Tétel

A Biblia

Az Újszövetség
A Magvető példázata
(Mt. 13,1-23)

1. A BIBLIA
Az európai kultúra két alappilléren nyugszik. Egyik meghatározója a görög-római, a másik a
zsidó-keresztény kultúra. Az európai művészet kifejezőeszközként használja a Biblia gondolat-,
kép-, és szimbólumrendszerét. A Biblia tehát legtágabban az európai kultúra létértelmezési
kerete. Benne vagy hozzá viszonyítva különböző korok és emberek önértelmezésüket alkották-
alkotják meg.
Eredetét több forrás (pl. holt-tengeri tekercsek: legrégebbi írásos emlékek), műfajait sok műfaj
(elbeszélés, példázat, himnusz, jeremiád, jövendölés, párbeszéd, zsoltár stb.) együttese adja.

Kanonizáció jelentése: az a rendezőelv, ami alapján a szövegek kiválogatásának,

véglegesítésének és szerkesztésének folyamata megtörtént, ugyanis bizonyos szövegek ki is
maradhattak a Bibliából.

Kánon: (görög: kanón 'nádszál, bot, mérőpálca') jelentése: mérték szerint való dolog. Az
egységes szempontok szerint kiválasztott művek gyűjteménye.

Apokrif művek: azokat az ókorban a zsidó vagy a keresztény vallás szolgálatában keletkezett
iratokat, amelyek nem kerültek be a Biblia kanonizált szövegei közé apokrif (görög: apokrüphosz
'elrejtett') műveknek nevezzük.

Elnevezése: Maga a szó a görög biblosz (könyv) többes számú, kicsinyítő képzős
alakja, ebbe a formában került be a latin nyelvű keresztény irodalomba. A XIII. századtól kezdték
egyes számba használni „a könyv” jelentésben.

A Biblia nyelve: héber, arámi és görög.

Biblia fogalma: azoknak a könyveknek a gyűjteménye, amelyek a zsidó és keresztény

hagyomány isteni eredetűnek ismer el, és a hit és erkölcs alapnormáinak tart. A zsidók szent
könyvei a zsidó vallás keretei között jöttek létre az időszámításunk előtti évszázadokban. Míg a
keresztény iratok a kereszténység történetének legkorábbi szakaszában, az időszámításunk utáni
századokban keletkeztek. => Így a Biblia két részre osztható. Egyrészt a zsidó Bibliából, melyet a
keresztények Ószövetségnek (Ótestamentum) neveznek. Másrészt egy, a zsidók által szentnek
nem ismert keresztény gyűjteményből, amelyet Újszövetségnek (Újtestamentum) hívnak.

1
Szerkezeti felépítése:
Az Ó- és Újszövetség keresztény felosztása:

Történeti könyvek (Mózes 5 könyve; 4 evangélium és Az apostolok cselekedetei)

Tanító könyvek (Zsoltárok, Példabeszédek; Levelek – pl. Szeretethimnusz)
Prófétai könyvek (pl. Dániel, Jónás könyve; János jelenései – Apokalipszis)

Szövetség tartalma és köre:

Ószövetség: Az isteni kegyelem és üdvösség ígérete a zsidók ősatyjának

(Ábrahám) és megerősítése leszármazottai (Jákob, Izsák, József,Mózes) által Isten
kiválasztott népe a zsidó.

Újszövetség: Megerősített és kiterjesztett szövetség Isten és Jézus Krisztus által a

benne hívők számára. A választás kiterjesztett, az ember lehetősége: Krisztus „követése”
utat kínál az üdvözléshez.

A Biblia a világ teremtésével kezdődik, az emberi és történelmi idők kezdetén, és a

végítélettel, a harag napjának leírásával (apokalipszis) zárul az idők végezetén. Elbeszélései nem
egyedi dolgokat állítanak, egyetemességet fejeznek ki => szerkezete alapvetően metaforikus,
kifejezés módja retorikus, állításai „betű szerint igazak” (ez azt jelenti: önmagát magyarázza).

Bibliafordítások:
Szeptuaginta - görög fordítás. 72 bölcs 72 nap alatt fordította le a tekercset, ezért nevezik a
„hetvenek fordításának”.
Vulgata – Szent Jeromos latin nyelvű Biblia fordítása a XIV. századtól kizárólagossá vált.
Martin Luther (1534) – Német nyelvű Biblia. Reformáció és a nemzeti nyelvű Biblia elindítója.
Huszita Biblia (1430) – Az egyik legkorábbi magyarra fordított bibliarészletek. A Bécsi-
Müncheni- és az Apor-kódexben maradtak ránk.
Sylvester János (1541) –Magyarra fordította a teljes Újszövetség.
Károlyi Gáspár (1590) – Vizsolyi nyomda → teljes magyar nyelvű protestáns Biblia (vizsolyi
Biblia).
Káldi György (1626) –Jezsuita szerzetes. Az első magyar nyelvű katolikus Biblia (jezsuita
Biblia).

A bibliafordítás gyakran írásteremtő misszió is volt, sok nép ábécéjét, írásbeliségét is köszönheti
a Bibliának.

2
 2. Az Újszövetség

- a keresztény Biblia második része

- az ókeresztény irodalom legfontosabb alkotásait foglalja magában

- más néven Újtestamentum

- 27 kisebb könyvből áll

- Kr. u. 1. század vége felé nyerte el végleges formáját

- végleges szövegének nyelve a görög

-kanonizációja: karthágói zsinat – 397 (i. sz. IV. sz.)

- élén az evangéliumok állnak, melyek Jézus életét, tetteit és tanításait örökítik meg

- az evangélium "jó hírt", "örömhírt" jelent; Jézus az üdvösség örömhírét, az apostolok már a
Krisztusról szóló tanítást, Krisztus élettörténetét nevezték evangéliumnak

- a négy evangélista:
Máté, Márk, Lukács: Szinoptikusok (együttlátók) – Jézus emberi mivolta hangsúlyosabb;
nyelvezete, stílusa egyszerűbb; példázatok; „Ember Fia”
János: Jézus isteni mivoltát emeli ki; filozofikusabb; „…az Ige testté lett”

3. A Magvető példázata

KELETKEZÉS
Máté: - 12 apostol egyike
- mielőtt csatlakozott Jézushoz vámszedő volt a Genezáreti –tó partján
- állandó tanúja volt Jézus tanításainak
- a hagyomány szerint vértanúsággal fejezte be életét

Jézus (Jahve a segítség) Krisztus (felkent)

A keresztény kifejezés a latin christianus szóból ered és Krisztust követőket jelent.

Jézus a júdeai Betlehemben született. Szülei József és Mária. (Népszámlálás, Heródes)

Keresztség jelképes motívuma (víz archetípusa) - Keresztelő János. Jézus Krisztus életében
fordulópont – Megváltóként való működésének kezdete, majd három és fél évig szolgálta az
embereket. Bejárta Galileát, megtérésre hívott, tanított (parabola), gyógyított, ostorozta az álszent

3
vallásosságot. Egyenlőséget, igazságosságot és Isten szeretetét hirdette. Tanítványokat gyűjtött
maga köré (=12 apostol), akik felismerték benne a Messiást.
A zsidó vezetők (farizeusok) nem fogadták el megváltónak, népszerűsége miatt féltékenyek lettek
rá. Utolsó vacsora, álmok, jövendölések. Jeruzsálemben letartóztatták, és Pontius Pilátus
(„Mosom kezeim.”) helytartósága alatt kereszthalálra ítélték. Húsvét előtti pénteken halt meg. –
Passió, csodás jelek. Harmadnapra, húsvét vasárnap feltámadt, megjelent tanítványainak,
felkészítette őket küldetésükre és megalapította az újszövetségi egyházat.

Párhuzamok Ószövetségi történetekkel:

József az előképe

Jézus főbb példabeszédei:

A magvető
A jó pásztor
Az irgalmas szamaritánus
A tékozló fiú
A mustármag
A gazdag és Lázár
Az elveszett juh és drachma
BESZÉDMÓD
- a Bibliára jellemző a metaforizáltság

- a próféták (elbeszélők) gyakran élnek a példázat (parabola) kínálta képes beszéddel és

tanító szándékkal → Jézus is így tanított, mert hallgatói készületlenek voltak arra, hogy
közvetlenül elmondja nekik a lelki igazságokat → a természetből vett képek a
legalkalmasabbak ennek szemléltetésére, mert a természet még romlott állapotában is őrzi
a Teremtő keze nyomát

- ez a beszédmód a kornak képi gondolkodásához igazodik

- szemléletesség, érzékletesség, hétköznapi életből vett tapasztalatok → általános, elvont

gondolati tartalmak közvetítésére alkalmas

MŰFAJ

Példázat (parabola):
Rövid, tanító célzatú elbeszélés, mely egy szöveg vagy beszéd kereteibe foglalva követendő vagy
elvetendő erkölcsi tanulságként áll valamely vallási, erkölcsi tétel bizonyításának szolgálatában.
Többnyire zárt, egységes szerkezetű, jelképes kifejezésmódja gyakran értelmezési lehetőségnek
is teret enged. A kor erősen képi gondolkodásához igazodik, szemléletességével,
érzékletességével, hétköznapi életből vett tapasztalataival hatékonyan képes általános, elvont
gondolati tartalmak közvetítésére.

SZERKEZET

4
 - világosan tagolt, három jól elkülöníthető szerkezeti egységből áll

- első rész: elbeszélői helyzetet írja le: Jézus egy hajóban ül, a sokaság a parton állva
hallgatja. Ülő testhelyzet: egyszerűséget, természetességet fejez ki → megfelel a második
egységben elbeszélt történet témavilágának.

- második rész: Palesztina lakói számára hétköznapi tapasztalat: a magvetés, a madarak a

kiszórt magok egy részét felkapkodják, más részük nem tud gyökeret verni vagy a nap
perzseli meg őket.

A hiperbola görög eredetű szó, áthágást, túlzást jelent. Olyan gondolatalakzat, amelyben a
beszélő nagyobb, erősebb jelentésű szavakat vagy mondatokat használ, mint ami a tényleges,
szó szerinti kifejezésnek megfelelne.

Ilyen pl., hogy a magból sarjadó növény harminc-, hatvan- vagy százszoros termést
hoz.→ metaforikus jelentés keresésének irányába mozdítja a hallgatót → „Akinek van füle,
hallja”: állandósult beszédforma → a befogadó keresni kezdi „mit is kellene kihallania” a
történetből.

Az állandósult beszédforma olyan szófordulat, szólás, idézet- vagy válaszmondás, amely a

beszélt vagy írott nyelvben bizonyos helyzetekhez kötötten gyakran fordul elő. Az
evangéliumokban Jézus beszédmódjaként jelenik meg. Szerepe a jellemzés, az egységesítés,
harmonizálás, ugyanakkor bizonyos fokú leegyszerűsítést, sematizálást is eredményez.

- harmadik szerkezeti egység: a tanítványok és Jézus párbeszéde, Jézus elmagyarázza a

példázatos beszédmód okát és megadja a példázat jelentését.

- tanítványok: értelmes látás és hallás, üdvígéret mélyebb megértése

- nép: nem fordul a megtérés felé, példabeszédek kellenek neki, hogy befogadja a megváltás
üzenetét

JELENTÉS
- összetett, többértelmű

- a példázat megfejtése nem hoz létre egyértelmű megfelelést képsor és gondolat között

- a részletek jelentése nem adja meg az egész jelentését

- újragondolás, újraolvasás szükséges, hogy megtaláljuk a jelentés mélyebb rétegeit

→ a példázattal élő megalkotja:

5
 - a mennyben való hit és az ehhez kapcsolódó lehetséges magatartásformák metaforáját:
mag - termékenység - terméketlenség

- a saját életének és tevékenységének képét: magvető, magvetés

- az elvetett mag Isten szavát jelenti, a magvető Isten

- az útra esett magvak azokat jelképezik, akik hallják Isten szavát, de nem értik meg

- a köves talaj azokat jelképezi, akik odafigyelnek Isten szavára, de a tanítás nem jut elég
mélyen a szívükbe, ezért egy idő után elfordulnak tőle

- a tövis azokat jelenti, akik meghallják az Úr szavát, de nem tesznek semmit a tanítás
szerint

- a jó föld jelképezi azokat, akik Isten szavát hallják és aszerint is élnek

- Tehát a tartalom művészi elrendezését szolgáló alakzatok (pl.: ellentét, párhuzam,

szójáték, állandósult beszédforma stb.)