3.

Az ókori zsidóság irányzatai

Farizeusok

 történetük
o „elkülönült”
o a haszidim csoportból vált ki a makkabeus felkelés idején
o a hagyományos előírásokat kibővítették, alkalmazták az új körülményekre
 szóbeli tan – nem része az írott hagyománynak – annak magyarázata – „szóbeli Tóra”, akkora tekintélye
volt, mint az írott tannak
 meghatározó lett a római korban
 tisztasági szabályok
 a Törvény helyes értelmezését és a hagyományaik terjesztését tartják a legfontosabbnak
 nagy hatással vannak az egyszerű népre
 új, a templomon kívüli vallási központot adtak
 a mai zsidóság farizeusok
 alappillérei – „Tóra és tradíció” – a Tórát (Mózes 5 könyvét) isteni tekintélyűnek tartották, mindenki
magyarázhatta
 nem egyenlőek az írástudókkal – szoros kapcsolatban álltak
 többségében papok voltak
 követőik – kis földtulajdonosok, kereskedők, kézművesek
 a sorsban és a szabad akaratban is hittek
 Jézus legtöbb etikai tanításának megvan a párhuzama a rabbinikus irodalomban
 különbség Jézus és a farizeusok nézete között
o távol kell tartania magát attól, akit nem érdekel a Törvény
o szertartásos tisztaság
o a szombat megtartása
o válás kérdése

Szadduceusok

 gazdag papok, arisztokraták

 konzervatív vallásos felfogás, hatalom, hellenisztikus kulturális hatások
 erejük forrása a templom volt – lerombolása után befolyásuk megszűnt
 a farizeusoktól és a keresztényektől lehet ismerni őket
 csak a Tórát fogadták el – a szóbeli tanokat nem
 tagadják a feltámadást
 nem tagadták az angyalok létét

Qumráni közösség

 holt-tengeri tekercsek – legtöbb a Második Templom utolsó három évszázadából származik (Kr. e. 2.sz-Kr.
u. 1. sz.) – összekapcsolták Qumránnal
 tagjai sátrakban vagy barlangokban aludtak
 földműveléssel foglalkoztak
 vízhálózati rendszer működött
 agyag, műhely, konyha, raktár, gyülekezeti terem, könyvtár
 a „Gonosz Pap” (feltehetőleg Jonathán) elfoglalta a főpapi tisztet az „Igazság Tanítója” egy csoporttal
kiment a pusztába – Kr. e. 2. sz.
 o új tagok jöttek, földrengés pusztított – esszénusok elhagyták a települést, erősödött a zélóták
hatása, római csapatok lerombolták
 a közösség tagjai esszénusok voltak
 zárt felépítésű közösség – papok vezették
 rangsor határozta meg a tagok sorrendjét – lelki előrehaladás alapján
 legfelsőbb tanács – három pap, tizenkét laikus
 ügyek intézését felügyelő végezte
 „sokak” ülése – az egész közösség gyűlése
 eszkatologikus várakozások – azt hitték, hogy az utolsó napokban élnek, várták a Messiást
 Szentírás tanulmányozása, szoláris naptár
 Keresztelő János itt nevelkedett – később szakított velük
 qumráni mosakodás – naponkénti megtisztulás
 úgy értelmezték az Ószövetséget, mint az Újszövetségben

esszénusok

 mielőtt valaki a szekta teljes jogú tagja lett volna egy év várakozás és két év próbaidőnek kellett eltelnie
 szigorú előírások, tisztulási fürdő, közös étkezések, vagyonközösség, Szentírás tanulmányozása
 Philón szerint elítélték a házasságot
 lehet, hogy gyűjtőfogalom, ami több szektát magába foglalt

Therapeuták

 Alsó-Egyiptom - „gyógyítók”
 hasonlítottak az esszénusokhoz
 nem volt magántulajdonuk
 elutasították a családi élet minden formáját
 napfelkeltekor és naplementekor imádkoztak
 Szentírás, Szent iratok tanulmányozása, írtak himnuszokat és zsoltárokat
 napnyugtáig böjtöltek, minden ötödik napon összejövetel

Zélóták

 törvénytelen adót fizetni Rómának

 másban a farizeusokhoz hasonlítottak
 felkelések vezetői
 Jézus közel állt hozzá – ezért gyanakodtak rá a rómaiak

Herodiánusok

 csak az evangéliumok írnak csak róluk, de nem mondanak róluk sokat – Heródes dinasztia támogatói

Szamaritánusok

 Sikem és Garizim hegye (ott van a templomuk) a szent hely Jeruzsálem helyett
 hasonlóság más zsidókkal: egy Isten tisztelete, képi megjelenítés kerülése, mózesi Törvény tisztelete,
szombat és más ünnepek megtartása, körülmetélés, kiválasztott nép, ősatyának adott föld, dicsőséges
végidő
 nem alkottak egységes közösséget
 papságot Áronig vezették vissza