A MOLDVAI CSÁNGÓK VALLÁSOS FOLKLÓRJA

Koszta Rebeka – néprajz szak, harmadév

2022

VIZSGAFELADATOK

I. feladat
A tétel
A moldvai deákok feladatkörének történeti változása (kb. 1 oldal terjedelemben)

Több tényező is hozzájárult a moldvai deákok feladatkörének a kiépüléséhez. Első és

legmérvadóbb a 16. és 20. század közötti periódust jellemző paphiány. Az azelőtt katonai és
szellemi védelmet biztosító magyar királyok, a 16. századtól már nem tudják lefedni a moldvai
régiót.1 A magyar ferencesek helyett a 17. század első felétől olasz, horvát, bosnyák papok
érkeznek Moldvába, akik képtelenek lelki kapcsolatot kialakítani a gyülekezeteikkel. 2 A
paphiánynak másik oka a nép szegénysége volt.3

A hivatalos vallás ezen hiányossága miatt, a népi vallásosság jelenségei igen hangsúlyosan
jelentkeztek. Egy-egy faluközösség, amely olykor évekig nem látott papot, önálló vallásos életet
rendezett be, a vallásgyakorlat sajátos formáit alakította ki.4 Egy olyan intenzitású, a mindennapi
élet több fokát átszövő vallásosságot hordozó nép, mint a moldvai csángók, elképzelhetetlenek
egy lelki itányító nélkül. A néptől idegen pap helyett másban találja meg azt a személyt, aki a
közösség vallásos életének írányítására vállalkozik.5 A falvak népe a deákokhoz ragaszkodott,
akik iskolázatlan, nem felszentelt kántorok voltak, viszont tudtak magyarul.6

A moldvai magyar falvakban tevékenykedő deákok függetlenek voltak az egyházi

intézményektől, ők a faluközösség alkalmazottjai voltak. Jövedelmüket egy állandó bér (pénz

1
Tánczos V. 1995: 82.
2
Uott
3
Tóth I. 1988: 139.
4
Tánczos V. 1995: 83.
5
Uott
6
Tóth I. 1988: 139.
vagy termény formájában) képezte, emellett alkalmi jövedelmeik is voltak. Igénybe vehették az
egyházi birtokok és ingatlanok használatát.7 Előfordult, hogy a deáknak kiegészítő mestersége is
volt, gyakran asztalos mesterséget végezett. Ezek fejében, fő feladatai mellett kisebb feladatai is
voltak, mint például a pap fogadása, élelmezése.

Már a legelső misszionáriusi jelentések beszámolnak a deák jelenlétéről, akinek feladata az

alapvető egyházi teendők elvégése volt.8 A Dei Propaganda Fidei korszakában igen széleskörü
funkciót töltöttek be, még papi feladatokat is végzett. Csűry Báint leírása a Debreceni Szemle
egyik 1934- es számában: „A deák, vagyi sa kántor éppolyan ruházatban, mint a többi falusi
férfiak, kiáll középre és tanít,ésimádkozik csángó nyelvjárásban.” A pap távollétében
vasárnaponként olvasót mondott a híveknek. Ismerte a katolikus szertartás rendet, és
legfőképpen az egyházi énekeket, melyeket a Kájoni- féle Cantionale Ctholicism 1805-ösz III.
Kiadásából énekelt.9 Csűry leírásaiban szó esik arról, hogy prédikált is, ezek inkább a hit
ismereteinek tanítása céljából hangzottak el. Az itáliából érkezett szerzetesek értetlenül,
ellenségesen nézték a helyi papok és deákok a tridenti előírásoktól sokban eltérő liturgiáját.10

Feladata volt továbbá a hétköznapok megszentelése, amely reggeli és esti templomi

imavégzést, templomi felolvasásokat fogalalt magába. A fiatalság vallásos tanítása is az ő
feladatkörébe tartozott, ő készítette fel őket elsőáldozásra, bérmálásra és a házasságra. 11
Legfontosabb feladatköre a halottas szokásokhoz kapcsolódott, ugyanis ő virrasztotta és
búcsúztatta a halottat. Egyébb népszokások fő lebonyolítója volt, olykor a lakodalmi keresztapa,
menyasszony búcsúztató vagy karácsonyi kántáló szerepét tölötte be. Vallásos- mágikus
közösségi rítusokban, mint a gyermekágyas asszonyok avatásán ténykedett, illteve mágikus célú
imavégzéseket is végzett. Végül a kölönbőző búcsúalkalmakon búcsúvezetőként volt
alkalmazva.

A deákok mestersége családon keresztűl öröklődött. Tevékenysége jelentősen hozzájárult a

moldvai csángó magyar kisebbség nyelvi és kulutrális asszimilációjának a lelassításában.

7
Tánczos V. 1995: 92.
8
Tánczos V. 1995: 83.
9
Tánczos V. 1995: 86.
10
Tóth I. 1988: 142.
11
Tánczos V. 1995: 88.
 A modern egyházzszervezet kiépülésének korszkában (1884– 1940) a deákok munkássága
egyre inkább a háttérbe szorult. A papok számának a növekedése és a korszellem változása egyre
tarthatatlanabbá tette egy nem felszentelt világi személy szentségeket kiszolgáltató, szent misét
mondó tevékenysége. A deák tevékenységi körének beszűkülésének ellenére továbbra is a népi
vallásosság központi alakja maradt.12

A 19. század második felében az egyház- és államvezetés folyamatosan azon munkálkodott,

hogy háttrébe szorítsa moldvai magyarok népi vallásosságát. A deákság intézményének
elcsökevénzesedésének periódusában (1940– 1989) a deákok teljesen kiszorulnak a hivatalos
egyházi keretekből. A 20. századra az anyanyelvűséget fenntartó deák léte feleslegessé vált,
hiszen lassan megszűntek a magyar nyelv használatának nyilvános közösségi lehetőségei. 13 A
deákok elbocsátása összefügg a román nacionalizmus ébredésével, ekkor olyan folyamatok
zajlottak, mint a magyar ima- és énekeskönyvek összegyűjtése, megsemmisítése, ezek helyére
román énekeskönyvek nyomtatása és a románul szolgáló kéntorok kiképzése. A deákság
intézményének felszámolásában a második stádiumot jelenti az a helyzet, amikor egy egy
potenciális deak polgári foglalkozás után keres.14

II. feladat
B tétel

Olvassa el az alábbi látomásszöveget, majd válaszoljon a kérdésekre?

„Az én uram megálmodta vót legénykorában, azt látta, hogy ő meghalt. S amikor meghalt, őt
vitték igyenesen a mérlegre. Mikor a mérlegre reatették, ő térgyenállott, felfogott és térgyelt.
Akkor az ördög úgy futott messziről, hogy a szemeit verte ki. S mikor odaért a mérleghez, akkor
megfogta így a két kezivel, s akkor a lábaival is felcsiperkedett, hogy hújza le az uramat. S akkor
ő úgy imádkozott, hogy a veríték úgy folyt rolla, de senkit a világon, senkit se látott, csak az
ördögöt. [...] Amikor a lélek kimegy a testből, akkor teszik reja a mérlegre. Ha érdemes a
menyországra, akkor lehújza az ördögöt.” (Lészped)

1. Mit tud a középkori ember ördögképzeteiről? Melyek az ördög funkciói?

12
Tánczos V. 1995: 85.
13
Uott.
14
Utt. 95.
(Ezt a kérdést a TánczosVilmos: A kereszténység ördögképzetei című egyetemi jegyzete alapján
dolgoztam ki.)

A mitikus világkép a Gonosz erőit konkrét képekben, szimbólumokban ragadja meg. Ezek
jellegzetesen gonosz szándékú démonok, melyeknek állatias jellege mind az ókori európai
kultúrkörben, mind a kereszétnységben megfigyelhető.

A keresztény teológiai tanoknál régebbiek a jó és rossz istenekről szóló dualisztikus

mitológiai elképzelések. Ezt az isteni és démoni kettősséget váltja le a keresztény tanok által
körvonalazott ördögkép, mely ezzel együtt is születik meg, a középkorban. A keresztényiesedett
Rossz az ördög szimbólumában jelenik meg a kereszténységben.

A teológiai ördögértelemezés, ezt az emberi gyengeségekkben találja meg. Eszerint a Gonosz

egyetemes, az egész külső és belső világ tele van ördögökkel. Ez szolgál alapjáúl a középkori
egyházi exorcizmusoknak és bűntetőrituáléknak is.

A folklór ördögképe eltér a teológia által kialakított képtól. Az utóbbi intellektuális, azaz
lényegének megragadásával elvont kérdésekre keresi a választ, mint például a rossz
természetének mibenlétére, eredetére, funkcióira. A népi kultúra örögképe konkrét, azaz
körvonalazódik azon jelenségek, képek típusa amihez társítják az ördögöt. Ezek a halál, a
betegségek, károkozó természeti démonok, szegénység és még sok más. A folklór
ördögképzeteinek egy része a Bibliában is jelen van, de sajátos folklór témák is kialakultak.

Az ördög funkcióit, szerepköreit illtetően, ezek igen változatosak. Első sorban a károkozáshoz
szokták asszociálni, mely az ördög működésének a jele, tehát a démoni erők jelen vannak a
világban. Továbbá igen gyakori a ördög állatszerű, támadó lényként való ábrázolása, ennek népi
formája a félig állat, félig ember alak. Ez a kép a késő antik civilizációból származik (faunok,
Pán). Ezek kívül azok az állatok is reprezentáják a néphitben, akik alakjában megjelenik, például
kutya, fekete macska vagy bagoly formájában.

Az ördögképzetek intellektualizálódásával, a 13. században mint a lelket elragadó és ezáltal

az embert elkárhozó képzet alakult ki. Több középkori eredetű folklórműfajban kimutathatók –
például a ráolvasásokban, vagy az archaikus népi imádságokban– olyan technikák, melyek az
öntudatlanságban lévő ember lelkének védelmét hivatottak megmenteni. Az ördög a test
megszállására is képes, a defenzív célú magyar népi imádságok a test védelmének mágikus
megvalósítását célozzák.

Ugyancsak a 13. századra tehető a bűnre való csábítás funkciójának a kialakulása is. Ezek a
képek gyakran szexuális vonatkozásuak, és antik előzményekre mennek vissza. A csábító lények
– szépaszonyok, szirének–, kívánatos dolgok lehetnek az ördög megjelenési formái. Ebben a
helyzetben a ördögképzetek eufemizálódnak, az ördög megtévesztő metamorfózisra képes. Ide
tartozik a tisztátalan szexualitás, a testiség köré kialakult funkció, amely lényege, hogy az ördög
a szent meggyalázására törekszik, az egész világot tisztátlanná akarja tenni.

Másik funkció az ördöggel kötött szerződés. Megjelenik a rehabilitált Rossz képe is, ez újkori
táma az európai kultúrában, állandó téma a világirdalomban (például Mihail Bulgakov: Mester és
Margaritájában).

Az eszkatologikus mítoszok ördögképe az Antikrisztusban lelhető fel. Ez a képzet a

folklórban két formát öltött, a valóságos démonét, mely a Messiás ellenfele és az emberi alakot,
aki megtestesíti a démont.

A humoros ördögalak a népmesékben és tréfákban jelenik meg, amelyekben általában

elveszíti jutalmát, visszamegy a pokolba.

Mivel az ördögröl alkotott képzetek archetipikusak, nem tűntek el a középkori vallásos

világkép szétesésével. A modern idők ördögképzetei most is jelen vannak, a démonizálás
különböző technikájával ma is találkozunk, például a politikai életben, a modern
szórakoztatóiparban, vagy sátánizmussal vádolt rock- együttesek révén. Az etnikumok
demonizálása a középkorban a távolról jött különböző népek – tatárok, cigányok, zsidók, mórok–
helyzetében történt meg, azért, mert az ismeretlenből jöttek és nem az üdvözülésnek zálogaként
tekintett keresztény értékrendet képviselték. A tatárok démonizálásan mitikus képzete mai napig
fennmaradt a népi kultúrában. A démonizált etnikumok megjelenítése az állatiasság
képzetkörével kapcsolatos: „a kutyafejű ember”; „kutyafejű tatár”.

2. Mit tud a látomásban megjelenített ikonográfiai ábrázolásról? (Hol lehet még ezzel a képpel
találkozni? Kik a jelenet „szereplői” és hogyan jelennek meg? Mi a szerepük a jelenetben?
Melyik az a fontos szereplő a jelenetben, akiről nem esik szó a fenti látomásban?)
 A mérleg ikonográfiai ábrázolása igen gyakran fellelhető az utolsó ítélet témáját feldolgozó
művészetben, képzetben. Több művészi alkotásban van jelen a Világbíró Krisztus eszközeként,
melyel megméri, hogy a lelkek elkárhoznak vagy üdvözülnek.15 A keresztény ikonográfiában
Szent Mihály, az ítélet arkangyala tartja a mérleget (például Hans Memling: Utolsó ítélet-
oltárán), ő teszi a mérlegre a lelkeket, vagy az ember jó és rossz tetteit. Néha az ördög húzza le a
gonosz tettek serpenyőjét, hogy a lélek sorsa a pokolra kerülés legyen.16

Az Ószövetségben Jób könyvében szerepel: „mérjen meg az igazság mérlegén” (31, 6). Az
újszövetségi Jelenések könyvében a harmadik pecsét felnyitásakor megjelenő fekete ló –mely a
halált szimbolizálja– lovasa mérleget tart a kezében, ez a halállal együtt járó életítéletet jelenti.

A halál utáni ítélkezés kifejezte a halálról és a síron túli számonkérésről szóló keresztény
tanítás eredendő kettősségét, amely a középkor idején bontakozott ki teljesen. Ekkor a
kereszténységre jellemző ujjongó várakozást, az iránt, hogy Krisztus híveinek eljön az Isten
országa, átadta helyét a szigorú számonkérés iránti rettegésnek.17

Az idézett lészpedi álom a lélek halál utáni utját dolgozza fel. A nyelv kifejezései és az idézett
folklórszöveg tanúsítja, hogy az álom és a halál azonos képzelettartományhoz, az öntudat nélküli
világhoz tartozik (például „álomba zuhan”.), ahol az ördög tulajdonába kerülünk.18

A jelentet szereplői az álmodó ember saját maga, viszont halála után. Elérkezett a végső
megszámláltatáshoz, és megjelenik a második szereplő, az ördög, aki a mindent eldöntő mérleg
egyik serpenyőjét húzva, meg akarja kaparintani, a pokolba juttatni a lelkét. A látomásból
kimarad a mérleget olvasó, majd végső bírálatot mondó alak szerepe. Ez, a többi hasonló jelentet
ábrázoló képek szerint lehet akár Krisztus, Isten vagy Szent Mihály angyal is.

III. feladat

Válaszoljon néhány mondatban az alábbi kérdésekre!

1. Melyek a moldvai csángó etnikum belső táji-történeti csoportjai?

15
Benedek K. 2007: 126.
16
Uott 137.
17
Benedek K. 2007: 144.
18
Tánczos V. jegyzete: 11.
 Halász Péter írása szerint „Régóta tudjuk, hogy (...) a moldvai mogyarság nem tekinthetó
egységes néprajzi csoportnak”19 Jogosan használjuk a moldvai maygarság kifejezést mint
földrajzi szempontok alapján meghatározott táji csoport. A történelem viharain keresztül sok
etnikum és vallási irányzat érte ezt a régiót, nem csoda tehát, hogy az ott élő magyar lakosság is
folyamatosan változott míg elérte mai, rétegzett és változatos alakját.

A moldvai csángók alaprétege katonai célú telepítés eredményeként került a Keleti- és Déli-
Kárpátok külső vidékére a 13. század végén, de főként a 14. század derekán a tatár uralom
megtörése után. I. Nagy Lajos király 1343- ban egy nagy serreggel Kunországba küldte Lackfi
Endrét, hogy zárja el az utat az ottani magyar telepekre törő tatárok elől. Lackfi ki is verte őket
onnan, est követően községeket, városokat létesített a magyar királyság fennhatósága alatt. 20 A
középkori magyarság származási helyére vonatkozóan megoszlanak a vélemények.
Lakosságának alaprétegét a városi kézműves-és kereskedő társadalom valamint a falusi
szabadparaszt-társadalom alkotta.

A középkori magyar lakosság a 18.században hullámokban érkező székely menekülőkkel

egészült ki. A Madéfalvi veszedelem eseményeit (1764) követően Mária Terézia bűnvizsgáló
bizottságott állított fel azzal a feladattal, hogy állapítsák meg, kik szervezték a zendülést. A
szervezőket egyaránt fej-és jószágvesztés fenyegette. Az intézkedés elől a csíkiak nagy része, a
háromszékiknek pedig kisebb része Moldvába menekült21. A megmozdulás legfőbb szervezője a
csíkszentléleki pap, Zöld Péter volt.

Így keletkezett a moldvai csángók két nagyobb rétege. A székelyes csángók délen laknak, a
Szeret mentén, Bákó környékén. Nagyobb tlepüléseik Pusztina, Klézse, Rekecsiny, Diószén. A
„székelyes” csángók különbségeket muatanak a Románvásár környékén élő kozpkori csángóktól,
nyelvi és kulturális asszimilációjuk is lassabban történt meg.

A moldvai magyarság etnikai tagolódása a 19. század első felében kezd megjelenni a
híradásokban. Petrás Incze János 1841- ben készült Feleleteiben ír arról, hogy „kétfélék a
Moldvában települő magyarok: Csángók t.i. és a szomszéd Erdélyből bevándorlottak”. 22 Lükő

19
Halász P. 1997: 7.
20
Domokos P.P. 1987: 26.
21
Uott 55.
22
Domokos P.P. 1979: 1328–1329.
Gábor is elsősorban moldvai magyarokról és moldvai székelyekről ír, mivel ő az egész
magyarságot csángónak tartotta.

Ezt a két néprajzi csoportot differenciálta tovább a nyelvföldrajzi szemlélet képviselője,

Szabó T. Attila, aki északi és déli magyarokról beszél. Immár a moldvai magyarok három táji-
etnikai csoportját különbözteti meg: északi csángó, déli csángó és székelyes csángó. 23 A moldvai
magyarság térbeli és kulturális tagoltsága ennél jóval összetettebb.

A nemzeten belüli tagolódás sokszor árnyalatnyi, viszont ők maguk is tudják az eltéréseket.

Ilyen megkülönböztető tényező a származás, a letelepedéssel járó körülmények. 24 Ezzel függ
össze a rezesség, az egykori közjogi státust jelző, a részes szóból származó, szabadparaszti
állapotra való utalás, amit a moldvaiak sok ideig számon tartottak.25 A beszédjük is különbözik.

2. Nevezze meg és példázza a moldvai csángó népi kultúra néhány (legalább 5) archaikus
elemét!

(Ezt a kérdés Tánczos Vilmos egyetmi jegyzetei alapján állítottam össze.)

A moldvai csángók nyelvében sok archaizmus fennmaradt, mint például a sajátosan kialakult, a
nyelvújításból kimaradt szókészletük: „misze”= ’templom’; „kórhán”= ’domb’. Emellett sok fonetikai
sajátosság is fennmaradt a nyelvükben, mint például a csángó „sziszegés” („szok)”, vagy a gy hang dzs-
ként való ejtése („dzsermek”).

A csángó folklórban sok archaikus elem fennmaradt. Az archaikus ima műfaja a közpkori nemzeti
nyelvű szakrális közköltészetből ered. Ezeket az imákat kizárólag a szájhagyomány őrizte meg, az írni-
olvasni tudók körében a liturgikus imák kiszorították az archaikus imaszövegeket. Az imák rituálaizált
jellegge azon érhető nyomon, hogy a szövegegységek kevésbé kötöttek, gyakran improvizáltak voltak,
több változatban éltek. Műfajukat illetően, két alap témába sorolhatóak, ezek a passióepika és a defenzív
célzatú imák. Az alább idézett példa is az defenzív imák közé tartozik.

Én lefekszem én ágyomba,

testi s lelki koporsómba,

23
Halász P. 1997: 8.
24
Uott 13.
25
Uott 14.
három Márja fejem felett,

ezer angyal énkürültem,

ingem angyal megőrözzön,

szen kereszvel megjegyezzen.

Ó te gonosz Sátán,

mit késérgetsz te ingemet?

Vagyon nekem fejem,

fejem az Úrjézus, menj el elejibe,

megfelel én képembe,

szájjon bé az én szüvembe,

szentejje meg az én lelkemet,

erősisse meg az én szüvemet!

(Klézse)

A csángó kultúra középkori jellege kimutatkozik az általuk ismert és énekelt gregorián dallamokban is.
A magyar nyelvű dallamok pontosan követik az eredeti latin nyelvű mintát, viszont nagyobb a
folklorizáció mértéke illetve a dallam különböző módozatai lehetségesek. Erre példa a „Született világ
Megváltója...”, ami egy tropizált Kyrie.

A moldvai csángók különböző szokásaikhoz is kapcsolódnak archaikus szokáselemek, mint a

Csíksomlyói búcsú „első” mozzanatában történő napvárás vagy napbanézés. Ekkor a felkelő napot
várják, benne meglátván olykor Szűz Máriát, vagy a Szentlelket.

Egész világlátásukat meghatáozza mitikus, dualisztikus világszemlélet. Példa erre a folklór

angyalképe, mely középkorias jellegű és alapvetően dualisztikus, hiszen ellenfle az ördög, aki
minden pillanatban ugyanúgy jelen van, mint az angyal. „Egyik feliben az embernek van az
őrzőangyal, jobb feliben, a feliben van az ördög” (Magyarfalu). Nem mesék voltak, hanem az
élő vallásos üzenetek szimbolikus hordozói, az egész életvezetést irányító világkép fontos
tényezői. Olyan folklórműfajokban lelhető fel a kép, mint a látomásszövegek vagy archaikus
népi imádságok. Az angyalnak is, úgy mint a fentiekben részletesen kidolgozott ördög képzetnek
is több funkciója van, párat megemlítve például az angyal mint Isten megbízottja, a félelmetes
angyal vagy az őrzőangyal funkciója.

3. Volt-e valamilyen személyes találkozása a moldvai csángókkal, illetve a csángó

kultúrával? Milyen információi vannak a Moldvában zajló asszimilációs folyamatokról?
Milyen területeken zajlanak ilyen folyamatok? Melyek az asszimilációt kiváltó okok?
Véleménye szerint megállíthatók-e, illetve befolyásolhatók-e ezek a folyamatok?

Életem során két alklommal voltam Moldvában. Egyszer 2016- ban, Külsőrekecsinyben, egy
bálban. A bált az ott tevékenykedő Petőfi Programos házaspár rendezte, és elhívtak pár
ismerősömmel zenélni. A csángók első benyomásra nagyon jókedélyüeknek és nyitottaknak
tűntek. Sőt talán jobb az önmagik maguk jellemzésére használt kifejezésük: „hevesek” voltak. A
bál leforgása alatt, nagy meglepetésemre a fiatalabb és idősebb résztvevők magyarul társalogtak
a szervezőkkel, maguk között pedig románul. Ez volt az a pillanat, amikor szembesültem az
rohamosan történő nyelvi asszimilációval.

Második moldvai utam 2021 nyarán volt, amikor Pozsony Ferenc tanár úr pár szaktársammal
együtt elvitt a nagypataki katolikus fateplomhoz, ahol egy helyi tanító mesélt a magyar nyelvű
oktatás nehézségeiről. Trunkban volt lehetőségünk beszélgetni egy hetven év körüli házaspárral,
életemben ekkor hallottam a moldvai csángó nyelvjárás érdekes csengését. Végül pedig
Pusztinába mentünk, ahol Nyisztor Tinka vezetett körbe családi házában kialakított tájházban.

A moldvában zajló, már a 19. század végén nagy ritkmusban zajló asszimilációs folyamatok
végbemenetelüket érték el. A csángók kultúrájának több fokán zajlottak ezek, főként a nyelv és
a néphagyomány területein. Az asszimilációt kifejtő okok közé tartozik az évszázados együttélés
a román etnikummal, az ezzel járó stimatizáció és a népességvándorlás. Véleményem szerint
ezek a változások –hosszasan tartó voltukból kifolyólag is– természetesek és
visszafordíthatatlanok. A moldvai magyarság értelmiségi rétegében zajló lelassító folyamatok
viszont dícséretesek, főleg a Moldvai Csángómagyarok Szövetség munkatásai által kifejtett,
látványos erőfeszítések, melyek a csángó kultúra továbbhagyományozódására, a magyar
anyanyelvű oktatás folytonosságának érdekében zajlanak.

Bibliográfia

BENEDEK Katalin

2007 Irodalmi források és ikonográfia. Narratív ábrázolások a középkori Nyugaton és az ortodox

Keleten az Utolsó ítélet templomimegfogalmazásának példái kapcsán. In: Szemerkényi Ágnes
(szerk.): Folklór és vizuális kultúra. Bp., Akadémiai Kiadó, 2007. 120–150.

DOMOKOS Pál Péter

1987 A moldvai magyarság. Budapest, 606.p. 5.kiad. (Első kiadása Csíksomlyón, 1931-ben)
https://mek.oszk.hu/08500/08587/08587.pdf (Hozzáférés: 2022.06.09.)
1979 „...édes Hazámnak akartam szolgálni”. Budapest (A bevezető történeti összefoglaló után
közli Kájoni János Cantionale Catholicumát, majd Petrás Incze János Tudósításait.)
HALÁSZ Péter
1997 Új szempontok a moldvaimagyarok táji-etnikai tagozódásának vizsgálatához. In:Pozsony
Ferenc (szerk.): Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 5. Dolgozatok a moldvai csángók népi
kultúrájáról. Kolozsvár.
http://kjnt.ro/szovegtar/pdf/KJNTEvk_05_1997_PF_szerk_Dolgozatok_01_HalaszP
(Hozzáférés: 2022.06.09.)
TÁNCZOS Vilmos
1995 „Deákok” (parasztkántorok) moldvai magyar falvakban. Erdélyi Múzeum LVII. 1995. 3–4.
82–98. (Megjelent még: Uő: Keletnek megnyílt kapuja. Néprajzi esszék. Kolozsvár, KOM-Press
Korunk Baráti Társaság, 1996. 190–222.) https://epa.oszk.hu/00900/00979/00010/pdf/082-
098.pdf (Hozzáférés: 2020.06.09.)

TÓTH István György

1988 Diákok (licenciátusok) a moldvai csángó magyar művelődésben a XVII. században. In:
Zombori István (szerk.): Az értelmiség Magyarországon a XVI–XVII. században. Szeged, 139–
147.
https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_CSON_Sk_0000_1_1988_Az_ertelmiseg_magya
rorszagon/?pg=142&layout=s (Hozzáférés: 2022.06.09.)