1987. JANUÁR 2.
SZABAD FÖLD 1 3
Vadaspark Miskolcon
Géza nem disznólkodik. Igazi
úriember módjára viselkedik a tár­
saságában tartózkodó hölgyekkel.
Pedig ekkora udvartartáshoz (há­
remhez?) bizony kellő türelem is
kell. Géza, a vaddisznó azonban
mintha tisztában lenne azzal, hogy
ő — sztár. A miskolci vadaspark
sztárja. A látogatók első útja hozzá
vezet, éppen csak pózba nem vág­
ja magát a lencsék előtt, és külle­
me, egészségi állapota, magánéle­
te, családi eseményei (a szakembe­
rek ezt szaporulatnak nevezik)
köztéma a városban.
Mint ahogyan köztéma a köz­
munkával (mintegy harmincmillió
forint értékű társadalmi munká­
val) felépített, és 1983 augusztusá­
ban átadott csanyiki vadaspark is.
Mellesleg, a közfigyelem érthető,
hiszen ezen dolgozott annak ide­
jén az iparváros apraja-nagyja.
Magánemberek éppúgy, mint köz-
intézmények, vállalatok, iskolák.
A Bükk hegység lábánál elterülő
húsz hektárnyi terület, amely első­
sorban a vidék élővilágát hivatott
bemutatni, apró- és nagyvadjaival,
madaraival, fáival és bokraival a
város büszkesége lett. Végtére is a
hegyekben kószáló turista aligha
találkozhat ötletszerűen, mondjuk
egy fél óra leforgása alatt őzzel,
muflonnal, dámszarvassal, és vad­
disznóval, nem beszélve az óvatos
rókáról, a félénk borzról és az em­
berektől — jogosan — idegenkedő
vadmacskáról.
Ez alatt a három év alatt sok
szóbeszéd járta a vadasparkról.
Hogy épülhetett volna tervszerűb­
ben is, hogy talán túl gyorsan ösz-
szecsapták, hogy kevés a pénz a
fenntartásához (jelenleg évente
körülbelül egymillió forint). Egye­
sek például ez utóbbival vélték
összefüggésbe hozni az állatállo­
mány egy részének tavalyi elhul­
lását is. Pletykaszintű találgatá­
sokra adott okot (miért volt rossz a
régi, jobb lesz-e az új?) az is, hogy
a kezdeti fenntartó, a Borsodi Er­
dő- és Fafeldolgozó Vállalat alig
egy év után meglepő gyorsan és
könnyedén lemondott a jogáról
Miskolc város tanácsa, pontosab­
ban a városgazdálkodási vállalat
javára.
Mi igaz ezekből, mi nem, nem
célunk most eldönteni. Látogatá­
sunk oka egy másik látogatás volt:
Kasza László, a Veszprémi Állat­
kert nyugalmazott igazgatója és
Zakariás László, a Mecseki Kul-
túrpark igazgatója kapott meghí­
vást nemrégiben a mostani gazdá­
tól: a szakember szemével néznék
meg, mit és hogyan lehetne fej­
leszteni ezen az „intézményen”,
A bükki Bambi (Fotó: Szálkái)
amelynek a látogatottsága az
utóbbi időben meglehetősen hul­
lámzó.
Csak a pontosság kedvéért je­
gyezzük meg — mert az olvasókat
talán nem érdekli —, a vadaspar­
kot jelenleg tizenegy fős személy­
zet tartja fenn, gondozza. A vad­
ápolók között akad növényter­
mesztési szakember, közgazdasági
végzettségű, és persze hivatásos
vadász is. Ottjártunkkor éppen a
tizenkét órás műszakját töltő fia­
talemberrel, Hevesvári Zsolttal és
Molnár Attilával beszélgettünk.
Tervekben, elképzelésekben,
mondták, valóban nincs hiány.
* i
A Budapest Cigányzenekar felvétel közben
Rómában, a Canale V. tévétársaság stúdiójában
Fotó: Gáti György
Különösen, ha figyelembe vesz-
szük, hogy ez az ifjúnak számító
létesítmény (működik még vadas­
park Budakeszin, és a győri állat­
kert is vadasparkból nőtte ki ma­
gát) a vélemények szerint az or­
szágban a legjobb adottságokkal
rendelkezik. Területileg szinte
korlátlanul bővíthető — lenne.
Feltéve, ha érdemes. Ám úgy tű­
nik, jelenleg inkább az állatállo­
mány gyarapítása, gazdagítása vol­
na a fontosabb, hiszen a húsz hek­
tárból jó, ha öt minősíthető kihasz­
náltnak.
Elsősorban nagyvadakra lenne
szükség: tigrisre, pumára, orosz­
lánra, tehát olyan állatokra, ame­
lyek jobban vonzzák a látogatókat.
Szó esett egy — talán a jövő ta­
vasszal megvalósítandó — kiállí­
tásról is, ahol bemutatnák ennek a
területnek a hüllő- és bogárvilá­
gát, és egy madárházról, ahol az
épületen belül szabadon röpköd­
hetnek a madarak.
Követendő példa lehetne a szak­
emberek szerint a skandináv or­
szágokban honos módszer is: egy-
egy fát tágas körben bekerítve a
fa és a kerítés között kölyökállato-
kat helyeznének el, a gyerekek
számára hozzáférhető módon. (A
vadasparkban egyelőre nem a
külföldön bevált szafari-, tehát
nyitott, hanem hálóval körbezárt OLASZ KAMERÁK ELŐTT:
karámrendszer van.)
Persze, ezzel kapcsolatban nem
hallgatta el a két fiatalember a vé­
leményét. Tapasztalataik finoman
szólva is kedvezőtlenek a látoga­
tók egy részéről. Túletetés, garáz­
Szürke, alig-pirkadó égbolt a ing, fekete nadrág mindannyiu- „csonka” együttes lépjen a közön­
daság, barbarizmus . .. egyszóval
ködfátyolos decemberi reggelen. kon, csak a prímásokon kék a ség elé.
sok minden hozzájárul ahhoz Ez a különleges helyzet persze
A város még csak most ébredezik, hímzett, sujtásos mellény.
(nem pedig a pénz hiánya), hogy de Ferihegy új várócsarnokában A rendező valahonnan a? égből magával hozza a közös munka má­
egy-egy látogatás végeztével né­
már nagy a nyüzsgés. Keresgélni szólal meg, kigyulladnak a jupiter- sutt szokatlan gondjait is. Mert a
melyik állatnak, ha nem is éppen mégsem kell; a római különgép in­ lámpák, s most már mindenki a színre lépő „százak” összetétele
a hűlt helyét, de csak a hűlt tete­
dulására várakozókat nyomban vezető prímás, Boross Lajos inté­ óhatatlanul más és más, az együtt-
mét találják meg. Magyarán — a muzsikálást tehát már csak ezért
felismerni. A kezekben hegedűtök sére vár. Villan a vonó, felcsendül
nyitottabb rendszerhez kulturál­ is, újra és újra gyakorolni kell.
— igen, ez a népes csapat a százta­ a nóta. A világ legnépesebb ci­
tabb magatartás szükségeltetik ... Bármily furcsa, sort kerítettek er­
gú Budapest Cigányzenekar. gányzenekara muzsikál, másoktól
Nem érdemes belemerülnünk Minden gyorsan, olajozottan soha, sehol nem hallott zene tölti re Rómában is, ahol — a váratla­
abba, mit lehet a látogatók ellen
megy. Már a Malév-gépen ülünk, be a term et. .. Ám a rendezőnek nul későbbre halasztott, további
tenni. (Amúgy is nagy gondja ez s az, akár a mesebeli repülő sző­ ennyi nem elég; leállítja a felvé­ stúdiófelvételek helyett — jobb hí­
minden hazai állatkertnek.) Végül
nyeg. gyorsan leküzdi a távolsá­ telt. A tolmács máris fordít: „Ura­ ján a szálloda egyik különtermé­
is ennek a látogatásnak a célja az got. Két órába sem nagyon telik, s im, több mosolyt az arcokra!” Két ben tartott ugyancsak kemény
volt, mit lehet értük tenni.
már az „örök város” tavaszt idéző perc szünet; addig kéretik legyűr­ próbákat az együttes.
Például programokat szervezni. levegőjét szívjuk. Robog velünk ni minden fáradtságot, amit az Igaz, ezeket a római „tréninge­
Nem rossz ötlet, hogy decembertől
az autóbusz — teheti: éppen ün­ úgy-ahogy alvással töltött éjszaka ket” más is indokolta. A zenekar
lovashintón korzózhatják be a lá­ nepnap van Rómában, s ilyenkor és az utazás bőséggel indokol akkor már az itthoni felvételre ké­
togatók a vadaspark területét, ha
nem lepi el az utakat a végelátha­ ugyan, de amit a néző észre nem szült, arra a műsorra, amelyet ka­
pedig leesik a hó, a hintót szánkó tatlan gépkocsifolyam, nincsenek vehet.. . rácsonykor, egyórás adásban su­
váltja majd fel. Egy másik elgon­
dugók. Most könnyen lehet mo­ Mert a néző, a legnagyobb úr fi­ gárzott a Magyar Televízió. Azt
dolás szerint érdemes volna a va­ zogni, s a gyorsaság bizony nagy gyelme itt mindennél fontosabb, ugyanis a Budapest Cigányzene-
daspark környékén mutatványos
kincs errefelé, ahol az időnek — elvégre a Premiatissima ’86 reklá­ kar tagjai közül senki nem vitatta:
bódékat felállítani, hiszen az óriás­ különösen, ha munkáról van szó mokkal rafináltan teletűzdelt szó­ bármennyire sikeres is az első kül­
kerék, a célbadobás és miegyebek
— megnövekedett értéke van. rakoztató adás. És a sokféle „ezt földi szereplés, és számukra bár­
növelnék a látogatók számát. (Jó­ Márpedig az együttes dolgozni vegye — azt válassza” között a mennyire egyformán fontos min­
magam nem vagyok biztos benne,
jött. Ez a hetedik alkalom, hogy műsoridő nyolcadrésze hétről hét­ den egyes fellépés — az igazi vizs­
hogy az állatok például értékelnék felvételük lesz az egyik legna­ re Magyarországé. A népszerű ga az itthoni, nagy nyilvánosság
az ilyenkor szokásos ricsajos har­ gyobb, magánkézben lévő tévétár­ műsorvezető, Johnny Dorelli akár előtt lesz.
sogó zenét, és a felhígult közönsé­ saság, a Canale—V. stúdiójában. piros lajbit is ölt és úgy mókázik a így aztán nem csoda, hogy ezút­
get.) Műsoruk már hetek óta része az cigányzenekarral, mígnem egy fia­ tal kevesebb időt engedtek ma­
egyik legnézettebb, szombat es­ tal, magyar ruhát viselő hölgy va­ guknak a muzsikusok a római ba­
ténként vetített kétórás show-nak, lamilyen kedves ajándékkal hozzá rangolásokra, mint máskor. Sőt
a Premiatissima ’86-nak. Ez a szó­ nem lép. A kamera előtt hol téli­ még arra sem voltak restek, hogy
rakoztató adás — ahogy a címe is szalámit, hol herendi porcelánt, a szálloda társalgóiban bő fél éj­
sejteti — csupa „nagydíjra” érde­ hol magyamótalemezt vagy ép­ szakát átvitatkozzanak. Egyéni
mes látni- és hallgatnivalóval penséggel kalocsai hímzésű térítőt gondokról éppúgy szót váltottak e
igyekszik megnyerni a közönsé­ nyújt át. S miközben erről cseveg­ hosszú-hosszú órák során, mint a
get. Ez pedig Rómában nem kevés nek, arról is szó esik: Magyaror­ közös célokról, ügyekről, tervek­
iparkodással jár, elvégre a „nagy­ szágra érdemes ellátogatni. Mert ről. S olyan őszintén, olyan nyíltan
érdemű” nemcsak a hat nagy (a repülővel igazán rövid az út, a hí­ tudták még a legélesebb vitában
három állami és a három magán­ res magyar vendégszeretet pedig is győzködni egymást — nem za­
kézben lévő) televízió programjai garancia rá, hogy nálunk otthon vartatva a kívülállótól sem —, ami
közt válogathat, hanem több tucat, érzi magát a turista. igazán ritkaságszámba megy ma­
kisebb-nagyobb helyi adó műsora A hatást mérni persze ilyenfajta napság.
is versenyez a kegyeiért. dolgokban roppantul nehéz, de Mintha futószalagra léptünk
Ám a Canale—V., úgy hírlik, si­ Rómában úgy hallani, hogy már volna, úgy elsietett a három és fél
kerrel állja a sarat. A Premiatissi­ eddig is számos olasz kapott ked­ nap. Rómából az emlékezetben
Géza, a vaddisznó ma ’86 például kezdetben nyolc­ vet a hozzánk utazáshoz, a Buda­ csupán néhány kép maradt meg,
millió, napjainkban pedig már 14 pest Cigányzenekart meg egyene­ jószerével annyi, amennyit a váro­
Nos, ennyit a tervekről, ame­ millió nézőt mondhat magáénak. sen a kedvencei közé sorolta az ot­ son kétszer-háromszor átrobogó
lyeknek a megvalósulásához Ki gondolná hát, hogy földszintes, tani közönség. Pedig aligha tud­ autóbuszból rögzíteni lehetett. És
mindössze egy hiányzik — a pénz. semmi különöset nem mutató épü­ ják, hogy ez az együttes — rend­ máris újból a repülőgépen találtuk
De ne legyünk ünneprontók. Mi letek egyikében működik az a stú­ hagyó módon — csupa olyan ze­ magunkat, ahol a zenekar vezetője
mást kívánhatnánk a vadaspark dió, amelyben a Budapest Cigány- nészből áll, akik a főállásuk mel­ így búcsúzott az együttes tagjaitól:
lakóinak, mint bőséges eledelt, zenekar műsorát rögzítik? A dísz­ lett, tehát a szabadidejükben vesz­ „Viszontlátásra holnap, pontban
langyos karámot, és normálisan letek is egyszerűek; a háttérben nek részt a közös munkában. Emi­ egy órakor, a budapesti kamera­
viselkedő látogatókat. Ahogy is­ kék-lila-rózsaszín és paprikapiros att a zenekar létszáma jócskán próbán!”
merem, Géza erre biztosan helyes- fal váltakozik, előtte hófehér dobo­ meghaladja a százat, elvégre Nem is lehetett volna ez más­
lőleg röffentene: úgy legyen! gókon a muzsikusok. Hagyomá­ olyan nem fordulhat elő, hogy — ként.
Keresztény Gabriella nyos ruhában: piros lajbi, fehér bármely más elfoglaltság miatt — Medve Piroska
I \