Hiedelemvilág és szokásrend

A babona vagy hiedelem

szűkebb értelemben olyan, Tágabb, az újkortól kezdve
a világ mágikus szemléletéből terjedő értelemben a „babona”
fakadó hitet, vagy erre épülő szó jelentése egyszerűen tévhit.
tevékenységet jelent, ami
(tévesen) közvetlen
összefüggést tulajdonít ilyen
viszonyban valójában nem
álló dolgoknak,
az események mozgatóiként
sokszor természetfölötti erők
et elképzelve.
Tudományos vizsgálata többek
között a néprajz és
a szociálpszichológia feladata.
A fogalom és szó története

• A babona szó megfelelője

az európai civilizáción belül
részfogalmi kapcsolatban állt
a vallás fogalmával.
• A „babonás” ember bölcs ember
volt, aki körültekintően mérlegeli
a körülményeket (ide értve
természetesen az istenek által
küldött előjeleket is), és
cselekedeteit a lehetséges
következményekhez mérten
szabja meg.
• Ma főként olyan hitekre
alkalmazzák, amelyeknek nincs
tudományos vagy logikus alapjuk.
• A népi hiedelemvilág
visszaszorulásával, a
természettudományos világkép
elterjedésével összefüggésben
modern szerzők sokszor, tágabb
értelemben, egyszerűen a „tévhit”
szó jelentésével egyezően
használják (pl. „tudományos
babona”, helytelenül értelmezett és
elferdített tudományos tétel).
A szót többnyire pejoratív
értelemben használták és
használják mások
feltételezetten irracionális
hiedelmeire, így rendkívül
szubjektív.
Leggyakrabban szerencsével,
jóslással és spirituális
lényekkel kapcsolatos
hiedelmekre és gyakorlatokra
utal.
Babona a világvallások és történelmi egyházak
tanai szerint
Babona a Biblia szerint
Az Ószövetségben a környező
népek vallási szokásai állandó
kísértést jelentettek a zsidó nép
számára, hogy az egy, igaz Isten
kultuszától eltérjenek.
Bár Izrael tudta, hogy a jövőt csak
Isten emberei, a próféták
ismerhetik, mégis előfordult a
halottidézés (1Sám 28,7-25),
a jóslás (Ez 11,26; Zak 10,2) és
az asztrológia (Jer 10,2; Iz
47,13).
A jóslást halállal büntették, és az
álmok jelentését csak akkor fogadták
el, ha azok Istentől eredtek (Ter
41,16; Dán 1,27-30).
Hasonlóképpen büntették a
varázslást, de minden tiltás ellenére
többen használtak amuletteket.
(2Mak 12,40; Ter 35,40; Bír 8,24; Iz
3,40).
Pál apostol Barjézus zsidó varázslót a
Sátán fiának nevezi (ApCsel 13,10),
valamint a Galatákhoz írt levélben a
babonaságot a „test cselekedetei”
közé sorolja (5,20).
A babonaság keresztény megítélése

A babona a hitetlen ember

számára fogódzópont előre
nem látható helyzetekben, és
inkább valláspótlék, mint hamis
istentisztelet.
A hívők esetében a babonaság
lehet tréfa is.
A komolyan vett babona bűn az
első parancsolat és a
vallásosság erénye ellen, a
katolikus egyház komolyan
óvja tőle híveit.
Magyarországon a nagyszombati katolikus
tartományi zsinat 1611-ben és 1629-ben a
következőképp fogalmazott
„A ráolvasást, mágiát, „Az egyszerű nép könnyen
jövendölést, sorsvetést, babonás, sok helyen
tenyérjóslást, kuruzslást a javasasszonyok babonával
prédikációban gyakran gyógyítanak és ráolvasásokat
ostorozzák, és ha valakiről művelnek.
kiderül a babonaság, értesítsék A plébános kérdezze
róla a püspököt.” gyónásban és azon kívül is,
gyógyítanak-e babonás módon
embereket vagy állatokat, és
térítse el ettől az embereket.”
Néhány manapság is elterjedtebb babona

1. Péntek 13.
2. Fekete macska
3. Négylevelű lóhere
4. Szerencsepatkó
5. Kéményseprő
6. Üstökösök mint a háború
előjelei
7. Gyakori tévedések listája:
köznapibb tévhitek
A magyar néphit
A paraszti kultúrában, a világkép
kialakulását meghatározta az
"önellátó" életforma, vagyis az,
hogy a parasztembernek egyszerre
kellett lennie házépítő
mérnöknek, állattartáshoz,
földműveléshez, időjáráshoz,
énekléshez és még sok minden
egyébhez értő szakembernek.
Így a maga kérdéseire is magának
kellett megtalálnia a helyesnek
vélt feleletet, mely sok esetben
ősi, sámánisztikus felfogásra
emlékeztet.
A babona és hiedelem a
születéstől a halálig, az élet egyik
legfontosabb irányítója.
A hiedelemvilág befolyással volt a
vallásos világképre, a parasztság
társadalmi életére, gazdasági
cselekvéseire, mindennapi szokásaira.
A hiedelemvilág leggazdagabban,
a népmesékben nyilvánul meg.
A hiedelemvilág alakjai
A táltos
Általában jóindulatú, inkább
segít, mint büntet.
A garabonciás
Jóra, rosszra egyaránt kapható,
vihart támaszt, könyvéből olvassa
ki a bűvöleteket.
A boszorkány
A boszorkány a rontásait
általában nem saját alakjában,
hanem valamilyen állattá
átváltozva vitte véghez.
A hiedelemvilág alakjai
A tudós pásztor
Természetfeletti erejével nemcsak a
sajátjószágát, érdekét védte meg,
másokon is igyekezett segíteni, a
boszorkányok rontását elhárítani.
A tudós kocsis
Tudásukat valamilyen eszköz
segítségével szerezték meg. Egy
patkószeg, vagy különleges ostor adta a
természet feletti hatalmat Legfőbb
tudománya a lovas szekerek megállítása,
megkötése, de ezt meg is tudta
szüntetni, akár ő, akár más csinálta.
Természet feletti alakok
A lidérc
Értenek rajta olyan különleges lidérccsirkét,
melyet valaki a hóna alatt tartott tojásból
keltett ki.
Ez a gazdája számára bármit megszerez,
amit kíván tőle, de egészségét veszélybe
döntheti.
Néhol ember vagy állat- alakban jelentkező
szeretőt értenek a lidércen, aki az asszonyt
vagy férfit tönkreteszi, sokszor halálra
gyötri.
Lehet bolygó tűz, mely rendszerint a
valamilyen okból nyugodni nem tudó elhalt
szellemeként kóborol azon a vidéken, ahol
valaha élt.
A meghalt ember lelke
A temetőkapuban álldogál addig, amíg a
következő halott lelke a helyére nem áll,
akkor szabadul meg véglegesen.
A kísértet
Olyan lélek, mely valamilyen ok miatt
állandó kóborlásra van ítélve, amíg az fel
nem oldódik.
Néha a szekérre felkéredzkednek, másokat
mocsárba, folyóba vezettek, úgyhogy azok
odapusztultak.
A lovak kísértetet érezve megvadulnak.
Szokások

Az ünnep olyan különleges Egyes ünnepek általános

időszak, amikor a közösség a érvényűek voltak, mások csak
megszokottól, a kisebb közösségeket érintettek (pl.
hétköznapoktól eltérő módon a templombúcsúk).
viselkedik, hagyományosan
megszabott előírásokat és
tilalmakat tart be. Bizonyos munkavégző ünnepek is
Az ünnepeket, különösen a nagy (pl. aratás, szüret) tájanként más-
egyházi ünnepeket, más jeles naphoz kapcsolódtak.
munkatilalom,
templomlátogatás,
meghatározott ételek
fogyasztása, megszabott
viselet jellemezte.
Népi vallásosság
Az egyház jelen volt az élet három
nagy eseményekor és azoknak
szertartásait levezette:
1. Keresztelés: felveszi a kisdedet
az egyházba
2. Házasságkötés: megáldja két
ember kapcsolatát
3. Halál: a temetőbe kíséri utolsó
útjára az elhunytat
Búcsúk
Néhány község, nagyobb terület vagy
országrészek népei gyűltek össze.
Ezek az események különböző
szokások kicserélődésének helyszínei
is voltak, valamint találkozási,
ismerkedési lehetőséget nyújtottak.
Maga a búcsú szó ótörök eredetű,
melynek jelentése "felmentés",
"bűnbocsánat". Jelentése a
magyarban "búcsújárás", "vallási
ünnep" értelemmel egészült ki.
Alkalomhoz kötött szokások
Házasság

1. A házasság előkészítése 4. A házasságba való beleegyezési

megkezdésének ideje
2. A közös munka - és szórakozási
alkalmak, a családi ünnepek
búcsúk, vásárok gyakran a falu
határait is meghaladó körzetben
adtak alkalmat az ismerkedésre
3. A fiatalok megismerkedése
és/vagy a házasulandó felek
kiválasztása; a házasságkötésre
készülők családok és
életviszonyainak felderítése
szándék felderítése, a házasságkötés
feltételeinek a kölcsönös tisztázása.
5. a formális, nyilvános leánykérés,
eljegyzés, jegyajándék váltása,
gyakran a vagyoni megállapodás
írásban való rögzítése, majd a
lakodalom.
Házasság

• Bejelentkezés a templomban, • Az év bizonyos időszakai

templomi kihirdetés, készülődés a előnyösebbek voltak a lakodalom
lakodalomra. tartására. Figyelembe kellett venni
• A házasságkötés konkrét a karácsony és a húsvét előtti böjti
időpontjának megválasztását időszakokat, vagy a nagy nyári
számtalan körülmény befolyásolta: munkák idejét, amikor nem volt
például az adott családi helyzet (pl. idő hosszabb ideig tartó ünnepek
a házasulandók családjában lebonyolítására.
elhunyt apa vagy anya, sok kiskorú
testvér stb.) miatt szükség volt az
új családtagra a megüresedett
szerepkör betöltése végett. Ilyen
esetben rövid volt a jegyesség, sőt a
lakodalom is.
Házasság
• Lakodalmak tartására
megfelelő időszak volt az
adventet megelőző néhány hét
(az új bor kiforrása után),
valamint a farsang.
• A téli időszakok mellett
kedvelt volt a május is, mivel
ekkor már a lakodalmas
népnek nem kellett a kicsi
házakba szorulni és az udvar
is a mulatság színteréül
szolgálhatott.
• A lakodalom előtti hetekben,
napokban sűrűsödtek az
előkészületek (a szertartás és
ünnep kellékei, lakodalmi díszek, a
helyszín felkészítése), lezajlott a
vendéghívás, megkezdődött az
ételek és ajándékok elkészítése.
• Megtörtént a fontosabb szerepek
(násznagy, vőfély,
nyoszolyólányok) kiosztása, sőt e
szerepek "begyakorlása" is.
Házasság
• A házasságkötés egyházi szertartás, jogi és
társadalmi aktus, egyéni és végső soron
társadalmi ünnep. Az összetett feladatok
elvégzésében az egész család, sőt a
szűkebb és tágabb környezet tagjai is részt
vesznek.
• A papon és az anyakönyvvezetőn kívül
kiemelkedő szerepe van a násznagynak, a
vőfélynek, az úgynevezett koszorús
legényeknek és lányoknak.
• A házasságra lépő fiatalok tanúi, mindkét
fél részéről egy-egy násznagy, akik a
hivatalos szertartásokban
nélkülözhetetlen szerepet töltöttek be, és a
lakodalmi mulatságok során is mintegy
felügyeltek arra, hogy az események
rendben menjenek végbe.
• A vendégsereg ellátásában - noha
segítettek a rokon asszonyok,
ételajándékokkal maguk a
vendégek is - a legnagyobb feladat
a főzőasszonyokra, szakácsnőkre
hárult. A maga nemében, ebben az
esetben is egyfajta specialistáról
van szó.
• Az Alföldön férfi húsfőző készítette
a lakodalmi birkapaprikást, másutt
a speciális süteményeknek (pl.
lakodalmi grillázstorta
készítésének) voltak meg a maga
szakértői egy-egy faluban.
Házasság

A házasságkötés, lakodalom kellékei

egyfelől olyan használati tárgyak,
amelyeket a szokásostól eltérő méretű
rendezvény miatt használnak, például
sátor, lakodalmas fazék.
Más részük jelvény értékű, jelentést
hordozó tárgy.
Ilyenek a lakodalom folyamán osztott
kendők, csokrok, a vőfély botja, a
menyasszony koszorúja, ruhája, a
lakodalom helyszínének, a
lakodalmi menetnek a díszei,
például lobogó.
Nem hagyhatjuk ki a rituális jelentéssel
bíró ételeket, például a kalácsokat
sem.
Alkalomhoz kötött szokások
A születés és keresztelés
szokásai
A várandósság a mindennapi élet
(pl. a mindennapi munkavégzés)
szintjén nem minősült különleges
időszaknak, mégis sajátos, csak ezzel
az állapottal összefüggő hiedelmek és
szokáscselekvések kísérték azt.
A szülés egyaránt áll a biológiai és a
szokás-folyamat középpontjában.
A keresztelő társadalmi (vallási)
szempontból jelentéssel bíró
esemény, amely ünnepi vonásokat is
ölthet, különösen az első gyermek
vagy az első fiúgyermek születése
alkalmával.
A keresztszülők (keresztkomák)
kiválasztása, kortól, társadalmi
helyzettől és felekezettől függően
kialakított szabályokat követ.
Egy profán ünneppel, a keresztelői
lakomával egészülhetett ki. A lakoma
időpontja általában a hivatalos
szertartás napjához igazodott, de
nem mindig.
Temetkezési szokások
• Az öregkor folyamán a halálra
való készülés felerősödik.
• Az előkészületek azonban
kiterjednek a lelki, érzelmi,
vallási szférákra, éppen úgy,
mint az olyan gyakorlati
előkészületekre, mint amilyen
a halotti ruha, a szemfedél
elkészítése vagy a sírhely
megválasztása, megvásárlása,
a síremlék felállítása.
• A haldokló némileg sajátos,
megkülönböztetett státusba
kerül, ami a vele való
bánásmódban is kifejeződik.
Általában az a szándék
nyilvánul meg, hogy a halál ne
szenvedés legyen a haldokló
számára, hanem az ember
méltóságát megőrző befejezés,
távozás.
Temetkezési szokások
• A halál beállta után elkezdődik
magának a temetésnek az
előkészítése. Ezek egyfelől magára
a halott testére irányulnak:
mosdatják, öltöztetik,
felravatalozzák, majd koporsóba
teszik a holttestet, a koporsót
kiviszik a temetőbe, ahol
elhantolják.
• Hírül adják a halálesetet, elsiratják
a halottat, virrasztanak mellette,
elkísérik utolsó útjára, majd a
temetőben is búcsút vesznek tőle.
• A koporsó készítése vagy
elkészíttetése, a sírásás
megszervezése is hagyományosan
kötött módon történik.
• A temetést követően a magyar
nyelvterületen mindenütt sor kerül
a halott emlékére rendezett
lakomára: a halotti torra, nem
házas fiatalok esetében a halott
lakodalmára.
Temetkezési szokások
• A halottra való megemlékezés
jele a gyász. A gyász mértéke
egyrészt az elhunyt személy
korától, nemétől, sőt
társadalmi helyzetétől,
másrészt az elhunyt személy
és a gyászoló közötti
társadalmi távolságtól
függött. A gyász általában hat
héttől egy évig terjed.
• A gyász tartalmaz viselkedési
előírásokat; például a gyász
idején tilos a családban zajos
mulatságokat, a közeli
hozzátartozóknak lakodalmat
tartani stb. A gyász kiterjed a
viseletre, esetleg az étkezésre
is. A gyász színe általában a
fekete, helyenként a fehér, és
szórványosan vannak adatok
más gyászt jelző színekre is.
Temetkezési szokások
A magyar néprajzi
szakirodalomban bőségesen
foglalkoztak a sírjelek
kérdésével. A sírjelek formája
és elhelyezése utalhat a
felekezeti hovatartozásra, az
elhunyt nemére, korára. A
sírjelek gyakran maguk is
jelképes formák (kopjafák,
keresztek és egyebek).
• A sírjelek feliratai folklór
kisműfajnak is tekinthetők; a betű- és
monogram jelektől a többszakaszos
versekig, szent szövegekből vett
idézetekig, fohászokig, dedikációkig
terjedhetnek, és helyenként a tréfás
versek is előfordulnak.
• A sírjelek ki- és megjelölik a sírt, és
közvetve-közvetlenül az elhunytra (és
családjára) utalnak.
KÖSZÖNÖM A FIGYELMET!