Tétel

A képszerűség stíluseszközei és hatása: képek, képrendszerek felismerése,

értelmezése
A szókép (gör. trópus ’fordulat’)
A képszerűség stíluseszköze; a szava és a dolgok összekapcsolása hasonlóság vagy
érintkezés alapján: szemléltet, láttat, magyaráz, érzékeltet, feszültséget kelt és old. A
klasszikus retorikában a kifejezés (elocutio) része, a díszítés, az ékesség (ornátus) eszköze.
A névátvitel szóképei
Metafora (gör.-lat. ’átvitel’ ’névátvitel’)
Két dolog vagy jelenség fogalmi és képi síkjának egymásra vonatkoztatása,
képzettársítása (asszociációja), kölcsönhatása, amely szemléletbeli vagy szerepbeli
hasonlóságokon alapul. A hasonló (a közös jegy) gyakran hiányzik, de ez a metafora
megértésének és hatásának alapja. Erejét növeli az összekapcsolt dolgok közötti
távolság.
Alakja szerint
 Teljes: az azonosított és az azonosító is szerepel: Kikelet (képi sík) a lyány (fogalmi
sík), virág (képi sík) a szerelem (fogalmi sík). (Petőfi Sándor: A virágnak megtiltani
nem lehet) De az azonosítás, a hasonlítás, az egymásra vonatkoztatás alapját nem
tartalmazza a szöveg! Nem szerepel, hogy mi a közös a kikeletben és a lyányban, a
virágban és a szerelemben. Az értelmezés eredményeként, a közös jegy(ek)
megállapításával azonban odaérthető: ez(ek) a metafora jelentése(i). Pl. tavasz,
fiatalság, szépség; a természeti és az emberi egymásra vonatkoztatása: megújulás,
újjászületés. A hatás alapja: a befogadói cselekvés, az értelmezés kikényszerítése.
 Egyszerű vagy csonka: csak az azonosított szerepel: Hé fiúk! Amott ül egy túzok
magában (Arany János: Toldi). A névátvitel eredménye: a túzok tulajdonságai
Toldira vonatkoznak.
Alkalmazásának színtere szerint
 Köznyelvi: rohan az idő, a hegy gerince, az asztal lába, a bögre füle.
 Költői: itt hágy szép tavaszom (Berzsenyi Dániel: A közelítő tél)
Az azonosító szófaja szerint
 Igei metafora: szaladnak az évek.
 Főnévi metafora: asztagváros.

1
  Melléknévi: Tán a jövőnek holdas fátyolában/ Ijesztő képek réme jár feléd,
(Vörösmarty Mihály: A merengőhöz)
Szinesztézia (gör. ’együttérzés, összeérzés’)
Különböző érzékterületek összekapcsolása hangulati hasonlóság vagy érintkezés
alapján: éreztem, bársony nesz inog,/ a szellőzködő, lágy melegben (József Attila:
Hazám); köznyelvi: tompa csönd; ízes beszéd.
Megszemélyesítés (perszonifikáció)
Élettelen dolgokat élőnek láttat, megelevenít; elvont fogalmat, természeti jelenséget,
növényeket, állatokat emberi tulajdonságokkal ruház fel: tapsikolnak a jázminok.
(József Attila: Hazám); Már rálépett a lábomra a tél. (József Attila: Töredék)
Allegória (gör. ’képletes beszéd’)
Elvont fogalom – gyakran hosszabb gondolatsoron, esetleg egész művön végigvitt –
érzékelhető költői képben történő ábrázolása. A képsor minden mozzanatának
megfeleltethető a jelenés egy-egy eleme. Egy mű része: Arany János: Toldi – az álom
allegóriája. Petőfi Sándor: A puszta, télen – a nap és a királyellenesség allegóriája.
Teljes művön végigvitt: Tompa Mihály: A gólya, A madár fiaihoz, Petőfi Sándor:
Föltámadott a tenger, Baudelaire: Az albatrosz.
Szimbólum (gör. ’ismertetőjel, bélyeg, jegy’)
Gondolati tartalom: eszme, érzés, elvont fogalom vagy gondolatsor jelképe, érzéki jele.
 Köznyelvi szimbólum: egyértelmű jelkép: bilincs – rabság, gyűrű – hűség.
 Modern költői szimbólum: az egész szövegen végigvonuló metafora vagy
metonímia, amelyben a képi és a fogalmi sík jelentése nem elemeiben, csak
egészében azonosítható, ha egyáltalán azonosítható. A szimbolizmus
szimbóluma: sejtet, érzékeltet, sugall, asszociációra késztet. Pl. Ady Endre: A
fekete zongora, Az eltévedt lovas.
Névcserére épülő szókép
Metonímia (gör. ’névcsere’)
A két fogalom közti névcsere térbeli, időbeli, anyagbeli érintkezésen vagy ok-okozati
kapcsolaton alapul.
 Térbeli érintkezés: a hely névcseréje a benne, rajta élőkével: És álom nélkül
álmodunk/ Én s a magyar tanyák. (Ady Endre: A téli Magyarország); köznyelvi:
Budapest véleménye; Tisztelt Ház!

2
  Időbeli érintkezés: az idő névcseréje az akkor élőkkel, eseményekkel: Ne félj,
hajóm, rajtad a Holnap hőse, (Ady Endre: Új vizeken járok); köznyelvi: A 19.
század eredményei.
 Anyagbeli érintkezés: az anyag névcseréje a belőle készült eszközökkel: S
Kukorica Jancsit célozza vasával. (Petőfi Sándor: János vitéz, 12.); köznyelvi:
rúgja a bőrt.
 Ok-okozati érintkezés: az ok, az előzmény névcseréje az okozattal, a
következménnyel, vagy fordítva: Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga/
Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga; (Arany János: Toldi I.);
köznyelvi: lecsapott rá Isten haragja.
Szinekdoché (gör. ’együttérzés, veleérzés’)
A metonímia egyik alfaja; a két fogalomhoz kapcsolódó mennyiségi kategóriák cseréje.
 A rész-egész viszony felcserélése (lat. pars pro toto ’rész az egész helyett’):
Küzdött a kéz, a szellem működött,/ Lángolt a gondos ész, a szív remélt
(Vörösmarty Mihály: Előszó); Lélek ez ajtón se’ be se’ ki! (Arany János:
Tetemre hívás).
 A nem- és fajfogalom felcserélése: Ömlik a vér a száján és orrán a vadnak,
(Arany János: Toldi V.); Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója vitézül
hólt testeknek. (Balassi Bálint: Egy katonaének); Volt pedig a hídnál hat erős
szelindek (Arany János: Told IX.)
 Egyes szám többes szám helyett: Mentek-e tatárra, mentek-e törökre? (Arany
János: Toldi); Lánc csörg minden kézen, csupán a/ Magyar kezében cseng a
kard. (Petőfi Sándor: Európa csendes, ujra csendes…).
 Határozott számnév határozatlan helyett: S az aszfalt szennyén szerteszét
gurult/ A végtelen Fény milliom karátja. (Tóth Árpád: Körúti hajnal); köznyelvi:
Ezrek pusztultak el.

Metatézis (áttétel, áthelyezés)

A szöveg egy nyelvi elemének felcserélése egy másik nyelvi elemével: csizma helyett
a csönd ropog; az ember helyett a karó sovány.

Hasonlat (lat. similitudo)

3
 A hasonlított (fogalmi sík) és a hasonlító (képi sík) összekapcsolása, képzettársítása,
kölcsönhatása szemléletbeli vagy érzelmi-hangulati közös tulajdonság alapján. A
mondatban kötőszók, határozószók, utalószók kapcsolják össze a hasonlítottat és a
hasonlítót, de névutós szerkezettel és képzett szóval is kifejezhető.
 Stílushatása a párhuzamba állított fogalmak közti hasonlóságok elemzéséből
fakad. Lázas az ily szűk út, mint testben kék erek (Babits Mihály: Itália). Három
tag szerepel benne: a hasonlított: szűk út, a hasonló: testben kék erek, és a (lat.
tertium comparationis): lázas. A harmadik tag nyelvi kifejezője azonban gyakran
elmarad.
 Mint befagyott tenger, olyan sík határ, (Petőfi Sándor: A puszta télen)
Bordáimat kiálló lécként hordom/ és kócmadzagként lóg bennem a bél. (József
Attila: Töredék); S dalszárnyon a lángérzemények/ Madárként szálltak
szerteszét. (Petőfi Sándor: Jövendölés); Mint komor bikáé, olyan a járása
(Arany János: Toldi); Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,/ Fejfámra sötét
lobogóul akaszd (Petőfi Sándor: Szeptember végén).
Körülírás (gör. periphrasis ’más szavakkal való, a szokottat megkerülő mondás’)
A közvetlen megnevezés helyett egy jellemző jegy áll: Ekképp fakadt ki a nyáj bátor
őrzője (Petőfi Sándor: János vitéz); A legnagyobb magyar; A megnevezés helyett
szépítő kifejezés (eufemizmus) áll: Létem ha végleg lemerűlt/ ki imád tücsök-hegedűt?
(Nagy László: Ki viszi át a szerelmet)
Komplex kép, összetett költői kép
A szóképek és az alakzatok összefonódása: Alvó szegek a jéghideg homokban./
Plakátmagányban ázó éjjelek./ Égve hagytad a folyosón a villanyt./ Ma ontják véremet.
(Pilinszky János: Négysoros). Ebben a versben egyszerre szerepel: megszemélyesítés,
ellentét, oximoron, metafora, mondattani párhuzam, felsorolás, aszindeton, elhallgatás,
motivikus és variációs ismétlés, hangnemkeverés, elégikus modalitás, tragikus
értékvesztés, embléma, allegória.