Kevés föld, mostoha táji adottságok; a gyakran változó s gyenge vezetés miatt
nyolc éve egy helyben topog a zalacsébi Petőfi Tsz. Riportereink arra kerestek
választ: miért vannak a csébiek — ellentétben a szomszédos községgel —
ZSRKUTCRBRN?
M inden kis völgyben van egy
kis falu. Sehol nagyobb em el­
kedés. Sehol tágasabb síkság.
Völgyek, dom bok, keskeny la p á ­
lyok töm kelegé: Z alában já ru n k .
Régi, szép p araszt b arokk h á ­
zak. Egyik öreg épületen eltö re­
dezett latin felirat. — T em póra
m u ta n tu r e t nos m a tu m u r in
illis — (Az idők változnak és
velük eg y ü tt m i i s . .. ) — el­
m élkedésre késztet. Nyolc éve
nem já rta m erre. Nyolc év nem
kevés idő. S úlya van az életben
és a folyó történelem ben. Sok
m inden tö rté n t az utolsó nyolc
évben. F elfedeztük a kicsi haza
földje a la tt az olaj-, a gáz- és a
forTÓvíz-mezőket. V áltozott az
ország, ú ju lt a világ.
A szűk kis házban olyan p a­
rán y i az iroda, hogy ha négy
em ber b en t van, az ötödiknek
csak az ajtófélen ju t hely. H a
nem lá tn án k a házikó m ögött
kissé távolabb n éhány f e h é r ­
4
A P ető fi Tsz
fő jöved elm i forrása
ez a gatter.
B érfű részelést
vállaln ak
— A tsz szegény,
de a tagság jóm ódú
— m ondja H orváthné
Az út S alom várra vezet. A csébiek ^több­
( Karf f István ség e nem akar arrafelé indulni, ellen zi az
fe lvé te lei) egyesü lést
cserepes nagyüzem i istállót, az tu n k mi is hiteleket, ebből é p ít­ sodtak — m o n d ja a fiatal gya­
em ber a z t hihetné. itt m egállt keztünk . . . Az istállókba te h e ­ kornok, T urbóly László. Ö csak
az idő. Az 59—60-as években neket rak tu n k , k ia lak íto ttu k a a n yáron érk ezett ide, nagyon
szerveződött szövetkezetek ú j­ táb lák at, am i nem m en t köny- jól lá t m indent.
donsült vezetői kezdték ilyen nyen a dom bokon. F öldünk te r­ Bejön a főkönyvelőnő és k i­
szükség-irodákban listára venni mő ta la já t évtizedek óta hordja teszi az aszta lra egy p ap írla­
a tehénkéket, az ócska szekere­ le a víz. Esztendők ó ta p ró b ál­ pon a nyolc zárszám adás e re d ­
ket, és a kedves, nagyon sa jn ált kozunk meszezéssel, m ély ta la j­ m ényét. A kilencedik m ég nem
lovakat. lazítással, m űtrágyával. volt kész. A nyolc évben négy­
K ényelm etlenül érzi m agát E lhallgat. K ita lálja: én a rra szer nem érté k el a 14 fo rin ­
a három em ber. — Az elnö­ a pluszra lennék kíváncsi, am it to t m unkaegységenként. K ét év ­
künk nincs itth o n — m o n d ja a ők itt Zalacsében az állam i ben 15, illetve 16 fo rin to t fi­
főagronóm us Zsiga Lajos. F á­ akciókhoz sa já t talen tu m u k b ó l zettek. Egyben — ez ta v aly ­
radt, m á r nem fiatal em ber, hozzáadtak. Az állatten y észtés elő tt volt — 24-et.
de csupa jóak árat. felelőse, G ál József — te v é­ — De ak k o r m iből él itt a
— H ány elnök m űködött itt keny, ta lp ra e se tt em b er — még nép? j,
eddig? — Szám olnak. Bejön a csak tud valam i jó t m ondani a — A tagság gazdag, csak a
főkönyvelőnő is egy percre. So­ fejési átlag lassú növekedésé­ tsz szegény — m ondja egy asz-
vány, kesernyés h an g u latú fia­ ről, a m arhahizlalásból szár­ szony. A hűlő tűzhely elő tt áll.
talasszony. — H árom . A m os­ m azó jövedelem ről. De egyéb­ U nokái az asztaln ál lekváros
tani elnök, A ndor P é te r a n e­ ről aztán nincs m it beszélni. té sztát ettek. M enye gépen
gyedik. Én vagyok a harm ad ik — K icsik itt az arán y o k és v a rrt. — Itt v an a Z alap art.
főagronóm us. — H a nem is a lehetőségek. A falu nyolcszáz N yáron szénát k aszálnak em ­
ö rü ln ek beto p panásunknak, dé lelkes, a h a tá r csak 1211 hold. b erein k résziben. T ehenet ta r ­
’-okonszenvesen őszinték. Zsiga Ebből is sok a hegy. A Z ala- ta n ak , m a rh á t hizlalnak. Ügy
i,ajos: — A k árcsak m ások, k ap ­ völgyében a rétek elm ocsara- m in t m indig, m ifelénk. — Szép,

törökös, asszonyi arcán a m eg­
élt élet m inden tu d ásán ak fé­
nye. K ülsőleg is igazi nagyasz-
szony. A zokra a fé rjü k távol­
létében családot, vagyont, életet
korm ányozó asszonyokra em ­
lékeztet, akikkel tele a m agyar
történelem . T alán ilyenek le­
h ettek a falut, Zalacsébet az
ism eretlenségből m á r az A njou
kor előtt kiem elő Csebi Pogány
nem zetség asszonyai, akik, m íg
férjeik a törökkel hadakoztak,
— százesztendőkön á t h a tá rv i­
dék v olt ez a táj, itt a Zala
m entén — ta rto ttá k a rendet.
D e ez régen volt.
ö csak tizennégy holdon volt
gazdasszony. A zt a földet is te­
hénnel m űvelték. A m enye tag
a tsz-ben. Fia távol dolgozik,
így van ez m ajdnem m inden
háznál. A fiatal férfiak távol, az
idősek és a nők a szövetkezet­
ben részesm unkát vállalnak.
A ztán ott van az öt „hegy” —
a szőlő persze d irek tterm ő , a
gyümölcsös elhanyagolt, a fák
a la tt kaszálók — vagyis a zárt-
kertek. Csében a h áztáji m essze
nagyobb a m egengedettnél.
— M iért b aj ez? A falu több
hízott m a rh á t ad le h á z tá ji­
ból, m in t a Petőfi a közösből.
V an olyan gazda, aki nyolc d a­
rab m a rh á t ta r t az istálló já­
ban. — A surckötős öregem ber,
aki így m éltatlankodik, k ú ria ­
szerű nagy házán ak tornácán
áll. A ház körü l h atalm as p o r­
ta, istállók, fák.
— De a részesek, meg a fö­
lösen k iadott h áztáji földek el­
viszik a term és zömét. E zért
nem ju t azoknak, ak ik a közös­
ben m unkaegységre dolgoznak.
— A szép szál, sovány em bert,
aki így panaszkodott, H erceg
F erencnek hívják. Az ő h an g ­
já n azok szóltak, ak ik n ek n a­
gyon nem jó a m ostani á lla ­
pot.
A fiatalság zöm e Z alaegerszegre jár dolgozni
Á llunk a Z ala h íd ján . Most
kicsi a folyó. A szem közti ol­
dalon, alig nyolcszáz m éterre,
egy m ásik falu, Salom vár. A
tem plom m ellett, az egykori
E itn er k ú riáb a n szól a m uzsika.
Most le tt vége Salom váron a
zárszám adási közgyűlésnek.
A nnyira egyform a a k ét falu,
földjeivel, dom bjaival együtt,
m in t k ét tojás. Mégis, odaát,
Salom váron évek óta 30 fo rin t
a m unkaegység. Az idén is any-
n y it ért. Egy biciklis em ber tü ­
zet k ér tőlem , s szóba elegye­
dünk. Az állom ás m ellett v an
egy g atter, o tt dolgozik. — Az
elnökünk já rja a környéket,
bérfűrészelést vállalunk. Ebből
élünk, a gatterből. Ez em elte
24 fo rin tra tav aly elő tt a m u n ­
kaegységet.
— ö ssze kellene m aguknak
S alo m v árral fogni.
— A, az m á r göcsej.
N evetünk.
Ö kom olyan m ondta.
— Nem G öcsejjel van itt baj,
h an em a C sébieknek nagyon jó
így, ahogy v an — m ondta egy
salom vári em ber. Hogy jó-e?
A szegényebbeknek — itt jogos
ez a fogalom — nem jó. De k ü ­
lönösen nem jó a falu n ak , h a
a jövőre gondolunk. A tá j
m ostoha ad o ttság ait a n agy­
üzem és az anyagi beru h ázás
meg tu d ja részben változtatni.
S zarvasm arha-tenyésztés, gyü ­
m ölcstelepítés, erdőgazdálkodás,
ez itt a jövő. De ehhez n a ­
gyobb ará n y ú összefogás, s
pénz kell. A salom váriak m eg­
m u ta ttá k a csébieknek, hogyan
lehet. Szívesen is fogadnák az
egyesülést. De a csébiek nem
ak a rják . H elyesen is teszik, h a
gondolkoznak. De cselekedni
előbb-utóbb szükséges lesz,
hogy k iju ssan ak a zsákutcából.
Nád ásd i P é te r