tag eg y h ázak sok k al d in am i­
k u sab b tev ék en y ség et v á rn a k a m unkaközössége­
iktől és sem m ik ép p en n em hely eselh etik, h a a
m ozgalm i jelleg h á tté rb e szo ru lásáv al a K B K m ű ­
ködése n agyobb m é rté k b e n csak elvi, ta n u lm á n y i
m u n k á la to k te rü le té re k orlátozódik. Ezzel te rm é ­
szetesen a ta n u lm á n y i m u n k á k fo n to sság át egy
p illan atig sem v o n ju k kétségbe. Joggal b írálh ató
volt n é h á n y tisztviselő m unkam ódszere és m aga­
ta rtá s a : a k étarcú sá g sem m iképpen sem le h et a
k ereszty én békeszolgálat m ódszere. Ezek és ehhez
h asonló fogyatékosságok, am elyeknek az e red ete
nem ú jk e letű , különösen k áro sa n ére z te tték h a tá ­
su k a t az ún. csehszlovákiai esem ények sodrában.
E gyik-m ásik tisztviselő képességeit ui. m eg h alad ­
ta az az igény, hogy ezeket az esem ényeket a
m ag u k teljes összefüggésében á t tu d ja tek in ten i.
Szem élyes vélem énye, p a rtik u lá ris szem pontokat
szem e lő tt ta rtó állásfoglalása m ögé m egkísérelte
o daállítani a K B K m ozgalm ának egészét. M égpe­
dig a vezetőség ta g ja in a k a m egkérdezése nélkül.
T erm észetesen a m ozgalom ban résztvevő egyhá­
zak képviselői ezzel a m ag a ta rtá ssa l nem tu d ta k
eg y etérten i, m ég ab b an az esetben sem. h a pl.
H rom ádka professzor esetében em berileg é rth e tő ­
nek te k in tjü k , hogy m agas k o ra m ia tt sem te k in t­
h e tte á t a szóbanforgó pro b lém ák m in d en össze­
függését. Az e m líte tt fogyatékosságok és k ö rü lm é­
n yek azonban a legkisebb m é rté k b e n sem é rin tik
a K BK eredeti célkitűzéseiről, fe lad a tairó l és h i­
v atásá ró l alk o to tt és e g y ü tt v allo tt m eggyőződést.
B izonyosak v ag y u n k abban, hogy az e m líte tt fo­
g yatkozások k o rrig álását az a rra h iv a to tt vezető
te stü le te k bölcsen és h ig g ad tan elvégzik.
A K B K m á sik jellegzetes vonása az a törekvés,
hogy a k e resztyé n békeszolgálat sú lyá t a g y ü le k e ­
ze te k re helyezze, a k e re szty é n hitből fa ka d ó m o ­
tív u m a it hangsúlyozza. E bben a vonatkozásban
sem á llíth a tju k , hogy ez a tö rek v és k izáró lag a
K B K -ra k o rlátozódik és a n n a k a m onopólium a,
m égis a K B K gy ü lek ezetek et m ozgósító ig eh ird e­
tése, am elyben n ag y m é rték b en érv én y esü l a béke
teológiája, figyelm et érdem el. A keleti ortodoxia,
de a m ag y ar p ro te sta n tizm u s te rü le té n is m eg­
álla p íth ató , hogy az atom fegyverkezés k o rlá to ­
zása, az általán o s és teljes leszerelés követelése,
k ritik u s nem zetközi kérd ések b en való állásfogla­
lása v aló b an a g y ü lekezetek ügyévé vált. Elég e
te k in te tb e n a H iro sh im a-n ap o k ra, a h á b o rú t szen­
vedő n ép ek ért való öku m en ik u s im aszolgálatra, a
V ietn am és K özel-K elet szám ára tö rtén ő adakozásra
utaln i. E bben a vo n atk o zásb an nem csak a rró l van
szó, hogy a K B K kezdettől fogva tö re k e d e tt a ke­
reszty én tá rsa d a lm i szolgálat bibliai-teológiai gyö­
k erein e k k im u n k á lá sá ra és fe lm u ta tá sá ra. Sokan
ú g y vélték, hogy a teológiai k iin d u ló p o n t h a n g -
súlyozásával a m ozgalom védekezni k ív án azok­
k al a feltételezésekkel szem ben, am elyek az evan­
gélium felad ását h a n g o z ta ttá k és azt igyekeztek
bizonyítani, hogy a kereszty én teológiai alap o t v a­
lam ilyen tö rtén e t-filo zó fiai spekulációval h ely ette­
sítik a m ozgalom ta g ja i a n n a k érdekében, hogy
„ k o n fo rm ista ” állá sp o n tju k a t m egindokolják. M a
m á r a tárg y ilag o s m egfigyelő elő tt világosabb:
a K B K -n b elü l a teológiai alapvetés hangsúlyo­
zása nem valam ily en ta k tik a i m eggondolásból fa ­
kad, h an em h u m an iz m u sa a K risztushoz való vi­
szonyban gyökerezik. A v ilág n a k szolgálni kívánó
k ereszty én em b er K risztu s eszköze, a szolgálatot
m aga K risztus végzi. Az egyháznak, az ő testén ek
eszközi szerepe v a n ebben. A z egyházak lelkiism e­
re té t ébresztő, a kereszty én em b e rek et az em b er
ü g yében cselekvésre hívó szó igazában K risztus
irá n ti engedelm ességre, a K risztushoz való m eg­
té ré sre hívó p ró fé ta i szó. L ényegében ezt a szem ­
léletet és ig én y t ju tta tta m kifejezésre 1968-ban a
K B K h a rm a d ik n ag ygyűlésén ta r to tt felszólalá­
325
 som ban. N em restellem az o tt m o n d o tta k a t ez al­
k alom m al m egism ételni, hiszen n em csak a KBK,
h an em a m ag y ar evan g éliu m i eg y h ázak szolgála­
tá n a k jellem ző vonásáról, feltételérő l v a n szó.
„ A rra a k é rd é sre kell k o n c e n trá ln i fig y elm ü n ­
ket, hogy az em b erszeretet ügyéb en való fá ra d o ­
zás, az e m b er m egm entése é rd ek éb en m i az a sa­
játo s h o zzájáru lás, am it K risztu s követői, és
csakis egyedül K risztu s követői tu d n a k fe la já n ­
lani. K risztu s eg y h ázain ak az a h iv atása, hogy az
evangéliu m o t h irdessék. V iszont a p ró fé ta i és apos­
toli bizon y ság tétel szerin t, ahol az evang éliu m ot
h ird e tik és elfo g ad ják , o tt m eg terem n ek a b ű n ­
b á n a tn a k és m eg térésn ek a gyüm ölcsei. A k eresz­
ty é n eg y házak g ondolkodása em b erö ltő k ó ta ú gy
alak u lt, hogy a b ű n b á n a t és m eg térés fo g alm át
m egfoszto tta azoktól az elem ektől, am ely ek az em ­
b e rtársh o z való viszony te k in te té b e n is m egköve­
telik a b ű n b á n a to t és a m eg térést. Az egyház tö r­
té n e te és az em beriség tö rté n e lm e jelen szakaszá­
b a n új evangélizációra v a n szükség, am ely úgy
hív K risztu s k övetésére, b ű n b á n a tra és m eg té­
résre, h o g y ez a b ű n b á n a t és m eg térés az e m b er­
hez, az e m b erszereteth ez v aló m eg térést is jelentse.
A K ereszty én B ékek o n feren cia döntő k é rd é se : k é­
pes-e ilyen é rte le m b e n m e g h ird e tn i az egyházak
v ilá g áb a n a b ű n b á n a tra és m eg térésre hívó szót?
Szívből kívánom , hogy to v á b b fo ly ta tó d jé k a
K B K elen g ed h etetlen ü l fontos ta n u lm á n y i m u n ­
k á ja , am ely tá jé k o z ta tja az eg y h ázak at, a k eresz­
ty é n e k e t az em b eri eg y ü ttélés p ro b lém áiró l és r á ­
m u ta t a r r a : m i m ódon kell szeretn i az em b ert. De
szívből k ívánom , h o gy ezzel e g y ü tt eg y re in k áb b
m ély ü ljö n el a K B K közössége a K risztu s irá n ti
odaadó szeretetb en , ab b a n az ú j kegyességben,
am ely K risz tu sé rt engedelm eskedik az em bersze­
re te t p a ra n c sá n ak . Ez az új kegyesség te h e ti h a té ­
k o n y a b b á a K B K to v áb b i szo lg álatait.”26
A to v á b b ia k b a n az egyházközi kapcso lato k fe j­
lődésének az ügyével, m a jd pedig a k e reszty én —
m a rx ista dialógus k érd ésév el k ív án o k foglalkozni.
Az a m eggyőződésem , hogy a m a g y a r p ro te sta n ­
tizm us kom oly m o n d an iv aló v al já ru lh a t hozzá e
pontokon is az ö k u m en ik u s eszm ecseréhez.
Dr. B a rth a Tibor
JE G Y Z E T E K
1. D r. B a rth a T ib o r: A z e g y h á z a k ö k u m e n ik u s h e ly ­
ze te U p p sa la u tá n . R ef. E g y h áz X X I. évf. 1969.
10. sz. 207 kk. lap.
2. A. H. v. d. H e u v e l: S u rv e y of P re s s C o m m en ts,
R eactio n s to th e F o u rth A ssem b ly , T h e E c u m e n i­
ca l R ev iew X X I. évf. 1969. 32. k k . lap.
3. C. M a rq u e t: L e B a rq u e d a n s le te m p e te , C h ris­
tia n is m e S o cial P a ris , 1969. 3—6. sz. 239. lap.
4. M e lito n m e tro p o lita n y ila tk o z a tá t id ézi: T h e E cu ­
m e n ic a l R ew iew X X I. évf. 1969. 43. lap .
5. V ö. A d o lp h S c h a lk c ik k e a N a tio n a l C a th o lic R e ­
p o rte r-b e n , id ézv e T h e E c u m e n ic a l R e w ie w X X I.
évf. 44. lap.
6. M. M. T h o m as m e g á lla p ítá s a . T h e U p p sa la 68 R e­
p o rt, 163. lap. L á s d m ég „ R e p o rt of th e C o m m itte e
o n C h u rc h a n d S o cie ty ” Uo. 240. lap.
7. R a u l P re b is c h : D ie D y n a m ik d e r ju n g e n N a tio n e n
326
im p o litisc h e n und w irts c h a ftlic h e n B ereic h ,
„ A p p e ll a n d ie K irc h e n d e r W e lt” 57. lap .
8. T h eo ló g iai S zem le IX . évf. 1968. 349. k. old.
9. D r. B a r th a T ib o r: E re d m é n y e k és ta n u lsá g o k , R e­
fo rm á tu s o k L a p ja X . év f. 1966. 45. sz.
10. M ax K o h n sta m m je le n té s e az u p p s a la i n a g y g y ű ­
lésn ek , T h e U p p sa la 68 R e p o rt 348 k k . lap.
11. P é ld á u l J o h n M e y e n d o rff o rto d o x teo ló g u s, idézi
a T h e E c u m e n ic a l R e v ie w X X I évf. 1969. 1. szám
48. lap.
12. T h e U p p sa la 68 R e p o rt 163. lap .
13. W. A. V isse r ’t H o o ft: T h e M a n d a te th e E c u m e n i­
c al M o v em en t, T h e U p p sa la 68 R e p o rt 318. old.
14. L ásd tö b b e k k ö z ö tt: „M issziói é le tü n k teo ló g iai
p ro b lé m á iró l”, T eo ló g iai S zem le II. évf. 1959.
93 k k . lap . — „A z e m b e rsz e re te t le c k é je ” T heol.
S zem le IX . évf. 1966. 1 k k . la p . — „T íz év az eg y ­
h á z k o rm á n y z á s szép m u n k á já b a n ”, R ef. E g y h áz
X X . évf. 1968. 73 k k . lap.
14a. A n n á l fo n to sab b , ho gy m a m á r az E V T -b e n is
szóhoz ju t a m isszió és az igazságos, h u m á n u s
v ilá g fe jlő d é sé rt v a ló k e re s z ty é n felelő sség belső,
lén y e g i összefüggése. V. ö. Dr. N ag y G y u la : T h e
C h u rc h a n d th e A im s of W o rld D ev elo p m e n t,
In te rn a tio n a l R e v iew o f M ission, L V III. évf. 390
kk . old.
15. A z E gyházaik V ilá g ta n á c sa K ö z p o n ti B iz o ttsá g a
c a n te rb u ry ü lé sé n e k 27. szám ú d o k u m e n tu m a :
„A z E g y h á z a k V ilá g ta n á c sa a fe jlő d é s é rt”.
16. A z U N C T A D e g y ik sz a k é rtő je a K B K re g io n á lis
k o n fe re n c iá já n ta r to t t e lő a d á sá b a n k ife jte tte ,
hogy a f e jle tt á lla m o k b ó l é v e n te m in te g y 10 m il­
liá rd d o llá r á ra m lik a fe jlő d ő o rszág o k b a, m in t
s a já t eszk ö zö k m o b iliz á lá s a c é ljá ra ig é n y b e v e tt
segély, v a g y m u ltila te rá lis k e re s k e d e lm i k a p c s o ­
la to k ré v é n . A se g ély ek k a m a tte r h e o ly a n m ag as,
hogy 1975-ben m á r fe le m é sz ti a te lje s 10 m illiá rd
d o llá rt. E zek n él a b e ru h á z á s o k n á l á lta lá b a n 7% -os
k a m a to t szám o ln a k . K o rá b b a n ezt u z so rá n a k n e ­
v e z té k m a „ fe jle sz té si se g é ly n e k ” . E g y éb k e d v e z ő t­
le n m o z z a n a to k k ö z ö tt fe l k e ll je g y e z n i a z t a
té n y t is, — m o n d ta az elő ad ó , — hogy a n y u g a ti
v ilá g se m m it sem te t t a z é rt, h o g y a te c h n o ló g iai
k u ta tá s e re d m é n y e it, a „ k n o w h o w ”- t a fe jlő d ő
o rsz á g o k n a k á ta d ja . A m u ltila te rá lis k e re s k e d e lm i
k a p c so la to k e lő n y te le n ü l a la k u ln a k a h a rm a d ik
v ilá g sz á m á ra , m iu tá n e x p o rtju k 9 0 % -a n y e rs ­
a n y ag . A n y e rs a n y a g á ra k v isz o n t k e d v e z ő tle n e k :
pl. 1918-ban 24 zsák k á v é t k e lle tt egy F o rd k o ­
c sié rt fiz e tn i, m a u g y a n a n n a k a k o c sin a k 280 zsák
k á v é a z á ra . (N otizen n a c h e in e m V o rtrag v o n
P ro f. T. M ende, J u n g e K irc h e 30. J h rg . H e ft 7,
418. lap.)
17. R ic h a rd D ick in so n : „ C h u rc h -S p o n s o re d D ev elo p ­
m e n t E ffo rts ”, I n te rn a tio n a l R e v iew o f M ission,
18. évf. 415 lap .
18. Uo. 221— 222 lap.
19. T h e U p p sa la 68 R e p o rt, 41—42. lap . (Az u to lsó
m o n d a tr a v o n a tk o z ó a n ld. U p p sa la 68 B e ric h t
42—43. lap .
20. Id é z e tt c ik k : 222 old.
21. C h ris tia n s, C h u rc h e s a n d D ev e lo p m e n t, m e g je le n t
az E V T Ifjú s á g i O s z tá ly á n a k fo ly ó ira tá b a n , a
R isk -b e n , 1969. 2. sz. 43. k k . old.
22. L u th e ris c h e M o n a tsh e fte 1969. 1. szám 25. lap .
23. D r. B a rth a T ib o r: A z e g y h á z a k id ő sze rű k é rd é s e
a b ű n b á n a t és m e g té ré s, T h eo l. S z e m le 1968. X I.
évf. 261. lap .
24. K e re sz ty é n sz o lg á la t k o ru n k tá r s a d a lm i és n e m ­
zetk ö z i k é rd é se ib e n , T h eo l. S zem le IX . évf. 1966.
196. k k . lap.
25. H u n g a r ia n C h u rc h P re s s, U n g a ris c h e r K irc h lic h e r
N a c h ric h te n d e n st, 1968. jú n iu s i 2. sz. K ü lö n szám .
26. B é k e h írn ö k , 12. évf. 1968. 67. lap .
 Az egyházak és a faji világprobléma
A z E g y h á za k V ilágtanácsa londoni tanácskozása
és a ca n terb u ryi h a tá ro za to k a fa ji kérdésben
Az emberiség jelenét és jövőjét, de egyúttal az egy­
ház életét is sötét viharfelhőként árnyékolja be az a
megoldatlan veszély, amelynek ezt a nevet szokták ad­
ni: a „faji világproblém a”. Más elnevezéssel: a „rasz­
szizm us” (faji gondolkodás, faji elfogultság és m aga­
tartás) világkérdése.1
Vegyük közelebbről szemügyre először is ennek a
mai világunkra ránehezedő, súlyos gondnak néhány té­
nyét! A m a élő emberiségben m inden ezer emberből
átlag 320 tartozik a fehér és 680 a színes (sárga, fekete
és barna) emberfajhoz. Ugyanakkor gazdasági-szel­
lemi vonatkozásban a világ anyagi és kulturális javai­
nak túlnyomó részét a fehér népek birtokolják. Velük
szemben a nagy többséget jelentő, színes népfajok gaz­
dasági téren is, kulturális javakban is súlyos hátrány­
ban vannak. Társadalmi vonatkozásban az ún. „ve­
gyes társadalm akban” — ahol tehát fehérek és színe­
sek élnek együtt (Egyesült Államok, Anglia, Dél-afrika
stb.) — a színesek alkotják a társadalom legszegé­
nyebb részét, végzik a legnehezebb m unkát, m unká­
jukért áránytalanul kevesebb bért kapnak a fehérek­
nél, és sokféle, megalázó megkülönböztetésben van ré­
szük. Erkölcsi-lelki vonatkozásban: sok európai és
am erikai ember gondolkodásában — köztük sok ke­
resztyén gondolkodásában is — még mindig igen erős
a „fehér felsőbbrendűség” nézete, a „fehér rasszizmus”
(a fehéreknek képességeik és kultúrájuk alapján joguk
van a nagyobb részesedésre a világ anyagi és szellemi
javaiból). Mivel a keresztyénség nagy része a fehér em­
berfajhoz tartozik, ez a helyzet különösen súlyos fele­
lősséget jelent a világ keresztyénségére nézve. Ugyan­
akkor a faji világkérdés m a a legszorosabban összefo­
nódik az éhező világ, a fennálló súlyos gazdasági-tár­
sadalmi igazságtalanságok és az emberiség jövője kér­
1 A rasszizmust az EVT uppsalai nagygyűlése így
határozta meg: „Rasszizmuson é rtjü k az etnocentrikus
büszkeséget a saját faji csoportra, és e csoport megha­
tározó jellegzetességeinek előnyben részesítését; azt a
hitet, hogy ezek a jellegzetességek alapvetően biológiai
természetűek, és átöröklődnek a következő nemzedé­
kekre; és erősen negatív érzéseket más csoportok
iránt, amelyek nem osztják ezeket a jellegzetességeket;
összekötve azzal a törekvéssel, hogy megkülönbözte­
tést alkalm azzanak más csoportokkal szemben, kizárva
azokat a közösség életében való teljes részvételből”
(UPPSALA 68, 241. Ip).
Az UNESCO szakértői csoportja így definiál: „Rasz­
szizmus, azaz an tisz o c iá lis nézetek és cselekedetek,
melyek azon a tévedésen alapulnak, hogy a közösségen
belüli, diszkriminációs viszonyulások biológiai alapon
igazolhatók... A rasszizmus téves módon azt igényli,
hogy tudományos alapja van egyes csoportok hierar­
chiájának pszichológiai és kulturális jellegzetességeik
alapján, melyek változhatatlanok és velünk születtek
lennének. Ezen az úton arra törekszik, hogy meglevő
különbségeket m int sérthetetleneket tüntesse fel, az
egyes csoportok, közti tényleges viszonyulás m aradan­
dóvá tételével” (Nyilatkozat a faj és a faji előítéletek
kérdésében. UNESCO, Párizs, 1967. szeptember 26).
A további irodalomból külön is tanulmányozásra
ajánljuk A. M. Thunberg könyvét: Kontinente im A u f­
bruch. Kirche und Mission angesichts der afro-asia­
tischen Revolution. 1960. Továbbá: az UNESCO-soro­
zatot a faji kérdésről: Die Rassenfrage in der m oder­
nen W issenschaft (1953; 2. kiad. 1957) és The Race
Question and Modern Thought (a katolicizmus, az
ökumenikus mozgalom, a zsidóság és a buddhizmus
nézetei a faji kérdésben).
I
déseivel. Meddig tartható fenn ez a kiáltó aránytalan­
ság abban az embervilágban, amelyben a színes fajok
százalékaránya, de ugyanakkor szegénysége és elkese­
redése is, egyre növekszik? (Ma 950 millió em berrel
él több a földön, m int 1950-ben, ebből 700 millióval
nőtt a világ népessége a szegény és fejlődésben el­
m aradt, színes fajokhoz tartozó országokban).
1. A faji kérdés és az eg yh á za k 1925— 1968 között
A faji kérdés — am int ezt Visser’t Hooft a londoni
konferencián tartott előadásában kifejtette2 — szinte
az ökumenikus mozgalom kezdetétől fogva ott szere­
pelt a napirenden. Közelebbről négy korszakot lehet
megkülönböztetni az egyházak m agatartásában ezen a
területen.
Az első korszakot — amely az 1925-ös stockholmi vi­
lágkonferenciától 1933-ig tartott — rendkívül nagy op­
tim izm us jellemezte. Az egyházak meg voltak győződ­
ve arról, hogy az ige hirdetése és a modern nevelés se­
gítségével a faji előítéleteket ham arosan és viszonylag
könnyen le lehet küzdeni a világban. Nagyon kevés fi­
gyelmet fordítottak a faji előítéletek mély, irracioná­
lis gyökereire és a gazdasági egyenlőtlenség szerepére
ebben a kérdésben.
A második időszakot (1933—1945) főleg a ném et faji
mítosz és az ebből fakadó antiszemitiz m us súlyos kér­
dése határozta meg. Az egyház számára a zsidó­
ság sorsa természetszerűleg nem faji kérdés, hanem
a hit kérdése. Róm 9—11. A fasizmus zsidóüldözése
azonban most döbbentette rá az egyházakat először
igazán arra, milyen mélységek és veszélyek rejtőznek
a faji kérdés mögött! Az oxfordi világkonferencia
(1937) a keresztyén lelkiismeret szavát kiáltja bele a
világba, amikor m egállapítja: „A faji gőggel, a faji
gyűlölettel és üldözéssel és egyes fajok mások általi
kizsákmányolásával szemben az egyháznak Istentől
nyert elhívása alapján engesztelhetetlenül szembe kell
szállnia és egyértelműen fel kell emelnie szavát, a sa­
já t határain belül és kívül.”3 Századunk legnagyobb
bűntette, hatmillió zsidó meggyilkolása, a faji gyűlölet
szám láját terheli.
A harmadik korszakban (1945—1960) a dél-afrikai
„fehér rasszizmus” került a világ é s az egyházak fi­
gyelme előterébe. Az EVT minden nagyobb tanácsko­
zásán 1948 óta állandóan ott szerepelt ez a kérdés. Ele­
inte úgy látszott, hogy a dél afrikai tagegyházak egyér­
telműen szembefordulnak az apartheid-politikával. Az
1960-ban, Cottesloe-ban tartott konferencián a dél-afri­
kai egyházak hivatalos küldöttei elfogadták a faji
diszkriminációt elvető határozatot. Ezt követően azon­
ban a dél-afrikai búr egyházak zsinatai elvetették ezt a
határozatot és kiléptek az Egyházak Világtanácsából.
A negyedik időszak a faji kérdés fokozatos kiélező­
désének az ideje (1960—1968). Az EVT ebben az idő­
ben külön titkárt állított be az egyházaknak a faji kér­
désben való segítésére. Időközben nemcsak Afrikában,
hanem a világ más részeiben — elsősorban az Egyesült
Állam okban — is egyre nő a feszültség. Azt is fel kel­
lett ismerni, hogy sok jó szándék és komoly határozat
ellenére milyen erős a faji elkülönítés magukban az
2 Visser’t Hooft, W. A.: Reflections on World Coun­
cil of Churches A ctin concerning Interratial Rela­
tions. — V. ö. Ecumenical Statem ents on Race Rela­
tions. Development of Ecumenical Thought on Race
Relations 1937—1964. Genf, 1965. 48 lp. Es: W orld
Council Actions on Race since 1964 (sokszorosítva).
3 Ecumenical Statements etc. 12. lp.
327
 egyházakban, és hogy például az Egyesült Államokban
a vasárnapi istentisztelet ideje a faji elkülönítés leg­
erősebb órája, és a vasárnapi iskola a fajilag legin­
kább elkülönített iskola (M artin Luther King). Az u p p ­
salai világgyűlés ugyan ú jra nagyon határozottan állást
foglalt a „faji igazságosság” mellett, am ikor kim ondta:
„A rasszizmus a keresztyén h it kiáltó megtagadása. Ta­
gadja Jézus Krisztus kiengesztelő művének hatékony­
ságát . . . tagadja közös em berségünket. . . A rasszizmus
össze van kötve a gazdasági és politikai kizsákmányo­
lással . . . Az egyházaknak ki kell irtaniuk a rassziz­
mus m inden form áját, a saját életükből. Botrányos,
hogy sokan nem teszik meg ezt, különösen ott, ahol az
intézményes rasszizmus finomabb form ákat ölt. Az egy­
házaknak azért is küzdeniük kell, hogy a törvényhozás
is biztosítsa a rasszizmus kiküszöbölését”.4
Mindezek ellenére Visser’t Hooft mégis így összegez­
te az Egyházak Világtanácsában töm örült egyházak
döntő hiányosságait: „Túlságosan bíztunk a nyilatkoza­
tok meggyőző erejében és nem fordítottunk elég figyel­
m et a helyzet irracionális tényezőire. Nem voltunk
eléggé tekintettel a gazdasági tényezők szerepére a fa­
ji igazságtalanságban. Igen kis m értékben vállaltuk
azokat a nagyon komoly áldozatokat, melyeket meg
kell hozni, ha a faji igazságosságnak érvényt akarunk
szerezni. Még nem találtunk közös feleleteket az erő­
szaknak és az erőszakmentességnek mint a meglevő
modellek és struktúrák átform álása eszközeinek a prob­
lém ájára”.5 A faji kérdés horizontján tehát ebben az
időszakban m ár előtérbe került a fajok tényleges
egyenjogúságáért folytatott forradalm i küzdelem k ér­
dése.
2. Új h e ly ze t a fa ji kérd ésb en
A legutóbbi időben, az elm últ néhány év és a leg­
utóbbi hónapok során, egészen új helyzet van kialaku­
lóban a faji kérdés területén. Egyfelől úgy látszik, hogy
n fejlődés lassúsága m iatt a színes egyenjogúsági m oz­
galmak erősen radikalizálódnak: az „erőszaknélküli
forradalom ” (M. L. King) vonaláról a radikálisabb for­
radalm i küzdelem irányába fordulnak (Black Power —
Fekete Hatalom mozgalma az Egyesült Államokban és
Európa egyes országaiban, így Angliában). Más felől —
részben e radikalizálódás hatására, de más okokból is —
— nyilvánvalóan aktivizálódtak a „fehér rasszizmus”,
a jobboldali „fajvédő m ozgalm ak”, erői is. Elsősorban
Afrika déli részében (Vorsterék a Dél-afrikai Köztársa­
ságban, Ian Sm ith hívei Rhodesiában, a N ational Frost
Angliában és az NPD a Német Szövetségi Köztársaság­
ban). De ugyanezt lehet megfigyelni az észak-am eri­
kai közvéleményben is. A helyzet ilyen kiéleződése új
és igen veszélyes feszültséggel tölti meg világunk, ben­
ne az egyházak életét. U Thant, az ENSZ főtitkára,
m ondta néhány évvel ezelőtt Algériában: ha a faji el­
lentétek ilyen rohamosan fokozódnak, akkor olyan vé­
res világküzdelemhez vezethetnek, amelyhez képest
szelíd családi civakodásoknak tűnnek m ajd az újkor
vallásháborúi és politikai-gazdasági gyökerű nagy há­
borúi.
a) A „ fehér ra sszizm u s” és a fe h é r „ fajvédő
m o zg a lm a k ”
A konferencia második napján nyilvános esti ülés
volt az anglikán egyház londoni központjában, a
Church House-ban. Az előadók Trevor Huddleston, a
Dél-afrikából előzött anglikán püspök, neves egyházi
4 Uppsala 1968 (EVT kiadása, Genf, 1968). IV. szek­
ció jelentése, 28. pont.
5 Visser’t Hooft i. m. 4. lp.
328
író, és Oliver Tambo, az Afrikai Nemzeti Kongresszus
száműzetésben élő, dél-afrikai vezetője, voltak.
A National Front, ez az angliai, jobboldali színezetű,
újfasiszta mozgalom, a színesek egyenjogúságának el­
keseredett ellenfele, hatalm as tüntetést szervezett meg
erre az alkalomra. Emberei megszállták a hatalm as
előadóterem karzatait. Szavalókórusokkal, ütemes köz­
bekiáltásokkal újra meg ú jra lehetetlenné tették a
gyűlés folytatását, és közben röplapok ezreivel szórták
tele a termet. A szavalókórusok árulónak szidalmaz­
ták a színesek bevándorlásának megengedése m iatt az
angol korm ányt és pártokat, a színesek támogatása
m iatt az Egyházak Világtanácsát és a két előadót. Kö­
vetelték az Angliában élő két és félmillió színes ál­
lampolgár „emberséges hazatelepítését” és „a brit faj,
a brit vér védelmét”. A terem ismételt rendőri meg­
tisztítása után a tüntető, táblás felvonulás az utcán
folytatódott, a Church House előtt.
Ez a tüntetés nagy feltűnést keltett még a viharok­
hoz szokott angol sajtóban is, hiszen itt az anglikán ál­
lamegyház képviselői és az Egyházak Világtanácsa el­
len fordult ez a jobboldali, angol fajvédő mozgalom.
Jele volt ez az esemény a konferencia résztvevői szá­
m ára egyúttal annak is, mennyire nem haltak ki, sőt
világviszonylatban is újra megelevenednek a fehér
„faji gondolat” erői! De ez a tüntetés jól rávilágított a
„fehér rasszizmus” mögött álló gazdasági-politikai é r­
dekekre is Európában, Dél-Afrikában és a világ más
részeiben.
b) A „F ekete H atalom ” és a radikális fa ji
egyenjogúsági m o zg a lm a k
Visser’t Hooft bevezető előadása idézte Z. K. M att­
hewst, aki a dél-afrikai M indolo-konferencián ilyen
címmel tarto tt előadást: „Az erőszak-nélküliségből az
erőszakba”. Rám utatott M atthews arra, hogy a hatal­
mas fekete többség Dél-Afrikában hosszú időn keresz­
tül újra meg újra megpróbált dialógust kezdeni az
uralkodó, hatalm at birtokló fehérekkel. Minden ilyen
békés kísérlet kudarccal végződött. Ezért ma az a
helyzet, hogy az erőszakkal fenntartott fehér uralom
erőszakkal való megdöntésére irányuló közhangulat és
a fanatikus szenvedély egyre rohamosabban erősödik a
fekete világban. Itt, a világ ilyen pontjain, vetődik fel
igazán — mondta Visser’t Hooft — hogyan foglalnak
állást az egyházak és a keresztyén teológusok a forra­
dalmi erő igazságos társadalm i változásokra irányuló
felhasználásával kapcsolatban. Ez az állásfoglalás eze­
ken a területeken döntő lesz m ajd az egyház jövőjére
nézve.
Ugyanez az erős radikalizálódás jelentkezik látható
módon az Észak-amerikai Egyesült Állam okban is. A
londoni tanácskozáson meghívott delegátusokként vet­
tek részt az észak-am erikai és angliai „Fekete Hata­
lom” mozgalom vezető emberei. Dr. N ath an Hare, a
Fekete Tanulmányok Osztálya ismert San Franciscó-i
vezetője, megállapította: a harmincmilliós észak-ameri­
kai fekete közösség ma a faji és kulturális öntudat
felfokozását és ezzel együtt az am erikai gazdasági-po­
litikai hatalom ban szám arányuk szerinti, tényleges
részvétel radikális forradalm i eszközökkel való meg­
szerzését tekinti céljának; a békés, lassú fejlődés útja
ugyanis kudarccal végződött számukra. Nem asszimi­
lációra törekszenek tehát, hanem „Amerika Fekete
Népcsoportja” kialakítására a közélet egész területén.
Céljuk „küzdelem az identitásért, az integrációra törek­
vés helyett — ez új szakasz az észak-am erikai faji kér­
désben” (a struggle f or identity instead of longing f or
integration — a new phase in the North American ra­
ce problem). A diszkrimináció intézményes form ájára
 és ennek az állapotnak erőszakkal való fenntartására
a fehérek részéről — m ondta dr. Hare — csak hasonló
eszközökkel válaszolhatnak.
A „Fekete Hatalom ” mozgalma egyre inkább erősö­
dik az angliai színes faji kisebbségben is. Roy Sawh,
az angliai mozgalom fiatal elnöke, kifejtette a londoni
tanácskozáson tartott, éleshangú felszólalásaiban: a fe­
hér rasszizmus egyéni megnyilvánulásainál és túlkapá­
sainál sokkal veszélyesebb a faji diszkrimináció kevés­
bé feltűnő, gazdasági-politikai diszkriminációt m agá­
ban foglaló, intézm ényes form ája a világ számos részé­
ben. Ezeknek a „fehér faji önzést” szolgáló gazdasági­
politikai struktúráknak a megdöntésére irányuló forra­
dalmi küzdelem m a a színes világ legfőbb feladata —
mondotta.
Az Egyesült Á llam okban egyre nagyobb teret nyer a
fekete lakosság közt az anyagi jóvátétel követelése a
fehérektől, a m últban és a jelenben elszenvedett igaz­
ságtalanságokért. Ezt a legélesebb form ában James
Forman, a Fekete Hatalom egyik vezetője, jelentette
be Detroitban, 1969 tavaszán. A híressé vált „Fekete
Nyilatkozat” (Black Manifesto) kim ondja: „Mi azt kö­
veteljük a fehér keresztyén egyházaktól és a zsidó zsi­
nagógáktól, melyek részét alkotják a kapitalizmus
rendszerének, hogy kezdjék el jóvátételek fizetését a
fekete nép számára ebben az országban. Ötszáz millió
dollárt követelünk a fehér keresztyén egyházaktól és a
zsidó zsinagógáktól. Ez összesen 15 dollár négeren­
ként . . . Mi nem fenyegetjük az egyházakat. Megmond­
juk, tudjuk azt, hogy az egyházak a gyarmatosítók ka­
tonai hatalm ával együtt jöttek, és a gyarmatosítók ka­
tonai hatalm a tarto tta fenn őket. Ezért, ha az egyhá­
zak a gyarm ati területeken katonai hatalom segítségé­
vel alakultak meg, mi is jól tudjuk, hogy készen kell
lennünk erőszakot alkalm azni követeléseink elnyerésé­
re. Nem azt mondjuk, hogy ez az akaratunk szerinti út.
Nem az. De hadd tegyük nagyon világossá: nem állunk
szemben az erőszak alkalmazásával, nem állunk szem­
ben az erőszakkal. A frikában erőszakkal fogtak el
minket. Rabláncon, politikai rabszolgaságban tartottak
bennünket; kényszerítettek rá, hogy rabszolgaként dol­
gozzunk, miközben a katonai gépezet és a keresztyén
egyház kéz a kézben működött e g y ü tt. . . Nem fő cé­
lunk a tám adás a fekete emberek hite ellen, bár tu d ­
juk, hogy nem voltunk keresztyének, am ikor ebbe az
országba hurcoltak m inket; és a keresztyénséget arra
használták, hogy segítsen rabszolgaságban tartani ben­
nünket. Célunk e nyilatkozat kibocsátásával kényszerí­
teni a fehér rasszista egyházakat arra, hogy kezdjék
meg a jóvátétel fizetését, amellyel tartoznak a fekete
embereknek; nemcsak a fehér egyházak, hanem a m a­
gánüzleti világ és az USA-kormányzat is. Úgy tekint­
jü k most ezt az összpontosítást a keresztyén egyházak­
ra, m int olyan erőfeszítést, amelyben minden fekete
ember egyesülhet”.6
Benyomásunk a Fekete Hatalom mozgalomról az
volt a londoni konferencián, hogy a „fehér rasszizmus”
ellenlábasaként most egy rendkívüli dinamikájú, feke­
te, illetve színesbőrű „fajiság” kibontakozásával kell
számolni az előttünk álló években. A mozgalom egyik
fő jelszava ez: "A fekete szín szép; ugyanígy a vörös,
a sárga és a barna is.” A másik jelm ondatuk pedig
így hangzik: „Mi nem akarunk erőszakot. De az erő­
szak megszüntetéséhez néha szükség van az erőszak
alkalmazására. Hogy ne legyen szükség többé fegyve­
rekre, néha szükséges m egragadni a fegyvert.” É rtel­
6 Manifesto to the W hite Christian Churches and
the Jewish Synagogues in the United States of A m e­
rica and A ll Other Racist Institutions (1969. április 26).
4. és 7—8. Ipk.
mi megfontolásokkal és számításokkal a Fekete H ata­
lom mozgalma nem sokat törődik. Fő hajtóereje a szí­
nes népfajok sok évszázados, szenvedélyes elkeseredé­
se és gyűlölete a „gazdag fehérek” ellen, akik a nyuga­
ti világban éppen rabszolga őseik és a gyarm ati népek
nyomorúsága, szenvedései árán jutottak nagy gazdag­
ságukhoz. Ezért kívánnak anyagi jóvátételt, és ezért
akarnak — ha m ásként nem lehet — erőszak alkalm a­
zásával is változtatni hátrányos, megalázott helyzetü­
kön. Program juk: mindent m eg ten n i a fekete, sárga,
barna emberek faji öntudatának, önmegbecsülésének
és faji kultúrájuk szeretetének fokozására; ugyan­
akkor elszántan kiharcolni igazságos részesedésüket a
hatalomból, még életük árán is.
A Fekete Hatalom mozgalma a harmadik kísérlet vi­
lágunkban a faji probléma megoldására. Az egyik a
szeparatizmus útja: a fehérek és színesek különválasz­
tása (apartheid) a vegyes társadalm akban; tehát az
„elkülönített fejlődés” kikényszeríteni akarása. A m á­
sodik, ezzel ellentétes út az integralizmus, más form á­
ban az asszimiláció, próbálkozása: beolvasztani a szí­
nes bőrű embereket is a fehérek gazdasági-kulturális
és társadalm i rendjébe, hogy lem ondjanak sajátossá­
gaikról (identitásukról). Az „új ú t” éppen az „identi­
tást” hangoztatja: az elkülönült és az asszimilált fej­
lődés helyett a „csoportos fejlődést”, a „multiraciális
társadalmat" követeli. A vegyes társadalm akban élő
színesek m a m ár nem fogadják el, hogy elkülönülje­
nek és így hátrányba kerüljenek a fehérek mögött; azt
sem, hogy integrálódjanak, lem ondjanak négerségük­
ről, faji sajátosságaikról; hanem azt követelik, hogy
„mint külön kategóriának legyen joguk létezni, és
m int ilyenek tudjanak felemelkedni, minden hatékony
eszközzel” (Nathan Hare előadásából).
3. A z eg yh á za k és a f aji eg yenjogúságért v ív o tt
fo rra d a lm i k ü zd e le m
A világ keresztyénségében ma sokféle, egymástól éle­
sen különböző álláspont jelentkezik a faji kérdésben.
Mégis m egkíséreljük itt, hogy a legjelentősebb reagálá­
si form ákat az egyházak részéről röviden jellemezzük.
Nagy általánosságban három fő egyházi irányzattal
kell számolni a keresztyénségen belül, am int ez a lon­
doni tanácskozás során is világosan felismerhető volt.
1. A konzervatív egyházi irány maga is megosztott
ebben a kérdésben. Az ilyen beállítottságú egyházak és
teológusok egy része nem tartja az egyházak feladatá­
nak, hogy ezzel a világunkat fenyegető, oly sok szen­
vedést okozó emberi problémával foglalkozzanak. Az
ilyen elkötelezettség elvonja a figyelmünket az egyhá­
zak „lelki feladatától” — vallják. A gyülekezetek
nagy tömegeiben is sokszor felfedezhető ez a nézet.
Legtöbbször azért is, mert egyszerűen nem ismerik a
valóságos helyzetet a faji kérdésben.
A konzervatív felfogás más képviselői — részben
vélt „bibliai érvek” alapján — tám ogatják azokat, akik
a „különválasztott fejlődést” (szegregáció, apartheid)
írják a zászlajukra. Hogy ez az álláspont a vegyes tá r­
sadalm akban m ennyire keresztülvihetetlen, és milyen
m érhetetlen sok szenvedést hoz m agával a gyengébb,
színes tömegek számára, arra nagyon kevesen gondol­
nak.
2. Az ezzel ellentétes, m ásik álláspontot „az egy­
ház forradalmi avantgárdizmusának’’ nevezhetnénk.
Ez azt vallja: az egyházaknak kell a színes népek for­
radalm i harca fő vezető erejévé lenniük, Észak-Ameri­
kában is, de főleg A frika déli részében. Az egyházak­
nak nemcsak hogy részt kell venniük a színes népcso­
portok forradalm i küzdelmeiben, hanem alkalmazniuk
kell m indazokat a forradalm i módszereket is, melyeket
329
 a világ forradalm i mozgalmai m a használnak. Csak
így tudják a gyakorlatba átvinni a „forradalom teoló­
giáját”, és eredményesen felvenni a harcot a fehér ki­
sebbség erőszakra épülő egyeduralmával.
3. A m indkettőtől különböző — ugyancsak összetett, am erikai és az angliai „Fekete Hatalom” mozgalmá­
sokszínű és a londoni konferencia résztvevőinek nagy
többségét jelentő progresszív egyházi irányzat a faji
kérdésben lényegében ezt a közös álláspontot vallja: az
egyházaknak és a keresztyéneknek m inden anyagi és
erkölcsi segítséget meg kell adniuk az elnyomott, ki­
zsákmányolt színes népek és fajok forradalm i küzdel­
méhez, társadalm i és politikai egyenjogúságuk tényle­
ges eléréséhez. Ebben a küzdelemben a keresztyének­
nek a békés, erőszakmentes forradalmi küzdelem m in­
den útját végig kell járniuk. De ha ez a küzdelem a
másik oldal merev ellenállása m iatt nem vezetne ered­
ményre, az egyházaknak tám ogatniuk kell a fajilag
elnyomottak erővel m egvívott forradalmi küzdelm ét is.
A keresztyéneknek ebben az esetben lelkiism eretük
szavára hallgatva kell részt vállalniuk a közös küzde­
lemben. Nem m int annak „egyházi avantgárdizm ust”
képviselő irányítói. Hanem m int akik a felebaráti sze­
retet kikerülhetetlen belső kényszere alatt részesek a
világméretű gazdasági-társadalm i igazságosságért foly­
tatott küzdelemben.
Igen jellemző volt ilyen vonatkozásban Visser’t Ho­
oft megnyilatkozása Londonban. Egyébként a forra­
dalm at „szélsőségesen sokértelmű és lényegében nega­
tív fogalomnak” mondta. Mégis kimondani volt kény­
telen: „M enjetek el olyan messze az erőszakmentes
úton, am ennyire csak lehetséges. De legyetek tisztában
vele, hogy olyan ponthoz vezethet el benneteket, ahol
az erőszak alkalmazása elkerülhetetlenné válik”.
Ebbe a harm adik irányba m utattak nagyrészt a lon­
doni faji konzultáció előadásai és m unkacsoport-je­
lentései is.
4. A z E g yh á za k V ilágtanácsa konzu ltá ció ja a faji rikai Berkeley egyetem szociológusa, és R. H. Harless
kérdésb en , L ondon 1969. V. 19—24.
1. Mint em lítettük, az egyházat szinte az ökumeni­ kereiről szóltak. G. M. Scott zambiai lelkész-író és H.
kus mozgalom megindulása óta egyre fokozódó m ér­
tékben foglalkoztatta a faji világprobléma. Hogy a leg­
újabban súlyosan kiéleződött helyzettel szembenézze­
nek és megvizsgálják az Egyházak Világtanácsa eddigi
felhívásainak ki nem elégítő eredményét, az uppsalai
világgyűlés megbízásából az EVT tagegyházainak m int­
egy 40 delegátusa és 30 szaktudós, politikus és a faji
felszabadulási mozgalmak számos vezetője gyűlt össze
Londonban, 1969 májusában, a Notting Hill Ecumeni­
cal Center-ben (Notting Hill negyede volt a színhelye
Londonban a faji feszültségek kirobbanásának néhány
évvel ezelőtt).
A tanácskozásokat Dr. E. C. Blake főtitkár és McGo­
vern déldakotai szenátor és történész-professzor, az
am erikai haladó irányzat egyik ismert képviselője ve­
zette. A résztvevők közül a 40 egyházi delegátus Euró­
pa, Ázsia, Afrika, Észak- és Dél-amerika, A usztrália és
az óceániai szigetvilág egyházaiból került ki. A de­
legátusok jelentős része jött a színes egyházakból. A
kelet-európai szocialista országok egyházait ketten
képviseltük, Zabolotsky leningrádi ortodox teológiai
professzorral. A résztvevők közt volt Visser’t Hooft,
Ramsey canterburyi érsek, Payne, az EVT egyik elnö­
ke és más ismert egyházi vezetők. A római katolikus
egyház 4 megfigyelővel, a többi egyházi világszervezet
6 megfigyelővel képviseltette magát. Az EVT genfi
központjából több mint 20 tisztségviselő és m unkatárs
vett részt a konzultáció m unkájában. A világi szakér­
tők közt voltak Alexandre francia, L ittle angol és Mar­
tinez perui antropológus professzor, Feddema holland,
330
Tan indonéz, Glock észak-am erikai és A it Yunes algé­
riai szociológus professzorok, továbbá a faji kérdéssel
foglalkozó szervezetek számos képviselője. Jelentős
szerepet vittek a konferencia m unkájában az észak­
nak képviselői, és az Afrikai Nemzeti Kongresszus
mozgalmának elnöke, Oliver Tambo, valam int egyik
vezetője, J. Matthews. Ott volt Rodézia elűzött minisz­
terelnöke, G. Todd, Dunstan volt ausztráliai miniszter-
elnök, ellenzéki vezető és számos afrikai és más or­
szágból jött államférfi, a dél-amerikai, japáni ausztrá­
liai és kanadai kisebbségi faji csoportok küldöttei. A
konferencia tanácskozásain jelen volt a nem zetközi
sajtó mintegy harminc-negyven képviselője, a rádió- és
televíziótársaságok emberei. A tanácskozások jelentő­
ségét azon is jól le lehetett mérni, hogy a sajtóbeszá­
molók ham arosan odakerültek a „Times” és a többi
nagy lap első oldalaira. A kommentárok természetesen
nagyon eltérőek voltak — a lapok politikai pártállása
szerint.
2. Először a legfontosabb előadásokat szeretném itt
röviden ism ertetni (ami nem könnyű dolog, m ert 13
előadás, 18 vita-referátum és 8 plenáris vitaülés volt a
tanácskozás öt napja alatt, azon kívül hogy 3 m unka-
csoport dolgozott két napon keresztül, valamennyi
résztvevő közreműködésével).
Visser’t Hooft nagyon tárgyilagos és értékes előadá­
sáról m ár megemlékeztünk. Jelentősek voltak K en­
neth Little edinburghi professzornak, a faji antro­
pológia egyik mai világtekintélyének fejtegetései, aki
főleg biológiai érvekkel szállt szembe a faji gondolat
minden fajtájával. R. Nelson bostoni metodista teoló­
giai professzor a faji gondolat és faji diszkrimináció
elleni bibliai és rendszere teológiai érveket vonultatta
fel. K. M. Beckmann teológus és szociológus (NSZK)
az európai faji gondolat gyökereit, történelm i erede­
tét és alakulását vizsgálta. Ch. Glock, az észak-ame­
(St. Louis) az észak-am erikai „fehér rasszizmus” gyö­
P. Chikomo, a rodéziai Ökumenikus Tanács főtitkára
a dél-afrikai „fehér rasszizmus” gazdasági-társadalmi
okairól és az egyházak ez elleni küzdelméről be­
szélt. Nagy érdeklődést keltett — természetesen a jobb­
oldali körök szenvedélyes tám adásainak a kereszttüzé­
be is került — Oliver Tambo előadása, aki ma az afri­
kai színes forradalm i mozgalom egyik vezéralakja.
Előadásának címe ez volt: „A rasszizmus m int a világ­
közösség fő akadálya”. Azt hangoztatta, hogy „a faji
gondolkodás m a is virulens, támadó és erőszakos ideo­
lógia, amely inkább emberek millióit pusztítaná el,
mint hogy elfogadja az általános igazságot: a faji ere­
det a természetes születés ténye, nem pedig az embe­
ri érték mérője; az ember lényege emberi természete,
nem pedig orrának formája, ajkainak vastagsága vagy
hajának sűrűsége”. Beszélt arról a világm éretű forra­
dalmi mozgalomról, amelynek célja „felcserélni az em­
beri társadalom elavult rendjét egy új renddel, mely
az ember természetének, az igazságosság jelentésének
és az emberi történelem irányának igazi megértésén
alapszik”.
3. A konferencia legizgalmasabb óráit azonban
mégis két drámai esemény jelentette. Sokan m ondták
a konferencia alatt és után: ökumenikus egyházi kon­
ferenciákon még aligha éltek át olyan izgalmas, feszült
órákat, mint mi, akik részt vehettünk ezen a londoni
tanácskozáson. Az említett, a sajtóban is nagy feltű­
nést keltett jobboldali tüntetésen kívül még két alka­
lommal robbantak ki a faji kérdésben rejlő, súlyos mai
feszültségek.
 Az egyik délelőtti ülésen dr. Ramsey, az éppen
elnöklő canterburyi érsek, nem adta meg a szót — for­
mális okokra hivatkozva — az angliai „Fekete H ata­
lom” mozgalmi vezetőjének, Roy Saw h-nak. Roy Sawh
felugrott helyéről, rendkívül éles szavakkal tám adt az
érsekre, tám adta a „fehér egyházak faji elfogultságát”,
majd barátaival együtt tüntető módon kivonult az
ülésteremből. A konferencia résztvevőinek nagy több­
sége őszintén sajnálta az érsek eljárását; később Ram­
sey érsek is nyilvánosan elismerte, hogy félreértés
történt. A londoni lapok mindenesetre m ásnap nagy
képes riportokban számoltak be az összecsapásról.
Az igazán izgalmas órák azonban csak a konferencia
vége felé következtek. Éppen a bizottsági jelentések
plenáris m egvitatása folyt, amikor az utolsó előtti
nap estéjén bevonult az ülésterem be a „Fekete Ha­
talom” amerikai, angliai és nigériai fiatalokból álló, öt­
tagú csoportja. Felvonultak az elnöki asztalhoz, egy­
ideig vártak, m ajd udvariasan kivették a m ikrofont a
szónok kezéből és mintegy fél órán keresztül szóltak
a konferencia résztvevőihez, felolvasták a mozgalom
követeléseit az Egyházak Világtanácsa jelenlevő kép­
viselőihez. Gazdasági egyenlőséget és egyenlő lehető­
ségeket minden más téren — ez volt követelésük lé­
nyege, minden színes nép és népcsoport számára. „Né­
hány száz évig tanították a fehér keresztyének a fekete
népeket arra, hogy alázatosak, szelídek és engedelme­
sek legyenek, szeressék fehér Iste n ü k e t. . . Miközben
azonban hirdették, hogy „boldogok a szegények”, az­
alatt fehér keresztyének gyakorolták nemzetközi síkon
a gazdasági kizsákmányolást: A katolikus egyház volt
csaknem kétezer évig Európa vezető gazdasági hatal­
ma. Ma is ellenőrzi Itália gazdasági életét. Katolikus
családok ellenőrzik 240 millió dél-am erikai gazdasági
és politikai sorsát. Az Egyesült Államokban a protes­
táns egyházak évi bevétele egyedül 3,6 m illiárd dollár;
ez több m int háromszor annyi, m int a világ legnagyobb
gazdasági vállalatának, a General Motorsnak, évi nye­
resége. A katolikusok túl „lelkiek” ahhoz, hogy m il­
liárdjaik számát közöljék. Követelte a nyilatkozat 55
millió fontról szóló kötelezvények kiállítását és átadá­
sát az EVT jelenlevő vezetői részéről a színes egyen­
jogúsági mozgalom céljaira, és bejelentette a forradal­
mi harcot m inden erővel, míg ki nem vívják tényle­
ges gazdasági és társadalm i egyenlőségüket. Másnap
délelőtt 11 óráig kértek feleletet a konferenciától erre
a felhívásra, az anyagi követelés teljesítésével együtt,
azzal, hogy elegük van az egyházak és nyugati or­
szágok nyilatkozataiból és jótékonykodásából a való­
ságos egyenlőség helyett.
A konferencia tehát a feladatokkal zsúfolt, utolsó
órákban az elé a döntés elé került, hogy napirendre
térjen-e e követelés fölött, vagy válaszoljon a „Fekete
Hatalom” manifesztum ára. Az utóbbit tette. Félretet­
tük a két bizottság hátralevő jelentéseinek m egvitatá­
sát, és a késő éjszakába menően m egindult a vita a
"Fekete H atalom ” demonstrációjáról. A színes egyhá­
zak jelenlevő képviselői kifejezték véleményüket, hogy
az elhangzott ultim átum ot nem szabad valam ilyen tú l­
zó csoport radikalizm usának tulajdonítani és elutasí­
tani; az sok millió társuk véleményét fejezi ki, saját
országaikban. De főleg a színes világ fiataljainak a
gondolkodását tükrözi. Ezért döntő jelentősége lesz az
ökumenikus mozgalom jövőjére nézve is, hogy m it vá­
laszol a konferencia a fenti követelésekre. Az éjfélig
tartó plenáris vita után egy külön bizottság hajnalig
elkészítette a választ, amelyet m ásnap délelőtt a kon­
ferencia nevében Blake főtitkár olvasott fel az újra
bevonuló, tüntető csoportnak. A válasz utal arra, hogy
ez a konferencia éppen azzal foglalkozik, am it a „Fe­
kete Hatalom” képviselői is követelnek: hogyan segít­
hetnének az egyházak és a keresztyének a szegény és
elnyomott színes népek és csoportok igazsága érvénye­
sítésében. A legelső tartozás, amellyel egymásnak adó­
sok vagyunk — mondja a válasz — a gazdasági kap­
csolatok igazságos struktúrája, nemzeti és nemzetközi
síkon egyaránt. „A jelenlegi gazdasági struktúrák tel­
jességgel nélkülözik ezt a mértéket, és meg kell v a l­
lani, hogy az egyházak ezt a helyzetet nemcsak bot­
rányos m értékben eltűrték, hanem a gazdasági igazság­
talansággal való kapcsolatból profitáltak is”. A múlt
megbánása és a jövőre vonatkozó ígéretek nem m ent­
hetik fel az egyházakat a kettős kötelezettség alól
hogy az igazságos gazdasági struktúrák m ellett szán­
janak síkra, és a saját viszonyaikat is alakítsák a gaz­
dasági igazságosságnak megfelelően. A válasz ezenkí­
vül lényegében elismerte az anyagi jóvátétel követelé­
sének jogosultságát is. Ígéretet tett arra, hogy ezt s
kérdést a Központi Bizottság nyári ülése elé terjesztik.
A tüntető csoport vezetője rövid válaszában megismé­
telte: ha az egyházak csupán elméletben és nem gya­
korlati módon fogják segíteni a faji egyenjogúság for­
radalm i mozgalmát, az ellenség táborába kerülnek,
akik ellen irányul a küzdelem.
4. Szóljunk röviden a három munkacsoport jelenté­
seiről is. Az I. munkacsoport — ebben vettem részt
magam is — ezt a kérdést tárgyalta: „Lelki és erkölcsi
tényezők a rasszizmus elleni harcban”. A teológiai-eti­
kai kérdések kerültek itt elsősorban m egvitatásra. A
főbb pontok a jelentésben a következők (az említett
demonstráció és a rá adott válasz közbejötte m iatt a
három csoportjelentés közül csak ezt tárgyalhatta
végig és fogadta el a konferencia): a) A fajiság értel­
me : ma is rendkívül sokat vitatott kérdés; mi elsősor­
ban nem biológiai, hanem szociális-kulturális való­
ságnak tekintjük. Külön heves vita folyt a „faji iden­
titás” kérdése körül: a fajiságot el kell fogadni és meg
kell becsülni tényleges adottságként; de nem kerülhet
az átfogóbb emberség elé. b) Az erőszak és erőszak­
nélküliség kérdése. Itt a legfontosabb megállapítás az
volt, hogy Isten az erőtlenek oldalán áll, de nem az
erőtlenségben és elnyomottságban való meghagyásuk­
ért, hanem teljes emberségük elnyeréséért. „Ennek
a kijelentésnek nemcsak az ember lelki életére, hanem
teljes — egyéni és közösségi — életére is érvénye van”.
Az erőszak-erőszaknélküliség éles szembeállítása ezért
mindaddig helytelen, amíg az erősek és igazságtalan
előnyöket élvezők érdekeinek kedvez. A csoportban és
a plenáris ülésen is sok felszólalás követelte az erőszak
alkalm azásának morális elismerését az embertelen
és igazságtalan állapotokat védelmező erőszakkal
szemben. c) A gazdasági igazságosság és az anyagi jó­
vátétel a fajok viszonylatában. Fontos szerepet já t­
szott Zákeus jóvátétele anyagiakban, hitrejutása után.
Egyetlen személy vagy embercsoport sincs kivéve a
bűnbánat gazdasági-szociális következményei alól: ez
egyfelől a szegények és fajilag üldözöttek gazdasági se­
gítését, másfelől az elkövetett igazságtalanságokért
anyagiakban is megnyilvánuló jóvátételt foglal m agá­
ban. A bűnbánat valódiságát a gazdasági igazságossá­
gért folytatott küzdelem komolysága m utatja.
A II. munkacsoport jelentését — a III. csoportéval
együtt — előterjesztették, de nem volt idő plenáris
megvitatásukra. Ez a csoport a következő kérdést vi­
tatta meg: „A rasszizmus tényei m a”. Ezeket a követ­
kezőkben foglalta össze: a) Gazdasági vonatkozásban a
3 és fél m illiárd ma élő ember 20 százaléka — legna­
gyobb részt a fehér emberfaj — rendelkezik a világ­
jövedelem 90 százalékával, az aranytartalékok 90 szá­
zalékával, a tudom ányos-kulturális javak 95 százaléké­
 val, a húsfélék 75 százalékával és a fehérjék 80 száza­
lékával. b) Nevelési szempontból a világ lakosságának
ez a kisebbsége óriási előnyben van a színes fajták
előtt. Itt rejlik a fehérek előnyének igazi eredete. A fa­ zött — elismerésük a szocialista államok m agatartása
ji igazságtalanság egyik fájdalm as ténye a fehér kul­
túra erőszakos érvényesítése, és a színes fajok kultú­
rájának megsemmisítése. c) Politikai összefüggések: itt
a hatalom igazságos elosztásának a kérdése került elő,
országokon belül és világviszonylatban. Sok vita folyt
a forradalm i változások jogosultsága és szükségessége
felől. d) Egyházi vonatkozások. Az egyházaknak és
egyes keresztyéneknek részt kell venniük a gazdasági­
társadalm i igazságosságért folyó politikai küzdelem­
ben. K itér a jelentés az egyházakban és egyházi vi­
lágszervezetekben fellelhető faji diszkrimináció tényei­
re is, és radikális változtatásokat kíván ezeken a terü­
leteken.
A III. munkacsoport tém ája ez volt: „A rasszizmus
megszüntetésének elsődleges feladatai és módszerei". Ez
a csoport foglalkozott a megoldás felé segítő, gya­
korlati javaslatokkal. Itt mutatkozott meg legerőseb­
ben, hogy a londoni konferencia — ellentétben sok
más, megelőző ökumenikus tanácskozással — milyen
döntő összefüggést lát a gazdasági-társadalm i igazsá­
gosság és a faji kérdés megoldása között. Erre utalnak
a konkrét javaslatok is. Kifejezi rokonszenvét a m un­
kacsoport a Black Power által követelt gazdasági jóvá­
tétel kötelezettségével a fehérek részéről. M egállapít­
ja, hogy a fehér egyházak anyagilag sokáig élvezték a
színes fajokat kizsákmányoló gazdasági rendszer elő­
nyeit. Ezért anyagi forrásaik, személyi és szervezeti
lehetőségeik megnyitásával nyilvánosan tám ogat­
niuk kell a fehér rasszizmus áldozatait és az elnyo­
mott faji csoportok felszabadításáért küzdő mozgalma­
kat. Az egyházaknak mielőbb a faji igazságosság gya­
korlati megvalósítása modelljeivé kell lenniük, isten-
tiszteleti életükben éppúgy, m int szervezeti felépíté­
sükben. Az Egyházak Világtanácsa létesítsen külön
osztályt a rasszizmus kérdéseivel való elvi és gyakor­
lati foglalkozás irányítására az egyházakban. Szor­
galmazza regionális egyházi testületek szervezését a vi­
lág különböző részeiben, hogy ezek a nevelés és a tö­
megkommunikációs eszközök felhasználásával kidol­
gozzák a helyi stratégiát a rasszizmus elleni küzde­
lemben.
A konferencia a II. munkacsoport részéről beter­
jesztett, több külön határozati javaslatot vitatott meg
és fogadott el. Így Rodézia ügyében (Anglia erőszak
alkalm azásától se riadjon vissza a jelenleg fajüldöző
korm ányzattal szemben), Kína kérdésében (a jövőben
szükséges Kína képviselőinek a meghívása is az EVT
faji kérdésben folytatott tanácskozásaira) és Latin-
Amerikára vonatkozóan (az EVT hívjon fel minden
egyházat a haladó dél-am erikai mozgalmak aktív tá ­
mogatására, az igazságtalan gazdasági-társadalmi struk­
tú rák m egváltoztatása ügyében).7
5. A magyar ökumenikus tagegyházak képviseleté­ egyelőre három tagú Faji Kérdés Titkárságának az lesz
ben a plenáris vitában több alkalommal kifejeztem
egyházaink aggodalmait az Európában ú jra jelentkező
faji gondolkodás veszélyével szemben; az elkerülhetet­
len gazdasági-társadalmi, gyökeres átalakulás etikai jo­
gosultsága m ellett; a „földalatti egyház” (underground
church) egyes képviselőinek felfogásával kapcsolatban,
végül a faji kérdésről folyó teológiai vitákban.
Ugyancsak jelentős volt a keleti, szocialista országok
egyházait képviselő két professzor részvétele a teoló­
giai-etikai munkacsoportban, ahol mindig nagy fi-
7 Vö. Report on the World Council of Churches’
Sponsored Consultation on Racism, Held in Notting
Hill, London, May 19—24, 1969. 3—25. lpk.
332
gyelem kísérte hozzászólásainkat a m egvitatott elvi és
gyakorlati kérdésekben. Észrevehető volt — elsősorban
a konferencia „harm adik világból” jött résztvevői kö­
iránt a faji egyenjogúságért és a gazdasági-társadalmi,
világméretű igazságosságért folyó mai küzdelemben.
Ugyanakkor bőségesen jelentkeztek szétoszlatni való
félreértések is; így a színes delegátusok közt nemegy­
szer felbukkantak általánosító vádak is a faji kér­
désben („fehér és rasszista északi félteke — szegény
és színes Dél”, „fehér szocializmus” és „színes szocia­
lizmus” szembeállítása stb).
6. A londoni konzultáció sajtókom mentárjai — m int
em lítettük — világosan tükrözték a lapok politikai irá­
nyát. A nagy konzervatív lapok, például a „Times" vagy
a „Daily Telegraph” és társaik szinte csak a szenzációk­
ra fordították a figyelmüket. Nagy, illusztrált riportokat
hoztak a jobboldali tüntetésről, a canterburyi érsek és
Roy Sawh összecsapásáról, a „Fekete H atalom ” de­
monstrációjáról. De nagyon szegényes és hiányos volt
beszámolójuk a konferencia tényleges irányáról és a
felmerült, konkrét javaslatok részleteiről. Különösen
erősen reagáltak McGovern szenátornak, a tanácskozás
elnökének arra a sajtókonferenciai kijelentésére, hogy
ha minden más próbálkozás az igazságos és békés
megoldásra kudarcot vallana, az egyházaknak adott
esetben tám ogatniuk kell a gazdasági-politikai elnyo­
más megszüntetésére irányuló ellenállási mozgalmakat.
A „Daily Telegraph” m ájus 26-i száma például ezt írta
a londoni tanácskozás döntéseiről: „Valószínű a mély­
reható szakadás az Egyházak Világtanácsában, ha vé­
gül is elfogadják a Tanácsnak a faji kérdésben tartott
konzultációja ajánlásait az erő használatáról a faji el­
lentétekben”. Ugyanez a lap másutt árról írt, hogy
ezek a döntések az egyházak megosztásához fognak ve­
zetni, „m ert a keresztyénséget a Black Power számára
akarják megnyerni”.
Ilyen események és előzmények után mindenki, aki
érdekelt volt a faji kérdésben és részt vett a londoni
tanácskozáson, feszült figyelemmel várta az Egyházak
Világtanácsa Központi Bizottságának augusztusi hatá­
rozatait.
5. A z E gyh á za k V ilágtanácsa K ö zp o n ti B izottsága
állásfoglalása a fa ji kérdésben, C anterbury, 1969.
au g u sztu s 12—23.
Ilyen előkészítés után ült össze a nyár végén az
EVT Központi Bizottsága, hogy — sok más kérdés m el­
lett — döntsön a londoni tanácskozás által a faji kér­
désben előterjesztett fontos javaslatokról. A Központi
Bizottság határozatait a következőkben az EVT hi­
vatalos sajtószolgálata alapján foglaljuk össze8.
1. A z Egyházak Világtanácsa önmagára vonatkozóan
három jelentős döntést hozott. Elhatározta először is,
hogy külön osztályt állít fel a genfi központban; az
a feladata, hogy a tagegyházakat megismertesse a faji
küzdelem indítóokaival, céljaival és más vonatkozá­
saival; támogassa őket a faji diszkrimináció ellen
folytatott küzdelmük gyakorlati végrehajtásában, és
rendelkezésükre bocsássa a rasszizmus kérdéseivel fog­
lalkozó tanulm ányi anyagot. A különböző nézeteket
vallók szám ára a titkárság konferenciákat szervez a
faji egyenjogúság kérdéseiről. Ezenkívül meg fogja
vizsgálni, milyen politikai és gazdasági rendszabályo­
kat lehet alkalmazni a fajok egyenjogúságáért vívott
küzdelemben. Az EVT „ötéves programot” készül ki­
dolgozni a rasszizmus leküzdésére az egyházak és a
8 Vö. Ökumenischer Pressediens, 1969/31. 3. lp.
 gyűlölet áldozatainak és az értük küzdő szervezeteknek
a tám ogatására. Az EVT tartalékaiból 200 ezer dol­
lárt ju tta t erre az alapra, a tagegyházakat pedig fel­
szólítja, hogy további 300 ezer dollárt adjanak. Az
anyagi támogatás elosztásáért az EVT Végrehajtó Bi­
zottsága felelős. A feltétel az, hogy akik ebből az alap­
ból részesülnek, azok felfogása egyező legyen az Egy­
házak Világtanácsa nézeteivel a faji kérdésben. Nagy
többséggel vetette el a plénum azt az ellenjavasla­
tot, amely az EVT eredetileg más célra szánt tartalé­
kának ilyen felhasználása ellen tiltakozott. A többség
szembeszállt azzal az érveléssel is, hogy az anyagi ne­
hézségekben levő EVT ezzel a döntéssel komoly anya­
gi kockázatot vállal. A rra utaltak, hogy az Egyházak
Világtanácsa elveszítené m inden szavahihetőségét, ha
másokat anyagi áldozatra buzdítana, de maga semmit
sem tenne ilyen vonatkozásban.
2. A tagegyházakat a canterburyi ülés „nagymére­
tű, meggyőző anyagi áldozatokra” hívta fel ebben a
kérdésben. „Tudatában vagyunk annak, hogy a küzde­
lem ellenére, melyet az egyházak és missziói társula­
tok folytattak a faji megkülönböztetés ellen, a rasz­
szizmus m a nagyobb veszélyt jelent, m int valaha. Saj­
nálattal kell elismernünk, hogy a faji megkülönbözte­
tésben az egyházak is részesek voltak. A fehérek által
lakott északi féltekén sok vallásos intézménynek volt
anyagi haszna olyan gazdasági rendszerekből, amelyek
a faji kizsákmányoláson alapultak”. A fajok közötti,
egyre rosszabbodó kapcsolatok láttán szükség van „a
szolidaritás ökumenikus cselekedeteire”.
3. A „jóvátétel” kérdéséhez a Központi Bizottság ülé­
se kijelentette, hogy ezt a kérdést nem szabad megke­
rülni. A „jóvátétel” fogalma azonban elégtelen, mivel
csupán a m últbeli adósságokra és m ulasztásokra m u­
tat rá, és egyedül anyagi teljesítm ényektől várja a ki­
engesztelést. Nem veszi azonban figyelembe az evan­
gélium által követelt együttérzés, testvériesség és kö­
zösség parancsait.
Világméretű igazságosság a faji kérdésben az EVT
Központi Bizottságának felfogása szerint csak úgy ér­
hető el, ha a küzdelem a gazdasági és politikai ha­
talom új elosztására irányul. Ilyen módon nyer ér­
telmet a „kulturális önrendelkezés” is.
Ezeket a határozatokat a Központi Bizottság több­
órás, sokszor nagyon hevessé vált vita után fogadta el.
5. A londoni és ca n terb u ryi h atározatok értékelése
1. Az elm últ századok során a népek és országok el­ nes fajok önértékelése fokozásának, kultúrájuk meg­
lentétei voltak a háborúk okozói, az emberiség egysé­
gének fő akadályai. Úgy tűnik, hogy századunkban
— a társadalm i osztályok antagonizmusa mellett — a
faji ellentétek is oda kerültek az emberiség egységéért
vívott küzdelem előterébe.
A világunkat megosztó „faji krízis” veszélyességét el­
sősorban két tényező okozza. Egyrészt a fehérek és
színesek kérdése összefonódik a fejlett és fejletlen or­ faji megkülönböztetésre. Az egyházak a világ minden
szágok közti, egyre nagyobb különbséggel, tehát az ún.
„harmadik világ” problémáival. Másfelől a faji egyen­
jogúsági mozgalmak képviselői nemegyszer hajlam o­
sak arra, hogy a „fehér fa jt” a maga egészében az
igazságtalan előnyök és jogtalan világuralom haszon­
élvezőinek tekintsék. Ebben a látásm ódban a gazda­
gok és szegények ellentéte egyszerűen a fehérek és a
színes népek ellentétévé, az emberségesebb világért
vív ott harc pedig a fehérek ellen megvívandó küzde­
lemmé válik. A faji igazságosság világm éretű érvé­
nyesítéséért való, hatalm as m éretű küzdelemben pedig
nincs veszélyesebb, m intha a „fehér rasszizmust” egy
ellenkező előjelű „színes rasszizmus” szenvedélyes fa­
natizmusa próbálná leküzdeni. A z emberiség javát
csak az szolgálhatja, ha a faji igazságosságért való
küzdelem együtt halad a gazdasági-társadalmi igazsá­
gosságért vívott és az egész emberiséget egybefogó,
nem pedig fajok szembeállítására széttagoló, humánus
küzdelemmel.
2. Milyen fontos, új vonásokat m utatnak a londoni
és canterburyi döntések a faji kérdés területén? A leg­
fontosabb felismeréseket és az egyházak, keresztyének
gyakorlati m agatartására vonatkozó, legjelentősebb in­
dításokat a következőkben látjuk.
(a) A „faji identitás”: más faj uralm a alatt minden
fajnak joga van sajátosságai, kultúrája hangsúlyozá­
sára és jellegzetes értékeinek megbecsülésére; de az
egységes hum ánum szem elől tévesztése nélkül, annak
még nagyobbra értékelésével együtt.
(b) Az erő használata: Isten az erőtlenek oldalán áll,
de azért, hogy ők is erősekké legyenek. A faji kérdés­
ben a gazdasági-politikai hatalom helyes és igazságos
használata az igazi kérdés.
(c) A faji kérdés megoldásának útja nem a szepara­
tizmus és nem az asszimiláció, hanem egyik vagy m á­
sik faj egyeduralma helyett a „faji pluralizm us” (mul­
tiracializmus) az emberi társadalomban, a közös em­
berségen belül — ez a jövő megoldás egyedül le h e t­
séges, helyes form ája ebben a kérdésben.
(d) Egyházi bűnvallás: nem szabad elfelejteni, hogy
a gazdag nyugati országok anyagi gazdaságukat és
kultúrájukat színes fajok és országok anyagi erőtlen­
ségének a kihasználásával szerezték, s az ebből adódó
előnyökben egyházaik is részesültek.
(e) Anyagi jóvátétel és anyagi segítség: a m últ és a
jelen bűneinek a megbánása ebben a kérdésben az
egyházak részéről egyfelől anyagi jóvátételt, másfelől
a gazdasági-társadalmi igazságosságért folytatott, fá­
radhatatlan küzdelmet jelent. Az egyházak is nagy­
m értékbe kötelezettek az anyagi visszatérítésre: ju t­
tassák vissza a bennszülött lakosságnak a századok so­
rán tőlük szerzett földeket, kincseket, és másokat is
indítsanak ilyen anyagi jóvátétel megadására a színes
népek és népcsoportok javára.
(f) Nevelési világprogram: a „fehér rasszizmus”
egyik jelentős összetevője az egyházakban meggyöke­
resedett és képviselt faji előítélet (jellemző példa: az
angyalok fehérek, az ördög viszont fekete). Ezért az
egyház tanító-nevelő m unkáját ebben a kérdésben gyö­
keresen át kell formálni minden szinten, a faji felsőbb­
rendűség és kiváltságok teljes kiküszöbölésének, a szí­
becsülésének céljával. Az egyházak minden tanító-ne­
velő lehetőségét m indenütt a világon ebben az irány­
ban kell mozgósítani!
(g) A rasszizmus leküzdése az egyházak és világszer­
vezeteik életében. Gyakorlati form ákban m utatnak rá
a két tanácskozás döntései az egyházakban és világ-
szervezeteikben még ma is sokféle módon m egtalálható
részében számolják fel a saját szervezeteikben — a
gyülekezetektől az egyházak világszervezeteiig — a fa­
ji diszkrimináció és gyámkodás (paternalizmus) m in­
den m aradványát, és legyenek az emberiség egységét a
sokféleségben megtestesítő, intézményes megoldás mo­
delljei.
(h) A faji egyenjogúsági mozgalmak aktív támogatá­
sa ugyancsak igen jelentős lépés az említett határoza­
tokban. Több helyen szó esik az elnyomott faji cso­
portok gazdasági-politikai egyenjogúságának eléréséért
küzdő mozgalmak anyagiakkal és a keresztyének aktív
részvételével való m egsegítéséről.
(i) Nem egyéni, hanem közösségi akciók. Igen jelen­
333
tős az a m egállapítás is, hogy elm últ az ideje a kizáró­ hatalm a új felosztásának szükségességéről. De hogy ez
lag egyéni akcióknak a faji kérdésben. Egyházi, kö­ m ilyen módon valósítható meg ténylegesen a világ­
zösségi akciókra van szükség, mégpedig világméretben. ban, hogy milyen jogosultsága van az evolúció mellett
3. Anélkül, hogy ezeknek az új vonásoknak a jelen­ ebben az új „felosztásban” a revolúciónak, ezt a „forró
tőségét a két tanácskozás döntéseiben bárm iben is kérdést” megkerülik. Ilyen vonatkozásban a canter­
csökkenteni vagy elhomályosítani kívánnánk, a londo­ buryi határozatok jelentős visszalépést m utatnak m a­
ni faji konzultáció javaslatainak a Központi Bizottság gának az EVT uppsalai nagygyűlésének egyes jelentés­
canterburyi döntéseivel való összehasonlítása után részeihez, de még inkább az 1966-ban tarto tt genfi szo­
mégis a következő kritikai megjegyzéseink vannak: ciáletikai világkonferencia döntéseihez viszonyítva.
(a) Ügy tűnik, hogy a jelentős részben a színes egy­ (e) Nem szabad végül elfelejtenünk, hogy a londoni
házak képviselőinek a hangját megszólaltató londoni javaslatokhoz hasonlóan végeredményben a canter-
javaslatok sokkal radikálisabbak és sokkal messzebbre lás a tag egyházaknak”. Az Egyházak Világtanácsára
mennek, m int a jóval óvatosabb, kiegyenlítettebb és vonatkozó, konkrét döntések m ellett mindaz, ami a
a hangsúlyt a szervezeti változtatásokra, az EVT kü­ rasszizmus áldozatainak hatékony anyagi támogatásá­
ra, a faji igazságosságnak az egyházak szervezeteiben
lönböző osztályainak „ötéves program jára” helyező
és életében való keresztülvitelére és a faji egyenjogú­
canterburyi határozatok.
sági mozgalmak aktív segítésére vonatkozik, végered­
(b) Érdekes módon jelentkezik ez például az „anya­ ményben az egyes tagegyházaknak ezután hozandó
gi jóvátétel” kérdésének a megítélésében. Míg a lon­ döntésein és m agatartásán múlik. A londoni és canter­
doni javaslatok egyértelműen e m ellett állnak, ad­ buryi határozatok igazi próbaköve tehát a világ keresz­
dig a canterburyi határozatok kritizálják a „jóvátétel” tyénségének, az egyházaknak tényleges teológiai, ne­
gondolatának elégtelenségét azzal, hogy az egyedül a velési, szervezeti és cselekedetbeli döntései lesznek
gazdasági teljesítm ényektől v árja a kiengesztelést. Va­ m ajd a világ különböző részeiben. Egyik egyház, a vi­
jon nem lett volna helyesebb itt az anyagi kárpótlás és lágkeresztyénség egyetlen része sem vonhatja ki magát
az erkölcsi-lelki kiengesztelés szembeállítása helyett a az egész keresztyénség jövő irányvonaláért való kö­
kettő szoros összetartozására tenni a hangsúlyt? Ahol zös felelősség alól! Ez érteti meg vel ünk is a magyar
a belső megújulás, a testvériség igazi vállalása meg­ ökumenikus egyházak felelősségét a londoni, illetve
van, ott ennek az anyagi jóvátételben is meg kell m u­ canterburyi döntéseknek jó irányú, tényleges meg­
tatkoznia. valósításáért, és a további fáradozásért a faji igazságos­
(c) Míg a londoni javaslatok minden megkötés nélkül ság, az em b e ri testvériség teljesebb érvényesítésére az
kívánják az egyházi szervezetek nagym értékű anyagi egyházak életében, az egész emberi társadalomban.
tám ogatását a fajilag elnyom ottak szervezetei szá­ Teológiai meggyőződésünk szerint az egyházak és a
m ára (a III. munkacsoport javaslataiban kifejezetten hívők gazdasági, társadalm i és politikai diakóniája — a
ez áll: „az ellenőrzés bármilyen mechanizmusának a l­ faji kérdésben is — csak akkor lehet valóban a krisz­
kalmazása nélkül”), addig a canterburyi határozatok tusi agapé-szeretet megnyilvánulása, ha nem lesz nyílt
kimondják, hogy az anyagi források megnyitásának vagy rejtett „eszközzé más célra”, például az egyházak
feltétele az EVT részéről az, hogy „a benne részesülők korábbi befolyása vagy önmaguk biztosítása érdeké­
céljai az Ökumenikus Tanács céljaival megegyezze­ ben, hanem valóban önzetlenül, a szolgálat lelkületé­
nek”.9 Nem vezet-e m ajd ez akaratlanul is a más vo­ vel történik. A londoni és canterburyi döntések végső
natkozásban szigorúan elítélt „paternalizm us” valam i­ értékét az adja m ajd meg, m ennyire sikerül azokat az
lyen új érvényesüléséhez? igehirdetés, a tanítás és a keresztyén élet területére á t­
(d) Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy a londoni vinni, m ennyire sikerült megőrizni önzetlen, segítő
javaslatokban sokkal erőteljesebben szerepel a faji szolgálat-jellegüket. A keresztyén etikum sem teoló­
egyenjogúsági mozgalmak szükség esetén radikális, for­ giá n k b a n , sem prédikálásunkban, sem m agatartá­
radalmi jellegének morális elismerése és támogatása. sunkban és cselekvésünkben nem irányulhat másra
Az előbbi kijelentésekről szóltunk a londoni konzul­ m int az emberi egységre és testvériségre, a népek, fa ­
táció bizottsági javaslataival összefüggésben. A can­ jok és kultúrák sokszínűségében.
terburyi határozatok — talán valóban az angol konzer­ A keresztyénség nem tehet ma nagyobb szolgálatot
vatív sajtó által jósolgatott „szakadástól” tartv a — az embervilág földi jövőjéért hordozott felelősségén
megkerülni látszanak ezt a kérdést. Szólnak ugyan — belül, m intha — segítve az ugyanerre a nagy célra irá­
és ez igen jelentős megállapítás, melyet nem lehet nyuló, más törekvéseket — maga is ugyanezt a faji,
eléggé kiem elnünk — a világ gazdasági és politikai gazdasági és társadalm i igazságosságot éli, képviseli az
emberiség nagy közösségében.
9 Vö. Ök. Pressedienst uott. Dr. Nagy Gyula

JÓ SEGÍTSÉG IGEHIRDETÉSI ELŐKÉSZÜLETHEZ modernség. Teológiai szélsőségek sem leselkednek. A fő­

„Aber Er hilft uns auch” címmel jelent meg a Német
Evangéliumi Egyházban elsősorban használatos hat pe­
rikóparend feldolgozása 1963—68 között 6 kötetben, az
Ehrenfried Klotz Verlag, Stuttgart kiadásában. Nagyon
széles m unkatársi gárdát fogtak szerencsés egységbe
az összeállítók, Helmut Essinger és Ludw ig Schmidt. A
forma: komplett áhitat, melynek középpontjában term é­
szetesen az ízléses kiállítású zsebkönyv-formátum két-
három oldalát kitöltő igemagyarázat áll. Ennek hangja
józan középutat m utat — semmi archizálás, vagy hiper-
szereplő az Ige, azt igyekeznek megszólaltatni a mai
ember számára. A textust mikor melyik fordításban
közlik; olyan is van, hogy Jörg Zink rendkívül merész,
de többnyire találó tolmácsolását hozzák, „enyhén mó­
dosítva". Az egyes kötetek végén található textus-in­
dexek helyett jobb lett volna egy összefoglaló regiszter.
Ezekről az alapigékről mi is sokszor prédikálunk. A
friss, pozitív alaphangú, előkészületi meditációra is
igen alkalm as igemagyarázatok és imádságok bárm elyi­
künk szám ára nagy nyereséget jelenthetnek.
Bodrog Miklós

334
 Dialógus, ökumenizmus, felekezettudomány, kontroverz-teológia
Dr. Erwin Fahlbusch előadásai, a lelkésztovábbképző tanfolyamon, Balatonfüreden
I. GONDOLATOK A DIALÓGUSRÓL
Szeptemberben három egyházmegyei lelkészérte­
kezleten beszéltem azokról a folyamatokról, amelyek a
római katolikus egyházban m ostanában végbemen­
nek. (Lásd Theol. Szemle 1969. 9—10. sz. 266 kk.) Itt
most a dialógusról szeretnék néhány gondolatot előad­
ni eleven eszmecsere reményében. A dialóguson most
a protestantizm us és a római katolicizmus közötti p ár­
beszédet értem. Itt bizonyos nehézségek m utatkoznak,
mert a katolicizmust nem lehet egyszerűen egyenlőségi
jellel kötni össze a római katolikus egyházzal, sem a
protestantizm ust az egyes protestáns egyházakkal. Sok­
szor előfordul, hogy a katolikus testvérek a beszélge­
tésben olyan m agatartást tanúsítanak, amelyet úgy kell
jellemezni, hogy az protestáns m agatartás. És a pro­
testáns gyülekezetekben is gyakran előfordul, hogy
sokkal katolikusabbak, semmint az elveik megenged­
nék, Katolicizmus és protestantizm us nem tekinthetők
egyenlőnek egyszerűen azokkal az egyházakkal, egy­
házi képletekkel, amelyeket ezek az elnevezések jelöl­
nek. Katolicizmus és protestantizm us két olyan alap­
vető m agatartást jelöl, amely nem mindig azonosítha­
tó azokkal az egyházakkal, amelyeket katolikusnak és
protestánsnak nevezünk. Gyakran meg kell állapítani
azt, hogy a katolicizmus és a protestantizm us olyan
magatartást jelent, amely egyenesen átszeli a felekeze­
teket. És ez természetesen bizonyos akadályt jelent, ha
egymással dialógust akarnak folytatni a katolikusok
és protestánsok.
A dialógus ilyenkor azzal kezdődik, hogy ezt az ösz­
szemosódottságot az ember felderíti. M ódszertani szük­
ségesség ennek a tényállásnak a kiderítése. Annak é r­
zékeltetésére, hogy m it értünk protestáns alapm aga­
tartáson és am it értünk katolikuson, egyszerű példát
szeretnék előadni. Lehet, hogy ebben a példában bizo­
nyos leegyszerűsítés jelentkezik, de ezzel éppen a preg­
náns voltát szeretném érzékelhetővé tenni.
Biztosan m indnyájan ismerik Jézusnak a tanítvá­
nyokhoz intézett m ondatát: Ti vagytok a földnek savai.
Jézusnak ez a mondása — aszerint, hogy protestáns
vagy katolikus m agatartásról van-e szó, kétféle m aga­
tartás típust, más-más alapvető m agatartást érzékeltet.
Tudjuk, hogy manapság hogyan szoktuk a sót hasz­
nálni. A sóval valamit, ami romlandó, konzerválni le­
het a jövő számára, meg lehet őrizni, amíg aztán vég­
leges felhasználásra kerül és alkalm azásba veszik a tu ­
lajdonképpeni célja, rendeltetése számára. Így pl. a
húst besózzák, hogy később meg lehessen enni. Ehhez
járul az is, hogy a só által valamit, ami ízetlen és
unalmas, ízletessé, étvágygerjesztővé lehet tenni. Ha
a keresztyén egyházak ebben az értelmezésben savai
a földnek, akkor ilyen értelm ű alapm agatartást, visel­
kedési norm át értünk són. Ez a konzerváló jelleg a k a­
tolicizmusnak a jellemző m agatartása.
A sót azonban más értelem ben is fel lehet használ­
A
.in sónak van egy m ásik jelentése is, amely ma töb­
bé-kevésbé ismeretlen itt m inálunk, de azért sokfelé
nem felejtették még el. Jézus idejében pedig általá­
nosan használatos volt és naponként gyakorolták a só­
nak ezt a m ásfajta felhasználását. Azt az értelm ét
ugyanis a sózásnak, hogy annak segítségével a tüzet
fel lehet lobbantani, világosabbá lehet tenni. Pl. az
olajlám pába sót tettek azért, hogy a láng világosabb,
erősebb legyen. Amikor Jézus a tanítványoknak azt
mondta, hogy ti vagytok a föld sói, akkor a sónak
erre az utóbbi értelm ére gondolt, amely a Máté
5:13—16-ból egyértelműbben kitűnik. Jézus önmagát
úgy értelmezte, hogy ő tüzet hozott erre a világra és
az a kívánsága, hogy a tűz lobogjon (Luk 12:49). És a
Márk 9:49-ből kitűnik, hogy Jézus mindenkinek azt
kívánta, hogy tűzzel sózassék meg. Ha a keresztyén
egyházak a só e második értelm ében meg vannak sóz­
va, akkor ez is egyértelmű alapm agatartást, olyan vi­
selkedési norm át jelent, am it „protestánsnak” kellene
nevezni. A só szónak ebben a második jelentésében a
protestantizm us egy új m agatartást jelent a világban,
amelyet dünamisznak, vagy ha tetszik, forradalm i
m agatartásnak lehet nevezni. Az egyháztörténetben
ezt a „protestáns” m agatartást nagyon világosan ki le­
het m utatni. Világos, hogy ebben az értelem ben nem
lehet egyszerűen azonosítani az előbbi szóhasználattal
a katolicizmust és az utóbbival a protestantizm ust, il­
letve a jelenlegi felekezeteket. N apjainkban ugyanis
mind a római katolikus, mind a protestáns egyházak­
ban ki lehet m utatni ebben az értelem ben katolikus és
ebben az értelem ben protestáns elemeket. Azért azt
tartom, hogy m ielőtt a tulajdonképpeni párbeszédre sor
kerülne az egyházak között, tisztázni kell, hogy m it is
értünk katolicizmuson és m it protestantizmuson. Ez a
tisztázás feltétlenül szükséges ahhoz, hogy értelmes
dialógusra sor kerüljön.
Ez tehát egy bevezető gondolat volt a dialógus k ér­
déséhez.
Másodszor magáról a dialógus szóról szeretnék vala­
m it mondani. VI. Pál pápa „Ecclesiam suam ” encik­
likája óta ez a szó divatba jött. És ez odáig megy, hogy
mindenféle beszélgetést, amely akár egyházi vezetők
között, akár politikusok között, akár más csoportok,
vagy egységek között folyik, általában dialógusnak ne­
veznek. A dialógus azonban nem a mi találm ányunk.
Az emberiség történelm e folyamán a dialógus k ét­
vagy többoldalú párbeszédet jelentett bizonyos formák
között. A keresztyénség területén m egtaláljuk ezt a
párbeszédet m ár az Újszövetségben és ugyanígy a ká­
non utáni keresztyén irodalom ban is. A keresztyén apo­
logetika a dialógust antik modellekre visszavezetve
fegyverképpen használja a zsidóság és a pogányok el­
lenében. Az agonális motívum a meghatározó ebben,
m ert nyerésről vagy vesztésről van szó benne. (Agoná­
lis = halálos küzdelem.)
Emellett a párbeszédnek egy forenzikus jellege is
van, amennyiben a partnerek igazságot és igazságtalan­
ságot keresnek és vitatnak. Mindegyik azt akarja, hogy
neki igaza legyen, a m ásikról pedig ki akarja m utatni,
hogy nincs igaza. Törvényszéki beszélgetést jelentett
az, hogy forenzikus. Ahol azonban eleve meg van ál­
lapítva, hogy mi az igazság és mi a hamisság, ott az
apologetikában m ár a monológ h atárát lépi á t a pár­
beszéd. Ott úgynevezett heurista elvet használnak a
dialógusban, amikor is arról van szó, hogy valam it fel
kell deríteni, meg kell találni. A tanításnak ez a mo­
tívum a a dialógusnak a tanító és a tanítvány beszélge­
tésének a form áját kölcsönözni. Ezt gyakorolták a ko­
rai keresztyén teológiában és a skolasztikus összegezés­
nek, summázásának a módszerét és felépítését ez h a­
tározta meg. A skolasztikának a párbeszédes dogma­
tikája azonban kevésbé szolgálta a gondolatok tovább­
vezetését, hanem a tanító-tanítvány beszélgetésből egy
tisztára inform átorikus dialógust hozott létre. T ulaj­
donképpen anticipált, vagyis előre elkészített dogma­
tikai eredményekből indult ki. Nem megvitatandó,
335
 hanem m ár megvitatott, eldöntött kérdéseket hozott a
játékba. A dialógusnak egy további motívumát, a ke­
resztyén egyházakban m int kegyességüknek a kifeje­
zőjét meg lehet találni az ún. építő dialógusban. Itt a
dialógus form ája a vigasztaló beszélgetés.
Ez csak egy kis történeti visszapillantás annak bizo­
nyítására, hogy a dialógus nem a mi korunk találm á­
nya. Csak akkor lehet tehát a dialógus a mi korunk­
nak valam i sajátos képződménye, hogyha m agának az
igazságnak a kiderítése lehet a konkrét dialógus tu la j­
donképpeni motívuma. S ezzel eljutottunk odáig, hogy
arról beszéljünk, mi a jellegzetessége a jelenlegi egy­
házközi dialógusnak.
Római katolikus és protestáns oldalról ma egyaránt
lehetségesnek, sőt szükségesnek ta rtjá k a két feleke­
zet közötti dialógust. Mind a kettőben az a belátás az
uralkodó, hogy örökségét a kettő közül egyik sem ad­
h atja fel egyszerűen és nem is szabad, hogy feladja.
Az evangéliumi egyházak abból a felismerésből indul­
nak ki, hogy nem szabad feladniok a reformáció és a
reform átori felismerés még ma is meglevő feladatait.
A római katolikus egyház pedig természetszerűen, vál­
tozatlanul abból indul ki, hogy ő Krisztusnak az egy és
egyetlen egyháza. A két egyháznak ez az alapvető m a­
gatartása.
Ugyanakkor állítják azt, hogy Krisztus az ő egyháza
egységét akarja, az ő akarata szerint mellőzhetetlen a
mai egymás m elletti és egymással szembeni állapotot
dialógus ú tján kiküszöbölni. Az agonális motívuma a
dialógusnak itt m ár hiányzik. A beszélgetés alapja­
ként a közös igazságok birtokáról való tudom ást adják
elő, pl. a közös hitet Istenben és Fiában Jézus
Krisztusban, m int a mi egyetlen U runkban és Megvál­
tónkban. A zután azt a meggyőződést is, hogy a keresz­
tyén egyházak nincsenek egymástól m inden tekintet­
ben elszakítva. Azt is mondják, hogy m indkét egyház­
ban közös az egységért való gond. Azt mondják, felté­
telezhető, hogy az egyházak tanulhatnak egymástól en­
nek az örökségnek a birtokában. M ondják azt is, hogy
a dialógusnak nem szabad egyszerűen vitává fajulnia
és nem szabad egymás m egtérítésére irányulnia. Mind­
két oldalról készség van arra, hogy tájékoztatni en­
gedje magát a m ásiknak a tanai és élete felől. Ebben a
teológiai párbeszédben m indannak tárgyként kell sze­
repelnie, ami a hitnek, az egyháznak, a keresztyén
életnek és az igazságért való felelős cselekedetnek az
egységét szolgálhatja. Tehát azon túl, hogy tájékoztat­
ni engedik m agukat kölcsönösen egymás életéről és ta ­
nairól, egyúttal jobban meg akarják érteni a másik
teológiáját, meg akarják kísérelni, hogy a. saját teoló­
giájukat a m ásiknak a nyelvén adják elő és m egfordít­
va, kísérletet akarnak tenni arra, hogy a valóságos kü­
lönbségeket a tanban és közös cselekedetben áthidal­
ják.
Mint a dialógusnak a távolabbi célját, m indkét ol­
dalról ugyancsak az összes keresztyén egyházak egy­
ségét adják elő, de azt remélve, hogy még ennek meg­
valósulása előtt konkrét eredmények adódhatnak egyes
kérdésekben. Azt gondolják és azt, adják elő, hogy a
gyakorlati kérdésekben addig is lehetséges a megegye­
zés. Ilyen pl. a missziói területeken való m unkam eg­
osztás, közös bibliafordítás, közös ige- és im aistentisz­
teletek, vagy pedig együttműködés a közös keresztyén
feladatok felismerésében, hogy a profán igazságot em ­
beriesebbé és ez által keresztyénebbé alakítsák. Az így
leírt dialógusban meg lehet találni mind a heuriszti­
kus, tehát egymás felfedésére vonatkozó, m ind a didak­
tikus, mind pedig a tájékozódási motívumokat. Ami
azonban elsőrenden jellemzi ezt a dialógust, az az
egység-eszmének az előtérbe állítása. Ez azonban nem
hozhat m agában a dialógusban nyitottságot, m ert hi­
336
szen m ár eleve állítja, hogy az egyház egysége: adott­
ság. Az egyház egysége tehát itt úgy szerepel, mint
eleve adott kiindulási alap és egyúttal cél is.
Dialógus a szó valódi értelmében ebből csak az eset­
ben lehetne, hogyha magát az egység-eszmét is vitat­
hatóvá és vitatandóvá minősítenék, m ert hiszen ha ad­
va van eleve az egység, mint kiindulási alap és ugyan­
akkor ez a dialógus célja is, akkor tulajdonképpen nem
lehet szó nyílt párbeszédről. Ahhoz, hogy őszinte,
nyílt dialógus jöjjön létre, alapfeltétel volna annak a
megengedésé, hogy ez az egység-eszme esetleg a dialó­
gus során maga is ham isnak bizonyulhat. A dialógus
során kiderülhet, hogy az egyházak életszükséglete
nem az egység, hanem az egymás m ellett élés; külön­
bözőségeiknek nem kell okvetlenül feszültséget elő­
idézniök és ez az egymás mellett létezése különböző
egyházaknak nem is ellenkezik az egyház alapjával. Én
azt gondolom, hogy az egyházközi párbeszédet eleve
kilátástalanná teszi, ha eleve abból indulnak ki, hogy
az egység m ár meg is van és meg is kell hogy legyen.
Ha az eredmény m áris le van szögezve és világos, ak ­
kor nem tudni, hogy tulajdonképpen mi szükség van
a dialógusra?
A dialógus második hiányosságát abban látom, hogy
hiányzik ebből a dialógusból a forenzikus, tehát a pe­
res, „törvényszék előtti” jelleg; nincs aki vizsgálhat­
ja az álláspontok helyességét vagy helytelenségét. H a­
nem a többé vagy kevésbé kiélezett egységet, a pozí­
ciók egységét m ár eleve proklam álják. Ebből a ki
nem elégítő keresztyén pragm atikum ból csak a dialó­
gusnak egy olyan jellege vezethetne ki, ahol az egyik­
nek igaza van egy bizonyos kérdésben, a másiknak pe­
dig nincs. M inálunk „eszperantó keresztyénségről” is
beszélnek a dialógusnak egy ilyen megterhelt állapotá­
ban.
A dialógusnak ebben az állapotában egy ilyen peres-
jellegű, forenzikus beszélgetésre volna szükség ahhoz,
hogy a dialógus valóban termékeny lehessen. Ebből a
forenzikus dialógusból kiderülne, hogy melyiknek van
igaza és melyiknek nincs. De az eredménynek egyelőre
bizonytalannak kell lennie, nem pedig előre m eghatá­
rozottnak. A dialógust tehát a kontroverzteológia nyo­
m án kellene folytatni. Semmiképpen sem úgy, ahogyan
ma gyakorolják, és ahogyan azt egy német közmondás­
sal lehet kifejezésre juttatni: mosd meg a bundám at,
de be ne nedvesítsd.
Természetesen fel kell tenni a kérdést, hogy egy ilyen
forenzikus dialógus esetében melyik az a fórum, amely
előtt ezt le lehetne folytatni. Az Úr Jézus szavára
emlékeztetek: „Ti vagytok a földnek savai és a világ
világossága.” Jézusnak ebben a m ondásában meg van
adva az ítélő fórum, éspedig: a világ. Hogy vajon a
keresztyének a föld savai-e, am int dogm atikánk állít­
ja, az m ajd az utolsó ítéletben dől el végeredmény­
ben. De a per a világban és azoknak a szeme előtt
dől el, akik előtt a sónak erejét be kell bizonyítani.
Ebben a világban és nyilvánosan kellett és kell bizo­
nyítanunk azt, hogy vajon a názáreti Jézus valóban a
világ K risztusa-e vagy sem. És én azt gondolom, hogy
a szóban forgó dialógusnak, vagyis a peres, forenzikus
motívumú teológiai beszélgetésnek a világ fórumán
kell lejátszódnia, m ert Krisztus szavai szerint a világ
az a fórum, amelynek, hatásköre van e per eldöntésé­
re. Nem kell nagyon részletesen belemennem ennek a
fórum nak leírásába, elég, ha azt mondom, hogy a világ
nagyon kritikus, nagyon makacsul kérdező instancia.
Itt hitre méltó válaszokat követelnek és, aki itt nem
tud megfelelő vallomást tenni, azt m utatja be, hogy
nem is alkalm as erre. Itt nem használnak a posztulá­
tumok és a hit aktusai, itt bizony velős és bizonyítható
tetteket követelnek válaszképpen. Itt megvizsgálják azt
 is, hogy a partnerek, a peres felek képiesen szólva m i­
lyen csomagoló anyagot alkalm aztak az ő sójuk szá­
mára, vagyis a dogmáik, reform jaik, a konkrét kérdé­
sek iránt való érdeklődésük időszerű értelmezéséről
van e szó, vagy csak a maguk hagyományos anyagáról.
A mai em ber nem világfeletti dolgok felől kérdezős­
ködik, hanem a világ jövője felől; nem azt kérdezi,
hogy milyen üdvösség van felette, hanem hogy milyen
üdvösség van előtte. Nem annyira a saját, m int in­
kább a konkrét szociális dimenziók azok, amelyek
az emberi lét vonatkozásában érdeklik. És ez előtt a
fórum előtt kell lefolynia a katolikus-protestáns dia­
lógusnak.
Ezzel a néhány gondolattal szeretném most beérni
abban a reményben, hogy az önök kérdései alk a l­
mat adnak a további részletezésre.
Dr. Kádár Imre:
Fahlbusch testvérünkkel való megegyezésben szeret­
nék rám utani a mai dialógus történetére. M artin Bu­
ber volt az a vallásfilozófus, aki 1922-ben m egírta Ich
und Du c. művét, m ajd a mai értelem ben vett dia­
lógusról is írt könyvet. Ebben azt fejtegeti, hogy az
ember az egyetlen lény, aki a saját exisztenciájának
a feladása nélkül tökéletesen bele tudja élni m agát a
másik em bernek az életébe. És itt két igen jelentős
dolgot fűz hozzá; köztem és közted azért lehetséges
ilyen értelm ű dialógus, vagyis hogy a magam feladása
nélkül tökéletesen megértsem, beleéljem magam a te
létedbe, m ert közöttünk van egy közvetítő harmadik,
az Isten, akiben élünk, mozgunk és vagyunk. Ez az
egyik, am it ő kifejez.
A m ásik: Buber azt mondja, hogy én tartozom és ké­
pes is vagyok egyrészt azt kutatni, m it mond a másik,
de nemcsak a gondolataival kell vitatkoznom ahhoz,
hogy őt megértsem, hanem azt is meg kell értenem,
nagy tulajdonképpen m iért is ez az ő álláspontja? Az
a mi bajunk, hogy sok szor nem is érdekel, mi a baja
a másiknak, és m it tehetnénk mi érte. Tehát a dialó­
gust mindig abban az értelem ben kell folytatni, abban
az értelemben kell benne vitatkoznia a m ásik em ber­
rel, hogy ő is „Istenben” já r úgy m int én, és csak
úgy, őbenne van értelm e a beszélgetésünknek. Továb­
bá: Isten azáltal, hogy létrehozta ezt a párbeszédet, azt
is kívánja, hogy segítsünk felebarátunknak olyan ba­
jában is, am it ő maga esetleg nem is tud és amelyre
nem is kér segítséget, sőt nehezen is tudná esetleg el­
fogadni a segítséget. (Gondoljunk az orvos és a paciens
beszélgetésére; az orvost persze érdeklik a beteg pa­
naszai, de a feltárt tünetek mögött a mélyebb gyökeres
bajforrásokat kutatja a gyógyítás érdekében.)
Ami a római katolikusokkal való párbeszédet illeti,
nekünk az apostoli intés értelmében elébük is „az élet­
nek beszédét” kell tartanunk, tudva, hogy az erősíti
meg, vagy az rontja le elsősorban az érveinket. Aztán
gondolnunk kell arra, hogy a reform átorok nem a k a­
tolikusok ellen, hanem a katolikusokért m utattak rá a
korukbeli római egyház nyomorúságaira és igyekeztek
olyan gyülekezeteket formálni, amelyekből ezeket a
nyomorúságokat kiküszöbölték. Elsősorban pedig vontatottan, vagy egyáltalán nem haladna előre. Ezért
g ondolnunk kell közös emberi életünk mai égető k ér­
déseire, amelyek egész jövendőnket fenyegetik és en­
nek a veszélynek az elhárítása m úlhatatlan, minden
mást megelőző közös feladatunk. Jaj nekünk, ha „a
dialógus” ebben megakadályoz, vagy akárcsak késlel­
tet bennünket.
Kérdések:
Pethe Kálmán: Eddig milyen konkrét eseményei van­
nak a párbeszédnek és a jövőben m ik várhatók?
Válasz: Először azt kell megkérdezni, hogy vajon a
hivatalos egyházak vagy a teológusok dialógusára gon­ tekizmus a római katolikus egyházban. De ha egy pro­
dol-e? Ez ugyanis nagy különbség. Ilyen értelem ben a
különböző egyházak és szervezetek közötti párbeszéd­
ben a tárgy csak néhány előkészítő kérdés vitatása
volt. Csak annyit állapítottak meg, hogy az egész ke­
resztyénség diaszpóra helyzetben van a nagy világban,
és ebben közös érdekeik vannak. Meg tudtak egyezni
abban, hogy bizonyos missziói mezőkön ne konkurál­
janak egymással. Megállapodásra jutottak abban az
elvben, hogy a fejletlen népek megsegítésében ne kü­
lön-külön, hanem együttesen járjanak el a római egy­
házzal a protestáns egyházak. Több gyakorlati jelle­
gű dolog is előjött még ezekben a párbeszédekben, és
ezek barátságos, szívélyes stílusban folytak le. Tulaj­
donképpen ott jött létre csak megegyezés, ahol meg
tudták állapítani, hogy közös érdekek vannak, tehát
azokban kell megalkudni ezeknek az érvényesítésére,
de általában nem vált kérdésessé az egyes egyházak­
nak a megléte, exisztenciája; odáig még nem jutottak.
Ettől meg kell különböztetni egyes protestáns és ró­
mai katolikus teológusok párbeszédét. Ők nem úgy
beszélgetnek egymással, m int egyházaik funkcionáriu­
sai, hanem m int a kérdések független tudományos
szakértői. Nálunk Bensheimben például a római kato­
likus teológusokkal való sűrű párbeszédben mindig ú j­
ra meg tudjuk állapítani azt, hogy sok olyan vitás kér­
dés, amely a reformáció idején volt előtérben, ma
m ár nem érdekes. Számos római katolikus és protes­
táns teológus tudott megállapodni és nyilatkozni ko­
moly teológiai kérdésekben, különösen a fiatalabb
teológusokra áll ez. Ezt azonban nem szabad általáno­
sítani. Bizonyára most is igen sok katolikus és protes­
táns teológus van, aki változatlanul a hagyományos po­
zíciót vallja egyes kérdésekben. Én úgy látom, hogy
igazi dialógus, ahol nincsenek előre leszögezett és vál­
tozhatatlan igazságok, csak teológusok között lehetsé­
ges.
Van még egy harm adik forma is: dialógus laikusok
között. Ebben a dialógusban nem játszanak szerepet a
hagyományos teológiai ellentétek. Itt meg kell állapí­
tan i, hogy a laikusok többfelé értelmesen és józanul
beszélgetnek a valóságos kérdésekről. És viszonylag
elég könnyen tudnak egymással egységre jutni. Ez
azonban nagyrészt a szekularizáció eredménye. Ahol
a laikusok még mélyen be vannak gyökerezve a tra ­
dícióba, ott közöttük sem jön létre egy ilyen fajta dia­
lógus. Ismerek a Német Szövetségi Köztársaságban
úgynevezett laikus köröket, akik m agukat ökumenikus
köröknek nevezik és számos kérdésben könnyedén és
nyíltan tudnak egymással megállapodásra jutni. De a
tradícióktól való szabadság bizony a szekularizáció kö­
vetkezménye. És éppen ezekben a körökben nagy esé­
lye van egy nyílt dialógusnak.
Szabó Sándor: Vajon a katolikus és protestáns egy­
házak vezetői is így értik-e a dialógus jellegét vagy ez
csak az Ön véleménye?
Válasz: A hivatalos egyházak egyik oldalról sem
így értelmezik. De azt tartom , hogy a teológusnak és a
teológiának egyik feladata az, hogy előbbre segítse az
egyházi életet, amely enélkül a segítség nélkül csak
azt tartom, hogy a teológiának életfontosságú és sok
vonatkozásban előkészítő jellegű feladatot kell vállal­
nia és végeznie a m indenkori egyház életében. Elkép­
zelhetetlen nehézségekkel járna az egyházkormány­
zók szám ára is. ha nem volnának teológusok.
Dr. Fejes Sándor: Sokat hallottam a holland katoli­
kusok új katekizmusáról. Néhány m ondatban t udná-e
jellemezni szám unkra és azt is megmondani, milyen
jelentőségét látja ennek a dialógus szempontjából.
Válasz: Nagyon izgalmas tényt jelent a holland k a­
337
testáns em ber olvassa, egyáltalán nem találja olyan
izgalmasnak, sőt a protestáns ember sok vonatkozás­
ban nagyon konzervatívnak találja. Római katolikus
körökben azonban a katekizmus messzemenően fo rra­
dalmi. Először is új form ában és új alapon adja elő
a hitigazságokat. Olyan formában, hogy a hétközna­
pok emberéhez közel tudja vinni a hit kérdéseit. Á lta­
la sokkal jobban meg tudja érteni a m indennapi ember
az egyház gondolkodását. És ez m ár bizonyára vala­
mi pozitívum, hiszen az egyház nyelve m ár kétezer esz­
tendős és a mai ember számára nehéz megérteni. Ami­
kor az új katekizmus a régi igazságokat új formában
adja elő, az történik, hogy nemcsak a külső változik
meg, hanem maga a tartalom is. Ha idegen nyelven
beszélünk, mindig újra meg kell állapítani, hogy nehéz
dolog teljesen megfelelő, pontos fogalm at találni az
idegen nyelvű kifejezésre. A fordítással esetleg csak
árnyalatokban, de mindenképpen — valam i változás
történik az eredetin. Ennek a holland katekizm usnak
a nyelvezete is a rra vall, hogy árnyalatokban legalább,
de nemcsak árnyalatokban megváltoztak régi ta n ítá­
sok is.
A legjelentősebb a transsubstantiatióról szóló szaka­
sza az új holland katekizmusnak. Az átlényegülés ta ­
nában olyan substantiának a feltételezéséről van szó,
am it tulajdonképpen az antikok neveztek substantiá­
II. A FELEKEZETTUDOMÁNYI MUNKA VISZONYA AZ ÖKUMENIZMUSHOZ
BENSHEIMI INTÉZET MUNKÁJÁRÓL
A felekezettudomány értelmezéséről sem szeretnék
most hosszú előadást tartani, csak néhány gondolatot
felvetni. Azzal kezdeném, hogy bevezetésül a római
katolikus felekezettudományról m ondanék egyet-mást.
A II. Vatikáni Zsinat előtti katolikus felekezettudo­
m ányt valahogyan a következőképpen lehetne jelle­
mezni: a felekezettudomány a nemkatolikus egyházak
felé irányított olyan tevékenység, amelynek az ú jra ­
egyesítés a célja. A cél az, hogy a pápa által irányí­
tott teológián belül az újraegyesítés célzatával fog­
lalkozzék az elszakadt testvérekkel.
A II. Vatikáni Zsinat után irányváltozást lehet meg­
állapítani m ind a módszerekben, mind az elnevezés­
ben. A római katolicizmuson belül a felekezettudo­
m ányt most m ár szeretik úgy nevezni, hogy „ökume­
nikus teológiai tudomány.” Ezzel az elnevezéssel nem
annyira egy sajátos tudom ányt akarnak megjelölni,
m int inkább egy bizonyos tendenciát, vagyis a teoló­
giának. egy római katolikus értelem ben vett ökume­
nikus irányulását , akarják vele jelezni. Nagyon kevés
olyan római teológus van, aki úgy gondolja, hogy az
ökumenikus teológiának, ahogyan ők nevezik, egy ön­
álló tudom ánynak kellene lennie. Ennek az „ökume­
nikus teológiának” a célja az lenne, hogy miképpen
lehetne az egyházak egységét helyreállítani, milyen
módszerekkel lehetne ezt a célt valam iképpen megkö­
zelíteni. Vagyis az ökumenikus teológiának túl kell
néznie a saját felekezeti határain és az egész keresz­
tyénség felé kell irányulnia. Nem az a célja tehát,
hogy vitatkozzék a nem római egyházakkal, hanem
hogy az egész keresztyénségre irányuló beszélgetés se­
gítségével előmozdítsa az egyesülést. Azt mondják, en­
nek az ökumenikus teológiának az volna a célja, hogy
különböző felekezetek között létrehozzon valamiféle
szintézist és ennek jegyében törekedjék a gyakorlati
egység megvalósítására. Míg a korábbi fáradozások
célja kifejezetten a m ásiknak minél alaposabb meg­
értése volt, a mostani katolikus úgynevezett „ökume­
nikus teológiának” a célja m ár az, hogy a többi egyhá­
nak, a mai tudományosság azonban m ár tudja, hogy
abban az értelemben, ahogyan a substanciát az antik
világ értelmezte, ilyen nincs. A régi egyházi tan te­
hát antik elképzelésre, értelmezésre van felépítve. A
holland katekizmus éppen ezért megkísérli az antik
szubsztancia értelmezést átm enteni valamiképpen a
mai tudományosság által elfogadott alapra. És ezért a
holland katekizmus transsubstantiatio helyett a tran s­
figuratio vagy transfinalizáció kifejezést használja. És
ebben az átértelmezésben a katolikus átlényegülés­
tan közeledik a kálvinista úrvacsora-értelmezéshez. En­
nek az a gyakorlati következménye, hogy az úrvacsora­
tan korábbi értelmezését elhagyott katolikusok és a
kálvinisták Hollandiában egymásnál úrvacsoráznak. Az
egyházak oldaláról ez egyáltalán nem kívánatos kö­
vetkezménye az új katekizmusnak, de hát ez a tény.
Hozzátenném azt, hogy a holland reform átus egyház
zsinata tett egy olyan nyilatkozatot, hogy azokban a
holland katolikus gyülekezetekben, ahol az új katekiz­
mus alapján értelmezik az úrvacsorát, szabad a refor­
m átusoknak is részt venniök az úrvacsorázásban. (Lásd
Theol. Szemle 1969. 5—6. sz. 125. l.) Meg lehet érteni,
hogy m iért olyan kétségbeesett a Vatikán e felett a
holland kísérlet felett.
Ez azonban csak egy példa akar lenni arra, hogy m i­
lyen visszhangja van a holland katekizmusnak.
— TÁJÉKOZTATÓ A
zak teológiájával való nagyobb összhangot keresse. A
római katolikus ökumenikus teológia azt ta rtja fontos
feladatának, hogy a nemrómai egyházak teológiájában
felfedezze, megkeresse, m egtalálja azt, am it igazi ke­
resztyén igazságnak minősíthet, hogy azt betagolja a
saját teológiájába.
Ez kétségkívül új vonása a római ökumenikus teo­
lógiának a II. Vatikáni Zsinat óta. Ez az új irányzat
K arl Rahnernek a gondolataira épül, aki nagyon nyo­
matékosan hangsúlyozta, hogy más keresztyén egyhá­
zak teológiájában is vannak olyan kérdések, amelyeket
el kell ism erniök és amelyek szerinte tulajdonképpen
hozzátartoznak a római katolikus teológia testéhez.
Vannak tehát e felismerés értelmében a többi keresz­
tyén felekezeteknek a teológiájában olyan kérdések
is, amelyek hiányzanak az eddigi római katolikus teo­
lógiából.
Ehhez a felismeréshez járul egy második is, neveze­
tesen: a római egyházban elismerik, hogy az egyház
és a teológia is a történelemhez van kötve. Ezt a felis­
m erést így fejezik ki: van egy feszültség Isten akarata
é s a között, am it az egyház ebből az isteni akaratból
megvalósít. Elfogadják még azt a feltételezést is, hogy
esetleg más egyházak teológiájában Istennek ez az
akarata valamilyen mértékben világosabban, jobban
kifejezésre juthat, m int a római egyházban.
A római katolikus egyházból tehát e felismerés sze­
rin t pillanatnyilag hiányzanak egyes kérdések, ame­
lyeket ők most más egyházak teológiájában felismerni
vélnek. Mivel a római katolikus egyház önmagát
Krisztus egyetlenegy igaz egyházának értelmezi,
ezért a katolikus ökumenikus teológiának azt a fela­
datot adja, hogy ezeket a kérdéseket kebelezze be a ró­
mai katolikus teológiába. Amikor tehát a római kato­
likus egyház ezeket a kérdéseket felfedezi és magába
kebelezni kívánja, akkor ez nem jelenti a relativizálá­
sát a római katolikus univerzális önértelmezésnek
amely önmagát változatlanul a Krisztus egyetlen egy­
házának minősíti. Feladatának azt tartja, hogy min­
 dent, am i valódi, a sajátjának értelmezzen, hiszen Is­
tennek van hatalm a arra, hogy „a kövekből” is kihozza
azt, ami az ő akaratának teljesebb végrehajtásához
szükséges. Idézek egy mondatot egy katolikus teoló­
gustól: a római katolikus egyház nem szorul a maga
legbensőbb lényegének a kiegészítésére m áshonnan ah­
hoz, hogy Jézus Krisztus valódi egyháza legyen. Te­
hát a katolikus egyház az egyetlen és végleges form á­
ja a Jézus Krisztus által alapított egyháznak. Ezért a
római katolikus egyháznak nincs m ásra szüksége, m int
hogy megváltoztassa az eddigi módszereit ahhoz, hogy
ezt a teljességet magában érzékeltesse. Ezek a módo­
zatok a következőkben mutatkoznak:
1. Elismerése annak, hogy a római katolikus egyház
elm aradt a megismerésnek attól a teljességétől, ami
pedig a római katolikus egyház tulajdona.
2. Hangsúlyozza erősebben az egyházak közötti egye­
zést m int azt, ami elválasztja őket.
3. Ezeket a funkciókat, tehát a más egyházak teoló­
giájában felfedezett felismeréseket be kell kebelezni a
római egyházba, ez az egyházak egyesítésének az esz­
köze. Így tehát az ökumenikus teológia kizárólag a mi
időnkhöz illő form ája a teológiai eszmecserének, to­
vábbá egy sajátos form ája a teológiának és a korszerű
igehirdetésnek, bizonyos dimenziója az egész egyházi
és különösen a teológiai munkának, elsősorban pedig
misszionárius szándék az elszakadt testvérek iránt, de
azután a világvallások irányában is, sőt az egész világra
irányul. Ez a szándék egészen nyilvánvaló és ilyen
hangsúllyal kimondható. Teljes alapja tehát az, hogy
az egyesítéssel elvesszen az ökumenikus teológia lét­
jogosultsága is m ert nem lenne rá többé szükség; hi­
szen az ökumenikus teológia az ism eretnek azt a gaz­
dagságát, egységes látom ását éri el, ami mindent, ami
Krisztustól van, tökéletesen egyesít a római koinóniá­
ban. Látnivaló tehát, hogy a római ökum enikus teoló­
gia vagy ahogyan m i előbb neveztük: a felekezettudo­
mány Róma szemében az egyházak egyesítésének cél­
ját szolgálja őbenne.
Már érintettem azt, hogy az egyház egységét konk­
rétnak kell tekinteni. Ez a konkrétság most az ökume­
nikus teológiának a kérdésénél ismét felmerül. Az
egyház egységét m int kiindulási pontot állítják és
ugyanakkor m int célt kitűzik. Azonban egy komoly,
tudományos módszerekkel dolgozó teológiának fel kell
tennie a kérdést, hogy vajon az egyháznak ez az egy­
sége nem valam i vágyból fakadó kívánság-e, nem va­
lami kívánságból származó idea-e és valóban megfe­
lel-e a tényállásnak? Itt kapcsolódik be a protestáns
kontroverzteológia. Elsősorban meg kell kérdeznie en­
nek a teológiának, hogy az egység katolikus látomása
nem valami szép gondolat-e csupán? Meg kell kér­
deznie, hogy az egyházaknak a konstatálható, látható
pluralitása nem valam i lényege-e éppen az ökumené­
nek? Meg kell kérdeznie, hogy vajon az emberi sze­
mélyiségnek a sokszerűségéből nem következik-e ép­
pen a kifejezési form áknak a sokasága? Meg kell ke­
resnie, hogy vajon milyen történeti feltételek, milyen
körülmények hozták létre az egyházak sokaságát, Azt
a kérdést is fel kell tennie, hogy az egyes felekezetek
vajon mennyiben függenek a teológiai és a teológián
kívüli tényezőktől is? Meg kell állapítani azt is, hogy
milyen földrajzi, etnikai, kulturális, gazdasági viszo­
nyok azok, amelyek az egyes felekezeteknek a létre­
jövetelében és m unkájában m a is megállapíthatók.
Nem fogjuk szélnek ereszteni mindazokat a különbö­
zőségeket, amelyeket a tudományos módszerek segít­
ségével valóban konstatálni, elemezni és felm érni le­
het és nem fogjuk azt mondani, hogy mindezekhez
semmi közünk, ezek mellékes dolgok, a lényeg az, hogy
az egyház egy és ennek az egységnek kell megvaló­
sulnia. Egy komoly kontroverzteológia tehát nem fog­
ja az egyházak közötti különbözőségeket jelentékte­
lennek minősíteni az egység nevében, hanem komo­
lyan fel fogja mérni, hogy mi a különbségek valósá­
gos tartalm a.
Másodsorban a kontoverzteológiai vagy felekezet­
tudományi m unka a következőket fogja m egállapítani:
Hogyha mi egy másik egyháznak az életére vonatko­
zólag pontos ismereteket akarunk szerezni, akkor szük­
ségünk van bizonyos kritérium okra. A kritérium ok
pedig nem lehetnek egyebütt, m int Jézus Krisztus
evangéliumában, hiszen valam ennyi keresztyén egyház
erre hivatkozik. I tt azonban bizonyos nehézség adódik.
Nem olyan magától értetődő és egyszerű dolog ugyanis
megállapítani, hogy micsoda is a Jézus Krisztus evan­
géliuma. Mi nem tudunk közvetlenül hozzáférni Jé ­
zus Krisztusnak az örömüzenetéhez, hanem csak ta­
núkon keresztül és a tanítványok, akik az Újszövetség
egyes könyveit írták, hordozzák számunkra a Jézus
Krisztus evangéliumát: mi csak ezekhez tudunk hoz­
zájutni. És a Szentírásban Jézus Krisztus evangéliu­
m ának különböző interpretációit találjuk. Például a
páli teológia más, m int a jánosi. És a jánosi teológia
ismét különbözik a szünoptikusok teológiájától. Nem
olyan egészen könnyű dolog tehát a bibliából kiol­
vasni azt, hogy mi is tulajdonképpen a keresztyén ta­
nítás. A kontroverzteológiának éppen ezért a bibliai
tudományokkal karöltve kell m egállapítania azt, hogy
mi is valójában az egyes bibliai könyvek üzenete.
A kontroverzteológiához tehát hozzátartozik a min­
denkori bibliai tudomány.
A keresztyén igazság lényeges kritérium ának meg­
állapításához nincsenek tehát egyszer s m indenkorra
rendelkezésünkre álló kész eredmények, hanem sza­
kadatlanul, folyamatosan kell a bibliatudom ánynak
ezekkel a problém ákkal bajlódnia. És am ikor ezt
mondom, tulajdonképpen m ár ott vagyok a mi bens­
heimi intézetünk munkájánál. Szívesen mondom azt,
hogy a mi intézetünkben kísérleti m unkát végzünk.
Bensheimben lényegében véve ezzel a két dologgal
foglalkozunk tehát: először is az egyház egységére v o ­
natkozó problémakörrel, másodszor azokkal a krité­
riumokkal, amelyekkel az egyes felekezetek leírását,
értelmezését összehasonlíthatjuk. De egyikben sem
szabad mai eredményeinket véglegeseknek tekinte­
nünk, hanem úgyszólván szakadatlanul meg kell m a­
gunkat kérdeznünk, hogy úgy van-e ma is, ahogyan
tegnap rájöttünk, vagy tovább kell haladnunk a ku ta­
tásban. Nekem az a meggyőződésem, hogy mi az egész
egyházért dolgozunk, amikor ezt a m unkát végezzük,
hogy a pozíciónkat, állásfoglalásainkat újból és új­
ból revideáljuk, és megkérdezzük, hogy valóban így
állnak-e ezek?
Ezt a két szempontból való teológiai foglalkozást
nevezzük kontroverzteológiának. Emellett leíró for­
mában is foglalkozunk a felekezetismerettel. Igyek­
szünk a római egyházat mind az általa kifejtett taní­
tások tekintetében, mind az egyház valóságos élete
tekintetében minél gondosabban, pontosabban, szak­
szerűbben leírni. Vagyis nem pusztán a róm ai kato­
likus tanoknak, tanbeli kijelentéseknek a reproduk­
cióját és elemzését adni, hanem a római egyház élet­
m egnyilvánulásait is pontosan regisztráljuk, feldol­
gozzuk, és módszeresen ism ertetjük. Feladatunknak
tekintjük tehát — azon felül, hogy a római katolikus
egyház tanításait híven ism ertetjük és elemezzük —
az életm egnyilvánulásait is az élet legkülönbözőbb te­
rületein, amilyen például a róm ai katolikus k u ltúr­
politika, iskolapolitika, az egyes államokhoz való vál­
339
tozó viszonya, igyekszünk nyomon követni és regiszt­
rálni. Ebben különbözünk a korábbi ún. szimboliká­
tól, tehát attól a hitvallástudom ánytól, amelynek lé­
nyege arra szorítkozott, hogy a római katolikus egy­
háznak, általában az egyházaknak csak tanbeli ki­
jelentéseit rögzítette és hasonlította össze.
Természetesen mi nem csupán regisztráljuk a római
katolikus egyháznak a tanait és életjelenségeit, hanem
igyekszünk erről a nyilvánosságot megbízhatóan tájé­
koztatni. Meggyőződésem, hogy ezáltal a m unka által
segíteni tudjuk a protestáns gyülekezeteket abban,
hogy a maguk területének római katolikus egyházát
megbízhatóan ismerjék. Ezenkívül m indenkinek ren­
delkezésére állunk, aki tőlünk segítséget kér a maga
számára a római katolikus egyház valóságos megisme­
réséhez. Így aztán az első látásra pusztán tudom á­
nyos, teoretikus jellegűnek tűnő tevékenységünk alap­
jában véve nagyon gyakorlati. Ez a gyakorlatias jel­
leg az, amely kifejezésre ju t azokban a publikációk­
ban is, amelyeket népszerű form ában hozunk nyil­
vánosságra. Így néhány héttel ezelőtt kiadtunk egy
röplapot a vegyesházasság kérdésében. Ebben a röp­
iratban az érdekelteket felvilágosítjuk, hogy milyen
form ában nyerhetnek felm entést a római egyházban
való házasságkötésnek a kötelezettsége alól, és milyen
form ában szabadulhatnak a reverzálisadás kényszere
alól. A praktikus segítségnek előfeltétele azonban,
hogy tiszta, pontos, tudományos módszerekkel szerzett
ism eretünk legyen a római egyházról, az egyes rész­
letekbe menő pontossággal kell a tényállást felderí­
tenünk, és csak azután tudjuk adni az igazi gyakor­
lati segítséget, ha ezt m egtettük, és nem megfordítva,
amikor egy prakticista módszer segítségével gyakor­
lati tanácsokat adunk anélkül, hogy m ár b irtokában
lennénk a tudományos módszerekkel szerzett ismere­
teknek. Ezek nélkül valóságos segítséget nem lehet
adni. Hogyha tehát jellemezni akarom, hogy mi a
különbség a római katolikus úgynevezett ökumenikus
teológia és a mi felekezettudományunk között, akkor
három dologra tudnék rám utatni. A felekezettudomá­
nyi m unkának a legelső feladata leíró módon meg­
állapítani azt, hogy mi is a római katolikus egyház
ma, mik ennek az egyháznak a valóságos jelenségei.
Másodszor: a gyakorlati felvilágosítás abban a tekin­
tetben, hogy mi is jellemzi m a valójában a római ka­
tolikus egyházat. Ezt elemző m unka segítségével lehet
csak feltárni. H arm adszor: a kontroverzteológiai
m unka jellemző a mi intézetünkre; ennek a segítsé­
gével lehet komolyan vitába szállni azzal, am it a ró­
mai egyház művel.
Ez talán elég ahhoz, hogy nyers vázlatot adjak m un­
kánkról, és ha vannak kérdések, ezeknek á megválaszo­
lásával lehet teljesebbé, elmélyültebbé tenni ezt a
vázlatot.
Hozzászólások:
Pethe Kálmán: Szeretném megkérdezni, hogyan íté li
meg a római egyház a munkát, am it végeznek?
Válasz: Az intézet m unkájának visszhangja a Nyu­
gatnémet Szövetségi Köztársaság katolikus egyházá­
ban rendkívül erőteljes. G yakran az a benyomásunk
Bensheimben, hogy a római katolikus teológusok szá­
m ára mi búcsújáró hely lettünk. Katolikus teológiai
professzorok tanítványaikkal együtt csapatostól jön­
nek hozzánk vitatkozni. Szerzetesek, elsősorban a ben­
cések rendszeresen érkeznek hozzánk eszmét cserélni.
Katolikus püspökök is felkerestek m ár bennünket.
Bensheimben tehát mi élénk és folyamatos eszme­
cserében vagyunk a római egyházzal. Folyóiratunk,
a M aterialdienst nagyon sok római katolikus előfize­
340
tővel dicsekedhet. Egyik legtekintélyesebb római kato­
likus folyóirat, a Herder Korrespondenz sokszor re­
gisztrálja, am it mi a M aterialdienstben nyilvánosságra
hozunk. (Lásd erről Theol. Szemle 1969. 254. lap.)
Nyugodtan elm ondhatjuk azt is, hogy felekezettudo­
mányi intézetünk m unkája nálunk a róm ai katolikus
teológiára is megtermékenyítő ösztönzéseket jelent.
Gyakran olyan kérdéseket emel ki az intézetünk m un­
kája, éppen ennek a folyóiratnak a segítségével,
amelynek addig nem volt komoly visszhangja a római
egyházban.
Császár Károly: Felekezetekkel foglalkoznak. Ho­
gyan ítélik meg az írországi protestáns és katolikus
ellentéteket?
Válasz: Ezt a kérdést az itteni lelkészértekezleteken
kivétel nélkül m indenütt feltették. És kérdezem, hogy
tulajdonképppen m iért is foglalkoztatja ez a kérdés
önöket olyan hevesen? Minket nem foglalkoztat any­
nyira, m ert valójában nem vallásháborúról van szó,
hanem olyan ellentétekről, amelyek Írország történe­
téből következnek. Ezeket most római katolikus-pro­
testáns ellentéteknek mondják, pedig igazában nem
vallási, nem is egyházi, hanem szociális problémák,
akkor is, ha a harc kitörése előtt és alatt igyekeztek
ezeket vallási ellentéteknek feltüntetni. Az egyházak
mindkét oldalon próbálják lecsendesíteni a harcokat,
éspedig azzal a céllal, hogy a régóta fennálló szociális
nyomorúságok és ellentétek végre megoldhatók legye­
nek. Az ellentétek visszanyúlnak arra az időre, mikor
Íroszágot tulajdonképpen kettéosztották, és egyik
része angol területté lett, a másik pedig önállósult.
Az ország kettéválasztásánál Észak-Írország protes­
táns többségű lett, és a protestáns többség a katoli­
kus kisebbségnek nem adott választójogot, sőt azt
sem engedte meg, hogy magasabb állásokba juthassa­
nak katolikusok. Ezáltal olyan osztályellentét jött
létre, ami korunkban kétségtelenül anakronizmus. Én
azt hiszem, hogy most elérhető lesz a feszültség fel­
oldása. Hiba lenne, ha itt, m int nálunk is, vallás­
háborúnak tüntetnék fel ezt a küzdelmet, ami — is­
métlem — szociális kérdések körül forog.
Dr. Fejes Sándor: Tudjuk, hogy így van, de éppen
a teljesség kedvéért kérdezem, hogy Beinsheimben
csak a római katolikus egyház mozgását regisztráló
m unkát végeznek-e, és nem folytatnak-e esetleg a
protestáns területekre nézve is ilyen felmérő, regiszt­
ráló m unkát?
Válasz: Ha kontroverzteológiát folytatunk, ez te r­
mészetesen azt is jelenti, hogy nagyon intenzíven kell
foglalkoznunk önmagunkkal, tehát az evangéliumi
egyházak teológiájával is. Bár a katolikus egyház a
mi tulajdonképpeni kutatásunk tárgya, de magától
értetődő, hogy közben intenzíven a protestáns teoló­
giával is foglalkoznunk kell. Egészen természetes,
hogy ha mi a római katolikus egyházban bírálunk bi­
zonyos jelenségeket, akkor azokat a saját egyházunk­
ban legalább olyan keményen kell bírálnunk, m int
náluk. Szinte nehezen fogják elképzelni, hogy milyen
sok római katolikus elem van a mi protestáns egy­
házainkban. Bizony jócskán előfordul, hogy ha egyes
kérdésekben a római katolikus szavak helyébe azt
tennénk, hogy „protestáns”, teljesen érvényes lenne
az a nyilatkozat rólunk is. Már csak ezért is alaposan
kell foglalkoznunk a protestáns teológiával. K oráb­
ban az intézet a szektákkal is foglalkozott. De vagy
12 esztendő óta a Szövetségi Köztársaságban külön
intézet foglalkozik a szektákkal. A munkamegosztás
következtében alakult úgy, hogy a bensheimi intézet
jelenleg kizárólag a katolikus problematikával foglal­
kozik, és egy másik, amely egyben világnézet-kutatási
 intézet is, foglalkozik a szektákkal, szabad gondolko­
dókkal, világvallásokkal, tehát azokkal a vallási je­
lenségekkel, amelyek kívül vannak a protestantizm u­
son és a katolicizmuson.
Kocsis István: Azt szeretném megkérdezni, hogy a
reform átori tanításokban melyek azok a motívumok,
amelyeket a római katolikus egyház alkalm asnak ta ­
lált arra, hogy saját tanaiba beleépítse?
Válasz: M indenekelőtt a rra akarok rám utatni, hogy
reform átori hatásra a római egyházban m egindult a
bibliamozgalom. Tehát a római egyház m a sokkal ko­
molyabban foglalkozik a bibliával, m int korábban, és
nemcsak az exegézissel, hanem más bibliatudom á­
nyokkal is. A római egyházban protestáns hatásra
ezek kibontakoztak és kivirágoztak. Kitűnő exegeti­
kai m űvek jelennek meg, és tartalm as bibliai szótá­
rak, kommentárok.
A II. V atikáni Zsinat óta a prédikáció a misének
szerves részévé vált; a papokat arra buzdítja az egy­
ház, hogy tartsanak bibliaórákat, ők maguk is ism er­
kedjenek meg m inél jobban a bibliával. Ez tehát a
legkomolyabban reform átorhatás, amelyet beépíttettek
a római egyházba. A közelmúltban a prédikációkban
még többnyire a szentek életéből vett elbeszéléseket,
mondták a papok, most pedig arra indítja őket a zsi­
nat is, hogy textust válasszanak, és valóban a textus­
ról prédikáljanak.
De egyházalkotmányi vonatkozásban is a protestáns
egyház alkotmányokból átvettek nagyon komoly ele­
meket, amelyek az egyház dem okratizálása irányában
hatnak. Különböző szintű tanácsok, bizottságok ala­
kultak az egyházmegyék határáig menően és sok pro­
testáns intézm ényt valósítanak meg a római egyház
szervezeti életében. Kétségtelen, hogy ezek reform á­
tori hatások. Sokkal nagyobb teret nyert a laikusok
aktivizálása is az egyházban, m intsem a m últban el­
képzelhető lett volna.
Másfelől a Német Szövetségi Közitársaság egyes pro­
testáns tartom ányi egyházaiban meg lehet állapítani
a zsinatpresbiteri szervezeten belül súlyos kato­
likus hatások érvényesülését: többfelé klerikális, hie­
rarchikus jelleget alakítottak ki. Az ilyen torzulás
m iatt például m agunkat kell bírálnunk, és nem a ró­
mai egyházat. Ezen a ponton a mi egyházunkat a ro­
manizálódás veszélye fenyegeti.
Kocsis István: A kontroverzteológiának az a nehéz­
sége, amiről szó esett, hogy nem közvetlen Jézustól,
hanem az interpretátortól kapjuk az evangéliumot,
és különbség van pl. a páli és a jánosi interpretáció
között, ez az Önök m unkájában hogyan oldódik meg?
Válasz: Nagyon szép lenne, ha m ár lenne megoldás.
Én éppen erre céloztam, hogy am it végzünk, az kísér­
let a teológiában. Mi állandó eszmecserében vagyunk
és végigkutatunk különböző megoldási kísérleteket.
De sajnos, nincs kész receptünk a megoldásra. Sza­
kadatlan eszmecserében, vitában vagyunk teh át, egy­
felől magán a protestáns teológián belül, másfelől a
római katolikus teológusokkal való nyílt dialógusban.
Már kifejtettem, hogy egy dialógus csak akkor le­
het termékeny, hogyha valóban nyílt, ha tehát nem
előre lerögzített álláspontokról indulunk ki. Az a vé­
leményem, hogy mi m enet közben vagyunk, nem sza­
bad túl ham ar letáboroznunk, és olyan véglegesnek
minősített álláspontokat elfogadnunk, hogy magunk
merevítsük meg a pozíciónkat.
K uliffay Albert: Mi a katolikus egyházzal meglehe­
tősen együtt élünk. Az érdekelne, hogy kintről nézve
látnak-e a magyarországi katolikus egyház életében
valami olyant, am i különösebben jellemző?
Válasz: Igen. Úgy látjuk, hogy a magyarországi ró­
mai katolikus egyház zsinat előtti állapotban van. In ­
kább még az első vatikáni zsinatnak, vag y esetleg ép­
pen a tridenti zsinatnak az alapján él. Az egyik leg­
modernebb könyvük, amiből a mai római katolikus
papnövendékeket tanítják, 1886-ból származik. Ez a
Schütz féle dogmatika. Van a római katolicizmusban
olyan irányzat, amelyről részletesen beszéltem az
egyházmegyei lelkészértekezleteken, am it úgy neve­
zünk, hogy a „jobboldali katolicizmus”. Ez a jobbol­
dali katolicizmus úgy néz a magyarországi és lengyel-
országi, általában a keleti országokban élő katoliku­
sokra, hogy ezek az igazi katolikusok. Ezek számára
a lengyel Visinszky bíboros úgyszólván az egyetlen
megmaradt hivő bíboros. Elmondhatom, hogy a mi in­
tézetünk számára is a magyarországi katolikus egyház
egészen sajátos jelenség. Ha valaki az intézetünkhöz
jönne azzal a kérdéssel, hogy szeretné az újskolaszti­
kát tanulmányozni, de nem könyvekből, hanem a gya­
korlatból, azt Magyarországra küldenénk.
Szabó Sándor: Miben áll a vegyesházasoknak adott
konkrét segítség?
Válasz: A római katolikus egyházjogban van lehe­
tőség arra, hogy valaki felmentést kapjon a formális
római katolikus házasságkötés kötelezettsége alól. És
felmen tvényt kaphat valaki a reverzálisadás köte­
lez ettsége alól is. Ezt a lehetőséget az 1966-os kúriai
szabályzat mégegyszer megerősíti. Ezt a diszpenzáció-
adást Rómában természetesen csak kivételes esetnek
szánták. És minthogy kivételnek számított, eléggé
kevesen ismerték.
A mi intézetünkben most úgy gondoltuk, jó dolog
lesz, ha mi ezt az ism erethiányt megszüntetjük. Ezért
összeállítottunk egy röplapot, melyben először a jogi
helyzetről tájékoztattuk az érdekelteket, másodszor
pedig leközöltünk két m intát arról, hogyan kell hang­
zania egy ilyen diszpenzációkérvénynek, minden elő­
írt formaságnak eleget téve. Ezt úgy készítettük el,
hogy az illetőnek, aki élni akar vele, kizárólag a ne­
vét kell aláírnia, dátumoznia kell, és máris odaad­
hatja a katolikus püspöknek.
Ezt a hírügynökségek révén nyilvánosságra hozták
egyes napilapok, és a rádió, televízió útján is közhírré
tettük. Néhány napon belül több m int 150 000 pél­
dányra érkezett igénylés az érdekeltektől. És így a né­
m et katolikus püspökökhöz egy egész diszpenzáció-
hullám tört be. A diszpenzációt nemcsak megkötendő
házasságra lehet kérni és kapni, hanem akár a tíz év­
vel ezelőtt megkötött házasságokra is kérelmezhető a
katolikus egyházjog szerint az utólagos diszpenzáció.
Azért láttuk jónak, hogy ehhez a lépéshez folyamod­
junk, m ert az úgynevezett vegyesházassági bizottság­
ban, amely katolikus és protestáns tagokból jött létre,
nem tudtunk eredményre jutni. K ijelentették ugyanis
a katolikus partnerek ebben a bizottságban, hogy
nincs lehetőség a katolikus egyházjog megváltoztatá­
sára. Hozzátették, hogy egyetlen lehetőség a kivételes
diszpenzációrendszer kiszélesítése. Katolikus teológu­
sok, akik nem értenek egyet egyházuk vegyesházas­
sági praxisával és jogszabályaival, jöttek hozzánk az­
zal a javaslattal, am it azután mi végrehajtottunk.
Dr. Kádár Imre: A Theol. Szemlében megírtuk, hogy
Rahnerék kitűnő nemzetközi folyóirata, a Concilium
(1969. április) ökuménikus különszáma szerint vannak
olyan kérdések, amelyről m ár nem kell tovább teoló­
gizálni, hanem cselekedni kell. Ezek között em lítik a
vegyesházasságok és a belőlük született gyermekek
kérdését. Egyszerűen el kell ismerni — írja Hans
Küng — minden házasságot, bármely keresztyén fele­
kezet templomában kötötték azt, és a szülőkre kell
bízni, hogy gyermeküket melyik szülő vallásában ke­
341
reszteltetik meg, és melyik szülő vallása szerint ne­
velik. Ez az „ökumenikus m inim um ”, amiről vitat­
kozni m ár szerintük sem érdemes. (L. Th. Sz. 1969.
5—6. sz. 126. l.)
Dr. Erwin Falhbusch: Ugyanezek a teológusok kö­
zölték velünk is, hogy nincs rem ény a katolikus h á­
zasságjog közeli m egváltoztatására. Érvényben fog
m aradni a tilalom. Éppen ezért tehát meg kell ke­
resni a m ódját annak, hogy ennek ellenére hogyan
lehet elérni végül is azt, hogy a hivők lelkiismerete
megnyugodjék. És éppen ezek a római katolikus
teológusok bátorítottak fel bennünket arra, hogy mi
ezt a diszpenzációhullámot most útjára engedjük.
M ondhatnám, hogy ezt a római katolikus egyház he­
lyett tettük. Nem tudok eddig egyetlen esetről sem a
Német Szövetségi Köztársaságban, am ikor a diszpen­
zációkéréseket a püspökök elutasították volna. Ezt
m ár nem engedheti meg m agának nálunk a római
egyház. Ezt mi azonnal nyilvánosságra hoznánk.
Kovács Gyula: Két kérdésem volna ezzel a disz­
penzációhullámmal kapcsolatban. Valóban minden
ilyen diszpenzációkérésnek elegett tettek az illetékes
szervek? Második kérdésem a Theol. Szemle szerkesz­
tőjéhez irányulna: a Szemle nagyon behatóan foglal­
kozott a protestáns és a katolikus egyház viszonyán
belül a vegyesházasság kérdésével is, de ezt a disz­
penzációs lehetőséget nem mondta el. Nem volna-e
most m ár időszerű erről a diszpenzációhullámról és
annak eredményéről a Theol. Szemlében valamilyen
form ában tájékoztatást adni? Itt nagy horderejű do­
logról van szó, ami nap m int nap érint bennünket,
és feltétlenül fontos, hogy mi a valóságos helyzetnek
megfelelően tudjunk tájékoztatást adni.
Dr. Erwin Fahlbusch: Németországban mi a lelké­
szi hivatalokon keresztül ellenőrizzük, hogy vajon a
katolikus püspökök helyt adnak-e a kéréseknek. Az
illetékes evangélikus lelkész értesít bennünket, ha
a püspökök egy kérést elutasítanak. De eddig egyet­
len ilyen értesítés sem érkezett hozzánk. Ami az it­
teni helyzetet illeti, én azt gondolom, hogy Magyar­
országon a katolikus püspökök nem lesznek kész­
ségesek ilyen diszpenzáció megadására, egyszerűen
azért, m ert itt a közvélem ény nem szorítja őket abba
az irányba, hogy a diszpenzációkat teljesítsék. Én arra
bátorítanám Önöket, hogy ahol a katolikus házasu­
landó vagy már házas fél kész előterjeszteni egy ilyen
diszpenzációs kérést — m ert ezt a katolikus félnek
kell előterjesztenie —, ott csinálják ezt meg, és nyújt­
sanak neki segítséget. Mi m ár beszélgettünk arról,
hogy vajon nem volna-e helyes az egyházi hetilapok­
ban publikálni ezt az egész kérdést, és ezáltal itt is
elindítani egy ilyen diszpenzációshullámot. Hozzáte­
szem, hogy a magyarországi püspökök kaptak m ár a
röplapból.
342
Dr. Kádár Imre: Ami a Theol. Szemlét illeti, mi
annak idején valóban részletesen közöltük az első ró­
mai püspöki szinódus határozatát, amely lényegében
véve fenntartotta az addigi katolikus álláspontot. Sem­
mi komoly engedmény abban nem mutatkozott. A régi
katolikus jog csak kivételes esetekre, éspedig a Vatikán
hatáskörében engedélyezte a diszpenzációt, m ajd a
püspöki szinódusnak a kérésére decentralizálták bizo­
nyos esetekben a diszpenzációkat az egyes egyház­
megyei ordináriusok hatáskörébe. Nem kívántunk
olyan hamis látszatot kelteni, m intha a római egyház­
jogban valami változás történt volna. Még hozzáte­
szem, hogy Dantine bécsi professzor, aki tagja az oszt­
rák vegyes bizottságnak, amely a római katolikusok­
kal tárgyal, közzétett olyan nyilatkozatot, amely sze­
rint a jelenlegi pápa életében nem várható a katoli­
kus vegyesházassági törvény megváltoztatása. Ezért
nem láttunk mi okot arra, hogy valam i alaptalan il­
lúziót keltsünk. Tudok eseteket, amikor egyes kivéte­
les összeköttetések segítségével Rómából megjött a
diszpenzáció, de a magyar katolikus püspökök állás­
pontja még ismeretlen.
Dr. Fejes Sándor: Az interkommunióról szeretnék
valam it kérdezni. Milyen tények vannak ezen a téren?
Az erfurti dóm előcsarnokában láttam : egy tálban os­
tya volt kitéve csipesszel, de nem láttam , hogy valaki
élt volna vele. Mire való volt ez?
Dr. E. Fahlbusch: Mind a katolikus, m ind az evan­
gélikus egyházak eltiltották az interkommuniót. De
akadnak olyan katolikus és protestáns papok, akik a
tilalom ellenére is gyakorolják azt. Ezek izoláltan for­
dulnak elő, és inkább Hollandiában, m int nálunk;
egyes kivételes, nagyon korlátozott esetekben. A kato­
likus tan szerint csak az esetben érvényes az ilyen
kommunió, hogyha a konszekráció szavait egy fel­
szentelt római katolikus lelkész mondja el. Ezt ugyan­
is ők úgy fogják fel, hogy ez nyilvános esemény,
a részt vevő protestánsok azt dokum entálják vele, hogy
ők a római katolikus egyházhoz tartoznak. Ha azonban
egy protestáns lelkész mondja el a konszekrációs sza­
vakat, akkor a katolikus értelmezés szerint kizárólag
emlékünnepélyről van szó, amikor megemlékeznek
Jézus Krisztus haláláról, de semmiképpen nem lehet
szó az átlényegülésről. Az „ökumenikus katolikusok”
meg azt m ondják: jó dolog hogyha ők is részt vesznek
az ilyen emlékünnepélyen, ezáltal úgysem áll elő sem­
miféle közösség, ez nem á rt senkinek. Tehát egészen
más értelmezése van ennek az aktusnak az egyik ol­
dalról, m int a másikról.
Az előadásokat dr. Kádár Im re tolm ácsolta; (közlé­
sük és a viták összefoglalása Szabó Sándor gyorsírói
feljegyzései alapján történt.)
 A római katolikus Luther-kutatás mai állása
Richard Stauffer: Die Entdeckung Luthers im Katholicizmus
EVZ-Verlag, Zürich, 1968, 124 oldal
A párizsi reform átus teológiai fakultás egyháztörté­
net-professzorának könyve a „Theologische Studien”
című sorozatban jelent meg és azt a hatalmas, örven­
detes fejlődést vizsgálja, am elyet a római katolikus
Luther-kutatás tett meg 1904-től a II. V atikáni Zsina­
tig. A dolgozat eredetileg franciául jelent meg, 1967-
ben angolul adták ki, most pedig Klaus Völlm in élve­
zetes fordításában ném etül is hozzáférhetővé vált. Nem
kellett egészen 60 év ahhoz, hogy a római katolikus
Luther-értékelésben bekövetkezzék a kopernikuszi
fordulat. Talán úgy lehetne ezt a legtalálóbban jelle­
mezni, hogy római katolikus kutatók előtt is egyre vi­
lágosabbá vált a reformáció valódi indítóoka, a teoló­
giai felismerés. X X III. János pápától és a II. Vatikáni
Zsinattól természetesen újabb ösztönzések indultak ki,
de ezzel a könyv most nem foglalkozik, csupán jelzi,
hogy a jövendőben előreláthatólag még jobban növe­
kedni fog az érdeklődés L uther élete és műve iránt.
Erre u tal az ökumenizmus egyik jelentős francia úttö­
rőjének, Congarnak megnyilatkozása: „Katholikus
részről a protestantizm us irányában semmi pozitívum
nem történik addig, amíg nem próbáljuk L uthert ko­
molyan megérteni és történelm i szempontból nem szol­
gáltatunk neki igazságot a puszta elítélés helyett.”
(1964) Stauffer könyvét hatalm as olvasottság, gondos
mérlegelés, megfontolt ítéletalkotás, biztos teológiai
alap jellemzi, távol áll tőle minden ham is trium faliz­
mus, stílusa pedig könnyed és a nagyközönség által is
érthető. E sorok írója szolgálatnak tekinti, hogy a szo­
kásosnál bővebben, részletesen ismertesse ezt a megíté­
lése szerint jelentős és hézagpótló munkát.
A könyv két részre tagolódik, m indkét rész újabb
három fejezetből áll.
Az első rész ezt a sokatmondó címet viseli: „Destruk­
tív kritika ”. Az első fejezetben L uther németnyelvű
„vádlóiról” ír a szerző. 1904-ben M ainzban jelent meg
Pater Heinrich Denifle dominik ánus szerzetes 860 ol­
dalas könyve: „Luther und Luthertum in der ersten
Entwickelung dargestellt.” A mű második kötetét a
szerző halála után adták ki, 1909-ben. Johannes Pisto­
rius „Anatomie L utheri” című, még a reformáció korá­
ban m egjelent könyve óta ez volt a legsúlyosabb vád­
irat a német reform átor ellen. Denifle egyrészt azt
igyekszik bizonyítani, hogy L uther m int alacsony er­
kölcsiségű ember nem lehetett Isten eszköze, másrészt
azt állítja, hogy a h it területén semmi ú jat nem hozott:
a iustitia Dei m ár a középkori teológusoknál m egtalál­
ható. L uther személye ellen a legképtelenebb vádakat
hozza fel, a leggorombább kifejezéseket használja,
ezekből most ne idézzünk. M egállapításai ebben a ki­
vételben csúcsosodnak ki: „Luther, nincs benned sem­
mi isteni!”, a protestáns olvasókhoz pedig — ha volt
türelm ük végigszenvedni ezt a könyvet — ezt a felhí­
vást intézi: „El Luthertől, vissza az egyházba!”
Denifle tételei a protestantizm usban a legnagyobb
megdöbbenést váltották ki, de az első tétel mégis jó
volt arra, hogy a protestáns kutatók reálisabban lás­
sák, Luthert, az embert, aki tudatában volt emberi
gyengeségeinek és éppen ezzel lehetett Isten kegyelmé­
nek hírnöke. Ottó Scheels sajnos befejezetlen Luther-
életrajza kiváló m unka ezen a téren. Denifle második
tétele pedig arra serkentette a protestáns teológusokat,
hogy nagyobb m értékben foglalkozzanak a skolasztiká­
val. E tekintetben különösen K arl Holl működése je­
lentett sokat.
H artm ann Grisar (innsbrucki egyetemi tanár 1871-től
1895-ig) folytatta tovább Denifle kutatásait. „Luther”
címmel 1911—12-ben Freiburgban háromkötetes mű­
vet adott ki. Nem életrajz ez, hanem a reform átor sze­
mélyével és művével kapcsolatos tanulm ányok gyűjte­
ménye. Ezt követte 1926-ban egy újabb, rendszeresebb
műve „M artin Luthers Leben und sein W erk” — cím­
mel. Stauffer idézi W alter Köhler megállapítását,
amely szerint a dominikánus Denifle vaskossága be­
csületesebb a jezsuita G risar kétértelműségénél. Mind­
két tudós úgy értelmezi Luther m egigazítás-tanát, mint
valami mechanikus eseményt, ami a hívőn pusztán
külsőlegesen megy végbe. Szerintük a kiugrott ágoston­
rendi szerzetes a maga féktelen életét m ásként nem
tudta igazolni, csak úgy, hogy magát a cselekedetek
nélküli üdvösség apostolává tette. G risar egyébként
Luthert pszichopatának és neuraszténiásnak nevezi,
aki m ár családilag is terhelt volt. Szerinte a stottern­
heimi villámlás-élmény adja meg a kulcsot Luther
megértéséhez. A későbbi histórikusok kim utatták, hogy
ez tévedés volt, m int ahogyan melléfogott G risar ak­
kor is, amikor 1925-ben azt jósolta, hogy m aguk a pro­
testánsok is kinőttek Lutherből és láthatóan egyre
csökken azoknak a kis serege, akik még rá hivatkoz­
nak. Éppen ez volt az az idő, amikor a protestáns teo­
lógusok egyre nagyobb, megújult érdeklődéssel for­
dultak a reformáció atyáihoz.
A második fejezetben Denifle és G risar francia­
nyelvű tanítványairól van szó. Első helyen Cristianit
említi. A reform átor személyével kapcsolatban ez meg­
ismétli Denifel gondolatait, am iket „kétségtelenül vég­
legesnek” tart. Sum m ája az, hogy Lutherből hiányoz­
nak azok az emberi tulajdonságok, amik reform átor­
rá tehetnék. Filozófiailag nullának tartja, teológiailag
pedig képtelennek Pál megértésére. Gondolkodását
nem az Írás ihlette, hanem a Sátán, és erkölcsi szem­
pontból inkább a Koránból kölcsönözte, m int az evan­
géliumból. Azzal is vádolja, hogy Németország erkölcsi
rom lásáért ő felelős. Cristiani még több m űvet is írt,
m int az első helyen em lített „Luther et le luthéranis­
m e”, de mindegyiket a teljes elfogultság, a megértésre
való képtelenség jellemzi.
J. Paquier szintén a reformáció specialistájának szá­
m ított a tízes évek elején francia nyelvterületen. Lefor­
dította Denifle könyvét, de nem szolgai módon. Nevét
szerzőnk főként azért említi meg, m ert a francia katho­
licizmusnak Lutherrel kapcsolatos tanulm ányaiba ő ve­
zette be újból a polemikus elemet, és ezt az első világ­
háború korának németgyűlölete még csak fokozta. Lu­
th ert Németország Rabelaisjének, sőt Nyugat Moha­
m edjének nevezi, szerinte is a hit által való megigazí­
tás tanítása amorális m agatartásra vezetett.
Valamivel mérsékeltebb hangot ütött meg M. J. Lag­
range, aki egyébként korának jónevű exegétája volt.
Elismeri L uther vallásosságának mélységét, ugyanak­
kor azt állítja, hogy semmit nem hallott meg a páli
textusokból.
Negyediknek megemlíti még Stauffer a konvertita
író Jacques Maritain nevét, aki „Trois réform ateurs”
— címmel a m odern lelkiism eret három nagy képvise­
lőjét, Luthert, Descartes-t és Rousseaut teszi vizsgálat
tárgyává. Sajnos, sem Luther személyét, sem teológiá­
já t nem érti meg. A szerző úgy látja, hogy semmi újat
nem mond, am it elődei is m ár ne m ondtak volna.
K arl Holl alaposan szemügyre vette M aritain nézeteit
343
 és azt mondja, nagyon valószínű, hogy M aritain egyet­
len sort sem olvasott Luthertől. Holl cikkére M aritain
néhol kellemetlen hangnemben válaszolt, de érdemben
nem felelt az őt ért kritikára, csak aláhúzta negatív
ítéletét. Az igazság kedvéért azonban megemlíti a szer­
ző, hogy művének újabb kiadásában szelídebb hangot
üt meg, valam ennyire eltávolodik mesterétől, Deniflé­
től.
A harm adik fejezet Denifle és G risar angolnyelvű
tanítványaival foglalkozik. H. G. Gans „The Catholic
Encyclopedia” (1910) egyik kötetében közölt egy cik­
ket Lutherrel kapcsolatosan. Ebben dicséri Deniflét, de
L uthert végül is úgy tekinti, m int egy fogadalm át meg­
szegett szerzetest, aki eretnek lett. Teológiai indító­
okokról nem esik szó. Patrich F. O’Hare műve nem tart
igényt az eredetiségre, inkább a nagyközönségnek írt a
reformáció 400. éves jubileum a alkalmából. Ő is egé­
szen igazságtalanul m utatja be olvasóinak Luther sze­
mélyét, megismétli a legsúlyosabb vádakat vele szem­
ben, a reform ációt pedig deform ációnak nevezi, annak
m inden rossz következményével együtt.
H. O. Evenett békülékenyebb hangnemben írt, de
G risar és Paquier hatását tükrözi. Felveti a kérdést,
hogy mivel magyarázható a reformáció kedvező fo­
gadtatása a 16. században, a többrétű feleletben azon­
ban nem szerepel a teológiai ok.
J. Clayton elismeri ugyan L uther számos jó adottsá­
gát, végül is azonban patologikus esetnek tekinti, a teo­
lógus pedig egészen elsikkad, önzést és szubjektiviz­
m ust vet szemére, a világ nagy képrombolói egyiké­
nek tartja.
U toljára említi Stauffer Ph. Hugues nevét, aki nem
annyira a reform átor személyét, inkább m űvét tám ad­
ja. Hangja azonban keserűség nélkül való, m értéktartó
és ezzel az angol nyelvterületen előkészítette a német
reform átor jobb m egértésének útját.
A második rész címe: „Tisztelettel teljes értékm eg­
határozás.” Franz X a ver Kiefl, w ürzburgi egyetemi ta ­
nár, később regensburgi káptalanfőnök nevéhez fűző­
dik az áttörés érdeme a L uthert érintő németnyel­
vű katolikus történetírásban. 1917-ben, a nagy évfor­
duló alkalm ával jelent meg híres tanulm ánya: „M ar­
tin Luthers religiöse Psyche”. Ebben gyökeresen szakít
Denifle és G risar felfogásával és u tat egyenget Lortz
és Hessen későbbi munkássága számára.
Elődeivel szemben nyíltan kijelenti, hogy Luther cse­
lekedete csakis teológiai motívumokkal m agyarázható:
m egragadta őt Isten m indenhatóságának bibliai gon­
dolata, bár szerinte egyoldalúan fogta fel. Részletkér­
désekben is m ásként tan ít m int elődei, szerinte a hit
által való megigazítással nem já r együtt az erkölcsi
szabadosság, m ert a hit m int Isten ajándéka cselekede­
tekben jelentkezik. Kiefle nagy jártasságot árul el a 16.
század teológiájában, ehhez járul L uther személye
iránt érzett természetes rokonszenve, beszél mélységes
vallásosságáról, legyőzhetetlen akaraterejéről és rend­
kívüli irodalm i tehetségéről. Talán csak abban ítél
helytelenül, hogy egy helyen L uther „beteges lelki ál­
lapotát” emlegeti, ami G risar hatását árulja el. Kiefle
ezzel a fontos művével a római katolikus L uther-kuta­
tást visszautalja a vallási síkra, ahol mindig is m arad­
nia kellett volna.
12 évvel később A lfred von Martin mintegy 20 cik­
ket tartalm azó kötetet ad ki „Luther in ökumenischer
S icht”-címmel. A négy katolikus tanulm ány közül ket­
tőre hívja fel Stauffer figyelmünket:
Az egyiknek szerzője Sebastian M erkle és címe:
344
„Gutes an Luther und Übles an seinen Tadlern”.
Merkle 1898-tól 1933-ig volt würzburgi egyetemi tanár
és kitűnő, bátor történész emlékét hagyta maga után.
Úgyszólván felállítja azokat a norm ákat, am iket a ka­
tolikus történetírásnak követnie kell Lutherrel kap­
csolatban. Követeli annak elismerését, hogy vallási in­
dítóokból cselekedett és mi sem volt tőle távolabb,
m int hogy a „szabadgondolkodás” őse legyen.
A másik jelentős tanulm ányt Anton Fischer írta ez­
zel a címmel: „Was der betende L uther der ganzen
Christenheit zu sagen hat.” Kieflénél is tovább megy
és szerzőnk úgy látja, hogy ez a tanulm ány rövidsége
ellenére is az egyik legfontosabb mérföldkő az új Lu­
ther-értelm ezés útján. Fischer megkülönbözteti L uther­
ben a harcost és az imádkozót. Az elsőt szerinte a ke­
r esztyénség egy része m ondhatja magáénak, de az
imádkozó Luther mindenkié, ökumenikus jelentőségé­
nél fogva a katolicizmusnak is sokat jelent. Két fontos
igazságot tanít az imádkozó Luther: 1. az imádságnak
nincs más zsinórmértéke, m int az Ige és Isten Szent­
lelke; 2. a Miatyánk imádkozása jelenti minden egyház
szám ára a keresztyén élet szívét. Fischer azzal zárja
cikkét, hogy ha a M iatyánkot az imádság nagy meste­
reinek, Ágostonnak, Ferencnek, és L uther M ártonnak
szellemében imádkozzuk, az lehetővé teszi majd, hogy
hidat verjünk katolikusok és protestánsok között.
Említést érdemel egy másik mű is, amely a westfáliai
M ünsterben jelent meg H ubert Jedin, a későbbi bonni
professzor tollából: „Die Erforschung der kirchlichen
Reformationgeschichte seit 1876.” Merkle hatása alatt ő
is egy sereg kritikai megjegyzést intéz Denifléhez és
G risarhoz, de nem áll meg elődei puszta kritizálásánál,
hanem kim ondja: az a katolikus, aki be akar hatolni
L uther gondolkozásába, le kell hogy m ondjon az egy­
házban áthagyományozott Luther-képről.
Mindezek a munkák, akárm ilyen jelentősek is, m a­
gukban, csak előkészítői voltak egy új katolikus inter­
pretációnak, ez Joseph Lortz, akkori m ünsteri profesz­
szor nevéhez fűződik. „Die Reformation in Deutsch­
land” — című kétkötetes műve (1939—40) a háború el­
lenére mind katolikus, m ind protestáns körökben a
legnagyobb érdeklődést váltotta ki. A szerző egyéb
műveket is írt a reformációról. Lortz N ew m an-nel
együtt a katolikusokat is felelőseknek ta rtja a 16. szá­
zadbeli nagy szakadásért. Sajnálatosnak ta rtja — ké­
sőbb ez Congar szám ára is útm utató lett —, hogy egy­
házában nincs létjogosultsága a reform átori tiltako­
zásnak. Lortz L uthert zseninek tartja, aki egyedül ta ­
lálta meg a maga útját, de azért nehéz őt megérteni,
m ert természete nagy ellentéteket hordozott és minél
összetettebb egy személy, annál nagyobb a kísértés
bennünk, hogy egyszerűsítsünk. Luther nyelvének in­
gadozásai, paradoxonjai, túlzásai és gorombaságai a ró­
mai katolikus olvasó számára sok nehézséget jelente­
nek. Lortz m indezt annyi tapintattal állapítja meg,
hogy a protestáns olvasót semmiképpen nem sérti vele.
Elődeinél még erővel teljesebben ta rtja L uthert vallá­
sos embernek, akinek életét és működését csak teoló­
giai távlatban lehet megérteni. „A legbelsőbb m agjá­
ban felfedezzük és felism erjük benne a homo religio­
sust, de nem általános értelemben, hanem a megfeszí­
tett Jézus Krisztusnak, az ő megváltói és kegyelme val­
lásának evangélistáját.” Így cáfolja meg Denifle és
követői vádjait, akik elvitatták Luther mélységes hi­
tét. Lortz szerint azonban L uther minden jószándéka
ellenére sem volt Isten igéjének teljes meghallgatója”
(Vollhörer). Szerinte leegyszerűsítette és m egkurtította
„a bibliai üzenetet, hiszen csak a római katolikus egy­
ház van a teljes igehirdetés birtokában.” Két kifogást
emel Luther ellen: 1. nem értette meg az Írás teljes
 értelmét, m ert kiképzését Wilhelm Occam iskolájában
nyerte. Mivel Lortz szám ára csak a tomizmus az igazi
teológia, az occamizmust idegen testnek ta rtja az egy­
házban. Szerinte minit a doctor invicibilis tanítványa, a
reform átor képtelen volt a bibliai kijelentést a maga
teljességében felfogni. Továbbá: „Luther azért vált ki
az egyházból, m ert olyan tanítást tulajdonított neki,
am it az soha nem vallott a m agáénak”. Ilyenform án te­
hát egy félreértés lett volna a reformáció oka. 2. Lu­
ther nem ragadta meg a bibliai kijelentést m ert an ­
nak m agyarázatában személyes szükségletei vezették.
Mint önmaga m agyarázatának foglya, reform álás he­
lyett „széttépte” az egyházat. — Így Lortznak sem si­
került L uthernek teljes igazságot szolgáltatni. Joggal
hangsúlyozta W. von Loewenich: Lortz m int jó katoli­
kus, a reform átort csak annak alapján tudta megítélni,
hogy milyen m értékben vetette alá m agát az egy­
háznak. Mind ennek ellénre hálásak lehetünk neki,
hogy L utherrel kapcsolatban m egnyitotta az igazi dia­
lógus útját.
Lortz nagy műve új ösztönzést adott a német katoli­
kus történetkutatásnak. Így adta ki 1943-ban Adolf
Herte három kötetes m űvét: „Das katolische Lutherbild
im Bann der Lutherkom m entare des Cochläus.” K. A.
Meissinger ezt a m űvet még fontosabb hozzájárulásnak
tekintette a felekezeti békéhez, m int Lortzét. H erte át­
kutatott mintegy 500 német, francia, olasz, spanyol,
holland és angol művet. Így ki tudta m utatni, hogy a
20. századig csaknem minden Lutherre vonatkozó ka­
tolikus m ű Johannes Cochläus könyvéből (megjelent
1549-ben) kölcsönzi nézeteit. Cochläus m int pap először
a humanizmus híve volt, később L uther felé hajlott, de
csakhamar Eck-kel együtt ellene foglalt állást. Com­
m entaria című hírhedt m űvét azért írta, hogy azokat a
katolikusokat, akik L uthert kegyes embernek tarto t­
ták, e tévedésüktől „megszabadítsa”. Eszköze a rágal­
mazás volt, a felekezeti harcokban. H erte bebizonyítja,
hogy Denifle, Grisar, Cristiani, Paquier és M aritain
mind Cochläus hatása alatt állottak.
Johannes Hessen rendszeres-teológiai szempontból
vizsgálja a reform átort „Luther in katolischer Sicht”
címmel. (Bonn, 1947) Elvileg veti el Lortz felfogását,
miszerint L uther szubjektivizmusa Volna tévedéseinek
forrása. K im utatja, hogy L uther tapasztalata — ha
szubjektív volt is — az élő Isten valóságával való talál­
kozás volt. L uther nem individualista, hanem reform á­
tor a szó teljes értelmében. Nemcsak homo religiosus
volt, hanem az ÓT prófétáinak sorába tartozik. A szer­
ző ezután kifejti a sola fides reform átori felfedezésé­
nek teológiai hatását négy szemszögből: a dogma, a
cselekedetek, a szentségek és az egyház vonatkozásá­
ban. A továbbiakban elemzi L uther harcát a 16. szá­
zad egyházának négy irányzata: az intellektualizmus,
a moralizmus, a sakram entalizm us és az in stitutionaliz­
mus ellen. L uther egyetlen hibájának azt tartja, hogy
kritikáját túlhajtotta, ezért szerinte a protestantizm us­
nak újból át kellene gondolnia a Luthertől kiinduló ál­
lásfoglalásokat. Ez semmiképpen nem jelentené a re­
formáció üzenetének megtagadását, sőt az abban való
megegyezés teljességgel a lehetőségek területére ta rto ­
zik. Stauffer csodálattal adózik annak a szellemi tágas­
ságnak, amely ebből a mindössze 70 oldalas kis könyv­
ből sugárzik.
Hessen könyvével szemben K arl A dam műve „Una
Sancta in katolisher Sicht” (1948) megint vissza­
esést jelent L uther megítélésében. Ernst W alter Zeeden
tübingeni egyetemi tan ár „M artin L uther und die re­
formation im U rteil des deutschen Luthertum s” című
művében óriási m éretű kutatóm unka alapján azt a kér­
dést vizsgálja, hogyan látta a protestantizm us Luthert,
a szerző személyes állásfoglalására csak itt-ott kerül
sor.
Friedrich Richternek 1954-ben m egjelent „Martin
Luther und Ignatius von Loyola” c. m unkája azért ér­
demes, m ert 25 évi evangélikus lelkészi szolgálat után
lett konvertita. A reform átor személyét rokonszenves­
nek tartja, elismeri igazi kegyességét, mégis eretnek,
eltér a tomizmus realizmusától és elutasítja az egyház
végső tekintélyét. Hogy elszakadt az egyháztól, szerinte
ennek lélektani és teológiai oka volt.
Néhány kisebb mű megemlítése után Stauffer beha­
tóbban foglalkozik Thomas Sartory OSB négy, 1961-
ben tarto tt rádióelőadásával, ezek meg is jelentek ilyen
címmel: „M artin L uther in katolischer Sicht.” Ezek az
előadások újabb előrehaladásról tanúskodnak Luther
megértésében. Első előadásában a reform átort lélektani
szempontból nézi. Elutasítja Denifle és Grisar vádas­
kodásait, a reform átort alázatos és komoly embernek
tekinti, aki m ásoknál mélyebben átélte Isten haragját
és irgalm át és valódi isteni megbízatása volt. — Tör­
téneti szempontból hangsúlyozza Cochläus kom m entár­
jának rontó hatását, m éltatja Herté és a többiek kuta­
tóm unkáját, nem hallgatja el a római egyház felelőssé­
gét az események alakulásában, m ajd rám utat arra,
hogy a tridenti zsinat atyái nem kárhoztatták Luthert
név szerint, ahogy a gyakorlat kívánta volna. Ellenke­
zőleg, nyitva hagyták az ajtót a beszélgetésre és ma az
egyház kívánsága az, hogy az ajtó tágra nyíljék. —
Teológiai szempontból azt mondja a szerző, hogy Lu­
ther nem volt szisztematikus, de teológiája a szó valódi
értelm ében kérügmatikus. Összekötötte az emberi lel­
kiism eretet Isten igéjével, amely azt lefoglalja magá­
nak. Newman-nel ellentétben, aki az egyházban látja a
Szentírás autentikus magyarázóját, Luther a végső te­
kintélyt magában a Bibliában látja, az evangéliumban,
vagyis a bűnösnek kegyelemből történő megigazításá­
ban. Ökum enikus tekintetben a reform átort lelki em­
bernek, lelkigondozónak és igehirdetőnek vallja, akit
katolikus területen sem lehet nélkülözni. L uther nagy­
sága abban van, hogy Istenről sohasem absztrakt, filo­
zófiai fogalmakban beszél, hanem mindig az üdvtörté­
net távlatában. Tanulságosak befejező m egállapításai:
„A katolikusok évszázadokig csak az elszakadt szerze­
test látták benne, az egyház elleni polemikust. Évszá­
zadokig mi katolikusok L uther ellen tanultuk a kátét,
saját kárunkra. Bizonyosan nem esünk abba a hibába,
hogy L uthert fontosabbnak tartsuk, m int ahogy ő akar­
ta tartani önmagát, vagy ahogy az az egyházi közösség
veszi őt, amely nevét viseli. Luther sem elszakadt test­
véreinknek, sem nekünk nem az evangélium. És mégis
mi katolikusok is, m inden fenntartásunk ellenére, m in­
den nem ellenére, am it az egyház mond rá, hallgatni
akarunk szavára, amennyiben az bizonyságtétel az
evangéliumról, hogy minket is az a szeretet gyújtson
lángra, amely benne égett Isten iránt.”
Több evangélikus teológus, pl. Althaus, Kinder Mein­
hold köszönetet m ondtak Sartorynak előadásaiért, di­
csérték újszerűségét és m agatartásának ökumenikus tá ­
gasságát. Két híres katolikus is helyeselt: Albert Bran­
denburg és K arl Rahner. Az utóbbi pl. azt mondja,
hogy nemcsak lehet úgy beszélni, ahogyan Sartory, de
itt az ideje, hogy így is beszéljenek. Ő is meg van róla
győződve, hogy a katolikus teológia nagyon sokat ta­
nulhat Luthertől, mégha néhol nem et kell is neki mon­
dania. Óvja a protestánsokat attól, hogy tárgytalan­
nak tekintsék Sartory ítéleteit, azon a címen, hogy azok
nem Rómából jönnek. Ő is aláhúzza: nincs olyan hi­
vatalos elítélése Luthernek, am ire a katolikus egyházi­
lag kötelezve volna.
Utolsónak még W. Seibel SJ művét említi meg Stauf­
345
 fer. M ondanivalójának lényege az, hogy a katolicizmus
azért m utat egyre növekvő m egértést L uther iránt,
m ert a reformáció irán t is m egértést tanúsít. Mivel a
római egyház különbséget tesz L uther személye és ta ­
nítása között, a protestánsok még term ékeny haladást
várhatnak a római katolikus Luther-kutatástól. Akkor
válik m ajd lehetségessé a német reform átor személyé­
nek és m űvének objektív megítélése, ha a protestán­
sok és a katolikusok meg tudnak egyezni az evangé­
lium értelm e felől.
Richard Stauffer fejezete az új Luther-értékelés
francia nyelvű előharcosairól szól. 1935-ben találko­
zunk az új szellem első képviselőjével, Paul V ignaux-
val, m űvének címe: „Luther com m entateur des Senten­
ces.” Ez a könyv először fáradozik francia nyelvterüle­
ten azon, hogy tárgyilagosan ítélje meg a reform átort.
Ezt a szellemet folytatta tovább irodalm i vonalon
Georges Bernanos. A „Journal d’un curé de cam­
pagne” c. művében szerepel Torcy katolikus lelkész.
Valószínűleg ő a francia irodalom első papalakja, aki
ezt m ondja: ,,J’ ai compris L uther”. Egy m ásik — post­
humusz — művében, a „Frére M artin”-ben még jobban
m egmutatkozik a híres regényíró érdeklődése Luther
iránt. Azt mondja, hogy m int vidéki lelkész, ő is gyak­
ran gondol Luther M ártonra. M aritain ellenséges
ítéletét elutasítva, őszinte törekvést árul el Luther
megértésére, mégis L uther végzetének tartja, hogy re­
form álni akart. Szerinte az egyháznak nem reform á­
torokra, hanem szentekre van szüksége, olyanokra,
m int Assisi Ferenc. Bernanos a reformáció okát egyol­
dalúan csupán a római renaissance-ban, a szimóniában,
a papok nem megfelelő életében látta, holott az egyház
tanítása is reform ációra szorult. Amit Lucien Lefévre
Farel Vilmossal kapcsolatban mond, alkalm azható Lu­
therre is: „Amit a papok szemére vetett, nem a rossz
életük volt, hanem a rossz hitük.” Nem úgy van tehát,
ahogyan Bernanos gondolja, hogy L uther „az egyházi
középszerűség ellen” lázadt fel; őt az nyugtalanította,
hogy nem ism erték a kegyelemről szóló evangéliumi
üzenetet. Az író még sokat vívódik művében a refor­
m átor alakjával, de E. Benz szavai szerint L uther irán­
ti rokonszenve mégis arról tanúskodik, hogy közelebb
volt hozzá, m int gondolta.
Vignaux történeti és Bernanos irodalmi kísérlete
után L uther személye és műve első igazi katolikus teo­
lógiai m éltatását Yves M. J. Congar atya „Chrétiens
désunis” (1937) c. művében kapta meg. Élesen elutasít­
ja Congar azt a felfogást, amely a reform átorokban
csupán fogadalm ukat megszegett papokat lát, és el­
ismeri, hogy nemcsak erkölcsi nyomorúságok okozták
a reformációt, hanem a teológiai hiányosságok is. A
reformáció „vallásos mozgalom volt, kísérlet arra, hogy
a vallásos életet forrásaiból újítsák meg.” L uther a leg­
mélyebben vallásos érzékenységű lélek volt, istenke­
reső ember, bár ellentétben állt a keresztyén élet kato­
likus keretével. Congar egy m ásik m unkájában is fog­
lalkozik L uther alakjával, de Stauffernek az a vélemé­
nye, hogy minden jószándéka ellenére sem fedezhető
fel nála az a „merészség”, am it annyira emlegetnek
nála, kivált, ha megnyilatkozását a ném et katolikus
Luther-kutatással vetjük össze.
Th. Strotm an 9 évvel később cikkben m éltatta Lu­
thert. Hangvétele ha tartózkodóan is, de pozitív, bár
értékelése végén a reform átort Marcionnal együtt „a
vallási nyugtalan ság egyik nagy áldozatának” ta rtja a
keresztyénség történetében.
Louis Bouyer konvertita páter könyve: „Du protes­
tantism e à l’Eglise” szerint L uther három pozitív
alapgondolatot fedezett fel: 1. Az üdvösség a Krisztus­
ban adott tiszta kegyelem műve. 2. A vallás személyes
346
aspektusának gondolata. 3. Az Írás uralkodó tekintélye.
A reformáció ez alaptételei azonban — szerinte — a
római egyház kincsestárából valók. M iért távolodott el
mégis a reformáció mozgalma a római hagyománytól?
M iért következett be a szakadás? Bouyer szerint azért,
m ert a pozitív princípiumokhoz negatívok is járultak,
idegen eredetűek, m int pl. a forensis megigazítás, a jó­
cselekedetek elutasítása, a szentségek objektív értéké­
nek elvetése, az emberi lét semmisségének hangsú­
lyozása, minden egyházi tekintély megvetése. Nézete
szerint e negatív gondolatok Occam filozófiájából va­
lók, ezzel Bouyer feleleveníti a katolikus L uther-kuta­
tók régi kedvenc tételét. Gab r ie l W idm er azonban ki­
m utatta, hogy tévedés volna a reformáció negatív ele­
meiben nominalista m aradványokat látni.
Georges Tavard könyve, „A la recontre du protes­
tantism e” Bouyer művével egy évben jelent meg (1954).
A szerző megértést tanúsít a reform átor iránt, kiemeli
német bibliafordításának kiválóságát, a végén azonban
L uther tragédiájáról beszél.
P ater Francois Biot műve a vatikáni zsinat első ülése
után jelent meg közvetlenül. („De la polémique au dia­
logue”). Az író bátor önkritikát gyakorol, kim utatja,
hogy hittestvérei a reform ációt helytelenül értették, és
Luther a katolicizmusban karikatúra lett. Nemcsak
személyét, de tanítását is elferdítették. „Luthernek so­
ha nem volt szándékában, hogy a meglevő egyházzal
szemben ú jat alapítson, ellenkezőleg szilárd akarata
az volt, hogy ezt az egyházat, amelyhez tartozott, meg­
reform álja.”
Staufer könyvének utolsó fejezete az új értékelés
angolnyelvű képviselőit szólaltatja meg. Angol vonalon
a katolikus L uther-kutatás megújulása csak későn indul
meg. Úttörő jelentőségű Tavardnak angolra fordított
könyve, amivel a szerző nevet szerzett m agának az
angolszász világban, m int a protestantizm us ism erője
Tavardnál nagyobb érdeklődést és megbecsülést ta ­
núsít M. McDonough. Teljesen szakít Denifle, G risar és
M aritain felfogásával, Lutherben — Lortz kutatásai
alapján — ő is a lelkiismerete által kínzott szerzetest
látja, aki m ásoknál jobban átéli Isten előtti semmis
voltát és kim ondhatatlan szenved nominalista tanítói
szemipelagianizmusa miatt. Mélységes belső nyugtalan­
sága ébreszti fel benne a vágyat a megigazítás után.
„Vulkanikus” élménye során fedezi fel, hogy egyedül
Isten tud az em bernek megbocsátani és őt az örök kár­
hozattól megmenteni. Végül a rra az eredményre jut,
hogy Luther az evangéliumban való hite révén követ­
kezetesen teocentrikusan gondolkozik. Ezért a reform á­
tor azoknak, akik személyes tapasztalatának szubjektív
jellegét szemére hánynák, azt felelné, hogy ez a tapasz­
talata maga is Isten objektív igéjének hatása és gyü­
mölcse volt. Ezzel — a nélkül, hogy kim ondaná — el­
utasítja Lortz szubjektivizmus-vádját.
1964 óta több, kevésbé igényes cikk is m egjelent még,
ezek szintén tanúskodnak arról a változásról, amely
folyam atban van az angolnyelvű katolicizmusban is
Említsük meg röviden L. Swidler nevét, aki Lortzhoz
hasonlóan szintén a reformáció szükségességéről be­
szél, ugyanakkor a II. Vatikáni Zsinat szellemében sza­
badságot kér a histórikusnak, hogy az igazságot attól
függetlenül kimondhassa, milyen zavart tám aszt vele.
Csak ez a szabad kutató m unka akadályozhatja meg
azt, hogy maga a történelem abszolút nagysággá le­
gyen.
Egy másik cikkében sajnálatosnak tartja, hogy Lortz
műve még nem jelent meg angolul.
John M. Todd a német reform átort iustus et pecca­
tor-nak tartja, aki hallatlan erővel élte át Isten előtti
bűnösségét. Bouyerhez hasonlóan állítja, hogy a hit
által való megigazítás tanítása nem áll ellentétben a
római katolikus dogmával. Szerinte L uther egye­
dül az Írásra támaszkodik, ezért teológiája nem antro­
pocentrikus. K ritikaként hozza fel ellene, hogy az ész­
szerű gondolkodás elvetésével veszélyes fideizmust val­
lott, végül elvetette a pápa és a zsinatok tekintélyét,
de elismeri, hogy ellenállása lélektani szükségszerű­
ség volt. Nem akart új intézm ényt alapítani, az egy­
ház reform átora ak art csak lenni: az egyházban és
az egyházért dolgozott egy új teológián. Stauffer meg­
jegyzi, hogy ez a m ű egyike az utóbbi évek legjobb
Luther-életrajzainak.
Szerzőnk dolgozata végén értékeli a római katoli­
kus Luther-kutatást. Megállapítja, hogy az újszelle­
mű mozgalom nem nyerte el a katolikus kutatók m a­
radéktalan helyeslését. Még 1956-ban is m egjelent olyan
könyv, am it a vádlók sorába lehet helyezni. Francia-
országban 1950-ben Denifle és G risar még tekinté­
lyeknek számítottak, am int a francia katolicizmus egy
kiváló ismerője mondja. Angliában sem talált m in­
denütt elfogadásra Todd életrajza. Congar így jellem ­
A tudomány hatalma és az ember felelőssége
E tik a i je g y ze te k
Erről a tém áról ír összefoglaló cikket dr. P. J.
Thung leideni professzor az orvostudományok és
természettudom ány kapcsolatainak tanszékén. Meg­
közelítési kísérletnek szánja tanulm ányát. Szá­
m unkra is érdekes, hogyan lá tja a kérdést egy a
szaktudományokban, a filozófiában és a futuroló­
giában is járatos mai tudós. Cikke a Wending c.
lap f. évi szeptemberi számában található. (De
mens als machthebber.)
Első m egállapítása a szerzőnek, hogy a tém ával töb­
bet foglalkoznak a futurológusok, m int az etikusok,
pedig a tudom ány és technika által félelmetessé nőtt
hatalom az ember kezében, megnőtt felelősség nélkül,
borzongást idézhet fel bennünk. Akik foglalkoznak ve­
le, az oktatás m egújításáról, a vallásos átélés új ori­
entációjáról és sok egyébről beszélnek.
A rra is rám utat, hogy bizonyos m értékben érthető az
elkésés tém ánkkal kapcsolatban, hiszen ha a mai tu ­
dományos és technikai hatalom az egész művelődés-
történetben gyökerezik is, mai domináló jellegét csak
az utolsó évtizedekben érte el.
Négy gondolati összefüggésben adja elő szemléletét.
Borzongástól a megszokásig című fejtegetései arra
emlékeztetnek, hogy a tudom ány kiszélesedő hatalm i
köre többször váltott ki az emberekből védekezési
vagy tiltakozási reakciót, de a tudományhegemónia
fejlődésének történetében ezek a fenntartások mindig
„utóégést” jelentettek csupán. Hiszen mikor még egyes
területeken mellőzték a kvantitatív tudományos k u ta ­
tást, más területeken m ár régen érvényesítették és
elfogadták ezt a módszert. Közben hatalm assá lett a
tudomány és technika. Akik féltek tőle, azok előtt is
nyilvánvalóvá lett hogyan terem tik ú jjá világunkat és
életünket. Nemcsak külső, instrum entális befolyásuk­
kal, hanem lényeget érintően, belülről kifelé sugárzó
valóságformáló hatásukkal. A kifogások és a sorompók
éppen a kísérletező, valóságformáló tudom ány ellen
irányultak. Felvetették: nem redukálja-e így a kezel­
hetőségbe, a mérhetőségbe az ember az életet? Ism ere­
zi a helyzetet: „Tudom , hogy sajnos Luther még m in­
dig rosszhírű a katolikusok között, kivéve talán Né­
metországot.” Katolikus kutatók, saját egyházuk iránti
lojalitásuk ellenére sokáig „outsider”-eknek szám ítot­
tak. Stauffer nézete szerint a protestánsoknak óva­
kodniok kell attól, m intha a római L uther-kutatók nem
volnának valódi beszélgető partnerek. Nekik köszön­
hető, hogy a felekezetközi beszélgetések eddig soha
nem tapasztalt mélységet értek el. M iután meg tudtak
szabadulni elődeik könnyen megcáfolható polemizálá­
sától, L uthert és a protestantizm ust szigorú vizsgá­
latnak vetették alá. Lortz műve, „Die Reformation in
Deutschland” H. Bornkam m megállapítása szerint
nemcsak a legjobb katolikus mű a reformációról, de a
legkomolyabb kritika is, am it valaha gyakoroltak L ut­
her és műve felett. Szerzőnk végül utal rá, hogy a ró­
mai katolikus L uther-kutatásnak nemcsak a m últra
nézve van jelentősége, de fontos hatást gyakorol a je­
lenre is: bennünket, protestánsokat hitvallási öröksé­
günk új átvizsgálására és komolyan vételére hív fel.
Szabó László
tei nem külsőségesítő, elfelületesítő jellegűek-e, a m e­
lyek a lényeg mysterium voltáról elterelik a figyelmet?
Voltak, akik attól féltek, hogy az USA dekadens
pszichoanalitikusai jutnak szóhoz és a társadalm i m a ­
nipuláció az embert megfosztja a személyiség szabad­
ságától, s az ember kezelhető tárgy lesz. Olyan lidérc­
nyomásról beszéltek, melyből fel kell ébredni. Cikkíró
finom történeti érzékkel méri le az ilyen aggodalmak
értékét, amikor ilyen példákat hoz fel: Julianus csá­
szár számára a keresztyénség, Erasmus számára Luther
reform ációja lehetett lidércnyomás. Minden új k u ltú r­
fázis lidércnyomás annak, aki azt egy előzőből szem­
léli. Azonban minél teljesebb lesz az új világ, minél
több aspektusát fogja át életünknek, annál nehezebb
lesz megérteni, hogy egykor életidegen fenyegetésnek
látszott.
A természettudós-orvosprofesszor nyilatkozatokat
idéz, melyek erkölcsi okokra hivatkozva óvtak a h a­
talm asan kifejlődött technika társadalm i manipulációk­
ra való felhasználásától és azzal vigasztalták magukat,
hogy célját úgysem éri el egészen. M egállapítja, hogy
ezek óta a nyilatkozatok óta m ár megszoktuk hatal­
m unk kiszélesedését. Megszoktuk az űrutazást, a bio­
szintézist, a transzplantáció-biológiát. M oltmannt idé­
zi: „A modern ember ú rrá lett m ind a természet, mind
a maga története felett.” S hozzáteszi a szerző: Molt­
m annak ebben a m ondatában több van a hatalom ki­
terjedés konstatálásánál. Implicite benne van egy
egész cselekvési program, mely a megnövekedett fele­
lősségtudatra támaszkodik. A mai világ tele van lehe­
tőségekkel. A modern gondolkodás a jövőre koncentrá­
lódik. A term észetet nem érezzük többé statikus, kész
valóságnak. A modern tudom ány és technika a világot
az embervilág építésterületévé tette. Az együttélés
struktúráit nem tekintjük többé állandó valóságoknak.
Tudjuk, hogy emberi alkotások és az emberek megvál­
toztathatják őket. Ha régebben ezeknek a struktúrák­
nak voltunk felelősek, ma felelősséget érzünk értük.
Ez az akcióprogram a rra a hatalom ra támaszkodik,
melyhez m ár hozzászoktunk és amely találkozik meg­
nőtt felelősségünkkel.
347
 Hatalom és tehetetlenség közt alcímmel jelöli a szer­
ző azt a feszültséget, mely mindig fennállt a tudomány
növekedő hatalm a és a hozzá szükséges felelősség fközt.
J. Dewey: Philosophy and Civilisation c. 1931-ben
megjelent művéből vett idézettel illusztrálja az akkori
idők kételkedő diagnózisát:
a) Mire fogják felhasználni a tudom ányt? Ez a
legnagyobb probléma, ami előtt a művelődés valaha is
állott. A ma legnagyobb életkérdése ez. Itt van kezünk­
ben a leghatalmasabb felszereltség a jóra és rosszra.
Ilyet még eddig nem ism ert a világ. Mire fordítjuk?
b) Ahhoz elég értelmesek voltunk, hogy anyagi te­
rületen létrehozzuk a tudom ány és technika új hatalmi
eszközeit. De még nem vagyunk olyan értelmesek, hogy
ezt az eszközt szisztematikusan és megfontoltan hasz­
náljuk, hogy társadalm i hatásán és következményein
uralkodjunk.
c) Ez a mi művelődésünkben az ellentmondásos­
ság, hogy az élet külső küzdőterét átform álta a tudo­
mány. Ez azonban az emberek tényleges gondolkodá­
sát és jellem ét alig érintette.
Ez a diagnózis a szerző szerint azóta csak fenyege­
tőbbé vált. S hozzátehetjük, egy szörnyű történelmi
korszak a bizonyság rá, m ire képes az elszabadult em­
beri gonoszság a tudom ány és technika modern esz­
közeinek birtokában. Azóta a tudom ány és technika
fegyvertára még inkább gyarapodott. Még inkább igaz
M oltmann állítása: A m odern ember a természetnek
és saját történetének urává lett. És az állítás folytatá­
sa: „Emberibb világot terem thet, de éppoly könnyen
saját sírját áshatja meg.”
A diagnózist feltáró idézetek után más szerzőket so­
rol fel, akik azt vallják, hogy az em ber története olyan
jelenbe torkollik, melyben az ember „jobban, mint
valaha egyedül van és m agára van utalva” és mégis
jobban, m int valaha „otthon v an ”. Otthon, m ert a vi­
lág véges, beutazható, kiszám ítható és valóban az „ő
világa”. A m agára utaltság egymásra utaltságot jelent,
szolidaritásra és egymásra utaltságot, ami sohasem
volt annyira szükséges, de lehetséges sem, m int ma.
A felelősség alátám asztásánál csak a kultúrtörténeti
tanulságokra utal és mégis úgy ítéli, hogy a felelősség
támaszai elég erősek, m ert tárgyilagosak. Nem ítéli he­
lyesnek az olyan látást, mely a mai tudomány igényei­
nek elutasítására inspirál. Tudomásul veszi, hogy elju­
tottunk az anyag, a term észettudom ány és technika
primátusáig, melyben a „külső”, a föld, a por, melyből
vétettünk, állnak elől, s amikor a világot megközelít­
jük, nem a spiritualitás, az Isten ismerete a primér.
Mégis pozitívnak értékeli az emberi lehetőségeket a
világ jövőjét illetőleg, noha az ember életveszélyes
világba érkezett el. Ezt a veszélyt csak növeli, hogy
története folyamán először kívánják az embertől, hogy
Isten nélkül legyen és próbáljon együttélni. Elfogadja
J. H. van den Berg kultúrtörténeti vizsgálódásainak
óvatos konklúzióját: „Talán sikerül.”
A hatalom m int feladat címszó alatt szerzőnk tovább
viaskodik a felelősség kérdésével. Az emberi felelős­
ségnek alátám asztásra van szüksége. Ehhez azonban
nem jó módszer az antiintellektuális és antiracionális
elutasítás. A tudomány hatalom birtoklása ellen tilta­
kozni csupán annyi volna, m int tagadni egész előtör­
ténetünket és ezzel em berlétünk lényegét.
Sokkal inkább figyelnünk kell olyan megállapítások­
ra, melyek az em bert mai ism ereteink fényébe állít­
ják. Ezek szerint az em ber ősidők óta az a lény, mely
saját világot terem t magának. Az emberi rendeltetés
lényegi feltétele a szabadság. S ideiglenesen azt is
vállalnunk kell, hogy a tudomány és technika oldaláról
tekintve, hiányzik az emberi rendeltetés végső definiá­
lása.
348
Mai ismeretünk az emberiség történetéről úgy lá tta t­
ja az embert, mint az evolúció utolsó hajtását. E fej­
lődés legtipikusabb ismérve a megismerő, manipuláló,
környezet-uraló m agatartás. A szabadság és rendel­
tetés jegyében ebben az irányban kell keresnünk a
további fejlődést. Ebben rejlik mintegy történelm i fel­
adatunk nemcsak a magunk számára, de az egész
bioszféra számára is. A mai problém ák tekintetében
mind lehetőségeinket, mind felelősségünket egy H u x ­
ley-idézettel jellem zi: „Az evolúcióbiológia fényében
úgy tűnik fel az ember, m int egyetlen út a további
evolúciós fejlődésre. A kozmikus evolúciófolyamat be­
folyásolására felhatalm azott váratlan pozícióban talál­
ja magát. Nem tekintheti magát tovább a kozmosz
jelentéktelen részecskéjének. Hatalm asan fontos. Lénye
jelentőségteljessé vált, m ert mindig új értelmezéseket
terem t.” (J. Huxley: Evolution in Action, 1963. 139.)
Az „új értelmezések terem tése” kettős ú tra m utat rá.
Egyrészt arra a lehetőségre, hogy azzal a hatalommal,
melyet kifejlesztettünk, pragm atikusan m egragadhat­
juk a minket fenyegető veszedelmeket. Másrészt ezek
az eszközök azt az ígéretet is m agukban foglalják, hogy
nem m aradnak meg örökre ugyanezek a m unkamód­
szereink és célkitűzéseink. Megváltozik mai életértel­
mezésünk, eltűnnek annak mai hiányosságai.
Persze, pillanatnyilag — mondja szerzőnk — kérdé­
sesek a lehetőségeink. A legnagyobb veszély és m in­
dent felülmúló probléma az, hogy életform ánk halál­
ba torkolló, m agunkat megsemmisítő életform ává válik.
Biológiai kifejezéssel csak valami mutáció, egy radiká­
lisan új kezdet m enthet meg bennünket. Mindeddig
azonban az a jellemző történetünkre, hogy nem bioló­
giai m utációk által tudunk ú jat kezdeni, bár m egúju­
lásunkat éppen a tudomány és a technika hatalm i esz­
közeivel hozzuk létre. Ezért első feladatunk a meglévő
eszközökkel eljutni az olyan jövendőhöz, mely fölébe
nő a jelennek. Gyakorlatilag ez a prioritások tudom á­
nyos számbavételét és a technikailag elérhető célki­
tűzések program bavételét jelenti. Hogy ez elég lesz-e
megmentésünkre, ez az ember társadalom tudom ányi­
lag lemérhető fejlődésétől függ.
E racionális probléma-megragadás m ellett nyomaté­
kosan rám utat, m int emberi és történelm i feladatra,
hogy „erősen ragaszkodnunk kell, az éppúgy történeti,
jövőre vonatkozó irracionális reménységhez”. Ezt a
vonalat a szerző meghagyja a teológusoknak és etiku­
soknak, de a feladatot megfogalmazza: „Bizonyos, hogy
feladatunk hatalm unk kiterjesztése, elsősorban, hogy
hatalm at nyerjünk hatalm unk felett, hogy az uralm at,
mely osztályrészünkké lett — igazoljuk.” Az „irracio­
nális reménységre” való utalás m ellett m int term é­
szettudós természetesen a feladat technikai, gazdasági,
társadalm i és lélektani m ozzanatait emeli ki, hozzá­
téve, hogy mai eszközeinkre úgy kell tekintenünk,
m int amelyekkel még nem értük el végső határainkat.
Azt nem lehet megjósolni, hogy az ember fejlődési le­
hetőségei milyen irányban fognak növekedni, de köny­
nyen lehetséges, hogy egészen más színvonalú és mos­
tani fogalmainktól eltérő lesz a jövőbeli fejlődés. A
Teilhard de Chardin-féle vízió nagyszerű és inspiráló,
azonban álomnak tűnik. Jelen feladatunk az, hogy jó­
zanul ragadjuk meg jóra és rosszra való lehetőségein­
ket és problémáinkat. Vagyis laboratórium m al és kom­
puterrel, tervekkel és szociális analízissel. Egyéb utak
a történelmi felelősség elől való megfutamodást jelen­
tenének. Tehát nem lehet kitérni az elől a felelősség
elől, mely értelm i képességeink m aximális és kitartó
kimélyítésében van feladva számunkra, m ert ez nyit
perspektívát előttünk az újra, a másra, a még ism eret­
len dimenziókra.
 A hatalom birtokosa mint ember cím alatt arról ér­
tekezik cikkírónk, hogy mindaz, am it elmondott, bizo­
nyos szekuláris hitre utal. De éppen így jut el egy utol­
só felismeréshez. A megszerzett emberi hatalommal
dolgozni és hatalm unk ellenére, az éppen am iatt való
nagy bizonytalanságban remélni, ez a kettős feladat
fenyegetett helyzetünkben. Remélni kitartást jelent,
biztonságkeresést. Ez a biztonság pedig a hit. K ultúr­
történetünkben semmiféle h it nem volt élőbb és erő­
sebb, m int az Istenbe vetett hit, aki Jézus Krisztusban
kijelentette magát. K im utatja, hogy a tétel, hogy ez
a hit lehetetlenné vált egy olyan világban, melyben
mi magunk vagyunk az egyetlen felelős tényező, am i­
kor „nagykorúak” lettünk és nem rem énykedhetünk
egy felsőbb hatalomban, aki elveszi kételyeinket, visz­
szavonhatatlanul minden egyéb hit meghiúsulásához
vezet. Az olyan evolúció-hit is, m int Huxleyé, olyanná
válik, m int M ünchhausen copfja. Viszont az a tétel,
hogy az Istenben és Jézus K risztusban való h it lehe­
tetlenné vált, egy másik analízist indít el. Azt neveze­
tesen, hogy a tehetetlenséget, amelyről eddig szó volt,
a „még nem ” jellemzi, a h it viszont olyan realitást je­
löl, am it még elérhetünk. Akik azt mondják, „az Isten
halott”, az emberi élet egy egész dimenzióját ejtik el
Lezárnak valam it azon a módon, ahogyan más irány­
ban teret nyitnak. Mikor ilyet állapítunk meg, tulaj­
donképpen abból indulunk ki, hogy nem vagyunk k é ­
pesek egyszerre több térben élni, többszörös világot
látni egymás fölött. Hatalm unk és felnőttségünk föléje
nő függetlenségünk és bizonyosságunk világának. Tehát
ez eltűnik látóhatárunk köréből. Mi pedig belenyug­
szunk ebbe, m intha elháríthatatlan sorsszerűség volna,
s nem saját választásunk eredménye. Pedig bizonyos,
hogy választás volt.
Mi egyidejűleg több világban élünk. Éppen e term é­
szettudományosan befolyásolt gondolkozás szám ára kell
ennek világosnak lenni. Az értékek hierarchiája —
CORPUS REFORMATORIUM ITALICORUM
A firenzei Sansoni kiadó és a chicagói Newburry
könyvtár közös vállalkozásaként kiadványsorozat in­
dul, mely az olasz reformáció egyes ism ert alakjainak
életművét ismerteti. A kiadványok közlik a szerzők
írásait, levelezését és m éltatják munkásságukat. A
vállalkozás irányítói Luigi Firpo és Giorgio Spini is­
mert olasz történészek, a közvetlen szerkesztők Anto­
nio Rotondo, torinói történészprofesszor és John H. Te­
deschi, a N ew burry könyvtár tudományos főm unka­
társa — a harvardi dr. W illiams professzor jeles ta n ít­
ványa — m indketten az olasz antitrinitáriusok történe­
tének ismert kutatói.
Az első kötet m ár megjelent Rotondo professzor gon­
dozásában Camillo Renato: Opere, documenti e testi­
monianze címen. Renato szicíliai származású volt, ezért
élete korai szakaszában Camillus Siculusnak is nevez­
ték. M iután megismerte a reformáció tanításait, eldob­
ta régi családi nevét — bárm i is volt az — és Renato-
nak nevezte magát. Rövid ideig a nápolyi Valdes kö­
réhez tartozott. H am ar gyanú alá került, börtönbe ve­
tik, megkínozzák és alig tudott megszökni a várható
életfogytiglani, vagy éppen halálbüntetés elől. 1542-
ben m ár a svájci Valtellinában találkozunk vele, majd
állást kap Caspanoban, Rafaello Parravicini gyerme­
kei m ellett nevelősködik. Tanít Traona város iskolájá­
ban is. 1545-ben Chiavennába költözik, ahol jobb élet-
körülményeket tud m agának biztosítani. Reformátori
működése itt bontakozik ki. A ntirinitárius nézetei
miatt szembekerül az olasz protestáns gyülekezet lelké­
szével, Agostino Mainardoval.
amelynek következtében csak egy világ valóságos,
minden más pedig levezetett — eredetileg filozófiai és
nem természettudományos fogalom. Éppen a tudomány
tudja, hogy az igazság funkcionális és részleges adott­
ság, attól a kiindulási ponttól és módszertől feltétele­
zett, ahonnan és amellyel kezeljük. Éppen az, aki tud­
ja, mi a tudomány, nem tűrheti hogy lehetséges igaz­
ságokat csak azért elvessenek, m ert bölcseletileg nem
egyeztethetők. Ez a tétel, hogy „Isten halott”, csak a
bölcselet Istenére vonatkozhatik. A hatalm at birtokló,
nagykorú ember, aki átvette a földön a hatalm at,
hogy betöltse a történetében gyökerező feladatot, ettől
az Istentől függetlenítheti magát. Az élő Istentől azon­
ban nem, m ert ő élő lehetőség és remény m arad a h a­
talombirtokos ember számára. Éppen számára léteznek
más, alternatív világok, s nem csupán az, amiben szü­
letett, él és hal. Számára van kijelentés, átlátás, á t­
pillantás egyik valóságból a másikba.
Azzal fejezi be vizsgálódását a szerző, hogy a h ata­
lom és tehetetlenség mai feszültségterében, a földön,
két dolog érvényes: az empirikus valóság prim átusa és
a mi visszavonhatatlan felelősségünké. Minden olyan
hit, mely ezt a felelősséget csorbítaná, elejtené, ki van
zárva, az olyan hit, mely a mi felelősségünket áttolná
egy másik világba. De az igaz hitre, az élő Istenbe
vetett, felelősségünket nőtető hitre szabadabbak va­
gyunk, m int valaha. Idevonatkozóan is érvényes: a mai
világ tele van nyitott lehetőségekkel. Moltmann nem
véletlenül írja ezt a mondatot egy olyan cikkében
(Wending, 1969. márciusi szám), melynek további része
az „Isten a forradalom ban” tém át tárgyalja. Ez a for­
radalom -hit olyan út, olyan új dimenzió, mellyel az
em ber. magános em pirikus felelősségének kilátást ad.
Ez is egy lehetőség az alternatív utak közül. A nagy­
korúvá lett ember előtt sok alternatív út áll nyitva.
Ezek mindegyikén találkozhat Krisztussal!
Dr. Fejes Sándor
Renato jó barátja volt több olasz antitrinitáriusnak —
így Celio Secondo Curionénak, Stancarónak, Negrinek
és Laelius Socinusnak — akik tanításai egy részét á t­
vették, vagy m ásutt is terjesztették. Élénk levelezésben
állt Bullingerrel is.
Tanításai alapján radikális anabaptista-antitrinitá­
riusnak tarthatjuk, különösképpen az úrvacsoráról és a
korai keresztségről vallott nézetei okoztak zavart.
Graubünden (Grison) kanton zsinata megvizsgálja és
elítéli tanításait. Megtiltja, hogy nyilvánosan, vagy akár
m agánkörben prédikáljon. Visszavonul a további aktív
szerepléstől. 1552-ben Sandrioban tanít. Buliinger Le­
veleiből ism ert az, hogy az 1570-es években teljesen
megvakultan még élt.
Egyik tanítványa Negri, valam int Laelius Socinus ré­
vén tanításai lengyel földön is hatást gyakoroltak. H a­
tása lem érhető a morvaországi anabaptistákon is.
Az olasz Corpus Reformatorum következő kötetei­
ben — többek között — magyar vonatkozásai m iatt is
— a minket jobban érdeklő Giorgio Biandrata és Lelio
Sozzini életműve kerül ism ertetésre és szövegkiadósra.
Előbbit A. Rotondo, utóbbit dr. John A. Tedeschi ké­
szíti elő. A Biandrata kötet előmunkálatai m ár folynak,
Rotondo professzor egyik m unkatársa az elmúlt nyáron
mór Kolozsvárt, Biandrata — Biandrata egykori erdé­
lyi működését kutatta és kapcsolatot talált dr. Erdő
Jánossal, a kolozsvári Egyetemifokú Közös Protestáns
Theológiai Intézet professzorával is.
Érdeklődéssel várjuk e kötetek megjelenését és sze­
retnénk hinni, hogy mentesek lesznek a magyar uni­
tárizmus történetét m éltató külföldi szerzők szokásos
felületes megállapításaitól. Dr. Ferencz József
349
 Virágénekek festett fatáblákon II.
A MAGYAR NÉPMŰVÉSZET ÉVSZÁZADAI gyűj­
tőcímű ígéretes tárlat-sorozat első kiállításán, a székes-
fehérvári Csók István Galériában a budapesti N épraj­
zi Múzeum és a fehérvári István király Múzeum FES­
TETT FATÁBLÁK 1526—1825. címmel páratlan érde­
kességű s értékű különféle úgynevezett kazettaképeket
m utat be. Fatáblákat, amelyeknek műves gonddal, szé­
pen megmunkált — festett, rajzolt, remekbe faragott
és rovátkáit — fája fontos használati rendeltetést,
funkciót tölt be: akár mozgatható vagy beépített bú­
tordarab — díszes láda, polcos és ajtós tárolószekrény,
ún. téka, szószék, úrvacsorai asztal, díszes pad, stallum
stb. — mivoltában, akár egy nagy épület reprezentatív
építészeti része gyanánt.
A kiállítás hangsúlyát a rendezők főként falusi és
mezővárosi régi templomok beépített szerves tartozé­
kaira helyezték. Ezek közt is elsősorban mennyezetek
és karzatok festett deszkatáblaira. Teljes templomi
m ennyezet-konstrukciók és egész karzatépítm ények
kerültek bem utatásra a múzeumi termekben. Nagyvo­
nalúan és hitelesen összehangolt együttesben. Ilyen
múzeumi kiállításhoz ilyen m űfajból előpélda nem
volt eddig sehol e világon. Nem is igen lehetett, m ert
a fehérvári kiállítás legjellemzőbb — és leghangsúlyo­
zottabb — m űfaja a maga nemében egyedülálló az
egyetemes művészettörténetben. Csupán a K árpát-m e­
dence bizonyos magyar vidékein virágzott ki. Ahol vi­
rágozni kezdett, ott 1526-nál jóval előbb m utatkozott
be. És ott nem tű n t el végképp a m últ század első fe­
lében e műfaj, amely a szó legszorosabb értelmezése
szerint is csakugyan virágzott. A menny ezetek, karza­
tok, szintúgy a szószékek és a díszes padok, stallumok
festett fatáblái ugyanis kevés — mondhatnók: szabály­
erősítő — kivétellel virágkompozíciók, festett virág-
énekek. Még a kivételképp bibliatörténeti alakokat és
eseményeket megjelenítő fatáblákon is a színes virág­
stilizációk érzelmi gazdagsága uralkodik. Így a mező­
keresztesi karzat mellvédjének (készült 1728-ban)
Ádám és Éva feliratú Paradicsom kert-ábrázolásán.
Szintúgy a megyaszói mennyezet (1735) egyszarvú álla­
tán. Vagy az 1760-ban készült csengersimai mennyezet
Noé bárkás képén.
Különösképp tanulságos remekelések a templomi
mennyezetkép-sorozatok. M indenütt az egész mennye­
zetet kívánatos szemügyre vennünk a teljes képsoro­
zatával, tehát nem csupán egyes képeket. Amiképpen
a rendező múzeológusok a festett fatáblákkal kitöltött
teljes mennyezeti konstrukciókat látták érdemesnek
bemutatni! Így összefüggő képet adtak az egész szín­
pompás, virágos mennyezetnek m int reprezentatív épí­
tészeti szerelvénynek a technikai felépítéséről, funk­
ciójának és szépségének sajátos egyeztetéséről, reális
összehangolásáról. Továbbá a népi m esterek alapos tu ­
dásáról, színes fantáziájáról, ötletességéről. Aztán per­
sze magáról az építtető paraszti közösségről is. Ez a
paraszti nép ugyanis tekintélyes anyagi áldozatain k í­
vül m int — mai kifejezéssel élve: igényes — rendelő
fél a falujának, mezővárosának sokáig egyetlen repre­
zentatív középítményébe adta bele alkotó tevékeny­
séggel építő, szépítő szándékainak, érzelmi világának,
ízlésének és általában szellemi készségeinek legjavát.
Ahol az efféle alkotások épültek, ott az egykori köz-
igazgatási és egyházközségi önkorm ányzat elválaszt­
h atatlan egységet alkotott. Benne a dolgos paraszti kö­
zösség valam ennyi felnőtt tagja illőnek tarto tta önként,
anyagi tehetősége és szellemi tehetsége szerint áldozni
a közös tulajdonú építménybe, példásan beleszólni az
építkezés menetébe. A rendezők rendelkezésére álló
350
adatok szerint az efféle alkotások létrejöttében az egy­
kori paraszti közösség minden rétege részt vett: telkes
jobbágyok, szegény és módos köznemesek, pásztorok,
tőzsérek, szolgalegények, szolgálóleányok stb. Népi
mesterek voltak az építők, és egy falu népe vagy egy
mezőváros közpolgársága volt az építtető. Így e sajátos
szépségű alkotások népi volta nemigen vitatható el. De
a bennük kimagasló szellemi érték sem. A festett fa­
táblák mennyezetének, karzatának építészeti szerelvé­
nyei meg virágkompozíciós képei úgy népi alkotások,
hogy álig különböztethetők meg a mindenkori iskolá­
zott, ún. magas művészet műveitől. Nem szorulnak
például ez utóbbi részről mesterségbeli korrekcióra,
műves finomításokra. Nem vallanak készségbeli h át­
rányra, elmaradottságra. Nem szánandó primitívség,
hanem fölemelő, magasztos frisseség, sajátos életerő,
formai érettség sugárzik a népi felfogásukban és jelle­
gükben. És semmi nyoma sincs bennük a naiv meg
a sallangos értelem ben vett népiességnek.
A mennyezeti táblaképek összefüggő sorozatban szer­
vesen illeszkedtek a tem plom i m ennyezet méreteihez, a
mestergerendák tagolásához. Többnyire négyzetes
vagy téglalapú színes sík mezőnyökként tagolódnak a
mennyezet m estergerendáira illesztett táblakép-soroza­
tok. Az egyes képeket sima vagy rovátkáit keretek
rácsszerű rendszere választja el egymástól, összefüggő,
szabályos mennyezeti hálózatot formálva. A sík felület­
ből kiugró mennyezeti hálózat nemcsak tagolja, hanem
össze is tartja az összes képet. A szélesebb keretpántok
finomműves megmunkálású segédgerendáknak hatva
illeszkednek a mennyezethez, és így a durva ácsolatot
rejtő funkciójuk is van. Az egyes táblaképeket hatá­
roló keretpántok felnyitott fedelű dobozok — kazet­
ták — oldalfalainak is elképzelhetők, amelyek közé
mintegy süllyesztve helyezték el a táblaképeket. E
képzettársítás révén kapták az efféle módon mennye­
zetre, karzatm ellvédre stb. beépített táblaképek a ka­
zettakép, festett kazetta nevet. A festett fatáblák mint
színes virágkompozíciók ritm ikusan tagolódnak a
m ennyezeten. Önálló képek és nem szabványos díszít­
mények sorozatát adják. Az egyes képek még kompo­
zíciós részleteikben is ritkán ismétlődnek. Mindegyik
más műves gondra vall, m int a másik. Valamennyi
mennyezeti táblakép sajátos érzelmi telítettséget sugá­
roz, egy-egy sorozat minden képe azonos stílusban. De
amennyi a kép, annyi az üde, friss változat. Már
csak ezért sem nyilváníthatók ezek a festett fatáblák
kizárólag díszítményeknek, tucatm űvű dekorációs
munkáknak. Festői alkotások ezek bizony a javából:
szívből fakadó, szívhez szóló, élményszerűen őszinte és
a fa anyagához illő színekkel komponált virágénekek.
A Székesfehérvárott bem utatott virágos mennyezeti
fatábla-sorok közül a legrégibb Ádámos község (egyko­
ri Kisküküllő vármegye) unitárius templomából való,
s ennek egyik színes fatáblája történetesen 1526 évszá­
mot jelez. Radocsay Dénes kiváló művészettörténé­
szünk azonban helyénvalóan jegyezte meg, hogy ez a
műfaj ennél jóval régibb keletű. „Bizonyos — írja —,
hogy e dús fantáziájú, rózsákkal, liliomokkal, szőlő­
ágakkal és gyakran nehezen is azonosítható egyéb
stilizált virágokkal ékesített festett deszkák élete a kö­
zépkor óta folyamatos volt hazánkban. Története p ár­
huzamosan futott az egyéb művészeti ágakéval, azok­
kal szerves egységet alkotott”. Az ádámosi unitárius
templom középkori alapépítményű, egyszerűsített erdé­
lyi falusi gótikájú középület volt, és a reneszánsz vál­
tozatokkal is ékes virágos mennyezet beépítésekor per­
sze még katolikus hívek reprezentatív gyülekezeti h aj­
lékául szolgált. Ez is arra vall, hogy a teljes világ é r­
zelmi gazdagságát tükröző templomi virágos táblák
még katolikus népi környezetben, jóval a reformáció
előtt meggyökereztek a K árpát-m edence bizonyos vidé­
kein. S az, hogy a további időkből való valam ennyi vi­
rágos mennyezet protestáns templomból került a fe­
hérvári tárlatra, nem elégséges olyan következtetés­
re, m intha ez a népi m űfaj katolikus környezetben tel­
jesen kiszorult volna. Csupán azt érdemes tanulság­
ként meglátnunk, hogy a magyar nép körében terjedő
reformáció teljesen szabad, „zöld” utat adott népünk
nagyon kedves templomi virágképeinek. Minthogy a
reformáció népe nemcsak templomot tarto tt fenn, ha­
nem bevezette a népiskolázást is, a szegények sem
voltak kirekesztve az írni-olvasni tanulók sorából. Be­
tűből, nyelvi kommunikációból és nem képírásból
rajzolódott be tudatukba a bibliatörténet, és azonkívül
is az ism eretek zöme. A középkortól a reformációig
„Biblia pauperum ” — „Szegények B ibliája” — rendel­
tetést is betöltött a szentképfestészet. A többnyire
írástudatlan szegények szám ára ugyanis a bibliatörté­
neti eseményeket úgyszólván csak a kegyes tém ájú
képábrá zolások népszerűsítették. A reformáció népis­
kolázásával a szegényebb nép szám ára sem látszott
szükségesnek fenntartani a szentképfestészet ilyen
irányú feladatát. De ezzel még nem vált szükségtelen­
né a templomékesítés. A megszokott szentképek kiszo­
rulása nem az érzelmi világ és a műves alkotások ki­
rekesztését példázta, hanem helyenkint még nagyobb
teret is adott a tem plom ban a köznép szíve szerint áhí­
tott ékesítményeknek, a világiasabb érzelmi áradás­
nak és művészi tanúságainak.
Egyébként a m agyar nép körében a reformációval
nemcsak istentiszteleti funkciója lett a templomnak
(bár ez irányban is minőségi változásnak tekintendő,
hogy a latin nyelvű misét és egyéb szertartást felvál­
totta az igehirdetés elsősége a nép anyanyelvén!), ha­
nem több irányú ünnepélyes világi rendeltetése is.
Így a m últ század végén, sőt századunk elején sem
számított rendkívüli eseménynek sok m agyar faluban,
mezővárosban iskolai ünnepélyt, tanévzáró vizsgát, ün­
nepélyes közgyűlést, ism eretterjesztő előadást, sőt még
közérdekű gazdasági és egészségügyi tanácsadó össze­
jövetelt is protestáns templom ban rendezni. Ilyen tág
körű, világias rendeltetésű m últjával nem túlzás a régi
magyar protestáns templomok zömét a mai községi
művelődési házak, dísztermek, ünnepi közgyűléster­
mek évszázadokig funkcionáló előpéldájának tekinte­
nünk. Az egykori szerény családi otthonú paraszti kö­
zösség nagy közös reprezentatív helyisége volt a község
protestáns temploma — világias ünnepi célokra is.
Világias rendeltetést is gyakorta betöltő templo­
mokban az érzelmi gazdagság érvényével több világias
ékesítményt tarto ttak helyénvalónak, m int szigorúan
csak egyházi szertartásokra korlátozott falak közt. Így
a virágos mennyezeteknek, karzatoknak nemcsak a
templomi építészetét kívánatos figyelemre m éltat­
nunk, hanem templom uk több irányú ünnepélyes hasz­
nálati rendeltetését, világias funkcióit is.
Kivétel nélkül világias ünnepi célokra is szolgáltak
mindam a protestáns templomok, amelyek virágos
mennyezeteit, karzatait s egyéb ékesítményeit a szé­
kesfehérvári kiállításon bem utatták. Így az ádámosi
unitárius templomon kívül az 1642-ben készült m eny­
nyezet-töredékeivel szereplő magyarfülöpösi (egykori
Maros-Torda vármegye) reform átus templom. Továb­
bá az 1715-ben szószékremekelésével s a három évti­
zeddel későbbi karzati és mennyezeti alkotásaival tü n ­
döklő Kispetri (egykori Kolozs vármegye) reform átus
temploma. Ugyancsak a XVIII. század első feléből va­
lók a mezőkeresztesi (Borsod vm.) vilonyai és mező­
laki (mindkettő Veszprém vm.), továbbá a miskolci
avasi, a megyaszói (Zemplén m ) , a csengeri (Szatmár
vm.), a hódmezővásárhelyi, a mezőcsáti (Borsod vm.), a
magyarókerekei (Kolozs vm.) reform átus templom kü­
lönféle világias érzelmi gazdagságú ékesítménye. A
XVIII. század második felében készült a csengersimai
(Szatmár vm.) reform átus templom ékes famennyezete,
az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből való erdélyi
templomi mennyezettöredék. Ezek közül a csengersi­
mai templom — amelynek külső arculatát fényképen
m utatja a fehérvári kiállítás — az Országos Műemlé­
ki Felügyelőség közreműködésével teljes belső és külső
restaurálás alatt áll, és így virágkompozíciós fa­
mennyezeti képeit m ár az em lített Noé bárkás rajzo­
latával a helyreállítás küszöbén kapta kölcsön záros
határidőre a tárlat rendezősége. M egbontatlan egység­
ben és folyamatossággal funkcionál színes fam ennye­
zetével, festett padjaival s egész pompás berendezésé­
vel 1766 óta Tákos reform átus temploma az egykori
Bereg vármegyében (ma: Szabolcs-Szatmár), s így a
rendezőség csupán fényképét szemléltethette, csakúgy
m int az erdélyi Maksa és a Somogy megyei Szenna szí­
nes templomi faremekeléseinek.
A mennyezeti virágkompozíciók színes deszkáinak
süllyesztékes táblarendszeres módján, tehát mintegy
kazettákba helyezett festményekként tagolódnak a k ar­
zati mellvédek képei is. Csakhogy ezek közt a válasz­
tó — egyúttal összehangoló — sima és rovátkáit kere­
tek az oszloppillérbe fektetett tartógerenda, továbbá a
tetőző könyöklőpadka és a kettő közt felállított korlá­
tok építészeti funkcióját tölti be. Ugyanígy tagolódnak
a belső építmény form ája és rendeltetési sajátossága
szerint a szószékek oldalainak, a padok tám láinak s a
többnyire m egnyújtott dísztám lájával falm enti áll­
ványnak ható — ezért stallum oknak is nevezett —
papiszékek festett fatáblái. Mindezek — m iként a
mennyezeti színes deszkák — főként virágkompozíciók,
többnyire a középkori virágszimbolikában leggyako­
ribb rózsa- és liliomstilizációk (ez utóbbiak tömzsi vál­
tozatait még mindig sokan tévesztik össze a tulipán­
nal!). De akad köztük krizanténum ra, lótuszra, szegfű­
re, akantuszra emlékeztető stilizáció, meg virágok
környezetében és m ódján stilizált gyümölcs: a mezőke­
resztesi karzatm ellvéden Ádám és Éva édeni almafája,
a megyaszói karzatmellvédes dúsfürtű szőlőtőke, szom­
szédságában körtét és gránátalm át egyaránt termő m e­
sefa. E stilizációkhoz hangoltak a többi beépített és
mozgatható bútorművek, köztük legfontosabbak a
templomi — többnyire egyházi edények (keresztelő
kancsó, úrvacsorai kenyerestál, boroskanta, kehely stb.)
tartására használt — ládák. A legrégibb ládák a XIV.
századból erdélyi szász templomokból valók, de szá­
raz, m értanias díszítményeikkel csupán szerény elő­
futárai a virágos mennyezeteknek, karzatoknak. El­
lenben a későbbi kalotaszegi, torockói, tolcsvai stb. lá­
dák, tékák, virágkompozíciói érzelmi gazdagságban,
műves tudásban, értékben egyívásúak a mennyezetek,
karzatok, szószékek legszebb színes deszkáival, sőt a
legkésőbbi díszládák m intha elárvult folytatásai lenné­
nek az építészetbe ágyazott főműfajoknak. Ilyen össze­
hangoltság és egyúttal folytatás érezhető bizonyos m ér­
tékig — az anyagszerűség önálló érvényével — a kiál­
lítás járulékaként szerepeltetett faragványok (a hódme­
zővásárhelyi szószék-korona pelikánja), népi kerámiák,
hímzett díszterítők és egyéb népi textiliák szépműves
készségeiben.
Voltaképpen mi a szép, a vonzóan eredeti ez évszá­
zados népi magyar alkotásokban? Mi teszi időtálló al­
kotásokká eme fatáblákra festett virágénekeket? Szak­
351
 emberek közül is sokan vélik, hogy sarkalatos értékük
a virágmotívumuk. A nem-szakemberek nagy tömege
még azt a hiedelmet is táplálja, hogy mindezek a vi­
rágmotívumok eredetileg magyarok, sőt nem kevesen
csakis „népi” eredetűnek ta rtjá k őket. Nos, ezek a nagy
népi alkotások eltűrik, s mi több: meg is kívánják,
hogy eloszlassuk körülöttük a modern babonaszerű
nagy tévedéseket. Rapaics Raymund művelődéstörté­
nészként is kiváló botanikusunk. A magyarság virágai
című művében bebizonyította ugyan, hogy népünk m él­
tán áll virágkedvelő nép hírében, de ugyanő kérlel­
hetetlen történelm i tények felsorakoztatásával egyér­
telm űen alaptalannak nyilvánította a pogány magyarok
állítólagos virágkultuszát. A honfoglaló magyarok éle­
tében — Rapaics érvelése szerint — az állatkultusz
elsőbbsége alig hagyott helyet a növénykultusznak, és
pogány eleinket a növényvilágból a virág érdekelte
legkevésbé. Egykori szókincsében ugyanis a virág szón
kívül csupán két virágszót ő rzött: a kökörcsin és a gyo­
pár szavainkat, s e három szó szegényes birtokában bi­
zony szerénytelen illúzió „ősmagyar pogány virágéne-
kek”-ről képzelegni. A középkorban a Kárpátm edence
sorsközösségében vált virágkedvelő néppé a magyarság.
Első igazán megkedvelt virágait — való ami való — a
kolostor-kertekben látta díszleni először: a rózsát és
a liliomot. Ezek stilizált m ásait is a középkori egyház
szemléltette először. (Miként századokkal előbb Ázsia
szívében a budhizmus a lótuszt és a krizanténumot.)
Csakhogy a középkori egyháznak száraz iskolás sza­
vakba foglalt és meddő okoskodással m isztifikált vi­
rágszimbolikája nemigen hatott közvetlenül a nép szí­
vére, alkotó képzeletét vajm i kevéssé term ékenyítette.
De áldott közvetítő közegként hatott a köznépre az
egyház elvont tanításaival ellentétes gyakorlati törek­
vésű, világias eszményű lovagi szellem — a többi közt
a virágkultuszával is. A lovagi életformában, felfogás­
ban, közösségben, társalgásban a kötetlen baráti és
szellemi vonzalmak jelképeivé Váltak a virágok: a kö­
zépkori egyház szigorú tilalm ait feloldó, szívnek na­
gyon kedves szimbólumokká. S e példán széles körben
bátorodó köznép számára nemcsak eszmények, hanem
élmények kifejezőivé is váltak a virágok. Ehhez az
életigenlő, világi kötetlenségű népi virágkultuszhoz he­
lyenkint alkalmazkodni kényszerült a középkori egy­
ház, kivált Erdélyben, ahol — többféle okból — a pá­
pai és püspöki egyházkormányzat, szintúgy az egysé­
ges világi közigazgatás rendszerint lazábban érvénye­
sült, m int a K árpátmedence többi területén általában.
A K árpátm edencében a lovagi törekvések fénykorát
A n ju Károly Róbert fiától, Nagy Lajost ól Hunyadi Má­
tyásig határolják meg. Erdélyben azonban — ahol
Szent László kultusza ma is erősebb, m int Szent Ist­
váné — a m agyar Anjouk idején népszerű lovagkirály­
ként tisztelték és az uniformizáló Szent István ellen­
példájaként m agasztalták afféle koronás m agyar Robin
Hood gyanánt Szent Lászlót. Ezt példáznák a néple­
gendákon kívül a nagynevű m esterek alkotásai is: a
Kolozsvári testvérek Szent László szobrától Arany J á ­
nos Szent László énekéig. És ez nem vak véletlen azon
a tájon, amely egy évezreddel előbb Dácia néven a
római birodalom számára rengeteg aranyával, színes
fém eivel, sójával, meg a fáradt, m erev patríciusokat
ellensúlyozó — az ügyes római új polgárok (equites)
sorait frissítő népével kedvesebb volt, m int a kevésbé
gazdag földkincsű Pannónia. Ezen a tájon a honfoglaló
magyarság a földkincsek vonzókörében m ár századok­
kal előbb letelepült avarokat és szórványosan letele­
pült, hihetőleg székely népelemeket is talált, békessé­
ges sorsközösségben dákokkal, órománokkal, örm é­
nyekkel, a diaszpóra után itt m entsvárra lelt zsidók­
352
kal. Itt nem pogány magyarok álltak szemben nagyon
keményen, szilárdan a bölcs Géza fejedelem fiának
erőszakos térítésével, hanem különféle nyelven, hitben,
szokásban és munkamegosztásban egymást erősítő nép­
elemek. Itt a forradalm i parasztmozgalom és a refor­
máció még jóval Dózsa és Mészáros Lőrinc, illetve
Luther Melanchton és Zwingli—Kálvin klasszikus pél­
dái előtt robbant ki Budai Nagy A ntal „kelyhes”, azaz
huszita székely köznemeseinek, parasztjainak és m e­
zővárosi közpolgárainak kezdeményezésére. Az erdélyi
fejedelemség aranykorában, a reformáció megerősödé­
sével a katolicizmus oly m értékben vált önálló — a
pápai széktől és a püspöki kormányzattól szinte való­
sággal függetlenült — népi egyházzá, m int sehol m ásutt
a világon. Jó másfél évszázadig betöltetlen volt az er­
délyi egyházmegye gyulafehérvári püspöki széke, s ez
alatt alulról kis önkormányzati testületek irányították
az egyházat, zömmel dolgos világi vezetőkkel. Ezek vá­
lasztották plébánosaikat, akik a XVII. század végéig a
székely földön nősülhettek, családot alapíthattak, s öz­
vegyeikről, árváikról a község népe gondoskodott. Er­
dély az egyetlen táj Európában, ahol görögkeleti vallású
nép kölcsönös és viszonos hatású közvetlen kapcsolat­
ba került a reformációval. S az Erdélyben meginduló
román népi-nemzeti ébredéskor ortodox rom án éb­
resztői kivételképp nem ógörög és nem ciril betűkkel,
hanem M isztótfalusi Kis közvetítette antikvás latin
nyomdai betűkkel terjesztették a közműveltséget né­
pünk körében. A reformáció legradikálisabb hivői, a
habánok nyugati országokból, a protestáns ortodoxiától
is űzetve Európaszerte Erdélyben találtak legbiztosabb
m entsvárra, s ott nemcsak a leghálásabb nevelőknek,
hanem a legfogékonyabb tanulóknak is bizonyultak. Az
önkényes királyokat, fejedelmeket, vajdákat, despotá­
kat, basákat, zsoldosvezéreket egyaránt megvető és
megvásárló „szász”-német patríciusok is engedni kény­
szerültek Erdélyben hasznos létérdekük szerint céhpol­
gári merevségükből — és fölényükből — a szabadabb
szellemű paraszti-népi környezet dinamikusabb polgá­
rosodási törekvéseinek javára. A székely falusi s m e­
zővárosi földművelők és iparosok közt idővel nemcsak
a népiskolázottak, hanem a középiskolát jártak száma
is egyre inkább vetélkedett a szászokéval. Tanultságu­
kat és tehetségüket a feudalizmusnak sem úri, sem
céhpolgári fölényével nem szoríthatták vissza. B ár­
mennyire is büszke, rátarti összetartás jellemezte a
szász polgárokat, művelődési és gazdasági protekcio­
nizmus híján Erdélyben volt legkevésbé kirívó az el­
lentét az ún. kulcsos városok és a mezővárosok meg a
falvak közt.
Mindezek a rapszodikusan felsorakoztatott példák
társadalom történeti oldalról talán elég jellemzően vi­
lágítják meg, hogy súlypontilag m iért gyökerezett meg
főképp erdélyi meg Erdéllyel határos alföldi és fel­
földi tájak falvaiban és mezővárosaiban a színes desz­
kák templomi művessége. De még mindig adósak
m aradtunk a felelettel e kérdésre: mi e népi alkotások
szépségének, sajátos művi eredetiségének a nyitja, m a­
gyarázata. Annyi bizonyos: nem magukban a virágmo­
tívumokban. Hiszen ezek a virágmotívumok úgyszólván
kivétel nélkül adva vannak régi egyházi példákban.
Egyik-másik virágstilizáció nemcsak a középkori kato­
likus egyház előírásos művészetében és szimboliszti­
kájában szerepel, hanem századokkal régibb ázsiai
buddhista kolostorokban és kegyhelyeken is. Így a
bezekliki kolostor VII. században készült falfestmé­
nyeinek stilizált lótuszai, krizanténum ai és egyéb vi­
rágai félelmetesen visszatükröződnek egyik-másik fes­
tett magyar deszka „népi” virágmotívumán. Sőt a m a­
gyarókerekei virágos deszkatáblák geometrikus szegé­
 lyű, változatos vonaljátékú, előopartnak nevezhető
díszítésmódja is feltűnik az egyik bezekliki Buddha-
képen. És ki a megmondhatója, hogy az em lített budd­
hista falfestmény virágstilizációjának és előopartszerű,
geometrikus vonaldíszítményeinek hol milyen régebbi
előzményei vannak. A m űvek igazi értékét, az alkotá­
sok „lelkét” nem virágstilizációikban, nem egyes rész­
motívumaikban és egyáltalában nem részleteikben kell
méltatnunk, hanem építészetbe ágyazott kompozíciós
szépségük egészében: a funkcióival őszintén és anyag­
szerűen összehangolt formák, színek, képi fogalmazás
frisseségében, m indenkori életerős, üdítő hatásában.
Miért rekedt meg a színes templomi deszkák m űvé­
szete? A válasz többoldalú megvilágítást kíván, és itt
most nincs helye részletes taglalásnak. De egyik m á­
sik főokra érdemes rám utatnunk. Így az elsőrendű
főok kétségtelenül az, hogy a falvak és mezővárosok
protestáns templomai m ár a XVIII. század végétől sor­
ra veszítették el világias reprezentatív szerepkörüket.
A parasztság élesebb osztálytagozódásával és rétege­
ződésével a módosabb gazdák családi házukra közpon­
tosították reprezentációs készségeiket. Az uralkodó stí­
lus, a klasszicizmus középületeinek és kúriáinak egy­
színű — fehér, szürke vagy fakósárga — falai láttán a
legmódosabb gazdák — vagyoni tekintélyükkel irányító
presbiterekként — gőgösen m egvetették az örökölt, ide­
jét m últ színes templomi deszkákat, s ezeket szegényes,
kidobandó holm iknak tekintették. Az érzelmi alapokat
megvető teológiai racionalizmus lelkipásztor képvise­
lői, sajnos segédkezet nyújtottak a kései képrom bolás­
nak. Még azok is, akik nem hivatkozhattak elméleti
meggondolásokra és szívük szerint sajnálták a nép é r­
zelmével nagyon összehangolt színes mennyezeti, k ar­
zati stb. deszkákat, kényszerültek alkalm azkodni az új
templomépítést vagy átalakítást kezdeményező módo­
sabb gazdák, tehetősebb polgárok irányadó felfogásá­
hoz. Az újmódi, rangosabbnak vélt templomok építke­
zései során kidobálták a virágos mennyezetek, karza­
tok, szószékek deszkáit. Keveset őrzött meg az ízlés
és a kegyelet — padlásokon, csűrökben. Sok rem ek­
mű elkorhadt szabad ég alatt, ha tüzelő fa gyanánt el
nem égették. Ezt a változást az érzelem jogát és a né­
pi-nemzeti alkotások értékét megbecsülő rom antika
kora sem tudta m egállítani a Kárpátmedencében. A ro­
mantikus irányzat képviselői és szorgos gyűjtői
ugyanis elsősorban, sőt csaknem egyesegyedül irodalmi
szemléletű em berek voltak: a népköltészet meséinek,
regéinek, balladáinak, rom áncainak gyűjtésére s iroda­
lomesztétikai megbecsültetésére központosították érde­
mes munkásságukat. A kialakuló és tudományos elis­
mertetéséért küzdő néprajz érdemes kutatói is jóideig
maguktehetetlenül álltak a tárgyi népművészet alkotá­
sai előtt. Mi tagadás: nagymértékben még ma is ham u­
pipőkés, elhanyagolt ága a néprajzi kutatá snak a tárgyi
népművészet. A folkloristák, a szellemi néprajzosok
zömét ugyanis zavarja az efféle népi alkotások tárgyi
mivolta. A tárgyi néprajzosoknak pedig tagadhatat­
lanul kényelmesebb a formakincsektől, a műves érté­
kektől mentes használati eszközökkel foglalkozniuk.
Így aztán a művészettörténészektől sem vehetjük rossz
néven, hogyha — kevés kivétellel — a „nagy” m űvé­
szet példáival szemben ködös, periférikus területnek
tekintik századok népművészeti alkotásait. Olyannyira,
hogy ez irányban a legmegértőbb, legnagyobb öreg
tudós nevelők — L yka Károly, Fülep Lajos, Farkas
Zoltán, Rabinovszky Máriusz, Kállai Ernő stb. — sem
tudtak tökéletesen eligazodni és kiváltképpen nem el­
igazítással szolgálni.
Az évszázadoknak építészetbe ágyazott magyar nép­
művészete azonban leglényegében mégiscsak megma­
radt az utókorra, s ennek ékes tanúsága a fehérvári
kiállítás. Az első számú m entőm unkát a nép végezte e l:
Tákoson és több más községben, ahol híven ragasz­
kodtak a régi színes deszkák, szép virágos fam ennye­
zetek, karzatok templomához, m ikor még nem rem él­
hették, hogy műemlékbecsük hivatalos védettséget él­
vez. Ahol a tehetősek tágasabb új módi templomért
rangon alulinak vélték a „szegényes” faépítményeket,
ott. is elsősorban a népnek köszönhetjük, hogy meg­
őrizték valahol a számkivetett színes faremekelések
darabjait. Szintúgy népi érdem, hogy az építészeti
kompozíciók szépsége Hódmezővásárhelyen, Tiszafüre­
den, Mezőcsáton, Mezőtúron és sok más helyütt a m ű­
ves anyaghoz megfelelő alkalmazással ünnepi ruhákra
és egyéb textíliákra, továbbá cserépedényekre, búto­
rokra, díszes használati eszközökre, nem utolsó sorban
díszkapukra és temetői fejfákra került a m últ század
folyamán. És amikor a szép népi textíliák, kerámiák,
faragásos és egyéb remekelések csillaga lehanyatlóban
volt, intézményes védelem híján ízléses, művelt m a­
gángyűjtőket serkentő áldozatos magántudósok — Ma­
lonyay Dezső, Gönyei Sándor stb. — kezdték regisztrál­
ni ezeket az alkotásokat. És modern nagy művészek
sora jelentkezett, akik új technikával, új feladatokkal,
de századok népművészetéből tanultak a legtöbbet, s
ezt tudatosan hirdették, m iként a gödöllői festő- és
iparművészeti telep alapítói: Nagy Sándor és neje,
Kriesch Laura meg Körösfői Kriesch Aladár. Ebből a
forrásból m erített a magyar szecesszió korszakalkotó
építőművész-professzora: Lechner Ödön, továbbá To­
rockai Wigand, Kos Károly, a két Árkay és még pár
tucatnyi nem tucatértékű korszakalkotó nevű építőmű­
vészünk. A használati kerám ia művészi és műszaki
technikájának világhírű magyar mestere, Gorka Géza
büszkén vallja magát az évszázadok népi művészete
hálás ihletettjének. Aba Novák Vilmos monumen­
tális festményein kívül két, külföldön élő világhírű
grafikusunk: Buday György fekete-fehér, balladás fe­
szültségű fametszetei és Dom ján József m odern színes
fametszetei ebből a forrásból m erítve adtak ú jat és n a­
gyot, népünk hírét növelve a nagyvilágban. Így újul
meg előremutatóan az évszázadok időtálló népm űvé­
szete.
Nagy Tibor
353
 REFLEXIÓK A THEOLÓGIAI SZEMLE CIKKEIRE
Meditáció Szabó Ferenc: Az ember és világa című könyve felett
Éppen Szabó Ferenc könyvének ismertetésére ké­
szültem, am ikor a Theológiai Szemle hasábjain ifj.
Tarr Kálm án tollából a hasonló című és tartalm ú cik­
ket olvastam. Úgy érzem azonban, ez a könyv megér­
demli, hogy ú jra visszatérjünk hozzá. Most m ár nem
egyszerűen ism ertetést szeretnék írni, hanem itt-ott
megállva meditálni, saját teológiai szemléletünkhöz
m érni az olvasottakat.
A szerző neves római katolikus teológus, aki Lou­
vainban tanult filozófiát és teológiát, m ajd Párizsban
szerzett teológiai doktorátust. 1967 eleje óta a Vatikáni
Rádiónál dolgozik. Mai írók és gondolkodók című
1965-ben megjelent művével — amelyben meglepő tá r­
gyilagossággal a magyarországi 1956-os eseményekre is
reflektál — valam int a Vigilia című folyóiratban meg­
jelent cikkeivel hívta fel magára a figyelmet. Azokon
a pontokon igyekszik teológiai vonatkozásokban a k ér­
déseket tisztázni, ahol ma a feszültség a legnagyobb, az
egyház és a világ találkozásának pontjain.
Könyve a Gaudium et Spes című zsinati okmányt
használja vezérfonalnak, de csak vezérfonalnak, m ert
könyve ennél jóval szélesebb körre kiterjed. Felhasz­
nálva az elm ú lt. 30—40 év filozófiai és teológiai k uta­ egyház, a Zsinat egyháza a mai hitetlenség kérdését?
tásait, egy keresztyén antropológia körvonalazásához
ad szempontokat. A mai római katolikus teológiának
az emberről vallott felfogását találjuk meg nagy vona­
laiban itt. A hangsúly azon van, hogy a mai és nem a
tegnapi teológiai reflexiók érvényesülnek a korunkban
végbemenő antropológiai forradalom egyes részletkér­
déseinél. Ezek az új reflexiók nem egy helyen nagy­
vonalúak, m odernek és merészek. Ezzel azt is meg­
mondtuk, hogy izgalmas, teológiai szempontból érdek­
feszítő könyvet veszünk a kezünkbe, mely gondolato­
kat ébreszt, helyeslést vagy ellenkezést vált ki, m ara­
dandó hatásokat nyújt. A karatlanul is számon kéri tő­
lünk: mi hol állunk ezeknek a kérdéseknek a megíté­
lésénél.
1. A szerző az első részben az ateista humanizmust korunkban kialakult ateizmus sajátos rugóit és indíté­
boncolja, amelyben a zsinati atyák véleménye szerint
korunk szellemi válságának kérdése összpontosul.
G yakran idézi P. Henri de Lubac (a zsinaton mindvé­
gig haladó hangot hallató teológus, Teilhard legfőbb
védelmezője) im m ár klasszikussá vált könyvét: Az
ateista humanizmus drám ája. A francia szerző egyik
mondata így hangzik: Az em ber Isten nélkül a földet
csak Isten ellen tudja megszervezni, ezért az Isten nél­
küli humanizmus embertelen humanizmus. Majd meg­
szólaltatja Pascalt is: Az em ber semmi esetre sem az
értékek legfőbb zsinórmértéke; magát csak úgy való­
síthatja meg, ha túllép önmagán. Ma viszont az a ve­
szély fenyeget, hogy az ember m indenre saját képm á­
sát nyomja, úgyhogy a világ az ember alkotása lesz,
mely az ember objektivációit tükrözi vissza. Ennek
egyik szomorú következménye, hogy az ember túlteszi
magát a jó és rossz kategóriáin. Ahogy Sartre fogal­
mazza egyik darabjában: „Nincs többé sem jó, sem
rossz, nincs senki, aki nekem parancsolna, m ert ember
vagyok”. Tragikus félreértés, fejtegeti tovább a szerző,
m intha az em ber akkor lehetne igazán ember, ha az
Isten meghal, hiszen Isten maga adott az em bernek e
földön m unkakört, hogy a terem tést befejezve, önma­
gát is befejezze és megvalósítsa. Szembe került tehát
két olyan szempont, aminek nem kellene szembe ke­
rülni, hiszen Irenaeus szavai m a is igazak: Isten dicső­
sége a világban együtt növekszik az em ber kibontako­
zásával. Hogy alakult ki tehát az a helyzet, hogy az
354
ateizmus az em ber kibontakozását és igazi m agára ta ­
lálását csak Isten halálával látja megvalósíthatónak?
2. A m odern ateizmus mélyreható elemzésével talál­
kozunk a következő oldalon. B em utatja az utat először
Voltairetől Feuerbachig. Különösen sokat időzik
Feuerbachnál, hogy a m arxista ateizmus gyökereit fel­
tárja. E tanítás szerint az ember úgy idegenedett el ön­
magától, hogy Istenre ruházta az őt megillető tulajdon­
ságokat. De az ember ezeket előbb-utóbb visszaszerzi
és akkor fogja felismerni önmagát, akkor ébred tuda­
tára annak, hogy számára az egyedüli Isten önmaga.
A Feuerbachtól vezető úton érdekes történeti szerep
ju t Nietzschének, Dosztojevszkijnek és Comtenak, de
ezek mind úttörők voltak; az abszolút ateizmushoz
M arx jutott el, akinek nemcsak az a célja, hogy m in­
den fajta vallásosságot tagadjon, hanem hogy ez a
szemlélet a társadalm at áthassa. Szerinte m ár a múlt
század úgy fogta fel az istenek világát, m int az embe­
rek világának képmását és ezzel megkezdte a vallásos
felépítmény lerombolását. Ezt a feladatot teljesen be is
kell fejezni.
Ezután felteszi a kérdést: hogyan látja a katolikus
A válasz igen érdekes. A Zsinat ugyanis megkülönböz­
teti a szekularizálódást az ateizmustól. A szekularizá­
lódásra a Zsinat igent mond. „A keresztyénség szelle­
me nem ellenkezik egy bizonyos evilágisággal, vagyis
a természet és az emberi valóság autonóm iájának el­
ismerésével”. Hivatkozik itt a protestáns Harvey Coxra
is, aki szerint maga a Biblia és a keresztyénség indítot­
ta el az ember szám ára feltétlenül szükséges szekulari­
zációt. De amíg a szekularizációt az „idők jele” közé
sorolja a Zsinat, addig az ateizmust ettől elválasztva
szemléli. Mindenesetre jó tudni, hogy az ateizmusról
szóló tervezetet többek felszólalására egy munkacso­
port teljesen átdolgozta. Ennek az átdolgozásnak az
eredménye, hogy a megszületett új szövegezés keresi a
kait és a Gaudium et Spes okmány eljut annak a meg­
állapítására, hogy korunkban az ateizmus az istenhitet
az ember védelmében utasította el. Az ateizmus olykor
egy hamis istenfogalom, olykor a világban levő rossz
elleni tiltakozás. A puszta elítélés helyett tehát az okok
mélyebb vizsgálatára van szükség. Ezekben a gondola­
tokban m ár a zsinati okmány állásfoglalása egészen
közel kerül a mi szemléletünkhöz. K íséreljük meg a
saját álláspontunkat röviden meg is fogalmazni.
A mi szemléletünk szerint az ateizmus, ha kialaku­
lását a történelem talajára állítjuk, lényegében nem a
Biblia Istene elleni lázadás, hanem a félreértett ke­
resztyénség vagy még pontosabban az önmagát félre­
érthetővé tett keresztyénség elleni tiltakozás és elfor­
dulás. Egy ponton igen jól lehet ezt szemléltetni. Marx
írása szerint minden igazi filozófia a Prometheusz
szellemében születik. M arx nem egyszer hivatkozik a r­
ra, hogy a maga istenellenességének és vallásellenes­
ségének szimbólumát a görög mondai hősben Prome­
theuszban látja. Ezzel szemben Harvey Cox újabb
könyvében (Stirb nicht im Warteraum der Z u k u n ft)
éppen arra utal, hogy a bűnnek a prometheuszi szel­
lemben történő vulgáris megfogalmazása és tanítása,
mely a theológiát az elmúlt korszakban meghatározta,
alapjában véve teljesen idegen a Bibliától. Az ember
bűne nemegyszer éppen az, hogy nem akar nagy len­
ni, nem akarja lehetőségeit és feladatait felismerni,
rest m arad és nem éri el önmagát, nem valósítja meg
 önmagát. Az ember Ádám és Éva bűne elsősorban az
volt, hogy egy kígyótól engedték m agukat vezettetni,
ahelyett, hogy uralkodtak volna ra jta Isten parancsa
szerint. A Bibliától idegen a prometheuszi figura. Is­
tentől nem kell ellopni semmit, m ert Isten maga adja
az ember kezébe a világot. Mindezt még azzal is bizo­
nyítja az em lített protestáns szerző, hogy a mi korunk­
ban az emberiség gonosztevőinek a bűne mentes m in­
den hősies prometheuszi vonástól. A mai bűnözők egy­
szerűen csak gonosz szándék és parancs kiszolgálói
voltak, mindenbe belenyugvók és nem lázadók. Ellen­
ben az emberiség mai szentjei azok, akik lázadni m er­
nek az em bert megkötöző évszázados béklyók ellen.
Íme Marx és Harvey Cox egyetértenek Prom etheusz
figurájának megítélésében, de M arxnak a maga korá­
ban a keresztyénséggel kellett szembeszállnia, hogy az
ember nagyságát kifejezésre juttathassa. Éppen azért
mi a m arxi valláskritikát a Bibliának a vallás felett
gyakorolt ítélete szemszögéből nézzük, „az ellenkező­
nek a látszata alatt” megjelenő igazságmozzanatot lá­
tunk benne. Nem embertelenséget, hanem az em berért
való nagyfokú felelősséget. Véleményünk szerint az
ateizmus is hozzá tartozik éppen ezért az „idők jelei­
hez”.
3. A könyv következő fejezete — a véges ember nyi­ tologikus és krisztocentrikus szemléletben mi is otthon
tott a Végtelenre — a mű egyik legnehezebb és szá­
m unkra legidegenebb része. Filozófiai és metafizikai
alapon akarja kim utatni a szerző, hogy hitünk ésszerű
alapokra támaszkodik, hogy az Abszolutum létezése
nemcsak hittel, hanem a szellem dinamizmusa révén
logikai és észokokkal is megközelíthető, mintegy bizo­
nyítható. „A valóság állítása tehát nem más, m int ki­
fejezése a szellem alapvető tendenciájának, annak a
dinamizmusnak, amely a végső egységet keresi az Ab­
szolutumban és az Abszolutum által” (J. Marechal).
Önkéntelenül is az a kérdés vetődik fel bennünk en­
nek az egész bonyolult gondolatsornak a végigkísérése
nyomán, vajon ez a szemlélet nem a theologia natu­
ralis, a theodicea újbóli térhódítása, amivel mi m ár
olyan keményen leszámoltunk? A szerző úgy érzi,
hogy jogos volt a protestáns teológusok, sőt az ő hatá­
sukra egyes katolikus teológusok részéről is az az
irányváltoztatás, amelyben a theologia naturalistól a
kijelentés teológiája felé fordultak. H atározottan ta ­
gadja, hogy ezt akarná újból visszacsempészni. De sze­
rinte az a teológiában a másik véglet, am ikor csak az
Isten „m egérthetetlenségét” hangoztatjuk és elfelejt­
kezünk arról, hogy nemcsak a szív benső vágya viszi
az em bert Isten felé, hanem az Abszolutum léte logi­
kai szükségszerűség is, m ert a Végtelen implicit állí­
tása, konstruktív eleme minden részleges tárgy apper­
cepciójának. A szerző tehát az Isten természetes meg­
ismerésének lehetőségét nem veti el, de nem is a régi
módon beszél róla, hanem árnyaltabban, finomabban,
pontosabb teológiai akribiával. Így foglalja össze meg­
állapításait: „Az istenérvek, ha kibontásuk helyes és a
bizonyítás helytálló, érvényesek minden em ber számá­
ra; természetes értelm i bizonyságot nyújtanak (nem
evidenciát) azok számára, akikben megvan a kellő ér­
telmi és lelki felkészültség: vagyis készek elismerni
Istent és elkötelezni m agukat, ha az élő Isten kinyilat­ zése nyomán alakulhatott ki, válaszolja a szerző. De
koztatja m agát és hívja őket. A h it term észetfeletti
adománya ezt a természetes ,adom ányt’ teljesíti be”.
Be kell vallanunk, hogy a filozófia és m etafizika te ­ lelkének megteremtését. A válasz erre a valóban ér­
rületén úgy érezzük m agunkat, m int Dávid, amikor
felöltöztették a nehéz páncélruhába, hogy ebben indul­
jon a Góliát elleni küzdelemre. Dávid azonban ezt le­
vetette, parittyaköveket vett fel helyette és hitben vív­ m ár előre m egterem tett lelket; a lélek terem tése a
ta ki a győzelmet. Ezt az u tat já rja a protestáns teo­
lógia. Bár tudjuk és valljuk, hogy Isten az em bert és a
világot a maga. szám ára terem tette, de azt, hogy a hit
megérkezése előtt az ember ezt be tudná látni és Isten
létének megértésére el tudna jutni, ezt a kijelentéstől
továbbra is idegennek tartjuk. Döntőnek érezzük az
Írás megállapítását: „Mert m iután az Isten bölcsessé­
gében a világ nem ismerte meg a bölcsesség által az
Istent, az Isten jónak látta, hogy az igehirdetés bo­
londsága által tartsa meg a hívőket” (1 Kor 1:21). Is­
ten nem a bölcsességet, hanem Krisztus keresztjének
bolondságát választotta. A hit nem a természetes ado­
mány beteljesítője, hanem egyetlen lehetséges kiin­
dulópont Isten ismeretéhez. Nem a hit követi az ész
bizonyosságát, hanem az ész világosodik meg a hitben,
azaz véleményünk szerint az út változatlanul fordított.
Csak így juthatunk el Schweitzer Albert kedvenc
megállapítása szerint oda, hogy a fejünk megegyezik a
szívünkkel.
Viszont azt is megvalljuk, hogy am int repesett a
magzat Erzsébetben M ária köszöntését meghallva és
nyomban utána megtelt Szentlélekkel, úgy teljesedünk
meg örömmel, am int az Istenhez vezető út állomásain
továbbhaladva eljutunk a Krisztusban adott kijelen­
téshez. „A keresztyén antropológia igazi archetípusa az
Úr Krisztus; semmit sem értünk meg Konstitúciónk­
ban e fókuszon és e központon kívül”. Ebben a krisz­
érezzük magunkat. Az emberről való beszédünk akkor
igazán emberi beszéd, ha az új emberből, a második
Ádámból indulunk ki. Az ember arcának fénye és di­
csősége Krisztuson ragyog. Egyetértünk K. Rahner
megállapításával: A krisztológia az antropológia vége
és kezdete; és az antropológia legradikálisabb megva­
lósulásában, a krisztológiában m indörökre teológia”.
4. A könyv második része ezt a címet viseli: Az em­
ber és világa. A mottó m ár maga is felkelti érdeklő­
désünket: „Hivők és nem hivők nagyjából egyetértenek
abban, hogy a földi lét középpontjában és csúcsán az
ember áll, reá való tekintettel kell tehát rendezni m in­
den egyebet. De mi is az em ber” (Gaudium et Spes
12). M indjárt az első oldalakon finoman megfogalma­
zott teológiai megállapításokat olvasunk arról, hogy a
helyesen értelm ezett természettudományos szemlélet és
a modern bibliai tudom ány alapján értelm ezett terem ­
téstörténet szépen egybefonódik és egymásra talál. „Az
ember Isten teremtménye, de ugyanakkor a fejlődés
gyümölcse i s . . . A keresztyén, tanítás szerint a test és
lélek szubsztanciális, lényegi egységet alkot”. A szerző
célja, hogy megmutassa azokat a fáradozásokat, am e­
lyek azért történtek, hogy a teológiában jelentkező és
mindmáig kísértő dualista szemléletnek egyszer s m in­
denkorra búcsút mondhassunk. Hogy ezt a törekvést
milyen komolyan veszi a katolikus egyház, a rra példa
az, hogy eredetileg a zsinati szkéma két külön parag­
rafusban tárgyalt a lélekről és a testről. Az atyák kí­
vánságára azonban ezt a kettőt egyesítették, hogy a
dualizmus látszatát is elkerüljék. Sokat beszél a szerző
Teilhard és Mounier nyomán a terem tés anyagba
ágyazott voltáról és megmagyarázza, milyen tévedés
annak feltételezése, m intha az evolucionalista világkép
nem hagyna helyet Isten számára a világban. Ez csak
a teremtésről szóló bibliai történet helytelen értelm e­
hogyan kell értelmezni például az infusio animae-ról
szóló hagyományos katolikus tanítást, az egyes ember
dekes kérdésre így hangzik: „Amikor azt állítjuk, hogy
Isten „külön” terem ti a lelket, ezt nem úgy kell érteni,
hogy Isten a szülők által nemzett testbe „beleleheli” a
testben és a testtel együtt történik. (A kiemelés mindig
a szerzőtől való.) A hominizáció végeredménye a test—
lélek egysége, az ember, aki teljesen a Teremtő műve
355
 és teljesen a szülőké is . . . Így tehát az em ber esetében
a terem tés aktusa immanens, bárm ennyire is transz­
cendens a terem tő Ok”.
Meglepődve tapasztaljuk, hogy a mechanikus és naiv
biblicizmus helyét, melynek konzerválásával éppen a
katolikus egyházat róttuk meg — egy mélyebb, nagy­
vonalúbb és mindenképpen teológiaibb szemlélet fog­
lalta el. Ezt a változást a katolikus teológiában sajnos
még nem ism erjük eléggé. Ennek részint az az oka,
hogy nem ism erjük a forrásokat, amiből táplálkozik.
Nem ism erjük eléggé Teilhard de Chardin teológiáját,
akinek fáradozását így lehetne meghatározni: szinté­
zist terem teni a katolikus egyház tanítása és a modern
tudományos szemlélet és ennek eredményei között.
Neki oroszlánrésze van abban, hogy a terem tés és em ­
berértelmezés vonatkozásában ezek az új, merész gon­
dolatok megszülettek. Az ő egész életm űvét jellemzi az
a nagy igyekezet, hogy a hitet és a tudom ányt egynek
lássa, a terem tő és megváltó Istenbe vetett hitet, vala­
mint az evolúciót együtt szemlélje, mint ugyanannak a
valóságnak két oldalát. Ő erre az egységre eljutott,
bár maga is azt mondja: nem volt ez az út számára
sem könnyű. Teilhard életműve nemcsak a katolikus
egyház számára jelent hihetetlen gazdagságot a teológiai
gondolatok modern megfogalmazásában, de Garaudy
véleménye szerint arra is alkalmas, hogy term ékennyé
tegye a párbeszédet a keresztyének és m arxisták kö­
zött. Persze egy kérdés még h átra van, am it Kocsis
Elemér Teilhard egyik művének ismertetése közben
így fogalmazott meg: „Ontológiai spekuláció, vagy idő­
szerű igehirdetés lesz-e Teilhard művének haszna? — funkció elszigetelése, elválasztása a személytől, mert
még nem tu d ju k ”. (Theol. Szemle 1968. 167. l ). Róma
most beépíti rendszerébe azt az evolúciós világképet,
amelyet Teilhard egész életművében kialakított. Vajon
ebből születik-e modern igehirdetés, ez valóban a jövő
kérdése még, amelyre reménységgel tekintünk.
5. A könyv gondolatmenetében továbbhaladva azt is zasság célját a gyermekek nemzésében és nevelésében
tapasztaljuk, hogy a modern katolikus teológia a halál,
halhatatlanság és feltámadás kérdésében ugyanígy el­
utasítja a dualista szemléletet, m int a terem tés kérdé­
sében tette. „Az emberi halál — írja — . . . nem csupán
biológiai jelenség, hanem olyan esemény, amely a sze­
mélyiségét is érinti. A halál az egész embert eléri.” A
szerző Rahnerre hivatkozva hangsúlyozza, hogy „a ka­
tolikus teológia nem vette mindig figyelembe ezt az
alapvető igazságot, melynek következményei pedig ép­
pen az antropológia szempontjából jelentősek. Rahner
mindenekelőtt a halál hagyományos leírását bírálja.
„A test és lélek különválásáról szóló tanítás — írja —
nem található kifejezetten a Szentírásban”. A szerző
ezután ism erteti azoknak a protestáns teológusoknak a
tanítását, melyben a lélek halhatatlanságának gondo­
latát a Bibliától idegen szemléletnek minősítik, majd
így folytatja: „Megengedjük — s ebben egyetértünk a
protestánsokkal —, hogy a keresztyén hit szerint az
egész ember részesedik az üdvösségben, tehát pontosan
a halottak feltám adásáról kell beszélnünk”. De m a­
gyarázatként hozzáteszi: ha viszont filozófusok hasz­
nálják ezt a kifejezést, akkor ők nem az üdvösség teo­
lógiájának kategóriáiban beszélnek az emberi létről,
ha pedig teológusok használják, akkor ezen a kifejezé­
sen ma m ár azt értik, hogy bizonyos folytonosság van
halálunk és feltám adásunk között. Én halok meg és én
támadok fel. E nem bibliai kifejezésnek ilyen bibliai
értelemben vett használatát m ár valóban nem lehet ki­
fogásolni.
Itt is meg kell állapítanunk, hogy a katolikus teoló­
gia sokszor a protestáns teológia eredményeit készsé­
gesen felhasználva, következetesebben számolja fel a
dualizmust, m int mi. Mi nem vagyunk ezen a téren
annyira „barthiánusok”, m int katolikus testvéreink.
356
Tudvalevő, hogy Barth határozottan tagadta e kérdés­
ben is a dualizmus szemléletét. Gondolok itt különösen
a bázeli rádióban ta rtott előadására 1957-ben, amely­
ben egy katolikus tudóssal, egy híres term észettudós­
sal és egy jelentős filozófussal válaszolt a rádiónak e r­
re a kérdésére: „Sind w ir unsterblich?”.
6. A szigorúan vett egyházi és teológiai problémákból
kifele haladva, hasonlóan szép fejezeteket olvashatunk
az emberi közösségről. Korunk sajátos társadalm i je­
lenségeit ismét Teilhard interpretációjával szólaltatja
meg a zsinati okmány, illetve a szerző. A kozmikus és
biológiai fejlődés új szinten és új formában való foly­
tatásaként látja Teilhard a szocializálódás (társadal­
miasulás) jelenségét. Ez a folyamat elkerülhetetlen.
„Az emberiség arra van »ítélve«, hogy egyesüljön,
hacsak élni akar. Egy olyan sajátos történelmi pillanat
jutott a mai emberiségnek osztályrészül, amikor szin­
tet, m agatartást, rendszert változtat. Ebből adódnak
sajátos problémái. A kollektív emberiség nem csupán
intézményesített emberiség lesz, hanem egyetlen orga­
nizmus, egyetlen test, egyetlen élőlény”. Helyesen álla­
pítja meg a szerző, hogy a szocializálódás folyam atá­
nak együtt kell haladni a személyesedés folyamatával,
különben valamiféle új magányosság fogja az em beri­
séget beteggé tenni.
A személyesedés igényét különösen szépen kifejti a
családi közösségről szóló részben. Kezdődik a fejtege­
tés azzal, hogy magáról a nemi ösztönről hangzanak el
új gondolatok. „A nemi ösztön önmagában véve jó...
egyáltalán nem a szexualitás rossz, hanem a nemi
így elveszti emberi jelentését és az állati szexualitás
szintjére süllyed”. A következőkben bem utatja a hit­
vesi szerelem kérdésében azt az utat, am it a Zsinat a
Casti connubii, 1930-ban megjelent enciklika óta meg­
tett. Ebben még az a szemlélet érvényesült, mely a há­
látta s ez elsődleges cél mellett csak másodlagosnak
tekinti a szerelemben végbemenő kölcsönös kiegészü­
lést. Ezzel szemben a zsinati szöveg m ár a szerelem
személyes jellegét, a hitvesek testi-lelki kiegészülését
hangoztatja. A pápai szakbizottság a kérdés megvita­
tásánál azt vallotta, hogy a házaséletnek globálisan
kell term ékenynek lenni, de nem minden nemi aktus­
nak kell a gyermeknemzésre irányulnia. Ez az ún. to­
talitás elv. A pápa ezt az elvet, amelyet a szakbizottság
többsége vallott, nem fogadta el. 1968. júl. 25-én kiadott
Humanae vitae című körlevele hangoztatja, hogy nem ­
csak a házasság egészének, de minden egyes nem i a k­
tusnak nyitottnak kell lenni a termékenység számára.
Azonban m ár az enciklika bem utatásánál megtörtént
az a bejelentés, hogy ez a dokumentum nem tévedhe­
tetlen pápai tanítás. Kötve van-e tehát a katolikus hi­
vő lelkiismerete vagy szabad? — ez itt a kérdés. A fe­
leletet a szerző így fogalmazza meg: „Ha pedig e nem
tévedhetetlen tanítás értelmezésében tekintélyes szak­
emberek eltérő véleményen vannak, és ha a hivő, ala­
posan megvizsgálva a kérdést, a pápai irányelvektől
eltérő következtetésre ju t; tovább, ha a gyakorlati éle­
tében is súlyos okai vannak rá, hogy azoktól eltérjen,
követheti saját lelkiism eretét”.
7. A társadalm i kérdések fejtegetése most m ár nagyobb
körre kiterjesztve, a családon túl az egész társadalom
javát, a közjót figyelembe véve folytatódik tovább. Itt
különösen két szempont figyelemre méltó. Az egyik az,
hogy a társadalm i haladás kérdésében a Mater et Ma­
gistra, a Populorum Progressio, valam int a Pacem in
terris című körlevelekben elmondott gondolatokon túl
a Zsinat még tovább ment, m ert amíg XXIII. János
pápa főképpen az emberi term észetre hivatkozott, ad­
dig a zsinati okmány az emberi egyenlőség és testvéri­
 ség kérdését kifejezetten a keresztyén kinyilatkoztatás
fényébe állította: „Nemcsak azért egyenlő alapjában
véve m inden ember, m ert m indenki Isten terem tm é­
nye, hanem azért is, m ert Jézus Krisztus m indany­
nyiónkért m eghalt és m indnyájan arra vagyunk hivat­
va, hogy Őbenne Isten gyermekei (s így testvérek) le­
gyünk”.
A másik szempont, am it szintén nem lehet figyelmen
kívül hagyni: a zsinati okmány a Róma 13:1—5 ver­
seit a hagyományos magyarázattól eltérően értékeli. A
régi szemlélet minden hatalm asságot közvetlenül Is­
tentől eredeztetett s a keresztyén em bertől mintegy
szolgai m agatartást követelt. Az új szemlélet más han­
got ü t meg: „Az állampolgárok csak abban az esetben
kötelesek lelkiism eretben engedelmeskedni a politikai
tekintélynek, ha az a törvényesen m eghatározott jog­
rend keretét nem lépi túl. Ellenkező esetben meg
kell tenniök ugyan mindazt, ami objektíve a közjót
szolgálja, de törekedhetnek a teljesebb szabadságra, a
fokozottabb törvényesség biztosítására — akár az ak­
tív, akár a passzív ellenállással”. Érdemes megjegyezni,
hogy az ellenállás, am it itt a szerző használ, a zsinati
szövegben nem található meg, helyette ez áll: saját jo­
gaikat és polgártársaik jogait megvédeni.
Határozottan örülünk annak, hogy a Róma 13 elem­
zése kérdésében közelebb kerültünk egymáshoz és ez­
zel az út megnyílt, hogy a forradalom teológiája vo­
natkozásában is közös álláspontot foglaljunk el. A ka­
tolikus hivők lelkiism eretét tenné ez a szemlélet sza­
baddá s a csupán passzív szemléletből az aktív maga­
tartáshoz m utatná az utat.
Mindez szoros kapcsolatban van azzal, ahogyan a vi­
lágnak, a benne folyó emberi tevékenységnek új érté­
kelése megszólal: „Mi talán azt képzeltük, hogy a Te­
remtés m ár régóta befejeződött. Ez tévedés. Mert a
Teremtés a leghatározottabban folytatódik és éppen a
Világ legmagasabb zónáiban . . . Hála a Teremtőnek és
méginkább a Megtestesülésnek, sem m i sem profán itt
a földön, annak, aki látni tud. Ellenkezőleg: minden
szent annak szemében, aki minden terem tm ényben
meglátja és kiemeli a létnek azt a kiválasztott részecs­
kéjét, amely a beteljesedés útján járó Krisztus vonzá­
sa alatt áll” (Teilhard). Ez valóban pálfordulás, hogy a
világnak azzal a szélsőséges megvetésével szemben,
amely gyakran éppen katolikus oldalon érvényesült,
most az evilágiság s a világ javainak megbecsülése és
értékelése szólal meg. A szerző megjegyzi, sokan gya­
nakodva nézik az egyházban ezt a fordulatot, a világ­
nak ezt a nyíltszívű értékelését és a világgal való
együttm unkálkodásnak a készségét. „Modernizmusról,
árulásról beszélnek. Az Egyház térdet h ajt a világ
előtt, m ondják keserűen.” Mi is hasonló módon éltük
át még a hivők részéről is a meg nem értés és az el­
fordulás bekövetkezését, am ikor hangoztattuk, hogy az
egyház a világban van és a világért van. Jóleső érzés­
sel olvassuk most a szinte hasonló megfogalmazást:
„Az Egyház a világban és a világért van, de nem lehet
a világból, vagyis küldetése természetfölötti, még ha
osztozik is a földi világ sorsában”. Az egyház tehát
nem követ el árulást, am ikor a világ javaira szabadon
igent mond s a világ nagykorúsodási folyam atát te r­
mészetesnek tartja. Prom etheusszal kapcsolatos előző
m egállapításainkat most a szerző tollából is igazolva
látjuk: „A mi Istenünk nem Jupiter, aki sziklához lá n ­
colja az égi tüzet ellopó Prom etheuszt”. A világ és az
ember önállósága és nagykorúsága megfelel a Teremtő
szándékának és akaratának, hangoztatja a szerző. Íme
szinte odakanyarodunk vissza, ahonnan elindultunk.
Nagykorúvá lett a világ s az egyháznak is nagykorúvá
kell lennie, hogy ebben a világban szolgálni tudjon. A
könyvnek az volt a célja, hogy ennek lehetőségét meg­
mutassa.
Őszintén elm ondhatjuk, hogy amikor a szerző a Bib­
lia igazságait a tudomány, az ember mai gondolataival,
a mai élet kérdéseivel való állandó konfrontálódásban
m utatja meg, közel érezzük magunkhoz friss, modern
szemléletét, bátor felismeréseit. Ha nem is tudunk
teológiailag mindenben egyetérteni, de az igazi egysé­
get m unkálja közöttünk az a szándék, hogy a ma egy­
házát küldetésére felkészítsük, hogy a ma élő em beri­
ség javára éljen. Szathm áry Sándor
A szerkesztő megjegyzése: Szathmáry Sándor medi­
tációjának 5. pontjához szeretnék megjegyzést fűzni. E
pontban az ő „Halhatatlanság vagy feltám adás?” c.
cikkében kifejtett álláspont igazolására (Thsz 1968.
284 kk) neves katolikus és protestáns teológusok kö­
zött most Barth Károly 1957-es bázeli rádióelőadására
is hivatkozik. Ezt sajnos nem ismerem. De ismerem a
Kirchliche Dogmatik-ban (IV. 1. kötet 746—749 l .) k i­
fejtett alapvető tanítását a Credo unam ecclesiam té­
teléről; kérdésünk szempontjából itt csak a tanítás kö­
zépső pontját kell — nagyon figyelmesen — elolvasni.
Ez magyarul így hangzik:
„Az ecclesia militans, azaz a m indenkori mai és
az ecclesia trium phans, azaz az elm últ napokban
vagy évszázadokban egybegyűlt, összességében és
tagjaiban akkor felépülő és küldetését szolgáló, ma
pedig m ár a dicsőségben levő egyház nem két egy­
ház, hanem csak egy. „A szentek közösségében”
nemcsak az élőknek van igaza, hanem a holtak is
beszélnek és cselekszenek, nemcsak a ma élők, ha­
nem az előttük éltek is: szavaik, m unkájuk, törté­
netük, ami elköltözésükkel nincs is befejezve, h a­
nem sokszor haláluk után nagysokára lesz csak
döntő érvényűvé és így széttéphetetlen kapcsolat­
ban van a jelennel. Az egyház mindig és m indenütt
ebben a két dimenzióban létezik: mi m aiak nem ­
csak a mai személyiségek és problémák, hanem az
egész egyháztörténelem személyiségeinek és problé­
m áinak a konfrontációjában élünk. Éppen m ert az
ecclesia trium phans „a Krisztussal van” (Fil 1:23),
ővele m int testének a fejével, akinek m ár része van
— az ecclesia m ilitans elől még elrejtett — isteni
dicsőségében, az ecclesia trium phans sem lehet csak
távol az ecclesia militanstól, hiszen maga Krisztus
sincsen csak távol tőle, hanem m int egész testének
mennyei feje, a földön is közepette van. S csak
azért, Krisztussal együtt az ecclesia trium phans is
vele, az ecclesia militans-szal és közepette van, és
várja — biztosan nem csak passzíve, hanem aktívé
is részt véve — az egésznek a beteljesülését és h a r­
col ezért a beteljesülésért. És viszont: az ecclesia
militans az ecclesia trium phansban önm agának a
beteljesülés világában élő csúcsféléjét bírja, am ely­
ben eszkatológikusan m ár maga is egzisztál. Tehát:
az az egyház is, amely volt és az az egyház is,
amely most van, a valóságban igen konkréten egy
egyház és az az egyház, amely lesz, újból csak és
mégegyszer az az egy egyház lesz. „Mindenek élnek
őneki” (Luk 20:38). Mégpedig nemcsak a túlvilágon,
hanem itt és nemcsak itt, hanem odatúl is! S m ert
Neki élnek, azért mind egy gyülekezet.”
Egy megjegyzés, vagy akár egész tanulm ány sem le­
het persze megfelelő keret ennek a nehéz kérdésnek
érdemleges megközelítésére. Csak arra szeretnék m u­
tatni, hogy m agának B arthnak is kétféle álláspontja
olvasható ki írásaiból. (Elmondható ez az Újszövetség
szerzőivel kapcsolatban is.) Türelmesek lehetünk te­
hát egymás iránt. Én úgy gondolom, hogy Szathmáry
kérdésére: „H alhatatlanság vagy feltám adás?”, felel­
hetünk így is: „H alhatatlanság és feltám adás”.
(k. i.)
357
 H A Z A I SZEMLE
D. Dr. Nagy Barna emlékezete
Életútja
„Szinte örökségként szól hozzá is Isten szolgálatra
hívó üzenete” — állapítja meg V ictor Jánosról szóló ta ­
nulm ányában Nagy Barna (1). Ugyanezt m ondhatjuk
megemlékezésünkben róla, hiszen nagyszerű szelleme
apai-anyai ágon egyaránt ároni lelkésznemzedékek ré ­
tegeire épül. — 1909. máj. 15-én született Sárospata­
kon, ahol édesapja: Nagy Béla (187?—1939) teológiai
tanár.
Masszív tehetségét iskolái bontakoztatják ki. 1919—
27 között gimnázista a pataki kollégiumban. Az első
világháborút követő nyomorúság „akció-gyermekként”
rövid időre Hollandiába viszi. Felső gimnázista korá­
ban a Sárospataki Ifjúsági Közlönyben jelennek meg
írásai. Főként angolból, németből, franciából versfor­
dításai, melyek nyelvtehetségéről tanúságot tesznek (2).
Jeles érettségije után Patakon teológus. Itt és külföl­
dön végzi tanulm ányait. 1929 nyarán német nyelvtu­
dását Grácban tökéletesíti. Az 1929—30. iskolai évet a
franciaországi M ontpellierben tölti, ahol Kálvinnal.
Bergson filozófiájával, a szimbolo fideizmus teológiájá­
val foglalkozik. Miután 1931-ben jelesen leteszi az I.
lelkészképesítő vizsgát, 1932-ben a svájci Zürich egye­
temén hallgatja egy félévig Brunner Emilt és Grisbach
filozófiáját. 1933-ban szerzi meg jeles eredménnyel a
lelkészi oklevelet. U tána 1933—34-ben Barth Károly
tanítványa a németországi Bonnban. H azatérte után a
gömör-tornai és zempléni egyházmegyékben: Tiszaka­
rádon, Szinben, Újcsanáloson, Megyaszón, Sátoraljaúj­
helyen segédlelkész. Ez utóbbi helyen Kiss Ernő espe­
res mellett, akiről tanulságos megemlékezést ír (3).
Közben 1936-ban a debreceni egyetem hittudom ányi fa­
kultásán a legmagasabb fokozattal summa cum laude
teológiai doktorrá avatják a rendszeres teológia: dog­
matika, etika, szimbolika (hitvallásismeret), vallástudo­
mányok tárgykörből.
1937-ben édesapja helyére a szisztematika teológia
tanárává választják, melyet az igazgató tanács jegyző­
könyve úgy örökít meg, hogy „elism eri. . . tudományos
felkészültségét, egyházi m unkában való ráterm ettsé­
gét”, mivel „mindazokkal a feltételekkel rendelkezik,
am elyek. . . a tanszékkel kapcsolatban fennállanak”.
A jegyzőkönyv kitér B arth Károly ajánló soraira,
melyben „őt alaposan gondolkodó, a teológiai problé­
máknak önálló form át adó, tehetséges teológusnak m i­
nősíti és fejlődése felől a legjobb rem énységeket” táp ­
lálja.
1940-ben feleségül veszi Hajdúböszörményből Ba­
kóczi Juditot. 1941-ben Miskolcon lelkésszé szentelik.
Sorra jelennek meg írásai, tanulm ányai, fordításai
(4). — 1943-ban Theológia Hungarica címen megindí­
tandó folyóirat körül előm unkálatokat végez. A máso­
dik világháború alatt küzd annak embertelenségei el­
len. Védi az akkori társadalom kivetettjeit: az üldözöt­
teket. Mivel Sárospatak m últjának „függetlenségi szel­
leme” őt is rabul ejti, ezért sem ért egyet a német
megszállással.
A felszabadulás után 1947-ben a teológiai akadémia
dékánjává, 1948-ban a kollégium rektorává választják.
A Tiszán in neni egyházkerületben, az ökumenikus bi­
zottságban, az országos egyházban visel tisztségeket.
1947-ben a zsinat jegyzője. 1948-ban a zsinati tanács
tagja. Széles körű bel- és külföldi működést fejt ki.
Tudományos m unkáján kívül szám talan építő szolgála­
358
tot végez. M ialatt számon ta rtja a legfrissebb teológiát
és szellemi term ékeket — lelkész-továbbképzőkön,
missziói, evangélizációs alkalmakon, népfőiskolai, sza­
badművelődési tanfolyamokon, presbiteri konferenciá­
kon, a sárospataki kollégium „Péntek Esték” elnevezé­
sű, közkedvelt kulturális sorozatain előadó, gyülekeze­
tekben vendég-igehirdető, legációkba, szuplikációkba
járó professzor. — Előterjesztései, átfogó igazgatói je­
lentései, évnyitó, évzáró beszédei, egyéb „sűrített meg­
nyilatkozásai”, barátokat, rokonokat temető szolgálatai
ünnepélyessé teszik az alkalm akat és gondolkodó meg­
állásra késztetnek a rohanó időben.
F áradhatatlanul képviseli a teológusnevelés reform ­
ját az országos teológiai tanári konferenciákon is, m i­
vel „a nyugati akadémikus tanítási rendszer nem ta rt­
ható fenn tovább s helyébe a gyülekezetszerű szolgá­
latra nevelésnek kell lépnie s ennek keretébe kell be­
illeszteni a teológiai tudomány szükséges á g a it. . . Nem
lehet szó öncélú tudományoskodásról, hanem csak szol­
gálatra nevelésről. . . éppen ez a gyülekezeti-missziói
szolgálatra nevelődés hozza meg az igazi tudományos
érdeklődés fokozódását” (5).
1952-ben az egyetemes konventre kerül tudományos
beosztásba és hat tagú családjával: Judit, Emese, A nd­
rás nevű gyermekeivel s nevelt fiával: Kovács Pállal
(jelenleg U ruguayban: Montevideóban lelkipásztor) Bu­
dapestre költözik. — 1954-ben Victor János örökébe
budapesti teológiai tan árrá választják, aminek irodalmi
emlékét e teológiai akadém ia jubileum i kötete őrzi (6).
— 1957-től pedig a sárospataki tudományos gyűjtemé­
nyekbe beosztott tudományos kutató, m ajd a zsinati
iroda tudományos m unkatársa. Mind hazai, m ind hatá­
rainkon túli területeken elmélyült tudományos tevé­
kenységet folytat. Református egyházunktól kapott
megbízatásaiban, országos jelentőségű kiadványokban
(7), magyar tudom ánypolitikánkban a legmagasabb tu ­
dományos színvonalon dolgozik. A régi magyar iroda­
lom területén szakreferenssé fejlődik. Belekapcsolódik
a történettudom ányi, irodalom történeti szaktanácsadás
m unkájába. A magyarországiakon kívül a svájci, né­
metországi, bécsi, varsói, krakkói könyvtárakban, le­
véltárakban kutat. Eddigi görög, latin, francia, német,
angol, holland nyelvtudását lengyellel, sőt olasszal egé­
szíti ki. Nemzetközileg elism ert tudós lesz, 1968-ban a
zürichi egyetem díszdoktorátussal tünteti ki.
1969. szept. 17-én Budapesten költözik el a földön
élők sorából. Halála hirtelen következik be az Eötvös
Kollégiumban az irodalom történeti intézet m unkaülé­
sén, felszólalása alatt. Végakarata szerint Sárospatakon
temetik el szülei sírjába, 1969. szept. 27-én.
Idézetül ide kívánkoznak Carl Busse két őszi versé­
nek általa készített műfordításából e sorok:
„Az égre sápadt ködfátyol borul,
az ért gyümölcs tompán fűbe hull,
a gólyák is rég vándorútra keltek,
az ég hűvös .. m ár mindszentek közelget.
A lomb is meghal, minden búcsút i n t ...
Kedves Barátom, hát m inékünk
vajon mikor kell utrakélnünk?” (8)
Ökum enizm usa
Az ökumenizmust Nagy Barna a keresztyénség idő­
szerű kiigazításának tartja. Vele mindenekelőtt a té r­
beli távolságokat kell gondolatilag és fizikailag áthi­
 dalni. Gyakorlatilag ezt azzal is szolgálja, hogy 1943-
ban több hetet tölt Svájcban és Bázelben előadást
tart. — 1944-ben Sárospatakon a tanárok részére öku­
menikus pedagógiai szem inárium ot alakít, nevelési kér­
dések evangéliumi-egyházi szemléletére.
Ökumenikus képessége igazában a felszabadulás után
bontakozik ki. 1946-ban a Tiszán inneni ökumenikus
bizottságban fejt ki tevékenységet. 1947-től a m agyar­
országi ökumenikus bizottság titkáraként, később ta ­
nulmányi titkáraként dolgozik. Ebben az évben a Genf
m elletti Chateau de Bosseyben nemzetközi ökumenikus
szaktanfolyamon vesz részt, melynek tárgya: a Biblia
szociális és politikai üzenete a jelenkor számára. Ezen
tarto tt előadásának címe: „Az egyház felelőssége a vi­
lágért a Biblia szerint”. Foglalkozik a reformáció és a
nemzetközi rend problémakörével. A teológiai m űvelt­
séget és tudást — a széles szellemi horizont embereként
— össze kívánja kapcsolni azzal a nemzetközi feladat­
tal, mely az emberi tevékenység sokoldalúságát szak­
értői alaposságra építi. A nemzetközi-egyházi kitágu­
lás feltétele a szaktudás és az ökumenikus lelkiisme­
ret. — Terve lenne: hazánkban egy kelet-európai öku­
menikus intézet felállítása. (9)
1948-ban az Amszterdamban az EVT alakuló gyűlé­
sén egyházunk küldöttségének tagja. Ettől az ökume­
nikus tanáccsal belső viszonyban áll, halála után, 1969.
okt.-ben a genfi Ökumenischer Pressedienst úgy m él­
tatja működését, mint aki különösen aktívan dolgozott
az 1948-as amsterdam i és később az 1954-es evanstoni
nagygyűlések előkészítésében. — A keresztyén egység
irányában a nyitott gondolkodási form ákat keresi. Ér­
dekli a korlátok áttörése, elvek és meggyőződések fel­
adása nélkül. A célt a magasabb erkölcsi szintre vá­
gyó és váró emberiség szolgálatában látja. K ritikai el­
mével azért kell átölelni a nemzeti, nemzetközi, egy­
házi élet mezőit, hogy az együttműködés szelleme é r­
vényesülni tudjon abban, ahogyan a hazai vonatkozá­
sokat világm éretekre állítjuk be.
Nagy Barna, m int nemzedékünk ökumenikus teoló­
gusa, ismételten felkeresi a svájci: genfi, bázeli, zü­
richi, berni egyetemi centrumokat. Ez utóbbi helyen
De Quervain utódjául őt szemelték ki, de ő hazánkat
semmiképpen nem kívánta elhagyni. Mivel nincs elap­
rózódott szemlélete, de van lényeglátó szeme, nagymé­
retűségére jellemző módon vendégszolgálatokra hívják
meg. Ezek közül kiemelkednek a Német Demokratikus
Köztársaságban 1967-ben, W ittenbergben a reformáció
jubileum i ünnepségein és 1968-ban a bázeli egyetemen
tarto tt előadásai.
Főleg svájci teológusokkal, ökumenikus személyisé­
gekkel barátságot ápol. Halála megakadályozza abban,
hogy az am erikai Princeton egyetemén tervbe vett elő­
adásaira sor kerüljön.
Ökumenikus szolgálatának szerves része remek tol­
mácsolási adománya. Akik hallották, azoknak m ara­
dandó élmény pl., ahogyan Barthot, Thurneysent, L ü t­
hit, Hromadkát, stb. magyarországi k örútjaikon fordí­
totta.
A reformátori teológia művelője
Tanulmányai során p árját ritkító teológiai m űvelt­
ségre tesz szert. A középkori keresztyénség értékeit az
egyetemes keresztyénség kincseinek tartja, aminek bi­
zonyságát is adja (10). A külföldi teológiai mozgalmak
ismerője. A hossz- és keresztmetszetben látott teoló­
giai mezőből mégis kiemelkedik a reform átori teológia,
amely körül álláspontját kristályosítja.
Mivel szereti az idézeteket, Bőhlt hívja tanúul arra,
am it kedvel. Ez pedig az, ami „nagyszerűen reform átus
módon történik”. Eszményképe: „az Ige mintaszerű
teológiája”, melyben „a teológia nem öncélú tudom á­
nyoskodás, hanem a tiszta igehirdetés szolgálata”. Kö­
zéppontjában Jézus áll, mint „Deus manifestatus in
carne”. Aki a Szentírás tanítványa, az az Ige teológusa.
M ialatt az egyházra és a gyülekezetre tekint, nemze­
dékünk teológiai útkeresésének jelentős személyiségévé
válik. Ízig-vérig a korhoz tartozik, melyben élünk. És
korunk szám ára világosan és határozottan Isten Igéjét
ta rtja jónak. Ha az egyház erre néz, a legfontosabb fel­
adatra koncentrálja magát. Az összpontosításban a pre­
destinációt párosítsuk a gondviseléshittel és a teológiát
úgy tartsuk egyházat szolgáló tudománynak, hogy ben­
ne mindent megelőz az exegetikai, az írásm agyarázati
tevékenység.
Eszmélkedésének alapja: reform átus konfesszionális.
Gondja: az egyház épülése. A két legalkalmasabb esz­
közt ehhez Kálvinban és B arthban látja. Ezért tarth at­
juk őt úgy számon, m int K álvin-kutatót és Barth-szak­
értőt.
Kálvin kutatója
Nyomtatásban Kálvin ismeretével és m egismerteté­
sével 1941-ben jelentkezik. „Kálvin politikai teológiá­
jának krisztológiai alapvetése” címen ír tanulmányt.
A következő évben Kálvin II. zsoltárhoz készült kom­
m entárját fordítja le (11). — 1943-ban Kálvin állam ­
tanáról Bázelben tartott előadására nemzetközileg is
felfigyelnek. Ugyanebben az évben egy nagyobb léleg­
zetű m unkát ad közre fordításban: Niesel Vilmos: K ál­
vin teológiája című könyvét (12). Majd „Kálvin kiadat­
lan prédikációiról” értekezik és lefordítja latinból
„Kálvin: Az Ige és a sákram entum okról szóló tan fog­
lalatá”-t (13).
Kálvin kom m entárjainak magyar nyelven való to­
vábbi m egjelentetését szívén viseli (14). Ennek két. je­
lentős állomása az, hogy a „Református Egyházi
Könyvtár” sorozatában, átdolgozásában, sajtó alá ren­
dezésében, ahol szükséges — márpedig elég sok he­
lyen az! — tőle származó teljesen új fordításban ki­
nyom tatásra kerül a római és a héber levelek magya­
rázata (15).
Közben a Református Világszövetség megbízásából
Kálvinnak az utóbbi évtizedekben előkerülő és eddig
meg nem jelent művei közül elsősorban a prédiká­
ciók kiadásán dolgozik a Supplementa Calviniana el­
nevezésű új sorozat számára. E célból többször felke­
resi Genfben a Reformáció-történeti Múzeumot és a
K álvin-könyvtár Társaság Gyűjteményét. Kálvin rövi­
dítéseit megfejti. A nemegyszer szinte olvashatatlan
kéziratokat olvasmányossá teszi. Az archaikus francia
szövegeket modern nyelvi változatban közli.
Haláláig dolgozik e m unkálaton és nyomdakész álla­
potra el is készül vele. — Megjegyezzük, hogy Kálvin
svájci kutatásai közben alkalm at nyer arra, hogy a
locarnói egyházi üdülőben pihenjen.
A fentiek alapján érthető, ha Nagy B arnát úgy is
nyilvántartják, hogy világviszonylatban Kálvin exege­
tikai munkásságának jeles értője. Kálvint Nagy Barna
„a reformáció kiváltképpen való exegetájának, a leg­
nagyobb írásmagyarázó reform átornak” mondja.
Barth szakértője
Kálvin m ellett „legnagyobb tanítójának” Barth K á­
rolyt tartja. Ennek első jele: „A teológiai módszer
problém ája az ún. dialektika teológiában” (16) című
doktori disszertációja. E teológia alapos ism erete a köz­
vélemény előtt akkor lesz nyilvánvaló, amikor Barth
1936-ban először já r hazánkban. Nagy Barna oly hiva­
tott szakértelemmel tolmácsolja, hogy erre a sajtó fel­
figyel. Azóta az Igazság és Életben, a Sárospataki Re­
form átus Lapokban, a Református Egyházban folyama­
359
 tosan ébren ta rtja Barth teológiai m ondanivalóit (17).
— B arthnak a m últ év decemberében bekövetkezett
halála után pedig melegen megírt cikkben emlékezik
meg róla a Reformátusok Lapja ez évi első számában.
Jellemzőnek tartjuk, hogy teológiai tanársága első
írása éppúgy egy prédikáció-fordítás B arthtól: „A vi­
gasztalás igéje”, m int ahogy utolsó kinyom tatot dolgo­
zata is m esterének nyelvünkre átültetett igehirdetése:
„A szeretetben nincsen félelem” (18).
A reformáció korának tudósa
Nagy B arnának a m últ iránti érzékét m utatja az.
hogy a tém ákat nem históriai jellegű tanulm ányaiban
történeti módon fogja fel. A Kálvinnal való intenzív
foglalkozás és B arth teológiájának a reformációval
gyökeresen rokon szenvező mivolta, történeti érdeklő­
dését annyira a reformáció korának hazai területen és
nemzetközi m éretekben történő kutatása felé fordítja,
hogy tudományos m unkásságának ez egyik jellegzetes
emléke mard. Am int az ökumenikus fáradozásokban a
térbeli, úgy a letűnt idők búvárlásában az időbeli tá ­
volságok legyőzése a törekvése. A m últat a jövő felé
haladó mozgalmasságként ábrázolja.
Az általános értelmezésű protestantizm uson belül
különösen a helvét irányzat érdekli. Itt is az a sok­
rétűség, ahogyan ez Kelet-Európában jelentkezik. A re­
form átus hitvallások. B ullinger és Méliusz azok a pon­
tok, ahol leginkább kristályosít és szinte gyémántokat
csiszol. A Dr. Bartha Tibor által szerkesztett Studia et
Acta eddigi kötetei, továbbá több hazai és idegen nyel­
vű publikációja fényt vet ez irányú m unkálkodá­
sára (19).
A XVI. sz. reform átus egyház-, teológia-, dogma-,
hitvallás-, irodalom- és könyvészet-története megeleve­
nedik. A latinnak, „a régiek nemzetek feletti nyelvé­
nek”, „a szellem első eszperantójának” pompás isme­
rete segíti abban, hogy a szövegeket jól megértse, majd
helyesen mérlegelje. Ez az első mérce, am it magának
felállít. U tána feldolgozza a történeti előzményeket,
m egállapítja a szövegkritikai eredményeket. Tartalmi
áttekintést ad. Értékel és jelentőséget méltat. Nagy
mennyiségű bibliográfiával dolgozik. Forráskritikájára
előbukkannak a nyomdásztörténeti érdekességek, a he­
lyesírási különbségek, a szövegváltoztatások és módo­
sítások. Az adatok, adalékok gyűjtésében „óvatos, ta ­
pintatos, de határozott”. Éberséggel villanó sasszemével
keresi a kéziratok, nyomtatványok, töredékek lappangó
helyeit. A csoportosításokban, variánsokban „irányító
és korrigáló szelleme” érvényesül. A sajátosságokat
észreveszi, szereti, kiemeli, rendszerezi. M egtanulja az
archaikus nyelvet. Indítványozza, hogy az értékes re­
formáció korabeli írások „gondos szövegkiadás form á­
jában . . . közkinccsé legyenek”. Figyelmeztet arra, hogy
„a mai legfejlettebb technika eszközeivel igyekezzünk
megóvni a pusztulástól régi, drága irodalmi értékeink
minden m orzsáját”. Szeretné, ha a jelen számára élő
múlt egyházi traktátusokban építené gyülekezeteinket.
A reformáció századát, alkotásait, a Szentírás jelen­
tőségéért, a teológia tisztaságáért folytatott küzdelme­
ket, a nagyszabású dogmatikai műveket, melyek a pá­
pizmus és antitrinitárizm us elleni két frontos harc do­
kum entum ai is, nagyra becsüli. Figyeli azt a folyama­
tot, ahogyan a töröktől, ta tá r betörésektől nyúzott nép
között a helvét irányzat: a keresztyén vallás reform á­
tus form ája megszilárdul. Ennek kulturális jelentősé­
gére felhívja a figyelmet: a Heidelbergi K átét nézzük
úgy, hogy „az az üdvösség ú tján való járásban segítsé­
gül legyen”, de azzal az értékeléssel is, hogy „a Káté
és annak m ag y arázata. . . m agával hozza a haladás és
művelődés egyre előbbre törő szemléletét”. Éppen ezért
360
„a K áté fordítás és magyarázás történelme a magyar
irodalom- és művelődés történetnek is sajátos hossz­
metszeti szelete”.
Új dolgokat fedez fel s általuk — átfogó meglátással
— friss, motiváló megvilágításba helyezi a tényeket.
Magasra minősíti azt a szolgálatot, „melyet a lengyel­
országi nyomdászat a XVI. századi magyar könyv és
irodalom ügyének tett”. Ez adja neki azt a gondolatot,
hogy egy, részben a reformációval párhuzamosan futó
humanista-reneszánsz vonalat, mely Bolognától hazán­
kon, Erdélyen át a krakkói Wavelig húzódik, kutatni
kezdjen. E célból készül Olaszországba. Felm utatja,
hogy a művelődés, nyelvészet, teológia és irodalom a
XVI. században egymással karöltve, áthatásban járnak.
Külön érzéke van az iránt, hogy tisztázatlan kérdé­
seket rendbe tegyen, mely által meglepő összefüggések
derülnek ki. Ezért bízza rá egyházunk vezetősége a
Studia et Acta III. kötetének m unkálatait: „A refor­
máció helvét irányzatának kibontakozása és megszilár­
dulása Magyarországon. Források és dokumentumok”.
Tervezetét még elkészíti és több tervére gondolva
mondja: „15 évre való m unkám van”.
Öröm, hogy hagyatékában nyomdakészen m egtalál­
ható Ecsedi Báthory István imádságos könyve. A más
számára olvashatatlan szövegből átszellemülten olvas
látogatóinak gyönyörű részleteket, melyek azért nőnek
hozzá hívő lelkületéhez, m ert „az imádságok tanítják
legjobban alázatra az em bert”, vallja.
Egyénisége
Még néhány sort befejezésül. Egyéniségének íze, k a­
raktere, jellege volt. Az ész mellett érzésvilága tel­
jességével gondolkodott. Szókimondás és jóindulat jel­
lemezték. Olvasottságát eredetisége színezte. Tudását
anekdota és humor aranyozta. Fellépése határozott, é r­
telme izzó, jókedve sugárzó, előadása sodró erejű em­
lékeket hagyott.
„Jóságos megértéssel néz engem az Úr, így nézem
én is diákjaim at és a velem együtt korlátokkal küzdő
em bert”, mondotta. Tanítványai sorsa mindig érdekel­
te s találkozásaikkor így érdeklődött: „Cimbora, hol
dicséred most az Istent?” — Szenvedélyes teológusnak
ismertük. Ízig-vérig dogmatikusnak. Mégsem tarthatta
senki „acélsisakos theológus m ilitans”-nak. Az egykori
jó sportoló gimnazista az évek múltával megérkezett
önmagában a kedélyes horgászhoz, akit különösen az
Óbodrog, Felső-Tisza, Duna-kanyar, Velencei-tó „ki­
m eríthetetlenül” vonzottak. — Egytől félt: a háborús
tömegőrülettől és világszakadástól. Egyet nem szere­
tett: a szellemi és lelki igénytelenséget. De a legkisebb
törekvést is méltányolta és támogatta.
Halála után az egyik kolozsvári professzor ezt írta:
„Nagy csillag hullott le a m agyar nyelvű égboltozatról.
Siratjuk őt.” Egyik tanítványa pedig ezt: „Csak szere­
tetbe m ártott pennával tudok nyilatkozni róla”. Ő is
így írt azokról, akik előtte „haza” mentek (20).
Nagy Barna bízott az Ú r ígéreteiben és akarata előtt
meghajolt, am int erről az általa előre megfogalmazott
gyászjelentésében olvashatunk. Gyakran ismételgette
egyik kedves zsoltárát: Az Úrnak irgalm át örökké
éneklem. Z árjuk tehát emlékezete összefoglalását egy
általa közölt idézettel: „Ne a terem tm ényt dicsérjük,
hanem a Terem tőt; ne azt dicsérjük, aki plántál, ne
azt, aki öntöz, hanem Istent, aki a növekedést adja.
Nem a szolga, hanem az Űr dicséretét hirdetem ” (21).
Dr. Koncz Sándor
 JEGYZETEK:
1. Dr. Victor János, a teológus. Ref. Egyh. VI. évf. 1954, 22.
sz. 3—12. l.
2. Goethe, Heine, Rabindranath Tagore, műfordítások. Sáros­
pataki Ifjúsági Közlöny XLII., XLIV., XLV. évf. 126—7,
166—7, 86, 43—4. l.
3. Emlékezés Kiss Ernő esperesről. Sárospatak, 1939. 14 l.
4. Egyesek felsorolása később, a megfelelő hivatkozásoknál.
5. A Sárospataki Ref. Főiskola Évkönyvei, Értesitői 1946—
1949.
6. A történelmi kálvinizmus kora. — A rendszeres teológiai
tanszék. — A Budapesti Református Theológiai Akadémia
története 1855—1955. Bp. 1955. 106—48, 175—8. l.
7. Ld. később a megfelelő hivatkozásoknál.
8. Sárospataki Ifjúsági Közlöny. XLIV. évf. 1928. 86. l.
9. Az egyház és a nemzetközi újjáépítés. Sárospataki Ref.
Lapok. 1944, 2—3, 5—6, 11. l.
10. „Doctor mellifluus". Gondolatok Clairvauxi Bernát egy­
háztanítói jelentőségéről. . . Ref. Egyh. V. évf. 1953. 24.
sz. 11—8. l. VI. évf. 1954. 1. sz. 10—4. l.
11. Kálvin politikai teológiájának krisztológiai alapvetése.
Theol. Szemle. 1941. 13—30. l. — Kálvin János kommentár­
ja a II. Zsoltárhoz. Ford. Sárospataki Ref. Lapok. 1942.
143—4, 149—50, 196—7, 211, 1944. 15—4. 157—8. 172. 176. l.
12. Nisel Vilmos: Kálvin theológiája. Ford. Debrecen. 1943.
219 l.
13. Kálvin kiadatlan prédikációi. Theol. Szemle. 1944. 100—2 l.
Kálvin: Az ige és a sákramentumok szolgálatáról szóló
tan foglalata. Latinból ford. Sárospataki Ref. Lapok. 1947.
114—5 l.
14. Kálvin komm entárjai magyar nyelven. Ref. Egyház. I.
évf. 1949. 18. sz. 3—4 l.
15. Kálvin János: A Római levél m a g y a rá z a ta ... A fordítást
átdolgozta és sajtó alá rendezte. Bp. 1954. 324 l. Reformá­
tus Egyházi Könyvtár XXVI. köt.
Kálvin János: A Zsidókhoz írt levél magyarázata. Függe­
lék: 1. Három prédikáció Melkisédek történetéről. 2. A
110. zsoltár magyarázata. A fordítást átnézte. Függelékkel
ellátta. Bp. 1965. 252 l. Református Egyházi Könyvtár.
27. köt.
16. Nagy Barna: A teológiai módszer problémája az ún. dia­
lektika theológiában. Bp. 1936. 225 l.
17. Könyvismertetés. Kiss Sándor: Barth küzdelme az evan­
géliumi szabadságért. Igazság és Élet. H. évf. 1936. 244 l.
Kérdések és feleletek. Barth Károly 1936. évi „magyar ­
országi és erdélyi reformátusoknál” előadói körútján
hangzottak el. Ford. Igazság és Élet füzetei. 8. sz. Barth
Károly: Isten kegyelmi kiválasztása. Debrecen. 1937. 35—
53 l.
Barth Károly politikai teológiája. Sárospataki Ref. Lapok.
1938. 234—5, 239—41 l., 1939. 5—6 l.
Sárospatak így köszöntötte Barth Károlyt. Sárospataki
Ref. Lapok. XLIII. évf. 1948. 3. l.
Mit tanultam Barth K árolytól? Ref. Egyház. III. évf. 1951.
14—15. sz. 8—12 l.
Barth Egyházi Dogmatikájának tételei. Ref. Egyház. III.
évf. 1951. 14—15. sz. 18—23 l.
18. Barth K ároly: A vigasztalás igéje. Ford. Igazság és Élet.
III. évf. 1937. 131—8 l.
A szeretetben nincsen félelem. Barth bázeli börtönben el­ 21. Ld. „Doctor mellifluus” című tanulmányt, 10. lábjegyzet.
Művészeti krónika
1. XXII. NEMZETKÖZI MŰVÉSZETTÖRTÉNETI
KONFERENCIA szeptember 15—20-ig — egy héten
át — a m űvészettörténet fővárosa volt Budapest. H u­
szonhat országból több m int 600 művészettörténész
— a tudomány csaknem minden jeles képviselője —
Budapesten találkozott az UNESCO által rendezett
kongresszuson. Ennek a tanácskozásnak jelentős ha­
gyományai vannak, 1873-ban Bécsben rendezték meg
az első tanácskozást. Budapesten először 1896-ban, a
milleneumi ünnepségek fényében tanácskozott ez a
neves szervezet.
A kongresszus tém ája: az általános és a regionális
fejlődés a m űvészettörténetben, különös tekintettel a
közép-európai és az európai művészet analóg problé­
máira. A plenáris üléseken három évfordulóról: Bruegel
Matisse és Rembrandt művészetéről emlékeztek meg
a legnevesebb kutatók előadásaival. A kongresszus fő
tém áját 12 szekcióban mintegy 200 előadás dolgozta
fel. A gazdag programból nehéz válogatni, még a cí­
mek felsorolása is oldalakat venne igénybe. Külön
szekció foglalkozott a keresztyénség előtti népek m ű­
vészetével, a bizánci, a román kori, a gótikus, a rene­
hangzott prédikációjának fordítása. Ref. Egyház. XXI.
évf. 1969. 43—5 l.
19. A Heidelberg! Káté jelentkezése, története és kiadásai Ma­
gyarországon a XVI. és XVII. században. Tanulmányok
a Magyarországi Református Egyház négyszázéves törté­
netéből. Szerkeszti Dr. Bartha Tibor. I. köt. Bp. 1965.
17—91 l.
Méliusz Péter művei. — Könyvészeti és tartalm i áttekin­
tés, különös figyelemmel most felfedezett műveire s a
forráskutatási feladatokra. A Második Helvét Hitvallás
Magyarországon és Méliusz életműve. Studia et Acta Ecc­
lesiastica. II. köt. Szerkeszti Dr. Bartha Tibor. Bp. 1966.
191—301 l.
Bevezetés a II. Helvét Hitvalláshoz. A Magyarországi Re­
formátus Egyház hitvallási iratai. Bp. 1954. 83—111 l. II. ki­
ad. Bp. 1966. 83—111 l.
Két Honterus-mű variánsa. Magyar Könyvszemle. 78. évf.
1962. 217—221 l.
Hol jelent meg Szikszai Hollopoeus első Katekizmusa.
(RMK. I. 371)? Magyar Könyvszemle. 78. évf. 1962. 221—2 l.
Gálszécsi István énekeskönyvének második nagyrészt is­
meretlen kiadása. Magyar Könyvszemle. 79. évf. 1963. 347—
56 l.
Quellenforschungen zur ungarischen Reformationslitera­
tur, unter besonderer Berücksichtigung der Beziehungen
zu Bullinger. Sonderabdr. aus „Zwingliana”. Bd. 12. Heft.
3. 1965. 191—206 l.
Geschichte und Bedeutung der zweiten Helvetischen Be­
kenntnisses in den osteuropäischen Ländern. — Glauben
und Bekennen. Vierhundert Jahre Confessio Helvetica
Posterior. Beiträge zu ihrer Geschichte und Theologie.
Herausgegeben von Joachyn Staedtke. Zürich, 1966. 109—
202 l.
Heinrychi Bullingeri Epistola ad Ecclesias Hungaricas
Earumque Pastores Scripta. MDLI. Kétnyelvű kiadás. A
latin szövegeket gondozta, magyarra fordította, beveze­
téssel és jegyzetekkel ellátta. Előszó németül. A Magyar­
országi Református Egyház jubileumi kiadványa. Bp. 1967.
49 l.
Ugyanez németül: Heinrich Bullingers Sendschreiben an
die ungarischen Kirchen und Pastoren. 1551. Editio bil­
linguis. Bp. 1968. 55 l.
Bullinger Henrik a Második Helvét Hitvallás szerzője
1504—1575. Jubileumi Képes Kalendárium. Bp. 1967. 45—
50 l.
Egy Méliusz-kiadvány eddig ismeretlen címlapja és aján­
lása. Ref. Egyház. XVIII. évf. 1966, 163—5 l.
Ismeretlen Méliusz-nyomtatvány Genfben. Magyar Könyv­
szemle. Bp. 1966. 366—76 l. Ebből különlenyomat is.
Mikor jelent meg az antitrinitarizmus a Duna-melléken?
Ref. Egyház. XIX. évf. 1967. 12—5 l.
Bullingers Bedeutung für das östliche Europe. Ein For­
schungsbericht. Reformation 1517—1967. Wittenberger Vor­
träge. Herg. von Ernst Kahler. Berlin. 1968. 84—119 l.
Károlyi Gáspár és esperestársai levele Béza Tódorhoz.
Ref. Egyház. XX. évf. 1968. 255—6 l.
20. Ld. Victor Jánosról az 1. sz., Kiss Ernőről a 3. sz. jegyze­
tet. Továbbá: A tudom ány és szív embere. Enyedy Andorról.
Ref. Egyház. XVIII. évf. 1966. 196—8 l. — A tanítvány
emlékezése Dr. Szabó Zoltánra. Ref. Egyház. XVII. évf.
1965. 104—5 l.
szánsz és a barokk, valam int a XIX. és a XX. századi
művészet problémáival. Négy szekció módszertani
kérdéseket tárgyalt. Mintegy 200 magyar résztvevő
40 referátum m al járu lt h o z z á a fő téma kidolgozá­
sához.
A tanácskozást az üdvözlő beszédek után dr. Vayer
Lajos főreferátum a vezette be, melyben a közép-euró­
pai művészet komplex vizsgálásának fontosságára
utalt. Művészetünk m últját nem lehet egy műfaj szűk
szempontjainak bilincseibe bezárva megírni. Hiteles
képet csak a művészet életjelenségeinek egésze szem­
pontjából kapunk.
Nagy érdeklődés előzte meg Haverkamp Begnan
professzor Rem brandt előadását, melyen a nagy mes­
tert, m int tanítót m utatta be. Sok új szempontot ho­
zott az előadás Rem brandt alkotómódszereiből is,
melyek hű megvalósítói a tanítványok alkotásai.
Charles de Tolnay — a neves m agyar származású m ű­
vészettörténész — P. Bruegel művészetét fogta valla­
tóra, több képét egészen új szempontból értette meg
velünk.
A kisebb referátum ok között sok, bennünket ér­
361
deklő, művészetünk m últját újszerű összefüggésekben
vizsgáló beszámolót hallhattunk. Több érdekes epizód
került napvilágra az előadás során. Az egyik ilyen
volt Adolf Max Vogt előadása Le Corbusier és Paul
Klee művészetéről; a neves művészettörténész az isz­
lám hatását elemezte a két huszadik századi alkotó-
művész munkáiban. Közben bem utatott egy rajzot,
Le Corbusier egyik alkotását, melyet a neves építész
keletre utaztában Esztergomban készített a várhegy­
ről és a bazilikáról.
Jelesre vizsgázott a kongresszuson a magyar m űvé­
szettörténet. Ezt nemcsak a magyar előadók jó elő­
adásai dokum entálják, h a n e m . az a tény is, hogy
dr. Vayer Lajost választották a Nemzetközi Művészet­
történeti Bizottság elnökévé.
2. MAGYAR REMEKMŰVEK. Az 1965-ös párizsi jain m ár korábban is leírtam, van művészetünknek
m agyar művészeti kiállítás óta rangja van középkori
művészetünknek. A Nemzetközi Művészettörténeti
Kongresszus tiszteletére a Budavári palotában ismét
összegyűjtve látjuk képzőművészeti m últunk java al­
kotásait — új meglepetésekkel. Jellemző a kiállítás
létrejöttének koncentrált erőfeszítése, hogy egy ol­
dalnyi helyet töltött ki a katalógusban a szervezők,
rendezők és restaurátorok neve.
A kiállítás — mely 1970 decemberéig tekinthető
m eg — három csoportban 400 tárgyat sorakoztat fel
nyolc évszázad remekeiből. Az első szakasz anyagát
a magyar középkor java alkotásaiból válogatták.
A román kort csupán egy-két faragvány és ötvös­
m unka képviseli utalásszerűen a Nemzeti Múzeum
történeti kiállítására. A XI. századi pécsi Jákob-em ­ m egpróbálták századunk magyar művészetét két kiál­
lékkő, vagy vértesszentkereszti, nem rég feltárt tem p­ lításban összegezni. Az eredmény — gyengébb. A m a­
lom francia hatásokra utaló kőfaragványai jól érzé­
keltetik árpádkori művészetünk európai színvonalát.
A kiállítás a gótikus táblaképek és szobrok bem uta­
tására helyezi a hangsúlyt, melyet ötvösművek, kerá­
miák, csempék és díszes m iseruhák egészítenek ki.
Egyik nagy meglepetés az újonnan restaurált jános­
réti főoltár bem utatása, mely 1470 körül készült. Sa­
játos stílusa, művészi hatása a bányavárosok m űvé­
szetét jelentős m értékben befolyásolta.
Másik meglepetés a gótikus plasztika remekeinek
bemutatása A barkai Szent Dorottya szobor és a szlat­
vini Madonna bája, a XIV—XV. sz. fordulójának „lágy
stílusáról” ad hírt. Mind a kettő felejthetetlen szép­
ségű alkotás.
öröm m el láttuk újra M. S. m ester varázslatos képét lentős műveket alkottak, de az feltétlen tévedés, hogy
M ária és Erzsébet találkozásáról, méltó csúcsa ez kö­
zépkori művészetünknek. Benne érezzük a közelgő re­
neszánsz izeit is. A két főszereplő gótikus harm óniájú képpel kerülhetnek be egy ilyen összefoglaló kiállítás­
alakját élettel, bravúrosan festett környezet öleli kö­
rül. Érdekes tanulm ányi téma a kiállításon a gótika
és a reneszánsz átmenete. Az elvont, lírai hangvételű
képek élettel telítődnek. A rom antikus hangvételű,
sajátos északi reneszánsz stílust képviselő „dunai is­
kola” hatásáról a dubrovicai képen, és egy ismeretien,
feltehetően erdélyi eredetű, 1514-ben készült soroza­
ton győződhetünk meg. Az utóbbi képek közül külö­
nösen a Krisztus ostorozását ábrázoló jelenet meg­
döbbentő. Egy aszott testű, „paraszt” Jézust ostoroz­
tatnak díszes, korabeli ruhába öltözött urak — s a
lépcsőn egy évszám, ekkor készült a kép: 1514 — Dó­
zsa parasztforradalm a leverésének éve.
A barokk kor bem utatása is rem ekül sikerült. Ke­
veset tudunk a XVII—XVIII. századi művészetünkről,
pedig városi festőcéheink, és a nagyúri kastélyokban
dolgozó vándorfestők sok szép, provinciális bájú alko­
tást hoztak létre. Meglepetés volt a kiállításon T ár­
kányiné, Kun Anna epitáfiuma, melynek barokkos
lendületű Golgothája érdekes ellentétben van a kí­
362
nos pontossággal, de jám bor naivitással megfestett
térdeplő családi arcképsorral. Zrínyi Miklós egész ala­
kos képe, vagy az egészséges ízű, rem ekül komponált,
barokkos lendületű egervári Szent Sebestyén és Szent
Rókus szobor új összefüggések keresésére inspirálja
művészettörténészeink figyelmét. Úgy látszik, hogy a
magyar barokk művészetet is úgy kell felfedezni, m int
egy pár évvel ezelőtt középkori művészetünket. Ez a
kiállítás is egy lépés efelé. A rendezők jól szembesí­
tették a gyér számban fennm aradt képeket és szob­
rokat a gazdagon ránk m aradt iparművészeti alkotá­
sokkal.
Sajnos, a XIX. századi anyag nem a remekművein­
ket sorakoztatja fel. Bár a korszak legnépszerűbb al­
kotóinak munkáiból válogattak a rendezők, de in­
kább az átlagos munkákból. Mint e folyóirat hasáb­
egy, a magános művek hegycsúcsaiból kirajzolódó vo­
nulata. Művészeinkben adott volt annak a lehetősége,
hogy az európai művészet élvonalába betörjünk m ár
a m últ század első felében is, de a kellő társadalm i
alap hiányzott ehhez, s a szép álmok mocsárba ful­
ladtak. A kiállítás rendezőinek ezt a rejtett hegy­
vonulatot kellett volna feltárni. De nem ez történt,
így a kiállításon csak az átlagos legjavát látjuk. Egye­
dül Szinyei Merse korai remekeinek, és a magán-
tulajdonban levő impresszionistahangú Tourbillon
(1874) című képnek örültünk.
3. GYENGE FOLYTATÁS, A Nemzetközi Művészet­
történeti Kongresszus tiszteletére kiállításrendezőink
gyar művészet történetének van egy szokványos, una­
lomig ism ételt vonala, „alapképanyaga”, melynek egy­
más mellé állítása kockázatmentes és kényelmes vállal­
kozás. Ez történt az Ernst Múzeumban, hol a kiállítás
rendezői a m agyar művészetet 1896—1945-ig próbálták
nyomon kísérni. Véleményem szerint bátrabban kel­
lett volna hozzányúlni a század perifériájára szorított
európai színvonalú műveihez. Csontváry, Gulácsi, Far­
kas István szerepel ugyan, de a kiállítás alkalom lehe­
tett volna a magyar festészet kevésre becsült nagy ér­
tékeinek kibontakoztatására. A nagybányaiakra, az al­
földi m esterekre és a G resham -kör m unkáira épülő
szabvány nem biztos hogy igaz. Az elfogadható, hogy
ezekben a művészeti iskolákban dolgozó m esterek je­
hozzájuk képest minden más irányzat képviselői epi­
zodisták, akik legfeljebb egy-egy és nem is jellemző
ra. Ezt az alapvető szemléleti hibát az is növeli, hogy
a kiállítás rendezése, a képek elosztása sem elég logi­
kus, nem segíti m űvészetünk fejlődésének megismeré­
sét.
A szobrászat bem utatása jobban sikerült, bár itt is
túlm éretezett a századforduló barokkos, pózoló művei­
nek bem utatása. Örültünk viszont a modernebb törek­
vések rangos alkotásainak. A kiállítás is arról győzött
meg, hogy szobrászaltunk fejlődését m űvészettörténeti
közvéleményünk még nem m érte fel kellőképpen. Az
összefoglaló, értékelő m unkák is hiányoznak.
A grafikai anyag válogatása a kiállítás legjobban si­
került része. A szecesszió jó bem utatásával indul a ki­
állítás, m ajd a 20—30-as évek sokszorosított grafikái­
nak neves alkotóit állítja sorba. A római iskola törek­
véseivel Molnár C. Pál és M edveczky Jenő lapjai is­
m ertetnek meg. A század neves avantgardista meste­
reinek, Vajda Lajos, Á mos Imre, Moholy-Nagy László,
Bortnyik Sándor m unkáinak bem utatása egy kicsit
kárpótol azért, am it a táblaképek között hiába keres­
tünk. Még egy érdekes m űvészettörténeti adalékra is fel­ látták, elgondolkozhatnak azon, hogy a zseni lángolá­
figyelhetünk, Lesznyai Anna szecessziós m eseillusztrá­ sát tudatos, technikailag és kísérletekkel kiérlelt m un­
ciójára. A neves írónőről kevesen tudják, hogy 1911- ka alapozza meg. Az igazi műalkotások törvényeket
ben a nyolcak kiállításán is szerepelt grafikáival és építenek, s a művészettörténészek a törvényszerűsége­
néhány első kiadású Ady-kötet cím lapjának m egraj­ ket és a belőlük kibomló gondolatokat kutatják.
zolását is elvállalta. 5. A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM REJTETT KIN­
A M űcsarnokban rendezett m ásik kiállításról, mely
arra lett volna hivatva, hogy művészetünk legutóbbi 25 CSEI. A világhírű Régi K éptár anyagának kétharm ada,
mintegy 1500 kép raktárban van. A múzeum m unkatár­
évét dokum entálja, nem nehéz rosszat írni. N apilap­
sai a Nemzetközi M űvészettörténeti Kongresszus tiszte­
jaink és folyóirataink jogosan és keményen elmarasz­
letére a raktárakból előcsalogatták az eddig be nem
talták a kiállítást. Ha ötven. év távlatából nem vagyunk
elég merészek leszámolni a konvencionálissal, akkor m utatott kincseket és alkalm at találtak arra is, hogy
nehéz a tegnapelőttivel és a tegnapival kapcsolatosan több újonnan vásárolt képet is bemutassanak. Több
ezt kívánni. Bár m ár erről is sokan és sokat írtak, nem olyan képet is láthattunk, melyeket nem m ért fel, nem
árt azon ú jra elgondolkodni, hogy jól költjük-e el a határozott meg még a m űvészettörténeti kutatás.
kortárs művészek táblaképeinek vásárlására szánt évi Ez az „előzetes” is m utatja, hogy meglepetésekben
gazdag kiállítás volt. Különösen az olasz művészet al­
kétmilliót?
A két kiállítás több m int hiba, egy elszalasztott le­ kotásainak bem utatója sikerült jól. Liberaie da Vero­
hetőség, ami nem tér vissza többé. A m agyar művészet na végtelenül bájos aranyhátterű m adonnájáról kell
rangos alkotásairól hallgattunk — letagadtuk őket. először beszélnünk, mely a művész korai, sienai kor­
szakából való és 1470—1475 között készült. Sokáig el­
4. LOVASSZOBROK RANDEVÚJA. 1820 körül Fe­ veszettnek hitték a képet. 1968-ban vásárolta meg a
renczy István, neves szobrászművészünk, egy kis bronz múzeum. A XVI. század olasz festőiskoláinak gazdag
lovast vásárolt Rómában egy műkereskedőtől. Mivel anyaga sorakozik fel a kiállításon. Kiemelkedik G. A.
az antik gemmák és érmek lovasalakjaira sokban h a­ Prodenone híres evangélista sorozatának két képe,
sonlított a szobor, azt gondolta, hogy ókori mester re ­ mely a velencei Scola di San Francesco számára ké­
meke a gyönyörű zöld patinával borított kis szobor. szült mennyezetdekorációnak. Érdekes története van
Ferenczy tévedett. Bár biztos ízléssel választott, mégis Vincento Campi m anierista képének, mely étkező pa­
az ókori szobor helyett — Leonardo da Vinci szobrát rasztokat ábrázol. A kép festésmódja németalföldi sa­
vásárolta meg. játosságokat m utat, ami azt bizonyítja, hogy olasz
A XXII. Nemzetközi Művészettörténeti Kongresszus földre is visszahatott az északi, sokszor „barbárnak”
alkalm ával a Szépművészeti Múzeum érdekes tanul­ ítélt művészet bár ez korábban annyira hihetetlen volt,
mányi kiállítást rendezett. A szobrot szembesítette a hogy erre a képre Jan Steen XVII. századi holland
többi Leonardónak tulajdonított szoborral. A Szépmű­ életképfestő nevét hamisították.
vészeti Múzeumban őrzött példány m ellett a New A nagy alkotásokban gazdag régi képtár legszegé­
Yorki M etropolitan Múzeum 1925-ben vásárolt lovasa nyesebb része a francia gyűjtemény. Mégis jutott „rej­
és egy 1934-ben előkerült szobor szerepel a kiállításon; tett rem ekm ű” ebből a gyűjteménycsoportból a kiállí­
ez egy dublini magángyűjtőnek, John H untnak tulajdo­ tására. A XVIII. századi P. Mignard-nak — Ch. Lebrun
na. Van még egy negyedik hasonló szobrocska, mely neves vetélytársának — újonnan restaurált mitológiai
egy londoni gyűjtő, Pierre Jeannerat birtokában van. képe m ellett ott találjuk G. F. Doyen Allegoriá-ját,
Ennek a szobornak csak a fényképét láttuk, nem ér­ mely eddig kiállításon soha nem szerepelt.
kezett meg a nagy találkozóra. A három szobor mellé A német alkotók művei közül különösen a XV. szá­
a kiállításon felsorakozott a gazdag bizonyító anyag, zadi anyag értékes. Itt találjuk Lucas Chranach-nak
mely stílszerűen Tassó rem ek verses csataló leírásával — Luther Márton festőjének — Salome című képét és
indult. A bizonyító eljárás lényege az volt, hogy a ki­ a XVII. század legnagyobb német festőjének, J. H.
állítás rendezői a w indsori királyi rajzgyűjtem ény Leo­ Schönefeldnek egyik kiváló alkotását. Az utóbbi kép
nardo vázlatai közül kikeresték a lovasszobor terveit évtizedekig egyik vidéki múzeumunkban kallódott,
és azokat a rajzos feljegyzéseket, melyek a szobor el­ mint „ismeretlen festő alkotása.”
készítésének m ódjára vonatkoznak. A flam and mesterek képei közül különösen Valcken-
A szobor Ferenczy örököseinek hagyatékából 1914-ben bach csataképei, ifj. David Teniers tájképe és főként
került a múzeum birtokába. Először Meller Simon 1918- P. R. Rubens egy kis olajvázlata keltett feltűnést. R u­
ban m egjelent tanulm ánya ism ertette a szobrot. Azóta bens képe Szent Justus vértanúságát ábrázolja. Az ere­
számos publikáció foglalkozott vele, de még mindig deti kép Bordeaux-ban található. Ezt a kis vázlatot ed­
voltak, akik kétségbe vonták azt, hogy Leonardo a szo­ dig nem ismerte senki. Silány m ásolatnak tartották.
bor alkotója. A kiállítás most pontot te tt a találgatá­ Csak a gondos restauráló m unka tisztázta, hogy a nagy
sok végére. Leonardo rajzai, vázlatai és írásos feljegy­ mester egyik vázlata a kép.
zései kétségtelenül igazolják, hogy technológiája, anya­ A régi képtár leggazdagabb együttese a holland gyűj­
ga teljesen megegyezik Leonardo terveivel. temény. Ezért sajnos helyhiány m iatt sok remekmű
A szobor sorsáról, történelm i útjáról még keveset tu ­ szorult a raktárakba. Ez a kiállítás is erről győzte meg
dunk. Csak azt tudjuk, hogy a m estertől Leone Leoni a látogatókat. Különösen Rem brandt tanítványainak
milánói szobrász és műgyűjtő tulajdonába került, aki képei között találunk jelentős alkotásokat, melyekkel
többször felhasználta és újrafogalm azta különböző külföldi neves gyűjtemények is m éltán büszkélkedné­
kompozícióban. A kongresszuson részt vevő neves m ű­ nek.
vészettörténészek közül többen azt állították, hogy a
A műalkotásoknak sokszor kalandos történetük van.
másik három lovasszobor nem Leonardótól származik,
A képek az emberiség kultúrájának egy-egy szikráját
hanem Leone Leoni újrafogalmazásai. A kongresszu­
őrzik. Ha gondos m unkával és hozzáértéssel vallatásra
son Aggházi Mária tarto tt előadást a szobor attribu­ fogják beszélni kezdenek korukról, tartalm ukról és
ciós problémáiról. A per eldőlt ugyan, de a kutatás to­
rajtuk keresztül a m últ üzen.
vább folyik. A jelenlevő szakértők egyöntetűen Leo­
nardo alkotásának ism erték el szobrunkat. De a kiál­ 6. TOT ÉS VASARELY. Tékozló ország voltunk —
lítás nemcsak a szakértők szűk körének készült. Akik tehetséget, szellemi kincseket tékozoltunk. Könyvet le­

363
 hetne írni a „porba fulladtakról” — kiállítást lehetne
rendezni azoknak a műveiből, akik az iszaposodó, mo­
csarasodó értől m egtalálták az u tat az óceánig. Ezért
furcsa hangulatú ünnep az, ha egy külföldön nagyra
nőtt művészünk hazajön és magával hozza alkotásait.
Ebben az esztendőben kétszer is ünnepeltünk. Nyá­
ron Tóth Imre, vagy ahogyan világszerte ismerik:
Amerigo Tot Tihanyban rendezett gyűjteményes kiál­
lításának örültünk, ősszel pedig Vásárhelyi Viktor
grafikáit, képeit láttuk a Műcsarnokban.
Amerigo Tot — róla m ár közölt cikket a Szemle —
egyszerre beszéli anyanyelvi fokon a quatrocento hum a­
nista pátoszú nyelvét és korunk nonfiguratív szim­
bólumokból épülő eszperantóját. Az előbbire r emek
példa szülőfaluja templomának 1969-ben készített Ma­
donna szobra, vagy azok az érdekes szobrászjelenetek,
melyeket közvetlenül a második világháború utón ké­
szített (Városi látogatás 1945, Falusi üdvözlégy 1946).
Bennünk a XV. századi olasz szobrászat lágy harm óniá­
ja, az emberi szépséget kereső világlátása reveláló-
dik. De kezdettől foglalkozott absztrakt kísérletekkel
is és ennek eredm ényeit is bem utatta a kiállítás. Meg­
döbbentő erejű, mély hum ánum tól átitatott művek
ezek is (A föld szeme 1968, Komarov emlékmű 1969,
Bartók emlékm űterv 1967 stb.).
Victor Vasarely is 1930-ban került külföldre. A Szép­
művészeti Múzeumnak ajándékozott 118 grafikájának
javát m ár korábban láthattuk, most gyűjteményes ki­
állításán ism erhetjük meg művészetét. Vásárhelyi Vik­
tor (szül: 1908. ápr. 9. Pécs) művészetének alapjait
is magyar m esterektől sajátította el. Kassák Lajos,
Moholy-Nagy László és Bortnyik Sándor tanítványá­
nak vallja magát. 1930 óta Párizsban dolgozik. Hosz­
szú kísérletezés után jutott el sajátos stílusának ki­
alakításához az op-arthoz. A fekete-fehérek optikai
hatásával m ár régen kísérletezett. Századunk dina­
m ikusan változó, mozgalmas világát akarta megele­
veníteni.
Mi az op-art, vagy kinetikus absztrakció? A művész
sok, de kisméretű geometrikus alapform ából olyan
kompozíciót épít, amely egy bizonyos távolságból és
szögből szemlélve a mozgás látszatát kelti. Különösen
erős ez az illúzió, ha sétálva szemléli a néző a kompo­
zíciót. Vasarely kisebb számú régi képe m ellett főként
op-art képeinek java d arabjait m utatja be. A kiállí­
tásnak az is lehetne a címe: variációk a mozgás látsza­
tára. A század formabontó iskoláinak kísérletei óta
tudjuk, hogy a kép alapja a szín és a m értani forma.
Az op-art az alapjaira bontott valóságnak olyan új
rendjét akarja megteremteni,, mely a mozgás illúzióját
kelti. Az egyes elemek tömege, egymáshoz való viszo­
nya hordozza a kép „tartalm át”. Az op-art nem ana­
litikus, hanem szintetikus művészet. Nem az ellenté­
tekre épül, hanem a fokozásra, a crescendókra és de­
crescendókra. A fehérek és a feketék egymásmelletti­
sége sem egyszerűen az ellentétek keresése, hanem a
ritm ikus egymásmellettiségből támadó illúzió tudatos
felkeltése. Vasarely művészete nem küszöböli ki a pers­
pektíva törvényszerűségeit, sőt inkább sajátos célja ér­
dekében hasznosítja azt. Új területeket nyit a képző­
művészetben. Hogy az új technika mennyire válik a
3'64
valóság m eghódításának eszközévé, azt még nem le­
het felmérni.
Vasarelynek az az elve, hogy a m űalkotást úgy kell
megsokszorozni, hogy mindenkihez eljuthasson a m ű­
vészet. A hétköznap tárgyait színesebbé, vonzóbbá,
élettelibbé kell tenni, hogy ezáltal az élet is szebb le­
gyen. Ez nemes cél.
7. REMBRANDT. 1669 október 4-én Amszterdam
egyik külvárosi házában m eghalt egy festő. A hagya­
téki jegyzőkönyv szerint öröksége egy öreg biblia, va­
lam int „gyapjúból és vászonból készült ruhanem űi és
mesterségének eszközei” voltak. Művei ekkor m ár neves
műgyűjtők tulajdonában voltak.
Egyik nagyapja molnár, a másik meg pék volt, apja
földműves. Talán nagyapai örökség volt a szélmalmok
szeretete művészetében, hiszen ebben foglalódott össze
a család mesterségének „címere”. Testvérei iparosok
voltak — ő művész lett. Fiatalon nagy hírű mester
1626-ban — 20 évesen — önálló m ester mór és tanít­
ványai vannak. Ebben az időben látogatta meg Cons­
tantin Huygens, ki a holland birodalom legműveltebb
áll am férfia volt és ezt írta róla: „sem Illium, sem az
egész Ázsia nem bírt olyan nagy dicsőséget hozni Itá­
liára, m int amekkora fény árad Görögországból és
Olaszország felől Németalföldre egy holland ifjún ke­
resztül”.
1631-ben Amszterdamba költözik. Gazdag holland
polgárok arcképeit festi. Divatos, sikeres festő. De
Rem bradtban nagyobb és erősebb az ember, m int a
sikerek. Nem szédítik el soha. 1642-ben megfesti a m ű­
vészettörténet egyik legnagyszerűbb alkotását, az Éj­
jeli őrjáratot. Hatása: értetlen megdöbbenés. A kora­
beli kritikák szerint ez a kép „mindentől különbözik,
amit Hollandiában festettek”. Elég volt arra, hogy az
óvatos és a célszerűen szokványosra törekvő polgárok
elforduljanak tőle. 1642-ben m eghalt felesége, a meg­
rendelők elm aradtak, tanítványai elhagyták, anyagi
gondjai egyre nőttek, de művészetének lényege a fény,
egyre áradt képeiből és a festő az emberi lélek egyre
mélyebb rétegeit hódítja meg.
Valaki Rem brandtot az ötödik evangélistának nevez­
te. Az ecset, a ceruza, a karcolótű evangélistája volt. A
bibliai jeleneteknek szinte exegézisei a rajzai és fest­
ményei. A biblia szava az evangéliumok természetessé­
gével jelenik meg alkotásain. E. W. Bredt négy kötet­
be, a „Rem brandt Bibliába” gyűjtötte b ib lia i tárgyú
alkotásait (München, 1921.) K urt Kallensee leghíresebb
rézkarcáról teológiai exegetikai tanulm ányt ír t (Berlin
1957).
Mi jellemzi Rem brandt biblialátását? Talán az. hogy
egy olyan ember vall itt a Bibliáról, a bennünket is
megszólító Igéről, aki mélyen és őszintén ismeri az em­
bert. Rem brandt úgy beszél az igéről, m intha itt élne
közöttünk Ábrahám, Izsák, Péter vagy Pál, és m intha
Jézus is itt járna közöttünk.
Az évfordulót a Szépművészeti Múzeum remek ki­
állítással köszöntötte, melyen budapesti festményei
m ellett legszebb rézkarcait és rajzait látjuk. A rajzok
közül az egyik vázlatról a Művészettörténeti Kongresz­
szuson derült ki, hogy az Éjjeli ő rjárat egyik korai
vázlata.
Szigeti Jenő
 Kulturális Krónika
SZEMÜVEGET A NÉZŐNEK
Mire való a szemüveg? Hogy jobban lássunk. Bár
szólásmondásokban m ás értelem ben használják a szem­
üveget; rózsaszínt emlegetnek, ha valaki illúziókat ker­
get, és sötétet, ha viselője csökönyös borúlátó.
Egy új m agyar film főszereplői szemüvegesek. A film
címe is ez: Szemüvegesek. Nem póz, nemcsak jelmez
a viselet, ha egyszer ennyire hangsúlyozza, ennyire
feltűnővé teszi a szerző, Simó Sándor, egy fiatal film ­
rendező, aki eddig a hétköznapi életről készített do­
kumentumokat. Máig emlékszem egy riportjára: Szürke
barát volt a címe. Balatoni üdülőket kísért el bada­
csonyi kirándulásukra, az üres szórakozást m utatta
b e , keserűen, az emberietlenség ellen lázadozva. So­
kan nem szerették ezt a riportját, kegyetlennek ta r­
tották, szürkeséget vádoló képét túlságosan sötétnek.
Most, új film jének címéhez semmiféle jelzőt nem
illesztett, a szemüvegesekről sem azt nem mondja,
hogy sötétebben látják a világot, m int amilyen, sem
azt, hogy rózsásabban. Csak azért viselnek szemüve­
get, m ert jobban akarnak látni.
S a nézőnek is hasonló szemüveget kell föltennie.
Ez, persze, nagy kívánság. Az élet — tu d ju k jól —
olyan, amilyen. A legtöbben éppen ezért nem szeretik
olyannak látni, amilyen. Az egyik rózsásabbnak véli,
a másik komorabbnak. Mindkettő védekezés; defen­
zíva. M indkettőt legyőzi, eltiporja az élet. Az élet
fölötti győzelemnek elengedhetetlen alapföltétele a hi­
teles valóságlátás, hogy az életet valóban olyannak
lássuk, amilyen.
Ehhez azonban megfelelően kell nézni is. Például
előítéletek nélkül. Az „úgyis” meg az „úgysem” szem­
lélete nélkül. V alaha úgy hitték, az efféle később gyö­
kerezik meg az emberben, kudarcok, bukások árán,
férfikorban; a fiatalem ber a világ m egváltoztatásának
eltökéltségével lá t munkához. Manapság sokan úgy
vélik éppen megfordítva: az élet delén túl tartó k hig­
gadt, józan szemmel nézik ugyan a világot, de le­
bírhatatlan munkakedvvel; a fiatalok viszont kiéget­
ten, nemcsak illúziók, de ideálok nélkül is, volta­
képpen céltalanul.
Simó Sándor fiatalem ber, bár minálunk, a művészeti
életben, hovatovább m indenki fiatalnak számít, aki
még nem világhírű. Talán Simó is ham arosan kinő
a fiatalkorból: a Szemüvegesek m ár nagy sikert a ra ­
tott a locarnói fesztiválon. S életkora szerint is m ár
túl van a szó szoros értelm ében vett fiatalkoron.
Film je is a harm incévesek problém áit vizsgálja. A nem ­
zedék, amelyről szól, félúton já r az Álmodozások kora,
és a Falak generációi között. A Szemüvegesek fősze­
replői m ár egy ideje dolgoznak, nem éppen pálya­
kezdők; csakhogy pályafutásuk mindeddig csupán be­
melegítésnek tekinthető, igazi feladathoz nem jutottak.
A Szemüvegesek főszereplői még nem csalódottak, még
nem kényszerülnek olyasféle önvizsgálatra, m int a
Falak főszereplői; kissé ironikusan szólva, eddig még
nemcsak nem alkothatta k, de még el sem ronthattok
semmit.
Érdekes, hogy a Szemüvegesek más tekintetben is
mintegy félúton já r az Álmodozások kora, és a Falak
között. Ez a kettő sok szempontból m erőben ellenté­
tesnek látszik: az egyik költői, a m ásik publicisztikus
film, b ár akadtak sokan, akik — ha nem egy m ondat­
ban is — m indkettőt esszéfilmnek tartották. Kétségte­
len, hogy sok a rokonvonás, b ár a k ét film jellege
alapvetően eltér: az egyik valóban a lírai költemény­
hez áll közelebb, a másik meg inkább a publicisztiká­
hoz; szerkezeti fölépítésük is más, de bizonyára közös
társadalm i elkötelezettségük, a hogyan tovább vizsgá­
lata, am ire az egyik a húszévesek, a m ásik a negyven­
évesek érzéseivel, gondolataival vállalkozik. Simó
film je valóban a kettő között jár: a Szemüvegesek
tervezőmérnökéből m ár hiányzik az a fiatalos világ-
megváltó szenvedély, ami az Álmodozások kora hőseit
tüzelte, de tökéletesen hiányzik belőlük az a típusú
vívódás, a történelm i tanulságok önkínzó vizsgálata,
ami viszont a negyvenévesekre jellemző. Ezek a szem­
üvegesek nem idealisták és nem borúlátók, nem lel­
kesednek és nem cinikusak, nem álmodoznak és nem
is „lelkiznek”, nem viselnek sem rózsaszín, sem sötét
szemüveget, csak egyszerűen szemüveget.
Jobban akarnak látni, jobban akarnak építeni, job­
ban akarnak élni. Nem szegi kedvüket, ha meghiúsul
a tervük; alkalmazkodnak, beépítik tervüket egy m á­
sik tervbe. H a nem olyan a lakásuk, amilyennek sze­
retnék, ezt-azt változtatnak rajta. Ha nem olyan az
életük, ahogy eltervezték, élnek, ahogy tudnak, s azt
javítják az életükön, am it lehet.
Középútnak látszik ez.
Középúton jár a film abban a tekintetben is, hogy
témáját, m ondanivalóját igényesen, de nem a kísérle­
tező, új utakat törő művészet szintjén fogalmazza meg
és adja elő. A történet fölépítése hagyományos; a cse­
lekmény az elején kezdődik, a végén fejeződik be,
nincsenek visszapillantások, nincsenek gondolati beté­
tek. Az ábrázolás drámai, látványos, anélkül azonban,
hogy a nézőnek csak ezekre a drám ai és látványos
mozzanatokra lehetne támaszkodnia, miközben értel­
müket, összefüggéseiket magának kell föllelnie. Simó
film jében a drám ai mozzanatok szerények és aláren­
deltek (ez megóvta őt attól is, hogy noha hagyomá­
nyos szerkezetű film et készített, m űve nem régimódi,
nem színpadias, nem szokványos), a látvány sem tola­
kodó, nem hivalkodó henem segítőkész értelmező.
Ezeken a hasábokon m ár gyakran esett szó arról,
hogy a film valóban művészet, s hogy nem volna he­
lyes ezt a rangot — akár elméletben, akár gyakorlat­
ban — elvitatni tőle. Különös és visszás helyzet terem ­
tődött azzal, hogy a film nek küzdenie kellett — és még
kell is — művészi rangjának elismeréséért. Más m űvé­
szetben természetes az, ami a film esetében visszás­
nak látszik, bár a művészfilm és a kommerszfilm meg­
különböztetése valóban nem szerencsés. Más m űvé­
szetben erre jószerivel nincs is szükség: művészregény­
ről például nem beszélünk, noha mindenki tudja, hogy
Thomas Mann és Courths-Mahler között mi a különb­
ség. Igaz, a zenében használatos ez a kifejezés, de ott
elképzelhetők is a viharok, a szélsőséges állásfoglalá­
sok. Csakhogy a zenében is m ár kialakult a helyzet, a
filmnek viszont — technikai eszközeinek fejlődése
után — „menet közben” kellett és kell harcolnia a
maga „komolyzenei” vagy „thomasmanni” szintjéért.
A meghökkentő a dologban az, hogy a film csak szóra­
koztató voltáért más eszmei alapon lehet csak harcolni,
s hogy a film művészi rangjának úttörői a világon el­
sőként a szocialista filmesztéta Balázs Béla, s a szocia­
lista film klasszikusai, Eisenstein, Pudovkin, Dov­
zsenko voltak.
A szórakoztató és a művészi film fölötti csetepaté
mindenesetre az idők folyamán éles szembenálláshoz
vezetett, s hiányzott, vagy legalábbis nem volt elegen­
dő olyan film, amely szélesebb körű közönségsikerre
szám íthatott volna, s egyben magas színvonalával,
tiszta eszmeiségével, politikus voltával, tartalm assá­
365
gával is elismerést aratott volna. A Szemüvegesek —
ilyen film.
Különös véletlen, hogy szinte egyidőben m utatták be
nálunk azt a francia filmet, amely akár szórakoztató
politikai brosúrának is nevezhető: ez a görög szárm a­
zású francia rendező műve: Z, avagy egy politikai
gyilkosság anatóm iája. A történet — amelynek iro­
dalmi alapja Vasszili Vasszilikosz regénye — ugyan­
csak a közelmúltban jelent meg magyarul, voltakép­
pen Lam brakisz görög képviselő, békebarát haladó po­
litikus meggyilkolásának hiteles története. Mondják,
hogy a könyv szerzője előzetesen gondosan tanulm á­
nyozta a Lam brakisz-pör anyagát; de hitelessége mé­
lyebb. Különben is: éppolyan érdektelen egy igazi m ű­
alkotással kapcsolatban, ha — m ondjuk — a taxiso­
főrök tiltakoznak, hogy ők nem olyanok, amilyennek
ábrázoltak egy taxisofőrt, m int az, ha — m ondjuk —
az építészek nyilatkozatban hirdetik meg, hogy ők ép­
pen olyanok, am ilyennek ábrázolják őket. A Z is mé­
lyebben keresi és leli meg művészi, politikai és em ­
beri hitelét, nem csupán a dokum entárisan bizonyít­
ható szintjén. A film leplezetlenül törekszik is arra,
hogy ne csupán a Lambrakisz-gyilkosság tükre legyen;
korunkban, sajnos, nem ez az egyetlen politikai gyil­
kosság, s — nem véletlenül — a politikai gyilkossá­
PARTNERSÉG A SEGÍTŐSZOLGÁLATBAN!
A Heks 1968. évi „Ti vagytok az én tanúim ” című je ­
lentésének legőszintébb és legizgalmasabb problémája,
mely a jelentés szinte valam ennyi oldalán át meg át
húzódik: ez a gondolat. Az egyház létét, bizonyságté­
telét köti ahhoz a kérdéshez, hogy meg tudja-e találni
az utat a H arm adik Világhoz, tud-e testvér lenni! Va­
lóban nagyon jogos ez a kérdés, igazi keresztyénségünk
m utatkozik benne. Nem csak a m indenkori missziónk,
diakóniánk, hanem kersztyénségünk hitelessége forog
ezen a kockán! Sok szégyelni valónk, sok bukásunk
gyökere erre a kérdésre vezethető vissza. Nem voltunk
testvérek, nem voltunk partnerek — tehát nem vol­
tunk keresztyének sem. Valahogy így áll ez a kérdés.
Ha nem jól mozogtunk abban a viszonylatban, am it
oly pontosan bemértünk, és feltérképeztünk, akkor ta ­
lán nem jól mozogtunk a Krisztus-em ber viszonylat­
ban sem.
Mi volt a buktató, mi jelentette és mi jelentheti az
eltévelyedést? Az hogy nagyok voltunk, erősek, krisz­
tustól függetlenítve gondolkoztunk — m int nagyok!
De m iért lenne bűn nagynak, erősnek gazdagnak len­
ni, hiszen Pál és a korabeli levelek sokszor emlege­
tik ezt a szót és hivatkoznak az erősekre, akiknek hor­
dozni, tenni, adni kell. De ki dönti el azt bizonyos re­
lációkban, hogy ki a nagyobb? És itt kezdődött, és itt
kezdődik mindig az elbukás! Amikor az ember, az egy­
ház m int nagyobb, m int erősebb jelentkezik, saját m a­
gát ítéli és rangsorolja mindig egy kisebb egy erőtle­
nebbel szemben. Itt van a nagy köd, a nagy kísértés!
Milyen alapon, milyen szempontból, m ilyen meggon­
dolásból történik ez a bemérés! Hogyan vesz az ember
m agának olyan bátorságot, hogy teljesen idegen, isme­
retlen — m ár Jézus Krisztus szempontjából idegen és
ismeretlen — m értékek szerint m agát valam inek ítélje.
Legjobb tehát kiindulni abból az alaphelyzetből,
am it ő mondott tanítványainak az igazán kim ért és
bem ért akkori társadalm i helyzetben: „Ti azonban ne
hivassátok m agatokat m esternek, m ert egy a ti m este­
retek a Krisztus, Ti pedig egymásnak testvérei vagy­
366
gok alapvonásai nagyon hasonlóak. Nem mindig gá­
zolnak motoros triciklivel, olykor fegyvert használnak,
másféle módszereket alkalmaznak, de leggyakrabban
magányos gyilkost dobnak oda prédául, s mentő kö­
rülm ényt is hasonlót találnak ki, m ert alapvetően so­
sem céltudatos gyilkolásról beszélnek, hanem kis el­
mezavarról, nacionalista eltévelyedésről, efféléről. A Z
tehát a Lam brakisz-esetben az általános mozzanato­
kat keresi meg és ábrázolja, és nemcsak a politikai
gyilkosságot elkövetők megrajzolásában, hanem az ül­
dözöttekében, s főként az igazság keresőiben.
A filmnek két kulcsszereplője: egy újságíró és egy
nyomozó-ügyész. M indketten mintegy véletlenül ju t­
nak el az igazság áldozatos szolgálatáig, s ez azért n a­
gyon fontos, m ert az emberek legtöbbje,— a K ulturá­
lis krónikák elején használt szóval élve — a legtöbb
néző ugyancsak nem tudatos forradalm ár, hanem hét­
köznapi ember, aki egyszerűen csak a m unkáját akarja
jól végezni — s e tekintetben rokona a Szemüvegesek
szemüvegeseinek is. Nekik és róluk szól a Z akkor,
amikor a történet középpontjába állítja ezt a két ro­
konszenves embert, m ert azt akarja, hogy munkavég­
zés közben valamennyien az emberiség igazáért, jö­
vőjéért fáradozzunk, eredményesen.
Zay László
tok!” (Mt 23:8) Mit jelentett ez a partnerség Jézus egy­
házának életében! A megosztott, a felosztott, a rang­
sorolt, a kiparcellázott egyház életében az első biztos
kiindulási pontot. Az óriási divízióban, a farizeusok, a
sadduceusok, a főpapok, az írástudók millió és m il­
lió m ikrokozmosza helyett, azt a kikristályosodási le­
hetőséget, ami új távlatot jelent az em bernek: Ti pe­
dig egymásnak testvérei vagyok! Társak, egyenrangú
felek, partnerek, tárgyaló szomszédok, egyenlő része­
sek! Micsoda új emberszemlélet m utatkozik ebben! A
széthullásban, differenciáltságban az egység, az egymás
megtalálása, az integrálódás! Amikor tehát a „Keresz­
tyén Nyugat” és a „Harm adik Világ” kapcsolatát ke­
ressük, akkor valahol eltévedt — és Krisztustól elté­
vedt — keresztyénségünk után kutatunk. Érezzük, hogy
valami rossz, valami nincs! Több ez m int a „Ke­
resztyén Európa” és a „Harm adik Világ” kapcsolata.
Több, csak itt lett nyilvánvaló, ebben realizálódott,
itt találkoztunk vele! Itt „ugrott ki” évszázados számí­
tásunknak a tévedése!
Hol van tehát a baj? A Krisztussal való viszonyunk
emberi relációjában! Ti pedig egymásnak testvérei
vagytok! Különös és biztos pont ez a keresztyén em­
ber életében. Benne van a Krisztus-ember, és az em­
ber-em ber viszony. Az egyetlen hozzánk illő hely,
ahonnan ú jra és újra indulhatunk. Megvéd és megtisz­
tít. Persze nem kevés megérteni és m egtanulni valót
tartalm az ez a fogalom! Lehetetlen élni, lehetetlen se­
gíteni enélkül. Ez a segítő szolgálat alapja, a Krisztus
háztartás iránytűje. Ami nélkül biztosan bekövetkezik
az eltévelyedés. Miért! M ert az ember kimozdul a he­
lyéről és amilyen rossz szemű, elveszti az arányérzé­
két, egyensúlyát, többet tulajdonít m agának m int kel­
lene. A ránytalanságában megteszi m agát Gazdának,
pedig csak sáfár! Csak a „Ház” gondozója, őrizője.
Ebben az esetben m áris egészen más a segítő szolgá­
lat levegője. És ebben az atmoszférában valóban el­
gondolkodtató a „Keresztyén Európa” és a „Harmadik
Világ” kapcsolata, de valamennyi kapcsolat is, ahol
csak egy pillanatra is kilendült az iránytűnk: a kö­
szöntésben való rangsorolástól el egészen az egy-kön­
tös, két köntös gondolatig — amihez még a Jakab-le­
vél aranygyűrűs és nem aranygyűrűs kérdései is igen
komolyan hozzájárulnak!
P artnerség a segítő szolgálatban! Segítő szolgála­
tunk új alapjai m utatk oznak ebben! De nem is csak a
segítő szolgálaté, hanem ha jól m egértjük, egész ke­
resztyénségünk újulása, eszmélődése következhet be
ebben. Nem csoda hát ha a HEKS Főtitkári beszá­
molója oly izgalmasnak, „forrónak” látja ezt a kér­
dést!
Gondolatok egy most megjelent Teleki-könyv olvasásakor
(Tilkovszky Lóránt: Teleki Pál, Legenda és valóság. Kossuth K. Bp. 1969.)
„Fölfelé fu tva példát így mutat,
ki jobbra-balra nem lel már utat.”
(Illyés Gy. 1941. ápr. 4.)
„M últunk teher is és kincs is”, — szétválasztani ben­
ne az értékes, integrálandó szellemi hagyatékot a ma
és a holnap meg nem szegényítése érdekében és sok­
oldalúan m egm utatni a mai és most még iskolapad­
ban ülő, de holnap a társadalm i sorsot formáló nemze­
dékeknek azokat a utakat, amelyeken nem zetünk célt
tévesztett, szakadék felé botorkált — ez a történetet
kritikusan vizsgáló kutatók, feladata, missziója a mai
bonyolult világban.
Tizenhárom évvel ezelőtt, a felszabadulásunk utáni
tizenegyedik esztendőben rendezett első m agyar föld­
rajzi kongresszuson a rra hívatott szakemberek jelen­
tették ki, hogy, vajm i keveset foglalkoztunk a magyar
geográfusok felszabadulás előtti m unkásságának m ar­
xista értékelésével” pedig „a földrajzi tudományok
i s . . . felhasználják az elődök munkásságából azt, amit
alkalmazni tudnak.”
Ezen a kongresszuson nem véletlenül került a viták
középpontjába Teleki Pál munkássága és személye.
Koch Ferenc professzor, egykor maga is Teleki ta ­
nítványa, mondotta az ő tudományos m unkásságát
elemző előadásában: „M indnyájan tudjuk, hogy Teleki
Pál volt a tudományos magyar gazdasági földrajznak
megalapítója és elindítója. M unkásságának értékelése
egyet jelent egész felszabadulás előtti m agyar gazda­
sági földrajzunk mérlegre tevésével” (Különlenyomat
a MTA Társadalm i-Történeti Osztályának Közlemé­
nyeiben: VIII. kötet, 1. Bp. 1956. 89—122 p.)
Itt csak utalhatunk arra, hogy az új gazdasági
m echanizmus szakaszában a gazdasági földrajz gyorsu­
ló fejlődése, a felhasználható metodológiai és társadal­
mi örökség figyelembe-vételével társadalm i szükség­
let. Tudom ánytörténeti szempontból ez m ár önmagá­
ban is érdekes tém ává avathatná Telekit.
Azonban többről, komplexebb jelenségről van szó.
Júliusban jelent meg Tilkovszky Lóránt könyve a
"Népszerű Tört énelem ” sorozat 11. köteteként és tudo­
m ásunk szerint a 15 ezer példány igen gyorsan gazdá­
ra ta lá lt A Népszabadság ez év szeptember 4-én foglal­
kozott a könyvvel, és m egállapítja: „Tilkovszky tanul­
m ánya az eddigi legárnyaltabb Teleki-képet rajzolja
meg.” Mi is érdeklődéssel és örömmel olvashatjuk a
tanulm ányt, politikai értékelésével egyet is érhetünk.
Ám bennünket talán mélyebben foglalkoztathat a Te­
leki-kérdés sokat tárgyalt, a személyiség-elemzésben
ki nem hagyható, m inden Teleki-tanulm ányban többé-
kevésbé részletesen vizsgált vallásosság—hit—egyház—
És m iért volna lehetetlen, hogy egyházunk diakó­
niájából indulna el valam i megújulás, valam i refor­
máció, ami a keresztyénség megújulását, Krisztus meg­
találását jelenti. Sokan, sokáig, sokszor a missziótól
várták az ébredést, az ébresztést és ha ez a segítőszol­
gálatból, a diakóniából következik — m it szólhatunk
hozzá? A „Brot für Brüder” m iért volna kevesebb a
világméretű evangelizációknál!
Juhász Zsófia
cselekedet—gondolkodás képlete, mely Teleki sorsá­
ban szinte példanélkülien jelenik meg és felfogásunk
szerint a hívő ember számára tragikusan m ély és nél­
külözhetetlen konzekvenciákat rejt magában. Érzésünk
szerint ott van ez a tém a különböző variációkban
minden írásban, amely Telekiről készült. E rövid cikk­
ben a vallásosság talán soha ki nem bogozható jelen­
ségeinek kapcsolódása érdekel bennünket közelebbről
ebben a férfiben, akinek tanárarca néz rán k Tilkovsz­
ky könyvének címképéről „egy tanárarc . . . szemében
értelem és szomorúság, vonásain fájdalom, s az egész
azt kérdezi, m inek? A kép a negyvenes évek elején
készült, am ikor a tudós — Teleki földrajzprofesszora
is volt a budapesti egyetemnek — végére ért a tudo­
m ányának, s nem m aradván egyéb tennivalója, m int a
római légiók vezéreinek, akik a holt sereg után men­
tek, golyót röpített a fejébe. A különbség csak annyi,
hogy ebben az esetben a sereg m ent utána, az U kraj­
nában, Voronyezsnél halálba kergetett százezrek. Te­
leki előbb halt meg, m ert látta sorsukat. — Ez
a dem onstratív önkritika i halál ad bizonyos történel­
mi jelentőséget a személyének. Csaknem harm inc év­
vel a halála után megkísérelhetjük, hogy választ ke­
ressünk arra a kérdésre, Teleki milyen árnyakkal vias­
kodott öngyilkossága éjjelén, 1941. április 3-án a budai
Sándor-palota miniszterelnöki rezidenciájának komor
term eiben.” (Népszabadság, 1969. szept. 4. 7. p.)
Vedd példának?
Illyés Gyula a Nyugat 1941. évi június elsejei szá­
mában, az első oldalon publikálta gondolatait. Teleki­
ről „Vedd példának” c. a. írt verse nem az elhunytnak,
hanem az élőknek szólt). Helyes értelmezése megkí­
vánja a korabeli történelm i szituációba való „elhelyez­
kedést”, annak a tragikus évnek történelm i érzékkel
való felidézését, a politikai konstelláció akkori állá­
sának figyelembevételét.
Vedd példának őt. Hogyha vért
szomjaznak fenn az istenek:
a népedé helyett
nyújtsd némán nékik fel a magadét.
Mert olyan a kor, m int midőn Zeusz
bitorolta még a Fiú helyét,
itta a bort és zabálta a húst.
Midőn tivornya-hely volt még az ég.
Barbár idő. De ilyenkor terem
Sárkányölőt a föld és Tűzlopót.
367
 Barbár idők. De hősök s áldozok
ilyenkor győzhetnek a végzeten.
Ilyen volt ő is, aki most kimúlt.
Nem összeroppant, de fölmagasult.
Rom, rom, rom. S úgy érleli magát
rommá a ház, a város, a világ,
ahogy gyümölccsé érik a virág.
Hazám: jövendőnk Déva vára vagy?
Elég a vér, hogy megkösse falad?
Szorong a szív, bár hajnalod hasad!
N épünk jövője? Szó, te sem m i rongy!
A z beszél ma, ki sem m it sem felel.
És nem zetét ma az emeli fel,
ki hangtalan lerogy.
Fölfelé fu tva példát így mutat,
ki jobbra-balra nem lel már utat.
Vedd példának? Mit? Az „önkritikai h alált” ? A z ilyen
halál nem példa, nem is megoldás. A politikában sem.
Elrontott élet végén, zsákutcában sem. De: a nem is le­
het bizonyos helyzetekben igen. A fasizmus ú tját
egyengetve, Telekit maga alá gyűrte az a szellem,
amelynek hazai kibontakozásában oly szerencsétlen
módon éppen ő is vezető szerepet vállalt, olykor intel­
lektuális meggyőződése ellenére is. Halála hasztalan
volt, mégsem ítélkezhetünk önnön életét kioltó tette fe­
lett, m ert „a lélek mélyén cseleit szövő fondor m a­
gányt” csak Isten ismeri. K érdezhetjük Arannyal:
„Miért halt meg? hiszen még oly soká élhetett: Bölcs
kárhoztatás! menj, dobd reá kövedet!” „ímhol a nyug­
ágy, m it kislelkűség vetett: Nagy lélek, eredj, dobd a
sírra kövedet!” Lelkünk egyetlen bírája m indnyájunk
Atyja, övé az értékelés, az ítélet. Miénk a tanulság:
igazságban imádni a Kim ondhatatlant, és személyes
m agánéletünket harmóniába hozni társadalmi létünk­
kel, m ert nincs két igazság ugyanegy dologról, csak
egyetlen egy! Leírtuk m ár: határozottan elutasítjuk Te­
lekit, a politikust. Kilencven éves lenne most, ha élne.
Azon a napon látta meg Budapesten a napvilágot,
amelyen m eggyújtják a halottak sírján az emlékezés
gyertyalángjait, november elsején. Példa az ő sorsa is:
életünk gyertyalángja csak pislákol a sötétségben, h a­
m ar kiolthatja a személyiség mélyebb tartományaiból,
vagy a történelem szféráiból érkező fuvallat, hát még
a vihar. Telekit sötétségbe lökte az a pillanat, amely­
ben talán a legvilágosabban látott. A Názáreti eluta­
sította a narkotikum ot kereszten vívott haláltusájában.
Ember volt ez a politikus-tudós, nagyon is ember, a
többi legenda.
„Az öngyilkossága nem mosta el a felelősségét: s bár
mohóság, korrupció soha meg nem kísértette, önérdek­
nek még az árnyéka sem — de egy rom halm azt épít­
getett évtizedeken át, nagy energiával, széles m űvelt­
séggel” (Népszabadság, i. sz.).
Igen, a „történettudom ány megvizsgálta a kort,
szemlét tarto tt szereplői felett, megítélte Teleki Pál
grófot is, megelemezte a m otívum okat is, amelyek vég­
ső tettére késztették.” A tragikusan elhunyt Joó Tibort
idéztük előző mondatunkban, múltidőbe tévén azt,
amit ő 1941-ben jövő időben írt le a Nyugatban. Lám
ő is, mások is a kortársak közül legendákat szőttek el­
lenállásról, hősiességről, m ártírom ságról, de a kritikai
eszközökkel operáló történeti vizsgálatok eloszlatják a
politikai legendát, s nem igazolják Joó Tibor azon
provinciális gondolatát sem, amelyet u.ott fejtett ki:
„Nem tudhatjuk m it ír a jövő historikusa. De bárm it
ír, arról szólnia kell, hogy ez a sors mily tipikusan m a­
gyar sors.” Ha van itt valami, ami tipikus, akkor az
368
emberi lét egzisztenciájának védtelensége, a szolgálatot
felmondó idegrendszer zárlata, a lélek rövidzárlata,
amely különösen izgatóvá válik egy mélységes hitű em ­
ber pszichológiai megértésében.
Törékeny-bűnös teste ott nyugszik a kerepesi tem e­
tő sírjában, a földben „amelyet — nem győzhetjük le
ezt a gondolatot — annyira ism ert és szeretett” (Jóó T).
Talán Bóka László m indenkinél többet értett-érzett
meg a nevezetes öngyilkosság idején?? Lehetetlen Bó­
kát nem idézni: „Őt m ár hiába keresed, esendő volt,
hát elesett, feladta sorsát. Helyette a legenda él, Is­
ten, m int gépíró cserél sorsot, ha sort vált. Tanulj be­
lőle, tűrj, ha kell, eszed amúgy sem éri fel, m int lesz,
ki él ma, holnap; mikor m ár elbukott, csatát vesztett és
elfutott, győzelmes példa” (Nyugat. 1941. m ájus 1).
Íme megint, itt is a „győzelmes példa” képe! Ne fe­
ledjük, ez a nyomatékos „példa” akkor antifasiszta
küzdelemre szólított fel! Kunszery Gyula a Jelenkor
1941 április 15-i számában ezt a lehető legvilágosabban
meg is fogalmazta: „Tudjuk, hogy egy pisztolydörre­
nés nem viharágyú, mely a magyar komor fellegeket
szétoszlathatná, még ahhoz is erőtlen, hogy észre térít­
hetné a különféle maszlagok és áfiumok kergültjeit,
és k á b u ltja it. . . ” Majd Teleki utolsó politikai beszédé­
ből idéz, amelyet a m iniszterelnök Szatmár megye köz­
gyűlésén mondott el: „A boldogság alapja és záloga a
szabadság, a szabadság záloga és alapja pedig a bátor­
ság . . . Legyünk hát bátrak. . . ” Ezekután Kunszery
egyértelműen antifasiszta felhívása következik (lám
erre alkalm at ez az öngyilkosság adott!): „Teleki tanár
úr most meghívást kapott egy nagyon messzi-messzi
egyetem re. . . És most m i,. . . diákok jó tanítvá­
nyokká legyünk: a földrajzi, történelm et jobban meg­
tanuljuk, s a diákok m erjenek magyarok lenni b át­
ran, szabadon magyarul élni, s ha a becsület úgy kí­
vánja, magyarul meghalni.” Ha leszedjük erről a gon­
dolatról „a szavak rongyát”, s magát a felhívást önmagá­
ban vizsgáljuk, akkor m egállapíthatjuk, hogy a politi­
kus Teleki halálával így, ilyen értelemben vált „példá­
vá”, ha a példakép szó egyáltalán jelent ebben az össze­
függésben valamit.
Ha idézeteinkkel az olvasót a harm inc évvel ezelőtti,
kortársi irodalomra emlékeztetjük, az idősebbekben
régi harcok, vívódások, intellektuális-politikai töpren­
gések emlékeit felidézzük, akkor a politikus Telekit
fel nem mentve, a politikai bűnöket meg nem bocsát­
va, „az ügyész szerepét felcserélhetjük a védőével”. A
védőügyvéd csak az emberről beszélhet, aki gyermek­
sége óta gyakorolta vallását és azt nagyon komolyan
élte át.
„Ha bárkinek a vallásosságát kutatjuk és vizsgáljuk,
a léleknek a legmélyén fekvő pitvarába nyitunk be.
ahol födetlen fővel és áhítattal eltelve illik körülnéz­
ni” — írta barátjáról W itz Béla 1943ban. Ő volt Te­
leki gyóntatója, „lelkiatyja”. (Witz B.: Teleki vallásos­
sága. A Középponti Katolikus Kör Kiadványai. No. 6.
Bp. 1943.)
A családi otthonban a múlt század végére jellemző,
inkább szabálygyűjteményből, katekizmusból, szoká­
sokból álló vallásos nevelést kapott, amellyel az érett
gondolkodó, a tudós ember nem igen tudott m it kez­
deni. Házuk a mai József A ttila utca és József nádor
tér sarkán álló klasszicista stílusú nem régiben reno­
vált, árkádos épület volt, onnan já rt a pesti piaristák
gimnáziumába. Jó tanuló volt, otthon is intellektuáli­
san serkentő környezet vette körül, és egyik őse Te­
leki Sámuel, akinek nevét az afrikai Kenyában a Te­
leki-vulkán hordozza, bizonyára hozzájárult geográ­
fiai érdeklődésének kialakulásához. Legnagyobb hatást
azonban idősebb Lóczy Lajos, a világhírű magyar geog­
ráfus-geológus gyakorolt az ifjúra. Lóczyt mesterének
 és példaképének tekintette, mellette dolgozott az egye­
temen és a legszigorúbb logikai-tudományos képzésben
részesült. Nagyszerűen, szinte zseniálisan tudott és
a tudományos adatokat, tényeket, folyam atokat, igye­
kezett filozófiai általánosításig felemelni. Bizonyára eb­
ből a hajlam ából m agyarázható számos tudományos té­
vedése éppen úgy, m int m aradandó eredményeinek,
időt álló tudományos gondolatainak, módszereinek, öt­
leteinek gazdagsága.
Képzeljük el ennek a fiatal-em bernek konfliktusait
kora egyházi életével, a családi otthonban és az iskolá­
ban kapott vallásos útravalójával. Ilyen konfliktusok­
ból többfelé vezethet az út: hitre, m aterializm usra, kö­
zömbösségre egyaránt. Mi, vagy ki dönti el az irányt?
A külső hatások szerves összessége? A genetika pre­
destinációja? Teleki nem írt erről a belső folyamatról,
másoknak sem igen beszélt róla. Mit m ondhatunk? Re­
gisztrálhatjuk a tényt, hogy „mindazt a szépséget, ér­
téket és eredményt, am it lelkének vallásos kiform álá­
sában elért, azt úgyszólván maga dolgozta ki.” „Volt
benne valami nagyon elvékonyított vallásosság, am it
hozzámérhetett az igazihoz és így saját lelkén keresz­
tül láth atta a valódi érték és a felhígított közötti kü­
lönbséget. És ezekhez a vizsgálatához ereje is volt. K u­
tatni, a dolgok lényegét megismerni, az igazságot meg­
találni, m ár ifjú korában sajátja volt” (Witz i.m. 3—4.
o).
Egyedül küzdött a hitéért, (emberi nyelven szólva,
és a kegyelmet nem kutatva egy emberről szóló cikk­
ben). S talán így jó is volt ez. De: kapott-e egyházától
útbaigazítást, amidőn keresztülhajszolta e numerusz
klauzust a húszas évek elején, és am ikor ez a názáreti
ellentétben kierőszakolta a negyvenes évek egyik leg­
embertelenebb zsidótörvényét a törvényhozásban?
A húszas években töretlen volt a katolikus értelm i­
ségre Prohászka hatása, akinek az evangéliumról szóló
elm élk ed éseit annyi bensőséggel olvasta Teleki és az
Teleki misehallgatáson, otthon a leggyakrabban forgat­
ta, azt buzgó hittel használta. Hogyan ne tévesztett
volna u tat a nemcsak osztálykorlátai által határolt po­
litikus, hanem az imádkozó, a lelki táplálékot Prohász­
ka, és Sik imakönyveiben kereső hivő? Ha a kurzus
elején a püspökök közül toronym agasan kiemelkedő
Prohászkát, a szörnyű vég éveiben pedig a világhírű
egyházjogász Serédit látja és hallja egyházának hű fia,
akkor kinek a tévedései esnek nagyobb súllyal latba?
Prohászkát tévútra vezette szociális érdeklődése (fiatal
pap korában M arxot nemcsak olvassa, hanem a Tőke
fordításán is töpreng) és valami határtalanul szomo­
rú belső ellentm ondással asztalánál vendégül látja a
„szegény zsidót” és írásaiban uszít „a gazdag zsidó” el­
len, aki a Soliloqiában (naplójában) megérzi a proletár-
diktatúráról, hogy az az Apostolok Cselekedeteiben
m egírtaknak realizációja: „M indnyájan pedig, akik hí­
vének, együtt valának, és m indenük köz vala. És jószá­
gukat és m arháikat eladogatták, és szétosztogatták azo­
kat mindenkinek, am int kinek-kinek szüksége vala”
(Csel. 2:44—45). Ugyanez a Prohászka zsidó m affiának
nevezi publikációiban a proletárdiktatúrát! Kísérteties
az analógia: szétszakad a belső imádságos élet és a köz­
élet, akárcsak Telekiben. És m it gondoljunk a kiváló
egyházjogász bíboros érsek Serédiről, aki pontosan is­
m erte a fasizmus m inden bűnét, m inden bizonnyal
nagyszerű értelm ével látta annak bukását is, és m ind­
ezek ellenére megszavazta azt a zsidótörvényt, amely­
nek betűi, és szelleme egyaránt ellentmondott annak a
Szentírásnak, amelyet hivatalosan képviselt!? Hogyan
értelmezzük azt a felsőházi kijelentését, hogy „a külső
körülmények kényszerítő hatása a la tt” megszavazza a
püspöki kar a törvényt, de m ajd „imádkozik a m éltat­
lanul-ártatlanul szenvedőkért” ? Megadták a császár­
nak, ami a császáré.
K onstantinus óta ilyenek az egyházak? Szükségsze­
rű ez? Nem tarth ato tt volna az egyház tükröt Teleki
elé: tükröt, amelyben m egm utatta volna a politikai
bűnöket? Mert nemcsak a felebarát, hanem az ellenség
szeretete is ugyanannak a Názáretinek parancsa!
Bleuer lélektani szakkifejezését alkalmazva az egy­
háztörténetre, azt m ondhatjuk, vagy inkább érezhetjük
hogy ambivalencia figyelhető itt meg, a bensőséges val­
lásos élet lelki hasadásával együtt, amelyet részben a
kortörténet „kortörténetével”, részben az osztályhely­
zetből eredő korlátokkal, vagy ha így elfogadhatóbb:
a környezeti ártalm ak predesztináló hatásrendszerével
bizonyos fokig megmagyarázhatunk.
„Szenteltessék meg a Te neved!” Egyéni és közéleti
m agatartásunk egységével, szinkroniáit harm óniájával
is, és azzal, hogy semmiképpen nem magyarázunk tör­
téneti folyamatokat Isten nevével, nem m árkázzuk azo­
kat a K im ondhatatlan akaratával, sőt a hívőket szün­
telenül emlékeztetve a Názáreti tanítására, akár a pil­
lana t n y i politikai értékelés ellenére is. Ez Teleki sor­
sának is tanulsága.
W itz ezt írta: „Az első perdöntő állásfoglalása az,
hogy nem ismeri el az eszmeáramlatoknak, világnéze­
teknek egyenjogúságát” az a Teleki, aki „kora közö­
nyösségének okát kereste és ezt abban találta, hogy a
nemzetközi gondolkodásból származott minden” (i.m. 5.
és 4. p.). Nos, ha az egyházak mindig következetesek
lettek volna csupán csak formális logikai gondolkodá­
suk síkján, akkor Jézus legáltalánosabban megfogal­
m azott gondolatait tárták volna híveik elé: a szere­
tet mindig és m indenkire kötelező parancsát, a „ne
ölj!” tételét, m ert em bertársaink tömeges mészárlása, a
Voronyezsi halálkanyarban elpusztult százezrek vér­
áldozata, a m agyar államiság m aradványainak fel­
adását jelentő halálvonatok zakatolása a m agyar ál­
lam határain keresztül, ártatlanok tömegeivel a lezárt
vagonokban, nem a kurzus végén kezdődött, hanem
ezt a folyamatot a tévedések és bűnök sorozatával elő­
készítették és mentséget a bensőséges hitélet, a buzgó
vallásosság nem jelenthet sem „laikusnak”, sem pász­
toroknak.
Ha megvizsgáljuk Teleki vallásosságának „techniká­
já t”, akkor meglehetősen klasszikus kép tárul elénk.
„Szentmise alatt szeretett és tudott jól imádkozni. Leg­
szívesebben a Misszálét használta és élvezte. Szerette
a Sik—Schütz imakönyvet és többször olvasta Kem pist
is. A szebb, vagy neki tetsző részeket aláhúzta vagy
az oldalszélen megjelölte. A szentmiséken igen elmé­
lyedetten vett részt; sanctustól az áldozásig mindig
térdelt”. „Nem volt gyakori áldozó, de húsvéti gyóná­
sát és áldozását mindig különös áhítattal végezte.”
„Gyakran tartott komoly lelkiismeretvizsgálást, amiről
észre lehetett venni, hogy ezek összegezései a napi lel­
kiismeretvizsgálásnak.” „Abban az időben is, de most
is úgy érzem, hogy éppen ezek a megható, sokszor
szinte döbbenetes önvallomások és magába szállások
voltak Teleki lelkiségének leghatékonyabb formálói és
meghatározói” (i. m. 8. o).
Tartalmas, alapos, komoly lelki élet tárul elénk. Kor­
társai, m ajd sorsának kutatói egyöntetűen vallanak
gondolkodásnak mélységéről, szándékainak tisztaságá­
ról. Emlékeztessen bennünket ez arra, hogy az esz­
közök. a gondolatok gazdagsága és mélysége, a m él­
tó olvasmányok tartalm a sem m entheti meg a téve­
désektől, a társadalm i méretekben felhalmozódó hibák­
tól és bűnöktől az embert, különösen, ha egy nemzet
útját szabja meg tevékenységével. Talán, ha az egyhá­
zak tisztán őrizték és adták volna tovább neki is a tant,
akkor másképpen alakult volna az ő sorsa is?
 „Soha nem ak art okosabb lenni Egyházánál és intéz­
kedéseit sohasem b írálta” — írja róla barátja és lelki­
atyja, nyilván jó — és dicsérő értelemben. Kár, hogy
nem bírálta egyháza intézkedéseit, nemcsak lelke leg­
mélyén, amire gyanakodhatunk, hiszen Witz erre
utal esetleg, am ikor u.ott ezt írja :” „Az Isten-hit, a
vallás, az Egyház lényegére vonatkozólag többször
gondolkodott hangosan, kutatott, kérdezett és nyilat­
kozott. Ez nagyobb részt azonban teljesen szűk körben
történt” (i.m. 10).
Soha sem fogjuk m ár megismerni ezeket a Teleki­
gondolatokat, m ert akik hallották, sírba szálltak. Az
erős akaratú gondolkodó és tudós azonban gátat sza­
bott kritikai észrevételeinek. Bizonyára hite, meggyőző­
dése vezette ebben. Tanulság szám unkra az, hogy h i­
tünk kérdéseiben csak egy tekintély van: Sola scriptu­
ra! A z egyházaknak m inden kritikai észrevételt jó­
akarattal ülik fogadniok, sőt erre a kritikai magatar­
tásra nevelniük is kell híveiket! „Az igazság megsza­
badít!”
Ism erjük Teleki egyik érdekes kijelentését: „A h a­
zafiság a mi értelm ezésünkben annyit jelent, m int
megtenni kötelességünket nemzetünk ir á n t. . . akkor is,
amikor senki sem látja. Vallásosnak lenni pedig any­
nyit jelent, hogy eleget teszünk hitbeli kötelességeink­
nek akkor is, am ikor mások is látják.” De nagyszerű
lenne legalább egy Glattfelder Gyula -féle kiállást fel­
fedeznünk Teleki politikai-vallásos m egnyilvánulásai­
ban, mondjuk a hitet is próbára tevő zsidótörvények­
kel kapcsolatban, de sajnos ilyen jelenséget ebben a
jellemében oly sok szempontból kitűnő férfiben nem
találunk. Legalábbis közéleti megnyilvánulásai sorá­
ban nem. Sajnos az ellenkező példákat lapokon
Radnóti Miklós emlékezete
Költő vagyok, ki csak máglyára jó,
m ert az igazra tanú.
Olyan, kit végül is megölnek,
m ert maga sosem ölt.
Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, m int a húr, ha pattan.
Tarkólövés. — Így végzed hát te i s . . .
Így végezte a költő, most huszonöt esztendeje, Abda
község mellett, 1944. november 6.-a és 10.-e között.
Egyik legkiválóbb, fájdalm asan rövidre szabott életű
lírikusunk zuhant a nácik golyóitól a tömegsírba. Fia­
talon halt meg — 1909. m ájus 5-én született, az idén
emlékeztünk születésének hatvanadik évfordulójára —,
de nem az ifjan meghaló költők betegségében, Mor­
bus H ungaricusban vagy szívbajban, m int Csokonai
vagy Dsida; neki nem adatott meg a „jó halál kegyel­
me”, melyre nosztalgiával gondolt: „Ó, régi börtö­
nök nyugalma, szép / és régimódi szenvedés, halál, /
költőhalál. . . mily messzi m ár”. A Mythos des zw an­
zigsten Jahrhunderts, az új barbárság korában a köl­
tőhalál is megváltozott. Garcia Lorca példájában saját
sorsát látta: „Költő voltál, — megölték ők”. Radnóti
tudta, hogy az emberiség nagy ügyeiben szolidaritás
van, a szabadság oszth atatlan. Ha fasizmus Spanyolor­
szág ellen támad, később egész Európa ellen támad.
Érezte ezt a nemzetközi közösséget: „hiába mondod,
messzi az! (Sanghaj vagy Guernica) szívemhez éppen
oly közel”. S a pusztulás, a halál, melyet Guernica
szimbolizál, leigázta Európát, megölte Radnótit is. A
370
keresztül sorolhatnánk fel. Tragédia ennek a nagyszerű
tudósnak belső élete, talán évtizedeken át hordozott
belső kínlódás, belső ellentmondások feszültsége, amely
nemcsak fiatal-korában sodorta közel a m aterializ­
mushoz, hiszen m aterialista és hívő között nem is
olyan éles a határvonal. Bizonyára igaza van Rahner­
nek: magunkban hordozzuk a kételyt és hitet m ind­
annyian.
Nevelőknek valóban van itt tanulság! És egyházi em­
bereknek, vezetőknek!
Minden ember sorsának szemlélete a meditációk so­
rozatára kínál lehetőséget. Gondolataink megerősíté­
sére — hiszen nem vélekedhetünk úgy, hogy az igazság
teljes birtokában írunk — idézzük utoljára Telekit:
„Nem gyűlölök senkit, de még haragudni sem tudok
senkire. Sokan azt mondják, hogy ez hiba bennem. De
nem tehetek másként, m int ahogyan valójában érzek
(i. m. 13.). Ha Telekiben lett volna bátorság, vagy le­
mondás (ki tudja m a m ár ezt eldönteni) arra, hogy ezt
a názáreti Jézus szelídségét tükröző lelkületét a köz­
életben is mindig, fenntartás nélkül érvényesítse, ak­
kor vagy nem politizál sohasem, vagy az az uralkodó­
osztály söpörte volna el miniszterelnöki pozíciójából,
amelynek érdekeit képviselte, személyiségének gazdag
adományaival, intellektusának fényével, vallásos lelkü­
letének mélységével. Ez esetben nem tartanánk őt szá­
mon, m int a két világháború közötti Magyarország leg­
tehetségesebb hivatalos politikusát, szegényebb lenne
az ellenforradalm i korszaknak amúgy is szegényes
arcképcsarnoka és bizonyára gazdagabb volna a m a­
gyar tudomány haladó, megőrzendő, a mai és későbbi
nemzedékeknek továbbadandó szellemi kincsestára.
Kéri György
szenvedés útjának stációi: munkaszolgálat, Lager Hei­
denau, Bor, Abda.
A költő m ár korán látta Európa elkomoruló, baljós
égboltját, és érezte a társadalom fojtó szorítását; egyik
kötetének címe: „Járkálj csak, halálraítélt”. Bálint
György, a barát és társ a m ártírium ban, így ír erről a
haláltudatról: „Más költő is írt m ár a halálról, m ind­
egyik írt róla. Schopenhauer szerint a halál nagy
»múzsavezető«. De rendszerint akkor írtak róla, ha vá­
gyódtak utána . . . Mi, akik m a élünk és gondolkozunk,
nemcsak ritka, ködös-romantikus pillanatainkban gon­
dolunk a halálra. Sokkal gyakrabban, és akkor a leg­
erősebben, amikor éppen a legjobban érezzük m agun­
k a t... Nem halálfélelem: egyszerűen csak haláltudat.
A halált tudomásul vesszük, beiktatjuk napi életünk­
be, számolunk vele, és ha bekövetkezik, nem fogunk
meglepődni. Ezek a versek minden nyavalygás és ellá­
gyulás nélkül szólnak róla, csaknem szigorú hangon
állapítják meg. H alálra ítéltek bennünket, egyelőre
haladékot kaptunk, addig m indenesetre élünk, ahogy
tudunk, sőt, néha még a jövőre is gondolunk, amely
nyilván nem lesz a miénk, de kétségtelenül eljön. Ad­
dig pedig járkáljunk csak, amíg lehet. Tudjuk, hogy
nem sokáig lehet, de ez nem kedvetleníthet el, nem
m ondhatjuk, hogy nem érdemes. Mennél rövidebb
ideig lehet, annál inkább érdemes”. (Kissé hosszan
idéztük, de Bálint György a leghitelesebb tanú e ha­
lálraítélt nemzedék gondolatairól, érzéseiről. És senki
sem jellemezheti ennél pontosabban, jobban Radnóti
költészetét.)
A fiatal Radnóti a legkülönfélébb helyzetekben ér­
 zékeli a fenyegető halált. Egyik versében csendéletet
rajzol, de a kép baljós hangulatot sugall: „Oly félelem
nélküli így az életünk és egyszerű, / m int a papír, vagy
a tej itt az asztalunkon / és kegyetlen is, / m int m el­
lettük a lassútekintetű kés”. Egy későbbi sora m intha
erre rímelve: „Az asztalon felébredt, s villogott a
kés”. M ásutt egy kert ébreszti a költőt a valóság k ér­
lelhetetlenségére. Nem lehet kitérnie a halál jelenléte
elől, sem a természetben, sem a szerelemben. Azt
mondhatnók, Radnóti a társadalm at a haláltudaton ke­
resztül érzékeli. A társadalom , korának valósága ebben
a fenyegetettségben tárgyiasul, konkretizálódik, és eb­
ben aktualizálódik. „Ó, ez a kert is aludni s halni ké­
szül, / gyümölcsöt rak a súlyos ősz elé. / Sötétedik.
Halálos kört repül / köröttem egy elkésett, szőke
méh. / S fiatal férfi, te! rád m ilyen halál vár? / Bogár­
nyi zajjal száll golyó feléd / vagy hangos bomba túr
a földbe és / m egtépett hússal hullsz majd szerteszét?”
Ez az állandó haláltudat nem érzelgős halálfélelem
vagy kispolgári pacifizmus volt. Sokkal inkább társa­
dalmi veszélytudat. A költő világosan látta a társadalom
fasizálódását, a háború fenyegetését. H itler uralom ra
jutása, a spanyol szabadság vérbefojtása után nem le­
hettek illúziói. Verseiben feltűnnek a m agyar valóság
m otívumai: egy tájképben egyszerre csendőrök jelen­
nek meg, „két csendőr, kiket árnyékuk kísért, / jött a
szántáson tollasan által”, m ajd pirosan tüntető pi­
pacsokról ír és szuronyos szellőről. A szimbolikus ké­
pek mellett határozottabban is fogalmaz: „mocskol e
kor”, „undorít e forduló világ és az ordas em berek”,
„Mindig gyilkolnak valahol”, és végső sum m ázatul leg­
mélyebb, legszemélyesebb élményét tá rja a világ elé.
„A költő bokáig csúszós vérben áll m ár / s minden
énekemben utolsót énekel”. Radnóti verseiben nem az
általános, örök emberi elmúlástól való félelem kap
hangot, a biológiai gyökérzetű szorongás, melyről pl.
Kosztolányi írt gyönyörűen és megrendítően. Radnóti
személyes érzésének társadalm i, közösségi tartalm a
van. A kortársak élete m egtelt lappangó borzalommal,
a világ kísértetiessé vált: „Sötéten szállt egész sereg­
nyi néma holt / s egy árnyék dőlt el hirtelen a házfa­
lon. / Csend lett, a délelőtt megállt, tíz óra volt. / az
utcán béke lengett s valami borzalom”. S ez ,a rejtett
borzalom egyre nyilvánvalóbbá válik, s Radnóti végte­
len érzékenységgel reagál a társadalom ütéseire, a tör­
ténelmi helyzetből kiáradó halálveszélyre; az erősza­
kos, korai halál jelképeit sugallja a világ a költőnek.
A világ ijeszti, gyötri, de „hószín öntudat” védi a gyá­
vaság ellen, és rendíthetetlenül k itart vállalt feladata
mellett, ír, őrzi a szellemet, a kultúrát, leleplezi az
embertelenséget, tükröt ta rt a társadalom elé. Elmond­
ja, am it lát, m int egykor a próféták. „Oly korban él­
tem én e földön, / m ikor az ember úgy elaljasult, /
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, / s míg
balhitekben h itt s tajtékzott téveteg, /, befonták életét
vad kényszerképzetek.” Érzi és tapasztalja, hogy eb­
ben a korban boldogan élni lehetetlen. Keserűen p a­
naszolja el vágyát, hogy szívesebben élne zsivajgó pál­
mafán, m int emberek között, m ert „a m ajm ok értené­
nek, / bennük még ép az elme, — / s talán ha köztük
élnék, / nékem is megadatnék / a jó halál kegyelm e”.
Radnóti tudja, hogy sorsa elvégeztetett, de vállalja
ezt a sorsot, nem menekül, hiába csábítja az élet vá­
gya, a menekülés ösztöne, hiába hívja a szabadság jel­
képévé emelt Borneo, mely integet felé, m int egy sö­
tét virág, és hiába hívogatják a szigetek a Kettős Zá­
tonyoknál, a fényes bóbiták. A költő itthon marad.
Itthon m aradt és elhurcolták. Klasszikus fegyelmű
versekben (melyeket úgy ír, ahogyan él: „vaksin, her­
nyóként araszolgatván”) tudósít a lágeréletről, a haza­
szeretetről, az óvó szerelemről, az erőltetett m enetről;
s az utókornak küldött razglednicáiban (levelezőlap­
jaiban; korábban is volt egy „Cartes postales” ciklusa)
az utolsó idők borzalm ait goyai szuggesztivitással rög­
zítette. S m ert költő volt — igaz költő és igaz ember,
megölték hitvány zsoldosok. „Der springt noch auf, —
hangzott fölötte. / Sárral kevert vér száradt fülem en.”
Még sok mindenről lehetne és kellene írni Radnóti­
val kapcsolatban. Hazaszeretetéről, aktív hum anizm u­
sáról, szerelmi lírájáról, emberi-költői m agatartásáról.
A katolicizmussal való kapcsolatáról, melyet Beney
Zsuzsa elemzett, s melyet Koml ós Aladár is m egálla­
pított: „33 körül olyan hatás érte őt, mely ha nem is
változtatta meg politikai hitét, új árnyalatokat vitt be­
le; a katolicizmus hatása, amelyről, illetve az azt hozzá
közvetítő Sík Sándorról m ár 36-ban vallja, hogy »ne­
ki köszöni húsz éves világnézeti és esztétikai ortodoxiá­
ja alóli felszabadulását«. Utolsó éveiben m agatartásá­
ba, bárm ily szilárd m aradt, valami szelídség oltódik;
a szocializmusnak egy bár rendületlen, de hangfo­
gós, inkább Juhász Gyula-i, m int József A ttila-i vál­
tozata alakul ki benne”. S arról a keresztyén lelkület­
ről, mely fölzeng érett, nagy verseiből: ,,Szívem ben
nincs harag már, bosszú nem érdekel, / a világ újra­
épül, — s bár tiltják énekem / az új falak tövé­
ben felhangzik majd szavam”.
Életét egyszer így összegezte: „meghalok, s úgyis
minden minden töredék”. A haláltudat nála mentes
minden szenvelgéstől, önsajnálattól, rom antikától. Ez
nem halálfilozófia (mint a századforduló dekadensei­
nél, mikor pl. Balázs Béla „Halálesztétikáról” érteke­
zett): egészen egyszerűen a halált kora legfőbb jel­
lemzőjének tartja. „Ú gy halnak e korban a költők” —
sóhajt fel, és m agára gondol: „magamban élem át már
mindazt, ami hátravan, / nem nézek vissza többé s tu ­
dom, nem véd meg engem / sem emlék, sem varázs­
lat, — baljós a m enny felettem ; / ha megpillantasz,
barátom, fordulj el és legyints. / Hol azelőtt az an­
gyal állt a karddal, — talán most senki sincs”. Úgy
gondolunk rá, ahogyan Pilinszky János írta a haláláig
kiszolgáltatott rabról: „Szem közt a pusztulással / egy
ember lépked hangtalan. / Nincs semmije, árnyéka
van. / Meg botja van. Meg rabruhája van”. Radnótit, a
rabot, a halálraítéltet, kifosztották és mégis meggaz­
dagodott, bennünket is gazdagít. Nem m aradt semmije
és övé lett a világ. Nem azok győzték meg, akik meg­
ölték, hanem az áldozat. Amint Hemingway tanítja:
„Az em bert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőz­
ni”. A halált is le lehet győzni, ha vállaljuk és nem tö­
rődünk vele, mikor csap le; ha a halál közvetlen köze­
lében is úgy dolgozunk, m intha örökké élnénk. Radnó­
ti. m int verseivel, halálával is az em bertelenség elleni
szembeszállásra buzdít: „Éld e rossz világot / és m in­
dig tudd. hogy m it kell tenned érte, / hogy más legyen”.
A költő életműve fénylő, tiszta egész; az erősza­
kos, korai halál ellenére sem torzó, sem töredék. Az
biztos, hogy testével együtt meggyilkolták a szívében
hordott, s m ár soha meg nem születő remekműveket.
De sokkal nagyobb költő annál Radnóti, hogysem azt
méricskélgessük, m i lett volna, h a . . . ? Életműve k i­
kezdhetetlen, a legnagyobbak közül való. Élete is m ű­
vé, a m agatartás, a jellem gyémánt tisztaságú, gyémánt
keménységű alkotásává vált, az erkölcsi nagyság, a fel­
adatát holtig vállaló humanizmus sugárzó jelképévé.
Nem tudta megtörni a kor, sorsa ellenére nőtt pél­
daképpé.
Ágyúdörej közt? Üszkösödő romok, árva faluk közt?
Írok azért, s úgy élek e kerge világ közepén, m int ott
az a tölgy él; tudja, kivágják, s rajta fehérük bár a ke­
reszt, m ely jelzi, hogy arra fog irtani holnap már a
favágó, — várja, de addig is új levelet hajt.
Tamás Bertalan
371
 V ILÁ G SZE M LE
Amerikai folyóirat a leningrádi és moszkvai teológiai akadémiák
ökumenikus munkásságáról
Kitűnően szerkesztett teológiai szaklap jelenik meg
negyedévenként az am erikai Philadelphiában, Arlene
Swidler főszerkesztésében, címe „Journal of Ecum eni­
cal Studies”. Társszerkesztői gárdájában nem kisebb
személyiségeket találunk, m int többek között Markus
Barth és Dietrich Ritschl (Pittsburgh), Skydsgaard pro­
fesszor (Koppenhága), Hans Küng (Tübingen ill. Basel),
vagy Nikos Nissiotis (Bossey).
Színes, sokoldalú könyv-vastagságú folyóiratuk ta r­
talma. Az 1968-as évfolyam csaknem minden jelentős
felekezettől és felekezetről hoz tanulm ányokat. A re­
form átori teológia történeti dimenzióitól kezdve a „fi­
lioque” mai problem atikájáig, a hindú-keresztyén dia­
lógustól az izlám és a keresztyénség párbeszédéig, a
pluralizm us teológiai kérdéseitől a katolicizmus Upp­
sala utáni állásfoglalásáig széles skálán tallózik a vi­
lágkeresztyénség legégetőbb kérdései között.
Mai szemlénkben Alf Johansen, az elm últ években
hosszabb időt szovjetunióbeli tanulm ányúton töltött,
teológus beszámolója alapján szeretnénk ism ertetést
adni a folyóirat 1968. nyári számából. A szerző több
hónapig búvárkodott — két utazása során — a lenin­
grádi, m ajd a Zágorszkban működő moszkvai teológiai
akadém iák könyvtárában. Főleg a Nyugati Hitvallások
Története szekció licenciátusi disszertációinak gépelt
kéziratait tanulm ányozta át. Jó áttekintést kapunk eb­
ből az értékelésből az orosz ortodox egyház ökumeni­
kus tanulm ányi munkásságáról.
Melyek azok a tudományos teológiai kérdések, ame­
lyek az ortodox teológusok disszertációinak gerincét
képezik?
1. A szent hagyomány. Sergij Bulyčev a Leningrádi tetlen járuléka a bűnösnek egy belső, erkölcsi megvál­
Akadémia újszövetségi tanszékén „Szent Pál apostol a
szent tradícióról” című értekezésében (1966) sorra ve­
szi a keresztyénség nagy felekezeteinek erről a kérdés­
ről vallott felfogását.
A protestantizmus — írja — minden megnyilvánulási
form ájában e lv e ti azt a felfogást, hogy a hagyomány
a keresztyén tanítás egyik forrása volna. Történelme
folyamán a protestáns teológia — éppen a „sola Scrip­
tu ra ” elv alapján — inkább a Szentírás és a tradíció
viszonyát elemezte gondosan, mintsem a tradíció lé­
nyegét, amelyet eleve az „em beri” jelzővel illetett.
A római katolicizmus úgy tekinti a tradíciót, mint
az isteni kinyilatkoztatás egyik forrását, amely függet­
len a Szentírástól és egyenlő értékű azzal. Felfogása
szerint a különböző szent könyvek m egírásának külső
okai voltak, s így azok nem is tartalm azhatják a teljes
kinyilatkoztatást.
Az ortodoxia álláspontja szerint a tradíció a kinyi­
latkoztatás közlésének a legrégibb eszköze. A Szent­
írás, m int Jézus és az apostolok szóbeli prédikációinak
isteni sugalmazásra, írott form ában fennm aradt emlé­
ke, csupán második, a szent hagyomány után követ­
kező forrása a keresztyén tanításnak. Így a tradíció
nem válik a kinyilatkoztatás igazságának egy részévé
csupán, hanem az egész tanítás teljességét jelenti,
amelynek, forrása m agában Jézusban van, az ő közvet­
len kinyilatkoztatásában. Az ortodox teológia fenn­
ta rtja a páli megkülönböztetést az isteni és az apostoli
tradíció között (1 Kor 7,10), de az utóbbitól is m egkü­
lönbözteti az egyháznak, pontosabban az egyházi
372
atyáknak a tradícióját. A római egyházzal ellentétben,
amely a Tridentinum óta sok íratlan hagyományról be­
szél, az ortodoxia a dogmatikai, történeti és liturgiai
tradíció egységét hangoztatja.
2. Képtisztelet. Vladimir Fomenko e kérdés dogma­
tikai jelentőségéről írt m unkájában (1966) Krisztus in­
karnációját jelöli meg a keresztyén ikonográfia alapjá­
nak, azzal a megokolással, hogy a Fiú a láthatatlan
Isten látható kiábrázolódása. Minden Krisztus-ikon te­
hát az ő isteni-em beri természetére utal. Damaskusi
szent János is arról beszél, hogy a testben megjelent
Isten ábrázolásával azt jelenítjük meg, ami az Istenből
látható.
A képtisztelet ellen harcolók első (4. századi) és m á­
sodik (protestáns) nemzedéke a bálványimádással azo­
nosította azt. Pedig — írja — a bálvány mindig olyas­
m it ábrázol, ami nem létezik: a hamis isten képét. Az
ikon viszont az igaz Isten képe, amely egyúttal Krisz­
tusnak a démoni erők feletti, s az igazságnak a ham is­
ság, az életnek a halál feletti győzelmét is jelképezi.
3. Hit által való megigazulás. Andrej K uharčuk-nak
a Galata-levél alapján írt disszertációja (1965) dogma-
történetileg abból indul ki, hogy Aquinoi Tamás sze­
rint az iustificatio egyfelől az igazságosság egyik külső,
formai proklamációja, másfelől belső életünk megújí­
tása és megszentelése a kegyelem által.
Luther és K álvin a megigazulás objektív oldalát, an­
nak im putatív jellegét hangsúlyozták, mintegy jogi é r­
telemben: a bűn megmarad a megigazult emberben,
akit Isten a Krisztusért igaznak, megkegyelmezettnek
nyilvánít.
Az ortodoxia szerint e külső megigazulás elengedhe­
tozása és Istennel való kiengesztelődése. A kettőt nem
lehet egymástól elválasztani, m int ahogy Pál apostol
szerint sem választható el egymástól a hit és a jócsele­
kedet (1 Kor 13,2, Gal 5,6). Ugyanakkor — hangsúlyoz­
za a szerző — Jakab apostol sem zárja ki a hitet a
megigazulás feltételei közül.
4. Inkarnáció. Nikolaj G undjajev 1967-ben dogmati­
kai disszertációként vizsgálta Leningrádban az egyházi
atyák tanítását az inkarnációnak az üdvösség m unká­
jában való szerepéről. Látása szerint a sarkosis nem
csupán Isten újjáterem tő aktusának, a theosis-nak első
láncszeme, hanem folytatódik ma is az egyház életé­
ben. megújítva az emberi term észetet; mintegy reali­
zálja tehát a megváltás gyümölcseit az egyház életé­
ben.
Ezért az Eucharistia az egyházi élet középpontja
Gundjajev szerint, amely tagjainak bűneivel szemben
az egyház szentségét is proklamálja. Szerinte a Mi­
atyánkban kért „mindennapi kenyér” is eredetileg
nem a hétköznapi, hanem erre az ünnepi kenyérre utal.
Az egyházi atyák szerint ui. éppen az Eucharistia az
inkarnáció legnagyobb gyümölcse. Amikor Krisztus
teste és vére egyesül a mi emberi természetünkkel, az
megtisztít bűneinkből és halhatatlanságra vezet m in­
ket.
Ugyanezt a kérdést dolgozta fel ugyancsak 1967-ben
Sergij Kostarev is Aquinoi Tamás tanításának a fényé­
ben. E tanulm ány azért is jelentős — am int arra
Mihail püspök, a Leningrádi Teológiai Akadémia rek­
tora bírálatában rám utat — m ert Aquinoi Tamás m ű­
 veit eddig még nem fordították le orosz nyelvre, s a
szerző műve függelékeként a Sum m a Theologica-ból is
közölt hosszú részleteket. Figyelemre méltó az a meg­
állapítása is, hogy Isten Fia nem azért jö tt a földre,
m ert rajta kívül senki sem válthatta volna meg az em­
beriséget, hanem azért, m ert természete alapján ő volt
a legmagasabb fokú szeretet.
5. Megváltás. Evlogij Sm irnov archidiakonus 1966-os,
a moszkvai Teológiai Akadémiához Zágorszkban be­
nyújtott disszertációja Irenaeus lyoni püspöknek a
m egváltásról szóló tanítását ismerteti. A megváltás
központi lényegét ő is az inkarnációban látja: általa
visszakerül az ember eredeti tisztaságába, kiengeszte­
lődik Istennel és isteni természet részese lesz. A meg­
váltás teljes elégtételt jelent Isten igazsága számára s
az em bernek békét, szabadságot és halhatatlanságot
szerez.
Ahogy Éva — folytatja Evlogij, Irenaeus nyomán —
„engedetlenségével maga és az egész emberiség szá­
m ára a halál okozója lett”, úgy Szűz M ária engedel­
mességével és Isten akarata előtt való engedelmes alá­
zatával „az üdvösséget szerezte meg m agának és az
egész em bervilágnak”.
6. A mai katolicizmus közvetlen m últját, jelen poli­
tik áját és teológiai fejlődésének várható kihatásait nem
kevesebb, m int négy licenciátusi tanulm ány dolgozta
fel az orosz Teológiai Akadémiákon ezekben az évek­
ben.
Aleksandr D ubrovskij XII. Pius pápaságát elemezte
1967-ben Zágorszkban írt m unkájában. Annak a néze­
tének ad kifejezést, hogy a pápa hasztalan próbálta
Hitler és Mussolini fasizm usát befolyásolni, s politiká­
ját ezért inkább az határozta meg, hogy a katolikus hí­
vek minél kevesebbet szenvedjenek a hitleri Német­
országban. Teológiai m unkásságát értékelve, Döpfner
bíborost idézi a szerző, aki szerint Pius pápa ragyo­
góan egyesítette m agában a diplom atát és az aszkétát,
s ezáltal tulajdonképpen kezdeményező szerep illeti
meg a halála után megnyilvánuló nagyarányú egyházi
reformtörekvések történetében.
Gavriil archim andrita a fenti szerzővel egyidőben a
római katolikus egyháznak a 20. század első negyedé­
ben folytatott világpolitikáját elemezte zágorszki ta ­
nulmányában.
Róma ez irányú tevékenysége a szerző szerint lénye­
gében vallásos, erkölcsi és szociális, eszközeiben azon­
ban szükségszerűen politikai jellegű. Külön figyelmet
szentel ezért a római egyház tevékenységének az „uni-
tusok”, tehát a görög szertartású katolikusok irányá­
ban.
A szerző éleslátását bizonyítja annak a felismerése,
hogy ma az egyházakat nem annyira a dogmatikai és
tanításbeli különbségek, m int inkább a politikai és
nemzeti érdekek választják el egymástól. Az am erika-
barát elemek növekvő, befolyása, a keleti egyház sorai­
ba való penetráció és az elszakadt egyháztestek vi­
szonylag türelm es visszahódítása, — ezek G avriil sze­
rint azok az új erőtényezők, amelyek a katolicizmus
mai törekvéseit jellemzik.
Külön tanulm ányban foglalkozik ezzel kapcsolatban
Melhisedek vologdai püspök a II. Vatikáni Zsinattal.
Zágorszki disszertációja kiemeli XXIII. János pápának
és „Pacem in terris” enciklikájának történelm i jelen­
tőségét, hangsúlyozva, hogy beszédeiben e nagy pápa
soha nem tám adta a szocialista országokat. De ugyan­
akkor VI. Pál pápa misztikus-aszketikus egyéniségét is
rokonszenvvel festi meg, és rám utat egyensúlyozni kí­
vánó diplomáciai erőfeszítéseire.
Végül Róma és az ortodox egyházak viszonyáról Li­
verij Pylinskij írt Leningrádban 1967-ben vaskos ta ­
nulmányt. Különösen a keleti és nyugati egyházak ú j­
raegyesítésének az orosz egyházi irodalomban megta­
lálható problem atikáját tárgyalja, főként 1948 óta. Ek­
kor ugyanis az Orosz Ortodox Egyház Moszkvai Kon­
ferenciája egyhangúlag elfogadott nyilatkozatában
nyíltan megvádolta Rómát a nácizmussal és agresszív
katonai körökkel való kooperációval. A szerző ezt a
kemény állásfoglalást a háború utáni első évek term é­
szetére vezeti vissza, s most objektív, főleg teológiai
érvek alapján igyekszik megközelíteni a kérdést, rá ­
m utatva az I. Vatikáni Zsinat hírhedt dogmájának, a
pápai csalatkozhatatlanságáról szóló tanításának alap­
vetően gátló tényezőjére.
7. Ortodoxia és anglikanizmus. A két nagy egyház­
test történeti és mai problem atikájával az elmúlt évek­
ben két tanulm ány is foglalkozott az orosz teológiai
akadémiákon. Boris L evčuk Leningrádban 1965-ben,
majd Georgij Stebljučenko ugyanott 1966-ban éles
elemzéssel m utat rá az anglikanizmusnak a rra a jelleg­
zetességére, hogy önálló tradíció és önálló tanítás nél­
küli, merőben nemzeti szervezet. Az ortodox egyház
kötelességének látja Levčuk, hogy az ortodox teológiai
irodalom révén, amely iránt amúgyis nagy az érdeklő­
dés Nyugaton, érthetővé és elfogadhatóvá tegyék angli­
kán körökben az ortodox hit igazságait.
Dr. Fabiny Tibor
A SZEPTEMBERI ATHÉNI
ATLANTISZ-KONFERENCIÁRÓL
Több mint 250 ezer tanulm ányt és monográfiát írtak
m ár eddig az Atlantisz-kérdésről. Magyarországon
1963-ban jelent meg Stegena Lajos könyve; (Gondolat
Kiadó), tudom ánytalannak minősítette azokat a koncep­
ciókat, amelyek Atlantiszt történeti ténynek fogják fel.
M onográfiájában vitába szállt az „Atlantiszt felfedező”
athéni professzorral, Galanopoulosszal.
Ez év szeptemberében Görögországban, számos o r­
szág term észettudósainak és régészeinek részvételével
ismét napirendre került az Atlantisz-kérdés.
Csak az ószövetségi bibliával kapcsolatos feltevések­
re térünk ki.
Mintegy 3400 évvel ezelőtt váratlanul felrobbant az
Égei-tengerben fekvő Santorin tűzhányó. Nincs akadá­
lya annak, hogy ezt a természeti katasztrófát az em be­
riség története során lezajlott legnagyobb méretű és
energiájú sorscsapások közé soroljuk. Pusztító erejű,
heves földrengések, tornádók, szeizmikus szökőárak,
úgynevezett tsunam ik kísérték a katasztrófát. A cent­
rum ban 200 m éter magas hullám okat tételezhetünk fel
a számítások alapján. Az események következtében
Santorin lakossága, a környező szigetvilág és K réta
északi peremének népessége elpusztult. Elképzelhető,
hogy Santorin esetleg azonosítható Atlantisszal, de ez
nem feltétlenül szükséges a bibliai események magya­
rázatához.
Az első kitörést mintegy húsz-harm inc éven keresz­
tül továbbiak követték, ezeknek erőssége azonban el­
m aradt az első kitörés hevességéhez viszonyítva.
Marinatos görög archeológus vizsgálatai és ásatásai
alapján kétségtelennek tekinthető, hogy az elpusztult
települések lakói igen magas, a görögökével egyenran­
gú kultúrával és civilizációval rendelkeztek. Galano­
poulos professzor, az athéni Földrengésvizsgáló Intézet
igazgatója az idei konferencián is azt az álláspontot
képviselte, hogy a szóban forgó nép azonos a Platon
által em lített atlantiszi lakossággal. A kár helyes ez az
azonosítás, akár nem, abban bizonyára igaza van a tu ­
dós professzornak, hogy a Bibliában említett, illetőleg
felsorolt egyiptomi csapásokat reálisan, tudományosan
tudja megmagyarázni.
373
 A vizek vérré válása visszavezethető arra, hogy a
vasoxidot tartalm azó vulkáni ham u megfestette Egyip­
tom vizeit.
A békaesőket a tornádók szállíthatták, amelyek a
megfigyelések és a számítások szerint gyakran felszip­
pantják és m agukkal szállítják a kisebb tavak víz­
mennyiségét és állatállományát.
A hatalmas jégesők m agyarázatra lelnek a kitöréssel
együttjáró meteorológiai jelenségekben.
Jól értelmezhető a háromnapos sötétség is. Ezt a lég­
körbe került hatalm as mennyiségű vulkáni ham u és
por valószínűvé teszi. A Santorin kitörésekor 70 km 3-
nél nagyobb mennyiségű vulkáni anyag jutott a szilárd
kéreg felszínére. (A Badacsony fél km 3.)
A leülepedett vulkáni ham u elpusztíthatta a ter­
mést és ennek következtében felléphetett az éhínség.
A csapássorozat logikus folytatása a járványok, am e­
lyeknek terjedését az elszaporodó legyek elősegítet­
ték.
Nem vezethető vissza az elsőszülöttek halála a ka­
tasztrófára. A tizedik csapásnak m agyarázataként a
konferencia résztvevőinek többsége a rra az álláspont­
ra helyezkedett, hogy ez Izrael népének korabeli felfo­
gására vezethető vissza, amely szerint az elsőszülött el­
veszítése Isten legnagyobb csapásai közé tartozik.
A z Egyiptomból való kivonulás m agyarázatára Ga­
lanopoulos felhozza a nagy szökőárakkal együttjáró
víz-visszahúzódásokat, amelyek következtében száraz­
ra kerülhetett egy földnyelv, ez a Földközi-tenger
egyiptomi partvonala közelében, vagy előtte húzódha­
tott végig. Mózes itt vezethette keresztül népét. Az őket
követő egyiptomiakat a visszatérő tengeri szökőár, a
tsunam i tem ethette a hullámok természetes sírjába.
K éri György
HARVEY COX: STIRB NICHT IM WARTERAUM
DER ZUKUNFT
Aufforderung zur W eltverantwortung. Kreuz
Verlag Stuttgart — Berlin 1968 2. kiadás,
185 oldal
Harvey Cox, az am erikai H arvard egyetem szocio­
lógia és teológia professzora, a m odern teológia egyik
legkiválóbb képviselője, ebben a könyvében a keresz­
tyén jövő kérdésével foglalkozik. Könyörtelenül rám u­
tat a mai keresztyénség hibáira, ugyanakkor elénk tá r­
ja az új lehetőségeket is. Felhívja figyelmünket, hogy
az az ember, aki elveszti a világ iránti érzett felelős­
ségét, Ádám és Éva bűnébe esik, elhanyagolja külde­
tését, amelyet a földön kell betöltenie.
A könyv első részében áttekintést ad a szerző a nyu­
gaton ma oly divatos „halott az Isten” teológiai
irányzat keletkezési okáról, a teológia égető felada­
tairól, az új korszakhoz és a „modern em ber”-hez való
viszonyáról. Úgy véli, hogy teológiánk Istentanának
válsága a bennünket megelőző korszakok teológiai
gondolkodásának egyenes következménye. Korunk
„halott Isten” élménye másfelől egy olyan hirtelen és
váratlan átalakulás eredménye, amelyet azoknak a
„tradicionális szimbólumoknak” az összeomlása oko­
zott, amelyek m ár nem tudták többé m egvilágítani a
megváltozott szociális realitásokat.
Merre van a kiút ebből az állapotból? — kérdezi
Cox. Úgy gondolja, hogy Teilhard de Chardin, a „ka­
tolikus különc” és Ernst Bloch, a „hitehagyott m arxis­
ta ” m utat rá erre a kivezető ú tra leginkább: az em ber­
nek vállalnia kell m inden felelősséget, amelyet a ko­
rábbi évezredekben isteneire hárított át. Fel kell ké­
374
szülnünk a jövőre és rem énykednünk kell abban (Fil
3:14). Ha a teológia afelé az Isten felé fordul, aki „lesz”
(„eljövendő”), és nem azzal foglalkozik, aki „van” —
m egtaláltuk a megoldást. Nehéz lenne megmondani,
hogy ez az út pontosan hova vezet, de el kell indul­
nunk rajta. Ez elsőrenden azt jelenti, hogy a lénye­
ges teológiai kategóriákat felül kell vizsgálni és ha kell,
ú jra á t kell dolgozni. Teológiánk figyelmének afelé a
jövő felé kell fordulnia, amelyet az ember felelős,
amely az „Eljövendő” kegyelmi ajándéka. „A teoló­
giának egyetlen jövője van, hogy: a jövő teológiájává
váljék!”
Mi ennek a teológiának a konkrét feladata? Cox vé­
leménye szerint: a gyülekezet prófétai szolgálata. Meg­
világítani a kortárs történelmet, felállítani a döntés al­
ternatíváit, ráébreszteni az em bert a világért való fele­
lősségére. Helyes történelm i szemléletre kell töreked­
nie, és meg kell szabadulnia az „exisztenciális lidérc­
nyomás”-tól. Cox kétséget kizáróan bebizonyítja, hogy
a keresztyénség jövőt m unkáló tevékenységében pró­
fétikus teológiára van szükség, aminek első feltétele,
hogy az Ó- és Újszövetség közötti feszültséget felold­
juk. Ennek a megoldása abban a Jézus Krisztusban
van, aki lehetővé teszi a számunkra, hogy része­
süljünk Izrael népének a békesség birodalm ába ve­
tett reménységében. Ezt a reménységet kell a mi teoló­
giánknak ma m egvilágítania az „új ádámok és az új
mózesek” számára.
Cox szerint ezt a feladatot igen nehéz ellátni olyan
korban, amelyben az írott szó m ár nem olyan jelentős
kommunikációs eszköz többé, m int am ennyire volt egé­
szen a legutóbbi időkig. M cLuhan-nal együtt vallja,
hogy a tömegkommunikációs eszközök megváltozásá­
val törvényszerűen változás megy végbe az emberek
világszemléletében és gondolkodásában is. Szerintük a
könyv- és a sajtókultúra korszakának a helyébe m a­
napság a televízió és film korszaka lépett. Megszüle­
tett ezzel az „irodalom után korszak” és ennek új em ­
bertípusa akinek a számára az olvasásnak nincs többé
alapvető szerepe a tájékozódásban. Mi tehát a jövő az
„irodalmi protestánság” számára a „kommunikációs
forradalom ban?” Az egyháznak ebben a korszakban új
verbum visibile-vé kell válnia. „Abban a kultúrában,
amelyben az emberek vizuális módon tájékozódnak
mindenről, a látható és m egtapasztalható gyülekezet
m agatartása sokkal nagyobb jelentőségű lesz, m int a
leírt Ige.”
R második részben a szerző a jövő felé fordulás
teológiai problémáival és ezen belül a m arxista—ke­
resztyén dialógus eredményességével és új lehetőségei­
vel foglalkozik nagy körültekintéssel és alapossággal.
Szám únkra ez a rész annál is érdekesebb, m ert Cox
„nyugati szemmel” és meglehetős tárgyilagossággal
vizsgál olyan problém ákat is, amelyek a szocialista or­
szágok egyházainak sajátos problémái. „Ahhoz — ír ­
ja —, hogy a keresztény teológia hathatós m unkát tud­
jon kifejteni a jövő építésében, és ezt a kötelességét
m aradéktalanul tudja teljesíteni, meg kell újítani és
tisztítani a teológiai tradíciót.” A keresztyén teológia
jövő-felfogásában három tradíció játszik nagy szere­
pet: a perzsa dualizmusban gyökerező apokaliptikus,
a görög alapokból kifejlődött teleologikus és a speciá­
lisan héber prófétikus szemlélet. Mivel ezek igen nagy
m értékben különböznek egymástól, és ezáltal lehetet­
lenné teszik az o ly an n y ira nélkülözhetetlen egységes
teológia jövő-szemlélet kialakulását, érthető az a
törekvés, amellyel Cox igyekszik rám utatni a helyes
és követendő útra. Részletesen foglalkozik mind az
apokaliptikus, mind a teleologikus szemlélettel, majd
leszögezi: „Meggyőződésem, hogy sem az apokaliptikus
sem pedig a teológikus szemlélet nem adhat határozott
 prófétikus látás m egújulása tud m ajd olyan ethoszt
nyújtani, am elyre ennek a p o litik án ak ’ szüksége van”.
Ellentétben a másik két szemlélettel, a prófétai látás­
mód bizalommal van a cselekvés politikai és gyakorlati
értéke iránt. Az em bert alapvetően történelm i lénynek
tekinti, akinek feladata és emberi lényének magva: a
jövőért érzett felelősség.
Hogyan valósul meg ez a teológia olyan egyházak
esetében, amelyek egészen új világhelyzetben élnek?
Közelebbről: milyenek a keresztyén exisztencia új for­
mái a szocialista társadalm ak egyházaiban? Cox az
NDK egyházának példáján keresztül vizsgálja ezt az
valamennyi „keleti egyház”-ra érvényesek. Őszinte ön­
kritikát gyakorol, m int nyugati teológus elmondja,
hogy eddig nagyon sokszor és sok m indenben féleér­
tették a szocialista országok teológusainak felism eré­
seit és cselekedeteit. Egyetért azzal, hogy a szekulari­
záció az emberiség „nagykorúvá válása”, amely kor­
szakban az egyház rendkívül fontos szerepet játszik.
Hogyan segíthet hozzá a keresztyénség ilyen körül­
mények között a „felelős társadalom ” építéséhez, kü­
lönösen a szocialista országokban? Cox a rra a felisme­
résre ju t el, hogy a keresztyénségnek minden körül­
mények között bele kell illeszkednie abba a társada­
lomba, amelyben él, „akár elism erik azt nyugaton, akár
nem!” Minden elzárkózás és befeléfordulás a keresz­
tyénség küldetésének elárulását jelentené. „Ezek — a
keleti — keresztyének példát m u tattak nekünk arra.
hogy el kell vetni a dicső m últ utáni sóvárgásból eredő
reménytelenséget, és a reménység princípium ának kell
uralkodnia életünkben.” A reménység: Jézus Krisztus,
az egyetlen feladat pedig: Isten teljes szívvel való
szolgálata.
Ugyanakkor azonban a szocialista országok vezetői­
nek is észre kell venni, hogy „a keresztyénség nem tűnt
el, nem halt ki és nem lett ideológiai védelmezője a
reakciónak.” Együttműködésre és kölcsönös m egértés­
re van szükség — m ondja Cox —, amelyhez a m arxis­
ta-keresztyén párbeszéd nyitotta meg az utat. Két te ­
kintélyes gondolkodó nézeteinek az ismertetésével és
szembeállításával igyekszik szellemesen kim utatni en­
nek a párbeszédnek a mibenlétét. Az egyik Garaudy,
a francia m arxista filozófus, a m ásik Dewart, amerikai
teológus. G araudy m arxista szempontból m indenkép­
pen szükségesnek ta rtja a párbeszédet: fel kell ism er­
ni az egymásban rejlő értékeket és akceptálnunk kell
egymás feltételeit. Dewart abból indul ki, hogy a m ar­
xista ateizmus a keresztyén teológia fejlődését és meg­
újulását szolgálja, amennyiben mindig az ateizmus egy
formája szükséges ahhoz, hogy a teológia önvizsgálata
és megújulási folyam ata elinduljon.
Hova vezet ez a dialógus? A szerző rávilágít, hogy
a m arxista és a modern teológiai elképzelések sok
mindenben hasonlítanak egymáshoz. M arxista véle­
mény szerint: „a dialógus csak a gyakorlati együttm ű­
ködés által, a szociális konfliktusok égető problém ái­
ban jöhet létre és haladhat előre.” „Az igazi teológiai
gondolkodás az egyháznak a világgal való konfliktusá­
ból fakad.” Így hangzik a modern teológiai felfogás.
Ezek szerint a dialógus minden feltétele adott, most
már csak élni kell vele. Cél: a gyakorlati együttműkö­
dés.
Az utolsó nagy részben az új idők jeleinek felisme­
rését, e felismerés következményeit, az egyház rem é­
nyeit és jövőjét tárgyalja Cox. Mi a szerepe az egy­
háznak „az új világ” és az „új, modern em ber” életé­
ben? Szerinte „az egyház egész organizációját, egész
életstílusát az új korhoz kell szabni.” Mivel az öku­
menikus teológia m ár bebizonyította nekünk, hogy Jé ­
zus Krisztus nemcsak az egyháznak, hanem a világ­
nak is Ura, Cox szerint ez az átalakulás nem já r ka­
tasztrófával. Nem győzi eleget hangsúlyozni, hogy az
egyháznak nyitottabbá kell válnia a világ felé. Sokkal
nagyobb figyelmet kell szentelnie a laikus szolgálat
kiépítésére, m int eddig és szakítania kell azzal a né­
zettel, amelyet eddig „az egyházi hivatal” jelentőségé­
ről vallott. „Az egyháznak csak egyetlen existenciális
célja lehet a világon: Isten szeretetének és békéjének
a hirdetése.” Isten jelenvaló a világban, akár érezzük
azt, akár nem — folytatja és hozzá teszi, hogy a „meg
nem érzése csak abból fakadhat, hogy nem értjük meg
a világ szavát”. Meg kell tanulnunk ezt a nyelvet, hogy
így Isten mai kijelentését is megérthessük, amely a vi­
lág tolmácsolásával szól hozzánk. Éppen azért, hogy
megérthessük ezt a „nyelvet”, a szekularizálódásnak is
új értelmezést kell adnunk. Csak a régi, „státuszát” el­
vesztő egyház siránkozik a szekularizáciös folyam at
miatt. Az új egyház számára, amely érti Istennek a vi­
lágon keresztül hozzánk intézett szavát, rengeteg po­
zitív töltést tartalm az ez a kor. Cox egyenesen odáig
megy, hogy kijelenti: „a szekularizációs folyam at a
biliai hit hatása a civilizációra”, — amennyiben a ke­
resztyénség felszabadította az em bert terhes függősé­
geitől, és a világért való teljes felelősséggel ruházta fel.
Ebből természetszerűleg következik az, hogy a teoló­
gia érdeklődéssel tekint a világban történő változá­
sokra. Az egyháznak tehát az a feladata, hogy ennek a
szekularizált világnak hirdesse az evangéliumot — sze­
kularizált interpretálásban. Úgy kell újjászerveznie
életét, hogy a keresztyénség felism erje Isten cseleke­
deteit ebben a világban, és részt vehessen Isten ezen
szekularizált missziói m unkájában. Így tölti be a ke­
resztyénség a feladatát a jelenben és a jövőben.
Komlós Attila
WALTÉR WEYMANN—WEYHE: FORRADALOM A
KERESZTYÉN GONDOLKODÁSBAN
Der A ngriff von Philosophie und W issenschaft auf die
Fundamente des überlieferten Glaubens. W alter Ver­
lag AG Olten und Freiburg im Breisgau, 1967. 314 p.
Az író fő m unkaterülete: a filozófia és a teológia k ri­
tikus határkérdései, az ökumenikus dialógus kérdései,
és a felnőttekre vonatkozó pedagógiai kérdések. J e ­
len műve az első problémakörbe tartozik, kérdésfel­
tevésein és feleletadásain azonban nagyszerűen érez­
hető a másik két terület kiváló elméleti és gyakorla­
ti ismerete. Könyvének szerkezete a hit és gondolkodás
történelmi útját követi nyomon. Közérthető, érdekes á t­
tekintés vezeti el az írót a jelenhez, am it a történelm i
út eredményeként jellemez, és amiből m egrajzolja a
hit-gondolkodás jövőbeli viszonyának körvonalait. A
szerző szerint az ember e két szellemi-lelki m agatartá­
sa között egyetlen lehetséges viszony: az egység.
A könyv négy fő részből áll: A változás jelei; A vál­
tozás dimenziói; A gondolkodás processzusa; A hit á t­
változása. Mondottuk, hogy a tárgyalás m ódja a hit és
gondolkodás történelm i útjának nyomonkövetése. Va­
lam ennyire is hű ism ertetést tehát csak úgy kísérel­
hetünk meg, ha most nem „Leseprobe”-t adunk, hanem
a gondolatkörök rövid leírására törekszünk. Jóllehet
így a szerző érdekfeszítő stílusát nem érzékeltethetjük,
de a gondolatmenet meggyőző voltát talán bizonyítani
tudjuk.
A z átalakulás jele. Minden változást az jellemez,
hogy a hagyományos gondolkodási és cselekvési for­
mák tarthatatlanokká lesznek. Ennek oka az, hogy a
gondolkodás öntörvényei szerint mindig a Not-wendig­
keit, a szükséges változás, fordulás szükségszerűségét
375
 kell teljesítenie. A változást mindig a nyelv, a szó fe­
jezi ki. Így kerülhetett szembe a kinyilatkoztatás h a­
gyományos nyelve a hittől elszakadt gondolkodással.
A szükségszerű változandósággal a hit lépést nem
tartva, és arról tudom ást nem véve restauratív lett, és
nem véletlenül került kapcsolatba hasonló politikai
irányzatokkal. — A keresztyén, a „laikus” helyzete
roppant nehéz lett: hogyan találja meg helyét a vilá­
giatlan hitben és a hitetlen világban? Az egyház nem
vette figyelembe a történelm i fejlődés világvalóságát,
így „antik” kinyilatkoztatása hiteltvesztetté vált. A
Kommunista K iáltvány és az első szociálencyklika
megjelenésének fáziseltolódása példázza ezt. A hihe­
tőség és hitelesség feltételét M arx fogalmazta meg: a
hit úgy változtathat a világon, ha a kor em berét sza­
badítja meg az elidegenedésből, és képes ma is na­
gyobb szabadságra és igazságra juttatni híveit.
A z átalakulás dimenziói. Ha a mai átalakulás di­
menzióit kutatjuk, akkor a m inden—létező—egységé­
nek kérdése kerül középpontba. Az ember tudatában
él ennek az exisztenciális szükségnek, ezt a történelem
bizonyítja. Ennek első megnyilvánulása a mítosz. A m i­
tikus képekben a létről hárm as tudat tör elő: 1. a lé­
tező időisége és múlandósága; 2. a lét egységes egész
volta az eredetben; 3. az ember összekötöttsége az ere­
dettel. Új reflexióban jelentkezik a kérdés a filozó­
fiában: a gondolkodás a gondolkodóra irányul, a kos­
mogonia elvét a kausalitás váltja fel. A gondolkodás
önm aga-felé-fordulása alapvető létigenlést jelent.
A mítoszból m ásik ágon a hit agazik ki. A kinyilat­
koztatáshit világ és történelem felé fordulást jelent:
Isten tettei nem ősidőkben, hanem a mindennapokban
játszódnak le, Isten kikerülhetetlen közelségbe kerül.
A hit speciális „kezdet”-felfogását a mítosz ciklikus­
mágikus ősidő ismétlésével szemben a kairos értelme
m utatja. A kairos Isten szabad cselekvései a történe­
lemben, amelyek állandó jelenlétét bizonyítják. — Kö­
zös tehát a gondolkodás és a hit kezdetfelfogásában az,
hogy idői fixáltság nincsen.
A gondolkodás processzusa. A történeti vizsgálódás
során eljutunk a középkori gondolkodás-hit egységhez,
ami még m a is sok teológusban m int a k eresztyén kul­
tú ra képzelete él. Ha a keresztyén h it nem akarta az
szegni, nem kötelezhette el m agát egy kultúra mellett.
Később mégis ez történt, am ikor az Egyházból egy­
házak lettek és területi kultúrákkal kapcsolódtak.
A keresztyénség azonban nem csak egy (ill. több)
kultúrához kötötte magát, hanem filozófiát is „válasz­
to tt”. A görög filozófia „philosophia perenis”-szé vált,
a teológia diktatúrája alá került. De a gondolkodás ön­
törvényei nem engednek meg semmilyen diktatúrát.
Új ú tra tért, ami legjobban a „Tárgy”-hoz való vi­
szonyban m utatható meg. Művészetben, filozófiában
ma is egyaránt vitatott a „Tárgy” kérdése. Aristoteles­
nél a létező léte a mértékadó, a megismerő értelem pe­
dig az ezt felfogó. Descartes óta viszont a megisme­
résben csak az értelem a mértékadó, és így „tár­
gyatlanná” válik az új gondolkodás. Minden, ami nem
dox módon tehát éppen, a tárgyatlan gondolkodás ve­
zetett az elltárgyiasodáshoz”. A kijelentés elfogadásá­
nak ma éppen legnagyobb akadálya a naív tárgyias­
ság, — antik filozófiához való kötöttsége.
A gondolkodás folyam ata nem lineárisan vezet kitel­
jesedéshez. Ezt a történelem értelm ére felelő válaszok
m utatják. Hegelt nem a tények érdeklik ezzel kapcso­
latban, hanem helyük a szellemi processzusban. Ez az
értelmi egész (Sinnganz) érzelmi irányt határoz meg
(Sinnrichtung). Ennek a következő korra m utató tető­
pontja van. A történelem ben a szellem m int fogalom
jelenik meg, és m int szabadság realizálódik. Löwith
értelm etlennek ta rtja a „történelem értelm e” kérdést.
376
Az antik historia sem kutatta a „történelem értel­
m ét”. Szerinte minden történelem-filozófia: teológia,
azaz „üdvtörténetesített történelem. Az a keresztyén
állítás, hogy a történelem egyetlen értelm e Krisztus in­
karnációjának előkészítése és hatása, sajátságos állí­
tás, am it normál történelm i öntudat sohasem fogad­
hat el. A világ szerinte változatlan, csak a romboló­
renováló erők növekedtek.
A hit ma a hegeli elemet követi amikor a törté­
nelem és a világ felé fordul. Ez az egyetlen lehetőség
ahhoz, hogy önmagát „értő” hitté váljék.
A hit változása. A keresztyének, amikor a z „idők
változásáról” hallanak, m indenre gondolnak, csak a hit
szükséges változására nem. A változás specifikuma az,
hogy a hit nem akarja „hihetőnek” tartani azt, ami
nem gondolható el. Kényszerítve vagyunk m int hívők
a következő tényeket tudomásul venni: a) a tudo­
mány nem akarja Istent többé regulatív ideának te­
kinteni; b) az embernek nem olyan istenkép kell,
amely emocionális nyugtató szorongattatott helyzetek­
ben; c) a bajok Istenre való visszavezetése blaszfémiá­
vá vált. Ezek a saját mélységeit újrafelfedező hit íté­
letei. E hit Istenről „magáról” nem tud, de közelségét
és távolságát érzi. A hit ma gondolkodást követel.
Elfogadhatatlan az „ezt mondja az Úr ” forma. Kérdé­
sek támadnak. De a kérdés az igazság belső motívuma,
minden igazság azáltal él. hogy állandóan rákérdez­
nek. A kérdés ez: ki által szól Isten, ki ez az „által” ?
— A kijelentés általunk és bennünk kell, hogy történ­
jék. Isten Igéje m int az abszolút „Más” úgy jelenik
meg bennünk, hogy mint a mi igazságunk tör elő és
tulajdonunkká lesz. Ezért alapfeltétele az élő hitnek:
akarja-e, elősegíti-e ezt a tulajdonná válást, köve­
teli-e vagy elutasítja a gondolkodást.
A hit és gondolkodás egysége úgy jelenik meg
hogy a kijelentést halló ember szubjektum-egység,
benne a kijelentés más tudással konfrontálódik. A hit
és gondolkodás átalakulása e kapcsolat szakadásához
vezetett a hit változni-nem -akarása miatt. Filozófiá­
ban ez scientizmushoz, a teológiában pedig steril,
"m egtudományosított” teológiához vezetett. A tudo­
mány mitologikussá vált, am ikor a tapasztalatot tudo­
mányosan megismételhetővé tette, hogy az időiséget
kiküszöbölje. De minden tapasztalat alapja éppen az
időn-úrrá-lenni-nem tudás tapasztalata. A teológia a
konkrét történetiséget elvetve talál menekülést az idői­
ség elől. Abszolút tudom ány — Hegel szerint — akkor
lesz a történelem végén, ha a tapasztalat tárgya és az
értelem önértelmezése abszolúte fedik m ajd egymást.
Ez a hit és tudomány egymásrautaltsága. Jelenleg
mindkettő, így vagy úgy, de az em bert rekesztette ki.
Kirkegaard ezt halálos betegségnek mondja.
A hit és gondolkodás után lássuk, miben áll a hit
és értelem egysége? Abban, hogy a kijelentés nem m a­
gánvaló, hanem értünk van, történelm i szó a történel­
mileg létező emberhez. Ehhez hozzátartozik az arra va­
ló kérdezés is, akire vonatkozik. Tudni kell, kihez is
szól, — ezt pedig az értelem mondja meg. Az értés
konkrét történelm i szituációban történik. Az értés ta­
pasztalatot, és gondolkodáshorizontot feltételez, amit
az élet-érdeklődés határoz meg. Az ilyen kijelentés-át­
adás szemlélet csak akkor lesz bénító, ha tagadják, ha
a teológia; történelm en tú lra helyezi magát. A „vitalis
interesse” azt követeli, hogy a hit értelemegészéhez
ne tartozzanak mindenek előtt csodák, dogmák, ha­
nem élettények: a m unka társadalm i értelmezése, szen­
vedés, halál, interpersonalitás.
A hitet az engedelmes kérdezők hordozzák. Az enge­
delmeseknek nem életérdeklődésük a hit, hanem csak
biztonságérzetet adó tényező. Ne az érdeklődés irá­
nyuljon a hitre, hanem a hitnek kell annak állandó ki­
fejezőjévé válnia.
 Hihető az, ami elgondolható. Nem teológiai raciona­
lizmus ez, hanem történelm ileg érthető kapcsolat. (Gon­
doljunk itt Augustinus Trinitas m agyarázatára!) Is­
ten csak azt jelentheti ki az embernek, am it az meg­
érthet. Nem a hit szubsztanciája tűnik itt el. Isten
nem „valahogyan” antropom orf ideálprojekcióként je ­
lenik meg, az Ő „Mássága” érinthetetlen. De epifániá­
ja az emberben és az emberi történelem ben történik.
A hit átalakulása a végérvényes lépés a világba.
Nem ak arja és nem tudja a „régi” történetet maga mö­
gött hagyni, hanem a történelm et elutasíthatatlan igaz­
ságában kell behoznia a most történő világba. Nem
akarja és nem tudja a „régi” történetet maga mögött
hagyni, hanem a történelm et elutasíthatatlan igazságá­
ban kell behoznia a most történő világba. Nem heroi­
kus elhatározás kell ehhez, hanem világos látás és kér­
dezés. A jelenkori teológiában ennek kezdeteit látjuk
az exegézisben, az igazság történelm i megítélésében.
Minden történelm i tradíció azonos struktúrájú: fak­
tum és interpretáció viszonya. Közvetlen tudomásunk
sohasem lehet a történelm i tényekről. Minket nem is
KÖNYV- ÉS F O L YÓIRATSZEMLE
SCHEIBER SÁNDOR:
HÉBER KÓDEXMARADVÁNYOK
MAGYARORSZÁGI KÖTÉSTÁBLÁKBAN
— A középkori magyar zsidóság könyvkultúrája. A
Magyar Izraeliták Országos Képviselete kiadása. Bu­
dapest, 1969. 416 lap.
Scheiber Sándor sokrétű tudományos m unkásságának
alapvető vonásai, köztük az átfogó szemlélet, a tény­
tisztelő m agatartás, az összehasonlító következetesség-
és rostáló szellem, eleve meghatározzák legújabb m ű­
vének immanens értékét. Alkotó akarata éppoly töret­
len szenvedéllyel nyúl tárgytörténeti motívumokhoz,
old meg m űvészettörténeti feladatokat, fedez fel iro­
dalmi örökséget, fejt meg felirati leleteket, amilyen
lenyűgöző tu dással tájékozódik az antik és modern, m a­
gyar és idegen szakirodalm ak forrásterületein, s idéz
fel csalhatatlan biztonsággal tanulm ányainak gazdag
apparátusához térben és időben közeli s távoli adato­
kat. Innen van, hogy a Héber kódex-m aradványok m a­
gyarországi kötéstáblákban című m onográfiájának is­
mertetője együtt osztozik a szerzővel a benne két év­
tizeden át érlelődő tervgondolat valóra válásának és a
részletek felderítésének örömében, találkozik itt is
probléma-megoldásainak értékelemeivel, és régi is­
merősként üdvözli a tudós szerzőtől eddig is alkal­
mazott módszerek kifinom ult jegyeit.
A m ű Előszavának tartalm a gyásznyitánnyá hangsze­
reli a bevezető sorokat. A kódexek sorsát általában
a könyvnyomtatás és könyvkötészet pecsételte meg. De
a héber kódexek és e kódexeknek kötéstáblákká, elő­
zéklapokká, bordacsíkokká szabdalt pergamenlevelei
között a hazai zsidóság történetének m ártírum -áram a
terem t összefüggést. Üldöztetés, pogrom, vérvád tette
szabad prédává a néptelenné parancsolt zsidó községek
lakosságának kéziratos vallási könyveit. Scheiber Sán­
dor fáradhatatlan kutatóm unkája 172 kódexm arad­
ványról tájékoztat. Szükségszerűen két kérdés tapad
e tekintélyes maradványsorhoz. Mely községekből szár­
maznak e kódextöredékek és minő héber szövegemlé­
keket örökítettek át az utókora a kódexpusztító, de
zsidó kodikológiai szempontból szövegmentő könyv­
a fakticitás érdekel, hanem az, hogy m it jelent szá­
munkra, mi a történelm i igazsága. Erre törekszik az
„új” exegézis.
A kinyilatkoztatás nem történelm en kívüli módon
tört be a világba: Jézus húsvét előtti ügye húsvét után
átm ent a tanítványokra. Az isteni esemény Jézus em ­
bervolta által a világban történt, és így az emberi lét
történt u g y a n is, hanem belülről kiinduló megszaba­
dulás játszódott le.
A kritikusok szerint W eymann—Weyhe műve egyma­
gában is sokkal több segítséget nyújt és nagyobb vi­
lágosságot ad a teológia és filozófia iránt érdeklődők­
nek, m int számos száraz szakkönyv. A szerző „titka”
igen egyszerű nem új elméletek felállításán fárado­
zik, hanem „csupán” form ába önti és csoportosítja mai
keresztyén milliók gyötrő kérdéseit. Azzal, hogy ezt
megtette sikerült megfelelnie is, — ugyancsak k riti­
kusai szerint — emberileg tudta megközelíteni és m in­
denki számára hozzáférhetővé tenni a hit — gondol­
kodás szintézisét.
Hézser Gábor
kötőmesterek. Ennek a problém a-párnak megfelelően
oszlik két részre a könyv.
Az első fejezet, amely A magyarországi héber
könyvkultúra centrumai címet viseli, tizenöt m iniatűr­
monográfia tartópillérén épül fel. Mindegyike gon­
dosan kidolgozott, tudós m értéktartással megszerkesz­
tett, lényegadó és távlatderítő részletekben gazdag em­
ber- és könyvtragédia. Tizenöt földrajzi hely (Kassa,
Bártfa, Trencsén, Szakolca, Galgóc, Nagyszombat, Ba­
zin, Pozsony, Sopron, Kőszeg, Vasvár, Győr, Eszter­
gom, Buda, Székesfehérvár) sugározza és sejteti a mű
alcímében megfogalmazott művelődési fényt és h átte­
ret, a középkori m agyar zsidóság könyvkultúrájának
létét és jellegét. Egyetemes történeti adatok, település-
történeti mozzanatok, könyvtörténeti vonatkozások kí­
séretében lép elénk egy-egy kódexm aradvány sorstör­
ténete, mégpedig úgy, hogy a szerző a hozzájuk fűződő
körülményeket ellenőrzi, a kétséges elemeket elhárítja,
a homályos részleteket tisztázza. Bizonyító és kikövet­
keztető eljárását jól illusztrálja a besztercebányai em­
lékhez kötődő témamegoldás: Besztercebányán nem él­
tek, törvény m erevítette okból nem lakhattak zsidók, s
mégis a város 1593-ból való adókönyvének kötéstáblá­
ját egy héber kódexlevél adja. Hogyan került ide? A
vidék egyetlen zsidó hitközsége Trencsén. Az 1526. évi
besztercebányai bányászfelkelés leverésére a szomszé­
dos megyékből is érkeztek fegyveresek. Egyik csoport­
juk Trencsénben zsákmányolta a rendkívüli gonddal
írt kódexet. Ilyen értékfeltételek nyomán lesznek aztán
a kódexm aradványokat szolgáltató földrajzi pontok je­
lentős jelzőtáblák a magyar zsidóság könyvkultúrájá­
nak térképén.
A centrum -ism ertetések végső megállapításai az egy­
kori kódexek töredékeinek későbbi funkcionális sor­
sáról tájékoztatnak. A kódexleveleket általában kéz­
iratos könyvek kötéstáblájául használták fel. Í gy lett a
pozsonyi zsidó gyülekezet könyvm aradványaiból szár­
mazó és egy folió alakú, kéthasábos pergamen Tal­
mud-kódex egy levele annak a latin nyelvű orvosi kéz­
iratnak kötéstáblája, amely a Pozsonyi Evangélikus
Lyceum könyvtárába került. A nagyszombati zsidók
Rasi-kódexéből való pergamenlap számadáskötésben
m aradt fenn. A galgóci zsidók Biblia-kódexének egy
377
levele az érsekújvári zsoldfizetési lajstrom kötéseként
őrződött meg. Van Tóra-darab, amely borm érési jogért
fizetett adójegyzéket takar, s van Tóratekercs-részlet,
amely telekkönyv fedésére szolgált. Talán Mátyás
könyvtárából került a keszthelyi Festetich-könyvtárba
a régi M agyarország legdíszesebb héber könyvm arad­
ványa: egy illusztrált Biblia-kódexnek kötéstáblául
használt iniciálés levele. (Ennek hasonmását tünteti fel
az Akadémia Nyomdában készült pompás kiállítású
kötetünk borítéklapja.)
A magyarországi héber kódexm aradványok történe­
tének és a középkori m agyar zsidóság könyvkultúrá­
jának koordináta-rendszerében a metszéspontok tú l­
nyomóan valóságmozzanatokat, ritkán még megoldan­
dó problém ákat rögzítenek. A pozitív tételek rendjé­
ből ilyen becses adatok emelkednek ki: Az első m a­
gyarországi bibliofil zsidó az a vasvári Farkas, aki
1263-ban 70 m árkát („akkoriban egy nagyobb egyházi
javadalom évi jövedelme”) fizetett a nála elzálogosí­
tott Bibliáért; egy 1511-ből keltezett oklevél szerint
Pozsony hitközségének könyvbarátai között egy zsidó
asszony is szerepel. Az egyes gondolatfolyamatot elin­
dító m otívum ok sorában különösen figyelemre m él­
tóak az efféle kitételek: Pannonhalm án bukkan fel az
első héber kézirat Magyarországon 1093-ban; Eszter­
gomban alakult meg a honfoglalás után az első zsidó
hitközség a XI. század közepe előtt; a Mátyás könyv­
tárából eredeztethető héber kéziratok egy része a
XVI. század első felében a w ittenbergi Evangelisches
Predigersem inar állom ányába tartozott.
Scheiber Sándor könyvének második része, A m a­
gyarországi héber kódexm aradványok katalógusa
m intaszerű elrendezésben, az áttekinthetőség és hasz­
nálhatóság elvének hiánytalan érvényesítésével tárja
a tudományos világ elé a számba vett anyagot. Az ösz­
szeállítás 11 szövegtartalmi csoportosításban (Biblia.
Háftára. Bibliafordítás. Exegézis. Talmud. Talmud-
kommentár. Midrás. Törvénykódex. Liturgia. L iturgia­
komm entár. Történelem) közli a töredékek lelőhelyét,
azt a könyvet, amelyen vagy amelyben a csíkok, sza­
lagok, levelek fellelhetők, és adja a m aradványok pon­
tos filológiai, élettörténeti leírását. Ezeket a valóságos
„anyakönyvi” okiratokat 108 kézirat fakszimiléje egé­
szíti ki, hogy közvetlenül szemléltesse a szövegemlé­
keket, tudatosítsa a csonkaság méretét, láttassa meg a
töredékek m ai nyugvóhelyét. Ez a teljességre törekvés­
nek, a határtalan tém aszeretetnek és a fáradságos u tán ­
járásnak összehatását dokumentáló fényképgyűjtemény
az értelm i tájékozódás jegyében terem t ismeretviszonyt
a vajóság és a szemlélő között. Az a 33 szövegközi ábra
viszont, amely zsidókapuk, oklevelek, érmék, aláírások,
pecsétek, régi zsinagógai m ártírtáblák, feliratok, záró­
kövek stb. képét idézi, érzelmi síkon hívja találkozóra
a visszapillantó alkalm at a régm últ emlékeivel.
A kötet útbaigazító rendeltetését igényesen teljesíti a
hárm as m utató (a kódexm aradványok lelőhelyei, pre­
venienciája és pijjutok jegyzéke), a bibliográfia, a né­
met nyelvű összefoglalás és az index.
E kitűnő mű, pontosabban forrásértékű szintézis
megalkotására kizárólagosan csak Scheiber Sándor vál­
lalkozhatott. Egyrészt m ert új területhódításaival tú l­
lép nagy magyar elődei hagyományain, s ezen a vo­
nalon egyedül képviseli hazai és külföldi viszonylatban
a m agyar orientalisztika héber ágát, és teszi nevét m a­
radandóvá zsidó történeti, művelődés- és irodalom tör­
téneti kutatásainak eredményeivel, másrészt m ert ér­
deklődésének szim ultán teljesítm ényekre képes fogé­
konyságával m egszakítatlan folytonosságban szembesí­
ti magát más és más tudom ány-kategória jelensé­
geivel. Zsoldos Jenő
BOLOND VILÁG
— Írta: Benedek István. Magvető Könyvkiadó, 1969.
504 l. —
A kötet címét — és talán a koncepciót is — így indo­
kolja az író: „Bolond világ címet adtam a kötetnek
nemcsak m ert az egyik tanulm ány címe ez, hanem
m ert összefoglalóan utal arra a szomorú-vidám felisme­
résre, hogy valami megemésztetlen bolondság ókortól
napjainkig elm aradhatalan kísérője az emberi sorsnak.
Talán jó is, hogy így van, néha mégis egy kissé sok jut
belőle.”
Elgondolkozik az ember, hogy m it is jelentsen a
„megemésztetlen bolondság”, hogyan lehetne még pon­
tosabban meghatározni? Hitünk reflexe ham ar rávág­
ná erre a kérdésre, hogy ez tulajdonképpen az ere­
dendő bűn, ezt lehetetlen megemészteni. Ez az óember
produktuma. Node — kérdi ugyanez a reflex — az ú j­
ember produktum a hol és miben válik nyilvánvalóvá?
Az ókortól napjainkig terjedő időben, látható vízvá­
lasztó a Krisztus-esemény? Vagy nem úgy áll a hely­
zet, hogy látható lenne, ha mi, éppen akik hiszünk
ebben az eseményben és összes következményeiben —
nem takarnánk el hazug életünkkel magát Krisztust?
Egyetlen bizodalmunk m aradhat csak, hogy teljesen
eltakarni nem tudjuk őt, ahhoz kevesek vagyunk. De a
világ „bolondságán” enyhíteni nem tudunk, sőt inkább
mi is csak növeljük azt — emberileg szólván — zavaros
egyháztörténetünkkel és még zavarosabb gondolataink­
kal. Isten bocsássa meg nekünk!
A keresztyénség tudva, tudatlanul sokszor rádöbbent
m ár arra, hogy missziói feladatát rosszul végzi, a hi­
tet terjeszteni nem tudja, lélektől lélekig Lélek sze­
rint. Ezeknek a rádöbbenéseknek sokszor eredménye
az, hogy nagy írókat keresztyénnek kiáltunk ki és hi­
tünk interpretátoraként olvassuk és ajánljuk. Így va­
gyunk valahogyan D osztojevszkijjel is, akinek vallá­
sosságáról így ír Benedek Istv án : „Dosztojevszkij egész
krisztusi m etafizikájának lényege az, hogy az emberi­
ség értelme a megbocsátás, megbocsátani pedig csak
bűnösöknek lehet. A bűntelen ember nemcsak érdek­
telen, hanem értéktelen is; ha méghozzá jó is, akkor
megérdemli, hogy gyűlöljék: hogy m er olyan ember­
felettien jó lenni? Dosztojevszkij sokat em legetett val­
lásossága minden volt, csak közönséges értelemben vett
vallásosság nem. K risztus-hit volt, vagyis hit abban,
hogy a megbocsátás eszménye m egváltja a bűnös em­
beriségét. N yíltan vallja, hogy Krisztus m ellett — a
megbocsátás eszménye m ellett — tartana ki akkor is.
ha rájönne, hogy nem Krisztusnál az igazság. Csak a
bűn érdekli és a megbocsátás — a belső bűnhődés,
ami ezzel egyremegy. Túlvilággal, feltámadással, dog­
mákkal éppoly kevéssé törődik, m int a vallás napi
gyakorlásával. Epileptoid lényének misztikusan hivő,
pravoszláv m etafizikája egybefolyik paranoid-szkizoid
lelkének elvont, em berfeletti filozófiájával: leszállni a
legmélyebb mélységig, a legrosszabb rosszig, mindent
m egértetni és megbocsátani, bűnbánatot érezni el sem
követett bűnökért is, elvontan szeretni az egész embe­
riséget, magához ölelni a gonoszt, és jósággal megvál­
tani — lehetőleg olyan jósággal, amely az elbukottság­
ból virágzik ki, lásd Marmeladov, Szonja —, bűntuda­
tot érezni még a jóságért is, hiszen az ember eleve
gyarló és esendő — de m indezt távol m agától a hús­
vér embertől, valamilyen eszményködben, amely a
bűnbocsánat révén felszabadítja és m egváltja az em­
beriséget.”
Roppant tanulságos a Thomas M ann-nal foglalkozó
tanulmány. Világosan rajzolódik ki az a vitathatatlan
tény, hogy egy író műveinek helyes megértéséhez el­
engedhetetlenül szükséges életének és korának ismere­
 te. Ez egyszersmind profán és szakrális hermeneutikai
alapelv. Igen érdekes helyzet keletkezik ebből a szem­
pontból is, am ikor Benedek István Thomas M ann „Jó­
zsef és testvérei” művével kapcsolatosan a manni "is­
tengondról” ír. Itt ugyanis dupla „írásm agyarázat” tör­
ténik (tehát a félreértés veszélye is kétszeres!) Figyel­
jük a megkettőződött alkotó fantáziát: „Az ősmiszté­
rium át- meg átfonódik az újjal, a József szám ára el­
jövendővel, hogy e példákon jobban m egértsük: a
misztérium mindig csak az ősit ismétli. József meséli
a kis Benjáminnak, hogyan siratják a holtat három
álló napig, aztán felzeng a távoli hang: „Tammuz él!
az úr feltám adt!” — és a sírbarlang üres. (Mellesleg
ez a Tammuz azonos Dumuzival, magával Józseffel,
akinek szent ravaszságában az ősmítosz regélésekor is
az já r eszében: ő fog feltám adni m int úr.) Hogyan szü­
lethetik az ilyen legenda? Nos, igazán egyszerű, m agá­
val Józseffel is kicsi híja ez történik, amikor a m idia­
niták elhengerítik feje fölül a kút-sírverem zárókövét,
aztán a megdöbbent Ruben egy idegen férfit talál a
kút mellett, aki nyilvánvalóan József an g y ala. . . és ha
a m idianiták nem találkoznak össze József testvérei­
vel (ami könnyen megeshetett volna a pusztaságban),
akkor a történet m a így hangzanék: és midőn a test­
vérek visszamenének a kúthoz, láták, hogy el vagyon
hengerítve a kő, és a verem üres, az angyal pedig így
szól vala hozzájuk: feltám adott a te s tv é re te k ... Ez al­
kalommal nem így történt, de m iért ne történhetnék
alkalom adtán így?” Az a vágy ébred fel az emberben,
hogy de jó lenne itt rendet terem teni a gondolatok
között. De jó lenne nevén nevezni most újból más ol­
dalról a „megemésztetlen bolondságot” ! Ehelyett in­
kább egy újabb idézet: „Az istenfogalom — m árm int
a Thomas Mann által értelm ezett józsefi istenfogalom
— tartalm a ez a bizakodás és a bűnbánat. De a bűn­
tudat is sajátságos és mély értelm et nyer ebben a
szemléletben: minden em ber bűnös, de nem az „ere­
dendő bűn” ártatlanságával, hanem az általa valósá­
gosan elkövetett és m egtorlatlanul m aradt bűnökkel.
Az emberi és az isteni büntetés közt az a különbség,
hogy az emberi igazságszolgáltatás aktuálisan elköve­
tett bűnt torol meg, az isteni viszont régm últ bűnökért
von felelősségre. Az emberi jog hic et nunc vádol és
büntet; képtelenségnek m inősítené az ilyen ítéletet:
most ugyan nem bizonyul rád a bűn, mégis m egbün­
tetlek régm últ cselekedeteidért. Az isteni jog nem is
meri az elévülést. Sőt: az isteni ítélet lényege éppen a
számonkérés, igazsága pedig az, hogy igazságtalanságot
igazságtalansággal torol meg. M ert bűnözni annyi, mint
igazságtalanságot követni el az ártatlannal szemben,
méltó büntetése az, ha akkor ér a büntetés, amikor
magad is ártatlan vagy.”
Lássunk most egy megnyugtató vélem ényt korunk
idegborzoló drám airodalm áról: „Félreértés ne essék:
nem azt kifogásolom, hogy az irodalom tém ának te ­
kinti az elmebetegséget. Senki nem tudhatja nálam
jobban, mily jogos ez a témaválasztás. Szophoklésztől
Thomas Mannig éltek is vele, éppen a legnagyobbak.
Csakhogy am ikor egy Dosztoljevszkij vagy egy Thomas
Mann m egrajzolta Goljadkin úr, Miskin herceg, a K a­
ramazovok vagy A drian Leverkühn alakját, semmi
sem állt távolabb tűlük, m int hogy kéjes borzongást
keltsenek olvasójukban. Micsoda erkölcsi tartalm a van
ezeknek a műveknek! De micsoda erkölcsi tartalm a
van emezeknek? Hellyel-közzel van, s am ikor van —
csak akkor —, el is érik a művészet színvonalát. Több­
nyire nincs, s ha nincs, hiába „ismer m agára a közön­
ség” (?), nem művészet ez, hanem rutinus exhibíció,
mazochista magamutogatás, gusztustalan vájkálás a se­
bekben vagy egyszerűen egy korcs ízlés cinikus ki­
szolgálása.” (A csömör villamosa. Tennessee Williams
darabjából.) Jó lenne ezt ország-világ tudom ására
hozni!
A szorongás irodalmáról írt tanulm ányban ezt olvas­
hatjuk a korunkat is annyira jellemző félelemről:
„Őskortól napjainkig nem volt a történelem nek egyet­
len korszaka sem, amelyet ne jellem ezhetett volna
ugyanígy a pusztulás réme. Őskort mondok, m ert
m ár állat-voltunkban meg lehetett minden okunk a
rettegésre az erősebb fenevadaktól, később a társadal­
mi lét meghozta a kollektív védekezéshez a kollektív
fenyegetést: a háborút. S vagy kétezer éven át nem ­
csak pusztító népvándorlásoktól, kereszteshadtól, tatár-
és törökdúlástól, vallásháborúktól, zsoldoshadaktól, im­
perialista és gyarm ati hódítástól, inkvizí ciótól és bo­
szorkányégetéstől lehetett félni, hanem például a já r­
ványos betegségektől is, amelyek olykor túltettek a mai
m éretű háború pusztításán. (Egy ízben például Euró­
pa lakosságának egynegyede odaveszett néhány év le­
forgása alatt.) Nem hiszem, hogy ezt „megszokták” az
em berek; semmi esetre sem jobban, m int mi az atom ­
veszélyt”. Tehát a „bolond világ” ma sem lényegesen
bolondabb, m int régen, legfeljebb másképp. És nézzük
ennek a „másképpnek” egy jellem vonását: „A viszony­
lagos szabadságnak egy fontos sajátosságára hívom fel
a figyelmet, éspedig illő módon irodalmi példa kap­
csán. 1908-ban írja le Romain Rolland azt a vereke­
dési jelenetet, amely m iatt Jean Christope-nak Német­
országból m enekülnie kell, átszökni a határon. Hogyan
szökik át? Felül a vonatra Németországban, kiszáll be­
lőle Párizsban, kész. Útlevél? Vízum? H atáron ellen­
őrzés, vámvizsgálat, igazolás, papírok? Semmi. Sem ­
mi. Igen, ha apáinknak kedvük szottyant Bukaresttől
Madridig bekalandozni Európát, egyetlen igazoló irat
nélkül megtehették, ha volt hozzá pénzük. Nem csoda,
ha fiataljaink, akik előtt Európa sokáig zárva volt, és
Sopronba is csak külön engedéllyel utazhatnak, m ér­
hetetlen szabadságnak érzik ezt.” Meghökkentő, de
igaznak látszó Benedek István megállapítása: az igazi
félelemben legalább annyi a derűs bizakodás, m int az
őrjítő félelem. Íme a bizonyítás: „És túl ezen a ki­
szám íthatatlan veszély! Hogy odavág-e a bomba vagy
5 m éterrel arrébb. De emlékezzünk vissza: csak pilla­
natokig tartó félelmek voltak ezek, az embernek tor­
kában dobogott a szíve, és a hideg izzadtság csurgott
a szemébe — aztán m ár kész is, futottunk vízért, vagy
folytattuk a felolvasást, m intha több ilyen veszély nem
jöhetne (pedig nyomban jött a következő), vagy m intha
ránk nem is volna érvényes a veszély. Bátorság volt
ez? Semmi esetre sem. A bátorságnak erkölcsi tartalm a
van, ennek a jobb híján vakmerőségnek nem volt, de
tartást adott, s ez is valami. Félni amúgy sem volt ér­
demes, hiszen m it segít a félelem? Csakhogy ez az
aranyszabály minden félelemre egyformán érvényes,
és mégsem ér semmit. Megszoktuk a lövöldözést? K ét­
ségtelenül, de a megszokás nem csökkentette az objek­
tív veszélyt. Mindenki egy kissé kiválasztottnak érez­
te magát: őt úgyse találják el. Ha aztán valakit mégis
eltaláltak — ami bizony elég gyakori volt —, akkor ő
m ár nem félt; körülötte nagy volt a sikoltozás-rémül­
dözés, de ham ar elült, és m agában mindenki m egálla­
pította, hogy lám, ez sem vele történt. Valamilyen írat­
lan illemkódex a kollektív tudattalan mélyére süllyesz­
tette ezt a derűs optimizmust, de utólag megvallhatjuk:
a konkrét veszélynek bugyraiban meglepően kedélyes
volt az élet.”
A fiatalság atom pánikjáról határozott kézzel és m in­
den elismerést megérdemlő módon rán tja le a leplet:
„Az ember eltöpreng ezen. Okosabbak nálunk? Vagy
gyávábbak? Ti m ár éltetek — m agyarázta egy ilyen
m egriadt fiatalem ber — de nekünk még minden hátra
van, az egész élet, azt féltjük . . . — Könnyű volna meg­
379
 felelni erre a naiv és önző érvre, de ráhagytam. El­
idegenedésről beszéltek még a fiatalem berek, meg a r­
ról, hogy szabadságra vannak ítélve, és ki vannak vet­
ve a szorongás fö ld jé re . . . Aztán magnóval a hónuk
alatt kim entek a strandra, ahol valóban szoronganak
— tudniillik egymás hegyén-hátán; nagy elidegenedé­
sükben keresztül-kasul tegeződnek ism eretlenül is, és
félreérthetetlenül éreztetik velünk, hogy a mi időnk
lejárt, hagyjuk őket kedvükre szorongani és idegened­
ni. — Megvallom, kérkedést és lustaságot érzek ki eb­
ből az attitűdből, hozzá m érhetetlen önzést és agresz­
sziót. S talán még valamit, a m unkaerkölcs hiányát.
Nem elemzem, mi lehet ennek az oka, csak észlelem
m int orvos a tünetet, m ielőtt még a kóroktanon törné
a fejét. A kóroktan a gyógykezeléshez kell, de odáig
nem merészkedem, beérem a jelenség leírásával.”
A fiatalság a maga roppant igazságérzetével reagál
a világ általános „hangulatára”. Ez a tétel igaznak tű ­
nik, hisz’ m inden idők fiatalságát ily módon szokták
jellemezni. Éppen ezért nagyon fontos Benedek István
álláspontja, amely legalább annyira helytálló, m int az
általánosan elfogadott.
A továbbiakban nagy filozófusokkal ism erkedhetünk
meg, mégpedig életközeiből; nem csupán a tudás m a­
gaslatáról. Benedek István nem intézi el F. Bacon-t ,
Descartes-t, Hobbes-t egy fölényes huszadik századi
kézlegyintéssel. Nem lexikonba illő ism ertetést ír az
egykor hús-vér emberekről, hanem olyan valóságos­
nak ábrázolja őket, amilyenek voltak és amilyennek
ma is kéne lenniük ahhoz, hogy m egérthessük őket.
Az orvosi gondolkodás történetéből is kiemel néhány
jelentős részletet, amelyekről „köztudatunkban” téves
nézetek terjedtek el. „A himlőoltás története” és a
„Semmelweis szobra” egy nagy kérdést tisztáz: mit is
jelent tulajdonképpen az emberi nagyság; az átlagos­
nál többet tudó és alkotó embert, hogyan is értelm ez­
zük? Még a tudományos értékelések is beleesnek abba
F. L. B O SCH K E: H AT N A P ALATT
Szerzőnek nem az a célja, hogy vitázzon a Biblia
— általa naivnak ítélt — világképeivel, hanem hogy
bizonyítsa: „a terem tés még nem é rt véget.”
A közvetlen előadásmód és a gazdag ismeretanyag
biztosított helyet e tanulm ánynak a nyugati könyv­
piacon a „best-seller”-ek között.
Boschke a természettudományok polihisztoraként
tárja elénk az újabb kutatási eredményeket, és azok­
hoz fűzött magyarázatokat, hipotéziseket. Nincs hely
itt arra, hogy részletekbe menően ism ertessük az
anyagot, vagy alapvető vitákba bocsátkozzunk.
Szögezzünk de egy alapigazságot: a modern term é­
szettudományos világképeket megérteni nem lehet.
Tételünk bizonyításához hívjuk meg a tekintélyes
atomfizikust, Niels Bohrt. Könyvünk 307. oldalán a
tőle idézett mondat így hangzik: „Valamely elméle­
tet m egérteni annyit jelent, m int hozzászokni.” Való­
ban így van. M egértésről szó sem lehet, hiszen a hi­
potézisek alkotói is csak hiszik a m aguk-alkotta föl­
tevéseket, bizonyítani keveset tudnak.
A Szentírás világképe bizonyos kor-szabta korlá­
tok között mozog. Ez a világkép azonban nem ta r­
tozik szorosan a kinyilatkoztatás lényegéhez. Éppen
ezért fölösleges időtöltés a hívő gondolkodónak e vi­
lágkép mellett, ak ár ellene disputálni. Gen 1—2-ben
a kinyilatkoztatás lényege ez: Isten, az Úr, Teremtő.
A hogyanról senkinek nincs fogalma, és nem is lé­
nyeges kérdés.
„Mennyi idős a Föld? Mióta létezik a világegye­
a hibába, hogy csak jó és rossz, okos és buta, haladó
és m aradi emberekről akarna tudni. Ma m ár a szép­
irodalmi művekben sem szeretjük a feketén-fehéren
való ábrázolást. Nem érezzük igaznak. Amit pedig ne­
hezen fogadunk el a szépirodalomban, azt még nehe­
zebben fogadhatjuk el a tudományos tárgyilagosság
igényével fellépő művektől. Erre vezet rá m inket Be­
nedek István, jó példákon keresztül.
Befejezésül idézzük a címadó tanulm ány első sorait:
„Egy kor irodalm át ezer tényező határozza meg; nem
utolsó sorban íróinak tehetsége s a történelem, amely­
ben élnek. Ez a sablonos igazság nehezen követhető
és bonyolult valósággá válik, am int tudatosítjuk, hogy
ugyanazt a történelm et ahány ember, annyiféleképpen
éli át. E rre nem is kell példát mondanom, csak kurió­
zumként említem, hogy valamelyik keleti szépművészeti
múzeumban függ egy kép, egy csatajelenet, amelynek
ez a címe: A mohácsi győzelem. Tudniillik a törökök­
nek győzelem volt, ami nekünk vész. De annak a tö­
röknek, akinek például levágták a fülét, a győzelem
sem lehetett csupa öröm. Nem különb a helyzet azok­
kal a mohácsi vészekkel, amelyeket életünk során él­
tünk át, következésképp le kell m ondanunk arról, hogy
a történelm et egyértelmű tényezőnek tekinthessük. És
így mi sem áll távolabb tőlem, m int egy kaptafára
húzni korunk irodalm át vagy a mai nyugati irodalmat.
Felism erjük és elismerjük, hogy ezer író ezerfélekép­
pen ír. Mégis kristályosodnak bizonyos jellegzetessé­
gek, amelyek általánosságában jellemeznek egy kort
vagy irányzatot. Ilyen jellegzetesség — egy a sok kö­
zül — az a ma mindenfelől felharsanó mondat, amely
röviden így foglalható össze: Megbolondult a világ . . . ”
Ezt a felharsanó m ondatot akarva-akaratlanul vissz­
hangozzák mindenfelé. Akinek ellenvetése van, jól
gondolja meg, nehogy csak erősítse e világgá kiáltott
mondatot.
ifj. Tarr Kálmán
tem? Van-e antivilág? Folyékony-e a Föld m agja?
Milyen hideg volt a jégkorszakban? Hogyan éltek az
első sejtek? Hol ringott az emberiség bölcsője?” Vá­
laszt azonban nem tud adni a tudomány, nyilván
ism ertetett könyvünk sem.
Egy példát a rra nézve, hogy milyen labilis egy-
egy biztosnak vélt kutatási eredmény. Könyvünk 294.
oldalán olvasunk a „szervezett elemek”-ről. M eteorit­
vizsgálatok alkalmával, élő szervezetekre utaló ma­
radványok bukkantak elő. A föltevés kézenfekvő: ezek
a meteoritok olyan térségből érkeztek, ahol élet van,
vagy legalábbis az élet kialakulásához megvannak a
feltételek. A szóban forgó meteoritok közül az egyik
leghíresebb az Orgeuil-meteorit. Boschke komoly el­
méletet épít a vizsgálat eredményére, hiszen a me­
teorit steril volt, egy külső olvadékréteg védte; víz­
tartalm áról is megállapították, hogy nem „földi víz”.
A 299. oldalon a szerkesztő ennek ellenére a követ­
kező megjegyzést kénytelen tenni: „Az orgeuili m e­
teoritban talált ,organizált testecskék’ a tüzetesebb
vizsgálatok folyamán a laza állományú m eteoritba a
Földön bejutott törpe parlagfű (Ambrosia eliator) vi­
rágporának — pollenszemének — bizonyultak.”
Boschke könyve mindezek m ellett érdekes olvas­
mány. A közvetlen stílus nem megy a tudományos­
ság rovására. A természettudományokban járatlan o l ­
vasónak is élményt nyújthat. A megértést elősegíti a
könyv végén található „kislexikon”.
Ifj. Almási Mihály
 biztos alapja az egységének. Nem szabad elfeledni, hogy
bár az ökum ené egyházias jelszó, amelyet az egyház
az egységet keresve magáévá tett, de valódi értelm é­
ben e szó a »világot« jelenti.” (D. E. Jenkins, G. W.
H. Lampe, K. E. Loestrup. G. W ingren: Teremtés, új
terem tés, és az egyház egysége, New Directions in
Faith and Order, Bristol 1967, 139 k).
Hogy a leghaladóbb római katolikus teológusok is
magukévá tették ezt a felismerést, azt bizonyítja J. B.
M etz állásfoglalása is: „Az ökumenikus törekvésnek
egyre inkább a »közvetett ökumené« alakját kell öl­
tenie, vagyis a mai világ problémáival és igényeivel
kell foglalkoznia. . . A keresztyének elveszett és ku­
tatott egységének teológiai lelőhelye a keresztyének
szám ára elsősorban az az »idegen világ«, amelyet a
Fiú a saját »tulajdonaként« igényelt és amelybe az
egyháznak mindig újra alá kell szállnia, túllépve ön­
magán, ha nem akarja önmagát elveszíteni vagy el­
árulni. Ez az idegenség az a hely, ahol a keresztyének
ismét találkozhatnak és újra felismerhetik egymást
híven ahhoz az egy küldetéshez, amelyhez képest a ke­
resztyének konfesszionalizmusa éppoly meggondolandó­
nak és veszélyesnek tűnik, m int az egy világra nézve a
nacionalizmus, és az egy emberiségre nézve a rassziz­
mus. A keresztyének közeledése és egysége így bizo­
nyos tekintetben »közvetve« és »mellékesen« történik:
közelebb jutnak egymáshoz, amennyiben a saját egy­
házi tradícióikból kifelé mindig ú jra merészelik ezt az
átszállást, önmaguk transcendálását a bizonyságtétel­
ben és a szeretet szolgálatában”. (Idézi H. H. Wolf:
Az egyház egysége — mi által és mi végre? Ev. Kom­
m enta re 1969, 647.).
Semmiképpen sem érthetünk hát egyet azzal az ir­
reális, voluntarista erőlködéssel, amely — átugorva a
türelm es dialógus hosszadalmasnak tűnő, de a célhoz
egyedül vezető útszakaszát — az ökumenikus erőfeszí­
tések elé máris egy „egyetemes zsinat” sürgős össze­
ülését tűzi ki célul; hiszen jelenleg még az Egyházak
Világtanácsában együttműködő tagegyházak felekezeti
világszövetségei sem tudnak közös nagygyűléseket ta r­
tani; elég gyenge visszhangot tudott kelteni Wolfgang
Sucker professzornak. a Hessen Nassau-i tartományi
egyház nemrég elhunyt elnökének lelkes terve is, hogy
protestáns világzsinat üljön össze és tárgyalja meg a
II. Vatikáni Zsinat után előállott egyházi helyzetet.
Amikor annyi esztendeje nem bírt mindeddig meg­
valósulni az interkomm unió a Németországi Evangé­
liumi Egyház tartom ányi egyházainak evangélikus, re­
formátus és uniált gyülekezetei között sem, nem tu­
dunk lelkesedni az Egyházak Világtanácsa egyoldalú
törekvéséért sem, amely a római katolikusokkal való
interkom m uniót akarja erőltetni, szemben a protestáns
tagegyházak, meg a római katolikus egyház részéről
egyaránt kifejezett ellenvetésekkel, illetve tilalmakkal.
Az egység útját nem rövidítik meg, legfeljebb össze­
kuszálják az olyan liturgikus kísérletek, amelyek in­
kább keresztezik, mintsem egyengetik az imént idézett
komoly teológiai állásfoglalásokban felismert — elis­
m erjük, hogy sokkal nehezebb, sokkal elszántabb oda­
szentelődést igénylő, a világ gondjaiba, bajaiba, vesze­
delmeibe alászálló — igeszerű ökumenizmus közös
útját.
Gondoljunk mindenekelőtt arra, hogy — bár elvben
mind Genf, mind Róma — több nyilatkozatban fejezte
m ár ki egyetértését a vietnami békét helyreállítani
kívánó törekvésekkel, alapjában milyen keveset tettek
eddig az egyházak és az egyházi világszervezetek a
szabadságáért, függetlenségéért élethalálharcot foly­
tató vietnami nép megsegítésére. Gondoljunk arra is,
hogy az európai biztonsági konferencia mielőbbi ösz­
szehívása is olyan cél, amely a világ egyházai és
csúcsszerveik részéről sokkal több segítséget érdem el­
ne, mint amennyit eddig adtak. M erjük feltenni a kér­
dést, vajon ezek az életbevágó egyetemes emberi fel­
adatok nem azért részesülnek-e csupán mérsékelt tá­
mogatásban egyes egyházak és egyházi szervezete), ré­
széről, mert többé-kevésbé megkötözik őket lappangó
vagy nyílt kommunistaellenes indulatok; emlékezzünk
csupán K arl Barth 1957-es keserves m egállapítására:
„a világkeresztyénség legnagyobb kísértése napjaink­
ban az antikommunizmus”. Vajon a Keresztyén Béke­
konferencia céljainak és belső helyzetének megítélésé­
ben is tíz év óta — és most újra — nem ez a kísértés
vezette és vezeti-e félre ma is azokat, akiknek minden
ideológiai pártállástól függetlenül azt kellene elsősor­
ban kérdezniük: milyen döntésük segíthet inkább el­
hárítani a harm adik világháború — az atomháború!
— fenyegető veszedelmét; milyen döntésük segíthet
elindítani a különböző társadalmi rendszerekben élő
országok és népek békés együttműködését?
A most következő nyáron két legnagyobb protestáns
felekezeti szervezetünk is világkonferenciát tart. A Lu­
theránus Világszövetség a brazíliai Porto Alegre-ben
tartja ötödik nagygyűlését 1970. július 14—24-ig, am ely­
re a Magyarországi Evangélikus Egyház is komoly, ala­
pos tanulmányokkal készült fel. A nagygyűlés főtémá­
ja: „Elküldettünk a világba”. A főtéma elágazásai:
I. Az evangélium továbbadása, II. Ökumenikus elkö­
telezettség, III. Felelős részvétel a mai társadalomban.
— A Református Világszövetség nagygyűlése 1970.
augusztus 20—30-ig a kenyai Nairobiban lesz; főté­
m ája: „Isten megbékít és szabaddá tesz”. Ennek a
nagygyűlésnek a tárgysorozatán szerepel a Kongrega­
cionalista Világszövetséggel való egyesülés jóváhagyá­
sa is, amelynek előrelátható következménye lesz a
helyi gyülekezetek jelentőségének hangsúlyozottabb
figyelembevétele a Világszövetség teológiai m unká­
jában. Mindkét nagygyűlés napirendjén ott szerepei­
nek a római katolikus egyházzal folytatandó dialógus
problémái is; az eddig előkészítő jellegű párbeszédet
hír szerint állandó jellegű vegyes bizottságok útján
kívánják tovább folytatni. Mindkét nagygyűlésen ott
lesznek a magyarországi tagegyházak küldöttségei is.
Megvan a reménység és a lehetőség is arra, hogy ezek
a nagygyűlések a belső egyházi — és egyházközi —
kérdéseken túl az emberiség élet-halál kérdései felé
forduljanak és támogassák a vitás kérdések békés meg­
oldására irányuló, haladó törekvéseket.
A magyarországi nagyobb és kisebb egyházak szá­
mára az 1970-es év hazánk felszabadulásának negyed-
százados jubileum át is jelenti. Megelevenednek az em­
lékek: a német megszállás és a nyilas rémuralom iszo­
nyata; a nemzethalál kézzelfogható közelsége, az egy­
házi élet lelki és fizikai pusztulásának rémképei. De
megelevenednek a felszabadulásnak, az ítéletben is ke­
gyelmes Isten adta testi-lelki megújulásnak, a nem ­
zeti és egyházi bűnbánatnak, az elpusztult lakóhazak,
üzemek, utak, hidak, templomok újjáépülésének nehe­
miási látomásai. Minden másképpen történt, mint aho­
gyan megérdemeltük és ahogyan rettegve vártuk.
Huszonöt év telt azóta, valóban „megrakodva búval
és örömmel”, és elm ondhatjuk: szegény, elm aradt, két
elveszített világháború romjai alá temetett a grárország­
ból viszonylag fejlett ipari-mezőgazdasági országgá
emelkedtünk fel; igaz, hogy a bennünket legyőző szo­
cialista nagyhatalom messzemenő segítségével, de fő­
ként a magunk erejéből. Emberibb, igazabb: szocia­
lista ország felépítésén fáradozunk: ebben szeretnénk
a Krisztus egyházaként élni, bizonyságot tenni, segí­
teni, jót cselekedni, a jubileumi évben és azontúl is:
ezt szeretnénk ráhagyni gyermekeinkre és unokáinkra
is. Ehhez adjon Isten nekünk és kedves olvasóinknak
és m unkatársainknak a karácsonyi ünnepek lelki aján­
dékaival meggazdagított, boldog új esztendőt.
k. i.
 Theological R eview
Founded 1925 - N e w Series Vol X II, November-December, 1969 Nos 11-12.
A Monthly published by the Ecumenical Council of Churches in Hungary

CONTENTS
Short Reports and Commentaries (K. I.)
Dr. Tibor B a r t h a: Our Tasks A fter Uppsala — Dr. Julius N a g y : The Churches
and the W orld-W ide Racial Problem — Dr. Erwin F a h l b u s c h : Dialogue, Ecu­
menism, Konfessionskunde, Controverse-Theology — Ladislaus S z a b ó : The Present
State of Roman Catholic Research of Luther — Dr. Alexander F e j e s : The Power
of Science and the Responsibility of Man — Tibor N a g y : Flower Songs on Painted
Wooden Tablets II. — Reflections on the Articles of Theological Review: Louis
S z a t h m á r y : Meditation on „Man and His World” by Francis Szabó
HOME REVIEW
Dr. A lexander K o n c z : In Memoriam D. Dr. Barnaby Nagy — Eugene S z i g e t i :
A rt Chronicle — Ladislaus Z a y : Cultural Chronicle — George K é r i : Thoughts
on a Recently Published Book on Paul Teleki — Bartholomew T a m á s : In Memo­
riam Miklós Radnóti
WORLD REVIEW
Dr. Tibor F a b i n y : A n Am erican Periodical on the A ctivity of the Theological
Academies of Leningrad and Moscow — Joseph F e r e n c z : Corpus Reformatorum
Italicorum — George K é r i : On the Septem ber Atlantic Conference in Athens
REVIEW ON BOOKS AND PERIODICALS
A Good Help to Preparation for Preaching (Nicholas B o d r o g ) — Harvey Cox:
Stirb nicht im W arteraum der Z u ku n ft (Attila K o m l ó s ) — W alter W eym ann—
Weihe: Revolution in Christian Thinking (Gabriel Héz s e r ) — Alexander Scheiber:
Fragments of Hebrew Codices in Hungarian Book Covers (Eugene Z s o l d o s ) —
Stephen Benedek: A Crazy World (Coloman Tar r Jr.) — F. L. Boschke: In Six
Days (Michael A l m á s i Jr.)
NOTES OF THE EDITOR

Theologische Rundschau
Gegründet 1925 - Neue Folge Jg. X II. Novem ber-Dezem ber 1969. N o 11-12.
Monatsschrift des Ökumenischen Rates der Kirchen von Ungarn

INHALT
Kurzberichte und Kommentare (K. I.)
Dr. Tibor B a r t h a : Unsere Aufgaben nach Uppsala — Dr. Julius N a g y : Die
Kirchen und das w eltw eite Rassenproblem — Dr. Erwin F a h l b u s c h : Dialog,
Ökum enism us, Konfessionskunde, Kontrovers-Theologie — Ladislaus S z a b ó : Der
gegenwärtige Stand der römisch-katolischen Luther-Forschung — Dr. Alexander
F e j e s : Die Macht der W issenschaft und die Verantwortung des Menschen — Tibor
N a g y : B lum enlyrik auf gemalten Holztafeln II. — Reflexionen über die A rtikeln
der Theologischen Rundschau: Ludwig S z a t h m á r y : Bemerkungen über den Bei­
trag von Franz Szabó „Der Mensch und seine W elt”
HEIMATRUNDSCHAU
Dr. Alexander K o n c z : In Memoriam D. Dr. Barnabas Nagy — Eugen S z i g e t i :
K unstchronik — Ladislaus Z a y : Kulturelle Chronik — Georg K é r i : Gedanken
beim Lesen eines neu erschienenen Buches über Paul Teleki — Bartholomäus T a ­
m á s : In Memoriam Miklós Radnóti
WELTRUNDSCHAU
Dr. Tibor F a b i n y : Eine amerikanische Zeitschrift über die Tätigkeit der theolo­
gischen Akadem ien von Leningrad und Moskau — Josef F e r e n c z : Corpus Refor­
m atorum Italicorum — Georg K é r i : Über die A thener Atlantis-K onferenz im Sep­
tember
BÜCHER- UND ZEITSCHRIFTENRUNDSCHAU
Eine gute Hilfe zur Predigtvorbereitung (Nikolaus B o d r o g ) — Harvey Cox: Stirb
nicht im W arleraum der Z u ku n ft (Attila K o m l ó s ) — W alter W eyman—Weihe:
Revolution im christlichen Denken (Gabriel H é z s e r ) — Alexander Scheiber:
Hebräische Kodexfragm ente in ungarischen Büchertafeln (Eugen Z s o l d o s ) —
Stefan Benedek: Eine irrsinnige W elt (Koloman Tar r jr.) — F. L. Boschke: In sechs
Tagen (Michael A l m á s i )
BEMERKUNGEN DES REDAKTEURS
 THEOLÓGIAI SZEMLE
1969. évi
(Új folyam XII. évfolyam)
tartalomjegyzéke és a szerzők névmutatója

CIKKEK, ELŐADÁSOK, SZEMLÉK, TANUL­ sának érvényesítése az egyházak közötti p ár­

MÁNYOK beszédben — — —— — — — — — 205
Fükő Dezső: A spanyol „Protestáns Statútum ” 168
A magyar „Egyház és társadalom ” tanulm ányi Gonda Béla: Társadalomtudományi és irodal­
csoport: Az egyház és a szocialista társadalom 28 mi folyóirataink m ai életkérdéseinkről — — 176
Bakos Lajos: Az U rat is, minket is . . . — — — 129 Az új gazdasági mechanizmus hatása k u lturá­
A protestáns és római katolikus párbeszéd elő­ lis életünkre — —— — — — — — 241
feltételeiről — — — — — — — — 195 Vallási problém ák friss folyóiratainkban — 298
Barcsa József: Szempontok a szekularizmus kér­ Grote, H einer: 75 év modern katolikus biblia­
déséhez — — — — — — — — — 219 m unkája — — —— — — — — — 45
Barth Károly: Életszabályok idősebb emberek G. Szabó Szabolcs: Nyilatkozat a halhatatlanság
számára — — — — — — — — — 128 vagy feltám adás ügyében —— — — — 105
Az antiszemitizmus értelm e — — — — 128 Győri Kornél: Husz János emlékezete — — 286
Bartha Tibor: Egyház a szekularizált társada­ Hecker Ádám: Az egyház feladata és szolgá­
lomban — — — — — — — — — 4 lata a világban —— — — — — — 238
Hromádka professzor 80 éves — —— az 5—6. Hellstern, H einrich: Zwingli reform ációjától a
szám harm adik borítólapján mai reformációig —— — — — — — 140
Feladataink Uppsala után — — — — — 319 Horkay László: Erdélyi János, a filozófus — — 229
Ifj. Bartha Tibor: Széljegyzetek a teológiai tu ­ Juhász Zsófia: A diakónia, m int kegyességünk
dományosság és a gyülekezeti igehirdetés vi­ egyensúlya — —— — — — — — 97
szonyának kérdéséhez — — — — — — 102 Kéri György: Gondolatok egy most megjelent
A Biblia és az Apostoli Hitvallás — — — 291 Teleki-könyv olvasásakor —— — — — 367
Bányai Jenő: Könnyűzene tem plom ainkban? — 228 A szeptemberi athéni Atlantisz-konferenciáról 373
Beltz, W alter: A gnózis-kutatás jelenlegi állása KI: „A Mi nevünk Petrus” — — — — — 191
— Az Ádám-apokalipszis fordítása — — — 266 Rövid jelentések és kom m entárok — 1, 61, 125,
Békési Andor: Sanctitas-hum anitas — —— 89 _ — — — — 189, 253, 317
Bodrog Miklós: Az önmegvalósítás útja — — 247 k. i.: A szerkesztő m egjegyzései minden
Baross Géza: Igehirdetésünk tartalm a és szán­ — — — — — —szám borítólapján és 357
déka m a (Hafenscher Károly doktori disszer­ Király Zoltán: Comenius és Sárospatak — — 284
tációja) — — — — — — — — — 294 Koncz Sándor: A jövő léte és fogalma a mai
Bucsay Mihály: W. Hollweg „Neue U ntersuchun­ teológiában — — — — — — — — 270
gen zur Geschichte und Lehre des Heidelber­ D. Dr. Nagy B arna emlékezete — — — — 358
ger Katechismus” — — — — — — — 307 Kovách A ttila: A reform átus-lutheránus dialó­
E. W inter „Frühaufklärung” — — — — 307 gus m a — — — — — — — — — 22
Csomasz Tóth K álm án: Fiatal művészek orgona­ Madocsai Miklós: Társadalom lélektan: a m arke­
estje — — — — —— — — — — 74 ting kulcsa — — — — — — — — 210
Ökumenikus kórusgyűjtemény — — — — 112 Magyar Lajos: Az istentisztelet poimenikai
Régi Magyar Költők Tára XVII. század 4. kö­ szempontjai — — — — — — — — 92
tet: Az unitáriusok költészete — — — — 243 M árkus Mihály: A II. Helvét H itvallás Magyar-
Bárdos Kornél: Népzenei jellegű variálásmód országon és Méliusz életműve — — — — 115
a 15—18. századi m agyar passiókban — — 243 M agyar Harm onia — — — — — 231, 289
Erdei Ferenc: Az Egyezmények háttere és táv ­ Mátray László: Az egyházi könyvtárak helyzete
latai — — — — — — — — — — 8 és feladatai a Magyar Népköztársaság Könyv­
Fabiny Tibor: Az egyháztörténetírás szempont­ tárpolitikája keretében —— — — — 234
jainak módosulása a korszakok változásaiban 64 M . E. Ö. T. uppsalai munkacsoportja: Egyházi
Amerikai folyóirat a leningrádi és moszkvai öncélúságból a világért való szolgálatba — 75
teológiai akadém iák m unkásságáról — — 372 Molnár József: Emlékezés Móricz Zsigmondra
Fahlbusch, Erw in: A katolicizmus közös önér­ kilencvenedik születésnapján — — — — 170
telmezése és egységes végcélja — — — — 203 Benedek Marcell (1885—1969) — — — — 302
A katolicizmus változásban? — — — — 260 Kodolányi János (1899—1969) — — — — 304
Dialógus, ökumenizmus, felekezettudomány, Nagy Gyula: Az egyházak és a faji világprob­
kontroverz-teológia — — — — — — 335 léma — — — — — — — — — — 327
Rádióelőadás G. C. Berkouwer „A zsinat és az Nagy József (Kolozsvár): Az evangéliumi egyhá­
új katolikus teológia” c. könyvéről — — — 157 zak a világ bélyegein II—III. — — — 39. 98
Fejes Sándor: Etikai jegyzetek — — — — 272 Nagy József: (Debrecen): Megemlékezés Jánosi
A tudom ány hatalm a és az em ber felelőssége 347 Zoltánról — — — — — — — — — 181
Fekete Károly: A temetési igehirdetés szituá­ Nagy Tibor: Virágénekek festett fatáblákon
ciója — — — — — — — — — — 94 I—II. _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 281 350
Ferencz József: Corpus Reformatorium Italico­
rum — — — — — — — — — — 349 Nyikodim metropolita: Az Orosz Ortodox Egy­
Frieling, Reinhard: Újabb irányzatok „a világ” ház és az ökumenikus mozgalom — — — 11
római katolikus teológiájában —— — — 47 O ttlyk Ernő: Az Európai Egyházak Konferen­
Frielinghaus, Dieter: A szolgáló egyház felfogá­ ciája — — — — — — — — — — 255
P.: Zeneakadém isták kórushangversenye — — 91 King, M artin Luther: K raft zum Lieben (Fekete
Pákozdy László M árton: Természetjog és meg­ János) — — — — — — — — — — 121
igazulástan — — — — — — — — 82 Koch, Hans G erhard: Abschaffung Gottes?
A természetjog és Isten joga — — — — 143 (Nagy Sándor Béla) — — — — — — 111
PLM: A prim átus — m int harpagmos — — — 107 Koch, Klaus: Was ist Formgeschichte? (Tegez
Peleskey György: M arxista szerzők a párbeszéd­ Lajos) — — — — — — — — — — 181
ről — — — — — — — — — — 156 Latos Sándor: Parasztok imádkoznak (Tamás
Pethe K álm án: A m agyar békemozgalom husza­ Bertalan) — — — — — — — — — 10
dik évfordulóján — — — — — — — 293 Magyar—zsidó oklevéltár (Zsoldos Jenő) — — 123
Pungur József: Paul Tillich h it-tana — — — 69 Maróti Lajos: A kolostor (Ifj. T arr Kálmán) — 123
Rezessy Zoltán: Ijjas A ntal „Isten igaz embe­ McCarthy, M ary: Egy katolikus leány emlékezé­
re — XXIII. János — és az Egyház” — — 308 sei (Tamás Bertalan) — — — — — — 245
Schönherr, A lbrecht: Kísérlet Bonhoeffer meg­ Moltmann, Jürgen: Gott in der Revol ution (Czö­
értésére — — — — — — — — — 133 vek Olivér) — — — — — — — — 185
Sepsy Károly: M áté János orgonahangversenye Radnai Béla: A lkalmazott pszichológia (Magyar
Debrecenben — — — — — — — — 244 Lajos) — — — — — — — — — — 186
Simon János A ttila: M arxisták és keresztyének Radován Richta: Válaszúton a civilizáció (Dobó
párbeszéde Angliában — — — — — — 109 László) — — — — — — — — — 58
A cölibátus-vita állása — — — — — — 163 Rengstorf—Kortzleisch: Kirche und Synagoge 142
Szabó Géza: Uppsala és az istentisztelet — — 16 Renoir, Jean: Apám, Renoir (Tamás Bertalan) 290
Szabó László: A római katolikus L uther-kuta­ Riesman, D.: A magányos tömeg (Madocsai Mik­
tás mai állása — — — — — — — — 343 lós) — — — — — — — —— — 59
Szathm áry Lajos: Meditáció Szabó Ferenc „Az Russel, B ertran d : Filozófiai fejlődésem (Ercsey
ember és világa” c. könyve felett — — — 354 Előd) — — — — — — — —— — 314
Szigeti Jenő: Képzőművészeti krónika — — 52 Rüegger: Die evangelischen Taufgesinnten (Mu­
„A vatikáni magyar követ je le n ti. . . ” — — 228 rányi Róbert Árpád) — — — — — — 183
Művészeti krónika — — — — — — — 361 Szabó Ferenc: Az ember és világa (ifj. Tarr K ál­
Szőnyi György: Lévay József — — — — — 54 mán) — — — — — — — —— — 311
Szudy Nándor: Amerigo Tot kiállítása — — 239 Scheiber Sándor: Héber kódexmaradványok m a­
Tamás B ertalan: Stilisztikai jegyzetek — — 179 gyarországi kötéstáblákban (Zsoldos Jenő) — 380
Radnóti Miklós emlékezete — -— — — — 370
Tóth Ernő: Az új hollandi katekizmusról — — 159 Steck, Odil Hannes: Az ó- és újszövetségi tudo­
Tóth Károly: A III. Keresztyén Béke-Világgyű­ m ány összefüggéséről (Vályi Nagy Ervin) — 56
lés a nemzetközi sajtóban — — — — — 151 W eymann—W eyhe: Forradalom a keresztyén
Újabb hírek a római katolikus világból (SJA) gondolkodásban (Hézser Gábor) — — — 375
— — — — — — — 63, 167, 194, 301, 306
Vályi Nagy Ervin: Új tanulm ányok az alkotás­ A SZERZŐK NÉVMUTATÓJA
ról és szabadságról — — — — — — — 50
Christentum und Gnosis (W. Eltester szerk.) 246 Ifj. Almási Mihály 187., 380. — Bakos Lajos 129., 195.
A szabadság hívása (Ernst Käsemann új műve) 275 — B arcza József 219. — Barth Károly 128. — Bartha
Veöreös Im re: Az emberiség ügye és a szemé­ Tibor 4., 319., 5—6. szám harm adik borítólapján — Ifj.
lyes, bensőséges kegyesség Dantenál II. — 33 B artha Tibor 102., 291. — Bányai Jenő 223. — Beltz,
A Hegyi Beszéd etikája — — — — — 210 W alter 266. — Békési Andor 89. — Bodrog Miklós 57.,
Zay László: K ulturális krónika — ismét filmek­ 247., 334. — Boross Géza 294. — Bucsay Mihály 307. —
ről — — — — — — — — — — 119 Csomasz Tóth Kálm án 74., 112., 243. — Czövek Olivér
Kulturális krónika — — — — 173, 297, 365 185. — Dobó László 58. — Ercsey Előd 188., 314. — Er­
dei Ferenc 8. — Fabiny Tibor 64., 372. — Fahlbusch,
KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE Erwin 157., 203., 260., 335. — Fejes Sándor 272., 347. —
Fekete János 121. — Fekete Károly 94. — Ferencz Jó­
Benedek István: Bolond világ (Ifj. T arr K ál­ zsef 349. — Frieling, Reinhard 47. — Frielinghaus,
mán) — — — — — — — — — —' 378 Dieter 205. — Fükő Dezső 168. — Gonda Béla 176., 241.,
Boschke, F. L .: H at nap alatt (Ifj. Almási Mi­ 298. — Grote, Heiner 45. — G. Szabó Szabolcs 105. —
hály) — — — — — — — — — — 380 Győri Kornél 286. — Hecker Ádám 238. — Hellstern.
Ceballos—Cepeda—M artinez: Neue Kirche in H einrich 140. — Hézser Gábor 375. — Horkay László
neuer Welt (Ifj. T arr Kálmán) — — — — 250 229. — Juhász Zsófia 97. — Kéri György 367., 373. —
Cox, Harvey: Stirb nicht im W arteraum der KI 1., 61., 125., 189., 191., 253., 317. — k. i. minden
Zukunft (Komlós Attila) — — — — — 374 szám borítólapján — Király Zoltán 284. — Komlós
Debreceni István: Arany János hétköznapjai A ttila 375. — Koncz Sándor 270., 358. — Kovách A t­
(Tóth Béla) — — — — — — — — 150 tila 22. — Madocsai Miklós 59., 210. — Magyar Lajos
Dolci, Danilo: Vergeudung (Ifj. T arr Kálmán) — 184 92., 186. — M árkus Mihály 115., 231., 289. — Mátrai
Dürrenmatt: Az újrakeresztelők (Ifj. Solymár László 234. — M olnár József 170., 302., 304. — M urá­
Imre) — — — — — — — — — — 106 nyi Róbert Árpád 183. — Nagy Gyula 327. — Nagy
Essinger. H.—Schim dt, L.: Aber Er hilft uns Sándor Béla 111. — Nagy József (Kolozsvár) 39., 98.
auch (Bodrog Miklós) — — — — — — 334 — Nagy József (Debrecen) 181. — Nagy Tibor 281.,
Fövény Lászlóné: Tükör és prizma (Tamás Ber­ 350. — Nyikodim metropolita 11. — Ottlyk Ernő 255.
talan) — — — — — — — — — — 316 — P. 91. — Pákozdy László M árton 82., 143. — PLM
Gutai Magda: Zászló a hóban (Tamás Bertalan) 233 107. — Peleskey György 156. — Pethe Kálm án 293. —
Halász Zoltán: A szenvedély arca (Tamás Ber­ Pungur József 69. — Rezessy Zoltán 308. — Schönherr,
talan) — — — — — — — — — — 245 A lbrecht 133. — Sepsy Károly 244. — Simon János A t­
Herceg István: Parancsra tette (Tamás Bertalan) 252 tila 109., 163. — SJA 63., 167., 194., 301., 306. — Ifj.
Hofstätter, Peter R.: Pszichológiai Lexikon (Bod­ Solymár Im re 106. — Szabó Géza 16. — Szabó László
rog Miklós) — — — — — — — — 57 343. — Szathm áry Lajos 354. — Szigeti Jénő 52., 228.,
Illés Lajosné: Akceleráció és szexuális nevelés 361. — Szőnyi György 54. — Szudy Nándor 239. —
(Ercsey Előd) — — — — — — — — 188 Tamás Bertalan 10., 179., 227. 233., 245., 252., 290., 316.,
Illyés Gyula: Fekete-fehér (Tamás Bertalan) — 233 370. — Ifj. T arr Kálmán 123., 184.,—250., 311., 378., —
Juhász Ferenc: A szent tűzözön regéi (Tamás Tegez Lajos 181. — Tóth Béla 150. — Tóth Ernő 159.
Bertalan) — — — — — — — — — 227 — Tóth Károly 151. — Vályi Nagy Ervin 50., 56., 246.,
Kendrew, John: Az élet fonala (Ifj. Almási Mi­ 275. — Veöreös Im re 33., 210. — Zay László 119., 173.,
hály) — — — — — — — — — — 187 297., 365. — Zsoldos Jenő 123., 380.