KÁRPÁTALJA

MŰEMLÉKEI
A címlapon: A csetfalvai református templom (Szelényi Károly felvétele)
A hátlapon: A padóci gk. templom (Deák Zoltán felvétele)
ISBN: 963 555 7310
Kiadja a Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület Felelős kiadó: Éri István 90 397
Pannon Nyomda, Veszprém Felelős vezető: Fekete István igazgató
Deschmann Alajos
KÁRPÁTALJA
MŰEMLÉKEI
Budapest, 1990
TÁJAK-KOROK-MÚZEUMOK KÖNYVTÁRA
2. szám
Szerkesztők: DERCSÉNYI BALÁZS ÉRI ISTVÁN
Lektor:
NÉMETH PÉTER
Tipográfia:
KULCSÁR ÁGNES
Címlapfotó: SZELÉNYI KÁROLY
Fényképek, reprodukciók: DABASI ANDRÁS DEÁK
ZOLTÁN DESCHMANN ALAJOS F. BÉLA VÁRI
KRISZTINA KÓNYA KÁLMÁN MAKKY GYÖRGY SZELÉNYI
KÁROLY TAHIN GYULA TÓTH CSABA és OMF FOTÓTÁR
Korabeli ábrázolások: LÁM SÁNDOR LEHOCZKY TIVADAR PAUR
GÉZA RÉVÉSZ IMRE ROSKOVICS IGNÁC SCHULCZ
FERENC WAGNER FERENC
Bibliográfia és mutatók: KERNY TERÉZIA
Felmérések, rajzok: DÉNESI ÖDÖN DESCHMANN ALAJOS HUSZKA
JÓZSEF KOMÁROMI ISTVÁN MAKUSENKO, P. I. MYSKOVSZKI
VIKTOR RAPPAPORT, P. A. SZŐNYI LÁSZLÓ SZTEHLO
OTTÓ TISCHLER ALBIN VIRÁNYI BÉLA VRBATA
JÓZSEF ZALOZIECKY, W. R. és OMF TERVTÁR,
A SZOVJETUNIÓ MŰEMLÉKJEGYZÉKE
Térképek, alaprajzok: a Kartográfiai Vállalat munkatársai:
BAKOS JÁNOS, HABÁN ILDIKÓ, PUSKÁS JÁNOS, SUARA
RÓBERT
TARTALOMJEGYZÉK

ELŐSZÓ
Egy, hazánkkal közvetlenül határos terület, KÁRPÁTALJA műemlékeit
ismertető kötetet tart kezében az olvasó. Megjelentetésével a történeti
Magyarország hajdani északkeleti országrészének oly sok viszontagság után
máig fennmaradt, történeti, művészeti jelentőségű építményeiről kívánunk
tájékoztatást nyújtani.
Köztudott, hogy Kárpátaljáról még manapság is szerfelett homályosak és
hiányosak az ismereteink. Tájékozatlanságunk okai általánosságban nem
szorulnak részletesebb magyarázatra. Hazai közönségünk az elmúlt, csaknem
fél évszázadban szinte hermetikusan el volt zárva a Szovjetunió Kárpátontúli
Területének történetére, az itt élők mindennapjára vonatkozó hiteles
információktól. Az, hogy az ideirányuló magyar turistaforgalom minimális
mértékű volt, szintén közismert.
De még az általános tájékozatlanságnál is nagyobb mértékű Kárpátalja kőbe
és fába írt történelmi dokumentumainak, műemlékeinek ismeretlensége.
Annak ellenére, hogy ezek jó része ezernyi szállal kötődik a középkortól
egészen a XX. század fordulójáig, nemcsak a magyar építészet-,
művészettörténet tárgyköréhez. Olyan köztörténeti események szereplői, tanúi
voltak egyszersmind, mint például a Thököly- és Rákóczi-féle
szabadságharcok, a reformáció folyamata e vidék magyarlakta településein,
hogy csak a fontosabbakat említsük. Témánk feldolgozásakor sajnálattal
tapasztalhattuk, hogy a magyarországi szakemberek a szükségesnél is kisebb
mértékben foglalkoztak az elmúlt fél évszázadban az idevágó kutatásokkal.
Megállapíthattuk viszont, hogy már az első világháborút követő időszakban is
a hazai érdeklődés perifériájára szorult Kárpátalja.
A források felkutatásakor tehát a XIX. század második felében keletkezett
dokumentumokig, publikációkig kellett visszanyúlnunk. Ezek gazdagsága
viszont igen meglepő. Jóllehet elsősorban csak a budapesti közgyűjtemények
anyagára támaszkodhattunk s azokra a részben országos, részben helyi
folyóiratokban, monográfiákban, helytörténeti kiadványokban megjelent
ismertetésekre, feldolgozásokra, amelyek jelentősebb szakkönyvtárainkban
fellelhetők.
Munkánk során azt is tapasztalnunk kellett, hogy sem a két évtizedes
csehszlovák uralom alatti időszakban, sem Kárpátaljának a
Szovjetunióhoz kerülése óta eltelt évtizedekben nem születtek — néhány
kivételtől eltekintve -olyan szakmunkák, amelyek méltó módon folytatták
volna a korábbi korszak impozáns tudományos kutatásait.
Ilyen körülmények között, feladata nehézségeinek ismeretében vállalkozott
kárpátaljai származású szerzőnk néhány évvel ezelőtt az adatok
összegyűjtésére, rendszerezésére. S így jöhetett létre a KÁRPÁTALJA
MŰEMLÉKEI címet kapott kötet, amely - szerénytelenség nélkül állíthatjuk -
első ízben igyekszik lehetőség szerint teljes körű áttekintést adni a szakmai és
az érdeklődő közönségnek mindazokról az építészeti emlékekről, melyekkel e
vidék méltán dicsekedhet.
A szerző kezdetben csupán a kárpátaljai magyarlakta falvak középkori eredetű
templomaival foglalkozott. Akkor, amikor a magyarországi
közgyűjteményekben őrzött és túlnyomórészt közöletlen forrásanyag
gazdagságáról meggyőződhettünk, közös elhatározással szélesítettük ki mind
a kutatás, mind a feldolgozás kereteit. E méltatlanul elfeledett vidék hajdani
kutatóinak tartozunk köszönettel azért, hogy most hagyatékukból van mit
közzétenni. Reméljük, hogy nemcsak kutatásuk tárgya, hanem az ő nevük is
újra bekerül a köztudatba.
Műemlékekről lévén szó, kézenfekvő volt, hogy az építészettörténeti
forrásoknál kezdjük az anyag feltárását. Elsősorban az Országos Műemléki
Felügyelőség adattáraiból került elő nagyszámú kéziratos feljegyzés,
felmérés, rajz és archív fényképfelvétel. Csekély kivétellel csaknem
valamennyi közreadására sort kerítettünk. Majd az adatgyűjtés során felmerült
újabb szempontok alapján néhány más budapesti közgyűjteményben
folytattuk a munkát. Szépszámmal bukkantak fel közöletlen művészi
ábrázolások a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Képcsarnokából. Ezután
már indokoltnak tartottuk egyes múzeumok, gyűjtemények dokumentációs,
illetve tárgyi anyagából is a kárpátaljai vonatkozásúakat kikeresni. A Magyar
Nemzeti Múzeum egyes gyűjteményeiben, az Országos Széchényi
Könyvtárban, a Magyar Tudományos Akadémia
Művészettörténeti Kutatócsoportja adattáraiban, a debreceni Déri
Múzeumban, a nyíregyházi Jósa András Múzeumban, a sárospataki
Református Gyűjteményben, a Hadtörténeti Intézet Térképtárában, a
budapesti Ráday Gyűjteményben bukkantunk rá különféle műtárgyakra,
térképekre, feljegyzésekre, amelyeket felhasználhattunk, hasznosíthattunk,
kötetünkben közölhetünk.
Valamennyi felsorolt intézményben megértő támogatást tapasztaltunk,
amelyért ezúton is őszinte köszönetünket fejezzük ki.
Az összegyűjtött s egyre bővülő ismeretanyag közreadásának módjánál a
hazai gyakorlatban meghonosodott műemléki topográfiák szerkesztési
tapasztalatait igyekeztünk hasznosítani, bár nem téveszthettük szem elől a
szélesebb olvasóközönség által támasztott igényeket. Különösen az utóbbi
években tapasztalható az egyre nagyobb mértékű, Kárpátalja felé irányuló
turistaforgalom. Így merült fel az egész területet bemutató, a jelenleg
hozzáférhetőknél használhatóbb műemléki és turisztikai térkép elkészítésének
gondolata is. Magyarországon legutoljára 1942-ben adtak ki hasonlót.
Vázlatszinten ugyan, de öt, műemléki szempontból jelentős kárpátaljai város:
Ungvár, Munkács, Beregszász, Nagyszőlős és Huszt belterületi térképeit is
elkészítettük. (Itt kell megjegyeznünk, hogy mind a helység-, mind az
utcanevek orosz nyelvű elnevezését a jelenleg hozzáférhető hivatalos
jegyzékek, térképek alapján közöljük, tekintet nélkül a hellyel-
közzel tapasztalható ukrán helyesírás szerinti átírásokra.) Logikusnak tűnt
egy, a Trianon (1920) előtti közigazgatási beosztást, a vármegyék határait
bemutató térképet és a négy egykori megye határainak a békeszerződések
utáni változását is közölni. Mindezen térképek, térképvázlatok elkészítése
mellett a Kartográfiái Vállalat szerkesztői munkacsoportja rajzolta át a
különféle forrásokból származó épületalaprajzokat is. Munkájuk
hasznosságát, minőségét remélhetőleg elismerik és méltányolják a kötet
használói. Ügyszeretetüket, gyorsaságukat szerkesztőségünk a
munkatársaknak kijáró megbecsüléssel köszöni ezúton is.
Szükségesnek láttuk végül a vidék köztörténetének rövid áttekintését, az
egyes műemléktípusok összefoglaló jellemzését a BEVEZETÉS-ben
vázlatosan közreadni. Remélhetőleg a közeljövőben lényegesen
terjedelmesebb, alaposabb történeti, művészettörténeti feldolgozások fognak a
most csak érintett témakörökben napvilágot látni.
Kárpátalja félezernél több kisebb-nagyobb települése közül kötetünk 67
város, illetve falu egy vagy több műemlékét ismerteti. Bizonyára ebben a
tekintetben sem nevezhető teljesnek a feldolgozás, bár az Ukrajna
Műemlékjegyzékében szereplő objektumoknál többről esik benne szó. A
várhatóan mindinkább kiterebélyesedő helyi kutatás egyik feladata lehet a
még rejtve maradt értékek felderítése, közzététele.
A műemlék-ismertetések csoportosítása, sorrendje meghatározásánál a
felhasználók, a turisták szempontjaira is igyekeztünk tekintettel lenni. Egy-
egy központi település - város - köré földrajzilag elhelyezhető, egy tetszés
szerinti megválasztandó program alapján bejárható útvonalra „felfűzhető”
közreadási módot választottunk. Az viszont talán már nem tekinthető pusztán
véletlennek, hanem a földrajzi fekvés mellett történeti előzménynek is, hogy
ezek a fejezetek a hajdani közigazgatási szervezetek, Ung, Bereg, Ugocsa és
Máramaros vármegyék Kárpátaljára eső területét is „fedik”: nyugatról keletre
haladva minden különösebb erőltetés nélkül voltak összeállíthatók.
Minthogy az egyes települések eredeti - részben ma is használatos - nevei
számos esetben adnak történeti magyarázatot, ott, ahol erre lehetőségünk
nyílt, effajta információkat is közlünk, kitérve a mai hivatalos névforma
eredetének ismertetésére. A megyék, egyes települések jelképeit, a címereket
szintén közreadjuk. Szükség szerint a települések történetével is bővítettük az
ismeret-anyagot, hiszen a legtöbb esetben közvetlenül összefüggöttek a
műemlék történetével. Máskor viszont történeti személyiségek nevének
említésére is sor kerül, legtöbbször máig emléktábla, szobor idézi őket
emlékezetünkbe a helyszínen.
Elengedhetetlennek tartottuk - ott, ahol erre történeti forrásaink utaltak -,
hogy a műemlékek (főleg templomok) egykori vagy ma is megtalálható
ingó berendezési, felszerelési tárgyaira vonatkozó információkkal is
szolgáljunk, jóllehet nem volt módunk arra, hogy ezek meglétét, őrzési helyét
ellenőrizhessük.
Kötetünk anyagának összeállításában természetszerűleg a szerző végezte a
munka oroszlánrészét. Ideértve a műemlékek helyszíni bejárását,
lefényképezését, a felmérések ellenőrzését. Segítségére volt azonban egy
kisebb munkacsoport is. Közülük Kerny Terézia művészettörténész, dr.
Nagybákay Péter történész, Dabasi András, F. Bélavári Krisztina és Makky
György reprodukciókat készítő fotósok közreműködését köszönjük. Külön
hálával tartozunk dr. Botár György-nének a kézirat gondozásáért.
A szerzőn kívül mások is szívesen álltak rendelkezésünkre a helyszínen a
legutóbbi időkben készült felvételeik átengedésével. Nevükkel a
Képjegyzékben találkozhat az olvasó.
Említést kell tennünk végezetül a Pannon Nyomda munkatársainak lelkes
közreműködéséről: segítségünkre voltak már a kézirat nyomdába adása
előtt tanácsaikkal, javaslataikkal, majd a megvalósítás során színvonalas
teljesítményt nyújtottak.
*
A KÁRPÁTALJA MŰEMLÉKEI megjelentetésével a Tájak-Korok-
Múzeumok Egyesület magára vállalt feladatkörének szellemében kívánt
eljárni, híven eddigi publikációs tevékenységéhez. Remélni szeretnénk, hogy
nemcsak hazai, hanem a határainkon túl élő magyar olvasóközönség,
elsősorban a kárpátaljaiak épülésére is szolgálhattunk.
A szerkesztők
Budapest, 1990 tavaszán
BEVEZETÉS
Kárpátalja földrajzi helyzete, rövid története

Kárpátalja, a Szovjetunió „Kárpátontú-li területe” (Zakarpatszkaja oblaszty),

a Kárpát-medence északkeleti szélén fekszik. Területe csaknem 13 000
km2, lakossága 1 250 000 fő körüli. Északészakkeletről a Beszkidek, keletről
a Máramarosi havasok, délről a Tisza felső szakasza, nyugatról pedig az
Ung folyó völgye határolja. Tájai rendkívül változatosak, alföldi sík,
folyóparti vidékektől egészen a Kárpátok magas hegységéig minden
megtalálható itt. Legmagasabb csúcsa, 2061 méteres magasságával, a
Hoverla. Itt erednek a Tisza és felső szakaszának mellékfolyói: a Tarac,
Talabor, Nagyág, Bor-zsova, Latorca, Ung stb. Hegyei jelentős részét erdő
borítja, legelőkkel tarkítva. A sík területeken, illetve szelíd domboldalakon
szántóföldek, gyümölcsösök, szőlők változatos képe utal az emberi
tevékenységre, melynek előzményei több ezer évre is visszanyúlnak.
Nem feladatunk az előzmények ismertetése, de megjegyezzük, hogy a
régészeti leletek alapján bizonyítható a lankásabb vidék megtelepültsége
már az őskorban is s ez folyamatosnak tekinthető (halomsírok, földvárak
tanúskodnak róla) egészen a honfoglalásig.
A magyar honfoglalás idejében Kárpátalja területe fontos szerepet játszott.
Köztudott, hogy a honfoglalók egyik útvonala a Vereckei-hágón keresztül
vezetett a Kárpát-medencébe. Legkorábbi ismert történeti munkánk, a Gesta
Hungarorum (A magyarok tetteiről) címet viselő, legendaszerű, mondái
elemekkel átszőtt, a maga korának (XII-XIII. sz. fordulója) ismeretanyagát
három évszázaddal ko-
rábbra visszavetítő mű 12. fejezetében ezt írja Anonymus, a névtelen szerző:,,
… Akkor a hét fejedelmi személy, akit hétmagyarnak mondanak, és az a két
kun vezér, kinek a nevét fentebb soroltuk el, rokonságukkal meg férfi-
és nőcselédeikkel egyetemben az oroszok

tanácsára és segítségével útra keltek Pannónia földjére. S így a

Havaserdőn áthaladva, a hungi részekre szálltak. Midőn pedig oda
megérkeztek, azt a helyet, amelyet először foglaltak el, Munkácsnak nevezték
el azért, mivel igen nagy munkával, fáradsággal jutottak el arra a földre,
amelyet annyira áhítottak. ”
A 13. fejezetben folytatódik a legendás történet. Ebben Ungvár nevének mai
szemmel laikus, de a maga korában logikusnak tűnő magyarázatát is
olvashatjuk. (Lásd az ungvári fejezetben.)
Mindenesetre a történeti tények mellett régészeti leletek - mégpedig nem is
akármilyenek - bizonyítják a honfoglaló magyarok itteni megtelepedését:
ilyen a Szolyván előkerült tarsolylemez és a beregszászi
süvegcsúcs, mindkettő előkelő tulajdonost sejtet.
A Kárpátokon át északkeleti irányba vezető, s nyilván már a sokkal korábbi
időktől fogva használt kereskedelmi és hadi útvonal védelme tudatosan
szervezett településrendszer kialakulását igényelte, előttük a lakatlan, erdős
gyepűvidékkel. Ilyennek kell tekintenünk
azt a Borsova vármegyét, amely később, mint közigazgatási szervezet
megszűnt, eredetileg Bereg vármegyét és Szabolcs vármegye egy részét
foglalta magába. Emléke a középkori egyházszervezetben mint borsovai
főespe-resség, neve viszont napjainkig település- és folyónévként maradt
fenn. Erődített központját, a borsovai földvárat pedig Vári határában ma is
láthatni.
A középkori megyerendszer e vidéken fokozatosan alakult ki. Borsova mellett
1085-ben már Ung vármegyét is megemlítik az írásos források, bár-ispánjáról
első ízben a XIII. század elejéről van adatunk. 1322-től 1684-ig a Drugeth
család tagjai voltak a megye örökös főispánjai. Ung megye határai az
évszázadok folyamán szinte alig változtak. Ma 16, Ungvártól nyugatra
eső, Csehszlovákiához csatolt falutól eltekintve, Kárpátalja területéhez tarto-
zik. Aránylag korai időből, 1571-ből ismeretes a megye címere, amelyen
egy koronát és páncélt viselő vitéz mindkét kezében három-három
búzakalászt tart, alatta vörös mezőben két pólya látható.
Miután a borsovai vár a tatárjáráskor valószínűleg elpusztult,
jelentőségét elveszítette, a nevében és területében változott vármegyeként
Bereg szerepel az oklevelekben 1261-től. A berek szóból származtatható név
eredetileg egy nagy erdőségre (silva Beregu) vonatkozott: 1233-ban II.
András király országos gyűlést tartott itt. A megye székhelye az azonos nevű
település (ma: Nagybereg) lett, ahol vár is épült a tatárjárás után. Róbert
Károly a rozgo-nyi csatát (1312) követően Munkácsot erődítette meg és tette
a vármegye székhelyévé, a beregi várról többé nem esik szó.
Jelentős szerepet játszott a megyében Beregszász, amely már 1247-ben városi
privilégiumot kapott. Nagy Lajos korában, az 1370-ben létrejött magyar-
lengyel perszonálunió idején Felső-Magyarország egyik legvirágzóbb
települése lett, mint ahogyan ebben az időszakban az ország északkeleti
megyéi egyébként is jelentős szerephez jutottak. Nagy Lajos anyja, Erzsébet
Beregszászon udvart is tartott. Ugyancsak ebben az időben, Nagy Lajos keleti
politikájának köszönhetően Korjatovics Tódor podóliai fejedelem vezetésével
telepedtek be, főleg erre a vidékre nagyobb számban a rutének.
Bereg vármegye régi címerét 1836-ban újították meg, az ún. „beszélő
címerek” csoportjába sorolják. Az ezüstkereszttel négy részre osztott mező
egyikében szőlőfürt, másikában makkfagally, a harmadikban
ágaskodó medve, a negyedikben egymás felett két hal látható. A vidék
jellegzetes növény- és állatvilágára, egyben az itt élők létforrásaira utalnak.
A megye legnagyobb része Kárpátalja területére esik. Csupán délen találunk
néhány községet, amely a trianoni békeszerződés után
Magyarországnak maradt. Újabban Bereg neve is visszakerült a korábbi
Szabolcs-Szatmár megyenévbe.
Ugocsa - a történeti Magyarország legkisebb vármegyéje - a korai időkben
megszállatlanul maradt. Királyi vadászterület volt, az erdőispánság központja
a XII. században Sásvár. A tatárjárást követően a Tisza túlsó partján, a ma
már nem létező Ugocsa település vált megyeközponttá, majd -
jóval később - Nagyszőlős vára lett az igazgatás székhelye. Az egyedüli,
hiábavaló ellenállás szállóigéje fűződik a megye nevéhez: „Ugocsa non
coronat” (Ugocsa nem koronáz) mondták az itteni nemesek, amikor a
mohácsi vész után I. Ferdinánd a rendeket királlyá választására meghívta.
Ugocsa címere is jellegzetességekre utal: az elveszett pecsétje helyett 1715-
ben kapott új ábrázolás makkokkal körülvett szegélyben szőlőfürtöt,
halat, makkot és az állítólag a Batár folyóban élő híres fekete rákot mutatja,
míg a ráhelyezett szívpajzsban a megyében birtokos Perényi család arany
oroszlánja ágaskodik.
Máramaros nevét 1199-ből ismerjük legelőbb. Gyéren lakott, királyi
vadászterület volt, azonban jelentősége, sóbányái miatt, kezdettől fogva
kiemelkedő. (A só bányászata és értékesítése királyi privilégium volt,
jelentős bevétellel járt.) A vármegye kialakulása a XIV. századra tehető,
telepített lakosai között találni szászokat, románokat, ruténeket is a magyarok
mellett. A megye hatalmi központja Huszt volt jelentős várával. 1329-ben
további négy településsel együtt (Hosszúmező, /Máramaros/Sziget, Técső,
Visk) Róbert Károlytól koronavárosi jogokat kapott, elsősorban a sóbányászat
fellendítése érdekében. Ilyenformán a vármegye jelentős része egészen a
legutóbbi évszázadig a kincstár birtoka volt.
A megye 1748-ban meghatározott címere is az alapvető foglalatosságra utal: a
tátongó sóakna szájában két bányász áll sóvágó csákánnyal a kezében,
kétoldalt fenyők, a szikla tetején zerge látható. A címer alsó részén viszont a
négy, hullámos „pólya” a megye négy folyóját, a Tiszát, a Talabort, Nagyágot
és a Visót jelképezi. Máramaros vármegye északi része Kárpátaljához, a déli
Romániához tartozik.
A középkorban a lassan kialakuló, de folyamatosan fejlődő vidéken a
sík területen számos kis román kori, illetve gótikus falusi templom, a
hegycsúcsokon néhány hadászati jellegű erődítés és kisebb lovagvár épült,
míg a csupán mezővárosi szinten megmaradt városok polgárai egyre
díszesebb és gazdagabban felszerelt templomokat emeltek s a földesurak
részben ezeken a településeken vagy birtokaik központjában alakították ki a
maguk kisebb-nagyobb udvarházait. A hegyesebb vidékek völgyeiben az
ortodox, görögkeleti vallásúak nyilván már akkor is fatemplomokat építettek,
minthogy lakóházaik építőanyagát - a legutóbbi időkig - szintén az erdők
szolgáltatták.
A XVI-XVII. század három részre szakadt Magyarországán erre a vidékre is
nehéz idők jöttek. A királyi Magyar-ország és az erdélyi fejedelemség
határvidékeként a terület többször cserélt gazdát, bár Ung többnyire a
Magyar Királysághoz, Máramaros Erdélyhez tartozott.
Viszonylag igen korán, már 1523-tól vannak adataink arra, hogy a
vidék magyar és német származású lakossága felvette a protestáns hitet, a
magyarság főleg kálvinistává lett. Később, az ellenreformáció hatására -
egyes főurak
rekatolizálása idején - a hajdani, freskókkal, szárnyas oltárokkal díszített, ám
a puritán időszakban lemeszelt vagy elpusztított templomok némelyike ismét
a katolikusok használatába került.
A XVII. század elején, Bocskai és Bethlen Gábor fejedelemsége idején
e vidék Erdélyhez tartozott. Amikor II. Rákóczi György sikertelen
hadjáratot indított Lengyelország ellen (1657) megtorlásul Lubomirski
vezérletével a lengyel sereg alapos pusztítást végzett a vidéken, mely jórészt
Rákóczi-birtok-nak is számított. (Erre az időre esik az „unió”: a görögkeleti
vallásúak áttérése, a munkácsi görög katolikus püspökség kialakulása.)
Thököly Imre hadjárata is érintette az országrészt, majd történelmi esemény
volt Zrínyi Ilona hősies magatartása Munkácson, amikor három éven át
(1686-1688) dacolt az osztrák ostromlókkal.
II. Rákóczi Ferenc, aki anyjával együtt élte át az ostromot, a szabadság-harc
megindulásakor e vidék jobbágyainak támogatásával vonult az ország belseje
felé. Munkács a kuruc szabadságharc egyik jelentős központja lett.
A XVIII. században birtokosváltozások történtek, az erőszakossá vált
rekatolizálást II. József szabad vallásgyakorlatot biztosító rendelete követte. A
lassú fejlődés egyes, itteni nyersanyagbázisra támaszkodó iparágakban majd
csak a XIX. század elejére gyorsult meg. A lakosság anyagi jólétére utal, hogy
a többnyire középkori eredetű református templomokat megújították (festett
kazettás mennyezetek), újabbakat építettek. Ugyanez vonatkozik a görög
katolikus és az ortodox fatemplomok gyökeres megújítására. Korszerűsítették
a kisszámban fennmaradt nemesi kúriákat, kastélyokat. A hadi jelentőségüket
elveszített várak, Munkács és Ungvár kivételével, amelyek más funkcióban
fennmaradtak, pusztulásnak indultak.
Az 1848-1849-es szabadságharc nagy vívmánya a jobbágyfelszabadítás.
Magyarország ésszakkeleti megyéiben is változásokat hozott a
földművelésben, de még a városok életében is a kötelező robot
megszüntetése. A feudalizmus maradványait elsőnek a városokban szüntették
meg, utat adva az ipar fejlődésének. Északkelet-Magyarország városai,
mezővárosai korábban is rendelkeztek kézműiparral, erről tanúskodnak a
tekintélyes számú privilégiumok, amelyeket az ott működő céheknek adtak ki
a XVI. századtól a XIX. század közepéig. Azonban főként az 1867-es
kiegyezést követően Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros megyékben mindenre
kiterjedő általános fellendülés volt tapasztalható. Különböző iskolákat hoztak
létre, óvodák létesültek, közkönyvtárak, kórházak (ispotályok).
Az iparosodást jelezte a vasút megjelenése, elsősorban a korábban is
létező iparágak fellendülése, így a fafeldolgozó iparé - fűrésztelepek -,
vaskohászat - hámorok (öntödék) -, de új iparágak is meghonosodtak:
serfőző- és villamosenergia-ipar, nyomdászat.
Módosult a városok arculata, több új középületet emeltek, kövezett
utak épültek; szállodákat, fürdő- és gyógyhelyeket hoztak létre. A fejlődés
az első világháborúig töretlen volt.
Az első világháborút követően Kárpátalja autonóm területként került a
Csehszlovák Köztársasághoz, bár az önállóság csak névleges maradt.
1938 novemberében a déli rész az első bécsi döntés alapján Magyarországhoz
került, 1939 márciusában a rövid ideig függetlenné vált rész is.
1944 október végén a Vörös Hadsereg már Kárpátalja egész területét
elfoglalta. 1945 júniusában a Szovjetunióhoz csatolták az Ukrán Szocialista
Köztársaság kárpátontúli részeként.
A lakosság több mint háromnegyede ukrán (rutén) nemzetiségű. Legnagyobb
létszámú kisebbsége a magyar (kb. 15%). A magyar anyanyelvű zsidóság a
deportálások, majd a kivándorlások miatt korábbi létszámának töredékére
csökkent.
A magyar nemzetiségűek nagyjából összefüggő területen, a sík vidéken élnek,
az 580 kárpátaljai település közül 85-ben ők alkotják az abszolút többséget,
ezenkívül Beregszászon is. (1941: 104 faluban, 3 városban volt a magyarság
többségben.) A magyarok mintegy háromnegyede (120 000 fő) református
vallású, önálló püspökségük 1920-ban jött létre (korábban Ung megye a
miskolci székhelyű Tiszánin-neni, a többi a debreceni Tiszántúli Református
Püspökséghez tartozott.) Egyházközségeik száma 84, csaknem egynegyedük
középkori eredetű templommal büszkélkedhet. Papjaik száma kb.20.
A 31 működő katolikus plébánia hívőinek 9 papja van, működésük sokkalta
nagyobb nehézségekbe ütközik. Műemlékszámba vehető templomaik száma:
7.
Az 1640-es években megindult az ortodox (görögkeleti) vallásúaknak a római
egyházhoz való csatlakozása. A görög katolikus egyház működését 1949-ben
megszüntették, és a moszkvai ortodox pátriárkátus fennhatósága alá került
valamennyi temploma. (Korábban csupán a román népesség maradt ortodox.)
Jelenleg újabb változások zajlanak. Az ismertetésre kerülő
fatemplomok esetében - pontos információk hiányában - a Magyarországi
Helységnévtár 1912., illetve 1944. évi adatai alapján közöljük ezek
hovatartozását, arra sem tekintve, ha közülük jelenleg nem egy más funkciót
(műemlék múzeum, raktár stb.) lát el.
(Megjegyzendő, hogy magyar nemzetiségű görög katolikusok is élnek
Kárpátalján.)

KÖZÉPKORI VÁRAK, VÁRROMOK

Kárpátalja várai a magyar várépítészet emlékei közé sorolandók. Az
elsők földvárak voltak.
Legjelentősebb a Vári nagyközség határában található egykori
Borsova földvára. Ez volt Bereg vármegye elődjének, a hajdani Borsova
vármegyének a központja. Építési ideje a X-XI. századra tehető, de nem
zárható ki IX. századi előzmény sem. A tatárjárás idején pusztult el Ungvár
első vára, mely a borsovaihoz hasonló földvár lehetett. Fekvése is hasonló
volt, mert az Ung és a Laboré folyók alkotta szegletben állt. Szintén a korai
vármegye első központja volt.
A viski földvár, amely a jelenlegi nagyközségtől keletre állt, Borsova várával
ellentétben a legkésőbbi földvárak közé tartozik. A XIII. században
a máramarosi sóút védelmére épült.
Megbízható adatunk tatárjárás előtti kővárról Kárpátalja területén
nincs. Minden építési korszakra jó példát találhatunk az itt álló várak,
várromok között. A lakótorony klasszikus típusa a szerednyei vár, amely egy
nagyméretű, négyzet alaprajzú, vastag falú toronyból áll. A torony egykor
többszintes volt, földszintje nyílások nélküli. A kovászói vár a szerednyeihez
hasonlóan egy lakótoronyból áll, amely kör alaprajzú, de ehhez már a
természetes emelkedés peremén végighaladó, kissé szabálytalan háromszög
alaprajzú vékonyabb erődfal csatlakozik.
A munkácsi vár magja is egy négyzetes alaprajzú lakótorony volt. A XIV.
század elején a vár még nem terjedhetett túl a lakótornyon, mindössze
egy körfal övezte. Eredetileg belső tornyos vár volt a nevickei is, amelyet jól
szemléltet központi részének alaprajza. Feltehetően belső tornyos vár volt a
királyházi ún. Nyalábvár is. Ehhez az építési
korszakhoz tartozhatott a jelenlegi Ungvár vára első formájában.
A külső tornyos várak építése itt is Zsigmond király (1387-1437) korával esik
egybe. Ennek az építési korszaknak legszebb példája a nagyszőlősi új Ugocsa
vára, amelynek elődjét 1317-ben Károly Róbert leromboltatta. A
XIV. században Munkács várának négyszög alaprajzot formáló falait
a sarkokon kör alaprajzú tornyokkal erősítették. A négyszög alaprajzú, négy
saroktornyossá bővített ungvári vár szintén külső tornyos vár lett. Ebben az
időben bővítették a nevickei várat és építették ki a husztit.
Kárpátalja legjelentősebb várait, így a munkácsit, az ungvárit és a husztit
a XVI-XVII. században a sűrű hadi események miatt a kor
követelményeinek megfelelően átépítették, bővítették, fejlett védelmi
rendszerrel látták el. Elsősorban ötszögű, ún. olaszbástyákat építettek.
Északkelet-Magyarország legnagyobb és hadászati szempontból is
legjelentősebb erőssége a munkácsi vár volt. Évekig tartó ostrom után a
várat Zrínyi Ilona 1688-ban kényszerült átadni a császáriaknak. A
megrongálódott védműveket 1688-1703 között átépítették: bástyázott
gátműveket készítettek vizesárokkal és a fellegvár is új bástyákat kapott. A
várhegy alján új külső védművet hoztak létre. A harcászat gyors fejlődése
mellett azonban az így kiépített vár sem látszott megbízhatónak, ezért II.
Rákóczi Ferenc 1705-ben elhatározta, hogy Munkács várát korszerűsíti.
Hadmérnök tábornokának, a francia Demoiseux-nek megbízást adott új terv
elkészítésére.
A Rákóczi-szabadságharc leverése után Munkács, Ungvár és Huszt
várai elvesztették stratégiai jelentőségüket. A munkácsi várban fegyházat
hoztak létre. Az ungvári rövid ideig a katonaság birtokában volt, később a
görög katolikus püspökségé lett. Huszt vára 1766-ig a helyőrség
állomáshelye, az ekkor támadt tűzvész után folyamatos romlásnak indult.
KÖZÉPKORI TEMPLOMOK

Kárpátalja román kori templomai közül kiemelkedő jelentőségű a gerényi

rotunda. A környék fennmaradt templomai közül a legkorábbi. A XV. századi
bővítés ellenére az egyik legépebb körtemplom. Fennmaradt a
hatszögű kupoladob és a kupola is, amely a magyarországi körtemplomoknál
elpusztult. A templom jelentőségét magas művészi értékű freskói növelik.
A többi román kori templom hosz-szanti elrendezésű. Viszonylag egyszerű,
rendszerint nem nagyméretű hosszházzal épültek, és eredetileg kivétel nélkül
sík mennyezetesek voltak. A csatlakozó szentély egyenes
záródású (Tiszabökény, Beregardó, Beregdéda, Kígyós, Makkosjánosi,
Nagybégány, Szűrte) vagy félkörívesen zárt (Fekete-ardó), többségében
boltozott. A szentélyt a hajótól diadalív választja el. Ezeknek a templomoknak
többsége torony nélkül épült, tornyot csak később illesztettek hozzá. Csak
apalágykomo-róci templom épült toronnyal és falazott urasági karzattal. A
legépebben fennmaradt hosszanti elrendezésű templom a tiszabökényi.
A XV. században a román kori templomok többségét az
igényeknek megfelelően átépítették, bővítették. A gerényi körtemplomot
hosszházzal bővítették. A palágykomoróci templomot a szentély elbontásával
keleti irányban megnövelték. A feketeardói, kígyósi, makkosjánosi, szürtei
templomoknak a hajóit növelték meg.
Kárpátalja gótikus templomai közül méreteiben és művészi részleteiben
a beregszászi római katolikus templom a legjelentősebb.
A nagyméretű, háromhajós csarnoktemplom viharos története ellenére
megőrizte középkori szerkezeteinek többségét, amelyekből megállapítha-
tó, hogy itt a XV-XVI. században egy nívós kőfaragó műhely dolgozott.
Bár középkori bordás kereszt-, illetve hálóboltozata elpusztult, de a
nagyberegi templom szentélyének bordás keresztboltozata a műhely magas
műszaki tudását igazolja. A műhely működése a nagymuzsalyi és a
kismuzsalyi templomoknál is felfedezhető. Ugyanezen műhely munkájának
tekinthető a munkácsi római katolikus templom is, amelynek csak a szentélye
maradt fenn.
Nagyszőlős nagyméretű, egyhajós templomának bizonyos részletei a kassai
dómnál előfordulókkal rokonítha-tók. Mezőkaszony, Vári, Huszt, Técső és
Visk mezővárosok templomai igényességükben és méreteikben felülmúlják a
falusi templomokat.
A gótikus falusi templomok kizárólag hosszház-elrendezésűek. Vannak
igényesebbek (Nagymuzsaly, Kismu-zsaly. Akii, Szőlősgyula) és
szerényebb kivitelűek (Csetfalva, Hetyen). Szentélyeik sokszögzáródásúak -
támpillérek-kel vagy anélkül. Szentélyük eredetileg bordás kereszt-, háló-
vagy csillagboltozattal fedett. Hajóik síkmennyezete-sek, de esetenként
boltozatosak, sőt Nagymuzsalyon hálóboltozattal fedett. A sokszögű
szentélyek lehetővé tették a kicsiny román kori résablakok helyett nagyobb
ablakok törését. Az ablakok tagolása, mérműveik sokszor a gótikus építészeti
ornamentika legfőbb hordozói a falusi templomokon.
A templomok belső díszítéséről sajnos igen keveset tudunk. Töredékesen
fennmaradtak a gerényi 1360 körüli, illetve XV. századi freskók, újabban
a munkácsi Szent Mihály-kápolnában fedeztek és tártak fel
freskótöredékeket. A reformáció idején lemeszelt falképekről tudunk Bene,
Császlóc, Bereg-déda, Beregszász, Feketeardó, Huszt, Kígyós, Nagybereg,
Nagymuzsaly, Nagyszőlős, Szőlősvégardó, Visk templomaiban. Leírások,
rajzok maradtak fenn Huszt, Feketeardó és Szőlősvégardó
freskómaradványairól. Ez utóbbi a templom elbontásával véglegesen
elpusztult, a többiek feltárására még van remény.
A korabeli feljegyzések a templomi berendezések közül szárnyas
oltárok, faszobrok elpusztításáról szólnak a reformáció idején. A háborús
események, gyújtogatások sem kímélhették meg őket.
A középkorban Kárpátalján több kolostort is alapítottak, de ezek részben a
reformáció, részben a történelem viszontagságai miatt elenyésztek.
Napjainkig mindössze a munkácsi középkori alapítású, előbb görögkeleti,
majd görög katolikus bazilita kolostor maradt fenn. A közelmúltban, azaz
1945 után szűnt meg a nagyszőlősi ferences rendi kolostor.
Beregszászon több kolostor fennállásáról vannak történeti adataink.
Legkorábban a templomos rendiek kerültek ide, helyükre a Szent János
lovagrend költözött. Tudomásunk van a domonkos rendi szerzetesek és
apácák kolostorairól. Alapítási évükről nincs adatunk, de annyi biztos, hogy a
domonkos rendi szerzetesek „örökölték” a Szent János lovagrend monostorát,
s ezt Erzsébet királyné, Nagy Lajos felesége helyreállíttatta. 1545-ben a
kolostor még fennállt.
Erzsébet királyné nevéhez fűződött a beregszászi ferences kolostor
alapítása is 1370 körül. 1574-ben mind a domonkos, mind a ferences kolostor
pusztulófélben volt.
A kisberegi (remetei) pálos kolostor alapítása 1329-ben történt. Okmányaikat
1447-ben rablók égették el. 1562-ben már az elpusztult kolostor birtokainak
elfoglalásáról értesülünk.
A pálosoknak Huszton is működött kolostora, 1500-tól ismerjük a templom
névadóját: Szent Mihály tiszteletére szentelték. Ugyanitt egy-feltehetően
domonkos rendi - apácakolostor is állott. Szent Ilona tiszteletére szentelt
templomuk romjait a múlt században még látni lehetett a Huszt patak déli
partján.
A Técső melletti pálos kolostort Nagy Lajos 1363-ban alapította. 1554-ben a
reformátusok zaklatása miatt a szerzetesek elhagyták épületüket, amely ezt
követően pusztulásnak indult.
A XV. század végére tehető a nagyszőlősi ferences kolostor alapítása a
Perényi család jóvoltából, a vár közelében álló halmon. 1556-ban
szétrombolták, a ferenceseket elűzték. 1668-ban a Perényiek visszahívták a
ferenceseket.
Gerényben is fennállott a Drugeth család által 1384-ben alapított
pálos kolostor az egykori vár déli sáncai mellett. Gyöngyösi Gergely pálos
rendfőnök 1520 utáni rendtörténetében írja: „Az Úr 1384-ik évében
alapították a homonnai Drugethek az ungvári Ge-rény kolostort, Krisztus
Szentséges Testének tiszteletére. Először a kápolnát építették föl, azután 1521-
ben és 22-ben a nagyságos Krisztina úrnő, Homonnai János özvegye a
templom szentélyét egészen az alapoktól újjáépítette. ..” 1562-ből van
adatunk e kolostor elnéptelenedéséről, talán pótlására alapította Drugeth
György Ungváron, 1615-ben a jezsuita kollégiumot.
KASTÉLYOK
A mozgalmas és súlyos korszakokat megért Északkelet-Magyarországon csak
az 1711. évi szatmári béke után jöttek létre olyan feltételek,
amelyek kedveztek a lakályosabb építmények alkotására. Ennek ellenére ezen
a területen kevés kastély épült, mert a Rákó-czi-szabadságharcot követően az
itt elterülő főnemesi birtokok a királyi kamara kezébe vándoroltak. Ezek
tekintélyes részét a Schönborn család kapta, nagyobb birtokai voltak a görög
katolikus és római katolikus egyházaknak, ezek jelentős részét nem a
helyszínről igazgatták. Emiatt jelentős barokk és klasszicista kastélyok nem
épültek.
A kastélyépítészet itt is a várkastélyokkal kezdődött. Ennek jellegzetes példája
az ungvári, amely a gótikus épület jelentős bővítésével a XVI. században
épült ki reneszánsz várkastéllyá, saroktornyokkal, belső udvarral. A Rákóczi-
szabadságharc leverése után kastélyfunkcióját elveszítette.
Ugyancsak a XVI. században épült a
XV. századi épület bővítésével a szent-miklósi T elegdy-Rákóczi-
várkastély. Egy kör és egy sokszög alakú saroktoronnyal, de udvara nem épült
körbe, ezért befejezetlennek tekinthető. A XVI-XVII. század fordulóján
emelték a szerény méretű, földszintes radvánci Gyöngyösi-kastélyt.
Ebben az időben épült a nagyszőlősi Perényi-kastély korai földszintes
formájában. A XVII. század végén erre emeletet építettek,
főhomlokzatának tengelyében íves rizalittal bővítették. Földszinti alaprajza -
ez utóbbitól eltekintve - azonban megőrizte eredeti formáját.
A XVII-XVIII. században épült dol-hai várkastély különlegessége, hogy
akkor nyeri el saroktornyos formáját, amikor máshol már megszűnt a védelmi
szerep. Ebben a megoldásban a továbbélő reneszánsz hatás látható.
A XVII. századi munkácsi Rákóczi-kastély egyszerű, földszintes épület volt,
amelyet a XVIII. században nagy-

mértékben átalakítottak. Jelenleg U alaprajzú, egyemeletes barokk épület.

A XVII. század elején épült beregszászi Bethlen-Rákóczi-kastély szintén
egyszerű alaprajzú, földszintes épület. Ezt később klasszicista stílusban
alakították át.
Levéltári forrásokból számos kis- és középnemesi udvarházról van
tudomásunk a XVII. századból és a XVIII. század elejéről. (Akii -
egyemeletes udvarház 1690-ből, Bocskó - udvarház 1711-ből, Felső-Baranya
- két udvarház a XVII. századból, Kaszony - udvarházak a XVII. századból,
Pálóc -Forgács Miklós kúriája, Salánk - Rákóczi Borbála udvarháza,
Ungdaróc -udvarház.)

FATEMPLOMOK

A Kárpátok vidékének sajátos szépségű hegyei között még nagy számban

találhatók a faépítészet emlékei. A faépítészet minden
változatossága, szépsége és sajátossága fellelhető a fatemplomoknál. A kelet-
és nyugat-európai építészet találkozik itt. így fordulhat elő, hogy
emlékeinknél mind a két művészetre jellemző formák fedezhetők fel: újakat
nem hoztak létre, hanem feladatuk kimerült az átvett formák ácsmesterséghez
való igazításában, variálásában. A népművészethez hasonlóan a monumentális
építőművészet alapformái erős késéssel jelentek meg. Ez elsősorban a
provinciális elhelyezkedéssel magyarázható. Korukat tekintve a legrégibb
fatemplomok valószínűleg a XVII. század elejénél nem korábbiak, többségük
azonban XVIII. századi.
A kárpáti faépítészet körébe tartozó fatemplomokat a szakirodalom az alábbi,
egymástól világosan megkülönböztethető csoportokba sorolja:
1. Centrális elrendezésű kupolás templomok,
2. Bazilikális, gótizáló templomok.
3. Bazilikális barokk templomok.
4. Hossztengely-elrendezésű kupolás templomok,
A fatemplomoknál nem tapasztalhatók éles stílushatárok és el kell tekintenünk
a szigorúan körülhatárolt stílusfogalmaktól is.
A centrális elrendezésű kupolás templomok Kárpátalja délkeleti szögletében
találhatók, így pl. a kőrösmezei Strukovska- és a Plitovate-
templomok, valamint ez utóbbi harangtornya. Ezek szabályos görögkereszt
alap raj zúak, középen négyzettel, melyet kupola fed. A templomok barokk
hatást tükröznek, tömegükre a horizontális vonalvezetés a jellemző.
A gótizáló fatemplomokat alaprajziig a hosszhajós elrendezés, tömegüket
pedig vertikális vonalvezetés jellemzi. Három részből álló tömegük
lépcsőzetes: a szentély, a hajó az előtérrel és a torony. Tetőképzésük meredek,
toronysisakjaik tűhegyesek, sokszor négy fiatoronnyal díszítettek. Legszebb
példányai Máramarosban láthatók (Száldobos, Szeklence, Ósándor-falva,
Mihálka, Husztsófalva). A gótika ide Erdélyből került, a Szolnok-Do-boka
megyei emlékek közvetítésével.
A barokk fatemplomok csak részben különböznek a gótizálóktól.
(Bukóc, Iszka, Negróc, Csernoholova). Alaprajzaik bizonyos
arányeltolódásokkal megegyeznek a gótikus templomokéval. Ugyanez
érvényes külső megjelenésükre is. A legtöbb esetben csak a torony vagy az
oromzat különbözősége dönti el, hogy a templom gótizáló vagy barokk. A
torony viszont itt már nem könnyed huszártorony, hanem az oromzatra
nehezedő és vele szervesen összeépült szerkezet, melyet
tagolt hagymasisakokkal fednek.
A hossztengely-elrendezésű kupolás templomok (Kosztrina, Uzsok, Sóslak), a
bazilikális barokk és a centrális kupolás típusok között helyezkednek el.
Alaprajzuk a centrális és a bazilikális barokk fatemplomok elrendezési
elveinek keveredéséből származik: a hármas tagolású tércsoportok
négyzetesek vagy közel négyzetesek, amelyek közül a hajó a szentélynél és az
előtérnél nagyobb méretű. A hajót és a szentélyt belül kupola fedi. Tömegük
háromosztatú: a hajót és a szentélyt tagolt sátortető fedi, az előtér felett pedig
a torony magasodik.
A centrális elrendezésűek kivételével a fatemplomokra általában jellemző a
falusi kőtemplomokhoz hasonlóan az egyetlen hajó és szentély, de a
fatemplomoknál előtér is kapcsolódik hozzájuk. A három tér közül mindig
a hajó a legmagasabb, a szentélynél jelentősen szélesebb, az előtérrel
vagy azonos vagy nagyobb szélességű. A szentélyt a hajótól ikonosztáz
(képfal) választja el. Az ikonosztázt kereteit képsorok borítják. Lent három,
többnyire függönnyel zárt ajtaja van, a középsőn csak a papnak szabad
bemenni az oltárhoz. Az ikonosztáz festményei általában a bizánci
stílushoz igazodnak. A hajót az előtértől betekintő nyílásokkal áttört osztófal
választja el. A hajó a férfiak, az előtér az asszonyok részére épült.
A szentély egyenes, vagy a nyolcszög három oldalával zárul. Az előtér
felett általában karzat helyezkedik el, amely gyakran benyúlik a hajó terébe.
Felettük magasodik a torony, amelyet általában nem méreteznek a harangok
terhének elviselésére. A harangtornyot a templom közelében szokták
felépíteni. A toronysisak alatt általában nyitott galériát találunk. A nyugati
oldalon az előtér előtt nyitott vagy zárt tornác van, amely egyes
templomoknál a hajót is körbeveszi. A tornácról nyílik a templom egyetlen
kapuja, amely gyakran dús faragvánnyal díszített. Általában a kapu felett
vésett felirat látható az építési idő meghatározásával. Jellemző még a gazdag,
sokszoros tetőforma, de különösen a megkettőzött, az egész épületen
következetesen keresztülvitt tetőszerkezet, néha ugyancsak megkettőzött
árkádsorral. A kőtemplomokkal ellentétben a fatemplomokat szinte sohasem a
falu közepére építették, hanem a falu szélén emelkedő dombra vagy a
hegyoldalba.
A fatemplomokat nem mindig az elkészítésük helyén állították fel. Például a
sóslaki templomot Lengyelországból, a csontos-kosztrinait Kelet-Galíciából,
az irhóci templomot Arad megyéből szállították jelenlegi helyükre.

ÚJKORI ÉPÍTÉSZET

Magyarország hosszú háborúskodást megért északkeleti peremterületén

a Rákóczi-szabadságharcot lezáró 1711-es szatmári béke után az új
művészet csak lassan terjedt, a barokk megjelenése csak a nagyobb városokra
jellemző. A legnagyobb barokk épületegyüttes a munkácsi görög katolikus
püspökség Ungvárra költözésével a püspöki székesegyház és palota
felépítésével született. Rajta kívül Ungváron felépült a római katolikus
templom (1766), a református templom csonka toronnyal (1769) és
szomszédságában a vármegyeháza (1769), valamint felépült a később leégett
első zsinagóga (1794) és a II. világháború után lebontott főispáni palota. A
Munkács határában álló bazilita kolostoregyüttes ma látható épületeinek a
többsége is ekkor épült: a kolostor 1766-1772, a Szent Miklós-templom 1789-
1804 között. A munkácsi uradalom birtokosai, a Schönbornok a szerény
méretű Rákó-czi-kastélyt 1747-ben jelentősen kibővítették, átépítették.
Beregszászon 1780-ban épült fel a később átalakított
református templom. Nagyszőlősön a Perényiek korábbi kastélyukat
barokk ízlés szerint átalakították. Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros megye
falvaiban ez idő tájt kevés új templom épült. Ezek közül csupán a tiszaújlaki
római katolikus templom (1788) érdemel figyelmet.
A klasszicista építészet megjelenésével és terjedésével egy kissé kedvezőbb a
helyzet. Ebben a stílusban is Ungvá-ron emelték a legjelentősebb épületeket:
a megyeházát 1809-ben, református templomot 1818-ban kora klasszicista
stílusban építették át. Ez időben több polgárház és palota (Kanonoksor) épült.
1878-ban átépítették a görög katolikus püspöki székesegyházat. Beregszászon
nagyszabású megyeháza épült. Falusi templomai közül a tiszaújlaki görög
katolikus templom átalakítása a legjelentősebb.
Az 1867-es kiegyezést követően, majd a század vége felé Ung, Bereg, Ugocsa
és Máramaros megyékben, ezeken belül is elsősorban Ungváron
és Munkácson a megélénkült gazdasági és ipari fejlődés hatására számos új
épület készült. Kezdetben historizáló, majd szecessziós stílusban, végül
megjelentek az első modern épületek.
E korszak jelentősebb épületei: az ungvári zsinagóga (1904) és az
egykori posta épülete, a munkácsi városháza (1899-1901) és a római katolikus
templom (1904), a beregszászi törvényszék és a kaszinó. A kor
legjelentősebb épületegyüttese a Schönbornok, az angol középkor Tudor-féle
építészeti stílusát utánzó beregvári kastélya (1890-1895).
Megjelennek a modern építészet első alkotásai is, de ez a stílus általánossá
csak az I. világháború után válik.
Kárpátalja
Az első világháborút követően, amikor Kárpátalja a Csehszlovák
Köztársasághoz került, a műemlékek kutatása a korábbi évtizedekhez képest
jelentősen csökkent. Mindössze Zaloziecky, W. R. munkái jelentősek, ezek
közül is kimagaslók a Kárpátok fatemplomairól és a gerényi rotundáról írt
tanulmányai.
A második világháború után az 1950-es évek közepéig nem folyt kutatás. Az
első munkák a népi faépítészet emlékeivel foglalkoztak. Makusenko, P.
és Petrova, B. munkássága méltó említésre. A további szerzők (Gobermann,
D. N., Gosko, J. G., Szlivka, J. J.) is elsősorban a faépítészet
emlékeivel foglalkoztak. A középkori építészet emlékeiről alig jelentek meg
munkák, ezek jó része figyelmen kívül hagyta a magyar nyelvű
szakirodalmat, csak a cirill betűs forrásokat használja. Egyes szerzők
évszázadok történelmi eseményeit, fennmaradt emlékeit így figyelmen kívül
hagyták. Kivételnek számít Szóvá Péter: Kárpátontúl építészeti emlékei
(Архитектурные памятники Закарпатья) című munkája, ő azonban korábbi
történelmi publikációival helyenként ellentmondásokba került (Прошлое
Ужгорода). Figyelemre méltó Pop, I. I. és Pop, D. I.: Kárpátontúl hegyein,
völgyein (В горах и долинах Закарпатья) с. útikalauza.
A Szovjetunió Műemlékjegyzékének Ukrajnára vonatkozó kötete -helyszíni
bejárások alapján - rövid leírásokat, alaprajzokat és néhol fényképeket közöl.
így forrásként használhattuk fel könyvünk elkészítése során.
Ungvár és környéke
CSÁSZLÓC
Munkács és környéke
Beregszász és környéke
CSETFALVA
Nagyszőlős és környéke
Huszt és környéke
KÖZÉPAPSA
IRODALOMJEGYZÉK
KÉPEK JEGYZÉKE
„Hol, mint a tenger, partot ér a róna s bércek közül az Ung síkra lép.
Hol egykoron - ezer év múlt azóta -nagy áldomásra gyűlt Árpád és a nép. ”
1. Ungvár. A vár Ung megye címerével a századfordulón

Ungvár és környéke
УЖГОРОД

UNGVÁR
A hely neve - HUNGVÁR formában -1154-ben fordul elő először. Az Ung
folyónév és a vár szó összetételéből származik. Az UZSGOROD helynév
a XIX. század közepén jelenik meg, a magyar név tükörfordítása.

A vár

A vár már a magyarok honfoglalásakor fontos szerepet játszott. Anonymus

a Gesta Hungarorum-bán ezt írja:
, Akkor Álmos vezér és főemberei… Hung (Ung) várához lovagoltak,
hogy elfoglalják azt. Miközben tábort ütöttek a fal körül, a várnak Laboré
nevű ispánja - az ispánt az ottlakók nyelvén dukának mondták - futóra fogta a
dolgot és Zemplén vára felé sietett. A vezér katonái azon a helyen
felakasztották. Attól a naptól kezdve ezt a folyót az ő nevéről Laborénak
hívták. Azután Almos vezér és övéi bevonulva Hung (Ung) várába, a hatalmas
isteneknek nagy áldozatokat mutattak be, és négy napig tartó lakomát
csaptak. A negyedik napon pedig Álmos vezér tanácsot tartván és övéit mind
megesketvén, még életében vezérré és parancsolóvá tette fiát, Árpádot. Ezért
hívták Árpádot Hungvária vezérének; összes vitézeit pedig Hungról
hungvárusoknak nevezték el az idegenek nyelvén, és ez az elnevezés
mostanáig él az egész világon.”
A mondái elemeket és naiv névmagyarázatokat ötvöző - három évszázaddal
későbbi - szövegrészből valószínűleg csak az fogadható el hitelesnek, hogy a
hely már ekkor is lakott lehetett. Hiszen a korai megye központja, amelyet
egy 1085. évi esemény kapcsán már említenek, az a földvár volt, mely
valószínűleg a mostani vártól délre feküdt, ott, ahol az Ung folyó egyesül a
Laborccal, az általuk alkotott szegletben.
Az első Ung megyei ispánt 1238-ban említik. A tatárjárás idején a
határvédelmi rendszer nem tudott megfelelő ellenállást tanúsítani. Ezért a
mongolok kivonulása után IV. Béla király az ország határainak védelmére
kőerődítések, várak építését rendelte el.
Ekkor jött létre az új vár, a régi földvártól északra, azon a dombon, ahol most
Gerény fekszik. A várat délről az Ung vize kerítette be, mert a folyó egy
régebbi ága Gerény alatt folyt. Ez az új vár a XIV. század első évtizedében
pusztult el.
Amikor a magyar trónra Károly Róbert került, a király 1312-ben e vidéket
hívének, Drugeth Fülöpnek adományozta, a rozgonyi csatában
tanúsított vitézségéért. 1320 körül Drugeth hozzáfogott a mai vár
felépítéséhez. 1327-ben örökös nélkül halt meg, így birtoka öccsére, Jánosra,
majd az ő halála után fiaira, Miklósra és Jánosra szállott. Az előbbi a gerényi,
az utóbbi a homonnai ágnak lett alapítója. Homonnai János fia, László fejezte
be a vár építését. A gerényi ág a XVI. század közepén ki-

halt s birtokuk átszállt a Homonnaiakra, akik a mohácsi vész után a két pártra
szakadt magyarság versengéseiben Szapolyai János pártjára álltak.
Szapolyai 1540-ben bekövetkezett halála után az ungvári várat vissza kellett
volna adni Ferdinánd császárnak, de özvegye, Izabella csak 1551-ben adta át.
Az északkeleti Felvidék, így Ungvár is a két érdekkör szélén feküdt, s hol
a Habsburgok, hol az erdélyi fejedelmek birtokába került. 1566-ban Drugeth
István zsoldosaival és fegyveres parasztjaival a pusztító tatárokat a
Kaposig szorította és ott megverte őket. Nevéhez fűződnek a legjelentősebb
építkezések. 1587-től 1605-ig Ung és Zemplén vármegyék főispánja volt. A
hadi-technika követelményeinek megfelelően erősebb védőövvel látta el a
várat, melyet 1602-től 1606-ig Bocskai István birtokolt, majd fővezérének,
Drugeth Györgynek visszaadta.
1619-ben, amikor Bethlen Gábor fejedelem elfoglalta Ungvárt, a vár ura,
Drugeth György, Lengyelországba menekült.
Drugeth György korának egyik legtekintélyesebb és leggazdagabb főura,
fiatal korában Bocskai István lelkes híve, s mint protestáns, üldözte a
katolikusokat. Pázmány Péter hatására visz-szatért a katolikus hitre és híven
szolgálta a királyt. Mint buzgó megtért és Habsburg-párti, szembekerült az
erdélyi fejedelemmel.
1679-ben Thököly Imre szállta meg Ungvárt. A vár urát, a Drugeth nemzetség
utolsó férfisarját császárhű magatartása miatt 1684-ben Kassán lefejeztette.
Nőágon a vár Bercsényi Miklósra szállt, aki megerősítette és a palotát is
fényesen berendeztette. Jelentős volt műkincsgyűjteménye is.
Bercsényi javai a Rákóczi-szabadságharc leverése után a kincstárra szálltak, a
várat a császári katonaság vette birtokába. 1728-ban leégett, helyreállításához
csak egy évtized múlva fogtak hozzá.
1776-ban kapta meg a várat a Munkácsi Görögkatolikus Püspökség. Az
előzményekhez tartozik, hogy 130 évvel korábban az addig görögkeleti -
ortodox - püspökség feje, Partén Péter 1646. április 23-án 63 papjával az
ungvári vártemplomban Jakusics egri püspök jelenlétében elismerte a
katolikus hitvallást, a római pápa egyházfőségét s ezzel létrejött az „unió”.
Mária Terézia engedte át a püspökségnek a stratégiai jelentőségét vesztett
várat, a jezsuita rendház épületével és
templomával együtt. Az erről szóló adománylevelet már II. Lipót adta
ki 1791-ben. A görög katolikus püspökség a várat papneveldévé alakította
át. Sajnos, az átalakítás áldozatául esett a palota díszterme, míg a várkertben
álló vártemplomot a XVIII. században, rossz állapota miatt és a
helyreállításához szükséges anyagiak hiányában lebontották.
A vár az Ung folyó jobb partján magasodó vulkanikus eredetű sziklára épült.
Az északkeleti oldalról meredek sziklafal, három oldalról széles és mély árok
övezi. A külső, más néven huszárvárat ötbástyás védőfal veszi körül. Három
ezek közül ún. füles, ill. olaszbástya. Bejárata a déli kaputorony alsó szintjén
van: a többször átépült kapuzat felett az utolsó átalakítás évszáma, 1592
látható.
Ezen belépve a belső vár, azaz a palota előtt állunk, amely saroktornyos,
háromszintes és belső udvaros. A főbejárat a délnyugati homlokzaton van.
Eredetileg a keleti kapu volt az egyetlen bejárata, amelynek reneszánsz
kapukeretén az 1598-as évszámot látjuk, felette a Drugeth család csonka,
seregélyes címerével.
Az 1968 óta folyó restaurálási munkák során a várpalota több jelentős részlete
került elő. Ezek alapján helyreállították a teljes délkeleti
homlokzat reneszánsz egységét, kapujával, ablakaival, a sarkok kváderes
díszítésével, a második emeleti lőrések sorával és a : főpárkánnyal.
Visszaállították a korábbi várárkot, egy új híddal egy” belső udvar három
homlokza. emeletes félköríves árkádsor került elő, amely a XVIII. századi
átépítéskor készült. A folyosókon - belül - a kő zépkori homlokzatok egyes
részletei láthatók. Az udvari délkeleti homlokzaton több reneszánsz ajtó- és
ablakkeretet tártak fel és állítottak helyre. A padlástérben a korábbi déli
homlokzat reneszánsz pártázatos lezárásának épségben maradt részletei is
láthatók. A reneszánsz pártázat az 1728-as tűzvész) követő helyreállítás idején
került £ padlástérbe. Az udvar szintjének süllyesztésekor megtalálták a kutat.
A palota délkeleti szárnyának emeletén, a görög katolikus papnevelde volt
kápolnájában a legutolsó restaurálás alkalmával feltárták Vidra Ferdinánd bi-
záncias mennyezetfreskóját.
A várkertben a palotától délnyu gatra láthatók a gótikus templom feltárt és
részben konzervált romjai. Szentélye sokszög záródású, egyetlen hajója a
szentéllyel azonos szélességű volt. A források szerint sírboltjában a Drugeth,
Barkóczy, Sennyei és Orosz
családok temetkeztek. A feltárás során számos boltozati borda került elő.
Ebből és a támpillérek sorából következtethető, hogy a templom boltozott
volt. Előkerült egy négykaréjos rózsaablak és több sírkőlap.
A várpalotában lévő múzeum és képtár gyűjteménye régészeti, történeti,
ásvány- és földtani, természettudományi, képzőművészeti és néprajzi
tárgykörökre terjed ki. A várkertben a múlt század magas színvonalú helyi
öntöttvas-művészetének két remeke áll: „He-raklész a lernai hidrával”
(1849), és a „Pihenő Hermész”.
A jelenlegi főbejárat előtt áll Herak-lész másfél életnagyságú szobra. Az
izomkolosszus küzdelmét ábrázolja a lernai hidrával. A szobor művészi
kvalitása kiemelkedő, megformálása nagy művészi érzékre vall. Lapos
talapzatán a következő öntött betűs felirat áll: „W. KINNE. FEC.
UNGHVAR 1849.” A pihenő Hermész öntöttvas
szobra eredetileg kályhának készült. Mindkét szobrot az Ungvártól
nem messze fekvő Turjaremetén öntötték, ahol más művészi öntvényeket is
készítettek.
Kárpátalja legjelentősebb és az öntvények művességében a legelőremuta-tóbb
a munkács-frigyesfalvai vasöntöde, mely a Schönborn család birtokában volt.
A Rákócziak idején hozták létre az öntödét, megteremtve a hadi célokat
szolgáló vasöntés alapjait. A volt Rákóczi-birtok új tulajdonosai,
a Schönbornok közül Ervin 1776-ban nagyolvasztót építtetett, megteremtve a
jobb minőségű vas előállításához a feltételeket. A műöntészet
kezdete Munkácson 1834-től számítható, majd gyors felvirágzása következett.
Az itt készült műöntvények nemcsak a történelmi Magyarország területén
váltak ismertté, hanem pl. Bécsből is rendeltek belőlük. Itt mintázták meg
elsőnek Kossuth Lajos, Arany János és Petőfi Sándor vasba öntött portréit.
A várkertben áll egy nagyméretű, kiterjesztett szárnyú bronz
turulmadár szobra is. Ez egykor a munkácsi vár ezredéves emlékoszlopát
díszítette.

Szabadtéri néprajzi múzeum

A várhegy déli oldalán, az egykori gyümölcsös helyén hozták létre a
szabadtéri néprajzi múzeumot, amelyet 1970-ben nyitottak meg a
látogatók előtt. A viszonylag nem nagy, de változatos területen elhelyezett
épületek kellemes együttest alkotnak. Mint a kárpátaljai hegyi falvak
többségénél, a templom itt is a legmagasabb helyen, a falutól némileg külön
áll. A szabadtéri gyűjtemény a kárpátaljai faépítészet jellegzetes emlékeit,
azok különböző típusait tárja a látogatók elé. A hullámzó, hurok alakú útvonal
két oldalán helyezték el a különféle tájegységek lakóházait, építményeit. Az
épületek nemcsak a népi építészetet mutatják be. Minden ház berendezése is
az adott tájegységre jellemző.
A várkapu előtt, a várárkot követve dél felé indulunk. Elhagyva a fogadó-
épületet (1), jobb oldalon feltűnik az Orechovából (Ореховица, 2) ide
telepített tornácos lakóház. A következő udvaron Rákos (Ракошин, 3-4)
községből (munkácsi járás) származó tornácos lakóház és kamra áll.
Szemben Dolha (Долгое, 5) a huszti járásban lévő községből egy tapasztott
falú, kékre festett lakóház. A következő udvaron álló magas tetős, faragott
oszlopos tornácú házat Száldobosról (Стеблевка, 6), a huszti járásból
szállították ide. A következő telken a técsői járásban lévő Bedő (Бедевля, 7)
községből származó kontyolt nyeregtetős, tornácos ház áll. Szemben Felső-
Bisztra (Верхний Быстрий, 8) falusi kocsmája. Az utca jobb oldalán a
következő egy román ház Középapsáról (Среднее Водяное, 9) (rahói járás).
A ViskrőX (Вышково, 10) származó magyar ház kitűnik magas, meredek
kontyolt nyeregtetőjével és arányos, szépen faragott oszlopaival,
tornácával. Vele szemben egy kis vízimalom áll
Kolocsava (Колочава, 11) helységből, amely az ökörmezői járásban
található, mellette egy mosóház áll Monastire (Монастырей,, 12) községből.
Különösen érdekes a Kőrösmezőhöz tartozó Lazescsinából (Лазещина,
13) áttelepített, kisebb erődítményre emlékeztető kerített ház a hozzá
tartozó gazdasági épületekkel. Az egészet nagy átmérőjű rönkökből faragott
boronafal veszi körbe, közepén zárt udvarral. Rusztikus szerkezeti
megoldásaikkal tűnnek ki az ökörmezői járásbeli Re-kita (Рекита, 14)
községből áttelepített porta, egy hucul ház Kőrösmezőről (Ясиня, 15) és a
nagybereznai járás Gusznij (Гусный, 16—17) falujából származó házak. Az
egyik legrégebbi ház (XVIII. század) Tibava (Тибава,
20) helységből (szolyvai járás) került a múzeumba. A Gukliva (Гукливый,
21) községből (volóci járás) származó verhovinai ház szabad kéményes,
füstös konyhás. Ilyenben élt a hegyek közötti szegénység. Népi ipari
emlék Dombó (Дубовое, 22) községi kovácsműhelye (técsői járás).
A falumúzeum legszebb épülete Se-lesztó (Шелестово, 18) Szent Mihály
tiszteletére szentelt görög katolikus fatemploma. 1777-ben épült, 1927-ben -
már muzeális megőrzés célzatával -Munkácsra vitették, onnan, 1974-
ben került jelenlegi helyére.
A hosszház-elrendezésű templom szentélye egyenes záródású, a
hajónál valamivel keskenyebb. Az előtér és a hajó azonos szélességű. A
szentélyt hármas tagolású sátortető védi, kettős tagolású barokk csúccsal. A
hajót szintén sátortető fedi, amely négyes tagolású, barokk csúccsal. Kecses
nyugati tornya az előtér fölé épült, galériás, szép formájú, többtagolású
barokk toronysisakkal. Érdekesek a hajó második szintjének kettős rokokó
ablakai. A templomot faragott oszlopos tornác veszi körbe. Tetőfelületeit
tölgy zsindellyel fedték.
A szentélyt a hajótól egy XVIII. századi barokk ikonosztáz választja el. A
hajót magas lépcsős kupola fedi. A nyugati oldalon karzat fut végig. A férfiak
részére fenntartott hajót az előtértől - amely a nők helye - osztófal választja el.
Az előtér felett síkmennyezet van. Említésre méltók a templomban kiállított
XVII. századi ikonosztáz darabjai.
A templom előtt régi harangokat állítottak ki. Valamivel lejjebb egy egyszerű
sátortetős harangtorony áll Sósújfalu (HoBOceлица, 19) községből (técsői
járás). Arrébb egy fából épült elemi iskola (23) áll.

Egykori görög katolikus püspöki székesegyház

A várhegyre menet tűnik elénk az egykori görög katolikus püspöki székes-
egyház. A helyén állott korábbi templomot 1644-ben Drugeth János építtette
a jezsuiták számára a mellette álló rendházzal együtt. De a rend feloszlatása
után használata megszűnt. Mária Terézia 1775-ben ezeket az épületeket is
átengedte a Munkácsi Görögkatolikus Püspökségnek. F. A. Hillebrand udvari
építész javaslatára a templomot székesegyházzá, a mellette álló rendházat
püspöki palotává alakították. 1878-ban a székesegyházat részben
késő klasszicista stílusban átépítették és kibővítették. Ekkor emelték a
homlokzata előtt álló négy korinthoszi oszlopos, timpanonos portikuszt.
A székesegyház egyhajós, egyenes szentélyzáródású, nyugati homlokzatán
alul négyszögű, felül nyolcszögű két homlokzati toronnyal. A tornyok
felső szintjei eklektikus stílusúak. Belső tere megtartotta barokk kiképzését és
díszítésének nagy részét. A szentély freskói és a díszes ikonosztáz XVIII.
századiak.
Az ikonosztáz alsó képsora Szent Miklóst, a Madonnát a
gyermekkel, Krisztust és a titulus Szent Keresztet ábrázolja. A következő
képsor Jézus életének több jelenetét, a harmadik az apostolokat, a negyedik az
ószövetségi atyákat ábrázolja, legfelül Mária és Magdolna között a keresztre
feszített Krisztus látható, míg a középső, királykapu tengelyében az Utolsó
vacsora.
Figyelemre méltók a barokk kori mellékoltárok (Szent András, Keresztelő
Szent János), a szószék, a faragott padok, papi stallumok. A szentély freskói
az oldalfalakon a négy evangélistát, felül pedig az angyalok között az Isten-
szemet ábrázolják. A sekrestyében értékes, XVI. századi ikon és Boksay
József 1942-ben készült üvegablaka látható.
A főhajó boltozatát Boksay József és Vidra Ferdinánd mennyezetképei
díszítik, ezek századunk 30-as éveiben készültek.
A székesegyházat a Szent Kereszt tiszteletére szentelték. A
székesegyház felszerelésében nyilvántartottak egy Drugeth-címeres miseruhát
a XVII. századból, és Mária Terézia által ajándékozott ezüst gyertyatartókat.
Volt görög katolikus püspöki palota, ma egyetemi könyvtár

A székesegyházzal együtt Ungvár egyik meghatározó építészeti együttese.

Építéstörténete összefügg a székes-egyházéval. 1775-ben lett a görög
katolikus püspökök székhelye.
A várhegy északi lejtőjén, a székes-egyházhoz épült „L” alaprajzú palota
egyemeletes, északi oldalán a lejtő felé kétemeletes, az északi szárny két
sarkán egy-egy nyolcszögletű toronnyal. A palota barokk kori, késő
klasszicista átalakításokkal, bővítésekkel. Belsejében helyenként megvannak
a barokk freskók.
Jelentős a benne lévő egyetemi könyvtár régi könyvgyűjteménye.
A napóleoni háborúk idején, 1805-ben a budai várból Ungvárra menekítették
a koronázási ékszereket, amelyeket az 1805 december 9-10-e közötti éjjelen a
püspöki palota egyik szobájában őriztek.
Egykori vármegyeháza
Az U alaprajzú kora klasszicista megyeháza elődje 1769-ben épült, de
1809-ben teljesen átépítették. Egyemeletes, a főhomlokzat timpanonnal
záródó középrizalitja két ablaksoros, az első emeleten díszes erkéllyel.
Az udvari két szárnyat emeletes félköríves árkádsorral kialakított folyosók
díszítik. Jelenleg irodaház és képtár. Itt található a Kárpátaljai Kiadó, a
festők és az írók szövetsége.
*
A város 1635-ből származó pecsétnyomóját a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi.
Ugyanitt található az ungvári takácscéh 1701-es évszámot viselő
pecsétnyomója is. A debreceni Déri Múzeumban őrzik viszont az ungvári
fazekasok 1686-os pecsétnyomóját, amelyen Ádám és Éva alakja látható.
A város iparosodásának jele, hogy számos itt működő céhről van tudomá-
sunk, főleg a Magyar Országos Levéltárban őrzött privilégiumok alapján, így
a csizmadiák 1608-ból, az ötvösök 1639-ből, a szabók 1569-ből, a
szűcsök 1608-ból, a vargák 1576-ból, a borbélyok és seborvosok 1665-ből
származó, túlnyomórészt magyar nyelvű céhleveleit említhetjük.
Tudomásunk van egymáshoz kapcsolódó foglalkozások számára közös
céhlevelek kiadásáról, mint a kardké-szítő-lakatos-nyereggyártók
számára 1607-ben kiadott privilégium.
Több, valószínűleg korábban is működött céhnek a XIX. századból
ismeretesek privilégiumai, így a kalaposok 1822-ben kapott német nyelvű, a
pékek 1842-es magyar, a tímárok 1822-es magyar, az úgynevezett „vegyes
céh” 1884-es latin, az ácsok és kőművesek 1840-es magyar, a gombkötők és
szabók, bognárok és kovácsok, illetve az asztalosok, kádárok és üvegesek
1822-ből származó magyar nyelvű céhlevelei.
A lakatosok, a toronyórakészítéssel foglalkozó órások és
puskaművesek privilégiumlevele 1837-ből való.
Igen jelentős ötvösművészeti remeket őriztek - egy 1897-es leírás szerint -a
plébániatemplomban, az „ungvári úr-mutató”-t, amely 80 cm-nél magasabb,
XV. századi gótikus aranyozott ezüstből készült alkotás. Ismertetője - Mi-
halik József - szerint magyar ötvösmester munkája lehet, bár semmiféle
jelzés nem található rajta.
Egykori zsinagóga

A Színház tér (Театральная площадь) meghatározó épülete a neo-mór

stílusban épült egykori zsinagóga. Mind nagyságában, mind építészeti
értékeit figyelembe véve, Kárpátalja legjelentősebb zsinagógaépülete volt. A
vörös és sárga klinkertéglával burkolt, gazdagon tagolt és díszített épület
elhelyezésével, jellegzetesen derűs színeivel a városképnek egyik ma is
domináns eleme.
Ungvár népes zsidó hitközsége már 1794-ben felépítette első zsinagógáját az
egykori Rákóczi utcában, mely az 1907-es nagy tűzvész áldozata lett a
régi görögkeleti templomhoz hasonlóan. 1904-ben Papp Gyula és Szabolcs
Ferenc terve alapján felépült az új, impozáns zsinagóga, amelyhez a város
értékes Ung-parti telket bocsátott rendelkezésre. Ez Ungvár első vasbeton
szerkezetű épülete.
Az 50-es években az épületet hang-versenyterem céljára átalakították:
legnagyobb mértékben belső terét építették át az új funkció céljára, de
a főhomlokzat nagyméretű hatágú csillagát is eltávolították.
Pravoszláv templom

Az Ung bal partján áll a város egyik érdekes műemléke, a pravoszláv

templom. 1930-ban Kratkov orosz építész a Moszkva melletti Komarovszk
XIV. századi templomának pontos másolataként építette.
Az alapító okirat szerint Anastasia nagyhercegnő adományából készült
az orosz emigránsok részére. Szokatlan formája és rikító vörös-fehér
színezete szembetűnő. Belsejében egy régebbi ikonosztáz másolata volt,
amelyet a templom egyik papja festett.
Római katolikus templom

A régi katolikus templom 1332-ben a külső várban állt. A kuruc-labanc

harcok azonban annyira megrongálták, hogy a hívek új templomot
kényszerültek építeni: alapkövét 1762-ben helyezték el és 1766-ra a templom
el is készült. A mellette álló plébániát 1767-ben építették. A templomot Szent
György tiszteletére szentelték.
Az egykori Sós utcában, a mai sétálóutcában álló templom háromhajós, késő
barokk. Barokk sisakos homlokzati tornya mellett kétoldalt egy-
egy nyolcszögletű tornyocskával. Belső tere jellegzetes késő barokk.
Berendezése nívós barokk munka. Legjelentősebb a főoltára, amelynek
oltárképét Kracker János Lukács készítette 1763-ban. A jobb oldali
mellékoltárt Szent István tiszteletére szentelték.

Református templom

A protestantizmus első hívei Kálmán-csehi Sánta Márton hatására tértek át az

új hitre: Drugethék korán elfogadták Luther tanítását (1546) és
ugyanezt tették jobbágyaik is. Ungvár kiindulópontja lett az új hitnek. A
protestáns Drugeth Györgyöt Pázmány Péter visz-szatérítette a katolikus hitre,
a megtért földesúr 1611-ben a lutheránusok vár alatti templomát, parókiáját és
iskoláját leromboltatta. Később a jelenlegi római katolikus templom helyén
részükre templomot, paplakot és iskolát építtetett. Ezeket Bercsényi
Miklós 1695-ben átadta a római katolikusoknak. Sok viszontagság után csak
1796-ban épült fel mai helyén a református templom.
A volt megyeháza mellett áll a református templom. Mostani alakját 1906-ban
nyerte, amikor kereszthajóval kibővítették és tornyot is építettek hozzá.
A templom berendezése mértéktartóan neogótikus.

Várrom

GERÉNY
A település nevét először az 1332-1337 közötti pápai tizedjegyzékek
említik: GHEREN formában. A név a görény állatnévre vezethető vissza.
Ukrán neve: GORJÁNYI - szlávosítás eredménye.
A mongolok kivonulása után IV. Béla király - belátva, hogy az eddigi
gyepűk földvárai elégtelenek az ország határainak védelmére - elrendelte
kővárak építését. Ezek közé tartozott Ung-új-vár, amelyről 1250-ben tesznek
említést, mint amely a régi földvártól északra fekszik és az Ung folyó
felett őrködik. A XIV. század első évtizedében elpusztult. Amikor Károly
Róbert 1312-ben az ungvári birtokot Drugeth
Fülöpnek adományozta, a vár már romokban hevert. A régi vár romjain a
Drugethek gerényi ága várkastélyt (castellum) épített. Feltehetően
az építkezésben olasz mesterek is közreműködtek. Erre utalnak az
előkerült kőfaragványok, közülük egy oszlopfő az itteni templomban, a többi
az ungvári múzeum kőtárában található. Az első próbaásatásokat 1926-ban
végezték, amikor rábukkantak a vár romjaira. (A kutatások -
megszakításokkal, csekély mértékben - ma is folynak.)

Római katolikus templom

Ebben a községben található e vidék legjelentősebb középkori emléke, a

XIII. század elején épült körtemplom (rotunda).
Kívül kerek alaprajzú, belső lekerekített hatszögű központi teréhez eredetileg
hat boltozott, félkör íves fülke csatlakozott, amelyek közül a keleti nagyobb a
többinél. A középtér hatszögletes, tamburos kupolában folytatódik, amelynek
súlyát a fülkék közötti faltestek hordozzák. A délnyugati félköríves fülke
külsején egyszerű, befalazott kapuzat maradványa látható: ez az eredeti
bejárat. A kapu félköríves zárású, felette egyszerű oromzat
körvonalai rajzolódnak ki. A csaknem 8,5 m külső átmérőjű rotunda egyetlen
homlokzati dísze a tambur mintázott párkányzata. Ablakai közül csak a
középső kis résablak eredeti. (A két déli ablakot utólag átalakították.) A
tambur hat egyforma ablaka eredeti. A körtemplom téglából épült. Belsejében
három egyszerű pasztofórium van, közülük a középső a későbbi kialakítású.
A XV. században a rotundát nyugat felé téglalap alaprajzú hosszházzal, észak
felé sekrestyével bővítették. A diadalív kialakítása miatt a nyugati fülkét
áttörték. A síkmennyezetes hajó nyílásai egyszerű lesarkított kőkeretű-

ek. A déli bejárat keretét még egy-egy íves konzol gazdagítja. Három
déli ablaka szögletes. Nyugati kapuja és a nemrég feltárt, de befalazott
északi kapu csúcsíves. Nyugati homlokzatában a bejárat felett egy kis, keret
nél-
küli ablak, felette pedig egy ugyancsak kis, keret nélküli, ugyancsak
szögletes ablak van. A hajó nyeregtetővel fedett nyugati végén barokk sisakos
huszártorony áll.
A körtemplomot, illetve a hosszház keleti falait páratlan értékű
freskók díszítik. A rotunda freskói 1360 körül készültek, egységes
ikonográfiái program szerint, itáliai iskolázottságé hazai műhely munkája
lehet. A megrendelő, az országbíró Drugeth György, 1354-ben Itáliában járt.
Utazásával és Nagy Lajos udvarának erős olasz hatásával magyarázható e
távoli kisugárzás. A keleti és az északkeleti apszis félkupolájában fennmaradt
freskó a Maiestas Domini-t és a Trónoló Mária félalakját ábrázolja. Alatta a
három keleti fülke oldalfalain Jézus életének jelenetei két sávban láthatók: az
Angyali üdvözlet, Krisztus születése, Királyok imádása, Betlehemi
gyermekgyilkosság, Menekülés Egyiptomba, Simeon karjaiba veszi a kis
Jézust, Utolsó vacsora, Olajfák hegye, Péter levágja Kajafás szolgájának fülét,
Krisztus Pilátus előtt,
Ostorozás, Simeon Krisztus keresztjét viszi, Kálvária, Feltámadás, Mária
koronázása, Krisztus Márta házában. A két nyugati fülkében egyes
szentek önálló képei, György, Katalin, Erzsébet, Ilona és két püspök kaptak
helyet A főapszisban Krisztus az élet könyvével. Az alakok plasztikus
megmintázá-
sának, a képek tiszta szerkezeti felépítésének egyik szép példája a Királyok
imádása jelenet. A padovai-velencei műhelyek kisugárzására utalnak a
mély érzelmekkel teli ábrázolások.
A hajóban a diadalív két oldalán három kereteit falkép látható, a többi falon
valószínűleg nem volt festés. Baloldalt felül az Angyali üdvözlet, alatta a
Köpenyes Madonna, a déli oldalon sokalakos Keresztre feszítés-kép van. E
képek a XV. század második felében készültek egy művész, vagy
műhelye munkáiként. Keletkezésük a hajó építésével függ össze.
A rotunda déli kapujának befalazásán, annak külső felületén 1989-ben egy
erősen sérült, Krisztust ábrázoló, feltehetően XV. századi freskót tártak fel.
A magyar műemlékvédelem a gerényi templom jelentőségét korán felismerte.
A Műemlékek Országos Bizottsága megbízta Sztehlo Ottót a helyreállítással.
Ennek során visszaállította a rotunda eredeti tetőkialakítását. Egyidejűleg
restaurálták a freskók maradványait, Huszka József felmérte és 1:10 léptékben
lemásolta azokat.
A templom freskóinak utolsó - 1960 körüli - restaurálása idején a
berendezéseket eltávolították és azóta az épület múzeumként látogatható.
RADVÁNC
Gyöngyösi kastély

Az Ungvárhoz tartozó Radváncon áll a j,T” alaprajzú kiskastély, amely a

XVI. század végén vagy a XVII. század elején épült. A földszintes épület
főhomlokzata középrizalittal tagolt. A múlt század végén a főhomlokzatot
eklektikus stílusban átalakították. Eredeti nyílásai közül csak egy befalazott
ablak látható az oldalhomlokzaton. Az épületen lévő emléktábla arról
tájékoztat, hogy e házban született Gyöngyösi István költő (1629-1704), a
magyar barokk irodalom jeles művelője:
„Itt született
Radvánczi Gyöngyösy István 1620 körűit 1704
a Murányi Vénus és egyéb művek XVII. századbeli nagy költője.
Emléke poraiból megélemedett phoenixként
támadt föl honfiúi szívekben és emlékeiben,
melyet a Gyöngyösy Irodalmi Társaság közreműködésével a költő
szülőhelye Radváncz község
emelt hazafias kegyeletből 1908-ban. ”
SZÜRTE
Neve szláv eredetű, STRUTE névformában 1281-ben fordul először elő. Mai
írásmód szerint 1644-ben említik. Az ukrán SZTRUMKOVKA helységnevet
1948-ban hatósági úton állapították meg.
A tatárjárás után a Rátót nemzetségbeli I. Lóránt birtokosa a falunak. A pápai
adószedők lajstromában 1332-ben említik először a plébániás helységek
között.

Római katolikus templom

A templom a XIV. században épült. Egyhajós, a hajónál keskenyebb egyenes

záródású szentéllyel. Szentélyéhez észak felől sekrestye csatlakozik.
A templom megtartotta eredeti alaprajzi elrendezését, csupán a nyugati
homlokzat elé épült a múlt században egy négyzetes torony. A szentély
keleti ablaka csúcsíves. A hajó átalakított ablakai is gótikus eredetűek. A
toronyaljból a hajóba csúcsíves bélletes kapu nyílik. A szentélyt és a hajót
barokk csehsüveg boltozat fedi, de a sekrestye dongaboltozata középkori. A
hajó nyugati végében lévő kórus a középkori kegyúri karzat bővítésével
nyerte el jelenlegi formáját. A szentélyből a sekrestyébe gótikus vállköves
kapun lehet belépni. A szentélyfalban egy kis gótikus pasztofórium van.
A hajó északi külső falában látható a Szürthey család egyik tagjának
figurális sírköve a XV. századból. A karzatfeljárónál a padlósíkban Szürthey
(Zrit-tey) III. Miklósné, Máriássy Krisztina
XVI. századi vörös márvány címeres sírköve látható.

PALÁGY-
KOMORÓC
Hajdan Palágy falu mellett különálló helység volt Komoróc. A terület
birtokosai kezdetben a Palágyiak voltak, később más nemesek.

Palágyi református templom

A XIII. századi román kori templom a csarodai (Szabolcs-Szatmár-Bereg

megye) „édestestvére”, mindenképpen egy építőműhely munkája.
Szentélyét a XV. században alakították át sokszög záródásúra. A reformátusok
1575-től birtokolják.
A templom a falu közepén emelkedő dombon áll. így jó arányai előnyösebben
érvényesülnek. Négyszögű hosszházához a vele azonos szélességű egykori
szentély csatlakozik, amely a nyolcszög három oldalával zárul. A hajófalak
közepén jól kirajzolódó vonal jelzi az átépítés határát. A hajó nyugati végén
lévő négyszögű torony a homlokzati falra és a két földszinti zömök oszlop
által tartott kegyúri karzatra támaszkodik. A kegyúri karzat emeleti hengeres
oszlopaira és az oldalfalakra három ívvel támaszkodó karzat
emeletén a folytatódó toronyfal félköríves nyílással könnyített. A torony mind
a négy oldalán román kori ikerablakok vannak. A toronysisak galériás,
csúcsos, négy fiatoronnyal. A szentély sarkain diagonális
elhelyezésű támpillérek láthatók, de a hajó és az egykori szentély
csatlakozásánál és a nyugati homlokzat sarkain, arra merőlegesen is vannak
támpillérek. A nyugati homlokzat közepén és a déli homlokzat nyugati részén
lévő résablakokon kívül a többi nyílást a barokk korban megnagyobbították.
Megújításának évszámai: 1617, 1650, 1729, 1791. 1895-ben a templomot
restaurálták.
A délnyugati pillér homlokoldalába egy XVI. századi, erősen kopott,
elmosódott felületű, címeres sírkő van befalazva. A szentélyben XVIII.
századi felújítási tábla látható.
A templomról készült század eleji rajzon befalazott déli kaput ábrázoltak.
Feltehetően ez a kapu volt a temp-
lom egyetlen bejárata az említett csaro-daihoz hasonlóan.
Berendezése egyszerű, mértéktartó, népies, amelyet sajnos a
közelmúltban olajfestékkel átmázoltak.
CSÁSZLÓC
A falu első említése 1263-69 közti időből ismert, CHASLOUCH
névformában. Szláv eredetű. A hasonnevű család és a Pálócziak birtoka.
1338-tól a szerednyei vár tartozéka volt.

Római katolikus templom

A templom a XIV. században épült. A reformáció idején ideiglenesen a

protestánsoké lett, de nemsokára ismét visszakerült a katolikusok
birtokába. Egyhajós, szentélye egyenes záródású, közel négyzetes alaprajzú.
Nyugati homlokzata előtt négyzetes torony áll. Szentélyét keresztboltozat
zárja, míg hajóját barokk csehsüveg boltozattal fedték.
A XIX. században a templomot az északi oldalon karzatos toldalékkal látták
el, a hajó főfalának egyidejű áttörésével.
Rómer közvetíti Haas püspök 1862-ből való közlését, amely szerint a gótikus
falképeket újonnan bemeszelték. A szakirodalomban gótikus harangjáról is
említést tesznek.

BÁTFA
Református templom

A pápai tizedlaj síromban 1332-ben és 1337-ben említik, első birtokosai

a Bánfaiak voltak. A XV. század elején csere útján a homonnai Drugethek
birtokába került A hitújítás idején a falu lakossága korán áttért az új hitre,
a templom tulajdonukba került.
A templom a XV. században épült, erre utal a nyolcszög három
oldalával záródó gótikus szentélye és annak boltozata. A nyugati homlokzat
előtt álló tornya háromszintes, barokk toronysisak koronázza, de ablakai
középkoriak. A hajót csehboltozat fedi: 1667-ben és 1762-ben jelentősen
felújították, 1910-ben nagymértékben átalakították.
XVI. századi ezüstkelyhét és egy 1774-ből származó ónkannáját ismeri
a szakirodalom.
A templom alatti családi sírboltba a Pálócziak temetkeztek.
A templom mellett XIX. századi magtár (granárium) és papiak áll.
UNGTARNÓC
Református templom

A XIV. század elejéről származik a falu első említése. A helység ősi

birtokjogon a Tarnóczyaké volt. XV. századi templomát 1835-ben korai
gótizáló (romantikus) stílusban teljesen átépítették, csupán a torony maradt
meg. 1617-től van a templom a reformátusok birtokában.
Egyhajós, téglalap alaprajzú, keleti homlokzata előtt zömök toronnyal. A hajó
ablakai egyszerű félkörív záródá-súak. Egyetlen csúcsíves kapuja a torony
keleti oldalán van, felette körablakkal. Az emeleten csúcsíves mélyedésben
csúcsíves ikerablakok. A torony két oldalán lévő ablakok szintén csúcsívesek.
A toronysisak gúla alakú. Értékei az egységes korai gótizáló (ro-mantizáló)
architektúra és a torony gótikus kapukeretei.
Úrasztali edényei régi keletűek.
SZEREDNYE
Várrom

A vár Szerednye község délnyugati részén helyezkedik el, a sík terület

egy kisebb dombján és tulajdonképpen egyedülálló négyzetes toronyból
áll. Méretei 18,50x18,50 m, falainak vastagsága 2,65 m. Falai külső
felületükön simára képzett faragatlan kövekből épültek, a sarkokon
nagyméretű kvá-derkövekkel. A fennmaradt falak magassága helyenként eléri
a 12 métert is. A belső falfelületeken tapasztalható gerendafészkek alapján a
toronynak legalább három szintje volt. A földszinten nem volt bejárata, csak
az első emeleten. Ez valószínűsíti, hogy a bejutás mozgatható lépcsőn
történhetett. A várat széles, de nem mély árok veszi körül, amelyet egy még
szélesebb árok kísér. Ezek alaprajzi formái sarkain

lekerekített négyzetek. A külső sánc mérete 195x195 m.

A várat a templomos lovagrend építtette, jelenlegi ismereteink alapján a XIII.
században. A Szatmár megyei jánki pálos kolostor szerzetesei 1380-ban
telepedtek le itt, felváltva a templomosokat. Világos alaprajzi elrendezése, jó
minőségű falazata és átalakí-tatlansága alapján a középkori erődítés egyik
klasszikus típusa.
NEVICKE
A helység neve XIII-XIV. század fordulóján jelenik meg NEVICHKE
alakban. Szláv eredetű. Az ukrán elnevezésben a helyi hagyomány szerint a
„menyasszonyka” kifejezés rejlik.

Várrom

Ungvártól 12 km-re északra, az Ung partján, magas sziklahegy tetején állnak

a középkori vár romjai. A várnak egykor fontos stratégiai szerepe volt,
az Uzsoki-hágóhoz vezető utat őrizte. A vár mindig az ungvári vár
birtokosainak tulajdona volt. 1312 előtt Aba Amadé építtette. Később királyi
tulajdonba került, majd a XIV. században a Drugethek kapták meg. 1644-ben
II. Rákóczi György erdélyi fejedelem csa-
patai a várat lerombolták. A XIX. század végén részlegesen helyreállították,
de a munkálatok az I. világháború miatt félbemaradtak.
A vár alaprajza a XIV. századi keletkezésre utal, de nem minden részét
építették egy időben. A külső fal és a különálló sokszögű bástya építési ideje
a XIV. század végére vagy a XV. század elejére tehető. A vár szabálytalan
elliptikus alaprajzú, kettős védmű-rendszerrel, amelyhez délnyugat felől két
párhuzamos fallal hatszögű kaputorony csatlakozik. A vár főépületei
egy központi udvar köré épültek, a délkeleti részen magas négyszögletes
torony állt. A torony síkmennyezettel volt négy szintre osztva. Az egyik
helyiség sarkában kövezett kút van. Az udvar déli oldalának két helyiségében
kandallómaradványok láthatók.
A vár előtt árok húzódik, ez előtt egy kerekbástyás külső fal magasodik.
E várfal előtt egy második árok van. A sokszögű bástya építésekor a
központi épület ívelt részeit is átalakították. Mindkettőn fordított kulcslyuk
formájú lőrések vannak.
CSERNOHOLOYA
Volt görög katolikus fatemplom

karzattal. A szentélyt képfal (ikonosz-táz) zárja. Az ikonosztáz képei múlt

századiak. A hajót az előtértől íves nyílású osztófal választja el.
A templomtól északnyugatra szerény kivitelű fa harangtorony áll.
A Szent Miklós tiszteletére szentelt fatemplomot az egyetlen nyugati kapuja
feletti cirill betűs felirat szerint 1794-ben Hymycz Matias (ács)mester építette.
A falu szélén, a patakon túli kis dombon, öreg fenyők árnyékában áll. A
bazilikális barokk fatemplomok csoportjába sorolható. Harmonikus
tömegképzése, szép arányai a legszebb fatemplomok közé emeli. A
barokk stílus a kárpáti faépítészetben a XVIII. században jelent meg a
magyarországi kőépítészet hatására.
A többi fatemplomhoz hasonlóan szentélye keletelt és a nyolcszög
három oldalával zárul, a hajónál keskenyebb. Az épület egész tömegét
különleges kiképzésű, kettős tető fedi. A zárt előtér felett áll a négyzet
alaprajzú torony. A zsindelypikkelyekkel borított toronytörzs alig emelkedik a
tetőgerinc fölé. Az erődítmények bástyáihoz hasonlóan a galériánál a torony
vastagabb keresztmetszetbe vált. A galéria minden oldalról három-három
árkádíves, függőleges deszkázatának mintás fűrészelt végei csipkeszerű
hatásúak. A tornyot hármas tagolású barokk sisak zárja, csúcsán gömbből
induló kettős kereszttel. A tetőgerinc keleti csúcsán, ahol a szentély feletti
ferde tetősíkok találkoznak, kettős tagolású barokk huszártornyocska áll.
Alul az előteret faragott oszlopos könyökfás tornác veszi körül.
Faragott gerendákból ácsolt boronafalain az ablakok, mint általában a többi
fatemplomnál, igen kisméretűek.
A hajót és a szentélyt teknőboltozat fedi, az előteret síkmennyezet, felette

SÓSLAK
Volt görög katolikus fatemplom

A falu feletti hegyoldalon áll a Szent László tiszteletére szentelt

fatemplom. 1703-ban építették a galíciai Szjánki-ban. A közeli csontosi
fatemplomhoz hasonlóan eredetileg hármas tömegű volt, átszállítás után,
1834-ben átépítették: ma hosszház-elrendezésű kupolás épület. A négyzet
alaprajzú hajóhoz csatlakozó keletelt szentélye egyenes záródású és az
előtérhez hasonlóan a hajónál jóval keskenyebb. Az épüle kontyolt kettős
nyeregtetővel fedett, amely lágy átmenettel kialakított. Az előtérhez nyugat
felől egyszerű oszlopos tornác csatlakozik, felette pedi^ egy függőleges
deszkaborítású négyze tes torony áll. Ez utóbbit tagolt bárok! sisak
koronázza. A szentély feletti hu szártornyocskát kettős tagolású barokk sisak
fedi. A körbefutó alsó tető a konzolosan túlfuttatott gerendára támaszkodik.
A hajót gúla alakú kupola fedi, a szentély és az előtér felett síkmennyezet van.
Az előtér feletti karzat benyúlik a hajó terébe.
CSONTOS
Volt görög katolikus fatemplom

A falu felett magasan, szinte elszakadva attól, meghitt környezetben áll

Csontos (Kosztrina) monumentális hatású, Nagyboldogasszony
tiszteletére szentelt temploma. Egyházát a bejegyzés szerint 1645-ben
alapították. A templomot feltételezés szerint 1703-ban Kelet-Galíciából
szállították jelenlegi helyére. A sematizmus szerint viszont 1761-ben épült.
1861-ben felső részét javították.
A centrális és a tengelyirányú elrendezés keveredéséből származik alaprajza.
Hármas tagolású terei közel négyzetes alaprajzúak, amelyek közül a hajó a
szentélynél és az előtérnél nagyobb méretű. Mindhárom teret sátortető fedi. A
hajót és a szentélyt hármas tagolású tető, az előtér feletti galériás
harangtornyot egyszerű sátortető. A három csúcsot kúp, illetve kettőzött kúp
alakból kimagasló görög-keresztek díszítik. Alul a templomot még egy
szélesen kiülő tető veszi körül, amelynek alátámasztására a boronafalak
lépcsőzetesen túlnyújtott gerendái szolgálnak.
A három tömeg közül a későbbi átalakítás eredményeként a harangtorony a
legmagasabb, megváltoztatva ezzel a templom tömegének
építészeti egyensúlyát.
A hajót és a szentélyt lépcsős kupolák fedik. Az előtér felett karzat van, amely
kissé a hajó terébe nyúlik. A szentélyt a hajótól az ikonosztáz választja el.

UZSOK
A helység neve, amelyet 1582-ben említenek először, szláv eredetű. Az ukrán
UZS az Ung folyónévből képződött. UZSOK a víznév kicsinyítő képzős
származéka.

Volt görög katolikus fatemplom

Az Uzsoki-hágó lábánál, az Ung folyó partján, annak eredete közelében
fekszik Uzsok község. A vasúti viadukt hatalmas íve alatt áthaladva a falu
feletti hegyoldalban megpillantjuk a Szent Mihály tiszteletére szentelt
fatemplomát. Egyetlen nyugati kapuja feletti cirill betűs feliratból arról
értesülhetünk, hogy 1745-ben építették. Nagyméretű barokk stílű fatemplom.
A tengelyes elrendezésű centrális csoportba tartozik. Monumentális tömege
három részből áll: a szentély, a hajó és a torony. Közülük a legmagasabb a
hajó feletti hármas sátortető, a szentély felett kettős sátortető van. Az előtér
feletti torony négyzetes toronytestből és sátortetőből áll. A hármas tömeget az
összefüggő alsó tető fogja össze. A három csúcsot egy-egy görög-kereszt
díszíti. Tető- és falfelületei - az alsó boronafalak kivételével - zsindellyel
fedettek.
Hármas tagolású belső terei közel négyzet alaprajzúak, de a hajó nagyobb a
szentélynél és az előtérnél. A hajót és a szentélyt lépcsős kupolák fedik, az
előtért síkmennyezet. Ez utóbbi felett karzat van, amely kissé a hajó terébe
nyúlik. Szentélyét barokk
képfal (ikonosztáz) választja el a magas A templom felett északnyugatra áll
hajótól. A hajó és az előtér között nagy az egyszerű kétszintes
harangtorony, íves nyílású osztófal van. amelyet négyzetes sátortető fed.
Munkács és környéke
.. Hol fejedelmi terem fogadott fejedelmi lakókat,
S küzde nemes harcot Zrínyi leánya soká:
Bércedet, ó Munkács, keserű gond üli, lebegvén Rémalakok szomorún a
fogoly álma föleit.
Büszke tekintettel mit nézsz a síkra le bús lak?
Jő az utas, lát s fut messzekerülve tovább… ”
Kölcsey Ferenc: Munkács 1831.
MUNKÁCS
A város
Első említése MUNCAS névformában a XII. század közepéről ismert. A
név szláv eredetű, a munka főnév származéka. Ukrán elnevezése a
magyarból való. A település keletkezési ideje bizonytalan. IV. Béla király az
1241-ben betört tatárok áldozatául esett lakosság pótlására külföldieket
telepített ide. 1356-ban Munkácsot királyi helységként említik, 1378-ban
Erzsébet királyné kiváltságokkal ruházta fel. A XIV. század végén, mint
földesúr, Kor-jatovics Tódor herceg meghagyta a város lakóit jogaikban.
1445-ben kelt adománylevelében pedig Hunyadi János szabad várossá
nyilvánította, amelyet egy 1484-ben kelt okmányban Mátyás király
megerősített.
Kiváltságos jogaik ellenére a munkácsi polgárok a munkácsi vár és uradalom
mindenkori birtokosainak alattvalói voltak és kedvező helyzetük a XVI.
században fokozatosan rosszabbodni kezdett. A vár ostroma a város lakóinak
nem kis károkat és zaklatásokat okozott, ezért Zápolya János 1530-tól három
esztendőre felmenti őket az adófizetéstől.
A Thököly, később Zrínyi Ilona alatti harcok, a vár háromévi ostroma igen
megviselte a lakosságot. Az 1711-ben megkötött szatmári béke megszüntette
a hadakozást. Munkácsra csendesebb idők jöttek.

A vár
Múltját, hadászati jelentőségét és nagyságát tekintve Kárpátalja
legjelentősebb, épségben fennmaradt vára, amely a város déli részén, a
Latorca kanyarulatánál, a vidék fölé magasodó sziklabérc tetején áll. Bármely
irányból közeledünk Munkács felé, már messziről szemünkbe ötlik a
síkságból magányosan kimagasló hegyen álló vár. Kiépítésének történetével a
bevezetésben már foglalkoztunk.
A vár és környéke fontos szerepet játszott a honfoglaláskor. Anonymus szerint
a Vereckei-hágón átkelő magyarok itt tartották első pihenőjüket.
A középkorban az Oroszországba vezető útvonal legfontosabb pontja:
Károly Róbert idejében, kinek intenzív kapcsolatai voltak Lengyelországgal
és Oroszországgal, már nevezetes erősség volt. (1321-ben castrumnak
mondják.) Munkács vára 1314-ben Aba Amadé családjáé, majd a királyé,
kinek várnagyai egyúttal Bereg megye ispánjai.
1352-ben Nagy Lajos a litvániai hadjáratáról visszatérve itt megpihent.
Később Erzsébet királyné birtoka. 1395 körül Zsigmond Munkács várát
egész uradalmával együtt Korjatovics Tódor hercegnek adományozta, aki
jelentős erősítéseket végzett a várban. A várhegy tetején lévő tornyot (donjon)
védősánccal és fallal, valamint négy sarokbástyával vétette körül. Mára
ezekből három maradt meg.
1423 után a vár Brankovics György rác despotáé, 1439-től Pálóczy
László birtokolta, 1446-tól pedig Hunyadi Jánosé. Halála után özvegyére,
Szilágyi Erzsébetre maradt, majd Mátyás király birtokolta, aki fiára, Corvin
Jánosra hagyta.
1505-től ismét királyi birtok. 1528-ban Zápolya János elfoglalta a Ferdinánd-
pártiaktól. Halála után feleségére, Izabellára szállt, aki sok alkudozás után
1540-ben átadta I. Ferdinándnak. 1557-ben a vár ismét Izabelláé. 1560-ban
Ferdinánd visszafoglaltatva a várat, ruszkai Dobó Istvánnak adományozta. II.
Miksa állami költségen kijavíttatta. E javítások emlékét a délnyugati
sáncfalba helyezett kőtábla jelzi: A.D.P.T. 1569.
1573-ban a császár Mágócsi Gáspárnak zálogosította el a várat: ez idő ben
nősült be Rákóczi Zsigmond a Mágócsi családba, s így jut birtokába. 1605-
ben Bocskai Istváné. 1622-ben több más uradalommal együtt Munkács is
Bethlen Gábor tulajdonába ke-
rült: ez időben javíttatta ki Balling János várkapitány a várat és a
középső udvarban új épülettel bővítette. Erről a következő emléktábla
tanúskodik:
jelentősen megerősítette, sőt a várhegyet is körülvétette mély árokkal. 1648-
ban, halálakor a vár özvegyére, Lorántffy Zsuzsannára maradt, aki a középső
udvar déli épületére emeletet építtetett. Ekkor került az épületre a Rákóczi tér
felirat. Az épület északi falán ovális kőlapon ez áll:

Később II. Rákóczi György örökölte, halála után pedig özvegyére, Báthory
Zsófiára szállt. 1680-ban, Báthory Zsófia halálakor menye. Zrínyi
Ilona birtokába került. 1682-ben Thököly Imrével kötött házassága révén a
fejedelem átvette a várat. Kijavíttatja a
palánkot és megerősítteti. 1686-1688 között Zrínyi Ilona védelmezte hősiesen
a Caraffa vezette császári túlerővel szemben.
Az ostromot édesanyjával és húgával együtt a várban vészelte át a
gyermek Rákóczi Ferenc, aki 1686-ban, Ilona napján e verssel köszöntötte a
hős asz-szonyt:

II. Rákóczi Ferenc később kijavíttatta, megerősíttette a várat és innen

irányította a szabadságharcot. Az északkeleti megyék népei nemzetiségi
különbözőség nélkül álltak a felkelés
íilá Amikor a fpíp.Hp.lp.m r^il-
laga leáldozóban volt, Munkács vára tartotta magát a legtovább. Az 1711. évi
szatmári béke után a vár császári kézbe került.
1728-ban a munkácsi uradalmat a Schönborn családnak adományozta
a császár, a vár pedig, mint királyi birtok, hadiszertárrá lett. Az is maradt
1787-ig, amikor II. József fogházzá alakíttatta át, így megmenekült a
lerombolástól. Itt raboskodott 8 éves fogsága utolsó esztendejében, 1800.
augusztus 25 - 1801. június 28. között Kazinczy Ferenc, a Martinovics-féle
összeesküvésben való részvételéért.
1834-ben egy hétig tartó tűzvész emésztette a várat, Léderer Ignác
főkormányzó hozatta rendbe. (A legészakibb falban ezt kőtábla jelzi.)
A szabadságharc leverése után a vár a forradalmárok fenyitó helyévé
lett. 1855-től polgári fegyház, amelyet 1896-ban megszüntettek. Ez idő alatt a
leg-
felső udvar keleti és nyugati épületszárnyait egy-egy emelettel bővítették, de
egyéb átalakítások is készültek. A vár északi kiszögellésén a honfoglalás
ezeréves jubileuma alkalmából, díszes talapzaton 24 méter magas
emlékoszlopot állítottak, tetején hatalmas turulmadárral. Az emlékművet az
1920-as években lebontották. (A bronz turulmadár az ungvári vár parkjában
látható.)
A vár fénykorát a XVI-XVII. században élte, amikor birtokosainak állandó
lakhelyéül is szolgált. A XVII-XVIII. században három részből állott,
amelyek kőfalakkal voltak egymástól elkülönítve, s átjáró hidakon
közlekedtek. A szirt északi csúcsán emelkedett a lépcsőzetes kiképzésű
négyszögű fellegvár, amely jelentősen különbözött a mai felső vár
háromemeletes épületétől.
Az erődítmény védelmi képességét jelentősen növelte a vár kőfala
alatt sziklába vájt mély árok. (Lásd a Rossi-féle metszeten.)
További védelmét képezte a hegy alatti külső erődítés széles és
mély vizesárka, amelyet 15 egyenlő távolságban épített bástyatorony övezett,
köztük földbe vert, magas gerendákból összeállított palánk volt.
A várat a XX. században előbb laktanyaként, majd az 50-es években
traktorosiskolaként használták. Kiürítése után megindult a restaurálás, amely
ma is tart.

Az egykori római katolikus templom szentélye -a Szent Mihály-

kápolna
A kápolna a város XIV. században épült, Szent Márton tiszteletére szentelt
egyházának fennmaradt szentélye. (Lásd az összefüggést a város címere és a
templom védőszentje között.) A város papja okmányokban 1332-ben tűnik
fel, a lelkészség az 1333. évi pápai tizedek lajstromában a kivételes parókiák
közt említtetett meg. A XIV. század 70-es éveiben Erzsébet királyné alatt a
templomot átalakították, a XV. században a Hunyadiak idején megújították.
1567-ben, amikor Miksa császár elfoglaltatta a várost, a templom is leégett.
A reformáció idején Munkács polgárai közül sokan elfogadták az új hitet és
birtokba vették a templomot. 1657-ben a betört lengyelek a várossal
együtt felégették. A templom rendbehozatalához Lorántffy Zsuzsannától
kaptak
segítséget. 1660-ban Báthori Zsófia visszaadta a katolikusoknak. 1683-
ban Thököly Imre révén rövid időre ismét a protestánsoké. 1686-ban a
császáriak a várost a templommal együtt felgyújtották. A templomot 1725-
ben befedték, 1746-ban helyreállították, a tornyot pedig átépítették. Említik
1735-ből származó keresztelőmedencéjét és egy 1750-es úrmutatóját.
A templom főhajóját, késő gótikus északi mellékhajóját és a tornyát 1904-ben
bontották el rossz állapota miatt, a szentély épen maradt (1. XVII. kép).
A város új katolikus templomát eltérő tájolással eklektikus stílusban építették
fel az első világháború előtt, Czigler Győző 1903-as tervei alapján.
Az egykori szentélyből kialakított, Szent Mihály tiszteletére szentelt ká-
polna a nyolcszög három oldalával záródik. Minden oldalról támpillérek
támasztják. Az északi oldalon a csigalépcsőt magába foglaló kerek torony áll.
Csúcsíves ablakainak mérművei különbözőek. A kápolnát hálóboltozat fedi, a
bordák metszéspontjaiban kerek, rombusz és címerpajzs alakú zárókövekkel.
A déli falban hármas tagolású ülőfülke van. A kápolna nyugati részébe az
átalakítás alkalmával neogótikus karzatot építettek. A nyugati oldalról az
egykori diadalív vonalában zárták le a teret. A diadalív felső része a nyugati
fal mindkét oldalán látható. A közelmúltban a kápolnában XIV. századi
freskókat tártak fel. A kápolna déli bejárata feletti ablak kőkerete felső részén
látható Büdy Mihály munkácsi várkápitány és beregi főispán címere 1536-
ból: egy koronából kimagasló egyszarvú. A kápolna jelenleg kiállítóterem, a
neogótikus oltárt (1. XXII. kép) és egyéb berendezési tárgyakat eltávolították.
Rákóczi-kastély

A forgalmas főtér magas házsorai mögött pillanthatjuk meg a kastélyt. A

jelenlegi U alaprajzú, egyemeletes épület északnyugati szárnya rejti magában
a híres fejedelmi lakot, amelyet a
XVII. század leírásai szerint „fejérház” -nak neveztek. Az egykor földszintes
kastélyt, amelyet 1667-ben építettek, tornác vette körül. A szerény kiterjedésű
épület tágas, melléképületekkel körülvett udvar közepén állott, amelyhez
terjedelmes kert csatlakozott. (Lásd a Lehoczky Tivadar által közölt rajzot:
98. kép.)
A szabadságharc leverése után 1726-ban a Schönborn család birtokába kerül a
munkácsi uradalommal együtt a kastély is. 1747-ben Genovai János debreceni
építésszel átalakíttatták és jelentősen kibővíttették. 1770-ben II. József
császár, 1852-ben I. Ferenc József császár és király is megszállt itt.
A kastély homlokzatain két eredeti és öt rekonstruált reneszánsz ablak látható.
A főhomlokzat tengelyében egy XIX. századi reprezentatív,
oszlopos, timpanonos, kőből faragott kapuzat/ áll, közepén díszvázával. A
kapuzattól balra, az első emelet két ablaka között

díszes keretezésű Rákóczi-emléktáblán olvasható a következő szöveg:

A főhomlokzat ablakait, a kastélytermek mennyezeteit gazdag stukkó
díszítéssel látták el.
A baziliták Szent Miklós-kolostora és temploma
A Munkács melletti csernekhegyi kolostor első okleveles említésével Mátyás
király 1458. augusztus 14-én kelt oklevelében találkozunk. 1751-ig
a munkácsi görögkeleti, majd görög katolikus püspökök székhelye a
bazilita kolostorban volt, mivel kezdet óta maguk is tagjai voltak Szent Vazul
rendjének. Az első püspököt 1491-ben említik. 1751-ben Mária Terézia
királynő rendeletére Olsavszki Manó akkori püspöknek el kellett hagynia a
kolostort, 1776-ban a püspökséget az ungvári várban helyezték el.
A Latorca partján álló kolostort a hagyomány szerint Korjatovics
Tódor alapította 1418 táján. Épületei kezdetben fából voltak. 1661-ben
készült el első kőépülete, a körtemplom, amelyet 1826-ban lebontottak. A
kolostoregyüttes magába foglalja a templomot, a kolostort, a bástyákkal tagolt
kerítést (XVII. század) és a régi borérlelőt.
A kolostoregyüttes fölött álló mai templom 1789-1804 között épült,
késő barokk stílusban. A templom főbb berendezési tárgyai barokk stílusban
ké-
szültek: legfőbb ékessége az ikonosz-táz. Középen fent a trónoló Krisztus, két
oldalán az apostolok, alattuk középen az utolsó vacsora, két oldalán Krisztus
életéből jelenetek láthatók. Az alsó sorban a kapuk között: Szent János,
Madonna, Krisztus és Szent Miklós képei, az ajtókon az arkangyalok. A hajó
bal oldalán a barokk szószék, az első falpillérek előtt egy-egy oltár áll: a jobb
oldali a Szűz Mária-, a bal oldali a Krisztus-oltár. Falképei a XIX-XX.
században készültek, egy részüket Virág Gyula festette. A kriptába temették a
kolostoregyüttes tervezőjét, Rácz Demetert (1710-1782).
A kolostor 1766-1772 között épült barokk stílusban, eredeti képét napjainkig
megőrizte. Az egyemeletes, U alaprajzú épületet a Latorca-part felől négyzet
alaprajzú bástyával erősítették meg, amelyhez egy előreugró, két ívre
támaszkodó átjáró csatlakozik. A négyszintes harangtornyot az udvarban a
kolostorépület mellett, annak tengelyében állították fel.

Városháza

A város széles főutcájának egyik végét az 1899-1901 között épült

szecessziós stílusú városháza zárja, amely részben az eklektika jegyeit is
magán viseli. Kétemeletes, a középrizalit kivételével, amely a díszterem miatt
egyemeletes.
A főhomlokzat tengelyében a középrizalit előtt négyzetes torony áll, amely
tagolt, négy fiatornyos sisakjával két emelettel magasabb az épület
többi részénél. A rizalit sarkain egy-egy, a második szintről konzolosan
indított nyolcszögű tornyocskák díszítik, tűhegyes csúccsal. A földszint
csúcsíves árkádokkal tagolt. A sarkokat vakolati kváderezés, az ablakokat
különböző formájú keretezések díszítik.

Munkácsy Mihály egykori szülőháza

A központban - a Lenin út elején -domborműves emléktábla hirdeti, hogy itt,
az azóta elbontott földszintes házban látta meg 1844-ben a város leghíresebb
fia, Lieb (Munkácsy) Mihály a napvilágot.
A festőművész egész alakos emlékművét s annak makettjét a városháza
épületében őrzik.
Munkács-Podhering
A ma Munkácshoz tartozó egykori település neve ukrán eredetű: POD-
GORJANI (1389-ben Poch-hran) hegyalján lakókat jelent. 1907-ben tükör-
fordítással Őrhegyalja névre magyarosították.
1849-es emlékmű

Az északra vezető országút hídja mellett, a Latorca partján álló

obeliszk felirata:

SZENTMIKLÓS
A falu templomának védőszentjéről kapott nevét 1270-ben említik először. Az
ukrán CSINAGYIJEVO név a Csanád személynévből származik.
A települést II. Endre király adományozta Bánk bán vejének, Simon ispánnak
a XIII. század elején. Gyepű előtt fekvőnek mondják 1263-ban.
Várkastély

1403-ban a király engedélyt adott Percnyi Imrének erődítmény építésére.

1456-ban a helység mezőváros címet kapott. Később Frangepán Ferenc

(1572-ben), Telegdi Mihály (1578-ban), Lónyai Farkas (1624-ben), Esterházy

László (1647-ben) voltak birtokosai. - I. Rákóczi Ferenc a Nádasdy-,
Frangepán- és Zrínyi-féle összeesküvés megtorlása elől 1670-ben ide
menekült.
II. Rákóczi Ferenc fejedelem többször megfordult a kastélyban: száműze-
tésbe vonulása előtti utolsó éjszakáját, 1711. február 18-át itt töltötte. 1726-
ban III. Károly a Schönborn családnak adományozta a birtokot.
A várkastély egyemeletes, U alaprajzú, az északi és a déli sarkain kiálló
kerek, illetve sokszögű saroktornyokkal. Az eresz alatt körben lőrések
vannak, amelyek a várkastély eredeti rendeltetésére utalnak. Falai
vastagok, homlokzatai simák, nyílásainak többsége egyszerű. Mindössze a
saroktornyok első szintjén lévő ablakok tölcséresek, lőrésszerűek, míg a déli
oldal-homlokzat két földszinti ablaka reneszánsz stílusú. Ez utóbbiak kettős
ablakok, kőkereteik gazdagon és mívesen faragottak. Felső sarkaikon
ornamentális díszítések vannak, felettük tagolt szemöldökpárkányokkal. A
nyugati szárny falában a következő hiányos felirat látható:
„D. C. Joannes Telegdi Anno 14.4”
A várkastély jelentős erődítménye volt a Huszt-Szentmiklós-Ungvár védelmi
vonalnak. Kelet felől a Latorca képezte természetes védelmét, a többi oldalról
földtöltéssel és árokkal volt megerősítve.
A várkastélyt a XVI . században átépítették. Ezt követően az épületen több
változás történt. 1943-ban a Műemlékek Országos Bizottsága végzett kutatási
és restaurálási munkákat. Ekkor került elő az északi és a nyugati falon két
sgraffitto, amelyek közül az egyik háromszögű timpanonban Rákó-czi-címert
mutatott. A várkastély most használaton kívül áll.
Görög katolikus templom
Az egykori római katolikus templom a várkastély közelében áll. A pápai
tized-jegyzék szerint már a XIV. század elején templom volt itt. 1403-ban -
a várkastély építésekor - valószínűleg a templomot is átalakították.
Szentélye sokszögzáródású, a hajó dongaboltozatos. Nyugati homlokzata előtt
álló tornyát 1814-ben építették. Ekkor a templomot is átalakították, s
a szentély feletti huszártornyocska is ez időben készült.
1820-ban, a hajóban most is látható kriptából, fa- és ónkoporsók kerültek elő.
Ez volt a XV-XVI. században itt és a Munkács melletti Podheringen birto kos
Telegdy család temetkezőhelye. Egy - eredetileg 150x90 cm-es sírkőlapon -
az 1596-ban elhunyt Telegdy Pál terjedelmes epitáfiuma volt
olvasható, amelyet özvegye, Várday Katalin állíttatott. Ma a sírbolt bejáratába
építve csupán egy háromsoros feliratos részletet találunk ebből.
A középkori eredetű kerítőfalon belül néhány sír van.

BEREGVÁR
Egykori Schönborn-kastély

Munkácstól északkeletre egy hatalmas, közel 50 hektáros parkban áll a

volt Schönborn-kastély, másképpen Bereg-vár, amely ma szanatórium.
A hatalmas, fényűző kastély 1890-1895 között épült Z. Gresserson tervei
alapján egy, a XVIII. századi, fából készült udvarház helyén. A század utolsó
évtizedében oly divatos, az angol középkor - leginkább a Tudor-
féle építészetet utánzó -, illetve annak elemeiből épített várkastély
jellegzetes példája a historizáló stílusnak. A magyarországi nemesség
szívesen alkalmaztatta e stílust, mert példaképe az angol társadalom volt,
mivel abban a főnemesség megtartotta társadalmi szerepét.
A hegyes táj legmagasabb pontján elhelyezett kastély helyének megválasztása
kiemeli építészeti értékeit. A
kastély óratornya háromemeletes, oldalszárnyai egyemeletesek. Parkja
Kárpátalja legnagyobb tájépítészeti együttese: a Kárpátok őshonos
növényzete között egzotikus fák, bokrok szebbnél szebb példányai, tiszta vizű
tó és jellegzetes kerti építmények vannak. A kastély körül nyírott
bokrok, sövények, virágágyások, ún. „pleasure ground”van.
A park látogatható, a kastély viszont nem.

HOLUBINA
Zsidó temető

A Munkácsról Vereckére vezető országút mellett, a hegyoldalon láthatók a

község szépen helyreállított zsidó temetőjének sírkövei. Az utolsó temetkezés
1989-ben történt.
A Kárpátalján élt, egykor igen jelentős lélekszámú, magát magyar
anyanyelvűnek valló zsidóság épített emlékeinek jelentős részét lebontották,
illetve részben vagy teljesen átépítették. Egyedül temetői maradtak fenn,
többnyire elhanyagolt, pusztuló állapotban.
A zsidóság lélekszáma 1910-ben Ung megyében a népesség 11%-át,
Bereg megyében 14%-át, Ugocsa megyében 13%-át, Máramarosban 18,5%-át
tette ki. 1930-ban Kárpátalján számuk 73 044 fő volt. A zsidó lakosság
haláltáborokba hurcolása a második világháború idején itt volt a legnagyobb
mértékű. Tovább csökkentette lélekszámúkat a háború utáni kivándorlás.
Ma (11 000 fővel) az összlakosság csupán egy százalékát alkotják - az 1975-
ös népszámlálás alapján.
BEREGKISFALUD
A település neve a „d” kicsinyítő képzővel és a „kis” előtaggal egyaránt a falu
viszonylagosan csekély kiterjedésére, méretére utal. A SZELCO helynév
hasonlóképpen a „szelo” = falu névből származó, kicsinyítő képzős
tükörfordítás.

Zsidó temető

Az országút melletti domboldalon található. A kőből faragott sírjelek között

néhány figyelemre méltó ábrázolásé is van. A temető jelenleg elhanyagolt
állapotú, pusztulófélben van.
Beregszász és környéke
„…A nagy kincsből a helyre,
Melyen találtatott:
Rakának a foly ónál Elsőbb is templomot;
S kiirtatván tövestől Körülte a berek:
Ott települtenek le A pásztoremberek.
És a vén beszéde Maradt firól fira,
Miként épült a város A Borzsa partira;
Mely, minthogy Szász a kincset Berekben lelte fel:
Emlék gyanánt, Beregszász Nevet kapott s visel. ”
(Tompa Mihály: Beregszász, részlet)
BEREGSZÁSZ
A település alapítója Lampert herceg, Szent László öccse, a keleti
országrész ura. Lakói szászok voltak, emiatt Lam-pertszásznak
(Lampertházának) nevezték (1247). 1284-től már Beregzaza formában is
előfordul, mivel a beregi erdőispán székhelye volt. A bereg név a berek = liget
szóból ered. Ukrán neve a magyarból származik.
A város a Vérke-patakkal kettéválasztott két magból fejlődött, emiatt két
plébániája volt, a lampertszászi és a beregszászi. Városi kiváltságait 1247-ben
IV. Béla adományozta. A XIII-
XIV. század fordulóján már itt tartották Bereg megye közgyűléseit.

Római katolikus templom

A város történelmének szinte minden rezdülését magán viselő épület a

Vérke jobb partján álló, Mindenszentek tiszteletére emelt, háromhajós,
gótikus plébániatemplom.
Az első templom alapítói II. Géza alatt, a XII. században bevándorolt német
arany-, illetve sóbányászok és marhatenyésztők voltak. Ebből a templomból a
mai északi kapu fölé beépített két gyámkő látható. A jobb oldali gyámkő
emberfőt, a bal oldali valamilyen állatot (kutyát vagy oroszlánt?) ábrázol.
Batu kán serege 1241-ben a várossal együtt templomát is elpusztította.
A települést Nagy Lajos király Felső-Ma-gyarország egyik legvirágzóbb
városává emelte, édesanyja, Erzsébet itt udvart is tartott. A templomra is
nagy gondot fordított, állítólag a nyolc oltár közül 1370-ben ő alapította Szent
Erzsébet oltárát.
A jelenlegi templom Zsigmond király idején, 1418-ban épült a korábbi helyén.
Ezt tanúsítja egy, a templomfalba beépített, 1418-as évszámú „Jó pásztor”
dombormű. Ekkor a főtemplom déli oldalán, attól nyolclépésnyire már állott a
Mihály arkangyalról elnevezett oltárnoksághoz tartozó gótikus kápolna,
amelyet 1846-ban elbontottak. A
XVI. század első negyedében a templo-
mot Mária királyné adományából megújították. Erről tanúskodik a déli
homlokzat egyik ablakán az 1518-as és a déli kapun az 1522-es évszám.
1519-ben X. Leó pápa a beregszászi római katolikus plébániát főesperességi
rangra emelte.
A templomnak ebben az időben nyolc oltára volt, ugyanannyi oltárnok-kal,
úgymint: Szent Miklós, Szent Erzsébet, ,a Boldogasszony, Szent Dorottya,
Szent Jakab, Szent Kozma és Damján oltárok, továbbá a Szent Mihály
arkangyal és Keresztelő Szent János oltár. A reformáció kezdetén az akkori
birtokos Petrovich Péter „a beregszászi templomból kihányatta egészben a fa
képeket”, ahogy Veresmarti Mihály a XVII. században értesít a történtekről.
A templom leggyászosabb éve 1657, amikor II. Rákóczi György
fejedelem sikertelen lengyelországi hadjáratát követően a megtorló lengyel
csapatok a várossal együtt a templomot is felgyúj-
tották, az oda menekült lakosokat lemészárolták. Ekkor pusztultak el lég I
főbb ékességei, berendezési tárgyai. / 1 tető nélkül meredező falakat II. Rákó
- ]
czi György neje, Báthori Zsófia csakhamar befedetteti. Azonban 1686. június
8-án a templom ismét a lángok martaléka lett, amikor a munkácsi vár kuruc
őrsége az itt védekező labancokra gyújtotta az épületet. Ezt követően a falak
majdnem másfél évszázadon keresztül fedetlenül álltak.
1743-ban csupán a Mihály arkangyalról elnevezett kápolnát javíttatta ki a
munkácsi uradalom, amelyhez abban az időben tartozott. A Szegedi
Gáspár öntötte harang elhelyezése céljából 1753-ban a tornyot kijavították és
egyszerű sátortetővel fedték. A vármegye 1837-ben Haas János szatmári
püspök és Tischler Albin akkori beregszászi káplán, később címzetes kanonok
és kerületi esperes helyreállítási terveit fogadta el. Később a munkák
vezetésével Tischlert bízták meg. A templom .. helyreállítása 1839-ben
kezdődött és y 1846-ban fejeződött be. 1862-ben Haas püspök jelentése
szerint a templomban falképek nyomai látszottak.
A Tischler Albin-féle helyreállítás legjelentősebb változtatása a
nyugati homlokzat szimmetrikussá tétele, a „Krisztus koporsó” kápolna
hozzáépítésével, a nyugati homlokzat neogótizáló architektúrája, a torony
megmagasítása, új pillérek építése és a hajó, valamint a szentély beboltozása
volt. Tischler Albin rajza és több forrás arra utal, hogy a szentély déli
oldalához közel álló Szent Mihály-kápolna kapuját az épület elbontásakor
(1846) beépítették a templom nyugati homlokzatának jobb oldalára és annak
mintájára készítették el a bal oldali kaput is. A szentély és a sekrestye közötti
kaput a kismuzsalyi romtemplomból hozták át.
A hatalmas méretű csarnoktemplom közel négyzetes hajóját (18,40x17,80 m)
karcsú oszlopok sora osztja fő- és mellékhajókra. A főhajó szélessége
a szentély szélességével azonos. A fő- és
mellékhajókat bordás keresztboltozatok fedik.
A hajó nyugati oldalát a torony és a karzat zárja le. Szembetűnő a nyolcszög
három oldalával záródó szentély hossza (19,20 m), amely arra utal,
hogy rendi templomként épült. A szentélyt bordás hálóboltozat fedi.
A hajó támpillérekkel tagolt déli falában két nagyméretű, háromosztású,
szamárhátíves, mérműves ablak van. Közöttük látható a templom legfőbb
ékessége, a déli kapu. A pálca- és körteprofilokkal tagolt bélletes kapuzat
belül törtíves, kívül szamárhátíves, két oldalán fiatornyokkal. Mindez
szemöldökgyámos ikerkapunak ad keretet, amelyen az 1522-es évszám
látható. A hajó északi falában egy mérműves ablak, közepén kiugró faltestben
csúcsíves, bélletes kapu van, amely belül szemöldökgyámos. Az északi kapu
felett kétoldalt látható a már említett két román kori gyámkő. Támpilléres
szentélyének déli és keleti ablakai mérmű-vesek, öt két-, egy pedig
háromosztású. A szentélyhez északról hosszú sekrestye épült: gazdagon tagolt
kora gótikus
csúcsíves kapu köti össze a két épületrészt.
A nyugati homlokzat a romantikus-gótizáló átépítés eredménye. A félkör
keresztmetszetű falpillérekkel tagolt homlokzat három kapuja közül a
középső neogótikus, a pálca- és körtetag-díszítésű, az oldalsók közül a
baloldali a középkori. A torony alul négyzetes, felül nyolcszögű, a váltásnál
körerkély-lyel.
A templomtérben a gótika romantikus elemekkel vegyül: XIX. századiak a
pillérek fejezetei, a gyámkövek, a boltgerincek és a karzat
domborműves díszítései, amelyek terrakottából készültek. A diadalív felett a
következő felirat látható:

A hajó északkeleti részében, kettős gótikus ülőfülkében látható egy kis, kőből
faragott pasztofórium, amely feltehetően az elbontott Szent Mihály-
kápolnából, esetleg a kismuzsalyi templomból származik.
A belsőben a szentély őrizte meg legtisztábban a gótikus tér hatását,
hálóboltozatával, mérműves ablakaival, jó arányú neogótikus „Kálvária”
főoltárával, hármas gótikus ülőfülkéjével és szép sekrestyeajtajával. A
szószék és a karzaton álló orgona míves neogótikus munka. A sekrestyében
látható a templom helyreállítás előtti nagyméretű ábrázolása.

Bethlen-Rákóczi-kastély

Beregszász központjában áll a Rákóczi-kastélynak, ill. grófinak (Schönborn)

nevezett kastély.
Amint a keleti homlokzat kőtáblájából megtudhatjuk, Bethlen Gábor erdélyi
fejedelem építtette, v. átépíttette 1629-ben. 1686-ban a Thököly-
felkelés harcai idején leégett. Feltehetően II. Rákóczi Ferenc állíttatta helyre.
1857-ben klasszicista stílusban átalakították. Ekkor építették déli
homlokzatának közepe elé a hatoszlopos, timpanonos portikuszt.
A földszintes, alápincézett, nyújtott téglalap alaprajzú épületet a déli oldal két
végén egy-egy szimmetrikusan elhelyezkedő, rövid szárny tagolja - közöttük
az említett portikusz. Az északi, egyszerű homlokzatot kis timpanonokkal zárt
lizénák tagolják. A félig zárt trapéz alakú udvart gazdasági épületek keretezik
(magtár, istálló).
Megyeháza
Beregszász főterének közelében áll az 1895-ben épült nagytömegű, de
mértéktartó neobarokk egykori megyeháza. Egyemeletes, szimmetrikus
épület, főhomlokzatának közepén valamivel magasabb középrizalittal. Ez
utóbbi emeletét jón oszlopsor tagolja, földszintjén egymás mellett három
félkörív záródású kapu, mindkét oldalán három-három egyszerű keretezésű
ablakkal. A két szintet az egész homlokzaton végigfutó övpárkány választja
el. A rizalit két oldalán az emeleti ablakok aedikula keretezésűek, míg a
földszinti ablakok egyszerűek.

Törvényszék

Beregszász főterének meghatározó épülete az egykori törvényszék hatalmas,

kétemeletes eklektikus épülettömbje (1908). A főhomlokzat középen és két
végén erősen előreugró rizalitokkal tagolt. A rizalitokat magas manzárdtetők
fedik. Az első és második emeleten keresztül kétoldalt kettős toszkán
oszlopok, felettük timpanon-
nal. A földszint vakolatkváderezéssel díszített, egyszerű ablak- és
ajtónyílásokkal. Az első és a második szint között övpárkány fut végig. Az
első emelet ablakai felett timpanon-szemöldök díszítések. A második emelet
kereteit ablakai félköríves záródásúak.
Az épület a II. világháború után laktanya volt, most műszergyár működik
benne.

Volt kaszinóépület, ma Arany Páva étterem

A Vérke partján álló szecessziós épület a XX. század elején épült
Besenszky Gyula építész tervei alapján. Az egyemeletes saroképület
tömegében gazdagon tagolt. Homlokzatait rizalitok, párkányok, keretezések,
kerámiák, a sarkon kerek torony díszíti. Tetőfelületei változatosak: toronnyal,
kettős tetőkkel, attikákkal, mintás fedéssel díszítették.

Zsidó fürdő

Az egykori, jelen formájában teljesen átépített zsinagóga közelében áll

az 1912-ben épült egyemeletes rituális fürdőépület. A szecessziós stílusú
épület -eredeti funkciójához hasonlóan - jelenleg városi fürdő.
Az emelet középső, attikával záródó része konzolokra támaszkodva rizalit-

ként ugrik ki a homlokzat síkjából. Az épületet laposabb nyeregtető,

középen magas manzárd fedi. Ablakai és kapuja félkörív záródásúak, felettük
mindkét szinten hullámvonalas vakolatdíszítésekkel. A főpárkány széles,
hangsúlyos.

Református templom

A nagytemplom 1552-ben a reformátusok kezére került, ugyanis a városban

1548-tól van anyaegyházuk. 1688-ban, Thököly sikertelen hadjárata után
a katolikusok visszakapták. Ezért a reformátusok 1715-ben imaházat emeltek
a maguk számára. 1750-ben engedélyt kaptak harang használatára. 1780-ban
a templom megújítása alkalmával tornyot is emeltek hozzá. A templom 1918-
ban leégett. 1921-1929 között némi átalakítással újraépítették.
A templomhajó téglalap alaprajzú, kétoldalt falpillérekkel tagolt,
mindkét végén két-két oszlop-alátámasztású karzattal. Belső terét fiókos
dongaboltozat fedi. Hossztengelyével a főtérre merőleges elhelyezésű
templom jelenlegi formájában késő barokk.
A szakirodalom négy régebbi ötvösmunkát említ az 1638-1850 közötti
időkből, továbbá hímzett úrasztali térítőkét az egyházi felszerelések közül.
A városban a XVIII-XIX. században hét önálló és három, Munkáccsal közös
céhe működött: szűcsök (1564-tői), cipészek (1675), gombkötők-sza-bók
(1682), „vegyes” céh (1682), csizmadiák (1692), mészárosok (1704) céhei a
legkorábbiak. Magyar nyelvű, a2 Országos Levéltárban található
privilégiumleveleiken kívül a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi a szűcsök
pecsétnyo móját 1722-ből.
BEREGARDO
Említésével először ORDOW névalakban 1332-1335 között találkozunk a
pápai egyházi tizedjegyzékben. A név a királyi szolgálatban álló erdőóvók
települését jelöli. 1796-ban a Beregszász Vég Ardó forma arra utalt, hogy a
falu Beregszász végénél települt. Az ukrán Ardov forma a magyarból
származik.
Egy 1364-ben kelt okmány szerint Erzsébet anyakirályné birtoka. A
XIV. században gyakran tartottak itt megyei és nemesi gyűléseket. A XV.
században a Korjatovics család birtokában volt. 1566-ban a tatárok kirabolták
és felgyújtották a falut. A protestánsok jl610-ben hozták létre az anyagyüleke-
fzetet.

Református templom

A templom az utóbbi időkben vallás-történeti és ateista múzeum volt, 1989

őszén kapta vissza a gyülekezet. Változtatásokkal ugyan, de az
építmény megőrizte eredeti, középkori, XIII. és XIV. századi formáját. A
keletelt, egy-hajós templomhoz jóval kisebb és alacsonyabb egyenes záródású
szentély .csatlakozik. A hajó korábban festett kazettás famennyezetű volt,
jelenleg simára vakolt. A szentély kőbordás .keresztboltozatú. A hajó és a
szentély ■ között faragott, kőből épített csúcsos diadalív van.
A szentély két ablaka keskeny, félköríves záródású. A hajó déli falában a
szentélyhez hasonló, csak jóval kisebb két ablak látható. A déli
félköríves, egyszerű kő keretes kaput befalazták. A nyugati, kőbélletű
csúcsíves kapu hornyokkal tagolt.
A reformáció után a templom mellé egy csúcsos fa harangtornyot
építettek, amelyet 1779-ben és 1816-ban megújítottak. Majd ezt lebontva,
századunk elején a nyugati homlokzat elé négyzet alaprajzú kétszintes tornyot
építettek. Harangjai 1692-ből és 1802-ből valók.
A szakirodalom 1629-es és 1668-as évszámú ónkannákat, továbbá 1827
— 1832 között készült úrasztali térítőkét ismer innen.
BEREGSOM
Nevét, első előfordulásakor - 1270-ben - SUMY-nak írják. A Som
személynévként is előfordul, de növénynévből származik. A Bereg előtagot
1904-ben kapta. A GYERENKOVEC nevet 1946-ban, hatósági úton
állapították meg, a magyar tükörfordítása.

Református templom

A reformátusok a középkori templomot vették birtokukba. 1795-1800 között

átépítették, a középkori torony meghagyásával. A torony háromemeletes,
külső sarkain átlós irányú támpil-lérekkel. Magas, négyzet alaprajzú, gúla
formájú toronysisakja tetőablakokkal tagolt.
A templomhajó klasszicista, ívesen záródik, kazettás famennyezetű. A hajó
végében fűrészelt díszítésű fakarzat áll. Padsorai egyszerű barokk
asztalosmunkák.
A templom előtti kert első világháborús emlékművével átellenben kopjafa áll
a következő felirattal:
HETYEN
A falu nevét 1270-ben említik először. Származhat a „hét” számnévből,
de népcsoport nevére is utalhat. A LIPO-VOJE név hatósági úton került
megállapításra, jelentése hársas.

Református templom

A településnek a XIV. században már volt temploma, amelyet a

Kerecsényi család alapított. 1566-ban az átvonuló tatárok ezt a helységet is
feldúlták. 1607-től a község lakossága reformátussá lett, Csonkapapi
gyülekezetének fiókjaként. 1739-től gyülekezete önálló.
A falu központjában, a kanyargós Mica-holtág partján áll a szép
arányú, kecses fa harangtorony. Közelebb érve tűnik elő a kisméretű gótikus
templom. Eredeti tömegét csak a nyugati kapuja elé épített kisméretű,
alacsony előtérrel növelték. Egyszerű sokszögzáró-
dású szentélyének szélessége a hajóéval azonos. Kapuja a nyugati fal kiugró
faltestében van, csúcsíves záródású, pálcatagos díszítéssel.
A nyugati homlokzaton a kapu felett és a szentély keleti falában kis, kőkeretes
körablakok vannak. A déli homlokzat három keskeny tölcséres
ablaka félköríves záródású.
A templom berendezése egységes -valószínűleg 1793-as -, kellemes arányú,
de átfestett. A déli falnál álló falazott szószék barokk stílusban készült. Felette
hangvető korona, amely a legszebbek közül való, a
berendezés legkiemelkedőbb darabja. Fűrészelt és faragott elemekből áll,
csúcsán kiterjesztett szárnyú, kicsinyeit saját vérével tápláló pelikánnal.
A szentélyben és a hajó nyugati végében lévő fakarzatok, a padok, valamint a
kegyúri mennyezetes pad egyszerű barokk asztalosmunkák. A kazettás
famennyezet közepén a síkból kiugró láda van, négy sarkán kisebb, közepén
nagyobb tobozszerű gombokkal. A kecses, jó arányú, szoknyás, árkádos, négy
fiatornyos, csúcsos harangtorony a szentély közelében áll. Harangját 1783-
ban öntötték.

MEZŐKASZONY
A szelíd szőlőhegy aljában fekszik Kaszony, az egykori mezőváros. A XIII.
században már népes hely lehetett. A pápai egyházi tizedjegyzék
KOZUN formában említi 1332-1335 között. A helynév szláv eredetű, a
MEZŐ szó a település mezővárosi jelentőségét mutatja. A XIV. századi
okmányok gyakran említik a kaszonyi jövevényeket. Feltehetően a tatárok
kivonulása után külföldről telepítettekről van szó, akik birtokot és
kiváltságokat kaptak. Egy 1496-ban kelt okmányban nevezik első ízben
Kaszonyt mezővárosnak (oppi-dum). 1566-ban a Tokaj alól elvonuló tatár
sereg a várost feldúlta. A település mezővárosi rangját jelzi a nyomatban
1808-ból fennmaradt, de sokkal korábbi koronás címeres pecsétje.
Református templom

Kaszony lakói korán elfogadták a reformált hitet. A középkori templomot,

amelynek védőszentje Szent László volt, 1552-ben elfoglalták. A
később tartott vizsgálat iratából tudjuk meg, hogy „Szent Katalinnak drága
kalárisokkal ékesített szobrát a karzat alatt a földbe rejtették.” 1595-ben már
anyaegyházról tettek említést az okmányok, 1600-ban pedig virágzó
iskolájáról tudunk.
A XVII. század közepén a templombelsőt felújították és reneszánsz
berendezést készítettek. Erről tanúskodott a régi prédikálószék feletti korona
felirata, amely szerint azt a néhai Kállai György és felesége, Csomaközi Su-
sánna csináltatta 1642. május 1-jén. A kórust és a templom mennyezetét
szintén ők építtették. A kóruson az 1645-ös, a mennyezeten az 1654-es
évszám szerepelt. A fentiek arról tanúskodnak, hogy ebben az időben a
templomteret festett famennyezet fedte.
Az épületet 1766-ban jelentősen megújították és részben átalakították. 1780-
ban új karzatot és székeket készítettek. 1822 és 1828 között
megnagyobbították, újrazsindelyezték, új karzattal, szószékkel és padokkal
látták el.
A templom a helység felett, a szőlőhegy oldalán áll. Már messziről feltűnik a
település felé néző magas, nyugati tornya. A nagyméretű templom egyha-jós.
Déli kapuja csúcsíves, hornyokkal és pálcatagokkal díszített.
A középkori templomot keleti irányban bővítették, így jelenlegi tere
mindenhol egyforma szélességű. Széles, tágas belsejét hevederek közötti
cseh-süveg faboltozat fedi. Legtöbbet azonban a torony (6x6 m) őrzött meg
középkori részleteiből. Nyugati kapuja csúcsíves, hornyokkal, pálca- ás
körteprofillal díszített, a toronyalj kapuja egyszerű csúcsíves. Ablakai
keskenyek, csúcsívesek, résszerűek, csupán a legfelső szinten alakítottak ki
barokk for-májúakat.
Belső tere egységes, kiegyensúlyozott. Berendezése barokk és klasszicista,
csupán a nyugati karzaton álló orgona romantikus.
A szakirodalom részletesen foglalkozott a „mezőkaszonyi kincses serle-
gekkel”, amelyeket a református egyház őrzött. Ezek közül kiemelkedik egy
52 cm magas, fedeles ezüstserleg. A fedőlap belsejében olvasható
felirat szerint Bocskai István fejedelem ajándékozhatta, valószínűleg 1606-
ban. Értékes augsburgi ötvösmunka. Ugyancsak augsburgi készítésű egy
hólyagos, aranyozott ezüstserleg. A harmadik, henger alakú ezüstpohár jelzés
nélküli, felirata:
’’Atkozot légién az ember valaki ezt isten tisztessegerul ez világi
dologra fordita(ndj)a”
Az 1603-as évszám és betűjelek alapján valószínűleg mezőkaszonyi
birtokosok ajándékozták az egyháznak.

NAGYBÉGÁNY
BYGAN névformában a pápai egyházi tizedjegyzék említi először 1332-
1335 között, de 1397-ben már Nagybégány fordul elő. Szláv személynévből
származik. Templomát Szent György tiszteletére szentelték.

Református templom

A hitújítás idején a falu lakossága reformátussá vált, 1600-ban vette birtokba

a templomot. 1636-ban itt már virágzó anyagyülekezetről írnak. A templomot
korábbi romos állapotából 1760-ban a simai Mező család építtette újjá.
A falu keleti részén fekvő XIV. századi templom keletek, szentélye egye-
nes záródású, a csatlakozó hajó jóval nagyobb. A szentélyt
keresztboltozat fedi: egyszerű bordáinak találkozásánál egy sima zárókő van.
A hajó famennyezetének közepén lévő felirat arról tájékoztat, hogy 1881-ben,
Rác István idejében készült.
Az egykori szentélyt a hajótól kőből faragott, csúcsíves diadalív választja
el. A szentély keleti falában egy hosszú, keskeny, szögletes ablak
látható. Szinte ugyanolyan van a déli falában is, míg a hajó déli falában a
szentélyéhez hasonló, de azoktól nagyobb, keret nélküli, keskeny, szögletes
ablakok láthatók. Nyugati kapuja csúcsíves, pálcataggal díszített gondos
munka. A diadalívtől balra felirattal kísért női szent (?) középkorban festett
képét fedezték fel 1981-ben.
A nyugati homlokzat elé helyezett tornyot 1768-ban kezdték el építeni,
de csak 1854-ben fejezték be.
Lehoczky Tivadar az északi falon, valamint a diadalíven, a mészréteg alatt
lángpiros és fekete színű festés nyomait észlelte.
BEREGDÉDA
DEDA formában 1353-ban említik először. A falu neve magyar
személynévből származik. A GYEDOVO név szlávosítás eredménye.

Református templom
A falu lakossága 1556-ban csatlakozott az új hithez.
A XIII. században épült temploma keletek, egyenes záródású,
keresztboltozatos szentélyéhez alig szélesebb hajó csatlakozik, amelyhez
nyugatról négyszögű, háromszintes torony épült. A szentély keleti oldalán
három, a szentélyt és a hajót mindkét oldalról négy-négy, a falakra merőleges,
lépcsős támpillér támasztja meg. A toronyhoz nyugat felől egy hatalmas tám-
pillért építettek. A szentély keleti falában egy félköríves záródású román
kori ablak, a déli falban egy hasonló, de valamivel kisebb látható.
Az északi fal befalazott, vállköves ajtaja az egykori sekrestyébe nyílt. A hajó
déli falában két kőkeret nélküli félköríves román kori ablak. A toronyalj
előterének nyílása egyszerű félköríves záródású, kapuja csúcsíves. A torony
második szintjén keskeny, lőrésszerű ablak van, míg a legfelső szinten lévő
ablakok félkörív-záródásúak, keret nélküliek. A szentélyt a hajótól félkör íves
diadalív választja el. A tornyot egyszerű négyszög alaprajzú, gúla alakú sisak
fedi.
A templomot többször megújították és belül részben átalakították,
melyek közül jelentősek az 1774-ben és az 1903-ban végzett munkák. Ez
utóbbi átalakítás nyomán nyerte el jelenlegi formáját.
Lehoczky Tivadar a szentély, valamint a hajó falain a mészréteg alatt régi
festés nyomait említi.
A templom berendezése puritán, népies. A hajó nyugati végében fakarzat. A
diadalív előtt áll a mózesszék és a szószék, melynek díszesen faragott
és fűrészelt hangvetője érdemel figyelmet.
1678-ban öntött harangjának felirata: „Ezt a harangot csináltatta nem.(es)
Tuló János uram dédavai ec. (lesiá) val ediütt Isten dicsőségére.
Johannes Schmox Cracoviensis mefudit. ” (Krakkói Schmox János öntött
engem).
Úrasztali edényei közül 1620-ból, 1634-ből és 1687-ből származó kanosokat
említ a szakirodalom.

VÁRI
Nevét 1320 körül említik először, a „vár” szó képzős származéka. Ukrán neve
a magyarból való. A település az Árpád-korban a hajdani Borsova vármegye
és a hasonló nevű esperesség központja volt. Várát Anonymus is említi, ezt -
szerinte - Salanus bolgár fejedelemtől Árpád seregei foglalták el. 1085-ben
Kutesk „kun vezér” dúlt t környéken. A minden bizonnyal Szent István
idejében épült földvár a tatárja ráskor pusztult el. A földvár
közelébe létrehozott, a borsovai erősségről elne vezett települést a mongolok
kivonu lása után a IV. Béla által ide telepítet idegenek virágoztatták fel. A
XIV század közepén mezővárosi (oppidum i kiváltságokat kapott. 1550-ben I.
Fér dinánd megerősítette kiváltságait. 1566-ban az erre átvonuló tatárok
elpusztították. 1573-ban a szabad királyi városokhoz hasonlóan polgárait
felmentették a vám- és révfizetéstől. 1657-ben a lengyel sereg
templomostól felégette. 1660-ban a törökök törtek be, 1716-ban a krími
tatárok pusztították.
Református templom

A ma álló templom a XV. században épült. Elődje egy román kori

esperesi templom volt, a vár közelében állhatott. 1595-től a reformátusok
használják, bár helybéli anyaegyházuk már 1560-tól ismeretes. A templom
1795-ben történt nagyobb átalakítás folytán kapta jellegzetes toronysisakját, a
déli homlokzat előtti oromzatos előterét.
A falu közepén álló jó arányú, hatalmas tornya már messziről feltűnik.
Egyhajós, a nyolcszög három oldalával záródó és a hajóval azonos
szélességű és magasságú apszissal. Ablakai keskenyek, félköríves záródással,
egyszerű tarokk keretezéssel.
- A nyugati homlokzat előtti, aszimmetrikus elhelyezésű, nagyméretű torony
nyugati falában pálcákkal és hornyokkal díszített, befalazott félköríves kapu
látható. Gótikus ablakai a második és a harmadik szinten
keskenyek, lőrésszerűek, szögletes, illetve félköríves záródással. A negyedik
szint abla-
kai az előbbieknél jóval szélesebbek, gazdagon tagoltak, szögletesek. A
tornyot galériás, négy fiatornyos barokk sisak koronázza. A sisak
faszerkezete, amelyet a torony aljából indítottak, ritka mestermunka.
A kapu fölötti újkeletű emléktábla szövege:

A templom keleti és nyugati fakarzatos, belső tere tágas. A szószék és a

karzatok nívós empire munkák. A szakirodalom a következő szentedényeit
tartja számon: egy kehely 1687-ből, kannák 1777-ből.
A sárospataki Református Gyűjteményben őriznek egy úri hímzéses úrasztali
terítő darabjait Váriból a következő felirattal: „G. Teleki Jánosé a Vaji
Borbara adta az Ur neveben a Vari R. Eklesianak 1750. Észt.”
A földvár

A Tisza és a Borzsova összefolyásánál épült földvár két részből áll. A

tulajdonképpeni várat közel 4 méter magas, lejtős, meneteles sánc veszi
körül, mindez hozzávetőleg egy lekerekített háromszöghöz hasonlít. A sánc
előtt húzódó - elláposodott - árok még jól kivehető. Az 1964-es ásatások
igazolták, hogy a sáncot tömörre döngölt, majd kiégetett agyagból építették.
A másik rész a várhoz csatlakozó egykori település. Ez 2-3
méterrel emelkedik ki környezetéből. Nyugati széle a Borzsova folyó új
medrének kialakulásakor megsemmisült.
A földvár egy sík réten helyezkedik el, természetes domb benyomását keltve.
Területe napjainkig községi temető volt.

BADALÓ
1226-ban BODOLOV formában említik először. Szláv eredetű személynévből
származik.

Református templom
Egy 1321-ben kelt végrendeletben a templom Jakab nevű papját említik.
A hitújítást követően a templomot a reformátusok birtokolták 1550-től. A
XVIII. században a hívek megszaporodtak, befogadásukra az épületet 1799-
1804 között megnagyobbították. A jelenlegi formájában nagyon egyszerű,
késő barokk templom, egyetlen látható középkori részlete a déli fal lefalazott
résablaka.
Figyelemre méltó magas tornya, jó arányú, négy fiatornyos csúcsos
sisakjával, amely korábban zsindellyel volt fedve. Egyik, 1772-es évszámú
harangja rettegi Lázás Györgytől származik. Az északi falon látható
feliratos tábla Petőfi Sándor itt tartózkodásáról emlékezik meg:
NAGYBORZSOVA
A borzsovai földvárhoz közeli települést Borsoa névformában 1150 táján
említik. A Bors személynévből származik, annak szláv birtokosjelzős
változata, „Bors birtoka” értelmű.
Református templom

A XV. századi gótikus templomot 1830-ban jelentős mértékben átépítették: a

szentélyt lebontották és a hajót kelet felé bővítették. Az így kialakult új keleti
homlokzat elé romantikus tornyot építettek, amelynek falába a középkori
templom csúcsíves, hornyokkal és pálcatagokkal díszített kapuját helyezték
el. A nyugati homlokzat egykori kapuzatot magába foglaló falteste ma is
látható az elébe épített tornác mögött. Felette négykaréjos középkori körablak
van. A déli homlokzaton befalazott gótikus vállköves kapu és ugyancsak
befalazott két csúcsíves ablak látható. A templom 1552-től a reformátusok
birtoka. Berendezése puritán. Egy-egy ezüsttányérját 1686-ból és 1693-ból,
asztalterítőjét 1766-ból származtatja a szakirodalom.

NAGYMUZSALY
A királyi népek lakta falu 1232-ben tűnik fel az oklevelekben, Muse
névformában. Eredetileg a szláv „Muzsla” személynévből származhatott.
Ukrán neve Muzsijevo a magyarból szlávoso-dott. Keresztelő Szent Jánosról
elnevezett kőtemplomát 1337-ben említik. Muzsaly 1545-ben tért Kálvin
hitére. 1566-ban a tatárok dúlták fel a helységet, népét javarészt elhurcolták.
A legnagyobb csapást az 1657-ben betört lengyelek mérték a falura. Ekkor
szűnt meg Kismuzsaly (nevét 1337-ben említik először), lakói
Nagymuzsalyra költöztek.

Református templom
A helység feletti hegyoldalon emelkedik a régi kőtemplom. A jelenlegi
állapotában késő gótikus, XV. századi

templom egyhajós, szentélye a hajóval azonos szélességű és a nyolcszög

három oldalával zárul. Kőgyámokon nyugvó félkörös diadalíve éppen csak
jelzi a hajó és a szentély elválasztását. A két rész lényegében egy összefüggő
teret alkot. A szentély kívül támpilléres, de
a hajó oldalain is vannak támpillérek, mert mindkét tér bordás
boltozattal fedett. A szentélyt egyszerű zárókőbe összefutó boltozat, a hajót
összetett megoldású hálóboltozat zárja címerpajzsos zárókövekkel. A bordák
profilja hornyolt felületű és késő gótikus jellegű.
A templomba két bejárat vezet. A nagyobbik a nyugati kapu, félkör
íves körteprofilokból és hornyokból alkotott kerettel, a kisebbik a déli
oldalon két támpillér között fatornácos előcsarnokból nyílik, csúcsíves
záródású, az előbbinél egyszerűbb, körteprofilos. A hajó ablakai
vakmérművesek, míg a szentély ablaka egyszerű csúcsíves. A templom
közelében szoknyás, galériás, csúcsos sisakú fa harangtorony áll, ez a
XVII. század közepén épült.
Ezüstkelyhe a XVII. századból, ón-tárnyérjai a XVIII. századból valók.
Kismuzsalyi templomrom

Beregszászt elhagyva, a Tiszaújlak felé vezető úttól jobbra, a szántóföldek

közepén pillantjuk meg az elpusztult Kis-muzsaly maradványát, a
templomromot.
A templom a gótika korai szakaszában, a XIII-XIV. század fordulóján épült.
Hajójához rézsűsen kiképzett félköríves diadalívvel kapcsolódik
a félnyolcszög-záródású szentély az északi sekrestyével. A szentély
külső sarkain a támpillérek, belül pedig a boltvállcsonkok mutatják, hogy az
bordás boltozatú, a hosszház viszont sík-mennyezetes volt. A templom
főbejárata a nyugati kapu, a falsíkból kiugró faltömbbe van elhelyezve. A
gondosan faragott kapukeret hornyokkal változó körte- és pálcatagos
elemekből áll, felette áttört négy karé jós művű körablakkal.
A déli oldalon egy szabálytalan nyílás tátong. Feltehető, hogy az innen kivett
kaput építették be a beregszászi római katolikus templomba. A
faragott főpárkány egyes elemei még láthatók. A hajó és a szentély csúcsíves
ablakai fele-harmadrészben állnak. 1978-ban a diadalíven még voltak
festéknyomok.
BENE
Neve személynévből alakult, valószínűleg „Benedek” rövidítéseként. Ukrán
nevét: Dobroszelje = jó település, 1946-ban hatóságilag állapították meg. A
Borzsova folyó jobb partján álló falu oklevelekben 1337-ben tűnik fel,
mint Muzsaly szomszédja. Ugyanitt említik Tury Egyed nevű lelkészét is.
1567-ben a tatár, majd 1657-ben a lengyel sereg pusztította el a települést.
Lenyomatban 1809-ben megörökített pecsétnyomója egy nádvágót, felette
stilizált repülő madarat ábrázol.

Református templom

A falu déli oldalán, közel a Borzsova folyóhoz és az országúthoz áll

temploma, amely a XIV. század második felében épült. Az 1593-ban
református hitre tért község megtartotta és átalakí-

tóttá a maga idejében tekintélyes méreteivel kitűnő egyházat. A keletelt

templom sokszögzáródású szentélyéhez jóval szélesebb és magasabb téglalap
alaprajzú hajó, zömök, négyszintes nyugati torony csatlakozik. A torony,
a hajó és a szentély déli, illetve keleti falaiban szűk, keret nélküli,
csúcsíves ablakok láthatók. Déli és nyugati kapuja egyszerű csúcsíves, a
torony belső kapuja hengertagos. A torony ablakai kőkeretesek, szűkek,
lőrésszerűek, északi legfelső szintjén négykaréjos körablak. Déli ablakának
mélyedésében felirat van 1458-as évszámmal.
A szentélyt egykor keresztboltozat fedte. Ez valószínűleg a lengyel
sereg 1657-es pusztítása idején szakadt le. Erről tanúskodott a korábbi festett
fa-

mennyezeten szereplő felirat, amely szerint a templomot 1670-ben, tehát

13 évvel a lengyel dúlás utáff, Maróthy György földesúr idejében
kijavították. Sajnos az utóbbi idők felújítása eltüntette a festett famennyezetet.
Lehoczky Tivadar közlése szerint a templom északi falán a mészréteg
alatt falképek vannak, a diadalív északi részén Piéta volt látható. Egykor az
egész templombelső festett volt, sőt kívülről a párkányon is látott vörös és
fekete színű festést.
Berendezése egyszerű népies barokk. Az északi oldalon, a diadalívnél
négyszög alaprajzú falazott szószék van, felette dúsan díszített, fűrészelt
és faragott elemekből készült hangvetővel, csúcsán kicsinyeit saját
vérével tápláló pelikán.
Harangjait 1643-ban, illetve 1794-ben öntötték. Régi úrasztali edényei:
aranyozott ezüstpohár 1591-ből: „Wenn ich dich hab mein Gott alléin so kann
bei mir kein Mangel sein J. S. 1591. - felirattal, egy másik pohár 1690-ből, két
kehely feliratos óntányérral, továbbá úrasztali térítői az 1693-as, az 1752-es,
1774-es és 1788-as esztendőkből.
CSETFALVA
1341-ben VILLA CHET szerepel. ‘ . helység első említése ebben a
névformában 1408-ból származik: CHET-FALVA személynévi eredetű. A
CSE-
TOVO hatósági névadás. A reformáció idején az egyszerű, korábbi
templomot megtartották, mivel a község nagyobb része az új hitet fogadta el.
1643-ban anyaegyházként említik.

Református templom
A falu közepén álló templom csúcsos fatornya már messziről feltűnik.
A templom építése a XV. századra tehető. A hajónál jóval keskenyebb és
alacsonyabb szentélye a nyolcszög három oldalával záródik. A szentélyt a
hosszháztól csúcsíves diadalív választja el. A hajó és a szentély két-két ablaka
csúcsíves. Keletre kis, tölcséres körablak néz. A toronyaljon keresztül
megközelíthető nyugati kapuja egyszerű csúcsíves. A hajó délnyugati
sarkához támfalat építettek.
Közvetlenül a nyugati homlokzat elé jó arányú, magas, szoknyás,
galériás, négy fiatornyos faszerkezetű harangtornyot építettek tűhegyes
sisakkal. Két harangja 1796-ból való, egyidősek a torony építésével. A
toronyalj egyben a hajó előcsarnoka.
A belső különösen szép, népies, festett mennyezeteivel és festett
berendezéseivel. A felirat szerint ezeket Beregi István nemes bíró és Gerét
Mihály másodbíró idejében készítették. A hajó és a szentély kazettás
famennyezetei e műfaj legjobbjai közül valók. A hajó mennyezetét 1753-ban,
a szentélyét 1773-ban Asztalos Lándor Ferenc festette. A hajó kazettái
sakktáblasze-rűen váltakozva, sötétebb és világosabb mezőkből állnak,
virágos orna-mentális díszítésekkel. A szentély kazettáin fehér alapon
virágok, levelek, indák vannak. Szintén Asztalos Lándor Ferenc műve a
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez tartozó Tákos református templomának
famennyezete. A hajó mennyezetén több felirat is olvasható. Az egyik kazetta
felirata: „Tiszte-letes Ketskey D. János akkori Csetfalvi Prédikátor idejében
Építtetett 1753 esztendőben. ”
Egy másik felirat: „Én Asztalos Lándor Ferencz Tsináltam Isten segedelme
által. ”
A szentélymennyezet felirata: „Ezen Munkát tsináltatta a Tsetfalvi SZ Eklé-
sia maga költségével Isten Ditsőségére: ANNO 1773!”
A hajó északi és nyugati oldalán festett fakarzat van. A diadalív északi oldalán
fűrészelt és faragott elemekből készült díszes hangvetőjű szószék áll.
Úrasztali edényei egy kehely és egy kancsó 1648-ból, egy kétfejű sasos
kancsó pedig 1700-ból való.
NAGYBEREG
A helység a beregi királyi erdőuradalom központja volt, ahol - 1263-as adat
szerint - királyi kúria és vár állott. A XIII. században jelentősége megnőtt, így
az addig borsovainak hívott megyét Beregnek kezdték nevezni.
Erzsébet királyné 1329-ben a falu felett, később Remetének nevezett helyen
felépített pálos kolostornak malomkiváltságot adott. Egy 1397-ben kelt
okmányban nevezik Bereget első ízben oppidum-nak, azaz mezővárosnak.
Bikafejes, 1794-es évszámot feltüntető pecsétjének lenyomatán „BEREG
VAROSA PETSETJE” körirat olvasható.
Református templom

A templomot 1335-ben említik először, 1405-ben átépítették: szentélye

ekkor nyerhette a mai alakját. A reformáció itt gyorsan terjedt: 1554-ben a
protestánsok elűzték a kisberegi barátokat, a templomot elfoglalták és azóta
birtokolják. II. Rákóczi György fejedelem sikertelen lengyelországi
hadjáratának megtorlására, 1657-ben a betörő lengyel csapatok itt is nagy
pusztításokat végeztek.
1670-ben a templomot helyrehozták. Ekkor épült nyugati homlokzata elé
a fatorony. A hajó festett famennyezete 1743-ban készült. Az egykori fameny-
nyezeten a következő felirat volt:
„Az örökké való királynak s az Úr Jézus Xtus tisztességére, a beregi eccle-
siának örömére, régi romladozásaiból új mennyezettel a maga költségén
megékesítette N. Csobi András uram akkori főbírája Bereg Városának
szerelmes él-tepárjával, Petes Erzsébet asszonnyal. Anno Dni 1743. Ezen
mennyezetet készítették Debrecenben lakó N. Ado-nyi Asztalos János
czéhmester és N. Pap Asztalos János kezek által 1743. ” 1817 és 1824 között
a korábbi fatorony helyére kőtornyot emeltek. Harangjait 1657-ben, illetve
1781-ben ön-» tötték. A hívek számának megszaporodása miatt 1869-ben a
templomot déli irányban kibővítették.
A falu közepén, kiemelt helyen áll a nagyméretű templom. A keletek, sok-
szögzáródású szentélyű templom egy-hajós. A hajónál alacsonyabb és
keskenyebb szentélyt csúcsíves keresztbolto-
zat zárja. A kőbordák találkozásánál a zárókövek egyikén egy bikafő, amely a
mezőváros címere volt, a másikon felirat: >yAnno Domini MCCCCV (1405) -
utána kissé homályosan - P. S. I. O. betűk.
Ablakai nagyméretűek, csúcsívesek. A hajón nyugatról két, délről
három csúcsíves ablak van. A szentélyt a hajótól gazdagon tagolt diadalív
választja el. A hajó festett kazettás famennyezettel fedett.
A mennyezetről Lehoczky Tibor így írt a múlt század végén: „…érdekes
is ám e deszka mennyezet, mely négyszegű táblákra fel van osztva, amelyeken
tarka, kirívó színekkel a természetből és a bibliából vett különféle tárgyak és
jelenetek, mint virágok, lombok, létező és képzeleti szörnyek, mesés állatok,
madarak, hétfejű, lángoló szájú sárkányok, Josue és Kalep az
óriási szőlőfürttel, Dávid viaskodása Góliáttal, s több ritkaságok lefestvék. ”
Nyugati kapuja hornyokkal és körteprofilokkal tagolt, fent leszelt lóherelevél
alakú. A körbefutó főpárkány kőből faragott, gótikus. A templom sarkain
háromlépcsős támpillérek vannak. Felépítése után többször felúj ítot-ták,
átalakították és több hozzáépítéssel látták el: először a nyugati tornyot, majd a
déli bővítményt, századunk elején pedig a szentély támpillérei
közébe karzatfeljárókat építettek.
A templomba lépve meglep annak tágassága és gazdagsága. Az egykori
szentélyben és a hajóban a fakarzatok körbefutnak, a nyugatin
neoreneszánsz orgona. A diadalív északi oldalán áll a szószék egyszerű
szószékkoronával, amely 1764-ben készült B. Ónodi József lelkész korában.
Figyelemre méltó a templom környezete, a még meglévő házsorok a népi
építészet szép élő példái.
KOVÁSZÓ
1270-ben említik először Koazov névalakban, a kovász szó szláv
előzményekből is származhat.

Várrom

Nagybereg és Bene közt, a Borzsova folyó jobb partján emelkedő

sziklás magaslaton állnak Kovászó várának csekély romjai. A XIV. században
a Nagymihályi család birtokaként említik. Építése a XIII. századra tehető.
A XVI. század elején a vár rablótanyául szolgált, ezért 1564-ben Schwendi
Lázár császári hadvezér elfoglalta és leromboltatta.
Északon, a folyó felől meredek sziklafal határolja, nyugat felől sziklás talajba
vágott árok. A vár kissé szabálytalan háromszög alaprajzú, amelyhez
délnyugatról egy kerek bástya csatlakozik. A bástya falvastagsága 2,05
m, átmérője 12 m. A háromszög alaprajzú épület falainak vastagsága 1,3 m,
egykor kelet felől valamilyen építmény csatlakozott hozzá. A vár magjául
a kerektorony szolgált, ehhez épültek később a magaslat vonalát követő
erődítés falai.

KÍGYÓS
A település nevét az itt folyó pataktól kapta. A ZMEJOVKA helynévi tükör-
fordítás.

Református templom

A templom első említése 1334-ből való. A hitújítás idején a község lakossága

korán felvette az új vallást, már 1590-ben református anyaegyházat képezett,
a katolikus templomot tartották meg maguknak.
A falu feletti dombon álló, torony nélküli, keletelt templom építése a XIII-
XIV. századra tehető: a szentély a XIII. század végi, a hajó a XIV. század
eleji. Egyenes záródású szentélye négyzetes alaprajzú és keresztboltozattal
zárt. A hajónál sokkal keskenyebb és alancsonyabb, de falai vastagabbak.
Keleti falában két, déli falában egy kisméretű, félköríves román kori ablakkal.
A szentélyt a hajótól kissé szabálytalan félköríves diadalív választja el. A hajó
déli falában egy egyszerű, csúcsíves kapu és három csúcsíves ablak van. A
nyugati falban egy hornyokkal és pálcatagokkal díszített csúcsíves kapu
látható. A többszöri felújítás ellenére a templom középkori

tömege nem változott, XV. századi falképei azonban nem láthatók.

A belsőben a diadalív déli oldala előtt áll a nyolcszögű, falazott szószék, a
népies hangvető mértéktartóan díszes, faragott és fűrészelt elemekből áll. A
szószék előtt fedeles papi pad van. Az eredetileg csak a hajó nyugati oldalán
lévő empire karzatot később az északi oldalra is megnagyobbították.
A nyugati karzaton álló orgona romantikus stílusban készült. A hajót
hosszirányú osztású, kékre festett aranycsilla-gokkal díszített famennyezet
zárja.
A templomból délre álló fa harangtorony négyzetes alaprajzú, kétszintes
építmény. Alsó szintje a felső szintnél szélesebb. Egyszerű, kettős
sátortető fedi. Harangjának felirata: „SANC-TUS PAULUS ÓRA PRO
NOBIS”. Valószínűleg a kisberegi pálos kolostorból származik.
Úrasztali edényei közül egy kehely 1646-ból, egy kancsó és két tányér 1701-
ből származik. Egy másik régi tányérját a debreceni
Református Gyűjteményben őrzik. Hímzett térítői 1614-ből, 1814-ből és
1825-ből valók.

MAKKOSJÁNOSI
A helységet 1321-ben Ivánosy névformában említik először, amely a János
személynévvel azonos. A „makkos” jelző a XIX. század közepén jelenik meg
először. Az Ivanovka elnevezést 1946-ban hatósági úton állapították meg.
A település Szent Margit tiszteletére szentelt egyházának papja 1321-
ben végrendeleti tanú, így az Árpád-kori alapítás biztosra vehető.
Á faluban és a templomban 1566-ban az átvonuló tatárok nagy pusztítást
végeztek.

Református templom

Középkori templomát Szent Margit tiszteletére szentelték. A

reformátusok 1595-től birtokolják a templomot.
Az eredetileg torony nélküli, egyha-jós egyenes szentélyzáródású templom
XIII. század végi és XIV. századi stílusjegyeket hordoz: szentélye
dongaboltozatos, keleti és déli falaiban egy-egy résszerű, félkör íves záródásé
ablak van. A szentélyt a hajótól sima csúcsíves diadalív választja el. A
hossznégyszög alakú hajó déli falában csúcsíves kapu és két gótikus, XIV.
századi kőrá
csos ablak látható. Nyugati kapuja szintén csúcsíves, amely elé
századunk elején kétszintes tornyot építettek. A templom eredeti tömegét
megtartotta, de a közelmúlt felújítása alkalmával a középkori kapu és ablakok
ide nem illő kőporos keretezéseket kaptak, lábazata pedig műkő kváderezést.
Belső berendezése népies asztalosmunka, szószéke díszes, fűrészelt, faragott,
a legszebbek közül való.
Úrasztali edényei közül a kanna 1638-ban készült, három régi óntányérja
évszám nélküli. A sárospataki Református Gyűjteményben egy Mak-
kosjánosiból származó rozmaringszálakkal díszített úrasztali térítőt őriznek, a
következő felirattal:
(Ady Endre: Hunn, új legenda, 1914)
Nagyszőlős és környéke
“…Százféle bajnok mássá sohse váltan, Ütő legény, aki az ütést álltam: Így
állva, várva vagyok egészen magyar.
Vagyok egy ágban szabadulás, béklyó, Protestáló hit s küldetéses vétó:
Eb ura fakó, Ugocsa non coronat… ”
NAGYSZŐLŐS
A település 1262-ből származó ZCEU-LEUS említése a szőlőművelésre utal.
1284-ben „Aszonyságszőlős” névvel illetik, ami a királynéi birtoklást
jelzi. 1560-ban már Nagyszőlős a neve. Hivatalos neve 1946-tól
VINOGRADOV, a magyar eredetire vezethető vissza. Első lakói
szőlőművelés alá fogták a helység felett emelkedő, erre kiválóan alkalmas
déli hegyoldalakat. A Nagyszőlősön keresztülvezető fontos kereskedelmi út
egyébként is kedvező gazdasági lehetőségeket biztosított és ennek
köszönhetően a település gyors fejlődésnek indult. 1262-ben királyi
kiváltságot kapott, virágkorát a XIV-
XV. századokban élte.
1329-ben Károly Róbert önkormányzati, gazdasági és kereskedelmi jogokkal,
kiváltságokkal ruházta fel. Főként iparral, szőlőműveléssel foglalkozó
szászok települtek ide. Azonban 1399-ben véglegesen földesúri hatalom alá
került, a Perényiek szőlősi uradalmának központja lett. Ennek keretében
mezővárosi rangra emelkedett és a megye legjelentősebb helysége
lett. Hanyatlása a XVI-XVII. századi török- és Habsburg-ellenes harcok
idején következett be.

Ugocsa vár
A város fölé emelkedő Fekete-hegy sziklateraszán állnak a vár romjai. A vár a
Tisza jobb partján futó utat és annak átkelőhelyét ellenőrizte. Várnagya 1308-
ban szerepel először. 1317-ben Károly Róbert király a várat meg-
ostromoltatta és leromboltatta. Az új
vár építésére 1399-ben a Perényiek kértek engedélyt.
A szabályos négyszög formájú vár méretei 46,9x44,8 m, a sarkokon szögletes
bástyákkal, a déli oldalon kaputoronnyal. A szabálytalan kövekből falazott
várból legépebben két lőré-ses bástya maradt fenn. A vártól északra egy
szögletes őrtorony állt, romjaira később egy kis barokk Kálvária-kápolnát
építettek.
A vártól délre, 50-60 m távolságra lévő halmon állt a ferences rendi
szerzetesek régi kolostora és temploma. (Lásd alább.)

Római katolikus templom

Alapítása a XIII-XIV. századra tehető: a Nagyboldogasszony tiszteletére
szentelt templom egyhajós, sokszög szentélyű, nyugati homlokzata előtt alul
négyszögű, de a második emeleten nyolcszögbe átmenő torony áll. Szentélye
a hajóval közel azonos szélességű és magasságú. Körben a hajót és a
szentélyt, valamint a torony külső sarkait támpillérek gyámolítják. A hajó
észak-nyugati sarkát - állékonysági problémák miatt - a XIX században
egy támíwel megerősítették. Csak a templom főfalazata eredeti, boltozata a
XVIII. században készült. A szentély északi oldalához épült sekrestye szintén
gótikus. Az ablakok egy része kora gótikus, a kapuk gótikusak. A csúcsíves
mérvűek részben vagy teljesen hiányoznak, a megmaradt részletek a kassai
dóm szentélyablakaihoz hasonlóak. A torony alatti nyugati kapu csúcsíves,
hornyokkal és pálcákkal tagolt, felül hiányos püspöki címer. A templomhajó
déli kapuzata honyokkal és körteprofilokkal gazdagon tagolt, csúcsíves
záródásában a profilok keresztezik egymást. A déli homlokzat másik díszes
kapuja, amely egykor a szentélybe nyílott, befalazott. Félköríves záródása
kívül szamárhátíves, kis fiáiéval végződő díszítés koronázza. Az északi kaput
szintén befalazták. A félköríves záródású széles kapu körteprofilokkal és
hornyokkal gazdagon tagolt. A torony ablakai szintén mívesen faragottak,
csúcsívesek, illetve a második emeleten félkörív záródásúak. Myskovszky
Viktor 1900-ban a tornyot még barokk sisakkal ábrázolta, néhány évvel
később készült a jelenlegi csúcsos sisak.
A templombelsőt a XVIII. században nagymértékben átépítették, de az
ablakokon kívül megmaradt több meghatározó gótikus részlete, így a
csúcsíves, gazdagon tagolt diadalív a szen-télyrekesztő csonkjaival. Ez
utóbbiak alapján a történelmi Magyarország területén az egyik legjelentősebb
szentélyre kesztőre lehet következtetni.
A szentélyben lévő hármas papi ülőfülke, a sekrestyeajtó és a szentségtartó
fülke említésre méltó. Ez utóbbi közepén timpanonnal, kétoldalt
fiálékkal díszített. A hajó nyugati végében lévő falazott karzaton korábban
értékes orgona állt. Myskovszki közlése szerint a mészréteg alatt falképek
lappanganak. A János nevű plébánoshoz a XV. század elején írt levele szerint
Gáspár kassai festő a nagyszőlősi templom számára táblaképet festett „a
szatmári tiszteletre méltó templom belsejében lévő festmény mintájára és
módjára.” Sajnos a kép sorsa ismeretlen.
A hitújítás idején a templomot a reformátusok vették birtokukba, de 1690-ben
visszakerült a katolikusok tulajdonába. A történelem viszontagságaiban
hanyatlásnak indult az egyházközség olyannyira, hogy Fancsika
községnek lett fiókegyházává. Ebből az alárendeltségből csak 1863-
ban emelkedett ki. Plébánosa 1879-ben a szatmári püspökhöz írt levelében
segítségért folyamodott a veszélyes állapotba került templom
megmentéséért. Századunk első éveiben a Műemlékek Országos Bizottsága
állíttatta helyre a templomot Sztehlo Ottó vezetésével.
A legutóbbi időkig a templomban raktár volt. Berendezését részben
széthordták vagy elpusztult. 1989-ben a római katolikus egyház
visszakapta templomát és megindult a külső-belső helyreállítás.
Ferences kolostor és templom

A vártól délre, annak közelében lévő halmon állt a régi ferences

kolostor, amelyet a Perényi család a XV. század végén alapított. Oklevélben
1516-ban fordul elő első ízben, 1535-ben 22 szerzetes lakott a kolostorban. Itt
őrizték a mohácsi vész után Kapisztrán Szent János Szerémújlakról idehozott
tetemét. 1556-ban a rendházat megrohanták, a szerzeteseket megölték,
szétkergették. A szent ereklyéit kútba dobták. A kolostor romjait a XVII.
században a barátok szőrcsuhájáról „Kankó várának” nevezték.
Sztehlo Ottó 1903-ban készült felmérése alapján a kolostor temploma im-

pozáns méretű volt. Hosszú szentélye a nyolcszög három oldalával zárult.

A hajó a szentélynél szélesebb és jelentősen hosszabb volt. A szentélyt és
a hajót kívülről támpillérek gyámolították. A templomtól délre volt a
kolostor épülete, amelyből egy L alakú fal és öt pillér vagy oszlopalap ismert
a felmérésből.
1668-ban a Perényiek visszahívták a ferences rendi szerzeteseket
Szőlősre. Számukra új kolostorépületnek 1671-ben Bánffy Gábor nemesi
udvarházát vásárolták meg. Az épület 1747-ben a szerzetesek okirataival és
bútoraival együtt leégett. A tűzvész után barokk stílusban épült újjá. Ekkor
emelték a jelenlegi templomot is, amelyet 1889-ben átépítettek.
A kolostor alaprajzi elrendezése magán viseli a többszöri átépítések nyomát.
Déli szárnyának egy része elpusz tűit, az egykor zárt belső udvar íg; részben
nyitottá vált. Az egyemelete kolostor mindkét szintjének
helyisége boltozatosak. A templom belső kialakításában és díszítésében
barokk, o főhomlokzata és tornya az 1889-es át építés során elveszítette
eredeti jelle gét. Déli tájolású szentélye a hajónál jóval keskenyebb és
alacsonyabb, cseh -süveg boltozat zárja le. A hajó lekerekített négyzet
alaprajzú, amelyet fél gömb kupola fed. Északról íves karzat csatlakozik
hozzá, amely fölé a torony épült. A templom falfestményei XIX. századiak,
berendezésének nagyobb része barokk kori.

Perényi-kastély

A Fekete-hegyhez közel lévő parkban álló kastély ma járási úttörőház.

A helyreállítás alkalmával végzett kutatás a kastély keletkezését a XVI.
századra teszi.
Első formájában földszintes, négy saroktornyos volt. A XVII. század elején
emeletet építettek rá. A XVII. század végén, a kastély barokk átépítése
alkalmával a főhomlokzat tengelyében íves rizalit készült, új tető
és különböző barokk díszítőelemek kerültek az épületre. A főhomlokzat kö-
zéprizalitján a Perényiek nagyméretű címere áll. [A család nevezetes
tagja volt báró Perényi Zsigmond (Ardó, 1783-Pest, 1849), 1833-tól Ugocsa
vármegye főispánja, a szabadságharc vértanúja.]
A földszinten tárolóhelyiségek és pincelejárat, az emeleten a díszterem és a
lakószobák voltak. A földszinti helyiségek boltozottak, az
emeletiek síkfödémmel fedettek. A díszterem falain a megmaradt, sérült
XVIII. szá-
zadi freskókat lemeszelték. Mívesek a kastély kovácsoltvas kapui, rácsai.
A kastélypark csak a kastély előtt gondozott.
Emléktábláján - amelyet a közelmúltban helyeztek el a kastély falában -
Kossuth Lajostól vett idézet olvasható: „Neked, te kimagasló alak, ki abból az
időből oly páratlan egyedül állasz, neked leborulék emléked előtt.
Mesterem!”

Bartók Béla lakóháza

A kastéllyal szemközti egyszerű ház falán emléktábla örökíti meg,
hogy egykor - 1889-1892 között - itt lakott a gyermek Bartók Béla (1881-
1945), akinek özvegy édesanyja tanítónő volt Nagyszőlősön.

SZŐLŐS-

VÉGARDÓ
A Nagyszőlőssel egybeépült községet az ugocsai királyi erdőuradalom
első telepesei, az erdőóvók alapították a XIII. században. 1295-ben
ORDOV néven említik, majd Feketeardó néven fordul elő az 1300-as, 1351-
es és 1388-as tatárjárások alkalmával. 1472-ben nevezik először
Szőlősvégardónak. Ukrán nevét 1948-ban hatóságilag állapították meg.

Református templom
A templom építése a XV. századra tehető. A reformáció idején a lakosság a
templomot megtartotta. A sok viszontagságot megért templom a múlt század
végén romként állt. 1860-ban Schulcz Ferenc mérte fel, Sztehlo Ottó tervei
alapján 1912-ben helyreállították. Gótikus építésre utalnak mérmű-

vés ablakai, alaprajza, támpillérei, a tornyon és a nyugati szentélyfalon

lévő csúcsíves kapuzatok. Az 1950-es években lebontották.
Az egykori templom freskóit Henszl-mann Imre 1868-ban leírta. A freskók
Szent Erzsébetet és több - fej nélküli -szentet, püspököt ábrázoltak.
TISZAÚJLAK
1304-ben WYLAK néven, „új udvarház” értelemben említik. A Tiszára
történő utalással 1773-ban találkozunk először. Hivatalos neve a magyar
eredetire utal.
A századok folyamán mindig fontos tiszai átkelőhely volt; a folyó
szabályozásáig nagyon sokat szenvedett a település az árvíztől. Nagy
veszteségek érték az 1657. évi lengyel és az 1661. évi tatár betörés idején.
A település a középkortól az Újhelyi nemzetség ősi fészke volt. A
Tiszán folyó sószállítás jelentős központja volt, kamarai sóhivatallal,
teherhajó-kikötővel, 1768-ban részletes térkép készült róla (ma az Országos
Levéltárban található).
Az Esze Tamás tér 2. alatti épületen olvasható emléktábla szövege
szerint: „Ebben az épületben sóház volt, melyet 1703. május 24-én reggel 7
órakor 2 gyalogos csapattal és 40 lovassal ESZE TAMÁS kurucvezér
megtámadott. A 14 muskétásból és egy hadnagyból álló őrségből négyet
levágtak, a többi közéjük esküdött. ”
Római katolikus templom

A Szent Ilona tiszteletére szentelt barokk templomot 1788-ban építették.

Egyhajós templom, szentélye egyenes záródásé, a hajótól kissé keskenyebb. A
hajó hosszfalait belül falpillérek tagolják. A templomhajót három mezőben
boltövek közötti keresztboltozat fedi, a szentély és az előtér
szintén keresztboltozatos. Ablakai íves záró-dásúak. Az előtér felett
magasodik négyszintes tornya, amely a XIX. század első felében épült
klasszicista stílusban. Ablakai félköríves záródásúak, sarkain vakolati
kváderezés, toronysisakja tagolt. A torony alatti kapu felett szobordíszítés
van. A templom belső felületeit XX. századi falképek díszítik.

Görög katolikus templom

A Jézus Krisztus mennybemenetele tiszteletére szentelt templomot 1806-ban
építették klasszicista stílusban: egyhajós, a hajónál keskenyebb szentéllyel. A
hajó és a szentély csehsüveg boltozatos.
Előtere fölé épült négyzet alaprajzú főhomlokzati tornya, amely a harmadik
szinten körerkélyes. A körerkélytől az addig négyzetes torony
nyolcszögbe vált. Sisakja nyolcszög alaprajzú gúla.

Rákóczi-emlékoszlop
Tiszaújlak alatt a jelenlegi Tisza-hídtól egy kőhajtásnyira, egy mesterséges
halom tetején áll a turulmadaras emlékmű. A dolhai vesztes csata után
1703. július 14-16-án a kuruc csapatok itt vívták ki első győzelmüket. A
jeles történelmi eseményt megörökítő emlékoszlopot 1906-ban, II. Rákóczi
Ferenc hamvainak hazahozatalakor állították fel. Évtizedekig a vidék
fontos emlékhelye volt, de 1945 tavaszán lerombolták. Társadalmi
összefogással 1989. július 16-án újra felállították.
TISZABÖKÉNY
1230-ban BÜKÉN névformában említik először. Személynévből alakult
helynév, esetleg a török „bük”-erdő, bozót kifejezésből származik.
Ukrán nevét 1946-ban hatósági úton állapították meg, a „bab” szóból
eredeztethető.
A Tisza bal partján fekvő Bökény kisnemesi birtok, az ugocsai falvak közül
elsőként említik. 1230-ban IV. Béla, mint trónörökös, Farkas nevű szer-
viensét megerősítette itteni birtokában. A XV. században a Bökényi család
szerepel a falu birtokosaként. Hitújításkor a lakosság felvette az új hitet. Az
1717-ben betört tatár sereg nagy pusztításokat végzett a faluban.
Református templom

A templom jórészt megőrizte eredeti, román kori formáját, tömegében

mindössze annyi változás történt, hogy a tetőt kisebb hajlásszögűre
változtatták, és a déli kapu elé fatornácot építettek.
Árpád-kori építésre utal az egyenes záródású szentély, a félköríves záró-dású
ablakok és a szabálytalan kiképzé-
sű, kiugró faltestben lévő nyugati kapuzat és az enyhén csúcsíves diadalív. A
szentély északi falában befálazva Újhelyi József vármegyei táblabíró
temetési emléktáblája látható.
A szentély és a hajó erősen átfestett kazettás famennyezetű. A diadalív
déli oldalán egyszerű falazott szószék áll, felette fűrészelt és faragott
díszítésű, eredeti színezésű szép hangvető. Az egykori szentély keleti, és a
hajó északi-, valamint nyugati oldalain mértéktartó díszítésű klasszicista
karzatok vannak 1876-ból.
Különálló, megújított haranglábának egyik harangját - a felirat szerint -1795-
ben Újhelyi József és neje Pongrác Terézia öntette.

CSEPE
Neve CHEPE formában személynévből származik. Ukrán elnevezése a
magyarból való. A kisnemesek birtokolta falu első említése 1393-ból
ismeretes. Temploma 1480 körül épült, 1697-ben került a reformátusok
birtokába.
Református templom

A templom torony nélküli, szentélye sokszögzáródású, sarkain támpillérek-

kel. Hosszháza a szentélytől szélesebb és magasabb, nyugati
homlokzatának sarkain támpillérek vannak. Említésre méltó szamárhátíves
nyugati kapuja. Pálcatagos, csúcsíves vakmérműves ablakainak osztóbordái
hiányzanak. A
szentély bordás csillagboltozattal fe dett, csúcsíves, sarkított diadalív
vá lasztja el a hajótól. A diadalív déli oldalához épült szószéknek díszes
koronája van. A szószék melletti fedeles papi pad szintén említésre méltó.
A szakirodalom szerint a szentély falában gótikus pasztofórium,
északi oldalán pálcatagos sekrestyeajtó volt. Jelenleg ezek nem láthatók.
Klenódiu-mai között említik 1628-as ónkannáját, 1714-es aranyozott
ezüstkelyhét az alábbi felirattal: „Varadi Mária asz-szonytól 1714”
A templomtól nyugatra fa harangláb, mellette díszvázás klasszicista
emlékoszlop áll a következő felirattal:
„Fogarassi Beniamin s unokája a szelíd Berta emlekők emeli május 30dik
1848”

AKLI
Az Ugocsa megye délnyugati, mocsaras részén települt falu okleveleinkben
először 1323-ban tűnik fel. Közel egy évszázadig az Akly család birtoka
volt. Neve az akol = karám, ól jelentésű közszóból származik. Ukrán neve
„ék” jelentésű.

Református templom

Kőtemploma a XV. században épült, 1540-ben került a reformátusok

birtokába. A torony nélküli templom szentélye a nyolcszög három oldalával
zárul, külső sarkaihoz támpillérek csatlakoznak, északi oldalához
sekrestye épült. Egyetlen, szépen tagolt, szamár-hátíves nyugati kapuja késő
gótikus. Négy csúcsíves, hólyagmintájú mérmű-ves ablaka figyelemre méltó.
A szentély bordás hálóboltozatos, két-két cí-
merpajzsos és emberfejes konzollal. Északi falában kis szentségtartó
fülke van, mellette késő gótikus sekrestyeajtó. A szentélyt a hajótól tagolt,
csúcsíves diadalív választja el.
A hajót 1804-ben készült kazettás famennyezet zárja le, minden
kazettán fehér mintával és aranyosi Húggal. A korábbi mennyezet 1803-ban
leégett. Az északi és nyugati oldalon fakarzat áll. 1934-ben cserélték ki a
fazsindelyes fedést palára. A templom mellett egyszerű kivitelű fa
harangtorony áll. Csengője 1552-ből, négy úrasztali edénye 1712-ből való.

SZŐLŐSGYULA
Aránylag későn, 1396-ban fordul elő oklevélben, GYWLA formában. Régtől
ismert személynévből származik, amely ótörök eredetű méltóságnév, eredeti
jelentése: fáklya. Ukrán neve a magyarból származik.
Az Avas-hegy nyugati lejtőjének lábánál a Batár- és Batarcs-patakok
környékére települt a község. A XV. században a Perényiek birtokába került.

Református templom

Krisztus teste tiszteletére szentelt temploma a XV. században épült. 1580-tól a

reformátusok birtokolják.
Jellegzetes XV. századi gótikus falusi templom, erre utalnak arányai,
szentélyének formája, ablakai, támpil-lérei, ezt sugallják az elbontott-elfala-
zott, körteprofillal díszített, déli és nyugati kapukról készült rajzok.
A nyugati homlokzathoz illesztve magas, csúcsos, négy fiatornyos, árkádos és
szoknyás fa harangtorony állt. A harangtoronyba villám csapott, megsérült.
Miután helyreállítását nem engedélyezték, 1955-ben le kellett bontani.
A templombelsőben említésre méltó a szentély páros ülőfülkéje, a finoman
tagolt diadalív, a hangvetős szószék és a közelében lévő mózespad. A
templombelsőt egykor díszes, kazettás famennyezet fedte, amelyet
Ráth György, az Iparművészeti Múzeum igazgatója lemásoltatott. Ugyanő
közli, hogy a készítő Sándor Ferenc asztalos volt. A szentély egyik kazettáján
az alábbi, a fentieket megerősítő szöveg olvasható:
„Az első hajó 1752-ben és a hátsó hajó 1793-ban készült tarthatatlan
állapotban lévő mennyezetét beborítottuk borítólapokkal és átfestettük, a
cseréptetőt palára cseréltük, általános javítást végeztünk és új haranglábat
építettünk az Úrnak 1977-ik esztendejében Istenünk dicsőségére híveink
adományából. ”

Klenódiumai közül a szakirodalom foglalkozott egy 1616-ban készült, ezüst

„verejtékes” áldozópohárral, melynek HG betűs ötvösbélyege mellett Szakács
István neve olvasható a peremen. Ezenkívül egy 1610-es kely-héről, két
1687-es ónkannájáról tudunk.
Kőkerítése feltehetően a középkori cinterem kerítőfala volt.
FEKETEARDÓ
A Tisza bal partján álló falu neve: Ardó = erdőóvó bizonyítja, hogy az ugocsai
királyi erdőuralom első telepesei, az erdőőrök alapítása volt. Ez a XIII.
századra tehető, de első okleveles említése - ORDO - csak 1319-ből való. Már
1471-ben mai formájában írják a nevét, a jelzőt a Fekete-víztől vették. Ukrán
elnevezése 1946-ból való, Fe-kete-Tiszát jelent.
1355-ben kiváltságot kapott, mint a Királyháza-nyalábi vár tartozéka, 1405-
ben a Perényiek birtoka volt.
Római katolikus templom
A templom román kori szentélye a XIII. században, gótikus hajója és tornya a
XV. században épült. A templom szentélye két részből áll: a
félköríves apszisból és a szentélynégyszögből. A szentélynél szélesebb hajó
nyugati homlokzata elé épült a zömök, egész magasságában négyszög
alaprajzú torony. Az apszis déli oldalán egy keskeny, egyszerű mérműves
ablak, míg a hajó déli falában három keret nélküli csúcsíves nyílás van.
Egyetlen kapuja a torony nyugati falában lévő vastag pálcákkal és mély
hornyokkal tagolt bélle-tes kapu. A torony első és második emeletén keskeny
csúcsíves ablakok vannak. A templom a XIX. század közepén fedél nélkül
romladozott, Haas Mihály szatmári püspök ideiglenes tetővel akadályozta
meg a további pusztulást.
A szentély és a sekrestye boltozatai eredetiek, a hajó csehsüveg boltozata -a
beszakadt régi helyett - 1913-ban épült. A templom berendezése neogótikus
stílusban készült. A templom falait 1909-ig értékes, a XV. század második
feléből származó freskók díszítették.
A múlt században az északi fal freskóit többen is leírták: az alsó mezőben
Szent László, Mária előtt térdelő király, Szent Antal, Szent Margit,
Szent Lajos, Szent Ágnes, Szent Ilona és a Szent család, a felső mezőben
Krisztus az apostolokkal a genezáreti tavon és Krisztus keresztelése. 1864-
ben Haas püspök pausz-, 1868-ban Schulcz Ferenc akvarellmásolatokat
készíttetett, illetve készített róluk. A rajzok egy része elpusztult, másik része
lappang.

KIRÁLYHÁZA
A német telepeseiről FELSZÁSZ-nak (1272) is nevezett falu 1355-től viseli
a Királyháza nevet. 1262-ben esik szó először a „Király Háziak”-ról. A
település neve a mellette dombon állott királyi házzal (Domus regalis)
függ össze, amely az Ugocsa megye területére kiterjedő erdőuralom
központja volt. Jelenlegi hivatalos neve tükörfordítás.

Várrom (másképpen: Nyalábvár)

Az 1272-1325 között épült vár a Tisza völgyében futó utat ellenőrizte,

Nyaláb néven 1315-től említik. Róbert Károly-
nak 1312-ben Borsa Tamás fiától, Bekétől ostrommal kellett visszavennie, s
1378-ig megmaradt a király kezén, amikor a Drágfyaknak
adományozták. Zsigmond király 1405-ben elvette tőlük, s a Perényiek kapták
meg.
Perényiné Frangepán Katalin fia nevelőjének hívta meg Komjáti Benedek
pozsonyi kanonokot az 1530-as évek elején, aki Nyalábvárban
fordította magyar nyelvre Pál apostol leveleit, melyeket 1533-ban egy
krakkói nyomda adott ki. Ez az első, nyomtatásban megjelent magyar nyelvű
szövege Pál apostol leveleinek.
Az I. Ferdinánd és Szapolyai János közötti rivalizálás idején Nyalábot
az utóbbi birtokolta, de halála után özvegyétől, Izabellától, a császáriak
elfoglalták. Báthori István visszafoglalta, később Bethlen Gábor, majd a
Rákó-czi-família is birtokolta. A Zrínyi-Frangepán- és Nádasdy-féle
összeesküvés leleplezése után II. Lipót császár parancsára 1672-ben
lerombolták, többé már nem épült újjá.
A várrom a szőlővel beültetett dombtetőn áll, háttérben a Feketeheggyel,
előtte a Tisza kanyarulatával. A rom egyik sarkán lekerekített, szabálytalan
négyszög alaprajzú, falainak vastagsága meghaladja a két métert.
A domboldal délkeleti részén egy háromszögű őrtorony áll.
Kelet felől nyílik a legfestőibb rálátás a meredek sziklafal feletti vár romjaira.

SALÁNK

SÓSÚJFALU
A település eredetileg a CSARNA-TŐÚJFALU nevet viselte. (1622). Az
1378-ban már meglévő Csarnatő határában létesült új településként.
Sósújfalunak csak 1748-tól nevezik. A „sós” jelző a sóbányászatra utal. A
NOVO-SZELICA név párhuzamosan alakult ki a magyarral.

Volt görög katolikus fatemplom és harangtorony

A templomot Mária mennybemenetele tiszteletére szentelték, a XVII.

században épült, hossztengely-elrendezéssel. Jellegzetesen gótikus, bazilikális
épület: szentélye egyenes záródású és a hajónál keskenyebb, a hajó és az
előtér azonos szélességű. Ez utóbbiakat kettős kontyolt nyeregtető fedi. A
szentélyt fedő nyeregtető alacsonyabb, mint a hajó feletti. A templom
nyugati végén az előtér felett áll a négyzet alaprajzú galériás torony,
amelyen nyolcszög alaprajzú, sátortetővel induló, majd kúpban folytatódó
toronysi-sak van. A galéria függőleges deszkázatának alsó végeit fűrészelt
minták díszítik. Egyetlen nyugati kapukeretén napot és ágakat ábrázoló
faragások láthatók. A hajó falait és dongaboltozatát a
XVII. század második feléből és a
XVIII. századból származó festés díszíti. Ezek műfajában Kárpátalja
legszebb falfestményei közé sorolhatók. Legépebb az „ETtolsó ítélet”
jelenete. Ikonosztázát 1813-ban, a felirat szerint Dimitri Hasinec készítette.
A templomtól délnyugatra áll a négyzet alaprajzú, alul szélesebb, feljebb
keskenyebb, szoknyás, sátortetős harangtorony.
Neve valószínűleg a régi magyar Salán, török eredetű személynévből
vezethető le, amely csalánt jelent. Esetleg a Salamon névből származhat. A
Salanki hivatalos név a magyarból származik.

Református templom

A XIV. század elején települt falu plébániáját először a pápai tizedjegyzé-kek

említik 1332-1337 között. A Mindenszentek tiszteletére szentelt templom a
XIV. század végén épült. Az 1540-es években került a református egyház
tulajdonába. Nemsokára leégett, ezt követően felújították. 1657-ben a lengyel
sereg kirabolta és felgyújtotta. A XVIII. század végén ismét leégett, az
újjáépítés során 1798-ban nagyobb átalakításokat végeztek rajta. Tornya is
ekkor épült. Régi kőtemplomát 1825-ben megtoldották, 1882-ben renoválták
az épületet.
A sorozatos átépítések miatt középkorra utaló részlete alig van: a torony és
részben a déli fal tekinthető annak, valamint a szószék alatt látható
farkasfogas Báthori-címer és a torony első és második emeleti résablakai.
A templom tágas belsejében karzatok futnak végig. Az északi karzaton a
következő felirat olvasható:
Az északnyugati karzaton a következő felirat olvasható: „Midőn 1793ik év
ápr. 8-án a templom tornyostul leégett a kárt szenvedett gyülekezet
nagy áldozatkészséggel építette fel romjaiból…”
A déli fal előtt, középen áll a szószék, felette díszes szószékkorona a
következő felirattal: „László József és if. Sípos András készítette”.
Mellette egy fedeles papi szék áll, előtte, a padlózaton, sírkő fekszik, amelyen
a következő felirat volt olvasható: „Sepulchrum Generosi Domini Caspari
Kun de Rosály, qui obiit anno 1608, die 24. decembris.” (Nemes ro-zsályi
Kun Gáspár uram sírja, ki 1608 december 24-én hunyt el.)
Úrasztali edényei közül a szakiroda-lom említi Ilosvay Ábrahám 1711-es
aranyozott ezüstpoharát, egy aranyozott, ezüstből készült fedeles kupát és egy
1726-os évszámú ónkannát, amelyet Kész Pál készített.
Huszt és környéke
„Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállók; Csend vala, felleg alól szállt
fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott Oszlopi közt lebegő
rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán? Régi kor árnya felé
visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort; Hass, alkoss, gyarapíts: s a
haza fényre derül!”
(Kölcsey Ferenc: Huszt, 1831.)
HUSZT
A település a Tisza és a Nagyág találkozásánál, a Huszt-patak partján fekszik.
Az 1329-es első névemlítés is a patakra utal, egyébként tisztázatlan etimológi-
ájú. A város fölé emelkedő sziklahegy ormán állnak várának romjai. Huszt
a máramarosi királyi uradalom központja volt, a középkorban lakói magyarok
és szászok.

Várrom
A vár építése 1318 utánra tehető. Várnagya első okleveles említése 1353-ból
való. A Tisza és a Nagyág találkozásánál fekvő vár a Máramarosi-meden-cébe
vezető utat ellenőrizte és a sóban gazdag vidék jövedelmeinek biztosítására
szolgált. A vár birtokához öt falu tartozott: Iza, Száldobos,
Bustyaháza, Táborfalva és Dulfalva. 1320-ban ugyancsak a vár birtokának
része Huszt, Visk, Técső és Hosszúmező. 1435-ben Sziget is a vár birtoka.
1392-ben Zsigmond király a Drágfyaknak adományozta. Várnagyai
Máramaros alispánjai voltak (1413).
1485-ben Beatrix királyné birtoka. 1511-ben Perényi Gábor kapta meg. 1514-
ben a Dózsa György vezette népfelkelés idején a helyi lakosság elfoglalta.
1526-ban - Magyarország széthullása után - a vár az erdélyi fejedelemséghez
került. 1546-ban I. Ferdinánd seregei elfoglalták. Ezután sűrűn cserélt gazdát.
1594-ben a környéket a Lengyelország felől betört tatárok elpusztították. Az
erőd Erdély egyik kulcsa, urai Békés Gáspártól Apafi Mihá-lyig előkelő
erdélyi politikusok.
A XVII. században többször ostromolták sikertelenül: 1644-ben I. Rákóczi
György erdélyi fejedelem, 1657-ben Lubomirski lengyel fővezér, 1661
— 1662-ben a törökök és a tatárok. Az 1700-as évek elején a Rákóczi-szabad-
ságharc egyik központja volt. 1711-ben az osztrák hadak beveszik a várat és
a helyőrség állomáshelye lesz.
Utolsó várnagyának, Gervay Péternek, 1766-ban bekövetkezett halála után
néhány hónappal, egy éjszaka alatt a várba három helyen is villám
sújtott, épületeiben a tűz sebesen terjedt és menthetetlenül minden a lángok
martaléka lett. Csak a füstös és kormos, égbe meredező falak maradtak
meg. Ezután a várat már nem építették fel,
az idő és a romboló kezek folyamatosan pusztítják.
A kúp alakú hegyen fekvő felsővár alaprajza a domborzathoz igazodó,
elnyújtott tojásdad alakú. Egyetlen nyugati kapujához a város felőli
oldalon egy hegyoldalba vájt út vezet, amelyet egy háromszögű bástyából
ellenőriztek. Bejáratát jobbról nagy négyszögű bástya védte. Alsó- és
felsővárból állt: a felsőbe kapun keresztül lehet bejutni, ezt két oldalról egy-
egy bástya védte. A felső várban volt a várnagy háza, a kaszárnyák, a
lőportorony és a kút. Keleti oldalról két négyszögű és egy háromszögű bástya
oltalmazta. Az alsóvárban templom, lakó- és gazdasági épületek, börtön,
ciszternák és kazamaták voltak. Evlia Cselebi török világutazó 1664-ben
felkereste s többek között ezt írta róla: „… Bethlen Gábor király … oly erős
várrá tette, hogy a ki éjnek idején meglátja, az ajka is remeg. ”

Református templom

A Szent Erzsébet tiszteletére szentelt templom építési ideje a XIV.

század végére tehető. 1524-ben, tehát hat évvel Luther Márton fellépése után,
az egész magyar lakosság a reformált hitre tért, az akkori plébános, Huszti
Lovász Tamás hatására és vezetésével, így Magyarország legrégibb
református egyházai közé sorolhatjuk.
Őriznek a templomban egy 1773-ban kelt verset, amely erről szól:
„Már két-száz esztendő s harmadiknak fele I Az idő jártával lassankint eltele,
/ Mióta e templom birtokunkba kele, / Sokszor víg napja volt, többször komor
tele. / Ezer-hat-száz harmincz-nyóléban hogy irának, / Volt oly buzgó-sága
gróf Bethlen Istvánnak, / Hogy költsége által megújítanának / Ebbe mindenek,
mert romlásba valának… ”
A templom jogait több ízben megerősítették, így 1616-ban Bethlen Gábor,
1644-ben I. Rákóczi György, 1661-ben Kemény Jánosné Lónyai Anna és
1670-ben Apafi Mihály.
Nemcsak maga a templom, hanem környezete is megmaradt eredeti
elrendezésében. A templom körüli régi kőkerítés több helyen megvan. Az
erődfalban két helyen egyszerű, XVI. századi, félkörív záródású kapu nyílik.
A templom egyhajós, sokszögzáródású szentéllyel, mely keskenyebb a
hajónál. A szentély sarkait négy támpillér gyámolítja, zárófalaiban egy-egy
egyszerű csúcsíves ablak van. A szentélytt bordás keresztboltozat zárja. A
bordák a sarkokban lévő féloszlopokról indulnak és egy zárókőben
csatlakoznak, melyen Isten Báránya ábrázolás van. Az északi falban egyszerű
pasztofó-rium van. A szentélyt a hajótól csúcsíves diadalív választja el.
A hajó déli falában két keskeny csúcsíves ablak és egy körteprofillal tagolt
csúcsíves kapu látható. A hajót gótikus (?) keresztboltozat fedi, a karzatok és
a szószék XVIII. századiak. A
déli bejárattal szembeni karzaton Huszti Lovász Tamás címere
látható. Nyugati homlokzata előtt négyzet alaprajzú, négyemeletes
harangtornya a
XV. században készült. (1861-ig - az e vidéken szokásos - négy
fiatornyos, csúcsos sisakja volt.) A torony nyugati falában van a
körteprofilokkal gazdagon tagolt gótikus főkapu, ablakai egyszerű
csúcsívesek.
A szakirodalom három harangját említi: a nagyobb körirata: „Glória sit soli
qui regit Astra Deo. Anno Dni 1587. ” (Dicsőség Istennek a mennyekben.
1587.), a kis harangon ez áll: „Kokiniesdi (Kökényesdi) Demet.
(er) Hadnagiságában s Beregi István bírásá
ul
gában 1683 Huszt városa öntette ez harangot”, a csengettyűn a
következő olvasható: H. ref. E. cs. (a huszti ref. ecclesia csináltatta) Anno Dni
1740.”
Klenódiumai között van egy Augs-burgból való A. S. monogramos kehely,
egy 1640-ből származó kelyhét Bethlen István ajándékozta a tállal együtt,
ónkannája 1672-ből, egy másik tál 1692-ből származik. Néhány térítője 1692-
1736 között készült.
Egykor, a katolikus időkben, a templombelső freskókkal volt borítva, sőt még
a homlokzataira is jutottak. Sztehlo Ottó 1888-ban lerajzolta a szentély déli
falán, a diadalíven, az egyik falpilléren és a hajó északi falán feltárt középkori
freskókat, de ezeket később lemeszelték. A szentély déli falán egymás mellett
próféták álltak, mindegyik hosszú mondatszalagot tartott kezében. Gótikus
betűkkel a következő felirat olvasható: FECIT. PÁTER . ÉLIÁS . ARCI
PAR(OCHUS) H(USTIENSIS) ANNO D(OMI)NI 1455. A diadalíven három
koronás női szent, a hajó északi falán a karzat alatt három vértes vitéz alsó
teste, tőlük balra egy kétalakos jelenet maradványai láthatók, jobbra angyal
térdel álló nő előtt. (Angyali üdvözlet)
A hajó északi és nyugati oldalán fakarzat van. A diadalív déli oldalához épült
a díszes szószék, felette a maga nemében különlegességszámba menő
hangvetővel, amely XVIII. századi és ma a templom legszebb berendezési
tárgya.

VISK
A Tisza bal partján fekvő település az ún. öt koronaváros legnagyobbika
volt Máramarosban, Huszt, Técső, Hosszúmező és (Máramaros)Sziget
mellett. Lakóinak többsége a középkorban szász eredetű. Nevét 1270-ben
említik először, valószínűleg szláv személynévből eredeztethető. A helységtől
keletre fekvő várat 1281-1298 között építették, amelyből ma már szinte
semmi sem látható. Károly Róbert 1329-ben Visk-nek városi privilégiumot
adományozott. A reformáció idején lakói a nagyszebeni kereskedők
közvetítésével korán felvették az új hitet, a templom pedig birtokukba került.
1556-ban Pál nevű református lelkipásztoruk volt.

Református templom

A jelenlegi erődített templom a XIV. században épült, a következő

századokban többször átalakították. 1657-ben II. Rákóczi György erdélyi
fejedelem országgyűlést tartott itt. 1717-ben a tatárok feldúlták a települést, és
felgyújtották a templomot, 33 évig állt fedél nélkül.
Az egyhajós templomot kontyolt, meredek nyeregtető fedi, amelynek nyugati
végén csúcsos huszártorony van. Schulcz Ferenc 1868-ban a huszártornyot
galériával és négy fiatoronnyal ábrázolja. Szentélye a nyolcszög
három oldalával záródik és a hajónál keskenyebb. Sarkain három, a hajó
nyugati sarkain egy-egy diagonál irányú támpil-lér van. A szentély egykor
boltozott volt, erről tanúskodnak a belső sarkaiban lévő faloszlopok is,
amelyek közül kettő növénydíszes fejezettel végződik. Az egyik fejezeten
indák, tölgy le -
velek, makkok vannak, a másikon szőlőfürt és szőlőlevelek. A szentély késő
gótikus ablakai közül csak a déli, két-osztású, halhólyag mérművű
maradt meg épségben. Három nagyméretű ablakát később átalakították, felső
csúcsíves részleteit elfalazták, de a repedések nyomán jól kivehetők az
eredeti nyílások. A keleti falban lévő a legszélesebb, könyöklőjén még jól
kivehető, hogy ötosztású volt.

A hajót körbefutó profilos lábazat és szépen tagolt főpárkány veszi

körül. Bélletes főkapuja a hajó nyugati falában áll, körte- és pálcatagokkal
gazdagon díszített. Déli falában két keskeny csúcsíves és egy átalakított
ablak, valamint egy körte- és pálcataggal díszített csúcsíves kapu látható. Az
északi falban három egyszerű, keskeny csúcsíves ablak és egy csúcsíves kapu
van. A szentélyt a hajótól tagolt csúcsíves diadalív választja el. Rómer Flóris
közlése szerint a mészréteg alatt falképek vannak. Az 1867-es meszelés előtt
készült jegyzőkönyv szerint az északi falon paradicsomi almafa volt Ádám és
Éva alakjával. Ezenkívül Jézus mennybemenetele és más jelenetek
részletei voltak kivehetők. A XV. század második felére keltezi a képek
születését. (A freskók meglétéről a közelmúltban végzett kisebb feltárás
tanúskodik.)
A szentélyt fehérre festett, sík deszkamennyezet fedi. A hajó famennyeze-
tének felülete osztatlan, népies rokokó díszítésű. Geometrikus és ornamentá-
lis motívumain kívül színes madarak és feliratok is vannak rajta.
Készítőjére utal a következő felirat:

Vagyis: A Nyitra megyei Valdból való nemes Váli Antal 47 éves

korában festette az egész mennyezetet, 1789. év t augusztusában fejezte be.
A szentély keleti végében gótizáló díszítésű fakarzat, neogótikus orgonával
(1880). A diadalív északi oldalán álló szószék a szószékkoronával
együtt empire. Középen a diadalív előtt áll az 1855-ből való úrasztal. A
hajóban körbefutó fakarzat a szentélyben lévővel azonos díszítésű. Az északi
a fiatal házasok részére (1828), a nyugati a legényeknek (1918), a déli a
gyerekeknek (1946) készült. A barokk stílusú padok és a mózesszék 1783-ban
és 1794-ben készültek. A padelőket, pad-
oldalakat és a mózesszéket jórészt biedermeier festéssel látták el. Az orna-
mentális díszítéseken kívül virágcsokrok, másokon madarak is láthatók. A
szentélyben lévő egyik padelőn Justitia ülő alakja, kezeiben karddal és
mérleggel. Egy másik padelőn ovális keretben a következő felirat olvasható:
„Ezen szék tsináltatott Lőre Pál, és Lőrintz
János által, egyenlő részesek lévén, Hánka Mihály, Lőke Péter, és
Lőrincz István magok tulajdon költségekkel tsi-náltatták anno 1783 die 2a
augusti”
A templomtól délnyugatra álló szoknyás, galériás, csúcsos sisakú fa
harangtorony XVIII. századi építmény. A kisebb dombon álló templomot erős

körítőfal veszi körül, amelyet kívülről néhány támpillér erősít. Egyetlen fedett
kapuépítménye a nyugati oldalon található.
A szakirodalom a következő úrasztali edényeit tartja számon: három
ónkannát, a legnagyobbikon a következő felirat olvasható: „E. P. Csi. Bot.
János 1666”, azaz E poharat csináltatta Botos János 1666-ban, a kisebbik
fedelén ez áll: „Stefanus Pastor Gönci 1650.” Két aranyozott ezüstpohara
közül az egyiken a következő felirat olvasható: „Az nemes szatmári tanács
adta ez poharat a viski ekklézsiának 1681. Die 25 De-cemb. ”, a másik
Pongrác Gergely ajándéka 1706-ból.

SZÁLDOBOS
A helység neve a magyar száldob = hársfa névből származik,
hársfákkal benőtt helyre utal.

Volt görög katolikus fatemplom

A templom közvetlen környezetével ideális egységben van: a

hatalmas tölgyek, a harangtorony, és a környező faházak méltó keretet adnak
a faépítészet e remekének. 1797-ben épült Má-ramaros bazilikális, gótikus
egyházainak e jellegzetes képviselője, a „Születés” temploma.
Ha egy pillantást vetünk alaprajzára, amely némi változtatással ismétlődik az
ebbe a csoportba tartozó valameny-nyi templomnál, az a
benyomásunk, mintha egy hajóból és egy sokszögzáró-dású szentélyből állna.
Tehát két hossztengelyirányú tér, mint a gótikus kőtemplomoknál. A hajót
kettéválasztja az osztófal, így három, egymás után sorolt tér egysége
keletkezik: előtér, hajó és apszis. Az utolsót képfal (iko-nosztáz) választja el a
hajótól.
Tömegét vizsgálva szembeötlő a meredek tető, a feltörő hegyes torony
elegáns arányaival. Karcsúbb és kecsesebb még a gótikus kőépítészetben
is ritkán lelhető fel. Tömege három részből áll, amelyek lépcsőzetet
képezve kapcsolódnak egymáshoz: a szentély, a hajó az előtérrel és a torony.
A tömeg lépcsőzetessége, a meredek tetőképzés
és tűhegyes, magas tornya dinamikus hatást kölcsönöz.
A templom boronafalas, a torony kivételével, amely favázas. Az előtér és a
hajó feletti tető oromfalas, a szentélyen követi a sokszögzáródást. Alatta
a boronafal konzolosan túlfuttatott gerendáira tető támaszkodik. Tornya
a nyugati végén, szerkezetileg az előtérre támaszkodva, a tető felett ül.
Galériás, négy fiatornyos toronysisakja négyzetes sátortetővel indul, majd
hirtelen hatszögű, tűhegyes formába megy át. A középső és a négy fiatorony
csúcsát görögkeresztek díszítik. Nyugati homlokzatának második szintjén
nyitott árkádos galéria van. A tetősíkokat és oromfalakat zsindellyel fedték, a
toronytestet és a sisakot zsindelypikkely-lyel. A galéria függőleges
deszkázatának alsó végeit csipkehatású fűrészelt minták díszítik. Egyetlen
nyugati kapuját nívós indás faragással gazdagították. Körben a templom alsó
szintjének homlokfelületeire régi kereszteket akasztottak az elhunytak
tiszteletére. Belső tereit dongaboltozat fedi. A hajó belmagassága a többi
temploménál jóval magasabb, éppúgy, mint a szentély és az előtér magassága.
Más templomoktól eltérően itt az előtér nem síkfödémmel zárt. Az előtér
felett karzat van, amely részben benyúlik a hajó terébe. Belsejét két osztófal
tagolja, egyik a hajó és az előtér, másik az utóbbi és a kis előtér között van.
A szentélyt képfal (ikonosztáz) választja el a hajótól: faragványai és
képei XVIII. századiak.
A korábban a közelben álló harangtornyot távolabbra helyezték. Az építmény
egyszerű, négyzet alaprajzú, favázas, alul szoknyával, sátortetővel,
függőleges deszkaborítással.

MIHALKA
Volt görög katolikus fatemplom

Meghitt környezetben, évszázados fákkal körülvéve áll a Szent Mihály

tiszteletére szentelt fatemplom, amely 1668-ban épült.
A templom tömegkompozíciójában rendkívül dinamikus hatású. A mára-
marosi gótikus fatemplomok jellegzetes típusai közé sorolható, terei
hossztengelyes elrendezésűek. Az azonos típusú többi templommal
összehasonlítva hossztengelyi irányban kevésbé nyújtott. Ez a templom
mintául szolgált a tőle északra fekvő falvak hasonló épületei számára,
Husztsófalván, Osándorfalván láthatunk hasonlóakat. Szentélye egyenes
záródású, valamivel szélesebb hajója, előtere és zárt tornáca azonos
szélességű. A szentély tetőszerkezetének gerince alacsonyabb, de tetősíkjai a
hajóéval azonos hajlás-szögűek. A hajót, az előteret és a
tornácot megkettőzött meredek tető fedi. Fedése trapéz végű
tölgyzsindely. Az előtér fölé épült a tetőből kinövő négyzetes, minden oldalán
galériás, háromárkádos, négy fiatornyos, négyszögből kerekbe átmenő
nagyon karcsú torony. A galéria függőleges deszkáinak alsó végei
csipkeszerűek, fűrészeltek. Falai hatalmas tölgyrönkökből ácsolt boronafalak.
Kiemelt figyelmet fordítottak a nyugati kapu díszítésére: a szerény méretű,
szépen faragott kapukereten a nap szimbolikus ábrázolása és kötélmotívum
látható. Zárt tornácán kisméretű, háromszögű nyílások vannak, az emeleten
árkádos nyitott galéria van, ablakai apróak.
A szentélyt és a hajót dongaboltozat fedi, az előteret és a tornácot síkmeny-
nyezet. Az előtér feletti nyugati karzat részben belóg a hajó terébe. Az
előteret a hajótól osztófal választja el, amelyen közepes méretű ajtó, két
oldalán egy-egy téglalap alakú betekintőnyílás van a nők részére. A szentélyt
a hajótól ikonosztáz választja el.
SZEKLENCE
Volt görög katolikus templom és harangtorony

A falu közepén, a patak partján, egy kisebb magaslaton áll a környék

legrégibb fatemploma, mely a tőle délnyugatra álló harangtoronnyal szép
együttest alkot.
A Szent Miklós tiszteletére emelt templom a máramarosi gótikus, bazili-kális
templomok csoportjába tartozik. A kutatások szerint eredetileg Szászváron
(Szaszovo) állították fel a XVII. század elején, csak 1751-ben került jelenlegi
helyére.
Keletek szentélye sokstógzáródású, hajója, előtere és zárt tornáca
azonos szélességű. Itt is jellemző a keletről nyugatra növekvő tömeg, s a
torony
281. A szeklencei harangtorony és a templom nyugat felől
uralkodó szerepet játszik. Boronafalainak széles, vízszintes gerendái simán
illeszkednek, így összefüggő, egységes falnak tűnnek. Kontyolt, egységes
kettős tető fedi, mely a szentély felett alacsonyabb. A körbefutó alsó, szélesen
kiülő tető a konzolosan kiképzett gerendavégekre támaszkodik. A templom
nyugati vége felett - szerkezetileg az előtérre terhelt - fent kissé keske-nyedő
négyzet alaprajzú torony emelkedik, mind a négy oldalán árkádos ga-
lériával. A felette lévő toronysisak négyzet alapú sátortetőből indul,
majd hegyes nyolcszögletű formába vált át, csúcsán kovácsolt kereszttel. A
sátortető élein négy fiatorony áll, formájuk a nagy torony formáit követi, s
együtt harmonikus és könnyed kompozíciót alkotnak. Nyugati végének alsó
szintjén a zárt tornác nyílásai háromszög formájúak. Felette az emeleten
nyitott galéria van. A tetőt trapéz végű, vastag tölgyzsindely fedi. Az alsó
tetőt hagyományos zsindellyel, míg a torony felületei és a toronysisak
zsindelypikkellyel borítottak. Nyugati kapuját kötélsoros domborfaragás
díszíti.
A szentély, a hajó és az előtér dongaboltozattal fedett. Mint általában a többi
fatemplomnál, itt is szembetűnő a hajó belső terének magassága: nyugati
oldalán karzat fut végig, a szentélyt a hajótól ikonosztáz zárja.
A templomtól délnyugatra áll a négyzet alaprajzú, szoknyás,
galériás, sátortetővel fedett harangtorony. A tető felületei zsindellyel, a
toronytest zsindelypikkellyel fedettek.

ÓSÁNDORFALVA
Volt görög katolikus fatemplom és harangtorony

Az 1753-ban épült fatemplom és a tőle nyugatra álló harangtorony

dombon helyezkedik el, megkapóan szép természeti környezetben. A Felső-
Tisza-vidék gótikus, bazilikális templomcsoportjába sorolható: hossztengely-
elrendezésű, szentélye egyenes záródásé.
Hajója, előtere és nyitott tornáca azonos szélességű. Tömege lépcsőzetes,
amely keletről nyugat felé növekszik, és a tűhegyes, magas
toronnyal végződik. Tömegére jellemző még a kontyolt, meredek kettős
tetőkialakítás. Az alsó, szélesebb szintet fedő féltető teljesen körbeveszi a
templomot. A szentély tetőszerkezetének gerince alacsonyabb a hajót, előteret
és tornácot fedő azonos magasságú tetőnél, de a tetősíkok párhuzamosak,
az átmenet plasztikus. Nyugati végén, az előtér felett, a tetőből kiemelkedő
torony galériás, négy fiatornyos. A négyzetes sátortető kör keresztmetszetű
tűhegyes toronysisakkal végződik, és csúcsát nagyméretű díszes kovácsoltvas
görögkereszt díszíti. A galéria függőleges deszkázatának alsó végeit
csipkehatású fűrészelt minta díszíti. Jelleg-
zetessége a tetőfelületek vastag tölgyzsindelyfedésének kellemes rusztikus-
sága. A toronytestet és a sisakot zsindelypikkellyel borították. Nyugati
homlokzatához magas faoszlopos nyitott tornác és felette nyitott
galéria tartozik, apró ablakokkal.
A szentélyét és hajóját dongaboltozat, előterét síkmennyezet fedi. A hajó
nyugati oldalán karzat van, amely mélyen belenyúlik a terébe. A szentély,
a hajó és az előtér felületeit falképek borítják. Ezeket „Taracközi
Sztefán festő” készítette. A szentélyt a hajótól elválasztó ikonosztáz képsorait
négy szintben helyezték el. Nívós késő barokk alkotások.
Általában a fatemplomok többségénél a tornyot a harangok elhelyezésére nem
méretezték, ezért erre a célra
286. Ósándorfalva. A templom hosszmetszete
külön harangtornyot építettek, mint itt is. Harangtornya alul nyitott
tornácos, szoknyás, galériás, hármas tagolású nyeregtetővel fedett. A négyzet
alaprajzú nyeregtető alsó része lekerekített élű, a második szint élei még
nagyobb sugárral vannak lekerekítve, míg a csúcsban futó harmadik szint már
kör alaprajzú - végén díszes kovácsoltvas kereszttel. A tetősíkok itt is
vastag tölgyzsindellyel fedettek. A torony test háromszög végződésű
zsindelypikkely-lyel borított.
HUSZTSÓFALVA
Volt görög katolikus fatemplom és harangtorony

A Szent Miklós tiszteletére szentelt fatemplom a nyugati kapuja feletti, vésett

felirat szerint 1779-ben épült. A gótikus stílusú bazilikális templom közvetlen
elődei a közelében fekvő Mi-hálka és Ósándorfalva
fatemplomai. (Természetesen e három templom között sok a hasonlóság.
Közülük a huszt-sófalvi a legfiatalabb, de tömegében a legmerészebb vonalú.)
Valamennyi kárpátaljai fatemplom közül tornya a leghegyesebb, a
legkarcsúbb. Különös hatása a legjobban akkor érvényesül, ha északkelet
felől közelítjük. Kezdetben a hegyek eltakarják, de hirtelen az ég kékjében
előbukkan tűhegyes, magas tornya.
Szentélye egyenes záródású, hajója, előtere és zárt tornáca azonos szélességű.
Ez utóbbiakat kettős kontyolt nyeregtető fedi. A szentélyt fedő nyeregtető
gerince jóval alacsonyabb az előzőnél, de hajlásszögük azonos. Az alsó tető
csatlakozik a szentélytetőhöz és ereszaljuk azonos magasságú. A nyu-
gáti végén, a tetőből kiemelkedő karcsú tornya galériás, négy fiatornyos.
Sisakja négyzet alapú sátortetővel indul és kúp alakú, tűhegyes
formában folytatódik. Csúcsát görögkereszt, a fiatornyokat kisebb keresztek
díszítik. Nyugati zárt tornácának falait négyszögű, felül félköríves nyílások
sora töri át, felette nyitott árkádos galéria. Tetőfelületeit rusztikus hatású
vastag tölgyzsindely borítja.
A szentély és a hajó dongaboltozattal, az előtér síkmennyezettel fedett. A hajó
nyugati végében karzat van. A hajót az előtértől, amely a nők helye, osztófal
választja el. Az osztófalban íves nyílások vannak, ablakai kisméretűek.
Belsejét 1828-ban készült kifestés díszíti.
A templomtól délnyugatra áll a négyzet alaprajzú, szoknyás,
galériás, sátortetős harangtorony. Alsó, szélesebb szintjét függőleges
deszkaborítás, felsőt zsindely fedi a szoknyához hasonlóan. A sátortetőt
vastag tölgyzsindely borítja.
DOLHA
A település első említésekor, 1383-ban Hozyumezov néven szerepel, ez a Bor-
zsova folyó völgyében elnyúló mezőre utal.
1409-ben már Dolha néven említik, mivel a betelepülő ukránok a
„hosszú” kifejezést fordították le.

Várkastély

A helység története szoros kapcsolatban áll az egykor itt birtokos Dolhay

család históriájával. A XIII. század óta ismert család egyik tagja, Dolhay
Ambrus a XV. században várat építtetett itt, amelyet az országgyűlés később
leromboltatott.
Várkastélya a XVII. században épült, 1712-benkibővítették. Előszóra kastély
épült meg, később az udvart erődfallal, bástyákkal erősítették.
1774-ben készült el a kapubástya. Az együttes 1798-ban nyerte el
jelenlegi formáját.
A várkastély négyzet alaprajzú, sarkain nyolcszögű, sátortetős bástyák állnak.
Lőréses erődítmény, falai 65x65 m-es négyzetet zárnak be, a
délnyugati erődfal közepén a bástyákhoz hasonló nyolcszög alaprajzú
kapubástya áll.
A kastély épülete szabályos téglalap alaprajzú és az északnyugati
erődítményfalhoz csatlakozik. Földszintes, barokk manzárdtetővel fedett,
főhomlokzata rizalittal és falpillérekkel tagolt. Nagyméretű szögletes ablakai
keretezettek. Az északkeleti erődfalhoz gazdasági épület csatlakozik. Az
udvarban lévő park még részben őrzi eredeti felosztását.
Técső
és a Verhovina fatemplomai
TÉCSŐ
Neve magyar személynévi eredetű, a Técs név kicsinyítő formája. (TYA-
CSEVO - a magyar elnevezésből ered.) Első említése 1329-ből való.
A települést a közeli sóbányák sóvágói lakták a középkorban. Técső az
öt máramarosi koronaváros (Huszt, Visk, Hosszúmező, Máramarossziget - a
két utóbbi ma Romániához tartozik) egyike. 1329-ben Károly Róberttól
városi privilégiumot kapott.
Református templom

A templom a tatárjárás után, a XIII. század második felében épült. A

reformáció idején a koronaváros lakói felveszik az új hitet és a templom
1546-tól az övék. 1748-ban bővítették, tornyát 1810-ben építették.
A városka központjában áll a nagyméretű egyhajós templom egyenes zá-
ródású szentéllyel, nyugati homlokzat elé épített toronnyal. A
szentélyhez északról egy azzal azonos hosszúságú sekrestye csatlakozik. A
szentély keleti falában két keskeny kora gótikus ikerablak, déli falában két
egyszerű félköríves barokk ablak van. A sekrestye keleti falában pedig
egyszerű csúcsíves ablak látható.
A szentélyt gyámkövekről indított bordás keresztboltozat fedi. A hajó déli
falában egy csúcsíves ablak, majd egyszerű csúcsíves kapu és két
barokk ablak van. A templom tornya késő barokk, csúcsos sisakja négy
fiatornyos.
A szentély keleti falának közepén, az ikerablakok között helyezték el a
XIX. század elej én készült szószéket a felette lévő hangvetővel. A sekrestyét
a szentély terével nagyméretű, félköríves nyílással kötötték össze. A hajótól
a szentélyt félköríves diadalív választja el. A hajó XIX. század végi
architekto-nikus kifestése, a diadalíve festett füg-
gönnyel, szentély felé fordított padsoraival - színházra emlékeztet. A hajó
nyugati végében lévő, falazott karzaton népies díszítésű klasszicista orgona
áll (1853).
A hajót kazettás, festett famennyezet fedi, amely a feliratok szerint 1748-ban
készült. Ez a legnívósabb látnivaló, az erdélyi famennyezetekkel rokon. A
közel 200 kazetta (a karzat feletti sorokban több pótlás van)
díszítése változatos. Minden kazetta más és más

díszítésű, többségükben ornamentális motívumokkal, de számos közülük

figurális ábrázolással, néhány pedig feliratos. A kazetták közötti
takarólécek ornamentális díszítésűek. A figurális ábrázolások között a
következők láthatók: sellő, szembeállított oroszlánok, fiait etető pelikán (a
fiókák között egy kígyóval), sas, kánaáni szőlőfürt, emberfejű sárkány,
ragadozó testű, madárfejű lény, egyszarvú, hal, kecske, ló (v. szamár),
madarak (seregélyek), pelikán, mellén emberi profillal. Ez utóbbi ábrázolás
ritkaság. Az egyik feliratos kazettán a következő olvasható: „Istenhez való
kegyes Indulat tsábol A técsői refor Szent Ecclesia csináltatta ezen
Me nyezetet Szalc János Urfő bíróságában és Batiz János Ur egyházfiságába
Az Ezer Hét Száz Negyven Nyolczadik Észten dejében pünkösd havában”

Egy másik feliratos tábla a készítőkről ad felvilágosítást:

A szakirodalom az egyház következő klenódiumait említi: egy remek kely-hét

1549-ből (a Bárczy család adománya), egy másik kelyhe a paténával együtt
1659-ből, egy tányérja 1647-ből, egy másik tányér 1657-ből származik. Egy
kelyhét Szentpétery József, kora leghíresebb magyar ötvösművésze készítette
Pesten 1841-ben. Térítői között található egy XV. századi, egy 1647-ből és
egy másik 1659-ből.

Hollósy-ház

Münchenből hazatelepülve Hollósy Simon festőművész (1857-1918)

létrehozta a nagy hírű nagybányai művésztelepet, amelynek vezető mestere és
Fe-renczy Károly mellett legnagyobb alak-ja. A nagybányai festőkkel való
össze-különbözés után növendékeivel nyaranta Técsőre ment. A técsői
művésztelep Hollósy 1918. május 8-án bekövetkezett halálával megszűnt.
Técsőn festette a Rákóczi-induló több vázlatát, Parasztudvar szekérrel (1912),
Fák vízparton (1916), Önarckép (1916) című
műveit, valamint több képet a Técső melletti Nereszen-hegyről.
Egykori házát, amelyet részben átalakítottak, a régi temető közelében találjuk.
A jellegzetes técsői ház főhomlokzatán kétnyelvű gránit emléktáblán a
következő felirat olvasható:
„Ebben a házban élt és dolgozott 1915-től 1918-ig Hollósy Simon neves
magyar festőművész”
Az épület jelenleg lakóház.

Kossuth-szobor

A Kossuth Lajos utcai kis park közepén áll Kossuth Lajos - a millennium
évében 1896. május 10-én leleplezett - bronzból készült mellszobra. Alkotója
Gerenday Béla. A szoborral szembeni oldalon még áll néhány jellegzetes,
faragott oszlopú tornácos ház.

ALSÓ-

NERESZNICE
Volt görög katolikus fatemplom
A templomot Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelték. 1751-ben
épült Pavluk Iván lelkész alapításában.
A hossztengely elrendezésű templom keletek, háromosztatú, sokszögzá-
ródású szentéllyel, annál szélesebb hajóval. A hajó és az előtér azonos
szélességű. A szentélyt a hajótól az ikonosz-táz választja el. A hajó és az
előtér között osztófal van. A hajót és az előteret azonos szélességű
meredek, kontyolt nyeregtető fedi. A szentélyt az
előbbivel azonos hajlásszögű, de alacsonyabb zsindelyfedésű tető zárja. A
hajó és az előtér oldalait a szentélyig futó, díszesen faragott árkád veszi
körbe, amelyet másik tető fed.
Boronafalain kívül, az előtérre támaszkodó torony vázas szerkezetű. A
négyzetes törzs zsindelypikkellyel borított, kiszélesedő galériáját mintás
végű függőleges deszkák borítják, sisakja nyolcszögű, sátor formájú. Ablakai
fél-körív-záródásúak, kapuja gazdagon faragott.
ALSÓAPSA
A település 1387-ben már ALSOWAP-SA névformában ismert. Alapjául az
Absalon, Ábrahám magyar személynév szolgál, becéző formában. Áz 1948-
tól használt GYIBROVA név román eredetű (Dumbrava), cserjést, ligetest
jelent.

Volt görög katolikus fatemplom és harangtorony

A szép fekvésű fatemplom jelenlegi formáját a XVIII. század első

felében kapta. Elődje 1561-ben épült, amelyből a boronafalak egy része és az
előcsarnok födémé maradt meg. Szent Miklós tiszteletére szentelték. A
keletek templom három részből áll: legalacsonyabb a szentély, legmagasabb
a hajó, a nyugati végében áll az előcsarnok, felette karcsú torony. Az
épület meredek, kettőzött, zsindelyes nyeregtető fedi, nyugati végén
zsindelypikkellyel borított oromfallal.
A boronafalas templom feltörő hatását meredek tetősíkjai és karcsú, hegyes
sisakú tornya adja meg. A négyzetes alaprajzú, zsindelypikkellyel borított
toronytörzs felett deszkaborítású galéria, majd a sisak következik,
mely laposabb sátortetővel indul, majd hirtelen tűhegyes, nyolcszögű
sisakban végződik. A toronysisak négy sarkán kis, hegyes fiatornyok vannak.
A templom külső falfelületeire régi kereszteket erősítettek.
A hajó és a szentély teknőboltozat-tal, az előtér síkmennyezettel fedett. A
pravoszláv egyház szokása szerint a hajó a férfiak, az előtér a nők helye volt,
a két teret osztófal választja el. Áz előtér szerkezetileg a tető felett ülő favázas
torony alátámasztására is szolgál. A szentélyt a hajótól ikonosztáz választja el
a többi fatemplomhoz hasonlóan.
A templomtól nyugatra áll a négyzet alaprajzú, favázas, sátortetős
harangtorony. A torony alsó része függőleges deszkaborítású, sisakja
zsindellyel fedett.
KÖZÉPAPSA
A faluban két domb emelkedik, mindkettőn azonos bazilikális gótikus
típushoz tartozó templommal. Az egyiket felső, a másikat alsó Szent Miklós-
templomnak nevezik.

A felső, volt görög katolikus fatemplom

A legrégibb kárpátaljai fatemplomok közé tartozik, a XV. század elején épült,
már 1440-ben javították. 1760-ban a belső tér sík födémét tölgyfából készült
teknőboltozatra cserélték.
Keletek, szentélye egyenes záródásé, homlokzati toronnyal, kettős
zsindelytetővel. A szentély tetőszerkezetének gerince alacsonyabb az azonos
hajlásszögű hajóénál. A hajó és az előtér felett összefüggő tető van.
Karcsú, négyzetes tornya galériás, egyszerű sátortetős sisakkal fedett. A
csúcsot görögkereszt díszíti. Az előtér déli és északi oldalain még megvannak
a góti-
kus ablakok. Az alsó tető a boronafal túlnyújtott gerendáira támaszkodik.
Az előtér felett karzat van, a templomtér előcsarnokra, hajóra és szentélyre
tagolódik. Belső felületeit falképek borítják, legszebbek a boltozatiak. Mária
mennybemenetelét, a Krisztus sírját kereső asszonyokat és a feltámadást
ábrázolják. Valamennyi 1722-ből való. Díszes ikonosztáza a XVIII. század
végén készült, a szentélyben Má-ria-kép a XIX. század elejéről.
A templomtól délnyugatra egyszerű, alacsony fa harangláb áll, amelyet
sátortető fed.

Az alsó, volt görög katolikus fatemplom

A XVII. század közepén gótizáló stílusban épült. Keletek szentélye sok-

szögzáródású, a hajónál keskenyebb.
//
//
Nagyméretű, meredek tetőtömege egy elemként fedi az egész épületet.
A szentély felett, követve a sokszögzáródást, a tetősíkok megtörnek.
Alatta körbefutó tető, az előbbivel kettős tetőt képez. Az utóbbi a
boronafalak lépcsősen túlnyújtott gerendáira támaszkodik. Nyugati végében
karcsú, galériás, egyszerű sátortetővel fedett torony áll, csúcsát görögkereszt
díszíti, ablakai kisméretűek.
A hajót és az előteret teknőboltozat, a szentélyt síkmennyezet zárja.

KOROSMEZO
Aránylag későn, 1555-ben említik a települést KEREUSMEZEW
néven. Értelemszerűen egy kőrisfa erdőben lévő legelővel kapcsolatos. A
JASZI-NYA név kőrisfát jelent.
A Sztrukovszka, volt görög katolikus fatemplom és harangtorony

Az országút mentén hosszan elterülő Kőrösmező a hucul vidék

központja, Kárpátalja délkeleti szélén, a Tatárhágó közelében fekszik, nem
messze a

Fekete-Tisza eredetétől. A nagyközség elején egy dombon áll a

legjelentősebb hucul építészeti emlék, a centrális elrendezésű Feltámadás,
vagy másképpen Sztrukovszka fatemplom. A templom közelében áll a
hasonlóképpen centrális, zömök harangtorony, amely a hasonlóak között
szintén a legjelentősebb. A templomot 1824-ben, a harangtornyot 1813-ban
építették.
A kőrösmezei templom a centrális elrendezésű kupolás építmények
közé sorolható. Elrendezésében görögkereszt alaprajzú, amelynek közepén
egy négyzet van. A tengelyek irányában az egyensúly ideális, azonos területek
kereszt formában kapcsolódnak a középső négyzet köré. A középső
négyzet nagyobb a kapcsolódó négyzeteknél. Ugyanezek az elvek
vonatkoznak az épület külső megjelenésére is.
A négyzetre épült középső tömeg fent nyolcszögbe vált át, ez
utóbbin övpárkány fut körbe. Mindezt nyolcszögű sátortető fedi, csúcsán
barokk hagymasisakos tornyocskával, kereszttel. A csatlakozó négy szárnyat
nyeregtető fedi, végeiben csepp formájú csúcsokkal, keresztekkel. Az alsó
szint felett féltető fut körbe, a boronafal konzolosan túlnyújtott, mintás
végű gerendáira támaszkodik.
A templom tömegére a vízszintes tagolás a jellemző. A tömegek
közötti átmenetek plasztikusak. Az épület boronafalas: az alsó szinten
burkolatlan, a felső szintek felületeit hosszú függőleges zsindellyel borították.
A tetőfelületeket szintén zsindellyel fedték.
Középnégyzetére a belsőben magas csegelyeken ülő nyolcszög
alaprajzú kupola borul. A kapcsolódó tereket síkmennyezet zárja. A szentélyt
képfal zárja a középtértől. A templomban néhány XVII. századi ikon látható.
A centrális harangtorony kétszintes, alsó szintje négyzet, feljebb nyolcszögbe
vált. Az építmény boronafalait függőleges deszkázattal burkolták. A torony
sátortetővel fedett, csúcsa csepp formában végződik. A nyolcszögű felső részt
két övpárkány veszi körbe, közöttük vannak a galéria nyílásai. Lejjebb kettős
tető fut körbe, közülük a felső az alaprajzi váltásnál van. Az alsó tető a
boronafal lépcsőzetesen túlfuttatott gerendáira támaszkodik.

APlitovate, volt görög katolikus templom és harangtorony

Nem messze az előző templomtól áll a Kőrösmezőhöz tartozó Lazescsina

kisközség (Mezőhát) Péter-Pálnak szen-
telt fatemploma, amelyet Plitovate néven is emlegetnek. A templom a XVIII.
század végén épült.
A fent említett templomhoz hasonlóan ez is centrális, görögkereszt alaprajzú,
de egyebek közt abban különbözik az előzőtől, hogy míg arra a horizontális
hatás a jellemző, addig ez utóbbinál felerősödik a vertikális vonalvezetés,
amelyen határozottan uralkodik a nyolcszög alaprajzra épült sátortető.
Alaprajzában a középső négyzethez, azzal azonos hosszúságú téglalap alakú
szárnyak csatlakoznak. Ezek közül a hossztengely irányúak hosszabbak, a
nyugati szárny elé kis előtér került.
A középső négyzet feletti falak az oldalszárnyak csatlakozásától nyolcszögű
dobba mennek át, amely főpárkánnyal fejeződik be. Az előbbit meredek
sátortető követi, csúcsán nyolcszögű tornyocska barokkos nyújtott sisakkal,
görögkereszttel. A szárnyakat nyeregtető fedi, gerinceik végein
kis tornyocskákkal, görögkeresztekkel. Lejjebb féltető fut körbe, amely a kon-
zolosan túlnyújtott gerendavégekre támaszkodik.
A templomot kívülről zsindelyborítású boronafalak határolják. Ablakai íves
záródásúak. Három ajtaja van. A központi teret nyolcszögű kupola fedi, a
szárnyakat síkmennyezet. Belsejében 1782-1785-ből származó szép
fafaragványok vannak.
A templomtól délkeletre egy egyszerű kétszintes, négyzet alaprajzú, kettős
sátortetős fa harangtorony áll. Az alsó tetőt a boronafal konzolosan túlnyújtott
gerendái hordják. A torony mindkét szintjén fatáblás nyílások vannak.
NEGRÓC
Volt görög katolikus fatemplom és harangtorony

Az idilli környezetben álló, szép arányú, jellegzetes gótizáló stílusú

fatemplomot Szent Mihály tiszteletére szentelték. A XVIII. század
végén épült: a kapu feletti feliratból kitűnik azonban, hogy 1818-ban
szállították jelenlegi helyére. Az első építési periódusból származnak a
boronafalak és a torony váz alsó részei.
A templom tömegére a feltörő dinamizmus a jellemző. Terei hossztengelyes
elrendezésűek, alaprajza egyszerű. Keletek szentélye trapéz alakú, a
csatlakozó hosszház, előtér és tornác azonos szélességű. A templomot
kettős tető fedi: a szentély tetőszerkezetének gerince alacsonyabb, de
tetősíkjai a hajóéval azonos hajlásszögűek. A hajót, az előteret és a tornácot
meredek, kontyolt nyeregtető fedi. Magas tornya az épület tengelyében a
bejárat felett emelkedik ki a tetőből úgy, hogy a kontyolásba is belemetsz. A
tornác minden oldalán galériás, négyárkádos, függőleges deszkázás van.
Sisakja négyzetes alaprajzú, sátortetőből hirtelen töréssel magas, tűhegyes
csúcsban végződik, amelyet görögkereszt koronáz. A nyugati homlokzaton a
tornác felett, nyitott árkádos galéria van.
Falai fenyőgerendákból ácsolt boronafalak. A körbefutó alsó tető a
konzolosan kiképzett gerendavégekre támaszkodik. A nyeregtetők és alsó
tetők felületei fenyő-, a kontyolások, a toronytest és a sisak tölgyzsindellyel
borítottak. A hajót teknőboltozat, az előteret síkmennyezet fedi, felette
karzattal. A szentélyt XVIII. századi ikonosztáz zárja.

A templomtól északnyugatra szerény kivitelű négyzetes alaprajzú, kétszintes,

galériás fa harangtorony áll. Az építmény alul szélesebb, második szintjén
keskenyebb is. Egyszerű sátortetővel fedett.
RIPINYE
Volt görög katolikus fatemplom

A Szent Demeter tiszteletére szentelt, keletelt fatemplom 1780-ban épült,

boronafalas, hossztengelyes elrendezésben. Szentélye egyenes záródású,
a hajónál keskenyebb és alacsonyabb. Az előtér hasonlóképpen. A hajót és
az előteret közös kontyolt nyeregtető fedi: a szentélyen az előbbiekkel
azonos hajlásszögű, de alacsonyabb tető van. Az első, kiszélesedett szint
takarását kisebb hajlásszögű körbefutó tetővel oldották meg. Az előtér felett
négyzet alaprajzú, felfelé enyhén összetartó torony áll. Toronysisakja
nyolcszögű, amely meredek csúcsban végződik. Nyugati homlokzatának első
emeletén árkádos galéria, a földszinten nyitotttornác van, amely kétoldalt a
hajóig fut.
A szentélyt és a hajót dongaboltozat, az előteret síkmennyezet fedi. Az előtér
felett karzat van. A szentélyt a hajótól szépen faragott XVIII.
századi ikonosztáz választja el. A hajóban XVIII. századi falfestés látható.

TORONYA
Volt görög katolikus fatemplom

A falu északi vége feletti dombon álló templom hossztengelyes

elrendezésű, keletelt, boronafalas, nyugati végén toronnyal. Az egyenes
záródású szentély és az előtér a hajónál keskenyebb.
A templomot kontyolt kettős nyeregtető fedi, a szentély tetőgerince az
alacsonyabb. Az előtér feletti négyzetes tornyot gazdagon tagolt barokk
toronysisak fedi.
A nyugati homlokzat földszintjén íves tornác, felette félkörívekkel kiképzett
galéria van.
A fatemplom ligetes környezetében több kőkereszt áll, egyiküket
domborművekkel gazdagon díszítették.

BUKÓC
Volt görög katolikus fatemplom és harangtorony

A kellemes tájba illesztett, patak mentén álló barokk fatemplom a XVIII.

században épült. Lépcsős tömege keletek, egyenes záródásé szentéllyel indul,
szélesebb és magasabb hajóval folytatódik, majd az előzőtől keskenyebb
előtérre épült, magasba törő, monumentális hatású toronnyal fejeződik be.
A szentélyt alacsonyabb, a hajót és az előteret magasabb, de az
előzővel azonos hajlásszögű kontyolt nyeregtető fedi. Nyugaton a
szélességkülönbség áthidalására a tetőszerkezet a túlfuttatott boronafal
gerendáira támaszkodik. A bazilikális barokk csoportba sorolható. A templom
alul szélesebb és ezt az egész tömeget körbefogó alsó tető fedi. Az előtér fölé
épült négyzetes, favázas torony kétszintes barokk hagymasisakkal végződik,
mindez minden oldalán háromárkádos galériára támaszkodik. Nyugati
homlokzata elé árkád épült. A toronysisak, a tetőfelületek zsindellyel fedettek,
míg a függőleges felületek zsindelypikkellyel borítottak. A hajót és a szentélyt
teknőboltozat, míg az előteret síkmennyezet fedi.
A templomtól északnyugatra áll a kétszintes, négyzetes alaprajzú
harangtorony. Alul a túlfuttatott gerendákra támaszkodik a torony szoknyája,
felül egyszerű sátortető fedi.
ISZKA
Volt görög katolikus fatemplom és harangtorony

A Szent Miklós tiszteletére szentelt templom 1798-ban épült, a

kutatások szerint a XVII. századi „elődje” boronafalainak részbeni
felhasználásával. A bazilikális barokk fatemplomok csoportjába sorolható.
A szárazon rakott kőalapra épült fatemplom hossztengelyes elrendezésű.
Keletek szentélye trapéz alakú, a hajónál keskenyebb és alacsonyabb. Előtere
a szentélyhez hasonló szélességű. A szentély tetőszerkezetének gerince
alacsonyabb, de a tető a hajóéval azonos hajlásszögű. Mind a
szentélyen, mind a hajón meredek kettős tető van. Az előtérre épült a
négyzetes, tagolt sisakú torony, amely a barokk kőtemplomok tornyát
utánozza. Nyugati homlokzatának földszintjén barokk faragott oszlopú
árkádos galéria van, amely az előteret mindhárom oldalról körbeveszi.
A fatemplom zsindellyel fedett, a toronytest alsó része pedig
zsindelypikkellyel. A torony felső része deszkával borított. A kétféle burkolat
között övpárkány, a sisak alatt főpárkánnyal, óralapokkal. A szentélyt és a
hajót dongaboltozat zárja, míg az előteret síkmennyezet.

A templom fő nevezetessége egy

XVI. századi bizáncias ikon, amelyet „Kárpátaljai Madonna”-ként
említenek.
A templomtól északnyugatra áll a magas, háromszintes, négyzet alaprajzú
harangtorony. Az alsó szint függőleges falú, deszkával borított, a második
külső eresszel indul, amely folyamatosan függőlegesbe megy át. Ez a rész
zsindellyel borított. A harmadik szint minden oldalán egy-egy, táblákkal
zárható négyszögű nyílás van. Sisakja megtört sátortetejű.
PADOC / PODOBÓC
Volt görög katolikus fatemplom és harangtorony

Festői kárpáti tájban áll a fatemplom és harangtornya. A templom a XVII.

század végén épült, harangtornya 1785-ben. Szent Miklós tiszteletére
szentelték. Hossztengelyes elrendezésű, keletek szentélye egyenes záródású,
nyugati végében az előtér felett négyzet alaprajzú, zömök, tagolt barokk
sisakos torony áll. Kontyolt kettős nyeregtető fedi. Nyugati homlokzatának
földszintjén tornác van, felette árkádos galéria. A szentélyt és a hajót
dongaboltozat, az előteret síkmennyezet fedi.
A templomtól északnyugatra négyzet alaprajzú, kétszintes, egyszerű sátortetős
harangtorony áll. Első, szélesebb szintje boronafalas, a második vázas
szerkezetű, minden oldalán nyílások vannak.
PILIPEC
Volt görög katolikus fatemplom

A falu közepén átfolyó patak mentén lévő ligetben áll a XVIII. századi építésű
fatemplom. A hossztengelyes elrendezésű építmény boronafalas, nyugati
végén toronnyal. Keletek szentélye a hajónál keskenyebb és
egyenes záródású. Az előcsarnok a szentéllyel azonos szélességű. A szentélyt,
a hajót és az előcsarnokot kettős nyeregtető fedi. A szentély feletti tető a
hajé felettivel azonos hajlásszögű, de alacsonyabb. Az előcsarnokból „nő” ki
a tagolt hagymasisakos torony. A boronafalak kivételével minden külső
felületet zsindely fed. A nyugati homlokzat torony alatti tornáca laposíves.
Az előcsarnokból a hajóba széles, fogazott kiképzésű árkádíven - kétoldalt
egy-egy faragott oszloppal - keresztül léphetünk a hajóba. Ikonosz-táza
szerény méretű, feltehetően a templommal egyidős.
A templomtól délre egyszerű négyzet alaprajzú, kétszintes harangtorony áll.
ROSZTOKA
Volt görög katolikus templom

A templom a XVII. században épült, eredetileg hármas tagolású

tömeggel. Valószínűleg 1750-ben nyerte el jelenlegi külsejét (vésett felirat a
déli kapu mellett). A templom hossztengelyes elrendezésű. Keletek, egyenes
záró-dású szentélye a hajónál keskenyebb. Az egész tömeget kettős
zsindelytető fedi: a szentélyé alacsonyabb a hajó és az előtér felettinél, de íves
átmenettel a tetősíkokat összekapcsolták. Felfelé keskenyedő zömök tornya a
tető nyugati végére épült és az előtér boronafalaira támaszkodik. Magassága
alig haladja meg a hajó tetőgerinc-magasságát. Barokk stílusú hagymasisakja
gazdagon tagolt. A tetősíkok és a toronytest zsindellyel, a sisak
zsindelypikkellyel fedett. Két kapuja van, egyik a déli, a másik a nyugati
oldalon.
A hajót teknőboltozat fedi, a szentélyt és az előteret síkmennyezet. A hajó
nyugati végében az előtér felett karzat van. A templomban XVI-XVIII.
századi ikonok láthatók.
A templomtól nyugatra kétszintes, négyzet alaprajzú harangtorony áll.
A szoknyás, galériás építményt nyolcszög alaprajzú sátortető fedi. Alsó
szintje boronafalas, amelynek túlnyújtott gerendáira ül a széles alsó tető
(szoknya). A felső szint vázszerkezetű, függőleges deszkaborítással.
A szentély végénél Hafinecz István lelkész (t 1866), neje (f 1875) és Sándor
fiuk (f 1899) Kassán faragott síremléke látható.
HELYNÉVMUTATÓ

153- 180-
1. Akli Клиново 34. Mihálka
154 Крайниково 181

2. Alsóapsa Дибровка 196 35. Munkács Мукачево 77-93

3. Alsó- 194- 36. 118-

і Нересница Вел. Бегань
Neresznice 195 Nagybégány 119
4. Badaló Бодолов 122- 37. Nagybereg Береги 131-
123 133

38.
5. Bátfa Деревцы 65 Б о ржава 123
Nagyborzsova

127- 39. 124-

6. Bene Доброселье Мужиево
128 Nagymuzsaly 126

137-
7. Beregardó Ардов 113 40. Nagyszőlős Виноградов
146

119-
8. Beregdéda Дедово 41.Negróc Негровец
120 202

9. Beregkisfalud Сельцо 100 42. Nevicke Невицкое 68-69

43. Александровка
10. Beregsom Деренковец 114
Ósándorfalva 183-185

101- 206-
11. Beregszász Берегово 44. Padóc Подобовец
112 207

45.
12. Beregvár Карпаты Palágykomoróc Комаровцы 63-64

(Берегвар) 97-98 46. Pilipec Пилипец 208

13. Bukóé Буковец 204 47. Radvánc Радванка 61

14. Császlóc Часловцы 64 48. Ripinye Репинное 203

151-
15. Csepe Чепа 49. Rosztoka Ростока 209
152

16. 161-
Csernoholova Черноголова 70-71 50. Salánk Шаланки 162

128-
17. Csetfalva Четово 51. Sósújfalu Новоселица
130 161
18. Csontos Кострина 73-74 52. Sóslak Соль 72

187- 178-
19. Dolha Долгое 53. Száldobos Стеблевка
188 179

157- 181-
20. Feketeardó Чернотисов 54. Szeklence Сокирница
158 183

21. Gerény Горяны 56-60 55. Szentmiklós Чинадиево 94-96

22. Hetyen Липово 115 56. Szerednye Среднее 67

154-
23. Holubina Голубиное 99 57. Szőlősgyula Юловцы
156

163- 58. Подвиноградов

24. Huszt Хуст
172 Szőlósvégardó 147

25. 185-
Данилове 59. Szűrte Струмковка
Husztsófalva 186 62

205- 190-
26. Iszka Изки 60. Técső Тячев
206 194

61. 150-
27. Kígyós Змиевка 134 Бобовое
Tiszabökény 151

159- 148-
28. Királyháza Королево 62. Tiszaüjlak Вилок
160 149

29. Kovászó Квасово 133 63. Ungtarnóc Тарновцы 66

198-
30. Kőrösmező Ясиня 64. Ungvár Ужгород 33-55
201

31. Középapsa Срегнее 65. Uzsok Ужок 75-76

197- 120-
Водяное 66. Vári
198 Вары 122
32. 135-
Makkosjánosi Ивановка 136 173-
67. Visk Вышково
33. Косино 116- 177
Mezőkaszony 117

1. Александровка 183- 124-

Ósándorfalva 185 35. Мужиево Nagymuzsaly 126

2. Ардов Beregardó 113 36. Мукачево Munkács 77-93

131-
3. Береги Nagybereg 37. Невицкое Nevicke 68-69
133

101-
4. Берегово Beregszász 38. Негровец Negróc
112 202

150- 39. Alsó-Neresznice 194-

5. Бобовое Tiszabökény
151 Нересница 195

122- 40.
6. Бодолов Badaló Sósújfalu
123 Новоселица 161

7. Боржава Nagyborzsova 123 41. Пилипец Pilipec 208

42. Подвиноградов
8. Буковец Bukóé 204 147
Szőlősvégardó

120- 206-
9. Вары Vári 43. Подобовец Padóc
122 207

10. Вел. 118-

Nagybégány 44. Радванка Radvánc
Бегань 119 61

148-
1]. Вилок Tiszaújlak 45. Репинное Ripinye 203
149

12. 137-
Nagyszőlős 46. Ростока Rosztoka 209
Виноградов 146
13. Вышково Visk 173- 47. Сельцо Beregkisfalud
177 100

48. 181-
14. Горяны Gerény 56-60 Szeklence
Сокирница 183

15. Голубиное Holubina 99 49. Соль Sóslak 72

185-
16. Данилово Sófalva 50. Среднее Szerednye 67
186

119-
17. Дедово Beregdéda 51. Среднее
120

197-
18. Деревцы Bátfa 65 Водяное Középapsa
198

19. 178-
Beregsom 114 52. Стеблевка Száldobos
Деренковец 179

53.
20. Дибровка Alsóapsa 196 Szűrte
Струмковка 62

21. 127-
Bene 54.Тарновцы Ungtarnóc
Доброселье 128 66

187- 190-
22. Долгое Dolha 55. Тячев Técső
188 194

23. Змиевка Kígyós 134 56. Ужгород Ungvár 33-55

135-
24. Ивановка Makkosjánosi 57. Ужок Uzsok 75-76
136

205- 163-
25-Изки Iszka 58. Хуст Huszt
206 172

59. Часловцы
26. Карпаты Császlóc 64
(Берегвар) Bere gvár 97-98 60. Чепа Csepe 151-
152

61.
27. Квасово Kovászó 133 Csernoholova 70-71
Черноголова

153- 62. 157-

28. Клиново Akii Feketeardó
154 Чернотисов 158

29. Palágykomoróc 63- 128-

Комаровцы 64 63. Четово Csetfalva 130

159- 64.
ЗО. Королево Királyháza Szentmiklós 94-96
160 Чинадиево

116- 161-
31. Косино Mezőkaszony 65. Шаланки Salánk
117 162

154-
32. Кострина Csontos 73-74 66. Юловцы Szőlősgyula 156

33. 180- 198-

Mihálka 67. Ясиня Kőrösmező
Крайниково 181 201

34. Липово Hetyen 115

IRODALOMJEGYZÉK
Összeállításunkban nem törekedtünk a teljességre. A bibliográfiai tájékoztató
- a megjelenés időrendjében haladva - csupán a területre vonatkozó
legfontosabb szakmunkákat és a szerző által felhasznált publikációkat veszi
sorra.
Első része tartalmazza az általános irodalmat témakörök szerint elrendezve és
kronológiai sorrendben. A második része az egyes városokra, községekre
vonatkozó bibliográfiát közli. Az első és második részben többször idézett
műveket a harmadik részben található rövidítésjegyzék oldja föl.
1. Általános irodalom
Bibliográfiai kézikönyvek:
A magyar művészettörténeti irodalom bibliográfiája. (Bibliographie der
ungarischen kunstgeschichtlichen Literatur.) Szerk.: Bíró B. Budapest, 1955.
Bodor A.-Gazda I.: Magyarország honismereti irodalma 1527-1944.
Budapest, 1984.
Történeti, topográfiai munkák, statisztikák:
Décsy A.: A magyar oroszokrúl való igen rövid elmélkedés. Kassa, 1797.
Korabinsky M.: Atlas Regni Hungáriáé portabilis. Neue und vollständige
Darstellung des Königreichs Ungarn auf LX. Tafeln. (Wien) 1805.
Fényes E.: Magyarország és a hozzákapcsolt tartományoknak mostani
állapota statistikai és geográfiai tekintetben. Pesten 1839.
Fényes E.: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és
puszta betűrendben körülményesen leiratik. I-IV. Pesten 1851.
Pesty F.: Az eltűnt régi vármegyék. I—II. Budapest, 1880.
Csánki D.: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában. 1.
Budapest, 1890.
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. V. Budapest, 1898; VI.
(Hodinka A.: Rutének. 401-417.) Budapest, 1900.
Mayer M.: Kárpátukrán (ruszin) politikai és társadalmi törekvések 1860-
1910. Budapest, 1910.
Hodinka A.: L’habitat, l’économie et le passé du peuple ruthene au sud dés
Carpathes. Revue des Études hongroises et finno-ougriennes. Numéro
d’octobre - décembre. 1924.
Hodinka A.: Rákóczi Ferenc és a gens fidelissi-ma. Pécs, 1937.
Cholnoky J.: Az Északkeleti-Felvidék. Turisták Lapja 51. (1939) 165-174.
Csorba Csaba: 1972. A kárpátukránok múltjára vonatkozó magyar kutatások
1945 előtt. Sza-bolcs-Szatmári Szemle, 1972. 1. sz. 101-109.
Györffy Gy.: István király és műve. Budapest, 1977.
Kosa L.-Filep A.: A magyar nép táji-történeti tagolódása. Budapest, 1983.
125-127.
Bene J.-Csermely Т.-Fehérvári В.-Páll I. -Takács P.: Pecsétnyomatok és
címerek Bereg, Szabolcs és Szatmár megye településeiről. Nyíregyháza,
1988.
Bállá Gy.: Kárpátalján is vannak változások… in: Csukássy Gy. T.-Hernádi
Gy.-Szakonyi K. Végh A.: Magyarok a Kárpátalján. Budapest, 1989.
Juhani N. J.: Szomszédolás Kárpátalján. Magyarország XXVI. (1989) 18-22.
sz.
Bállá Gy.-S. Benedek A.: A nemzeti művelődés megújulása Kárpátalján.
Köznevelés 70. (1990. IV. 20.) 1. n.
Укранские Карпаты, Культура (Отв. ред.: Ю. Г. Гошко). Киев, 1989. (Az
ukrán Kárpátok, Kultúra. Felelős szerk.: Gosko, J. G. Kijev, 1989.)
Укранские Карпаты, История. (Отв. ред.: Ю. Ю. Сливка). Киев, 1989. (Az
ukrán Kárpátok, Történelem. Felelős szerk.: Szlivka, J. J. Kijev, 1989.
Helységnévtárak:
Repertórium locorum objectorumque in XII. Tabulis Mappae Regnorum
Hungáriáé, Slavoniae, Croatiae et Confiniorum Mili-tarium Magni item
Principatus Transsylvaniáé occurentium quas aeri inicias vulgavit Joannes
Lipszky de Szedlicsna… Budáé 1808.
A Magyar Korona Országainak helységnévtára. Szerk. és kiad. az Országos
Magyar Statistikai Hivatal. Budapest, 1873.
A Magyar Szent Korona Országainak helység-névtára, 1913. Szerk. és kiad. a
Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest, 1913.
Magyarország helységnévtára, 1944. Szerk. és kiad. a Magyar Kir. Központi
Statisztikai Hivatal. Budapest, 1944.
Buzási J.: Konkordanciajegyzék az Ukrán SzSzK kárpátontúli területének
helységneveihez. 1913-1968. Kézirat. Budapest, é. n. (1982). OSZKK
Kárpátalja településnevei, 1918, 1944, 1983. Kézirat. Budapest, 1984.
OSZKK
Kiss L.: Földrajzi nevek etimológiai szótára. I—II. Budapest, 1988.
Magyarország történeti helységnévtára. Budapest, 1989.
A kárpátaljai magyar kulturális szövetség választmányának állásfoglalása a
helységnevek ügyében. Kárpáti Igaz Szó (Ungvár), 1990. január 4. XXXIV.
(1990/3. 21-23.)
Egyháztörténet:
Gyöngyösi G.: Vitae fratrum eremitorum ordinis Sancti Pauli primi eremitae.
Ed. F. L. Her-vay-Bibliotheca Scriptorum Medii Recentis-que Aevorum. Ser.
Nova Tóm. XI. Red. A. Pirnát-L. Szörényi. Budapest, 1988.
Acta Cassae Parochorum. (A Művészettörténeti Dokumentációs Központ és a
Magyar Tudományos Akadémia művészettörténeti kutatócsoportjának
forráskiadványai.) I-VII. Budapest, 1969-1980.
Rupp J.: Magyarország helyrajzi története fő tekintettel az egyházi intézetekre
vagyis ne-vezetesb városok, helységek, s azokban létezett egyházi intézetek,
püspökmegyék szerint rendezve. I—III. Pest, 1870-1876.
Kohn S.: A zsidók története Magyarországon. Budapest, 1884.
Szántay-Szémán I.: Görög katholikus szertartástan. Budapest, 1911.
Hodinka A.: A munkácsi görög katholikus püspökség története. Budapest,
1909.
Hodinka A.: A munkácsi görög szertartású püspökség okmánytára I. Ungvár,
1911.
Hodinka A.: A kárpátaljai rutének lakóhelye, gazdaságuk és múltjuk.
Budapest, 1923.
Haraszthy S.: Adalékok az ungi ref. egyházmegye történetéhez. Nagykapos,
1931.
Romanov (Hodinka) A.: Perepiszka episzkopa nasoho bl. p. Michaila Manuila
Olsavszko-ho + 1767 z tohdasnymi humenami: Hedeo-nom z Pazinom i
Joannikijem z Szkripkom. Zsovka, 1934.
Liki J.: Görög katolikus magyarok és a csonkamegyei gk. egyházak. A
vármegye gk. egyházai. Magyar Városok Monográfiái. XXVIII. Szatmár,
Ugocsa, Bereg. Budapest, 1939. 323-341.
Papp Gy.: Az ungvári unió időpontja. Miskolc, 1941.
Harsányi A.: A beregi református egyházmegye levéltára. Budapest, 1944.
Hodinka A.: Papnövendékeink Nagyszombatban 1722-től 1760-ig. Zorja-
Hajnal I. 1-2. 18-29. 1941.
Hodinka A.: Szobor nasoj diceziji, poderzsannyj v dnyach 11-12 marta 1725
róka v Egeri. Literaturna Negyilja IV. i. 90-94. 1944.
Hodinka A.: Episzkop Mihail Manuil Olsavszkij o religijnom polozsenyju
szvojej diocezii. Literaturna Negyilja IV. 10. 117-118. 1944.
Cserbák A.: A magyar görög katolikus népi vallásosság művelődéstörténeti
háttere. „Mert ezt Isten hagyta…” Tanulmányok a népi vallásosság köréből.
Szerk.: Tüskés G. Budapest, 1986. 275-327.
Venetianer L.: A magyar zsidóság története. (2. kiadás) Budapest, 1986.
Kováts B.: Az egri egyházmegye története 1596-ig. Eger, 1987.
Építészet, művészettörténet:
Rómer Flóris úti jegyzőkönyvei. XV. XVI. Ró-mer Flóris hagyatéka. OMF
Ltsz.: 968., 969.; MOB Iratok 1873-1944. OMFK.
Lehoczky T.: Bereg megyei ruthén fatemplomok. AÉIV. (1870-1871) 90-93.
Henszlmann I.: Magyarország ókeresztyén, román és átmeneti stylü
emlékeinek rövid ismertetése. Budapest, 1876.
Myskovszki V.: Az 1875. év nyarán tett régészeti utazásom eredménye. AK
X. (1876) 56-83.
Czobor B.: Magyarország középkori várai. Sz XI. (1877) 599-616, 704-726.
Bubits Zs.: Magyarországi várak és városok fa-és rézmetszetei. Budapest,
1880.
Fejérpataki L.: Egy magyar festő a XV. század első feléből. Sz XIV. (1880)
161-164.
Myskovszki V.: Adalék régi fatemplomaink ös-meretéhez. AÉ U. F. XIV.
(1894) 244-248.
Myskovszki V.: Faépítészetünk műemlékeiről. Akadémiai Értesítő VI. (1895)
34.
Myskovszki V.: Néhány felsővidéki műemlék. AÉ U. F. XXI. (1901)392.
Divald K.: A felsőmagyarországi reneszánsz építészet. Budapest, 1904.
Könyöki J.: A középkori várak, különös tekintettel Magyarországra.
Budapest, 1905.
Pasteiner Gy.: Középkori építészetünk topográfiája. Budapest, 1908.
Lechner J.: Tanulmányok a lengyelországi és felsőmagyarországi reneszánsz
építészetről. Budapest, 1913.
Szabó L.: Az árpádkori magyar építőművészet. Budapest, 1913.
Pataki V.: A XV. századi várépítés Magyarországon. Budapest, 1932.
Balogh J.: A reneszánsz építészet Magyarországon. Magyar Művészet X.
(1933) 328-350.
Pollák M.: Zsidó templomépítés Magyarországon a XIX. századtól a mai
napig. Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat kiadványa. LVI. Budapest,
1934.
Pleidell A.: A magyar várostörténet első fejezete. Sz LXVIII. (1934) 1-44,
158-200, 276-313.
Gerevich T.: Magyarország román kori emlékei. Magyarország művészeti
emlékei. I. Szerk.: Gerevich T. Budapest, 1938.
Rados J.: Magyar oltárok. Budapest, 1938.
Lyka K.: A magyar művészet 1800-1850-ig. Budapest, 1939.
Szőnyi O.: Régi magyar templomok. Budapest, 1939.
Dercsényi D.: Nagy Lajos és kora. Budapest, é. n. (1941.)
Dümmerling Ö.: A Ferencrend középkori csúcsíves stílű építészetének
emlékei Magyarországon. T XII. (1941.)
Korompay Gy.: Középkori eredetű református templomok és templomerődök.
Budapest, 1942.
Balcsay L.: Bereg vármegye középkori templomépítészeti emlékei. Magyar
Építőművészet XXXVI. (1943) 20-23.
Dercsényi D.: A középkori magyar falu temploma. Budapest, 1943.
Balogh I.: A magyarországi négy sarokbástyás várkastélyok. Műv. Ért. III.
(1954) 247-252.
Urbaria et Conscriptiones. (A Művészettörténeti Dokumentációs Központ és a
Magyar Tudományos Akadémia művészettörténeti kutatócsoportjának
forráskiadványai) I-VII. Budapest, 1967-1984.
Heller I.-Vajda Zs.: The Synagogues of Hungary: An Album. A
magyarországi zsinagógák albuma. A Magyar Zsidók Világszövetségének
kiadványa. New York, 1968.
Tombor I.: Magyarországi festett famennyezetek és rokonemlékek a XV-XIX.
századból. Budapest, 1968.
Rados J.: A magyar építészet története. Budapest, 1971.
Dienes I.: A honfoglaló magyarok. Budapest, 1972.
Marosi E.: A román kor művészete. Budapest, 1972.
Documenta Artis Paulinorum. (A Magyar Tudományos Akadémia
művészettörténeti kutatócsoportjának forráskiadványai) I—III. Budapest,
1975-1978.
Kunstdenkmáler in dér Sowjetunion, Ukraine und Moldawien. Leipzig-
Moskau, 1984.
Művészet Zsigmond király korában 1387-1437. Katalógus. I—II. Szerk.:
Beke L.-Marosi E. -Wehli T. Budapest, 1987.
Magyarországi művészet 1300-1470 körül. I—II. Szerk.: Marosi E.
Magyarországi művészet története 2. Fószerk.: Aradi N. Budapest, 1987.
Kovács J.: Fatemplomok Máramarosban. Budapest, 1988.
Д. H. Гоберман: Искусство гуцулов. Москва, 1980. (Gobermann, D. N.:
Ahuculokművé-szete. Moszkva, 1980.)
Д. H. Гоберман: Памятники деревянного зодчества Закарпатья.
Ленинград, 1970. (Gobermann, (D. N.: Kárpáton túl faépítészeti emlékei.
Leningrád, 1970.)
Néprajz:
(A szerző nevének feltüntetése nélkül): Utcjuz-nina, gazdusztvo i prosloszty
juzsnokar-patszkych ruszinuv. Napiszau jeden szokyr-nickyj szirochman.
MTA Könyvtára Kézirattár. HODINKA Antal hagyatéka. MS 4814/1.
Balassa I.: A határainkon túli magyarok néprajza. Budapest, 1989. 391-406.
Nemes M.: Rutén építkezés. Néprajzi Értesítő X. 223-233. 1909.
Sopoliga M.: A parasztház jellegzetes vonásai a Kárpátok ukránlakta
területein, (in: Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében -
szerk.: Cseri M., Balassa M. I., Viga Gy. - Miskolc-Szentendre, 1989. 145
— 164.)
Dragun, I. V.: A Kárpátalján élő magyarok népi építészetének sajátosságai,
(in: Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében - szerk.: Cseri
M., Balassa M. I., Viga Gy. - Miskolc-Szentendre, 1989. 165-180.
Páll I.-Udvari I.: Hodinka Antal kárpátukrán népi építészetre vonatkozó
jegyzetei, (in: Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében -
szerk.: Cseri M., Balassa M. I., Viga Gy. -Miskolc-Szentendre, 1989. 181-
190.)
Az egyes vármegyékre vonatkozó irodalom:
Borsova megye:
Sípos Zs.: Borsova monográfiája. Beregszász, 1911.
Bereg megye:
Bél M.-Laupeschik K.: Bereg megye leírása. Szabolcs-Szatmár megyei
helytörténetírás. V-VI. (1985) (Közli: Balogh I.)
Lehoczky T.: Bereg vármegye monographiája. I-III. Ungvár, 1881-1882. ’
Navarra J.: Bereg megyei erdők múltja. Turista Közlöny (1900) 311-315.
Rexa D.: Bars, Bereg, Békés, Bihar, Borsod vármegyék. Székesfehérvár,
1902.
Szatmár, Ugocsa és Bereg k. e. e. vármegyék. Szerk.: Fábián S. Budapest,
1939.
Györffy Gy.: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. (3. kiadás)
Budapest,
1987. 519-553.
Máramaros megye:
Bél M.: Descriptio Comitatus Maramarosien-sis. Kézirat. Esztergom,
Főszékesegyházi Könyvtár, Batthyány-gyűjtemény. Füst. I.
Szilágyi I.: Máramaros vármegye egyetemes leírása. Budapest, 1876.
Siegmeth K.: Máramarosi úti vázlatok. A Magyarországi Kárpátegyesület
Évkönyve 1885. 76-87.
Mihályi J.: Máramarosi diplomák а XV. és a XVI. századból. Máramaros-
sziget, 1900.
Nyerge L.: Máramaros megye. Budapest, 1900.
Várady G.: Máramarosi emlékkönyv. Máramaros-sziget, 1901.
Pap J.: Adalékok Máramaros vármegye történetéhez. Máramaros-sziget,
1909.
Kondracki, J.: Karpaty Maramaroskie. Krakow,
1938.
Bélay V.: Máramaros megye társadalma és nemzetiségei. Budapest, 1943.
Ugocsa megye:
Bél M.: Descriptio Comitatus Ugocsiensis. Kézirat. Esztergom,
Főszékesegyházi Könyvtár, Batthyány-gyűjtemény. Hist. I.
Szirmay A.: Notitia politica historica… Ugo-chiensis. Pest, 1805.
Komáromy A.: Ugocsa vármegye keletkezése. Budapest, 1896.
Szatmár, Ugocsa és Bereg k. e. e. vármegyék. Szerk.: Fábián S. Budapest,
1939.
Ung megye:
Bél M.: Descriptio Comitatus Unghvariensis. Kézirat. Esztergom,
Főszékesegyházi Könyvtár, Batthyány-gyűjtemény. Hist. I.
Horváth J.: Ung megye monographiája. Ungvár, 1872.
Navarra J.: Az ungi várakról. Turista Közlöny (1900) 284-285.
Mauks E.: Ung megye múltjából. Adalékok a vármegye középkori
történetéhez, feltüntetve a Nagymihályi család történetének keretében…
Szeged,1905.
Deák Gy.: Meghívó-féle Ungba. Turista Közlöny (1906) 13-15.
Ung megyei századok. Szerk.: Mocsári M. Ungvár, 1910.
2. Az egyes településekre vonatkozó legfontosabb irodalom:
AKLI
Henszlmann 1864. 141.; Henszlmann I.: Honi műemlékeink hivatalos
osztályozása. AÉ U. F. VII. (1887) 264.; Gerecze 1906. 903.; Kováts 1942.
223, 617,223.; Gulácsy 1988. 1. szám
ALSÓAPSA
Gerecze 1906. 495.; Zaloziecky 1926. 37. ALSÓNERESZNICE
Gerecze 1906. 495.; Zaloziecky 1926. 35.; Maku-senko 1976. 67.
BADALÓ
Lehoczky T.: Bereg megye műemlékei. AK XII. (1878) 91.; Gerecze 1906.
183.; Balogh 1935. 131.; Kováts 1942. 147, 554.; Genthon bibi.; Gulácsy
1988. 3. szám
BÁTFA
Ungvár és Ung vármegye 1940. 178.; Genthon bibi.; Gulácsy 1988. 5. szám
BENE
Mónus Gy.-Szerényi F.: Bene (Béna) község jelene és múltja. Beregszász,
1934.; Lehoczky T.: A benei ref. (egykor r. k.) templom. Munkács, 1876.
Kézirat. MOB Törzs, OMFT Ltsz.: K-4720; Lehoczky T.: Bereg megye
műemlékei. AK XII. (1878) 92.; Gerecze 1906. 184, 1144.; Czobor B.:
Egyházi emlékek a történelmi kiállításon. Budapest, 1898. 123.;
Magyarország fenntartandó műemlékei hivatalos jegyzékének tervezete.
Budapest, 1918. 9.; Voit P.: Adatok a magyar festő-asztalosok munkásságának
bibliográfiájához. Emlékkönyv Gerevich Tibor születésének hatvanadik
évfordulójára. Budapest, 1942. 124, 127.; Radocsay 1954. 116.; Genthon
bibi.; Gulácsy 1988. 7. szám
BEREGARDÓ
Lehoczky T.: Bereg megye műemlékei. AKXII. (1878) 90.; Lehoczky III.
1882. 20-24.; Kováts 1942. 555.; Genthon bibi.
BEREGDÉDA
Lehoczky T.: A dédai ref. (hajdan r. kath.) templom. Munkács, 1876. Kézirat.
MOB Törzs, OMFT Ltsz.; Lehoczky T.: A dédai református templom. VN
XII. (1866) 561.; Magyar művelődéstörténet. Szerk.: Domanovszky S. II.
Budapest, é. n. (1939) 531.; Radocsay 1954. 117.; Genthon bibi.
BEREGSOM
Kováts 1942. 555.; Gulácsy 1988. 8. szám BEREGSZÁSZ
Brázay J.: Beregszász. Religio. 1856. (I. félév) 38, 313-315.; Lehoczky III.
1882. 88-118.
R. k. templom
Horváth I.: Eugenius pápának megerősítő bullája Gasparits István,
lámpertszászi, vagyis beregszászi plébános számára (1433. IV.). Tudományos
Gyűjtemény II. (1834) 72.; Zombory G.: A beregszászi templom. VII-IX.
(1862) 601-602.; Myskovszki Viktor vázlatkönyve. 11. OMFT Ltsz.: 26.,
2230-2242.; Tischler A.: A beregszászi Nagytemplom építészeti története.
Csalános, 1865. Kézirat. OMFT Ltsz.: 13. 454.; Zombory G.: A beregszászi
kath. templom. Magyarország képekben. Pest, 1868. 328-331.; Szalay Á.:
Beregszász. SZ. III. (1869) 55.; Lehoczky III. 1882. 118-133.; Myskovszki
V.: A Szent Kereszt tiszteletére szentelt beregszászi plébániatemplom. Kassa,
1901. Kézirat.; Radocsay D.: A középkori Magyarország faszobrai. Budapest,
1967. 94.; Komárik D.: A korai gótizálás Magyarországon. Művészet és
felvilágosodás. (Művészettörténeti tanulmányok) Szerk.: Zádor A.-Szabolcsi
H. Budapest, 1978. 278-286.; Deschmann A.: A beregszászi r. k.
plébániatemplom. Műemlékvédelem XXIV. (1980) 39-47.
Bethlen-Rákóczi-kastély
Lehoczky III. 1882.; H. Takács 1970. 172-173.;
SZU mjzk. 1108. sz. 169.;
Vármegyeháza Merényi 1955.
Törvényszék Merényi 1955.
Ref. templom
A beregszászi református egyházról. 1782. Duna-melléki Református
Egyházkerület. Ráday Gyűjtemény Levéltára (Budapest).
Archívum Agentiale. A. II. 2285. 63—64.; Kováts 1942. 556.; Gulácsy
1988.10. szám
BEREGVÁR SZU mjzk. 1128. sz.
BUKÓC
Gerecze 1906. 495.; Zaloziecky 1926. 67.; Maku-senko 1976. 63.
CSÁSZLÓC
Rómer 1874. 103.; Gerecze 1906. 959.; Radocsay 1954. 125.; Ungvár és Ung
vármegye 1940.; SZU mjzk. 1132. sz. 203.
CSEPE
Osváth P.: Táj- és népismertetés. VU II. (1855) 38-39.; Archaeológiai levelek.
AÉ VI. (1872) 75, 254.; Gerecze 1906. 954.; Genthonbibi.; Gulácsy 1988. 15.
szám
CSERNOHOLOVA
Gerecze 1906. 959.; Zaloziecky 1926. 67.; Balogh 1935. 67.; Pop 1971.23.
CSETFALVA
Balogh 1935. 160.; Lux 1939. 334.; Kováts 1942. 556.; Genthon bibi.;
Gulácsy 1988. 16. szám
CSONTOS
Gerecze 1906. 964.; Zaloziecky 1926. 13, 69, 71, 73, 112, 113, 114.; Balogh
1935. 67.; Pop 1971. 20-22.
DOLHA
Petrovay Gy.: A Dolhay család eredete, leszármazása és története (1366-
1708). Turul XI. (1893) 176.; Posemitz T.: Dolha és vidéke. Budapest, 1907.;
Sztripszky H.-Bilak J.: Dolha és vidéke néprajza. Budapest, 1916.
Várkastély
H. Takács 1970. 183.; SZU mjzk. 1122. sz. 184. FEKETEARDÓ
Rómer F.: Az ország északi részén levő falfestmények. Feketeardó. Rómer
Flóris hagyatéka. LVII. csomag. OMFK Ltsz.: 387., 669/244.; Rómer Flóris
úti jegyzőkönyvei. XV. Rómer Flóris hagyatéka. OMFK Ltsz.: 899. 63.
XIII. 57.; Rómer F.: Vegyes művészettörténeti jegyzetek. Rómer Flóris iratai.
Feljegyzések. OSZKK 501/9. föl. 56.; Lehoczky T.: A feketeardói
régi templom. VU X. (1863) 88.; Henszlmann 1864. 145.; Egy Árpád-
arczkép. Fővárosi Lapok (1864) 283.; -: Közintézetek, egyletek. VU
XVI. (1869) 220.; Rómer 1874. 22.; Ember M.: Levél a szatmári püspöknek.
Nagyszőlős, 1879. Kézirat. OMFT; RelkovicN.: PatronaHungáriáé. Katho-
likus Szemle XXXV. (1921) 269.; Radocsay 1954. 152.; Bálint S.: Ünnepi
kalendárium. A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és középeurópai
hagyományvilágából. I. Budapest, 1977. 493.
GERÉNY
Várrom
Zaloziecky, W. R.: Hradni kaple v Horjanach. Památky Archaeologické
XXXIV. (1924-1925); Zaloziecky, W. R.: Die Burgkapelle in
Horjany. Belvedere VI. (1924) 23-33.; Antal M.: Gerény-ről és a gerényi
ásatásokról. Ruszinszkói Magyar Hírlap. 1926. (XII. 25.) 3.
R. k. templom
Radocsay 1954. 141-142.; G. Molnár V.: A középkori Magyarország rotundái.
Művészettörténeti Füzetek, 4. Budapest, 1972. 12. 46, 47, 51, 61, 87, 88,
89,1, 34, 61,62.; Marosi E.: A gerényi rotunda építéstörténetéhez. Építés-
Építészettu-domány. V. (1973) 296-304.; SZU mjzk. 190. sz.; Prokopp, M.:
Italian Trecento influence on Mu-rals in East Central Europe particulary
Hungary. Budapest, 1983. 153.;
H. T. Знаменская: Горянская ротунда, Ужгород, 1967.
(Znamenszkaja, N. G.: A gerényi rotunda, Uzs-gorod, 1967.)
HETYEN
Lehoczky III. 1882. 291-293.; Balogh 1935. 133.; Domanovszky 1936. 74.;
Genthon bibi.; Gulácsy 1988. 35. szám
HUSZT
Vámossy M.: A huszti vár és környéke. VU VII. (1856) 57-58.; Huszt vár és
város. VU IX. (1862) 41.; P. Szathmáry K.: A Tisza bölcsője (Huszt). VU X.
(1863) 326, 334-335, 342-343, 351-352, 362, 371, 379, 387, 399, 407, 414,
422, 431, 447.
Vár
Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660-1664. Ford.:
Karácson I. (2. kiadás) Budapest, 1985.124-125.; Gerő 1955. 344.; Balogh I.:
Kolozsvári kőfaragó műhelyek. XVI. század. Budapest, 1985. 218-222. 217.
kép
Ref. templom
A huszti ref. templom. AÉ U. F. VIII. (1888) 447.; Czobor B.: Egyházi
emlékek a történelmi kiállításon. Budapest, 1898. 122-123, 126.; Mi-halik J.:
Történelmi emlékeink az 1908. évi párizsi világkiállítás magyar pavilonjában.
AÉ U. F. XX (1990.) 381.; Lux 1939. 333.; Genthon bibi.
HUSZTSÓFALVA
Gerecze 1906. 501.; SM; Zaloziecky 1926. 35.; Balogh 1935. 170.; Pataky
1939. 27.; Vavrousek 177.; Makusenko 1976. 55, 59, 66, 70, 79, 88, 91.
ISZKA
Gerecze 1906. 499.; SM; Zaloziecky 1926. 67, 83.; Vavrousek 121-122.; Pop
1971. 126-128.; Makusenko 1976. 58-61.
KÍGYÓS
Lehoczky T.: A kígyósi ref. (hajdan r. kath.) templom. Munkács, 1876.
Kézirat. МОВ Törzs OMFT Ltsz.: 2568.; XII. (1878) 235.; Gerecze 1906.
187.; Balogh 1935. 133.; Kováts 1942. 160, 209, 557.; Radocsay 1954. 155.;
Genthon bibi.
KIRÁLYHÁZA
Nyalábvár
-: Nyalábvár Királyházán. VU IX. (1862) 471.; Komáromy A.: A báró
Perényi család levéltárából. Történelmi Tár, 1896. 80, 81, 83.; Hegyi
J.: Hazánk történelmi nevezetességű helyei és meglévő műemlékei.
Gyöngyös, 1903. 137.; Gerecze 1906. 382,955,1159,1186.;Zaloziecky 1924.
33.; Kovács E.: A krakkói egyetem és a magyar művelődés. Budapest, 1964.
83.; SZU mjzk. 178.
KOVÁSZÓ
Lehoczky III. 1882 . 370-375.; Gerecze 1906. 188.; Rappaport, G.: A
Kárpátalja középkori várai. AE 92. (1965) 63, 64-65.
KŐRÖSMEZŐ
Farkas L.: Erdős Kárpátok vidéke. Ungvár, Munkács, Kőrösmező. Budapest,
1941.
G. k. fatemplomok
P. Szathmáry K.: A Tisza bölcsője (Huszt). VU X. (1863) 174-175.; Szász K.:
Négy nap Márama-rosban. VU XXIX. (1883) 587.; Gerecze 1906. 497.;
Zaloziecky 1926. 12, 19-22, 83.; Balogh 1935. 67.; Lux 1939. 334.;
Makusenko 1976. 55, 71,82,84,85.
KÖZÉP APS A
G. k. fatemplomok
A magyar orvosok és természetvizsgálók XIX. nagygyűlése alkalmából… AÉ
X. (1876) 295.; Gerecze 1906. 499.; Pop 1971. 109-110.
MAKKOSJÁNOSI
Lehoczky T.: Makkosjánosi ref. (hajdan r. k.) templom. Munkács, 1876.
Kézirat. MOB Törzs, OMFT Ltsz.: K-2931; Gerecze 1906. 188.; Balogh
1935. 134.; Kováts 1942. 557.; Genthonbibi.
MEZŐKASZONY
A mezőkaszonyi református templom. 1755. Du-namclléki Református
Egyházkerület. Ráday Gyűjtemény Levéltára. (Budapest.)
Archívum Agentiale. A. II. 2298.; Lehoczky III. 1882. 339-340.; Lehoczky
T.: A mezőkaszonyi kincses serlegek. AÉ U. F. XXXIV. (1914) 19-
24.; Radocsay D.: A középkori Magyarország faszobrai. Budapest, 1967. 94.
M1HÁLKA
Gerecze 1906. 500.; SM; Makusenko 1976. MUNKÁCS
Balajthy J.: Munkács város és várának topográfiai, históriai és statisztikai
leírása. Debrecen, 1836.; Vahot I.: Munkács vára és város története. Magyar-
és Erdélyország képekben. III. Pest, 1854. 102-109.; Vahot I.: Munkács és
környéke jelen állapota. Magyar- és Erdélyország képekben. III. Pest, 1854.
111-114.; Kralovánszky L.: A munkácsi vasgyár történeti és statisztikai
tekintetben. Magyar- és Erdélyország képekben. III. Pest, 1854. 114-
116.;TabódyJ.: Munkács múltja és jelene Magyarország történetében.
Pest, 1861.; Lehoczky T.: Munkács város új monog-raphiája. Munkács, 1907.;
Sas A.: A munkácsi barokk. Magyar Figyelő I. (1933) 67-68.; Munkács
útmutatója. Beregszász, 1940.; Farkas L.: Erdős Kárpátok vidéke. Ungvár,
Munkács, Kőrösmező. Budapest, 1941.; Papp Gy.: A munkácsi egyházmegye
székeskáptalanjának statútumai. Ungvár, 1942.; R. Vozáry A.:
Munkács. Budapest, 1943.
Vár
Munkács vára összegyűjtött tervei. Összeállította Czigler Gy. H. n., é. n.
OMFK Ltsz.: 7204. (F. 70.); Kallós K.: A munkácsi vár és zárda képei. VU
IV. (1856) 367.; Balogh J.: Munkács-vár története. Munkács, 1890.; A
munkácsi várkápolna kincstára és felszerelése. Anno Domini 1682. január 30.
Közli: Thaly K. Történelmi Tár 1900. 323-328.; Jankovich J. M.:
Mukacevsky hrad (Palanok) a Mukacevo. Uzhorod, 1929. 52.; Kárászi M.: A
munkácsi vár története. Munkács,
1939.; Gerő 1955.413^118.;
П. Сова: Мукачевский замок. Ужгород, 1971.; (Szóvá, Р.: A munkácsi vár.
Uzsgorod, 1971.); Bobrovszky I.: Késő középkori és
reneszánsz szövőművészet Magyarországon. Magyarországi reneszánsz és
barokk. (Művészettörténeti tanulmányok) Szerk.: Galavics G. Budapest,
1975. 153-201.; SZU mjzk. 167.168.; VáradiSternberg J.: Munkács
kapitulációja 1849-ben. História IV. (1982/1.) 14-15.
R. k. templom
Lehoczky T.: A munkács-városi r. kath. templom. Munkács, 1875. Kézirat.
MOB törzs, OMFT Ltsz.: K-4353.; LehoczkyT.: Amunkácsi régi
oltárkredencről. AÉ U. F. XXXI. (1911) 261-263.; Sztehlo Ottó vázlatkönyve,
5. OMFK Ltsz.: 112.; Merényi 1955.; Genthon bibi.
Rákóczi-kastély
Lehoczky T.: Gróf Schönborn (hajdan Rákóczy) kastélya Munkácson. VU X.
(1863) 140.; Lehoczky III. 1882. 457-461, 458.; Szalatnai R.: A szlovenskói
barokk nyomában. Fórum IV. (1934) 14.; Genthon bibi.; SZU mjzk. 169. sz.
Bazilita kolostor
Kallós K.: A munkácsi vár és zárda képei. VU IV. (1856) 367.; Lehoczky III.
1882.; SZU mjzk. 174. sz. 167.
Városháza Merényi 1955.
NAGYBÉGÁNY
Lehoczky T.: Református templom Nagybégány-ban. Munkács, 1876.
Kézirat. A MOB törzs. OMFT Ltsz.: K-6109; Henszlmann I.: Évi jelentés…
AÉ XI. (1877) 2.; Lehoczky III. 1882.; Gerecze 1906. 190.; Gulácsy 1988.
52. szám
NAGYBEREG
Lehoczky T.: A nagyberegi ref. (hajdan r. k.) templom. Munkács, 1875.
Kézirat. MOB törzs. OMFT Ltsz.: K-6053; Lehoczky T.: Bereg megye
műemlékei. AÉ XII. (1878) 93.; Lehoczky
III. 1882. 75-87.; Gerecze 1906. 190.; Balogh 1935. 134.; Domanovszky
1936. 91.; Kováts 1942. 217, 218, 558.; Radocsay 1954. 180.; Agg-házy M.:
A barokk szobrászat Magyarországon. Budapest, 1959. I. 164, 252; II. 182.;
Genthon bibi.; Gulácsy 1988. 51. szám
NAGYBORZSOVA
Balogh 1935. 132.; Kováts 1942. 147, 558.; Genthon bibi.; Gulácsy 1988. 12.
szám
NAGYMUZSALY
Nagyszapy K.: Kismuzsaly egyetlen maradványának romjai. VU IV. (1856)
49.; Lehoczky T.: Muzsalyi rejtélyes üreg. VU IX. (1862) 23.; Rómer 1874.
127, 157.; Gerecze 1906. 140.; Lux 1939. 334.; Kováts 1942. 140, 227, 558.;
Csányi K.-Lux G.: Nagymuzsaly középkori templomai. T. XXIV. (1943) 227-
232.; Radocsay 1954. 183.; Garas K.: Magyarországi festészet a XVII.
században. Budapest, 1953.; Genthon bibi., Gulácsy 1988. 55. szám
NAGYSZŐLŐS Feljegyzések 398^182.
Vár
Osváth P.: A nagyszőlősi Kankóvár. VU IV. (1855) 3-5.; Lehoczky T.: A
kankóvári rejtett kincs. VU IX. (1862) 23-24.; Székely S.: A nagyszőlősi volt
Ugocsavár. Hazánk s a Külföld
IV. (1868) 39.; Szabó 1937. 419-436.
R. k. templom
Myskovszki V.: Nagyszőlős, római katolikus plébániatemplom
(Feljegyzések). Kassa, 1901.; Myskovszky V.: Néhány felsővidéki
műemlék. AÉ U. F. XXL (1901) 392.; Lux 1939. 333.; Radocsay D.:
Elfelejtett és elveszett középkori magyarországi táblaképek. Müv. Ért. I.
(1952) 98.; SZU mjzk. 175. sz. 177.;
A templom felvételi rajzai
Myskovszki Viktor vázlatfüzete XXXIV. OMFT
Ltsz.: 26, 2230-2242; Gerecze P.: Myskovszki Viktor hagyatékának leltára.
Budapest, 1913. Kézirat. OMFK Ltsz.: 296.
Ferences kolostor
Karácsonyi L: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig. 1.
Budapest, 1923., 384, 415, 468, 469, 471, 472, 498, 509.; Szabó 1937.; SZU
mjzk. 174. sz. 177.; Lőcsei G.: Templom a Kárpátok alján. Magyar Nemzet
LII. (1989. XII. 9., 16.) 4.
Perényi-kastély
Székely S.: A nagyszőlősi kastély. Hazánk s a külföld V. (1869) 16.; SZU
mjzk. 176. sz. 176.
NEGRÓC
Gerecze 1906. 497.; SZU mjzk. 219.; Vavrousek 132,133.
NEV1CKE
Topographische Beschreibung der Unger Ge-spanschraft. Ungarisches
Magazin IV. (1787) 326-327.; MLRG.: Rövid vázlat Ungh vármegyéről.
Regélő IV. (1836) 556.; Gerecze 1906. 961.; Dienes A.: Regélő romok. II.
Rozsnyó,
1940.; Ungvár és Ung vármegye 1940.; Ужгородский замок. Ужгород,
1971.; (Az ungvári vár. Uzsgorod, 1971. 1. n.)
ÓSÁNDORFALVA
Gerecze 1906. 501.; Zaloziecky 1926. 13, 35.; Balogh 1935. 67.; Pataky
1939. 27.; Pop 1971. 105-106.; Makusenko 1976. 55,59,66,70, 76,77, 93.
PADÓC
Gerecze 1906. 501.; A SZU mjzk. 1125. sz. PALÁGYKOMORÓC
Adalékok a tiszáninneni ev. ref. egyházkerület történetéhez. Kérdőpontokra
adott feleletekben a palágyi egyházközség. Palágykomoróc,
1898. Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei.
Levéltár. (Sárospatak); Foerk E.: A magyar építőművészet rövid története.
Kecskemét” 1929. 130.; Balogh 1935. 156.; Ungvár és Ung vármegye 1940.
190.; Genthon bibi.; SZU mjzk. 201.; Gulácsy 1988. 59. szám
PILIPEC SZU mjzk. 221. sz.
RADVÁNC
Ungvár és Ung vármegye 1940.; SZU mjzk. 165. sz. 165.
RIPINYE
Gerecze 1906. 501.; SM; SZU mjzk. 223. sz. ROSZTOKA
Gerecze 1906. 501.; Vavrousek 114.; SZU mjzk. 224. sz.
SALÁN K
Feljegyzések 47-68.; Gerecze 1906. 956.; Szabó 1937. 461-468.; Kováts
1942. 617.; Genthon bibi.; Gulácsy 1988. 62. szám
SÓSÚJFALU
SM; Zaloziecky 1926. 35.; Pop 1971. 80-82.; SZU mjzk. 181.
SZÁLDOBOS
Gerecze 1906. 502.; SM; Zaloziecky 1926. 13,31, 35,37,67,111,112.; Balogh
1935. 67.; Lux 1939.; Pataky 1939. 27.; Pop 1971. 100-103.; Maku-senko
1976. 55, 70, 80, 81, 88, 91.
SZEKLENCE
Gerecze 1906. 502.; SM; Balogh 1935. 67, 88.; Lux 1939. 332-334.;
Makusenko 1976. 55,59,60, 67,70,78,82,88,91.
SZENTMIKLÓS Feljegyzések 69-70.
Rákóczi-kastély
Gerecze 1906. 192.; Demkó K.: Felsőmagyarországi várak és várkastélyok a
XVI. században. HK XV. (1914) 635-636.; Takáts S.: Rajzok a török világból.
II. Budapest, 1915. 32-33, 53.;-: Beregszentmiklóson… Építészet III. (1943)
90.; Gerő 1955. 428.; H. Takács 1970. 239-240.; SZU mjzk. 183. sz. 194.
G. k. templom
Lchoczky T.: Telegdy Pál sírköve. SZ I. (1867) 279-280.; Eckhardt S.: Két
vitéz nemesúr Telegdy Pál és János levelezése a XVI. század végéről.
Budapest, 1944. 218.; Genthon bibi.
SZEREDNYE
Lehoczky T.: A szerednyei vár HK XII. (1911) 399-409.; Rappaport, G.: A
Kárpátalja középkori várai. AÉ 92. (1965) 63.; H. Takács 1970. 240.; SZU
mjzk. 195. sz.
SZŐLŐSGYULA Feljegyzések 81-87.
Ref. templom
Henszlmann 1864.146-147.; CzoborB.: Egyházi emlékek a történelmi
kiállításon. Budapest, 1898. 23.; Az iparművészet könyve II. Szerk.: Ráth Gy.
Budapest, 1905. 490.; Gerecze 1906. 955, 1186.; Kováts 1942. 224, 618.;
Babos I.: A szőlősgyulai református templom T XXIII. (1942) 161-162.;
Genthon bibi.; Gulácsy 1988. 67. szám
SZŐLŐSVÉGARDÓ Feljegyzések 88-96.
Ref. templom
Henszlmann I.: A magyarországi legújabb régészeti fölfedezések. VU XII.
(1866) 175.; x-y: Archaeológiai levelek AÉ VI. (1872) 75, 254.; Rómer 1874.
84-85.; Dénes T.: Árpád-házi Szent Erzsébet magyar ábrázolásainak
esztétikájához. Képzőművészet II. (1941) 84.; Balogh J.: Az erdélyi
renaissance I. Kolozsvár, 1943. 349.; Entz G.: XV-XVII. századi
bekarcolások falfestményeken. Műv. Ért. I. (1952) 131, 132.; Radocsay 1954.
223-224.; A magyarországi művészet története. I. Szerk.: Dercsényi D.-Zádor
A., Budapest, 1956. 198.; Genthon bibi.
SZŰRTE
Csorna J.-Csergheő K.: Szürtei síremlék. AÉ U. F. VII. (1887) 248-251.;
Csorna J.: Magyar sírkövek. Turul V. (1887) 186-187.; Gerecze 1906. 962.;
Kernei-Kronberger E.: Magyar középkorisírkövek. Budapest, 1939. 36.;
Ungvárés Ung vármegye 1940. 192.; SZU mjzk. 197. sz. 202.
TÉCSŐ
„Técső és vidéke” albuma. Máramarossziget, 1903.
Ref. templom
Haas M.: Über die Holzkirchen im Nordosten Ungarns. Mittheilungen dér
Kaiserliche Königli-che Central-Comission zűr Erforschung und Er-haltung
dér Baudenkmale IX. (1864) XI.; Miha-lik J.: Adalékok hazai ötvösségünk
történetéhez. AÉ U. F. XIII. (1893) 329-331.; Gerecze 1906. 502.; Kováts
1942. 618.; Mihalik S.: Szentpéteri József, Budapest, 1954. 123.; Genthon
bibi.; SZU mjzk. 200 sz. 198.; Gulácsy 1988. 68. szám Fazekas Gábor: Técső
gyülekezeti élete és vallásos szokásai, (in: szerk.: Fejős Z.-Küllős
I. Vallásosság és népi kultúra a határainkon túl II.) Budapest, 1990. 104-124.
Kossuth Lajos mellszobra
Ádám J.: A világ Kossuth-szobrai. Budapest,
1982. III/9. kép
T1SZABÖKÉNY Feljegyzések 116-143.
Ref. templom
Gerecze 1906. 953.; Genthon bibi.; Gulácsy 1988. 71. szám
TISZAÚJLAK Feljegyzések 288-316.
R. k. templom
Szabó 1937. 511-518.; SZU mjzk. 178. sz.
G. k. templom SM
UNGTARNÓC
Ungvár és Ung vármegye 1940. 193.; Kováts 1942.122,547.; Genthon bibi.;
Gulácsy 1988.78. szám
UNGVÁR
Zombory G.: Ungvár. VU VII. (1858) 568-570.; Mészáros K.: Ungvár
története a legrégibb időktől máig. Pest, 1861.; Komócsy L.: Ungvár. VU
XIV. (1867) 637, 639.; Hodinka A.: Adalékok az ungvári vár és tartománya és
Ungvár történetéhez. Ungvár, 1917., П. Сова: Прошлое Ужгорода,
Ужгород, 1937.; (Szóvá, Р.: Ungvár múltja. Uzsgorod, 1937.); Farkas L.:
Erdős Kárpátok vidéke. Ungvár, Munkács, Kőrösmező. Budapest, 1939.;
Ungvár és Ung vármegye 1940. 11, 44-51.; Szilágyi Ö.: Ungvári képeskönyv.
Rádióélet, 1939. I. 27. 8-14.; Nagybákay P.: Fazekas céhpecsétnyomók.
Ethnographia XXXIX. (1978)244-263.
Vár
Thallóczy L.: Adalékok a Drugeth család címeréhez. AÉ XIII. (1879) 184-
187.; Ungvár és Ung vármegye 1940. 12-44.; П. Сова: Ужгородский замок,
Ужгород, 1971.; (Szóvá, Р.: Az ungvári vár. Uzsgorod, 1971.)
Szabadtéri néprajzi múzeum <a selesztói templom) Gerecze 1906. 191.;
Balogh 1935. 67.; Doma-novszky 1936. 97.; Pataky 1939. 29.
G. k. székesegyház
Zombory G.: Az ungvári g. e. püspöki lak és főegyház. VU X. (1863) 173-
174.;—: Az ungvári székestemplom. VU XXIII. (1876) 268.
Egykori vármegyeháza SZU mjzk. 166. sz.
Zsinagóga Merényi 1955.
G. k. templom
(Pravoszláv templom) Kiss T.: Építészeti tanulmányút a visszacsatolt
Felvidéken. T XX. (1939)
Ref. templom
Az ungvári református egyházról. Dunamelléki Református Egyházkerület.
Ráday Gyűjtemény Levéltára (Budapest). Archívum Agentiale. A.
II. 2306,177-178.; Makai D.: Adalékok a tiszán-inneni ev. ref. egyházkerület
történetéhez. Kérdőpontokra adott feleletekben az ungvári egyházközségből.
Ungvár, 1898. Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos
Gyűjteményei. Levéltár. (Sárospatak); Komjáthy G.: Adalékok az ungvári ev.
ref. egyház történetéhez 110 éves templomának, és román stílben eszközölt
megújítása alkalmával. Ungvár, 1906.;Gulá-csy 1988. 78. szám
R. k. templom
Mihalik J.: Az ungvári úrmutató. AÉ U. F. XVII. (1897) 253-257.; Genthon
bibi.
UZSOK
Gerecze 1906. 964.; SM.; Zaloziecky 1926. 69, 73.; Balogh 1935. 67.; Pataky
1939. 27.; Maku-senko 1976. 54.
VÁRI
Vár
Lehoczky III. 1882. 778-788.; Sípos Zs.: Nagy-borzsova monográfiája.
Beregszász, 1910.; Král, J.: Borzava v. Podkarpatské Rusi. III.
Pozsony, 1932-1936.; Németh P.: Borsova határvármegye kialakulása.
Kisvárda, 1975.
Ref. templom
Lehoczky III. 1882. 778-788.; Genthon bibi.; Gulácsy 1988. 79. szám
VISK
Henszlmann 1864. 157.; Myskovszki V.: A viski református templom. VU
XIII. (1866) 100-101.; Wagner J.: A viski reform, templom. Egyházművészeti
Lap I. (1880) 296-303.; Peleskey S.: A viski ref. egyház története.
Beregszász, 1925.; Genthon bibi.; Gulácsy 1988. 80. szám
3. Rövidítések

Archaeologiai Értesítő Archaeologiai

AÉ Közlemények
AK Domanovszky Gy.: Magyarország
Domanovszky 1936. egyházi faépltészete I. Beregmegye.
Budapest, 1936.

Feljegyzések Ugocsa vármegye

községeiről, birtokosairól és
tisztviselőiről. I. А-Nagyszőlős.
Feljegyzések Komáromy András jegyzetei alapján
összeállította Péterffy J. Országos
Széchényi Könyvtár, Kézirattár. Quart.
Hung. 3175. II. N-V. Quart. Hung. 3769

Genthon I.: A magyarországi

műemlékek bibliográfiája. Kézirat.
Budapest, é. n. Országos Műemléki
Genthon bibi.
Felügyelőség Könyvtára. Ltsz.: 854-
1125
 Gerecze P.: A műemlékek helyrajzi
jegyzéke és irodalma. Magyarország
Gerecze 1906. Műemlékei 11. Szerk.: ForsterGy.
Budapest, 1906. (A Műemlékek
Országos Bizottságának Kiadványai 11.)

Gerő L.: Magyarországi várépítészet.

Budapest, 1955. Gulácsy L.: A
Gerő 1955. Gulácsy 1988.
kárpátontúli református egyház
templomainak albuma. Munkács, 1988.

Henszlmann I.: A Szathmári püspöki

megyének középkori építészeti
Henszlmann 1864.
régiségei. Archaeologiai Közlemények
IV. (1864)127-157.

Hadtörténeti Közlemények
HK
Magyar református templomok І—II.
Kováts 1942.
Szerk.: Kováts J. I. Budapest, 1942.

Lehoczky T.: Bereg vármegye

Lehoczky I—III. 1881-1882. monographiája І—III. Ungvár, 1881-
1882.

Lux G.: Építészeti tanulmányút a

visszacsatolt Felvidéken. TechnikaXX.
Lux 1939.
(1939)

П. И. Макушенко: Народное
деревянное зодчество Закарпатья.
Makusenko 1976. Москва, 1976.
(Makusenko Р.: Kárpátontúl népi
faépítészete. Moszkva, 1976.)

Merényi F.: Épületfajták

Magyarországon 1890-1918. (Tipológiai
Merényi 1955. adatgyűjtemény.) Kézirat. Budapest,
1955. Budapesti Műszaki Egyetem,
Könyvtár. Ltsz. 18.281 -18.284.
 Műemlékek Országos Bizottsága
iratanyaga Műemlékek Országos
Bizottsága törzslapja Művészettörténeti
Értesítő Országos Műemléki
Felügyelőség Könyvtára Országos
Műemléki Felügyelőség
MOB Iratok MOB Törzs Műv.
Tervtára Országos Széchényi Könyvtár
Ért. OMFK OMFT OSZKK Pataky
1939. Pop 1971. kézirattára Pataky M.: Rákóczi földje.
Budapest, 1939.
Поп. И. И. -ПопД. И. : В горах и
долинах Закарпатья. Ужгород, 1971.
(Pop, 1.1. - Pop, D. 1.: Kárpátontúl
hegyein és völgyein. Ungvár, 1971.)

Radocsay D.: A középkori

Radocsay 1954.
Magyarország falképei. Budapest, 1954

Rómer F.: Régi falképek

Rómer 1874.
Magyarországon. Budapest, 1874.

SchematismusMunkacsensis 1915.
SM
Ungvár. Századok
Sz Szabói.: Ugocsa megye. Budapest,
Szabó 1937. 1937.

Перечень памятников СССР.

SZU mjzk
(A Szovjetunió műemlékjegyzéke.)

H. Takács M.: Magyarországi udvarházak és kastélyok.

H. Takács 1970.
(XVI-XVII. század) Budapest, 1970.

T Technika

Ungvár és Ung
vármegye Ungvár és Ung vármegye. Vármegyei Szociográfiák 9-10.

1940. Szerk.: Csíkvári A. Budapest, 1940.

 Bohumil Vavrousek: Cirkevni památky na Podkarpatski
Vavrousek Rusi
(Bohumil Vavrousek: Egyházi emlékek Kárpátalján)

VU Vasárnapi Újság

Zaloziecky, W. R.: Gotische und baracké Holzkirchen

Zaloziecky inderKarpathenlánder. Wien, 1926.
1926. (Zaloziecky, W. R.: Gótikus és barokk fatemplomok a
Kárpátokban. Bécs, 1926.)
KÉPEK JEGYZÉKE
L. Szolyva. Tarsolylemez a X. századból (Magyar Nemzeti Múzeum (a
továbbiakban MNM) Középkori Osztály, Szelényi Károly felvétele)
II. Beregszász. Süvegcsúcs a X. századból (Magyar Nemzeti Múzeum
Középkori Osztály, Kónya Kálmán felvétele)
III. Borsova vármegye a X. század végén (Németh P., 1975. nyomán)
IV. Történeti megyék a mái Kárpátalja területén.
V. Kárpátalja területe az első, illetve a második világháború után
VI. Ung vármegye címere 1571-ből (Tagányi Károly: Magyarország
czimertára, 1880. alapján)
VII. Ung vármegye 1805-ben (Korabinsky, Matt-hias: Atlas Regni
Hungáriáé… XXXIX. tábla)
VIII. Bereg vármegye 1805-ben (Korabinsky i.
m. XL. tábla)
IX. Bereg vármegye címere 1836-ból (Tagányi i. m. alapján)
X. Ugocsa vármegye címere 1715-ből (Tagányi i. m. alapján)
XI. Ugocsa vármegye 1805-ben (Korabinsky i. m. LVII. tábla)
XII. Máramaros vármegye címere 1748-ból (Tagányi i. m. alapján)
XIII. Máramaros vármegye 1805-ben (Korabinsky i. m. LVIII. tábla)
XIV. Várak, várromok Kárpátalján
XV. A munkácsi vár kialakulása (Gerő L., 1953. alapján)
XVI. Középkori templomok Kárpátalján
XVII. Az 1904-ben lebontott munkácsi plébánia-templom (Lehoczky T.
ceruzarajza, OMF Tervtár)
XVIII. Kastélyok Kárpátalján
XIX. Fatemplomok Kárpátalján, a különféle típusok elterjedése
XX. Az újkori építészet jellegzetes kárpátaljai épületei
XXI. Az ungvári görög katolikus püspöki palota és főszékesegyház az
1878-as átalakítás előtt (Myskovszki V. rajza alapján, Vasárnapi Újság, 1863.)
XXII. A munkácsi Szent Mihály-kápolna neogótikus oltárának terve (OMF
Tervtár)
1. Ungvár. A vár Ung megye címerével a század-fordulón (Roskovics Ignác
akvarellje, MNM Történeti Képcsarnok)
2. Ungvár 1635-ből származó városcímere
3. Ungvár. A történeti belváros átnézeti térképe
4. Ungvár. A vár XVIII. századi alaprajza (OMF Fotótár)
5. Ungvár. A vár mai alaprajza. (A Ívovi műemléki hivatal felmérése
nyomán)
6. Ungvár. A vár külső kapuja e század elején (OMF Fotótár)
7. Ungvár. A vár és a palota északkelet felől ma (Tahin Gy. felvétele)
8. Ungvár. A vár északkeleti oldala az I. világháború táján (OMF Fotótár)
9. Ungvár. A palota délnyugat felől ma (Tahin Gy. felvétele)
10. Ungvár. A vár nyugati bástyája a helyreállítás előtt (OMF Fotótár)
11. Ungvár. A helyreállított nyugati bástya (Deschmann A. felvétele)
12. Ungvár. A várkastély déli homlokzata a vártemplom maradványaival
(Deák Z. felvétele)
13. Ungvár. Öntöttvas szobor-kályha a várkertben: Pihenő Hermész
(Deschmann A. felvétele)
14. Ungvár. Heraklész a lernai hidrával (Öntöttvas, W. Kinne műve, 1849.,
Deschmann A. felvétele)
15. Ungvár. A falumúzeum főutcája (Deák Z. felvétele)
16. Ungvár. A szabadtéri néprajzi múzeum helyszínrajza.
17. A viski magyar porta (10)
18. Lakóház Rákosról (3)
19. Fatemplom Selesztóról (19)
20. A dolhai parasztház (5)
21. Boronafalas hucul ház (15) (Deschmann A. felvételei)
22. Ungvár. A püspöki palota és a székesegyház alaprajza (A Szovjetunió
műemlékjegyzéke alapján)
23. Ungvár. A székesegyház főhomlokzata (Deschmann A. felvétele)
24. Ungvár. A templombelső az ikonosztáz felé (Szelényi K. felvétele)
25. Ungvár. A székesegyház szentélye (Szelényi K. felvétele)
26. Ungvár. A püspöki palota északi homlokzata (Deschmann A. felvétele)
27. Ungvár. Városkép a századfordulón a görög katolikus püspöki
együttesről és a vármegyeháza (Roskovics Ignác akvarellje, MNM
Történeti Képcsarnok)
28. Ungvár. A püspöki palota nyugati homlokzata (Deschmann A. felvétele)
29. Ungvár. A megyeháza a református templommal (Lám Sándor
akvarellje 1862-ből, MNM Történeti Képcsarnok)
30. Ungvár. A megyeháza földszinti alaprajza (A Szovjetunió
műemlékjegyzéke alapján)
31. Ungvár pecsétnyomója 1635-ből (Magyar Nemzeti Múzeum Újkori
Osztály)
32. Ungvár. A takács céh 1701-es pecsétnyomója (Magyar Nemzeti
Múzeum Újkori Osztály)
33. Ungvár. A fazekas céh pecsétnyomója 1686-ból (Debrecen, Déri
Múzeum)
34. Ungvár. Az egykori zsinagóga, ma hangversenyterem (Tóth Cs.
felvétele)
35. Ungvár. A pravoszláv templom (OMF Fotótár)
36. Ungvár. A katolikus templom főhomlokzata (Szelényi K. felvétele)
37. Ungvár. A református templom tornya (Deschmann A. felvétele)
38. Gerény. R. k. templom. Utolsó vacsora
39. Gerény. R. k. templom. Királyok imádása
40. Gerény. R. k. templom. Kálvária
41. Gerény. A rotunda belseje a diadalív felől (Tahin Gy. felvételei)
42. Gerény. A templom délkelet felől (Deschmann A. felvétele)
43. Gerény. A templom alaprajza és hosszmetszete az 1890-es években
(OMF Tervtár)
44. Gerény. R. k. templom. A főapszis és a déli fülke freskói.
45. Gerény. R. k. templom. Az Angyali üdvözlet, a Köpenyes Madonna és a
Kálvária a diadalíven.
46. Gerény. R. k. templom. Az északkeleti és a keleti fülke felének freskói.
47. Gerény. R. k. templom. A délkeleti és a keleti fülke felének freskói.
(Fluszka J. temperamásolatai 1900-ból. OMFTervtár)
48. Radvánc. A kastély alaprajza (A Szovjetunió műemlékjegyzéke alapján)
49. Radvánc. A kastély főhomlokzata (Deschmann A. felvétele)
50. A szürtei r. k. templom alaprajza (A Szovjetunió műemlékjegyzéke
alapján)
51. Szűrte. A Szürthey család egyik tagjának
XV. századi sírköve (Deschmann A. felvétele)
52. Palágykomoróc. A templom alaprajza (A Szovjetunió műemlékjegyzéke
alapján)
53. Palágykomoróc. A református templom délnyugat felől (Tahin Gy.
felvétele)
54. Palágykomoróc. A déli homlokzat rajza 1892-ből (OMFTervtár)
55. Császlóc. A r. k. templom déli homlokzata (Tahin Gy. felvétele)
56. Császlóc. A r. k. templom alaprajza (A Szovjetunió műemlékjegyzéke
alapján)
57. Bátfa. A református templom alaprajza (Deschmann A. felmérése)
58. Bátfa. A református templom főhomlokzata (Szelényi K. felvétele)
59. Bátfa. A református templom szentélye (Szelényi K. felvétele)
60. Ungtarnóc. A református templom alaprajza (Deschmann A. felmérése)
61. Ungtarnóc. A református templom északkelet felől (Szelényi K.
felvétele)
62. Szerednye. A vár alaprajza és a belső sáncrendszer (Rappaport, P. A.
nyomán)
63. Szerednye. A vár romjai délkelet felől (Deschmann A. felvétele)
64. Nevicke. A vár alaprajza a védelmi rendszerrel (Rappaport, P. A.
nyomán)
65. Nevicke. A várudvar a palotaszárnyakkal (Deschmann A. felvétele)
66. Nevicke. A vár dél felől (Tahin Gy. felvétele)
67. Nevicke. A belső várudvar a lakótoronnyal (Deschmann A. felvétele)
68. Csernoholova. A fatemplom délkelet felől (Deschmann A. felvétele)
69. Csernoholova. Templombelső az ikonosztáz felé (Deschmann A.
felvétele)
70. Csernoholova. A templom tornáca és a harangláb (Deschmann A.
felvétele)
71. Sóslak. A fatemplom délnyugat felől (Deschmann A. felvétele)
72. Csontos-Kosztrina. A templom hosszmetszete és alaprajza (Zaloziecky,
W. R. alapján)
73. Csontos-Kosztrina. A fatemplom északkelet felől (Deschmann A.
felvétele)
74. A Csontos-kosztrinai templom déli homlokzata (Deschmann A.
felvétele)
75. Uzsok. A templom ikonosztáza (képfala) (Deschmann A. felvétele)
76. Az uzsoki templom északi homlokzata (Deschmann A. felvétele)
77. Munkács. A vár nyugat felől egy XIX. századi vízfestményen (MNM
Történeti Képcsarnok)
78. Munkács. A belváros átnézeti térképe
79. Munkács város régi címerének rajza az 1376-ból származó
kiváltságlevél alapján
80. Munkács város későbbi, 1844-től használt, szintén Szent Márton
püspököt ábrázoló címere
81. Munkácsi táj (Wágner F. vízfestménye, MNM Történeti Képcsarnok)
82. Munkács. A vár alaprajzi vázlata
83. Munkács. A várról készült metszet a XVI. századból (Heinrich
Insingerus munkája, MNM Történeti Képcsarnok)
84. Munkács. A vár látképe dél felől (Lám Sándor akvarellje, 1862. MNM
Történeti Képcsarnok)
85. Munkács. Metszet az erődítményről és az alatta elterülő várpalánkról
(Gian Giacomo de Rossi munkája a XVII. századból, MNM Történeti
Képcsarnok)
86. Munkács. A felső vár körbástyái a bejárattal, helyreállítás alatt (1989.,
Deschmann A. felvétele)
87. Munkács. A felső vár árkádos udvarának részlete (Deschmann A.
felvétele)
88. Munkács. A vár látképe kelet felől a milleni-umi emlékművel (Paur
Géza akvarellje, 1900-as évek eleje, részlet, MNM Történeti Képcsarnok)
89. Munkács. A Szent Mihály-kápolna és az eklektikus plébániatemplom
helyszínrajza (OMF Tervtár)
90. Munkács. A plébániatemplom (Deschmann A. felvétele)
91. Munkács. A Szent Mihály-kápolna déli homlokzata (Deschmann A.
felvétele)
92. Munkács. Részlet a kápolna belső teréből (Deschmann A. felvétele)
93. Munkács. A város főutcája az egykori r. k. templommal (Lám Sándor
akvarellje, 1862. MNM Történeti Képcsarnok)
94. Munkács. A Szent Mihály-kápolna alaprajza (Vrbata József és
Komáromi István felmérése, OMF Tervtár)
95. Munkács. A Szent Márton-plébániatemplom építési periódusai
96. Munkács. A kastély főbejárata (Deschmann A. felvétele)
97. Munkács. A Rákóczi-kastély földszinti alaprajza (A Szovjetunió
műemlékjegyzéke alapján)
98. Munkács. A Rákóczi-kastély és udvara a XVIII. század első felében
(Közli: Lehoczky Tivadar. 1882.)
99. Munkács. Reneszánsz ablak az északnyugati szárnyon (Deschmann A.
felvétele)
100. Munkács. A kastély főhomlokzata a timpa-nonos főkapuval (Tahin Gy.
felvétele)
101. Munkács. A Vazul-rendű Szent Miklós kolostoregyüttes helyszínrajza
(A Szovjetunió műemlékjegyzéke alapján)
102. Munkács. A csernekhegyi bazilita kolostor (Lám Sándor akvarellje,
1862. (MNM Történeti Képcsarnok)
103. Munkács. A kolostor északi homlokzata (Deschmann A. felvétele)
104. Munkács. A kolostortemplom alaprajza (A Szovjetunió
műemlékjegyzéke alapján)
105. Munkács. A templom ikonosztáza (képfala) (Szelényi K. felvétele)
106. Munkács. A városháza főhomlokzata (Szelényi K. felvétele)
107. Munkács. A podheringi csata emlékműve (Szelényi K. felvétele)
108. Szentmiklós. A várkastély földszinti alaprajza (A Szovjetunió
műemlékjegyzéke alapján)
109. Szentmiklós. A várkastély északnyugat felől (OMF Fotótár)
110. Szentmiklós. A várkastély keleti homlokzata (Szelényi K. felvétele)
111. Szentmiklós. A kastély reneszánsz kerete-lésű ablaka (Deschmann A.
felvétele)
112. Szentmiklós. A kastély reneszánsz kerete-lésű ablaka (Deschmann A.
felvétele)
113. Szentmiklós. A görög katolikus templom (1990. évi állapot, Szelényi
K. felvétele)
114. Beregvár. A kastély a XIX. század végén (Paur Géza akvarellje,
részlet, MNM Történeti Képcsarnok)
115. Beregvár. A kastély a XX. század végén (Tahin Gy. felvétele)
116. Beregvár. A kastély a XX. század végén (Tahin Gy. felvétele)
117. A rendbe hozott holubinai zsidó temető (Szelényi K. felvétele)
118. Beregkisfalud. Zsidó temető (Szelényi K. felvétele)
119. Kismuzsaly. A templomrom délkelet felől (OMF Fotótár)
120. Beregszász átnézeti térképe
121. Beregszász. A város címere
122. Beregszász. A plébániatemplom és az elbontott Szent Mihály
arkangyal-kápolna alaprajzai (Tischler Albin nyomán, Deschmann A. 1982.)
123. Beregszász. Az 1844-es helyreállítás előtti állapot (Myskovszki Viktor
másolata a sekrestyében lévő rajzról, 1900. OMF Tervtár)
124. Beregszász. A plébániatemplom romjai 1836-ban (Tischler Albin rajza.
OMF Tervtár)
125. Beregszász. A déli kapuzat (Deschmann A. felvétele)
126. Beregszász. A főhomlokzat (Deschmann A. felvétele)
127. Beregszász. Myskovszki Viktor felmérése a főhomlokzatról (OMF
Tervtár)
128. Beregszász. Myskovszki Viktor 1900-ban készült alaprajzi felmérése a
plébániatemplomról (OMF Tervtár)
129. Beregszász. Myskovszki Viktor felmérése a déli homlokzatról (OMF
Tervtár)
130. Beregszász. A templombelső a szentély felé (Tahin Gy. felvétele)
131. Beregszász. Gótikus ablak a déli homlokzaton (Deschmann A.
felvétele)
132. Beregszász. A nyugati kapu (Deschmann A. felvétele)
133. Beregszász. Évszámos felirat a Bethlen-Rá-kóczi-kastélyról
134. Beregszász. A kastélyegyüttes helyszínrajza (A Szovjetunió
műemlékjegyzéke alapján)
135. Beregszász. A kastély udvari homlokzatának középrésze (Deschmann
A. felvétele)
136. Beregszász. A kastély alaprajza (A Szovjetunió műemlékjegyzéke
alapján)
137. Beregszász. Az egykori megyeháza (Tahin Gy. felvétele)
138. Beregszász. Az egykori törvényszék (Tahin Gy. felvétele)
139. Beregszász. Az egykori kaszinó, ma Arany Páva étterem (Tahin Gy.
felvétele)
140. Beregszász. Az egykori zsidó rituális fürdő főhomlokzata (Szelényi K.
felvétele)
141. Beregszász. A református templom (Szelényi K. felvétele)
142. Beregardó. A református templom déli homlokzata (Szelényi K.
felvétele)
143. Beregardó. A református templom alaprajza (Deschmann A. felmérése)
144. Beregsom. A református templom középkori eredetű tornya (Szelényi
K. felvétele)
145. Beregsom. Kopjafa a templomkertben (Szelényi K. felvétele)
146. Hetyen. Aszószék hangvetője (Deschmann A. felvétele)
147. Hetven. A református templom a harangtoronnyal (Tahin Gy. felvétele)
148. Mezőkaszony. A mezőváros pecsétjének lenyomata
149. Mezőkaszony. A református templom középkori eredetű tornya
(Szelényi K. felvétele)
150. Mezőkaszony. Templombelső az orgonakarzat felé (Deschmann A.
felvétele)
151. Mezőkaszony. A református templom alaprajza (Deschmann A.
felmérése)
152. Mezőkaszony. Bocskai István fedeles serlege (Lehoczky T., 1914.
nyomán)
153. Nagybégány. A református templom délkelet felől (Szelényi K.
felvétele)
154. Nagybégány. A református templom alaprajza (Deschmann A.
felvétele)
155. Nagybégány. A református templom nyugati bejárata (Szelényi K.
felvétele)
156. Nagybégány. A református templom szentélye és diadalíve (Szelényi
K. felvétele)
157. Beregdéda. A református templom nyugati kapuja (Szelényi K.
felvétele)
158. Beregdéda. Református templom (Virányi Béla rajza, 1903. OMF
Tervtár)
159. Beregdéda. A templom alaprajza (Sztehlo Ottó felmérése alapján, 1900
körül. OMF Tervtár)
160. Vári. A református templom alaprajza (Deschmann A. felmérése)
161. Vári. Toronysisak a felújítás előtt (Deschmann A. felvétele)
162. Vári. A templom délnyugat felől (Tahin Gy. felvétele)
163. Vári. A borzsovai földvár helyszínrajza (közli: Németh P., 1975. 12.)
164. Badaló. Petőfi Sándor emléktáblája (Deschmann A. felvétele)
165. Badaló. A templom tornya (Deschmann A. felvétele)
166. Nagyborzsova. Részlet a református templom déli homlokzatáról
(Deschmann A. felvétele)
167. Nagymuzsaly. Gótikus ablak a hajón (Deschmann A. felvétele)
168. Nagymuzsaly. A templom és harangtornya, (1940-es évek, OMF
Tervtár)
169. Nagymuzsaly. A templom alaprajza és déli homlokzata (Szőnyi László
1942-es felmérése alapján, OMF Tervtár)
170. Nagymuzsaly. A templom nyugati homlokzata (OMF Tervtár)
171. Nagymuzsaly. A szentélyboltozat (Deschmann A. felvétele)
172. Kismuzsaly. A nyugati kapu (OMF Fotótár)
173. Kismuzsaly. A templomrom nyugati homlokzata, diadalíve és alaprajza
(Dénesi Ödön 1942-es rajza alapján, OMF Tervtár)
174. Kismuzsaly. A szentély a diadalívvel (OMF Fotótár)
175. Bene. A falupecsét 1809-ből származó lenyomata
176. Bene. A templom délkelet felől (1940 körül, OMF Fotótár)
177. Bene. A templom déli homlokzata és alaprajza (Sztehlo Ottó felmérése
|1906| szerint, OMF Tervtár)
178. Csetfalva. Részlet a szentély kazettás mennyezetéből (Deschmann A.
felvétele)
179. Csetfalva. A hajó kazettája (Tahin Gy. felvétele)
180. Csetfalva. A hajó kazettája (Tahin Gy. felvétele)
181. Csetfalva. A templom délkelet felől (Deák Z. felvétele)
182. Nagybereg. A mezőváros 1794-es pecsétjének lenyomata
183. Nagybereg. A református templom déli homlokzata (Lehoczky T. rajza,
1875., OMF Tervtár)
184. Nagybereg. Templombelső a szentély felől (Tahin Gy. felvétele)
185. Nagybereg. A szentélyboltozat (Tahin Gy. felvétele)
186. Nagybereg. Részlet a szentélyboltozatból (Deschmann A. felvétele)
187. Nagybereg. A templom a szentély felől (Deschmann A. felvétele)
188. Kovászó. A várrom alaprajza (Rappaport, P. A. alapján)
189. Kovászó. A várrom (Tahin Gy. felvétele)
190. Kígyós. A református templom alaprajza (Deschmann A. felmérése)
191. Kígyós. A szentély (Deschmann A. felvétele)
192. Makkosjánosi. A templom délkelet felől (Deschmann A. felvétele)
193. Makkosjánosi. A református templom alaprajza (Deschmann A.
felmérése)
194. Nagyszőlős. A templom délnyugat felől 1900-ban (Myskovszki Viktor
rajza, OMF Tervtár)
195. Nagyszőlős. A város címere (1908)
196. Nagyszőlős belterülete az 1872-1884-es katonai térkép alapján
(Hadtörténeti Intézet Térképtára)
197. Nagyszőlős. Ugocsa vár (Deschmann A. felvétele)
198. Nagyszőlős. Ugocsa vár és az egykori ferences kolostor romjainak
alaprajza (OMF Tervtár, Sztehlo Ottó felmérése alapján, 1900.)
199. Nagyszőlős. A templom délkelet felől а II. világháború körül (OMF
Fotótár)
200. Nagyszőlős. A templom alaprajza (A Szovjetunió műemlékjegyzéke
alapján)
201. Nagyszőlős. A szentélyrekesztő maradványai (Myskovszki Viktor
rajza, 1900. OMF Tervtár
202. Nagyszőlős. A szentségtartófülke (Szelényi K. felvétele)
203. Nagyszőlős. Papi ülőfülke és pasztofórium (Myskovszki Viktor rajza,
1900. OMF Tervtár)
204. Nagyszőlős. Az r. k. templom belseje (1990 tavaszi állapot, Szelényi
K. felvétele)
205. Nagyszőlős. A kolostoregyüttes alaprajza (A Szovjetunió
műemlékjegyzéke alapján)
206. Nagyszőlős. A hajóba nyíló déli kapu (Deschmann A. felvétele)
207. Nagyszőlős. A kolostor főhomlokzata (Szelényi K. felvétele)
208. Nagyszőlős. A Perényi-kastély földszinti alaprajza (A Szovjetunió
műemlékjegyzéke alapján)
209. Nagyszőlős. Révész Imre akvarellje a Peré-nyi-kastélyról (MNM
Történeti Képcsarnok)
210. Nagyszőlős. A Perényi-kastély főhomlokzata ma (Deschmann A.
felvétele)
211. Nagyszőlős. A Perényi-kastély középrésze (Deschmann A. felvétele)
212. Szőlősvégardó. Az elbontott templom déli homlokzata és metszete
(Sztehlo Ottó, 1911. OMF Tervtár)
213. Szőlősvégardó. Templombelső a szentéllyel (Schulcz Ferenc
ceruzarajza, 1860. MNM Történeti Képcsarnok)
214. Tiszaújlak. A Szent Ilona-templom alaprajza (A Szovjetunió
műemlékjegyzéke alapján)
215. Tiszaújlak. A Szent Ilona-templom főhomlokzata (Szelényi K.
felvétele)
216. Tiszaújlak. A görög katolikus templom főhomlokzata (Deschmann A.
felvétele)
217. Tiszaújlak. A Rákóczi-emlékoszlop (Deschmann A. felvétele)
218. Tiszabökény. A református templom alaprajza (Deschmann A.
felmérése
219. Tiszabökény. A református templom délnyugat felől (Deschmann A.
felvétele)
220. Csepe. A református templom délnyugat felől (Tahin Gy. felvétele)
221. A csepei templom gótikus szentélye (Deschmann A. felvétele)
222. A csepei templom nyugati kapuja (Deschmann A. felvétele)
223. A csepei harangtorony mellett álló Foga-rasi-emlékoszlop (Deschmann
A. felvétele)
224. Akii. A templom szentélye (Tahin Gy. felvétele)
225. Akii. A református templom alaprajza (Ko-váts I. 1942. alapján)
226. Szőlősgyula. A templom gótikus kapui (OMF Tervtár)
227. Szőlősgyula. A templom gótikus ablakai (OMF Tervtár)
228. Szőlősgyula. A templom keresztmetszete a szentély felé (OMF
Tervtár)
229. Szőlősgyula. A református templom alaprajza (OMF Tervtár)
230. Szőlősgyula. A barokk szószék a középkori diadalíven (Deschmann A.
felvétele)
231. A szőlősgyulai református templom szentélye (Tahin Gy. felvétele)
232. Szőlősgyula. A templombelső a szentély felől (Deschmann A.
felvétele)
233. Feketeardó. Az r. k. templom déli homlokzata (Lehoczky T. 1863.
alapján, Vasárnapi Újság, 1863.)
234. Feketeardó. A szentély gótikus ablaka a déli falban (Lehoczky T.
ceruzarajza, OMF Tervtár)
235. Feketeardó. Azr. k. templom északkeletről (Szelényi K. felvétele)
236. Feketeardó. Az r. k. templom alaprajza (Vajnai Bálint felmérése
alapján, 1901. OMF Tervtár)
237. Királyháza. A vár alaprajza (A Szovjetunió műemlékjegyzéke alapján)
238. Királyháza. A várrom a Vasárnapi Újságból (1862)
239. Királyháza. Nyalábvár maradványai (Tahin Gy. felvétele)
240. Salánk. A református templom tornya (Deschmann A. felvétele)
241. Huszt régi címere (1701)
242. Huszt újabb kori mezővárosi címere
243. Huszt. A vár és a város a XIX. század közepén (Vasárnapi Újság,
1862.)
244. Huszt belterülete az 1872-81-es katonai térkép és az 1943-as
térképvázlat alapján (Hadtörténeti Intézet Térképtára)
245. Huszt. A várrom részlete (Tahin Gy. felvétele)
246. A huszti vár alaprajza (A bécsi 1713-as felmérésről másolta Várnai
Dezső 1939-ben, OMF Tervtár)
247. Huszt. A vár látképe a XIX-XX. század fordulóján (Paur Géza
vízfestménye, MNM Történeti Képcsarnok)
248. Huszt várának kapuzata, 1577. (Rajz 1724-ből, Bécs, Kriegsarchiv,
Balogh lolán 1985 után)
249. Huszt. A vár romjai északnyugat felől (Archív felvétel az OMF
Fotótárából)
250. Huszt. A város főutcája a római katolikus templommal és a várheggyel
(OMF Fotótár, 1940-es évek eleje)
251. Huszt. A várhegy és a város látképe, előtérben a Tiszával (Lám Sándor
akvarellje, 1862. (MNM Történeti Képcsarnok)
252. Huszt. A református és a katolikus templom (Lám Sándor akvarellje,
1862. MNM Történeti Képcsarnok)
253. Huszt. A református erődtemplom (Lám Sándor akvarellje, 1862.
MNM Történeti Képcsarnok)
254. Huszt. A református templom alaprajza (OMF Tervtár)
255. Huszt. A szentélyboltozat záróköve (Szelényi K. felvétele)
256. Huszt. Falfestmények a szentély déli falán (Sztehlo Ottó ceruzarajza
nyomán, 1888.)
257. Huszt. Templombelső a hajó felé (Szelényi K. felvétele)
258. Huszt. Református templom, Bethlen István kelyhe (Szelényi K.
felvétele)
259. Huszt. A templom délkeletről (Tahin Gy. felvétele)
260. Visk koronaváros címere 1701-ből
261. Visk. A templombelső kelet felé (Tahin Gy. felvétele)
262. Visk. A templomhajó festett famennyezete nyugat felé (Tahin Gy.
felvétele)
263. Visk. Református templom és harangtorony (Myskovszki Viktor rajza,
(Vasárnapi Újság, 1866.)
264. Visk. A református templom alaprajza (Ráday Gyűjtemény, Budapest)
265. Visk. A szentély délkeleti ablakai (Desch-mann A. felvétele)
266. Visk. A nyugati kapuzat (Deschmann A. felvétele)
267. Visk. A templombelső a szószékkel és az orgonával (Deschmann A.
felvétele)
268. Visk. A templom a harangtoronnyal (Deschmann A. felvétele)
269. Visk. A templomhajó festett famennyezete 1789-ből, részlet
(Deschmann A. felvétele)
270. Visk. Gótikus oszlopfő a szentélyből (Deschmann A. felvétele)
271. Száldobos. A templom hosszmetszete és alaprajza (Zaloziecky, W. R.,
1926. alapján)
272. Száldobos. A templom kelet felől 1940 körül (OMF Fotótár)
273. Száldobos. A templom délnyugat felől 1940 körül (OMF Fotótár)
274. Száldobos. A görög katolikus templom tornáca és a harangtorony 1940
körül (OMF Fotótár)
275. Száldobos. A templom keresztmetszete (Zaloziecky, W. R., 1926.
alapján)
276. A mihálkai görög katolikus templom harangtornya (Zaloziecky, W. R.,
1926. alapján)
277. Mihálka. A templom délkelet felől (Zaloziecky, W. R., 1926. alapján)
278. A mihálkai templom hosszmetszete és alaprajza (A Szovjetunió
műemlékjegyzéke alapján)
279. Mihálka. A templom keresztmetszete (A Szovjetunió
műemlékjegyzéke alapján)
280. A szekleneei templom délnyugat felől (Deschmann A. felvétele)
281. A szekleneei harangtorony és a templom nyugat felől (Deschmann A.
felvétele)
282. A szekleneei templom hosszmetszete és alaprajza (Makusenko, P. I.,
1976. nyomán)
283. A szekleneei görög katolikus templom harangtornya (Makusenko, P. I.,
1976. nyomán)
284. Ósándorfalva. A templom alaprajza (Makusenko, P. I., 1976. nyomán)
285. Az ósándorfalvi templom a tájban (Deák Z. felvétele)
286. Ósándorfalva. A templom hosszmetszete (Makusenko, P. I., 1976.
nyomán)
287. Az ósándorfalvi templom keresztmetszete az előtéren keresztül
(Makusenko, P. I., 1976. nyomán)
288. A husztsófalvi templom nyugati homlokzatának részlete: a zárttornác
és a galéria (Makusenko, P. I., 1976. nyomán)
289. Husztsófalva. A templom kelet felől (Deák Z. felvétele)
290. A husztsófalvi templom nyugati része és a harangtorony (Vavrousek,
B. nyomán)
291. Dolha. A kaputorony (Tahin Gy. felvétele)
292. A dolhai várkastély földszinti alaprajza (A Szovjetunió
műemlékjegyzéke alapján)
293. A padóci fatemplom és harangtorony (Deák Z. felvétele)
294. Técső koronaváros címere (1701)
295. Técső. A református templom dél felől (Tahin Gy. felvétele)
296. Técső. A város főtere a református templommal (Lám Sándor
akvarellje, 1862. MNM Történeti Képcsarnok)
297. Técső. A famennyezet részlete (Deschmann A. felvétele)
298. Técső. A református templom belseje a középkori szentély felé
(Deschmann A. felvétele)
299. Técső. A református templom alaprajza (A Szovjetunió
műemlékjegyzéke alapján)
300-301. Técső. A feliratos és a pelikános kazetta (Deschmann A. felvétele)
302. Técső. Évszámos kazetta a református templomból (Deschmann A.
felvétele)
303. Técső. Hollósi Simon műteremháza (Deschmann A. felvétele)
304. Técső. Kossuth Lajos mellszobra, 1896. (Deschmann A. felvétele)
305. Az alsóneresznicei templom nyugatról (Szelényi K. felvétele)
306. Az alsóneresznicei templom ikonosztáza (Szelényi K. felvétele)
307. Alsóapsa. A templom dél felől (Szelényi K. felvétele)
308. Középapsa. A felsőapsai templom előcsarnokának falképei (Szelényi
K. felvétele)
309. Középapsa. A felsőapsai templom délkelet felől (Szelényi K. felvétele)
310. Középapsa. Az alsóapsai templom délnyugat felől (Szelényi K.
felvétele)
311-312. Kőrösmező. A „Sztrukovszka” templom keresztmetszete és
alaprajza (Zaloziecky, W. R., 1926. nyomán)
313. Kőrösmező. A „Sztrukovszka” templom (Vavrousek, B. nyomán)
314. Kőrösmező. A „Sztrukovszka” templom harangtornyának alaprajza és
metszete (Makusen-ko, P. I. nyomán)
315. Kőrösmező. A görög katolikus „Plitovate” templom alaprajza
(Zaloziecky, W. R., 1926. nyomán)
316. Kőrösmező. A „Plitovate” templom déli homlokzata (OMF Fotótár)
317. Kőrösmező. A „Plitovate” templom iko-nosztáza 1940 körül (OMF
Fotótár)
318. A negróci templom dél felől (Vavrousek, B. nyomán)
319. A ripinyei templom nyugat felől (Szelényi K. felvétele)
320. Toronya. A templom északkeletről (Szelényi K. felvétele)
321. A bukóéi templom (Szelényi K. felvétele)
322. A bukóéi görög katolikus templom kapuja és alaprajza (Makusenko, P.
I., 1976. nyomán)
323. Az iszkai templom és harangtorony (Szelényi K. felvétele)
324. Az iszkai templom alaprajza (Makusenko, P. I., 1976. nyomán)
325. Az iszkai harangtorony alaprajza és metszete (Makusenko, P. I., 1976.
nyomán)
326. A padóci templom délkelet felől (Deák Z. felvétele)
327. Pilipec. A templom nyugatról (Deák Z. felvétele)
328. A rosztokai templom (Szelényi K. felvétele)