A 2^á5

A LÉLEK
HALHATATLANSÁGA
B I B L I A - T E O L O G I A l ÉRTEKEZÉS A H A L Á L U T Á N I ÉLETRŐL.
A LÉLEK HALALARŐL SZŐLŐ TÉVTAN CÁFOLATA.

IRTA: HARMATI BÉLA

EVANGÉLIKUS LELKÉSZ

SZERZŐ KIADÁSA. ÖSA6ÁRD, 1943.

 F i g y e l e m ! F. k ö n y v b e n előforduló szakkifejezések
71
: O:
•3 m a g y a r á z a t a hátul, a k ö n y v v é g é n található.

• 3
A

SZERZŐ MINDEN JOGOT, A FORDÍTÁS JOGÁT IS

INTARTJA-.-

LELTÁR
2013
KONTSEK K
adománya

Felelős kiadó : Harmati Béla.

Fébé-nyornda, Budapest. — Felelős vezető: Kalmár János.
 Csodálkozom, hogy attól, aki titeket Krisz­
tus kegyelme által elhívott, ily hamar más
evangéliumra hajlotok: Holott nincs más. De
némelyek zavarnak titeket é s el akarják fer­
díteni a Krisztus evangéliumát.
Galata 1:6. 7.

I. 1
A kérdés tisztázásának sürgető
szükségessége.
Napjaink evangélikus lelkipásztora gyakran furcsa
Jielyzetbe kerül. Hite és meggyőződése szerint hirdeti
a halálutáni életet, de egyszercsak meglepődve veszi
észre, hogy c körül a pont körül nézeteltérés twnmd
közte és s c giédl elk c s z e között.
Az ifjü ember most került k i a teológiáról és mint
•olyan, aki nem u k ar el ma r a d n i k o r á t ó l, alaposan
teleszívta magát újfajta., teológiai tudománnyal.
Csak örülni tudunk annak, ha az ifjabb evangélikus
lelkésznemzedék tájékozott a teológiai tudomány berkei­
ben. A tájékozottság'áruban nem szükségképpen hozza
magával, hogy mindazt, ami jót-rosszat valamely kül­
földi teológiai nagyüzem, a divat hullámzása szerint ki­
termel és asztaluiil'Lra rak, nagymohón azonnal meg is
kell enni.
Kereken meg kell mondanunk, hogy semmiféle teoló­
giai iráni/, sem új, sem regi, sem belföldi, sem külföldi,
nem vehet magának jogcímet arra, liogy a Szentírással,
hitvallási iratainkkal, Luther és Melanchton tanításával
íhomlokcgyenest . ellenkező eretnekséget hozzon be és
terjesszen gyülekezeteinkben.
Miről van szó tulajdonképpen? Arról, hogy minden
hívő evangélikus lelkipásztor, egyházunk és az egye­
temes kere&ztyén egyház tanítása értelmében, hirdeti,
miszerint a lialál ebből az életből egy másik életbe való
átmenet, segédlelkésze azonban másnap megcáfolja és
azt hirdeti, hogy a haláUyan test és lélek meghal, a lé-

3
 leknek nincs a Jialál ulán folytatókigos élete, tiulonuuiyos-
kifejezést használva: postexisteuciája.
Mondhatná valaki, hogy ez másodrendű kérdés. De
mi lelkipásztorok, akik koporsó és nyitott sír mellett
állunk, akik százakat ós ezreket vigasztalunk, nem ve­
hetjük félválh'ól a dolgot. Elkerülhetetlenül szóvá kell
tennünk ezt a visszásságot. Orvosolnunk' kell a bajt,
ainvíg nem késő. Máskülönben jóvátehetetlen zavar tá­
mad egyházunk tauliirdetéséteii. Sőt az üj tan, tiz egy­
háztörténelem tanúsága szerint, szakadáshoz vezethet.
Figyelmet érdemlő jelenség, hogy az evangélikus-
közvéleménynek az új tanítás értebuéljen való áta-yúrása
egyidő óta nem nyíltan, hanem siihu alatt történik. Leg'-
többen semmit sem vesznek észre belőle. Amint a vonat
utasai közül is csak az esetleg Ijeniiülő szakemberek, a
vasutasok veszik észre, hogy a szerelvényt egy másik
sínpárra állították át. Egybázutikban is inost még csak a
szakavatott szem látja, ami tanhirdetés dolgában titok-,
ban végbe megy.
A lélek-halálról szóló szentírásellenes tan képviselői,,
mivel az evangélikus nyilvánossággal szembehelyezkedést
kockázatosnak tartják, azt a módszert választották, amit
a törökök Buda elfoglalásánál.
Ismeretes, hogy amikor I I . Szulejmán szultán hadai.
1541-l>en el akarták foglalni Buda várát, cselhez folya­
modtak. A janicsárok a vár megtekintésének ürügye alatt,
beszállingóztak a várba. Mikor azután már többen voltak
ott benn, mint a várőrség, előrá.ntották ruhájuk alá rejtett
fegyvereiket, a várőrséget lefegyverezték és a várat ha­
talmukba kerítették.
Ha tovább szaporodik a lélek halálát hirdetők száma,,
akik mint segédlelkészek, hitoktatók, sőt paróclius-lelké- •
szek gyülekezeteink fontos őrhelyeit elfoglalják, egy szép--
napon számbeli, vagy legalább is befolyásbeli tiilsúlylja
jutnak,, nézeteiket reákényszerítik az evangélikus köz­
véleményre és tévtanukat az evangélikus egyház Jvha-
lalos tantételévé teszUí.
Tudunk az új eszme által megtévesztett vallástanárt,,
aki diákjait egy napon azzal az elképesztő liirrel lepte

4
 meg, hogy a léleknek nincs a halál után élete, hihetetlen
iavart ós csalódást idézve elő ezzel az ifjú lelkekben.
Nemrégiben hallottam szem- és fültanú .szájából, hogy
•egyik gyülckezetünkljen, a bibliaórán, a most végzett.
6egédlelké.sz ügy uviiatkozott, miszerint: a lélek halál
.utí'm meghal, a lélek lialáluláiii életét ma már csak egyes
y>öreg pap-bácsik: tanítják.
Hozzá ezek a fiatal emberek úgy hozzák elő az új
tant, mintha Kolumbus Kri-stóf éppen most fedezte vohia
fel Amerikát és ők volnának ennek első hírnökei.
Ha ez így meg.v tovább, az a veszély fenyeget, hogy
.az Evangélikus Egyház, előbb csak lélekben, azután majd
szervezetben is kettészakad: Lesz egy ó-evangélikus egy­
ház, a l(dek lialhatatlanságának hirdetője és egy új-
^evangélikus egyház, amely tagadja a lélek postexisten-
ciáját,
A lélek haláláról szóló tévtanuak az evangélücus hit­
rendszerben való meggyökerezése egyszersmind más káros
következinériyekkel is járna. Áthidalhatatlan szakadékot
vonna köztünk és a másik két történelmi magyar keresz­
tyén egyház: a református és a katolikus egyházak kö-
:zött. Mert egy bizonyos: ölei a ani kedvünkért nem fognak
•tágítani a lélckhalliatatlansfig hagyományos keresztyén
tanításától. Ha pedig egyházuk gondosan őrzött ber-
keiteii efféle lierzenkedósek ütnék fel fejüket, már szik- N
rájában elfojtanák a veszedelmes tüzet. A lélek halálát,
hirdető evaiigélikti.s egyházra pedig hamarosan úgy te-
Idnteiiének, mint különcködő szektára.
Persze ez nem döntő szempont, de azért jó ha az
ilyesmit sem hagyjuk figyelmen kívül.
Egyháztörténelmi síkban vizsgálva a dolgot, meg
JkeU állapítanunk, hogy ez a kérdés keresztyének szá­
mára sohasem volt rkérdés: a keresztyen egyház 19.
évszázada folyamán. A lélek halhatatlansága mindig ter­
mészetes, magától értetődő igaz.ság volt az egyházon belül.
»Halandó lélek« ez fogalmi ellentét, volna. A keresztyén
egyháztörténelem nem tud olyan korszakot, az amerikai
miUenista szekta fellépése (1874) előtt, amikor a lélek
haJhatatlausága vita tárgját képezte volna. Arról tu­
dunk, hogy az T'. íaleráni egyetemes zsinaton (1512—

5
1517) leszögezték a lélek IxaUmtatlaiiságának tényét, amire-
valószínűleg Aristoteles túhiagyra nőtt befolyása folytán,
volt szükség, erről Lutlier is megemlékezik. Azt a kö­
rülményt azonban, hogy az egyliázou belül a lélek.halha--
tatlanságának tényét le kellett szögezni, Imther az egy­
ház romlása jelének tekinti.^ Ezeken kívül nem tudmilc-
arról, hogy keresztyének a lélek halhatatlanságát valahai
is kétségbe vonták volna.
Ellenben a hitetlenek és anyagelvüek, kezdve a .szad-
duceusoktól napjainkig, mindenkor tagadói voltak nem-
csupáji a lélek postexistenciájának, hanem existenciá-
jának is. De mi köze hívőnek a hitetlenhez'? ( I I . Kor.
6:15.)
A háború hozza magával, hogy százak és ezrek ér-:
deklődése a halálutáni lélet nagy kérdései felé fordul. A,
hívő keresztyénségnek nem szabad engednie, hogy azf
egyház tanhirdetése e ponton a kételkedés és hitetlenség
moosarába süppedjen.

11.

Hogyan jutottam kapcsolatba a kérdéssel?

Elmúlt már egy évtizede annak, amikor X. N.- ad­
ventista prédikátorral a lélek halhatatlansága kérdésérőt
vitába keveredtem. Egyik alföldi városban, rokonomnál
tartózkodtam,' amikór történeieseii egy adventista pré­
dikátor talált bekopogtatni iigyanablja a házba.
Beszélgetés során véleményt mondtam az adventista,
mozgalomról. Többek között sajnálkozásomat fejeztem k i
afölött, hogy nagy buzgóságuk mellett szentiráselleiies-
tévtanoknak hódolnak.
1 Paul Althaus: Unsterblichkeit und ewiges Sferben bei-
Luther. Gütersloh, 1930.—38. kk.
- Mivel nem személyek, hanem tantételek ellen folytatok
harcot, érdekelt hazai személyek nevének említését l e h e t ő s é g
szerint mellőzni kívánom. " "
 Erre a szóra a prédikátor harci állást vett fel. Azt
kérdezte: Melyik: az a tévtanítás, amelyet szentíráselle^
iiesnek merek müiösiteni? Azt feleltem: A lélek liaUL
utáni életének tagadása.
Vitatkozásra szólított fel, azzal a fölényes kijelen­
téssel, hogyha ineggyjőz, nekem kell adventistává lennem,
viszont ha én győzöm' meg, hajlandó rejormátussá lenni.
Abban a hiedelemben volt ugyanis, hogy református lel­
késszel áll szemben. Xem éreztem indítást leá, hogy
felvilágosítsam, miszerint evangélikus lelkész vagyok. Ali-
után pedig elbizakodott, tudtam, högy már felerészben
elvesztette a csatát. •
Leültünk a Biblia mellé. Biztos \mltam a dolgomban,
de azt is tudtam, hogy képzett emterrel kerültem szembei
akinél emberi vélemény nem sokat nyom a latban. Jus­
son hát szóhoz egyedül az Isten igéje —; gondoltam.
Mielőtt az eszmecseréhez hozzákezdtünk egyetlen ki­
kötést tettem: Ószövetségi bibliai helyet nem helyez új­
szövetségi hely fölé. Ezt megígérte, mire az eszmecsere
megindult.
Az. első igét az adventista prédikátor jelölte meg:
I . Tiinotcus 6':16. versét, ahol e,z áll: Kié. egyedül a hal­
hatatlanság! ? Lám nyilvánvaló, hogy egyedül Isten hal­
hatatlan — mondotta győzelmes mosollyal.
Azt feleltem, hogy nem a lélek »halliatatlanKága«
mellett kardoskodom, hanem egj*előre csak azt kívánom
bizonyítani, hogy a léleknek van halálutáni élete. Ebben
az Időben ugyanis még nem mélyedvén el a lélek hal-
liatatlnaságának teológiai tanulmányozásába, magam sóin
mertem a »halhatat]anság« szót használni. Pusztán amel­
lett iszálltam síkra, hogy a lélek életének folytatása van
a halál után.
Ala, alaposabb belemélj'odés után már nyugodtan
használom a AiaUiatatlan lélek« kifejezést. Történeti hű­
ség kedvéért viszont úgy közlöm beszélgetésünket, amint
az valósággal lefolyt. Fenti ige magyarázatát az újszö­
vetségi helyek részletes fejtegetése kapcsán hátrább
nyújtom.
Több bibliai helyet nem említett, most tehát rajtam
volt a sor.- Legyen szíves Prédikátor Ür keresse meg

7
Aíáté ev. 10:28. versét és olvassa íél hangosan — szól­
tam. Olvassa: Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg,
a lelket pedig meg nem öWtetik, Imnem attól féljetek in-
káJfb, aki mind a lelket, mind a lesiet elvesztheti a
gyehennában.
A prédikátor meglepődött. Látszott rajta, hogy ezt
a bibliai helyet, ezzel a kérdéssel kapcsolaiban, mind­
eddig nem méltatta kellő i'igyelemre.
Máris tovább mentem. Most legyen szives Prédikátor
Ür olvassa fel Fiiippi 1:23—24. verseket. Olvassa: Szo­
rongattatom e kettő között — mondja itt. Pál apostol —
kívánván elköltözni és Krisztus.sal Lenni, mert ez sokkul
inkább jobb. De e testben megmaradnom, szükségesebb
iiízrottetek.
A prédikátor kezdte magát kétiyelmetlenül érezni:
i>Testben megniaradni: ••elköltözni és Krisztussal lenni:,
mi más ez, mint a halálutáni életről való Ijizouyságtétel.
Ehhez nem kell semmi magyarázat. Itt az ige napnál
világosabban magamagáért beszél.
A prédikátor tecsületére szolgál, hogy fejet hajtott
az ige világos kijelentése előtt és nem igyekezett azt
szofisztikusan elvsürni-csarartn, mint azt liasonló szo­
rongatott holyzetlxMi sokan tenni szokták;.
Persze nem tágíthattmn az igazság kimutatásától.
Menjünk tovább, szólottam. Keressük fel Cselekedetek k.
7:59. verset. Felkeresi és olvassa: Megkövezek azért
Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala: Uram Jézus,
vedd magúdlioz az én lelkemet!
Vitatársain látható zawu'ban volt. De. tüstént újabb
bibliai hely felkeresésére hívtam fel. Imkács 23:43. ver­
sét olvassa: És monda néki (t. 1. a megfeszített gonosz­
tevőnek) Jé'ms: Bizony mondom néked: Ma, velem leszel
a Paradicsomban!
A prédikátor zavara tetőfokára hágott. Elvörösödött.
Nem tudott szólani, csak heljegett valamit, yégül is hal­
latlan zaixirából nekem kellelt kisegítenem. Voltam any-
nyira udvíU'ias vele szemben, hogy nem emlékeztettem
beszélgetésünk elején tett Ígéretére, amelynek értehnébci)
most az én hitfelekezetemliez kellene csatlakoznia. Azt

8
liiszem ettől kezdve joijljaii ügyelt arra, hogy lehetőleg
laikus hívekkel és ue lelkészekkel szálljon rttába.
Szerény magam, amint fenti Ixjszélgetésből kiviláglUc,
régóta tudtam anól, hogy egyes amerikai szekták, mint
az ydvoiiislák, de méginkább a mülcnwták, tagadják a
lélek halálutáni életét, de arról még álmodni sem mer­
tem, hogy e,~ a tcrhin valaha evangélikus egyMzmn
teológiai berkeibe is belopózkodhat.
Annál mogdübl>cntőbben hatott nemcsak reám, lia-
nmu az evangélikus lelkészi kar túlnyomó nagy több-
ségéi'C, amikor egy szép napon y>Keresztyén Igazság: c.
komoly és értékes evangélikus folyóiiatunk is elkezdett
kaoérkodng ezzel az újfajta tanítással. A terjedelmesi.
cikkekből csak egy idézet hadd álljon itt : d. lélek h'al-
Juiiatlanságának vérszegény hiszékenyséye borotig mi­
bennünk és közben micsoda, nagyszerű keresztyéneknek
véljük magunkat, akik a modern világban is ily magasz­
tos és feukölt hiedrlmci ápolgatunk kedélyünkben!id
A tóba do)x)tt kő hullámgyürükct indít el a csendes
víz tükiréii. így történt ez alkalommal is. Az evangé­
likus lelkész-kar felfigyelt és azt kérdezte: Miféle új­
szerű tanitá.s cz? Ezt követöleg az Evangélikus .Élet c.
heti folyóiratiiiikbau cikksorozat indult meg a lélek hal­
hatatlansága kérdéséiül. Alivel feltett szándékom, hogy
ebben az értekezésben neveket lehetőleg nem említek,
ezt az elvet itt is következetesen betartom. Akit érdekel
a dolog szenu'dyi i-észo, ám nézzen utéma az említett
sajtóorgáiiiunok megfelelő évfolya,maiI>an.*
Az új és merőben idegen hang méh' liatí'tst tett reám.
Elsősorban is azt eixjdményezte nálam, hogy kezdtem
•a lélek halhatat la nságámik bibliai és teológiai tanulmá­
nyozásába kemiolyan elmélyedni. Feltettem maganuiak a
kérdést: K i tanít az evangélium szerint? Az e, aki a lélek
halliatatlanságát tanítja, vagy jiedig az, aki azt taga­
dásba veszi?

- Keresztyén Igazság 1936. évf. 4. sz. 77. o.

< Evangélikus Elet 1936:16. 17. 19. 22. 23. és 1937:44. 45.
.számok.

9
 Nemsokára egyik IMalon-melletti ícúnjereHemn (GyiBV
iiesdiás- 1937) a lélekhalluttatlauság kérdésé'vei kapcso­
latban uyílváJios bizonyságtételbe sodródtam bele. őszin­
tén megmondottam aaoiibaii .ekkor, hogy e pont.'körül
végzett,kutatásaimat még nem zártam le.
Következő hónapokban, személyes beszélgetések kap­
csán többízben szőnyegre, került a lélek halhatatlanságá­
nak problémája. Ellenkező nézeten levő .lelkésztársaimat
próbáltam meggyőzni. 8őt külön megbeszélést k<''szítet-
tom elő saját otthonomban, melyre több érdekelt lel-
késztársamat meghívtam. Ez a találkozó, sajnos, rajtam;
kívül í'ekvö okok folytán, nem jött létre. '
így ('-rkezett el a soproni 1938. évi tavaszi Teológiai
Konferencia, melynek egyik főtárgyát éppen a lélek, hal­
hatatlansága problémájának megvitatása képezte. Ennek
a konferenciának az eszmecseréin szerény magam is élénk-
részt vettem. Igen határozottan ké'pviselteni ez alka­
lommal is az orthodo.x: evangélikus tant.
Többen azt vártuk, hogy ez a konferencia a lélek-
halhatatlauság kérdésébeu egyensúlyi helyzetet teremt.
Eleinte valóban úgy mutatkozott, hogy a kígyó méregfoga
ki van törve. Később sajnálattal tapasztaltuk, hogy ez
az .elintézés korántsem hozott megnyugvást. .
A lélek haláláról szóló tévtan, sajnos, továhb pusz­
tított és ma is tovább pusztít egyházunkban. Sőt olyan
előkelő helyre, mint az evang. lelkészek számára vezér­
fonalul szánt Belmíssziói Munkaprogríimm is iiefészkelte
magát. Innen veszem a következő idézetet:
»Á' halállal emberileg mindennek vége. Nem seTríf
a lélek halhatatlanságának a tana sem. hiszen mi embert
test nélkül elképzelni sem íuáunk.e züsak a későbbi ke­
resztyén filozófiai okoskodás bontotta görög hatásra két
részre az'embert s fülajdonított a mula'ndó testtel íszéni­
ben a léleknek önálló öröklétet, halh.atatlanságot.:-zEgy-
szerűen anakronizmus, történetiét lenség az ujtestáihentumi
kifejezésekei a, lélek halhatatlanságáról szóló tan mellett
érvekül felhoznunk. Erről a tanról az ujtesiumentum
egyszerűen nem tud semmit.'ü' '

Belmíssziói Munkaprogramra 1939—40. I I . évf. d4v k.

10
 . Ily köriuményck küzött ki merné azt mondani, hogy
a lélek haUxatatlanságáaiak kih-dése a magyar evangélikus-
egyház berkeiben nyugvopomra jutott?!
• A közmondás azt tart ja, hogy aki »á«-t mond, annak
»b«-ét is mondania kell. Aliuíán mások, nálamnál kép­
zettebb és hívőbb lelkészek nem akartak vagy nem mer­
tek hozzányúlni ehhez a kényes kérdéshez, nekem, a;
képzetlennek és gyarlónak kellett Víillalkoznom reá,. Tu­
dom, hogy ebben a kérdésben sokan kívánnak tisztán
látni. Azt is tudom, hogy erre a kérdésre,: »lélek-haláJ?<í
vagy »léleklialhatatlanság?«, melyik a- helyes bibliai.ál-
látíijont?, sok lelkipá,sztor testvérem remegő és imádkozó
szívvel várja a feleletet!!!
Alost azért fölfelé irányzóm szemeimet és fohász­
kodom: Egyházunk élő Ura, Jézus Krisztusi Nagy a
feladat mire vállalkoznom kellett: Hogy ébredező magTar
evangélikus Sionunkat egy tévtan elharapódzásától, egy
veszedelmes tévelygéstől megiívjam. A feladat nagy, erőm
pedig gyi.uigel Adj felülről bölcsességet, becsületességet
és bátorságot, hogy az igazságot és valóságot szólja-itu
Senkinek iie ártsak, hanem iniiuleneknek használjak!
Amen.r

III.

Az Ószövetség bizonyságtétele.
A lélekhalhatatlanság kérdésében e sorok • í/ójának.
külön elgondolása uincsen. Jelen szerény fejtegetés pusz­
tán annak a tanításnak me.gvédelmezése célját szolgfiljá,
amely 19 évszázad óta a keresztyén anyaszentegyház kincsét
képezte és amely evangéliumi meggyőződésünk szerint az.
egyedüli keresztyén igazság és valóság. Nem telcselkediii
kívánunk a lélek halliatatlanságáról, hanem a való
tényállás felfedése a célunk.
Mielőtt az ószövetségi Szentírás, fejtegetésébe bocsiít-
koznánk, tisztáznunk kell egyes bibliai szakkifejezések je-

11
leutAsót. .Llapcjs imiiikát: csak úgy végezhetünk, lia vissza-
uyúhmk az Ószövetség eredeti nyelvére.
Á héber nyelvben a siélekc fogalmának kifejezésére
leginkább a r u a e b, n ü s á m á h és nefes szavak szol­
gálnak. A bús-test fogalmát a b á s z á r szó adja vissza.
A túlvilágot, lielyesebtxMi az alvilágot a seól kifejezés
tükrözi. Érteni kell alatta a halottak birodalmát."'
Előre kell bocsátanunk, hogy az Újszövetség mellő­
zésével, csuiián az Ószövetségből a halálutáni életről vi­
lágos és egységes képet nuigrajzolni nem lehet. Van néhány
ószövetségi hely, ahol még a kéteh' és sötótenlátás jutnak
szóhoz. Vannak azonban lioiyek, — és számuiilvra ez a
döntő — amelyekliől már a hitnek és a halálutáni életnek
a bizonyossága csendül ki.
Az omter teremtéséről ezt olvassuk: Formálta vala
az Ül' Isten az euÜKirt a földnek porából és lehellett,
vala az ő orrába életnek leheiletét. Jgv lőn az ember élő
lélekké. (1. AIózos 2:7.)
Ezt az igét a IcereSztyéu anyaszéutegyház mindenkor
úgy tokintette, mint az ember te-stből és lélekből való
formáltatásáiiak alapigéjét (antropológiai dualismus). Az
»élő lé]ck« (nefes chajjá) kifejezés nem különbözteti meg
meg ugyan az emtert az állatvilágtól, mert hiszen az írás
állatokra is alkalmazza az »él(") lélek« vagy így is lehet
fiorditani: .wlö ]ény« kifejeztíst (lásd: 1. Mózes 2:19.).
Elleni>eu a többi élőlény és az emlier teiemtéso között
az a különbség, hogy egyedül az einlxu- nyer közvetlenül
Istenből: le t i o h . c l l e t e t« (nismat chajjim, nösámáh--
tehellet, lélek). Míg a természeti viki-got és a többi élő­
lényekéi szavával teremti Isten, addig az emtert isteni
•leliell.eté\e1. Ez az isteni lehellet pccs.étje és záloga Is­
tennel való rokonságunknak. .\z a többlet tehát, ami
bennünk Isten képmásaiten van, a Icözvetlenül a Terem­
tőből származó isteni lélek.'

" W . Gesenius; Hebraisches u. aram. Handwörterbuch

megfelelő cimszőls alatt.
' Walter Eichrodt: Theologie des Altén Testament's 2.
kt. Lipcse 1935.--59. laptól. — Tovább'i: A. Dáehsel: Bibelwerk.
í . kt. 7. lap. .

12
 Meghatódva gondolunk itt a 8. Zsoltár 6. versérc:
Kevéssel tetted ct (t. i. az eiuhert) kjisebbé az Istennél és-
dicsőséggel lés tiszrességgel megkoroniVztad öt!
Ugyanezt mutatja a tapasztalat. Az ember össze-
hasonlíthatatlaiml több, mint az állat: intelligens lény,
személyiség. A lélek emeli az emtert az állatvilág fölé,
amint Jób 32:8. versben olvassuk: A lélek (rúaeli) az az
emberben, és a Alindenható iehellése (nösámáh), ami ér-
tehnet ad néki.
Következő tezövetségi liely, amelyet vizsgálat tfir-
gyává kell tennünk I . Aíózes 6:3: És monda az Ür:
No maradjon az én lelkem (rúchi, rúaoh-ból) örökké az
emberben, mivelhogy ő test, Ijegyeu életének ideje 120
esztendő.8
Az emberben az I-stenlxil származó lélek (rúach) az.
éltető elem. Amíg ez a lélek benne van: él, amint ez a
lélek eltávozott, beáll a halál.
Ebben a vonatkozásban figyelemre méltó .lób 10:9:
Emlékezzél kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy,
készítettél engem és ismét porrá tennél engem? 12. vers:
Életet (chajjim) é.s kegyelmet szerzettél számomra és a
to gondviselésed őrizte az én lelkemet (rúchi). ügyan(»a.k!'
Jób 34:14: Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és
lehellését (rúchó vö-nismátó) magíUioz vonná.
A halál pillánntában- a lélek eltávozik. Rákhelről, '
JáJvób feleségéről ezt olvassuk: És müvor lelke (nafsóh)
künéne, mert meghala, uevozó uevét Benóninalv. ( I . Mózes
35:18.) Ugyancsak 104. Zsoltár 29.30: Elveszed a lel­
küket (rúcháni) kimúlnak és porrá lesznek újra. Kibo­
csátod a te lelkedet (rúchaká) megújulnak. — Továbbá
igen jellegzetes hely Prédikátor k. 12:7—9. Elmegy az-
erater az ő örökös házába és az utcán körül já.rnafc a
sirók, minekelőtte... a por földdé lenne, mint azelőtt
volt, a lélek (rúach) pedig megtérne Istenhez, aki adta
volt azt.
Az Ószövetségben is hatalmasan felcsendül az a bizo­
nyosság, hogy a halálban fest és lélek különválnak és az

Itt a Septuaginta s z ö v e g é h e z ragaszkodtunk, amelyet a

Károli-fordítás is tekintetbe vesz.

13
•öntudatos személyes élet a hálál Után is folytatódik.
Jób így kiált fel: Tudom, liógy az éu Alcgváltóm él ós
utoljára az én ]K)rom felett megáll. És miután ezt a bő­
römet megrágják, testem nélkül (mib-boszári) látom meg
•az Istent. Akit magam látok meg .magamnak, az én sze­
meim látják meg, nem más. (Jób 19:25—27.)
Amint a lialál a lélek távozásával áll he, úgy a 'fel­
támadás -a test és lélek újraegyesülése által jön létre. Ea>-
kiel próféta könyvének 37:1—14. verse megkapóan .lefesti
a haló csontok megelevenedését. Az 5. versben azt mondja:
így szól az Úr Isten ezeknek a tetemeknek: Tmé én bo­
csátok t i belétek lelket (rúach), hogy megéledjetek.
Ne hagyjuk k i a bizonyságok sorából az ószövetségi
apokrifus könyveket sem. A Bölcsesség könyve, mely
a Kr. e. 50—100. év közötti időben keletkezett a 3:1—3-
.versekben azt mondja: Az igazak lelkei az Isten kezében
vannak és nem illeti azokat gyötrelem. Az oktalanok azt
hiszik, hogy azok meghaltak, kbnúlásuk bajnak látszilv'
nekik, távozásuk tőlünk megsemmisülésnek, holott azok
békében vannak. (Ká.mory Sámuel fordítása.)
Eisdrás IV. könyve, amely Kr. u. 90 körül íródott,
•a testet halandó edénynek tekinti, amelytől a lélek elválik.'^
Ez utóbbi Icét idézet felfedi a Krisztus .születését
néliány évtizeddel megelőző ós követő kor zsidóságának
a halálról és halál utáni életről vallott felfogását.
Hadd álljon még itt volt tübingai ótcstamentomi profesz-
•szoromuak, Volz Pálnak egyik megállapítása: »NémeIy
dolog amellett szól, hogy a halottaknak egy fokozottahb
léteiformát tulajdonítottak. Hitték, nem csupán, hogy a.
sírban vagy alvilágban továblj élő elköltözötteket mindig
megújított halott-eledellel kell ellátni és kielégíteni V.
Mózes 26:14, hanem a halottakat Elóhim-nak, isteni, szel­
lemi léiiyéknek tekintették ( I . Sám. 28:13.), akik ókori
hit szerint különösképen magasabb, titokzatos tudással
rendelkeznek lés afelől megkérdeztetik magukat, V. Mózes
18:11.«"'

s F . Loofs: Dogmengeschichte. Halle, 1906.*—54. lap.

' " P a u l Volz: Die' biblischen Altertümer, Stuttgart 1914.—
477. o. ' I '

14
 Az izraelita lialottas-liázakbau feihaiigzó luuzsika
oélja iietn a gyászolók fájdalmának eloszlatása, lianem a
IvdpUak lelkének e]hürölése és megengcszielése volt. ,V
zene ugyanis hitük szerint az érzékfeletti lényekre is
hatást gyakorolt. Képes volt gonosz lelkeket elüziii 1. Sám.
16:23. (Saul és Dávid). A megkövezett Ákán hamupora
fölé azért raknak kőhalmot, hogy a kivégzett lelkét ár-
tűlnmllanná tegyék. (Józsué 7:26. — V. ö. 8:29. A i ki-
rálj'a esctÓTel és- I I . Sá.m. 18:17. Absolon eltemetésének
módjával.)
Szándékosan utoljára hagytuk egy különös ószövet­
ségi szóhasználatnak a felemlítését, amely élénk világot,
vet arra, hogyan gondolkodott, az ószövetség népe a ha­
lálutáni életről. Ábrahám halálával kapcsolatban ezt ol­
vassuk: Kimülék és meghala Ábrahám jó vénségben,
öregen és tetelve az élettel és takaríttaték az ó népéhez.
I . Mózes 25:8.
Ezt a fogalmat: »t a k a r í t t,a t é k« héberben az
»tászaf« gyűjteni, aratni, betakarítani ige nifal alakja fejezi
ki. Luther ezt a mondatot így fordítja: »ward zu seinem
Volk gesammelt«.
Ugyanezt a kifejezést használja az üszövetség, ami­
kor Izsák, Jákób, Áron és Mózes halálát hírül adja.
Ezek is »népükhöz«, »atváikhoz« takaríttattak. ( I . Mózes
35:29. — 49:29. 33. — IV. Mózes 27:13. — V. AlózeS
32:50. istb.)
Alit tükröz ez a különleges ószövetségi kifejezés?
Azt, hogy az elköltözött atyák nem vesztek el, hanem
valamilyen formában a túlvilágon tovább léteznek. A k i
hozzájok takaríttatik, az sem semmisül meg, hanem létét
egy másik világon tovább folytatja.
Azt mondaná valaki: A »tak.aríttatik« kifejezés a
holttetemre vonatkozik és nem jelent többet, mintliogy
az elhúyt utódot az ősök sírjába, az atyák tetemei mellé
helyezik.
Nézetünk szerint azonban itt sokkal többről van szó,
mint a holttest el temetéséről. Halálutáni postexistenciáról.
Gondoljuk csak meg, hogy Ábrahám holttestét fiai, Izsák
és Ismáel a Makptíla barlangjába temették. Áron a Hór
hiegyón, Alózes a Nébó hegyén lélegzett utolsót, mégis

Í5
 mindenikről az Jegyeztetett föl, hogy atyjához, népéhez,
takarittatott.
Hol voltak földrajzilag Ábrahám atyáinak bolttetemei
a Makpéla barlangjától? Áron ós AIózcs atyáinak porladó
testei a Hór, illetve a Nébó hegyétől.
Ezek az ószöveiségi helyek és kifejézé.?ek sokkal
inkább azt bizonyitják, hogy az Ószövetség népe hitt a
lélek halálutáni életeben.
Erre a felfogásra üti reá a jóváhagyás pecsétjét
Üdvözítőnk, amikor a szaddncensoknak azt mondja:
A halottak föltámadása felöl ped.'g nem olvastátok-<%
amit Isten mondott néktek igy szólván: Én vagyok az
Ábrahám Istene és az Izsák istene és a .Tákób Istene.
.Áz Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. (Máté
22:31. 32.)
Ennek az igének kétféle értelmezése lehetséges: Vagy
azt jelenti, hogy Álrraliám. Izsák és .Tiikób e földi lát­
ható életforma számára megszűntek ngyan létezni, t;i-
vozásuk azonban csupán, egy másik létbe való elköltözés
volt. Itt meghaltak •.testben, de ugyanakkor ott jellá­
madtak lélekben és élnek tovább. Postexistenciájuk ilyen­
formán bizonyítéka a feltámadásnak.
Ez azonban csak egy spirituális feltámadás bizo­
nyítéka volna, É]5pen azért sokkal valószínűbb a másik
értelmezés helyessége: Isten az élők Istene. Ábrahám,
Izsák és Jákól> lelkei a halál után is élnek. Ez a tény
nyüjt reménységet, sőt biztosítékot arra, hogy a feltá­
madás napján testeik is feltámadnak és lelkeikkel újbé>l
egyesülnek.
Figyelemreméltó Luthernek erről az óte.stamentorai
helyről szóló fejtegetése, amelyet az 1.535—45. évek fo­
lyamán az egyetemen tartott. Genesisvorlesimgjában latin
nyelven hozott inilvánosságra.
»De hova jutott Ábraliám? Alózes (értsd: Aíózes
köu>-ve) azt mondja: Takaríttaték az ő lu'péhez. Vájjon
tehát ezelet ntáu is vannak ini'g népek? Aíert ezek a
szavak úgy liaiigzanak, luiutba uéjjből-néphez, egyik or-
.szágból a másikba vándorolt volna. E~ n feltámadásnak
és jövő éleinek mindeneseire szembeötlő és említé.srrméUő
bizonysága, ainelv mindazok vigasztalására állíttatott oda.

16
akik Isteuten hisznek. .Tóllehet ugyanis az üjtestamen-
tombau kimagaslóbb és szemléltetőbb bizonyságok állit-
tatnak elénk, mégis érdemes megszemlélni, hogy mit
tartottak és hittek az ószövetségi szent atyák.«
»Továbbá ez a hely kfu'dést támaszthat a lelkek ez-
életutáni állapotáról. A testet rothadás és férgek emésztik
meg, de az a kérdés: mi lesz a lélekkel az ítélet ama
napja előtt? Én mindenesetre azért érintem ezt a kér­
dést, hogy mások kivánesiskodó kérdéseit és okoskodfi-
sait eleve elvágjam és félrotóljam. Pedig a felelet, amit
Krisztus ad elénk egyszerű, amidőn azt mondja Máté
22-ben: Isten nem, a Itoltak, hanem az élők Istene. Ehhnl
hizonyo.sak vagyunk, hogy n lelkek élnek:.^^
Foglaljuk össze röviden az ::Ószövetség bizonyság-
tétele« cím alatt elmondottakat: Az üszövetség legrégibb
nyilatkozatai a halál utáni életről tesznek Vuzonyságot.
Ha elszórtan található is egy-két ószövetségi hel.y, ahol
a pesszimizmus hangja szólal meg, a fellegeken keresz­
tül tör a hitnek napfénye: Igen, testem nélkül látom meg
az Istent, mert lelkem visszatér Istenhez, aki adta azt!
(Jób 19:26 — Prédikátor k. 12:9.)

. ' IV.

Az újszövetség bizonyságtétele.
Minden hitbeli kérdésben az újszövetségi Szentírás
a keresztyén ember egyedül biztos útmutatója, i Az Új­
szövetség a lélek halálát seholsem tanítja," A lélek ha­
lálutáni életfolytatásáról ellenben számos újszövetségi hely
tesz bizonyságot,

a Luther müvei Weimári Kiadás. 43 .kötet, 358. lap 1—8.

sor-, 359. 1. 31—37. s.
" Az egyetlen hely, amelyre hivatkozni lehetne Máté 10:28.
volna, »mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában«
kifejezés kapcsán. Itt azonban nem az e l s ö halálról, hanem nyil­
vánvalóan a második halálról: a kárhozatról van s z ó .

2 1.7
 Mint az üszüvetségiié], úgy itt is az eredeti nyelvre,
ez alkalommal a görög nyelvre nyúlunk vissza.
Az újszövetségi görög nyelv a »lóiek« megjelölésére
két kifejezést használ, ezek a: p ne urna és a p s z ü c h é .
A pneuma a héber .>:rúach«-nalc felel meg, míg a pszüché
a héber »nefes« visszaadására szolgál. A test kifejezésére
a »s7.óma«, a liústest megjelölésére a »szarksz« görög
szavak használatosak. A pueuina és pszüché közül az
első használata gyakoribb, de azért mind a kettő hasz-
nálalo-s úgi/ u testben élő lélek, mint a testtől c'lmU lélek
megjelölésére.
0/ J é z u s K r i s z t u s t a n í t á s a a 1 é 1 e k r ő 1.
.Jézus Krisztus félreérthotetlenül az embertani ket­
tősséget tanítja (antropológiai dualismus). Világos kinyi­
latkoztatása szerint az ember testből és lélekből áll, szak­
kifejezést használva: dichotomikus lény. (Dichotomeó gö­
rög ige, azt teszi: két részre oszt.) Test és lélek szerinte,
léiiycgileg különböző, egymástól elválasztandó valóságok.
Mikor tanítványait haláltmegvető bátorságra akarja ne­
velni, így biztatja őket:
Ne féljetek azoktól, akik a testet (szóma) ölik meg,
a lelket (pszüché) pedig meg nem ölhetik, hanem attól
féljetek inkább, aki mind a leiket, mint a testet elveszt­
heti a. gyehennában. (Máté 10:28. — Luk. 12:4. 5.)
Akitől a tanítványoknak féiniök kell, az némely írás-
magyarázók szerijit a sátán," mások szerint az ítélő
Isten."
Üdvözítőnk e kiipyilatkoztatásában élesen megkülön­
bözteti egymá.stól az ember testét és lelkét, A test emberi
kezek által megölhető, elpusztítható. A lélek hozzáférhe-
tetlicu, láthatatlan valóság, amelynek élete a test halála
ütán som szakad meg.
Hiábavaló erőlködés az, mely ennek az igének az
értelmét úgy igyekszik elferdíteni, hogy a »pszüché«-t
»életn.ek<í fordítja. Igen jól tudjuk, hogy nevezett görög
szó »é]etet« is jelent. Ez-eu a bizonyos helyen azonban
nem-fordítható »é]etnek«, luiiiem »lóleknek« fcell fordítani.

" Karner Károly: Máté evangéliuma 70. ol.

" Dáchssl: Bibelwerk, V . 143. ol;

18
Imcsdk az ige világos értelmén :erőazakot nem akarunk
-elkövetni. Hiszen itt nyilvánvalóan az antropológiai dua­
lismus kidomborításáról,. a testtel szemben a léiek, különb
voitauak megmutatásáról van szó. A görög credéti szö­
veg pszüchét és szómát, a Vulgata latin fordítás' ;Miünát
•és corpust, Luther, Sclilatter, Metige és Weizsacker német
fordításai tíeele-t ós Leibet, az angol fordítás souL-t és
•body-t, a régi cseh Biblia duso-t és telo-t, a szlovák!
Biblia ugyanazt, a magyar fordítások Károli, Raffay,
Masznyik, Karner, Gzeglédy lelket és testet említenek.
Ezt az igét Luther is érvül használja Aristotelessel
őzemben a léiCk luilhatatlanságáiiak bizonyilására. tízórul
szóra ezt mondja:
»tícTii)tu.ra saera pugnat coutra Aristotelcm, qui negat
animam immortalera, sed dicit aniraam et eorpus eandem
-esse substautiam. Christus clare dicit; Nolite timere cos,
qui occidere possunt corpus, animam vero occidore non
possunt.« (A tfzentirás hadakozik Aristoteles ellen, aki
á halhatatkm lelket tagadja és hirdeti, hogy lélek' és
test ugyanazon anyagból valók. Krisztus világosan
mondja: No féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a
lelket pedig meg- nem ölhetik.)" .
Ugyanerről a versről Eeine Pál kiváló német pro-'
fesszor, hallei volt kedves tanárom, köretkezőket mondja:
»Eszcrjut. a lélek nem hal meg a halálban. Isten azon­
ban kimondhatja bírói ítéletét, minek következtében az
ember a kárhozat helyén, — itt a gyehennában, —
testét és lelkét illetőleg romlásnak lesz kiszolgáltatva.«"
tíí hiaiteí Adolf, a nemrégiben elhünyt tübingai német
professzor, az ujtestamentomi írásmagyarázat egyik leg­
kiválóbb képviselője, kihoz e sorok Íróját szintén a ta-
nítváinyi hála kedves emlékei fűzik,, ezt a verset kö­
vetkezőképpen magyar;izza:
»Az emberek erőszakos keze a testet rombolja .szét.
Ez azonban nem a teljns Imlál, mert az élet a lélekben
lakik, melyet az emlxmek gyilkos kezei nem érnek el.
Akinek lelkét Isten oltalmazza, az jól mcig vau védve,
" Luther müvei W.K. 3. kt. 698. 0. 4, kk. U. az P. Althaus:
.Unsterblichkeit u. ewiges Sterhen bei Luther. 63. ö.
" Paul Feine: Das Lében nach dem Tode, Lipcee, 1919,rt9. o.

1.9
 az nyugodtan odaadhatja testt't, mert azt új aJakbart.
visszanyeri — De ha beniiünleet Isten arra a helyr©'
tesz, ahova- a hűtlenek jutnák, ez lelket és testet ér-. Akkor-
teljes lértelemten ineglialunk.«"
Még csak egy történelmi adatot említünk fenti szent­
írási hely illusztrálására. Amikor Zwiugli Ulrik, a hős­
lelkű svájci reformátor, mint saját seregének tálxjri lel­
késze Kappel mellett 1531. októter 11-én elesett, ezekkel
a szavakkal lehellte ki lelkét: A testet megölhetik, de
a lelket nem!
Legyen eunyi elég az idézett szentírási hely niagya*
rázatául. Most iássuk Üdvözítőnknek egy másik fontos-
kinyilatkoztatását: A gazdagról és Lázárról szóló tör­
ténetet :
Lőn, hogy meghala a koldus és viteték az angya­
loktól az Ábrahám kebcléte. Meghala pedig a gazdag is
és eltemetteték. És a pokolban fclcmeh' az ő szemeit,,
kínokban lévén és látá Ábrahámot távol és Lázárt annak
kebelében. (Lukács 16:22—23.)
Azokkal szemben, akik arra hivatkoznak, hogy ez;
csak példázat, megint csak Luthert idézzük, aki azt
mondja: »Mellélves dolog az, vájjon történet vagy csupán
példázat áll-e előttünk. Elég tudnu.uk, hogy Krisztus e-
két egyént megnevezi s megmondja minő sors jutott
mindegyiknek osztályrészül ez életiben s utóbb- a halál,
után, hogy a gazdag a láügok között gyötrődött, a szegéaiy
Lázár pedig örvendezett.' S mi hisszük, hogy csaku.gyan;
úgy is tö.rtént.«"
Aíás helyen ugyancsak Luther azt mondja:
»A gazdag ember is meghal és eltemetik, Ixétstígte-
lenül a legfényesebben... Környeskörül, felette, alatta
és minden oldalról húsz ós Ixanninc ördög. Ezek várják,,
hogy mikor lelke elszáll (wenn ihm die tíeele ausfáhrt)

P A. Schlatter: Erláuterungen z . N . T . I . kt. 120. o.

" Luther: Házi kincstár, Zábrák D. ford. Stottmeister, Po­
zsony. 561. 0.

20
.a j>okolb;i vigyék. Ezek össze scni hason]ítliató gyerkőcök
.azokhoz képest, akik Lázár lelkére vártak.«"
1535-bcn, az 52 éves Luther tízentháromság-utáni
-2. vasárnapon beszédei tart a Gazdagról és Júzárról.
Ebben a. teszédciieu lölrbeií között így szól:
»Az alapigo világosan mondja, hogy sok angyal várt
'.reá, míg lelke elszállott. óh milyen rosszul ment sorsa
"Cnaek az embernek a l'öldüii! De olyan szolgálóleá­
nyókkal, amilyenekre azután tett szert, én is szei'etném
lelkemet vitetni.
Ezt a jellegzetes és tárgyunk szempontjából fontos
történetet nem liagybatjuk el anélkül, hogy vele kap­
csolatban néhány tényt le "ne szögezzünk:
1. l'álvözítónk félreérthetetlen tanítása szerint halál
.után az euiberi. életnek, istenfélők és istentelenek életének
folytatása vau.
2. A test sírba kerül, csak a lélek él tovább, hogy
íeltámadáskor újból egyesüljenek.
3; Alár a halál pillanatában megejtetik az előzetes
ítélet (iudieiuni parliciilare)." Az istenfélők Isten köze­
lébe, az istentelenek jgyötrelein helyére:: kerülnek.
Figyeljük meg milyen kifejezést használ Üdvözítőnk
a Ix") majorságú gazdagról szóló példázatában: Bolond, ez
•éjjel <'lkérik a te teíkedot (pszüché) tetőled! (Lukác?
12:20.) A xpszüché:; görög szót itt »]élek<:-nek kell for­
dítani, amint azt Luther, Schlatter, Károli és másuk te­
ázik és nem szaliad í>élcb:-uek fordítani. Ebből a szent­
írási helyből is világos, hogy, Üdviizítőnk a halál bekö-
vclkczését a lélek visszaliívásában látta.
Fontos kijelentést olvasunk Krisztus ajakáról Lukács
:24:37—31). versekben is.
A feltámadott Ür megjelenik tanítványainak, akik
:azl: vélik, hogy valami szellem jelent meg- nékik: »AIeg-

" Luther: Predis-t über Luk. 16:19—31. — M. Kreutzer,

Göttüigeu, 1903. ' •
-0 Luther müvei W . K. 41. kt. 297. o.
Chr. E . Luthardt: Kompendium d. Dogm. Lipcse, 1933."
443. o. ' i . , i .

21
rémülvén pedig és íélvén, azt hivék, hogy valami lelket
(piieuma) látnak«. De az Úr lecsillapítja őket és azt
mondja: sLássátok meg az én kezeimet és lábaimat, bogy
'én magam vagyok: tapogassatok meg engem és láss.Kok,.
mert a léleknek'(pneumának) nincs húsa és csontja, amint
látjátok, hogy nékem van!«
' A lélek önálló existenciáját tagaClók szerint az Üd­
vözítő itt nem jól beszélt. Azt kellett Voina mondania:
Ti engem szellemnek véltek? Hát nem tudjátok, liogy
szellemek nincsenek?! Hiszen a ;)pneuma« magában nem-
élheted
Ebből a bibliai tudósításból látjuk, hogy az Úr Krisz­
tus apostolai liitték, miszerint az emberi lélek testen
kívül, szellem ruhában is megjelenhet. Tennészetcsen
azért még néni voltak spiritiszták. Tőlünk is távol" ,0.11,
hogy. a spiritiz.mns szemüvegén át nézzük a lélek haiál-
utáril életét. Spiritizmusról vallott felfogásunkat lejebb
tüzetesen kifejtjük. Itt pusztán azt a tényt kívánjuk le­
szögezni, hogy Jézus Krisztus tanitváuyai, akik három
évig jártak Urok iskolájába, elismerik a testetlen lelek
(pneuma) létezésének, sőt megjelenésének lehetőségét.
Üdvözítőnk ugyanazt a felfogást vallja. Számfira a
szellemvilág ugyanolyan tapasztalati valóság, akárcsak!
a fizikai világ. E helyen Üdvözítőnk a lélek miben]é.téneíC
klasszikus meghatározását adja, amikor azt mondja: A
léleknek (pneumának) nincs húsa és csontja! (39. v.)
Nagyhorderejű kijelejüés a lélek halálutáni életére
nézve Üdvözítőnknek a kercszten mondóit szava, amelyet
a vele együtt megfeszített gonosztevőhöz intézett: Bizony
móndom néked, ma veiéin leszel a paradicsomban! (Lu­
kács 23:43.) • "
Ez az ige olyan pöröly, amely minden ellenvéleményt
szétzúz.
Nyilvános konferencián a lélek halálutáni életéről
folytattunk diszkus-sziót. Alikor a bizonyító erejű ujtes­
tamentomi igehelyek felsorolása közben ehhez az igéhez,
érkeztünk, a lélek halálutáni életét tagadó egyik lelkész-

A. Schlatter: Erláuterungen z.N.T. I . kt. 598. o.

í?
 társunk nyíltan bevallotta, hogy ezzel az igével szem­
ben tehetetlen.
Jellenizö, hogy korunk egyes szektái, amelyek a Ivlcki
haJáJát tanitják, miiyen erölészitéseket tesznek ennek
az igének a ledöntésére. Persze ez esak csúréssel-ti&avaríis-
sal kísérciliető meg. Ök irásjelváltoztatással próbálnak
más értelmet adni az Odvözitö világos szavainak. Azt.
inondjiílí: A vesszőt vagy kettőspontot egy szóval hát­
rább kell tenni. Krisztus szava voltaképpen így hangzik:
Bizony mondom néked ma: velem leszel a paradicsom­
ban!
Ez az írásjel eltolás nyilvánvaló erőszakléíel az igén.'
Először is ilyen értelmetlen módon senki sem D&s'zél
sem görögül, sem más nyelven: Bizony mondom neked
ma! Magától értetődő dolog, hogy »ma«, »most« beszélek!
és nem tegnap vagy holnap. Az Üdvözítő az Ujszövetsi'qr^
ben 66-szor kezdi így beszédét: Bizony mondom néktek!,
vagy: Bizony, bizony mondom néktek!, de egyetlen eg'v-
szer sem teszi hozzá, hog'y bizony mondóm néktek ?h a.
•Egyébként ez a ma, görögül: »szémerbn« szócska
fokozást fejez ki. A lator azt kéri, hogy az Ür az ítélet
napján, dicsőséges eljövotelekor göndoljou reá. Az Ür
eniiéi aránytalanul többet nyújt néki: Álár ;;ma« velem;
leszel a paradicsomban! , .Nem indokolatlanul szűr itt'
közte Mcnge egy »noch« (még) szócskát és így fordít:
nodi lieute wirst du mit mir im Paradiesc sein!
Mások a »paradiosom« szóba ütköznek tele.
Tudjuk, hogy az első világháborút megelőző és köz­
vetlenül követő racionális teológia mmden hitteli érték­
fogalmat aláásott és megzavart. . .Nem . egy t.eoló.gusunk'
rúii ennek a teológiai iréuiynak az emlőin nevelkedett,
itíiiidmáig nem tudott teljesen szabaddá lenni a, szkepti-.
cizmus és kriti(.nzmus hitmételyező és ve-sz(3delmes gon­
dolatvilágától. Innen van az, hogqv ezek a teológusok,-
.'imikor jiaradicsomról van szó, erre is, amarra is pró-
báljálv clesavargatni a szó értelmét: Paradicsom igy, pa­
radicsom úgy. Holott a szó jclentt'se oly világos, hogy egy
vasárnapi-iskobis gyermek is könnyen megértheti. Per­
sze a menny és föld Ura ezeket , a titkokat elrejletté á

23
I .
 bölcsek és • é.rtiL'lmesek elől • és a kisdedeknek Jelentette
meg. (Máté 11:2á.)
A jparadiesoniK szó a görög: ])aradei/.:0.sz szóból ered.
Ez viszont,a pe.rz.sa nyelvből kölcsönözte ezt a kifejezést.
Jelentése: »kert<;. Érteni szoktuk alatta az Éden-kerteí,
amely a legrégibb Iiagyomány .szerint . földrajzilag a Fe­
kete- és KJuspi-tengertöl délre, a Perzsiával szomszédos
ürményországban, a Van-tó vidékén keresendő. A. pa­
radicsom szó másik jelentése szerint, a ttilvilágnak azt a
részét kell alatta érteni, ahol a kegyesek lelkei részére,
már a végítélet előtt, az üdvösségnek bizonyos állapota
létezik.-'
Paradicsom íilatt tehát röviden érteni kell az üd­
vözültek lakhelyét, vagyis, a. pieiitiyországot.
Ugyanezt mondja . Luther is híres Getiesis-Vorle-
Kxmgjálxin: »Coeliun et jKU'a.disns idem sunt.« jChristn.^
est in eoelo vei paradiso, ut gtibernat, hidicet, regat Eoe-
l08iam.<< (Ég, és paradicsom ugyanaz. — Krisztus az ég­
ben, vagy paradicsomban van, hogy kormányozza, ítélje
és,' igazgassa az Egybázat.)"
,Aíás szóval tehát: Ma velem leszel a paradicsomban,
ámíyit jeleni: Ma velem leszel a mennyországban! To­
vábbi ré.szletezés túUialadná ennek a dolgozatnak szűk-
részalwtt kereteit. *
yessük fel mármost a kérdést: Vah-e hát élet köz­
vetlenül a halál liekövétkezésé után Jézus Krisztus leg-
ri.vilváuvalóbb kijelentése szerint? A felelet osalÁ e-gy le­
het: Bizony van élet közvetlenül a halál után.
Az evangéliumi törtéiietliől kétségtelen az is, hogy
az itt me.gjelölt »élet«, csakis a testtől megvált »lélek<,-
nefc a ha.lálut;xni élete lehet.
A' megtért lator lábszárait megtörték, tetemét a
halál •bekövetkezése után, levették a, keresztről te, tör­
vényes előír;i« szerint eltemették. Ugyanez történt az
Ür'-Jézus' testével is. Arimáthiai József és Nikodémus a
tanul annak, hogy holtteteinét a sziklasírba temették.

, S. Ch, Schirlitz: Griechisch- Deutsches Wörterbuch z.

N ! T . Giessen, 1893. — megfelelő címszó alatt.
2* Luther müvei W - K - 43-• kt. 362. o.

24
 Mégis igaz tés iiiégLs nieg:Ul az Cr Ji'zus _s/.-ava: Ala
velaiii icvszcl a })aradicsoinban! De rsak egy módon:
Az Úr Jézns lelke ós pártfogoltjájiak lelke léptek te a
paradiesüiuba. Amint egyik jeles evangélikus dogmati­
kusunk Krisztus halálának tényét lielyesen' dei'iniálja;
»A lialál <-i Krisztus lelkének az ő testétől lett igaz, való­
ságos és belyszerint való elválása:;."'
Némelyek azt a tényt, hogy Krisztus lelke lialál titán
a [tarailicsoinba lépett, nem tartják őssztx'gyeztelbelőnek
a Hiszekegy ezen .szavaival: »Alászállt a poklokra::. Ali
nem látunk ellentétet a kettő között. Hiszen a testtől
me-gvált lelket nem kötik többé a tér korlátai. Nem té-
telehzető fel, liogy Krisztus elől a kárhozat birodalma
el Icll volna zárva.
Nehogy bárki is azt mondhassa, miszerint mi fenti
igét egyénileg és önkényesen magyaráztuk, ideiktatjuk két
elismert irásma.gyarázó exegézisét:
Dáchselnél ezt olvassuk: sVeleni leszel a paradi-
fsiombau: azon a helyen, ahol boldcjg közösséged lesz
Istennel a menn,\ ten. ahol a feltámadottak megdicsőült
élete eliréirlelődsz. (11: Kor. 12:4. Jel. 2:7.)::''
Schlatter ,-Vdolf magyarázata: >;És mondá néki: Bizony
iiiondpm néked, ma velem leszel a paradicsomban! Hite
és kérése által úgy összekapcsolódik vele, hogy még ma,
— az igazak helyén, ahova azok mennek, akik Isten
kegyelinéljeii állanak. —• vele való közösséglie veszi fel.
Alély és elmés névvel jpaivadicsomnak" nevezték Izráclten
ü kegyesek lakhelyét, ahova őket Isten hívása a földi
élet után vezeti, akik neki szolgáltak és akiket maga
mellett élet hon tart.::"
Üdvözítőnknek a. keresztfán mondott utolsó szava
így hangzoti: Atyáin a te kezeidbe teszem le az én lel­
kiemet (to pneuma mu). És ezeket mondván, meghala
(oxepneüszen Lukács 23:40.).

, Masznyik E . : Evang. Dogmatika. Pozsony, 1888. — 127.

o. 2. sz.
"' A. Dáchssl: Bibelwerk. V. kt. Lipcse. 876. o.
" A. Schlatter: Erláuterungen z . N . T . I. kt. 5£2. o.

25
 Egyik koni'ercndáii, általam iiagyiubccsült, egye enii
professzorral a lélek lialálutáiii életének bibliai 'bia>ny-
Bágairól beszélgiettem. Előtte, aki az orthodox-taii és az
új-tan. között ingadozó álláspontot foglalt el, a.z ÜÍIVÓ-
zítőnek a kérészien mondott fenti szavára mutattam rá,,
—• En-e 0 azt válaszolta, liogy ez idéztd az ütestanu;ii-t
tómból, és liogy a kérdéses helyen (31. Zsoltár 6. v.) : ne-,
fesx áll, telxát nem eltávozó, továblxilö lélekről van szó.
Azt válaszoltam: Alegengedem, hogy idézet, de akkor
a liéber eredetiben »rnacli«-nak kell állnia, ö ragnszkó--
dott a »neíes«-liez. A két héber szónak egymáslioz \-aJó.
viszonyáról u. i . tudni kell, hogy az önálló, testtől külön­
váló lélek inkább á ruaeli-szóval fejezhető ki, mig: a nefes-
olykor életet is jelent. ,
Hazaérkezve elővettem hél>er BiWiámat. Feltevésem
helyesnek bizonyult, a . 31. Zsoltár 6. vei-sében ai, i . ez.
áll: Kezedre bízom lelkemet (ruclii-niaeh-ból).
. Schlatter ehhtez a verdhez következőket jegyzi meg:
»Saját maga számára fejezi ki szíve,egész kívánságát, a,
legegyszerűbb és legszerényebb imádsjígszavakkal., Nem
beszxd a paradicsomról, hanem az Atya kezéről, melylxe
helyezi lelkét, mivel abban jól el van rejtve. Nem bes:ail
saját fenségéről és dicsőségéről, hanem csak arról, hogy^
áz Atya védclinévcl és oltalnnival ü,gqYeljen lelkére, líz'
most eltávozik tőle, öntudata alámerül, de Isten kezé fel­
fogja.öt és ez elég«.28
. Az Üdvözítő a mennyei Atya kezébe teszi eltávozó
és továbbélő lellíét. Ezt az imádságot nagy keresztyének,
az. utolsó órán többen utána imádkozták. Többek között
.Luther is. Erről lejjebb bővebben megieinlékezunk. ,
Az Üdvözítő azt tanítj-a, hog'y Jelkünk halálutájii élete
biztosítéka és záloga testünk feltámadásának is.
Egy alkalommal szadduccusok mennek hozzá és ker-;
dóst tesznek a feltámadás felől, A szaddureusok, voltak,.az
Ür Jézus korának szabadgondolkozói és szkeptikusai. Ta­
gadták a lélek halálutáni életét és a léltámadást. 'félukb
anyagelvüek-(materialisták) voltak. Rövid jeltónizésöket

28 A. Schlatter: Erláuterungen I . kt. 593. o.

28
Lukács nyújtja Gsclek. 23:8. varsbon: A szadduoeusolv
azt mondják, iiogy nincs íeltámadá,s,S'em angyal, sem léléK
(pneünia), a Lu'izcusok jxídig mind a kettőt vallják'.
Az Üdvözítő ezt a választ adja nekik: Tévelyeglek,
mivelíiogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Lslen-'
nek hatalmát! Majd így folytatja: A halottak feltáma­
dása felől pedig nem olvastátok-é, amit' az Isten mondott
néktek, igy szólván: Én vagyok az Ábrahám Istene és'
az Izsák Istene ós a Jákób Istene. Az Isten nem holtak­
nak, hanem élőknek Istene. (Aláté 22:29—32.)
Ezt a szentírási helyet, amint arra fentebi), az OszÖ-'
vetséggjí kapcsolatban már utaltunk; az írásmagyarázók
más-másképen értelmezték. Mi itt egy helyes magyani-
zatot látunk: Ábrahám, Izsák és Jákób élnek. Teslök!
ugyan elporladt már a sírban, de lelkük él az Istennek'
(Lukács 20:38). A minden halottak felLimadásakor lei­
kök és testük újból egyesülni fog. Az a tény, ho.gy lelkük'
él, igaraiiciá arra, hogy nem multak el örökre, hanem á:
testi feltámadáiS után teljességre jutván, testestől-lelkes-
től öröklik az Isten-országát.
Ez a szentírási hely azért nagyfontosságú, mert Üd­
vözítőnk itt a lélek halálutáni életéről és a feltámadásról,
szóló tant ogybekíipesolja. A lélek halliatatlauságáiiak
újkori tágadói viszont kézzel-lábbal azt akarják bizonyí-*
tani, hogy a lélek postexistenciájának tana ellentétlxíji
van a feltámadás tamival, vagy legalább is gyengíti azt.
Az' Üdvözítő szá.vailx')l nyilvánvaló, .hogy a test feltájna-
dása, a lélek halí'diitáni életének egyenesen |)o.stulátunia.
Figyeljük meg még^ a következő krisztusi nyilatkoza-í
tot: János 5:24: Bizony, bizony mondom néktek, hogy
aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbo­
csátott, örök élete van és nem megy a kárhozatra, hanem
általment (metatel)éken perrectum) a halálból az életrej
(V. ö. L János 3:14-—15. metal>eb(''kamen általmentünk).'
»ÁÍtalméht a haláltel az életre!« Ali más ez Krisz­
tus ajkán, miiit annak kijelentése, liogy a hívő lélek már
itt a földön elnyeri Krisztustól az örökkévaló életet, amé-..
lyet azutá.n a testi halál szt'ü nem rombolhat.. A hivő lés-
]éleknek Krisztussal való életközössége a háláiban seip'
szakad meg. ! .
 Tx'hototlon. liogv a Jélok mogliűijoii. Hiszen az elpor­
ladó tiestljen nines luár ,:.clet<-. sem személyiség, amely.
K.risztu.s.sal közössc'get tudna íenutartani, vagy a Krisz­
tustól nyert :élct:;-jick hordozója lelietne. Krisztus nyilat­
kozata tehát liizonyosakká tesz l>eimünket arról, hogy a
testi halál után tovább él a lélek.
Halijuk egyébként Feine I'ál kiváló, újszövetségi,
hívő tudós fenti igéről szóló magyarázatát:
».Jézus valóság'-g'-al ol>'au életről beszél, amely ezen a
földön kezdődik és belenyúlik az örökkévalóságba, élet­
ről, amelyet a testi halál sem semmi.sít meg.<; »Ameny-
nyil>eii az einter hívövé lesz, megdörlénik az örök életre
való átmenet és végbe megy az Ítélet azokon, akik nem
hisznek.:; »A keresztyén baiottak élni fognak a lialál
után. De te1je.ssé.ggel nincs az emter számára a halál
ulán álrtm-állapot, hanem igenlő vagy tagadó állásfoglalá­
suk Jézuslioz a földön, a halál után tüstént vagy közös-
•Ségbe vagv az cjvetettség áJiapotába vezeti őket. Ez Jézus
tanítása.::-"'' .
I>) A z e V a 11 ge 1 i s t á, k é s a p u 0 t 0 J o k u >• i 1 a t-
kozatai.
Az apostolok és evangélisták nyilatkozatai a lélek
halálutáni éleiéről teljesen eg,\ tenhaugzók Mestorök tani-
tásával. Szx'rintök a halál akkor áll be, amikor a lélek
elhagyja a testet.
Figyeienu-e jnéltó, hogy az Üdvözítő lialálán.ak Ijekö-
vetkezésél uiiud a négy evangélium, valamilyeu formában
a »pneuma:; lélek, eltávozásával liozza kapesolatba. Máté
•27:50: Afékeii to inieüina: kibocsátá lelkét. Márk lOrJO.
és Lukács 23:4(i. cg.N l'orrnáu: cxepneüszcn: lelke eltávo­
zott és .Táuo.s 10:30: rai-edókon to pneürna: átadta vagy
feladta lelkét.
Az apostolok es evangélisták eg.\('i'telniűleg azt tanít-
jálc, hogy amíg valakiben kuine vau a lélek (pneüma
vagy pszüelié), addig él az a test, ha a lélek eltávozxttt,
Ixíáll a iiulál.
Pál apo-stol Troászlwn az emeletről alázuhaiil Eulik-
hu-szt föletnéli és így szól: Ne háborogjatok, mert a l e i k e,

29 P . F é l n e : Das Lében nach dem Tode, Lipcse, 1919.2 2t—22.o.

28 '
 (pszüelié) b e n n e van. (Cselek. 20:10). Schlatter ezt
igy lörditja: Seinc Seele ist in ilim!
Az apostolok és evangélisták tiulá.sa és meggyőződése,
szerint a léleknek a liolttetembe való visszatéi'ése, annak
incgelevenedé.sét hozza létre. Jairus leányáról azt mondja
'Lukáes: És vi.sszatére annak lelke (epesztrepszen to
pneüma, aütész Lnkáes 8:55.)
Aki bűnbánat nélkül vétkeiben hal me,g, halál ütá,n
azonnal kárhozat lielyére kerül, mint .Indásról olvassuk:
Melytől eltévelyedék Judí'is, hogy az ő saját helyére jus­
son. (Cselek. 1:25).
A hívő keresztyén halála pillanatáh-an az l''r Jézusra
bízza lelkét, mint István vérOmú tette Cselek. 7:59: Meg-
kövezék azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala :
Uram Jézus vcíld magadhoz az én lelkeniel! (dexai to
pneüma mu).
A lélek lialálutáni életének tagadói jobb szeretnék,
ha ez az ige nem állana ott az Újszövetségben. Alert ez
az ige erősen vádolja őket.
Persze akadnak cinikus írásmagyarázók, akik azt
merik mondani, hogy fenti ige nem bizonyitja a testtől
különvált lélek hakílutáni életét. Nos ezek hallják meg
Uuther idevonatkozó magyarázatát. Luther, István vér­
tanú napjá.n Cselek. 6. és 7. részéről tartott prédikációj;!-
ban ezeket mondja:
»Imé e kegyes férfiú megfeledkezik testéről és éle­
téről, egy szóval sem könyörög azért, mintha néma aj­
kaival azt kiáltaná mindenek fülébe: A test nem mélté
másra, oda a föld alá való az, mert sok bűn és vétek;
tapad hozzá, mit som tesz tehát, ha gyalázatos véget ér
is. Csupán azon esetben mondható az tisztességesnek és-
értékesnek, ha az Ür Krisztusért hal meg. Nem törődöm
tehát tovább vele. Csupán azért könyörgök én édes Jézu-
.som, hogy vedd magacUioz lelkemet. István tehát bizo­
nyos abban, hogy ha Krisztus az ő lelkén megkönyörült,
kétségkívül egykor a test is követni fogja azt.«
í Világos tehát, hogy István hjszi az ez élet után
következő örök életet, mert másként miért ajánlaná lel­
két a Krisztusnak? Sőt töbtet is hisz, arról is meg vart
győződve, hogy a testből elköltözött lelket nem Alózes,

29-
iiem .a • törvény, se nem mások cselekedetei, valamint
nem saját érdemeink üdvözítik:.. .«
jCsiipáji azt az egyet kéri, hogy az Úr Krisztus
)Veg\',e magához lelloít. Neki -ez (xlegendő, mert tudja,
hogy Krisztus, k i örökkévalóságra teremtett lelkét szár­
nyai alá veszi, romlandó testéről sem feledkezik ineg,«
;>lly boldog kimúlásért esedeztek mindenkor Istennek
iSzeiitjei sKrisztus, kinek hivatala még folyton abban áll,
hogy a pokolbeli kígyónak fejét széttapossa, szívesen
megliallgatta őket s elköltöző lelküket keblére ölelte.c""
Eddig szól LuÜrer magyarázata. Az ember nem tudja
megértem, hogyan kutatjálc Luthert azok a Luther-kuta­
tók, akik elsiklanak ilyen jellegzetes Luther-helyek fe­
lett!? Az idézett szakaszok nem csupán elejtett .szavai
Luthernek, nem is valami kétértelmű nyilatkozatai, ha­
neni a lélek halálutáni életéről szóló világos és fóh-eért-
heteüon bizonyságtétele.
iiz apostolok is tanítjiűc Isten Lelke által, hogy a
hívőknek testből távozó lelke a halál után Krisztussal
Jogyütt lesz. Pál apostol tesz erről hatalmas bizonyságot,
amikor azt mondja: Nékem az élet Krisztus és a meghalás
nyereség. De ha © testben való életem munkámat gyü­
mölcsözteti: hogy melyiket válasszam, meg sem mond-
liatom. Alert szürongattatom c kettő között, kívánván
elköltözni és a Krisztussal lenni, mert ez sokkal inkább
jobb. De e testben megmaradnom szükségesebb tiérette­
tek. (Fiiippi 1:21—24.)
Ez az ige világosan, egyszerűen és gyennek szá­
mára is könnyen érthetően beszél a lélek halálutáni éle­
iéről. De azonnal homályossá, nehézzé és érlhetetlenné
.Válilc, mihelyst a halálutáni élet íngadói közül valaki meg­
próbálja clesavarni. Ehhez a bibliai helyihez józan cml>er
•szííinára köihméntár nem kieli. C'sup;ín annyit kívánunk
vele kapcsolatban megjegyezni, hogy Pál apostol ezt
•elete végén, római fogságából írja. (Á levél koletkezé.sé-

"> Luther: Házi kincstár (Hauspostille 1532—35). Ford. Záb­

rák Dénesi — Stottmeister, Pozsony, 937—938. o. — Ugyanez:
Weiinári Kiadás 52. kt. 595—596. o.

30
 iiek'ideje Kr. ii. iJü-ik évre lehető.) Ha léhát teológiai
ícllog'áisa idők iolyaiuán bizonyos íejlődósen ment volna
is kerosztiil, az volna mérvadó, mnit a kiforrott, megál-
•doztatás felé közelgő Krisztus-tanítvány nem elméletből,
haiiein -szíve legbelsejéből mond.
l'ál .apostol félreértlieletlcn különbséget tesz test és
léfck között. A testet a lélek ideiglenes lalvá.sának tartja.
A ie it »sátorMz<c, »porház;<, melyet ha a lélek ittŰLagy,
üj örökkévaló hajlékba' költözik Istennél a monnvbeu.
(V. ö. János 14:2.')
.•\.z erről iszóló jellegzetes szentírási passzus igy
liaiigdk:
'l'udjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épü-
lelüiik van Istentől, nem kézavl csinált, örökkévaló lui-
Kunlc a m-eunylxui... akik e sátorban vagyunk is sóhaj­
tozunk, megterheltetvén... Azért mivelhogy inindenkor
bízunk és tudjuk, bogy e testben lakvá.n tjívol va,g;)mnk
az Úrtól... azért inkább szeretnénk kiköltözni c testből
és elköltözni az Úrhoz. Azért igvckezünk: is, hogy akár
itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk. ( I I .
Korint.'5:1—9.)
Ezt a kinyilatkoztatást a nagy ajrostol Krisztus után
az .")4-i.k évben írja. Hat évi időköz telik el a Fiiippi
levél niegírúsáig, de a halálutáni életről való mcggyő-
/xkiésc -('s hite, amint fentei>1) láttuk, változatlan marad.
Ez a bizonyosság ad neki haláltmegvető bátorságot, sőt
lialál sóv<ii-gást : Halál után lelke Krisztu.ssal egye~sül! A
halál számára nem elmúlás, uemis megsemmisülés, haneni
az életbe való átmenet.
nallga.ssuk meg Lutliernek erről az igéről szóló véle­
ményét: »Igaza van Pálnak — mondja a nagy írásma­
gyarázó — ez a testünk csupán a lélek földből csim'tJt
porsátora. Megavult ruha. Mivel azonban lelkünk a hit
által inunár az új, örök, mennyei életteli van; s nem hal-
liát meg, ninos más várni valónk, mint hogy e nyomorult
•sátorln'iz is megüjuljoii és soha többé cl ne pusztullijasson.
A jobbik rész már odafenn van: a test se maradhat Ide-
teuu. Ha a Krisztus feltámadott, annak is fel kell lámad-
tiia, aki Benne hisz és rajta csüng... Aliénk a feltáma-

3Í
dúsa. Velo mi is léltámadunk. Nem maradunk a S Í I Í K U I
ós lialálbaii, luinom testiJeg is örök húsvétnak lesz —
Vele.«"
Ugyancsak hallgassuk meg N'eander Ágoston ismert
kiváló német eg-yháztörtóncsz cs dogmatikus idevoual-
kozó nézetét:
».Ha 11. KorinthuH 5:l.-ot a feltámadás által nyert
(estre vonatkoztathatjuk Is, de az ellentétes: e icstben
kikni - - \ci0 .Úrtól tárol termi is IcíkollörMÍ e testből ös
(••üzöttöz-ni az ürímz — kifejezéseket nem lehet; máskénit
értelmezni, 'mintliogy a halál által testtői való megvá­
lásra tüstént egy Ixmsőbb és magasabb kapcsolatmód kö­
vetkezik az Úrral.«"
Vájjon liová fogják eldugni ezt a bibliai szakaszt a
iélok hafálutáiii életének tagadói?! Vagy talán megki-
sérlik elesavarni az Jrás nyilvánvaló értelmét? Hiábavaló
igyejkezet volna. Luther, Neauder és velők együtt iiilnden
igazságot kedvelő ember látja, hogy itt félröértlietetleiiüt
a lélok postexistenciájáról van szó.
Pál apostol Isten Lelke által azt tanítja továbbá, hogy
az Ür Krisztus halálon innen és halálon túl egyfonmui
Urunk mai-ad ós ha egyszer tulajdonává lettünk, kap-
osolatunk vele a halál után sem szakad meg. Az idevo­
natkozó szentírási hely, melyet keresztyének koporsója
fölött szívesen hangoztatunk, így szól:
Ha élünk az Urnák élünk, ha moghalunlv az Umak
h'alunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Űréi
vagyunk. — Mert azért halt meg és támadott fel és ele­
venedett meg Krisztus, hogy mind holtakon, mind élőkön,
uralkodjék. (Róma 14:8—9.)
Ebiiez az írá.shel\liez Feine Pál exegézisét fűzzük
hozzá, aki azt mondja:
»Az apostol e iszavának értelme nem lehét más, mint
az, hogy Krisztuslioz való viszonyunkat sem halál, sem

81 Luther—Szabó József: Jer örvendjünk k e r e s z t y é n e k . G y ő r ,

1938. 417. o.
r- A. Neander: Apostolisches Zeitalter. I I . kt. Hamburg,
1832. 447. o. jegyzet.

32
 élet meg nem változtatják. Álljunk Ijúr e- földi életben,
\'agy: akár haljunk meg, Kriszt.us tulajdenal vagyunk és
maradunk. Uiunk ő ebben és amabban az <''lethelyzetben.
Mert hiszen a lialál nem öl meg bennünket, az csak élet-
belyzetünk megváltoziísa. Velünk is úgy van, mint vele,
l'runkkal, aki épen eoélból nem maradt a halálban, ha­
nem újbiál megelevenedett, hogy m-alma hasonlókép kiter­
jedjen azokra, akik még eliten az életteli állanak és
azökra, akikot tovaragad a halál, akik azonlian ezáltal
csak egy másik életheJyzetlx; lépnek át.<á^
A72 újszövetségi Szentirás azt tanítja, hogy akücet
Krisztus vére megigazított, akiknek neveik be vannak
írva a mennyekben, azoknak lelkeik a haliíluk és utolsó
ítélet közötti időben, — Istennél a mennyben vannak.
Akik ezt tagadják, azok kénytelenek lesznek másik újszö­
vetségi Szentírást írni. A Zsidókhoz írt levél 12:22—23.
vcrseiten ezt olvassuk:
Járultatok... az elsőszülöttek .seregéhez é.s egyhá­
zához, akik be vannak írva a mennyekben és min­
denek bírájához Istenhez és a tökéletes igazak telkeihez
(pneüma).
Véleményt mond a testnek lélekhez való viszonyá­
ról a nagjdekintélyű Jakab apostol is, az Űr Jézus!
testszerinti atyjafia, a jeruzsálemi első keresztyén g^úb
lefcezet »oszlopa«, akit kortársai »igaz« melléknévvel tisz­
teltek meg. Ijevelében, mely tudvalevőleg az Újszövetség
egyik legrégibb irata, röviden fejti kí a Inaga embertanát.
Azt mondja:
A test lélek nélkül (a szórna pneüma nélkül) halott.
(Jakab 2:26.)
Péter apostol, az Úr Jézus egyik legközvetlenebb
munkatársa ugv'anazt az antropológiát vallja: a lélek a
halál után, öntudatos állapotban tovább él. Egyik helyen
ezt írja az Úr Krisztusról:
Megölettetvén ugyan test (szarx) szerint, de meg­
eleveníttetvén lélek (pneüma) szerint, amelyben elmen­
vén a tömlöcben lévő lelkeknek (pneümaszin) is prédi^
kált. ( I . Péter 3:18—lO.)^'
83 p. Feine: Das Lebeu nach dem Tode, Lipése, 19192 23—24. o.
3* A. Schlatter; Erláuterungen. 3. kt. 38. o.

3 33
 ; Lejjebb pedig azt mondja:
• ' Azért hirdettetett az evangélium a holtaknak is, hogy
megítéltessenek emterek szerint testben, de éljenek Istén
szerint lélekben. (1. Péter 4:6.)
Utóbbi két bibliai hellyel nem kívánmik vitát elo-
lidézui Krisztus poklokra alászálbisáról. Tisztában va­
gyunk azzal, hogy itt a vitatkozásnak széles tere nyüilv.
Csak egyet kivájiunk leszögmzni: l'éter, az apostolok feje
tenítja, hogy az elporladt test (szarx) után egy öntu-
ídatos szeniélyiség: a lélek (pneüma) marad vissza, aki
mint önálló lény életét továbl> folytatja. Ez a tény pedig
fenti két kijelentés alapján vitathatatlan.
Végül a Jelenés-ek könyve is nyilvánvalóan tanítja,
hogy az üdvözültek lelkei, már a testi feltámadás ©lőlti
időben, Lstennél vaunak a mennyben:
A 6. rósz 9. versében expressLs verbis meg is mondja
a Jelenések könyvének írója:
Látám az oltár alatt azoknak lelkeit, (pszüchász) akik
megölettek az Istennek beszédéért!
A 7. rész 9—17. verseilen pedig »nagy sokaságró]«
olvasunk, amely mindenféle népből és nemzetségből gyüj-
fcetett egyte. Fehér ruhákba öltözve állanak az Isten
királyi széke és a Bárány előtt, kezeikben pálmaágak.
Egyetlen liely van az Újszövetségben, amelyre a
lélek halálának hirdetői látszólag sikeiTel hiv.itkozliat-
nak: I . Timoteus 6:16: Kié egyedül a halhatatlanság!
Merüljünk el kissé ennek a kijelentésnek vizsgálatába.
Az előző verset tekintetbe véve, az eredeti görög
szöveg alapján a pontos fordítás így hangzik: Ő (t. i.
Isten) egyedüli birtokosa a haUiatatlanságnak! (Ho mo-
nosz echón athanázian.)
) Ez az ige azt jelenti, bogy eredetileg, öröktől fogva,
abszolút értelemben csak Isten a halhatatlanság birlo-
Ikíosa. Isten azonban vlélekc (pneüma János 4:24. —
iII. Kor. ,3:17). Ö eblxil a lélekből lehelt telénk ( I . Mózes
2:7). A mi lelkünk lialliatatlansága tehát nem abszolút,
hanem Istentől függő. Ö el is vcszlUeU úgy testünklet,
mint lelkünket a gycheimábaii, kárhozatban vagy má-

34
 .-sodik lialáJlxii!, (Máté 10:28.) Természetesen újszövet-
-iségi tanítás szerint ;)olvesztés<( alatt sem kell megsemmi-
eülést érteni, liánom örök gyötrelmet, Istentől való eivet-
.teté.st.
Fenti igét Isten egyedüli halliatatlanságáról igenis
.az itt közölt értelem szerint kell magyarázni, különben
.összeütközésbe jövünk az Újszövetség egy lényegQS taní-
ításávai t. i . az örök életről szóló tanítással. Mert hxi
asak Isten halhatatlan, akkor ember számára nincs hal-
Jmtatla.néág, azaz örök élet. Alár pedig a test feltámadása
lutáni örök életet a másik tábor sem tagadja.
Kérdezzük: Ali más az örök élet, ha nem halha­
tatlanság? M i nuist jelent Krisztns hatalmas szava János
dl:26-ban: Aki csak él és hisz énbennem soha meg nem
.hal, mint a hívő keresztyének halliatatlanságát?!
Az Ür Jézus világosan megmondja, hogy Isten ben­
nünket is a lialhatatlanság részeseivé tesz:
Akik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék
>és a iialíilljól való feltámadást, sem nem házasodnak, sem
férjhey. nem adatnak, mert meg sem halhatnak többé,
mci't hasonlók xiz angyalokhoz és az Isten fiai, mivel­
hogy a feltámadásnak fiai. (Lukács 20:35—36.)
Ehhez a vei-shez Solilattcr következő rövid megjegy-
Izést fűzi:
»Mivel egyedül ö (Lsten) bütokolja a halliatatlansá-
got, mindenkinek hozzá kell jönnie, aki örök életet kí-
Tván.«8»
Láttuk, hogy az Újszövetség legkevesebb mint 25
idézett helyen cáfolliatatlanul a lélek postexistenciájáról
szól, 8-szor az Úr Jézus ajkán keresztül 17-szer az apos­
tolok ós az cvangélistíík kijelentésein keresztül.
Viszont a lélek halálának tanítói egyetlen érvényes
•újtostámontomi bizonyítékot sem tudnak felliozni állításuk
óalátámasztására. Ezzel: »Az Újszövetség bizonyságtétele::
o. fejezet után pontot teszünk. ,' , . ,

8* A. Schlatter: Erláuterungen. 2. kt. 64. o. '

35
 Hitvallási irataink bizonyságtétele.
•• a) E g y e t e m e s h i t v a l l á s i i r a t o k .
Az őskeresztyén korból szArmazó ú. n. egyetemes
vagy ökimiénikus hitvallási iratot (hé oLkuraeoé ;rzt.tt«zí
földkerekség) hármat vall magáénaic evangélikus egy­
házunk. Ezek:
1. Az Apostoli Hitvallás.
2. A Nireai Hitvallás és
3. Az Athanáziusz-féle Hitvallás.
Az első évszázadok keresztyén any aszentegyháza .szá­
mára a lélek halálutáni élete sohasem volt kétséges.,
hanem magától értetődő dolog. A keresztyén vértamik
ebben a szent bizonyosságban engedték elégetni és szét-
raarcangoltatni testüket: A testet megölhetik, de á lel­
ket nem! (Máté 10:28.) A keresztyén cgyháztörténelemf
X I X . évszázadán keresztül sem merült fel vita vagy
kétség ekörül a kérdés körül, hogy a léleknek van-é halál­
utáni élete ?86
Ez az oka annak, hogy egyetemes szimlxilikus ira­
taink (to szümbolon ismertető jel, i.'^mérv) egilszen rövi­
den tárgyalják, jóformán csak érintik ezt a kérdést.
1. Az A p o s t o l i H i t v a l l á s u l , hitágazata azt
mondja: »Hiszem a test feltámadását és az örök életet!<c
(Carnis resurrectionem, Auferstehimg des Fleisehes).
Ez a legtekintélyesebb hitvallási iratunk tehát neirt
azt tanítja: Hiszem.! a test és lélek feltámadását, hanemi
csupán a test feltámadásáról beszél.
Nyilvánvaló ebből, hogy a lélek él, feltámrtdávd után
megdicsőült testével egyesül, hogy az eg<';sz megváltott
emL.er elveg,ye az örök életei

88 E z ügyben megkerestük Dr. Wiczián Dezső egyetemi ta­

nárt, a soproni Evang. Hittudományi Karon az egyetemes ker,
egyháztörténelem professzorát, azonban ő sem tudott egyetlen
olyan korszakot sem megnevezni, amikor ez a kérdés vita tárgyát,
képezte volna.

36
 2. A Niceai. Hit-vallásban nincs olyan nyilatkozat,
amely tárgyunk .szempontjából jelentőséggel bírna.
á. Az A t h a n á z i u s z-félc H i t v a l l á s idevonat-
ikozó szaviai azt mondják: (Krisztus) visszajövetelekor
minden einternek .saját testében (cum corporis suis —
mit üiren oigen Leiben) kell feltámadnia.::
Bcú", némelyek szerint ez a hitvallási irat későbbi
keletű, mi a Formula Concordia nyomán athanáziuszi
€re<ietűnek valljuk.
Athanáziu.sz (293—373) alexandriai püspök, Arius
nagy ellenfele, korának legnagyobb teológusa volt. Hit­
vallásában gondosan ügyelt arra, hogy az egyetemes,
keresztyén egyház tiszta tanát fejezze k i . Azonban Atha-
aiáziusz is csak a »te3t« (corpus) feltámadásáfól tud,
aminthogy a keresztyén egyház soha nem is tanította
a, »Ió]ek:: feltámadását. Alár pedig ha a lélek meghal,
amint azt az új irány tanítja, viszont feltámadáskor
az egész emter feltámad, akkor ebből logikusan
következik, hogy a l é l e k n e k is f e l k e l l t á m a d - ,
n i a, amiről pedig a keresztyén hit vallási iratok isemmit
sem tudnak.
b) E v a n g é l i k u s h i t v a l l á s i i r a t o k .
; , A reformáció nagy harca nem eschatologiai síkban
mozgott. A végső dolgokat illetőleg alig néhány olyan
tévtaníttis rögződött meg a közé-pkorl egyházban, amely
ellen a reibrmátoroknak viaskodniok kellett.
Ez az oka annak, hogy evangélikus hitvallási irataink
vajmi keveset foglalkoznak eschalológiával. A lélek ha­
lálutáni életfolytatása a refDrmatorok számára is annyira
természetfís és magától értetődő tény voit, hogy azt védel­
mezni vagy bizonyitgatiii szükségtelen lett volna.
Müuiazonáltal evangélikus liityaHási irataink állás-
íoglalása e téren nem szenved kétséget.
1. Az Á g o s t a i H i t v a l l á i s .
Ez a legfőbb hitvallási iratunk a lélek halálutáni
életéről hallgatólagosan tesz bizonyságot. Amikor ugyan­
is az idevonatkoz:) egyetemleg'e.sén vallott egyházi
tant nem kárhoztatja, elismeri e tan szentírásszerűségét
és keresztyén voltát. Szerintünk ez a negatív oizonyság-
•tétel súlyosan esik latba. , ,. , ,, • ,,„,

37
 Ha ugyanis a lélek lovábblétezéséröl szóló tan ke­
resztyénellenes, miért nem jetentett be az Ágostai Hit*,
vallás e pontnál is különvéleményt, amint azt az összes
eltérő hitcildsekiiél megtette?! Aliért nem vette fel Ale-l
lanchtön és az Ágostai Hitvallás tételeit pontról pontra;
ellenőrző Luther az ú. n. ;>váltanok« közé, amelyekbem
t, i . a katolikus egyháztól oltérünlc, a lélek haláláról szóló
tanítást?
A felelet egyszerű: Azért inert Luther és Mclanchtott
á télek haláláról szóló képtelen tanítást soha nem vallot­
ták és nem is valihattál?. • "
De menjünk egy lépéssel tovább. • > •
A X X l - i k liitcikk a xszcntek imádásával« foglalko­
zik és azt helyteleníti. Ha rtiformátoraink a lélek post-
oxistenciáját tagadták volna, eimél a pontnál feltétlenül
kiefjezést adtak volna felfogásuknak. Alár pedig megne-
fvezett helyen szórói-szóra ezt olva-ssuk: ;>A Szent írá,s;
seholscm tanítja, hogy a szenteket imádjuk vagy hogy,
hozzájuk segítségért folyamodjunk, mivel egyedül Krisz­
tust állítja oda köztenjáró, engesztelő főpap és szószóló
gyanánt.« • . ', '
-Ha reformátoraink a lélek h,alálutóni életét, tagádtákj
és az újabb teológia álláspontját o.sztották volna, azt. kel­
lett volna mondaniok: Gyülekezeteink azt tanitják, hogyf
a halál'mán élet íiincs, a meghalt sze.'üe'c lelkei nem él­
nek, tehát imádásukról sem lehet szó.
Annál inkább is ehhez a gyökeres elintézési módhoa:
nyúltak volna, mivel a szentek imádása e kokban (sőt saj-
aios még ma is) olyan járványos l>et<igsé.g volt, hogy
annak megszüntetésére minden hatásos ellenszert és érve#
igénybe vettek volna. '••
Még s&mi mondják, hogy szentek nincsenek, mert ez
szentírásellenes lett volna.
Ez az Ágostai fíitvallás indirekt, de szerintünk mé'g-
is cáfólha'tatlan' bizonyságtétele. • ^
• 2. Az Á g o s t a i H i t v a l l á s V é d e l m e .
Amit az Ágostai Hitvallásról mondtunk, ugyanaz /dj
az »Ágostai Hitvallás Védelme« c. hitvallási iratunkról is,.
íimelynek XXI-ik hiteikké azt mondja: :>Amint áz élő-
szentek az egyházért könyörögnek külön vagy egx-ütt,.

.'•8
íikként a szentek a mennyben az egész egyházért külön •
vagy együtt imádkozhatnakxJi
. »Ra a szentek az egyházért imádkoznak is, ebből mé-g
nem következik, hogy hozzájok fordulmmk'kell.«
c) A r e f o r m á t u s e g y h á z h j t v a l l á s i
álláspontja.
. A testvér református egyház a lélek halálutmii élete
kérdésében velünk azonos tanítás alapján - áll.
A Heidclbergi Káté, amelyet Ursimis Zakari;is
(1534—83) és Olevianus Gáspár (1536—87), keresztyéni
hittudósok szerkesztették ós amely a Magyar Refor*
mátiis Egyház hivatalos felfogását fejezi ki, a Hiszekegyi
n i - i k hitágazatának azt a tételét: »Hisze«n a test feh
támadását!« — ekként magyarázza:
»57. kérdés: Micsoda'. vigaeztqJásod van a test fel­
támadásából? Felelet: Az, hogy- nemcsak lelkem megy
ez élet után azonnal az ő Fejéhez Krisztushoz (Frédik.
12:9. — Lukács 23:43. — Fiiippi 1:23.), hanem testem
is. (Jób 19:25—27. •— 1. Kor. . 15:53.) Krisztus erejé
által feltámasztatván (János 5:28—29, — János 6:39—
40.), lelkemmel ismét egyesül (Ezékiel 37:5—6.) és
Krisztus dicsőséges testéhez hasonló lészen. (Fiiippi 3:21.
I . Kor. 15:42—44.)«
Foglaljuk össze-,hitvallási irataink bizonyságtételét:
Az egyetemes keresztyén egyház hitvallási iratai, ' to­
vábbá az evangélikus és, református .-egyházak. saját hit­
vallási iratai sehol sem tanítják • a, lélek halálát. .Ellen­
ben directe vagy indirecte a lélek halálutáni életét,, a
test feltámadását,, feltámadáskor test és lélek újraegye;
sülését tanítják, tanításukat donthetetlen szentírási be-
lyekkel bizonyitják. •
VI. • "

Dr. Luther Márton bizonyságtétele.

Ijuther-idézetekkel niíir eddigi fejtegetéseink során
is többízben találkoztunk. Most a nagy reformátornftk
87 Ágost. Hitv. X X V I I . hc.,— Schmalk. cikkek I I . résZ, Hv
hc. 26. p. , , , ,

39
pildigiekbieii még üom <;riuLeU: •nyilatkozaLait tegyük vizs­
gálat tárgyává. Bizonyos Luther-nyilatkozatok nyüvános-
•ságraliozatala azért is fontos, mert a Jé lek halálának
hirdetői álláspontjuk igazolásául Taiüior nevére is elő­
szeretettel szoktak liivatkoziii.
Mikor a lélcik halálával kapesolatban Luümf nevét
eisöízben hallottam emlegetni, akkor Luilier irataival
fenti vonatkozásiján még nem foglalkoztam. Ennek dacára
már aklcor is állítottam: L u t h e r nem t a u i t h a t t a
a l é l e k h a l á l á t , m e r t L u t h e r iieTii t a n i t o t t
szentirásellene.son.
Ma, Luther idevonatkozó nyilatkozatainak tüzetesebb
tanulmányozása után ugyanazt mondom.
Csak iiernn'ígiten zái'ult le az a tudományos teológiai
vitatkozás, amelyet Slangé Károly göltlngai <'Í-S Althaus
Pál erlángeni német ])rofesszorok arról i oly tat lak egy­
más között, hogy vájjon Luther tanította-o a lélek hal­
hatatlanságát vagy .semV! A vita Althaus l'ál ,g.y()zel-
mével végződött, aki idevonatkozó lefejező tamilmányát
1930-ban toasátotta közre,'''
Erről a figyelemre méltó iratról a Kircbeuzeitung
íür üstprcussemí c. német egyházi lap annak idején
következőket állapította meg:
»Az a tudorriáiiyos Imráti eszniooseie, anuüyet St.ange
AltliaüssaJ, Luthernek a halliatatlanságot illetü gondo­
latairól hosszabb idő óta folytatott —- itt lezárul. Althaus
cáfolhatatlanul kimutatja, hogy a IralhaUitlanság LuÜier
teológiájáriak néikülözhetctlen eleme, jKTSze ijiblial és
nem Kcholasztikus-filozófiai értelemteii.:;
Ha Stange jjrofesszor nem tudta AiUiaus argumen­
tumait: megdönteni, alig hisszük, bogy más valaki, kisebó
készültséggel meg tudná tenni 11!
De hallgassuk meg mágát Luiliert.
A nagy keresztyén tanító és tudás írásaiból kétség­
telenül megánajjítható, hogy reformálori iiiunkássága kez­
detén, később és élete legvégén is a lélek lialálutáni
élotfolytatását (anította és " Vallotta. Erre nézve álljanak
itt következő bizonyítókaiiik:
88 p Althaus: Unsterbíichkeit u .ewiges Sterben bel Luther,
Gütersloh, 19-30. C. Bertelsmann.

40 1
 Az 15i9-ik évben a 36 éves Luther a halálra való
•előkészületről tart beszédet. Ebben a beszédében félre­
érthetetlenül kinyilatkoztatja a halál mikénti Dokövet-
kezéöéről, egyszersmind a lélek jMtötexistenciájáról vallott
hitét. Töl>l>ek között a következőket mondja:
»IIa Isten reád tekint, őutána néznek az összes an­
gyalok, szentek és teremtmények és ha megmaradsz a
hitben, kezeiket tartják alád. Mikor lelked kimegy (geliet ,
'deine .Seele avis), ott 'vannak, felfogják azi, te cl nem
veszhetsz.:
»Parauosol angyalainak, minden szenteknek, minden
áeromtménynok, iiogy azok ővele együtt reád nézze­
nek, lelkedet észrevegyék ós elfogadják.::"'
Sőt tovább megyünk, Luther a lélek halhatatlansága
mellett tör lándzsát te a Kirchenpostilla karácsonyi epis-
tolaprédikíVciójálííin Titusz 2:13. versének magyarázata­
ként cx]jreissis verljia ezt mondja:
»Tehát (Pál apostol) azt állítja, hogy ezután az élet
után van egy másik élet,mikor így szól: Várjuk ama bol­
dog TOménységet és a- nagy Isten dicsősége megjelenését.
'Ez világosan lüzonyítja, hogy a lélek halhatatlan, sőt
a testliok Ls vissza kel! térnie; (dass die .Seele unsterblLcli
:sei, ja aucli der TiOib wiederkoinmeu muss.), amint a
Hiszekegyten imádkozzuk: Hiszem a test feltámadását és
az örök éleiét!::"
Ebljől az idézetből egyszersmind az is kiviláglik,
Logy Luther a Hiszokegylxm vallott »test feltámadása':
alatt a lélek-telen tíxstnek (Fleisch), az ember porhüvelyé­
nek a feltámadását érti.
Viszont, iia (sak a test halott, a lélek ellenten külön-
váltan él, ebből logilcusan következik, hogj' a feltáma­
dáskor test és lélek újból egyesülnek. Ezt a meggyőző-
chiisét ugyanesiik kifejezésre juttatja Luther a Háuspos-

89 Luther: Ein Sermon von der Beraitung z. Sterhen. 1519.—

W . K, 2. kt. 695. é s 697. o. Ugyancsak: Ottó Clemen-féle kiadás.
1. kt. 172. o. I
" Luther müvei W . K. 10. I . 56. Ugyancsak: Erlángeni 2.
K i a d á s , . 7, lea. \ .
 tilla halottak napján tartott prédikációjában, ahol ezk
mondja: - • ' s
»A Szentírás meghatóan szokta jelezni a' halált és-
a halottakat. Mikor ugyanis mi •közönséges szójárás sze­
rint azt mondjuk: Ennek is vége van! Ez vagy aZ.
meghalt, ez má,r rég elporladt!, — - akkor a Szentírás
eníe szép •kifejezést használja: Elszenderüit, álomrai
húnytá le szemét, ~ értésünkre ailván, hogy a halál
(persze csakis a- kegyeseket és igazakat illetőleg), nenii,
egyéb, mint álom, szelíd, c.sendes .Bzejulergés, melyből
ismét fel fognak ébresztetni. Valamint ugyanis az alvó
ember nem alhatik vég nélkül, úgy ' azok' séirib
maradhatnak mÜKlörökkó a halálban, akik itt alant jámbor
keresztyéni életet folytattak s Alegváitójukban való-lüttel
húnyták le szemeiket síri álomra, hanem egykor, az
Ítélet napján a Jézus Krisztus előhívja őket sírjaikból,
hogy lelkeik testeikkel újra egyesülve mennyei diesőség-'
nek részesei legyenek s üdvözüljenek.::" . •
• ' íMnti idézet más szempontból is! fontos. Luther itt
a halált, a Szentírás nyomán: »á]omnak::, .;szendergés»
nek:: nevezi. Miután ez a szóhasználat Luther müveiben'
gyal'tean előfordul, nem térünk ki annak a kérdésnek
'tisztázása elől: Alit ért Luther halálutáni »alvás«, wilom<4
és sszendergés alatt? • :'
' Előre kell boasátanunk, hogy ez a kérdés tárgyunk
szempontjából nem bír (lönrő • jeleni őséggel. His/jen fél­
reérthetetlen példákból láttuk, bogy Luther a lélek post-
existenciáját, sőt halhatatlanságát vallja, AIAsodrendű-
kérdés, hogy a testtől különvált lélek lialálutájii állapotát
"akár Luther, akár más teológus müycímek ]<f'pzelí?! Ez
Inkább részletkérdésnek tekinthető. Itt a vitatkozásnak
tág tere nyílik, annál is inkább, mert Isten igéje erről,,
a részletkérdésről felvnágosítást nem nyújt.
Ha mégis szükségesnek látjuk, hogy ezzel a kér-
'cléssel foglalkozzunk, ügy azt azAÍrt tesszük, mivel a
lélekhalhatatlanság tágadóinak van egy csoportja, amely,

. 4 ' Luther: Házi kincstár. Ford. Zábrák D. Pozsony, Stott­

meister kiadása, 1029. o. _ ... . . , , .:

42
Luther ily irányú nyüatkozatait kiragadva, támpontul
használja és Lulhert — nézetünk szerint - - félreérti.
Ij-együnk meggyőződve arról, hogy amikor Luthei* ..
a halálutáni állapotot ;>alvá,snak« minősíti nem akar éú -
nem akarhat mást tanítani, mint amit a Szentírás tanít, ',
Mindenesetre meglepő, hogy Luther nemcsak a »te«t«- •
szcndergéséről beszél, hanem a Szentírásra hjvatkozyá
némely lielyen a »lélGk« szendergcsét is említi. Mintán
Luther ezt a Szentírásrii hivatkozással teszi, nekünk i&
ide kell viaszanyülnunk. Vizsgáljunk meg néhány vonat­
kozó ószövetségi szentírási liel^'et és pedig újból az eíedetl
néber szöveg alapján: '
A'Iózcsről ezt olvassuk: Monda az Ür Alózesriek:-
Imé te elaluszol (sákab fekszik, alszik) a te atyáiddáll.
(V. Mózes 31:16.)
Ugyanazt mondja az Úr Dávidnak, Nátán próféta,
száján keresztül: Alikor a te luipjaid betelnek és elálnszpl
(sákab) a te atyáiddal... (11. Sám. 7:12.)
Jób a 3:13. versben igy sóhajt fel : Alost fekücbiéní
(sákal,)) nyugoduiíin (sákat nyugszik) aludnám (jásixp,
alszik) és akkor nyugton pihenhetnék (jánúach letelépszik,.
nyugszik).
Jeremiás 51:39-ben ezt olvassuk: Örökkévaló álmot
aludjanak és fel ne serkenjenek, azt mondja az Úr' (jásöni)
sönat óláni).
Dániel 12:2. is úgy beszél a halottakról, mint al­
vókról: Sokan azok közül, akik alusznak a föld porában
fölserkennek (jösériéi admat áfár, — jásén =•= alvó, halott).
Az Újszövetség a halál fogalmát szintén gyakran
fejezi k l cüfémisztikusan a koimaó és katheüdó igékkel.
Alindakettő azt teszi: a l u d n i . Lássvmk néhány példát:'.
János l l : l l - b c n maga az Üdvözítő él ezzel az etilé*
mizmussal, mikor azt mondja a meghalt Lázárról: Lázíírj
a mi l>arátunk elaludt!, ugyancsak Aíárk .5:39-ben Jainis
leányáról: A gyermek nem balt meg, hanem alszik!
Pál apostol azt mondja 1. Kor. 15:6. versben;: Leg*
többen mindmáig élnek, némelyek azonban el is aludtak!
Aíajd lejebb a 20-ik verslien ez áll: .Ámde Krisztus fel-
Támadott a haloltak közül, zsongéjök lőn azoknak, k i k
elaludtak! W-gül ,az 51. versben ezt olvas,suk: Aíindnyájan

43.
úgyan nciu aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.
Ugyancsak Pál apo.stol írja I . Thessal. 4:13-ban:
Nem akarom atyámliai, bogy tudatlanságban leg.yetek
azok felöl, akik elaludtak.
Péter anostol is él ez eüfémizmussal, mikor I I . le­
vele 3:4. v-ben ezt írja: Amióta az atyálc elliúnytak,
minden azonképen. marad.
Felsorolt és még más ószövetségi és új.szövetségi
helyeken az xaludni;, kifejezés miudoiiütt képies azóh,asz-
náJat, ú.n. eüfémizmus vagyis szé-pített, gyöngéd kife­
jezés a »megha]ni« kifejez*is helyett.
Ennek a ténynek világos meghatározását olvas sulc
Feine Pál német hittudés híres Újszövetségi Teológiájá­
ban, ahol ezt mondja:
»AIeg kell állapítammk, hogy koimasztliai, mint az,
•Újszövetségben általál>an, úgy l'álnál is, képie.s kifeje­
zésmód és eüfémizmus ehelyett m e g h a 1 u i. Ha.sonlü érte-
leinteii használatos katlieüdeni is . . . Ebből azonban követ­
kezik, hogy a kifejezés maga semmi továbbit nem mond,
mint, amit ezzel a fogalonimal: m e g h a l n i ki szoktunk
fejezni.:;"
Amikor a Szentírás és ennek nyomán Luther is
á halált; .valvásnak;: minősítik, eblKui a kifejezésben bi-
•zonyos utalás van arra, hogy a halál, akárcsak az alvás.
Időleges állapot, melyből van felébredés.
De miért mondja Luther a l é l e k h a l á l u t á n i
á l l a p o t á t is a l v á s n a k " ? Ezt laither a Szentínbs
iránti határtalan lojaliláslMÍl teszi. Egyébként pedig reá-
jnutat arra,, hogy a. lialálutáni élet transcendens vilá-
•gában részletkérdések eldöntésére nem vállalkozhat, azon
Jegj-szerü oknál fogva, mert ezek a dolgok tüUialadják
kóposség-ciiiket. Azért mikor ezekről az érzékfeletti dol-
igokról vau szó, Luther tőbbízlKui alázato.saii bevallja:
>Id ego nesciol:; (Azt nem tudom).
Lássunk egy ilyen jellegzeítes Luther helyet a Ge-
nesis-Vor]e.süngi>ól. Aíózes I . köny ve 1. részének ma­
gyarázata kaiicsán azt mondja Luther:

- « P. Feine: Theologie des N. T., Lipcse, 1922,' J . C. Hin-

iieha kiaeása.

44
 I

»Kér(lezjk: hova jut a lélek a halál után? Azt nem'

tudom. Látjuk, hogy a test (cxirpus) nyugszik. A hívők
lelke (ajiima íidelium) Isten kezébe, megy, ott szendereg
a legkellemesebben... A Szentirás azt mondja, hogy
test és lélek szendereg (Scriptura dicit doi-mire mit leib
und sel).«'''
Ugyancsak a Geuesis-Vorlesungban azt is siet hang­
súlyozni Luther, .hogy amit ő a lélek halálutáni szexi-
dergésének nevez, az valami egészen más dolog, mint a
löklL alvás. Idevonatkozó nyilatkozata így hangzik:
»Mindazálta-l ennek és a jövendő életnek az alvása
és nyugalma különbözxxek egymástól. (Diffenmt tameii
•somnus sive quics huins vitae et futurae.) Az ember
ugyanis ez életben a napi mnukától kifáradva, éjszakára
szobájába húzódik, mintegy békességben, hogy ott alud-
jion. Űz éjszaka nyugalmat élvez, semmi rosszról, sem
tűzvészről vagy gyilkcsságról nem tud. A lélek azonban,
nem ekként szunnyad, hanem vigyáz (anima autem non
sic dormit, sed vigilat), látja és hallja az angyalokat és-
Istent.«'"
A valóság tehát, amint Luther saját szavaiból ki­
derül, az, hogy lAitlier »alvást« (somnus, Schlaf) említ,
de voltaképen »pihenést«, »n.yuga]mat« (quies, Rulie) ért
alatta.
Eltévesztett dolog tehát Luthernek, a lélek halál-
útáni ezendergéséi'ől itt ott elejtett szavait kiszínezni és^
úgy állítani be,, mint teológiájának szerves részét.
Luther értelmeztlse szerint a lélek a halál tekövet*
kozAse és ítélet napja közötti időt, az ú*, n. sZwischen-
zustand«-ot, nem öntudatlan állapotban, hanem virrasz­
tásban tölti.
A test ' feltámadását Luther mimlenkor úgy értel­
mezi, mint egy mély álomból való felébredést, de a lélek
felébredéséről vagy feltámadá&iról seholsem teszél. Már
pedig, ha a lélek földi értelemben aludna, akkor feí kel­
lene ébrednie, ha halott vohia, mint a test, akkor a
testtel együtt fel kellene tá,madnia. Ebből is látszik, liogy

" Luther művei: W . K . 42. kt. 64. o.

" Luther müvei: W . K. 43. kt. 360. o.

,45
 a lélok lialálutáni álkipotát Lutlier ;)nyugaloinnak<<, »cson-
-dfességnck:;, de ugyanakkor »ébrenlétiiek« fogja fel. En­
nek iliusztrálásiira álljon itt a következő Luther liely,;
»Azáltal, hogy (Pál apostol) Krisztust az elaludtak
.zsengéjéjiek (Erstling der Sdilafenden) nevezi, azt akarja
jelezni, hogy a íéltáinadást úgy kell tekinteni é-s fel­
fogni, iniiit amely Krisztusban már elkezdődött, sőt már
.több, mint felerészben megtöi'tént, hogy azt, ami még
a halálból fennmaradt, nem másnak, mint mély álomnalc
kell tekinteni és testünk jövendő feltámadása nem más­
ként történik, mint mikor az álomból hirtelen feléb-
redünk.«"
Osak a test szorul feltámadásra! Lélek feltámadá­
sáról sem a Szentírás, sem a keresztyén egyház .soha
jnem tanitott. Ezt a tényt szemléltotőeii fejezi ki egy
másik fontos Luther idézet:
»Az Ádáintól jövő első (igazi) halálnalc cl kell tö-
.röltctuie és cserébe adatnia a leUci halálért, mely ;íltal
jneglialunk a bűnnek, úgyhogy a lélek nem Hajlandó
eenuni bűnre, a test pedig nem tesz semmi bűnt. Igy
lazutáu a lialál helyett, melyet a Iiűn hozott reánk, az
íöriö/t- élet kezdődik el hennünk. Alivel most már a ré­
mítő, kárhozatos haláltól megszabadultatok, fogadjátok
el ezt az édes, szent, boldog lialált... A másik fajta
halál a külső, testi meghalás, amelyet az írás álomnak
(Schlaf) nevez. Ez a testet (Fleisch) éri,.azért mert az,
lamíg a földön élünk, meg nem szűnik a léleknek ós lelki
életnek ellenállni Galata 5:17... Azért Isten ezt is
kénytelen végül halálra ítélni, liogy ez is elvegye ha­
lálát a bűntől. Ámbár ez finom, enyhe halál és való­
jában nem más, mint álom. Mert a test (Fleisch) nem
marad a halálban, hiszen a lélek és szellem nincs a lia-
lállxan többé. Hanem az ítélet napján, megtisztítva a
lélekkel újból egyesül, mivel ez mái- finom, tiszta, engedel­
mes test lesz, minden bűn és gonosz kívánság nélkül
•való... Ha tehát mindkét lialálon átmentetek; a lelkin.

« Luther müvei: Erlángeni K . 51. kt. 140. o. — Ugyancsak-

G . Buchwald: Also spricht Dr. M. Luther. 16. o. Berlin, 1903.
M. Warneck kiadása.

46
któtízek lévóu meghalni a búmiek és a testi csendes ha­
lálon, akkor mindent l>etöltöttetek aziránt, högy semmi­
féle halál ne érjen többé benneteket, se ne uralkodjék
rajtatok/;"
Abban a reményben- vagyunk, hogy fenti szerény
fejtegetésünkkel sikerült némi fényt deriteni arra, a —
tárgyunk szempontjábúl nem döntő, de egyébként sokat
vibitott kérdésre: Mit akar mondani a Szentírás és mit
akar mondani Luther akkor, amidőn a halált »alvásnak«
minc-síti.
Mennél több vonatkozó Luther-hely birtokába ju­
tunk', annál kétségtelenebbüi meggyőződlietünk arról,
hogy Luther a dualisztikus antropoiogiát vallja, annak
Összes konzekvienciálval együtt, ennek alapján tanítja
a lélek jjostexístencláját, sőt nem egyízben liasználja a
»lólek haUiatatlansága;; (immortalitas, Unsterblichkeit)
kifejezést.
Hasonló megvilágításba helyezi Luther teológiáját
'Althaus Pál német hittudós is többizben említett köny­
vében, melynek egyik helyén szórói-szóra ezeket mondja:
;>Luther a filozófusokkal együtt osztja a dualisztikus
anti'opológiát, hogy a lélek a'halálban a testtől elválik,
lésm a g á b a n továbblétezik. Persze ez még nem az séJet;;,
•iéletet csak a feltámadás ad, amely lelket és testet egye-
SÍt.<c"
Aristoteles ellen •— akit a középkori egyház scho­
lasztikus tudósai túlérbókeltck, — Luther főként ennek
a ]K)gány-görüg bölcsésznek materiálista nézetei miatt
hadakozik. Aristoteles, ellentétben Plátóval, tudvalevő­
leg tagadja a halhatatlan lelket. Ezt fentebbh, az üjszö-
yetsiíg tárgyalása kapcsán már említettük.
Luther »A német. nemzet keresztyén nemességéhez;;
0. I.ö20-ban megjelent könyvél>en, hasonlókép Icemény
Bzavakkal kel ki Aristoteles ellen és szórói-szóra ezeket
mondja:

« Luther művei: Walch-féle K . 12. kt. 1011. kk. 1017. o.

— Ugyancsak: T h . Harnack: Luthers Theologie, 384. o., Eriangen,
1886.
»' P. Althaus: Unsterblickeit u. ewiges Sterben bei Luther.35.o.

47
 »Szívem fáj amiatt, hogy az az átkozott, gőgös, csa*
lafinta pogány, hamis szavaival, a legjobb keresztyének
közül oly sokat félrevezetett és elbolondított. Isten liú-
neinkí miatt vert meg bennünket ennyire vele. Hisz ez
a nyomorult ember (der elend Menscíi), a de anima c.
legjobb könyvében azt tanítja, hogy a lélek a testtel
együtt halandó, mégis sokan hiábavaló szavakkal men­
tegetni akarták. Aliiitha nem volna miénk' a Szentírás,
melyben minden dologra nézve bőséges oktatást nyerünk,,
amiről Aristo te lesnek soha halvány fogalma sem volt,«"
, Jellemző, hogy Aristotelest éppen azért nevevJ ynyo-
luorult emlx;r«-nek, mivel a lélek halandóságát tanítja.
Ezzel a, ténnyel szemközt talán csak kinyílik már mind*
azxjknak szeme, akik a lélek halhatatlanságának taga­
dásával, tudva vagy tudatlanul Aristoteles-tanítványoki
lettek! Talán csak el fogják már hinni, hogy Luther a.
lélek halliatatlansáigának tana alapján áll?!
Természxítesen Luthernek nem volt könnyű a hely­
zete, mikor a lélek halálutáni életéről kellett nyiiatkoznia.
A nagy reformátor az egyház megtisztításáért viaskodott.
Egyik nagy küzdelme éppen oda irányult, hogy az egy­
házat a szentek imádásának tévelygésétől megszabadítsa..
Annak tülságos b.angozt.atása, hogy a megliíalt hívők lel-
kei, beleértve a szenteket is, halál utá.n öntudatos életnek
örvendenek tovább, a szentek imádásához szaikott ke­
resztyéneket neinhogy elvonta volna ettől a tévelygéstől,
hanem inkább megerősítette volna őket ebben. Talán ez
is egyik oka annak, amiért Luther és az ő nyomán hit-
vaUási irataink nem töreks:;«nek a lélek halálutáni éle­
tének túlságos hangoztatására.
De már maga az a tény, hogy a lélek hal/üutáni
életét nem tagadják, holott ezvel egyszeriben elvághatták
volna a szentek imá,dás,;í.nak minden további kísérletét,,
hallgatólagasan, de mégis kétségtelenül bi/xxnyítja, amint
arra Hitvallási Irataink tárgyalása kapcsán már rámu­
tattunk, hogy reformátoraink, a lélek postexistenciájá­
nak keresztyén taiűlá,,sát vallják.

'« Luther müvei: W . K. 6. kt. 457. k. o. — Ugyancsakí

E . K. 21, kt. 345. o. -

48
 Bár)iieniiYÜ-e rart/)z.ko(lóa.n nyilatkozik is Luther a
lélek hahUutúui tdetéro], bizonyos esetokten még sem
kerülhette el azt. Igy például 1528-ban a 45 <''ves Luther"
azt írja: ;)Nagy liitvallás az ilrvacsorárólc; c. mag\arra
is lefordított munkájában:
;>Tstennél mindenek lehelségei-ek és 5 gyölörtetlrettié
ls a lelkeket testtől való nn'gválástik iiián.r
Egy másik helyen istnét igy nyilatkozik a restnek
a lélekhez való viszonyáról: . , -
;>A lélek más anyagból van, mint a test., mégis nagy
a ka]tesolat, amely egymáshoz fűzi őket, mert a. lélek
a legnagyobb mértékben kedvttli a testei. Xem szívesen
váJnak el egymástól.;;"'
Tiiither sokrétű teológus. Megértéséhez nem elegendő'
egy vagy két Lutlier-idézct futólagos átolvasása. Luthert
tanulmányozni kell. Főként tivSztában kell lennünk Luther
teológiai alapgondolkodásával. .Ezért szükséges, hogy írá­
saiba alaposan elmélyedjünk.
Még egy dolog szükséges ahhoz, lioe-y Luthert iga­
zán megérteni és értékelni tudjuk: T. 1. a Szentírás alapos
ismerete. Luther u. i . mindig a Szentíráshoz tartja ma­
gát, Sokszxor Szentírást ismerő, egyszerű hívő kerasz-
tyénck, Luther kíinyveinek különösebb tannlmányozása
nélkül is, meglepően lutheri módon gondolkodnak. Aliért?
Azon egyszerű oknál fncva, mert Lntlier is mindig a
Szentíráshoz tarija magát és ők is a Szentíráshoz ra­
gaszkodnak. A Szentírás alapos ismerete nélkül köny-
üyen félr;' lehet érteni (\s üdve lehet magyarázni Lu­
thert. A Szentírás helyes ismeretére pedig nem intel­
lektuális úton jutunk el, nem vezethet, el benTiünket reál
semmiféle studományosság;;. Erre főként imádság és Szent­
lélek által lehet eljntiri. A tudományosság legfeljebb se­
gítségünkre van.
Tudunk reá o.setet. hogv LnHiPiá ismert nevű teo-
leológaisok is félreértették és félremagyarázták. Példa
erre a lélek halálát hirdető Stange Eároly göttingai
professzor.

Luther művei: W.K. 3.kt. 698. o.

<1 49)
 stange iiiegkúsérelte Liiílieniok az V. Late;'áui zsi­
nattal Jcapusolatos kijelentéseit ferde irányba magyarázni.
Ez a zsinat, mint feljebb már említettük, leszögezte a
lélek balliatatlanságánuk laiiát. E i t ö I megemlékezve Lu­
ther szórói-szóra következőket mondja:
)>Végül odajutott a rómaiak lörvénytaiiulináuya és
evangéliumelliaiiyagolása, hogy szükrégx'snek tartották
(necmse habueriut) a legüjabb zsinatou megállapítani,
liegy az emter lelke halli,atat]an.«=''
Luther efölött csodálkozásának ad kifejezést, és ezt
a tényt az egyház romlása jeléül tudja he. Azt akarja
mondani: Hát már egészen feledéste ment az evangé­
lium, tanítása, hogy ünnepélyesen kell Idnyilatkoztatni
a lélek kalhafatianságát, amit az evangélium régesrégen
tanít éa ami minden liivő keresztyén számára magától
értetődő dolog!?
Stange ezt a Luther helyet egészen félreértette. Ö
Ugyanis annak a nézetének adott kifejezést, mintha Lu­
ther itt a lélek halhatatlansága ellen nyilatkozott vobia."
Tizenlcét Luther-szaka.sz bizonyságtételét láttuk el­
vonulni szemünk előtt. Ezekhez hozzá kell még vennünk
azokat a Lutiier-nyilatkozatokat, amelyeket értekezésünk
korábbi fcjezeteibíon sorakozlattimk fel. Velők együtt ösz-
ííresen húszra növekszik a Luther-idézetek száma.
Mindezek az írásbeli dokumentumok bárkit meg­
győzhetnek arról, miszerint Dr. Luther Alárton nem ta­
nította a lélek halálát, elleiiten tanította a lélek liaJlia-
tatlanságát, természetesen nem pogány-filozófiai érte­
lemben, a test. feltámadásának mellőzésével, hanem biblia­
teológiai alapon.
Foglaljuk pontoklva Lnlhernck a lélek halálutáni éle-
, tére vonatkozó tcmlógiáját:
L Az ember lélekből és testből áll •(dichotomikus
lény, dualisztikus antropológia).
2. Ijélek és test c\gym,ástól elválasztandó valáságok.

8» Luther művei: W . K. 2. kt. 226. o. — Erlángeni K. 3.

kt. 364. o.
P. Althaus: Unsterblichkeit u. ewiges Sterben bei Luther
10. é s k.
 3. HalíU pilJanatálmn lélek és test elszakadnak egy­
másból. Test sírba kerül, lélek Istenhez — Krisztushoz
megy.
4. Feltájnadáskor Jélek és test újból egyesülnek.
Ezeket az igazságokat Lutlier a Szentírás alapján .
pozitíve és ininden ingadozás nélkül leszögezi. Tárgyimk
szempontjából ez a döntő.
A továbhialv, nevezeteseu, hogy a lélok milyen ál- f
lapotlian van a halál és feltámadás közötti időben, vájjon
szendereg-e a lélek vagy nyugszik és ébren virraszt, ,
ez tárgyunk szempontjából nem döntő. Mindazáltal ezek- /
re ;i. kérdéseidre is kielégítő felelietet igyekeztünk adni. ^
A lélek lialálánald,hirdetői erősködnek,,bogy ők »3:ok«
Lutlier-lielyet. tudnak, amelyek az ö álláspontjukat tá­
masztják alá.
Arra kiujük eket: Vezessenek Ixmiiünket reá ezekre
,a Luther-helyekie! Azt azonban előre kikötjük, hogy az
.»aivás(i (Schlaf, somnus) szónak ne adjanak más értel­
met, mint ami értelmet annak Jjuther maga adott, Luther
nem adliatott más értelmet a bibliai »alvás« szónak, mint
nmi értelme a S/ientírásban van. Már pedig a Szent-
irásljaii az »alvás« szé a test halálának eüfémisztikus
kifejezése. Ezt fejtegetéseink során elég meggyőzően be- -
bizonyítottuk.
Lutherrel foglalkozó fejezetünk méltó l>efejezéseként
m é g Luther halála körülményeire szeretnénk kitérni.
Az emker földi életét halálával pecsételi iue,g. Ha
lelki életében fejlődési fokok voltak, úgy életének vége
a fejlődés c!súcsi)ontjáuak tekinthető. Öreg korban az el-
luéioti tudást tai>asztalat(jk koronázzák. Amit a tudós'
és a twles élotc vég-én mond, az úgy tekintendő, mint az
•olló'iltözött végakarata, szellemi testámentoma.
Luther halála körülményeinek történeti háttere rö- '
viden következő:
A raanszfcidi grófok peres ügyében tekítő bíróul
hívják meg. Télvíz idején, 1546. február hónapban uta­
zik szülöváixKsába Ei,slebenl>e. Ez az utazás utolsó szol­
gálata volt. ,á. békítés munkája sikerrel jár, azonban a
nagy reformátor óletélx; kerül. , ;

51
 V

Utolsó óráinak cseinónyeil líaráfai: Juslus óunás és

Cőlius Miliály, mint szem- és íültajiiik türlém'lmi hű­
séggel jegyezték íel.
Mikor érezte, hogy halála közeleg, másik szobába
ment és a 31-ik Zsoltár 6-ik versét imádkozta : ;>Iii maiiiis
tuas oommendo spiritmn meum, redeniisti me, Domine
Deus veritatis! (A te kezeidte ajánlom lelkemet, Te-
megváltottál engem, hűséges Isteu!)«
Azután újból ezekidei a szavakkal imádkozott.
Harmadszor ezt mondta: ;>Kérlek léged Uram Jézus!'
Legyen lelkem Néked ajánlva. Óh mennyei Atyám, ha
el kell is hagynom e testet és k i kell is szakittatnomí
ez életből, mégis bizonyosan tudom, bogy örökre ntilarí
maí'adok és senki k i nem szakaszthat engem kezeidből!«
Utolsó perceiben ismét háromszor egymásután fohász­
kodott: »Atyám, a te kezeidte ajánlom Jeikemet, Te meg­
váltottál engem hűséges Isten!«
"Végül megkérdezték: Tisztelendő atyám! Az Úr .Té-
zus Krisztusban való hitben hal-e meg és az ö nevél>en-
hirdetett tant vailja-e? Mire hallható ;»igennel« felelt.
Ijegvégül mély lélegzetet vett é.s ezzel szelíden, teljes­
csendben, nagy türelemmel kilehellte lelkét.
A nagy reformátornak ez a b'-iok baUiatatlanságára-
vonatkozó legutolsó és leglutberibb kinyilatkoztatúsa. Ol­
vassák ezt el a lélek halálának hirdetői i'-s szűnjenek meg-
tévtaiiaik igazolásául Lutherre hivatkozni!!!

. ' ' VIL

Melanchton és más nagy keresztyének

bizonyságtétele.
Egyik nyilvános konferencián ArelaTieliton Fül(">püt. Lu­
ther leglieiisőbb munkatársát ;/koroiiatanukéiit« idéztem a
lélek halhatatlansága taiitétel mellett.

82 Luther müvei: W. K. 54. kt., 491. kk. — Magy-arul: Virág

J e n ő : Dr. Luther Márton önmagáról. Budapest, 1937. — lt7. kk..

52
 Gyűlés utáni (.'.sziiicfspn' folyamán egyik általam fö­
löttébb tisztelt egyetemi tanár ezt, a megjegyzést tette:
»Én Moiandilont iiein. fogadom el koronatanúnak!«
Azt válaszoltani: idla az Ágostai Hitvallás íróját
aiem fogadjuk el koronatanúnak, kit fogadunk el akkor?!«
Valóiian visszás dolog volna és egyszersmind hűtlen-
Bég is egyházunk legnagyolibjaivai szemben, lia mi »ágos-
tai liitvallású evangélikusokí; félre tolnék Alelanchtont,
az Ágostai Hitvallás szerzőjét ós mindenféle újdonsült,
Itirtelen feltűnt »iiagyságokat«(?) állítanánk helyére.
De egyszersmind esküszegés is lenne, hiszen mi az
Ágostai Hitvallásra esküt tettünk és Lelkészi Oklevelünk
«xpres.sis verlxis azt mondja, hog'y mi »az Isten igéjé­
nek az ágostai hitvalhistétellel megegyező értelemben
hirdetésé're;; köteleztettünk el!
Melancliton nem vallotta a lélek halálát. Ezt fentebb
nz Ágostai Hitvallás és Ágostai Hitvallás Védelme o. ma-
tokból bebizonyítottuk. De bogy ennek az állításnak való­
ságáról iriég kétségtelenebb bizonyosságot szerezzünk,
hallgassuk meg Afelanelitonnak, a nagy tanítómestemek
Luther ki)|)orsója felett tartott teszéde egy részletét.
Mikor Taitber kilxiesátolla lelkéh a hiteles történelmi
föijeg.vzé.'iek szerint, tetemét érekoporsóha zárták és előbb
az eislebeni templomba villék, majd másnap Witten­
bergbe száilított.'ik. Mindenütt, amerre a halottavS kocsi
•elhaladt, a lum nagy tömegei zokogtak. Igy ómkeztek
február 'iű-éu Wiftenlerglie.
Witleiiberq városa nndyen megrendült szívvel várja
a drátra holttetomet. Lelkészek, tanítók, tanárok és a ta-
miló-ifjúsái;' g\ászdalokar zengniek. Koporsó előtt a vá­
lasztó fejedelem követe és a két mansfeldi gróf lépdel
fényes kkséretíel. A koporsó után gyászhintón Bóra Ka-
t;üin halad néhány barátnőjével, ntánnk Luther háronf
fia és más rokonok, azután az egyetem nagy^ tudósai
és a tanuló-ifjúság, a város tanácsosai és óriási soka­
ság, hangos zokogá'-.sal.
A lom|jlomba érve előbb Biigenhagen János, Luther
belső barátja tartott németnyelvű g.vászbeszédet. Majd
Melanehtoii lépeti a. sz<'),sz.ékre és az egyetem nevében
latin nyelven méltatta Luther történelmi jelentőségét.

53
 Kegycletsértés volna,, lia feltóloleznök, hogy .Me­
lanchton egy ilyen niegrendítően komoly pillanatban neia.
azt nyújtotta, amt neki, luint jiagy keresztyén teológus­
nak legbenscbl) hite és meggyőződéise volt. Vagy talán
polemizálni akart volna és itt a gyász szívbemarkoló
perceiben, a mansíeJdi grófok, az özvegy, az egyetem
és az egész város előkelői iüleliallatAra a Jélek postexis-;
tenciájáról valamiféle idegen tanitást akart volna liall-
gatóira .rcáoktroj;ilni.
Nem! Aíelanehton azt nyújtotta itf, aini neki iiia*
gának és a reformáeié jelenlévő népének legliensőbb
sajátja volt. Beszédében egyetek közt "következőket mon­
dotta :
»öt immár boldognak mondhatjuk, hogy élvezi Isien:
nek és az ö Fiának, a mi Urunk Jézus Krisztusnak, a
prófétáknál? és az apostoloknak lazalnias és végtelenül
kedves társaságát, amelyre isten Fiában vetett bizodal-
mában mindig törekedett és számított. Ahol nemcsak
azt hallja, hogy Istennek ítélete és az egyetemes meiiy-i
nyel anyaszentegyház bizonyságtétele helyesli az o. —:
evangélium terjesztésére irányuló nuinká,ss;igii,t, hanem.
maga is immáron Mszahmlítüiiván: a iialandó test hörtö-
néből és belépvén, ama sokkal magasabb iskolába, is­
tennek lényegét, a Fiúban egyesült két. természetet és a
megalapított és megváltott anyaszentegyháznak egé.sz fa­
nácsát közelről szemléli,' amely magasságos, liomályha
Inirfcolt s rövid jóslatokban kijelentett dolgokat — miuUrn
itt e földön hittel szemlélte •— most .színről-színre látván.,,
végtelen örömmel telik el s hsíennek immár teljes eh
méjéből ad buzgó hálát ennyi jótétomónyé(>rt.«8*
»Élvez«, »hall«, »i!uagasabb iskolába lépette, Ászera-
lél«, »lát«, »örönimel telik el«, »]iálát ail« - ezt állitjat
Melanehton, Luther legtudósabb reformátortársa, négy
nappal Luther halála után, a nagy halott holtteteme
felett, a' wittenbergi vártemplomban az 1046 február 22-
én tartott, gyászistentiszteleten, — Luther lelkéről, mely
»a halandó test börtönébül« immár kiszahadíttatott!

88 Paulik J . : Melanchton beszéde Luther koporsója felett.

Nagybánya, 1907. -— 12. o.

54
 Nem liissziik, Iiügy ezekutáii akadjon evangélikuí!
ember, aki <;lldszi, hogy Alelaneiitoii és a Luther körül
Idrcrmclődött gyülekezet, a lélek liaJálát vallotta és ta­
gadta a lélek postexistenciáját!
H;ít vájjon a keresztyén egyház más nagy tanítói
mit mondanak a lélek halálntátii életéről?
Kálvin János (1509--J5()4) genfi reformátor a I l l - i k
hitágazathoz következő magyarázatot, fűzi:
»His.szül? lestünknek feltámadását, vagyis azt, hogy
lágykor majd minden ember teste egyetembeji fel fog
tájtiadui a romlandéságból a romolhatatlanságra ( I . Kor.
15:52 -04. - T. Thessz. 4:14-16. - - Ap. Csel. 23:6.)
fis pedig ügy, liogy azok, akik már előbb x.dhalfak, vi.sz-
szanyerik testűidet, akái- féi'gek i-iigták szét, .aká.r a
földben porladt, el, akár barnává égett, akár valamelyi
más módon szóródott szerte. .Ikik pedig akkor éleflxm
laláltatnak, azok is. levetkőzik te.stüknek roralandóságmt
s hirtelen átváltozá.ssal mindnyájan lialhatatlaii termé­
szetre alakulnak át és pedig az istenfélők az élet. dicső­
ségére, az elvetettek a halál kárhozatára, (Máté 25:34.
41. 46.)«
»lLis.szük végül az örök életet, vagyis azt, hogy ak­
kor majd Isten az övéit testben és léhddben megdiesö-
ülten befogadja abba a boldogságba, amely vég nélkül
megmarad..
Ezok a kifejezések: xvi&szaiiycrik íestüket«, ;>Isteii
az övéit testlien és lélekben megilicsőülten befogad.ja.«,
továbbá, az a tény, hogy Kitlvin esak a »test.« fcltámadá-
.«áról beszél, de egy szóval sem említi a »lélek« feltáma­
dását, — kétségtelenné teszik, hogy Kálvin János halitl
és feltámadás kérdé»éheii az egyetemes keresztyénség
hitét vallotta és tanította,
A bizonyságtevök végtxüen sorát lehetne itt felvo-
miltatni. Eri-e azonban terünk nincsen. Eppe,n azért csak!
néhány igazán kimagasló ldcros:dtyén nyilatkozatát idéz­
zük :
Bengel János (1687—1752) ismert nevű \viirtemljer.gi
evangélikus lelkész, korának legjeleseiü) teológusa és ír-á-s-

8* Kálvin J . : Institutio. I I . fej. I V . rész.

55
magyarázója, iiozzátarlozói előtt igy nyilatkozott -saját
haláláról:
»Ha meghalok ne csmáljátok belőU" nagy dolgot,
mert ez csak éppen olyan,, mintlia bementem volna a
másik szobába <w bec«ukt;un volna magam után az ajtót.
Csak a ti szemeitek elől tüiiiem el, de élek tovább isb;-''
Szikszay G.vörgy debreceni reformálírs esjieres 1785-
l>en írt, mindmáig haszriálato,s népszerű iiiiakönyvéből:
»Attól a kedves gyermekemtől nem fosztattam meg vég­
képen és inindene.stöi fog\-a, hanem majd nemsokára én
is utána menvén, testemmel az ő teste után n>ngod,i-
dalomra a koporsólia, lelkemmel az ő lelke után a para­
dicsomba, egy napon pedig testünk is hatalmasságod által
feltámasztatván, a te nag.v irgalmasságodból mindörökké
eg.yütt leszünk szent országodban.;;
»De ha amint látszik, el kell neki innen költözni,
boesásd el őtel békesség'gel, bűiieinelv' teljes megbocsii-
tásával, kegyelmednek é'rzésf-vel és a loldog örök életnek
reménységévei. Rövidítsd meg néki a balálnak fájdal­
mait, veg.vék körül őtet szent angyalaid és testétől el­
vált haUialatlan, lelkét kí.rértosd H' azokkal magadlioz
az örök hajlékotba, a mi Unink Jézus Krisztus által.
Ámen.;;
»Végre midőn mi is mcgbahuik, légy irg.ihiias ne­
künk. 8zcnt Fiad érdemének véglietellcn ereje nyisson
utat test ütik tői elvált bűnös lelkünknek a te szent oi--
szágodlian való öi'vcndetes bemenetelre, holt testünket
pedig nyugtasd meg és csontjainkat őrizd Jiieg a földten.
És mikor a mi ünuik Jézus Krisztus eljő . . . .állíts min­
ket akkor jobbkoze felől.. .<ö'-Ia-
Spnrgenn Károlv (ejtsd: Szpörd.söii) (1834 -1892) is­
mert nevű angol pr*''dikátor. a 19. század elismerten leg-
n;tgyobi>, igehirdetője, 11. Kor. azS. verséhez következő
magyarázatot tűzi :
xMint fejezi ki magát Pál? K i k ö l t ö z n i a test-
nöl! De alighogy ezt kimondja, máris tovább siet: 1" s

•« P ö c s L . : Példák gyűjteménye, 341. sz., Bpest, 1938.

8 \ / a . Szikszay György: Keresztyén Tanítások és Imádságok.
Uj kiadás. 1897. Bpest, Hornyánszky Viktor. 554, 642. és 647. o.
• e l k ö l t ö z u i az Ú r h o z ! (Az angol fordítás nié^ szem­
léltetőbb: Absent from tbc body — present witli tlio
Ixírd = Távol a testtől - - jelen az Úrnál.) E földön le­
zárulnak a szemek, de újból felnyibiak a mennyten.
Horgonyuk kiszabadul ós következő pillanatban befutnak
az í'diaj'tott Ivikötöbc. Nem tudbatjuk, hogy a testnélkülj
üdvösség meddig tart, mihelyst azonban az idők tíeijes-
sége eljön, az T'ír Jézus a test feltámasztásával minde­
neket befejezAsliez juttat. A harsona megszólal és ammt-
Jézus Krisztus teste, az elhunytak zsengéje feltámadt,
akkéiipen feltámadunk mi is. Alindenki saját rangja sze-
.riut. Isteni hatalom által kiemelt testünk tífból egyesül
lellxünli-kel, hogV'éljen Krisztussal... Mé.g nem lett nyil-
vánvalóv;!, hogy mivé leszünk, de tudjuk, hogyha nyil-
váiivalév;!. lesz, lia,sonlókká leszünk őhozzá, mert meg
fogjuk ("t látni, amint van! Imé én lellíem, micsoda ígéret,
van szíimodra Istou igéjében az eljövendő életről! Igé- .
ret lelkicm szánníra moudotlam? ígéret testem számára is!
A fájdalmak és jajjok elveszik bérüket, az erőtlenségek
jutalmuk'at. A. test új frigyre lép a lélekkel és ez a me-
nyekző még örvendozől)b lesz, mert elválásuk sohasem .
lesz töblri. Ha azután testben és lélekben tökéletessségTO
jutunk, akkor következik üdvünk teljessége.«•'"
Ez a liatalmas szellem itt rövid, klasszikus össze­
foglalását nyújtja mindannak, amit blvő keresztyének a
•halálutáni életről a Szentírás alapján vallanak és hisznek.
Eranklin Benjámin (1706-90) a nyomdásztel lett
amerikai államférfi és nagy keresztyén férfiú, halála előtt
líövetkező sírfeliratot készítette magának:
»Itt nyugszik Franklin Benjámin nyomdász teste,
a férgek eledele, akárcsak valami ócska könyvnek a fe­
dele, melynek tartalmát kiszakították, feliratától és.ara- .
nyozásától megrabolták. De majdan új, .szebb kiadásban
jelenik meg, vSzerző által helyesbítve és kijavítva.«8x

88 Spurgeon: Geistesstrahlen, I . Lipcse, 30. o. 43. sz. (Német

ford.)
8' L . Krummei: Die Evangolien de.s Kircheni. Basel. t892.—
245. o.

57
 Frankiul tehát liitte niindeii hívő kciiys/á,yénnel fegyct-
érbósben, hogy csak Icsíe kerül sírba, a íéíek ellenben
halál után eihagyJa a testet, hogy íeltámadáskor tost éa
lélek újból egyesüljenek.
Neander Ágoston (1789—1800) ismert nevű egyház­
történész és dogmatikus:
»A hivők magasabb élete a Jmhil által sera .szakít­
ható jneg.« »ök a halál által Krisztus isteni, boldog
életében való teljesebb részvételre jutnak.(ö"
D. Luthardt Kristóf (1823 -1902) kiváló evangélikus
dogmatikus, híre:? (logmatikájáhan következő meghatá­
rozást olvassuk:
»Az emberiség általáno.s halhatatlanság: hite, mely
az emberi személyi.sx''g önbizonyoss.-igá.ban és Isten sz;i-
mára való meghatározottságában gyökeiezik, a kijelen­
tés tényein nyugvó vallásos és keresztyén hitblArnytisság
által mag-asabb inegei'ősítéiSt ós igazságot nyer. Ennek
következtében a keresztyén számára bizonyos, hogy a
halál, bár egyfelől, mint ítélet, álmeiiét a testnélküli.ség
és ezzel az erőtJenség és világtól való elválás .áüapoláim,.
do másfelől mint a halál tesféiiől való niOjgváltii.s, a hívő
számára átmenet Krisztussal való magasabb közösségre
a mennyben.
Dr. Alasznyik Endre jeles magyar »Evangélikus Dogt-
matikájá«-l;aii »A, halál ós lialha(atla,nság« (mor.y ct immor­
talitas) dinen következőket mondja:
»A halál sajátkópi értelemben a léleknek a testtől
való elválása, más szóval: a természet 1 é l d megszűnése,
mely is úgy jókat, mint a günosz,okat egyaránt eléri,,
mei-t az tulajdonkép a bűneset eredménye, a bűn zsoldja.
Mint ilyen azonban a halál a kegyesekre nézve iwm
büntetés, hanem pusztán természeti esemény, átmenet
vagy másként líapu az örök édetre. .t hakíllal iifjyunis <iz
enibernek csupán lennész'eli élete szűnik meg, a lélek cllen-
benminden lényeges sajátságaival és niüködésével tovább él.

•"•'S A. Neander: Apostolische.? Zeitalter, I I . kt. Hamburg.

1832. - - 446. o.
89 Chr. E . Luthardt: Kompendium d . Dogmaíik. 13. kiadás.
Lipcse, 1933. - 433. o.
iníglcii iw. álkilíiiios feltámadás iiapjáii, a feJtámasztott
testtel újra egyesül » azláii- igaz ítéletre íiJl.,.ltt azon-
lan különösen is megjegyezzük, iiogy a lélek mind­
járt a halál után, tehát még a feltámadás és ítélet előtt
megnyeri lényegileg a maga osztályrészé.!, azaz vagyi
(joldog vagy boldogtalan állapotba jut, aszerint, amint
ezéletl)cii a Krisztusban közlött kegyelmet befogadta vagy
eltaszította. Nevezetesen: a kegyese.k lelkei isten kezé­
ben várjtik a test liiesőséges felkiniadását és az örökig!
üdv teljes élvezetét, az islenlelenek lelkei pedig kárlio-
zatra mennek. Kövelkezöleg a Jélek haláJután való köz*
benső, közönyös és álomszerű állapotáról szóló tanok té-i
vc,sek.«89
A mnlt század egyik legnagyobb német, igehirde­
tője Gorock Kílroly volt (18Í.ó --l.SilO). Művei sok ma­
gyar protestáns Icíkész könyvláráhan feltalálhatók. Ge^
rock amellett kiváló teológus és elismert költő is. Kevés
keresztyén igehirdető ismerle úgy ;i Hzeutírást, mint ő.
Hallgassuk meg, mit mond Gorock a lélek lialáJutáni éle­
téről. 1872. év Hfisvét má.siiapján így ju-édikál:
»Hogy a halálnak Isten gyíTiuekei szirmára nincs ful­
lánkja és a sirnak .lézus lanifvá.nyai sziunára nincs ret­
tentése, liogy Isten állal nlkolott lelkemnek l.vl e jöldön
van hazája és nem a föld • alatt, liogy testemnek is meg
kell dicsőülnie Jézus mennyei liasonbitossága szerint,
liogy akik könnyek között válkak el koporsónál és sír­
nál, örömben találkoznak ismét a,z Úniál, lio.gy e mu­
landó világ romjaiból új ég és új föld áll elő, — ezek
a Húsvét nagy Ígéretei.«•"''
Harms Lajos (1808 -tlö) lelkész, a lierrmaniisburgi
mis.szió voeztője, amrdhitt korának egyik le.gjielesebb egV:
liázi szónoka, volt. Az óegyházi evangéliomokról irt pré-
(likációs köteb! tizenkét kiadást ért. Ebből vesszük a
gazdag és laizár törlénetéliez fűzött alábbi magyarázatát:
»A. keg-yes ember Ixúeg: és halálos-á.gyánál ott ál­
lanak a szent an,gyalok é,s örülnek, mikor az elköltözés

Dr. Ma.sznyik E . : Evangélikus Dogmatika, 229. k. o.

Pozsony, 1888.
" K. Gerock: Aus ernster Zeit. Stuttgart, 19&1.'—244.k.o.

59
órája eljön, mert rájuk In'irui a hoklog művelet, hogy a
kegyeseket a raradimtmha vigyék/.
»A .szegény Ijázár most már Alinihám ölében van,
vagyis a IkuadicsomlMii. Így liívjiik azt u txrldog he­
lyet, ahova a ive-gyesek telket jutnak a test Jiakila után.
Az egykori gazdag ember ellenireii a pokolija, óa a kínba
jutott. Ez a neve annak az áldatlan helynek, ahova az
-istentelenek lelkei jutnak a test halála után.<; xVég'ül még
azt kérditek, vájjon a Ikiradicsomhan már a tökéletes
Ixjldogsí'ig inog Vau és a jtokoibaii a teljes kárhozat? Azt
felelem: Nem, mert az emterek teste még nem rés-zes
Ixjüiic, hanem még a sírhin nyugszik. Azért még mindig
hiányzik valami a tökéletes boldogságból és a teljes k;íj--
hozatbói. Csak uz ítélet napján támarhuü: jel az em­
berek testei, egyesülnek Iclkcikkel. akkor következik a
kegyesek számára a tökéletes, ör-ök, testi-lelki Ixjldogság
az új földön és az istentelenek számára a telje.s, örök,
testi-lelki kárhozat abban a tól>aii, amely tűztől és kéai-
től izzik.«8p
Szűcs Ernő, a budaiie.sti Bolyai-loreáliskola mate­
matika-fizika tanára nagyszerű könyvel írt: sGyőzeleiu
a halál felett;; címen. Könyve lapjain elragadóan vilá­
gítja meg a természeltudoinány IVmyeben a Biblia szavait
a halálról. Hadd álljon itt könyvéből egy idézet:
»Legázoltuk ;i materiálisták lélektagadi') ellenvetéseit,
hatalomnak, Juríluthiliánnak ismertük meg a lelket, vop-
jjaut erejűnek, amely az emberi (estet, annak milliárd
molekuláit összetartja, kormányozza. De azt is láttuk,
hogy a lélek nem abszolút hatalom, lianem engedelmes
-valóság, amely maga fölött Ural ismm-, akinek rendel-
kezésé-től fügv a testlxm maradása.;-
»Vizsgitlva a lélek sorsát a, halál uLáu. futottunk a
kfvrhozattól. kerestük a mennyet, és végre megtaláltuk
•a föltételt, liogyan jutunk be a boldog iirökkévalóságha.
Alcgismei-tük.mit jelent a tudomány fényénél a. mi Urunk

82 Ludwig Hartns: Predigten über die Evangelien des K i r -

chenjahrs Herrmansburg, 1894." Vorlag der Mlssionshandlung.—
633. kk. 0.

'6Q
Jézus Kriszlu-s .segítsége, luegiismerliik. hogyan emeli oz
() ereje a lelkei a mennyek kepnjóJioz: "'
Végül ido iktatjuk I). Raflay Sáiukír cvaug. püspök
tollából származó következő sorokat:.
»A földi élet mulandó, mert testben folyik, mert
testhez van kötve. A lélek élete elienlren öröktől fogva,
volt ós lesz, mert Istenből való. A testet is a lélek
élteti s mihelyst a lélek elhagyja a testet, az összeomlik
és enyészetnek indul.«8i
Az idézetek felsorolá.sát .-ok sz;i.z lapon át folytathat­
nók. Hiszen, amint már emiitettük, a keresztyén anya­
szentegyház niindiír lélekhalliatatlanságát valló egvMa.
volt. " ^ •
Elielyett azonban térjünk iii,kábl> a következő fejezetre-
és szóljunk keresztyén énekeink bizonyságtételéről!

VJII.

Énekeink bizonyságtétele.
Hatalmas gyűjteményt tenne ki, ha felsorolnék mind.
azokat az énekeket és énekköltöket, akik a lélek testtől
való elváláiSát, halál utáni továbljélését kötött formában
megénekelték. Vannak közöttük ismertnevű keresztyének,,
szakképzett lelkészek, hivő és Isten ladkétől ihletett
költők.
Ha megállna az a tétel, hogy nincs a léleknek halál
után élete, akkor ezeket a jeles keresztyéneket teológiai
szempontlx)! tökfilkóknak kellene bélyegeznünk. Meg keH
lene áJlapítaiuink róluk, liogy nem ismerték a Bibliát, a
keresztyén dogmatika legelemibb kérdéseit illetőleg pedig
analfabéták voltak! Énekeiket, amelyek pedig a leggyö­
nyörűbb hívő bizonyságtételek a halálról és örök életről,
ki kellene selejteznünk keresztyén énekeskönyveinkbőí
és mint használliatatlanokat és eretnek tévelygéseket
örökre ki kellene átkoznunk azokat az egyházból.
88 Szűcs Ernő: Győzelem a halál felett. Bpest, Vita lüadása.
Il-ik kiadás, 160. o.
8' D. Raffay Sándor: »Feltámadás«. Húsvéti cikk. E v a n ­
gélikus Elet, 1942. 14. sz.

6*
 Bármelyik énekesköiiyvüiikbe nézünk bele, lépten-
nyomon, a lélek lialliatatlansága bizonyságtételével ta-
lálkozimk. Eschatológikus hyinnológiánkat át meg át
iszőtto az a bizonyosság, hogy a lélek tovább él a halál
ütán.
iMit akarnak a lélek-halál hirdetők? .El akarják
sikkasztani legszebb evangélikus énekeinket? Reá akarják
sütni világhírneves énckköltőkre a teológiai kontárság
• bélyegét? Tudnak ők ilyen vagy ennél jobb énekeket
írni?? Nehezen hisszük.
Álljanak itt maguk az őmekek és tegyenek bizony­
ságot! A Uunántúli »Keresztyén Énekeskönyv«-ből vesz-
szüfc az alábbi énekverseket:
títas vagyok e világban, mennyországban
Vár örök hazám, készen.
A testem csalc lelkesült por
S viszont a .sor, ha rájön, porrá lészeu.
Lelkemnek jöldí iársáiól, sátorától
'Bizonyos megválása.
De csak annak k i Istent fél, kegyesen cl
Lesz boldog kimúlása.
öBíj. ének 1. és 4. verse. Ismeretlen .szerző.
A test, e földi gyarló részem.
Por lesz, miből lett egykoron.
De lelkem, óh tuáam. nem vész el, • :
Győzelmet vesz Jutlálomon.
Szívem nyugodt, van oltalmam,
Jézusom én bizodalmam.
545. ének .3. v. Ismeretlen szerző;
* i:
Áldás kíséri testemet a sírnak öléire
Az ég fogadja lelkemet örök dlcsőséghe.
549. ének 5. v. Szerzője: Gyurátz Ferenc
püspök.
4t
Testem nyugszik föld ölében,
Ijelkem az Isten kezében.
Vagyok édes reménj^ségben. j \ '

42
 Siess lelkem, szállj a.: égbe,
Urad Lsteiied elóbe,.
Hol örökös lesz a Ivéko.
051. órick 4. ós G. verse. Szerzője: Miklós
de.ík a X V I . században.
*
El végeztéin élelemét, e nyomorult világban.
Lelkem eihaggrán ieslemei, helyet lel mennyországban.
Most. kezdődik boldogságom, én Uramnál Krisztusomnál,
-Örökké tart vlga.sságom, lelkem megtartójánál.
552. ének 1. verse. Gusztáv Adolf halálára-
(1(;P.2) írt ének.
lm, ami főidből vélclelt, viszontag porrá,, földdé lett,
Do a földből i'eltiVinasztja, az Úr hatalmas szózatja.
.H. híré lélek Islciinél mennyeldsen ynindörökkön él,
.Az Ür Jézus érte is jött, s a bűntől^megváltotta őt.
557. ének 2. é.s 3. verse. Huszita ének.
4:
Láthatjuk, hogy evangélikus énekeink milyen vilá­
gosan és tisztán tükrözik a kél.ségbevonhatatlan bibliai
tant: A halál csak a lest elmúJám. A lélek ioválél) él.
ítéletkor végire megy a feltámadás, amikor test és lélek
örök életet nyernek.
Zárja bár holt tosteiiiet e föld hideg boltja,
Rnilialalkin lelkemet idő ki nem oltja.
Túl a síron lelkemnek vár dicsőbb hazája.
Hol boldogabb éhemnek nyílik szelrb pályája.
560. ének 1. és 2. verse. Szerzője: Zat-,
• . hureczkv Sámuel gvőri kántor, 1811.
4c
Testünk mily vállozandó, romlásra mily hajlandó.
Mindnyájan elenyészünk, jjorrá, hamuvá'^ löszünk.
Ámde nemesebb része, lelke el nem eaiyésze.
'Az a mennybe költözött s él az angyalok közölt.
562. ének 7. <ís 9. verse. Szerzője: Beliczay
.Ténás hőgvészi lelkész, 1764—1845.
Lánykánk alszik! immár elbúcsúzunk, ' i.
Lánykánk, Isten veled! JJ/ lelbcének

63
MegiáUó Jihusuríi:, a •nte.nnyr]:hcn heli/ct.
Síriialniáii virág illatozzon, a szellő is halkan susogjon^
Lánykánk alszik!
067. ének 6. verse. Szerzője : Gerock Károly
világhírű német lelkész-költő, 1815—90.
Elég immár! Uram. vida lelkemet
Mennyei S'io»?)a.' Szalxiditsd meg
Elfáradt testeinél fektesd le síromba!
Szüntesd -sűrű köimylmllatásoni.
Halld meg forró sóhajtozásoni:
Elég immár!
570. ének 1. verse. E-inerellen szerző.
Sírj, bús sereg, mely vagy i'trva, sirjalok minden szemek^
Gyászos koporsób.a zárva, e hidegült tetemek.
Már nem adnak feleletet, némák ők síraliuink között, .
Mi nekik adott életet, a, lélek elköliözöll.
573. ének 3. verse. Szerzője: Kis János-
püspök, 1770—1846.
Uram beszéded állandó, ha meghalok is élek.
Csak a. gyarló test halandó, halhalaUlan a lélek.
Örökkétartó jutalmam lesz mennylíen ez bizodalmam.
582. ének 1. v. Szerzője: Beliczay .T.
Azt mondaná azonban valaki: Csak a magyar ének-
szerzők voltak ilyen kontárok a teológiában, hogy a lélek
halhatatlanságáról zengtek himmiszokat!
Téved, aki így okoskodik. Nyisson fel akármilyen'
nyelvű kerpsztyén énekeskönyvet, evangélikmst vagy más
hitfelekezethez tartozót, mindenikben a lélek halhatat­
lanságával találkozik.
Nézzünk néhány idegennyelvű énekstrófát. Először
a német Allgemeines Evangeli.sches Gesangbncli (Egye­
temes Evangélikus Énekeskönvv) énekeiljől. Megjelent
1909-bcn, Bprlinben:
Drauf will icli fröblidi sterben, Has Hiramelreich ererben,
Wi© er mjrs hat béreit.
Hier kann jcb nicht melír bleiben. Der Tod tiit niit-h
Meln Seele sich rom Leihe scJieidef. [vertreiben,.

61
(Erre vidiímaiimeglialok, Hogy örököljem a mennyországot.
Amint azt készen tai'tja számomra,
itt nem maradhatok tovább. Elűz a halál,
Lelkem lestélől elválik.)
371. ének. 7. verse. Szerzője: Hesse J.
1490—1547. . - -
* • -•;
Die bősen Geister von mir treib, -v
Mit deinem Geist .stets Ixű mir bleib,
Jiis sieh die Sccl rom Leib abwemtt,
So nimm sie Herr in deine Hánd!
Der Leib hab in der Erd sein Ruh, í
Bis sich der jüngst Tag naht herzu.
(.A gonosz lelket űzd el tőlem.
Lelkeddel állandóan maradj velem, ' '
Míg a lélek a tesKől elfordul,
Akkor vedd azt Uram kezeidbe! , ' ' ?
A te.st pihenése e földben legyen, " '.
Alig elközelg az ítélet napja.)
373. ének 4. verse. Szerzőije: Eoer P.
1511—1569.
4c
Wenn süss gleicli ist das Lében,
Der Tod sehr bittér mir.
Will ich mieh doeh ergeben •
Zu sterben willig dir. , ,;
Ichi weiss ein besser Lében
Da meirie Seel führl hin,
Des íren ich mieh gar éten
Sterben ist meiii Cewinn. .
(Ha édes i.s az élet, . ' •
A halál pedig keserű,
Aíégis megadom magam neked, •• •
Kész,S"éggel Italok meg. • ' . ,
Jobb életet ismerek, _ . '•
Ahova lelkem megy, " -
Efölött nagyon örvendek, L -
Nyereségem a halál.) •. i
4c

5 65
Ruht (loch der líCib saiift in der Erd,
Dic Seel zu dir sich schimnget, ' ;
In deiner Jland sic unversehrt
Durch Tod ins Lében dringet.
Hier ist doeh nur ein Trá'nental,
Aiigst, Kot, Alüh Arbeit üi>erall.
(Bár a lest szelídoti földten pilien,
A. lélek hozzád szárnyal,
Kezedben sértetlen marad.
Halálon k-eresztül életre tör.
Itt (3sak siralom völgye van,
Mindenütt rettegés szükség, fáradtság, munka.)
o80. ének 3. verse. Szerzője: Schein J. H.
1587—1630.

Wie seid ilir doeh .so wobl gcreist,

Gelobt scln eure Schritte!
Du friederoU befreiter Geist,
Du jetzt verlas.>ene Hütte!
Du Seel, bist beim Herrn.
Dir glanzt der Morgonstern, ' .
Euch Glieder, deekt mit .sanfter Ruh
Der Liete stillcr Schatten zu.
(Bell jól utaztatok.
Áldottak lépteitek!
Te békésen felszabadult lélek, -.
Te most elhagyott kunyhó!
Te lélek a,z Úrnál vagy,
Hajiialasillag ragyog reád,
Titeket tagok, a szeretet enyhe iiyugalma
Csendes árnyakkal fedez !».)
394. ének 2. verse. Szerzője: Gróf Zinzíen-
dorf Miklós 1700—1760, a herrnhuti test­
vér-gyülekezet alapítója.
4c"'
Nun lasst uns deii Lei)) begral>on ' '
Und darán kehien Zweifel halxm
Eh werd am jüng%*ten Tag aufstehu • ' ,
Und imvervveslicli hervorgchn.

66
'Sein Secic Ichl civig in GoU, •- . í
Der sie aliluer aus lauter Gnad,
Von álier Sünd und Missetat ., , ,
Durch seinen Sohu eriöset hat, • ' •'
Die Seele lehl oJín allé Klag, _
Der Leib schlált bis zum juiigsteu Tag, . , '.
Au welcheni ihu Gott verkláren
Und ewge Freudé wird gewáhren.
(Fordítását lásd Keresztyén Énekeskönyv 557: 1.3.4. v.)
395. ének 1. 3. és 5. verse. Szerzője:
. Weisse AI. t 1542-
4c
Kahr hin meíu Kínd! /he Engel ivarién scJion •
Áuf deinen fronmen Geisi.
Du Bíehest auch, wíe Gottes lieber Sohn
Dir schon die Kronc weíst,
-Nuii wohl dein Seclchen ist enihunden, , , .
Du hast ini Herreu überwunden.
-Zíeh hin, inein Kíiid! . A
(Menj el gyermekem! Az angyalok már várnak
Te kegyes lelkedre.
Látod azt is, ainínt Isten kedves Fia ;
.Mutatja néked a koronát.
-LeÁkeeskéd immár kiszabadult,
Az Ürban diadalmaskodtál.
Menj el, gyermekem!)
400. ének 6. verse. Szerzője: Hoffmanu
G. 1658—1712.
4c
Uuíer Liliea jeiicr Freudén, sollst du weíden, .A .
• Seele schwrnge dicli empor!
Als ein Adler flicg b.ehendc, Jesu Hánde
Öfi'nen schon die Perlentor. •
. (Örömlílíomok között legelsz majd
Lélek, emelkedjél fel! , •
Sas módjára szárnyalj gyorsan, Jézus kezei
AMáí' nyitják a gj-öngykaimt.)
412. ének 1. vei'se. Szerzője: Allendorf
J . L . K . 1693—1773.

fi:
Wo findet dic Seele die Ilchnat, dic Ruh, '" "
Wer deckt sie mit ödiiitzendcn Fitttehen zu?
Ach bietet die Welt keine Freistatt uns an,
Wio Sünde niclit lierrsehen, nieht anfechten kann,
Nein, nein, nein, nein, hier ist sie nicht,
Die Heimmt der Seele ist droben im Licht.
(Hol lel a lélek otthont, nyugalmat? .
Ki fedi be óvó szárnyakkal?
A világ nem ;nyujt nékünk menhely t,
Aliol nem nraUcodU? és nem kísért a büii.
Nem, nem, nem, nem, itt nincsen,
A lélek otthona fönn van a fényben.)
420. ének 1. verse. Szöveg írója isme­
retlen. Dallam: ír népdal 1827-böI.
Legyen ennyi elég a német keresztyénség kimerít-
hcfcetlenül gazdag énekkincBéböl.
Alábbiakban szeretnénk Tranovszky György hires
tót énekesköiiyvéből a »Tranoscius«-ból néhány jelleg­
zetes, eschatológikus énekverset felsorakoztatni:
Touzím po svém milém Spasiteli, ,
Neb' on Krlstus jest má ütecha,
Vzdychám po svém ctném Vykiipiteli,
A fluse má knenni pos]iíohá,
Zádám jistc rozdelen byti,
A s svym milym Pánom Kristcm byti,
Radosti oné vecné dojiti.
A Tranoscius-énekok magyar szövegét Vietorisz Jó­
zsef kitűnő fordítása szerint kívánjuk közölni. Csak ahor
tárgyunk szempontjából szószerinti fordítás szükséges,,
mint itt is, térünk el a Vietorisz-fde szövegtől.
(Vágyom kedves Üdvözítőm ntán,
Mert ő, Krisztus az én vigasztalásom,
Fohászkodom tiszteletreméltó Megváltómhoz,
És lelkem aliozzá siet.
Bizonnyal rágyom kettéaszolni.
És kedves Urammal, Krisztussal lenni,-
Amaz örök örömlie iiejutni.)
925. ének 3. v. Szerzője: Tranovszky
György, 1591—1637.

68
Tote, BozG Otöe, du.si svou porouéíiii, jakoz slusí,
Tys mne j i byl dal v tclo mé, zas Ji oddávám v ruoe tvé.
Zejiii©, ty« mou matlcou byla, do té chvíle mnes zivila.
Prijmi své dítc, mó tclo, by v tobc svűj pokoj melo.
(Atya-Isten, imlaol neked, njánlom az én lelkemet,
Te adtad azt a testemlíc, visszaadom szent kezedbe.
Föld-anyám, te életemben, mindeddig elláttál engem,
Fogadd 1x3 az én testemet, élvezze békességedet.)
932. legyen eredetű ének 2. és 6. verse.
(Vietorisz lord.)
*
Múj Pane, nedej mne zahynouti .• _
Kdyz V posledním skoncení
Tela 6 diisí loucení,
Strach snirti vecné mne rmouti.
i(Uram, ne engedj elvesznem ' .•
Alidon a végső befejezé-skor
A test és lélek elválása
Az örök halál ijesztése szomorít.)
93.5. ének 1. verse. Szerzője: Hruskövios
Síhnuel.

Neplacez innoho in-átelé. tobo nirtvélio tela,

Neb otío ze-ela nezahynulo, ale usnulo.
".Shiédárae se za,sc, v.sickni v ónom case.
Pán Biűi jak slusí, opatril du.sl v nebeskéin trünu,
V otcov.ském lümi tani odpoéívá, vseho iizívá, '
üuse ncumírá, svédéi s Pí.sem vira.
Kdyz >se i-ozedni teii den poslediii, telo shované
Z prachu povstanc, nyni bczdirsné, bidné. ne.shisné: '
Bude éerstvé, krá,.sné, S])anilé a jasné.
(Ne 6jra.ssátok, ti jóbarátok, ezt a holttestet,
Aíert el nem veszliet, nem végkép halott, csupán elaludt.
Nem sok idő múlva, látjuk egymást újra.
Lelkéről amott, már cjondoskodott, mennyei Atyánk,
<3 karolja át, kebelén pihen, üdve végtelen.
Hiszünk az Igének: nem lial meg % lélek.
Bizton várhatod, a vég.sö napot: Felkél egyenest

m
Sírjából a test, mely ma éktelen és Uiekíelcn '
Űj életre képes és ragyogó szép lesz.) '
939. ének 1—3. verse. Szerzője: Tranov-
• • ••• szky Györgv. (Vietorisz lord.)
Nu, slystez, milí krestané, jak tclo .s du.si bojuje
Zde V tomto mizerném svele, stále na sebe válci,
Pokudz je smrt rozloucí.
Duse mluví: Prijde ten éas, zxe s(; se innoii rozloucitmás.
Coz t i tu pomüz tvé zbozí? Mnsís jíti do itrachu,
Nebo jsi vzato z praclui.
(Halljátok meg keresztyének, liogy liarool a test és lélek,.
H keserves csúf világon, Míg jöttén a halálnak
Egymásiól meg nem ráhnű:.
Szól a lélek: Majd meglátod, mikor tőlem meg kell válnod-
Mit ér minden gazdagságod! Porból leltél idefenn.
Porrá leszel odalenn.)
942. ének 1. é.s 9. verse. Szerzőije: Piibis
Dániel. (Vieforksz ford.)
A Tranoscins énekeskönyv arról híres, hogy mély
keresztyénség és igazi hilheri kegyesség nyilvánul meg
benne. És imé, ez énekeskönyvben sehol nyoma sines h
lélek haláláról szóló tévtamiak. EllenlKni mindenütt arról
van szó, hogy lialál ntán a lélek a testtől megváPLl?. Aí
test porrá, lesz, a' lélek ellentien Iralbatatlan. A test a-
földben alszik, de ítéletkor feltámad. Te.st és lélek egy­
mással egj-esül. A teljes ember: te.-t és lélek nyer Őrökl
életet.
Még egy régi temetési ének álljon itt l.vizonyságnl:
Vzkríseni éekáme. .•/.• Toho .•/.• tela, o nemz verime :/;:
?jQ V nem jistotne Boha nzríme.
Kriste nás, .spasiz nás, at vefaie nezliyneme,
Telo mrtvé v zemi .•/.• Klade se
•TehoK dusc jest v nebi
Kldezto nizádné, bolesti néni,
Raduj ise, hrísníce, zádné tam nouze nenf.
(E tost feltá.madá,sát várjuk, melyről hisszük.
Hogy benne megpillantjuk Istent bizamnyal.
Krisztusunk, üdvözíts, hogy örökre el ne vesszünk..

70
A holttetem földbei) van, lefekszik A . .,
Lelke a mennyheii mn. ' . .A A
.Aliol ninos semmi fájdalom,
örvendj bűnös, olt nincs többé semmi szükség.)
974. ének 1, és 2. verse. Ismeretlen szerző.
Bátran kimondhatjuk, liogy keresztyén hymnológ-iánk
egyöntetű bizonyságtétele a lélek postexisteuciája "hité­
ten erősít meg bennünket, A legkoraolyalib és leghivőbb
keresztyén énekirók, az Isten J,clke által történt meg-
ihletés és emelkedettség perceiben, a, lélek halálntúni
életének bizonyosságáról énekelnek.
Ezek után léjijük át a keresztyihi kijelentés szorosabb
határait és hissiik vanuak-c a iéJek-lialhatatlanság hi-
témek a kijelentés könni kívül is bizonyságtevői?!

ix. .

A halhatatlanság hitének kijelentésen kívüli

bizonyságai.
ImUiardt kitíuiö evarigélikii,s dogmatikája nagyon
helyesen mutat, reá arra, hogy az emleriséig egyetemes
halhatallaiiság-biie a kije!enté.<eTi alapuló keresztyén hit-
bizonyosság által megerő.sítését nyeri.^^
Nem lesz érdektelen leliát, ha legalá].)l» diiihéjban fel­
vázoljuk a halhatatlanság-hitének keresztyén kijelenté.scn
kívüli bizonyságait.
1, AZ ÓKOR NKPElNEIv HAlillATATEANSÁG HITE.
A legősibb leletek arról tesznek liizonyságot, hogy
már a törtéiielemelőtti emter is hitt a halálutáni életben:
A temetés szertartásos lörni'ik között megy végte.
A. holttetemet kelet felé fordított arccal fektetik sírjába.
Idelmiszereket helyeznek mellé. Ratezolgáit, feleségeit
nem egyszer leölik a vsiniál, hogy tovább szolgáljanak
neki a másvilágon. Az élők a halottak megjelenését le-
hehségesiiek tartják, sőt hivatásos halott-idézők megidé*
zik őket.
A legáltaláiiosaliban elterjedt meggyöződéö az, hogy
«8 Luthardt: Kompendium der Dogmatik, Lipcse, 1933."433.0.

71
 a holtak h ú s é s e s on t ii ól k ü 1 i ;V f n y a k k á v á 1-
nak, földi alakjukai azoiilian megtartják.
Még a Berzsenyi költe-ményében emlegiotett, erkölxB-
telenségükröl hírhedt »szil>ariták<; is liitték, hogy van
élet a halálon túl az »E 1 i zium;;-ban (túlvilágon).
Haeckel Ernőnek a »Weltrátsel«-l)en közölt az az
érvelése, hogy némely népeket (ceyloni veddák, dravidák,
egyes amerikai ősfajok, kiiiaiak) állítólag egyáltalán nem
foglalkoztat a halhatatlanság gondolata, nem tekinthető
cáfolatnak a következő oknál fogva:
Bebizonyításra szorul, hogy ezeknek a népeknek a
halálutáni életről valóban teljességgel semminémú kép­
zeteik nincsenek!
Továbbá tudjuk azt, hogy egy ilyen hit, ha koráliban
meg volt is, milyen könnyen elkorcsosuUiat és feledésbe
mehet a bún következtében.
De tegyük fel, hogy némely jíépeket tényleg nem
foglalkoztat a túlvilági élet hite, ugyanakkor azonban
eok szá-z, sőt sok ezer nép meggyőződésében mély gyö­
keret vert. A hangsúly nem azon vau, hogy a halha­
tatlanság hite kivétel nélkül minden né|)nél ieltalálliató-c,
hanem hogy ez a hit, a legtöbb népnél megvan.
Kérdezzük: Vájjon ki volt ezeknél? a népeknek a
tanítója? K i vezette el őket erre az igazságra?
Lássunk néhány konkrét |)éWát:
Az egyiptomiak hitték, hogy a földi ház csak át­
meneti szállás. A másvilágon Ozirisz isten tart ítéletet.
A babilóniak az alvilágot vigasztalamiak és sötétnek
tudták. A Gjlganiesz éposz azonban már tud a boldogság
szigetéről is.
A perzsái? vallották, hogy a lélek Ijaiál után vagy
üdvözül vagy pokolba kei-ül.
A görögök.és rómaiak is hittek a lialálutáni életben.
Hitük szerint az alviláglxin mcgjelünő lelket Hermész
isten fogadja.
A germánok vaIIáso.s felfogása szerinl a lúlvilág
(WalUialla) egy arany palota. A csatákban elesett liősöket
ide vezetik a wallkúrok.
«8 Dr. Csengödy L . : A lélek halhatatlansága. Bpest, 1928.
Scholtó Testv. 10. o.

72
 Az iudiai bralimaiiizmus a It-lekváiidorltist vallja,
mely szerint az ember lelke lialál után állat, sőt növény
formáját veheti fel.
A felsorolt példák azt bizonyítják, hogy a naláluláui
•életről való meggyőződés, akár tisztultabb, akár torz
formában, feltalálható a földkerekség csaknem minden
nt-pének gondolat- ós hitvilágában.
2. A HALHATATLANSÁG BÖLCSÉSZ
BIZONYSÁGTJWÖI.
Nemcsak a néphitben élt tovább a halhatatlaiiságrúl
való meggyőződés, hanem előkelő helyet vívott k i ma­
gának a művelt körök gondolatvilágában is. A görög
bölcsészet kiváló mesterei rendszerüknek szerves alkotó
részévé teszik a lélekhalliatatlanság bitót,
rytliaporász (Kr. e, 080—500) ós követői a pythe-
goreusok vallják, hoyy a, te.st csnp;in a lélek börtöne. Van
túlvilági l)üiitetó.s.
Szókráló.sz (Kr. c. 171 oí)9) szerint a halál nem
más, mint a léleknek a testtől való különválása. A test
.a lélek ruhája,
A lélekhalhatallanság faiiáuak legkiválóbb - bölcsész
képviselője Piáló (Kr. e. 427—347). Szerinte az emberi
lélek m i n d e n a n y a g i d o l o g t ó d f ü g g e t l e n va­
l ó s á g . A léleknek a testen kívül is van önáUó, ön--
tudatos léte. Hirdeti a lélek prae- és postexistenciáját.
Az njplatonikus Plotinosz (Kr. e, 204—270) olyan
magasra értékeli az emberi lelket a lesttel szemben, hogy
szégyenli, miszerint van teste. A lélek képes arra, tanítja,
hogy az istemségbo elmerüljön.
Seiieca (Kr. u. 3—65) latin bölcsész, Krisztus kor-
tái'sa, a halált az örök életre való születés napjának tartja.
A későbbiek közül Carlesius (1596—1650) francia
bölcsxísz szerint; a lélek a testtől egészen független valóság.
Leibniz (1646 -1716) német bölcselő hirdeti a lélek
születés előtti és halálutáni létcy.ó.sól (prae- és jiostexis-
tencia).
Wolf Kercsztély (1679 1754) német filozófus a lélek
oszthatatlanságát ó.s romolliatatlan.ságál vallja.
 Bőimet Károly (1720—1793) genfi francia, természet-
kutató-filozófus a léleknek éther-testet tulajdonít és hang­
súlyozza a lélek önálló voltát.
Kant Emánuel (1724—1804) kimagasló német böl­
csész következtetései során odajut, hogy a s z e m é l y i ­
s é g m e g s z a k í t l i a t a 1 1 an t o v á b b é 1 é h é t , ézzeli
kapcsolatban a l é l e k h a l h a t a t l a'ns,áigá t s z ü k ­
s é g s z e r ü l e g f e l k e l l téite 1 e z n ü n k. Erény éa-
boldogság közötti ellentét csakis az érzékfeletti világban:
talál kiegyenlítést.
Herbarf János (177G—1841) német bölcséiSz hirdeti,
liogy a lelket nem köti tér és idő. A lélek halhatatlansága
magától értetődő dolog.
A legújabb kor gondolkoziói közül megemlítjük iá
Nóbel-dijas Éneken Rudolf (1846—1926) német böloseló
nevét, aki az embert az isteni lélek edényének tartja,
Bergson Henrik (18.59—) francia filozófus, 1927-bení
a Nóbel-díj nyertese, leszögezi, hogy a szellemi élet több,
mint az agyvelő tevékenysége.
Végül Geyser J. ma élő német bölcsész a lelket an
emberi szervezetben, élő, önálló lénynek vallja."
Természetesen, a bölcsészettörténelem lapjairól nemi
hninyoznak a lélek halhatatlaniságát, sőt a lélek exls-s
tenciáját tagadó bölcsészek sem. A szofistáktól és epi*
kureusoktól kezdve napjainkig a X I X . század materiá-
l.istái, Spencer Herbert, Nietzsche Frigyes és Hadokéi
Ernő egyformán nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy meg­
döntsék a (hialisztikns antropológia alaptételét, miszerint
az ember testből és lélekből álló lény.
Nem véletlen, dolog, hogy mimbg a hitetlen bölcselők
tagadják a lelket, ugyanazok, akik isten nem-létét iS
kézzel-]á,bbal bizonyítják. Az ilyen szánalomra méltó em­
berek természetesen az egész keresztyén világrenddel
súlyos konfliktusba kerülnék.
* Mindazáltal követőik száma igen nagy. Különösen:
a szociál-kommunista körök tekintik ezeket a materiáJista,
hitetlen bölcselőket atyjoknak és tanítómesterüknek. Nerat

" K . Vorlander: Gcschichte der Philosophie, I—II. kt,

Lipcse, 1921.8 • '

7'4
csoda. Elveiknek az anyagelvúség fentvázolt tanítása ki­
tűnően inegfelel: isten nincs, lélek nincs, túlvilág sincsl
A földi életeit kell tehát kiéivezni, inert mennyország és
})okol itt vaiji a földön!
A Ilit és a hitetlenség soha meg nem szűnő nagy
mérkőzése ez. Aki elvonatkozott Istentől, az tagad min­
dent: Istent, lelket, halhatatlanságot. Az valóban csak
azt hiszi, amit Iát ós azt vallja: Der Mensch ist, was er
isst! (Az az ember', amit megeszik.)
Tárgyunk szempontjából az a fontos, hogy az em-
l>eriség legnagyobb gondolkodóinak egész sora, pusztán
bölcseleti úton, arra a következtetésre jutott, hogy iiz
embernek a testi élet funkcióitól független, önálló lelke
van, ,amely túléli a lest halálát, tehát halhatatlan. Az em-
l>er több, mint egy lapát föld, több, mint az állatcjk'.
.Áz ember öi'ökkévalóságra teremtett lény.
A bölcsclettudományra természetesen áll a találó meg­
állapítás: Philosophia quaerit, religio possidet veritatem!
(A bölcsészet csak keresi, de a vallás birtokolja az igaz­
ságot.) :
3 A LÉLEKHALHATATLANSÁG ÉS A Z EXAKT
TÜDOAIANY.
Exakt tudomány alatt a pontos észleleteken alapulój,
kézzelfogható tudományt szoktuk érfeni, a.zt a tudomá­
nyosságot, amely a maga állításait kísérleti úton ki­
mutatni tudja.
Vannak emberek, akik abban a téves meggyőződésten,.
élnek, miszerint őket tudományos képzettségi'ik és is­
mereteik gátolják abban, hogy a vallás igazságail>an
higyjenek.
Kégi és sokat vitatolt tétel az, hogy vájjon a vallás
és a tudomány nem ütköznck-c össze?
Valaki a vallás és a tudomány viszonyát igen ta­
lálóan a gőzhajó és a, gyorsvonat viszonyához hasonlí­
totta. A kettő semmiképen.-oiii ütközhet össze, mert az egyik
a vízen, a másik pedig a szárazon közlekeliik. Éppúgj' á
vallás és tudomány sem ütközhetnek össze, mert a tu­
domány mozgási területe a tapasztalati világ, a vallás
mozgási területe clienlvon a trauscendeii.s világ.

75
 • A Iielyes tudoniáiiyosság rávezet a vallásra. Egy
aiéiiiel etatisztikas küinitatta, liogy a Jeles természettu-
-dások .92 o/o-ka istenfélő eniter volt.
A tudomány fejlődéstörténete sajnálatos módon mégis
azt mutatja, liogy egyes képviselői, olykor, átlépve jog
lés hatáskörüket, betörtek a hit mezejére. Volt reá eset,
hogy kedvező, máskor ellenséges érzülettel viseltettek
.a vallás iránt.
A tudomány útja nagyon is hullám vonalszerű. Az első
világháborút megelőző időben egyes hitetlen tudósok nagy
garral hirdették, hogy esak anyag van. Az imiversumot
a kauzalitás törvénye mozgatja.
A modern fizika ezt az állítást nemsokára megcá­
folta és ma éppen az ellenkezőjét hirdeti: »anyag« nin­
csen, mert az elektrón nem más, mint energia, a kau­
zalitás pedig nem egyforma a mikro-mezo- és makro-
kozmoszban.
A biológia, iiemrégibeu még az evolutio bálvány-
istene előtt hajbókolt és tanította, hogy a földi élet egy
kezdeti sejtből fejlődött k i .Ma a biológia erősen vallja.,
hogy nincs evolutio, az élet megfejthetetlen titok. Az
anyagi világ liatárán túl szükségszerűleg fel kell téte­
leznünk Istennek és a léleknek létezését.
Olyan korban élünk, amidőn az exakt tudomány a
•vallás nagy, ősi, kipróbált igazságaihoz kanyarodott vissza.
Minket tárgyunk kapcsán az exakt tudománynak kü­
lönösen az a része érdekel, amely a lélek existenciájával
ós mivoltával foglalkozik.
Vogt Károly (181.7—95) német materialista tennésaet-
vizsgáló még azt lűrdette, hogy a lelki tevékenység az
.agyvelő terméke.
Fechner Gusztáv (1801—87) német pszicho-fizikiis,
a test lés lélek egyesítése mellett tör ]ándz,sát, így akarván
hízelegni kora mouizrausának. Tanította, hogy test-szol­
lem és lélek ugyanaz a valóság.
lioeb Jacqes (1859—1924) a.merikai fiziológus az ösz-
szes testi és lelki éieliiyilvánulásokat kémiai és fizik.ai
foljmmatoknak miiiősítetto.
A mai exakt tudomány azonban meííállapította, hogy
ezek az elméletek hámi.'? feltevé.sekre és téves megfigye-
lé.sekrc táma.szkodtak.
76
 Már Gall Ferenc (1758 -1828) némbt orvos meg-
iigyelte, hogy bizonyos lelki tevékenységek meghatáror
zütt agyterületekhez köttettek. Az agjüvéreg bizonyos
pontjainak izgatására u. i . mindig ugyanazoknak az iz­
moknak az összehúzódása következik be.
Ezen a nyomon elüidulva megkezdődött a helyrög-
zítés-kutatás, ezzel kapcsolatban a renex-tevékenység ta­
nulmányozása. Sokan azt hitték, hogy most vagy solia,
sikerülni fog az élet gépszerű folyamata titkainak a le­
leplezése.
Ez a kutató munka azonban végül is egészen más
xmedményre vezetett, mint azt némelyek várták. A hamis­
feltevés megdőlt és a való igazság került felszínre, mely
szerint test és lélek nem olvaszthatók egybe, mert azok
önálló, külön valóságok.
Sherrington Károly (1861 - ) Nóbel-díjas angol orvos
az idegrendszer működése körül végzett kutató munkát.
Különösen a reflex-tevéken>'séget vizsgáJta, Megállapí­
totta, hogy a duosejt és az idegszövet csupán felvevő
és végrehajtó készülékek, vagyis eszközök egy maga­
s a b b s z e l l e m i v a l ó i s á g kezében.
A lélek és az agyvelő viszonyának tiszlázása ma már
líámulatos eredményeket ért el. Vizsgálati és kísérleti
módszerekkel beigazoltnak tekinthető, liogy más az »én«
és más az idegrendszer, mint központi kapcsolószerkezet.
Az »én« és kapcsolószerkezete úgy viszonylanak egy­
máshoz, mint a mesterember és szerszámai. A ducsejtekre
bizonyos műveletek elvégzéséhez szükség van ngyan, do
nem a duosejt lát és mozgat, aminthogy nem az olló szab,
nem a fejsze hasít, hanem az őket lyirtokló »én«.
Mindent összevéve a modern kísérleti fiziológia arra
a megállapításra jut, hogy az a g y k é r e g s z e l l e m i
b e f o l y á s o l á s h a t á s a a l a t t á l l . Áz e m b e r , hla
e r ő s e n akarja, s a j á t a g y v e l e j é n c k szobrá­
sza lehet,6«
A modern fiziológia tehát eljutott ahhoz a végső
konklúzióhoz, hogy a lélek nem agyvelő és az .agyvelő

89 Horváth—Reök: Isten — papok — orvosok. Budapest,

1941. Korda R . T . kiadása. 165. kk. o.

77
liem lélek. A lélek valami ogészeii más valóság', mint a.
test. Fölötte áll annak, uralja azt. Az exakt tudomány
visszaliajlott a bibliai kijelentéshez és párhuzamosan fut
azzal.
Piriilniok kcUeno azolvoak a teológusoknak, akik a
korábbi tudományosság hamis állásfoglalása előtt meg-
Iródolva, elárulták az újszövetségi kijelentést és a ha­
gyományos egyházi tant és tagadásba vették a lélek exis­
tenciáját. Mert kimondjuk kereken: A lélek továbbélé­
sének tagadása mögött a lélek existenciájának ralószinű
Mgadása rejtőzik.
Lehet, iiogy az exakt tudományosság bizonyos idő
multán újból a materiálizraus útvesztőjébe kanyarodik
vissza. Azután majd isméi megtagadja ezt az utat és
hívővé válik. Am ingadozzon és csavarogjon a világi,
emberi:' tudományosság. Minket keresztyéneket ez meg
nem zavar. Hitünk évezredek óta ugyanaz és az marad
öröklié. Jézus Krisztus azt mondotta: Az ég és a föld
•elmúlnak, de az én beszédeim .seramiképen el nem múlnak.
(Máté 24:35.)

• ,X.

Miként talált utat a lélek haláláról szóló

eretnekség az egyházba?
A filozófiai gondolkodásiján a görög Demokritosznál
(Kr. o. 460—370), majd a szofj.stáknál találkozunk először
az anyagelvúség tévtanával. Aíégis Arisztotelész a fö-
búnös abban, hogy a lélek haláláról szóló nézetek be­
hatoltak a filozófiai gondolkodás területére. Arisztotelész
hirdette, hogy a lélek és test ugyanazon anyagúak, va­
lamint, hogy a test halála egyszersmind a lélek halálát is
jelenti.
Aíint fentebb kétízben is reámntattunk, jórészt ez
a tanítás tette Luthert bizalmatlanná a pogány Arisz­
totelésszel szemljen.
Majd Epikurosz (341—270 Kr. e.) és az epikureusok
tanítottak hasonló szellemben.

78
 Ezekhez a pogány bölcsészekhez térnek vissza min-
-den idők anyagelvű bölcselői, hogy Loclve-n, Hunie-n és
különösen a 19. század malcriálistáin keresztül Nietzsche-
ben és Haeckel-teii a lélek halhatatlanságának tagadáíHi
csúcspontját érje el.
Tegyük fel azonban a kérdést .^A lélek halálának
tévtana hogyan talált utat a keresztyén anyaszentegy­
házba?
Munkánk bevezető részében hangsúlyoztuk, hogy a
keresztyén egyház legősibb kezdetétől a legújabl) korig
lélekhalhatatlanságot valló egjdiáz volt. Az egyháztör­
ténelem, nem ismer olyan kort, amidőn ez a kérdés vita
tárgyát képezte volna. Az V. Lateráni Zsinatnak az az
intézkedése, mellyel a lélek haniatatlanságának tényét
leszögezte, minden valószínűség szerint a pogány xÁrlsz-
totelesz filozófiája scholasztikus körökben túl nagyra nőtt
befolyásának ellensúlyozására történt.
A lélek haláláról szóló eretnekség elsőízben egy év­
századdal ezelőtt, az amerikai adventista szekta révén
kerül be a keresztyéiiségbe. Veszedelmessé azonban osak
akkor válik, amidőn három-négy évtizeddel később az
187ü-es évekteu fellép az adventistá,k test.vérmozgalm:i.
a millenista szekta, amely a lélek haláláról szóló keresztyén-
ellenes tévtant hallatlan vakmerőséggel és az eg'é,sz ke­
resztyén multat megcsúfoló modorban, világpropaganda
céljára használja feh
Elkerülhetetlenül foglalkoznunk kell mindkét moz­
galommal, annál is inkább, mert az adventista és mil-
lénista mozgalom ma már világjelenség, könyveik ma-
gjmr nyelven is megjelennek és eszméiket töiáénelmi
egyházaink berkeiben hintegetik. Pillanatnyilag, honvé­
delmi érdekből ugyan l!elügy.miniszteri rendelet tiltja
működésüket, do ailg hisszük, hogy titokban ne terjesz­
tenék eszméiket, mihelyst pedig a háborúnak vége lesz,
propagandájukat, minden bizonnyal, újult erővel foly­
tatni fogják.
a) Az a d v e n t i s t á k . Ne vök az »a(lve.nt« latin, il­
letve angol szóból ered. »Advent« tudvalevőjeg »eljövetelte
.jelent. Az adventisták gyülekezete eschatológikus gyü­
lekezet, amely a Jézus Krisztus visszajövetelét közel­
jövőben várja.
79
 Szombatistákiiak is nevezik őlcet, mivel heti ünne.p-
nap gyanánt, vasárnap iielyett a szombat napot ünneplik.
Alapítójuk Miller Vilmos, korábban baptista hitfele-
kezetü amerikai farmer, aki 1782-)jeji Pittsfield-ten (Egye­
sült Államok) született,
Fantasztikmnra liajló természetét a Bibliából inkább
csak Dániel könyve és a Jelenések könyvének jöven­
dölései ragadták meg. önkényes és tarthatatlan számít-
gatások alapján oda lyukadt ki, miszerint a világ vé­
gének és Krisztus visszajövetelének Í843. március 21.
és 1844. március 21. között koll l)ckövetkeznie. Ezeknek
az időpontoknak a meghatározásában főként Dániel 8:14.
és 9:24. bibliai versekre támaszkodott.
Az időpontmeghatározás azonban hamisnak oizonynlt.
Nagy volt a csalódás. Millcrhfín volt annyi Ixx'süler, hogy
tévedését beismerte. A mozgalom azonban ennek dacára
sem szűnt meg, sőt White Eleonóráhaii (1827—1917) üj
prófétanőre talált. Ez a hölgy, aki állandó mennyei lá­
tások birtokában levőnek állította magát, kisütötte, hogy
Miller számítása helyes volt: Krisztus valóban jönni ké-;
szült a jelzett időben, de a ]?eresztyéiiség egyik sülyok
l>üne: a vasárnap ünneplése, jövetelét lehetetlenné tette.
Ettől kezdve az adventista mozgalom egyik alaptételévé-
a szombat megünneplését tette.
Tárgyunkhoz kell tartanunk magnnkat. Éppen azért
nem terjeszkedhetünk ki az adveuti.sta szekta tévtanai-
nak részletes ismertetésére. Pusztán azt a tényt szögezzük
le, hogy egyik tévtanításuk szerint az emberi lélek ha­
landó, helyesebben lélek ninos is, mert a vér a lélek.
Következésképen a lialál után nincs élet. Pokol sines.
Csal? feltámadás van az utolsó ítéletkor.""
h) A m i l l e n i s t á k . Teljes angol elnevezésük: In­
ternational Bible Stndents Association. (Biblia Tanulmá­
nyozók Nemzetközi Társasága). Németországban :>Ern.ste
Bibelforscher« néven ismeretesek, ebből szánnazik a ma­
gyar »Koraoly Bibliakutatók* elnevezés.

«" Sieben Sekten des Verderbens. Elberfeld, 1922. — Buch-

handlung der E v . Gesellschaft. 3. kk.

80
 A niüzgalom eliiKlitója Russel Károly (I8ö2-^1916),
aki Rittsburgban született skót-ír ősök sarjaként. Teo­
lógiát nem végzett, magamagát'»redakteur«-nek, szerkesz­
tőnek nevezi. 1879-ben megnősül, de lapjuk szerkesztése
dolgában támadt nézeteltérés következtélxni, 17 évi há­
zasság után, elválik folesógétől.
Eredetileg a kongregacionálista amerikai egyház
tagja, de 17 éves koráljan kételyei támadnak a pokol
és kárhozat felől. Eolállít egy szentírásellenes tételt, amely
azután egész életén át vesszőparipája marad. Lehetetlen
- - mondja Russel -, hogy Isten az emltert. örökkévaló­
ságig kínozza a kárhozatbanlü
Minden szentírásolvasó emter tudja, hogy Russel
hamis nyomon indult el, mert a Szentírás félreérthetet-
leuül tanítja, hogy Isten szemtő Atya ngyan, de szigorú
Ríró is. Akik kegyelmét megvetettek azoki-a igenis örök
kí'u'hozat gyötrelme vár! Elég, ha ezzel kapcsolatban
Máté 13:42. — 25:46, továbbá Márk 9:43 -44. é.s Je­
lenések k. 14:10. világos helyéire utalunk.
Rus.sel iülévedéseit egyébként következő iiontoklxi
foglalhatjuk össze:
1. Az embernek nincs továbbélő lelke. Az ember
teste és lelke éppúgy meghal, mint az állaté. (Durva
materialisrausl)
2. A halál az euilxer telje.s megsemmisülése. .Örök
kárhozat, pokol nincsen,
3. A Szentháromság tanáirak tagadása. Arins a
Jelen. k. 1:20. versben jelzett 7 angyal egyike,
4. A Ru.s,sel-féle tévelygés koronája a következő
képtelen tan: Krisztus 1874-ten láthatatlan formában
visszatéri. (Elleutétten Jelenévek k. 1 :7. v.-sel.)
5. 1914-ben az összes miUenista hívők átélik a di­
csőségre >;átváltozás« nagy eseményét. Ekkor kezdődik
az 1000 éves birodalom, az ú. n. n i i l l e i r i u m . "
Talán elég ennyi ízelítőnek a Rxisscl-féle tévelygés­
tel.

P. Scbeurlen: Da.s kleine Sektenbüchlein. Stuttgart, 1922.

— Quell—Verlag der, E v . Geselisch. 22. kk.

G 81
 Mindez nem volna számottevő jelenség, lia esak kis
csoportra korlátozódna, A veszedelem abban van, liogy
a russelizmus mételjiező könyvei és füzetei az egész vi-
lá.gon millió és millió példányban közkézen forognak.
Propagandájuk roppant méreteiről álljon itt néliány hi­
teles adat:
Könyveiket 1881—1914 között következő példány-
sziímlian terjesztették:
Food for Thiuking Christiaiis 1.450.000 példány
(Táplálék goiidollvozó kéresztyóiiek számára)
Tabei'iucle Shadows 1.000.000 »
(A sátor árnyai)
Divine Plan of tlie Agea 5.532.í500 »
(A koivszakok isteni terve)
The Time Ls at Haiid 1.878.500 »
(Az idő közel)
Thy • Kiiigdoiu Conie 1.792.500 »
(Jöjjön el a te országod)
Battle of Armaggedon 714.000 »
(Az armaggedoni csata)
The Atonement ' 663.500 »
(A váltság)
The New Creation 646.500 »
(Az új teremtés)
What Say the Bcriptures About Hell ? 3.000.000 »
(Mit mond az írás a pokolról?)
Mindezeket a könyvel?et a Watch Tower Bible and
Tract Society (őrtorony Biblia é\s Traktátus Társaság,
alapítva 1884-ljeii) terjeszti és jiedig: angol, dán, norvég,
finn, francia, német, görög, magyar, olasz, litván, lengyel, ro­
mán, szlovák, spanyol, svéd, ukrán, örmény, stb. nyelven.
Ezenkívül számos folyóirat és egyéb irodalmi termék
szolgálja az egész földkerekségen páratlan propagandá-
jukat.'^
Ennek a liatalmas szervezetnek a központja Brook-
lyn-ljan, az Egyesüli .Államokban van. llus.sel mellett
legolvasottabb írójuk Rutlierford J. F. bíró, akinek leg­
ismertebb biblia-teológiai munkái:

n Studies in the Scriptures, 1-ső sorozat, 1925. 2—6. o.

82
 Can the hiviuír Talk with the Dead? (BeszéUiet az
<élő a megholttal?), továbbá az 1920-bau megjelent: Mil-
lioiiő now living will never die. (Milliók élnek most, akik
sohasem fognak meghalni.) De talán mindenek között
leghirhedtebb az 1921-l>en megjelent: The Harp of God
(Az Isten Hárfája). Utóbbi elsőrangú teológiai kézikönyv
-laikusok részére.
Korunlc valamennyi szektája között a miUenista szek­
tát tartjuk a Icgvcszedelmesebbuiek. A millénizmns azért
veszélyes ellenfél, mert kiépített teológiai rendszerre tá-
:maszkodik, amellyel szmnben a laikus keresztyén éppoly
tehetetlen, akárcsak a kézipuskával rendelkező gyalogos
ikatona a vasbeton erőddel szemben.
Szükséges, hogy egyházunk a, millenistákkal, adven-
•iislákkal és a- iöbbi amerikai szektával szemben hat-
hnlósan felrérlezze híveit. Valamelyik szakképzett teo-
lógusimk vegye egyenként sorra tévtanaikat ós népies
. k ö z é r t h e t ő f o r m á b a n készítsen alapos bibliai cá-
.folatot róluk!
Az adventisták és miliéiiisták Németországban, a két
vihigháterú Ivözöttí időben roppant szóleskörú propagan-
•dát fejtettek ki. Tanaik a reformáció hazájában aimál
inkáWj követőkre találtak, mert a racionális-liberális teo­
lógia az egykor virágzó német evangélikus egyházat a
.tönk szélérc juttatta. '
Igen valószínú, hogy az adventista-millenista teo­
lógiai könyvek és folyóiratok a teológia-tudomány német
művelői előtt sem maradtak ismeretlenek. Hogy ez az
.állitáisunk nem légből kapott, arra nézve csak két tényt
szeretnénk megemlíteni:
Feine Pál hallei professzor 1918-ban könyvet adott
k i : Das Léten nach dem Tode (A halálutáni élet) címen.
A világluiljorú hozta magával, hogy abban az időben
•ezi'ok és ezrek érdeklődése a haláig feltámadás és örök
élet nagy kérdései felé fordult. A könyvet csakhamar
szétkapkodták, úgyhogy fél év eltelte után újabb k i ­
adásban kellett megjelentetni.
Foine professzor könyvének 9-ik oldalán tüzetesen
.foglalkozik Russel Károly és az amerikai miUenista moz-

83
 galoni tevékenysiégével, hangsúlyozva niár akkor meg­
lepően széleskörú irodalmi buzgólkodásukat.
Minden valószínűség amellett szól, hogy a biblia­
fordító Menge professzor is ismerte az adventista-mille­
nista tanokat, mert Lukács 23:43. vers fordításánál, a,
jegyzetten reájuk utal, amikor azt mondja: Abzulehnen,
ist die Ütersetzung: Wahrlich ich sage dir. heute: du
wirst mit mir im Paradlese sein. (Elvetendő ez a for­
dítás? Bizony mondom néked ma: velem leszel a Pa-
i'adiosomban.)
Erős a sejtelmünk, hogy Barth Károly ismert nevű.
német teológus, akinek 1924-b'en jelent meg híres mun-
líája: Die Aufcrstíelmng der Toten, (A halottak feltá­
madása) címen, továbbá a lélek halálát hirdető Stange
Károly göttingai professzor, az advenlisla-millenista es-
ehatológiáról tudomájssal bírtak. Erre mutat az a kö­
rülmény, hogy a halálutáni állapotról víillott furcsa és az
evangélikus teológiában szokatlan nézeteik, meglepő ha­
sonlatosságot mutatnak az adretiiista-millenista tanokkal.
Nem tartjuk lehetetlennek azt sem, hogy Stange a
lialálutáni életet tagadó filozófusok hatá.sa alatt indította
el leiekhalhatatlanságot tagadó nézeteit. Erre ő maga
is kitér: Das Ende aller Dinge c. inunkájátefi, amidőn
ennek tevezetése kapcsán különösen Windelbaiid Vilmos^
(1848...) bölcsész gondolatait fejtegeti részletesen.
Vagy talán a termószettn(lomán,yo.s kntatá-s volt reá
•.hatással és Haeckel Wellrátsel-je moiústikus irányban be­
folyásolta?.
Végül még egy ]ehető..ség ;'ill fenn: Stange egészen-
új csapáson indult. Üjat akart hozni és hozott is. El­
indította a követ a lejtőn, nem gondolva aiTa, hogy lenn
a völgyben házakat, élő embpi-eket zúzhat ös.sze vele.
Itt egy pillanatnyi kitérőt kell csinálnunk és meg­
jegyeznünk, hogy a német teológiai tndományos,sá.g mű­
velői körében ez nem ritlía jelenség. Valijuk meg, egV
kis. emteri dicsvágy is belejátszik abte, aniikor egyik!
vagy másik professzor szenzációval akarja meglepni a
vilá,got. A német bitludoraányi fakultások legtöbbje egy-
egy teológiai nagyüzem. Koppant aprólékos kutató munka
folyik itt. Sokszor azonban kifogy a nycr-sanyag. Nincs.

84
mit, feldolgozni. Kincs miről írni. Ilyenkor azután k i
kell eszelni valaini fiLssol, ami a tudományos elméket
újból foglalkozásra sciloniti. Az lij eszméket hirdető pro­
fesszor elöadőtorinél azután zsúfolásig jnegtölti a tudo-
mányszomjas teológus ifjúság. A küriilrajongott profesz-
•szor könyveit pedig szétkapkodja.
Ilyen körüírajongotl ember volt a világháborút meg-
•elöző évtizedeklien Wellbausen Gyulá göttingai profes.szor,
-aki az ószövetség könyveinek egészen meglepő, újszerű
forráskritikai niagyarázatával lepte meg a világot.
Nem kisebb kall terű ember volt Harnack Adolf
:(18.51—) berlini professzor. Előadásait egy időben e so­
rok írója is Jialigalta. Tagadó és szkeptikus iránya azon­
ban belőle csak tiltakozást ós reakciót váltott ki. Ez a
professzor is újai Jiozott: Nemcsak a szentírási iratok:
hitelességéi lániadta, lianem a Szentháromság tanát is.
A keresztyén tanrendszert pedig egyszerűen a görög
•szellem produktumának minősítette. Azok az előadásai,
4iinelyeket Das We.sen des Chrislentmns (A keresztyén­
ség lényege) c. 1899 —1900-ban tarlóit, valóban hirhedté
'tették nevét az x'gész kei'esztyén világban. Nietzsche
Erigyes és Haeckel Ernő mellett, ö volt egyik előké-
szitője a némcl evaiigélilcua keresztyénség romlásának.
Aíost viszont Stange Károly (1870—) güttingai pro­
fesszor, aki pedig nem tartozott a szélső negatív teoló­
gusok közé, 55 éves kori'iban azzal a furcsa tanítással lepi
meg a világot, hogy az embernek nincs halhatatlan lelke
•és nem igaz az istentelenek kárhozatáról (a pokolról)
•szóló keresztyén tan!
1930-l)an adja kl Stange: Das Ende aller Dinge c.
munkáját, melyben mogismétli mindazt, amit a lélek ha­
láláról a megelőző öt esztmidő folyamán tanított. Nézetét,
röviden a következőkben lögialja össze: Ira Tode .stirbt
'der ganze Mensch, also nicht bloss der Leib, und in der
Anferstehimg wird der ganze Mensch lehendig und nicht
bloss der Leib. (A halálban az egész ember meghal,
tehát nem csak a test, és feltámadáskor az egész ember
Tuegelevenedik és nem csupán a test,)'''^
Kari Stange: Das Ende aller Dinge, C. Bertelsmann ki­
adása. Gütersloh, 1930. — 122. o.

85
 Tekintve, hogy Boalii Károly könyve: Die, Aufcr,-
stchung der Toten (A halottak feltámadása) közvetleit
megelőzőleg, 1924-b&n. jelent meg, nem lehetetlen, hogy
ez a könyv és általában a barthi teológia befolyásolta,
iStanget és tcreite a lélek halála hirdetéisének hamis vá­
gányára. Vagy talán saját, egyéni szkepszisének érétt
áldozatául?!
Végső eredményben mindegy, hogy Stange profeBZ-
szor milyen utakon jutott ide. Tény az, hogy állításait
az újszövet.ségi Szentírás, Luther, Melanehtoii és a ke-
i-esztyén bizonyságtevök nagy tábora döntő módon meg­
cáfolja. Spekulációval, mint ő akarja, nem lehet a Szentirá*
(lönthetetlen kijelentéseit megmásítani.
Amennyiben, a lélek halálának újkori hirdetői romltoló
munlíájukat külföldön végzik, úgy azt sajnálattal vesz-
szük tudomásul. Ha azonban ennek a veszedelmes tév-
1 annak az iszapos vize a magyar protestáns egyházak
tanrendszerébe is he akarna szivárogni, ez ellen gátat
c>mclünk. Csalódni fog, aki azt hiszi, hogy a magvar
])rot6stán.5 lelkészi kar a teológiai ki.skorúság állapotáliaií
leledzik és éppen ezért .szénát-szalmát meg lehet etetni:
Vele.
*

A spiritizmus.
Fentebb ígéretet tettünk, hogy a spiritizmusnak ne­
vezett, ma már széleskörú szellemtudománnyal külön
fejezet kei-etélxm foglalkozunk. Úgy érezzük, hogy léiek-
problémával foglalkozó fejtegeté,seiuk, eiiólkül a. kitérés
nélkül hiányosak maradnának.
A spiritizmusnak nevezett szelloni mozgaloin ugyanis
azt állítja magáról, liogy a lélek haláhitáni létét kézz<iL
fogható módon tudja bizonyítani. Ilyenfonnán a keresz­
tyén vallás szövetségeseként kínálja fel magát. Azt ál­
lítja, hogy a vallás tanítását alát/una,sztaui, a sejtést és.
hitet bizonyossággá emelni képes. ,. ,

86
 líál.orúk idéjiMi, amikor bő aratása van a halálnak!
ós sok a megsebzett lélek, amely szerettei elvesztésébe
belenyugodni nem tnd, a spiritiszta körök virágkorukat
('lik. Összejöveteleik zsúfoltak. Ilyenkor százan és ezren
kérdezik: M i van elköltözött szeretteinkkel?
A spiritizmus azt állítja, hogy hidat tud építeni
c világ és a túlvilág között, melyen át az elköltözött
emberi lelkek hozzánk jöhetnek. E célt közvetítő szemé­
lyek az ú. n. médiumok által éri el.
Maga az elnevezés: »spiritizmus« egyébként az angol
«spirits« szóból származik, amely azt teszi: lelkek) szel­
lemek.
A spiritizmus eredete igen régi. VisszaiiyúhJc az
ókorba. Újraéledését azonban Amerikában élte meg. A
modern spiritizmus megalapítója az amerikai Davis Á. J .
(szül. 1826). Ösztönzést a mozgalom megindulására a kö­
vetkező élnwmy adott:
Két leányzó, akik közül az egyik 10, a másik 12
éves volt, hálószobájában sajátságos kopogtatást hallott.
A kopogtatás, véleményük szerint csakis valami »szel-
Iera«-töl származhatott. Hamarosan kiderült, hogy 5 évvel
azelőtt, ugyaiiabten a háizban egy házalót gyilkoltak
lueg, akinek tetemét a pincében ásták el. A kopogtatás
csak akkor szúnt meg, amikor az eltemetett csontjait k i ­
ásták és eltávolították.
Erre egész mozgalom támadt. Mind töIAien vélték!
liallani szellemek kópogtatását. Majd. asztaltáncoltatás
formájában folytatódott tovább a szellemekkel való érint­
kezés. A midt .század derekán azután a mozgalom Eurór
pába is átterjedt.
Hogy a szellemekkel való érintkezést megkönnyít­
sék, háromlábú asztalkákat készítettek. Az asztalka két
lába apró kerekeken gmult, a harmadik lábra pedi.g
irónt szereltek fel. Ez az irón, araikor a szellem jetentt-
kőzett, ír-ni kezdett a papíron. A készüléknek spszicbo-
gráf« (szellern-író) nevet adták'.
Aiég érdekesebbek az li. n. fizikai tünemények, ami­
dőn a szellemek letegő é& repülő tárgyak által adják'
tudtul jelenlétüket. . '.

87
 íJUlk azután ú. n. iróincdiuinul?, akii? az dragad-
ralás (trán.sz) állapotában leírják, amit a szolletn iu;kik
diktál.
Legcsodálatosabb jelenség azonban mindenek között
mégis a >isZiel]om-materíali/.;tció«, amidőn a szellem a
hívők között, tesli szemek számára is láthatóvá válik.
Fényképfelvételek ós viaszlcnyoiiiatok bizonyílják, hogy
mindez nem káprázat, hanem valóság.
Az 1877-ik évben ZöUuer F. lipcsei professzor, a
világhírű Sladc unHlinm I>ekapGsolásával syellemmateria-
lizációs kísérleteket végzetl. Az ilyen liámulatba ejtő
esetek azonban ritkaságok.'"
Figyelemre méltó jelenség, hogy az exakt tudomá­
nyok művelői körében is akadtak hírneves emberek,
akik sph'itiszta kísérletezésekre odaadták magukat. Példa
erre Sir Olivér Tx)dg(^ (szül. 1851) világhírű fizikus, aki
1928-ban, a glasgowi .ízékesegyliázban nagy feltűnést,
keltő előadást tartott, melynek ka))C8án teszámolt 50 évi
tudományos kutatásai eredményéről. Előadásának egy rész­
letét alábbiakban nyújtjuk:
»Bárhova nézünk, 'azt ]á.tjuk, ling>- mindenütt egy
és ugyaiLazok a törvény<;k uralkodnak, a mi Eöldünköu
é])pon úgy, mint a csillagokban, az alomnkban éppen
ügy, mint a lcghafalnia,sal>b massziiban. Mit jelent ez?
Azt, hog,y a vitágegyeteTnet egy elme tei'eratette és ez az
egy elme tartja is fenn.«
»Az ember még akkor .sem tudna megszabadulni a
léttől, ha akarna. A lest, cz visszatér a földbe, de mi
magunk, amelyet léleknek, szellemnek, vagy aká,nnicso-
dának nevezünk, ez él továbl), ez megmarad tovább. Önöl?
azt kérdezik tőlem (ermészele.sen: Honnan tudom én ezt?
-Erre én azt válaszolom: Kísérleti úton győződtem meg
róla. Igenis, kísérleti úton győződtem imyg róla, hogy
azok, akikot mi halotlalcnak nevezünk, tnlajdonképen nem
halottak s csupán osak abban különböznek tőlünk, hog^y
testi szerkezetükiöl elválasztották öket.«
»ÁlIítom, liogy ériiitkezéste jutottam néhány olyan

'' Paul Scheurkn: Das kleine Sektenbüchlein. 62. o. Stutt­

gart, 1922. Quell Verlag der Evang. GeselLschaft.

88
 oiutenield a szellemével, alü megvált a liestétől. De liogyan
érintkezhetik velünk egy szellem, lia nincsen tiosti szer­
kezete? Nyilvánvaló, liogy valamilyen materiális í'orrnát
kcll kölcsön vennie. Ez a materiális forma éterből készül.
Azt kell tehát mondanom, hogy tulajdonképen a szelle­
meknek is van testük, csakhogy nem olyan, mint a mienk
öü évi tudományos munkásság után állítom, hogy ez a
tiszta igazság. Állítom, hogy azok, akik megváltak a
testi szcrkezetülítől, rieiii felejtetlek el semmit, megtartják
az enilékezőtehetségüket, megtartják a jellemüket s to­
vább szjcrelik azokat, akiket a íöklön szerettek.*'*
Újabban komoly tudósok közül sokan fáradoznak
azon, hogy a spiritisztikus okkult jelenségeknek magya­
rázatát adják. Kutatásaik eredményeként megállapitható,
hogy vannak tagadhatatlan tények lés jelenségek, ame­
lyekkel szeinb.en tanácstalanul áll az emberi elme.
Másfelöl azonban az is megállapilható, hogy a spiritiszta,
jelenségekben temérdek sok a szemfényvesztés és a csalás.
Bár a spiritizmus a tömegek felé liangoztatja, hogy
ő a fcereszlyéu egyháznak a hitetlenség elleni küzdelem-
hon ti'imogatója, valóságban saját jelentőségét túlbecsüli,
ainidőn a h a r m a d i k v i l á g k o r s z a k v a l l á s a i g é ­
n y é v e l l é p f e l és az emberiség erkölcsi megreformá-
iására hivatott tényezőnek tolja fel magát. Szövetséges
társa akar lenni az egyháznak, azáltal, hogy a lélek
halhatatlanságát kísérleti útoip tapasztalati ténj^ekkel bi­
zonyítja.
Akármilyen jószándékúnak látszik is a spiritizmus­
nak ez a szövetségestársi felkíuálkozása, a keresztyén
egyház mégis Ivénytelen azt hatái'ozottan visszautasítani.
Erre az clutasitó magatartásra következő indokok kész­
tétik:
1. A s p i r i t i z m u s k e r e s z 1 y 6 n e 11 e n e s t é v-
•tanok s z o l g á l a t á b a n á l l . Egyfelől azt tanítjö,
hogy a lélek clelílrón-raj, mely az üstökösök csóvájához
hasonló összetételű. Ennék következtében képes az anya­
gon áthatolni, anélkül, hogy annak állagában valami-

A 7* :»A2 Est<- c. napilap 1928. szeptember 13-iki számában

i ö z ö l t tudósítás.

89-
 iiómü változást idézne clö.'-'' Aíás sjjiritiszták szerint vi-
szont az emberi lelkek végül mégis a s e m m i b e osz­
l a n a k s z é t . Isten létét némelyek igenlik, mások ta­
gadják. Krisztust legtöbben csak e m b e r n e k tekintik.
Csodáit a spiritizmus csodíiival, a feltámadott Krisztus
megjelenését saját szellemidózéseikkel lielyezik. egy rang­
ra. Tévelygésük csúcspontja az a tanításuk, bogy a spi­
ritizmusnak, mint új vallásnak a dicsősége végül Brahma,.
Buddha, Jupiter és . l e h o v a dicsőst'gét is elhomályo­
sítja,"
2. A keresztyén vallásnak nincs arra szüksége, hogy
fontos hitelveit, mint a lélek halhatatlansága, a spiritizmus
által kisérleti úton igazolja, A keresztyén ember itt a
földön Ixitbeii jár és nem látásban (11. Kor. 5:7.). Tudja,,
hogy Isten függönyt vont e látható világ és a szellem­
világ között. Űbhen megiiyugszik és nem akarja ezt a
függönyt ldvá,ncsiskodás))(')l erőszakkal és minden árou
fellebbenteni.
A keresztyén ember jól tudja, hogy a hit »a remény­
lett dolgoknak valósága és a nem látott dolgokról mló
meggyőződés.: (Zsidókhoz írt 1. 11:1.) Csak a hitetlen*
kedő Tamás akarta előbh látni a Feltámadott kezein a
szegek helyeit és ujjaival megtapmtani azokat, mielőtt
hitt. Az Ür Krisztus azonban azt mondotta neki: Mivel­
hogy láttál engem Tamás, liittél. Boldogok, <tkik nem
látnak és hisznek! (János 20:29.)
Mi a spiritizmus megítélésében a Szentírás alapján
állunk. Ha a spiritizmus I . Sámuel 28. fe.iezetére hivat-
• kőzik, ahol az ondori balottidéző asszony megidézi a
meghalt Sámuel próféta szellemét, úgy erre azt felel­
jük: A Szentírás nem tagadja, sőt tanítja, hogy a meg­
haltak lelkei élnek, sőt azi sem tagadja, h.ogy a meghal­
tuk lelkei megjelenhetnek. Ellenhcn határozottan tagadja
a. Szentírás az elköltözőt tok lelkei megidézésének jogosull-
ságát és szükségességét. •

" Dr. Csengödy L . : A lélek halhatatlansága. Bpest, 1928.

Scholtz T v . 43. k.
" Sieben Sekten des Verderbens. 24. o. és P. Scbeurlen:
Das kleine Sektenbüchlein. 60. kk. .. ..

90
 Mi a földi Lirodalüiu és a Jelkek birodalma között
egyetlen egy »Közvetítőt« ismerünk el és ez az Istm
Fia, a raeglészífcett és feltámadott Jézus Krisztus, ö az,,
akinek liatalom adatott a moimyen és a földön (Máté
28:18.), aki előtt minden térd megliajol: mennyeieké,,
földieké és föld alatt valóké (Fiiippi 2:10).
V. Mózes 18:10—12. versekben azt parancsolja Istep.
Mózes által Izráelnek: Ne tuláliassék te közötted...
halottidéző, mert mind utálja az Úr, aki ezeket nvíveli!
Isten Igéje tehát a leghatározottabban megtiltja a
halottidézést és »utálalos«-nak bélyegzi az efféle üzel­
meket. Ésaiás 8:19. verse szerint ugyanis Istent kell
megkérdezni és nem a halottakat, Isten utasítását és-
laiiácsait és nem a szellemek ntasításait és tanáfcsát
kcll követni.
Túlvilági reméngségünket mi hívő keresztyének Jé­
zus Krisztus feltámadása lényére építjük. Ez számunkra
teljesen elegendő. Az a válaszfal, amely evUágot a túl­
világtól elválasztja .lézus Krisztusban elmozdíttatott, az.
ő személye kapcsolja össze- az elköltüzöttcket az ittma-
radottakkal.
. Jézus Krisztus azt mondotta magáról: Én vagyoki
az út! Én vagyok az ajtó! (János 14:6. — 10:9.) Aki nem
ezen az úton és ajtón jár ki és te, az nyugtalan lelke
számára békét nem talál. A spiritiszta összejövetelek
résztvevői könnyen a Sátán és déanonok hatalma alá
kerülnek. Mivel pedig a keresztyén vallásnak és Isten
Igéjének óvó szavát félvállról veszik, üzelmeiknek számos-
esetten ideggy ügy intézeti kezelés szokott a folytatása-
lenni. . , ' v

91
::' . . XII.,. • •;

Summa summarum.
-• ' Foglaljuk öiSsze az oluioiidottak vielejét:
1. A Biblia, különösképeu az újszövetsógi Szont-
ífás fólroérMietetleuüI tanítja, liogy az ember lelke a ha­
lál ten nem hal meg, hanem testétől megválik és liúslest
nélkül továhb él.
2. Ugyanakkor tanítja, hogy végítéietkor a (est
feltámad, a lélekkel újból egyesüi, a »teljies« emter íté­
letre áll és vagy üdvösségre vagy kárhozatra jut,
8. íA keresztyén egyház 19. évszázados léte fo-
lyiunán mindig. léleklmUiatatlanságot valló egyház volt.
4. A lélek haUxatatlanságának tagadása és a lélek
halálának hirdetése a materiálizmussal süllyeszt egy
színvonalra.
o. Az adventista ós miUenista szektákat, a Jélek
haláláról szóló tévtan é.s egyéb tévelygések miatt az
összes keresztyén hitfelekezetek exkommunikálják.
6. Lélekhalhatatlanság ós testi feltámadás nine.se-
hck ellentétben egymá.ssal, mint azt némelyek tévesen
gondolják, nem gyengítik, ellenkezőleg, erősítik és ki-
i©gószítik egymást. Keresztyén hitünk mind a kettőt egy-
foilná hangsúllyal vallja és hirdeti. HelyicJen. ha a feJ-
iámtadás melleli karáoslcodunk a lelek halhaiallamágd
nélkül,ugyancsak féligazság az is, ha a lélek halhalaf-
la-nságáról heszélünk a lest feltámadása nélkül. A keltől
együtt kell liirdetni!
7. Tévedés azt hinni, hogy minden emter azonnal
a mennybe jut, hogy az emternek semmi egyetet nem
kell tennie, esak éppen meghalnia, máris készen várja a
mennyország. — A valóság az, hogy osalc azok jutnak
a mennybe, akik .lézus Krisztus váitsághalálát hit által elfo­
gadták. Istennelkien,ge.sztelődte:k és húnbocsáuafot nyertek.
— Éppen ezért szűnjenek meg koporsónál ós nyitott sírnál
a minden feltétel nélküli holdoggá-a válások. Aki Jézirs
Krisztust a kegyelem ideje alatt, (vagyis a földi élet
folyamán) el nem fogadta, annak .i^or.sa kárhozat, %mgyis
Istentől való örök eltaszittalás és gyötrelem.

92
 8. Téves az a Stange Károly, adventisták és mille­
nisták által felállított tétel, hogy pokol és kárhozatban
való örök szenvedés nincs. M i hívő keresztyének Isten
Igéje és Üdvözítőnk félreérthetetlen kinyilatkoztatásának
liiszünk és nem Stange, az adventisták és millenisták.
egyéni vélekedésének. A Szentírás pedig és Üdvözítőnk'
világosan és számos helyen hirdetik, hogy a hitetleneid,
és meg nem tért bűnösök sorsa pokol és örök kárhozat..
(V. ö. a 81. oldalon közölt íráshely eket!)
9. A lélek halhatatlanságának ténye magában véve'
még nem jelent üdvösséget. Mit használ ugyanis nékem,-
hogy halhatatlan lé.ny vagyok, ha nem Istennél, hanem
Tőle eltaszítva, kárhozatban keli töltenem az. örökké való­
ságot! — Éppen azért reménységünket nem lelkünk hal-
liatatlan voltára, hanem a Jézus Krisztus halálára és
feltámadására építjük, mert ezáltal tett bennünket a-
menny örököiseivé és kapcsolt össze elszakíthatatlamil
Istennel. (Olvasd: Kolossé 1:19—22. — János 10:28—29.
— Eóma 8:38—39.)
10. Végül hadd fejezzük k i azt a reményünket, hogy
a lélek haláláról szóló tévtant, jövőlien egyházunk egyet­
len tanítója sem fogja hirdetni. Ám tanítsák a liitetlenek
az egyházon kívül ezt a tant, de az egyház tanítói és'
tanhirdetői közül senki sem vehet magának jogcímek
arra, hogy ezt a tant akár nyilvánosan, akár titkosan!
terjessze, feltéve, hogy evangélikus és protestáns teológus:
vagy bármely másjellegű egyházi tanító kíván maradni.''
Mert a lélek haláláról szóló tan, a mi hítelveink szem*;
szögéből nézve e r e t n e .k s é g.
—0— , - • .- : •

Utóhang.
Amidőn c sorok írója a hagyományos egyházi taji
védelmében, a lélek halhatatlansága keresztyén igazsága
mellett síkra száll, ezzel egyáltaláír nem kíván olyaaí
színben feltűnni, mint a főként Barth Károly és Thur-
neysen Eduárd által képviselt ))iij teológia* ellensóige.

93
 Bár erősen hisszük, hogy Isten a magyar protestáns
•egyház lelki megújulását Barth Károly nélkül is véghez
tudja vinni és a mindnyájunk által óhajtott megújulást
•sokkal inkább Isten Tjeikétől, a Szentírás teljes tekin­
télyének lielyreállításától, mint a tudományos teológiától
.várjuk, mindazonáltal meg tudunk beosülni minden építő
lelki munkát, amely egyházunk ébredését • közvetlenül
vagy közvetve, akármilyen kis mértékben is előbbre viszi.
Az új, ú. 11. »dialektikus« teológiai irány hasznát mi
főként abban látjuk, hogy egy csoport fiatal lelkészt, ko­
moly lelki munkára serkent.
Ez a barátságos magatartásunk azonban nem zárja
k i azt, hogy ha az új irány, nyilvánvalóan szentírás-
. ellenes tévtanok magvait akarná, elhinteni magyar föl­
dön, amint az a jelen esetben is történt, és ezáltal a las­
san ki)x)ntakozó magyar protestáns ébredést veszélyez­
tetné, a teológiailag képzetlen lelkek tömegében pedig
zavart és kételkedést támasztana, hogy akkor újból tollat
nem ragadnánk, ellene nem szegühiénk és helytelen
irányba terelődött tevékenységét minden eszközzjel meg
nem gátolnék.
Szeretnők himii, hogy ez a szerény munka egj-
házunlviiak és az egyetemes keresztyénségnek jó szolgá­
latot fog tenni. Bizton reméljük, hog'y azok a lelkésztái'-
sak, akiket az új irány pillanatra megtévesztett, végső
eredményben hálásak lesznek a vonatkozó kérdések tisz­
tázásáért. Erre segéljen az Egyliáz Ura, országának gya­
rapodására, nevének dicsőségére!!!

í:.

94
A KÖNAWBEN ELŐFORDULÓ SZAKKIFEJEZÉxSEK
BETŰRENDES MAGYARÁZATA.
A
Atezolut Teljes, tökéletes, önálló
Advent Eljövetel, Krisztus visszatérése
Adventista Eljövetelt hangoztató amerikai szekta
tagja
Anakronizmus Idöszerötlenség
Analfabéta írástudatlan, tanulatlan
Antropológia Embertan • •
Antropológiai
dualismus Embertani kettősség :.
Apokrifus Rejtett
Apokrifus könyvek Az ószövetségi Szentírás azon köny­
vei, melyeket, az Egyház ítélete nem
sorolt jelenlegi Bibhánk könyvei közé
Argumentum Érv
Atom Rai-ány, a test legkisebb osztliatatlan
része
B
Biológia Élettan ' . j'• "
G
Cünikn.s Eideglelkű, elvetemült . . •
D
Definiál Meghatároz
Démon Ördögi, gonosz lélek
Dichotomikus Kettős (dichotomeó görög ige: két
részre oszt) •
Direkt Közvetlen • :.. r
Direkte Közvetlenül
Diszkusszió Megbeszélés, vita
Dogmatika Hittan .
Dualismus Kettősség
E
Elektron A legkisebb elektromos (villamos)
mennviség
Energia Ei*5
Epistola Levél

95
Epistola prédikáció Az apostoli levelekből vett igeliely
alapján írt egyházi beszéd
Erétuekség . Tévtan
Eschatológia Végső dolgokról (baiálról, feltáma­
dásról, Itéloh'ől, örök életről) szóló-
tan.
Eüfémizmus \ . Szépített, enyhített kifejezésmód
Evolutio Fejlődéselmélet, mely szerint az élő-'
lények mind egy sejtből keletkeztek.
Exakt Pontos, alapos
Existeiicia Létezés
Exkommuuikál Kiközösít L . ''
Expresisls verbis Kifejezetten, szóról-.szóra . .
F
Ji'akultás Egyetemi ludomány-kar
Fantasztikum Kíséi'lctiesség, fellegjáj'ás
Für mer .Földl)irtokos •.
Filozófia Bölcsészet
Fizika Terjnészettan .. .
Fizikai Természeti, anyagi, testi
Fiziológia Életlantiidomáiiy
i^üziológus Életlankulató
i^'orráskritika Forrásbírálat
G
Gonesis Mózes első ki'niyve •, ,
Alózes .első könyvéről tai'tott egye­
G 0 nes is vor lesun g temi előadás
• ' d l

H Luther házi prédikációinak

Hauspostilla gyűjteménye
Himnusz AIag.aszto.s ének , A
Énekköltészet
Hymnológia
I
Illusztrál ; ' Szemléltet
Indirekt Közvetett ' ' ) ' •• -
Indirekté Közvetlenül A '
Intellektuális Értelmi, észbeli
Intelligens Belátó, értelmes, művelt
lu dic lum ítélet ; rö •.
ludicium partlculare Kis ítélet, részleges ítélet '

96
 K
Kaliber Űrméret, tehetség ' /
Kauzalitás Okszerűség " ,";
Kémia Vegytan
Kirchenpostilla Tcinplorai prédikációk gyűjteménye
Klasszikus Ókori (latin, görög), remek
Kommentár Alagyarázat, megjegyzés
Konferencia Gyűlés, tanácskozás
Konfliktus Össze ütközés, meghasonlás
Konklúzió Levont végső eredmény ' A
Konzekvencia Következmény ' . 'L
Kriticizmus Bíráló magatartás . ' ,
L
La ikus Hittani kérdésekben iskolázatlan,
világi (nem papi)
Lateráni zsinatok Rómában, lateráni Szent János
templomában tartott gyűlések
Liberális Szabadelvű, korlátot nem ismerő
Logika Lélektan
Logikus Következetes
Lojalitás Hűség, ragaszkodás
M
Aíakrokozmosz Nagyvilág, vílágegyötem
Massza Anyag, tömeg |
Materiális Anyagi
Materialista Anyagelvű \ /
Alaterializáció ~ Láthatóvá levés ...
Alaterializmus Anyagclvűség !
Mezokozmosz Küzépvilág , ' ••
Alilírokozmoísz Kisvilág, az oralierí test világa
MiUenista Ezredév eljöttét hirdető szekta tagja
Alillenium Ezredév
Alodern Legújabbkeletű
Aíonizmus Istentagadó bölcseleti irány
N
Negatív Nemleges, tagadó
O
Okkult Titkos, rejtett
Oktrojál! Kényszerít A
Ortliodox Helyes, hagyományos

7
 ö
Ökuménikus Egyetemes, általános
P
Parochus lelkész Gyülekezeti leUcész
Passzus Hely, részlet
Perfectum Mult idő
Pesszimizmus Sötétenlátás
Polemizál Vitázik, szóharcot folytat
Poistexistencia Folytatólagos létezés
Pozitíve Biztosan, határozottan, kétségtelenül
Prae-exisfcencia Megelőző (szülietóselötti) létezés
Probléma Megoldatlan kérdés
Produktum Termék, gyártmány
Programm Tárgyrend, tervezet, műsor
Propaganda Terjesztés, széles körben való is­
mertetés
Pszicho-fizikus
R Lélekbúvár-természettudós
Racionális
Racionális teológia Bszelvű
Reakció flszokokkal érvelő, hitetlen teológia
Reáoktrojál Visszahatás, ellenhatás
Reflex Reákényiszerít
S Visszaverődő, önkéntelen
Iskolatudós, középkori bölcseleti
Scholasztikus irány híve
Hetvenes fordítás. Az Öszövetség Kr.
Septuaginta 6. 250—150. évekből származó görög
átültetése.
Spirituális Lelki, szellemi
Statisztikus Számbeli kimutatásokat készítő szak­
ember
Sz ,
Szekta Nagyobbb egyházból kivált kis fe­
lekezet
Szenzáció Nagy eset, izgató lűr, feltűnést keltő
dolog
Szimbólikus Jelképes, jellegzetes
Szkepszis Kétely
Szkepticizmus Kételkedés , ; , i . i i ,i

98
Szkeptikus Kételkedő ''
Szofisták Görög bölcselők egy csoportja
Szofisztikus Körmönfont, csalafinta
T
Teológia 1. Isten dolgaival foglalkozó tudo­
mány,
2. Lelkészképző főiskola.
Teológus 1. Isten dolgaival foglalkozó tudós,
2. Lelkészjelölt
Transcendens Érzókfölöttl
U
üniversum Világegyetem
V
V. ö. Vesd össze! Hasonlítsd össze :

99
 TARTALOMJEGYZÉK.

Oldal

I. A kérdés tisztázásának sürgető szükségessége 3

II. Hogyan jutottam kapcsolatba a kérdéssel? . . 6
III. Az üszövetség blzonyságtétiele 11
IV. Az Újszövetség bizonyságtétele '. . 17
a) Jézus Krisztus tanítása a lélekről 18
h) Az evangélisták és az apostolok nyilatkozatai 28
V. Hitvallási irataink bizonyságtétele 3ö
a) Egyetemes liitvallási iratok 3(i
h) Evangélikus liitvallási iratok 37
•' c) A református egyház liitvallási álláspontja 39
VI. Dr. Luther Márton bizonyságtétele 39
V I I . Melanchton és más keresztyének bizonyságtétiele 52
V I I I . Énekeink bizonyságtétele 61
IX. A haUiatatlanság hitének kijelentéisen kívüli
bizonyságai 71
1. Az ókor népeinek halhatatlanság hite . . . 71
2. A haUiatatlanság bölcsész bizonyságlevői . . 73
3. A lélekhalhatatlanság és az exakt tudomány 75
X. Miként talált utat a lélek haláláról szóló eret­
nekség az egyházba? 78
a) Az adventisták 79
h) A millenisták 80
X I . A spiritizmus 86
X I I . Summa summárum 92
Utóhang 93
A iszakkifejezések magyarázata . 95
; %• Tartalomjegyzék 100