TOLNAI VILÁGLAPJA i
Felrezzenek. Elém töltik a kártyákat.
Most én adom a bankot. Kiveszem a pénzt és
magam elé teszem. Azután leosztom a lapo-
kat, úgy ahogy az előbb láttam. Eleinte
nehezen megy. Nem tudom hamarjában,
mennyim van. A lány scgit. A következő
tartja a bankot. Már nem gondolkozom.
Négyszer egymásután nyerek. Százasok
vannak már előttem. Belül remeg minden
Idegem. A lány már egészen közel ül hozzám.
Kigyúlt és érzem, hogy tüzel az egész teste
a Játék izgalmában. Adom tovább a bankot.
És nyerek. Lassan elcsöndesedik körülöttem
a beszélgetés. Már csodálkozva figyelik a
szerencsémet. Kis tétekben játszanak, oly-
kor valamit vesztek, de azután megint
nyerek, nyerek szakadatlanul.
Most már egészen gépiesen osztom a
lapokat. Mialatt kevernek, megszámolom a
pénzt. Több mint négyezer pengő fekszik
előttem. Hátradűlök a széken és mosolygok.
Az asztal alatt hozzáér a lábam a lány lábá-
hoz. Nem húzza el. Figyeli a kártyákat és
arca lassan nekipirul. Nézem. A pénzen
kérésziül furcsa fátyol ereszkedik elém. Mit
fog szólni anyám, ha meglátja ezt a sok
pénzt ? Elköltözünk a lakásból és Budára
megyünk lakni. Cselédet veszünk. Nem, csak
bejárónét. Az gazdaságosabb. A bankból
kérek szabadságot és elutazom pár hétre
valahová. Aztán ha visszajöttem, felkeresem
oit a lányt. Egyedül lesz otthon. Pongyolá-
ban. Leülünk a kandalló elé és teázunk.
Négyezer pengő. Soha életemben nem láttáin
még együtt ennyi pénzt. Most felkelek és . . .
Nem. Még egy utolsó osztást. Körülnézek.
Alig van tét. Pár száz pengő. Már nyúlok a
kártya után, amikor megszólal mögöttem
egy hang.
— Taitom a bankot.
Megfordulok. Az előbbi monoklis fiatal-
ember. Nyugodtan mosolyog. Tárcája a
kezében. Százpengősök látszanak benne.
Ugy érzem, szivén üt valami. Jeges hidegség
fut rajtam végig és nagyon sápadt lehetek.
Most ml lesz ?
Nem lehet felállni. Nem szabad most
elszaladni. Itt vagyok kiszolgáltatva egy
ostoba, gonosz véletlennek, amely el kell,
hogy döntse az életemet. Ha elvesztem ezt
a pénzt, mindennek vége. Fillér nélkül
kutyagoljak haza az éjszakában ? Pilla-
natok alatt végigviharzik az agyamon ren-
geteg kép, emlék, vágy és gondolat.
Nyolcezer pengőm van, vagy nincs egy
fillérem se.
Uramisten, most ne hagy] el I . . . Soha
többé, csak most az e g y s z e r . . . Nyolcezer.
Tavasz van odakünn. Május. Én ezért a
pénzért megveszek mindent. Az egész tavaszt,
az életet, nőket, álmokat, jó ruhát, muzsi-
kát, utazást, mindazt, amit ezek itt meg-
csillogtattak előttem és amibe most, liogy
belekóstoltam, úgy vágyakozom, mint hal-
dokló az utolsó oltári szentségre.
Érzem, iiogy mindenki engem figyel.
A lány reszket az izgalomtól. Ránézek a
monoklisra. Hidegen, majdnem gúnyosan
csillog rám a monokli. Gúnyosan, igen.
Megmutatni mindent, amit talán elérhettem
volna, azután visszarúgni a sötétbe, ahonnan
Jöttem. Ezt akarja. Vad düh vesz rajtara
erőt.. Rabló I — sikolt fel bennem a kétségbe-
esés. Elviszi a pénzemet I Most felugrani
éi kettéharapni a torkát a bitangnak ! . . .
Késő.
Már leosztottam a kártyákat. Nem resz-
ket a kezem. Minden erőm, energiám, mul-
tam és jövőm ott feszül a mozdulatban,
ahogy feldobom a kártyákat, örvény fölölt
lebegve, széttárt karokkal zuhanok lefelé
ti nincs e pillanatban semmi előttem vagy
mögöttem, csak a kártyára feslett izlnei
figurák, amelyek eldöntik az élet u m .
Körülöttem nagy zaj. Egyszerre beszél fejedelmi huszonnégy évem diadalmas fiatal-
mindenki. Nevetnek, kiabálnak, a vállamat
veregetik.
Nyertem. Oda tőiják elém a pénzt. Egy
pillanatig ülök és nézem. Verejtékes lesz a
homlokom és úgy érzem, megpattant ben-
nem valami. Halálos, kábult kimerültség
vesz rajtam erőt. Csak ülök, mosolygok,
azután belegyűröm a pénzt a nadrág-
zsebembe és felállók.
Már nem figyelnek rám. Tovább Játsza-
nak. Lassan odamegyek a kis asztalhoz.
Iszom egy pohár hideg italt. Észrevétlenül
végigsimogatom a zsebemet, melyben ott
púposodik a pénz. Nyolcezer.
— Nem gondolok semmire. Elcsigázott-
nak érzem magam. Körülnézek és látom
a vörös lányt a sarokban. Egyedül. Tudom.
Engem vár. Most menjek oda és beszélgessek
vele V Mit mondjak neki ? Hogy reszketett
ott a kártyaasztalnál, ő lett volna az oka,
h a . . . Nem. Erre gondolni sem szabad.
Nem érdekel. Hisztérika. És ez az egész
társaság itt. Milyen üresek, unalmasak,
Jelentéktelenek. Hogy lobog fölöttük az én
A MADRIDI EXPRESSZ
TOLNAI VILÁGLAPJA UJ A M E R I K A I
K heti számunkban befejezzük M. A.
Messer: Nemes vad a kelepcében című
regényét és .legközelebbi számunkban
megkezdjük egy világhírű külföldi el-
beszélő, Arthur Gerhardt Griffiths
Izgalmas menetű, pergő cselekményű,
lebilincselően érdekes, „ A madridi
expressz rejtélye" című detektívregé-
n y é n e k folytatásos közlését. A p o m -
pás regény szerzője amerikai író, aki
bűnügyi rendőrtisztviselő volt N e w -
Yorkban, Richard Enright, a hasonló-
képpen jónevű szépíróvá lett newyorki
rendőrfőnök helyettese, aki alig tíz
esztendeje vált meg a rendőri szolgá-
lattól, h o g y teljesen a regényírásnak
szentelje minden energiáját. Écdek-
íeszítő és izgalmas m e n e t ű regáPiye,
,,A madridi expressz rejtélye" cselek-
m é n y e azonban n e m az amerikai
metropolisban, h a n e m a világ fő-
városában játszódik le és szereplői
is legtöbbnyire e u r ó p a i a k : franciák,
spanyolok, angolok és olaszok. A
hírneves rendőrtisztviselőből lett ame-
rikai detektívregényíró ugyanis m é g
a látszatát is kerülni akarta annak,
h o g y kulcsregényt írt volna, rendőr-
tisztviselői pályája gyakorlatából, élő
és felismerhető szereplőkkel.
Uj regényünk menetére nézve n e m
más, mint egy különösen szövevényes
és titokzatos, a madrid—párizsi
expresszvonat hálókocsijában történt
gyilkosság nyomozási munkájának rész-
letes és fordulatos leírása, olyan kör-
m ö n f o n t és ügyes, nein mindennapi
írói értékekkel feldíszített, szellemes
tálalásban azonban, h o g y a felvetett
b ű n ü g y i probléma megoldását a re-
gény befejezéséig, semmiesetre sem
találja ki s még csak n e m is sejti az
olvasó. A legérdekesebb és legsikerül-
t e b b regények sorából való A. G.
Griffiths munkája, a m e l y lebilincse-
lően érdekes és vágtató menetfr meséje
mellett nem nélkülözi egyrészt a vér-
beli bűnügyi szakember éles megfigye-
lőképességét és egészséges éleslátását,
másrészről a szatíra és humor alkotó-
elemeit és az igazi író megjelenítő
«rejű fantáziájának értékeit sem. A
sága 1 . . , Hogy fáklyásodnak bennem a
nagy és merész lehetőségek, melyekről
ezek csak álmodni tudnak 1 Micsoda lehatá-
rolt, szűkre szabott életek, az anyagi gond-
talanság bilincselben fetrengő, mcsszehlvó
perspektívákat hírből se Ismerő tétova
lelkek 1 . . .
Unom őket. Sajnálom őket. Itthagyora
őket.
Lassan megyek a kijárat felé. Az ajtóból
még egyszer visszanézek.
— Ti akartatok kirabolni engem T 1 —
gondolom és elnevetem inagam.
Kifeszített mellel, lassan sétálok a város
felé. Az éjszaka csöndes. Ragyognak a
csillagok. Szép, tavaszi este. Az égen a hold.
A szívemben az öröm. És a zsenemben a
pénz. Nyolcezer.
És ahogy megyek előre, elönt a düh arra
a gondolatra, hogy el akarták venni a pén-
zemet.
— Gazemberek — sziszegem teljes el-
keseredéssel és szórakozottan intek egy arra-
haladó üres taxinak.
REJTELYE
BÜNÜGYI REGÉNYE
b ű n ü g y i nyomozás leírását ugyanis
fordulatos, kedves szerelmi történet
színes szálai szövik át, azonfelül, h o g y
a regény minden a l a k j a kitűnően
megrajzolt, húsból és vérből való,
eleven figura, nem csinált papírmasé-
báb, akiket egyedül az író körmön-
f o n i és kiagyalt fantáziája kormányoz.
A. G. Griffiths regénye, az egész
érdekfeszítő történet, első sorától as
utolsóig az élet illatát leheli.
A madridi expresszvonaton, a háló-
kocsi egyik fülkéjében m e n e t közben
rablógyilkosság történik. A t e t t e s nem
menekülhetett el és a helyszíni körül-
m é n y e k b ő l pontosan m e g lehet állapí-
tani, h o g y a gyilkos a hálókocsi másik
két utasának egyike v o l t . A nyomozás
munkájára illetékes párizsi bűnügyi
rendőrség szigorú v a l l a t á s , vizsgálat
és megfigyelés alá v e s z i mind a hét
u t a s t , az olvasónak m ó d j á b a n v a n
végigkísérni a t a p o g a t ó d z ó , kutató
rendőri n y o m o z ó m u n k a minden leg-
kisebb részletét, ú g y s z ó l v á n a szeme
előtt folyik le az egész szövevényes,
nehéz detekllvkutatás —- és mégsem
t u d j a , hozzávetőleges körvonalakban
sein megállapítani a t e t t e s személyét.
H o g y ki a gyilkos, az csak a regény
legutolsó fejezetében derül ki, olyan
merész és szellemes fordulat során,
ami ámulatba ejti a francia rendőr-
séget s rajta keresztül az olvasót is.
Vérbeli, jellegzetes és talpraesett ame-
rikai regény A. G. Griffiths bűnügyi
története, ha a szereplői európaiak is
s ennek köszönheti tán, h o g y „A mad-
ridi expressz rejtélye" Amerikában
húsznál több kiadást ért meg, lefor-
d í t o t t á k minden kultúrnyelvre és szinte
példátlanul nagy k ö n y v s i k e r t aratott.
A p o m p á s detektívregényt, amelyet
Vécsey Leó fordítása t o l m á c s o l magyar
nyelvre, olvasóink k ü l ö n ö s figyelmébe
ajánljuk.
Hatezeréoes életerői aggastyán a tudo-
m á n y , m e r t e n n y i i d ö ó t a g y ű j t i a tör-
ténelem során kincseit. E kincsekbe»
mindenki dúskálhat, aki negssersl Tol'
aai VüáglexikonáL