Mo​ni​ca

Hes​se – A KÉK KA​BÁ​TOS

LÁNY

1943 ja​nu​ár​ja, Amsz​ter​dam. Han​ne​ke bi​-

cik​li​vel jár​ja a fe​ke​te​pi​a​cot, és az ott szer​zett
áru​val ke​res​ke​dik. A há​bo​rú bor​zal​mai már
el​ér​ték a vá​rost, a lány el​esett sze​rel​mét gyá​-
szol​ja, még​is si​ke​rül vi​szony​lag ki​egyen​sú​-
lyo​zott éle​tet biz​to​sí​ta​nia csa​lád​já​nak. Egy
na​pon azon​ban egy idős néni meg​ké​ri, hogy
ke​res​sen meg egy el​tűnt zsi​dó lányt. Ek​kor
alap​ja​i​ban vál​to​zik meg Han​ne​ke éle​te, és
las​san sod​ró​dik bele az el​len​ál​lás szö​ve​té​be,
hogy a náci re​zsim el​len küzd​jön.
 Mo​ni​ca Hes​se
A KÉK KA​BÁ​TOS
LÁNY
Girl in the Blue Coat

For​dí​tot​ta: Totth Git​ta

Test​vé​rem​nek, Pai​ge-nek,
és Pi​per​nek, az ő test​vé​ré​nek



[1]
Jó​val Bas ha​lá​la előtt volt egy kis
„vi​tánk” ar​ról, hogy ki​nek a hi​bá​ja,
ami​ért an​nak ide​jén be​lém sze​re​tett.
A te hi​bád, mond​ta, mert annyi​ra
sze​ret​ni​va​ló vagy. Én erre azt vá​la​-
szol​tam, hogy nincs iga​za, és ol​csó ki​-
fo​gás en​gem okol​ni. Hogy le​het
ennyi​re fe​le​lőt​len va​la​ki! De most ko​-
mo​lyan!
Min​den​re em​lék​szem a be​szél​ge​té​-
sünk​ből. A szü​lei nap​pa​li​já​ban ül​-
tünk, és a csa​lád új rá​di​ó​ján hall​gat​-
tuk a mű​sort, köz​ben ki​kér​dez​tem a
geo​met​ria​vizs​ga té​te​le​i​ből, bár ezt
egyi​künk sem ta​lál​ta kü​lö​nö​seb​ben
fon​tos​nak. Judy Gar​land ame​ri​kai
éne​kes​nő a You Made Me Love You
című dalt éne​kel​te. Ez​zel kez​dő​dött a
be​szél​ge​té​sünk. Bas azt han​goz​tat​ta,
hogy di​rekt be​le​bo​lon​dí​tot​tam ma​-
gam​ba. Erre én is évőd​ni kezd​tem
vele, mert nem akar​tam, hogy meg​-
tud​ja, mi​lyen na​gyon vár​tam, hogy
hall​has​sam tőle azt a szót: sze​ret​lek.
Utá​na meg azt mond​ta, az is az én
hi​bám volt, hogy meg akart csó​kol​ni.
Mire én: az meg az övé, ha hagy​tam.
A báty​ja ek​kor sé​tált be a szo​bá​ba, és
kö​zöl​te, hogy mind​ket​ten hi​bá​sak le​-
szünk, ha min​ket hall​gat​va a vé​gén
fel​ka​va​ro​dik a gyom​ra.
A nap vé​gén ha​za​fe​lé men​tem – ek​-
kor még sé​tál​hat​tam az ut​cán, és nem
kel​lett ag​gód​nom, hogy meg​ál​lí​ta​nak
a ka​to​nák, hogy meg​sze​gem a ki​já​rá​si
ti​lal​mat, és le​tar​tóz​tat​nak, és csak ek​-
kor jöt​tem rá, hogy én so​sem mond​-
tam neki. Elő​ször hang​zott el tőle,
hogy sze​ret, és én el​fe​lej​tet​tem vi​szo​-
noz​ni.
Pe​dig kel​lett vol​na. Ha tud​tam vol​-
na, mi fog tör​tén​ni és mi min​dent tu​-
dok meg ké​sőbb a sze​re​lem​ről meg a
há​bo​rú​ról, min​den​képp ki​mond​tam
vol​na én is.
Ez az én hi​bám lett.
 1943. JANUÁR
1.
KEDD
– Hel​ló, szép kis​lány! Mit ci​pelsz te
ott? Ne​kem hoz​tad?
Meg​ál​lok, mert a ka​to​na fi​a​tal és jó​-
ké​pű, és mert a hang​já​ban ott buj​kál
egy kis ka​csin​tás, és mert bár​mi​be le​-
fo​ga​dom, hogy meg​ne​vet​tet​ne, ha egy
dél​után mo​zi​ba vin​ne.
De ez ha​zug​ság!
Azért ál​lok meg, mert szük​sé​gem
le​het egy ilyen is​me​ret​ség​re, mert
hoz​zá​se​gít​het olyan dol​gok​hoz, amik​-
hez mi már nem ju​tunk hoz​zá, mert a
szek​ré​nye va​ló​szí​nű​leg te​lis-tele van
cso​ko​lá​dé​val meg zok​ni​val, és kö​zü​-
lük egy sem lyu​kas.
Bár ez sem igaz!
Rég nem szá​mít, mi a tel​jes igaz​ság,
de könnyebb úgy ten​ni, mint​ha a dön​-
té​se​im​nek va​la​mi ész​sze​rű oka len​ne.
Mint​ha len​ne vá​lasz​tá​som.
A zöld uni​for​mis mi​att ál​lok meg.
Ez az egyet​len ok. A zöld egyen​ru​ha
azt jel​zi, hogy nincs más vá​lasz​tá​som,
meg kell áll​nom.
– Túl nagy cso​mag ez egy ilyen csi​-
nos lány​nak!
Eny​he ak​cen​tus​sal be​szé​li a hol​lan​-
dot, de meg​lep, mi​lyen jól fe​je​zi ki
ma​gát. A zöld egyen​ru​hás rend​őrök
kö​zül szin​te sen​ki sem tud hol​lan​dul,
az pe​dig bosszant​ja őket, ha nem be​-
szé​lünk fo​lyé​ko​nyan né​me​tül, mint​ha
egész éle​tünk​ben arra kel​lett vol​na
buz​gón ké​szül​nünk, hogy egy nap le​-
ro​han​ják az or​szá​gun​kat.
Meg​ál​lí​tom a bi​cik​li​met, de nem
szál​lok le róla.
– Ez pont a meg​fe​le​lő mé​re​tű cso​-
mag, sze​rin​tem.
– Na, és mi van ben​ne? – A kor​-
mány fölé ha​jol, egyik keze lus​tán ko​-
tor bele a rá erő​sí​tett ko​sár​ba.
– Nem akar​ná meg​néz​ni? Eset​leg
ki​nyit​ni az összeset? – ne​vet​gé​lek, az​-
tán le​sü​töm a sze​me​met, hogy ne lás​-
sa, mennyi​re be​gya​ko​rolt a szö​ve​gem.
Ahogy a bi​cik​lin ál​lok, a szok​nyám
fel​jebb csú​szik, és a ka​to​na ezt ész​re is
ve​szi. Ten​ge​rész​kék szí​nű, és már így
is szű​kebb, mint kel​le​ne. Ki​roj​to​so​-
dott a szé​le, régi, há​bo​rú előtt​ről való
da​rab. Úgy moz​du​lok, hogy az alja
még fel​jebb csússzon, egé​szen a lúd​-
bő​rös com​bom kö​ze​pé​ig.
Sok​kal rosszab​bul esne a ta​lál​ko​zás,
ha a ka​to​na idő​sebb len​ne, vagy rán​-
cos, vagy ha fol​to​sak vol​ná​nak a fo​gai,
ha lóg​na a hasa. Rosszabb len​ne, de
ak​kor is ugyan​így flör​töl​nék vele.
Ezer​szer tet​tem már meg.
Kö​ze​lebb ha​jol. A He​reng​racht-csa​-
tor​na za​va​ros vi​zé​nek hal​sza​gú bűze
ér​ző​dik mö​göt​te, be​le​lök​het​ném, és
mire ki​evic​kél​ne a víz​ből, már szin​te
haza is ér​nék ezen a szé​gyen​te​le​nül
ócs​ka bi​cik​lin. Sze​re​tem ezt a já​té​kot,
min​den zöld egyen​ru​hás​sal el​ját​szom,
aki meg​ál​lít. Hogy tud​ná​lak meg​bün​-
tet​ni, és mi​lyen messze jut​nék, mire
el​kap​nál?
 – Ezt a köny​vet az anyu​kám​nak vi​-
szem – mu​ta​tok az első, új​ság​pa​pír​ba
te​kert cso​mag​ra. – Ez meg krump​li az
ebéd​hez. A pul​csit most ho​zom a ja​ví​-
tás​ból.
– Hoe heet je? – kér​de​zi. Tud​ni
akar​ja a ne​ve​met nem hi​va​ta​los mó​-
don, egy​sze​rű​en csak meg​kér​de​zi,
olyan ma​ga​biz​to​san, ahogy a fiúk kér​-
de​zik ezt egy ka​pa​fo​gú lány​tól egy
par​tin. És ez jó hír, mert job​ban já​rok,
ha én ér​dek​lem, nem pe​dig a ko​sa​-
ram​ban lévő cso​ma​gok.
– Han​ne​ke Bak​ker! – Más​kor ha​-
zud​nék va​la​mit, de most, hogy min​-
den​ki​nek kö​te​le​ző ma​gá​nál tar​ta​nia a
sze​mé​lyi iga​zol​vá​nyát, nincs ér​tel​me.
– Hát té​ged hogy hív​nak, ka​to​na?
Ki​dül​lesz​ti a mell​ka​sát, mi​kor „ka​-
to​ná​nak” szó​lí​tom. A fi​a​ta​lab​bak még
sze​rel​me​sek az egyen​ru​há​juk​ba.
Ahogy meg​moz​dul, arany​lánc csil​lan
a nya​ká​ban.
– És ki az ott a me​dá​lon? – kér​de​-
zem.
El​tű​nik a vi​gyor az ar​cá​ról, és oda​-
kap a gal​lér​ja fe​lett fi​tye​gő lánc​hoz. A
szív ala​kú arany​me​dá​lon ta​lán egy al​-
ma​ar​cú, né​met lány port​ré​ja van, aki
meg​ígér​te, hogy hű​sé​ges lesz hoz​zá a
tá​vo​li Ber​lin​ben. Me​rész já​ték, ami​-
kor a ne​vét kér​de​zem, de több​nyi​re jó
a szi​ma​tom, és be​jön a do​log.
– Csak nem az édes​anyád fény​ké​-
pe? Na​gyon sze​ret​het, ha ilyen szép
aján​dé​kot adott ne​ked.
El​pi​rul, és vissza​dug​ja a ké​pet a ke​-
mé​nyí​tett gal​lér mögé.
 – Vagy a nő​vér​edé? – fag​ga​tom to​-
vább. – Vagy a kis​ku​tyá​dé? – Ké​nyes
a hely​zet; na​gyon na​iv​nak és ár​tat​lan​-
nak kell han​goz​nia min​den​nek, amit
mon​dok, érez​tet​ni vele, hogy nem ha​-
ra​gud​hat meg rám. De köz​ben fag​ga​-
tó​zás​nak is kell hat​nia, hogy ne kér​de​-
zős​köd​jön to​vább a cso​mag​ja​im​ról,
ha​nem in​kább gyor​san meg akar​jon
sza​ba​dul​ni tő​lem. – Még nem lát​ta​lak
er​re​fe​lé – foly​ta​tom. – Eb​ben az ut​cá​-
ban szok​tál jár​őröz​ni?
– Nincs időm a bu​ta​sá​ga​i​dat hall​-
gat​ni, kis​lány. In​díts haza, Han​ne​ke!
To​vább​in​du​lok, és alig re​meg a ke​-
zem a kor​má​nyon. Nem ha​zud​tam
neki, több​nyi​re az iga​zat mond​tam.
Tény​leg van ná​lam egy könyv, egy
pul​csi és né​hány szem krump​li a há​-
rom fel​ső cso​mag​ban. De a krump​li
alatt négy sza​lá​mi​jegy​nyi fel​vá​gott
van, amit egy el​hunyt fér​fi je​gye​i​vel
sze​rez​tünk, azok alatt meg rúzs és
test​ápo​ló krém, amik ugyan​így ke​rül​-
tek hoz​zám, azok alatt pe​dig ci​ga​ret​ta
és al​ko​hol. Kre​uk úr ma reg​gel adott
rá pénzt, hogy be​sze​rez​zem őket. De
egyi​ket sem ma​gam​nak szá​nom.
Né​há​nyan úgy mon​da​nák, a fe​ke​te​-
pi​a​con cse​re​be​ré​lek, így hív​ják az il​le​-
gá​lis be​szer​ző​he​lye​ket. De job​ban sze​-
re​tek úgy gon​dol​ni ma​gam​ra, mint
aki „rá​ta​lál” dol​gok​ra. Mert​hogy ta​lá​-
lok ezt-azt: egy kis krump​lit, egy kis
húst vagy disz​nó​zsírt. Kez​det​ben még
si​ke​rült cuk​rot vagy cso​ko​lá​dét is sze​-
rez​nem, de azo​kat egy ide​je már ne​-
he​zebb be​sze​rez​ni, és csak nagy rit​-
kán ju​tunk hoz​zá​juk. Néha ta​lá​lok
még teát, eset​leg sza​lon​nát. A jó​mó​dú
amsz​ter​da​mi​ak csak​is mi​at​tam ma​-
rad​hat​nak kö​vé​rek. Olyan dol​go​kat
ta​lá​lok, amik​ről már meg​ta​ní​tot​tak
min​ket le​mon​da​ni, ha​csak nem tud​ja,
hol ke​res​se az em​ber.
Bár​csak vá​laszt kap​tam vol​na a kér​-
dé​sem​re, hogy eb​ben az ut​cá​ban jár​-
őrö​zik-e! Mert ha így van, ak​kor dön​-
te​nem kell: ba​rát​ko​zom-e vele, vagy
mos​tan​tól in​kább más út​vo​na​lon já​-
rok.
Ma reg​gel elő​ször Ak​ker​man kis​-
asszony​hoz me​gyek, aki a nagy​szü​le​i​-
vel él egy régi ház​ban a mú​ze​u​mok
kö​ze​lé​ben. Ha Ak​ker​man kis​asszony,
ak​kor ha​ris​nya és rúzs. Múlt hé​ten
par​füm volt. A nők kö​zül szin​te már
sen​ki nem ad az ilyes​mi​re, de ő egy​-
szer el​me​sél​te, hogy re​mé​nyei sze​rint
a vő​le​gé​nye meg​ké​ri a ke​zét még a
szü​le​tés​nap​ja előtt. Hát, köl​töt​tek
már pénzt fu​rább in​dok​kal is em​be​-
rek.
Aj​tót nyit, és lá​tom, vi​zes ha​ját fel​-
tű​zö​get​te, hogy hul​lá​mos​ra szá​rad​jon.
Biz​tos The​ó​val ta​lál​ko​zik este.
– Gye​re be, mind​járt meg​ke​re​sem a
tár​cá​mat! – Min​dig ta​lál va​la​mi okot,
hogy be​hív​jon. Azt hi​szem, unal​mas
neki egész nap ott​hon, egye​dül a
nagy​szü​le​i​vel, akik na​gyon han​go​san
be​szél​nek, és ká​posz​ta​sza​got árasz​ta​-
nak.
Egy ápo​ro​dott le​ve​gő​jű és sö​tét la​-
kás​ban él​nek, az aj​tó​ból lát​ni, ahogy
Ak​ker​man kis​asszony nagy​pa​pá​ja a
reg​ge​li​ző​asz​tal mel​lett ül.
– Ki van oda​kint? – ki​a​bál ki az elő​-
szo​bá​ba a bá​csi.
– Cso​ma​got hoz​tak, Opa – ki​ált
vissza Ak​ker​man kis​asszony.
– Ki​nek jött?
– Ne​kem – for​dul vissza fe​lém Ak​-
ker​man kis​asszony, és hal​kan így foly​-
tat​ja: – Han​ne​ke, se​gí​te​ned kell. Theo
ma este át​jön, hogy meg​kér​je a nagy​-
szü​le​i​met, hogy oda​köl​töz​hes​sek hoz​-
zá a la​ká​sá​ba. És nem tu​dom, mit ve​-
gyek fel. Ma​radj itt, mind​járt meg​mu​-
ta​tom, me​lyik két ru​hán gon​dol​ko​-
dom!
Nem tu​dok el​kép​zel​ni olyan ru​hát,
ami​től a nagy​szü​lei a jó​vá​ha​gyá​su​kat
ad​nák, hogy az es​kü​vő előtt együtt él​-
jen a ba​rát​já​val, bár azt is tu​dom,
hogy nem ez az első al​ka​lom, hogy egy
fi​a​tal pár sza​kít​son a ha​gyo​má​nyok​-
kal.
Vissza​jön a hall​ba, és úgy te​szek,
mint​ha ala​po​san szem​ügy​re ven​ném
a két ru​hát, de va​ló​já​ban a fa​li​ó​rát fi​-
gye​lem. Nincs időm be​szél​get​ni. Meg​-
mon​dom neki, hogy a szür​két ve​gye
fel, az​tán át​nyúj​tom a cso​ma​got, amit
a meg​ér​ke​zé​sem óta a ke​zem​ben szo​-
ron​ga​tok.
– Ez a ma​gáé. Bont​sa ki és el​len​-
őriz​ze!
– Ó, biz​tos va​gyok ben​ne, hogy
min​den rend​ben. Ma​radsz egy ká​vé​-
ra?
Meg sem kér​de​zem, hogy va​ló​di-e a
kávé. Ah​hoz csak egy mó​don jut​hat​-
ná​nak, de va​ló​di ká​vém ne​kem sincs;
ezért ami​kor ká​vé​val kí​nál, őrölt mak​-
kot meg fa​kér​get ért alat​ta. Eb​ből van
a pót​ká​vé.
Más oka is van, hogy si​e​tek, ugyan​-
az, ami​ért so​kad​szo​ri ké​ré​sé​re sem hí​-
vom őt Ire​ne-nek. Nem aka​rom, hogy
a kap​cso​la​tun​kat össze​ke​ver​je a ba​-
rát​ság​gal. Nem aka​rom, hogy azt
higgye, ha egy nap majd nem tud fi​-
zet​ni, úgy is rend​ben lesz min​den.
– Saj​nos nem ma​rad​ha​tok. Ebéd
előtt még van egy ki​szál​lí​tá​som.
– Biz​tos? Ve​lünk is meg​ebé​del​het​-
nél. Mind​járt ne​ki​ál​lok a fő​zés​nek, és
az​u​tán együtt ki​ta​lál​juk, mi​hez kezd​-
jünk a ha​jam​mal a ma esti ta​lál​ko​zó​-
ra.
Fur​csa vi​szony​ban va​gyok a kli​en​-
se​im​mel. Ők azt hi​szik, cin​kos​tár​sak
va​gyunk a baj​ban, hogy össze​köt​nek
min​ket a kö​zös tit​kok, a sok til​tott do​-
log.
– Min​dig a szü​le​im​mel ebé​de​lek –
vá​la​szo​lom.
– Igen, per​sze – za​var​ban van, ami​-
ért túl​sá​go​san eről​tet​te a dol​got, de
ami​kor leg​kö​ze​lebb jö​vök, ugyan​így
fog​ja eről​tet​ni. – Igen, Han​ne​ke, ér​-
tem. Ak​kor a vi​szont​lá​tás​ra!

Kint be​bo​rult, fel​hős az ég, ilyen a

tél Amsz​ter​dam​ban, én meg csak haj​-
tom a bi​cik​li​met a szűk, te​ker​vé​nyes
ut​cá​kon.
Amsz​ter​dam csa​tor​nák​ra épült. Az
or​szág ala​cso​nyan fek​szik, mé​lyeb​-
ben, mint a ten​ger, és a gaz​dák év​szá​-
za​do​kig föld​del töl​töt​ték fel, vízi utak
és ön​tö​ző​rend​sze​rek szö​ve​vé​nyes há​-
ló​za​tát hoz​ták lét​re, hogy ne ful​lad​ja​-
nak az Észa​ki-ten​ger vi​zé​be. A tör​té​-
ne​lem​ta​ná​rom, ami​kor a tan​anyag​-
ban eh​hez a rész​hez ér​tünk, egy mon​-
dást idé​zett: „Is​ten te​rem​tet​te a vi​lá​-
got, de Hol​lan​di​át a hol​lan​dok”. Na​-
gyon büsz​kén adta elő, de szá​mom​ra
ez in​kább fi​gyel​mez​te​tés volt: ne bízz
ben​ne, hogy má​sok majd a meg​men​-
té​sed​re si​et​nek! Itt, a ten​ger szint​je
alatt csak ma​gunk​ra szá​mít​ha​tunk.
A há​bo​rú kez​de​tén het​ven​öt ki​lo​-
mé​ter​re dél​re a né​met lé​gi​erő le​bom​-
báz​ta az egyik vá​ro​sun​kat. Két és fél
éve Rot​ter​dam​ban 900 em​ber pusz​-
tult el, és maga a régi vá​ros is. A né​-
met gya​log​ság két nap múl​va ér​ke​zett
Amsz​ter​dam​ba. Ne​künk pe​dig bele
kell tö​rőd​nünk a je​len​lé​tük​be, de leg​-
alább az épü​le​te​ink meg​ma​rad​tak.
Nem jó alku, de ma​nap​ság csak ilyen
rossz üz​let​re van ki​lá​tás, ha​csak va​la​-
ki hoz​zám ha​son​ló​an nem tud​ja, ho​-
gyan nyer​jen így is a dol​go​kon.
Kö​vet​ke​ző ügy​fe​lem, Jans​sen
asszony nem messze la​kik in​nen egy
kis ut​cá​ban, egy nagy kék ház​ban. Az​-
előtt a fér​je meg a há​rom fia is vele la​-
kott, de egyi​kük Lon​don​ba köl​tö​zött a
fe​le​sé​gé​vel, má​si​kuk csa​lá​dos​tul
Ame​ri​ká​ba ment, a har​ma​dik, a leg​ki​-
sebb a front​ra ke​rült, ahol öt nap alatt
két​ezer ka​to​nánk esett el, ami​kor
meg​pró​bál​ták meg​vé​de​ni az or​szá​-
gun​kat. Jan​ról már nem so​kat be​szé​-
lünk.
Kí​ván​csi vol​nék rá, va​jon Bas-szal
volt-e a had​já​rat alatt.
Szin​te min​den​ről ő jut eszem​be,
pró​bá​lom össze​ra​kos​gat​ni az utol​só
per​ce​it an​nak a fi​ú​nak, akit sze​ret​-
tem. Jans​sen néni fia ott volt vele,
vagy Bas egye​dül halt meg?
Jans​sen asszony fér​je a múlt hó​-
nap​ban tűnt el, a néni utá​na lett az
ügy​fe​lem, én pe​dig nem kér​dez​tem a
tör​tén​tek​ről, so​sem kér​de​zős​kö​döm.
Dol​goz​ha​tott ti​tok​ban az el​len​ál​lás​-
nak, vagy rossz​kor volt rossz he​lyen,
vagy egy​ál​ta​lán nem is halt meg, ha​-
nem Ang​li​á​ban te​á​zik a fi​á​val. Bár​-
hogy is van, nem az én dol​gom. Ed​dig
csak né​hány dol​got hoz​tam Jans​sen
né​ni​nek. Is​mer​tem va​la​mennyi​re a
fiát, Jant, lát​tam őket, ami​kor érte
jött az is​ko​lá​ba, mi​kor még ki​csik vol​-
tunk. Jan meg​le​pe​tés​gye​rek volt két
év​ti​zed​del a na​gyok után, mi​kor Jans​-
sen né​ni​ék haja már őszült, és gör​-
nyed​ten jár​tak. Ked​ves fiú volt.
Itt és most úgy ha​tá​ro​zok, hogy Jan
ott le​he​tett Bas kö​ze​lé​ben, ami​kor a
né​me​tek le​ro​han​ták az or​szá​got. Azt
aka​rom hin​ni, hogy Bas nem egye​dü​li
halt meg. Ennyi​re op​ti​mis​ta gon​do​la​-
to​kat rit​kán en​ge​dé​lye​zek ma​gam​nak.
Jans​sen néni az aj​tó​ban vár rám,
ami bosszant, mert ha tör​té​ne​te​sen
né​met ka​to​na vagy, aki​nek az a fel​-
ada​ta, hogy gya​nús dol​gok után szi​-
ma​tol​jon, va​jon mit gon​dol​nál egy
idős öz​vegy​asszony​ról, aki​nek egyéb
dol​ga sincs, mint hogy egy bi​cik​lin ér​-
ke​ző, is​me​ret​len lány​ra vár​jon?
– Jó reg​gelt, Jans​sen néni! Iga​zán
sem​mi szük​ség rá, hogy ide​kint vár​-
jon a lép​csőn. Hogy tet​szik ma len​ni?
– Re​me​kül! – ki​ált fe​lém, mint​ha
va​la​mi szín​da​rab​ban mon​da​ná a sze​-
re​pét, és ide​ge​sen tű​rö​ge​ti vissza a
kon​tyá​ból ki​sza​ba​dult ősz tin​cse​ket.
Min​dig konty​ban a haja, az or​rán
min​dig le​csú​szik a szem​üveg, a ru​há​i​-
ról pe​dig min​dig vas​tag füg​gö​nyök
meg kár​pi​to​zott he​ve​rők jut​nak
eszem​be.
– Gye​re bel​jebb!
– Nem tud​tam elég kol​bászt sze​rez​-
ni, de azért hoz​tam egy ke​ve​set –
mon​dom, mi​után a be​já​rat mel​lett
ha​gyom a bi​cik​lit, és be​csuk​ja mö​göt​-
tünk az aj​tót.
 Las​sú a moz​gá​sa, már bot​tal jár, és
alig hagy​ja el a há​zat. Azt mond​ta, az​-
óta kell a bot, hogy Jan meg​halt. Nem
is tu​dom, van-e amúgy bár​mi tes​ti
baja, vagy csak a bá​nat tör​te meg és
tet​te bé​nult​tá.
A ház ut​cai szo​bá​ja most tá​ga​sabb​-
nak tű​nik, mint ál​ta​lá​ban, és el​tart
egy-két per​cig, míg rá​jö​vök, mi​ért ér​-
zem így. A por​ce​lá​nos​kre​denc és a ka​-
ros​szék kö​zött ál​ta​lá​ban egy opk​lap​-
bed áll; egy kis ágy, ami össze​hajt​va
köny​ves​polc​nak tű​nik, de ami​kor lá​-
to​ga​tó van a ház​nál, ki le​het nyit​ni al​-
vás​hoz. Gon​do​lom, Jans​sen bá​csi ké​-
szí​tet​te, ahogy min​den mást a ház​ban.
Ma​má​val gyak​ran el​sé​tál​tunk a bú​tor​-
üz​le​tük előtt, hogy meg​cso​dál​juk a ki​-
ra​ka​tot, de so​sem en​ged​het​tük meg
ma​gunk​nak, hogy bár​mit vá​sá​rol​junk
nála. Nem tu​dom, hová tűn​he​tett a
ki​nyit​ha​tó ágy. Ha Jans​sen néni a fér​-
je el​tű​né​se után ilyen gyor​san tú​la​dott
raj​ta, ak​kor bi​zo​nyá​ra már most küsz​-
kö​dik a pénz​te​len​ség​gel. Én vi​szont
nem en​ged​he​tem meg ma​gam​nak,
hogy más gond​já​val tö​rőd​jem, ha​csak
nem ar​ról van szó, hogy már most
sem tud fi​zet​ni.
– Kérsz ká​vét, Han​ne​ke? – Jans​sen
néni már el is tűnt szem elől, kö​ve​tem
hát a kony​há​ba. Az a ter​vem, hogy
nem fo​ga​dom el a fel​kí​nált ká​vét, de
már ki​ké​szí​tett két csé​szét a ne​héz ju​-
har​fa asz​tal​ra, és az ün​ne​pi kék-fe​hér
por​ce​lán​kan​nát, a hí​res del​fti min​tá​-
sat.
– Itt a kol​bász, amit kért…
 – Majd ké​sőbb! – vág a sza​vam​ba.
– Elő​ször meg​ká​vé​zunk. Eszünk hoz​-
zá szi​ru​pos os​tyát, és be​szél​ge​tünk.
A por​lep​te, föld​sza​gú ká​vés​do​boz​-
ban va​ló​di ká​vé​bab van! Va​jon mi​óta
tar​to​gat​ja? Hát az os​tyát? Az em​be​rek
ma​nap​ság nem fi​nom sü​te​mé​nyek​re
pa​za​rol​ják a liszt​je​gyü​ket, ha​nem ke​-
nye​ret süt​nek be​lő​le. És az sem szo​-
kás, hogy ilyes​mi​vel etes​sék a fe​ke​te​-
pi​a​co​zó ki​fu​tó​lá​nyo​kat, eh​hez ké​pest
most Jans​sen néni va​ló​di ká​vét tölt
ne​kem por​ce​lán​csé​szé​be, szi​ru​pos os​-
tyát tesz rá, hogy át​jár​ja a gőz, és a
bel​se​jé​ben lévő ka​ra​mell ki​cso​rog​jon
a szé​lén.
– Ülj le, Han​ne​ke!
– Nem va​gyok éhes – mon​dom, bár
a gyom​rom egy nagy kor​du​lás​sal rög​-
tön el​árul.
Éhes va​gyok, de ide​ges let​tem a szi​-
ru​pos os​tya mi​att, és at​tól, hogy Jans​-
sen néni ennyi​re in​vi​tál; szo​kat​lan a
hely​zet. Ki​hív​ta vol​na a zöld egyen​ru​-
há​so​kat, azt ígér​ve, hogy szí​ve​sen
átad ne​kik egy fe​ke​te​pi​a​co​zót? Egy
két​ség​be​esett asszony, aki csak úgy
túl​ad a fér​je ágyán, ké​pes az ilyes​mi​-
re.
– Csak egy pil​la​nat, rend​ben?
– Saj​ná​lom, de na​gyon sok el​in​téz​-
ni​va​lóm van még mára.
A gyö​nyö​rű​en te​rí​tett asz​talt bá​-
mul​ja.
– Jan​nak, a leg​ki​seb​bik​nek ezek
vol​tak a ked​ven​cei – mo​tyog​ja. –
Min​dig ez​zel vár​tam haza az is​ko​lá​-
ból. Is​mer​ted, ugye? – mo​so​lyog rám
re​mény​ked​ve.
Só​haj​tok egyet. Te​hát nem ve​szé​-
lyes, csak ma​gá​nyos. Hi​ány​zik neki a
fia, és meg akar etet​ni egy régi osz​-
tály​tár​sat a fiú uzson​ná​já​val. Ez az
egész el​len​ke​zik a sza​bá​lya​im​mal, és
ké​nyel​met​le​nül ér​zem ma​gam a hang​-
já​ban buj​ká​ló kö​ve​te​lő​zés mi​att. De
hi​deg van kint, és va​ló​di ká​vé​val kí​-
nál, és bár épp az előbb mond​tam
neki, hogy mennyi a dol​gom, még van
egy órám, mi​előtt a szü​le​im ebéd​del
vár​ná​nak ott​hon. Az asz​tal​ra te​szem a
kol​básszal teli cso​ma​got, hát​ra​si​mí​-
tom a ha​ja​mat, és meg​pró​bá​lok
vissza​em​lé​kez​ni, ho​gyan vi​sel​ke​dik il​-
le​del​me​sen az em​ber ven​dég​ség​ben.
Va​la​mi​kor jött az ilyes​mi ma​gá​tól.
Bas anyu​ká​ja min​dig for​ró cso​ko​lá​dé​-
val kí​nált a kony​há​juk​ban, ami​kor
együtt ta​nul​tunk, az​tán kü​lön​bö​ző ki​-
fo​gá​sok​kal nyi​tott be, ne​hogy al​kal​-
munk le​gyen csó​ko​lóz​ni.
– Nem is tu​dom, mi​kor et​tem utol​-
já​ra szi​ru​pos os​tyát – szó​la​lok meg
vé​gül, a régi tár​sal​gá​sok be​rozs​dá​so​-
dott for​du​la​ta​it pró​bál​gat​va. – A
man​du​lás ka​lács volt a ked​ven​cem.
– A mar​ci​pán​töl​te​lé​kes?
– Igen. Hmmm, az na​gyon fi​nom!
Jans​sen néni ká​vé​ja tűz​for​ró és
erős, kel​le​me​sen el​zsib​baszt. Ége​ti a
tor​ko​mat, mo​hón iszom, ész​re sem
ve​szem, hogy már csak fé​lig ma​radt a
csé​szé​ben. Mi​kor vissza​te​szem az asz​-
tal​ra, Jans​sen néni rög​tön te​le​töl​ti.
– Fi​nom a kávé! – mon​dom neki.
– A se​gít​sé​ged​re van szük​sé​gem.
 Aha! Most már vi​lá​gos, mi volt a
cél​ja a ká​vé​val. Meg​aján​dé​ko​zott vele,
és most cse​ré​be szí​ves​sé​get vár. Az ő
baja, ha nem érti, hogy en​gem nem
le​het meg​pu​hí​ta​ni. Pén​zért dol​go​zom,
nem ked​ves​sé​gért.
– Szük​sé​gem van a se​gít​sé​ged​re,
hogy meg​ta​lál​junk ne​kem egy bi​zo​-
nyos dol​got – mond​ja.
– Mire van szük​sé​ge? Még több hús
kel​le​ne? Vagy tü​ze​lő​anyag?
– Meg kell ta​lál​nod va​la​kit.
Meg​fagy a moz​du​la​tom, a csé​sze
meg​áll fél​úton, és egy pil​la​na​tig nem
em​lék​szem, hogy le akar​tam ten​ni,
vagy most emel​tem fel.
– Meg kell ta​lál​nod ne​kem va​la​kit –
mond​ja megint, mert még min​dig
nem vá​la​szol​tam.
 – Nem ér​tem.
– Va​la​kit, aki fon​tos a szá​mom​ra. –
Át​néz a vál​lam fe​lett, és ahogy kö​ve​-
tem te​kin​te​té​nek vo​na​lát, lá​tom, hogy
a kam​ra​aj​tó mel​lett lógó csa​lá​di port​-
ré​ra me​red.
– Jans​sen néni… – kez​dek bele;
igyek​szem meg​ta​lál​ni a meg​fe​le​lő, az
ud​va​ri​as vá​laszt.
Jans​sen néni, a maga fér​je meg​-
halt, ezt kel​le​ne mon​da​nom neki. A
fia is. A má​sik ket​tő so​sem jön vissza.
Nem ku​tat​ha​tok szel​le​mek után. Nem
tu​dok je​gyet sze​rez​ni, ami​kor va​la​ki a
ha​lott fia he​lyett kér egy ugyan​olyat.
– Jans​sen néni, én nem tu​dok meg​-
ta​lál​ni em​be​re​ket. Csak bi​zo​nyos dol​-
go​kat sze​rez​he​tek: ételt, ru​hát…
– De meg kell ta​lál​nod ne​kem…
 – …egy bi​zo​nyos sze​mélyt. Igen,
hal​lot​tam. De ha meg akar ta​lál​ni va​-
la​kit, a rend​őr​sé​get kell hív​nia. Az
ilyes​mit ők szok​ták in​téz​ni.
– Ne​kem te kel​lesz! – ha​jol elő​re az
asz​tal fe​lett. – Nincs szük​ség a rend​-
őrök​re. Ne​kem te kel​lesz! Nincs más,
akit meg​kér​het​nék.
Va​la​hol a tá​vol​ban a Wes​ter​kerk
temp​lom órá​ja fél ti​zen​ket​tőt üt. Már
túl so​kat időz​tem itt.
– Men​nem kell – hát​ra​to​lom a szé​-
ke​met, és fel​ál​lok. – A szü​le​im vár​nak
az ebéd​del. Most akar​ja ki​fi​zet​ni a
kol​bászt, vagy szól​jak Kre​uk úr​nak,
hogy írja hoz​zá a töb​bi​hez?
Ő is fel​áll, de ahe​lyett, hogy az aj​tó​-
hoz kí​sér​ne, meg​ra​gad​ja a ka​rom.
– Csak nézd meg ezt, Han​ne​ke!
Csak nézd meg! Mi​előtt el​mész.
Mi​vel még én sem va​gyok annyi​ra
kí​mé​let​len, hogy ki​ránt​sam a ka​rom
egy idős asszony ke​zé​ből, kö​ve​tem őt
a kam​ra irá​nyá​ba, és meg​ál​lok, hogy
kö​te​les​ség​tu​dó​an meg​néz​zem a fi​a​i​ról
ké​szült ké​pet a fa​lon. Egy​más mel​lett
áll​nak szép sor​ban, még ha​son​lí​ta​nak
is: nagy a fü​lük, a nya​kuk inas.
A néni azon​ban nem áll meg a fény​-
kép előtt, ha​nem szé​les​re tár​ja a kam​-
ra​aj​tót.
– Erre! – int, hogy kö​ves​sem.
Is​ten se​gíts, ez a néni őrül​tebb,
mint gon​dol​tam! Most itt fo​gunk
ücsö​rög​ni a sö​tét​ben a té​li​re el​tett sa​-
va​nyú​sá​gok kö​zött, hogy meg​idézzük
a ha​lott fiát? Vagy a ru​há​it tart​ja itt
be​naf​ta​li​noz​va?
 A kam​ra be​lül​ről ugyan​olyan, mint
bár​me​lyik má​sik la​kás​ban, a fal men​-
tén, a pol​co​kon fű​sze​res do​bo​zok és
be​főt​tes​üve​gek so​ra​koz​nak, bár nincs
úgy tele, mint a há​bo​rú előtt.
– El​né​zést, Jans​sen néni, de nem
tu​dom, hogy…
– Vár​jál! – Fel​nyúl a feje fölé, és a
fű​sze​res polc szé​lé​nél ki​akaszt egy
apró kam​pót, amit ed​dig ész​re sem
vet​tem.
– Most mit csi​nál?
– Egy pil​la​nat! – ma​tat to​vább a
kam​pó​val.
Hir​te​len ki​vá​gó​dik a polc​cal ra​kott
fal​rész, mö​göt​te, a kam​ra mö​gött sö​-
tét he​lyi​ség hú​zó​dik, kes​keny és
hosszú, épp hogy be le​het fér​ni, de túl
sö​tét van, nem lát​ni sem​mit.
 – Ez mi​cso​da? – sut​to​gom.
– Hend​rik épí​tet​te ne​kem – vá​la​-
szol​ja –, ami​kor a gye​re​kek ki​csik vol​-
tak. De sem​mi hasz​na nem volt – túl
kes​keny, és lejt is, ezért meg​kér​tem,
hogy in​kább vá​lassza le a kam​rá​ról,
majd jó lesz rak​tár​nak.
A sze​mem szok​ja a ho​mályt. A lép​-
cső​fel​já​ró alatt ál​lunk. A mennye​zet
lejt, há​tul már alig fél mé​ter​re van a
pad​ló​tól. A he​lyi​ség elül​ső ré​szé​ben
szem​ma​gas​ság​ban egy polc, raj​ta
gyer​tya​csonk áll. A fé​lig le​égett gyer​-
tya meg egy fésű mel​lett egy ké​pes
mo​zi​új​ság, fel​is​me​rem a cí​mé​ről. Az
apró szo​ba nagy ré​szét Jans​sen bá​csi
már hi​á​nyolt össze​csuk​ha​tó ágya, az
opk​lap​bed fog​lal​ja el, ki​nyit​va, mint​-
ha ven​dé​get vár​na. Csil​lag​min​tás,
var​rott pléd he​ver a te​te​jén, meg egy
pár​na. A kis szo​ba tel​je​sen ab​lak​ta​lan,
ami​kor csuk​va az ajtó, kí​vül​ről csak a
vi​lá​gos​ság meg​tört csík​ja lát​szik a kü​-
szöb fe​lett.
– Ér​ted már? – Még min​dig a ke​ze​-
met fog​ja. – Ezért nem hív​ha​tok
rend​őrt. A rend​őr​ség nem ta​lál​hat
meg va​la​kit, aki sze​rin​tük nem lé​tez​-
het.
– Már​mint a ke​re​sett sze​mély…
– Az el​tűnt sze​mély egy zsi​dó lány –
mond​ja. – És te kel​lesz, hogy meg​ke​-
resd, mi​előtt a ná​cik ta​lál​ják meg.
 2.
Jans​sen néni a fa​gyott krump​li sza​-
gát árasz​tó, ápo​ro​dott le​ve​gő​jű, sö​tét
kam​rá​ban áll​va egy​re csak vár​ja a vá​-
la​szo​mat.
– Han​ne​ke!
– Maga rej​te​ge​tett va​la​kit? – alig
bí​rom ki​nyög​ni sza​va​kat. Ő köz​ben
vissza​akaszt​ja a tit​kos polc kam​pó​ját,
be​csuk​ja a kam​ra​aj​tót, és vissza​ve​zet
a kony​ha​asz​tal​hoz. Nem is tu​dom,
döb​bent va​gyok-e in​kább, vagy fé​lek.
Tu​dom, hogy tör​tén​nek ilyen dol​gok,
hogy az el​tűnt zsi​dó​kat pin​cék​ben,
pad​lá​so​kon búj​tat​ják, el​rak​tá​roz​zák
őket, mint a téli ágy​ne​műt, hogy ne
ke​rül​je​nek mun​ka​tá​bor​ba. De ez bor​-
zasz​tó​an ve​szé​lyes, soha sen​ki nem
val​la​ná be fenn​han​gon.
Jans​sen néni vi​szont csak bó​lint
egyet.
– Így van.
– Maga itt bent búj​ta​tott va​la​kit?
Még​is mi​óta?
– Hát, hol is kezd​jem? – Fel​kap​ja a
szal​vé​tá​ját, és gyű​rö​get​ni kez​di a ke​-
zé​ben.
Egy​ál​ta​lán ne kezd​jen bele! Tíz per​-
ce még azon ag​gód​tam, hogy ta​lán ki​-
hív​ta rám a ha​tó​sá​got, hogy tar​tóz​tas​-
sa​nak le; mos​tan​ra már tu​dom, hogy
ő len​ne az, akit le​tar​tóz​tat​ná​nak. Ha
va​la​ki em​be​re​ket búj​tat, azért bör​tön​-
bün​te​tés jár, egy hi​deg és nyir​kos cel​-
la Sche​ve​nin​gen​ben. Hal​lot​tam em​-
be​rek​ről, akik hó​na​pok​ra el​tűn​tek ott
anél​kül, hogy ki​hall​ga​tás​ra vit​ték vol​-
na őket. A rej​tőz​kö​dők bün​te​té​se pe​-
dig azon​na​li de​por​tá​lás!
– Iga​zán fe​les​le​ges – mon​dom ezért
gyor​san. – Ne is me​sél​je el! Jobb, ha
meg sem hall​ga​tom, in​kább me​gyek
is!
– Mi​ért nem ülsz le még egy ki​csit?
– kér​lel to​vább. – Egész dél​előtt rád
vár​tam. – Meg​eme​li a ká​vés​kan​csót:
– Tölt​he​tek még? Annyit ihatsz,
amennyit csak akarsz. Csak ülj még itt
ve​lem egy ki​csit! Ha nem se​gí​tesz, ke​-
res​nem kell va​la​ki mást.
Csak ál​lok a kony​ha kö​ze​pén, ta​-
nács​ta​la​nul, össze​za​va​rod​va. Nem
aka​rom, hogy meg​vesz​te​ges​sen a ká​-
vé​já​val, de köz​ben moc​can​ni sem bí​-
rok. Nem kel​le​ne el​men​nem anél​kül,
hogy meg​tud​nám, mi tör​tént va​ló​já​-
ban? Ha Jans​sen néni meg​pró​bál va​-
la​ki mást ke​res​ni, az​zal ve​szély​be so​-
dor​ja sa​ját ma​gát és en​gem is.
– Mond​ja el, mi tör​tént! – mon​dom
vé​gül.
– A fér​jem üz​let​tár​sa… – kezd me​-
sél​ni, és csak úgy öm​lik be​lő​le a szó. –
Szó​val, a fér​jem​nek volt egy üz​let​tár​-
sa, Ro​od​veldt úr. Da​vid Ro​od​veldt
igen jó​ra​va​ló em​ber. Tíz éve dol​go​zott
Hend​rik​kel. A fe​le​sé​ge, Rose na​gyon
fé​lénk asszony volt. Bor​zal​ma​san
sely​pí​tett, és ez na​gyon fe​szé​lyez​te, de
gyö​nyö​rű hol​mi​kat kö​tött. Két lá​nyuk
volt. Lea nem​rég múlt ti​zen​két éves, ő
volt a csa​lád kis ked​ven​ce. A na​gyob​-
bik lá​nyuk ti​zen​öt éves. Füg​get​len,
min​dig a ba​rá​ta​i​val mász​kált. Ő Mir​-
jam. – Egy pil​la​nat​ra meg​tö​rik a
hang​ja, ami​kor ki​mond​ja a ne​vet, az​-
tán na​gyot nyel, mi​előtt foly​tat​ná.
– Ro​od​veldték zsi​dók vol​tak. Nem
na​gyon tar​tot​ták a val​lást, és kez​det​-
ben úgy tűnt, szá​mít​hat az ilyes​mi.
Az​tán per​sze nem így lett. Da​vid azt
mond​ta Hend​rik​nek, hogy el​ren​dez​-
tek min​dent. Is​mer​tek egy asszonyt
vi​dé​ken, úgy volt, az majd be​fo​gad​ja
őket. De a ter​vük saj​nos meg​hi​ú​sult,
mert az asszony túl​sá​go​san félt, és jú​-
li​us​ban, a nagy raz​zia után, ami​kor
olyan sok zsi​dót vit​tek el, Da​vid fel​ke​-
res​te Hend​ri​ket, hogy a csa​lád​já​nak
se​gít​ség​re van szük​sé​ge, hogy el​búj​-
has​sa​nak.
– És Hend​rik ide​hoz​ta őket? – kér​-
de​zem.
– Nem! Nem akart ve​szély​be so​dor​-
ni en​gem. A bú​tor​üz​let​be vit​te őket.
Há​tul, a desz​ka​rak​tár​ban fel​hú​zott
egy ál​fa​lat, és épí​tett mögé egy tit​kos
he​lyi​sé​get. Én nem is tud​tam, hogy
mind ott buj​kál​nak.
– És maga nem vett ész​re sem​mit?
– El sem tu​dom el​kép​zel​ni, hogy a
szü​le​im egy ek​ko​ra dol​got ti​tok​ban
tart​sa​nak egy​más előtt.
– Én annyit lát​tam, hogy Hend​rik
egy​re to​vább ma​rad az üz​let​ben. Arra
gon​dol​tam, most, hogy Da​vid el​ment,
nincs, aki se​gít​sen neki, és ezért töb​-
bet kell dol​goz​nia. Azt hit​tem, Ro​od​-
veldték el​köl​töz​tek vi​dék​re, arra a biz​-
ton​sá​gos hely​re. Fo​gal​mam sem volt
róla, hogy mind​annyi​an ott buj​kál​-
nak.
– És mi​kor mond​ta el ma​gá​nak?
 – Soha nem mond​ta el. De a múlt
hó​nap​ban egyik este egye​dül vol​tam
itt​hon, ami​kor is ko​pog​tak. Va​la​ki
ököl​lel ver​te az aj​tót, már tar​tott a ki​-
já​rá​si ti​la​lom. Azt hit​tem, Hend​rik itt​-
hon fe​lej​tet​te a kul​csát, de ami​kor aj​-
tót nyi​tot​tam, egy kis​lány állt ott kék
ka​bát​ban, holt​sá​pad​tan. Na​gyon meg​-
nőtt. Évek óta nem lát​tam, és biz​tos
nem is​mer​tem vol​na fel, ha nem mu​-
tat​ko​zik be. Ő mond​ta el, hogy a fér​-
jem búj​tat​ta őket, és hogy neki most
egy biz​ton​sá​gos hely​re van szük​sé​ge.
Azt is ő mond​ta el, hogy mind​annyi​an
meg​hal​tak.
– Mir​jam Ro​od​veldt volt, ugye?!
Jans​sen néni bó​lint egyet.
– Olyan ré​mült volt, egy​foly​tá​ban
re​me​gett. El​mond​ta, hogy a ná​cik
este meg​je​len​tek az üzem​nél, és egye​-
ne​sen a fa​fel​dol​go​zó​ba men​tek. Va​la​-
ki be​árul​ta Hend​ri​ket, ta​lán va​la​me​-
lyik mun​ká​sa vagy az egyik ve​vő​je.
Hend​rik nem akar​ta meg​mu​tat​ni ne​-
kik a rej​tek​he​lyét. Úgy tett, mint​ha fo​-
gal​ma sem len​ne, mi​ről be​szél​nek. És
mi​vel csak nem akart be​szél​ni, a ka​to​-
nák fe​nye​ge​tőz​ni kezd​tek. Da​vid meg​-
hal​lot​ta, és se​gí​te​ni pró​bált, de fegy​-
ver volt ná​luk – ha​dar​ja egy szusz​ra.
– Mire vé​get ért a lö​völ​dö​zés, mind
ha​lot​tak vol​tak: Hend​rik, Da​vid,
Rose, Lea. Mind meg​hal​tak, csak Mir​-
jam​nak si​ke​rült el​me​ne​kül​nie.
Ha​tal​mas zűr​za​var le​he​tett. Hal​lot​-
tam olya​nok​ról, aki​ket be​bör​tö​nöz​tek,
vagy el​vit​ték őket, és so​sem tér​tek
vissza. De hogy négy em​bert, köz​tük
egy nőt és egy gye​re​ket hi​deg​vér​rel
ha​lom​ra lő​je​nek!
– És Mir​jam ho​gyan me​ne​kült el? –
kér​de​zem. – Hi​szen min​den​ki mást
le​lőt​tek. Ho​gyan tu​dott egy fi​a​tal lány
el​me​ne​kül​ni a fel​fegy​ver​zett ná​cik
elől?
– A für​dő​szo​bá​ban volt. Az üzem​-
ben elöl van egy öl​tö​ző. Ro​od​veldték
ak​kor hasz​nál​hat​ták, mi​kor az üz​let
már be​zárt. Mir​jam ki​ment mo​sa​kod​-
ni le​fek​vés előtt, a ná​cik meg pont ak​-
kor jöt​tek, és el tu​dott sza​lad​ni, ami​-
kor meg​hal​lot​ta a lö​vé​se​ket. A leg​kö​-
ze​leb​bi biz​ton​sá​gos hely, ami eszé​be
ju​tott, a mi házunk volt. Ez há​rom
hete tör​tént. A múlt éj​sza​ká​ig itt búj​-
tat​tam.
– És mi tör​tént az éj​jel?
 Jans​sen néni a kar​di​gán​ja zse​bé​ben
ku​tat, és elő​húz egy össze​haj​to​ga​tott
pa​pír​la​pot.
– Le​ír​tam ne​ked min​dent szép sor​-
ban pont, ahogy tör​tént – mond​ja, az​-
tán a mu​ta​tó​uj​já​val kö​vet​ve a so​ro​kat
ol​vas​sa: – Teg​nap dél​ben még itt volt,
be​men​tem hoz​zá, hogy vi​gyek neki
egy kis ke​nye​ret meg az új​sá​got. A
Het Pa​roolt. Ér​de​kel​ték a föld​alat​ti
moz​ga​lom hí​rei, több​ször át​ol​va​sott
min​dent, még az ap​ró​hir​de​té​se​ket is
meg​ta​nul​ta kí​vül​ről.
– Biz​tos ab​ban, hogy ez pont dél​ben
volt?
– Hal​lot​tam, ahogy a Wes​ter​kerk
órá​ja el​üti a de​let, kint az ut​cán az
em​be​rek ha​za​in​dul​tak ebé​del​ni.
Az​tán megint be​le​néz a pa​pír​já​ba,
hogy meg​ke​res​se, hol tar​tott.
– Ne​gyed öt​kor itt volt, mert be​-
men​tem hoz​zá, hogy fi​gyel​mez​tes​-
sem, Chris​tof​fel, a ki​fu​tó​fiú ha​ma​ro​-
san hoz va​la​mit, és majd csend​ben
kell ma​rad​nia. Fél hat​kor is itt volt
még, ak​kor kér​dez​tem meg, akar-e
va​la​mit va​cso​rá​ra; azt mond​ta, fáj a
feje, és le​pi​hen egy ki​csit. Rög​tön ez​u​-
tán a szom​széd​asszo​nyom, Ve​enst​ra
asszony azt kér​te, men​jek át hoz​zá.
Koos, a fia nem ért haza, és na​gyon
ag​gó​dott. Ott ül​tem vele egy órát, mi​-
kor meg​lát​tuk a fiút kö​ze​led​ni az ut​-
cán. Hi​ány​zott az egyik ke​rék a bi​cik​-
li​jé​ről; úgy tol​ta ha​zá​ig hu​szon​öt ki​lo​-
mé​te​ren ke​resz​tül. Az​tán ha​za​men​-
tem, Mir​ja​mot szó​lít​gat​tam, hogy job​-
ban van-e, de nem vá​la​szolt. Arra
gon​dol​tam, biz​tos el​aludt. Ki​csi​vel ké​-
sőbb ki​nyi​tot​tam az aj​tót, hát​ha szük​-
sé​ge van va​la​mi​re.
– És nem volt ott.
– El​tűnt. Üres volt az ágy. Hi​ány​-
zott a ka​bát​ja meg a ci​pő​je. És ő sem
volt se​hol.
– Ez hány​kor tör​tént?
– Tíz kö​rül le​he​tett. Már tar​tott a
ki​já​rá​si ti​la​lom. Az utol​só, amit mon​-
dott, az volt, hogy le​pi​hen, az​tán va​la​-
mi​kor fél hat és tíz kö​zött el​tűnt, meg​-
ma​gya​ráz​ha​tat​la​nul.
Mi​után el​me​sé​li a tör​tén​te​ket,
össze​haj​to​gat​ja a pa​pír​la​pot. Már ten​-
né vissza a zse​bé​be, de in​kább oda​ad​-
ja ne​kem. A tűz​he​lyen ta​lá​lok gyu​fát,
ki​ve​szek egy szá​lat, meg​gyúj​tom a do​-
boz ol​da​lán, az​tán ha​gyom, hogy
Jans​sen néni ce​ru​zá​val ak​ku​rá​tu​san
fel​jegy​zett nyo​mo​zói mun​ká​já​nak
ered​mé​nyét ha​mu​vá éges​sék a kén​-
sza​gú lán​gok.
– Te meg mit csi​nálsz? – kér​de​zi.
– Maga mit csi​nál?! Fel​jegy​zést ké​-
szít róla, hogy il​le​gá​li​san búj​tat egy
lányt?
Keze ide​ge​sen si​mít vé​gig a hom​lo​-
kán.
– Ez eszem​be sem ju​tott; nem is​-
me​rem ki ma​gam eze​ken a mos​ta​ni
sza​bá​lyo​kon. Épp ezért kell a te se​gít​-
sé​ged, Han​ne​ke!
Kint megint meg​szó​lal a Wes​ter​-
kerk ha​rang​ja. Újabb ne​gyed​óra telt
el. Az idő mú​lá​sa min​dig jó ki​fo​gás,
de most tény​leg ké​ső​re jár. Gör​csö​sen
ülök, kar​ba tett kéz​zel.
 – Te​hát át​ment egy órá​ra a szom​-
szé​dok​hoz. Nem le​het, hogy Mir​jam
ak​kor szö​kött ki?
– Ve​enst​ra asszony az utca túl​ol​da​-
lán la​kik. Kint ücsö​rög​tünk a lép​csőn
pont szem​ben a házunk​kal; teg​nap
eny​he volt az idő. Mir​jam nem jö​he​-
tett ki a be​já​ra​ti aj​tón, ak​kor meg​lát​-
tam vol​na.
– És van hát​só ajtó? – Nem kel​le​ne
re​ményt táp​lál​nom ben​ne ilyen kér​-
dé​sek​kel, ami​kor egy​ál​ta​lán nem áll
szán​dé​kom​ban se​gí​te​ni neki. De az
egész hely​zet, ahogy le​ír​ta, fur​csa és
hi​he​tet​len, és az az ér​zé​sem, hogy
rosszul mond​ta el.
– A hát​só ajtó már évek óta nem zár
ren​de​sen. Mennyit szid​tam mi​at​ta
Hend​ri​ket: ki lá​tott már olyan asz​ta​-
lost, aki nem bír időt ke​rí​te​ni, hogy
meg​ja​vít​sa a sa​ját aj​ta​ját? Vé​gül ta​-
valy rá​un​tam, hogy hi​á​ba ké​rem, és
ma​gam sze​rel​tem rá re​teszt. Mi​kor
ész​re​vet​tem, hogy Mir​jam el​ment, azt
is el​len​őriz​tem. A re​tesz a he​lyén volt.
Nem me​he​tett ki há​tul, mert nem
tud​ta vol​na be​lül​ről be​zár​ni az aj​tót.
– És az ab​la​kon át? – Ahogy ki​mon​-
dom, ér​zem, hogy nem túl va​ló​szí​nű.
Ez egy jó​mó​dú kör​nyék, az em​be​rek
fel​fi​gyel​né​nek rá, ha egy lány az ab​la​-
kon ke​resz​tül pró​bál​na ki​mász​ni.
– Az ab​la​kon nem mász​ha​tott ki.
Ér​ted már? Se​hogy sem hagy​hat​ta el a
há​zat! És oka sem volt rá. Ez volt az
egyet​len biz​ton​sá​gos hely a szá​má​ra.
És az sem le​het, hogy va​la​ki fel​fe​dez​te
vol​na, hogy itt buj​kál. Ha a ná​cik jöt​-
tek vol​na érte, en​gem is ma​guk​kal vit​-
tek vol​na.
Kell len​nie ér​tel​mes ma​gya​rá​zat​-
nak. Jans​sen néni biz​tos el​for​dult pár
perc​re, amíg oda​át volt Ve​enst​ra
asszony​nál, és nem lát​ta, ami​kor a
lány el​ment. Ta​lán az időt je​gyez​te fel
rosszul, vagy Mir​jam ak​kor tűnt el,
mi​köz​ben Jans​sen néni el​szu​nyó​kált
dél​után.
De iga​zá​ból nem fon​tos a ma​gya​rá​-
zat. Nem se​gít​he​tek neki, akár​mi​lyen
szo​mo​rú is a tör​té​ne​te, mert ez az
egész túl ve​szé​lyes, és első a túl​élés!
Ez az én há​bo​rús jel​sza​vam. Bas után
akár az élet​el​vem is le​het​ne. Egye​dül
a túl​élés szá​mít! Min​dig is meg​gon​do​-
lat​lan vol​tam, és nézd, hová ju​tot​tam!
A fe​ke​te​pi​a​con csen​cse​lek, de csak
azért, mert egye​dül így jut étel​hez a
csa​lá​dunk. Né​met ka​to​nák​kal flör​tö​-
lök, de csak azért, mert az meg​ment​-
het. Egy el​tűnt lány meg​ta​lá​lá​sa sem​-
mi hasz​not nem hoz​na a kony​há​ra.
A kony​há​ból hal​lom, ahogy a be​já​-
ra​ti ajtó nyi​ko​rog​va nyí​lik, az​tán egy
fi​a​tal fér​fi hang​ja hal​lat​szik.
– Jó na​pot!
Az ut​cá​ról ku​tya​uga​tás szű​rő​dik be.
Ki van itt? A Ges​ta​po? Az NSB? Gyű​-
löl​jük a Ges​ta​pót és a zöld egyen​ru​há​-
so​kat, de leg​job​ban a Na​ti​o​na​al-So​ci​-
a​lis​ti​sche Be​weg​in​get utál​juk, a hol​-
land ná​ci​kat, akik el​árul​ták sa​ját né​-
pü​ket.
Jans​sen néni ri​ad​tan néz rám, az​-
tán fel​is​me​ri a han​got.
– Chris​tof​fel, gye​re csak, a kony​há​-
ban va​gyok! – ki​ált ki. – El is fe​lej​tet​-
tem, hogy ma még vissza fog jön​ni –
súg​ja oda ne​kem.
– Fogd a ká​vés​csé​szé​det, és vi​sel​-
kedj ter​mé​sze​te​sen!
Chris​tof​fel​nek, a ki​fu​tó​fi​ú​nak gön​-
dör sző​ke haja és kék sze​me van, a
bőre fi​nom, lát​szik, hogy csak nem
rég​óta bo​rot​vál​ko​zik.
– Jans​sen asszony… – Chris​tof​fel a
sap​ká​ját gyű​rö​get​ve áll​do​gál az aj​tó​-
ban, ké​nyel​met​le​nül érzi ma​gát, ami​-
ért meg​za​var​ta a be​szél​ge​té​sün​ket. –
Az opk​lap​be​dért jöt​tem. Mos​tan​ra
mond​ta, ugye?!
– Ó, hát, per​sze! – Jans​sen néni áll​-
na fel a szék​ből, de Chris​tof​fel int
neki, hogy ma​rad​jon a he​lyén.
– El​bí​rok vele ma​gam is. Hoz​tam
egy kis ké​zi​ko​csit, és egy ba​rá​tom vár
kint, hogy se​gít​sen – int az ab​lak felé,
és az ut​cá​ról egy nagy​da​rab fiú in​te​get
vissza.
Ami​kor ki​megy a ko​csi​ért meg a ba​-
rát​já​ért, Jans​sen néni a ri​adt ar​co​mat
lát​va oda​szól:
– Egy má​sik ágy​ról van szó, nem
Mir​ja​mé​ról. Azt vi​szik el, ame​lyik
Hend​rik dol​go​zó​szo​bá​já​ban áll. Már
so​sem szok​tam be​men​ni oda. Meg​-
kér​tem Chris​tof​felt, ke​res​sen rá ve​vőt,
ab​ból a pénz​ből akar​tam el​lát​ni Mir​-
ja​mot.
– És most mi​ért adja el?
– Most té​ged fi​zet​lek meg be​lő​le,
hogy se​gíts. – Meg​rá​zom a fe​je​met til​-
ta​ko​zás​kép​pen, de nem hagy​ja, hogy
meg​szó​lal​jak. – Meg kell őt ta​lál​nod,
Han​ne​ke! A két idő​seb​bik fi​a​mat ta​-
lán soha töb​bé nem lá​tom, a leg​ki​sebb
ha​lott, a fér​jem is meg​halt, ami​kor
meg​pró​bál​ta meg​vé​de​ni Mir​jam csa​-
lád​ját, és az övéi is mind meg​hal​tak,
mi​köz​ben az én Hend​ri​ke​met vé​del​-
mez​ték. Nem ma​radt sen​kim, és neki
sem. Mos​tan​tól mi va​gyunk a csa​lád
egy​más szá​má​ra. Nem hagy​ha​tod,
hogy őt is el​ve​szít​sem. Kér​lek!
A kény​sze​rű vá​lasz​adás​tól Chris​tof​-
fel kis ké​zi​ko​csi​já​nak nyi​kor​gá​sa
ment fel, már fel​szí​jaz​ták rá a má​sik
opk​lap​be​det. Ez sok​kal mí​ve​sebb,
mint a kam​rá​ban lévő, a fá​ját szé​pen
le​csi​szol​ták és lak​koz​ták, és még a bú​-
tor​vi​asz cit​rom​il​la​tát is érez​ni va​la​-
me​lyest.
– Jans​sen asszony! Ak​kor mi in​du​-
lunk is – kö​szön el a fiú.
– Várj egy ki​csit! – ki​ál​tok utá​na. –
Jans​sen néni, ta​lán még​sem kel​le​ne
el​ad​nia az ágyat. Gon​dol​kod​jon raj​ta
még egy na​pot! – Így pró​bá​lom az ér​-
té​sé​re adni, hogy nem tu​dom el​fo​gad​-
ni az aján​la​tát.
– Nem! Most adom el – vá​la​szol​ja a
néni min​den​re el​szán​tan. – El kell ad​-
nom. Mondd csak, Chris​tof​fel,
mennyi​vel tar​to​zom a fá​ra​do​zá​so​dért!
– Sem​mi​vel, Jans​sen asszony,
öröm​mel se​gí​tek.
– De, de, mondd csak meg! – el​ve​-
szi az asz​tal​ról a tás​ká​ját, és el​kez​di
le​szá​mol​ni a pénzt a tár​cá​já​ból. – Ó,
is​te​nem, azt hit​tem…
– Tes​sék hagy​ni! – vá​la​szol​ja Chris​-
tof​fel. Megint el​pi​rul, és két​ség​be​eset​-
ten rám néz, tő​lem vár​va a se​gít​sé​get.
– Jans​sen néni – szó​la​lok meg fi​no​-
man –, Chris​tof​fel​nek még má​sutt is
van dol​ga. Mi​ért nem hagy​juk őt el​-
men​ni?
A néni ab​ba​hagy​ja a ke​re​sést, és za​-
va​ro​dot​tan be​csuk​ja a tás​ká​ját. Mi​kor
Chris​tof​fel ki​lép az aj​tón, vissza​ros​-
kad a szék​re. Fá​radt, idős asszony
most.
– Se​gí​tesz ne​kem? – kér​de​zi.
Ki​iszom a ma​ra​dék ká​vé​mat. Mire
szá​mít, mi​lyen ered​ményt szál​lít​ha​tok
én neki? Azt sem tu​dom, hol fog​jak
hoz​zá. Ha Mir​jam​nak si​ke​rült is el​-
me​ne​kül​nie, mi​lyen messze jut​hat egy
ti​zen​öt éves lány egy sár​ga Dá​vid-csil​-
lag​gal a ka​bát​ján? Nem kell ne​kem
ah​hoz Jans​sen néni pén​ze, hogy meg​-
tud​jam, mi tör​té​nik egy ilyen lánnyal,
ha​csak nem tör​tént már meg a do​log:
el​fog​ják és át​szál​lít​ják egy né​met​or​-
szá​gi vagy len​gyel mun​ka​tá​bor​ba. Va​-
la​ho​vá, ahon​nan még so​sem tért
vissza sen​ki. De egy​ál​ta​lán, ho​gyan
ju​tott ki a ház​ból?
Kell le​gyen ész​sze​rű ma​gya​rá​zat!
Egy​re csak ezt haj​to​ga​tom ma​gam​-
ban. Az em​be​rek nem vál​nak csak úgy
köd​dé.
De ez iga​zá​ból ha​zug​ság. A meg​-
szál​lás óta nap mint nap vál​nak köd​dé
em​be​rek. Szá​zak tűn​nek el, aki​ket az
ott​ho​na​ik​ból hur​col​nak el.
Ho​gyan vár​hat​ja tő​lem, hogy meg​-
ta​lál​jak egyet kö​zü​lük?
 3.
Mi​kor ha​za​érek, mama ko​mor arc​-
cal fo​gad az elő​szo​bá​ban:
– Kés​tél. – Alig lép​tem be az aj​tón;
biz​tos az ab​lak​nál állt, és fi​gyelt.
– Ne​gyed egy van.
– Ne​gyed egy múlt négy perc​cel.
– Csak négy per​cet, mama!
Sült pasz​ter​nák és kol​bá​szil​lat ter​-
jeng, teg​nap sze​rez​tem őket. Egy öt​-
szin​tes ház első eme​le​tén la​kunk egy
ki​csi la​kás​ban: egy nap​pa​li az utca fe​-
lől, kony​ha, für​dő​szo​ba és két apró
há​ló​szo​ba mind​össze. De na​gyon ott​-
ho​nos.
Papa a ka​ros​szék​ben ülve ol​vas, a
könyv​tar​tót maga ké​szí​tet​te fá​ból. Az
ép bal ke​zé​vel la​poz, sor​vadt jobb kar​-
ja az ölé​ben nyug​szik.
– Szia, Han​nie! – a be​ce​ne​ve​men
kö​szönt, ami​kor oda​ha​jo​lok, hogy
meg​pu​szil​jam.
Még a szü​le​té​sem előtt sé​rült le az
első vi​lág​há​bo​rú​ban. A meg​szállt Bel​-
gi​u​mot Hol​lan​di​á​tól el​vá​lasz​tó Do​-
dend​ra​ad el​ne​ve​zé​sű elekt​ro​mos ke​rí​-
tés fland​ri​ai ol​da​lán élt ak​ko​ri​ban.
Mama pe​dig a hol​land ol​da​lon. Át
akart ug​ra​ni a ke​rí​tés fe​lett, hogy im​-
po​nál​jon anyá​nak. Egy​szer már si​ke​-
rült ko​ráb​ban. Mi​kor elő​ször me​sél​te,
nem akar​tam el​hin​ni, hogy ilyes​mik
tör​tén​tek, az​tán mu​ta​tott egy köny​-
vet: az em​be​rek igen ta​lá​lé​ko​nyak vol​-
tak, őrült dol​go​kat eszel​tek ki, hogy
si​ke​rül​jön át​jut​ni​uk a Ha​lál​dró​ton.
Na​gyon ma​gas lét​rá​kat épí​tet​tek vagy
por​ce​lán​nal bé​lel​ték ki a ru​há​ju​kat,
hogy el​ke​rül​jék a sokk​ha​tást. Az​nap,
ami​kor megint az át​ju​tás​sal pró​bál​ko​-
zott, a ci​pő​je sú​rol​ta a ke​rí​tést, és
papa a föld​re zu​hant. Így emig​rált
apu​kám Hol​lan​di​á​ba.
A tes​té​nek jobb ol​da​la, a jobb lába
és az arca is le​bé​nult, ezért be​szél
olyan las​san és aka​doz​va. Gye​rek​ként
min​dig za​var​ba jöt​tem tőle, de most
már alig ve​szem ész​re.
Papa gyen​gé​den ma​gá​hoz húz, hogy
súg​jon va​la​mit a fü​lem​be.
– Anyu​kád azért ide​ges, mert itt
vol​tak Bi​er​man úrért. Légy ked​ves
hoz​zá!
Bi​er​man úr ve​ze​ti a szem​köz​ti zöld​-
ségüz​le​tet. Zsi​dók​nak már hó​na​pok
óta nem le​het sa​ját üz​le​tük, de a fe​le​-
sé​ge ke​resz​tény, és át​írat​ta a ne​vé​re a
pa​pí​ro​kat. Nin​cse​nek gye​re​ke​ik, csak
egy hí​zel​ke​dő fe​hér macs​ká​juk, Hó​go​-
lyó.
– Kik jöt​tek ér​tük? – kér​de​zem. –
Az a mo​csok NSB?
Papa a szá​já​hoz eme​li a mu​ta​tó​uj​-
ját, majd a pla​fon felé bök.
– Cs​s​s​s​s​ss!
A fel​ső szom​szé​dunk az NSB tag​ja.
A fe​le​sé​ge ré​geb​ben gyak​ran fon​ta a
ha​ja​mat, és Mi​ku​lás​ra mé​zes​ka​lá​csot
sü​tött ne​kem. Mama je​le​nik meg mö​-
göt​tem a tál​cá​val csö​röm​pöl​ve, az
ebé​det hoz​za. Le​te​szi az asz​tal​ra, így
gyor​san meg​pu​szi​lom pa​pát, és le​ülök
a he​lyem​re.
– Mi​ért kés​tél, Han​nie? – kér​de​zi
mama.
 – Hogy okulj be​lő​le, és ne kezdj pá​-
ni​kol​ni, ha a meg​szo​kott​hoz ké​pest
négy per​cet ké​sek!
– De so​sem szok​tál kés​ni.
Arra sem szok​tak meg​kér​ni, hogy
ke​res​sek meg egy el​tűnt kis​lányt,
gon​do​lom ma​gam​ban, és aka​ra​tom
el​le​né​re megint meg​je​le​nik előt​tem
Jans​sen néni ag​gó​dó arca az üres
kam​ra előtt.
Mama ki​mer ne​kem egy ka​nál​nyi
pasz​ti​ná​kot. Job​ban élünk, mint sok
más em​ber. Papa és mama szin​te so​-
sem megy el itt​hon​ról, kü​lön​ben va​ló​-
szí​nű​leg már ki​fag​gat​tak vol​na, mi​vel
is fog​lal​ko​zom pon​to​san, hogy ennyi
ételt ho​zok haza.
– Nem tör​tént sem​mi. – A csí​pős
sült kol​bász kel​le​me​sen ége​ti a szá​-
mat. – Meg​ál​lí​tott egy né​met rend​őr.
– Ami ugye​bár igaz. Csak épp azt nem
em​lí​tem, hogy ez még kora reg​gel tör​-
tént, mi​előtt Mir​jam​ról hal​lot​tam vol​-
na.
– De, ugye, nem pro​vo​kál​tad sem​-
mi​vel?
Nem én va​gyok az egyet​len a csa​-
lád​ban, akit meg​vál​toz​ta​tott a há​bo​rú.
Mama ko​ráb​ban zon​go​ra​órá​kat adott,
és Cho​pin-dal​la​mok száll​tak fel az ab​-
la​kunk​ból. Ma már sen​ki​nek sincs
pén​ze ze​nét ta​nul​ni, vagy hogy papa
for​dí​tói mun​ká​ját meg​fi​zes​se.
– Hol​lan​dul szólt hoz​zám – mon​-
dom, így leg​alább vá​la​szo​lok is, meg
nem is. – Úgy tűnt, fo​lyé​ko​nyan be​-
szé​li a nyel​vün​ket.
Papa fel​hor​kant:
 – Fel​hiz​lal​tuk őket az elő​ző há​bo​rú
után, és erre mit csi​nál​tak? Vissza​jöt​-
tek, hogy ki​éhez​tes​se​nek min​ket a
mos​ta​ni​ban.
Az első vi​lág​há​bo​rú után Né​met​or​-
szág annyi​ra el​sze​gé​nye​dett, hogy sok
csa​lád Hol​lan​di​á​ba küld​te a gye​re​ke​it,
hogy a fi​nom hol​land saj​ton és te​jen
meg​erő​söd​je​nek. Nél​kü​lünk éhen hal​-
tak vol​na. Mos​tan​ra ezek a fiúk fel​-
nőt​tek, és vissza​tér​tek.
– Mi​kor kell vissza​men​ned dol​goz​-
ni? – kér​de​zi mama.
– Még van húsz per​cem.
Hi​va​ta​lo​san egy te​met​ke​zé​si vál​lal​-
ko​zó​nak dol​go​zom re​cep​ci​ós​ként, én
fo​ga​dom az ügy​fe​le​ket. Nem ezt tar​-
tom az ide​á​lis mun​ká​nak, de nem
akadt sok le​he​tő​ség. Sen​ki sem akart
egy fi​a​tal lányt al​kal​maz​ni mun​ka​ta​-
pasz​ta​lat vagy gép​írói ké​pe​sí​tés nél​-
kül. Ahogy Kre​uk úr sem, de esélyt
sem ad​tam neki ne​met mon​da​ni.
Meg​lát​tam az ál​lás​hir​de​tést az ab​la​-
ká​ban, és mi​vel ak​kor​ra már hét má​-
sik üz​let​ben uta​sí​tot​tak vissza, nem
tá​gí​tot​tam, amíg ne​kem nem adta a
mun​kát.
Kre​uk úr jó em​ber, mél​tá​nyo​san
meg​fi​zet. És a má​sik, tit​kos mun​kát is
ő adta ne​kem, ami még job​ban fi​zet.
Hol​lan​di​á​ban és va​ló​szí​nű​leg min​-
de​nütt Eu​ró​pá​ban a né​me​tek jegy​-
rend​szert ve​zet​tek be. A ha​von​ta ki​-
utalt je​gyen ku​po​nok van​nak, ezek​kel
le​het be​sze​rez​ni az élel​mi​szert, a ru​-
hát, a pet​ró​le​u​mot vagy a ci​pő​höz
való ka​lucs​nit. Az új​sá​gok ad​ják hí​rül,
épp mit le​het ven​ni: pél​dá​ul fél kiló
cuk​rot, két li​ter te​jet vagy két kiló
krump​lit. És itt lép szín​re Kre​uk úr.
Az el​huny​tak je​gy​adag​já​val kész​le​tet
hal​moz fel, és ké​sőbb ma​ga​sabb áron
adja el a ter​mé​ke​ket. Leg​alább​is azt
hi​szem, így mű​kö​dik a do​log. Kér​dé​-
se​ket so​sem te​szek fel. Csak annyit tu​-
dok biz​to​san, hogy jó pár hó​nap​pal
ez​előtt Kre​uk úr oda​jött hoz​zám egy
ha​lom jeggyel, és meg​kér​dez​te, be​vá​-
sá​rol​nék-e neki.
El​ső​re ijesz​tő​nek tűnt, de at​tól még
job​ban fél​tem, hogy el​ve​szít​he​tem az
ál​lá​so​mat, és bi​zo​nyos idő el​tel​té​vel
már ügye​sen csi​nál​tam, az​tán el​telt
még egy kis idő, és már ki​vált​sá​gos
do​log​nak is érez​tem. Leg​in​kább azért,
mert a ná​cik kény​sze​rí​tet​ték ránk a
jegy​rend​szert, és ha fittyet há​nyok a
rend​sze​rük​re, az​zal be​lő​lük is csú​fot
űzök. A mé​reg​drá​ga son​ka az egyet​len
mód​ja, hogy bosszút áll​jak azo​kon,
akik meg​öl​ték Bast, és én eh​hez az
apró elég​té​tel​hez is ra​gasz​ko​dom.
Amit te​szünk, az gya​kor​la​ti​lag tör​-
vény​be üt​kö​ző. Há​bo​rús nye​rész​ke​-
dés, így ne​vez​nék. De Kre​uk úr nem
gaz​dag, és nyil​ván​va​ló​an én sem va​-
gyok az. Mi így pró​bál​juk új​já​szer​vez​-
ni a rend​szert, ami ér​tel​mét vesz​tet​te;
egy olyan or​szág​ban, ami meg​szűnt
ér​tel​me​sen mű​köd​ni.
– Han​nie! – szól rám mama. Nyil​-
ván pró​bál​ko​zik már egy ide​je, hogy
oda​fi​gyel​jek rá. – Azt kér​dez​tem, mi​-
ről be​szél​tél a zöld egyen​ru​hás rend​-
őr​rel.
 Hát még min​dig ezen jár az agya?
Ha tud​ná, hány meg hány rend​őr​rel
ta​lál​ko​zom én he​ten​te!
– Meg​mond​tam neki, hogy ta​ka​-
rod​jon az or​szá​gunk​ból, és vissza se
jöj​jön soha! Ja​va​sol​tam, hogy cse​sze​-
ges​se in​kább a tu​li​pán​hagy​má​kat.
Mama ha​lál​ra vál​tan a szá​ja elé
kap​ja a ke​zét:
– Han​nie!
– Jaj, mama, csak azt tet​tem, amit
min​dig: ami​lyen gyor​san tud​tam, to​-
vább​men​tem – vá​la​szo​lom só​hajt​va,
de ő köz​ben már más​ra fi​gyel.
– Jo​han! – A hang​ját sut​to​gó​ra fog​-
ja, és meg​mar​kol​ja papa ép kar​ját. –
Jo​han, vissza​jöt​tek! Hall​gasd csak!
Én is hal​lom őket. Az utca túl​ol​da​-
lá​ról ki​ál​to​zás hang​zik fel, az ab​lak​-
hoz sza​la​dok, hogy ki​les​sek a füg​göny
mö​gül.
– Han​nie! – pa​ran​csol rám mama,
de ami​kor nem moz​du​lok, rám hagy​-
ja. Há​rom csó​tány, há​rom fe​ke​te
egyen​ru​hás NSB-gár​dis​ta dö​röm​böl
Bi​er​ma​nék aj​ta​ján, azt kö​ve​tel​ve,
hogy Bi​er​man úr jöj​jön ki.
A fe​le​sé​ge nyit aj​tót, és még ilyen
tá​vol​ról is jól lát​szik, hogy egész tes​té​-
ben re​meg.
– A fér​jé​nek je​lent​kez​nie kel​lett
vol​na múlt hé​ten de​por​tá​lás​ra – üvölt
rá az idő​sebb​nek ki​né​ző gár​dis​ta. Az
ut​cánk na​gyon kes​keny, ő meg jó han​-
go​san be​szél. Szin​te min​den sza​vát
hal​lom.
– Ő… ő most nincs itt​hon – mond​ja
ne​kik Bi​er​man asszony. – Nem tu​-
dom, mer​re le​het. Na​pok óta nem lát​-
tam.
– Bi​er​man asszony!
– Es​kü​szöm! Nem lát​tam őt. Ha​za​-
jöt​tem a be​vá​sár​lás​ból, és már nem
volt itt. Ma​gam ku​tat​tam vé​gig az
egész há​zat.
– Lép​jen ar​rébb! – uta​sít​ja a gár​-
dis​ta, és mi​kor nem moz​dul, fél​re​lö​ki.
Köz​ben mama oda​jött mel​lém.
Olyan erő​sen szo​rít​ja a ka​ro​mat, hogy
a kar​di​gá​no​mon ke​resz​tül is ér​zem,
ahogy a kör​me a bő​röm​be vág. Kér​-
lek, is​te​nem, ne hagyd, hogy Bi​er​-
man úr ott​hon le​gyen, fo​hász​ko​dom
ma​gam​ban. Meg kel​lett szök​nie, mi​-
alatt a fe​le​sé​ge vá​sá​rol​ni volt. Kér​-
lek, hadd le​gyen így!
Mama ajka mo​zog, azt hi​szem,
imád​ko​zik, bár szin​te már so​sem
szok​tunk. Az​tán a ka​to​nák megint
meg​je​len​nek az aj​tó​ban, és egy fér​fit
rán​gat​nak ma​guk​kal. Bi​er​man úr az,
vér​zik az orra, a szem​öl​dö​ke fel​sza​-
kadt, és be​da​gadt a jobb sze​me.
– Jó hí​rünk van, Bi​er​man​né – szó​-
lal meg az egyik ka​to​na. – Csak meg​-
ta​lál​tuk a fér​jét.
– Lot​te! – ki​ált​ja a fér​fi, mi​köz​ben a
vá​ra​ko​zó te​her​au​tó felé lök​dö​sik.
– Pi​e​ter! – ki​ált​ja Bi​er​man néni.
– Ma​gát is be kel​le​ne vin​nem, hogy
a fér​je jó tár​sa​ság​ban le​gyen – szól
oda az egyik gár​dis​ta. – De rosszul
érez​ném ma​gam, ha meg​bün​tet​nék
egy ren​des ke​resz​tény asszonyt, aki
buta mó​don nem tud​ja, mer​re jár a
fér​je.
 Több​nyi​re hát​tal áll ne​kem, így az
ar​cát nem lá​tom, de ér​zem a hang​já​-
ban a gúnyt.
– Lot​te, jó ez így! – ki​ált Bi​er​man
úr a te​her​au​tó​ról. – Ha​ma​ro​san ha​za​-
jö​vök.
A fe​le​sé​ge még most sem sír. Nem
csi​nál mást, csak áll és a fe​jét ráz​za,
mint​ha ezt mon​da​ná: Nem. Nem lát​-
lak itt​hon egy​ha​mar.
El​megy a te​her​au​tó, Bi​er​man
asszony pe​dig csak áll az aj​tó​ban. Ud​-
va​ri​at​lan​ság így bá​mul​ni őt, de kép​te​-
len va​gyok el​for​dí​ta​ni a te​kin​te​te​met.
Bi​er​man asszony​tól is min​dig kap​tam
aján​dé​kot Mi​ku​lás​ra. És ami​kor be​-
tér​tünk az üz​le​tük​be, en​ged​te, hogy
meg​kós​tol​jam az ep​ret, még ha nem
is vá​sá​rol​tunk be​lő​le.
 Mama meg​ra​gad​ja a kar​di​gá​nom
uj​ját, el​rán​gat az ab​lak​tól, és az asz​-
tal​hoz te​rel.
– Fe​jezd be az ebé​det! – mond​ja
me​re​ven. – Nem a mi dol​gunk, nem
te​he​tünk sem​mit.
Le​rá​zom ma​gam​ról a ke​zét, hogy
til​ta​koz​zam, hogy em​lé​kez​tes​sem rá,
Bi​er​man néni ep​ret adott ne​kem. De
iga​za van. Sem​mit sem csi​nál​ha​tunk,
ami​vel jó​vá​te​het​nénk az előbb tör​tén​-
te​ket.
Csend​ben fo​gyaszt​juk el az ebé​det.
Mama tesz né​hány kí​sér​le​tet a be​szél​-
ge​tés​re, de szét​mor​zsál​lik, mint a ke​-
nyér, amit eszünk. Az étel​nek sincs
már íze. Mi​kor nem bí​rok töb​bet enni,
fel​ál​lok az asz​tal​tól, és ki​men​tem ma​-
gam, mond​ván, van még né​hány el​in​-
téz​ni​va​lóm, mi​előtt vissza​me​gyek dol​-
goz​ni.
– Ne​hogy el​késs! Nagy​sze​rű ál​lá​sod
van – fi​gyel​mez​tet mama. Imád​ja a
mun​ká​mat. Tud​ja jól, hogy az enyém
az egyet​len biz​tos fi​ze​tés a csa​lád​ban.
– Azt még​sem akar​ha​tod, hogy Kre​uk
úr meg​bán​ja, hogy fel​vett.
– Kre​uk úr meg van elé​ged​ve ve​lem
– vá​la​szol​tam.
Csak pár per​cet aka​rok, tá​vol min​-
den​től: a csa​lád​tól, a mun​ká​tól. Hogy
pár perc​re ki​zár​has​sam a vi​lág dol​ga​-
it. Be​hú​zom a füg​gö​nyö​ket a szo​bám​-
ban, és az író​asz​ta​lom leg​al​só fi​ók​já​-
ban ta​po​ga​tó​zom a sö​tét​ben, mire
vég​re meg​ta​lá​lom. A ki​fa​kult nap​lót a
ki​len​ce​dik szü​le​tés​na​pom​ra kap​tam.
Egy hé​ten át hű​sé​ge​sen ve​zet​tem: ír​-
tam ben​ne a ba​rá​ta​im​ról, aki​ket ked​-
vel​tem, és a ta​ná​rok​ról, akik igaz​ság​-
ta​la​nul bán​tak ve​lem. Az​tán a kö​vet​-
ke​ző öt év​ben rá sem néz​tem, csak ak​-
kor vet​tem elő megint, mi​kor ta​lál​-
koz​tam Bas-szal, ami​kor az em​lé​ke​i​-
met kezd​tem be​le​ra​gasz​ta​ni.
Itt van ben​ne a fény​kép, amit tőle
kap​tam, és ami​ért cse​ré​be, csak úgy
mel​lé​ke​sen, ő is kért egyet ró​lam. Itt
van az üze​net, amit az egyik köny​-
vem​be csúsz​ta​tott, hogy el​mond​ja, a
zöld kar​di​gá​nom mi​lyen jól il​lik a sze​-
mem​hez. Alá​írás: B. Ek​kor tud​tam
meg, hogy job​ban sze​re​ti, ha Se​bas​-
tia​an he​lyett Bas​nak hív​ják. Mint sok
hol​land fiú, ő is job​ban sze​ret​te a neve
kö​ze​pé​ből kép​zett be​ce​ne​vét.
Ide ra​gasz​tot​tam be az mo​zi​je​gyet,
az első film em​lé​két, amit együtt lát​-
tunk mo​zi​ban. Kö​nyö​rög​tem Els​beth​-
nek, a leg​jobb ba​rát​nőm​nek, hogy ő is
jöj​jön ve​lünk, mert mi lesz, ha egy
szót sem bí​rok majd ki​nyög​ni Bas je​-
len​lé​té​ben. Ez az em​lék két​sze​re​sen
fáj​dal​mas, mert már Els​beth sincs ve​-
lem, bár ő más​képp tá​vo​lo​dott el.
Itt a mo​zi​jegy a má​so​dik kö​zös mo​-
zi​zá​sunk​ról. Meg a zseb​ken​dő, ami​vel
a rú​zso​mat tö​röl​tem le azon az éj​sza​-
kán, ami​kor elő​ször csó​kolt meg.
És egy má​sik, ami​vel a könnye​i​met
tö​röl​get​tem, ami​kor el​mond​ta, hogy
ön​ként je​lent​ke​zik majd ka​to​nai szol​-
gá​lat​ra, mi​kor be​töl​ti a ti​zen​he​tet. Itt
van a haj​tincs, amit az el​uta​zá​sa előt​ti
na​pon adott, a be​vo​nu​lá​si bú​csú​par​ti​-
ján. Én is ad​tam neki va​la​mit: egy
me​dált a fény​ké​pem​mel. Annyi​ra os​-
to​ba vol​tam ak​ko​ri​ban.
Gyor​san be​csu​kom a nap​lót, a fiók
há​tul​já​ba csúsz​ta​tom, és el​ren​de​zem
raj​ta a ru​há​i​mat. Bas​ra gon​do​lok. És
az​tán, bár nincs szán​dé​kom​ban, Mir​-
jam Ro​od​veldt jár a fe​jem​ben.
Bosszan​ko​dom ma​ga​mon, az​zal vesz​-
te​ge​tem az idő​met, hogy a kam​rá​ra
gon​do​lok meg egy el​tűnt lány​ra, aki​-
ről nem is tu​dok sem​mit, aki csak baj​-
ba so​dor​hat.
Bár egy va​la​mit tu​dok róla: a ké​pes​-
új​ság a kam​ra pol​cán – eb​ben szin​te
biz​tos va​gyok – az Óz, a nagy va​rázs​-
ló című film egyik je​le​ne​té​nél volt
nyit​va. A film​be​li kis​lányt fel​kap​ja egy
for​gó​szél, és Cso​da​or​szág​ban éb​red
fel. Bor​zasz​tó​an sze​ret​tem vol​na meg​-
néz​ni a fil​met, de a há​bo​rú ki​tö​ré​se​-
kor még nem mu​tat​ták be Hol​lan​di​á​-
ban. Így az​tán so​sem lát​tam az Óz, a
nagy va​rázs​lót, és most eszem​be jut
Judy Gar​land, amint Ba​s​ék tár​sal​gó​-
já​ban éne​kel, és köz​ben a he​ve​rőn Bas
be​vall​ja ne​kem, hogy sze​ret, meg
hogy mennyit ne​vet​tünk. Foly​ton csak
ne​vet​gél​tünk, és pró​bál​tuk meg​je​-
gyez​ni a dal szö​ve​gét.
Bas se​gí​tett vol​na Jans​sen né​ni​nek.
Eb​ben min​den két​sé​get ki​zá​ró​an biz​-
tos va​gyok. Azt mond​ta vol​na, hogy itt
az al​ka​lom szá​munk​ra, hogy va​la​mi
fon​tos és va​ló​sá​gos dol​got te​gyünk.
Bas úgy mond​ta vol​na mind​ezt, mint​-
ha va​la​mi ka​land előtt áll​nánk. Azt
mond​ta vol​na: Nyil​ván​va​ló, hogy te
is úgy dön​tesz majd, se​gí​tesz neki. Az
a lány, aki​be sze​rel​mes va​gyok, úgy​-
is min​den​ben egyet​ér​te​ne ve​lem.
Mert Bas​nak fo​gal​ma sem len​ne róla,
mi​lyen lány lett be​lő​lem mos​tan​ra.
És én mit vá​la​szol​nék? Ta​lán va​la​-
mi ilyes​mit: Azt hi​szed, min​den​nel
egyet​ér​tek, amit csak mon​dasz? Te
az​tán ret​ten​tő​en ma​ga​biz​tos vagy.
Vagy ezt: A szü​le​im tő​lem függ​nek,
ne​kem kell élet​ben tar​ta​nom mind​-
annyi​un​kat. Ha se​gí​tek Jans​sen né​-
ni​nek, az​zal ve​szély​be sod​rom a csa​-
lá​dun​kat. Vagy eset​leg ezt: Meg​vál​-
toz​tak a dol​gok, Bas. Te ezt nem ér​-
ted.
So​kat ad​nék érte, ha mond​hat​nék
neki bár​mit. Min​dent meg​ad​nék
ezért.
Hogy meg​ta​lál​jak egy el​ve​szett
lányt, az már nem én va​gyok. Egy
ilyen tett​hez ki​fi​no​mult​nak kell len​ni;
én gya​kor​la​ti​as va​gyok. Tud​ni kell re​-
mény​ked​ni, de már rég nem ér​zek
ilyes​mit. Meg​őrült a vi​lág, és én nem
vál​toz​tat​ha​tok raj​ta.
De ak​kor mi​ért gon​do​lok még min​-
dig Mir​jam Ro​od​veldtre?
Mi​ért tu​dom biz​to​san, hogy ma dél​-
után – ha​csak nem si​ke​rül le​be​szél​-
nem ma​gam – vissza fo​gok men​ni
Jans​sen né​ni​hez?
 4.
Hogy mi vál​to​zott meg az el​múlt két
év​ben? Min​den és sem​mi.
Mi​kor fe​lü​lök a bi​cik​lim​re ebéd
után, Bi​er​ma​nék bolt​já​nak el​adó​ja
épp egy vá​sár​lót szol​gál ki, mint​ha a
tu​laj​do​nost nem épp az előbb rak​ták
vol​na te​her​au​tó​ra, és vit​ték vol​na ma​-
guk​kal, mint​ha Bi​er​man asszony szá​-
má​ra a vi​lág nem for​dult vol​na fel fe​-
ne​kes​tül.
Az üz​let​be vissza​tér​ve Kre​uk úr va​-
ló​di fel​adat​tal fo​gad, ami hi​va​ta​lo​san
a mun​kám​hoz tar​to​zik. Te​me​tés lesz
más​nap; ér​te​sí​tőt kell ír​nom róla az
új​ság​ba, és a vi​rág​bolt​tal is el kell ren​-
dez​nem a dol​go​kat. Fél egy​kor azon​-
ban oda​jön az asz​ta​lom​hoz, és az ér​-
te​sí​tő pisz​ko​za​tá​ra bök: rossz cí​met
ad​tam meg a temp​lom​nak.
– Jól ér​zed ma ma​gad? – kér​de​zi.
Kre​uk úr ala​csony, kö​vér​kés em​ber,
ke​rek szem​üve​get hord, ami​től úgy
néz ki, mint egy tek​nős​bé​ka. – Nem
szok​tál hi​báz​ni – mond​ja pis​log​va,
majd a ci​pő​jét bá​mul​ja. Már vagy egy
éve is​mer​jük egy​mást, de na​gyon kö​-
rül​mé​nyes tud len​ni. Néha arra gon​-
do​lok, azért lett be​lő​le te​met​ke​zé​si
vál​lal​ko​zó, mert könnyeb​ben el​bol​do​-
gul a hol​tak​kal, mint az élők​kel.
– Saj​ná​lom. Azt hi​szem, ki​csit fi​-
gyel​met​len va​gyok ma.
Kre​uk úr nem kí​ván​csis​ko​dik to​-
vább.
– Fog​lal​koz​ha​tok akár én is a hir​de​-
tés​sel meg a vi​rá​gok​kal – vá​la​szol​ja. –
Amúgy is van né​hány meg​bí​zá​som a
szá​mod​ra ma dél​után​ra. El kell men​-
ned a hen​tes​hez és De Vri​es asszony​-
hoz. – Sű​rűn pis​log, mi​köz​ben ki​ej​ti a
nő ne​vét, és most már ér​tem, mi​ért
olyan el​né​ző ve​lem a hir​de​tés​be​li hiba
mi​att. Cse​ré​be ne​kem kell ve​sződ​nöm
De Vri​es asszonnyal.
– Kö​szö​nöm – vá​la​szo​lom, és fel​ka​-
pom a ka​bá​to​mat, mi​előtt még meg​-
gon​dol​hat​ná ma​gát. De Vri​es
asszonyt ké​sőbb​re ha​gyom, elő​ször
Jans​sen né​ni​hez me​gyek.
Kint új do​log fo​gad: Él​jen a Füh​rer!
Ezt írta fel fe​hér be​tűk​kel va​la​ki a
szem​köz​ti ház fa​lá​ra, a fes​ték még
ned​ves, és mos​tan​tól ezt néz​he​tem
min​den al​ka​lom​mal, ami​kor ki​lé​pek
az üz​let aj​ta​ján. Va​jon ki tet​te, és mi​-
ért: a bolt tu​laj​do​no​sa, hogy ki​mu​tas​-
sa lo​ja​li​tá​sát a ná​cik felé? Vagy a ná​-
cik tet​ték pro​pa​gan​da​cél​lal? Ezt min​-
dig ne​héz el​dön​te​ni.
A meg​szál​lás kez​de​te óta van​nak
til​ta​ko​zó meg​moz​du​lá​sok: a sztráj​kot,
amit a mun​ká​sok szer​vez​tek, gyor​san
le​ver​ték, és holt​tes​tek szá​zai he​ver​tek
utá​na az ut​cán. Papa sze​rint ez mind
nem elég. Könnyű neki ilyes​mit mon​-
da​ni, hisz a lába mi​att nem ve​het
részt sem​mi​ben. Mama sze​rint a ná​-
cik vad​ál​la​tok, de nem so​kat tö​rőd​ne
a do​log​gal, ha ott​hon ma​rad​tak vol​na
Né​met​or​szág​ban. Annyit akar csu​pán,
hogy ne le​gye​nek itt. A há​bo​rú után az
em​be​rek majd össze​ül​nek, és fel​em​le​-
ge​tik, mi​lyen bát​ran lá​zad​tak a ná​cik
el​len, és sen​ki nem akar majd em​lé​-
kez​ni rá, hogy a leg​na​gyobb „lá​za​dá​-
suk” az volt, ami​kor a ki​rá​lyi csa​lád
irán​ti tisz​te​le​tük je​lé​ül szeg​fűt tűz​tek
a ka​bát​juk​ra, ami​kor az ural​ko​dó kül​-
föld​re me​ne​kült. Bár az is le​het, hogy
ami​kor az em​be​rek majd össze​ül​nek,
né​me​tül be​szél​get​nek egy​más​sal,
mert a né​me​tek meg​nyer​ték a há​bo​-
rút. Van​nak, akik meg​ün​ne​pel​nék ezt,
akik hisz​nek a ná​cik​ban, vagy akik
úgy dön​töt​tek, oko​sabb do​log tá​mo​-
gat​ni a meg​szál​ló​kat. Mint Els​beth is.
Aki…
De hagy​juk ezt!
Két​szer is majd​nem vissza​for​du​lok
Jans​sen né​ni​hez me​net. Elő​ször, ami​-
kor el​sé​tá​lok egy ka​to​na mel​lett, aki
egy ve​lem egy​ko​rú lányt fag​gat az
utca kö​ze​pén, az​tán mi​előtt épp be​-
csen​get​nék. Mi​kor meg​lát, az ar​cán
olyan ha​tár​ta​lan, meg​könnyeb​bült
mo​soly árad szét, hogy ke​vés kell,
hogy ne for​dul​jak sar​kon har​mad​já​ra
is, mert to​vább​ra sem va​gyok biz​tos
ben​ne, hogy mit ke​re​sek én itt vol​ta​-
kép​pen.
– Úgy dön​töt​tél, hogy még​is se​gí​-
tesz – tár​ja szé​les​re az aj​tót. – Tud​-
tam, hogy így lesz. Tud​tam, hogy jól
dön​töt​tem, ami​ért meg​bíz​tam ben​-
ned. Lát​tam az ar​co​don. Hend​rik
min​dig mond​ta…
– Ugye, nem be​szélt a do​log​ról sen​-
ki​vel? – sza​kí​tom fél​be gyor​san. –
Sem ko​ráb​ban, sem mi​után itt jár​-
tam?
– De​hogy! Bár fo​gal​mam sem volt,
mi​té​vő le​gyek, ha nem jössz vissza.
Csak vár​tam és ag​gód​tam.
– Jans​sen néni, ne foly​tas​sa, men​-
jünk be! – Az​zal kö​nyé​ken ra​ga​dom,
hogy be​ve​zes​sem a ház​ba. A nap​pa​li​-
ban le​ülünk a ki​fa​kult, vi​rág​min​tás
ka​na​pé​ra.
– Elő​ször is, nem egyez​tem még
bele, hogy se​gí​tek ma​gá​nak – mon​-
dom, mert tisz​táz​ni aka​rom vele a
hely​ze​tet. – Azért va​gyok itt, hogy be​-
szél​jünk a do​log​ról, hogy meg​fon​tol​-
has​sam. Most csak​is be​szél​get​ni fo​-
gunk Mir​jam​ról, az​tán majd fon​to​ló​ra
ve​szem a dol​got. Nem va​gyok nyo​mo​-
zó, és nem ígér​he​tek sem​mit.
– Ér​tem – bó​lint.
– Rend​ben. Ak​kor hát me​sél​jen ne​-
kem még róla!
– Min​dent el​mon​dok, de mit sze​-
ret​nél tud​ni?
Hogy mit sze​ret​nék tud​ni? Fo​gal​-
mam sincs, mit kér​dez​ne a rend​őr​ség.
De ami​kor a fe​ke​te​pi​a​con ke​re​sek va​-
la​mit, több​nyi​re azt ké​rem az ügy​fe​-
lek​től, hogy ad​ják meg a do​log kül​ső
le​írá​sát. Ha pél​dá​ul ci​pő​re van szük​-
sé​gük, a mé​ret és a szín fe​lől kér​de​-
zős​kö​döm.
– Fel​té​ve, ha úgy dön​tök, hogy se​gí​-
tek ma​gá​nak, elő​ször is jó len​ne tud​-
ni, ho​gyan néz ki Mir​jam – vá​la​szo​-
lom. – Van róla képe? Ho​zott ma​gá​-
val, mond​juk, csa​lá​di fény​ké​pe​ket?
– Nem volt ide​je ma​gá​hoz ven​ni
sem​mit. Csak a ruha volt raj​ta, amit
az​nap vi​selt.
– Az mi​lyen volt? És mit vi​selt,
ami​kor el​tűnt?
 Jans​sen néni be​csuk​ja a sze​mét,
gon​dol​ko​dik.
– Bar​na szok​nya és krém​szí​nű blúz
volt raj​ta, meg a ka​bát​ja. A bú​tor​üzem
mun​ka​csar​no​ka na​gyon hu​za​tos, ott
min​dig ka​bát​ban kell len​ni. Raj​ta is
az volt, egy kék ka​bát a ru​há​ja fe​lett.
– Olyan kék, mint ez? – kér​de​zem a
tá​la​ló​szek​rény​ben lévő del​fti por​ce​-
lán​csé​szék​re mu​tat​va.
– In​kább ég​szín​kék. Mint egy nap​-
fé​nyes na​pon az ég, olyan kék. Két
sor​ban ezüst​gom​bok dí​szí​tet​ték. Ad​-
tam neki ru​há​kat, amíg itt volt. De
ami​kor el​tűnt, csak a sa​ját​ja hi​ány​-
zott.
To​vább kér​de​zős​kö​döm Mir​jam
kül​se​jé​ről, min​den kis rész​let​re rá​kér​-
de​zek, ami csak eszem​be jut, és las​-
sacs​kán ki​raj​zo​ló​dik egy kép a fe​jem​-
ben: sö​tét, vál​lig érő, gön​dör haj,
hosszú, kes​keny orr és szür​kés​kék
szem.
– Ro​od​veldték szom​széd​ja​i​nak ta​-
lán van​nak fény​ké​pe​ik. Mi​után a csa​-
lád el​tűnt, ta​lán meg​pró​bál​tak meg​-
men​te​ni né​hány dol​got a la​kás​ból –
áll elő a ja​vas​lat​tal Jans​sen néni.
– Tud va​la​mit ezek​ről a szom​szé​-
dok​ról? – kér​de​zem, mire ő a fe​jét
ráz​za.
Ez azt je​len​ti, hogy nem me​he​tek
oda kér​de​zős​köd​ni. Ak​kor meg fő​leg
nem, ha Ro​od​veldték la​ká​sát az​óta el​-
fog​lal​ta egy NSB-szim​pa​ti​záns csa​lád.
Amsz​ter​dam zsú​folt vá​ros, itt még
nor​má​lis idők​ben is ne​héz la​kás​hoz
jut​ni.
 Mos​ta​ná​ban, ha egy zsi​dó csa​lád el​-
tű​nik, egy szim​pa​ti​záns csa​lád rög​tön
meg​je​le​nik az ott​ho​nuk​ban, és úgy
foly​tat​ják az éle​tü​ket, mint​ha min​dig
is ott lak​tak vol​na. A há​bo​rú amúgy is
egy​más el​len for​dít​ja a ba​rá​to​kat. Ta​-
lán épp a szom​szé​dok árul​ták el a csa​-
lád tit​kos rej​tek​he​lyét.
Az jár a fe​jem​ben, va​jon hol ta​lál​-
hat​nék egy fény​ké​pet Mir​jam​ról.
– Járt az​óta a bú​tor​üzem tit​kos rej​-
tek​he​lyén? – kér​de​zem.
Jans​sen néni vá​lasz​kép​pen bó​lint
egyet.
– Más​nap oda​men​tem, ami​kor
Hend​rik… ami​kor az tör​tént. Tel​je​sen
ki​fosz​tot​ták. A né​me​tek szin​te min​-
dent el​vit​tek, bár le​het, hogy Ro​od​-
veldték​nek amúgy sem volt sok hol​-
mi​juk. Hend​rik tit​kár​nő​je eset​leg
meg​pró​bál​ha​tott meg​men​te​ni va​la​-
mit, de ő a raj​ta​ütést kö​ve​tő na​pon el​-
uta​zott a nász​út​já​ra. Ír​ha​tok neki, de
nem tu​dom, pon​to​san mi​kor jön
vissza.
– És hová járt Mir​jam is​ko​lá​ba?
– A Zsi​dó Gim​ná​zi​um​ba, ami​óta el​-
kü​lö​ní​tet​ték a zsi​dó ta​nu​ló​kat. Nem
tu​dom, az hol van.
Én vi​szont igen. Az Ams​tel part​ján,
egy vö​rös​tég​lás épü​let​ben, amely​nek
nagy, ma​gas ab​la​kai van​nak. Sok​szor
el​me​gyek mel​let​te, és most ezt is hoz​-
zá​adom a Mir​jam​ról al​ko​tott kép​hez.
Vég​re van egy hely, aho​vá oda tu​dom
őt kép​zel​ni.
– És most mi lesz? – kér​de​zi Jans​-
sen néni. – Be​szél​ni fogsz a ba​rá​ta​id​-
nak a do​log​ról?
– A ba​rá​ta​im​nak?
– Igen! Ki fog se​gí​te​ni ne​ked? Ki is​-
me​ri ki ma​gát az ilyen dol​gok​ban?
Kez​dem már ér​te​ni, Jans​sen néni
mi​ért hoz​zám for​dult. Mert fo​gal​ma
sincs, ho​gyan mű​köd​nek az olyan tör​-
vény​be üt​kö​ző dol​gok, mint az el​len​-
ál​lás vagy a fe​ke​te​pi​ac. Azt hi​szi,
mind egy nagy há​ló​zat ré​szei va​-
gyunk, akik in​for​má​ci​ó​kat osz​ta​nak
meg egy​más​sal, és össze​es​kü​vé​se​ket
sző​nek a né​me​tek el​len. De amit Kre​-
uk úr​nak te​szek, csak azért le​het​sé​-
ges, mert egy kis lánc​szem va​gyok a
gé​pe​zet​ben. Ha el​kap​ná​nak, és ki​kér​-
dez​né​nek Kre​uk úr te​vé​keny​ke​dé​se​i​-
vel kap​cso​lat​ban, csak azt tud​nám vá​-
la​szol​ni, hogy fo​gal​mam sincs, be​-
vont-e má​so​kat is, és az iga​zat mon​-
da​nám.
Nem vesz kö​rül az el​len​ál​lás há​ló​-
zat​rend​sze​re, és a nye​rész​ke​dő bol​to​-
sok sem lesz​nek hasz​nom​ra eb​ben a
fel​adat​ban. Tény​leg nincs sem​mim,
csak egy kép​ze​let​be​li kép egy lány​ról,
akit so​sem lát​tam, és akit meg kel​le​ne
ta​lál​nom, bár erre még nem tet​tem
egy​ér​tel​mű ígé​re​tet Jans​sen né​ni​nek.
– Lát​nom kel​le​ne még egy​szer a bú​-
vó​he​lyet – szó​la​lok meg.
Jans​sen néni a kam​rá​ba megy, ki​-
akaszt​ja a kam​pót, hogy be​en​ged​jen,
az​tán utá​nam ki​ált:
– Már vé​gig​néz​tem itt min​dent, mi​-
előtt teg​nap el​jöt​tél.
Vá​rom, hogy a sze​mem hoz​zá​szok​-
jon a sö​tét​hez. A he​lyi​ség alig több
mint egy mé​ter szé​les. Né​hány cen​ti​-
mé​tert le​szá​mít​va az egé​szet el​fog​lal​ja
a nyi​tott opk​lap​bed. Fél​re​hú​zom a ta​-
ka​rót, hogy meg​néz​zem a le​pe​dőt, az​-
tán a mat​ra​cot és a pár​nát is. A kes​-
keny pol​con ott a ké​pes új​ság, amit a
múlt​kor is lát​tam, régi szám, még a
há​bo​rú előtt​ről. Jans​sen néni ta​lán
Jan hol​mi​jai kö​zött ta​lál​ta, és Mir​-
jam​nak adta, hogy le​gyen mit ol​vas​-
nia.
Vé​gig​la​po​zom, egyik ol​da​lon sincs
írás, jegy​zet vagy üze​net, de a Het Pa​-
rool leg​fris​sebb szá​mát meg​ta​lá​lom
alá​gyűr​ve, ezt adta teg​nap Jans​sen
néni Mir​jam​nak. Az em​be​rek mohó
kí​ván​csi​ság​gal ol​vas​sák az el​len​ál​lás
hí​re​it, az​tán az új​sá​got to​vább​ad​ják
va​la​ki​nek. Jans​sen néni az egyik
szom​széd​já​tól vagy a ki​fu​tó​fi​ú​tól kap​-
hat​ta.
Össze​csu​kom az ágyat, hogy meg​-
néz​zem, ta​lá​lok-e bár​mit a pad​lón,
az​tán ar​rébb hú​zom a kis sző​nye​get
is. Se​hol sem​mi.
Még​is mit vár​tam? Egy le​ve​let Mir​-
jam​tól, amely​ben el​mond​ja, hová
ment? Egy csa​pó​aj​tót, amin be​osont
hoz​zá egy náci, és ma​gá​val vit​te? Ki​-
bú​jok a lyuk​ból, vissza a kony​há​ba. A
hir​te​len fény​től a sze​me​met dör​zsö​-
löm, mi​köz​ben Jans​sen néni megint
ká​vé​hoz te​rí​ti az asz​talt.
– Ott​hon van most a szem​köz​ti
szom​széd​ja? – kér​de​zem. – Ve​enst​ra
asszony, aki​nek gya​log tol​ta haza a bi​-
cik​li​jét a fia?
– Nem hi​szem – rán​col​ja a hom​lo​-
kát. – Mir​jam​ról aka​rod kér​dez​ni?
Nem tud róla sem​mit.
Meg​rá​zom a fe​jem.
– Áll​jon ide az ajtó elé! És a kö​vet​-
ke​ző öt perc​ben va​la​mi​kor nyis​sa ki,
és sé​tál​jon ki raj​ta. Mind​egy mi​kor,
csak ne fi​gyel​mez​tes​sen elő​re!
Hi​deg van kint, a ka​ro​mat a de​re​-
kam köré kul​cso​lom, át​vá​gok az ut​cán
Ve​enst​ra asszony há​zá​hoz, és hát​tal
Jans​sen né​ni​nek meg​ál​lok a lép​csőn.
Egy perc el​tel​té​vel jól hal​lom a kat​ta​-
nást, és rög​tön utá​na az uga​tást. Mi​-
kor meg​for​du​lok, Jans​sen néni ott áll
előt​tem, és za​var​tan bá​mul.
– Nem ér​tem – szó​lal meg, ami​kor
vissza​me​gyünk a ház​ba. – Mit csi​nál​-
tál az előbb?
– Már ko​ráb​ban ész​re​vet​tem, ami​-
kor Chris​tof​fel ma​gá​val vit​te az opk​-
lap​bedet. Olyan régi és ne​héz az ajtó
ma​gá​nál, hogy zaj nél​kül le​he​tet​len
ki​nyit​ni. És a ku​tya rög​tön ne​ki​áll…
– A Frit​zi – köz​li Jans​sen néni
kész​sé​ge​sen. – A szom​széd kis​fiú sch​-
na​u​ze​re.
– Amint a ku​tya meg​hall​ja, hogy
nyí​lik az ajtó, ugat​ni kezd. Ha épp az
el​len​ke​ző irány​ba né​zett vol​na, a ku​-
tya uga​tá​sát ak​kor is meg tet​szett vol​-
na hal​la​ni, és lát​ta vol​na Mir​ja​mot ki​-
men​ni a be​já​ra​ti aj​tón.
– De hi​szen én is ezt mond​tam.
Hogy azon az aj​tón nem me​he​tett ki.
– Dü​hös, ami​ért ugyan​er​re a kö​vet​-
kez​te​tés​re ju​tot​tam. – És a rej​tek​he​-
lyet is át​ku​tat​tam már. Vesz​te​ge​ted az
idő​det olyan dol​gok​kal, ami​ket már
el​len​őriz​tem.
– És si​ke​rült őt meg​ta​lál​nia? – vá​-
la​szo​lok éles han​gon, éle​seb​ben a kel​-
le​té​nél. A sa​ját ta​pasz​ta​lat​lan​sá​go​mat
pa​lás​to​lom a ha​mis ma​ga​biz​tos​ság​-
gal. – Foly​ton azt mond​ja, hogy olyan
dol​gok​kal pró​bál​ko​zom, ami​ket már
maga is meg​tett, de még​sem ta​lál​ta
meg őt, ezért a sa​ját sze​mem​mel is
lát​nom kell min​dent. Most tes​sék
meg​mu​tat​ni a hát​só aj​tót!
Mon​da​na va​la​mit, ta​lán megint azt,
hogy Mir​jam nem szök​he​tett meg a
hát​só aj​tón ke​resz​tül a bel​ső re​tesz
mi​att, de az​tán meg​gon​dol​ja ma​gát.
Ne​héz tölgy​fa ajtó van há​tul, és rög​-
tön lát​szik, mi​ért mond​ta, hogy nem
zár ren​de​sen. Az idő, és hogy a ház
las​san süllyed, meg​tet​te a ha​tá​sát, és
össze​pré​sel​te az aj​tó​fél​fát. Felül az
ajtó fája meg​ve​te​me​dett, és el​áll a ke​-
ret​től. Ezért sze​rel​te fel Jans​sen néni
a sú​lyos vas​re​teszt. Csak ak​kor zár
ren​de​sen az ajtó, ha rá​csu​kó​dik a he​-
ve​der, egyéb​ként be​sü​vít a szél leg​fe​-
lül.
Iga​za van. Nem tu​dom ma​gam elé
kép​zel​ni azt a hely​ze​tet, hogy bár​ki ki​-
men​jen ezen az aj​tón, az​tán be​lül​ről
be​zár​ja maga mö​gött.
Jans​sen néni egy​foly​tá​ban néz.
Nem mond​tam neki, hogy se​gí​te​ni fo​-
gok, hi​va​ta​lo​san még nem. De nem is
sé​tál​tam ki há​tat for​dít​va a be​já​ra​ti
aj​tón. Az egész do​log bor​zasz​tó​an ve​-
szé​lyes, és sok​kal vak​me​rőbb, mint
bár​mi, ami​re ed​dig vál​lal​koz​tam.
De Jans​sen néni maga ke​re​sett
meg, ahogy Kre​uk úr is ma​gá​tól jött
oda hoz​zám, és én tény​leg na​gyon jó
va​gyok ab​ban, hogy meg​ta​lál​jak bár​-
mit.
Ér​zem, ahogy be​szip​pant ez a rej​-
tély. Ta​lán mert Bas-szal is ugyan​ez
tör​tén​ne. Vagy ta​lán azért, mert újabb
mód​ját ta​lál​tam, hogy fittyet hány​jak
a sza​bá​lyok​ra. Vagy mert eb​ben az or​-
szág​ban ér​tel​met​len​né vált min​den,
mert nem tu​dom meg​vál​toz​tat​ni, ami
a vi​lág​ban tör​té​nik, és itt van va​la​mi,
egy apró do​log, amit még​is hely​re​hoz​-
ha​tok. El kell men​nem Mir​jam is​ko​lá​-
já​ba. Csak van egy fény​ké​pük róla! Ők
majd meg​mond​ják, ki volt ez a lány.
Mert ha azt ve​szem, hogy Jans​sen
néni pon​to​san je​gyez​te le a tör​té​né​sek
ide​jét, és hogy a ku​tya min​dig ugat​ni
kezd, ha va​la​ki el​hagy​ja a há​zat, és
hogy Mir​jam nem tá​voz​ha​tott a hát​só
aj​tón… Ha azt ve​szem, hogy mind​ez
így igaz, ak​kor ez a lány nem le​het
más, mint egy szel​lem.
 5.
Egy egész órát töl​töt​tem Jans​sen
né​ni​nél, pe​dig az az​na​pi fel​ada​ta​i​mat
kel​lett vol​na in​téz​nem. Ha nem fog​-
lal​ko​zom a ki​szál​lí​tá​sok​kal, De Vri​es
asszony pa​naszt fog emel​ni.
A hen​tes​üz​let előtt hosszú a sor,
szin​te az ut​cán áll, fá​radt há​zi​asszo​-
nyok cse​rél​nek egy​más​sal öt​le​te​ket, ki
me​lyik üz​let​ben, mi​lyen ne​he​zen be​-
sze​rez​he​tő árut ta​lált. Nem ál​lok be a
sor​ba. So​sem szok​tam. Amint a hen​-
tes meg​lát, oda​int a pult​hoz, az​tán el​-
tű​nik az üz​let há​tul​já​ban. Leg​alább
egy tu​cat​szor kel​lett ide​lá​to​gat​nom,
hogy fel​épít​sem ezt a kap​cso​la​tot.
Első al​ka​lom​mal vé​gig​hall​gat​tam,
amint az egyik vá​sár​ló​nak ar​ról me​-
sél, hogy a lá​nya imád raj​zol​ni. Má​-
sod​já​ra szí​nes ce​ru​zák​kal je​len​tem
meg, és azt mond​tam, hogy saj​nos a
ce​ru​zák ré​gi​ek, a fi​ó​kom mé​lyén ta​lál​-
tam őket. A ce​ru​zák nyil​ván​va​ló​an va​-
do​na​tú​jak vol​tak, azt fi​gyel​tem, ho​-
gyan re​a​gál: va​jon meg​en​ge​di ma​gá​-
nak, hogy el​higgyen egy ap​rócs​ka ha​-
zug​sá​got, ha cse​ré​be meg​kap​hat va​la​-
mit, ami kell neki? Ké​sőbb egy be​teg
nagy​ma​má​ról me​sél​tem neki, meg a
nagy​ma​ma be​teg és te​he​tős ba​rá​ta​i​-
ról, akik haj​lan​dó​ak jó árat fi​zet​ni egy
ke​vés hú​sért.
Mi​kor a hen​tes vissza​tér, egy fe​hér
pa​pír​ba te​kert cso​ma​got hoz ma​gá​val.
– Ez így nem igaz​ság! – szó​lal meg
han​go​san egy nő mö​göt​tem, ami​kor
lát​ja, hogy át​ve​szem a cso​ma​got.
 Iga​za van, nem igaz​sá​gos. A töb​bi
vevő so​sem ked​vel. Ta​lán jobb len​ne a
hely​zet, ha én is éhes len​nék, akár​-
csak ők, de a ked​vü​kért nem fo​gok
éhez​ni.
– A nagy​ma​má​ja be​teg – ma​gya​ráz​-
ko​dik a hen​tes. – Ő gon​dos​ko​dik az
egész csa​lád​ról.
– Mind​annyi​an gon​dos​ko​dunk va​-
la​ki​ről – haj​to​gat​ja a ma​gá​ét a nő.
Lát​szik raj​ta, hogy fá​radt. Min​den​ki
be​le​fá​radt már a na​po​kig tar​tó sor​ban
ál​lás​ba. – Csak azért adja oda neki,
mert csi​nos kis​lány. Va​jon egy fi​ú​nak
is hagy​ná, hogy meg​ke​rül​je a sort?
– Ha a maga fi​á​ra ha​son​lí​ta​na, nem
hagy​nám – vá​la​szol​ja a hen​tes, mire a
töb​bi sor​ban álló ne​vet​ni kezd. Ta​lán
mert vic​ces​nek ta​lál​ják, vagy csak
nem akar​nak ki​es​ni an​nak a ke​gye​i​-
ből, aki el​lát​ja őket élel​mi​szer​rel.
A hen​tes fe​lém for​dul, rám mo​so​-
lyog, és oda​súg​ja, hogy egy kis ap​ró​-
sá​got is tett a cso​mag​ba, amit a csa​lá​-
dom​nak szánt.
El​eredt az eső, mi​alatt az üz​let​ben
időz​tem, a lus​ta, kö​vér csep​pek​be jég​-
da​ra ke​ve​re​dik. Az utak sö​té​tek és sí​-
ko​sak. Be​le​te​szem a húst a ko​sa​ram​-
ba, be​fe​dem új​ság​pa​pír​ral, ami per​-
cek alatt át​ázik. De Vri​es asszony la​-
ká​sá​nak aj​ta​já​ban ál​lok, a fo​gam va​-
cog a hi​deg​től, az eső​víz le​cso​rog a
szok​nyá​mon a ci​pőm​be. De mit szá​-
mít ez, már így is át​ázott az eső​ben,
el​ko​pott a tal​pa, és ned​ves idő​ben
hasz​na​ve​he​tet​len. Ko​po​gok De Vri​-
esék aj​ta​ján, be​lül​ről por​ce​lán​csé​szék
csö​röm​pö​lé​sét hal​la​ni.
– Hahó! – ki​ál​tom. – Jó na​pot!
Vé​gül De Vri​es asszony aj​tót nyit.
Most is túl​öl​tö​zött, mint min​dig: kék
se​lyem​ru​ha van raj​ta, és nej​lon​ha​ris​-
nya, amin há​tul hosszú csík fut vé​gig.
Har​minc kö​rül jár, fi​nom és elő​ke​lő
úri​nő. Ik​rei van​nak: két ide​ge​sí​tő gye​-
rek. A fér​je egy női ma​ga​zin ki​adó​ja,
és olyan sok időt tölt a mun​ka​he​lyén,
hogy ed​dig csu​pán egy​szer ta​lál​koz​-
tam vele.
– Han​ne​ke, gye​re be! – De Vri​es
asszony egy ha​nyag kéz​moz​du​lat​tal
bel​jebb in​vi​tál a la​kás​ba, de nem za​-
var​tat​ja ma​gát, nem ve​szi el tő​lem a
cso​ma​got, és azt sem kö​szö​ni meg,
hogy a sza​ka​dó eső​ben el​jöt​tem, és
hoz​tam neki egy ke​vés mar​ha​húst.
 – A szom​széd​asszo​nyom​mal ép​pen
te​ázunk. Ugye, nem si​etsz se​ho​vá?
Meg​vár​ha​tod a kony​há​ban, amíg be​-
fe​jezzük. – A ka​na​pén ülő, idő​sebb
asszony felé int, de nem mu​tat be
min​ket egy​más​nak. Egy​ér​tel​mű, hogy
nem szán​dé​ko​zik meg​sza​kí​ta​ni a be​-
szél​ge​té​sü​ket, hogy ve​lem fog​lal​koz​-
zon. Né​hány má​sik nő​höz ha​son​ló​an
De Vri​es asszony is úgy vi​sel​ke​dik,
mint​ha a há​bo​rú va​la​mi za​va​ró, kel​le​-
met​len do​log len​ne, mint​ha nem köz​-
vet​le​nül kö​rü​löt​te zaj​la​na. Nem szo​-
ká​som, de ma szán​dé​ko​san fi​gyel​men
kí​vül ha​gyom a meg​jegy​zé​sét, hogy a
kony​há​ban vá​ra​koz​zak, pe​dig nyil​-
ván​va​ló​an uta​sí​tás​nak szán​ta. Nem
aka​rom meg​könnyí​te​ni szá​má​ra a
hely​ze​tet, hogy el​fe​led​kez​hes​sen róla,
hogy itt va​gyok, ezért a cso​ma​got az
asz​tal​ra te​szem, meg​ál​lok a hall​ban,
és ha​gyom, hadd csö​pög​jön ró​lam to​-
vább a víz.
A szó​ban for​gó szom​széd​asszony,
egy ősz hajú hölgy a szem​öl​dö​két fel​-
húz​va rám néz, kö​hint, majd vissza​-
for​dul De Vri​es asszony felé.
– Mint mond​tam, el​men​tek. Csak
ma reg​gel ér​te​sül​tem róla.
– Nem tu​dom el​hin​ni! – vá​la​szol​ja
De Vri​es asszony. – És tud​ja va​la​ki,
hová me​het​tek?
– Hon​nan tud​nánk? Az éj​sza​ka kel​-
lős kö​ze​pén lo​pa​kod​tak ki a ház​ból.
– Han​ne​ke, kér​lek, hozz ne​künk
egy kis kek​szet a kony​há​ból! – szól
oda De Vri​es asszony, fel​emel egy
mor​zsa​ma​ra​dék​kal teli tá​nyért, és a
ke​zé​ben tart​ja, amíg oda nem me​-
gyek, hogy el​ve​gyem tőle.
A kony​há​ban egy do​boz​ban bol​ti
va​jas keksz van az asz​ta​lon, fé​lig üres.
A szám​ba tö​mök két da​ra​bot, a töb​bit
a tál​ra te​szem. A sa​rok​ból egy szem​-
pár me​red rám ko​mo​ran. Az egyik
iker az. Nem tu​dom meg​kü​lön​böz​tet​-
ni őket, sem meg​je​gyez​ni a ne​vü​ket;
egy​for​mán el​ké​nyez​te​tett mind​ket​tő.
Ad​hat​nék neki is a keksz​ből, de ehe​-
lyett még egyet be​ka​pok, majd le​nya​-
lom a mor​zsá​kat a szám szé​lé​ről.
– Mit gon​dol, el​rej​tőz​tek? – kér​de​zi
De Vri​es asszony a szom​széd​já​tól. –
Vagy​is nem el​vit​ték őket?
– Egész biz​to​san nem jöt​tek ér​tük.
Ar​ról tud​nék. Van​nak ba​rá​ta​im az
NSB-ben. Több​ször is szól​tam ne​kik,
hogy egy zsi​dó csa​lád la​kik a házunk​-
ban. Ha el​vit​ték vol​na őket, ar​ról tud​-
nék. Co​he​nék úgy lo​pa​kod​tak ki a
ház​ból az éj​sza​ka lep​le alatt, mint va​-
la​mi be​tö​rők.
Be​vi​szem a nap​pa​li​ba a kek​szet,
zör​gök ki​csit a tál​cá​val, hogy fel​hív​-
jam ma​gam​ra De Vri​es asszony fi​gyel​-
mét. Mire ő be​le​kor​tyol a ká​vé​já​ba.
– Nem tu​dom el​hin​ni, hogy sen​ki
sem lát​ta őket! Biz​tos eb​ben?
– Ab​ban re​mény​ked​tem, hogy leg​-
alább meg​néz​he​tem ma​gam​nak egy
ki​csit a la​kást. A fiam és a me​nyem
épp most ke​res​nek egy na​gyobb he​-
lyet ma​guk​nak – gye​re​ket vár​nak,
me​sél​tem már? –, és olyan jó len​ne itt
tud​ni őket a kö​zel​ben.
Mi​lyen al​jas ez a nő! Mind​ket​ten
azok! Ahogy alat​to​mo​san ügyes​ked​ve
tá​mo​gat​ják a ná​ci​kat. De per​sze gaz​-
da​gok is, és nem hi​szem, hogy Kre​uk
úr er​köl​csi meg​fon​to​lás tár​gyá​vá te​-
szi, ami​kor a kun​csaft​ja​it ki​vá​laszt​ja.
Nála az vá​sá​rol, aki fi​zet.
– De Vri​es asszony! – vé​gül csak
köz​be​szó​lok, és jel​zek az ab​lak felé.
Kint fel​hős az ég, de el​állt az eső. –
Na​gyon saj​ná​lom, de ide​je in​dul​nom.
Az előbb zu​ho​gott, és úgy tű​nik, most
épp nem esik. Itt hagy​ha​tom azo​kat a
dol​go​kat?
Ha a kí​ván​csis​ko​dó szom​széd​-
asszony nem len​ne itt, De Vri​es
asszony ra​gasz​kod​na hoz​zá, hogy ala​-
po​san át​néz​ze a cso​ma​got. De mi​vel
így áll a hely​zet, csak fel​von​ja a szem​-
öl​dö​két.
 – Nem gon​dol​tam vol​na, hogy ilyen
fon​tos fel​ada​ta​id van​nak, Han​ne​ke.
Hozd be a tás​ká​mat a hall​ból, ott van
a szek​rény​ben!
A ke​zem​be nyom né​hány bank​je​-
gyet, meg sem szá​mo​lom, csak zseb​re
vá​gom őket, és el​jö​vök, ned​ves láb​-
nyo​mo​kat hagy​va ma​gam után a par​-
ket​tán.

A Zsi​dó Gim​ná​zi​um kö​rül jár​nak a

gon​do​la​ta​im. Most azon​nal men​jek
oda? Dél​után há​rom múlt pár perc​cel.
A reg​gel még úgy in​dult, hogy el​lá​to​-
gat​tam Ak​ker​man kis​asszony​hoz és a
nagy​szü​le​i​hez, mert rúzs​ra volt szük​-
sé​ge, az​tán fél nap alatt min​den meg​-
vál​to​zott, és most hir​te​len na​gyon ki​-
me​rült​nek ér​zem ma​gam. Ki​me​rí​tet​-
tek az az​na​pi bor​zal​mak. Azok a dol​-
gok, amik min​dig is ki​me​rí​te​nek: a
ka​to​nák, a foly​to​nos ügyes​ke​dés és
éber​ség, az a ren​ge​teg min​den, ami​re
fi​gyel​nem kell. Ki​me​rült va​gyok, és
tu​dom, hogy ezért jobb len​ne, ha
most nem men​nék a gim​ná​zi​um​hoz,
mert fá​rad​tan nem tu​dok elég gyor​-
san gon​dol​kod​ni, nem adom elő ma​-
gam elég ügye​sen. Ennyit már meg​ta​-
nul​tam a fe​ke​te​pi​a​con dol​goz​va.
Vi​szont az idő​pont tö​ké​le​te​sen al​-
kal​mas arra, hogy be​sur​ran​jak egy is​-
ko​lá​ba. Mind​járt vége a ta​ní​tás​nak
mára, és a fel​boly​du​lás​ban sen​ki sem
fog ész​re​ven​ni egy, az is​ko​la fo​lyo​só​in
sé​tál​ga​tó, oda nem illő sze​mélyt. A
gim​ná​zi​um csak né​hány ház​tömb​nyi​-
re van, és egyéb​ként is el​bi​cik​liz​nék
mel​let​te ha​za​fe​lé me​net. Amúgy pe​-
dig, ha ke​re​sel va​la​mit, jobb, ha mi​nél
gyor​sabb vagy, mi​előtt má​sok meg​-
szer​zik elő​led. Ezt is a fe​ke​te​pi​a​con
ta​nul​tam meg.
Meg​ál​lí​tom a bi​cik​li​met a gim​ná​zi​-
um előtt. Az épü​let a sa​ját is​ko​lám​ra
em​lé​kez​tet, aho​vá nem​rég jár​tam.
Há​rom éve ilyen​tájt kint ücsö​rög​-
tünk az is​ko​la lép​cső​jén a ba​rá​ta​im​-
mal, és ar​ról vi​tat​koz​tunk, hová men​-
jünk, mi​előtt a szü​le​ink ha​za​vár​nak.
Els​beth ilyen​kor jó han​go​san ki​je​len​-
tet​te, hogy neki nincs pén​ze be​ül​ni
egy cuk​rász​dá​ba, az​tán a lép​csőn ülve
szé​pen ki​vár​ta, amíg ket​ten-hár​man a
fiúk kö​zül össze​vesz​nek raj​ta, hogy ki
fi​zes​se a ká​vé​ját meg a sü​te​mé​nyét, és
ak​kor rám ka​csin​tott, meg​mu​tat​ta a
pénz​tár​cá​ját, hogy iga​zá​ból van elég
pén​ze. Csak sze​ret​te a drá​mát. Né​há​-
nyan min​dig az​zal men​te​ge​tőz​tek,
hogy ta​nul​ni​uk kell. Vé​gül Bas ki​je​-
len​tet​te, hogy mind​annyi​an a Koco
ká​vé​zó​ba me​gyünk, és ő kész egyes
dol​go​za​tot írni, hogy se​gít​se fel​ér​té​-
kel​ni azo​két, akik annyi​ra ag​gód​nak a
ta​nu​lás mi​att.
Els​beth nincs már, és nem sze​re​tek
arra gon​dol​ni, mi​ért.
A Koco ká​vé​zó​nak zsi​dó tu​laj​do​no​-
sa volt. Ki​lenc hó​nap​pal a meg​szál​lás
után nagy ve​re​ke​dés tört ki a ká​vé​zó​-
ban, ami az​tán az első iga​zán nagy
raz​zi​át meg több száz ha​lot​tat ered​-
mé​nye​zett.
 És Bas​nak sem kell már soha töb​bé
ta​nul​nia.
Két és fél éve már en​nek, az​óta az
egész éle​tem rom​ba dőlt, da​ra​bok​ra
hul​lott. De ahogy itt ál​lok az is​ko​la
előtt, olyan, mint​ha min​den csak két
hete tör​tént vol​na. Mint​ha ez tör​tén​ne
min​den​nap, újra meg újra.
Bent az épü​let​ben nagy csend van.
Hát​bor​zon​ga​tó csend. Egyet​len diák
sincs a fo​lyo​só​kon, az osz​tály​ter​mek​-
ből pissze​nés sem hal​lat​szik. Elő​ször
arra gon​do​lok, ta​lán el​néz​tem az időt,
és már vége a ta​ní​tás​nak, de ami​kor
be​ku​kucs​ká​lok az egyik te​rem​be, di​á​-
ko​kat lá​tok. Na​gyon ke​ve​sen van​nak,
csu​pán öt ta​nu​ló ül bent; ennyi​en ma​-
rad​tak. A töb​bi​ek el​me​ne​kül​tek, el​vit​-
ték őket a né​me​tek, buj​kál​nak vagy
va​la​mi még rosszabb. Egy egész is​ko​la
da​ra​bok​ra hull​va. Ez volt hát Mir​jam
vi​lá​ga. Mi​előtt buj​kál​ni kezd​tek, ide
járt min​den​nap, és re​mé​nye​im sze​rint
ta​lán ha​gyott maga után nyo​mo​kat.
Két ti​zen​két-ti​zen​há​rom éves di​ák​-
lány fel​pil​lant, ami​kor el​sé​tá​lok a ter​-
mük mel​lett. Oda​in​tek ne​kik, hogy
lás​sák, nem bán​tó szán​dék​kal va​gyok
itt, de az ar​cuk​ra kiül a fé​le​lem, és
csak néz​nek, amíg el nem me​gyek.
A kö​vet​ke​ző te​rem​ben a táb​la előtt
egy vé​kony, szem​üve​ges fér​fi ma​gya​-
ráz, az egyik sa​rok​ban egy kis​lány
szor​gal​ma​san jegy​ze​tel. Az első sor
jobb szé​le volt az én he​lyem is, és Bas
foly​ton az​zal szó​ra​ko​zott, hogy fel​hív​-
ja ma​gá​ra a fi​gyel​me​met, ami​kor el​sé​-
tál az ab​lak mel​lett. Az or​rát az ab​lak​-
üveg​nek nyom​ta, és né​mán szó​ta​gol​-
va ar​ti​ku​lál​ta: u-nal-maaa​as, és köz​-
ben a ta​nár felé mu​to​ga​tott. A má​sik
sa​rok​ban egy fiú ül, el​kap​ja a te​kin​te​-
te​met. In​te​get ne​kem, az​tán el​ne​ve​ti
ma​gát, mire a ta​nár hát​ra​for​dul, és
dur​ván rá​mor​dul, hogy ma​rad​jon
csend​ben. A hold​vi​lág​ké​pű fiú haja is,
bőre is sö​tét, a leg​ke​vés​bé sem ha​son​-
lít Bas​ra, de a kéz​moz​du​la​ta annyi​ra
rá em​lé​kez​tet, hogy rög​tön el​lé​pek az
ab​lak​tól, nem aka​rom, hogy meg​ro​-
han​ja​nak az em​lé​kek.
Nem volt jó öt​let ide​jön​nöm. Nem
ér​tem, mi​ért nem hall​gat​tam a meg​-
ér​zé​se​im​re. Nem biz​ton​sá​gos, és el​-
ter​vez​ve sincs ren​de​sen. Bár​ki ész​re​-
ve​het, és nincs egyet​len jól elő​ké​szí​-
tett szto​rim sem, ha rá​kér​dez​nek, mi​-
ért va​gyok itt. Más​kor kell vissza​jön​-
nöm a fény​ké​pért. Va​ló​di ká​vé​val jö​-
vök vissza, meg​vesz​te​ge​tés​re al​kal​mas
dol​gok​kal, amik​től meg​nyíl​nak az aj​-
tók.
U-nal-maa​as – súg​ta Bas foly​ton az
ab​lak​üve​gen ke​resz​tül.
Olyan ez az is​ko​la, mint egy la​bi​rin​-
tus. Nem em​lék​szem, hol, mer​re for​-
dul​tam, mi​után be​lép​tem a ka​pun. A
fo​lyo​só vé​gén egy ki​já​ra​tot lá​tok, és
bár nem itt jöt​tem be az épü​let​be, el​-
in​du​lok felé.
– Se​gít​he​tek va​la​mi​ben?
Egy nő áll az egyik aj​tó​ban, ami sej​-
té​sem sze​rint a pe​del​lusi szo​ba le​het.
Ma​ga​sabb ná​lam, de csak pár év​vel
tű​nik idő​sebb​nek, met​sző, gya​nak​vó
te​kin​tet​tel mé​re​get, haja konty​ban
fel​tűz​ve a feje te​te​jén. Kar​di​gánt vi​sel,
sár​ga csil​lag​gal a mel​lén.
– El​té​ved​tél?
– Már me​gyek is.
Si​et​ve utá​nam jön, és meg​áll előt​-
tem a ka​pu​ban.
– Rend​ben, de mi​ért vol​tál itt? Te
nem vagy a di​á​kunk.
– Azért… – És sem​mi ha​zug​ság
nem jut eszem​be, pe​dig más​kor olyan
könnyen megy. – Egy fény​ké​pet ke​-
res​tem.
– Ki​ről?
– Csak a di​á​kok​ról.
– Mi​lyen di​á​kok​ról? – kér​dez
vissza.
– Nem szá​mít. Majd vissza​jö​vök
más​kor. Nem kel​lett vol​na za​var​nom.
– Meg​pró​bá​lok ki​csusszan​ni mel​let​te,
mire ő is ar​rébb lép, és már csak úgy
jut​hat​nék ki in​nen, ha szó sze​rint fél​-
re​lö​köm. Pró​bá​ra akar ten​ni, hogy
mennyi​re van szük​sé​gem arra, ami​ért
ide jöt​tem.
– Ki​nek a fény​ké​pé​ért jöt​tél? –
Nem tá​gít. – Mi​ért vagy itt va​ló​já​ban?
– Meg​ra​gad​ja a ka​ro​mat. – Mi​ért
vagy itt iga​zá​ból? – kér​de​zi megint,
ked​ve​seb​ben.
– Bas… – sut​to​gom, mi​előtt be​le​-
gon​dol​nék bár​mi​be. Ki​csú​szott a szá​-
mon.
A lé​lek​je​len​lé​tem, ami ne​gyed​órá​-
val ez​előtt még meg​volt, szét​fosz​lik.
Eb​ben az is​ko​lá​ban min​den őt idé​zi: a
táb​la kré​ta​sza​ga, az is​ko​la​pa​dok, hogy
mi​lyen ér​zés volt, ami​kor az óra​rend​-
jét is​mé​tel​get​tem ma​gam​ban, hogy
perc​re pon​to​san tud​jam, hol és mi​kor
sé​tál​ha​tok el mel​let​te a fo​lyo​són. Nem
ta​nult iga​zán jól, de min​den​ből jó je​-
gye volt, mert min​den​ki sze​ret​te: ta​-
ná​rok és di​á​kok egy​aránt.
Fel​kap​ja a fe​jét, megint meg​szo​rít​ja
a ka​ro​mat.
– Nincs Bas nevű di​á​kunk. Ki ez a
Bas?
De most már el​árasz​ta​nak az ér​zé​-
sek, pe​dig mi​lyen so​kat dol​goz​tam
azon, hogy be​zár​va ma​rad​ja​nak egy
pa​lack​ban.
– Bas meg​halt. Sze​ret​tem őt.
Az arca meg​lá​gyul, de a te​kin​te​te
to​vább​ra is gya​nak​vó.
– Saj​ná​lom. Nincs fény​ké​pünk róla,
akár​ki is le​gyen ez a Bas. Egy​ál​ta​lán
nin​cse​nek fény​ké​pe​ink. Né​hány hét​tel
ez​előtt egy tűz​vész​ben min​den kar​to​-
té​kunk meg​sem​mi​sült.
– Me​gyek…
De nem en​ge​di el a ka​ro​mat.
– Nem hin​ném. El kell kí​sér​nem té​-
ged az igaz​ga​tó​hoz, ami​ért il​le​ték​te​le​-
nül jár​kál​tál az épü​let​ben.
Las​san vissza​tér a jó​zan eszem. Ki​-
csa​va​rom a ka​ro​mat, így kény​te​len el​-
en​ged​ni, és ki​nyo​ma​ko​dom mel​let​te.
– Men​nem kell!
– Állj meg! Mi a ne​ved?
Úgy​sem fog je​len​te​ni. Ki​nek je​lent​-
het​ne? Nincs olyan ok, ami​ért egy zsi​-
dó nő fel akar​ná hív​ni ma​gá​ra a fi​-
gyel​met, még egy bűn​tény be​je​len​té​-
sé​vel sem. Neki nincs ki​hez se​gít​sé​gül
for​dul​ni.
– Állj meg! – ki​ált​ja utá​nam még
egy​szer, de már erőt​le​nül.
Me​gyek to​vább a ki​já​rat felé, ő pe​-
dig nem tesz sem​mit, de ér​zem ma​ga​-
mon a te​kin​te​tét, fi​gye​li, ahogy ki​lé​-
pek a ka​pun az épü​let​ből, ami túl sok
fáj​dal​mas em​lé​ket jut​tat eszem​be.
Hi​deg szél csap az ar​com​ba, mi​köz​-
ben ha​za​fe​lé haj​tok a bi​cik​li​men, és ez
vég​re ki​jó​za​nít. Dü​hös va​gyok ma​-
gam​ra. Nem volt más dol​gom, mint
meg​ta​lál​ni egy fény​ké​pet, és ku​dar​cot
val​lot​tam. Há​la​ká​vé​val meg egy jól ki​-
ta​lált tör​té​net​tel kel​lett vol​na oda​-
men​nem. Mond​hat​tam vol​na, hogy
egy lányt ke​re​sek, aki​re ré​geb​ben so​-
kat vi​gyáz​tam, és a szom​szé​dunk​ban
la​kott. Nap mint nap ta​lá​lok ki ilyen
tör​té​ne​te​ket. Csak ennyi​re lett vol​na
szük​ség, még​sem ezt tet​tem, és ez​zel
el​sza​lasz​tot​tam egy le​he​tő​sé​get, ami​-
ből amúgy is ke​vés van. Hogy le​het​-
tem ennyi​re ama​tőr és meg​gon​do​lat​-
lan?!
Len​ne még né​hány el​in​téz​ni​va​lóm
mama szá​má​ra, de ami​kor már ha​za​-
fe​lé tar​tok, ka​to​nák áll​ják el az utat,
amer​re jár​ni szok​tam. Megint me​net​-
gya​kor​la​tot tar​ta​nak, hosszú so​rok​-
ban vo​nul​nak. Ki​tű​nő al​ka​lom, hogy
si​sak​ban meg a fe​ke​te ba​kan​csa​ik​ban
pá​vás​kod​va vé​gig​ma​sí​roz​za​nak a vá​-
ro​son. Han​go​san éne​kel​nek, most az
Eri​ka című dalt, ami a né​met vi​rá​gok​-
ról meg a né​met lá​nyok​ról szól. Mint
va​la​mi bo​gár a fü​lem​be má​szik, és
nem tu​dok sza​ba​dul​ni tőle, újra és
újra hal​lom a dal​la​mot meg a szö​ve​-
get.
 Az aj​tónk elé érve már alig ál​lok a
lá​ba​mon. Be​lé​pek a la​kás​ba, és bár​so​-
nyos il​lat csap​ja meg az or​rom. Hogy​-
hogy mama for​ró cso​ko​lá​dé​val vár?!
Hi​szen meg​mond​tam neki, hogy azt a
ke​ve​set, ami van, te​gyük fél​re egy ün​-
ne​pi al​ka​lom​ra. Hi​szen mama nem az
a tí​pus, aki spon​tán ün​nep​lést csap,
leg​alább​is most már nem ilyen.
– Cso​ko​lá​dét főz​tél? – kér​de​zem.
El​fe​lej​tet​tem vol​na, hogy szü​li​nap​ja
van va​la​ki​nek? Le​ve​szem a vi​zes sá​-
lamat, és fel​akasz​tom egy kam​pó​ra az
ajtó mel​lé. Ha fi​a​ta​labb len​nék, most
for​ró cso​ko​lá​dé​val a ke​zem​ben, össze​-
göm​bö​lyöd​ve oda​búj​nék mama mel​lé
a ka​na​pé​ra, és el​me​sél​ném neki, mi​-
lyen ne​héz na​pom volt. Ha nem ne​-
kem kel​le​ne össze​tar​ta​nom ezt a csa​-
lá​dot, el​mon​da​nám a szü​le​im​nek,
hogy olyan mun​ká​ra kér​tek fel, ami
meg​ha​lad​ja az erő​met, és hagy​nám,
hogy mama a ha​ja​mat si​mo​gas​sa.
– Lá​to​ga​tónk van – mond​ja.
Nem tu​dom el​dön​te​ni, hogy va​ló​di-
e a mo​so​lya, vagy kény​sze​rű​ség​ből
mo​so​lyog, mert az aj​kai már rég el​fe​-
lej​tet​ték, mi​lyen a ter​mé​sze​tes öröm.
Ez a mos​ta​ni szin​te va​ló​di​nak tű​nik.
Csak ek​kor ve​szem ész​re az apá​val
szem​ben ülő ala​kot – a haja, a szep​lői,
az eny​hén haj​lott orr…, és egy pil​la​-
nat​ra a szí​vem majd ki​ug​rik a he​lyé​-
ről.
Bas?
De per​sze nem Bas ül ott. És bár
elég ma​gá​nyos va​gyok, hogy ha csak
egy pil​la​nat​ra is, de el​hi​tes​sem ma​-
gam​mal, ő az, ám annyi re​mény már
nincs ben​nem, hogy egy pil​la​nat​nál
to​vább el is higgyem.
Nem Bas ül ott. Ha​nem Ol​lie.
 6.
Ol​lie. Oli​vi​er. La​u​ren​ce Oli​vi​er, a
hí​res an​gol szí​nész után, ha Bas épp
bo​lon​do​zós han​gu​lat​ban volt. A ko​-
moly báty, aki annyi​ra ha​son​lít rá, bár
a haja nem annyi​ra vö​rös, és a sze​me
sem olyan kék, és csak most jö​vök rá,
ahogy lá​tom ott ülni apám mel​lett,
hogy iga​zá​ból nem is ha​son​lí​ta​nak;
csak a sze​mem káp​rá​zott, az ér​zé​se​im
csap​tak be egy pil​la​nat​ra.
Ol​lie el​ső​éves volt az egye​te​men,
ami​kor Bas meg​halt; mos​ta​ná​ban vé​-
gez​het a ta​nul​má​nya​i​val. So​sem áll​tak
kö​zel egy​más​hoz. Bas ne​ve​tett min​de​-
nen, Ol​lie azon​ban na​gyon ko​mo​lyan
vet​te ma​gát. Szom​bat dél​utá​non​ként,
ami​kor ná​luk vol​tunk, Ol​lie drá​mai
só​haj​to​zás​sal je​lez​te, ami​kor sze​rin​te
Bas-szal meg​za​var​tuk a ta​nu​lás​ban. A
bor​zal​mas, holt​test nél​kü​li gyász​szer​-
tar​tás óta nem lát​tam, ami​kor Van de
Kamp asszony Ol​lie-ba ka​pasz​kod​va
zo​ko​gott, én pe​dig rosszul vol​tam,
mert sír​ni akar​tam én is, de úgy érez​-
tem, nem va​gyok mél​tó rá. Egy​szer
még az ele​jén sze​ret​tem vol​na el​men​-
ni hoz​zá​juk, de Van de Kamp asszony
vi​lá​go​san a tud​tom​ra adta, hogy lát​ni
sem akar, és őszin​tén szól​va nem is
hi​báz​tat​tam ezért.
És most Ol​lie van de Kamp itt van
ná​lunk, a nap​pa​li​ban ül pa​pá​val, sak​-
koz​nak, és épp el​ve​szí​ti a par​tit.
– Mi szél ho​zott erre? – kér​de​zem,
mi​kor fel​áll, hogy kö​szönt​sön, és ud​-
va​ri​a​san meg​pu​szil​jon.
 – Anya ké​ré​se volt. A múlt​ko​ri​ban
ér​dek​lő​dött fe​lő​led, és meg​ígér​tem
neki, hogy ami​kor leg​kö​ze​lebb a kör​-
nyé​ke​te​ken já​rok, meg​lá​to​gat​lak ben​-
ne​te​ket.
– Ugye, mi​lyen cso​dás meg​le​pe​tés?
– szó​lal meg papa. – Rá​adá​sul Ol​lie
bor​zasz​tó​an sak​ko​zik, még​is haj​lan​dó
pénz​ben ját​sza​ni.
Pont ezért nem sze​re​tem Ol​lie tár​-
sa​sá​gát. Nem​csak az em​lé​kek mi​att,
ha​nem mert min​den más ha​mis kö​rü​-
löt​te. Bas egy sakk​par​ti alatt még az
in​gét is el​nyer​te vol​na pa​pá​tól, vi​dá​-
man, szem​reb​be​nés nél​kül, mire papa
tet​tet​ve há​bor​gott vol​na. Ol​lie mód​-
sze​re​sen és mél​tó​ság​tel​je​sen ve​szít, ő
csak egy Bas-ha​son​más.
– Elő​vet​ted a cso​ko​lá​dét?! – vál​tok
át biz​ton​sá​go​sabb té​má​ra. Ma​mát
kér​de​zem, csak hogy va​la​mi más​ról
be​szél​jek, és mert a dur​vább énem
kö​zöl​ni akar​ja, hogy sze​rin​tem Ol​lie
lá​to​ga​tá​sa nem in​do​kol​ja ezt.
– Nem az ő öt​le​te volt – bök felé já​-
té​ko​san apa. – Én ja​va​sol​tam.
– Én mond​tam, hogy nem szük​sé​-
ges rám pa​za​rol​ni, hi​szen nem ma​-
rad​ha​tok so​ká​ig – ma​gya​ráz​ko​dik Ol​-
lie. Na​gyon eről​köd​he​tett az​zal a til​ta​-
ko​zás​sal, a csé​szé​je már szin​te tel​je​-
sen üres.
– Ma​radsz va​cso​rá​ra, Oli​vi​er? –
kér​de​zi anya. – Spe​nót lesz meg hé​já​-
ban sült krump​li.
Az éte​lek hal​la​tán apám fin​to​rog
egyet a fo​tel mé​lyén. A köz​élel​me​zé​si
hi​va​tal vég nél​kül ont​ja a szó​ró​la​po​-
kat, ame​lye​ken arra biz​tat​nak, hogy a
krump​li hé​ját meg a mar​ha fe​jét is
együk meg, és igyunk vi​ze​zett te​jet.
Anya val​lá​sos meg​szál​lott​ság​gal főzi
meg a szó​ró​la​po​kon ta​lál​ha​tó re​cep​te​-
ket, ő leg​in​kább ez​zel fe​je​zi ki, hogy
tu​do​má​sul ve​szi a há​bo​rút.
– Szí​ve​sen te​rí​tek ne​ked is, bár
most ké​sőn va​cso​rázunk, és ak​kor
nem érsz haza idő​ben a ki​já​rá​si ti​la​-
lom mi​att.
Most már tu​dom, hogy a mo​so​lya
kény​sze​re​dett. Alig múlt hat óra, és a
ti​la​lom csak nyolc​kor lép ér​vény​be,
Ol​lie-nak bő​ven len​ne ide​je ha​za​men​-
ni. Hi​á​ba ked​ve​li őt, ha Ol​lie ná​lunk
va​cso​ráz​na, az​zal a dol​gok ki​bil​len​né​-
nek a meg​szo​kott ke​rék​vá​gás​ból, és az
ilyes​mi​től mama rög​tön ag​gód​ni
kezd.
– Kö​szö​nöm, Bak​ker néni, de már
et​tem. Iga​zá​ból azt re​mél​tem, hogy
Han​ne​ke el​jön ve​lem egy ki​csit sé​tál​-
ni. – Egy túl​zó moz​du​lat​tal meg​dör​-
zsö​li a nya​kát. – Szin​te egész nap a
köny​vek fö​lött gör​nyed​tem. Jó​les​ne a
séta, és be​szél​get​ni egyet.
Mama a fa​li​órá​ra néz.
– Csak itt az ut​cá​ban – nyug​tat​ja
meg Ol​lie. – Ki​já​rá​si ti​la​lom​ra ha​za​-
érünk. – Az​tán fe​lém néz, még raj​tam
a ka​bát, nem volt időm le​ven​ni. – Már
úgy​is fel vagy öl​töz​ve. Ha​csak nincs
ked​ved in​kább le​ül​ni, és a szü​le​id​del
be​szél​get​ni.
Et​től olyan ér​zé​sem tá​mad, hogy
iga​zá​ból nem is akar sé​tál​ni. Azért ja​-
va​sol​ta, hogy ket​tes​ben le​hes​sünk, de
ha más​képp ala​kul, ő ak​kor is el​-
mond​ja, ami​ért jött, csak épp a szü​le​-
im előtt.
– Nem​so​ká​ra jö​vök – mon​dom
anyá​nak, az​tán Ol​lie-ra né​zek. –
Nem​so​ká​ra!

El​állt az eső, de pá​rás a le​ve​gő, és a

hi​deg ned​ves​ség​től át​ázik a ruha:
gyor​san át​fagy az em​ber.
Ol​lie nem töri ma​gát, hogy a kar​ját
kí​nál​ja. Ko​mó​to​san zseb​re te​szi a ke​-
zét, és las​san el​in​dul, fel​té​te​lez​ve,
hogy kö​ve​tem, és mi​vel nincs más vá​-
lasz​tá​som, el​in​du​lok utá​na.
– Rég​óta nem ta​lál​koz​tunk – szó​lal
meg. – Hosszabb lett a ha​jad, és idő​-
sebb​nek né​zel ki.
– Jobb, mint a má​sik le​he​tő​ség –
vá​la​szo​lom gon​dol​ko​dás nél​kül. Apa
szok​ta vicc​ből ezt vá​la​szol​ni, ami​kor
va​la​ki meg​jegy​zi, hogy öreg​szik. Ol​lie
kér​dőn néz rám.
– Mi a má​sik le​he​tő​ség?
És ek​kor nem tu​dom, mit mond​hat​-
nék, mert az öre​ge​dés egyet​len al​ter​-
na​tí​vá​ja, ha meg​halsz, és mi​után Bas
meg​halt, Ol​lie-val nem vic​ce​lőd​tünk
töb​bé ilyes​mi​vel.
– Hová me​gyünk? – kér​de​zem vá​-
lasz he​lyett.
Meg​von​ja a vál​lát, ezek sze​rint még
nem ta​lál​ta ki.
– A Remb​randt tér jó lesz? – kér​de​-
zi vé​gül.
Az az egyik ked​venc te​rem Amsz​ter​-
dam​ban: kö​zé​pen a fes​tő szob​ra, kör​-
ben ká​vé​há​zak. Mama min​dig oda​vitt,
ha meg akart ju​tal​maz​ni va​la​mi​ért.
Ká​vét ren​delt ma​gá​nak, ne​kem pe​dig
for​ró, áni​zs​os te​jet. Két és fél éve kép​-
te​len va​gyok meg​in​ni az áni​zs​os te​jet.
Ak​kor is azt it​tam, ami​kor meg​hal​lot​-
tam a rá​di​ó​ban, hogy a hol​land had​-
se​reg meg​ad​ta ma​gát.
Ol​lie a mun​kám​ról kér​dez, én
vissza​kér​de​zek, hogy megy neki a ta​-
nu​lás, az​tán el​mond​ja, hogy el​köl​tö​-
zött ott​hon​ról, az egye​tem kö​ze​lé​ben
bé​rel szo​bát egy má​sik egye​te​mis​tá​-
val. Az igaz​ság az, hogy mind​ket​ten
épp csak oda​fi​gye​lünk a má​sik​ra, és
ami​kor a sa​rok​ra érünk, úgy dön​tök,
ab​ba​ha​gyom a szín​já​té​kot.
– Ol​lie, mit akarsz tu​laj​don​kép​pen?
Egy​ál​ta​lán nem hi​szem el, hogy anyu​-
kád​nak pont mos​ta​ná​ban ju​tot​tam
eszé​be.
– Bár​mi​ben le​fo​ga​dom, hogy anya
min​den​nap gon​dol rád – mond​ja –,
te is egy ka​pocs vagy Bas​hoz.
Va​jon szánt​szán​dék​kal akart fáj​dal​-
mat okoz​ni?
– De iga​zad van – foly​tat​ja. – Nem
ezért va​gyok itt.
Előt​tünk egy má​sik pár sé​tál las​san,
az új​don​sült sze​rel​me​sek szo​ká​sa sze​-
rint szo​ro​san egy​más​ba ka​rol​va. Ol​lie
meg​áll, úgy tesz, mint​ha a fel​ira​tot ol​-
vas​ná a ház fa​lán lévő em​lék​táb​lán, de
ma​gam is elég​szer fo​lya​mod​tam már
eh​hez a trükk​höz, hogy tud​jam, azt
vár​ja, hogy a pá​rocs​ka hal​ló​tá​vol​sá​-
gon kí​vül ke​rül​jön.
 – Mit ke​res​tél a Zsi​dó Gim​ná​zi​um​-
ban, Han​ne​ke?
– Hogy hol?
Meg​is​mét​li a kér​dést.
Na​gyot nye​lek.
– Mi​ért men​nék én a Zsi​dó Gim​ná​-
zi​um​ba?
– Sze​rin​ted jó az, ha ha​zudsz ne​-
kem?
– Már el​vé​gez​tem a kö​zép​is​ko​lát.
Per​sze nem olyan jó je​gyek​kel, mint
te, de én is kap​tam vég​bi​zo​nyít​ványt.
– Han​ne​ke, hagyd abba az ér​tet​len​-
ke​dést! Nem rám vár ott​hon az édes​-
anyám, ag​gód​va a ki​já​rá​si ti​la​lom mi​-
att. Én akár haj​na​lig el​be​szél​ge​tek er​-
ről, vagy amíg le nem tar​tóz​tat​nak.
Me​lyik​hez van in​kább ked​ved? – El​-
húz​za a szá​ját, kér​dőn néz rám, én pe​-
dig fel​adom.
– Ha jár​tam vol​na ott, ar​ról te ho​-
gyan sze​rez​nél tu​do​mást?
– Az egyik ba​rá​tom, Ju​dith az is​ko​-
la​tit​kár. Egy órá​ja volt itt, hogy el​-
mond​ja, fur​csa do​log tör​tént.
Biz​tos Ju​dith az a szú​rós sze​mű, kó​-
cos hajú zsi​dó lány.
– Azt me​sél​te, hogy egy lány járt az
is​ko​lá​ban, azt ál​lít​va, hogy egy ha​lott
fi​ú​ról ke​res fény​ké​pe​ket, akit Bas​nak
hív​tak, és akit sze​re​tett. Ju​dith meg​-
ijedt, azt gon​dol​ta, ta​lán náci be​sú​gó
az il​le​tő, és el​jött hoz​zám, mert na​-
gyon meg​ré​mült.
Az előt​tünk sé​tá​ló pár is meg​állt. A
nő mér​ges​nek tű​nik. Te​hát még​sem
első ran​di, ahogy gon​dol​tam; ez a két
em​ber elég rég​óta is​me​ri már egy​-
mást, hogy ve​sze​ked​jen.
– De hon​nan tud​tad, hogy én vol​-
tam az a lány?
– Meg​kér​tem Ju​dit​het, hogy írja le
a lá​to​ga​tót, el​mond​ta, hogy a lány
ma​gas volt, nagy​já​ból ti​zen​nyolc éves,
mézszí​nű haj​jal és ha​ra​gos​zöld szem​-
mel. Azt mond​ta – hogy is mond​ta
pon​to​san? Ja, igen: „Hit​ler ál​ma​i​nak
meg​tes​te​sí​tő​je – pla​kát​ra való árja
lány”.
Ol​lie ki​vár, hát​ha to​vább ta​ga​dok.
De már nem ér​de​kel, mit gon​dol.
Van​nak fény​ké​pe​ik ró​lam, és könnyen
meg​mu​tat​hat​ta va​la​me​lyi​ket Ju​dith​-
nek, ami​ről a lány rög​tön fel​is​mer​he​-
tett.
El​érünk a tér kö​ze​pé​re, a szo​bor​-
hoz, a nagy Remb​randt ár​nyé​ká​ban
ál​lunk. Ol​lie ka​ron ra​gad, maga felé
for​dít, az​tán kö​ze​lebb ha​jol.
– Szó​val mit csi​nál​tál ott?
– Ke​res​tem va​la​mit. Ennyi.
– Azt tu​dom. De nyil​ván​va​ló​an nem
egy fény​ké​pet ke​res​tél Bas​ról, aki
nem volt zsi​dó, és ezért nem jár​ha​tott
abba az is​ko​lá​ba.
– Nem mond​ha​tom meg.
Ol​lie só​hajt, fel​von​ja a szem​öl​dö​két,
mint​ha egy szó​fo​ga​dat​lan kis​lány len​-
nék.
– Nem mond​ha​tod el? Sze​rin​ted túl
bo​nyo​lult, hogy fel​fog​jam?
Én ugyan​így dor​gál​tam Jans​sen né​-
nit, ami​ért ké​pes volt le​ír​ni egy pa​pír​-
ra a Mir​jam​mal kap​cso​la​tos dol​go​kat,
és bosszant, hogy Ol​lie most ilyen
han​gon be​szél ve​lem. Ho​gyan is ér​te​-
ne ő bár​mit! Igaz, hogy há​rom év​vel
idő​sebb ná​lam, de ő jól el​van az egye​-
te​men, sem​mit sem tud a vi​lág dol​ga​i​-
ról.
– Ha​csak nem ar​ról van szó… –
kezd bele megint, ide​ge​sen pis​log​va.
– Han​ne​ke, ugye, nem az NSB meg​bí​-
zá​sá​ból jár​tál ott? Me​sél​ték, hogy kü​-
lön​fé​le dol​ga​id van​nak, hogy a fe​ke​te​-
pi​a​con dol​go​zol… Te az NSB-vel szim​-
pa​ti​zálsz?
Az okos vá​lasz az len​ne, ha rá​vág​-
nám, hogy igen. Mert ak​kor bé​kén
hagy​na. Nem kér​de​zős​köd​ne töb​bet,
és soha töb​bé nem kel​le​ne ta​lál​koz​-
nom vele. De a büsz​ke​sé​gem nem en​-
ge​di, hogy be​le​men​jek egy ilyen ab​-
szurd ha​zug​ság​ba.
– Per​sze hogy nem!
 – Ak​kor mi​ért? Mondd el! Ígé​rem,
nem ha​rag​szom meg.
Be​le​né​zek a sze​mé​be, ami nem
olyan kék, mint Basé volt. A Zsi​dó
Gim​ná​zi​um az egyet​len nyom, amin
el​in​dul​hat​tam.
– Be tud​nál mu​tat​ni Ju​dith​nek ren​-
de​sen? – kér​de​zem. – Meg tud​nád
kér​ni, hogy ta​lál​koz​zon ve​lem?
– Té​ged Ju​dith ér​de​kel?
– Nem, de​hogy. Csak… Ke​re​sek va​-
la​kit, és Ju​dith va​ló​szí​nű​leg is​me​ri az
il​le​tőt.
Ol​lie el​for​dít​ja a te​kin​te​tét, a
Remb​randt-szo​bor ta​lap​za​tát nézi,
megint úgy tesz, mint​ha a fel​ira​tot be​-
tűz​get​né, de a szük​sé​ges​nél jó​val to​-
vább ol​vas​sa. Mi​kor vé​gül meg​szó​lal,
na​gyon nyu​godt a hang​ja.
 – Az el​len​ál​lás​ra vagy kí​ván​csi?
– De​hogy​is, Ol​lie! Nem őrül​tem
meg. – Már az is meg​lep, hogy egy​ál​-
ta​lán ilyes​mit em​lít. Ő min​dig na​gyon
tör​vény​tisz​te​lő volt. – Egé​szen más​ról
van szó.
– Han​ne​ke, nem se​gí​tek ne​ked, ha
nem mon​dod el, mi​hez ké​red a se​gít​-
sé​ge​met.
– Nincs szó sem​mi rossz​ról, Ol​lie.
De nem mond​ha​tom el, mert túl v… –
gyor​san el​ha​ra​pom a szót. Majd​nem
ki​mond​tam, hogy túl ve​szé​lyes len​ne.
És et​től még ki​sebb az esé​lye, hogy se​-
gít ne​kem. – Mert túl vá​rat​la​nul ért a
kér​dé​sed. Meg​ígér​tem va​la​ki​nek,
hogy nem be​szé​lek a do​log​ról.
– Mert túl ve​szé​lyes, ezt akar​tad
mon​da​ni!
 Össze​szo​rí​tom az aj​kam, más​fe​lé
né​zek.
– Han​ne​ke! – olyan sut​tog​va be​-
szél, hogy szin​te alig hal​lom. Az aj​kát
fi​gye​lem, nem is azt, amit mond. –
Akár​mi​be ke​ve​red​tél, hagyd abba!
Most azon​nal fe​lejtsd el!
– Kér​lek, vi​gyél el Ju​dith​hez!
Mondd meg neki, hogy csak pár per​-
cet ké​rek. Nem fo​gom baj​ba ke​ver​ni.
– Ide​je ha​za​men​ni, Han​ne​ke.
Anyu​kád ag​gód​ni fog, ha nem érsz
haza a ki​já​rá​si ti​la​lom előtt.
Megint túl tá​vol​ság​tar​tó lett, kez​-
dem el​ve​szí​te​ni. Gyor​san át​gon​do​lom
a dol​got, és dön​tök, mert nem lá​tok
más ki​utat. És mert Mir​jam már hu​-
szon​négy órá​ja nem ke​rült elő. Mert
le​het, hogy Ol​lie pe​dáns és unal​mas,
de so​sem len​ne be​lő​le náci.
– Ol​lie, azért kell be​szél​nem Ju​-
dith​tel, mert egy kis​lányt ke​re​sek.
Mir​jam​nak hív​ják, csak ti​zen​öt éves.
Pont, mint Pia.
Ma​ni​pu​la​tív lé​pés elő​ho​za​kod​nom
Pi​á​val, Ol​lie és Bas kis​hú​gá​val. Az
egész csa​lád imád​ja. Én is imád​tam.
Ál​lan​dó​an azt haj​to​gat​ta, mennyi​re
vár​ja már, hogy össze​há​za​sod​junk
Bas-szal, és ak​kor iga​zi test​vé​rek le​-
szünk vég​re. Az egye​tem után fog​ja
meg​kér​ni a ke​ze​det, mon​do​gat​ta foly​-
ton, őrül​ten sze​rel​mes be​léd.
– Be​le​ke​ve​red ebbe Piát? – Szik​rá​-
zik a te​kin​te​te.
Hadd le​gyen csak dü​hös. Mond​tam
én már dur​vább dol​go​kat is, hogy
meg​sze​rez​zem, amit aka​rok. És fo​gok
is még pár​szor, amíg vé​get nem ér a
há​bo​rú. De mű​kö​dik, amit mond​tam,
lá​tom, ahogy re​meg az álla.
– Tíz per​cet ké​rek – mon​dom. –
Csak tíz per​cet sze​ret​nék be​szél​ni Ju​-
dith​tel. Vissza​me​he​tek az is​ko​lá​ba is,
ha szük​sé​ges, de nem hi​szem, hogy
ezt akar​ná. Jó dol​got csi​ná​lok, Ol​lie.
Ígé​rem.
El​for​dul, be​le​túr a vö​rö​ses​sző​ke ha​-
já​ba. Mi​kor megint fe​lém for​dul és
meg​szó​lal, a hang​ja már nyu​god​tabb.
– Kár, hogy nem jöt​tél te is egye​-
tem​re, Han​ne​ke. Na​gyon ked​ves em​-
be​rek​kel le​het meg​is​mer​ked​ni. Jó kö​-
zös​sé​gek van​nak, én pél​dá​ul csat​la​-
koz​tam egy klub​hoz, és egy kö​zös va​-
cso​rán ta​lál​koz​tam Ju​dith​tel; az​óta is
össze​já​runk pár​szor he​ten​te.
 – Mi​kor?
– A kö​vet​ke​ző össze​jö​ve​tel hol​nap
lesz.
– Hol?
Épp vá​la​szol​na, ami​kor har​sány ne​-
ve​tés hang​zik fel mel​let​tünk. Két né​-
met ka​to​na ért a tér​re. Pár mon​da​tot
el​ka​pok a be​szél​ge​té​sük​ből; bár​mi​-
lyen bi​zarr, Remb​randt​ról be​szél​get​-
nek. Az egyi​kük azt me​sé​li, hogy az
Éj​je​li őr​já​rat a ked​venc fest​mé​nye.
Mek​ko​ra pech, hogy a há​bo​rú ki​tö​ré​-
se​kor a ku​rá​to​rok fel​csa​var​ták a vász​-
nat, el​szál​lí​tot​ták a Rijks Mú​ze​um​ból,
és el​dug​ták egy vi​dé​ki kas​tély​ban.
– Remb​randt nagy fes​tő – mu​tat a
mű​vé​szet​ked​ve​lő né​met előbb a szo​-
bor​ra, majd fe​lénk for​dul​va hi​bás hol​-
land​ság​gal foly​tat​ja: – Remb​randt
nagy​sze​rű!
Ez a ka​to​na egy idő​sebb fér​fi. Ha
vele ta​lál​koz​nék, úgy szó​lí​ta​nám meg,
mint​ha a lá​nya len​nék, nem flör​töl​-
nék vele. Ké​szü​lök, hogy meg​di​csér​-
jem az íz​lé​sét, de Ol​lie meg​előz.
– Igen, Remb​randt az egyik leg​na​-
gyobb fes​tőnk – vá​la​szol​ja né​me​tül.
Nyu​godt​nak tű​nik, a ki​ej​té​se tö​ké​le​-
tes. – Van Gog​hot is​me​rik?
A ka​to​na fin​to​rog, és a fe​jét in​gat​ja,
így jel​zi, hogy nem tart​ja sok​ra Van
Gog​hot. A ba​rát​ja fel​ne​vet, ve​lük ne​-
vet Ol​lie is.
– Van Gogh nem jó! – ke​dé​lyes​ke​-
dik to​vább a fér​fi.
Jó ér​zés, hogy van ve​lem va​la​ki, aki
át​ve​szi tő​lem a be​szél​ge​tés ter​hét,
hogy nem kell össze​szed​nem újra az
erő​met a meg​ját​szott könnyed​ség​hez.
Né​hány perc múl​va Ol​lie fi​no​man a
há​tam​ra te​szi a ke​zét, és el​in​du​lunk a
szo​bor​tól.
– Jó éj​sza​kát! – bú​csú​zik a ka​to​-
nák​tól, mire azok vi​dá​man vissza​in​te​-
get​nek.
El​hagy​juk a te​ret, az​tán ha​zá​ig már
egyi​künk sem szó​lal meg.
A mos​ta​ni éle​tem​ben a na​pok foly​-
to​nos bűn​tu​dat​ban, ha​rag​ban és ál​-
lan​dó fé​le​lem​ben tel​nek. De egy do​log
so​sem szo​kott elő​for​dul​ni: a két​ke​dés
ön​ma​gam​ban. Elég óva​to​san épí​tet​-
tem fel az új éle​tün​ket, ezért érez​het​-
tem azt, hogy amennyi​re csak tu​dom,
ké​pes va​gyok meg​vé​de​ni ma​ga​mat és
a csa​lá​do​mat. De fél nap alatt na​gyot
for​dult ve​lem a vi​lág: el​fo​gad​tam egy
ve​szé​lyes meg​bí​zást, az​tán el​vesz​tet​-
tem az ön​ural​ma​mat egy ide​gen előtt,
és újra fel​sza​kí​tot​tam a Bas ha​lá​la​kor
ke​let​ke​zett se​be​ket, mert azok a he​gek
so​sem akar​nak be​gyó​gyul​ni. Így most
nincs más ben​nem, csak két​ség, hogy
jó-e az, amit te​szek.
Csak mi​után Ol​lie ha​za​kí​sért, és
mi​után mama un​szo​lá​sá​ra meg​it​tam
a for​ró cso​ko​lá​dé​mat, jut eszem​be,
hogy nem mond​ta meg, hol lesz az a
ta​lál​ko​zó az egye​te​mi ba​rá​ta​i​val. De
éj​sza​ka, ami​kor már a le​fek​vés​hez ké​-
szü​lő​döm, a ka​bá​tom zse​bé​ből elő​ke​-
rül Ol​lie for​ró cso​kis szal​vé​tá​ja egy rá​-
fir​kan​tott cím​mel az Amsz​ter​da​mi
Vá​ro​si Egye​tem kö​ze​lé​ben.
 Ami​kor elő​ször ta​lál​koz​-
tam Bas-szal:
Ő ti​zen​öt volt, én ti​zen​-
négy. Lát​tam az is​ko​lá​ban,
meg​tet​szet​tek a kí​ván​csi kis​-
ci​ca​sze​mei, meg ahogy egy
gön​dör haj​tincs foly​ton a
hom​lo​ká​ba ló​gott, hi​á​ba tű​-
rö​get​te ál​lan​dó​an hát​ra. Els​-
beth egy év​vel idő​sebb volt
ná​lam, osz​tály​tár​sak vol​tak.
Els​beth is​mer​te Bas két leg​-
jobb ba​rát​ját is, és egy nap,
ami​kor ki​fe​lé sé​tál​tunk az is​-
ko​la​épü​let​ből, a bar​na hajú
oda​ki​ál​tott Els​beth​nek: – Ki
tet​szik job​ban a lá​nyok​nak?
– kér​dez​te. – A sző​kék vagy a
bar​nák? – Els​beth fel​ne​ve​-
tett, és mi​vel nem akar​ta el​-
mu​lasz​ta​ni a le​he​tő​sé​get,
hogy mind​ket​tő​jük​kel flör​töl​-
jön, azt vá​la​szol​ta, hogy neki
mind​ket​tő ugyan​úgy tet​szik.
– Kér​dez​zé​tek meg a ba​rát​-
nő​met! – mond​ta, és oda​rán​-
ga​tott en​gem is kö​zép​re.
Foly​ton ezt csi​nál​ta, azt akar​-
ta, hogy én is elég fi​gyel​met
kap​jak. Na​gyon bosszan​tott,
de köz​ben há​lás is vol​tam
érte. – Kér​dez​zé​tek meg
Han​ne​két!
– Szó​val ne​ked mi tet​szik
job​ban? – kér​dez​te a sző​ke,
és máig nem tu​dom, hogy le​-
het​tem annyi​ra me​rész, de
egy​sze​rű​en el​néz​tem mel​let​-
tük ar​ra​fe​lé, ahol Bas ült a
lép​csőn. A haja fé​nye​sen csil​-
lo​gott a nap​fény​ben.
– Ne​kem a vö​rö​sök tet​sze​-
nek – mond​tam, az​tán el​pi​-
rul​tam.

Ami​kor elő​ször csó​kol​tam
meg Bast:
Ő ti​zen​hat volt, én ti​zen​öt.
Az első iga​zi mo​zi​zá​sunk
után tör​tént, ami​kor csak
ket​tes​ben vol​tunk, ami​kor
már nem érez​tem szük​sé​gét,
hogy ma​gam​mal ci​pel​jem
Els​bet​het. Én ja​va​sol​tam egy
ut​cá​val ha​ma​rabb, hogy
száll​junk le a bi​cik​li​ről, és sé​-
tál​junk. Mert olyan szép az
idő, mond​tam, pe​dig iga​zá​-
ból csak ket​tes​ben akar​tam
ma​rad​ni vele, mi​előtt be​for​-
du​lunk az ut​cánk​ba, és a szü​-
le​im ész​re​vesz​nek min​ket az
ab​lak​ból.
– Van itt va​la​mi – mond​ta,
és hagy​tam, hogy be​le​túr​jon
a ha​jam​ba, pe​dig tud​tam,
hogy nincs ott sem​mi, és
ami​kor meg​csó​kolt, el​en​ged​-
te a bi​cik​li​jét. Na​gyot csat​-
tant az utca kö​vén, és et​től
mind​ket​ten ne​vet​ni kezd​-
tünk.

 Ami​kor utol​já​ra lát​tam
Bast:
Ő ti​zen​hét volt, én ti​zen​-
hat. Már ké​ső​re járt. A szü​le​-
im is el​jöt​tek a bú​csú​par​ti​já​-
ra, de ko​ráb​ban ha​za​in​dul​-
tak. Mama meg​en​ged​te, hogy
ma​rad​jak még egy órát, ha
Els​beth is ma​rad. Bas-szal
egy sö​tét sa​rok​ban csó​ko​lóz​-
tunk az ét​ke​ző​jük​ben, újra
meg újra, míg le nem telt az
időnk. So​sem fo​gom el​fe​lej​-
te​ni a ke​zét, ahogy az ab​lak​-
üveg​nek tá​masz​kod​va fi​gyel​-
te, ahogy tá​vo​zom…
De iga​zá​ból nem így tör​-
tént.
Iga​zá​ból nem ér​zem még
kész​nek ma​gam, hogy arra az
es​té​re gon​dol​jak, ami​kor
utol​já​ra lát​tam Bast.
 7.
SZERDA
– Egy​sze​rű​en nem ér​tem – De Vri​-
es asszony el​néz fe​let​tem, mint​ha a
csa​ló​dott​ság​tól nem bír​na a sze​mem​-
be néz​ni. – Azt kér​tem, hogy Ama​te​-
urs-t hozz.
Csak bá​mu​lom a ke​zem​ben lévő
zöld-fe​hér ci​ga​ret​tás​do​bo​zo​kat, és
min​den igye​ke​ze​tem​mel azon va​gyok,
hogy kel​lő​kép​pen együtt érző arc​ki​fe​-
je​zést eről​tes​sek ma​gam​ra, pe​dig a
leg​szí​ve​seb​ben jól po​fon vág​nám. Két
do​boz ci​ga​ret​tát ta​lál​tam neki. 1943-
at írunk, az or​szág​ban sem​mi sem
mű​kö​dik nor​má​li​san, és si​ke​rült két
do​boz​zal is ke​rí​te​nem. Nem ci​ga​ret​ta​-
pa​pírt meg so​dor​ni​va​ló do​hányt, bár
már azok​hoz sem egy​sze​rű hoz​zá​jut​-
ni, ha​nem va​ló​di ci​ga​ret​tát. Ő meg
azért prob​lé​má​zik, mert nem fe​lel
meg neki a már​ka.
– Hi​á​ba pró​bál​tam, ah​hoz nem si​-
ke​rült hoz​zá​jut​nom. Na​gyon saj​ná​-
lom, De Vri​es asszony!
– Ko​mo​lyan mon​dom, mint​ha azt
kér​tem vol​na, hogy hozd le ne​kem a
csil​la​go​kat az ég​ről. Nem ér​tem, mi
eb​ben a ne​héz. Le​ír​tam, hogy pon​to​-
san mire van szük​sé​gem.
Na​gyon is azt kér​te, hogy hoz​zam le
neki a csil​la​go​kat az ég​ről. Négy kü​-
lön​bö​ző kon​tak​tom​nál is pró​bál​koz​-
nom kel​lett. Vé​gül egy olyan nő​nél
buk​kan​tam rá​juk, aki egy né​met ka​to​-
ná​tól szer​zi a dol​go​kat. Azt mond​ja, a
fér​fi a ba​rát​ja, és tőle kap​ja a ci​ga​ret​-
tát, de sze​rin​tem lop​ja tőle. Azt sem
hi​szem, hogy a ka​to​na a ba​rát​ja len​ne,
in​kább fi​zet​het neki azért, ami a há​ló​-
szo​bá​já​ban tör​té​nik. De so​sem szok​-
tam kér​dé​se​ket fel​ten​ni. És csak​is ak​-
kor me​gyek hoz​zá, ha nem ma​rad
más le​he​tő​ség.
Lük​tet a ha​lán​té​kom, nem tu​dom,
or​dít​sak-e De Vri​es asszonnyal, vagy
ne​ves​sek az ar​cá​ba. De ab​szurd mó​-
don ezek a föld​höz​ra​gadt gon​dok
nyu​gal​mat kel​te​nek, mint​ha más​sal
sem kel​le​ne tö​rőd​ni, mint hogy hová
men​jen az em​ber nya​ral​ni. Az egyik
iker ki​tar​tó​an rán​gat​ja De Vri​es
asszony szok​nyá​ját, míg a má​sik, aki
min​dig olyan ko​mi​szan néz, mint​ha
va​la​mi rej​te​get​ni​va​ló​ja len​ne, épp
azon van, hogy a fe​jét a tás​kám​ba
dug​ja, hát​ha hoz​tam még va​la​mit.
– Hagyd abba! – inti meg a szok​-
nya​hú​zo​ga​tót De Vri​es asszony. – Ha​-
ma​ro​san te​ázunk, mi​után Han​ne​ke
el​ment.
– Asszo​nyom! – pró​bál​ko​zom új
tak​ti​ká​val, ne​hogy más​ra te​re​lőd​jön a
fi​gyel​me. – Ha nem óhajt​ja eze​ket,
iga​zán nem lesz gond má​sik ve​vőt ta​-
lál​ni rá​juk.
Az ál​ló​óra kis​mu​ta​tó​ja egy kat​ta​-
nás​sal kö​ze​lebb lép a ti​zen​ket​tes​hez.
Már rég más​hol kel​le​ne len​nem.
– Nem! – Ki​kap​ja a ke​zem​ből a ci​-
ga​ret​tát, és a mel​lé​hez szo​rít​ja. Most
döb​bent rá, hogy nem mu​száj pont
neki el​ad​nom, hogy könnyen itt ma​-
rad​hat ci​ga​ret​ta nél​kül. – Jók lesz​-
nek! Csak arra gon​dol​tam… hát​ha van
más faj​tád is.
Még​is mire szá​mí​tott, hogy hir​te​len
a hom​lo​kom​ra csa​pok, és köz​löm: „Ó,
már hogy​ne len​ne! Csu​pán ki​ment a
fe​jem​ből, hogy van olyan ci​ga​ret​tám
is, ami​lyet kért. Csak in​kább el​dug​-
tam maga elől!”?
– Mama, mi​kor megy el a néni? –
szó​lal meg a ko​misz kis​fiú, majd a
sze​mem​be bá​mul, és ki​dug​ja rám a
nyel​vét. – Fá​radt va​gyok, nem aka​-
rom, hogy itt le​gyen.
– Mind​járt me​gyek – vá​la​szo​lom.
Ször​nyű egy gye​rek!

Ha nem tört vol​na ki a há​bo​rú,

most én is az Amsz​ter​da​mi Vá​ro​si
Egye​tem​re jár​nék. Bár nem ven​ném
túl ko​mo​lyan. Arra len​ne jó, hogy tel​-
jen az idő, amíg Bas anyu​ká​ja úgy
dönt, a fia elég idős már, hogy meg​-
örö​köl​je a nagy​ma​má​ja jegy​gyű​rű​jét.
Bas is ide járt vol​na. Azt sem tu​dom,
mi​lyen szak​ra irat​ko​zott vol​na be. So​-
sem be​szélt kar​ri​er​ről, szak​mai ál​-
mok​ról; ő az a tí​pus volt, aki csak pár
hó​nap​ra gon​dol​ko​dik elő​re. Kép​te​len
va​gyok ma​gam elé kép​zel​ni a fel​nőtt
Bast. Ez za​var, de köz​ben szi​lárd bi​zo​-
nyos​ság is: az én fe​jem​ben ő már
örök​ké ti​zen​hét éves ma​rad.
Az egye​tem​nek sok épü​le​te van a
vá​ros​ban, nincs köz​pon​ti tömb​je a
bel​vá​ros​ban, de az Ag​ni​e​ten​ka​pel kör​-
nyé​két min​den​ki is​me​ri. Ez az egyik
leg​ré​geb​bi épü​let Amsz​ter​dam​ban,
egy ti​zen​ötö​dik szá​za​di zár​da, és az
Ol​lie ál​tal meg​adott cím eb​ben az ut​-
cá​ban van.
Úgy ter​vez​tem, át​öl​tö​zöm, mi​előtt
oda​me​gyek, hi​ú​ság​ból ra​gasz​kod​va
egy régi szo​kás​hoz, ami​kor még so​kat
jár​tam tár​sa​ság​ba. Ho​má​lyos em​lék
ez már. De Vri​es asszony mi​att azon​-
ban ké​sés​ben va​gyok, és nincs idő
erre. A mály​va​szí​nű gyap​jú​ru​há​ban
va​gyok, amit Els​beth ha​gyott rám. jól
áll raj​tam, de a szí​ne annyi​ra szá​nal​-
mas, hogy an​nak ide​jén el​ne​vez​tük
man​du​la​gyul​la​dás​nak. Els​beth a
nagy​ma​má​já​tól kap​ta, és nagy meg​-
könnyeb​bü​lés volt a szá​má​ra, ami​kor
ki​nőt​te, és to​vább​ad​hat​ta ne​kem.
Ami​kor néha fel​vet​tem, egész nap el​-
vic​ce​lőd​tünk raj​ta. Most egy​sze​rű​en
csak prak​ti​kus. Ne​héz már új ru​hát
ven​ni, és azt hor​dom, ami jó rám:
még a csú​nya ru​há​i​mat is, amik régi,
szebb idők​re em​lé​kez​tet​nek.
Ezen a va​cso​ra​es​ten úgy​is csak
olyan fiúk lesz​nek, akik rá​gott végű
ce​ru​zát hor​da​nak a nad​rág​zse​bük​ben
– biz​tos épí​tész​nek ké​szül​nek ők is,
mint Ol​lie –, a lá​nyok meg majd fi​lo​-
zó​fu​sok​tól idéz​get​nek, akik​ről so​sem
hal​lot​tam. Nagy rit​kán be​le​bot​lok régi
is​ko​la​tár​sak​ba, akik egye​te​men ta​nul​-
tak to​vább. Ilyen​kor egy​szer​re ér​zem
ma​gam ala​cso​nyabb ren​dű​nek és fö​-
lé​nyes​nek is. Egyi​kük sem tud​na meg​-
áll​ni a sa​ját lá​bán, ha arra kény​sze​rül​-
ne. Még be sem ko​pog​tam az aj​tón,
már​is fel​vet​tem a vé​de​ke​ző​ál​lást Ol​lie
ba​rá​ta​i​val szem​ben.
Ko​po​gok. Ol​lie les ki a kém​le​lő​nyí​-
lá​son, és mi​kor ki​nyit​ja az aj​tót, kö​-
szö​nés​kép​pen ma​gas​ba eme​lem az
üveg sa​va​nyú ubor​kát. Va​la​mi ér​té​ke​-
seb​bet akar​tam hoz​ni, de nem ma​radt
időm süt​ni. He​lyet​te ezt adom, amit
tit​kos aján​dék​ként a zöld​sé​ges​től kap​-
tam dél​után. A csa​lá​dom​ban úgy​sem
sze​re​ti sen​ki.
Ol​lie nem za​kó​ban meg nyak​ken​dő​-
ben fo​gad, ahogy vár​tam. A ru​há​ja
még az enyém​nél is ko​pot​tabb: a fel​-
gyűrt ing​ujj gra​fit​fol​tos, mint​ha az
egész na​pot a rajz​asz​tal mel​lett töl​töt​-
te vol​na.
– Is​ten ho​zott! – kö​szönt ki​mér​ten,
ami el​bi​zony​ta​la​nít, hogy örül​nek-e
egy​ál​ta​lán a lá​to​ga​tá​som​nak.
 Egy kis le​gény​la​kás​ba in​vi​tál. A szo​-
ba egyik fa​lá​nál egy he​ve​rő és né​hány
szék áll, szem​ben ve​lük egy fő​ző​fül​ke,
a kony​ha​szek​ré​nyen sze​dett-ve​dett
bög​rék szá​rad​nak. Csak ket​ten van​-
nak a szo​bá​ban: egy vas​tag ajkú, vas​-
tag szem​hé​jú fiú és egy má​sik igen jó​-
ké​pű. A hul​lá​mos ha​já​val úgy néz ki,
mint Wil​li​am Hol​den, az ame​ri​kai
film​sztár. Mind​ket​ten teát szür​csöl​-
nek csor​ba bög​rék​ből, vagy​is in​kább
te​apót​lé​kot.
– Ez te​hát a hí​res va​cso​raklub –
szó​la​lok meg. – És én még azon ag​-
gód​tam, hogy nem tal​ál​lak meg a tö​-
meg​ben.
Ol​lie-nak nem tet​szik a meg​jegy​zé​-
sem. A kar​ját nyújt​ja, hogy le​se​gít​se
ró​lam a ka​bá​tot, majd fel​akaszt​ja a
ru​ha​fo​gas egyik lö​työ​gő vil​lá​já​ra.
Nem tu​dom, mi​ért vi​sel​ke​dem ilyen
bu​tán. Ol​lie szí​ves​sé​get tesz ne​kem.
Ta​lán az ide​ges​ség mi​att van. Ha egy
új ügy​fél len​ne, akit le aka​rok nyű​göz​-
ni, ügye​seb​ben öl​te​nék ál​ar​cot ma​-
gam​ra. De ön​kén​te​le​nül is arra gon​-
do​lok, hogy Ol​lie-val van dol​gom, akit
évek óta is​me​rek.
– Ju​dith nincs itt – jegy​zem meg
han​go​san. – De jön​ni fog, ugye?
– Per​sze hogy jön – vá​la​szol​ja Ol​lie.
Fá​radt a sze​me, az éj​sza​kai ta​nu​lás
után szok​tak így ki​néz​ni az em​be​rek.
– De ne kezdd el rög​tön fag​gat​ni,
amint be​lép az aj​tón! Elő​ször üld vé​-
gig ve​lünk a gyű​lést! Ju​dith egy​ál​ta​-
lán nem volt oda érte, hogy be​szél​jen
ve​led. A leg​ke​ve​sebb, hogy némi ön​-
ural​mat mu​tatsz, és be​bi​zo​nyí​tod,
hogy nem vagy komp​lett el​me​be​teg.
– Fé​lig le​he​tek?
– Meg​íg​éred?
– Igen – vá​la​szo​lom.
– Nagy koc​ká​za​tot vál​lal​tam mi​at​-
tad, és nem aka​rom ké​nyel​met​le​nül
érez​ni ma​gam.
– Ol​lie, be​mu​tat​nál vég​re a töb​bi​ek​-
nek, vagy né​mán ül​jek le a sa​rok​ba, és
le​ve​gőt se ve​gyek?
Vág egy po​fát, az​tán meg​eny​hül, és
oda​for​dul a két má​sik fi​ú​hoz.
– És Ol​lie! – szó​lok köz​be.
– Mi van?
– Kö​szö​nöm, hogy meg​hív​tál.
Ol​lie bó​lint, az​tán oda​me​gyünk a
do​hány​zó​asz​tal kö​rül ülők​höz.
– Ő Leo – mu​tat be a telt ajkú fi​ú​-
nak. – Övé a la​kás. – Az​tán a má​sik
fi​ú​hoz for​dul, aki annyi​ra ha​son​lít
Wil​li​am Hol​den​re. – Ő pe​dig Wil​lem,
a szo​ba​tár​sam. – Az ő ne​vét biz​to​san
nem fo​gom el​fe​lej​te​ni, Wil​lem a hol​-
land meg​fe​le​lő​je a Wil​li​am​nek, ő te​-
hát a film​sztár​ha​son​más.
Leo csö​röm​pöl​ve az asz​tal​ra te​szi a
csé​szé​jét, a ke​zét a nad​rág​já​ba tör​li,
és mi​köz​ben fel​áll, hogy ke​zet fog​-
junk, jó erő​sen meg​lö​ki az asz​talt.
Wil​lem fi​no​man meg​pu​szil​ja az ar​co​-
mat két​ol​dalt, az​tán fel​ajánl​ja a he​lyét
a he​ve​rőn, és átül egy jó​val ké​nyel​-
met​le​nebb​nek ki​né​ző szék​re. Nyílt,
ba​rát​sá​gos arca van. Le​fo​ga​dom, min​-
den​ki​ben olyan ér​zést kelt, mint​ha
már rég​ről is​mer​né.
– Szó​val te vol​tál Bas ba​rát​nő​je? –
kér​de​zi, mi​után le​ülök, és le​si​mí​tom a
szok​nyá​mat. – Csak egy​szer ta​lál​koz​-
tam vele, de ak​kor na​gyon meg​ne​vet​-
te​tett. Ol​lie azt mond​ja, min​den​kit
ké​pes volt jó​kedv​re de​rí​te​ni.
– Igen, így volt. – Más eset​ben in​-
kább le​han​gol​na, ha Ol​lie va​la​me​lyik
ba​rát​ja Bas​ról ér​dek​lőd​ne, de Wil​le​-
met nem le​het nem ked​vel​ni az őszin​-
te, ked​ves arca mi​att. – Anyu​kám
min​dig azt mon​do​gat​ta, hogy olyan
el​bű​vö​lő, hogy még a fa​li​órá​ról is le
tud​ná bű​völ​ni a mu​ta​tó​kat.
– Örü​lök, hogy meg​is​mer​te​lek,
Han​ne​ke. Még két em​bert vá​runk.
Kérsz ad​dig teát?
Ne​met in​tek.
– Ez a klub jó​val ki​sebb, mint ami​re
szá​mí​tot​tam, de így leg​alább ba​rá​ti​as.
 – Töb​ben va​gyunk, és igyek​szünk
kis cso​por​tok​ban ta​lál​koz​ni – ma​gya​-
ráz Wil​lem. – Így ha vá​rat​la​nul raz​zi​-
át tar​ta​nak, nem tud​nak egy​szer​re el​-
kap​ni mind​annyi​un​kat. Egyet​len​egy​-
szer gyűl​tünk össze mind​annyi​an, az
egyik ba​rá​tunk es​kü​vő​jén. Kis cso​por​-
tok​ban jobb mun​kát tu​dunk vé​gez​ni.
– Mun​kát?
– Sok min​dent csi​ná​lunk – szól
köz​be Leo, aki épp a sa​va​nyú​sá​gos
üve​get nyit​ja ki, hogy ki​ha​lásszon ma​-
gá​nak egy ubor​kát. – Most pél​dá​ul azt
pró​bál​juk ki​de​rí​te​ni…
– Vár​junk még ki​csit – sza​kít​ja fél​-
be Ol​lie, aki az aj​tó​nál áll, és a kis ab​-
la​kon les ki​fe​lé –, amíg Ju​dith és San​-
ne meg​ér​kez​nek!
– Saj​ná​lom, hogy csak ennyi en​ni​-
va​lót hoz​tam – mon​dom Le​ó​nak és
Wil​lem​nek. – Egye​ne​sen mun​ká​ból
jöt​tem.
Leo hor​kant egyet, mi​köz​ben egy
újabb ubor​kát vesz cél​ba.
– Sze​rin​ted mi hoz​tunk sü​te​ményt?
– Aha, szó​val azt a töb​bi​ek hoz​zák?
Vagy fel​vált​va gon​dos​kod​tok az en​ni​-
va​ló​ról?
Egy csepp​nyi ece​tes lé le​cso​rog Leo
ál​lán, de még idő​ben si​ke​rül le​tö​röl​-
nie.
– Tes​sék? Ezt hogy ér​ted?
– Az en​ni​va​ló​ról be​szé​lek. Egy​va​la​-
ki vál​lal​ta a há​zi​gaz​da sze​re​pét, és ő
hoz min​dent, vagy fel​vált​va csi​nál​já​-
tok?
Tel​je​sen üres a te​kin​te​te. Fo​gal​ma
sincs, mi​ről be​szé​lek. Hir​te​len el​ka​-
pom a fe​jem, Ol​lie-ra né​zek, aki az aj​-
tó​ban áll. A nya​kát be​húz​va fi​gyel, vö​-
rö​ses​sző​ke haja alig lát​szik a gal​lér​ja
mö​gül. Egy alig lát​ha​tó bó​lin​tás​sal
jel​zi, hogy hall​ja, mi​ről be​szé​lünk.
Leo a vá​la​szo​mat vár​ja.
– Saj​ná​lom – szó​la​lok meg me​re​-
ven. – Össze​za​va​rod​tam. El​né​zést, de
sze​ret​nék kér​dez​ni va​la​mit Ol​lie-tól!
Ol​lie nem for​dul fe​lém, bár sü​ket​-
nek kéne len​nie, hogy ne hall​ja meg a
csör​te​té​se​met. Ahogy mel​let​te ál​lok, a
ka​rom hoz​zá​ér, és hal​kan a fü​lé​be
sut​to​gom, hogy Leo és Wil​lem ne
hall​has​sa:
– Ol​lie, hová hoz​tál?
– Hogy ér​ted ezt? – von​ja fel a
szem​öl​dö​két.
– Tu​dod, hogy ér​tem. Mi​fé​le gyű​lés
ez? Ju​dith nem is jön, ugye? – Ér​zem,
ahogy egy​re job​ban ver a szí​vem. –
Iga​zá​ból kit fi​gyelsz?
Még​is​csak bo​lond vol​tam, hogy
meg​bíz​tam Ol​lie-ban? Azt hit​tem, rá
szá​mít​ha​tok, de hogy is le​het​ne bár​ki​-
ről kül​ső​re meg​ál​la​pí​ta​ni, hogy nem
náci be​sú​gó-e. Oda​lé​pek a ru​ha​fo​gas​-
hoz, ven​ném le a ka​bá​to​mat, de Ol​lie
az ajtó felé int. A lép​cső​ház​ban két
alak kö​ze​le​dik, az egyi​kük egy​ér​tel​-
mű​en Ju​dith.
– Mi​fé​le gyű​lés ez? – kér​de​zem
megint.
– Mind​járt kez​dünk – vá​la​szol​ja, és
fel​von​ja a szem​öl​dö​két. – Ha men​ni
ké​szülsz, vi​gyázz ki​fe​lé me​net, mert
az ajtó gyor​san zá​rul!
Szó​val nem tar​tóz​tat fel, ha men​ni
aka​rok, de ha most a tá​vo​zás mel​lett
dön​tök, el​sza​lasz​tom a le​he​tő​sé​get,
hogy ki​fag​gas​sam Ju​dit​het Mir​jam​ról.
Ő az egyet​len ka​pocs, az egyet​len
nyom, és csu​pán né​hány má​sod​per​-
cem van el​dön​te​ni, mennyi​re aka​rom
meg​ta​lál​ni ezt az el​tűnt lányt.
– Mi va​gyunk – sut​tog​ja egy ha​tá​-
ro​zott hang. – Ju​dith és San​ne.
Ol​lie ki​nyit​ja ne​kik az aj​tót, én pe​-
dig nem lé​pek ki raj​ta.
Ju​dith tény​leg bá​mu​la​tos je​len​ség,
a bőre sá​padt, szin​te per​ga​men​sze​rű,
a haja fé​nyes és egé​szen sö​tét​bar​na, a
pil​lan​tá​sa pe​dig ve​sé​be látó. San​ne
ba​rát​sá​go​sabb​nak néz ki, tel​tebb, és
csi​nos is. Ami​kor le​ve​szi a sap​ká​ját,
az elekt​ro​mos​ság​tól össze​vissza le​-
beg​nek fa​kó​sző​ke haj​szá​lai.
 – El​né​zést, hogy kés​tünk, ke​rül​-
nünk kel​lett, mert le​zár​ták az egyik
ut​cát! – szó​lal meg. Fi​no​man Ol​lie
vál​lá​ra te​szi a ke​zét, majd megy üd​vö​-
zöl​ni Leót és Wil​le​met.
Mi​előtt al​kal​mam len​ne szól​ni hoz​-
zá – gon​do​la​ta​i​ba me​rül​ve vagy mert
szán​dé​ko​san nem vesz ész​re –, Ju​dith
is el​lép mel​let​tem a szűk elő​tér​ben, és
he​lyet fog​lal a he​ve​rőn.
– Ju​dith – szó​lí​tom meg, de Ol​lie a
tor​kát kö​szö​rül​ve fél​be​sza​kít. Ké​sőbb,
ar​ti​ku​lál​ja a sza​va​kat fe​lém. A gyű​lés
után, ahogy meg​ígér​ted.
Ő is leül a he​ve​rő szé​lé​re, San​ne pe​-
dig az egyik szék​re. Ola​jo​zot​tan tör​té​-
nik min​den, ami azt su​gall​ja, hogy
San​ne sem elő​ször jár itt, hogy ezen a
gyű​lé​sen min​den​ki tud​ja a he​lyét.
 – Han​ne​ke! – Néz fel rám Ol​lie.
Egye​dül én ma​rad​tam áll​va, fél​úton a
he​ve​rő és az ajtó kö​zött. – Nem ülsz
le?
Egyet​len ülő​hely ma​radt, egy ala​-
csony, bár​sony​hu​za​tú láb​tar​tó. Las​-
san oda​lé​pek, és he​lyet fog​la​lok.
– Szi​asz​tok! Ő itt Han​ne​ke – foly​-
tat​ja Ol​lie. Ennyi a be​mu​tat​ko​zás, te​-
hát tud​tak a jö​ve​te​lem​ről. Biz​tos sza​-
vaz​tak, vagy meg​vi​tat​ták, hogy jö​he​-
tek-e. – Mint mond​tam, ke​zes​ke​dem
érte.
Az utol​só sza​va​kat na​gyon ko​mo​-
lyan mond​ja, és ez​zel bor​zasz​tó hely​-
zet​be hoz en​gem. Most már nem
mond​ha​tom, hogy ne ke​zes​ked​jen ér​-
tem. Ju​dith soha nem fog be​szél​ni ve​-
lem, ha most azt mon​dom, ben​nem
nem sza​bad meg​bíz​ni. Egyéb​ként
meg… mire cél​zott? Hogy bíz​ni le​het
ben​nem, vagy meg akar​nak bíz​ni va​-
la​mi​vel? Mibe rán​gat bele Ol​lie?
– Most pe​dig – foly​tat​ja – az első
na​pi​ren​di pont: a jegy​el​lá​tás aka​do​zá​-
sa. A né​me​tek egy​re szi​go​rúb​bak a…
– Állj! – Wil​lem szól köz​be. – Az
első na​pi​ren​di pont, hogy el​dönt​sük,
mit ün​nep​lünk. Ne​kem már két​szer
volt szü​le​tés​na​pom eb​ben a hó​nap​-
ban.
– Mi is vol​tunk már né​hány​szor je​-
gye​sek Le​óval – te​szi hoz​zá San​ne.
Az ér​tet​len ar​co​mat lát​va, Wil​lem
oda​for​dul hoz​zám, hogy el​ma​gya​ráz​-
za:
– Nem mond​hat​juk el sen​ki​nek,
mi​vel fog​lal​kozunk, ezért min​dig ki​ta​-
lá​lunk va​la​mi ürü​gyet az ün​nep​lés​re,
ha fél​be​sza​kí​ta​nák a gyű​lést.
– Kez​det​ben Bib​lia-ol​va​só kör​nek
hív​tuk ma​gun​kat – ma​gya​ráz​za San​-
ne. – De egy​szer meg​ál​lí​tott egy ka​to​-
na, és rá​kér​de​zett, hogy me​lyik köny​-
vet ol​vas​suk ép​pen. Azt fe​lel​tem, hogy
a Te​rem​tés köny​vét, mert hir​te​len
nem ju​tott más eszem​be. Utá​na úgy
dön​töt​tünk, hogy egyi​künk sem is​me​-
ri elég​gé a Bib​li​át, hogy az le​hes​sen a
fe​dő​te​vé​keny​sé​günk.
– Le​het most az én szü​le​tés​na​pom
– szó​lal meg Leo. – Amúgy is jövő hé​-
ten lesz, te​hát ez ké​zen​fek​vő.
– Mint mond​tam – szól köz​be Ol​lie
megint –, a jegy​el​lá​tás aka​do​zá​sa a
téma. Nem tud​juk elég gyor​san elő​ál​-
lí​ta​ni a ha​mi​sí​tott je​gye​ket. Múlt hó​-
nap óta újabb ti​zen​hat em​ber​ről kell
gon​dos​kod​nunk. Túl idő​igé​nyes a fel​-
adat, hogy egyet​len em​ber fog​lal​koz​-
zon az összes jegy elő​ál​lí​tá​sá​val. Ke​-
res​nünk kell még egy ha​mi​sí​tót, vagy
va​la​mi más meg​ol​dást a prob​lé​má​ra.
– Egy​ál​ta​lán nem tet​szik, ahogy meg​-
ál​la​po​dik raj​tam a te​kin​te​te, mi​kor
ezt mond​ja.
– Ut​recht​ben van egy bel​ső em​be​-
rük a köz​élel​me​zé​si hi​va​tal jegy​el​lá​tó
iro​dá​já​ban – mond​ja Wil​lem. – Meg​-
ren​dez​tek egy be​tö​rést. A mun​ká​suk
je​len​tet​te, hogy fel​tör​ték az iro​dát. A
va​ló​ság​ban ő maga lop​ta el a je​gye​ket,
és to​vább​ad​ta az el​len​ál​lás cso​port​ja​i​-
nak.
A be​szél​ge​tés egy​re csak zaj​lik kö​-
rü​löt​tem, én pe​dig igyek​szem min​-
den​re oda​fi​gyel​ni. Az egész jegy​rend​-
szert érin​tő csa​lá​sok​ról be​szél​nek. Én
egye​dül in​té​zem az ügye​i​met, ma​gam
kö​ve​tem el a kis bű​ne​i​met, erre most
be​sé​tál​tam egy bűn​bar​lang​ba. Ők
azon​ban ve​lem el​len​tét​ben nem arra
hasz​nál​ják a je​gye​ket, hogy nye​rész​-
ked​je​nek raj​ta, ha​nem el​jut​tat​ják az
el​len​ál​lás​hoz. De még​is mi​ért? Hogy
étel​hez meg ru​há​hoz jut​tas​sák az el​-
len​ál​lás tag​ja​it? Vagy a buj​ká​ló​kat se​-
gí​tik ez​zel?
– Ju​dith, sze​rin​ted a nagy​bá​tyád is​-
mer​het va​la​kit a ta​nács​ban vagy a
kap​cso​la​tai ré​vén? – kér​de​zi Ol​lie.
A Zsi​dó Ta​nács​ról be​szél​nek,
amely​nek Ju​dith nagy​báty​ja is tag​ja.
Most már ért​he​tő az is​ko​lá​ban ta​nú​sí​-
tott ha​tá​ro​zott​sá​ga, és hogy mi​ért mer
késő este ki​ma​rad​ni. A ta​nács tag​jai a
ki​ne​ve​zett ve​ze​tők a zsi​dók kö​zött, ők
tar​ta​nak kap​cso​la​tot a ná​cik​kal, ők fo​-
ga​na​to​sít​ják a ren​de​le​te​ket, és ezért
va​la​mi​vel na​gyobb sza​bad​sá​got él​vez​-
nek, mint a töb​bi zsi​dó.
Ju​dith meg​ráz​za a fe​jét.
– Még ha is​mer​ne is va​la​kit, tud​já​-
tok, hogy nem kér​he​tek ilyet tőle. Le​-
ha​rap​ná a fe​je​met, ha meg​tud​ná,
hogy ilyen gyű​lé​sek​re já​rok.
– Meg​kér​dez​he​tem az ut​rech​ti​e​ket,
hogy van-e bár​mi öt​le​tük – szó​lal meg
Wil​lem. – Ta​lán az em​be​rük is​mer
va​la​kit az it​te​ni jegy​iro​dá​ból.
Szó​val ők öten egy szer​te​ága​zó há​-
ló​zat tag​jai, a kül​vá​ro​sok​ban és ta​lán
az egész or​szág​ban van​nak kap​cso​la​-
ta​ik. És bár fé​lek itt len​ni, ön​kén​te​le​-
nül is úrrá lesz raj​tam a szak​mai kí​-
ván​csi​ság. Ha​tal​mas le​het a mű​kö​dé​si
te​rü​le​tük. Ho​gyan ta​lál​nak elég ke​res​-
ke​dőt, aki együtt​mű​kö​dik ve​lük? Va​-
jon mennyi​re jó a ha​mi​sí​tó​juk? És az
Ut​recht​ben ál​lo​má​so​zó ka​to​nák va​jon
el​né​zőb​bek, mint az amsz​ter​da​mi​ak?
El​ka​lan​doz​tam, és csak arra fi​gye​-
lek fel, hogy Ju​dith ezt mond​ja:
– …és vi​gyé​tek a je​gye​ket a Scho​-
uw​burg​be.
– A szín​ház​ba? – kér​de​zem cso​dál​-
koz​va, és az jár a fe​jem​ben, va​jon mit
mu​lasz​tot​tam el a be​szél​ge​tés​ből. –
Mi​ért vin​né oda bár​ki a je​gye​ket?
– Sem​mit nem tudsz a Hol​land​sche
Scho​uw​bur​gről, ugye? – Ez az első al​-
ka​lom a gyű​lé​sen, hogy Ol​lie hoz​zám
in​té​zi a sza​va​it, és csa​ló​dott​nak tű​nik.
 Már hogy​ne is​mer​ném a szín​há​zat!
Vele is vol​tam ott, ta​lán már nem em​-
lék​szik rá? Azon a té​len, ami​kor ti​zen​-
öt éves let​tem, a Van de Kamp csa​lád
meg​hí​vott a ka​rá​cso​nyi dísz​elő​adás​ra.
A Scho​uw​burg nagy múl​tú szín​ház,
mama még azt is meg​en​ged​te, hogy
vi​sel​jem a gyöngy nyak​lán​cát az​nap
este. Ott volt az egész Van de Kamp
csa​lád. Pon​to​san Ol​lie mel​lett ül​tem,
Bas ült a má​sik ol​da​la​mon, egy​más
ke​zét fog​tuk. Ol​lie ak​kor kezd​te az
egye​te​met, új szem​üve​get vi​selt, ami​-
től ko​moly​nak és fon​tos​nak tűnt.
– Az a régi szín​ház – szó​la​lok meg.
– Vagy​is ko​ráb​ban az volt. Tud​tom​-
mal most zár​va van.
Ol​lie bó​lint.
– Igen, szín​ház volt. Az​óta át​ne​vez​-
ték Zsi​dó Szín​ház​nak, és most gyűj​tő​-
pont. Vá​ros​szer​te be​gyűj​tik a zsi​dó​-
kat, az​tán a Scho​uw​burg​be vi​szik
őket, ott tart​ják őket pár na​pig, az​tán
el​szál​lít​ják… több​nyi​re Wes​ter​bork​be,
de néha más át​me​ne​ti tá​bo​rok​ba.
– Nem tud​tam – sut​to​gom.
– Mit gon​dol​tál, hová kül​dik a zsi​-
dó​kat? – kér​de​zi Ju​dith.
– Mun​ka​tá​bo​rok​ba, vagy át​te​le​pí​tik
őket egy má​sik or​szág​ba. Ennyi​re
nem va​gyok tu​dat​lan – vá​gok vissza.
Min​dig azt mond​ják, hogy mun​ka​-
tá​bo​rok​ba vi​szik őket. Csak azon nem
gon​dol​kod​tam még el soha, hogy a
zsi​dó ra​bok pon​to​san ho​gyan jut​nak
el oda.
– Mun​ka​tá​bor, na, ja! – gú​nyo​ló​dik
Ju​dith a meg​jegy​zé​se​men. – Úgy
mon​dod ezt, mint​ha a zsi​dók csu​pán
egy új mun​ka​hely​re ke​rül​né​nek. Fo​-
gal​mad sincs róla, mi​lyen sza​dis​ta
dol​go​kat hal​la​ni azok​ról a mun​ka​tá​-
bo​rok​ról!
Mi​előtt meg​kér​het​ném, hogy ma​-
gya​ráz​za ezt el job​ban, San​ne fel​pat​-
tan, hogy bé​két te​remt​sen kö​zöt​tünk.
– Nem cso​da, ha nem tudsz ele​get
– mond​ja ne​kem. – A ná​cik igye​kez​-
nek rejt​ve csi​nál​ni a dol​ga​i​kat. A
Scho​uw​bur​göt pél​dá​ul sen​ki nem
hagy​hat​ja el, csak ami​kor el​ér​ke​zik a
transz​port ide​je. A ta​nács gon​dos​ko​-
dik ta​ka​rók​ról meg éle​lem​ről, és
nagy​já​ból ez min​den, amit te​het​nek.
Ju​dith he​ten​te né​hány na​pot ott dol​-
go​zik, az uno​ka​test​vé​re pe​dig a böl​-
cső​dé​ben.
 – Ott van böl​cső​de is?
Ju​dith gri​ma​szol egyet.
– Igen, mi​vel a ná​cik úgy gon​dol​-
ják, hogy túl nagy fel​for​du​lást okoz​na,
ha a gye​re​kek a szü​le​ik​kel ma​rad​ná​-
nak a szín​ház​ban. A cse​cse​mők és a
leg​ki​seb​bek a böl​cső​dé​ben ma​rad​nak,
amíg el​jön az ide​je, hogy de​por​tál​ják
a csa​lád​ju​kat.
Nem tu​dom, mit mond​hat​nék erre,
de nem is kell sem​mit mon​da​nom.
Ol​lie meg​kö​szö​rü​li a tor​kát, és új​ból
át​ve​szi az irá​nyí​tást.
– Te​hát Wil​lem be​szél Ut​recht​tel –
mond​ja. – Sze​rin​ted mi​kor tudsz kap​-
cso​lat​ba lép​ni ve​lük?
– Vár​ja​tok! – szó​lok köz​be.
– Az​u​tán pe​dig, hogy Wil​lem és Ju​-
dith be​szél​tek a… – kezd bele Leo.
 – Vár​ja​tok! – Min​den​ki csend​ben
ma​rad és en​gem néz. – A Scho​uw​-
burg​be ke​rül min​den​ki? Vagy csak
azok, akik fel​szó​lí​tást kap​tak, hogy je​-
lent​kez​ze​nek?
Leo za​va​ro​dot​tan néz rám.
– Hogy ér​ted ezt?
– Ha va​la​kit még nem je​löl​tek ki
de​por​tá​lás​ra, mert, mond​juk, az ut​-
cán ta​lál​tak rá… Ha zsi​dó iga​zol​vá​nya
volt, ak​kor őt is a szín​ház​ba vi​szik,
vagy egy má​sik bör​tön​be?
Ol​lie tár​gyi​la​gos han​gon vá​la​szol a
kér​dé​sem​re.
– Van​nak még ki​sebb gyűj​tő​pon​tok
vá​ros​szer​te, de több​nyi​re a Scho​uw​-
burg​be ke​rül min​den​ki. Azt a zsi​dó
nőt, aki nem a meg​fe​le​lő he​lyen tar​-
tóz​ko​dik, nagy eséllyel a Scho​uw​burg​-
be szál​lít​ják.
Egy nőt em​lí​tett, ne​kem jel​zett ez​-
zel. Tud​ja jól, hogy nem azért jöt​tem
ma ide, mert kí​ván​csi va​gyok, ho​gyan
mű​köd​nek ál​ta​lá​ban a dol​gok, hogy
en​gem egy bi​zo​nyos sze​mély ér​de​kel.
A vé​let​len úgy hoz​ta, hogy an​nak
meg​vi​ta​tá​sa, ho​gyan jut​tas​suk el a je​-
gye​ket a szín​ház​ba, vissza​ve​ze​tett
oda, ami​ért én ma este itt va​gyok.
– Le​het, hogy Mir​jam is ott van? –
kér​de​zem.
Ju​dith és Ol​lie egy​más​ra néz​nek.
– El​mé​le​ti​leg – vá​la​szol​ja Ol​lie óva​-
to​san.
– És ho​gyan le​het​ne meg​tud​ni biz​-
to​san?
– Az ne​héz ügy.
– Mennyi​re ne​héz?
 Ol​lie só​hajt egyet.
– Egy zsi​dó fér​fit je​löl​tek ki a Scho​-
uw​burg irá​nyí​tá​sá​ra, sok szem​pont​-
ból mi is tőle füg​günk. Nem ke​res​he​-
tem meg egy sze​mé​lyes ké​rés​sel. A
for​rá​sa​in​kat terv​sze​rű​en kell fel​hasz​-
nál​nunk. Arra kell gon​dol​nunk, hogy
mi szol​gál​ja a le​he​tő leg​több em​ber
ja​vát és a moz​ga​lom egé​szét.
– De egy üze​ne​tet el​jut​tat​hat​nék
hoz​zá ta​lán. Ez le​het​sé​ges, ugye?
Ol​lie a sze​mét dör​zsö​li.
– Be​fe​jez​het​nénk a na​pi​ren​den lévő
kér​dé​se​ket? Majd a vé​gén be​szé​lünk
er​ről.
Na, igen! A na​pi​rend!
Ha kí​vül​ál​ló​ként fi​gyel​ném a be​-
szél​ge​tést, most azt ja​va​sol​nám ma​-
gam​nak, hogy ne fe​sze​ges​sem to​vább
a kér​dést, hogy sen​ki sem fog se​gí​te​ni,
ha gye​re​ke​sen vi​sel​ke​dem. De egy​sze​-
rű​en nem bí​rom meg​áll​ni. Ol​lie ho​-
zott ide, rá​adá​sul ha​mis ürüggyel, és
most, hogy vég​re meg​tud​tam va​la​mit,
ami hasz​nos le​het, ő azt mond​ja, nem
szá​mít​ha​tok se​gít​ség​re, csak ha iga​-
zán nyo​mós okom van rá.
A töb​bi​ek megint a jegy​el​lá​tás aka​-
do​zá​sá​ról meg az iga​zol​vány​ha​mi​sí​-
tás​ról be​szél​nek. De ez nem se​gít,
hogy meg​ta​lál​jam Mir​ja​mot.
Ti​zen​öt éves. Hon​nan tud​ná, ho​-
gyan sze​rez​het ha​mis iga​zol​ványt az
el​len​ál​lá​son ke​resz​tül? Hon​nan tud​-
ná, mi​képp old​jon meg bár​mit? Va​ló​-
szí​nű​leg egye​dül van és fél, és most
már negy​ven​nyolc órá​ja, hogy el​tűnt.
Meg​úsz​hat​ja egy ti​zen​öt éves lány
negy​ven​nyolc órán ke​resz​tül, hogy el​-
fog​ják?
Mi​kor a hi​va​ta​los rész vé​get ér, el​-
tö​kél​ten bá​mu​lom Ju​dit​het, és ab​ban
a pil​la​nat​ban, hogy nem szól sen​ki​-
hez, fél​re​hí​vom.
– Ju​dith!
– Igen?
– Be​szél​het​nék ve​led?
– Épp azt te​szed – veti oda hű​vö​-
sen. Iga​zá​ból min​den sza​va ezt su​gall​-
ja: nem ér​tem, Ol​lie mi​ért en​ged​te,
hogy ide gye​re!
– Elő​ször is bo​csá​na​tot aka​rok kér​-
ni, ami​ért be​lo​póz​tam az is​ko​lá​ba, és
meg​ré​misz​tet​te​lek.
– Nem ré​misz​tet​tél meg – vá​la​szol​-
ja fö​lé​nye​sen. – En​nél jó​val több kell,
hogy meg​ijed​jek.
 – Ami​ért meg​lep​te​lek – mon​dom
bé​kü​lé​ke​nyen. – Saj​ná​lom, hogy csak
úgy be​sé​tál​tam az is​ko​lá​ba, és nem
mond​tam el ne​ked, mit ke​re​sek iga​zá​-
ból.
– Baj​ba ke​rül​het​tem vol​na mi​at​tad.
– Két​ség​be vol​tam esve.
– Mind​annyi​an két​ség​be va​gyunk
esve.
Ha Ju​dith egy ka​to​na len​ne, most
jön​ne az, hogy a sze​me​met le​süt​ve,
pi​ron​kod​va el​mon​dom neki, mennyi​-
re iga​za van, és hogy saj​ná​lom, ami​ért
ilyen ér​tet​len va​gyok, de Ju​dith nem
ka​to​na, és va​ló​szí​nű​leg hely​te​le​ní​ti az
ilyes​faj​ta hí​zel​ke​dést.
– Bo​csá​na​tot kér​tem – mon​dom te​-
hát –, és ko​mo​lyan is gon​dol​tam. És
újra meg​te​szem, ha ezt aka​rod. De
azért jöt​tem ma este ide, mert se​gít​-
ség​re van szük​sé​gem egy lánnyal kap​-
cso​lat​ban, aki az is​ko​lá​tok ta​nu​ló​ja
volt.
Az or​rát bá​mu​lom, így könnyebb,
mint a sze​mé​be néz​ni, ha el aka​rom
érni, hogy meg​szó​lal​jon. És elég ma​-
kacs va​gyok, hogy áll​jam a csen​det.
– Mir​jam Ro​od​veldtnek hív​ják –
szó​lal meg Ju​dith. Vég​re meg​tört a
jég! – Né​hány hó​nap​ja még a lí​ce​um​-
ban ta​nult.
– Szó​val is​mer​ted őt! Mi​ért ha​zud​-
tál a múlt​kor? Mi​ért mond​tad, hogy
nin​cse​nek fény​ké​pe​i​tek, hogy min​den
el​pusz​tult egy tűz​ben. Igaz ez egy​ál​ta​-
lán?
– Nem ha​zud​tam. A ké​pek tény​leg
elég​tek. Ma​gam éget​tem el őket –
mond​ja, és ki​hí​vó​an fel​sze​gi a fe​jét,
hogy va​jon van-e mer​szem meg​kér​dő​-
je​lez​ni a tet​tét. – Nem akar​tam egy
újabb lis​tát a né​me​tek ké​zé​be adni
azok​ról, akik még élet​ben van​nak.
Nem mint​ha ez bár​mit szá​mí​ta​na,
hisz vé​gül úgy​is min​den​kit meg​ta​lál​-
nak.
Hir​te​len össze​áll a kép. A há​bo​rú
kez​de​tén a né​me​tek fel​gyúj​tot​tak né​-
hány köz​épü​le​tet, és mi gyű​löl​tük
őket ezért. Az utób​bi idők​ben is hal​-
lot​tam tűz​ese​tek​ről, több in​téz​mény
nyil​ván​tar​tá​sa pusz​tult így el. Az jár a
fe​jem​ben, va​jon eze​ket nem az el​len​-
ál​lás okoz​ta-e, hogy így ment​se, ami
ment​he​tő.
– Ak​kor még​is​csak is​mer​ted őt! Vé​-
kony, sö​tét hajú lány volt, és élénk​kék
té​li​ka​bát​ban járt!
Ju​dith az aj​ká​ba ha​rap.
– Em​lék​szem rá, ami​kor meg​kap​ta
azt a ka​bá​tot. Meg​bot​lott, a régi ka​-
bát​ja be​le​akadt egy rozs​dás ke​rí​tés​ből
ki​ál​ló szög​be, és ki​sza​kadt. A tér​de is
csú​nyán fel​hor​zso​ló​dott. Úgy tűnt, ta​-
lán éle​te vé​gig meg​ma​rad majd a nyo​-
ma. Né​hány nap múl​va össze​varr​ták a
se​bet, és új ka​bát​ban jött is​ko​lá​ba.
Esett az​nap reg​gel, és meg​kért, hogy
előbb jö​hes​sen be az épü​let​be, még
nyi​tás előtt, ne​hogy meg​áz​zon az új
ka​bát.
– És még mire em​lék​szel vele kap​-
cso​lat​ban? – szin​te alig bí​rom ki​nyög​-
ni a sza​va​kat. A tu​da​tom mé​lyén egy​-
ál​ta​lán nem re​mél​tem, hogy bár​kit ta​-
lá​lok, aki is​mer​te Mir​ja​mot. Az énem
fura ré​sze még azt is gon​dol​ta, hogy
Mir​jam egy szel​lem, ame​lyet Jans​sen
néni ta​lált ki. De nem az, ha​nem egy
lé​te​ző sze​mély!
– Mi​ért tö​rődsz vele ilyen na​gyon?
– néz rám Ju​dith éle​sen. – A ba​rá​tod?
– Nem. Én… fi​zet​nek érte, hogy
meg​ta​lál​jam.
Gya​kor​la​ti​lag ez az igaz​ság, és
könnyebb​nek tű​nik ezt mon​da​ni,
mint el​ma​gya​ráz​ni min​dent ró​lam,
Bas​ról és ar​ról, hogy úgy ér​zem, meg​-
ta​lál​ni Mir​ja​mot olyan fel​adat, ami
majd ren​det hoz a vi​lág​ba. Még min​-
dig za​var​ban va​gyok, hogy mi​lyen ki​-
szol​gál​ta​tot​tan áll​tam Ju​dith előtt,
ami​kor össze​ta​lál​koz​tunk az is​ko​lá​-
ban.
– Csak mi​at​ta vagy itt? – Ju​dith
két​ked​ve néz rám. – Mert meg akarsz
ta​lál​ni egyet​len em​bert?
– Kér​lek, nem jut eszed​be más vele
kap​cso​lat​ban?
Ju​dith fel​só​hajt.
– Nem iga​zán. Gyö​nyö​rű lány volt,
sok cso​dá​ló​ja akadt.
– Nem volt va​la​ki, aki​vel kü​lö​nö​sen
kö​zel áll​tak egy​más​hoz? Nincs va​la​ki,
aki​hez me​he​tett, vagy aki​nek el​mond​-
hat​ta, hol akar el​rej​tőz​ni?
– Én csak egy is​ko​la​tit​kár va​gyok. A
di​á​kok​kal ak​kor be​szé​lek, ami​kor el​-
kés​nek, és iga​zo​lás​ra van szük​sé​gük,
meg ha​son​ló ese​tek​ben. Saj​ná​lom.
– Sem​mi mást nem tudsz róla?
– El​hoz​tam ne​ked né​hány dol​got,
bár két​lem, hogy a se​gít​sé​ged​re lesz​-
nek. – Le​ha​jol, és a tás​ká​já​ból elő​húz
egy fe​hér bo​rí​té​kot, sem cím​zés, sem
pos​tai bé​lyeg​ző nincs raj​ta. – Ez csak
né​hány is​ko​lai dol​go​zat, fel​adat​la​pok
és pa​pí​rok, amik Mir​jam pad​já​ban
vol​tak az is​ko​lá​ban. A di​ák​ja​ink gyak​-
ran úgy tűn​nek el egyik nap​ról a má​-
sik​ra, hogy még a köny​ve​i​ket és a sze​-
mé​lyes hol​mi​ju​kat sem tud​ják ma​-
guk​kal vin​ni. Ilyen​kor arra gon​do​lok,
hát​ha vissza​jön va​la​me​lyi​kük, és ak​-
kor… Szó​val utá​na​néz​tem a gyűj​te​mé​-
nyem​ben, és eze​ket ta​lál​tam. Mir​ja​mé
volt mind.
Át​nyújt​ja a bo​rí​té​kot, gyor​san vé​-
gig​né​zem a tar​tal​mát. Elő​ször há​rom
ma​te​ma​ti​ka-fel​adat​lap jön, utá​na két
bio​ló​gia​dol​go​zat. Se​hol egy fény​kép
vagy bár​mi, amit fel tud​nék hasz​nál​-
ni. Pró​bá​lom nem ki​mu​tat​ni a csa​ló​-
dott​sá​go​mat; ked​ves volt Ju​dith​től,
hogy el​hoz​ta ne​kem eze​ket, és nem
aka​rok még gye​re​ke​sebb​nek tűn​ni,
mint ami​lyen a gyű​lés ele​jén vol​tam.
– Ol​lie sze​rint jó kap​cso​la​ta​id van​-
nak – szó​lal meg Ju​dith.
– At​tól függ, mit tar​tasz jó​nak.
– Azt mond​ta, meg tudsz ta​lál​ni
dol​go​kat. Szük​sé​günk van meg​bíz​ha​tó
bol​to​sok​ra, ke​res​ke​dők​re, és va​la​ki​re,
aki össze​hoz min​ket ve​lük.
– De én nem emi​att jöt​tem ide –
vá​la​szo​lom.
– Ér​tem.
Kö​zöm​bös arc​cal bá​mul rám. Ko​-
moly erő​fe​szí​té​sem​be ke​rül, hogy ne
vi​szo​noz​zam va​la​mi​vel a hi​deg te​kin​-
te​tét. He​lyet​te Mir​jam is​ko​lai pa​pír​ja​-
it né​ze​ge​tem. Már ép​pen azon va​gyok,
hogy job​ban át​ol​vas​sam őket, ami​kor
Ol​lie a vál​lam​ra te​szi a ke​zét, és így
meg​könnyeb​bül​ten fel​néz​he​tek.
– Mind​járt kez​dő​dik a ki​já​rá​si ti​la​-
lom, ha​za​kí​sér​lek; Ju​dith, Wil​lem és
San​ne né​hány perc múl​va kö​vet​nek
min​ket.
Ju​dith fel​áll, és a sál​já​ért nyúl.
– Kö​szö​nöm, hogy meg​pró​bál​tál se​-
gí​te​ni – mon​dom neki ud​va​ri​as​ság​-
ból.
Egy pil​la​nat​ra meg​áll.
– Az uno​ka​hú​gom va​ló​szí​nű​leg job​-
ban is​mer​te Mir​ja​mot. Ő nem jár a
gyű​lé​sek​re, mert még csak egy gye​rek,
de néha ő is se​gít ne​künk. És az is​ko​-
lánk​ba jár. El tu​dom in​téz​ni, hogy ta​-
lál​koz​za​tok. Azt hi​szem…
– Igen, kér​lek! – mon​dom mo​hón.
– Men​jek oda az is​ko​lá​ba hol​nap reg​-
gel? – Biz​tos va​gyok ben​ne, hogy tu​-
dok ta​lál​ni va​la​mi ki​szál​lí​tan​dó dol​got
arra a kör​nyék​re, hogy Kre​uk úr el​en​-
ged​jen.
– Gye​re dél​után a Scho​uw​burg​höz!
Mind​ket​ten ott dol​gozunk. Kint ta​lál​-
kozzunk! Leg​alább lát​ni fo​god, mi​vel
fog​lal​kozunk.
Nem aka​rom lát​ni, hogy mi​vel fog​-
lal​koz​nak, és ezt Ju​dith is tud​ja. Pont
ezért ja​va​sol​ta épp a Scho​uw​bur​göt.
Fel​ajánl​hat​ta vol​na, hogy csak úgy se​-
gít. És meg is tet​te, de meg kell fi​zet​-
nem az árát.
– Kész vagy? – kér​de​zi Ol​lie.
A bo​rí​té​kot, amit Ju​dith​től kap​tam,
a szok​nyám övé​be gyű​röm, hogy ne
kell​jen a ke​zem​ben tar​ta​nom kint az
ut​cán.
– Jár​ja​tok ébe​ren! – bú​csú​zik Ol​lie
a töb​bi​ek​től.
– Jár​ja​tok sze​ren​csé​vel! – szól utá​-
nunk Wil​lem.
 8.
– Eh​hez nem volt jo​god!
– Mi​hez nem volt jo​gom? – Ol​lie
gyor​san kör​be​néz az ut​cán, be​csuk​ja
maga mö​gött a ka​put, majd ma​gá​val
húz, és el​in​dul bal​ra.
– Az el​len​ál​lás tag​ja vagy. – Nem
fá​rasz​tom ma​gam, hogy meg​kér​dez​-
zem, mert tu​dom, hogy az.
Ol​lie áll​ha​ta​to​san ha​lad elő​re, de
meg​fe​szül egy pil​la​nat​ra a hal​lot​tak​-
tól. Ba​rát​ság​ta​lan, ma​kacs hi​deg van
kint, hó​na​pok óta nem volt ilyen zord
az idő, lát​szik a le​he​le​tem, ahogy si​et​-
ve ha​la​dunk a csa​tor​na men​tén.
– Er​ről nem most kel​le​ne be​szél​-
nünk.
– Tag​ja vagy az el​len​ál​lás​nak. Azt
mond​tad, egy va​cso​rá​ra hívsz egy
klub​ba.
Ol​lie meg​áll.
– Ré​gen az is volt. Köny​vek​ről meg
po​li​ti​ká​ról be​szél​get​tünk. Wil​lem​mel
és Ju​dith​tel együtt csat​la​koz​tunk. Az​-
tán ami​kor Ju​dith​nek ott kel​lett hagy​-
nia az egye​te​met a zsi​dó szár​ma​zá​sa
mi​att, né​há​nyan úgy dön​töt​tünk, nem
le​he​tünk töb​bé csu​pán egy klub, meg
kell pró​bál​nunk hely​re​hoz​ni, ami el​-
rom​lott.
Ol​lie újra el​in​dul, én meg utá​na.
Annyi​ra elé​ge​dett ma​gá​val, a fél​sza​-
vas ma​gya​rá​za​ta​i​val, és mi​lyen nagy​-
vo​na​lú​an ke​ze​li azt a tényt, hogy be​le​-
rán​ga​tott ebbe az egész​be!
– Nem hi​szek ne​ked, Ol​lie! – Min​-
den, amit az el​múlt két nap​ban érez​-
tem, az összes fé​lel​mem, a ke​se​rű​sé​-
gem De Vri​es asszony mi​att, az összes
két​sé​gem és bi​zony​ta​lan​sá​gom, amit
Mir​jam meg​ta​lá​lá​sá​val kap​cso​lat​ban
érez​tem, egy​szer​re tör fel be​lő​lem, itt
és most az ut​cán, és Ol​lie-ra zú​dul az
egész.
– Hogy te​het​ted ezt? Mi​ért nem
mond​tad el, hogy mi​lyen hely​re
hívsz?
– Azért, mert mi van, ha va​la​ki
meg​ál​lít az ut​cán ma este? – vá​la​szol​-
ja. – Azt akar​tam, hogy őszin​tén azt
vá​la​szol​hasd, hogy a ba​rá​ta​i​dat lá​to​-
ga​tod meg. Nem tud​hat​tam, mi​lyen
jól tudsz ha​zud​ni.
Na​gyon is jól tu​dok ha​zud​ni, job​-
ban, mint gon​dol​ja. Ol​lie so​sem lá​tott
ka​to​nák​kal flör​töl​ni, mi​köz​ben a
rosszul​lét és a hány​in​ger ke​rül​ge​tett,
vagy a szü​le​i​met győz​köd​ni, hogy a
mun​kám ab​ból áll csu​pán, hogy vi​rá​-
got ren​de​lek, és gyá​szo​ló csa​lá​do​kat
vi​gasz​ta​lok. Ol​lie so​sem lát​ta, ho​gyan
győ​zök meg min​den​kit ma​gam kö​rül,
hogy Bas ha​lá​la után is ép, egész em​-
ber ma​rad​tam. Épp Ol​lie az, aki​ről
ne​he​zen hi​he​tő, hogy ké​pes ha​zud​ni.
– Még hogy te egy el​len​ál​ló len​nél –
mon​dom vé​gül. – Aki ennyi​re sza​-
bály​kö​ve​tő.
Az​tán ki​rob​ban be​lő​le is ke​se​rű​en:
– Nem gon​do​lod, hogy pont a sza​-
bály​kö​ve​tő em​be​rek a leg​job​bak, ha a
ná​cik el​len kell szer​vez​ked​ni? Nem
vak​me​rő men​tő​ak​ci​ók​ból meg lö​völ​-
dö​zés​ből áll min​den. Sok​szor csak fá​-
rasz​tó háttér​mun​ka az egész.
 – Ol​lie, mi​ért vit​tél oda? – Nyag​ga​-
tom to​vább, mi​után el​in​dul. – Én
nem ezt kér​tem. Nem aka​rok be​le​vo​-
nód​ni sem​mi ilyes​mi​be. El​in​téz​het​ted
vol​na, hogy egy ká​vé​zó​ban ta​lál​-
kozzunk Ju​dith​tel. Egy​ál​ta​lán, mi​ért
bí​zol meg ben​nem? El​mond​hat​nám a
rend​őr​ség​nek, amit lát​tam.
Hir​te​len hát​ra​for​dul, hi​deg a te​kin​-
te​te.
– Ezt ter​ve​zed? El akarsz men​ni a
rend​őr​ség​re? Sze​rin​ted rossz, amit
csi​ná​lunk?
– Te is tu​dod, hogy nem tar​tom
rossz​nak – vá​la​szo​lom.
Er​köl​csi​leg nem. De eb​ben a mos​ta​-
ni vi​lág​ban vagy iga​zad van, vagy biz​-
ton​ság​ban vagy, és ah​hoz a faj​ta ve​-
szély​hez ké​pest, ami​nek Ol​lie nap
mint nap ki​te​szi ma​gát, az én mun​-
kám sem​mi​ség​nek tű​nik. Az ő te​vé​-
keny​sé​gük​nek nincs vége, nincs le​ha​-
tá​rol​va, mint a fe​ke​te​pi​a​ci üz​le​te​lés
vagy Mir​jam fel​ku​ta​tá​sa. Ha​tal​mas és
szer​te​ága​zó, az ín​ség fe​ne​ket​len bugy​-
ra, ami egész​ben nyel​ne el en​gem. A
ná​cik be​bör​tö​nöz​het​nek egy fe​ke​te​pi​-
a​co​zót, vagy mun​ka​tá​bor​ba küld​het​-
nek va​la​kit, aki zsi​dó​kat búj​tat. De mi
lesz az​zal az el​len​ál​ló​val, akit jegy​lo​-
pá​son kap​nak raj​ta, és ép​pen azon
van, hogy fel​for​gas​sa a náci re​zsi​met?
Azo​kat hely​ben agyon​lö​vik. Már aki
elég sze​ren​csés. A töb​bi​e​ket előbb
meg​kí​noz​zák. Mi min​den fog​ja még
meg​in​gat​ni az én óva​to​san fel​épí​tett
vi​lá​go​mat?
– Én nem aka​rok csat​la​koz​ni eh​hez
– szó​la​lok meg. – Én egy árja posz​ter​-
lány va​gyok, nem em​lék​szel? Nem az
el​len​ál​lást se​gí​tem, ha​nem a fe​ke​te​pi​-
a​con szer​zek drá​gán saj​tot.
– Ne​künk a fe​ke​te​pi​a​cos sajt​ra is
szük​sé​günk van! Éle​lem​re a buj​ká​lók​-
nak, ha​mis sze​mé​lyik​re. Meg csi​nos
lá​nyok​ra, akik el​te​re​lik a ka​to​nák fi​-
gyel​mét. Hogy a ná​cik ne ve​gyék ész​-
re, hogy ezek a lá​nyok oko​sak és bát​-
rak is, és el​le​nük dol​goz​nak.
– Ju​dith már érez​tet​te ve​lem, hogy
ti mind mi​lyen ön​zet​le​nek va​gyok,
hogy bűn​tu​da​tom le​gyen. Én nem va​-
gyok ilyen.
Ol​lie hir​te​len meg​ra​gad​ja a vál​la​-
mat. Olyan vá​rat​la​nul ér a moz​du​lat,
hogy el​vesz​tem az egyen​sú​lyo​mat.
– Han​ne​ke, gon​dol​tál már va​la​ha
arra, hogy ta​lán jobb em​ber vagy,
mint hi​szed?
Ázott gyap​jú​sza​got árasz​tunk mind​-
ket​ten, és még a ka​bá​to​mon ke​resz​tül
is ér​zem az uj​ja​it. Le aka​rom ráz​ni
ma​gam​ról a ke​zét, de erő​sen tart.
– Gon​dol​tál rá, hogy ezért vit​te​lek
oda?
– Mi​ről be​szélsz, Ol​lie?
– A mi​ért​ről be​szé​lek. Ami​ért oda​-
vit​te​lek. Na​gyon ra​gasz​kodsz hoz​zá,
hogy ne ártsd bele ma​gad sem​mi​be,
de köz​ben jól tu​dod, hogy mennyi​re
rossz, ami az or​szág​ban tör​té​nik, és
azt is tu​dod, hogy aki olyan hely​zet​-
ben van, mint te, az se​gít​het ne​künk.
– De ez mind nem je​len​ti azt, hogy
kész va​gyok koc​ká​ra ten​ni az éle​te​-
met. A szü​le​im​ről én gon​dos​ko​dom,
és éhen hal​ná​nak, ha ve​lem va​la​mi
tör​tén​ne. Már így is ke​re​sek egy el​-
tűnt sze​mélyt. Én így fe​je​zem ki az el​-
len​ál​lá​so​mat: ete​tem a csa​lá​do​mat, és
meg fo​gom ta​lál​ni Mir​ja​mot, aki​nek a
ke​re​sé​sé​vel meg​bíz​tak. Az nem elég,
ha egy em​ber meg​ment egyet​len má​-
si​kat? Amit te kí​vánsz tő​lem, az túl
sok ne​kem. Nem va​gyok kész rá, és
nem igaz​sá​gos, hogy ilyes​mi​re kérsz.
Mi​kor meg​szó​lal, a hang​ja, sőt a
sze​me is sok​kal ked​ve​sebb, egé​szen
kék és nyu​godt.
– Úgy gon​do​lom, igen​is kész vagy
koc​ká​ra ten​ni az éle​ted. Rég​óta ér​zed,
mi​lyen rossz ez az egész. Ti​zen​négy
éve​sen már ar​ról be​szél​tél, hogy Adolf
Hit​ler maga a go​nosz. Em​lék​szel arra
a va​cso​rá​ra?
 Csak né​zek rá. Tu​dom, mire cé​loz.
Négy év​vel ez​előtt a Van de Kamp
csa​lád​nál va​cso​ráz​tunk, min​den​fé​lé​-
ről be​szél​get​tünk, és én egy​re csak
mond​tam a ma​ga​mét Hit​ler​ről. Az
anyu​ká​juk meg​pró​bál​ta el​te​rel​ni a fi​-
gyel​me​met, elő​ször meg​kí​nált zöld​-
bor​só​val, az​tán gön​gyölt hús​sal, vé​gül
azt mond​ta, hogy ud​va​ri​at​lan do​log
po​li​ti​ká​ról be​szél​ni a va​cso​ra​asz​tal​-
nál. Bas még csak oda sem fi​gyelt. Ol​-
lie vi​szont igen. Ha jól em​lék​szem,
még bó​lo​ga​tott is az el​hang​zot​tak​ra.
De ez évek​kel ez​előtt volt. Egy má​sik
élet​ben. Ol​lie sem​mit sem tud a mos​-
ta​ni énem​ről. Leg​alább​is egész biz​to​-
san nem ele​get, hogy ilyen nagy, le​-
hen​ger​lő be​szé​de​ket tart​son ne​kem.
Nem tud ar​ról sem, hogy Bas ha​lá​lát
én…
Ol​lie keze még a vál​la​mon, meg​ráz,
az​tán el​en​ged, és be​le​túr a ha​já​ba.
– Vesz​tés​re ál​lunk, Han​ne​ke –
mond​ja hal​kan. – Egy​re gyor​sab​ban
tűn​nek el az em​be​rek, és nem tud​ni,
hová kül​dik őket, mi​lyen po​kol vár rá​-
juk. Ko​ráb​ban még ki​csit más volt a
hely​zet, bár sok​kal nem volt jobb. Az
el​hur​colt fér​fi​ak ké​pes​la​pot küld​tek,
amin be​szá​mol​tak róla, hogy jól bán​-
nak ve​lük. Az​tán a csa​lád ér​te​sí​tést
ka​pott a Ges​ta​pó​tól, hogy az el​hur​col​-
tak mind meg​hal​tak va​la​mi​lyen be​-
teg​ség​ben. Ér​ted te ezt? Egész​sé​ges,
fi​a​tal fér​fi​ak: elő​ször ké​pes​la​pot kül​-
de​nek, az​tán hir​te​len ha​lott mind?
Most már ké​pes​la​pot sem küld sen​ki.
– Úgy gon​do​lod, hogy min​den zsi​-
dót meg​öl​nek? – kér​de​zem.
– Én csak azt mon​dom, hogy már
nem tud​juk, mit gon​dol​junk, és hogy
mi le​het az igaz​ság. Annyi biz​tos,
hogy a vi​dé​ki ta​nyák pad​lá​sai du​gig
van​nak buj​ká​lók​kal. És az egész or​-
szág​ban egy​re fogy a hely, aho​vá el le​-
het​ne he​lyez​ni őket. Se​gít​ség​re van
szük​sé​günk, még több se​gí​tő​re, még​-
hoz​zá sür​gő​sen. Hoz​zád ha​son​ló, jó
po​zí​ci​ó​ban lévő em​be​rek​re.
– Te egy​ál​ta​lán nem is​mersz en​-
gem, Ol​lie – sut​to​gom. – Van​nak dol​-
ga​im, amik​ről ha tud​nál…
– Csss! – vág a sza​vam​ba.
Til​ta​koz​nék to​vább, de a mu​ta​tó​uj​-
ját az aj​ká​ra te​szi. Egész tes​te meg​fe​-
szül, a fe​jét for​gat​ja, és a fü​lét he​gye​-
zi. Mind​ket​ten meg​me​re​ve​dünk, most
már én is hal​lom: né​met ki​ál​tá​sok
jön​nek a tá​vol​ból, és egy​re kö​ze​led​-
nek. A ház​fa​lak​ról tom​pán ve​rő​dik
vissza az or​dí​to​zás. Ezek a han​gok
ma​nap​ság egyet​len dol​got je​len​te​nek.
Ol​lie is most döb​ben rá ugyan​er​re.
– Raz​zia van – sut​tog​ja.
A han​gok egy​re kö​ze​lebb ér​nek. A
te​kin​te​tünk ta​lál​ko​zik, az előb​bi vita
már mit sem szá​mít. Őrül​ten húz​za fel
a ka​bát​ja uj​ját. Nem ér​tem, mi​ért te​-
szi, az​tán az órá​já​ra mu​tat. Túl sok
időt töl​töt​tünk az ut​cán vi​tat​koz​va,
mind​járt kez​dő​dik a ki​já​rá​si ti​la​lom.
Mind​ket​ten gya​log va​gyunk, így még
fél óra ha​za​jut​ni hoz​zánk.
Nem ta​lál​hat​nak itt, egy raz​zia kel​-
lős kö​ze​pén sem​mi​képp. Ve​szé​lyes
do​log szem​be​ta​lál​koz​ni a kar​ha​ta​lom​-
mal egy ilyen ak​ció alatt.
– Erre! Gye​rünk gyor​san! – csat​-
tan​nak a pa​ran​csok. A sza​vak és a fut​-
ko​só lá​bak do​bo​gá​sa vissza​pat​tan a
koc​ka​kő​ről. – In​du​lás! – A han​gok
már a sar​kon túl​ról jön​nek. Egy pil​la​-
nat, és a ka​to​nák be​for​dul​nak a fog​-
lyok​kal a mi ut​cánk​ba.
– El kel​le​ne… – szó​lal meg Ol​lie.
– Gye​re utá​nam! – Ösz​tö​nö​sen
meg​ra​ga​dom a kar​ját, és már hú​zom
is ma​gam után az egyik mel​lék​ut​cá​ba.
Vé​gig​ro​ha​nunk a kis ut​cán, gyor​san
be​for​du​lunk egy még ki​seb​be, az​tán
egy kö​vet​ke​ző​be. Most ki​vé​te​le​sen na​-
gyon há​lás va​gyok, hogy Amsz​ter​-
dam​nak ilyen szö​ve​vé​nyes út​há​ló​za​ta
van.
Ol​lie mel​let​tem jön, a já​rá​sa üte​mes
és nyu​godt, de a tes​te fe​szült. Mu​to​-
gat​va ér​tet​jük meg ma​gun​kat egy​más​-
sal, oda sem fi​gyel​ve a ki​ál​to​zás​ra,
ami to​vább​ra is jól hall​ha​tó pár ház​-
tömb​bel odébb. Iz​zad a te​nye​rünk.
Nem aka​rom lát​ni azo​kat az em​be​re​-
ket, aki​ket a ka​to​nák ma​guk​kal visz​-
nek. Gyá​va​ság, tu​dom, de nem aka​rok
arra gon​dol​ni, hogy en​gem csak azért
nem visz​nek el, mert sző​ke a ha​jam és
meg​fe​le​lő a csa​lád​ne​vem.
Az utca, ahol most já​runk, már in​-
kább si​ká​tor; ki​tárt kar​ral szin​te meg
tud​nám érin​te​ni két​ol​dalt a há​zak fa​-
lát. Itt biz​ton​sá​go​sabb, ke​vés​bé va​ló​-
szí​nű, hogy bár​ki meg​lát, de ve​szé​lye​-
sebb is, mint egy szé​les ut​cán, mert
ha még​is meg​lát​nak, nincs hová sza​-
lad​ni. Olyan erő​sen szo​rí​tom Ol​lie ke​-
zét, hogy hol​nap​ra ta​lán be​li​lul mind​-
ket​tőn​ké.
A kör​nyék kezd is​me​rős​nek tűn​ni.
El​me​gyünk egy köny​ves​bolt mel​lett,
ami már be​zárt éj​sza​ká​ra, is​me​rem a
tu​laj​do​no​sát, néha meg​kér, hogy hoz​-
zak neki ká​vét; az​tán egy lát​sze​rész​üz​-
let kö​vet​ke​zik, mel​let​te egy ci​pész dol​-
go​zik, aki szí​ve​sen cse​ré​li a ci​pő​ket
sör​re. Tu​dom, hová tart ez az utca. A
tánc​is​ko​la kö​ze​lé​ben fo​gunk ki​lyu​-
kad​ni, aho​vá Els​beth​tel kel​lett jár​-
nunk azok​ra a bor​zal​mas tánc​órák​ra.
On​nan már csak egy rö​vid séta ha​-
zá​ig. Ha úgy adó​dik, Ol​lie-val be​ko​-
pog​ha​tunk va​la​me​lyik szom​széd​hoz,
úgy csi​nál​ha​tunk, mint​ha egy to​já​sért
jöt​tünk vol​na át, va​la​ki bi​zo​nyá​ra be​-
en​ged​ne. Már majd​nem biz​ton​ság​ban
va​gyunk. A tá​vol​ból még min​dig hal​-
la​ni a raz​zia mi​at​ti ki​ál​tá​so​kat. Gyor​-
sí​tok a lép​te​i​men, hát​ha az​zal tá​vo​-
labb ke​rü​lök a fé​lel​me​im​től, de hir​te​-
len Ol​lie még job​ban meg​szo​rít​ja a
ke​zem.
Két alak vá​ra​ko​zik az utca vé​gén a
hosszú ár​nyék​ból ítél​ve, pus​ka van
ná​luk.
To​vább kell sé​tál​nunk. Nincs más
vá​lasz​tá​sunk. Ilyen​kor so​sincs. Mi​vel
zöld egyen​ru​hát vi​sel​nek, el kell sé​tál​-
nunk mel​let​tünk, mert ha most meg​-
for​du​lunk az el​len​ke​ző irány​ba, gya​-
nús​sá vá​lunk. Bár​csak Ol​lie ne len​ne
ve​lem! A ná​cik nem sze​re​tik, ha rá​juk
ka​csin​tasz egy fi​ú​val az ol​da​la​don.
Ta​lán arra em​lé​kez​te​ti őket, hogy
ugyan​ez tör​tén​het ná​luk ott​hon is.
 Le​fe​lé néz a fegy​ve​rük. Túl gyor​san
be​szél​nek egy​más​sal né​me​tül, hogy
ért​hes​sem őket. Az egyik vál​lon ve​re​-
ge​ti a má​si​kat, és han​go​san fel​ne​vet.
Egy​ál​ta​lán nem úgy néz​nek ki, mint
akik egy raz​zi​á​ról jön​nek. Mint​ha
csak a szo​ká​sos esti őr​já​ra​ton len​né​-
nek, mi pe​dig bal​sze​ren​csénk​re
ugyan​azt az ut​cát vá​lasz​tot​tuk.
Oda​si​mu​lok Ol​lie-hoz, hogy le​gyen
elég he​lyük el​men​ni mel​let​tünk.
– Jó es​tét! – kö​szön rá​juk han​go​san
Ol​lie né​me​tül, ami​kor nyu​god​tan el​-
ol​da​la​zunk mel​let​tük. Mo​so​lyog​va bó​-
lin​tok én is.
Egy haj​szál vá​laszt el tő​lük, el​me​-
gyünk mel​let​tük, és vég​re fel​en​ged a
tes​tem​ben a fe​szült​ség. Né​hány má​-
sod​perc, és el​ér​jük a szűk kis utca vé​-
gét. Ol​lie ugyan​azt te​szi, amit én is:
las​san, ki​mér​ten lép​ked, hogy úgy lát​-
szód​jon, mint​ha se​ho​vá sem si​et​nénk.
– Állj!
Nincs vá​lasz​tá​sunk, meg kell áll​-
nunk, és meg​for​dul​nunk. Pár mé​ter​-
rel mö​göt​tünk az egyik zöld egyen​ru​-
hás rend​őr is meg​for​dult, és el​in​dult
vissza​fe​lé. Egy gyors pil​lan​tás​sal fel​-
mé​rem az utca vé​gét, de Ol​lie ha​tá​ro​-
zot​tan meg​szo​rít​ja a ka​ro​mat. Ne​-
hogy fut​ni kezdj, ezt üze​ni a te​kin​te​te,
fegy​ver van ná​luk!
– Áll​ja​tok meg! – ki​ált megint az
egyi​kük, mi​köz​ben oda​lép hoz​zánk. –
Várj csak, té​ged is​mer​lek va​la​hon​nan!
– Oda​ha​jol hoz​zám, az arca pár cen​ti​-
re van az enyém​től.
Va​jon tény​leg is​mer​jük egy​mást?
Ne​héz len​ne meg​mon​da​ni, túl sö​tét
van. És ha igen, va​jon hon​nan? Ta​lán
flör​töl​tem vele egy​szer, vagy Kre​uk úr
kül​dött hoz​zá áru​val, és ne​vet​tem a
rossz vic​ce​in, míg vé​get nem ért a cse​-
re. Vagy mos​ta​ná​ban lá​tott va​la​hol,
ta​lán be​men​ni a Zsi​dó Gim​ná​zi​um
ka​pu​ján?
Füg​göny lib​ben egy kö​ze​li ház ab​la​-
ká​ban. Az összes lakó, vé​gig az ut​cá​-
ban, a nap​pa​li​já​ban ku​po​rog, és
csend​ben fi​gyel min​ket.
– Igen, is​mer​lek – vak​kant​ja a ka​-
to​na.
– Nem hin​ném – vá​la​szo​lom do​-
rom​bol​va, szán​dé​ko​san ba​rát​sá​gos
han​gon. – Biz​tos va​gyok ben​ne, hogy
em​lé​kez​nék ma​gá​ra.
– De​hogy​nem – vá​la​szol​ja. – Ti
vagy​tok az a sé​tál​ga​tó pá​rocs​ka!
– Pon​to​san – Ol​lie mel​let​tem áll,
most ő vá​la​szol. Né​me​tül szó​lal meg
jó har​sá​nyan, ezt a hang​ját nem is​-
mer​tem ed​dig. A ki​ej​té​se tö​ké​le​tes, de
a sza​va​kat kis​sé mo​tyog​va ejti, mint​-
ha épp egy esti iszo​ga​tás​ból tar​ta​na
ha​za​fe​lé. – A Remb​randt-szo​bor!
– Igen, Remb​randt! – vá​la​szol​ja a
né​met, és most már fel​is​me​rem, teg​-
nap este ta​lál​koz​tunk vele a té​ren.
Ol​lie ha​nya​gul át​ka​rol​ja a vál​la​mat.
– És hogy van a mi a mű​vé​szet​ked​-
ve​lő ba​rá​tunk? A meny​asszo​nyom​mal
mi is nagy ra​jon​gói va​gyunk Remb​-
randt​nak, ugye, szí​vem? – A sze​mem​-
be néz jó erő​sen, és bár a szí​vem majd
ki​ug​rik a he​lyé​ből, meg​fo​gom Ol​lie
ke​zét, és ked​ve​sen meg​szo​rí​tom.
 – Ő a ked​ven​cünk – pré​s​elem ki
ma​gam​ból a sza​va​kat.
– Ha egy nap Né​met​or​szág​ban jár​-
tok, majd a sa​ját sze​me​tek​kel lát​hat​-
já​tok, hogy ne​künk is cso​dá​la​tos mű​-
re​me​ke​ink van​nak.
– Min​den​képp el​me​gyünk – fo​gad​-
ko​zom, egy re​mé​nye​im sze​rint ba​rát​-
sá​gos mo​soly kí​sé​re​té​ben. – Majd
ami​kor az egész​nek vége lesz.
A ka​to​na bi​zal​mat​la​nul hu​nyo​rog.
– Mi​nek lesz vége? – kér​de​zi.
Mi​után vége lesz a há​bo​rú​nak, így
ér​tet​tem. Mi​kor vég​re mind​annyi​an
vissza​té​rünk a nor​má​lis éle​tünk​höz.
Nem gon​do​lom, hogy túl erős len​ne,
amit mond​tam, de egy​ér​tel​mű​en lát​-
szik, hogy a ka​to​ná​nak nincs ínyé​re.
– Mi​után… – kez​dek bele megint,
hogy va​la​mi meg​fe​le​lő ma​gya​rá​zat​tal
szol​gál​jak.
– Az es​kü​vőnk után – szó​lal meg
har​sá​nyan Ol​lie. – Az egész es​kü​vői
őrü​let után.
Hála ne​ked, Ol​lie. La​u​ren​ce Oli​vi​-
er! Nem szok​tam hoz​zá, hogy má​sok
is olyan jól imp​ro​vi​zál​nak, ha a ná​cik​-
kal kell be​szél​get​ni.
– Mi​lyen jó lát​ni egy sze​rel​mes ifjú
párt – csip​ke​di meg hi​deg uj​ja​i​val az
ar​co​mat a ka​to​na. – Eszem​be jut​tat​ja
a fe​le​sé​ge​met, ami​kor még fi​a​ta​lok
vol​tunk.
– A fe​le​sé​gé​re! – emel a ma​gas​ba
Ol​lie egy kép​ze​let​be​li po​ha​rat.
– Az én asszony​kám​ra!
Ol​lie je​len​tő​ség​tel​je​sen, bu​ján fe​-
lém ka​csint.
 – Ide​je ha​za​in​dul​nunk, drá​gám!
– Él​jen a meny​asszony! – ki​ált​ja a
zöld egyen​ru​hás.
– Az én le​en​dő fe​le​sé​gem​re! – vá​la​-
szol neki Ol​lie.
– Csó​kot! – mond​ja a ka​to​na, mire
Ol​lie meg​csó​kol.
Ott az utca kel​lős kö​ze​pén, egy zöld
egyen​ru​hás né​met ka​to​na és a füg​gö​-
nyök mö​gül ret​teg​ve les​ke​lő​dő em​be​-
rek ked​vé​ért, Ol​lie két ke​zé​be fog​ja az
ar​co​mat, és meg​csó​kol. Puha és telt az
ajka, a szem​pil​lái az ar​co​mat ci​ró​gat​-
ják, és csak mi ket​ten tud​juk, hogy az
aj​ka​ink a fé​le​lem​től resz​ket​nek.
 Hogy mi vál​to​zott meg kö​-
rü​löt​tem az el​múlt két nap​-
ban? Min​den és sem​mi.
To​vább​ra is ha​zu​dok a szü​-
le​im​nek, és ők to​vább​ra is
ag​gód​nak ér​tem. Egy ócs​ka
bi​cik​lin já​rok, ami​nek ra​kon​-
cát​lan​kod​nak a ke​re​kei. Ér​-
zel​mi tom​pult​ság​ban élek, de
a gyom​rom mé​lyén fé​le​lem
há​bo​rog.
De a dol​gok, amik​ről ha​zu​-
dok, sok​kal na​gyob​bak, ami​-
ket pe​dig te​szek, jó​val ve​szé​-
lye​seb​bek. Vé​let​len​ség​ből
tag​ja let​tem az el​len​ál​lás​nak,
és ha el​kap​nak, nem kör​möst
ka​pok a fe​ke​te​pi​a​con szer​zett
sör mi​att, ha​nem az éle​tem​-
mel fi​zet​he​tek a né​me​tek​nek.
És még va​la​mi tör​tént:
meg​csó​kol​tam a ha​lott fiúm
báty​ját.

Ak​kor lát​tam utol​já​ra
Bast, ami​kor el​men​tem arra
a szo​mo​rú és buta bú​csú​par​-
ti​ra, amit a szü​lei ren​dez​tek
neki.
Az anyu​ká​ja szin​te vé​gig​-
sír​ta az egé​szet, az apu​ká​ja
össze​szo​rí​tott száj​jal, csönd​-
ben áll​do​gált a szo​ba egyik
sar​ká​ban, és a nagy jö​vés-
me​nés​ben min​den​ki be​le​üt​-
kö​zött, az​tán meg bo​csá​na​tot
kért tőle. Bas​nak egy kis me​-
dált ad​tam a fény​ké​pem​mel,
ő pe​dig cse​ré​be egy haj​tin​-
csét.
Az ét​ke​ző​ben csó​ko​lóz​-
tunk.
Mi​kor in​dul​tam haza, utá​-
nam fu​tott, és azt mond​ta,
hogy van még va​la​mi a szá​-
mom​ra. Egy le​vél, arra az
eset​re, ha ő meg​hal. Ak​kor
kel​lett vol​na ki​nyit​nom, ha a
csa​lád​ja ér​te​sí​tést kap a ha​di​-
ten​ge​ré​szet​től, és a le​vél​ben
ar​ról írt vol​na, hogy mennyi​-
re sze​re​tett mind​annyi​un​kat,
és mennyi​re hi​á​nyoz​tunk
neki, és hogy mi​lyen bol​dog​-
gá tet​tük őt.
Leg​alább​is úgy kép​ze​lem,
hogy ilyes​mi​ket szo​kás írni.
De hon​nan tud​hat​nám? Hi​-
szen so​sem nyi​tot​tam ki azt a
le​ve​let. Mi​kor ott, az ut​cán a
ke​zem​be nyom​ta, azt vá​la​-
szol​tam, hogy az ilyes​mi csak
bal​sze​ren​csét hoz. Meg​-
mond​tam neki, hogy bi​zo​nyí​-
ték​kép​pen, hogy mennyi​re
fe​les​le​ges egy ilyen le​vél,
amint ha​za​érek, szét fo​gom
tép​ni.
És így is tet​tem. Apró fec​-
nik​re szag​gat​tam, és ki​dob​-
tam a sze​me​tes​ku​ká​ba.
Így te​hát soha nem fo​gom
meg​tud​ni, mik vol​tak Bas
utol​só, le​ges​leg​utol​só sza​vai
a szá​mom​ra. Néha arra gon​-
do​lok, azt mond​ta el a le​vél​-
ben, hogy mennyi​re na​gyon
sze​ret. Néha azt ál​mo​dom,
hogy ki​nyi​tom a bo​rí​té​kot, és
ez áll ben​ne: „So​sem fo​gom
meg​bo​csá​ta​ni, amit ve​lem
tet​tél.”
 9.
CSÜTÖRTÖK
– Jó lát​ni, hogy megint tár​sa​ság​ba
jársz, Han​ne​ke! – mond​ja papa.
Anya nincs itt​hon, rit​kán moz​dul ki
a kin​ti vi​lág​ba, de ma reg​gel el​uta​zott,
hogy meg​lá​to​gas​sa a vi​dé​ki nő​vé​rét. A
ki​já​rá​si ti​la​lom mi​att va​ló​szí​nű​leg ott
töl​ti az éj​sza​kát, így csak ket​ten va​-
gyunk itt​hon a pa​pá​val. Dél​ben ha​za​-
jöt​tem a mun​ká​ból, hogy ebé​det ké​-
szít​sek neki. Most a fo​tel​já​ban ol​vas,
én pe​dig az asz​tal​nál ülök Mir​jam is​-
ko​lai fel​adat​lap​ja​i​val, vá​rom, hogy
múl​jon az idő a kö​vet​ke​ző dél​utá​ni ki​-
szál​lí​tá​so​mig, az​u​tán pe​dig ta​lál​ko​-
zom Ju​dith​tel és az uno​ka​test​vé​ré​vel
a szín​ház​nál. Kre​uk úr​nak te​me​té​se
lesz ké​sőbb, és re​mé​lem, nem tű​nik
majd fel neki, hogy nem me​gyek
vissza az iro​dá​ba.
– Mi​lyen tár​sa​ság​ba? – kér​de​zek
vissza szó​ra​ko​zot​tan.
– A ba​rá​ta​id​dal, mint teg​nap este.
Már nem is em​lék​szem, mi​kor vol​tál
bár​hol utol​já​ra.
Pa​pá​nak iga​za van, évek óta nem
já​rok el se​ho​vá. Va​la​ha nagy tár​sa​sá​-
gunk volt. Bas volt az egyik fő​ko​lom​-
pos, Els​beth a má​sik, szem​te​len és
szer​te​len mind​ket​tő. Én is a bel​ső kör
ré​sze vol​tam, de messze nem olyan
me​rész és szi​por​ká​zó, mint ők. Vi​dá​-
man süt​ké​rez​tem a csil​lo​gás​ban. A
töb​bi ba​rá​tunk mint kis hol​dak ke​-
ring​tek kö​rü​löt​tünk, de fő​leg Bas és
Els​beth kö​rül, aki​ket a leg​job​ban sze​-
ret​tem. Múlt éj​sza​ka más​ra sem tud​-
tam gon​dol​ni, csak hogy mi​lyen fur​-
csa, ahogy be​le​vo​nód​tam az el​len​ál​lás
gyű​lé​sé​be. Az nem for​dult meg a fe​-
jem​ben, hogy mi​lyen fur​csa ér​zés,
hogy újra tár​sa​ság​ba já​rok.
– Ol​lie nem iga​zán a ba​rá​tom, papa
– vá​la​szo​lom. – Ő csak… – Az​tán, kis​-
sé kés​ve rá​jö​vök, bár​hogy is mi​nő​sí​-
tem őt, a meg​jegy​zé​sem csak gya​nút
fog éb​resz​te​ni.
– Azt hi​szem, azért ba​rá​tok va​-
gyunk. Jó, hogy van ki​vel be​szél​get​ni.
– Fi​a​tal vagy. Jó len​ne, ha vol​na va​-
la​ki, aki​vel nem csak be​szél​get​het​nél
– ka​csint rám, mire felé do​bok egy
pár​nát. – Mi​cso​da do​log egy rok​kant
em​bert bán​ta​ni!
 Erre oda​do​bok még egyet.
– Mit szól​na a mama, ha hal​la​ná,
hogy arra biz​tatsz, jár​jak ké​sőn haza
egy fiú mi​att?
– So​sem ag​gó​dott, ami​kor ké​sőn
jöt​tél haza Bas-szal. Bár vele kap​cso​-
lat​ban min​dig úgy gon​dol​tuk, hogy ti
ket​ten idő​vel…
Papa hir​te​len rá​esz​mél, hogy mit
akart mon​da​ni, és nem fe​je​zi be a
mon​da​tot. Vá​la​szol​nom kel​le​ne va​la​-
mit, hogy meg​tör​jem a csen​det, de hi​-
á​ba ke​re​sem a sza​va​kat. He​lyet​te az
ölem​ben lévő pa​pí​ro​kat bá​mu​lom.
– Mit ol​va​sol? – kér​de​zi papa.
– Régi le​ve​le​ket meg is​ko​lai dol​go​-
za​to​kat – vá​la​szo​lom, ami igaz is, épp
csak azt nem em​lí​tem, hogy nem a sa​-
ját​ja​im. – Be​kap​csol​juk a rá​di​ót?
 Papa lel​ke​sen bó​lo​gat; tud​tam,
hogy ez el​te​re​li a fi​gyel​mét, és nem
kér​de​zős​kö​dik to​vább. Nagy ér​té​ke
van az in​for​má​ci​ó​nak, és ha kom​mu​-
ni​kál​ha​tunk a kül​vi​lág​gal. A ná​cik a
ma​gán-te​le​fon​vo​na​lak nagy ré​szét ki​-
kap​csol​ták. Ne​künk sincs már te​le​fo​-
nunk, de a gaz​da​gabb kör​nyé​ke​ken,
ahol most szim​pa​ti​zán​sok él​nek, né​-
há​nyan meg​tart​hat​ták a sa​ját​ju​kat. Az
a plety​ka jár​ja, hogy a né​me​tek ha​ma​-
ro​san fel​szó​lí​ta​nak min​den​kit, hogy
szol​gál​tas​sa be a rá​di​ó​kat is. Pa​pá​val
már elő​ke​res​tük a pin​cé​ből a régi rá​-
di​ón​kat, hogy majd azt ad​juk le a szép
új he​lyett.
Úgy áll a hely​zet, hogy csak a hi​va​-
ta​los pro​pa​gan​dát sza​bad​na hall​gat​-
nunk. Ti​los be​fog​ni a BBC adá​sa​it, de
most, hogy a hol​land új​sá​gok mind a
né​me​tek ke​zé​be ke​rül​tek, a föld​alat​ti
hír​la​pok​kal együtt a kül​föl​di hír​adá​-
sok a ki​zá​ró​la​gos for​rá​sai a va​lós hí​-
rek​nek. Az emig​ráns hol​land kor​mány
is su​gá​roz adást ezen a csa​tor​nán; Ra​-
dio Orange-nak hív​juk. Mama tel​je​-
sen meg​til​tot​ta a BBC-t, bor​zasz​tó​an
fél, hogy le​bu​kunk, de pa​pá​val szok​-
tuk néha hall​gat​ni. Olyan​kor be​csuk​-
juk az összes ab​la​kot, és tö​rül​kö​zőt
töm​kö​dünk az aj​tó​ré​sek​be, ami fel​-
fog​ja a han​got. Apa oda​fi​gyel a tu​dó​-
sí​tók min​den sza​vá​ra, az én an​gol​tu​-
dá​som azon​ban nem olyan jó, mint az
övé, ezért csak bele-be​le​hall​ga​tok, és
ő ké​sőbb el​mond​ja, amit nem ér​tet​-
tem meg.
A rá​di​ón be​fo​gott adás mo​no​ton
züm​mö​gé​se köz​ben megint Mir​jam
is​ko​lai fel​adat​lap​ja​it né​ze​ge​tem. Késő
nyá​ri, ősz ele​ji dá​tu​mo​zá​sú mind​-
egyik, pár hét​tel ko​ráb​bi​ak csak, mint
mi​kor​tól buj​kál​nia kel​lett. Mind​egyik
dol​go​zat​ra na​gyon jó je​gyet ka​pott, és
kü​lön ve​zet​te azt is, hogy az osz​tály​-
tár​sa​i​hoz ké​pest mi​lye​nek a je​gyei, jó
ta​nu​ló volt. Sok​kal jobb, mint én va​la​-
ha. A dol​go​za​tok mel​lett né​hány ké​-
pes ma​ga​zin​ból ki​vá​gott kép van di​va​-
tos ru​hák​ról és im​po​záns há​zak​ról.
Az​tán a rá​dió halk du​ru​zso​lá​sát el​-
nyom​ja a rit​mi​kus hor​tyo​gás. Papa el​-
aludt a fo​tel​ban, és hor​kol. Ahogy a
la​po​kat né​ze​ge​tem, ki​csú​szik kö​zü​lük
va​la​mi, egy csil​lag alak​ban, ügye​sen
össze​haj​to​ga​tott ki​sebb pa​pír. Is​me​-
rős a haj​to​ga​tás, ré​gen, ma​tek​órá​kon
ahe​lyett, hogy oda​fi​gyel​tem vol​na, két
na​pot töl​töt​tem az​zal, hogy meg​ta​nul​-
jam. Na​gyon nép​sze​rű volt az is​ko​lá​-
ban, a lá​nyok így küld​tek üze​ne​te​ket
egy​más​nak; Els​beth volt az első, aki
meg​ta​nul​ta, ő mu​tat​ta meg a töb​bi​ek​-
nek.
El​te​lik egy perc, mire eszem​be jut,
ho​gyan kell ki​haj​to​gat​ni, de amint
meg​ta​lá​lom, me​lyik sar​kán kell kez​-
de​ni, a töb​bi már megy ma​gá​tól. Az
üze​ne​tet apró be​tűk​kel ír​ták, nem az
is​ko​lá​ban kö​te​le​ző szép, dőlt be​tűs
írás​sal. Ha​son​lít azok​hoz az üze​ne​tek​-
hez, ami​ket Els​beth​tel ti​tok​ban íro​-
gat​tunk egy​más​nak órán, a tan​köny​-
vünk mögé búj​va, hogy az​tán a fo​lyo​-
són lop​va csúsz​tas​suk egy​más ke​zé​be.
Ked​ves Eli​za​beth!
 Ma​tek​óra van, a ta​nár úr
ci​pő​jé​nek már majd​nem le​-
vált a tal​pa, és min​den lé​-
pés​nél iszo​nya​to​san nyi​ko​-
rog. Igen il​let​len han​go​kat
hal​lat, és min​den​ki raj​ta ne​-
vet. Bár​csak te is a mi osz​tá​-
lyunk​ba jár​nál! Azt hi​szem,
T. ma rám né​zett, iga​zán,
ren​de​sen, nem csak úgy,
mint ami​kor vé​let​le​nül rá​lép
a lá​bam​ra, vagy oda​ad​ja a
ce​ru​zá​mat, amit di​rekt az ő
pad​ja mel​lett ej​tek el, vagy
oda​vet egy bo​csá​na​tot, ami​-
kor a fo​lyo​són di​rekt ne​ki​-
me​gyek. (Me​sél​tem már,
hogy eze​ket a dol​go​kat mind
ki​pró​bál​tam? Mond​tam
már, hogy annyi​ra szá​nal​-
ma​san oda va​gyok érte,
hogy ilyes​mik​hez fo​lya​mo​-
dom? Sőt, ki​le​sem, hol van
dol​ga, és az aj​tó​ban ácso​-
rog​va meg​vá​rom, amíg arra
kell jön​nie. Igen, szí​vecs​kém,
ez mind így igaz. Kész va​-
gyok vál​lal​ni a ve​szélyt, csak
hogy szól​jon hoz​zám. Kép​te​-
len va​gyok el​hin​ni, hogy
gye​rek​ko​runk​ban át​járt hoz​-
zánk uzson​náz​ni is​ko​la után,
most pe​dig két szót sem vált​-
ha​tok vele.) De ma más​képp
tör​tént! Iro​da​lom​órán fel​áll​-
tam, hogy el​mond​jam a be​-
szá​mo​ló​mat, és be​le​szőt​tem
egy kis vic​cet, T. pe​dig ne​ve​-
 tett raj​ta. Őszin​tén ne​ve​tett,
utá​na meg oda​jött, és azt
mond​ta, hogy na​gyon jó
poén volt. Jó poén! Te​hát
még​sem va​gyok olyan szá​-
nal​mas, mint ami​től tar​tot​-
tam. (Vagy té​ve​dek?)

Na​gyon hi​ány​zol, drá​ga
kis​ka​csám, írj mi​nél előbb,
mind​járt, most rög​tön!

Sze​re​tet​tel, imá​dat​tal:
Mar​ga​ret
El​ol​va​som még egy​szer a le​ve​let,
az​tán még egy​szer, a ba​rát​ság is​me​rős
for​du​la​tai kö​szön​nek vissza a pa​pír​-
ról.
Én is el​me​sél​tem egy ilyen üze​net​-
ben Els​beth​nek, ami​kor elő​ször ne​-
vet​tet​tem meg Bast. Mennyi üze​ne​tet
ír​tam va​la​ha én is, tit​kok​ról, fon​tos
ese​mé​nyek​ről, és ugyan​így össze​haj​-
to​gat​tam őket egy szép csil​lag​nak. És
mi​lyen so​kat kap​tam. Els​beth egy​szer
egy do​bozt adott ne​kem, tele volt az
üze​ne​te​ink​kel, a haj​to​ga​tott csil​lag​ja​-
ink​kal. Egy szí​nes cso​ma​go​ló​pa​pír​ba
buj​ta​tott, lak​kal át​fes​tett, régi szi​va​-
ros​do​boz volt: aján​dék Els​beth​től,
csak úgy. Meg​kér​dez​tem tőle, hogy ő
maga ké​szí​tet​te-e, mire csak ne​ve​tett.
„Is​ten ments, nem fo​gok ilyes​mi​vel
baj​lód​ni! Csak gon​dol​tam, tet​sze​ne
ne​ked, te kis bo​lond. Hogy le​gyen
mibe ten​ni az üze​ne​te​in​ket!” Ilyen
volt Els​beth. Nagy​lel​kű és vi​dám, úgy
adott aján​dé​kot, hogy so​sem érez​ted
ma​gad le​kö​te​lez​ve, ami​ért kapsz tőle
va​la​mit, mert csak úgy mel​lé​ke​sen
adta. „Azt kel​le​ne mon​da​nod Bas​nak,
hogy egy má​sik fi​ú​tól kap​tad – mond​-
ta. – Hogy fél​té​kennyé tedd!”
Va​jon meg​van még itt​hon az a do​-
boz? És rá​is​mer​nék ma​gam​ra az üze​-
ne​tek​ből?
A sa​ját bá​na​to​mat így tud​nám le​ír​-
ni: olyan, mint​ha egy nagy és ren​det​-
len ház​ban el​men​ne az áram. A Bas-
szal kap​cso​la​tos fáj​dal​mam a sö​tét​-
ség. Az első do​log, amit rög​tön ész​re​-
ve​szel a ház​ban, a fény hi​á​nya, a sö​-
tét​ség, ami min​den mást el​lep​lez. De
ha fel​kap​csol​hat​nád a vil​lanyt, lát​nád,
hogy a töb​bi do​log sincs rend​ben.
Mo​sat​lan edé​nyek so​ra​koz​nak a kony​-
há​ban, a mo​so​ga​tó​ban meg​ült a pe​-
nész, a sző​nyeg fer​dén áll.
Els​beth az én össze​gyű​rő​dött sző​-
nye​gem. A ren​det​len szo​bám. De az
Els​beth iránt ér​zett bá​na​tot csak ak​-
kor en​ged​het​ném meg ma​gam​nak, ha
az ér​zé​se​i​met nem bo​rí​ta​ná be tel​je​-
sen az a nagy sö​tét​ség.
Mert Els​beth nem halt meg. Húsz
perc​re la​kik tő​lem egy né​met ka​to​ná​-
val. Azt mond​ja, sze​re​ti a fér​fit, és ta​-
lán tény​leg így van. Egy​szer ta​lál​koz​-
tam vele, Rolf​nak hív​ják. Ma​gas volt,
jó​ké​pű, és ba​rát​sá​go​san mo​soly​gott.
Amit mon​dott, az is he​lyén​va​ló volt.
Hogy tud​ja, min​den fér​fi bo​lon​dul
Els​bet​hért, és mennyi​re sze​ren​csés,
hogy az övé lett, meg hogy a Ges​ta​pó​-
nál dol​go​zik va​la​mi ma​gas ran​gú
tiszt​nek, és ha bár​mi​re szük​sé​gem
len​ne, csak szól​jak neki, mert Els​beth
ba​rát​ja az ő ba​rát​ja is. Ke​zet fog​tam
vele, és leg​szí​ve​seb​ben el​hány​tam vol​-
na ma​gam.
Így most, ahogy eze​ket az is​ko​lai
cse​cse​be​csé​ket né​ze​ge​tem, olyan,
mint​ha egyet​len pil​la​nat​ra va​la​ki fel​-
kat​tin​tot​ta vol​na a vil​lanyt, és kö​rül​-
néz​het​nék a ren​det​len szo​bám​ban.
Bas nem von​ja el a fi​gyel​me​met. Els​-
bet​het lá​tom megint.
A tit​kos üze​net annyi​ra op​ti​mis​ta;
pont ilye​ne​ket ir​kál​tunk mi is egy​-
más​nak még jó​val a há​bo​rú ki​tö​ré​se
előtt, ami​kor pró​bál​tuk ki​ta​lál​ni, ki
sze​rel​mes be​lénk, és ki nem, ki vesz
ész​re, és ki az, aki még csak ész​re sem
vesz.
Kik vagy​tok ti: Eli​za​beth és Mar​ga​-
ret? Vagy ta​lán egy osz​tály​társ tit​kos
üze​ne​te ke​ve​re​dett va​la​hogy Mir​jam
pa​pír​jai közé? A le​vél alap​ján a két
lány jó ba​rát​nő volt, de más-más ta​-
nu​ló​szo​bá​ba vol​tak be​oszt​va, ta​lán
nem is egy év​fo​lyam​ba jár​tak, ahogy
mi sem Els​beth​tel. Ezt meg kell je​-
gyez​nem, hogy meg​kér​dez​zem a do​-
log​ról Jans​sen né​nit és Ju​dith uno​ka​-
test​vé​rét.
Mit tud​tam meg még Mir​jam​ról,
mi​óta elő​ször pró​bál​tam a kép​ze​le​-
tem​ben ké​pet al​kot​ni róla, az​óta, hogy
Jans​sen né​ni​nél jár​tam két nap​ja?
Nép​sze​rű volt a fiúk kö​ré​ben. Jól ta​-
nult, ki​csit nagy el​vá​rá​sai vol​tak ön​-
ma​gá​val szem​ben, ver​sen​gett az osz​-
tály​tár​sa​i​val, hi​szen még fel​jegy​zést is
ké​szí​tett a je​gye​ik​ről. És ta​lán egy ki​-
csit el​ké​nyez​te​tett. Vé​gül is a szü​le​i​től
rög​tön ka​pott egy szép új kék ka​bá​tot,
ami​kor el​sza​kí​tot​ta a ré​git. Ma​nap​ság
a szü​lők in​kább meg​ja​vít​tat​nák, ami
el​sza​kadt, ak​kor is, ha tud​ná​nak ven​-
ni egy újat. És va​jon… élet​ben van-e
még? Vagy meg​halt?
Ki​ment egy ház​ból, ahon​nan le​he​-
tet​len​ség ki​men​ni, ahol a hát​só aj​tót
zár​va tart​ják, és a be​já​ra​ti aj​tót fi​gyel​-
te va​la​ki.
Mir​jam! Hová tűn​tél?
 10.
Ju​dith és az uno​ka​test​vé​re iga​zán
sze​ren​csé​sek, hogy a nagy​báty​juk ál​-
lást szer​zett ne​kik a Scho​uw​burg​ben.
Zsi​dók ma​nap​ság már szin​te se​hol
nem dol​goz​hat​nak, és va​ló​szí​nű​leg a
szín​há​zi mun​ká​ért is ha​son​ló jut​ta​tás
jár, mint a zsi​dó kór​ház​ban dol​go​zók​-
nak. Úgy hal​lot​tam, ne​kik be​le​pe​csé​-
te​lik az iga​zol​vá​nyuk​ba, hogy a ki​já​rá​-
si ti​la​lom után is az ut​cán tar​tóz​kod​-
hat​nak, és nem gyűjt​he​tik be őket.
Mos​tan​ra odá​ig ju​tot​tunk, hogy sze​-
ren​csés​nek ne​vezzük azt, akit nem ke​-
zel​nek kö​zön​sé​ges bű​nö​ző​ként a sa​ját
vá​ro​sá​ban.
A szín​ház egy nagy épü​let​ben van, a
hom​lok​za​tát ma​gas fe​hér osz​lo​pok dí​-
szí​tik. Mi​kor utol​já​ra itt jár​tam Bas
csa​lád​já​val, szí​nes sza​lag​hir​de​tés ló​-
gott a be​já​rat fe​lett, a ka​rá​cso​nyi dísz​-
elő​adást hir​det​te. Már a bi​cik​li​ről lá​-
tom, hogy a hom​lok​zat csu​pa​szon áll,
és két őr vi​gyáz​za a be​já​ra​tot. Meg​ál​lí​-
ta​nak a ka​pu​ban, és az ira​ta​i​mat kö​-
ve​te​lik. Ha el​árul​nám, hogy Ju​dith​tel
van ta​lál​ko​zóm, az​zal eset​leg baj​ba
ke​ver​ném, ezért in​kább azt mon​dom,
hogy gyógy​szert hoz​tam az egyik
szom​szé​dunk​nak, akit a múlt éj​sza​kai
raz​zia so​rán hoz​tak ide. Ma​gas​ba
eme​lem a tás​ká​mat, mint​ha va​la​mi
fon​tos do​log len​ne ben​ne.
– Egy perc, és itt va​gyok – fo​gad​ko​-
zom. – Bár az anyu​kám azt mond​ta,
úgy​sem fog​nak be​en​ged​ni – te​szem
még hoz​zá, ami hir​te​len​jé​ben eszem​-
be jut –, mert ma​guk nem dönt​het​nek
ilyes​mi​ről, és en​ge​délyt kell majd kér​-
ni​ük a fe​let​te​sük​től.
Össze​néz​nek, az egyi​kük el akar
kül​de​ni – lá​tom az arc​ki​fe​je​zé​sén meg
a test​tar​tá​sán –, ezért még kö​ze​lebb
ha​jo​lok, és hal​kan, mint​ha bi​zal​mas
in​for​má​ci​ót kö​zöl​nék, ezt mon​dom:
– Un​do​rí​tó fe​kély van raj​ta, a sa​ját
sze​mem​mel lát​tam.
Csak re​mél​ni tu​dom, hogy ez a két
őr is vi​szo​lyog min​den be​teg​ség​től,
mint a tisz​ta​ság​má​ni​ás ná​cik ál​ta​lá​-
ban. Ke​ze​met a ha​sam​ra szo​rí​tom,
mint​ha már a be​teg​ség gon​do​la​tá​tól is
rosszul len​nék, mire vé​gül az egyi​kük
utat en​ged.
– Az​tán szedd a lá​bad! – ki​ált utá​-
nam.
 Igyek​szem na​gyon cél​tu​da​to​san
néz​ni, de köz​ben da​ga​dok a büsz​ke​-
ség​től, hogy mi​lyen ügye​sen ki​be​szél​-
tem ma​gam a hely​zet​ből. Ezt a tak​ti​-
kát még so​sem ve​tet​tem be; jó lesz
meg​je​gyez​ni!
Elő​ször a szag vág mell​be. Iz​zad​ság,
vi​ze​let, ürü​lék és még va​la​mi azo​no​-
sít​ha​tat​lan bűz. Úgy vesz kör​be, mint
egy fal, fö​lém ma​ga​so​dik, le​he​tet​len​-
ség ki​ke​rül​ni vagy át​mász​ni raj​ta.
De hát mi tör​tént eb​ben a szín​ház​-
ban?! Az ülé​se​ket ki​tép​ték a he​lyük​-
ről, és nagy ha​lom​ban áll​nak két​ol​-
dalt. Hi​ány​zik a füg​göny, csak a moz​-
ga​tó zsi​nó​rok lóg​nak és len​ge​dez​nek
kí​sér​te​ti​e​sen a szín​pad fe​lett. Sö​tét
van, egye​dül a fal men​tén ég​nek a
vész​ki​já​ra​tot jel​ző lám​pák mint sok
vö​rös szem​pár. És mennyi em​ber van
itt! Idős asszo​nyok fek​sze​nek a fa​lak
men​tén vé​kony szal​má​val bé​lelt mat​-
ra​co​kon. Este is biz​to​san azon kell
alud​ni​uk, mert sem​mi mást nem lá​-
tok, amit ágy​nak hasz​nál​hat​ná​nak.
Fi​a​tal nők ku​po​rog​nak a bő​rönd​jük
mel​lett. És el​vi​sel​he​tet​len a me​leg.
Kint, az ajtó túl​ol​da​lán, né​hány mé​-
ter​re tő​lem az őrök nyu​god​tan be​szél​-
get​nek egy​más​sal a tisz​ta, hi​deg le​ve​-
gőn, én meg ide​bent ál​lok a va​la​mi​ko​-
ri elő​tér​ben, össze​szo​rul a gyom​rom,
és a hány​in​ger ke​rül​get. Ide hoz​ták a
szom​széd​ja​in​kat, egy ilyen hely​re? Bi​-
er​man urat meg a töb​bi​e​ket, akik el​-
tűn​tek?
– Le​gyen szí​ves!
Meg​for​du​lok, egy idős fér​fi szó​lon​-
gat hal​kan.
– Le​gyen szí​ves! – mond​ja megint.
– Mi itt nem be​szél​he​tünk az őrök​kel,
de lát​tam ma​gát az előbb be​jön​ni,
és… Nem tud​ja, le​het​sé​ges vol​na,
hogy en​gem is Wes​ter​bork​be vi​gye​-
nek? A fe​le​sé​ge​met és a gye​re​ke​i​met
teg​nap oda vit​ték, ne​kem vi​szont azt
mond​ták, hogy va​ló​szí​nű​leg Vught​be
kül​de​nek, de bár​mit meg​te​szek… Bár​-
mit oda​adok, hogy Wes​ter​bork​be ke​-
rül​hes​sek én is.
Mi​előtt vá​la​szol​hat​nék, va​la​ki meg​-
ra​gad​ja a ka​bá​tom uj​ját. Egy kö​zép​-
ko​rú nő az, meg​lát​hat​ta, amint szó​ba
ele​gye​dem a fér​fi​val.
– Ki tud​na vin​ni egy le​ve​let? – kér​-
de​zi. – El kell jut​tat​nom egy üze​ne​tet
a nő​vé​rem​nek. Min​ket ide hoz​tak az
édes​anyánk​kal, teg​nap halt meg a be​-
te​gek​nek fenn​tar​tott szo​bá​ban, és ér​-
te​sí​te​ni aka​rom a test​vé​re​met. Csak
egy kis le​vél, el tud​ná vin​ni? Ké​rem!
– Nem te​he​tem – vá​la​szo​lom, de
ér​zem, hogy egy​re gyűl​nek kö​rém az
em​be​rek a se​gít​sé​ge​met re​mél​ve. Ka​-
o​ti​kus és sok​ko​ló az egész, sö​tét van,
kör​be​vesz az a sok el​gyö​tört arc. –
Nem te​he​tem – sut​to​gom megint,
ami​kor jó erő​sen meg​ra​gad egy kéz,
és ma​gá​val húz.
– Te meg mit csi​nálsz itt? – szi​sze​gi
egy hang.
Va​la​ki be​le​csim​pasz​ko​dott a ka​bá​-
tom​ba, és hi​á​ba pró​bá​lom le​ráz​ni ma​-
gam​ról, nem en​ged.
– En​gedj e…! – si​kí​tom, de egy te​-
nyér a szám​ra ta​pad. – Segí… – si​kí​-
tok újra, ami​kor fél​re​csú​szik az ar​co​-
mon.
– Fogd be, Han​ne​ke! Én va​gyok.
Ju​dith az. Csak Ju​dith. Az agyam
már fel​is​mer​te a hang​ját, de a tes​tem
még eről​kö​dik, ka​lim​pá​lok a ka​rom​-
mal, és el​tart pár má​sod​per​cig, mire
meg​nyug​szom. Szin​te von​szol ki​fe​lé,
át a be​já​ra​ton. Fel​vil​lant​ja az iga​zol​-
vá​nyát az őrök​nek, és csak a szín​ház
előtt en​ged el. Kar​ba tett kéz​zel vá​ra​-
ko​zik, míg éme​lyeg​ve össze​gör​nye​-
dek, és azon va​gyok, hogy a friss le​ve​-
gőn ki​szel​lőz​zön a tü​dőm​ből a bor​-
zasz​tó bűz, és el​fe​lejt​sem a bent lá​tot​-
ta​kat.
– Tes​sék! – nyújt fe​lém egy fe​hér
zseb​ken​dőt. – Ne​hogy ide hányj az ut​-
cá​ra!
 A két őr meg​je​le​nik Ju​dith mö​gött,
kí​ván​csi​an né​zik, mit tör​tén​he​tett a
lánnyal, akit be​en​ged​tek. A dur​va
zseb​ken​dő​vel gyor​san meg​tör​löm a
szá​mat, nagy ne​he​zen össze​sze​dem
ma​gam, és fel​egye​ne​se​dem.
– El​né​zést! – sut​to​gom.
– Mi a gond? – kér​de​zi Ju​dith.
– Nem erre szá​mí​tot​tam – vá​la​szo​-
lom.
– Mi​ért, mire szá​mí​tot​tál? Ho​tel​re
vagy tea​ház​ra? Tu​cat​já​val hoz​zák ide
az em​be​re​ket, na​po​kig itt tart​ják őket,
és szin​te egyet​len mű​kö​dő vécé sin​-
csen. Azt vár​tad, hogy egy szí​nész a
szín​pa​don te​rem, és elő​ad egy mű​sor​-
szá​mot?
In​kább nem vá​la​szo​lok. Bár​mit
mon​dok, csak ma​ga​mat áru​lom el, a
na​iv​sá​go​mat. Mert naiv vol​tam. Tud​-
tam jól, hogy a szín​ház​ban gyűj​tik
össze a zsi​dó​kat, de a sza​vak ön​ma​-
guk​ban nem je​len​tet​tek sem​mit. Most
pe​dig csak a ten​ger​nyi re​mény​ke​dő
arc képe le​beg a sze​mem előtt eb​ben a
va​la​ha volt gyö​nyö​rű szín​ház​ban.
Az összes plety​kát el​hi​szem Ol​lie-
nak. És azt is, hogy mi min​den tör​tén​-
het az in​nen to​vább​hur​colt em​be​rek​-
kel, akik so​sem tér​nek vissza. Már el​-
hi​szem, hogy a mun​ka​tá​bo​rok​ból ké​-
pes​la​pot kül​dő ra​bok a ha​lá​luk órá​já​-
ig hisz​nek ben​ne, hogy jól ala​kul​nak
majd a dol​gok. Lá​tom ma​gam előtt
Mir​jam Ro​od​veldtet a kis​lá​nyos kéz​-
írá​sá​val, amint egy ilyen ké​pes​la​pot
kör​möl​tet​nek vele.
– Han​ne​ke, jól vagy? – kér​de​zi Ju​-
dith már jó​val ked​ve​seb​ben.
– Épp csak be​men​tem, hogy meg​-
ke​res​se​lek té​ged meg az uno​ka​test​vé​-
re​det. – Szag​ga​tot​tan jön​nek be​lő​lem
a sza​vak, még min​dig az un​dor ke​rül​-
get. – Azt mond​tad, itt le​szel.
– Azt mond​tam, hogy a szín​ház
előtt várj rám – vá​la​szol​ja, az​tán az
utca túl​ol​da​lán álló dí​szes hom​lok​za​-
tú kő​épü​let felé int. – A böl​cső​de itt
van szem​ben, el tudsz jön​ni odá​ig?
Kába fej​jel me​gyek utá​na. Igyek​-
szem min​dent tö​röl​ni a tu​da​tom​ból;
csak így le​szek ké​pes az előt​tem álló
fel​adat​ra kon​cent​rál​ni. Az agyam egy​-
re csak szip​pant​ja ma​gá​ba az újabb és
újabb in​for​má​ci​ó​kat, mint​ha min​den
egyes új do​log se​gít​het​ne el​fe​lej​te​ni a
szín​ház​ban lá​tot​ta​kat.
 A má​sik épü​let előtt nem áll​nak
őrök. Kí​vül​ről hét​köz​na​pi böl​cső​dé​-
nek tű​nik, és bent is más a han​gu​lat.
Be​lé​pek az elő​tér​be. Egy fe​hér fi​tyu​lás
lány sé​tál fel-alá egy síró cse​cse​mő​vel
a kar​ján, akit épp csi​tí​ta​ni pró​bál.
Fur​csán pil​lant rám, ta​lán nem szok​-
tak be​en​ged​ni ide​ge​ne​ket, rá​adá​sul
holt​sá​padt is va​gyok. De amint meg​-
lát​ja mö​göt​tem Ju​dit​het, ba​rát​sá​go​-
san el​mo​so​lyo​dik.
– Ma is dol​go​zol? – kér​de​zi Ju​dith​-
től. – Úgy tud​tam, nem vagy be​oszt​-
va.
– Mi​ná​hoz jöt​tem lá​to​ga​tó​ba a ba​-
rát​nőm​mel.
Ju​dith egy na​gyobb he​lyi​ség​be ve​-
zet, ami olyan, mint egy kór​te​rem a
cse​cse​mő​osz​tá​lyon, tele van böl​csők​-
kel, a böl​csők​ben alvó vagy fész​ke​lő​dő
kis​ba​bák​kal. Egy lány ha​jol az egyik
fölé, de rög​tön meg​for​dul, mi​kor Ju​-
dith a ne​vén szó​lít​ja. Ju​dith nyú​lánk
ter​me​té​hez ké​pest Mina ala​csony és
telt, de mo​so​lyuk és a sze​mük csil​lo​-
gá​sa egy​for​ma.
– Ku​zin! – üd​vöz​li Ju​dit​het, és pu​-
szit nyom az ar​cá​ra. – Épp azon gon​-
dol​kod​tam, mer​re le​hetsz. Si​ke​rült…?
– Igen, meg​van az en​ge​dély. Csak a
ne​vet és a cí​met akar​ják tud​ni, ha ké​-
sőbb úgy ala​kul.
– Min​dig meg​ad​juk az ada​to​kat. De
meg kell ér​te​ni​ük, hogy elő​for​dul​hat​-
nak vál​to​zá​sok, és nem tud​juk meg​-
ígér​ni, hogy min​dent szá​mon tar​tunk.
Ju​dith bó​lint, nyil​ván is​me​ri a tit​-
kos kó​dot. Úgy sej​tem, ha​mis élel​mi​-
szer​je​gyek​ről le​het szó, ami​ket a zsi​dó
csa​lá​dok​nak sze​rez​nek. Az​tán hoz​zám
lép, és meg​érin​ti a vál​lam.
– Van egy kis dol​gom – mond​ja –,
itt hagy​lak Mi​ná​val. Egy óra múl​va jö​-
vök. Ha tu​dom, meg​ké​rem a nagy​bá​-
tyá​mat, hogy néz​zen utá​na a kar​to​té​-
ko​kon, be​hoz​ták-e Mir​ja​mot.
Mi​után Ju​dith el​megy, Mina rám
mo​so​lyog.
– Ne​kem is dol​gom van, el kell vin​-
nem a kis Re​gi​nát sé​tál​ni. Ha van
ked​ved, gye​re ve​lünk, szí​ve​sen vá​la​-
szo​lok a kér​dé​se​id​re séta köz​ben. Jó
lesz vég​re be​szél​get​ni va​la​ki​vel, mert
ma​nap​ság már szin​te sen​ki​vel sem ta​-
lál​ko​zom, és hi​á​ba imá​dom eze​ket az
ap​ró​sá​go​kat, azért hi​á​nyoz​nak az iga​-
zi be​szél​ge​té​sek, amik nem csak egy-
két szó​tag​ból áll​nak. Ju​dith mond​ta,
hogy Mir​jam​ról sze​ret​nél kér​dez​ni.
Mina el​ké​pesz​tő​en gyor​san be​szél,
szin​te le​ve​gőt sem vesz. Csak úgy öm​-
le​nek be​lő​le a sza​vak, és még szok​-
nom kell a ha​da​rá​sát. És nem ér​tem,
hogy ké​pes itt dol​goz​ni, szem​ben az​-
zal az épü​let​tel.
– Egy ki​csit is​mer​tem Mir​ja​mot –
foly​tat​ja. – Vol​tak kö​zös órá​ink. Nézd
csak, tud​nál se​gí​te​ni? Légy​szi! – Egy
ha​lom tisz​ta ta​ka​ró felé bök, hogy se​-
gít​sek be​bu​gyo​lál​ni az egyik alvó kis​-
lányt egy ró​zsa​szí​nű pléd​be.
Mi​után töb​bé-ke​vés​bé si​ke​rült Re​-
gi​nát be​bu​gyo​lál​nom, Mina fel​kap egy
tás​kát, ami​ben pe​len​ka és más bé​bi​-
fel​sze​re​lés le​het, és fe​lém nyújt​ja.
– Hoz​nád ezt? – kér​de​zi.
 A tás​ka füle a vál​lam​ba vág. Ki gon​-
dol​ta vol​na, hogy egy kis​ba​bá​nak
ennyi min​den​re le​het szük​sé​ge.
– In​dul​ha​tunk! – szó​lal meg Mina,
és Re​gi​nát egy ba​ba​ko​csi​ba te​szi. –
Puha és ké​nyel​mes, ugye, ki​csi​kém? –
mond​ja, az​tán fin​to​rog​va rám néz. –
Há​rom öcsém van, há​rom! Már ak​kor
tud​tam pe​len​kát cse​rél​ni, ami​kor még
én is azt hord​tam.
A hát​só aj​tón me​gyünk ki, át​vá​gunk
egy kis ud​va​ron, az​tán egy szom​szé​-
dos ház át​já​ró​ján ke​resz​tül ki​érünk a
macs​ka​kö​ves ut​cá​ra.
– Rö​vi​dí​tet​tünk – ka​csint rám.
Két idő​sebb hölgy jön szem​be, és a
ba​ba​ko​csi lát​tán el​mo​so​lyod​nak,
Mina vissza​mo​so​lyog rá​juk.
– Sza​bad meg​néz​ni? – kér​de​zi az
egyi​kük, mire meg​ál​lunk, hogy meg​-
les​hes​sék az alvó kis​ba​bát, az egyi​kük
azon​ban be​nyúl a ko​csi​ba, mire Mina
ha​tá​ro​zott lép​tek​kel rög​tön to​vább​in​-
dul.
– Mu​száj mo​zog​nunk – ki​ált vissza
–, egész éj​jel nem aludt, és fel​éb​red,
ha nem to​lom fo​lya​ma​to​san.
Mi​kor a sa​rok​ra érünk, megint fe​-
lém for​dul.
– Te​hát… me​sélj va​la​mit ma​gad​ról!
Hon​nan is​me​red Ju​dit​het? Te is egye​-
tem​re jársz? És mit ta​nulsz? Van
fiúd?
Most me​lyik kér​dés​re vá​la​szol​jak?
Úgy dön​tök, a kö​zép​ső​vel kez​dem:
– Nem já​rok egye​tem​re, dol​go​zom.
Mina arca fel​de​rül a vá​lasz hal​la​tán.
– Majd én is dol​goz​ni aka​rok! Fény​-
ké​pész sze​ret​nék len​ni, és be​jár​ni az
egész vi​lá​got. Már vol​tam tan​fo​lya​-
mon is.
Mina annyi​ra… Mi is len​ne rá a
meg​fe​le​lő szó? Olyan túl​ára​dó​an lel​-
kes. Őszin​te és lel​kes, mint​ha az élet
tele len​ne le​he​tő​sé​gek​kel.
– Be​szél​het​nénk… – szó​la​lok meg,
de Mina hir​te​len meg​áll, hogy el​si​mít​-
sa Re​gi​na ta​ka​ró​ját. Vá​rok, míg el​in​-
du​lunk, csak ek​kor foly​ta​tom: – Be​-
szél​het​nénk Mir​jam​ról?
– Mit tudsz róla? – kér​dez vissza.
Ki​csit el​gon​dol​ko​dom.
– Azt, hogy okos volt. Az osz​tály
egyik leg​jobb ta​nu​ló​ja. Ta​lán egy kis​-
sé ver​sen​gő tí​pus.
– Eny​hén szól​va! Tel​jes​ség​gel az
osz​tály​za​tok meg​szál​lott​ja volt. Bár
va​ló​szí​nű​leg csak a szü​lei mi​att, akik
a jó je​gye​kért min​dig meg​ju​tal​maz​-
ták. Az volt a be​nyo​má​som, hogy ma​-
gá​tól nem fog​lal​koz​na ennyit a do​log​-
gal.
El​mo​so​lyo​dom. Ez meg​vál​toz​tat​ja a
ké​pet, amit ed​dig fel​épí​tet​tem róla;
Mir​jam kezd egy​re job​ban ha​son​lí​ta​ni
rám. Mama és papa en​gem is ál​lan​dó​-
an ar​ról győz​köd​tek, hogy ha egy ki​-
csit tör​ném ma​gam, nem kö​ze​pes je​-
gye​ket vin​nék haza, ha​nem jobb ta​nu​-
ló le​het​nék. Ro​od​veldték​nek si​ke​rült
el​ér​ni​ük ezt Mir​jam​nál, az én szü​le​im
vi​szont fel​ad​ták vé​gül a har​cot.
– És mi ér​de​kel​te iga​zán? – kér​de​-
zem.
Mina el​gon​dol​kod​va az aj​kát
biggyesz​ti.
 – Az ilyen ott​ho​ni dol​gok, azt hi​-
szem. Ren​ge​te​get bírt be​szél​ni egy
szép min​tá​jú ét​kész​let​ről, meg hogy
hány gye​re​ket sze​ret​ne, és ho​gyan
fog​ja majd öl​töz​tet​ni őket. Az ilyes​-
mik ér​de​kel​ték.
Mina egy kis​sé hi​tet​len​ked​ve me​sél
er​ről, mint​ha va​la​mi fur​csa len​ne ab​-
ban, ha va​la​ki jó há​zi​asszony és csa​-
lád​anya sze​ret​ne len​ni; a le​írá​sát hall​-
gat​va az én szí​vem in​kább fáj Mir​ja​-
mért. Tu​dom, mi​lyen az, ami​kor egy​-
sze​rű, sze​rény vá​gyai van​nak va​la​ki​-
nek, és még azo​kat is el​ve​szik tőle.
– Ba​rá​tok vol​ta​tok?
Mina el​gon​dol​ko​dik.
– Elég ki​csi volt az is​ko​lánk, min​-
den​ki is​mert min​den​kit. Ta​valy őt is
meg​hív​tam a szü​li​na​pom​ra, mert a
szü​le​im ra​gasz​kod​tak hoz​zá, hogy
min​den lány​nak küld​jek meg​hí​vót. De
nem em​lék​szem, hogy el​jött-e vé​gül.
Nem ál​lí​ta​nám, hogy iga​zi ba​rát​nők
vol​tunk. Ő sok​kal nép​sze​rűbb volt,
mint én.
– És van​nak fény​ké​pe​id a bu​li​ról?
– Tönk​re​ment a fény​ké​pe​ző​gé​pem,
és pont a szü​li​na​pom​ra kap​tam egy
újat, de spe​ci​á​lis film kel​lett bele.
Meg​ren​del​tük, de nem ér​ke​zett meg
idő​ben. Ur​sie job​ban is​mer​te Mir​ja​-
mot. Ur​sie és Zef vol​tak a leg​jobb ba​-
rá​tai az is​ko​lá​ban.
– És őket hol ta​lá​lom meg?
Mina fur​csán néz rám.
– Már nin​cse​nek itt. Ur​sie nem sok​-
kal Mir​jam előtt ma​radt ki az is​ko​lá​-
ból, Zef pe​dig szin​te vele egy idő​ben.
Ur​sie-t lát​tam a Scho​uw​burg​ben, mi​-
előtt el​vit​ték a csa​lád​já​val együtt.
Mir​jam összes osz​tály​tár​sa el​tűnt
sor​ban, egy​más után: buj​kál​tak vagy
el​vit​ték őket. Ez az egész kész őrü​let,
és min​den egyes új in​for​má​ci​ó​val még
őrül​tebb​nek tű​nik. Egy lányt kell
meg​ta​lál​nom, aki zárt aj​tók mö​gül
tűnt el, aki​nek nem je​lent​he​tem az el​-
tű​né​sét, mert ha a rend​őr​ség ta​lál​ja
meg, az rosszabb, mint​ha egy​ál​ta​lán
nem ke​res​nék. Akik utol​já​ra lát​ták,
mind ha​lot​tak. És a ba​rá​tai, az élet​-
ben ma​radt is​me​rő​sök, akik ta​ná​csot
ad​hat​ná​nak, hová me​he​tett, ma​guk is
mind el​tűn​tek.
– Járt Eli​za​beth nevű lány az osz​tá​-
lyo​tok​ba? Vagy Mar​ga​ret? Vagy egy
má​sik év​fo​lyam​ba?
 Mina a hom​lo​kát rán​col​ja.
– Nem rém​lik.
– Van egy… – át​ve​szem a má​sik
vál​lam​ra a ne​héz zsá​kot, amit Mi​ná​tól
kap​tam, és elő​ve​szem a pa​pírt a zse​-
bem​ből. – Mir​jam hol​mi​jai kö​zött ta​-
lál​tam. Egy le​vél Mar​ga​ret​től Eli​za​-
beth​nek. Azt pró​bá​lom ki​de​rí​te​ni, kié
le​het, és ho​gyan ke​rült Mir​jam​hoz.
Mina kö​ze​lebb ha​jol, át​fut​ja a le​ve​-
let, majd fel​ne​vet.
– Mi az?
– Ezt Ama​lia írta – mond​ja Mina.
– És ő ki​cso​da?
– Mir​jam leg​jobb ba​rát​nő​je. Az elő​-
ző is​ko​lá​já​ból, ami​kor még nem kel​-
lett min​den zsi​dó​nak a Zsi​dó Lí​ce​um​-
ban ta​nul​nia. Ál​lan​dó​an üze​ne​te​ket
ír​tak egy​más​nak az órá​kon. Né​hány​-
szor baj​ba is ke​rül​tek emi​att, és az
egész osz​tály előtt han​go​san fel kel​lett
ol​vas​ni​uk a le​ve​le​i​ket.
– De őt Ama​li​á​nak hív​ják, nem Eli​-
za​beth​nek!
– Mir​jam me​sél​te, hogy sze​ret​ték
azt ját​sza​ni, hogy test​vé​rek. Rá​adá​sul
a ki​rá​lyi csa​lád tag​jai. Őszin​tén szól​-
va, bár tu​dom, hogy nem szép ilyet
mon​da​ni, de elég ide​ge​sí​tő volt.
– Mar​ga​ret és Eli​za​beth: a két an​gol
her​ceg​nő! – Most már ért​he​tő a le​vél.
Mir​jam az egyik órán írta ezt a le​ve​let
Ama​li​á​nak, de nem ad​hat​ta át, mert
el kel​lett rej​tőz​nie.
– Tu​dod, hol la​kik Ama​lia, és mi a
csa​lád​ne​ve? Hogy ta​lál​ha​tom meg?
Mina megint elő​re​ha​jol, hogy meg​-
iga​zít​sa a kis​ba​ba ta​ka​ró​ját.
 – Nem tu​dom a csa​lád​ne​vét – vá​la​-
szol​ja. – És sze​rin​tem már nem is
Amsz​ter​dam​ban él. Ő nem volt zsi​dó.
Mir​jam azt me​sél​te, hogy a szü​lei el
akar​ják kül​de​ni vi​dék​re.
– Hová?
Mina meg​von​ja a vál​lát.
– Va​la​ho​vá Hága kör​nyé​ké​re. De
nem Sche​ve​nin​gen​be, ahol a bör​tön is
van, ha​nem abba a kis ten​ger​par​ti vá​-
ros​ká​ba…
– Kijk​du​in​be? – kér​de​zem.
– Igen, oda! Mir​jam egy​szer mu​ta​-
tott egy ké​pes​la​pot. Ama​lia nagy​nén​-
jé​nek a szál​lo​dá​ja volt raj​ta, va​la​mi
ha​tal​mas, zöld monst​rum. Mu​tasd
csak még egy​szer azt a le​ve​let! – és
mi​köz​ben a he​pe​hu​pás jár​dán tol​ja
to​vább a ba​ba​ko​csit, be​tűz​get​ni kez​di
az apró be​tűs, lá​nyos írást.
– Hmmm… A T. ta​lán… – Mina hir​-
te​len le​ha​jol, hogy ki​szed​jen egy ka​vi​-
csot a ke​rék alól.
– Tu​dod, ki ez a T.? Egy fiú, aki tet​-
szett Mir​jam​nak? – kér​de​zem.
– Ta​lán To​bi​as…
Ki le​het ez a To​bi​as?
– Mir​jam fi​ú​ja volt? – kér​de​zem iz​-
ga​tot​tan.
– To​bi​as Ros​en min​den lány fi​ú​ja
volt. Az ál​ma​ink​ban. A leg​he​lye​sebb
srác az egész su​li​ban. A múlt hé​ten ta​-
lál​koz​tam vele, rám mo​soly​gott, és
még most is azon jár az eszem, ho​-
gyan csil​lo​gott a sze​me.
– Ta​lál​koz​tál vele múlt hé​ten! – A
hal​lot​tak egy​re job​ban fel​vil​la​nyoz​-
nak. – Te​hát még itt van a vá​ros​ban?
 – Né​hány nap​ja még járt is​ko​lá​ba,
de az​óta nem lát​tam. Ál​lí​tó​lag csak
meg​be​te​ge​dett. Az apu​ká​ja fog​or​vos.
És nagy​já​ból ez min​den, amit tu​dok
róla. Na​gyon nép​sze​rű fiú volt, túl​sá​-
go​san is.
– Sze​rin​ted neki is tet​szett Mir​jam?
– Hát, nem tu​dom. Va​la​ki vi​rág​-
csok​rot kül​dött Mir​jam​nak a szü​li​-
nap​já​ra. Reg​gel, az órák előtt a vi​rá​-
gos maga hoz​ta ki, egye​ne​sen az is​ko​-
la​ud​var​ra, és Mir​jam ci​pel​het​te ma​-
gá​val min​den​ho​vá. Lán​golt az arca
egész nap. A vi​rág​hoz nem volt üd​vöz​-
lő​kár​tya, min​den​ki cuk​kol​ta is Mir​ja​-
mot, ki​vé​ve To​bi​ast. Ő csak a pad​ját
bá​mul​ta. Ha újra jön is​ko​lá​ba, kér​-
dez​zem meg?
– In​kább kérd meg, hogy ta​lál​koz​-
zon ve​lem! Az még jobb len​ne.
– Per​sze, szí​ve​sen. Meg​kér​dez​he​-
tem a töb​bi osz​tály​tár​sát is. És jó len​-
ne, ha más​kor is el​jön​nél és meg​lá​to​-
gat​nál. Alig ma​rad​tak már ba​rá​ta​im.
– Fé​lén​ken rám néz a hosszú szem​pil​-
lái alól. – Len​ne ked​ved? Jaj, várj
csak!
Olyan hir​te​len ál​lít​ja meg a ba​ba​ko​-
csit, hogy majd​nem ke​resz​tül​esek raj​-
ta.
– Meg​ér​kez​tünk – mond​ja.
Nem fi​gyel​tem, mer​re jöt​tünk, és
csak most ve​szem ész​re, mi​lyen
messzi​re el​sé​tál​tunk. Már az Ams​ter​-
dam Cent​ra​al, a fő​pá​lya​ud​var kö​ze​lé​-
ben já​runk.
– Meg​ér​kez​tünk? – kér​de​zem cso​-
dál​koz​va. – És mi​ért jöt​tünk ide? Azt
hit​tem, csak sé​tá​lunk egyet.
– Itt kell át​ad​nom.
Ó, jaj, bár​csak job​ban oda​fi​gyel​tem
vol​na, ami​kor Ju​dith​tel be​szél​get​tek.
Szó​val Mina el​ho​zott ma​gá​val az
egyik sa​ját „ki​szál​lí​tá​sá​ra”. Ezért
nyom​ta a ke​zem​be ezt a ne​héz tás​kát.
A plé​dek alatt a ba​ba​ko​csi​ban meg
ira​tok, élel​mi​szer​je​gyek vagy ta​lán
egy kö​teg pénz van, ami​vel va​la​me​lyik
bel​ső em​be​rü​ket fi​ze​tik le. Min​den bi​-
zonnyal ki​sebb va​gyont érő, ha​mi​sí​-
tott do​ku​men​tu​mo​kat ci​pe​lek a vál​la​-
mon. Igyek​szem hig​gadt ma​rad​ni, de
nem megy könnyen.
– Még nem va​gyunk ott – mond​ja
Mina, és kör​be​néz, hogy tá​jé​ko​zód​-
jon. – A szél​ka​kas​nál kell ta​lál​koz​-
nunk.
 A pá​lya​ud​var két nagy tor​nya kö​zül
az egyi​ken egy iga​zi óra van, a má​sik
is an​nak néz ki, de va​ló​já​ban egy szél​-
ka​kas, ami ide-oda len​ge​de​zik a szél​-
ben. Mina a tö​me​get fi​gyel​ve eh​hez a
to​rony​hoz in​dul a ba​ba​ko​csi​val.
– Ott jön – mond​ja, és in​te​get​ni
kezd va​la​ki​nek a tér túl​ol​da​lán.
A nő igen jól öl​tö​zött: gon​do​san
ápolt sző​ke haja van, és drá​gá​nak ki​-
né​ző kosz​tü​möt vi​sel. Ő te​hát Mina
kap​cso​la​ta. De Vri​es asszony jut róla
eszem​be.
– Kés​tem? – kér​de​zi, mi​kor oda​ér
hoz​zánk.
– Nem, de​hogy. Pont idő​ben ér​ke​-
zett – vá​la​szol neki Mina.
– Nem hoz​tam ma​gam​mal sem​mit.
Kel​lett vol​na? Va​la​ki mint​ha mond​ta
vol​na, hogy…
– Nincs szük​ség sem​mi​re. Örü​lök,
hogy se​gít​he​tek. Ké​szen áll?
A nő bó​lint, majd mind​két kar​ját
ki​nyújt​ja fe​lénk. Kör​be​né​zek, fel​mé​-
rem a tö​me​get, hogy fi​gyel-e bár​ki,
az​tán gyor​san le​ka​pom a vál​lam​ról a
tás​kát, oda​nyúj​tom Mi​ná​nak, hogy ki​-
ve​hes​se be​lő​le, ami​re a nő​nek szük​sé​-
ge van. De Mina tel​je​sen fi​gyel​men kí​-
vül hagy​ja a felé nyúj​tott tás​kát, a ba​-
ba​ko​csi fölé ha​jol, és egyet​len ola​jo​-
zott moz​du​lat​tal ki​kap​ja be​lő​le a kis​-
lányt.
– Re​gi​na a neve – mond​ja a nő​nek,
és ahe​lyett, hogy át​ven​né tő​lem a tás​-
kát, hom​lo​kon csó​kol​ja a kis​ba​bát, a
fü​lé​be sut​tog va​la​mit, amit nem hal​-
lok, és oda​nyújt​ja a sző​ke asszony​nak.
 – Gye​re, ki​csim! – mond​ja a nő, lej​-
jebb húz​za a plé​det a baba ar​cá​ról, és
meg​ci​ró​gat​ja az or​rát. – Mi​lyen szép
neve van! De mu​száj így hív​nunk? A
fér​jem min​dig azt mon​do​gat​ta, hogy
ha kis​lá​nyunk lesz, az édes​any​já​ról
akar​ja el​ne​vez​ni.
Mina na​gyot nyel.
– Most már van egy lá​nyuk –
mond​ja vé​gül. – Gon​dos​kod​ja​nak
róla leg​jobb be​lá​tá​suk sze​rint. Au​tó​-
val jött?
– Igen, ott áll a sar​kon.
– Te​hát min​dent el​ren​dez​tek.
A nő mint​ha sze​ret​ne még kér​dez​ni
va​la​mit, be​szél​get​ni egy ki​csit, de az​-
tán in​kább sar​kon for​dul, és el​in​dul a
tö​meg​ben. Mina nézi őket, amíg el
nem tűn​nek szem elől.
 11.
– Ez mi volt? – sut​to​gom. – Ezt kel​-
lett el​in​téz​ned?
– Mina csak bó​lint egyet, és el​in​dul
vissza​fe​lé. – Várj egy ki​csit! Mi tör​-
tént itt az előbb?
Meg​áll, bi​zony​ta​la​nul rám néz,
majd el​ve​szi a vál​lam​ról a nagy tás​-
kát, és be​le​te​szi a ba​ba​ko​csi​ba.
– Csak ak​kor csi​nál​juk így, ha a
szü​lők be​le​egyez​nek. Né​há​nyan ha​tá​-
ro​zot​tan vissza​uta​sít​ják, hogy meg​vál​-
ja​nak a gye​re​kük​től. Ki​zá​ró​lag azo​kat
he​lyezzük el ide​gen csa​lá​dok​nál, akik​-
nek a szü​lei úgy gon​dol​ják, a ki​csi így
na​gyobb biz​ton​ság​ban lesz. Azt hit​-
tem, tudsz a do​log​ról.
Te​hát er​ről folyt az a be​szél​ge​tés
Ju​dith és Mina kö​zött. Nem kó​dolt
nyel​ven be​szél​tek, és nem is ar​ról, ho​-
gyan jut​tas​sák el a ha​mi​sí​tott iga​zol​-
vá​nyo​kat kü​lön​fé​le em​be​rek​nek, akik
így új sze​mély​azo​nos​ság​hoz jut​hat​-
nak. Mina arra fi​gyel​mez​tet​te Ju​dit​-
het, hogy azok a szü​lők, akik most le​-
mon​da​nak a gyer​me​kük​ről, nem biz​-
tos, hogy a há​bo​rú be​fe​jez​té​vel rá​ta​-
lál​nak majd.
– Még​is hány…? – Hi​szen Mina
még maga is csak ti​zen​öt éves, és
szin​te a vál​la​mig sem ér. És ilyes​mit
csi​nál, rend​sze​re​sen, fé​nyes nap​pal az
ut​cán… – Még​is hány kis​ba​bát ad​tál
így át?
– Én egy​ma​gam? Hát, több mint
szá​zat. Ju​dith in​té​zi a dol​go​kat bent,
a Scho​uw​burg​ben. Fel​ku​tat​ja a csa​lá​-
do​kat, meg​szer​zi az en​ge​dé​lye​ket.
Könnyebb kis​ba​bá​kat és gye​re​ke​ket
el​rej​te​ni, mint egy fel​nőt​tet, mert ti​-
zen​négy éves ko​rig nem kell ne​kik hi​-
va​ta​los pa​pír. Van egy bel​ső em​be​-
rünk a szín​ház​ban, aki át​ja​vít​ja a kar​-
to​té​ko​kat, mint​ha az adott kis​gye​rek
so​sem ke​rült vol​na át a böl​cső​dé​be.
Te​hát a kis Re​gi​na nem fe​dő​te​vé​-
keny​ség volt, hogy el​rejt​se az il​le​gá​lis
szál​lít​mányt. Re​gi​na baba maga volt
a szál​lít​mány.
És Mina már több mint száz al​ka​-
lom​mal csi​nál​ta ezt. Száz sú​lyos tör​-
vény​sze​gés, ami​ért azon​na​li fő​be​lö​vés
jár, és hol​nap reg​gel is fel​kel, ugyan​-
így foly​tat​ja, és köz​ben az is​ko​lá​ról
meg a fi​úk​ról be​szél​get, meg ar​ról,
hogy mit akar majd csi​nál​ni a há​bo​rú
után. És a száz​ból egy​szer a se​gí​tő​je
let​tem.
Mina rám pil​lant ol​dal​ról.
– Azt hit​tem, tu​dod – is​mét​li meg.
– Ju​dith tény​leg nem mond​ta?
– Ju​dith nem mon​dott sem​mit.
– És most ha​rag​szol?
Nem tu​dom, mit ér​zek. Ez a ki​szál​-
lí​tás csu​pán egy a bo​nyo​dal​mak
hosszú so​rá​ban, ami​be nem állt szán​-
dé​kom​ban be​le​ke​ve​red​ni. De olyan
sö​tét volt a szín​ház​ban, és Re​gi​na
még annyi​ra pici! És olyan ke​ve​set
tud ten​ni bár​me​lyi​künk. Mit vá​la​szol​-
hat​nék? Hogy bár​csak a böl​cső​dé​ben
hagy​tuk vol​na Re​gi​nát, hogy on​nan
de​por​tál​has​sák? És mit higgyek mos​-
tan​tól? Hogy egye​dül Mir​jam ér
annyit, hogy vál​lal​va a ve​szélyt meg​-
ke​res​sem, csak mert ép​pen erre kap​-
tam meg​bí​zást? És mi​után lát​tam,
amit lát​tam, mi​után ott jár​tam a gyűj​-
tő​he​lyen, el tu​dom fe​lej​te​ni az egé​-
szet?
– Nem tu​dom, mit ér​zek – kez​dek
bele – Ta​lán…
– Hadd néz​zem meg a kis​ba​bát! –
sza​kít fél​be egy hang.
Egy fér​fi szól har​sá​nyan utá​nunk
hol​lan​dul, erős né​met ak​cen​tus​sal.
– Szép jó na​pot a höl​gyek​nek! Mi​-
lyen cso​dás időnk van eb​ben a cso​dás
vá​ros​ban!
Is​me​rem ezt a ka​to​nát. Nem őt sze​-
mé​lye​sen, ha​nem ezt a tí​pust. Az ilye​-
nek meg​pró​bál​nak meg​ta​nul​ni hol​-
lan​dul, és cu​kor​kát ad​nak a gye​re​kek​-
nek. Ked​ve​sek, ami azon​ban a le​he​tő
leg​ve​szé​lye​sebb jel​lem​vo​nás le​het. A
ked​ve​sek – va​la​hol mé​lyen, a ki​ke​mé​-
nyí​tett uni​for​mi​suk alatt – fel​is​me​rik,
hogy van va​la​mi ré​mes per​ver​zi​tás
ab​ban, amit tesz​nek. Elő​ször ba​rát​-
koz​ni pró​bál​nak ve​lünk, az​tán úrrá
lesz raj​tuk a bűn​tu​dat, és ezek után
két​szer ak​ko​ra len​dü​let​tel győz​kö​dik
ma​gu​kat, hogy mi mind sze​mét söp​-
re​dék va​gyunk.
– Ne állj meg! – sut​to​gom Mi​ná​-
nak, mert a ka​to​na nem tud​hat​ja biz​-
tos​ra, hogy meg​lát​tuk-e őt. Ta​lán nem
is hoz​zánk be​szélt.
– Höl​gye​im! – ki​ált utá​nunk
megint. – Hadd néz​zem meg a kis​ba​-
bát! Nem​rég kap​tam a hírt, hogy a fe​-
le​sé​gem kis​lányt szült ne​kem. Hadd
néz​zem meg, mi vár rám majd ott​-
hon!
Az​zal iz​ga​tot​tan el​in​dul fe​lénk.
Nem hagy​hat​juk, hogy meg​tud​ja,
nincs kis​ba​ba a ko​csi​ban. El fog​ja kér​-
ni a pa​pír​ja​in​kat. Mind​ket​tőn​ket ma​-
gá​val visz. Mi​ná​ról ki​de​rí​tik, hogy
köze van a kis Re​gi​ná​hoz. Az egész
böl​cső​dét át​ku​tat​ják. Ed​dig csak ma​-
ga​mért kel​lett ag​gód​nom, de aki egy
na​gyobb rend​szer ré​sze​ként dol​go​zik,
az a töb​bi​ek biz​ton​sá​gá​ért is fe​lel.
A bal ol​da​la​mon Mina pe​dán​san
meg​iga​zít​ja a sál​ját, mint​ha csu​pán a
hi​deg el​len ten​né, de lá​tom, va​ló​já​ban
mi​ért te​szi: hogy el​ta​kar​ja a nagy Dá​-
vid-csil​la​got a ka​bát​ján. A fe​jem​ben
gyor​san össze​ra​kok egy tör​té​ne​tet: a
kis​ba​ba el​ka​pott egy fer​tő​zést, és a
ka​to​na nem ha​jol​hat kö​zel hoz​zá, kü​-
lön​ben ő is meg​be​te​ged​het. Ezt fo​gom
mon​da​ni, mert ez elég un​do​rí​tó​nak
hang​zik.
Mina el​ké​pesz​tő, csak áll és mo​so​-
lyog.
– Gra​tu​lá​lok! – szó​lal meg han​go​-
san né​me​tül, mi​köz​ben a fér​fi fe​lénk
kö​ze​le​dik.
Hogy​hogy nem lát​ja be, mek​ko​ra
ka​taszt​ró​fá​hoz ve​zet​het, ha fel​hív​ja
ma​gá​ra a fi​gyel​met. A böl​cső​dé​ben
dol​go​zik, és épp egy üres ba​ba​ko​csit
to​lo​gat! De mi​kor a fér​fi oda​ér hoz​-
zánk, be​nyúl a ko​csi​ba, és el​kez​di ki​-
bon​ta​ni a cso​ma​gun​kat. Mit rej​te​get
ben​ne? Fegy​vert? Ha​mis pa​pí​ro​kat?
Mi​ért nem ered​tünk már fu​tás​nak?
A ko​csi​ban lévő tás​ka… A sze​me​met
me​reszt​ve bá​mu​lok, jól lá​tom-e vagy
kép​ze​lő​döm? A ko​csi​ban lévő tás​ka
tele van fá​val. Nagy, gö​csör​tös ágak​-
kal, fa​for​gáccsal, sőt még gom​bóc​cá
gyűrt pa​pír is van ben​ne.
– Saj​ná​lom, de nincs ve​lünk kis​ba​-
ba, pe​dig oda​ad​nám, hogy a ke​zé​be
fog​ja – sza​bad​ko​zik Mina. – Csak tü​-
ze​lő​nek va​lót vi​szünk. Nem ma​radt
elég je​gyünk, és el​men​tünk rő​zsét
gyűj​te​ni. De gra​tu​lá​lunk a kis​ba​bá​-
hoz!
– Jaj, de kár! – szó​lal meg a ka​to​na
őszin​te csa​ló​dott​ság​gal a hang​já​ban.
Az​tán csak bá​mu​lunk a tá​vo​lo​dó
fér​fi után. A töb​bi já​ró​ke​lő, aki hal​lot​-
ta a be​szél​ge​té​sün​ket, szin​tén gra​tu​lál
neki. Nem szó​la​lok meg, csak mi​kor
már hal​ló​tá​vol​sá​gon kí​vül​re ke​rült.
– Azt a cso​ma​got ci​pel​tem egész idő
alatt.
– Bi​zony! – vá​la​szol​ja Mina.
– Tu​dod, mi​lyen ne​héz volt?
– Tu​dom, mert én is ci​pel​tem már
több tu​cat al​ka​lom​mal. Hó​na​pok óta
ugyan​azt a tü​ze​lő​nek va​lót ci​pe​lem.
De be​vá​lik. Ha meg​ál​lí​ta​nak, úgy né​-
zek ki, mint bár​me​lyik hol​land ál​lam​-
pol​gár, aki tű​zi​fát ci​pel. A rő​zse​gyűj​-
tést nem tilt​ja a tör​vény.
– De mi​ért?
– Mi​ért így csi​ná​lom? Sze​re​tek ba​-
ba​ko​csi​val sé​tál​gat​ni, ami​ben nincs
kis​ba​ba.
– De ak​kor mi szük​ség egy​ál​ta​lán a
ba​ba​ko​csi​ra? – kér​de​zem. – Mi​ért
nem ho​zod a ke​zed​ben a ba​bát az ál​-
lo​más​hoz?
– Csak úgy.
 – Még​is mi​ért?
Mina egy má​sod​perc​re a ko​csi​ra
pil​lant, az​tán vissza​néz rám, mint​ha
azt re​mél​né, hogy nem vet​tem ész​re.
– Nem szá​mít, men​jünk vissza! –
mond​ja.
– Mina, van még va​la​mi a ko​csi​-
ban? – kér​de​zem.
– De​hogy. Mi​ből gon​do​lod?
Nem hi​szek neki. Foly​ton eszem​be
jut, hány​szor áll​tunk meg ide​fe​lé út​-
köz​ben, hogy meg​iga​zít​sa Re​gi​na
baba pléd​jét. Olyan sok​szor nem
csúsz​ha​tott fél​re. Nem hi​szem, hogy
csak a plé​det igaz​gat​ta.
Nem ha​gyok neki időt, a ko​csi fölé
ha​jo​lok, és be​nyú​lok a tü​ze​lő alá. A
ko​csi ele​jé​ben az ol​da​lá​hoz si​mul​va
egy ke​mény és négy​szög​le​tű va​la​mi
bú​jik meg egy kis zseb​ben. Nem tu​-
dom ki​nyit​ni, ezért húz​ni kez​dem ki​-
fe​lé.
– Ne! – kér​lel Mina. A vi​dám​sá​ga
egy​szer​re szer​te​fosz​lik.
– Mi van ott?
– Kér​lek, ne! Min​dent el​mon​dok
ké​sőbb, de ha azt most elő​ve​szed,
mind​ket​tőn​ket hely​ben főbe lő​nek.
Der​med​ten ál​lok. Le​lő​het​nek azért
a va​la​mi​ért? És ezt pont az a lány
mond​ja, aki az előbb csem​pé​szett vé​-
gig a meg​szállt Amsz​ter​dam ut​cá​in
egy zsi​dó kis​ba​bát?
– Mi van a ko​csi​ban? Fegy​ver?
Rob​ba​nó​szer? Most azon​nal mondd
meg!
Meg​sem​mi​sül​ten néz rám.
– Egy fény​ké​pe​ző​gép.
 – Mi​cso​da! Egy fény​ké​pe​ző​gép?
– Ol​vas​tam az egyik föld​alat​ti új​-
ság​ban né​hány fo​to​grá​fus​ról, akik
fény​ké​pe​ket ké​szí​te​nek a meg​szál​lás​-
ról. Do​ku​men​tál​ják az ese​mé​nye​ket.
Így ami​kor vé​get ér a há​bo​rú, a né​me​-
tek nem ta​gad​hat​ják le, mit mű​vel​tek
– sut​tog​ja vá​la​szul Mina.
– És te is tag​ja vagy a cso​port​nak?
A kér​dé​sem​re el​pi​rul.
– De​hogy, ők mind​annyi​an pro​fi
fény​ké​pé​szek. De sok nő van kö​zöt​-
tük, és a re​ti​kül​jük​ben vagy a be​vá​-
sár​ló​ko​sa​ruk​ban rej​tik el a fény​ké​pe​-
ző​gé​pet, ahon​nan úgy fo​tóz​hat​nak,
hogy sen​ki sem vesz ész​re sem​mit. Ez
adta ne​kem is az öt​le​tet.
– Csak te kis​tás​ka he​lyett ba​ba​ko​-
csit hasz​nálsz. És hol van a fény​ké​pe​-
ző​gép len​csé​je? – kér​de​zem.
– Vág​tam egy kis lyu​kat a ko​csi ele​-
jé​be, amit csak ak​kor le​het ész​re​ven​-
ni, ha na​gyon kö​zel​ről vizs​gá​lod. Min​-
den al​ka​lom​mal, ami​kor sé​tál​ni me​-
gyek egy kis​ba​bá​val, ti​tok​ban ké​pe​ket
ké​szí​tek. Az egész há​bo​rút le​fo​tóz​tam,
és már egy cso​mó film​te​ker​csem van.
– És mi​ket fény​ké​pez​tél le ti​tok​-
ban?
– A raz​zi​á​kat, a ka​to​ná​kat, ahogy
az em​be​re​ket dur​ván a szín​ház​ba te​-
re​lik. Vagy ami​kor el​vit​tek va​la​kit ott​-
hon​ról, és a szom​széd​jai csak áll​tak,
és nem se​gí​tet​tek. De a jó dol​go​kat is
le​fo​tóz​tam – foly​tat​ja. – Pél​dá​ul az el​-
len​ál​ló​kat. Hogy azt is meg​tud​ja a vi​-
lág, vol​tak, akik fel​vet​ték a har​cot.
Meg a rej​tek​he​lye​ket, ahol az em​be​-
rek ku​po​rog​va buj​kál​nak he​te​kig, hó​-
na​po​kig. És min​den gye​rek​ről ké​szí​-
tet​tem ké​pet a szín​ház​ban, hogy majd
se​gít​hes​sek ne​kik a há​bo​rú után meg​-
ta​lál​ni a csa​lád​ju​kat.
– És hány fény​ké​ped van? – kér​de​-
zem.
Még nem hal​lot​tam róla, hogy az el​-
len​ál​lás ilyes​mi​vel is fog​lal​koz​na. A
ná​cik meg​til​tot​ták, hogy fény​ké​pez​zék
őket. De egyéb​ként is hi​á​ba akar​na
va​la​ki fo​tó​kat ké​szí​te​ni, na​gyon ne​héz
film​hez jut​ni. Az még szá​mom​ra is a
ne​he​zeb​ben be​sze​rez​he​tő dol​gok közé
tar​to​zik a fe​ke​te​pi​a​con.
– Több száz ké​pet csi​nál​tam már –
vá​la​szol​ja Mina. – Nyolc​éves ko​rom
óta szin​te min​den szü​li​na​pom​ra fil​-
met kér​tem. Ren​ge​te​get össze​gyűj​töt​-
tem mos​tan​ra.
– És Ju​dith​nek mi a vé​le​mé​nye ar​-
ról, hogy ilyes​mi​vel fog​lal​ko​zol?
Mina arca el​ko​mo​ro​dik.
– Nem tud róla. És kér​lek, te se
mondd el neki. Nem ér​te​né meg,
ahogy Ol​lie és a töb​bi​ek sem, mert túl
so​kat koc​káz​ta​tok anél​kül, hogy köz​-
ben a le​he​tő leg​több em​ber​éle​tet
men​te​ném meg. Pe​dig sze​rin​tem ez is
fon​tos do​log, még ha nincs is sok ér​-
tel​me. Úgy ér​zem, ne​kem így kell se​-
gí​te​nem.
Nem vá​la​szo​lok. Pon​to​san ér​tem,
mi​lyen az, ami​kor va​la​mi fon​tos a
szá​mod​ra, má​sok pe​dig bo​lond​nak
tar​ta​nak mi​at​ta. Min​den egyes perc
ilyen lett szá​mom​ra, ami​óta be​le​-
egyez​tem, hogy se​gí​tek Jans​sen né​ni​-
nek. És bár meg​ér​tem Mina ér​zé​se​it,
de fény​ké​pe​ket gyűj​te​ni azo​nos-e az​-
zal, amit én csi​ná​lok? A fény​ké​pek
mind​annyi​unk biz​ton​sá​gát ve​szé​lyez​-
te​tik.
– Majd gon​dol​ko​dom a dol​gon –
vá​la​szo​lom. – Egye​lő​re még nem szó​-
lok neki.
Azt sem tu​dom, mit mon​da​nék Ju​-
dith​nek. Egy egész dél​utá​non ke​resz​-
tül fi​gyel​tem, mi tör​té​nik kö​rü​löt​tem,
és min​den egyes moz​za​na​tot fél​re​ér​-
tel​mez​tem, az ele​jé​től a vé​gé​ig. A je​lek
ott vol​tak az or​rom előtt, én azon​ban
sem​mit nem vet​tem ész​re.

Ju​dith a böl​cső​dé​ben vár min​ket.

 – Rend​ben men​tek a dol​gok? – kér​-
de​zi.
– Min​den oké – nyug​tat​ja meg
Mina. – Az örök​be​fo​ga​dók ren​des
em​be​rek.
– Leg​alább ez​zel nincs gond – só​-
hajt na​gyot Ju​dith, és meg​masszí​roz​-
za a nya​kát. Ki​me​rült le​het az egész
napi mun​ká​tól: reg​gel az is​ko​lá​ban
kezd, az​tán ami​kor ott vé​gez, jön át
ide.
Egy​szer csak rám néz.
– Hí​re​im van​nak a szá​mod​ra –
mond​ja. Az​tán meg​vár​ja, amíg Mina
vissza​megy a cse​cse​mők há​ló​ter​mé​be,
és a töb​bi ki​se​gí​tő sincs a kö​zel​ben. –
Be​szél​tem a kon​tak​tom​mal, át​néz​te a
kar​to​té​ko​kat há​rom nap​ra vissza​me​-
nő​leg. A fel​jegy​zé​sek sze​rint Mir​jam
Ro​od​veldt nevű lányt még nem hoz​-
tak be a szín​ház​ba.
– És a kon​tak​tod biz​tos eb​ben?
Ju​dith ke​se​rű gri​maszt vág.
– A ná​cik ra​gasz​kod​nak a pon​tos
nyil​ván​tar​tás​hoz, aki be​ke​rül a szín​-
ház​ba, an​nak van​nak pa​pír​jai.
– Kö​szö​nöm, Ju​dith, hogy utá​na​-
jár​tál.
– Nem kell meg​kö​szön​nöd. És
Han​ne​ke, azt mond​tam, hogy még
nem hoz​ták be a szín​ház​ba. De min​-
den csak idő kér​dé​se.
 12.
Ami​kor ha​za​érek, Ol​lie vár rám a
házunk lép​cső​jén. Múlt éj​sza​ka óta
nem be​szél​tünk, ami​kor a ré​szeg ka​-
to​nák​kal ta​lál​koz​tunk. Így ne​ve​zem
ma​gam​ban: „a ré​szeg ka​to​nák éj​sza​-
ká​ja”. Könnyebb így gon​dol​ni arra az
es​té​re, mint „a két​ség​be​esett csók éj​-
sza​ká​já​ra”.
A csók után a ka​to​na ne​vet​ve hát​ba
ve​re​ge​tett mind​ket​tőn​ket, gra​tu​lált,
az​tán to​vább​sé​tált a tár​sá​val. Mi meg
re​meg​ve, né​mán bá​mul​tunk utá​nuk,
amíg ki nem for​dul​tak az ut​cá​ból. Az​-
tán ugyan​azt a néma pa​ran​csot kö​vet​-
ve, de már jó​val óva​to​sab​ban, egy​-
szer​re el​in​dul​tunk, és fi​gyel​tünk, nem
buk​kan-e fel megint va​la​ki a sa​rok
mö​gül.
Egy szót sem ej​tet​tünk a do​log​ról.
Meg​tör​tént, ennyi. Mos​ta​ná​ban így
van ez, min​dig tör​té​nik va​la​mi, és
bár​mi​kor meg​tör​tén​het újra.
A házunk elé érve Ol​lie fel​áll a lép​-
cső​ről, hogy üd​vö​zöl​jön.
– Vissza​hoz​tam anyu​kád bi​cik​li​jét
– szó​lal meg. Teg​nap kap​ta köl​csön
anyá​tól, hogy mi​nél gyor​sab​ban ha​za​-
jus​son. Meg​es​kü​dött rá, hogy is​mer
egy út​vo​na​lat, ahol rit​kán jár​őröz​nek
ka​to​nák. – Ta​lál​koz​tam Ju​dith​tel,
amíg ti Mi​ná​val a pá​lya​ud​var​nál vol​-
ta​tok. Nem gon​dol​tam vol​na, hogy
Mina ma​gá​val visz. És nem ér​tem, Ju​-
dith mi​ért en​ged​te. Még túl ko​rai,
hogy be​le​von​junk ezek​be a dol​gok​ba,
fő​leg a hoz​zá​já​ru​lá​sod nél​kül.
 Fel​hú​zom a szem​öl​dö​köm.
– Na​hát, ezek sze​rint egye​dül ne​ked
sza​bad az aka​ra​tom el​le​né​re be​le​von​-
ni en​gem az el​len​ál​lás te​vé​keny​sé​ge​i​-
be.
Ol​lie a füle tö​vé​ig el​pi​rul.
– Ezen is gon​dol​kod​tam. Hogy elő​-
re szól​nom kel​lett vol​na. Saj​ná​lom.
Saj​ná​lom. A bo​csá​nat​ké​rés az
egyet​len do​log, ami Bas​nak so​sem
volt erős​sé​ge. És nem​csak azért, mert
utált bo​csá​na​tot kér​ni, ha​nem sok​kal
in​kább azért, mert sze​re​tett a vég​te​-
len​sé​gig vi​tat​koz​ni min​de​nen. Ke​vés
dol​got imá​dott job​ban, mint a nagy
vi​tá​kat, hogy idét​len ér​ve​lé​sek​be rán​-
gas​son bele, és ad​dig nyag​gas​son,
amíg nem vé​dem szen​ve​dé​lye​sen a
ma​gam iga​zát én is, ami pe​dig en​gem
annyi​ra so​sem iz​ga​tott.
– És mit gon​dolsz az egész​ről? –
kér​de​zi.
– Még min​dig gon​dol​ko​dom.
Egy pil​la​nat​ra át​su​han a fe​je​men,
hogy el​mon​dok neki töb​bet is, de nem
hi​szem, hogy sza​vak​ba tud​nám ön​te​ni
mind​azt, ami a fe​jem​ben ka​va​rog.
Még nem.
– Ér​tem – szó​lal meg Ol​lie.
– Ju​dith és Mina na​gyon bát​rak.
– Te is le​het​nél ilyen bá​tor, csak
gon​dol​kodj el raj​ta! És gye​re el a kö​-
vet​ke​ző gyű​lé​sünk​re!
El​né​zek mel​let​te.
– Azért jöt​tél, hogy vissza​hozd a bi​-
cik​lit, vagy be is akarsz jön​ni?
Ol​lie kar​ba tett kéz​zel áll​do​gál. Kí​-
ván​csi len​nék rá, va​jon ő is olyan kí​-
no​san érzi-e ma​gát a múlt éj​sza​ka mi​-
att, mint én.
– Hát, le​gyen, de nem ma​rad​ha​tok
so​ká​ig – lep meg a vá​la​szá​val. – Ma
én va​gyok a so​ros, hogy va​cso​rát ké​-
szít​sek, és nem hagy​ha​tom éhe​sen
Wil​le​met.
Fent a la​kás​ban elő​ször le sem ve​szi
a ka​bát​ját, csak ami​kor jel​zek neki,
akaszt​ja fel a fo​gas​ra. Még raj​ta van
az épí​tész​hall​ga​tók egye​te​mi kö​pe​nye,
az egyik ujja fel​tűr​ve, a má​si​kon lát​-
szik a pisz​kos kéz​elő. Papa üze​ne​tet
ha​gyott az ebéd​lő​asz​ta​lon, hogy a
szom​szé​dok meg​szán​ták, és át​hív​ták
ebéd​re, most, hogy mama el​uta​zott a
vá​ros​ból. Bár​csak tud​tam vol​na, hogy
üres a ház, mi​előtt meg​hív​tam Ol​lie-t.
– Kérsz teát? – kér​de​zem. – Nem
va​ló​di – te​szem hoz​zá gyor​san.
– Kö​szö​nöm, nem.
Már el​in​dul​tam a kony​ha felé, mi​-
kor vá​la​szolt, és most ál​lok a szo​ba
kö​ze​pén el​bi​zony​ta​la​nod​va. Ha nem
kér teát, ak​kor ho​gyan foly​tas​suk ezt a
kény​sze​re​dett be​szél​ge​tést?
Ol​lie kör​be​jár a la​kás​ban, papa
köny​ves​pol​cát nézi, a nya​kát nyúj​to​-
gat​ja, hogy el​ol​vas​sa a köny​vek ge​rin​-
cén a cí​me​ket, de egyi​ket sem ve​szi le
a polc​ról.
– Ez ne​kem is meg​volt – mu​tat egy
esszé​kö​tet​re, ami iga​zá​ból az enyém,
csak va​la​hogy ide​ke​ve​re​dett papa szó​-
tá​rai közé. – Nem tu​dom, most hol le​-
het.
– El​kép​zel​he​tő, hogy a tiéd volt.
Bas​tól kap​tam.
 – Biz​tos im​po​nál​ni akart ne​ked, ki​-
zárt, hogy ol​vas​ta vol​na.
– Azt hal​lot​tam, hogy a né​met had​-
se​re​get meg​ál​lí​tot​ták Sztá​lin​grád​nál –
mon​dom hal​kan, hogy a szom​szé​dok
vé​let​le​nül se hall​ják. Ennyi​vel va​gyok
ké​pes hoz​zá​já​rul​ni eh​hez a kí​nos be​-
szél​ge​tés​hez. – A BBC-n mond​ták be.
– Te tudsz an​go​lul?
– Egy ki​csit, papa ta​nít​gat.
Az​tán megint ki​fo​gyunk a mon​da​-
ni​va​ló​ból. Na​gyon fur​csa ér​zés, hogy
egy rosszul idő​zí​tett csók mennyi​re
ide​gen​né ké​pes ten​ni két em​bert.
– Ol​lie, ami múlt éj​sza​ka… – Nem
vág a sza​vam​ba, ezért én be​szé​lek to​-
vább, mint​ha azt gon​dol​nám, nem
em​lék​szik, ho​gyan csó​kol​tuk meg egy​-
mást az ut​cán két ré​szeg ka​to​na szó​-
ra​koz​ta​tá​sá​ra. – …ami​kor az a két ka​-
to​na… szó​val, amit tet​tünk…
– Ami​kor ak​ko​ra sze​ren​csénk volt!
– vág most a sza​vam​ba. – Ak​ko​ra sze​-
ren​csénk volt, hogy gyor​san ki​vág​tuk
ma​gun​kat!
– Na​gyon jól ke​zel​ted a hely​ze​tet a
ka​to​nák​kal. Sok​kal job​ban ját​szot​tál,
mint én.
Meg​von​ja a vál​lát.
– Ez csak egy jól al​kal​maz​ha​tó ké​-
pes​ség.
– Ne​ked is ele​ged van a foly​to​nos
tet​te​tés​ből és ügyes​ke​dés​ből? – kér​-
de​zem.
– Ez tart élet​ben.
Meg​könnyeb​bül​ten lá​tom, mi​lyen
tár​gyi​la​go​san hes​se​ge​ti el a tör​tén​te​-
ket, de bosszant is a do​log. Úgy ér​zem
ma​gam, mint azok a lá​nyok, akik túl
nagy ügyet csi​nál​nak egy csók​ból, ami
sem​mit nem je​lent.
– Tu​dott se​gí​te​ni Mina Mir​jam​mal
kap​cso​lat​ban? – kér​de​zi Ol​lie, iga​zi
gentle​man mód​já​ra vált​va té​mát.
– Meg kell ta​lál​nom egy To​bi​as
nevű fiút. Az apja fog​or​vos. Hol​nap
fel​ke​re​sek né​hány ren​de​lőt. – Bó​lint,
de nem mond sem​mit. – Mint​ha ver​-
senyt fut​nék az idő​vel, az óra ke​tyeg,
és még azt sem tu​dom, mi​kor​ra van
be​ál​lít​va. Hi​á​ba de​rí​tek ki va​la​mit,
min​dig adó​dik egy újabb meg​ol​dás​ra
váró prob​lé​ma. És kez​dek ki​fut​ni az
idő​ből – val​lom be Ol​lie-nak.
– Mind​annyi​an így va​gyunk ez​zel –
vá​la​szol​ja –, a mi cso​por​tunk és az
egész el​len​ál​lás is. Ez a há​bo​rú tény​-
leg olyan, mint va​la​mi bor​zasz​tó, bi​-
zarr ver​seny: hány éle​tet tu​dunk meg​-
men​te​ni, és ki a gyor​sabb? Si​ke​rül
idő​ben ott len​nünk, vagy a ná​cik hur​-
col​ják el őket?
– Ha Mir​jam be​ke​rül a Scho​uw​-
burg​be, so​sem jut ki on​nan. Ezt egy​-
sze​rű​en tu​dom. Bor​zal​mas az a szag,
olyan… – Azt akar​tam mon​da​ni, hogy
latr​ina​szag van, de az em​be​ri ürü​lék
bűze sem írja le elég​gé, amit ott érez​-
tem.
– Mire gon​dolsz?
– Á, hagy​juk… – vá​la​szo​lom.
Ol​lie meg​áll az egyik polc​nál, egy
csa​lá​di fény​kép előtt: az egyik nya​ra​-
lá​son ké​szült hár​munk​ról, ma​má​val
köz​re​fog​juk pa​pát, ke​zünk a vál​lán. A
ké​pen nem lát​szik, de én em​lék​szem
rá, mennyi​re le​ég​tem az​nap a stran​-
don. Pi​ros volt az or​rom, na​po​kig fájt,
és hám​lott róla a bőr.
– Ez a ruha na​gyon is​me​rős – szó​lal
meg Ol​lie a kép​re mu​tat​va. – De mi​-
ért em​lé​kez​nék rá?
Kö​ze​lebb ha​jo​lok, és lá​tom, hogy a
pi​ros koc​kás ru​hám​ról be​szél, ami​nek
gom​bok van​nak a gal​lér​já​nál. El​pi​ru​-
lok, mert pon​to​san tu​dom, mi​ért is​-
mer​he​ti.
– Hon​nan tud​nám – ha​zu​dom.
Ol​lie fel​kap​ja a ké​pet, hogy kö​ze​-
lebb​ről meg​vizs​gál​ja, és ami​kor meg​-
je​le​nik egy kis ránc a hom​lo​kán, az
annyi​ra is​me​rős, hogy szin​te el​áll a lé​-
leg​ze​tem.
– Most olyan vagy, mint Bas – bu​-
kik ki be​lő​lem –, ha​son​lí​tasz rá.
 Szin​te alig ész​re​ve​he​tő​en meg​rán​-
dul az arca.
– Nem iga​zán – vá​la​szol​ja.
– De, eb​ben a fény​ben… – erős​kö​-
döm. – Itt a la​ká​sunk fé​nyé​ben na​-
gyon!
– A csa​lád​ja​ink​nak la​kást kel​le​ne
cse​rél​ni​ük, a szü​le​im bár​mi pénzt
meg​ad​ná​nak ezért a fé​nyért. – Ki​csit
ke​se​rű​nek tű​nik a hang​ja, de leg​in​-
kább szo​mo​rú​nak. – Annyi​ra hi​ány​zik
ne​kik. Mind​annyi​unk​nak… Ezért… –
az​tán nem foly​tat​ja.
– Mi​ért?
Só​hajt egyet.
– Ami​kor az első este ide​jöt​tem, azt
re​mél​tem, si​ke​rül rá​ven​nem té​ged,
hogy csat​la​kozz az el​len​ál​lás​hoz. Meg
per​sze ki akar​tam de​rí​te​ni, hogy nem
dol​go​zol-e az NSB-nek, mert az ve​-
szély​be so​dor​hat​ta vol​na Ju​dit​het. És
ag​gód​tam is mi​at​tad. Mi​után Ju​dith
el​me​sél​te, hogy mit mond​tál neki
Bas​ról, na​gyon meg​saj​nál​ta​lak. Az
járt a fe​jem​ben, mennyi​re össze​tört
té​ged…
– Össze​tört… – vissz​hang​zom Ol​lie
sza​va​it, és egy​ál​ta​lán nem fáj, hogy
ezt mond​ja. In​kább meg​könnyeb​bü​-
lök, hogy más is gon​dol úgy a dol​gok​-
ra, ahogy én szok​tam egy​ma​gam​ban.
– De ter​mé​sze​tes is, hogy hi​ány​zik
– szó​lal meg Ol​lie. – Pi​á​val so​kat be​-
szé​lünk róla ott​hon. Róla meg az őrült
vic​ce​i​ről, ahogy ne​ve​tett… hogy mi
lett vol​na be​lő​le ké​sőbb.
Vá​rat​lan csend te​le​pe​dik a la​kás​ra.
Kö​ze​lebb ha​jo​lok, hogy hall​jak min​-
den szót, ami el​hagy​ja Ol​lie szá​ját.
– És mi lett vol​na be​lő​le mos​tan​ra?
– sut​to​gom.
– Ügy​véd. Az​tán po​li​ti​kus. Vá​ro​si
ve​ze​tő. Csak​is olyan hi​va​talt vál​lalt
vol​na, ahol kap​cso​lat​ban le​he​tett vol​-
na a vá​lasz​tó​i​val. Ci​vil szer​ve​ze​te​ket
meg tár​sa​sá​gi ese​mé​nye​ket tá​mo​ga​-
tott vol​na. És imád​ta vol​na a csa​lád​-
ját. – Ol​lie sze​me könnyes, en​gem
néz. Össze​szo​rul a tor​kom. Mennyi​re
egy​sze​rű vol​na együtt gyá​szol​nunk
Bast.
– Az​nap vi​sel​tem azt a ru​hát – sut​-
to​gom –, ezért em​lék​szel rá.
Az​nap. Nem kell sem​mi töb​bet
mon​da​nom. Ol​lie a gyom​rá​ra szo​rít​ja
a ke​zét, mint​ha be​húz​tam vol​na
egyet. Az​nap vi​sel​tem azt a ru​hát,
ami​kor meg​tud​tuk, mi tör​tént Bas-
szal. Pia jött át, hogy el​mond​ja. Ro​-
han​tam Van de Rám​pák​hoz, és ami​-
kor meg​ér​kez​tem, az anyu​ká​juk ar​cul
ütött. Erő​sen és dur​ván. Ol​lie a nap​-
pa​li​juk kö​ze​pén állt, és nem moc​cant.
Mint​ha össze​dőlt vol​na a vi​lág, ha
meg​moz​dul. Ha​za​men​tem, órá​kon át
pa​tak​zott a könnyem, mama a há​ta​-
mat si​mo​gat​ta, az​tán egy​szer csak
vége sza​kadt a sí​rás​nak, tel​je​sen ki​-
szá​rad​tam be​lül. Ek​kor sír​tam utol​já​-
ra.
– Tény​leg? – kér​de​zi Ol​lie. – Erre
nem em​lé​kez​tem.
– Ké​szí​tek teát – mon​dom –, nem
mu​száj in​nod be​lő​le, ha nem kérsz.
Utá​nam jön a kony​há​ba. Meg​áll
mö​göt​tem, ér​zem ma​ga​mon a te​kin​-
te​tét, ahogy a moz​du​la​ta​i​mat kö​ve​ti.
Re​meg a ke​zem​ben a te​a​for​ra​ló, Ol​lie
se​gít meg​tar​ta​ni és tűz​hely​re ten​ni.
– A Hol​land​sche Scho​uw​burg​nek…
– Mi van vele?
– Ha​lál​sza​ga van – fe​je​zi be a mon​-
da​tot, ami​re én hi​á​ba ke​res​tem a szót
az előbb. – Ami ott bent van, az a ha​-
lál és a fé​le​lem sza​ga.
Iga​za van. A fé​le​lem az. Ezt a sza​got
nem tud​tam azo​no​sí​ta​ni. A gyö​nyö​rű,
össze​tört or​szá​gom sza​ga.

De va​la​mit még nem me​-

sél​tem el, mert ma​ga​mat
véd​tem. Mi​után Bas el​mond​-
ta, hogy be fog vo​nul​ni, te​le​-
sír​tam a zseb​ken​dő​met.
És nem sze​re​tem, ha
eszem​be jut, hogy azok a
büsz​ke​ség könnyei vol​tak.
Hol​lan​dia meg​pró​bált
sem​le​ges ma​rad​ni. Olyan or​-
szá​got akar​tunk, mint Svéd​-
or​szág. Azt akar​tuk, hogy
min​ket is hagy​ja​nak bé​kén.
Hit​ler meg is ígér​te. Ad​dig a
na​pig ígér​te, míg le nem ro​-
han​ták az or​szá​got.
Én mon​do​gat​tam, hogy be​-
lép​ni a had​se​reg​be nem más,
mint szim​bo​li​kus ki​fe​je​zé​se a
ná​cik​kal való szem​ben​ál​lás​-
nak.
Én han​goz​tat​tam foly​ton,
hogy nem sza​bad meg​en​ged​-
ni a né​me​tek​nek, hogy azt
csi​nál​ja​nak, amit akar​nak.
Hogy egyik or​szá​got fog​lal​ják
el a má​sik után.
Én kí​sér​tem el Bast a ha​di​-
ten​ge​ré​szet so​ro​zó​iro​dá​já​ba,
én néz​tem vé​gig, ahogy alá​ír​-
ja a be​lé​pé​si pa​pí​ro​kat. A so​-
ro​zó​tiszt újra meg újra rá​kér​-
de​zett, hogy biz​tos-e ben​ne,
mi​vel csak ak​kor kö​te​les va​-
la​ki szol​gá​lat​ra je​lent​kez​ni,
ha már be​töl​töt​te a ti​zen​-
nyol​cat. Hogy en​nél ko​ráb​-
ban nem le​het ön​kén​tes​nek
je​lent​kez​ni. Hogy Bas mi​ért
nem megy in​kább haza, és
vár még egy évet, hát​ha ad​dig
meg​gon​dol​ja ma​gát.
Én vol​tam az, aki meg​-
mond​ta a so​ro​zó​tiszt​nek,
hogy Bas pont azért je​lent​ke​-
zik a ha​di​ten​ge​ré​szet​hez,
hogy ne kell​jen még egy évet
vár​nia, hogy bá​tor le​hes​sen.
Én be​szél​tem rá, hogy so​roz​-
za be.
Bas azért vo​nult be, mert
úgy gon​dol​ta, ez​zel bol​dog​gá
tesz. És bol​dog is vol​tam,
egé​szen ad​dig, amíg csak a
szo​mo​rú​ság ma​radt.
Ak​ko​ri​ban azt hit​tem, so​-
kat tu​dok. Azt hit​tem, a vi​lá​-
gon min​den fe​hér és fe​ke​te.
Hogy Hit​ler rossz em​ber, és
ezt nem sza​bad hagy​nunk.
Hogy a ná​cik nem hal​ha​tat​la​-
nok, és vé​gül úgy​is ve​szí​te​ni
fog​nak. Ha iga​zán fi​gyel​tem
vol​na, lát​tam vol​na, hogy túl
ki​csik va​gyunk, és esé​lyünk
sincs meg​vé​de​ni ma​gun​kat,
hi​szen már ná​lunk sok​kal na​-
gyobb or​szá​gok is el​es​tek,
rög​tön el​ső​ként Len​gyel​or​-
szág. Hit​ler egy rá​dió​adás​ban
be​je​len​tet​te, hogy Hol​lan​dia
le​ro​ha​ná​sa nem sze​re​pel a
ter​vei kö​zött, és sem​mi
okunk a fé​le​lem​re. Már ek​kor
tud​nom kel​lett vol​na, hogy ez
egyet je​lent: a ka​to​nái már
ké​szü​lőd​nek, meg​töl​töt​ték a
pus​ká​i​kat és össze​haj​to​gat​-
ták az ej​tő​er​nyő​i​ket. Ne​künk
pe​dig min​den okunk meg​-
van, hogy resz​kes​sünk a fé​le​-
lem​től. Ka​to​ná​nak áll​ni nem
szim​bo​li​kus ál​lás​fog​la​lás
volt, ha​nem őrült​ség.
Ezért nem be​szél​tem Ol​lie-
val több mint két évig. Ezért
ál​mo​dom azt, hogy Bas dü​-
hös arc​cal jön hoz​zám, ami​-
ért nem ol​vas​tam el a le​ve​lét.
Így ta​nul​tam meg, hogy bá​-
tor​nak len​ni néha a leg​ve​szé​-
lye​sebb do​log, hogy a bá​tor​-
sá​got nem sza​bad el​her​dál​ni.
És ha őszin​te aka​rok len​ni
ma​gam​hoz, ezért ke​re​sem
olyan meg​szál​lot​tan Mir​ja​-
mot. Mert egye​dül ez tű​nik
igaz​sá​gos és jo​gos cse​ré​nek:
meg​men​te​ni egy em​ber​éle​tet
egy má​si​kért, amit el​pusz​tí​-
tot​tam.
Én va​gyok a hi​bás Bas ha​-
lá​lá​ért. Bas hü​lye volt, ami​ért
en​gem sze​re​tett. Hagy​tam,
hogy meg​öl​jék. Ez az én hi​-
bám lett.
 13.
Öt​ven​két óra! Öt​ven​két óra telt el,
hogy elő​ször hal​lot​tam Mir​jam Ro​od​-
veldt el​tű​né​sé​ről. Két ál​mat​lan éj​sza​-
ka. Há​rom ta​lál​ko​zás né​met ka​to​nák​-
kal. Egy meg​men​tett kis​ba​ba. És egy
lány, aki to​vább​ra sincs meg.
Nem jár​tam Jans​sen né​ni​nél, ami​-
óta be​le​egyez​tem, hogy se​gí​tek neki.
Amint Ol​lie el​megy, bi​cik​li​re ülök, és
el​in​du​lok a dél​utá​ni al​ko​nyat​ban,
még a ki​já​rá​si ti​la​lom előtt, hogy be​-
szá​mol​jak a fej​le​mé​nyek​ről. Jans​sen
néni azon​nal a kony​há​ba ve​zet, le​ül​tet
az asz​tal​hoz, va​ló​di ká​vé​ból ká​vét főz,
és egy kis tál​ról man​du​lás sü​te​-
ménnyel kí​nál. Be​le​ha​ra​pok az egyik​-
be, és a lágy mar​ci​pánk​rém szét​ol​vad
a szám​ban. Ban​ket​sta​af, a ked​ven​-
cem! Jans​sen néni nem fe​lej​tet​te el,
és szer​zett va​la​hon​nan.
– Eszem​be ju​tott né​hány do​log
Mir​jam​mal kap​cso​lat​ban – szó​lal
meg, mi​után el​mon​dom neki, amit
ed​dig meg​tud​tam. – Nem hin​ném,
hogy hasz​nod​ra lesz, de foly​ton ezen
jár az eszem.
Elő​vesz egy pa​pír​la​pot, és hu​nyo​-
rog​va ol​vas​ni kez​di.
– Elő​ször: ugye, azt mond​tad, hogy
ve​szé​lyes len​ne a szom​szé​dok​nál kér​-
de​zős​köd​ni, de Mir​jam egy​szer em​lí​-
tet​te, hogy a házuk​ban a gond​nok na​-
gyon ked​ves volt. Őt eset​leg meg​ke​-
res​het​néd. Má​sod​szor: na​gyon sze​re​-
tett mo​zi​ba jár​ni, min​den film​sztárt
is​mert. Nyit​va tar​ta​nak ma​nap​ság a
film​szín​há​zak? Mert ha igen, kö​rül​-
néz​het​nél ott is, hát​ha lát​ta őt va​la​ki.
Har​mad​szor: Mir​jam na​gyon csen​des
kis​lány volt. Nem sze​re​tett a csa​lád​já​-
ról be​szél​ni, mert olyan​kor min​dig el​-
szo​mo​ro​dott. De az én csa​lá​dom​ról,
Jan​ról pél​dá​ul bát​ran ér​dek​lő​dött. Az
em​be​rek ál​ta​lá​ban nem me​rik szó​ba
hoz​ni, de Mir​jam so​kat kér​de​zett róla.
Néha be​vit​tem neki egy bög​re teát,
be​szél​get​ni kezd​tünk, és olyan​kor
órá​kig ott ül​tem nála. És na​gyon ud​-
va​ri​as volt. Utál​ta a ré​pát, de zok​szó
nél​kül meg​et​te. Egyet​len al​ka​lom​mal
sem pa​nasz​ko​dott, soha!
Jans​sen néni fel​pil​lant.
– Foly​tas​sam? – kér​de​zi.
– In​kább ne, ez így is nagy se​gít​ség!
Az a ren​ge​teg do​log, ami a na​pok​-
ban tör​tént, ott ka​va​rog a fe​jem​ben: a
ba​ba​ko​csi​ba rej​tett fény​ké​pe​ző​gép,
Ol​lie és azok a bor​zal​mas, vö​rö​sen vil​-
ló​dzó fé​nyek a szín​ház​ban. Szin​te
időm sem volt fel​dol​goz​ni min​dent,
hogy meg​ért​sem a sa​ját ér​zé​se​i​met.
De ha most be​le​gon​do​lok, leg​in​kább
szé​gyel​lem ma​gam.
Mert ami​kor meg​ígér​tem Jans​sen
né​ni​nek, hogy meg​ke​re​sem Mir​ja​mot,
ki​ra​kós já​ték​ként gon​dol​tam erre az
egész​re, ami​nek meg​pró​bál​ha​tom
össze​il​lesz​te​ni a da​rab​ja​it. Hát​ha az
se​gít, hogy az én kis vi​lá​gom​ban is
hely​re​áll​jon a rend. És ez​zel leg​alább
megint bor​sot tör​he​tek a ná​cik orra
alá. Mint​ha egy el​tűnt lányt meg​ke​-
res​ni egyen​lő len​ne egy do​boz ci​ga​ret​-
ta be​szer​zé​sé​vel. Arra gon​dol​tam,
meg​ta​lál​ha​tom a régi ön​ma​gam. Az​-
tán jött az a ret​te​ne​tes szín​ház, és
most itt ülök, és Jans​sen né​nit hall​ga​-
tom, aki ar​ról me​sél, hogy Mir​jam so​-
sem pa​nasz​ko​dott, meg​evett min​dent,
még a tar​ló​ré​pát is, és most elő​ször
gon​do​lok rá úgy, ami​lyen va​ló​já​ban
volt: egy ön​ál​ló élet​re, egy ré​mült fi​a​-
tal lány​ra, sok-sok ré​mült em​ber kö​-
zül egyet​len​egy​re.
– Éges​sem el? – mu​tat Jans​sen
néni a pa​pír​lap​ra.
Ta​nács​ta​lan va​gyok, de bó​lin​tok:
– Igen, az jó len​ne.
– Rend​ben – vá​la​szol​ja.
A tűz​he​lyen lévő gyu​fá​ért nyúl, de
nem ve​szi ész​re, pe​dig ott van a he​-
lyén, egy kar​nyúj​tás​nyi​ra tőle.
– Jans​sen néni, hová lett a szem​-
üve​ge?
Az or​rá​hoz nyúl, ahol még lát​szik a
szem​üveg he​lye.
– Ó, tény​leg! Be​esett a szek​rény
mögé.
– Mi​kor?
– Reg​gel, mi​után el​men​tél.
– De az két nap​ja volt!
– Úgy​is tu​dom, mi hol van eb​ben a
ház​ban. Több​nyi​re…
El​fog a rosszul​lét, ahogy ma​gam elé
kép​ze​lem, amint a bot​já​ra tá​masz​kod​-
va vak​sin bo​tor​kál kör​be-kör​be a la​-
kás​ban. Man​du​lás sü​te​ményt ren​del,
hát​ha fel​buk​ka​nok, és eszem be​lő​le,
mert ak​kor ta​lán megint lesz al​kal​ma
be​szél​get​ni va​la​ki​vel a fi​á​ról. Mi​lyen
bor​zasz​tó​an egye​dül van!
Le​nya​lom a mor​zsá​kat az uj​jam vé​-
gé​ről.
– Mu​tas​sa meg, hol az a szek​rény,
meg​pró​bá​lom ki​ha​lász​ni a szem​üve​-
gét!
A há​ló​szo​bá​ba ve​zet, és köz​ben egy​-
re csak me​sél:
– Még szok​nom kell, hogy egye​dül
élek. Hend​rik vagy a fiúk se​gí​tet​tek
vol​na. És Mir​jam is, egész biz​to​san.
Min​dig volt va​la​ki a ház​ban, hogy se​-
gít​sen. Tu​dod, én is dol​go​zó lány vol​-
tam, akár​csak te. Negy​ven év​vel ez​-
előtt a nők kö​zül szin​te sen​ki sem volt
még ál​lás​ban. Hend​rik​kel is így ta​lál​-
koz​tam, a mun​ka kap​csán. Fel​vett az
üz​le​té​be el​adó​nak. Azt hit​tem, sza​bad
és füg​get​len va​gyok, de az​tán gon​dos​-
kod​hat​tam má​sok​ról, most pe​dig már
nem aka​rok egye​dül len​ni. Ki gon​dol​-
ta vol​na, hogy így lesz?
Jans​sen néni egy vas​kos, tölgy​fá​ból
ké​szült ru​hás​szek​rény​hez ve​zet. Egy​-
ma​gam meg sem bír​nám moz​dí​ta​ni.
Le​tér​de​lek, és meg​lá​tom alat​ta a
szem​üve​get, de túl szűk a hely, nem
fér be a ka​rom.
– Chris​tof​felt akar​tam meg​kér​ni,
mi​kor leg​kö​ze​lebb erre jár – mond​ja.
– Hol​nap kell jön​nie.
– Nincs szük​ség rá. Van egy hosszú
bot​ja? – kér​de​zem. – Ami elég vé​-
kony, pél​dá​ul egy füg​gö​nyel​hú​zó.
Né​hány per​cig a la​kás​ban ke​res​gé​-
lünk, vé​gül a néni ki​megy a kert​be, és
egy hosszú, vé​kony pál​cá​val tér
vissza, ami​nek föl​des az egyik vége, a
má​sik​ra pe​dig egy ve​te​mény​ma​gos
zacs​kó van erő​sít​ve.
 – Ez jó lesz? – kér​de​zi.
A bot​tal ol​dal​ra lök​dö​söm a szem​-
üve​get, az​tán oda​adom Jans​sen né​ni​-
nek, aki há​lál​kod​va kö​szö​ni meg, le​-
tör​li róla a port, és nem​so​ká​ra megint
az ebéd​lő​asz​tal​nál ülünk.
– Fel​buk​kant né​hány név, akik jól
is​mer​het​ték Mir​ja​mot, bár az is le​het,
hogy egyik​nek sincs je​len​tő​sé​ge, és té​-
ves irány​ban ta​po​ga​tó​zom – szó​la​lok
meg. – Be​szélt Mir​jam egy Ama​lia
nevű ba​rát​nő​jé​ről?
Jans​sen néni az aj​kát biggyesz​ti:
– Nem hi​szem…
– És Ur​sie-ról vagy Zef​ről?
– Igen, Ur​sie-t mint​ha em​lí​tet​te
vol​na, de meg​es​het, hogy össze​ke​ve​-
rem a var​ró​nőm​mel, őt is Ur​su​lá​nak
hív​ják.
 A leg​ígé​re​te​seb​bet hagy​tam a vé​gé​-
re:
– Hát egy To​bi​as nevű fi​ú​ról? Le​-
het, hogy a ba​rát​ja volt!
– Me​sélt egy fi​ú​ról, aki na​gyon tet​-
szett neki, de nem em​lék​szem… Hadd
gon​dol​kod​jam egy ki​csit!
Ne​héz el​kép​zel​ni Mir​jam​ról, hogy a
fi​ú​já​ról be​szél​ges​sen, mi​köz​ben buj​-
kál, a csa​lád​ját gyá​szol​ja, és az éle​té​-
ért ret​teg. Bár nem hi​szem, hogy a há​-
bo​rú mi​att az em​be​rek el​fe​lej​te​né​nek
sze​rel​mes​nek len​ni. Csak mind​annyi​-
an ret​te​gés​ben élünk, és idő kell, hogy
fel​éled​je​nek a ter​mé​sze​tes em​be​ri ér​-
zé​sek, amik más​képp ösz​tö​nö​sen jön​-
nek.
– Ó, most jut eszem​be! – csil​lan
fény a néni sze​mé​ben. Fel​kap​ja a bot​-
ját, és hát​ra​lök​dö​si a szé​két. – Várj
csak!
– Mi az? Mi ju​tott eszé​be?
Fel​áll, és a kam​rá​ba siet. Hal​lom,
hogy ku​ta​ko​dik, egy​más​hoz koc​can​-
nak a be​főt​tes​üve​gek. Ami​kor vissza​-
jön a kony​há​ba, né​hány üve​get tart a
ke​zé​ben.
– Nem va​gyok éhes – szó​la​lok meg
za​va​ro​dot​tan, de Jans​sen néni a fe​jét
ráz​va jel​zi, hogy más ok​ból szed​te elő
az en​ni​va​lót.
– Egy nap​pal az​előtt, hogy el​tűnt,
meg​kér​tem Mir​ja​mot, se​gít​sen le​po​-
rol​ni a kam​rá​ban a pol​co​kat – ma​gya​-
ráz​za. – El kel​lett kül​de​nem az
asszonyt, aki se​gí​tett a ta​ka​rí​tás​ban,
mert fél​tem, meg​hall​ja, hogy van va​-
la​ki a kam​ra mö​gött. Na, szó​val… Már
majd​nem vég​zett, ami​kor a szom​szé​-
dom csen​ge​tett. Mir​jam ab​ba​hagy​ta a
por​tör​lést, és el​bújt. Ezek azok az
üve​gek, amik​kel ad​dig​ra vég​zett –
nyújt​ja fe​lém a szé​pen le​tisz​tí​tott be​-
főt​tes​üve​ge​ket a néni. – És most nézd
meg eze​ket!
El​ső​re ugyan​olyan​nak tűn​nek, mint
ami​ket Mir​jam le​po​rolt, de ahogy a
fény felé tart​ja őket, már lát​szik a kü​-
lönb​ség. Ezek kis​sé po​ro​sab​bak, és
va​la​ki – va​ló​szí​nű​leg a mu​ta​tó​uj​já​val
– be​le​raj​zolt va​la​mit a fi​nom por​ré​-
teg​be. Én is szok​tam így íro​gat​ni az
ab​lak​üveg​re ab​lak​tisz​tí​tás köz​ben.
Jans​sen néni ki​csit el​for​gat​ja a két
üve​get, hogy job​ban lás​sam az írást.
Az egyik​re egy M be​tűt fir​kál​tak, a
má​sik​ra egy T-t.
 – Teg​nap vet​tem ész​re, elő​ször azt
hit​tem, csak va​la​mi kriksz​kraksz –
foly​tat​ja a néni –, de nem. Két betű:
M és T.
– Mir​jam és To​bi​as – sut​to​gom.
– Mit gon​dolsz, je​lent ez va​la​mit?
Nem el​kép​zel​he​tet​len, hogy Mir​jam
egy fiú mi​att szö​kött meg a biz​ton​sá​-
got nyúj​tó bú​vó​hely​ről, mert meg
akar​ta ke​res​ni a sze​rel​mét. De ké​pes
lett vol​na koc​ká​ra ten​ni az éle​tét egy
olyan kap​cso​lat mi​att, ami​nek alig
volt konk​rét bi​zo​nyí​té​ka? Le​szá​mít​va
egy tit​kos üze​ne​tet, a két po​ros be​főt​-
tes​üveg fe​de​lé​re raj​zolt be​tű​ket meg a
vi​rág​csok​rot, amit Mina el​mon​dá​sa
sze​rint Mir​jam ka​pott még az is​ko​lá​-
ban. Egy ra​ci​o​ná​li​san gon​dol​ko​dó
em​ber szá​má​ra az ilyes​mi őrült​ség​nek
tűn​het. De nem pont így vi​sel​ked​nék
én is? Mind​egy len​ne, hogy hó​na​po​-
kig nem ta​lál​koz​ha​tom Bas-szal, nem
gon​dol​nék-e rá min​den​nap, nem ír​-
nám-e fel a ne​vét gon​do​lat​ban min​-
den​ho​vá? Nem ezt te​szem vol​ta​kép​-
pen most is?
De hát a sze​re​lem nem ép​pen a ra​-
ci​o​na​li​tás el​len​té​te?
Jans​sen néni megint a szem​üve​gét
tisz​to​gat​ja, le​tör​li a rá​ta​padt por​-
szem​csé​ket, és köz​ben ma​gá​ban mo​-
tyog va​la​mit a kert​ben ta​lált ka​ró​ról.
– Hmmm? – mor​mo​gok vissza szó​-
ra​ko​zot​tan.
– Csak azt mond​tam, hogy in​kább
bent kel​le​ne tar​ta​nom a ház​ban azt a
ka​rót, ami​vel elő​ko​tort​ad a szem​üve​-
ge​met. Hasz​nos le​het, ha megint be​-
gu​rul va​la​mi a szek​rény mögé.
Fel​pat​ta​nok, mint aki​be vil​lám csa​-
pott.
– Mit mon​dott az előbb?
– Saj​ná​lom, meg​za​var​ta​lak, mi​köz​-
ben gon​dol​kod​tál.
– Nem, el​len​ke​ző​leg, se​gít​het, amit
mon​dott. A karó kint szo​kott len​ni a
hát​só kert​ben? – kér​de​zem.
– Igen, van egy kis ve​te​mé​nye​sem.
Bár most alig te​rem meg va​la​mi, hi​-
szen tél van. De nyá​ron… Mi​ért kér​-
de​zed?
– Lát​nom kell még egy​szer a hát​só
aj​tót!
– De hát mi​ért?
El​si​e​tek mel​let​te, vé​gig a sö​tét, kes​-
keny fo​lyo​són az aj​tó​ig. Pont úgy van
min​den, ahogy em​lé​kez​tem. Ha nincs
rá​hajt​va a ne​héz vas​re​tesz, felül egy
nagy ré​sen be​sü​vít a szél, és ki​nyí​lik.
El​mé​let​ben biz​to​san mű​kö​dik, ami az
előbb eszem​be ju​tott, de el​len​őriz​nem
kell. Fel​eme​lem a re​teszt, és el​en​ge​-
dem. Vissza​zu​han, de nem a he​lyé​re,
és így nem zár az ajtó. Ki​pró​bá​lom
még egy​szer, ugyan​ez tör​té​nik. Ezért
mond​ta Jans​sen néni, hogy kép​te​len​-
ség be​zár​ni az aj​tót ma​gad mö​gött.
Mert a re​tesz nor​má​lis eset​ben nem a
he​lyé​re esik vissza.
A néni egy​re tü​rel​met​le​neb​bül áll​-
do​gál mö​göt​tem.
– Mi csi​nálsz? Nem ér​tem – szó​lal
meg.
– Csss! – pissze​gem le, és újra pró​-
bál​ko​zom.
Már épp azon va​gyok, hogy el​köny​-
vel​jem té​ve​dés​nek, de ek​kor, ne​gye​-
dik pró​bál​ko​zás​ra, egy meg​nyug​ta​tó
kat​ta​nás​sal a re​tesz a he​lyé​re esik
vissza.
Hát​ra​for​du​lok, hogy Jans​sen néni
is lát​ta-e.
– Érti már?
– De hát mit szá​mít, ha ma​gá​tól le​-
csu​kó​dik, ami​kor te be​lül vagy – hor​-
kant fel. – Mir​jam nem tud​ta vol​na
meg​csi​nál​ni ugyan​ezt kí​vül​ről a csu​-
kott ajtó mö​gött.
– Adja ide a ka​rót! – mon​dom neki.
– Ki​me​gyek egy pil​la​nat​ra.
Jans​sen néni úgy​ne​ve​zett ve​te​mé​-
nye​se egy zseb​ken​dő​nyi sze​me​tes
föld​ku​pac. Tél kö​ze​pén tény​leg nem
te​rem itt sem​mi, csak a ka​rók áll​nak
ki a föld​ből a vé​gük​re erő​sí​tett ve​tő​-
ma​gos zacs​kók​kal. A répa he​lyét egy
kis lyuk jel​zi.
– Jans​sen néni, tes​sék fi​gyel​ni, át​-
du​gom az aj​tó​nyí​lá​son! – ki​ál​tom.
Fel​fe​lé ko​to​rá​szok a ka​ró​val, míg
vég​re meg​ta​lá​lom a bel​ső zár re​te​szét,
majd meg​pró​bá​lom fel​fe​lé len​dí​te​ni a
he​lyé​re. El​ső​re nagy csat​ta​nás​sal
vissza​zu​han, az​tán megint, de ötöd​jé​-
re si​ke​rül pont úgy len​dí​te​nem, hogy
meg​fe​le​lő szög​ben áll​jon, és ami​kor
el​en​ge​dem, nagy kat​ta​nás​sal pont a
he​lyé​re esik vissza.
Be​zár​tam egy be​lül​ről zá​ró​dó aj​tót
kí​vül​ről!
Jans​sen néni je​le​nik meg, és csak
bá​mul rám: a hát​só kert​ben ál​lok ke​-
zem​ben egy föl​des ka​ró​val, és si​ke​rült
meg​csi​nál​nom, amit le​he​tet​len​nek
hitt.
– Ez meg ho​gyan ju​tott eszed​be?
– Egy két​ség​be​esett sze​rel​mes lány
a leg​kép​te​le​nebb do​log​ra is ké​pes le​-
het.
A mai nap na​gyon hosszú volt, de
két dol​got is si​ke​rült meg​ol​da​nom.
Elő​ször is, meg​tud​tam, hogy ki​cso​da
a le​ve​lek​ben em​lí​tett „T.”. Má​sod​szor
pe​dig, bár azt to​vább​ra sem tu​dom,
mer​re le​het Mir​jam, leg​alább már az
biz​tos, hogy nem fa​lon át köz​le​ke​dő
szel​lem.
 14.
PÉNTEK
– To​bi​as ma sem volt is​ko​lá​ban –
me​sé​li Mina, mi​kor más​nap dél​után
meg​lá​to​ga​tom a böl​cső​dé​ben.
– Be​teg? – kér​de​zem. – Vagy el​vit​-
ték? Hal​lott róla va​la​ki?
Mina nem tud sem​mit, csak azt,
hogy egy ide​je nem jár is​ko​lá​ba. Le​-
het, hogy meg​fá​zott, eset​leg buj​kál va​-
la​hol. Vagy… meg​halt. És ez azt is je​-
lent​he​ti, hogy mos​tan​ra ta​lán már
Mir​jam sincs élet​ben. A Jans​sen né​-
ni​nél tett teg​na​pi lá​to​ga​tás után na​-
gyon op​ti​mis​tán lát​tam min​dent. De
ma az egész dél​előt​töt az​zal töl​töt​tem,
hogy To​bi​as és az apu​ká​ja után ku​tat​-
va sor​ba jár​tam a fog​or​vo​si ren​de​lő​-
ket, ered​mény​te​le​nül. Va​jon med​dig
fo​gom még Mir​ja​mot ke​res​ni? Már
négy nap​ja el​tűnt. Ahogy te​lik az idő,
a hoz​zá ve​ze​tő nyo​mok egy​re hal​vá​-
nyul​nak. Mi​kor fo​gom be​lát​ni, hogy
Mir​ja​mot ta​lán meg​öl​ték, vagy olyan
mély​re süllyedt a föld​alat​ti vi​lág
bugy​ra​i​ban, hogy so​sem fog​juk vi​-
szont​lát​ni?
Még nem jött el ez a pont. De va​jon
med​dig vá​rat ma​gá​ra? Ké​pes le​szek-e
fel​is​mer​ni, ami​kor már odá​ig ju​tok?
Ké​pes le​szek-e fel​ad​ni és to​vább​lép​-
ni?
Mir​jam nem halt meg, mon​dom
ma​gam​nak.
Csak pár per​ce ér​kez​tem a böl​cső​-
dé​be, mi​kor Ju​dith át​te​le​fo​nál Mi​ná​-
nak, hogy meg​be​szél​jen vele va​la​mit.
– Sze​rez​tem pót​ká​vét – mond​ja
Mina a te​le​fon​ba. – Arra gon​dol​tam,
tart​hat​nánk egy kis össze​jö​ve​telt, ha
sze​rin​ted a ba​rá​ta​ink rá​ér​nek ma
este.
– Aki​ket én is​me​rek, azok te​áz​ni
sze​ret​nek, sen​ki nem akar ká​véz​ni –
hal​lom Ju​dith vá​la​szát.
Mina már el​ma​gya​ráz​ta, ho​gyan
kell a te​le​fo​nos be​szél​ge​té​se​i​ket de​kó​-
dol​ni. A tea vi​lá​gos bőrű kis​gye​re​ket
je​lent, akik a kül​se​jük alap​ján akár
hol​land​nak is tűn​het​nek, a kávé a sö​-
té​tebb bő​rű​e​ket ta​kar​ja. A csa​lá​dok
sző​ke ki​csi​ket akar​nak in​kább, mert
az ő fel​buk​ka​ná​su​kat könnyebb meg​-
ma​gya​ráz​ni.
In​dul​nom kell, ar​ti​ku​lá​lom Mi​ná​-
nak, még hát​ra​van né​hány fog​or​vo​si
ren​de​lő, amit meg kell lá​to​gat​nom.
Ke​zét a te​le​fon​kagy​ló​ra szo​rít​va vá​-
la​szol:
– Ju​dith azt mond​ja, hogy ma este
ta​lál​ko​zó lesz Le​ó​nál, és azt akar​ja,
hogy té​ged is hív​ja​lak meg.
– Még meg​gon​do​lom – vá​la​szo​lom.
Gon​dol​kod​ni fo​gok a dol​gon, egy​foly​-
tá​ban ezt te​szem amúgy is. Tu​dom,
hogy szük​sé​gük van a se​gít​sé​gem​re,
de szá​mom​ra az a leg​fon​to​sabb, hogy
meg​ta​lál​jam Mir​ja​mot.
– Bár​csak én is me​het​nék. Ha idő​-
sebb len​nék, ki nem hagy​nám sem​mi
pén​zért – mond​ja Mina.
– Ta​lán oda tu​dok men​ni ma este –
vá​la​szo​lom.
– Azt mond​ja, meg​gon​dol​ja – köz​-
ve​tít a te​le​fon​ban Mina. – Tu​dom, Ju​-
dith, de en​nél töb​bet nem mon​dott.
El tu​dom kép​zel​ni, mit gon​dol​hat
Ju​dith a vo​nal má​sik vé​gén: hogy ő és
Mina zsi​dók, zsi​dó ne​vük van és Dá​-
vid-csil​la​got vi​sel​nek a ru​há​juk​ra
varr​va, és hogy ők en​nek el​le​né​re nap
mint nap koc​ká​ra te​szik az éle​tü​ket.
Hogy ne​kem sző​ke a ha​jam és zöld a
sze​mem, hogy a pa​pír​ja​im​ba sincs be​-
pe​csé​tel​ve sem​mi, és még csak ígé​re​-
tet sem te​szek ne​kik, hogy se​gí​tek. Ezt
gon​dol​ja, és iga​za van, hi​szen las​san
mind​annyi​an ki​fu​tunk az idő​ből, de
én egy​sze​rű​en még nem va​gyok kész
erre. Még nem tel​je​sen.
Mina he​lyé​re te​szi a kagy​lót, és
ahogy rám néz, lát​szik, hogy ki​csit za​-
var​ban van.
 – Ju​dith cél​zott rá, hogy ha ma este
nem jössz, ak​kor nem fog még egy​szer
Mir​jam után ér​dek​lőd​ni a szín​ház​ban.
Azt is mond​ta, hogy a cso​por​tunk​nak
túl sok fon​tos el​in​téz​ni​va​ló​ja van, és
nem tölt​he​ti az​zal az ide​jét, hogy
olyas​va​la​ki​nek se​gít​sen, aki sem​mit
sem ajánl fel cse​ré​be.
– Oda​me​gyek ma este – vá​la​szo​lom
neki rög​tön.

Ko​rán reg​gel azt mond​tam Kre​uk

úr​nak, hogy fog​or​vos​hoz kell men​-
nem. Az​tán sor​ba lá​to​gat​tam hat ren​-
de​lőt. Fog​fá​jás​ra hi​vat​koz​va egy​más
után be​je​lent​kez​tem min​den​ho​vá, és
Ros​en dok​tort kér​tem. A zsi​dó​ne​-
gyed​hez leg​kö​ze​lebb eső két ren​de​lő​-
vel kezd​tem, az​tán ha​lad​tam egy​re tá​-
vo​labb. Dél​után​ra már van egy ta​lál​-
ko​zóm egy pék​ség tu​laj​do​no​sá​val, egy
re​mény​be​li kun​csaft​tal, Amsz​ter​dam
egyik észa​ki, kert​vá​ro​si ne​gye​dé​ben.
Át​ke​lek a fo​lyón a komp​pal, és mi​-
után meg​volt a ta​lál​ko​zó a pék​ség​ben,
el​in​du​lok fel​ke​res​ni egy kö​ze​li ren​de​-
lőt. A re​cep​ci​ós hölgy már ka​bát​ban
fo​gad.
– A dok​tor úr in​dul​ni ké​szül –
mond​ja –, majd​nem öt óra van.
– Na​gyon fáj a fo​gam. Ros​en dok​tor
úr​nak nem len​ne még​is pár per​ce a
szá​mom​ra? – A vá​la​szát vá​rom, hogy
kö​zöl​je, itt nem dol​go​zik Ros​en nevű
or​vos. Ed​dig min​den egyes ren​de​lő​-
ben így tör​tént.
 Az asszisz​tens​nő só​hajt egyet.
– Ros​en dok​tor be​teg, Zim​mer úr
tud​ja fo​gad​ni, a tár​sa.
– Hogy ki​cso​da?!
– Ros​en dok​tor úr be​teg! Me​gyek és
szó​lok Zim​mer dok​tor​nak, ha tény​leg
úgy gon​dol​ja, hogy sür​gős az eset.
Amint el​tű​nik szem elől, a pult
mögé csussza​nok, ahol nyit​va fek​szik
egy nagy elő​jegy​zé​si nap​ló. Mel​let​te
irat​tar​tó áll, tele or​vo​si szám​lák​kal.
Gyor​san vé​gig​pör​ge​tem őket, hát​ha
meg​ta​lá​lom va​la​me​lyi​ken Ros​en dok​-
tor lak​cí​mét, és köz​ben fél fül​lel hall​-
ga​tom, ahogy a szom​széd he​lyi​ség​ben
a re​cep​ci​ós​lány be​szél. Cím se​hol,
min​den szám​lát a ren​de​lő ne​vé​ben ál​-
lí​tot​tak ki. A pult mö​göt​ti fa​lon be​ke​-
re​te​zett dip​lo​mák és bi​zo​nyít​vá​nyok
so​ra​koz​nak. A sa​rok​ban fény​ké​pek
függ​nek, az egyi​ken egy bar​na hajú
há​zas​pár mel​lett – ők le​het​nek Ros​-
enék – egy fiú áll. Kö​ze​lebb lé​pek,
mert alig aka​rom el​hin​ni, amit lá​tok.
Ugyan​az a ke​rek arcú fiú, aki a lí​ce​-
um​ban oda​in​te​ge​tett ne​kem! A kis pi​-
masz és ide​ge​sen ne​vet​gé​lő srác, aki
hir​te​len Bast jut​tat​ta eszem​be. Ő To​-
bi​as!
– Maga meg mit csi​nál? – me​red
rám a re​cep​ci​ós​lány az aj​tó​ban áll​va.
– Nincs vé​let​le​nül zseb​ken​dő​je? Én
is re​cep​ci​ón dol​go​zom, a fi​ó​kom​ban
szok​tam tar​ta​ni egyet vész​hely​zet​re.
Bi​zal​mat​la​nul fel​von​ja a szem​öl​dö​-
két, és ki​vesz egyet a zse​bé​ből.
– Zim​mer dok​tor úr nem tud​ja ma
fo​gad​ni, mert dél​után sür​gős el​in​téz​-
ni​va​ló​ja van, de azt mond​ta, hogy ve​-
gyük önt elő​jegy​zés​be hol​nap​ra.
Szom​bat dél​utá​non​ként már nem szo​-
kott be​te​get fo​gad​ni, de ha gon​dol​ja,
jöj​jön ide 1 órá​ra.
– Mi len​ne, ha… – ma​gam sem tu​-
dom, hogy fo​gom be​fe​jez​ni a mon​da​-
tot. – Nem fo​gad​hat​na in​kább Ros​en
úr a la​ká​sán? Biz​tos meg​van ön​nek a
címe!
Túl messzi​re men​tem, lá​tom raj​ta,
mert most már tény​leg gya​na​kod​va
néz. Ke​ze​met a szí​vem​re téve foly​ta​-
tom:
– Is​te​nem, nem is tu​dom, mi ütött
be​lém, hogy ilyes​mit ké​rek! Egy fá​jós
fog mi​att az em​be​rek néha bár​mi​re
ké​pe​sek. El​né​zést, hol​nap 1-re itt le​-
szek.
 A komp​pal egy idő​ben ér​ke​zem a
mó​ló​hoz. Több​sé​gé​ben mun​ká​ból ha​-
za​té​rő üz​let​em​be​rek száll​nak le róla,
de fi​a​tal pá​rok és gye​re​ke​i​ket te​rel​ge​-
tő anyu​kák is van​nak az uta​sok kö​-
zött. Egy fi​a​ta​lok​ból álló cso​port vá​ra​-
ko​zik mel​let​tem, vic​ce​lőd​nek, lök​dö​-
sőd​nek, is​ko​lá​ról, mo​zi​fil​mek​ről meg
egy gaz​dá​ról be​szél​get​nek, aki​vel a ki​-
rán​du​lá​son ta​lál​koz​tak. Le​het, hogy
job​ban tet​tem vol​na, ha nem jö​vök el
ilyen hir​te​len Ros​en dok​tor ren​de​lő​jé​-
ből, ha​nem őszin​tén be​szé​lek az
asszisz​ten​sé​vel, vagy úgy te​szek,
mint​ha ag​gód​nék Ros​en úr be​te​ges​-
ke​dő csa​lád​já​ért, és egye​ne​sen rá​kér​-
de​zek, hol lak​nak, mert vin​nék ne​kik
en​ni​va​lót, egy kis for​ró le​vest.
Hir​te​len is​me​rős hang​ra le​szek fi​-
gyel​mes. Hosszan né​zem a fi​a​tal ki​-
rán​du​ló​kat, és egy sző​ke fej tű​nik ki a
tö​meg​ből. Jans​sen néni ki​fu​tó​fi​ú​ja az,
aki a ki​nyit​ha​tó ágyért jött, ami​kor
elő​ször jár​tam ott.
– Chris​tof​fel! – ki​ál​tok oda.
Meg​for​dul, meg​lát, és azon nyom​-
ban el​pi​rul.
– Te vagy Han​ne​ke, ugye?
A kö​rü​löt​te álló töb​bi diák, fő​leg a
fiúk, egy​mást bö​kö​dik a kö​nyö​kük​kel,
mi​köz​ben azt pró​bál​ják ki​ta​lál​ni, va​-
jon ki le​he​tek, és hon​nan is​mer​het
Chris​tof​fel.
– Igen, szia, Jans​sen né​ni​nél ta​lál​-
koz​tunk – vá​la​szo​lom, a bá​mész​ko​-
dók​kal mit sem tö​rőd​ve.
– Hé, Tof, Nagy​me​nő, nem mu​tatsz
be a ba​rát​nőd​nek? – ki​ált fel Chris​tof​-
fel mö​gött egy töm​pe orrú, erős, inas
fiú.
Chris​tof​fel a gúny​ne​ve hal​la​tán még
job​ban el​vö​rö​sö​dik. He​lyes és jó​ké​pű
fiú, csak még nem iga​zán tud​ja ezt
ma​gá​ról. De le​fo​ga​dom, hogy a lá​-
nyok már ész​re​ve​szik. A ko​rá​hoz ké​-
pest ki​csit éret​len, de egy-két év múl​-
va ki​nö​vi az eset​len​sé​gét, és sor​ban
áll​nak majd nála a ba​rát​nő​je​löl​tek.
– Dél​után át​me​gyek a né​ni​hez – vá​-
la​szol​ja –, az apám ho​zott neki egy kis
aján​dé​kot Há​gá​ból, és meg​ígér​tem,
hogy még ma át​vi​szem. Apa a két vá​-
ros kö​zött in​gá​zik.
Iga​zán nagy do​log, ha va​la​ki vo​nat​-
tal utaz​hat, rá​adá​sul rend​sze​re​sen
oda-vissza Hága és Amsz​ter​dam kö​-
zött. Biz​tos fon​tos po​zí​ci​ó​ban van az
apja. Ami​óta a né​me​tek át​vet​ték az el​-
len​őr​zést a vas​út fe​lett, és a sa​ját cél​-
ja​ik​ra hasz​nál​ják, egy​re ne​he​zebb vo​-
nat​jegy​hez jut​ni. A hol​land fér​fi​ak
meg szin​te tel​je​sen le​szok​tak az utaz​-
ga​tás​ról, mert a né​met ka​to​nák rend​-
sze​re​sen vé​gig​jár​ják a tö​meg​köz​le​ke​-
dé​si esz​kö​zö​ket, és on​nan szer​zik be a
mun​ká​so​kat a né​met​or​szá​gi ha​di​gyá​-
rak szá​má​ra. Chris​tof​fel apja fon​tos
üz​let​em​ber le​het, vagy a Vö​rös​ke​-
reszt​nek dol​go​zik, hi​szen azok​nak van
iro​dá​ja Há​gá​ban. Vagy pe​dig az NSB
tag​ja.
– Is​ko​lai ki​rán​du​lá​son vagy​tok? –
kér​de​zem. – Mi​lyen volt?
– Nem rossz. Bár… iga​zá​ból nem
sze​re​tem az ilyen cso​por​tos ki​rán​du​-
lá​so​kat, és bi​cik​liz​ni sem sze​re​tek…
ha sza​bad egy​ál​ta​lán ilyet mon​da​-
nom.
– Hol​land vagy, úgy​hogy ezt ne na​-
gyon han​goz​tasd!
– Hát te? – kér​dez vissza. – Mit ke​-
re​sel Észak-Amsz​ter​dam​ban?
– Sem​mi kü​lö​nö​set, fog​or​vos​nál
vol​tam.
– Jaj, re​mé​lem, rend​ben volt min​-
den. Én ki​ver​tem a hisz​tit, ha fog​or​-
vos​hoz kel​lett men​nem.
– Hát igen, kis​gye​re​kek​nek elég
ijesz​tő – vá​la​szo​lom.
– Nem kis​gye​rek​ként… ta​valy tör​-
tént – vö​rö​sö​dik el megint. Ne​vet​ni
kez​dek, mert azt hi​szem, vic​cel, és et​-
től még vö​rö​sebb lesz. Az​tán el​mo​so​-
lyo​dik, és va​la​mi olyas​mit mo​tyog,
hogy nem gon​dolt bele, mit mond.
 Édes, maf​la kis kö​lyök!
– Vissza kell men​nem a töb​bi​ek​hez
– kö​szön el. – Már úgy​is hec​cel​nek,
ami​ért nem ma​ra​dok ve​lük ma este.
De apa ko​rán reg​gel in​dul vissza dol​-
goz​ni Há​gá​ba.
– Örü​lök, hogy ta​lál​koz​tunk – bú​-
csú​zom én is.
Már el​in​dul, ami​kor va​la​mi szö​get
üt a fe​jem​be. Két​szer is em​lí​tet​te Há​-
gát… De mi​ért is fon​tos ez a vá​ros?
Mir​jam​mal kap​cso​la​tos a do​log. Mina
em​lí​tett va​la​mit.
– Várj csak, Chris​tof​fel! Kér​het​nék
tő​led egy szí​ves​sé​get? – szó​lok utá​na,
mire meg​for​dul. – Mit gon​dolsz, apu​-
kád​nak len​ne ide​je egy kis ki​té​rőt ten​-
ni? El kell jut​tat​nom egy le​ve​let va​la​-
ki​nek egy kijk​du​i​ni ho​tel​be. Az ott
van a kö​zel​ben, és ha apu​kád amúgy
is ar​ra​fe​lé jár…
– Mi​lyen le​vél​ről van szó? – kér​de​-
zi.
Elő​ka​pom a ce​ru​zá​mat, és gyor​san
le​fir​ká​lom az üze​ne​tet egy pa​pír​ra. Ha
a ke​zé​be nyo​mok va​la​mit, nem tud
olyan könnyen vissza​uta​sí​ta​ni.
– Á, sem​mi kü​lö​nös, csak a pos​ta
na​gyon meg​bíz​ha​tat​lan mos​ta​ná​ban,
és sze​ret​ném meg​ta​lál​ni egy régi ba​-
rá​to​mat egy kö​zös is​me​rő​sün​kön ke​-
resz​tül. És azt aka​rom, hogy biz​to​san
el​jus​son hoz​zá az üze​net.
Ol​lie-t évek óta is​me​rem, Chris​tof​-
fel​ről vi​szont gya​kor​la​ti​lag sem​mit
sem tu​dok. Nem mind​egy, mit írok,
mert nem hi​báz​ha​tok. Az apja
könnyen le​het az NSB tag​ja, ő pe​dig
kol​la​bo​ráns. Igaz, még csak ti​zen​hat
éves, de lát​tam vele egy​ko​rú​a​kat, sőt
nála fi​a​ta​lab​ba​kat is fel-alá ma​sí​roz​ni
a vá​ros​ban a Hit​ler​ju​gend hol​land
meg​fe​le​lő​jé​nek, a Na​ti​o​nale Je​ugd​-
storm egyen​ru​há​já​ban.

Ked​ves Ama​lia!

Nem is​mer​jük egy​mást, de
tud​tom​mal van két kö​zös is​-
me​rő​sünk: Mir​jam és To​bi​-
as. Hal​lot​tál ró​luk mos​ta​ná​-
ban? Amsz​ter​dam​ból írok, és
sze​ret​ném be​mu​tat​ni őket a
ba​rá​ta​im​nak, akik lá​to​ga​tó​-
ban van​nak ná​lunk. Vá​rom
mi​előb​bi vá​la​szod, mert
gyor​san mú​lik az idő.

Alá​írom a ne​ve​met, és egy​ben jel​-
zem, hogy azon​na​li vá​laszt vá​rok. Az​-
tán újra vé​gig​fu​tom az egé​szet, hogy
kell-e még bár​mit kö​zöl​nöm. Vé​gül
csak ennyit írok leg​alul​ra:
Egy jó ba​rát
A töb​bi​ek már sür​ge​tik Chris​tof​felt.
Gyor​san össze​haj​to​ga​tom a pa​pírt,
ahogy egy le​ve​let szo​kás, az​tán meg​-
gon​do​lom ma​gam, és ne​ki​ál​lok meg​-
csi​nál​ni azt a bo​nyo​lult csil​lag​min​tát.
Mir​jam és Ama​lia is így le​ve​lez​tek.
Eb​ből tud​ni fog​ja, hogy meg​bíz​hat
ben​nem, hogy én is pont olyan lány
va​gyok, mint ő. És per​sze így Chris​-
tof​fel nem meri majd ki​nyit​ni és el​ol​-
vas​ni, mert so​sem tud​ná vissza​haj​to​-
gat​ni pont ilyen​re. Kí​vül​ről ezt írom
rá: AMA​LIA. C/O ZÖLD HO​TEL TU​-
LAJ​DO​NO​SA, KIJK​DU​IN. És na​gyon
bí​zom ben​ne, hogy Kijk​du​in​ben nincs
sok zöld​re fes​tett ho​tel.
– Kö​szö​nöm – szó​la​lok meg, és át​-
adom a le​ve​let.
A komp már a part​hoz kö​ze​lít, az
uta​sok sor​ban áll​nak, hogy mi​előbb
le​gör​dül​hes​se​nek róla a bi​cik​li​jük​kel.
– Chris​tof​fel! Nagy​me​nő, gye​re
már!
Megint el​vö​rö​sö​dik a szá​mom​ra ér​-
tel​mez​he​tet​len gúny​név hal​la​tán.
Meg sem vá​rom, hogy oda​ér​jen
hoz​zá​juk, ha​nem gyor​san utat tö​rök
ma​gam​nak a hajó orra felé. Nem aka​-
rom, hogy meg​gon​dol​ja ma​gát, és
vissza​ad​ja az üze​ne​tet. Hogy azt
higgye, van más vá​lasz​tá​sa, mint
meg​ten​ni ne​kem ezt a szí​ves​sé​get.
 15.
Mire oda​érek, Ju​dith ki​vé​te​lé​vel
már min​den​ki ott van Le​ó​nál. Le​ülök
a zsá​moly​ra San​ne mel​lé, aho​vá a
múlt​kor is. Lát​szik raj​ta, mennyi​re
bol​dog, hogy még​is el​jöt​tem. Szól,
hogy csuk​jam be a sze​mem. Egy apró
po​ha​rat ad a ke​zem​be, bo​ró​ka​li​kőr​rel.
Nem is em​lék​szem, mi​kor it​tam utol​-
já​ra!
– Hol sze​rez​te​tek je​ne​vert? – kér​-
de​zem.
– Öt hó​nap​ja, a szü​le​tés​na​pom​ra
kap​tam egy kis üveg​gel. Si​ke​rült úgy
el​dug​nom, hogy csak ma reg​gel ta​lál​-
tam meg. Min​den​ki​nek két ku​pi​ca jár.
Egy haj​tás​ra meg​iszom a po​hár​ka
gint. Ége​ti a tor​kom, és könny​be lá​-
bad a sze​mem.
– Szia, Han​ne​ke! – gug​gol le mel​-
lém Ol​lie. Fá​radt a sze​me, és meg​le​-
pett​nek tű​nik, de lá​tom, hogy örül ne​-
kem.
– Ju​dith üzent Mi​ná​val, hogy el kell
jön​nöm.
– Jó, hogy itt vagy! – mond​ja, és
ökle büty​ke​i​vel vé​gig​si​mít az ar​co​-
mon. Ba​rát​sá​gos gesz​tus, a Van de
Kamp csa​lád​ban szo​kás. Az apu​ká​juk
si​mo​gat​ta így a gye​re​ke​ket. Bas pe​dig
en​gem. Hir​te​len me​leg​ség árad szét
ben​nem, de gyor​san el​hes​se​ge​tem
ma​gam​tól az ér​zést.
Ami​kor Ju​dith nem ér​ke​zik meg a
meg​be​szélt idő​re, Wil​lem vic​ce​lőd​ni
pró​bál; Ju​dith el​mu​laszt​ja a nagy le​-
he​tő​sé​get, kény​te​len lesz meg​in​ni ő az
egyik ku​pi​cát. Ami​kor tíz perc​cel ké​-
sőbb sem je​le​nik meg, Leo köz​li, hogy
ő kéri a má​sik ku​pi​cát.
Ami​kor el​te​lik újabb tíz perc, már
sen​ki sem vic​ce​lő​dik, egy​mást nézzük
szót​la​nul.
– Ta​lán va​la​mi dol​ga akadt az is​ko​-
lá​ban vagy a szín​ház​ban, vagy megint
út​le​zá​rá​sok van​nak – szó​lal meg Wil​-
lem.
– Le​fo​ga​dom, hogy pont most for​-
dul be az ut​cá​ba – eről​tet ma​gá​ra ha​-
mis mo​solyt San​ne, és az ab​lak​hoz
megy. – Annyi​szor le​szi​dott, ami​kor
dol​gunk volt, és el​kés​tünk va​la​hon​-
nan. Most vég​re meg​mond​ha​tom
neki, hogy nem min​dig én te​he​tek
róla, és néha vele is elő​for​dul. – Né​-
hány re​mény​te​li per​cig az ut​cát fi​gye​-
li, majd csend​ben vissza​ül a he​lyé​re.
Az óra egy​re han​go​sab​ban ke​tyeg, és
egy​re na​gyobb súllyal te​lep​szik ránk a
csend.
Az​tán lép​te​ket hal​lunk a lép​cső​ház​-
ból, és mind​annyi​an meg​könnyeb​bül​-
ten só​haj​tunk fel. A lé​pé​sek kö​ze​lebb
ér​nek, az​tán megint el​tá​vo​lod​nak.
Csak egy szom​széd ért haza.
Ol​lie szó​lal meg elő​ször, és hi​á​ba
pró​bál tár​gyi​la​gos len​ni, re​meg a
hang​ja.
– Tud​ja bár​ki, hol la​kik Ju​dith
nagy​báty​ja? Azt hi​szem, itt az idő,
hogy…
De be sem tud​ja fe​jez​ni a mon​da​tot,
mert ki​vá​gó​dik az ajtó, és Ju​dith esik
be raj​ta egy ha​tal​mas bő​rönd​del. Le​-
söp​ri a ka​bát​já​ról a friss ha​vat, én pe​-
dig ha​tal​ma​sat só​ha​jok. Ész​re sem
vet​tem, hogy lé​leg​zet-vissza​fojt​va vá​-
rok per​cek óta. San​ne fel​ki​ált, és Ju​-
dith nya​ká​ba ug​rik. Az​tán meg​ráz​za,
és dor​gá​ló​an ezt mond​ja:
– Na​gyon ag​gód​tunk!
– Saj​ná​lom – vá​la​szol​ja Ju​dith.
Meg​öle​li San​ne-t, de a mo​so​lya kény​-
sze​re​dett.
– Ki vagy iz​zad​va! – szó​lal meg
San​ne.
Ju​dith tény​leg csu​pa víz. De nem a
hó ol​vadt meg a sap​ká​ján, ha​nem iz​-
zad​ság​csep​pek csu​rog​nak az ar​cán.
– Sza​lad​tam, ahogy csak bír​tam,
mert tud​tam, hogy el fo​gok kés​ni –
mond​ja.
Sá​padt​nak tű​nik, és re​meg. Wil​lem
ké​rés nél​kül te​le​tölt egy po​ha​rat je​ne​-
ver​rel, és Ju​dith ke​zé​be nyom​ja. De ő
nem kor​tyol bele, ha​nem a ke​zé​ben
szo​ron​gat​ja.
– Gye​re, ülj ide! – adja át a he​lyét
Wil​lem, és Ju​dith le​hup​pan a szék​re.
Már Ol​lie-ba is vissza​tért az élet.
Meg​kö​szö​rü​li a tor​kát, vár​ja, hogy
min​den​ki rá fi​gyel​jen.
– A gyű​lés vé​gén majd iszunk és be​-
szél​ge​tünk, most vi​szont kez​de​nünk
kell! – szó​lal meg most már tény​leg
tár​gyi​la​go​san. – Leo je​len​tet​te, hogy
gon​dok van​nak az el​lá​tás​sal, nem tu​-
dunk ele​gen​dő élel​mi​szert jut​tat​ni a
buj​ká​lók​nak. Leg​in​kább a hús hi​ány​-
zik. És örü​lök, hogy Han​ne​ke ma is
el​jött, re​mél​tem, hogy ő ta​lán…
– Állj! Még nem dön​töt​tük el, ma
mit ün​nep​lünk – szól köz​be Ju​dith. –
Hogy mit mon​dunk, ha bár​ki kér​de​zi.
– Ju​dith, en​nek most nincs je​len​tő​-
sé​ge – vá​la​szol​ja Ol​lie. – Kez​dünk ki​-
fut​ni az idő​ből.
– De na​gyon is van – mond​ja Ju​-
dith, és a sze​me fur​csán csil​log.
– Ér​tem, csak…
– De bi​zony van je​len​tő​sé​ge. Van is
egy öt​le​tem, hogy mit ün​ne​pel​het​-
nénk. Az én bú​csú​par​ti​mat.
– Mi​cso​dát? – só​hajt fel San​ne
olyan ré​mül​ten, hogy alig hal​la​ni a
hang​ját. – Te meg mi​ről be​szélsz?
Ju​dith a könnye​it tö​röl​ge​ti.
– El​kezd​ték be​gyűj​te​ni a Zsi​dó Ta​-
nács tag​ja​it meg a csa​lád​ja​i​kat – szó​-
lal meg. – A nagy​bá​tyám nem tud
meg​vé​de​ni min​ket töb​bé. Ma késő
dél​után kap​tam meg az idé​zést, hogy
je​lent​kez​nem kell a Scho​uw​burg​ben,
mert min​ket is de​por​tál​nak – mond​-
ja, és az ar​cá​ra kiül a két​ség​be​esés.
Ol​lie tér ma​gá​hoz el​ső​ként, olyan
gyen​gé​den ka​rol​ja át Ju​dit​het, ami​-
lyen​nek még so​ha​sem lát​tam. San​ne a
ke​zét nyújt​ja, a fiúk pe​dig mind​ket​ten
egy​szer​re ku​tat​ják át zseb​ken​dő​ért a
zse​bü​ket. Nem tu​dom, mit csi​nál​jak.
Alig egy hete is​me​rem. Meg sem ér​-
dem​lem, hogy a hír hal​la​tán én is zak​-
la​tott le​gyek, mint a töb​bi​ek; egy​ál​ta​-
lán, sem​mi jo​gom fel​in​dult​nak len​ni.
Kér​te, hogy se​gít​sek, én pe​dig nem
vol​tam haj​lan​dó. Az​tán megint meg​-
kért, és én arra is ne​met mond​tam.
Nem se​gí​tet​tem, bár meg​van​nak a
kap​cso​la​ta​im, és szá​mom​ra sok​kal
ke​vés​bé ve​szé​lyes min​den, mint neki
és San​ne-nek. Csak azért jöt​tem ide
ma este, mert azt mond​ta, el kell jön​-
nöm. Nem szá​mít, hogy a vé​gén ma​-
gam​tól is el​jöt​tem vol​na.
– Le​fo​ga​dom, hogy a ná​cik kez​det​-
től fog​va ezt ter​vez​ték – szó​lal meg
San​ne in​du​la​to​san. – Hogy össze​gyűj​-
tik a ma​gas ran​gú zsi​dó​kat a ta​nács​-
ba, és el​hi​te​tik ve​lük és min​den​ki​vel,
hogy va​ló​di be​fo​lyá​suk van. Mert ha
részt vesz​nek a ta​nács mun​ká​já​ban,
az​zal meg​ment​he​tik a csa​lád​ja​i​kat. És
most, hogy a ná​cik meg​sze​rez​ték tő​-
lük, ami​re szük​sé​gük volt, az egész ta​-
ná​csot de​por​tál​ják. Pe​dig úgy volt,
hogy a ta​nács tag​jai biz​ton​ság​ban
lesz​nek.
– Ez un​do​rí​tó! – szó​lal meg Wil​lem
csen​de​sen.
 – Még an​nál is rosszabb – vá​la​szol
San​ne. – Ör​dö​gi!
– Fi​gyel​je​tek! – szó​lal meg Ol​lie,
hogy vissza​tér​jen kö​zénk va​la​mi​fé​le
rend. – Mind​annyi​an tud​tuk, hogy ez
bár​mi​kor be​kö​vet​kez​het. – Ju​dith felé
for​dul. – Ná​lad van min​den, ami​re
szük​sé​ged le​het?
Ju​dith na​gyot só​hajt, csak az​tán vá​-
la​szol.
– A leg​szük​sé​ge​seb​bek itt van​nak a
bő​rönd​ben, és több ré​teg ruha van
raj​tam.
Nem cso​da, hogy annyi​ra iz​zadt.
Ész​re​ve​het​tem vol​na, hogy most tes​-
te​sebb​nek néz ki, mint ami​lyen va​ló​-
já​ban. A ka​bát​já​ról mind​járt le​pat​tan​-
nak a gom​bok, és a szok​nyá​ja alól két
má​sik kan​di​kál ki.
 – Meg​van a he​lyem? – kér​de​zi.
Ol​lie bó​lint.
– Mind​járt kez​dő​dik a ki​já​rá​si ti​la​-
lom, ma már sem​mi​képp sem vi​he​-
tünk oda. Éj​sza​ka ve​lem és Wil​lem​-
mel ma​radsz, az​tán hol​nap vagy hol​-
nap​után el​kí​sér​lek. Majd meg​lát​juk,
mi​kor biz​ton​sá​go​sabb.
– És hová vi​szi​tek? – kér​de​zi San​-
ne.
– Azt nem árul​hat​juk el – vá​la​szol
Ju​dith, de köz​ben már Ol​lie is int,
hogy er​ről nem be​szél​het. – Majd
csak az​u​tán, ha biz​ton​ság​ban meg​ér​-
kez​tem. Mi​nél ke​ve​seb​ben tud​ják, an​-
nál jobb. Hisz is​me​red a sza​bályt.
– És mi van Mi​ná​val? – Most elő​-
ször szó​la​lok meg az egész be​szél​ge​tés
alatt.
 Fel sem me​rem ten​ni a bor​zasz​tó
kér​dést: hogy az uno​ka​test​vé​re, aki
olyan na​gyo​kat szo​kott ka​cag​ni, és
aki​nek ked​ves kis göd​röcs​kék je​len​-
nek meg ilyen​kor az ar​cán, aki ti​tok​-
ban fény​ké​pe​zi a né​met meg​szál​ló​-
kat… hogy őt is a Scho​uw​burg​ben
tart​ják majd fog​va, a szín​ház​ban,
ahon​nan min​den ere​jé​vel pró​bált mi​-
nél több em​bert ki​me​ne​kí​te​ni?
– Mina biz​ton​ság​ban van. Ő is ma
kap​ta kéz​hez a be​hí​vót. Ott​hon vár​ta
a le​vél, mire ha​za​ért. El​kí​sér​tem a bú​-
vó​he​lyé​re, mi​előtt ide​jöt​tem. Ol​lie
már azt is rég el​in​téz​te. A szü​le​i​re és a
test​vé​re​i​re hol​nap ke​rül sor. He​tek​kel
ez​előtt min​dent el​ter​vez​tünk arra az
eset​re, ha bár​mi tör​tén​ne.
– Saj​ná​lom – szó​la​lok meg, és ez​zel
az egy szó​val annyi min​de​nért sze​ret​-
nék most bo​csá​na​tot kér​ni, de Ju​dith
már nem rám fi​gyel.
Alig ma​radt idő a ki​já​rá​si ti​la​lo​mig.
Ide​je in​dul​nunk. Pá​ro​sá​val hagy​juk el
a la​kást. San​ne és Leo már bú​csúz​ko​-
dik, meg​öle​lik Ju​dit​het, a fü​lé​be sut​-
tog​nak. Az​tán Ol​lie meg​fog​ja a bő​rön​-
döt, és ke​zét az aj​tó​ki​lincs​re te​szi.
– Ké​szen állsz? – kér​de​zi nyu​god​-
tan.
– Ké​szen – vá​la​szol Ju​dith, és ki​-
lép​nek az éj​sza​ká​ba.
 16.
SZOMBAT
Más​nap reg​gel arra éb​re​dek, hogy
bor​zasz​tó​an fáj az áll​kap​csom, mint​ha
egész éj​sza​ka a fo​ga​mat csi​kor​gat​tam
vol​na. Em​lék​szem, hogy Ju​dith​ről és
Mir​jam Ro​od​veldtről ál​mod​tam. „Mi​-
ért nem vol​tál jobb ba​rát?” – kér​dez​te
tő​lem Ju​dith az álom​ban, de ami​kor
vá​la​szol​ni akar​tam, ki​de​rült, hogy ő
iga​zá​ból Els​beth. „Mi​ért nem jössz,
hogy meg​ke​ress?” – kér​dez​te Mir​jam.
Vá​la​szol​tam neki, hogy hi​szen már
rég​óta ke​re​sem, és ak​kor lát​tam, hogy
ő va​ló​já​ban nem is Mir​jam, ha​nem
Bas. Rosszul alud​tam, több​ször is fel​-
éb​red​tem, és olyan​kor azt sem tud​-
tam hir​te​len, hol va​gyok, nap​pal van-
e vagy éj​sza​ka, éb​ren va​gyok-e vagy
ál​mo​dom. Ki élő, és ki ha​lott.
Pi​zsa​má​ban bo​tor​ká​lok ki a nap​pa​-
li​ba. A tom​pa pu​fo​gás jel​zi, hogy
mama ne​ki​fo​gott az ese​dé​kes nagy​ta​-
ka​rí​tás​nak, és az er​ké​lyen áll​va pü​fö​li
a sző​nye​ge​ket egy po​ro​ló​val. Papa
ronggyal a ke​zé​ben az ezüs​töt fé​nye​sí​-
ti. Szép sor​ba ren​dez​ve csil​log​nak
előt​te az asz​ta​lon az evő​esz​kö​zök.
– Nem ad reg​ge​lit, amíg ezt be nem
fe​je​zem – sut​tog​ja. – Ne​kem, sze​gény
nyo​mo​rék​nak. Ide​je len​ne el​buj​dos​-
nom.
Fel​ka​pok egy ron​gyot, és le​ülök
mel​lé. Eszem​be jut Ju​dith. Le​sze​gett
fej​jel fé​nye​sít​ge​tem az ezüs​töt, nem
aka​rom, hogy az ar​com el​árul​jon.
Apám mo​so​lyog, a le​ve​gő pe​dig meg​-
te​lik az ezüst jel​leg​ze​tes il​la​tá​val. Ju​-
dit​het és Mi​nát pe​dig mos​tan​ra el​-
nyel​te Amsz​ter​dam föld​alat​ti vi​lá​ga.
Nin​cse​nek töb​bé.
Papa vár​ja, hogy vég​re meg​szó​lal​-
jak. Pró​bá​lom fel​idéz​ni, mi​ket szok​-
tam ilyen​kor vá​la​szol​ni, de a meg​szo​-
kott tré​fál​ko​zás most ne​he​zem​re esik.
– Ke​gyet​len asszony – nyö​göm ki
vé​gül, és köz​ben to​vább po​lí​ro​zom az
egyik gyer​tya​tar​tót. – Na​gyon dur​ván
bá​nik ve​led.
Ki​lenc óra van. Ál​ta​lá​ban nem en​-
ge​dik, hogy ilyen so​ká​ig alud​jak
szom​ba​ton. De még így is el kell üt​-
nöm há​rom órát va​la​mi​vel, mi​előtt
in​dul​ha​tok Zim​mer dok​tor ren​de​lő​jé​-
be. És mennyi idő fog még el​tel​ni,
mire ki​de​rül, hogy Ju​dith​nek si​ke​-
rült-e el​jut​nia a bú​vó​he​lyé​re. Hosszú,
gyöt​rel​mes dél​előtt​nek né​zünk elé​be.
Még csak két gyer​tya​tar​tó​val vé​gez​-
tem, ami​kor mama be​ci​pe​li a sző​nye​-
get az er​kély​ről.
– Jól van, Han​nie, lá​tom fel​éb​red​-
tél – mond​ja, ami​kor ész​re​vesz. – Van
egy má​sik fel​ada​tom a szá​mod​ra.
Meg​áll a ke​zem​ben a rongy.
– Nem kell po​lí​roz​nom? – kér​de​-
zem.
– Rakj ren​det a szo​bád​ban! – fe​le​li.
– Tele az író​asz​ta​lod min​den​fé​le fe​-
les​le​ges ka​cat​tal. Nézd át őket, és
ami​re nincs szük​sé​ged, jó lesz gyúj​-
tós​nak.
Ren​dez​get​ni kez​dem a pa​pír​ja​i​mat,
a szü​le​im pe​dig a szom​széd szo​bá​ban
tesz​nek-vesz​nek. Fur​csán ér​zem ma​-
gam, de meg​könnyeb​bü​lés most ezt
csi​nál​ni. A hét​köz​na​pi za​jok, az egész
olyan meg​szo​kott és jól is​mert. És
pont annyi fi​gyel​met kö​ve​tel, hogy el​-
von​ja a gon​do​la​ta​i​mat a teg​nap este
tör​tén​tek​ről. Pár perc múl​va mama
ko​pog be az aj​tón. Ke​nye​ret és lek​várt
hoz.
– Lá​tod? Még​sem va​gyok olyan ke​-
gyet​len – úgy tesz, mint​ha szi​go​rú
len​ne, de lát​szik a sze​mén, hogy nem
dü​hös.
Le​tér​del mel​lém, és az egyik pa​pír​-
ha​lom​ból fel​vesz egy ké​pes​la​pot, amit
a ti​zen​ha​to​dik szü​le​tés​na​pom​ra kap​-
tam.
– Em​lék​szel erre a nap​ra? Kor​cso​-
lyáz​ni vol​tunk. Els​beth azt a rö​vid kis
szok​nyát vi​sel​te, Bas meg ver​se​nyez​ni
akart ve​lem, mert jó​po​fa do​log​nak ta​-
lál​ta, hogy ki​hív​ja a te negy​ven​éves
anyu​ká​dat…
– Te meg le​előz​ted, mire ő azt bi​-
zony​gat​ta, hogy el​gán​csol​tad, ami​kor
épp sen​ki nem né​zett oda.
Mama el​ol​vas​sa a ké​pes​la​pot, és
egy per​cig csak a pa​pír​la​pok zi​ze​gé​se
hal​lat​szik, ahogy ide-oda ra​kos​ga​tom
őket.
– Biz​tos azt gon​do​lod ró​lam, hogy
néha tény​leg ke​gyet​len va​gyok – szó​-
lal meg csen​de​sen. – És meg​őr​jí​te​lek
a foly​to​nos ag​gó​dá​som​mal.
– Mi​ről be​szélsz, mama?
– Tu​dod jól, mi​ről be​szé​lek. Hogy
min​dig rád akasz​ko​dom. Hogy ami​-
kor nem bí​rod már a kér​dé​se​i​met, a
pa​pá​ra né​zel, hát​ha ő se​gít.
Iga​za van, sok​szor gon​do​lom ezt, és
na​pon​ta leg​alább egy​szer szó​vá is te​-
szem. De most kép​te​len len​nék rá,
ami​kor ilyen véd​te​len.
– Ar​ról van szó, hogy én már él​tem
át há​bo​rút, Han​nie – foly​tat​ja. – Tu​-
dod te, mi​lyen az iga​zá​ból? Mi min​-
den tör​tén​het egy fi​a​tal lánnyal? Csak
sze​ret​né​lek meg​vé​de​ni, hogy fel​nő​-
hess, és köz​ben ne kell​jen annyit ag​-
gód​nod, mint ne​kem. Nincs ná​lad
fon​to​sabb a vi​lá​gon. Ér​tesz en​gem?
Ide​ge​sen bó​lin​tok, de mi​előtt ki​ta​-
lál​hat​nám a meg​fe​le​lő vá​laszt, mama
már vissza is te​szi a ké​pes​la​pot, fel​áll,
és le​po​rol​ja a szok​nyá​ját. Si​et​ve meg​-
pu​szil​ja a fe​je​met.
– Ele​get pi​hen​tünk, vár a sző​nyeg​-
po​ro​lás – mond​ja, és egy perc múl​va
újra fel​hang​zik az er​ké​lyen a pü​fö​lés.
Ma​má​nak iga​za van, a szo​bám​ban
tény​leg nagy lett a ren​det​len​ség, és túl
sok a régi pa​pír. Pa​pá​val mind​ket​ten
no​tó​ri​us gyűj​tö​ge​tők va​gyunk: ő ér​-
zel​mi ala​pon, én pe​dig azért, mert
nem sze​re​tek el​dob​ni sem​mit, ami
még jó le​het va​la​mi​re. Ma​nap​ság már
új​ra​hasz​no​sí​tunk min​dent, akár több​-
ször is. A pa​pí​rok egy ré​szét mama
fog​ja fel​hasz​nál​ni, ha be akar gyúj​ta​-
ni, a töb​bi jó lesz ab​lak​pu​co​lás​hoz,
vagy hogy ki​töm​jük ve​lük a ci​pőn​ket.
– Mama, hol tar​tod a na​gyol​lót? –
ki​ál​tok át a nap​pa​li​ba. Eszem​be ju​-
tott, hogy át​fa​gyott a lá​bam, ami​kor a
mi​nap el​áz​tam az eső​ben. – Ci​pő​bé​-
lést aka​rok csi​nál​ni.
 Elő​ke​rül az olló, a ci​pő​met rá​te​-
szem egy régi új​ság​ra. Az​tán ész​re​ve​-
szem, hogy a szét​vag​do​sás​ra ítélt új​-
ság kü​lön​le​ges szám, az​nap ün​ne​pel​-
tük mama szü​le​tés​nap​ját. Papa min​-
den év​ben fél​re​te​szi a szü​le​tés​na​pun​-
kon meg​je​le​nő lap​szá​mo​kat, és nem
örül​ne, ha szét​vag​dos​nám. Alat​ta a
Het Pa​rool egyik szá​ma van, amit –
ha jól em​lék​szem – né​hány hete kap​-
tam va​la​me​lyik kun​csaf​tom​tól, és
nem sza​bad​na a szo​bám​ban őriz​nem,
ha​nem rég el kel​lett vol​na éget​nem.
Eb​ből fo​gok ci​pő​bé​lést csi​nál​ni, dön​-
tök gyor​san. Na​gyon tet​szik az öt​let,
én így lá​za​dok: az el​len​ál​lás​tól szár​-
ma​zó pa​pír​da​rab​ká​val a ci​pőm​ben já​-
rom mos​tan​tól az ut​cá​kat.
Mama ol​ló​ja fris​sen lett élez​ve,
könnyen vág​ja a pa​pírt. Már a má​so​-
dik tal​pat vá​gom kör​be, ami​kor az
olló hir​te​len ki​esik a ke​zem​ből.
Alig hi​szek a sze​mem​nek!
Fel​ka​pom az új​sá​got, hogy job​ban
lás​sam. Most kép​ze​lő​döm? De nem,
itt van az or​rom előtt, vé​let​le​nül pont
kör​be​vág​tam az ol​ló​val. El​ol​va​som
megint, a be​tűk össze​foly​nak a sze​-
mem előtt.
– Han​nie, mi volt ez a zaj? – mint​-
ha víz alól hal​la​nám mama hang​ját,
tá​vo​li és tom​pa.
– Mi​cso​da? – kér​de​zem egy idő
múl​va, mi​köz​ben még min​dig a ki​vá​-
gott új​sá​got bá​mu​lom.
– Mi tör​tént a pad​ló​val? – só​hajt
mama, ahogy be​lép a szo​bá​ba.
Zsong a fe​jem, bam​bán bá​mu​lok
ma​gam elé. Az olló be​le​állt a pad​ló​ba,
lyu​kat ütött a par​ket​tá​ba.
– Jaj, Han​nie! Me​gyek, ho​zom a
pad​ló​vi​aszt, hát​ha si​ke​rül meg​men​te​-
nünk…
– El kell men​nem. – Fel​tá​pász​ko​-
dom, és gyor​san vé​gig​ku​ta​tom a szek​-
ré​nye​met egy tisz​ta szok​nya után.
Le​ka​pom ma​gam​ról a há​ló​in​get,
még ma​mát sem ké​rem meg, hogy
hagy​jon ma​gam​ra, pe​dig más​kor nem
szok​tam en​ged​ni, hogy öl​töz​kö​dés
köz​ben a szo​bám​ban le​gyen.
– El kell men​ned? Még​is hová?
A szok​nyám és a blú​zom bor​zal​ma​-
san nem il​le​nek egy​más​hoz, csak fel​-
kap​tam az első, ke​zem ügyé​be eső ru​-
ha​da​ra​bo​kat.
– Ezt aka​rod fel​ven​ni? – rán​col​ja a
hom​lo​kát. – Mi​nek öl​töz​ködsz egy​ál​-
ta​lán?
– Men​nem kell.
– De még csak most áll​tunk neki a
ta​ka​rí​tás​nak. Han​ne​ke, ez a blúz
tény​leg nem il​lik a szok​nyád​hoz.
El​vi​har​zok mel​let​te, és le​ka​pom a
ka​bá​to​mat az elő​szo​ba​fo​gas​ról.
– Han​nie… – ki​ált utá​nam, mi​kor
már rég a lép​csőn sza​la​dok le​fe​lé a
lép​cső​ház​ban.
Fel​pat​ta​nok a bi​cik​lim​re, és ne​ki​in​-
du​lok. Dü​höd​ten haj​tom a pe​dált,
szán​dé​ko​san vá​laszt​va a kis ká​tyús ut​-
cá​kat, mert tu​dom, hogy most gyor​-
sab​ban cél​ba érek azo​kon.
Vé​let​len egy​be​esés len​ne? – kér​de​-
zem ma​gam​tól. Bár fe​les​le​ges, mert
tu​dom, hogy amit az új​ság​ban lát​tam,
nem vé​let​len. Tu​dom, hogy nem az.
Az utca túl​ol​da​lán, Bi​er​ma​nék üz​le​-
té​ben az egyik volt osz​tály​tár​sam vá​-
sá​rol ép​pen. Oda​in​te​get ne​kem, de
nem ál​lok meg. És Kre​uk úr ügy​fe​lé​-
nek sem, pe​dig a ne​ve​met ki​ált​ja, és
tu​dom, hogy egy ren​de​lést sze​ret​ne
le​ad​ni jövő hét​re.
Jans​sen néni há​zá​nál a fal​nak dön​-
töm a bi​cik​li​met, pe​dig más​kor so​sem
ten​nék ilyet, mert túl fel​tű​nő. A néni
aj​tót nyit, én pe​dig be​vi​har​zok mel​let​-
te a nap​pa​li​ba.
– Baj van? – kér​de​zi.
Nincs nála a bot​ja, egy szék tám​lá​-
já​ba ka​pasz​ko​dik, ne​hogy el​ve​szít​se
az egyen​sú​lyát.
– Még egy​szer meg kell néz​nem a
rej​tek​he​lyét.
 – Mi​ért? Ta​lál​tál va​la​mit?
A ko​nyá​ból a kam​rá​hoz si​e​tek, fél​-
re​to​lok a pol​con né​hány kon​zer​vet.
Jans​sen néni sán​ti​kál​va kö​vet.
– Nem vet​tünk ész​re va​la​mit a
múlt​kor? – Fi​gye​li, ahogy ki​akasz​tom
a kam​pót a tit​kos ajtó fe​lett, és el​tű​-
nök a he​lyi​ség​ben. – Han​ne​ke, mit
ke​re​sel?
Nem hagy​tunk fi​gyel​men kí​vül
sem​mit, vé​gig​ku​tat​tuk az összes sar​-
kot eb​ben a si​vár odú​ban. Jans​sen
néni vak​sin, de én is, aki pe​dig jól lá​-
tok. Min​dent meg​néz​tünk. Csak ép​-
pen rossz szög​ből néz​tük a dol​go​kat.
Egy pil​la​nat​ra el​fog az ag​go​da​lom,
hogy a néni ta​lán ki​dob​ta, amit ke​re​-
sek, de még ott van: a Het Pa​rool régi
szá​ma, a már​is meg​sár​gult lap​ja​i​val,
amit Mir​jam ol​vas​ga​tott az el​tű​né​sé​-
nek nap​ján.
Si​et​ve szét​haj​to​ga​tom az ott​hon​ról
ma​gam​mal ho​zott ki​vá​gást, és pont
úgy van min​den, ahogy gon​dol​tam.
Azo​nos a két szám, mind​ket​tő múlt
havi. Bár tu​dom, hogy mind​ket​tő​ben
ugyan​azt fo​gom ta​lál​ni min​den ol​da​-
lon, fo​gom Mir​jam pél​dá​nyát is, és ki​-
me​gyek a kony​há​ba, ahol több a fény,
és ah​hoz a rész​hez la​po​zok, amit a ci​-
pő​bé​lés ké​szí​té​se köz​ben vé​let​le​nül
kör​be​vág​tam.
– Most mit csi​nálsz? – kér​de​zi a
néni.
– Csss! Gon​dol​kod​ni pró​bá​lok – in​-
tek az uj​jam​mal, hogy ne za​var​jon.
Jans​sen néni na​gyon pon​to​san fel​-
je​gyez​te és idő​rend​be szed​te az az​na​pi
tör​té​né​se​ket: rö​vid​del az el​tű​né​se
előtt kap​ta Mir​jam a né​ni​től a Het Pa​-
rool előt​tem lévő szá​mát. Ko​ráb​ban
úgy gon​dol​tam, hogy a két ese​mény​-
nek – ami​kor Jans​sen néni be​vit​te az
új​sá​got, és Mir​jam el​tű​né​sé​nek –
sem​mi köze egy​más​hoz. De mi van,
ha az új​ság el​in​dí​tott egy lánc​re​ak​ci​ót,
és ez ve​ze​tett Mir​jam el​tű​né​sé​hez? Ha
meg​lá​tott va​la​mit, ami szö​kés​re kész​-
tet​te?
Az első nap, ami​kor Jans​sen néni
Mir​jam​ról be​szélt, azt me​sél​te, hogy a
lány na​gyon vár​ta a föld​alat​ti új​ság
hí​re​it, hogy utol​só be​tű​ig el​ol​va​sott
ben​ne min​dent, még az ap​ró​hir​de​té​-
se​ket is.
Kö​ve​tem a so​ro​kat, és rá​ta​lá​lok arra
a rész​re, amit már ott​hon be​ka​ri​káz​-
tam. Egy egy​sze​rű há​rom​so​ros hir​de​-
tés áll a lap kö​ze​pén.

Eli​za​beth​nek hi​ány​zik a ba​rát​nő​je,
Mar​ga​ret, de kel​le​me​sen te​lik
a szün​idő Kijk​du​in​ben.

Ki​zárt, hogy vé​let​len egy​be​esés le​-
gyen. Egész idő alatt azon tör​tem a fe​-
jem, ho​gyan lép​jek kap​cso​lat​ba Ama​-
li​á​val, mert ő biz​to​san tud​ja, hol rej​-
tőz​he​tett el a ba​rát​nő​je. Az eszem​be
sem ju​tott, hogy Mir​jam ta​lán őhoz​zá
pró​bált el​jut​ni. Mir​jam ezek sze​rint
fel​szállt egy Kijk​du​in​be tar​tó vo​nat​ra?
– Han​ne​ke, mondj már va​la​mit! –
szó​lal meg Jans​sen néni. Szin​te meg
is fe​led​kez​tem róla, hogy ő is itt ül ve​-
lem a kony​há​ban. – Mi​ért bá​mulsz
így? Mondd már el, mi van!
– Azt hi​szem… azt hi​szem, tu​dom,
mi tör​tént.

Ami​kor meg​is​mer​ked​tem
Els​beth​tel:
Ő hét​éves volt, én pe​dig
hat. Sír​tam, mert az​nap men​-
tem elő​ször is​ko​lá​ba, és nem
is​mer​tem sen​kit, csak egy
fiút, aki alat​tunk la​kott a ház​-
ban, és foly​ton a ha​ja​mat
húz​kod​ta.
Els​beth meg​szó​lí​tott:
– Hogy hív​nak?
– Han​ne​ke – vá​la​szol​tam.
 – En​gem Els​beth​nek –
mond​ta erre ő.
Szép sza​la​got vi​selt a ha​já​-
ban, ki​bo​goz​ta, és a cop​fom​-
ba kö​töt​te.
– Le​gyen a tiéd, a sző​ke
haj​hoz úgy​is job​ban il​lik –
mond​ta –, és ne sírj ami​att a
fiú mi​att! A fiúk hü​lyék. A lé​-
nyeg, hogy le​gyen egy leg​jobb
ba​rát​nőd.
 17.
Hogy le​het​tem ennyi​re hü​lye!
Hagy​tam, hogy a Bas​hoz fű​ző​dő em​-
lé​kek meg​té​vessze​nek. Csak az járt a
fe​jem​ben, hogy Mir​jam egy fiú mi​att
szö​kött el a rej​tek​he​lyé​ről, mert ta​lál​-
koz​ni akart To​bi​asszal. Mi​ért nem ju​-
tott eszem​be, hogy más​hoz is sza​lad​-
ha​tott, akit ugyan​úgy sze​ret, csak más
ér​te​lem​ben?
Fá​zik a nya​kam, a csí​pős hi​deg be​-
kú​szik a blú​zom alá. A ka​bá​tom mö​-
göt​tem lo​bog, mert el​fe​lej​tet​tem be​-
gom​bol​ni. Mi​köz​ben haj​tom a pe​dált,
fél kéz​zel pró​bá​lom össze​fog​ni a nya​-
kam​nál, si​ker​te​le​nül. Kis hí​ján el​ütök
egy bá​csit. Fél​re​ug​rik, és dü​hö​sen
utá​nam ki​ált.
 De mi tör​tén​he​tett? Mina csak
annyit mon​dott, hogy Ama​li​át a szü​lei
vi​dék​re akar​ták kül​de​ni a nagy​nén​jé​-
hez. És ami​kor már Kijk​du​in​ben la​-
kott, ta​lán fel​adott egy hir​de​tést a lap​-
ban a ba​rát​nő​jé​nek. De hon​nan tud​ta,
hogy Mir​jam a bú​tor​üzem​ben buj​kál?
Tar​tot​ták a kap​cso​la​tot? Együtt ter​-
vel​ték ki, hogy tit​kos üze​ne​tek​ben ér​-
te​sí​tik egy​mást a föld​alat​ti új​ság ap​ró​-
hir​de​tés ro​va​tá​ban? Ez volt a jel Mir​-
jam szá​má​ra, hogy in​dul​hat, vagy
egy​sze​rű​en meg​lát​ta a ba​rát​nő​je üze​-
ne​tét, el​árasz​tot​ták az ér​zel​mek, és a
pil​la​nat​nyi dön​tés ha​tá​sá​ra el​in​dult
hoz​zá?
Bár​hogy is tör​tént, mi​ért nem szólt
Jans​sen né​ni​nek? Hi​szen tud​nia kel​-
lett, hogy az el​tű​né​se mek​ko​ra ri​a​dal​-
mat fog okoz​ni.
Őrül​ten haj​tom a bi​cik​lit az ut​cá​-
kon. Most, hogy vég​re nyom​ra buk​-
kan​tam, zsong a fe​jem a gon​do​la​tok​-
tól. Meg kell ta​lál​nom Chris​tof​felt,
hát​ha az ap​já​nak si​ke​rült el​jut​nia
Kijk​du​in​be, és ho​zott vá​laszt Ama​li​á​-
tól. Ha nem si​ke​rült el​men​nie a ho​tel​-
be, ak​kor ma​gam​nak kell oda​men​-
nem, és vé​gig​ku​tat​ni az utol​só szo​bá​-
ig, amíg meg nem ta​lá​lom. De elő​ször
az ál​lo​más​ra kell men​nem, és meg​ke​-
res​nem a ka​la​uzt, aki azon a vo​na​lon
dol​go​zik. Egy fi​a​tal, ti​zen​öt éves lány
élénk​kék ka​bát​ban elég fel​tű​nő le​he​-
tett. De ho​gyan száll​ha​tott fel a vo​nat​-
ra? A jegy​pénz​tá​ros nem ad​ha​tott el
neki je​gyet, hi​szen bele van pe​csé​tel​ve
az ira​ta​i​ba, hogy zsi​dó szár​ma​zá​sú.
Meg kell kér​dez​nem Kre​uk úr​tól,
hogy el​en​ged-e pár nap​ra. És azt is ki
kell de​rí​te​nem, hogy nincs-e köze a
do​log​hoz va​la​ki​nek a föld​alat​ti moz​-
ga​lom​ból. Mir​jam így is el​jut​ha​tott
Kijk​du​in​be, nem csak vo​nat​tal. De
leg​elő​ször haza kell men​nem, át​öl​töz​-
nöm, és egy hi​he​tő tör​té​net​tel a
mama elé áll​ni. Vissza​for​du​lok, és tel​-
je​sen be​le​fe​led​ke​zem a ter​vez​ge​tés​be.
Már majd​nem ott​hon va​gyok, ami​kor
kis hí​ján fel​dön​töm Ol​lie-t, aki ne​kem
in​te​get, hogy áll​jak meg.
Baj van.
Va​la​mi baj tör​tént, ez biz​tos, kü​lön​-
ben mi​ért ha​do​nász​na az utca kö​ze​-
pén, mint egy őrült?
De nem, nem is ha​do​ná​szik; fur​-
csán, erőt​le​nül in​te​get, mint​ha azt kí​-
ván​ná, bár​csak ne ven​ném ész​re és ne
áll​nék meg. Csi​ko​rog​va le​fé​ke​zek előt​-
te, mire a kar​ja is le​ha​nyat​lik.
– Hát te meg mit csi​nálsz itt? – kér​-
de​zem. – Épp az előbb gon​dol​tam
rád. Új dol​gok de​rül​tek ki, és szük​sé​-
gem van a se​gít​sé​ged​re.
– Az előbb vol​tam ná​la​tok, be​szél​ni
akar​tam ve​led. Anyu​kád mond​ta,
hogy erre jöt​tél – szó​lal meg. Na​gyon
sza​lad​ha​tott, mert az ol​da​lá​ra szo​rít​ja
a ke​zét, és össze​gör​nyed.
– Nos, hát meg​ta​lál​tál.
– Ko​moly do​log​ról van szó…
– Per​sze hogy ko​moly. Ta​lál​tam va​-
la​mit Jans​sen né​ni​nél. Iga​zá​ból nem
nála, ha​nem a szo​bám​ban, és hir​te​len
rá​jöt​tem, mit je​lent​he​tett… – Va​la​mi
arra kész​tet, hogy csak mond​jam és
mond​jam, ad​dig sem jut szó​hoz Ol​lie,
hogy be​szá​mol​jon, mi​től olyan el​gyö​-
tört az arca.
– Rossz hí​re​im van​nak – szó​lal meg
–, ül​jünk be va​la​ho​vá, ahol el​mond​-
ha​tom!
– Nem aka​rok ká​vé​zó​ba men​ni.
Vég​re ta​lál​tam va​la​mit, nincs időnk
ücsö​rög​ni. – Eről​te​tet​ten fel​ne​ve​tek,
mint​ha Ol​lie ké​ré​se kész vicc len​ne. –
Ol​lie, fújd ki ma​gad, és gye​re ve​lem!
– Nem le​het, Han​ne​ke. Tör​tént va​-
la​mi.
– Igen, tör​tént. Tu​dom, hol van
Mir​jam. Gye​re, men​jünk!
De Ol​lie nem jön utá​nam. Fel​hagy a
pró​bál​ko​zás​sal, nem győz​köd to​vább,
csak áll, és vár​ja, hogy ki​ad​jam ma​-
gam​ból, ami ki​kí​ván​ko​zik. És et​től a
vá​ra​ko​zás​tól sú​lyos lesz a le​ve​gő.
– Ha​za​kí​sér​je​lek vagy hoz​zánk
men​jünk? – kér​di vé​gül.
– Mi tör​tént, Ol​lie? Csak nem… –
hir​te​len be​lém sza​kad a szó, mert
amíg nem mon​dom ki, ad​dig ta​lán
még nem is igaz. – Ju​dith​tel van va​la​-
mi? Nem tud​tad el​kí​sér​ni a rej​tek​-
hely​re? Tör​tént va​la​mi út​köz​ben?
– Ju​dith még ná​lam van, nem róla
van szó.
– Wil​lem?! – Úgy ej​tem ki a ne​ve​-
ket, mint​ha egy seb​ről tép​ném le a kö​-
tést. Azok​kal kez​dem, akik job​ban fáj​-
nak. Le​gyen in​kább Leo, gon​do​lom
ma​gam​ban. Le​gyen az a sze​mély, akit
a leg​ke​vés​bé is​me​rek kö​zü​lük. Nincs
rend​ben, hogy ezt gon​do​lom, hogy
rosszat kí​vá​nok Le​ó​nak, de tu​dom,
hogy az élet​ben min​den​nek ára van.
– Han​ne​ke, fi​gyelj rám! El​men​tem
a szín​ház​ba, hogy be​szél​jek Ju​dith
nagy​báty​já​val. És… be​kö​vet​ke​zett,
ami​től fél​tünk. Mir​ja​mot teg​nap este
be​vit​ték a Hol​land​sche Scho​uw​burg​-
be.
 18.
– Mi​cso​da?! – El​ta​szí​tom ma​gam​-
tól Ol​lie-t, nem hi​szem el, amit mond.
– Té​vedsz!
Még szép, hogy té​ved, hisz Mir​jam
nem le​het a Scho​uw​burg​ben. Össze​-
vissza ha​do​ná​szok, azt aka​rom, hogy
von​ja vissza, amit mon​dott.
– Han​ne​ke, nagy raz​zia volt teg​nap
éj​sza​ka, ren​ge​teg em​bert be​gyűj​töt​-
ték. – El​kap​ja a csuk​ló​mat, és oda​szo​-
rít​ja a mell​ka​sá​hoz. – Min​den​kit el​-
vit​tek, aki sze​re​pelt a lis​tá​i​kon. És
ami​kor nem ta​lál​tak ele​get, bár​kit vit​-
tek, aki​nek zsi​dó pa​pír​jai vol​tak. Csak
hogy meg​le​gyen a kvó​ta. Tu​cat​já​val
vit​ték el azo​kat is, akik​nek ké​sőbb​re
szólt a be​hí​vó​ja. Az egyik lis​tán sze​re​-
pelt a neve: M. Ro​od​veldt. Mir​jam a
szín​ház​ban van, és két nap múl​va de​-
por​tál​ják.
– De hi​szen tu​dom, hogy hová szö​-
kött – haj​to​ga​tom a ma​ga​mét. – Há​-
gá​ba ment, nem fog​hat​ták el, mert
nem volt itt Amsz​ter​dam​ban. Mert…
– Le​het, hogy ki​ju​tott a vá​ros​ból, de
el​fog​ták, és vissza​hoz​ták. Vagy a bú​-
vó​he​lyén is raz​zi​áz​tak, és nem si​ke​-
rült el​me​ne​kül​nie. Annyi min​den tör​-
tén​he​tett. Egyet tu​dunk csak biz​to​-
san, hogy a szín​ház​ban van va​la​ki az ő
ne​vé​vel.
Ol​lie sza​vai ott le​beg​nek a le​ve​gő​-
ben, de kép​te​len va​gyok fel​fog​ni az
ér​tel​mü​ket. Ke​zem a mell​ka​sán, ér​-
zem, ahogy a szí​ve tom​pán ver.
– Ki kell ta​lál​nunk, hogy mit csi​nál​-
junk – szó​la​lok meg vé​gül. – Elő​ször
is el kell men​nünk a szín​ház​ba. Te el​-
te​re​led az őrök fi​gyel​mét… Most
azon​nal oda kell men​nünk, és ki​hoz​-
nunk.
– Han​ne​ke, tu​dod te, mit be​szélsz?
– Iga​zad van, elő​ször Ju​dith nagy​-
báty​ját kell meg​ke​res​nünk, ő majd…
Ol​lie meg​ra​gad​ja a csuk​ló​mat.
– Szó sem le​het róla!
– Eressz el! Nem kell ve​lem jön​nöd,
de en​gem hagyj oda​men​ni!
– Nem! – ki​ált rám Ol​lie. – Han​ne​-
ke, mit akarsz?! Újabb em​ber​ál​do​za​-
to​kat? Nem te​he​ted koc​ká​ra a há​ló​za​-
tot, hogy oda​mész, és egy kis​lány fe​lől
ér​dek​lődsz. Egy évünk​be telt ki​épí​te​ni
a kap​cso​la​ta​in​kat. Nincs már bel​ső
em​be​rünk, sen​ki sincs, aki se​gít​sen.
Mina és Ju​dith rej​tőz​köd​nek. A nagy​-
báty​ja pe​dig nem se​gít​het, a sa​ját éle​-
tét fél​ti. A ta​nács​nak ko​ránt sincs ak​-
ko​ra be​fo​lyá​sa, mint kez​det​ben gon​-
dol​tuk. Ha be​vi​har​zol oda, az​zal az
egész te​vé​keny​sé​gün​ket ve​szély​be
sod​rod.
– De…
– Nem!
Ol​lie-nak iga​za van. A ben​nem fel​-
gyü​lem​lett düh és te​he​tet​len​ség el​le​-
né​re tu​dom, hogy neki van iga​za. Tel​-
je​sen lo​gi​kus az ér​ve​lé​se, va​ló​szí​nű​leg
én ma​gam is ezt mon​da​nám, ha va​la​-
ki más​ról len​ne szó. Ha nem ar​ról a
sze​mély​ről szól​na mind​ez, akit olyan
rég​óta és annyi​ra na​gyon sze​ret​nék
meg​ta​lál​ni. Mi​ért nem vol​tam a Scho​-
uw​burg​nél teg​nap éj​jel? Ott​hon ül​tem
elé​ge​det​ten, hogy si​ke​rült rá​buk​kan​-
nom To​bi​as ap​já​ra, pe​dig köz​ben oda
kel​lett vol​na men​nem a szín​ház​hoz.
– Min​den fe​les​le​ges volt: vé​gig​jár​-
nom azt a sok fog​or​vo​si ren​de​lőt, fel​-
ku​tat​nom Mir​jam régi is​ko​la​tár​sa​it.
Le kel​lett vol​na cö​ve​kel​nem a szín​ház
előtt, ami​kor elő​ször em​lí​tet​ted. Ta​-
lán lát​tam vol​na be​men​ni Mir​ja​mot,
és ak​kor se​gít​het​tem vol​na neki.
Ol​lie el​eresz​ti a ke​ze​met, két ol​dal​-
ról meg​fog​ja az ar​co​mat, és maga felé
for​dít​ja.
– Nem tud​hat​tad, mi lett vol​na a
he​lyes dön​tés. Amsz​ter​dam nagy, és
Mir​jam bár​hol le​he​tett.
– De, Ol​lie, mi van, ha az a sze​mély
a szín​ház​ban nem Mir​jam?
– Bár​csak ne ő len​ne! De te is tu​-
dod, hogy nem így van.
– Nem biz​tos! Fi​gyelj rám! Az M.
Ro​od​veldt más​va​la​kit is ta​kar​hat:
Mar​got, Mo​zes vagy… Sok név kez​dő​-
dik M-mel. Van olyan is​me​rő​sö​tök a
szín​ház​ban, aki lát​ta őt? Aki be​szélt
vele? Aki biz​tos​ra meg tud​ja mon​da​-
ni?
– Ezt csak úgy tud​nám ki​de​rí​te​ni,
ha kér​de​zős​kö​döm, de az​zal el​árul​-
hat​juk ma​gun​kat. Már el​kezd​ték de​-
por​tál​ni a ta​nács tag​ja​it és csa​lád​ja​i​-
kat. Úgy dön​töt​tünk, ki​vá​runk, és
csak utá​na cse​lek​szünk.
Gon​dol​kodj, pa​ran​cso​lok ma​gam​ra,
gon​dol​kodj ész​sze​rű​en! Ha a szín​ház​-
ba nem me​he​tek be, ho​gyan tu​dok
más​képp in​for​má​ci​ó​hoz jut​ni?
– Eset​leg ta​lál​hat​nék va​la​kit, aki a
kö​zel​ben la​kik, vagy ab​ban az ut​cá​ban
dol​go​zik…
Ol​lie egy pil​la​nat​ra ki​nyit​ja a szá​ját,
az​tán még​sem mond sem​mit.
– Mi van? – kér​de​zem.
– Sem​mi – vá​la​szol​ja, de ez a sem​-
mi túl​sá​go​san be​szé​des.
– Ol​lie, mit akar​tál mon​da​ni? Is​-
mersz va​la​kit ar​ra​fe​lé?
– Nem árul​ha​tom el ne​ked – ma​-
gya​ráz​ko​dik –, mert az sza​bály​el​le​-
nes.
– A franc​ba a sza​bá​lyok​kal! Nyögd
már ki! Ki az, aki lát​ha​tott va​la​mit,
Ol​lie!
– Han​ne​ke, nem vé​let​le​nül van​nak
a sza​bá​lya​ink. Min​dig az egész kö​zös​-
ség ja​vát kell szem előtt tar​ta​nunk.
Én azon​ban ki​hal​lom a le​he​tő​sé​get
a sza​va​i​ból, és meg is ra​ga​dom rög​-
tön.
– Is​me​rem az el​ve​i​te​ket, min​dent a
na​gyobb cél ér​de​ké​ben. De Ol​lie, ha
az a na​gyobb cél, ami​ért annyit fá​ra​-
doz​tok, nem te​szi le​he​tő​vé, hogy meg​-
ment​sen egy ti​zen​öt éves kis​lányt, ak​-
kor mit ér​nek a nagy cé​lok? Mi​fé​le
kö​zös​ség az, amit így pró​bálsz men​te​-
get​ni?
Ol​lie vé​gül mér​ge​sen na​gyot só​hajt.
Fel​bosszan​tot​tam a kö​ve​te​lő​dzé​sem​-
mel.
– Nem fo​gunk se​gí​te​ni ki​hoz​ni Mir​-
ja​mot a szín​ház​ból – mond​ja –, mert
nem tu​dunk se​gí​te​ni. De egy dol​got
te​he​tek ér​ted. Egyet​len​egy dol​got,
hogy ki​de​rít​hesd, va​ló​ban Mir​jam
van-e a szín​ház​ban. Nem aka​rom,
hogy úgy kell​jen vé​gig​csi​nál​nod a há​-
bo​rút, hogy so​sem tu​dod meg. És ezt
is csak azért te​szem, mert ha el​kez​-
desz össze​vissza ro​han​gál​ni és fag​ga​-
tóz​ni, hogy lát​ta-e va​la​ki Mir​ja​mot,
az​zal mind​annyi​un​kat ve​szély​be so​-
dorsz.
Mint​ha má​zsás kő hul​la​na le a vál​-
lam​ról.
– Kö​szö​nöm, Ol​lie. Kö​szö​nöm!
– Csak ennyit te​he​tek ér​ted, utá​na
ne is kérj mást!
Kö​rül​néz, hogy fi​gyel-e min​ket va​-
la​ki, az​tán ki​vesz egy pa​pír​fec​nit a
zse​bé​ből, és fel​fir​kál rá va​la​mit. Egy
cím az, ezt fej​jel le​fe​lé is lá​tom.
– Je​gyezd meg, az​tán égesd el! –
uta​sít. – Ezen a cí​men rej​tőz​kö​dik
Mina. Ő ta​lán se​gít​het.
 – De hon​nan tud​na Mina…?
Ol​lie az órá​já​ra néz.
– Men​nem kell, nem kés​he​tek, kü​-
lön​ben nem tu​dom idő​ben a rej​tek​he​-
lyé​re vin​ni Ju​dit​het. Amint tu​dok, jö​-
vök. Ta​lán csak késő este.
– De…
– Majd ké​sőbb, Han​ne​ke! – Már lá​-
tom raj​ta, hogy bán​ja a dol​got. El​bi​-
zony​ta​la​no​dott, hogy okos do​log volt-
e se​gí​te​nie ne​kem.
Mo​so​lyog​ni pró​bá​lok, hogy ki​mu​-
tas​sam a há​lá​mat, és biz​ta​tás​kép​pen,
hogy he​lye​sen dön​tött, de nem néz a
sze​mem​be.
Ol​lie alak​ja már tá​vo​lo​dik, ami​kor
be​to​lom a bi​cik​li​met a kö​ze​li kis mel​-
lék​ut​cá​ba, hogy meg​néz​zem és be​ta​-
nul​jam a cí​met, ahogy kér​te. Amint
meg​lá​tom a ház​szá​mot, rög​tön tu​-
dom, hogy Ol​lie hi​bát kö​ve​tett el.
Nem jó a cím, amit meg​adott. Nem le​-
het jó! Jár​tam már ott. Nem is egy​-
szer. Min​den hé​ten me​gyek.
 19.
Meg​szó​lal a csen​gő, még​sem nyit
sen​ki aj​tót. Úgy tű​nik, nin​cse​nek itt​-
hon, de ami​kor az aj​tó​ra ta​pasz​tom a
fü​le​met, alig hall​ha​tó ne​sze​zés szű​rő​-
dik ki bent​ről, mint​ha va​la​ki hát​ra​tol​-
na egy szé​ket, mi​köz​ben fel​áll az asz​-
tal​tól. Vé​gül meg​csör​ren az aj​tón lévő
lánc. Kék szem​pár je​le​nik meg az aj​-
tó​nyí​lás​ban.
– Jó na​pot! – szó​la​lok meg.
– Han​ne​ke! – kö​szönt a szem​öl​dö​-
két fel​von​va De Vri​es asszony. – Nem
vár​ta​lak. Tud​tom​mal nem ad​tam le
ren​de​lést.
– Nem hoz​tam sem​mit, más mi​att
va​gyok itt. Be​en​ged​ne? Be​szél​nünk
kell!
 – Most nem al​kal​mas az idő​pont.
El​néz mel​let​tem az üres lép​cső​ház​-
ba, mint​ha azt vár​ná, hogy ma​gam​tól
el​me​gyek. Bele sem me​rek gon​dol​ni,
hogy néz​he​tek ki: kó​co​san, seb​té​ben
ma​gam​ra ag​ga​tott ru​há​ban meg ha​-
ris​nyá​ban.
– Nincs sem​mi gond, De Vri​es
asszony – sut​to​gom kö​ze​lebb ha​jol​va
–, tu​dok a do​log​ról.
– Mi​fé​le do​log​ról?
Megint el​gon​dol​ko​dom, hogy Ol​lie
biz​to​san jó cí​met adott-e meg. Ez az
asszony egy jég​csap, most is ugyan​-
olyan fenn​hé​já​zó​an néz rám, mint
min​dig.
– Mina ba​rát​ja va​gyok – sut​to​gom
olyan hal​kan, hogy szin​te nem is le​het
hal​la​ni.
 Vil​lan egyet a te​kin​te​te, a mell​ka​sá​-
hoz kap, de gyor​san úgy tesz, mint​ha
csak a mell​tű​jét igaz​gat​ná.
– Menj el, Han​ne​ke! Ma nincs
szük​sé​gem sem​mi​re.
– Ké​rem, en​ged​jen be!
– Ko​mo​lyan mon​dom, ez a stí​lus
iga​zán tűr​he​tet​len – szi​sze​gi fe​lém. –
Em​lí​te​ni fo​gom Kre​uk úr​nak, ami​kor
leg​kö​ze​lebb ta​lál​ko​zom vele.
– Ha gon​dol​ja, fel​hív​hat​ja most
rög​tön, de én ad​dig fo​gok itt áll​ni a
fo​lyo​són, amíg be nem en​ged, és köz​-
ben min​den szom​széd​nak jó han​go​-
san kö​szö​nök.
Vég​re be​csuk​ja az aj​tót, ki​akaszt​ja a
lán​cot, én pe​dig gyor​san be​lé​pek a la​-
kás​ba, mi​előtt meg​gon​dol​ná ma​gát. A
hall​ban az ik​rek a föl​dön ülve ját​sza​-
nak a já​ték au​tó​ik​kal. Min​den hét​köz​-
na​pi​nak, meg​szo​kott​nak tű​nik, ahogy
min​den ed​di​gi al​ka​lom​mal, ami​kor
ná​luk jár​tam. Min​den a he​lyén, sem​-
mi gya​nús nesz.
De Vri​es asszony vé​gig​mér, az​tán
elő​vesz egy ci​ga​ret​tát a tár​cá​já​ból.
Nem hív bel​jebb, nem ajánl​ja fel,
hogy ve​gyem le a ka​bá​to​mat. Egyi​-
künk sem tud​ja, mit mond​jon a má​-
sik​nak.
– Mi​ná​hoz jöt​tem – szó​la​lok meg
vé​gül. – Hol van? Fon​tos ügy​ben va​-
gyok itt.
– Tör​tént va​la​mi? A rend​őr​ség sejt
va​la​mit ve​lünk kap​cso​lat​ban? – kér​-
de​zi.
– Sze​mé​lyes ügy​ben va​gyok itt.
De Vri​es asszony hosszan ki​fúj​ja a
füs​töt, az​tán há​tat for​dít ne​kem. Egy
pil​la​na​tig azt hi​szem, ki fog uta​sí​ta​ni
a la​kás​ból, de az​tán rá​jö​vök, hogy azt
akar​ja, kö​ves​sem. Még so​sem hí​vott
be ma​guk​hoz. A hosszú fo​lyo​són aj​tók
so​ra​koz​nak két​ol​dalt. A De Vri​es csa​-
lád még an​nál is gaz​da​gabb, mint
gon​dol​tam. Ahogy be​le​sek a szo​bák​-
ba, drá​gá​nak tűnő, dí​szes bú​tor​za​tot
lá​tok, a fa​la​kat min​tás ta​pé​ta bo​rít​ja,
fest​mé​nyek lóg​nak min​de​nütt. Az
egyik szo​ba kü​szö​bé​nél meg​áll, rá​né​-
zés​re ez le​het a fiúk szo​bá​ja: két hin​-
ta​ló áll az egyik sa​rok​ban, a gye​rek
mé​re​tű pol​co​kon me​se​köny​vek és já​-
té​kok so​ra​koz​nak.
– Han​ne​ke, ha meg​kér​het​lek… –
De Vri​es asszony oda​sé​tál az egyik
köny​ves​polc​hoz, és in​ge​rül​ten pil​lant
vissza rám. Vár​ja, hogy se​gít​sek.
Rá​lé​pek a sző​nyeg​re, ne​hogy meg​-
csússzak, és ar​rébb to​lom a pol​cot.
Mö​göt​te, a fal​ban egy kis ajtó van,
épp ak​ko​ra, hogy egy em​ber négy​kéz​-
láb át​fér raj​ta. De Vri​es asszony egy
bó​lin​tás​sal en​ge​délyt ad, hogy ki​nyis​-
sam az aj​tót. Egy fél​ci​pő és két zok​ni​-
ba búj​ta​tott láb je​le​nik meg. Mina
gyor​san térd​re eresz​ke​dik, és ki​dug​ja
a fe​jét a szűk nyí​lá​son.
– Han​ne​ke! Tud​tam, hogy a te han​-
go​dat hal​lom!
Mi​kor vég​re si​ke​rül elő​mász​nia, a
nya​kam​ba ug​rik örö​mé​ben.
– Nem gon​dol​tam vol​na, hogy vi​-
szont​lá​tok bár​kit. Ju​dith azt mond​ta,
túl ve​szé​lyes len​ne. Si​ke​rült Ol​lie-nak
el​búj​tat​nia? Me​sélj, mi min​den tör​-
tént, ami​óta ide jöt​tem? Olyan, mint​-
ha évek tel​tek vol​na el, pe​dig csak egy
nap​ja va​gyok itt.
Épp azon gon​dol​ko​dom, me​lyik
kér​dé​sé​re vá​la​szol​jak elő​ször, ami​kor
ka​pa​rá​szás hal​lat​szik a lyuk​ból. Mina
is meg​hall​ja.
– Min​den rend​ben – sut​tog​ja –, ne
ag​gód​ja​nak!
– Nem vagy egye​dül? – bu​kik ki be​-
lő​lem a döb​bent kér​dés.
Még egy cipő je​le​nik meg az aj​tó​-
nyí​lás​ban, ahon​nan Mina az előbb ki​-
má​szott. A bar​na fél​ci​pő egy idős, fe​-
hér sza​kál​lú fér​fi​hoz tar​to​zik, aki
most na​gyo​kat pis​log a hir​te​len fény​-
ben. Őt egy mo​gor​va te​kin​te​tű idős
hölgy kö​ve​ti, ki​rú​zsoz​va, ki​fo​gás​ta​lan
frizu​rá​val.
 – Hadd mu​tas​sa​lak be! Ő Co​hen úr
és a fe​le​sé​ge – szó​lal meg Mina, mire
az idős pár bi​zal​mat​la​nul fe​lém bic​-
cent. – Ő pe​dig a ba​rát​nőm, Han​ne​ke
Bak​ker.
– Na​gyon ör​ven​dek – mo​tyo​gom,
és köz​ben azon tö​röm a fe​jem, hon​-
nan is​me​rős ez a név.
– Nincs sem​mi gond, Do​ro​thea? –
kér​de​zi Co​hen néni De Vri​es asszony​-
tól. – Olyan vé​ko​nyak a fa​lak eb​ben a
ház​ban, min​dent hal​lot​tunk.
– Hi​szen ők Co​he​nék… – for​du​lok
De Vri​es asszony felé.
– Igen, a szom​széd​ja​ink. Pár nap​ja
itt tar​tóz​kod​nak ná​lunk.
Co​hen úr ke​zet nyújt. Eny​he ci​ga​-
ret​ta​il​lat száll fe​lém, ami kel​le​mes
em​lé​ke​ket csal elő: a nagy​pa​pá​mat
jut​tat​ja eszem​be.
– De ami​kor az a má​sik szom​széd​ja
itt volt… – Az​tán nem mon​dom to​-
vább.
Mi​kor a ró​ka​prém gal​lé​ros asszony
itt volt, De Vri​es asszony úgy tett,
mint​ha örül​ne, hogy Co​he​nék to​vább​-
áll​tak. De hát mi mást te​he​tett vol​na?
Az idős pár ud​va​ri​a​san fe​lém bic​-
cent, az​tán a néni szól a fér​jé​nek,
hogy Mina és én va​ló​szí​nű​leg szí​ve​sen
be​szél​get​nénk egy ki​csit négy​szem​-
közt, mire mind​ket​ten ki​sé​tál​nak a
szo​bá​ból. De Vri​es asszony azon​ban
to​vább​ra sem moz​dul, mint aki nem
szí​ve​sen já​rul hoz​zá, hogy bár​ki ma​-
gán​be​szél​ge​tést foly​tas​son a la​ká​sá​-
ban az ő rész​vé​te​le nél​kül.
– Gye​re, meg​mu​ta​tom a bú​vó​he​-
lyün​ket! – szó​lal meg Mina. Meg​ra​-
gad​ja a ke​zem, és húz​ni kezd a kis ajtó
felé, mi​előtt esé​lyem len​ne til​ta​koz​ni.
Be​lül friss fes​ték sza​gát érez​ni. Ez
az egyet​len jele, hogy nem​rég épít​het​-
ték az odút. Bár​ki volt, na​gyon ügye​-
sen meg​csi​nál​ta. Kí​vül​ről fel sem tű​-
nik, tel​je​sen be​le​si​mul a fal töb​bi ré​-
szé​be, még a kar​co​lá​sok is ugyan​olya​-
nok a lam​bé​ri​án. Jans​sen néni tit​kos
kam​rá​ja ama​tőr mun​ka eh​hez ké​pest.
– Csak ak​kor kell be​búj​nunk, ami​-
kor ide​ge​nek van​nak a la​kás​ban –
ma​gya​ráz Mina. – Egyéb​ként sza​ba​-
don mo​zog​ha​tunk egész nap. – Az​tán
be​csuk​ja a lam​bé​ria​aj​tót, és a be​já​rat,
mint​ha ott sem len​ne. – Mi​kor teg​nap
meg​ér​kez​tem, órá​kon át gya​ko​rol​tat​-
ták ve​lünk, mi​lyen gyor​san tud​juk
össze​szed​ni a hol​min​kat, és el​tűn​ni a
bú​vó​he​lyen. Ne​hogy kint fe​lejt​sünk
bár​mit, ami el​árul​hat min​ket. Lát​nod
kel​le​ne, ami​kor gya​kor​la​tozunk.
– Szí​ve​sen meg​né​zem egy​szer, de
most in​kább még​se – mo​tyo​gom szó​-
ra​ko​zot​tan.
Mi​kor az előbb Mina be​csuk​ta a kis
zug aj​ta​ját, a lég​áram​lat meg​le​beg​tet​-
te a füg​gö​nyö​ket, és egy pil​la​nat​ra lát​-
ha​tó​vá vált egy nagy és jól is​mert kő​-
épü​let.
– A Scho​uw​burg… – sut​to​gom. –
Ez a ház​tömb pont a Scho​uw​burg
mel​lett van.
Ed​dig csak a nap​pa​li ab​la​kán volt
al​kal​mam ki​néz​ni, mi​kor De Vri​esék​-
nél jár​tam, és eszem​be sem ju​tott el​-
gon​dol​kod​ni azon, hová nyíl​hat​nak a
hát​só ab​la​kok. Most már vi​lá​gos, Ol​lie
mi​ért pont ezt a cí​met adta meg.
– Mina, lát​tad… – Ki​szá​radt a
szám, alig bí​rok meg​szó​lal​ni, az​tán
na​gyot nye​lek. – Lát​tad azt a cso​por​-
tot, ame​lyi​ket a teg​nap éj​je​li raz​zia
után hoz​tak be?
Mina bó​lint.
– Nem sok​kal az​u​tán, hogy ide​jöt​-
tem. Bor​zal​mas ki​a​bá​lás volt. A füg​-
göny mö​gül néz​tem vé​gig az egé​szet.
Bán​tott a lel​ki​is​me​ret, hogy én biz​-
ton​ság​ban va​gyok, a töb​bi​ek ott lent
meg nem.
– Mina, fon​tos dol​got aka​rok kér​-
dez​ni tő​led: lát​tad Mir​ja​mot? Ott volt
azok kö​zött, aki​ket be​vit​tek a Scho​uw​-
burg​be?
– Mir​jam is ab​ban a cso​port​ban
volt? – kér​dez vissza döb​ben​ten.
– Nem tu​dom pon​to​san. Egy
ugyan​olyan csa​lád​ne​vű em​ber biz​to​-
san volt köz​tük. Szó​val nem lát​tad őt?
Biz​tos vagy eb​ben?
– Saj​ná​lom. Annyi​ra saj​ná​lom… –
mond​ja, és a sze​me meg​te​lik könnyel.
– Nem ju​tott eszem​be, hogy őt fi​gyel​-
jem.
És ez​zel megint be​zá​rul egy ajtó. És
el​tű​nik egy újabb re​mény​su​gár.
– De ké​szí​tet​tem fény​ké​pe​ket –
szó​lal meg, a pu​ló​ve​re uj​já​val tö​röl​-
get​ve az ar​cát.
– Te ko​mo​lyan fo​tóz​tál?
– Alig hoz​tam ma​gam​mal ru​hát,
hogy le​gyen he​lye a fény​ké​pe​ző​gép​-
nek a bő​rönd​ben. Csak ten​ni akar​tam
va​la​mit. Igaz, hogy nem moz​dul​ha​tok
ki in​nen, de at​tól még ké​szít​he​tek ké​-
pe​ket ar​ról, ami kint tör​té​nik.
– Meg​néz​he​tem őket? A fo​tó​kat?
Mina arca el​ko​mo​rul.
– Nin​cse​nek elő​hív​va, hi​szen teg​-
nap csi​nál​tam őket.
– Ak​kor hí​vas​suk elő va​la​ki​vel, csak
ta​lá​lunk meg​bíz​ha​tó em​bert!
Gon​do​lat​ban már pör​ge​tem is ma​-
gam​ban a lis​tát azok​ról a fe​ke​te​pi​a​-
con meg​is​mert, mű​vé​szi haj​la​mú kli​-
en​se​im​ről, akik​nek le​het sö​tét​kam​rá​-
ja. Is​mer​tem egy ga​lé​ria​tu​laj​do​nost,
de ami​kor utol​já​ra nála jár​tam, Adolf
Hit​lert áb​rá​zo​ló bro​sú​rák vol​tak a
nap​pa​li​ban a do​hány​zó​asz​ta​lon.
– Nem tud​juk elő​hí​vat​ni őket, mert
Ans​cochro​me-ra ké​szül​tek – in​gat​ja a
fe​jét Mina.
 – Az mit je​lent? – kér​de​zek vissza,
mi​vel még so​sem hal​lot​tam ezt a ki​fe​-
je​zést.
– Az Ans​cochro​me egy ame​ri​kai-
né​met szí​nes​film-már​ka, a szü​le​tés​-
na​pom​ra kap​tam pár te​ker​cset. A
fény​ké​pé​szek több​sé​ge nem is is​me​ri.
Még ha vál​lal​juk is a koc​ká​za​tot, hogy
egy meg​bíz​ha​tó né​met fény​ké​pész se​-
gít​sé​gé​vel át​jut​tas​suk va​la​ho​gyan a
ha​tá​ron, he​tek​be te​lik, mire meg​ér​-
kez​nek az elő​hí​vott ké​pek.
– És ha egy mű​vé​sze​ti is​ko​lá​ban
pró​bál​koz​nánk, eset​leg va​la​me​lyik ta​-
nár… vagy olyas​va​la​ki kel​le​ne, aki szí​-
nes ma​ga​zin​nál dol​go​zik… Ők se​gít​-
het​né​nek, és ak​kor gyor​sab​ban…
– Ez nem csak idő kér​dé​se. Az a
gond, hogy egy át​la​gos fény​ké​pész el​-
ront​hat​ja az elő​hí​vást.
– De… – he​be​gek te​he​tet​le​nül.
Én szin​te bár​mit meg tu​dok ta​lál​ni,
de most nem jut eszem​be egyet​len
név sem, hogy elő​hí​vas​sunk egy spe​ci​-
á​lis fil​met, ami​ről még soha nem is
hal​lot​tam.
– Ad​já​tok ide a fény​ké​pe​ző​gé​pet! –
szó​lal meg De Vri​es asszony. Olyan
rég​óta hall​gat, hogy szin​te el is fe​lej​-
tet​tem, hogy ő is itt van ve​lünk a szo​-
bá​ban. Pe​dig az egyik sa​rok​ban áll,
ele​gán​san kar​ba tett kéz​zel.
– Ad​já​tok ide! – is​mét​li némi in​ge​-
rült​ség​gel a hang​já​ban. – El​vi​szem a
fér​jem egyik ügy​fe​lé​hez.
– Mi​fé​le ügy​fe​lei van​nak neki? –
pis​lo​gok bam​bán.
– Lap​ki​adó – em​lé​kez​tet De Vri​es
asszony –, di​vat​ma​ga​zin​ja van, amik
tele van​nak fo​tók​kal.
– De Mina azt mond​ta, hogy spe​ci​-
á​lis film​ről van szó.
– Neki pe​dig spe​ci​á​lis is​me​rő​sei
van​nak – von​ja fel a szem​öl​dö​két a
nő. – Sok​fé​le em​bert is​mer, akik​nek
meg​van​nak a tech​ni​kai esz​kö​ze​ik,
vagy akár egy sa​ját sö​tét​kam​rá​juk.
Nem ígér​he​tek sem​mit, de meg​pró​-
bál​ha​tom. Ad​já​tok ide a fil​met!
Mina rám néz, én pe​dig bó​lin​tok,
mire át​ad​ja a fény​ké​pe​ző​gé​pét De
Vri​es asszony​nak.
– Ké​rem, le​gyen óva​tos – szó​lal
meg –, na​gyon drá​ga ka​me​ra, azok a
ké​pek pe​dig nagy ve​szélyt je​len​te​nek!
De Vri​es asszony csak bá​mul rá. Ha
va​la​ki, hát ő tud​ja, mi a ve​szély, hi​-
szen há​rom zsi​dó em​bert búj​tat az
ott​ho​ná​ban.
– Oda tud​na men​ni most rög​tön? –
sür​ge​tem. – Vagy még ma dél​után?
Ol​lie sze​rint a transz​port két nap múl​-
va in​dul, és ami​lyen gyor​san csak le​-
het, meg kell tud​nom, hogy a lány,
akit ke​re​sek, ott van-e a szín​ház​ban.
Eset​leg most rög​tön el tud​ná in​téz​ni?
Fo​gal​mam sincs, mi​ért te​szi, ta​lán
mert tud​ja, hogy is​me​rem a tit​kát, és
úgy gon​dol​ja, kény​te​len ele​get ten​ni a
ké​ré​se​im​nek. Vagy sze​ret​né, ha ez az
egész mi​nél előbb vé​get érne, én pe​-
dig el​men​nék a la​ká​sá​ból. Bár​mi is az
oka, sar​kon for​dul, és ki​sé​tál a szo​bá​-
ból. Lép​tei ha​tá​ro​zot​tan kop​pan​nak a
fo​lyo​só par​ket​tá​ján, és mire utol​érem,
ő már a tü​kör előtt áll​va tűzi fel kis
ka​lap​ját.
– Ha​ma​ro​san jö​vök! – kö​szön el, és
mi​vel ő még eb​ben a hely​zet​ben sem
ha​zud​tol​ja meg ön​ma​gát, hoz​zá​te​szi:
– Ha meg​kér​het​né​lek, ne fog​doss
össze min​dent a tá​vol​lé​tem​ben.
Be​le​bú​jik a ka​bát​já​ba, és ki​lép az
aj​tón. Ál​lunk az elő​szo​bá​ban Mina és
én, és nem te​he​tünk mást, mint hogy
vá​runk.
 20.
A gye​re​kek szo​bá​já​ban ku​por​gunk a
ké​nyel​met​len gye​rek​szé​ke​ken, mi​köz​-
ben Co​hen úr az ik​rek​kel ját​szik. A
pad​lón ül, és hagy​ja, hogy a fiúk fel-le
au​tó​káz​za​nak a lá​bán meg a kar​ján.
Co​hen néni se​gít​ség​kép​pen ki​ment a
kony​há​ba el​mo​so​gat​ni, és néha be​hoz
egy kan​csó pót​te​át.
– Te le​szel a má​sik hegy – köz​li ve​-
lem az egyik iker, mi​köz​ben át​hajt a
lá​ba​mon az au​tó​já​val. – Ak​kor mind​-
ket​tőnk​nek lesz sa​ját​ja.
– Le​het​né​tek ti a he​gyek – vá​la​szo​-
lom, és el​hú​zom a lá​ba​mat, mire Co​-
hen bá​csi mo​so​lyog​va meg​szó​lal.
– Mit szól​ná​tok hoz​zá, ha mon​da​-
nék egy me​sét? Tele lesz gyor​sabb​nál
gyor​sabb au​tók​kal, és lo​vak meg he​-
gyek is lesz​nek ben​ne.
Annyi​ra tü​rel​mes ve​lük. Kí​ván​csi
len​nék, van​nak-e uno​kái.
– Han​ne​ke, na​gyon ag​gó​dom va​la​-
mi mi​att – szó​lal meg Mina, és kö​ze​-
lebb húz​za a szé​két.
– Mi a gond?
Mina Co​hen úrra és az ik​rek​re pis​-
lant, majd hal​kan foly​tat​ja.
– A mi​att a do​log mi​att, amit mu​-
tat​tam ne​ked, ami​kor sé​tál​ni vol​tunk.
Az még min​dig ugyan​ott van.
Ér​tet​len arc​ki​fe​je​zé​se​met lát​va az
ar​cá​hoz eme​li a ke​zét, és az uj​já​val
egy is​me​rős moz​du​la​tot imi​tál, ami​ről
azon​nal rá​jö​vök, hogy a má​sik fény​ké​-
pe​ző​gép​ről be​szél, amit ezek sze​rint
nem volt ide​je ma​gá​hoz ven​ni, és a
ba​ba​ko​csi​ban ma​radt.
– Mit gon​dolsz, nem lesz be​lő​le
baj? – kér​de​zi.
A kér​dés jo​gos, bár fo​gal​mam sincs,
te​he​tünk-e bár​mit. An​nak vi​szont
tény​leg nem lá​tom ér​tel​mét, hogy én
is ag​gód​ni kezd​jek, mert ez​zel csak
még job​ban rá​ijesz​tek Mi​ná​ra.
– Ha meg​ta​lál​ja va​la​me​lyik mun​ka​-
tár​sad, biz​tos el​te​szi ne​ked, és ké​sőbb
majd oda​ad​ja – igyek​szem meg​nyug​-
tat​ni, fő​leg, hogy a rend​őr​ség, ki tud​-
ja, mi ok​ból, a böl​cső​dét ed​dig bé​kén
hagy​ta.
Kis idő múl​va a gye​re​kek nya​fog​ni
kez​de​nek, mert meg​éhez​tek. Mina ta​-
lál a kam​rá​ban egy ke​vés krump​lit
meg pasz​ter​ná​kot, és fel​te​szi őket főni
né​hány kel​ká​posz​ta​le​vél​lel. Csend​ben
eszünk, és ami​kor az ik​rek megint rá​-
kez​de​né​nek, Co​hen úr ágy​ba dug​ja
őket.
– Han​ne​ke, nem​so​ká​ra kez​dő​dik a
ki​já​rá​si ti​la​lom – fi​gyel​mez​tet Co​hen
néni. – Ide​je in​dul​nod.
Már úgy​sem ér​nék haza idő​ben, és
itt aka​rok len​ni, ami​kor De Vri​es
asszony meg​ér​ke​zik a hí​rek​kel. Va​jon
he​lye​sen tet​tem, ami​kor ilyes​mit kér​-
tem tőle? Co​hen néni leül az asz​tal​-
hoz, és el​vesz egy ada​got a stop​po​lás​-
ra szánt zok​ni​ha​lom​ból, majd nyu​-
god​tan ne​ki​áll var​ro​gat​ni. Co​hen úr
meg ol​vas​gat. Las​san ván​szo​rog az
este, kint az ég vér​vö​rö​se ko​rom​fe​ke​-
té​re vál​to​zik.
A szü​le​im va​ló​szí​nű​leg már egy órá​-
val ez​előtt el​kezd​tek ag​gód​ni ér​tem,
mama fal​fe​hé​ren tör​de​li a ke​zét, papa
pe​dig har​sány vic​cek​kel igyek​szik lep​-
lez​ni sa​ját ag​go​dal​mát. Az​tán az ag​go​-
da​lom ha​rag​gá vál​to​zik. Mama biz​tos
azt haj​to​gat​ja, hogy önző mó​don nem
fi​gye​lek az órá​ra. Papa pe​dig azért ha​-
rag​szik, mert fel​iz​gat​tam a ma​mát.
Rá​adá​sul ő még sa​ját ma​gá​ra is dü​hös
lesz, ami​ért nem ké​pes a ke​re​sé​sem​re
in​dul​ni. Azt már nem tu​dom, a ha​rag
után mi kö​vet​kez​het, mert annyi​ra
még so​sem tet​tem pró​bá​ra a tü​rel​mü​-
ket, hogy ezt meg​tud​jam. De ma este
kény​te​len le​szek.
Va​la​hol a tá​vol​ban ha​ran​goz​nak,
újabb óra telt el. Ag​go​dal​ma​san
össze​né​zünk. Meg​fáj​dul a gyom​rom,
és mar​dos a bűn​tu​dat. Mi​ért nem kér​-
dez​tük meg De Vri​es asszony​tól a
fény​ké​pész cí​mét, vagy leg​alább a csa​-
lád​ne​vét? Mi​ért kö​ve​tel​tem, hogy
azon​nal ke​res​se fel, ami​kor hol​nap
reg​gel is ugyan​úgy meg​fe​lel​ne? Nem
ked​ve​lem, de et​től még nem aka​rom,
hogy bár​mi baja es​sék.
– Hi​szen nem tesz sem​mi tör​vény​-
be üt​kö​zőt. Csak egy ba​rát​ját lá​to​gat​ja
meg – töri meg a csen​det Mina.
– Csak ab​ban bí​zom, hogy ha meg​-
ál​lí​tot​ták va​la​mi​ért, ak​kor az még a
fény​ké​pész felé me​net tör​tént, és nem
a ha​za​úton – szó​lal meg Co​hen néni.
Sá​pad​tabb az arca, mint ami​kor ide​-
ér​kez​tem, és a rúzs is le​ko​pott az aj​-
ká​ról. – Egy film​te​kercs mi​att csak
nem esik baja, de ha az elő​hí​vott…
– Csen​de​seb​ben, Re​bek​ka! – inti le
a bá​csi. – Nem hal​lod, hogy…?
 De nem tud​ja be​fe​jez​ni a mon​da​tot,
mert a fo​lyo​són for​dul a kulcs a zár​-
ban. Só​bál​vánnyá der​me​dünk mind a
né​gyen. Az​tán az aj​tón be​sé​tál De Vri​-
es asszony, és mö​göt​te Ol​lie.
– Már egy órá​ja vissza​ér​tem, de ka​-
to​nák ácso​rog​tak a sar​kon. Úgy érez​-
tem, nem len​ne ta​ná​csos el​sé​tál​ni
mel​let​tük, ezért el​búj​tam az egyik
mel​lék​ut​cá​ban, mint va​la​mi ut​cai kol​-
dus, amíg odébb nem áll​tak.
– Én meg egy szem​köz​ti mel​lék​ut​-
cá​ban buj​kál​tam egy ide​je – ma​gya​-
ráz​za Ol​lie, mi​köz​ben meg​öle​li Mi​nát
–, még lát​tam is De Vri​es asszonyt az
ár​nyék​ban, de nem mer​tem oda​ki​ál​-
ta​ni neki. Tel​je​sen ab​szurd volt a
hely​zet, mint​ha egy szín​pa​di bo​hó​zat
sze​rep​lői let​tünk vol​na. Már azt hit​-
tem, a ka​to​nák so​sem in​dul​nak to​-
vább.
– Si​ke​rült el​vin​ned Ju​dit​het? Jól
van? – kér​de​zi Mina.
Ol​lie bó​lint, az​tán me​sél​ni kezd: a
ta​nya, aho​vá Ju​dit​het vit​te, már így is
túl​zsú​folt, ha​tan al​sza​nak a fé​szer​ben,
de ide​á​lis bú​vó​hely, mert ke​vés jár​őrt
ve​zé​nyel​tek arra a vi​dék​re.
De Vri​es asszony le​ve​szi a ka​lap​ját,
és hát​ra​si​mít​ja a ha​ját.
– A gye​re​kek ágy​ban van​nak? –
kér​de​zi.
– Már al​sza​nak – nyug​tat​ja meg
Co​hen néni.
– Meg​ta​lál​ta a fény​ké​pész ba​rát​ju​-
kat? – kér​de​zem, és most, hogy már
biz​ton​ság​ban van, én sem ér​zem ma​-
gam annyi​ra bű​nös​nek, ami​ért eről​-
tet​tem a dol​got.
De Vri​es asszony egy kis cso​ma​got
húz elő a ka​bát​zse​bé​ből. A bo​rí​ték túl
ki​csi​nek tű​nik, hogy el​fér​jen ben​ne
egy egész te​kercs​nyi elő​hí​vott és ki​na​-
gyí​tott kép.
– Csak a dia​po​zi​tí​vo​kat si​ke​rült elő​-
hív​ni. Ha jól ér​tet​tem – néz kér​dőn
Mi​ná​ra. Mina bó​lint, De Vri​es
asszony pe​dig foly​tat​ja. – Ve​tí​tő​gé​-
pünk azon​ban nincs. A fér​jem mun​-
ka​tár​sa fel​aján​lot​ta az övét, de nyil​-
ván​va​ló​an nem ci​pel​het​tem ma​gam​-
mal, vé​gig az ut​cán az éj​sza​ka kel​lős
kö​ze​pén. Gon​do​lom, a fil​men is meg
tud​já​tok néz​ni, hogy ott van-e a ba​rá​-
to​tok va​la​me​lyik ké​pen.
Meg sem vár​ja, hogy meg​kö​szön​-
hes​sük, csak ki​megy a szo​bá​ból, és azt
mo​tyog​ja ma​gá​ban, hogy vesz egy for​-
ró für​dőt. A Co​hen há​zas​pár is el​bú​-
csú​zik, na​gyon késő van, és alig áll​nak
a lá​bu​kon. Mi​után min​den​ki el​ment
le​fe​küd​ni, Mina, Ol​lie és én kör​be​ül​-
jük az író​asz​talt De Vri​esék dol​go​zó​-
szo​bá​já​ban, és elő​vesszük a kes​keny,
át​lát​szó film​sza​la​go​kat a bo​rí​ték​ból.
Az apró ké​pe​ken ren​ge​teg alak lát​ha​-
tó, le​he​tet​len​nek tű​nik egyet​len em​-
bert ki​szúr​ni a tö​meg​ben.
– Ha vil​lany​kör​te elé tart​juk, job​-
ban lát​szik min​den – ja​va​sol​ja Mina.
El​len​őr​zi, hogy a sö​té​tí​tő​füg​gö​nyök
ren​de​sen be van​nak-e húz​va, az​tán
fel​kap​csol​ja az ol​va​só​lám​pát. Óva​to​-
san, két ujja közé csip​pent​ve egyen​-
ként eme​li fel a film​sza​la​go​kat.
– Hi​szen ezek szí​ne​sek! – szó​lal
meg cso​dál​koz​va Ol​lie, mire Mina
büsz​kén bó​lint.
– Han​ne​ké​nek már me​sél​tem róla.
A szü​le​im a fe​ke​te​pi​a​con sze​rez​ték a
fil​met. El sem tu​dom kép​zel​ni,
mennyi​be ke​rül​he​tett.
Azt én sem tu​dom meg​mon​da​ni.
So​sem kér​tek még tő​lem ilyes​mit, de
ara​nyár​ban mé​rik, az biz​tos.
– Jó sor​rend​ben né​zem őket? –
kér​de​zem Mi​nát.
– Igen, leg​alább​is így ké​szül​tek.
Mind​hár​man a dia​po​zi​tí​vok fölé ha​-
jo​lunk. Azt vár​tam, hogy rög​tön a teg​-
nap esti raz​zia ké​pei jön​nek, de ehe​-
lyett az első koc​ká​kon egy zöld, vi​rá​-
gos park​ban va​gyunk na​pos, nyá​ri
idő​ben. Az elő​tér​ben fér​fi​ak so​ra​koz​-
nak egy​más mel​lett, fel​tett kéz​zel, sár​-
ga Dá​vid-csil​lag​gal a ka​bát​ju​kon, és
még eze​ken az apró ké​pen is jól ki​ve​-
he​tő az ar​cu​kon a ha​lál​fé​le​lem.
– Ek​kor hasz​nál​tam elő​ször az új
fény​ké​pe​ző​gé​pe​met – sut​tog​ja Mina.
– És ez volt a leg​el​ső raz​zia, amit lát​-
tam. Az ut​cán sé​tál​tam el mel​let​tük.
Va​la​ki ké​sőbb azt me​sél​te, hogy
mind​annyi​u​kat ki​vé​gez​ték.
– Csu​pa ha​son​ló fo​tót ké​szí​tet​tél? –
kér​de​zem Mi​ná​tól.
– Be kell osz​ta​nom a szí​nes fil​met,
mert na​gyon drá​ga – vá​la​szol​ja. – De
a fe​ke​te-fe​hér ké​pek több​sé​ge ilyen.
Ugyan​ar​ról szól mind.
Bár Mina már em​lí​tet​te, hogy a ké​-
pek szí​ne​sek lesz​nek, iga​zá​ból még​-
sem tud​tam el​kép​zel​ni, mi​lyen el​ké​-
pesz​tő ha​tá​sa lesz a szí​nes fo​tók​nak.
A há​bo​rú​nak azt az ol​da​lát mu​tat​ják,
ami​ről nem sza​bad be​szél​nünk. Éhe​ző
kis​gye​re​ke​ket, két ka​to​nát, amint egy
zsi​dó fér​fit aláz​nak meg, egy zsú​folt
pin​ce​le​já​ra​tot a ka​me​rá​ba in​te​ge​tő
buj​ká​lók​kal, akik így üze​nik, hogy jól
van​nak. A szí​nek​től a ké​pe​ken min​-
den annyi​ra je​len​va​ló​nak és élet​sze​-
rű​nek tű​nik, mint a való élet​ben. Ami​-
kor fe​ke​te-fe​hér fo​tó​kat né​ze​ge​tek,
olyan, mint​ha régi dol​go​kat néz​nék.
Pe​dig az sem tör​té​ne​lem, azok a dol​-
gok is itt tör​tén​nek ve​lünk nap mint
nap. Már ér​tem, mi​ért csi​nál​ja ezt
Mina. Min​den egyes kép ön​ma​gá​ban
egy ki​sebb lá​za​dás.
Vé​gül el​érünk a teg​nap esti ké​pek​-
hez, amik a szín​ház​nál ké​szül​tek, és
össze​áll be​lő​lük egy rö​vid tör​té​net:
elő​ször egy vil​la​mos ér​ke​zik. De nem
uta​so​kat szál​lít, új fel​ada​tot ka​pott: a
be​gyűj​tött em​be​re​ket hoz​za. Zsú​fo​lá​-
sig tele van Dá​vid-csil​la​got vi​se​lő fér​-
fi​ak​kal és nők​kel. Bő​rön​dö​ket ci​pel​-
nek, meg nagy vá​szon​szaty​ro​kat, amit
más​kor be​vá​sár​lás​hoz hasz​nál​nak.
Egy ró​zsa​szín ka​la​pos nő be​le​ka​rol
egy őz​bar​na fe​do​ra​ka​la​pos fér​fi​ba.
Két haj​lott hátú néni egy​for​ma lila ru​-
há​ban, ők min​den bi​zonnyal test​vé​-
rek. Gyö​nyö​rű​ek a szí​nek, szin​te be​le​-
fáj​dul a sze​mem, ahogy né​zem.
A má​so​dik kép​koc​kán már min​den​-
ki a szín​ház hát​só be​já​ra​tá​nál áll, egy
ka​to​na ki​tárt kar​ral pró​bál​ja so​rok​ba
ren​dez​ni a tö​me​get. Az elő​tér​ben egy
bar​na ka​bá​tos fi​a​tal fiú áll, és ami​kor
az nem fi​gyel oda, da​co​san ki​öl​ti a
nyel​vét a ka​to​ná​ra.
Per​ce​kig vizs​gá​lunk egy-egy ké​pet,
és las​san ki​bon​ta​ko​zik az egész tör​té​-
net, ahogy a ku​sza tö​meg​ből ren​de​-
zett so​rok lesz​nek, és a pá​rok egy​más
ke​zét fog​va, egy​más​ba ka​pasz​kod​va
áll​nak. Ba​rack​ró​zsa​szín a pi​ros​sal.
Zöld a fe​ke​té​vel.
Már majd​nem a vé​gé​re érünk a dia​-
po​zi​tí​vok​nak, ami​kor meg​lá​tom, amit
ke​res​tem. Ez a kép is ugyan​azt a je​le​-
ne​tet áb​rá​zol​ja, mint a töb​bi: ré​mül​-
ten né​ze​lő​dő em​be​re​ket bő​rönd​del a
ke​zük​ben, amint hár​mas-né​gyes so​-
rok​ban áram​la​nak be​fe​lé a szín​ház​ba.
És a kép fel​ső sar​ká​ban ott áll Mir​-
jam.
 21.
Egy​szer egy egér fész​kelt be a fal​ba
ott​hon. Úgy tűnt, csak ak​kor hall​ha​tó
a ka​pa​rá​szá​sa, ha egye​dül va​gyok a
szo​bám​ban. Papa és mama so​sem
hal​lot​ták, és ami​kor szól​tam ne​kik,
csak bó​lo​gat​tak, hogy per​sze, biz​tos a
te ege​red volt megint. Ki​lenc​éves le​-
het​tem ek​kor, és vé​gül ma​gam is el​-
hit​tem, hogy az egér nem lé​te​zik.
Hogy ki​ta​lál​tam ma​gam​nak egy ját​-
szó​tár​sat, mert tár​sa​ság​ra vágy​tam.
Az​tán egy nap Els​beth át​jött ját​sza​ni,
és az egér elő​sza​ladt va​la​hon​nan, ő
pe​dig úgy vi​sí​tott, mint akit öl​nek. És
ez volt az a pil​la​nat, ami​kor az egér
va​ló​sá​gos​sá vált. Ami​kor más​va​la​ki is
lát​ta raj​tam kí​vül. Ami​kor nem egye​-
dül vol​tam.
– Ott van – mu​ta​tok a dia​po​zi​tív​ra.
– Me​lyi​kük az? Hol lá​tod? – kér​de​-
zi Mina.
– A jobb sa​rok​ban.
Kö​ze​lebb ha​jol, a vál​la ne​ki​nyo​mó​-
dik az enyém​nek.
– Biz​tos vagy ben​ne? Na​gyon ho​-
má​lyos a kép.
Szin​te ki​lóg a kép​ből, de ott áll egy
gön​dör hajú lány ég​szín​kék ka​bát​ban.
El​mo​só​dott az arca, bár az sem se​gí​te​-
ne, ha lát​nám, hi​szen csak le​írás​ból
is​me​rem. De ami vi​lá​go​san lát​szik, az
az élénk​kék ka​bát, és ha elég​gé hu​-
nyo​rí​tok, az apró ezüst​gom​bok két so​-
rát is ki tu​dom ven​ni a mel​lén. Íme, a
lány, akit ke​re​sek, aki el​szö​kött a vé​-
del​met nyúj​tó bú​vó​hely​ről. A ki​csit el​-
ké​nyez​te​tett Mir​jam, aki annyi​ra sze​-
ret​ne tet​sze​ni a fi​úk​nak, aki​nek van
egy igaz ba​rát​nő​je, és aki azért tel​je​sí​-
tett jól az is​ko​lá​ban, hogy a ked​vé​ben
jár​jon a szü​le​i​nek. Az arca pe​dig ta​lán
azért el​mo​só​dott, mert pont azt te​szi,
amit én ten​nék egy ilyen hely​zet​ben: a
me​ne​kü​lés út​ját ke​res​ném, nem pe​dig
a pa​ran​csot tel​je​sí​te​ném.
– Sze​rin​ted De Vri​es asszony​nak
van na​gyí​tó​ja? – kér​dez köz​be Ol​lie. –
Jó len​ne kö​ze​lebb​ről meg​néz​ni ezt a
ké​pet, nem?
Az író​asz​tal​fi​ók​ban Mina ta​lál egy
régi, ko​pott nye​lű na​gyí​tót. Kö​zel ha​-
jo​lok, szin​te az or​ro​mat sú​rol​ja a kép,
és mil​li​mé​ter​ről mil​li​mé​ter​re át​vizs​-
gá​lom, hát​ha ta​lá​lok raj​ta va​la​mi
hasz​nál​ha​tó in​for​má​ci​ót, de sem​mi
nem ke​rül elő.
– Még na​gyí​tó​val is alig lát​szik –
szó​lal meg Mina.
– Tu​dom, hogy ő az – vá​la​szo​lom
ha​tá​ro​zot​tan. Ér​zem, hogy ő az, mert
ami​óta meg​lát​tam, a szí​vem majd ki​-
ug​rik a he​lyé​ről. A szín​ház​ba te​relt
em​be​rek a csa​lád​juk​kal vagy a szom​-
szé​dok​kal ér​kez​tek, csak ő van egye​-
dül.
– Most is ott van, Ol​lie – szó​la​lok
meg.
A szo​ba ab​la​ká​ból, ahol ülünk, lát​-
szik az épü​let. Ott tart​ják fog​va, még
száz mé​ter​re sincs tő​lem.
– Ez tény​leg ő – ál​la​pít​ja meg Ol​lie,
majd en​gem fi​gyel, hogy mire ké​szü​-
lök. – Úgy van, ahogy gon​dol​tuk.
– Ki kell jut​tat​nunk on​nan… – szó​-
la​lok meg, mire ő a fe​jét ráz​za. – De,
Ol​lie! – foly​ta​tom. – Nézd csak meg
az ar​cát! Ha​lál​ra le​het ré​mül​ve.
– Han​ne​ke, sem​mi nem vál​to​zott,
most is ugyan​az a hely​zet, mint ami​-
kor elő​ször meg​mond​tam ne​ked,
hogy nem se​gít​he​tünk.
– De igen​is vál​to​zott. Meg​van a biz​-
ton​sá​gos bú​vó​hely, pont itt, ahol va​-
gyunk. Mina és Ju​dith pe​dig jól is​me​-
rik a szín​há​zat. Mi​ért nem akarsz se​-
gí​te​ni, Ol​lie?
– Ko​mo​lyan nem ér​te​lek, Han​ne​ke
– vág vissza. – Az el​múlt négy nap​ban
mind​annyi​an ab​ban re​mény​ked​tünk,
hogy te fogsz se​gí​te​ni to​vább szer​vez​-
ni az el​len​ál​lást. Mert ki​is​me​red ma​-
gad olyan dol​gok​ban, amik tény​leg
so​kat szá​mí​ta​nak, és nem​csak egy
em​be​ren, ha​nem em​be​rek szá​za​in se​-
gít​het​nek. És erre most azt mon​dod
ne​kem, hogy te​gyem koc​ká​ra a ba​rá​-
ta​im éle​tét, hogy ne​ked se​gít​sek? Te
tény​leg…
– Na, mi​lyen va​gyok? – kér​de​zem
da​co​san, mér​ges va​gyok rá, de csak
azért sem ki​a​bá​lok vele. – Őrült? Be​-
teg?
– Na​gyon saj​nál​ta​lak, Han​ne​ke,
ami​ért nem volt mel​let​ted sen​ki, és
egye​dül kel​lett gyá​szol​nod Bast. Az
bor​zasz​tó le​he​tett. Azt gon​dol​tam,
hogy hasz​nos le​hetsz szá​munk​ra az
el​len​ál​lás​ban, de ha tud​tam vol​na,
hogy mi​lyen el​ké​pesz​tő​en ön​fe​jű
vagy, nem hív​ta​lak vol​na el a ta​lál​ko​-
zó​ink​ra.
– Bas se​gí​te​ne. – Ke​gyet​len​ség Ol​-
lie-t az öccsé​hez ha​son​lí​ta​ni épp
most, de egy​sze​rű​en ki​bu​kik be​lő​lem.
Mert ez az igaz​ság. – Ő tény​leg se​gí​te​-
ne. Azon cso​dál​koz​na, mi​ért vesz​te​-
get​jük az időn​ket erre a vi​tá​ra, ami​kor
tud​juk, hol van Mir​jam. Azt mon​da​-
ná, hogy most azon​nal ten​nünk kell
va​la​mit, és ki​hoz​ni őt on​nan. Em​lék​-
szel arra a csa​lá​di ün​nep​re egy​szer ré​-
gen, nyár kö​ze​pén, ami​re a szü​le​im
nem en​ged​tek el, mert meg​be​te​ged​-
tem? Bas fel​má​szott az eresz​csa​tor​-
nán​kon, mert hoz​ni akart ne​kem egy
sze​le​tet a tor​tá​ból. Bas nem bír​ná el​-
vi​sel​ni, és so​sem hagy​ná annyi​ban,
hogy ha va​la​ki konk​rét se​gít​sé​get kér,
ak​kor ne te​gyünk sem​mit.
– És Bas ha​lott len​ne. Hát​ra​tán​to​-
ro​dom, döb​ben​ten bá​mu​lok Ol​lie-ra.
 – Hogy mond​tad?
– Han​ne​ke, Bas cso​dá​la​tos em​ber
volt, tele ren​ge​teg jó tu​laj​don​ság​gal,
de vak​me​rő volt, meg​gon​do​lat​lan, so​-
sem gon​dol​ko​dott, mi​előtt cse​le​ke​-
dett. Tu​dod, mi tör​tént azon az es​tén,
ami​kor a tor​tát vit​te ne​ked? Té​ged
bol​dog​gá tett vele, ő vi​szont bün​te​tést
ka​pott. A szü​le​ink taj​té​koz​tak, ami​ért
so​ká​ig ki​ma​radt. És most ugyan​ez
len​ne: Bas meg​pró​bál​ná meg​men​te​ni
azt a lányt, a ná​cik pe​dig el​kap​nák, és
ki​vé​gez​nék.
– Ezt nem tud​ha​tod – vá​la​szo​lom.
– Mit gon​dolsz, én nem aka​rok se​-
gí​te​ni ne​ked? Fo​gal​mad sincs, mi​lyen
ne​héz be​le​gon​dol​nom, mi tör​tén​het
Mir​jam​mal tel​je​sen egye​dül. Na​gyon
sze​ret​nék olyan len​ni, mint Bas. Mert
el​bű​vö​lő volt, és vic​ces, de ő sem volt
tö​ké​le​tes. És hát va​la​ki​nek óva​tos​nak
is kell len​nie. Aki vé​gig​gon​dol​ja a dol​-
go​kat, min​den egyes nap min​den
egyes órá​já​ban, mert egy egé​szen kis
bot​lás is vég​ze​tes le​het.
Fá​rad​tan ol​dal​ra tűri a ha​ját, a sze​-
me alatt lila ka​ri​kák ék​te​len​ked​nek.
Lát​szik, hogy na​gyon ki​me​rült. Fo​gal​-
mam sincs, hány ki​lo​mé​tert bi​cik​li​zett
a vi​dé​ki föld​uta​kon, hogy el​jut​tas​sa
Ju​dit​het a bú​vó​he​lyé​re, utá​na meg
egye​ne​sen ide​jött. Őt néz​ve rá​jö​vök,
hogy ma​gam is mi​lyen fá​radt va​gyok.
So​kat for​dult ve​lünk a vi​lág, ami​óta
utol​já​ra be​szél​get​tünk.
– Han​ne​ke! Ol​lie! – Mina még min​-
dig az író​asz​tal​nál ül, és a dia​po​zi​tí​vo​-
kat né​ze​ge​ti. Úgy tű​nik, oda sem fi​-
gyelt a be​szél​ge​té​sünk​re. Az arca
meg​me​re​ve​dik, és kiül raj​ta a ré​mü​-
let.
– Mina, mi tör​tént? – kér​de​zem.
Mos​tan​ra vé​gig​néz​te az utol​só so​ro​-
za​tot is, és a ke​zé​ben tar​tott kép​koc​-
kák​ra bök, ami​ket mi még nem lát​-
tunk.
– Mir​jam raj​ta van eze​ken is? Hadd
néz​zem! – Oda​ha​jo​lok, hogy job​ban
lás​sam, mit mu​tat.
– Nem. Nem ar​ról van szó… ha​nem
a böl​cső​de – sut​tog​ja, az​tán fe​lém
nyújt​ja a na​gyí​tót. – Be​zár​ják. Nézd…
Itt van​nak a se​gí​tők. A gye​re​ke​ket vi​-
szik át a szín​ház​ba. So​sem szok​tak
ilyen nagy cso​port​ban jár​kál​ni. Be
fog​ják zár​ni a böl​cső​dét, és a gye​re​ke​-
ket is de​por​tál​ják Mir​jam​mal együtt.
 Ahogy hu​nyo​rí​tok, lá​tom szép sor​-
ban vo​nul​ni a ki​csi​ket, két fi​a​tal nő
van ve​lük, fel​is​me​rem őket a böl​cső​-
dé​ből.
– Annyi​ra saj​ná​lom, tu​dom, hogy jó
is​me​rő​se​id – mon​dom Mi​ná​nak, de ő
a fe​jét ráz​za, és megint rá​bök va​la​mi​-
re az egyik ké​pen.
– Nem – sut​tog​ja. – Azt nézd, ott.
A sze​me​met me​resz​tem, és most
már lá​tom, mi​ről be​szél. Az idő​sebb
gye​re​kek a ki​seb​be​ket ba​ba​ko​csi​ban
tol​ják a szín​ház felé, és a sok ba​ba​ko​-
csi kö​zött ott van az, ame​lyik​ben a
fény​ké​pek van​nak er​ről a kö​nyör​te​len
és bru​tá​lis há​bo​rú​ról meg az el​len​ál​-
lás​ról, és mind​azok​ról, aki​ket az utób​-
bi né​hány nap​ban meg​is​mer​tem, akik
szá​mí​ta​nak ne​kem.
 – A ná​cik egy perc alatt meg​ta​lál​ják
a fény​ké​pe​ző​gé​pet – szó​lal meg Mina
–, amint a ba​ba​ko​csi a át​me​ne​ti tá​-
bor​ba ér​ke​zik. És az​tán min​ket is
meg​ta​lál​nak, mind​annyi​un​kat.
Ol​lie tel​je​sen össze​za​va​rod​va néz
ránk, hisz sem​mit sem tud a fény​ké​-
pe​ző​gép​ről, és hogy mi​ről be​szél
Mina. De én na​gyon is tu​dom. És azt
is tu​dom, hogy ami​kor pár perc​cel ez​-
előtt meg​lát​tuk Mir​ja​mot az egyik ké​-
pen, és ami​kor Ol​lie erre azt mond​ta,
hogy ez sem​min sem vál​toz​tat… té​ve​-
dett. Mert min​den meg​vál​to​zott.

VASÁRNAP

– És most mit fo​gunk csi​nál​ni? –

kér​de​zi San​ne vagy ötöd​jé​re, de ez al​-
ka​lom​mal sem tud vá​laszt adni neki
egyi​künk sem.
Ol​lie vé​gig​te​kert a vá​ro​son, hogy
össze​hív​jon min​den​kit. Elő​ször ha​za​-
ment, de Wil​lem már el​in​dult az egye​-
tem​re, ahol kora reg​gel órá​ja van, az​-
tán Leo kö​vet​ke​zett, aki meg​ígér​te,
hogy elő​ke​rí​ti San​ne-t, és együtt De
Vri​esék la​ká​sá​ra jön​nek.
Wil​lem ki​vé​te​lé​vel mos​tan​ra min​-
den​ki meg​ér​ke​zett. Meg per​sze Ju​dith
sincs itt, pe​dig ő is​me​ri leg​job​ban a
szín​há​zat, de ő már egyet​len ta​lál​ko​-
zó​ra sem jö​het el.
– Hogy le​het​tél ennyi​re hü​lye! Nem
bí​rom el​hin​ni – mo​rog Mi​ná​ra Leo. –
Eszem​be sem ju​tott, hogy fény​ké​pe​-
ket ké​szí​tesz. Em​ber​éle​te​ket pró​bá​-
lunk men​te​ni, te meg egy fény​ké​pe​ző​-
gép​pel ját​sza​do​zol. Mond​tam a töb​bi​-
ek​nek, hogy túl fi​a​tal vagy.
– Ne ki​a​bálj vele! – inti le Ol​lie. –
Egy​ál​ta​lán ne ki​a​bál​jon sen​ki! – te​szi
hoz​zá, és je​len​tő​ség​tel​je​sen a zárt ajtó
felé bök a fe​jé​vel, ami mö​gött De Vri​-
es asszony jár​kál föl és alá dü​hö​sen,
ami​ért mind ide​jöt​tünk. Reg​gel óta
nem moz​dult ki a nap​pa​li​ból, és foly​-
ton az ut​cá​ra néző ab​la​ko​kon les ki​fe​-
lé. Ne​künk pe​dig szólt, hogy ha egyet​-
len pissze​nést hall a dol​go​zó​szo​bá​ból,
azon​nal el​küld min​den​kit.
– Már túl késő, Leo – szó​lal meg
San​ne –, nem tud​juk sem​mis​sé ten​ni
a dol​got. Most azt kell ki​ta​lál​nunk, mi
le​gyen ez​u​tán.
– Gon​dol​juk vé​gig a le​he​tő​sé​ge​ket
– szó​lal meg Ol​lie. – Hát​ha nem ta​lál​-
ják meg a fény​ké​pe​ző​gé​pet. Mina hó​-
na​po​kig fo​tó​zott, és a töb​bi böl​cső​dei
ön​kén​tes sem​mit sem vett ész​re. Sze​-
rin​te​tek ez el​kép​zel​he​tő?
Mina el​gyö​tör​tén hajt​ja le a fe​jét.
– Te is tu​dod, hogy ez ki​zárt. Ami​-
kor egy transz​port meg​ér​ke​zik a gyűj​-
tő​tá​bor​ba, min​den​ki​nek át​ku​tat​ják a
sze​mé​lyes hol​mi​ját. Az ék​sze​re​ket
vagy a pénzt egye​sek a ka​bát​bé​lés​be
vagy a bő​rönd​be varr​ják, de az őrök
da​ra​bok​ra fog​ják szed​ni a ba​ba​ko​csit,
és ak​kor…
Mind​annyi​an tisz​tá​ban va​gyunk
vele, mi fog tör​tén​ni ak​kor. Ott lesz az
a ren​ge​teg fény​kép az el​len​ál​lók​ról, a
tit​kos ta​lál​ko​zók​ról, az ak​ci​ók​ról,
ami​kor gye​re​ke​ket csem​pész​tek ki a
szín​ház​ból – ar​ról a ren​ge​teg ár​tat​lan
em​ber​ről.
– De mi​ből gon​dol​já​tok, hogy a ba​-
ba​ko​csit ma​guk​kal vi​szik az ál​lo​más​-
ra? – kér​de​zi San​ne. – Ami​kor el​in​dí​-
ta​nak egy transz​por​tot, min​den​ki
csak egy bő​rön​döt vi​het ma​gá​val. Mi​-
ért hagy​nák az őrök, hogy egy csa​lád
ba​ba​ko​csi​val in​dul​jon út​nak? Le​het,
hogy ott fog​ják hagy​ni a szín​ház​ban.
– Mint​ha az​zal job​ban jár​nánk! –
mor​dul fel Leo. – Sze​rin​ted ott nem
fog​ják rög​tön meg​ta​lál​ni a fény​ké​pe​-
ző​gé​pet?
– Nem ar​ról van szó, hogy mi len​ne
jobb – vé​de​ke​zik San​ne. – Csak
annyit mond​tam, hogy nem tud​hat​juk
biz​to​san, hol és mi​kor vizs​gál​ják majd
át a ba​ba​ko​csit. Még azt sem tud​juk,
hogy az összes gye​rek ez​zel a transz​-
port​tal in​dul-e. Ál​ta​lá​ban ab​ban a
sor​rend​ben vi​szik to​vább az em​be​re​-
ket, ahogy ér​kez​tek. De elő​for​dul​nak
ki​vé​te​lek. Nem tud​nánk be​jut​ni va​la​-
ho​gyan a szín​ház​ba?
Ol​lie a fe​jét ráz​za.
– Min​den​kit is​mer​nek, és csak azt
en​ge​dik be, aki ott dol​go​zik. Nem hi​-
szem, hogy most fog​nak vál​toz​tat​ni a
sza​bá​lyo​kon. Min​den meg​vál​to​zott,
ami​óta a ta​nács tag​ja​it és a csa​lád​ja​i​-
kat is el​kezd​ték be​gyűj​te​ni.
– Mi len​ne, ha meg​kér​dez​nénk
Wal​tert? – ja​va​sol​ja Leo.
Wal​ter fe​le​lős a szín​há​zért. Ő ha​mi​-
sít​ja a pa​pí​ro​kat a böl​cső​dé​ben lévő
gye​re​kek szá​má​ra.
Ol​lie hang​ja azon​ban na​gyon ha​tá​-
ro​zott.
 – Nem! Ez a fel​adat nem az el​len​ál​-
lás​ra tar​to​zik. Ezt mi ron​tot​tuk el.
Nem rán​gat​ha​tunk bele má​so​kat,
amíg leg​alább meg nem pró​bál​tuk
egye​dül meg​ol​da​ni.
– El fog​ják vin​ni a ba​ba​ko​csit az ál​-
lo​más​ra – sut​tog​ja Mina. – Egy​sze​rű​-
en ér​zem. So​sem hagy​nak sem​mit
ma​guk után a szín​ház​ban. Ott bent túl
nagy a zsú​folt​ság, és min​dig el​vi​szik
az összes em​bert. Amennyit csak tud​-
nak. A ba​ba​ko​csi az ál​lo​más​ra fog
men​ni, higgye​tek ne​kem!
San​ne össze​rez​zen, na​gyot nyel, az​-
tán foly​tat​ja:
– Rend​ben, te​hát azt mond​já​tok,
hogy vissza kell sze​rez​nünk a fény​ké​-
pe​ző​gé​pet, csak nem a szín​ház​ból, ha​-
nem mi​után a me​net el​hagy​ja az épü​-
le​tet, és el​in​dul az ál​lo​más​ra. És ti​tok​-
ban kell csi​nál​nunk, sen​ki nem lát​hat
meg. Jól ér​tet​tem?
– Ad​dig​ra ki​já​rá​si ti​la​lom lesz. Leg​-
alább le​gye​nek meg​fe​le​lő pa​pír​ja​ink –
szó​lal meg Leo.
– Vagy meg​fe​le​lő ál​ru​hánk – veti
köz​be San​ne. – Ges​ta​po-egyen​ru​ha
len​ne a leg​jobb, egy kel​lő​en ma​gas
ran​gú tisz​ti egyen​ru​ha, hogy sza​ba​-
don mo​zog​has​sunk a vá​ros​ban a ki​já​-
rá​si ti​la​lom alatt.
– Olyat úgy​sem ta​lá​lunk – jegy​zi
meg Ol​lie. – Ha si​ke​rül​ne sze​rez​ni,
mű​köd​het​ne a terv, de nem tu​dunk
sze​rez​ni. Elő​for​dult már, hogy egy el​-
len​ál​ló​cso​port lo​pott egyen​ru​há​ban
haj​tott vég​re ak​ci​ót, de mi nem is​me​-
rünk sen​kit, aki​nek len​ne ilyen. A ru​-
hák be​szer​zé​sé​re pe​dig ennyi idő alatt
nem tu​dunk meg​szer​vez​ni még egy
tit​kos ak​ci​ót. Már csak két nap van a
transz​por​tig. Gon​dol​kod​ja​tok va​la​mi
má​son!
– Ti annyi​ra bu​ták vagy​tok – só​hajt
fel Mina hir​te​len, és a fe​jét in​gat​ja. –
Már hogy​ne le​het​ne be​jut​ni a szín​ház​-
ba. Ne​kem most tu​laj​don​kép​pen ott
kel​le​ne len​nem, hi​szen je​lent​kez​nem
kel​lett vol​na transz​port​ra. Szó​val
nincs más dol​gom, mint oda​men​nem,
és amint bent va​gyok az épü​let​ben,
meg​ke​re​sem a fény​ké​pe​ző​gé​pet, és
meg​sem​mi​sí​tem.
– És ak​kor el​visz​nek kon​cent​rá​ci​ós
tá​bor​ba – szó​lal meg Ol​lie nyu​god​tan.
– És?
– Mina… – szó​lal​na meg San​ne.
 – Mi van? – vág vissza Mina he​ve​-
sen, de köz​ben meg​tö​rik a hang​ja. –
Az egész az én hi​bám, ahogy Leo
mond​ta az előbb. Ti is min​dig azt
mond​já​tok, hogy a kül​de​té​sünk egé​-
sze sok​kal fon​to​sabb, mint az egyes
em​ber. Te​hát meg kell ten​nem, ma
dél​után je​lent​ke​zem.
San​ne döb​ben​ten hall​gat​ja Mi​nát,
mon​da​na va​la​mit, az​tán még​sem, Ol​-
lie a két ke​zé​be te​me​ti az ar​cát, Leo
pe​dig me​red​ten bá​mul egy pon​tot az
író​asz​ta​lon. Sen​ki nem szó​lal meg. És
nincs is rá szük​ség. Amit Mina az
előbb aján​lott, az maga a bor​za​lom, és
egy​ben a leg​hasz​nál​ha​tóbb le​he​tő​ség
az összes kö​zül.
Meg​kö​szö​rü​löm a tor​kom.
– Én tu​dok sze​rez​ni egyen​ru​hát.
 Ez az első al​ka​lom, hogy meg​szó​la​-
lok ma este. Min​den​ki fel​kap​ja a fe​jét,
és rám me​red. Annyi min​dent csi​nál​-
tam rosszul, ami​óta ki​tört a há​bo​rú.
Bas volt a kez​det, de utá​na is. Sok​szor
tud​tam, hogy ez nincs rend​ben, de
ma​gam​nak csak azt mon​do​gat​tam,
leg​jobb, ha nem ve​szek tu​do​mást
sem​mi​ről.
– Mi​ná​nak nem kell je​lent​kez​nie.
Se​gí​tek vissza​sze​rez​ni a fény​ké​pe​ző​-
gé​pet – szó​la​lok meg újra –, de cse​ré​-
be azt ké​rem, ment​sük ki Mir​jam Ro​-
os​veldtet is. Eh​hez nem ké​rem a se​-
gít​sé​ge​te​ket, vál​la​lok min​den koc​ká​-
za​tot. Ha el​kap​nak, majd azt mon​-
dom, ma​gán​ak​ció volt.
Sen​ki​től sem jön vá​lasz.
– Azt mond​já​tok, hogy szük​ség van
egy tisz​ti egyen​ru​há​ra a fény​ké​pe​ző​-
gép meg​szer​zé​sé​hez – szó​la​lok meg
vé​gül. – Én tu​dom, hon​nan sze​-
rezzünk.

Ami​kor utol​só előt​ti al​ka​-

lom​mal ta​lál​koz​tunk:
Én ti​zen​hét éves vol​tam,
Els​beth ti​zen​nyolc, Bas pe​dig
ha​lott. Els​beth ad​dig​ra meg​-
is​mer​ke​dett a ka​to​ná​já​val.
Anyu​ká​ja nem el​le​nez​te a
kap​cso​la​tot. A szü​lei a ma​guk
mód​ján tá​mo​gat​ták a né​met
meg​szál​ló​kat. Nem nyíl​tan;
ti​tok​ban, szol​ga​lel​kű​en.
 Hat hó​nap​pal a meg​szál​lás
után tör​tént. A je​gye​im lát​vá​-
nyo​san rom​la​ni kezd​tek, de a
töb​bi​ek az is​ko​lá​ban igye​kez​-
tek úgy ten​ni, mint​ha min​-
den rend​ben men​ne. Els​beth
volt az egyet​len ba​rát​nőm,
aki​vel még ta​lál​koz​gat​tam.
Kö​te​les​ség​tu​dó​an át​járt hoz​-
zánk min​den​nap, még ak​kor
is, ami​kor én csak a fa​lat bá​-
mul​tam, és egy szót sem szól​-
tam. A ha​ja​mat fé​sül​get​te,
vagy el​me​sél​te a leg​fris​sebb
plety​ká​kat, vagy vá​rat​la​nul
aján​dé​kot ho​zott, ami sem​mi
más célt nem szol​gált, mint
hogy hal​vány mo​solyt csal​jon
vele az ar​com​ra. Ho​zott fel​-
húz​ha​tó ál​lat​kát, vic​ces ké​-
pes​la​pot vagy el​ké​pesz​tő​en
ri​kí​tó szí​nű rúzst, ami​vel ki​-
fes​tet​te a szá​ját, és a szo​bám​-
ban pa​rá​dé​zott, és az aj​kát
csü​csö​rít​ve kért csó​kot tő​-
lem.
Egyik dél​után, ami​kor át​-
jött, le​ült a sző​nyeg​re, és egy
ké​pes ma​ga​zint la​poz​ga​tott;
újabb pró​bál​ko​zás, hát​ha az​-
zal fel​vi​dít. Csen​de​sebb volt,
mint más​kor. A láb​fe​je​met
bá​mul​tam, Els​beth pe​dig úgy
ült ott, mint egy szfinx, mert
va​la​mi tör​tént, és azt vár​ta,
hogy rá​kér​de​zek vagy ki​ta​lá​-
lom. Vé​gül az​tán nem bír​ta
ma​gá​ban tar​ta​ni: „Rolf sze​-
rel​mes be​lém”, mond​ta.
„Teg​nap val​lot​ta be, és én is
sze​rel​met val​lot​tam neki.”
„Nem is igaz”, szó​lal​tam
meg au​to​ma​ti​ku​san. „Nem
sze​re​ted. Min​den​ki​vel csak
flör​tölsz.”
Le​biggyesz​tet​te az aj​kát.
Lát​tam raj​ta, hogy azért csi​-
nál​ja, mert nem akar in​ge​rül​-
ten vá​la​szol​ni. „Elég sok fi​ú​-
val flör​töl​tem már, hogy meg
tud​jam ál​la​pí​ta​ni a kü​lönb​sé​-
get. Sze​rel​mes va​gyok Rolf​-
ba. Fe​le​sé​gül akar ven​ni.
Majd ha vé​get ér a há​bo​rú.
És Né​met​or​szág​ba köl​tö​zöm
vele.”
„Azt nem te​he​ted”, mond​-
tam neki, és ma​gam sem tud​-
tam, mire ér​tem, hogy mit
nem te​het meg. Nem me​het
hoz​zá egy né​met​hez? Nem
köl​töz​het el az or​szág​ból?
Hogy neki lett va​la​ki​je, ami​-
kor ne​kem már nincs sen​-
kim? A sza​vai ököl​csa​pás​ként
ér​tek. Csak fáj​dal​mat érez​-
tem, pe​dig azt hit​tem, rég
meg​halt ben​nem min​den.
Hogy te​he​ti, hogy me​het hoz​-
zá va​la​ki​hez azok kö​zül!
„Nem csi​nál​hatsz ilyet, Els​-
beth. Azt aka​rod, hogy ve​led
örül​jek, de kép​te​len va​gyok
rá. Soha nem bo​csá​tom meg
ne​ked, hogy sze​rel​mes vagy
va​la​ki​be azok kö​zül, akik
meg​öl​ték Bast.”
„Nem Rolf ölte meg Bast. Ő
nem is akart ide​jön​ni, ebbe
az or​szág​ba. Azt akar​ja, hogy
vége le​gyen a há​bo​rú​nak, és
ha​za​me​hes​sen”, mond​ta Els​-
beth. „Ő nem ért egyet az​zal,
amit Né​met​or​szág csi​nál…
ide ren​del​ték. Kü​lön​ben is,
sze​rin​tem csak zak​la​tott
vagy…”
„Még szép, hogy zak​la​tott
va​gyok!”, tört ki be​lő​lem.
„Hal​lod te egy​ál​ta​lán sa​ját
ma​ga​dat? Fi​gyelsz arra, amit
mon​dasz? Hoz​zá akarsz
men​ni egy ná​ci​hoz azok után,
amit Bas-szal tet​tek.”
„Saj​ná​lom, Han​ne​ke, hogy
nem ül​he​tek itt ve​led örök​re,
hogy együtt le​hes​sünk bol​-
dog​ta​la​nok”, köp​te fe​lém a
sza​va​kat. „Saj​ná​lom, hogy az
én éle​tem ez​u​tán is megy to​-
vább.”
„Én is saj​ná​lom, mert a te
fi​úd​nak kel​le​ne ha​lott​nak
len​nie, és nem az enyém​nek.
De re​mé​lem, ha​ma​ro​san ő is
meg​hal.”
Majd egy egész per​cig né​-
zett rám, mi​előtt újra meg​-
szó​lalt.
„Azt hi​szem, most már in​-
kább me​gyek”, szó​lalt meg
vé​gül. „Amúgy is ran​de​vúm
van Rolf​fal.” „Menj”, vá​la​-
szol​tam én, „és soha töb​bé ne
gye​re vissza!”
 22.
Már kora reg​gel van, ami​kor el​in​-
du​lok De Vri​es asszo​nyék​tól. Az ut​cák
még csen​de​sek, csak né​hány is​ko​lás
gye​rek​kel, te​jes​em​ber​rel és ut​ca​sep​-
rő​vel ta​lál​ko​zom. Haj​na​lig be​szél​get​-
tünk, és ez a mos​ta​ni ta​lál​ko​zónk
olyan ko​rán ért vé​get, hogy ilyen​kor
még el sem szok​tam in​dul​ni mun​ká​-
ba. Má​mo​ro​san lép​ke​dek az ut​cán, de
holt​fá​radt va​gyok. Hi​á​ba össz​pon​to​sí​-
tok, a sze​mem előtt össze​fo​lyik min​-
den.
Ta​lán még nin​cse​nek éb​ren a szü​le​-
im. Hát​ha a ked​ve​mért nem zár​ták
kulcs​ra az aj​tót, mi​előtt alud​ni men​-
tek. Volt már ilyen, bár nem gyak​ran.
Ta​lán két​szer for​dult elő ed​dig, hogy
ko​ráb​ban le​fe​küd​tek, én pe​dig a ki​já​-
rá​si ti​la​lom kez​de​té​re még nem ér​tem
haza. A lép​cső​for​du​ló​ban le​há​mo​zom
ma​gam​ról a ci​pő​met, és láb​ujj​he​gyen
oso​nok fel​fe​lé.
Há​rom lé​pés​re va​gyok a la​ká​sunk​-
tól, ami​kor ki​vá​gó​dik az ajtó.
– Hol vol​tál? – szo​rít ma​gá​hoz
mama. – Hol vol​tál ilyen so​ká​ig?
– Saj​ná​lom – men​te​ge​tő​zöm rög​-
tön. – Na​gyon saj​ná​lom, a ba​rá​ta​im​-
mal vol​tam, és nem vet​tem ész​re,
hogy el​ment az idő. Túl késő lett vol​-
na ha​za​in​dul​ni, mu​száj volt ott ma​-
rad​nom ná​luk.
– Kik​kel vol​tál? – szó​lal meg papa
hang​ja a hát​tér​ben.
A fo​tel​jé​ben ül. Rez​ze​nés​te​len, jég​-
hi​deg arc​cal. Szin​te so​sem szo​kott ha​-
ra​gud​ni, de ha egy​szer mér​ges lesz,
ak​kor még a ma​má​nál is bor​zasz​tóbb.
– Mi​lyen ba​rá​ta​id van​nak, akik hagy​-
ják, hogy a szü​le​id ha​lál​ra ag​gód​ják
ma​gu​kat mi​at​tad?
– A mun​ka​tár​sa​im​mal vol​tam –
rög​tö​nö​zök gyor​san. – Kre​uk úr​nak
kel​lett se​gí​te​nem, te​me​tés lesz. El​kül​-
dött, hogy be​szél​jek a csa​lád​dal. Ezért
sza​lad​tam el teg​nap olyan hir​te​len;
majd​nem ki​ment a fe​jem​ből a do​log.
Meg​lá​to​gat​tam a gyá​szo​ló csa​lá​dot, és
úgy érez​tem, nem jö​he​tek el csak úgy.
Az​tán már a ki​já​rá​si ti​la​lom mi​att
nem moz​dul​hat​tam.
– Szó​val Kre​uk úr mi​att volt? – kér​-
de​zi mama.
– Az el​né​zé​se​te​ket kéri ő is – vá​la​-
szo​lom.
 – Most azon​nal oda​me​gyek… Oda​-
me​gyek, és be​szé​lek vele…
– Per​sze – vá​gok a sza​vá​ba –, a leg​-
jobb lesz, ha el​mész hoz​zá! De re​mé​-
lem, nem fog​ja úgy gon​dol​ni, hogy in​-
kább va​la​ki mást kel​le​ne al​kal​maz​nia,
ha rám nem szá​mít​hat, ami​kor vész​-
hely​zet​ben éj​sza​ka is dol​goz​ni kell –
mon​dom a ma​má​nak, és köz​ben
imád​ko​zom, ne​hogy tény​leg el​men​jen
Kre​uk úr​hoz. Bár tu​dom, hogy úgy​-
sem fog olyas​mit ten​ni, ami​vel ve​-
szély​be ke​rül​het az ál​lá​som.
– Van el​kép​ze​lé​sed róla, mit áll​tunk
ki mi​at​tad az éj​sza​ka? – kér​de​zi papa.
– Igen, tu​dom, de jól va​gyok, és
min​den rend​ben.
Mama vég​re el​en​ged, apám​hoz for​-
dul, az​tán az ar​cá​hoz kap. Csak nem
sír? De az​tán lá​tom, hogy nem
könnyes az arca, ha​nem ki​pi​rult.
– Saj​ná​lom – mon​dom megint, de
egy fej​rán​dí​tás​sal csend​re int.
– Menj, ve​gyél fel tisz​ta ru​hát, és
gye​re reg​ge​liz​ni!
– Mit csi​nál​jak?
– Öl​tözz át, ad​dig én ké​szí​tek reg​ge​-
lit. Szé​pen meg​reg​ge​li​zel. És soha
töb​bé ne ma​radj ki éj​sza​ká​ra anél​kül,
hogy ne​künk nem szólsz róla! Most
pe​dig meg​mo​sa​kodsz, meg​fé​sül​ködsz,
és reg​ge​li köz​ben egy szót sem ej​tünk
a do​log​ról.
Fo​gal​mam sincs, mi​ért ajánl​ja fel
ezt, és mi​ért ma​rad el a bün​te​tés? Ta​-
lán ő is ugyan​olyan fá​radt, mint én, és
nem akar több ve​sze​ke​dést mára.
Akár​mi az oka, ne​kem is jobb így.
 A szo​bám​ba me​gyek, gyor​san vé​gig​-
szán​tok a fé​sű​vel a ha​ja​mon, és fel​ka​-
pom a koc​kás ru​hát, amit mama
annyi​ra sze​ret, és én annyi​ra utá​lok.
Eb​ből majd lát​ja, hogy bé​kül​ni aka​-
rok. Az ágyam be​ve​tet​le​nül áll teg​nap
reg​gel óta, és min​den vá​gyam, hogy
be​ku​po​rod​has​sak a pap​lan alá. Ehe​-
lyett gyor​san meg​mo​som az ar​co​mat
a für​dő​szo​bá​ban hi​deg víz​zel, és
igyek​szem éle​tet le​hel​ni ma​gam​ba.
Ma még ta​lál​koz​ni aka​rok Ol​lie-val és
a töb​bi​ek​kel, hogy foly​tat​has​suk a ter​-
vez​ge​tést. Haj​nal​ban úgy dön​töt​tünk,
hogy min​den​ki​nek jobb, ha pi​hen egy
ki​csit és át​öl​tö​zik. Ol​lie azt mond​ta,
hogy ké​sőbb majd ér​tem jön.
Ami​kor ki​lé​pek a szo​bám​ból, mama
fel-alá ro​han​gál a kony​há​ban. Min​-
den​fé​le en​ni​va​lót hoz elő a kam​rá​ból,
nem​csak a szo​ká​sos reg​ge​li zab​ká​sát,
ha​nem a még meg​ma​radt to​já​so​kat és
egy na​gyobb son​kát is, ami​ről nem is
tud​tam, hogy el​tet​te jobb na​pok​ra.
Más​kor kö​rül​te​kin​tő​en be​oszt min​-
den fa​la​tot, most vi​szont úgy ké​szít
reg​ge​lit, mint​ha nem len​ne há​bo​rú, és
min​den a nor​má​lis ke​rék​vá​gás​ban
ha​lad​na.
– Kérsz ke​nye​ret? – kér​de​zi a kam​-
rá​ból, ami​kor hall​ja, hogy kö​ze​le​dem.
– Vá​gok pár sze​le​tet, ha sze​ret​nél.
Pa​pá​ra pis​lan​tok, mi le​het a he​lyes
vá​lasz, de ke​rü​li a te​kin​te​te​met.
– Ha akarsz, vágj le pár sze​le​tet.
Bár​mit meg​eszek.
Le​ülünk az asz​tal köré, amin most
több étel van, mint amit egyéb​ként
egy hét alatt me​gen​nénk. Lá​tom a pa​-
pán, hogy nem hit​te el a me​sé​met.
Össze​vissza be​szé​lek min​den​fé​lé​ről,
ami csak eszem​be jut, hogy más​ra te​-
rel​jem a szót, de fo​lya​ma​to​san ma​ga​-
mon ér​zem a te​kin​te​tét. Be​szé​lek az
idő​já​rás​ról, ar​ról, hogy le​sza​kadt a
ka​bá​tom​ról egy gomb, hogy mi​lyen jó
áron lát​tam pasz​ter​ná​kot va​la​me​lyik
bolt​ban, de köz​ben vé​gig azon jár az
eszem, va​jon mennyit kell még vár​-
nom, hogy Ol​lie ér​tem jöj​jön. Per​sze
le​het, hogy előbb meg​pró​bál kap​cso​-
lat​ba lép​ni Ju​dith​tel, hát​ha neki van
va​la​mi öt​le​te. Egy​ál​ta​lán mit mon​-
dott: hogy ő fog ér​tem jön​ni, vagy ne​-
kem kell őt meg​ke​res​nem? Erőt vesz
raj​tam a fá​radt​ság, kép​te​len va​gyok
tisz​tán gon​dol​kod​ni. Vagy men​jek át
Le​ó​hoz, és ott vár​jak?
Va​sár​nap van, ilyen​kor nem szok​-
tam dol​goz​ni, így ne​héz lesz ki​fo​gást
ta​lál​ni, mi​ért me​gyek el itt​hon​ról.
Mama egyéb​ként is sas​szem​mel fi​gye​-
li min​den moz​du​la​to​mat. Úgy dön​tök,
még​sem fo​gom rög​tön me​ne​kü​lő​re,
he​lyet​te in​kább se​gí​tek be​fe​jez​ni a
teg​nap fél​ben ma​radt há​zi​mun​kát.
Le​mos​suk az ab​la​ko​kat, fel​se​per​jük a
pad​lót, és be​fe​jezzük az ezüst po​lí​ro​-
zá​sát. Mi​kor már úgy tű​nik, vég​képp
nincs mit ki​fé​nyez​ni, fel​aján​lom – re​-
mél​ve, hogy ez​zel jobb kedv​re de​rí​tem
őket –, hogy el​ké​rem a szom​szé​dok​tól
is az ét​kész​le​tet, de mama di​a​dal​it​ta​-
san elém rak egy újabb ada​got. Az​tán
azt is fel​aján​lom, hogy le​me​gyek új​sá​-
gért, hogy el​ol​vas​has​suk a hí​re​ket, de
papa le​ál​lít, mond​ván, van jobb öt​le​te
az új​ság​ol​va​sás​nál.
– Mi​ért nem ját​szol ne​künk va​la​-
mit, Ger​da? – for​dul bá​to​rí​tó​an
anyám felé.
– A szom​szé​dok biz​tos pi​hen​ni
akar​nak, és még a cék​lát is meg kell
pu​col​nom az ebéd​hez – el​len​ke​zik
mama.
– Hagyd, majd én meg​csi​ná​lom!
Játssz va​la​mit, mama! – kér​le​lem én
is.
Elő​ször ma​gam is csak azért ja​vas​-
lom, hát​ha a zene jobb kedv​re de​rí​ti,
de amint leül a pi​a​ní​nó​hoz, alig vá​-
rom, hogy megint úgy hall​jam ját​sza​-
ni, mint ré​gen. A há​bo​rú előtt már a
sa​rok​ról hal​la​ni le​he​tett, ami​kor
mama órát adott. Le​ját​szott egy dal​la​-
mot, utá​na pár má​sod​perc múl​va a ta​-
nít​vá​nya kö​vet​ke​zett, ahogy a bil​len​-
tyű​ket nyo​mo​gat​va elő​ad​ta ugyan​an​-
nak egy ügyet​le​nebb vál​to​za​tát.
Nem fog hoz​zá rög​tön, az uj​ja​it a
zon​go​ra​bil​len​tyű​kön nyug​tat​ja. Egy
egy​sze​rű dalt vá​laszt, amit még ne​-
kem is si​ke​rült meg​ta​ní​ta​nia, bár ké​-
sőbb kény​te​len volt be​lát​ni, hogy
nincs ér​zé​kem a ze​né​hez. A dal​lam
na​gyon egy​sze​rű, nem nagy​kö​zön​ség​-
nek szánt, tet​sze​tős ze​ne​mű. A há​mo​-
zó​kés meg​áll a ke​zem​ben. Hir​te​len
eszem​be jut a gye​rek​ko​rom, hogy mi​-
lyen gond​ta​lan vol​tam. Mama újra
meg újra le​játssza ugyan​azt a dal​la​-
mot, de min​den al​ka​lom​mal más va​-
ri​á​ci​ó​ban, ami​től az egy​re össze​tet​-
tebb lesz, míg vé​gül az ere​de​ti, egy​-
sze​rű kis me​ló​dia már alig ki​ve​he​tő a
rá​épü​lő har​mó​ni​ák ten​ge​ré​ben, bár
ha jól oda​fi​gye​lek, még min​dig hall​-
ha​tó.
El​te​lik egy óra. Mama tel​je​sen el​-
me​rült a ze​né​ben, papa pe​dig el​bó​bis​-
kolt a fo​tel​ben. Úgy ve​szem, a bű​nöm
ezen​nel meg lett bo​csát​va. Egy óra
múl​va majd meg​pró​bá​lok el​men​ni itt​-
hon​ról. Egy ta​lál​ka Ol​lie-val jó ki​fo​gás
lesz, őt úgy​is na​gyon ked​ve​lik. Mi​kor
így el​ter​ve​zem a dol​got, fur​csa zaj
szű​rő​dik fel az ut​cá​ról. Mama még
ját​szik, de ő is meg​hall​ja, és uj​ja​it fel​-
eme​li a bil​len​tyűk​ről.
– Han​ne​ke! – Lent​ről jön a hang,
de olyan halk, hogy nem tu​dom ki​-
ven​ni, ki le​het az.
Fel​té​pem az ab​la​kot, pe​dig pi​ros a
ke​zem a cék​lá​tól, és ki​ha​jo​lok, hogy
lás​sam, ki áll a házunk előtt.
– Te vagy az, Ol​lie? – ki​ál​tok le.
– Nem, én va​gyok az – egy ma​gas
alak áll a bi​cik​li​je mel​lett, és meg​eme​-
li a sap​ká​ját.
– Wil​lem, mit ke​re​sel itt?
– Saj​ná​lom – pró​bál sut​tog​va, de
azért elég han​go​san be​szél​ni, hogy ne
za​var​ja a szom​szé​do​kat. – Ol​lie adta
meg a cí​me​det, de nem mond​ta meg,
hová kell be​csen​get​nem.
– Mind​járt le​me​gyek.
Be​csu​kom az ab​la​kot, mire mama
rög​tön fel​pat​tan a zon​go​ra mel​lől,
még a szé​két is fel​dön​ti.
– Ki van lent? – kér​de​zi.
– Egy ba​rá​tom, nem tud​ta, há​nyas
la​kás​ban la​kunk – vá​la​szo​lom, mi​köz​-
ben ma​gam​ra ka​pom a ka​bá​to​mat. –
Le​me​gyek hoz​zá.
– Nem mész se​ho​vá, fő​leg nem egy
fi​ú​val, akit nem is is​me​rünk.
– Wil​lem​nek hív​ják, Ol​lie la​kó​tár​sa.
Eze​ket te​gyem fel főni? – kér​de​zem,
mi​vel a lá​bos​nyi cék​la még min​dig a
pad​lón van, ahol hagy​tam.
– Szó sem le​het róla! – Mama úgy
csap​ja le a pi​a​ní​nó fe​de​lét, hogy szin​-
te reccsen. – Meg​til​tom, hogy el​menj!
Egész éj​jel nem vol​tál itt​hon.
– Ma éj​sza​ka itt​hon ma​ra​dok – ma​-
gya​rá​zom tü​rel​me​sen –, csak sze​ret​-
nék sé​tál​ni egyet Wil​lem​mel.
Mama álla meg​re​meg, és fur​csán
vad a te​kin​te​te.
– Meg​til​tom, hogy el​hagyd a há​zat!
Még min​dig az én gye​re​kem vagy,
Han​nie!
– Jaj, mama, már rég nem va​gyok
gye​rek! – Ezt ki​a​bál​nám ak​kor is, ha
va​la​mi​ért dü​hös len​nék, de most,
ahogy ki​mon​dom, csak fá​radt​sá​got és
szo​mo​rú​sá​got ér​zek. – Én ke​re​sem a
pénzt eb​ben a csa​lád​ban, én vá​sá​ro​-
lok be, és én in​té​zek min​dent. Mama,
már ré​ges-rég én gon​dos​ko​dom ró​la​-
tok.
Egy pil​la​nat alatt tö​rik meg az arca,
és a reg​ge​li meg a zon​go​rá​zás köz​ben
ma​gunk​ba szí​vott jó han​gu​lat köd​dé
vá​lik.
– Az én lá​nyom so​sem be​szél​ne ve​-
lem ilyen han​gon.
Nem ez az első vi​tánk, és nem is
most elő​ször mond​ja ezt ne​kem, de a
sza​vai még​is mell​be vág​nak. Már fá​-
raszt, hogy min​dig a régi ön​ma​gam​-
hoz ha​son​lí​ta​nak, aki a há​bo​rú előtt
vol​tam. Hogy foly​ton eszem​be jut​tat​-
ják, mennyi​vel jobb vol​tam ak​kor,
hogy foly​ton fel​idézzük azo​kat a dol​-
go​kat, ami​ket so​sem kap​ha​tok vissza.
– Az a lány már nem lé​te​zik, mama
– fe​le​lem fá​rad​tan. – Fel​nőtt, és már
sem​mi nem lesz úgy, mint ré​gen.
 23.
– Min​den rend​ben? – kér​de​zi Wil​-
lem, mi​kor le​érek a ház elé.
Nem hin​ném, hogy hal​lot​ta a ve​sze​-
ke​dé​sün​ket a csu​kott ab​la​kon ke​resz​-
tül, va​ló​szí​nű​leg az ar​com​ról ol​vas​ta
le, mi a hely​zet.
– Igen, jól va​gyok.
– Aha, szó​val így né​zel ki, ami​kor jó
ked​ved van – pró​bál vic​ce​lőd​ni.
– Nem! Így né​zek ki, ami​kor nem
aka​rok be​szél​ni róla.
Ha Has​nak mond​tam vol​na ezt, két
ke​zét maga elé kap​va édes ci​ca​sze​-
mek​kel né​zett vol​na rám, és ad​dig
nyá​vo​gott meg ka​pá​ló​zott vol​na a
man​csá​val, amíg el​ne​ve​tem ma​gam.
Ha Ol​lie-nak mond​tam vol​na ugyan​-
ezt, ka​pás​ból vissza​vá​gott vol​na va​la​-
mi ha​son​ló​an epés meg​jegy​zés​sel.
Wil​lem azon​ban csak bó​lint egyet, és
ag​go​dal​ma​san néz.
– Saj​ná​lom – szó​la​lok meg vé​gül.
És mi​vel nem aka​rok megint arra
gon​dol​ni, mi​lyen le​súj​tott arc​cal né​-
zett rám az anyám, ami​kor ki​sé​tál​tam
az aj​tón, gyor​san hoz​zá​te​szem: – Ol​lie
kül​dött?
– Ő maga akart el​jön​ni, az​tán le​fe​-
küdt, hogy pi​hen​jen egy ki​csit, és el​-
aludt. Nem kel​tet​tem fel – mond​ja
Wil​lem –, bár biz​tos dü​hös lesz, ami​-
kor fel​éb​red. De ha ha​gyom, hogy bi​-
cik​li​re ül​jön, a vé​gén va​la​me​lyik csa​-
tor​ná​ból ha​lász​hat​juk ki dél​után. Túl
so​kat dol​go​zik. Szó​val csak én jöt​tem,
de ha se​gí​tesz, már ket​ten le​szünk.
 – Mi​hez le​szünk ket​ten? – kér​de​zek
vissza.
– San​ne és Leo en​ni​va​lót visz​nek az
egyik buj​ká​ló cso​port​nak. Ol​lie pe​dig
majd át​megy Ju​dit​hék bú​vó​he​lyé​re,
és meg​pró​bál meg​tud​ni va​la​mit a ka​-
to​nák​ról, akik a transz​por​to​kat kí​sé​-
rik. Te vál​lal​tad az egyen​ru​hát. Azért
jöt​tem, mert hát​ha tudsz se​gí​te​ni az
én fel​ada​tom​ban.
– És mi len​ne az?
– Meg kell szer​vez​nem a me​ne​kü​lé​-
si út​vo​na​lat.
Wil​le​met ko​ránt​sem is​me​rem olyan
jól, mint Ol​lie-t, de van ben​ne va​la​mi
meg​nyug​ta​tó ked​ves​ség, ami​től rög​-
tön kö​zel ér​zem ma​gam​hoz. Sé​tál​ga​-
tunk a kör​nyék​be​li ut​cá​kon, be​lém
ka​rol, mint​ha na​gyon bi​zal​mas és in​-
tim be​szél​ge​tést foly​tat​nánk, pe​dig
csak a scho​uw​bur​gi hely​ze​tet ecse​te​li
ne​kem.
Egy ré​szét már ed​dig is tud​tam an​-
nak, amit el​mond. A szín​ház csak az
első ál​lo​más, a zsi​dó​kat csak pár nap​-
ra, ma​xi​mum egy hét​re vi​szik oda. A
szín​ház után egy át​me​ne​ti tá​bor​ba ke​-
rül​nek va​la​hol Hol​lan​di​á​ban. A ra​bok
ott sem ma​rad​nak so​ká​ig. Ezek is át​-
me​ne​ti tá​bo​rok, ahon​nan el​szál​lít​ják
őket más or​szá​gok is​me​ret​len nevű
tá​bo​ra​i​ba, ahol az​tán a fi​a​tal és erős
fér​fi​ak és nők ha​ma​ro​san meg​hal​nak
va​la​mi ti​tok​za​tos be​teg​ség​ben.
A szín​ház​ból te​hát va​la​me​lyik kül​-
vá​ro​si vas​út​ál​lo​más​ra vi​szik a zsi​dó​-
kat. Ál​ta​lá​ban te​her​au​tók​ra vagy vil​-
la​mos​ra rak​ják őket, de elő​for​dul,
hogy eről​te​tett me​net​ben kell vé​gig​-
vo​nul​ni​uk a vá​ro​son.
Az ál​lo​más nincs messze a Scho​uw​-
burg​től, az uta​kat sem szok​ták le​zár​-
ni, és kü​lön​le​ges elő​ké​szü​le​te​ket sem
szok​tak ten​ni a transz​port​tal kap​cso​-
lat​ban. Több​nyi​re éj​sza​ka tör​té​nik
min​den, amíg a pol​gá​rok úgy tesz​nek,
mint​ha mé​lyen alud​ná​nak a be​hú​zott
füg​gö​nyök mö​gött. De olyan is volt,
hogy fé​nyes nap​pal kí​sér​ték át a ra​bo​-
kat a pá​lya​ud​var​ra.
És ne​künk ezt kell ki​hasz​nál​nunk.
Va​la​hol a Scho​uw​burg és az ál​lo​más
kö​zöt​ti út​sza​ka​szon kell meg​sze​rez​-
nünk a fény​ké​pe​ző​gé​pet a ba​ba​ko​csi​-
ból, amely​ben fel​te​he​tő​leg egy kis​ba​-
ba is lesz. Ne​kem pe​dig köz​ben meg
kell ta​lál​nom a tö​meg​ben Mir​ja​mot,
el​te​rel​ni az őrök fi​gyel​mét, és ro​han​ni
vele a ki​je​lölt, biz​ton​sá​got nyúj​tó
hely​re úgy, hogy köz​ben sen​ki ne ve​-
gyen ész​re sem​mit. Ez min​den…
– És mi van a ka​to​nák​kal? – kér​de​-
zem.
– Azt Ol​lie és Ju​dith in​té​zi, ne​kik ez
a fel​ada​tuk mára – vá​la​szol​ja Wil​lem.
– Ne​künk pe​dig föld​rajz​lec​két kell
ven​nünk. Sze​rin​tem együtt meg tud​-
juk csi​nál​ni, és min​den rend​ben lesz.
Hin​ni aka​rok Wil​lem​nek. Olyan
ma​ga​biz​tos​nak tű​nik, és amúgy sincs
más, ami​be ka​pasz​kod​hat​nék. Én
egy​ál​ta​lán nem gon​do​lom, hogy olyan
könnyen megy majd min​den, de jó ér​-
zés, ha va​la​ki még​is ez​zel biz​tat.
Wil​lem az órá​já​ra néz.
– Si​et​nünk kell! – Meg​ra​gad​ja a ke​-
zem, és gyors lép​tek​kel el​in​dul. –
Wes​ter​bork​be a szín​ház​ba ér​ke​zé​sük
alap​ján in​dít​ják a transz​por​to​kat.
Mir​jam és aki​ket vele együtt gyűj​töt​-
tek be a raz​zia so​rán meg a böl​cső​dé​-
ből át​szál​lí​tott gye​re​kek vár​ha​tó​an
mind hol​nap éj​sza​ka in​dul​nak út​nak.
Jobb lett vol​na, ha meg​né​zünk egy
me​ne​tet va​la​me​lyik este, hogy ta​pasz​-
ta​la​tot gyűjt​sünk, de ma éj​sza​ka nem
visz​nek em​be​re​ket az ál​lo​más​ra, ezért
a dél​után in​du​ló​kat kell meg​fi​gyel​-
nünk, hogy me​lyik út​vo​na​lon ha​lad​-
nak.
– Mi van, ha fo​lya​ma​to​san me​ne​-
tel​nek, és se​hol nem áll​nak meg? –
kér​de​zem.
– Egy​szer biz​to​san meg fog​nak áll​-
ni.
 – Mi​ből gon​do​lod?
– Va​ló​szí​nű​leg meg sem for​dul a fe​-
jük​ben, hogy va​la​ki olyan őrült le​-
gyen, hogy náci tiszt​nek öl​töz​zön, és
meg​ál​lít​son egy transz​por​tot. Vá​rat​la​-
nul éri majd őket a do​log, és meg​áll​-
nak.
A Scho​uw​bur​göt kö​rül​öle​lő ház​-
tömb sar​ká​nál meg​ál​lunk. Itt elég kö​-
zel va​gyunk, hogy lás​suk a be​já​ra​tot,
de nem tű​nik úgy, mint​ha pont azt fi​-
gyel​nénk. Wil​lem az elő​ző ut​ca​sa​rok​-
nál ki​akasz​tot​ta a bi​cik​li​jén a lán​cot,
és most le​gug​gol, ide-oda te​ker​ge​ti a
pe​dált, mint​ha azt pró​bál​ná meg​sze​-
rel​ni. Így tény​leg min​den okunk meg​-
van rá, hogy a kör​nyé​ken ólál​kod​junk.
És amíg ő bi​cik​lit „sze​rel”, én szem​-
mel tar​tom a be​já​ra​tot.
 Egy perc múl​va négy óra, a kapu
óra​mű​pon​tos​ság​gal ki​nyí​lik. A lá​bam​-
mal meg​bö​kö​döm Wil​lemöt, mire ő
könnye​dén vissza​akaszt​ja a he​lyé​re a
lán​cot, és a fe​jét csó​vál​va sza​bad​ko​-
zik, ami​ért meg kel​lett áll​nunk a bi​-
cik​li​je mi​att. A ka​to​nák lép​nek ki el​-
ső​ként a ka​pun. Ket​ten van​nak: egy
fi​a​tal és egy idő​sebb, aki papa báty​já​-
ra em​lé​kez​tet. Ő még most is Bel​gi​-
um​ban él, és szü​le​tés​na​pom​ra ré​geb​-
ben min​dig pénzt kül​dött.
A ka​to​nák után bő​rön​dö​ket ci​pel​ve
jön​nek a ra​bok. Zi​lál​tak és fá​rad​tak az
éb​ren töl​tött éj​sza​kák után. A ka​to​nák
az út kö​ze​pé​re te​re​lik őket, nagy​já​ból
het​ve​nen-nyolc​va​nan le​het​nek, és el​-
in​dul a me​net. Szép téli nap van, az
ut​cán em​be​rek jár​nak. Idő​sek, fi​a​ta​-
lok, egye​dül vagy pár​ban, olya​nok,
mint Wil​lem és én. És sen​ki sem vesz
tu​do​mást a csend​ben me​ne​te​lő em​-
ber​tö​meg​ről, hogy mennyi​re nem he​-
lyén​va​ló ez. Ré​misz​tő be​le​gon​dol​ni,
hogy mit te​kin​te​nek az em​be​rek hét​-
köz​na​pi​nak ma​nap​ság.
Mir​jam nincs a sor​ban, de sok nála
fi​a​ta​labb vagy vele egy​idős lányt lá​-
tok, meg fi​a​tal pá​ro​kat és kö​zép​ko​rú
em​be​re​ket. El​sé​tál​nak mel​let​tünk.
Ész​re​ve​szek egy zöld szö​vet​ka​bá​tos,
ne​mez​ka​la​pos fér​fit. Egye​ne​sen elő​re​-
néz, de is​me​rős​nek tű​nik. A kré​ta​por
jut róla eszem​be, és rá​jö​vök, hogy az
egyik alsó ta​go​za​tos ta​ná​rom az, aki
szer​dán​ként min​dig cu​kor​kát ho​zott
az is​ko​lá​ba, és a ta​ní​tás vé​gén min​-
den​ki​nek adott egy sze​met, ami​kor ki​-
men​tünk a te​rem​ből. Nem em​lék​szem
a ne​vé​re. És azt sem tud​tam, hogy zsi​-
dó.
A ka​to​na, aki a nagy​bá​tyám​ra ha​-
son​lít, né​me​tül ki​ál​to​zik. Gyor​san be​-
szél, és nem ér​tem min​den sza​vát, de
na​gyon is vi​lá​gos, mit akar​hat, mert
az utca felé mu​to​gat. Nem messze tő​-
lem egy idős néni meg​bot​lik a sor kö​-
ze​pén. A mel​let​te álló fér​fi gyen​géd,
meg​szo​kott moz​du​lat​tal pró​bál​ja fel​-
se​gí​te​ni. Eb​ből gon​do​lom, hogy a fér​-
je le​het. A ka​to​na azon​ban felé bök a
fegy​ve​ré​vel, és rá​pa​ran​csol, hogy
men​jen to​vább. A fér​fi megint le​ha​jol,
hogy se​gít​sen a fe​le​sé​gé​nek, mire a
ka​to​na le​kap​ja a fegy​vert a vál​lá​ról, és
a pus​ka​tus​sal lök​dös​ni kez​di a fér​fit
elő​re​fe​lé, aki erre tán​to​rog​va ne​ki​in​-
dul, és most már a fe​le​sé​ge se​gí​ti őt.
Én pe​dig min​den erőm​mel azon va​-
gyok, hogy ne bá​mul​jak utá​nuk.
– Kár, hogy ilyen szé​les ut​cá​kon ha​-
lad a me​net – szó​lal meg Wil​lem las​-
san tol​va a bi​cik​li​jét –, ez nem iga​zán
jó ne​künk.
To​vább​ra is úgy te​szünk, mint​ha
gond​ta​la​nul be​szél​get​nénk, mint​ha
ész​re sem ven​nénk a kö​rü​löt​tünk
meg​nyil​vá​nu​ló dur​va erő​sza​kot.
Iga​za van Wil​lem​nek, az út​vo​nal
tény​leg nem ide​á​lis, bár ért​he​tő, mi​-
ért erre vi​szik az em​be​re​ket: ez a leg​-
rö​vi​debb út az ál​lo​má​sig. A szé​les,
nyílt uta​kat alig sza​kít​ják meg kis
mel​lék​ut​cák, és be​szö​gel​lé​sek sin​cse​-
nek, amik jó fe​de​zé​ket biz​to​sí​ta​ná​nak.
Pe​dig arra nagy szük​sé​günk len​ne. A
tisz​ti egyen​ru​ha so​kat se​gít, de ko​-
ránt​sem old meg min​dent.
– Te is ala​po​san nézz vé​gig min​-
dent, és je​gyezd meg, amit látsz! –
szó​lal meg Wil​lem, mi​köz​ben te​kin​te​-
té​vel a kör​nyé​ket pász​táz​za. – Pró​báld
meg el​dön​te​ni, mer​re tud​nád leg​-
könnyeb​ben el​hagy​ni a fő​utat, hol a
leg​ki​sebb az esé​lye, hogy va​la​ki meg​-
lát.
– El fo​gunk men​ni az Oos​ter​park
mel​lett – jegy​zem meg. A nagy, gon​-
do​zott vá​ro​si park​ban a sö​tét​ben akár
több em​ber is fel​tű​nés nél​kül ki​lép​het
a sor​ból, és el​búj​hat.
Wil​lem el​gon​dol​ko​dik.
– De nincs sen​ki a há​ló​zat​ból vagy a
cso​port​ból, aki er​re​fe​lé lak​na. Ha va​-
la​ki​nek si​ke​rül​ne is el​jut​ni a par​kig,
utá​na hová men​ne? – mond​ja vé​gül,
és megint iga​za van.
Rá​adá​sul, mi​előtt a park​hoz érünk,
át kell men​nünk két csa​tor​nán. Me​ne​-
kü​lé​si út​vo​na​lat pe​dig nem cél​sze​rű
hi​dak kö​ze​lé​be szer​vez​ni: bár​mi​kor
le​zár​hat​ják vagy el​tor​la​szol​hat​ják.
– A Plan​ta​ge Mu​i​der​gracht előtt
kell meg​tör​tén​nie – fo​gal​ma​zó​dik
meg ben​nem. – Ott még elég kö​zel le​-
szünk De Vri​es asszony la​ká​sá​hoz.
Mi​után el​hagy​ják a szín​há​zat, ami​-
lyen gyor​san csak le​het, meg kell pró​-
bál​nunk ki​ven​ni a sor​ból Mir​ja​mot és
a ba​ba​ko​csit.
– Igen, azt hi​szem, ez jó öt​let. Ha a
me​net el​jut a hí​dig, on​nan​tól nem
lesz több le​he​tő​ség – mond​ja Wil​lem.
Ne gon​dolj más​ra, csak a me​ne​kü​-
lé​si út​vo​na​lak​ra! Csak arra, hogy
mi​lyen kö​zel vagy hoz​zá, hogy meg​-
mentsd Mir​ja​mot. Csak őrá gon​dolj,
erre az egyet​len em​be​ri élet​re, mon​-
do​ga​tom ma​gam​nak vég nél​kül. Mu​-
száj őrá kon​cent​rál​nom, mert nem
aka​rok az alsó ta​go​za​tos ta​ná​rom​ra
gon​dol​ni, akit nem tu​dok meg​men​te​-
ni, vagy Bi​er​man úrra, vagy Mir​jam
osz​tály​tár​sa​i​ra, vagy azok​ra az em​be​-
rek​re, akik itt gya​lo​gol​nak el mel​let​-
tünk, és akik kö​zül sen​ki​nek sem se​-
gít​he​tek.
– Mit gon​dolsz, itt jó lesz? – áll meg
hir​te​len Wil​lem, és fel​mu​tat az egyik
ház​ra, mint​ha csak az épü​let szép​sé​-
gé​re akar​ná fel​hív​ni a fi​gyel​me​met.
Egy ke​resz​te​ző​dés​ben ál​lunk. Há​-
rom utca fut össze, az​tán fur​csa szög​-
ben megint szét​ágaz​nak, és hu​szon​öt
mé​ter után már egyik sem lát​ha​tó be.
Ha Mir​jam​mal fut​ni kez​dünk, öt má​-
sod​perc alatt el​tűn​he​tünk szem elől,
és két ka​to​na nem elég, hogy ki​de​rít​-
se, me​lyik irány​ba sza​lad​tunk. Fel​té​-
ve, ha csak két ka​to​na kí​sé​ri a me​ne​-
tet… Ha sem​mi nem jön köz​be…
Vé​gig​né​zek a há​zak hom​lok​za​tán,
és a te​kin​te​tem meg​ál​la​po​dik egy
hen​tes​üz​let cég​táb​lá​ján. A be​já​rat fe​-
lett nagy, na​rancs​sár​ga nap​el​len​ző fe​-
szül, a szám​űze​tés​ben élő ki​rá​lyi csa​-
lád szí​ne, és ez va​la​mi​ért jó elő​jel​nek
tű​nik.
– Nézd azt a hen​tes​üz​le​tet – in​tek
Wil​lem​nek –, az a nap​el​len​ző elég
nagy!
Maga az üz​let kis​sé bel​jebb he​lyez​-
ke​dik el, mint a mel​let​te lé​vők, így
ele​ve al​kal​ma​sabb fe​de​zék​nek. A nap​-
el​len​ző alatt egy ha​tal​mas, élet​nagy​-
sá​gú gipsz​te​hén áll. Na, ez bő​ven elég
lesz, hogy egy vagy akár két em​ber is
el​búj​jon mö​göt​te.
Wil​lem a fe​jét in​gat​va, tet​te​tett elé​-
ge​det​len​ség​gel gug​gol le a bi​cik​li​je
mel​lé, hogy „meg​iga​zít​sa” a lán​cot, il​-
let​ve hogy ala​po​sab​ban szem​ügy​re ve​-
gye a bolt kör​nyé​két.
– Igen, ez jó lesz – szó​lal meg. – A
te​hén mö​gött csak ak​kor vesz​nek ész​-
re, ha ele​ve tud​ják, hogy ott vagy.
Tény​leg azt gon​dol​ja, hogy jó lesz?
És én? Vagy csak na​gyon sze​ret​ném,
ha men​ne a do​log? Kép​te​len va​gyok
el​dön​te​ni. A ki​sze​melt ke​resz​te​ző​dés​-
től – a gipsz​te​hén​től és a nap​el​len​ző​-
től – a Mu​i​der​po​ort ál​lo​más még több
mint egy ki​lo​mé​ter. Nagy tá​vol​ság. De
elég nagy egy élet meg​men​té​sé​hez?
A ko​mor, csen​des me​net idő​köz​ben
el​vo​nult előt​tünk. Ki tud​ja, hová vi​-
szik őket? Csak bá​mu​lunk utá​nuk te​-
he​tet​le​nül. El​men​tek, és Wil​lem​mel
ket​ten ma​rad​tunk a ki​halt ut​cán.
– Te vál​lal​tad az egyen​ru​hát. Biz​-
tos, hogy el tu​dod in​téz​ni? – kér​de​zi.
– Igen, az rend​ben lesz.
– Ha aka​rod, ke​res​he​tek egy kon​-
tak​tot… Fo​gal​mam sincs, si​ke​rül​ne-e,
de meg​pró​bál​ha​tom.
– Nem lesz sem​mi gond, Wil​lem –
nyug​ta​tom meg.
Bó​lint, té​to​vá​zik. Lát​szik, hogy
mon​da​ni akar va​la​mit.
– Han​ne​ke, re​mé​lem, nem ve​szed
rossz né​ven… – kezd vé​gül bele. – Ál​-
ta​lá​ban he​te​kig szer​vezzük, hogy be​-
sze​rezzünk egy egyen​ru​hát. Én tény​-
leg ked​vel​lek. Sze​rin​tem iga​zán erős
vagy. Ol​lie vi​szont a leg​jobb ba​rá​tom.
Nem hagy​ha​tom, hogy bár​mi tör​tén​-
jék vele. Vagy akár​ki​vel kö​zü​lünk. És
ed​dig nem iga​zán vol​tál haj​lan​dó se​-
gí​te​ni. Úgy​hogy azt aka​rom, itt és
most mondd meg ne​kem, hogy tény​-
leg bíz​ha​tunk-e ben​ned.
Az el​múlt két év​ben min​dent meg​-
tet​tem azért, hogy sen​ki se bíz​zon
meg ben​nem. Én akar​tam így, hogy
én se függ​jek sen​ki​től. De meg​vál​to​-
zott a hely​zet, ami​óta lát​tam el​vo​nul​-
ni egy me​ne​tet, ami​óta jár​tam a gyűj​-
tő​he​lyen. Ami​óta ol​vas​tam egy ret​te​-
gés​ben élő, fi​a​tal lány bi​za​ko​dó le​ve​-
lét, ami​óta meg​is​mer​tem buj​ká​lás​ra
kény​sze​rü​lő, bá​tor em​be​re​ket, és
olyan utá​la​tos em​be​re​ket, akik ti​tok​-
ban na​gyon is bát​rak. Így ami​kor szó​-
lás​ra nyi​tom a szá​mat, a vá​la​szom
egy​ér​tel​mű:
– Meg​bíz​hatsz ben​nem, Wil​lem.
Meg​te​szem, amit tu​dok.
Ér​zem, hogy gom​bóc nő a tor​kom​-
ban. Gyor​san más​fe​lé né​zek, és mi​kor
vé​gül vissza​for​du​lok, Wil​lem még
min​dig en​gem fi​gyel, nem to​la​ko​dó​-
an, de szív​be mar​ko​ló ag​go​da​lom​mal
a sze​mé​ben.
– Re​mé​lem, min​den rend​ben van
ve​led, Han​ne​ke – szó​lal meg. – Ha
sze​ret​nél va​la​mit el​mon​da​ni, ígé​rem,
nem szó​lok róla a töb​bi​ek​nek.
Az aj​kam​ba ha​ra​pok, hogy szin​te
már fáj, mert Wil​lem sza​vai olyan
őszin​ték. Egy​sze​rű​en be​le​fá​rad​tam
mind​ab​ba, ami az el​múlt egy nap​ban
tör​tént.
– Nincs sem​mi, jól va​gyok. Csak
nem al​szom va​la​mi jól… – szó​la​lok
meg –, … és kép​te​len va​gyok sír​ni,
ami​óta Bas meg​halt – te​szem hoz​zá
vé​gül.
Még ez is csak fél ma​gya​rá​zat, de
rég nem mond​tam ki ilyes​mit má​sok
előtt.
Wil​lem a vál​lam​ra te​szi a ke​zét.
– Ez sem fog​ja vissza​hoz​ni Bast.
Tu​dom, hogy leg​be​lül te is tisz​tá​ban
vagy ez​zel, de hát​ha az eszed meg​pró​-
bál​ja el​hi​tet​ni ve​led az el​len​ke​ző​jét.
Ta​lán tény​leg si​ke​rül meg​men​te​ned
Mir​ja​mot, de at​tól még nem biz​tos,
hogy nem töl​töd to​vább​ra is ál​mat​la​-
nul az éj​sza​ká​kat.
 24.
Meg​vál​to​zott a csen​gő hang​ja. Ré​-
geb​ben dur​ván ber​re​gett, most vi​-
szont tisz​tán csi​lin​gel. El​ső​re azt hit​-
tem, ta​lán el​néz​tem a ház​szá​mot. De
hogy té​veszt​het​tem vol​na el, ami​kor
száz​szor és ezer​szer jár​tam már itt?
Biz​tos Els​beth cse​rél​tet​te ki a csen​-
gőt, ami​kor a szü​lei át​köl​töz​tek a
nagy​szü​lők​höz, ő pe​dig Rolf​fal meg​-
kap​ta a há​zat. Fur​csa így gon​dol​ni rá,
mint fe​le​ség​re, aki ház​tar​tást ve​zet,
sa​ját ott​hont te​remt. Kí​ván​csi va​gyok,
hogy a nap​pa​li​ban le​sze​det​te-e a régi
ta​pé​tát. Va​ló​szí​nű​leg van pén​zük
ilyes​mi​re, és min​dig úgy gon​dol​ta,
hogy ré​me​sen néz ki.
Sen​ki sem jön aj​tót nyit​ni, még egy​-
szer csen​ge​tek, és az ar​co​mat az ajtó
üveg​ab​la​ká​nak nyo​mom. Az elő​szo​ba
a régi, és a ta​pé​ta is.
Tud​tam, hogy ide​ges le​szek, ha ide​-
jö​vök. Hogy ké​nyel​met​le​nül ér​zem
majd ma​gam. De a ben​sőm​ben szét​-
ára​dó bé​ní​tó fé​le​lem​re nem szá​mí​tot​-
tam. Nem is sej​tet​tem, hogy rá kell
majd pa​ran​csol​nom ma​gam​ra, erő​vel
meg​vet​nem a lá​ba​mat a kü​szö​bön,
hogy ne sza​lad​jak el.
Nem szű​rő​dik ki zaj, és fény sem
vil​lan; nincs itt​hon sen​ki. Jobb is így,
biz​ta​tom ma​gam, könnyebb és biz​-
ton​sá​go​sabb. Vé​gig​gon​dol​tam az
összes le​he​tő​sé​get, hogy Els​beth itt​-
hon lesz, vagy Rolf, vagy mind​ket​ten,
és tud​tam, hogy szá​mom​ra ez a hely​-
zet len​ne a leg​jobb. Ezért is jöt​tem
most, mert va​sár​na​pon​ként Els​bet​hék
csa​lád​ja min​dig össze​ül egy nagy kö​-
zös ebéd​re a nagy​szü​lei há​zá​ban, és
bíz​tam ben​ne, hogy ezt a ha​gyo​mányt
a há​bo​rú sem tör​te meg. Nem tu​dom,
mi​ért ér​zek még​is csa​ló​dott​sá​got,
hogy nem ta​lál​koz​ha​tom vele szem​től
szem​be.
Van még va​la​mi, ami szin​tén nem
vál​to​zott: a pót​kul​csot most is a be​já​-
ra​ti ajtó fe​lett tart​ják. Rozs​dás és hi​-
deg a ke​zem​ben.
Az egész ház​nak ugyan​olyan szeg​fű​-
szeg– és tisz​tí​tó​szer​il​la​ta van, mint
ré​gen. Ez az is​me​rős il​lat je​len​ti a Vos
csa​lá​dot, ez eny​hí​ti a fé​lel​me​met, és
önt be​lém bá​tor​sá​got. De most nem
ven​dég​nek jöt​tem, em​lé​kez​te​tem ma​-
ga​mat, ha​nem dol​goz​ni.
 Mi​előtt megint el​fog​na a két​ség,
gyor​san vé​gig​me​gyek az elő​szo​bán, fel
a lép​csőn: a szü​lei há​ló​szo​bá​ja az
eme​le​ten van, a fo​lyo​só vé​gén. Szin​te
so​sem tet​tem be oda a lá​bam, ami​kor
ná​luk jár​tam, bár Els​beth néha fel​lo​-
pó​zott, hogy el​csen​jen egy rúzst az
anyu​ká​já​tól, ami​vel ki​fes​tet​tük ma​-
gun​kat gya​kor​lás​kép​pen. Amint be​lé​-
pek, rög​tön ér​zem, hogy rossz he​lyen
já​rok. Mint​ha sen​ki sem lak​na a szo​-
bá​ban, az ágyon ha​lom​ban áll a ja​ví​-
tan​dó ruha.
Ér​zem, ahogy ne​héz lesz a szí​vem.
Ha Els​beth és Rolf nem köl​töz​tek be a
nagy há​ló​ba, ak​kor ez egyet je​lent: be
kell men​nem oda, ami​ről azt re​mél​-
tem, so​sem kell újra lát​nom. Vissza a
lép​csőn. Az első ajtó jobb​ra.
 Be​nyi​tok, és meg​ro​han​nak az em​lé​-
kek, mint va​la​mi szel​le​mek. Hány dél​-
utánt töl​töt​tem Els​beth szo​bá​já​ban!
Úgy tet​tünk, mint​ha a házi fel​ada​tok​-
kal len​nénk el​fog​lal​va, de he​lyet​te
tán​col​ni ta​ní​tot​tuk egy​mást, és a ked​-
venc film​sztár​ja​ink​ról vi​tat​koz​tunk.
Azt ter​vez​get​tük, hogy ami​kor fel​nö​-
vünk, egy​szer​re fo​gunk szül​ni, és egy​-
szer​re fo​gunk meg​öre​ged​ni. És ak​kor
majd le​já​runk a tér​re sé​tál​ni, és egy​-
más​ra tá​masz​kod​va bot​la​dozunk. De,
állj! Állj!
A kön​tö​se az aj​tón lóg az akasz​tón.
Az ujja az​óta lyu​kas, hogy egy​szer ti​-
tok​ban az er​kély​ükön ci​ga​ret​táz​tunk.
Hogy el​len​áll​jak a rám törő ér​zé​-
sek​nek, eszem​be jut​ta​tom a pil​la​nat​-
nyi gya​kor​la​ti te​en​dő​ket, a tör​vény​be
üt​kö​ző fel​ada​to​mat. Els​beth egy szo​-
bá​ban la​kott a nő​vé​ré​vel. Nel​lie ru​-
hás​szek​ré​nye volt bal​ol​dalt, Els​bet​hé
pe​dig jobb​ra. Mi​kor fér​fit ho​zott a
ház​ba, egész biz​to​san Nel​lie régi szek​-
ré​nyét adta Rolf​nak, hogy ott tart​sa a
ru​há​it. Els​beth így in​téz​né ezt el. Szól​-
na Rolf​nak, hogy tol​ja fél​re a nő​vé​re
hol​mi​ja​it, és csi​nál​jon he​lyet a sa​ját​já​-
nak. Az​tán Rolf rá​buk​kan​na Nel​lie
egyik régi bu​gyi​já​ra, mire Els​beth jót
ne​vet​ne a za​va​rán.
Ki​nyi​tom a bal ol​da​li szek​rény aj​ta​-
ját, és iga​zam van, gon​do​san va​salt
nad​rá​gok és in​gek so​ra​koz​nak ben​ne.
Eze​ket vi​se​li Els​beth fér​je, Rolf, ab​-
ban az új éle​tük​ben, ami​nek én már
nem va​gyok ré​sze.
Egyen​ru​hát vi​szont se​hol sem lá​tok.
Két​szer is vé​gig​ku​ta​tom a szek​rényt,
de se​hol sem​mi. Pe​dig egész biz​to​san
van egy vál​tás egyen​ru​há​ja, hogy le​-
gyen mit vi​sel​nie, amíg a má​sik mo​-
sás​ban van. Sem a szék kar​fá​ján, sem
a seb​té​ben be​ve​tett ágyon nem ta​lá​-
lom. De ak​kor hol le​het?
Vissza​me​gyek a fo​lyo​só​ra, és ki​nyi​-
tom a gard​rób aj​ta​ját. Egy fo​nott ko​-
sár​ban mo​sás​ra váró gyű​rött tö​rül​kö​-
zők és ágy​ne​műk. Be​le​tú​rok a ha​lom​-
ba, vá​rom, hogy fel​buk​kan​jon va​la​mi
szür​ke, va​la​mi fe​ke​te – a ha​lál szí​nei,
a Ges​ta​póé. Az​tán vég​re meg​lá​tok egy
sö​tét ru​ha​da​ra​bot, és elő​hú​zom.
Rög​tön fel​is​me​rem. A nagy​ma​má​ja
min​dig ket​te​sé​vel osz​to​gat​ta az aján​-
dé​ko​kat. A „man​du​la​gyul​la​dás” ki​csi
volt Els​beth​re, ezért ne​kem adta, és
az ar​co​mat fi​gyel​ve már elő​re ne​ve​-
tett, ami​kor ki​bon​tot​tam a cso​ma​got,
és meg​lát​tam azt a bor​zal​mas ru​hát.
Els​beth vi​szont kény​te​len volt meg​-
tar​ta​ni az aján​dék pár​ját: ezt a gyá​-
szos​szür​ke ru​hát.
A ru​há​nak Els​beth-il​la​ta van: hin​-
tő​por és par​füm. Mennyi em​lé​kem
van er​ről is! Össze​vissza fin​tor​gott,
ami​kor az anyu​ká​ja azt akar​ta, hogy
ezt vi​sel​je egy bu​li​ban. Az​tán per​sze
még​is fel​vet​te, de ad​dig pró​bál​ko​zott,
amíg „vé​let​len​ség​ből” si​ke​rült le​ön​te​-
nie punccsal. Azon a par​tin más​ról
sem sut​to​gott, csak hogy egy Henk
nevű srác mi​lyen jól csó​ko​ló​zik, és
nagy böl​csen el​ma​gya​ráz​ta ne​kem,
hogy az első csók so​sem tud olyan jó
len​ni, mint a má​so​dik.
 Meg​csó​kol​tam Ol​lie-t. Ezt is el
akar​nám mon​da​ni neki. Meg​csó​kol​-
tam Ol​lie-t, és Bas így is örök​re ha​lott
ma​rad. Hát te hogy vagy, Els​beth?
Hü​lye​ség volt, hogy vé​get ve​tet​tünk a
ba​rát​sá​gunk​nak, mert be​le​sze​ret​tél
egy fi​ú​ba? Vagy meg​tör​tént vol​na
amúgy is?
Vissza​gyö​mö​szö​löm a szür​ke ru​hát
a ko​sár​ba, és meg​ra​ga​dok egy fe​ke​te
gal​lért, ami leg​alul​ról kan​di​kál ki​fe​lé.
Rolf inge az. És ami​kor nyúl​nék a
hoz​zá tar​to​zó nad​rá​gért, nyí​lik a be​já​-
ra​ti ajtó.
Gon​dol​ko​dás nél​kül be​lé​pek a gard​-
rób​ba, és Rolf gyű​rött egyen​ru​há​ját a
ke​zem​ben szo​ron​gat​va, be​pré​s​elem
ma​gam a szennyes​ko​sár mel​lé. Ma​-
gam​ra hú​zom az aj​tót, de nyit​va ha​-
gyom rés​nyi​re, mert fé​lek, hogy túl
han​go​san kat​tan​na a zár, ha tel​je​sen
be​csuk​nám. A szí​vem olyan han​go​san
do​bog, hogy biz​tos​ra ve​szem, ők is
hall​ják. Hi​á​ba pró​bá​lom vissza​tar​ta​-
ni, a do​bo​gás nem en​ge​del​mes​ke​dik.
– Hogy fe​lejt​het​ted itt​hon a tor​tát!
Anél​kül sem​mit sem ér a va​sár​na​pi
ebéd.
Ez sem vál​to​zott, Els​beth dor​gá​ló és
aka​ra​tos hang​ja, ami most úgy ér,
mint​ha va​la​ki az ar​com​ba csap​na.
Majd​nem fel​nyü​szí​tek, de gyor​san a
szám elé ka​pom Rolf bor​zal​mas
egyen​ru​há​ját.
– Az én fe​le​sé​gem nem él​het tor​ta
nél​kül – évő​dik vele Rolf.
– Bi​zony, mert én az édes dol​go​kat
sze​re​tem – ne​vet fel Els​beth.
 – Szük​sé​ged van még va​la​mi​re? –
kér​de​zi Rolf.
– Le​het, hogy ma​gam​ra ka​pok egy
kar​di​gánt, na​gyi háza egy jég​ve​rem.
Mi​lyen nor​má​li​sak így együtt. Nem
ezt vár​tam. Mint​ha nem is len​ne há​-
bo​rú, ha​nem min​den csu​pa jó​kedv és
szó​ra​ko​zás len​ne. Mi is így be​szél​get​-
nénk egy​más​sal, ha még ba​rá​tok vol​-
nánk. Hal​lom a lép​te​it, a ne​gye​dik
lép​cső​fok szo​kás sze​rint nyi​kor​dul
egyet. A há​ló​szo​bá​juk a gard​rób előtt
van, sem​mi oka, hogy el​jöj​jön mel​let​-
tem. Be​nyit a há​ló​ba, az akasz​tók csi​-
lin​ge​lé​sé​ből hal​lom, hogy a ru​hás​-
szek​ré​nyé​ben ku​tat, és köz​ben ha​mi​-
san éne​kel ma​gá​ban. Els​beth so​sem
tu​dott éne​kel​ni.
– Nem lát​tad a sár​ga pul​csi​mat? –
ki​ált le a kony​há​ba.
– Nem tet​ted a szennyes​be? –
hang​zik a vá​lasz.
Ki​ver a ve​rej​ték, lá​tom Els​beth vé​-
kony bo​ká​ját kö​ze​led​ni a gard​rób felé,
az or​ro​mat csik​lan​doz​za a hin​tő​po​ril​-
lat. Ke​zét az ajtó gomb​já​ra te​szi. Mit
fo​gok csi​nál​ni, ami​kor rám ta​lál ide​-
bent? Vé​gig​fut​ta​tom az agyam​ban a
le​he​tő​sé​ge​ket, ho​gyan me​ne​kül​nék
egy náci elől, de most őrült​ség​nek tű​-
nik mind. Meg​üt​he​tem, de meg is
ölel​he​tem. Üd​vö​zöl​he​tem, mint​ha az
el​múlt két év meg sem tör​tént vol​na.
De meg​tör​tént, és most már nem csu​-
pán gyű​lö​löm és sze​re​tem, nem​csak a
hi​á​nyát ér​zem, ha​nem fé​lek is Els​-
beth​től.
– Els​beth, meg​ta​lál​tam! – ki​ált
megint Rolf. – Itt volt a szé​ken.
Els​beth tá​vo​lo​dik, hal​lom a ci​pő​sar​-
kak ko​po​gá​sát a par​ket​tán. A szí​vem
to​vább za​ka​tol: az ide​ges​ség​től, a ha​-
rag​tól és a bá​nat​tól. Az​tán el​in​dul​nak.
Az én régi, le​ges​leg​jobb ba​rát​nőm
megint el​ment.

Mire este ha​za​érek, papa és mama

már ágy​ban van​nak. Biz​tos nem al​-
sza​nak, ah​hoz túl ko​rán van, de nem
jön​nek ki a szo​bá​ból. Éve​kig kö​nyö​-
rög​tem ne​kik, hogy ne vár​ja​nak rám,
fe​küd​je​nek le nél​kü​lem. Lá​tom őket
ma​gam előtt, ahogy a pi​zsa​má​juk​ban
fek​sze​nek a sö​tét​ben, és hall​gat​ják,
ahogy fel​akasz​tom a ka​bá​to​mat az
elő​szo​ba​fo​gas​ra, és nyug​ta​lan​ság fog
el. Va​la​mi meg​vál​to​zott kö​zöt​tünk az
utol​só ve​sze​ke​dé​sünk óta, ami​kor
Wil​lem után si​et​tem. Most is a lá​nyuk
va​gyok, de töb​bé már nem gye​rek.
Egy le​vél vár az éj​je​li​szek​ré​nyen a
köny​vek​nek tá​maszt​va. Nem is​me​rem
fel a kéz​írást a bo​rí​té​kon, de ami​kor
ki​nyi​tom, egy össze​haj​to​ga​tott, kis
csil​lag esik ki be​lő​le. Chris​tof​fel jár​ha​-
tott ná​lunk, amíg nem vol​tam itt​hon,
az apu​ká​ja ezek sze​rint ha​za​jött Há​-
gá​ból, és vá​laszt ho​zott Ama​li​á​tól,
amit pár nap​ja még annyi​ra vár​tam,
és ami mos​tan​ra már egy​ál​ta​lán nem
szá​mít.
Szét​haj​to​ga​tom a ro​po​gós pa​pír​ra
írt üze​ne​tet: Ked​ves Han​ne​ke! Nem
tu​dom, ő mer​re le​het. Bár​csak hal​lot​-
tam vol​na fe​lő​le! Ne​kem is hi​ány​zik a
ba​rá​tom.
Ma​gam elé kép​ze​lem Mir​ja​mot. Mi
len​ne, ha újra ta​lál​koz​na a régi ba​rát​-
nő​jé​vel. Szí​nes ma​ga​zi​no​kat la​poz​gat​-
ná​nak, és köz​ben vég​re meg​oszt​hat​-
nák egy​más​sal a he​tek alatt fel​gyü​-
lem​lett gon​do​la​ta​i​kat és ér​zé​se​i​ket.
Ők még ta​lál​koz​hat​nak, én és Els​beth
már so​sem.
Mi​kor vé​gül el​al​szom, rám tör egy
régi rém​álom. Bas ha​lá​la óta sok​szor
ál​mo​dom ezt. Bas sé​tál fe​lém az
egyen​ru​há​já​ban, és a ke​zé​ben tart​ja a
le​ve​let, amit szét​tép​tem. Az álom​ban
Bas össze​ra​gaszt​gat​ta a pa​pír​fec​ni​ket,
és na​gyon dü​hös rám, ami​ért nem ol​-
vas​tam el.
„Ez azt je​len​ti, hogy el​fe​lej​tet​tél en​-
gem”, mond​ja. „De​hogy je​len​ti azt”,
vá​la​szo​lom eről​köd​ve. „Egy​ál​ta​lán
nem je​len​ti azt. Min​den​nap rád gon​-
do​lok.”
„Fi​gyelj csak, Bas!”, szó​lok hoz​zá.
„Most azon​nal el​ol​va​som, ha ez olyan
fon​tos ne​ked.” De ami​kor ol​vas​ni kez​-
dem, min​den el​ol​va​sott szó után Bas
egy ki​csit hal​vá​nyabb, ki​csit szür​kébb
lesz. Mi​kor a le​vél kö​ze​pé​hez érek,
egy hul​la áll előt​tem, és nem tu​dom
vé​gig​ol​vas​ni a le​ve​let, mert po​tyog​nak
a könnye​im.
Mi​kor más​nap fel​éb​re​dek, szá​raz a
sze​mem – az én sze​mem min​dig szá​-
raz –, de a tes​tem​re te​ke​re​dett le​pe​dő
lucs​kos az iz​zad​ság​tól.
Este, még a ki​já​rá​si ti​la​lom kez​de​te
előtt, Ol​lie ko​pog​tat. Anya nyit aj​tót,
Ol​lie pe​dig el​me​sé​li, hogy az anyu​ká​ja
meg​be​te​ge​dett, és az apu​ká​já​val be
kell kí​sér​ni​ük a kór​ház​ba, de Pia fél
egye​dül ott​hon. A szü​lei azt kér​de​zik,
hogy vi​gyáz​nék-e a hú​gá​ra, és át​men​-
nék-e hoz​zá​juk éj​sza​ká​ra?
Mama nem mond sem​mit: nem el​-
len​ke​zik, nem egye​zik bele, még csak
rám sem néz. El​for​dul és ennyit
mond:
– Tégy, amit akarsz, Han​ne​ke!
– Át​me​gyek hoz​zá​juk, ha Ol​lie
anyu​ká​ja ezt kéri – vá​la​szo​lom.
Per​sze Ol​lie ma​má​já​nak sem​mi
baja, és Pia is nyil​ván a házi fel​ada​tát
ké​szí​ti ott​hon. Mir​jam transz​port​ja
pe​dig a ter​vek sze​rint két óra múl​va
in​dul.
 25.
HÉTFŐ
Szo​ro​san egy​más​hoz si​mul​va,
csend​ben vá​ra​kozunk a hen​tes​üz​let
nap​el​len​ző​je alatt. A rej​tek​hely jobb,
mint vár​tam. A vá​szon​pony​va és ez a
ne​vet​sé​ges gipsz​te​hén kel​lő​kép​pen ta​-
kar​nak. Az előbb két ka​to​na sé​tált el
erre, és nem vet​tek ész​re min​ket. Már
csak ab​ban re​mény​ke​dem, hogy nem
bo​rul be, és tisz​ta ma​rad az ég. Mert
ha esni kezd, vagy hir​te​len ne​ki​áll ha​-
vaz​ni, a vé​gén még va​la​me​lyi​kük be​-
hú​zó​dik ide a rossz idő elől.
Nem lá​tom Wil​le​met, de tu​dom,
hogy itt van va​la​hol a kö​zel​ben. El​bújt
né​hány ház​nyi​ra egy vál​tás ru​há​val
Ol​lie szá​má​ra.
Mert Ol​lie, azaz Oli​vi​er, vagy ha Bas
bo​lon​do​zós ked​vé​ben volt: La​u​ren​ce
Oli​vi​er most Els​beth fér​jé​nek szür​ke
Ges​ta​po-egyen​ru​há​já​ban fe​szít mel​-
let​tem. Túl nagy rá váll​ban, és ha bár​-
ki kö​ze​lebb​ről meg​néz​né, rög​tön rá​-
jön​ne, hogy va​la​mi na​gyon nem stim​-
mel. Ha pe​dig egy is​me​rős sé​tál​na
erre, és rá​kér​dez​ne, mi​ért van raj​ta
uni​for​mis, az még rosszabb len​ne.
A ter​vünk te​hát a kö​vet​ke​ző: én és
Ol​lie meg​vár​juk a vá​szon​pony​va alatt,
amíg ide​ér a transz​port. Ol​lie fel​ada​-
ta, hogy meg​ál​lít​sa a me​ne​tet ve​ze​tő
ka​to​nát, és kö​zöl​je vele, hogy a ka​pott
pa​rancs​nak meg​fe​le​lő​en át kell vizs​-
gál​nia a ba​ba​ko​csi​kat csem​pész​áru​-
ért. Meg​szer​zi a fény​ké​pe​ző​gé​pet. Az​-
tán meg​ke​re​si Wil​le​met, és át​öl​tö​zik,
ne​hogy va​la​ki meg​lás​sa né​met egyen​-
ru​há​ban, és gya​na​kod​ni kezd​jen. Ol​lie
na​gyon ide​ges le​het, bár nem mu​tat​ja.
Elő​re​me​red, bele az éj​sza​ká​ba, a ha​-
za​fe​lé si​e​tő em​be​re​ket nézi. Még van
időnk, mi​ni​mum fél óránk, hi​szen jó​-
val a ki​já​rá​si ti​la​lom kez​de​te előtt fel​-
vet​tük a po​zí​ci​ón​kat. Ed​dig az​zal
ütöt​tük el az időt, hogy át​is​mé​tel​tük a
cse​lek​vé​si ter​vet, és az ut​cát fi​gyel​ve
meg​osz​tot​tuk egy​más​sal a ta​pasz​ta​la​-
to​kat.
– Egyet​len per​ced lesz, hogy elő​ke​-
rítsd – szó​lal meg Ol​lie vá​rat​la​nul. –
Én fel​mu​ta​tom a ha​mis pa​ran​csot,
amit Wil​lem szer​zett, az​tán ki​kér​de​-
zem őket a ba​ba​ko​csi​ról. Olyan
hosszan hú​zom majd az időt,
amennyi​re csak le​het, de így is na​-
gyon gyors​nak kell len​ned, és köz​ben
sen​ki nem ve​het ész​re.
– Tisz​tá​ban va​gyok vele, Ol​lie.
– Az​tán ro​han​ni kezd​tek a meg​be​-
szélt utca felé, ahol majd vár​ni fog​lak
té​ged és…
– Ol​lie! – sza​kí​tom fél​be.
El​hall​ga​tunk mind​ket​ten. Már
annyi​szor fi​gyel​mez​te​tett min​den​re,
és vagy száz​szor át​is​mé​tel​tük az
összes le​het​sé​ges hely​ze​tet, ahogy a
ter​vünk ala​kul​hat. Ha nem tu​dom
meg​ta​lál​ni Mir​ja​mot, vagy rá​ven​ni,
hogy ve​lem jöj​jön az alatt az idő alatt,
amíg ő ki​ve​szi a ba​ba​ko​csi​ból a fény​-
ké​pe​ző​gé​pet, ak​kor vége, nem tud​juk
ki​me​ne​kí​te​ni. Ezek a fel​té​te​lek.
És ak​kor ku​dar​cot val​lot​tam.
 – Most mire gon​dolsz? – kér​de​zi
hir​te​len.
– Sem​mi​re – vá​la​szo​lom. – És te?
El​for​dul kis​sé, de az éj​sza​ka sö​tét​je
amúgy is el​rej​ti az ar​cát.
– Bas​ra gon​do​lok.
– Tény​leg?
– Mi​ért, te nem?
De, én is. Min​dig. Lá​tom ma​gam
előtt, amint kor​cso​lyá​zik anyám​mal.
Meg ami​kor tor​tát hoz ne​kem. Ahogy
néha az őrü​let​be ker​get. Lá​tom az élő
Bast. A ha​lott Bast.
– Csak eszem​be ju​tott… – na​gyot
nyel, az​tán foly​tat​ja –, … hogy mi jár​-
ha​tott a fe​jé​ben, ami​kor el​kez​dő​dött a
né​met be​vo​nu​lás, és rá​döb​bent, hogy
ta​lán nem fog​ja túl​él​ni?
– Sze​rin​ted arra gon​dolt, hogy
mennyi​re fél? – kér​de​zem. Nem ne​-
héz foly​tat​ni Ol​lie kér​dé​se​it, hi​szen
ma​gam is ezer​szer tet​tem fel őket. –
Hogy mennyi​re ret​teg, és mi​lyen na​-
gyon sze​ret​ne ott​hon len​ni?
– És vol​tak fáj​dal​mai? – kér​de​zi Ol​-
lie.
– És sze​rin​ted dü​hös volt? – kér​de​-
zem.
– Vagy csak na​gyon egye​dül?
– Az én hi​bám volt – sut​to​gom.
Sza​bad​esés​ben hul​la​nak a sú​lyos sza​-
vak, és ott he​ver​nek előt​tünk, ki​-
mond​va. – Az én hi​bám, hogy Bas ha​-
lott.
Nem lá​tom Ol​lie ar​cát az ár​nyék​-
ban.
– Hogy mond​tad? – kér​de​zi.
– Az én hi​bám… hogy Bas meg​halt.
 Ki​mond​tam. A leg​bor​zal​ma​sabb
dol​got. Olyan ne​héz, hogy szin​te alig
ka​pok le​ve​gőt. Meg​könnyeb​bü​lést
kel​le​ne érez​nem, hogy ki​mond​tam
azt, ami örök​ké ott van a gon​do​la​ta​-
im​ban, de a má​zsás súly mint​ha et​től
még ne​he​zeb​bé vált vol​na.
– Te meg mi​ről be​szélsz? Ami Bas-
szal tör​tént, nem a te hi​bád. Sok száz
ki​lo​mé​ter​re vol​tál tőle. Nem te húz​tad
meg a ra​vaszt, nem te dob​tad le a
bom​bát.
– Tu​dom, hogy nem én húz​tam
meg a ra​vaszt. – A szü​le​im is ezt
mond​ták, ami​kor meg​jött Bas ha​lál​hí​-
re. Hogy én nem vol​tam ott. Hogy
nem én lőt​tem rá, nem én szúr​tam
szí​ven egy szu​ronnyal, nem én tet​tem,
bár​mi is tör​tént, ami​től Bas meg​szűnt
lé​tez​ni. – De én küld​tem oda. Én
mond​tam neki, hogy lép​jen be.
– Han​ne​ke, hi​szen jól is​mer​ted. Ko​-
mo​lyan azt hi​szed, hogy Bas nem
akart oda​men​ni? Úgy gon​do​lod, hogy
be​lé​pett vol​na a se​reg​be, ha nem
akar?
Ol​lie meg​pró​bál jobb kedv​re de​rí​te​-
ni, de et​től csak még rosszab​bul ér​-
zem ma​gam. Mert most már biz​tos,
hogy el fo​gom mon​da​ni Ol​lie-nak azt
a tit​kot, amit so​sem akar​tam ki​mon​-
da​ni.
– Bas mond​ta ne​kem, hogy nem
akar men​ni – szó​la​lok meg. – Ott, a
bú​csúz​ta​tó​ján. Az​tán el​jöt​tem, ő pe​-
dig utá​nam sza​ladt. Ak​kor mond​ta,
hogy nem akar oda​men​ni, mire én azt
fe​lel​tem, hogy mu​száj. Azt mond​tam,
hogy ez a kö​te​les​sé​ge. És az​tán adott
ne​kem egy le​ve​let, arra az eset​re, ha ő
meg ta​lál hal​ni. Kér​te, hogy ol​vas​sam
el, de én nem tet​tem. Ha​za​men​tem,
és ki​dob​tam, mert biz​tos vol​tam ben​-
ne, hogy vissza​tér. És té​ved​tem, mert
Bas nem jött vissza. Ér​ted már, Ol​lie?
Én vet​tem rá, hogy el​men​jen.
Gyen​gé​nek ér​zem ma​gam, mint​ha a
ki​mon​dott sza​vak okoz​nák a fi​zi​kai
fáj​dal​mat. Hát ki​mond​tam! Nem bí​-
rok Ol​lie-ra néz​ni, a szé​gyen​től nem
megy. Csend​ben áll mel​let​tem, és hal​-
lom, ahogy na​gyo​kat nyel. Mi​kor
meg​szó​lal, a hang​ja fá​radt, és tele van
fáj​da​lom​mal.
– Én is a bú​csú​bu​li után be​szél​tem
vele utol​já​ra. Már késő volt, min​den​ki
ha​za​ment. Be​jött a szo​bám​ba, mire én
meg​kér​dez​tem tőle, mi​ért nem al​szik,
hi​szen más​nap ko​rán kell kel​nie, hogy
in​dul​jon a ki​kép​zés​re.
– Ti be​szél​te​tek, mi​után én el​men​-
tem? – kér​de​zem.
Nem tu​dom, mi​ért nem ju​tott ez
eszem​be soha, hi​szen Bas a csa​lád​já​-
val élt, és nyil​ván ők is el​bú​csúz​tak
tőle. Úgy kép​zel​tem, én vol​tam az
utol​só em​ber. Be​szél​tem Bas-szal, és
az​tán meg​halt. Ez a kép van min​dig
előt​tem, et​től töl​töm ébe​ren az éj​sza​-
ká​i​mat.
– Igen, órák​kal ké​sőbb, már jött fel
a nap.
Le​ve​gőt sem me​rek ven​ni.
– És mit mon​dott ne​ked?
– Meg​kér​dez​tem tőle, hogy érzi ma​-
gát. Mond​tam neki, hogy nem ítél​ném
el, ha fél​ne, mert ha én len​nék a he​-
lyé​ben, bi​zony fél​nék. És be​val​lot​ta,
hogy fél, az​tán hoz​zá​tet​te: hogy ha
nem fél​ne, nem is szá​mí​ta​na iga​zán
bá​tor tett​nek, ami​re ké​szül. En​gem
pe​dig kis vi​rág​szál​nak ne​ve​zett, ami​-
ért nem je​lent​kez​tem ön​ként. Mire
meg​kér​dez​tem tőle, mi​lyen vi​rág​ra
gon​dol. Ő meg azt mond​ta, hogy ne​-
báncs​vi​rág​ra.
És Ol​lie el​mo​so​lyo​dik, ahogy
vissza​em​lé​ke​zik Bas​ra, az őrült és bo​-
lond Bas​ra. Meg​lep, de én is el​mo​so​-
lyo​dom, az​tán szin​te már ne​ve​tünk,
pe​dig köz​ben be​lül mind​ket​ten szo​-
mo​rú​ak va​gyunk.
– És ne​kem is adott egy le​ve​let – te​-
szi hoz​zá Ol​lie.
Le​der​me​dek.
 Ol​lie a nad​rág​zse​bé​be nyúl, és elő​-
húz egy is​ko​lai fü​zet​ből ki​té​pett, vo​-
na​las pa​pírt. Ugyan​olyat, amin én és
Els​beth, Ama​lia és Mir​jam, és a vi​lág​-
ban min​de​nütt az is​ko​lá​sok le​ve​lez​-
nek, hogy meg​osszák egy​más​sal a tit​-
ka​i​kat. Ol​lie oda​nyújt​ja:
– Ol​vasd el!
A pa​pír fel​pu​hult és el​ko​pott a haj​-
tá​sok men​tén, ezt a le​ve​let sok​szor
haj​to​gat​ták ki, és rég​óta hord​ja va​la​ki
a nad​rág​zse​bé​ben. A sö​tét​ben egész
kö​zel kell tar​ta​nom, hogy ki​be​tűz​hes​-
sem.

La​u​ren​ce!

Saj​ná​lom, hogy ilyen idi​ó​-
ta va​gyok. Te iga​zán jó bá​-
 tyó vagy. Mondd anyá​nak,
hogy a job​bik fiú ma​rad meg
neki, bár ele​in​te úgy​sem fog​-
ja el​hin​ni! (De hát ki ró​hat​-
ná ezt fel neki?) Van egy kis
spó​rolt pén​zem a mat​rac
alatt, a tiéd le​het. Pi​á​nak is
ugyan​ezt mond​tam, hát
majd meg​lát​já​tok, me​lyi​kő​-
tök a gyor​sabb. Mondd meg
Han​ne​ké​nek, hogy sze​re​tem!
És hogy lép​jen to​vább! Azért
ne túl gyor​san! Mond​juk,
két-há​rom hó​nap múl​va.

B.

Ke​ze​met a szám elé ka​pom, mert
most már sza​bá​lyo​san ráz a ne​ve​tés.
Hogy le​het ilyes​mi​ket írni, le​vél​írás​-
ból elég​te​len! És et​től per​sze az egész
csak még in​kább jel​lem​ző rá. Bas
ilyen volt: ko​moly és fenn​költ az egyik
pil​la​nat​ban, az​tán vic​ces és ne​vet​sé​-
ges a má​sik​ban. Édes, drá​ga Bas, még
sa​ját ma​gán is gú​nyo​ló​dott.
– Mi​ért nem mu​tat​tad meg ezt a le​-
ve​let?
– Úgy gon​dol​tam, ne​ked is van egy
sa​ját. És mert so​sem jöt​tél el hoz​zánk
lá​to​ga​tó​ba a gyász​szer​tar​tás után. Azt
hit​tem, nem aka​rod, hogy bár​mi kö​-
zöd le​gyen a csa​lá​dunk​hoz.
– Fél​tem, hogy mind​annyi​an gyű​-
löl​tök.
– Én nem.
– Ol​lie – kér​de​zem óva​to​san –, sze​-
rin​ted ko​mo​lyan gon​dol​ta, amit ne​-
ked mon​dott: hogy fél, de örül, hogy
be​vo​nul?
– És sze​rin​ted azt ko​mo​lyan gon​-
dol​ta, amit ne​ked mon​dott, hogy egy​-
ál​ta​lán nem akar ka​to​na len​ni?
Hon​nan tud​hat​nám? Két és fél évig
úgy gon​dol​tam, tu​dom a vá​laszt.
– Nem hi​szem – mon​dom.
– Ta​lán maga Bas sem volt biz​tos a
dol​gá​ban – szó​lal meg Ol​lie. – Ta​lán
az egyik pil​la​nat​ban be akart vo​nul​ni,
a kö​vet​ke​ző​ben pe​dig ma​rad​ni akart.
Mondd meg Han​ne​ké​nek, hogy
lép​jen to​vább, írta Bas. És én még ezt
sem tud​tam meg​ad​ni neki.
Ol​lie át​ka​rol, ar​cát a hom​lo​kom​hoz
szo​rít​ja. Ér​zem a le​he​le​tét a ha​ja​mon
meg a nya​ka​mon, és mi​előtt be​le​gon​-
dol​nék, hogy mit te​szek, fel​eme​lem a
fe​jem, és egye​ne​sen Ol​lie sze​mé​be né​-
zek. Rám mo​so​lyog, mire az aj​kam el​-
in​dul az övé felé. Pe​dig még csak nem
is kí​vá​nom Ol​lie-t, in​kább ar​ról van
szó, hogy több mint két év után, meg​-
sza​ba​dul​va a ma​gam​ra kény​sze​rí​tett
bűn​tu​dat​tól, vég​re megint ér​zek va​la​-
mit. Az aj​kam az aj​kát sú​rol​ja…
– Han​ne​ke, mit csi​nálsz? – hát​rál
hir​te​len.
– Saj​ná​lom, Ol​lie! – ka​pom a szám
elé a ke​zem. – Fél​re​ér​tet​tem a hely​ze​-
tet.
Meg​ráz​za ma​gát, szin​te lá​tom ma​-
gam előtt, ahogy el​pi​rul.
– Ar​ról van szó… Én nem gon​do​lok
rád úgy, Han​ne​ke.
– Per​sze, tu​dom, én sem. Csak ked​-
ves akar​tál len​ni, mert a test​vé​red ba​-
rát​nő​je vol​tam.
– Az van… – mond​ja kín​lód​va. –
Szó​val én mást sze​re​tek.
Most az​tán tény​leg bor​zasz​tó​an szé​-
gyel​lem ma​gam. Ol​lie az el​múlt hét
so​rán annyi​szor, de annyi​szor volt
ked​ves hoz​zám, én pe​dig ez​zel a csók​-
kal el​árul​tam a ked​ves​sé​gét. Rá​adá​-
sul ő más​va​la​ki​be sze​rel​mes. Mi​ért
nem mond​ta ko​ráb​ban?
– Ju​dith? – pró​bál​ko​zom.
– De​hogy, nem belé va​gyok sze​rel​-
mes – in​gat​ja a fe​jét.
– Ak​kor kibe?
– Ho​gyan ma​gya​ráz​zam el? – só​-
hajt na​gyot Ol​lie. – Nos… te egyet​len
em​ber mi​att dön​töt​tél úgy, hogy se​gí​-
ted az el​len​ál​lás mun​ká​ját. Én is egy
bi​zo​nyos em​ber mi​att csat​la​koz​tam…
mert nem egye​dül a zsi​dók szen​ved​-
nek a ná​cik mi​att. Én nem Ju​dith​be
va​gyok sze​rel​mes. Ha​nem Wil​lem​be.
– Te…? És Wil​lem? – Az agyam ne​-
he​zen fog​ja fel az in​for​má​ci​ót. – Te
Wil​lem​be vagy sze​rel​mes?
– Sen​ki más nem tud róla.
Igyek​szem ren​dez​ni a gon​do​la​ta​i​-
mat. Azt ed​dig is tud​tam, hogy a ná​cik
ugyan​úgy ül​dö​zik a ho​mo​sze​xu​á​li​so​-
kat és a po​li​ti​kai el​len​zé​ket, de nem
is​mer​tem sze​mé​lye​sen ilyen em​be​re​-
ket.
– Biz​tos vagy ben​ne? – csú​szik ki a
szá​mon ön​kén​te​le​nül. – Hi​szen pár
nap​ja meg​csó​kol​tál, ott a zöld egyen​-
ru​há​sok sze​me lát​tá​ra.
– Igen, meg​csó​kol​ta​lak, te pe​dig azt
mond​tad, hogy jó szí​nész va​gyok.
Tény​leg jó szí​nész va​gyok. Ta​lán ná​-
lad is jobb. Te a há​bo​rú mi​att szí​nész​-
kedsz a ná​cik előtt. Én ezt te​szem nap
mint nap min​den​ki előtt. Még sen​ki​-
nek nem be​szél​tem er​ről. Mint​ha én
is buj​kál​nék. A vi​lág elől.
– Igen, de nem ér​tem. Hon​nan
érez​ted? Hon​nan tud​tad, hogy sze​re​-
ted Wil​le​met?
– És te hon​nan tud​tad, hogy sze​re​-
ted Bast?
– Csak tud​tam – vá​la​szo​lom.
– Hát én is. Már rég​óta tu​dom.
– És ez nem ve​szé​lyes? – kér​de​zem,
mert túl​sá​go​san le va​gyok döb​ben​ve,
hogy vé​gig​gon​dol​jam a ben​nem fel​-
me​rü​lő tu​cat​nyi kér​dést.
– El fo​god mon​da​ni va​la​ki​nek? –
kér​de​zi Ol​lie.
 – Még szép, hogy nem.
– Ak​kor nem. Amíg sen​ki nem tud​-
ja, nem. – Az​tán hir​te​len meg​der​med.
– Itt van​nak. Meg​ér​ke​zett a transz​-
port.
 26.
Hosszú so​rok​ban jön​nek a fog​lyok.
Nem hal​lat​szik más, csak a me​ne​te​lő
lá​bak vé​get nem érő dob​ba​ná​sa. A
han​go​kat sok​szo​ro​sá​ra erő​sí​ti a tu​dat,
hogy a mi éle​tünk is egy haj​szá​lon
múl​hat. Meg​nyug​ta​tó, hogy Ol​lie itt
van ve​lem, de a fé​lel​met ez sem mu​-
laszt​ja el. Há​nyan koc​káz​tat​juk az éle​-
tün​ket? Wil​lem az egyik sö​tét mel​lék​-
ut​cá​ban, De Vri​es asszony és Mina,
akik vál​lal​ták, hogy el​búj​tat​ják Mir​ja​-
mot, amíg el​jut​tat​juk Jans​sen né​ni​-
hez, aki köz​ben ott​hon imád​ko​zik
egy​ma​gá​ban.
– A kék ka​bát – sut​to​gom ma​gam​-
nak, mint​ha em​lé​kez​te​tő​re len​ne
szük​sé​gem. – Ke​resd a kék ka​bá​tot!
 De mi van, ha Mir​jam ma nem azt a
ka​bá​tot vi​se​li? Ha úgy gon​dol​ta, túl
me​leg van, hogy fel​ve​gye? Ha el​aján​-
dé​koz​ta va​la​ki​nek? Ha el​lop​ták tőle?
És a ba​ba​ko​csi? Ta​lán nem is eb​ben a
me​net​ben in​dul, vagy ott ma​radt a
szín​ház​ban. Ol​lie nem jár​kál​hat a vég​-
te​len​sé​gig Ges​ta​po-egyen​ru​há​ban,
hogy min​den egyes transz​por​tot meg​-
ál​lít​son. Ci​káz​nak a fe​jem​ben az es​he​-
tő​sé​gek, amik​kel nem szá​mol​tunk
elő​re, és most esz​mé​lek rá, mi​lyen vé​-
kony cér​na​szá​lon függ a ter​vünk, ami​-
be min​den re​mé​nyün​ket fek​tet​tük.
Ugyan​az a két őr kí​sé​ri a ra​bo​kat,
akik teg​nap is. A mar​káns vo​ná​sú idő​-
sebb, aki a nagy​bá​tyám​ra ha​son​lít
megy leg​elöl, a fi​a​ta​lab​bik há​tul zár​ja
a me​ne​tet. És csak jön​nek hosszú,
hosszú so​rok​ban. Egy​re csüg​ged​teb​-
ben fi​gye​lem a vo​nu​ló​kat; Mir​jam
nincs se​hol. Rá​adá​sul csak a hoz​zám
leg​kö​ze​lebb eső sort lá​tom jól ki​ve​he​-
tő​en. Mö​göt​tük össze​mo​só​dó ar​cok
tö​me​ge, aki​ket egye​dül a te​li​hold fé​-
nye vi​lá​gít meg ho​má​lyo​san.
Az​tán a me​net vége felé, a macs​ka​-
kö​vön zö​työg​ve-zö​rög​ve meg​je​le​nik a
ba​ba​ko​csi. A kö​vet​ke​ző sor​ban pe​dig
még egy.
Ket​tő. Me​lyik le​het Mi​náé? Kö​ze​-
lebb​ről meg tud​nám mon​da​ni, hisz
lát​tam már. Ol​lie vi​szont so​sem. Mit
fog ten​ni? Pró​bál​jak sut​tog​va le​írást
adni róla? Mi​előtt egy szót is szól​hat​-
nék, ő már el​in​dul, a csiz​má​ja sar​ka
éle​sen kop​pan az ut​ca​kö​vön.
– Állj! – ki​ált​ja tö​ké​le​tes né​met ki​-
ej​tés​sel.
A fi​a​tal ka​to​na meg​hall​ja, és za​va​-
ro​dot​tan néz kör​be a hang for​rá​sát
ke​res​ve.
– Meg​áll​ni! – ki​ált​ja megint Ol​lie,
ha​tá​ro​zot​tan len​get​ve a pa​pír​la​pot a
ha​mi​sí​tott pa​ranccsal. – Gond van a
transz​port​tal!
– Halt! – ki​ált​ja el ma​gát a ka​to​na.
A ra​bok el​bi​zony​ta​la​nod​va meg​áll​-
nak az utca kö​ze​pén, a ka​to​na pe​dig
Ol​lie-ra irá​nyít​ja a zseb​lám​pá​ja fé​-
nyét.
– Ne​künk nem je​len​tet​tek sem​mit!
– ki​ált oda Ol​lie-nak.
– Nem hin​ném, hogy a Ges​ta​pó​nak
hi​va​ta​li kö​te​les​sé​ge je​len​tést ten​nie az
őrök​nek a hír​szer​zé​si mű​ve​le​tek​ről –
veti oda Ol​lie. – A pa​rancs egye​ne​sen
Sch​re​i​e​der​től jött.
A hol​land Ges​ta​po-pa​rancs​nok
neve hal​la​tán a ka​to​nák össze​néz​nek
egy pil​la​nat​ra, majd Ol​lie-hoz si​et​nek.
– Ne​hogy hoz​zá​ér​jen! – pa​ran​csol
rá Ol​lie, ami​kor az egyi​kük a pa​pí​rért
nyúlt. – Mit kép​zel, ha​gyom, hogy a
pisz​kos ke​zé​vel össze​fog​dos​son egy
hi​va​ta​los ira​tot?
Te​kin​te​tem​mel a ka​to​nák mö​gött
fel​gyűlt tö​me​get pász​tá​zom két​ség​be​-
eset​ten, hát​ha meg​lá​tom az ég​szín​kék
ka​bá​tot.
A két ka​to​na Ol​lie ha​mis pa​ran​csa
fölé gör​nyed. Egyi​kük sem néz fe​lém.
Most vagy soha, és ro​han​ni kez​dek.
Bele egye​ne​sen egy náci transz​port
kel​lős kö​ze​pé​be.
Be​nyo​ma​ko​dom az egyik hát​só sor​-
ba, köz​vet​le​nül egy nő mel​lett, aki
ijed​ten hő​köl hát​ra, ami​kor a meg​lö​-
köm a vál​lát. „Mir​jam Ro​od​veldt?
Lát​ta va​la​ki Mir​jam Ro​od​veldtet? Kék
ka​bát​ja van!”, sut​to​gom, mire a nő a
fe​jét in​gat​ja, én pe​dig elő​re​nyo​mu​lok
a kö​vet​ke​ző sor​ba: „Mir​jam Ro​od​-
veldt! Ti​zen​öt éves, sö​tét haj!”
Nyo​mu​lok to​vább sor​ról sor​ra a ne​-
vét is​mé​tel​get​ve. A több​ség nem vá​la​-
szol. „Mir​jam Ro​od​veldt?” Né​há​nyan
me​re​ven a fe​jü​ket in​gat​ják, és kö​-
nyör​gőn néz​nek rám, hogy hagy​jam
abba a kér​de​zős​kö​dést, mert fel​hí​vom
az őrök fi​gyel​mét.
– Mama, ez azt je​len​ti, hogy ha​za​-
me​he​tünk? – kér​de​zi egy kis​fiú pár
sor​ral elő​rébb az anyu​ká​ja ka​bát​ját
rán​gat​va. – Az a bá​csi azt mond​ta,
hogy gond van. Ak​kor most ha​za​me​-
he​tünk?
– Csen​det! – ki​ált​ja az egyik ka​to​na
oda sem néz​ve, mi​köz​ben to​vább be​-
szél​get Ol​lie-val. – Hall​gat​tas​sa el a
gye​re​ket, kü​lön​ben én te​szem!
Csak vic​ce​lő​dik a bá​csi, ar​ti​ku​lál​ja
az asszony ré​mül​ten a kis​fi​á​nak, és
köz​ben a ke​zét a gye​rek szá​já​ra ta​-
paszt​ja.
„Mir​jam?”, nyo​ma​ko​dom elő​rébb.
„Hagyd abba!”, sut​tog​ja fe​lém az
anyu​ka.
A két ka​to​na eköz​ben vi​tat​koz​ni
kezd. Az egyi​kük hall​gat​ni akar Ol​lie-
ra, a má​sik vi​szont azt haj​to​gat​ja,
hogy vissza kel​le​ne men​ni​ük a szín​-
ház​hoz, és jó​vá​ha​gyást kér​ni. És ek​-
kor va​la​mi kék vil​lan, a leg​tisz​tább
kék szín. Meg​pil​lan​tom, de az​tán rög​-
tön be​le​ve​szik a sö​tét​be. Ott volt, egy
pi​ros ka​la​pos nő és egy fá​radt, le​mon​-
dó te​kin​te​tű fér​fi kö​zött, aki az alvó
kis​lá​nyát tart​ja a kar​já​ban!
– Mir​jam! – sut​to​gom. – Mir​jam! –
sut​to​gom ki​csit han​go​sab​ban.
– Ma​rad​jon csend​ben! – szól rám a
pi​ros ka​la​pos nő.
– Mind​annyi​un​kat főbe lő​nek maga
mi​att! – kö​nyö​rög re​me​gő han​gon egy
fér​fi.
– Csend le​gyen! – ki​ált ránk megint
az idős ka​to​na. – Kurt, ál​lítsd ki a sor​-
ból, ame​lyik leg​kö​ze​lebb meg​szó​lal –
pa​ran​csol rá a má​sik​ra.
A ra​bok meg​der​med​nek, csak a le​-
he​le​tük pá​rál​lik hi​de​gen és fe​hé​ren az
éj​sza​ká​ban.
 De én meg​lát​tam va​la​mit. Egy apró
moz​du​la​tot, ami​kor utol​já​ra szó​lon​-
gat​tam a ne​vén. Né​hány sor​ral előt​-
tem egy lány alig ész​re​ve​he​tő​en ol​dal​-
ra for​dult. A sö​tét el​le​né​re is jól lát​-
szik ég​szín​kék ka​bát​ja. A szí​vem a
tor​kom​ban do​bog, ahogy még elő​rébb
ju​tok. Az​tán még egy sor, és ott va​-
gyok pont mö​göt​te. A szí​vem majd ki​-
ug​rik a he​lyé​ből, és nem a fé​le​lem​től,
ha​nem a túl​ára​dó öröm​től, hogy si​ke​-
rült. Meg​ta​lál​tam. Most már biz​ton​-
ság​ban lesz. Bal​ol​dalt újra moz​go​ló​-
dás tá​mad. A ka​to​nák dű​lő​re ju​tot​tak
a vi​tá​ban, amit Ol​lie pa​pír​ja oko​zott,
és most mind​hár​man cél​irá​nyo​san el​-
in​dul​nak az első ba​ba​ko​csit toló nő
felé. In​te​nek neki, hogy ve​gye ki a ba​-
bát, és mi​köz​ben rá​vi​lá​gí​ta​nak a zseb​-
lám​pá​val, Ol​lie fel​néz, és ide​ge​sen en​-
gem ke​res a tö​meg​ben. In​dul​ja​tok,
ar​ti​ku​lál​ja, mi​kor ta​lál​ko​zik a te​kin​te​-
tünk, si​es​se​tek!
Meg​érin​tem há​tul​ról Mir​jam ka​bát​-
ját, mire ő hát​ra​for​dul, és rám néz.
– Mir​jam – sut​to​gom –, gye​re ve​-
lem!
Hát​ra​hő​köl, és ri​ad​tan ráz​za a fe​jét.
Pár mé​ter​re tő​lünk Ol​lie köz​li a két
őr​rel, hogy nem ezt a ba​ba​ko​csit ke​re​-
si, és meg kell vizs​gál​nia a má​si​kat is.
Hal​lom, ahogy a ci​pő​je ko​pog az ut​ca​-
kö​vön, és azt is, hogy szán​dé​ko​san
lép​ked las​san, mert ez​zel ér​té​kes má​-
sod​per​cek​hez jut​tat​hat en​gem. Kö​szö​-
nöm, Ol​lie!
– Mir​jam, nincs sem​mi gond! Tu​-
dom, ki vagy.
 Nem, ar​ti​ku​lál​ja fe​lém.
Ol​lie-ék eköz​ben oda​ér​tek a má​sik
ba​ba​ko​csi​hoz. A ko​csit toló nő ki​ve​szi
a kis​ba​bát, mire az sír​ni kezd. Éles,
vé​kony han​gon nyö​szö​rög, ami kel​lő​-
kép​pen el​te​re​li min​den​ki fi​gyel​mét, és
így oda tu​dom súg​ni Mir​jam​nak, mit
te​gyen.
– Ro​han​nunk kell, kö​vess en​gem,
már vár​nak ránk! – Meg​ta​lá​lom a ke​-
zét, és jó erős​em meg​fo​gom. Na​gyon
ki​csi a keze, és vé​ko​nyak az uj​jai, mint
egy kis​ma​dár​nak. Mi​lyen fi​a​tal!
Ol​lie köz​ben meg​sze​rez​te a fény​ké​-
pe​ző​gé​pet, és ben​ne a fil​met, ami
most éle​tek szá​za​it je​len​ti. El​sé​tál
mel​let​tünk, és a hold​fény meg​vi​lá​gít​ja
az ar​cát, ami​re kiül a ret​te​gés. A sze​-
me csend​ben kéri, hogy fus​sak, ro​-
han​jak most azon​nal, hagy​jam itt
Mir​ja​mot, ha nem akar jön​ni. De én
kép​te​len va​gyok rá, ha már idá​ig el​ju​-
tot​tam. Hi​szen itt szo​ron​ga​tom a ke​-
zem​ben a ke​zét.
– Most! – sú​gom neki, és húz​ni
kez​dem ki​fe​lé a tö​meg​ből, de Mir​jam
el​len​áll. – Most! – kér​le​lem.
A ka​to​nák újra el​fog​lal​ják a he​lyü​-
ket a me​net két vé​gén.
– In​du​lás! – hang​zik fel a pa​rancs.
– Egy-ket​tő, gye​rünk!
És min​den​ki me​ne​tel​ni kezd, én pe​-
dig ott lép​ke​dek egy transz​port kel​lős
kö​ze​pén. Édes is​te​nem, mit tet​tem?
Mi​ért nem hall​ga​tott rám Mir​jam?
Ol​lie is tá​vo​lo​dik, már szin​te alig lát​-
szik a há​zak ár​nyé​ká​ban, ke​zé​ben az
ér​té​kes szer​ze​mény, ami​ért jött, mi​-
köz​ben én egy​re kö​ze​le​dem a híd​hoz.
On​nan​tól nyílt ut​cák és tá​gas te​rek
kö​vet​kez​nek. Ha így me​ne​te​lünk az
ál​lo​má​sig, en​gem is vo​nat​ra tesz​nek.
Meg kell pró​bál​nunk ki​tör​ni.
Még negy​ven lé​pés a híd. Már csak
har​minc​öt. El​ér​ke​zünk a híd előt​ti
utol​só mel​lék​ut​cá​ig. Az utol​só esé​-
lyünk el​fut​ni. Hú​zom Mir​ja​mot ki​fe​lé
a sor​ból. Mi​ért nem akar ve​lem jön​ni?
Va​la​mi nincs rend​ben. Ki​csa​var​ja a
ke​zét az enyém​ből, és el​en​ged.
Az​tán sza​lad​ni kezd, de nem abba
az irány​ba, amer​re én, ha​nem ro​han
fel egye​ne​sen híd​ra. Ó, is​te​nem, mit
csi​nál? Ez a leg​rosszabb, amit te​het. A
kék ka​bát lo​bog utá​na a hi​deg szél​-
ben, ő meg egy​re csak sza​lad, egy​re
tá​vo​lo​dik tő​lem.
 – Állj meg! – ki​ál​tom az egyik ka​to​-
ná​val egy idő​ben. – Halt!
– Halt! – hang​zik fel megint né​me​-
tül, csiz​mák csat​tog​nak a macs​ka​kö​-
vön.
Most mi le​gyen? Pró​bál​jam meg el​-
te​rel​ni a fi​gyel​mü​ket? Sza​lad​jak utá​-
na? Ki​ált​sam min​den​ki​nek, az egész
transz​port​nak, hogy ro​han​jon min​-
den​ki, amer​re lát?
Már majd​nem el​ér​tem a kis mel​lék​-
ut​cát.
– Állj! – ki​ál​ta​nék fel megint, ami​-
kor két erős kar ra​gad meg há​tul​ról,
és ránt ma​gá​val a si​ká​tor​ba.
– En​ged​jen el!
– Azt már nem! – hö​rög Ol​lie a fü​-
lem​be va​dul. – Lát​tam, ami​kor me​ne​-
kül​ni pró​bál​ta​tok.
 Mir​jam meg egy​re csak ro​han a híd
felé, fel a rám​pán, a vas​kor​lá​tok mel​-
lett. Sza​lad a vé​kony lá​ba​in, a ci​pő​je
tom​pán do​bog a desz​ka​pal​ló​kon, mö​-
göt​te csat​tog​nak a va​salt ka​to​na​csiz​-
mák. Egy​re csak rán​ga​tom Ol​lie kar​-
ját, hogy ki​sza​kít​sam ma​gam a szo​rí​-
tá​sá​ból. A fény​ké​pe​ző​gép a de​re​kam​-
ba vág, ő pe​dig egy​re erő​seb​ben tart.
– Itt én pa​ran​cso​lok az őrök​nek!
Maga meg​pró​bált meg​szer​vez​ni egy
össze​es​kü​vést, azon​nal ve​lem jön ki​-
hall​ga​tás​ra!
– Ké​rem! – kö​nyör​gök olyan két​-
ség​be​eset​ten, hogy ma​gam is meg​le​-
pő​döm.
– Hagyd, Han​nie! – sut​tog​ja Ol​lie.
Most már megint az iga​zi Ol​lie, nem
pe​dig az ál​ru​hás tiszt. – Nem te​hetsz
sem​mit.
– Kér​lek, Ol​lie! Kö​nyör​gök! Le fog​-
ják…
És bummmmm!
Meg​tet​ték. Le​lőt​ték. A híd kö​ze​pén,
a tar​kó​ján, hogy vér spric​cel a tor​ká​-
ból, és meg​csil​lan a hold​fény​ben.
– Neee! – or​dí​tom, de a han​go​mat
el​nyom​ja egy újabb lö​vés.
Mir​jam tér​de meg​bi​csak​lik, a tor​ká​-
hoz kap, de tu​dom, hogy ha​lott, mi​-
előtt föl​det ér. Tu​dom, mert nem pró​-
bál​ja ki​vé​de​ni az esést, lá​tom ab​ból,
ahogy a feje és a vál​la a desz​kák​nak
ütő​dik.
A ra​bok döb​ben​ten bá​mul​ják a híd
kö​ze​pén he​ve​rő tes​tet. Fel​hör​dül​nek,
ré​mült si​koly hagy​ja el tor​ku​kat, az
ar​cu​kat fog​ják resz​ket​ve. A kis​fiú, aki
az előbb az anyu​ká​ját fag​gat​ta, el​sír​ja
ma​gát, a szá​já​ra ta​pasz​tott uj​jak kö​-
zött cso​rog a könnye.
A fi​a​tal őr, aki a lö​vést le​ad​ta, gyor​-
san vissza​megy a he​lyé​re.
– Ve​gyék fi​gyel​mez​te​tés​nek! – ki​-
ált​ja. De a hang​ja meg​re​meg, ő sem
szá​mí​tott erre, és most ta​nács​ta​la​nul
áll.
– In​du​lás! – ki​ált​ja vé​gül. – Egy-
ket​tő, elő​re!
Még csak fél​re sem vi​te​ti a holt​tes​-
tet. A töb​bi rab​nak ki kell ke​rül​nie,
az​tán ott hagy​ják a híd kö​ze​pén, hogy
majd reg​gel az ut​ca​sep​rők vagy a te​-
jes​em​ber ta​lál​jon rá.
Ol​lie ma​gá​val rán​gat, hogy mi​nél
tá​vo​labb ke​rül​jünk a híd​tól. Át​öle​li a
de​re​ka​mat, a má​sik ke​zé​ben a fény​ké​-
pe​ző​gé​pet szo​rít​ja.
– Han​ne​ke, szedd össze ma​gad! –
pa​ran​csol rám. – In​dul​ni kell!
Nem lá​tom, mer​re​fe​lé me​gyünk,
mert öm​lik a könnyem, a tes​te​met
ráz​za a zo​ko​gás. Most sí​rok elő​ször
Bas ha​lá​la óta. Nem lá​tok a könnye​-
im​től, és szo​kat​lan a sós íz az aj​ka​-
mon.
Mir​ja​mot si​ra​tom, akit meg kel​lett
vol​na men​te​nem, de nem si​ke​rült.
Akit még csak nem is is​mer​tem. És
azt az anyu​kát, aki a ke​zét a fia szá​já​-
ra ta​pasz​tot​ta, azt a fér​fit, aki kö​nyör​-
gött ne​kem, hogy ma​rad​jak csend​ben.
Jans​sen né​ni​ért sí​rok, aki​nek nem
ma​radt sen​ki​je, aki​nek meg​ígér​tem,
hogy se​gí​tek, aki bí​zott ben​nem, és én
ku​dar​cot val​lot​tam. Bast si​ra​tom. És
Els​bet​het, meg a né​met ka​to​nát, akit
a ba​rát​nő​je he​lyett vá​lasz​tott, és Ol​-
lie-t, aki nem le​het együtt a sze​rel​mé​-
vel, és si​ra​tok min​den​kit a ha​zám​ban,
akik lát​ták, amint a tan​kok el​özön​lik
az or​szá​got a meg​szál​lás kez​de​tén, és
akik​nek ki tud​ja, med​dig kell vár​ni​uk,
hogy lás​sák, ami​kor vég​leg el​men​nek.
 27.
Sö​tét si​ká​to​ro​kon és mel​lék​ut​cá​kon
me​gyünk. Ol​lie a ke​ze​met fog​va ve​zet,
én azt sem tu​dom, mer​re já​runk és
mennyi idő telt el, hogy biz​ton​sá​gos
úton jö​vünk-e, és mi​kor ta​lál​juk meg
vég​re Wil​le​met. Nem tu​dom, hogy a
töb​bi​ek ér​te​sül​tek-e már a tör​tén​tek​-
ről, vagy to​vább​ra is úgy vár​nak min​-
ket, mint​ha min​den a terv sze​rint ala​-
kult vol​na. Gé​pi​e​sen lép​ke​dek Ol​lie
mel​lett, egyik lá​ba​mat te​szem a má​sik
után. Egy lép​cső​sor kö​vet​ke​zik, és
csak ek​kor ve​szem ész​re, hogy a la​ká​-
suk​nál va​gyunk, amit Wil​lem​mel bé​-
rel​nek.
– Kérsz teát? – csak ennyit kér​dez,
mi​kor be​csuk​ja mö​göt​tünk az aj​tót.
 Csé​szét ke​res a kony​ha​szek​rény​ben,
és köz​ben re​meg a keze. Az​tán be​-
csap​ja a szek​rény​aj​tót, ami​kor rá​jön,
hogy nem is ott tart​ják őket. Egy​foly​-
tá​ban az aj​tót fi​gye​li, mert Wil​lem
még nem jött meg. Kint van va​la​hol
az ut​cán. Ő és Mir​jam is.
– Mi​kor…? – kér​dez​ném.
– Majd ki​de​rül – vág a sza​vam​ba,
és a sze​me vil​la​ná​sá​ból lá​tom, hogy
nem sza​bad to​vább fag​gat​nom.
Az​tán ab​ba​hagy​ja a ke​res​gé​lést, a
kony​ha​pult​ra tá​masz​ko​dik, és úgy ka​-
pasz​ko​dik belé, hogy el​fe​hé​red​nek az
uj​jai.
– Te jól vagy? – kér​de​zi, de nem
for​dul fe​lém.
Nem vá​la​szo​lok. Mit mond​hat​nék?
Ol​lie ököl​lel a pult​ra vág, össze​rez​-
ze​nek a hir​te​len zaj​ra.
– A franc​ba! A franc​ba! – is​mé​tel​-
ge​ti.
– Te meg mit csi​nálsz? – kér​de​zem
ijed​ten, ami​kor el​in​dul az ajtó felé.
– Meg kell ta​lál​nom Wil​le​met!
– De hát azt sem tu​dod, hol le​het!
Ál​lig be​gom​bol​ja a ka​bát​ját, hogy
el​ta​kar​ja a Ges​ta​po-egyen​ru​hát.
– Nem ül​he​tek itt ölbe tett kéz​zel.
Nem hagy​ha​tom ma​gá​ra. Meg kell ta​-
lál​nom.
– Ve​led me​gyek – tá​pász​ko​dom fel
erőt​le​nül. – Én sem hagy​ha​tom ott
Mir​ja​mot. A tes​tét…
– Nem! – Ol​lie keze már a ki​lin​csen
van, de vissza​for​dul egy pil​la​nat​ra. –
Te nem me​hetsz vissza, hi​szen té​ged
lát​tak, amint egy Ges​ta​po-tiszt el​kí​-
sér.
– De meg​ígér​tem, hogy meg​ta​lá​-
lom. Nem hagy​ha​tom ott egye​dül. El
kell vin​nem Kre​uk úr​hoz, van kul​-
csom az üz​let​hez. Oda kell vin​nem. –
Kép​te​len va​gyok össze​sze​det​ten be​-
szél​ni és gon​dol​kod​ni, alig is​me​rek
ma​gam​ra.
Ol​lie az aj​tó​nak tá​maszt​ja a hom​lo​-
kát, és hi​á​ba áll hát​tal, lá​tom, ahogy
meg​fe​szül a tes​te.
– El​ho​zom – szó​lal meg na​gyon
hal​kan. – Wil​lem​mel el​hozzuk.
– De mi​ért ten​né​tek ezt meg ne​-
kem? – kér​de​zem, és a sze​mem
megint meg​te​lik könnyel. – Ami​kor
én olyan önző és ön​fe​jű vol​tam.
Ol​lie a te​nye​ré​vel az aj​tó​nak tá​-
masz​ko​dik.
 – Mert ami​kor össze​esett a hí​don…
Mert Bast so​sem lát​tuk vi​szont, a ha​-
lá​la után sem. Soha!
Nem tu​dom, mit fe​lel​jek. Mert
nincs olyan vá​lasz, ami fel​ér​ne eh​hez
a gyen​géd​ség​hez.
– Járj ébe​ren! – nyö​göm. – Járj
sze​ren​csé​vel!
– Add ide a kul​cso​kat! – mond​ja,
az​tán még az aj​tó​nál hát​ra​for​dul. – Itt
várj meg, ne menj se​ho​vá!
– Itt le​szek – vá​la​szo​lom.
És az​tán jó so​ká​ig vá​rok.

KEDD

Ami​kor fel​éb​re​dek, nem a he​ve​rőn

fek​szem, ahol em​lé​ke​ze​tem sze​rint
leg​utol​já​ra ül​tem, ha​nem egy ágy​ban.
A nap​su​ga​rak fénnyel töl​tik meg a
szo​bát, Ol​lie pe​dig ve​lem szem​ben ül
egy ka​ros​szék​ben. Fel​pat​ta​nok. Nem
em​lék​szem rá, mi​kor alud​tam el, és
gyű​lö​löm, hogy a tes​tem így cser​ben
ha​gyott. Va​ló​szí​nű​leg az ag​go​da​lom, a
szo​mo​rú​ság és a ki​me​rült​ség meg​tet​te
ha​tá​sát, mi​után Ol​lie el​in​dult az éj​-
sza​ká​ba.
– Ol​lie! – sut​to​gom, és ér​zem, hogy
fáj a tor​kom a ren​ge​teg sí​rás​tól.
– Jó reg​gelt!
– Mi tör​tént? Hol van Wil​lem?
Az​tán a pá​nik alább​hagy, ami​kor
meg​lá​tom őt is az aj​tó​ban.
– Itt va​gyok, biz​ton​ság​ban va​-
gyunk.
Ezek sze​rint min​den​ki ép​ség​ben
ha​za​ért. Mir​jam ki​vé​te​lé​vel… Őt nem
si​ke​rült meg​men​te​nünk, és már soha
nem lesz biz​ton​ság​ban.
– Si​ke​rült…? – Nem tu​dom, hogy
fo​gal​maz​zam meg a kér​dést. Si​ke​rült
el​hoz​ni Mir​ja​mot a híd​ról?
– Igen – vá​la​szol Ol​lie a fel nem tett
kér​dés​re. – Nem volt egy​sze​rű, de si​-
ke​rült.
– És most Kre​uk úr üz​le​té​ben van?
– Igen. De Vri​es asszonyt is ér​te​sí​-
tet​tük. És mos​tan​ra az összes náci is
tud​ja, leg​alább​is re​mél​jük, hogy két
lány pró​bált ki​tör​ni a me​net​ből, az
egyi​kü​ket le​lőt​ték, a má​si​kat pe​dig el​-
fog​ták.
Kö​rül​né​zek az is​me​ret​len szo​bá​ban.
Két író​asz​tal áll ben​ne, a kö​ze​leb​bin
egy fény​kép Ol​lie szü​le​i​ről.
– Ne​kem ad​tá​tok az ágya​to​kat.
 – Wil​lem fek​te​tett ágy​ba, mi a pad​-
lón alud​tunk – vá​la​szol Ol​lie.
– Saj​ná​lom. Saj​ná​lom, hogy el kel​-
lett hoz​no​tok Mir​ja​mot. Saj​ná​lom,
hogy nem hall​gat​tam rád, ami​kor azt
mond​tad, ro​han​jak. Na​gyon saj​ná​-
lom… – Annyi min​de​nért kel​le​ne még
bo​csá​na​tot kér​nem: a meg​gon​do​lat​-
lan​sá​go​mért, hogy el​vesz​tet​tem a fe​-
jem, hogy min​den​kit be​le​rán​gat​tam
ebbe.
– Leg​alább a fény​ké​pe​ző​gé​pet si​ke​-
rült meg​sze​rez​ni – szó​lal meg Wil​lem,
hogy va​la​mi biz​ta​tót mond​jon.
– Mit fog​tok csi​nál​ni vele? Vissza​-
ad​já​tok Mi​ná​nak, vagy meg​sem​mi​sí​-
ti​tek az egész fil​met?
Egy​más​ra néz​nek.
– Még nem dön​töt​tük el – nyom
ke​zem​be Ol​lie egy bög​rét. – Ezt idd
meg!
Meg​szo​kott moz​du​lat​tal a szám​hoz
eme​lem, és be​le​iszok, de a tes​tem
nem ér​zé​ke​li az íze​ket. Az el​múlt ti​-
zen​két órá​ban annyi min​den tör​tént,
hogy mos​tan​ra még az ér​zék​szer​ve​im
is el​tom​pul​tak.
– Men​nem kell – szó​la​lok meg.
Ru​hás​tul fe​küd​tem az ágy​ban,
egye​dül a ci​pő​met vet​te le ró​lam va​la​-
ki. Ki​fa​csart​nak és mocs​kos​nak ér​zem
ma​gam. A ha​ris​nyá​mon, az utol​só ha​-
ris​nyá​mon fel​sza​ladt a szem. Mi​kor
meg​pró​bá​lok fel​áll​ni, el​fog a szé​dü​lés.
Wil​lem ag​gód​va néz Ol​lie-ra.
– Kel​le​ne va​la​mit reg​ge​liz​nie, nem
gon​do​lod?
– El kell men​nem Jans​sen né​ni​hez.
El kell mon​da​nom, mi tör​tént.
Egyet​len por​ci​kám sem kí​ván​ja ezt
a lá​to​ga​tást, de ha​lo​gat​ni sem len​ne
jobb. A re​mény néha olyan, mint a
mé​reg. És mi​nél előbb meg kell sza​ba​-
dí​ta​nom Jans​sen né​nit et​től a nyo​mo​-
rú​ság​tól.
Wil​lem be​hoz​za a ci​pő​met az elő​-
szo​bá​ból, de köz​ben fo​lya​ma​to​san
ma​rasz​tal​ni pró​bál. Vé​gül be​lát​ja,
hogy hi​á​ba, úgy​hogy egy szal​vé​tá​ba
ke​nye​ret és al​mát cso​ma​gol, hogy le​-
gyen mit en​nem az úton. Egy fa​lat
sem men​ne le a tor​ko​mon, de ezt nem
aka​rom el​árul​ni neki, és mi​után ki​lé​-
pek az aj​tón, a tás​kám​ba gyö​mö​szö​-
löm az en​ni​va​lót.
Eszem​be jut a bi​cik​lim, hogy fo​gal​-
mam sincs, hol le​het. Ta​lán még min​-
dig De Vri​es asszo​nyék lép​cső​há​zá​ban
áll. Teg​nap este ott hagy​tam, mi​előtt
Ol​lie-val el​fog​lal​tuk a he​lyün​ket a
hen​tes​üz​let előtt. Bol​do​gabb vég​ki​fej​-
let lett vol​na, ha ma reg​gel azon me​-
gyek haza, mi​után Mir​ja​mot ép​ség​ben
el​jut​tat​tam a bú​vó​he​lyé​re.
Bi​cik​li hí​ján gya​log kell el​men​nem
Jans​sen né​ni​hez, ami egy​órá​nyi​ra van
in​nen. Ta​lá​lok né​hány pénz​ér​mét a
zse​bem​ben, az​zal vil​la​mos​ra is száll​-
hat​nék, de úgy ér​zem, nem ér​dem​lem
meg a teg​nap tör​tén​tek után, és a
hosszú gya​log​lás mel​lett dön​tök. Oda​-
fe​lé vé​gig azon ag​gó​dom, ho​gyan fo​-
gok be​szá​mol​ni a tör​tén​tek​ről. Mi a
jobb? Ha rög​tön a tárgy​ra té​rek, és
egy​sze​rű​en köz​löm vele: Mir​jam
nincs töb​bé, meg​halt. Vagy me​sél​jek
el min​dent az ele​jé​ről, ho​gyan ter​vez​-
tük meg a szö​kést, és ho​gyan bu​kott el
vé​gül a ter​vünk.
Az​tán ki​de​rül, hogy sem​mit sem
kell mon​da​nom. Jans​sen néni ma​gá​-
tól rá​jön. Ta​lán a gör​nyedt tar​tá​som
vagy a gyű​rött ru​hám árul el, de ta​lán
csak az, ahogy a háza felé ván​szor​gok.
Az ab​lak​ban áll, és ami​kor meg​lát, ki​-
jön elém az ut​cá​ra. Rám néz, majd le​-
hajt​ja a fe​jét.
– Hogy tör​tént? – kér​de​zi.
El​fog a szo​mo​rú​ság, hogy már a kü​-
szö​bön áll​va tud​ja a rossz hírt, ami
per​sze más​hol is ugyan​ilyen rossz len​-
ne.
Alig bí​rom ki​nyög​ni a sza​va​kat.
– Meg​ta​lál​tam – mon​dom a né​ni​-
nek –, kér​tem, hogy kö​ves​sen, de sza​-
lad​ni kez​dett, és el​fog​ták. Meg​halt.
Mu​száj hoz​zá​ten​nem az utol​só
mon​da​tot, mert az, hogy „el​fog​ták”,
még nem je​len​ti azt, hogy már nincs
élet​ben. És nem sze​ret​ném két​szer el​-
ma​gya​ráz​ni, hogy Mir​jam soha nem
jön vissza ebbe a ház​ba.
Jans​sen néni a bot​já​ra dől, és meg​-
ije​dek, hogy megint össze​tö​ri a bá​nat.
Ká​bul​tan fo​gom meg a kö​nyö​két,
hogy be​kí​sér​jem a szo​bá​ba. Az​tán
mind​ket​ten le​ro​gyunk a nap​pa​li ócs​ka
he​ve​rő​jé​re.
– Mi tör​tént? – kér​de​zi. – Mi​ért fu​-
tott el elő​led?
Csend​ben, mél​tó​ság​gal gyá​szol, és
ez va​la​hogy még ne​he​zeb​bé te​szi az
egész hely​ze​tet. Azt hi​szem, könnyebb
len​ne, ha ma​gá​ba ros​kad​na, mint én
teg​nap este, ami​kor Ol​lie-nak kel​lett
ha​za​rán​gat​nia, mert még gon​dol​kod​-
ni sem tud​tam ren​de​sen. De Jans​sen
néni gyá​sza nem új ke​le​tű, ő már
több​szö​rö​sen át​él​te a vesz​te​sé​get.
De iga​za van! Mi​ért fu​tott el elő​lem
Mir​jam? Hi​szen egy​szer már el​me​ne​-
kült a ná​cik elől, ak​kor most mi​ért
nem volt haj​lan​dó kö​vet​ni va​la​kit, aki
se​gí​te​ni akart neki?
– Fo​gal​mam sincs – val​lom be. –
Egy ide​gen vol​tam a szá​má​ra, aki a
sö​tét​ben meg​ra​gad​ta a ke​zét, és azt
kö​ve​tel​te, hogy men​jen vele. Ta​lán
meg​ré​mült. Olyan nagy volt a ka​va​ro​-
dás. És mind​annyi​an fél​tünk.
– Nem le​het, hogy azt hit​te, te is a
ka​to​nák​kal vagy? Eset​leg nem ér​tet​te,
hogy me​lyik irány​ba kell fut​nia?
 – Nem tu​dom, tény​leg nem tu​dom.
– Ve​le​tek kel​lett vol​na men​nem –
nyö​gi el​gyö​tört arc​cal. – Ti​te​ket nem
is​mert, en​gem vi​szont igen.
– Maga sem tu​dott vol​na se​gí​te​ni,
Jans​sen néni – fe​le​lem ha​tá​ro​zot​tan.
– Egyi​künk sem te​he​tett sem​mit. –
Bár ab​ban nem va​gyok biz​tos, hogy ez
tény​leg igaz. Ta​lán em​lí​te​nem kel​lett
vol​na a néni ne​vét Mir​jam​nak. Az va​-
jon se​gí​tett vol​na? De mi​ért nem kö​-
ve​tett en​gem? Vé​gül el​mon​dom neki
az egyet​len hírt, ami ta​lán nyújt​hat
egy kis vi​gaszt.
– A ba​rá​ta​im el​hoz​ták on​nan, és el​-
vit​ték Kre​uk úr​hoz.
– És ki van most mel​let​te?
– Most ép​pen sen​ki, Kre​uk úr fél ki​-
lenc​re szo​kott be​ér​ni. Meg​ké​rem
majd, hogy ké​szít​se elő, és ke​res​sen
neki sír​he​lyet.
– Én fi​ze​tem – vág​ja rá azon​nal a
néni.
– In​kább én – vá​la​szo​lom. Ab​ból a
pénz​ből fo​gom ki​fi​zet​ni, amit a meg​-
ke​re​sés​re kap​tam. Mást úgy​sem te​he​-
tek. Egy egy​sze​rű és szép sír​kő​re is
fut​ja majd.
– Menj oda az üz​let​be most! – szó​-
lal meg Jans​sen néni.
– Még tu​dok ma​rad​ni egy ki​csit.
– Most azon​nal oda kell men​ned,
Han​ne​ke – un​szol to​vább. – Nem
aka​rom, hogy olyan so​ká​ig egye​dül le​-
gyen.

*
 Elő​ször azon​ban De Vri​es asszony​-
hoz me​gyek. Ők már tud​nak a teg​nap
este tör​tén​tek​ről.
– Han​ne​ke, annyi​ra saj​ná​lom –
szó​lal meg kel​lő együtt​ér​zés​sel De
Vri​es asszony, ami​kor aj​tót nyit. Va​ló​-
szí​nű​leg lát​ta az ab​lak​ból, ahogy be​lé​-
pek a ház​ba, mert a rej​tőz​kö​dők kö​zül
min​den​kit a nap​pa​li​ban ta​lá​lok. A Co​-
hen há​zas​pár egy​más ke​zét szo​ron​-
gat​va ül a he​ve​rőn, Mina pe​dig a nya​-
kam​ba ug​rik.
– Lát​tuk a transz​por​tot ki​vo​nul​ni a
Scho​uw​burg​ből teg​nap este – sut​tog​-
ja, ar​cát a nya​kam​ba te​met​ve. – Az​tán
sem​mi. Vár​tunk, egy​re csak vár​tunk
té​ged, hogy mi​kor érsz ide. Ak​kor
döb​ben​tünk rá, hogy tör​tén​he​tett va​-
la​mi, ami​kor be​ál​lí​tott Wil​lem, és té​-
ged ke​re​sett.
Már a gye​re​kek is éb​ren van​nak, pi​-
zsa​má​ban áll​nak az any​juk mö​gött, és
ré​mült arc​cal fi​gyel​nek. Va​ló​szí​nű​leg
nem ér​tik a hely​ze​tet. Mi​kor De Vri​es
asszony ész​re​ve​szi, gyor​san vissza​te​-
re​li őket a gye​rek​szo​bá​ba, Co​he​nék
pe​dig kész​sé​ge​sen se​gí​te​nek.
Mi​ná​val hosszú ide​ig ál​lunk össze​-
ölel​kez​ve az elő​szo​bá​ban. Há​tul, a
gye​rek​szo​bá​ban ne​ve​tés csen​dül. Be​-
csu​kom a sze​mem, hogy ki​zár​jam ezt
az ide nem illő han​got. Alud​ni aka​rok,
na​po​kig. Fel aka​rom adni.
Még Mina is sír, a bá​tor és op​ti​mis​-
ta Mina, aki ak​kor is az el​len​ál​lást vá​-
lasz​tot​ta, ami​kor már buj​kál​nia kel​-
lett vol​na. És mi hasz​na lett be​lő​le?
Mi hasz​na a pró​bál​ko​zá​sa​ink​nak egy
ilyen mo​nu​men​tá​lis gé​pe​zet el​len,
ame​lyik fi​a​tal lá​nyo​kat lő hát​ba, ha
azok fé​lel​mük​ben sza​lad​ni kez​de​nek?
Ér​zem, ahogy egy kéz fi​no​man
meg​érin​ti a vál​lam. Co​hen néni áll
mö​göt​tem ke​zé​ben egy fe​hér asz​tal​te​-
rí​tő​vel.
– Vidd el a ba​rát​nőd​nek – nyújt​ja
fe​lém. – Nem tu​dom, is​me​red-e a
szo​ká​sa​in​kat, hogy a ha​lot​ta​in​kat ha​-
lot​ti ru​há​ba öl​töz​tet​jük. Ez csak egy
asz​tal​te​rí​tő, de ne​héz meg​fe​le​lő​en
ápol​ni a ha​gyo​má​nyo​kat. Gon​dol​tam,
le​gyen va​la​mi, ami​ben el​te​met​he​ti​tek.
Ter​mé​sze​te​sen, csak ha sze​ret​néd,
nem el​vá​rás.
Né​mán el​ve​szem tőle a fe​hér ab​-
roszt, a fi​nom szö​vet szét​om​lik az uj​-
ja​im kö​zött.
 – Va​la​ki min​dig a ha​lott mel​lett vir​-
raszt, hogy az el​hunyt ne le​gyen egye​-
dül. Ter​mé​sze​te​sen a szer​tar​tás​ra
nem me​he​tünk el – mond​ja Co​hen
néni –, de ha ér​te​sí​tesz min​ket, hogy
mi​kor​ra tűz​ték ki, a fér​jem majd idő​-
ben el​kez​di a ha​lot​ti imát.
– Kö​szö​nöm! – sut​to​gom meg​ha​-
tot​tan, és megint a sí​rás ke​rül​get. Alig
is​me​rem Co​he​né​ket, és ők sem tud​-
nak ró​lam sem​mit, de most ez sem
szá​mít.
– Kö​szö​nöm! – sut​to​gom megint,
mert nem tu​dom, mi mást mond​hat​-
nék.
 28.
Kre​uk úr nem kér​dez sem​mit, sem
Mir​jam​ról, sem ar​ról, hogy mi​ért aka​-
rok gon​dos​kod​ni a holt​test​ről. És
ezért na​gyon há​lás va​gyok. Azt hi​-
szem, vi​szon​zás​kép​pen te​szi, ami​ért
én sem kér​de​zős​köd​tem soha. Az iro​-
dá​já​ban ál​lunk, egy​sze​rű​en a vál​lam​-
ra te​szi a ke​zét, majd fel​tű​ri az ing​uj​-
ját, és mun​ká​hoz lát, ahogy szo​kott.
Né​hány óra múl​va köz​li, hogy fel​öl​-
töz​tet​te a holt​tes​tet, csak zok​nit és ci​-
pőt nem adott még rá.
Mi​után el​jöt​tem De Vri​es asszo​-
nyék​tól, ha​za​men​tem, hogy el​hoz​zak
egy ru​hát a szek​ré​nyem​ből Mir​jam​-
nak. Papa és mama nem vol​tak ott​-
hon, or​vos​hoz men​tek a szo​ká​sos havi
el​len​őr​zés​re. Azt a ru​há​mat vá​lasz​tot​-
tam, amit pár éve kap​tam a szü​le​tés​-
na​pom​ra. Sok má​sik​kal el​len​tét​ben ez
még jó rám, de még​is in​kább össze​-
haj​to​gat​tam, és a ked​venc lakk​ci​pőm​-
mel együtt egy sza​tyor​ba tet​tem.
– Meg​en​ged​né, hogy én ad​jam fel
rá? – kér​de​zem most hal​kan Kre​uk
úr​tól a hát​só he​lyi​ség​ben.
Meg​le​pet​ten néz rám. Még so​sem
jár​tam itt, és so​sem kér​tem tőle, hogy
je​len le​hes​sek egy holt​test fel​öl​töz​te​-
té​sé​nél. Ál​ta​lá​ban a hát​só aj​tón hoz​-
zák be, itt mos​dat​ják meg, öl​töz​te​tik
fel, és te​szik ko​por​só​ba. Be sem te​-
szem a lá​bam abba a szo​bá​ba.
– Biz​tos vagy ben​ne?
– Igen, ez na​gyon fon​tos len​ne ne​-
kem – vá​la​szo​lom.
 Én sze​ret​ném csi​nál​ni, ha már meg​-
men​te​ni nem tud​tam, mert túl ké​sőn
ta​lál​tam rá. Mert vé​res lett és tönk​re​-
ment a kék ka​bát​ja.
Hát​ra​ve​zet a kis, fe​hér csem​pés he​-
lyi​ség​be, ná​lam van a zok​ni, a cipő
meg Co​hen néni hó​fe​hér ab​ro​sza.
Meg kel​lett vol​na kér​nem, hogy ma​-
gya​ráz​za el, mi a te​en​dő vele. Bele kell
csa​var​ni Mir​ja​mot, vagy csak rá​bo​rí​-
ta​ni? Egy​ál​ta​lán jó, hogy fel​öl​töz​tet​-
tük, vagy csak ezt kel​le​ne vi​sel​nie?
Bár alig​ha szá​mít ez most már. És
Jans​sen néni sze​rint Ro​od​veldték
nem kö​vet​ték szi​go​rú​an a ha​gyo​má​-
nyo​kat.
Kre​uk úr mö​göt​tem áll, én pe​dig a
hi​deg asz​ta​lon fek​vő tes​tet bá​mu​lom,
aki va​la​ha Mir​jam volt. Ed​di​gi éle​tem
so​rán csu​pán két​szer lát​tam így ha​lot​-
tat, ami​kor ti​zen​egy-két éves ko​rom​-
ban a nagy​szü​le​i​met te​met​tük. Ak​kor
fél​ho​mály volt, és halk zene szólt.
Most csend van. És Mir​jam. Aki
annyi​ra ki​csi és tö​ré​keny.
Itt van sze​mé​lye​sen, most elő​ször
ta​lál​ko​zom vele iga​zán. Arca szív ala​-
kú, az álla he​gyes apró anya​jeggyel a
bal ol​da​lán, sö​tét haja kis v be​tű​ben
nyú​lik be a hom​lo​ká​ba. Hosszú, dús
szem​pil​lái van​nak. Ezt sen​ki nem
mond​ta, ami​kor Mir​jam​ról me​sél​tek.
Ki​csi orra van, túl rö​vid az ar​cá​hoz
ké​pest. Ezt sem mond​ta sen​ki. A sza​-
tén​ru​ha gal​lér​ja alól ki​kan​di​kál a fe​-
hér géz​kö​tés, ahol a lö​vés érte. Be​-
gom​bo​lom a gal​lért, hogy még az se
lát​szód​jon.
 – Iga​zán szép mun​kát vég​zett, Kre​-
uk úr. Kö​szö​nöm! Majd​nem úgy néz
ki, mint​ha… – Azt kel​le​ne mon​da​-
nom, hogy úgy néz ki, mint az élet​-
ben, mert ezt szo​kás mon​da​ni. Ez a
leg​na​gyobb bók, ami​vel a hoz​zá​tar​to​-
zók Kre​uk úr mun​ká​ját di​csé​rik. De
én ho​gyan mond​hat​nám ezt, ami​kor
fo​gal​mam sincs, mi​lyen le​he​tett az élő
Mir​jam.
– Na​gyon bé​kés​nek néz ki – te​szem
hoz​zá vé​gül.
– Te​he​tek ér​ted bár​mit, Han​ne​ke?
Vagy a ba​rá​to​dért? – kér​de​zi, és ami​-
kor nem vá​la​szo​lok, foly​tat​ja. – Rá​-
tér​ve a te​me​tés​re, ha​gyo​má​nyos sír​-
hely​re gon​dol​tál vagy va​la​mi spe​ci​á​-
lis​ra?
Azt akar​ja meg​tud​ni, hogy a zsi​dó
te​me​tő​be sze​ret​ném-e el​te​met​tet​ni
Mir​ja​mot, de tisz​tá​ban va​gyok vele,
hogy ez mennyi ne​héz​sé​get okoz​na.
– Szép hely​re ke​rül​jön, csak ennyi.
És nem lesz szer​tar​tás.
Lát​szik, hogy mon​da​na va​la​mit, de
nem tud​ja el​dön​te​ni, szól​jon-e. Vé​gül
in​kább nem mond sem​mit.
Kép​te​len va​gyok meg​érin​te​ni. In​-
kább a kék ka​bát​ját né​zem, ami gon​-
do​san össze​haj​to​gat​va vár egy má​sik
asz​ta​lon. A gal​lér​ját és az ezüst​gom​-
bo​kat vas​ta​gon bo​rít​ja a rá​szá​radt
vér, és a ka​bát töb​bi ré​szén is rozs​da​-
bar​na fol​tok lát​szód​nak. Kre​uk úr
már át​ku​tat​ta a zse​be​ket, és Mir​jam
sze​mé​lyes tár​gyai ott so​ra​koz​nak a
ka​bá​ton. A sze​mé​lyi iga​zol​vá​nyát is
át​lyug​gat​ta a go​lyó, és bar​ná​ra fes​tet​-
te a vér. A ha​lom​ban egy fe​hér pa​pír
van, Mir​jam ka​bát​já​nak zse​bé​ből ke​-
rül​he​tett elő.

Bár​csak vissza​csi​nál​hat​-
nék min​dent. Ak​kor so​sem
áll​nék szó​ba T. – vel. Es​kü​-
szöm! Min​dent el​kö​vet​nék,
hogy sose tör​tén​jen meg ez.
Mi​lyen bu​ta​ság volt hagy​ni,
hogy kö​zénk áll​jon bár​mi.
Ami​kor leg​kö​ze​lebb ta​lál​-
kozunk, kö​nyö​rög​ni fo​gok
ne​ked, hogy bo​csáss meg!

Ölel:Mar​ga​ret

Mir​jam utol​só le​ve​le, az utol​só is​ko​-
lás sze​re​lem és csa​ló​dás me​men​tó​ja.
De mi​ért írta ezt? Ama​li​át za​var​ta,
hogy Mir​jam túl sok időt tölt To​bi​-
asszal? Vagy Ama​lia hely​te​le​ní​tet​te a
kap​cso​la​tu​kat? Fur​csa ér​zés, szin​te
hi​he​tet​len, hogy mi​lyen ke​vés​sé szá​-
mít ez most már.
Ahogy Kre​uk úr meg​ígér​te, Mir​jam
sza​tén​ru​há​ba öl​töz​tet​ve fek​szik az
asz​ta​lon, csu​pán a láb​szá​ra és a láb​fe​-
je csu​pasz. Fo​gom az egyik fe​hér zok​-
nit, és el​kez​dem fel​ad​ni rá.
Mi​lyen hi​deg a lába! Pe​dig né​hány
órá​val ez​előtt még azon fu​tott a macs​-
ka​kö​ve​ken. Hir​te​len könnyek cso​rog​-
nak vé​gig az ar​co​mon. Mennyi já​té​kot
eszel​tem ki, hogy meg​győz​zem ma​ga​-
mat, Bas nem hal​ha​tott meg egye​dül,
pe​dig ami​kor arra ke​rül a sor, a ha​lál​-
ban min​den​ki egye​dül ma​rad.
 A leg​szebb ci​pő​met hoz​tam el neki:
a bár​sony – mas​nis, ün​ne​pi lakk​ci​pő​-
met. Eb​ben jár​nék par​tik​ra, ha len​ne
még hová jár​ni. A lá​bam ki​csit na​-
gyobb, mint az övé, de ez neki már
úgy​sem szá​mít. Mi​kor kész va​gyok az
öl​töz​te​tés​sel, meg​fo​gom a két ke​zét,
és egy​más​ra te​szem őket, ki​si​mí​tok
né​hány haj​szá​lat az ar​cá​ból, vé​gül pe​-
dig meg​iga​zí​tom a szok​nyá​ja szé​lét,
ami fel​csú​szott, mi​köz​ben a zok​nit
ad​tam rá. Most már a leg​vá​rat​la​nabb
dol​gok​tól el​sí​rom ma​gam. Hogy pont
úgy ki van cse​re​pe​sed​ve az ajka, mint
min​den​ki más​nak te​len​te. Hogy mi​-
lyen szép, hó​fe​hér a tér​de, ahogy elő​-
buk​kan a szok​nya alól.
Szó​lok Kre​uk úr​nak, hogy rosszul
ér​zem ma​gam, és haza fo​gok men​ni.
Tud​ja, hogy ha​zu​dok, de még​sem te​-
szi szó​vá, csak annyit mond bú​csú​zó​-
ul, hogy re​mé​li, ha​ma​ro​san rend​be
jö​vök. És meg​kér​de​zi, hány em​bert
vá​runk a te​me​tés​re.
– Csak én jö​vök – vá​la​szo​lom. – És
le​gyen meg mi​nél előbb.
Kre​uk úr köz​li, hogy már meg​van a
sír​hely, és más​nap reg​gel​re ki​ásat​ja a
sír​göd​röt is. Az​tán meg​ad​ja a te​me​tő
cí​mét. Fo​gal​mam sincs, ho​gyan si​ke​-
rült ilyen gyor​san sír​he​lyet ta​lál​nia.
Ta​lán fel​aján​lot​ta va​la​ki​ét, és most
an​nak a má​sik em​ber​nek kell új he​-
lyet ke​res​nie.
In​dul​nék haza, de Kre​uk úr meg​ál​-
lít, meg​fog​ja a ke​ze​met, és a mar​kom​-
ba csúsz​tat va​la​mit. Egy sze​let iga​zi
bel​ga cso​ko​lá​dé az. A leg​jobb faj​ta. A
há​bo​rú ki​tö​ré​se óta nem is lát​tam
ilyet. A nor​mál ár húsz​szo​ro​sá​ért ad​-
hat​ná el a fe​ke​te​pi​a​con. Eb​ből tu​dom,
hogy Kre​uk úr együtt érez ve​lem.
Nincs na​gyobb ál​do​zat egy csem​pész
ré​szé​ről, mint ha oda​ad va​la​mit, amit
a fe​ke​te​pi​a​con is ér​té​ke​sít​het​ne.
El​in​du​lok ha​za​fe​lé, de eszem​be jut,
hogy a bi​cik​li​met De Vri​esék​nél fe​lej​-
tet​tem. Gya​log já​rom a vá​rost reg​gel
óta, és ed​dig nem ér​zé​kel​tem, hogy a
hi​deg be​kú​szik a ka​bá​tom alá, a
macs​ka​kö​ves ut​cá​kon meg​fáj​dul a tal​-
pam. De örü​lök en​nek a faj​ta fáj​da​-
lom​nak, mert könnyebb el​vi​sel​ni,
mint azt a nagy üres​sé​get, amit a szí​-
vem​ben ér​zek. Az​tán negy​ven​perc​nyi
gya​log​lás után vég​re meg​ér​ke​zem a
házunk elé. A bi​cik​lim a ka​pu​ban áll,
Ol​lie pe​dig fent vár a la​kás​ban. Ér​ző​-
dik a hang​ján, hogy na​gyon fá​radt. A
szü​le​im​mel be​szél​get ud​va​ri​a​san, de
kis​sé kény​sze​re​det​ten.
– Csak a bi​cik​li​det akar​tam le​rak​ni
a há​za​tok elé – ma​gya​ráz​za –, de
anyu​kád meg​lá​tott az ab​lak​ból. Épp
most me​sél​tem, hogy köl​csön​ad​tad,
hogy be​me​hes​sek a kór​ház​ba meg​lá​-
to​gat​ni anyát, és hogy Pia mennyi​re
örült, ami​ért át​jöt​tél hoz​zánk.
– Igen, jó volt újra lát​ni, és örü​lök,
hogy anyu​kád​nak nincs ko​moly baja.
Fur​csa ér​zés, hogy így szí​nész​ke​-
dünk, ahogy elő​ad​juk ezt a sok idét​len
ha​zug​sá​got Ol​lie anyu​ká​já​ról, meg
hogy kór​ház​ba ke​rült. És az is fur​csa,
hogy mi min​de​nen men​tem ke​resz​tül,
amit a szü​le​im ta​lán so​sem fog​nak
meg​tud​ni. Le​ülök Ol​lie mel​lé, mama
pe​dig be​hoz​za az ebé​det. Ol​lie meg​ta​-
lál​ja a ke​ze​met az asz​tal alatt. Me​leg a
te​nye​re, és ez most na​gyon meg​nyug​-
ta​tó. Meg​szo​rí​tom a ke​zét, mire ő is
az enyé​met.
– Kre​uk úr el​ren​de​zett min​dent a
te​me​tés​sel kap​cso​lat​ban – sú​gom oda
Ol​lie-nak, ami​kor mama már a kony​-
há​ban van, papa pe​dig át​ment a nap​-
pa​li​ba ol​vas​gat​ni. – Kösz, hogy el​hoz​-
tad a bi​cik​li​met.
– Mi​kor lesz? Én is el​jö​vök.
Meg​mon​dom Ol​lie-nak, hogy nem
kell részt ven​nie a te​me​té​sen, hi​szen
nem is is​mer​te Mir​ja​mot. Per​sze bu​-
ta​ság ilyes​mit mon​da​nom, hisz iga​zá​-
ból én sem is​mer​tem, de még​is olyan,
mint​ha kö​ze​li is​me​rő​söm len​ne, de
nincs ked​vem ma​gya​ráz​kod​ni. Ol​lie
vi​szont ra​gasz​ko​dik hoz​zá, hogy el​jöj​-
jön.
Más​nap reg​gel vé​gül nem​csak Ol​lie,
ha​nem Wil​lem és Jans​sen néni is
meg​je​len​nek. Jans​sen né​nit most lá​-
tom elő​ször a la​ká​sán kí​vül. A bot​já​ra
tá​masz​kod​va ká​szá​ló​dik ki egy ta​xi​-
ból, és sán​ti​kál​va tart fe​lénk. Chris​tof​-
fel is vele jött, hogy se​gít​sen neki a
he​pe​hu​pás, kö​ves uta​kon a sír​hal​mok
kö​zött.
Kre​uk úr fe​nyő​ko​por​só​ba he​lyez​te
Mir​ja​mot, és a ha​lot​tas​ko​csin hoz​ta
ide. Ez az alap​szol​gál​ta​tá​sunk, de így
is drá​gább, mint egy​he​ti fi​ze​té​sem.
Csend​ben ál​lunk a sír kö​rül, amíg a
ko​por​sót le​en​ge​dik a föld​be. Nincs ve​-
lünk sem lel​kész, sem rab​bi. Csak mi
va​gyunk ha​tan, és a két sír​ásó, akik
ki​csit tá​vo​labb áll​nak a fák ár​nyé​ká​-
ban, és az ásó​juk​ra tá​masz​kod​va vá​-
ra​koz​nak.
Jans​sen néni ma​gá​ban el​mond egy
imát, és úgy lá​tom, Wil​lem ajka is
mo​zog. Én és Ol​lie nem szó​lunk sem​-
mit. Csak ál​lunk, mi​köz​ben le​eresz​tik
a ko​por​sót, és a sír​ásók tíz​perc​nyi
néma tisz​te​let​adás után ne​ki​áll​nak
fel​töl​te​ni a göd​röt föld​del.
 29.
SZERDA
Mi​kor vé​get ér a te​me​tés, Kre​uk úr
fél​re​hív: ki​ve​he​tek pár sza​bad​na​pot,
és csak ak​kor kell vissza​men​nem dol​-
goz​ni, ami​kor job​ban ér​zem ma​gam.
Az​tán el​hajt a ha​lot​tas​ko​csi​val. Jans​-
sen néni Chris​tof​fel​re tá​masz​kod​va
bo​tor​kál vissza a ta​xi​hoz. Kéri, hogy
men​jek el hoz​zá va​la​mi​kor, én pe​dig
meg​ígé​rem, hogy ha​ma​ro​san fel​ke​re​-
sem, bár je​len pil​la​nat​ban ne​héz ezt
el​kép​zel​nem.
A te​me​tő be​já​ra​tá​nál ácsor​gunk Ol​-
lie-val és Wil​lem​mel. Mind​ket​ten en​-
gem néz​nek.
– Ha​za​kí​sér​jünk? – kér​de​zi Wil​lem.
– Rá​é​rünk, dél​után egyi​künk​nek
sincs órá​ja az egye​te​men.
– Nincs ked​vem ha​za​men​ni – vá​la​-
szo​lom.
A szü​le​im nem sej​te​nek sem​mit,
szá​muk​ra ez a nap is ugyan​olyan,
mint a töb​bi. Én pe​dig kép​te​len len​-
nék ha​za​men​ni és ma​gya​ráz​kod​ni,
hogy mi​ért nem dol​go​zom, az​tán
egész nap a nap​pa​li​ban ülni, mint​ha
mi sem tör​tént vol​na, mi​köz​ben ti​tok​-
ban Mir​ja​mot gyá​szo​lom. Vissza kel​-
le​ne men​ni az üz​let​be, és ne​ki​fog​ni a
mun​ká​nak, de eh​hez sem ér​zek ma​-
gam​ban erőt. A mai nap​nak már meg​-
volt a maga ha​lott​ja.
– Csi​nál​hat​nánk va​la​mit csak úgy?
– Mire gon​dolsz? – kér​de​zi Ol​lie.
– Mind​egy, csak ne kell​jen ha​za​-
men​nem, és ott​hon ül​nöm. Va​la​mi
nor​má​lis, hét​köz​na​pi prog​ram jó len​-
ne.
Ol​lie ta​nács​ta​la​nul néz rám. Már
egyi​künk sem tud​ja, mi​lyen len​ne egy
nor​má​lis hét​köz​nap dél​után, ami​kor
nem azt szer​vezzük, ho​gyan csem​-
pésszük ki a gye​re​ke​ket a Hol​land​-
sche Scho​uw​burg​ből, vagy ho​gyan ku​-
tas​sunk fel újabb rej​tek​he​lye​ket a buj​-
ká​lók szá​má​ra, vagy bár​mit, amit a fe​-
ke​te​pi​a​con ér​té​ke​sít​het​nék. Ha nem
len​ne há​bo​rú, ha át​la​gos fi​a​ta​lok len​-
nénk, mit csi​nál​nánk egy ilyen dél​-
után?
– Mi len​ne… – szó​lal meg bi​zony​ta​-
la​nul Wil​lem –, ha el​men​nénk bi​cik​-
liz​ni?
– Bi​cik​liz​ni? Ezt ko​mo​lyan mon​-
dod? – ne​vet fel Ol​lie.
Hi​deg téli nap van, és per​sze így is
bi​cik​li​vel já​runk, hogy el​in​tézzük,
amit kell, de az idő nem iga​zán al​kal​-
mas egy bi​cik​lis ki​rán​du​lás​ra.
– Bo​csá​nat. Nem akar​ta​lak ki​ne​vet​-
ni – men​te​ge​tő​zik Ol​lie.
De ne​kem tet​szik az öt​let. Ugyan​-
azért, ami​ért egy nap​ja gya​log já​rom a
vá​rost: mert jól​esik a zsib​basz​tó hi​-
deg. Nem kel​le​mes, ön​fe​ledt sé​ta​bi​-
cik​li​zés​re vá​gyom, ha​nem hogy az
erő​met meg​fe​szít​ve te​ker​jem a pe​dált
a hi​deg szél​ben.
– De, jó lesz! – lel​ke​se​dik egy​re job​-
ban Wil​lem is. – El​te​ke​rünk Rans​-
dorp​ba, bi​cik​li​zünk egyet a föl​dek
men​tén, az​tán meg​ál​lunk va​la​hol pik​-
ni​kez​ni.
 Sze​rin​tem most már szán​dé​ko​san
tú​loz​za el a dol​got. Rans​dorp egy kis
falu a fo​lyó túl​ol​da​lán, a szé​les fő​ut​cát
fa​lu​si há​zak és bol​tok sze​gé​lye​zik,
nya​ran​ta iga​zi ro​man​ti​kus tu​rist​acél​-
pont, és et​től az öt​let még ab​szur​-
dabb​nak tű​nik.
Vé​gül tény​leg ne​ki​in​du​lunk, fel​szál​-
lunk a komp​ra, ahol pár nap​ja össze​-
ta​lál​koz​tam Chris​tof​fel​lel, és meg​kér​-
tem, hogy jut​tas​sa el a le​ve​le​met Kijk​-
du​in​be. Út​köz​ben az egyik üz​let​ben
ta​lá​lunk ke​nye​ret. Wil​lem és Ol​lie a
ka​bát​zse​bük​be töm​kö​dik a vek​ni​ket,
én pe​dig a fel​haj​tott ru​hám​ba, ne​hogy
be​akad​jon a kül​lők​be.
Hi​deg van, ahogy vár​tam, de a nap
me​le​gen süt, és ez el​vi​sel​he​tő​vé te​szi
a sze​let. Le​szál​lunk a kom​pról, a fo​-
lya​ma​tos pe​dá​lo​zás me​le​gen tart. Na​-
gyon fur​csán néz​he​tünk ki: Ol​lie és
Wil​lem fe​ke​te öl​töny​ben, én pe​dig fe​-
ke​te ru​há​ban, ahogy li​ba​sor​ban haj​-
tunk egy​más mö​gött az úton a pa​tak
men​tén. Az erő​fe​szí​tés​től szúr​ni kezd
az ol​da​lam. De ez is jól​esik, és még
job​ban ne​ki​ve​sel​ke​dem a pe​dá​lo​zás​-
nak, le​elő​zöm a fi​ú​kat, és egy​re
messzebb ha​gyom őket ma​gam után.
– Mi elől me​ne​külsz? – ki​ált​ja utá​-
nam könnye​dén Wil​lem, de még sincs
olyan ér​zé​sem, mint​ha vicc​ből kér​-
dez​né.
Az el​múlt na​pok elől me​ne​kü​lök.
Hogy ne lás​sam ma​gam előtt Mir​ja​-
mot a híd kö​ze​pén. Hogy ne hall​jam a
pus​ka​lö​vé​se​ket a der​medt éj​sza​ká​ban.
Hogy ne lás​sam Jans​sen néni meg​-
tört, le​mon​dó ar​cát az aj​tó​ban.
Spric​cel a mur​va a bi​cik​lim ke​re​kei
alól.
– Las​síts! – ki​ált​ja utá​nam Ol​lie.
Az​tán még va​la​mit, amit nem hal​lok.
– Mi van? – ki​ál​tok vissza.
– Las​síts, mert…
Meg​csú​szik a bi​cik​lim egy fe​ke​te
jég​fol​ton, és irá​nyít​ha​tat​lan​ná vá​lik.
Fé​kez​ni pró​bá​lok, de nem fog a fék,
nem tu​dok meg​áll​ni. Ahogy a bi​cik​li
le​fut a pad​ká​ra, a fa​gyott föld​re zu​ha​-
nok. A ke​zem​ről le​jön a bőr, ahogy az
esés ere​jét pró​bá​lom tom​pí​ta​ni. Na​-
gyon fáj, de a bal tér​dem még en​nél is
job​ban. Ér​zem, ahogy a kor​mány​nak
ütő​dik esés köz​ben, az​tán be​lém nyi​-
lall a fáj​da​lom, ahogy föl​det érek.
– Han​ne​ke! – ki​ált​ja Ol​lie.
 Alig ka​pok le​ve​gőt, össze​gör​nye​dek,
és ök​len​dez​ve pró​bá​lok na​gyo​kat lé​le​-
gez​ni.
– Jól va​gyok, sem​mi gond – nyö​-
göm, és a pisz​kos ke​zem​mel in​tek ne​-
kik, hogy ura va​gyok a hely​zet​nek.
Las​san négy​kéz​láb​ra emel​ke​dem, de
ér​zem, hogy nem tu​dok fel​áll​ni. Vé​gül
ha​gyom, hogy Ol​lie le​ül​tes​sen a fűbe.
Erőt ve​szek ma​ga​mon, és fel​hú​zom a
szok​nyá​mat: a bal tér​dem csu​pa vér, a
seb te​le​ment föld​del és mur​vá​val, és
egy nagy, éles kő áll ki be​lő​le.
Wil​lem le​gug​gol mel​lém.
– Ki kell tisz​tí​ta​nunk – szó​lal meg,
mi​után meg​né​zi. – Így nem lát​szik,
mennyi​re sú​lyos.
Oda​sza​lad a pa​tak​hoz, be​le​márt​ja a
zseb​ken​dő​jét, az​tán fi​no​man tisz​to​-
gat​ni kez​di a seb​ből a föl​det meg a kő​-
tör​me​lé​ket. Együtt nézzük az ered​-
ményt: a nagy, éles kő nincs olyan
mé​lyen, de ami​kor Wil​lem ki​húz​za,
öm​le​ni kezd a vér a seb​ből, és le​cso​-
rog a láb​sz​ára​mon.
– Fáj? – kér​de​zi.
– Igen – vá​la​szo​lom, és vá​rat​la​nul
rám tör a ne​ve​tés.
Olyan vég​te​le​nül ama​tőr, hogy
mind​azok után, ami tör​tént, az fáj​jon
iga​zán, hogy bi​cik​li​zés köz​ben le​hor​-
zso​lom a lá​bam.
Wil​lem fur​csán néz rám.
– Jól vagy?
– Igen – vá​la​szo​lom, az​tán megint
el​kezd ráz​ni a ne​ve​tés.
– Ezt nyomd a seb​re! – adja ki az
uta​sí​tást, és oda​nyújt​ja a zseb​ken​dőt.
– Nem tű​nik vé​szes​nek, pár kar​co​lás,
ennyi. Bár an​nak a nagy kő​nek va​ló​-
szí​nű​leg örök​re meg​ma​rad a nyo​ma.
Mit gon​dolsz, haza tudsz bi​cik​liz​ni, ha
jól be​kö​tözzük?
Mi​után el​lát​ják a se​bet, rá​tá​masz​-
ko​dom Wil​lem vál​lá​ra, és nagy ne​he​-
zen fel​ál​lok, Ol​lie pe​dig ki​húz​za a bi​-
cik​li​met a ká​tyú​ból. Fel​pat​tan rá,
megy né​hány kört, hogy lás​sa, min​-
den mű​kö​dik-e. Én a lá​ba​mat bá​mu​-
lom, és ami​kor meg​pró​bá​lom be​haj​lí​-
ta​ni, be​le​nyi​lall a fáj​da​lom, de azért
el​vi​sel​he​tő​nek tű​nik.
– Biz​tos, hogy min​den rend​ben? –
kér​de​zi Ol​lie.
– Igen – vá​la​szo​lom, bár ami​kor
meg​pró​bá​lok fel​ül​ni a bi​cik​li​re, ér​-
zem, hogy el​bi​zony​ta​la​no​dom. És
még csak nem is a fáj​da​lom mi​att.
Fur​csa, za​va​ró ér​zés lesz úrrá raj​tam,
de nem tu​dom meg​mon​da​ni, mi​ért.
– Nem kell gyor​san men​nünk –
szó​lal meg Ol​lie. – Ha gon​do​lod, az
egyi​künk elő​re​megy, és ke​rít va​la​hol
egy au​tót, ami​vel ha​za​vi​he​tünk.
Las​san haj​tom a pe​dált, tom​pa és
erős fáj​da​lom vál​ta​ko​zik egy​más​sal,
ahogy fel​vált​va haj​lí​tom be az ép és a
sé​rült lá​ba​mat. Mi az, ami ennyi​re za​-
var? Nem akar be​ug​ra​ni, de mi​ért?
– Ha gon​do​lod, ülj fel a váz​ra, és
majd vissza​jö​vünk a bi​cik​li​dért va​la​-
mi​kor! – ja​va​sol​ja Wil​lem.
– Kö​szi, men​ni fog.
A tér​dem… amit az előbb hor​zsol​-
tam le… és majd be​gyó​gyul…
Meg​van!
 Mir​jam tér​de. És az a két csu​pasz,
fe​hér láb, amik​re fel​ad​tam reg​gel a
zok​nit.
– Han​ne​ke! – ki​ált utá​nam Wil​lem.
– Azt kér​dez​tem, sze​ret​nél-e előt​tünk
men​ni? Hogy len​ne jobb ne​ked?
Ju​dith me​sél​te, ho​gyan ka​pott szép
új ka​bá​tot Mir​jam. Nem aján​dék volt
egy jó je​gyért, ha​nem szük​sé​ge lett rá,
ami​kor el​esett, és szét​sza​kí​tot​ta a ré​-
git, és nem le​he​tett meg​ja​vít​tat​ni.
Hogy csú​nyán le​hor​zsol​ta a tér​dét. És
örök​re meg​ma​radt a nyo​ma.
Azo​kon a lá​ba​kon nem volt sem​mi​-
fé​le seb​hely, azon a két ki​csit cson​tos
lá​bon Kre​uk úr hát​só he​lyi​sé​gé​ben a
bőr sima volt, és hó​fe​hér.
Ol​lie előt​tem hajt, las​san te​ker​gő​zik
ide-oda a bi​cik​li​vel, hogy tar​ta​ni tud​-
jam az ira​mot, és köz​ben hát​ra-hát​ra​-
pil​lant, ne​hogy megint el​es​sek.
– Ol​lie, el​mész ma Ju​dit​hez?
Las​san meg​áll.
– Mi​ért?
– Ha el​mész hoz​zá, meg​kér​dez​néd
tőle, mi​lyen volt az anya​jegy Mir​jam
ál​lán? És kér​dezd meg… Nem, ennyi
bő​ven elég lesz. Csak ezt kér​dezd meg
tőle.
Ol​lie és Wil​lem egy​más​ra néz​nek,
az​tán meg rám.
– Han​ne​ke, ta​lán még​is jobb len​ne,
ha elő​re​men​nék, és ke​rí​te​nék egy or​-
vost, ti meg Wil​lem​mel meg​vár​ná​tok
en​gem itt – szó​lal meg Ol​lie.
Meg​rá​zom a fe​jem. Nyil​ván nincs
rend​ben va​la​mi, de nem az, ami​re Ol​-
lie gon​dol.
 – Nem, ne​kem most azon​nal vissza
kell jut​nom a vá​ros​ba. Ha be​szélsz
vele, kér​lek, utá​na ke​ress meg, ott le​-
szek… – Azon gon​dol​ko​dom, hová
men​jek, ahol Ol​lie meg​ta​lál, ahol ke​-
vés​bé ve​szé​lyes. – Hívj fel De Vri​es
asszo​nyék​nál te​le​fo​non!
– Te meg mi​ről be​szélsz, Han​ne​ke?
Várj már egy ki​csit!
Ég a tér​dem, de egy​re job​ban haj​-
tom a bi​cik​lit, el​hú​zok Ol​lie-ék mel​-
lett, az​tán le​ka​nya​ro​dom a komp​hoz
ve​ze​tő mur​vás útra. Lo​vag​ló​ülés​ben
áll​nak a bi​cik​li​jü​kön, és nem tud​ják
el​dön​te​ni, utá​nam te​ker​je​nek, vagy
hagy​ja​nak el​men​ni. Én pe​dig nem
vesz​te​get​he​tem az időt ma​gya​ráz​ko​-
dás​sal.
Tu​dom, amit tu​dok. Hi​szen a sa​ját
sze​mem​mel lát​tam, ami​kor Mir​ja​mot
öl​töz​tet​tem, hogy a tér​de sima volt.
Egy​re ne​he​zeb​ben ve​szem a le​ve​gőt,
ta​lán túl gyor​san haj​tok, vagy a hi​deg
és az esés okoz​ta ki​me​rült​ség mi​att.
Meg​lá​tom a kom​pot, az uta​sok épp
le​fe​lé si​et​nek róla. A tér​dem is na​gyon
fáj, de most ez sem szá​mít. Mert eb​-
ben a pil​la​nat​ban egyet​len do​log lé​te​-
zik szá​mom​ra eb​ben a szét​eső​ben
lévő vi​lág​ban: a holt​test, amit teg​nap
fel​öl​töz​tet​tem. A holt​test, amit el​si​rat​-
tam. Mert csak így tu​dok most gon​-
dol​ni rá: a holt​test. Mert akár​ki is
volt, az biz​tos, hogy nem Mir​jam Ro​-
od​veldt.
 30.
Ho​gyan le​het, hogy nem Mir​jam
Ro​od​veldt fe​küdt azon az asz​ta​lon?
Volt a Scho​uw​burg​ben egy má​sik lány
ugyan​olyan kék ka​bát​ban, csak én
nem vet​tem ész​re? Nem an​nak pró​-
bál​tam se​gí​te​ni, aki​nek akar​tam?
Mire De Vri​es asszo​nyék​hoz érek,
ki​fo​gyok az öt​le​tek​ből, és csak ugyan​-
azok a kér​dé​sek ke​rin​ge​nek a fe​jem​-
ben. Sen​ki nem jön aj​tót nyit​ni, de
Mina biz​to​san itt​hon van, ezért hár​-
mat ko​po​gok, majd hal​kan szó​lok,
hogy be​en​ged​het, mert egye​dül va​-
gyok.
– Mi a baj? – kér​de​zi, és rés​nyi​re
nyit​ja az aj​tót, hogy be​csusszan​has​-
sak. – Tu​dod, hogy nem len​ne sza​bad
ki​nyit​nom, mert va​la​me​lyik szom​széd
meg​lát​hat.
– Hol van De Vri​es asszony? – kér​-
de​zem.
– Át​ment az édes​any​já​hoz a fi​úk​kal.
– És Co​hen bá​csi​ék?
– A ven​dég​szo​bá​ban szu​nyó​kál​nak.
Mi a baj?
Ka​ron fo​gom Mi​nát, és el​in​du​lunk
a dol​go​zó​szo​bá​ba.
– Meg kell néz​nem még egy​szer a
dia​po​zi​tí​vo​kat – sú​gom neki, az​tán
lát​va a cso​dál​ko​zást az ar​cán gyor​san
hoz​zá​te​szem: – És légy​szi, ne fag​ga​-
tózz, csak mu​tasd meg őket!
– Mi…?
– De Vri​es asszony is​me​rő​se vé​gül
el​hoz​ta az ígért ve​tí​tő​gé​pet?
– Igen, még teg​nap dél​után – vá​la​-
szol Mina el​bi​zony​ta​la​nod​va. – De
még nem üze​mel​tük be.
– Ak​kor most! A Scho​uw​bur​gről
ké​szült ké​pek kel​le​nek.
A nagy, sú​lyos tárgy az író​asz​tal
mel​lett áll a föl​dön. Mina ki​ve​szi a
tok​já​ból, be​dug​ja a du​gót a kon​nek​-
tor​ba, és fel​ál​lít​ja a ve​tí​tő​gé​pet az író​-
asz​ta​lon, hogy a len​csé​je egy üres fal
felé néz​zen. Én köz​ben gyor​san le​kap​-
cso​lom a vil​lanyt, és be​csu​kom az aj​-
tót. Mina meg​nyom egy pi​ros gom​bot,
és egy fe​hér négy​zet je​le​nik meg a fa​-
lon.
– Azt a koc​kát sze​ret​néd meg​néz​ni,
ame​lyi​ken Mir​jam van? – kér​de​zi, és
ami​kor bó​lin​tok, ke​res​gél​ni kezd a
film​sza​la​gok kö​zött, majd be​tesz
egyet a gép​be. A fe​hér négy​zet meg​te​-
lik élet​tel.
A film​koc​kán, még a na​gyí​tó alatt
is, Mir​jam csu​pán ég​szín​kék folt​nak
lát​szó​dott az egyik sa​rok​ban. Most, a
fal​ra ve​tít​ve ki​raj​zo​ló​dik az alak​ja, a
kék ka​bát, és ol​dal​ról az arca, de a
rész​le​tek így is el​mo​só​dot​tak.
– Mina, ez Mir​jam? – mu​ta​tok a
kép szé​lén álló lány​ra.
Igyek​szem hig​gad​tan fel​ten​ni a kér​-
dést, hogy a han​gom ne árul​jon el
sem​mit. Nem aka​rom be​fo​lyá​sol​ni
Mi​nát. Szin​te meg sem nézi a ké​pet,
csak oda​for​dul fe​lém.
– Ezt most mi​ért kér​de​zed? Hát
per​sze hogy Mir​jam. Te ma​gad mond​-
tad…
– Fe​lejtsd el, amit mond​tam! Kér​-
lek, nézd meg a ké​pet, és mondd meg,
hogy ez​zel a lánnyal jár​tál-e egy is​ko​-
lá​ba!
Vissza​for​dul a ki​ve​tí​tő felé, és a kö​-
nyö​ké​re tá​masz​kod​va hosszan vizs​-
gál​ni kez​di a ké​pet. A gép hal​kan du​-
ru​zsol, én pe​dig meg sem moc​ca​nok.
– Szó​val? – kér​de​zek köz​be még​is,
ami​kor már tény​leg nem bí​rok to​vább
vár​ni.
– Őszin​tén szól​va egy​ál​ta​lán nem
va​gyok biz​tos ben​ne. Ez az ő ka​bát​ja,
leg​alább​is Mir​jam ugyan​ilyet hor​dott.
De tá​vol áll, és épp el​for​dul. És túl ho​-
má​lyos a kép, hogy biz​tos​ra meg tud​-
jam mon​da​ni. Mi​ért kér​de​zed ezt
most?
– Mina, nézd meg a ké​pet, és
mondd meg, hogy Mir​ja​mot lá​tod raj​-
ta, vagy sem!
 – Nem tu​dom, Han​ne​ke! – Lát​szik
Mi​nán, hogy na​gyon sze​ret​ne se​gí​te​-
ni, de egy​re za​va​ro​dot​tabb​nak tű​nik.
– Ha va​la​ki arra kér​ne, hogy mu​tas​-
sam meg a ké​pen, kik​kel jár​tam is​ko​-
lá​ba, nem hi​szem, hogy bár​kit fel​is​-
mer​nék. De ha Mir​jam Ro​od​veldtet
kel​le​ne meg​ta​lál​nom, egé​szen biz​to​-
san a kék ka​bá​tos lányt vá​lasz​ta​nám.
Most már áruld el vég​re, hogy mi​ről
van szó!
– Va​la​mi nincs rend​ben, de még
nem jöt​tem rá, hogy mi az. Be tud​nád
ál​lí​ta​ni a ké​pet, hogy ne le​gyen ilyen
ho​má​lyos? Ta​lán ha kö​ze​lebb vin​nénk
a fal​hoz a ve​tí​tőt?
Még egy​szer vé​gig​né​zem a ké​pet
bal​ról jobb​ra, mint​ha egy köny​vet ol​-
vas​nék. Ka​to​nák. Ré​mült em​be​rek.
Bal​ol​dalt, na​gyon ho​má​lyo​san egy is​-
me​rős a böl​cső​dé​ből. És fent a jobb
sa​rok​ban az a lány, aki úgy néz ki,
mint Mir​jam.
Az​tán majd​nem ug​rok egy na​gyot,
ami​kor hir​te​len meg​csör​ren a te​le​fon.
Va​ló​szí​nű​leg Ol​lie hív, ahogy meg​kér​-
tem.
– Fel​ve​szed? – kér​de​zem Mi​ná​tól.
– Én nem ve​he​tem fel, hi​szen el​mé​-
le​ti​leg itt sem va​gyok. El​fe​lej​tet​ted?
Ki​ron​tok a szo​bá​ból, a te​le​fon az
elő​szo​bá​ban van, a be​já​ra​ti ajtó mel​-
lett. Már ne​gyed​jé​re csö​rög ki, ami​kor
si​ke​rül oda​ér​nem. Ol​lie az, zsú​folt
hely​ről hív​hat, mert a hát​tér​ből zajt
hal​lok.
– Nem​rég be​szél​tem vi​dé​ki ba​rá​-
tunk​kal – szól bele a te​le​fon​ba Ol​lie
ko​mo​lyan. – A kö​zös is​me​rő​sö​tök​nek
az is​ko​lá​ból nem volt anya​jegy az ar​-
cán.
A hír hal​la​tán alig bí​rom tür​tőz​tet​ni
ma​gam.
– Ez ér​de​kes – szó​la​lok meg még​is
nyu​god​tan. – Ta​lán nem ugyan​ar​ról a
sze​mély​ről be​szé​lünk? Biz​tos, hogy jól
em​lék​szik a ba​rá​tunk?
– Egész biz​to​san, a lány​nak a nya​-
kán volt egy apró anya​je​gye, és egy
nagy heg a tér​dén – mond​ja, az​tán
nagy hall​ga​tás kö​vet​ke​zik. – Sze​ret​-
néd, hogy át​men​jek va​cso​rá​ra? – kér​-
de​zi vé​gül. Ez je​len​ti azt, hogy tud​ni
sze​ret​né, mi a hely​zet.
– Kö​szö​nöm – igyek​szem én is elég
óva​to​san vá​la​szol​ni. – De in​kább
majd más​kor. Még je​lent​ke​zem.
 Nem akasz​tom vissza a te​le​fon​kagy​-
lót a vil​lá​ra, ha​nem rög​tön egy má​sik
szá​mot tár​csá​zok. Re​meg az uj​jam,
ahogy az egyik szám​je​gyet hú​zom a
má​sik után, és csak ab​ban re​mény​ke​-
dem, hogy Jans​sen néni vo​na​lát még
nem kap​csol​ták ki. De ki​csöng.
Még​is mit csi​ná​lok? Meg​halt egy
lány. Ma reg​gel el​te​met​tük. Nem szá​-
mít, ki volt, a ha​lá​la szo​mo​rú és bor​-
zal​mas és vissza​von​ha​tat​lan. Ta​lán
nem kel​le​ne boly​gat​nom a dol​go​kat.
És Jans​sen né​nit sem kel​le​ne fel​iz​gat​-
nom: túl sok min​de​nen ment már ke​-
resz​tül.
Na​gyon las​san ve​szi fel a kagy​lót, és
mo​tyog​va szól bele, mint aki nem​rég
éb​redt. Sza​bad​ko​zom, ami​ért meg​za​-
var​tam, és el​mon​dom neki, hogy egy
meg​le​he​tő​sen fur​csa kér​dést fo​gok
fel​ten​ni.
– Han​ne​ke! Te vagy a vo​nal​ban? –
kér​dez vissza.
– Igen, Jans​sen néni. A ba​rá​ta​im​-
mal azon vi​tat​kozunk, hogy a maga
ked​ves is​me​rő​sé​nek, R. kis​asszony​-
nak – itt egy ki​csit meg​ál​lok, hogy le​-
gyen ide​je fel​dol​goz​ni a hal​lot​ta​kat –
van-e anya​jegy az ál​lán. Maga mire
em​lék​szik?
– Mi​ért kér​de​zed ezt most?
Be​csu​kom a sze​mem, és tü​rel​me​sen
még egy​szer meg​kér​de​zem.
– Ké​rem, csak tes​sék vá​la​szol​ni!
Volt anya​jegy az ál​lán vagy sem?
– Nem em​lék​szem. Nem volt…
Vagy igen? Mondd meg vég​re, mi tör​-
tént!
 – Ké​sőbb be​né​zek, de még nem tu​-
dom, mi​kor – kö​szö​nök el gyor​san, és
le​ra​kom a kagy​lót.
Mir​jam Ro​od​veldtnek nem volt
anya​jegy az ál​lán, vi​szont volt egy
csú​nya heg a tér​dén. A kis​lány​nak
Kre​uk úr​nál volt anya​je​gye, vi​szont
sima volt a bőre. A Jans​sen néni kam​-
rá​já​ban buj​ká​ló lány​ról a néni nem
tu​dott biz​to​sat mon​da​ni. És van egy
lány el​te​met​ve a föld alá. Túl késő,
hogy azo​no​sít​has​sák, akik is​mer​ték
Mir​ja​mot.
Ma​gam sem vol​tam egé​szen biz​tos
ben​ne, ami​kor Ol​lie-nak azt mond​-
tam, hogy őt lá​tom a ké​pen a szín​ház
előtt. Ak​kor ez most azt je​len​ti, hogy
még van esé​lyünk meg​men​te​ni Mir​ja​-
mot?
 Mina a dol​go​zó​szo​bá​ban vár, és
nem kér​de​zi, ki​nek te​le​fo​nál​tam. Már
túl​ju​tott azon a pon​ton, hogy vá​laszt
vár​jon a kér​dé​se​i​re. A fal​ra ve​tí​tett
ké​pen min​den ugyan​olyan​nak tű​nik,
mint öt perc​cel ko​ráb​ban. De most
még ke​vés​bé ér​tem, mi za​var. Ka​to​-
nák. Ré​mült em​be​rek. Bar​na fel​öl​tők,
szí​nes ka​la​pok.
Har​mad​já​ra né​zem meg tü​ze​te​sen a
ké​pet, ami​kor meg​lá​tom. Annyi​ra
nyil​ván​va​ló, hogy nem is ér​tem, hogy
nem vet​tem ész​re ed​dig.
– Meg​van, mi nem stim​mel ez​zel a
kép​pel – sut​to​gom döb​ben​ten.
– Ezt hogy ér​ted? A szí​nek va​ló​ban
nem tö​ké​le​te​sek, de hát na​gyon gyor​-
san hív​ták elő a dia​po​zi​tí​vo​kat.
– Nem erre gon​do​lok – mon​dom,
és rá​mu​ta​tok egy pont​ra, hát​ha Mina
rá​jön ma​gá​tól. De ő to​vább​ra is a
hom​lo​kát rán​col​ja.
– Már mond​tam, hogy túl ho​má​lyos
a kép, és nem lát​ni jól az ar​cát. Ijedt​-
nek tű​nik, de mit vár​hat​nánk tőle?
– Ne az arc​ki​fe​je​zé​sé​re össz​pon​to​-
síts, ha​nem az irá​nyok​ra! – mon​dom,
és mu​to​gat​ni kez​dek. Az uj​jam​mal
kép​ze​let​be​li vo​na​la​kat raj​zo​lok a le​ve​-
gő​be ma​gya​rá​zat​kép​pen. – Itt, bal ol​-
da​lo​náll egy ka​to​na. Lá​tod, ugye? A
ra​bo​kat irá​nyít​ja. És előt​te áll egy má​-
sik.
– És?
– És a ké​pen jól lát​szik, hogy min​-
den​ki fél tő​lük. Nézd meg a ka​to​nát,
és hogy mer​re​fe​lé mu​tat! Min​den​ki
abba az irány​ba néz. Va​ló​szí​nű​leg ek​-
kor ad​ták pa​rancs​ba, hol kell be​men​-
ni a szín​ház épü​le​té​be.
Mina ar​cán las​san meg​je​le​nik a fel​-
is​me​rés.
– És Mir​jam mit néz?
Mir​jam a má​sik irány​ba for​dít​ja a
te​kin​te​tét. Oda sem fi​gyel a ka​to​nák​-
ra. A tá​vol​ban néz va​la​mit, de az már
nincs raj​ta a ké​pen. Per​sze le​het, hogy
ez egy vé​let​le​nül el​ka​pott pil​la​nat. Ta​-
lán ő is a ka​to​nák​ra fi​gyelt, csak egy
pil​la​nat​ra el​for​dí​tot​ta a fe​jét. Tu​dom,
hogy ez az egyet​len ész​sze​rű ma​gya​rá​-
zat, de a fur​csa ér​zés​től nem bí​rok
sza​ba​dul​ni.
Te is​me​ret​len lány, Mir​jam ha​son​-
má​sa! El​kép​zel​he​tő, hogy nem csak a
náci ka​to​nák​tól fél​tél?
 31.
Ko​po​gok, de Jans​sen néni nem jön
aj​tót nyit​ni. Az​tán megint, bár nem
me​rek túl han​go​san dö​röm​böl​ni, ne​-
hogy ma​gam​ra von​jam a szom​szé​dok
fi​gyel​mét.
– Hahó, Jans​sen néni! Én va​gyok
az, Han​ne​ke! – sut​to​gom.
– El​ment itt​hon​ról – egy kö​zép​ko​rú
nő szól át az utca túl​ol​da​lá​ról.
Ve​enst​ra asszony, a néni szom​széd​-
ja áll a lép​cső​fel​já​rón, aki​nek olyan
ké​sőn ke​rült elő a fia egy vi​dé​ki ki​rán​-
du​lás​ról, az​nap, ami​kor Mir​jam –
vagy a Mir​jam-ha​son​más – el​tűnt.
– De egye​dül so​sem szo​kott el​jár​ni
itt​hon​ról.
– Azt én is tu​dom, de ma még​is el​-
ment va​la​ho​vá. Alig tíz per​ce. Mond​-
tam neki, hogy szí​ve​sen el​ho​zom,
ami​re szük​sé​ge van, de nem hagy​ta.
Azt mond​ta, sa​ját ma​gá​nak kell el​in​-
téz​nie.
– És nem árul​ta el, hová ké​szül?
– Azt nem, de na​gyon iz​ga​tott​nak
tűnt. Ta​lán va​la​me​lyik fi​á​ról ka​pott
rossz hírt. Ha sze​ret​néd, meg​vár​ha​tod
ná​lam, amíg vissza​jön.
– Kö​szö​nöm, de in​kább… – Azt
akar​tam mon​da​ni, hogy meg​vá​rom a
ház előtt, de hir​te​len eszem​be jut,
hogy meg​pró​bál​hat​nék be​men​ni, hát​-
ha nyit​va hagy​ta az aj​tót. El​for​dí​tom
az aj​tó​gom​bot, vi​gyáz​va, hogy ta​ka​-
rás​ban le​gyen, és tény​leg nincs be​zár​-
va. Ahogy bel​jebb lé​pek, meg​nyi​kor​-
dul az ajtó, mire Frit​zi felu​gat a szom​-
széd​ban. – Meg​vá​rom itt, úgy​is meg​-
be​szél​tük, hogy ma meg​lá​to​ga​tom –
ki​ál​tok vissza.
Ve​enst​ra asszony gya​na​kod​va fi​gyel
a túl​ol​dal​ról.
– Min​den​képp ma akar​tam meg​lá​-
to​gat​ni – cse​ve​gek to​vább, és köz​ben
azon jár az eszem, mi​vel tud​nám
meg​győz​ni, hogy nincs ab​ban sem​mi
rossz, hogy csak úgy be​sé​tá​lok a néni
la​ká​sá​ba. – Hi​szen tud​ja maga is, ma
van Jan szü​le​tés​nap​ja. Biz​tos azért
volt olyan zak​la​tott a néni. Va​ló​szí​nű​-
leg temp​lom​ba ment. – Fo​gal​mam
sincs, mi​kor le​het Jan szü​li​nap​ja, de
két​lem, hogy Ve​enst​ra asszony job​ban
tud​ná ná​lam. Re​mé​lem, nem hall​ja ki
a han​gom​ból, hogy mi​lyen kí​no​san
ér​zem ma​gam. Egy hete, ami​kor itt
jár​tam, azt pró​bál​tam fel​idéz​ni, ho​-
gyan vi​sel​ke​dik il​le​del​me​sen az em​ber
tár​sa​ság​ban. Most vi​szont azt kell
vissza​idéz​nem, ho​gyan ha​zud​jak és
ke​res​sek ki​fo​gá​so​kat.
– Ad​jak át neki egy üze​ne​tet? – kér​-
de​zem.
Ve​enst​ra asszony nem fe​lel, és nem
is kér​de​zős​kö​dik to​vább, in​kább
vissza​megy a la​ká​sá​ba.
Bent nagy a csend. Csak az óra ke​-
tye​gé​se hal​lat​szik, az asz​ta​lon egy sze​-
let meg​kez​dett ke​nyér, mel​let​te egy
fé​lig üres csé​sze pót​te​á​val. Más jele
nincs, hogy a ház​ban lak​nak. A biz​-
ton​ság ked​vé​ért azért gyor​san kör​be​-
já​rom a szo​bá​kat: a fiúk el​ha​gya​tott
szo​bá​it, a néni há​ló​szo​bá​ját, ahol
most ró​zsa​víz il​la​ta ke​ve​re​dik doh​-
szag​gal, vé​gül a bá​csi dol​go​zó​szo​bá​-
ját, amit a ha​lá​la óta sen​ki nem hasz​-
nál. És Jans​sen néni nincs se​hol.
Lük​tet a se​bem, Wil​lem zseb​ken​dő​-
je he​lyett friss kö​tés​re len​ne szük​ség,
mert a fe​hér anya​gon már átüt a vér.
Ki​mo​som a zseb​ken​dőt a csap alatt,
és vissza​kö​tö​zöm a he​lyé​re. El​in​du​-
lok, hát​ha ta​lá​lok va​la​hol asz​pi​rint.
Mama ott​hon a kam​rá​ban tart​ja a
gyógy​szert. Be​nyi​tok a kam​rá​ba. A
be​főt​tes​üve​gek és a sa​va​nyú​sá​gok fél​-
re​tol​va, a tit​kos ajtó tár​va-nyit​va. A
ki​nyit​ha​tó ágyon gyű​rött a ta​ka​ró, és
egy kis mé​lye​dés lát​szik raj​ta, va​ló​szí​-
nű​leg itt aludt az éj​jel.
Hi​á​ba ke​res​gé​lem az asz​pi​rint, és
ta​lá​lok újabb meg újabb el​vég​zen​dő
há​zi​mun​kát, sem​mi nem tud​ja elég​gé
le​köt​ni a fi​gyel​me​met. Megint vé​gig​-
ve​szek min​dent, amit a né​ni​től meg​-
tud​tam, és rá​jö​vök, hogy va​la​mi nem
stim​mel az ese​mé​nyek idő​rend​jé​vel.
Négy hete meg​je​lent egy kis​lány Jans​-
sen néni aj​ta​ja előtt: aki vagy Mir​jam
Ro​od​veldt volt, vagy va​la​ki más. Egy
hete el​tűnt ez a lány, Jans​sen néni pe​-
dig en​gem fo​ga​dott fel, hogy meg​ke​-
res​sem. Két nap​ja egy raz​zia so​rán el​-
fog​tak egy lányt, és a Hol​land​sche
Scho​uw​burg​be vit​ték. Neki pró​bál​tam
se​gí​te​ni meg​szök​ni. De le​lőt​ték, és
meg​halt. Ő ugyan​az a lány len​ne, aki
an​nak ide​jén be​ko​po​gott Jans​sen né​-
ni​hez? Vagy egy má​sik, aki meg​sze​-
rez​te Mir​jam ru​há​it és pa​pír​ja​it ab​ban
az öt nap​ban, ami​kor nem ta​lál​tuk őt
se​hol?
 És szá​mít ez az egész most már bár​-
mit? Volt egy lány, és nincs töb​bé,
meg​halt.
– Hahó! – ki​ált​ja va​la​ki kint​ről,
majd nyi​kor​dul a be​já​ra​ti ajtó. –
Hahó, Jans​sen néni! – ki​ált megint
va​la​ki.
Ki​ro​ha​nok a kam​rá​ból, és be​csa​-
pom ma​gam mö​gött az aj​tót. Egy fi​a​-
tal sző​ke nő áll az elő​szo​bá​ban, a bol​ti
el​áru​sí​tó​nők ti​pi​kus ru​há​já​ban.
– Se​gít​he​tek? – kér​de​zem.
– Ó! – kap szín​pa​di​a​san a mel​lé​hez.
– Hol ta​lá​lom Jans​sen asszonyt?
– Ki maga? És mit ke​res itt? – kér​-
de​zek vissza gyor​san. A leg​jobb vé​de​-
ke​zés a tá​ma​dás, dön​töm el.
– Tes​sa Kos​ter​nek hív​nak. Én…
Jans​sen úr​nak dol​goz​tam a bú​tor​-
üzem​ben. És nyit​va ta​lál​tam az aj​tót.
Maga len​ne… maga Jans​sen asszony
se​gí​tő​je? – pró​bál​ko​zik egy újabb kér​-
dés​sel.
– Igen. Jans​sen asszony nincs itt​-
hon. Se​gít​he​tek va​la​mi​ben?
– Ó, nem, kö​szö​nöm. Sze​ret​tem
vol​na oda​ad​ni neki va​la​mit, de in​kább
vissza​jö​vök ké​sőbb, ami​kor itt​hon
lesz – vá​la​szol​ja Tes​sa Kos​ter mo​so​-
lyog​va, de kény​sze​re​dett a mo​so​lya,
és mi​köz​ben el​in​dul ki​fe​lé, össze​áll
ben​nem a kép. Ő az az al​kal​ma​zott,
aki a raj​ta​ütés utá​ni na​pon uta​zott el
a mé​zes​he​te​i​re.
– El​hoz​ta a fény​ké​pe​ket – szó​lok
utá​na. – El​hoz​ta őket Jans​sen úr hát​-
só szo​bá​já​ból a fe​le​sé​gé​nek.
Lát​szik raj​ta, hogy egy​sze​ri​ben el​-
pá​ro​log a ma​ga​biz​tos​sá​ga. Va​ló​szí​nű​-
leg be​sú​gó​nak néz, aki csap​dá​ba akar​-
ja csal​ni.
– Mi​kor​ra vár​ha​tó vissza Jans​sen
asszony? Min​den​képp vele kell be​-
szél​nem – vá​la​szol​ja.
Már sok​kal ked​ve​seb​ben né​zek rá,
mint az előbb, mert na​gyon sze​ret​-
ném, ha át​ad​ná ne​kem a ké​pe​ket.
– Nem tu​dom, mi​kor ér haza, ta​lán
jöj​jön el hol​nap. Maga tény​leg na​gyon
bá​tor, hogy meg​tar​tot​ta azo​kat a fény​-
ké​pe​ket. A mos​ta​ni idők​ben az ilyes​-
mi… – és sut​to​gó​ra fo​gom han​gom,
úgy foly​ta​tom: – tör​vény​be üt​kö​ző és
koc​ká​za​tos.
– Ak​kor én majd…
– Is​mer​te a csa​lá​dot, aki​ket Jans​-
sen úr búj​ta​tott? – kér​de​zem, csak
hogy lás​sa, töb​bet tu​dok, mint gon​-
dol​ja. – És a lá​nyu​kat, Mir​ja​mot?
– Nem. Maga tud er​ről? – kér​de​zi,
és köz​ben az aj​tót nézi.
– Biz​tos, hogy so​sem lát​ta őket az
üzem​ben? Hó​na​po​kig ott buj​kál​tak,
sej​te​nie kel​lett va​la​mit.
El​for​dít​ja a te​kin​te​tét, az uj​ján lévő
jegy​gyű​rűt bá​mul​ja, és ne​kem hir​te​-
len csú​nya sej​té​sem tá​mad.
– Kos​ter asszony! Maga árul​ta be a
rend​őr​sé​gen, hogy Jans​sen úr zsi​dó​-
kat rej​te​get a hát​só he​lyi​ség​ben?
Maga je​len​tet​te fel őt a ha​tó​sá​gok​nál?
– Ide hall​gas​son! – néz rám dü​hö​-
sen. – Nem he​lye​sel​tem, amit Jans​-
sen úr tett, de nem én je​len​tet​tem fel.
Nem is tud​tam a do​log​ról. Mi​kor az​-
nap reg​gel be​ér​tem a mun​ka​he​lyem​-
re, a raz​zia már rég vé​get ért. Min​den
csu​pa vér volt. Eze​ket a hát​só he​lyi​-
ség​ben ta​lál​tam, ma​gam​hoz vet​tem,
és ott​hon le​tisz​to​gat​tam őket, az​tán
kap​tam egy le​ve​let Jans​sen asszony​-
tól, ami​ben kér​te, hogy ad​jam vissza
neki a ké​pe​ket. Én nem aka​rok en​nél
job​ban be​le​bo​nyo​lód​ni ebbe. Itt hagy​-
ha​tom ma​gá​nál? Ak​kor vissza sem
kell jön​nöm.
Sző​ke tin​csei az ar​cá​ba hul​la​nak,
mi​köz​ben be​le​túr a re​ti​kül​jé​be, ke​res​-
gél egy da​ra​big, majd elő​húz egy vas​-
tag fe​hér bo​rí​té​kot.
– Tes​sék, itt van​nak!
Úgy te​szek, mint​ha gon​dol​kod​nék,
át​ve​gyem-e tőle a bo​rí​té​kot.
– Biz​tos ben​ne? Nem vár in​kább
még egy ki​csit?
 – Ve​gye már el! – gyű​ri a ke​zem​be
a ké​pe​ket, és sar​kon for​dul.
Az ab​lak​ból fi​gye​lem. Amint ki​lép a
ház​ból, fo​gom a bo​rí​té​kot, és ki​me​-
gyek a kony​há​ba. Szán​dé​ko​san nem
si​e​tek. Ko​mó​to​san he​lyet fog​la​lok, és
vég​te​len nyu​ga​lom​mal ma​gam elé he​-
lye​zem az asz​tal​ra. Idő​be te​lik, mire
rá​jö​vök, mit ér​zek: der​mesz​tő ré​mü​-
le​tet.
A vér nagy ré​szét le​tö​röl​ték a ké​-
pek​ről, csak itt-ott ra​gadt össze né​me​-
lyik. Szét​vá​lasz​tom, az​tán egyen​ként
sor​ba ren​de​zem őket ma​gam előtt az
asz​ta​lon. Egy csa​lád vér​től ra​ga​csos
em​lé​ke​ze​tét, an​nak bi​zo​nyí​té​kát, hogy
él​tek, és meg​hal​tak.
Egy fér​fi és egy nő, bi​zo​nyá​ra Ro​od​-
veldt úr és a fe​le​sé​ge, egy böl​cső mel​-
lett. A böl​cső​ben fe​hér ru​hás kis​gye​-
rek, a hát​tér​ben az asz​ta​lon tor​ta.
Szü​le​tés​nap. A kö​vet​ke​ző kép ko​ráb​-
ban ké​szül​he​tett: Ro​od​veldt asszony
le​sü​tött szem​mel, meny​asszo​nyi ru​-
há​ban, fe​jén csip​ke​fá​tyol, ke​zé​ben or​-
go​na​cso​kor. A ké​pek elő​re-hát​ra ug​-
rál​nak az idő​ben. Egy csa​lád vo​nul el
előt​tem az időt​len​ség​be. Rám mo​so​-
lyog​nak éle​tük leg​bol​do​gabb pil​la​na​-
ta​i​ból: csa​lá​di össze​jö​ve​te​lek, par​tik,
nya​ra​lás, az új la​kás, még egy új​szü​-
lött.
És két ka​masz lány egy​más​ba ka​rol​-
va. A bal ol​da​li​nak hosszú sö​tét haja
van, a szem​pil​lái bár​so​nyo​sak, és hal​-
vány anya​jegy lát​szik az ál​lán. A sze​-
me – ame​lyet én csak csuk​va lát​tam
Kre​uk úr asz​ta​lán – nagy és ki​fe​je​ző.
 A jobb ol​da​li lány ki​csit ma​ga​sabb
nála, neki is sö​tét haja van, és ép​pen
ne​vet. Szü​li​na​pi pa​pír​ko​ro​na van a fe​-
jén. Őt még so​sem lát​tam.
Re​me​gő kéz​zel for​dí​tom meg a
fény​ké​pet: Ama​lia és Mir​jam, Mir​-
jam 14. szü​le​tés​nap​ján.

Annyi min​den van, amit

leg​szí​ve​seb​ben el​fe​lej​te​nék.
A sok ne​héz​sé​get, a he​gek
alatt meg​hú​zó​dó fáj​dal​mas
se​be​ket, amik​re igyek​szem
nem gon​dol​ni, hát​ha az​zal el​-
tűn​nek.

 Nem ak​kor lát​tam utol​já​ra
Els​bet​het, ami​kor meg​mond​-
tam neki, hogy bár​csak Rolf
len​ne ha​lott, és nem Bas.
Pár hó​nap​pal ké​sőbb
megint meg​lá​to​ga​tott, es​kü​-
vői meg​hí​vó​kat ho​zott: egyet
a szü​le​im​nek, egyet pe​dig ne​-
kem. Kí​nos volt az egész,
ahogy el​fo​gad​ta anyá​tól a
teát, vá​la​szolt a kér​dé​se​i​re,
el​me​sél​te, mi​lyen lesz az es​-
kü​vői ru​há​ja, és mi​lyen vi​rá​-
gok​kal fog​ják fel​dí​szí​te​ni a
temp​lo​mot. Ami​kor mama
ma​gunk​ra ha​gyott min​ket,
hogy „be​hozzuk az el​ma​ra​dá​-
sun​kat”, Els​beth oda​for​dult
hoz​zám.
 „Anya öt​le​te volt, hogy
meg​hív​ja​lak”, szó​lalt meg
nagy ne​he​zen. „Sze​rin​te egy
es​kü​vő be​gyó​gyít​ja a se​be​ket.
De úgy sej​tem, nem fogsz el​-
jön​ni.” Kép​te​len vol​tam rá​-
jön​ni, mi van a sze​mé​ben,
mit érez: re​mény​ke​dik vagy
ha​rag​szik? Azt akar​ja, hogy
ott le​gyek, vagy így mond​ta
el, hogy azt akar​ja, nem​mel
vá​la​szol​jak.
„Tény​leg, nem”, mond​tam
ek​kor. „Nem fo​gok el​men​ni.”
„Rend​ben”, vá​la​szol​ta.
„Ak​kor ez most tény​leg a bú​-
csú.”
Olyan mél​tó​ság​tel​je​sen
tör​tént az egész. És et​től lett
csak iga​zán szo​mo​rú. Els​beth
a kony​hánk​ban ül az es​kü​vői
meg​hí​vó​já​val a ke​zé​ben, és
így ve​tünk vé​get a ti​zen​két
éves ba​rát​sá​gunk​nak. Meg​-
bo​csát​ha​tat​lan​nak érez​tem,
és az el​múlt egy év​ben so​kat
gon​dol​kod​tam raj​ta, hogy mi
fáj job​ban: ez a kép, vagy a
fér​fi, aki​hez fe​le​sé​gül ment.
És hogy me​lyi​künk​nek is kel​-
le​ne bo​csá​na​tot kér​nie a má​-
sik​tól.
Mint ki​de​rült, sok​fé​le​kép​-
pen le​het el​pusz​tí​ta​ni va​la​-
mit. A né​me​tek ágyúi meg​öl​-
ték Bast. Mi a sza​va​ink​kal öl​-
tük meg a ba​rát​sá​gun​kat Els​-
beth​tel.
 32.
Egy pil​la​nat​ra úgy ér​zem, mint​ha
min​den erő el​szállt vol​na be​lő​lem.
Ama​lia. Ama​lia.
Ama​lia volt te​hát a lány, akit Ol​lie
az éj lep​le alatt el​ho​zott Kre​uk úr​hoz.
Ő fek​szik most hol​tan a föld​ben. Őu​-
tá​na ku​tat​tam egész idő alatt. Egy​re
csak szo​ron​ga​tom a ke​zem​ben a fény​-
ké​pü​ket, meg​érin​tem az ar​cu​kat. A
ha​lott lá​nyét, és a má​si​két, aki el​tűnt.
Zajt hal​lok az elő​szo​bá​ból, és egy
kis lég​fu​val​lat áram​lik be​fe​lé. Va​la​ki
ki​nyi​tot​ta a be​já​ra​ti aj​tót, Jans​sen
néni jött haza? De ak​kor mi​ért nem
hal​lom a bot​ja ko​po​gá​sát? Ta​lán in​-
kább Tes​sa Kos​ter jött vissza.
– Itt va​gyok a kony​há​ban – ki​ál​tok
ki erőt​le​nül.
– Jans​sen néni? – hang​zik fel bi​-
zony​ta​la​nul kint​ről. – Chris​tof​fel va​-
gyok.
– Na​hát, Chris​tof​fel! Én va​gyok az,
Han​ne​ke – ki​ál​tok ki. Kap​kod​va
össze​söp​röm a ké​pe​ket, és gyor​san
vissza​te​szem őket a bo​rí​ték​ba. Épp si​-
ke​rül be​csúsz​tat​nom a tál​ca alá, mi​-
kor Chris​tof​fel be​nyit a kony​há​ba.
Még raj​ta a fe​hér ing és a sö​tét nad​-
rág, ami​ben el​kí​sér​te reg​gel Jans​sen
né​nit a te​me​tés​re.
– Hol van a néni? – kér​de​zi, és az
ing​uj​já​val le​tör​li az iz​zad​sá​got a hom​-
lo​ká​ról. – Nem​rég erre jár​tam, és azt
mond​ta, kí​sér​jem el va​la​ho​vá. El kel​-
lett in​téz​nem egy ki​szál​lí​tást, és úgy
volt, hogy vissza​jö​vök érte.
 – A néni… – kez​dek bele a vá​lasz​ba,
az​tán el​ka​lan​doz​nak a gon​do​la​ta​im.
Mos​ta​ná​ban foly​ton ez tör​té​nik.
Ama​li​át vit​ték be a Scho​uw​burg​be?
Mir​jam leg​jobb ba​rát​nő​jét? Aki​nek
Kijk​du​in​ben kel​lett vol​na len​nie?
Az​tán rá​jö​vök, hogy Chris​tof​fel még
min​dig a vá​la​szom​ra vár.
– Jans​sen néni már nem volt itt​-
hon, ami​kor ide​ér​tem. Mond​ta, hogy
hová kel​lett vol​na el​kí​sér​ned?
– Azt mond​ta, té​ged kell meg​ke​res​-
nünk, de te, ugye​bár, itt vagy – rán​-
col​ja a hom​lo​kát Chris​tof​fel. – Sür​gős
le​he​tett a do​log, mert ami​kor mond​-
tam, hogy előt​te el kell men​nem va​la​-
ho​vá, na​gyon iz​ga​tott lett.
– Ér​tem. Azt hi​szem, fél​re​ér​tet​tük
egy​mást, és ő is el​in​dult hoz​zánk.
 A franc​ba! Mon​da​nom kel​lett vol​na
a né​ni​nek a te​le​fon​ban, hogy ne moz​-
dul​jon se​ho​vá. De hoz​zánk nem me​-
he​tett, hi​szen nem tud​ja a cí​me​met,
sőt va​ló​szí​nű​leg még a csa​lád​ne​ve​met
sem. Ha Chris​tof​fel nem ácso​rog​na
itt, át tud​nám ku​tat​ni a há​zat, hát​ha
ha​gyott üze​ne​tet.
– Va​la​mi mi​att na​gyon ag​gó​dott,
érez​tem a hang​ján – szó​lal meg Chris​-
tof​fel. – Meg​vá​rom, amíg vissza​jön.
– Biz​tos van jobb dol​god. Oda​-
adom, ami​vel a néni tar​to​zik a fá​ra​do​-
zá​so​dért, és nyu​god​tan ha​za​me​hetsz.
Chris​tof​fel bosszan​tó​an kö​te​les​ség​-
tu​dó. Leül mel​lém az asz​tal​hoz, és
szó​ra​ko​zot​tan bab​rál​ni kez​di az egyik
te​ás​csé​szét. Tel​nek a per​cek. Mit csi​-
nál majd a néni, ha nem ta​lál meg se​-
hol? Biz​tos va​la​mi meg​gon​do​lat​lan​sá​-
got. El​megy Kre​uk úr​hoz? Vagy meg​-
ke​re​si Ol​lie-t? Mennyit árul​tam el
neki Ol​lie-ról és az el​len​ál​lás​ról? Fo​-
gal​mam sincs, már nem em​lék​szem.
– Sze​rin​ted tény​leg nem gond, ha
most el​me​gyek? Len​ne egy má​sik el​-
in​téz​ni​va​lóm – szó​lal meg vé​gül
Chris​tof​fel.
– Per​sze, menj csak! Majd mon​dom
Jans​sen né​ni​nek, hogy be​néz​tél. –
Olyan gyor​san pat​ta​nok fel, és bú​-
csúz​ko​dom, hogy le sem ta​gad​hat​-
nám, mennyi​re igyek​szem meg​sza​ba​-
dul​ni tőle.
– Hol van a sap​kám? – for​dul
vissza, mire gyor​san a ke​zé​be nyo​-
mom a szür​ke sap​kát, amit a szé​ken
ha​gyott.
 Már az elő​szo​bá​ban va​gyunk, ami​-
kor nyi​kor​dul va​la​mi a kam​rá​ban. Is​-
me​rős, fá​radt hang. Édes is​te​nem, a
kam​ra​aj​tót be​csuk​tam ugyan, ami​kor
Tes​sa Kos​ter hir​te​len meg​je​lent, de a
tit​kos aj​tó​ra el​fe​lej​tet​tem vissza​akasz​-
ta​ni a kam​pót. Biz​tos az nyi​ko​rog.
– Régi há​zak​ban fura han​go​kat le​-
het néha hal​la​ni – szó​la​lok meg.
A be​já​ra​ti aj​tó​ban ál​lunk, már csak
egy lé​pés, és meg​sza​ba​du​lok Chris​tof​-
fel​től, és vég​re ki​ta​lál​ha​tom, hová me​-
he​tett Jans​sen néni. Kre​uk úr​nál kell
elő​ször pró​bál​koz​nom, vég​té​re is ő
mu​ta​tott be a né​ni​nek, és ő in​téz​te a
fér​je te​me​té​sét is.
– Leg​kö​ze​lebb majd ho​zok egy kis
ke​nő​zsírt – szó​lal meg Chris​tof​fel,
ami​kor ki​nyi​tom neki a be​já​ra​ti aj​tót.
– Min​dig nyi​ko​rog a polc, ha nincs
be​akaszt​va a kam​pó.
És…
És még csak ész​re sem ve​szi, mit
mond. Csak egy mon​dat. Egy​más
mögé ve​tett sza​vak sora, egy jó szán​-
dé​kú fel​aján​lás. A fe​jé​be nyom​ja a
sap​ká​ját, az ajtó nyit​va áll.
Mint​ha las​sí​tott fel​vé​telt néz​nék,
vagy egy álom​ban lát​nám ma​gam. Be​-
csu​kom az aj​tót, halk kat​ta​nás​sal a
he​lyé​re ug​rik a zár.
– Han​ne​ke? Mi van?
Min​dig nyi​ko​rog a polc, ha nincs
be​akaszt​va a kam​pó. Gon​do​lat​ban
újra meg újra le​ját​szom a mon​da​tot,
ku​ta​tok, ke​re​sek va​la​mi je​let, egy má​-
sik ér​tel​met. Hát​ha még​sem azt je​len​-
ti, pe​dig tu​dom, hogy nem je​lent​het
mást.
Nem a kam​ra​aj​tót em​lí​tet​te, ha​nem
a pol​cot. Ki​fe​je​zet​ten azt. Te​hát tud​-
nia kell, hogy a tit​kos polc mö​göt​ti
ajtó ki​vá​gó​dik, ha ki​akaszt​ja va​la​ki a
kam​pót. Hogy ez min​dig így tör​té​nik.
Chris​tof​fel pon​to​san tud​ja, ho​gyan
mű​kö​dik a tit​kos polc.
– Han​ne​ke, az előbb azt akar​tad,
hogy ha​za​men​jek – néz rám za​va​ro​-
dot​tan Chris​tof​fel.
– Te tudsz a rej​tek​hely​ről – sut​to​-
gom meg​il​le​tőd​ve. – Chris​tof​fel! –
Meg​ráz​za a fe​jét, de már késő, lát​tam,
ahogy vil​lan a te​kin​te​te. – Mit tudsz a
kam​rá​ról, Chris​tof​fel? – kér​de​zem
most már ked​ve​sen.
– Nem tu​dok róla sem​mit. Kér​lek,
ne be​szél​jünk er​ről! En​gedj vég​re el​-
men​ni!
Az aj​tó​gomb felé nyúl, de gyor​san
ne​ki​dő​lök az aj​tó​nak, és az út​ját ál​-
lom.
– Nem en​ged​het​lek így el. Te is tu​-
dod.
– Han​ne​ke, kér​lek, hagy​juk ezt! –
olyan hal​kan mond​ja, hogy alig hal​la​-
ni a hang​ját.
Kint az ut​cán az esti új​sá​got árul​ja
han​go​san egy rik​kancs, és va​la​ki ha​-
tá​ro​zott moz​du​la​tok​kal su​hog​tat​ja a
sep​rű​jét a macs​ka​kö​vön. Az élet zaj​lik
a napi ke​rék​vá​gás​ban, én pe​dig itt ál​-
lok ez​zel a ked​ves fi​ú​val, aki egy​sze​ri​-
ben holt​sá​padt lett.
– Fi​gyelj rám, Chris​tof​fel, nincs itt
raj​tunk kí​vül sen​ki, nem szá​mít, hogy
jó vagy rossz, ami tör​tént! Nem szól​-
ha​tok róla sem a rend​őr​ség​nek, sem
más​nak, csak Jans​sen né​ni​nek. De
na​gyon kér​lek, mondd el, hon​nan
tudsz a kam​ra mö​göt​ti tit​kos rej​tek​-
hely​ről!
Kint az ut​cán meg​csör​ren va​la​mi,
ta​lán az ut​ca​sep​rő ta​lált egy pénz​ér​-
mét. Chris​tof​fel a ke​zét tör​de​li, az
egyik uj​ján be​sza​kadt a bőr, lát​szik,
hogy a sok ide​ges​ke​dés​től gyak​ran
rág​ja a kör​mét. Ma​ga​sabb ná​lam, bár
csak ki​csit. Lát​szik, hogy hir​te​len nőtt
meg, és ma​gas fiú lesz.
– Nem tud​tam róla… – szó​lal meg.
– Es​kü​szöm, kez​det​ben nem sej​tet​-
tem sem​mit. Jans​sen néni min​dig le​-
ül​tet és meg​kí​nál va​la​mi​vel, néha be​-
szél​ge​tünk is ki​csit. És az el​nyom​ta a
kam​rá​ból jövő ne​sze​ket.
 – Ki​vé​ve, ami​kor…
– Egy​szer hoz​tam va​la​mit a né​ni​-
nek, és nem ta​lál​ta a pénz​tár​cá​ját.
Fel​ment az eme​let​re, és jó so​ká​ig ke​-
res​gélt oda​fent. Itt lent csend volt, az​-
tán meg​nyi​kor​dult va​la​mi.
– És te oda​men​tél, hogy meg​nézd,
mi az? – Ez annyi​ra il​le​ne Chris​tof​fel​-
hez, aki szí​ve​sen se​gít, és ha hall​ja,
hogy nyi​ko​rog egy zár vagy egy ajtó,
biz​to​san fel​ajánl​ja, hogy meg​ja​vít​ja.
– Nem kel​lett sem​mit csi​nál​nom.
Hal​lot​tam a nyi​kor​gást, és az​tán egy
lány sé​tált ki a kam​rá​ból.
Te​hát még va​la​ki lát​ta őt. Egy újabb
bi​zo​nyí​ték, hogy a lány lé​te​zett. Az
em​lé​ket fel​idéz​ve Chris​tof​fel ar​cán át​-
su​han a cso​dál​ko​zás, ezt érez​het​te,
ami​kor meg​lát​ta a lányt. Mi​lyen meg​-
le​pő hely​zet le​he​tett! Áll a kony​há​ban,
és ki​sé​tál egy lány a kam​rá​ból.
– Fel​is​mer​te a han​go​mat – foly​tat​ja
Chris​tof​fel. – Azt mond​ta, csak az al​-
ka​lom​ra várt, hogy a néni ki​men​jen
va​la​ho​vá.
A lány fel​is​mer​te. Az agyam kép​te​-
len be​fo​gad​ni min​dent egy​szer​re, in​-
kább be​le​ka​pasz​ko​dik a sza​vak​ba.
Fel​is​mer​te… a hang​ját. Mi​ért nem azt
mond​ta Chris​tof​fel, hogy „meg​hal​lot​-
ta” a hang​ját. Fel​is​mer​ni azt tud​juk,
amit már ele​ve is​me​rünk.
– Is​mer​ted őt, ugye? – És mi​köz​ben
las​san ki​mon​dom a sza​va​kat, már tu​-
dom, ki​ről van szó. – Te is​mer​ted
Ama​li​át.
– Hon​nan tu​dod a ne​vét?
– És te?
 – Együtt jár​tunk is​ko​lá​ba. Együtt
nőt​tünk fel mind a hár​man: én, Ama​-
lia és… – vá​la​szol Chris​tof​fel, az​tán
hir​te​len el​hall​gat, én pe​dig nem bí​-
rom meg​áll​ni, és ki​mon​dom he​lyet​te
a ne​vet.
– És Mir​jam.
– Igen, Mir​jam – sut​tog​ja.
És Chris​tof​fel ek​kor tel​je​sen vá​rat​-
lan dol​got tesz. Há​tát a fal​nak tá​-
maszt​ja, le​ros​kad a pad​ló​ra, ököl​be
szo​rí​tott ke​zét az ar​cá​ra szo​rít​ja, és
sír​va fa​kad. Ráz​za a zo​ko​gás, és po​-
tyog​nak a könnyei, mint egy kis​fi​ú​-
nak.
Azon​nal le​tér​de​lek mel​lé. Ezt a fáj​-
dal​mat is​me​rem.
– Chris​tof​fel! Te… sze​rel​mes vol​tál
Mir​jam​ba?
 A sí​rás​tól aka​do​zik a hang​ja, ami​-
kor meg​szó​lal.
– Ő so​sem vett ész​re. Leg​alább​is
nem úgy. Úgy ke​zelt, mint​ha a báty​ja
len​nék. Azt hit​tem, nem sze​ret. De ta​-
valy egy​szer el​mond​ta, nem ar​ról van
szó, hogy nem sze​ret, ha​nem hogy
Ama​lia is sze​rel​mes be​lém. Meg hogy
Ama​lia sze​re​tett be​lém ko​ráb​ban, és
nem akar​ja be​csap​ni a ba​rát​nő​jét. Én
sej​tet​tem már leg​be​lül, hogy ez a
hely​zet, mert Ama​lia fur​csán vi​sel​ke​-
dett, meg ide​ges lett, ami​kor ve​lem
be​szélt. Ál​lan​dó​an ne​vet​gélt meg vi​-
ho​gott, de én min​dig csak ba​rát​ként
néz​tem rá.
– Te vagy az a bi​zo​nyos T. Nem pe​-
dig To​bi​as – szó​la​lok meg, mire
Chris​tof​fel ér​tet​le​nül néz rám. – Ta​-
lál​tam egy le​ve​let – foly​ta​tom ma​gya​-
rá​zat​kép​pen. – Aki írta, egy fiút em​lí​-
tett ben​ne, akit sze​re​tett, de nem írta
le a tel​jes ne​vet, csak annyit, hogy T.
Ó, azok a hü​lye an​gol her​ceg​nők! A
le​ve​let nem Mir​jam írta Ama​li​á​nak,
ha​nem for​dít​va. És Mir​jam ak​kor ol​-
vas​hat​ta el, ami​kor még is​ko​lá​ba járt.
– A be​ce​ne​vem mi​att – vá​la​szol
Chris​tof​fel. – Tisz​ta hü​lye​ség, már
nem is em​lék​szem, mi​kor ag​gat​ták
rám.
A kom​pon, ami​kor a mi​nap ta​lál​-
koz​tunk, a ba​rá​tai Tof​nak hív​ták, ami
hol​lan​dul nagy​me​nő. De nem a szó
je​len​té​se volt a lé​nyeg, a ke​reszt​ne​vé​-
ből vet​ték a be​ce​ne​vet: Chris​tof​fel,
Tof.
– És hány​szor ta​lál​koz​tál Ama​li​á​-
val, amíg itt volt a tit​kos kam​rá​ban?
– Csak két​szer. Mi​kor má​sod​já​ra
vol​tam itt, meg​vár​ta, amíg Jans​sen
néni el​megy va​la​ho​vá. Azt mond​ta,
hogy az új​ság​ban lá​tott egy üze​ne​tet.
Az​tán meg​kért, hogy se​gít​sek neki
meg​szök​ni.
Az új​ság! A há​rom​so​ros üze​net: Eli​-
za​beth​nek hi​ány​zik a ba​rát​nő​je,
Mar​ga​ret, de kel​le​me​sen te​lik a szün​-
idő Kijk​du​in​ben.
Az első nap, ami​kor ide​jöt​tem,
Jans​sen néni el​mond​ta, hogy vett egy
új​sá​got Mir​jam​nak, és szólt neki,
hogy ma​rad​jon csend​ben, mert a ki​fu​-
tó​fi​út vár​ja. Azt azon​ban so​sem em​lí​-
tet​te, hogy egye​dül hagy​ta Chris​tof​felt
a kony​há​ban. Biz​tos nem tar​tot​ta fon​-
tos​nak, hogy ezt is el​me​sél​je. Mert
mi​ért fed​te vol​na fel ma​gát Mir​jam
egy ki​fu​tó​fi​ú​nak, aki csak be​vá​sá​rolt a
né​ni​nek?
– És te se​gí​tet​tél neki meg​szök​ni? –
kér​de​zem.
– Igen.
– De egy cso​mó dol​got ak​kor sem
ér​tek. Ama​lia nem árul​ta el ne​ked,
hogy Jans​sen néni sze​rint ő Mir​jam?
És mi​ért ment el bú​csú nél​kül? És
hogy le​het​tek Ama​li​á​nál Mir​jam pa​-
pír​jai a raz​zia es​té​jén?
Chris​tof​fel eset​le​nül tö​röl​ge​ti a
könnye​it a te​nye​ré​vel. Nincs ná​lam
zseb​ken​dő, de ha len​ne, ak​kor sem
biz​tos, hogy fel​aján​la​nám neki. Még
azt sem tu​dom, én ma​gam mit te​szek:
vi​gasz​ta​lom? Vagy val​la​tom? Ez a fiú
itt tud​ja a vá​laszt az összes kér​dés​re,
amit egy hete hi​á​ba ker​ge​tek. A se​gít​-
sé​gé​vel az ese​mé​nyek olyan so​ro​za​ta
in​dult el, ami sok fáj​dal​mat és gyöt​-
rel​met oko​zott. És még min​dig nem
ér​tem, mi​ért.
– El​mond​ta, hogy az​nap éj​jel, ami​-
kor Ro​od​veldték rej​tek​he​lyén raj​ta​-
ütöt​tek, össze​ta​lál​ko​zott Mir​jam​mal
az ut​cán – kezd bele Chris​tof​fel. –
Mir​jam az éle​tét pró​bál​ta men​te​ni, de
félt, hogy ha​ma​ro​san el​kap​ják. Ama​-
lia fel​aján​lot​ta neki, hogy cse​rél​je​nek
ka​bá​tot és sze​mély​azo​nos​sá​got. Azt
mond​ta Mir​jam​nak, ha nem zsi​dó pa​-
pír​jai van​nak, ak​kor meg​me​ne​kül​het,
ő pe​dig majd el​megy és kér új pa​pí​ro​-
kat ma​gá​nak. De ka​to​nák jár​őröz​tek a
kö​zel​ben, nem tu​dott ha​za​jut​ni, és at​-
tól félt, hogy Mir​jam ru​há​já​ban és pa​-
pír​ja​i​val a ke​zé​ben azon nyom​ban
agyon​lö​vik. Ezért jött Jans​sen né​ni​-
hez, a cí​met Mir​jam​tól tud​ta meg.
– De ami​kor már itt volt, mi​ért nem
mond​ta meg a né​ni​nek, hogy ki ő va​-
ló​já​ban? Mi​ért nem kér​te meg, hogy
se​gít​sen új pa​pí​ro​kat sze​rez​ni?
Chris​tof​fel mor​co​san meg​von​ja a
vál​lát.
– Nem tu​dom. Csak annyit mon​-
dott, hogy nem akar​ja, hogy a néni
meg​tud​ja a dol​got.
De mi​ért? Ak​kor akar​ta el​mon​da​ni
az igaz​sá​got, ami​kor Mir​jam már biz​-
ton​ság​ban van? Nem akar​ta, hogy
bár​ki meg​tud​ja, hogy az iga​zi Mir​jam
Ro​od​veldt ha​mis pa​pí​rok​kal me​ne​kül
va​la​ho​vá? Újabb és újabb kér​dé​sek
me​rül​nek fel, és a tör​té​net bi​zo​nyos
ré​szei így sem áll​nak össze egésszé.
– És hová ment Ama​lia, mi​után se​-
gí​tet​tél neki ki​jut​ni a ház​ból? – kér​de​-
zem.
– Egy da​ra​big ná​lunk volt. Apa so​-
kat uta​zik, és nem is sej​tet​te, hogy
buj​kál va​la​ki az alag​sor​ban.
Né​hány nap​pal ez​előtt ez a lány,
akit égre-föld​re ke​res​tem, Chris​tof​fe​-
lék​nél buj​kált, aki​vel több​ször is ta​lál​-
koz​tam azok​ban a na​pok​ban.
– És mi​ért ment el tő​le​tek is? – kér​-
de​zem.
Azt ér​tem, hogy Ama​lia nem akart a
ha​tó​sá​gok​hoz for​dul​ni és va​la​mi​lyen
in​dok​kal új pa​pí​ro​kat kér​ni. Még kis​-
ko​rú volt, és a szü​le​i​nek is je​len kel​-
lett vol​na len​ni​ük, de ők már nem vol​-
tak a vá​ros​ban. Azt is meg​ér​tem, hogy
szí​ve​seb​ben volt egy régi ba​rát​já​nál,
mint Jans​sen né​ni​nél, aki ide​gen volt
a szá​má​ra, és még csak azt sem tud​ta,
ki ő va​ló​já​ban. Azt vi​szont tény​leg
nem ér​tem, hogy mind​azok után,
amin ke​resz​tül​ment, mi​ért jött el
Chris​tof​fe​lék​től.
– Mi​ért me​ne​kült Ama​lia a biz​ton​-
sá​got je​len​tő he​lyek​ről, Chris​tof​fel?
En​nek így sem​mi ér​tel​me, ezt sze​ret​-
ném meg​ér​te​ni.
Chris​tof​fel még min​dig sír, egy​re
csak pa​tak​zik a könnye.
– Mi​ért ment el az​nap éj​jel tő​le​tek?
– kér​de​zem még egy​szer.
– Mert el​küld​tem – só​hajt fel. – El​-
mon​dott egy tit​kot, mire én el​küld​-
tem. De nem akar​tam a ha​lá​lát. Es​kü​-
szöm, so​sem gon​dol​tam ilyes​mi​re!
Na​gyon ha​ra​gud​tam rá. Azt mond​tam
neki, hogy a ná​cik is ked​ve​seb​bek
lesz​nek vele, mint én, ha még egy​szer
meg​lá​tom. Én küld​tem ki az ut​cá​ra,
mi​at​tam fu​tott el, egye​ne​sen a né​met
ka​to​nák kar​ja​i​ba. Elő​lem me​ne​kült,
ami​kor a raz​zia so​rán el​fog​ták –
mond​ja el​kín​zott han​gon Chris​tof​fel.
– És mi az a ti​tok, ami mi​att nem
en​ged​ted, hogy ott ma​rad​jon ná​la​tok?
– Azt nem… nem aka​rom – most
már tel​je​sen hisz​té​ri​kus a sí​rá​sa.
Meg​ütö​ge​tem a há​tát, hát​ha az se​gít.
Át​iz​zadt a pu​ló​ve​re, alig kap le​ve​gőt.
Csak pár év​vel fi​a​ta​labb ná​lam, de
most olyan, mint egy kis​gye​rek.
– Nem aka​rok ar​ról be​szél​ni – hüp​-
pö​gi. – Kér​lek, ne kell​jen…
– Jól van, nincs sem​mi gond –
nyug​tat​ga​tom. Ha to​vább eről​te​tem,
egé​szen össze​tö​rik.
Bár még va​la​mit mu​száj meg​kér​-
dez​nem. A nagy össze​füg​gé​se​ken nem
vál​toz​tat ugyan, de sa​ját ma​gam mi​att
ezt még meg kell tud​nom.
– Chris​tof​fel! Azt mond​tad, Ama​lia
az​nap kér​te a se​gít​sé​ge​det a szö​ké​sé​-
hez, ami​kor meg​lát​ta a hir​de​tést az
új​ság​ban. De ak​kor nem se​gít​het​tél
neki, hi​szen az​nap este Jans​sen néni
még be​szélt vele. Vissza​lo​póz​tál a la​-
kás​ba, ami​kor a néni át​ment a szom​-
széd​asszo​nyá​hoz? Vagy te jöt​tél rá,
ho​gyan le​het ki​nyit​ni a hát​só aj​tót kí​-
vül​ről?
– Nem, Ama​lia el​rej​tő​zött a ház​ban,
amíg a néni a szom​széd​ban volt, én
más​nap jöt​tem el érte – vá​la​szol​ja
Chris​tof​fel.
De így sem stim​mel a dol​gok idő​-
rend​je. Más​nap én is ott vol​tam.
Jans​sen né​ni​vel a kony​há​ban ül​tünk,
és Mir​jam el​tű​né​sé​ről me​sélt.
– Nem jól em​lék​szel, Chris​tof​fel.
Az​nap én is itt vol​tam. Lát​ta​lak, ami​-
kor meg​ér​kez​tél az össze​csuk​ha​tó
ágyért.
– Igen, el​jöt​tem az ágyért – vá​la​-
szol​ja.
Az​tán hall​gat. És én is hall​ga​tok.
Chris​tof​fel ked​ves​ség​ből rám hagy​-
ja, hogy ma​gam il​lesszem össze az
utol​só rész​le​te​ket. Ha nem aka​rom,
nem te​szem, és ak​kor csak annyit kell
mon​da​nom Jans​sen né​ni​nek, hogy
Ama​lia a kam​rá​ban volt, az​tán el​tűnt,
és meg​halt. És ez is igaz lesz, az pe​dig
nem szá​mít töb​bé, ho​gyan szö​kött
meg. Vagy pe​dig úgy dön​tök, hogy
össze​il​lesz​tem a hi​ány​zó ré​sze​ket, és
még több fáj​dal​mat oko​zok.
De ezt kell ten​nem. Ér​zem.
Eszem​be jut, mi​lyen vi​dá​man
nyom​ta a ke​zem​be Mina a nagy ba​-
tyut, és mi​lyen lel​ke​sen ci​pel​tem a
vál​la​mon ki​lo​mé​te​re​ken át, mert azt
hit​tem, ba​ba​hol​mi van ben​ne. És csak
jó​val ké​sőbb döb​ben​tem rá, hogy mi​-
ben se​géd​ke​zem. A ba​ba​ko​csi​ról is ki​-
de​rült, hogy egy tit​kos fény​ké​pe​ző​gé​-
pet rejt. És Ol​lie sem Ju​dit​het sze​re​ti,
ha​nem Wil​lemöt. Mert eb​ben a há​bo​-
rú​ban sem​mi sem az, ami​nek lát​szik,
és min​den más​képp tör​té​nik, mint
ami​re szá​mí​tot​tam. És már túl sok
időt töl​töt​tem az​zal, hogy ne ve​gyem
ész​re, ami az or​rom előtt van.
Ama​lia az össze​csuk​ha​tó ágy​ban
rej​tő​zött el. Chris​tof​fel kis ké​zi​ko​csin
gu​rí​tot​ta ki a ház​ból. Mi​köz​ben azon
töp​reng​tem, hogy egy​ál​ta​lán se​gít​sek-
e meg​ta​lál​ni az el​ve​szett lányt, ő ott
volt tő​lünk pár lé​pés​re.
– Ama​lia vé​gig arra várt az össze​-
haj​to​ga​tott ágy​ban, hogy érte gye​re.
Ki​me​rült​nek ér​zem ma​gam, és
Chris​tof​fel is. Mind​ket​ten azt akar​juk,
hogy vége le​gyen en​nek, vég​ér​vé​nye​-
sen.
– So​ká​ig kel​lett vár​nia – szó​lal meg
Chris​tof​fel. – Amíg a néni aludt, el​-
volt a nap​pa​li​ban, de ami​kor fel​éb​-
redt, vissza kel​lett mász​nia az ágy​ba.
Meg​ígér​tem neki, hogy ami​lyen ko​rán
csak tu​dok, ide​jö​vök más​nap.
 – És mi​köz​ben mi itt ül​dö​gél​tünk,
te ki​csem​pész​ted a ház​ból? Tud​tad,
hogy a néni fel​bé​relt a ke​re​sé​sé​re?
– Egy ba​rá​tom a se​gít​sé​ge​met kér​-
te. Csak erre gon​dol​tam.
Nem tu​dom, mit vá​la​szol​jak erre.
Me​sél​jem el neki, mennyi​re két​ség​be
volt esve a néni, ami​kor fel​fe​dez​te,
hogy el​tűnt a kis​lány a kam​rá​ból. Me​-
sél​jem el Chris​tof​fel​nek, mi​lyen volt
lát​ni, hogy Ama​lia tér​de meg​bi​csak​-
lik, és össze​esik a hí​don.
Hall​ga​tok, Chris​tof​fel pe​dig a
könnye​i​vel küsz​kö​dik. A há​tát si​mo​-
ga​tom, és hal​kan nyug​tat​ga​tom, mert
ve​lem is ezt tet​ték, ami​kor Bast gyá​-
szol​tam. Mert nin​cse​nek sza​vak.
 33.
SZOMBAT
Ami​kor va​la​mi úgy ér vé​get, ahogy
nem szá​mí​tot​tál rá, ahogy el​kép​zel​ni
sem tud​tad – ak​kor vé​get ér-e egy​ál​-
ta​lán? Vagy újabb, jobb vá​la​szo​kat
kell ke​res​ni, hogy vég​re nyu​god​tan
tel​je​nek az éj​sza​kák? Vagy ta​lán ez a
jele, hogy ide​je meg​bé​kül​ni.
Két na​pom​ba telt, mire si​ke​rült je​-
gyet sze​rez​nem Kijk​du​in​be.
A vo​nat meg​áll Há​gá​ban, ahol
mint​ha még több né​met ka​to​na len​ne,
mint Amsz​ter​dam​ban. Át​szál​lok a
kijk​du​i​ni vo​nal​ra. Ahogy kö​ze​le​dünk
a ten​ger​hez, a le​ve​gő egy​re só​sabb. Én
va​gyok az egyet​len le​szál​ló utas, ke​-
zem​ben a kis bő​rön​döm​mel úgy né​zek
ki, mint egy bo​lond tu​ris​ta, aki a tél
kö​ze​pén dön​tött a stran​do​lás mel​lett.
A ha​jam tel​je​sen össze​kó​co​ló​dik az ál​-
lan​dó szél​ben, a sze​me​met csí​pi a hi​-
deg, sós le​ve​gő. A szé​pen meg​ter​ve​-
zett új üdü​lő​te​lep nagy szen​zá​ció volt,
alig egy év​ti​zed​del a meg​szál​lás előtt
épült ki. A régi erőd​ben, a part men​-
tén most né​met ka​to​nák ál​lo​má​soz​-
nak.
Csak né​hány he​lyi la​kos​sal ta​lál​ko​-
zom út​köz​ben. Egy fi​ú​nál ér​dek​lő​-
döm, mire köz​li, hogy még messze va​-
gyok a cé​lom​tól, de fel​ajánl​ja, hogy
szí​ve​sen el​visz odá​ig. Fel​ka​pasz​ko​-
dom a bi​cik​li​váz​ra, és nem so​ká​ra be​-
gör​dü​lünk az apró vá​ros​köz​pont​ba.
– Meg​ér​kez​tünk – ál​lít​ja meg a bi​-
cik​lit, és az út túl​ol​da​lán álló ház​sor​ra
mu​tat, amely​nek kö​ze​pén egy hal​-
vány​zöld épü​let áll.
Meg​kö​szö​nöm a fu​vart, majd el​ren​-
de​zem a szok​nyá​mat. Ama​lia nagy​-
nén​jé​nek szép, fes​tett tor​ná​cos ven​-
dég​há​za van. Vi​dám fel​irat jel​zi, hogy
a szál​ló té​len is szí​ve​sen fo​gad​ja a
ven​dé​ge​ket. Tu​dom, mi vár az ajtó
mö​gött, leg​alább​is úgy gon​do​lom. Bár
még min​dig be​to​la​ko​dó​nak ér​zem
ma​gam. Nem ér​te​sí​tet​tem sen​kit a lá​-
to​ga​tá​som​ról, de már elég volt a sok
kö​dös hely​zet​ből és ta​lál​ga​tás​ból, és a
sa​ját sze​mem​mel aka​rom lát​ni. A
ben​nem élő fe​ke​te​pi​a​co​zó bi​zo​nyí​té​-
kot akart, va​la​mi kéz​zel​fog​ha​tó dol​got
a való vi​lág​ból.
Ko​po​gok, és egy kö​zép​ko​rú hölgy
kész​sé​ge​sen aj​tót nyit. Ama​lia nagy​-
nén​je le​het. Ne​héz le​het meg​él​ni egy
ilyen he​lyen, ami​kor nincs for​ga​lom,
most meg fő​leg, hogy a né​me​tek szin​-
te min​de​nütt aka​dá​lyo​kat ál​lí​tot​tak
fel, hogy el​le​he​tet​le​nít​sék a szö​vet​sé​-
ge​sek part​ra​szál​lá​sát.
– Szo​bát ke​res? – kér​de​zi a hölgy,
és már nyúl is a bő​rön​dö​mért. – Fá​-
rad​jon bel​jebb! A tár​sal​gó​ban be​gyúj​-
tot​tunk a kan​dal​ló​ba, ott fel​me​le​ged​-
het, ad​dig ké​szí​tek va​la​mi ha​rap​ni​va​-
lót.
Kö​ve​tem az épü​let bel​se​jé​be, és
azon gon​dol​ko​dom, mit vá​la​szol​jak,
és mennyit árul​jak el neki. Sem​mi​lyen
fe​dő​szto​rit nem ta​lál​tam ki. A tör​tén​-
tek után töb​bé nem aka​rok ját​sza​ni.
Mi​kor Jans​sen néni az​nap ha​za​ért,
el​mond​tam neki, hogy az egyik lány
tény​leg meg​halt, de van egy má​sik,
akit ere​de​ti​leg meg kel​lett vol​na ke​-
res​nem. Ő még élet​ben le​het. El​-
mond​tam neki, hogy so​sem kap​hat​ja
vissza azt a kis​lányt, akit annyi​ra
meg​sze​re​tett, mi​köz​ben nála buj​kált,
de ta​lán elő tu​dom ke​rí​te​ni a má​si​kat.
Az a má​sik ugyan​úgy el​vesz​tet​te a
csa​lád​ját, ahogy a néni a fér​jét és az
összes fiát. Meg​mu​tat​tam neki a fény​-
ké​pet. Meg​mond​tam a né​ni​nek, hogy
ta​lán so​sem ért​jük meg, mi tör​tént
pon​to​san, de meg​pró​bá​lom ki​de​rí​te​-
ni. Meg​mond​tam Jans​sen né​ni​nek,
hogy mennyi​re saj​ná​lom az egé​szet.
Chris​tof​fel nem volt haj​lan​dó be​-
szél​ni vele. Még az​előtt el​ment, hogy
Jans​sen néni ha​za​ért vol​na. Azt
mond​ta, nem bír​ja el​vi​sel​ni a bűn​tu​-
da​tot. Sok min​dent akar​tam mon​da​ni
neki: hogy mi​lyen nagy kárt oko​zott,
hogy mennyi​re meg​gon​do​lat​lan volt.
Hogy el kell mon​da​nia Ama​lia tit​kát.
De ami​kor lát​tam, hogy tel​je​sen
össze​tö​ri a lel​ki​is​me​ret-fur​da​lás, kép​-
te​len vol​tam rá​ven​ni ma​gam, hogy to​-
vább fag​gas​sam. Mert tu​dom, mi​lyen
ér​zés a bűn​tu​dat. Több mint két évig
élt ben​nem is a há​bo​rú kel​lős kö​ze​-
pén, mert biz​tos vol​tam ben​ne, hogy
az én tet​te​im okoz​ták va​la​ki​nek a ha​-
lá​lát, aki min​den​nél fon​to​sabb volt
szá​mom​ra.
A hölgy még min​dig a vá​la​szom​ra
vár.
– Sze​ret​ne szo​bát ki​ven​ni?
– Azt sze​ret​ném… – Mit mond​jak
neki? Tér​jek rög​tön a tárgy​ra, és kér​-
dez​zem meg, itt van-e Ama​lia? Vagy
ve​gyek ki egy szo​bát, vár​jak egy ki​csit,
és csak ami​kor le​jö​vök va​cso​ráz​ni a
tár​sal​gó​ba, a kan​dal​ló mel​lé, ak​kor
hoz​zam elő a té​mát? De az​tán ki​de​rül,
hogy nem kell to​vább tör​nöm a fe​je​-
met a meg​ol​dá​son, mert ek​kor meg​je​-
le​nik a lép​csőn Mir​jam.
Pár év​vel fi​a​ta​labb csak ná​lam, ala​-
csony, tö​ré​keny al​ka​tú. A ke​zé​ben
fris​sen mo​sott ágy​ne​műt hoz. A jobb
tér​dén a hal​vány fény​ben is jól lát​szik
a hosszú, pi​ros heg.
– Ama​lia – szól oda a hölgy –, ven​-
dé​günk lesz es​té​re. Fel​kí​sér​néd a 3-as
szo​bá​ba? – Az​zal fe​lém for​dul, és rám
ka​csint. – Az a leg​na​gyobb szo​bánk,
és ab​ban van a leg​ké​nyel​me​sebb
ágyunk.
Meg​vál​to​zott a szü​le​tés​na​pi fény​-
kép​hez ké​pest. Éret​tebb lett az arca,
és az alak​ja is egy fi​a​tal nőé, nem pe​-
dig egy kis​lá​nyé. Élet​re kelt az álom​-
bé​li lány. Ha​gyom, hogy el​ve​gye tő​-
lem a bő​rön​döt, és kö​ve​tem az eme​-
let​re. A szo​bát kagy​ló​min​tás tár​gyak​-
kal ren​dez​ték be, a fa​la​it hal​vány​kék​-
re fes​tet​ték. Az ab​lak a hi​deg el​le​né​re
nyit​va van egy ki​csit, hogy át​jár​ja a
friss le​ve​gő.
– Hat​kor tá​lal​juk a va​cso​rát – szó​-
lal meg. Most hal​lom elő​ször a hang​-
ját, ami ki​csit mé​lyebb, mint vár​tam.
– Egy​sze​rű va​cso​rá​ra szá​mít​son,
rend​sze​rint friss ha​lat ké​szí​tünk!
– Igen, tu​dom – szó​la​lok meg. Nem
ké​szül​tem be​széd​del, pe​dig na​pok óta
vá​rom, hogy meg​szó​lít​has​sam.
El​mo​so​lyo​dik.
– Járt már ná​lunk? – kér​de​zi.
Meg​rá​zom a fe​jem, és egy​szer​re
csak ki​bu​kik be​lő​lem:
– Mir​jam, tu​dom, hogy te vagy az.
El​sá​pad, és gyor​san kö​rül​néz, nem
hal​lot​ta-e más is a tit​kos ne​vet. De
csuk​va az ajtó, és a csu​kott ajtó mö​-
gött üres a vá​ros.
– Ki vagy te?
– Ír​tam ne​ked egy le​ve​let, össze​haj​-
to​gat​tam csil​lag ala​kú​ra.
– Nem kap​tam sem​mi​fé​le le​ve​let.
Hát, per​sze hogy nem. Chris​tof​fel a
va​ló​di Ama​li​á​nak adta, nem is küld​te
el ide a ten​ger​par​ti szál​ló​ba.
– Már rég​óta ke​res​lek – mon​dom
neki, és csak most jö​vök rá, hogy ha
nem ol​vas​ta a le​ve​le​met, ak​kor sem​-
mit sem tud ar​ról, ami tör​tént, és ne​-
kem kell min​dent el​me​sél​nem, az ele​-
jé​től kezd​ve.
Hosszan me​sé​lek Chris​tof​fel​ről,
Ama​li​á​ról, a me​net​ről és ar​ról, ami a
hí​don tör​tént. Újra és újra vissza​kér​-
dez, mert nem érti, mi tör​tént, mert ő
azt hit​te, hogy Ama​lia biz​ton​ság​ban
van, és ha​ma​ro​san meg​lá​to​gat​ja. Az
ar​cá​ra fagy a döb​be​net, mi​köz​ben
hall​gat​ja a tör​té​ne​tet, és az aj​kát ha​-
rap​dál​ja, ami va​la​hogy szo​kat​lan tőle,
nem ilyen​nek kép​zel​tem. Az el​múlt
egy hét​ben pró​bál​tam min​den ol​da​lá​-
ról meg​is​mer​ni, és még​sem tu​dok
róla sem​mit. Mert az is​me​rő​sök em​-
lék​ké​pe​i​ből egy el​kép​zelt sze​mély​ben
ol​vad​tak össze Ama​lia és Mir​jam tu​-
laj​don​sá​gai, aki még​is más lett, mint
az előt​tem álló lány.
Mir​jam le​ros​kad az egyik szék​re, és
rám néz.
– Biz​tos vagy eb​ben? Nem le​het,
hogy té​vedsz?
Én is ugyan​ezt kér​dez​tem Ol​lie-tól,
ami​kor el​me​sél​te, hogy egy Ro​od​veldt
nevű sze​mélyt vit​tek be a Scho​uw​-
burg​be. Mennyi​re vágy​tam rá, hogy
Ol​lie-nak ne le​gyen iga​za.
– Igen, biz​tos va​gyok ben​ne. Azért
halt meg, mert Mir​jam Ro​od​veldtnek
adta ki ma​gát – vá​la​szo​lom. Nem di​-
rekt szán​tam ilyen ke​gyet​le​nül őszin​-
té​nek, egy​sze​rű​en csak meg aka​rom
ér​te​ni, mi tör​tént.
Mir​jam sze​me könny​be lá​bad.
– Volt va​la​ha iga​zán jó ba​rát​nőd? –
kér​de​zi.
– Egy​szer ré​gen. De már nincs –
vá​la​szo​lom, és ér​zem, ahogy gom​bóc
nő a tor​kom​ban.
– Ak​kor te is tu​dod, mi​lyen ér​zés
el​ve​szí​te​ni va​la​kit, akit úgy sze​retsz,
mint sa​ját ma​ga​dat.
Nem tu​dom, mit csi​nál​jak. Hagy​-
jam, hogy csend​ben gyá​szol​ja Ama​li​-
át, vagy kér​de​zős​köd​jem to​vább? De
ha már ilyen messzi​re ju​tot​tam, úgy
ér​zem, nem tu​dok meg​áll​ni.
– Mi tör​tént azon éj​sza​kán, Mir​-
jam? Ami​kor ka​bá​tot és pa​pí​ro​kat
cse​rél​te​tek.
Nem vá​la​szol, le​hajt​ja a fe​jét. Nem
akar​ja el​mon​da​ni, vagy ta​lán az em​lé​-
ke​zés fáj​na. És egy ide​ig úgy tű​nik,
hogy nem fo​gok vá​laszt kap​ni.
 – Csak pár per​cünk volt. Fu​tot​tam,
me​ne​kül​tem a bú​tor​üzem​től. Azt sem
tud​tam, hol va​gyok, és Ama​lia egy​szer
csak ott ter​mett előt​tem az ut​cán. Na​-
gyon sírt, a haja ki​bom​lott, a blú​za is
ki​sza​ba​dult az övé​ből, és ami​kor meg​-
lá​tott, olyan erő​sen ölelt ma​gá​hoz,
hogy alig kap​tam le​ve​gőt. Még épp a
ki​já​rá​si ti​la​lom előtt vol​tunk, so​kan
si​et​tek ha​za​fe​lé, és sen​ki sem fi​gyelt
ránk. El​mond​tam neki, mi tör​tént.
Hogy az egész csa​lá​dom meg​halt.
Szin​te nem is gon​dol​ko​dott el, rög​tön
le​kap​ta a ka​bát​ját. Azt mond​ta, a zse​-
bé​ben van​nak a pa​pír​jai meg egy kis
pénz, és mos​tan​tól én le​szek ő. Az​nap
este kel​lett vol​na fel​száll​nia a kijk​du​i​-
ni vo​nat​ra amúgy is. Már a jegy is
meg​volt. A nagy​nén​jé​vel gye​rek​ko​ra
óta nem ta​lál​koz​tak. Azt mond​ta, jöj​-
jek ide a pan​zi​ó​ba, és meg​ígér​te, hogy
so​sem fog​ja el​árul​ni sen​ki​nek, hol va​-
gyok és mi tör​tént, csak majd, ha szó​-
lok, hogy biz​ton​ság​ban va​gyok.
– Így tör​tént az egész?
– Nagy​já​ból… – szó​lal meg, és ami​-
kor fel​néz rám, a te​kin​te​te sok​kal ke​-
mé​nyebb, mint aki be​zá​rult, vé​de​ke​-
zik.
Nagy​já​ból. Ez a nagy​já​ból akaszt
meg, ez akasz​tott meg egész hé​ten.
Annyi​szor gon​dol​tam, hogy már
majd​nem ér​tem, mi tör​té​nik. És ak​-
kor jött va​la​mi, ami rá​döb​ben​tett,
hogy nem ér​tek sem​mit.
– Mir​jam, Ama​li​á​nak volt egy tit​ka,
amit el​mon​dott Chris​tof​fel​nek, aki
emi​att nem en​ged​te, hogy ná​luk buj​-
kál​jon. Chris​tof​fel na​gyon meg​ha​ra​-
gu​dott rá, és Ama​lia meg​ijedt tőle.
Tu​dod, hogy mi ez a ti​tok? Mit mond​-
ha​tott Ama​lia Chris​tof​fel​nek, ami
annyi​ra fel​iz​gat​ta a fiút, hogy el​küld​te
a biz​ton​sá​gos bú​vó​hely​ről?
Mir​jam a pad​lót bá​mul​ja.
– Nem tu​dok sem​mi​ről – vá​la​szol​-
ja.
– Kér​lek, csak pró​bá​lom meg​ér​te​ni,
mi tör​tént. Fo​gal​mad sincs, mi​lyen
sok em​ber pró​bált meg​ta​lál​ni té​ged.
És Jans​sen néni is bár​mit meg​adott
vol​na érte, hogy meg​ta​lál​jon.
Ér​zem, hogy el akar​ja mon​da​ni. Ő
is pont annyi​ra sze​ret​né, ha vége len​-
ne már en​nek, akár​csak én. Hogy le​-
tud​juk ezt, és tisz​ta la​pot kezd​hes​-
sünk.
 – Mir​jam, azt mond​tad, hogy Ama​-
lia na​gyon sírt, ami​kor ta​lál​koz​ta​tok.
Mi​ért sírt? És mi​ért volt ak​kor este az
ut​cán?
Mondd el, kér​lek, hadd le​gyünk
vég​re túl az egé​szen! Las​san meg​-
moz​dul a keze, a ru​há​ja zse​bé​be nyúl,
és elő​húz egy csil​lag alak​ban össze​-
haj​to​ga​tott le​ve​let.
– Ezt Ama​lia ka​bát​já​nak a zse​bé​ben
ta​lál​tam, a pénz mel​lett.
El​ve​szem tőle, ki​haj​to​ga​tom. Mir​-
jam az ab​lak​hoz megy, és ki​bá​mul a
ten​ger​re.

Egyet​len Eli​za​bet​hem!

Kér​lek, bo​csáss meg ne​-
kem, bo​csáss meg ne​kem!
Bár meg​bo​csát​ha​tat​lan,
amit tet​tem.
A vil​la​mo​son ülve írom ezt
ne​ked, és ha idő​ben oda​érek
hoz​zá​tok, so​sem kell majd
át​ad​nom ezt a le​ve​let. De
arra az eset​re, ha még​is
más​képp ala​kul​ná​nak a dol​-
gok… T. – vel egész kö​zel ke​-
rül​tünk egy​más​hoz, ami​óta
el​men​tél. Fi​gyel rám, meg​-
hall​gat, és ne​vet a vic​ce​i​-
men. Most már ész​re​vesz,
úgy iga​zá​ból.

És tu​dom, hogy té​ged sem
za​var​na a do​log, mert te
nem vol​tál annyi​ra sze​rel​-
mes belé, mint én. Hi​szen
min​dig azt mond​tad, hogy
bár​csak rám néz​ne in​kább
úgy, mint te​rád. Úgy érez​-
tem, T. meg​sze​re​tett, de ki​-
de​rült, hogy nem így van.
Mert ma dél​után azt mond​-
ta: „Mi​ért nem hor​dod te is
úgy a ha​ja​dat, mint Mir​-
jam? Az övé na​gyon csi​nos.
Ha vé​get ér a há​bo​rú, majd
meg​mu​tat​ja ne​ked.” És ak​-
kor lát​tam a sze​mé​ben, hogy
so​sem fog en​gem iga​zán sze​-
ret​ni.

Azért írom le mind​ezt,
mert sze​ret​ném, ha meg​ér​te​-
néd, hogy tel​je​sen össze​tör​te
a szí​ve​met. Tu​dom, hogy ez
nem ki​fo​gás, de azt aka​rom,
hogy meg​értsd, ami​kor ha​-
za​ér​tem, és a nagy​bá​tyám
ott volt ná​lunk lá​to​ga​tó​ban,
és meg​kér​dez​te, mi​től va​-
gyok ilyen szo​mo​rú, én csak
vá​la​szol​tam neki, de nem
gon​dol​kod​tam. Meg​mond​-
tam, hogy azért va​gyok szo​-
mo​rú, mert nem tet​szem an​-
nak a fi​ú​nak, akit sze​re​tek.
Mert ő in​kább ki​vár​ja a há​-
bo​rú vé​gét egy lány mi​att,
aki​nek egy bú​tor​üzem​ben
kell buj​kál​nia. A nagy​bá​-
tyám ne​ve​tett, és azt mond​-
ta, hogy buta az a fiú. És
kér​te, hogy me​sél​jek ró​lad.
Én pe​dig min​dent el​mond​-
 tam, mert nem ju​tott eszem​-
be, hogy a nagy​bá​tyám az
NSB tag​ja.

Vagy még​is tud​tam? Drá​-
ga Eli​za​beth, az​óta ez jár az
eszem​ben, ami​óta rá​jöt​tem,
hogy mit kért tő​lem a nagy​-
bá​tyám. Tény​leg el​fe​lej​tet​-
tem, hogy az NSB tag​ja?
Vagy egy ré​szem pon​to​san
tud​ta, hogy mit mi​ért mon​-
dok? Meg​pró​bá​lom meg​ál​lí​-
ta​ni ezt az egé​szet. Vé​get
vet​ni neki. Meg​ol​da​ni va​la​-
hogy. Kér​lek, bo​csáss meg
ne​kem! Bo​csáss meg ne​kem!

– Ő je​len​tett fel! Mi​at​ta ütöt​tek raj​-
ta a ná​cik a bú​vó​he​lye​te​ken!
Mir​jam fe​lém for​dul.
– Hát, nem lá​tod? Rög​tön meg​bán​-
ta, amint rá​jött, hogy mit tett. Ezért
volt kint az ut​cán este. Hoz​zánk sza​-
ladt, hogy fi​gyel​mez​tes​sen. Azt re​mél​-
te, hogy lesz még elég időnk el​me​ne​-
kül​ni.
– De már késő volt.
Mir​jam sze​me meg​te​lik könnyel. El
sem tu​dom kép​zel​ni, mi​lyen le​he​tett
az az éj​sza​ka. A leg​jobb ba​rát​nők
össze​ta​lál​koz​nak az ut​cán, és egy​szer​-
re akar​nak ki​mon​da​ni min​dent: El​-
árul​ta​lak. Sze​ret​lek. Meg akar​lak
men​te​ni. Saj​ná​lom. Szer​te Eu​ró​pá​-
ban dúl a há​bo​rú, ren​ge​teg em​ber hal
meg, és itt, az én vá​ro​som​ban, a ná​cik
azért mé​szá​rol​tak le egy csa​lá​dot,
mert a sze​re​lem​ből fél​té​keny​ség lett,
és egy ka​masz lány rossz he​lyen ön​-
töt​te ki a szí​vét.
– Meg​ér​dem​li, hogy gyű​löl​jem ezért
– sut​tog​ja le​haj​tott fej​jel Mir​jam. –
És gyű​löl​tem is, job​ban, mint bár​kit
az élet​ben. Pe​dig nem akar​ta, hogy ez
le​gyen. Ezt el kell hin​nem neki. Ami​-
kor ró​lam me​sélt a nagy​báty​já​nak,
nem volt tu​da​tá​ban, hogy mi​lyen kö​-
vet​kez​mé​nyei le​het​nek a do​log​nak.
El​hi​szed ezt ne​kem? – kér​de​zi, és
nagy sze​mek​kel néz rám.
– El​hi​szem, ha te el​hi​szed – vá​la​-
szo​lom.
Nem tu​dom, mi​ért fon​tos a szá​má​-
ra, hogy jót gon​dol​jak Ama​li​á​ról. Hi​-
szen még csak nem is is​mer en​gem.
Bár ha az én leg​jobb ba​rá​ta​im​ról
len​ne szó, ne​kem is szá​mí​ta​na a do​-
log. Igen​is szá​mí​ta​na, hogy má​sok
meg​ért​sék: mind​annyi​an – Bas, Els​-
beth, Ol​lie és én is – hi​báz​tunk, és fél​-
tünk, de mind​annyi​an igye​kez​tük a
leg​job​bat ten​ni eb​ben a há​bo​rú​ban.
Csu​pa olyan do​log vett kö​rül min​ket,
amik túl​nőt​tek raj​tunk, és nem tud​-
tunk min​dig elég jók len​ni. De pró​bál​-
koz​tunk. És nem a mi hi​bánk volt.
Mir​jam oda​megy az ágy​hoz, le​ülök
mel​lé, és egyi​künk sem szól egy szót
sem. Csak bá​mu​lunk ki az ab​la​kon.
Az ab​lak mö​gött a hul​lá​mok ha​ra​go​-
san ver​de​sik a par​ton fel​ál​lí​tott tor​la​-
szo​kat.
 34.
Vé​gül nem ma​ra​dok a ho​tel​ben éj​-
sza​ká​ra, in​kább vissza​me​gyek Amsz​-
ter​dam​ba. Mir​jam szá​má​ra ide​gen va​-
gyok, és így nem tu​dok kel​lő vi​gaszt
nyúj​ta​ni neki. Rá​adá​sul ma​gam sem
tu​dom, mit mond​hat​nék. Szó​lok,
hogy Jans​sen né​ni​nél van szá​má​ra
fenn​tart​va egy biz​ton​sá​gos rej​tek​hely,
bár va​ló​szí​nű​leg jobb, ha Kijk​du​in​ben
ma​rad eb​ben az el​du​gott kis ho​tel​ben
a há​bo​rú vé​gé​ig; és leg​alább a pa​pír​jai
rend​ben van​nak.
Vissza​sé​tá​lok az ál​lo​más​ra, és ad​dig
nyag​ga​tom a pénz​tá​rost, amíg ka​pok
egy je​gyet a kö​vet​ke​ző amsz​ter​da​mi
vo​nat​ra. A mel​let​tem ülő nő meg​súg​-
ja, hogy a ná​ci​kat vissza​ver​ték Sztá​-
lin​grád​nál, ez az első hi​va​ta​lo​san is
el​is​mert ve​re​sé​gük.
– Kö​szö​nöm, is​te​nem! – sut​to​gom,
és rög​tön rá​jö​vök, hogy koc​ká​za​tos
ezt vá​la​szol​nom.
Ha a nő kol​la​bo​ráns, sem​le​ges vá​-
laszt kel​lett vol​na ad​nom, vagy két​-
ség​be​es​nem. De nem kell tőle tar​ta​-
nom. Ti​tok​ban meg​szo​rít​ja a ke​zem.
Mind​ket​ten há​lát és örö​met érzünk a
hír hal​la​tán. Az​tán már nem szó​lunk
egy​más​hoz, mert so​sem tud​ha​tod,
nem hall​ga​tó​zik-e va​la​ki a kö​zel​ben.
Csend​ben vár​juk, hogy a vo​na​tunk
ha​za​ér​jen. Na​gyon fá​radt​nak ér​zem
ma​gam, pe​dig sok min​den meg​ol​dó​-
dott. De úgy lát​szik, az ér​zé​se​ink​kel
nem ke​res​ked​he​tünk, nem cse​rél​he​-
tünk be egy jó cse​le​ke​de​tet egy rossz​-
ra.
Mi​kor ha​za​érek, papa és mama
meg​kér​de​zik majd, mer​re jár​tam. Az​-
tán meg​lá​to​ga​tom Ol​lie-t, Wil​le​met,
San​ne-t és Leót, hogy együtt főzzünk
va​cso​rát, és be​szél​ges​sünk egy ki​csit.
Ami​kor majd le​het, megint el​me​gyek
Mi​ná​hoz.
A szí​vem ugyan​úgy fáj​ni fog néha.
Bár azt hi​szem, idő​vel meg fog gyó​-
gyul​ni, ha még nem is ér​zem tel​jes
egész​nek ma​gam.
Meg​ta​lál​tam egy lányt, akit nem ke​-
res​tem. Le​mond​tam egy ba​rát​ság​ról,
hi​á​ba fáj a hi​á​nya min​den egyes nap.
Vissza​me​gyek dol​goz​ni. Las​san, idő​-
vel job​ban le​szek. És ren​ge​teg tit​kos
és til​tott dol​got ta​lá​lok ez​u​tán is.
 Ami​kor rá​jöt​tem, hogy
sze​rel​mes va​gyok Bas​ba:
Ő ti​zen​hat éves volt, én ti​-
zen​öt.
Nem azon a dél​utá​non tör​-
tént, ami​kor ná​luk vol​tunk és
rá​di​ót hall​gat​tunk. Én iga​zá​-
ból már egy hét​tel ko​ráb​ban
tud​tam. Az is​ko​la​ud​va​ron
ücsö​rög​tünk. Va​la​ki azt me​-
sél​te, hogy elő​ször min​dig az
utol​só ol​dalt ol​vas​sa el egy
könyv​ben, mert sze​re​ti tud​ni,
hogy mi​lyen lesz a könyv
vége. Bas ki​je​len​tet​te, hogy
ez a leg​bu​tább do​log, amit
va​la​ha hal​lott. Kö​ve​tel​te,
hogy az il​le​tő adja oda neki a
nála lévő köny​vet. Ami​kor a
ke​zé​be kap​ta, az utol​só ol​dal​-
ra la​po​zott, és be​le​írt va​la​mit
ce​ru​zá​val. Ilyes​mi​re szá​mí​-
tot​tam: bol​do​gan él​tek, amíg
meg nem hal​tak. De ami​kor
vissza​ad​ta a tu​laj​do​no​sá​nak,
ki​de​rült, hogy ezt írta bele:
Min​den​kit fel​falt egy nagy
med​ve, és ez bi​zony na​gyon
szo​mo​rú. Men​jünk in​kább
fa​gyiz​ni!
Az​tán meg​ra​gad​ta a ke​ze​-
met, fel​se​gí​tett, és azt mond​-
ta: „Ta​lán té​ged még​sem
evett meg a med​ve, csak egy
ki​csit meg​kar​mo​lá​szott.”
Mire én po​fát vág​tam, ő pe​-
dig meg​csó​kolt. Az​tán ké​zen
fog​va fa​gyiz​ni men​tünk. Így
kez​dő​dött a mi cso​dá​la​tos
sze​rel​münk, és nem sej​tet​-
tük, hogy a vi​lág vége mi​lyen
kö​zel van.
 TÖRTÉNELMI
JEGYZETEK
Bár a könyv​ben le​írt tör​té​net és a
ben​ne sze​rep​lő sze​mé​lyek mind a fan​-
tá​zia szü​löt​tei, a könyv alap​já​ul szol​-
gá​ló hely​szí​nek és tör​té​nel​mi ese​mé​-
nyek a va​ló​ság​ban is lé​tez​nek, és meg​-
tör​tén​tek Hol​lan​di​á​ban a má​so​dik vi​-
lág​há​bo​rú alatt. Hol​lan​di​át 1940 má​-
ju​sá​ban száll​ta meg a né​met had​se​-
reg, és több mint két​ezer hol​land ka​-
to​na esett el a né​met in​vá​zió alatt. A
né​met meg​szál​lók ha​ma​ro​san egy​re
szi​go​rúbb kor​lá​to​zá​so​kat ve​zet​tek be
a zsi​dó la​kos​ság​gal szem​ben.
Kö​rül​be​lül száz​ezer hol​land zsi​dó
pusz​tult el a ho​lo​ka​uszt​ban, a zsi​dó
né​pes​ség há​rom​ne​gye​de, ami ará​nya​-
i​ban jó​val ma​ga​sabb a kör​nye​ző or​-
szá​go​ké​nál. Sok el​mé​let szü​le​tett ar​-
ról, va​jon mi​ért tör​tént ez így. Hol​lan​-
dia sík te​rü​le​ten fek​szik, fej​lett a gaz​-
da​sá​ga, így ke​vés az erdő és a ter​mé​-
sze​tes bú​vó​hely. A kör​nye​ző or​szá​go​-
kat már el​fog​lal​ta a né​met had​se​reg,
ke​vés volt a me​ne​kü​lé​si le​he​tő​ség. Az
el​len​ál​lás las​san szer​ve​ző​dött. Mi​vel
Hol​lan​dia az első vi​lág​há​bo​rú​ban
még sem​le​ges volt, így az itt élők​nek
nem volt ki​pró​bált föld​alat​ti há​ló​za​ta,
sem is​me​re​te és tu​dá​sa egy ilyen lét​-
re​ho​zá​sá​ról. Más or​szá​gok​kal össze​-
ha​son​lít​va Hol​lan​di​á​ban erő​sebb volt
az együtt​mű​kö​dé​si haj​lan​dó​ság. Még
azo​kat is el​ká​bí​tot​ta a ha​mis biz​ton​-
ság​ér​zet, akik hely​te​le​ní​tet​ték a meg​-
szál​lást, mi​vel a ná​cik csak fo​ko​za​to​-
san ve​zet​tek be kor​lá​to​zá​so​kat.
A Zsi​dó Ta​nács, ame​lyet a he​lyi zsi​-
dó kö​zös​ség ve​ze​tő​i​ből ál​lí​tot​tak fel,
kez​det​ben hitt ben​ne, hogy köz​ve​tí​tő
sze​re​pük a ná​cik és a zsi​dó la​ko​sok
kö​zött ké​pes lesz ja​ví​ta​ni a zsi​dók​kal
szem​be​ni bá​nás​mó​don. Ma azon​ban
so​kan úgy gon​dol​ják, hogy a ta​nács
mű​kö​dé​se ugyan nem szán​dé​ko​san,
de meg​könnyí​tet​te a zsi​dók fel​ku​ta​tá​-
sát, ül​dö​zé​sét és ha​lál​tá​bo​rok​ba szál​-
lí​tá​sát.
En​nek el​le​né​re sok em​ber vitt vég​-
hez pá​rat​la​nul hő​si​es tet​te​ket. Ol​lie,
Ju​dith és a ba​rá​ta​ik ál​tal szer​ve​zett
ak​ci​ók több kü​lön​bö​ző tí​pu​sú el​len​ál​-
lói te​vé​keny​ség​ből szü​let​tek, de leg​kö​-
ze​lebb az Ams​ter​dam Stu​dent Gro​up
te​vé​keny​sé​gé​hez áll​nak. Ez a szer​ve​-
zet egye​te​mis​ták​ból állt, akik arra
spe​ci​a​li​zá​lód​tak, hogy gye​re​ke​ket
men​tet​tek. Emel​lett a Hol​land​sche
Scho​uw​burg​ben dol​go​zó, túl​nyo​mó​-
részt zsi​dó ki​se​gí​tők mun​ká​ját vet​tem
még ala​pul. A Scho​uw​burg a ter​ror és
a bor​zal​mak szi​no​ni​má​ja lett, de egy​-
ben Amsz​ter​dam leg​bát​rabb men​tő​-
mű​ve​le​te​i​nek hely​szí​ne is. Hat​száz​ra
te​szik azok​nak a zsi​dó cse​cse​mők​nek
és kis​gye​re​kek​nek a szá​mát, aki​ket a
leg​vál​to​za​to​sabb mó​do​kon in​nen
csem​pész​tek ki az utca túl​ol​da​lán álló
böl​cső​dé​be. Volt, akit ru​hás​ko​sár​ban
vit​tek ki az épü​let​ből, má​so​kat az ud​-
vart kö​rül​öle​lő fa​lon át ad​tak to​vább a
kör​nye​ző há​zak la​kó​i​nak, de néha az
itt dol​go​zók kí​sér​ték ki őket a ka​pun
fé​nyes nap​pal, mint​ha vé​let​len​ség​ből
„el​szá​mol​ták vol​na” a rá​juk bí​zott kis​-
gye​re​ke​ket. A sze​rep​lő​im ál​tal vég​hez​-
vitt tet​te​ket az ol​vas​mány​él​mé​nye​im
és a kor​tár​sak be​szá​mo​lói ins​pi​rál​ták,
akik ak​ko​ri​ban kap​cso​lat​ban vol​tak a
szín​ház​zal. Né​há​nyan kö​zü​lük: Piet
Me​er​burg, az Ams​ter​dam Stu​dent
Gro​up társ​ala​pí​tó​ja, Hen​ri​ette Pi​-
men​tel, aki a böl​cső​dét ve​zet​te, és aki
1943-ban halt meg Ausch​witz​ban, il​-
let​ve Wal​ter Süskind, aki a gye​re​kek
ira​ta​it ha​mi​sí​tot​ta, amíg a Scho​uw​-
burg​ben dol​go​zott; ő 1945-ben halt
meg.
Az el​len​ál​lás​nak fény​ké​pé​szek is
dol​goz​tak, 1944-ben Un​der​ground
Ka​me​ra né​ven vál​tak hi​va​ta​lo​san is
is​mert​té. Sze​mé​lyes biz​ton​sá​gu​kat
koc​ká​ra téve ké​szí​tet​tek fény​ké​pe​ket
ka​to​nák​ról és ci​vi​lek​ről. Az ál​ta​luk ké​-
szí​tett ké​pek tu​dó​sí​ta​nak a leg​be​szé​-
de​seb​ben Hol​lan​dia hét​köz​nap​ja​i​ról a
náci meg​szál​lás ide​jén. A női fény​ké​-
pé​szek kü​lö​nö​sen talp​ra​esett​nek bi​zo​-
nyul​tak, kis ké​zi​tás​ká​ba rejt​ve hord​-
ták ma​guk​nál a fény​ké​pe​ző​gé​pü​ket.
Ly​dia van No​be​len-Ri​e​zo​uw ugyan
nem volt tag​ja a Föld​alat​ti Ka​me​rá​-
nak, de egy Scho​uw​burg mö​göt​ti ház​-
ban la​kott, és az ott fog​va tar​tot​tak​ról
ké​szí​tett ké​pe​ket, és egy​szer fel​is​mer​-
te kö​zöt​tük egy régi gye​rek​ko​ri ba​rát​-
ját. Mina tör​té​ne​te az ő vissza​em​lé​ke​-
zé​se​in ala​pul.
A Het Pa​rool című új​ság is lé​te​zett,
sőt még ma is lé​te​zik. A ki​adó dol​go​-
zói az éle​tük koc​káz​ta​tá​sá​val ad​ták ki
az egyes lap​szá​mo​kat, ti​zen​há​rom
dol​go​zót 1943 feb​ru​ár​já​ban vé​gez​tek
ki, rö​vid​del a re​gény​ben áb​rá​zolt ese​-
mé​nyek után.
Fog​lal​ko​zá​so​mat te​kint​ve új​ság​író
va​gyok, és min​dig is úgy gon​dol​tam,
hogy az em​be​rek ál​tal el​mon​dott va​-
lós tör​té​ne​tek tud​nak iga​zán meg​in​dí​-
tó​ak, ér​de​ke​sek és szív​fa​csa​ró​ak len​-
ni. A re​gény gon​do​la​ta egy Amsz​ter​-
dam​ban töl​tött nya​ra​lás so​rán fo​gal​-
ma​zó​dott meg ben​nem elő​ször, ami​-
kor sok ho​lo​ka​uszt-em​lék​he​lyet fel​ke​-
res​tem. Ez​u​tán ala​pos ku​ta​tó​mun​ka
kö​vet​ke​zett, és ren​ge​teg em​ber​nek
tar​to​zom há​lá​val a sok se​gít​sé​gért,
hogy meg​is​mer​het​tem Amsz​ter​dam
va​lós tör​té​ne​tét a má​so​dik vi​lág​há​bo​-
rú​ban.
 Több​ször el​lá​to​gat​tam Wa​shing​ton​-
ba, az Ame​ri​kai Ho​lo​ka​uszt Em​lék​-
mú​ze​um​ba, és az ot​ta​ni könyv​tá​ro​sok
ren​ge​teg könyv​vel és DVD-vel se​gí​tet​-
tek a leg​kü​lön​bö​zőbb té​mák​ban, a
jegy​rend​szer mű​kö​dé​sé​től kezd​ve
egé​szen az el​len​ál​lás​ban te​vé​keny​ke​-
dők ál​tal hasz​nált te​le​fo​nos kód​nyel​-
ve​kig.
Greg Mil​ler, a Film Res​cue In​ter​na​-
ti​o​nal​től tü​rel​me​sen el​ma​gya​ráz​ta a
szí​nes​film-elő​hí​vás bo​nyo​lult fo​lya​-
ma​tát a negy​ve​nes évek​ben. Paul Mo​-
ody, a Föld​alat​ti Ka​me​ra című hol​-
land do​ku​men​tum​film ren​de​ző​je ha​-
son​ló tü​re​lem​mel vá​la​szolt a le​ve​le​-
im​re, ami​kor a fény​ké​pé​szek vi​lág​há​-
bo​rú​ban be​töl​tött sze​re​pé​ről kér​dez​-
tem. Ő aján​lot​ta a De il​le​gale ca​me​ra
(1940-1945) című köny​vet is, amely​-
ben sok olyan vi​lág​há​bo​rús fény​kép
sze​re​pel, ame​lyet sze​re​pel​tet​tem a re​-
gény​ben, Mi​ná​nak tu​laj​do​nít​va a ké​-
szí​té​sü​ket. Al​lert Go​os​sens had​tör​té​-
nész a ked​ve​mért haj​lan​dó volt igen
ala​po​san be​le​ás​ni ma​gát a ku​ta​tá​si
anya​gok​ba, hogy elég hi​he​tő le​gyen az
a je​le​net, amely​ben Bas ti​zen​hét éve​-
sen je​lent​ke​zik so​ro​zás​ra. A Mi​chi​gan
ál​lam​be​li Hol​land​ban, Ne​lis’ Dutch
Vil​la​ge-ében na​gyon sok fi​nom hol​-
land ételt meg​kós​tol​hat​tam, pél​dá​ul a
mar​ci​pá​nos-man​du​lás ka​lá​csot is,
ami a re​gény​ben Han​ne​ke ked​venc
sü​te​mé​nye​ként sze​re​pel. Pat Boy​dens
hol​land szü​le​té​sű, je​len​leg Vir​gi​ni​á​-
ban élő is​me​rő​söm vál​lal​ko​zott a szö​-
veg nyel​vi lek​to​rá​lá​sá​ra, és ab​ban is
se​gí​tett, hogy me​lyek azok a hol​land
szi​tok​sza​vak, ame​lye​ket a hol​land fi​a​-
tal​ság leg​in​kább hasz​nál. La​u​ri​en
Vas​ten​hout az egész kéz​irat​ban szi​go​-
rú​an el​len​őriz​te a tör​té​nel​mi té​nye​-
ket, és a Se​bes & Van Gel​de​ren Iro​-
dal​mi Ügy​nök​ség fel​be​csül​he​tet​len
se​gít​sé​get nyúj​tott a hol​land ne​vek,
tör​té​ne​lem és kul​túr​tör​té​net kér​dés​-
kö​re​i​ben.
Elő​for​dult a re​gény írá​sa köz​ben,
hogy el​tér​tem a tör​té​n​ele​mi té​nyek​-
től. Né​hány pél​dát hadd em​lít​sek: a
Scho​uw​burg kö​ze​lé​ben lévő böl​cső​dét
nem ja​nu​ár​ban zár​ták be, ha​nem csak
hó​na​pok​kal ké​sőbb. A Het Pa​roolnak
nem volt hir​de​té​si ro​va​ta, leg​alább​is
1943 te​lén biz​to​san nem, és tu​do​má​-
som sze​rint ma​gán​sze​mé​lyek nem
hasz​nál​ták arra, hogy tit​kos üze​ne​te​-
ket küld​je​nek ben​ne egy​más​nak. Az
ilyen el​té​ré​sek a tör​té​nel​mi té​nyék​től
csu​pán a sa​ját mű​vé​szi cél​ja​i​mat szol​-
gál​ták, és re​mé​lem, hogy ez meg​bo​-
csát​ha​tó in​dok.
Han​ne​ke Bak​ker nem lé​te​zett, ki​ta​-
lált sze​mély, ahogy Ol​lie és Bas van de
Kamp, Mir​jam Ro​od​veldt vagy a töb​-
bi, konk​ré​tan meg​ne​ve​zett sze​rep​lő is
ki​ta​lált.
Az em​be​rek gyak​ran fel​te​szik a kér​-
dést, ho​gyan tör​tén​he​tett meg bár​mi,
ami ilyen ha​tal​mas és ke​gyet​len volt,
mint a ho​lo​ka​uszt. Egy olyan tör​té​ne​-
tet sze​ret​tem vol​na el​mon​da​ni, ami
egy kis sze​mé​lyes áru​lás​ból in​dul ki
en​nek a nagy tör​té​nel​mi ese​mény​nek
az ár​nyé​ká​ban. A má​sod​perc tö​re​dé​ke
alatt ho​zott dön​té​se​in​ket akar​tam áb​-
rá​zol​ni, amik vagy nagy bá​tor​ság​ról
ta​nús​kod​nak, vagy a gyá​va​ság pél​dái
lesz​nek. Azt akar​tam be​mu​tat​ni, ho​-
gyan le​he​tünk mind​annyi​an hő​sök és
bű​nö​sök egy​szer​re.
 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁ
Az írás ma​gá​nyos do​log, mert a lap​-
to​pon egy​szer​re csak egy kéz dol​goz​-
hat. Én gyak​ran kí​vá​nom – leg​alább​is
a re​gény​írás kö​ze​pe tá​ján min​den​-
képp –, bár​csak még​se ne​kem kel​le​ne
meg​ír​nom az adott köny​vet. Na​gyon
há​lás va​gyok azok​nak az em​be​rek​nek,
akik eb​ben a könyv​ben szim​bo​li​ku​san
ugyan, de al​kal​man​ként át​vet​ték tő​-
lem a bil​len​tyű​ze​tet, és az írás​ból így
csa​pat​mun​ka le​he​tett.
Az ügy​nö​köm, Gin​ger Clark a cse​-
lek​mény​le​írás egy ko​rai ver​zi​ó​ját ol​-
vas​va azon​nal je​lez​te, hogy az ál​ta​lam
el​kép​zelt és fel​vá​zolt könyv​nek ka​ma​-
szok​ról kel​le​ne szól​nia, nem pe​dig fel​-
nőt​tek​ről, ahogy én ere​de​ti​leg gon​dol​-
tam. Iga​za lett, ahogy sok min​den
más​ban is.
A szer​kesz​tőm, Lisa Yos​kowitz
szám​ta​lan cse​lek​mény– és ka​rak​ter​-
fej​lő​dé​si vál​toz​ta​tást ja​va​solt, és csak
azért he​zi​tá​lok, hogy fel​so​rol​jam itt
min​det, mert az​zal ma​ga​mat árul​nám
el, hogy mek​ko​ra idi​ó​ta va​gyok.
Fér​jem, Ro​bert Cox lel​ki​is​me​re​te​-
sen jegy​ze​tel​te vé​gig a kéz​irat kü​lön​-
bö​ző ver​zi​ó​it, és ami​kor szük​ség volt
rá, el​lá​tott pa​la​csin​tá​val. Kér​ni sem
tud​tam vol​na oko​sabb ol​va​sót vagy
jobb tár​sat.
Ijesz​tő és ta​lán ki​csit me​rész vál​lal​-
ko​zás olyan kul​tú​rá​ról és idő​szak​ról
írni, ami nem a sa​já​tom. De kez​det​től
fog​va tud​tam, hogy Amsz​ter​da​mot
aka​rom a tör​té​net szín​he​lyé​nek a má​-
so​dik vi​lág​há​bo​rú ide​jén. Azt akar​-
tam, hogy au​ten​ti​kus hol​land tör​té​net
le​gyen. A dá​tu​mo​kat és föld​raj​zi jel​-
leg​ze​tes​sé​ge​ket he​lye​sen meg​ad​ni vi​-
szony​lag egy​sze​rű volt. A sa​já​tos hol​-
land ér​zés​vi​lá​got jól vissza​ad​ni egy
egé​szen más​faj​ta hoz​zá​ál​lást kö​ve​telt
a rész​le​tek te​kin​te​té​ben. Na​gyon há​-
lás va​gyok an​nak az ide​gen​ve​ze​tő​nek,
aki meg​is​mer​te​tett a mon​dás​sal: „Is​-
ten te​rem​tet​te a vi​lá​got, de Hol​lan​di​át
a hol​lan​dok.” Há​lás va​gyok a he​lyi bi​-
cik​lis​ták​nak, akik fi​no​man ad​ták tud​-
tom​ra, ami​kor fél​re​ér​tel​mez​tem a bi​-
cik​lis szo​ká​so​kat. Há​lás va​gyok Amsz​-
ter​dam pá​rat​la​nul gaz​dag mú​ze​u​mi
gyűj​te​mé​nye​i​nek, és azok​nak a ma​-
gány​sze​mé​lyek​nek, akik vet​ték a fá​-
rad​sá​got, és an​gol nyel​vű hon​la​po​kat
hoz​tak lét​re olyan té​mák​ban, mint a
hol​land ne​vek he​lyes ki​ej​té​se, il​let​ve a
hol​land ha​di​ha​jók sor​sa a né​met in​-
vá​zió ide​jén.
Mé​lyen há​lás va​gyok azok​nak a hol​-
land el​len​ál​lás​ban részt vevő sze​mé​-
lyek​nek iro​dal​mi és em​be​ri​es​sé​gi
szem​pont​ból egy​aránt, akik em​lék​ira​-
ta​ik​ban fo​gal​maz​ták meg él​mé​nye​i​-
ket, és így gaz​dag és szem​lé​le​tes be​-
szá​mo​lót ad​tak Hol​lan​dia azon idő​-
sza​ká​ról. Töb​bek kö​zött Miep Gies,
Cor​rie ten Boom, Han​ne​ke Ip​pisch és
Diet Eman em​lék​ira​ta​it ol​vas​va ren​-
ge​te​get ta​nul​tam ar​ról, mi​lyen ér​zés
le​he​tett a má​so​dik vi​lág​há​bo​rú alatt
Amsz​ter​dam​ban élni. És vé​gül: a vi​lág
nagy ré​sze egy bi​zo​nyos könyv​ből tud
olyan so​kat a há​bo​rú​ról, Amsz​ter​-
dam​ról és a sze​mé​lyes ta​pasz​ta​lás​ról,
ami egy kis pad​lás​szo​bá​ban író​dott a
meg​szál​lás alatt. Ezért a leg​na​gyobb
és leg​mé​lyebb há​lá​val Anne-nak tar​-
to​zom.
 A SZERZŐRŐL
Mo​ni​ca Hes​se (mo​ni​ca​hes​se.com)
író, új​ság​író, a Wa​shing​ton Post mun​-
ka​tár​sa. Wa​shing​ton​ban, az Ame​ri​kai
Egye​sült Ál​la​mok​ban él fér​jé​vel és ku​-
tyá​já​val.
 A LEGGYAKRABBAN
ELŐFORDULÓ
HOLLAND NEVEK ÉS
KIFEJEZÉSEK
KIEJTÉSE
Ama​lia – amá​lia
Ams​ter​dam Cent​ra​al – amsz​ter​dam
szent​rál
ban​ket​sta​af – ban​ket​sztáf
Bas – basz
Bi​er​man – bír​man
Chris​tof​fel – krisz​to​fel
Co​hen – kó​hen
de Vri​es – dö vrísz
Els​beth – elsz​bet
Han​ne​ke – ha​ne​kö
 Hend​rik – hend​rik
Het Pa​rool – het pa​ról
Hol​land​sche Scho​uw​burg – szha​u​-
bürgch
Ire​ne – iré​nö
Jans​sen – janszen
je​ne​ver – je​né​vör/zse​né​vör
Ju​dith – jü​dit
Kijk​du​in – kejk​döjn
Kre​uk – krők
Leo – léo
Mina – mína
Mir​jam – mir​jam
Nel​lie – nelí
Ol​lie – olí
on​du​i​ker – on​döj​ker
Oos​ter​park – ósz​ter​park
Plan​ta​ge Mu​i​der​gracht – plan​tázse
möj​dergch​racht
Rans​dorp – ransz​dorp
Re​gi​na – rég​chi​na
Remb​randt – remb​rant
Ro​od​veldt – rót​felt
Ros​en – ró​zen
San​ne – sza​nö
Sche​ve​nin​gen – szgche​fe​nin​gen
Sch​re​i​e​der – srá​jé​der
Se​bas​tia​an – sze​basz​tyi​án
Tes​se Kos​ter – te​szö kosz​ter
Theo – téo
To​bi​as – tó​bi​asz
Ur​sie – ür​szí
Ur​su​la – ür​szü​la
van de Kamp – fan dö kamp
Van Gogh – van gchoch
Ve​enst​ra – fénszt​rá
Vos – fosz
Vught – fugcht
Wes​ter​bork – vesz​ter​borch
Wil​lem – vi​löm
Zef – zef/zsef
 Jegyzetek

[1]
A leg​gyak​rab​ban elő​for​du​ló hol​-
land ne​vek és ki​fe​je​zé​sek ki​ej​té​sét
lásd a könyv vé​gén.
Tartalom
1943. JANUÁR
1. KEDD
2.
3.
4.
5.
6.
7. SZERDA
8.
9. CSÜTÖRTÖK
10.
11.
12.
13.
14. PÉNTEK
15.
16. SZOMBAT
17.
18.
19.
20.
21.
22.
23.
24.
25. HÉTFŐ
26.
27.
28.
29. SZERDA
30.
31.
32.
33. SZOMBAT
34.
TÖRTÉNELMI JEGYZETEK
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
A SZERZŐRŐL
A LEGGYAKRABBAN
ELŐFORDULÓ HOLLAND
NEVEK ÉS KIFEJEZÉSEK
KIEJTÉSE
Jegyzetek