VERSEK A HELYESÍRÁS TANULÁSÁHOZ

VARGA KATALIN: FUT A KICSI CSACSI

(a szóvégi i, í helyesírása)

Fut, siet a kicsi csacsi,

vele fut a kicsi kocsi,

kicsi kocsin bácsi, néni

meg a pici Piri s Béni,

ki a finom kiflit kéri.

Ott a vajas kifli!

A kosárból vedd ki!

A csacsinak nem adunk!

Hiába rí, nem adunk,

inkább gyalogolunk.

Gyalog megyünk Budára,

odaérünk szerdára.

Ott a hegyek magasak,

a hegytetők havasak.

Hát a szánkót, sítalpakat

elhoztuk-e? Mondd meg!

Sí! Sí! Juj, de siklik ez a sí!

SZABÁLY

A szavak végén legtöbbször rövid i van: kocsi, kifli, bácsi, néni, kicsi, nini, Peti, Mari, stb. Van
azonban néhány hosszú í-re végződő szavunk is: sí, rí, gyí, kikirikí stb.

 
1

TLP sárga (címzetteknek)

 VARGA KATALIN: ESŐ, ESS!

(a szóvégi ó, ő, ú, ű helyesírása)

Szálló felhő magasan Eső, ess! Ide ess!

erdő, mező fölött jár. Kicsi gyűrű fényesedj!

Három topogó varjú Sűrű fű, ne rejtsd el!

alvó réten körbe jár. Csőrünkben hadd vigyük el!

   

Sűrű fű! Gyönyörű! Esik eső rétre, útra,

Itt veszett el a gyűrű! hull a matató varjúkra,

Villogó! Csillogó! de a gyűrűt rejti fű,

Varjúcsőrbe ez való! lapuleveles, sűrű.

SZABÁLY

A szavak végén legtöbbször hosszú az ó, ő. Kivétel: no, nono.

Hosszú ú, ű van a legtöbb főnév végén: ágyú, borjú, faggyú, fiú, gyanú, háború, koszorú, tanú,
varjú, stb. Vannak azonban olyan főneveink is, amelyeknek a végén az u, ü rövid: adu, alku, áru,
bábu, batyu, daru, falu, gyalu, hamu, hindu, kapu, lapu, saru, satu, szaru, zsalu, bürü, eskü,
menü, revü, ürü, stb. Rövid u-val írjuk a becézett alakokat is: anyu, apu, Icu, Pityu, stb.

A melléknevek végén mindig hosszú ú, ű van: domború, homorú, hosszú, savanyú, szomorú,
gömbölyű, gyönyörű, könnyű, szörnyű, stb.

TLP sárga (címzetteknek)

 VARGA KATALIN: Ó,TE MARABU
(Mikor rövid az u, ü a szó végén?)
Sihi! Siklik a gyalu.
Dolgozik a marabu.
Házat épít magának,
no meg Samu fiának,
Összeszalad a falu.
Dolgozik a marabu!
Nézd a házat, kék falú!
A kapu meg domború.
 
Homlokzatán bábu van.
Lábán arany saru van.
S ott egy daru! Mily könnyű!
Mintha szállna! Gyönyörű!
 
SZALAY BORBÁLA: HELYESÍRÁS VERSBEN
Tudjátok-e, Icu, Samu,
mely szó végén rövid az u?
E szavakat versbe szedtem,
el is mondom néktek menten.
Szürke az ég, mint a hamu,
fészkén ül már gólya, daru.
Hazafelé baktat Pityu,
húzza vállát két nagy batyu.
Az egyikben fura áru,
bábszínházhoz sok-sok bábu.
TLP sárga (címzetteknek)
Hát az ablak s a zsalu?
Mondd, hol maradt, marabu?
Hű, bizony az lemaradt!
Ablaknyílás nem maradt.
Kókad, gunnyaszt, marja bú.
szomorú a marabu.
Batyu kerül markába,
útilapu talpára,
s már is fut a kert alatt,
mögötte fia szalad.
S a házában egyedül
árva tücsök hegedül:
Dű! Dű! Hegedű!
Ez a nóta keserű!
A másikban drót, szeg, gyalu,
épp ezekre vár most apu.
Nincsen messze már a falu,
látszik a sok rácsos kapu.
A kapuban ott áll anyu,
azt lesi, hogy jön-e Pityu.
Szürke az ég, mint a hamu,
elszenderül gólya, daru,
s ha bezárul minden zsalu,
elalszik az egész falu.
 VARGA KATALIN: MONDÓKA
(A hosszú és rövid i, u, ü váltakozása a szó belsejében és a szó elején.)
Tüzet vittem, elejtettem, vízre többé nem mehettem.
tűzbe majdnem beleestem, Víz! Víz! Víz! Jaj, de hideg a mély víz!
tüzes volt a lapátom is, Hídon jártam, hídon álltam,
meggyulladt a kabátom is. onnan másik hidat láttam.
Tűzl Tűz! Tűz! Ne játssz vele, lásd, hogy tűz! Az én hidam hajlott, ringott,
  a másik híd alig ingott.
Kutat ástam, kutam ástam, Híd! Híd! Híd! Jaj, de karcsú a két híd!
kút vizébe beleláttam,  
kútban békát nem találtam, Útra mentem, utas lettem,
miért mondod, hogy ott láttam? erdőm útját én nem leltem,
Kút! Kút! Kút! Jaj, de tiszta ez a kút! útról útra tekeregtem,
 Vízből mertem, vizet mertem, s a jó utat mégsem leltem.
víztől én is vizes lettem. Út! Út! Út! Hova kanyarog az út?
Mert a vízbe beleestem,

SZABÁLY
Számos szó a toldalékos alakok többségében is megőrzi a tőbeli magánhangzó hosszúságát, s csak
néhány származékban váltja rövidre: zsír, zsírt, zsíros, DE: zsiradék,
            húsz, húszat, húszas, DE: huszadik, huszad, huszon-
           tíz, tízen (Hányan?), tízes, DE: tized, tizen-
           ír, írok, írás, írat (ige), DE: irat (főnév), iroda, irodalom
          bújik, bújjon, bújócska, bújtat, DE: bujkál, bujdosó
          dűl, dűlt, dűlve, dűlő, DE: düledezik, dülöngél, dülleszt, stb.
Vannak viszont szabályos í-i, ú-u, ű-ü váltakozást mutató főnevek. Írásukat megkönnyíti a nyár – nyarat,
kéz – kezet típusú szavakkal való összehasonlításuk.
Például:
kéz          víz          út          tűz
kézben     vízben    útban     tűzben
kézre        vízre      útra      tűzre
kézi           vízi        úti         tűzi
DE:
kezet         vizet      utat       tüzet
kezek         vizek      utak       tüzek
kezes          vizes      utas       tüzes
kezünk        vizünk     utunk     tüzünk
4

TLP sárga (címzetteknek)

 VARGA KATALIN: CSIZMADAL
(Az –ít végű szavak helyesírása.)
Házasodik a manó, a manó.
Van-e ház itt eladó, eladó?
Nincsen itt más eladó, eladó,
csak egy csizma. Lakható? Lakható!
Erdőn-mezőn aki van, aki van,
ma még táncolni akar, mind akar.
Nosza, fogjuk a csizmát, a csizmát,
építsük be a tisztást, a tisztást!
 
Csizmaszáron a manó mit hasít?
Hárem nyílást kanyarít, kanyarít.
Egyik lesz az ajtaja, ajtaja,
kettő lesz az ablaka, ablaka.
 
Hát a mókus mit segít, mit segít?
Piros tetőt sikerít, sikerít,
egy elhagyott ernyőből, ernyőből,
s kéményt húz egy vascsőből, vascsőből.
 
Hát a pocok mit segít, mit segít?
Fenyőtörzset felhasít, széthasít.
Abból készít ágyakat, székeket,
polcokat, szekrényeket épp - hetet.
SZABÁLY
Az –ít, -dít és –sít igeképzőben mindig hosszú az í: épít, tanít, buzdít, mozdít, stb.
Vigyázz! A nyit igében rövid az i.(Nincs igeképző.)
TLP sárga (címzetteknek)
Hát a béka mit segít, mit segít?
Kerek kertet bekerít, bekerít.
Hát a cincér mit segít, mit segít?
Kertbe rózsát telepít, telepít.
Hát a hangya mit segít, mit segít?
Bográcsban hagymát pirít, húst puhít,
káposztát is savanyít, savanyít,
a tisztáson megterít, megterít.
Hát a cinke mit segít, mit segít?
Koszorút fon. Hogy virít! Mint virít!
Szépíti a menyasszonyt, menyasszonyt,
Tündérlaki kisasszonyt, kisasszonyt.
 
Hát a násznagy mit gurít, mit gurít?
Szörpös hordót. Ez hűsít! Ez üdít!
Rázendít a zenekar, zenekar,
virradatig szól a dal; dana-dan.
 
Eső támad, ujjujjujj, ujjujjujj! Visít a szél.
Juj, de fúj! Juj, de fúj!
De a násznép mégse fél, mit se fél:
csizmaszárba belefér, belefér.
 6

TLP sárga (címzetteknek)

 SEMPELY-SOMPOLY NAGY SOMPOLYGÓ UTAZÁSA

(Mikor j, mikor ly?)

Mi az a nagy sürgés-forgás lenn a parton? Milyen füst száll?

Vízben vajon mi az, ami feketéllik?
Talán bizony Sempely-sompoly nagy Sompolygó házat épít?
Se nem házat, se nem viskót. Hajót épít. S a hajóhoz uszályt
készít. Kik utaznak a hajóban? Kik utaznak az uszályon?
A hajóra csupa j-t ír. Az uszályra csupa ly-t fest. Sempely-
sompoly nagy Sornpolygó, milyen újabb tréfa készül?
- Kész a hajó! Beszállás lesz! – rikkant vígan Sempely-sompoly
nagy Sompolygó.
- Ügyeljetek a dalomra! S álljatok be majd a sorba!
Hajóra szállhat: a varjú, a héja, a fürj, s papagáj.
Hajóra léphet: a borjú, a lajhár, a juh, s jaguár.
Jöhet még: a juhászkutya, sülből is a tarajosa.
Jöhet a medve, a nagy jegesmedve. S kinek a kedve, oly bús a
kedve, jöhet a jávorszarvas, a kedves jávor is. S természetesen
jöhet a makimajom. Mert nélküle a hajó csupa unalom.
- Vak! Vak! Vak! – vinyít fel a selyempincsi. - Hát én? Tán itt maradok?
-Téged az uszályra raklak! Ott a betűd! Hisz olvashatod!
Uszályra szállhat: a pulyka, a harkály, az ölyv s a bagoly.
Uszályra szállhat: a gólya, a karvaly, a keselyű és a fogoly.
Uszályra mászhatsz hát, kis selyempincsi, s a gödölye is és a coboly.
Bődül a kürt, csobban a víz, elindulnak. Sempely-sompoly nagy
Sompolygó kormányozhat.
De mi repül ott az égen? Nem is egy, de éppen kettő. Nézd! A
sirály! A másik a seregély lesz! Lemaradtak az uszályról?
Sempely-sompoly nagy Sompolygó, őróluk megfeledkeztél?
- Üljetek le az uszályra! – kiált vígan Sempely-sompoly nagy
Sompolygó. Majd a légben megpillantja a felszálló papagájt is.
- Ejnye, Lóri! Te, a híres-nevezetes okosságú zöldpapagáj, mit
keresnél az uszályon? A te betűd a hajón van! A nevedben j betű van! Ne felejtsd el sosem, Lóri!
Le is úsztak a tengerre csuda vígan. Egy hajóval. Egy uszállyal.
A nagy hajón csupa j állt. Az uszályon csupa ly volt. Így lehetett
tudni, hogy a mi barátunk, az a híres Sempely-sompoly nagy

TLP sárga (címzetteknek)

 Sompolygó mit is szállít.

TLP sárga (címzetteknek)

 KERESD A PÁRJÁT!
(A hosszú mássalhangzó megváltoztatja a szó jelentését.)
1.
Vassal vasal a fürge kovács.
Tűzzel tüzeli, fújtatja vasát.
Szeggel szegeli a patkót Bence lovára.
Elkészül-e a patkóvasalás valahára?
2.
Hét zsák tollat rakok én a vagonba.
Eltolat a vonat, elviszi Kukutyinba.
Zsákom kiszakad, s kirepül az a sok toll,
hét szál piheszál száll a halomból.
Hallom, Benedek kocog el mellettem Sipekére.
Rászáll az a hét piheszál az orra hegyére.
Fújja a pihét, űzi, fújkálja óraszámra,
fejjel fejel nyergére s a tarka lovára.
Egyet jobbra fúj, hármat balra fúj, s marad három.
Mindhárom megpihen a nyalkára vasalt barna kabáton.
Így hát Benedek nyugton kocog is tova végre,
Három piheszál utazik vele el víg Sipekére.
3.
Vettem magot, elvetem.
Puha földdel befedem.
Hogyha kikel a nyáron,
a gazt ki kell kapálnom.
4.
Megvágtam az ujjam az új bicskámmal, juhahé!
Kösse be Julcsa tiszta gyolccsal, hej-diri-dó!
Arra jött éppen Bódog sógor, és felkiáltott: juhahé!
Nem maradt épen a kisbicskádtól, hej-diri-dó!
Nemcsak az ujjad, az új ruhád sem, juhahé!
Végig az ujj csupa véres, hej-diri-dó!
Verés lesz érte puszta béred, hej-juhahó!
5.
Potyog a meggyem. Megyek. Leszedjem?
Estére már. Potyog, lepottyan, fejemre koppan, kopog a meggy.
9

TLP sárga (címzetteknek)

 ARANYHAJÚ IRINKÓ
(Az –ul, -ül végű szavak helyesírása.)
lndul, röppen a táltos ló,
felhők közt is száguldó,
Csendül a gyémánt patkószeg.
Megzendül az Üveg-hegy.
Dördül a szárnyas rézajtó,
döngeti-rázza hős Mirkó.
Mordul a sárkány:- Mi kéne?
- Add ki a mátkám! Az kéne.
Tárul a szárnyas rézajtó:
- Csakhogy megjöttél, hős Mirkó!
Ámul-bámul a királyfi:- Ilyet se láthat akárki!
Perdül a sárkány, táncba fog,
örül Mirkónak, nem dohog,
táncol, a sarka csikordul.
örömkönnye is kicsordul.
Sárkány a táncban nem fárad,
körbekerül kertet, házat:
- Jobban örülök jöttödnek,
mint a hetvenhét ördögnek!
Annyi szép mátkáddal a baj,
mennyi fejen az aranyhaj.
Kékül-zöldül, ha ránézek,
toporzékol, ha megébred:
- Öltöztess, sárkány! Etess meg!
Fényesítsd ki a cipőmet! Foltos belül a koronám!
Sárgul alul az új ruhám!
Lótok-futok, mégsem békül,
hét fejem van, de mind szédül,
Táncolj hát vélem pirinkót,
s vidd a csudába Irinkót!
SZABÁLY
Az –ul, -ül végű szavakban mindig rövid az u, ü. Például: gyógyul, kerül, fordul, magyarul,
feleségül, ruhástul, végül, alul, hátul, belül, felül, közül, mögül, nélkül, keresztül, stb.
KIVÉTEL: túl.

10

TLP sárga (címzetteknek)