Csendes-óceán

A Csendes-
óceán térképe A Csendes-óceán domborzati térképe

A Csendes-óceán (a Magellán által adott Mare Pacificum, 'csendes tenger'

elnevezésből) a Föld legnagyobb óceánja. Északon az Arktisz, délen az
Antarktisz, nyugaton Ázsia és Ausztrália, keleten pedig Amerika veszi körül. Az
Egyenlítő mentén két, északi és déli félre osztják. 166,24 millió km²-nyi
területével (melléktengerekkel 181,34 millió km²) a bolygó felszínének 35%-át
(vagyis a szárazföldek összességénél nagyobb részt), vízzel borított felszínének
pedig felét fedi le. Átlagos mélysége 4188 m (melléktengerekkel 3940 m),
legmélyebb pontja (mely a Föld legmélyebb pontja is egyben) a
Mariana-árok (11 034 m).

Vizének jellemzői és áramlatai

A Csendes-óceánban található víz mennyisége 696,19 millió km³
(melléktengerekkel 714,41 millió km³). 1 000 000 000 m3
A víz hőmérséklete a sarkkörök közelében fagypont közeli, az Egyenlítő
környékén 25-30 C°-os. A magasabb hőmérséklet okozta kicsapódás miatt az
Egyenlítő körüli vizek kevésbé sósak, a sarkközeli vizek pedig a kevesebb
párolgás miatt kisebb sótartalmúak, mint a térítők környékén. A Csendes-óceán
legforróbb pontját, 378 C°-ot Vanuatu közelében, 1850 méter mélyen mérték.[1]
A Csendes-óceán északnyugati részének mélyén helyezkedik el a Tamu-
masszívum kialudt pajzsvulkán, amelyet a Föld legnagyobb vulkánjának
sejtenek.[2]
Az Északi-Csendes-óceánban a felszínközeli víz keringése az óramutató járásával
megegyező, a déliben azzal ellentétes.
A 15. szélességi kör mentén nyugati irányba haladó Északi egyenlítői áramlat a
Fülöp-szigeteknél északra fordulva a Kurosio (Japán) áramlatban folytatódik. A
45. foknál keletre forduló Kurosióból kiválik az északra tartó Aleut áramlat, a
déli ág pedig az Északi egyenlítői áramlathoz kapcsolódik. A kettéváló Aleut
áramlat északi ága a Bering-tengerben egy az óramutató járásával ellentétes
áramlás, déli ága pedig a Kaliforniai áramlat.
A nyugati irányú Déli egyenlítői áramlat Új-Guineánál délre fordul, majd az 50.
fokot elérve keletre csatlakozik az Antarktisz körüli áramlathoz. Chile partjainál
ebből válik ki a Humboldt (Peru) áramlat.[3]
Története

Abraham Ortelius németalföldi térképész műve a Csendes-óceánról 1589-ből

A Csendes-óceán szigeteit két hullámban népesítették be a polinézek, akiknek
az eredete a mai napig nem kellőképpen tisztázott . A mai álláspont szerint a
polinéz kultúra gyökerei a Délkelet-Ázsiához kapcsolódó szigeteken található. [4]
A polinézek Indonézia érintésével, a Fülöp-szigeteken, majd Tongán, Szamoán
keresztül érhették el a távoli Húsvét-szigetet, Hawaiit és Tahitit. A 10. század
körül került sor Új-Zéland benépesítésére. A polinéz telepesek a hosszú tengeri
útjaikhoz kéttörzsű kenukat (katamaránokat) használtak, amelyek élelmiszert
és háziállatokat is szállítottak. Az óceánon a csillagok állását, a Nap és a
hullámok mozgását, a szélirányt és a madarak repülési irányát használták
tájékozódáshoz.[5]
Perem- és melléktengerei
1. A nyugati partvidéken:
Alaszkai-öböl, Ausztrál-ázsiai középtenger, Bali-tenger, Bering-tenger, Bering-
szoros, Celebesz-tenger, Dél-kínai-tenger, Észak-kínai tenger, Fülöp-tenger,
Japán-tenger, Kelet-kínai-tenger, Korall-tenger, Ohotszki-tenger, Sulu-tenger,
Tasman-tenger, Tonkin-öböl (Vietnámi-öböl).
2. A keleti partvidéken:
Kaliforniai-öböl
A Csendes-óceánnal határos államok és területek
 , Amerikai  , Guam  ,  , Új-
Szamoa  , Nicaragua Kaledónia
 , Ausztrália Guatemala  , Palau  , Új-
 , Brunei  ,  , Panama Zéland
 , Chile Honduras  , Pápua Új-  ,
 , Cook-  , Guinea Vanuatu
szigetek Indonézia  , Peru  ,
 , Costa Rica  , Japán  , Pitcairn- Vietnám
 , Dél-Korea  , szigetek  , Wallis
 , El Salvador Kambodzsa  , és Futuna
 , Ecuador  , Kanada Oroszország
 , Egyesült  , Kelet-  , Salamon-
Államok Timor szigetek
 , Észak-  , Kína  , Szamoa
Korea  , Kiribati  ,
 Északi-  , Szingapúr
Mariana- Kolumbia  , Tajvan
szigetek  , Malajzia  , Thaiföld
 , Fidzsi-  ,  , Tokelau
szigetek Marshall-  , Tonga
 szigetek  , Tuvalu
 , Francia  , Mexikó
Polinézia  ,
 , Fülöp- Mikronézia
szigetek  , Nauru

Nagyobb kikötők
Acapulco, Mexikó
Anchorage, USA
Auckland, Új-Zéland
Bangkok, Thaiföld
Brisbane, Ausztrália
Callao, Peru
Cebu, Fülöp-szigetek
Guayaquil, Ecuador
Hongkong, Kína
Honolulu, USA
Jokohama, Japán
Kitimat, Kanada
Keelung, Tajvan
Kóbe, Japán
Long Beach, USA
Los Angeles, USA
Metro Manila, Fülöp-szigetek
Panamaváros, Panama
Portland, USA
Prince Rupert, Kanada
San Diego, USA
San Francisco, USA
Szapporo, Japán
Seattle, USA
Sanghaj, Kína
Szingapúr
Sydney, Ausztrália
Tijuana, Mexikó
Valparaíso, Chile
Vancouver, Kanada
Victoria, Kanada
Vlagyivosztok, Oroszország

Atlanti-óceán
Felszíni terület: 106 400 000 km2
Átlagos mélység: 3339 m
Legnagyobb mélység: 8380 m

Elhelyezkedése
Koordináták: é. sz. 0°, ny. h. 30°

Az Atlanti-óceán a Föld második legnagyobb óceánja, a bolygó felszínének kb.

20%-át foglalja el. Az óceán medencéje megközelítően észak–déli irányban,
elnyújtott S alakban húzódik végig a nyugati féltekén. Két jelentős területre
szokás osztani, az Északi- és Déli-Atlanti-óceánra, a választóvonalat az Észak-
egyenlítői áramlás jelenti, a 8. északi szélességi fok magasságában.

Határai és méretei
Nyugatról az amerikai kontinens, keletről Európa és Afrika, északról a Jeges-
tenger, délről a Déli-óceán határolja. Egyes nézetek a Jeges-tengert, illetve
annak bizonyos részeit az Atlanti-óceán részének tekintik. Hasonlóan
megosztottak a geográfusok a Déli-óceán megítélésében, az elnevezés csak
2000-ben vált hivatalossá, sok térképen a tradicionális 3 óceán, így az Atlanti is,
az Antarktiszig tart. Az Atlanti-óceánhoz tartozik a Földközi-tenger is, annak
nyugati medencéjében így az óceán - közvetve - határos Ázsiával is. Az óceán a
mesterségesen épített Panama-csatornán keresztül áll kapcsolatban a Csendes-
óceánnal. Afrikától délre a keleti 20. hosszúsági fok (meridián) az Atlanti- és az
Indiai-óceán határa. A Jeges-tengerrel alkotott tengeri határvonala a
Grönlandtól Izland ÉNY-i sarkáig, majd annak ÉK-i sarkától a Spitzbergák déli
csúcsáig és onnan Észak-Norvégiáig, az Északi-fokig tart. Délen a 60. szélességi
fokig tart az Atlanti-, az attól délre eső terület a Déli-óceán.
Melléktengereivel együtt teljes területe 106,4 millió km²; a melléktengerek
nélkül 82,4 millió km². Térfogata 354,7 millió km³, a melléktengerek nélkül
323,6 millió km³.
Átlagos mélysége 3332 m, melléktengerei nélkül 3926 m, legnagyobb mélysége
8605 m a Puerto Ricó-i árokban.
Brazília és Libéria között csak 2848 km széles, az Egyesült Államok és Észak-
Afrika között kb. 4830 km.
Jelentősebb melléktengerei: Karib-tenger, Földközi-tenger, Fekete-tenger,
Északi-tenger, Balti-tenger. Jelentősebb öblei: Mexikói-öböl, Szent Lőrinc-öböl.
Számos szigete közül a jelentősebbek: Grönland, Izland, Nagy-Britannia,
Írország, Azori-szigetek, Madeira, Kanári-szigetek, Zöld-foki Köztársaság, Új-
Fundland, Bermuda, a Karib-szigetek, Szent Ilona, Tristan da Cunha, a Falkland-
szigetek és Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek.
Évente nagyjából 3 cm-rel növekszik a szélessége kelet-nyugati irányban.

A tengerfenék és a víz jellemzői

Az Atlanti-óceán fenekének – szó szerint – legkiemelkedőbb képződménye egy
hosszanti irányban végighúzódó hegység, a Közép-Atlanti-hátság. Izlandtól a
déli 58. szélességi fokig húzódik, rá közel merőlegesen számos kisebb hátság és
gerinc fut a kontinensek felé. Legszélesebb részén 1600 km széles, a vízmélység
átlagosan 2700 m-re csökken felette. A hátságtól távolabb a tengerfenék –
néhány hegytől és hasadéktól eltekintve – jobbára sima.
A felszíni víz hőmérséklete az égövtől és a tengeráramlatoktól függően széles
értékek között változik. Leghidegebb részein -2 °C, a trópusokon eléri a 29 °C-ot
is. A mérsékelt övben a legnagyobb a vízhőmérséklet ingadozása (7-8 °C).
A víz sótartalma 33 és 37‰ között mozog. A partok mentén, a folyók hatására
alacsonyabb, a 25. szélességi körök környékén a legmagasabb, de regionálisan
és az év folyamán is sokat ingadozik. Az áramlatokkal körbevett, ekképpen
bizonyos mértékben elszeparált észak-atlanti Sargasso-tenger jelentősen
sósabb a környezeténél.
A Coriolis-erő miatt az Atlanti-óceán északi medencéjében az óramutató
járásával egyező irányú az áramlás, a déli medencében ezzel ellentétes.
Klíma
Szélirányok az óceán fölött

Az óceáni és a környező szárazföldek klímáját nagyban befolyásolja a felszíni víz

hőmérséklete, az áramlások és az általuk keltett szelek. A tengervíz hatalmas
hőtároló kapacitásának köszönhetően a hőmérséklet sokkal kevésbé ingadozik,
mint az azonos égövbeli szárazföldeké. Az áramlatok jelentősen befolyásolják
(egyensúlyozzák) a hőmérsékletet. Ennek legismertebb példája a Golf-áramlat,
amely a trópusokról szállított meleg vízzel enyhíti Nagy-Britannia és Észak-
Európa időjárását.
Az Észak-atlanti medence déli részén, az egyenlítői konvergencia zónában
keletkeznek a hurrikánok.

Történet és gazdaság
A Déli-óceán után a második legfiatalabb óceán az Atlanti. A jelenlegi kutatások
bizonyítottnak látják, hogy nem öregebb 180 millió évnél. Akkoriban
következett be, hogy az addig szuperkontinens, a Pangea lemezekre töredezett,
amelyek lassan eltávolodtak egymástól.

Az emberiség története során az egyik legkorábban felfedezett óceán volt.

Partjain (de főként az óceán melléktengereként számontartott Földközi-tenger
partján) évezredek óta élnek emberek, azonban hajóikkal csak ritkán távolodtak
el a parttól. Feltételezések szerint valószínű, hogy az egyiptomiak az ókorban
már kihajóztak a Gibraltári-szoroson és az sem kizárt, hogy esetleg a partok
mentén expedíciókat vezettek Nyugat-Afrika partjai mentén, vagy esetleg
megkerülték Afrikát. Ez utóbbira azonban semmilyen egyértelmű bizonyíték
nincs. Más elképzelések szerint, szintén az egyiptomiak esetleg áthajózhattak az
Atlanti-óceánon is. Ennek a teóriának az igazolására a norvég Thor Heyerdahl
1970-ben ősi technikákat használva papiruszsásból épített tutajt, amelyen
második próbálkozásra sikerült is áthajóznia Marokkóból Közép-Amerikába.
Elmélete szerint nem véletlen, hogy az egyiptomi és a közép-amerikai (például
maja) kultúrák nagyjából egy időben építették a maguk piramisait. Útjával azt
akarta bizonyítani, hogy lehetett kapcsolat ezen ősi népek között.

Ami biztosan tudható, hogy északon a vikingek a 10. vagy 11. században –
körülbelül a magyar államalapítás idején – Izland érintésével áthajóztak
Grönlandra (amit ők neveztek el Zöld földnek) és elérték a mai Új-Fundland, de
ott nem tudtak tartósan megtelepedni. A viking kor lezárultával a legendák
ködébe vesztek a távoli földek, a középkor hajósai csak a partok mentén
hajóztak, sokan úgy hitték, hogy az óceán jelenti a „világ végét”, ahonnan nincs
tovább. A török hódítás és a természettudományok fejlődése hozta meg
lehetőségét annak, hogy az addigi hagyományos szárazföldi karavánutak
helyett a tenger felől próbálják meg elérni az európai kereskedők Ázsiát. A Föld
kerületének méretében azonban korántsem volt egyetértés.

1492-ben jöhetett létre egy vakmerő és eltökélt itáliai hajós első utazása a
spanyol uralkodók anyagi támogatásával. Kolumbusz Kristóf (Christopher
Columbus) öt heti hajózás után, 1492. október 12-én ért partot a mai Bahamák
egyik szigetén, amit ő San Salvadornak nevezett el. Hogy ez pontosan melyik
mai sziget volt, arról viták folynak, legvalószínűbb, hogy a Samana Cay. Habár
Kolumbusz köztudomásúlag úgy halt meg hogy nem tudta hogy új földrészt és
nem a kelet-ázsiai partokat érte el, ma is úgy tekintünk rá, mint Amerika
felfedezőjére. Az egyre gyakoribb expedíciók lassan feltérképezték a partokat
és magát az Óceánt is, ami a világ egyik legfontosabb tengeri útvonala lett. A
gyarmatosítás fénykora után nemcsak a kereskedők és katonák, hanem a
tudósok is elkezdtek vele ismerkedni. Az óceán nemcsak hajózási útvonalként,
hanem közvetlenül – a halászat és a modern korban a bányászat révén – is
hozzájárul a környező országok gazdaságához. Sajnos végtelennek gondolt
mérete miatt sokszor használták és használják arra is, hogy megszabaduljanak a
hulladékoktól.

Jelentős kikötők
Észak-Amerika
Amerikai Egyesült Államok
Baltimore
Boston
Port Canaveral
Charleston
Corpus Christi
Port Everglades
Houston
Jacksonville
Port of Miami-Dade
Morehead City
Nantucket
New Haven
New London
New Orleans
New York
Newport News
Norfolk
Port of Palm Beach
Port Newark-Elizabeth Marine Terminal
Portland
Portsmouth
Providence
Savannah
Tampa
Wilmington
Kanada
Charlottetown, Prince Edward Island
Digby, Nova Scotia
Halifax Nova Scotia
Liverpool, Nova Scotia
Pictou, Nova Scotia
Hantsport, Nova Scotia
Saint John, Új-Brunswick
Shelburne, Nova Scotia
Sept-Îles, Quebec
St. John’s, Újfundland és Labrador
Sydney, Nova Scotia
Yarmouth, Nova Scotia
Egyéb észak-amerikai kikötők
Puerto Cortés, Honduras
Willemstad, Curaçao
Európa
Aberdeen, Egyesült Királyság
A Coruña, Spanyolország
Ålesund, Norvégia
Amszterdam, Hollandia
Antwerpen, Belgium
Avilés, Spanyolország
Belfast, Egyesült Királyság
Bergen, Norvégia
Bilbao, Spanyolország
Bodø, Norvégia
Bordeaux, Franciaország
Bréma, Németország
Brest, Franciaország
Bristol, Egyesült Királyság
Cádiz, Spanyolország
Cherbourg-Octeville, Franciaország
Cork, Írország
Dublin Port, Írország
Dunkerque, Franciaország
Edinburgh, Egyesült Királyság
Esbjerg, Dánia
Funchal, Portugália
Galway, Írország
Gijón, Spanyolország
Glasgow, Egyesült Királyság
Göteborg, Svédország
Hafnarfjörður, Izland
Hamburg, Németország
Las Palmas de Gran Canaria, Kanári-szigetek
Le Havre, Franciaország
Lisszabon, Portugália
Liverpool, Egyesült Királyság
London, Egyesült Királyság
Milford Haven, Egyesült Királyság
Nantes, Franciaország
Narvik, Norvégia
Newcastle upon Tyne, Egyesült Királyság
Newport, Egyesült Királyság
Normandy, Franciaország
Oslo, Norvégia
Oostende, Belgium
Penzance, Egyesült Királyság
Peterhead, Egyesült Királyság
Porto, Portugália
Portsmouth, Egyesült Királyság
Reykjavík, Izland
Rotterdam, Hollandia
Saint-Nazaire, Franciaország
Santa Cruz de Tenerife, Kanári-szigetek
Santander Spanyolország
Sevilla, Spanyolország
Sines Portugália
Southampton, Egyesült Királyság
Stavanger, Norvégia
Swansea, Egyesült Királyság
Tromsø, Norvégia
Trondheim, Norvégia
Tórshavn, Feröer
Vigo, Spanyolország
Dél-Amerika
Quequen, Argentína
Bahia Blanca, Argentína
Cayenne, Francia Guyana
Fortaleza, Brazília
Georgetown, Guyana
Maceió, Brazília
Mar del Plata, Argentína
Montevideói kikötő, Uruguay
Paramaribo, Suriname
Recife, Brazília
Rio de Janeiro, Brazília
Rio Grande, Brazília
Salvador, Brazília
Santos, Brazília
Vitória, Brazília
Afrika
Abidjan, Elefántcsontpart
Accra, Ghána
Banjul, Gambia
Bissau, Bissau-Guinea
Casablanca, Marokkó
Conakry, Guinea
Cotonou, Benin
Dakar, Szenegál
Douala, Kamerun
Fokváros, Dél-afrikai Köztársaság
Lagos, Nigéria
Libreville, Gabon
Lomé, Togo
Luanda, Angola
Malabo, Egyenlítői-Guinea
Monrovia, Libéria
Nouakchott, Mauritánia
Port Harcourt, Nigéria
Porto Novo, Benin
Praia, Zöld-foki Köztársaság
Rabat, Marokkó
Saldanah, Dél-afrikai Köztársaság
Tanger, Marokkó
Walvis Bay, Namíbia

Indiai-óceán
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az Indiai-óceán helyzete

Az Indiai-óceán a világtengerek egyike, a harmadik legnagyobb vízfelület a

Földön. Nyugaton Afrika határolja, északon Ázsia, keleten a Szunda-szigetek és
Ausztrália. Déli határa vitatott; némelyek az Afrika legdélibb pontját a Tasmania
legdélibb pontjával összekötő egyenesen húzzák meg, mások a déli sarkkörön.
Ezért területe sem egyértelmű: ha a 74 039 600 négyzetkilométert fogadjuk el,
csaknem két és félszer akkora, mint Afrika.

Kialakulása
Az óceán kialakulása a kora kréta korszakban kezdődött mintegy 130 millió éve,
amikor a déli szuperkontinens Gondwana nyugati pereméről leszakadt és
nyugat felé indult a mai Antarktisz, valamint Ausztrália és környékének őse, a
Szahul őskontinens, a Gondwana maradéka és a Szahul között pedig kinyílt a
Csendes-óceán déli medencéje. Kb. 10 millió évvel később vált le az indiai
szubkontinens, és olyan gyorsan mozgott északkelet felé, hogy 70 millió éve
már megközelítette az Egyenlítőt, Mozgása közben fokozatosan bezárta a
Gondwana északkeleti részét Délkelet- Laurázsiától elválasztó Tethys-óceánt.
Az óceánközépi hátságot elérve amentén, északnak haladt tovább, és kb. 50
millió éve ütközött össze Ázsiával, miközben Afrika nyugat felé sodródott.
Ausztrália kb. 53 millió éve vált el az Antarktisztól, az Indiai-óceán 36 millió éve
nyerte el jelenlegi formáját, ezért ez a legfiatalabb világtenger.

Domborzata

Az Indiai-óceán és környezetének domborzata

A kiterjedt és igen mély fenéksíkságoknak köszönhetően átlagos mélysége 3890

méter, amivel a Föld második legmélyebb óceáni medencéje. Térfogata
mintegy 292 millió köbkilométer. Belső részein nincsenek mélytengeri árkok,
csak keleti peremén húzódik az India–Ausztráliai-medence árokrendszere
(Jávai-árok, Szunda-árok, Diamantina-árok). Itt vannak legmélyebb pontjai: a
Jávai-árokban 7455 méter, a Diamantina-árokban 7102 m.
Az Indiai a legbonyolultabb felépítésű óceán. Hátságrendszere fordított Y alakú.
Ennek délnyugati szára, az Atlanti–Indiai-hátság a Közép-Atlanti-hátság
folytatása, és Madagaszkár partjaitól keletre húzódik délnyugat–északkelet
csapással. Keleti szára, a Délkelet-Indiai-hátság a Tasmán-törésövtől indul és az
Amszterdam-törésövig nyúlik északnyugatnak. A medence középső aljzatát két,
párhuzamos észak–déli irányú hátság uralja:
a Középső Indiai-óceáni-hátság és
a Keleti Kilencvenes-hátság (ez onnan kapta nevét, hogy nagyjából a keleti
szélesség 90°-án húzódik).
A Középső Indiai-óceáni-hátság szerkezeti felépítése igen bonyolult; északnak
és északnyugatnak számos víz alatti hegylánccá seprűzik szét:

a Vema-törésövtől északnak tart az egyenes vonalú, vulkanikus Chagos–

Lacadive-hátság (ennek csúcsai a Maldív-szigetek).
a Carlsberg-hátság szintén a Vema-törésövtől halad az Arab-félsziget felé, majd
az Adeni-öbölben nyugatnak fordul, és egyik ága, a Nyugati Sheba-hátság,
behatol a Vörös-tenger keskeny medencéjébe is.
A óceánt a hátságok hét nagyobb abisszális síkságra tagolják. Közülük a két
legnagyobb az antarktiszi régióhoz sorolható Atlanti—Indiai-nagymedence, a
Dél-Indiai-óceáni-nagymedence, amit ettől a Kerguelen-plató választ el.
A legmélyebb fenéksíkság a Wharton-medence a Keleti Kilencvenes-hátság, a
Nagy Szunda-szigetek és Ausztrália között; ennek legmélyebb pontja 6839
méter mély. Közel ilyen mély az Afrika déli selfjével határos Natal-medence;
ennek legmélyebb pontja 5972 méter. Az Atlanti- és az Indiai-óceán
válaszvonala az Aghulas-fenéksíkságon át húzódik. Az ugyancsak mély Szomáli-
fenéksíkság Kelet-Afrika kontinentális talapzata és a Carlsberg-hátság között
fekszik. Nagy területű, de az előbb felsoroltaknál sekélyebb részmedence az
óceán középső, egyenlítői vizei alatt elterülő Közép-Indiai-óceáni-medence.
A Mozambik és Madagaszkár közötti self sekély, széles. Az óceán északi
partvidékén a self ugyancsak kivételesen széles; az Arab-tenger és a Bengáli-
öböl a Föld két legnagyobb, folyami hordalékkúp selfje. Előbbit az Indus
táplálja, utóbbit a Gangesz-Brahmaputra rendszer. E két folyam évente átlag
1,3 milliárd tonna üledéket terít szét e két peremtengerben. A Bengáli-öbölben
a hordalékkúp már több mint kétezer kilométer hosszan nyúlik be az óceánba,
a megsüllyedt üledékréteg vastagsága és egyes helyeken eléri a 15 000 métert.
Az Arab-tengerből nyíló Perzsa-öblöt a Tigris és az Eufrátesz tölti fel.

Szigetei
Az Indiai-óceánban kevés a sziget — nyugati, az Antarktisztól a Szokotra-
szigetig, illetve az indiai küszöbig tartó részén valamivel több, mint a nagyobb
és mélyebb keletin.[1] Legnagyobb szigete, Madagaszkár geológiai értelemben
Afrika része. A Comore-szigetek és a Mascarenhas-szigetcsoport tagjai (egyebek
közt Réunion és Mauritius) a Madagaszkártól keletre húzódó Mascarenhas-
plató tengerszint fölé emelkedő hegycsúcsai. Az Egyenlítőhöz közeli Seychelle-
szigetek az indiai szubkontinensről szakadtak le, amikor az északnak vándorolt.
Óceánközépi hátsága csak néhány ponton éri el a tengerszintet:
Prince Edward-szigetek,
Amszterdam-sziget,
Szent Pál-sziget.
Peremtengerei
Nyugati, afrikai és keleti, ausztrál partvidéke egyaránt kevéssé tagolt. Az
Ausztrália és Ázsia közötti szigettengert a sok kis résztengerrel a Csendes-óceán
medencéjéhez számítjuk, ezért peremtengerei csak északon, Ázsia partvidékén
vannak:
Arab-tenger,
Bengáli-öböl,
Andamán-tenger (az Andamán-szigetek és Thaiföld között).
Két különleges melléktengere a Perzsa-öböl és a Vörös-tenger:
a Perzsa-öböl a jégkorszakban még szárazföld volt, és csak a Würm-glaciális
után került víz alá. Átlagos mélysége 25 méter, a legmélyebb pontja 84 méter
mély.
A Vörös-tenger frissen szétnyíló, születő óceáni medence, az Afrikai és az
Arábiai-lemez között.
Vize
A három óceán közül az Indiaiban a legnagyobb a trópusi terület aránya,
következésképp ennek a vize a legmelegebb is — nyugati része kevésbé, mint a
keleti.
A víz szalinitása (sótartalma) többnyire 35,5–36 súlyezrelék, de peremein ettől
szélsőségesen eltérhet. A sivatagi övben fekvő, sekély Perzsa-öböl keleti részén
a sótartalom eléri a 45 súlyezreléket; ez a világtenger legsósabb, szuperhalin
vize. Hasonló okokból a Vörös-tenger is túlsós; sótartalma 38 és 42 súlyezrelék
között változik.

Áramlatai
A globális óceáni szállítószalag
Az Indiai-óceánnak kevés áramlata van, mivel maga az óceán észak felé a
trópusi övezeten túl nem folytatódik. Éppen ezért áramlatai csak kevéssé
módosítják a partmenti éghajlatot. Afrika délnyugati partjaitól indul az Agulhas-
áramlat, de még ennek sincs folyamatos melegítő hatása, mert Fokföldnél az
áramlat melegebb vize összekeveredik a nyugatról érkező Benguella-áramlat
egyik ágának hidegebb vizével. Ez a világtenger egyetlen olyan része, amelynek
északi részén az áramlási viszonyok félévenként a visszájukra fordulnak. Az
északi partoktól a déli 10. fokig terjedő monszun övben az uralkodó szélirány
félévenként változik. Az északi félgömb szerinti nyáron (májustól októberig)
Ázsia fölött alacsony a légnyomás, és a monszunszelek nedves levegőt
szállítanak Dél-Ázsia partjaihoz. Áprilisban az uralkodó szélirány még
északnyugati, ám májustól délnyugatira. Ilyenkor a kelet-afrikai partokat az
erőteljes Szomáliai-áramlás mossa. A nyári hónapokban a víztömeg keletre
mozog; ez a Monszun-áramlás. Télen északkeletire fordul a szélirány, ekkor
Indonézia és Ausztrália kapja a csapadékot. Az Egyenlítővel párhuzamosan
nyugatnak mozgó víz az Északi Egyenlítői-áramlat. Ez Szomáliánál éri el Afrika
keleti partvidékét, ahol délre fordul, majd az Egyenlítő vonalában keletnek. Az
így kialakuló Egyenlítői-ellenáramlat hömpölyögteti vissza a vizet a medence
keleti részébe.
Egyenlítőtől délre az uralkodó nyugati passzátszelek miatt a vízkörzés az
óramutató járásával ellentétes irányú.

A Broecker-féle globális óceáni szállítószalagnak két felszíni és egy mélyvízi ága,

valamint egy hurka van az Indiai-óceánban.
A Perzsa-öböl fúrószigeteiről óriás tankhajók szállítják a nyersolajat délre és
keletre, Ausztráliából, Indiából és Dél-Afrikából vasércet szállítanak Japánba,
Ausztráliából pedig szenet az Egyesült Királyságba.

Jelentősebb kikötők:
Adelaide, Ausztrália
Áden, Jemen
Bombay, India
Csittagong, Banglades
Colombo, Ausztrália
Darwin, Ausztrália
Durban, Dél-Afrika
Karacsi, Pakisztán
Maputo, Mozambik
Melbourne, Ausztrália
Mombasa, Kenya
Rangun, Mianmar
Szingapúr, Szingapúr

Halászat
Az Indiai-óceán élővilága igen gazdag, különösen a korallszigeteknél, tengeri
szivacsok, rákok, tengeri sünök és csillagok és rengeteg apró de színes halak
fordulnak elő tömegesen. A part menti mangroveerdők őrzik a biológiai
egyensúlyt, és az víziállatok szaporodási helyéül szolgálnak. Legjelentősebb
élőlények a rákok, csigák, medúzák, polipok, a halak közül leggyakoribb a
repülőhal, a szardella, a tonhal, a vitorláshal és sok cápaféle. Az emlősök közül
gyakori a dugong, a különféle cetek, delfinek és a fókák, a déli részeken pedig
pingvinek élnek.
A feláramlási területek bőséges planktonmezői a legjobb halászterületek, az
Arab-öbölben és Dél-afrika partjainál, garnéla, aligátorteknős és rájafélék,
szardínia, makréla és szardella a gyakori zsákmány. A nyílt tengeren pedig a
tonhalhalászat folyik.
Jeges-tenger
Jeges-tenger
Hely: Északi-sarkvidék
Felszíni terület: 14 090 000 km2
Átlagos mélység: 1038 m
Legnagyobb mélység: 5450 m
Part hossza: 45 389 km
Települések Churchill, Manitoba, Inuvik, Prudhoe Bay, Barrow, Pevek, Tyikszi,
Dikson, Dugyinka, Murmanszk, Arhangelszk, Kirkenes, Vardø
Elhelyezkedése: Koordináták: é. sz. 90°, k. h. 0°térkép

A Jeges-tenger térképe

A Jeges-tenger vagy régebben Északi-Jeges-tenger, újabban helyenként Északi-

sarki-óceán a világóceán északi-sarki része. A Nemzetközi Hidrográfiai Szervezet
(IHO) óceánként tartja számon (hivatalos angol neve Arctic Ocean), e
meghatározás szerint a Föld legkisebb óceánja, de az oceanográfusok körében
is elterjedt a tenger megnevezés, és más felfogásban sokan az Atlanti-óceán
részének is tekintik. A magyar térképészetben elfogadott elnevezése a
hagyományos Jeges-tenger.
Földrajz
Medencéje nagyjából kör alakú, területe 14 090 000 km² (valamivel kevesebb,
mint a USA területének másfélszerese) beleértve a Baffin-öblöt, a Barents-
tengert, a Beaufort-tengert, a Csukcs-tengert, a Kelet-szibériai-tengert, a Kara-
tengert, a Grönlandi-tengert, a Hudson-öblöt, a Laptyev-tengert és a Fehér-
tengert. Ezek nélkül területe 10 512 000 km². Partvonala 45 389 km. Majdnem
teljesen körülzárja a szárazföld: Eurázsia, Észak-Amerika, Grönland, és sok
sziget. A Csendes-óceánnal a Bering-szoroson közlekedik, az Atlanti-óceánnal
pedig a Grönlandi-tengeren, a Norvég-tengeren és a Baffin-öblön.
Medencéjét két részre osztja a Lomonoszov-hátság: az Eurázsiai vagy Nansen-
medence 4000–4500 m mély, az Észak-amerikai vagy Hiperboreai-medence kb.
4000 m mély. Eurázsia kontinentális talapzata miatt a Jeges-tenger átlagos
mélysége csak 1038 m.
A tengerbe a legtöbb vizet az Észak-atlanti-áramlat hozza, kisebb része a
Csendes-óceánból érkezik a Bering-szoroson. A legnagyobb kifelé haladó
áramlás a Kelet-grönlandi, amiben a Labrador-tenger és Kanada felé ömlik a
hideg víz. A víz hőmérséklete és sótartalma szezonálisan változik, a jéghegyek
olvadnak, illetve visszafagynak. A vízfelület legnagyobb részét egész évben jég
borítja, mivel a hőmérséklet legtöbbször 0 °C alatt van. Ez a terület a legfőbb
forrása az Egyenlítő felé hatoló hideg szeleknek, amik a mérsékelt égövben esőt
és havazást okozhatnak.
Az évben folytonos jégtakaró alatt szegényes az élővilág, de a déli vizekben sok
állat él.
A legfontosabb kikötők: Murmanszk és Arhangelszk (mindkettő Oroszország
európai részén). Fontos légiút, mert itt vezet a legrövidebb út Észak-Amerika és
Eurázsia között.

Éghajlat
Sarkvidéki éghajlat állandó hideg viszonylag kicsi éves hőingással; télen
hónapokig tartó folyamatos sötétség, hideg és egyhangú időjárás jellemzi tiszta
éggel, nyáron viszont folyamatos napsütés, nyirkos, ködös idő gyenge széllel,
kevés esővel vagy hóval.
Az időjárást jelentősen befolyásolja a jégpáncél vastagsága az adott évben a
tengeren.
Északi területeket folyamatosan – átlag 3 méter vastag – jégpáncél borítja.
Nyáron a jégtakarót a délebbi területeken nyílt tenger veszi körül, télen viszont
a jég területe a duplájára nő, és szárazföldi területekig is elér. A tengerfenék
50%-a kontinentális lemez, a megmaradó, középen elhelyezkedő lemezt három
hátság határolja: az Alpha Cordillera, a Nansen Cordillera és a Lomonoszov-
hátság.

Valaha trópusi lehetett. Egy, a Lomonoszov-hátságon végzett 2006-os

mélyfúrás leleteiből arra lehet következtetni, hogy az Északi-sarkvidék éghajlata
55 millió éve inkább hasonlíthatott a trópusokéra, semmint a mostani zord
éghajlatra. Az átlaghőmérséklet elérhette a 24 °C-ot – a hőmérséklet-becslés
egy primitív mikrobatörzs kémiai elemzésén alapul. Édesvízi páfrányokat és
megkövesedett algákat találtak a felszínre hozott anyagban.[1]
Magasság/mélység

A Jeges-tenger tengeralattjáróval és jegesmedvékkel

Legmélyebb pontja: Fram Basin -4665 m; az Eurázsiai medence -5450 m

Legmagasabb pontja: tengerszint (0 m)

Természeti erőforrások
Kőolaj- és földgázlelőhelyek, homok és kavics adalékanyag, halászat, tengeri
emlősök (fóka és bálna).

Aktuális problémák
A késő nyári jégtakaró évente mintegy 7-8%-kal csökken a globális
felmelegedés következtében, ami alapján az eddigieknél sokkal korábbra, 2020
nyarára várható az északi-sarki jégsapka elolvadása.[2]
A jégpáncél felolvadása hatással lehet az egész Föld időjárási egyensúlyára.
Egyes tudósok szerint globális felmelegedést okozhat, mivel óriási mennyiségű
édesvíz juthat az óceánokba, és ez leállíthatja a tengeri áramlatokat, amelyek
egyensúlyban tarják a kontinensek időjárását.
A jégpáncél vékonyodása, időszakonként lyuk az ózonrétegben alapvetően
befolyásolják a Jeges-tenger életközösségeit. Veszélyeztetett emlősei a bálnák,
a rozmár és a jegesmedve. Orosz kutatók egy 26 ezer négyzetkilométernyi
területen több mint száz jelentős metánbuborék-kiáramlást fedeztek fel,
aminek az éghajlatmódosító hatását jelentősnek értékelték. [3]
Kikötők
 Kanada: Churchill, Manitoba, Inuvik
 USA: Prudhoe Bay, Utqiaġvik
 Oroszország: Pevek, Tyikszi, Dikson, Dugyinka, Murmanszk, Arhangelszk
 Norvégia: Kirkenes, Vardø

Déli-óceán

A Déli-óceán a 60. déli szélességi kör és az Antarktisz közötti víztömeg neve a

modern földrajztudományban, az ötödik óceánként emlegetik. A fogalom
használata egyelőre nem általános. A magyar kartográfia sem használja, a
Földrajzinév-bizottság nem ismeri el óceánként.
Elnevezése
A magyar nyelvben tradicionálisan óceánnak nevezett három vízterület (Atlanti-
óceán, Indiai-óceán, Csendes-óceán) mellett a negyedik a Jeges-tenger. A Déli-
óceán a másik négytől eltérően nem kontinensekkel határolt, hanem az
Antarktisz körüli, különállóan áramló víztömeget jelölik ezzel a névvel.

Az elnevezés régóta elterjedt volt a hajósok körében, hivatalossá 2000-ben a

Nemzetközi Hidrográfiai Társaság (IHO) nyilvánította. A hivatalos elkülönítést az
oceanográfiában, főként az áramlások kutatásában elért eredmények tették
indokolttá. A kutatások szerint az áramlat vize csak kismértékben keveredik a
másik három szomszédos óceán vizével, illetve gyökeresen más a
meteorológiája, klímája és élővilága is. Ezt megelőzően hivatalosan a három
óceán délen az Antarktiszig tartott, néhány szervezet, például a National
Geographic Society továbbra is ezt tartja irányadónak és nem tartja önálló
óceánnak.

Földrajza
A Déli-óceánt az Antarktiszi áramlás alkotja, amely a Földön egyedülálló a maga
nemében. Az egyetlen, amely mind a 360 hosszúsági körön áthalad, körben az
Antarktisz körül, 4 és 5 ezer méter közötti mélységben. A hivatalos
meghatározás szerint a 60. szélességi kör és az Antarktisz közötti vízgyűrű
tartozik ide. Az elnevezés azonban nem egységes, például Ausztráliában és Új-
Zélandon az IHO által meghatározott területet kibővítik a kontinens déli
partjaiig, és már régóta ez a név szerepel az ottani térképeken is (nem pedig az
Indiai-óceán).
Az áramlás és vele az óceán kb. 30 millió évvel ezelőtt jött létre, amikor az
Antarktisz és Dél-Amerika szétváltak és létrejött a Drake-szoros. A Coriolis-erő
beindította az Antarktiszi áramlást. Az áramlás legszűkebb keresztmetszete ma
is a Drake-szoros.
Az óceán északi oldalának legpontosabb természetes meghatározását az
alacsony nyomású Déli-sarki front (Antarktiszi konvergencia-zóna) jelenti, az
áramlat középvonalában ez a front választja el egymástól a nagyon hideg
sarkvidéki felszíni vizeket az északibb, melegebb víztől. A front és az áramlat
körbeér az Antarktisz körül, Új-Zélandtól délre csak a 60. szélességi körig tart,
de a déli Atlanti-óceánon felhúzódik a 48. szélességi fokig is. Ezen a vonalon a
legerősebbek a folyamatosan fújó nyugati szelek is. A front és az áramlás fontos
eleme a Föld globális légköri áramlási rendszerének.

Klímája
A víz hőmérséklete -2 és 10 °C között változik. Az egész területen körben, a 40.
szélességi körtől a déli sarkkörig szinte egész évben erős ciklonális viharok
tombolnak, a Coriolis-erő és a folyamatosan fújó nyugati szél keletre mozgatja
őket. Itt fújnak a Földön a legerősebb és legkitartóbb szelek. A téli hónapokban
(májustól szeptemberig) erősebb a szél és jelentős a jégképződés, a Csendes-
óceáni oldalon általában a 65., az Atlanti szektorban az 55. szélességi fokig
húzódik fel a jég.

Felszíne
A Déli-óceán nagyon mély, legnagyobb részén 4 és 5 ezer méter közötti, nagyon
kevés részen sekélyebb. Az antarktiszi kontinentális talapzat nagyon keskeny és
ez is mély, 400–800 m (az átlagos 133 m-rel szemben). Az egybefüggő jégtakaró
márciusban a legkisebb, mintegy 2,6 millió km² amely szeptemberre 18,8 millió
km²-re növekszik. Az Antarktiszi áramlás 21 ezer km hosszú, örökös keletre
tartó útján 130 millió m³ vizet szállít másodpercenként. Ezzel ez a világ
legnagyobb áramlata, a vízmennyiség százszor több, mint a Föld összes
folyójának vízhozama együttvéve.
Legmélyebb pontján 7235 m mély (a Déli-Sandwich-hasadékban, S 60.00, W
024)

Erőforrások és veszélyek
Valószínűleg nagy – nem kizárt, hogy óriási – kőolaj- és földgázkészleteket rejt.
Mangánérc zárványok, ásványok, homok és kavicskészletek a partok mentén

Édesvíz a jéghegyekben
Jelentős halászati erőforrások, tengeri élővilág.
Nehezen hajózható az erős szelek és hatalmas hullámok miatt, veszélyt
jelentenek a jéghegyek és jégtáblák, illetve az egybefüggő jegesedés.
További kockázat a kutatási és mentési erőforrások hiánya, illetve távolsága.
Veszélyezteti az élővilágot a kiterjedt antarktiszi ózonlyuk
Az illegális túlhalászat több fajt veszélyeztet, a ma már védett prémfókák ettől a
veszélytől megmenekültek.
A minden óceánra érvényes nemzetközi tengeri jogon kívül területére több
külön szabályozás, legfontosabbként az Antarktisz-egyezmény is vonatkozik.
Tilos a területén fókára és bálnára vadászni.

Részei
Weddell-tenger
Ross-tenger
Nagy-Ausztráliai-öböl
Saint Vincent-öböl
Spencer-öböl
Scotia-tenger
Amundsen-tenger
Bellingshausen-tenger
Davis-tenger
D'Urville-tenger