Biblia Teológia Ószövetség

1. Áttekintése:

 fiatal tudomány, de a teológia tudományok csúcsa

 Johann Philipp Gabler könyvével kezdődik (18. század, felvilágosodás)
 párhuzamosan halad a dogmatikával, de függetlenedett tőle
 a protestáns teológia talaján keletkezett
 célja: hogy egységben lássuk az időben és gondolkodásban is eltérő műveket (800 év)
 különbőzik a vallástörténettől, mert nem csak a történeti jellegét, hanem a hogy
milyen hatása volt, vizsgálja. Példa a teremtéstörténet

Teológia: Nem az Istenről szóló tudomány, mert Istent tudományosan nem vizsgálhatjuk. A
KERESZTYÉN HITRŐL szóló tudomány!

Személyek:

Mindig nagy kérdés volt, hogy mi az Ószövetség középpontja:

 R. Smend: nem lehet rendszerező, vallástörténet egyoldalú hangsúlyozása ellen

 W. Eichrodt: az iratoknak van egy alaptendenciája, ami nála a szövetség
 O. Procksch: „Minden teológia krisztológia”
 Vriezen: Az Ószövetség az egyház könyve, a benne lévő igék bizonyságtételek
 Köhler: nincs rendszer, egyszerű kategóriákról van szó benne
 G. Von Rad: „az újra elmondás” Isten a történelemben jelenti ki magát az embernek.
A nagy szabadító tett jelenben való átélése. Döntő jelentősége a vallásos tradíciók
alakulásának van
 W. Zimmerli: az állandóság és változóság egységét keresi
 Preuss: a szövetség mellett a kiválasztásnak van döntő jelentősége
 C. Westermann: az ellentétpárokkal él
 G. Fohrer: az Ószövetség önmagában is megáll
 A. H. J. Gunneweg: ez inkább hermeneutika, az eredményeket hogyan tudjuk
teológiailag elrendezni
 D. L. Baker:
 M. Oeming: az alapkérdés a két szövetség egységének meghatározása
 B.S. Childs: a szöveg utóhatását kívánja vizsgálni
 Zsidó írok:
 O. Kaiser: hogyan lesz univerzális vallássá egy nép valláa
 W. Brueggemann: ma is tegyük magunkévá a bibliai szövegek dinamikáját
 Jörg Jeremiás: nagy összegzés:
 Karasszon István:

2. Alapvető kifejezési formák:

A: Zsoltárok:
  a hit személyes dolog, Teológia akkor lesz, amikor a hívő egyén ki is fejezi hitét
 de társak is kellenek, akikkel együtt fogalmazzák meg hitüket
 G. Sauter: „a Bibliában a teológia elsődleges forrása Isten dicsérete - Doxológia”
 Isten tetteit költői formában juttatják kifejezésre
 Mirjám éneke: „az üdveseményből itt már üdvtörténet lesz” (idegen népek, Jordán)
 Nem csak szavakkal, hanem tettekkel is imádják Istent (Zsolt.103)

2. Himnuszok:

 hümnosz görög szó, jelentése istendicséret

 enkómion, jelentése emberek dicsérete
 A himnuszok tárgya az Isten dicsőítése
 Sok témával kapcsolatban dicsérték Istent

A teremtő Isten – 104; 148; 19; zsoltár

Isten történelemben véghezvitt csodáira – 105; 106; zsoltár
Kettő kombinációja: 136. zsoltár

 A himnuszok dicsérhetik az embert is, de ez nem enkómion, hanem Isten színe előtt
álló teremtmény dicsérete – 8. zsoltár

Jeruzsálem is lehet az istendicséret tárgy – 48;

Hadi Isten dicsérete – 68. zsoltár (hugenották harci éneke)
Vihar Isten képe – 29. zsoltár

 Trónralépési zsoltárok (kultuszi vagy eszkatológikus, - 93; 47; 97; 98; 99; zsoltár

Király zsoltárok – 72; 45; 2; 110. zsoltár

 A tekintély és hatalom Istentől származik

 Isten rendelte, fogadta fiává, de nem test szerint - Adopciánus képzet

3. Panasz és Isten beavatkozása a történelembe – 3; 22; 140; 46;

 A zsoltároknak mintegy harmadát teszik ki

 míg a himnuszok közösségi hitvallásról, a panaszzsoltárok az egyéni nyomorúságról
majd a megélt szabadításról szólnak
 sok fajta oka lehet az embernek a panaszra, de mindig beszámolnak Isten
megmentéséről is
 a panasz és a bizalom elválaszthatatlanul összetartóznak
 valahol nincs bizalom a panasz után: Jób könyve
 valahol több a panasz benne: 140.zsoltár
 vannak e külön bizalom zsoltárok? : 46. zsoltár (Luther éneke)

4. Istennel való találkozás és kegyesség:

  7. zsoltár – igaz bíró gondolata, bölcsességirodalomhoz hasonló, az egyénit általános
szintre akarja emelni, az én most már egy kollektív én
 hasonló a 11. zsoltár
 94. zsoltár – 125. zsoltár – 119. zsoltár – 150. zsoltár

B: Étosz és jog:

 Az ószövetségi törvényeknek etikai útmutatásai vannak

 Etika, görögül: éthósz – jelentése: szokás, gyakorlat
 nem csak szokás, hanem valami ami az emberi magatartást jó irányba tereli
 Mi számít jónak és a rossznak?
 Arisztotelész: Az etika az emberi sorsot jobbítják meg
 a legfőbb jó Isten akaratában van – Isten az ember javát akarja
 Isten akarata a jogi szövegekben van
 de ez sokkal komplexebb

1. Jogi szentenciák és társadalmi rend

 Erkölcsi normák nélkül egyetlen társadalom se létezhet

 ezek a normák mennyire vannak törvényekbe foglalva – mennyire biztosított
végrehajtásuk
 Szokásjog: ez a kezdeti stádium a jogrendszer kialakulásban
 A. Alt. kazuisztikus (zavar állt elő) – apodiktikus törvények (ne legyen zavar)
 Az apodiktikus megfogalmazása eredeti izraeli újítás
 Kultuszi törvények: az egész társadalom közösségi életének meghatározója
 a mindennapi élet rendjét Isten nagy tettei határozzák meg az izraeli vallásos tudatban
 Páska: az izraeli hit egy ősi ünnepet historizált, pásztor ünnep

2. Törvénygyűjtemények.

 A Szövetség könyve
 megtörténtek az egyes törvények kodifikálása
 de ki hozhat létre törvénykönyvet? – központi tekintély, a király - de nem így van
Izraelben
 Szövetség könyve – Deuteronomium – Papi Törvény
 A törvények mögött Isten tekintélye áll
 az egyes szentenciák már a törvénykönyv előtt megvoltak
 ezeket az íratlan törvényeket veszi át a törvényhozó (jövevények helyzete)

Szövetség könyve:

 Kr.e. 8. század
 nem egységes gyűjtemény
 tálió törvénye – nem végrehajtott törvény, hanem rendező elv
 humanitárius ítélkezés biztosítása
  az átlagember életét képes volt jól lefedni
 Igény a teológiai indoklásra, hogy ez nem csak a szokások gyűjteménye, hanem Isten
törvénye
 Istennek van privilégiuma – olyan tér és idő – szombat – az ünnepek leírása isteni
rendelkezés alapján

3. Dekalógus:

 két helyen szerepel a Bibliában a Tízparancsolat

 Kr.e. 7. század végénél korábbra nem datálható
 egy szentencia sor, apodiktikus törvényekből
 nem a Tízparancsolat az egyetlen kompozíció
 van kultikus Tízparancsolat – 2 Móz 34
 van tizenkettes is – a sikemi Dodekalógus

A Tízparancsolat felépítése:

 két kőtábla, két rész, Isten és ember – ember és ember, Jézusi magyarázat
 de inkább centrális elhelyezkedésű, semmint kétrészes
 középen Isten privilégiuma áll: a szombat-törvény

Első parancsolat:

 Isten bemutatkozása
 hettita, asszír vazallusi szerződések formája
 Isten a nagykirály – a nép a vazallusi király

Második parancsolat:

 kép tiszteletének tiltása – a nagy király tisztelete a vazallusi államban

 más kép tisztelete, más úr tiszteletét jelentené – nem lehet és amúgy Isten nem
kiábrázolható

A Tízparancsolat klasszikus példája az etikai tradíciók összegzésének, s azok új teológiai

összefüggésbe állításának”

C. Történetírás:

 a történelem mindig konstrukció

 azon túl, hogy mit történt fontos, hogy milyen jelentőséget tulajdonítok és hogy
milyen más eseményekkel hozom kapcsolatba az eseményt
 fontos a ciklikus és lineáris történetszemlélet szembeállítása – kiegészítik egymást
 az ókori történetírásban az izraeli nem egyedülálló, hanem kiemelkedő
 a lineáris időben, történelemben cselekvő istenség (asszíroknál is)
 a történelembe beavatkozó Isten tettét nem felejtik el, évszázadokon keresztül ápolják,
aktualizálják
  Isten számtalan tettének közös tanulságát kívánják levonni a történetírók -
Teologizálják

1. Hősök legendái:

 általános, hogy egy nép életében vannak hősök (kiemelkedő dolog)

 nem általános, hogy tevékenységüknek vallásos jelentősége van
 Isten mentette meg a népét, a hősök segítségével (Debóra, Gedeon, Sámson, Jefte)
 nagyobb elbeszélés koszorúkat hoztak létre (Sámson)
 de mindig Isten csodájának tekintik a tetteket
 Józsué könyvében nem személyekhez kapcsolható a legenda, hanem a bizonyos
helyeken elért győzelmekhez

2. Izrael eredetének mondái:

 amikor egy nép elmondja a történetét, az történelem

 Történet (izraeli állam) és van Előtörténet (izraeli nép)
 Hóseás könyve (Jákób és Mózes története)
 a fogság előtti próféták hallgatnak Mózesről
 Hósesásnál prófétaként jelenik meg
 nála Mózes inkább a szellemi atya
 két egymástól független eredet-monda van
 Mezopotámiából (Isten kihívó szava, ősatyák) – Egyiptomból (Isten hatalmas tette,
Mózes)

3. Ősatyák:

 Kitől származtatja magát Izrael?

 Kr.e. 8. században Jákób kerül előtérbe
 ő kapja az Izrael nevet – a 12 törzs a fia
 Ez a biológiai származás
 Hitbeli származás, eredet az Ábrahám története
 az ígéret fontos része az ősatyák történetének
 két alaptípus: család történetének elmesélése – konfliktus rendezésének története

ÁBRAHÁM:

 nem egységes kép, fiatal férj, Izrael atyja, minden hívő atyja
 istenfélő, ez az egyetlen pozitív tulajdonsága, ezért menti meg Isten
 Ábrahám a népek összefüggésébe: Lót-történetek – Hágár és Izmael elűzése

IZSÁK:

 Áldás teológiája – a népek közötti kapcsolat (Ézsau)

JÁKÓB:
  bételi szentély legitimációja
 páratlan karrier, meggazdagodás és szaporodás
 áldás a Valakitől
 Izrael eredete, egy vándorló, többször gyarló, de Isten áldását magán hordozó
személyben – összeköti Ábrahámmal

JÓZSEF:

 a két eredet történetet harmonizálja (Mezopotámia – Egyiptom)

 Hogyan került Izrael Egyiptomba?
 ez egy historizált bölcsességirodalom – „ember tervez, Isten végez”
 dupla lezárása van: József történetének – az ősatyák történetének

MÓZES:

 központi szereplő (Szabadulás)

Születés története:

 egy királyi személyről szól (Sarrukín király legendája)

 nem leszármazás révén alapított dinasztiát
 nem fontos a szüleinek neve
 hivatalát Istentő kapta
 neveltetése is királyi volt (fáraó lánya)

Élete vége:

 nem a legrégebbi hagyományozás

 perzsa korban keletkezhetett
 ahol a király szó kerülendő volt
 a perzsák nem toleráltak más királyt

Mózes, mint pap:

 itt ismert Mózes leszármazása (apja és anyja neve)

 két papi dinasztia: ároni (Bétel) – mózesi (Dán)
 erőteljesen bele van ágyazva az elbeszélésekbe
 az áldozatot is ő mutatja a szövetség megkötésekor
 a szent sátor elkészítését is ő kapja (főpapi funkció)

Mózes, mint próféta:

 amikor Mirjam és Áron lázad ellene

 Isten tesz róla bizonyságot
 Mózes közbenjár Mirjámért, a népért
 elhívása is tipikus prófétai, alkalmatlansága (Ézsaiás, Jeremiás)
Mózes, mint karizmatikus vezető:

 csodák által vezeti a népet

 Mózes nem varázsló
 Isten maga tesz csodákat és jeleket
 Mózes által teszi, de Isten tette ez
 nem csak természeti csodák, hanem győztes háborúk

Mózes, mint törvényhozó:

 Mózes öt könyve = Tóra

 Tízparancsolat (Ő kapja meg) – Szövetség könyve – deuteronomiumi törvény (Mózes
végakarata) – papi törvény (Mózes nevéhez fűződik)
 Mózes és a törvény elválaszthatatlan (Jézus: „Mózes és a próféták”)

DÁVID:

 ezt már történészként is lehet vizsgálni, hiszen államalapításról van szó

 de ennek ellenére nehéz a helyzet, mert nincs konkrét írásos emlék
 csak rekonstruálni lehet

A trónutódlás története (nem spontán eseménysorozat – Salamon trónra kerülésének

legitimációja)

 legrégebbi hagyomány
 biztosan átdolgozással éltek

Dávid útja a királyságig:

 régi hagyomány
 sikerült Júdát egységesíteni, nem rablóvezér
 Teológiai mondanivaló: Isten Dáviddal volt
 Saul hanyatlásnak története ezzel párhuzamosan
 Dávid kiválasztása külső jegyekben is megnyilvánul (szép, hárfázik)
 Saul és családja – Dávid kapcsolata: mindenki szereti az új kiválasztottat (Jónátán,
Míkál)

Dávid és Góliát története:

 problémás
 Isten vele van és ő Isten nevében cselekszik, ez a siker titka
 Dinasztia megalapítása: új főváros kijelölése – templomépítés (miért nem)
 az elmaradása nem cáfolja, hanem megerősíti az új dinasztiát (Isten épít házat neki)

Dávid imádsága:

 utódai nem lesznek tökéletesek – a tragédiák Isten büntetései

Az eredet-legenda lezárult ezzel!

D. Prófétaság

 életük kockáztatásával is Isten Igéjét hirdették

 az izraeli prófétaság egyedülálló jelenség
 de nem mindegyik próféta tartotta magát annak (Mikeás, Ámósz parasztember)
 vannak különböző prófétatípusok:
1. extatikus próféták 2. udvari próféták 3. kultuszi próféták 4. elhívott próféták

 a prófécia alapjában véve szóbeli műfaj

 közli Isten Igéjét és vár, hogy beteljesedjék
 a könyvírás nem a próféta feladata
 kivételes, ha ír, de miért ír?
1. mert a vezetők vonakodnak meghallgatni 2. akadályozzák a prófétát 3.
országos ügyben szól
 tehát nagy többségben, szóban hagyományozták, szó szerint
 de ezért más értelmük is lehetett az adott korban
 néha több prófétai Igét összekapcsoltak
 Szerkesztése: nem lehet, hogy Isten csak ítéletet hirdet, ígéret is kell
 a kisprófétákat megpróbálták egyetlen könyvvé szerkeszteni

1. Nem író próféták: ILLÉS és ELIZEUS

 több esemény, kialakuló arculat, eltérő a kettő

 a prófétaság elég széles skálán mozgott
 a prófétaság egy hivatal, egyik vezető szereplő követi a másikat (Illés palástja)
 óriási tekintélyüket a működésük adta

ILLÉS: - Kármel hegyi ítélet

 radikális egyistenhit előfutára

 az igaz és hamis próféta szembenállása poiménikus (Baal papok)
 kultikus kérdésekben mérvadó igehirdetésével
 Isten beavatkozását hirdeti
 a király és a próféta szembenállása (Aháb király)
 az izraeli prófétaság kiemelkedő alakja, mint Mózes a törvényé (Sínai hegynél pihen)
 politikai jellegű megbízása (Hazáélt királlyá kenni)
 a próféták az ősi jog szószólói

ELIZEUS: - Prófétai kör és csodák

 más a képe és más az utóhatása is

 nem magányos próféta, egy prófétai kör vezető személye - az úszó balta
  nem karizmatikus ereje van, hanem csodatevő képessége (csodái) - halott
feltámasztás, olaj és liszt
 valószínű valamilyén gúny tárgyai a nép körében, medve történet
 politikai jellegű megbízása (nem áll idegen királyok szolgálatába)

2. Klasszikus próféták: HÓESÁS és ÁMÓSZ

 hasonló próféták (északon, Kr.e. 8. sz., de Ámósz délről érkezik)

HÓSEÁS: - Paráznaság

 parázna feleség, szimbolikus nevű gyermekek – Isten iránti hűtlenség képe

 Északi próféta, pontosabban nem meghatározható, 722 után kerül délre
 Isten mint férj eleget tett férfi kötelességének, de az asszony (Izráel) nem
 a korban mások a házasság elvárásai, a férj eltartó leginkább
 Tízparancsolat megszegésének következményei – ítéletes próféta képe
 nem csak általánosságok – szír –efraimi háború
 Illés utódja – Baalok tisztelete ellen
 nem az ítéleté az utolsó szó – Isten szeretet és könyörülete

ÁMÓSZ: - Az Úr napja

 látomásaiban jelen van Isten megbánása

 egyszerű paraszti próféta
 nem Bétel, hanem Jeruzsálem a legitim kultuszhely
 próféta igazságérzete – igazságtalan elszegényesedés - Szociális kérdések!
 Idegen népek ellen – harcokban kegyetlenek voltak
 Látnok – víziók a sáskáról
 Isten napja már nem pozitív nála (Ő értékeli át a fogalmat)
 Isten egy univerzális irányító
 érdekesség a dávidi ház és a doxológiája

3. Klasszikus próféták II: MIKEÁS és ÉZSAIÁS

 eltérő személyiségek, de hely és idő összeköti őket (Kr.e. 8. sz.- Jeruzsálem, nem
ismerték egymást)

MIKEÁS: - Dávid betlehemi származása

 a szociális egyenlőtlenségek kritikája (vidék (szegények) és főváros (gazdagok)

 nemzetközi kitekintés – asszír fenyegetés
 vész nem következik be Jeruzsálemen, de Samárián igen
 a jelen ítélethirdetése és a jövő ígéretének ütköztetése
 érdekesség a dávidi betlehemi származás behozása

ÉZSAIÁS: - Hit
  nemes ember, költő, jeruzsálemi elit tagja
 ítéletes próféta ennek ellenére
 az ítélet – Isten akaratával való szembeszegülés
 küldetése (hogy ne értsék) – ha valaki ellene szegül Istennek, nem is fogja érteni
(fáraó)
 Önmagát kijelentő Isten így lesz rejtőzködő Isten is
 Isten beavatkozik a történelembe
 A hit fontossága – nem egyéni, hanem kollektív
 szociális igazságtalanságok ellen (Mikeás, Ámósz)
 világpolitikai kérdéseket jobban érzékeli – absztrakciós képessége nagyobb
 a Megtérés nála nem csak irányváltoztatás, hanem az egész élet megváltozása
 a Bizalom: politikai megmentés – üdvösség is
 Proto Ézsaiás felépítése: három részes – eszkatológikus (az írnok próbálta azzá tenni)

4. A krízis prófétái: JEREMIÁS és EZÉKIEL

 Krízis: fogság után – államiságot elvesztő nép

 hite által mégis megmaradt és talpra tudott állni
 két prófétai személyiség – két rendkívül komplex könyv

JEREMIÁS: - Új szövetség

 nem csak hirdeti az Igét, életében is úgy él – az Isten üzenetének az egyénisége is

része
 a prófétai hivatal átalakulása: én és a hivatás teljes mértékig összefonódik
 ítéletes próféciák – hűtlen asszony képe (Hósáshoz hasonló)
 Isten elhagyásának egy politikai esemény lesz a büntetése
 Illés – Hóseás – Jeremiás vonal – Isten a történelmet irányító (monolátria: egy Isten
tisztelete)
 elveti a hamis templom teológiát - Deuteronomista gondolkodása - Első templomi
beszéd
 idegen istenek tisztelete
 Jósiás reformjáról nem szól
 Isten már a közbenjárását se fogadja el
 nem az egész nép bűnös – vannak, akik elfogadják a próféciákat - Második templomi
beszéd
 Sáfán író védi
 Pasur
 Jojákim vagy Cidkájjal?
 hamis és igaz próféták (Hananjá) – a próféta élete dönt
 Ciszterna - Ebed-Melek
 Isten üdvterve a templom, ország, és állam nélkül is folytatódik
 a próféták üzeneteit megszívlelve lehet megmaradni
  Új szövetség – nem a szövetséggel, hanem a megtartásával volt baj – nem a
szövetséges az új
 idegen népek ellen – Isten ítélete univerzális
 Különbség az LXX között

EZÉKIEL: - feltámadás

 Kebár, első fogságbavitel után

 pap, egész lénye prófétai
 hatalmába keríti a Lélek
 Szimbolikus tettei: az üzenetei nem érthetetlenek, trágya, fekvés, szakál levágás
 szándékos a bizarr effektus
 Látomásai: Isten büntetése a bálványimádás miatt érte utol Izraelt Végigvezeti
Jeruzsálemen, tammuz siratás
 jobban koncentrál a templomra, a kultuszra és a tisztaságra mint Jeremiás
 megegyezik az igehirdetésük: első fogás – rövid ideig, második – hosszú ideig
 hamis próféták ellen
 a paráznaság képe (Oholá és Oholibá)
 új a prófétai történelemszemlélet: nem idealizálja Izrael múltját (már bálványimádók
Egyiptomban is)
 fogságban élőkhöz többször is szól
 bűntelen embert nem büntet Isten
 nem jelenti azt, hogy kivonhatod magad a kollektív felelősség alól – első
generációnak
 nem szabad elkövetned az előző generáció bűneit – második generációnak
 jövővel foglalkozik: idegen népek ellen – őrálló felelősség
 a jövőt készíti elő azok számára akiknek füle nyitott Isten Igéjére
 megszáradt csontok: feltámadás gondolata – egy nép feltámadása
 Góg népe ellen – a már elért csúcspont
 program: új templom létrehozása – Izrael újjáteremtése világmindenség képe!
Ezskatológikusan

E. Bölcsességirodalom:

 korábbra nyúlik vissza, mint az Ószövetség és nincs lezárva

 ahol vallásos tartalmat közöl, ott talán teológiai kijelentése is van
 probléma: az utilitarizmusa (haszonelvűsége) – nemzetközi beágyazottsága

1. A régebbi bölcsesség:

 korábbi, mint Izrael állama

 nép bölcsesség, élettapasztalat, rövid, tömör megfogalmazásban
 típusok (bolond, bölcs) – funkciók (apa-anya, király)
 világ rendjét írják le - természeti példák alkalmazása az emberi társadalomra
  A tett és a sors: az ember tetteivel befolyásolja azt a világot, amely világ viszont
meghatározza őt
 de a háttérben Isten akarata áll!
 az igaz sorsa jó lesz, a hamisé pedig rossz
 általánosságban beszél, soha sem konkrétumra utal
 Tapasztalata: a bölcsesség olyan tartást ad valakinek, ha igaz életet él, hogy jobban
kibírja a megpróbáltatásokat, mint a bűnösök.
 a bölcsességirodalom művelése szekuláris volt, talán ezt teologizálták
 az ókori ember, ha nem mondta ki Isten nevét mindenhol, attól még számolt vele
 tudatosan összeállított könyv – megvoltak a szempontjai
 a nép bölcsesség a legmagasabb szinten is elismerésre lelt
 a királyhoz vagy meghatározó emberekhez irányul a figyelmeztetés

2. Az újabb bölcsesség: példabeszédek

 egy fajta erkölcsi útmutatás

 az egyik legalkalmasabb műfaj az erkölcsi tanításra a példabeszéd

Jézus és az ószövetségi próféták is alkalmazzák

Paradigmaváltások

- Deuteronomium
Történeti háttere: 7.sz. – Asszír birodalom hanyatlása – politikai szabadság Izraelnek,
évszázados vazallusi státuszából léphetett ki a zsidó állam

Jósiás király vallásreform – Régebbi teológiai tradíciók összegzése, újszerű szempontok

szerint, - még a babiloni fogság után is utaltak rá, egyes kutatók pedig az ószöv. teológiai
középpontjának tartották – mostanra ez kicsit megváltozott, de hatását nem becsülik le még
ma sem!

- Deut.: fontos a nemzeti jelleg – Izrael prófétai tradíciója előtérben

- nagyra értékeli és újraértelmezi a prófétai hagyományokat (történelmi vonulat: Illés,
Hóseás és a korai Jeremiás) – többeket tiltólistára tesz
- Saját maga definíciója szerint ismeri csak el a prófétai tevékenységeket
- Igazi próféta: 1Kir 13:
- Prófétaság – nem csak Isten üzenetét hirdetni, hanem egyúttal a törvénynek is
megfelelően eljárni!
Prófétaság és törvény egymás mellé áll (hirdetett és írott ige) – Ez a Deut. újítása!!

1. Egy Isten – egy templom – egy nép

- Prófétai örökség ez Izraelben
- monolátria és nem monoteizmus, nem tagadja más istenek létezését – 5Móz 6,4
- központi szentély kultikus szokásait tették meg a hivatalos vallás mércéjévé a
hivatalos személyek (király)
- Illés, Hóses – Baal vagy Baalok tiszteletének tiltása! – + Asszíria istenei
- 5Móz 13 – drasztikus tiltás – testvér, gyermek és jóbarát feljelentése és halála :O
abban az esetben, ha idegen istenek tiszteletére csábít – asszír nagykirály parancsa
alapján – minden lázadást jelenteni kell (De! Ezeknek megvalósulására nincs példa az
Ószövetségben.) – még a királyi ház tagjai között is – ezért volt a törvény tehát, hogy
a király iránti hűség még a vérségi köteléknél is erősebb legyen…
- Ez szépen tükrözi tehát a monolatriát – Izrael szövetségi kapcsolatban van Istennel,
aki féltékenyen szerető Isten, és minden más isten tiszteletét lázadásnak
értelmez…Ugyanúgy ahogy az asszíri nagykirály – más királyokkal szemben

2. Egy Templom
- Izrael korában a jeruzsálemi templom, királyi szentélyként, csak egy volt a lokális
szentélyek mellett – a király és ország politikáját tükrözte, de sok különbség nem volt
- Kr.e. 701-ben az összes lokális szentély idegen fennhatóság alatt – kivéve a
jeruzsálemit – ez maradt egy egyetlen KÓSER templom! – ez egyenlő a nemzeti vallás
gondolatával, mégsem egy korábbi gyakorlat tehát?
- Másik elképzelés: Jósiás azt tervezte, hogy a nemzeti megújulás részeként a dávidi
birodalmat helyreállítja
- KP szentély – KP adózás – ellenállás – Jeremiás dokumentálja - motivációt teljesen
nem ismerhetjük
- 5Móz 12,5 – Eredeti utalás a KULTUSZCENRALIZÁCIÓRA – Jahve kiválasztott
egy helyet, hogy oda helyezze nevét és ott lakjék – (76old héberül is, ha kellene, bár
remélem, hogy nem)
- Ezt vizsgálta – Sandra L. Richter – bebizonyította, hogy tényleg ez az eredeti – hiszen
egy akkád szófordulat átvételét találta meg benne – suma akánu – valahova helyezte
nevét – ti. a király – szóhasználata volt ez a mezopotámiai királyoknak, amikor is
elfoglaltak egy területet és a győzelmet valamilyen írott emlékművel látták el
- TEMPLOM- ISTENNEK (mint királynak) az EMLÉKMŰVE
- Kultuszi kalendárium meghatározása – 5Móz 16,1-17 – Itt már a jeruzsálemi
templomhoz történő zarándoklat van megemlítve,
Probléma 1: páskaünnep – templomi, vagy családi ünnep?
- Probléma 2 - Szentély volt az asylum is – tehát menedéket nyújtott azoknak, akik
ártatlanok voltak, vagy véletlenül követtek el bűnt, de hogyan fussanak egész
Jeruzsálemig? – 5Móz 19 – legyenek menedékvárosok!
- (szintén szükségszerű lett a kultikus közösség definiálása – 5Móz 23- az idegenek
közül az ammóniak és a móábiak csak 10 generáció után csatlakozhatnak a nemzeti
valláshoz, az edómiak már a 3.nemzedék után is – ez már nyilván nemzetben való
gondolkozásra utal)

3. Egy Nép
- népjóléti törvény – hangsúly nem a gazdagon vagy épp a szegényen van, hanem a
NÉPEN – királytörvény – megszorítások a királyi hatalommal szemben – ne legyen
sok lova, felesége – sok felesége, ne gyűjtsön sok aranyat, ezüstöt stb – just like
MAGNA CARTA LIBERTATUM – 1215 (itt a rendek javára)
- Deut. törvény – Testvér etika – cél: Ne legyen szegény köztetek! Törődik ugyanis a
zsidó ember gazdasági helyzetével, aki kiszolgáltatott helyzetben a honfitárs
 adósrabszolga védelmébe kerül, illetve különbséget tesz a honfitárs és az idegen
esetében a kölcsön megfizetésekor – (5Móz 15)

4. Isten alaptulajdonsága: szeretet és irgalom

A szeretet elvi megfogalmazása a Deut. újítása –Pl. 5Móz 10 – Szeressétek a
jövevényt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén!
- A szeretet – társadalmat formáló princípium lett a Deut.-ban – ez teszi lehetővé az
imént említett testvér etikát is
- 5Móz 6,4 – Szeresd azért az Urat- Sömá Jiszráél – de lehet-e a szeretetet parancsolni?
Európai gondolkodás szerint nem! – De a Deut.-ban itt konkrét tetteket jelent – igék,
parancsolatok, emlékezések(ek) megtartását
- De dokumentálja Isten szeretetét is, sőt 5Móz 7 – leírja, hogy nem azért választotta ki
őket, mert többre tartaná a többi nemzetnél, sőt a legkisebbek minden nemzet között,
hanem azért, mert Szereti őket! – Ezt követik a konkrét tettek: egyiptomi szabadulás,
ország ajándékként való megadása, szövetségkötés
- Honnan származhat ez az egész üdvtörténetet átható szeretet? – Az ókori kelet nem
igazán a szeretetről vált hiressé – jelen volt bár a szolidaritás és kis mértékben a
szeretet is – de nem teljesen.
- A szeretet, mint elv, új a Deuteronomiumban!
- Amárna szövegek: Kr.e. 14.sz – fáraó és palesztin városállamok között folyó
levelezésekben – a fáraó szereti a vazallusát, ezért megerősíti a helyét – a vazallus is
szereti a fáraót, ezért hűséges marad hozzá
- Újasszír Birodalomban hasonló: Asszurbanipal is a szeretet szóval írja le a vazallustól
követelt hűséget, amelyet még az élete árán is meg kell tartania a vazallusnak – ez
tűnik a legközelebbi megállapításnak, mivel Izrael is vazallus állam volt és csak pár
évtizedre vagyunk a deut.törvénytől!
- Isten a Nagykirály, a nép pedig a vazallusa – a nagykirály szereti a vazallust – és a
vazallus is a nagykirályt – ezért szeretetből megtartja a törvényeit!
- A Szeretet Tehát nem csupán érzés a Deuteronomium szóhasználatában, hanem
annak a konkrét megnyilvánulása is!
- Isten tehát szerető és kegyelmes Isten is! – Ezt pedig közelebbről nem is a det.-ból,
hanem egy deut. teológiát tükröző zsoltárból vehetjük ennek a legszebb
megfogalmazását:

Zsolt 103, 8
„Irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy.”

11.vers
„Mert amilyen magasan van a föld az ég felett, olyan nagy a szeretete az istenfélők
iránt..”

13.vers
„Amilyen irgalmas az apa a fiához, olyan irgalmas az Úr az istenfélőkhöz.”
- Utóhatása is óriási: meghatározza a keresztyénség istenképét, és hát megemlíthetjük,
hogy az iszlám hívei is szívesen kezdik ezzel a mondandójukat: „a könyörületes és
irgalmas Isten nevében”
- A Kegyelem örök – 5Móz 5,9-10- ezerízig irgalmas az Isten azokkal, akik őt szeretik
– míg büntetése csak 3 vagy 4 ízig érhető el azok számára, akik gyűlölik Istent – képes
beszédek
- szeretni – „áhéb”, gyűlölni – „száné” (Ha kérdezné, szerintem tuti fogja)
- 2Móz 34-ben már Isten magáról mondja a kőtáblák átadásánál, hogy irgalmas és
kegyelmes Isten, és újra a negyed és ezerízig dolgokat – Szó szerint idézi szinte
a Zsoltárokat és a 2.parancsolatot
- Honnan származhat tehát a kegyelem gondolata? – már jelent volt az ókori keleti
vallásokban is, tehát nem új.
- Bizonyíték: Khirbet Bét Lajjban – héber felirat – „él hannún” (kegyelmes Isten)
kifejezés – megmenekvésért imádkoztak hozzá
- Az viszont új, hogy ez Isten alaptulajdonsága, tehát az, hogy Isten maga a
kegyelem!

5. Áldás és Átok - micwót és huqqót

- Áldás – ha betartják a törvényt, és átok, ha nem
- immanens nemezis – evilági jutalom vagy büntetés
- sikeres vagy, tehát Isten áldása van rajta? és ha csődöt mondunk, akkor átok lenne? –
remélem ezt megmagyarázza
- Forrás: szintén a vazallus-szerződések, mert ott is le van írva, hogy mi minden történik
a vazallus királlyal, ha nem tartja meg hűségesküjét.
- Speciális átkok – futility curses (sikertelenség átkai) néven vonultak be a
szakirodalomba – épp az a cél, hogy a nagykirály nélkül a vazallus király és országa
semmilyen sikerben ne részesedjen, hanem a balszerencse üldözze.
- Átok – akkoriban nem csak rossz kívánság volt ez az ókori keleti kultúrában – hanem
olyan ige, amely önmagát váltotta valóra! Jujuuj – 5Mózes 28 is ezt követi –
- 5Móz 11, 26-27 – ben Isten választást kínál a nép számára – követi vagy elveti a
parancsolatait? – áldást vagy átkot- életet vagy halált választanak?
- A Deut. értelmezésében tehát fontos a 2 út elmélete – ami nem az emberi magatartás,
és nem is az ember személyes sorsának megítélése, hanem egy hatalmas lehetőség
felkínálása: a parancsolatok megtartása az életet jelenti!
(Sok a példa – kicsit bonyolult – ha valamit nem értesz olvasd el nyugodtan, 80-
81.old)

6. A Deuteronomiumi Történeti Mű
- A jósiási reform megrekedt a király Kr.e. 618-ban bekövetkezett halálával – az őt
követő királyok más utakon jártak
- a régészeti adatok azonban azt bizonyítják, hogy lassan mégis egyre erőteljesebben
volt érezhető a deut. reform egész Júdában
- Asszíria után – Újbabiloni Birodalom terjeszkedése jelentett problémát –
- Kr.e. 598/597 – Babilon leigázza Izraelt és viszi fogságba a fiatal királyt, Jójákínt
- Kr.e. 587/586 – a lázadó Cidkijját győzte le II. Nebukadneccar – kiterjedt deportációt
is hajtott végre – ha kérdezné a dátumokat
- A bukás után a deut. teológia megtartó erőnek bizonyult – ezzel új perspektívát adva
a babiloni fogságban élőknek
- Monumentális történetírás – Józsué – Bírák – 1,2Sámuel és Királyokat átfogja,
feldolgozza és egységes szempont szerint ábrázolja – bukás megmagyarázására
szolgál
- Válasz – nem Isten, hanem a nép hűtlensége
- Megoldás: Visszatérni Istenhez!
- M.Noth – ilyen egységes szemlélet mellett bizonnyal egy ember, de legalábbis
egyetlen szerzői kör művével van dolgunk! – Azóta ez megváltozott, több szerzőről
beszélnek, mivel teológiájában különbség van! – De mindenképp mondjuk el, hogy
nem helytelen Noth állítása, csak további pontosításra szorul 😊

- Fogság előtti verzió – negatív vélemény a királyokról – kivéve 2: Dávid (2Sám 11-12
Úriás és Betsabé mellett ott van a bűnbánat és Nátán próféta kritikájának az
elfogadása) és Jósiás – a deut.reform királya
- Kiemelkedően rossz is akad – I. Jeroboám – (országszakadás után – Bétel és Dán lett
a királyi szentély – 1Kir 12 és ott aranyborjút), és Manassé -2Kir 21 – saját fiát is
feláldozta
- F. M. Cross: ezek szerint a Deut. történeti mű első verziója voltaképpen a
királyok uralkodásának áttekintése volt, aminek célja az, hogy a reform
szükségességét igazolja!
- I. verzió - Jeruzsálem primátusát vallja és mindenki, aki más szentélyt támogat,
rosszat tett Jahve szemében – így van ez Zimri,, Omri, Aháb, Ahazjó, Jórám Jéhú,
Jóáház, Jóás, II.Jeroboám, Zekarjá, Menahém, Pekahjá és Pekah esetében is.
- Északi országrész pusztulása is – mert elszakadt Izrael Dávid házától, és Jeroboámot
tették meg királlyá – nem véletlen tehát, hogy az elszakaszt országrész bűne az első
északi királyhoz kötődik
- Jósiás pedig a Jeroboám által épített oltárt és áldozóhalmot is lerombolta Bételben!
- A korábbi királyok bűne ugyanis áthatja az egész történetet, és ez legitimálja, hogy
szükséges volt a reform!
- De! - Ahijjá szimbolikus tette: 1Kir 11,29 – megígéri, hogy Jeroboám északi király
lesz – illik a történetbe, de a második fele már deut. hatás, mivel azt mondja, hogy
utódai csak akkor maradhatnak meg ha teljesítik a deut. váradalmait – magyarázat erre
az, hogy miért is vetette el JHW az északi királyságot
- Délen: Csak Manassét ítéljük el, - ezzel is jelezve a reform szükségességét, ezzel
szemben a többi déli király sem tökéletes – de többször éri őket dicséret, just like
Ezékiás vallásreform
- A babiloni fogság előtti történeti mű a királyság kialakulását el egészen Salamon korai
uralkodásáig mintegy ideális korszakként ábrázolja
- Tökéletes azonban csak EGYEDÜL JÓSIÁS!

- A Fogságban
- A bukás tényét kell itt teológiailag megmagyarázni, mégpedig úgy, hogy a fogságban
garantálja Izrael megmaradását és reménységet is biztosítson nekik a jövőre nézve.
Ok: Jósiás utáni királyok eltértek a reformoktól: Jójákim, Jójákin, Cidkijjá – és
minden prófétai intés ellenére pusztulásba vitték az országot
A Deut. tört. -re jellemző a szisztematikusan végigvitt bűnvallás, amely nem sok
tört.műről mondható el – ugyanis ott inkább megszépítik a történéseket
- Egy hatalmas ivben írja le, hogy Isten hogyan bizonyította hűségét a
századokon át népe számára, a nép azonban mindezek ellenére hűtlenné vált.
- Isten nem a királlyal, hanem a néppel áll szövetségben – itt tehát már a nép bűnös
a saját tetteikért, nem pedig a király
- Ezért (is)! – megnő a próféták szerepe – mert a királyok alkalmatlanokká váltak –
- király vs próféta – mindig a prófétának van igaza
- A nép bűne – idegen isteneket imád – Baalokat, Aserákat, a magaslatokon mutat be
áldozatot – nem 1x és nem 2x, hanem rendszeresen tették ezt
- Isten türelmes és kegyelmes volt sokáig – nem rögtön sújtott a haragja – Deut.hatás
itt is
- nincs remény, csak a bűnvallást (szinte félezer év történetét) írja le? – Noth: Igen! de
implicit módon ott van: azért történt, hogy újra közel kerüljenek Istenhez, vagyis
inkább visszatérjenek hozzá
- Deut. teológia és a deut. történeti mű teológiájának közeli rokonsága azt mondja el,
hogy volt egy ellenzéki kör – amely nem szűnt meg, hanem jelentős tevékenységet
folytatott és ők azok egyedül, akik meg tudják magyarázni a bukást és életben tudták
tartani a reményt a fogságban

7. A Deuteronomiumi Történeti mű redakciói:

- A későbbiek során újabb rétegek jelentek meg a tört. műven belül
- a már meglévő teológiai látást tematizálták
- Kiinduló pontja: 5Mózes folytatása – Józsué és a Bírák könyvében
- Bir – nem történt teljes honfoglalás – a megmaradt területek kisértésként maradtak a
nép számára – amely kisértésbe sokszor bele is estek
- Józsué ezzel szemben – teljes honfoglalást ír le – a teljes Kánaán birtokba vételét
- mindkettő deut. nyelvezet és teológia – mégsem származhathatnak egy kéztől!
- R.Smend alapján – W.Dietrich – „A prófétai blokkok jelenléte mellett többször
történik utalás a prófétákra a Deut. tört. művön belül, és ezek nyelvezete keveredik a
korábbi prófétai hagyományok és a Deut. stílusával”
- 1Kir 13 – új deut. törvénynek megfelelő definíciót ad az olvasók számára, hasonló
Ahijjá elbeszélése is: a déli királyság megmarad Dávid miatt (1Kir 11,29-39) –
hasonlóan deuteronomisztikus színezetű
- Dietrich: ezek az átdolgozások ugyanis rétegeket képviselnek egy már meglévő
művön belül – ezért Dietrich bácsi magát „réteg-modellnek” is nevezi – milyen kis
humoros
- Viszont a nagy blokk (Illés, Elizeus elbeszélései) szintén ennek az átdolgozásnak a
révén került bele a deut. történeti műbe
 - Emellett a későbbi redakciós réteg tematizálja – a király és próféta ellenpárját és a
királyság pozitív és negatív megítélését is
- folyamatban lévő kutatásról szóltunk, a végső cél azonban ezzel az volt, hogy
megnézzük azt, hogy a Törvény után megszületik a történetírásban is az a deut.
szemlélet, aminek hatása óriási!

8. Deutero- Ézsaiás (40-55) – fogság korában

- nincs benne szó Izrael bűnéről és büntetéséről – pedig tud róla, a bevezetőben említi is
- Ellenpólust akartak képezni a deut. teológiához képest – viszont épit elődjére és
hatása érezhető is
- Különbség – a többi próféta megmondta kihez intézi szavait, itt azonban – a nép, az ég
és a föld, tehát az egész világ a címzett, másoknál csak ott, abban a korban szólt a
próféta szavai – Deut Ézsaiás azonban a próféciáját örökérvényűnek tekinti
- Próféta személye teljesen háttérben marad
- másik jellegzetesség – könyv összeállítása – eltér a megszokottól
- sok argumentum szöveg – a babiloni fogság kollektív felfogásával vitatkozik
legfőképp

a. Szabadítás:
- Deut. Ézs. célja – babiloni fogság végét, illetve a szabadulást meghirdesse – Kr.e.
547 – Kürosz győzelme Babilon felett
- Nem a bűnt emeli ki, hanem azt, hogy 2x is megbűnhődött már a nép vétkeiért – de
emellett elvitték JHW hírét az ott élőknek
- Isten szabaditó tette – teofánia – a TÖRTÉNELEMBEN
- Isten szava, megjelenése, és történelmet irányitó volta itt csodálatos egységben
szerepel
- itt nem szövetséges a nép Istennel (ahogy a deut.-ban láthattuk), hanem ellentét-párban
állnak (a nép csak fű- Ézs 40)
- Jelentős az igehirdetés lelkigondozói jellege – Vigasztaljátok népemet! Formája pedig:
prófétai üdvígéret – gyakorta használt műfaj volt az ókori keleten – amelyben az
istenség megszólította a királyt
- Fontos nála – Isten bemutatkozása – Isten – Izrael teremtője, Megformálója, Izrael
szentje, Szabadítója – ok: a politeizmus háttere miatt
- Megváltó – góél- ez a legjelentősebb – vagy azt jelenti, hogy az elszegényedett
családtagot kellett adósrabszolgaságtól megváltani – (eddig csak emberre
használták, de Ézsaiás már Istenre vonatkoztatva használja ezt a megnevezést) - vagy
góél haddám – vérbosszút kellett állni a család egy tagjáért
- természetesen itt az elsőt kell értenünk Deutero Ézsaiásnál!

b. Vitabeszédek
- a próféta és a hallgatóság között leginkább
- Ok: prófétai kritika és a kilátásba helyezett büntetés –
- De hát Ézsaiás nem ítéletes próféta, hanem üdvpróféciát hirdet – ezért ezek
leginkább irodalmi eszközök az író kezében, a fogságban élő és ezért gyászoló
közösség bíztatására – akkor nem is tartalmaz vitabeszédet??
- – Ézs 50, 1-2 – Isten és népe kapcsolata – just like házassághoz hasonlítja
- VÁLTOZÁS – itt a nép Izrael gyermekeként fordul elő- és nem a feleségként, mint
Hóseásnál
- Deut.Ézs ismeri a deut. teológiát, csak nem akarja használni!
- A szabadításhoz 2 érv – Teremtés és az egyiptomi szabadulás
- Teremtés párhuzam Ézsaiásnál: először használja a teremtésre a bárá igét, ami 1Móz
1 -lesz majd igazán kulcsszó
- Mi a kapcsolat kettejük között? – Az tuti, hogy Deut. Ézs. a korábbi, a papi teológia
felhasználhatta a próféta igehirdetését, de mégis jelentős az eltérés közöttük
- Ézsaiás a bajt, a rosszat is Istennek tulajdonítja, mint mindeneknek a teremtőjét – a
papi iratban pedig láthatjuk, hogy a sötétséget negatív dologként tárja az olvasók elé –
- Vagyis a próféta – a történelemben a közvetlen közelben lévő Isten igéjét hirdeti – a
papi teremtéstörténet pedig a világ rendjének a meghatározottságát hangsúlyozza
- Deut. Ézsaiásnál azonban a teremtés megismételhető-
„ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek, mert én újat cselekszem”
Ézs 43,18-19
Legfőbb példa azonban – Új Exodus – Ézsaiás 43, 15-16 – Ahogyan Isten egyszer már
megszabadította Izraelt, úgy képes arra, hogy ezt ismét megtegye!
- Másik érv: egyiptomi szabadulás – Ezsdr 6 – úgy értelmezi a hazatelepülést
Babilonból, mint egy zarándoklatot – mint az Egyiptomból való szabadulást és a
pusztában való vezetés csodáját is egyúttal
- Ézs 48 – kősziklából vizet – utalás szintén a pusztai vándorlásra – hiszen ez is egy
puszta, amin Izreaelnek át kell kelnie
- Deut. Ézsaiás mesterien használja fel a korábbi tradíciókat egy radikálisan új
igehirdetés megalapozásához

c. Teoretikus monoteizmus
- használata problémás – mert olyan vallásokra is használjuk, ahol nem egyetlen
transzcendens személy van – just like kereszténység (a transzcendenciát egységesen
kezeli a vallás)
- DE itt a Csúcspont! – Mert most jutunk el Deut. Ézsaiás ahhoz, hogy más istenség
meglétét már tagadta! – eddig ugyebár ez nem volt
- más istenek csak – kovácsmester, ácsmesterek által készülnek – csupán szobrok –
amikben nincs élet
- Teoretikus monoteizmus – tehát nemcsak kiemelkedik a többi Isten közül –
henoteizmus, és nem csak őt illeti egyedül tisztelet- monolátria, hanem tagadja a
többi transzcendens lény létezését
- Csak Isten, az egyedüli Isten képes cselekedetre – Küroszt is ő indította el –
szóval vagy tudta, vagy nem, de Isten akaratát vitte véghez
- Mégis honnan eredt ez? – késő babiloni kor talán? – Márduk istenhez való
hasonlatosságról lehet szó?
- Nem hasonlítható ez semmihez! – „Ézsaiás a múlt tradíciójának talaján állva, Isten új
tetteit vizsgálva jut el az új istenképhez, ami a jövendőt formálja” – Karasszon

d. Az Úr Szenvedő Szolgája – Ebed Jahve énekek

- Ézs: 42- 1-4, - – Szolga elhívásáról és feladatáról
49- 1-6 – Szolga elhívásáról és feladatáról
 50- 4-9 – Szolgálatban ellenállásba ütközött
52- 13 - 53-12 Haláláról és halála utáni felmagasztalásról
- Ki a szolga? – sokszor utal Izraelre, de nem minden esetben – személyes hangvétel a
jellemző
- önálló szakaszok lehettek, Deut.Ézsaiástól származtak,
- ebed – alávetettséget és méltóságjelzőt is jelent – főleg vallási értelemben (Mózes,
Dávid, próféták)
- Tehát alázatos szolga, aki mégis méltóságot visel!
- Probléma: hogy a 4 ének tartalma eltér egymástól:
- 1. – Szolga kiválasztása, Lélekkel való eltöltés – illetve szó van arról, hogy mi nem ő
– nem kiált, nem lármáz, a megrepedt nádat nem töri el stb - de a törvénynek
érvényt szerez! - utalás Deut Ézs igehirdetésére – bűnhődtek a fogságban a bűnökért,
de egyúttal vitték Isten hírét közéjük
- 2.- Szolga megszólitja az egész univerzumot – Isten már anyaméhtől kiválasztotta és
igéjét szájába adta, tehát éles karddá tette a száját
- 3.vers- itt a szolga szó méltóságjelző – királyi titulus, mert Isten dicsőségét a szolga
által mutatja be, népek világosságává kell lennie (remélem elérünk ahhoz, hogy
Jézusról beszélünk)
- 3, 4, - a Szolga szenvedéseire tér ki – hátát verik, szakállát tépik, de Ő nem tér ki a
megaláztatás elől!
- ellentétek benne: engedelmes szolga – erőszakos ellenség, jelen vádaskodás – jövőben
elnyert megigazulás reménye
- 4.- ének a leghosszabb, Isten és egyfajta „mi” – is beszél a szolgáról, magyarázza a
korábbi énekben lévő szenvedést – amely sikeres volt (mikor mondja már ki, hogy
Jézus az?)- sokak bűnét hordozza, sokakat igazított meg..
- a „mi”- a nép nevében egy hitvallás arról, hogy nem ismerték fel benne Isten küldöttét
- Szóval, miért is nehéz eldönteni miről van szó? – az események valósak, vagy csak
teológiai jelentéssel bírnak? inkább a fogságban lévő Izraelhez hasonlítanak? – Van
hasonlóság az biztos – De – Izraellel szemben is van feladata, hiszen az énekben
szereplő „mi” – n kereszetül kétségkívül Izrael népe szólal meg
- „coporate personality” – olyan személyről lenne szó, aki megtestesíti Izraelt?
- keveredő prófétai (szenvedés az igazságért) és királyi motívumok (a szolga feladata
a néppel és az egész világgal szemben) miatt is nehéz a döntés –
- prófétai egyéni, míg a királyi a kollektív értelmezést részesítik előnyben – de hisz az
ének szerzőjének az a szándéka, hogy e kettőt kombinálja, nem? (szerintem Karasszon
is Jézusra gondol, csak nem mondja ki – hiszen hogyan is dönthetnénk el mi ezt a
nagy kérdést?
- (akinek van füle látja és akinek van szeme hallja :D)
- 4.ének – apokaliptikus párhuzam, a jelen és eljövendő világ szembeállítása
- Qumrán – Szenvedő Messiás alak már fölsejlik – leginkább a Hódájótban – a
qumráni zsoltárokban
- „Ézs 53 döntő szerepet játszott au őskereszténység missziójában, és az ószövetségi
ígéretek beteljesedését illusztrálta az Ebed-Jahwe énekek és a Krisztus
váltságművé közötti szoros kapcsolat.” - Karasszon

9. Trito Ézsaiás
- (1-39, 40-55, 56-66 – Kr.e 8-6-5.század)
- Nincs olyan szépen kidolgozott kompozíció, mint Deutero-Ézsaiásnál
- (Deutero - hazatérés előtt prédikált, Trito- már utána)
- De mégis ki lehet a szerző? Deutero Ézsaiás lenne itt is? Ugyanis sok az átfedés a két
könyv között – Ézs 61, 1-3 – hangvétele erősen hasonlít az Ebed Jahve énekekre, és
sokszor Deutero Ézsaiás parafrázisát olvashatjuk (Ézs 62, 40, 57)
- De vannak különbségek is: már nem zsidó hívőkhöz szól, a férfiatlanított embereket is
a gyülekezethez tartozónak mondja, és hangsúlyos a bűnök hangsúlyozása is –
szemben deuteroval, mindemellett a teofánia gondolata Deutero Ézsaiásnál a
küszöbön van már, még Trito Ézsaiásnál várni kell rá
- Vagy az ő tanítványa, esetleg tanítványi köre lehetett a szerző?
- Egy biztos, sok a hasonlóság a 2 könyv között – és ennyivel nekünk most meg is kell
elégednünk.
- K. Koenen: Trito Ézsaiás 2 irányban alkalmazza Deutero – Ézsaiás igehirdetését:
etika és eszkatológia
- „A végső nagy teofánia a bűneitek miatt késik, de az eszkatonban bizonnyal
megvalósul.”

10. PAPI IRAT

- Irodalmilag és teológiailag is kiemelkedő fontosságú irat
- Nehézkes a nyelvezete, első olvasatra kissé érthetetlen megfogalmazásokkal
találkozunk, amelyeket a kultuszi törvények aligha tesznek érdekesebbé
- régen a legkorábbi forrásnak tartották, de később rájöttek, hogy a legfiatalabb forrás ő
(félrevezető az archaizáló nyelvezete)
- A papi irat ugyanis a fogságból hazatértek monumentális erőfeszítése, a zsidó
állam újjászervezésére
- Cél: a következő évtizedek-évszázadok számára alapul szolgáljon a zsidó nép és zsidó
vallás szerkezetének a meghatározására
- Kr.e. 6.század – utolsó harmadában hazatértek egyéni vállalkozásaikból bő évszázad
után a Perzsa Birodalom egyik megbecsült tartománya lehetett – ebben a Papi iratnak
óriási szerepe volt
- Irodalmi tevékenység sem egységes: hosszú elbeszélések, nemzetségtáblázatok,
itineráriumok beiktatása
- PAPI TÖRVÉNY ÉS PAPI TÖRTÉNETIRÁS
- TÖRVÉNY – összefüggő nagy blokk 2Móz 25-3Móz 27 -
- TÖRTÉNETIRÁS – bonyolultabb, hiszen régebbi anyagot ölel fel 1Móz 1–2Móz
24

1. A PAPI TÖRVÉNY
- Ez sem mondható egységesnek, ugyanis látható a dokumentum a dokumentumban –
2Móz 25-40 egysége: a Szent sátor megépítése és berendezése a téma, amelyet lezár
2Móz 40, 34-36: Isten dicsősége betölti a sátrat, s ez a dicsőség vezette Izraelt a
vándorlása idején
- ZAVARÓ azonban az itt található ismétlés: 2Móz 25-31: Szent Sátor leírása, 2Móz
35-40 – már a végrehajtása – LEGZAVARÓBB, hogy a 2-őt megszakítja az
aranyborjúról szóló elbeszélés – elpártolás és büntetés
- 2Móz 25-40 – olyan szentélyről szól, aminek a nagysága kb. egy futballpályát érint és
nem egy összecsukható kis sátornak tekinthetjük csupán – ezért világos előttünk, hogy
itt a TEMPLOMRÓL van szó!
- Ez esetben nyilvánvalóvá válik számunkra az ismétlés – salamoni templom és a
második templom – a fogságból hazatérők által építettről akar nekünk beszélni tehát
a papi törvény
- A fogságból hazatérők önértelmezése is a Papi törvény!
a Kebód JHWH – tehát Isten dicsősége központi fontosságú a Papi törvényben – az
egész papi iratot átfogja (2Móz – 24,17 – Sinai hegy, 14-ben pedig a csodálatos
átkelésnél a tengeren)
- Isten dicsőségének a jele magában foglalja az Ő Önmagáról való kijelentését –
Szentély építésénél is már elhangzik: „Ott fogok megjelenni Izráel fiainak, és
dicsőségemmel szentelem meg azt.”
- Templomra is azért van szükség, hogy Isten dicsőségét ott megtapasztalja a nép
- Ha a templom felépül (Kr.e 515) – az a kérdés, hogy miként menjen végbe a kultusz:
3Móz 1-9 – ezért az áldozati előírásokat tartalmazza
- 2Móz 25-40 – Kr.e 515, 3Móz 1-9 – Templomszentelés után
- Az előírásokat saját szempont szerint csoportosította a papi törvény – áldozati állatok
szerinti, áldozatok típusa, az áldozatot bemutató személy szerinti, végül pedig az
áldozati alkalmak szerinti
- Ezek leírásának az értelme: A Zsidóság restaurációjára való törekvés – széteső
közösséget kell újra formálni – és itt lett a templomnak és a kultusznak is döntő
szerepe
- Majd következnek a tisztasági törvények – tiszta és tisztátalan állatok
megkülönböztetése – 3Móz 11 – ehető és ehetetlen állatok szétválasztása – majd ezt a
részt a nagy engesztelő ünnep bemutatása zár le 3Móz 16
- 3Móz könyvét egy önálló dokumentum zárja le, a Szentségtörvény – 3Móz 17-26
- Elnevezés: 3Móz 19,2 – „Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent
vagyok”
- külön dokumentumról beszélünk, - just like Szövetség könyve és deut. törvény –
áldozati törvénnyel indul – szóval az előbbiek konkretizálására kerülhet itt sor
- 21.fejezet – papok dolgával foglalkozik, 22. áldozat rendje, majd az ünnepek 3Móz
22- 25, majd vissza az egyénhez – szegények védelme, bálványimádás tilalma,
megtérés lehetősége, fogadalom megváltása
- a Sorrend több helyen csak AD HOC
- A Szentségtörvény – Korábbi törvények összegzése, azonban új helyzetben!
- Forrás: Zsoltár és Bölcsességirodalom is
- A Törvény tekintélyét Isten adja meg – Hangsúly itt Isten személyén van, és nem
üdvtettein
- a Szent szó – speciálisan isteni minőséget is jelöl
- Tehát a törvények megtartása egyszersmind azt is jelöli, hogy a nép részesedhet ebből
a szentségből – ellentétben áll a deut.-ban a vazallus szerződésekkel
- a Föld Isten tulajdona – hiszen Istené a föld, ezért senki se adja el azt végérvényesen,
mivel mi csak jövevények vagyunk rajta 3Móz 25,23
- Mikorra datálhatjuk? – Kr.e 6 illetve 5.sz közepe – de nehéz eldönteni
- Ami biztos, hogy a Szentségtörvény méltó lezárása a törvény összetett egységének
 2. a Papi történetírás
- nyomon követése nehezebb, mivel el kell választani a papi és a nem papi részeket
- vannak azonban alapvető jellegzetességei: korábbi jogi szentenciákat is fölvet, - tehát
a papi történetírás is át akarta fogni a korábbi hagyományokat, mint a papi törvény
- Sokan ezért a 19.sz. közepe előtt Alapiratként kezelték
- Ellentmondások nagy része – a korábbi tradíciók különbözőségére megy vissza
- Koncepció – a világ teremtésének története általában kozmológiai leírással veszi
kezdetét, és a vége az, hogy templomot építenek Istennek – igy érthető, hogy 1Móz
1-el kezdődik – és a szent Sátor építésébe torkollik
- 2Móz 24, vagy 3Móz 9 a végpont? – az előző mellett kell állást foglalnunk
- Ha ez azonban így van, akkor a papi történetírás dupla történelem – a világ előállását
magyarázza és a nép születésének történetét
- Őstörténet – 2 verzióban maradt fenn, 1Móz 1- papi író műve, ami egy lezárt
teremtéstörténet – ami egyszersmind a világ rendjét is meghatározza
- Szemben az 1Móz 2-vel, - ami inkább a kultúra keletkezését írja le, nem zárt
elbeszélés, - a történet már azt is magyarázza, hogy hogyan került bele a rossz ebbe a
világba
- Eltér az antropológia is – a papi teremtéstörténet – Isten képmása az ember, - az
ember méltóságát jelenti – 1 Móz 2 – Isten földből formálja az embert
- Sokáig úgy véltek, hogy 1Móz 2 – régebbi Kr.e 8.sz. paraszti nézetet tükröz, míg az 1
Móz 1 – Kr.e.5.sz. tudományos állaspontját képviseli
- Ami bizonyos – a papi történetírás is úgy érti, hogy az özönvízre azért lett szükség,
mert az emberiség megromlott!
- Özönvíz – bűn, Noé azonban kegyelmet talált Istennél
- Előzmények – bűneset, Káin és Ábel, Ábel utódai, Lámek története, Káintól –
Lámekig – ezek azt mutatják, hogy magára a bűnre és annak elharapózására
koncentrál
- Özönvíz története – a papi történet és egy korábbi hagyomány áll a szemünk előtt
- Részletes leírás – bárka, Ararát, szaporodjatok … - ami azt sugallja, hogy az özönvíz
történet is egyfajta teremtéstörténet!
- Itt szerepel először a vértilalom is – Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja
(még rimmel is)
- Majd: Noé részegsége, fiainak megáldása – megátkozása, Palesztin körül élő
népcsoportok meghatározása – Hám- Afrikában élőket, Sém- Ázsia, Jáfet – Európa
- 1Móz 10 – egész addig ismert világ geopolitikai leírását adja – itt szó van egyfajta
behisztumi feliratról – ami a legjobb párhuzamot képezi az ókori irodalomból –
I.Dareiosz királytól – Kr. e. 6.sz (ha kérdezné)
- 1Móz 11- Ábrahám elhívásához vezet minket – a bűn már égbe kiált – Bábel – a
torony építésével utal a híres babiloni zikkuratra, az Étemenankira, másrészt Bábel
neve Babilont idézi – bálal összezavarni
- A szöveg az egynyelvűség és a birodalmi eszme iránti ellenszenvből fakad!
- 1Móz 12 – Ábrahám genealógiája
- Ábrahám képe a papi iratban más – ő nem csak egy vándorló fiatal, aki Hebrónban
letelepszik, hanem hozzá kötődik Isten ígérete, a Szentföld ajándéka, nagy néppé
válás, és bár genealogikusan Jákób Izrael ősatyja, de hit szempontjából Ábrahámtól
származik a nép és a vallás
- Izsák születése – döntő fontosságú – Ábrahám, Sára időskorúságára itt történik
utalás – igy a születés egy CSODA lesz – ez pedig előrevetíti a nép
megsokasodásának csodáját is
- szövetségkötés – majd a jele – körülmetélkedés – 1Móz 17-nél járunk, teljesen új a
körülmetélkedés és a szövetség egymás mellé rendelése
- a körülmetélkedés – a néphez tartozás jele – korábban még nem volt az
- Komplex elbeszélések, Szándékolt Struktúra
- 1Móz 23 – hettiták- Makpéla földje – Ábrahám 400 ezüstsekel – ez az első birtok,
ami előképe az országbírásnak!
- Egyúttal a hettitákkal hangsúlyozza azt is, hogy milyen nyitott a többi nép és
népcsoport iránt – „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége”
- Ábrahám nagyvonalú unokaöccsével – Lóttal, Sodoma, Gomora
- Ammón és Móáb rokonság – 1Móz 19 – de az arabok is Hágár és Izmael révén
- Más népek javát munkáló, Isten áldását közvetítő lett Ábrahám a P alapján (papi
történetírás) – ami a Palesztinában élő, hazatérő kis zsidó közösségek öntudatát
tükrözik
- Jákób történetek – Legtöbb elem már a Kr. e. 8sz.ban megvolt
- Ábrahám – gazdag sejk – szemben Jákóbbal – aki kisebb és gyengébb fél vele
szemben, aki ügyessége (csalása) révén jut el gazdagságra
- Lábán – külföldi rokonok közötti feleségkeresés, addig Ézsau lassan megbékél a
helyzettel, ő pedig Izmael leszármazottai köréből házasodik
- 1Móz 35 – tartalmazza Jákób Izraellé neveztetését
- 35,11 -Isten megismétli azt az ígéretet, amit korábban Ábrahámnál olvashattunk:
„Nép, sőt népek gyülekezete származik majd Jákóbból”
- A Papi író szándéka a folyamatosság fenntartása, az eltérő hagyományok ellenére
is!
- 1Móz 35, 27 – Jákób és Ézsau eltemetik apjukat, Izsákot Hebrónban
- 36 – Ézsau leszármazottai
- 46- József történetek – cél: kontinuitás fenntartása, Jákób és családja Egyiptomba
megy – ősei sírjába való temetés
- Lineáris idő iránti érzék, a teológiai konzisztencia és a folyamatosság jellemző a
papi történetíró munkájára!
- Az őstörténetben Isten neve – Elóhím, az ősatyák elbeszéléseiben – Él Saddaj,
majd JHWH – már Mózesnél ---- A szerző mind3 esetben 1-1 szövetséggel kívánja
illusztrálni Isten és ember kapcsolatát – Először Noéval – 1Móz 9, 8-17, aztán
Ábrahámmal (1Móz 17, 1-8) és végül a Sinai hegyi szövetség -------Mind3 blokk
magában hordozza Isten gondviselését
- Wellhausen – „négy szövetség könyvének” – nevezi a papi kódexet (a teremtést is
szövetségkötésnek értelmezi)
- Az író – néhol összefüggő elbeszéléseket iktat be, néhol összedolgozza a saját
műveit egy már korábban meglévő elbeszéléssel, néhol pedig megjegyzéseket fűz
a korábbi anyaghoz – ez a papi történetírás egészére jellemző!!!
- 2Móz 1 és 2 – egyiptomi szenvedések, 6- Mózes elhívása, és az ígéret Isten
szabadítására, 7- Áron küldetése
- 10 csapás közül – P ismeri a vizek vérré válását, a békákat, a szúnyogokat és a
fekélyeket
- 2Móz 14- tenger szétválasztása – hosszabb elbeszélés, pontos helyi adatokkal,
másrészt Isten dicsőségét hangsúlyozza
- Megjegyzés, mellyel összekapcsolja a szabaditás történetét a pusztai vándorlással 2
Móz 15 és 16
- Sinai teofánia értékelése – 2Móz 24, 15-18
- 2Móz 25 – Szentély elkészítése
- (A sok szám és a hozzájuk fűződő téma azt jelzi, hogy a könyvben itt csupán szót
ejtett a főbb pontokról és hogy ott mik történtek- de semmi különöset nem irt róla –
vagyis hát ez is különös, csak nem részletezi)
- Értékes korábbi hagyomány létezett már a megelőző időkben is – viszont ilyen
nagy ívű történelem a P előtt nem született meg Izrael államiságot megelőző
történetéről!
- Itt még szól a történetek teológiai párhuzamáról – ha gondolod olvasd át 110old vége
és 111old. eleje – de úgy gondolom, hogy már csak ismétli önmagát

3. SZÖVETSÉG
- az Ószöv. radikálisan más könyv, mégis ezzel a fogalommal csatlakozik az Újszövhöz
-berít- szövetség – fogság előttre datálható a szövegekben
- a klasszikus prófétáknál feltűnő a hallgatás a szövetségről
- amikor már a teória képzése is fontossá vált, akkor terjedt el a szövetség fogalom is
- Bár nem kimondva mégis sok helyen jelen van: Hóseás és Isten, Isten és Izrael
kapcsolata
a) Szerződés és szövetség
- profán életben is használt kifejezés, 2Sám 5,3 – Dávid szövetség révén lett az északi
országrész királya – ez egyfajta munkaszerződés lehetett
- köznapi szófordulat – Jákób és Lábán – nézeteltérések egy szerződésbe rögzitve
rendezték
- nemcsak emberek, de államok között is lehet szerződés: 1Kir 20 – Aháb Benhaddal,
miután legyőzte az arám királyt – hasonlít az európai békeszerződésekre
- egy biztos: Az Eskü és Szerződés szent Isten előtt – és a hozzá való feltétlen hűséget
tükrözik! Cidkijjá és II Nebukadnecar
b) Szövetség és Kiválasztás
- Izrael és Isten szövetségben van egymással
- Izrael különleges szerepben a népek között – elbizakodottságuk ellen – 5Móz 7
– „hiszen a legkisebbek vagytok valamennyi nép között”
- A kiválasztás tehát nem Izraelt, hanem Istent dicséri
- báhar – kiválasztani ige – ahol Isten az alany és a tárgy pedig a nép
- Isten szeretete – korábbi népe iránt, mint a nép maga – 5Móz 4 – már az elődök is
érezhették Isten szeretetét, hiszen már az ősöket is kiválasztotta Isten, ennek jele az
egyiptomi szabadulás
- a Szövetség és Kiválasztás egymás mellé rendelésével komplex teológiai fogalmakat
hozott létre
- Hós 1 – 3.gyermek – nem népem- jel arra, hogy eddig Isten velük volt
- Papi irat is átveszi a det.-tól a szövetség gondolatát és még jobban ki is terjeszti – ha
hallgat Izrael Isten szavára, akkor minden nép Isten tulajdon népévé válik
- KÜLÖNBSÉG: Deut: Parancsolatok felsorolása, Papi: tisztaság és rituális előírások
megtartása
- Cél is más! – Papi: ezek megtartásával Izrael papok királysága és szent nép lesz
- szemben a deut. felfogással – mert az nem igazán akarta ezt kifejteni
c) ÖRÖK Szövetség
- Deut: politkai fogalmat tesz teológiailag is használhatóvá – Papi irat is ezt veszi át
- A szerződés már háttérbe szorul, a szövetség pedig kiszélesedik
- Szövetség – Isten és ember kapcsolatának meghatározó része lesz: özönvíz –
szövetség – szivárvány
- Papi iratnál a törvény fontos, nagyon fontos! – de miéééért? (te is hallod a reklámot?
:D) – a szentség megőrzése szempontjából!
- a szövetség emberi viselkedéstől független, ÖRÖK szövetség!
- a papi szövetség legszebb megfogalmazása: 1Móz 17,4-7 – Ábrahám
- szó szerint elhangzik a berit ólám – örök szövetség
- kegyelmi szövetségről van szó!
- nincs jelen a kiválasztás teológiája – csak Isten örök elhatározása
- a Bűnről tud, de ez nem változtat a szövetségen
- Van tehát különbség a deut és papi szövetség között – a szövetség könyve az átmenet
– kiegyenlítést ad a 2 szövetség között – s erre a bűnbánat áthidaló gondolatát
használja fel
- Jeremiás – új szövetség – nem új, hanem Ábrahám ígérete válik újra valóra – ami már
az emberek szívébe lesz írva
- ismerheti már Ezékielt – 36,26-27 – új szívet és új lelket ad – eltávolítja a kőszívet –
az új szövetség gondolatához

4. Sion és a Templom
- 1Kir 8 – Salamon templomszentelő imája – Istent az egek sem tudják magukba zárni,
hogyan lehet akkor mégis Isten a templomban?
- Ézs 6 – a templom nagyon fontos, ott székel JHWH – és a szeráfok éneklik – 3x szent
a Seregek Ura
- A fogság után hazatérők első dolga az, hogy az oltárt helyreállítsák, áldozatot
mutassanak be, és mihamarabb helyreállítsák a templomot – tovább nem is kell
magyaráznunk, hogy a főváros és a templom mennyire fontos
- Dávid – Salamon templomépítés – megemlíti, mint példát – A Jeruzsálemi templom
királyi szentély is egyúttal, egy megszülető királyság szimbóluma
- Ezért a templomban működő pap is a király rendelkezéseit hajtja végre, és nem
önálló döntést hoz – just like vallásreform – Jósiás barátunk – ekkor lesz kizárólagos
kultuszhely a jeruzsálemi templom
- Deutero Ézsaiás – 49 – Sion mint a fogságban élők közössége, amely panaszkodik –
itt már nem földrajzi név
- További versekben szintén itt: felékesített menyasszony, és a fogságban lévők Sion
gyermekei – Izrael népe és a Sion költői képben egyesült – amely kép Isten
szabadításához kötődik
- Ézs 51 – már Sion – hegy, amelyet Deutero Ézsaiás sosem pillanthatott már meg
- Sion név – Isten védelmét képezi – Zak 2,7-13 – Zsolt 46
- Templom képe tehát megváltozott – nem csupán kultusz hely már, nem csak a király
által képviselt országos politikai irányzat kinyilvánítás, hanem az a hely, amely köré
 gyűlik az egész fogság utáni gyülekezet, amely az üdvtörténet középpontját, Isten
dicsőségét foglalja magába
- Mik 4,9 – jövő lehet ítéletes is – „Sion” – itt összezúzza a népeket
- Zak 9 – Sion leánya örül, mert a Király békét hirdet a népeknek
- A Fogság utáni közösségben egyfajta Sion- kegyesség alakult ki – Siont és a
Templomot megénekelni e kegyesség részévé vált! – az egyik legszebb példa erre –
48.szoltár „Szépen emelkedik Sion hegye, az egész ország örömére, az északi
oldalon.”
- „Örül Sion hegye, vigadoznak Júda leányai, mert igazságot osztasz.”
- északi oldalon lévő Sion? – itt mitológiai hátteret feltételezhetünk – Cáfón hegye
Baal isten helye volt a kánaáni mítoszokban
- H. Spickermann – a Sion énekek tradíciótörténeti újítása abban állt, hogy az ősi
kánaáni mitikus képeket kombinálta a szintén régi harcos JHWH képével.
- A fogság utáni Sion teológia - tudatos költészetet tár elénk, régebbi
tradícióelemekből fon olyan költő koszorút, amellyel a szerző Sionon keresztül magát
Istent dicséri!
- Isten és ember igazsága, a megigazító Isten és az igaz ember tartozik össze a
templomban
- Sion zsoltár és az igazság – 76.zsoltár és 48.
- A Sion zsoltárok tökéletesen tudatában voltak a sokrétű izraeli tradíciónak, s
költészetükben ezeket fonták egybe oly módon, hogy az a fogság utáni gyülekezet
kegyességével és önértelmezésével találkozzon

5. Kultusz és teológia
- A kultusz teológia mondanivalóját ragadja meg a legnehezebben a 21.századi
protestáns teológia
- Isten igéjének az aktualizálása túlzottan is az intellektuális rész túlhangsúlyozását
vonta maga után
- A kultusz a hit megélésének a kollektív voltát hangsúlyozza – de fontos! Hogy ez nem
azt jelenti, hogy az egyéni szempont háttérbe szorulna
- Ugyanis, ha megtörténik, ha az egyén élete nem tükrözi azt, amit a kultusz kifejezésre
juttat – akkor jön a prófétai kritika
- Mik 6,6-8 – „Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos
Isteneddel szemben.” – ezt kívánja tőled az Úr
- A nyilvános tettek ugyanis kevesek ahhoz, hogy pótolja a belső értékeket!
- Egyéni – sajátos, ahogy és amikor Isten kijelenti magát – pl Ábrahám tesónál,
Jákóbnál vagy Mózes testvérünknél
- a közösségi alkalom – Viszont! Speciálisan tartalmazza azt az ígéretet, hogy Isten
jelen lesz a közösség életében! – mert ahol 2-3 összegyűlnek.
- Áldozatok fajtái: zebah – Saul mikor ment Sámuelhez – ezt az áldozatot mutatta be
Sámuel – a település közösségi ünnepi áldozata volt ez,
- cóla – hálaáldozat – Noé az özönvíz végén – Isten nagy megmentő tettéért – viszont
ezek is egyéni döntés alapján, de isteni kijelentés révén tették ezt
- Speciálisan egyéni áldozatok: tisztulás utáni áldozatok: pl poklosság után – cél itt is,
hogy részt vehet a közösségi alkalmakon
- Mindig különböző okok miatt mutat be az ember, áldozatot, viszont a cél mindig
ugyanaz: Istennek hódoljon vele, ő is adjon valamit abból, amit Istentől kapott és hogy
kapcsolatot tartson Istennel (és hittársaival)
- Fontossági sorrend: először: mód 1-égőáldozat, utána hálaáldozat, és utána az összes
többi – nem sorol fel többet
- másodszor: az áldozat értéke alapján – bikaáldozat a legértékesebb, és a többi – de
az ételáldozat a legkisebb szinten áll – minhá
- harmadik: pedig, hogy kinek a nevében történik az áldozat: 1főpap – utána a
társadalmi fontossági rend
- negyedik: maga az alkalom
- Az áldozat – a vétek eltörléséért van, mivel valakinek bűnhődnie kell az
elkövetett vétkekért
- vétek eltörlése – keszúj hatáá, eltöröltet, befed – kászá ige – igéből származott főnév a
kappóret (ha kérdezné, hogy menők legyünk és tudjuk)

6. Teremtés és Megváltás
- E 2 gondolat nincs olyan szorosan egymás mellé rendelve az Ószöv-ben, mint a
keresztény teológiában
- A Szentháromságot vallók: számára a Teremtés: az Atya tette, míg a Megváltás: a
Fiúé – A szent3ság gondolata azonban az ószöv-ben csak nyomokban található meg
- Nem a teremtés hogyanja fontos itt, hanem a Hódolat a Teremtőnek, a teremtés
művének a dicsérete által
- 104.zsoltár: „Dicsőség legyen az Úrnak örökké! Örüljön alkotásainak az Úr!
- A HIVŐ ember számára már a teremtés is egyfajta kijelentés
- de az ember korlátok között mozog – Jób 28 – Isten szabja meg a szél erejét, a víz
mértékét, az eső rendjét.
- Egyetlen megoldás: az Istenfélelem, ez maga a BÖLCSESSÉG!
- Péld 8,22 – megszemélyesített bölcsességről olvashatunk - később is JSirák 24-ben –
E/1 -ben beszél magáról a bölcsesség, azt mondja ugyanis, hogy Isten szájából jött ki
és páraként borította be a földet
- Zsolt 89 – „Te zúztad szét Rahabot, halálra sebezve.” – új gondolat kezdődik
- a babiloni teremtésmítoszra utal, arra, hogy az istenség a káosz-szörnyet legyőzi
- Rahab mellett szerepel még a náhás báriah is – ami Leviátánra utal – tenger és káosz
szimbóluma (kánaáni mitológia)
- Zsolt 74,14 – már meg is nevezi Leviátánt – „Te zúztad szét a Leviátán fejét”
- Ézs 27,1 – eszkatologikus próféciája a végső időkre – ekkor már végérvényesen
legyőzi a káoszt Isten, még a maradékot is, amit még napjainkban bőven
tapasztalhatunk
- Új gondolat lényege: A teremtés, mint küzdelem ismert volt az Ószövetség ember
számára, s ahogy láttuk, többször történik is rá utalás – csak ilyen hátérrel
érdemes tekinteni ezek után az Őstörténet teremtéstörténeteire nekünk is!
- Dupla teremtéstörténet: itt most az özönvízi (2.) teremtéstörténetre gondolunk!
- Miért kell? – elhatalmasodott a bűn a földön
- 1Móz – egy jó világ előállásáról ír – elóhím kí tób – és látta Isten, hogy jó – ez
szemben áll azzal, amit az özönvíznél látunk – ugyanis a rossz csak akkor kezdődött
amikor az ember színre lépett
 - Isten itt ugyanis nem világot vagy világrendet teremtett – hanem termékenységet
és kultúrát! – paradicsomi állapot
- a 2. teremtéstörténet rokonságot mutat – a fogság előtti íróprófétákkal, ember
teremtése pl- Jer 18 – Úgy formálja meg Isten az ember, mint a fazekas az edényt
- LEGNAGYOBB különbség – hogy 1 Móz 1 – egy lezárt és kerek teremtéstörténet – 2
pedig nyitott – és összeomlana önmagában, ha Isten nem rendelné el a tiltott
gyümölcsöt
- Papi genealógia – összeköti Ádámot és Nóét – megvonva a vonalat a 2
teremtéstörténet között
- a másik J – rövidebb, de többet tartalmaz – Kaintól Lámekig vezet – és elárulja, hogy
számára a bűn elharapózása a fontos
- Bűn – megoldás kell! – A bűneset után Isten már nem az embert, hanem a földet
átkozta meg – (1Móz 3, 17-19)
- Ábrahám történetek előkészítése megtörtént – ugyanis ez az a kegyelem- amely
Ábrahámot is ki fogja hívni városából és a választott nép jövőjét ígéri meg neki
- A fentiek összefüggésében tehát nem fordul elő a megváltás gondolata – de az
„Ószöv. evangélistájánál” – Deutero Ézsaiásnál megtalálható a teremtés és megváltás
együtt – igaz, ott sem direkt a kapcsolat
- Ézs 43,1 – Isten Izrael teremtője, aki megváltotta népét – említi Egyiptomot,
Etiópiát, Szebát
- Mikeás – Babilonból való megváltás – Mik 4,10
- gáal ige - csak a héber nyelvben fordul elő – nincs „semmi sémi” eredet, - az
elszegényedett család földjének megvásárlását jelenthette, vagy egy családtagon
esett sérelem megtorlása
- párhuzam: nácal – megmenteni, jása – megmenteni, ázar – szintén – mind hifilben
van!
- pádá – ez már általánosan ismert sémi gyök – jelentheti Isten szabadítását is az
egyén számára, vonatkozhat a nép megmentésére, és Isten jövőbeli megmentő
tettére is – lehet tehát eszkatologikus kijelentés is
- politikai értelemben is használatos, nemcsak gazdaságiban
- Pl: Jónátán – étkezési tilalom megszegése, 1Sám 14,45 – a Nép Megváltja a halálból!
- pidjón nafsó – valaki lelkének a váltsága
- Csupán a késői, kifejezetten személyes kegyességet tükröző zsoltárok esetében
fordul elő, hogy a megváltás – pedút – kifejezetten bűnbocsánattal – szelihá kerül
kapcsolatba
- Tehát megvizsgáltuk végül is azt, hogy bár találkozhatunk utalásokkal a teremtés
és megváltás témájában, de közvetlenül e 2 mégsem áll kapcsolatban egymással –
az Épitőanyag azonban megtalálható az Ószövetségben is!
Isten országa:

 Jézus igehirdetésének központi témája

 az Ószövetségben nem annyira központi fogalom
 Isten uralma és uralkodása viszont annál is inkább
 ez lehet egy összekötő kapocs a két testamentum között

Zsoltárok könyve:
 a zsoltárok könyve Istent királyként ünnepelte (Zsolt 24)
 rituálék kapcsolódnak hozzá: Szent Láda cipelése, felkiáltások,
 a Seregek ura, aki a kerúbokon trónol = hadisten
 trónralépési zsoltárok = viharisten
 a király reprezentálja Isten állandó királyságát (Zsolt 72)
 teológiai összefoglalás Isten országáról a 145. Zsoltár
 Isten országa transzcendens valóság, de a hívők már a földön részesülnek belőle
 Isten uralkodása nem mindenki számára jut érvényre
 Isten dicsőítése = meghívás a hallgató számára ebbe az országba
 Isten uralmát el kell ismerni, hogy részesüljünk az Ő irgalmából (Zsolt 103)
 ez az irgalom ebben a világban és utána is érvényes
 Igazságot osztó bíró képe (immanens kép)
 Isten uralkodása ezért értelmezhető eszkatológikusan is (példák: 133.old)

Dániel könyve:

 Dániel könyve: idegen helyen hogyan valósul meg Isten országa?

 hogyan kell munkálni Isten országát az egyénnek (Dán 1; 3; 6)
- étkezési törvények betartása
- idegen bálványok elutasítása
- egyéni kegyesség megtartása
 Isten uralmát valló ember, érti Isten terveit, tehát látja a jövőt (Dán 2; 4; 5)
 Isten uralma idegen népekre is kiterjed (Nabukadneccar álma)
 ítélete is (Bélsaccar lakomája)
 Isten elrendelte a történelmet és ezt csak a Benne hívők érthetik meg (Dán 7)

Krónikák könyve:

 Krónikák könyve jellemzői (más szemszög, eszkatológikus, egy ismert történet

elmesélése máshogy, fogság utáni)
 Különbségek:
- kezdete a teremtés (nem a honfoglalás) – világtörténelmi cél
- vége a hazatérés (nem a fogság) – új kezdet
- zilált kép az északi országrészről (elhanyagolható körülmény)
- Samária nem igazi Izráel (csak Júda)
- hosszú előkészítés a templom építéséhez – kultuszi személyek leírása (léviták)
- Manassé is megtér halála előtt

 a templom, a kultusz, a személyzet több mint szentély = a világ közepe

 (Samaritánus templom konkurenciájának elhárítása)
 Teokrácia: Isten a király (kifejezett szavakkal)
 nem jelenik meg a Krónikák könyvében
 de teoretikus gondolat van a hátterében
 Izrael a történelem középpontja, mert hallgat Isten törvényére, gyakorolja a kultuszt
  Dávidhoz hűnek lenni = Isten kiválasztott dinasztiájához hűnek lenni

Ezsdrás - Nehémiás

 korábban keletkezik, mint a Krónikák

 Dávid személye nem központi
 a királyság helyreállítása nem lehetséges
 két könyv is különbözik egymástól (135-136.oldal – kisbetűk)

Ruth könyve:

 136.oldal
 babiloni fogság előtti
 középpontjában Isten hűsége

Jónás könyve

 136.oldal
 inkább novella
 a népvallási felfogás ellenpárja (Nehémiás)
 az irgalom deuteronomiumi teológiája (Jón 4,2)
 Isten szavát Izráelben is figyelmen kívül lehet hagyni
 bűnbánatot Izraelen kívül is lehet tartani

Isten igéje

 Isten nem hallgat, hanem kapcsolatba lép az emberrel

 ha mégsem akkor panasz van (Jób könyve)
 Dábár =beszéd – ez teljes kommunikáció
 próféták hirdetik – Isten ajándéka ez a titokzatos kapcsolat a prófétával
 Isten Igéje, egy felettes ellenállhatatlan hatalom
 a kérdés mindig ugyanaz: Valóban Isten igéje ez?
 a kétségek nem tudják megrontani, kapcsolatunkat Istennel
 Isten igéje maga a megbízhatóság
 Isten igéjét hirdetni kell (mit értünk tehát Isten igéjén? Fontos meghatározás)
 Isten Igéje nem halottidézés vagy jövendőmondás
 Kritériuma maga a Törvény
 Ha a hirdető és amit hirdet megfelel a Törtvénynek az Isten Igéje (nem a csoda)
 Példa erre: 1Kir 13 (Ő nem próféta, csak Isten embere)
 Isten törvény = Isten akarata

Ézsaiás könyve:

 Isten Igéje a mulandóság ellenében is megáll (Ézs40, 8)

 irányítja a világtörténelmet
 (tekercs megevése = teljesen magáévá tegye (Ezékiel))
  Isten igéjére a nem létező életre kel – teremtés (Bárá)
 A Teremtő Isten = Megmentő Isten
 Isten igéje a valóság és megbízhatóság szinonimája

Király és Messiás:

 király és istenség szorosan kapcsolódik

 a király olyan, mint isten fia (direkt kisbetű :D)
 Egyiptom – isten gyermeke / Mezopotámia – isten legitimálja
 ez a kép idegen a zsidóságtól
 (Zsolt 2,7) – adoptációs istenfiúság (ez a legdurvább)
 nem származáson, hanem Isten kiválasztásán múlik
 legnagyobb különbség – a zsidó királyokat lehet kritizálni
 Isten iránti hűségen múlik minden (Zsolt 89) – ezért kritizálhatóak
 A király JHWH fölkentje - megbízás, hatalom felruházás
 megvolt a helye a királyellenességnek is (1Sám 25; Bír 9, 8-15)
 a király idealizálása a babiloni fogságban (Zak 3,8)
 az ideális király Isten szolgája

Deutero - Ézsaiás könyve:

 ritkán beszél királyságról, de ismeri azt

 a szövetség nemcsak Dáviddal, hanem a néppel kötetett
 Dávid Isten tanúja a népek között – uralkodása kiterjed az idegenekre is
 nem legyőzni kell őket, hanem hirdetni nekik Isten Igéjét
 a Messiás jelzőt nem dávidi leszármazottra is használja (Ézs 45, 1-2)

Zsoltárok könyve:

 király zsoltárok
 Istentől való – örökre megmarad
 jellemzője az igazságosság (Zsolt 45, 8)
 nem eszkatológikus királyról van szó (de lehet arra értelmezni is)
 aki legyőzi a népeket már nem király, hanem pap (Zsolt 110) (biztos fogság utáni)

Proto - Ézsaiás:

 transzcendens valóság
 nem a megmentés, hanem a béke megteremtése van középpontban
 Ézs 2, 2-5 = Mik 4, 1-3 (már nem királyról beszél, hanem a népről)

Zakariás

 Proto – messiási kor = dávidi dinasztia helyreállítása

 Deutero – a messiási király dávidi leszármazását már nem hirdeti
 a béke létrehozása a fontos (Zak 9, 9-10)
  egy legyőzött ember is lehet messiási figura (Zak 12,10)

Előre mutató témák

Az Úr napja:

 Ámósz vitatkozik azokkal, akik pozitív reménnyel vannak felé

 Hóseás is a megtorlás és büntetés idejéről beszél (de itt ez ünnepnap, nem az Úr
napja)
 Mikeás is beszél a sötétség napjáról
 Zofoniás hasonló Ámószhoz – hirdetett ítélet (jósiási reformok előtt)
 Jóel természeti katasztrófának látja - de végső harcnak is
 Zakariás is végső harcnak írja
 Malakiás ítélet és ígéret is egyben

Üdvösség minden népnek:

 a prófétai könyvek sokat foglalkoznak az idegen népekkel

 idegen népek elleni blokkok
 exegézist kíván

Ámósz

 ítélet a szomszédos népek ellen

 Izrael sem kivétel

Ézsaiás:

 idegen népeket Isten felhasználja, hogy megbüntesse népét

 de őket is megbünteti

Jeremiás

 a népek prófétája (nemcsak Izraelé)

Ábrahám történetek:

 a környező népek között elhelyezni Izraelt

Habakuk:

 a népek terjeszkedésére reagál

Abdiás:

 Edóm ellen (terjeszkedése miatt)

 ősatyák viszonya jó vele, Abdiás negatív
Náhum:

 Ninive ellen (Asszíria fővárosa)

 Manassé asszírbarát politikája ellen

Nemcsak ellene beszélnek – Isten üdvöztő akarata rajtuk is

Mikeás:

 Mik 4
 ők is Jeruzsálembe mennek

Deutero – Ézsaiás

 ítéletes prófécia – ígéretté válik

 Isten megmentése univerzális kijelentés
 a népek elismerik Istent
 az idegen népek között is választ papokat Isten (Trito Ézsaiás

Zof 3, 9 – Zakariás 2, 15 – Zsolt 100 (is beszélnek erről)

 erős népvallás a hazatérés után (Ezsdrás, Nehémiás)

 de van pozitív kép az idegen népekről (tiszteletre méltó zsidósághoz csatlakozni)

Eszkhatológia és apokalitptika

 eszaktológia – a végső dologról szóló tanítás (tartalmi meghatározás)

 apokaliptika – rejtett, titkos dologról szóló tanítás (nyelvi, stílusbeli)
 nem ugyanazon a síkon mozognak (gyakran egy szöveg mindkét kategóriát érinti)
 a prófétákkal ezt közli (Ám 3, 7)
 nagy titok, amit a próféta sem ért, angyal magyarázza el (Zak 1,8 – 6,8)
 nemcsak a jót, hanem a rosszat is megmutatja (Dán)
 Isten a népének jót akar és ezt meg is akarja valósítani (ítélet – ígéret szorosan együtt)
152.old
 Ézsaiás kis és nagy apokalipszis jellegzetességei 153.old
 történetszemlélet jelentősen megváltozik
 Isten eddig a jelenbe avatkozik bele – apokaliptika által már a jövőbe is
 a véső üdvtervének a megvalósulásáról beszél

Dániel könyve

 tartalma 154-155. oldal

 közös teológiai mondanivaló – idegen uralom alatt, hogyan kell élni egy zsidónak
 (Eszter könyve is ilyen)
 Isten uralma, hogyan valósul meg nagy világbirodalmak terén is
 az eljövendő világra már kiterjed a hűségesek és az árulók különbsége
 Dániel 7 – Az Emberfia megjelenése – a világ ura lesz
  ugyanaz a váradalom, amit az ideális dávidi királynál van

Feltámadás:

 Dániel 12 említi (nem általános feltámadás hitként, hanem egyéniként)

 A Makkabeus háborúban hitükért életüket adók reménységét fogalmazza meg
 milyen képe volt az Ósz embernek a túlvilágról
 nem egységes a megítélése
 Nátán próféciája – dávidi királyokról (a halál az élet része, nem negatív)
 1Kir 2,6 – ha valaki korán hal meg az Isten büntetése
 milyen a halottak hazája?
 Semmilyen – Ézs 14,11 – halál és a test lebomlik
 árnyékvilág – Ézs 14, 9
 a túlvilággal lehet kommunikálni – ez Izraelben tiltott volt 1 Sám 28 – Ézs 38, 19 –
Ézs 8, 19
 Isten az élőkkel törődik
 de Isten a túlvilágon is érvényesíti akaratát (Kr u. 8 század)
 Ám 9,2 – Isten elől nem lehet elmenekülni (a holtak hazájába sem)
 Jób 38, 17 – Isten úr a halál fölött is
 Zsolt 68, 21 – Isten megmenti a hívőt a haláltól
 ez már lassan feltámadás hit kezdett lenni (Zsolt 49, 16)
 különbség – feltámadás nélkül nincs keresztyénség
 az Ószövetségben ez a hit formálódik
 Isten igazsága a földön lehet nem a túlvilágon érvényesül (Jób 19, 25)
 Ezékiel 37 – az első kollektív feltámadás hit
 egy népről szól (Izrael)
 babiloni fogság = sír – feltámadás = hazatérés
 Ézsaiás – nép föltámadása, mint eszkhatológikus valóság
 az egyéni feltámadáshit a bölcsességirodalmi zsoltárokban jelenik meg
 Zsolt 49 – a jónak a növekedése mozgatja a feltámadáshitet
 Dán 12, 2-3 – ígéret a Makkabeus háborúban elesettek számára

Az ószövetségi hit fájdalmas kérdései:

 Énekek éneke – őszintén beszél a testi vágyról

 a szerelem transzcendens tapasztalat – Istenhez köti
 Isten és ember kapcsolata van benne

A szenvedés kérdése (Jób)

 a politeista vallásokban ez könnyű (van gonosz Isten)

  kínzó kérdés ez az emberiség számára
 ugyanattól az Istentől származhat-e jó és rossz?
 Jób panasza a szenvedés miatt
 Tartalma 160.oldal
 három barát – a szenvedésre nincs igaz válaszuk
 a válasz rejtélyes – Jób ezt elfogadja
 A keretről – a Sátánról 162.oldal
 Isten a szenvedésen belül is jót tesz a hívővel

Az élet értelme (Prédikátor könyve)

 kanonizálásának története – nem egyértelmű

 ellentét a zsidó hittel (Isten beavatkozik a történelembe – „nincs semmi új…”)
 ez inkább panasz
 Isten tetteit elfelejtő generáció képe tűnik fel
 nem törődnek a múlttal, Isten tetteivel
 a pesszimizmus nem Istenre, hanem az emberre vonatkozik
 beszél az örömről is (az is Isten ajándéka)
 nem hedonista a prédikátor
 a szűk esztendőben is boldognak lenni (nem a gazdagság, hanem Isten adja meg)
 sok mindent ismerhetett a görög gondolkodásból (hasonló kifejezések, új szavak)
 ÜZENETE: vannak felettünk álló erők, akikkel nem lehet harcolni
 Isten szuverenitásába tartozik minden (fogadd el, hogy úgy irányítja a történelmet,
ahogy neki tetszik
 ehhez kell az embernek alkalmazkodni
 Keresd Isten akaratát és benne megtalálod az élet értelmét
 Tartalmáról ír 165-166. oldal
 az istenfélelem központi gondolat
 az istenfélelem egy folyamatos életvitelt jelent (a hit döntéssel függ össze)

Diaszpóra – lét (Eszter könyve)

 kérdéses a kánonja
 több kiegészítés érte a könyvet (inkább blog, mint könyv)
 nehéz a bosszúállás gondolatát helyesen értelmezni
 a fegyveres ellenállás nem az első, hanem az utolsó eszköz
 nem nagyon olvasunk Eszter és a király érzéseiről (erotika van benne viszont)
 Mordokaj és Hámán erősen ábrázolva vannak
 e két karakter összeütközése adja meg a könyv magját
 ennek van teológiai mondanivalója
 kitart zsidó hite mellett - a perzsa király hűséges szolgája
 Isten beavatkozása hozza meg a fordulópontot (a király álma)
 hasonlít a József történetre – Dániel történetére
  Kérdései: Hogyan viszonyul Isten uralma az idegen uralomhoz
hogyan lehet a diaszpórában hűséges zsidónak és politikailag sikeresnek lenni
 Púrim ünnep – Eszt 9, 17 (nem az ünnep indoklása az eredeti cél)
 Eszter – nőalak = nép 169.oldal (nem egy személyről, Mordokajnak, hanem a nép
megmenekülése legyen középpontban)
 a bosszúállás = Isten elégtétele, nem az emberé

Nyitott befejezés:

 A Biblia hatása változatlanul érezteti magát

Teológia az intertestamentális irodalomban

 a kánon hitbeli döntés volt

 vallástörténeti előzmény az Ószövetség (Újszövetség szempontjából)
 intertestamentális irodalom = a két szövetség között keletkezett könyvek
 vannak átfedések (apokrif, pszeudoepigráf, deuterokanonikus)
 4 Ezsdrás – 1 sz. végén keletkezett könyvek (nem szabad nyilvánosságra hozni)
 a teológiai reflexió nem állt meg a kánon lezárásával (Eszter könyvének kiegészítése)

Jézus Sírák fia

 bölcsességirodalom,
 teológiai sajátosságok térnek el (bölcsesség – törvény egymás mellett, alázatosság, a
gonosz megmagyarázása)
 a szent iratok teológiailag reflektált aktualizálása jött létre
 teológiai munka egyik legszebb példája

Makkabeusok könyvei:

 1 Makk és a 2 Makk eltér egymástól

 nem azonos a szerzőjük
 1Makk – az új főpapi/királyi dinasztia legitimációja a célja (Makkabeusok
hőstetteinek leírása, hűség a törvényhez,
 befejezése, amikor a Makkabeus ház stabilizálódik
 olyan, mint Dávid felemelkedésének története
 2Makk – egy rövid összefoglalása Cirénei Jázón ötkötetes munkájának
 érdeklődik a mártír teológia iránt – mártírhalál esetek leírása
 Befejezése – Júdás Makkabeus győzelme Nikánór felett (Mordokaj ünnep előtti
napon = púrím ünnepe)
 olyan, mint Dániel erőfeszítései

Salamon zsoltára:
  Messiás váradalom tovább él az intertestamentális korban
 Kr.e 1. században keletkezett
 17. zsoltár beszél Dávid utódjáról (ideális király)
 utalások a szent iratokra (konkrét igehelyek)
 Dávid Fia messiási méltóságjelző itt tűnik fel először (Úsz. gyakori)

Énókh könyve:

 kortársak körében nagyon népszerű

Tóbit könyve:

 Kr.e. 2. század
 a diaszpóra – lét foglalkoztatja a zsidóságot
 endogám házasságának kérdése (lehet e házasodni idegenekkel)

Ószövetség magyarázata

Targumok:

 bibliamagyarázás – fordítás
 héber szöveget – arám nyelvre (nagyon nehéz)
 szabad fordítások születtek (kiegészítések)

Peserek:

 Qumráni közösségek tagjainak munkái

 olyanok, mint a kommentárok
 aktualizálás jellemzi
 szómagyarázatok hozzáfűzése

A két Szövetség egysége:

 a két Szövetség kapcsolatának meghatározása klasszikus bibliai teológiai feladat

 különbségek – hit azonosság vizsgálata
 akik a hit ajándékát megkapták a két szövetség szorosan összekapcsolódik
 modelleket kell felállítani az egységekre és a különbözőségekre

Biblia fogalmak –

 Leginkább a Szövetség (azonos, de vannak eltérések)

 További fogalmak – megtérés, Isten Igéje, bűn-büntetés 176.oldal
 szótárak - E. Jenni és C. Westermann által kiadott THAT, valamint a H. Ringgren,
G. J. Botterweck és F.-J. Fabry által kiadott ThWAT
 Az Ó és az Úsz. is több, mint fogalmak tisztázása

Az Ósz. ígérete az Újban teljesül be

  idézetek használata (születésekor, halálakor,virágvasárnap)
 az Ó nem kizárólag ígéret és az Új nem kizárólag beteljesedés
 (van az Ó-ban beteljesedés és az Újban ígéret)
 jó modell, a két szövetség egységének megragadásához, (de ami nem illik
bele,azt ne vágjuk le)

Üdvtörténeti modell:

 Jézus van a középpontjában

 magában foglalja az Ó-t és az Új-at
 O. Culmann - progresszív redukció (ez nagyon érdekes)
(Ószövetségben szűkül a kiválasztottak száma aztán eljön Jézus, ami után ez újra nő)
ez sem teljesen igaz, mert az Ó-ban is van gyarapodás (Ábrahám népe, Dávid
királysága)
 Jörg Jeremiás – Isten az Ósz.-ban önkorlátozza magát (megbocsát, elfogad, megígér,
számol velem) az Úsz-ben ennek a csúcspontja, amikor megüresítette magát 178.old
ez nem végpont, hanem fordulópont
célja, hogy Isten legyen minden mindenekben

Tradíciótörténeti modell:

 szegényekkel való bánásmód

ahol ezek a módszerek szétfeszítik a kánon határait, ott nyilván föl kell hagynunk
használatával!