XI.

Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia

Kolozsvár
2008. május 23–24.

Az ókori Róma vallásos

élete

Szerző: Istvánfi Szilárd László, III. évfolyam, Római

Katolikus Hittudományi Főiskola, Gyulafehérvár

Témavezető: drd. Korom Imre, egyetemi lektor, BBTE

Kolozsvár, Római Katolikus Teológia Kar, Pasztorális szak-
Gyulafehérvár

Gyulafehérvár
2008
 Tartalomjegyzék

1. A Római vallásosság sajátos jellemzői…………………………………………..……....3

2. Házasság..............................................................................................................................4

3. Temetés................................................................................................................................5

4. Istentiszteletek....................................................................................................................6

5. Ünnepek..............................................................................................................................7

6. Etruszk hatások..................................................................................................................8

7. Vallás az állam szolgálatában...........................................................................................9

8. A Római vallás történet négy nagy korszaka................................................................10

8. 1. Az első korszak.................................................................................................10

8. 2. A második korszak...........................................................................................13

8. 3. A harmadik korszak.........................................................................................14

8. 4. A negyedik korszak..........................................................................................15

9. A keresztény eszme varázsa és győzelme.......................................................................17

10. Függelék…………………………………………………………………...…………...18

11. Bibliográfia…………………………………………………………………….……....24

2
1. A Római vallásosság sajátos jellemzői

A Romai vallás lényegét és ennek fogalmát a („törődést”), szeretetteljes és egyben aggályos

foglalkozást jelentő igéből a religere szóból származtatják.
A rómaiakra jellemző vallásos elképzelés a következő volt: az istenek és emberek közt üzleti
viszony állt fenn, az ember figyelmesen törődik az isten akaratával, az istenek ennek fejében
teljesítik óhajait, amiért az ember megint viszontszolgáltatásra van kötelezve. Az itáliai vallásban
hosszabb ideig tart, azaz időszak, amikor a természeti erőket nem öltöztetik még sem állati, sem
emberi alakba, csak nevet adnak nekik. Az isten fogalmára a latin nyelvnek két szava is van: a deus,
(isten) szó és a numen, aminek szószerinti fordítása (bólintás, belegyezés). A numen arra a
személytelen akaratra, hatalomra vonatkozik, amely beleavatkozik a dolgokba, mozgatja azokat,
helyesli, vagy helyteleníti az emberek tetteit. 1 Elképzeléseik szerint végtelen sok numen van, ezek
még nem konkrét istenfogalmak. Kisebb-nagyobb csoportjaikról lehet inkább beszélni: Lares, a
patriarchális nagycsalád védelmezői, Penantes a lakóház védői, Geniusok egy nemzetség vagy
nagycsalád gyarapodását, fennmaradását biztosították. A numenek emberfeletti hatalmak, akikre
lehet hatni ajándékokkal, áldozatokkal és mágikus formulákkal.2
A rómaiak és a görögök egy törzsből származtak. Természetes tehát, hogy a vallásos
fogalmaik között is sok a közös elem de ugyanakkor sok az eltérés is. Isteneiket ember alakban
képzeltek el. A római istenek inkább elvont erők és eszmék megszemélyesítői, kik hatalmukat
állandóan kiterjesztik az emberekre. Ebből következtethetünk arra, hogy nem is ábrázolták
isteneiket, nem voltak színes mítoszaik, nincs történetük, nincsenek egymással rokonságba. 3
Vallásukat egy földműves nép vallásának tekinthetjük. Gondolkodásmódjukat a földműves élet, a
ház, az udvar, a szántóföld határozta meg. A rómaiak vallása nem egy homogén vallás, hanem több
vallási elem összetételéből tevődik össze.4 Jellemzője a polidémonizmus, hitük szerint jó és rossz
szellemek veszik körül az embert élete minden szakaszában és minden munkájában, ezeket meg kell
nyerni, ki kell engesztelni az ember iránt. Ezért fontosabb a kultusz a rómaiak vallásában, mint a
görögökében. A római kultusz szerint az embert már születésétől fogva szellemek veszik körül ők,
segítik a világra, tanítják meg táplálkozni, sírni, járni, beszélni, ők vigyáznak rá.5
A római vallásosság társadalmi jellege elsősorban a másik emberhez fűződő kapcsolatoknak
tulajdonított fontosság világosan kifejeződik a pietas fogalmában. A piare (lecsillapítani, baljós

1
Vö. Mitológiai Ábécé, (szerk. KULCSÁR Zsuzsanna) Budapest 1970, 255.
2
Vö. HAHN István, Istenek és népek, Budapest 1980, 212.
3
CZAKÓ Jenő – CZEGLÉDY Sándor, A vallás története, Budapest 1941, 70.
4
Vö. Mitológiai Ábécé, i.m., 255.
5
Vö. SZÉKELY Dénes dr., Teológia és Vallás, Gyulafehérvár 2006, 81.

3
jelet eltörölni) igével való kapcsolatai ellenére a pietas a rítusok aprólékos betartását de az emberi
lények közötti természetes (vagyis a norma szerint rendezett) kapcsolatok tiszteletbenntartását is
jelenti. Például egy fiú számára a pietas azt jelenti, hogy engedelmeskedik az apjának, az
engedetlenség, pedig a természet rendjével ellenkező magatartás, a vétkesnek pedig, saját halálával
kell lemosnia ezt a szörnyű tettet.6

2. Házasság

A házasságkötés vallási szertartása, a házi istenségek (Tellus, később Cerces), valamint Juno
mint a házastársi eskü védelmezője jósjeleinek jegyében zajlott, áldozatok bemutatását és a házi
tűhely körbejárását foglalta magába. A mennyező lezajlása közben a menyasszony Venusnak
ajánlotta fel lányruháját. Maga a mennyező auspiciumokkal (madár jóslatok) kezdődik; ha ezek
kedvezőek a jegyespár kinyilvánítja házasodási szándékát, és kezet nyújt egymásnak. A mennyegző
utáni napon az ifjú feleség első dolga, hogy áldozatot mutasson be férje házában. A szigorúan
monogám, törvényes házasságkötésnek különböző formái vannak:
1. A házasságkötés ünnepéjes módja confarreacio 7 . A házassági szerződést pontifex
maximus8 a flamen dialis9 Jupiter papjai és tíz tanú előtt kötik meg. Az ily módon kötött házasság a
régi időkben felbonthatatlannak, a császárkorban felbonthatónak számított.
2. A coemptio 10 – ez amolyan színlelt vétel az egykori menyasszonyvétel pénzbeli
megváltása, amikor is öt tanú előtt téve házassági ígéretet a házasfelek megkérdezik egymást, hogy
készek-e arra, hogy pater familissá és mater familissá11 váljanak.
3. A házasságkötés ususszal (gyakorlat) akkor érvényes, ha a két partner szabad
akaratnyilvánítása szerint a nő egy éven át a férfi házában lakik; de ha három egymás után követő
éjszakán át az illető távol van érvényét veszti a házasság.
4. A házasság sine in manum conventione12, amihez nem kell más, mint két partner és apáik
egyszerű akaratnyilvánítása. A nő továbbra is apja potestas13ában marad, és ennek következtében

6
ELIADE, Mircea, Vallási hiedelmek és eszmék története, II, Budapest 1995, 95.
7
A római házassági szövetség régibb és szorosabb neme, melynek megkötésénél a mátkapár egy papszolga és tíz tanú
jelenlétében egy áldozatkalácsot részint az isteneknek áldozott, részint egymás között megosztva megevett.
8
Pap, főpap Rómában; előbb négy, majd nyolc, végül tizenöt volt, kiknek kötelessége volt a vallásos dolgokra ügyelni:
az elöljárókat nevezték így p. maximus. A keresztény korban: püspök.
9
A legfőbb istenség, Jupiter papja.
10
Összevásárlás így nevezték az egyik nemét a római érvényes házasságnak melyet bizonyos formaságokkal, járó
álvásárral kötöttek.
11
Családapa és családanya.
12
Feltétel nélküli megegyezés.
13
Hatalom; valakinek a hatalmában lenni, neki engedelmeskedni.

4
nem lesz mater familias, hanem csak uxor (feleség). Ez a házasságforma bármikor felbontható
volt.14

3. Temetés

Rómában, ha meghalt valaki, ideiglenesen bebalzsamozva a ház előcsarnokában

ravatalozták fel. Az elhunytakat közvetlenül haláluk után a halottas ágyon ravatalozták fel, amelyet
virágcsokrok vesznek körül. Fáklyák és gyertyák világítottak. A gyász jeléül napokig nem
mosdottak, nem fésülködtek, hogy ezzel is kifejezzék bánatukat. A halottat nemcsak őszinte
fájdalmukban siratták, hanem ősi szokás szerint az élők kötelessége volt: megillette a halottat. A
temetési menet élén kürtösök haladtak.
A zenészek után a fáklyavivők és siratóasszonyok következtek. Énekeltek is: az elhunyt
tetteit és erényeit dicsőítették. A gazdagok koporsója előtt őseik viasz képmásait vitték. Ezt nem
akárki engedhette meg magának. Drága dolog volt egy temetés. A halotti tornak meghatározott
szabályai voltak. Nem kis pénzbe került a síremlék felállítása sem. Pedig csak egy kőlap volt, rajta a
halott képmása. A leggazdagabbak síremléke valóságos vár, kör alakú torony volt.
A rómaiak kétféleképpen temetkeztek. Egyesek elégették a halottat, vele az áldozati
tárgyakat is, majd összeszedték az égett csontokat, urnába zárták, és az urnát a síremlék belsejében
helyezték el. A galamb duccra hasonlító urnatemetőket columbariumnak15 nevezik. Mások nem az
égetést választották, hanem koporsóba fektették a halottat, s úgy földelték el.16
A temetkezés helyén letesznek olyan tárgyakat, amire az elhunytnak szüksége lehet a
további létezés során: a férfi számára fegyvert és szerszámot az asszony számára ékszert,
szépítőszereket. A sírhelyek általában a lakóházaktól távol, országutak mellé kerülnek. A
leghíresebb a Kr. e. 312-ben Appius Claudius Caensus cenzor által építetett Rómából Capuába vivő,
kövezett országút, a Via Appia Antica mellett található.17
A halotti rítusok, amelyek kilenc nappal a temetés vagy a hamvasztás után fejeződtek be, az
„elhuny rokonok” (divi parentes) tiszteletében folytak. Ezeknek két ünnepet szenteltek: a februári
Parentaliát és a májusi Lemuriát. Ezeken a napokon mindenki halottaira emlékezett. A keresztény
egyház ezt a hagyományt folytatta később a halottak napjának megtartásával, ami máig élő szokás.
Az első ünnep idején zárva voltak a templomok, az oltárokon kioltották a tüzet és nem
tartottak esküvőket sem. A holtak visszatértek a földre és a sírokra helyezett táplálékot

14
J. BELLINGER, Gerhard, Nagy Valláskalauz, Budapest 1993, 339.
15
Galambdúc
16
<http: www.latinweb.hu.html> (2007. Március 13.)
17
J. BELLINGER, Gerhard, i.m., 340.

5
elfogyasztották. Főként azonban a pietas18 csillapította le az ősöket (animas placare paternas). Az
ősi római naptárban február volt az esztendő utolsó honapja ez egy „kaotikus” állapot volt. A
normákat felfüggesztették, a halottak visszatérhettek a földre.
A Lemuria három napján (máj 9, 11 és 13) a halottak (lemures)19 ismét visszatértek és
felkeresték ivadékaik otthonát. Hogy lecsillapítsák őket és megakadályozzák, nehogy magukkal
vigyenek néhány élőt, a családfő telitömte a száját feketebabbal, és kiköpve a következő formulákat
ismételt kilencszer: „Ezzel a babbal visszavásárolom magamat és enyéimet”. Végül egy
bronztárggyal nagy csörömpölést csapott, hogy elijessze a szellemeket és kilencszer ismételte:
„Atyáim manese, távozzatok innen!”20
Ovidius 21 például a császárkor kezdetén így írja le egy vénasszony áldozatát, melyet a
Feralia22 halotti ünnepen mutatott be:
„Három szem tömjént tesz alá a küszöbnek a három
ujjával, hol egér surran a titkos úton,
Majd szürkés ólomfigurákra varázsfonalat köt,
s hét feketés babot is forgat az ajkai közt.
Átveri vastűvel, megvarrja, bevonja szurokkal
s megszárítja tüzén egy kicsi márna fejét.
Bort is csordít rá, s végül, ami megmarad abból,
társai, s még inkább ő maga issza meg azt.
Ellenség nyelvét s a gonosz száját bekötöttük –
mondja menőben a vén, s részegen útnak ered.” 23
Augustus idején béke uralkodott Rómában és a birodalomban, a főváros lakossága igen
felduzzadt, megnőtt a lakótelkek ára. Megjelennek Rómában a többemeletes tömegszállások, de
ugyanúgy a helyszűke miatt diktálhatta a föld alatti „többemeletes” tömegsírok kialakítása.24

4. Istentiszteletek

A királyság korában a papi hierarchia csúcsán a király ált: Rex sacorum (a szentség királya)
volt. Kevéssé ismert számunkra hogyan is mutatták be istentiszteleteiket, de azt tudjuk, hogy a

18
Kötelesség szerinti szeretet-és tiszteletteljes érzület.
19
Az elhaltak lelkei, melyek közül a jókat, mint lares-eket, házi isteneket tiszteltek.
20
Vö. ELIADE Mircea, i.m., 96.
21
Publius Ovidius Naso, Sulmóban született Kr.e. 43-ban. Augustus Kr.u. 8-ban a számkivetéssel sújtotta s a Fekete
tenger partján fekvő Tomisba, itt is halt meg Kr.u. 17-ben. A római költészet legnagyobb virtuóza.
22
Évenként megült halotti ünnep február 19-én.
23
HAHN István, i.m., 214.
24
Vö. VANYÓ László, Az ókeresztény művészet szimbólumai, Budapest 1988, 35.

6
Regiában a (király házában) háromféle rítust gyakoroltak, Jupiter, Mars, és a termés bőségének egy
istennője, Ops Consina tiszteletére. A rex után a papi rangsorban a tizenöt flamen következett,
elsősorban. A legnagyobbak: Jupiteré (Flamenes Dialis), Marsé (Flamen Martialis) és Quirinusé
(Flamen Quirinalis).25 A flamenek rituális öltözékűkkel és számos tilalommal különböztették meg
magukat a többiektől. A flamen Dialis nem mehetett el Rómából, és nem viselhetett magán
semmiféle csomót (ha megláncolt ember ment be a házába ki kellett oldozni) nem mutatkozhatott
meztelenül, nem láthatta a hadsereget, lóra sem ülhetett, kerülnie kellet bármilyen kapcsolatot a
szennyel vagy a halottakkal. A flamen Martialis valószínű, hogy közreműködött a Marsnak ajánlott
lóáldozatban okt.15-én. A flamen Quirinalis három szertartás alkalmával áldozott: az első kettő (a
nyári, augusztus 21-i Consualia és az április 25-i Robigalia26).
A főpapi testület eredetéről keveset tudunk. Cicero egy adata alapján arra következtethetünk,
hogy a testületbe a pontificesen kivűl a rex sacrorum és a fő flamenek tartoztak. A köztársaság
korában a pontifex maximus nevezi ki a fő flameneket és a Vesta-szüzeket, akik fölött fegyelmi
jogköre van, az utóbbiaknak, pedig tanácsadója olykor képviselője is.27
Az isteneknek bemutatott áldozat a magán és nyilvános kultuszokban egyaránt valamilyen
élelem: gabona zsengéje, szőlő, édes bor, és főként állatok (szarvasmarha, birka, sertés és október
idusán ló) felajánlásából ált. Az állatok feláldozásának ez volt a menete: előzetesen illatáldozatot
öntöttek a hordozható tűzhelyre (foculus), amely a templom előtt az oltár mellett ált. Ezután az
áldozattevő jelképesen feláldozta az állatot végighúzván testén az áldozati kést, fejétől a farkáig. A
jószágot eredetileg meg is ölték, de a klasszikus rítusokban ez bizonyos papok victimarii 28 tiszte
volt. Az istenek részét (májat, tüdőt, szívet és néhány más darabot) elégettek az oltáron. A húst a
papok ették meg.29

5. Ünnepek

A Liber és Libera istenpár tiszteletére tartott március 17-e a Liberalis ünnep, amikor a
felnőtt fiatalemberek megkapják a tóga liberát, a férfiruhát.30
A Cerealiat április 19-én ünneplik Ceres földistennő tiszteletére. Ez abból ált, hogy égő
fáklyákat kötnek a rókák farkára és így hajszolják őket a mezőkön át, hogy elűzzék a hőséget és a
gabonafélék betegségét.

25
Vö. Eliade MIRCEA, i.m., 97.
26
Robigus egy római istenség, akihez a ragya elhárításátért imádkoztak az ő tiszteletére ülték meg a Robigalia ünnepet.
27
Vö. ELIADE, Mircea, i.m., 98.
28
Áldozatra való állattal kereskedő; az áldozati állat leölője.
29
Vö. ELIADE, Mircea, i.m., 99–100.
30
A felnőtté válás elfogadásának a jelképe.

7
 A Paralia április 21-én volt, ez a templomszentelő ünnep, amelyet a pásztorok ünnepelnek
Pales és a nyájak védelmezőjének tiszteletére. Ekkor hajtják ki a jószágot a tavaszi legelőre, és a
nyájaknak meg a pásztoroknak tisztálkodás végett rőzse – és szalmatűzön kellett átugraniuk.
A Vestaliat, Vesta istennő ünnepét június 9-én ünneplik elsősorban a molnárok és a pékek,
akiknek mestersége a konyhai tűztől függött. Ez az ünnep a rómaiak legrégibb ünnepköréhez
tartozott.
A Consualia, a betakarított termés ünnepe. Consus tiszteletére tartott ünnep, amelyet
augusztus 21-én miután kicsépelték a gabonatermést, majd december 15-én miután elvégezték az
őszi vetést az igavonó állatok megkoszorúzásával ünnepeltek.
Volcanus tűzisten tiszteletére augusztus 23-án ünneplik a Volcanaliat amikor, is halakat
dobálnak a tűzbe, hogy olyan áldozati adományt ajánljanak fel az isteneknek, amely
összeférhetetlen az ő elemével.31
A legnagyobb ünnepeket és körmeneteket Jupiter főisten, az istenek atyja tiszteletére tartják.

6. Etruszk hatások

Etruszk elemek, szokások jelennek meg ezt mutatják az ásatások: a sírokat gazdagon
felszerelték, férfiak számára főként fegyverrel, nők számára ékszerekkel. Gyakorolták az
emberáldozatot ez a szokás teremtette meg később a gladiátorok küzdelmét. A halotti feliratok az
elhunytnak csupán anyai leszármazására utalnak. Míg a férfisírokat phallosszal díszítették, addig az
asszonyoké ház alakú emlékkő volt. Az asszony tehát magát a házat, vagyis a családot testesítette
meg. Az asszonyok a férfiak oldalán vettek részt a lakomákon is. A nőnek kiemelkedő szerepe volt
az etruszk társadalomban.
A köztársaság kora végén a rómaiak, tudták hogy az etruszkok rendelkeznek olyan
„könyvekkel”, melyeket a természetfeletti lények Vegonia nimfa32 vagy Tages33 adtak át nekik. A
monda szerint ez utóbbi egyszer egy barázdából pattant elő, úgy nézett ki mint egy gyermek de
bölcs volt mint egy öregember. A Tages körül sebtében összeverődött tömegnek gondja volt rá,
hogy tanításait írásba foglalják ez a haruspicinae disciplina 34 eredete. Tagetici libri35 egy „szent
(vagy titkos tanítást magába foglaló) könyv”. Ezek a könyvek lényegében három osztályba
sorolhatók: libri fulgurales (a villámok elmélete), libri rituales (rítus könyvek) és libri haruspicini

31
Vö. J. BELLINGER Gerhard, i.m., 341.
32
Vö. Mitológiai Ábécé, i.m., 255.
33
Etruriai isten, Jupiter unokája, aki az etruszkokat a jósjelek, megügyelésére tanította.
34
Áldozatmagyarázás, jövendölés az áldozatbarmok belső részeiből.
35
Ebbe voltak följegyezve a Tages tanai.

8
(kiegészülve a libri fatalesszel36). A libri fatales szerint az emberi élet tizenkét hétéves egységben
folyik le; a tizenkettedik után az emberek „kilépnek szellemükből”, és az istenek többé semmiféle
jelet nem küldenek nekik.37

7. A vallás az állam szolgálatában

Minden állami aktus előtt elengedhetetlen a megfelelő előjel megfigyelése. A hadüzenetet

külön erre kijelölt papok végzik, előirt szertartás kíséretében: az így megüzent háború „bellum
iustum ac pium”- nak minősül (kegyes és igazságos harc), és a szabályosan elvégzett szertartások
után biztos számíthat az istenek támogatására.38 Idegen város ostroma előtt szokás volt végrehajtani
az „evocatio deorum” (istenek kicsalogatásának) szertartását: a hadvezér ünnepélyesen felszólította
az „ellenséges isteneket”, jöjjenek át a római táborba, álljanak az ostromló rómaiak mellé
támogassák, Rómát mert az nagyobb tiszteletet ad majd nekik, mint eredeti hazájuk. Róma nem
legyőzni akarja az ellenség isteneit, hanem tisztes alku árán kiegyezni velük.39
Minden vereségről kiderítették, hogy nem is a hadvezér ügyetlensége vagy balszerencséje
okozta, hanem a kötelező szertartások (jósjelek) elhanyagolása. A Hannibál ellen vívott
szerencsétlen trasimenusi csata40 előtt Flaminius elmulasztotta a madárjóslat kikérését – csoda-e ha
ő és hadserege ott elpusztult? Egy másik csata előtt a hadvezér a szent darától húzódó csirkéket
mérgében vízbe fojtotta természetesen vereségnek kellett bekövetkeznie. A történeti eseményekben
állandóan jelen vannak az istenek, és csak intelmeiket kell helyesen fel fogni és követni ahhoz,
hogy a város majd a birodalom terjeszkedhessék.41
A vallási szertartások teljes alárendelését az államérdekeknek, az i.e. I század elején egy
kiváló jogtudós (és egyben főpap), Mucius Scaevola fogalmazta meg. Szerinte a vallásnak, a
religionak három formája van: a „költők vallása” – ez a mitológia, amelyben senkinek sem kell
hinnie, ha nem akar; a „filozófusok vallása” – ez az istenekről szóló igaz tanítás; és végül a
„politikai vallás” – melynek foglalata a szertartások rendszere. 42 Mindenkitől meg kell kívánni,
hogy ezeket tiszteletben tartsa, mert ezzel szerzi meg az állam az istenek jóindulatát s a polgárok e

36
Végzethirdető.
37
Vö. ELIADE, Mircea, i.m., 104–105.
38
Vö. ELIADE, Mircea, i.m., 103–104.
39
Vö. Mitológiai Ábécé, i.m., 255−267.
40
Hannibal Kr.e. 217-ben a Trasimenus-i tó mellett legyőzi a Caius Flaminius 25000 fős seregét.
41
Vö. HAHN István, i.m., 221–222.
42
Vö. MÁRKI Sándor Dr., Az ókor története, Budapest, 224−231.

9
szertartások teljesítésével, bizonyítják az állam iránti hűségüket, a „római fegyelem” megtartását. A
vallás ugyanis nem annyira a hit, mint inkább állampolgári fegyelem dolga.43

8. A római vallás történet négy nagy korszaka

8. 1. Az első korszak

Az első korszak az ősidőktől a királyság végéig44, vagyis Tarquinius Superbusig tart. A

legrégebbi római vallás tulajdonképpen két itáliai törzsnek, a latinnak és a szabinnak közös vallása
volt, míg az etruszk törzs az idők folyamán a szertartások külső formáival gyakorolt hatást a vallás
fejlődésére. Ebben az első időben az istenek még nem alakultak ki személyiséggé. Hiányoznak a
mítoszok a templomok az isten szobrok. Az istenekre csak egyszerű jelképek emlékeztették a
rómaiakat (így Jupiter jelképe a kovakő, Mars jelképe a dárda Vestáé a tűz volt).45 Jupiter, Mars,
Quirinius istenek papjai a patricius flamenek, legtekintélyesebb legősibb papi testületet alkotják.46
JUPPITER a latinok hitében a vihar félelmetes istensége volt, kinek fegyvere a villám s
kinek hatalmas akaratát a villám feltűnéséből és a madarak röptéből igyekeztek kiolvasni az
augurok (jósnők).47 Az augurok testülete független főpapi testület, szerepe arra korlátozódott, hogy
kiderítse egy-egy adott terv fas volt-e vagy sem. Az istenektől azt kérték: Si fas est...ha fas küldj
ilyen és ilyen jelet.48 A konkrét foglalatosságot auguriumnak, a madarak és jelek megfigyelését
auspiciumnak nevezték. Ők avatták fel a papi személyeket és a vallásos vagy állami célokat
szolgáló nyilvános tereket, épületeket. Számuk eredetileg 3 volt, később 16-ra emelkedett.
A római kultuszban hadisten szerepet játszott, később, pedig az állam legfőbb védnöke lett,
díszes temploma a Capitóliumon ált. Igen szigorú és méltóságteljes istenség volt.49
Jótékony esőt is ő küld a földre. A csatában, mint a futást „megállító” (Jupiter Stator)
segítette meg híveit s ezért a győzelmes római hadvezér az ellenség vezérének zsákmányul, ejtet
fegyverzetét neki, szokta áldozni. Ő a Terminus,50 aki őrködik határok felett Optimus Maximus –
nak („Legjobb és Legnagyobb Jupiter”-nek) is nevezték. A görög vallás behatolása óta

43
HAHN István, i.m., 223–224.
44
Kr. e. 510.
45
CZAKÓ Jenő – CZEGLÉDY Sándor, i.m., 71.
46
HAHN István, i.m., 215.
47
KALLÓS Ede, i.m., 102.
48
Vö. ELIADE Mircea, i.m., 99.
49
TÓTFALUSI István, Ki kicsoda az antik mítoszokban, Budapest 1993, 125.
50
Határ.

10
természetesen Jupiter teljesen egyértelművé lett Zeusszal.51 Jupiter a jog, eskü és a húség őre. Az
egész római történelem folyamán ő maradt meg a legfőbb istennek. Kő – Jupiternek is hívták.
MARS volt a rómaiak legkedvesebb istene, a hagyomány szerint Romulusnak 52 és
Rémusnak 53 atyja, a férfiasság és a föld istene. A Július-család is ősatyját tisztelte benne. Ő a
férfierő megszemélyesítője, a közösség oltalmazója a veszélyek ellen.
A hagyomány szerint Romulus Mars istentől és Rhea Silviatól származott.54 Marsnak, mint
a hadakozás istenének a harc időszakának beálltával, a róla márciusnak nevezett hónapban és a
harci időszak végén, októberben áldoztak a latinok. Fennmaradt az emléke annak az ősi szokásnak,
hogy nagy hadi veszély estén “ ver sacrum” (szent tavaszt) fogadtak Marsnak, vagyis tavasszal
megígérték, hogy az illető év egész termését (nemcsak állatot és növényt, hanem embert is) neki
fogják áldozni. 55 Mars lándzsáit és pajzsait a táncoló dervisek–re emlékeztető Saliusok (ugráló
papok) szertartásos fegyvertáncban hordták körül az isten ünnepén.
A rómaiak előszeretettel nevezték magukat „Mars népének”, neki szentelték a március
hónapot (Martius = harcias), amely eredetileg a kalendárium legelső hónapja volt. Ugyanakkor,
mint hadistennek, a városfalakon kívül, a Mars – mezőn emeltek templomot, mivel a fegyveres
hadak nem vonulhattak be a város területére. A legelső templomot tudomásunk szerint Kr. e. 336-
ban emelték a Porta Capenánál,56 ahol a sereg hadba, a lovasság, pedig az éves parádéra szokott
indulni. Áldozati állata lehetett ló, bika vagy farkas; de neki szentelték a furcsa „disznó -juh-ökör”-
áldozatot is (suovetaurilia), amelyet Róma határain ötévente a rituális tisztítás alkalmával kellett
elvégezni (lustrum). Szent állatai voltak a farkas és a harkály. 57 Mars jelképe a Regia 58 őrzött
lándzsa volt. Ugyanitt őrizték azt a tizenkét pajzsot, melyek közül az egyik a monda szerint Róma
legyőzhetetlenségének záloga, az égből hullott alá, tizenegy másolatát, pedig Numa Pompilius
király parancsára készítette el egy tökéletes tudású kovács, Mamurius Veturius, hogy az ellenség ne
tudja az eredetit felismerni és ellopni. A csatába induló hadvezér Marsot segítségül híva megrázta a
dárdát és a pajzsokat. Nagy baj előjelének tartották viszont, ha azok maguktól mozdultak meg.
Amikor véget értek a háborúk, Marsnak a versenyeken győztes lovak közül áldoztak fel egyet. A ló
koponyájáért megvívott egymással két városnegyed, s a küzdelem kimenetelétől függően a
gabonával felékesített koponyát vagy a Regiában tűzték ki, vagy a Mamilius – bástyán. A mén

51
Vö. KALLÓS Ede, i.m., 104.
52
Róma alapítója és első királya.
53
Romulus ikertestvére, kit ez megölt; evezőlapát, átv. ért. szárny, az úszó embernek két keze; közm. Remis ventisque
(velis) vagyis kézzel lábbal, minden erővel.
54
Vö. CZAKÓ Jenő – CZEGLÉDY Sándor, i.m., 71.
55
Vö. Mitológiai Ábécé, i.m., 255−267.
56
FALUS Róbert, A Római Irodalom Története, Budapest 1970, 435.
57
TÓTFALUSI István, i.m., 155.
58
Király palotája.

11
vérének tisztító erőt tulajdonítottak, ezért azt a Vesta-szüzek templomában őrizték.59 Mars ünnepe a
Feriae Marti Március 1-én, volt, ezzel nyitják meg a római évet.
Qirinius60 eredete tisztázatlan valószínű, hogy a Róma területén letelepült szabinok istene
volt. A római polgárok, a quirites 61 megszemélyesítője.
Egy másik istencsoport a házi és családi élettel volt kapcsolatban. Ilyenek voltak: a kétarcú
Janus, a janua, vagyis a ház ajtajának istene, és Vesta ő a kezdet és a világosság istene is, valamint
a hónap és az év kezdetéé (Januarius). Női fele Diana volt. 62 A rómaiak a várost a polgárság
házának tekintették, melynek főtere – a Forum – a ház nappali szobája, tehát a Forum bejáratánál
álló átjáró kaput is Janusnak szentelték. E kapu boltozata alatt ott állt az ősi Janus – szobor a maga
kettős arcával az egyikkel a bejárat a másikkal a kijárat felé fordulva. Kezében kapukulcsot tartott s
a betörőket pálcával tartotta távol.
Vesta női istenség volt a házi tűzhely őrzője. A Vesta név egy „égetni” jelentésű
indoeurópai gyökből ered, az ignis Vestae örök tüze Róma házi tűzhelye. Vesta ősrégi templomában
őrizte virgines Vestales (Vesta-szűz) a szent tűzet melynek soha nem volt szabad kialudnia.
Minthogy a tűznek tisztító hatása volt, szolgálatára csak tiszta szüzek voltak alkalmasak.63 Numa
Pompiliust tartják a Vesta-szüzek rendjének megalapítójának. Őket a pontifex maximus (főpap) a
legelőkelőbb családok gyermekeiből válogatta ki; ők ápolták kerek szentélyükben a mindig égő
szent tüzet, őrizték a város Palladiumát (Pallasz Athéné szent képét) és az állami Penateseket64. A
Vesta-szüzeket már kislány korukban 30 évre föleskették, ők szigorú elzártságban a Vesta-szüzek
palotájában éltek, és különleges előjogokat élveztek, kegyelemkérő szavukat még a halálra ítélt
bűnös érdekében is meghallgatták. Azonban ha elvesztették szüzességüket, élve temették el őket
egy üregbe partnerét, pedig kivégezték. Róma alapításának mítosza szerint Romulus és Remus
anyja egy Vesta-szűz, Rhea Silvia volt.65 A római állam örök tűzét őrző szűzi fogadalmat tett Vesta
papnők, a mi apácáinkra emlékeztető képe egészen egyedülálló jelenség volt az antik világban.66
A harmadik istencsoport, egyes elvont eszmék vagy kötelességek őre és megtestesülése volt.
Ezek a geniusok. A genius a római világ egyik legmegfoghatatlanabb elképzelt lénye. Fontos
szerepet kap a genius populi Romani és a genius urbis Romae 67 . A császárkorban a személyes
védelem igényével a genius szinte védőszellemként is felfogható. A nők geniusa Iuno volt, Jupiter
felesége. A géniusok a pásztori és földművelő élettel, majd a család belső ügyeivel voltak

59
Vö. KALLÓS Ede, i.m., 103.
60
Neve az istenített Romulusnak.
61
Teljes polgárjoggal rendelkező római polgár.
62
Vö. CZAKÓ Jenő – CZEGLÉDY Sándor, i.m., 72.
63
u.o. 72.
64
Római házi istenek a család és a ház belügyeinek védőistenei.
65
MÁRKI Sándor Dr., Az ókor története, Budapest 224−231.
66
Vö. KALLÓS Ede, i.m., 68.
67
A római nép védőszelleme és a Róma városának védőszelleme.

12
kapcsolatban. A pásztorélet istenségei voltak: Silvánus, az erdő ura, és Faunus, mező istene, a nyáj
őre és a szaporodás előmozdítója, ő az állatformában elképzelt istenségek sorába tartozott. A latin
népfantázia erdő sűrűjében lakó farkasnak képzelte és az erdő csendjébe beleriadó titokzatos
hangokat, tőle származtatta. 68 A babonás rémület néha több faunusrol is beszél s nem csak az
erdőjáró embert időnként elfogó borzongás okozóját látták benne, hanem tőle származtatták az
alvás közben támadó szorongó érzést melynek következtében az ember szívdobogással, belső
nyugtalansággal ébred, melyet egyes népeknél lidércnek neveznek.
Saturnus a vetés istene volt. Az őszi vetés befejezése után dec.17–21-ig zajos vigalmakkal
ülték meg ünnepét. Lakmározás, bolondozás volt ez a Saturnus ünnep a (Saturnalia), mellyen az
urak asztalhoz ültették rabszolgáikat, és ők szolgálták fel nekik az ételeket. Ezt az ünnepet a
középkor latin eredetű népei is megülték mégpedig –Bolondok ünnepének – nevezték. Ez az egyház
szigorú tiltakozását váltotta ki. A Saturnaliábol kifejlődött Farsangnak a naptári rendben is helyet
szorítottak, az Epiphania 69 – ünneptől – Hamvazószerdáig terjedő időre kitűzve a Húsvéti
nagyböjtöt megelőző vígság ünnepét. A karácsonyi és újévi ajándékosztogatás is ehhez a Saturnalia
ünnephez kapcsolódik. 70
Az istenek tiszteletére nagyon nagy gondot fordítottak. Az ősi római vallásosság ebben
mutatkozott meg különösképpen. Külön papi rend feladata volt az istentisztelet elvégzése.
Fontosabb papi csoportok voltak: a Fratres Arvales (mezei barátok), Salinusok (akik a
haditáncot lejtették), a Lupercusok (Faunus kecskebőrbe öltözött papjai), végül a Pontifexek (akik
az áldozati szertartásokra ügyeltek fel).

8. 2. A második korszak

A római vallás fejlődésének második szakasza a királyság végétől a második pun háború
befejezéséig tart71. Ez az államszervezet és a jogrendszer kialakulásának kora. Jellemzője a Jupiter
tiszteletének kialakulása. Ennek templomát még a királyság idején építették fel a Capitoliumon,
ettől fogva itt volt a birodalom központja. A hivatalnokok hivatalba lépésük előtt Jupiter
templomában mutatták be áldozatukat. A győztes hadvezér diadalmenete Jupiter templomába
vezetett, hogy győzelme babérkoszorúját az isten lába elé helyezze, vagy amikor az ifjú tógát kapott
és teljes jogú polgár lett, Jupiter elé járult hogy áldozatát bemutassa. Egyszóval semmi fontosabb
dolog nem történhetett a Jupiertnek bemutatott áldozat nélkül.72

68
FALUS Róbert, i.m., 435.
69
Vízkereszt ünnepe.
70
Vö. KALLÓS Ede, i.m., 98.
71
Kr.e. 202.
72
CZAKÓ Jenő – CZEGLÉDY Sándor, i.m., 73.

13
 Emellett külföldi behatások is jelentkeztek. Ezek között a legfontosabb a Sibylla–jóslatok. A
görög vallásos élet minden területén voltak Apollónak jóshelyei. A legrégibb a delphii Apolló–
jósda volt, de dél–Itáliában, Cumaeban is volt egy ilyen jóshely. A cumaei Sibylla (a jóslást végző
papnő) jóslatait idők jártával kilenckötetnyi hexameteres versben foglalták össze. Ezt a gyűjteményt
a cumaei Sibylla felajánlotta Tarquinius Superbusnak, az utolsó királynak roppant drága áron, mert
– amint a jósnő mondotta – e könyvekből Róma és a világ sorsa volt kiolvasható.73 Mikor a király
vonakodott a vásárba belemenni, Sibylla a kilenc kötet közül hármat tűzbe dobott s a megmaradt hat
darabot ugyanazért az árért kínálta megvételre. A megegyezés most sem sikerült, mire Sibylla újra
tűzbe dobott három kötetet és a megmaradt hármat újra felkínálta a királynak de a kilencnek az árán.
Ezt végre megvette Tarquinius Superbus, és Jupiter capitoliumi templomának pincéjében helyezte
el. 74
Ez a jóslatgyűjtemény az idők folyamán nagy tekintélyre emelkedett. Fontos estekben, az
államot fenyegető veszély, vagy természeti csapások idején a sibyllai jóslatok tanácsát kérték ki.
Mikor 217–ben Hannibal seregei fenyegették a várost egy ilyen jóslat tanácsa következtében,
fogadta be Róma a titokzatos frigiai istenségeknek a pergamuni Magna Mater-nek, Kybelé-nek
kultuszát.75

8. 3. A harmadik korszak

Ugyancsak az idegen vallásformák hatása jellemzi a harmadik korszakot, amely a második

pun háború végétől a köztársaság bukásáig76 tart. A szegényes római Pantheont most árasztja el
a mithoszokban gazdag görög vallás. Az ősi római istenek mellet, polgárjogot nyernek az új istenek
is. Mindössze a nyelvűk, változik meg vagy sokszor még az sem. Házaspároknak képzelték őket,
mely némely római isten eredeti lénye egészen átformálódott.
Az így kialakult tizenkét főisten nevét Ennius77 költő a következő
hexameterben foglalta össze:
„Juno, Vesta, Ceres, Diana, Minerva, Venus, Mars,
Mercurius, Jovi,
Neptunus, Vulcanus, Apollo.”
Természetesen a görög istenalakokkal és kultuszi formákkal együtt vonult be a görög
szellem is, a bírálat szelleme, valamint a szatira és a görög erkölcsbölcseleti iskolák (sztoikusok,
újplatonikusok) tanítása. Megrendül az istenek iránti bizalom, terjedni kezd a hitetlenség és egyre
73
Mitológiai Ábécé, i.m., 255−267.
74
Vö. CZAKÓ Jenő – CZEGLÉDY Sándor, i.m., 74.
75
Kisázsiai eredetű istennő földanya, természetistenség. Tisztelete már a Kr. e. III. században átterjed Rómára.
76
Kr.e. 45.
77
Kr.e. 239–168.

14
nagyobb szerepet, kapnak a vallásos élet alacsonyabb rendű megnyilvánulásai, mint pl.: az
álomfejtés, a csillagjóslás, az áldozatok belső részéből vagy a madarak repüléséből való jóslás.78

8. 4. A negyedik korszak

A negyedik korszak a császárság kora. Ebben az időben a rómaiak nagy erőfeszítéseket

tettek az ősi vallás régi fényének visszaállítására, de nem sok eredménnyel. Egymás után épülnek
79
fel Attis , Osiris - Isis 80 és Mithrás templomai. Ezeknek az isteneknek titokzatos szertartásai
vonzották a tömegeket.
Kr.e. I. sz. elején az ókori világ legtávolabbi részéről jött egy új istenség. Az indus
világosság- istene volt ez, akit a rómaiak Mithrásnak neveztek. A rómaiak hamar átveszik „Mithrás
a legyőzhetetlen napisten” kultuszát. Akinek tiszteletére sok helyen szentélyt építettek. A Mithrás-
istentiszteleteken a kenyér és bor színe alatti áldozás is szerepelt. Ezeken az istentiszteleteken nem
csak a nők és férfiak, hanem a rabszolgák is teljes jogegyenlőséggel vettek részt.
A misztérium – vallásokon kívül volt a romai vallási életnek a kereszténység elterjedése előtti
időkben egy másik megnyilatkozási formája, amely a megváltás - vágyban gyökerezett.81
E korszak legsajátosabb vonása a császár kultusz. A birodalom minden vallása könnyen és
szívesen befogadta a császárt is a maga többi istenei közzé. A birodalomban élő vallások közül csak
a zsidó vallásnak nézték el a hatóságok, hogy a császárkultuszt mellőzze s a zsidóság szigorú
monoteizmusát tiszteletben, tartották. Viszont a kereszténység éppen ezen a ponton került az állam
törvényeivel ellentétbe. Addig, míg a hatóságok összetévesztették a zsidósággal addig a
keresztényektől, sem követelték meg a császárkultuszt de, amikor kiderült a zsidósággal szembeni
önállósága megindul ellene az üldözés. A keresztények a biztos halált is vállalták de, égi
királyuknak Jézus Krisztusnak nevét akkor sem tagadták meg azzal, hogy földi embert
istentiszteletben részesítenek.
A Diocletianus idején dúló üldözések hiábavalósága győzi meg Nagy Konstantint arról,
miféle energiákat hordoz magában a kereszténység. 82 A keresztények üldözésének csak akkor
szakadt vége, mikor Nagy Konstantin végre 313-ban leghasznosabb szövetségesét ismerte fel az új
vallásban.83

78
Vö. CZAKÓ Jenő – CZEGLÉDY Sándor, i.m., 75.
79
A görög mitológiából Attis tiszteletét Kr.e. 204-ben fogadta be Róma Sibylla parancsára. Attis a halálból való
feltámadást, a gyász elmúlását, a tavasz visszatérését jelképezte. „Újjászületésnek” is szokták nevezni.
80
Isis a varázslás istennője; a kilenc isten (Eneád) közül a második. Testvére Osiris a holtak birodalmának ura, ő az első
múmia akit, Isis megkeresett, eredetileg földi király volt.
81
KALLÓS Ede, i.m., 129.
82
FERRERO Guglielmo, Az ókori civilizáció bukása, Budapest 1993, 43.
83
CZAKÓ Jenő – CZEGLÉDY Sándor, i.m., 77.

15
 84
Mivlius-i hídnál a Maxentius elleni csatát 85 megelőzően katonái pajzsára Krisztus
monogramhoz hasonló x-eket festet még peddig azért, hogy megkülönböztessék egymást az azonos
felszerelésű ellenséges csapatoktól. Talán égi jel? Életrajzírója, Cezáreai Eusebius szerint az ütközet
előtti délutánon fénykereszt ragyogott fel a nap fölött, s körötte a felírás: En touto nika 86. Más
vélemények szerint álmában látta az egészet. 87 Nagy Konstantin a döntő küzdelem alatt a
kereszténységre támaszkodott; és miután segítségükkel diadalmaskodott nem volt más hátra, mint
vallásukat teljesen elismerni és velük egyetértésben uralkodni.88
A 313-ban kelt Milánói Ediktum nem nyilvánítja egyből államvallássá a kereszténységet
csupán a többivel egyenrangú (licita) religióként ismeri el a zsidóval együtt. Az ősi romai vallás
ettől fogva a birodalom keleti felében mindinkább háttérbe szorult.
Konstantin pontosan tudta, a kereszténység szilárd közösséget alkotó hálózatával olyan
meghatározó társadalmi tényező, amely, ha elfogadja a birodalmi eszmét az Új Róma államalkotó
szövetségesévé, válhat.89
A később jogilag egyenlővé váló Egyház visszakapja elkobzott javait és fogadhatnak el
adományokat is. Az új vallás felvételéből származó előnyöket a képzettebb rétegekből származók
ismerik fel először, s használják ki a javából. A népet más, vonzza: a valamennyi tagjában egyenlők
közösségéhez való tartozás, a gyülekezethez, mely a hétköznapokban is éli és cselekszi az irgalmat
s a testvéri szeretetet. Persze a tömeges megtérésben ott ólálkodik a hit elsekélyesedésének meg az
idegen elemek s az antik hagyományok beszivárgásának a veszélye.
A hívők s a szeretet egyházának hierarchiája igen gyorsan válik hatalommá a hadsereg és a
közigazgatás mellett. Konstantin Isten gondnokává válik a földön. Cezáreai Eusebius pedig
megalkotja az ehhez szükséges politikai teológiát, mely szerint a császár a „Mennyei Atya
megbízásából, annak látható képmásaként uralkodik a világ fölött.”
A helyzet megváltozása után Szent Jeromos 90 emígy kesereg a Vita Melachi című művében:
„Gyarapodtunk ugyan hatalomban és gazdagságban belső erőnkből, azonban sok odaveszett.”
Nyugaton azonban egész Nagy Theodosius koráig (395 †) zavartalanul élte életét. A 379-
ben, trónra lépő „Nagy” jelzővel illetet Theodosius nem, veszi fel többé a Pontifex Maximus címet;
betiltja a pogány kultuszt, bezáratja a szentélyeket, súlyos büntetés vár a bálványimádókra,

84
A keleti tartományok al császára.
85
Kr.u. 312. október 28.
86
Ebben győzöl.
87
Ez gyakori jelenség volt akkoriban ugyanis ugyanis a Milvius-i csta előtt három esztendővel Galliában Apolló jelent
meg teljes díszben.
88
KISZELY Gábor, Mi, Rómaiak, Budapest 1998, 43.
89
Uo. 46–47.
90
347–420 között élt. A latin egyházatyák közül ő a legműveltebb, korának legkiválóbb polihisztora.

16
polgárjogaikat megnyirbálják. Ez a császár tette aztán a kereszténységet a birodalom kizárólagos
vallásává. 91

9. A keresztény eszme varázsa és győzelme

Amikor az antik világ alapjául szolgáló életfelfogás hajótörést szenvedett, a kereszténység

jelent meg a porondon. 92 Az egyház szervezkedése természetesen egységes ideológiát követelt,
amely a pogányság megbélyegzésében alakult ki.93
Az a világ, amelyben a többi emberek éltek és élvezték az életet a kereszténység által
megvetett világot és világnézetet jelentett; sem öröm, sem fájdalom, sem jutalom, sem büntetés nem
bírhatja rá az igazi keresztényt arra, hogy e romlott világ veszedelmes hiuságaiban lelje kedvét. Ezt
nevezhetjük evangélizációnak, igehirdetésnek is, amelyre tanította Jézus tanítványait, Szent János
evangélista így ír:
De mundo non sunt, sicut ego non sum de mundo. Sicut me misisti in mundum,
et ego misi eos in mundum; Non pro his autem rogo tantum, sed et pro eis, qui
credituri sunt per verbum eorum in me. Et ego claritatem, quam dedisti mihi,
dedi illis, ut sint unum, sicut nos unum sumus; Pater iuste, et mundus te non
cognovit; ego autem te cognovi, et hi cognoverunt quia tu me misisti;94

A kereszténység az antik világnézettel szemben, azt hangoztatta, hogy egy állam jósága
vagy gonoszsága csak azokra a kormányzókra nézve fontos, akik felelősek a rosszért. Az élet
legfőbb célja az ember vallási és erkölcsi tökéletesedése; ezt a célt mindenki, aki becsületesen
törekszik elérheti bármilyenek – jók vagy rosszak – legyenek is a kormányzók. 95 Az embernek csak
egy igazi ura van: Isten; ha ennek az egyetlen és legfőbb úrnak szolgál, ahogy kell, ha méltónak
mutatkozik szeretetére és elismerésére, akkor minden egyéb lényegtelen. Ez az új világszemlélet az
antik civilizáció szellemi és erkölcsi rendjét borította fel.
A kivívott diadal mérhetetlen befolyást gyakorolt az elkövetkező időszakra, mert századokra
előre meghatározta az egész nyugati civilizáció sorsát.

91
KISZELY Gábor, i.m., 48–49.
92
Vö. FERRERO, i.m., 62.
93
FALUS Róbert, i.m., 435.

94
BIBLIA VULGATA, Pauli pp. VI. recognita auctoritate Ioannis Pauli pp. II. promulgata: EDITIO TYPICA ALTERA
MCMLXXIX., Jn 17, 16-24.

95
Vö. FERRERO Guglielmo, i.m., 62.

17
 Függelék

Házasság

Római házasságkötést ábrázoló márvány szarkofág Kr. u. 80–160 körül. A házaspár egymás jobb kezét fogva
kötik meg a házasságot, közben a vőlegény a házassági szerződést a kezében tartja. A két fél között egy
becsületbeli tanú áll.

A házasságkötés ünnepéjes módja. A házassági szerződést pontifex maximus a flamen dialis

Jupiter papjai és tíz tanú előtt kötik meg. Az ily módon kötött házasság a régi időkben felbonthatatlannak,
a császárkorban felbonthatónak számított.

18
Temetés

A temetési menet élén kürtösök haladtak. A zenészek után a fáklyavivők és siratóasszonyok

következtek. Énekeltek is: az elhunyt tetteit és erényeit dicsőítették. A gazdagok koporsója előtt
őseik viasz képmásait vitték. Ezt nem akárki engedhette meg magának. Drága dolog volt egy ilyen
temetés.

19
Columbáriumban történő temetési szertartást ábrázoló metszet.

20
Istentiszteletek, áldozatbemutatások

Első századbeli hármas áldozatott ábrázoló dombormű.

Az isteneknek bemutatott áldozat a magán és nyilvános kultuszokban egyaránt valamilyen
élelem: gabona zsengéje, szőlő, édes bor, és főként állatok (szarvasmarha, birka, sertés és október
idusán ló) felajánlásából ált.

21
Etruszk hatások

Kr. e. V. VI. századbeli etruszk bronz dombormű haruspex jóslás közben: az ő feladata az állatok
feláldozása és a jövőbelátás volt.

22
Vallás az állam szolgálatában

Papok vonulása Ara Pacistól Róma 13 - 9 Kr. e.

A történeti eseményekben állandóan jelen vannak az istenek, és csak intelmeiket kell

helyesen fel fogni és követni ahhoz, hogy a város majd a birodalom terjeszkedhessék.
A polgárok e szertartások teljesítésével, bizonyítják az állam iránti hűségüket, a „római fegyelem”
megtartását.

23
 9. Bibliográfia

.
• BIBLIA VULGATA, Pauli pp. VI. recognita auctoritate Ioannis Pauli pp. II. promulgata:
EDITIO TYPICA ALTERA MCMLXXIX.
• CZAKÓ Jenő – CZEGLÉDY Sándor, A vallás története, Laude Kiadó, Budapest 1941.
• BELLINGER, J. Gerhard, Nagy Valláskalauz, Akadémiai Kiadó, Budapest 1993. (Ford. VIOLA
József)
• ELIADE, Mircea, Vallási hiedelmek és eszmék története II., Osiris Kiadó, Budapest 1995.
(Ford. SALY Noémi)
• FALUS Róbert, A Római Irodalom Története, Gondolat, Budapest 1970.
• FERRERO, Guglielmo, Az ókori civilizáció bukása, Holnap, Budapest 1993. (Ford. Schmidt
József)
• Finály Henrik, A latin nyelv szótára, Franklin társulat, Budapest 1884.
• HAHN István, Istenek és Népek, Minerva, Budapest 1980.
• KALLÓS Ede, Görög – Római Vallástörténet és Mitológia, Általános Nyomda, 1927.
• KISZELY Gábor, Mi, Rómaiak, Korona, Budapest 1998.
• KULCSÁR Zsuzsanna, (szerk.) Mitológiai Ábécé, Gondolat, Budapest 1970.
• MÁRKI Sándor Dr., Az ókor története, Laude, Budapest én.
• SZÉKELY Dénes, Teológia és vallás, Gyulafehérvár 2006.
• TÓTFALUSI István, Ki kicsoda az antik mítoszokban, Móra Kiadó, Budapest 1993.
• www.latinweb.hu, (2007. Március 10.)

24