KABDEBÓ TAMÁS: TÍZPARANCSOLAT

Magyar Elektronikus Könyvtár Javította, tördelte: Dr. Kiss István; 2005.

I…. ÉS CSAK NEKI SZOLGÁLJ

II.AZ ÓCSÁRLÁSRÓL

III.KINEK, MINEK SZENTELJED?

IV.A NEGYEDIK PARANCSOLAT

V.AZ ÖTÖDIK PARANCSOLAT

VI.A LEGNEHEZEBB

VII.NE LOPJ

VIII.HAMIS TANÚSÁGOT NE…

IX.NE KÍVÁNJAD?

X.SE HÁZÁT, SE MEZEJÉT,

Kabdebó Péternek,

jóöcsémnek ajánlom

Es gilt wohl für das achte Gebot, was für alle Gesetze und Gebote gilt; “Der Sabbath ist um des
Menschen willen da, nicht der Mensch

um des Sabbaths willen.”

(Heinrich Böll: Die 10 Gebote heute: Das 8. Gebot) I.

…ÉS CSAK NEKI SZOLGÁLJ

Legyünk az ördög ügyvédei. Tegyük föl, hogy nincs mindenható Isten, s aki van, azt az ember
alkotta magának (Feuerbach) elõbb látható, aztán láthatatlan, de elképzelhetõ formában. Az
ember, ezek szerint, a saját heroizált és idealizált tulajdonságaival ruházta föl, testéhez és
szelleméhez, de fõleg uralkodó szokásaihoz szabott istenét. Ebben a vetületben az isteni
törvények nem mások, mint az erkölcs elõírásai, emberi fogalmazványok, miket vallásalapítók,
népvezérek, próféták, evangélisták adtak az emberiségnek. Nem fantaszták és bolondok, hisz
rendszert alkotni - ezt az ateisták is elismerik - csak tiszta ésszel lehet.

A parancsolatok ilyetén intelmek, hogy pozitív, elõrevivõ úton járjunk, s tilalmak, hogy a
rosszat, vagy a vélt rosszat elkerüljük. A parancsolatok megszegése a kísérõ szent szövegekben
hol burkolt, hol nyílt fenyegetéssel párosul. Az Istent fel nem tételezõ kazuisztika az
Ószövetséget csak mint a zsidók helyenként mitológiába ágyazott történelmét értékeli, és legjobb
esetben szimbolikus csomópontnak tartja azt a tettet, amikor egy népvezér a nehezen
megfékezhetõ sokaságot egy aktussal elnémítja: kõtáblákat hoz le a hegyrõl, melyek a helyes út
parancsolatait tartalmazzák, s ezekrõl azt állítja, az Úr alkotta õket. (A történet szerint kétszer
kell mindezt megtennie.) A helyes út az adott történeti pillanatban, de maradandóan is, az
egységé. Az Egyiptom-párti zsidókkal ellentétben a visszavándorlókat az azonos isten-felfogás
tartja majd egybe, világos és logikus, hogy ezt az egységesítõ erõt kell imádni, hogy ennek a
szolgálata a helyes út, az egyenes vonalú közösségi és egyéni lét. Más istenek kísértései - más
szokáshalmazok -

megbontanák az egységet.

Moshe (Mózes) Dayan hadvezértõl és amatõr archeológustól származnak ezek a gondolatok, de

Klein György, The Atheist in the Holy City szerzõje (egyben vitapartnerem) is hasonlóképpen
vélekedik errõl.

Az istenhívõ felfogás szerint a parancsolatok a láthatatlan Isten, a világ alkotó szellemi atyjának
a mûve. Nem feltétlenül úgy, hogy szellemkezével maga vési azokat kõtáblákra, hanem, mint
kedvenc francia közmondásom állítja, úgy, hogy cselekvõvé teszi az embereket.

“Uradat, Istenedet imádjad és csak neki szolgálj” mondja a tízbõl az elsõ, és Jézus szerint is a
legfõbb parancsolat, bár õ összekapcsolja az Isten-imádatot a felebaráti szeretettel, hisz ezzel az
új, vagy módosított törvénnyel, a “szeretetparanccsal” alkotja meg az új hit fundamentumát.
Mindez kétezer évvel ezelõtt történik, és visszatekint majdhogynem mégegyszer annyi múltra.

Mózes a zsidó nép számára a Sínai hegyrõl kõtáblákon hozta le a parancsolatokat - öt könyvének
két fejezete is szól errõl -, de az Ószövetség mózesi törvényei 613 parancsolatról tudnak. A
középkori egyházatyák azok, akik - Szent Ágostonnal az élükön - az Írás garmadányi
parancsolatát tízre redukálták. A Reformációig tartotta magát a sorrend - azóta a katolikus és
protestáns egyházak másképpen számolnak -, de a parancsolatok szövegét nem vitatják egymás
között.

A huszadik század utolsó évtizedében a nagy tért hódító kereszténység szám szerint még mindig
kisebbségben van a nagy világvallások mellett - mint a hinduizmus, a buddhizmus vagy az
iszlám -, bár ebben a felsorolásban szinte elsõ helyre kellett volna helyeznünk az ateizmust -
számtalan válfajával: mint a mammonizmus, a fasizmus vagy akár a kommunizmus.
Vallásszámba megy a teozófia, sõt a panteizmus is. Egyedül az agnosztikusok vallástalanok, és a
hozzájuk húzó egzisztencialisták, hiszen a “pogányok” szintén hittel kapcsolódnak az
univerzumhoz - hol szellemek, hol babonarendszerek segítségével. (Karl Popper szerint a
kommunizmus egy magát “történelmi materializmusnak” nevezõ babonarendszer-ideológia volt.)

Ilyetén nem lesz könnyû az elsõ parancsnak egy általánosan elfogadható munkadefinícióját adni,
vagyis az intelmet a mai ember nyelvére lefordítani.

De közelítsünk a törvény oldaláról is: Mózes törvényhozó volt - illetve, az is volt. Istentõl
származtatott parancsai olyan emberi törvények is egyben, amelyek a szokásjogot szentesítik, az
erkölcsi tételek sarkalatos pontjainak segítségével. Korának zsidó társadalma - egy pásztorkodó
nép kezdeti stádiumban lévõ állama - a világit az “egyházival” elválaszthatatlan egységként élte
meg.

Így volt ez a törvényhozó Hammurabi esetében, így értelmezték a Védák szövegeit az ókori
hinduk, s erre a kettõs erõre épített Mohamed, amikor létrehozta a Koránt. A középkor
szemléletében a császár Isten megbízottja, világi hatalommal, a pápa pedig Krisztus helytartója a
lelkek feletti uralomban, s e kettõ harmóniája hozza majd meg a világbékét: Isten országának
nyitányát. A Tízparancsolat blueprint - azaz vezérfonal - az igazsághoz vezetõ úton, hisz minden
intelme vagy tiltása nemcsak isteni szó, hanem egyúttal emberi törvény is. Ennek tükörképe áll a
törvénykönyvekben - ugyanakkor egyszerû, és józan belátással azonnal megérthetõ.

Az elsõ parancsolat Istenre, illetve az embernek Istenhez fûzõdõ viszonyára vonatkozik, de akár
világi tartalommal is megtölthetõ. Valahogy ilyenformán: ragaszkodj ahhoz, akit istenedként
tisztelsz, s mivel két urat nem szolgálhatsz, jóban-rosszban tarts ki mellette.

Ha azt mondom, hogy istenképünk Mózes óta lényeges változásokon ment keresztül, akkor a ma
modern teológusainak és filozófusainak Isten-képérõl beszélek, nem pedig a fundamentalisták
elképzelésérõl, akik számára Isten ma is “drágakõ trónuson ül az egekben”, és minden gondja
közül a legnagyobbik az, hogy hatezer éve teremtett Földünk lakóinak lelki üdvével törõdjön.

Félreértés ne essék: e sorok írója hívõ ember, az Isten iránti bizalom életének támasza. És nem
zárja ki ennek érzelmi jogosságát sem. Tény, hogy a zománcozott mennyországtól az örök
vadászmezõkig, a Sheolban valamint az Alvilágban egyaránt közös az a pozitív bizonyosság,
hogy a földi életet a földöntúlival összeköti egy fonal. Az élet örök érték. Az embernek itt vagy
ott el kell számolnia tetteivel.

A parancsok keletkezésének idején - helyesebben a kodifikálás mózesi korszakában - a törvényt,

az isteni törvényt kapó zsidók egy a mainál sokkal kezdetlegesebb túlvilágban hittek. A Sheol
számukra afféle árnyékvilág volt, és Isten a próféták szava által azt hirdette, hogy a
mulasztásokkal terhes, bálványimádásba esõ, vagy a vallást csak külsõségeiben megtartó népet
evilágon bünteti - jobbára hetedíziglen. A zsidók egyiptomi és babilóniai fogságai tehát ilyen
büntetésnek tûntek, és a megváltás a fogságból való kiszabadulást vetítette a jövõbe - ez nõtt
általánosabb jelentõségûvé, amely minden zsidóra érvényes. A római fogságot követõ idõkben is.
És ez válhatott késõbb univerzálissá, minden emberre nézve érvényessé - miszerint néptõl vagy
fajtól függetlenül megszabadulhatunk bûneinktõl, illetve azoknak következményeitõl.

E tanítás erejére jellemzõ, hogy kis népek, például a magyar, ma is - mi több az ún. marxista
szemléleten belül is - saját hibáikban keresték bizonyos történelmi folyamatok okait: pl.
tatárdúlás, török hódoltság, náci pusztítás. Ahelyett, hogy hazánk geopolitikai helyzetét vagy
akár az európai népmozgalmak összefüggéseit vizsgálták volna.
Ám valamiben mégsem volt teljesen igaztalan a tanítás, amely az élet minõségének belsõ
megromlását “bûnöknek” tulajdonította, mert hiszen fogságba lehet ejteni egy egész hadsereget,
ahol minden fogoly harminc deka kenyeret kap naponta fejadagként. De amikor egy fogoly -
miközben a többiek éheznek - zsíros falatokkal tömi magát degeszre a “fullajtár góré”
szerepében, akkor vét az isteni és humanista emberi kapcsolatok ellen, és fokozza a romlást
anyagilag és erkölcsileg is.

Az elsõ parancsolat feltételez egy erkölcsi világrendet, melynek megalkotója és törvényhozója az

Isten. Feltételezi továbbá az ember szabad akaratát, amellyel választhat Isten szolgálata - az elsõ
és legfõbb törvény betartása illetve be nem tartása között. Tudjuk, a zsidókat történetileg
bálványimádó népek vették körül és a sok törzsbõl álló zsidó nép egy része is hajlott az idõnkénti
bálványimádásra, bár nem is annyira eredeti Istenének megtagadásával, hanem inkább a
többistenhit gyakorlásával. A kánaániták árnyékában illetve hatalmi vonzáskörében élõ egyes
törzseknél ez éppoly magától érthetõ volt, mint a pártgyûlések széleskörû gyakorlása valamint a
marxista “szentháromságnak” (Marx, Engels, Lenin) történõ hódolás a Vörös Hadsereg által
megszállt területeken.

Erre a “módira” közmondást is faragott 17. századbéli latin: cuius regio, eius religio…

Okot erre az szolgáltatott, hogy szakadéknyi különbséget véltek a katolikus és protestáns hit
között. Ma a jelenkor messzelátójával visszatekintve - másként látjuk ezt a hitosztódást, és innen
nézve mindkét fél ugyanazt a keresztény-keresztyén Istent imádta. Az igazi szakadárok pedig
azok voltak, akik anyagi elõnyökért muzulmánokká lettek, így végül is a “fényességes
padisahnak”

hódoltak.

Céljait tekintve minden vallás egy, csak szokásaiban különbözõ, írja Bessenyei György
bakonszegi magányában.

Maga a tétel akkor igaz, ha az alapgondolatokat nézem és a kánont - a humanizmus irányelvei

szerint - megtisztítom a túlnövésektõl. A humanizmus eredetileg egy ógörög jelenség és egyben
áramlat, amely már Athén virágkorában fénylik, majd átsugárzik a késõ hellenizmusba és a latin
bölcselõk keze nyomán átkerül a sztoicizmusba is. A Duna mentén csatározó és táborhelyén
naplóját görögül író Marcus Aurelius kész humanista - akinek a 16. sz. közepéig nem leljük
párját. A Római Birodalom bukásával a humanizmus is alámerül, és csak 12. században -

monasztikus ideákkal “megrakodva” bukkan fel ismét a történelem árjából. Az ezutáni

“ezredközép” humanistái éppen még nem vagy éppen már nem eretnekek: az asztronómus-
asztrológus Dee, Giordano Bruno, a cosmo-teológus, Galilei, a fizikai világ törvényeinek
pontosító mártírja.

A parancsolatok nem írják elõ, mi történjék azzal, aki nem engedelmeskedik. Az Ószövetség utal
rá, hogy a bûnös megbûnhõdik - tehát az Isten így vagy úgy megbünteti -, és az Újszövetség
egyes fejezeteibõl pedig arra lehet következtetni, hogy a megrögzött bûnös elkárhozik.

De nem világi hatalom által!

Az elsõ parancsolat megszegõit - a vallás szelleme szerint - nem kell bíróság elé állítani,
megkövezni vagy megégetni. Arról sem esik szó, hogy legyen olyan egyén vagy kaszt, amely
tévedhetetlenül dönthet arról, mi minõsül bûnnek.

Giordano Bruno úgy vélte, hogy a “mi világunk” - üdvtörténetünk és megváltásunk - csak egyike
a számtalan lehetséges világoknak, amit a modern csillagászat távlati spekulációi is a
valószínûség körébe vonnak. A fizikai univerzum -

eddigi tudásunk szerint - egyazon természeti törvényeknek engedelmeskedik.

Kiterjedése azonban olyan hatalmas, hogy a napok és naprendszerek számát is milliókban lehet
mérni - mármint a mérõmûszereink által adott lehetõségek függvényében.

Isten tehát nem egy “helyiérdekû vasutat” igazgat, amelyben egyetlen kocsisorban ül az
emberiség, hanem egy beláthatatlanul nagy és szervezettségében is végtelenül bonyolult
hálózatot, amelyen belül ki tudja hány hasonló vonat közlekedik - hozzánk hasonló vagy tõlünk
különbözõ lényekkel…

Jogosnak tûnik azonban az a föltevés, miszerint az anyagnak az az organikusan szervezett módja,

amit életnek nevezünk, a lét magasabb rendû formája: tapasztalatkörünkön belül tehát az emberi
lét a legmagasabb rendû és egyben legértékesebb forma - ez a humanizmus alfája és omegája
egyben.

A mai napig.

Mindez a parancson nem változtat. Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette.

Ez a diktum is sok változáson ment keresztül az évezredek során. Egyik lehetséges értelmezése -
a mai ember számára - az, hogy az élet egy felsõbbrendû formája Isten, a természetes DEUS
SIVE NATURA. Az embert pedig alkotó ereje teszi istenivé.

A vallások majd mindegyike életigenlõ: a zsidó és a keresztény vallás különösképpen az. Isten
egy alkotómester, aki társként tekint az emberre.

Nem egyenrangú társként.

Az elsõ parancsolat kizárólagos szolgálatot követel. Mai nyelven: hûséges és szüntelen

közremûködést kér - aligha összeegyeztethetõ ezzel a paranccsal az a magatartásminta, hogy
valaki hol a betlehemi, hol pedig a vörös csillagot kövesse.

A dolgok azonban vagylagosak. A számítógépen is csak úgy tudunk továbblépni, ha a yes vagy a
no kérdés között választunk - IGEN vagy NEM, OK vagy MÉGSEM - és ennek értelmében
nyomjuk le a billentyût.

Felvetõdik azonban a kérdés, hogyan is állunk a pénzzel és az idevágó példabeszéddel…

Az érem egyik oldala ugyanis a császár képét - a földi hatalom megtestesítõjének arcmását -
mutatja.
Illusztrációként jelenítsük itt meg azt a történetet az Újszövetségbõl, amelyben Péter - a majdani
egyházfõ, az apostolok feje - háromszor tagadja meg Jézust…, és valójában “az vesse rám az
elsõ követ”, aki 1953 márciusában arra a kérdésre, hogy Ki volt Sztálin elvtárs? nyilvánosan nem
azt felelte, hogy a “béketábor vezére”… (Az általam ismert emberek közül csupán Pais Dezsõ
használta egy elõadásán a “Sztálin úr” kitételt, finoman jelezve, hogy neki bizony nem elvtársa
Joszif Visszárionovics Dzsugasvili.) A nyilvános színvallás azonban az egyik dolog, a
“szolgálat” mint olyan a másik.

Csak és kizárólag a legnagyobb szentek voltak képesek arra, hogy e szûk ösvényen maradjanak -
egy Szent Ferenc, egy Szent Antal vagy egy Szent Teréz. Mi gyarló emberek gyakran lelépünk
errõl, és Koestler végigjárva a bolsevizmus kálváriáját a következõképp utalt elhagyott istenére:
the God that failed - az isten, aki csõdöt mondott.

Hamis istent szolgál az, aki halálpárti, az aki életellenes, az, aki - bármely ürüggyel - életeket
rövidít vagy nyomorít meg. És nem lehet életpárti egy olyan isten - ideológia -, amely erõszakon
alapuló uralmat hirdet, bármilyen csoportérdek jegyében. De hamis istent szolgál az is, aki a
keresztény tanok nevében máglyára vagy börtönbe küld másokat, vagy az, aki a tanok kicsavart-
kifacsart jelszavait tûzi zászlajára, hogy tûzzel-vassal uralkodjon mások felett, és hamisan
cselekszik az a fõpap is, aki “megáldja a fegyvereket”.

Elõlegeztem azt a feltevést, hogy istenképünk - jónéhányunk istenképe - lényeges változásokon

ment keresztül, és bár a parancsolatok érvényesnek tûnnek - az elsõ parancsolatból sem kell
levonni semmit -, a ma embere Istent nem annyira “fölül”, mint inkább “belül” keresi. Ebben az
összefüggésben áll tehát a 16. sz.

hamleti tétele: “Légy hû magadhoz”, azaz a “Légy hû Istenedhez” mint intelem.

A ma szemléletében Isten nemcsak bennünk van - hangját lelkiismeretünkkel hallhatjuk -, hanem

rajtunk kívül is. Tehát áthatja a természetet.

“Személyes Isten ez?” - tehetnénk fel a kérdést. És válasz helyett gondoljuk most egy végtelen
briliánsra, melynek vágatain keresztül szemléljük Istent.

Ahány ember, annyi kristályfelület. Ahány ember, annyiféleképpen alakuló “istenarc” - a

lehetséges arcok egyike a fundamentalisták isten-arca.

A parancs elvárása azonban mindenképp az, hogy önmagunkba nézzünk - befelé, lelkiismeretünk
irányába, oda, ahol a kristály csillog. És nem lefelé, ahol az érdekek ütköznek - nem a tülekedés
irányába.

Az elsõ parancsolatot akár úgy is meg lehet fogalmazni, hogy az Istent nem ismerõk is
érezhessék benne a tisztességes törekvést: VEZÉRELVED LEGYEN A JÓINDULAT ÉS
CSELEKEDETEIDET EHHEZ IGAZÍTSD.

(Holnap/1992)
II.

AZ ÓCSÁRLÁSRÓL

“Istennek nevét hiába ne vegyed” - szól a parancsolat Mózes közvetítésében, és ez az esszé

immáron a nyolcadik, amelyet magyar nyelven a dekalógus egy-egy tételérõl írtam. Azt
vizsgálom, hogy ezek az utasítás gyanánt több ezer évvel ezelõtt megjelent bölcsességek,
amelyek végigkísérték a judeo-keresztény embert Jehova-hívõ korától keresztény és
posztkeresztény felnõtt koráig, szolgálnak-e még olyan erkölcsi töltettel, melyet nem tanácsos
sem kikerülni, sem elhallgatni.

A Mózes öt könyvébõl a másodikban kodifikált parancs teljes formájában fenyegetést is

tartalmaz, átkot, melyet a megszegõk, a parancs sorozatos és következetes megszegése esetén
saját fejükre zúdítanak. Nem véletlen, hogy amikor az Ószövetségbõl ez a parancs átmentõdött a
katekizmusba, vagy akár a Tízparancsolat protestáns és evangélikus változataiba, a kitételt
elhagyták és maga a parancs értelmezése is megváltozott.

Isten nevét háromféle értelemben - és indulati beleérzéssel - lehet használni.

1. Tisztelettel, azaz a kérés, imádkozás, hálaadás valamilyen formájaként; 2.

Közömbösen, tehát különbözõ semmitmondó frázis részeként; 3. Káromolva, gyalázva, szidva az

Istent. Ez a három jelentésbokor akkor is fennáll, ha sem a néhai csipkebokorban való
megjelenését, sem magát Istent nem hisszük. Ha egy ateista vagy egy agnosztikus a
legmerészebb vagy a legkeményebb szidáshoz folyamodik, szavajárásába szinte óhatatlanul
beleszövi a szerinte ugyan nem, vagy aligha létezõ Isten nevét. Az Isten nevével (személyével)
való káromkodás a lehetséges tromfok legnagyobbika, úgyszólván minden - tehát nemcsak a
judeo-keresztény kultúrában.

Figyelemre méltó viszont az a jelenség, hogy egyes parancsok - egy-egy adott korszakban -
szigorúbbá válnak (megszegésük, katolikus értelmezésben “halálos bûnnek” minõsül), míg más
parancsok enyhülési folyamaton mennek át (és kikötnek bocsánatos bûnökként). Nem kétséges,
hogy az Ószövetségben a “paráználkodás”

vétke nem tartozott a legfertelmesebbek közé, míg az Isten nevének ócsárolása a szörnyû
erkölcsi kihágások egyike volt.

Mózes nem különbözteti meg írásban a “közömbös” kiszólásokat a “káromkodásoktól”, de a

Talmudból kiviláglik, hogy eredetileg minden tiszteletet nélkülözõ, az Istenre vonatkoztató
kiszólás káromkodásnak számított. Tehát, például, a “tréfás is”. Ennek nehezményezését szinte
minden kultúrában megõrizte a “szent dolgokból tréfát ûzni” kifejezés. Ha nem annak számított
volna, érthetetlen lenne, Mózes miért nem említi - vagy foglalja parancsba - a súlyosabb vétket, a
káromkodást.

A beszéd eldurvulása világjelenség. Egyes teokráciák és fundamentalista hitet valló államoktól

eltekintve a “csúnya beszéd” már-már a köznyelv része lett.

Afrikában, ahol az átkoknak sokhelyütt ma is varázserõt tulajdonítanak és Keleten, ott, ahol az

élretörõ világnyelv az angol, de még nem uralja a mezõnyt, az emberek részben óvatosabban,
részben pallérozottabban beszélnek. Assamban, Tibetben, Keralában, Thaiföldön az alja
beszédnek van egyfajta tabu jellege, melyen csupán a nagy, a kitöréseket szentesítõ belsõ indulat
tör át. Másutt, fõleg Európában és Amerikában mindössze fokozati különbségek léteznek. Az
arab a szamara, vagy a tevéje, a gaucho a lámája testrészeivel kívánja azt elleneinek, amit a
magyar - akár õsi kultúrhagyományként - a lóra és az emberre vonatkoztat.

A beszélt nyelvhez, járulékképpen, vagy éppenséggel a szavak helyettesítéseként, különbözõ

gesztikulációk járulhatnak. Számomra legismertebbek a magyar, az olasz és az angol-amerikai
példák. Ez a típusú beszéd az illemkódexben fokozatos változásokon ment át. A század elején
mocskolódásnak, a kocsma, az õrmesterek és legfeljebb az “utca” nyelvének számított. Az elsõ
világháború alatt és után még nem nyert polgárjogot az állati testrészek vagy kopuláció
módozatainak emlegetése, és mutogatása, mely kifakadás gyanánt manapság már-már
elfogadhatóvá vált. Ugyanakkor a mozdulatokkal kifejezett nyelvi gesztus - mely bizonyára a
legõsibbek egyike - nemcsak a “rosszra”, hanem annak feloldására is vonatkozhat.

Az olaszban ismeretes iattatura az átok, vagy a megátkozott átok-ragályának feloldása.

A Második Világháború után - minálunk elsõsorban orosz példára - az “aljas”

kifejezések a diáknyelvbe is betüremkedtek, mint ahogy az argóban már szinte lepedék

formájában benne voltak. Az ötvenes évek nagy magyar nyelvészének, Bárczi Géza
professzornak irányítása alatt Elek György egyetemi évfolyamtársammal kettesben
összegyûjtöttünk kétezer magyar “urbánus népnyelvi”

szót és kifejezést - ez volt az akkori idõk amelioratív zsargonja a jassznyelvre. A kétezerbõl tíz
százalék a nemi élet hogyanját és mikéntjét vette célba. A “szeretkezés” szóra nyolcvannégy
szinonimánk volt 1953-ban.

A meglepõ ebben nem a kifejezések sokasága volt, hanem azoknak találékony mivolta. Három-
négy szótól illetve kifejezéstõl eltekintve a többi nemcsak “szalonképes”-nek hatott, hanem
egyben humorosnak és ötletesnek. Ez még szembetûnõbb lett számomra utólagosan; az
angolszász illetve anglophone világban, ahol életem utolsó kétharmadát leéltem, az egykori argot
és a nemi köznyelv, legjobb esetben tíz kifejezést használ, melybõl egy, a legközönségesebb, a
közhasználatú. Angolul például aligha lehetne megírni a “Toldi” sikamlós változatát, hisz az
obszcénül megkreált nyelvhasználatban a sok kifordított allegória és torzkép mesterségesnek
hatna. Ám magyarul is fõleg azért “vicces”, mert a képes képtelenség szürreális fordulataival él.
Ennek kapcsán mérlegelnünk kell a következõ nyilvánvaló különbséget. A régen nem
szalonképesnek tartott szavakat és kifejezéseket lehet tréfásan és szidásképpen vagy undort
kifejezve használni. A tréfás használat egyetlen hátulütõje, hogy az erõs kifejezésekkel
humorizáló egyén kiszorítja beszédmodorából az ügyesebb, választékosabb fordulatokat. Az
undor undort kelthet, a szidás veszekedést szíthat.

És csak úgy általánosságban, hogy a kurva életbe? Apologetikára van szükség. Ez a közép-
európai élet, az Elsõ Világháborútól a kommunizmus fölbomlásáig kiérdemelte ezt a (néha az
ennél erõsebb) kifejezést.

Nyugat-Európában a dolgok helyrerázódtak, minálunk az üledék - mint a Duna megmérgezett

vize a gátak fölött - körbe-körbe forog.

A nyelvüket és/vagy kultúrájukat megtartó dél-amerikai indiánok - gondolok itt a brazíliai

Nambikwara törzsbeliekre, a guyánai Wai Wai indiánokra - értesüléseim szerint soha nem
szidják “Istent”. A nambikwara átok grafikus, kézzelfogható és ilyen típusú: “nyilat beléd,
horgosat!”

A Wai Wai törzsek részben Guyánában, részben Brazília északi részén találhatók, a többségük
ma már keresztény missziós állomásokat körülvéve lakik és Krisztus-hívõ (is); a kisebbség
fönntartotta törzsi szervezetét és, hellyel-közzel, õsi vallását is. De a “megkeresztelkedettek” sem
adták föl a szellemhitet, és a kenaimától való félelmet és függést. Az Isten “Kan Wanori”, a
Keresztény Isten is (csupán) a legnagyobb, a leghatalmasabb szellem.

Értesüléseim és saját tapasztalatom szerint a Nambikwara, a Wai Wai (de a Wapishana vagy a
Makuski) sem veszi “hiába Isten nevét”, ha úgy tetszik a Nagy Szellemét. Hát akkor hogyan tölti
ki szóban, átkokkal a dühét?

“Az ördög vigyen el”, mondjuk mi, s ez a középkorban még nagyon komolyan vett szólás
elnépiesült azóta és enyhe, megbocsátható, csip-csup bosszantásokért kijáró kifejezés lett. Ezzel
szemben, a fenti “természetibb” népeknél a “kenaima vigyen el” átok a mi középkori
hitvilágunkkal egyenlõ erejû, és akkor nagyon is plasztikusan elképzelt ördög lehetne az indián
kenaima megfelelõje. Az amerindián hitvilág kenaimája olyan erõs, hogy a törzs varázslójának
minden tudományára szüksége van, hogy karmaiból olykor kimenekítsen egy megátkozott
indiánt. Az amerindián, a maga kulturális bázisán - és a latin-amerikai társadalomba való
integrálódás elõtt - fel sem tételezi, hogy az Isten szidásának bármi értelme legyen. A hitvilág
úgy van megszerkesztve, hogy a rossz kiosztása, elvégzése, joga a kenaimáé - azaz az ördögé.

Övé a földi hatalom, õvele lehet ijesztgetni, õt kell szidni.

Vissza közép-európai kultúránk fokozataihoz. A negyvenöttel felerõsödõ konverzacionális

eldurvulás egy jó ideig a beszélt nyelv szférájában maradt. Az ú.n. irodalmi nyelvbe igen
esetlegesen csusszant bele egy-egy “malacnak”, vagy “disznónak” elkönyvelt szó, kifejezés;
káromkodás úgyszólván soha.

Anyanyelvünkön ez talán a hetvenes években fordult elõször elõ és Nyugaton.

Azóta ismét elmúlt huszonöt év s a határontúli a határonbelülivel olykor istenkáromló szitokszót

ért. Az Istennek közömbösen “hiába vett” neve mellett tehát, elsõsorban szóban, beszélgetésben,
jópofáskodásban, egyelõre még ritkán írásban, vagy az “irodalomban” meglapul, megül a
káromkodás. Ám bármennyire is visszatetszõ ez nekem, nem szeretnék az erkölcs-csõsz kétes
mentéjében hivalkodni, hiszen be kell látnunk, hogy egy szekularizált világban, ahol az
agnoszticizmus már-már átveszi - legalábbis Nyugaton - a hitélet stafétabotját, közel sincs akkora
súlya az Isten drasztikus szidalmazásának, mint korábbi keresztény korokban volt.

Persze, a vallásos ember fülét ma is sérti, ha hitetlen felebarátja fûnek-fának elmondja az Istent,
vagyis nincs tekintettel az õ hitére. Gondoljunk arra, milyen erõs a viszolygásunk, ha valaki
nevén nevezi apánkat, anyánkat és úgy szórja fejükre, legkedvesebbjeinkre a szidalmat, az átkot.
Ha az “apád ilyen-olyan”-ra célzunk, ez a kor miliõjében, hangsúlytól függõen lehet még tréfa is.
De ha megnevezzük az illetõ apját, anyját mondjuk, mint Szabó Károlyt vagy Vetõ Rozáliát,
akkor gyalázkodásból, rálapátolásból személyes inzultus lesz. A hívõ ember számára az Isten
személyes valóság, káromlása velõbe vág.

“Akár hiszed, akár nem” van egy fórum, egy appelláta, egy legfelsõbb bíróság, amit nem lehet
túllicitálni. Hívõ ember számára ez az Isten, hitetlen ember számára “emberi mivoltunk lényege”.
A hívõ ember az Istent tartja a kegyelem forrásának és az emberek agyában, vérében, zsigereiben
cirkáló jóindulat áramlás szerinte hozzá vezethetõ vissza. A hitetlen, az agnosztikus hajlamos
arra, hogy Nietzsche módján az embert emelje a legfelsõbb piedesztálra, mivel az Istent
“halottnak” vagy “tetten nem érhetõnek” tekinti.

Akkor hát miért káromolja? Nem gondol arra, hogy ezzel önmagát, emberségének leglényegét
gyalázza?

Lehet, hogy azért teszi, mert a káromkodásnak nincs többé erkölcsi tartalma számára, noha
érzelmi töltetét nem veszítette el. Lehet, hogy azért, mert irigyli azokat az embertársait, akiknek
megmaradt egy Felsõbb Bíró, vagy egy Felsõbb Erõ, és elvitatja tõlük ennek jogosultságát. Igen
ám, de a hívõ ember is káromkodik. Jób és Jeremiás eljutottak a panasztevésig, sõt, implicite
felelõsségre vonták Istenüket, kinek csapásait megérteni aligha, elviselni alig lehetett. Napjaink
hívõ embere, ha káromkodik, végsõ kifakadásként teszi azt, mert az igazságtalannak vélt
csapásban nem látja az igazságosztó kezét.

Koszovó, Bosznia, Auschwitz, Kocsedo, ilyen csapások, Sopronkõhida, Recsk, Újvidék

hajszálakkal enyhébbek. Lehet-é hogy ezeken a helyeken a Kenaima nyert csatát a Nagy Szellem
ellenében?

Mindezeken innen van még egy általánosabb ok is, amely miatt az egykor alpárinak nevezett
beszéd - beleértve a káromkodást - polgárjogot nyer.

A pszichiátria elõretörésével eluralkodott az a nézet, hogy érzelmi tölteteket jobb a szelek

szárnyára bízni (vagy a kirúgott gyóntatópap helyére befurakodott pszichiáter fülébe súgni), mint
lefojtani a lélekben.

Példa erre, még a harmincas évekbõl, a Szabad-ötletek jegyzéke, egy botcsinálta terápista által
sugallt lelet, amelyet évtizedekig rejtegettek, míg az Arkánum, majd a Petõfi Múzeum
nyilvánosságra nem hozta azt. Ma többen elmarasztalják a józant, aki ezt az orvosi
dokumentumot - mely szitkok és ökrendezések sorozata -

nem tekinti valami csodálatos szürrealista versnek. Hát igen, a Jegyzék semmivel sem volt
olyanabb, mint Alan Ginsberg megannyi verse, Jean Genet, onániás prózája, vagy a jelenlegi
amerikai elnökrõl írt esszék és krokik egyike-másika.

Az ember természetébõl következik, hogy a szenteket egykor glóriafényben látta és láthatta, ma

pedig az ürülékre irányul a figyelem, amit õk is termeltek. A pszichiátria embere az
állatörökséggel küzdõ lény, és a két háború közti “freudista” irányzat egyik alaptétele volt a lelki
purgálás. Azóta a terápia más irányban fejlõdött. Az orvosságos kezelésen túl a beteget a pozitív
gondolkodás, saját felismert erõvonalai és életigényes erõforrásai felé terelik. József Attila jó
ösztönnel és teljes intellektuális fegyverzettel írta meg ugyanakkor a Dunánál címû versét,
amikor - erre másfél nap kávéházi idõt szakítva - “kiírta magából” a Jegyzék salakját is. Bár
aligha egyenértékû, a lélekállapottal mindkettõ igazolható: a Jegyzék mint a nadír, a Dunánál
mint a zenit, egy skizofrén üstökös hangulat pályáján. Egy egészségesebb psziché, James Joyce,
képes volt arra, hogy az évszázadeleji irodalmat felszabadítsa prüdériája alól, anélkül, hogy övön
aluli ütéseket mért volna rokonaira vagy olvasóira. A profán misével kezdõdõ Ulysess c.
egyhuszonnégyórás regény mûvészi leleményességét megsokszorozza (mint ekhó a kiáltást) a
Martello toronyból ma is az odalátogató elé táruló kinetikai élmény: az ott örökké hullámzó
tenger táncolása, zúgása.

Joyce, a pajzánkodástól kezdve a nõi orgazmus leírásáig olyan ötletességgel kapcsolja össze a
természet jelenségeit - melybõl vétettünk - az emberi természettel, hogy a századelõn túl merész
aktusok leírása megidézett és megigézõ szófordulatokkal “eszközöltetik” s ezáltal mindennemû
olvasó szókincsét és percepcióját gazdagítja. Joyce Rabelais szellemi utóda, amennyiben egy
szótár részletességével és egy fûszeres aprólékosságával képes lajstromozni a mindennapi élet
jelenségeit.

A jelen sorok szerzõje tehát nem az “erkölcsi fertõtõl” félti az irodalmat vagy annak mûvelõit -
hisz mindenki úgyis annyi pornográfiát emelhet be magának az internetrõl, amennyit akar -
hanem az elsivárosodástól, az unalomtól. Ha az ábrázolás, leírás, megjelenítés, párbeszéd, és
konfesszionális versmondás során periodikusan a nyelv mélyén elhelyezett trágya-szavakhoz
folyamodunk, akkor úgy járunk, mint a varjúvárak vidéke: elköltözik onnan a sok csíz, pintyõke,
rigó, sármány - magyarán a lehetséges nyelvi zenekar megannyi énekes madara. Ha beszédünkbe
már már automatikusan beiktatjuk a káromkodás durungjait, a természetes ritmus felborul, az
érzelmi rezdülések finom hullámait elnyeli valami, a kábítószer erejével ható effektus.

Számomra dermesztõ, hogy fiatal, iskolás lánykák milyen ordenáré robotizmussal élnek
ugyanazokkal a kloroform-hatású bestiális kifejezésekkel, amelyeket nyilván mástól és szüleiktõl
hallanak. Könyvespolcomon két kötet simul egymáshoz. A Il libro di Cortegiano (Az udvari
ember könyve), Baldassare Castiglione 16. századi mûve, és az Inzultusok Szótára, a mi
évtizedünknek elejérõl. Míg a jó olasz illemtanra, a választékos kifejezések kellõ, illõ, megfelelõ,
tehát udvarias használatára oktatta kortársait, az Inzultusok Szótára arra oktat, hogyan lehet
választékos kifejezésekkel ellenünket inzultálni. “Ha megmosná a nyakát, kitekerném azt”,
mondta az egyik oxfordi a másikra. “Henry James a legkellemesebb öreg hölgyek egyike volt,
akikkel találkoztam” jegyezte meg William Faulkner. “Könnyebb a higanyt villára tûzni, mint
vele boldogulni”, jegyezte meg De Valérára Lloyd George.

A szókimondás, habár sértõ, de szellemes, az aljas szavak és a káromkodások elbutító

nadragulya-leve helyett változatosságot ad a századvég emberének. Az elsatnyulástól félünk.
Attól, hogy a szabadság álarcában, a függetlenség köntösében tetszelgõ pornográfus és
káromkodó rákényszeríti megbénított környezetére a kakafánia mérgesgázát. Nemcsak a levegõt
szennyezzük autóink kipufogóival, hanem a nyelvet gázosítjuk ugyanígy el a trágya-állagú
beszéddel, írással.

Instállom: akár van Isten, akár nincsen, nem illõ cselekedet a katedrálisban az, ami a latrinán
természetes. Ha igen, akkor beteljesülhet az ószövetségi átok: alámerülhetünk a szennyben.
(“Mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül”, mondá Mózes.)
Ám elképzelhetõ, hogy a 21. század hajnalán megtanulunk ismét disztingválni, azaz navigálni a
fundamentalisták álszemérmes látszat tükörfelületei és a társadalmi érintkezés vízrendszere
között. Ez a kultúrvajúdás, amiben most leledzünk, szülhet egy újabb fordulatot. Senki nem
várta, és egyik napról a másikra megbukott a kommunizmus. Kiiktattuk félelmeink közül a
világháborút.

Milyen apróság, ezekhez képest a beszédünket belepõ trágár generál szósz, vagy az önbecsmérlõ
káromkodás?

Talán visszavonul mindkettõ - hisz így lenne rendjén - a lelki betegek lelki csarnokaiba, akik
belsõ feszültségeiket igyekeznek feloldani általuk. Hiszen mintha igazság is szorulna ebbe a
kifejezésbe: Meghallom, hogyan és mit beszélsz, megmondom, hogy szolgál az egészséged.

Befejezésképpen vessük föl a kérdést, bûn-e a káromkodás a 20. század végén?

Feleljünk úgy, hogy elõször lefejtjük a káromkodás mellõl az “Isten nevének hiába vételét”,
vagyis Isten emlegetését mindenféle pozitív vagy negatív konnotáció nélkül. Ez ma már
bizonyosan nem számít bûnnek a fundamentalista körökön kívül.

Az úgynevezett “mocskos beszéd” a nemi élet elemeinek emlegetésétõl az ember-káromlásig

ugyancsak nem bûn, nem vétek.

Következményeiben ártalmas lehet, ha sértésnek minõsül és bosszút vált ki.

Bûn az, amit egy adott társadalom annak vél, s amelynek negatív következményeitõl fél vagy
legalábbis ódzkodik. A keresztény és posztkeresztény rétegek, egy adott társadalmon belül
ezideig idegenkedtek a káromkodás szokásától, mely kétségtelenül és fõleg bizonyos körökben,
egyre terjed. Amit a társadalom - ha átlagosan is - elutasít, azt egyben elvetendõnek is tartja, még
akkor is, ha a bûn (vagy vétek) elkövetõire nem mér büntetést. Ilyen értelemben a káromkodás
ma is bûn, hiszen bûn az, amit a társadalom, az írott és íratlan, de feltételezett erkölcsi kódex
szerint annak ítél.

Az “Isten nevét hiába ne vegyed” egykori parancsa ma már - még legszélsõségesebb formájában
is - komoly intelem csupán. De ez az intelem ma is az egyetlen olyan figyelmeztetés, amely a szó
erejére utal és ez összeköti Mózes korát a 21.

századdal.

(C.E.T./1999)

III.

KINEK, MINEK SZENTELJED?

Ha az igaz Isten imádatát és a bálványimádás elvetését egyetlen parancsolatként fogjuk fel - mint
teszi ezt a katolikus szokásjog alapján írt katekizmus -, akkor az Istenre vonatkozó intelem:
“Megemlékezzél arról, hogy az Úr napját megszenteljed” a dekalógus harmadik parancsolata
lészen. Az Isten (és hû íródeákja, Mózes) itt, vagyis az Exodus 20, 12-17-bõl, azaz Deuteronomi
5, 6-21-bõl, kivonatolt Tízparancsolatban nem határozza meg, hogyan imádjuk Istent, milyen
szertartásokkal, csupán megnevezi a neki szentelendõ hetedik napot.

Ez a kivonatolás görög egyházatyák mesterfogása volt. Egyrészrõl valóban a legfontosabb

erkölcsi törvényeket állították fókuszba a tízre redukált parancsolattal, másrészrõl a tízzel ki
lehetett kerülni a szokásokat törvénnyé szentesítõ mózesi parancsok dandárját.

Tudvalévõ, hogy a zsidók szombatját a keresztények vasárnapra - vagyis a hét elsõ napjára
cserélték -, és ismeretes a Francia Forradalomnak az a kísérlete, hogy a naptár átrendezésével
minden tizediket jelölte meg szünnapként. A kísérlet kútba fulladt, a keresztény kalendárium
világérvényûvé vált, a vasárnap Japánban és a Maldív szigeteken is munkaszünet, mondhatnók: a
munka szünetének ünnepe.

Az ateisták, agnosztikusok és panteisták kedvéért tegyük fel, hogy a kõtáblára Mózes vésõjével
nem feltétlenül azt és úgy írta le, ahogy az Isten beledörögte a viharba, hisz mindegyikünk hite
attól függ, honnan nézzük és halljuk azt, amit hallunk és látunk. A sintó, például, egész jól
megvolt a judeo-keresztény misztika nélkül, nem beszélve Buddháról és papjairól. Mindazonáltal
Kína buddhista és ateista fele ugyanúgy igazodik a hetedik napi pihenéshez, mint keresztény,
keresztyén és posztkeresztény-tyén sorstársaink.

Az ortodox héber tradíció több mint hatszáz, az Ószövetségre visszavezethetõ parancsolatot

ismer - ha Maimonidesz számozását elfogadjuk. A Tízparancsolat tehát, az ortodoxia szerint, a
dolgok leegyszerûsítése, kivonatolása. Mózes öt könyve, például, meghatározza a Tóra
felolvasását-meghallgatását, az Exodus és a Bölcsek könyve az Isten-házát és a papokat veszi
intelmezõ vizsgálat alá, majd pedig a bemutatandó áldozatok hogyanját és mikéntjét határozza
meg. Van ezenkívül parancsolat-intelem a rituális tisztaságról, a templomnak adandó
ajándékokról és még számos más részletrõl.

Mindazok, akik tudni szeretnék, hogy osztályozható ez a rengeteg parancs, követhetik a hellén
Philónt, a középkori Saadiah Gaont, Juda Halevit, esetleg Abraham Ibn Ezrát, illetve
Maimonideszt. Mi azonban kövessük itt a Kabbala érvelését. Az ószövetségi össz
parancsolatokat eggyéforrasztja az a szisztéma, mely két alapelven nyugszik: minden, ami
velünk emberekkel történik, az isteni eredetû, ámbár nemcsak a “fenti élet”, az isteni miliõ hat az
ittenire, hanem a “földi is az égire” (szimbolikusan szólva). A mindennemû parancsolatok ilyetén
kifejezõi egy misztikus realitásnak, s aki betartja õket, az a személy integrálódik a földi-égi isteni
rendszerbe. A spanyol kabbalisták különös súlyt fektettek arra, hogy megmagyarázzák az
istentiszteleteket, az imádságokat és az áldozatokat. Magyarán a hetedik nap tevékenységeit.
Minden kabbalista nyomatékosan érvel a parancsolatok betartásáért, mert ezáltal az isteni
rendszer az egész univerzumban megszilárdul. Hogy és hogy nem, a harmadik, ha úgy tetszik a
szünnapról szóló parancsolat lett az egyetlen, amelyet az emberi sokaság, intézményesen is, sõt,
a dolog szellemét tekintve is betartott. Míg a másik kilenc jobbára a törvénykönyvekre, a
bíróságra vagy csupán az emberi lelkiismeretre bízatott - bár egyikük-másikuk az Egyesült
Nemzetek Emberi Jogok deklarációjába is, párlatként, bekerült - az egységesült kalendárium
univerzális törvénykönyvébe véglegesen cikkely leend a vasárnap. Nem így, a kiválasztott napot
körülbástyázó helybeli törvények, pl. az alkoholfogyasztás korlátozásairól vagy az üzletek
nyitvatartásáról, azaz magáról a hétköznapi munkáról szólóak.

Az ortodox zsidók szombatját ma is szigorú törvények között cölöpözik körül. Még a tûz
meggyújtására is “sábeszgojt” alkalmaztak a kései utódai azoknak, akik elítélték Jézust azért,
mert szombaton is gyógyított. (A moszlim szertartások megújhodásának ma bárki tanúja lehet,
mondjuk Jeruzsálemben is. Már nem kell a müezzinnek felmásznia a minaretbe, a hangszóró
elvégzi helyette, mint a szélhajtotta imamalmok Tibetben az imádságot, az igehirdetést.) A
mózesi parancsolat lényege két vektorral kapcsolható egybe. Az egyik a nap Istennek szentelését
célozta meg, vagyis a megtisztulás folyamatait, a szertartások elvégzését, az Isten-imádat közös
(ma így is mondhatnánk, kollektív) kifejezését. A másik arra vonatkozott, hogy hétköznapi
teendõinket tegyük félre, pihenjünk s így, implicite, adjunk módot és idõt magunknak a
spirituális dolgokban való elmélyülésre.

Ázsiai megközelítéssel a buddhista ugyancsak szorgalmazza a befelé fordulást, a kontemplációt,

ugyanígy a hindu misztikus is, mi több, mindkét utóbbi irány életreceptje - a spirituális fókuszú
szünnapon innen - a hétköznaponként megismétlendõ, legalább húszperces kontempláció. Van
egy kedves és nagytekintélyû posztkeresztény barátom, aki azt meséli, rendszeresen jár
templomba, ott gyertyát gyújtani az elhaltakért - ha helyes ez a kifejezés. õ ugyanis nem hisz sem
a Parancsadóban, sem a Megváltóban, de valahogy hisz abban, hogy az élõ lelkének szüksége
van arra, hogy megemlékezzék a halottairól. Egy másik barátom (lám, megannyi hitetlennel és
hívõvel eszem egy tálból a cseresznyét) csak azért jár el az ima házába, hogy ott, a
szertartásokon inneni csendben, megbeszélje önmagával hétköznapjainak problémáit. “Bár
magammal beszélek, az áhitatos csendben mintha kívülrõl, olykor új fényben látnám a
dolgokat”, mondja. Egy harmadik barátom, mûvészettörténész, nagy templomjáró.

“Csak a cicerone vagy a sekrestyés jár többet a bazilikába, mint én”, mondta legutóbb Rómában.
“Ezek szerint, jegyeztem meg én, neked a templomba járás munka”. Elnevette magát. “Is, is. Az
is meg nem is. Mert mindenben az Isten mûvét látom, nem személyesen, hanem összességében
és részleteiben. Az Isten a cseppben a tenger, az atomban a proton, a földöntúl a tejút és
fokozhatnád a végtelenségig.” Az illetõ panteista.

Van egy olasz ismerõsöm, aki pontosan tudja, melyik vasárnap melyik Bazilikában van a
számára legkedvezõbb zenés mise (Mozart, Donizetti, Verdi, Pergolesi az elsõrendû kedvencei)
és oda megy el, “ezek a koncertek pénzbe sem kerülnek”, mormolja mosolyogva a kérdezõnek.
Az ókori római vasárnap Caracalla fürdõiben kezdõdött, a walesi nonkomformistáké a kápolna-
gyülekezettel kezdõdött reggel, s esti ájtatossággal ott fejezõdött be. A menekült-táborban,
Ausztriában, majd Angliában szinte senki nem hiányzott a katolikus illetve a református
istentiszteletrõl - a baj, a szorongás, a létbizonytalanság istenkeresõvé teszi a szkeptikust is.
Brazíliában egy bizonyos jólét ölén a bõvérûek kétszer mentek vasárnap misére - a kettõ közötti
idõt a zengerájban töltötték. Tolószékben ülõ ismerõsöm a rádió-közvetítéses istentisztelet
meghallgatása után vasárnaponként - és csakis akkor - rendszerezi bélyeggyûjteményét, vak
barátomat a felesége kíséri misére, utána otthon zongorázik ünnepi darabokat. Megboldogult
apám csak sátoros ünnepen ment el misére, egyébként halászott - vadászott, de esténként
idealista filozófusok vagy esszéisták magyarra fordított mûveibõl olvasott föl nekem. Itt
találkoztam Macauley-val, Carlisle-lal tizenkét éves koromban.

Vasárnap az ereszkedés, a csorgás ideje a Dunán, a véget nem érõ horgászaté, a sétáké a budai
hegyekben, a kisvendéglõk patronálásáé, a délutáni Fradi-meccseké, a kétnapos versenyek
befejezéséé az uszodában, az ünnepi operáké. Vasárnap, ha lehet, az ember, az asszony más
fényben látja a hétköznapi perpatvart - kibékül velük - megbékél vele.

Mintha a Kabbalah, is ezt gondolta volna: a jó vasárnaptól kerekebb lesz a sok csorbától,
kalapácsütéstõl ellaposított világ.

Ám Koszovót, a megbokrosodott NATO vasárnap is bombázta, mintha így akarta volna a szerb
sovinizmust kibombázni a lelkébõl. Az ellenkezõjét érte el vele. A kosovói muzulmánoknak attól
nem lett jobb a sorsuk, hogy az õket ezért egyre egységesebben gyûlölõ szerbeket a vasárnapot is
bombanappá szentelõ légitámadások a “véletlenek” következetességével fölülrõl irtották.
Öldöklés helyett miért ne lehetne kevésbé cinikus “morális példával” szolgálni azáltal, hogy
nyugati pénzen városokat építünk Észak-Albániában, az ott letelepedni kívánóknak? Ószövetségi
gondolat, hogy az ember nem birtokolja a földet, hanem, jobb szó híján, bizományba kapta az
Istentõl. Ez a “jogviszony” kívánatossá teszi, hogy a földet meg kell mûvelni, áldásaiból meg
lehet, sõt kell élni, ám annak egy részét vissza kell téríteni Istennek. A sátorlakó héber kos-
áldozatot mutatott be, kései utódai díszes zsinagógákat emeltek fölhalmozódott pénzük egy
részébõl, a kereszténnyé lett utód, ha jobbágy volt, fizette a tizedet, ha pedig földesúr (gróf,
herceg, király) templomot, bazilikát építtetett.

Maga az építési folyamat is áldozat volt, de ennek során ugyanúgy kellett pihenni, mint a
szántás-vetésben. A hetedik nap regenerálta az erõket, valamint - szabadidõ lévén - serkentette a
sportot, a kedvtelések ûzését és magát a gondolkodást.

Sokan növekvõ riadalommal nézzük a vasárnapok elhétköznaposítását. Az még hagyján, hogy -

világjelenségrõl, s nem egy ország fluktuáló szokásairól szólva - a vasárnapi istentiszteleteket (a
legtöbb keresztény egyházban) egyre kevesebben látogatják, hisz imádkozni, kontemplálni
történetesen otthon is lehet, de az elmaradás egyik szükségszerû velejárója, hogy az elmaradók
erõiket a mammon szolgálatába állítják. Magyarán a szünnapot is munkanapnak használják.

Ez, foglalatosságoktól függõen, sokszor az elvonatkoztatott gondolkodás felfüggesztésével jár,

sokszor pedig azzal, hogy a “güzü” elveszti a pihenésre való képességét, a szabadidõ adta
alkalmakra való készségét. A mammon szolgálata - a kikapcsolódás hiánya - egysíkúságra vezet
és olyan anyagi indíttatású önzésre, mely elõbb-utóbb fanatizmussá válhat, kényszere alól nem
lévén menekedés.

Azazhogy. A “hetedik nap” intézményesített. Bármikor visszatalálhatunk munkaszüneti

kényelmébe és (mielõtt workoholizmusunk kórossá válna) bármikor szentelhetjük ezt a hetedik
napot a mammon fojtogatását feloldó, számunkra még, vagy ismét számottevõ spirituális
tevékenységnek - is.

(TISZATÁJ/1997)

IV.
A NEGYEDIK PARANCSOLAT
Ennek a parancsolatnak kapcsán is azt kutatom, mennyire érvényesek a mai, szekularizált
világban ezek a hagyománytól megszentelt törvények. Tudvalévõ, hogy Mózes után a zsidó nép
egy sokkal bonyolultabb törvény-és értékrendszert tulajdonított Jehovának, amelybõl az erkölcsi
lényeget tízre redukálták.

Bibliáktól függõen a parancsolatok sorrendje más - én a katolikus Újszövetség hagyományát

követve számozom õket. A jelen esszé tárgya tehát az Apádat és anyádat tiszteljed predikátum, a
dekalógusban elsõ az emberi együttélésre vonatkozó törvények közül. Korábbi írásomban az
Elsõ, az Ötödik, a Hetedik és a Tizedik parancsolat erkölcsi törvény-kéknyomatról írtam, a
kezdeti Magyar Napló, a Tiszatáj, illetve a Forrás és a C.E.T. hasábjain.

Lényeges, hogy már induláskor tudassuk, ezek az esszék nem igyekeznek a Tízparancsolatot a
Gondviselésnek tulajdonítani, vagy lovat adni az istentagadók alá. A hit kérdésében szándékosan
nem foglalok állást, mert célom nem a bölcseleti megosztás, hanem a gyakorlati egységesítés. Ha
a törvények általános érvényûek - s erre enged következtetni a variánsok felbukkanása a
Koránban, a Taoban, Buddha tételeiben -, akkor betartásuk az emberi együttélés harmóniáját
támogatta a legutolsó idõkig, akár Isten rendelésére, akár nem.

A szülõk tiszteletére vonatkozó erkölcsi törvényt a legóvatosabban fogalmazták meg a tíz közül.
A “tiszteljed” szó inkább jó tanácsot, mintsem parancsot közvetít. Bár úgyszólván minden
mitológiában: a skandinávban, a keltában, a görögben, a héberben, az egyiptomiban, stb. találunk
példát a megokolt és halálos küzdelemre apák és fiúk között, számuk lényegesen kevesebb, mint
az ellenpéldáké. Zeusz uralmáig kannibalizmus uralkodott a görög égben, vele, tõle eredõen új
összhangot teremtettek meg egymás között (ha civakodtak is) az istenek, s ezt a békét próbálták
biztosítani, vagy helyreállítani, újból és újból végét vetve az emberek öldökléseinek, háborúinak.
Ábrahám majdnem megöli Izsákot, Absolom Dávid életére tör, de a pátriárkák és a ragaszkodó
leányok, hû fiak sokkal hosszabb sora bizonyítja a szülõ és a gyermek közti kapcsolat érvényét
és mélységét. Az is lehet, hogy csak idealizálja a gyakorlatban oly törékeny, és hosszú lejáratban
mégis oly idõtálló viszonyt. Freud elõkaparja Oedipust, de a görög tragédia-trilógia fõhõsének
nem volt komplexuma.

Sorstragédiát élt át.

Az elsõ kihívás az idõk mélyébõl ered és a társadalmi rendszerek egy nevezõre hozásából
adódik. Szokások szublimációjának vektora a törvény - vagy az isteni tanács -, olyan
beidegzõdések folytatása, melyek az élet nevében születtek és a faj megmaradását biztosítják az
egyén egzisztenciájának megcsorbítása nélkül. A negyedik parancsolat egy embrionális
humanizmus csíráját melengeti, melyet majd a sztoikusok filozófiája öntözget, s Szent Ferenc
kereszténysége szökkent szárba. Érdemes itt megállni egy pillanatra. A középkori kereszténység
kultikus önsanyargatása egyrészrõl elnyomta az életöröm természetesebb megnyilatkozásait,
másrészrõl el kellett hogy tûrje a pogányok, a hitszegõk, a szakadárok, a máshitûek viselkedési
módjait. Ferenc Dantétõl innen és Benedeken túl nem szüleit, hanem osztályának szokás-és
értékrendszerét tagadja meg, új utat enged az életörömnek és elülteti az ökológia magvait.
Természethimnusza a farkastestvér iránti szeretete, a madarak dédelgetése egy olyan ember lelki
arculatát mutatják, aki a teremtés minden lényének békéjét a szívén viselte.

Bár korábban is van ilyesmire példa, az ideális és idealizált szülõ-fiúi, gyermek-apai viszony
Ferenc humanizmusával szökken szárba. A görög és római mitologikus családkép civakodó és
csalásra hajlamos kényuraknak, delnõknek mutatja be az isteneket. A judaizmusban Isten bíró,
kinek büntetése nyomorúság, halál, sorozatos átok, jutalma gazdaság, sok gyermek és (hellyel-
közzel) boldog családi élet. A kereszténység az égre rajzolja a családi életet: Mária, a földön az
önmegtagadó Józseffel együtt neveli az Istenembert; az istenség pedig nemcsak jelképes, hanem
tulajdonképpeni apa is. (A guyanai wapishana indián mítosz szerint szellem az “Isten” - neme
nincs -, de teremtménye, az Arapaima õshal, mindennemû élet õsanyja, már nõnemû.)

A Szent Ferenci Isten jóságos odafönti családapa, aki minden teremtményét szereti, s akihez
minden teremtmény, fiúi-leányi szeretettel kapcsolódik. Az emberektõl Szent Ferenc
megköveteli a meg nem szûnõ gyermeki ragaszkodást, a teremtmények között elõlegezi a
testvériséget.

A szülõi szeretet általános érvényû a bioszférában. Vagy a fajfenntartás ösztöne diktálja ennek a
szeretetnek a módjait, vagy éppenséggel a szeretet továbbadásának folytatólagos eredménye a
szaporulat, a megannyi egyed. Az eredmény mindenképpen a faj fennmaradása. Az emlõsök
közül a többség törõdõ szülõket mutat fel - az anyának nagyobb szerep jut, rendjére -, a
ragadozók között a macskafajtáknál megbicsaklik valami: az apa gyakran a fiak, a fiúk az apák
életére törnek. Ha ehhez a balszokáshoz hozzáadjuk a föld vadonainak katasztrofális
csökkenését, megértjük, miért éppen a tigris, a leopárd, a gepárd, a párduc, a puma van
kiveszõfélben. Szöges ellentétben a macskafajták agresszív tendenciájával, az elefánt, a majom
vagy számos madárfajta gondosan neveli csemetéit, melyek a növekvõ korban, a fészekben és
azon kívül, ragaszkodnak szüleikhez. Ha az embert az állatvilág legfejlettebb tagjának (“a
teremtés koronájának”) tekintjük, elméje, tudatának fejlettsége, eszközhasználata,
nyelvképessége révén, akkor az emberfajta szülõi gondoskodását most a fejlõdés jelenlegi
csúcsán szemléljük. A józan ész és a tudományos vizsgálat szerint a szülõ és gyermeke közti
szeretet reciprocitás ugyan, de intenzitása különbözõ. Magyarán a szülõ jobban szereti
gyermekeit, mint a gyermek szüleit. A kapcsolat fennmaradását viszont nemcsak életre, hanem
generációkra szólónak tekintjük. Az intelemben: tiszteld szüleidet, beleértendõk nagyszüleid,
dédnagyszüleid és a már nem élõ eleid is. Tiszteld családfádat, mondhatnók okkal és joggal.
(Lásd a tulajdonjogokat és az öröklõdési törvényeket.)

A ószövetségi patriarkátus a zsidó hitrendszerben az Isten ajándéka. Bár az apa-fiúi viszonynak

nagyobb szerep jut benne, mint a leány-anya, leány-apai viszonynak, lényeges, hogy a leányi
ragaszkodás hiányára csak közvetett példákat találunk az Ószövetségben, és arra egyet sem, hogy
a szülõk meg-vagy kitagadták volna leányukat.

Az õsök tisztelete a sintó tengelye, az egykori kínai, a mai japán társadalom pillére. Áttétellel, ez
a tisztelet a japán üzleti-és ipari élet egészét átszövi, paternalisztikusak a cégek, a vállalatok, sõt
a katonaság, a rendõrség is. Tonga szigetén, sok ezer kilométerrel Japántól nyugatra, a Csendes-
óceán közepén is paternalizmus uralkodik. Míg Japán az ipari fejlõdés zenitjén áll, Tongában az
uralkodó fõleg félmeztelenül fogadja fiainak, unokáinak hódoló szeretetét. Állítólag a sziget több
ezer lakosának mindegyike vérrokona. õsi, törzsi paternalizmus ez 1996-ban; az általam ismert
dél-amerikai indián törzsek körében (három és fél éven át a környezetükben és közöttük is éltem)
általános az öregek tisztelete, megbecsülése, eltartása. A vének a bölcsek - mint az
Ószövetségben, nagy tekintélynek örvendenek; természetesen itt is vannak kivételek, egyes
törzsek a “sorsukra bízzák” az öregeket. A századvég Velencéjében hellyel-közzel tartja még
magát az a tizenhatodik században tökéletesedett életmenet - ha úgy tetszik a jóléti társadalom
mikroszkopikus prototípusa -, hogy az egyházközségek eltartanak mindenkit, szegényt, árvát,
özvegyet. Senkit, aki velencei, nem bíznak sorsára, mert mint velencei polgár szociális
juttatásokban részesül. Régen minden a városatyák, a Tizek kezében összpontosult, s az atyák
atyja - a doge (a lagúnák koronázatlan királya) állampolgárait “fiai és leányaiként” kezelte. Ez is
a patriarkális berendezkedés egyik formája, az állampolgárok és polgárnõk tisztelik “atyjukat”, ki
õszintén, ki hivatalból, ki a beárulástól félve, ki hálából, ki szokásból. Délebbre az olasz
társadalom a matriarchátus vonásait viseli magán a gyakorlati családi és az ideális vallási szinten.
A Madonna-kultusz ma is a keresztény taljánok elsõdleges vallási ismertetõjele, s családon belül
a mammismo túlélte Róma, a feudalizmus és a harácsoló primitív kapitalizmus bukását. Az olasz
nem feltétlenül tiszteli apját, de anyjához szeretõ tisztelettel ragaszkodik, élete végéig. Bár az
utolsó félévszázadban gyöngült a család vonzereje, ma is egyik mágnese a kaleidoszkopikus
olasz életnek.

Az angol élet - az irodalom jó tükre ennek, gondoljunk Dickensre - már a múlt században is
ridegebb, személytelenebb, kegyetlenebb viselkedésformákat mutatott fel. Az árvák árvábbak
voltak itt, mint Dél-Európában, az öregeket ha kellett, ha nem, “szeretetházba” gyömöszölték, a
gyermekek hamarabb elhagyták szüleiket és a maguk lábára állva kevesebbet törõdtek világra
hozóikkal, mint azt mi tettük Közép-Európában.

Talán nem véletlen, hogy a szeretetházak rendszere Angliában a legkiterjedtebb.

Valahol kollektív tudatunk mélyén él még egy kép, mely az öreg szülõkrõl, nagyszülõkrõl való
gondoskodást a család keretében ábrázolja. Ennek a képnek indián példáit Dél-Amerikában a
valóságban is megláthatni, nem beszélve a fejlett Japánról, vagy az õsi szokásaikat ma is
gyakorló indusokról. Ám jóval gyakoribb túladni az öregeken. Jól látta ezt Déry Tibor a G.A. úr
X-ben címû regényében. Nos, a gyengülõ, a szellemileg megroppanóban lévõ szülõket
egyszerûbb szeretetházba vagonírozni - hisz ott, ugyebár, profi gondozók kezébe kerülhetnek -,
mintsem otthon bíbelõdni velük. Idehaza a lakásmizéria miatt az Aggok háza nevû intézmény
inkább szükségszerûségnek, mint kegyetlenségnek hat; Angliában az egyes családokra jutó
élettér nagyobb, az angolok mégis szükségszerûnek látják szüleik kiközösítését, “az õ saját
kényelmük érdekében”.

Mivel a szeretetházas “megoldás” egyre szaporodik az ipari társadalmakban, úgy vélem, a

gyermek szülei életét egyre inkább hasznossági periódusokra osztja: nagyszülõi korban, vagy az
után az öregekre nincs többé szükség a családban.

Fizetett pesztonkát is egyszerûbb találni, mint a nagyszülõket gyermekgondozásra befogni.

Véleményem szerint a szeretetház/aggok háza intézmény elengedhetetlenül szükséges azok
számára, akiknek nincsenek olyan közvetlen leszármazottai, akik az otthon folytonosságát otthon
biztosítanák. Az emberi életút, the human condition korszakolása talányként hangzik el a
szophoklészi szfinx szájából: a gyermek négy lábon jár, a felnõtt kettõn, az öreg, botjával, három
lábon - a megfejtés szerint. Ebbõl a gondolatból a humanista egzisztencializmus azóta is ihletet
merít. Háromlábú korban jobb a szeretetház, mint a semmilyenház.

Van egy ciprusi születésû örmény fûszerkereskedõ barátom, Jirar Azirjan, Manchesterben. Az
idén volt hetvenöt éves. Hat nyelven beszél, kis boltját egy görög házvezetõnõ segítségével
futtatja az angol nagyváros egyik belsõ kerületében. Az elmúlt négy esztendõben hatszor törtek
be boltjába, fényes nappal. A hat közül három betörést kiskorúak hajtottak végre. Egy ízben
összeverték a barátomat, mert a kasszában található kilencven fontot kevésnek ítélték. Meglepõ
számomra - és számára - a legutóbbi, a tavalyi rablási kísérlet volt. A három tettest elfogta a
rendõrség, kihallgatták, majd elengedték õket.

Ugyanis három kislányról volt szó, két tizenegy és egy tízévesrõl. Rozoga öreg barátomat az
üzlet egy sarkába szorították és cukorkát, édességet követeltek. Az idõsebbik kettõ elvált, és
munkanélküli szülõk gyereke volt, akik kényük-kedvükre jártak haza, vagy maradtak ki
otthonról. Az iskolát elkerülték.

A legkisebb lány egy gyári munkás család egyetlen gyermeke, mindent megkapott otthon, amire
látszólag szüksége volt, egyet kivéve: apja, anyja napközben magára (azaz az iskolára) hagyta õt,
melyet a másik két - egyébként szomszédlány - hatására õ is gyakran elkerült.

Noha könyvet lehetne (és kellene) írni az eldurvuló világ egyre barbárabb cselekedeteirõl,
elsõsorban a gyermekek kegyetlenségérõl, melynek a szülõk isszák meg a levét, mindezt
szántszándékosan ‘“egyszerûsítem” le néhány elrettentõ példára. Azért, azért is, mert ezeket a
példákat jóformán mindenki meg tudná duplázni, és azt szeretném, hogy szaporítaná is és
elgondolkodna rajtuk. Megfékezhetõ-e, avagy megállíthatatlan a folyamat?

Újsághírek: Anglia: “Fiatal fiúk félholtra vertek egy öregembert az oxfordshirei Abingdonban. A
lakáskulcsot az áldozat unokája szolgáltatta a behatolóknak.”

“A võlegény lõtte le menyasszonya apját a leány biztatására. A busás örökség helyett a felbujtó
életfogytiglani börtönbüntetést kapott.”

“Egy 94 éves asszonyt a behatoló fiatalok csoportjából egy 12 éves fiú vert agyon.”

Írország: “A 48 éves farmer belehalt sebeibe. Az ütlegelés zajára figyelmes szomszédok a farmer
tizenéves fiát elfutni látták. A fiút ötödik napja keresik.”

Hollandia: “Kábítószeres fiatalok lelõttek egy asszonyt, aki görcsösen fogta retiküljét. A
letartóztatottak között volt az áldozat tizenöt éves leánya is.”

Egyesült Államok: “A két fivér lelõtte szüleit. A házban talált készpénzt eldorbézolták.”

Ezek a példák egy százalékát sem teszik ki a szomorú körképnek, melyen sajnos Magyarország
is fellelhetõ.

A század utolsó negyedében már-már a Ragály - (még nem járvány) tüneteit mutatja az idõsek
ellen elkövetett bûncselekmény. “… Az erkölcsi nevelés tabujának hitt védtelenek és gyöngék
közül éppen ezt a koruk és körülményeik által legkiszolgáltatottabb ember-réteget, a
kiérdemesülteket éri a növekvõ számú brutalitás. Miért?
A felszíni és mechanikus magyarázat pofonegyszerû. A rablóhal a vízben a sérült, lassan mozgó
egyedeket támadja meg legelõször; a prédára lesõ oroszlán a bicegõ zebrát. A botjára
támaszkodó aggastyán pénztárcája a könnyû zsákmány ígérete. Ha ellenáll, védekezése a
támadókra nézve veszélytelen, azonnal lebunkózzák.

A második válasz bonyolultabb. A bûnözõ fiatalok egy jelentõs része bandákba verõdve
vadászik áldozatokra. A vadász-szellemet a nyereségvágy hajtja és a “banda-mentalitás”
ösztökéli, mely elsõsorban a trófeákat értékeli. A normálisnak hitt tisztelet, mely egykor a kornak
kijárt, teljesen atomizálódik a nyereségvágy és a bandaszellem ciklotronjában. A bûnözõ bandák
kötelékébe tartozók közül sokan teljesen elidegenednek szüleiktõl, családjaiktól, alkalomadtán
képesek kirabolni, megölni legközelebbi hozzátartozóikat.

A harmadik válasz feltételezéseken alapszik. Amíg volt egy elfogadható és általános erkölcsi
rend (talán volt ilyen és talán aránylag kevesek vonhatták ki magukat alóla), addig a hivatkozási
pontok egy hitrendszer tételeiként belsõ gombnyomásra mûködtek. Az öregeket, a szülõket, a
családot tisztelni illett és kellett: hamari büntetéssel, társadalmi kiközösítéssel, vallási
kiátkozással járt (járhatott) az ellenkezõje. A gazemberségnek is voltak határai - idegeneket
bántottak, gyilkoltak: szülõket, öregeket nem. A zártabb infrastruktúra nem engedte meg (azaz
csak ritkán), hogy suhancok ellenõrizhetetlen bandákba verõdjenek, és a bandaszellem nem
próbálta maga alá gyûrni az évezredes tabukat.

(A családtagokra kiterjedõ kannibalizmus elszigetelt, etnikus jelenség volt.) A kábítószer a mai

fogyasztói társadalom mételye, voltaképpen ártalmasabb a ráknál, mert ragályos; egyenrangú
tehát az AIDS-szel, mivel akarva-akaratlanul is fertõz. Ondó vagy vérsejt-szállítmány sem kell
hozzá. A drog oka a gonosztetteknek, de a narkózás eredménye valami egzisztenciális
elégtelenségnek, amely a fekete mágia körébe vonja a látszólag önkéntes “fiak és leányok”

százezreit, a földgolyó minden pontján. A kábítószer rabja belsõ, biológiai szükségtõl hajtva
bárminemû gonosztettre képes. Recseg, ropog, hámlik, pattogzik a mennyezet, repedések rések,
támadnak, összeomlik-e a ház?

A régi bazilika összeomlóban volt, amikor az új Szent Péter templomot építették Rómában.
Százhatvanhat évig tartott az építkezés, a kupoláról lezuhant jónéhány kõmûves, a reformáció
szétrepesztette a katolikus egyházat, de a templom végül elkészült és a kereszténység is túlélte a
reformációt és az ellenreformációt. Az indulgenciákat ma már nem árulják. Talán a jelenlegi
vajúdás a társadalmi romosodás és ugyanakkor az újraépülés szimultán folyamata. Talán van a
szocializmusnak egy még néhány ki nem próbált és potenciálisan hasznos változata. Talán a
“zöldek” beojtanak valami újfajta humanizmust, környezetvédõ tudatot, természetõrséget,
egzisztenciális és ontológiai tisztességet a társadalomba, amely kalibrálja, hogy a
legközvetlenebb környezet: a másik ember.

Talán nem.

Az 1996. újév két új krédóval köszöntött be Albionba. Az egyiket a Londoni Egyetem egyik
pedagógiai kutatócsoportja inspirálta, a másikat egy Philip Baker nevû író és biológus. A
pedagógusok új kánont, ha úgy tetszik, új Tízparancsolatot sürgettek. A “régi” kapcsán kétezer
évvel ezelõtt megkérdezték Jézust a fõparancsolatokról, az erkölcsi mondanivaló lényegérõl.
Jézus a szeretetparancs megerõsítésével válaszolt. Az istenszeretet mellett az ember, az
embertárs, sõt az ellenség/ellenfél szeretetét írta elõ. Ez a kemény tétel az elmúlt kétezer évben
csak hellyel-közzel juthatott érvényre. A pedagógusok sugallta új Tízparancsolat
kvintesszenciája: úgy képviseld saját érdekeidet, hogy másnak ne árts vele és ne szaporítsd
meggondolatlanul a lakosságot.

(Magyarán: csak akkor hozz létre utódot/utódokat, ha az anyagi és a szellemi gondoskodást

vállalod.)

Baker krédója radikálisabb, egyszerûbb. Az emberközpontúságot, az alapvetõ humanizmust

felvállalja nála az élõvilág szeretete és a tudatfok misztikus tisztelete. A magasabb tudatfokon
létezõ élõvilág érdemesebb az életre, mint az alacsonyabb fokon álló. Egy rádió-interjú
nekiszögezte a kérdést: feláldozna-e egy félkegyelmû csecsemõt egy szuperintelligens
csimpánzért? “Igen”, volt a válasz. Baker, ha nem is “sürgeti” egy újfajta etika bevezetését,
mellette voksol már.

Van az éremnek egy másik oldala, amely az etika elõtt galoppozó genetika utópisztikus arculatát
mutatja. A századelõ Aldous Huxleyjának fantasztikus elképzelése a “lombikbébikrõl” a
századvég ajtónkon kopogtató realitása lett. A “surrogate motherhood”, magyarul a helyettes
anyaság új tudományos eredmények eredõjeként hozott élettani megoldásokat és erkölcstani
bonyodalmakat.

Terméketlen szülõk pótanyát bérelhetnek, terméketlen feleséggel rendelkezõ termékeny férj

választhat a pótanya természetes vagy mesterséges megtermékenyítése között. Rendellenességtõl
megterhelt anya lombikban megtermékenyített magzatot melengethet méhében, impotens apa
ondósejtje lombikban egyesülhet a szülésképtelen anya petesejtjével. Tudomásom szerint
lombik-csecsemõ még nem látta meg a napvilágot anya, vagy pótanya közbenjárása nélkül, de
ezrével, talán tízezrével õriznek a föld megannyi laboratóriumában megtermékenyített és
lefagyasztott embriókat. Ezek egy jelentõs hányadáról nem tudják, ki volt a gombostûnyi
embriók (eme megdermedt életecskék) apja-anyja.

Konrad Lorenz, az etológia megalapítója kisliba és kiskacsa kísérletekkel bizonyította - már a

század közepe táján -, hogy az újszülött baromfi azt tekinti szülõjének (“anyjának - mondja
Lorenz), aki a keltetõbõl kiveszi õt, enni ad neki. Az emberparány azzal a lénnyel köt szeretet-
szövetséget, aki legkisebb kora óta szoptatja, gondozza. Kit tekint (majd) a lombikbaba
“szülõnek”? Ha nem a gépi apparátust, akkor talán a laborasszisztenst, aki az üvegeket és a
fenekét mossa.

A szocialista köntös kakukkfiókája, a nemrég megbukott államkapitalizmus ideológiája az “új

típusú” gyermeket a “maradi” szülõ beárulására biztatta. Ez a farkas-legalizmus már a múlté.
Azonban két esetrõl tudok, egyik Angliában, a másik Amerikában került bíróság elé, amikor
kiskorú gyerek “jogaihoz ragaszkodva” beperelte szüleit és megnyerte a pert. “Gyermekeid
jogait tiszteljed”, írta az egyik szertelen riporter a tárgyalás után. Ez is egy rombusza az absztrakt
mozaiknak, az értéktorzulásnak.

Egyetlen ok vagy egy egyvágányú ok-okozat csatorna nem vezethet bennünket a felvázolt
problémák eredetéhez, és nincs olyan summa, ami összefoglalhatná azt a társadalmi-etikai
szövevényt, amelyet mi a gyermek és szülei közti válságként fogunk fel. A válság világjelenség,
habár a Föld, sõt egy-egy ország, vagy város különbözõ pontjain más és más hatásfokkal
jelentkezik. Nagyon félve, és a magam véleményével szõrmentén bánva, óvatosan mondanám,
hogy a válság fókuszában a család intézménye áll. Az önmagában dicséretes nõi egyenjogúsítási
mozgalom hátulütõje, hogy nem a gyermeknevelés, hanem a karrier lesz a nõ kitûzött célja.

A házasság tradicionális dinamikája megbomlik, a gyermek két vetélytárs között vergõdik.

Másutt a gyerek elvált szülõk, széttört otthonok, pót-nevelõ-mostohaszülõk között hányódik,
vagy saját szülei azok, akik az alkohol, a nemi kalandok, a drogok, a munkanélküliség okozta
letargia miatt elhanyagolják õt. Kit tiszteljen az ilyen világ-árvája?

Benne élünk, körülvesz bennünket az érzéketlenség, a durvaság áradata. Ezért, éppen ezért nem
tudjuk megítélni, mennyivel rosszabb dolga van a mai szülõnek, mint a fél évszázaddal
elõbbinek. Nem tudjuk, mi a tiszteletlenség százalékaránya a tisztelet ellenében, de azt tudjuk,
hogy azokban az otthonokban, ahol egészséges a családi élet, a Negyedik Parancsolat ma is
érvényes.

Ám lehet, hogy egy olyan átrendezõdés küszöbén állunk, melynek a család-bomlás nem oka,
csupán szimptómája.
JEGYZETEK
Az európai kontinens nyugati felében Olaszhont ismerem legjobban. Idefûz két kutatóút, hat
nemzeti könyvtár és hét egyetem belsõbb ismerete mûtörténeti tanulmányaimnak, olvasás-
szociológiai felméréseimnek szebbik fele. Ma is évente megfordulok Velencében, Firenzében
vagy Rómában, hol levelezõim (“informátoraim”) laknak.

Életem középsõ szakaszát Angliában éltem le, voltam itt diák, szakreferens, könyvtárigazgató,
egyetemi oktató. Mindkét lányom itt él, jelenlegi egyetemi munkám miatt havonta járok át oda
Írhonból. A két ország/életszemlélet összehasonlítása nem véletlen mûve, már azon túl, hogy e
kettõt ismerem legjobban. Összevetésükkel a két európai végletet kívánom érzékeltetni.

Bár e bonyolult kérdés nagyobb részletezést igényelne, ebben az esszében csak

szúrópróbákkal szolgálhatunk. Nem tudok arról, hogy lenne ilyenfajta egységes fölmérés de az
AGE CONCERN c. folyóirat egyízben adatokat közölt: hányan mentek be “önkéntesen” egy
londoni szeretetházba. A megkérdezettek 40%-a felelt igennel (1980-as évek). Az angol állami
szeretetházak 1993-ig szociális juttatásként mûködtek. Az elmúlt három évben egy
kormányrendelkezés következtében a helyi “önkormányzatok” megkövetelik, hogy a belépõ
személy eladja a megfelelõ ingatlanját és az így nyert összeget saját folytatólagos ellátására
befizesse. Ez megakadályozza, illetve bonyolítja az örökbehagyást, tehát az örökségüket féltõ
kisemberek egyre inkább vállalják szüleik/szülõjük gondozását.

“Újsághírek” címszón ún. random sampling értendõ itt. Noha egyetemünk szociológiai
tanszékének jóvoltából több ország bûnügyi, rendõrségi és bírósági statisztikái rendelkezésemre
állnak (Nagy-Britannia, Írország, Észak-Írország), nem ezekkel kívántam élni, hanem a
levelezõim/barátaim tudatában megragadt sajtóhírekkel, mivel ezek járják be a világot és a nem
szakemberek rendelkezésére ezek állnak. Oxford; Határ Gyõzõ író, London; Roelf Van Haeften
könyvtáros, Hollandia; Anna Kane, muzsikus, Írország; professor Walter O’Neil, építész,
Egyesült Államok.

Most (1996. május 14-én) olvastam el Professor Michael MacGreil maynoothi szociológia
professzor felmérését: Prejudice in Ireland, mely az év végén jelenik meg könyv formájában. Az
esszém gondolataihoz fûzõdõ részeket este megvitattuk. MacGreil szerint az ír társadalomban
nincs “növekvõ elõítélet”

sem a szülõk, sem az öregek ellen. Leegyszerûsítve a kérdést, arról van elsõsorban szó, hogy a
szülõk értékítélete megingott s ennek következtében egyre inkább hiányzanak a továbbadható,
“örökölhetõ” erkölcsi normák.

MacGreil felhívta a figyelmemet arra, hogy az ún. kisközösségekben az öregek tisztelete

sokkal nagyobb mértékben megvan, mint a társadalom egészében.

Szerinte szinte mindegy, milyen jellegû a kisközösség: vallásos, vallástalan, érdekszövetkezet

jellegû, társadalmi-mûvészi orientációjú, mindezek kohéziós erejéhez tartozik a szülõk
megbecsülése is. Vannak szeretetházakat futtató kisközösségek is: szellemi emocionális sikerük
az idõsek körében szinte maradéktalan.

Jelen írásom angol nyelvû változatát megmutattam M. Elliott Batemannek, a hadtörténelem

manchesteri professzorának. õt idézem: “A szülõk ellen elkövetetett bûnök még húsz évvel
ezelõtt is elvétve fordultak elõ, családi okokból kifolyólag. A vadidegen öregek bántalmazása,
kirablása ma a nyugati társadalmak egyik rákfenéje. Gyerekkoromban ez a jelenség teljesen
ismeretlen volt és ma is ismeretlen az olyan patriarkális társadalmakban, mint India”.

(TISZATÁJ/1997)

V.

AZ ÖTÖDIK PARANCSOLAT

“Ne ölj”, mondja az ötödik parancsolat. Nem azt parancsolja: ne gyilkolj, ne pusztítsd, mészárold
le embertársadat, nem azt, hogy vágd haza, hanem azt, hogy ne öld meg. Vagyis, hogy ne
lehessen ok vagy ürügy, mivel véget vetnél életének.

Akár a saját életednek.

Hisszük vagy sem, hogy ez a parancs a többi kilenccel együtt Istentõl jött és jön, legtöbben
elfogadjuk, hogy ez képviseli, mi több, megtestesíti az erkölcsi normák lényegét. Másképp
fogalmazva: a “ne ölj” parancsolat évezredek után is éppoly érvényesnek látszik, mint az
egyistenhit reggelén, mert érvényét az életösztön napról napra megerõsíti.

Mi itt Európában zsidó-keresztény és hellén közvetítéssel örököltük az emberiség kultúrkincseit,

tehát szent könyvünk az a Biblia, melyet részben héberül írtak, részben görögül propagálták, és
melynek távol-keleti megfelelõi ugyancsak az emberélet szentségére utalnak. Sem az
agnosztikus, sem az istentagadó humanista nem szabadulhat meg ezektõl a hagyományoktól. A
szent könyvek isteni eredetének hite világnézet dolga; hitelük viszont kultúra kérdése.

A “ne ölj” parancs kiterjeszthetõ az állatvilágra, mint az állatvédõ egyesületek teszik, sõt
bizonyos áttétellel az egész bioszférára is: “ne pusztítsd környezetedet”, szól a zöldek parancsa.
Többségünk egyelõre még a tradicionális erkölcshöz igazodna, mely feltételezi, hogy az ember a
teremtés/fejlõdés koronája, nem pedig a delfin, a csimpánz vagy az elefánt.

Az eredeti tiltás magába rejtett egy fontos hitbeli következtetést. Isten az embert saját képmására
teremtette. Egyrészt a marxi közvetítésû Feuerbach, másrészt Nietzsche óta ezt divatos volt a feje
tetejére állítani: az ember az Istent saját képmására alkotta. Ha a lovaknak isteneik lennének,
állította Feuerbach, lóképük lenne.

Bár vannak dolgok, amikben hiszek, elhinni semmit sem tudok. Mint egykori lótulajdonos
állítom, hogy a lovak az embert nézik istennek. Néha föllázadnak, megbokrosodnak, kirúgnak a
hámból, de végtére elfogadják a homo sapiens felsõbbrendûségét, irányítását, a tõle való függést.
Ezért olyan szívbe markoló szatíra a Gulliver utolsó könyve, s növeli mélabúnkat az Animal
Farm.
Konrád György Hangulatjelentésének is az ötödik parancs a lényege. Az ötvenes évek elején egy
évfolyamra, egyazon magyar szakra jártunk mindketten. Nem voltunk közeli barátok, de én
mindig szerettem õt, s ez az érzés az elmúlt harmincöt év alatt sem csökkent bennem, holott
útjaink ritkán találkoztak. Az orvosok hippokrateszi esküje is az életparancs egy paragrafusa.
Nemhogy ölniök nem szabad, hanem egyenesen arra hivatottak, hogy az életet
meghosszabbítsák. Ha eltekintünk a Biblia sem archeológiailag, sem élettanilag, sem
carbonvizsgálattal nem igazolható matuzsálemeitõl (vagy akkoriban holdhónapokkal számolták
volna az idõt?), az emberi kor felsõ határa kb. 130 esztendõ. Dante az il mezzo del cammin di
nostra vitá-n 35 évet értett a középkor Olaszhonában; ma ez pár évvel több. Az átlagos nyugat-
európai életkor 75 év. A nõk kicsit tovább élnek, a férfiak kissé hamarabb halnak. A Lajtától
keletre sivárabb is, változatosabb is a helyzet, de lényeges eltérés csak az öngyilkosok száma
miatt van. A gyermekhalandóságot az elsõ és a második világ kiküszöbölte.

Távol-Keleten, a tropikus övezetekben, a harmadik világ úgyszólván bármelyik mezsgyéjén, az

ember, mint az ottani gyümölcs, hamarabb érik, hamarabb pusztul.

Ahová eljutnak az Albert Schweitzerek, ott a betegségeket ideig-óráig visszaszorítják. Ám

akárhogy is nézem, születésünk, sõt fogantatásunk pillanatában már halálra vagyunk ítélve.

“life is a disease since

counted either singly

or nation by nation

100% mortality

is our expectation.”

Aki öl, a halálraítéltet végzi ki, idõ elõtt. Életrövidítõ.

Az emberek mindig vonakodva haltak meg (“Ó, doktor úr, olyan jó élni!” nyögte aggastyán
nagybátyám halálos ágyán), eltekintve a prófétáktól és a mártíroktól, akik a következõ nemzedék
szebb jövendõje vagy önnön feltámadásuk hitében szívesen haltak meg. A próféták
devalválódtak (ámbár az új messianizmus, a zöld föld ígérete csírázik már), a mártírok száma
nem csappant. Az örmények, a zsidók, az ibók, Kambodzsa lakói, az eritreaiak, a kurdok nem
önként mentek halálba, hanem lemészárolták õket, egy idea, egy vélt kényszerhelyzet, a másság
gyûlölete, az eszeveszett kapzsiság vagy egész egyszerûen az emberiség testén gennygócokban
összegyülemlõ és egyes felületeket elborító agresszivitás miatt.

Akár hiszünk a feltámadásban, akár nem, akár elõlegezünk valamiféle létfolytatást, akár nem,
elvárjuk az egyéni életek potenciális növekedését; a generációváltást, az élet itteni folytatását
valósággal megköveteljük. Ezek után érthetõ, hogy népek halála iszonyattal tölti el a szívünket,
hisz a népirtók a folytatást ölik meg, és elõrevetítik az emberiség legborzalmasabb vízióját: a
teljes pusztulást. A hidrogénbomba a sátánnak a vezércsele: ha kelepcéjébe esünk, a homo
aeternus obiit.

A társadalmi kataklizmák kíméletlenek. A sorozatosan ismétlõdõ háborúk történelmi okait a

határok megvédésében, a piacszerzésben, a bosszúban és más ezer okban keresték, és meg is
találták már. Ugyanígy a forradalmakét. A lelõtt ártatlannak mindegy, hogy a reakciót védte-e,
avagy a társadalmat megújítani akarókat. Benn jártam mostanában a Magyar Rádió Bródy
Sándor utcai berkeiben.

Azelõtt, legutoljára 1956. október huszonharmadikán voltam ugyanott. Akkor is, most is
fegyvertelenül. Akkor géppisztolysorozatokkal állták utunkat, utamat, most a kapubelépõ
bonyodalmaival. Az elõcsarnokban ácsorogva alkalmam volt szemügyre venni azt a nagy
márványtáblát, melyen a rádiót hõsiesen védõ államvédelmi katonák neve aranybetûkkel
szerepel. Anélkül, hogy levenném ezt a márványtáblát, ha rajtam állna, az ellenkezõ oldalra még
egy, sokkal nagyobb márványtáblát tennék föl, azoknak a hõsi neveivel, akiket a szemközti
hõsök lõttek le. (Ezt 1991-ben írtam!)

Felidézem az 1957-es mondást: “A hõsök meghaltak, a gyávák elszaladtak, a hülyék otthon

maradtak”. E kegyetlen és ferde osztályozás szerint én gyáván Angliáig szaladtam, Konrád
György hülyén a helyén maradt. 1963-ban, friss angol útlevelemmel felvértezve sikerült a
részleges amnesztiarendelet ideiglenes kegyeibe férkõznöm. Hazarohantam 10 napra, haldokló
édesapám betegágyához. Az utolsó délutánon, tehát már félig visszatérõben, a Margit-híd pesti
hídfõjénél összeakadtam Konrád Gyurival. Felcsillanó szemmel, izgatottan ragadta meg a
karomat. (Eleddig sohasem láttam izgatottnak.) Mondta, megszakíthatatlanul sorolta mindazt,
amit rám akart bízni, lelkemre akart kötni, üzenetképpen, kinti barátai számára. (Azelõtt nem
hallottam õt rágógumi mód beszélni. 1963-ban viszont még rendszeresen cenzúrázták a
leveleket.) Három villamosom már elment, a negyedikre fel kellett szállnom. A kocsi elindult a
Margit hídon, Buda felé, Gyuri a megállóban állt, most már kiáltva folytatta, aztán meglódult,
beérte a villamost, fölugrott mellém a peronra. Be kellett fejeznie egy mondatot.

“Any man’s death diminishes me” (Minden ember halálával én válok kevesebbé), írta
emlékezetes versében John Donne, és leszögezte azt is, hogy az ember nem sziget. A világ egy.
Néhány alapanyag és számtalan variáció. A lét alá-, fölé-

és mellérendeltségi viszonyok szövevénye. Családunk van - ez a szinkron világunk.

Fölmenõinkkel lefelé, a legtávolabbi gyökerekbe kapaszkodunk, leszármazottjainkkal elõre, a
jövõ felé törekszünk. Ha az élet tavának felszínére dobott kövek vagyunk, és azon hullámokat
verünk, a velünk egy fázisban lévõ hullámok a barátaink, a tarajunkat törõk az elleneink.

Mikropátriánk a ház, ahol születtünk, a város, ahol nevelkedtünk, kötõdésünk hozzájuk

hasonlatos a beidegzettséghez. Hazát már könnyebb cserélni, kontinenst még könnyebb, a
glóbuszt egyelõre lehetetlen. Van egyfajta “public school subculture and morality” Angliában,
melynek értelmében barátaink megtagadása nagyobb bûn, mint a hazaárulás. Volt egyszer egy
internacionalista erõszak-erkölcs, mely azt hirdette, hogy az osztálylojalitás felette áll a
nemzetinek, s bár ez idõ szerint ez az eszme fényét vesztette, már a levegõben repkednek azok a
spórák, melyek például a nõi nem tagjainak összetartását csip-csup nemzeti ügyek fölé helyezik.
A felsorolt ügyek nevében lehet ölni s ölelni, miképpen a békeharcért, máskor a szelíd
keresztény vallás terjesztéséért lehetett, sõt kellett. Ha Darwinnak igaza van, s az élet törvénye
csakugyan a harc, akkor öldöklõ küzdelmeink törvényszerûen váltják egymást. Csak az ügy, azaz
az ürügy változik. Állatrokonaink specializálódtak: a növényevõk nem eszik meg
állattestvéreiket. A ragadozók hivatásból ölnek. Az ember mindenevõ: aki útjába áll, félrelöki
vagy megöli. Ez valószínûleg addig fog menni, amíg egyszer ki nem jutunk bolygórendszerünk
bûvös körpályáiról, hogy más világokba ütközve létkérdéssé váljon egymásrautaltságunk. Hogy
végre, az életharc éle más ellen fordulhasson.

Van egy anglikán teológiai mozgalom, mely mintha egyes gnosztikusok, tiszták, régi perzsák
világképét öltöztetné föl modern ruhába. Omar Khajjam is aláírta volna, hogy az isten az
emberek jóakaratával, a sátán a megnyilatkozó gonoszsággal egyenlõ. Úgy tûnik, hogy e két
akarat harcából, a ne ölj! - ölj!

küzdelmébõl, hol az egyik, hol a másik akarat kerül ki gyõztesen. Néha egyetlen embert
(Hamletet is) emészt önnön elméjében a két sugallat. Észokok mind a pozitív, mind a negatív
oldalon felsorakoztathatók. Erõszak erõszakot szül. Ki karddal jõ, kard által vész el. Ember nem,
csak Isten messe élted vagy éltem fonalát… Vagy pedig: Ezer diák vérétõl sikamos a tér? Maradt
még az ezermillióból. HIV. pozitív? Buzizzatok vígan tovább! A földön temérdek ember van,
hatmilliárd. Az AIDS megóv a túlszaporodástól.

Bibliánk szintén hemzseg az ellentmondásoktól. Ne ölj! - hirdeti az Ószövetség Istene, miközben

véres gyõzelemre vezeti a hithû zsidók seregeit. A hõs kis Dávid a maga korának
rakétafegyverével agyonparittyázta a primitívebben felszerelt Góliátot. Judit levágta Holofernes
fejét. A zsidó történelem, melynek egyes fejezeteit az Írás szentesíti, nem az Ábelek, az áldozati
bárányok, a nyakcsigolyájukat éppencsak megõrzõ Izsákok kartája. A pacifizmust az
Újszövetség kürtölte világgá, bár ért az már egyes görög bölcsek, az Arisztophanész elméjében, a
sztoikusok tanításaiban, a keleti vallásokban, az esszénusok hitében. Nem tudni, hogy alakult
volna a történelem, ha a teljes pacifizmus, egy Szent Ferenc, vagy a mai nazarénusok hite
világvallássá teljesedett volna, mondjuk már Nagy Konstantin korában, aki a kereszt nevében
gyõzött ugyan, de azonközben ezrek életének fonalát vágta ketté.

Elvileg és békeidõben nagyon könnyû betû szerint betartani az ötödik parancsot a mindennapok
emberének. Nincs háború, melynek címén (ürügyével) halni/ölni küldenék. Vannak azonban
terroristák, és gombamód szaporodnak. Írországban, ahol élek, az elmúlt húsz év alatt közel
négyezer ember lett a terrorizmus áldozata.

Békés falusi lakhelyemtõl csak száz kilométert kell autózzak észak felé, s máris Newry-ba érek,
a határvárosba, hol tanúja voltam már bombarobbanásnak, láttam szétroncsolt autót, égõ házat és
többszörösen megmotoztattam. Egyik egyetemi kolleginám fiát tavaly fogták le mint terroristát.
“A hazafiság vezette”, mondta Mary, az anyja. A minap tíz angol katonazenészt röpítettek a
levegõbe, még el nem fogott hazafiak. A palesztin hazafiak a zsidókat ölik. A zsidó hazafiak az
arabokat.

Az angol állam vagy a zsidó állam, jószerével minden nyugat-európai állam élve tartja az
elfogott terroristákat. Nincs halálbüntetés, a jog, a törvény, a legfelsõbb törvényhozó testület a
parlament szövetségre lépett az ötödik parancsolattal. S amíg ez a szövetség fennáll, az elfogott
terroristák kiszabadításáért újabb terrorakciókat rendeznek a szabadlábon lévõ terroristák.

Repülõket térítenek el, emberrabló kirándulásokat szerveznek, túszokat szednek falvak, városok
lakóiból, foglyaikat hol kivégzik, hol nem.

A nyáron mindössze pár órát voltam Milánóban. A dómtól kõhajításnyira három narkós betörte
egy kocsi ablakát és kirámolta azt. A riasztókészülék sivítására ott termett a közelben cirkáló
rendõrség, a tolvajokat fülön csípték. A körülöttük támadt csõdület hangjai: “Holnap úgyis
szabadlábra helyezik õket, mert tele vannak a börtönök.” “Ha kell, ölnek is a drogokért. Mi
bezzeg életben tartjuk õket.” “Látta a tévében? Három narkós sorakozott föl, két brigate rossi,
egy erõszakos közösülésért és nõgyilkosságért elítélt.” “Naná! Aztán folytathatják, ahol
abbahagyták.”

Mi a valószínûbb, kérdem én, az, hogy az emberölések számát csökkentjük, ha bevezetjük a

halálbüntetést, vagy pedig az, hogy az állam visszaél kivégzési jogával, sõt, hogy az “állami
példa” még több erõszakot szül? Minden lény életteret tölt ki a megtapasztalható létben. Az
életterek konfliktusa a harc, melyben a gyengébb vagy enged, “megváltozik” vagy elpusztul. Ha
az élettér egyszer kitágul, az emberölési hajlam összezsugorodik majd.

Én tudom magamról, hogy nekem egy személytelen ügy, akármilyen nagy és nemes, nem
szolgáltat elég okot ahhoz, hogy életet rövidítsek. Nem tudom viszont, mit tennék azzal - ha
módomban állna -, aki családtagjaim életére törne. Arjuna, a bharat hérosz csatába indul, de
megrettenve látja, hogy az ellenfél táborában vannak testvérei, rokonai, barátai, mesterei.
Megrettenne akkor is, ha arra eszmélne fel csupán, hogy az ellenfél táborában emberek vannak,
mert ez is rettenetes. Meginog. A kardot le akarja tenni. De kocsihajtója, Krisna isten megszólal
és beavatja a misztériumba. A beavatás értelme: nemhogy szabad a harc - harcolni és ölni kell.

Az elmúlt évben, az öngyilkosokat leszámítva, 635 embert öltek meg Angliában. A halálozások
egyharmada gyilkosságnak, kétharmada emberölésnek minõsült. Az áldozatok 65%-ának saját
családtagja oltotta ki - többnyire nem elõre megfontoltan - egyetlen életét. A pszichológusok azt
mondják erre: levezettek egy-egy megoldhatatlannak látszó stresszhelyzetet.

1956. november 4-én páran, bölcsész diákok, állig fölfegyverkezve bevonultunk egy
diákszállóba. Az oroszok 1945-ös viselkedésétõl féltettük az ott lakó lányokat. Alkalmat adni
harcra nem akartunk. Igen ám, de csendes szándékunkat megszilajította egy szabadságharcos
ifjúmunkás csapat. Épületünkbõl támadták a tankokat. Azok visszalõttek. Az emelet hamarosan
olyan lett, mint egy ementáli sajt. Volt diák, aki meghúzta magát a pincében, én a többséggel
tartottam, akik az ablakokból benzines üvegeket hajigáltak. A tank személytelen szörny, én meg
elõzõleg a Budapest I. osztályban vízipólóztam. Az egyik T-34-es meggyulladt, csikorogva
lefékezett a Rákóczi út közepén, és kikecmergett-kiugrott belõle három pufajkás orosz katona.
Nem ment ez két másodperc alatt. Katonai tréningünk is volt és puskánk is. Ifjúkommunista
évfolyamtársam a mellettem lévõ ablakban állt, célzott, lõtt. Az egyik orosz rákonyult a
tanktoronyra. A másik egy belõtt kirakat felé spurizott. A harmadik, látom, kecmereg ki éppen a
beszûkült nyíláson. Apámmal egykor sokat vadásztunk. Megcélzom. Flóbertom volt akkoriban,
most Mannlicher van a kezemben. A célpont nagy, eltalálni gyerekjáték. De emberre lõni? Még
ha ellenség is. Még ha azért jött is, hogy vérbe tiporja forradalmamat. (Ha ezt lelövöm, jön másik
ezer.) Gyerekember, látom az arcát, krétafehér. Jószántából jött volna? Küldték, zavarták - nem
választhatott. Az embertelen gépezet gyönge kis csavarja - ember.

A tank hernyótalpába lövök.

Az ötödik parancsolatnak engedelmeskedtem.

(MAGYAR NAPLÓ/1989)

VI.
A LEGNEHEZEBB
A Vizsolyi Bibliában a hetedik parancsként szerepel a “Ne paráználkodjál.” A Biblia
dekalógjában még külön parancsként szerepel a tiltás a bálványimádástól, késõbb, a
katekizmusokban ez elhagyatott. Innen a különbözõ sorrend. Viszont, hogy mégis meglegyen a
tíz, a Bibliában szereplõ összevont parancs, az asszonyokról és jószágokról szóló legutolsó, a
katekizmusban különválasztatott.

Lett légyen a hatodik, vagy a hetedik, gondolkozzunk el azon, mit jelenthetett e törvényerejû
kijelentés - erkölcsi törvényekre gondolunk -, mit értett ezen az ókor embere, és milyen
interpretatív változásokon ment át a tiltás, míg eljutottunk máig, a mai társadalmi változások
lecsapódásáig.

Pontos és pontatlan tudnivalók, túlburjánzó szemantika-bokrok dzsungelében készülünk csapást

vágni, tudván-tudva, hogy handzsárunk nyomán csak rések támadhatnak a beözönlõ napfénynek,
mögöttünk ismét benõ mindent itt a szederinda, ott a lián, amott a tüskebokor.

A dekalóg isteni eredetét korábban sem vitattuk, vagy bizonyítgattuk; akár a természetfölötti
szándék, akár az emberi jogok és kötelességek korai megfogalmazásának óhaja motoz az erkölcsi
normák lefektetésének kísérlete mögött, mi általános és õsi emberi bölcsességek távoli
sugárzásának máig ható fényeiként kívánjuk elemezni a parancsokat, részben azért, hogy
megvizsgáljuk, érvényese az aggiornamento, a felújítás egy bizonyos formája, részben pedig
azért, mert az elmúlt közel 3000 év során az emberiség nem állt elõ egy olyan jelentésgazdag
erkölcsi kódexszel, mely a mózesi törvénykivonatot helyettesíthetné.

Bár a matuzsálemi éveket vélhetõleg nem 365 nappal mérték, úgy tetszik, az ókori pásztorkodó
népeknél nem volt ritka a mainak megfelelõ felsõ korhatár, amely aztán, a városi életmód
kialakulásával majd a középkorban általában csökkent. Az ember tehát olykor tízszer tíz évet
megélt, (pedig ötször-hatszor tíznél többre nemigen számíthatott), mely idõtartamot a
törvényhozók, a szokásokat ráncba szedõk igyekeztek olyan korlátok közé szorítani, amilyen a
társadalomnak megfelelt. Egy adott “jótettnek”, vagy “rosszcselekedetnek” csak az akció
társadalmi összefüggésében van értéke. Minden tettünk önmagunkra is kihat, következõ
cselekedetünket is befolyásolja, de értékét, “bûn”, vagy “jótett”

billogát illetve pecsétjét egy adott kor adott társadalma szolgáltatja. Ami egykor legitim
boszorkányüldözés volt, ma kétszeresen büntetendõ cselekedet lenne; a gyilkosság a
Tízparancsolatban a legsúlyosabb bûnök egyike, az állami törvények egykor halállal, ma hosszú
börtönbüntetéssel torolják meg, kivéve, a háborúnak nevezett kölcsönös tömeggyilkosságot,
melynek túlélõ cselekvõ résztvevõit hõsöknek nevezik. Ha egy lakatlan szigeten találja magát
Robinson, ott - más ember, tehát társadalom híján - azt teheti magával és a szigettel, amit akar, és
ha a szigetet fölégeti, az csak azért vétek, mert az utána jövõk számára tönkreteszi - vagy
megbénítja - a hasznosítható környezetet.

A disznóhúsevést azért tiltotta a törvény, mert a prezerváció régi eszközei mellett a hús könnyen
megromolhatott; a körülmetélés értelme a fityma-fertõzésektõl való mentesedés volt, az arcfátyol
viselete segített a nemi agresszió elkerülésében, tehát a családi tûzhely tisztaságának
megõrzésében, a papok nõtlensége biztosította az egyházi vagyon osztatlanságát - és így tovább,
folytathatnánk köteteken keresztül.

A nemi élet szabadosságát fékezni kívánó parancsolat magyar fordításban így szól: “ne
paráználkodjál.” De hogy mit fed a paráználkodás szó, azaz mitõl kell tartózkodni, az nem
egykönnyen megfejthetõ. A “ne paráználkodj” elrendelés elsõ, legkézenfekvõbb magyar
jelentése az, hogy nemileg ne közösülj házasságon kívül.

A parázna férfi a “nõszõ”, a parázna nõ a “buja”, modernebb változatban a “nõfaló”, és a

“könnyûvérû nõ”, ha pénzért bujálkodik akkor “szajha”. Minden fajtalankodás egyben
paráználkodás is, beleértve az aktív homoszexualitást, az állatokkal való fajtalankodást, a
nekromantiát és, horribile dictu, az onániát is. A katolikus egyház közép-európai tanítása szerint
a “magános bûn” is idetartozott, már Rákóczi korában is, hisz a számûzött fejedelem
visszaemlékezõ confessiói a jezsuita nevelés szabályrendszerét idézték, amelynek egyes
pontjaira, hosszú vargabetû után, érzelmileg Rodostóban visszatalált. Az úgynevezett “tiszta
férfiúság” represszív eszméje Tóth Tihamér ilyen címû könyvében érte el magyarföldi
apoteózisát, századunk harmincas és negyvenes éveiben. A könyv pikantériája, hogy
betarthatatlan receptjeit egy homoszexuális egyházfi írta.

Nagy-Britanniában, mely kereszténybõl keresztyén ország lett VIII. Henrikkel -

és a jelen posztkeresztény korig az is maradt - (a kor nem mindenütt posztkeresztény, de a brit

szigetországban, vagy pl. Svédországban az) már más volt a helyzet. Az angol tiltás
kézzelfoghatóbb: “Do not commit adultery = Ne légy házasságtörõ.” Lám, a mi nagyöblû,
szerteágazó és kegyetlen paráználkodásunk itt egyetlen mederbe terelõdik. De a dolog közép-
európai voltára az is utal, hogy a katolikus olaszok is úgy tudják “non committere adulterio.”

A mózesi törvények ismerték a válás intézményét, melyet aztán Jézus visszavont, ha nem is
teljesen, ha nem is minden szituációra vonatkozóan. Hiszen amikor a tanítványok errõl faggatták,
Jézus különbséget tett két eset között: a házasságtörõ asszony, akinek megbocsátanak, és akinek
nem bocsátanak meg, akit a férje “hazaküldhet.” Egy pillanatig sem vitás, hogy nemi értelemben
sem az ókor, sem a késõbbi korok nem tettek egyenlõségjelet a férfi és a nõi csalárdság, azaz
“paráznaság” között. A nemi egyenjogúság a nõmozgalom találmánya, hisz a matriarchátusban a
többférjûség feltételezett, azaz megengedett dolog volt és egyelõre csak egyes nyugati országok
bizonyos köreiben hatékony, általánosságban ott sem elfogadott.

A középkor megszigorodott, és - ismét csak nyugaton - a renaissance felengedése után az

egyház, ahol tehette, a középkori erkölcsi normák megközelítését írta elõ. Míg a világ távol-
keleti és déli részein a meztelen test ábrázolása természetes volt - gondoljunk az afrikai és az
indiai szobrokra - sõt, gyakran a nemiséget és a nemi aktust ünnepelte, addig nyugaton ruhát
kaptak a kõ-és faszenteket körülvevõ közönséges emberek és - a kontaktusok megteremtése után
-

a jezsuiták ruhát osztogattak az afrikai bennszülötteknek is. Ez az utóbbi folyamat, a déli ember
felöltöztetése, sokáig tartott, hiszen még 1969-ben is találkoztam olyan Wai Wai indiánokkal,
akik nem viseltek ruhát, illetve, akiket 1971-ben öltöztettek föl, mint új keresztényeket elõször.
Érthetõ, hogy a tudatos meztelenkedés az egyház szemében - és jobbára a közvélemény szerint is
-

valamiféle paráznaságnak számított. Mi több, bizonyos helyzetekben számít ma is: a

szeméremszerv kéretlen, vagy pláne, erõszakosnak minõsíthetõ expozíciója büntetendõ
cselekmény.

Ha összevetjük a hatodik parancs “házasságtörést ne kövess el” tiltását a kilencedik-tizedik

parancs “felebarátod feleségét ne kívánjad” intésével, akkor látszólag tautológiával találkozunk.
Lehetséges-e, hogy kétszeresen kihágtál, ha felebarátod feleségét meghágtad?

A megoldás a következõ. Tegyük föl, elváltál, vagy a nejed volt csalárd, vagy apósoddal nem
tudtál megegyezni a hozományban, vagy a két asszony - a pátriárkák többnejûek lehettek - nem
fért meg egymással, egyiket el kellett küldened.

Namármost új asszonyra lett szükséged. Itt jön a közbeszólás: ne mások feleségére vessed a
szemed, esetleg mások feleségeire, hanem, lehetõleg, férjezetlen hajadonra. Esetleg özvegyre. Az
Ószövetség egyik leglíraibb fejezetében Boáz nem követ el paráznaságot, amikor magáévá teszi
a lábánál heverõ hajadont. Sõt, bölcs öreg õ, aki majd idõvel házastársául fogadja vágytársát.
Elõször a szabad ég alatt szerelmeskednek, késõbb a módos férfi sátrában. Mennyivel
keményebb, kegyetlenebb a középkor! Heloise tanára és szeretõje, Abélard kegyetlenül meglakol
kettejük illicit kapcsolatáért: elfogják, lefogják, kiherélik. A korabeli közvélemény sajnálja, de
nem zúdul fel sorsa ellen. Miért nem? Hisz nincs felszarvazott férj, dühös apa, vagy fiútestvér a
pakliban. Ám a szeretõk, elõzõleg külön-külön az egyháznak ajánlották testüket-lelküket. A
késforgatók a világrend és az egyházi regulák megsértéséért álltak bosszút, valamint a
zöldessárga irigység dolgozott bennük: amit nem szabad nekik, de legyen szabad másnak sem, a
kihágó véresen lakoljon meg szabadosságáért.

És még egy közbeszúrás: míg a magyar kilencedik parancsolat mások feleségérõl -

értsd: hitvesérõl beszél, addig az olasz azt mondja, hogy a máshoz tartozó asszonyokat - le donne
di altri - ne kívánjad, tehát más ember szeretõjét, vagy szolgálóleányát sem.

Aristophanes úgy tudta, illetve úgy konfabulálta, hogy a kezdetek kezdetén androgünöket,
férfinõket alkottak az istenek, akik aztán kettéváltak és azóta kergetik, keresik, szeretik, vagy
éppenséggel gyûlölik egymást. A zsidó teremtés monda szerint, amit Mózes az öt közül elsõ
könyvében kodifikált, az asszony a férfi oldalbordájából vétetett. A dél-amerikai indián mítoszok
közül a kedvencem az, amelyikben az arapaima, az óriás folyami õshal ikráiból pattantak ki az
elsõ emberek: a kerek burkokból a nõk, a hegyesekbõl a férfiak. Akárhogy is kezdõdött az
emberi élet, a csigák és az egysejtûek rendjétõl eltekintve hímekre és nõstényekre osztódik az
állatvilág, illetve a növényvilág egy jelentõs része.

Mi, élõlények, a bioszféra tagjai, és közelebbi-távolabbi rokonai, egy-egy fajon belül egymásra
voltunk és vagyunk utalva, hogy a faj és az egyed folytatását biztosítsuk. A házasság gyarló
intézmény a párosodás rendszeresítésére és állandósítására. Már eleink is jól ismerték az
állatvilág követendõ és nem követendõ példáit. Az oroszlán háremet tart, mint a basák, és saját
fiúutódaival is elbánik, ha azok idõben el nem menekülnek. A fecskék igyekeznek hûek maradni
párjukhoz, fészkükhöz - talán nekik így gazdaságosabb -, de ez egyszer sikerül nekik, másszor
nem, egyik pár egymásra és megõrzõdött fészkére talál, a másik nem. Megfigyelték a fészek
döntõ szerepét. Ha a visszatérõ pár nem találja -

mert szétverték - elõzõ évi fészkét, nagy esélye van annak, hogy az új fészek illetve fészkek
építéséhez a pár mindkét tagja új társat keres. A libák, noha gyakran többnejûek, kitartanak
társuk, társaik mellett, a hattyúk házassága egy életre köttetik. Nem annyira a saját, mint
haldokló párjuk feletti kétségbeesésben hallatnak vészkiáltásokat. A majmok legtöbb fajtája
kalifátusban él, hol, ha a kalifa nem néz oda, a bej és csauszmajmok befedezik a minden
eshetõségre kész tüzelõ nõstényeket.

Az emberi társadalomban, régen ugyanúgy mint most, a fajfenntartásra irányuló változatok

mindegyike szóba kerül, szinte mindegyiket kipróbálják, noha egy bizonyos normához
igazodnak, mely sokezer éve már a házasság. Az utóbbi kétezer évben ez monogám viszonyokat
feltételez Közel-Keleten, középütt és Nyugaton és egyre inkább a távolabbi Keleten és Délen is.
A többnejûség él még ott - fõleg a muszlim államokban -, ahol a rang és vagyonkülönbségek
jelentõsek és a gazdagabbak gond nélkül el tudnak tartani több feleséget. Matriarchátus nincs
többé, vagy ha van, az csak egyes családokra vonatkozik, bizonyos létfeltételek mellett. Mint
intézmény a matriarchátus valószínûleg azon bukott meg, hogy egy nõ egy év során legfeljebb
egyszer szülhet, és csak ha nagyon szorgos, akkor fogan kétszer, míg a férfi annyi gyereket
nemzhet, ahány ivarérett nõ petesejtjével szerencsésen randevúznak ondósejtjei.

A magatehetetlen embercsemete biztonságos fölneveléséhez a két szülõ összefogása, egyetértése,

anyagi és szellemi, mi több: erkölcsi kooperációja szükséges. Így alakul ki a család, a családi
élet, s lesz minden família elõször a törzs, majd a nemzet, a nemzetállam, azaz a társadalom egy
sejtje.

Szerencsésen túljutottunk azon a csorda-életen (bár egyes helyeken tán újra kezdõdik), ahol a
szülõtõl elválasztott utód, a szarvasünõhöz, és a vaddisznó-koca süldõmalacához hasonlóan már
meg sem ismeri anyját és alkalomadtán párosodik vele. Aztán, differenciálódásunk egy bizonyos
fokán megszületett egy eszmerendszer - az úgynevezett kommunizmus -, melynek egyik
változata éppenséggel családellenes és csordapárti volt. A világ lakosságának négyötöde ezen is
túljutott. Most azonban olyan kihívásokkal kell szembenéznünk, melyeket a technológiai fejlõdés
sodor elénk: a fogamzásgátló szerek használatával, a magzatelhajtás leegyszerûsített módjaival
és végül már-már, a lombikban elõállítható “utódok” lehetõségével, illetve a DNS-bõl nyerhetõ
klónokkal. Bizonyos, hogy ezek részei lesznek majd a huszonegyedik század már most
formálódó kultúrájának.

A kihívásoktól eltekintve, illetve velük együttesen, az emberi társadalom központjában továbbra

is a család marad, akár a szentesített, akár a vadházasság, és a család fókuszában továbbra is a
gyerek áll. Minden kultúrát figyelembe véve ma még nagyobb ûr tátong a paráznaság
felfogásában, mint az ókorban, elsõsorban az iszlám hódítása révén. Míg a posztkeresztény
társadalmak tó-és tengerpartjain szinte természetes a nõi félmeztelenkedés és a pucérság sem
ritka, az iszlám fundamentalizmus országaiban, például Iránban teljes testüket befedve járhatnak
csak a nõk, a bokakivillanás megbotránkoztatást kelthet, egy csupasz váll, vagy lábikra nyilvános
felfedése megvesszõzéssel járhat. A szaudi törvények szerint a házasságtörés - mondjuk így:
magasabb körökben és ha asszonyról van szó - nemritkán a bûnös kivégzését vonja maga után.
Ebbõl is látható, hogy sem a középkor szigorú, sem a kései újkor oldottabb keresztény kultúrája
nem alakította át a földgolyóbist, csak annak egy bizonyos részére hatott. A jelenlegi tendencia
egyébként is az, hogy a nagy egyházak között tért hódítanak az “újkeresztények”, tehát
különbözõ, és szintén a fundamentalizmus felé hajló kisközösségek, más regulákkal,
hittételekkel, szigorúbb erkölcsökkel. Ám aligha lesz teljes átrendezõdés, az újkeresztények
elszigetelt sejtek maradnak.

A nagy egyházak közé számító anglikánok harminc év óta állandó krízisben élnek.

A paráznaság vetületében, például, ez annyit jelent, hogy ma már szentesítik az elvált papok
újranõsülését és eltûrik, hogy homoszexuális egyházfik álljanak egy-egy parókia élén. Az
anglikán egyházból indult ki, és itt a legerõsebb a “homoszexuális keresztények” mozgalma, akik
nyíltan vallják, hogy az Ószövetség félreértette õket, és hogy az egynemûek párválasztása
érvényes szeretet-kapcsolatot hoz létre, melynek legitimizálása már csak idõ kérdése. Az Európai
Parlament, mint fõbíróság, már el is ment odáig, hogy elismerte a homoszexuális/leszbikus
kapcsolatban élõ “házaspárok” mindennemû olyan adókedvezményes és financiális
engedményekre vonatkozó jogát, amilyenekre korábban csak a heteroszexuális kapcsolatban
élõk, a házasok, vagy a vadházasok tarthattak igényt. Így szerzett, például, egy angol
mozdonyvezetõnõ szabadjegyet élettársnõjének.

Úgy vélhetnõk, hogy a hatodik, illetve a kilencedik parancsolat megfogalmazói nem számoltak a
nemek majdan bekövetkezendõ forradalmával. A Föld benépesedett, sõt túlnépesedett, általában
nemigen van szükség újabb népszaporulatra. Más kérdés, hogy egyes népek, a magyar, a német,
a francia, az olasz szám szerint zsugorodnak, mialatt mások, mint az arabok, a romák, vagy a
malájok túlnõnek jelenlegi életlehetõségeik keretein. A fogamzásgátló szerek elterjedt
használatának következtében a szexuális aktus zömében már nem az utódok nemzésére irányul,
hanem az aktus öncélú, azaz közös élvezetére rendezkednek be az emberpárok. Másrészrõl, a
terhesség elleni túlnyomóan sikeres védekezés csökkentette a nõi félelmet és növelte a nõk
szabadosságát. Elszaporodtak -

elsõsorban a nyugati kultúrán belül - a többkapcsolatú, illetve az ún.

“szabadkapcsolatú”, kérészéletû, esetleg csak egy aktus tartamáig érvényes viszonyok, és ebbõl,
vagy nem ebbõl adódóan megjelent az AIDS is. Bár ez a betegség, különös módon jobban terjed
homoszexuális körökben, egyes országokat tekintve mégis az a helyzet, hogy növekszik a
homoszexuális kapcsolatok aránya.

A brit statisztika szerint az állampolgárok egy tizede homoszexuális, leszbikus, esetleg

biszexuális. Lehet, hogy a “természet” így “védekezik” a túlszaporodás ellen?

Tény, hogy a fundamentalistáktól eltekintve a szexualitás több válfaját jóváhagyja már az

alakuló, a harmadik évezred küszöbén álló emberi társadalom.

Az egyházak tiltásaikkal, a Biblia és egyéb szent könyvek, a próféták és a fõpapok utódai

intelmeikkel tanácstalanul állnak a forradalom új lobogói elõtt.

A civil törvények jobbára csak arra vigyáznak, hogy: 1. Erõszakos közösülés, vagy nemi praktika
ne forduljon elõ, illetve azt szigorúan büntessék;
2. A nemi aktusban, illetve praktikákban résztvevõk korának alsó határát meghatározzák.

A gyermekek elleni szexuális erõszak, vagy az õ bevonásuk nemi praktikákba korunk

legparáznább aktusa. A földgolyóbis úgyszólván minden sarkában elvetemült garázdaságnak,
perverz aljasságnak minõsül, ez szigorúan büntetendõ. Ennek ellenére terjed. Keleten és
Nyugaton metropolisok növekvõ bûntanyái ezer és ezer gyermekszajhát kínálnak a nemi piac
perverz vásárlóinak. Ez a vásárló részérõl alkalmi paráznaság, viszont a kínáló ebben él.

És valami, amirõl az ember azelõtt csak elvétve hallott: egyes családokon belül folynak, és
bizonyos országokban szám szerint terjednek a gyermekek és felnõttek közötti vérfertõzõ
praktikák. Nagy-Britanniában az elmúlt tíz esztendõben több ezer, Írországban több száz ilyen
esetet tárgyaltak. Ha elfogadjuk azt a rendõri nyilatkozatot, miszerint a családi bûnöknek csupán
egyharmada kerül nyilvánosságra, akkor a fenti számok óriásiak. Hovatovább ugyanebben az
idõszakban fény derült a bûnözõk egy másik, egy nem várt csoportjára. Az ír katolikus egyház
közel száz papjáról kimutatták (az esetek fele tárgyalásra került, másik feléért “kártérítést”
fizetett az egyház, hogy a dolog ne kerüljön bíróság elé), hogy több-kevesebb sikerrel
megkörnyékezett lelki gondjaira bízott gyermekeket. A helyzetképen nem javít, hogy hasonló
jelentések érkeztek az Egyesült Államokból, Kanadából és Ausztráliából, és az sem, hogy
nemcsak a papok, hanem bizonyos rendi iskolák világi tanárai, árvaházak gondozói
hasonlóképpen visszaéltek a gondjaikra bízottakkal. A nevelõ által megrontott növendék lelki
traumáin rendszerint egy életen keresztül nem tud túladni, a feldúlt belvilág feszültségeit késõbb
bûnözéssel reagálja le, és nemritkán másokat részesít ugyanabban az elbánásban, amelyet neki
osztott ki, kiskorában, egy perverz nevelõ. A paráznaság ellen prédikáló parázna pap, kinek egy
vélt erkölcsi világrend fenntartását kellene, mint megannyi Atlasznak fenntartania, a
gyakorlatban azon munkálkodott, hogy az erkölcsi firmamentum beszakadjon.

Századunkban a paráznaságnak két érvényes meghatározása van. A könnyebbik a

fundamentalista: paráznaságnak számít mindaz, ami a Korán idegvágó tanításaival ellenkezik -
egy-egy adott közösség imámjainak interpretációja szerint.

Nyugaton, manapság nemigen jutnak el meghatározásig. Kíséreljük meg mégis annak

felsorolását, hogy mi látszik elévültnek, a korábbi interpretációkhoz képest: 1. nem paráznák
azok, akik nem élnek házassági viszonyban és más hasonlókkal közösülnek;

2. nem paráznák az olyan egyedülálló egyének, akik alkalmi vagy rendszeres homoszexuális
kapcsolatba lépnek;

3. elvált egyének is nõtlennek és hajadonnak számítanak a nemi kapcsolatokat illetõen;

4. a vásárolt szerelem egyik részrõl sem paráznáság, kivéve, ha az egyik fél kiskorú;

5. nem parázna, még csak nem is vétkes az, aki más szolgálatában álló személyt megkíván, hisz
megszûnt mind a rabszolgaság, mind a hûbéri viszony; Parázna az, változatlanul, aki más
asszonyát, férjét csábítja el; Paráznánál paráznább az, aki kiskorúval létesít, vagy kísérel meg
nemi kapcsolatot;

Közülük is a pokol fenekére valók a vérfertõzõ szülõk és a lelkiatya szerepében tetszelgõ

gyermekrontó papok.
Nem kell elfogadni, hogy vannak isteni törvények, hiszen az emberi törvények is lehetnek
érvényesek, de el kell ismerni, hogy a szexualitás az élet nagy adománya: erõ, az emberi
motivációk dinamója, számtalan cselekedet titkos motorja. Ha a szeretettel egyesül, káprázatossá
válhat, ha nem, lealjasulhat.

Mindenképpen a legnehezebb próbák elé állít és a legkönnyebb visszaélni vele.

(ÁRGUS/1998)

VII.
NE LOPJ
A szerzõ keresztény kultúrájú, bár tételes vallásosságtól mentes ember.

Megközelítésének lényege az, hogy az isteni hitelesség jegyét viselõ parancsolatok (s az ezeken
alapuló erkölcsi kódex) általános érvényûek, s a másvallásúak, vagy az agnosztikusok számára
éppolyan elfogadhatóak, mint azoknak, akiknek a judeo-keresztény hagyományban gyökeredzik
az érzés és gondolatviláguk, és erkölcsi mércéül a Tízparancsolatot használják.

Tudvalévõ, hogy az Újszövetség szempontjából az egyházatyák által tízre egyszerûsített intelem

és szabálygyûjtemény az Ószövetségben, a szokásjogokra is kiterjedõ regulációkkal, egy hússzor
akkora szövegtérképet alkotott (mint a jelenlegi tíz alapszabály), melynek megfelelõit más
kultúrák és világvallások is ismerik. Természetesen itt nem “egyezésekre”, hanem “körülbelüli
megfelelõkre”

gondolunk. A szülõk tisztelete, például, a sintó-ban erõs nyomatékot kap, a Védák számtalan
helyen, számtalan példában szólnak róla, de helyet kér ez magának Mohamednek (a Biblián is
alapuló) Koránjában, sõt, az animikus vallások dandárjában is. Ezzel korántsem azt akarjuk
mondani, hogy minden vallás olyan tételekre egyszerûsíthetõ le, amelyek a kereszténység
gerincét képezik, hanem azt, hogy az Ószövetségtõl örökölt és keresztényiesített gondolatok, más
kultúrák és vallások szent szövegeiben is megjelentek, vagy megjelennek, bizonyos formában,
ám más és más szövegösszefüggésben.

Amikor a hittérítés még általános divat volt - tehát még nem az elmammonosodott Kelet-Európa
visszatérítésérõl volt szó, hanem a nemkeresztények megkeresztelésérõl, a buzgó atyáknak
aránylag kevés bajuk támadt a parancsolatok zömének elfogadtatásával, bár kultúránként és
parancsonként specifikus nehézségeik ugyancsak akadtak. Hogy párat említsek: a Trobriand-
szigetek bennszülötteinek nem fért a fejébe, miért lenne “bûn”, vagy ha úgy tetszik
“szabálysértés” a nemi kapcsolat két el nem kötelezett ember között, mivelhogy az Egyház a
hatodik parancsolatot így is értelmezi; míg a guyanai indiánok nem nagyon tudtak - és tudnak -
mit kezdeni a nyolcadik parancsnak azzal az értelmezésével, hogy “ne hazudj”, hisz a fabulálás
életelemük volt, és maradt.

Ezért az “igazság”, a “hazugság” és a “hamis tanúság” közti különbségek megmagyarázásával

több idõ telt el szinte, mint az összes többi keresztényi életelv elfogadtatásával. A legkönnyebb
dolguk volt a missziós atyáknak - öt felekezet is térített Dél-Amerika északi csücskében - a
hetedik paranccsal, mert, ebben a tekintetben, a dél-amerikai indián morális kódex, illetve az
életgyakorlat, szigorúbbnak bizonyult az európainál.

Három és fél évet éltem, ha nem is közöttük, hát közvetlen közelükben, s így bõven akadt
alkalmam, hogy megismerjem õket. A hetvenes évek elején Guyanában 44

000 indián lakott még az õserdõben, részben törzsi szervezetben, részben missziókon, de
mindenképpen saját “kapitányaik”, vagyis modernizálódó “törzsfõnökeik” parancsnoksága alatt.
Én akkoriban azzal (is) foglalkoztam, hogy “kalauzt” szerkesztettem a helybeli amerindián
“irodalom” felleléséhez. Amit törzsrõl törzsre, misszióról misszióra lenyomoztam, illetve,
aminek nyomára a helybeli folyóiratokban ráakadtam, az fõként lejegyzett szájhagyomány,
buzdító énekek, történetek, varázsigék gyûjteménye volt.

Különös - számunkra különös! -, hogy nem akadtam olyan történetre, mely óvott volna a
tulajdon eltulajdonításától, vagy példabeszédként súlyt helyezett volna a lopás kérdésére, vagy
elrettentõ büntetéseket emlegetve õrizte volna a törzsön belüli tulajdont. Olyan történet már
jócskán akadt, amely leírta, hogy egy idegen törzs hogyan próbált elrabolni: földterületet-
vadászterületet, fegyvert, fiatal lányt, vagy feleséget; de még arról sem volt szó soha, hogy akár
egy idegen törzs emberei megpróbálták volna ellopni egy másik törzs étkészletét vagy házi
szerszámait.

Az amerindián is - akárcsak saját magunk - kétféle tulajdont ismer: a közöset, azaz a törzs
tulajdonát és a személyit. A közös vadászatot elejtett szarvas, az üst, amiben megfõzik: közös
tulajdon; a törzsfõ vadászpuskája, az indián harcos nyila, feleségének a cassavareszelõje
magántulajdon, vagy személyi tulajdon. A közös tulajdon megsértése, pl. az üst ellopása olyan
fõbenjáró bûnnek számítana, ami “kizárással” járhatna, - mondta nekem akkoriban egy kapitány
-, de nem is ismert ilyesmire példát. A személyi tulajdon “elidegenítése” is ritka, s minthogy
szinte mindenki ismer mindent egy törzsön belül, ha eltûnik valami: inkább “kölcsön”-rõl
beszélhetnénk, mint lopásról. Hogy egy kulturált példával éljek: könyvtáramból évente eltûnik
többszáz kötet könyv - a védõberendezések ellenére is lába kel a köteteknek, egy idõre. Ugyanis
az évvégi vizsgák után az eltûnt könyvek felét újra megtaláljuk a polcokon vagy a sarkokban.
Alkalmi kölcsönzõik, az indiánokhoz hasonlóan, csupán a nagy vadászat, azaz a vizsga idejére
emelték el a megfelelõ fegyvereket. Igaz, az illegális könyvkölcsönzõk a közöst fosztják meg
idõlegesen, míg az indián éppen ezt nem teszi. A városba tóduló, a törzsi szervezetbõl kikerült
indián prédája lesz civilizációnk miazmáinak. Sokat az alkoholizmus és a kábítószerek ejtenek
rabul. Sokat megöl az influenza vagy a nemi betegség. Jónéhánynak sikerül integrálódnia és
magával viszi eredetének erényeit. Az indián cselédlány nem lop.

Így érkeztünk el a kétféle tulajdon iránti ambivalens viszonyok mérlegeléséhez, melyhez, mint a
jól elvetett bumeráng a tulajdonosához, vissza-visszatérünk.

A Tízparancsolat megszövegezõi még nem a bioszféra lehetõségeire és korlátaira gondoltak,

amikor az állatvilágot az embernek alárendeltetett filumnak tekintették - de facto ez ma is, dacára
az Állatvédõ Ligák megmozdulásainak - és nem aggódtak a túlszaporulat miatt, amikor az
Ószövetség embereit sokasodásra biztatták. Azaz, ki tudja? Ha feltételezzük azt, hogy ez a mi
világunk és emberiségünk más, ûrbeli világokat meghódít majd, az egy földre értelmezett
túlszaporulat a múlté lehet a több égitestet birtokló majdani emberiség számára.

Egyelõre azonban az Egyesült Nemzeteknek az Emberi Jogokat lefektetõ chartája a földgolyóbis

embereinek jogaira vonatkozik csupán, s ugyanúgy a “Tízparancsolat”

egyes tételeiben gyökeredzik, mint az Ír Alkotmány (mutatis mutandis), melyet a katolikus

fõpapság ellenõrzése alatt fogalmaztak meg, az évszázad harmadik évtizedében. Hammurabi
törvényeitõl kezdve az új afrikai országok köz-kódexeiig, a birtoklás módjait meghatározták, és a
tulajdonmegfosztást büntették. A híres Szent István-i és Szent László-i törvények - a lopásért a
kéz levágása jár -
egyrészt a parancsolatokra, s azon túl a legszigorúbban értelmezett emberi “igazságérzetre”
támaszkodnak, másrészt drákói szigorúságukban párhuzamra lelnek egyes arab országok mai
törvénygyakorlatában. Az állatok világában a tulajdonjog fõképp (egyes fajoknál kizárólagosan)
a területjogra és a nõstény birtoklásának (megtermékenyítésének) jogára vonatkozik. Ma már
tudjuk, hogy a madarak éneke a hang erejével véd, mondjuk, egy lombos fát a rigó, vagy egy
bokorcsoportot a fülemüle számára. A legerõsebb kakas magáénak tekinti a szemétdombját, a
legerõsebb szarvasbika az erdõ egy részét, illetve az odajáró csorda teheneit. A területek és a
nõstények (azaz a meghágási jog) elorzása, durván számítva, megfelel az emberi rablás
ismérvének, míg a belopakodó hím titkos területfoglalása, illetve nõszölése “megfelel” a
lopásnak. A lopás lényege ugyebár, hogy titkon, vagy a tulajdonos távollétében történik, s így
enyhébbnek minõsül az erõszakot igénybevevõ rablásnál. A nemzetközi monda-és
népdalkincsbõl: “A kutya a konyhából a kolbászt ellopta….” A nevelt, háziasított kutyának
“fogalmai” vannak. A külvilágtól védi a házatáját. Ha “lop”, utána “bûntudatot érez”, mely lehet,
ugyebár, a büntetéstõl való félelem.

Mindazonáltal a Tízparancsolat nem különíti el a rablás gondolatát a tiltások között, hisz a 9. és

10. parancsolat látszólag a hetediknél enyhébb, mivel csak a “kívánást” jelöli meg nemkívánatos
dologként. Az egyházatyák úgy segítenek a dolgon, hogy a lopás égisze alatt a rablást is, azaz az
eltulajdonítás minden jogtalan fajtáját is kommentálják.

Az állatvilág egészére érvényes a tulajdon igénye. A halaknak, például, megvan a maguk

“járása”, ha növényevõk, mint a ponty meg a keszeg, s a maguk “vadászterülete”, ha ragadozó
halakról beszélünk, mint pl. a csuka. Horgászok elõtt ismeretes egy adott tó csukatársadalmának
a szokása, hogy csíkokra-hasábokra osztják fel a tó mélyét, s mindenik a maga csíkjának
vonalában áll. Ez a felosztás persze nem abszolút. A nagyobb halak egyre több területet
kívánnak, s el-elfoglalják a kisebbek területeit; éhínség vagy prédaszûke idején az egyébként
“beálló” csukák pásztázni kezdik egymás területeit, és az is elõfordul, hogy megtámadják,
megeszik egymást.

Mintha ennek a szokásnak is meglenne a maga pandanja az emberi társadalomban. A lopás

elszaporodása egyidejû az “elidegenedéssel”. A rablásé már azt jelzi, hogy a motivációk közt az
“erõs szükség” és “a megélhetési kényszer” is szerepel. Az ember persze másként szervezi a
társadalmat és másként él, vagy él vissza hatalmával is. Kény-és parancsuralomban, a hatalom
letéteményesei nemcsak azért rabolnak, mert valamiféle kényszerhelyzetbe kerülnek, hanem
azért, mert a rablás a korlátlan uralkodás egyik kifejezõje, s mint ilyen, a korlátlanul (vagyis
meghamisított jogok alapján) uralkodó ember szabad gyakorlata. A rablást (a lopást is) élvezni
lehet, különösen olyan helyzetben, amilyenben a büntetés esélye korlátozott. Mi több: mint
minden “illegális”, tehát egyén-és közösségellenes tevékenység, ez izgalmat, és az ezzel
együttjáró adrenalin-többletet eredményezhet. Az adrenalinnak éppúgy rabjául eshet valaki, mint
a kokainnak.

A bioszféra vizsgálatát célbavevõ szerzõk közül egyesek a területigényt az állatvilágon túl a

növényekre is kiterjesztik. Tudjuk, minden fának - õk a leghatalmasabb izolált élõlények! -
megvan a maga aurája. Amikor egy hatalmas tölgyfa lehullott makkjainak egy csoportját
messzebbre fújja a szél, s ott mondjuk megállnak, megtelepednek, kihajtanak egymás mellett,
akkor elkezdõdik a versengés a kellõ napfényért, foszfátért, területért. Egy idõ után a legerõsebb,
vagy a legkedvezõbb mikrokörülményeket legjobban fellelõ és hasznosító csemete túlnövi a
többit, melyek elsatnyulnak, majd elszáradnak. Egy õserdõ fakorona-hálózata egyrészt az óriások
egyéni harca a napfényért, másrészt, az óriástársadalom egybefonódó kooperációja a
folytatólagos fennmaradásért. A fa tolvaja a repkény, rablója és gyilkosa maga az ember.

Miért tiltja a Tízparancsolat és még oly sok ezer más törvény a lopást? Azért, mert a tulajdon
igénye az emberi természet (s mint láttuk, az élõ természet) lényegének része. A tulajdont, a
törvényen belül, vagy örököljük, vagy szerezzük, elvétve (tárgyak, régebben lakatlan területek
esetében) találjuk. Az ember munkája - az élõvilág tevékenysége - által jut jogosan tulajdonhoz,
illetve gyarapítja azt. Az illegális eltulajdonítás tehát nemcsak azt jelenti, hogy a jogos tulajdonos
szegényebb lett, bizonyos javakkal, hanem azt is, hogy munkájának gyümölcsétõl, életének
egyik látható értelmétõl fosztották meg.

Amikor Rousseau díjat nyert az ember természetes jogairól írt esszéjével, s a kerítések
lerombolását, a nagy tulajdonok megszüntetését sugalmazta, azért talált annyi követõre, s lett a
késõbbi szocializmus egyik atyja, mert a tulajdonok elhatalmasodása és a tulajdonosok
“szövetségének” gyakorlata olyan “lopáshoz” és “rabláshoz” vezetett, amit eleddig csak kevesen
fogalmaztak meg pregnánsan. Arról volt és van szó ugyanis, hogy a tulajdon és a tulajdon
védelme nevében a nincsteleneket megfosztották az emberhez méltó élettõl.

Rousseau az ember szabadságjogait próbálta megfogalmazni, romantikusabban és az

evangéliumok szelleméhez közelebb állóan, mint filozófus társai. Közhely, hogy a francia
forradalom eszméi az õ tanaikon, felismeréseiken alapultak, de merészebb az a hasonlat, amely
Einstein relativitáselméletének folyamodványaként az atombomba-gyártást jelöli meg, s ez a
kapcsolat a szép elmélet és a durva gyakorlat között már olyasvalami, mint a rousseau-i szép
eszmék beletorkolása az 1793-as terror hónapjaiba. A Forradalom Napóleon uralmához vezet -
az értékrendek visszaállításához, a birtokos osztályok földuzzadásához, a javak kiosztásának egy
jottányival méltányosabb változatához. A történelemnek se vége, se hossza, ok, okozat,
okozatláncolat, mélyenjáró, láthatatlan okhálózat követi, vonja, mozgatja az emberi
viszonylatokat, és lassú láthatatlansággal cseréli ki az értékrendeket. Rousseau népszerûségének
egyik forrása az volt, hogy világi módon fogalmazta meg az evangéliumok, különösképpen az
Apostolok Cselekedetei-nek néhány mondandóját az emberi tulajdonviszonyokról és a “szent”

tulajdon nevében elkövetett jogfosztásról.

Az evangéliumok terjedésének egyik magyarázata - a kereszténység õskorában, a Konstantin

alkotta államvallás elõtt -, hogy az örömhír minden hívõre, szegényre, gazdagra, rabszolgára és
szabadra, zsidóra és nem zsidóra egyformán vonatkozik. Az Evangélium egy szellemi, belsõ
szabadság birtokosává teszi a Krisztusban hívõt, s ennek a dinamónak a birtokában, mellyel az
ember az üdvösség, tehát egy óriási, kimeríthetetlennek posztulált lelki javadalom várományosa
lesz, a földi javak birtoklásának vágya összezsugorod(ik)(hat). A századvég fölszabadítás-
teológiája tovább halad ennél. A földi szegénység nyûgétõl akarja megszabadítani a krisztusi
testvériség egyenlõnek hirdetett minden gyermekét. A Lukács által reánk hagyott õskeresztény
csoportok képe egy, a javakat testvériesen megosztó társaságok, illetve hitközségek
szövevényére utal. Rousseaun innen idetalálnak eszméikkel az angol protestánsokból kiserkenõ
társadalomjavítók, túlnan pedig az a német csoport - részben egyidejûleg, részben egymást
követve - amelyet Marx, azaz a marxizmus dominál. A kommunista eszménykép a tulajdont úgy
osztaná meg, hogy a termelõeszközök és a nagy ingatlanok közös kézben maradnának, a
személyi tulajdon csupán az egy élettel elévülõ anyagiakra terjedne ki.

Az õskeresztény tulajdon-ideált részben Krisztus forradalmi tanítása sugallja, részben viszont ez

is visszautal az Ószövetség egyes fejezeteire. A föld, az Ígéret Földje, az ókori zsidók szent
könyvekbe foglalt történetének, szabálygyûjteményének és istenélményének egyik sarkalatos
pontja.

Isten egy meghatározott területet ígér, majd “ajándékoz” a tizenkét törzs tagjainak. (Más kérdés,
hogy ottfelejti az õslakosság törmelékeit, kikbõl, évszázad végén, szárba szökken a palesztin
nemzet.) A föld, az Ígéret Földje, adomány az egész “nemzet” számára, vagyis résztulajdonosai
tulajdonképpen csak amolyan alkalmi bérlõk, míg a legszegényebb nincstelennek is joga van a
föld javainak bizonyos részéhez. Ez a birtokviszony-rendszer azt posztulálja, hogy a
tulajdonosnak kötelességei vannak, amik részben a tõle szegényebbeket, részben pedig az egész
nemzetet illetik. Ezeknek a kötelezettségeknek nagyfokú elhanyagolása vezet - a próféták szerint
- ahhoz, hogy az egyiptomiak, a babilóniaiak, a rómaiak “elrabolhatják” Izrael földjét, rabságba
vethetik, vagy szétszórhatják népét. Az elveszett föld újbóli visszaszerzése az Ótestamentum
egyik vezérmotívuma. Ebbõl a szempontból az Istennel kötött szerzõdés hasonlóvá válik egy
birtok-adományleveléhez.

Lám a kezdeteket tekintve a közös tulajdon fontossága hasonlít az indián tulajdonideálhoz. Az

individualizálódás, a társadalmi differenciálódás eredménye az a fejlõdés, hogy a személyi, vagy
a magántulajdon fontosabbá válik a köztulajdonnál. A levitézlett államszocializmus, helyesebben
az álszocializmus, egyik látható fekélye volt a köztulajdon semmibe vétele. Minden
funkcionárius vizet prédikált és pártjával, pártonkívülieivel együtt bort ivott. Az ötvenes évek
egyik tréfás kérdése ez volt: Miért oszlopos tagja a munkásosztály a szocialista rendszernek?
Mert nem kap elég bért, osz’ lop. A közösbõl való lopás - ha más nem, telefonbeszélgetés-csalás,
vagy egyéb energiahasználat - olyan általánossá lett, hogy baráti körömbõl sem ismerek olyan
embert, vagy gyereket, aki ki tudta volna magát vonni ebbõl. Legtöbben azért (is) loptak, mert
szükségük volt a javakra, számosan sportból is csenegettek.

A nyugatiak is különbséget tesznek a köztulajdonból való és a magántulajdonból való lopás

között. Körülbelül így: minél nagyobb a közvagyon, annál kisebb a lelkiismeretfurdalás;
hasonlóképpen: minél nagyobb a magántulajdon, annál kisebb skrupulussal lop a tolvaj. A
nyugati romantikus tolvaj és rabló a nottinghami Robin Hood. õ kifosztja a gazdagokat és a javak
egy részét kiosztja a szegények között. Az ilyen mesealak - és voltak valóságos karakterek is,
akik ilyesféleképpen cselekedtek - csak látszólag lop, igazából a törvénytelenül összeharácsolt
javakból visszajuttat valamit az eredetileg megfosztottaknak. Ám aki törvénytelen eszközökkel
tesz törvényt, az igencsak veszélyes vizeken vitorlázik.

A szószerinti lopás - ellentétben a rablással - a súlyosabb bocsánatos bûnök közé tartozik az

Egyház tanítása szerint. A világi bíróság másképp vélekedik. A bebizonyított (vagy ráfogott)
súlyos gazdasági lopásért egy idõben halál járt, a szocialista rendszeren belül. A kapitalizmus kb.
így egyszerûsíti le a dolgot: minél nagyobb a zsákmány, annál nagyobb az elfogott tolvaj
büntetése. A hatvanas évek angol vonatrablóit hosszabb börtönbüntetésre ítélték, mint az akkori
“átlag gyilkosokat”. A hatodik parancsolat idevágó belharcán túl, a többi parancsolat
viszonylagos értékrendje idõtállóbb, mint a világi jogrendszer alapján kimért ítéletek. NE LOPJ,
mondja a Biblia, ekhózza az emberi törvény, visszhangozza a társadalom és minden
kiegyensúlyozott, emberi kapcsolatait megõrzõ egyén. Ez a parancs valahogy érintkezik a
természettel és levezethetõ - visszavezethetõ -

biológiai fejlõdésünk stádiumaihoz.

Ugyanakkor látnunk kell, hogy a tulajdonhalmozás olyan visszaélésekre vezet, amelyeket

gyakorolva a birtokosok emberi jogaiktól fosztják meg a kiszolgáltatottakat, vagyis nap mint nap
vagy “kirabolják”, vagy “meglopják”

õket. Ennek egyik formája, hogy a silány bérek nincsenek arányban azzal a felhalmozódó
haszonnal, ami a munka gyümölcse. A másik formája a nyersanyagok áron aluli vétele s ez
extraprofit fölhalmozódása, mely a gazdag és a szegény országok közt egyre nagyobb életszint-
szakadékot eredményez. Korlátozni ezt csak úgy lehetne igazán, ha meg lehetne valósítani egy,
az egész világra kiterjedõ jóléti államot.

Addig is: a házamból a pár ékszer és a kis készpénz mellett a bútorokat is ellopták; ismerek egy
fiút, aki meglopja az anyját, két lányt, aki az apját, egy feleséget, aki a férjét lopta meg oly
módon, hogy a pénzt félretette, s amikor elég volt belõle, elvált. Ismerek egy ingyen-vendéget,
aki meglopta házigazdáit, egy hotelost, aki vendégeit lopta meg. Ismerek gépeket, ami, lopásra
(ill.

csalásra) vannak beállítva és tulajdonosaik ezeket tréfásan így nevezik: KLEPTOMÁTIÁK.

Ám ismerjük Jean Valjean történetét, kit jóra térített a fel nem jelentés, s habár ez regény, tudok
egy olyan családról, ahol a tolvaj unokaöcs meg -

ezerszerezte - munkával! - az ellopott alaptõkét, és százszor annyit fizetett vissza, mint amennyit
lopott. Tudok egy könyvgyûjtõrõl ki ifjúkorában ellopott egy értékes könyvet a könyvtárból, de
megöregedvén a bibliotékára hagyta egész gyûjteményét.

Utolsó elõtti lépésként két családi történet, az egyik a tisztességrõl, a másik a lopás
megelõzésérõl.

1944 koraõszén egy lakatlan és az ostrom miatt kívülrõl elérhetetlen dunai szigeten x y almáját
szedtem föl a földrõl, de szedtem le a fáról is. Apám ott állt mellettem, tudta, hogy az otthagyott
alma ott fog majd rohadni, de hozzá nem nyúlt egyhez sem. Rosszallóan nézte mûködésemet:
“Az alma nem a tiéd és a tulajdonosától nem kaptál arra engedélyt, hogy elvigyed”, mondta.
Egyike volt õ a talán azóta már kihalt régivágású gentlemaneknek. Nem telt bele öt év és hamis
“politikai” vádak alapján két év börtönre és teljes vagyonvesztésre ítélték. Így rabolja meg a
“köznek” hazudott erõszakszervezet az egyént.

A háború elõtt, alatt és után, tehát addig, amíg állt és élt a Dely cég, a Tungsram gyárral olyan
villanykörtéket gyártatott, amelyekbe ez volt kitörölhetetlenül beleírva: A DELY CÉGTÕL
LOPTAM. Nem is tûnt el egy körte sem, 1949-ig, amikor körtéstõl az egész gyárat, kárpótlás
nélkül államosították. Így lopta meg az idegen érdekeket szolgáló államgépezet a
magántulajdonosokat.

A század dereka elõtt olyan korban éltünk a földön, amikor egymás után két nagyhatalom
kirabolhatta Európa nagyobbik részét, hiszen a nácik és a szovjetek önnön népüket is
megrabolták.

A szovjet megszállás országaiban elhatalmasodott a “zabrálás”. Eleinte fõleg a megszállók

zabráltak, aztán kiszolgálóik, végül a kiszolgáltatottak is. Hogyan lehet visszaszokni a
tisztességbe?

Nehezen. Szigorú, jó neveléssel. Példamutató tanárokkal, a békebeli emberi normákat keresõ

szülõkkel. A büntetésen túl, vagy ahelyett, a kártérítés, a visszaadás, a pótlás és a jó értelemben
vett közösségi munka gyakorlatával.

Aszerint cselekedni és élni, hogy “ne vígy minket a kísértésbe”, vagyis megelõzõ intézkedéseket
tenni a lopás ellen.

Az öncélú tulajdongyarapítás és az önigazoló eltulajdonítás két mérlegserpenyõje közt a mérleg

nyelét a mindenkori helyi társadalom pontosítja. Egyensúlyra kell törekedni. Az egyensúly
megõrzésének mûvészete a pozitív életmenet egyik titka.

(BÉKÉS GELLÉRT FESTSCHRIFT/1996)

VIII.

HAMIS TANÚSÁGOT NE…

A legszebb nyelvezetû, az 1590-ben kiadott Vizsolyi Biblia szavával: “Az Isten az Sínai hegynec
teteiérõl adgya a Tíz paranczolatokat, mellyekben megtanít mi légyen az õ akarattya, mit kellyen
czelekednünk és mit kellyen el távoztatnunc, mellyekben ígér az engedelmeseknec minden iót,
az engedelmetleneket fenyegeti büntetéssel.” (Mózes 2,20)

Ebben és az ezt követõ Károli bibliakiadásokban a “hazugság” elleni parancs a kilencedikként

jelentkezik: “Ne mondgy az te felebarátod ellen hamis tanúságot.”

Tanúságról és nem tanulságról van szó: a parancsok általános tanulsága a prófétai módon
elhelyezett tiltás/javallás. A bûnösök megbûnhödnek, a jók jutalmat nyernek.

Itt csak utalok arra, hogy ez az esszém, a szent parancsok mai, azaz szekuláris érvényességét
vizsgálja anélkül, hogy a szentség fogalmát elfogadná vagy kétségbe vonná.

Az általánosabb magyar köztudatban, a kései katolikus katekizmusok nyomán a hamis tanúság

elleni parancs nyolcadikként jelentkezik. Ne zavarjon ez meg senkit. Mózes maga legalább
három esetben ad tanúságot arról (Mózes 2,20, 3,19, 5,5), hogy az Úr közvetíteni akarja ezt a
bizonyos parancsot, mint a megtartandók egyikét, noha a 3,19-ben ez egy a harmincöt, az 5,5-
ben pedig a tizenöt közül. Egyébiránt is, Mózes könyveiben olvasva, az ember a parancsok
rengetegében jár.

Ezeknek nagy része, mai szemmel nézve, vallási utasítás Izrael népe számára. A Tízparancsolat
viszont nem annyira a kõtáblák, mint az általános emberi tanulságok miatt minden vallásos-és
vallástalan ember számára ma is élõ példa.

A tíz erõs törzsi gén az emberi erkölcstan DNS építõkockája lesz. Az egészben a
legcsodálatosabb a megfogalmazás. A vallási utasítások bozótjából kiemelkedik néhány, a
jövõbe mutató hatalmas szálfa.

Szinte minden évben akad egy közíró - idén az angol Indepedent esszéistája -, aki adventkor egy
modernizált életkalauzzal jelentkezik. Az 1997. karácsonyi számban mint a humanista életelvek
lajstroma újult meg a mózesi tíz: - légy hû hitedhez, melyben felnõttél;

- ne imádd bálványként a pénzt;

- pihenj a hetedik napon, hogy egyéb hat napi dolgaidat el tudd helyezni és felfrissülj;

- anyádat és apádat, eleidet, õseidet is tiszteljed; - ne oltsd ki embertársad életét, az élet

pótolhatatlan; - ne szegd meg társadnak (feleségednek) tett ígéretedet; - ne orozd el azt, aminek
birtoklását másra bízta a törvény, a közmegegyezés; - ne hozz bajt senki fejére hazugsággal,
csalással, hamissággal; - ne harácsolj, haggy kellõ életteret felebarátodnak és ne lazítsd meg a
hozzátartozók lojalitását. Ez környezetvédelmi zavart is okozhat.

A hamis tanúság parancsát tehát változatlanul és “egy az egyben” komolyan kellene vennünk.
Tesszük-e?

Kezdjük egy félreértés tisztázásával. A Biblia, vagy a mai humanista kódex nem ezt mondja: “ne
hazudjál”. Egyrészt vannak “fehér” és “fekete hazugságok”. A fehér hazugságok közé tartoznak
a lódítások és a tódítások. Ha elmegyek halászni és üres kézzel visszatérvén azt mesélem: “két
egykilós csukát fogtam”, lódítok -

hiszen nem fogtam semmit. Ha egy más alkalommal tényleg fogok két egykilós csukát, de azt
mondom: “két ötkilós csukát fogtam”, akkor tódítok.

A közel-keleti ember egykor és most egy mesehalmaz közepében élt, illetve él. A mesék a
mítoszokba kapaszkodtak, a mítoszok a megélt vallás képzeletbeli változatainak segédeszközei
voltak. A modus operandi mankói. A vallásalapítók, a próféták, a szent könyvek írói példázataik
érvényesítéséért olyan eszköztárra támaszkodtak, melyeket a korabeli ember ismert, felismert,
elfogadott. Noé bárkájának története a Közel-Keleten élõ ókori ember számára nem volt
hihetetlen. Környezetének állatait el tudta képzelni egyetlenegy nagy hajóba zárva. De, amióta a
világ kinyílt és Brehm osztályozta az állatokat, már tudjuk, hogy egy Népstadion nagyságú hajó
sem lenne elegendõ, csupán az emlõsök rendjének befogadására. Hazudott tehát a Biblia? Nem
hazudott. A Gilgames eposzból is megerõsítve látszik a vízözön ténye. Persze nem a
földkerekségre, hanem annak egy bizonyos pontjára vonatkoztatva. Nem lett volna Noé? Igen
valószínû, hogy létezett, hogy bárkát épített és abban istállókat; ott elhelyezte legfontosabb
állatait, lebegett vele az ár tetején, családjával együtt, majd apálykor lehorgonyzott, kikötött. Egy
helyi jelenséget, egy helyi történetet duzzasztott világméretûvé az ókori próféta, aki
természetesen sem a Föld méreteit nem ismerte, sem önnön planétánk bolygó voltával, a
világmindenség méreteivel és berendezésével nem volt tisztában.
A radikális keresztény Wilfred atyától hallottam két újszövetségi csodának mai, alternatív
magyarázatát.

Kána. A menyegzõn elfogyott a bor. Jézus, anyja noszogatására kézbe vette a dolgokat. A
szívekbe nézett. Parancsára elõkerült a pince mélyére eldugott, a legjobb bor. Kána-számra.

Kenyérszaporítás. Falusi népség nem indul el nagyobb útra elemózsia nélkül.

Jóllehet a tóparti sokaságból csak páran jelentkeztek ennivalóval. Amint ennek szétosztását Jézus
elrendelte, elõkerült bizony sok egyéb, - kenyér, hal - az iszákból. A megosztás volt az igazi
csoda.

Az evangélista nem ilyen modern módon látta, hallotta, beszélte el a történeteket. Vélhetõleg szó
szerint adta vissza azt, amit másoktól hallott, legjobb hite szerint megértett. Nem hazudott!

A bibliai történetek részletei bizonyára ma tódításnak hatnak, tanulságuk viszont változatlanul

érvényes: akik nem okulnak az elõjelekbõl és nem tesznek meg mindent a maguk és társaik
védelmének biztosítására, azok katasztrófák áldozatai lehetnek. (Más kérdés, hogy bizonyos
embercsoportok látszólag nem kerülhetnek el katasztrófákat, azaz vannak elkerülhetetlen
katasztrófák is), amelyektõl senki nem menekülhet. Az Ószövetség fizikai világában Jehova, a la
Zeus, villámmal, mennydörgéssel is operált - az Újszövetségben ezek az elemek kisebb szerepet
nyernek. Jézus elsõsorban a lélek gyötrelmeire hoz írt, a mennyország nem feltétlenül egy másik
fizikai világ.

Kána: Minden élethelyzetre van pozitív megoldás.

Kenyérszaporítás: A megosztás példabeszéde.

A salamoni ítéletbõl, mely az Írás legkorábbi hamis tanúságainak egyik gyors megorvoslásával
szolgált, megtanulhattuk, hogy van módja a hazugság-háló átszakításának, csak rá kell jönni a
módjára. Ez olykor sikerül, olykor nem.

A hazugság egy másik fajtája a csalás. Jákob becsapja Izsákot, becsapja Ézsaut, így nyeri el az
elsõszülöttség jogát. “Ebül szerzett jószág ebül vész el”, mondja a közmondás. Ám Jákob, saját
fejére hozott testi-lelki megpróbáltatások során megy keresztül, s így érdemli ki, utólag, amit
elõzõleg ebül szerzett. Egy pillanatig sem vitás, hogy a Jákob féle csalás a körmönfont hamis
tanúságok körébe tartozik. A történet bonyolultabb tanúsága, hogy Isten jó és irgalmas,
megbocsátja a törvényei ellen vétkezõket és a maga módján egyengeti útját azoknak, akiket
tehetséggel áldott meg. Jákobi példatárunkat a közelmúlt eseményeivel szaporíthatnánk. A
közkézen lévõ javakból 1989-ben olyan szerzés, orozás, eltulajdonítás, elcsalás indult meg,
melynek leülepedtén az egykor a közöst védõk legszemesebbje került ki újgazdagon. Nyilván a
képmutatás, a hazugságok sorozatán át. Mit szóljon ehhez , aki szegény? Hát igen, õ
változatlanul a legszegényebb. Mert sem nem elég szemes, sem nem elég szemtelen.

Más kérdés, hogy a látszólagos Saulus-Paulusok - mivel hazugságban és nem hitben élnek -
sohasem lettek lényegileg mások, mint voltak. Mivelhogy “kutyából nem lesz szalonna”.

Hazudni úgy is lehet - jól tudjuk -, hogy az ember elkerüli az igazat. Ez a lapítás iskolája. Egész
Kelet-Közép-Európa a lapítás gimnáziuma volt, egyébként eltiporta volna (mert olykor meg-
megtiporta) a szovjet hernyótalp. “Vesszen Mindszenty” - dörögte - az elõkikiáltó után az egész
III. Béla iskola, ütemesen tapsolva. Hány hónap múlt el azóta, hogy a Mária-napokon a
tanulósereg java éppen Mindszentynek tapsolt a fõtéren?

“Az igazat szólni”, Mindszenty mellett, amikor elfogták, egyenrangú volt a karrier-
öngyilkossággal. A hercegérsek elleni iskolai tüntetésrõl tizenketten kivonultak - másnap
kicsapták õket az iskolából. A hatalom kényszerítõ hazugságainak hálójából tehát nem volt
menekvés. Néhányan kibújtak a háló lukain és némák maradtak, mások szétszakították az adott
hálószemet, ami fogta õket: azért pedig mártíromság járt. Mi ebbõl a tanulság? Lapítani nem
illendõ, de tanácsos.

Az angol bíróság elõtt ezekkel a szavakkal kell a tanúnak a Bibliára felesküdni: “The truth, the
whole truth, nothing but truth.” Nos, ilyenkor nem babra megy a játék, hanem egy másik ember
bûnösségének bizonyításáért - esetleg életéért -

folyik a küzdelem az ügyész és a védõügyvéd között. Nem a bíró dönt, hanem az esküdtek, az
evidencia és a tanúvallomások alapján. Van persze más eskü is, közösségi, ugyancsak
felesküdési jellegû. 1953 nyarán, a Böhönyén tett katonai esküben nemcsak arra kellett
felesküdnünk, hogy megvédjük a békét, hanem arra is, hogy óvjuk - hazánk elõtt - a Szovjetuniót
is. Fülemben dörögnek az eskü szavai, az egész ezred egyszerre mondta, ütemesen, hangosan. És
én? (Mint az iskolában…)

Eszembe jutott Móricka, aki hiányzott, amikor a tanító bácsi közölte az osztállyal, hogy ha
legközelebb tüsszent, már ne kívánjanak “Egészségedre tanító bácsit” - kórusban. Azt hívén,
hogy szavát szokásosan elnyomja majd az osztálykórus, Móricka kimondta: “az egész seggére,
tanító bácsi!”

Ha hirtelenjében leállt volna a köröttem zúgó kiskatonakórus, az ezredparancsnok bajtárs ezt

hallotta volna: “esküszöm, hogy teljes szívembõl utálom Sztálin elvtárs legjobb magyar
tanítványát, Rákosi bajtársat, elvtársat, pajtást”… és ezek után a többi ismert fõmufti neve
következett. Nem volt ez eredeti módja az eskü-tettetésnek. Középkori boszorkányperek
kipécézettjei éltek vele már, és a dél-amerikai annalesek tanúsága szerint egy intelligens írástudó,
többnyelvû indián, akit erõszakkal megkatolizáltak. Egy kis totem-bábucska volt bal kezében,
azon belevésve a szavak: “amire esküszöm, ellenkezõleg gondolom”. Ezt forgatta, morzsolgatta,
miközben a rákényszerített katekizmust gajdolta.

A bíróság elõtt nem véd a tömeg tömb-hangja. Jellemzõ, hogy a görög drámák kórusa, mely hol
kontráz, hol megerõsít, éppen arra van hivatva, hogy az igazságot kimondja. A konfliktus
szereplõi, Elektra, Ödipusz, (akinek a komplexumát utólag találták ki, hiszen sorstragédiát élt át)
vagy Antigoné, Kreon stb. egymással tusakodva csûrik-csavarják a dolgokat. Még a pozitív hõs
vagy hõsnõ sem hozakodik egyszerre elõ a “teljes igazsággal”. Erre való a kórus.

A kórus, miként az igaz lelkiismeret, mindig, minden helyzetben kimondja, mi, azaz mi lenne a
helyes, az igaz út. Eltekintve Arisztophanésztõl és a hellén drámától, a görög darabok, fõleg a
korábbiak, javarészt olyan bírósági tárgyalásokra emlékeztetnek, melyek a nézõ szeme elõtt
folynak. Feltehetõleg a drámák zöme vagy egykor lezajlott bírósági tárgyalásokat mintázott,
vagy azok kisugárzását, azok ihletését használta fel.

Az Ószövetség Jehovája a törvényhozó Mózes öt könyvének oroszlánrészében nem pártos égi

bíró. Döntéseinek jórésze minden esetben megállná a helyét. A maradék kifejezetten a
“választott nép” érdekében történik - azaz Mózes így értelmezi Jehova hozzáállását,
törvényhozását. Felvilágosodott, pláne kikeresztelkedett zsidók manapság a nép választottságát
zsidó mitosznak tartják. (Pl. Vas István).

Ámbár van hasonló német, magyar, perzsa, arab mítosz is. Jehova olyan egyszemélyes
törvényhozó testület, aki, mivel a legfelsõbb bíróság elnöke is, valamint teljhatalmú
adminisztrátora a világnak, törõdik azzal, hogy törvényeinek érvényt szerezzen, a kihágókat
megbüntesse, a példás polgárokat megjutalmazza. Ez az utolsó két funkció, ókori hithûeknek
már az is feltûnõen érthetetlenül mûködött, mûködik. Aligha vitás azonban, hogy Jehova és
Mózes ismételt párbeszéde a Sínai hegyen igen hasonlatos egy összevont parlament cum bírósági
tárgyalás szakaszaihoz. Ami lent a síkon történik, az a kegyetlen valóság. Az õs-zsidók és az õs-
arabok hajba kapnak szokásokon, hittételeken, és majd az Igéret Földjének holdjain marakodnak.
(Máig.) Mózes, mint a végrehajtó hatalom zsidó helytartója törvényt tesz. Sok minden annak az
érdekében történik, hogy az egyhitû és egyistenhitû - tehát egységes ideológiával bíró tizenkét
törzs révbe jusson. És sok minden: törvény, szabály, utasítás már általános emberi. (Állattal,
egynemûvel közösülni tilos és utálatos - mondják ismételt parancsok.)

Meg van szabva a sábesz és a sábeszi gyertya hossza. Az onánia tisztátalan dolog. Menstruáló
asszonyi állattal hálni nem szabad. Leányrokonod szemérmét fel ne takarjad.

Megannyi kézzelfogható intelem, vagy éppenséggel bírósági végzés. Nagyobb horderejû és csip-
csup. A java ilyen-olyan tanúkat feltételez. Igaz, vagy hamis tanúkat. A teljes igazságot vallani a
bíróság elõtt?

Kilencéves koromban kisbiciklivel hátulról meglöktem egy, a járdáról oldalt, váratlanul lelépõ
mosónõt. Bepereltek bennünket, hogy a baleset során a bicikli beszakította az asszony
télikabátját. A tárgyaláson megjelent az asszony a kabáttal, a látlelettel - egy új kabáttal -, amin
hatalmas hasadás éktelenkedett. A vád kitalált voltában semmi kétségem nem volt. Viszont
ügyvédem, Für alle Fälle, leszereltetett mindent biciklim elejérõl, a lámpát, a sárhányót is, ami a
szakítást vélhetõleg elõidézhette volna. A bíró kihallgatott, nem mondtam el az alkatrészek
eltávolításának részleteit. Nem kérdezte. A pert megnyertük.

Mi lett volna a “teljes igazság”? Az, hogy az asszonyon másik kabát volt. A fölmutatott új kabát
máskor szakadt el, de ennek árát - a kis malõrre hárítván e dolgot - rajtunk akarta behajtani.
Részünkrõl: a kisbicikli alkatrészei közül kettõ, egy sokkal nagyobb összeütközés esetén
szakadást okozhatott volna, bár az adott esetben errõl szó sem volt. Mindazonáltal az
inkriminálható alkatrészeket eltüntettük a bíró szeme elõl.

A felperes “hamis tanú” - itt hamis vádló - volta kétségtelen. Az alperes viselkedése a “lapítás”
egyik alosztályába tartozik.

Simó Sándor Franciska vasárnapjai címû filmjében az elfogatását váró tisztességes kommunista
ezzel az intelemmel búcsúzik egy, a kihallgatását váró, tanúnak megidézett tanítványától: “Vallj,
vallj bátran, mindent mondhatsz, csak arra vigyázz, úgy ne vallj, hogy abból akasztás lehessen.”
Vagyis, a hamis tanúbizonyságnak fokozatai vannak. A legirtózatosabb az, ha a hamis tanú olyan
büntetést idéz a vádlott fejére, melyért a fej vétetik. Minden mást igen, az életet nem lehet
visszaperelni. És életet nem szabad elvenni életért: a humanizmus egy elõretörõ ága szerint. Ily
módon a kivégzés is (tetszik, nem tetszik) valamiféle gyilkosság. Nem beszélve a vérbosszúról,
amit magyarázni lehet, igazolni nem. Amikor a halálbüntetést Európa legtöbb országában
eltörölték, a törvényhozók azzal érveltek, hogy a múlt sok olyan esetet ismert, amikor ártatlan
ember került a vérpadra. Olykor az ügyész erõszakossága, vagy a rendõrség túlbuzgósága,
máskor a hamis vagy bizonytalan tanúság miatt.

Írországban írom ezeket a sorokat, melynek északi részében nyolc embert gyilkoltak meg múlt
héten, egyenként. Egy “protestánst”, egy “katolikust”, aztán újból egy “protestánst”, majd egy
“katolikust”, und so weiter. Persze, a vallási hovatartozás csak egy címke; helyesebben lenne
“nacionalistáról” és “unionistáról” beszélni. A quid pro quo, azaz szemet szemért, népi
alkalmazása a fenti sorozatban nem annyira a vérbosszú, mint a “láthatatlan egyensúly” nevében
történik. Ugyanis a gyilkosok jobbára nem ismerik áldozataikat, mindössze annyit tudnak róluk,
hogy a “másik közösség” tagjai.

Ezek a politikainak nevezett véres csaták, persze nem ritkán, fednek egy-egy valóságos
vérbosszút. “Devlinék megölték a bátyámat, mi, Rourke-ok kinyírunk egy Devlint.”

Rengeteg martalóc szabadon mászkál, prédál. Számost elfognak, bíróság elé állítanak. Mivel az
angol és az ír szabályok szerint nincs kényszerítõ vagy kötelezõ vallomás, a vádlottak 90
százaléka, mint a sült hal, hallgat. Ügyvédeik ártatlanságukat bizonyítják. Ez mindaddig sikerül,
amíg valami megcáfolhatatlan evidencia (pl. ujjlenyomat) vagy ellenõrizhetõ tanúvallomás
horogra nem akasztja a vádlottat. Olykor (valójában ritkán) semleges személy a tanú, pl.
járókelõ, aki látta a pokolgépet elhelyezõ egyént a tett színhelyén, olykor (sokkal gyakrabban)
supergrass, magyarul: beépített spion. Nem kétséges, hogy a supergrass tanúbizonysága a
bíróságon jószerével megfelel a valóságnak. (A tettest bevarrják 10-15 évre.) Ám a spionságig
vezetõ út véres kövekkel van kirakva. Ahhoz, hogy egy jelentkezõ egyént -, akirõl persze nem
tudni, hogy megbízói vannak - befogadjon egy terrorszervezet, a jelentkezõnek “bizonyítania”

kell. Hogyan? Bûncselekményekkel, melyeket a terroristák tûzpróbának szántak. A helyzet tehát

az, hogy a bíróság elõtti “igaz” tanúvallomást megelõzte egy rakás hamis cselekedet, esetleg
fertelmes vétek, mely indítékául szolgált egy elhúzódó konfliktus, az államfönntartó hatalom és a
terroristák között.

Bár a brit felfogás szerint a vádlott ártatlan, amíg bûnét be nem bizonyítják, vallomásra nem
kötelezhetõ. A végrehajtó szervek túl gyakran nem gentleman módra kezelik a tárgyalásra való
elõkészítés folyamatát. Tizenkét évvel ezelõtt egy dél-angliai tanyán meggyilkoltak egy
újságkihordó fiút. A tetteseket, négy betörõt, akiket megzavart az újságos gyerek, elfogták,
elítélték 15 évre, gyilkosság vádjával. Tíz évet ültek börtönben. Idõközben egyikük, aki
önmagára és társaira vallott, meghalt, de elõzõleg jegyzõkönyvet vetetett fel az ügyvédjével,
mely szerint a rendõri kihallgatáson hamis, második vallomást kényszerítettek ki belõle.

Vizsgálat indult, a detektív noteszában ott volt a bíróság elé került vallomás, de a kémiai
oldóanyag kimutatta, hogy a terhelõ kijelentés alatt (mint a festõk pentimentója) ott rejtezett az
eredeti, az elsõ, a valódi vallomás. A hamis tanút, a detektívet letartóztatták, a három túlélõ
elítéltet kiengedték, utólagosan felmentették.

A Vizsolyi Biblia szövegében a “felebarátod ellen” kifejezés szerepel tiltásként. Jézus,

századokkal késõbb, jól meghatározta a felebarátod szó értelmezését. A farizeus kérdésére azt
válaszolta, hogy minden ember a te felebarátod, azaz minden ember felebarátja. Ez a szemantika
beletorkollott a mai kétféle, az istenhívõ és a hitetlen humanizmusba, de úgy is mondhatnók,
hogy Jézus humanista bölcselõ volt. Az is volt. Az Újszövetség számos passzusa utal arra
(szamáriabeli asszony a kútnál, irgalmas szamaritánus, római katona), hogy Jézus forradalmi
újító volt, nem tett különbséget nemzetiségek, sem pedig rabszolgák és uraik között. Mindezt
Mózesig visszavonatkoztatni történelmietlen lenne. Mózes, Áron, Józsua, sõt az Ószövetség
minden zsidó vezetõje (noha nem minden prófétája!) azon volt, hogy Izrael ellenségeit az Úr
vezetésével legyûrje. Ezért, szerintem, a “felebarátod” kifejezés ókori értelmezése közelebb
állhatott a “nemzetségbelid”-hez, mint a “bárki”-hez. Mózes számára anatéma lehetett volna az a
jézusi kitétel, hogy “szeretnünk kell ellenségeinket”. Az erkölcsi fejlõdés csúcsa ez. Ábrahám
még úgy véli, az Úr parancsára meg kell ölnie Izsákot. Mózes már minden sorsost,
nemzetségbelit védelmez. Amit Jézus tanít, attól eláll a lélegzetünk. Még akkor is, ha egyszer
kimutatják, Jézus esszénus volt, vagy szerves kapcsolatot tartott velük.

Tudjuk, tapasztaljuk, a szeretetparancs megtartása közel lehetetlenség (Szent Ferencnek sikerült,

Szent Ignác meg sem próbálta igazán), de érezzük - ezáltal lehetne elérni a társadalom és a szív
maradandó békéjét. Mózes, tehát a Tízparancsolat kinyilatkoztatásának korszaka, még ott tart,
hogy a dekalógust mint a zsidó túlélés eszközét adja gyarló kezekbe, és századok, sõt már
ezredévek múlnak el, hogy ez az élõ patak folyóvá bõvüljön, melyet hosszú, hasonló patakok, a
Védák, Mohamed, Buddha, a Tao, a sztoikusok, a szufi egyes patak-törvényei folyammá
duzzasztanak. Egy-egy patakban fölfedezhetõ a varangyos béka. A Korán intelmei között is
jócskán találunk pozitív parancsokat az igazmondásról. Ugyanakkor Mohamed megemlíti, en
passant, hogy a gyaurokkal kapcsolatban ez nem feltétlenül szükséges. Ha tehát Mohamed a
“felebarátod-kört”

a muzulmánokra szûkíti, akkor ideológiailag helye van a további szûkítésnek is.

A fundamentalisták mindenki ellen “dzsihádot” hirdetnek, akire rámondható a lazaság,

eltévelyedés. A Tízparancsolat tiltja a békétlenséget. Parancsai közül ez, a nyolcadik áll
legközelebb egy bírósági tárgyalás felszólításához - a mai eskühöz -, melyet a bíró a tanúhoz
idéz. Ha a felszólított ezt nem tartja be, akkor hamis tanúsága által nemcsak mást hoz bajba,
hanem (bár láthatatlanul, az égi bíró, és saját lelkiismerete elõtt) saját magát is. Azonfelül,
fordulhat a kocka. Emlékszünk még Alapi államügyészre?

Általánosabban felfogva a dolgot, egy adott bírósági tárgyalás, és azon belül a tanú esküje, majd
tanúságtétele, az élet egyetlen sejtje, az emberi viselkedés mikrokozmosza. Mindannyian,
jószerével naponta, olyan döntések elõtt állunk, melyek vagy nyilvánosan, vagy saját
lelkiismeretünk belsõ terében próbára tesznek bennünket. Egyes próbákat kiállunk, másokon
elbukunk. Alig találhatni olyan állampolgárt, aki ha teheti, adóbevallási ívén meg ne csalná az
államot.

Ha másképp nem, hát szándékos mulasztással. Ki vallja be, ha van, külön keresetének minden
fillérét? Ám, valahogy, az apró adócsalás nem tartozik a hamis tanúságtétel osztályrendjébe,
mivel “ügyeskedésünkkel” nem mártunk be senkit. Más a helyzet az olyan csalással, ami
titokban megszeg egy alapmegállapodást. Gondolok itt, például, egy walesi hites könyvszakértõ
barátomra, aki meggazdagodott azon, hogy a forgalmazásra kezébe helyezett értékpapírnak egy
negyedét kölcsönpénzen maga vette meg. Noha ez sem meríti ki a hamis tanúbizonyság
fogalmát.

Ha azonban valaki csalárdsággal vagy annak következményeként más embert behúz a csõbe,
akkor igaztalan cselekedete felér, hovatovább ekvivalens a hazug tanúsággal. A hamiskártyás
kifosztja társait: minden pót-ász, amelyet a kabátujjából elõhúz, egy-egy hamis szót szimbolizál
az összetetten igaztalan “tanúvallomásban”.

Mire ez az írás nyomdafestékre lel, valószínûleg már eldõl Bill Clinton, az amerikai elnök sorsa.
Ez egyelõre talány. Jelenleg némberek kapzsi csapata üldözi (az élszuka alig szebb egy
bányarémnél), nyomukban a média, az ügyvédi kopók serege. Kivel feküdt le, kit biztatott
paráznaságra az Egyesült Államok elnöke? És kit biztatott hamis esküre?

Franciaországban kacagnának a donjancsinak kikiáltott elnök kalandjain, Írországban nemrég

megbocsátottak egy miniszternek, kit egy hímkurvával leptek meg a parkban. Az angolszász
világ viszont rendíthetetlenül képmutató.

Megköveteli politikusaitól, hogy feddhetetlennek tûnjenek. A Clintont csaholó szukák, lehet

hogy az elnök alkalmi szeretõi voltak, de biztos, hogy a pénzét akarják és a zsarolás egyik
formáját alkalmazzák. Egy “vallomásért”, “interjúért” is százezer dollárokat fizet a média. Ily
módon, akárhogy is végzõdjék a botránysorozat, a szerelmi vallomásokat, kéjlihegéseket
gondosan magnetofonszalagra rögzítõ megejtettek sokkal inkább a magukat haszonért felkínáló
örömlányokra emlékeztetnek, mint az elnöki kéj áldozataira. (“És megtelt a föld hamissággal.”)

Végezetül van a vallomásoknak egy olyan válfaja, amely sokkal több a kegyes hazugságnál, mert
pozitív, életmentõ hazugság. Ez, bár látszólag nem meríti ki az ipso facto, a valóságos tényállás
fogalmát, valamiképpen mégis egy magasabb igazságosztást szolgál, amit az adott esetben
nélkülöz a perrel mechanisztikusan vagy politikai kényszer miatt foglalkozó bíróság. Jean
Valjeant úgy menti meg a kirabolt pap, hogy letagadja a bûnös bûntettét. A kõszívû ember egyik
fia megtévesztõ tanúvallomással menti meg öccse életét. (Névcsere.) Az irodalom tükre a
valóságnak. Az ötvenhatos forradalom katonai vérbetiprását követõ megtorlás az elfogottak
százait állította vérbíróság elé. Kétségtelen, a fölkelõk is ontottak vért, elsõsorban a megszállók,
aztán a megszállók uralmát biztosító honi osztag vérét. A rögtönítélõ és a mondvacsinált,
felbérelt, rendszerszolga bíróságok színe elõtt, ahol csak lehetett, amit csak lehetett, a becitált
vagy berángatott tanúk a nyugatra menekültek számlájára írtak.

Tehát, az ún. “ellenforradalmi cselekmények” gyújtópontjában, a felvett tanúvallomások szerint,

azóta disszidált elemek álltak. Ezek az egyének, akiket elfogni utólag már körülményes lett
volna, gyakorta ott sem voltak a színhelyen.

És ezt a tanúk jól tudták.

Hamis tanúságokat tettek? Életeket mentettek, hosszabbítottak meg azáltal, hogy elfogott társaik,
barátaik bûncselekménynek számító tetteit elhallgatták vagy másra tolták.
Kényszerhelyzetekben a valódi, de terhelõ tényállás megmásítása közelebb jár az erkölcsi
igazságtevéshez, mint a felmentést vagy könnyítést hozó gyáva kooperáció a vérbírákkal.

Hogy úgy mondjam, a felebarátunk elleni “hamis tanúság” súlyos következményét és

lelkiismereti terhét a mérleg másik serpenyõjébe tett “hamis tanúság felebarátunk mellett”
ellensúlyozza és így, egy cseppnyi emberséggel könnyíti az emberiség összterhét.

(BÉCSI NAPLÓ/1998)

IX.

NE KÍVÁNJAD?

Három évezreddel a törvényszabó Mózes után a dekalóg kilencedik parancsolata ma sem tûnt el
az erkölcsi kódex lapjairól, habár szigorú fénye elhalványodott.

Vesztett érvényességébõl. A górcsõ elé téve manapság már visszavetítve sem érezzük az
Istennek tulajdonított tiltás feltétlen komorságát. Elõször is azért nem, mert elsõ mózesi
megfogalmazásában csupán listavezetõ volt, mögötte sorakoztak az egyéb figyelmeztetések:

- se házát

- se mezejét

- se másféle jószágát ne kívánjad.

Másodsorban azért nem, mert ez a parancs intõjellegû, vagyis nincs mellette olyan fenyegetés,
mint például a kizárólag Isten ellen való vétkeknél.

Harmadsorban, ez az “intés” nem specifikusan házasságtörésrõl beszél - azt egy más

gondolatkörbe vonva a “ne paráználkodjál” parancs tiltja - sõt nem is aktív asszony-
harácsolásról, hanem valamiféle kívánásról van szó. A héber eredetiben a szó chamad, melyet a
magyar “kívánás” szó nem eléggé szabatosan fordít.

Egyetemünk Ótestamentum-professzora, Maurice Hogan szerint a héber szó lényegesen erõsebb

töltetû. Nem igazán menekedhetünk tehát a gondolattól, hogy az Újszövetség Jézusa erre a
parancsolatra gondolt, és ennek maximális érzelmi feszültségére, amikor bûnösnek mondta a
“megkívánást”.

Hát fából legyen az ember? A modern élet a vélt ótestamentumitól sokszorosan több kísértést -
meztelenkedést, provokatív beszédet, képek millióit, aktusokat, mozdulatokat, illatokat,
jelenségeket - kínál mindkét nemnek, mint a régebbi korok bármelyike. Behunyt szemmel
kellene járni tehát?

Ezeket a kérdéseket igyekszünk itt megfelelni - nem biztos azonban, hogy teljesen kielégítõ
módon.
Az iszlám szokás-és törvényrendszerben, már a Korán intelmei alapján is kiemelt szerepet kap a
purdah, azaz az arcfátyol használata. “A meztelenség bûnre viszi az embert”, vallotta a néhai
magyar költõ, Horváth Béla, aki teherbe ejtett egyszer egy fürdõzõ leányt. Lám a Zsuzsannát lesõ
vénekrõl is van egy Rembrandtot is megihletõ példabeszéd az Ótestamentumban. Horváth Béla
késõbb, saját állítása szerint, még önnön testét is elfedte - a fürdõkádban gatyában fürdött. Az
arabok makacsul állítják, hogy a megigézõ nõi arc és a beszédes ajkak bûnre csábítják a
férfiembert, vagyis a “szemlátomás” kívánságot küld a szívnek - és egyéb szerveknek - és
ezekután a vétkes cselekedet elkövetése már csak alkalom kérdése. Fontolóra veendõ a vallásos
orthodox zsidó nõ öltözködése, fodrászata, a feleséget szabályozó tiltások egész sora. Mózes
ezek közül számos regulációnak szülõatyja volt s késztetését természetesen egyenesen Istentõl
eredeztette. A mai nõmozgalom ferde szemmel nézi nemcsak az iszlám igájában “vergõdõ
nõket” (a feministák kifejezése), hanem a szerintük a szuverén patriarchátus uralmát biztosítani
kívánó Koránt és Bibliát is.

A világ jelentõs része és így az asszonynép nem feminista zöme is kinõtt az ótestamentumi
cipõkbõl, melyek ma is szorítják kisebb, de nem növekvõ fundamentalista és az orthodox
fehérszemélyeknek a lábát. Miért kell hát olyannyira és változatlanul ügyelni a kívánságokra
illetve azoknak megzabolázására?

És miért nincs szó az asszonynak a már férjére “vetett” kívánságáról, hálójáról, cselvetésérõl?
Ami a tojónak kijár, az kijár a gúnárnak is - és fordítva, szögezi le az angol népi kifejezés.

A pátriárkák korában - tehát a Mózes elõtti illetve az õ erkölcsi uralmához vezetõ idõben - a
többnejûség nemcsak megengedett, de egyenesen kívánatos volt a gyarapodó zsidó törzsek
körében. A szaporodási ösztönnek szárnyakat adott az az irányelv, hogy az õshont be kellett
népesíteni, mi több, a bõ gyermekáldásban felismerték azt a biológiai faktort, amely egy ponton
politikai-katonai fegyverré kovácsolódhatott. Ahogy ma a palesztinok arra várnak, hogy Izrael
egykori földjének nagy részén egyszerûen túlszaporodják majd a héber nyelvû lakosságot (és
erre megvan az esélyük), úgy próbáltak Jákob közvetlen és többedízigleni utódai arra törekedni,
hogy megfelelõ mennyiségû Jehova hívõ pásztort, földmûvest és fegyverest állíthassanak
munkába és csatasorba. Késõbb Jehova és Baál harcaiból Jézus és Mohamed kerültek ki
gyõztesen. Az egynejûség fokozatosan lett, az egyistenhit elterjedésével párhuzamosan, a nagy
többség életmódja, és késõbb, a szokásjog törvénybefoglalásával, csaknem kötelezõ jellegûvé
vált. Seth népe egykor hasonlóan élt Ham népéhez - habár az jobbára már egy Istent imádott. Az
volt többnejû, aki megengedhette magának a luxust, hogy számos nõt eltartson, illetve
támogasson. A szegény örült, ha egy asszony jutott neki, márcsak azért is, mert a születés
szerinti egyenlõ fiú és lánygyermek-arányt felborította a pátriárkák szentesített és törvényerejû
hajadon-hódítása - sok szegény férfi hoppon maradt.

Tudjuk, hogy sok generációval késõbb Jézus milyen szigorúan ragaszkodott nemcsak az
egynejûség intézményéhez, hanem a válás makacs ellenzéséhez is. Nem a végsõkig és nem
minden esetben, mint késõbbi pápák elhitetni szerették velünk, hiszen a házasságtörõ asszonyt
elzavarhatta a férje, de elég erõsen ahhoz, hogy a mindhalálig egynejûség intézménye elõször a
zsidó majd a keresztény kultúrában - részben a római törvények érvényesülésével, részben Jézus
erkölcsi tanítása nyomán - felborítatlan legyen. Hogy a házasságtörés (nemcsak férfinak, hanem)
asszonynak is megbocsájtható - mint valójában minden bûn, amelyre az ember képes -, arra
kiváló példa az az eset, amikor Jézus kiragadja a bûnös asszonyt a megkövezõk karmaiból.
Mózes huszonöt generációval elõbb a világ egyik legnagyobb és leghatásosabb
törvényhozójának bizonyult abban a viszonylatban is, hogy egy változó kor határmezsgyéjén - a
vándorlásból letelepedetté váló izraeliták között - az egynejûség mellett tört lándzsát és (egy
bizonyos kivételtõl eltekintve) a válást ellenezte.

Többek között ezt az állásfoglalást tükrözte és sûrítette parancsolatba az egyedi házasság

intézményét is védõ törvény, mely bûnnek ítélte a más asszonyát
elcsábítani/eltántorítani/elharácsolni igyekvõ szándékot. Nos tehát éppen errõl volt szó akkor, és
errõl van szó ma is, csak a mi sûrítményünk, a héberbõl vagy a latinból közvetített dekalóg pont
ezt pontatlanul adja tudtunkra. A Vizsolyi Bibliában: “Ne kévánnyad az te felebarátodnak se
feleségét….” Az angol a kévánnyad = kívánjad igére a covet szót használja, mely, - mint
említettük - a magyar szónál (legalábbis ahogy ez a 20-21. századra legyöngült) sokkal erõsebb.

Talán ezzel a kifejezéssel jobban érzékeltethetõ: Ne erõsködj azon, hogy… Az olasz a latinon
alapul.

A kulcs a héber chamad szó interpretálásában rejlik. Nem egyszerû kívánást jelent - mint ezt a
magyar fordítás sugallja -, hanem feltétlenül önzõ kívánást, más jogainak mellõzését vagy
éppenséggel áttörését sugalló érzelmet -

hozzáállást - attitûdöt. Töprengjünk azon, hogyan lehetne a héber chamad szót a leghatásosabban
átültetni a magyarba. A probléma, hogy egy ókori szó jelentésosztással vagy -változással áll elõ,
a modern nyelvekben igen ismeretes és ezzel a példával is jól szemléltethetõ. Az enthusiasmus
görög szó, eredeti jelentése: magunkba fogadni istent. Kisbetûvel írom, mert az ókori istenek
egyikérõl-másikáról van szó, például a napistenrõl, Apollóról, kit lelkes papjai magukba
fogadtak.

A chamadról való elmélkedés során felmerült bennem a népi “buzgó kujtatás” és a “fékezetlen
koslatás” kifejezése, de mindkettõt elvetettem, mert a chamad olyan sugárzású szó, mely kihat az
egyéb tulajdonfajták megszerzésére irányuló törekvéseinkre is, a házra, mezõre, szolgára
egyaránt. Ily módon ez a tulajdonszerzésre ösztökélõ önzés összeköthetõ volt, szemantikailag is,
az egyéb harácsolási szándékkal. A Vizsolyi Bibliában:…“se szolgáiát, se szolgáló leányát, se
ökrét, se szamarát, és semminemõ marháit.” A marha, mint tudjuk, a korábbi magyarban vagyont
jelentett, tehát ez a törvény összekapcsolja az “asszonyi állat” tulajdonjogát a mindennemû más
törvényes tulajdonnal. Világos, hogy a társadalom elboronálásában Mózes nagy súlyt fektet - a
törvényes házasság támogatása mellett - a tulajdonjog betartására, támogatására. A Biblia
bizonyára nagyít, példáival - a mi szemünknek és szemünkben “torzít”, de aligha “hazudik”.

Ott, ahol a mitológia összefonódik a történelemmel, olyan történetek és példabeszéd-sorok

keletkeznek, amelyek nem az igazságon, hanem a valóságon ejtenek csorbát. A kiválasztott és
felkent király, a zsidó történelem egyik legnagyobb hõse, Dávid halálba küldte Uriást, hogy
(chamad = önzõen megkívánt) feleségét magáévá tehesse, egyszer és mindenkorra. Halálos bûnét
levezekelte és - az Írás értelmezése szerint - az oly sokszor részrehajló és még többször
bosszúálló Jehova a bûnt elõször büntetéssel sújtotta, aztán megbocsátotta.

Dávid sarja, Jézus végtelen bölcsességében miránk bízta (a katolikus szerint Kefásra és utódaira)
a megbocsátás hogyanját és mikéntjét.
Ezt a külsõ-belsõ megtisztulási akciót a pszichológia és pszichiátria úgy variálta, hogy nemcsak a
sértett félnek kell megbocsátania a sértést, hanem a sértõnek is - neki önmagát kell feloldoznia.
És mivel a bûn társadalmi jelenség - az egyén igazodási viszonylatainak kibicsaklása az adott
társadalom normáiból -, az egyénnek mint társas lénynek kell továbbélnie egy, a feldolgozásra
képes társadalomban. A tulajdonjogon és a házasság intézményén alapuló társadalomban
veszélyt jelent az olyan egyén, aki erõszakosan elkívánná: más asszonyát, más marháját. És itt
elsõsorban nem házasságtörésrõl van szó - ezt, megkülönböztetve, a hatodik parancs tiltja -,
hanem az erõszakos kívánság esetleges következményérõl, a kimódolt eltulajdonításról.

Az íratlan társadalmi szerzõdés egyik cikkelye a házassági szerzõdésre vonatkozik, a másik

(valójában egy egész sor rendelet) az ingó és ingatlanok birtoklásának jogait rögzíti.

A birtoklás-bontás és szerzõdés-szegés veszélye ma is fennáll, habár az új sorompók alatt jóval

könnyebb átbújni. A még a múlt században is jószerével bombabiztos fedezéknek vélt házasság
intézménye fellazult és variálódott. A párválasztás a hattyúknál mindig egy életre szól, az ember
- világstatisztikai számokon elmélkedve - minden második esetben másnál, vagy egyedül köt ki.

(Tizedik esszénkben kitérünk az egyéb tulajdonok elkívánására, elorozására vonatkozó

relációkra.) Az egykori, erõszakos elkívánást tiltó parancsot ma úgy kell módosítanunk, hogy ez
mindkét nemre egyaránt érvényes lehessen: bármelyik legyen az “elkívánó” vagy az “elkívánt”
személy. A házasságban vagy együtthálásban részt vállaló társak társviszonyaikat a kölcsönösség
elvére kell (vagy kellene) hogy építsék. E modernnek ható gondolat valójában ott bujkál az
amazonokról szóló történetben. A kisázsiai sztyeppékre helyezett nõszövetség tagjai, a mitológia
szerint, évente egyszer láttak férfiembert, közösültek velük, utódaikból a fiúgyermekeket
megölték. Herkules megelégelte a dolgot, végzett királynõjükkel, láncra fûzte a túlélõket.
Hérodotosz úgy tudja, a túlélõk megszöktek, összeszûrték a levet a szittyák õseivel és a
szarmaták õsanyái lettek. (Megannyi jeles lovasnép, szerepük nem jelentéktelen a magyar
õstörténelemben.)

Fordulatot jelentett Renata Folla német archeológus fölfedezése a nyolcvanas években. Rolla
olyan kisázsiai sírokra akadt, ahol a nõk fegyverzetükkel, nyíllal, kopjával együtt lettek
eltemetve - sokszor egy-egy leány-vagy fiúgyermekükkel is. Ez egyrészt azt mutatja, hogy az
egyébként sértetlen vázak egykori alakjai járvány áldozatai lehettek, másrészt azt, hogy az így
eltemetett asszonyok a törzs életében ugyanúgy részt kértek és kaptak fegyverviselésben, mint a
férfiak. Mindez (mutatis mutandis) megfelel a 21. század társadalmi kívánalmainak és - ha az ún.
fejlett társadalmak gyakorlatát vesszük alapul, és az Egyesült Nemzetek Jogainak kartáját
használjuk iránytû gyanánt.

A többség természetesen patriarchátusban élt. A mózesi párost, a tulajdonjogú férfit és a tulajdon

gyanánt kezelt (vagy kezelhetõ) nõt azonban érzelmi kötelékek is fûzték egymáshoz - eltekintve
a nõ függõségétõl, vagy azzal együtt.

A mai párválasztásnál a kölcsönös kívánásnak, a kapcsolat együttes akarásának, kiépítésének és

tatarozásának van döntõ szerepe - de nem az erõszakos elkívánásnak, mely azt feltételezi, hogy
az egyik fél az érzékek és önérdekek korbácsoló rabigájában el akar orozni egy másikat egy
olyan kapcsolatból, melybõl az önszántából nem kívánna távozni. A mai kapcsolatoknak talán
legfontosabb kábele az az emocionális kötelék, amely a feleket kinek-kinek a belsõ szükséglete
szerint fûzi össze. Ha ez bármilyen okból kifolyólag elszakad, oly módon, hogy többé tartósan
össze nem köthetõ, akkor a házasság, az együttélés, vagy az egymás külsõ-belsõ szükségleteit
szolgáló tartós barátság megfoltozhatatlan durrdefektet kap.

A mai társadalmat reguláló civil törvények felismerik a fentieket és az egyházak többsége sem
ódzkodik immár az olyan válástól, mely a de facto állapotot de jure könyveli el. A mai és az
ókori vagy középkori életszemlélet között az egyik lényeges különbség az, hogy a szerzõdések
nem tekintendõk örök érvényûeknek -

felbonthatóak. A legfrissebb példa erre az apácák frigye. Egyes szerzetesrendek ma már

megengedik azt, hogy a novícia csak egy adott idõre “kötelezze el magát Istennek”. Magyarán,
meghatározott évekre kötött szerzõdés szabályait kitöltve és idejét kiszolgálva az egykori apáca
felszabadul és az egyház jóváhagyásával férjhez is mehet.

A válásellenes katolicizmus mentõöve az anullálás, amely - bár látszólag csak legális kibúvó -
valójában az ókori parancsolat egyik praktikus újraértelmezése.

Ha kiderül, hogy a házasfelek egyikét belekényszerítették a házasságba (lásd Mikszáth: Különös

házasságát), a szerzõdés egy adott ponton, vagyis amikor a sérelem kiviláglik és a bizonyító
okok meggyõzõek és egyben igazolhatóak, semmisnek nyilvánítható.

Namármost. Ha egy erõszakos és önzõ ösztökélés nyomán borul fel a házasság, együttélés vagy
kapcsolat - hogy egy önzõ módon létrehozott “egyén” lépjen a helyébe -, akkor ez az utóbbi
érvénytelennek minõsíthetõ. Sõt, a kimondott vagy ki nem mondott társadalmi ítélet akkor sem
vonható vissza, ha a párválasztás egynemû variációira gondolunk, egy elvileg toleránsabb
korban, amiben most élünk.

A chamad tiltásának kisugárzása tehát ma, több ezer évvel az elsõ megfogalmazás után is
érezhetõ, bár esszénkkel azt az álláspontot is igyekeztünk támogatni, mely az ókori szövegek
modern tolmácsolását, újrafogalmazását szorgalmazza. Ha beleszólhattunk a Miatyánk és a
Hiszekegy szófûzésébe, akkor itt az ideje, hogy a Tízparancsolat gondolatait is körültekintõbb és
kifejezõbb szavakkal, tágabb szemantikájú szókapcsolatokkal fejezzük ki, vagyis a dústöltetû
héber szavakra modern megfelelõket találjunk.

Nekem ez nem sikerült igazán, szótárak és autoritások konzultálása után sem. Az erõszakos,
önzõ “kívánás” implicite követelésbe torkollik, de nem ezt mondja, az ókori Biblia. Az önzõ
kívánás, egy másik szemantikai bokorban, az akarat, a törekvés ágazataihoz vezet. A probléma
valója, hogy a szavak, kifejezések egyre specifikusabbá váltak. Talán, végezetül azt mondanám:
a “kényszer-kívánás” vagy a “kívánás-kényszer” ne vezéreljen, amikor felebarátod javaira
gondolsz.

A Tízparancsolat a zsidó történelem, törvényhozás és erkölcsi rendteremtés közös fókuszában

született és ez a gyújtópont, noha kisugárzását ma is érezzük, nem ismétlõdhet meg többé a
világtörténelemben.

(KORTÁRS/1999)
X.

SE HÁZÁT, SE MEZEJÉT,

se másféle jószágát ne kívánjad, mondja a tizedik parancsolat. Mózes 2.

könyvének 20. részében ezt a bevezetõt találjuk: “Az Isten a Sínai hegynec teteirõl adgya a Tíz
paranczolatokat, mellyekben megtanít mi légyen az õ akarattya, mit kellyen czelekednünk és mit
kellyen el távoztatnunk”… Károli Gáspár írja ezt így magyar nyelven a Vizsolyi Biblia
margójára.

Minekutána huszonhat versezet következik, mely parancs is, parancsoló magyarázat is lévén,
“magában foglalja” a tízet. Ám Mózes, mint tudjuk, összetörte a kõtáblákat, majd újabb és újabb
parancsok zuhatagát hozta le a hegyrõl, azaz kapta meg az Úrtól, aki kiegészítette a tízet.

A Tízparancsolat, azaz dekalóg (Cs. Szabó László emlegette így) “tizedik”

parancsolata az ószövetségi elsõ listában, Károli szavával így hangzik: “Ne kévánnyad az te
felebarátodnac se feleségét, se szolgáit, se szolgáló leányát, se ökrét, se szamarát, és semminemõ
marháiát.”

A “ne ölj”, a “ne lopj”, az “Uradat, Istenedet imádjad, és csak neki szolgálj”

látszólag egyértelmû parancsok, az egykori és mindenkori embernek szóló intelmek. Erkölcsi

normákat kodifikálnak, a hívõnek Isten kézjegyével, a hitetleneknek a józan észen alapuló
törvényhozás erejével. Isten “szolgálata”

alatt, a korok folyamán, bármilyen isten (Moloch, Allah, Erosz) szolgálatát is lehetett érteni.
Késõbbi idõkben már mindenki megegyezett abban, amit az Újszövetség (az evangélisták, de
Tamás apostol is, majd a magyar közmondás) így foglal össze: Két lovat egy fenékkel megülni
nem lehet - egy ember két urat nem szolgálhat híven.

A “tizedik parancsolat” viszont egyike a látszólag legmindennapibbaknak, és éppen ezért a

legnehezebben követhetõeknek. Ugyanis a birtoklás éppolyan természetes, mint annak
elirigylése, elkívánása vagy elorozása.

Az Írás tanulmányozói tudják, hogy a dekalóg mai alakját a keresztény középkorban érte el, az
egyházatyák tanítása nyomán. Rendet kellett teremteni az ószövetségi örökségben, mely egyrészt
a zsidó nép egyedi szokásainak gyûjteményes könyve volt, másrészt általános emberi
magaviseleti kódexszé nõtte ki magát. Az összehasonlító vallástan ismerõi azt is tudják, hogy
más kultúrák másként - habár lényegileg hasonlóan - reagálnak az emberi viselkedés
megszabályozásának szükséges kísérleteire. Olvassuk el a Koránt, a Védákat, Buddha tanításait,
avagy - napjainkban - Hamvas Béla összegzéseit. A fundamentalisták - bármelyik kultúrán belül
- parancsok és intelmek szigorú, szó szerinti értelmezését írják elõ, mit sem törõdve a
legiszonyatosabb ellentmondásokkal. Mózes például alig jön le a hegyrõl a “ne ölj” paranccsal,
máris kardélre hányatja 3000 olyan hitsorsosát - a Csak neki szolgálj parancs nevében -, akik
idõközben bálványimádásra adják fejüket. A Korán az igaz szó és az adott szó betartásának
feltétlen követését írja elõ, majd hozzáteszi, hogy a gyaurokat azért be lehet csapni. Buddha és
követõi szerint a szenvedéstõl úgy lehet megszabadulni, hogy levetkezzük szenvedélyeinket,
viszont semmiféle panaceát nem ad a gyász elviselésére, holott a legnagyobb emberi szenvedés
hozzátartozóink korai halála.

A mózesi parancsolatokban sok szó esik (több mint huszonhét idevágó versszakban) a földrõl,
mezõrõl - lévén csak olyan alapvetõ dolgok, melyeknek megszerzéséért a “Kánaánba” vezetõ
pásztorkodó vándorút megindult, de házról a mai értelemben szó nem lehet, csak hajlékról, hisz a
vándorló népek sátorban laktak. No de ne kukacoskodjunk, hiszen értjük a lényeget: ne nyúlj a
máséhoz! - legyen az asszony, szolga, vagy birtokolható tárgy, eszköz, ingó, ingatlan. (A
bibliakritika úgy tudja, hogy Mózes törvényeit egy késõbbi korban írták le, amikor a nép már
városlakó is volt.)

Az erkölcsi kódexszel bajlódó vallások, valamint az azok nyomán keletkezett, késõbb

elvilágiasodott törvénykönyvek sokkal nagyobb mértékben tartalmaznak tiltásokat és óvásokat,
mint megjelölnék a pozitív cselekedetek útjait és módjait. Ebbõl a szempontból - e nézõpontból
is - hatalmas elõrehaladást jelent az Újszövetség egésze, és különösképpen Jézus
szeretetparancsa. Minden ember a felebarátunk, szeretnünk kell ellenségeinket (is), lehetõleg
úgy, mint önmagunkat. A részletesebben ismert életutakból csak Assisi Szent Ferencé volt olyan,
ami az evangélium egészét felvállalni látszott. Mi több, ez a mongolok dúlásával egy idõben élt
umbriai szent olyan természetszeretõ, állatbarát, környezetvédõ létezést vetített elõre - önnön
példájával -, hogy a 21. század új példaképe is lehetne.

A Poverello megszabadult földi javaitól, és közösségét is megszabadította azoktól. Az eredeti

ferencesek kolduló barátok voltak, az evangélium intelmeit komolyan vették (“Könnyebb a
tevének…”, “vesd el… kövess engem”) és felállították újra azt a közösséget, amelyrõl Lukács
evangéliuma szól az Újszövetségben. Amijük lett - templom, miseruha, könyvek, kelyhek,
egyszerû éléstárak, mûvelésre elnyert templom körüli területek -, azt közösen birtokolták. Más
kérdés, hogy egy század sem telt el, reguláikat máris másképp értelmezték, apátjaik
meghasasodtak, templomaik csillogtak az aranytól. Baj ez?

Brazíliában hallottam egy ottani földönfutó szegény embertõl: “Mikor belépek a Szûzanyáról
elnevezett díszes, aranytól csillogó katedrálisba, ugyanolyan gazdagnak érzem magam - hiszen e
pompában nekem is részem van! -, mint a földesúr, akinek a földjén dolgozom.”

Itt Írhonban jól ismerek egy fiatal magyar atyát, aki misszionáriusnak készül.

Tanítómesterével, egy Brazíliában dolgozó ír missziós pappal is találkoztam. Ez az ember,

felszentelt katolikus pap, az egyház belsõ forradalmát hirdette. A felszabadítás-teológia nevében
le akarta törni a megcsontosodott egyházi parancsok mögé bújó, még mindig feudális rendet, az
egyházi javak teljes szétosztását hirdette, bízott a szegénység, az éhezés, a kiszolgáltatottság
megszüntetésének lehetõségében. õ így értelmezte a “tizedik parancsolatot”: “Ház, mezõ a
földesúr és egyéb urak birtokában van. Azért az övé, mert õ vagy õsei elorozták,
eltulajdonították, amiknek egy hányada a szegényeket illette volna meg. A jogviszonyok
helyreállítására van tehát szükség!”

A dolog persze nem egyértelmû. Az Ószövetség a földrõl (“atyáink földjérõl”) mint a szent
dolgok egyikérõl ír. Azt sugallja, hogy a földet az ember használatra - mintegy bérbe kapta az
Istentõl. Ha így van, akkor a tulajdonjog nem más, mint bérleti jog, s a “bérlõnek” kutya
kötelessége, hogy embertársait -

munkavállalóit - maximálisan részesítse a föld hozta javakból. Ez azonban nem történik meg.
Sem Dávid király, sem a magyar István király, sem Erzsébet angol királynõ idejében, holott most
éppen a lehetõ legjobb, legbölcsebb, és sok tekintetben viszonylag “önzetlen” uralkodókra
utalok. A hatalom azonban komplex dolog, másra is kötelez, feljogosít, más megszorításokkal is
él, engedményeket is kíván, más egymásba fonódó tetteket is mentesít az egysíkúbb
értelmezésektõl, mintsem azzal törõdjön, hogy a szociális kérdéseket hozza állandóan elõtérbe.

Hovatovább arról is szó van, hogy a hatalmasok egy bizonyos közösség nevében uralkodnak, s
tetteiknek része ennek a közösségnek a védelmét szolgálja.

Magyarán: Dávid jókedvûen elbánt a filiszteusokkal és egyéb protoarabokkal, Szent István a

pogány magyarokkal, Erzsébet a katolikus angolokkal, mint az idegen hatalom, Fülöp spanyol
király szálláscsinálóival. Mindazonáltal belsõ intézkedéseiknek szociális voltát - a saját korukba
helyezve õket - kifogásolni lehet, megkérdõjelezni aligha.

Az újkor korábbi történelmének van két mélyreszántó szociális-politikai kísérlete, melynek

hatása az utánuk következõ részletkísérletekre meghatározó.

Az elsõ az angliai forradalom, mely levágatta a törvényes uralkodó fejét, új törvény hirdetett, és
egy választott gyülekezetet, a parlamentet tette meg - a nép nevében - országló úrnak. Ezt a
kísérletet Cromwell mellékvágányra siklatta, majd a dicsõséges forradalom beépítette egy
kompromisszumos megoldásba, mely -

fejlettebb formában - azóta is mûködik.

A francia forradalom hasonló kezdeti lépésekkel indul: királykivégzés, a hatalom bázisának, a

terror indíttatóinak kezén. Amikor az egyeduralkodó Napóleon és a monarchia visszaállítása után
a franciák eljutnak a kompromisszumhoz, ismét a hatalom bázisának kiterjesztését észleljük.

Mindkét kísérlet az alkotmánymegdöntésen/módosításon túl szociális is. A “javak”

ugyan nem kerülnek (“nem kerülnek vissza”) a nép birtokába, s bár ez a szó: “nép”, egyre
amorfabbá válik, kétségtelenül több ház és mezõ kerül a király és a nemesek szûkmarkú,
elidegeníthetetlen birtokából a polgárság, a kereskedõség, a korai iparosság, a gyarmatosító
vállalkozók kezére.

Marxnak sok hibája és messianisztikus botorsága ellenére is zseniális felismerése az extraprofit-

elmélet. A “kapitalizmust” és “imperializmust” támadó kritikájának fénypontja, hogy kimutatja:
szegényebb és elmaradottabb országokat harácsolással és rablással, földfoglalással és kereskedõ-
támaszpontok létesítésével, olcsó munkások vagy rabszolgák sorompóba állításával használnak
ki gazdagabb birodalmak.

Ez a nyilvánvaló, sokszor kontinens méretû harácsolással olyan igazságtalanságokat, “ház-és

földnélküliséget” okozott láncreakcióval világszerte, hogy egyáltalán nem csodálkozhatunk a
kritikus “új” tannak, a marxizmusnak 19-20. századi hódításán.
Marx és harcostársai, valamint követõi (Engels, Lenin, Trockij) a francia forradalomra
tekintenek vissza, mely meghirdette a Szabadságot, Egyenlõséget és Testvériséget, megnyirbálta
az Egyházat (mely akkor fõképp belenyugvást hirdetett), kiélezte és elméletileg igazolta az
osztályharcot. Ebbõl azután fetist csinált.

Az angol szocializmus viszont - mert az erõsebb, a szakszervezeti ágra gondolok (nem a

chartisták baloldalára, hol Ernest Jones Marx követõje volt) - az angol forradalom tanulságait
szívleli meg, s a kompromisszumos gyakorlatot folytatja.

Robert Owen saját gyárán belül munkaközösséget szervez, és a profit szétosztásának békés
módszerét ajánlja. Az angol vállalkozónak nem kell az osztályharcos csatában egy proletár
golyótól elesnie. A józan belátás arra bírhatja, hogy osztalékot nyújtson vagy juttasson a
társtulajdonosoknak, érdekeltté tett dolgozók kezébe.

A demokrácia az angol minta alapján születik meg mint idea, vagy ha úgy tetszik, mint a görög
ideának új, modern változata. A görögöknél több volt a rabszolga, mint a szabad. Az ószövetség
népe a legyõzöttekbõl szedte rabszolgáit. A jelenlegi demokrácia biztosítja polgárainak a
szabadságjogok nagy részét és a polgárok közé számítandók a volt (vagy meglevõ) gyarmatok
lakói, akik a bevándorlótörvényeket megkerülve az anyaországban belecsöppennek a nyugati
demokráciába, és élvezik a jóléti állam áldásait.

A francia mintából kiinduló, az államkapitalizmus irányába elfajzott “szocialista” rendszerek,

miközben a ház és a mezõ közös birtoklásának szükségességét papolták, egy egészen sajátos
mellékvágányra futtatták, majd gazdaságilag kisiklatták az egész szerelvényt.

Az igazságosabb, a szociálisabb rendszer követelésének magyar gyökerei (hacsak vissza nem

megyünk a 16. század protestáns prédikátoraiig) lényegileg a múlt század elejéig nyúlnak vissza.
Egyrészt itt van Táncsics, az ipari munkások szószólója, kinek, ha lenne kifutása, a
szakszervezetek hegemóniáját hirdetné, másrészt itt van Petõfi, aki hirdeti és verseiben megéli a
világszabadságot, harmadrészt pedig itt van Eötvös József, a törvényjavasló, majd törvényhozó,
akinek a társadalmi harmónia az eszményképe.

Marx mint kritikus: változatlanul nagyszerû, mint bölcselõ: fabatkát sem ér, mint
társadalomátalakító: kifejezetten káros. Határ Gyõzõ írja önéletrajzában: “Miféle bölcselõ az, aki
nem magyarázni akarja a jelenséget, hanem megváltoztatni a világot? Az akcióprogram nem
világmagyarázat”… (139. lap.) Marxnak és követõinek akcióprogramja (csakúgy, mint Robert
Owené) a bibliai õsközösség gondolatára megy vissza, melynek hajdani létrejöttében az
Ószövetség befolyásának nagy szerepe van. A Messiás az (inter alia), aki megszabadít a rossztól,
kiszabadít a rabságból, és beteljesíti az igazság uralmát.

Segíts magadon, az Isten is megsegít: a mindenkori szociális intézkedések a bármikori javak

igazságosabb elosztását is célozzák, és azon túl, amit Jeremy Bentham így fogalmaz meg: “A
legtöbb jót, a legtöbb embernek”. Az angolok nem tagadják az osztályharc létezését, mégsem
csinálnak belõle akcióprogramot. A kisiklott “szocializmus” leghibásabb alapvetése az volt, hogy
bár “a legfõbb érték az ember” jelszót papolta, az állandó gyûlölet, torzsalkodás, bosszú
légkörében élt, az osztályharc nevében. Ezzel az ellentmondással akkor sem lehetett volna
megbirkózni, ha Lenin angyalnak születik, és Sztalint azonnal leváltják. A másik ellentmondás a
“szocialista extraprofit” burkolt szovjet programjában keresendõ. Az úgynevezett
“kommunizmus” - miért, miért se - a nagyorosz imperializmus szálláscsinálója lesz, s a nagy
táborba belökdösött népek egyenként adják fel országuk házát, mezejét, függetlenségét,
embrionális demokráciáját az új Molochnak. És íme, kialakul az elkendõzött rablás, a javak
elpalástoló elkobzásának egy harmadik ürügye, a világverseny. A “szocializmus”

építésének és nemzetközi hegemóniája létérdekének lett záloga a be nem vallott fegyverkezési

verseny, mely a megfosztott, “államszocialista” népeket tovább fosztogatta, azért, hogy az
“állam” - helyesebben a birodalmi rendszer - minden második fillért vagy kopejkát a nemzetközi
vetélkedésre fordíthasson.

Régebben is sejtették, többek között Lamarck is - de Saint Simon sem járt messze a gondolattól -
, mégis Darwin mondta ki egyértelmûen: az élet harc. Az egyének és fajok küzdelme a
fennmaradásért, a folytatásért, melynek egyik természetes módja a terjeszkedés. Az angol tudós
elmélete után egy évszázaddal egy osztrák tudós, Konrad Lorenz úgymond “kísérleti úton”
mutatta ki, hogy az életharc legfontosabb és legáltalánosabb fegyvere az agresszió, melyre
minden emlõs hajlamos, és minden más élõ állat képes, beleértve a legegyszerûbb szervezetûeket
is. Koestler - biológus barátainak ösztönzésére - az emberi agressziót majom-örökségünknek
nevezte, s azokból a tanulmányutakból, amelyeket majomközösségek közt etológusok az elmúlt
húsz évben megtettek, kiviláglik, hogy a világhírû író nem járt messze a valóságtól. A szomorú
valóság tehát az, hogy nem az “osztályharc” miatt vágyunk egymás házára, mezejére (feleségérõl
nem is beszélve), hanem mert a belsõ biológiai ösztön, az agresszió hajt bennünket. Még a
vetélkedésben is felfedezhetõ az agresszió egy hol intellektuális, hol brutálisabb formája, bár a
rivalizálás nem feltétlenül területhódító foglalatosság, hisz lehet a barátkozás, a békés együttélés
egyik megnyilvánulási módja is.

Az emberi élet folyamának és teljességének része a társadalmi lét, mert - mint Bessenyei írta - az
istenek egymás boldogításába helyezték saját boldogságunkat, s ez valamiféle társaság híján alig
elképzelhetõ. Még a magányos, az úgymond izolált életek is - a prémvadászoké például -
kötõdnek nagyobb közösségek szükségleteihez. Hibát követ el azonban az a gondolkodó, aki a
társadalmi élet gazdasági eredõjében véli felfedezni a mozgatórugók alfáját és omegáját.

Kétségtelen, hogy az anyagi javak szerzése és fenntartása alapvetõen fontos tevékenységnek

számít, de nem fontosabb az egészség fenntartásánál vagy a nemzetalkotó szokások
megõrzésének és egységesítésének, integrálásának törekvésétõl. Másképp szólva: az egyedi
boldogulás mellett a törzsi vagy nemzeti boldogulás ugyanúgy lehet az agresszió kiélése, vagy az
erõt pozitív támogatási irányba terelõ közjó fenntartásának aktív állapota. A közjó is
sokféleképpen értelmezhetõ. Az egyének vetélkedésén és az osztályok harcán túl a közjó egy
integrációs tevékenység fókusza, mely azon a felismerésen alapszik, hogy mindannyian egyetlen,
az emberi faj tagjai vagyunk, ami tehát jó “az embernek”, az egyben közjó is.

A közbeesõ viszályok közül a nemzetek harcos rivalizálása, a háború a sok egyedi, apró csip-
csup ok mellett az agresszió megnyilvánulásainak gyilkos/öngyilkos méretû felduzzadása. A
fajok lebecsülésébõl vagy idült fölbecsülésébõl eredõ harcok is hasonló tövön nõnek, de tápot
nyernek a véres küzdelmek egyfajta kicsavart védelmi alapállásból is. Az én szokásrendszerem
jó, kultúrám felsõbbrendû a tiédnél, ergo a tied terjedését meg kell akadályoznom -
tûzzel-vassal.

Se házát, se mezejét. A Biblia, láttuk, idejekorán megpróbálta a túlburjánzó emberi agresszió

útját állni, pozitív tiltásokkal. Jézusig csak kevesen és nem egyértelmûen beszéltek a szeretetrõl.
(Az esszénusok, a sztoikusok, a Tao egyes fejezetei.) Mivel a Bibliának és egyéb szent
könyveknek nem sikerül az emberi ösztönöket megzabolázni, a múlt század erõszakos
társadalomjavítói, az anarchisták, a marxisták, a jelen századi terroristák írták elõ maguknak a
történelem kijavításának, az ember erõszakos megváltoztatásának, az új társadalom
megvalósításának követelményét. Az a nép, amelyik a parancsolatokat kapta, a pusztában
vándorolt; az az emberiség, amely ma visszautasítja, a pusztaság felé tart.

Az igény valós, az útkeresési módok csõdöt mondtak. A kudarc egyik - bár nem egyetlen oka -
éppen az erõszakosságban rejlik, mert - ilyen az emberi természet - erõszak erõszakot szül. A
revolúció istenítése helyett biztosabb kibontakozásnak tûnik a természetes, a visszavonhatatlan,
az elodázhatatlan, ám felgyorsítható evolúció. Nem kell elvenni, eltulajdonítani mások házát,
mezejét, szürke szamarát, mert az akció reakciót szül, hanem olyan rend létrehozásán illik
munkálkodni, amelyben ház, mezõ és fiaszamár mindenkinek jut. A nemek harcában pedig
éppenséggel szerepcsere történt. The female of the species is the more deadly of the two.

A dolog persze még elmondva, leírva sem egyszerû, hát még belegondolva!

Biztosnak látszik annyi, hogy az ember, az individuum “megváltoztatása”

ugyanolyan fontos, mint a “társadalomé”, amelyben él. Ok, okozat egymásra hat.

Szüntelenül. A közeg termeli ki az ember kollektív jó és rossz tulajdonságait, az ember önmaga

építi, alakítja, változtatja meg önnön közegét. A harcok nem kikerülhetõk, ám tompíthatók és
kanalizálhatók. Ép elmék belátták már, hogy a felszított agresszió a kultúrvilág, az emberiség
elpusztításához vezethet, a “mezõ” túlhasználása annak elsivárosodásához, a Föld bioszférájának
kimerítéséhez, tönkretevéséhez visz. A túléléshez, a boldoguláshoz kollektív szükségünk van egy
olyan megértésre (hogy rendszere ez vagy sem, majd elválik), mely az erkölcsi törvényeket,
melyek a közérdekben és a józan észben gyökereznek, halálosan komolyan veszi.

A kisiklott szocializmusban az ember - a legfõbb érték helyett - embernek farkasa lett. A

“kapitalizmus” sem különb a Deákné vásznánál. Ezermilliókat hagy éhezni, miközben
százmilliók dúskálnak a javakban és tízmilliók dõzsölnek. A számok megnõttek, az erények
nem. Mikor és hogyan lesz egy olyan kísérlet, ami nem az emberek bõrére megy, sõt a két mód
pozitív alapeszméjének eredõjeként egy elfogadható közjót, egy szociálisan nem igazságtalan és
individuálisan is kielégítõ rendet teremt? Az egyénnek révbe kell jutnia, a közösségnek
lélegeznie kell, a kettõnek integrált közös célok irányában, ölés és erõszak nélkül ildomos
elõrehaladnia. Lehetséges-e ez?

Se házát, se mezejét, se másféle jószágát ne kívánjad. A mai körülmények között ez a parancs

nemcsak anyagi, hanem intellektuális javakra is vonatkozik, és legfõképpen arra, amit e kettõ az
egyén számára biztosít: az egyes ember elidegeníthetetlen jogára, hogy saját dolgaival és
családjával törõdhessen, melyek részben személyi függetlenségét, szabadságát is támogatják.
Akinek se háza, se mezeje, az a legtöbb esetben szolgája annak, aki tõle ezeket már sikeresen
elkívánta. Legyen ez egyén, vagy az állam, vagy az állam nevében harácsoló korrupt korifeus.
Az isteni törvények emberiek. Akinek úgy jó, hogy Isten az embert saját képmására teremtette,
az az isteni szándékokban keressen igazolást. Akinek úgy jó, hogy Isten a kollektív jószándék
megnevezése, az ebbõl merítsen erõt. Jó lenne e két hit és meggyõzõdés fölé hidat emelni,
melyen emelt fõvel járhatnának az emberek.