“A mővészi alkotás tehetséghez van kötve.

A bölcsesség nincs. A bölcsességnek egyetlen

feltétele van: a tudatosan megtisztított életrend.”
/ Hamvas Béla /

Mélylélektan
Készült Jung és mások mővei alapján

Összeállította: Nagy Zoltán

1
 Tartalomjegyzék

C.G. JUNG: .....................................................................................................................................4

AZ EMBER ÉS SZIMBÓLUMAI ................................................................................................4
A TUDATTALAN MEGKÖZELÍTÉSE / JUNG /......................................................................4
AZ ÁLMOK JELENTİSÉGE:.........................................................................................................................4
AZ ÁLMOK FUNKCIÓJA:..............................................................................................................................5
AZ EMBERI LÉLEK: .....................................................................................................................................5
AZ ARCHETÍPUS AZ ÁLOMSZIMBOLIKÁBAN: ..............................................................................................6
A SZIMBÓLUMOK SZEREPE:........................................................................................................................6
AZ İSI MÍTOSZOK ÉS A MODERN EMBER / HENDERSON / ...........................................7
AZ ÖRÖK SZIMBÓLUMOK: ..........................................................................................................................7
A HİS ARCHETÍPUS FOKOZATAI: ..............................................................................................................9
BEAVATÁS: ..............................................................................................................................................10
AZ INDIVIDUÁCIÓ FOLYAMATA /MARIE-LOUISE VON FRANZ/ ...............................12
A LELKI FEJLİDÉS MODELLJE:................................................................................................................12
ELSİ LÉPÉSEK A TUDATTALAN FELÉ: .....................................................................................................13
AZ ÁRNYÉK TUDATOSÍTÁSA:....................................................................................................................14
AZ ANIMA: A FÉRFI LÉLEKBEN ÉLİ Nİ ...................................................................................................15
ANIMUSZ: A Nİ LELKÉBEN ÉLİ FÉRFI. ...................................................................................................16
İSVALÓNK: A TOTALITÁS SZIMBÓLUMAI ................................................................................................17
AZ İSVALÓNKHOZ VALÓ VISZONY: .........................................................................................................20
İSVALÓNK TÁRSAS VONATKOZÁSAI:......................................................................................................21
A VIZUÁLIS MŐVÉSZETEK SZIMBOLIZMUSA / ANIELA JAFFÉI / ................................22
SZENT SZIMBÓLUMOK: A Kİ ÉS AZ ÁLLAT ..............................................................................................22
A DOLGOK TITKOS LELKE: .......................................................................................................................25
AZ ELLENTÉTEK EGYESÍTÉSE:..................................................................................................................27
EGY EGYÉNI TERÁPIA SZIMBÓLUMAI / JOLANDE JACOBI /.....................................28
CARL GUSTAV JUNG: ..............................................................................................................29
MÉLYSÉGEINK ÖSVÉNYÉN...................................................................................................29
AZ ÉLET DELÉN: .......................................................................................................................................29
A SZEMÉLYISÉG KIALAKULÁSA: ..............................................................................................................31
A KOMPLEXUS ELMÉLETRİL ÁLTALÁBAN: ..............................................................................................35
A KOLLEKTÍV TUDATTALAN ARCHETÍPUSAIRÓL:.....................................................................................36
AZ ANYAARCHETÍPUS LÉLEKTANI ASPEKTUSAI:......................................................................................41
ÁLTALÁNOS SZEMPONTOK AZ ÁLOM LÉLEKTANÁHOZ: ...........................................................................47
A GYERMEKARCHETÍPUS LÉLEKTANÁHOZ:..............................................................................................51
A MESEBELI SZELLEM FENOMENOLÓGIÁJÁHOZ:......................................................................................55
CARL GUSTAV JUNG ...............................................................................................................57
AION..............................................................................................................................................57
AZ ÉN: .....................................................................................................................................................57
AZ ÁRNYÉK: .............................................................................................................................................57
A SZÜZÜGIA: ANIMA ÉS ANIMUSZ ...........................................................................................................58
A MÉLY-ÉN:...........................................................................................................................................60
KRISZTUS A MÉLY-ÉN EGY JELKÉPE:.............................................................................................62
JUNG: ............................................................................................................................................67

2
GONDOLATOK A SZENVEDÉSRİL ÉS GYÓGYÍTÁSRÓL ..............................................67
C. G. JUNG ...................................................................................................................................71
EMLÉKEK, ÁLMOK, GONDOLATOK. .................................................................................71
SZEMELVÉNYEK ......................................................................................................................80
THORWALD DETHLEFSEN: ELİSZÓ .......................................................................................................80
HAMVAS BÉLA: SCIENTIA SACRA I. .........................................................................................................81
DR. DIENES VALÉRIA: HAJNALVÁRÁS SZENT ISTVÁN TÁRSULAT 1983 ...............................................83
DR. M. SCOTT PECK:................................................................................................................85
ÚTTALAN UTAKON ..................................................................................................................85
PROBLÉMÁK ÉS FÁJDALOM: .....................................................................................................................85
A SZERETET:.............................................................................................................................................86
A KEGYELEM MEGHATÁROZÁSA:.............................................................................................................88
FELHASZNÁLT IRODALOM:.......................................................................................................................92
AJÁNLOTT IRODALOM: .............................................................................................................................92

3
A tudattalanHiba! A könyvjelzı nem létezik. az egyén reális része, mint az EGO. A tudattalan
nyelve és lakói a szimbólumok
/ archetípusok /, a vele való érintkezés pedig az álom.
• Nagy vezetı barát, a tudat tanácsadója.
• Az ember teljessé, integrálttá, nyugodttá, termékennyé és boldoggá válik, ha és csakis akkor,
ha az individuáció folyamata befejezıdik, amikor a tudatos és tudattalanHiba! A könyvjelzı
nem létezik. megtanul együtt élni.

C.G. Jung:
Az ember és szimbólumai

A tudattalan megközelítése / Jung /

Az álmok jelentısége:
SzimbólumHiba! A könyvjelzı nem létezik.: olyan kifejezés, név vagy kép, amely a szokásos és
kézenfekvı jelentése mellett, valami számunkra homályos, ismeretlen jelentést is magába foglal.
Amikor a tudat a szimbólumokat kutatja, olyan ideák világába ér, mely világ a ráció
fennhatóságán túl található.
Minden vallás szimbolikus nyelvet használ.
A tudatküszöb alatti események a tudatba csak intuícióHiba! A könyvjelzı nem létezik.
formájában, vagy késıbbi “megvilágo-sodás”-ként vagy álomként jelennek meg. Általános
szabály, hogy bármely esemény tudattalanHiba! A könyvjelzı nem létezik. aspektusa
álmainkban leplezıdik le, ekkor nem racionális gondolatként, hanem szimbolikus kép formájában
jelenik meg számunkra.
A modern ember megoHiba! A könyvjelzı nem létezik.sztott személyiség, tudatos –
tudattalanHiba! A könyvjelzı nem létezik..
Természeti népekre jellemzı a “misztikus partícióHiba! A könyvjelzı nem létezik.”: az egyén
rendelkezhet más személyekkel vagy tárgyakkal kialakuló tudattalanHiba! A könyvjelzı nem
létezik. identitással. A természeti népek hisznek abban, hogy az embernek a sajátjához hasonló
“bokorlelkeHiba! A könyvjelzı nem létezik.” is van, ami egy vadállat vagy egy fa formájában
inkarnálódik. Ha a bokorlélek valamilyen állat lelke, az állatot az ember testvérének tekinti. A
“bokor lélek” sérülését úgy értelmezik, mint magát az embert érı sérüléseket. Bizonyos
törzseknél az a feltételezés él, hogy az embernek számos lelke van → ez azt jelenti, hogy az
egyén több elkülönült, de egymással összekapcsolódó egységbıl tevıdik össze → az egyén
pszichéje ellenırizetlen érzelmek hatására széteshet / disszociálhat /.
Ennek egységes mőködése a szelektív figyelem, mely egy idıre minden mást kizár. A neurotikus
tünetek képzıdése - az álmokhoz hasonlóan - egyik módja a tudattalanHiba! A könyvjelzı nem
létezik. psziché megnyilvánulásának. / mindkét mód szimbolikus /
Freud szabad asszociációs módszerével a sokszínő álmokat bizonyos alapmintára lehet redukálni.
→ a tudattalanHiba! A könyvjelzı nem létezik. probléma feltárása: pszichoanalízis: ha az
álmodó bíztatást kap arra, hogy álomképeirıl tovább beszéljen és kimondja az éppen eszébe jutó
gondolatokat, elárulja magát és feltárja betegségének tudattalan hátterét. Freud: elfojtás elmélet,
vágyteljesítés.

4
KomplexusHiba! A könyvjelzı nem létezik.: olyan elnyomott érzelmi téma, mely állandó
pszichológiai zavart, sıt neurotikus tünetet okoz.
AnimaHiba! A könyvjelzı nem létezik.: a férfi személyiség nıies komponense, feminin eleme.
A tudatalatti ösztönHiba! A könyvjelzı nem létezik.zések, szándékok összességébıl,
észlelésekbıl, intuícióHiba! A könyvjelzı nem létezik.ból, racionális és irracionális
gondolatokból, következtetésekbıl áll. A tudattalan nem pusztán a múlt raktára, tele van jövıbeli
pszichikus események és gondolatok csíráival.

Az álmok funkciója:
Tudatos benyomásainkra rárakódnak a tudattalan jelenségek olyan elemei, amelyek fizikailag
jelentısek számunkra → ezzel szokásos jelentésüket kiterjesztik vagy összezavarják. Az általános
elképzelés individuális kontextusba kerül és ennél fogva mindenki némileg egyéni módon
értelmezi és alkalmazza.
A fogalomHiba! A könyvjelzı nem létezik. pszichikus esemény és mint ilyen, részben
megismerhetetlen. /A számok mitológiai elemek, melyek a pitagóreusok szerint istenek. / Tudatos
pszichénk minden fogalmának megvan a maga pszichikus asszociációja.
Az álomanaHiba! A könyvjelzı nem létezik.lízisben a pszichológus a tudattalan
megnyilvánulásaival foglalkozik, mivel ezek tudatos gondolataink majdnem láthatatlan gyökerei.
Az álom képei sokkal képszerőbbek és élénkebbek, mert a fogalmaknak itt a tudattalan
kapcsolatai és tartalmai is megnyilvánulnak.
A primitív kultúrában a gonosz szellem rosszindulatú befolyása legalább megengedhetı
hipotézis. Az álmokban olyan képek és asszociációk jelennek meg, amelyek hasonlóak a primitív
eszmékhez, mítoszokhoz és rítusokhoz. Ezek hidat képeznek gondolataink tudatos kifejezési
módja és a primitívebb, színesebb és képszerőbb kifejezési forma között, összeköttetést képeznek
a tudatos racionális világa és az ösztönHiba! A könyvjelzı nem létezik.ök világa között.
Az álomnyelv szimbolikája nagy pszichikus energiával rendelkezik. Az álmok általános funkciója
az, hogy az álomanyag révén, valamilyen szövevényes módon visszaállítsa pszichikus
egyensúlyunkat.
Életünk sok krízisének hosszú tudattalan elıtörténete van. Amit tudatosan nem látunk, azt a
tudattalan gyakran észleli és álmokon keresztHiba! A könyvjelzı nem létezik.ül informál
bennünket.
Az álmok a szellembıl származnak, amely nem teljesen emberi, sokkal inkább a természet
lehelete a gyönyörő és hatalmas, de épp oly kegyetlen istennı szelleme.
Az alkímia alapelveinek újrafelfedezése Jung munkájának fontos részévé vált.
ÁlomelemzésHiba! A könyvjelzı nem létezik.: a jel mindig kevesebb, mint nyilvánvaló és
közvetlen jelentése. Az álmok jelentik minden szimbolikára vonatkozó tudásunk legfıbb forrását.
A típusok problémája: “érzés”: értékítélet, racionális rendezı funkció, intuícióHiba! A
könyvjelzı nem létezik.: irracionális érzékelı funkció. Az érzékelés valamely tárgy létezésérıl
tájékoztat. A gondolkodásHiba! A könyvjelzı nem létezik. pedig arról, hogy mi az a tárgy. Az
érzés jelzi, hogy elfogadható-e vagy sem, az intuícióHiba! A könyvjelzı nem létezik., hogy
honnan jön és hova tart. Az emberi viselkedés további ismérvei: akaraterı, temperamentum,
képzelet, emlékezet stb.
Amennyiben a tudattalanban túl sok elem van, amelynek rendesen a tudatban kellene lennie,
akkor annak mőködése torzzá és erıtlenné válik.

5
Az emberi lélek:
Civilizált tudatunk szilárdan különvált az alapvetı ösztönHiba! A könyvjelzı nem létezik.öktıl.
Ezek az ösztönök nem tőntek el, csupán a tudattal való kapcsolatuk veszett el. → Indirekt módon
nyilvánulnak meg különbözı tünetek formájában. / neurózis stb. /
Az emberi lélek tudattalan tényezıi az archetípusok autonómiával rendelkeznek. / Elkülönülés:
tudatos, tudatalatti /
Lényeges árnyékHiba! A könyvjelzı nem létezik. felünk, negatív hajlamaink felderítése, mivel
ez az eszköz a morális és szellemi fertızéssel szemben .
Szomorú igazság az, hogy az ember élte feloldhatatlan ellentétek szövevényébıl áll: nappal –
éjszaka, születés – halál, boldogság – szenvedés, jó – rossz. →Az élet csatatér. Mindig is az volt
és az is marad, ha nem lenne így az a létezés végét jelentené. Az embernek szüksége van olyan
általános ideákra és meggyızıdésekre, melyek életének értelmet adnak, és lehetıvé teszik
számára, hogy az univerzumban megtalálja a helyét. A leghihetetlenebb nehézségeket képes
elviselni, ha értelmükrıl meg van gyızıdve, de összetörik, ha a szerencsétlenség közepette be
kell ismernie, hogy “egy idióta történetben” vett részt.
Az ember életének a vallásos szimbólumok adnak értelmet!!!
Az egyéni létezés tágabb értelmének érzése emeli túl az embert a puszta szerzésen és
fogyasztáson!!!
Az álmok tartalma szimbolikus, így több jelentése is van. A szimbólumok más irányba mutatnak,
mint amit mi a tudatos pszichénkkel meg tudunk érteni, tehát vagy valami tudattalanra, vagy
legalább is valami nem teljesen tudatosra vonatkoznak.
A szimbolikus képeket nem lehet az intellektus és a logika számára elfogadható szabályba
foglalni. Az álomfejtéshez intelligencia, nagyfokú önismeret és az álmodó egyéniségének
ismerete szükséges, valamint intuíció. A magyarázathoz és a tudáshoz csak akkor jut el valaki, ha
intuícióit a pontos tényeknek és azok logikai összefüggéseinek veti alá.

Az archetípus az álomszimbolikában:
ArchetípusHiba! A könyvjelzı nem létezik.: ısi képzetek, melynek részletei változatosak
lehetnek, de alapmotívumuk kollektív. Markáns, ösztönHiba! A könyvjelzı nem létezik.ös
tendencia.
ÖsztönHiba! A könyvjelzı nem létezik.: olyan fiziológiai késztetés, melyeket a test érzékel.
Ha az ösztönHiba! A könyvjelzı nem létezik. a fantáziában jelentkezik és szimbolikus
formában fedi fel jelentését, akkor archetípusnak nevezzük.
Az ösztönHiba! A könyvjelzı nem létezik.ökhöz hasonlóan az emberi psziché kollektív
gondolatai, sémái is veleszületettek és öröklöttek. Ha mőködésbe lépnek, mindannyiunknál
többé–kevésbé hasonló módon hatnak, az egész földön felismerhetıen azonosak.
A születéskor a lélek NEM tiszta lap. A psziché több mint a tudat. Az archetípus dinamikus
tényezı. Az archetípus dinamikus tényezı, amely olyan önkéntelen impulzusok formájában
nyilvánul meg, mint az ösztönHiba! A könyvjelzı nem létezik.ök. Elırejelzı – “jósló”
képessége is van.
Az archetípusok saját iniciatívával és saját specifikus energiával rendelkeznek. Ezek az erık
képessé teszik ıket arra, hogy a rájuk jellemzı szimbolikus formában, jelentıségteljes
megfigyeléseket tegyenek, és arra is, hogy saját indítékaikkal és gondolkozásmódjukkal
beavatkozzanak egy adott helyzetbe.
Amíg a személyes komplexusok csak egyéni hatással bírnak, addig az archetípusok, olyan
mítoszokat, vallásokat és filozófiákat teremtenek, amelyek egész nemzetekre és történelmi
korokra gyakorolnak hatást.

6
Az egyéni komplexusokat a tudatos egyoldalúságát vagy hibás viselkedését jelzı - helyesbítı
kompenzációnak tekintjük - a vallási természető mítoszokat ugyanúgy egyfajta mentális
terápiaként értelmezhetjük az emberiség olyan szenvedéseire és szorongásaira, mint a háború,
betegség, öregség, halál.
A belsı hajtóerık egy, a tudat ellenırzésén kívül esı mély forrásból fakadnak. A kezdeti idık
mitológiája ezeket az erıket manaHiba! A könyvjelzı nem létezik.-nak, szellemHiba! A
könyvjelzı nem létezik.nek, démonHiba! A könyvjelzı nem létezik.nak és istennek nevezték.
Ezek ma éppoly aktívak, mint valaha.

A szimbólumok szerepe:
A “természetes” szimbólumok a psziché tudattalan tartalmaiból származnak, ezért az alapvetı
archetípikus képek nagyszámú variációit reprezentálják. Sok esetben visszavezethetık archaikus
gyökereikhez, azaz azokhoz az elképzelésekhez és képekhez, amelyekkel a legısibb
feljegyzésekben és a primitív társadalmakban találkozhatunk.
A “kulturális” vallási szimbólumok ezzel szemben az “örök igazságok” kifejezésére szolgálnak,
hosszú többé kevésbé tudatos fejlıdési folyamaton mentek keresztHiba! A könyvjelzı nem
létezik.ül, a civilizált társadalmak elfogadott képeivé váltak. Ezek az elıítéletekhez hasonlóan
mőködnek, szellemiségünk fontos alkotóelemei, az emberi társadalom éltetı erejét képezik,
gyökeres kiirtásuk súlyos veszteségekkel járna.
Ha elfojtják, vagy figyelmen kívül hagyják ıket, specifikus energiájuk a tudattalanba vész,
aminek beláthatatlan következményei vannak. Az ilyen módon elveszettnek tőnı pszichikus
energia valójában feléleszti és felerısíti mindazokat a lényeges tudattalan tendenciákat,
amelyeknek ez idáig nem volt hatalmuk kifejezésre jutni.
Tudatunk számára ezek a tendenciák örökké jelenlévı, potenciálisan romboló erejő
“árnyékHiba! A könyvjelzı nem létezik.ként” jelennek meg, Még a bizonyos körülmények
között jótékony hatású szándékok is démonokká válhatnak, ha elfojtják ıket.
A modern ember nem érti, hogy “racionalitása” – amely lerombolta azt a képességét, hogy az
isteni szimbólumokra és eszmékre reagálni tudjon – milyen mértékben szolgáltatta ki ıt a
“pszichikus alvilágnak” .
Megszabadult – vagy legalább is úgy hiszi, hogy megszabadult – a “babonától”, de ennek során
veszélyes mértékben elveszítette spirituális értékeit.
A “civilizált” embert “fejlett” tudatossága megfosztotta azoktól az eszközöktıl, amelyek
segítségével elnyerhetné / asszimilálhatná / az ösztönHiba! A könyvjelzı nem létezik.ök és a
tudattalan segítı közremőködését. Az asszimiláció és az integráció eszközei a közmegegyezés
által szentnek tekintett isteni szimbólumok voltak.
A szelem az ember korlátozott EGO-jának gondolataivá csökevényesedett. Az ember
magányosnak érzi magát a világban, mivel kívül rekedt a természeten, és elveszítette a természet
jelenségeivel való érzelmi “tudattalan azonosságát”. A természeti jelenségek lassan elveszítették
szimbolikus jelentıségüket.
Az álmok felszínre hozták eredeti természetüket – ösztönHiba! A könyvjelzı nem létezik.einket
és sajátságos gondolkodásunkat. Azonban álmaink, a természet nyelvén fejezik ki közlendıiket,
amely idegen és felfoghatatlan számunkra.
Az archetípusok egy idıben képek és érzelmek. Az érzelmekkel töltött képek pszichikus
energiára tesznek szert, dinamikussá és jelentıségteljessé válnak. Az archetípusok az élet részei -
képek, melyek az érzelmek hídja révén szervesen kapcsolódnak az élı individuumhoz.
Az álmok szimbólumteremtı mőködése kísérlet arra, hogy az ember eredeti, ısi pszichéjét
beemelje a “fejlett” vagy differenciált tudat szintjére.

7
Amit az embrionális test fejlıdése megismétli saját ıstörténetét, úgy a psziché is az ıstörténeti
szakaszok sorozatán keresztHiba! A könyvjelzı nem létezik.ül fejlıdik. Az álmok fı feladata,
hogy felelevenítse mind a történelem elıtti, mind pedig a gyermekkori világ “emlékeit”, le
egészen a legprimitívebb ösztönHiba! A könyvjelzı nem létezik.ök szintjéig.
A szimbólumok a pszichén belül meglévı ellentétek összebékítésére és újraegyesítésére tett
természetes kísérletnek tekinthetık.

Az ısi mítoszok és a modern ember / Henderson /

Az örök szimbólumok:
A civilizáció perifériáján évszázadok óta változatlan formában létezı kis törzsi társadalmak
rituáléiban és mítoszaiban azonos szimbolikus struktúrák találhatók meg.
Jung analitikus iskolája segített felszámolni a mesterséges megkülönböztetést a primitív – aki a
mindennapok természetes részeként éli meg a szimbólumokat – és a modern ember között, aki
számára viszont a szimbólumok értelmetlenek és irrevelánsak.
A kollektív tudattalan tartalmazza az emberiség közös pszichikai örökségét.
Hısök és hısteremtık:
A hıs mítosza a legáltalánosabb és legismertebb mítosz a világon: csodálatos módon születet
hısrıl szólnak, akinek emberfölötti természete korán bebizonyosodik, kiválósága vagy ereje
gyorsan nı, sikeresen veszi fel a harcot a gonosz erıkkel, viszont gyengének bizonyul a
büszkeség bőnével szemben, végül árulás vagy heroikus áldozat vet véget életének. Ezen
történetekben a hıs kezdeti gyengeségét egy erıs “segítı”, vagy védelmezı figura megjelenése
ellensúlyozza, aki lehetıvé teszi a hıs számára, hogy végrehajtsa azokat az emberfeletti
feladatokat, melyekre egyedül képtelen lenne.
Ezek az istenszerő alakok valójában a teljes pszichének, annak a nagyobb és teljesebb
identitásnak a képviselıi, amely biztosítja azt az erıt, amit a személyes egoHiba! A könyvjelzı
nem létezik. nélkülözni kénytelen. Sajátos funkciójuk azt sugallja, hogy a hısmítosz lényeges
szerepe az egyéni ego-tudatosság – a saját erı és gyengeség tudata – fejlıdésében keresendı,
amely eredményeként a hıs képessé válik azon nehéz feladatok megoldására, amelyekkel az élet
állítja szembe. Miután az egyén keresztHiba! A könyvjelzı nem létezik.ülment a beavató
próbán, és az élet érett fázisába léphet, a hısmítosz elveszíti jelentıségét. A hıs szimbolikus
halála ennek az érettségnek a beteljesülésévé válik.
A hıs története az emberi személyiség fejlıdésének egyes szakaszait tárja elénk.
Az introvertáltHiba! A könyvjelzı nem létezik. erıssége a reflexiókban rejlik, míg az
extrovertált nagy tetteket tud végrehajtani.
Jung rámutatott arra, hogy az árnyékHiba! A könyvjelzı nem létezik. nem más, mint a
személyiségnek a tudatos psziché által kiszorított, rejtett, elfojtott és kedvezıtlen vonatkozása. De
az árnyék a tudatos egoHiba! A könyvjelzı nem létezik.-nak nem egyszerő ellentéte. Amint az
ego is tartalmaz kedvezıtlen és romboló tulajdonságokat, úgy az árnyék is rendelkezik jókkal –
természetes ösztönHiba! A könyvjelzı nem létezik.ökkel és alkotó késztetésekkel. Az ego és az
árnyék – nem egymás ellentétei – oly szilárdan kapcsolódnak egymáshoz, amilyen szilárd a
gondolkodás és az érzés közötti kapcsolat.
Ennek ellenére az egoHiba! A könyvjelzı nem létezik. az árnyékHiba! A könyvjelzı nem
létezik.kal állandó konfliktusban van, ezt nevezte Jung “a megszabadulásért vívott harcnak”. A
primitív ember tudatosságért való harcában ezt a konfliktust az archetípikus hıs és a sárkány,
valamilyen más szörnyek által megszemélyesített gonosz kozmikus erık közti harc jeleníti meg.

8
Az egyéniség fejlıdı tudatosságában a hıs alakja az a szimbolikus eszköz, amelynek segítségével
az elınyomuló egoHiba! A könyvjelzı nem létezik. legyızi a tudattalan psziché tehetetlenségét
s felszabadítja az érett embert egy olyan regresszív, boldog gyermeki állapotba való visszatérés
vágyától, amelyet az anya dominált. Az ego-nak a gyızelem elıtt meg kell szelídítenie,
asszimilálnia kell az árnyékHiba! A könyvjelzı nem létezik.ot.
A fiatalság erıs idealizmusa önhittséghez vezet: az emberi egoHiba! A könyvjelzı nem létezik.
oly mértékben felmagasztosul, hogy e közben istenszerő attribútumokat ölt magára, de ennek ára
az önmaga képességeinek meghaladása és az így beteljesedı balszerencse.
Általános szabály, hogy a hıs szimbólumok utáni igény akkor jelenik meg, amikor az egoHiba!
A könyvjelzı nem létezik.-nak megerısítésre van szüksége. Amikor a tudatos értelemnek
támogatásra van szüksége olyan feladat végrehajtásában, amelyet segítség vagy a tudattalanban
rejlı erık felhasználása nélkül nem tud véghezvinni.
A beavatás archetípusa:
Pszichológiai értelemben a hıs alakját nem szabad az egoHiba! A könyvjelzı nem létezik.
valódi alakjával azonosnak tekinteni. Helyesebb olyan szimbolikus eszközként leírni, amelynek
segítségével az ego a korai gyermekkor szülıképe által kiváltott archetípusoktól magát elkülöníti.
Jung rámutatott arra, hogy eredetileg minden ember a teljesség, az ısvalónk / Selbst, SelfHiba! A
könyvjelzı nem létezik. / erıs és teljes érzésével rendelkezik. Az ısvalónkból – a psziché
totalitásából – az egyén felnövekedése során emelkedik ki az individualizált egotudatosság.
A csecsemıkor végén az egoHiba! A könyvjelzı nem létezik. elkezdi fokozatos elılépését → a
teljesség eredeti érzése súlyos csorbát szenved. Az ego-nak azért, hogy a lelki egészség állapotát
fenntartsa feltétlenül újra és újra erıfeszítést kell tennie arra, hogy az ısvalónkkal való
kapcsolatát helyreállítsa.
A hısmítosz az elsı lépcsıfok a psziché differenciálódásában. Az egoHiba! A könyvjelzı nem
létezik. a teljesség eredeti állapotából való relatív autonómiáját négyes cikluson keresztHiba! A
könyvjelzı nem létezik.ül haladva éri el →

A hıs archetípus fokozatai:

1. Tréfacsináló mondakör: az élet legkorábbi és legkevésbé fejlett szakaszának felel meg. A
Tréfacsináló olyan figura, akinek viselkedését fizikai vágyai határozzák meg, gondolkodása
infantilis. Céljai kizárólagosan elsıdleges szükségletei kielégítésére korlátozódnak, kegyetlen,
cinikus, érzéketlen.
2. Nyúl: elıször állatként tőnik fel. Noha még nem érte el érett emberi formáját, mégis mint az
emberi kultúra alapítója – az Átalakító alakjában – jelenik meg. Az indiánok úgy hiszik, ha
bemutatják elıtte híres Gyógyító Rítusukat, megmentıjükké és kultúrhıssé válik. Fejlıdési
fokozata: mindenki által felfedezhetı módon válik szocializált lénnyé, és feloldja azokat az
ösztönHiba! A könyvjelzı nem létezik.ös és infantilis késztetéseket, melyek a tréfacsináló
mondakörben még jelen vannak.
3. Vörös Szarv: tíz fiútestvér közül a legfiatalabbik, ellentmondásos figura. Archetípikus hıshöz
máltó feladatokkal találja magát szemben, amikor meg kell nyernie egy futóversenyt, vagy
amikor egy csatában kell próbára tennie képességeit. Emberfeletti ereje ravaszságában vagy
fizikai erejében nyilvánul meg. Olyan mesés társakat kap, akik gyengeségeit ellensúlyozni
tudják.
A Vörös Szarv alakjával elértük az ember világát, egy olyan archaikus szférát, ahol az
embernek emberfeletti, vagy segítı istenek támogatására van szüksége az ıt sanyargató gonosz
erık feletti gyızelem biztosításához. A történet vége felé a hıs-isten eltávozik, Vörös Szarv és

9
 fiai viszont itt maradnak a földön. Az ember boldogsága és biztonsága tehát már egyedül csak
az emberen magán múlik.
4. Ikrek: az elızı mondakört ismétli meg, felvetvén egyben azt az életbevágóan fontos kérdést,
hogy hol is húzódik a határ, ameddig az ember sikeres lehet anélkül, hogy hiúságának, vagyis a
mítosz nyelvén megfogalmazva, az istenek féltékenységének áldozatává válnék.

Annak ellenére, hogy az Ikrek a Nap fiai, alapvetıen emberi lények, és együtt alkotnak
egyetlen személyt. Mivel összetartoznak, egyesülniük kell, bár ez nagyon nehéz. Ebben a két
személyiségben az emberi természet két oldalát fedezhetjük fel: introvertáltHiba! A
könyvjelzı nem létezik. / belenyugvó, szelíd, késztetés nélküli, akinek erıssége a
reflexiókban rejlik /, extrovertáltHiba! A könyvjelzı nem létezik. /dinamikus, lázadó, aki
nagy tetteket tud véghez vinni /. A két hıs hosszú ideig legyızhetetlen: akár két különálló
figuraként, akár egy személy két oldalaként jelennek is meg, mindig gyıztesek. →
Elbizakodottá válnak, magatartásuk féktelenné válik → megérdemelt büntetésük a halál.

Az utolsó két mondakörben felismerhetjük, az önmagát túlbecsülı büszkeségbıl való

kigyógyulásként a hıs feláldozásának vagy halálának témáját.
Úgy tőnik, hogy azokban a primitív társadalmakban, amelyek kulturális színvonala a Vörös Szarv
mondakörnek felel meg, ezt a veszélyt a kiengesztelı emberáldozat intézményével elızték meg.
Néhány törzs emberhúst is evett egy olyan totemHiba! A könyvjelzı nem létezik.isztikus rítus
keretében, amely individualisztikus, és destruktív impulzusokat volt hivatva megszelídíteni.
Bizonyos mértékő autonómia nélkül az egyén képtelen felnıtt környezetéhez viszonyulni. A hıs
mítosz ezt a felszabadulást nem biztosítja. Csak azt mutatja meg, hogyan lehetséges, hogy ez
megtörténhessen: nevezetesen, ha az egoHiba! A könyvjelzı nem létezik. szert tehet a
tudatosságra.
Az ıstörténet és a ma is élı primitív társadalmak szertartásai sok olyan, a beavatással kapcsolatos
mítosszal és rítusokkal szolgálnak, melyekben a fiatal férfiakat és nıket elválasztják a szülıktıl,
és erıszakkal teszik törzsük tagjává. A gyermekkor világával történı ilyen szakítás az eredeti
szülı archetípus sérüléséhez vezet, ezért a sérülést a csoport életébe való asszimiláció gyógyító
folyamatával teszik jóvá. /A csoport és az egyén identitását gyakran egy totemHiba! A
könyvjelzı nem létezik.állat szimbolizálja./
A csoport pótolja a sérült archetípust – és tulajdonképpen második szülıvé válik – amelynek a
fiatalt elıször szimbolikusan feláldozzák, hogy azután új életre szülessen. Ebben a “primitív
beavatási szertartásban” – melyrıl mint látjuk, Jung azt állította, hogy “a halálra való készülıdést
jelentette” – az tükrözıdik, hogyan nem lehet, a hıs-sárkány csatában látott módon, a tudattalan
tevékeny erıitıl való elidegenedés érzése nélkül végérvényesen leküzdeni az eredeti archetípus
erejét.

Beavatás:
Az Ikrek mítoszában láttuk, hogy a szélsıséges egoHiba! A könyvjelzı nem létezik.-ısvalónk
különválását kifejezı hübriszt a következményektıl való félelem ellensúlyozza, ami aztán
visszakényszeríti azt egy harmonikus ego-ısvalónk viszonyba.
A törzsi közösségekben a beavatási szertartás az, ami ezt a problémát hatékonyan megoHiba! A
könyvjelzı nem létezik.ldja. A szertartás a beavatandót az eredeti anya-gyerek vagy ego-
ısvalónk azonosság legmélyebb szintjére viszi vissza, így kényszerítve ıt a szimbolikus halál
átélésére. Más szavakkal, a jelölt identitása feldarabolódik, vagy feloldódik a kollektív
tudattalanban. Ebbıl az állapotból azután szertartásosan megmentik az új születés rítusa során.

10
Az ego igazi egyesülésének a nagyobb csoporttal – amit a totemHiba! A könyvjelzı nem
létezik., klán vagy törzs, illetve a három együtt fejez ki – ez az elsı aktusa.
A szertartásban, akár törzsi csoportokról, akár bonyolultabb társadalmakról legyen is szó,
változatlanul megtalálható a halál és az újjászületés ezen rítusa, ami az egyik életszakaszból a
másikba történı “átmenet rítusát” kínálja a beavatandónak, a korai gyermekkorból vagy a korai
serdülıkorból a késıi serdülıkorba, majd ebbıl az érett korba.
A beavatási események természetesen nem korlátozódnak az ifjúkor pszichológiájára. Az egyén
életén végighúzódó fejlıdés minden új fázisában megismétlıdik az ısvalónk és az egoHiba! A
könyvjelzı nem létezik. követelései között meghúzódó eredeti konfliktus. Ez a konfliktus
azonban a korai érett korból a késıi érett korba való átmenet szakaszában – a mi társadalmunkban
ez kb. 35-40 éves kor közötti idıszakot jelenti – erıteljesebben jut kifejezésre, mint bármely más
életszakaszban. Az érett korból az öregkorba való átmenet majd újra felveti az ego és a teljes
psziché közötti különbség megszilárdulásának igényét, a hıs megkapja az utolsó felhívást az ego-
tudatosság megvédésére az élet közelgı elmúlásával szemben.
Ezekben a kritikus idıszakokban a beavatás archetípusa erıteljesen aktivizálódik. Ez a
jelentıségteljes átmenet biztosítja a serdülıkori rítusok világi jellegének bizonyos spirituális
többlettel való megtöltését.
Ebben a vallásos értelemben a beavatás archetípikus mintázatai – melyeket ısidık óta
“misztériumokként” ismerünk – az olyan egyházi rituálékkal szövıdnek egybe, amelyek születés,
házasság vagy halál idején a vallásos tisztelet sajátságos kifejezıdését kívánják meg.
A felavatandónak fel kell adnia ambiciózus törekvéseit, minden vágyát és vállalnia kell a
megpróbáltatást. A siker reménye nélkül kell késznek lennie a próbatételre. Azaz fel kell
készülnie a halálra, létre kell hozni a halál szimbolikus lelkiállapotát, amelybıl megszülethet az
újjászületés szimbolikus lelkiállapota.
Szépség és a szörnyeteg: ez az archetípus a házasságot szimbolizálja a nı szemszögébıl nézve.
Orfeusz és az ember fia: a dionüszoszi vallás olyan orgiasztikus rítusokat tartalmazott, amelyek
kifejezték a beavatandó azon törekvését, hogy átadja magát saját állati természetének és ezáltal a
Földanya teljes megtermékenyítı erejét megtapasztalja. A dionüszoszi szertartásban az átmenet
rítusának beavatási eszköze a bor volt. Feltételezték, a bor létrehozza a tudatosság olyan mértékő
szimbolikus csökkenését, ami a jelöltnek a természet szigorúan ırzött titkaiba való bevezetéséhez
szükséges, ennek lényegét az erotikus kielégülés szimbóluma fejezi ki: Dionüszosz isten a szent
nász szertartásának keretében egyesült hitvesével, Ariadnéval.
Orfeusz feltehetıen valós személy lehetett, énekes próféta és tanító, aki mártír halált halt, sírja
pedig szent hely lett. A korai keresztHiba! A könyvjelzı nem létezik.ény egyház Orfeuszt
Krisztus elıképének tekintette.
A transzcendencia szimbólumai:
A beavatás alapvetı célja az ifjonti léleknek – eredendıen a Tréfacsinálóra jellemzı vadságnak –
a megszelídítése, civilizációs vagy spirituális célból.
A fejlıdés folyamatában egyre magasabb rendőbb vagy érettebb fázisokba jutó ember azon
törekvéseire vonatkoznak, hogy minden határolt létezés módtól megszabaduljon, vagy
függetlenedni tudjon.
A gyermek a teljesség tudatával bír, de csak az egoHiba! A könyvjelzı nem létezik.-tudatosság
kezdeti megjelenése elıtt. Felnıtt esetében a teljesség tudata csak úgy érhetı el, ha a tudat és a
lélek tudattalan tartalmai egyesülnek. Ebbıl az egyesülésbıl tőnik elı “a psziché transzcendens
funkciója”, ahogy Jung nevezte, amely által az ember az individuális “ısvalónkat” elérheti.
Ezért amit a “transzcendencia szimbólumainak” nevezünk nem más, mint olyan szimbólumok,
amelyek az ember azon törekvését reprezentálják, hogy ezt a célt elérje. Azokat az eszközöket

11
biztosítják, amelyek segítségével a tudattalan tartalmai a tudatos pszichébe léphetnek, és egyben
önmaguk is az adott tartalmak aktív kifejezései. Ennek a szimbolikának a legarchaikusabb
szintjén újra találkozunk a Tréfacsináló témával. Most İ nem féktelen hısjelöltként jelenik meg,
hanem sámánHiba! A könyvjelzı nem létezik.ná lett – gyógyító emberré – , kit varázserejő
praktikái és az intuíció szárnyalása a beavatás “primitív” mesterévé tesznek.
Hatalma abban a képességében van, hogy ki tud lépni testébıl, és képes madárként a
mindenségbe szállni. Ebben az esetben madár a legmegfelelıbb transzcendencia szimbólum. A
“médium” közvetítésével mőködı intuíció sajátos természetét reprezentálja.
A beavatási tevékenység legmagasabb szintjén a hindu jógamesterek állnak. Transzállapotokban
jóval a normális értelmet meghaladó szintre képesek eljutni.
A transzcendencián keresztHiba! A könyvjelzı nem létezik.ül való felszabadulás ezen módjának
egyik leggyakoribb álomszimbóluma a magányos utazás vagy zarándokút, ami olyan spirituális
zarándoklatnak tőnik, amely során a beavatandó a halál természetével ismerkedik meg. Ez
azonban nem halál, mint utolsó ítélet, vagy más beavatási erıpróba, hanem olyan utazás, melynek
célja a megszabadulás, lemondás és vezeklés, melyet a részvét szelleme vezérel és segít. Ez a
szellem sokkal gyakrabban jelenik meg a beavatás “úrnıjeként”, mint “mesterként”, olyan
felsıbbrendő nıi / animaHiba! A könyvjelzı nem létezik. / figuraként, mint Kvan-jin a kínai
buddhizmusban, mint Szófia a keresztény-gnosztikus dogmában, vagy mint Pallasz Athéné, aki a
bölcsesség istennıje volt.
Egyszerő győjtögetı társadalmakban a beavatandónak egyedül kell a szent helyet felkeresnie,
mely többnyire krátertó, ahol transzszerő állapotban találkozik a saját állat, madár vagy természeti
tárgy formájában megjelenı “védıszellemével”. Az ifjú azonos ezzel a bokorlélekkel és ezáltal
férfivá válik.
A rágcsálók, gyíkok, kígyók és néha a hal jelennek meg a mélyen transzcendens szimbólumként.
Ezek olyan köztes lények, melyek összekötik a víz alatti mozgást és a madár röptét a közbülsı
földi élettel. / vadkacsa, hattyú /.
A transzcendencia talán legismertebb álomszimbóluma a kígyó, mint görög orvos-isten,
Aszklépiosz gyógyító szimbóluma, ami még ma is az orvosi hivatás jelképe. Eredetileg fán élı
nem mérges kígyó volt, mint ábrázolásokon látható, a gyógyító isten kezében lévı botra tekeredik
rá, a föld és a menny közötti egyfajta összeköttetés megtestesítıjeként.
A któnikus transzcendencia talán legfontosabb és általános szimbóluma a két egymásba fonódó
kígyó szimbóluma. Az ısi India híres Naga-kígyói ezek, de a motívumot megtalálhatjuk a
görögöknél is, mint Hermész botja végén egymásba fonódó kígyókat.
Hermész Tréfacsináló, egy másik szerepben hírvivı, a keresztHiba! A könyvjelzı nem
létezik.utak istene, és végül ı az, aki a lelket az alvilágba vezeti, illetve onnan elveszti. A
szabadulás és a gyógyítás szellemi üzenetét kutatja.
Hermész eredetileg Egyiptomban mint íbiszfejő Thot isten volt ismert és ezért, mint
transzcendens elvet, madár alakban képzelték el. Hermész / Merkúriusz / botja a kígyók felett
szárnyakat kapott → transzcendens ereje teljes birtokában találkozunk itt vele, az alsó világ kígyó
állapotából s a földi realitás középsı világán át jut el végül szárnyai révén az emberfeletti vagy
transzperszonális realitás szintjére. / szárnyas ló, szárnyas sárkány /
A beavatásHiba! A könyvjelzı nem létezik. olyan folyamat, amely az önalávetés rítusával
kezdıdik, majd a tartózkodás rítusával folytatódik, melyet a megszabadulás rítusa követ.
Ezen az úton haladva lesz az ember képes összebékíteni személyisége konfliktusos elemeit. Olyan
egyensúlyra tehet szert így, amely révén valódi emberré önmaga urává válik.

12
Az individuáció folyamata /Marie-Louise von Franz/

A lelki fejlıdés modellje:

Az álmok nem csak az álmodó életére vonatkoznak, hanem részét képezik a pszichológiai
faktorok nagy hálózatának is. Jung szerint az álmok valamiféle elrendezést, vagy mintázatot is
követnek, melyet az individuáció folyamatának nevezett el. → rejtett szabályozó-irányító
tendenciák mőködése a mélyben.
A pszichikus fejlıdés nem érhetı el tudatos akaraterıvel, hanem akaratlanul és természetes
módon mintegy megtörténik, a pszichikus fejlıdést az álomban a fa szimbolizálja, melynek lassú
,erıteljes, akaratlan növekedése meghatározott mintát követ.
Jung ezt a mély szervezı központot ısvalóHiba! A könyvjelzı nem létezik.nak SelfHiba! A
könyvjelzı nem létezik.-nek hívja és úgy írja le, mint az egész psziché totalitását, azért, hogy
megkülönböztesse az egoHiba! A könyvjelzı nem létezik.-tól, ami a telje psziché csak egy kis
részét alkotja. A görögök az ember belsı daimonHiba! A könyvjelzı nem létezik.-jának, az
egyiptomiak Ba-lélekHiba! A könyvjelzı nem létezik.-nek a rómaiak geniusHiba! A
könyvjelzı nem létezik.-nak nevezték.
A primitív társadalmakban gyakran egy állatban vagy fétisben megtestesülı védelmezı
szelemnek tekintették.
Az álmok azt mutatják, hogy ısvalónk olyan szabályozó központ, amely a személyiség állandó
növekedését és érését idézi elı. A fejlıdés üteme attól függ, hogy az egoHiba! A könyvjelzı
nem létezik. meghallgatja-e ısvalónk üzenetét.
Az egoHiba! A könyvjelzı nem létezik. feladata az, hogy az egész rendszerre rávilágítson,
lehetıvé téve ezáltal, hogy tudatossá és ily módon felismerhetıvé váljon.
A psziché veleszületett, de rejtett totalitása nem azonos a tökéletesen megvalósult és megélt
teljességgel. Az individuáció célja az ember egyediségének megvalósítása. Ez a folyamat az
embernél a tudattalanban zajlik, amely révén az ember veleszületett emberi természetének
megfelelıen él. Szigorúan véve azonban az individuáció folyamata csak akkor valódi, ha az
egyén tudatában van és tudatosan létesít élı kapcsolatot vele. Az ember képes arra, hogy
tudatosan részt vegyen saját fejlıdésében. Ez az együttmőködés a szó legszőkebb értelmében vett
individuációs folyamat része.
Az individuációs folyamat több, mint az “egész mivolt” veleszületett lehetısége és a sorsszerő
események közötti kompromisszum. Szubjektív megtapasztalása azzal az érzéssel jár, hogy
valami természetfeletti erı aktívan és teremtı módon közbeavatkozik.
A pszichikus magnak ez a teremtı aktivitása csak akkor juthat szerephez, ha az egoHiba! A
könyvjelzı nem létezik. megszabadult az összes céltudatos és sóvárgó törekvésétıl és
megpróbálta elérni a létezés mélyebb és alapvetıbb formáját. Az ego-nak képesnek kell lenni a
figyelmes hallgatásra és arra, hogy átadja önmagát – minden további célt, vagy szándékot
mellızve – a fejlıdésre irányuló belsı ösztönHiba! A könyvjelzı nem létezik.zésnek.
A személyiség belsı fejlıdésének csak úgy lehet utat nyitni, ha a tudatos tervezés
haszonelvőségét szükségszerően feladják.
Hogyha valaki egyszerően csak betölti sorsát, az a legnagyobb emberi teljesítmény és hogy
haszonelvőségünknek meg kell hátrálnia tudattalan pszichénk igényeivel szemben.
A földoltár szimbóluma arra utal, hogy az individuáció megvalósulásának feltétele: tudatosan át
kell adnunk magunkat a tudattalan erıknek, ahelyett hogy azon gondolkodnánk, mit kellene tenni,
vagy mi lenne helyes. Nem kell mást tenni, csak hallgatni, figyelni, hogy megtudjuk, mit akar
tılünk a belsı teljesség – ısvalón – itt és most, ebben a helyzetben.

13
A fához hasonlóan meg kell adnunk magunkat annak a majdnem észrevehetetlen, mégis erıteljes
uralkodó impulzusnak, amely az egyedi, a kreatív önmegvalósítás felé mutató vágyból
táplálkozik. Az embernek fel kell kutatnia meg kell találnia valami olyat, amit elıtte még senki
sem ismert.

Elsı lépések a tudattalan felé:

A gyermekkor a heves érzelmek idıszaka, amikor is az álmokban gyakran manifesztálódik,
szimbolikus formában, a psziché alapvetı struktúrája, jelezve hogyan formálódik majd az adott
egyén sorsa az elkövetkezı években.
Az ifjúság a fokozatos eszmélések idıszaka.
Vannak esetek, amikor nem az álom, hanem valamilyen mély benyomást keltı, felejthetetlen
próféciaszerő valós esemény az, amely szimbolikus formában jelzi elıre a jövıt.
Amikor a gyermek eléri az iskolás kort, kezdetét veszi az egoHiba! A könyvjelzı nem létezik.
felépítésének és a külsı világhoz való alkalmazkodásnak az idıszaka, amely általában sok
fájdalmas megrázkódtatással jár. Ugyanakkor sok gyerek kezdi azt érezni, hogy nagyon
különbözik a többiektıl. Ez a másságérzés egy olyanfajta szomorúsággal jár együtt, amely része
sok fiatal magányosságának.
A központ képe különösen feltőnı módon akkor jelenik meg, amikor az egyén pszichikus életét
fenyegeti valami. Mai tudásunk szerint ebbıl a központi magból történik a egoHiba! A
könyvjelzı nem létezik.-tudatosság teljes kiépítésének irányítása. Az ego valójában az eredeti
központ megkettızött, illetve strukturális megfelelıje.
Sok gyerek ebben a korai idıszakban komolyan keresni kezd valami olyan életcélt, amely
segítségére lehetne a külsı és belsı káosz leküzdésében. Sokunkat azonban a még tudattalan,
veleszületett és ösztönHiba! A könyvjelzı nem létezik.ös archetípus erık magukkal sodorják.
Az individuáció tényleges folyamata – a tudat kapcsolatba lépése a saját belsı centrummal, a
pszichikus maggal, az “ısvalónkkal” – leggyakrabban a személyiség sérülésével és az ezt kísérı
szenvedéssel kezdıdik. Ez a kezdeti megrázkódtatás egyfajta felszólításnak tekinthetı.
A kapcsolat megnyilvánulásának archetípusai: a király megbetegszik vagy megöregszik, egy
szörny asszonyokat, sıt gyerekeket lovakat és a királyság minden kincsét elrabolja, vagy egy
démon rabul ejti a király hadseregét, a források kiapadnak, árvíz aszály, jég sújtja az országot.
Úgy tőnik, mintha ısvalónkkal való kezdeti találkozás sötét árnyékHiba! A könyvjelzı nem
létezik.ot vetne elıre. A mítoszokban a szerencsétlenséget orvosolni tudó varázslóról vagy bővös
eszközrıl mindig kiderül, hogy az valami furcsa dolog: fehér holló, arany hal, élet vize, az ördög
3 aranyhajszála ...
Csak egyetlen dolog segíthet, ha egyenesen szembefordulunk a közelgı sötétséggel, elıítéletek
nélkül, teljesen jóhiszemően, és megpróbáljuk kitalálni: mi lehet titkos célja és mit akar tılünk.
A közelgı sötétség rejtett céljára általában valami olyan szokatlan, olyan egyedi és váratlan
dolog, amelyet a tudattalanból fakadó álmok és fantáziák segítségével lehet kitalálni.

Az árnyékHiba! A könyvjelzı nem létezik. tudatosítása:

Ha jelentkezik a tudattalan felmerül az igény, hogy a tudatos magatartásunkat kritikája alapján
átdolgozzuk. A személyiség tudattalan része az álmokban gyakran megszemélyesített formában
jelenik meg. Az árnyék a tudattalan személyiségnek csak egy része, az ego olyan ismeretlen, vagy
kevéssé ismert tulajdonságait képviseli, amelyek túlnyomórészt a személyes szférába tartoznak és
akár tudatosak is lehetnének. Másrészt viszont az árnyék olyan kollektív alkotóelemeket is
tartalmazhat, amelyek az egyén személyes életén kívüli forrásokból származhatnak.

14
Az árnyék nem csak mulasztásokból áll, de épp oly gyakran impulzív és felelıtlen
viselkedésekbıl és építkezhet. Az árnyék a tudatos személyiségnél sokkal nagyobb mértékben
van kitéve mások kollektív befolyásának. / Inkább beáll a sorba, csak ne piszkálják. / Fıleg az
azonos nemőekkel való érintkezésben ütközhetünk bele saját és más emberek árnyékába. → A
mítoszokban és álmokban az árnyék az álmodóval azonos nemő személy.
Az árnyék többnyire olyan értékeket hordoz, amelyekre a tudatnak szüksége van. Az árnyék
problémája nyilvánvalóan minden politikai konfliktusban nagy szerepet játszik. Ha az emberek
másokban ismerik fel saját tudattalan törekvéseiket, ezt “projekcióHiba! A könyvjelzı nem
létezik.nak” nevezzük. A politikai agitációk tele vannak projekciókkal. Mindenfajta árnyék-
projekció elhomályosítja az embertársainkról alkotott képet, eltorzítja az objektivitást, és ezáltal
megfoszt bennünket a valódi emberi kapcsolatok minden lehetıségétıl.
Van egy további hátránya is az árnyék-projekciónak. Ha saját árnyékunkat a kommunistákkal
vagy a kapitalistákkal azonosítjuk, saját személyiségünk egy része az ellenkezı oldalon marad.
Ennek az lesz az eredménye, hogy az egyén állandóan – noha önkéntelenül – saját háta mögé
kerül. Ily módon akaratlanul saját ellenségét segíti.
Bármilyen formát öltsön az árnyék, szerepe az, hogy az ego ellentétes oldalát képviselje és hogy
azokat a tulajdonságokat testesítse meg, melyeket az egyén a többi emberben a leginkább nem
szeret.
Siker, ha az árnyékot integrálni tudjuk. Az ıszinteség, a belátás, sajnos nem mindig elegendı. Az
árnyékos részen belül, olyan szenvedélyes erık munkálnak, amin az én nem tud uralkodni. Az
emberfeletti erıfeszítés általában csak akkor eredményes, ha a Nagy Ember / ısvalónk / segít
véghez vitelében.
Néha az árnyék azért olyan erıteljes, mert az ısvalónk sürgetése is ugyanabba az irányba mutat,
és ilyenkor az egyén nem tudja, vajon az ısvalónk, vagy az árnyék áll-e a belsı nyomás
hátterében. Néha minden, ami az ego számára ismeretlen, az árnyékba olvad bele, beleértve a
legértékesebb és legmagasabb rendő erıket is. Amikor az álom nem tisztázza a dolgokat, a
döntést a tudatos személyiségnek kell meghoznia. Ha az árnyék értékes vitális erıket hordoz,
akkor azokat az aktuális tapasztalatokat alapul véve – asszimilálni és nem elfojtani kell. Az
egótól függ, feladja-e büszkeségét és önhittségét és képes lesz-e elfogadni azt a látszólag sötétnek
tőnı dolgot, amely valójában nem is az.
Elıre megjósolni azt, vajon sötét kísérınk a legyızendı hiányosságokat szimbolizálja-e, vagy az
élet egy olyan részét, melyet el kell fogadnunk, ez egyike azon legnehezebb problémáknak,
amellyel az individuáció folyamata során találkozunk. → A döntést addig kell halasztani, amíg
más késıbbi álmainkban egyértelmő választ kapunk.
Valahol lényünk legmélyén tudjuk, merre kell mennünk és mit kell tennünk. De néha az énnek
nevezett bohóc oly zavaró módon viselkedik, hogy a belsı hang nem tud érvényesülni. → Csak
azt tehetjük, hogy bátran vállaljuk, amit helyesnek vélünk, miközben állandóan készen állunk a
változtatásra ha tudattalanunk egy más irányt sugalmaz.

Az animaHiba! A könyvjelzı nem létezik.: a férfi lélekben élı nı

A tudattalanban az árnyék mögött egy másik szimbolikus figura jelenik meg / animaHiba! A
könyvjelzı nem létezik., animus /
Az animaHiba! A könyvjelzı nem létezik. a férfi psziché összes feminin pszichológiai
tendenciájának megszemélyesítıje, bizonytalan érzéseké és hangulatoké, profetikus sejtelmeké,
az irracionális iránti fogékonyságé, a személyszeretet képességéé, a természethez való vonzódásé
és végül, de nem utolsósorban a tudattalanhoz való viszonyé. A sámánok közül sokan nıi ruhát
hordanak, ruhájukra mellet festenek, hogy belsı feminin oldalukat hangsúlyozzák, azt az oldalt,

15
amely képessé teszi ıket, hogy a “szellemek birodalmával” – azaz a tudattalannal – kapcsolatba
kerülhessenek.
Az egyéni megnyilvánulásban a férfi animájának karakterét rendszerint az anya formálja. Ha a
férfi úgy érzi, hogy anyja negatív hatással van rá, animája gyakran ingerlékenységben, depressziós
hangulatban, bizonytalanságban, bizalmatlanságban és sértıdékenységben fejezıdik ki. / Ha
azonban képes meghaladni a negatív befolyást, a felsoroltak férfiasságát erısítik. /
Ezek az anima hangulatok nyomasztóvá és szomorúvá válnak. A sötét hangulatok öngyilkosságra
csábíthatják a férfit, ilyenkor az animát végzet asszonyának nevezik. A sötét anima
megszemélyesítésének egy enyhébb változata az Éj Királynıje Mozart Varázsfuvolájában.
Szintén az anima veszélyes aspektusait személyesítik meg: szirének, boszorkányok.
Ha a férfi anyjával kapcsolatos tapasztalata pozitív volt, ez is sajátosan, ugyanakkor egészen más
módon alakítja az animafigurát. Az eredmény vagy egy nıies férfi, akit a nık könnyen
zsákmányul ejtenek, és így képtelen az élet nehézségeivel megküzdeni.
A királykisasszony, aki a kérıinek kitalálhatatlan találós kérdéseket ad, olyan negatív
animafigura, amely a férfiakat destruktív intellektuális játszmába vonja be → neurotikus olyan
sokat elmélkedik az életrıl, hogy nem tudja élni.
Az anima leggyakoribb megnyilvánulási módja az erotikus fantázia / pornó /. Ez az anima nyers
és primitív megnyilatkozása, amely csak akkor válik kényszerítıvé, ha a férfi nem ápolja
megfelelıen érzelmi kapcsolatait, illetve ha az élettel szembeni érzelmi viszonyulása infantilis
marad.
Az anima projekciója vezet az “elsı látásra” szerelemhez. A dráma megoldása, ha a férfi
felismeri az animát mint belsı erıt → tudattalan személyiségének integrálásával érettebbé válhat,
azt a valós életbe emelheti.
Az anima funkciói:
. segít megtalálni a megfelelı házastársat.
. amikor logikus gondolkodással képtelen a tudattalanjában rejtızı tényeket felfogni, felszínre
hozza ezeket.
. segít kapcsolatba lépni az ısvalónkkal, az élet spirituálisabb, magasabb formájába vezethet →
belsı vezetıvé válhat.
/ 183.o. Az álmodó egy szervezet támogatását élvezi, felvételt nyert egy belsı lelki templomba. /
Pszichénk központi magja – ısvalónk – rendszerint a négyes struktúra valamely formájában
jelenik meg.
Az anima fejlıdése is négy szakaszból áll:
1. Éva szakasz: aki pusztán ösztönHiba! A könyvjelzı nem létezik.ös és biológiai kapcsolatokat
reprezentálja.
2. Faust Helénája: a romantikus és esztétikai szintet jeleníti meg, azonban még mindig szexuális
elemekkel.
. Szőz Mária: olyan nıi alak, aki a szerelmet / érosz / a spirituális rajongás magasságába emeli.
4. Sapientia, Szulamit: a legszentebb és a legtisztábbat is túlhaladó bölcsesség. / A modern ember
ritkán éri el ezt a pszichikus fejlettségi szintet. /
Akkor amikor az animát, mint a Szüzet, / Shakti, Parvati, Fatima / csak pozitív tulajdonságokkal
ruházták fel, a negatív tulajdonságok a boszorkány hitben találtak kifejezıdést.

AnimuszHiba! A könyvjelzı nem létezik.: a nı lelkében élı férfi.

Az animusz ritkán jelenik meg erotikus fantázia formájában vagy hangulatként, sokkal inkább
titkos “szent” meggyızıdésként.

16
Amint a férfi animájának karakterét az anya, úgy az animuszét alapvetıen a nı apja formálja. Az
apa ruházza fel lányának animuszát a megkérdıjelezhetetlen, megdönthetetlen “igaz”
meggyızıdés sajátos színezetével – olyan meggyızıdéssel, amely kizárja a nı aktuális
karakterének személyes realitását.
Hasonlóan az animához az animusz is alkalmanként, mint haláldémon jelentkezik. A mitológia
oldaláról megközelítve a szépséges idegen feltehetıen egy pogány apa–kép vagy istenkép, aki
mint a halál királya jelenik meg.
Pszichológiai szempontból azonban az animusznak egy olyan sajátos formáját testesíti meg, aki
asszonyokat csábít, és elszakítja ıket minden emberi kapcsolatuktól, fıleg a valóságban létezı
férfiaktól. A vággyal és a “hogyan kellene a dolgoknak lenniük” ítélkezéssel teli ábrándos
gondolatok selyemgubóját személyesíti meg, amely elszakítja a nıt az élet realitásától.
A negatív animusz nem csak mint haláldémon jelenik meg. A mítoszokban és a tündérmesékben
a rabló és a gyilkos szerepét játssza. Ebben a formában az animusz mindazokat a félig tudatos,
hideg, romboló gondolatokat testesíti meg, amelyek az éjfél utáni órában támadnak a nıre, fıként
akkor, amikor valamilyen érzés kényszerítı erejének nem tudnak eleget tenni. Ilyenkor
rosszindulatú, intrikus és számító gondolatok hálójába kerül. A destruktív viselkedés
dédelgetésével a nı mint feleség a férjét – mint anya a gyerekét – betegségbe, balesetbe, sıt még a
halálba is hajszolhatja. Vagy elhatározhatja, hogy visszatartja a házasságtól – ami a gonoszság
olyan rejtett formája, amely ritkán jut az anya tudatának közelébe.
Az érzelmek különös passzivitása és bénultsága, vagy a súlyos bizonytalanság, amely majdnem
mindig a jelentéktelenség érzéséhez vezet, bizonyos esetekben a tudattalan animusz vélemény
eredményeként alakul ki.
Sajátos módon, amikor a tudattalan ezen megszemélyesítıi közül valamelyik megszállja
tudatunkat, úgy tőnhet, mintha ezek a gondolatok és érzések sajátjaink lennének. Az ego
olyannyira azonosul velük, hogy képtelenné válik leválasztani és megnézni, mik is ezek, így
ténylegesen a tudattalanból származó figura “megszállottjává” válik az egyén.
Az animusz pozitív oldala, kreatív tevékenysége, hidat tud teremteni az ısvalónk felé. Az
animusz gyakran mint férfiak csoportja jelenik meg. Így szimbolizálja az álom azt a tényt, hogy
az animusz inkább kollektív és nem annyira egyéni elemeket tartalmaz.
Nagyszámú mítosz és tündérmese szól arról, hogy a királyfit a boszorkány vadállattá, vagy
szörnnyé változtatja és csak egy lány szerelme válthatja meg. Ez azt a folyamatot szimbolizálja,
amelyben az animusz tudatossá válik. Ha a nı felismeri, hogy ki és mi az animusza, és mit tesz az
animusz vele és ha szembenéz ezzel a realitással, ahelyett, hogy annak megszállottjává válnék,
akkor az animusz felbecsülhetetlen értékő társsá alakul át, aki olyan maszkulin tulajdonságokkal
ruházza fel, mint kezdeményezés, bátorság, objektivitás és szellemi bölcsesség.
Az animusz is négy fejlıdési szakaszon megy át:
. Elıször a puszta fizikai erı megszemélyesítıjeként jelenik meg: atléta, bajnok, izomember.
2. A következı fázisban a kezdeményezıkészség és a tervszerő cselekvés képességét is
birtokolja.
3. A harmadik szakaszban az animusz “szó” világát is birtokolja már, gyakran professzorként
vagy lelkészként jelenik meg.
. Végezetül az animusz az értelem megtestesülése. Ezen a legmagasabb szinten – az animához
hasonlóan – a vallásos tapasztalatok követıjévé válik, amelyek által az élet új értelmet nyer.
Szellemi szilárdságot, a testi gyengeséget ellensúlyozó láthatatlan belsı támaszt nyújt a
nıknek.
Az animusz ebben a legfejlettebb formájában összeköttetést teremt a nı tudata és a kor szellemi
fejlıdése között, és ezáltal még a férfiaknál is fogékonyabbá válik az új alkotó eszmék iránt. Ez a

17
magyarázata annak, miért a nık volta a régebbi korokban sok népnél a jósok és látnokok. Pozitív
animusznak kreatív merészsége idınként olyan gondolatokat és elképzeléseket szül, amely új
vállalkozásokra serkenti a férfiakat. A nı lelkében élı “belsı férfi” az animáról szóló részben
említetthez hasonlóan házassági problémához vezethet.
Azanimusz pozitív mőködésének elıfeltétele, hogy az animusz felhagyjon a minden kritikán
felüli véleményének hangoztatásával. A nınek bátorságra és belsı nyitottságra kell szert tennie,
hogy meg tudja kérdıjelezni saját meggyızıdésének szentségét. Csak ezután kerül kapcsolatba az
“ısvalónk” megnyilatkozásaival és válik képessé arra, hogy tudatosan megértse annak jelentéseit.

İsvalónkHiba! A könyvjelzı nem létezik.: a totalitás szimbólumai

Ha az egyénnek sikerül komoly és hosszadalmas küzdelem után megoldást találni az anima / vagy
animusz / problémájára, amelynek eredményeképp többé már nem csak részlegesen azonosul vele
– a tudattalan újra megváltoztatja domináns karakterét, és olyan új szimbolikus formában jelenik
meg, amely az ısvalónkat, a psziché legbelsıbb magját reprezentálja. A nık álmaiban ezt a
központot általában egy felsıbbrendő nıi alak, egy papnı, varázslónı, földanya, vagy a természet
illetve a szerelem istennıje testesíti meg. Férfiak esetében beavatást végzı, vagy védelmezı
férfialakként bölcs öregemberként a természet szellemeként jelenik meg.
Az emberi alak akár fiatal, akár öreg, csak az egyik lehetséges módja az álmokban vagy
látomásokban megjelenı ısvalónak. A különbözı életkorok – amelyeket magára ölt – nemcsak
arra utalnak, hogy az ısvalónk egész életünkön keresztHiba! A könyvjelzı nem létezik.ül
elkísér bennünket, de arra is, hogy ı maga az élet tudatosan felismert irányán és áramlásán túl
létezik, és ez hozza létre az idıélményünket.
Éppen azért, mivel az ısvalónak csak egy része tartozik a tudatos idıélmény / tér – idı /
dimenzióba, egyidejőleg mindenütt jelenvaló. Mi több, gyakran olyan formában jelenik meg,
amely egy sajátos, egyetemes jelenlétre figyelmeztet, vagyis olyan gigantikus, szimbolikus emberi
lény formájában mutatkozik meg, aki felöleli és magába foglalja az egész kozmoszt. / A teljes
univerzumot személyesíti meg. /
Azok a szimbolikusstruktúrák, amelyek az individuáció folyamatára látszanak utalni, általában a
négyes szám motívumán alapulnak, mint pl.: a tudatos négy funkciója, vagy az anima – animusz
négy fejlıdési szakasza. A központi mag természetes, szabad megnyilvánulását a négyesség
jellemzi. A 16-os szám különösen fontos szerepet játszik mivel 4 X 4 / 198. o. /
/ Hamvas Béla: Sciencia Sacra II. → “a négy. A legnagyobb misztérium, az érthetetlen és
megrendítı új haladvány ... a püthagóreusoknál az isteni szellem jelképe ... Az archaikus korban
az örök jelképe volt. Az örök mozgás, az örök körforgás, az örök élet jelképe. Egyik szimbóluma
a keresztHiba! A könyvjelzı nem létezik., szvasztika stb. Teljesség, beteljesedés.” /
A zsidó hagyományban kezdettıl fogva Ádám / Adam Kaddom / hordozta magában az egész
emberiséget, vagyis minden megszületendı ember lelkét. Ádám lelke ennél fogva olyan volt,
“mint egy lámpás kanóca, mely megszámlálhatatlan szálból áll.” Eben a szimbólumban világosan
kifejezésre jut az emberiség egy–ségének gondolata.
Keleten és a nyugati civilizáció bizonyos gnosztikus köreiben az emberek hamar felismerték,
hogy a Kozmikus Ember sokkal inkább belsı pszichikus képnek, mintsem külsı, kézzelfogható
realitásnak felel meg. A hindu tradíció szerint például az emberben él és halhatatlan. Ez a belsı
Nagy EmberHiba! A könyvjelzı nem létezik. váltja meg az egyént azzal, hogy kivezeti a
teremtésbıl és az ottani szenvedésekbıl és visszavezeti az örökkévalóságba. Ám ez csak akkor
lehetséges, ha az ember felismeri ıt, és az alvó felébred. Az ısi India szimbolikus mítoszaiban
PurushaHiba! A könyvjelzı nem létezik.–ként ismert, neve egyszerően annyit jelent, hogy

18
“ember” vagy “személy”. Purusha ott él minden egyén szívében, noha egyidejőleg betölti az egész
kozmoszt is.
Sok mítosz tanulsága szerint a Kozmikus Ember nem csupán a kezdet, de minden élet, az egész
teremtés legvégsı célja is az ısvalónk ezen archetípikus szimbóluma felé fordul. Gyakorlati
szempontból ez azt jelenti, hogy a humán létezés kielégítı magyarázatát az olyan elkülönült
ösztönHiba! A könyvjelzı nem létezik.ök és céltudatos mechanizmusok, mint éhség, erı,
szexualitás, túlélés, fajfenntartás stb. , soha nem haladják meg. Vagyis az ember legfıbb
célja nem az, hogy igyék, egyék stb. hanem, hogy ember legyen. Ezen hajtóerık fölött és rajtuk
túl belsı pszichikus valóságunk az élı misztérium kinyilatkoztatását szolgálja, és ezt csak
szimbólumokkal tudja kifejezni.
A tudattalan ezért választja oly gyakran a Kozmikus Ember erıteljes, kifejezı szimbólumát.
A nyugati kultúrában a Kozmikus Embert gyakorta azonosítják Jézus Krisztussal, Keleten pedig
Krisnával vagy Buddhával, a zsidó misztikában Adam Kaddom. Mint minden szimbólum, ık is
egy megismerhetetlen titokra mutatnak rá – az emberi létezés végsı, ismeretlen értelmére.
Mint már elhangzott: bizonyos hagyományok azt állítják, hogy a Kozmikus Ember a teremtés
célja, ám ezt nem szabad úgy értelmezni, mint valóságos külsı történést. A hinduk szerint pl. ez
nem is azt jelenti, hogy egy napon a világ feloldódik az eredeti Nagy Emberben, sokkal inkább
azt, hogy az ego extrovertált érdeklıdése a külsı világ iránt megszőnik, hogy helyet adjon a
Kozmikus Embernek. Ez akkor fog bekövetkezni, amikor az ego beleolvad az ısvalónkba. Az
ego csapongó képzeletáramlása / ahogy az egyik gondolatról a másikra ugrik / és vágyainak
áradása / ahogy egyik tárgytól a másikhoz menekül /akkor csendesedik el, amikor legbelül a Nagy
Ember megjelenik.
Soha nem feledkezhetünk meg arról, hogy külsı realitásunk valójában csak olyan mértéken
létezik, amilyen mértékben tudatosan felfogjuk és hogy nem biztosítható “önmagában és
önmagáért” való létezése. * → Csak a földi kapcsolatok és a szenvedések elfogadásával válhat az
emberi lélek olyan tükörré, melyben az isteni erık megtalálhatják önmagukat.
* Mivel ez a szimbólum valami egészet és teljeset fejez ki, gyakran képzelik el kétnemő lényként.
A szimbólum ebben a formájában a legfontosabb pszichológiai ellentétpárt – a nıt és a férfit –
békíti össze.
/ A kerek kı, melyet folyamatosan csiszolunk ısvalónk szimbóluma → bölcsek köve /
Az ısvalónkat gyakran ábrázolják állatként, jelezve ezzel természetünk ösztönHiba! A
könyvjelzı nem létezik.ös voltát és kapcsolódásunkat a környezethez. / Ezért fordul elı a
mítoszokban és tündérmesékben annyi segítı állat. / Az ısvalónk kapcsolata a környezı
természettel, sıt kozmosszal, feltehetıleg abból a ténybıl származik, hogy pszichénk
“atommagja” beleszövıdik az egész – mind a külsı, mind a belsı – világba. Az élet minden
magasabb megnyilvánulása valamilyen módon összhangban van a tér – idı folytonosságával.
Egy zoológus véleménye szerint, minden állat “szellemisége” mesze kiterjed a környezı világba
és “lélekkel tölti ki” az idıt és a teret. Tudattalanunk hasonlóképpen kapcsolódik össze
környezetünkkel: társainkkal, a társadalommal általában és mindezek fölött a tér–idı
folytonossággal, továbbá az egész természettel.
Ha odafigyelünk álmainkra, lehetıség nyílik rá, hogy felemelkedjünk saját világunkba,
melyben az események fontos és titkos rendje uralkodik.
Az álmaink elsıdleges célja az ısvalónkhoz való helyes attitőd fejlesztése. A primitív törzsekben
élı emberek életét általában közvetlenül a belsı központ irányítja, míg mi oly mértékben
belebonyolódunk a külsı dolgokba, hogy ısvalónk üzenetei nehezen jutnak el hozzánk.

19
Tudatos pszichénk folytonosan egy olyan jól körvonalazott “valós” külsı világ illúzióját hozza
létre, amely meggátolja a másfajta észlelést. Tudattalan természetünk révén azonban
felfoghatatlan módon kapcsolódunk saját pszichékhez és pszichikus környezetünkhöz.
İsvalónk gyakori sajátos szimbóluma az értékes vagy jellegzetes kı. Sok álomban a központi
mag, az ısvalónk mint kristály jelenik meg. A kristály matematikailag szabályos szerkezete azt az
intuitív érzést kelti bennünk, hogy még az úgynevezett “holt” anyagban is mőködik egyfajta
szellemi rendezıelv. Ezért a kristály gyakran az anyag és szellem szélsıséges ellentétének
egyesítését szimbolizálja.
Kİ: életerı. A puszta létezést szimbolizálja, mely távol áll az egotudatosság emócióitól,
csapongó gondolkodástól. Ebben az értelemben a kı a legegyszerőbb és legmélyebb élményt
szimbolizálja, az öröklét olyan élményét, amit az ember akkor él át, amikor halhatatlannak és
változtathatatlannak érzi magát.
Az ember eredendı természetében benne rejlik annak a vágya, hogy a kı szimbolika segítségével
valami elmondhatatlan élményt fejezzen ki. Iszlám → Kába kı, a keresztHiba! A könyvjelzı
nem létezik.ény egyházi szimbolika szerint Jézus az a “kı melyet az építık megvetettek,
szegletkıvé lett”.
Morienus, régi arab alkimista azt mondja: “Ez a dolog / mármint a bölcsek köve / belıled vonható
ki: ásványa te vagy, és csak benned lehet megtalálni, még pontosabban, ık / az alkimistákHiba!
A könyvjelzı nem létezik. / belıled nyerik ki. Ha ezt felismered, a kı szeretete és elfogadása
növekedni fog benned. Ez az igazság.”
Mindmáig feltáratlan a tudattalan psziché és az “anyag” közötti kapcsolat, e titkot a
pszichoszomatikus orvoslás igyekszik megadni.
Ennek a még megmagyarázhatatlan és definiálatlan kapcsolatnak a tanulmányozása során /
lehetséges, hogy a “psziché” és az “anyag” valójában ugyanaz a jelenség, csak az egyiket
“belülrıl”, a másikat “kívülrıl” figyeljük meg. Jung egy új fogalmat vezet be, amit
szinkronicitásnakHiba! A könyvjelzı nem létezik. nevezett el.
Ez a fogalom a külsı és belsı események olyan “jelentéssel bíró egybeesését” jelenti, amikor
maguk az események nem állnak oksági összefüggésben. Szinkronicitás általában olyan
embereknél áll be, akinek tudattalanjában aktiválódott archetípus van. / Pl. vásárolunk egy kék
ruhát, de a bolt tévedésbıl feketét szállít éppen azon a napon, amikor egy közeli hozzátartozó
meghalt. /
A kínaiaknál az orvostudomány, a filozófia, sıt még az építészet is a jelentéssel bíró egybeesések
“tudományán” alapul. A klasszikus kínai szövegek szerint, nem az a kérdés, hogy mi okoz mit,
hanem, hogy mi mivel történik együtt. A szinkronicitás fogalmának megalkotásával Jung egy
olyan utat vázolt fel, amelynek segítségével a lélek és az anyag kölcsönös kapcsolatának jobban a
mélyére hatolhatunk.

Az ısvalónkhoz való viszony:

A modern ember számára az egyetlen, még értelmes kaland a tudattalan psziché belsı
birodalmában rejtezik. Jung a legbelsı központhoz való eljutás és a tudattalan élı misztériumával
való kapcsolat felvételével olyan útját dolgozta ki, amelyet egyedül önerıre támaszkodva kell
végigjárni. Ez alapvetıen más, mint egy kitaposott út követése.
Amikor megpróbáljuk az ısvalónkat életre hívni, ehhez olyan állandó, mindennapos készenlét
szükséges, ami olyan, mint amikor megpróbálunk egy idıben két különbözı szinten vagy két
különbözı világban élni.
/ Nagy Z: Az európai kultúrában meglátásom szerint ehhez a beállítottsághoz és életformához a keresztHiba! A könyvjelzı nem
létezik.ény misztika áll a legközelebb, ezért tanulmányozását a nem hívı érdeklıdıknek is javaslom → könyvajánlás a jegyzet végén /

20
Az egyén szokásához híven, a külsı feladatra koncentrál, de ugyanakkor éberen figyel mind az
álmokban, mind pedig a külsı eseményekben megjelenı azon utalásokra és jelzésekre, melyeket
az ısvalónk használ, hogy szándékait, az élet áramlásának irányát szimbolizálja.
Az ilyen jellegő élményekkel foglalkozó régi kínai szövegek gyakran használják az egérlyukat
figyelı macska hasonlatát. Az egyik szöveg szerint nem szabad megengedni más gondolatok
betörését, s eközben a figyelem nem lehet sem túlságosan éles – de túlságosan tompa sem.
Létezik egy optimális percepciós szint.
“Az ily módon végrehajtott gyakorlat / ... / idıvel eredményre vezet és amikor beérik, hasonlóan
az érett dinnyéhez, amelyik magától leesik, az egyén, minden külsı beavatkozás nélkül, a
magasabb rendő felébredés részesévé válik. Ez az a pillanat, amikor a gyakorlatot végzı olyanná
válik, mint az, aki vizet iszik és csak ı tudja egyedül, hogy a víz hideg-e vagy meleg,
Megszabadul minden önmagával kapcsolatos kételytıl és olyan boldogság birtokába jut, mint az,
aki a keresztHiba! A könyvjelzı nem létezik.úton saját apjával találkozik. .”
A belsı pszichét irányító központtal való kapcsolatot akadályozzák:
a. Egyetlen ösztönHiba! A könyvjelzı nem létezik.ös késztetés vagy emocionális kép is
alkalmas az embert egyoldalúságba hajszolni → egyensúlyvesztést okoz. Ezt a “primitívek” a
“lélek elvesztésének” nevezik.
b. A túlzott nappali álmodozás, ami rejtett módon általában bizonyos komplexumok köré
fonódik. Az ábrándozások valójában éppen azt a célt szolgálják, hogy összekössék az embert
komplexumaival, ugyanakkor fenyegetik a koncentrációt és a tudatosság folytonosságát.
c. Túlzott koncentráció és egotudatosság, mely könnyen meggátolhatja a központból érkezı
impulzusok és üzenetek percepcióját.
Az ısvalónk mitológiai ábrázolásai között különös hangsúlyt kap a világ négy sarka, és sok képen
a négy részre osztott kör középpontjában a Nagy Embert ábrázolják. Jung az ilyen elrendezéső
struktúra jelölésére a hindu mandalaHiba! A könyvjelzı nem létezik. / mágikus kör / szót
használta, amely az emberi psziché “atommagjának” – melynek lényegét nem ismerjük –
szimbolikus ábrázolása.
Egyes közösségek a mandalaHiba! A könyvjelzı nem létezik. motívumot arra használják, hogy
segítségével helyreállítsák elveszített belsı egyensúlyukat.
A keleti kultúrákban hasonló képek segítségével igyekeznek a belsı lényeget állandósítani, vagy
hozzásegíteni az embert a mély meditációhoz.
A mandalaHiba! A könyvjelzı nem létezik. szemlélése belsı békét teremt, annak az érzését,
hogy az élet újra megtalálta értelmét és rendjét.
/ Pszichológiailag a “jobb” oldal – többek között a tudatosság, az alkalmazkodás, az “igaz”
dolgok oldalát jelenti, míg a “bal” oldal az adaptálatlan, nem tudatos reakciókat, sıt néha
valamiféle sötét dolgot jelent. /
A kerek forma – mandalaHiba! A könyvjelzı nem létezik. motívum – általában az eredeti
teljességet szimbolizálja, a négyes forma pedig ennek a tudatosság szintjén történı
megjelenítését.
Van itt azonban egy nagy nehézség – nevezetesen, a tudattalan minden megszemélyesítésének –
legyen szó akár az árnyékról, animáról, animuszról vagy az ısvalónkról – egyaránt van világos és
sötét oldala.
Árnyék lehet aljas vagy gonosz, olyan ösztönHiba! A könyvjelzı nem létezik.ös hajtóerı,
amelyet le kell gyızni
lehet azonban olyan impulzus is, amely a követendı fejlıdés irányába mutat.
Anima / Animusz éltetı fejlıdés és kreativitás a személyiség számára
de eredményezhet megakadást, esetleg fizikai halált is.

21
İsvalónk sötét oldala a legveszélyesebb, mivel ı a bennünk rejlı legnagyobb pszichikus erı.
Megalománia vagy egyéb kóros fantáziák rabságába ejtheti, “megszállhatja” a személyt. Az ilyen
lefokozott érzelmi állapotban azt gondolhatja az egyén, hogy sikerült megragadnia és megoldania
a nagy kozmikus talányt, s ily módon elveszíti minden kapcsolatát a humán valósággal. Ennek az
állapotnak megbízható tünete a humorérzék és az emberi kapcsolatok elvesztése. İsvalónk
megjelenése az ember tudatos egójára nézve így nagy veszéllyel járhat. Az individuáció kizár
minden papagájszerő utánzást.
A nagy szellemi vezetı követése nem jelenti azt, hogy az individuáció folyamatában bárki is
lépésrıl lépésre lemásolhatná az ı útját / Krisztus, Buddha /. A követés azt jelenti, hogy meg kell
kísérelnünk ugyanolyan ıszinteséggel és odaadással élni saját életünket, mint ahogy ı tette.
Ahhoz, hogy a tudattalan szimbolikus jelzéseit megértsük, az kell, hogy az ember érzelmileg
önmagán belül maradjon, vigyáznia kell, ne kerüljön saját magán kívülre, vagy “maga mellé”.
Életbevágóan fontos, hogy az ego továbbra is a megszokott módon mőködjön, Akkor válhat
valaki fogékonnyá a tudattalan tartalmai és folyamatai iránt, ha megmarad hétköznapi embernek,
aki tudatában van saját tökéletlenségének.
Valójában igen nehéz egyesíteni ezeket a belsı ellentéteket – egyrészt az egész
világmindenséggel egynek érzi magát – másrészt csak egy a szánalmas földi halandók között úgy,
hogy se az egyik se a másik szélsıség ne kerekedjen felül.

İsvalónk társas vonatkozásai:

Néha az az érzésünk támad, hogy a Nagy Ember akar tılünk valamit és hogy valamilyen sajátos
feladat elé állít bennünket. Az erre az élményre adott válaszunk segíthet abban, hogy legyen erınk
szembeszállni a kollektív elıítélettel, mégpedig úgy, hogy komolyan tekintetbe vesszük saját
lelkünket.
Ha valaki megpróbál a tudatalattijának engedelmeskedni → szembe kerülhet saját vágyaival és
mások elvárásaival – azért, hogy megtalálja önmagát. Néha ezért mondják, hogy a tudattalanra
való odafigyelés az embert aszociálissá és egocentrikussá teszi.
Ha álmodunk egy emberrıl jó vagy rossz tulajdonságokat, akkor két lehetıség van:
. az adott alak egy projekció, ami azt jelenti, hogy ennek a személynek az álomképe az álmodó
saját belsı tulajdonságaink szimbóluma.
. elıfordul, hogy az álmok más emberrıl valami eredeti és hiteles dolgot mondanak el . /
Ilyenkor a tudatalatti olyan szerepet játszik ,amit még nem teljesen értünk. /
Az ember a körülötte élıkkel jelentıs összehangoltságban van, ösztönHiba! A könyvjelzı nem
létezik.ösen érzi – észleli a többiek szenvedését és problémáit, pozitív és negatív tulajdonságait,
értékeit – teljesen függetlenül attól, tudatosan mit gondol róluk.
Áloméletünk lehetıvé teszi, hogy betekintsünk ezekbe a tudatküszöb alatti észlelésekbe és
megmutatja azt is, hogy ezeknek hatása van ránk.
Minden belsı folyamat esetén – mindaddig az ısvalónk vezérli és kormányozza az egyén emberi
kapcsolatait, amíg a tudatos ego nem veszi magának a fáradtságot, hogy felkutassa a csalóka
projekciókat és inkább bensı önmagával, semmint a külsıvel foglalkozzék. Ezen az úton járva
találják meg az egymáshoz vezetı utat a szellemileg összehangolódott, hasonló beállítottságú
emberek, hogy olyan csoportot alkossanak, amelyik eltér az összes szokványos társasági és
szervezeti érzelmi kötıdésektıl. A tudatosan megvalósított individuáció ily módon
megváltoztatja a személy kapcsolatait.
Minden, kizárólag csak a külsı világhoz tartozó tevékenység és kötelezettség bizonyos kárt okoz
a tudattalan rejtett mőködéseiben. Azok akik összetartoznak, egymásra találnak ezen tudattalan
kötelék útján. Ez az egyik ok, amiért romboló hatása van annak, ha hirdetések vagy politikai

22
propaganda felhasználásával próbálják befolyásolni az embereket. Ez még akkor is igaz, ha a
befolyásolást idealisztikus célok vezérlik.
Ha valaki – manipulatív céllal – a közvélemény befolyásolása érdekében visszaél a szimbólumok
erejével, csak akkor képes a tömeg tudattalanjára hatni, ha valódi szimbólumokat használ. Ám
akár megragadják a tömeget érzelmileg akár nem, olyan dologgal állunk szemben, ami örökre
kiszámíthatatlan és teljesen irracionális marad.
A közvélemény manipulátorai csak akkor érnek el átmeneti sikereket, ha a gazdasági nyomás
vagy az agresszió eszközéhez folyamodnak. Ám ez semmi mást nem eredményez, mint hogy
elnyomja az eredeti tudattalan reakciókat. A tömegmérető elfojtás ugyanolyan eredményre vezet,
mint az egyéni: neurotikus disszociációhoz és pszichológiai megbetegedésekhez. A tudattalan
reakcióinak elnyomására tett minden ilyen próbálkozás hosszú távon kudarcra van ítélve, mivel
ösztönHiba! A könyvjelzı nem létezik.einkkel alapvetıen ellentétes.
İsvalónk 10-15 fıs csoportok létrehozására törekszik. A fizikai jólét, a szellemi, lelki egészség,
ember esetében a kulturális hatékonyság ilyen társas formáció keretei között bontakozik ki
legjobban.
Ha egyetlen ember is az individuációnak szenteli magát, ez gyakran pozitív befolyással lesz a
környezetében lévı emberekre.
A világ szinte valamennyi vallásában találunk olyan képeket, amelyek az individuáció folyamatát,
vagy legalábbis annak bizonyos szakaszait szimbolizálják.
A mai modern keresztHiba! A könyvjelzı nem létezik.ény kultúrában Jung gyakran megfigyelte
azt a tendenciát, hogy a tudattalan az isteni hármasságot egy negyedik feminin, sötét, sıt gonosz
elemmel egészíti ki. Ez a negyedik elem valójában mindig is létezett vallásos képzeteink
világában, de elkülönült az Isten-képtıl és mint anyag, vagy mint az anyag istene létezik
párhuzamosan mellette. Jung szerint minden vallási doktrína a kollektív tudatosságból származik.

A vizuális mővészetek szimbolizmusa / Aniela Jafféi /

Szent szimbólumok: a kı és az állat

A szimbolika története azt mutatja, hogy bármi felvehet szimbolikus jelentést. A durva,
természetes kövekkel kapcsolatban az a hiedelem élt, hogy azok a szellemek vagy az istenek
lakóhelyei és a primitív kultúrákban ezeket sírkövekként vagy vallásos tisztelet objektumaiként
használták. A régi mesterek ismerték a “kı szellemét”.
A paleolítikum falfestményein szinte kizárólag állatokat találunk. A lefestett állatnak képmás
funkciója van, az állat szimbolikus elejtésével a vadász megpróbálta megelızni és biztosítani az
igazi állat halálát. Ez az analógiás mágiaHiba! A könyvjelzı nem létezik. egyik formája, ami a
festményeken ábrázolt képmás “realitásán” alapul: ami a képpel megtörténik, az fog a valóságban
is történni. Az alapul szolgáló pszichológiai tény az élılény és a lény lelkének tekintett kép
közötti erıteljes azonosság.
Az állatok és az állati öltözetek igen gyakran fontos szerepet játszanak a beavatásokban, titkos
szervezetekben, sıt ezen törzsek monarchikus intézményében is. Nem pusztán arról van szó,
hogy a primitív törzs fınöke állatnak öltözik, amikor a beavatási rítus során teljes állati maszkban
megjelenik, akkor ı ténylegesen állat. Sıt az állati szellem, a rettentı démon az, aki elvégzi a
körülmetélést. Ilyenkor ı testesíti meg vagy képviseli a törzs vagy a klán ısét, így ı maga az ısi
isten. İ képviseli és ı maga a totemHiba! A könyvjelzı nem létezik. állat. Az idık során a teljes
állati öltözetet sok helyen felváltotta az állat és démonmaszk. Pszichológiai kifejezéssel élve, a
maszk viselıjét archetipikus képpé változtatja.

23
A tánc eredetileg nem volt több, mint a megfelelı mozdulatok és gesztusok révén, az állatjelmez
tökéletessé tétele, a beavatási vagy egyéb rítusok kiegészítıje. A táncot úgymond démonok adták
elı egy démon tiszteletére. A bevezetı fejezetben Jung rámutatott a bennszülött és a totemállata
vagy bokorlelke közötti szoros kapcsolatra, sıt azonosságra. Sajátos szertartások léteznek,
melyek célja ennek a kapcsolatnak a kialakítása, különösen a fiúk számára tartott beavatási
szertartások ilyenek. A fiú birtokába jut “állati lelkének” , ugyanakkor a körülmetéléssel
feláldozza saját “állati lényét”. Ezen kettıs folyamat révén felvételt nyer a totemklánba és
kialakítja kapcsolatát a totemállattal. Mindenekelıtt férfivá válik és a szó legtágabb értelmében
emberi lénnyé. Az állatmotívum általában az ember primitív és ösztönHiba! A könyvjelzı nem
létezik.ös természetének szimbóluma.
Ha elszabadul egy negatív impulzus, azt a harcos benne megnyilvánuló állatdémonnak
tulajdonítja. Az ember féli ezt az erıt, és áldozattal, szertartással igyekszik kiengesztelni.
Számos mítosz foglalkozik az ısállattal, amit fel kell áldozni a termékenység vagy a teremtés
érdekében.
Még a keresztHiba! A könyvjelzı nem létezik.énységben is meglepıen nagy szerepet játszik az
állat szimbolika. Az evangélisták közül háromnak van állat jelképe: Lukács – ökör, Márk –
oroszlán, János – sas. Mátét emberként vagy angyalként ábrázolják.
Maga Krisztus is mint Isten Báránya vagy Hal jelenik meg szimbolikusan, de ı a keresztHiba! A
könyvjelzı nem létezik.re emelt kígyó, az oroszlán, sıt olykor egyszarvú is. Krisztus ezen állati
attribútumai mutatják, hogy Isten fia – az ember magasrendő megszemélyesítıje – éppúgy nem
nélkülözhetik állati természetét, mint magasabb spiritualitását.
Az állatszimbólumok azt is jelzik, milyen életbevágóan fontos az emberek számára az, hogy a
szimbólum pszichikus tartalmát – az ösztönHiba! A könyvjelzı nem létezik.t – életükbe
beépítsék. Az emberi természet alapja az ösztön. Az embernél az “állati lény” – mely benne, mint
ösztönös lélek lakozik – veszélyessé válhat, ha nem ismeri fel és nem integrálja. Az ember az
egyetlen olyan lény, aki saját akarata által képes saját ösztöneit kontrollálni, de arra is képes, hogy
elnyomja, eltorzítsa. Az állat akkor igazán vad, ha megsebesítik → az elfojtott ösztönök
felülkerekedhetnek az emberen.
A kör szimbolikája:
Marie - Louise von Franz a kört / gömböt / az ısvalónk szimbólumaként értelmezte, mint olyat,
ami a psziché teljes vonatkozásának teljességét fejezi ki ,s mely magába foglalja az ember és a
teljes természet kapcsolatát.
A körszimbólum – akár a primitív napimádatban, vagy a modern vallásban, mítoszban vagy
álomban, a tibeti szerzetesek által rajzolt mandalákHiba! A könyvjelzı nem létezik.ban, városok
alaprajzában, vagy a korai asztronómusok szférikus elképzeléseiben jelenik is meg –
mindannyiszor az élet egyetlen, legalapvetıbb vonatkozására, annak végsı teljességére utal.
A gondolkodás, érzés intuíció és érzékelés teszi képessé az embert arra, hogy a külsı és belsı
világból érkezı benyomásokat kezelni tudja.
Brahmának az univerzum négy irányában való tekintése azt szimbolizálja, hogy az embernek el
kell érnie a fenti négy funkció nélkülözhetetlen integrációját. India és a Távol-Kelet vizuális
mővészetében a négy vagy a nyolc cikkelyre osztott kör a meditációt segítı vallásos képek
megszokott mintázatát alkotja. Különösképpen a tibeti lámaizmusban játszott fontos szerepet a
gazdag mintázatú mandalaHiba! A könyvjelzı nem létezik.. A mandalák általában a
kozmosznak az isteni erıkkel való kapcsolatát ábrázolják.
Azonban nagyon sok keleti meditációs ábra pusztán csak geometriai mintázatot követ, ezeket
yantránakHiba! A könyvjelzı nem létezik. nevezik. A körön kívül a leggyakoribb yantra
motívum a két egymáshoz kapcsolódó háromszög, amelyek közül az egyik felfelé, a másik lefelé

24
mutat. Ez a forma a hagyomány szerint Síva és Sakti, a férfi és nıi istenség egyesülését
szimbolizálja.
A pszichológia nyelvén szólva az ellentétek egyesítését fejezi ki: az ego személyes idıhöz kötött
világának a nem ego személytelen és idıtlen világával való egyesülését .Végsı soron minden
vallás ennek az egységnek az elérésére törekszik: azaz a léleknek Istennel való egyesülésére.
A Zen-be a kör a megvilágosodást ábrázolja. Az emberi tökéletességet szimbolizálja. A mandala
képi ábrázolásával gyakran találkozunk a keresztHiba! A könyvjelzı nem létezik.ény
mővészetben:
• a katedrálisok rózsaablakai → a kozmikus síkba transzponált ısvalónk ábrázolásai.
• Jézus és más keresztHiba! A könyvjelzı nem létezik.ény szentek körül megjelenı dicsfény.
• a Szőz egy kör alakú fa – ami az égı csipkebokor, Isten szimbóluma – középpontjában áll.
• Jézus körülötte a négy evangélistával. Ez a motívum Hórusz isten és négy fia ısi egyiptomi
ábrázolásáig nyúlik vissza.
A vallásos és szent építmények alaprajza szinte minden kultúrában mandalaszerő. /Róma
alapítása Mandala alaprajza miatt a város és a város lakói a pusztán csak világi birodalom fölé
emelkedtek. Ezt tovább erısíti az a tény, hogy a városnak van egy középpontja, a mundus → / a
rómaiak elıször egy kör alakú gödröt ástak ott ahol a mostani Comitium áll. A gödörbe,
szimbolikus felajánlásként, a föld gyümölcseit tették. Végül mindenki hozott egy marék földet
onnan ahonnan származott, és mindezt együtt bedobták a gödörbe. Ezután Romulus e köré egy
ekével, körben meghúzta a város határait, ami elé egy tehenet és egy bikát fogott. Ahol a kaput
tervezték, ott felemelték az ekét és úgy vitték tovább. / amely megteremti a városnak a “másik”
birodalommal, az ısök szellemének lakóhelyével való kapcsolatát. A mundust egy úgynevezett
“lélek kı”-vel fedték be. Bizonyos napokon a követ eltávolították, hogy a holtak szellemei
kijöhessenek a gödörbıl. / A középkori városban a mundus helyén a katedrális állt. /
Akár klasszikus, akár modern városalapításról legyen szó, a mandala alaprajz sohasem esztétikai
vagy gazdasági megfontolás nyomán készült. Azt a célt szolgálta, hogy a várost rendezett
világegyetemmé, olyan szent hellyé alakítsa, mely középpontjával kapcsolódik a másik világhoz.
Minden olyan épület, mely mandala alaprajzzal bírt, az emberi tudattalan archetípus képének
kivetítése volt a külsı világba. A város, az erıd és a templom a lelki teljesség szimbólumává vált,
ami ily módon sajátos hatást gyakorol arra, aki oda belép.
A keresztHiba! A könyvjelzı nem létezik.ény mővészet centrális szimbóluma nem a mandala,
hanem a kereszt vagy feszületHiba! A könyvjelzı nem létezik.. Egészen a Karoling-korig az
egyenlıszárú görög kereszt volt az elterjedt forma, következésképp a mandalát indirekt módon
implikálta. Ám az idık során a középpont felfelé tolódott, mígnem kialakult a ma ismert latin
kereszt. Ez a fejlıdés azért fontos, mert megfelel a kereszténység késı középkorig terjedı belsı
fejlıdésének. Egyszerőbben kifejezve azt a törekvést szimbolizálja, hogy az ember centruma és
hite a földtıl elmozduljon és a szellemi szférába emelkedjen.
Ez a törekvés abból a vágyból fakad, hogy tettekbe öntsék Jézus szavait: “Az én királyságom nem
e világból való.” A földi élet, a világ és a test ezért olyan erık, melyeket le kell gyızni. A
középkori ember reményei felfelé irányultak, mivel csak a paradicsomtól várhatta a beteljesülést.
Ez a törekvés a középkori miszticizmusban érte el csúcspontját.
A reneszánsz hajnalán forradalmi változás állt be az emberek felfogásában, az ember az ellenkezı
irányba a föld felé fordult. A középkor idején oly nagy szerepet játszó vallásos érzelmek – az
irracionalitás és a miszticizmus világát – a logikai gondolkodás fokozatosan háttérbe szorította.
Hasadás keletkezett az ember hagyományos kereszténysége és racionális, intellektuális oldala
között. Azóta sem találkozott össze soha a modern ember ezen két oldala.

25
Krisztus után 1000 körül megjelenı szekták és mozgalmak sokaságában az alkimistákHiba! A
könyvjelzı nem létezik. igen fontos szerepet játszottak. Az anyag misztériumait felemelve, a
keresztény “mennyei” szellem mellé helyezték. İk az embert szellemi és testi egészében
tekintették és ennek kifejezésére nevek és szimbólumok százait alkották meg. Központi
szimbólumaik egyike a quadratúra circuli a kör négyszögesítése volt, ami nem más, mint egy
valódi mandala.

Emberpár

A természet sötét oldala: a gonosz, az álom, a föld szelleme inspirálta ıket. Kifejezésmódjuk
írásban és képekben egyaránt mesés, álomszerő, valószerőtlen. Hieronymus Bosch-t tekinthetjük
ezen imaginatív mővészet legfontosabb képviselıjének.
A mővészi ábrázolást két, radikálisan eltérı irányzatra oszthatjuk:
a. Érzéki stílus: általában a természet vagy a képi téma közvetlen reprodukciója.
. Imaginatív stílus: a mővész fantáziáját vagy tapasztalatát “valószerőtlen”, sıt álomszerő néha
absztrakt módon ábrázolja. Kezdetei i.e. 3000 tehetık, századunkban ismét elıretört.
Jung rámutatott arra, hogy a valódi szimbólumHiba! A könyvjelzı nem létezik. csak abban az
esetben jelenik meg, ha olyasmi kifejezésére van szükség, amit a gondolkodás nem tud
elgondolni, vagy csak sejtés vagy érzés szintjén létezik.
A kör a psziché szimbóluma, már Platón is gömbként írja le a pszichét. A négyzet és gyakran a
négyszög a földhöz kötött anyag, a test és a realitás szimbóluma. Ez az elkülönülés a XX. sz-i.
ember pszichikus állapotának egy másik kifejezésmódja: lelke elveszítette gyökereit és megrettent
a hasadástól. Apokaliptikus kor.

A dolgok titkos lelke:

“Arról való tudásunk révén, mely szerint egy dolog több, mint amit külseje a szemünknek mutat,
a tárgy a külsı megjelenési formája korlátain túlra terjed ki ...”
Az ilyen megállapítások az “anyagban élı szellem” azon ısi alkimista koncepciójára
emlékeztetnek, mely hitt abban, hogy az élettelen tárgyakban – a fémben vagy a kıben – szellem
lakozik. Pszichológiai értelmezés szerint ez a szellem a tudattalan. Ez mindig akkor nyilvánul
meg, amikor a tudatos vagy racionális tudás eléri saját korlátait, azt a határt, amelyen túl a
titokzatos kezdıdik, mivel az ember hajlik arra, hogy a megmagyarázhatatlant és rejtélyest saját
tudattalan tartalmaival kövesse. Mintegy kivetíti ezeket a tudattalan tartalmakat egy sötét üres
edénybe.
A modern mővészet és a kereszténység közötti szakadás teljesé vált. Jung felismerte, hogy Isten
“halálának” ezen furcsa és misztikus jelensége korunk pszichikus valósága. 1937-ben így írt:
“Tudom – és itt annak adok kifejezést, amit számtalan más ember is tud – , hogy korunk Isten
eltőnésének és halálának kora.”

26
Módjában állt éveken keresztül figyelemmel kísérnie, hogyan tőnik el páciensei álmából, azaz a
modern ember tudatalattijából a keresztény istenkép. Ennek a képnek az elvesztése az életnek
értelmet adó, legfıbb tényezı elvesztését jelenti.
A tudatos az, ami a tudattalan értékeinek kulcsát adja és éppen ezért meghatározó szerepet
játszik. Csakis a tudatos és a tudattalan közötti kölcsönhatásban képes arra a tudattalan, hogy
próbára tegye értékeit és talán még arra is, hogy az üresség melankóliájából kivezetı utat
megmutassa. Ha azonban a mőködésbe lépett tudattalant magára hagyják, fennáll annak a
veszélye, hogy tartalmai mindent elárasztanak, esetleg a tudattalan negatív, destruktív oldala
manifesztálódik.
A tudattalan tiszta természet, és mint ilyen bıséggel ontja ajándékait. De magára hagyva, a
tudatosból merített emberi válasz nélkül a tudattalan – hasonlóan, mint a természet – elpusztítja
saját ajándékait és elıbb vagy utóbb megsemmisíti azokat.
Az emberek látszólagos vagy valóságos elzárkózása a modern mőalkotásokkal szemben a reflexió
hiányát, a tudattalan dominanciáját tükrözik a tudatos fölött. Patológiás mővészetrıl beszélnek,
vagy elmebetegek képeivel hasonlítják össze e mőalkotásokat, mivel a pszichózisra jellemzı,
hogy a tudatos és az egoszemélyiség elmerül a tudattalanban, vagy elárasztják a psziché
tudattalan tartalmai.
Visszavonulás a valóságtól:
A fizikai tér-idı folytonosságot és a kollektív tudattalant úgy tekinthetjük, mint a jelenségek
között meghúzódó egyazon valóság külsı és belsı aspektusát. A fizikai és a psziché világa
mögött húzódó egyazon világ jellemzıje, hogy törvényeit, folyamatait, tartalmait nem lehet
elképzelni. → A mai mővészet alaptémája, bizonyos értelemben, szintén elképzelhetetlen.
Századunk nagy mővészei azt kutatták, hogyan lehet látható formát adni a “dolgok mögötti
életnek”, munkáik a tudatosság, vagy sokkal inkább az álmok mögötti valóság szimbolikus
kifejezései. A fizikai és pszichikai jelenségek mögött meghúzódó közös háttér “egy” valóságára
,”egy” létezésére mutatnak rá.
A mővészek célja, a dolgok centrumának, a mélyben fellelhetı állandóságnak és a belsı
bizonyosságnak megismerése volt. A mővészet miszticizmussá vált. A szellem, melynek
rejtélyébe a mővészet elmerült, a föld szellem volt, melyet a középkori alkimisták Mercuriusnak
neveztek. İ annak a szellemnek a szimbóluma, akit ezek a mővészek a természet és a dolgok
mögött sejtettek, vagy kerestek. Miszticizmusuk szemben állt a kereszténységgel, mivel a
“mercuriusi” szellem ellentétes a mennyei “szellemmel”. S valójában a kereszténység sötét
ellenfele tört utat magának a mővészetben. Ezen a ponton nyílik mód a “modern mővészet”
valódi történelmi és szimbolikus jelentésének megértésére. A középkori hermetikus
mozgalomhoz hasonlóan, ezt is a földi szellemek miszticizmusaként kell értelmeznünk és ennél
fogva korunk egyik, a kereszténységgel szembeni kompenzatorikus megnyilvánulásaként.
A szimbólumHiba! A könyvjelzı nem létezik. az ismert világ olyan tárgya, mely valami
ismeretlenre utal, a kifejezhetetlent kifejezı ismert.
A psziché mélyebb rétegei – mondja Jung – elveszítik individuális egyediségüket, minél
messzebbre és messzebbre hatolnak a sötétségbe. >> Egyre lentebb <<, úgymond megközelítve
az autonóm funkcionális rendszert, egyre inkább kollektívvé válnak, mígnem univerzálódnak
és a test anyagiságában, azaz a kémiai szubsztanciában megszőnnek. A testet felépítı szén
pusztán szén. Így a psziché legmélye is pusztán csak világ.
Az absztrakt festmények és mikrofényképek összehasonlítása azt mutatja, hogy az imaginatív
mővészet végsı elvonatkoztatása rejtett és meglepı módon “naturalisztikussá” vált, témául az
anyag elemei váltak. →

27
A század elején szétvált “nagy absztrakció” és “nagy realizmus” újra összetalálkozott. A mővészi
alkotás közben közel sem oly szabad, mint gondolnánk. Ha az alkotás többé kevésbé tudattalanul
jön létre, a természet törvénye irányítja, ami a legmélyebb szinten a psziché törvényeinek felel
meg, és fordítva. A képekben és szobrokban a kínban kifejezésre jutó “metafizikai szorongás”, a
halálra ítélt világ kétségbeesésébıl fakad. Más esetben a hangsúly a vallásos tényezıre
helyezıdik, arra az érzésre, hogy Isten halott.
A belsı kín gyökereinél a tudatosság vereségét – vagy inkább visszavonulását – találjuk. A
misztikus tapasztalat feltörése során minden, ami egykor az embert a humán világhoz, a földhöz,
idıhöz, térhez, anyaghoz és az élet természetes megéléséhez kötötte, háttérbe szorult, vagy eltőnt.
Mivel a tudattalant a tudatos tapasztalás tartja egyensúlyban, az egyoldalúság ellentétes vagy
negatív aspektusa kérlelhetetlenül meg fog mutatkozni. A szférák harmóniáját teremtı kreatív
hang gazdagsága, az ısalapzat csodálatos misztériumai romboló és kínzó erıvé válnak. Nem egy
mővész vált a tudattalan passzív áldozatává.
A tudomány által felfedezett, az atomon belüli viszonyok váltak a robbanás példátlan fegyverének
tudományos alapjává, megnyitva az utat a megsemmisülés felé. A végsı tudás és a világ
pusztulása jelentik a természeti ısalapzat felfedezésének két aspektusát.
Jung, aki épp úgy tisztában volt a tudattalan veszélyes kettıs természetével, mint az emberi
tudatosság fontosságával, az emberiség számára egyetlen fegyvert kínált a katasztrófa
elkerülésére: az oly egyszerőnek látszó és mégis sok fáradtsággal járó egyéni tudatosság
szükségességét.
A tudatos nem csak a tudattalan nélkülözhetetlen egyensúlya, nem csak az élet értelmének
lehetıségét adja, de kiemelkedı fontosságú gyakorlati funkcióval is bír.
A világban, a szomszédokban, a környezı népeknél megtapasztalt gonosz saját pszichénk
gonosz tartalmaként is tudatosulhat, ez a belátás lehetne az elsı lépés szomszédainkhoz való
viszonyulásunk radikális megváltozásakor.
Az irigység, a testi vágy, az érzékiség, a hazugság és az összes ismert bőneink a
tudattalan negatív, “sötét” oldalát képviselik.
A tudattalan két módon nyilvánulhat meg. Pozitív értelemben jelentheti a “természet szellemét”,
az embert, a dolgokat és a világot alkotó módon éltetı elemet. Ez az a “któnikus szellem”, melyet
ebben a fejezetben oly sokat emlegettünk. Negatív értelemben a tudattalan ugyanaz, mint a
gonosz, a rombolás szellemeként nyilvánul meg.
Az alkimisták ezt a szellemet Mercurius-ként személyesítették meg. A kereszténység vallásos
nyelvében az ördögnek felel meg. Bármilyen szokatlannak is tőnik, az ördögnek is két arculata
van. Pozitív értelemben ı Lucifer a Fényhozó.

Az ellentétek egyesítése:
Figyelembe kel venni azt a szempontot, hogy a kor szelleme állandóan mozgásban van.
Alfred Manesseier fr. festı: “A festı valódi realitása nem az absztrakció, de nem is a realizmus,
hanem az a lehetıség, hogy visszahódítsa ember létének fontosságát.”
Fontos felfigyelnünk arra, hogy a modern festészet egyidıben az ellentétek szükségszerő
egyesítésének felismerésével, vallásos témákkal kezdett foglalkozni. Úgy tőnik legyızte a
“metafizikai őrt”. → Az egyház ismét pártfogásába vette a modern mővészetet → ez annak a jele,
hogy a modern mővészetnek a kereszténységhez való viszonyulása változóban van. A régi
hermetikus mozgalmak kompenzatorikus mőködése utat nyitott az együttmőködés lehetıségéhez.
Krisztus állatszimbólumainak elemzésénél rámutattunk arra, hogy a világos és a któnikus
szellemek összetartoznak. Úgy tőnik, ma érkezett el a pillanat, amikor ennek az ezeréves
problémának a megoldásában új szakasz kezdıdhet el.

28
Egy egyéni terápia szimbólumai / Jolande Jacobi /
A tudattalan megfelelı elemeinek tudatosításával az ember megerısítheti egóját, mely olyan
pszichikus energiát biztosít számár, amely hozzásegíti ahhoz, hogy érett személyiséggé váljon.
Álmaink erıteljes szimbólumainak ez a szerepe. A szimbólumok történetében a jobb oldal
általában a tudatosság birodalmát képviseli, a bal pedig a tudattalant.
Jung az állombeli hang megjelenését az ısvalónk közbelépésével azonosította. A mitológiákban
az esıt úgy tekintették, mint a föld és a menny “szerelmi egyesülését” → az esı a megoldást
reprezentálta.
Jung mindig alkímiai párhuzamot von a fejlıdés szakaszaira.
Jóslás – szinkronicitás → Jung szinkronicitás elméleteHiba! A könyvjelzı nem létezik.: létezik
egy nem oksági kapcsolati elv.
I-Csing.
A “hegyen lévı város” jól ismert archetípus szimbólum, amellyel kultúránk történelmében
sokféle változatban találkozhatunk. A város melynek alaprajza mandalával áll kapcsolatban, a
“lélek birodalmát” reprezentálja, ennek közepén található az ısvalónk / a psziché legbelsıbb
központja és totalitása /. Az élet nehézségei között a helyes tájékozódáshoz a rációnál többre van
szükség, szükség van a tudattalan erık irányítására, melyek a psziché mélyébıl szimbólumok
formájában jönnek elı.
ArchetípusHiba! A könyvjelzı nem létezik.: örökölt érzelmi és mentális viselkedési minta.

29
Carl Gustav Jung:

Mélységeink ösvényén

Az élet delén:
A kultúrember élete tele van problematikával, lelki folyamatainak nagy részét fontolgatások,
kételyek, próbálkozások teszik ki – csupa olyan dolog, amelyet a primitív ember tudattalan
ösztönös lelkével úgyszólván egyáltalán nem ismer. Hogy a problematika egyáltalán létezik, azt a
tudat növekedésének köszönheti, ez a kultúra trójai falónak beillı ajándéka.
Az ösztöntıl való eltérés és az ellenszegülés alkot tudatot.
Az ösztön természet és természetet akar. Ellenben a tudatHiba! A könyvjelzı nem létezik. csak
kultúrát akarhat, vagy annak tagadását.
Amennyiben még természet vagyunk, tudattalanok vagyunk és a problémátlan ösztön
biztonságában élünk. Minden, ami bennünk még természet, berzenkedik a problémától, mint
hogy ennek kétség a neve, s mindenütt, ahol kétségHiba! A könyvjelzı nem létezik. uralkodik,
ott bizonytalanság van és többfelé nyílnak válaszutak. Csak ahol különbözı utak látszanak
lehetségesnek, ott eltértünk az ösztön biztos vezetésérıl és ki vagyunk szolgáltatva a
félelemHiba! A könyvjelzı nem létezik.nek.
Minden probléma lehetıséget nyújt tudatunk kifejlesztésére, ugyanakkor arra ösztökél, hogy
búcsút mondjunk minden tudattalan gyermekbetegségnek és természethez tapadásnak.
Ez a késztetés olyan fontos lelki tény, hogy a keresztény vallás legfontosabb tantételeinek egyikét
képezi, pedig csupán a természeti ember feláldozása → ama bibliai bőneset átoknak tünteti fel a
tudatosodást.
Vágyunk az egyszerő és sima élet, ezért minden ami kérdéses TABU.
Vakok vagyunk arra, hogy csak kérdések által juthatunk bizonyosságra és eredményekhez csak
kísérletezéseken át vezet az út.
Az ember önmagából és a maga sajátos minıségébıl szülte tudományait → azok az ı lelkének
tünetei. Tudat nélkül nincsenek problémák. A felismerésHiba! A könyvjelzı nem létezik. a
tudat forrása.
Akkor beszélünk felismerésrıl, ha sikerül valami új érzékelést egy már fennálló összefüggéshez
csatolni, mégpedig úgy, hogy nem csak az új érzékelés, hanem egyidejőleg a már meglévı
tartalmak is ott vannak tudatunkban.
A felismerés alapja tehát az, hogy pszichikus tartalmak összefüggése jelent meg képzeletünkben.
Úgy látszik tehát, hogy megfigyelésünk és felismerésünk számára hozzáférhetı elsı tudatforma
két vagy több pszichikus tartalom puszta összefüggése. → Tudat szigetek, elképzelt tartalom
összefüggések, harmadik személyben beszél önmagáról. → Csak késıbb, amikor az én-sorozat
vagy az úgynevezett én-komplexus saját energia birtokába jut, áll elı az az érzés, hogy én alany,
illetve én vagyok. Ezen a szinten veheti kezdetét az emlékezet kontinuitása.
A tudat gyermeki foka még nem ismer problémákat, mert még semmi nem függ szubjektumától,
minthogy a gyermek maga teljesen a szülıktıl függ. A pszichikus megszületés és ezzel a
szülıktıl való tudatos különbözıség általában csak serdülıkorban következik be a szexualitás
betörésével. Ezzel a pszichológiai forradalommal a szellemi is együtt jár. A testi jelenséggel
ugyanis az én oly nagy mértékő hangsúlyt kap, hogy gyakran aránytalanul érvényesül.
Eddig a korszakig az egyén pszichológiája ösztönszerő, s ennél fogva problémátlan. Még nem
ismeri a problémás állapot belsı hasadtságát. Ilyen helyzet akkor kezd kialakulni, amikor a külsı

30
korlát belsıvé válik, vagyis az egyik belsı késztetés a másik ellen lázad. → A problematikus
állapot akkor keletkezik, amikor az én-sorozat mellett egy hasonló intenzitású második tartalmi
sor keletkezik .
A gyermeki psziché fejlıdése:
♦ anarchikus kaotikum állapota
♦ én-komplexum megjelenése
♦ a kettısség dualisztikus állapotának tudata
Az ifjúkor problémája / serdülıkortól 35-40 évesig /:
Csak a felnıtt embernek lehetnek kétségei önmaga felıl, s kerülhet így önmagával ellentétbe.
Problémák: az élet külsı nehézségei / egzisztencia / belsı nehézségek: szexuális ösztön okozta
zavarok, kisebbrendőségi érzés. Tapasztalatok szerint azok a fiatalok, akiknek az élet külsı
nehézségeivel keményen meg kell küzdeniük, nem kénytelenek bajlódni belsı problémákkal, míg
azok, akiknek a külsı alkalmazkodás ilyen-olyan okból könnyen megy, vagy szexuális
problémákat, vagy kisebbrendőségi konfliktusokat fejlesztenek ki.
A neurotikusHiba! A könyvjelzı nem létezik. beteg, mert nincs tudatában problémájának, a
problémás ember viszont tudatos dimenziójától szenved, ám anélkül, hogy beteg volna.
Az ifjúkori problémák közös vonása:
Többé kevésbé jól megkapaszkodnak a gyermekkor tudati szintjén, berzenkednek a bennük és
körülöttük ható sorshatalmak ellen, amelyek bele akarnak vezetni minket a világ forgatagába. Van
ebben valami a keverı anyag lustaságából, megmakacsolják magukat az eddigi állapotukban,
amelynek tudatossága csekélyebb, önzıbb, szőkebb a dualisztikus fázis tudatosságánál, amelyben
az egyén szembekerül azzal a szükségszerőséggel, hogy azt, ami más, ami idegen szintén énjéhez
tartozónak ismerje fel és fogadja el. Ez az ellenállás gátat akar vetni az élet kitágulásának, amely
ismertetıjele ennek a fázisnak.
Aki az újtól s idegentıl félve az elmúlthoz regrediál, az ugyanabban a neurotikus állapotban
leledzik, mint az, aki az újjal azonosítja magát, elmenekül a múlttól. Alapjában véve ugyanazt
teszik: mentik tudatszőkületüket, ahelyett, hogy ellentétektıl hajtva szélesebb és magasabb rendő
tudatállapotot építenének fel. Ezek a tények egy bizonyos fajta megoldást erıszakolnak ki,
mégpedig az elérhetıre való korlátozódást, bizonyos képességek differenciálódását, ami a
társadalmilag teljesítı képes egyén tulajdonképpeni lényege.
Teljesítmény hasznosság stb. azok az eszmények, amelyek látszólag kiutat mutatnak a problémák
zőrzavarából → ám nem igazítanak el emberi tudatunk további fejlıdésére, vagyis arra nézve,
amit kultúrának nevezünk. Mindamellett ifjúkorban ez a döntés normális és okvetlenül jobb, mint
elakadni a puszta problematikában.
A probléma tehát úgy oldható meg, ha azt ami a múltból adódik, hozzáigazítjuk az
elkövetkezendı lehetıségeihez és követelményeihez. Az elérhetıre szorítkozunk, ami lélektanilag
azt jelenti, hogy lemondunk minden más lelki lehetıségrıl.
A problémák értelme és célja nem a megoldásban rejlik, hanem abban, hogy szüntelen
munkálkodjunk rajtuk. Madách: “Az ember célja a küzdés maga.”
Csak ez óv meg az elbukástól és megkövüléstıl.
Minél közelebb kerülünk életünk közepéhez, s minél jobban sikerült személyes
beállítottságunkban és szociális helyzetünkben megerısödnünk, annál erısebb a látszat, hogy
felfedeztük a helyes életirányt s a magatartás igazi eszményeit és alapelveit. E közben szem elıl
veszítünk egy lényeges tényt, hogy a társadalmi cél elérése a személyiség
teljességének rovására megy.

31
35-40 között jelentıs változás készülıdik az emberi lélekben a tudattalanból kiindulva. Vagy
karakter változás lép fel, vagy az eddigi meggyızıdések és alapelvek kezdenek megkeményedni,
különösképpen az erkölcsiek - ezek 50 felé fanatizmusig fokozódhatnak.
A felnıttkor igen gyakori neurotikus zavarainak megvan az az egy közös vonásuk, hogy az
érintettek ifjúságuk pszichológiáját át akarják menteni abba a korba, amikor már elharangozták
életükben a delet.
A férfi élete elsı felében a maga férfiszubsztanciájának nagy részét felemészti, s aztán már csak
a nıi szubsztancia kisebb kvantuma van neki hátra, a nıknél ugyanez fordítva történik / anima -
aminusz elıretörés /.
Életünk délutánján nem élhetünk ugyanazon program szerint, mint délelıtt, mert a mi délelıtt
sok, az délutánra megfogyatkozik, s ami délelıtt igaz, az este már nem az. Ha a fiatal túl sokat
foglalkozik önmagával, az csaknem bőn, vagy legalább is veszély, az öregedı embernek viszont
kötelessége, hogy szükségszerően komoly figyelmet szenteljen legbelsıbb önmagának.
A 40 éven felüliek iskolája a vallás lehet optimális esetben.
Pénzszerzés, társadalmi egzisztencia, család, utódok - ez még merı természet, nem kultúra. A
k u l t ú r a a t e r m é s z e t i c é l o n t ú l t a l á l h a t ó . Tehát a kultúra lehetne az élet
második felének az értelme és célja?
Primitív törzseknél azt látjuk, hogy csaknem mindig az öregek a misztériumok és törvények
letéteményesei, s elsısorban ebben fejezıdik ki a törzs kultúrája.
Lélekgyógyászati álláspontból nézve is jó volna, ha úgy tudnánk gondolni, hogy a halál csak
átmenet, része egy ismeretlen nagyságú és hosszúságú életfolyamatnak. Csupán azt a
gondolkodást értjük, ami semmi más, mint egyenlet, amelybıl soha ki nem jön több, amit
belevittünk. Ez az
intellektusHiba! A könyvjelzı nem létezik., ám rajta túl létezik egy olyan gondolkodás, amely
ısi képekben, szimbólumokban megy végbe, s ezek régebbiek a történeti embernél, ısidık óta
vele születetek, végeláthatatlan generációkon át fennállnak, s örök elevenen betöltik lelkünk
mélységes alapjait.
Teljes élet csak velük összhangban lehetséges, a bölcsességHiba! A könyvjelzı nem létezik. a
hozzájuk való visszatérés.
Valójában nem hitrıl, nem tudásról van szó, hanem gondolkodásunk megegyezésérıl
tudattalanunknak ezen ısképeivel, amelyek minden gondolat elképzelhetetlen anyjai, bármilyet
képes is kiokosodni tudatunk. S ezeknek az ısgondolatoknak egyike a halálon túli élet eszméje.
Az ısképekHiba! A könyvjelzı nem létezik. olyan “lelki szervek”, melyeknek gondját kell
viselni.

A személyiségHiba! A könyvjelzı nem létezik. kialakulása:

Egyes nézetek szerint minden emberi lény végsı célja és leghıbb óhaja ama teljesség
kibontakozása, amelyet személyiségnek neveznek.
Nevelési problémánk az a mindentıl beteg ügy, hogy egyoldalúan hangsúlyozzák: a gyereket
nevelni kell, miközben szem elıl vesztik a felnıtt nevelık neveltetési deficitjeit.
Amit úgy minden további nélkül személyiségen értünk, az valami meghatározott, ellenállóképes
és erıvel felruházott lelki teljesség, a felnıtt eszmény.
Minthogy a felnıttben ott rejlik a gyermek, egy örök gyermek, aki szüntelen formálódik, sosincs
kész, s állhatatos gondozásra, figyelemre és nevelésre volna szüksége. Ez az emberi
személyiségnek az a része, amely a teljességre szeretne felnıni.
A gyermekben nem hozhatok létre olyan hibát, amit magam is még mindig elkövetek. Mindaz,
amit meg akarunk változtatni a gyermekben, ajánlatos elıbb magunkban megvizsgálni.

32
A személyiség a gyermekben csírázó mag, amely csak az élet hatására és sodrában fejlıdik ki
fokozatosan. Meghatározottság, teljesség és érdeklıdés nélkül egyetlen személyiség sem léphet
elı. Ezt a három tulajdonságot nem lehet és nem is szabad gyermekre alkalmazni.
Senki sem képes személyiséggé nevelni, aki maga nem az.
És nem a gyerek, hanem a felnıtt érheti el a személyiség szintjét, mint az e célra irányuló élet
teljesítményének érett gyümölcsét. Mert a személyiség elérése nem kevesebbet tartalmaz, mint
egy különleges egyedi lény teljességének a lehetı legjobb kibontakozását. Egy teljes emberélet
kell ide, összes biológiai, szociális és lelki aspektusával. A személyiség speciális élı teremtés
veleszületett sajátosságának legmagasabb szintő megvalósulása.
A személyiség legemelkedettebb életkedvnek, az individuálisan létezı abszolút igenlésnek s az
univerzálisan adotthoz való legeredményesebb alkalmazkodásnak bátor tette, amely a saját
döntésnek a lehetı legnagyobb szabadságával párosul. Csak amit teszünk mutatja meg, hogy
kik vagyunk.
A személyiség, mint lényünk teljességének maradéktalan megvalósítása elérhetetlen eszmény.
Ám az elérhetetlenség sosem érv az ideállal szemben, mert az eszményképekHiba! A könyvjelzı
nem létezik. csakis útjelzık és sohasem célok.
Csak kauzálisan ható kényszer mozdítja meg a természetet, az embert is. Nyomós segítség nélkül
semmi sem változik meg, legkevésbé az emberi személyiség.
A személyiség fejlıdése nem engedelmeskedik holmi óhajnak, parancsnak, avagy belátásnak,
hanem csakis a vésznek, nem nélkülözheti a belsı és külsı sorsok motiváló kényszerét.
“Sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.”
A személyiség kifejlıdése csíra építményébıl teljes tudatosságra kegyelmi ajándék, s egyben
átok: elsı következménye az egyedi lény tudatos és elkerülhetetlen elkülönülése a csorda
tudattalanságának egybemosódásától. Ez az elmagányosodás.
A személyiség fejlıdése azonban többet jelent puszta félelemnél, mely attól tart, hogy ennek
abnormis szüleményei lehetnek vagy miatta elmagányosodnak. Jelenti azt is: hőek maradunk
saját törvényünkhöz.
A saját törvény iránti hőség bizalmat jelent e törvény iránt, lojális kitartást és csupa bizalom
reményt, ennél fogva olyan lelkületet, amilyennel a vallásos embernek Isten iránt kell viseltetnie.
A személyiség soha ki nem bontakozhat a nélkül, hogy saját útját ne választaná tudatosan, világos
morális döntéssel.
Ha a veszedelem hiányzik, akkor az úgynevezett fejlıdés puszta akarati akrobatika, ha meg a
tudatos döntés hiányzik, akkor a fejlıdés elakad a tompa, tudattalan automatizmusban. Morálisan
saját utat választani csak akkor lehet, ha azt tartjuk a legjobbnak, ha más utat választunk, nem
önmagunkat fejlesztjük, hanem egy módszert, s ezzel valami kollektívumot, a saját egész-ség
rovására.
Az egyéb utak a morális, szociális, politikai, filozófiai és vallási természető konvenciók. → Ha
alávetjük magunkat neki, az mindig azt jelenti, hogy lemondunk a teljességrıl, és menekülünk az
önmagunkra vonatkozó végsı konzekvenciák elıl.
Személyiségfejlıdésre / tudatosan / vállalkozni valójában népszerőtlen merészség, ellenszenves
letérés az útról, különc remeteségHiba! A könyvjelzı nem létezik. – ahogy éppen azt a
kívülállónak képzelni tetszik.
A személyiség hegycsúcsként magasodik ki a kollektív félelemhez, meggyızıdéshez,
törvényekhez és módszerekhez tapadó tömegbıl és a maga útját járja.
A közönséges ember számára a kiemelkedı személyiség úgyszólván természetfeletti jelenség,
amire nincs más magyarázat, mint hogy démoni / ill. varázsló / tényezı társul hozzá.

33
Mi az ami a személyiség megvalósítását, a külön utat elindítja??? → Az irracionális faktor,
aminek rendeltetésHiba! A könyvjelzı nem létezik. a neve. Ez a küldetés Isten törvényeként
hat, amelytıl nincs menekvés. Kénytelen engedelmeskedni saját törvényének, mintha az valami
démon volna, amely új, különös utakat sugall neki.
Akinek rendeltetése van, hallja a belvilág hangját, ı elhivatott. / Ezért hiszi a monda is, hogy
privát démona van pl. Faust és Szókratész démonja. /
Primitív törzsi gyógyítóknak megvannak a kígyószellemeik, amiképpen, Aszklépioszt, az orvosok
patrónusát is az epidauroszi kígyó képviselte.
A rendeltetés és elhivatottság nem a nagy személyiségek elıjoga, hanem a kicsiké is, le egészen a
legszerényebb formátumig, csak épp ahogy csökkennek a fokozatok, úgy lesz a küldetés
fátyolosabb és tudattalanabb. Olyan ez, mintha a belsı démon hangja egyre messzebb távolodnék,
s ritkábban és elmosódottabban szólnék.
Ugyanis minél kisebb a személyiség, annál meghatározatlanabb és tudattalanabb lesz, és végül
elúszik a közösség megkülönböztethetetlenségében, ezáltal átadva magát saját teljességének, s
ennek jegyében feloldódva a csoport egészében. A belsı hang helyébe a társadalmi csoportnak és
a konvenciónak a hangja lép, a rendeltetés helyébe pedig a kollektív szükségletek. Közben
megfeledkeznek a fı dologról, hogy a pszichikumHiba! A könyvjelzı nem létezik. a legkevésbé
sem azonos a tudattal s annak varázstükreivel, hanem túlnyomórészt tudattalan tény, amely
gránitkeménységgel és súllyal mozdíthatatlanul és hozzáférhetetlenül honol felettünk, s bármikor,
mihelyst ismeretlen törvényeknek úgy tetszik, ránk zuhanhat. / iszonyatos mértékben fenyegetnek
háborúk és forradalmak, amelyek nem mások, mint pszichikus járványok (Jung ezt 1932-ben írta,
Hitler 1933-ban került hatalomra, 1929-33 nagy gazd. világválság)/
Vadállatok sziklák, gátat építı vizek helyett az ember most saját elemi erejő lelki hatalmainak
van kitéve.
A pszichikum nagyhatalom, amely sokszorosan erısebb a föld összes birodalmánál.
A felvilágosodás, amely a természetbıl és az emberi intézményekbıl eltávolította az isteneket,
nem vette észre, a rettenetnek azt az egy Istenét, aki a lélekben lakozik. Az istenfélelemHiba! A
könyvjelzı nem létezik., ha valahol, hát a pszichikum túlerejének színe elıtt helyénvaló.
Ám ez mind puszta absztrakció. Mindenki tudja, az intellektus nevő fenegyerek mondhatja ezt
így is, meg amúgy is. Ellenben, ha a gránitkemény ólomsúlyú pszichikum azt mondja: “Ez így
lesz, így kell lennie.” Akkor az ember elhivatott.
Nem véletlen, hogy éppen a mi korunk az, amely kiáltva keresi a megváltó személyiséget, vagyis
azt, aki nem adja be a derekát a kollektivitás elkerülhetetlen hatalmának és ezzel legalább
némileg megszabadítja magát, a többieknek pedig reményteljes jelzıtüzet gyújt, amely hírül adja,
hogy legalább egyvalakinek sikerült kiszabadulnia a csoportlélekkel való végzetes azonosulásból.
→ A csoport ugyanis tudattalansága miatt nem tud szabadon dönteni, aminek következtében a
pszichikum kihatása gáttalan természeti törvényként érvényesül benne.
A konvenciókHiba! A könyvjelzı nem létezik. önmagukban véve lélek nélküli
mechanizmusok, amelyek sohasem képesek többre, mint az életrutin megszerzésére.
Az alkotó élet mindig a konvenciókon túl található. Ha a puszta életrutin uralkodik az ıs -
hagyományos konvenciók formájában, akkor be kell következnie a termelıerık pusztító
kitörésének. Ám ez a kitörés csak tömegjelenségként katasztrofális, az egyénnél azonban soha,
amennyiben az tudatosan alárendeli magát ezeknek a magasabb erıknek és képességét azok
szolgálatába állítja.
Akárcsak az állatnál, a rutin által tudattalanságban tartott embereknél is pánik tör ki minden
beláthatatlan következményével együtt, ha olyan helyzetek állnak elı, amilyenekkel a régi
konvenciók nem számolhatnak.

34
A személyiségen azonban nem fog a felriadók vakrémülete, mert azon ı már átesett. İ már
felnıtt az idık változásához, s ha nem tudja és akarja, akkor is vezér.
Az emberek lelki alépítménye hasonló, így tudják megérteni egymást. Az egyediség csak a
személyiség individualitását illetıen érvényes. Az élettörvény mindig az individuálisan megélt
életre irányul.
A tárgyi pszichikum univerzális és egyazon jellegő adottság, ugyanazt a lelki elıfeltételt jelenti
minden ember számára, mégis egyéniesednie kell, mihelyst meg akar jelenni, lévén hogy nem
marad más választása, minthogy egyedi individuumként fejezıdik ki. Hacsak csoportot nem kerít
hatalmába, ahol természetszerően katasztrófához vezet, azon egyszerő oknál fogva, hogy
tudattalanul hatott: nem asszimilálta semmiféle tudat, amely besorolta volna az összes többi, már
meglévı életfeltétel közé.
Csak az lesz személyiség, aki tudatosan igent tud mondani arra a rendeltetésre, mely bennsejébıl,
mintegy elébe lép, aki viszont ebben kudarcot vall, azt magával rántja az események vad sodra és
megsemmisül.
Minden igazi személyiségnek ez a nagy és megváltótartalma: önkéntes döntéssel hozza magát
áldozatul rendeltetésének, s ennek tudatában alkalmazza ezt saját egyéni valóságára, ami csak
romlást okozna akkor, ha a csoport élné meg tudattalanul. / A személyiség legragyogóbb példája
Krisztus / Krisztus tárta elénk, ahol a hatalom uralkodik ott nincs szeretet, ahol viszont a
szeretet kormányoz, ott érvényét veszti minden hatalom.
A kereszténység a szeretet vallása volt. A személyiségeszmény az emberi lélek kiirthatatlan
szükséglete, amelyet annál kevesebb fanatizmussal védelmez, minél elhibázottabban választotta
meg tárgyát.
Az emberi személyiség problémája irracionális elemeket is tartalmaz és az emberen kívüli
térségbe is átcsap, amit ısidık óta valamilyen istennév jelez.
A rendeltetés mögött a sors és személyiség kialakulása búvik meg, az indivídummal születet
életszándék teljes megvalósulása.
Az ember olyan mértékben hibázza el életét, amennyire hőtlen saját törvényéhez, s így nem válik
személyiséggé. / Kutatni kötelesség - mi az életünk értelme! /
A primitíveknek a belsı hanghoz sokkal különb érzékszervük van, legalább is a varázsló
gyógyítóknak, minthogy egyenest a szakmai eszköztárukhoz tartozik, hogy szellemekkel, fákkal
és állatokkal beszéljenek, vagyis ezekben az alakokban lép elébük a tárgyi pszichikumHiba! A
könyvjelzı nem létezik., a lelki nem-én.
Ami bensınkbıl szól, az egy teljesebb élet, valami kiterjedtebb tágasabb tudat hangja, a
személyiség kialakulása a tudat gyarapodással egyértelmő.
A személyiség születésének pillanatát megvilágosodásnakHiba! A könyvjelzı nem létezik.
nevezik.
A belsı hang azt akarja tudatni, amitıl szenved az Egész, vagyis a nép, amelyhez tartozunk, vagy
az emberiség, amelynek része vagyunk. Ám ezt a rosszat egyénre szabottan mutatja be úgy, hogy
eleinte azt hihetnénk: mindez a rossz csak individuális jellemvonások összessége. A belsı hang
kísértıen meggyızı módon hozza közel a rosszat, azt akarván elérni, hogy az ember áldozatul
essék. Ha részben nem történik meg az “elbukás”, akkor ebbıl a látszólag rosszból–gonoszból
semmi sem hatol belénk, s így megújulás, gyógyulás sem lehet belıle. Ha az én teljesen behódol a
belsı hangnak, akkor annak tartalmai megannyi ördögként hatnak, ami kész katasztrófa. Ha
viszont az én csak részint marad alul és meg tudja menteni magát és meg tudja védeni magát a
teljes elnyeletéstıl azzal, hogy helytáll és nem adja fel magát, akkor képes asszimilálni a hangot, s
rögvest kiderül, hogy a gonosz csak rossz látszat volt, valójában azonban üdvöt és
megvilágosodást hozott. Lucifer: Fényhozó, a belsı hang jellege a szó legsajátabb és a legkevésbé

35
sem kettıs értelmében s ezért készteti az embert végsı erkölcsi döntésekre – aki éppen ezek
nélkül nem juthat soha tudatosságra, s nem lehetne személyiség.
Valami jó dolog sajnos nem örökké jó, különben nem léteznék semmi ami jobb. S ha jön a jobb,
menni kell a jónak. Ezért mondta Eckhart mester: “Isten nem jó, hiszen akkor lehetne jobb is.”
A személyiséggé válás merészség és tragikus, hogy éppen a belsı hang démona egyszerre jelent
igen komoly veszélyt és nélkülözhetetlen segítséget.
Az önmagunkban felfedezett út olyan, mint egy pszichikusan eleven dolog, amelynek a klasszikus
kínai filozófiában taoHiba! A könyvjelzı nem létezik. a neve, s olyan vízfolyáshoz hasonló,
amely kérlelhetetlenül igyekszik céljához. A tao-ban lenni azt jelenti: tökéletesedés, teljesség,
betöltött rendeltetés, kezdet és a cél, a dolgokkal velük született létértelem maradéktalan
megvalósítása. A személyiség a tao.

A komplexus elméletrıl általában:

Minden komplexus konstelláció megzavarja a tudatállapotot. Áttöri a tudat egységét, s többé
kevésbé megnehezíti, vagy akár lehetetlenné is teszi az akarati intenció érvényesítését.
Egy mőködésben lévı komplexus idılegesen tényleg rabul ejthet, olyan gondolkozást és
cselekvést kényszeríthet ránk, amelynek megjelölésére használható a “korlátolt beszámíthatóság”.
A komplexusHiba! A könyvjelzı nem létezik. egy bizonyos pszichikus helyzet képe, amely
élénken emocionális színezető, s hozzá még összeférhetetlennek is bizonyul a habituális tudati
helyzettel és beállítottsággal. Ezt a képet erıs belsı zártság jellemzi, önmagában kerek egész, de
még nagyfokú autonómiája is van, azaz csak kevéssé van alárendelve a tudati diszpozíciónak, s
így aztán életre kelt idegen testként viselkedik a tudat terében.
Intenzitás és aktivitás görbének karaktere hullám formájú, hullámhossza pedig órákban, napokban
vagy hetekben fejezhetı ki.
Ha személyiséghasadás lép fel, a résszemélyiségeknek kétség kívül saját tudatuk van, de nincs
még válasz arra a kérdésre, hogy olyan kis pszichikus töredékek, mint a komplexusok, lehet-e
saját tudatuk.
Az álomlélektan kimutatja, hogyan lépnek fel a komplexusok megszemélyesítetten, ha gátló tudat
nem nyomja el ıket, pontosan úgy, ahogy a folklór a jótékony manókat ábrázolja, amelyek
éjszaka a házban zsivajognak.
Valószerő hipotézis szerint a komplexusok lehasadt lélekrészek, mivel eredetük általában egy
trauma vagy sokk, melynek következtében a lélek egy darabja lehasad. Ha a komplexus a
tudattalanban van, még az ént is asszimilálhatja, amibıl egy tudattalan személyiségváltozás
következik be, ennek komplexusazonosságHiba! A könyvjelzı nem létezik. a neve, ezt a
fogalmat a középkorban megszállottságnakHiba! A könyvjelzı nem létezik. nevezték,
démonként fogták fel. Alighanem a félelem motiválja a tudatot arra, hogy a komplexusokat önnön
tevékenységeként magyarázza.
A neurózisHiba! A könyvjelzı nem létezik. kitörésének nevezik azt a pillanatot, amelytıl fogva
nem lehet már elintézni az apotropeikus gesztus és az eufemizmus primitív mágikus eszközeivel
az aktív komplexust. Ettıl kezdve a komplexus berendezkedett a tudat felszínén, megkerülni már
nem lehet, és lépésrıl lépésre asszimilálja az én-tudatot, amint az korábban vele próbálta
ugyanezt. Végül ebbıl áll elı a
személyiség neurotikus disszociációja.
A félelem az éjszaka beálltával kezdıdik, mivel a komplexusokat elfedik a nappali ingerek, éjjel
viszont nem hagynak elaludni, vagy legalábbis rossz álmokat okoznak.

36
Az általánosan elterjedt szellemhitHiba! A könyvjelzı nem létezik. a tudattalan komplexus-
felépítés direkt kifejezése.
A tudattalanhoz vezetı királyi utat nem az álmok képezik, hanem a komplexusok, amelyek az
álmok és a tünetek okozói. Komplexusok mindig és mindenütt vannak, csak az ember nem képes
rávenni magát, hogy normális életjelenségnek tekintse ıket. A tudattalan felé két útjelzı mutat: a
félelem és az ellenállás.
A komplexuszóna a lelki nyugtalanság tulajdonképpeni tőzfészke. Ahol a komplexus területe
kezdıdik, ott megszőnik az én szabadsága, mert a komplexusok olyan hatalmak, amelyek
természetét még nem fürkészték ki. / BokorlélekHiba! A könyvjelzı nem létezik.: a primitívek
gyakran több, akár 6 lelket tételeznek fel. /
Jung szerint az autonóm komplexusok a normális életjelenségekhez tartoznak, és a tudattalan
psziché struktúráját alkotják.

A kollektív tudattalan archetípusairól:

A tudattalanHiba! A könyvjelzı nem létezik. FreudHiba! A könyvjelzı nem létezik.nál az
elfelejtett vagy elfojtott tartalmak állapotának megjelölésére korlátozódott, kizárólag személyes
természető.
A tudattalan személyes rétege alatt húzódik a kollektív tudattalanHiba! A könyvjelzı nem
létezik., mely az egyéni pszichével ellentétben olyan tartalmakat és magatartásmódokat rejt
magába, melyek mindenkinél azonosak, személyfölötti természető általános lelki alap. A
személyes tudattalan fıként az úgynevezett érzelmileg hangsúlyos komplexusokat foglalja
magába, amelyek a lelki élet személyes intimitását alkotják. A kollektív tudattalan tartalmai az
archetípusHiba! A könyvjelzı nem létezik.ok.
Az “archetypus” a platóni eidosz magyarázó leírása ısidık óta meglévı általános képek. Az
archetípusok jól ismert kifejezıdése a mítosz és a mese. / titkos tanok /
Az archetípus lényegileg olyan tudattalan tartalmat jelenít meg, amelyet tudatosítása és érzékelése
megváltoztat, éspedig annak az esetenkénti egyedi tudatnak az értelmében, amelyben felbukkan.
Az összes titkos tanok a lélek láthatatlan mőködését próbálják megragadni, s mindahány a
legfıbb tekintélyt igényli magának, ez a nagy világvallásokra nézve fokozottan igaz. Minél szebb,
minél nagyszerőbb, minél átfogóbb a kialakult és hagyományozott kép, annál messzebb esik az
egyéni tapasztalattól, az ısélmény elveszett.
A tapasztalat azt tanítja, hogy az “oltalmazó kör”, a mandalaHiba! A könyvjelzı nem létezik.
ıs-hagyományos ellenszere a kaotikus lelkiállapotnak.
A dogmaszimbólum egy épp oly hatalmas, mint amilyen veszélyes-döntı lelki élményt, amelyet
elsöprı ereje miatt joggal neveznek “istentapasztalásnakHiba! A könyvjelzı nem létezik.”, az
emberi felfogóképesség számára elviselhetı módon s jelleggel fogalmaz meg, anélkül, hogy az
átéltek hatalmas voltát lényegileg kisebbítené, vagy azok óriási horderejét csorbítaná.
Az ıstapasztalás alapján kialakuló istenkép, még szét nem vált ellentéteket hord magában. /
melyet még semmilyen vallási tanítás nem szőrt meg, nem torzított el. / Akik ıstapasztalásukat
megjelenítik, az Istenség lényegét egy sötét és egy világos részre bontva ábrázolják.

Pl. ☯
A dogma pótolja a kollektív tudattalant, amennyiben azt szélesen felölelve megfogalmazza. A
kollektív tudattalan élete csaknem beömölhet a dogmatikus, archetípikus képzetekbe, s
megfékezett folyamatként hömpölyög a credo és a rituálé szimbolikájában. Élete a katolikus lélek

37
bensıségében nyilatkozik meg. Az emberiség sohasem szőkölködött erıteljes képekben, amelyek
mágikus védelmet kölcsönöztek a lélek mélyének hátborzongató elevenségével szemben. A
tudattalan alakzatai mindig oltalmazó és gyógyító képekben fejezıdtek ki, ami kirekesztette ıket
a kozmikus, lelkeken kívüli térségbe.
A protestantizmusHiba! A könyvjelzı nem létezik. története krónikus képrombolás, melynek
következtében állt elı a most uralkodó, ijesztı szimbólumszegénység.
Az egyház romjain csírázó felekezetek százai bizonyítják, hogy a “józan ész” nem hozott lelki
megoldást és a nyugtalanság tovább tart. A felvilágosult tudat mindenesetre tudni sem akar errıl,
ám nagy csöndben másutt keresi, ami Európában veszendıbe ment. Kutatják, hol vannak
hatóerıvel bíró képek, olyan szemléleti formák, amelyek megnyugtatják a békétlen szíveket és
értelmet, s rátalálnak a Kelet kincseire.
A komoly keresı kényszerítve látja magát arra, hogy azt, amit Istenbe vetett bizodalmának nevez,
komolyan valósággá élje, miközben azért jobbára az derül ki, hogy a szorongás még meggyızıbb.
Ez mindenesetre nem jogosulatlan, mert ahol Isten a legközelebb van, a veszély ott látszik a
legnagyobbnak.
A lelki szegénység beismerése ugyanis nem ártalmatlan dolog, hiszen aki szegény, abban
kívánság támad, ezzel pedig sorsot von magára.
Amiképp a kereszténységben a szegénységi fogadalom az elmét elterelte a világi javakról, úgy
akar a lelki szegénységHiba! A könyvjelzı nem létezik. is lemondani a szellem hamis
kincseirıl, hogy visszavonuljon - nem csak egy nagy múlt szegényes maradványaitól, amelyek
magukat protestáns “egyházaknak” nevezik, / Jung édesapja protestáns lelkész volt. / hanem az
egzotikus illat minden csábításától is, hogy magába térjen, ahol a tudat hideg fényében a világ
letaroltsága a csillagzatokig tágul.
Bárki választotta is a lelki szegénység állapotát, elérkezik a lélek útjára, amely a vízhez vezet. Ez
a víz nem holmi metaforikus szóbeszéd, hanem a homályos psziché eleven szimbóluma. A
vízHiba! A könyvjelzı nem létezik. a tudattalan leggyakoribb jelképe. A víz a “völgy szelleme”,
a tao vizisárkánya, amelynek természete a vízhez hasonló, amolyan yinben foglalt yang. Ezért a
víz lélektanilag azt jelenti: szellem, mely tudattalanná vált.
A mélybe való alászállás mindig megelızi a fölemelkedést.
A tudattalanHiba! A könyvjelzı nem létezik. az a psziché, amely a szellemileg és
erkölcsileg tiszta tudat napvilágától leér egészen addig az idegrendszerig, amelyet régtıl
fogva szimpatikusnak nevezünk és nem érzékelést és izommőködést tart fenn, ezzel a
környezı teret uralva, mint az agyi gerincvelıi rendszer, hanem érzékszervek nélkül az
élet egyensúlyát biztosítja, s titkos utakon ingereket - rezdüléseket átvéve nemcsak
ismereteket közvetít valamilyen másmilyen élet legbensıbb lényegérıl, hanem maga is
belsı hatást sugároz ki ezekre.
Aki a víz tükrébe pillant, egy idı után a maszk mögötti valódi arcát látja meg.
Bátorságunknak ez az elsı próbája a belsı úton, olyan próbatétel, mely elég a többség
elrettentésére, minthogy az önmagunkkal való találkozás / kapuırHiba! A könyvjelzı nem
létezik. /a legkellemetlenebb dolgok egyike, ami elöl kitér az ember, amíg csak minden rosszat a
környezetére lehet kivetíteni. Aki képes elviselni saját árnyékának látását és tudatát, az a
feladatnak még csak egy kis részét oldotta meg: legalább a személyes tudattalannal szembenézett.
Ám az árnyék eleven része a személyiségnek, s íj módon valaminı formában részt igényel az
életbıl. A számlát elıbb utóbb ki kell egyenlíteni. Akkor aztán meg kell vallanunk magunknak:
vannak problémák, amelyeket saját erınkbıl egyáltalán nem tudunk megoldani. → Az ilyen
beismerésnek megvan az az elınye, hogy becsületes, ıszinte és valós, s akkor meg van vetve az
alapja a tudattalan kiegyenlítı reagálásának, azaz immár hajlik az ember arra, hogy ne eressze el

38
füle mellet, ha mentı ötlete támad és fogjon fel olyan gondolatokat és álmokat, melyeket
korábban elfojtott. Ha ilyen lelkületre tesz szert az ember, akkor a mélyebb természetében
szunnyadó segítı erık ébredhetnek föl és avatkozhatnak be, mert a gyengeség és tehetetlenség az
emberiség örök élménye és örök kérdése, arra pedig van örök válasz is, különben már rég
tönkrement volna.
Mint ismeretes az imádságHiba! A könyvjelzı nem létezik.hoz igen hasonló mentalitás
szükséges, így aztán hatása is ennek felel meg.
A kollektív tudattalanHiba! A könyvjelzı nem létezik. szükséges és nélkülözhetetlen
reakciója archetípikusan formálódott képzetekben fejezıdik ki. Önmagunkkal elıször
saját árnyékunkban találkozunk. Az árnyék mindenesetre amolyan hasadék, keskeny
kapu, / kapuırHiba! A könyvjelzı nem létezik. / amelynek keserves szorongását senki
sem kerülheti el, aki alászáll ama mély kútba. Ám elengedhetetlen megismerni
önmagunkat, hogy tudjuk kik vagyunk, mert ami a halál után következik, az váratlanul
valami határtalan messzeség, csupa hallatlan meghatározottság, látszólag sem belsı,
sem külsı, sem fönt, sem lent, nincs itt vagy ott, nincs enyém, sem tiéd, nincs sem jó
sem rossz. A víz világa ez, amelyben mindaz ami él, felfüggesztve lebeg, ahol a
“sympathicus”-nak minden élı léleknek birodalma kezdıdik, ahol elválaszthatatlanuk
vagyok ez és amaz, ahol a másikat magamban élem meg, a másik pedig énként engem
él meg.
Az ember a tudattalanban legközvetlenebbül s oly mértékben kapcsolódik az egyetemes világhoz,
hogy könnyen elfelejti hogy ki is ı valójában → önmagában elveszhet → ezért kell az embernek
feltétlenül tudnia kicsoda, mert ha ennek nincs tudatában, a tudattalan bekebelezi → megszállott
lesz .
Az ember minden korszakban törekedett tudata megtisztítására. E célt szolgálták a rítusok,
dogmák → gátak és falak voltak ezek, melyeket a tudattalan veszélyeinek elhárítására emeltek.
A primitív rítusHiba! A könyvjelzı nem létezik. ezért szellemőzésbıl, boszorkánytalanításból,
rossz ómen semlegesítésébıl, kiengesztelésbıl, megtisztításból és a segítségül szolgáló történés
analóg, azaz mágikus elıidézésébıl áll.
Ezen ısidık óta emelt falak lettek késıbb az egyház fundamentumai. Ugyanezen falak omolnak
be, ha a szimbólumok öregkori gyengeségben szenvednek.
Akár primitív, akár nem, az emberiség mindig ama dolgok határán áll, amelyeket maga hoz
mozgásba, s amelyeknek mégsem ura.
Pl. háború. Az emberiség semmire sem képes az emberiséggel szemben és mint mindenkoron,
istenek mutatják meg neki a sors útjait. → Ma az isteneket “faktoroknak” nevezik.
Tudatunkban magunk is urai vagyunk, látszólag mi magunk vagyunk a “faktorok”. Ám, ha
átlépünk az árnyék kapuján, rémülten döbbenünk rá, hogy tárgyai vagyunk a faktoroknak, lévén
hogy semmi sem ábrándít ki annyira, mint önnön elégtelenségünk fölfedezése. Némileg javít a
biztonságon, ha tudunk fenyegetettségünkrıl, még ha nem is örömest nyílik rá a szemünk.
A bennünket fenyegetı legnagyobb veszély a pszichikus reakció beláthatatlanságából ered.
Mélyre látók megértették, hogy ilyen vagy olyan jellegő történelmi feltételek csupán az indítékai
voltak az igazi létet fenyegetı veszélyeknek a politikai - szociális rögeszmék képzıdésének. /
Ezek a tudattalan döntései. /
A megelızı korok még istenekben hittek → a szimbolika példátlan elszegényedésére volt ahhoz
szükség, hogy az isteneket, mint pszichikus faktorokat, vagyis mint a tudattalan archetípusHiba!
A könyvjelzı nem létezik.ait fedezzük fel újra!!!
A víz a tudattalan szimbóluma, amelyben az animát a mitológiák hableánynak, sellınek,
szirénnek, nimfának látnak.

39
LélekHiba! A könyvjelzı nem létezik. lakja az élılényt. A lélek az, ami eleven az emberben,
ami magától él, és oka az életnek. A lélek ravaszul és játékos ámítással rászedi az életkedvnek
híján levı, renyhe anyagot arra, hogy élen. Lélekkel bírni: az élet merészsége, mert a lélek életadó
démon, amely tündéri játékát az emberi egzisztencia felett és alatt őzi, ezért is fenyegetik a
dogmán belül egyoldalú büntetések s engesztelgetik áldások, melyek mesze meghaladják
mindazt, amit az ember megérdemelhet. Menny és Pokol a lélek sorsa, s nem a gyarló emberé.
/ A lélek és a szelem összehasonlítása a jegyzet végén Dienes Valéria írásában olvasható /
AnimaHiba! A könyvjelzı nem létezik.: egy természeti archetípus / a sok közül /, amely
kielégítı módon foglalja össze mindazt, amit a tudattalan, a primitív szellem, valamint a nyelv és
vallástörténet kinyilvánít. Faktor. / mozgató / Önmagából él és éltet minket, tudat mögötti élet,
mely ahhoz nem integrálható maradéktalanul. / megelızi a tudatot / Hiszen a pszichikus élet
tudattalan, s a tudatot minden irányból körülveszi. Az anima archetípusával az istenek
birodalmába lépünk, illetve arra a területre, amelyet a metafizika tart fenn magának.
Amihez csak hozzányúl, az feltétlen, veszélyes, tabuizált, mágikus. İ a jámbor ember
paradicsomában a kígyóHiba! A könyvjelzı nem létezik., de megjelenhet a világosság
angyalaként, mint lélekvezetı is és a legmagasabb értelemig vezethet.
Ha az árnyékkal való tusakodás az iparossegédi vizsgára készített “remek”, akkor az animával
folytatott küzdelem mestermő. Mert az animakapcsolat szintúgy a bátorság próbája, mely a férfi
szellemi és morális erıit istenítélet szerő próbának veti alá. / magasabbik kapuırHiba! A
könyvjelzı nem létezik., ezoterikus megfogalmazásban /
Az anyának a fia feletti hatalmában ott lapul az anima, ami néha egy életre szóló szentimentális
kötıdést hagy maga után, s a férfi sorsát a legsúlyosabban befolyásolhatja, vagy éppen
megfordítva: merészségét a legszárnyalóbb tettekre serkentheti.
Az antik férfinak az anima istennıként vagy boszorkányként jelenik meg, a középkori ember
ezzel szemben az istennıt a menny királynıjével és az anyaszentegyházzal pótolta.
A protestantizmus szimbólumtalanított világa a morális konfliktus kiélezıdéséhez vezetett. → A
civilizált centrumokban a házasság fokozódó bizonytalanságában nyilvánul meg ez az állapot,
mivel most az anima a másik nemre vetül ki. → ez hívta létre a pszichológiát / mivel a problémák
megoldására már nincs elég élı szimbólum / ugyanis a tudat olyan helyzettel és feladattal
konfrontálódott, amelyhez még nem nıtt fel.
Sem az árnyék, sem az anima esetében nem elég, ha ismerjük ezeket a fogalmakat és el-
elgondolkodunk róluk. Az archetípusok élménykomplexumok, amelyek sorsszerően lépnek
akcióba, tevékenységük pedig legszemélyesebb életünkben kezdıdik. Akkor aztán már nem
istennıként lép elénk az anima, hanem netalán legszemélyesebb félreértésünkként vagy
legragyogóbb merészségünkként.
A tudattalannal való szembenézés az integrációs folyamat nagy feladata. Aki szembenéz az
animával lassan felismeri, mi van a gonosz játszadozás mögött, amit az emberi sorssal mővel,
valami titkos szándék féle lappang, amely mintha csak az élet törvényeinek fölényes ismeretét
tükrözné.
Éppen az, ami eleinte váratlanul érint, a szorongást keltı kaotikum tár fel mély értelmet. S minél
jobban felismerik ezt, annál jobban veszít az anima szorongató és kényszerítı erejébıl.
Lassacskán gátak emelkednek a káosz árja ellen, az értelmes elkülönül ugyanis az értelmetlentıl
és azáltal, hogy aminek értelme van, már nem egy azzal, aminek nincs értelme, gyengül a
káoszHiba! A könyvjelzı nem létezik. ereje, hiszen már különvált a kettı, s az egyik az értelem
erejével van felruházva a másik az értelmetlenség erejével. Ezzel új kozmosz áll elı. Az
élettapasztalatok teljességébıl származik ama tanítás, amelyet az apa továbbad fiának.
A bölcsesség és bolondság a koboldi lényben nemcsak azonosnak tőnik, hanem valójában egy és
ugyanaz, amíg ezeket az anima mutatja be.

40
Az animának van értelmezhetı lényege, mert minden káoszban ott a kozmosz, és minden
rendetlenségben titkos rend lappang, minden önkényben állandó törvény, minthogy minden ható
erı az ellentéten alapszik. Ennek a felismeréséhez megkülönböztetı emberi értelemre van
szükség.
A megismerés útja: a dolgok céltalan, puszta átélésébe tévetegen belebonyolódik az
ember, s az ítéletalkotás összes kategóriájával együtt tehetetlennek bizonyul. Az emberi
értelmezés elakad, mert örvénylı élethelyzet áll elı, amelybe semmiféle hagyományos megoldási
kulcs nem akar beleilleni. → Ez az összeomlás pillanata: nem holmi mesterséges – akaratlagos,
hanem természetes módon kikényszeríttet lemondás ez arról, hogy “majd én megmutatom”, nem
valami morálisan kifényezett, önkéntes alávetettség és megalázkodás, hanem teljes,
félreérthetetlen vereség, melyre a demoralizáltsági pánik teszi fel a koronát. Ekkor az animából
ill. annak hátterébıl elılép a dolgok értelmének archetípusa, amiképpen az anima általánosságban
az élet archetípusát jeleníti meg. Ha a dolgok értelmét kutatjuk, bármerrıl nyúlunk is ehhez a
témához, minden felıl a nyelv és motívum történetébe torkollunk, ez meg nyílegyenesen a
primitív csodavilágba vezet vissza.
Egyetlen olyan tényleges eszme vagy nézet sincs, amelynek ne volnának meg történelmi
elızményei. Végsı soron mindegyik alapját archetípikus ısformák vetették meg, amelyek
szemléletessége olyan korban alakult ki, amikor a tudat még nem gondolkodott, hanem észlelt.
A gondolat a belsı észlelés tárgya volt, amelyet nem “gondoltak”, hanem jelenségként érzékeltek,
szinte láttak vagy hallottak. A gondolat lényegében kinyilatkoztatás volt, nem holmi kitalált
dolog, hanem olyasmi, ami rákényszeríti magát az emberre, vagy közvetlen tényszerőségével
meggyız. Ennek megélésekor a modern kor a gondolkozás legısrégibb formáját autonóm
tevékenységként tapasztalja meg, amelynek maga az ember a tárgya.
Ekkor lép elı a kinyilatkoztató és megvilágosító, mint a lélek beszélı forrása az öreg bölcs
archetípusaHiba! A könyvjelzı nem létezik., illetve a dolgokban lakozó belsı értelem ısképe.
/ennek is van pozitív és negatív aspektusa/
E processzus folyamán álmokban és fantáziákban cselekvı személyiségekként lépnek fel az
archetípusok. Maga az esemény viszont más archetípikus formában jelenik meg, amelyet
általánosságban a változás ısképénekHiba! A könyvjelzı nem létezik. tekinthetünk. – Ez a
szimbolikus folyamat, melyet az alkimista képsorozatok a tantrikus csakrarendszer, a TarotHiba!
A könyvjelzı nem létezik. képsorozatai a változási archetípusok leszármazottainak tekinthetık.
A szimbolikus eseménysor: az, hogy átéljük a képben a képet. Ennek a folyamata rendszerint
enantiodromikus felépítéső, akárcsak a I Csing szövege, miért is ritmusát a negáció és pozíció, a
veszteség és nyereség, a világos és a sötét jellemzik. Tipikus kezdete szinte mindig valamilyen
zsákutca vagy egyéb lehetetlen helyzet, célja - általánosan szólva - a megvilágosodás vagy
fokozottabb tudatosság, amelynek segítségével magasabb szinten legyızhetı a kiindulási helyzet.
A processzus idıileg sőrítve, egyetlen álomban vagy rövid élménymomentumban is
megmutatkozhat, vagy pedig hónapokra sıt évekre is kiterjedhet a formálódó esetenkénti egyén
kiindulási helyzetének s az eltérı célnak jellegétıl függıen. A szimbolikus átéléskor
semmiképpen sem holmi papírfigurák ijesztgetik itt az embert, hanem nagyon is valóságos
kockázatok, amelyektıl bizonyos körülmények között a sorsa is függhet. A fı veszély az, hogy
rabjául eshet az archetípusok lebilincselı–megigézı befolyásának, ami a leghamarabb akkor
következik be, ha az archetípus képet nem tudatosítja. Az is megeshet, hogy a bizonyos
autonómiával rendelkezı archetípikus képek maradéktalanul lerázzák magukról a tudati
ellenırzést és teljes önállóságra jutnak.
Ami az elmebetegségekben brutális nyíltsággal napfényre lép, az a neurózisban még meghúzódik
a háttérben, ahonnan befolyásolja a tudatot.

41
Az elmebetegségHiba! A könyvjelzı nem létezik. akkor lép fel, ha a tudat disszociálódik és már
nem képes féken tartani a tudattalant.
Az individuációs folyamatHiba! A könyvjelzı nem létezik. a disszociáció ellentéte a tudattalan
integrálása a tudatba. Szintézis.
A komplex lélektan gyógymódja ennek megfelelıen a konstellálódott tudattalan lehetıleg teljes
tudatosítása, valamint ennek szintézise tudattal a felismerési aktus révén. A felismerés csak akkor
lesz hatásos, ha azonnal alkalmazásra kerül.
Mivel az archetípusok viszonylag autonómok, mint minden numinózus tartalom, egyszerő
ésszerőséggel nem integrálhatók, hanem dialektikus eljárást kívánnak meg, amikor voltaképpen
meghányják - vetik a dolgokat a pácienssel, gyakran párbeszéd formájában, abból a célból, hogy –
tudtán kívül – a meditáció alkimista meghatározása valósuljon meg, nevezetesen a “colloquium
cum suo bono angelo”, belsı dialógus a saját jó angyalával. Ez rendszerint drámaian folyik le, s
fordulatokban gazdag. Álomszimbólumok fejezik ki vagy kísérik, melyek rokonai ama
“representazions collectives”-nek, melyek régtıl fogva mitológiai motívumok formájában
szemléltetnek lelki változásokat.

Az anyaarchetípus lélektani aspektusai:

1. Az archetípus fogalmáról:
Az archetípusHiba! A könyvjelzı nem létezik. a platóni ideaHiba! A könyvjelzı nem
létezik. szinonimája. Filozófiai megfogalmazásban valahol a “mennyben”, van egy anyaıskép,
amely minden anyaszerő jelenséget megelızıen létezik s annak fölötte áll.
A mai kor az idea “régi”, vagyis metafizikai létét a hit és a babona ellenırizetlen területére söpri
át, vagy részvéttel a költıkre bízza.
Minden emberi tevékenyégnek van priorija, ez pedig a psziché velünk született, s ezzel a tudat
elıtti és tudattalan egyéni struktúrája.
A tudat elıtti psziché, tehát az újszülötté, semmiképpen sem valami tartalmatlan őr, amibe bármit
be lehetne juttatni, kedvezı körülmények esetén, hanem egy hallatlanul bonyolult és
individuálisan a legélesebben determinált elıfeltétellel, amely csak azért tőnik sötét semminek,
mert nem látjuk közvetlenül.
Az archetípusok öröklött funkcióformák – ısképek. A “kép” nem csak az elvégzendı
tevékenység formáját fejezi ki, hanem egyben azt a tipikus helyzetet is, amely azt a tevékenységet
kiváltja. Ezek a képek annyiban “ısképek”, amennyiben a fajra teljességében jellemzıek és ha
egyáltalán valaha “keletkeztek”, ennek ideje legalább is egybeesik a faj kezdetével. Ez az ember
emberi jellege, tevékenységének specifikusan emberi formája, mely már a csírában ott van.
Preformált minden, ami pszichikus, ilyenek annak egyes funkciói is, különösképp azok, amelyek
közvetlenül a tudattalan készségekbıl lépnek elı. Mindenekelıtt ide tartozik az alkotó fantázia.
A képzelet produktumaiban “ısképek” válnak láthatóvá, és itt talál speciális alkalmazásra az
archetípus fogalma.
Az archetípusok semmiképpen sem pusztán hagyomány, nyelv és migráció révén terjednek el
általánosan, hanem bármikor és bárhol spontán módon felbukkanhatnak, éspedig olyan úton –
módon, amelyet semmi külsı közvetítés nem befolyásol.
Az archetípusok nem tartalmilag, hanem csak formailag meghatározottak, mégpedig csak nagyon
feltételes módban. Egy ıskép tartalmilag csak akkor bizonyíthatóan meghatározott, ha tudatosan,
s ezért tudatos tapasztalat anyagával töltötték ki. Formája azonban, egy kristály
tengelyrendszerével hasonlítható össze, amely az anyalúgban történı kristályképzıdést

42
valamelyest preformálja, anélkül, hogy magának anyagi léte volna. Utóbbi majd csak az ionok s
azután a molekulák csatlakozásának révén jelenik meg.
Az archetípus önmagában véve üres, formális elem, amely semmi más, mint valami “facultas
praeformandi”, a képzeletformának priori adott lehetısége. Nem a képzeteket öröklik, hanem a
formákat, amelyek e tekintetben pontosan megfelelnek a szintén meghatározott ösztönöknek.
Csak a tengelyszisztéma konstans, alapelvileg változhatatlan geometriai viszonyulásaiban. Az
archetípus elvben megnevezhetı, s jelentésmagva irracionális, mely mindig csak alapelvileg és
sohasem konkrétan szabja meg megjelenésmódját.
2. Az anyaarchetípusHiba! A könyvjelzı nem létezik.:
Miként minden archetípusnak, az anyáénak is szinte beláthatatlan tömegő aspektusa van: a
személyes anya és a nagyanya, a mostohaanya és az anyós, valamilyen nı, speciálisan az Isten
anyja, a szőz mint megifjult anya, például Démétér és Korél, Sophia / mint anya szeretı, esetleg
Kübelé
– Attisz – típus is, avagy valakinek megifjult anyja – leánya – szeretıje /, a megváltásvágy célja /
paradicsom, Isten országa, mennyei Jeruzsálem /, tágabb értelemben az egyház, az egyetem, a
város, az ország, az ég, a föld, az erdı, a tenger és az állóvíz, az anyag, az alvilág, és a Hold,
szántóföld, kert, szikla, barlang, fa, a forrás, a mély kút, a keresztelı medence, a virág mint
kehely,
/ rózsa, lótusz /, mint varázskör / mandalaHiba! A könyvjelzı nem létezik., padmaként / vagy
mint cornucopiatypus, legszorosabb értelemben az anyaméh, minden üres forma / anyacsavar,
sütıkemence, fazék / állatként a tehén, a nyúl, s a segítı állat általában.
Mindezek a szimbólumok lehetnek pozitív, kedvezı vagy negatív, baljós értelmőek. Az
ambivalens aspektusú a sorsistennı / párkák, graiák, normák /, vészes boszorkány, a sárkány /
minden elnyelı és körülfogó állat, mint a nagy hal és a kígyó /, a sír, a koporsó, a víz mélye, a
halál, a lidércnyomás stb.
Az anyaarchetípus tulajdonságai “anyaiak”: egyenesen a nıiség mágikus tekintélye, a bölcsesség
és az értelmen túli szellemi magasság, a jóságos melengetı, hordozó, növekedést, termékenységet
és táplálékot adó elem, a mágikus átváltozás helye, az újjászületés, a segítı ösztön vagy impulzus
ami titkos, rejtett, sötét, túlnyomó mélység, a halottak birodalma, az elnyelı csábító és
megmérgezı s aki elıl nincs menekvés.
A Sâmkhya-filozófia az anyaarchetípust a prakritiHiba! A könyvjelzı nem létezik. fogalmával
formálta ki, s ennek a három gúnátHiba! A könyvjelzı nem létezik. osztotta ki
alaptulajdonságként: jóság, szenvedély, sötétség – sattvam, rajas, tamas. Ezek az anya három
lényeges aspektusa, mármint csillapítgató és tápláló jósága, orgiasztikus indulatvilága és alvilági
homálya.
Nem csak az anyából árad ki a gyermeki pszichére mindama hatás, amelyet az irodalom ecsetel,
hanem sokkal inkább az anyára kivetült archetípus ad ennek mitologikus hátteret és kölcsönöz
neki ezzel tekintélyt sıt numinozitást. Az archetípus, ha megfelelı helyen van, kincs, ha nem
káros → a projekciókat föl kell oldani, hogy tartalmaikat visszaszolgáltassuk annak, aki azokat
spontán módon elidegenítéssel elvesztette.
3. Az anyakomplexusHiba! A könyvjelzı nem létezik.:
Az archetípus képezi az úgynevezett anyakomplexus alapját.
a. A fiú anyakomplexusa:
Homoszexuális esetben a heteroszexuális komponens tudattalan formában megtapad az anyán, a
donjuanizmusban tudattalanul “minden nıben” az anyát keresi. A fiú esetében az anyakomplexus
annyiban nem tiszta, amennyiben nem azonos nemőrıl van szó. Ez a különbözıség adja okát
annak, hogy miért játszik jelentıs szerepet minden férfi anyakomplexusában az anyaarchetípus

43
mellett a szexuális partner, nevezetesen az anima archetípusa is. / A Kübelé – Attisz – típus
megmutatja, hogyan hat az anyakomplexus a fiúra: önkasztrálás, ırület és korai halál. /
A fiúnál az azonosság vagy az önmegkülönböztetı ellenállás egyszerő kapcsolatait állandóan
keresztezik az erotikus vonzás és taszítás tényezıi. Az anyakomplexus a lány nıi ösztönét vagy
túlzottan elıtérbe tolja, vagy ugyanilyen mértékben gátolja, a fiú férfiösztönét viszont
természetellenes szexualizálásal sebzi.
Az anyakomplexus pozitív hatásai: kifejlıdhet az ízlés és esztétika, továbbá nevelıi kvalitások,
melyeket egy kis nıies beleérzıképesség nemritkán a legteljesebb kibontakozáshoz segít,
konzervatív történelmi szellem, mely hőségesen ırzi a múlt értékeit, barátság érzék, vallásos
érzelmi gazdagság, szellemi befogadóképesség.
Ami negatívumként donjuanizmus, pozitívként merész, kíméletlen férfiasságot jelenthet, a
legmagasabb célokra irányuló becsvágyat, kemény erélyt mindenféle ostobasággal,
csökönyösséggel, igazságtalansággal és lustasággal szemben, hısiességgel határos
áldozatkészséget azért, amit helyesnek ismert meg, kitartást, hajthatatlan és szívós akaratot, olyan
kíváncsiságot, amelyet a világrejtély sem rettent vissza, s végül forradalmi szellemet, amely
embertársainak új házat épít, vagy világának más arculatot kölcsönöz.
b. A leány anyakomplexusa:
 Az anyai elem hipertrófiája / túltengése /:
A nıiesség felfokozása az összes nıi ösztön, elsısorban az anyai túlerısítést jelenti.
Ennek negatív aspektusát az az asszony képviseli, akinek egyetlen célja a szülés. A férj
nyilvánvalóan mellékes, lényegileg nemzési eszköz, s ellátandó tárgyként a gyerekek, szegény
rokonok, macskák, baromfik és bútorok sorában a helye. A saját személyisége sem számít soha,
sıt gyakran többé – kevésbé tudattalan, minthogy az életet a többiekben és ıáltaluk éli, lévén
ezekkel azonos annak következtében, hogy saját személyiségének nincsen tudatában. Elıbb ı
hordozza a gyerekeket, aztán rájuk alkalmazkodik, mert nélkülük létének semmi értelme. Az
Erósz nála csak anyai viszonyulásként fejlett, személyesként tudattalan. A tudattalan erosz mindig
hatalomként nyilvánul meg.
 Az erosz túlfokozása:
A túltengı anya lányaiban az anyai ösztön szinte kialszik, ehelyett fokozottan jelenik
meg az erosz, ami csaknem szabályszerően az apához főzıdı tudattalan incesszusviszonyhoz
vezet. Fokozott erosz következtében abnormis hangsúlyt kap a másik ember személyisége.
Késıbbi vállalkozásainak vezérlı motívumai lesznek, hogy anyjára féltékeny és le akarja fızni,
ami gyakorta katasztrofális hatású. Szeret elcsábítással házasságokat szétrombolni. Ezt a típust
figyelemreméltó tudattalanság jellemzi.
 Azonosság az anyával:
Ha a nıi anyakomplexusnál nem fokozódik fel az erosz, akkor a lány azonosul az
anyjával és saját nıi vállalkozó szelleme megbénul. Önnön személyiségét anyjára vetíti ki,
minthogy nincs tudatában saját ösztönvilágának, anyai ösztönének, valamint eroszának. Az anyát
önkéntelenül bámulja. Miközben ı mindent elıre “leél” elıle. Ez meg beéri azzal, hogy
önfeledten csüngjön szülıjén, s ugyanakkor tudattalanul azon fáradozik, úgyszólván akarata
ellenére, hogy apránként saját anyja zsarnokának nıje ki magát, mindenesetre eleinte tökéletes
lojális és önmegadás maszkjában.
Olyannyira ügyes, hogy egy férfi az égvilágon bármit sejthet benne, továbbá annyira
híján van a tudatosságnak, hogy a tudattalanja számtalan polipkart nyújt ki és minden
férfiprojekciót felszív, ami módfelett tetszik a férfiaknak. Jellemzı belsı részvétlenségük és
kisebbrendőségi érzéseik, melyek folyvást egy megbántott ártatlanság látszatát keltik, a férfiakra

44
azt az elınyös szerepet róják, hogy fölényes és mégis elnézı módon, mintegy lovagiasan szabad
legyen elviselnie az ismert nıi elégtelenségeket.
 Az anyával szembeni védekezés:
A túlerıs anyával szemben alakul ki. Ösztönei elhárító állásban mind az anyára szegezıdnek, s
ezért nem alkalmasak saját élet felépítésére. Minden ösztönös folyamat és szükségszerőség
váratlan nehézségekbe ütközik nála, vagy a szexualitás nem funkcionál, vagy a gyerekeknek nem
örül stb. Számára mindez kiüresedett, mert egyetlen életcélja az anyai hatalom mindenformában
való elhárítása. Olyan szférákban fejleszti magát, melyekben az anyja gyenge. Az észnek arra kell
szolgálnia, hogy intellektuális kritikával megtörje az anya hatalmát. Az értelem kifejezésével kéz
a kézben jár bizonyos férfisajátságok elıtérbe kerülése.
c. Az anyakomplexus pozitív aspektusai:
 Az anya: az anyai ösztön túltengésének pozitív oldala az anyai szeretet. A hozzáértı tudja,
hogy az anya hordozza a mater natura és a mater spirituális velünk született képét, a
mindent felölelı életet – az ı gondjára bízottak s egyben kiszolgáltatottjai lettünk.
Az archetípus elsı renden korántsem annyira tudományos probléma, mint inkább a
lelki higéné közvetlenül sürgetı kérdése.
Az archetípusok világa az ember tudatában kell hogy maradjon, akár felfogja azt, akár
nem, mert abban még természet az ember, s összeköttetésben van saját gyökereivel. Egy olyan
világnézet vagy társadalmi rend, amely az embert elvágja életének ısképeitıl, nemcsak hogy
nem kultúra, hanem fokozott mértékben tömlöc vagy istálló. Ha az ısképek valamilyen
formában tudatosak maradnak, akkor az ezeknek megfelelı energia utat találhat az emberhez. Ám
ha már nem sikerül fenntartani velük a kapcsolatot akkor a tudattalanba hanyatlik az az energia,
amely beleszüremlik mint csaknem ellenállhatatlan, hátulról jelentkezı erı minden nézetbe,
eszmébe vagy tendenciába, amelyet az értelem csábító célként mutogat mohó kívánságnak,
valamint infantilis szülıkomplexus rabul ejtı bővöletét okozza.
A férfi anyakomplexusa sohasem “tiszta”, vagyis folyton keveredik az anima
archetípussal, aminek az a következménye, hogy a férfinak az anyjára vonatkozó kijelentései
többnyire emocionálisan, azaz “animózusan” prejudikáltak.
 A fölfokozódott erosz: ez a típus, egy merıben ösztönszerő, csupa természet s ezért mindent
elnyelı anya által kiváltott ellenhatásból származik. Ez az anyatípus kész
anakronizmus, visszaesés valami sötét matriarchátusba, ahol a férfi semmi más, mint
megtermékenyítı, a szántóföld jobbágya, s így tengeti életét. A lány eroszának relatív
felerısödése olyan férfit vesz célba, akit ki kell vonni a túlzott anyai-nıi befolyás alól. Az ilyen
nı ösztönszerően mindig ott fog közbelépni, ahol ezt a házastárs tudattalansága provokálja.
Megzavarja azt a férfiszemélyiségnek oly veszélyes kényelmességet, amelyest örömest vél
hőségnek. → / a férfi személyiséget a tudattalanba tolja. /
Minden csekélyke elırelépés a tudatosodás ösvényén világot alkot.
Nincs tudatosság ellentétek megkülönböztetése nélkül. Ez a logoszHiba! A
könyvjelzı nem létezik. atyaprincípiuma, amely végtelen küzdelemben szabadítja ki magát
fokról fokra az anyaöl ısmelegébıl és ıshomályából, amely éppenséggel a tudattalanság.
A logosz számára a tudattalanság az ısbőn, a bőn egyáltalán.
Világteremtı felszabadító tette azonban anyagyilkossá és a szellem, amely minden
magasságba és mélységbe elmerészkedett, kénytelen is – mint Syneus mondotta – elszenvedni az
isteni büntetéseket a Kaukázus szikláira bilincselve. Mert egyik sem lehet meg a másik nélkül,
hiszen kezdetben egyek voltak és végül ismét eggyé váltak.
A tudat csak úgy létezhet, ha szüntelen elismeri és tekintetbe veszi a tudattalant,
amiképpen minden életnek sok halálon kell átmennie.

45
 A konfliktus kirobbanás a szó voltaképpeni értelmében luciferi erény. Összeütközés
hozza létre az affektusok és emóciók tüzét, s mint minden tőznek, ennek is két aspektusa van,
úgymint a megégetésé és a felgyújtásé. Az emóció egyrészt az alkimista tőz, amelynek melegétıl
minden kipattan, heve pedig “omnes superfluitates comburit”, minden fölöslegességet elhamvaszt
– másrészt az emóció olyan pillanat, amikor az acél rávág a kıre és szikrát csihol: az emóció
ugyanis minden tudatosulás fı forrása. Nem változhat sötétség világosságra, lustaságból sem
lehet mozgás emóció nélkül.
Az a nı, akinek sorsa, hogy zavarjon, csak patologikus esetben kizárólagosan
destruktív. Általában magát a zavarkeltıt sem kíméli a zavar, megváltoztatóként maga is változik,
s az általa lobbantott tőz fénye a bonyodalom minden változatát be – és megvilágítja. Ami
értelmetlen zavarásnak tőnt, tisztító folyamat lesz – “s így ami semmiség, mindenestıl elég”. Ha
az ilyesfajta nı késıbb sem ébred tudatára funkciójának, vagyis nem tudja, hogy része “amaz
erınek, mely folyvást a rosszat akarja, s ebbıl lesz folyvást a jó”, akkor a maga hozta kard által
vész el. A tudatosság viszont megoldóvá és megváltóvá formálja át.
 Aki csak anyja lánya: A harmadik típust képviselı nı, vagyis aki azonosul az anyjával, miköz-
ben saját ösztönei bénaságában vesztegelnek, semmiképp sem kényszerül arra, hogy mindig csak
holmi reménytelen nulla legyen. Sıt ellenkezıleg: a normalitás széles sávjában fennáll annak a
lehetısége, hogy az üres edényt éppen egy intenzív anima projekció töltse meg. A férfi nélkül
nem tud magához térni, szabályosan el kell rabolni az anyjától. Ám ezek az asszonyok értékes
tehetségek birtokában is lehetnek, amelyek csak azért nem jutottak soha fejlıdéshez, mert a saját
személyiségük egyáltalán nem volt tudatos. Ez esetben aztán a tehetség kivetítése az ilyesminek
híjával levı férjre esik, minek nyomán azt látjuk, mily hirtelen lebeg föl mintegy varázsszınyegen
a legfelsıbb ormokra egy igencsak jelentéktelen, sıt éppenséggel valószínőtlen férfiú.
d. A negatív anyakomplexus: patologikus jelenségként ez a nı kellemetlen, igényes és kevéssé
ki-
elégítı élettársa a férfinek, minthogy törekvéseinek összessége egyetlen berzenkedés minden
ellen, ami a természetes ısforrásból bugyog elı. A legjobb esetben is ellensége lesz mindannak,
ami homályos, kusza, kétértelmő, ápol viszont és elıtérbe helyez mindent, ami biztos, világos,
értelmes. Egy komplexus csak akkor szenved vereséget, ha az élet folyamán legvégsı mélységig
kimerítik. Amit a komplexus alapjaiból távol tartottunk magunktól, azt a seprejével együtt kell
majd visszainnunk, ha túl akarunk jutni rajta.
Aki az anyja ellen hadakozik, azaz ösztönkárosodás kockázatával magasabb tudatosságra juthat,
mert az anyjában saját lényének minden sötétségét, ösztönkésztetését, kétértelmőségét és
tudattalanságát tagadja. Világossága, tárgyilagossága és férfiassága révén éppen ez a nıtípus
található gyakran fontos állásokban, ahol késın fölfedezett anyai nıiessége, melyet hővös értelem
vezet, áldásos tevékenységet fejt ki.
4. Összefoglalás:
A mitológia kijelentései a tudattalanra vonatkoznak.
Hiszen valamely tárgy szellemi megragadása eredendıen csak részben származik a dolgok tárgyi
viselkedésébıl, minthogy másrészt sokszor nagyobb mértékben az esetenkénti intrapszichés
tényállásból ered, amelynek csak a projekció következtében van egyáltalán köze a dologhoz.
Ez egész egyszerően abból adódik, hogy a primitív még nem tapasztalta meg a szellem szkézisét,
nevezetesen a felismerés kritikáját, hanem csak általános jelenségként, mintegy félhomályban éli
meg a világot, az ıt betöltı fantáziaáramlás közepedte, amelyben szubjektív és objektív tényezık
összekeverednek, s kölcsönösen áthatják egymást.
/ “Minden kinti egyben benti”: Goethe / Ez a “benti” saját struktúrával rendelkezik, amely
megelız prioriként minden tudatos tapasztalatot.

46
Hogy a lelki struktúra s annak elemei, vagyis az archetípusok egyáltalán keletkezte-e valaha,
metafizikai kérdés, s ennél fogva megválaszolhatatlan. A struktúra az, amire adott esetben
rálelünk, azaz: amely, bár mindenkor ott volt, az elıfeltétel. Ez az anya a forma, amelybe
belefoglaltatik mindaz, amit megél az ember. Ezzel szemben az atya az archetípus dinamikáját
képviseli, minthogy az archetípus mindkettı, forma és energia.
Az archetípus hordozója elsısorban a személyes anya, mivel a gyermek elıször vele érintkezik,
vele él kizárólagos partícióban, vagyis tudattalan azonosságban. Az anya nem csak fizikai, hanem
pszichikai elıfeltétele a gyermeknek. Ahogy az én-tudat ébredezik, úgy oldódik lassanként a
participáció, s a tudat kezdi tudattalannak, önnön elıfeltételének ellentétévé nıni ki magát.
A tudatos szándékainkat úgyszólván szüntelen zavarják és keresztezik kisebb nagyobb mérető
tudattalan behatások, amelyek okai számunkra eleinte idegenek.
A psziché megközelítıleg sem képez egységet, sıt ellenkezıleg: egymással ütközı impulzusok,
gátlások és indulatok zubogó keveréke s konfliktus állapota sok embernek annyira elviselhetetlen,
hogy már a teológia által felmagasztalt megváltást óhajtják. Megváltást a fölöttébb kérdéses
pszichikus állapottól. A tudat illetve az úgynevezett személyiség egysége nem valóság, hanem
óhaj.
Az embert képzelt egységében idegen hatalmak fenyegetik. Ez az állapot karnyújtásnyira sincs az
újszövetségi megszállottakétól. Hogy a lég birodalmának valamely démonában hiszünk, vagy egy
tudattalan tényezıben, mely ördögi tréfát őzhet velünk, az teljesen lényegtelen.
Amiképp az istenlegendák számos esetben ellentmondásosak, ugyanúgy alakjaik erkölcsi
karaktere is. A nyugati antik világban az istenek paradoxiája és morális kétértelmősége, már
korán megütközést keltett, ennek megfelelı kritikával, ami végül egyrészt az olimposzi
istenkompánia leértékelıdéséhez vezetett, másrészt filozófiai értelmezésekre indított.
Legvilágosabban alighanem a zsidó istenfogalom keresztény reformációjában fejezıdik ki ez: a
morálisan kétértelmő Jahvéból egy kizárólag jó Isten lett, akivel szemben az ördög egyesített
magába minden rosszat.
Úgy tőnik, mintha a nyugati embernél valami erısebb érzelmi fejlıdés kényszerítette volna ki azt
a döntést, amely az Istenséget ketté vágta. Ellenben Keleten a túlnyomórészt intuitív –
intellektuális beállítottság nem foglal állást a morális értékek tekintetében, miért is az istenek
zavartalanul megtarthatták eredeti morális paradoxiájukat. Így Káli a Kelet számára reprezentatív,
a Madonna pedig a Nyugat számára. Ez utóbbinak az árnyéka teljesen odalett. Elnyelte a vulgáris
pokol, amelyben alig észlelhetı létét “az ördög öreganyja” gyanánt tengeti. Az érzelmi értékek
fejlıdésének köszönhetıen a világos és jóságos Istenség fénye a mérhetetlenségig emelkedett, a
sötét viszont, melyet az ördögnek kellene megjelenítenie, az emberben lokalizálódott. Ezt a
sajátos fejlıdést fıként az okozta, hogy a manicheista dualizmustól megrémült kereszténység
mindenképpen meg akarta ırizni monoteizmusát. Ám mivel a sötét és a gonosz erık valóságát
nem lehetet tagadni, nem volt más hátra, minthogy az embert tegyék ezért felelıssé. Sıt még az
ördögöt is majdnem
– ha ugyan nem egészen – felszámolták, ami ezt a metafizikai alakot, amely korábban az istenség
integráns részét képezte, belevetítette az emberbe.
Ez a folyamat újabban pokolian megfordul, amennyiben a báránybırbe bújt farkas szerte kószálva
azt sugdossa a fülekbe: a gonosz voltaképpen nem más, mint a jó félreértése, s a haladás alkalmas
eszköze. Azt hiszik, ezzel véglegesen kioltották a sötét világot, és nem gondoltak arra, hogy az
embernek micsoda lelki megmérgezését indították ezzel útnak. Hisz ezzel ı maga teszi magát
ördöggé, mert ez egy olyan archetípus fele, amelynek ellenállhatatlan hatalma a hitetlen
európaiból is az “Istenem!” felkiáltást csalja ki.

47
Ha egyáltalán cselekedhet az ember másként, soha nem volna szabad egy archetípussal
azonosítania magát, mert annak következményei, mint a pszichopatológia és bizonyos
korjelenségek mutatják, rémítık.
A Nyugat lelkileg annyira tönkretette magát, hogy tagadnia kell az ember által soha nem uralt és
fékezhetetlen lelki hatalom összfogalmát, mármint az Istenséget magát, hogy a már felhörpintett
gonosz mellé még a jó is megkaparintsa.

Általános szempontok az álom lélektanához:

Az álom pszichikus képzıdmény, amely forma és jelentés tekintetében szembetőnıen eltér a
tudati tartalmak összefüggı rendezettségétıl. Keletkezési módja egyéb tudati tartalmaktól
eltérıen, az élmény nem belátható, logikus vagy emocionális összefüggésbıl ered, hanem az
alvás közben fellépı, sajátos lelki tevékenység maradványa. Az álomnak visszafelé, de elıre is
megvan a kontinuitása.
Az álombeli képzetkapcsolódás lényegileg fantasztikus, a képzettársításnak ez a neme olyan
összefüggéseket szolgáltat, amelyek a valós gondolkodásnak rendszerint teljesen idegenek.
Tudjuk, hogy kauzális szempontból minden pszichikus képzıdmény megelızı pszichikus
tartalmak eredményé. Tudjuk továbbá, hogy finális nézıpontból minden pszichikus képzıdmény
valami rá jellemzı értelemnek és célnak felel meg az aktuális lelki történésben. Ha tehát az álmot
lélektanilag kell megvilágítanunk, akkor elengedhetetlen elıször is azt tudnunk, hogy milyen
megelızı élményekbıl tevıdik össze. Minthogy a lélekben végsı soron minden pontból
kiindulva felgöngyölíthetı az illetı életének egész tartalma, elméletileg minden álomhoz föl kell
mérni az egész addigi életpályát.
A tudattalan kiegyensúlyozó funkcióját ismerhetjük fel ebben az álomban, amely abban áll, hogy
az emberi személyiségnek azok a gondolatai, hajlamai és tendenciái, amelyek a tudatos életben
túl kevéssé jutnak érvényre, sejtésszerően funkcióba lépnek alvás közben, amikor a tudati
folyamat nagymértékben ki van kapcsolva.
A pszichológiai elem kettıs szemléletmódot követel meg, a kauzálist és a finálist. Freud kauzális
szemléletmódja a kívánságból indul ki, vagyis az állomban jelentkezı elfojtott vágyakból. A
finális alapállásból kiindulva az álombeli jelkép inkább példázat értékő, nem elpártolás amit
mővel, hanem tanítás. Ha az egyéniséget önállóságra és teljességgel óhajtjuk elsegíteni,
szükségünk van mindazon funkciók asszimilálására, amelyek addig túl kevéssé vagy egyáltalán
nem bontakoztak ki tudatosan. E cél elérésére gyógyászati okból mindent meg kell tennünk az
álomasszociációk szolgáltatta elemek minden tudattalan aspektusának kimunkálására.
Az álmok osztályozása:
A tipikus álommotívumok összehasonlítása a mitológiaiakkal valószínősíti az álombeli
gondolkozás és észjárás filogenetikailag fajtájaként fogható fel. Az álom jellemzı módon szinte
sohasem fejezi ki magát logikus absztrakt nyelven, hanem mindig példázatszerően vagy
hasonlattal. Ez a sajátosság egyszersmind a primitív nyelv karakterisztikuma is, amelyek világos
fordulatait mindig is szembetőnınek érezzük. Ha a régi irodalom kiemelkedı alkotásaira
gondolunk, például a bibliai hasonlatok nyelvére, akkor úgy találjuk, hogy amirıl ma az
absztrakciók segítségével gondolkodunk, azt hajdan példázatokkal érték el.
Amit teszünk magán viseli filogenetikus fejlıdése nyomait, úgy az emberi szelem is. Ezért nincs
semmi meglepı abban, hogy álmaink példázatnyelve ısi maradvány. Az álom lélektana az
általános összehasonlító pszichológiához nyit számunkra utat, mint amilyenben az összehasonlító
anatómia az emberi testre vonatkozóan részesített bennünket.

48
Az álom tehát a példázatok nyelvén, azaz érzékletes – szemléletes ábrázolással közvetít nekünk
olyan gondolatokat, értékeléseket, felfogásokat, direktívákat, tendenciákat, amelyeknek elfojtás
vagy puszta nem tudás miatt híjával volt a tudatunk. Mivel ezek a tudattalan tartalmát képezik, az
álom természetesen olyasmit mutat be, ami a tudattalanból jön. Ám nem általában tárja elénk
tudattalanunk világát, hanem csak bizonyos tartalmakra vet fényt, amelyeket a pillanatnyi tudati
helyzet választott ki és vonzott színre képzettársításos alapon.
Ha egy álmot helyesen akarunk értelmezni, tisztában kell lennünk azzal, hogy az álmodó
milyennek látja önmagát és helyzetét, minthogy ennek a tudattalan kiegészítését tartalmazza az
álom, mármint mindazt, amit az adott tudati helyzet a tudattalanban összehozott.
Az álom kiigazítja a szituációt. Kiegészítésül hozza, ami még odatartozik, s ezzel javít a
beállítottságon.

Az álom funkciói, elemei:

♦ KompenzációHiba! A könyvjelzı nem létezik.
Az álomnak is része van a lélektani önszabályozásban, amennyiben automatikusan
elıhoz mindenfélét, amit az illetı elfojtott, figyelmen kívül hagyott vagy nem tudott. A
kompenzációs tartalom akkor különösen intenzív, ha a tudatos tájékozódás számára
létfontosságú. / célra irányuló tudattalan impulzusok / Hangsúlyozni kell azonban, hogy a
tudattalan finális orientációja semmiképp sem párhuzamosítható a tudatos szándékokkal, sıt a
tudattalan tartalom rendszerint kontrasztját képezi a tudati állapotnak, ami fıleg akkor van így, ha
a tudatos beállítottság túl kizárólagosan egy bizonyos irányban mozog, ami már-már az egyén
vitális szükségleteit fenyegeti. Minél egyoldalúbb a tudatos beállítottság, s minél jobban eltávolít
az életlehetıségek optimumától, annál közelebb áll a lehetısége annak, hogy erısen
kontrasztikus, de célszerően kiegyensúlyozó tartalmú, élénk álmok lépjenek föl az egyén lélektani
önszabályozásának kifejezıdéseként.
Ebben a tudattalan képzıdményben vannak mindazon asszociációk, amelyek
elegendı hangsúly híján tudattalanok maradnak, ám mégis van annyi energiájuk, hogy alvó
állapotban észrevetessék magukat.
A kompenzáció a tudattalan – a tudatoshoz viszonyított relativitását nézve –
odasorolja a tudati helyzethez mindazon elemeket, amelyek az elızı nap folyamán nem érték el
a tudatküszöböt, mégpedig azért, mert elfojtásba kerültek vagy egyszerően nem voltak elég
erısek a tudat elérésére.
♦ ProspekcióHiba! A könyvjelzı nem létezik.: /építı, elıkészítı szintézis /
A tudattalan fellépı elırevetítése jövıbeli tudatos teljesítményeknek, amolyan
elıgyakorlat vagy elızetes vázlatféle, terv, a valószínőségek elızetes kobinálása.
Hogy az álom prospektív funkciója netalán jóval különb a tudatos kombinálásánál, z
annyiban nem csodálnivaló, amennyiben az álom küszöb alatti elemek összeolvadásából jön létre,
tehát mindazok az észlelések, gondolatok és érzések kombinációja, amelyek annyira
hangsúlytalanok voltak, hogy nem jutottak el a tudatig. Ezenkívül még az álomnak még azok
szublimális emlékezésnyomok is segítségére sietnek, amelyek a tudatot már nem tudják
hatékonyan befolyásolni. Elırejelzés kényszerítés dolgában ezért az álmok sokkal kedvezıbb
helyzetben vannak, mint a tudat.
A tudattalan jelentısége megközelítıleg azonos a tudatéval.
Csak nyilvánvalóan elégtelen és hibás beállítottságú tudat esetén jogos a
tudattalannak nagyobb értéket tulajdonítani. Ha tehát a tudatos életstílus megközelítıen kielégítı,
akkor az álom kiegyenlítı funkciójára korlátozódik.

49
 Ha az eset eltér a normától abban az értelemben, hogy a tudatos mentalitás objektíve
és szubjektí-ve egyaránt rosszul alkalmazkodik, akkor a tudattalan általában csupán kompenzáló
funkciójának megnı a fontossága és vezetı prospektív funkcióvá emelkedik, amely képes arra,
hogy a tudati beállítottságnak egészen megváltozott s a réginél sokkal jobb irányt adjon.
♦ RedukcióHiba! A könyvjelzı nem létezik.: /szétszed, bomlaszt, rombol, leránt /
Sok olyan ember van, akinek tudatos életstílusa és alkalmazkodási teljesítménye
meghaladja egyéni lehetıségeit, azaz jobbnak és értékesebbnek látszanak, mint amilyenek. / Nem
csak saját forrásból, hanem a kollektív szuggeszció dinamikus tartalékaiból /
Az ilyen emberek magasabb csúcsot másznak meg, mint amekkora lényüknek
megfelel, például egy közösségi eszmény csábításának engedve, a kollektív elıítélet miatt, netán
a közösség támogatásának nem tud ellenállni. Alapjában véve nem nıttek föl belsıleg külsı
magasságukhoz, amiért minden ilyen esetben a tudattalan funkciója negatívan kompenzáló vagy
redukáló.
A kutatások hidat vertek a tudattalanban lévı archaikus elemekhez, vagyis a
személyfölötti, történelmi filogenetikus funkciómaradványokhoz is. Ezért ma biztosan állíthatjuk,
hogy az álom redukáló funkciója olyan anyagot hoz össze, amely elsı renden személyes infantilis
– szexuális vágyak elfojtásából /Freud /, infantilis hatalmi igényekbıl /Adler/ és személyfölötti
archaikus gondolat - érzelem és ösztönelemekbıl tevıdik össze.
Minden csalóka nagyság és látszatfontosság szétmállik a redukáló álom láttán, amely
kegyetlen bírálattal elemzi a tudatos beállítottságot, megsemmisítı anyagot vonultatva föl,
aminek derékhadát kínos tények és gyengeségek kimerítı felsorolása képezi.
♦ Reaktív álmok:
Bizonyos objektív folyamatok pszichikus traumát hagynak maguk után, amelyek
formái nem csak pszichések, hanem egyben az idegrendszer fizikai bénulását is jelentik.
Nemritkán különös belsı jelképes összeköttetést létesítenek az álmok egy kétségkívül testi
betegség és egy bizonyos lelki probléma között, miközben a fizikai zavar egyenest a pszichikai
helyzet mimikai kifejezésének látszik.
♦ Telepatikus álmok:
Elıfordul, hogy igen lényeges / ritkán teljesen közömbös / eseményt elıre megérzünk.

Az álmok a tudattalan aktuális helyzetének spontán önábrázolása szimbolikus kifejezési

formában. Az olyan ember, akit fıként kivetítéseimmel érzékelek imágóHiba! A könyvjelzı
nem létezik. vagy imágó – illetve szimbólumhordozó.
Tudattalanunk minden tartalma szüntelen kivetül környezetünkre és csak annyira sikerül ezeket
amazok valóságos tulajdonságaitól megkülönböztetni, amennyiben rájövünk, hogy megfigyelésük
tárgyainak bizonyos sajátságai a saját projekcióink és imágóik.
Összes emberi kapcsolataink nyüzsögnek az efféle projekcióktól, a saját el nem ismert hibáinkat
mindig az ellenfélben vesszük észre.
Aki nem jutott el az öneszmélés magas fokára, nem lesz képes fölötte állni
projekcióinak.

Ameddig az eleven érdeklıdés, a libidóHiba! A könyvjelzı nem létezik. ezeket a kivetítéseket a

világgal összekötı kellemes és hasznos hidakként használja, addig ezek a projekciók
megkönnyítik az életet. Mihelyt azonban a libidó másfelé akar utat törni, s emiatt a korábbi
projekcióhidakon elkezd visszafelé áramlani, a kivetítések az elképzelhetı legnagyobb
akadályokká válnak, mert eredményesen gátolnak minden igaz kiszabadulást a korábbi tárgy
hatalmából. Akkor aztán fellép az a jellegzetes tünemény, hogy az ember a korábbi tárgy lehetıég

50
szerinti leértékelésére, lehúzására törekszik avégett, hogy függetlenítse tıle a libidót. Mivel
azonban az elıbbi azonosulás szubjektív tartalmak kivetítésén alapszik, csak akkor következhet
be teljes és maradéktalan eloldódás, ha az az imágó, amely a tárgyban öltött alakot, jelentıségével
együtt hazakerül a szubjektumhoz. Ez a visszatérülés a proíciált tartalom tudatos felismerése,
azaz a korábbi tárgy “szimbólum értékének” elismerése útján történik.
Imágóink szellemünk alkatrészei és ha álmunk valamilyen képzeteket reprodukál, akkor ezek elsı
renden a mi képzeteink, amelyek képzıdésébe lényünk összessége beleszövıdött, ezek a
szubjektív tényezık, amelyek az álomban nem külsı okból, hanem lelkünk legbelsıbb
rezdüléseibıl adódóan csoportosulnak így, vagy úgy, hogy ezzel ilyen vagy olyan értelemet
fejezzenek ki.
Az álom ama színház, amelyben az álmodó jelenet, színész, súgó, rendezı, szerzı, közönség és
kritikus. Alanyi szintő álomértelmezés: minden elem az álmodó személyiség egy darabját
szimbolizálja /141.o./
Ha egy álom rámutat valamilyen hibára, ezzel megadja a lehetıséget beállítottságom
kijavítására, ami mindig elınyös.
A másik embert mindig olyan módon értjük, ahogyan önmagunkat, vagy amiként
magunkat igyekszünk megérteni. Amit magunkban nem értünk, azt a másikban sem érjük.
Ez aztán rendszerint nyomósan tesz róla, hogy az embertársakról alkotott kép
nagyobbrészt szubjektívHiba! A könyvjelzı nem létezik. legyen.
Mentalitásunk még olyan primitív, hogy egyelıre csak bizonyos funkciókban és területeken
szabadult ki a tárggyal való primer misztikus azonosságból. Az öneszmélés minimális szintjén
álló primitív maximálisan kötıdik a tárgyhoz, amely akár közvetlen mágikus kényszerrel is
hatalmába vonhatja. Az egész primitív mágia és vallás ezen a mágikus tárgyviszonyuláson
alapszik, amelyek semmi másból nem állnak, mint abból, hogy tudattalan tartalmaikat kivetítik a
tárgyra.
Ebbıl a kezdeti identitás állapotból fejlıdött ki fokozatosan az önmagára eszmélés, ami kéz a
kézben jár az alany és a tárgy megkülönböztetésével. E különbségtétel kíséretében jelent meg az a
belátás, hogy bizonyos, ennek elıtte naivul a tárgy sajátságának vélt tulajdonságok valójában
alanyi tartalmak.
A projekció szerepe az, hogy a libidó hídjaként megkönnyebbítıen hatnak a pozitív
tulajdonságokat a környezetükre, a negatívat pedig bensıséges kapcsolatokon kívülre vetítjük. /
Ezzel teremtünk magunknak egy pozitív bázist, negatív tulajdonságainkat látszólag sikeresen
külsı szemetesbe dobjuk /
A neurotikusHiba! A könyvjelzı nem létezik. tudatosan, vagy tudattalanul oly intenzív a
legszőkebb környezetéhez főzıdı kapcsolata, hogy vele szemben sem tudja megakadályozni
zavarkeltı projekciói behatolását, ami aztán konfliktusokat okoz.
A tudatos emberHiba! A könyvjelzı nem létezik.nél a kivetítések tudatosodnak / megszőnnek a
libidóhidak, feltorlódik a libidó, ezáltal pedig tudatosodnak a nem éppen jótékony projekciók.
Ekkor aztán az a feladat magasodik az alany elé, hogy mindazon gyalázatosságot, illetve ördögi
gonoszságot, amelyet gátlástalanul a másiknak tulajdonított, s amin egy életen át nem gyızött
megbotránkozni, átvegye saját számlájára. A neurotikust rákényszeríti erre neurózisa, a “normális
ember” pszichikus zavarát szociálisan és politikailag tömeglélektani jelenségekben éli meg,
például háborúkban és forradalmakban.
A lelkiismeret felismerhetetlen megkönnyebbülését jelenti, ha valóban létezik egy ellenség,
amelynek minden gonoszság nyakába varrható.
Minél szubjektívabb és indulatibb egy tárgyról érkezı benyomás, annál biztosabb, hogy kivetítés.
A jellemvonások, pillanatnyi hajlamok szokások kivetítésére gyakran a projekció tárgya is

51
alkalmat nyújt, sıt egyenest provokálja, fıként akkor, ha a sajátság magának a tárgynak is
tudattalan.
Minden kivetítés viszontkivetítést idéz elı akkor, amikor a tárgy mit sem tud arról a
jellegzetességérıl, amelyet az alany proíciál rá.
A viszont-indulatáttétel – akárcsak az indulatáttétel – valami kényszeres dolog, megkötöttség,
mert “misztikus”, vagyis tudattalan azonosságot teremt a tárggyal. Az ilyen tudattalan
kötıdésekkel mindig is ellenállások szegülnek szembe: tudatosak, ha az alany olyan
beállítottságú, hogy libidóját csak önként hajlandó adni, ám csalogatásnak vagy kikényszerítésnek
ellenáll, s tudattalanok ha az alany mindenekfölött azt kedveli, hogy libidóját úgy vegyék el tıle.
Emiatt produkál az indulatáttétel és a viszont-indulatáttétel amennyiben tartalmuk továbbra sem
tudatosodik, abnormis kapcsolat, amelyek saját szétrombolásukra irányulnak.
Még ha a tárgyon kivetített tulajdonság valami nyoma megtalálható is, a projekció gyakorlati
jelentısége akkor is tisztán szubjektív és az alanyt terheli, minthogy az ı kivetítése kölcsönzött
túlzott értéket annak, amibıl csak valamicskét vehetett észre a tárgyon.
A tárgyimágóHiba! A könyvjelzı nem létezik. az objektum észlelésétıl különbözı
pszichológiai nagyság, lévén olyan kép, amely minden érzékelés mellett és mégis az összes
érzékelés alapján létezik, s amelynek önálló elevensége / viszonylagos autonómiája / addig
tudattalan, amíg teljesen egybeesik a tárgy valóságos elevenségével. Ennélfogva az imágó önálló
voltát a tudat nem ismeri el, hanem tudattalanul belevetíti a tárgyba, vagyis összekeveri a tárgy
önállóságával. Ezzel a tárgy az alanyra nézve egyenesen kényszerítı valóságjelleget ölt, tehát
aránytalanul felértékelıdik. Ez a túlzott érték a projekción alapszik, illetve az imágónak a
tárggyal való priori azonosságán, aminek révén a külsı tárgy belsı is lesz. Ily módon gyakorolhat
a külsı tárgy tudattalan úton egyenes közvetlen hatást az alanyra amennyiben annak
imágóazonossága által az egyik kezét bizonyos fokig benne tartja az alany lelki forgatagában.
Ezzel tehet szert a tárgy “mágikus” hatalomra az alany felett. Erre találó illusztrációkat
szolgáltatnak a primitívek, akik pl. gyermekeiket vagy egyéb “lélektıl áthatott” tárgyaikat úgy
kezelik, mint a saját lelküket. Semmit sem mernek ellenük tenni, mert attól félnek, hogy
megsértik a gyermek, vagy tárgylelket. Ezért a gyerekeket csak annyira nevelik, amennyire
okvetlenül szükséges, amit aztán hirtelen vált fel a gyakran kegyetlen pótlólagos nevelés /
iniciációHiba! A könyvjelzı nem létezik. /.
Az individuális differenciálódás iránya semmiképp sem tartható, ha külsı tényezık “mágikusan”
belenyúlnak a szubjektív lelki mőködésbe. Ám ha leváltják az imágókat, amelyek a tárgyaknak
ama túlontúl nagy jelentıséget kölcsönzik, akkor ezzel visszajuttatják az alanynak azt az
elkallódott energiát, amelyre sürgısen szüksége van a fejlıdéséhez.
Az erkölcsi törvény és az Istenség eszméi kiirthatatlan tartalmai az
emberi léleknek.

A gyermekarchetípus lélektanához:
Szinte sohasem megformált mítoszokkal van dolgunk, hanem inkább mítoszalkatrészekkel,
amelyeket típusos természetük alapján “motívumoknak”, “ısképeknek”, “típusoknak” vagy
archetípusoknak lehet hívni.
Az egyénnél az archetípusok tudattalan folyamatok önkéntelen manifesztációiként jelennek meg,
amelyek létezése és értelme csak indirekt módon hozzáférhetı. A kezdetleges szellemi állapot
fıként abban különbözik a civilizálttól, hogy a tudat sokkal kevésbé fejlett kiterjedés és intenzitás
tekintetében. Nevezetesen olyan funkciók, mint a gondolkozás, az akarat stb. még nem

52
differenciáltak, hanem tudat elıttiek, ami például a gondolkodás esetében abban mutatkozik meg,
hogy nem tudatosan gondolnak valamit, hanem a gondolatok csak úgy megjelennek.
A primitív nem állítja, hogy gondolkodik, hanem “valami gondolkodik benne”. A gondolkodási
aktus spontaneitása okilag nem a tudatában gyökeredzik, hanem a tudatalattijában. Nem is képes
tudatos akarati erıfeszítésre, hanem elıbb akarási hangulatba kell hoznia magát. Tudatát
nagyhatalmú tudattalan fenyegeti, ezért fél mágikus befolyásoktól, amelyek mindenkor
keresztezhetik szándékát, s ezért veszik körül ismeretlen hatalmak, amelyekhez valami módon
alkalmazkodnia kell. Tudatának krónikus homályállapotának következtében gyakran szinte
lehetetlen kibogozni, hogy valamit csak álmodott e, vagy a valóságban élte át. A tudattalannak és
archetípusainak önkinyilvánításai mindenütt átnyúlnak a tudatba, s az ısök mitikus világa, a
materiális természettel egyenrangú, ha ugyan nem annak fölébe rendelt létet képvisel. Nem az
általunk ismert világ beszél tudattalanjából, hanem a psziché ismeretlen világa, amelyrıl tudjuk,
hogy csak részben képezi le empirikus világunkat, amelyet viszont másrészt éppenséggel formál
is pszichikus elıfeltételének megfelelıen.
Az archetípus nem holmi fizikai tényekbıl származik, hanem sokkal inkább azt ecseteli, hogyan
éli meg a lélek a fizikai tényt, miközben eme lélek nemegyszer olyan állításokat képvisel,
amelyek a valóságot arcul ütik.
A primitív szellemi állapot a mítoszokat nem kitalálja, hanem átéli. A mítoszokHiba! A
könyvjelzı nem létezik. eredetileg a tudat elıtti lélek kinyilatkoztatásai, önkéntelen
kijelentések a tudattalan lelki törekvésérıl, s nem egyebek, mint fizikai folyamatok allegóriái.
Az efféle allegóriák valamely tudománytalan intellektus játékai volnának. Csakhogy a mítoszok
jelentısége vitális. Nemcsak szemléltetik a primitív törzs lelki életét, de ık maguk ez a lelki élet,
mely nyomban szétesik és elsüllyed, mihelyt elveszti mitikus ıseinek örökségét, akárcsak egy
lelkét vesztett ember.
Egy törzs mitológiája: annak eleven vallása, mely ha veszendıbe megy, az mindig és mindenütt
morális katasztrófa, a civilizált embernél is.
A vallásHiba! A könyvjelzı nem létezik. pedig eleven viszonyulás azokhoz a lelki
folyamatokhoz, amelyek nem függnek a tudattól, hanem azon túl a lelki háttér sötétjében zajlanak
le.
A modern lélektan a tudattalan fantázia és álomtevékenység produktumait úgy kezeli, mint a
tudattalanban végbemenı folyamatok kiábrázolódását, vagy mint a tudattalan psziché
kijelentéseit önmagáról.
Személyes tudattalan: személyesen átélt vagy elfojtott dolgok.
Kollektív tudattalan: az archetípusokat tartalmazza, ezeket örökléssel kapjuk.
A tudattalan elemei a tudat csökkent intenzitású állapotában jelennek meg: álmokban,
delíriumokban, látomásokban, éber állapotban stb.
A tudatkoncentrációnak a tudattalan tartalmakat gátló hatása ilyen állapotban megszőnik, minek
révén ömleni kezd, mintegy felnyitott oldalajtókon át, az elıbb még tudattalan anyag a tudat
terébe.
A tudat elıtti állapotot a kora gyermekkorban is megfigyelhetjük, s éppen eme kezdet álmai azok,
amelyek nem ritkán fölöttébb érdekes, archetípikus tartalmakat hoznak felszínre. E mag értelme
soha nem volt tudatos és nem is lesz. Rejtett értelme kezdettıl fogva nemcsak abszolút igazságra
és érvényre tart igényt, de egyben mély tiszteletre, és vallásos áhítatra is.
Az archetípusokHiba! A könyvjelzı nem létezik. lelki élethatalmak, melyek megkívánják, hogy
komolyan vegyük ıket, s a legkülönösebb módon tesznek is róla, hogy érvényre juthassanak.
Mindig oltalmat és üdvöt hoztak, megsértésük azonban neurotikus, sıt pszichotikus zavarok
okozója.

53
Az archetípusokat nem lehet letagadni vagy másképp ártalmatlanná tenni, így a kulturális
tudatdifferenciálódás minden újonnan kiküzdött magasabb szintje azzal a feladattal szembesít,
hogy új és ennek a színvonalnak megfelelı értelmezést találjunk, mégpedig avégett, hogy a múlt
bennünk még létezı életét összekapcsoljuk a jelenvaló élettel, amely fenyegetı módon már-már
elszökött amattól.
A gyermekisten archetípusaHiba! A könyvjelzı nem létezik. rendkívül elterjedt, mely “kisebb a
kicsinél s nagyobb a nagynál”. A folklórban a gyermekmotívum törpe és tündér alakban rejtett
természeti hatalmakat jelenít meg.
I. A gyermekarchetípus lélektana:
a. Az archetípus mint múltbeli állapot:
Hogy milyen elementáris jelentıségő az összeköttetés ezekkel a gyökerekkel, azt a primitív
szellem elfogultsága mutatja meg, bizonyos “mágikus” tényezıkhöz való viszonyulásával,
melyek nem egyebek mint archetípusok.
A gyermekmotívum a kollektív lélek tudat elıtti gyermekségaspektusát reprezentálja. Aki
erıszakosan felmondott eredeti jelemének valami önkényes ambíciójának megfelelı
personaHiba! A könyvjelzı nem létezik. /társadalmi maszk / kedvéért. Ezzel elveszítette
gyermekiségét, mesterségessé és gyökértelenné vált.
A vallási gyakorlásnak, vagyis a mitikus történés újra elbeszélésének és rituális ismétlésének meg
van az a célja, hogy a gyermekségi képet, s ami csak azzal összefügg, ismételten a tudat elé tárja,
mégpedig azzal a szándékkal, hogy az eredeti feltételhez főzıdı kapcsolat meg ne szakadjon.
b. Az archetípus funkciója:
A gyermekmotívum nemcsak a múltat, hanem a jelenvalót is képviseli, mindmáig funkcionáló
rendszer, melynek az a rendeltetése, hogy belsı értelemtıl vezérelten kiegyenlítse, illetve
korrigálja a tudat elkerülhetetlen egyoldalúságait és extravaganciáit.
A tudat lényege: koncentrálás viszonylag kevés tartalomra, azokat a lehetı legteljesebb
világossági fokra emelve.
A tudat szükséges következménye és elıfeltétele, pillanatnyilag ugyancsak tudatképes más
tartalmak kizárása, ami a tudat tartalmát valamelyest elkerülhetetlenül egyoldalúvá teszi.
Minthogy pedig a civilizált ember tudatának az akarat dinamikájával hatékony eszköz áll
rendelkezésére szándékainak kivitelezésére, minél gyakorlottabb az akarata, annál nagyobb az a
veszély, hogy egyoldalúságba téved, s olyan dologba kalandozik el, amelyeknek se törvényük, se
gyökerük. Bár egyrészt az emberi szabadság lehetısége, másrészt azonban végeláthatatlan
ösztönellenességnek is forrása.
A primitív ember ennél fogva – ösztönösségbıl, mint az állat – neofóbiával és hagyományhoz
kötöttségével tőnik ki.
A mi ízlésünk szerint kínosan maradi, miközben mi a haladást magasztaljuk. Progresszivitásunk
azonban egyrészt rengeteg gyönyörő vágybeteljesedést tesz ugyan lehetıvé, másrészt viszont
valami ugyanily gigantikus prométheuszi vétkesség is felhalmozódik, amelynek az árát idınként
sorsszerő katasztrófákban kell megfizetnünk.
A differenciált tudatot szüntelen elgyökértelenedés fenyegeti, s ezért rászorul arra, hogy a még
meglévı gyermeki állapot kiegyenlítse.
Az akarat kikényszerítette haladás mindig görcs.
A maradiság közel van ugyan a természetességhez, ám szüntelen fenyegeti a kínos ébredés.
A lélektan alaptételeHiba! A könyvjelzı nem létezik., hogy a tudatról lehasadt lélekrész csak
látszólag válik inaktívvá, valójában azonban a személyiség megszállottságához vezet, ami annak
célkitőzését a lehasadt lélekrész értelmében meghamisítja.

54
Ha tehát a kollektív lélekgyermeki állapotát teljesen kizárjuk, elfojtjuk, akkor a tudattalan
tartalom hatalmába keríti a tudatos célkitőzést, amivel gátolja annak megvalósítását, azt
meghamisítja, vagy egyenesen szétzúzza. Életképes elırehaladás viszont csak a kettı
együttmőködése révén jön létre.
. Az archetípus jövı jellege:
A gyermekmotívum jövı jellege annak lényeges aspektusa. A gyermek potenciálisjövı. Így hát a
gyermekmotívum fellépése az egyén pszichológiájában rendszerint eljövendı fejlıdésnek
elırevételezése, még ha elsı pillanatra úgy látszik, hogy retrospektív alakulásról van szó.
A “gyermek” a személyiség eljövendı változását készíti elı. Az individuációs folyamatban azt az
alakot anticipálja / sejteti meg, késıbbi dolgokra utal /, amely majd a tudatos és tudattalan
személyiség elemek szintézisébıl alakul ki. Ennek folytán ez az ellentéteket egyesítı szimbólum,
közvetítı, üdv hordozó, mely “egész-séget” hoz létre. Ezt a tudatosságon túli teljességet nevezzük
SelbstHiba! A könyvjelzı nem létezik.-nek / mélymagunk, személyiségközpont, “legerısebb
önmagunk” /.
Az individuációs processzus célja mélymagunk szintézise.
d. A gyermekmotívum egysége és sokfélesége:
Ha pl. homunculusról, törpérıl, fiúról stb. van szó, amelyek semmi egyéni jellegzetességet nem
mutatnak, akkor valószínőleg disszociáció áll fenn → skizofréniaHiba! A könyvjelzı nem
létezik. a személyiség széttöredezettsége.
Ha normális embernél jelenik meg sokaság, akkor ezt az szemlélteti, hogy a személyiség
szintézise még nem ment végbe.
Ha viszont a gyermekmotívum az egység formájában lép fel, akkor valami tudattalan s ezzel
egyelıre máris bekövetkezett személyiség szintézisrıl van szó, amely gyakorlatilag semmivel
sem jelent többet lehetıségnél.
. Gyermekisten és hısi gyermek:
A gyermek azután hol inkább gyermekisten–aspektusú, hol pedig az ifjú hıs vonásait viseli.
Mindkét típus születése csodálatos, közösek gyermekkori sorsuk elsı szakaszai is, az
elhagyatottság és a veszedelmes üldöztetés. Az Isten merı természetfölöttiség, a hıs lénye
emberi, ám a természetfölöttiségig felfokozott.
A teljességhez közeledı individuáció potenciális elıvételezését jelenti, mikor a hıs bevonja
természetfölöttiségébe az emberi lényt, s imigyen ábrázolja az “isteni”, vagyis a még nem
humanizált tudattalan és az emberi tudat szintézisét.
Ennek folytán a “gyermek”-sorsokat úgy tekinthetjük, mint azoknak a pszichikus eseményeknek
bemutatását, amelyek az entelecheiánál vagy a “mélymag” kialakulása közben lejátszódnak.
A “jelentéktelenség”, kiszolgáltatottság, elhagyatottság, veszélyeztetettség stb. motívuma azt
igyekszik kimutatni, hogy milyen nyomorúságos a teljesség pszichikus “megélhetése”, azaz
milyen hallatlanul nehéz kiküzdeni ezt a legfıbb jót.
Ugyanígy jellemzi ez annak az életkésztetésnek tehetetlenségét és gyámoltalanságát, amely
mindenre, ami növekszik, azt a törvényt rója, hogy a lehetı legteljesebb mértékben töltse be azt,
ami belıle kitelhet, miközben a külvilági befolyások a legváltozatosabb formákban a legnagyobb
akadályokat gördítik minden individuáció útjába.
Különösképpen, ha sárkányok és kígyók fenyegetik a sajátosságot, láthatunk utalást arra a
veszélyre, hogy a megszerzett tudatot visszanyelheti tılünk az ösztönlélek, a tudattalan.
Az alacsonyabb rendő gerincesek kezdettıl fogva kedvelt jelképei voltak a kollektív pszichikus
alépítménynek, / A magasabb szintő gerincesek fıként indulatokat jelképeznek. / melyek
anatómiai lokalizációja egybeesik a szubkortikális centrumokkal, a kisaggyal és a

55
gerincvelıvel. Ezek a szervek képezik a kígyót. Ezért kígyóHiba! A könyvjelzı nem létezik.
álmok rendszerint akkor jönnek, ha a tudattalan valamerre letér az ösztönalapról.
A hıs fı tette a sötétség szörnyének legyızése: ez a tudat remélt és várt gyızelme a tudattalan
fölött. A nap és fény a tudat szinonimái, az éj és a sötét a tudattalanéi.

A mesebeli szellem fenomenológiájához:

a. A szellemHiba! A könyvjelzı nem létezik. fogalma:
• Az a princípium, amely az anyaggal ellentétes.
• Olyan anyagtalan szubsztancia vagy egzisztencia, amely a legmagasabb és univerzális fokán az
“Isten” nevet viseli.
• Inmateriális szubsztancia a pszichikus jelenségek, az élet hordozója. /szubsztancia: minden
létezı legáltalánosabb és legbelsıbb lényege, amelynek oka önmagában van és amely minden
átalakulásnál megmarad. /
• Szellem – természet ellentét esetén a természetfölöttire vagy a természetellenesre korlátozódik,
ebben az esetben elvesztette a lélekhez és élethez főzıdı szubsztanciális kapcsolatát.
• A hilozoizmus a szellemet az anyag tulajdonságának tartja.
• Általánosan elterjedt nézet a szellemet magasabb, a lelket pedig alacsonyabb tevékenységi
elvként fogja fel.
• Néhány alkimistánál a szellem a szellem a testet és a lelket spiritus vegetativus összekötı
szalag.
• Vannak akiknél a szellem a racionális gondolkodás, illetve intellektus jelenségeinek
összegzésével azonos, ideértve az akaratot, emlékezetet, fantáziát, alkotóerıt és eszmei
motívumoktól függı törekvéseket is.
• A korszellem bizonyos kollektív természető felfogások, ítéletalkotások és cselekvések
princípiumát, motívumát képviseli.
• Kísértet azaz egy halott lelke.
• A szellem eredeti széltermészetének megfelelıen folyton a tevékeny száguldó csupa mozgás,
ugyanakkor az élettel telítı, indítást adó, izgalomba hozó, feltüzelı, inspiráló lény is.
• A szellem modern kifejezéssel a dinamika, s ezért az anyag klasszikus ellentétét formázza,
mivel az statikus, renyhe és élettelen.
• A szellem és az anyag alighanem egy magában véve transzcendentális lét formái.
/ Errıl még a szemelvényekben dr. Dienes meghatározása érdekes. /
b. A szellem álombeli önábrázolása:
A szellem pszichikus megjelenése minden további nélkül arra utal, hogy archetípikus természető,
azaz szellemnek nevezett jelenség egy autonóm ıskép létezésén alapul, amely a tudatot
megelızve univerzálisan megvan az emberi psziché adottságai között.
Az apakomplexus bizonyos fajtája úgyszólván “szellemi” jellegő. A férfiaknál a pozitív
apakomplexus nemritkán oda vezet, hogy valamelyest tekintélyhitőek lesznek, s kimondottan
hajlamosak alávetni magukat minden szellemi tételnek és értéknek.
A szellem mindkét nemnél felléphet egy fiú vagy ifjú alakjában is. Lehet pozitív, s akkor a
“magasabb” személyiségmagunk, lehet azonban negatív is, akkor viszont az infantilis árnyékot
jelenti.
Az öreg bölcs alakja nemcsak álomban, de a meditáció vízióiban is oly plasztikusan léphet elı,
hogy valami guruszerepet vesz át.

56
Az álomban az öreg bölcs mint mágus, orvos, pap, tanító, professzor, nagypapa vagy valamely
tekintéllyel bíró személy jelenik meg.
A szellem archetípusa ember, gnóm, vagy állat alakban, esetenként olyan helyzetben lép fel,
amelyben igen elkelne a belátás, megértés, jó tanács, döntés, terv stb. ám ez saját eszköztárból
nem teremthetı elı. Az archetípus ezt a szellemi szükség állapotot kompenzálja a hézagot betöltı
tartalmakkal.
Csöndes hang, s távolról cseng. Kétértelmő, kétséges és sötét, veszélyt és merészséget jelent,
bizonytalan ösvény, amelyben csak “az Istenért” lehet járni, bizonyosság és szentesítés nélkül.
Aki ezen az úton jár, annak: árnyaltabb lesz az emberszemlélete, miközben tisztultabbá válik
saját meggyızıdése, s mindezek eredményeképpen hitelesebb személyiség lesz. Ilyen szintre
viszont csak az juthat, aki kész ismételten konfrontálódni legnehezebb ellenfelével: önmagával.

57
Carl Gustav Jung

AION

Az ÉN:
Az “ÉN”-en az az összetett tényezı értendı, amelyre minden tudati tartalom vonatkozik.
Bizonyos mértékben ez alkotja a tudati mezı középpontját és mivel magába foglalja az empirikus
személyiséget, az ÉN valamennyi személyes tudati aktus alanya.
Az én a teljes tudati mezın, másfelıl tudattalan tartalmak teljességén nyugszik:
1. Idılegesen szublimális 2. Tudattalan 3. Általában nem tudatképes tartalmak
önkényesen felidézhetı azon elemeket tartalmazza, melyek
még sohasem hatoltak be a tudatba.
A személyiség mint a jelenségek összessége nem azonos az Énnel, azaz a tudatos személyiséggel,
ezért az ısszemélyiséget Mély-énHiba! A könyvjelzı nem létezik.-nek nevezzük. Az Én a
mélyénnek alárendelt része. A tudati mezı hatósugarában mozoghat az akarat szabadsága, melyet
a környezet szükségszerőségei és a
mélyén korlátoz.
Ismert tény, hogy az Én nemcsak hogy semmire sem képes a mély-énnel szemben, hanem adandó
alkalommal a fejlıdésben felfogott, tudattalan személyiségrészt is asszimilálja és nagymértékben
módosítja.
A tudati mezı vonatkozási pontjaként az Én az alkalmazkodási teljesítmények összességének
alanya, amennyiben ezeket egyáltalán véghez viszi az akarat.
Személyes tudattalanHiba! A könyvjelzı nem létezik.: az individuális személyintegráló
alkotóelemeit tartalmazza, melyek akár tudatosak is lehetnének.
Kollektív tudattalanHiba! A könyvjelzı nem létezik.: egyet jelent a psziché általánosan
jelenlevı, önmagával folyamatosan azonos feltételével vagy alapjával általában, személytelen
törvényszerőségeknek van alárendelve. Ez tartalmazza az archetípusokat, melyek közül a két
legnagyobb hatású az árnyék és az anima/animusz.

Az árnyékHiba! A könyvjelzı nem létezik.:

Az árnyék olyan erkölcsi kérdés, amely az Én-személyiség egészét provokálja, mert senki sem
valósíthatja meg az árnyékot jelentıs erkölcsi eltökéltség ráfordítása nélkül. Ez azt jelenti, hogy
valójában meglevınek ismerjük el a személyiség sötét oldalát.
Az árnyékot alkotó sötét karaktervonások, illetıleg fogyatékosságok pontosabb vizsgálata azt
mutatja, hogy ezek érzelmi természettel, illetve bizonyos autonómiával rendelkeznek és ennek
megfelelıen obszedáló / megszállásos / vagy inkább posszedáló / uralkodó / jellegőek. Az emóció
ugyanis nem tevékenység, hanem olyan történés, ami megesik valakivel.
Az affektusokHiba! A könyvjelzı nem létezik. rendszerint ott következnek be, ahol a
legcsekélyebb az alkalmazkodás, és egyúttal kifejezésre juttatják a csökkent alkalmazkodás okát,
t.i. a személyiség bizonyos fokú alacsonyabb rendőségét, bizonyos fokú alacsonyabb színvonalát.
E mélyebb síkon az ember alig, vagy egyáltalán nem ellenırzött érzelmeivel többé kevésbé úgy
viselkedik, mint egy primitív lény, aki nemcsak indulatai akarattalan bábja, hanem aki ráadásul
feltőnıen képtelen az erkölcsi ítéletre is.

58
Amíg az árnyék belátással és némi jóakarattal valamelyest betagozódik a tudatos személyiségbe, a
tapasztalatok szerint mégis lehetnek olyan vonások, amelyek konokul ellenállnak az erkölcsi
ellenırzésnek, és szinte befolyásolhatatlannak bizonyulnak.
Ezek az ellenállások rendszerint olyan projekciókHiba! A könyvjelzı nem létezik.hoz
kapcsolódnak, amelyeket mint olyanokat nem ismerünk fel és amelyek felismeréséhez a
szokványos mértéket meghaladó erkölcsi teljesítmény szükséges. Míg az árnyék sajátos vonásai
mint személyiségjellemzık minden megerıltetés nélkül megismerhetık, ezen a ponton csıdöt
mond, mind a belátás, mind az akarat, mert az érzelem oka másban rejlik.
A projíciáló nem tudatos szubjektum, hanem tudattalan. Így aztán a projekciókat sem nem
kitaláljuk, sem nem csináljuk. A projekciók eredményeként a szubjektum elszigetelıdik a
környezetétıl, amikor is az azzal való valódi kapcsolat helyett csak egy illúzió létezik. A
projekciók saját, bár ismeretlen képükre alakítják a környezetet. Ezért végsı soron
autoerotikusHiba! A könyvjelzı nem létezik. vagy autistaHiba! A könyvjelzı nem létezik.
állapotot teremtenek, amelyben olyan világról szınek álmot, amelynek a valósága persze
elérhetetlen. Az ebbıl következı csökkentértékőség és a sterilitás még kellemetlenebb érzését
ismét projekcióval, a környezet rosszakaratával magyarázzák, s ezzel az ördögi körrel az
elszigetelıdés csak nıttön nı. Minél több projekció tolakszik a szubjektum és környezete közé,
annál nehezebb lesz az Énnek átlátnia illúzióin.
Ha a projekciók forrását nem az azonos nemő árnyék, hanem ellentétes nemő anima / animusz
archetípus alkotja akkor a probléma az ısmagban áll fenn. Az archetípusok autonóm és tudattalan
volta a magyarázat a projekciók makacsságára.
Jóllehet az árnyék egyike a mitológia nem kevéssé ismert motívumainak, ám miután
legelsısorban a személyes tudattalant jeleníti meg és így tartalmát tekintve, minden nehézség
nélkül képes tudatosulásra, éppen abban különbözik az animusztól és az animától, hogy
átláthatóbb és könnyebben megvalósítható, mivel az elıbbiek távolabb állnak a tudattól és ezért
szokványos körülmények között ritkán, vagy sohasem látják be ıket.
Az árnyékon, amennyiben személyes természető át lehet látni. Az a lehetséges határon belülvan,
hogy viszonylag rossz természetét felismerjük, ezzel szemben egyaránt ritka és megrázó
tapasztalás, ha az abszolút rossz kerül a szemünk elé.

A Szüzügia: Anima és AnimuszHiba! A könyvjelzı nem létezik.

Ha a projekciót dramatizáljuk, ahogy a tudattalan azt rendszeresen megteszi, akkor a
pszichológiai színpadon egy hátrafelé élı embert látunk, aki gyermekkorát és az anyját keresi és
elmenekül a gonosz rideg világtól, amely sehogy se óhajtja megérteni ıt.
Az arra való emlékezés, hogy a világ és a boldogság ajándékba is kapható – az anyától –
megbénítja mind kezdeményezıkészségét, mind kitartását.
A fiú tudattalanjában lévı projekcióalkotó tényezı azonos az anyaképpel és ezért tartják valódi
anyának. A projekció csak akkor oldható fel, ha a fiú belátja, hogy lelki tartományában ott van az
anya képe és nem csak az övé, hanem a lányé, a nıvéré, a szeretıé, az égi istennıé és a któnikus
Baubóé, a mindenhol jelenlevı kortalan képmásé, és hogy minden anya és minden szeretett lény e
veszélyes tükrözıdés nıi hordozója és megvalósítója, ami a legmélyebben hozzátartozik a férfi
lényéhez. Ez a vigasz az élet keserőségeivel szemben és egyúttal a nagy illúziókeltı ezen a
világon, éspedig nemcsak netán értelmes és hasznos dolgaiban, hanem annak félelmetes
paradoxonaiban és kétértelmőségeiben is, ahol jó és rossz, siker és kárhozat, remény és
kétségbeesés egyensúlyozása folyik. E kép a lélek úrnıje az anima.

59
A projekcióalkotó tényezı az anima, illetve az anima képviselte tudattalan. Minden elıfordulási
formájában, az álmokban látomásokban és fantáziákban megszemélyesítve jelenik meg és ezzel
azt nyilvánítja ki, hogy gyökerében rendelkezik minden, a nıi lényre jellemzı tulajdonsággal.
Nem a tudat koholmánya, hanem a tudattalan akaratlan terméke, nem is valami pótfigura az anya
számára, de minden jel arra mutat, hogy azok a numinózus tulajdonságok, amelyek oly
befolyásossá és veszélyessé teszik az anyaimágót, a minden hímnemő gyermekben ismételten
testet öltı animának a kollektív archetípusából erednek.
Animusz /értelem, szellem /: a nı férfiúi lényeggel kompenzálódik, ennélfogva tudattalanja
úgyszólván hímnemő. A projekció alkotó tényezı mintája az apa. Az anima megfelel az anyai
érosznak az animusz pedig az apai logosznak.
A férfiaknál az érosz, a vonatkoztatási szerep rendszerint kevésbé fejlett mint a logosz. A nı
esetében viszont az érosz az igazi természetét mutatja ki, mialatt logosza nemritkán csak
kellemetlen epizód.
Mivel az animusz elıszeretettel érvel, ezért makacs viták esetében szemmel láthatóan mőködésbe
lép. Persze lehet a férfiak érvelése is nagyon nıies, akkor ugyanis, ha anima megszállottságuk van
és ezáltal animájuk animusszá válik. Emellett náluk leginkább személyes hiúságról és
érzékenységrıl van szó, a nıknél pedig az igazság vagy a méltányosság vagy egyéb elvont “-ság”,
“-ség” hatalmáról, mivel varrónı és a fodrász már kielégítette hiuságukat.
Az “atya” / a hagyományos nézetek összessége / a nıi érvelésben komoly szerephez jut. Az
éroszuk lehet bármilyen kedves és készséges, de ha animuszuk hajtja ıket, nem rendülnek meg a
föld semmilyen logikájától.
A férfi nem tudja, hogy a legdrámaibb helyzet is azonnal banálisan ér érdektelenül ér véget, ha
elhagyja a csatateret és átengedi a folytatást egy nınek vagy a feleségnek. Ez az üdvös eszme
azonban ritkán vagy soha nem fordul elı, mert egyetlen férfi sem játszhat akárcsak legkurtább
ideig is az animusszal anélkül, hogy animája rögtön romba ne dılne.
Ha az animusz és anima találkozik, akkor az animusz kívánja hatalmának kardját, az anima pedig
kifröccsenti csalódásának és megcsalatottságának mérgét.
Mind pozitív / szeretet - szerelem /, mind negatív / vita - veszekedés / tekintetében az anima-
animusz vonatkozás állandóan “animózus”, azaz kollektív és emocionális. Az indulatok
lealacsonyítják a kapcsolat színvonalát és megközelítik az általános ösztönbázist, amely már nem
hordoz semmi egyénit önmagában. Nem ritka ezért, hogy a kapcsolat emberi
megszemélyesítıinek feje fölött jön létre, akik nem tudják aztán, hogy mi is történt velük. Amíg
férfi esetében az animózus elködösítés fıként szentimentális és neheztelı, a nınél ez nézetekben,
félremagyarázásokban, vélekedésekben, rágalmazásokban és hibás konstrukciókban nyilvánul
meg, amelyek mindegyikének az a célirányos eredménye, hogy elvágják két ember között a
kapcsolatot.
Az animusznak is van pozitív oldala: az apa alakjában nemcsak valami közkelető elképzelés jut
kifejezésre, hanem éppen úgy valami olyasmi is, amit “szellem”-nek szokás nevezni, éspedig
különösen általános filozófiai és vallási elképzelések, illetve az a magatartás, ami az efféle
meggyızıdésbıl következik.
Az animusz szintén közvetítı a tudat és a tudattalan között és a tudattalan megszemélyesítıje.
Ahogy az anima beépülése folytán a tudat erosszá, az animusz logosszá válik, és ahogy az utóbbi
ezzel vonatkozást és vonatkoztatást kölcsönöz a férfi tudatnak, úgy ad az elıbbi a nıi tudatnak
meggondoltságot és a felismerés képességét.
Az animusz és anima hatása az énre lényegében ugyanaz. Nem könnyő ıket kiküszöbölni, mert
rendkívül erısek és az én–személyiséget azonnal eltöltik azzal a rendíthetetlen érzéssel, hogy

60
nekik jogcímük és igazságuk van és mert az ok proíciálta, azaz a tárgyat tekintve objektív
viselkedés szempontjából igencsak megalapozottnak tőnnek.
Az archetípus ad magyarázatot bizonyos szeszélyek és elképzelések nem vitatható és
megvitathatatlan, gyakran egészen irracionális létezésére. → Az archetípus erıs, szuggesztív
hatást gyakorol. Megbővöli és hipotetikusan lenyőgözi a tudatot. Az énben nemritkán ott bujkál a
morális vereség csendes érzete és akkor annál elutasítóbban, dacosabban és önfejőbben
viselkedik, amivel egy ördögi körben csak növeli az alacsonyabbrendőségi érzést. → A férfiaknak
irracionális hangulataik vannak, a nıknek pedig ugyanilyen vélekedéseik.
Az animusz és anima az élet olyan védett területéhez tartoznak, amely a legmakacsabbul védi
sérthetetlenségét. Ezért nehezebb valaki számára az animusz anima projekciók tudatára ébredni,
mint az árnyék oldalát felismerni. Bár az utóbbi esetben le kell gyızni bizonyos morális
ellenállást / hiúság, becsvágy, önhittség, neheztelés stb. /
Az animusz és anima alakjában a kollektív tudattalan autonómiája fejezıdik ki.
A tudattalan tartalmát személyesíti meg, amely a projekcióból visszahozva integrálódik a tudatba.
Ennyiben a két alak olyan funkciókat mutat fel, amelyek a kollektív tudattalan tartalmát juttatják
el a tudathoz. İk azonban mint olyan csak akkor jelennek meg vagy addig mőködnek, ameddig a
tudat és a tudattalan tendenciái nem válnak el túlságosan. Ha azonban feszültség jön létre, az
odáig ártalmatlan funkció megszemélyesedve szembeszáll a tudattal és körülbelül úgy viselkedik,
mint valamilyen szisztematikus személyiség hasadás, azaz töredék lélek.
Az ilyen viselkedés alapja és képessége abban rejlik, hogy bár bizonyára az animusz és anima
tartalmai integrálhatók, ık maguk azonban nem, mert olyan archetípusok, amelyek nem ismerik a
tudat határait és ezért sose válhat belılük a közvetlen tudatosság tárgya. Az animusz és anima
hatásai mindenesetre tudatosodhatnak, ık maguk azonban olyan tudaton túli tényezık,
amelyek függetlenek minden nézettıl és szándéktól. Ezért tartják meg autonómiájukat, annak
ellenére, hogy tartalmuk integrálódik, s ezért kell ıket állandóan szem elıtt tartani.
A lelki higénéHiba! A könyvjelzı nem létezik. egyik legfontosabb feladata, hogy bizonyos
állandó figyelmet szenteljünk a tudattalan tartalmak és folyamatok jelenségeinek, éspedig azért,
mert a tudatot újra meg újra az a veszély fenyegeti, hogy egyirányú sínen halad és önmagát
zsákutcába juttatja.
Minél tudatosabb és bonyolultabb az ember, annál kevésbé képes az ösztönök követésére. A
bonyolult életkörülmények és a környezet befolyása olyan hangosak, hogy túlharsogják a
természet halk hangját. Ekkor lépnek azok helyére a vélemények és a meggyızıdések, az
elméletek és a kollektív törekvések és támogatják a tudat összes elhajlását.
Az archetípusoknak tudattalanságuk fokával nı a hatalmuk!!!

A MÉLY-ÉN:
A tudattalan minél több és minél jelentısebb tartalmakat asszimilál az énbıl, ez utóbbi annál
jobban közelíti a mély-ént, még akkor is, ha ez a közelítés csupán vég nélküli lehet. → Én
inflációjaHiba! A könyvjelzı nem létezik. akkor eredményes, ha a felülbírálatnak
sikerül egyrészt elhelyezni az Én értelmi határait az általános emberi mértékek
szerint, másrészt pedig relatív autonómiát és a / pszichikus természető /
valóságtartalmat sikerül adni a tudattalan alakzatainak. Azaz a mély-énnek, az
animának / animusznak / és az árnyéknak. A felülbírálat pszichológiai feloldása
hatástalan, illetve csak fokozza az Én értékcsökkenését.

61
Aki tagadja a projekcióalkotó faktort, az azonosul vele / ez veszedelmes /. Az ilyen infláció
életveszélyes is lehet. Világos jele ennek az a fellépı idegenkedés, amivel a környezet reakcióit
felfogjuk és figyelembe vesszük.
Pszichés katasztrófaként kell értékelni, ha az ÉN-t a MÉLY-ÉN asszimilálja.
Ha tehát az ÉN egy bizonyos idıtartamra valamilyen tudattalan tényezı / ott a teljesség képe van,
más a tér az idı / ellenırzése alá kerül, akkor az alkalmazkodásban zavar támad, és ezzel nyitva
áll az ajtó minden lehetséges rossz elıtt. Igen fontos, hogy az ÉN-t lehorgonyozzuk a tudati
világban, és a lehetı legkínosabb alkalmazkodással a tudatot megszilárdítsuk. Erre szolgálnak
erkölcsi oldalon az olyan erények, mint a figyelmesség, a lelkiismeretesség, a türelem stb. és
intellektuálisan is nagy jelentısége van a tudattalan tünet együttes pontos tekintetbevételének és a
tárgyilagos önkritikának.
Mindent egybevetve nemcsak elınyösebb, hanem pszichológiailag “helyesebb” is a természeti
erıket, amelyek ösztönök képében bukkannak fel bennünk, az “isteni akarat”
megnyilvánulásaként értelmezni. Ily módon ugyanis összhangba kerülünk az ısi élet
pszichológiai habitusával, azaz ebben az esetben akképpen mőködünk, ahogy az ember
mindenhol és minden idıben mőködött.
A görög daimonHiba! A könyvjelzı nem létezik. és daimonion jelölés az emberhez kívülrıl
közelítı olyan meghatározó hatalmat jelöl, amilyen a gondviselés és a sors hatalma.
Emellett az ember számára fennáll az etikai döntés lehetısége is. De tudnia kel, hogy amirıl dönt,
és tudnia, hogy mit cselekszik, ha engedelmes, akkor nemcsak saját belátását követi és ha
elutasítja, akkor nemcsak saját leleményét rombolja szét.
Minden a tudattalan léte szempontjából a legnagyobb jelentıségő dolog a tudatban értékét
tekintve az utolsó helyen áll és fordítva. Már az árnyék alakzata is jelentéktelen sémák
birodalmának része, nem beszélve az animuszról és az animáról, amelyek látszólag általában
csak, mint embertársainkra vonatkoztatott projekciók lépnek elı.
A mélyén végsı soron elkerüli a személyes hatótávolságot, és ha egyáltalán, akkor csakis mint
vallási - mitológiai elem jelentkezik, és jelképei a legmagasabb és a legalacsonyabb-rendő
között ingadoznak.
Aki azonosul pszichés léte nappali felével, éjszakai álmait semmire sem fogja tartani, ámbár az
éjszaka épp oly hosszú, mint a nappal, és minden tudatos lét nyilvánvalóan a tudattalanra épül,
abban gyökeredzik, és éjszakánként abban is huny ki. Ami nappal kicsi az éjszaka nagy és
fordítva, és a nappali kicsi mellett mindig ott áll az éjszakai nagy.
E tudás minden integráció elengedhetetlen feltétele, azaz valamilyen tartalom csak akkor
integrálódhat ha kettıs arca tudatossá válik, és ha nemcsak intellektuálisan megragadható, hanem
érzeti értékének megfelelıen is tekintjük. → Aki valamilyen intellektuális álláspontot magáévá
tett, ellenséges módon szembeszáll bizonyos körülmények között az anima alakjában fellépı
érzés, s fordítva, az intellektuális beállítottságú animus erıszakosan viselkedik az érzelmi
beállítottsággal szemben.
Aki tehát ezt a trükköt szeretné véghezvinni, s nemcsak intellektuálisan, de érzelmi alapon is,
annak jól - rosszul szembesülnie kell az animusszal és az animával, hogy egy magasabb
egységnek, az ellentétek konjunkciójának egyengessen utat. Ez azonban a teljesség
elengedhetetlen elıfeltételére hívja fel a figyelmet.
A teljességHiba! A könyvjelzı nem létezik.et a pszichében önkéntelen illetve önálló életet élı
szimbólumok elızik meg. Ezek a Kvaternitás- és mandala-szimbólumok. Jelentıségük az
egység és a teljesség szimbólumai gyanánt megfelelıen igazolódott mind történetileg, mind a
gyakorlati pszichológia által.

62
A teljesség hasonlóan az animuszhoz és animához, egyfajta objektív tényezı, amely önállóan lép
fel az alannyal szemben, és az árnyéknál hierarchikusan magasabb helyzetnek megfelelıen a
teljesség is a szüzügiát felülmúló pozíciót és értéket kíván.
Utóbbi igencsak lényeges résznek tőnik, lehet az is, hogy olyan, mint az egész két fele, azaz a
királyi fivér-nıvér pár megjelenítése és egymásnak feszülı ellentéte, amelybıl az egész
szimbólumaként az isteni gyermekHiba! A könyvjelzı nem létezik. származik
Egység és teljesség állnak az objektív értékskála legmagasabb fokán, mert a jelképeiket már
nem lehet megkülönböztetni Isten képétıl.
A tapasztalat azt mutatja, hogy az egyéni mandalákHiba! A könyvjelzı nem létezik.
rendezı szimbólumok, ezért ezek a betegeknél fıként pszichés dezorientálódás, illetve
az újraorientálódás idején jelentkeznek. → Mint bővös kör ık idézik fel és őzik el az
ismeretlen, világtörvényt nem ismerı hatalmait, és egy olyan rendet mintáznak vagy
teremtenek, amely a káoszból kozmoszt csinál.
A tudat felé a mandalát pontszerő, homályos képzıdmény közvetíti, és rendszerint hosszabb és
alaposabb munkára és a sok projekció beépülésére van szükség ahhoz, hogy a szimbólum
kiteljesedését megközelítı teljességgel beláthatóvá tegye. A bepillantás tisztán intellektuális úton
nem történhet meg, mivel az intellektus kétségbevonhatatlanul hasznos a maga területén, ezen
túlmenıen azonban nagy csaló és szemfényvesztı, ti. ahol értékek kezelésére tesz kísérletet.
Az érték-funkció, azaz érzet a tudati tájékozódás nélkülözhetetlen alkotóeleme, és ezért nem
hiányozhat a többé-kevésbé teljes pszichológiai ítéletbıl, mert különösen hiányos lenne az a
modell, amelyet a valóságos történésnek kell elıállítania.
Az árnyék, a szüzügia, három pszichés tényezı, róluk csak többé kevésbé teljes tapasztalat útján
szerezhetünk kiegészítı képet.
A metafizikai elképzelésekHiba! A könyvjelzı nem létezik.et egyetemlegesen meglevı pszichés
eseményekre lehet vonatkoztatni, melyek így visszanyerik eredeti értelmüket:
 Árnyék: az egyetemes vonásokat viselı, a któnikus sötét világgal ellentétet alkotó alak.
 Szüzügia: az istenpárok pszichés modellje.
 MÉLY-ÉN: minden magasabb teljesség és egységelképzelés ideája, ahogy ez kiváltképpen
illik valamennyi monoteista és monista rendszerhez.
Ezzel helyreállítjuk a “metafizikai” nézetekként meghatározott projíciált tartalmak és az
Én kapcsolatát.
Sajnos a metafizikai fogalmak megléte és hihetısége semmiképpen sem jelenti tartalmuk
vagy tárgyuk jelenlétét, ámbár a nézet és a valóság egybeesése valamilyen különleges pszichés
állapotot, afféle kegyelmi állapotHiba! A könyvjelzı nem létezik.ot jelent, ami nem lehetetlen,
de a szubjektum nem képes önkényes felidézésére.

KRISZTUS A MÉLY-ÉN EGY JELKÉPE:

Krisztus szemlélteti a Mély-én archetípusát. Az isteni vagy mennyei jellegteljességét
jeleníti meg, azt az átszellemült embert, Istenfiát, aki bőn nélkül való.
Az istenkép úgy nyilvánul meg bennünk, mint okosság, igazságosság, mértékletesség,
erény, bölcsesség és fegyelmezettség.
Krisztus jelenti a tökéletes istenképet, ezért hívják “király”- nak is. Az İ menyasszonya
az emberi lélek, amely “valamilyen bensıséges rejtett szellemi misztériumban áll
összeköttetésben a Logosszal, ily módon ık ketten hús és vér, megfelelve Krisztus és az egyház
misztikus házasságának.

63
 Ebbıl a jelképbıl lett a középkor folyamán az alkímiában az ellentétek, azaz a kémiai
mennyegzı konjunkciója.
Az embernek elsı bőnbeesése által megtépázott istenképe megreformálható. Azok a
teljességképek, amelyeket a tudattalan idéz elı az individuációs eljárás folyamata közben, az a
priori meglevı archetípus / a mandala / ilyen “megreformálását” ábrázolják.
A Mély-én / a teljesség / spontán jelképeit gyakorlatilag nem lehet megkülönböztetni az
istenképtıl. A “megújítás”-on / változzatok át! / ellenére sem tényleges változás, hanem csak az
ıseredeti állapot helyreállítása, az apokatasztázis értendı, ez pontosan összecseng a teljesség
folyamatosan jelenlevı archetípusának empirikus pszichológiai tényével, amely ugyan könnyen
eltőnhet a tudat látómezejébıl, illetve lényegében sosem észlelhetı mindaddig, amíg valamely
átváltozása által megvilágosodott tudat újra fel nem ismeri ıt Krisztus alakjában.
Ezzel a “visszaemlékezéssel” áll helyre az istenképpel való ıseredeti állapot. Ez jelenti az
eltérı és egymással ellentétes irányba ható ösztöntörekvések nyomán létrejött személyiséghasadás
áthidalását, az integrációHiba! A könyvjelzı nem létezik.t. Ez csak ott nem következik be, ahol
az ember ösztöntermészetét illetıen még törvényesen állat módjára tudattalan.
Az egyház tanítása szerint a rossz voltaképpen csak a “tökéletesség hiánya” → “Minden jó
az Istentıl származik, minden rossz az embertıl.”
A gnosztikusok szerint Krisztus “levágta magáról az árnyékát”. Ha ezt elfogadjuk, akkor
az Antikrisztus alakjában könnyen felismerjük a levágott ellenpárt.
Ha Krisztus hagyományos alakjában felismerjük a Mély-én pszichikus jelenségével való
párhuzamot, akkor az Antikrisztus megfelel a Mély-én árnyékának, az emberi totalitás sötét
oldalának.
Amennyire a tapasztalat mutatja, a fény és az árnyék, olyan egyenletesen van elosztva az
emberi természetben, hogy a pszichés jelenség legalábbis inkább tompított fényben jelenik meg.
Mint ahogy azt a belsı ellentétekbıl összeállt archetipikus négyesség megmutatja, nem
tekinthet el a világos alakhoz tartozó árnyék felett, mert e nélkül nincs a teljességnek teste és
elveszíti emberszerőségét.
A keresztény szemléletben ezzel szemben az archetípus olyannyira reménytelenül két
összeférhetetlen részre hasadt szét, hogy ez a végén a metafizikai dualizmushoz vezet, ti. a
mennyei birodalom végérvényesen leválik a kárhozat tőzben égı világától.
Az antikrisztusi jelenség alkalmasint nem jelent mást, mint az ördögnek Isten
inkarnációjától kikényszeríttet elkülönülését, aki a tulajdonképpeni alakját Krisztus és ezzel Isten
ellenfeleként voltaképpen csak a kereszténység hajnalán nyeri el, minthogy Jób könyvében ı még
csak az egyik istenfi és Jahve bizalmasa volt.
Krisztus olyannyira egyoldalúan tökéletes, hogy az egyensúly helyreállítása végett
kikövetel magának valamilyen pszichés kiegészítıt. → Az Antikrisztus eljövetele nem csak
profetikus jövendölés, de könyörtelen pszichológiai törvény.
A valóságban a Krisztus-kép minden magasabbrendő differenciálódása a tudattalan
kiegészítı megfelelı erısödését hordozza magával, miáltal növekszik a feszültség a Fent és a
Lent között.
A reneszánszHiba! A könyvjelzı nem létezik. újjászületést jelent, és az ókori
szellemiség újraélesztését értették rajta. Ma már tudjuk, hogy ez a lényeget illetıen afféle állarc
volt, és hogy nem az ókori szellem született újjá, hanem sokkal inkább a középkori keresztény,
amely furcsa pogány elképzelések közepette formálódott, miközben az égi célt földire cserélte, és
mindennek nyomán a vertikális “gótikus” stílusból átment a világ és a természet horizontális
felfedezésébe.
A francia felvilágosodás már anti-keresztény folyamat.

64
 Krisztus az Ég királya, a Sátán az e világ királya. Az utóbbi is a Mély-ént szemlélteti, de
ennek sötét oldalából áll. Mind a ketten olyan keresztény szimbólumok, amelyek ugyanazt
jelentik, mint a két lator közé feszített megváltó képe. Ez a nagy jelkép azt akarja elárulni, hogy a
tudat további fejlıdése és differenciálódása belekeveredik az ellentmondás mindig fenyegetı
felismerésébe, és nem jelent kevesebbet, mint az Én keresztre feszítését, azaz ennek kínnal teli
lebegését két összeférhetetlen ellentét között.
Emellett nem lehet szó az Én teljes megszüntetésérıl, mert különben megsemmisülne vele
a tudat fókusza, aminek következménye a teljes öntudatlanság lenne. Az Én relatív megszüntetése
a kötelességek megoldhatatlan összeütközése esetében csak a legfıbb és a legvégsı döntésekre
vonatkozik, azaz másképpen: ilyenkor van egy szenvedı szemlélı, aki nem dönt, hanem aláveti
magát a döntésnek – kényrekedve.
A keresztények számára se az Isten, se Krisztus nem lehet paradoxon, egyértelmőnek kell
lenniük és ez a mai napig érvényes. A spekuláló értelem már a régieket arra csábította, hogy
megpróbálják Istent filozófiailag meghatározni, amikor is szinte arra kötelezték ıt, hogy a
Legfıbb Jó legyen. Isten mindenható és szabad.
Az ókeresztény írók minden jó okának Istent, minden rossz okának az embert tartották,
mert tagadták a gonosz önálló létezését. A gonosz szerintük a jó hiánya a lélek meghasonulása.
Az ördögHiba! A könyvjelzı nem létezik. már az ember elıtt létezett. Ha az ördög
szabad akaratából szakadt le az Istenrıl, azt bizonyítja, hogy a rossz már az ember elıtt a világon
volt, és ennélfogva ez utóbbi nem lehet egyedüli okozója, és hogy másfelıl az ördögnek is
“megcsonkított volt a lelke, amiért egy hasonlóan valóságos ok tehetı felelıssé.”
Aranyszájú Szent János / 344-407 /: “A rossz nem más, mint eltérés a jótól, tehát a jóval
egybevetve a gonosz másodlagos.”
Dionysius, Augustinus, Aquinói Szent Tamás: a rossznak önmagában nincs
szubsztanciája, illetve egzisztenciája, mivel csupán az egyedül szubsztanciával bíró csökkentett
jó. A rossz, a dolgok rossz használata, helytelen akarati döntés. / rossz hajlam általi káprázat stb. /
A pszichológia nem tudja, hogy önmagában mi a jó és mi a rossz, csak úgy ismeri
ıket, mint relációk fölötti ítéleteket: jó az, ami egy bizonyos álláspontból alkalmasnak -
elfogadhatónak vagy értékesnek tőnik, a rossz pedig az ennek megfelelı ellentéte.
Ha az amit mi jónak mondunk “valóságos” számunkra, akkor létezik számunkra
“valóságos” rossz is és gonosz is.
Az emberi természet végtelen gonoszságra képes, és a rossz cselekedetek éppolyan
valóságosak, mint a jók, ezért jócskán túllépnek az emberi tapasztalat birodalmán, azaz a lélek
önkéntelenül kimondja a megkülönböztetı ítéletet.
Csak a tudattalan nem ismer jót és rosszat. A pszichológia nem tudja, hogy a jónak vagy a
rossznak van nagyobb súlya a világon. Azt, pedig hogy mi is az egyetlen jó, senki se tudja
valamikor is megmondani. Semmiféle, a morális ítélet viszonylagosságát és esedékességét illetı
belátás nem segíthet itt rajtunk és mindazok, amiket jón és rosszon túlinak vélünk, rendszerint az
emberiség olyan leggonoszabb kínzó szellemei, akik önnön lázuk kínjában félelemben
vergıdnek.
A szinkrétista zsidóság gnosztikus köreinek nézete: az Istennek két fia van, az idısebb a
Sátán és a fiatalabb Krisztus. A kereszténységen belül ez egészen a Bogumilokig és a Katarokig
jutott, a zsidóságnál vallási spekulációkban folytatódott és a kabbalista szefirot fa két oldalán
találta meg maradandó voltát, a chesszedben / szeretet / és a dinben / igazságosság /.
Azt is elıadja a zsidó hagyomány, hogy Isten önmagához imádkozik: “Legyen meg az
akaratom, hogy gyızedelmeskedjen a könyörületem és az irgalmam eltakarja a többi
tulajdonságomat.”

65
 A pszichológia tudja, hogy az egyenértékő ellentétek a megismerési aktus
megkerülhetetlen belsı feltételei, nélkülük lehetetlen lenne a megkülönböztetés. De az épp nem
valószínő, hogy valami, ami annyira össze lenne kapcsolva a megismerés aktusával, mindjárt a
tárgy tulajdonsága is lenne. Sokkal inkább azt gondoljuk, hogy elsısorban a tudatunk nevezi el,
értékeli a dolgok közötti különbségeket és talán még elı is idézi ott, ahol még csak észre sem
vehetı valami különbség.
A keresztény szemléletben Krisztus kétségkívül a Mély-én megtestesülése.
A pszichológiai Mély-én olyan transzcendens fogalom, amely kifejezi a tudatos és a
tudattalan tartalmak summáját, ezért csak valamely antinómia alakjában írható le, azaz az
attribútumoknak ki kell egészülniük az ellentéteik által, hogy helyesen jellemezzék a
transzcendentális tényhelyzetet.
Ez legegyszerőbben az ellentét-kvaternitás formájában oldható fel:
Egyszeri

Egyedüli Általános

Örök
E formula nem csak a pszichológiai Mély-ént fejezi ki, hanem Krisztus dogmatikus
alakját is. A Mély-én individualitásként egyszeri és egyedüli, archetipikus jelképként viszont
istenkép, tehát általános és örök. Ha a teológia éppenséggel jónak és szelleminek határozza meg
Krisztust, akkor a másik oldalon a “rossz” és “któnikus” vagy “természetes” keletkezik, ami
éppen az Antikrisztust jeleníti meg. Ebbıl egy olyan ellentét kvaternitás jelenik meg, amely a
pszichológia síkján azáltal egyesül, hogy a Mély-én nem számít éppenséggel se “jó”-nak, se
“szellemi”-nek, s így árnyéka is sokkal kevésbé lesz fekete. Ezentúl már nem kell elkülöníteni a
“jó” és a “szellemi” ellentétét.
Jó

Szellemi Anyagi v. któnikus

Rossz
A pszichológiai Mély-ént ez a kvaternitás jellemzi, mert totalitás gyanánt per definition
bele kell érteni a világos és a sötét oldalakat, ahogy a Mély-én is magába foglalja a férfiast és a
nıiest, ezért is jelképezik, a házasság-kvaternióval. Ez okból az individuáció mysterium
coniunctionis, amikor is úgy tapasztaljuk meg a Mély-ént, mint az ellentétes felek mennyegzıi
egyesülését, és ez, mint összetett teljesség pedig spontán módon megnyilatkozó mandalában
jelenül meg.
Baszilidész II. sz. Hippolytus híradása szerint: a “nem jelenlevı Isten hármas fiúságot
alkotott: az elsı fiú a legfinomabb minıségő, fent maradt az Atyánál, a második kissé lejjebb
ereszkedik, mivelhogy durvább a minısége, de kap szárnyakat. A harmadik fiú pedig, mert a
természetének szüksége volt a megtisztulásra / apokhatarszisz / a legmélyebbre kerül, a
“formátlanságba”. E “fiúság” tehát nyilvánvalóan a tisztátalanság miatt a legdurvább és
legnehezebb. A nem jelenlevı Isten e három emanációjában vagy kinyilatkoztatásában könnyen
felismerjük a szellem - lélek - test hármasságát / pneumatikon - pszükhikon - szarhikon /
A szellem és a lélek, mint az éter és a sas, a fény régiójában vagy közelében idıznek,
mialatt a test mint nehéz, sötét és tisztátalan valami, meg van fosztva a fénytıl, de azért mégis a

66
harmadik fiúság isteni csíráját hordozza magában, persze tudattalan alaktalanságban. E csírát
Jézus mintegy felébreszti, megtisztítja és képessé teszi a felemelkedésre / anadromé /, éspedig
azon körülmény folytán, hogy Jézusban is differenciálódtak az ellentétek a szenvedés / mégpedig
a “keresztre feszítés”, azaz a négy részre való felosztás / által. Jézus tehát a harmadik fiúság
feltámadására szolgáló mintakép, aki a sötétségben várakozó emberiséget jeleníti meg. /
bensıséges szellemi ember /.
İ az aki teljesen megfelel a háromságnak is, amikor is Jézus, Mária fia, a testet öltött
embert jeleníti meg, az ı közvetlen elıfoka azonban a második Krisztus, a hebdomák legfelsıbb
arkhónjának a fia, és az ı elsı prefigurációja végül a Krisztus, mint az ogdoák legfelsıbb
arkhónjának, ti. a demiurgosz Jahvénak a fia.

67
 Jung:

Gondolatok a szenvedésrıl és gyógyításról

• Csak akkor van esélyünk rá, hogy kikapaszkodjunk a verembıl, ha beleestünk.

• A szenvedést mint a valóságos és természetes tapasztalatot tabuként kezelik - akárcsak a
halált.
• Minden betegségnek téves vagy még nem helyes életfelfogás az oka, és minden válság egy
esély magvát tartalmazza.
• A lelki élet ébredését problémák, szenvedések kísérik.
• Fény és árnyék kiegészítik egymást / Lao - ce / és így vagyunk az örömmel és a szenvedéssel
is.
• De hát mi is tulajdonképpen a psziché?
Egy materialista elmélet szerint közönséges epifenomén / másodlagos fontosságú kísérı
jelenség /, organikus agyi folyamatok mellékterméke. E szerint minden lelki zavarnak kell
szervi vagy fizikai okának lennie, amely csupán jelenlegi diagnosztikai eszközeink
tökéletlensége folytán nem deríthetı ki.
• A neurózis kezelésében az a feladatunk, hogy megközelítıleg helyreállítsuk a “tudatos” és a
“tudattalan” összhangját.
• A lélek és a test nyilván egy ellentétpár és mint ilyen kifejezıdése egy lénynek, amelynek a
természete nem ismerhetı meg sem az anyagi jelenségbıl sem pedig a közvetlen érzékelésbıl.
• A neurózisok félreismerhetetlen jellemzıje az, hogy lelki okok idézik elı ıket, és kizárólag
lelki eszközökkel gyógyíthatók.
• Ma annyit tudunk, hogy a lélekben vannak szellemi okok által elıidézett változási
folyamatok...→ Csak azt tudjuk, hogy a neurózisok nagy részének oka e folyamatok
valamilyen zavara.
• Alapjában véve semmi újat ismeretlent nem fedeztünk fel az elmebetegben, inkább a magunk
tulajdon lényének rejtett altalaját.
• Freud munkái kimutatták, hogy a funkcionális neurózisok kauzális tekintetben tudattalan
tartalmakon alapulnak, amelyek jellegébıl megérthetjük, hogyan keletkezett a betegség
• A szenvedés alapja a lelki tétlenség, a lelki meddıség.
• A neurózisban az alkalmazkodási folyamat zavart, illetve a neurózis maga egy megzavart vagy
leromlott alkalmazkodási folyamat amelynek két fı formája van:
1. A külsı körülményekhez való alkalmazkodás zavart:
A. A külsı körülményekhez való alkalmazkodást megzavarja az, hogy a szubjektum teljesen
csak a külvilághoz próbál alkalmazkodni, teljesen elhanyagolva a belvilágot, ami lényegesen
megzavarja az alkalmazkodási aktus egyensúlyban tartását.
B. vagy a zavar oka a belsı körülményekhez való túlzott alkalmazkodás.
2. A belsı körülményekhez való alkalmazkodás zavart:
A. A külvilághoz való kizárólagos alkalmazkodás vagy
B. azáltal, hogy a szubjektum elhanyagolja a külvilágot a belsı világhoz való alkalmazkodás
kedvéért.

68
• A neurotikus nem azért beteg, mert elvesztette régi hitét, hanem mert még nem találta meg
legjobb igyekezetének új formáját.
• Ha az ember meghasonlott önmagával, és nem tudja ezt, akkor illúziói vannak, ha azonban
tudja – eljutott az individuáció fokára. Schopenauer szerint a humor az ember egyetlen isteni
tulajdonsága.
• A neurózisban valójában a még fejletlen személyiség egy darabja, a lélek értelmes darabja
rejlik, amely nélkül az ember reményvesztettségre, keserőségre és egyéb életellenes
hangulatokra van kárhoztatva.
• Ránk, emberekre nagyon jellemzı, hogy amíg a dolgok függıben vannak, és van még esélyünk
rá, hogy tovább és egyre tovább húzzuk, mindig reménykedünk, hogy a legközelebbi utcasarok
mögött megtaláljuk a jót, és ezért sohasem ragaszkodunk hozzá, hogy ott legyünk boldogok,
ahol éppen vagyunk. De mihelyt megállapodunk, és azt hisszük, hogy most aztán biztos a
siker, ott állunk egy téglafal elıtt. Nem fordul felénk a szerencse, sıt meglehetıs feszültséget
okozva várat magára. És ilyenkor sajnálkozva gondolunk vissza az elmúlt idıkre, amikor még
elszökhettünk és valahol a láthatáron lebegı felhık között eltőnhettünk. Így ígértünk
magunknak mindig újabb országokat, újabb esélyeket, csodálatos dolgokat és kergetjük egyre
tovább az álmokat és közben provizórikus életet élünk.
• Mivel a neurózis az emberi tudat fragmentális, töredékes állapotából keletkezik, csak úgy
gyógyítható, ha helyreállítjuk az ember megközelítı teljességét.
• A neurózis az önszabályozó pszichikai rendszer kísérlete az egyensúly helyreállítására,
ugyanúgy, mint az álom – csak épp erıteljesebb és drasztikusabb.
• Miként a testnek szüksége van táplálékra, és nem is akármilyenre, hanem a csakis neki
megfelelıre, akként szüksége van a pszichének is léte értelmére.
• Halála az a léleknek, ha tudattalanná válik. Emberek meghalnak, mielıtt beáll a test halála,
mert a lélekben a halál fészkel.
Lárvaszerő piócák ık, akik kísértetként járnak - kelnek, holtak, de még mindig szívják a vért.
Ez egy neme a halálnak ...
Eltávolodhat az ember a problémáitól, csak annyi kell, hogy elég sokáig ne vegyen tudomást
róluk. Elfuthat elılük, de ez a lélek halála...
• Nem lehet olyan rendszert vagy igazságot kitalálni, amely azt tudná adni, amire a betegnek
szüksége van, nevezetesen HITET, REMÉNYT, SZERETET, és tudást.
Az emberi törekvésnek e négy nagyszerő vívmánya voltaképpen afféle kegyelmi ajándék,
amelyet sem tanítani, sem tanulni, sem adni, sem elvenni, sem elveszíteni sem kiérdemelni
nem
lehet, mert emberi önkénytıl, független, irracionális feltételhez, nevezetesen az élményhez
kötött. Élményeket azonban nem lehet “csinálni”. Az élmények megtörténnek, de nem
abszolút, hanem szerencsére relatív módon. Közeledhetünk hozzájuk. Ennyire futja emberi
erınkbıl ..., és emellett az élményhez vezetı út egyáltalán nem valami mőfogás, hanem inkább
merész vállalkozás, amely az egész személyiség teljes bevetését igényli.
• Azt sem mondhatjuk, hogy a szenvedés egyenlı az öröm hiányával, mivel az utóbbi legfeljebb
unalmat jelent, ami egyáltalán nem pozitív szenvedés.
• A lélek szenvedésébıl fakad minden szellemi alkotás és a szellemi embernek mindenféle
progressziója.
• Gyógyítani annyi, mint egésszé tenni.

69
• Schopenhauer német filozófus azt mondja, hogy a boldogság csupán a szenvedés vége. /
negatív megfogalmazásban /
• A boldogság és a szenvedés az élet számára elengedhetetlen ellentétpár.
• Csak az válik személyiséggé, aki tudatosan képes engedelmeskedni a benne megfogalmazódó
belsı parancs erejének, akit viszont legyőr ez a hatalom, az az események vak folyásának rabja
lesz és megsemmisül.
• Az ember beteg, de a betegség a természet kísérlete arra, hogy meggyógyítsa.
• A primitív emberek lelkei a személyes tudattalan autonóm komplexusainak, a szellemek
viszont a kollektív tudattalan komplexusainak felelnek meg.
• Senki sem válik tudatossá szenvedés nélkül.
• Csak annak van gyógyító ereje, ami a beteg számára valóságos.
• A neurózisokat fıleg lelkiismereti konfliktusok idézik elı, meg súlyos morális problémák,
amelyek megválaszolását a gyógyító folyamattól várják.
• Nem a neurózist gyógyítjuk, hanem a neurózis gyógyít bennünket.
• Lelki fejlıdésünk csak úgy lehetséges, hogy elfogadjuk magunkat úgy, ahogy vagyunk és
megpróbáljuk komolyan élni a ránk bízott életet.
• Az emberi psziché borzasztóan kétélő dolog. Minden egyes esetben fel kell tennünk a kérdést,
hogy beállítódással, vagy úgynevezett habitussal, vagy talán pusztán kompenzációval van-e
dolgunk.
• Az emberi élet nagy döntései rendszerint inkább az ösztönöknek és egyéb titokzatos, tudattalan
tényezıknek van alávetve, mint tudatos önkénynek és jóakaratú okosságnak.
• Konfliktusokat ügyes furfangok vagy intelligens hazugságok sohasem oldanak meg, hogy
megoldódjanak, el kell viselni ıket. Úgyszólván fel kell izzítani ıket, amíg a feszültség
elviselhetetlenné válik, azután az ellenpárok lassan egybeolvadnak. Egyfajta alkimista eljárás
ez, nem pedig racionális választás vagy döntés. A szenvedés elengedhetetlen. Minden
valóságos megoldást csakis intenzív szenvedés révén találunk meg. A szenvedés mutatja meg,
milyen mértékben vagyunk elviselhetetlenek magunk számára. Egyezz ki ellenségeddel a
külsıvel és a belsıvel.
• Azt hiszem a szenvedés az emberi élet lényeges alkotórésze, amely nélkül teljesen
cselekvésképtelenek lennénk. Mindig megpróbálunk kitérni a szenvedés elıl. Ezer meg ezer
módon kísérletezünk, de teljesen sohasem sikerül. Ezért jutottam arra a következtetésre, hogy
mindenképpen keresnünk kellene legalább egy olyan utat, amely lehetıvé teszi az emberek
számára, hogy elviseljék az elkerülhetetlen szenvedést, minden egyes emberi lény
osztályrészét. Aki legalább annyit elért, hogy el tudja viselni a szenvedést, már csaknem
emberfeletti feladatot teljesített. Ez bizonyos fokig örömmel vagy elégedettséggel töltheti el.
Ha ezt ön boldogságnak nevezné, nem volna sok kifogásom ellene.
• Az orvosnak, akárcsak a nevelınek, mindig szem elıtt kell tartania azt a lehetıséget, hogy
téved, becsapódik, s hogy nem csupán a páciense csaphatja be, hanem elsısorban ı saját
magát. Leküzdhetetlenül nagy az ember hajlama arra, hogy illúziókban éljen és – jó vagy rossz
értelemben – önmagáról alkotott fikciókban higgyen. A neurotikus olyan ember, aki áldozatul
esik az illúzióinak.
• A lélekgyógyászatnak nemcsak van módszere: ı maga a módszer. Mővészet az egész embert
igényli.
• A pszichoterápia tárgya nem a neurózis fikciója, hanem egy ember megzavart teljessége.

70
• A lelkiismeretes orvosnak / tanárnak / képesnek kell lennie arra, hogy kételkedjen minden
tudományában, máskülönben a séma rabja lesz.
• Minden redukció, a kulturális fejlıdés szilárdan kijelölt pályájáról való minden letérés
legfeljebb korcs állattá változtatja az embert, nem pedig úgynevezett természeti emberré.
• Néha valóban szembesülünk azzal a kérdéssel, megtehetjük-e, hogy megmentsünk valakit a
sorstól, amelyet késıbbi fejlıdése érdekében vállalnia kell.
• Bőneink, tévedéseink és hibáink szükségesek számunkra, hiszen épp ık a fejlıdés
legértékesebb ösztönzıi.
• Életük delén, azaz 35 éven felül túli pácienseim közt egyetlen egy sincs, akinek végsı
problémája ne a vallásos lelkiség volna. Végsı soron mindegyik abba betegszik bele, hogy
elvesztette azt, amit eleven vallások mindenkor megadta híveiknek, s egyikük sem gyógyult
meg igazán, aki nem nyerte vissza vallásos lelkületét, aminek természetesen semmi köze
felekezethez vagy egyházi hovatartozáshoz.
• Osztom azt a meggyızıdést is, hogy az igazi vallásosság a legjobb gyógyszer minden lelki
szenvedésre.
• A lélek “épsége”, az “istenek kiengesztelése”.
• A vallásHiba! A könyvjelzı nem létezik. a lélek el- és felismerése, és egyszersmind a lélek
lényegének megnyilatkozása és megnyilvánulása. → A nagy összefüggés elvesztése a legfıbb
neurotizáló tényezı.
• Az ésszerően rendezett világ mögött bosszúszomjasan vár az ész által megerıszakolt természet
arra a pillanatra, amikor az elválasztó-fal ledıl, hogy pusztító erıvel behatoljon a tudatos létbe.
Az ember a legısibb és legprimitívebb idık óta tudatában van ennek a veszélynek, a lélek
veszélyének, és ezért mágikus és vallásos szokásokat alakított ki, hogy védekezzen a
fenyegetéssel szemben és gyógyítsa a közben bekövetkezett lelki sérüléseket.
A szenvedı emberen sohasem segít az, amit ı maga kieszel, hanem csakis az emberfölötti,
kinyilatkoztatott igazság, amely megszabadítja a szenvedı állapottól.
• Mint ismeretes, a meg nem értett szenvedést nehéz elviselni, és viszont gyakran csodálkozva
látjuk, hogy mi mindent kibír egy ember, ha a miért?-et és a mivégé?-t érti. Az eszközöket
ehhez vallási vagy filozófiai természető, magasrendő világnézeti alapelvek nyújtják neki.
• A vallásos filozófiai beállítódás nem ugyanazt jelenti, mint a dogmában való hit. A dogma
múlékony intellektuális megfogalmazás, és csupán idı és körülmények által meghatározott
eredménye a vallásos-filozófiai beállítódásnak. A beállítódás maga kulturális vívmány és
biológiai tekintetben rendkívül fontos funkció: ez teremti meg ugyanis azokat az indítékokat,
amelyek arra késztetik az embert, hogy saját érdekein túllépve is alkosson, és ha szükséges,
feláldozza magát az emberi nem céljaiért.

71
C. G. Jung

Emlékek, álmok, gondolatok.

• Életem a tudattalan önmegvalósításának története.

• Mint minden teremtmény, én is a végtelen Istenségrıl szakadtam le, de nem állíthatom magam
szembe sem valamilyen állattal, sem növénnyel vagy egy kıvel.
• Az élet bonyodalmai – hacsak nem találni rájuk belülrıl választ és megoldást – végsı soron
nem sokat jelentenek.
• Mindig olyannak éreztem az életet, mint egy növényt, amely a gyökértörzsébıl él.
Tulajdonképpeni élete láthatatlan, a rizóma mélyén rejlik. Mindaz, ami a talaj fölött van, csak
egy nyáron át tart.
• megismerés kritikája - tapasztalás - a hit fı bőbe, hogy megelızi a tapasztalást
• Hosszabbodnak az árnyékok.
• Mindenekelıtt az a döntı, hogy meg tudjuk különböztetni egymástól a tudatot és a tudattalan
tartalmakat. Utóbbiakat úgyszólván izolálni kell, ez pedig úgy megy a legkönnyebben, ha
megszemélyesítjük ıket, majd a tudat felıl kapcsolatot létesítünk velük. Csakis így foszthatjuk
meg ıket attól a hatalomtól, amellyel különben fölébe kerekednek a tudatnak.
Amit az Anima mond, abban gyakran ellenállhatatlan erı és mélységes ravaszság lakozik. Az
animának a tudattalan szócsövének kétértelmősége mindenestıl tönkretehet egy férfit. Végsı
soron mindig a tudat a mértékadó, mert megérti a tudattalan megnyilvánulásait és állást foglal
velük szemben.
Az anima pozitív aspektusa: ı továbbítja a tudattalan képeit a tudatnak.
Módszer: ha valami nyugtalanít, zavaró érzésem van, megkérdezem az animát:
“Most mi bajod? Mit látsz? Tudni akarom!” Erre az felidéz egy képet, ezt elemzem az
animával → a feszültség megszőnik.
• Ahhoz, hogy a tudattalan elıfeltételeinek zsarnokságától megszabaduljunk, szükség van mind
az intellektuális, mind az etikai kötelezettség teljesítésére.
• A tudattalan képei révén súlyos felelısség hárul az emberre. Meg nem értésük, csakúgy mint
az etikai kötelezettség hiánya, megfosztja az életet teljességétıl és jó néhány egyéni életnek a
töredékesség kínos jellegét kölcsönzi.
• A mandalaHiba! A könyvjelzı nem létezik.: “formálódás, átalakulás, az örök értelem örök
hordozója”. Ez pedig a Mély-én, a személyiség teljessége, amely, ha minden jól megy,
harmonikus, ámde nem tőr el semmiféle önáltatást. A mandala a centrum. Ez a kifejezıdése
minden útnak. Út a középponthoz, az egyénné váláshoz.
• A lelki kibontakozás célja a Mély-én. Lineáris fejlıdés nem létezik, mindenképpen körbe kell
járnunk önmagunkat. Egyértelmő fejlıdés legföljebb kezdetben lehetséges, késıbb minden a
középpont felé mutat.
• Jung a libidóHiba! A könyvjelzı nem létezik.t a fizikai energia lelki megfelelıjének tartja,
ezért elutasítja természetének mindenféle minıségi definícióját. / szexualitás, hatalom, éhség
stb. /
• Az emberi ösztönHiba! A könyvjelzı nem létezik.öket energetikai folyamatok
megnyilvánulási formáinak tekinti, vagyis a hıvel, fénnyel stb. analóg erınek.

72
• A tudattalan nem más folyamatnál és hogy a psziché tulajdonképpeni átalakulását vagy
fejlıdését az énnek a tudattalan tartalmaihoz való viszonya indítja el.
• Jung központi fogalma: individuációs folyamat.
• A tudattalanban hosszú távon elıre készülıdik a jövı, melyet tisztán látó emberek
megláthatnak.
• Testünk és lelkünk olyan elemekbıl áll, amelyek már mind megvoltak ıseinkben is. Az “új” az
egyéni lélekben az ısrégi alkotóelemek szüntelenül variált újraegyesülése, test és lélek tehát
elsırendően történelmi karakterő és nem talál igazi lakóhelyre az újban, vagyis az ısi vonások
csak részint otthonosan benne.
• Már nem abból él az ember amije van, hanem az ígértébıl, nem a mai nap világosságában,
hanem a homályos jövıben, onnan várja az igazi napkeltét. Nem akarják tudomásul venni,
hogy minden ami jobb, csak valami rosszabb árán szerezhetı meg. A nagyobb szabadság
reményét semmivé teszi az egyre növekvı mértékő rabszolgai kiszolgáltatottságunk az
államnak, nem is szólva azokról a veszélyekrıl, amelyeknek a tudomány ragyogóbbnál
ragyogóbb tesznek ki bennünket.

Minél kevésbé értjük azt, ami után apáink és ısapáink kutatnak, annál kevésbé értjük
önmagunkat és minden erınkkel csak ösztönvilágától és gyökereitıl fosztjuk meg az egyes
embert, úgyhogy már csupán a “nehézségi erı szellemének” enged, mint a tömeg részecskéje.
• Az idırövidítı intézkedések csak a tempót gyorsítják igen kellemetlenül és ezáltal kevesebb
idınk marad, mint valaha.
• A “menedék” abban áll, hogy a tudattalan benyomásokat figyelmeztetı álmok segítségével
tudatosíthatjuk. Az álmok megmutatják, hogy valami nem egyszerően csak tétlenül elszenvedi
bennünk a tudattalan hatást, hanem ellenkezıleg: mohón azonosulni törekszik az árnyékkal.
• A fehér ember a fejével gondolkodik, a természeti ember a szívével.
• Az emberi élet értelme: a teremtés befejezéséhez elengedhetetlenül szükséges az ember, mi
több: ı maga a világ második teremtıje, csak ı adja meg a világnak objektív létét és értelmét
és az ember ezáltal találta meg pótolhatatlan helyét a lét nagy folyamatában.
• Az indus célja nem a morális tökéletesség, hanem a nirvána státusa.
• “A természetet, a lelket és az életet én mintegy a kibontakozott Istenségnek érzem.”
• Az az ember aki nem járta meg szenvedélyeinek poklát, nem is küzdötte le ıket soha. Ott
vannak a szomszédjában és még észbe sem kapott, máris felcsaphat egy lány.
• Velünk született akaratunk szigorú határok közé szorít és ezért létünkkel és
gondolkodásunkkal együtt ehhez a mi világunkhoz köt bennünket.
• Minél nagyobb teret nyer a kritikus ész, annál inkább elszegényedik az élet, ám minél többet
vagyunk képesek tudatosítani a tudattalanból, a mítoszból, annál több életet integrálunk.
• A túlbecsült értelemnek és az abszolút államnak közös vonása, hogy uralmuk alatt elnyomódik
az egyén.
• A mítoszok a tudomány legrégibb formái.
• A psziché egy része nincs alávetve térnek és idınek.
• A tudat egyes elemei idınként elmerülnek a tudattalanban és önmagukban - az idıtlenségbe,
ezért föl kell világosítani a tudattalan alakjait, vagy a tılük gyakran meg sem különböztethetı
“elhunytak szellemét”.

73
• Látszólag ugyan határtalan tudás rejlik a természetben, de csakis megfelelı idıkörülmények
között foghatja fel a tudat.
• Jung tapasztalata szerint az elhunytak lelke csak “annyit tud”, amennyit halála pillanatában
tudott, azon túl semmit. Innen ered az az igyekezetük, hogy behatoljanak az életbe és
részesedjenek az ember tudásában.

Úgy kérdeznek a halottak, mintha a mindentudás nem volna a birtokukban, hanem csakis az
élı ember testbe zárt lelkébe hatolhatna be.

Úgy tőnik, hogy csak az élık szelleme képes világos és döntı felismerésre jutni. “Az idıben és
térben háromdimenziós világot én afféle koordinátarendszernek tartom, ami az életen túl, a tér
és idıkívüliségben talán mint egy sok aspektusú ıskép, talán mint egy archetípus körül
gomolygó diffúz “megismerés-felhı” jelenik meg. A koordináta-rendszer azonban szükséges,
hogy a különbözı tartalmakat meg lehessen egymástól különböztetni. Efféle mőveletet
elképzelhetetlennek vélünk az idı-tár meghatározottsága nélküli diffúz mindentudás vagy
alanytalan tudat állapotában. A megismerés - akárcsak a nemzés, feltételezi az ellentétet az itt
és az ott, a fent és a lent, az elıbb és az utóbb között.

Hogyha lenne a halál után tudatos lét, akkor szerintem abban az irányban fejlıdne, mint az
emberiség tudata, amelynek mindig van egy felsı, bár kitolható határa. Sokan vannak, akik
haláluk pillanatában nemcsak a tulajdon lehetıségeikrıl maradnak le, hanem mindenek elıtt
messzire lemaradtak mindattól, amit mások már az ı életük idején tudatossá tettek. Innen
származik az az igényük, hogy halálukban eljussanak a tudatosságban való részesedéshez, amit
életük folyamán nem szereztek meg.” “feleségem még a halála után is dolgozik önnön szellemi
továbbfejlesztésén”.
• Csakis itt a földi életben, ahol az ellentétek ütköznek, emelhetı magasabb fokra a tudat. Úgy
látszik, Ez az ember metafizikai feladata, de “mitologizálás” híján csak részben teljesítheti.
A mítosz kikerülhetetlen és elengedhetetlen közbülsı fokozatot alkot a tudatos megismerés
és a tudattalan között.
Bizonyos, hogy a tudattalan többet tud a tudatnál, de ez a tudásnak egy különös fajtája, tudás
az örökkévalóságban, többnyire semmi kapcsolata nincs az itt és a most fogalmával és nem
veszi figyelembe értelmünk nyelvezetét.
• “Így hát az álom azt mondja, hogy anyám lelke fölvétetett a Mély-énnek ama nagyobb
összefüggésébe, amely túl van a leszőkített keresztény erkölcsön: tudniillik a természetnek és
szellemnek az ellentétek konfliktusát átfogó összességébe.”
• A halálHiba! A könyvjelzı nem létezik.:
a. Kegyetlen valóság, brutális önkény, mely elragadja az embert, jeges halotti csend.
b. Örömteli esemény. Az örökkévalóság jegyében mennyegzı, misztikus egyesülés. A lélek
mintegy eljut hiányzó másik feléhez, hozzájut a teljességhez.
• Minthogy a tudattalannak a maga tér-idı realitásarévén jobb információs forrásai vannak, mint
a tudatnak, amely csak az érzésekre hagyatkozhat, a halál utáni élet mítoszát illetıen rá
vagyunk utalva az álomnak és a tudattalan más hasonló spontán megnyilvánulásainak gyér
jelzéseire.
• A nyugati ember mitikus igénye extrovertáltHiba! A könyvjelzı nem létezik.: evolúciós
világképet kíván meg, amelynek kezdete van és célja. Ki akarja teljesíteni a világ értelmét.

74
 A keleti ember introvertáltHiba! A könyvjelzı nem létezik.: reinkarnáció - szamszára,
statikus önmagába zárt körforgás. Az ember értelmét akarja kiteljesíteni és közben lehántja
magáról a világot és a létet. / Buddha /
Jung mindkettınek igazat ad: a nyugati ember kivetíti az értelmet és a tárgyakban véli föllelni,
a keleti önmagában érzi → De az értelem kívül is, belül is egyaránt ott van.
• Az újjászületés eszméjétıl nem lehet elválasztani a karmátHiba! A könyvjelzı nem létezik..
A döntı kérdés az, hogy az ember karmája személyes-e, vagy sem. Ha a sors rendelése,
amellyel egy ember belép az életbe, elmúlt életek cselekvéseit és teljesítményeit képviseli,
akkor személyes folyamatosság áll fenn. Ha nem, akkor a születés pillanatában mintegy
megragad az ember egy karmát, úgy hogy az újra testet ölt, de nem áll fenn semmilyen
személyes folytonosság.
“Nem tudom megválaszolni a kérdést, hogy vajon az a karma, amelyet én élek, elmúlt életeim
eredménye-e, vagy nem inkább ıseim vívmánya, akiknek az öröksége bennem összegzıdik.
Vajon ıseim életének kombinációja vagyok és az ı életüket testesítem meg újra? Éltem már
egyszer régebben mint meghatározott személyiség, és eljutottam abba az életbe odáig, hogy
most a megoldással próbálkozhatom? Fogalmam sincs. Buddha nyitva hagyta a kérdést és
megkockáztatom a feltevést, hogy maga sem tudta teljes bizonyossággal.”
• “Jól el tudnám képzelni, hogy éltem már régebbi évszázadokban, és ott olyan kérdésekbe
ütközten, amelyeket akkor még nem tudtam megválaszolni, hogy újra kellett születnem, mert a
rám bízott feladatot nem teljesítettem.
Ha meghalok – így képzelem – követnek tetteim is. Azt viszem magammal, amit elvégeztem.
Csakhogy eközben az a feladatom ,hogy életem végén ne álljak ott üres kézzel.”
• “Létezésem értelme az, hogy az élet kérdést tett föl nekem. Vagy fordítva: én
magam vagyok a kérdés, amelyet a világhoz intézek, és föl kell mutatnom a
magam válaszát, különben csupán a világ válaszára hagyatkozhatom. Ez az a
személyfölötti életfeladatHiba! A könyvjelzı nem létezik., amelyet csak
kínkeservesen valósíthatok meg.”
• “Amit ıseim élete eredményének vagy személyes elıéletemben szerzett karmának érzek, lehet
talán éppen úgy valamilyen személytelen archetípus is, amely ma feszültségben tartja az egész
világot, és engem különösen megragadott, mint például az isteni háromság világi fejlıdése és
konfrontációja a nıi elvvel, vagy változatlanul esedékes válasz a GONOSZ eredetérıl föltett
gnosztikus kérdésre, más szóval: a keresztény istenkép hiányos volta.”
• “Nemrégiben feljegyeztem álmaim egész sorát, amelyek nagy valószínőséggel egy általam is
ismert elhunyt személyiség reinkarnációs folyamatára utalnak.”
• “Ha föltesszük, hogy - odaát - minden folytatódik, nem tudunk másféle létezést elképzelni,
csakis a pszichikait, a psziché létéhez ugyanis nincs szükség sem térre sem idıre. A pszichikus
lét, kivált a belsı képek, amelyekkel már most is foglalkozunk, szolgáltatják az anyagot
mindenféle mitikus okoskodáshoz a túlvilági létrıl, amelyet én a képi világban való
elırehaladásnak vélek. Ily módon a psziché lehetne a lét, amelyben a “túlvilág” vagy a “holtak
országa” rejlik. A tudattalan és a “holtak országa” e tekintetben rokon értelmő szavak.
Lélektani szempontból a “túlvilági élet” az öregkori lelki élet következetes folytatásának
tőnik. A megöregedésHiba! A könyvjelzı nem létezik. során ugyanis magától értetıdıen
egyre nagyobb szerephez jut a szemlélıdés, az elmélkedés és a belsı képek megjelenése.
“Véneitek álmokat álmodnak.” /ApCsel 2.17, Joel próféta 2.28 / Ennek mindenesetre
elıfeltétele, hogy az öregek lelke ne fásuljon el, ne keményedjék meg. Öregkorában az
ember lassan levetíti belsı látása elıtt emlékképeit, és a múlton elmélkedve belsı és külsı

75
 képekben megismeri önmagát. Olyan ez, mint a túlvilági létbe vezetı elsı lépcsıfok vagy
elıkészület, amint PlatónHiba! A könyvjelzı nem létezik. felfogása szerint a bölcselet
felkészülést jelent a halálra.”
• “A világ sokkal egységesebbnek látszik, semhogy olyan “túlvilágHiba! A könyvjelzı nem
létezik.” létezhetne, amelybıl teljességgel hiányzik az ellentétesség. Nagyszerő lesz és
félelmetes az a világ, amelyikbe halálunk után kerülünk, akárcsak az Istenség és az elıttünk
ismert természet.
Azt sem tudom elképzelni, hogy a szenvedés mindenestül megszőnne. Igaz ugyan, hogy amit
látomásaim során 1944-ben átéltem, felszabadulás a test terhe alól és a dolgok értelmének
felismerése, lelkem mélyéig boldoggá tett, de azért ott is volt sötétség, és különös módon
megszőnt az emberi melegség ...
Mit jelentsen ez? Ha a teremtés nem volna alapvetıen hiányos, ha nem volna benne ıseredeti
defektus, akkor miért támadna fel az alkotó igyekezet, a kiteljesedés utáni vágy? Miért fontos
az isteneknek az ember és a teremtés? Holott egy Buddha a maga tagadását szegezte szembe a
lét szenvedéssel teli illúziójával, a keresztény ember pedig a mielıbbi világvégében
reménykedik?”
• “Valószínőnek tartom, hogy a túlvilágon is akadnak valamiféle korlátozások, ám a holt lelkek
csak lassacskán fogják föl, hol vannak a felszabadult állapot határai. Kell, hogy legyen “ott”
valahol egy e világhoz kötıdı kényszer, amely véget akar vetni a túlvilági állapotnak. Ez az
alkotó kényszer dönt aztán arra nézve - így képzelem - , hogy a lelkek közül melyek kerüljenek
bele a születésbe. Nagyon jól el tudom képzelni, hogy bizonyos lelkek boldogítóbbnak találják
a háromdimenziós állapotot az “örök”-nél. De ez talán attól is függ, mennyit vittek át
magukkal emberi létük teljességébıl vagy fogyatékos voltából.
Lehetséges, hogy a háromdimenziós létnek semmi értelme sem volna többé, ha a lélek már
elıbb eljut a megértés bizonyos fokára, hogy akkor már nem kellene többé visszatérnie, és a
magasabb fokú belátás visszaszorítaná az újabb testet öltés vágyát. Ilyenkor a lélek eltőnne a
háromdimenziós világból és olyan állapotba kerülne, amelyet a buddhisták nirvánának
neveznek. De ha még hátra van egy betöltendı karma, akkor a lélek visszahull a vágyak
világába és megint visszatér az életbe, talán azért, mert belátja, hogy még valami
beteljesedésre vár.”
• “Az én esetemben mindenekelıtt a dolgok megértésére való szenvedélyes törekvés lehetett
születésem elıidézıje. Mert lényemnek ez a legerısebb eleme. A kielégíthetetlen sóvárgás a
megértésre úgyszólván létrehozott magának egy tudatot, hogy megismerje azt, ami van és ami
történik és hogy ezen túlmenıen még a Megismerhetetlen gyér utalásaiból is mitikus
elképzeléseket olvasson ki.”
• Felvetıdik a kérdés: a fizikai halálunk után továbbélı részünk tudatában van-e önnön létének?
Ebben segíthetnek a hasadásos lelki jelenségek kutatásakor létrejött tapasztalatok. A legtöbb
esetben ugyanis egy levált komplexus megnyilvánulása valamilyen személyiség formájában
történik úgy, mintha ez a komplexus tudatában volna önmagának. Ezért van megszemélyesítı
jellegük az elmebetegek által kiadott hangoknak. Ha úgy tetszik a tudat folyamatosságának
javára is írhatjuk ıket.
• “Egyszer álmodtam a Mély-én és az Én kapcsolatának problémájáról:
Dombvidéken jártam, sütött a nap, és körös körül messzire beláttam a tájat. Ekkor egy út menti
kápolna elé kerültem. Ajtaja csak be volt támasztva és én beléptem. Az oltáron legnagyobb
ámulatomra nem a Szőzanya képét láttam és nem is a feszületet, hanem pompás virágokból
összeállított csokrot. De aztán észrevettem, hogy az oltár elıtt a földön, felém fordulva

76
 lótuszülésben és teljes elmélyültségben egy jógi ült. Ahogy jobban megnéztem, rádöbbentem,
hogy az arca az én arcom. Hallatlanul megrémültem és ezzel a gondolattal ébredtem: ahá,
tehát ı az, aki engem meditál. Álmodik és én vagyok az álma. Tudtam, hogy ha fölébred,
akkor én nem leszek többé.
A példázat értelme: Mély-énem magába merül, mint egy jógi, és az én földi alakomat
meditálja. Mondhatni emberi alakot ölt, hogy bejusson a háromdimenziós létezésbe, mint
amikor valaki búvárruhába öltözik, hogy alámerülhessen a tengerbe. A Mély-én lemond a
túlvilági létérıl éspedig vallásos beállítottságában, amire különben az álomkép kápolnája is
utal. Földi alakban hozzáférhet a háromdimenziós világ tapasztalataihoz, és a nagyfokú
tudatosság révén továbbléphet az önmegvalósítás útján.
• A tudattalan produktumaiban mandalaHiba! A könyvjelzı nem létezik. jelképeket fedezünk
fel, vagyis a teljességet kifejezı kör és négyszög alakú figurákat és amikor teljességet fejezünk
ki, ugyanilyen figurákat alkalmazunk. Bázisuk az Én-tudat, a mi világunkat jelentı Én-
központban központosított fénymezı, Innen szemléljük a talányos sötét világot, és nem tudjuk,
hogy ármányszerő jeleit mennyiben idézi elı a mi tudatunk, vagy mennyire van saját
realitásuk.
A felületes szemlélet beéri az elıidézı tudat feltételezésével. Alaposabb vizsgálattal azonban
kimutatható, hogy a tudattalan képeit általában nem a tudat produkálja, hanem megvan a
maguk realitása és spontaneitása. Mégis csupán afféle kísérıjelenségnek tekintik ıket.
• Az álom tendenciája a tudattalant tünteti fel az empirikus személy létrehozójának. A
megfontolás arra utal, hogy a “másik oldal” nézete szerint tudattalan létünk az igazi,
tudatvilágunk pedig egyfajta illúziót vagy egy meghatározott céllal elıállított látszatvalóságot
képvisel, körülbelül úgy, mint az álom, amely szintén valóságnak tetszik mindaddig, ameddig
az ember benne él. Nyilvánvaló, hogy ez a tényállás sokban hasonlít a keleti világnézethez,
amennyiben az utóbbi elismeri a “májáHiba! A könyvjelzı nem létezik.”-t a látszat világot.
• A tudatosodásHiba! A könyvjelzı nem létezik. a legtágabb értelemben vett emberi kultúra,
az önmegismerés pedig következésképpen az esszenciája és a szíve ennek a folyamatnak. A
Kelet kétségkívül “isteni” jelentıséget tulajdonít a Mély-énnek, a régi keresztény felfogás
szerint pedig az önmegismerés vezet el a cognitio Dei-hez Isten megismeréséhez.
• Az ember szempontjából így hangzik a döntı kérdés: vállalod-e a végtelent vagy sem?
Ez életének kritériuma. Csak akkor nem vesztegetem érdeklıdésemet
semmiségekre, és csekély jelentıségő dolgokra, hogyha tudom, hogy a
határtalan a lényeg. Ha ezt nem tudom, akkor ilyen vagy olyan tudatosság
kedvéért, amelyet személyes javamnak tekintek, ragaszkodom hozzá, hogy a
világban számítsak valakinek. Tehát mondjuk a tehetségem vagy a szépségem miatt.
Minél erısebben ragaszkodik vélt tulajdonságaihoz az ember, és minél kevésbé
érzi meg a lényeget, annál kevésbé elégíti ki az élete. Korlátozva érzi magát,
mivel korlátozottak szándékai, ez pedig irigységet és féltékenységet szül.
Megváltoznak a vágyak és a beállítódás is, ha megértjük és érezzük, hogy már
ebben az életben hozzákapcsolódtunk a határtalanhoz. Végsı soron csak a
lényeg révén számít valakinek az ember, és ha nincs a birtokában, akkor
elrontotta életét. A másik emberrel való kapcsolatában is az a döntı, vajon
kifejezıdik-e benne a határtalan vagy sem.
• A határtalant csak akkor tudom megérezni, ha a legnagyobb mértékben korlátozva vagyok. Az
embert legerısebben a Mély-én korlátozza, ez a “csak ennyi vagyok!” élményben nyilvánul
meg. Csakis a Mély-énben való legszőkebb korlátozottság tudata kapcsolódik a tudattalan

77
 korlátlanságához. Ezt tudva tapasztalom meg magamat mint korlátozottat és egyúttal örökké
lévıt, mint az Egyiket és Másikat. Hogyha egyedül valónak vagy végeredményben
korlátozottnak tudom magam a magam személyes kombinációjával, akkor nyílik rá
lehetıségem, hogy a tudatára ébredjek a határtalannak is.
• Az ember feladataHiba! A könyvjelzı nem létezik.: az, hogy tudatára ébredjen mindannak,
ami a tudattalan felıl az elıtérbe nyomul, nem pedig az, hogy ne vegyen tudomást róla vagy,
hogy azonosuljon vele.
• Amennyiben képesek vagyunk felismerni, az emberi létnek az az egyetlen értelme, hogy
világot gyújtson a puszta létezés sötétségében. Sıt feltételezhetı, hogy amiképpen a tudattalan
hat ránk, ugyanúgy hat tudatunk gyarapodása is a tudattalanra.
• Rossz a szenvedélynek minden formája, egyre megy, hogy alkoholról, morfiumról vagy
idealizmusról van-e szó.
• A rosszHiba! A könyvjelzı nem létezik. valóságos létének elismerése révén a jó mint az
ellentét egyik fele szükségképpen viszonylagossá válik. Ugyanez érvényes a rosszra is. A kettı
együtt alkot egy paradox egészet. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a jó-rossz elveszíti abszolút
jellegét, mi pedig kénytelenek vagyunk ráeszmélni, hogy ítéleteket fejeznek ki.
• Az etikai döntésHiba! A könyvjelzı nem létezik. gyötrelmétıl semmi sem kímélhet meg
bennünket. De, bármilyen kegyetlenül hangzik is, szabadnak és elég bátornak kell lennünk
ahhoz, hogy bizonyos körülmények között kitérjünk az ismert morális jó elıl és azt tegyük,
amit általában rossznak nyilvánítanak, ha az etikai döntés úgy kívánja.
• Aki a gonoszHiba! A könyvjelzı nem létezik.nak manapság jelentkezı problémájára választ
kíván, annak elsısorban alapos önmegismerésHiba! A könyvjelzı nem létezik.re van
szüksége, azaz a maga teljességének lehetı legjobb megismerésére. Kíméletlenül föl kell
tárnia, mennyi jó telik ki tıle és miféle gaztettekre képes és óvakodnia kell attól, hogy az
egyiket valóságnak, a másikat pedig illúziónak tartsa. Lehetıségként mindkettı igaz, és sem az
egyiktıl, sem a másiktól nem szabadulhat meg teljesen, hogyha – amint tulajdonképpen
neveltetésénél fogva illene – önáltatás és önmaga becsapása nélkül akar élni.
Az ilyen önmegismerés azért lenne szükséges, mert csakis ennek alapján kerülhetünk közelebb
az emberi alkatnak azon alaprétegéhez, vagy magjához, ahol az ösztönöket találjuk.
Az ösztönökHiba! A könyvjelzı nem létezik. a priori meglévı dinamikus tényezık, végsı
soron tılünk függenek tudatunk etikai ítéletei. A tudattalan ez, a maga tartalmaival együtt,
errıl pedig nem alkothatunk végérvényes ítéletet. Legföljebb elıítéleteink lehetnek róla, mert
nem vagyunk képesek megismerni, átfogni és ésszerő határok közé szorítani tulajdon alkatunk.
• Az embernek nincs elképzelése a gonoszHiba! A könyvjelzı nem létezik.ról, neki azonban
van rólunk. A mai lélektani világhelyzet: egyesek még kereszténynek vélik magukat, és azt
hiszik, letiporhatják az úgynevezett gonoszt – a többiek azonban rabul esnek neki és már
nem is látják a jót.
• Ami a keresztény népeket illeti: kereszténységük álomba merült és mítoszát évszázadok során
elmulasztotta továbbfejleszteni. Nem hallották meg azok szavát, akik kifejezésre juttatják
mitikus elképzelések felszín alatti fejlıdésének egy-egy mozzanatát: Gioacchino de Fiore,
Eckhart mester, Jacob Boehme stb. Nem értik, hogy meghal a mítosz, ha nem él és nem
fejlıdik tovább.
• A mandala archetípusos kép, megléte évezredek során át bizonyítható. A Mély-én teljességét
jelzi, vagy a lélek mélyét szemlélteti - mitológiai kifejezéssel élve: az emberben testet öltött
istenség megjelenítése.

78
• Mint ahogyan minden energia az ellentétbıl származik, ugyanúgy a léleknek is van belsı
polaritása, mint élı voltának elengedhetetlen feltétele. Ezzel a roppant adottsággal áll szemben
az én igencsak törékeny egysége, amely csupán megszámlálhatatlan óvintézkedés révén tudott
évezredek folyamán lassacskán létrejönni. Az, hogy az én egyáltalán lehetségessé vált,
valószínőleg onnan ered, hogy az ellentétek mindig egymás kiegyenlítésére törekszenek. Ez
abban az energetikai folyamatban megy végbe, amely meleg és hideg, magas és mély stb.
összeütközésével indul el. A tudatos lelkiélet alapjául szolgáló energia régebben jött létre a
lelki életnél, ezért kezdetben nem is tudatos. De amint a tudatosodás felé közeledik,
megjelenik – eleinte kivetítve a manaHiba! A könyvjelzı nem létezik., istenek,
démonokHiba! A könyvjelzı nem létezik. alakjában, amelyek numenja a létfeltételt biztosító
erıforrásnak látszik és így a gyakorlatban is az, ameddig annak tartják. Ám mintha olyan
mértékben, ahogyan ez a forma elhalványul és hatástalanná válik, venné birtokába az én,
vagyis az empirikus ember ezt az erıforrást, mégpedig az alábbi kettıs jelentéső mondat
legteljesebb értelmében: az ember egyrészt szeretne úrrá lenni ezen az energián, illetve a
birtokába jutni, vagy talán úgy véli, a birtokába is jutott, másrészt már az energia
megszállottja.
Az efféle groteszk helyzet csak ott lehetséges, ahol pszichikus létformaként kizárólag a
tudattartalmak érvényesülnek. Ilyen esetben az infláció nem kerülhetı el visszatérı kivetítések
révén. Ahol azonban elismerik a tudattalan psziché létét, ott a kivetítések tartalmait a tudatot
megelızı, velük született ösztönös formákba lehet önteni. Ezek így megırzik
tárgyilagosságukat és autonómiájukat, és elkerülhetı az infláció.
Az archetípusokHiba! A könyvjelzı nem létezik., amelyek a tudat elıtt léteznek és azt
meghatározzák, olyan szerepben jelennek meg, amilyent a valóságban is betöltenek, vagyis
mint az ösztönös tudat fundamentumnak a tapasztalatot megelızı strukturális formái.
Korántsem a dolgok magában-valóságát képviselik, sokkal inkább olyan formákat,
amilyenekben felfogjuk és látjuk ıket. Az archetípusok természetesen nem egyedüli elıidézıi
a nézetek milyenségének. Csupán egy nézet kollektív részét támasztják alá. Benne foglaltatnak
az ösztön dinamikus természetében, mint annak egyik tulajdonsága és ennek folytán specifikus
energiához jutnak, amely meghatározott magatartásmódokat vagy impulzusokat hoz létre vagy
kényszerít ki, azaz bizonyos körülmények között mintegy birtokba vevı vagy kényszerítı
hatalmuk van / numinozitás! /.
Ha Istent archetípusnak nevezzük el, azzal még tulajdonképpen még semmit sem fejtettünk ki
lényérıl. Csak éppen beismerjük, hogy lelkünk már a tudat elıtti korszakában magán viselte az
“İ” keze nyomát, ezért Isten semmiképp sem tekinthetı a tudat kitalálásának. Ezáltal
nemhogy csak nem távolíthatjuk el magunktól és nem is tesszük félre az Isten képét, hanem
éppen a megalapozottságához közelítjük.
A tudattalannak tudatos pszichénk fejlıdéstörténeti elı-fokozataiból kell állnia.
• Filo- és ontogenetikai tekintetben a tudat másodlagos. / ??? / A gyermeki psziché a maga tudat
elıtti állapotában felismerhetıen egyéníve preformált, ráadásul pedig el van látva az összes
specifikusan emberi ösztönnel, így a magasabb rendő funkciók alapjaival is.
Ilyen bonyolult bázison jön létre az Én, és ez hordozza egészen élete végéig. Ahol az alap nem
funkcionál, ott üresjárat keletkezik és halál. Létfontosságú a bázis élete és valósága. Vele
szemben még a külsı világ is másodlagos jelentıségő, mert mire jut ha hiányzik belıle az
endogén hajtóerı, amellyel úrrá lehet rajta? Tartósan semmiféle tudatos akarat nem pótolhatja
az életösztönt. Ez az ösztön belülrıl lép elénk, mint kényszer vagy akarat, vagy parancs és
amikor valamilyen személyes daimoniónHiba! A könyvjelzı nem létezik. nevével látjuk el,

79
 amint az úgyszólván öröktıl fogva történt, akkor legalább találóan fejezzük ki a lélektani
tényállást.
• A természettudomány hallgatólag meg van gyızıdve arról, hogy létezik egy nem pszichikus,
érzékfölötti valami.
• A magányosságHiba! A könyvjelzı nem létezik. nem úgy jön létre, hogy senki sincs
körülöttünk, hanem sokkal inkább azáltal, hogy senkivel nem lehet megbeszélni olyan
dolgokat, amelyeket fontosnak érzünk. Soha nem tudtam megmaradni amellett, amit egyszer
már elértem. Sietnem kellett tovább, hogy utolérjem látomásomat.

80
 Szemelvények

Thorwald Dethlefsen: Elıszó

/ Rüdiger Dahlke: A mandalák világa c. könyvéhez /

Egy kör igazi közepe egy pont. Egy pontnak azonban se kiterjedése, se fizikai helye nincs. Így a
pont mind az érzékelésünk, mind a képzelıerınk számára megfoghatatlan. Nem a mi világunkból
való, mert a mi világunkban mindennek van kiterjedése és dimenziója, mert a világ: forma. A
pont viszont egy másik létezési rendbe tartozik, a világon túl létezik, a szó szoros értelmében
metafizikai. Egységet, egészet, tökéletességet szimbolizál, így minden kultúrában és korban Isten
szimbóluma.
A pontban benne van minden, de csak mint lehetıség, mint megvalósulatlan állapot. Kör és gömb
születik belıle, ezek a pont megjelenési formái. Ami a pontban még metafizikai lehetıség, az a
körben és a gömbben formára lel.
A kör a pont plusz dimenziója, így a kör a középpontból él, az határozza meg, akkor is, ha ez
számunkra megfoghatatlan. A pont és a kör – az Isten és a világ – az egy és a sok, a
megnyilvánulatlan és a megnyilvánult, a tartalom és a forma, a metafizikai és fizikai – fogalmi
párok és ugyanazt jelentik. Hasonlatként a mag és a kifejlett növény viszonyára gondolhatunk. Fel
kell ismernünk, hogy a kicsiben, a részben benn foglaltatik az egész, mert nekünk, embereknek a
megismeréshez mindig szükségünk van dimenzionalitásra / vagyis a térbeli kiterjedés
szempontjának figyelembevételére /. Azért kell az embernek a látható formák világa, hogy
felismerje benne a Láthatatlant. Azért van szükségünk testre, hogy tudati tapasztalatokat
szerezhessünk. A látható világ a transzcendenciával /azaz a tapasztalatfelettivel, az
érzékfelettivel, a nem anyagival / való kapcsolatfelvétel eszköze. Isten a világ által nyilatkoztatta
ki magát – mondják a keresztények, míg a buddhista így fogalmaz: a nirvána és a prakriti azonos.
Ugyanígy vélekedik a szufimester, Ibn Arabi is, amikor azt mondja: “Bizonyossággal nem létezik
semmi más, mint Isten, a Legfelsıbb, az İ tulajdonságai és az İ cselekedetei. Minden az övé,
minden Tıle származik, és felé halad. Ha csak egy szempillantásra is elválna a világtól, úgy a
világ abban a pillanatban eltőnne. A világ csak úgy maradhat meg, hogy İ fenntartja és megırzi.
A lényébıl áradó fény pedig olyan hatalmas, hogy túllépi a felfogóképességünk határait, és mi
csak a teremtését ismerhetjük fel, amely ıt elfedi.”
Az Isten és a világ, a valóság és az illúzió azonossága egy nagy titkot rejt magában, amely mellett
túl sokan túl gyorsan elmennek. E paradox összefüggés helyes ismerete két extrém viselkedési
módtól óvhat meg bennünket:
Vagy elveszünk az anyagi világban / materializmus /, vagy megkíséreljük a menekülést a formák
világából, abban a tévhitben, hogy a spiritualitást a világon kívül találjuk meg. De a világból nem
menekülhetünk, hiszen az csak a tudatunkban létezik. A világot tehát fel kell használni a
Középponthoz vezetı úthoz, a megváltáshoz. A világ felhasználása azt jelenti, hogy élünk benne,

81
tudatosan megküzdünk vele, táncolunk, dolgozunk, játszunk, és e tevékenységeket
segédeszközként használjuk fel a pont megtalálásához, amelyben egyesül a sokféleség.
A világ törvénye a mozgás, A Közép törvénye a nyugalom. A világban az élet mozgás, aktivitás
tánc. Életünk állandó tánc a Közép körül, állandó körözés a láthatatlan Egy körül, akinek mi
– mint kör – létünket köszönjük. A Középpontból élünk akkor is, ha nem tudjuk érzékelni,
csupán vágyunk rá. Ahogy a kör nem feledheti eredetét, úgy mi is vágyunk a Paradicsom után.
Akármit teszünk, azért tesszük, mert a közepet keressük, a mi közepünket, a Közepet: a
megnyugvás pontját.
Minden tevékenység mögött ott áll a változás utáni vágy, és benne nyilvánul meg a mindenkori
helyzetünkkel való elégedetlenség. Amíg ember van a világon, mindig cselekedni, mindig
változtatni fog, hisz a világon nem lehet tartós az elégedettség. Csak a Közép keresése, a Pontba
való belépés vált meg, szabadít meg az elégedetlenségtıl. De hol található ez a Pont? Sehol,
hiszen nincs helye – mindenütt, mert İ minden lét alapja. Meg kell tanulnunk meghúzni
köreinket, egyre szorosabbra húzni azokat, míg egész életünk nem forog körülötte, a Pont körül.
Nem véletlenül jelenti az ógörög “vétkezni” egyidejőleg azt is: “elvéteni a pontot”. Elvétjük a
közepet, s bőnben élünk, mert kiválunk. Ezt a különválást kell megszüntetni, ezt a szakadékot
kell áthidalni.
A láthatatlan Közép körüli szakadatlan körözés életünk alapmintája. A tánc eredetét tekintve:
rituális történés. Az emberi élet rituális ábrázolása. Ezért lehet a táncot, mint segédeszközt,
misztikus tapasztalatok szerzésére felhasználni, ahogy ezt például a dervisek teszik. De az
általunk jól ismert rítusok mögött – pl. amikor a pap körmenetkor körbejárja az oltárt – ugyanaz a
szimbólumtartalom rejlik: a Közép körüli tánc.
...
Csak miután tudatosul bennünk, hogy minden emberi cselekvés formába öltött kifejezése a
mögötte rejlı tartalmaknak és mintáknak, kezdjük életünket, mint rítust felfogni. Akkor
egycsapásra felismerjük, hogy egyáltalán nem az a fontos, hogy mit teszünk, hanem egyes-
egyedül az, hogy azt hogyan tesszük. A zen-szerzetesek olyan “egyszerő” tevékenységeket, mint
az ülés a menés, a teázás, a nyilazás – tesznek rítussá, és ezáltal útjuk segédeszközévé.
...
Rüdiger Dahlke szemügyre vette a legkülönbözıbb megjelenési formákat, és egyszer csak
mindenben a lét ısformáját, a mandalát látta.
/Ebbıl a könyvbıl vettel a borítón látható mandalákat. /

Hamvas Béla: Scientia sacra I.

“Hosszú és nagy változások folyamán – mondja Buddha – van idı, amikor a világ befelé fordul,
... ilyenkor a lények, mint fénylı csillagok fordulnak befelé. Kristálytiszta szellembıl vannak,
zavartalan örömben élnek, önmaguk fényében ragyogva keringenek a térben, és szépségükben
végtelen idıkig élnek. – Hosszú és nagy változások idején van kor, amikor a világ kifelé fordul,
és ilyenkor a lények az életbe süllyednek. Még kristálytiszta szellembıl vannak, zavartalan
örömben élnek, önmaguk fényében ragyogva keringenek a térben, és szépségükbe végtelen idıkig
élnek. Akkor még nincs Nap, Hold és csillagok, és nincs nappal és éjszaka, nincsenek hetek és
hónapok, nincs férfi és nı. És akkor hosszú idık folyamén egyszerre csak kiemelkedik a jóíző
föld, lágy mint a tejszín, és színes mint a szivárvány, és illatos és édes, mint a méz. Az egyik
lényt elfogta a kíváncsiság és megkóstolta, ízlett neki, de szomjas lett tıle. Mikor pedig a földet
megkóstolták, a lények saját fényüket elvesztették. És mikor belsı fényük elveszett, keletkezett a

82
külsı fény, a Nap, a Hold és a csillagok, és keletkezett a nappal és az éjszaka, és keletkeztek a
hetek és hónapok. – És a lények minél többet ettek a földbıl, kristálytiszta szellemlényüket és
szépségüket annál inkább elvesztették. És akkor eltőnt a jóíző föld, és a földbıl rügyek nıttek,
mint a gombák, és a lények ettek a rügyekbıl, és minél többet ettek, testük annál durvább lett, és
szépségük annál jobban elveszett. És akkor eltőntek a rügyek, és a földbıl bogyók nıttek, és a
lények ettek a bogyókból, és kristálytiszta szellemlényük egyre durvább lett, és szépségük egyre
jobban elveszett. Akkor még a gabona vadon termett, fehér volt, mint a liszt, nem kellett
megırölni, édes volt, nem kellett megsütni. Amit este leszedtek, reggelre kinıtt, amit reggel
leszedtek, estér kinıtt. A lények a gabonát ették, és akkor egy részükön láthatóvá lett, hogy nık,
más részükön, hogy férfiak. És amikor egymásra néztek, égı szenvedély fogta el ıket, és
megölelték egymást. A többiek megbotránkoztak, s ezért a lények elkezdtek házakat építeni, és
szégyenükben oda rejtıztek. – Egy napon az egyik lény így szólt: Miért menjek gabonáért reggel
is, meg este is? És reggel leszedte az estére valót. A gabona akkor már nem nıtt ki másnapra
egészen, csak feleannyira. Ismét máskor az egyik lény azt mondta: Miért megyek minden nap
gabonáért? És egy nap leszedett két napra valót. De a gabona akkor már csak negyed-annyira nıtt,
s amikor a lények egyszerre egy hétre leszedték, már csak nyolcad-annyira nıtt. – Mi lenne
szóltak a lények, ha a földet felosztanánk egymás között? A földet felosztották, és akkor a lények
közül néhányan a másokéból szedtek. Mikor a többiek észrevették, azt mondták: Válasszunk
magunk közül valakit, aki vigyáz, hogy mindenki csak a maga földjérıl szedjen. És akkor már
volt uralkodó, és akkor jött utána a pap, a harcos, a polgár, a paraszt és a kézmőves.”

83
Dr. Dienes Valéria: Hajnalvárás Szent István Társulat 1983

Ezek az elgondolások csak keresések, a valóságnak feltett kérdések, amelyekre sem maga a
gondolkodás, sem az empíria nem válaszol. Arra azonban jók, hogy lehetıségek felé tárnak
ablakot és nem maradunk bezárva homályos valóságtornyainkba, a számunkra lehetséges
megismerésekbe.

Spirituális antropológia

SzellemHiba! A könyvjelzı nem létezik. az, ami közvetlenül Istenbıl árad.

Mikor még csak puszta szellemiségeket akar, azok alkatát a sőrítés különbözı fokain szervezi
személyiségekké. De valamennyien a feszültség különféle minıségeiben és mennyiségeiben
fejlıdnek fel és népesítik be az isteni akarat világát.
Tágabb a szellem a léleknél, de nemcsak tágabb, hanem elıbbrıl való. Szellemiségemhez úgy
tartozom, mint gyümölcs a fájához, termése vagyok és terméke vagyok.
LélekHiba! A könyvjelzı nem létezik. az , ami bennünk él, akinek szellemiségét testbe tette az
Akarat.
A lélek a testnek a társa, személyiséggé nıve és szervezıdve.
A lélek az a mőködı valami vagy valaki az anyag elevenítıje, kihasználója annak, ami az
anyagban eszméletszerő, azaz képes egy parányi lépéssel még a múltban vesztegelni, és egy
másik parányival a jövıbe fogózni.
A lélek az, ami a Szellembıl való, de nem maga a Szellem, hanem a Szellem munkájának
terméke, egészen szellemszerő, de van benne valami nem tisztán szellemi, az anyagba fogózás
képessége, s hozzá az anyag laza ritmusának sőrítése.
EszméletHiba! A könyvjelzı nem létezik., ami bennem az énrıl tud, ami ennek a léleknek a
létét állítja, ami átöleli múltját és jövıjét, ami beszámol nekem az énemben történtekrıl, és a
lelkem mőködéseirıl.
Az eszmélet, mint énemnek munkaforrását, erıtartalékát, állandóan gazdagodó talaját,
megteremti saját kitágulásával a “mély-eszméletet”, mely nélkül nincsen sem lélektan, sem
metafizika, sıt még gondolkodás sem.
A halál pillanata: a “halott” testnek lelke most szellemiségének horizontjáig tágul. Földi
személyisége elmélyül kiszélesedik. A szellem a lélek, az eszmélet egyetlen valósággá olvad,
egybeömlik, mert a tagozódás az anyagban élés kényszereibıl származott. Az anyag most lehullt,
a szellem visszakéri a lelket, és birtokába veszi az eszméletet most már a maga teljes mivoltában,
a mély-eszmélettel együtt.
Olyanféle élet kezdıdik, mint a tiszta szellemeké. Mégsem teljesen olyan, mert az eszmélet tele
van az anyagával való együttélés emlékanyagával és ezt áthozza az új feltételek közé.
A szellem az irányító, a lélek a dolgozó, az eszmélet a megvilágosító.
Szellemiségem tesz engem eggyé a többi személlyé integrálódott szellemiségekkel és helyez be
engem abba a “szentek egységébe”, amely Istenben elıbb volt és öröktıl fogva volt. A személyes
Istennek válok részévé ezzel közegemmé válik a Végtelen, az a pneumoszféra, amelyet a
Háromegy Isten Személye kisugároz és amelyben Hozzá hasonló szellemiségek indulnak létnek
és szervezıdnek személyekké.
Más az emberi lét és más az angeloszi lét örökkévalósága.
Az ember a testes múlt terhével lép át a szellemiség országába és több-kevesebb földi életdarab
morális értéke határozza meg számára azt a másrendő életszakaszt, amelyben teste feltámadását
várja. /Bardó v. tisztítótőz/

84
SzolgálatHiba! A könyvjelzı nem létezik.: egyesülés a legbelsıbb énnek kiteljesedése és
beteljesedése, egybeforrás az Alkotóval, a Kezdettel, a Princípiummal, a Létnek és létünknek
Alapelvével. Az üdvösség nem tétlen szemlélet, hanem tevékeny közeledés, mely
kifogyhatatlanul halad a teljesség vonzása felé és telik neki erre az örökkévalóságból határtalanul.
Az Úr felıl nézve engedelmesség az, ami az Angelosz felıl nézve szabadság. Az akaratátadás
nem akaratmegszőnés, hanem mélyebb beleolvadás a szellemiséget folyton újrateremtı
Szándékba.
A nagy Igent-mondás alkotás, a személyiség továbbalakítása és ezért érték. Isten nem akarhat az
embertıl elgépesedést, sem az angelosztól Istenmásolást. Egyéni, személyes munkát akar, mert
világteremtı munkájában minden a személyiség megvalósulása felé tör.
A lélek kettıs környezetben él a földön. Anyagiság és szellemiség közegébe merül, kettıs
hatássereg kereszttüzében él. Az anyagból a szellem felé szublimálással, a szellembıl az anyag
felé szimbolizálással jut. Ez a két mővelet megismerésének alapforrása.
Az Isten mindent betöltı spirituális erıteret sugároz. A szellem még ezen a közegen, ezen az
erıtéren át az egyes lélekre esı hatástenger, mint a lélek személyes szellemisége, személyalkotó
istenüzenet, vagy inkább részesedés az Istenbıl, aki nem úgy “részesít”, hogy rész ad önmagából,
hanem úgy, hogy mindenkinek egészben adja magát.
Szellem: az Isten mint személy, szellem az İ Léte, mint erıtér, és szellem az egyes léleknek
szánt és benne dolgozó istenbemerültség, mint léleképítı, anyagfeletti munkaképesség.
A lélek történetében a szellem mindhárom jelentése dolgozik. A Teremtés folyamatának
szervezıdése ez, amellyel Isten formálja a lelket, mint az emberélet irányítására szolgáló
valóságot, és hogy ez a valóság a maga kettıs közegében eligazodjon, az eszmélet lámpását adja
kezébe. A léleknek az eszmélés mindenkori fejlettségével kell dolgoznia, ezért képességei mindig
korlátozottak és folyton határkövekbe ütközik. A lélek tehát az eszmélet világánál dolgozó
szellemiség, az egyes emberéletnek kiosztott szellemadag, melybıl a lélek munkája folytán
keletkezı és fejlıdı eszmélet él. A lélek megismerése nem tudomány, hanem metafizika és
morál, mert a lélek nem ebbıl az országból való, a tiszta szellemiségbıl él.
Az eszmélet a lélek megszólalása. Mikor maga köré néz, alapozza a tudomány világát, és mikor
önmagába néz, akkor megnyílnak elıtte a metafizika és a morál legelsı kapui. Az eszmélet tehát
a lélek látószerve, munkálkodás.
A lélek közvetítı alany a szellem és az anyag között. Az én szellemi szubsztanciám. Az örök
Szellemiségbıl bennem született cselekvı alany, aki eszméletet sugároz anyagiságomba, és akit
szemtıl szembe nem láthatok e testbıl való kilépés elıtt. Eszméletem az İ visszaverıdése
anyagomban. Teremtı készségbıl áll. Örökösen megújuló tevékeny valóság.
A lélek ennek az életnek a szellemisége, ennek a most folyamatozó személyiségnek a szellem-
országból való kivetítménye, a szellemiség belereflektorozása az anyagiságba, ennek a
kettısségnek személyiségformáló ereje, alany, tettforrás, valamely néki kiosztott feszültségi
fokon munkálkodó entitás.
Minden lélek a szellemiségbıl az anyagiságba küldött Angelosz, azzal a megbízással lép az
anyagba, hogy annak “dedans”-jában megtelepedjék és ott cselekedjék formáljon személyiséget.
A tevékenységben törvények születnek, vagy nyilatkoznak - ami egyre megy, és ez az összefüggés
hálózat, ez az ok- és hatásszövevény a személyiségHiba! A könyvjelzı nem létezik.. A
lélek az eszmélet munkáltatásával, a szellemiség erejével személyiséget készít. A személyiség
nem entitás /valamely dolog tulajdonságának összessége/, cselekvésformák rendszere és az
eszmélet lélekbıl áradó munkájának terméke. A személyiség valamilyenség, a lélek pedig

85
valamiség, és azért lép ki testbe a szellemi valóság teljességébıl, hogy megéljen egy anyagos
földi életet, és ezt a megélést a személység törvényei szerint az eszmélet munkájával illusztrálja.
Az eszmélet tevékenység, a személyiség törvénytár, többé-kevésbé szigorú törvényekkel.
A lelkiismeret a személyiséghez tartozik. A személy lényege, hogy ismeri magát, aktusokká
foglalja és cselekvésrendszert fejleszt ki, amely szerint kialakítja “jellemHiba! A könyvjelzı
nem létezik.ét”, azt az egyetlen jellegzetességét, mely személyének cselekvéssorozatát
meghatározza.
A lélek az egyén, a személyiség mögött áll, belsugalmazza a jellegzetességeket, irányítja
eszméletté világosodó tetteit és befolyásolja lelkiismeretét. Ezt a lélek azért teheti, mert szoros
metafizikai kapcsolatban van a nagy szellemiséggel, amelynek áramában úszik, amelynek erıibıl
merít és amelynek mindent átható kölcsönhatásain át részesül az Egyetlen Személy, az “Éli”
határtalanságában, s viseli annak képmását, mint Isten mőve.
Isten örök Személyiségének a Mindenségben szétáradó jelenvalósága teremti folyamatosan azt a
szellemi Erıteret, amelyben az Egyetlen Akarat folytán felragyognak a testekhez rendelt lelkek,
mint újabb erıcentrumok, amelyekbıl a Legfelsı Lényhez hasonlóan tevékenységek áradnak és
testekhez kötött valóságokká szervezıdnek. Emberek keletkeznek a planétán és mindegyik ilyen
cselekvésközpont körül szabadság-szférák fejlıdnek ki a hozzájuk tartozó egyes eszmélet
mécsesével, a bennük kifejlıdı személyiség cselekvésrendszerével és a mindezeket bíráló és
erkölcsi értékrendszerbe illesztı lelkiismerettel.
Lelkünknek, jelen eszmélésüknek lehetnek olyan élményei, amilyeneket emberi eszmélés még
nem próbált és mégis átélhetı, vagyis ajándékul kaphat olyan feltételeket, amelyek között átéli,
mert az Atya elkészítette azokat mindazok számára, akik megmaradnak az İ szeretetében. Ennek
a szeretetnek az a következménye, hogy ki azt magáévá teszi, annál ott lakik a Fiú, az Atya, a
“Lélek”, vagyis azt a lelket azontúl neveli egy magasabb szellemiség felé.

Dr. M. Scott Peck:

Úttalan utakon

Problémák és fájdalom:
Az élet problémák láncolata. Az önfegyelem az a szerszámkészlet, amelynek segítségével
megoldhatjuk az élet alapvetı problémáit. Az életet az teszi nehézzé, hogy a problémákkal
szembenézni és azokat megoldani fájdalommal jár. Mégis, éppen a gondok fölismerésének és
megoldásának folyamatában rejlik az élet értelme. A probléma a próba, mellyel elkülöníthetjük a
sikert és a kudarcot.
A szellemi fejlıdés elısegítése érdekében tesszük próbára a problémamegoldás emberi
képességét. Ami fáj az nevel. Az emberi elme- és idegbetegségek elsırendő oka, éppen a
problémák és a szenvedés elkerülésére való hajlam.
C. G. Jung: “A neurózis mindig a jogos szenvedés helyettesítése.”
Ám a pótmegoldás végül is fájdalmasabb lesz, mint azok a fájdalmak, amelyek elkerülése szülte
ıket, s a legnagyobb problémává maga a neurózis válik.

86
Amikor megkíséreljük elkerülni “jogos” szenvedésünket, egyben sikerül elejét venni annak a lelki
fejlıdésnek is, amelyet fölmerülı problémáink követelnek. → Gyógyír híján az emberi szellem
zsugorodni kezd.
Aki megtanulja az önfegyelmet, megtanul szenvedni és fejlıdni is.
Az önfegyelem komponensei: a kielégülés késleltetése, a felelısség vállalása, az igazsághoz való
ragaszkodás és az egyensúlyozás.
A kielégülés késleltetése nem más, mint a fájdalomnak és az örömnek olyan beosztása, amely
lehetıvé teszi, hogy elıbb túlleszünk a fájdalmon, hogy aztán élvezhessük az örömöket.
Amikor szeretünk valakit vagy valamit, érzelmünk tárgya értékes számunkra. S ha valami értékes,
azzal idıt töltünk, élvezzük és vigyázunk rá. Önmagunk értékes voltának tudata igen fontos
feltétele az ép elmének és az ép léleknek és sarkalatos pontja az önfegyelemnek. Aki önmagát
értékesnek tartja, értékesnek tartja az idejét is, s ha ez így van, jól akarja kihasználni.
Azok a gyerekek, akik eléggé szerencsések voltak, mert szüleik következetes szeretetét élvezték,
nemcsak önnön értékük tudatában, hanem mély biztonságérzettel is lépnek az életbe.
Aki pszichiáterhez fordul, rendszerint neurotikus vagy valamilyen jellemhibája van. Egészen
egyszerően megfogalmazva: mindkét jelenség a felelısségérzet zavara, ellentétes pólusokként. A
neurotikus túlságosan nagy felelısséget vállal, a jellemhibás nem eleget.
A neurotikus gyakran használ ilyen kifejezéseket: “kéne”, “kellene”, “azt hiszem helytelen
lenne”, míg a jellemhibás ilyeneket: “nem tudok”, “nem lehetett”, “kel”, “kellett”.
A neurotikus arra utal kifejezéseivel, hogy önmagát kisebbrendőnek tartja, aki sohasem “felel
meg”, és ha választ, mindig rosszul választ. A jellemhibás kifejezései viszont azt sugallják, hogy
viselkedését tıle teljesen függetlenül, külsı erık határozzák meg.
Egész életünkben újra és újra föl kell mérni felelısségünket, mégpedig a változó események
mindegyikével kapcsolatban.
Mondják, hogy a neurotikus önmaga életét teszi nyomorulttá, a jellemhibás mindenki másét.
Ha az ember nem a megoldásnak része, akkor a problémának.
Az idejétmúlt nézıponthoz való föltétlen ragaszkodás sok ideg- és elmebetegség alapjául szolgál.
A pszichiáterek ezt transzferálásHiba! A könyvjelzı nem létezik.nak, indulatátvitelnek nevezik.
Az indulatátvitel a gyermekkorban kialakított és akkor helytálló világnézetnek a felnıttkorba való
helytelen átvitele.
Mit jelent az igazsághoz való feltétlen ragaszkodás? → Elsısorban állandó önvizsgálatot. A bölcs
élet a tettrekészség és a szemlélıdés elegye.
A külsı világ vizsgálata sohasem jár olyan fájdalommal, mint a belsı világé, s ezért az emberek
többsége az elıbbit választja.
Egyensúlyozás: az önfegyelmet is fegyelmezetten kell gyakorolni! Az egyensúlyozás eredménye a
rugalmasság. Az egyensúlyozás lényege a “föladás”.
A lelkileg teljesen kifejlett emberek hivatása: szolgálni a világot, s a bennük lakó szeretet e
hivatás elfogadására indítja ıket. Az önfegyelmet a problémamegoldással járó fájdalmak
feldolgozását célzó technikák összességeként határozhatjuk meg.

A szeretet:
A szeretet hajlandóság az én kiterjesztésére saját és mások lelki fejlıdésének elısegítése
érdekében. A szeretet önfejlesztési folyamat akkor is, ha célja másvalaki fejlıdése. Lehetetlen
mások szeretete önmagunk szeretete nélkül.
Szeretetünk, csak erıfeszítés révén válik kimutathatóvá.
A szeretet nem érzelem, hanem cselekvés.

87
KathexisHiba! A könyvjelzı nem létezik.: az a folyamat, melynek során valami fontossá válik
számunkra. Ezt a valamit olyan energiával ruházzuk fel, mintha énünk része volna. A kathexis
tárgya bármi lehet, lelkes vagy lelketlen teremtmény. /ez nem összetévesztendı a szeretettel /
A valódi szeretetHiba! A könyvjelzı nem létezik. mindig magába foglalja az elkötelezettséget
és a bölcsességet.
A szeretetet definiálhatjuk úgy is, mint az én akaratlagos kiterjesztését a magunk vagy más lelki
fejlıdésének érdekében. A valódi szeretet akaratlagos, nem emocionális.
A szeretethez az erıfeszítés is hozzá tartozik. Az erıfeszítés pedig a tehetetlenség, a lustaság
vagy a félelem ellenében és ellenére történik. Ezt nevezzük munkának, a félelem esetében
bátorságnak.
A szeretet tehát a munka és bátorság egyik formája. Pontosabban megfogalmazva: olyan munka
vagy bátorság, amely önmagunk vagy más lelki fejlıdésének érdekében nyilvánul meg.
Ha egy tettnek sem a munkához, sem a bátorsághoz nincs köze, nem szeretet.
A szeretet elsı formája a figyelemHiba! A könyvjelzı nem létezik.. A figyelem feltételezi azt,
hogy félretesszük más elfoglaltságainkat, és tettekre serkentjük tudatunkat. A figyelem is
akaratlagos cselekvés, a tunyaságot győri le.
A valódi figyelemnek lényegi eleme a zárójelezésHiba! A könyvjelzı nem létezik.: melyben az
ember átmenetileg félreteszi, elfelejti, “zárójelbe teszi” saját elıítéleteit, vágyait és
gondolkodásformáit és amennyire csak lehet, a beszélı helyébe képzeli magát.
A beszélı és a figyelı egyesülése valójában az én kiterjesztése, s mint ilyen mindig nyereséges
vállalkozás. Mi több, mivel a valódi figyelemhez szükséges a zárójelezés, az én átmeneti
kizárása, a figyelı átmenetileg teljesen elfogadja a beszélıt. E folyamatban a figyelı és a beszélı
mindjobban érzékelik egymást, s újra megjelenik a szeretet tánca.
Mivel a valódi figyelés cselekvı szeretet, a legnagyobb figyelmet a házasságban játssza.
A figyelıképesség ugyan nı a gyakorlattal, de mindig erıfeszítést igényel.
A közös játék a figyelem egyik formája.
A figyelem különbözı megnyilvánulási formáiban egyvalami közös - idıt igényelnek.
A szeretet hiányának lényege a lustaság, mert a szeretet: munka.
A szeretet bátorság. Mikor önmagunkat kiterjesztjük, énünk új ismeretlen térbe lép, szinte új és
ismeretlen énné változik.
A lelki fejlıdés bizonyos szinten mindig bátorságot igényel és kockázat vállalást.
Csak azt szeretjük, aki valamilyen módon fontos számunkra. Ám a kathexis esetében mindig
fönnáll a veszteség, vagy a visszautasítás kockázata. Aki közeledni próbál egy másik emberhez,
mindig vállalja a kockázatot, hogy a másik elutasítja, s hogy ı még inkább egyedül marad. S
akármit szeret is az ember - legyen az másik ember, állat vagy növény - elıbb utóbb meg fog
halni. Aki bízik csalódhat, aki függ valakitıl, azt cserbenhagyják. A kathexis ára a fájdalom → a
teljes élet fájdalommal is terhes.
Az élet lényege a változás, a növekedés és a hanyatlás színjátéka. Aki az életet és a növekedést
választja, a változás és a halál kilátását választja.
Az életben a valódi biztonság nem más, mint az élet bizonytalanságának élvezete.
A szeretet legmagasabb formája mindig szabad elhatározást s nem alkalmazkodást igényel.
Az elkötelezettség érzése az, ami a szerelembıl valódi szeretetet faraghat. S a fogamzás után is az
elkötelezettség az, ami a biológiai szülıbıl valódi szülıvé is tehet bennünket.
Aki valóban törıdik más lelki fejlıdésével, az tudatosan vagy ösztönösen, de tisztában van vele,
hogy a fejlıdést csak az állandóság érzetét magában hordozó kapcsolatban lehet elısegíteni.
Nem lehet megérteni mást anélkül, hogy ne adnánk neki helyet önmagunkban, ami persze
összefügg a zárójelezéssel, igényli az én kiterjesztését s ilyenformán az én változását is.

88
Azok a szülık, akik nem hajlandók gyermekeikkel együtt fejlıdni, változni és szenvedni, a
szenilitást választják.
A végsı és talán legnagyobb kockázat a hatalom alázatos gyakorlása.
A másik fejére olvasni olyan képesség, amelyet a legtöbb ember minden különösebb nehézség
nélkül gyakorol. → Ám a mérges vagy bosszús kritika nem annyira a világ felvilágosítását,
mint az amúgy is sokasodó zavar fokozását szolgálja.
Aki valóban szereti a másikat, nehezebben szánja el magát bírálatra. Tisztában van vele, hogy
a helyzet rossz lehetıségeket rejt magában. Ilyenkor ugyanis az ember morálisan vagy
intellektuálisan magasabb rendő helyzetbe kerül.
A szeretı fél így dilemmába kerül: szembe kerül egymással a másik iránt érzett szeretete és a
helyreigazítás felelıssége. A dilemmát csak aprólékos önvizsgálat oldhatja föl: a “szeretı”
megvizsgálja mind tudásának értékét, mind indítékait.
Az alázatosság és szelídség lényege a minél objektívebb önvizsgálat.
Nem ellenszegülni, amikor ellenszegülni kell - ez ugyancsak a szeretet hiánya.
A kritikaHiba! A könyvjelzı nem létezik. a vezetés, illetve a hatalom gyakorlásának egyik
formája. Ami nem más, mint kísérlet arra, hogy elıre megfontolt módon befolyásoljuk az
eseményeket. Azért bírálunk, hogy megváltoztassuk valakinek az életét. Természetesen a
befolyásolásnak nem egyetlen s nem is a legmagasabb-rendő módja a kritika. Lehet befolyásolni
példával, javaslattal, példázattal, jutalmazással, büntetéssel, tiltással vagy engedélyezéssel,
tapasztalat révén szenvedéssel stb.
Aki szeret egy másik embert, annak gyakorolnia kell ezt a mővészetet, mert ha valakit érdekel egy
másik ember lelki fejlıdése, akkor fel kell készülnie arra, hogy az adott pillanatban a lehetı
legmegfelelıbb módon segítse azt elı.
Az ember minél ıszintébben szeret, annál alázatosabb, s minél alázatosabb, annál óvatosabban
nyúl a hatalomhoz.
Az önfegyelemhez szükséges energia a szeretetbıl fakad, mely az akarat egyik formája
→ az önfegyelem tettekre váltott szeretet.
Az érzelmek a rabszolgák és az önfegyelem mővészete azonos a rabszolgatartás mővészetével: az
ember érzelmei energiaforrásként szolgálnak, az élet éléséhez szükséges erıt adják. Mivel nekünk
dolgoznak, tiszteletet érdemelnek. A rabszolgatartó két súlyos hibát szokott elkövetni:
1. Nem fegyelmezi rabszolgáit → azok fölé nınek és átveszik az irányítást.
2. Bőntudatos neurotikus életmódja, túlfegyelmezi rabszolgáit, s a legapróbb vétségeket is
szigorúan bünteti.
Csak a misztikusok rendelkeznek valódi ismeretekkel e témakörben, s hozzájuk és a valláshoz
kell fordulnunk, ha e kérdések megértését reméljük. /Pl. Avilai Szent Teréz, Keresztes Szent
János stb./
Egyre többen hajlanak a feltevésre, hogy minden betegség pszichoszomatikus természető, hogy az
elme valamilyen módon részt vesz az ellenálló-képesség mőködésének szabályozásában.
A lelki-betegséget nem a tudatalatti produktumának tartom, hanem a tudaténak, vagy pedig a
tudat és a tudatalatti kapcsolatában mutatkozó rendellenességnek.
Nem az a gond, hogy az ember milyen vágyakkal és indulatokkal rendelkezik, hanem az, hogy
olyan tudattal, amely nem képes elviselni sem ıket, sem a megoldásukkal járó fájdalmat, s ezért
kész mindent a szınyeg alá söpörni. → A tudatalatti azonban tisztában van a valóságos helyzettel.
A lelki fejlıdés egyik legfontosabb része, hogy a tudatos énkép közeledjen a tudatalatti világhoz.

A kegyelem meghatározása:

89
. Elısegítik, támogatják, védik az emberi életet és a lelki fejlıdést.
. Mőködésük csak részben érthetı a természeti törvények alapján, legalábbis ahogyan azokat a
tudományos gondolkodás értelmezi.
3. Gyakran és egyetemesen jelentkeznek az ember életében. / Legfeljebb nem vesszük észre. /
4. Bár a tudat hatást gyakorolhat rájuk, eredetük a tudatos akaraton és a tudatos döntésen kívül
esik.
Ezek egyetlen jelenség különbözı megnyilvánulásai, egyetlen hatalmas erı által, amely az emberi
tudaton túlról gondoskodik a lelki fejlıdésrıl.
A teológiában két elmélet uralkodik:
• Emanáció elve: a kegyelem egy kívülálló Istenbıl sugárzik.
• Immanencia elve: az emberi lét középpontjában fellelhetı Istenbıl sugárzik.
Az elhelyezés kényszere korlátozza a jelenség megértésének lehetıségét. Az egyéniség
határa egy áthatolható vékony hártya, ahogy a tudatos és tudattalan között lehetséges a
közlekedés, ugyanúgy lehetséges az egyéni elme és a “külsı elme” között is.
Julian XIV. sz-i. remete ezt így fogalmazta meg:
“Mert amiképpen a ruha fedi a bırt, a bır a húst, a hús a csontot s az egész a szívet,
azonképpen fedi a testet és a lelket Isten jósága. Úgy és még annál is jobban, mert a ruha és test
elkopik és semmivé lesz, de Isten jósága örökké megmarad.”
A lelki fejlıdés az egyén evolúciója, mely a lelki entrópia: lustaság, megszokás
stb. ellenében halad. Az evolúciós erı a szeretet, melynek eredıje és célja az Isten.
A Rossz a mások fölött gyakorolt hatalom nyílt vagy leplezett alkalmazása a lelki fejlıdés
elkerülése érdekében.
Isten és az ember átfedése azonos tudattalan és a tudatos átfedésével. Egyszerőbben
kifejezve: Isten a tudatalattin belül van. Mi Isten része vagyunk mindenkor. Isten mindig velünk
volt, van és lesz.
A Szentlelket úgy kell elképzelnünk, mint valami hatalmas rizómát, óriási kiterjedt
gyökértörzset, amelybıl csak a tudat apró növénykéje emelkedik ki láthatóan. Tulajdonképpeni
élete láthatatlan, a rizóma mélyén rejlik. Mindaz, ami a talaj fölött látható, csak egy nyáron át tart,
azután elhervad. → A világ mulandó, a rizóma megmarad.
A lelki fejlıdés végsı célja Isten állapotának elérése, a cél a tudatalatti asszimilálása.
Ha két lábon járó befolyásos felnıtt emberek saját érett akaratukat azonosítani tudják Isten
akaratával, Isten a mi tudatos énünk révén ölelheti föl létezésének új formáját. Így válhatunk mi
Isten cselekvı részévé, úgyszólván karjává. S amennyiben Isten akaratának megfelelıen tudjuk a
világot befolyásolni, Isten kegyelmének cselekvı részévé is válunk. A kegyelem egyik formájává
is leszünk így, s Isten nevében munkálkodhatunk a világban, szeretetet teremtve ott, ahol nem
volt addig szeretet, a tudatosság általunk megélt szintjére vonva embertársainkat, így segítve elı
az emberi fejlıdést.
A politikai hatalomHiba! A könyvjelzı nem létezik. abból áll, hogy másokat saját
akaratára kényszeríthet valaki. Ez a hatalom vagy valamilyen pozíció, vagy pénz. Nem a pozíciót
elfoglaló embernek van hatalma, hanem a pozíciónak. A politikai hatalomnak semmi köze a
jósághoz és a bölcsességhez.
A szellemi hatalom személyhez kötött és senkit sem kényszerít semmire. A szellemi
hatalom lényege a legnagyobb fokú tudatos döntıképesség, a tudat.
A lelki fejlıdés útja egy életre szóló tanulás útja. Ha az ember ezt az utat ıszintén és
kitartóan követi, a tudás darabjai lassan összeállnak. A dolgok értelmet nyernek. S lassan
elérhetünk odáig, amikor már tudjuk, hogy mit csinálunk. Ekkor teszünk szert a hatalomra.
A szellemi hatalom alapjában véve örömforrás, a mester öröme.

90
 Van egy még nagyobb öröm: Isten közelségének öröme. Mert amikor valóban tudjuk,
hogy mit miért teszünk, részesei vagyunk Isten tudásának. Tudatos énünk sikeresen egyesült
Istennel. Mégis, aki elért a lelki fejlıdés ezen fokára, rendszerint egyfajta alázatban él. Mert
annak is a tudatában van, hogy tudata az Istenbıl ered. Tudatában van kapcsolatával a
gyökértörzzsel.
Az igazán hatalmas ember, ha hatalma forrása felıl kérdezik, mindig így fog válaszolni:
“Hatalmam nem az enyém. Ami kevés hatalmam van, az egy nagyobb hatalom megnyilatkozása.
Én csak megjelenítıje vagyok ennek a hatalomnak, amely egyáltalán nem az enyém.”
Ennek az az oka, hogy a valóban hatalmas emberek kapcsolatban állnak Istennel. “Legyen
meg a Te akaratod, ne az enyém. Tégy engem eszközöddé.” Ez a vágyuk. S az én ilyetén
elvesztése egyfajta nyugodt eksztázist hoz magával, valamennyire hasonlót a szerelem érzéséhez.
Tudatában vannak közelségüknek Istenhez, s ezzel megszőnik magányérzetük.
A szellemi lelki hatalom örömteli, de ugyanakkor rettentı is. Mert minél tudatosabb egy
lény, annál nehezebb a cselekvés.
Minél magasabb fokú a tudat, annál több tényezıt kell figyelembe venni. Ugyanakkor
minél többet tudunk, annál inkább elıre látjuk cselekedeteink következményeit. Ám, ha
cselekvésünk minden lehetséges következményét elıre akarjuk látni, teljes tehetetlenségre
kárhoztatjuk magunkat. Ugyanakkor azonban a cselekvés hiánya is cselekvés, s vannak olyan
helyzetek, amikor a leghelyesebb, ha az ember nem tesz semmit, más helyzetben ugyanez káros
következményekkel járhat.
Így a lelki hatalom nem csupán tudat, hanem a döntésképesség megırzése az egyre
fokozottabb tudatosság mellett.
Még egy gond van a hatalommal: az egyedüllét. Sietek megkülönböztetni az egyedüllétet
a magánytól. A magány a kapcsolatteremtés képességének hiányából fakad. A hatalommal bíró
emberek körül vannak véve embertársaikkal, akik mindent megtesznek a kommunikáció
érdekében: tehát az ember nem magányos, sıt olykor még vágyhat is a magányra.
Az egyedüllétHiba! A könyvjelzı nem létezik. a tudatosságban azonos szinten
lévı társ hiánya.
A valóság és a valósággal vállalt viszonyunk számos eleme kellemetlen és fájdalmas
számunkra → megpróbáljuk tudatunkat oltalmazni a valóságtól → ezen módszereket a
pszichoterápia védekezı mechanizmusoknak nevezi. Mindannyian alkalmazunk védekezı
mechanizmusokat, így korlátozva tudatosságunkat.
Amikor ez az állapot elér egy bizonyos mértéket, környezetünk felismeri, hogy “nem
vagyunk kapcsolatban a valósággal”, és elmebetegnek tart. Az elme megbetegedése azt jelzi,
hogy az egyén rossz úton halad, s lelki fejlıdése veszélyeztetve van.
A pszichotikus betegek azok közül kerülnek ki, akikkel szüleik életük elsı kilenc
hónapjában nagyon rosszul bántak.
A személyiségzavarokkal küzdı betegeknek csecsemıkorban még elég jól ment a sorsa,
ık kilenc hónapos és két éves kor között élték át traumatikus élményüket.
A neurotikus betegek 2 - 5 éves koruk között szerezték be traumáikat.
A kegyelem szólítása már magában elıléptetés, nagyobb hatalom és felelısség. Tudatában
lenni a kegynek, állandóan érezni Isten közelségét olyan mély belsı elégedettséget és békét szül,
ami keveseknek osztályrésze. Másfelıl viszont ez a tudat roppant felelısséget is ró az emberre.
Mert aki Isten közelében van, az kötelességének érzi azt is, hogy Isten hatalmának és szeretetének
cselekvı részese legyen. A kegyelem egyben erıfeszítéssel teli életre szólít fel, amelyben törıdni
kell a világgal és minden módon szolgálni kell fejlıdését. A hívó szó a lelki gyermekségbıl szólít

91
a felnıtt állapotába. Így a kegyelem békéjével együtt jelentkezik a gyötrıdı felelısség, a
kötelesség.
A kegyelem választásának és a kegyelem általi kiválasztatásnak paradox helyzete a
szerendipitás lényege. / szerendipitás: olyan értékes ajándék fellelése, amelyet nem kerestünk. /
Buddha akkor világosodott meg, amikor megszőnt keresni – amikor hagyta, hogy a
megvilágosodás jöjjön hozzá. Kétségtelen azonban, hogy ez nem történt volna meg, ha nem fordít
tizenhat évet az elıkészületekre.
Ahogyan a világegyetemben kicsinek és elveszettnek érezzük magunkat, ugyanúgy
érezzük szellemi értelemben is.
Amint az ember felfogja a kegyelmet, többé nem érzi magát sem értelmetlennek, sem
jelentéktelennek. Az a tény, hogy létezik-e rajtunk és tudatos énünkön túlmutató erı, amelynek
célja lelki fejlıdésünk. S ez elég ahhoz, hogy jelentéktelenségünk érzetét tompítsa. Mert ennek az
erınek a létezése bizonyosság arra, hogy fejlıdésünk roppant jelentıségő valamilyen erı számára.
Ezt az erıt nevezzük Istennek.

92
Felhasznált irodalom:
 C. G. Jung: Az ember és szimbólumai Göncöl Kiadó
 Carl Gustav Jung: Mélységeink ösvényein Gondolat Kiadó
 C. G. Jung: AIÓN Akadémiai Kiadó
 C. G. Jung: Emlékek, álmok, gondolatok Európa Kiadó
 Hamvas Béla: Scientia sacra I. Medio Kiadó
 Rüdiger Dahlke: A mandalák világa /elıszó/ Dunakönyv Kiadó
 Dr. Dienes Valéria: Hajnalvárás Szent István Társulat 1983
 Dr. M. Scott Peck: Úttalan utakon Láng Kiadó 1990

Ajánlott irodalom:
Szent Terézia Összes mővei Önéletrajz
Szent Terézia Összes mővei I. A tökéletesség útja és A belsı várkastély
Nevezhetném ezt a könyvet keresztény jógának is, mely bevezet az önfeladás és a meditáció mővészetébe.
A fokozatosság elvét betartva, gyakorlati útmutatásokkal ellátva leír egy hét szintő meditációs rendszert,
mely a megvilágosodáshoz vezet. A keresztény misztika egyik csúcsa.
Keresztes Szent János Mővei I. A Kármelhegy útja
A keresztény misztika egyik csúcsa.
Hamvas Béla: Scientia sacra I. II.
Csodálatos könyvben összefoglalja az emberiség spirituális kultúráját a kezdetektıl a kereszténységig.
A III. kötet a kereszténységrıl szól, ez nekem nem tetszett.
Kaczvinszky József: Kelet világossága I. II. III. Bevezetés a Yogába
Kb. 900 oldalon leírja a megvilágosodás keleti útját. Leírja a meditáció fejlıdésének lelki szellemi
folyamatait.
Loyolai Szent Ignác írásaiból: Lelkigyakorlatos könyv
A keresztény meditáció kézikönyve.
Antony de Mello S. J.: Test és lélek imája
A keresztény meditáció kézikönyve.
Michael Ben-Menachem: Lazíts az életedért
A belsı imához illetve a meditációhoz testi relaxáción - összpontosításon keresztül vezet az út. Ez a könyv
relaxációs technikák tárházát ismerteti vázlatosan, a témáról átfogó képet ad.

93
 Tárgymutató
A
affektusok ............................................................... 57
alkimisták ......................................................... 19; 25
Á
Álomelemzés............................................................. 5
A
Anima ..................................................... 4; 11; 15; 38
Anima és Animusz .................................................. 58
Animusz .................................................................. 16
anyaarchetípus ....................................................... 41
anyakomplexus ....................................................... 42
Archetípus ......................................... 6; 28; 36; 38; 41
archetípusok ...................................................... 52; 78
Á H
árnyék ...................................................5; 7; 8; 14; 57
A
autista...................................................................... 58
autoerotikus ............................................................ 58
B
Ba-lélek ................................................................... 12
beavatás................................................................... 12
bokorlélek........................................................... 4; 36
bölcsesség................................................................ 31
D introvertált........................................................8; 9; 74
daimon............................................................... 12; 61
daimonión ............................................................... 78
démon ........................................................................ 6
démonok.................................................................. 78
E
ego .............................................4; 8; 9; 10; 11; 12; 13
egyedüllét ............................................................... 90
É káosz ........................................................................39
életfeladat ............................................................... 74
E Kathexis ...................................................................87
elmebetegség ........................................................... 40
ember feladata ........................................................ 77
emberi ösztön .......................................................... 72
É kollektív tudattalan .....................................36; 37; 57
Én inflációja........................................................... 60
E komplexusazonosság...............................................35
Eszmélet.................................................................. 83
eszményképek ......................................................... 32
etikai döntés ............................................................ 77
94
extrovertált ...........................................................9; 74
F
félelem .....................................................................29
felismerés.................................................................29
feszület .....................................................................24
figyelem ...................................................................87
fogalom......................................................................5
Freud ........................................................................36
G
genius .......................................................................12
gondolkodás ...............................................................5
gonosz ......................................................................77
gúnát ........................................................................42
gyermekisten archetípusa .......................................53
halál .........................................................................73
hatalom....................................................................89
I
idea ..........................................................................41
imádság....................................................................37
imágó .......................................................................49
individuációs folyamat............................................40
iniciáció ...................................................................51
integráció.................................................................63
intellektus ................................................................31
intuíció ...................................................................4; 5
istenfélelem..............................................................33
isteni gyermek .........................................................62
istentapasztalásnak .................................................36
J
jellem .......................................................................85
K
kapuır......................................................................37
karmát ......................................................................74
kegyelmi állapot ......................................................62
kereszt .... 5; 7; 8; 9; 11; 12; 17; 18; 19; 20; 22; 23; 24
kétség .......................................................................29
kígyó ..................................................................39; 54
Kompenzáció ...........................................................48
Komplexus ..........................................................4; 35
konvenciók...............................................................33
kritika ......................................................................88
L protestantizmus .......................................................36
pszichikum...............................................................33
Lélek.................................................................. 38; 83
Purusha.....................................................................18
lélektan alaptétele.................................................... 53
lelki higéné.............................................................. 60 R
lelki szegénység....................................................... 37
Redukció ..................................................................48
libidó ................................................................. 49; 71
remeteség .................................................................32
logosz ...................................................................... 44
rendeltetés................................................................32
M reneszánsz................................................................63
rossz .........................................................................77
magányosság .......................................................... 78
magasabbik kapuır ................................................ 39 S
mágia ...................................................................... 22
sámán .......................................................................11
májá ........................................................................ 76
Selbst........................................................................54
mana ................................................................ 5; 6; 78
Self .......................................................................9; 12
mandala ....................................20; 24; 36; 42; 71; 76
skizofrénia ...............................................................54
mandalák ........................................................... 23; 62
szellem ...........................................................6; 55; 83
megöregedés ........................................................... 74
szellemhit.................................................................35
megszállottságnak .................................................. 35
Személyes tudattalan...............................................57
megvilágosodásnak ................................................ 34
személyiség ........................................................31; 84
mélyén ..................................................................... 57
szeretet .....................................................................87
metafizikai elképzelések ......................................... 62
Szimbólum .....................................................4; 25; 26
misztikus partíció .................................................... 4
szinkronicitás elmélete.............................................28
mítoszok .................................................................. 52
szinkronicitásnak ...................................................19
N Szolgálat ..................................................................84
szubjektív .................................................................50
Nagy Ember............................................................. 18
neurotikus ......................................................... 30; 50 T
neurózis................................................................... 35
tao ............................................................................35
Ö tárgyi pszichikum ....................................................34
tárgyimágó...............................................................51
önmegismerés.......................................................... 77
Tarot........................................................................40
ördög ....................................................................... 64
teljesség....................................................................61
öreg bölcs archetípusa............................................ 40
totem ..............................................................9; 10; 23
İ transzferálás ............................................................86
tudat .........................................................................29
ısképek.................................................................... 31
tudatos ember ..........................................................50
ısvaló ...................................................................... 12
tudatosodás..............................................................76
İsvalónk ................................................................ 17
tudattalan........................................................4; 36; 37
Ö túlvilág .....................................................................75
ösztön .........4; 5; 6; 7; 8; 9; 13; 16; 18; 20; 21; 22; 23 V
ösztönök .................................................................. 77
vallás..................................................................52; 70
P változás ısképének ..................................................40
persona.................................................................... 53 víz 37
Platón...................................................................... 75 Y
prakriti .................................................................... 42
yantrának.................................................................24
primitív rítus ........................................................... 38
projekció ................................................................. 14 Z
projekciók ............................................................... 58
zárójelezés................................................................87
Prospekció............................................................... 48

95