A Gondviselés Működéséről Való Elképzelések

Miskolci Egyetem
A GONDVISELÉS MŰKÖDÉSÉRŐL VALÓ ELKÉPZELÉSEK

A ZSIDÓ — KERESZTÉNY KULTÚRKÖR KÜLÖNBÖZŐ
MOZGALMAIBAN AZ i. sz. I. sz.-BAN
Országos tudományos diákköri dolgozat

2009. április
Konzulens: Készítette:
PhD. habil. Gáspár Csaba László Tóth Tamás Zoltán
egy. docens BTK SZB II. évf.
vallástud. – etika szakirány
Tartalomjegyzék
I. Szadduceusok..........................................................................................................................3
II. Farizeusok..............................................................................................................................3
III. Esszénusok............................................................................................................................8
IV. Zélóták................................................................................................................................10
V. János-követők.......................................................................................................................11
VI. Zsidókeresztények..............................................................................................................12
VII. Hellenisztikus zsidók.........................................................................................................13
VIII. Hellenisztikus keresztények.............................................................................................14
2.
Dolgozatomban az intertestamentális judaizmus és a korai kereszténység különböző az i. sz. I.
sz.-ban létező vallási pártjainak erre a korra fennálló, Isten jutalmazásával és büntetésével
kapcsolatos elképzeléseit szeretném ismertetni, az egyes jelentősebb mozgalmakat: a
szadduceus, farizeus, esszénus, zélóta, János-követő, zsidókeresztény, hellenisztikus zsidó és
hellenisztikus keresztény közösséget sorra véve, rövid történeti bevezetővel. Ezen csoportok
gondviselés-tanai alapvetően fennmaradtak vagy újból felvetődtek a zsidó-keresztény
kultúrkör későbbi történetében is.
I. Szadduceusok
Történeti ismertetés
A hellenisztikus, jeruzsálemi papi elit pártja. Nem bizonyított a kapcsolata sem a görög vallást
felvenni szándékozó Óniás (héberül: Hónjáh) főpappal és a judaizmus IV. antiokhoszi
üldözését kieszközlő híveivel 1, sem Cádoq-kal, a Salamon-korabeli főpappal 2. Hürkánosz
Johánnész makkabeus ethnarcha tette közösségüket államvallássá 3. Ekkor a farizeusokat és az
összes többi pártot üldözték. A tárgyalt korszak elején (a 70-es háború és a jeruzsálemi
Templom pusztulása előtt) még megőrizték főpapi kiváltságaikat, de a kultikus tevékenység
rituál-jogi irányítását, valamint a palesztinai zsidóság nagy részének vallási tanítását már a
farizeusok látták el. Később, a Templom pusztulásával eltűntek.
Kifejtés
Mivel csak Mózes Törvényét tartották szent iratnak, a Próféták és Dániel könyveit, az ezeken
alapuló apokaliptikus irodalmat, valamint a zsidó szóbeli tradíciókat elvetették, ezért csak a
minden zsidó által elvileg vallott evilági gondviselést ismerték el. Iosephus Flavius 4 ugyan
tagadta, hogy akár ebben is hittek volna, de Joseph Klausner 5 szerint ez csak az egyéni
gondviselésre vonatkozik, hiszen a Pentatheuchus-ban is szerepel Isten jutalmazó és büntető
szerepe, legalább is az egész népre nézve.
Excursus: Az evilági gondviselés a kor judaizmusában

Az i. sz. I. sz. zsidóságában a hit Isten Mózes Törvénye alapján történő jutalmazásában vagy
büntetésében a közösség vagy az egyén élete során, úgy tűnik, általános volt. A
Pentatheuchus volt ennek az elképzelésnek fő bizonyítéka a szemükben. A Deuteronomium
szavai szerint: „az Úr, a te Istened, ő az Isten, a hívséges Isten, a ki megtartja a szövetséget és
az irgalmasságot ezeríziglen azok iránt, a kik őt szeretik, és az ő parancsolatait megtartják” 6 ,
„gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy
fenyít meg téged az Úr, a te Istened.” 7 Híres a Tízparancsolatba iktatott, eredetileg a retorzió
és a jutalom nemzedékeken át atyáról fiúra szállását hirdető szöveghely 8 , a Leviticus
ikonoklasztiáért a választott nép boldogságát, ikonolatriáért pedig rossz sorát jövendölésként
megfogalmazó részei 9 , az átkok és áldások Garizim és Ebál hegyén a Deuteronomiumban 10
(akkori zsidó felfogás szerint az átkok foganatosítója maga Isten). Az elképzelés szerint az
ítélet elsősorban Mózes Törvényén alapult, és a nép vagy az egyén sorsában nyilvánult meg.
II. Farizeusok
A farizeusok héber neve: há-perúsim, azt jelenti „az elkülönültek”, mármint az ’ám há-erec-
től „a föld népé”-től 11 . Nem tudhatjuk mikor jelent meg e csoport, a két forrást Iosephus
Flavius műveit és a Talmudot erős szálak fűzték hozzá, az előbbi szerint 12 magukat a legősibb
pártnak tekintették, az utóbbi a Pirqá Ábboth-ban egyenesen a Kneszet há-Gádol-on, a Nagy
3.
Gyülekezeten, a prófétákon, a bibliai hagyomány szerinti Józsuén és a halála után Izraelt
vezető véneken 13 keresztül Mózestől eredezteti őket 14 . Mindkettő azt állítja hogy mielőtt a
hasmoneusok szadduceusok lettek volna, farizeusok voltak 15 . De nem meglepő ez az állítás a
fiatalkorában farizeus párthoz csatlakozó 16 előkelő, papi származású, a makkabeus családdal
rokon Jószéf ben Mátitjáhu há-kochén, azaz Iosephus Flavius-tól, sem azoknak a
farizeusoknak a rabbinista utódaitól, akiknek a hagyományába belekerült a hannuka
szabadságharcos ünnepe. Az első ténylegesen is megragadható, egyértelműen farizeus vezető
Si’mon ben Setach 17 volt. A közösség alapjellemzője (különösen a korai időkben) az
elkülönülés volt a vallásilag műveletlen zsidóktól, amit bizonyos csak a papokra kötelező
tisztasági előírások szolgáltak: a kenyér evése előtti kézmosás (a mindennapi étkezések előtt
is, emlékeztetve a papok áldozati lakomájához kapcsolódó szokásra), és a beavatatlanok
lakhelyén való tartózkodás tilalma. Aki ezeket betartotta, következetesen fizette a tizedet és a
többi vallási előírásnak is megfelelt, tagjává válhatott egy chabura-nak, a chaber-ekből álló
közösségnek 18 . A chaber késöbb, a rabbinizmusban már írástudót jelentett 19 .
Kifejtés
A farizeusok a szadduceusokkal szemben egyik részről lényegében már az egész maszoréta
szöveg szerinti ótestamentumi kánont valloták, ha ebben a korban létezett már egyáltalában
kánon 20 . Egyes könyvek szentírási tekintélye még vitatott volt a körükben, az kétségtelen
tény 21 . Másik részről már Iosephus Flavius is megemlíti hogy voltak íratlan hagyományaik a
Törvény magyarázatára 22 . Be szeretném mutatni e két tény jelentőségét. De előbb még rá kell
világítanom arra, hogyan élt tovább az öröklődő jutalom és büntetés tana, mivel a
szadduceusoknál a források és ismereteim hiányossága miatt nem tudom ezt megtenni. A
Babiloni Talmudban lehet ezt tetten érni, ami ugyan jóval későbbi a kornál, de archaicitása
miatt már a farizeusoknál (ha nem jóval előbb) is meg kellett lennie ennek a tannak: Mózes
azt kérdezi a Berachoth traktátusban: „Világ Ura (vagy „(az) Örökkévaló(ság) Úr(a)” –
javítás tőlem)… miért megy némely igaznak sora jól, míg más igaznak rossz sora van, és
miért él némely bűnös jó sorban, míg más bűnösök sora rosszul megy?” Isten válasza: „…az
az igaz, akinek sora jól megy, az maga is igaz és atyja is igaz ember volt, míg az az igaz, kinek
sora rosszul megy, az maga igaz ugyan, de atyja bűnös ember volt. A bűnös viszont, akinek
sora jól megy, az maga bűnös ugyan, de atyja igaz ember volt, míg a bűnös, aki rossz sorban
él, az maga is bűnös, és már atyja is bűnös volt…” 23 Ezután megvitatják ezt a vallási bírók, és
a Tízparancsolatra vezetik vissza 8 , de felhozzák ellene a Deuteronomiumból: „meg ne
ölettessenek az atyák a fiakért, se a fiak meg ne ölettessenek az atyákért; kiki az ő bűnéért
haljon meg.” 24 A Dekalógus héber szövegének olyan magyarázatával oldják fel a feszültséget,
amilyet Károli is követ 25 . Az egyik hagyomány alapján a farizeusok az „irtassék ki” 26
parancsot szintén nem büntetőjogilag értelmezték, hanem a már Dánielnél megjelenő
angyaltan lényei számára rendelt parancsként 27 , azaz a gondviselés részeként. Hasonló
egyeztetési folyamat történt a farizeus hagyományban a megtérés (tesubah: visszatérés,
mármint a Törvény megtartásához) transzcendens elfogadása tekintetében: össze kellett
egyeztetniük felfogásuk koherenciája érdekében a jóm há-kippurim ünnep Leviticus-beli
engesztelő szerepét, a prófétai megtérés-tannal, és a kivégzés parancsaival némely súlyosnak
ítélt bűnökért, ami nem lehet tekintettel az egyén későbbi hozzáállására a törvénysértéséhez,
hiszen ez a legritkább esetben bizonyítható bírósági úton. A Jóma 28 traktátus toszeftája
szerint az egyszerű parancsolat-áthágás miatti megtérés azonnali bűnbocsánatot eredményez,
a kisebb tilalmak megszegése a visszatérés esetén „függőben tartja engesztelését” a már
említett böjtnapig, és akkor bocsánatot nyer, ha a Törvény szerint kiirtást, vagy halálos ítéletet
érdemel az illető, akkor „a megtérés és az engesztelőnap megszerzik számára, hogy
engesztelése függőben marad, és szenvedései hozzák meg az engesztelést”, de ha a
Tetragrammatont káromolta, vagy rituálisan beszennyezte vallása szentségeit, „a
4.
megtérésének nincs meg az ereje, hogy az engesztelést függve tartsa és az engesztelőnapnak
sincs meg az ereje, hogy számára engesztelést szerezzen, hanem megtérés és engesztelőnap
kiengesztelnek egy harmad részt, szenvedései… kiengesztelnek egy harmad részt és halálának
napja befejezi a kiengesztelést.” A farizeusoknál, mivel a Próféták zsidó kanonikus
kategóriáját és Dániel könyvét kinyilatkoztatottnak fogták fel, és átvettek, állítólag az
esszénusoktól (Hénoch könyve, Jubileumok könyve, Mózes mennybevitele) és a heterodoxiából
(Báruch apokalipszise, Ábrahám testamentuma) számos apokalipszist és sajátokkal is
rendelkeztek (Salamon zsoltárai, Ezdrás 4. könyve, egyes midrások), hittek az eljövendő
világban, ami ez idő zsidó felfogása szerint az idők végén fog bekövetkezni itt, a földön és a
végső jutalom helye lesz. Ennek részeként vallották, hogy az igazságos (héberül: cádiq) életet
élt izraeliták fel fognak támadni, eszkhatológikus háborút fognak vívni a választott nép tagjai
Góggal és Mágoggal 29 és Messiás fogja vezetni Izraelt. (A kereszténység előtt egyébként
Messiásnak nem tartott Mózeshez hasonló nagy próféta 30 eljövetelét, szemben az
esszénusokkal, nem várták.) A rabbinista irodalomban egyes helyeken két Messiás, a
győzelmes Mesiách ben Dávid (a Messiás, Dávid fia) és a szenvedő Mesiách ben Jószéf, vagy
ben Efrájim (a Messiás, József fia, illetve Efraim fia) jelenik meg. Az ebben a formában
meglehetősen kései (a bar Koszibah-felkelés után kialakult) elképzelés mind a mai napig nem
vált általánossá a rabbinizmusban (a Talmud általában egyetlen, győzelmes, dávidi sarjat
említ, akárcsak a mai, hangsúlyozottan egyes számú há-Melech há-Mesiách-ot, magyarul
„Messiás-királyt”, váró chászidok), de nem oszthatom, Vermes Géza azon álláspontját 31 ,
hogy a szenvedő Messiás képzete a farizeus-rabbinikus hagyomány-láncolatban a „bar
Kochbah”-mozgalom vérbefojtása után, annak hatására alakult volna ki, mert a
zsidókereszténységben, amivel ennek a tradíciónak éppen ezen szabadságharc kapcsán került
sor kenyértörésére, már régóta megvolt hasonló tana és nem hathatott Aqibah herceg-
jelöltjének fellépése után. Nyilvánvaló hogy a Felkent kínjairól szóló apokaliptikus történet
közös eredetű a két közösségnél. Vizsgáljuk meg a „fájdalmak férfija” történetének a héber
irodalom ezen „tengerében”, valamint a targumokban lévő változatát. A Babiloni Talmud
Szukkáh traktátusában 32 Zakariás egyik szöveghelyéből 33 vezeti le Doszah a Messiás, József
fia szenvedéséről szóló tant. Vitába szálnak vele a sokak (a há-rábbim-ot így is lehet
értelmezni 34 ), akik a prófétai idézetet az ország gyászáról a rossz ösztön (héberül: jécér hárá)
végső bukása miattinak tartják, de a vallási bíró megvédi álláspontját. Zakariás idézett
helyének targuma Efraim fia Gógtól való halálát említi Jeruzsálem kapuiban 35 . Viszont
Pszeudo-Jonathán Targuma 36 Efraim fiának Góg fölötti győzelméről szól, ez is mutatja, hogy
a két Messiás alak elkülönítésére csak kései időben, és nem egybehangzóan került sor.
Excursus: Eszchatológia a fogság utáni és intertestamentális judaizmusban

A szövegtörténeti elmélet szerint Jesájáhu ben Ámósz próféta könyvét legalább egy ízben, de
inkább háromban kiegészítették későbbi szerzőktől származó szövegekkel. Mircea Eliade 37
álláspontja az, hogy a zsidó eszchatológikus irodalom Deutero-Ézsaiással kezdődik, aki
Babilonban élt közvetlenül Kürosz hódítása előtt. Szerinte a korábbi próféták ilyennek tűnő
szövegei vagy apokaliptikus átértelmezést nyertek ennek a szerzőnek megfelelően, vagy
később toldották be őket. A fogság utáni próféták, majd az apokalipszisek írói innen kapták
álláspontja szerint az eszchatológiát, mint témát 38 . A szövegtörténeti elmélet alapján a Dániel
könyvében található arámi rész az első apokalipszis. Az eszchatológia általános (de nem
kizárólagos) forgatókönyve: a Nap, a Hold és a csillagok természete megváltozik és sötétség
borul a földre 39 , „pogány” birodalmak (pl.: Góg és Mágog) támadnak 40 , egy nagy csatában
Isten és a törvénytisztelő izraeliták legyőzik őket 41 , vagy tűz tisztítja meg a világot 42 ,
megítéltetnek a nem zsidók 43 , Isten trónra lép 44 , Messiás kormányozza a népet 45 , a
szórványok egybegyűjtetnek Jeruzsálemben 46 , megítéltetnek Izrael fiai 47 , az igazak
feltámadnak 48 , örök büntetés a szövetség megsértőinek 49 , a Leviathán (és a Behemóth) enni
5.
adatik a választottaknak 50 , a szövetség megújul és minden zsidó predestinálva van rá 51 , béke
van az egész földön 52 , újjáépül Jeruzsálem és a Templom 53 , a népek elfogadják Izrael Istenét
és Mózes Törvényét, (időről időre) Jeruzsálembe zarándokolnak 54 , az ünnepek vagy a kultusz
előírásai megváltoznak 55 , megváltozik a növények 56 és az állatok 57 természete, új ég és föld
teremtetik 58 .
Excursus: Ezdrás 4. könyve: a farizeus apokalipszis 59 .

Ez a mű, amely egyszerre theodícea és eszchatológia, sokak szerint farizeus alkotás. Az
álláspontot, a tartalmi elemek jellegén kívül, már az is támogatja, hogy Ezdrásnak (héberül:
Ezrá) tulajdonított a szerzősége, aki mint írástudó 60 , a talmudi irodalom kedvelt alakja, a róla
az által állított szerep miatt, mely szerint ő közvetítette a törvénymagyarázat hagyományát a
prófétáktól a Nagy Gyülekezethez 61 . Ez a könyv ennek a Talmud-közelségének, amit egyesek
szerint még fokoz a Salamon zsoltárainál későbbi, 70-es háború utáni származás,
köszönhetően szokatlanul fegyelmezett ideológiájú, a rabbinista irodalomhoz közelálló
apokalipszis, ennek megfelelően az eszchatológikus eseménysora is módosul. Az isteninek
tartott üzenetet, amiről a mű szól, Uriél arkangyal közvetíti, a történet szerint, Ezdrásnak.
1., Ezdrás 4. könyve, mint theodíicea

A műfaj, egyes zsoltárokon kívül, Jób könyvével (a tárgyalt időszakon kívülre esik megírása)
került be a zsidó irodalomba. Az Ezdrásnak tulajdonított theodícea független biblikus
előzményeitől. Az 5. fejezetben hosszasan taglalja a választottak és a többi ember közötti
különbséget az írástudó, két táborra bontva az emberiséget. Kérdése: miért ez a különbség, és
hogy történhetett hogy az idegen népek mégis legyőzték Jeruzsálemet 62 ? Az angyal válasza:
Ne gondolja Ezdrás, hogy jobban szereti Izraelt mint az alkotója. Ha tud válaszolni az
írástudó három kérdésre megleli a szenvedés okát: 1., „numera mihi qui necdum venerunt”
(számold meg nekem (a napokat), amik el fognak jönni), 2., „collige mihi dispersas guttas, et
revirida mihi aridos flores” (szedd össze nekem az elszáradt cseppeket, és virultasd nekem az
elszáradt virágokat), 3., „aperi mihi clausa promptuaria et produc mihi inclusos in eis flatus”
(nyisd föl nekem a előtted élők szobáit, és hozd ide nekem az elzárásból őket) 63 . Csak Isten
képes erre. Ezdrás kérdezi, hogy miért nincs minden nemzedék egyszerre. A válaszban a
hírnök „coronae adsimilabo” 64 (koronára hasonlító)-nak nevezi, hogy nincs megterhelve
annyi emberrel egyszerre a Föld, amely szülő nőhöz hasonlít. Az írástudó nem érti miért
romlanak az egymást követő nemzedékek (amely általános felfogás volt a korban), Uriél az
egyre idősödő asszony betegesebb gyermekeihez hasonlítja őket. A végidő eljöttének ideje
Isten titka (6. fej.) 65 . A 7. fejezetben 66 Ezdrás az igazként jutalom nélkül meghalókról
kérdez. A válasz, hogy ne akarjon jobb bíró lenni Istennél. Ha meghaltak, nem lehettek olyan
törvénytisztelők. Az írástudó szerint nincs ember bűn nélkül. Az angyal csak keveseknek
mondja őket. Egy világ van és az Isten szolgáié. Minél kevesebben vannak, annál többet
érnek, mint a drágakövek. Ezdrás kérdezi, hogy a bűnösökért közben lehet-e járni. A válasz:
csak életükben, haláluk után nem. Az írástudó Isten kegyelmességével kapcsolatos jelzőit
sorolja, és megkérdőjelezi hogy lehet-e egyáltalán bírónak nevezni, hiszen ha az, kevesen
jutnának be a Paradicsomba. Az angyal-fejedelem válasza a 8. fejezetben 67 van, e szerint a
mostani világ a sokak, az új Éden a kevesek számára rendeltetett.
2., Ezdrás 4. könyve, mint apokalipszis

A következő eszchatológiák találhatóak a könyvben: messiási kor vajúdásai (5. fej.), a
patriarchai világperiódus-hármasság (6. fej.), a jelek apokalipszise (ugyancsak 6. fej.), a
kinyilatkoztatott Jeruzsálem és Messiás négyszáz éve és egy évhete (7. fej.), a bűnös lelkek
hét büntetése és az igazak hét jutalma (7. fej.), az élet fájának apokalipszise (8. fej.), a sas
uralma és bukása (11-12. fej.), az „emberhez hasonló” ezdrási kormányzása (13. fej.). Az 5.
6.
fejezetben 68 az angyal a végidőt megelőző katasztrófákra koncentrál. „De signis autem: ecce
dies venient, et adprehendentur qui inhabitant super terram in excessu multo” (ezekből a
jelekből: ime eljönnek a napok, mindazok, akik bírják a földet, nagy fenyítéket kapnak).
Egyes, a késöbbi fejezetekben előforduló, események szörnyű hasonmásaival találkozunk: a
bűn elhatalmasodik, az igazságot és a bölcsességet elfelejtik, minden ország a másikban
keresi, a barátok egymás ellen támadnak, „tertiam turbatam, et relucescet subito sol noctu et
luna interdie” (a harmadik kürt(fúvás)tól kezdve, kivilágosodik a Nap éjjel és a Hold délben),
a terhes asszonyok szörnyeket szülnek, a vadak elmenekülnek, a fából vér folyik, a kövek
megszólalnak, a vizek sósakká válnak. Ezt Babilon bukása és egy az emberek által gyűlölt
ország hatalomra jutása kíséri. A patriarchai viágperiódus-hármasság a 6. fejezetben 69 : 1.,
Ábrahám és Izsák időszaka, 2., Ézsau kora, 3. Jákobé. Jákob Ézsau után következését azzal
magyarázza, hogy a Genesis 70 szerint az előbbi az utóbbi sarkába kapaszkodva született. A
jelek eszchatológiája szintén a 6. fejezetben 71 a variánsát adja számos 5. fejezetbeli
eseménynek: Isten közeledik ítéletet tartani, „libri aperientur ante faciem firmamenti et omnes
videbunt simul” (könyvek nyílnak föl az égbolt (talán a héber sámmájim fordítása(?), amit az
istennév helyett használtak) arca előtt és mindenki, egymáshoz hasonlóan, belenéz), az egy
éves kisdedek beszélnek, a terhesség harmadik-negyedik hónapjában elvetélnek a magzatok,
mégis túlélik, a föld nem hoz termést, a hombárok hirtelen megüresednek, harsona szólal
meg, barátok harcolnak egymás ellen, három órára elapadnak a kutak. Akik ezeket túlélik,
üdvözülnek. Az emberi természet jóvá változik. A hetedik fejezetben 71 Jeruzsálem hirtelen
megjelenéséről (talán alászállásáról?) olvashatunk. A Messiás eljön (itt nagyon romlott a
szöveg), négyszáz évi boldog uralkodása után, az üdvözültekkel együtt meghal, hét nap múlva
mindenki feltámad, megtörténik a végítélet, a Paradicsom és a „gyötrelem tavának” nevezett
gyehenna egymás tőszomszédságában lesz, megszűnnek a napszakok, nincsenek égitestek, a
Isten dicsfénye folyamatosan világít. A bűnös lelkek hét büntetéséről és az igazak hét
jutalmáról szóló rész 72 ugyancsak a 7. fejezetben van. A halottak lelkei, mielőtt az alvilági
hajlékaikba bekerülnek 73 a feltámadásig, hét napig bolyonganak és hét-hét jutalomban vagy
büntetésben részesülnek. A törvénysértők gyötrődnek, hogy megvetették Isten Törvényét,
hogy már nem térhetnek meg, hogy látják milyen jutalom vár a törvénytisztelőkre, hogy
milyen büntetés vár rájuk, hogy az igazak hajlékát angyalok őrzik és csendben vannak, hogy
hamarosan eljönnek a végső idők, hogy látják Isten dicsőségét. A törvénytisztelők örülnek,
hogy legyőzték rossz hajlamaikat, hogy látják a gonoszok eljövendő büntetését, hogy Isten
tanúsítja a Törvényhez való hűségüket, hogy angyalok által védett helyet kapnak a túlvilágon,
hogy megmenekültek életük szenvedéseiből és feltámadásuk után jutalmat kapnak, hogy
rájönnek, fénylenek, hogy látják Isten dicsőségét. A 8. fejezetben 74 a paradicsomi élet fájáról
75
esik szó. Itt Uriél azt mondja Ezdrásnak, hogy az eljövendő világban visszaálló Éden, benne
az élet fája, a javak nagy mennyisége, az új Jeruzsálem, a nyugalom és a bölcsesség a
törvénytisztelők számára („vobis”, nektek) 76 van. „Radix signata est a vobis”. (A gyökér (ti.:
a halálé) el van pecsételve tőletek.) 77 A sas szimbólumáról szóló rész a 11. és 12. fejezetben 78
van. A sas Rómát jelképezi, általános vélekedés szerint, a tizenkét szárny és három fej
császárokat és trónkövetelőket, a sas közepében megszólaló hang, amely az egyeduralmat
szorgalmazza, valamiféle közakaratot, az először uralkodó nyolc szárny a Julius-Claudius
dinasztiát (Octavianus-tól kezdve), valamint Otho-t, Galba-t és Vitelinus-t, a „duo pinnacula”
(két szárnyacska) egyik részről Vespasianus-t és Titus-t 79 , másik részről két trónkövetelőt 80 ,
a középső fej, amely minden eddiginél nagyobb hatalmú, Domitianus-t, a jobb oldali, amelyet
az oroszlán fedd a kegyetlen uralma miatt, Traianus-t, a bal oldali Nerva-t, az oroszlán a
Messiást, aki, a zsidók által Dávid leszármazottjaként várt személy (Dávid törzse, Júda ezzel
az állattal van szimbolizálva 81 a Genesis-ben). A 13. fejezet 82 az „emberhez hasonló”-nak 83
nevezett Messiásról szól. Az alakot a szél a tengerből felragadja, és felhők között szállítja.
Tömeg gyűlik össze „de quattuor ventis caeli” (négy széléről az égnek) 84 , hogy
7.
megakadályozzák uralmát. Egy hegyet farag ki a „felhőember” 85 , és róla a vele ellenséges
hadsereget a nyelve tűzével megemészti 86 . Egy másik embercsoporttal találkozik a hegyről
lemenve, akik között vannak boldogok (a törvénytisztelők, akik elnyerik jutalmukat) és
szomorúak (a törvénysértők, akik bűnhődni fognak). Az angyal megmagyarázza Ezdrás
álmát, a tengerből származó ember, a (preegzisztens) Messiás, az első sereg az egymás ellen
harcoló birodalmak, amik egyesülnek ellene, a szájából előtörő láng a vádjai a nem zsidók
ellen, a második sereg az elveszett tíz törzs.
III. Esszénusok
Az eddigiek közül ennek a vallási pártnak tudjuk a legkevesebb konkrétumot a történelmi
alakjairól. A posztbiblikus eseményeket közlő szövegek, köztük a (Kairói Cádoqita)
Damaszkuszi Irat (CD) 87 , és a pesarim-beteljesülés-kommentárok 88 a közösség alakjait és
egyes ellenségeit álneveken említik: az alapító alak, úgy tűnik az, akit a szövegek „Moréh há-
Cedeq”, „az Igazságosság Tanítója” néven említenek. Ellenfele, „a Gonosz Pap”, miután az
előbbi csoportjával elhagyta Jeruzsálemet, a böjtnapon (jóm há-kippurim) megzavarta és
megölte 89 . A Közösség Szabályzatának (1QS) 90 legrégibb példányai (4QSb = 4Q256, 4QSd =
4Q258) 91 vezetőkként még csak „a papok”-at, a későbbiek „Cádoq fiai, a papok”-at
említenek. Vermes Géza szerint a csoportban, a jeruzsálemi „Moréh há-Cedeq” vezetésével,
„Cádoq fiai” átvették a vezetést 92 . Nagyon keveset tudtunk az 1947-es Hirbet Qumránban tett
felfedezés előtt az esszénizmusról, azóta viszont a legismertebb korabeli zsidó irányzatok
egyikévé vált. A közösség kánonja hasonló volt a farizeusokéhoz, de hiányzott belőle a
legkésőbb kanonizált harmadik, az Írások (Kethubim) kategóriája (talán csak a Zsoltárok
kivételével), és tartalmazta a Jubileumok könyvét, Lévi testamentumát és Józsua Zsoltárait.
Az esszénusok gondolatvilágában erőteljes szerepet játszott: a Leviticus-inál általában jóval
szigorúbb rituális tisztaság, Ezékiel könyvének „a ház törvénye” 93 , az ezzel kapcsolatos,
szigorú, papi hierarchia, a sajátos, a napévhez közelítő naptár, melynek lényege, hogy benne
az ünnepek soha nem esnek szombatra, az apokaliptikus váradalmak, a (talán inkább a korban
a zsidók körében általános) esszénusinak tartott angelológia, a maga dualizmusával. Iosephus
Flavius szerint 94 voltak házasodó (talán a (Kairói Cádoqita) Damaszkuszi Irat szerinti) és
cölibátusban (valószínűleg a Közösség Szabályzata alapján) élő csoportjaik is. Úgy tűnik a
70-es háború vetett véget közösségüknek.
Kifejtés
Az esszénusok nem igazán hittek a feltámadásban 95 , az eleveelrendelést és a szabad akaratot
egyszerre vallották, talán az „igazság győzelme” előtt meghaltak túlvilági jutalmazásában és
bűntetésében is volt (a hellenisztikus zsidókéhoz hasonló) meggyőződésük 96 . A Közösség
Szabályzata (1QS) IV. columna-ja 97 feltámadás nélkül szól az örök boldogságról és a tűzben
történő elégéséről az Alvilágban a bűnösöknek. A feltámadásba vetett hit hiánya ellenére, az
apokaliptikus szemlélet alapvető volt a vallási párt számára: számos, Ezdrás 4. könyvében és
János Apokalipszisében szereplő motívum először a qumráni szövegekben jelent meg. Az új
Jeruzsálem égből történő alászállása, az angyali kürtfújás, Mikhá’él és serege 98 , a pecsétek
feltörése, tekercsek felnyitása, a bennük lévő titkok felfedése 99 mind ilyenek. Az esszénusok
két Messiást: „a Messiás Áronból és Izraelből”-t, valamint egy Mózeshez hasonló prófétát, az
„Igazságot Csepegtető”-t várták 100 . Az ároni felkentet Cádoq fiai közül való főpapnak, a
politikai vezetőt hercegnek (héberül: nászi, arámiul: nesziá) és Dávid fiának képzelték el. A
papi Messiás magasabb rendű volt a szemükben, mint „Isten királyságának” a kormányzója.
Fő ellenfelüknek nem elsősorban Gógot, hanem „Jáván királyainak fejé”-t (valószínűleg a
római uralkodót) tartották 101 . Amint a földön, úgy az égben is duális jelleget feltételeztek:
Mikhá’él, „a fény hercege” és Beliál, „a sötétségé” közötti harcot 102 . A végidőben, amit
8.
közelinek gondoltak, természetesen Mikhá’él és a Messiások győzelmét, Beliál megláncolását
és a nem zsidók és a, megítélésük szerint, törvényszegő zsidó többség pusztulását várták.
Hittek a messiási idők utáni világégésben és az új teremtésben (a Jubileumok könyve alapján)
103
.
Excursus: Az „etióp” Hénoch qumráni Apokalipszise 104 .

Hénoch könyvéről elterjedt az a nézet, mely szerint, nagyrészt, esszénus mű. Minden esetre a
benne található elképzelések alapvető hatást gyakoroltak a qumráni közösségre. Az 1-36.
fejezet többek között Fröhlich Ida, szerint tartalmaz a babiloni fogság korából eredő
hagyományokat, vagyis elismerten korábbiakat, mint az esszénus közösség. De mindamellett
a vallási párt számos nézete erős kapcsolatban áll a művel. Hénoch könyvének legteljesebb
kéziratai az Etióp Ortodox Egyház és a falassák, a zsidóság helyi formája liturgikus nyelvén,
ge’ez fordításban maradt fenn. Ez alapján készült Baán István fordítása. A qumráni
könyvtárból kerültek elő legrégibb kéziratai, arámi és héber nyelvű töredékek formájában.
Hénoch, a Genesis hagyománya szerint 105 , a vízözön előtt élt pátriárkák egyike, Noé
dédnagyapja, akit Isten „magához vett” halál nélkül, vagyis, a későbbi hagyomány – így
Hénoch könyve – szerint felragadta az égbe. 365 évnyi földi élete miatt a misztikus tudás
egyik letéteményesének tartották. A könyv fő tanítása szerint, Járéd, Hénoch apja, idejében,
Semihazah (Szemjasza) arkangyal vezetésével, angyalok szálltak le az égből (innen a héber
nefelim, „bukottak”), hogy összeházasodjanak halandó nőkkel, amit a mű, ma már
egyértelműen nem azonosítható okok miatt, alapvető bűnnek tart. Az embereket
mesterségekre, az asszonyokat többek között kozmetikára és mágiára tanították, amit a szöveg
szintén elítél. A feleségeik óriásokat szültek tőlük, és azok is bűnöket követtek el, és az
emberek is gyilkosságokat és bestialista jellegű szexuális cselekedeteket hajtottak végre.
Végül a „bukott” angyalokat megláncolva az Alvilágba vetették, az óriásokat egymás kezétől
ölték meg, a föld lakóit, Noé és családja kivételével, vízözönnel kivégezték. A Hénoch-
gyűjtemény az etióp hagyományban öt könyvből áll Mózes Törvénye és a Zsoltárok könyve
mintájára: Az angyalokról szóló könyv-, A messiási könyv-, Az asztronómiai könyv-, A
történelem könyve- és Az intelmek könyvéből. Vermes Géza szerint 106 A messiási könyv, amely
keresztény szerzők műve (a rövidebb, görög szövegben nem is szerepel), helyett Qumránban
a második az Óriások könyve (EnGiants) 107 néven (töredékesen) ismerté vált mű. A Hénoch-
gyűjtemény tartalmaz olyan, a címszereplőnek tulajdonított, arkangyaloktól (elsősorban
Uriéltől) kapottnak vélt tanításokat, amelyek a túlvilági, különböző világkorszakok- és
eljövendő világ-béli gondviselésről szólnak.
1., Hénoch könyve a túlvilágról

Az apokaliptikának az egyik ága túlvilág-leírásokkal mint „isteni titkok”-kal foglalkozik.
Ebből a gondviselésről való tanok szempontjából a halottak lelkeinek túlvilági sorsáról szóló
képzetek jelentősek. Az angyalok könyvében, Hénoch, a kor mediterrán embere számára
ismeretlen, mitologikusan elképzelt tájakon, valamint az Alvilágon történő átutazásáról szóló
részben a Nyugati látóhatáron, a tenger és az alkonyat tüze találkozásánál, egy tűzfolyó van,
mely belefolyik a tengerbe, és azt követve eljutott a halottak lakhelyére 108 . Ugyancsak ennél
az útnál található a szövegben az a történet, mely szerint Hénoch látott egy hegyet a világ
végén, amelyen hét csillag bűnhődött, amiért letértek a pályájukról, Uriél azt mondta neki,
hogy ott fognak lakolni a „bukottak” is feleségeikkel 109. Nyugatabbra egy hegység volt
amelyben négy szabályos völgy vagy barlang terült el, egy világos és forrással rendelkező, a
többi sötét. R’u’él azt mondta neki, a holtak lelkeinek tartózkodási helyei. Két hely a
bűnösöké, egy a legyilkoltaké, ahonnan vádolnak, egy az igazaké 110 .
2., Hénoch könyve a világkorszakokról
9.
A gyűjtemény foglalkozik egy másik csoportjával is az apokaliptikának, a világkorszakokkal
(a qumráni héberben a qéc szó ezt is jelenti), amely ág már erősen kötődik a harmadikhoz, a
legszorosabb értelemben vetthez, az eljövendő világról való elképzelésekről szólóhoz. Az
intelmek könyvében szereplő Hetek apokalipszisében tíz „évhét”-nek nevezett periódusok
szerepelnek 111 . A szöveg szerint Hénoch az első „évhét” végén született. A másodikban ítélet
történik a teremtésen, és csak egy ember (Noé) éli túl, aki, miután újabb „elpártolás” történik,
törvényt hoz. A harmadik végén kiválasztják a törvénytisztelők ősét (Ábrahám). A negyedik
végén Törvényt kapnak a leszármazottjai, és igazságos emberek sok látomásban részesülnek.
(A qumráni szövegek közül sok Mózesnek, Józsuénak, és a papság őseinek tulajdonított mű 112
került elő.) Az ötödik végén örökkévaló ház épül. (Nem annyira a salamoni Templomról lehet
itt szó, mivel azt felgyújtották a babilóniaiak, hanem pusztán Jeruzsálem szenthellyé
nyilvánításáról.) A hatodik végén „vakokká válnak a törvénytiszteletre” a házban lakók, (itt
már a szenthely átvitt értelemben szerepel, az izraeliták gyülekezetét jelenti mint a Közösség
Szabályzatában (1QS) 113 ) és valaki (Illés) a „mennybe megy”. Tűz (Babilon) pusztítja el a
házat (mely itt a jeruzsálemi Templom), és az „ültetvény gyökere” szétszóródik. A hetedikben
egy „bűnös nemzedék” lesz (sok interpretátor szerint azok a zsidók, akik nem esszénusok), a
végén új kiválasztás történik (esszénusok), amely tagjai eszchatológikus háborút kezdenek. A
nyolcadikban minden „igazságos” harcol, győznek, megszerzik a világuralmat, és újjáépítik a
Templomot. A kilencedikben új kinyilatkoztatás történik az egész emberiségnek, a gonoszok
elpusztulnak. A tizedikben van a végítélet, és az alsó égbolt pusztulása, a második az új ég.
Ezután örök boldogság és bőség következik.
3., Hénoch könyve az eljövendő világról

A jellegzetesen intertestamentális zsidó (így esszénus) apokaliptika eszchatológikus jellegű, a
kései bibliai héber értelemben vett qéc-cel, azaz a végidővel foglalkozik. Miként az szokásos
ebben az irodalomban, a „messiási kor vajúdásaival” kezdődik ez a kronológia is. (Az
intelmek könyvének morális tartalmú, de a gyűjtemény korábbi részeihez képest a gondviselés
tárgykör területén jelentősen újat nem tanító (a már tárgyalt Hetek apokalipszise kivételével)
szövegét kihagytam az elemzésből.) A "bűnösök" uralma idején rövidebbekké válnak az évek,
későn hajt ki vagy érik be a termés, az élővilág megváltozik, a természet feléledése tavasszal
és ősszel késik, az őszi esők elmaradnak, az újhold nem jelenik meg időben, alkonyatkor a
természetesnél nagyobb a fény, a csillagok mozgása rendszertelenné válik (ezredeseik
fellázadása miatt), az emberek csillaghitűekké válnak, amiért csapások sújtják a földet 114 . A
"nagy szarvú juh" dávidi Messiás és a "pásztor" papi Messiás fellép és harcol 115 . A
végítéletet a gyűjtemény „a megítélés napja”, „a nagy ítélet napja” nevekkel illeti 116 . A
forgatókönyve: Isten az "igazság osztályrészéhez" tartozó angyalokkal leszáll a Színáj-hegyre
117
, a hegyek és halmok elégnek 118 , a földeken minden megsemmisül 119 , Hénoch
tanúvallomást tesz a törvénysértők ellen 120 , végítélet az égi táblákra írt igazságtalanság
könyvében lejegyzett "bűncselekmények" miatt 121 , az "istentelenek" megsemmisülnek 122 ,
szakadékba vetik a Tetragrammatont átkozókat 123 , tüzes tóba vetik az "elhajlott" izraelitákat
124
, a törvénysértők elátkozzák életük napjait 125 , örök átok sújtja az "elkárhozottakat" 126 ,
nincs többé kegyelem a "gonoszoknak" 127 , Isten békét köt a törvénytisztelőkkel 128 , oltalmat
nyújt az "igazaknak" 129 , kegyelmet gyakorol a "megmaradtakon" 130 , "bölcsességet" kapnak a
"jámborak" 131 , soha többé nem "vétkeznek" az "üdvözültek" 132 , áldást nyernek a "kegyesek"
133
, Isten világosságát elnyerik az "igazság fiai" 134 , a "világosság fiainak" örök boldogság jut
osztályrészül 135 , Isten "szolgái" örökéletűekké válnak az Élet Fájának gyünölcsével 136 ,
"szövetségének fiai" öröklik a földet 137 .
IV. Zélóták
10.
Az i. e. I. sz. és az i. sz. I. sz. fordulója előtt nem sokkal született vallási közösség héber neve:
qánáuth, azaz Isten (Izrael népe iránti) szerelemféltésének pártja. A kifejezés Hóseás
könyvében szereplő parabolára 138 nyúlik vissza: Hóseás prófétának a prostituált Gómerrel,
Diblájim leányával kötött házassága élő jelképévé válik az Isten és „Jákob háza” közötti
szövetségnek, amelyet mintegy „hűtlen asszonyként” szegtek meg az izraeliták, a könyv
szerint, azzal hogy Bá’ál kánaáni istennek mutatták be az első zsengét, a tizedet, az újonnan
ültetett fák gyümölcseit, az állatok és emberek elsőszülötteit, és így nem tartották be a
monolatriát, valamint áldozatait és szentségeit. Ugyan ez a kép jelenik meg Ezékielnél 139
, csak nála bigámia formájában: itt Jeruzsálem (Oholibá) és Szamária (Oholá) Isten feleségei.
A Tízparancsolatban az ikonoklasztia magyarázataként szereplő szöveg: „mert én, az Úr a te
Istened, szerelemféltő (javítás tőlem) Isten (a héberben: Él qáná ) vagyok, aki megbüntetem az
atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, akik engem gyűlölnek. De irgalmasságot
cselekszem ezeriziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.” 8
A korszakban már az Énekek Énekét is Isten és a választott nép közötti szent nász értelmében
magyarázták. Vagyis a zélóták népükön és vallásuk követőin az Isten iránti „hűséget” kérték
számon. A „nagy népszámlálás”-kor lépett fel a párt: az alapítók, Galileai Júdás és a farizeus
Cádoq felkelést robbantottak ki 140 . Galileai Júdás halála után családja folyamatosan
felkeléseket indított a római uralkodó ellen, egészen a 70-es háborúig, amikor Jeruzsálemben
az utolsó fia, Menáhem merénylet áldozatául esett, de lehet hogy a zélóták következő
vezetője, Eleázár, Jairusz fia is a leszármazottja (talán az unokája) volt, aki Maszada
erődjének, amely a legtovább, egészen a védők kollektív öngyilkosságáig kitartott,
parancsnoka lett 141 .
Kifejtés
A zélótizmus mindenben hasonló volt a farizeizmushoz 141 , kivéve hogy emberi erővel
kinyilváníthatónak, sőt kinyilvánítandónak tartotta Isten királyságát a világmindenség fölött.
Olyan radikálisan értelmezte Sámuel könyvének 142 a, Josephus neologizmusával, theokrácia
eszmélyét és emberi monarchia ellenességét, hogy nem pusztán emberek királynak, de még
úrnak nevezését is bálványimádásnak tartotta 143 . Ennek megfelelően elutasították a
messiásvárást. Maguk akartak ítéletet tartani, Isten gondviselésének segítségével, azokon,
akik magukat neveztetik vagy másokat szólítanak úrnak és mindazokon, akik, felfogásuk
szerint, nem monotheisták.
V. János-követők
Ió(h)ánnész (h)o Báptisztész: Keresztelő, Bemerítő 144 , avagy szószerint Fürösztölő (sic! lásd a
hivatkozásjegyzékben) 145 János nem tartozott egyértelműen egyik párthoz sem. Valószínűleg
nem is alapított közösséget, csak tanítványainak egy szűk csoportja tette ezt meg, miután
Heródes tetrarcha lefejeztette 146 . János, aki, legalább is a szinoptikus evangéliumok szerint,
Galilea fejedelmét, a farizeus törvénymagyarázat értelmében, törvénytelenül kötött
levirátussal (sógorházassággal), gyakorlatilag vérfertőzéssel vádolta, mivel Heródiásnak, az
özvegynek, fia nem, de egy lánya volt a halott Fülöptől, aki, az előbb említett párt Törvény-
exegézise szerint „fiúsított leánynak” számított, így már a testvér feleségét tiltottnak mondó
törvényt tartották érvényesnek az esetre 147 . Josephus Flavius másképp emlékezik meg az
eseményekről 148 , de tanúskodik róla az evangéliumi beszámoló, hogy, legalább is a népi
emlékezet szerint, Jézushoz hasonlóan (l. később), János is közel állt a farizeizmushoz, ha
nem is volt a követője. Fő tevékenysége a tesubah-ra (a szó héberül megtérés-t, visszatérés-t
jelent Istenhez és Mózes Törvényéhez) való hívása volt a zsidóknak, amit a törvénysértéstől
való elfordulás, és a böjtölés után az élővízbe (ez esetben a Jordánba) történő alámerítés
pecsételt meg 149 , mert a törvényszegést az esszénusokhoz hasonlóan tisztátalanná (héberül:
11.
niddáh) tevőnek tartották 150 (igaz a qumráni közösség ciszternavizet használt a rituális
fürdőhöz (miqveh), ebben János a farizeus rituális tisztaság (tohoroth) előírásait követte.)
Kifejtés
Nagyon keveset lehet tudni a jánosi tanokról, így a gondviselésről való felfogásáról is. De ha
elfogadunk hitelesnek az, utóbb Jézusra értelmezett, jövendöléseiből annyit, hogy „ő Szent
Lélekkel (héberül: ruách há-Qodes) és tűzzel keresztel majd titeket” 151 , akkor ezt lehet
kereszténység (pünkösd 152 ) előtti módon is értelmezni. Bérószosz: Babülóniakájában,
Babilon történetéről írott könyvében örökkévaló ciklikus világfolyamatot feltételezett, mely
során a világ születik és tűzben elpusztul örök körforgásban 153 . Mint láthattuk a tűz általi
világpusztulás a zsidó (és egyébként később a keresztény) apokaliptikában elterjedt képzet.
Lehet úgy is értelmezni János szavait, hogy egy természetfeletti, vagy ilyen hatalommal
rendelkező lény „tűzpróbában” elégeti a világ törvénysértőit, míg az Törvény megtartói
túlélik.
VI. Zsidókeresztények
A kereszténység héber neve, egyrészt nocrim, Jézus jelzőjének ugyanazon nyelvű há-nocri
alakjából, másrészt ebjónim (innen az ebionita szó) ami „szegényeket” jelent, a görög pedig
(h)é tón nazóraión (h)aireszisz (názárénusok/naszóreusok pártja, a Gógyító melléknevének
hellenizált (h)o nazóraiosz alakjából), illetve (h)é tón khrisztianón haireszisz (messianiták
pártja), ami pedig a Messiás, azaz felkent szó utóbbibeli formájából. Az első héber és görög
elnevezés vagy Jézus Názáretből való származására vonatkozik, vagy (a názár igéből)
valamilyen tannak a megtartására 154 . A második héber főnév a csoport szegénység-
pártiságára, az utóbbi hellenizált kifejezés a párt azon meggyőződésére utal, mely szerint
Jézus a dávidi Messiás 155 , és a parúsziája (visszatérése) után „Isten földi helytartója” 156 lesz
ezer évre 157 , vagy mindörökre 158 . Hogy ezen keresztény nézet a Gyógyítótól származik-e,
vitatott. Az viszont igencsak valószínű, hogy már a tanítványok (állítólag tizenkét tagú)
csoportjának és Jézus testvéreinek a jeruzsálemi közösségszervezése idején léteznie kellett, és
ez itt elég. Keveset tudunk a Démonűző életéről: harminc éves korában 159 elkezdett tanítani,
nem sokkal korábban János megkeresztelte a Jordánban 160 . Népi gyógyító volt, az
evangéliumok beszámolói szerint démonokat űzött ki leprásokból 161 , nemi betegségekben
szenvedőkből 162 , bénákból 163 , elmebetegekből 164 , epilepsziásokból 165 és halottakat
támasztott fel 166 , a zsidó társadalom perifériáján élőknek: vámszedőknek és prostituáltaknak
hirdette a tesubah-t 167 , a szegények számára is folytatott prédikációkat 168 , vitákat folytatott
írástudókkal (köztük farizeusokkal is) 169 , tanítványokat gyűjtött maga köré 170 , felment
Jeruzsálembe a peszách ünnepére 171 , a szadduceusokkal polemizált 172 , áldozati lakomát evett
a tanítványaival 173 , a szadduceusok elfogatták 174 , kiszolgáltatták a rómaiaknak 175 , akik
kivégezték keresztrefeszítve 176 . Ugyanilyen fontos tanítványainak a tevékenysége is: azt
terjesztették hogy feltámadt, mennyberagadtatott és visszatér Messiásként 177 , gyógyítottak a
nevében, ahogy a többi zsidó Noé-, Dávid- és Salamonéban 178 , vallási pártot szerveztek Jézus
testvéreinek a vezetésével. Nem álltak el a tevékenységüktől még a főtörvényszék (nagy
szanchedrin) parancsára sem 179 . Állítólag a jeruzsálemi zsidókeresztények a 70-es háború elől
Pellába menekültek 180 , de ez vitatott.
Kifejtés
A vallási pártot alapvetően meghatározták az eszchatológikus várakozások, korukra az
elégtételről való lemondást, a bűnösök iránti megbocsátást vallották, és ebben imitatio Dei-t
láttak: „szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek
azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek
12.
titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a
gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.” 181 De
közelinek tartották a messiási kort Mennyek országa (héberül: málkuth vagy melukháh há-
Sámmájim, görögül: bászil(e)ia tón Uránón), az „Atyámnak (Atyjoknak) országa” 182 (avagy a
kifejezés hellenizált alakja: Isten országa, bászil(e)ia tú Theú) elnevezést használva. Ez, hitük
szerint, tolvajhoz hasonlóan, lopakodva jön el 183 . Az ezt megelőző „vajúdások” terén is
határozott véleménnyel rendelkeztek: „nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és
lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé… és akkor sokan
megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást… hamis Krisztusok és hamis
próféták támadnak, és jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, még a
választottakat is… de azokban a napokban, azután a nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a
hold nem fénylik, és az ég csillagai lehullanak, és az egekben levő hatalmasságok
megrendülnek… de a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.” 184 A feltámadásba vetett
hitet, sok más farizeus tanhoz hasonlóan, Jézus és nyomában a zsidókereszténység is vallotta,
de, sajátos módon, a törvényszegők ítéletre és nem csak a törvénytisztelők jutalomra való
feléledését 185 . A Mennyek országa eljövetelét, meggyőződésük szerint, Jézus, Messiásként
történő, visszatérése „a Hatalomnak jobbján… az ég felhőivel” 186 hozza meg. David Flusser 187
szerint Ábrahám Testamentumához 47 hasonlóan a vallási párt is háromszoros végítéletben
hitt: először Jézus a bíró 188 , majd a tizenkét tanítvány 189 , végül maga Isten. A megtérés
(teseubah) alapvető fontosságú volt számukra, amit a Mennyek országának örömhíre
(görögül: euangelion, evangelion, latinul: evangelium) iránti bizalomból tettek. Ugyanígy a
további törvényszegésektől való tartózkodás, amiről Jézus azt az aforizmát mondta:
„embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges” 190 . Akik ezeket megtartották, rájuk
ez a tanítás vonatkozott: „senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit,
vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit… az
evangyéliomért, aki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket,
nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon
pedig örök életet” 191 . A többiek sorsa, a vallási párt szerint, a gyehennára (gé Hinnom,
Hinnom őslakos király völgye Jeruzsálem mellett, ahol az elsőszülötteket feláldozták), egy
tüzes mezőre vagy kemencébe jutás „a hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik”
192
, „ott lészen sírás és fogcsikorgatás” 193 .
VII. Hellenisztikus zsidók

Ők nem tartoztak a palesztinai vallási pártok rendszerébe, hanem a Nagy Sándor birodalma
és, a Keleten nagyrészt görög katonák által képviselt, rómaiak által hellenizált diaszpórák
lakói voltak. Szulmánu-asszaridu asszír király Efraim királyság előkellő lakóit 194 , Nabú-
kuduri-usszur pedig, két hullámban, Júda (gyakorlatilag már csak Jeruzsálem) földjén élő
vezetőket és mesterembereket 195 elhurcolták Mezopotámiába és Perzsiába. Miután
Gedáljáhut, a babiloni király helytartóját, a júdai felkelők megölték, Egyiptomba menekültek
19 6
. Ezzel vette kezdetét a zsidó diaszpórák háromezer éves története. A korszakban a
szórványban lakók júdaizmusára erőteljes hatást gyakorolt a hellenizmus: a görög nyelv, a
platonikus és sztoikus filozófia és a hellén életmód és szemlélet egyes elemei révén. Számos
görög is többé vagy kevésbé felvette a zsidó vallást. Alexandriai Philón és a Salamon
Bölcsességei névtelen írója filozófiai rendszert alkotott a hellenisztikus zsidóság számára. A
görögök és rómaiak eleinte toleránsak voltak a júdaizmus és annak szokásai iránt.
Kifejtés
Alexandriai Philón gondviselésről való nézeteit tudásom e téren való hiányosságai miatt nem
tárgyalom. A hellenisztikus zsidók körére nem volt jellemző a feltámadáshit (egyedüli általam
13.
ismert kivétel a Makkabeusok 2. könyve, és, valószínűleg, annak forrása, Kürénéi Jázón
műve), viszont annál elterjedtebb volt a halálutáni túlvilági életbe vetett hit. Alapja a
platonizmus test-lélek dualizmusa. Salamon Bölcsességei szerint Isten halhatatlanná
teremtette az embert, mint lelket, és annak képmására teremtette testét 197 . A könyv szerint az
igazak haláluk után holtaknak látszanak, és, mint ilyenek, a hagyományos szemlélet szerint
bűnhődőnek, de valójában próbát kiálltak, és ezért boldogságban élnek, visszatérnek tüzes
alakok formájában ítéletet tartani majd a bűnösökön a végidőben 198 . A törvénysértőkre pedig
sokat sejtetően állítja, hogy haláluk után nincs miben reménykedniük 199 . Az üdvözültek lelkei
győzelmet arató és megkoszorúzott atlétákként mennek a túlvilágra 200 . A bűnösök lelkei
holttestekként magukra maradnak, nem emlékeznek meg róluk utódaik, az ítéletre
szégyenkezve mennek 201 . A törvénytisztelők lelkei koronát és palotát kapnak Istentől 202 . A
Makkabeusok 2. könyve szerint az élők imái és áldozatai közbenjárhatnak a holtakért (a
feltámadás reményében) 203 , és az üdvözült lelkek könyörgései a halandókért 204 .
VIII. Hellenisztikus keresztények

A kereszténység első a zsidó vallás kereteit formálisan is átlépő formája a júdeo-hellenizmus
és a zsidókereszténység közötti periférián megjelenő hellenisztikus kereszténység tarszoszi
Saul 205 , avagy római polgárként viselt nevén Pál (latinul: Paulus, jelentése: „kicsiny”)
személyéhez köthető változata. A görög nyelvű kereszténység megjelenéséről, Pál előtti
történetéről és jellegéről nagyon keveset tudunk. Ezeket is főleg a zsidókeresztény és egyes
hellenisztikus apostolok emlékét kibékíteni szándékozó, késő I. sz.-i Apostolok
Cselekedeteiből és az ortho-paulinus (hitelesen páli szerzőségű) levelekből, a legkorábbi írott
keresztény szövegekből, amelyek a tübingeni iskola szerint ezek: a Rómabeliekhez, a
Korinthosziakhoz írt első és második és a Galatákhoz 206 , viszont, ezeken kívül, Vermes Géza
szerint: a Filippiekhez, a Tesszalonikaiakhoz írt első és második és a Filemonnak 2 0 7
címzettek is. Visszatérve a „pogányok apostola” előtti görög egyháztörténetre, ha hitelt
adhatunk valamelyest a jeruzsálemi görög ajkú diakónusokról szóló szövegrészeknek az
Apostolok Cselekedeteiből, a hellenisztikus zsidóknak akik pünkösdkor csatlakoztak a
zsidókereszténységhez egy csoportjuk, a vallási hatóságok üldözése elől Föníciába, Ciprusra
és Antióchiába menekültek, ezeken a helyeken terjesztették a kereszténységet a zsidók között.
De Antióchiában közülük egyes ciprusi és kürénéi származásúak misszionálni kezdték a nem
zsidókat 208 . Nem tűnnek történetileg hitelesnek az Apostolok Cselekedetei „Pál-fordulásáról”
szóló részei, a leveleiből is szinte csak a misztikus élményének a korabelisége igazolható ezek
közül, de tudni lehet hellenisztikus apostol-elődeiről, például Andronikoszról, Iúniáról(vagy
Iúniászról) 209 , Fülöpről és négy lányáról 210 , és (vetély)társairól, többek között Barnabásról
és Apollószról 211 . De a kereszténység görögök közötti, a körülmetélés zsidó títusa nélküli
terjesztése és így hellenizált változatának elszakadása a júdaizmustól, úgy tűnik, Páltól
származik. Tarszoszi Saul nem is igazán az evangéliumot vagy az Isten országát hirdette,
hanem „Iészusz Khrisztosz (h)o küriosz (h)émón” (urunk Jézus-Messiás) halálát és
feltámadását, amiből „Pál” keresztségének nagy erejű szimbóluma révén zsidók, görögök és
rómaiak is részesülhettek.
Kifejtés
Pál tevékenységét alapvetően meghatározta a parúszia közeli eljövetelébe vetett hit. Mivel a
hellenisztikus zsidóságra nem volt jellemző a Messiás-várás és a khiliazmus, ezeket a tanokat
szinte teljesen elhagyta: csak a „Khrisztosz” szó és Jézus, Galatákhoz írt levél szerinti, dávidi
származása utal rá 212 . A messiási birodalom tanáról a „pogányok apostola” nem sokat írt.
Viszont annál nagyobb jelentőséget tulajdonított a hellenisztikus zsidóságban csak
periférikusan meglévő farizeus-zsidókeresztény feltámadástannak 213 : mivel a platónikus test-
14.
lélek dualizmus híve volt, a holtak feltámadását „lelki magból” való „szellemi testben”
képzelte el. Ehhez az ősi vegetációs termékenységi szimbolikát használta fel, mely szerint a
földbe vetett mag meghal, a vetéskor élve eltemetik és, látszólag, csodálatos módon a földből
kihajtva megéled. De látszik, hogy a görög kultúrán nevelkedett Pál hite a feltámadásban nem
gyökerezett mélyen, hiszen nála nem az anyaföldből éled meg az „elvetett mag”. Mégis,
mivel Jézus halálból történő életre kelését, a keresztség révén a megigazulás és így az
üdvösség feltételének tartotta, kiállt a tan mellett.
15.
Hivatkozásjegyzék
1
Iosephus Flavius: A zsidók története. XI—XX. könyv, ford.: Révay József, Debrecen: Gondolat /
Talentum, 1994. 86. o., XII. könyv, V. 1.
2
Károli Gáspár: Szent Biblia (http://www.bibl.u-szeged.hu/Biblia/): 1Kir. 2,35.
3
Iosephus Flavius: A zsidók története. XI—XX. könyv, id. kiad. 158-159. o., XIII. könyv X. 6.
A Talmud összecseréli a főpapot fiával Alexandrosz Jánnájjal: A Talmud könyvei, ford.: Molnár Ernő,
Budapest: Paginarum Kiadó / Saxum Kft., 1997. 252-253. o., bKiddusin 66a.
4
Iosephus Flavius: A zsidó háború, ford.: Révay József, Budapest: Gondolat Kiadó, 1964. 154. o., II.
könyv VIII.
5
Joseph Klausner: Jézus élete, tanítása és korának viszonyai a zsidó, görög és római források
alapján, ford.: Halmi István és Kolben Győrgy, Budapest: Logos Kiadó, 2000. 167-168. o.
6
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., 5Móz. 7,9.
7
8
A Katolikus Biblia: Szent István Társulat Biblikus Bizottsága
(http://mek.oszk.hu/00100/00176/html/): Kiv. 20,5-6.
9
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., 3Móz. 26,1-39.
10
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., 5Móz. 27,12-28,68.
11
Vermes Géza: A zsidó Jézus, ford.: Hajnal Piroska, Budapest: Osiris Könyvtár / Osiris
Kiadó, 1995., 49. o. (154. jegyz.), 73. o.
Vermes Géza: A qumráni közösség és a holt-tengeri tekercsek története, ford.: Hajnal
Piroska, Budapest: Osiris Könyvtár / Osiris Kiadó, 1998., 156. o.
12
Iosephus Flavius: A zsidó háború, id. kiad. 154. o., II. könyv VIII.
13
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Bír. 2,7-10.
14
A Talmud könyvei, id. kiad., 427. o., mAbboth I. 1-8.
15
Iosephus Flavius: A zsidók története. XI—XX. könyv, id. kiad. 158. o., XIII. könyv X. 5.
A Talmud könyvei, id. kiad., 252. o., bKiddusin 66a.
16
Iosephus Flavius: A zsidó háború, id. kiad. 482. o., Vita I. 12.
17
A Talmud könyvei, id. kiad., 253. o., bKiddusin 66a.
18
Vermes Géza: A qumráni közösség és a holt-tengeri tekercsek története, id. kiad., 157. o.
19
Joseph Klausner: Jézus élete, tanítása és korának viszonyai a zsidó, görög és római
források alapján, id. kiad., 383. o. (Héber kifejezések magyarázata)
20
A qumráni szövegek magyarul, bev., ford., prolog. és jegyz.: Fröhlich Ida, Piliscsaba-Budapest:
Szent István Társulat / Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar, 2000. 28. o.
21
Eszter könyve, Prédikátor könyve, Énekek Éneke, Ben Szirach könyve, Makkabeusok 1. könyve.
22
Iosephus Flavius: A zsidók története. XI—XX. könyv, id. kiad. 159. o., XIII. könyv X. 6.
23
A Talmud könyvei, id. kiad., 66. o., bBerachoth 7a.
24
25
A Talmud könyvei, id. kiad., 66. o., bBerachoth 7a.; mSzánhedrin 27b.
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., 2Móz. 12,15; 30,38; 3Móz. 17,9.14; 19,8; 22,3;
26
23,29; 4Móz. 9,13; 19,13.20 .

27
Kun Lajos: Az ókori zsidó irodalom (IV.), in: A Talmud könyvei, id. kiad., 43. o.
28
A Talmud könyvei, id. kiad., 149. o., tJoma V.
29
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Ezék. 38.
30
31
Vermes Géza: A zsidó Jézus, id. kiad., 182. o.
32
bSzukka 52a., idézi: Vermes Géza: A zsidó Jézus, id. kiad., 181-182. o.
33
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Zak. 12,10.
34
16.
35
Zakariás 12,10 Targuma, idézi: Vermes Géza: A zsidó Jézus, id. kiad., 182. o.
36
Pszeudo-Jonathán Targuma (Exod. 40,11), idézi: Vermes Géza: A zsidó Jézus, id. kiad.,
182. o. (42. lábjegyzet)
37
Mircea Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék története. II. kötet., ford.: Saly Noémi,
Budapest: Osiris Kiadó / Századvég Alapítvány, 1995., 197. o.
38
Mircea Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék története. II. kötet., id. kiad., 208-210. o.
39
pl.: Ésa. 5,30.; 13,10.; 24,23.; 30,26.; 60,19-20.; Zak. 14,6., in: Károli Gáspár: Szent
Biblia, id. kiad.
40
pl.: Ezék. 38.; Dán. 2,31-44.; 7,2-25.; 8,3-25., in: Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad.
41
pl.: Dán. 7,26.; Zak. 14,1-15., in: Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad.
42
pl.: Ésa.43,2., in: Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad.
43
pl.: Ésa. 2,4.; Dán. 7,26.; Jóel 3,11-12., in: Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad.
44
pl.: Ésa. 24,23.; 40,10.; 52,7.; Ezék. 20,33,; Mik. 4,7., in: Károli Gáspár: Szent Biblia, id.
kiad.
45
pl.: Ésa. 11,1-5.; Jer. 23,5-6.; 33,15.; Ezék. 34,23-24.; Mik. 5,2., in: Károli Gáspár: Szent
Biblia, id. kiad.
46
pl.: Ésa. 11,11-12.; 43,5-8.; 66,18-21.; Ezék. 11,16-17.; 20,34.; 20,34.40-42.; 28,25.;
34,13.; Mik. 2,12-13.; Zak. 10,6., in: Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad.
47
pl.: Ábrahám Testamentuma XIII., in: The Testament of Abraham (http://reluctant-
messenger.com/testament_of_abraham.htm)
48
pl.: Ezék. 37.; Dán.12,2., in: Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad.
49
pl.: Ésa. 66,24.; Dán. 12,2., in: Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad.
50
pl.: Báruch Apokalipszise 29,4., in: The Apocalypse of Baruch, ford.: R. H. Charles (angol),
London: Adam and Charles Black, 1896. 53-54. o.
51
pl.: Ésa. 59,21.; 60,21-22.; 61,8.; Jer. 31,31-33.; Ezék. 16,60.; Ezék. 34,25., in: Károli
Gáspár: Szent Biblia, id. kiad.
52
pl.: Ésa. 2,4.; 60,18.; Ezék. 34,28.; Mik 4,3.; Zak. 9,10., in: Károli Gáspár: Szent Biblia, id.
kiad.
53
pl.: Jer. 31,38.; Ezék. 40-43,17.; 44,1.; 46,1.; 46,19.21-47-2.; 48,31-35.; Zak. 6,13., in:
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad.
54
pl.: Ésa. 2,2-3.; 60,1-17.; 62,1-12.; 66,23.; Ezék. 37,28.; Zak. 8,20-23.; 14,16-17., in:
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad.
55
pl.: Ezék. 43,18-27.; 44,2-31.; 45,13-25.; 46,1-18.20.; Zak. 14,20-21., in: Károli Gáspár:
Szent Biblia, id. kiad.
56
pl.: Ésa. 41,19.; Ezék. 34,27.; 47,12., in: Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad.
57
pl.: Ésa. 11,6-9.; Ezék. 34,25.28., in: Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad.
58
pl.: Ésa. 65,17.; 66,22., in: Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad.
59
Ezdrás 4. könyvéből (2Esdras 3-14.) vett idézeteimet a latin szövegből
(http://theology101.org/bib/vul/es2.htm) fordítottam. A translatio-ban nem használtam föl
Ezdrás negyedik könyve, ford.: Jelenits István, in: Apokrif iratok, Apokalipszisek, szerk.:
Dörömbözi János, Budapest: Telosz Kiadó, 1997. 17-46. o.-t, csak a latin szöveg
értelmezésében.
60
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Ezsdr. 7,6.
61
Vermes Géza: A zsidó Jézus vallása, ford.: Hajnal Piroska, Budapest: Osiris Könyvtár /
Osiris Kiadó, 1999., 221. o.
62
4Ezdr 5. (2Esdras 5.), Ezdrás negyedik könyve, ford.: Jelenits István, in: Apokrif iratok,
Apokalipszisek, id. kiad., 22. o. et passim. (latin: http://theology101.org/bib/vul/es2005.htm)
63
4Ezdr 5,36-37. (2Esdras 5,36-37.), Ezdrás negyedik könyve, ford.: Jelenits István, in:
Apokrif iratok, Apokalipszisek, id. kiad., 22. o. (latin:
http://theology101.org/bib/vul/es2005.htm)
17.
64
4Ezdr 5,42. (2Esdras 5,42.), Ezdrás negyedik könyve, ford.: Jelenits István, in: Apokrif
iratok, Apokalipszisek, id. kiad., 22. o. (latin: http://theology101.org/bib/vul/es2005.htm)
65
66
67
68
Apokalipszisek, id. kiad., 21. o. (latin: http://theology101.org/bib/vul/es2005.htm)
69
70
71
Apokalipszisek, id. kiad., 24-25. o. (latin: http://theology101.org/bib/vul/es2006.htm)
71
72
73
Korábbiak alapján a fejezetet átszerkesztették a jutalmat és a büntetést a túlvilági (és nem
csak az jövendőbeli) életbe helyezve (ugyanis a jelen szöveg szerint a jó lelkek visszatérnek
Istenhez, és csak a gonoszak kerülnek az alvilági hajlékokba). 4Ezdr 5,37. (ahol nincs ilyen
megkülönböztetés) és 4Ezdr 7,85. (ahol látják a törvénysértők a törvénytisztelők hajlékait)
alapján azonban eredetileg egy helyre kerültek a szöveg szerint. 4Ezdr 5,37. (2Esdras 5,37.),
Ezdrás negyedik könyve, ford.: Jelenits István, in: Apokrif iratok, Apokalipszisek, id. kiad.,
22. o. (latin: http://theology101.org/bib/vul/es2005.htm), 4Ezdr 7,85. (2Esdras 7,85.), Ezdrás
negyedik könyve, ford.: Jelenits István, in: Apokrif iratok, Apokalipszisek, id. kiad., 29. o.
(latin: http://theology101.org/bib/vul/es2007.htm)
74
75
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., 1Móz. 2,9.; 3,22.; 3,24.
76
77
78
4Ezdr 11-12. (2Esdras 11-12.), Ezdrás negyedik könyve, ford.: Jelenits István, in: Apokrif
iratok, Apokalipszisek, id. kiad., 39-41. o. (latin: http://theology101.org/bib/vul/es2011.htm;
79
80
4Ezdr 11,24-25. (2Esdras 11,24-25.), Ezdrás negyedik könyve, ford.: Jelenits István, in:
Apokrif iratok, Apokalipszisek, id. kiad., 39. o. (latin:
81
82
83
A latin szövegben nem szerepel. 4Ezdr 13,3. (2Esdras 13,3.), Ezdrás negyedik könyve,
ford.: Jelenits István, in: Apokrif iratok, Apokalipszisek, id. kiad., 42. o.; vö.: Károli Gáspár:
Szent Biblia, id. kiad., Dán. 7,13.
84
18.
85
l.:Vermes Géza: A zsidó Jézus, id. kiad., 219-221. o.
86
vö.: Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., (János Apokalipszise) Jel. 19,15.
87
(Kairói Cádoqita) Damaszkuszi Irat I. col. 11., in: A qumráni szövegek magyarul, id. kiad., 49-
92. o. (50. o.)
88
Interpretációk Hósea könyvéhez (4Q166-167); Interpretációk Míka könyvéhez (1Q14,
4Q168), Interpretációk Náhum könyvéhez (4Q169); Interpretációk Habakuk könyvéhez
(1QpHab); Interpretációk a Zsoltárok könyvéhez (4Q171, 4Q173, 1Q16) , in: A qumráni
szövegek magyarul, id. kiad., 401-419. o.
89
Interpretációk Habakuk könyvéhez (1QpHab) XI. col. 4-8.; XII. col. 2-3., in: A qumráni
szövegek magyarul, id. kiad., 413. o.;
90
Közösség Szabályzata (Szerekh há-Jáhád, 1QS), in: A qumráni szövegek magyarul, id. kiad.,
140-156. o.
91
4QS b; 4QS d, in: A qumráni szövegek magyarul, id. kiad., 156-159. o.
92
Sajnos utólag nem találtam meg a szerző művén belül a fő erre vonatkozó helyet. Vermes
Géza: A qumráni közösség és a holt-tengeri tekercsek története, id. kiad., 57. o.
93
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Ezék. 40-44,31.; 45,13-47,2.; 48,31-35.
94
Iosephus Flavius: A zsidó háború, id. kiad., 148-149. o.; 153. o., II. könyv VIII.
95
Vermes Géza: A qumráni közösség és a holt-tengeri tekercsek története, id. kiad., 224-225.
o.
96
Iosephus Flavius: A zsidó háború, id. kiad., 152-153. o., II. könyv VIII.
97
Közösség Szabályzata (Szerekh há-Jáhád, 1QS) IV. col., in: A qumráni szövegek magyarul, id.
kiad., 145-146. o.
98
Vermes Géza: Jézus változó arcai, ford.: Sárközi Mátyás, Budapest: Osiris Könyvtár /
Osiris Kiadó, 2001. 66. o.
99
Titkok könyve (1Q27, 4Q299, 4Q300), in: A qumráni szövegek magyarul, id. kiad., 542. o., et
passim.
100
pl.: Közösség Szabályzata (Szerekh há-Jáhád, 1QS) IX. col., 11.; (Kairói Cádoqita)
Damaszkuszi Irat (CD) VI. col. 11., in: A qumráni szövegek magyarul, id. kiad., 153. o., 56. o.
10 1
pl.: (Kairói Cádoqita) Damaszkuszi Irat (CD) VIII. col. 11., in: A qumráni szövegek
magyarul, id. kiad., 58. o.
10 2
Amrám intelmei (4Q543-544, 4Q548) B kézirat, frg. 1-2., in: A qumráni szövegek magyarul,
id. kiad., 261-262. o.
10 3
Mircea Eliade: Az örök visszatérés mítosza avagy A mindenség és a történelem., ford.:
Pásztor Péter, Budapest: Európa Könyvkiadó, 1998., 186. o.
10 4
1Hénoch könyve, a teljes etióp (ge’ez) szöveg magyar fordítása: Hénokh könyve, ford.:
Baán István, in: Apokrifek, szerk.: Vanyó László, Budapest: Ókeresztény Írók / Szent István
Társulat, 1980. 38-143. o. a qumráni arámi töredékeké: Henok könyvének arámi töredékeiből
(4Q201-202, 4Q204-207, 4Q212), in: A qumráni szövegek magyarul, id. kiad., 274-290. o.
10 5
10 6
Vermes Géza: A zsidó Jézus, id. kiad., 222-227. o.; Vermes Géza: A qumráni közösség és a
holt-tengeri tekercsek története, id. kiad., 242. o.
10 7
Töredékek a Henok-könyvhöz kapcsolódó gyűjteményből, Az óriások könyvéből (1Q23-24,
4Q203, 4Q530-531, 6Q8, EnGiants), in: A qumráni szövegek magyarul, id. kiad., 290-295. o.
10 8
1Hénoch 17,4-6., Hénokh könyve, ford.: Baán István, in: Apokrifek, id. kiad., 51. o.
10 9
1Hénoch 18,11-19,2., Hénokh könyve, ford.: Baán István, in: Apokrifek, id. kiad., 52. o.
11 0
1Hénoch 22,1-13., Hénokh könyve, ford.: Baán István, in: Apokrifek, id. kiad., 54-55. o.;
4Q206 (4QEne ar) frg. 1. col. I., 4Q205 (4QEnd ar) frg. 1., Henok könyvének arámi
töredékeiből, in: A qumráni szövegek magyarul, id. kiad., 284., 286. o.
19.
1Hénoch 93. és 91., Hénokh könyve, ford.: Baán István, in: Apokrifek, id. kiad., 124-126.
11 1
o.; 4Q212 (4QEng ar) col. III-V., Henok könyvének arámi töredékeiből, in: A qumráni szövegek
magyarul, id. kiad., 289., 290. o.
Mózesnek tulajdonított pl.: a Jubileumok könyve (4Q216, 4Q218-224, 3Q5, 2Q19, 4Q176,
11 2
1Q17-18, 2Q20), a Templomtekercs (11QT), Józsuénak: „Józsua zsoltárai” (4Q378, 4Q379),

Mózes és Áron Pentatheuchus szerinti apjának: Amrám intelmei (4Q543-544, 4Q548), a
nagyapjuknak: Qahát testamentuma (4Q542), úgy tűnik több Lévi testamentuma-ként (1Q21,
4Q213-214, 4Q537) is azonosítható mű is volt Qumránban. A qumráni szövegek magyarul, id.
kiad., 309-327., 97-140., 211-213., 260-263., 271-272., 263-271. o.
11 3
A Közösség Szabályzata (Szerekh há-Jáhád) col. VIII., 8-9., A Közösség Szabályzata (1QS),
in: A qumráni szövegek magyarul, id. kiad., 151. o.
11 4
1Hénoch 80,2-8., Hénokh könyve, ford.: Baán István, in: Apokrifek, id. kiad., 101-102. o.
11 5
1Hénoch 90,9-14., Hénokh könyve, ford.: Baán István, in: Apokrifek, id. kiad., 119. o.
11 6
1Hénoch 1,1., 10,6. Hénokh könyve, ford.: Baán István, in: Apokrifek, id. kiad., 38., 44. o.;
4Q201 (4QEna ar) col. I., 1., Henok könyvének arámi töredékeiből, in: A qumráni szövegek
1Hénoch 1,4., 90,15. Hénokh könyve, ford.: Baán István, in: Apokrifek, id. kiad., 38., 120.
11 7
o.; 4Q201 (4QEna ar) col. I., 5-6., Henok könyvének arámi töredékeiből, in: A qumráni
szövegek magyarul, id. kiad., 275. o.
1Hénoch 1,6. Hénokh könyve, ford.: Baán István, in: Apokrifek, id. kiad., 38.; 4Q201
11 8
(4QEna ar) col. I., 7-8., Henok könyvének arámi töredékeiből, in: A qumráni szövegek magyarul,
id. kiad., 275. o.
11 9
1Hénoch 1,7. Hénokh könyve, ford.: Baán István, in: Apokrifek, id. kiad., 38. o.
12 0
4Q201 (4QEna ar) col. I., 1., Henok könyvének arámi töredékeiből, in: A qumráni szövegek
12 1
1Hénoch 1,7., 81,1-4., 90,15-18. Hénokh könyve, ford.: Baán István, in: Apokrifek, id.
kiad., 38., 102-103., 120. o.
12 2
1Hénoch 1,9., 26-27. Hénokh könyve, ford.: Baán István, in: Apokrifek, id. kiad., 39., 57-
58. o.
12 3
1Hénoch 26-27. Hénokh könyve, ford.: Baán István, in: Apokrifek, id. kiad., 57-58. o.
12 4
1Hénoch 90,26-27. Hénokh könyve, ford.: Baán István, in: Apokrifek, id. kiad., 121. o.
12 5
12 6
12 7
12 8
1Hénoch 1,8., 5,7. Hénokh könyve, ford.: Baán István, in: Apokrifek, id. kiad., 38., 40. o.
12 9
13 0
13 1
13 2
1Hénoch 1,8., 5,8-9. Hénokh könyve, ford.: Baán István, in: Apokrifek, id. kiad., 38., 40. o.
13 3
13 4
1Hénoch 1,8., 5,8. Hénokh könyve, ford.: Baán István, in: Apokrifek, id. kiad., 39., 40. o.
13 5
1Hénoch 5,7-9. Hénokh könyve, ford.: Baán István, in: Apokrifek, id. kiad., 40. o.
13 6
1Hénoch 5,9., 24,4-25,6. Hénokh könyve, ford.: Baán István, in: Apokrifek, id. kiad., 40.,
56. o.
13 7
13 8
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Hós. 1-2.
13 9
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Ezék. 23.
14 0
14 1
Vermes Géza: A qumráni közösség és a holt-tengeri tekercsek története, id. kiad., 159-160.
o.
20.
14 2
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., 1Sám. 12,12.
14 3
Vermes Géza: A zsidó Jézus vallása, id. kiad., 157. o., l. idézet: Iosephus Flavius: A zsidó
háború, VII. könyv 323.
Krisztusban rejlik a tudomány és bölcsesség minden kincse – Az Örömhír Lukács szerint, szerk.:
14 4
Leo Blaha, Wien (Bécs): Logospress., 1990? 26. o., 7. rész, 20. (vers).
14 5
Joseph Klausner: Jézus élete, tanítása és korának viszonyai a zsidó, görög és római
források alapján, id. kiad., 188. o.
14 6
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Máté 14,3.10.; Márk 6,20.28.
Iosephus Flavius: A zsidók története, ford.:Révay József, Budapest: Európa Könyvkiadó, 1980.
511. o., XVIII. könyv 5.
14 7
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Máté 14,3-4.; Márk 6,17-18.
14 8
Iosephus Flavius: A zsidók története, id. kiad., 510-511. o., XVIII. könyv 5.
14 9
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Máté 3,4-6.; Márk 1,4-5.; Lukács 3,3.
Iosephus Flavius: A zsidók története, id. kiad., 511. o., XVIII. könyv 5.
15 0
A Közösség Szabályzata (Szerekh há-Jáhád) col. III., 3-9., A Közösség Szabályzata (1QS),
in: A qumráni szövegek magyarul, id. kiad., 143-144. o.
15 1
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Máté 3,11.; Lukács 3,16.
15 2
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., (Ap.) Csel. 1,5.; 2,1-4.
15 3
Mircea Eliade: Az örök visszatérés mítosza avagy A mindenség és a történelem., id. kiad.,
178. o.
15 4
Archibald Robertson: A kereszténység eredete, ford.:Gödény Endre, Budapest: Gondolat, 1972. 96.
o.
15 5
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., (Ap.) Csel. 2,36.
15 6
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., (Ap.) Csel. 1,6-7.
15 7
Hierapoliszi Papiasz, a töredékesen fennmaradt, Az úr szavainak magyarázata c. művében,
az i. sz. I. sz.-ban idéz olyan Jézusnak tulajdonított agraphákat, melyek, a parúszia utáni, ezer
éves uralomról szólnak. Hierapoliszi Papiasz írásaiból ránk maradt töredékek, in: Apostoli atyák,
szerk.: Vanyó László, Budapest: Ókeresztény Írók / Szent István Társulat, 1980. 215. o.
15 8
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Lukács 1,32-33.
15 9
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Lukács 3,23.
16 0
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Máté 3,13.16.; Márk 1,9.; Lukács 3,2-3.21.
16 1
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Máté 8,1-3.; Márk 1,40-45.; Lukács 5,12-13.; 17,11-
19.;
16 2
A kórosan hosszú ideig tartó „vérfolyást” nemi betegség okozza.
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Máté 9,20-22.; Márk 5,25-37.; Lukács 8,43-48.
16 3
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Máté 12,9-13.; Márk 3,1-5.; Lukács 6,6-10.; 13,10-
17.
16 4
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Máté 8,28-31.; Márk 5,11-13.; Lukács 8,26-32.;
16 5
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Máté 17,14-18.; Márk 1,23-26.; 9,15-27.; Lukács
4,33-35.; 9,38-42.;
Vermes Géza: A zsidó Jézus, id. kiad., 31-32. o.
16 6
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Máté 9,25.; Márk 5,41.; Lukács 7,14.; 5,84.
16 7
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Máté 9,11-12.; 11,18-19.; 15,24.; Márk 2,15-17.;
Lukács 5,29-32.; 7,33-34.
16 8
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Lukács 6,20-26.
16 9
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Máté 9,2-8.; 12,1-13.24-32; Márk 2,3-12.23-3,5.;
Lukács 5,18-26.; 6,1-10.; 13,10-16.; 14,1-6. etc.
21.
17 0
17 1
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Máté 16,21.; 20,17.; Márk 10,32.; 11,11.; Lukács
9,51.; 13,22.
17 2
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Máté 21,23-27.; 22,23-32.; Márk 11,27-33.; 12,18-
27; Lukács 20,1-8.27-38.
17 3
17 4
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Máté 26,30.47.49-50.; Márk 14,26.43.46.; Lukács
22,39.47.54.
17 5
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Máté 27,2.; Márk 15,1.; Lukács 23,1.
17 6
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Máté 27,31-34.50.; Márk 15,20-25.37.; Lukács
23,33.46.
17 7
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., (Ap.) Csel. 1,6.9.; 2,36.
17 8
Vermes Géza: A zsidó Jézus, id. kiad., 82-85. o.
17 9
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., (Ap.) Csel. 4,18-20.; 5,28.
Euszébiosz: The Ecclesiastical History of Eusebius in Syriac, szerk.: William Wright és Norman
18 0
c
M lean (szír), Cambridge: The University Press, 1898. 118. o., Historia Ecclesiastica III. könyv, V. 3.
18 1
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Máté 5,44-45.
18 2
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Máté 13,43.; 26,29.
18 3
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Máté 24,43.; Lukács 12,39.
18 4
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Máté 24,7.10.; Márk 13,22.24-25.; Máté 24,13.
18 5
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Máté 12,41-42.; 22,23-32.; Márk 12,18-27; Lukács
11,31-32.; 20,27-38.
18 6
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Máté 26,64.; Márk 14,62.; Máté 22,69.
18 7
David Flusser: Jézus, ford.: Szénási Sándor, Budapest: Múlt és Jövő Lap- és Könyvkiadó,
1995., 117-118., 155. o. (180. jegyz.)
18 8
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Máté 25,31-46.
18 9
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Máté 19,28.
19 0
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Máté 19,26.; Márk 10,27.
19 1
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Máté 19,29.; Márk 10,29-30.
19 2
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Márk 9,44.46.48. vö.: Ésa. 66,24.
19 3
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Máté 13,42.50.; 22,13.; 24,51.; 25,30.
19 4
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., 2Kir. 17,9-11.
19 5
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., 2Kir. 24,11-16.; 25,11.
19 6
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., 2Kir. 25,23.25-26.
19 7
Deuterokanonikus bibliai könyvek, szerk.: Magyar Bibliatársulat Szöveggondozó Bizottsága,
Budapest: Magyar Bibliatársulat / Kálvin János Kiadó, 1998. 44. o., SalBölcs. 2,23.
19 8
Deuterokanonikus bibliai könyvek, id. kiad., 44. o., SalBölcs. 3,1-9.
19 9
Deuterokanonikus bibliai könyvek, id. kiad., 45. o., SalBölcs. 3,18.
19 9
20 0
Deuterokanonikus bibliai könyvek, id. kiad., 45. o., SalBölcs. 4,2.
20 1
Deuterokanonikus bibliai könyvek, id. kiad., 45-46. o., SalBölcs. 4,19-20.
20 2
20 3
Deuterokanonikus bibliai könyvek, id. kiad., 167. o., 2Makk. 12,32.34.38-45.
20 4
Deuterokanonikus bibliai könyvek, id. kiad., 167. o., 2Makk. 15,7.9.11-16.
20 5
pl.: Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., (Ap.) Csel. 9,11.
20 6
Archibald Robertson: A kereszténység eredete, id. kiad., 136. o. (1. jegyz.)
20 7
Vermes Géza: Jézus változó arcai, id. kiad., 68. o.
20 8
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., (Ap.) Csel. 11,19-20.
20 9
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Róm. 16,7.
Archibald Robertson: A kereszténység eredete, id. kiad., 137. o.
22.
210
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., (Ap.) Csel. 6,5.; 8,6-8.12.25-40.; 21,8-9.
211
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., (Ap.) Csel. 18,23-19,1.; 1Kor. 1,12.; 3.; 4,6.; 16,12.
21 2
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., Róm. 1,3.
21 3
Károli Gáspár: Szent Biblia, id. kiad., 1Kor. 15. fej.
23.
Bibliográphia:
Amrám intelmei (4Q543-544, 4Q548),

The Apocalypse of Baruch, ford.: R. H. Charles (angol), London: Adam and Charles Black,
1896.
Damaszkuszi Irat (Kairói Cádoqita, CD),

Eliade, Mircea: Az örök visszatérés mítosza avagy A mindenség és a történelem., ford.:

Pásztor Péter, Budapest: Európa Könyvkiadó, 1998.
Eliade, Mircea: Vallási hiedelmek és eszmék története. II. kötet.: Gautama Buddhától a
kereszténység győzelméig, ford.: Saly Noémi, Budapest: Osiris Kiadó / Századvég
Alapítvány, 1995.
4Esdras (2Esdras 3-14.),

in: Vulgate (Latin Bible) (http://theology101.org/bib/vul/es2005.htm).
Euszébiosz: The Ecclesiastical History of Eusebius in Syriac, szerk.: William Wright és Norman
Mclean (szír), Cambridge: The University Press, 1898.
Ezdrás negyedik könyve, ford.: Jelenits István,

in: Apokrif iratok, Apokalipszisek, szerk.: Dörömbözi János, Budapest: Telosz Kiadó,
1997. 17-46. o.
Flusser, David: Jézus az ókori zsidó történelem és irodalom tükrében, ford.: Szénási Sándor,
Budapest: Múlt és Jövő Lap- és Könyvkiadó, 1995.
Hénokh könyve, ford.: Baán István,

in: Apokrifek, szerk.: Vanyó László, Budapest: Ókeresztény Írók / Szent István
Társulat, 1980. 38-143. o.
Henok könyvének arámi töredékeiből (4Q201-202, 4Q204-207, 4Q212),

Hierapoliszi Papiasz írásaiból ránk maradt töredékek,

in: Apostoli atyák, szerk.: Vanyó László, Budapest: Ókeresztény Írók / Szent István Társulat,
1980. 207-216. o.
Interpretációk Míka könyvéhez (1Q14, 4Q168),

Interpretációk Náhum könyvéhez (4Q169),

in: A qumráni szövegek magyarul, id. kiad., 405-407 o.
Interpretációk Habakuk könyvéhez (1QpHab),

24.
Interpretációk Hósea könyvéhez (4Q166-167),
Interpretációk a Zsoltárok könyvéhez (4Q171, 4Q173, 1Q16),

Iosephus Flavius: A zsidó háború, ford.: Révay József, Budapest: Gondolat Kiadó, 1964.
Iosephus Flavius: A zsidók története, ford.:Révay József, Budapest: Európa Könyvkiadó, 1980.
Iosephus Flavius: A zsidók története. XI—XX. könyv, ford.: Révay József, Debrecen: Gondolat /
Talentum, 1994.
„Józsua zsoltárai” (4Q378, 4Q379),

Jubileumok könyve (4Q216, 4Q218-224, 3Q5, 2Q19, 4Q176, 1Q17-18, 2Q20),

Károli Gáspár: Szent Biblia, azaz Istennek Ó és Új Testamentumában foglaltatott egész Szent Írás
(http://www.bibl.u-szeged.hu/Biblia/).
A Katolikus Biblia: Szent István Társulat Biblikus Bizottsága

(http://mek.oszk.hu/00100/00176/html/).
Klausner, Joseph: Jézus élete, tanítása és korának viszonyai a zsidó, görög és római források
alapján, ford.: Halmi István és Kolben Győrgy, Budapest: Logos Kiadó, 2000.
Közösség Szabályzata (Szerekh há-Jáhád, 1QS), in: A qumráni szövegek magyarul, id. kiad.,
140-156. o.
Krisztusban rejlik a tudomány és bölcsesség minden kincse – Az Örömhír Lukács szerint, szerk.: Leo
Blaha, Wien (Bécs): Logospress., 1990?
Kun Lajos: Az ókori zsidó irodalom (IV.),

in: A Talmud könyvei, id. kiad., 37-45. o.
Lévi testamentuma (1Q21, 4Q213-214, 4Q537),

A Makkabeusok második könyve,

in: Deuterokanonikus bibliai könyvek a Septuaginta alapján, szerk.: Magyar
Bibliatársulat Szöveggondozó Bizottsága, Budapest: Magyar Bibliatársulat / Kálvin János
Kiadó, 1998. 150-172.
Qahát testamentuma (4Q542),

A qumráni szövegek magyarul, szerk., ford. és prolog. és jegyz.: Fröhlich Ida, Piliscsaba-Budapest:
Szent István Társulat / Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar, 2000.
Robertson, Archibald: A kereszténység eredete, ford.: Gödény Endre, Budapest: Gondolat, 1972.
25.
Salamon Bölcsessége,
in: Deuterokanonikus bibliai könyvek a Septuaginta alapján, szerk.: Magyar
Bibliatársulat Szöveggondozó Bizottsága, Budapest: Magyar Bibliatársulat / Kálvin János
Kiadó, 1998. 42-61. o.
A Talmud könyvei, ford.: Molnár Ernő, Budapest: Paginarum Kiadó / Saxum Kft., 1997.
Templomtekercs (11QT),
The Testament of Abraham (http://reluctant-messenger.com/testament_of_abraham.htm).
Titkok könyve (1Q27, 4Q299, 4Q300),

Töredékek a Henok-könyvhöz kapcsolódó gyűjteményből, Az óriások könyvéből (1Q23-24,

4Q203, 4Q530-531, 6Q8, EnGiants),
Vermes Géza: Jézus változó arcai, ford.: Sárközi Mátyás, Budapest: Osiris Könyvtár / Osiris
Kiadó, 2001.
Vermes Géza: A qumráni közösség és a holt-tengeri tekercsek története, ford.: Hajnal Piroska,
Budapest: Osiris Könyvtár / Osiris Kiadó, 1998.
Vermes Géza: A zsidó Jézus; ahogy egy történész az evangéliumot olvassa, ford.: Hajnal
Piroska, Budapest: Osiris Könyvtár / Osiris Kiadó, 1995.
Vermes Géza: A zsidó Jézus vallása, ford.: Hajnal Piroska, Budapest: Osiris Könyvtár / Osiris
Kiadó, 1999.
26.

A Gondviselés Működéséről Való Elképzelések - Dolgozat

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

A Gondviselés Működéséről Való Elképzelések - Dolgozat

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Miskolci Egyetem

Országos tudományos diákköri dolgozat

VII. Hellenisztikus zsidók.........................................................................................................13

VIII. Hellenisztikus keresztények.............................................................................................14

Excursus: Az evilági gondviselés a kor judaizmusában

Excursus: Eszchatológia a fogság utáni és intertestamentális judaizmusban

Excursus: Ezdrás 4. könyve: a farizeus apokalipszis 59 .

1., Ezdrás 4. könyve, mint theodíicea

2., Ezdrás 4. könyve, mint apokalipszis

Excursus: Az „etióp” Hénoch qumráni Apokalipszise 104 .

1., Hénoch könyve a túlvilágról

2., Hénoch könyve a világkorszakokról

3., Hénoch könyve az eljövendő világról

VII. Hellenisztikus zsidók

VIII. Hellenisztikus keresztények

23,29; 4Móz. 9,13; 19,13.20 .

1Q17-18, 2Q20), a Templomtekercs (11QT), Józsuénak: „Józsua zsoltárai” (4Q378, 4Q379),

Amrám intelmei (4Q543-544, 4Q548),

Damaszkuszi Irat (Kairói Cádoqita, CD),

Eliade, Mircea: Az örök visszatérés mítosza avagy A mindenség és a történelem., ford.:

4Esdras (2Esdras 3-14.),

Ezdrás negyedik könyve, ford.: Jelenits István,

Hénokh könyve, ford.: Baán István,

Henok könyvének arámi töredékeiből (4Q201-202, 4Q204-207, 4Q212),

Hierapoliszi Papiasz írásaiból ránk maradt töredékek,

Interpretációk Míka könyvéhez (1Q14, 4Q168),

Interpretációk Náhum könyvéhez (4Q169),

Interpretációk Habakuk könyvéhez (1QpHab),

Interpretációk a Zsoltárok könyvéhez (4Q171, 4Q173, 1Q16),

„Józsua zsoltárai” (4Q378, 4Q379),

Jubileumok könyve (4Q216, 4Q218-224, 3Q5, 2Q19, 4Q176, 1Q17-18, 2Q20),

A Katolikus Biblia: Szent István Társulat Biblikus Bizottsága

Kun Lajos: Az ókori zsidó irodalom (IV.),

Lévi testamentuma (1Q21, 4Q213-214, 4Q537),

A Makkabeusok második könyve,

Qahát testamentuma (4Q542),

The Testament of Abraham (http://reluctant-messenger.com/testament_of_abraham.htm).

Titkok könyve (1Q27, 4Q299, 4Q300),

Töredékek a Henok-könyvhöz kapcsolódó gyűjteményből, Az óriások könyvéből (1Q23-24,

You might also like