50487

>

A Hét /

TÁRSADALMI , IRODALMI és MUVESZETI KÖZLÖNY

I
A tartalomból:

Kemény Simon: Levél

Héti Sándor: Ki emlékszik Gogolákra ?

Hatvany K E S Z T I É S K I Kedves
S Z E RCafos: A D J A : B R O D Vámbéry!
Y ISTVÁN

Váxsonyi Endre: Második osztály

BUDAPEST, 1932. JANUÁR 7 ÁRA 4 0 FILLÉR & X L ,1. É V F O L Y A M , 1. SZ«

Faragó Sándor: Az ember: állat

Vér Andor: Munkanélküli nagy-
kereskedő
Kéxai
Glosszák,
Klár Zoltán:
Kodolányi Simon:Riportok,
János: ŐtMagyar p eMozi,g ő nóta
nUjságtépők
Városházi Hét
 A legérdekesebb könyv!
A legmerészebb téma!
A mai házasság problémája!

U I Í S U L A P A R E O T T

Ex-feleség
világhírű regénve filmen

NORMA SHEARER

FORUM
RADIUS

H a r i s n y á i
K ö l ö l t á r ú t
S e l y m e k e l
T e x t i l á r u i
K e z l y ü l

VÁSÁROLJON A

NAGYÁRUHÁZ-BAN
BUDAPEST,
VI., A N D R Á S S Y - Ú T 39.
\
\
 a fa... Budapest, 1932. január 7.
NL
Nem tudjuk, hogy hívják a nyomorgó színészek, Isten báránykái közé. A
Hetényit Bombayban, de ez az taxi megállt a Városi Színház előtt és Zsazsa,
úr megint letartóztatta Gandhit, mint mesebéli, kacsalábonforgó királykisasz-
aki alsónadrágba és szövőszékbe szony lépett be az elátkozott kastélyba. Sze-
öltözve bevonult a bombayi gény szmészek néhány percre abbahagyták a
Markó uccába. A hallgatás nap- nyomorgást és Zsazsa köré tolultak, aki még
ján tartóztatták le az indiai nacionalista moz- mindig könnyezve, im ígyen szólott:
galom vezérét, aki némán vette tudomásul a —• Itt vagyok la, gyerekek, szánom-bánom
letartóztatást és fonni kezdett a szövőszéken. nyomorotokat, az én szegény szüvem nem
Most Gandhi egész éjszaka fon. Hogy nappal tudja nézni a ti éhségteket, felcsapok közétek,
mos-e, azt nem tudjuk. Gandhi most éppen együtt fogunk nyomorogni, Cinkotára menni,
úgy divatban van, mint a rumba vagy a csapjatok a kezembe, játszunk együtt.
kényszer egyezség, huszonöt pengős könyvek — Hogy az ég is megáldja a lépésit,
szólnak róla és a hangos filmhíradókban na- nagyasszony, mondták a színészek és ettől a
gyobb sikere van, mint a detroiti gyárkémény- naptól kezdve együtt dalolták a nagy színház
robbantásnak. India éppen olyan messze van színpadán az édes, bús magyar nótákat. És
Budapesttől, mint Budapest Indiától, talán mindezért csak hétszáz pengőt kap esténként
még messzebb is, ezért az ember nem értheti Fedák Sári, akitől igazán nem várhatja el
meg Gandhi jelentőségét. Sokat hallunk ha- senki sem, hogy esténként hétszáz pengőnél
rangozni az ő passzív forradalmáról, tudjuk, olcsóbban legyen jószívű!
hogy sót szűr a tengerből, alsónadrágban *

megy az angol király elé, hétfőn hallgat, ked- AZ EMBER bemegy az

den letartóztatják, szerdán fon, csütörtökön áruházba és szeretne egy pár ha-
kecskét fej, pénteken megissza amit fejt, risnyát venni a lábéira. Azért
szombaton sző, vasárnap kézimunkázik, hét- mert újabban a hölgyek a fejükre
főn megint hallgat, de hogy mindebből ho- is harisnyát vesznek. Szóval egy
gyan lesz forradalom, azt nem értjük. Ez a pár lábharisnyára volt szüksé-
lepedőbe burkolt ember nagyon misztikus. gem. Szép, szőke, tető tői-talpig kötöttáruba
Nem tudjuk mit akar. Azt hisszük, programm- öltözött hajadon jéirult elém és kellemesen ki-
jának leglényegesebb része, hogy az angol szolgált. Megkérdezte, hogy nős vagyok-e. Azt
király is alsónadrágban járjon, Macdonald mondtam, hogy igen. Miért nem veszek akkor
fonjon, az angol kormány többi tagja szűrjön egy pár selyemharisnyát is őnagyságánakt
sót, sőt paprikát és fogvájót a tengerből. Elég Azt mondtam, hogy nejemnek elég harisnyája
volt Gandhiból! Kezd komolytalanná válni a van, a lábán is, a fején is. I)e a hajadon nem
kecskéjével és a rokkájával. Közben a páriák, hagyta magát, azonnal elém halmozott né-
akiket komolyan fel kellene szabadítani és hány müselyemkölteményt és minden ékes-
akik baromi sorban vannak, Gandhi ellen szólását elővette, hogy vásároljak. Szó sze-
tüntetnek. Ők biztosan tudják, hogy miért. A rint a következőket mondta:
nagy világvarietében igen hatásos szám — Kellemes, apart viselet. Olyan olcsó,
Gandhi szahib és az ő idomított rokkája, de az hogy már nevetséges. A szép léibat még szeb-
európai közönség unja őt. Az indiai forradal- bé teszi. Nem is beszélek a színéről. (De azért
mat nem Gandhi fogja megcsinálni, hanem a sokáig beszélt a harisnya színéről.)
páriák, akik tüntettek ellene és az egész indiai — Jó ez a harisnya? — kérdeztem.
dessous-politika ellen. — Nem a legjobb, de elég jó, — mondta.
*
— Magyar gyártmány. Uram, főleg azért ve-
Szép, bús, magyar szíve van gye, mert nagy munkanélküliség van a mű-
Zsazsának, hogy az Isten is meg- selyemszakmában . . .
áldja minden ringó, táncos lépé- Megvettem a harisnyát. Biztosan holnap
sét! Felderül az ember, amikor lavórokat fognak rámsózni, mert a bádog-
olvassa, hogyan meghatódott a iparban is nagy a munkanélküliség. Do-
Városi Színház tagjainak szo- hányárut nem veszek ezentúl, — mert a do-
morú sorsán, az eszemadta. Otthon ült a hánygyárak kitűnően vannak foglalkoztatva.
Személynök uccában és könnyezett szegény- A hentes- és mészárosiparban sincsen munka-
ke, amikor hírül hozták, hogy azok a szeren- nélküliség, nem fogok ezentúl húst enni. Vi-
csétlen színészek gyalog mennek haza Cin- szont pezsgőt sokat kell inni, me. t sok munka-
kotára, és hogy a sülyesztőben alszanak, mert nélküli pezsgőmunkás van. Aztán hirtelen
nincs lakásuk. Eliiidult a Zsazsa könnye, le- meghalok, mert — mint értesülök — a temet-
csurgott a lépcsőn, kifolyt a kapun, bele- kezési vállalatok is rosszul mennek. Ma így
liömpölygött egy taxiba, amely kivitte a köny- kell élni és meghalni egy tisztességes magyar
nyéket Zsazsástul a Városi Színházba, szegény pogárnak, aki segíteni akar Teleszkynek.
2

VÉR ANDOR:

Munkanélküli
nagykereskedő
Az elsők között, 1926-ban ment csődbe. Erre csaiból élt: megevett húsz perzsaszőnyeget, tíz
még ma is büszke. Ma már semmi, ma úgy hull- kiló ezüstneműt és három szoba bútort. Ujabb két
nak a nagykereskedők, mint ősszel a legyek. Az évig állásból-állásba hányódott. Jelenleg munka-
ö bukására felfigyelt egész Budapest. Konfekció- nélküli. Gazdag rokonai félévvel ezelőtt beszün-
ban dolgozott, óriási forgalmat bonyolított le. tették havi százpengős „munkanélküli segélyét",
Annyi váltóhitelt kapott, amennyit akart. Annyi azóta fiánál lakik, aki csőd szélén álló konfekció..
áruhitelt adott, amennyit leértek tőle. Szíve volt, kiskereskedő. Huszonöt éven át reggeltől estig
ezen csúszott el. A csőd elvitte négyemeletes bér- üzletében ült és dolgozott. Most hatvanéves és
palotáját. Passzívája nyolc milliárd volt, most, egész nap munka után szaladgál. Egy napjánál:
ha nincs átszállójegyre 24 fillérje, ezekről a mil- utiprogrammja ez:
liárdokról ábrándozik. Két évig vagyona ron-
Reggel ••!,,S-kor elindult otthonról a
Ferenciek tere l'elé, ahol a fia üzlete van. A fiú nem alkalmazhatja a papát, mert neki
is rosszul megy. Papa azonban ragaszkodik ahhoz, hogy ő nyisson.
Huszonötéves szenvedélye a nyitás, nem tud róla lemondani. Kinyitott,
tett-vett, rendezgetett, egy 1 véletlenül betévedt vevőt sugárzó arccal ki-
szolgált, aztán jött a fia — vége volt a szép álomnak. Még atyai tanácso-
kat adott neki kétszázadszor, hogy jól nézze meg, kinek hitelez, azután
elment régi kollegájához, a
Sas ucca egyik koní'cikciós hatalmasságához. A kollega úr félóráig várakoztatta, azután
ridegen kijelentette, hogy állás nincs. „Pénzbeszedőnek? Szó sem lehet
róla. Ahhoz barátom maga nem elég fiatal és nem is magának való". Kö-
vetkező stációja egy barátjának
Szent István téri üzlete volt. A barát bizományi árut igért neki. „Itt van 12 boykabát, darab-
ára kicsiben 32 pengő, kapod 16-ért, de csak készpénzért adhatod el". Tele
optimizmussal nekivágott a
Király ucca rengetegének, sorra járta az összes detailistákat és elmagyarázta nekik, hogy
ez a boykabát egy reimek üzlet, száz százalékot lehet r a j t a keresni.
A készpénz hallatára azonban úgy csinált a Király ucca, mint a csiga-
biga, ha megérintik a -szarvait és — szokásától eltérően — egyhangúlag
lemondott a százszázalékos haszonról. Már egy óra volt, fáradtan és le-
törve a
Dohány ucca felé vette útját. Hazament. Otthon szó nélkül elolvasta a kilakoltatási vég-
zést, amelyet negyed évi lakbérihátralék miatt jogosan hozott a tekintetes
járásbíróság, lenyelte a karfiollevest és a darásmetéltet és eltávozott
hazulról. A
Károly körút egyik kávéházába ment. amelynek évtizedek óta törzsvendége. (Pár lépésre
van egykori üzletétől.) Nem fogyasztott semmit. Átfutotta a Pester
Lloydot, kibicelt egy alsóspartíhoz, üzlet után szimatolt a textilszatoma
lézengő hajótöröttjei között, de üzlet, csak valutában akadt, ehhez azon-
ban nem volt mersze. Felkászálódott ós a boykabátokkal rohamot intézett a
Rákóczi út ellen. A Rákóczi út a készpénzfizetéstől való irtózásban teljes szolidaritást
vállalt a Király ueoával s így nem tehetett egyebet, visszakutyagolt a
boykabátokkal -a
Szent István térre. „Élhetetlen ember vagy öregem" — mondta a barát és átnyújtott neki két
pengőt azzal, hogy „remélem, nem sértődsz meg. ha fáradságodat honorá-
lom". Nem sértődött meg. Elindult a
Ferenciek tere felé, hogy a zárásnál segédkezzen. A fia egész nap tízpengős forgalmat csi-
nált. „Meglátod Józsiik ám. ennek rossz vége le.sz". Bezártak, a szemetelő
esőben elindultak. A Kossuth Lajos ucca sankán elváltak, ö a Károly
körút felé sétált. Régi üzlete előtt — melyben kávéméróst nyitottak —
mag-megállt. kerengett körülötte, mint a gyilkos a tett helye körül. Per-
cekig bámészkodott be a párás ablakon és nézte a nénikéket és kis tiszt-
viselőket, akik a vacsorakávét kavargatva az estilapokba temetkeztek.
Öt észre se vették. Pedig huszonöt évig ő dirigált itt tiz segédet, öt tiszt-
viselőt ós negyven munkást! A szeme .könnyes lett. Az e3Ő sűrű cseppek-
ben .kezdett hullni. Meggyorsította Lépteit. Ha za. Liftért nem csengetett.
A házmester, mióta nem fizetett házbért, tűrhetetlenül -szemtelen."talán
fel sem vinné. Rossz lábaival felmászott a negyedik emeletre közben
minden emeletem megállt, hogy k i f ú j j a imagát. A csengőjük elromlott,
bezörgetett. Míg várni kellett, a korláton át lebámult a négy emeletnyi,
sötéten ásító mélységbe, melynek olyan csábító hatása van a tönkrement
nagykereskedőkre. Akkor rezzent csak fel. mikor felesége ajtót nyitott és
olyan gyűlölettel nézett az asszonyra, akivel harminc évet élt aránylag
boldog házasságban, mint az öngyilkos élete raegmentőjére.

RÉTI SÁNDOR:
K i emaléksísik G o g G l á k r a ?
Nem szerették és nem gyűlölték úgy, mint
Bethlent és nyugalma sem volt olyan meg-
döbbentő, mint például Károlyi Gyuláé.
Magyarország miniszterelnöke volt tizen-
négy óra hosszáig. Bethlen tanulhatott volna
tőle. (Sok minden máskép történt volna, ha
ő is csak tizennégy óráig tartotta volna ma-
gát ...) Minszterelnökségo alatt nem járt va-
dácszni, viszont nem is sörözött a Pilseniben.
Kitűnő miniszterelnök volt.
A magyar politikai élet legpechesebb es
legtehetétlenebb kormányától — Peidléktől —
vette át a hatalmat és átadta Friedrichnek,
akinek tizenkét évi közszereplése után ínég
élénken emlékszünk a komáin tüdőápolószer
mellett vivott sikeres politikai harcára.
Doktor Gogolák Károlynak hívják.
miniszterelnökségi helyettes-államtitkár. Kul-
turált, képzett, okos, megbízható, kitűnő tiszt-
viselő. Sokan ismerik és mindenki szereti
Gogolákot, az államtitkárt, de
senki se ismeri Gogolákot, a minisz-
terelnököt.
Talán csak Peidl és Friedrich. Pedig ővele
kezdődött az egész Ő az alapja mindennek:
Gogolák.
De ki emlékszik Gogolákra?
*
Dr. Gogolák Károly helyettes-államtitkárt! a
Várban, a miniszterelnökségi palotában látogat-
tam meg. A rozoga ház az utóbbi tíz év alatt va-
lóban palota lett. Wekerle, amibor itt lakott, —
tudniillik az öreg Wekerle — rossz pléhkádba
fürdött. A fürdőszobában ma már „Leépített" me-
dence van. Nem Károlyi „építtette le", hanem még
Bethlen. Ez a fürdőkád az egyetlen, amit leépített.
A szobák végig a miniszterelnökségi palotá-
ban nem a megszokott sablonirodák, hanem mind-
egyik külön-külön nagyon finom, angolosan
tompa eleganciával berendezett dolgozószoba. Go-
golák államtitkár szobájának még tompább az
eleganciája, mint, a többié. Hatalmas iróosztal,
rajta rengeteg géppel írott akta: interpellációk a
miniszterelnökhöz.
Az íróasztal melett óriási fauteuil, jobboldalt
aktaszükrény, baloldalt óriósi méretű piros plüs-
garnitura.
Gogolák államtitkár mosolyog, aimilkor el-
mondom, hogy azért jöttem, liogg a világháború,
a forrdalom, a kommün és az átmeneti hatnapos
Peidl-kormány után következő első kabinet fejé-
vel, Magyarország egykori miniszterelnökével be-
szélgessek.
— Nem voltam miniszterelnök — berg Gyula rendőrtiszt egy csapat rend-
mondja Gogolák államtitkár. — A miniszterelnök-
séget vezettem, az igaz, tizennégy óráig felelős vol-
A Hét at'^'x,-•.•.nq.Tfczi 3
tam ós ezért mondhatják és ezért hihetik azt, akik
nem ismerik ennek a hallatlanul izgalmas tizen-
négy órának a történetét.
Gogolák államtitkár nevetve, de erélyesen til-
takozik az ellen, hogy ő miniszterelnök lett volna.
Igenis: átvette a hatalmat Peidléktől, igaz, hogy
a Friedrich-puces kapcsán, de a régi magyar tör-
vények értelmében is megalakított egy felelő-
imagyar ügyvezető-kormányt, amelyenek huszon-
négy óráig ő volt a feje és csak utána jött Fried-
rich István. Ez 1919 augusztus 6-án töriónt. Errői
hivatalos okmányok, az akkori kabinet tagjainak
aláírásával szolgálnak bizonyítékul. Gogolák ál-
lamtitkár fölényesen okos, szerény, neon akarja a
maga egyéni érdemeit hangoztatni, nem akar ér-
dekes lenni azzal, hogy miniszterelnök volt.
Ma Amikor tovább kérdezem, elgondolkozik, majd
kis idő múlva beszélni kezd:
— A kommün bukása után Peidlék megala-
kították a világ legfurcsább kormányát, amelyre
azt hiszem, nem volt példa a világtörténelemben.
Ez a kabinet szocialista miniszterekből és bolse-
vista népbiztosokból állott. Az igazság kedvéért
meg kell állapítanom, hogy
a szocialisták között nem volt bolseviki,
viszont a bolsevikiek között nem egy pol-
gári ellenforradalmár volt.
Ennek a kormánynak az élete hat napig tartott.
Nem lehetett csodálkozni, hogy csak addig, illetve
most már csodálkozni Lehet azon, hogy tarthatott
hat napig is.
Először augusztus 6-áról érdeklődöm, arról a
napról, amelynek éjszakáján megalakult az első
felelős kormány. (Az első, amely után jöttek a
többiek, egészen Károlyi Gyuláig) És Gogolák
államtitkár enenk a napnak tizennégyórás mi-
niszterelnöke elmondja, hogyan bukott meg Ma-
gyarország első szocialista kormánya s hogyan
alakította meg ő a forardalmak utáni első kabi-
netet.
— Tahin el kel mondanom először azt, hogy
Wein Dezső fogorvos lakásán megalakult a
„Fehér-Ház" társaság, amely naponkint tartott,
természetesen más-más helyen üléseket. Ennek a
vezére Friedrich István volt. Augusztus 1-én ju-
tott kormányra Peidl és megalakította híressé
vált vegyes kormányát. Hat nap alatt jóformán
nem csináltak semmit.
Augusztus 6-án délután félhat órakor
váratlanul megjelent a miniszterelnök-
ségi palotában Csilléry András fogorvos,
Schnetzer Ferenc tábornok és Wolken-
őrrel.
egyenesen abba a terembe tartottak, ahol Peádlék
 4 A Hét

miniszter tanácsot tartottak — különben ma is az
a minisztertanácsi terein — benyitottak és felszó-
lították Peidléket, hogy mondjanak le. Peidl til-
takozott. A szakasz rendőr ekkor benyomult Wol-
kcnberg rendőrtiszttel az élén a szocialista mi-
niszterek tanácstermébe. Csilléry újra felszólí-
totta Peidlt, hogy adja át a hatalmat, .mire
Peidlék, a rendőrök megjelenésének hatása alatt,
alá is írták a lemondási okmányt. Amikor ez meg-
történt, Peidléket őrizetbe vették, Csilléry pedig
telefonon értesítette Friedrichet arról, hogy sike-
rült a dolog. Friedrich viszont nekem telefonált
és József főhercegre hivatkozva, arra kért, hogy
vegyem át a miniszterelnökség vezetését.
— így lettem...
— Miniszterelnök — vetem közbe s Gogolák
államtitkár ú j r a mosolyog egy kicsit fölényesen,
aztán legyint a kezével:
— A miniszterelnökség vezetője.
» •
dult a palotába. Züllött, rongyos emberek lepték
el a szobákat és a lépcsőket és azzal ünnepelték
meg a Peidl-féle szocialista kormány elfogatását,
hogy feltörték a miniszterelnökségi palota boros-
pincéit és berúglak. Lezárattam a kapukat, be-
mentem a szobámba, papirt tettem magam elé.
ceruzát vettem a kezembe ós kormányt alakítot-
tam. Ez volt a lista:
Belügyminiszter: Samassa Adolf;
Pénzügyminiszter: Dr. Grün János;
Kereskedelemügyi miniszter: Szűri János;
Vallás- és közokt. miniszter: Imre Sándor.
Igazságügyminiiszter: Szászy Béla.
Honvédelmi miniszter Sclmetzer Ferenc.
— így állítottam össze a kabinetet s mond-
hatom, büszke voltam rá, mert minden miniszté-
rium élére hozzáértő ember került, mindegyik a
legkülönben értette a maga dolgát. Ideális kabi-
net volt. Nem politikus, hanem szakkabinet.

Megkérdezem most Gogolák államtitkárt; — Augusztus 7-én reggel megjelent a miniszter-

hogy miért éppen őrá esett József főherceg, il-
letve Friedrichnek a választása.
—• Egyszerű a magyarázat — válaszolja. —
A miniszterelnökségen akkor mint osztálytaná-
asos dolgoztam. A tisztviselőtánsajim közül alig
volt néhány itthon, én voltam a rangidős tiszt-
viselő a miniszterelnökségen. Ezért esett rám a
választás.
Megkérem Gogolák államtitkárt, mondja el
mit csinált miniszterelnökségének tizennégy órája
alatt. Augusztus 6-án délután hattól, 7-én reggel
nyolcig.
— Peidléket őrizetbe vették itt a palotában,
— mondja. — Rendőrök vigyáztak rájuk, énnekem
pedig parancsra össze kellett állítanom a kabine-
tet. Rengeteg bajom volt, mert a söpredék betó-
elnökségi palotában József főherceg és Friedrich
István. Akkor adtam át nekik a miniszterelnök-
ség vezetését, majd minisztertanács volt, aimelyeai
József főherceg eskette meg az ú j kabinet tagjait.
Én olvastam fel az eskümintát. Ennyi volt a sze-
replésem, azt hittem ezt már rég elfelejtették és
azóta csendben dolgozom. Örülök annak, hogy
tisztviselő vagyok.
#
Magyarország miniszterelnöke volt tizen-
négy óra hosszáig. Nem járt vadászni és nem
sörözött a Pilseniben. Ő volt az alapkő. És
csak utána jött a többi.
Bethlenre sokáig emlékeztek.
De ki emlékszik Gogolákra! Pedig Go-
golák is miniszterelnök volt.

HÁROM KIRÁLYOK in- tékát, éppen úgy, mini a betlehemes gyere-

dultak el az üstökös után, amely kek, aztán felhúzza a függönyt és színházat
Budapest színházi egén felra- játszik üres nézőtér előtt. Nem kíváncsi senki
gyogott. Nem Menyhért, Gás- sem a produkcióira és a színház egész sze-
pár és Boldizsár, hanem Károly, mélyzete arra kéri a jó Istent, hogy lehetőleg
Marcell és Ottó. Nekünk Ottó a sürgősen szabadítsa meg őket ettől a Marcell-
legszimpatikusabb közöttük, kedves, szerény töl, éppen úgy, mint ahogyan a Városi Szín-
ember, aki azzal kezdte színigazgatói műkö- házat megszabadította Ferenc királytól. A
dését, hogy kijelentette, nincs egy fillérje sem Magyar Színház tagjai direkt böjtnapokat
és szerény keretek között, kis rezsivel akar tartanak és sanyargatják magukat, minden
színházat játszani. Igazán becsületes törekvé- templomnak előre köszönnek, csakhogy az ég
seket láttunk az ö kis Uj Színházában, amely hallgassa meg imájukat és hogy Marcell men-
végül is becsukta kapuit, mert nem birta a rá- jen tovább az üstökös csillag után, ismeretlen
fizetést és akkor fog kinyitni megint, amikor messzeségekbe, ahonnan még hír sem érkezhet
sikerült pénzembert szereznie. Eddig még róla. Az ima meghallgatása a legjobb úton
nem sikerült. Károly királytól már sikerült van! Marcell király nemsokáig lesz direktor
társulatának megszabadulnia, egészen jól a Wesselényi uccában, beláthtaó időn belül
megy a Városi Színház Ferenczy Károly nél- megszűnik a mindent elsorvasztó és ruhatá.-
kül, de Marcel, a harmadik a három királyok rakból igazgató juhiizmus, mindnyájan él
közül még a helyén van és rendületlenül igaz- fogjuk szegényt felejteni. De addig tovább
gat a Magyar Színházban. Betlehemesdit játszik betlehemesdit és tovább igazgató úr-
játszik, összekoldidja a díszleteket, a kelléke- nak szólíttatja magát.
tet, a darabokat, a bútorokat, a színészek já-
 A Hét
KEMÉNY SIMON:
Levél Halvany
Molnár
Kedves Laci, én nem hiszem, hogy a
Molnár-kérdésben igazad lenne, s mivel úgy
érzem, hogy az újévet igazságtalansággal
kezdted, megpróbálom, hogy magamat közéd
s a Molnár-kérdés közé vessem. Egy olyan,
gyökerétől fejecsúcsáig irodalmi embert, mint
Te vagy, nem szívesen látok Molnár „leginti-
mebb rosszakaróinak" táborában. Hogy mi
hozta össze ezt a tábort? Sok úton érkeztek a
gyűjtőtáborba, de a legtöbbjét az irigység
vitte oda. Másokat szellemi életünknek hihetet-
len elsatnyulása. A kritikai hangnak csaknem
teljes kizüllése irodalomból, politikából, s a
társadalmi publicisztikából. A támadó termé-
szetű írók nem találnak témát. Lassacskán
olyan szűk lett körülöttük a kör, hogy moz-
dulni sem bírtak. Az irigység és a témahiány
(az utóbbi különben kenyérügy) vezette őket a
Molnár-témához, s irányította nyilaikat Mol-
nár monoklija felé. Ez az ember, aki öt világ-
részt mulattat, s öt világrész valutáját keresi,
tudja meg, hogy az Oktogon téren nem nagy
ember. Meg is tudta, ha meghallotta azokat a
hazai szavakat, amelyeket a megengedettnél
gyorsabb tempóban robogó autója után kiabál-
tak. De te nem vagy ilyen kiabáló. A ki úgy
tud írni, úgy tud olvasni és úgy tud ítélni, mint
te, az ne szállítson szavazatot ennek a kémikus
lincs-esküdtszéknek verdiktjéhez. Mert hiába,
a helyzet ma az, hogy a Molnár sikereitől ha-
lálosan megsértett urak azt mondják: Hatvany
is köztünk van; s a látszat alapján a közönség
így szól: Hatvany is köztük van. Pedig nin-
csen köztük, s nincsen köztük Bródy Sándor
sem, aki mint ember és mint költő oly nagy-
szerű felháborodással suhogtatta felháborodá-
sának ökölcsapásait Molnárra, az íróra és az
emberre. De hát ez egészen más ügy, hogyan
is lehet Bródy remek haragjáról és erről a vc-
rébzendülésről egy papíron írni.
Inkáb nézzük csak meg azt a vádat, hogy
Molnár nem akar ostorozni. Csakugyan köte-
lező a korbács a színpadon? Minden más
semmi és érvénytelen? Csak ostorcsapásokkal
lehet az emberek lelkére és erkölcsére hatni,
csak az szeret, aki ostoroz? Hogy volna szabad
az író alkotó szellemét ilyen kis területre kor-
látozni? Mintha azt mondanád, hogy Isten
csak villámai és dörgései útján tudja létezésére
figyelmeztetni az embert. Nincs-e millió módja
erre? Hiszen még a legvadabb tűzhányó sem
dühöng örökké, s békéjének esztendei alatt vi-
rágokkal hímzett gyepbársonya édes, szelid
idillek színhelye. Miért volna bűn a Művészet
ellen, ha az író nevettet, s ha a nyárspolgár
nevet? És Molnár nem olyan nevettető, aki
at'^'x,-•.•.nq.Tfczi 5
Cajos&osz,
Ferencről
hónod alá nyul, s gondozatlan karmaival röhö-
gést csiklandoz ki belőled; figyeld meg kedves
Laci, hogy lxányszor érzed szíveden, Molnár
darabjait hallgatva, azt a finom-finom bizser-
gést, azt a nagyszerű jóérzést, ami végül ne-
vetésben buggyan ki a szádon. Nem gondol-
nám, hogy az ég csak haragvó angyalokkal
van tele. A bosszúálló angyalokon s a halál
angyalán kívül bizonyára vannak ott rózsa-
szirom testű, felhőkön könyöklő angyalkák,
röpködő csodálatos kis lények, akik jó pilla-
nataikban virággal simogatják szemünket.
Micsoda tűrhetetlen pokoli zenebona lenne a
világon, ha mindenki korbácsot csattogtatna.
Ha a természet minden állatnak bömbölő han-
got adott volna, akkor meg kellene őrülni ezen
a földön.
Azzal is vádolod Molnárt, — minden-
esetre az ő saját szavait fordítva ellene —
hogy „eszibe sincs a mai naphoz hozzászólni".
Hát lehetséges ez? Ki tud valaki lépni a kor-
ból, amelyben élnie kell? Azt hiszem, hogy
minden író benne van a mában és munkájában
benne van a ma, akár akarja, akár nem. De
természetesen az egész életet nem fogadhatja
be, az egészet nem fejezheti ki, az egésszel nem
foglalkozhat, ebből a szempontból a legna-
gyobb zsenik is hiányosak. De milyen hiá-
nyosak!
Molnárnak a sors azt a megbízást adta,
hogy mulattasson. Ezt a feladatot derekasan
elvégzi, ebben aztán igazán nem kontár. Tehe-
tünk-e mást, mint azt, amivel a földre ide kül-
dettünk? Molnár előkelő küldetést kapott: je-
lentékeny művésze lett korának. Derűs múzsá-
jának fényből és mosolyból szabtak lenge ru-
hát, nem tették félelmetessé és fenségessé
aranypáncéllal és vasfegyverekkel. Ez a gyen-
géd, könnyű teremtmény mégis kis remek-
műve az égnek. Csupa formásság, csupa kelle-
messég, szereti az embert, s kedélyének friss
gyümölcseivel ajándékozta meg, mert nem
természete, hogy keserű, vagy maró savanyú
italokkal telt kupákat üríttessen velünk. Ez is
egyik fajtája a részvétnek, aminek hiányával
vádolod Molnár művét. Hát ezért haragudjunk
rá? A művészetet, az igazságot és az embert ő
így szolgálja, a maga módja szerint.
Aztán van még valami Molnárban, ami
talán páratlan is ezen a pályán. Ö úgy játszik
színházasdit, mint egy kis gyerek játszik játé-
kainak és képeskönyvének alakjaival. __ Láza-
san, az egész életről megfeledkezve, állandó
borzongással. így járkál a színpadon, s nem
egyszer mélységek tátonganak a lábai alatt,
amikor borzongva érezzük meg alant az élet
6 A Hét

ós a lélek egy-egy titkát. Lehet, hogy tévedek ? Shakespeare est un chéne,

Ez bizony nincsen kizárva, de Molnár utolsó Racine est un pieit.
darabjánál, a „Jó tündér"-nél azt éreztem: Bizonyos, hogy Molnár az igazságot ke-
íme csak tragikusan kevés hiányzik ebből a resi és telve van emberszeretettel, de ő más-
műből, hogy remekmű legyen. Talán csak egy képpen fejezi ki magát, mint azok a szent na-
igazi rendezőn múlott és nem az írón. És még gyok, akiket te ellene felsorakoztattál. A vi-
valami. Molnár szavai, mondatai színpadra lág telve van a változatosság végtelen gazda g1-
születtek. Nem tudnak más elemben megélni, ságával, a művészeteknek is egyik legnagyobb
csak a színpad levegőjében. Mint a bal csak a csodája az egyéniségek kifogyhatatlan sok-
vízben. Nézd meg mivé változnak a színpad félesége. Megszámlálhatatlan sok a zordon
különböző lámpáinak, fényszóróinak sugarai- haragosok fajtája és megszámlálhatatlan sok-
ban. Hogy megszépülnek, milyen színesek lesz- féle a mosolygó vidámaké. Molnár is ezek
nek, hogy szórják a szikrát, hogy pergetik a közül való. Valljuk he, nem utolsó a sorban.
könnyet, az író képei és jelképei milyen Miért kívánod, hogy más legyen, mint
mélyre futó távlatot kapnak. Hányan irigy- amilyennek Isten teremtette? De ugyanilyen
kedhetnek erre a telivér komédiás dikcióra! joggal kérdezheted te is, miért kívánom én,
Kedves Laci, no hasonlítsunk. Ne állítsuk hogy más légy, mint amilyen vagy. Te felelős-
Molnárt Shakespeare vagy Moliere nagyságá- ségrevonó, rendreutasító természet vagy, re-
nak egetverő mércéje alá. Mindenkit saját mek élvező s nagyszerű kritikus, végzed a ma-
nagyságával mérjünk, ez a kritika nagy mű- gad dolgát, mint Molnár a magáét. Nekem, a
vészete, s így jutunk el az igazsághoz, vagy szerény barátnak, aki hívatlanul keveredtem
amit annak hiszünk. Az összehasonlítás olyan kettőtök dolgába, tulajdonképpen semmi ke-
lehetetlen sorokat szülhet, mint például ezek resnivalóm nem volt itten. Már el is vonulok,
itt: már itt se vagyok . . . ölellek.
KÉZAI SIMON: —-

MAGYAR NOTA
A szomszéd asztalnál éppen fizetett egy
társaság, amikor megjelentünk. Vidékiek vol-
tak: egy ápolatlan arcbőrű szép lány, véralá-
"utásos szemű, dagadt emberek, hiányos, moly-
ette, fehér-fekete keverék-hajjal, mint az ol-
vadó hó. Az asszonyok pici cseresznyeajka
csaknem eltűnt a két orca zsírpárnái között,
de ami kevés a szemükből látszott, ellenséges-
ség nélkül rezignáltán mosolygott a világ
minden tökéletes termetű revűcsillagára. Az
egyik úr a korai érelmeszesedés lomha mozdu-
latával próbálta felvenni a bundáját, de nem
talált bele és. néhány másodpercig a bunda lö-
työgő ujja és a gyámoltalanul kalimpáló férfi-
kar ügyetlenül kerülgették egymást, amíg a
cigány oda nem sietett. Valamennyien súlyo-
sak és rokkantak voltak. Pesten a vénülés ma-
gukból kikelt, eltorzult arcokat teremt, vidé-
ken csak megrokkannak az emberek, csak en-
gednek az idő vas fogának, az időjárás viszon-
tagságainak, mint egy öreg ház hulló vako-
lata. Lassan, komótosan cihelődtek; asztmás
szívük egész gyöngédségével ragaszkodtak a
székhez, amelyen tűrhetően érezték magukat.
A meleg, barnaszemű cigány, kis bajusszal,
búcsúzóul magyar nótákat húzott és énekelt
nekik. A nóták úri eredetűek • voltak, talán
szolgabíró költötte őket, talán csendőrszáza-
dos, volt bennük valami édes hányavetiség,
valami árnyalatnyi szomorúsággal enyhített
csúfondárosság, valami bőrébe nem férő, ficán-
koló és mégis mértéktartó jókedv. A nóták
szemtelenül hunyorítva, napbarnítottan, kar-
csún és izmosan bokáztak az asztal körül, egy
sereg puha és deformált test daliás álomképei-
ként. Szép, katonás nóták voltak, minden sor,
minden strófa támad, védekezik és riposztoz;
okos, talpraesett úri nóták voltak, olyan embe-
rek költötték, akiknek nem kell görcsösen bir-
kózni a szavakkal, akik úgy mondják fel az
egész életüket, mint a színész az előre betanult
szörepét. Valami zokogás is volt a nótákba,
ütemes, tisztalelki ismeretű zokogás, amely
után megkönnyebbül az ember. Nem csodálom,
ha az idevetődött külföldit ebben a cifra és
kopár városban semmi egyéb nem érdekli.
A vidékiek elmentek,^ ú j pár érkezett, a
divatos naiva egy társaságbeli fiatalemberrel.
A prímásnak szép fehér fogsora volt, ferde
orra és ferdevágású szeme, mosolyogva, csábí-
tóan, diadalmasan húzta és énekelte a nótákat
a háttérben diszkréten kontrázó társával. A
naiva cinegehangon dúdolt, mindnyájan na-
gyon jél éreztük magukat. Vannak emberek,
akik szememre vetik, hogy nem zokogok vagy
nem kurjongatok ilyenkor, hogy a szívem m m
a magyar muzsika ütemeire dobog. Nem tu-
dom, mit feleljek nekik. Talán azt, hogy az én
neveletlen szívem úgy dobog, ahogy eszébe
jut, valószínűleg magyarul, de a saját üte-
mére, nem előre kész ritmus szerint. Vagy azt,
hogy magyarság sokféle van, majdnem annyi,
ahány magyar él a világon. Van, akinek a
magyarság érdemrend, amelyet feltűz és van,
akinek kötelesség, amelyet vállal. Én nem hi-
szem, hogy magyarnak lenni a legtökéletesebb
állapot a világon. De szép, szomorú, embersé-
ges és főkép meg nem változtatható állapot és
erre tanít a magyar nóta.
 A Hét
„Az ember: állat
(Riporí a báli szezonról)
O
A homlokán négy ránc van,
szabályos közökben, nyilván __ a
gondok marták oda ezeket a rán-
cokat, melyek taktusra rángatóz-
nak, mint a Tiller görlök. Kissé
lejjebb a szemei húzódnak meg,
nagyon mélyen, mint a rókák a rókalyukban,
amikor közeledik a vadász. Látszik e szeme-
ken, hogy sok álmatlan éjszakát töltöttek el a
gazdájukkal együtt. A szája idegesen vibrál,
ajkainak nincs egy nyugodt percük sem, nem
hagyja őket élni. És az egész szája zárójelben
van, két éles barázda veszi körül, más csak
nagypapa korában tesz szert ilyen ráncokra,
unokák körében. Megkínzott, agyonhajszolt,
fáradt ember. Bálrendező Budapesten, Erik-
nek hívják és a Szvetenay uccában lakik.
A lábainál foxikutya nyugszik, éppen
olyan ideges, mint a. gazdája, bár nincsenek
ráncok a homlokán. K. Erik azt mondja, hogy
az ember állat, mert agyonhajszolják.
Ez a meggyőződése.
Erre azt mondom, hogy én nem vagyok állat.
Erre azt mondja, hogy a tudat alatt én is állat
vagyok. így indul a beszélgetés a pesti bálok-
ról, amelyeknek egyik főmozgatófin K. Erik,
egyetemi hallgató. Neki van a legnagyobb
táncrend-gyűjteménye Pesten. Megmutatja.
Legalább kétszáz darab halmozódott össze az
egyik fiókban, melyet gondosan lezár, nehogy
ellopják őket. Nem lehet tudni, a mai világ-
ban, hátha megvadul egy éhes munkanélküli
és ellopja a táncrendjeit, amelyekre égetően
szüksége van. A gyűjtemény legszebb darabja
az, amelyet Beöthy Babától kapott. Erre a
legbüszkébb.
— Az urak — mondja — csak elmennek
táncolni a bálba, csak szmokingba bújnak, de
nem tudják, hogy mennyi fáradságot okoz
nekem egy ilyen Írni. Komoly, előkelő bálok-
ról beszélek uram, főúri bálanyákról és olyan
ismerkedési estékről, amelyeken zserbószend-
vicseket szolgálnak fel. Mert
bál és bál között óriási különbség van,
uram.
Vannak úgynevezett zsidóbálok, amelye-
ken én nem veszek részt, a presztízs miatt.
Nem mondom, rendezek olyan bálokat, ame-
lyeken zsidókat is vendégül látunk, de
nem rendezel'c olyan bálokat, amelye-
ken zsidók látnak vendégül nem zsi-
dókat. Óriási differencia.
at'^'x,-•.•.nq.Tfczi 7
•Ott kezdődik a dolog, hogy a termet hónapok-
kal előbb kell lefoglalni. Ehhez pénz kell. Én
nem előlegezhetek egy vasat sem, mert özvegy
édesanyám van és a kisebb egyesületeknek
alig van pénzük. Megindul a szaladgálás. A
városhoz szaladgálok, ahol mindenkivel pertu
vagyok. Mit mond ? A Ripkával nem vagyok
pertu. De nincs is szükségem a Bipkára, mert
a Gellért-terem vagy a Vigadó nagyterme nem
az ő resszortja. Aztán meg kell rendelni a je-
gyeket. Ez is pénzbe kerül. A jegyeket le kell
bélyegeztetni. Ez is pénzbe kerül. Meg kell
írni a meghívókat az ismerkedési estre. Ott
órák hosszat ismerkedni kell és meg kell be-
szélni a bál alapvonalait. A terveket én agya-
lom ki. Ha van kabaré is, sokszor el kell
menni a Martonhoz darabokért és el kell
menni a színészekhez. Ha műkedvelők játsza-
nak ,akkor el kell menni a műkedvelőkhöz.
Most ki kell szemelni a bálanyát. A bálanya
írja bele első adományát a jótékony ívbe. Most
jön a szaladgálás az ívvel. Az emberek smu-
cigak, kérem. Ügy tesznek, mintha nem volna
pénzük. Aki azelőtt száz pengőt adott jóté-
kony célra, az ma tíz pengőt ad, de látszik az
ábrázat-ján, hogy azt sem adja szívesen. Pedig
a jótékony célra való tekintettel, mindenkinek
adni
/ kellene bálcélokra. Mert
a bálra ma nagy szükség van. A bál
lörli le a gondokat az ember arcáról.
Mert az ember állat, kérem. Ki nyíltan, ki a
tudat alatt. Mármost, ha együtt van néhány
száz pengő, ki kell fizetni a legsürgősebb ki-
adásokat. Lássa uram, ilyen kiadásaink van-
nak:
Elővesz egy kis üzleti könyvet és meg-
mutatja, Az ő engedelmével lemásoltam egy
oldalt, a jótékony célra való tekintettel. íme:
Kiadás:
Nyomda, bolég szerint P 140-60
Bélyegek, 1200X2 f „ 24 —
Taxiköltség „ 11.—
Kokárdanyag, belég szerint, Szénásy — ,, 8.40
Zenekarnak előleg, nyugta szerint „ 100.—
Költségátalány K. Erik 50.—
Küldöuedíj mólt. asszonyhoz 1.—
Szalagaranynyoiuús, özv. MüLlerné „ 8.—
Két kabarétréfa jogdíj, M. S. uy. szr, — „ .32.—
Aktuális strófákért, Cájliknak „ 150.—
Leh. előleg (Megbeszélve) „ 40-—
És így tovább.
— Látja uram, — folytatja — itt a jóté-
kony célra való tekintettel, minden fillér nyil-
8 A Hét

v á n v a n t a r t v a . Én bármikor offé vagyok. A ket, akiknek már régen sírkövüknek kellene

felhatalmazást a választmány adja és minden lenni, de nem táncosuknak! Egy bálon négy
utalványozáshoz az elnök aláírása is szüksé- frakkinget szoktam átizzadni és nem túlzás,
ges. De ezek nem lényeges dolgok. Az utolsó ha azt mondom, hogy öt-hat gallért is elhasz-
pillanatban mindig közbe jön valami. Pél- nálok, mert egy jó bálrendezőnek mindig úgy
dául most egy gróf száz pengőt Ígért és csak kell kinéznie, mintha skatulyából vették
húszat fizetett. Most mit csináljak? Számol- volna ki. Erre én sokat adok. Az én exteriő-
tunk ezzel a pénzzel, mert ebből akarta a veze- röm a legnagyobb strapák után is komilfó.
tőség a csokrokat fedezni Weber Augusztá- Erről híres vagyok. No most az ember agyon
nál. Tavaly ilyenkor, amikor még Bethlen van strapáivá, leül egy sarokba, mint egy
volt a miniszterelnök, háromszáz pengőt költ- dög, akkor jön valaki és jelenti, hogy egy
hettünk csokrokra. Óriási differencia! Tavaly hölgy elvesztette a nyakláncát. A nő, aki el-
operaénekesnőnk is volt, bruttó százért. Ma vesztette , nem tágít mellőlem és elvárja,
műkedvelő fog operaénekelni, olyan hangja hogy a buffetasztalok alá bújjak, piszkos
van, mint egy részeg pulykának. A buffetet kifli végek közé és ott keressem az ő vacakját,
is én állítom össze. Én tárgyalok a cégekkel. melyet biztosan hatvan fillérért vásárolt rok-
Mert spórolunk. Nem hozhatjuk készen a kant árusnál az uccán. Nem üzlet, kérem.
szendvicseket, hanem csak az anyagot vesszük Mindig elhatározom, hogy nem rendezek több
meg, kitűnő anyagot és magunk kenjük. hált. De nem, tudok ellenállni a csábításnak.
A véremben van. Mintha megszóllna valami.
Ma olyan idők vannak, hogy az ember Költők erre azt mondják, hogy ihlet. Nagy-
maga kenet. Egy kenőlány elvégzi az szerű érzés a bál után, amikor minden sike-
egészet tíz pengőért. rült, mikor az utolsó autó is elment és amikor
az utolsó szendvicset is bepakolták, végig-
Óriási differencia. És több szendvics kell, sétálni a kiürült báltermen, ahol szerpentinek
mert enni, azt igen, azt tudnak a bálozok. Ha lógnak s konfettiben taposunk, ez olyan ké-
önnek fogalma lenne arról, hogy egy ilyen rem, mint amikor a győztes hadvezér végig-
bálon mit zabálnak össze! Igaz, hogy megfi- lépked csata után a csatatéren. Mert
zetik a jótékony célra való tekintettel, de az
elnökség nem fizet. Sőt csomagoltatnak is. bál után én nem fekszem le. Beme-
Ez nem helyes, kérem. Én nem szeretem. Ez gyek az első kocsmába, iszom két
különben is nevelés kérdése. Én egy bálon stampedli törkölyt és káromkodok.
alig eszem, jogomban állna. De tetszik tudni,
olyan izgatott vagyok, mindennek stimmelni Aztán sétálok a Stefánia úton. Csak délben
kell, minden nőnek táncolni kell, még ha csú- fekszem le és két napig alszom. Aztán újra
nya, akkor is, még ha fél lába van, akkor is, kezdődik az egész. Az ember állat, kérem.
ha nincs táncos, mert nem akad olyan marha, Nem vontam kétségbe ezt a megállapítást
aki végighácslizzon őnagyságával a parketten, és megkérdeztem, hogy érdekli-e valami a bá-
akkor előveszik a bálrendezőt, az egész bálon lon kívül. Nem érdekli semmi. Ilyenkor, sze-
az én számba lehel a kimustrált nőanyag, a zonban, még olvasni sem ér rá. Tud annyit,
rosszul öltözött, rosszul festett, elaggott höl- statárium van és hogy nem Bethlen a minisz-
gyek tőlem várják szép báli emlékeiket, hogy terelnök. Meg vagyok róla győződve, hogy
mesélhessenek unokáiknak! És akármilyen nem tudja, ki a pénzügyminiszter.
csúnya is őnagysága, nekem jó pofát kell vág- Ami nem is olyan szokatlan, kérem, hi-
nom az egészhez, nekem negédesen kell moso- szen mi sem tudjuk. Az ember állat, kérem.
lyognom és tánc közben bedüléseket kell csi- Faragó Sándor
nálnom, magamhoz kell szorítanom olyan nő-
magy ar az Odolnak, csak az üve-
m e g l á t o g a t t a m a s z á j v i z e i ge nem. Oka ennék, hogy a
magyar üveggyárak nincsenek
Kedvenc szájvizemmel, az Odol- firtatni a származását? (berendezkedve ilyen speciális
lal naponta találkozom. Most Kimentem Kőbányára, a hölgy- üveg gyártására. Egyébként most
mégis meglátogattam ahból az al- uccai gyártelepre. SzőUőss.y Sán- folynak a tárgyalások « tokodi
kalomból, hogy egyesek megtá- dor kormány főtanácsos vezér- üveggyárral s valószínű, hogy
madták szegényt az — osztrák igazgató kalauzolt végig a tele- rövidesen az Odol üvegét is itt
származása miatt. Megvallom, pen. Megállapítottam, hogy az fogják gyártani.
eddig nem is voltom tisztában az „osztrák" Odol itt születik ennek Meg lehet állapítani, hogy a
Odol nacionáléjával, de nem is a gyárnak laboratóriumában méltán népszerű (Szájvíz magyar-
nagyon érdekelt. Ugy gondoltom, ós helyiségeiben. Itt van fel- ságához nem férhet semmi két-
egy szájvíznél nem az a fontos, halmozva az Odol nyersanya- ség. A ki.s gyár, noha. a rossz
hogy osztrák, magyar, francia, ga, amelyet magyar vegyész viszonyok miatt csökkent üzem-
vagy angol-e. hanem az, hogy kever össze a szükséges arány- mel dolgozik, mégis huszonöt
kellemes, hűs íze legyen, tartsa ban, magyar munkások töl- magyar családnak ad biztos ke-
tisztán a fogaikat, ölje meg a tik az üvegekbe és kapszlizzák le. nyeret. amiért nem gáncsot in-
szájüregben a káros mikrobákat. (A népszerű Odol fogkrémet is kább dicséretet érdemel.
Ennek a rendeltetésnek az Odol magyarok keverik, töltik, pilíroz-
kitűnően megfelel, minek akkor zák és adjusztálják.) Mindene
 A Hét at'^'x,-•.•.nq.Tfczi 9

Kedves Vámbéri/ Rusztem!

végigolvastam a politikai téveszmékről és rend eszmei hagyatékából a racionalizmust,
társadalmi babonákról írott „Élő múlt" című a haladást, fölvilágosodást és az egyenlősé-
könyvednek 435 oldalát s hálás vagyok a meg- get. A polgár számára látszólag csak a pro-
ifjulásért, melyet Neked köszönhetek. Mert fit maradt meg. Csak látszólag mondom, mert
olvasás közben úgy éreztem magam, mint an- ha a polgári gyávaság és önzés még úgy vét-
nakidején fiatalkoromban, német egyeteme- kezett is maga ellen, talán nem is a polgár
ken, mikor a híres professzor magyarázta érdeméből, hanem egyszerűen azért, mert a
nekünk a bölcseséget s mi áhítattal fülelő kommunista ideálért küzdő munkásság nem
diákok, szorgalmasan jegyeztük a katedráról tartott rá igényt, minden javak közt a leg-
elhangzott szavakat. A Te könyved úgy hat l>ecsesebb jó: a szabadság, megmaradt a bur-
reám, mint azok a jegyzetfüzetek, melyekben zsoá kezében. Csak tőle függött, hogy ennek
szorgalmas tanítványok őrzik meg egy éle- birtokában a maga osztályának elherdált esz-
ten át a körülrajongott tanár szavait . . . mei javait, a haladást, racionalizmust, az
Naturam expellas furca, kimen usque egyenlőséget s velük együtt az egyéni kezde-
recurret, hiába kergeted ki a természetet bun- mény és tehetség legbecsesebb lehetőségeit,
kóval, az végül mégis visszaköveteli jogát. melyek szabadság nélkül a munkásság kezé-
Mint egyetemi tanár egy magyar nemzedéket ben elértéktelenedtek, újra visszaszerezze s
neveltél nyugati tudásra, hirdetted a humá- necsak a maga, hanem az egész emberiség ja-
nus jogtudományt és a társadalomtudomány vára fölhasználja. Ehhez nem kellett volna
ú j és megváltó igéit s bár megfoszthattak a egyéb, mint a békés polgárságban ébren tar-
fából faragott katedrától: akit az Isten is ta- tani a maga forradalmi eredetének tudatát,
nárnak teremtett, visszaköveteli természeté- fölrázni benne a tunya önzést s kimutatni,
nek jogát, katedrát farag magának papírból, hogy a maga kivívott jogaival nem töltötte
hogy az ajkán elfojtott igéket újságcikkekben be történelmi hivatását . . . Szóval a polgárt
ós könyvben hirdesse. szinte-szinte maga ellen kellett volna fordí-
Te a feltörekvő harmadik rend szülötte tani, hogy mindazokat a javakat, melyek ed-
vagy, mely a klérussal és a születés kiváltsá- dig a kapitalizmus kiváltságai voltak, saját
gosaival az emberi jogok, az egyéni szabad- társadalmi körén, illetve osztályán túl is ki-
ság, a józan ész, a törvény előtti egyenlőség, terjessze.
a felvilágosodás és a haladás eszméinek ne- A történelem még nem mutatott rá pél-
vében vette föl a küzdelmet. Ezek az eszmék dát, hogy egy társadalmi osztály a saját ér-
és ezek a törekvések valósággal a polgárság deke ellen cselekedjék. Az osztály úgy követi
fogalmával összefőrrtaknak látszottak, pedig a maga érdekeinek törvényét, mint a tárgy
csak a szabad tőke és a szabad kereskedelem, a nehézkedését, — nem tehet ellene s éppen-
szóval a polgári termelés anyagi formáinak séggel nem szegülhet neki ellen. De a mult
szellemi megnyilvánulásai voltak, morális századvég polgári gondolkodóinak, a német
segédhadak, melyekkel a burzsoá megvívta a Brentanónak és az angol fabiánusoknak ép az
kötött úri birtokkal s a vele járó praerogati- volt a törekvésük, hogy a polgársággal meg-
vákkal való százados csatáját. A polgárság, érttessék, miszerint igaz értékét akkor védi,
mely minden kívánható jogoknak birtokába ha nem várja be, míg kiváltságait elragadja
jutott, az arisztokrácia és a klérus elleni tá- az érőszak, hanem egyenként, amint az idő
madásból a proletariátus elleni védelemre megérik, fokonként mond le róluk s kimenti
szorulván: egész egyszerűen szélnek l>ocsá- a polgári termelés előbb-utóbb bekövetke-
totta eszmei segédcsapatát. A fenyegető mun- zendő csődjéből a maga élő életét, egyénisé-
kástól való félelmében a burzsoá megiut gét és szabadságát.
visszacsúszott védelemért a klérushoz, sőt mi Nem véletlen, hogy ez a legnemesebb
több, a védett, de azért nem kivédhetetlen polgári tonítás épp Magyarországon talált
polgári tulajdont lehetőleg a megingathatat- rendkívüli hatású propagandistákra. Mert
lan és megtámadhatatlan középkori hitbizo- nálunk a kereskedelem, iparosság és a nemes-
mány cölöpjéhez kötötte. Egyszerre csak ki- ség összeolvadásából sohasem alakult ki az a
sült, hogy az emberi jogok, az egyéni szabad- demokratikus középrend, melyről Kossuth
ság, a törvény előtti egyenlőség jelszavai mö- Lajos álmodott. Itt egy anyagi és szellemi te-
gött az ipari termelőeszközök birtokosainak kintetben visszamaradt s mint a gentry apo-
joga, szabadsága, egyenlősége, szóval a pol- logistája, azaz hogy talán inkább rabulistája,
gároknak kiváltsága és önzése rejlik. Ezt a Szekfii Gyula is elismeri, kétségtelenül ha-
fölismerést a harmadik rend ellen való kér- nyatló néposztály őrizte meg politikai befo-
lelhetetlen hadüzenet formájában foglalta lyását s vele szemben a háború végéig egv
össze a szocialista munkásság s ugyanakkor számban csekély, de azért az élre joggal törő,
egvszersmind lefoglalta magának a harmadik napról-napra megerősödni látszó városi pol-

9b.
 10 A Hét
gárság állt. A magyar kapitalizmus anyagi
erőit eltölteni a szellem erejével, volt a szár
zadvég és századelő irodalmának és tudomá-
nyának, a Nyugatnak és Huszadik Századnak
nem reménytelen törekvése, mert mi voltunk
talán az egyetlen középeurópái állam, mely-
ben a polgárságnak még kívánnivalója volt s
mely ezért a progresszió útjait járhatta. Mire
juthatott, mivé fejlődhetett volna ez a mozga-
lom, melyhez mámoros, fürtös fővel csatla-
koztunk, ma már hiába törjük rajta kopa-
szodó, kijózanult fejünket!?... Elég az hozzá,
hogy beütött a mennykő, a polgári progresz-
szivitás fáklyavivőinek kezében kialudt a
láng.
Vannak a világosság hajdani hívei közt
olyanok is, akik fennhordott fővel járnak a
sötétben, sarkantyús csizmával rúgnak bele
az elesettekbe s ezt az erőszakot hívják rend-
nek, az önkény dladalordítását zenének, mely-
VAZSONYI ENDRE:
MÁSODIK OSZTÁLY
Villamosról lesz szó és mégsem villamos-
mizériákról, ha panasznak hangzik is ez a
tehetetlen aperszü egy szakaszjegy hátán, nem
iz igazgatósághoz szól, s ha reformokat óhaj-
tana is talán, azokat sem a közlekedési poli-
tikában.
Szerdán történt, féltízen kettőkor. Valami
különöset láttam... Igen, pont féltizenkettő-
kor, észrevettem egy ötös villamoson, hogy
Magyarországon nem törölték el a jobbágy-
ságot. Ahogy — mondom — szerdán, a Ká-
roly körúti fordulóban, ferdén besütött a
nap, éppen szemüveg volt rajtám, megfigyel-
tem a társadalmi rétogeződést, két merev vo-
nalon, a rendszernek szinte vallásos könyör-
telenségében. (Különben lehet, hogy egy-két
perccel talán már el i.s rnult féltizenkettő.)
Az első kocsin úriemberek ültek, a máso-
dikon rongyos emberek. A szabály kristályo-
san és félreérthetetlenül állt előttem. Nincs
keveredés és nincs kivétel. A társadalmi adhé-
zió ereje sikeresen küzd holmi célszerűségek-
kel és forgalmi praktikummal. Az első kocsin
Szoronganak az úriemberek, a másodikon sok-
kal levegősebb elhelyezkedéssel üldögélnek az
illatosabb polgárok. Megjegyzem, ritka zoo-
lógiai tünemény, valóságos ínyencfalat, ter-
mészetbarátoknak, amint a társadalom éppen
rétegeződik és pont délben, mindenki szeme-
láttára.
Szemérmes kriptogám bajiam jellemzi
egyébként a társadalmat azokban a funkciók-
ban és aktusokban, amelyek utóbb az osztá-
lyok tagozódását okozzák, biológiai rendsze-
rességgel. így például sohasem láttam még
még tőkét kumulálni, fényes nappal és nyitott
ben meg sem hallják az áldozatok jajveszé-
kelését.
Mit jelent a betű az ilyen világban? 435
oldalas okosságod annyi, mint lehellet a vihar-
ban.^ Mondják, hogy a józan okosság ép olyan
kevéssé időszerű, mint az emberi érzés. Ló-
bet, hogy ma nem hallgatnak rád, ki az érte-
lem nevében, a fajvédelem és a sovinizmus,
a nemesi cím és a párbaj babonái és tévhitei
ellen emeled fel szavadat De mintha csak va-
lami történelmi szükségszerűség parancsolt
volna le a katedráról, hogy a hangodból a
betűbe, a mából a holnapba mentsd bele a
magad mondanivalóját s hogy könyvedből az
Écrasez l'infáme voltaméi nagy kiáltását
iivöltsd bele a mai magyar nemzedék süket
füle mellett, az eljövendő magyaroknak, —
sajnos, a magunk keserves kárán — bizonya ra
ismét érzékennyé vált, halló fülébe . . .
Hátrány Eafas
közterületen. Sohasem láttam még, hogy va-
laki a Károly-körút sarkán kijátssza a társa-
dalmi munkamegosztás szisztémáját, soha-
sem láttam kígyót párosodni, ilyeneket, amik
köztudomás szerint őserdők bambuszbozótjai-
ban, trezorok dzsungeljében játszódnak le
rendszerint, teljes diszkrécióval.
Kísérlet az egyetlen bizonyíték (Albertus
Magnus szerint), s én azóta nem kevesebb-
szer, mint kétszer szálltam villamosra, hogy
ellenőrizzem magam. Most már empirikus ön-
hittséggel állíthatom, hogy nem tévedtem. Ha
bundás hölgy villamosra száll, az első kocsit
választja. Ügyvédek, zacskónagykereskedők,
szerkesztők, katonák őrmestertől felfelé, ma-
gántisztviselők, jobb kurtizánok és rosszabb
állambivatalnokok sohasem szállnak máshová.
Ijedt asszonyok ótvaros csecsemőkkel: máso-
dik kocsi. Szakácsnők, tejesemberek, kifutók.
Ha részeg ember magyaráz a politikáról, oly
hangosan és értelmesen, hogy az ember ag-
gódva ügyel: nem hallgat ja-e detektív, — ez
csak a második kocsiban történik. Nyomoré-
kok: második kocsi. Üzletvezetők: első. Állat-
orvos: második. Parketttáncos: első. Eszter-
gályos; második. „Cbanel 20": első. Karból:
második.
Bizonyos fázisában ennek a. folyamatnak,
talán már érthető is, hogy a felsőbb százezer
miért tartja körének szinte esztétikai zártsá-
gát és miért kíván zavartalan entre nous-hari
maradni az első kocsin. De miért ragaszkodik
száműzetésének vagonjához az alsó kilenc-
százezer? Miért nem rendez illedelmes bon-
foglalást, azzal az ősi stratégiával, amelyről
iskolakönyveink Bölcs Leója olyan elismerés-
 A Hét
sel emlékezik meg? Azt hiszem, egy vagy két
uccaseprő az első kocsin elégséges lenne, hogy
a kényelmi szempontból cseppet sem kívána-
tos rendszer felboruljon és megkezdődjék újra
a rétegek vajúdása, görcse és kavargása, per-
ronról-perronra, kalandos és gigászi vonag-
lással, mint magában a földben is, cseppfo-
lyós idők során, amikor elrendeződött sajátos
geológiai társadalma a fent és lent koordi-
nátáiban, — és természetesen mindig bizony-
talan kimenetellel. Két kéményseprő, ennyi
az egész.
De nincsen két kéményseprő, aki erre
vállalkoznék. Villamoson, szabály szerint,
nincs első osztály és nincs második. Az első
nem kényelmeebb, a második nem kényelmetr
lcnebb. Azt kell hinni, hogy a társadalmi^ osz-
tályok elhelyeződése, gondos szeparációja a
villamoson és azon kívül, sokkal kevésbbé
gazdasági, vagy politikai jelenség, mint
amennyi bizonytalan okát burkolja rettenetes
sötétségével a lélek. Nem ugrunk be valami
szemtelen spengleriánus dogmának, hogy van-
nak olyanok, akik homályos predesztináció
szerint, születésüknél fogva vezetők és van-
nak ismét, akik csak fizikai eszközei az előb-
bieknek. Egy szörnyű emlék traumája alatt
nyög a társadalom és, mint ez oly természetes,
törvényhozási reformok, hybrid intézmények
brómja és langyos vize itt sem jelenthetett ra-
dikális gyógyulást.
Magyarországon még ól a jobbágyság,
minden esetleges jószándék ellenére^ azoknak,
akik azt gondolják, hogy a nép sorsát intézik.
Hiába kiabálnak rá a melankolikus betegre:
légy jókedvű. Hiába törölték el a jobbágysá-
got: a jobbágyság fenntartotta önmagát.
Mollékuccai vendéglőkben a menü ára
egy pengő. A Ritzben kettő. Látott már va-
iaki viceházmestert fehér asztal mellett a Ritz-
ben? Itt felesleges az árak drótkerítésével tá-
voltartani az alsóbb osztályok áramlását.
Sírnivaló ökonómiával ismerik a maguk he-
lyét. Parisban félfrankért uzsonnáznak a
sarki brasserie-ban. Harmincat kér egy ká-
véért Langer. ötvenet a Crillon. És így aztán
a. maiiaradzsák mellett csakugyan sohasem ül-
at'^'x,-•.•.nq.Tfczi
11
nek péklegények. Demokrácia. Az intézmé-
nyekben? Az öntudatban.
Az ember azt hinné, hogy akiknek helyét
alul jelölte ki a véletlen, izgatottan és esdeklő
ambícióval törekszenek felfelé, egyénenkint,
vagy tömegesen, szűkölve, vagy erőszakosan.
A mi felsőbb társadalmunknak ki kell ábrán-
dulnia abból a romantikus képzelődésből, hogy
valaki támadni akarná. Oly riadt merevség-
gel áll előtte, akiről azt hihetné, hogy ellene-
szegül, mint a tenger Mózesek tiszteletére.
Azoknak az intézményes átalakulások-
nak, amelyek Európa társadalmi rendszerét
a mult század nevezetes éveiben megváltoz-
tatták, úgylátszik mélyebb és szilárdabb alap-
juk volt, mint a miénknek. Itt felvilágosodott
vezetők dolgoztak egy megfélemlített töpu-g-
gel, amely tüzes pillanatnyi vitézségre képes
volt, de úgylátszik, arra kevésbbé, hogy az át-
alakulások morálját átértse és konzerválja.
Amott maguk az öntudatos tömegek vívták ki
az eredményeket, amelyeknek jelentőségét
előbb értették és, amelyeket előbb kívántak,
mint sor került volna a megvalósulásukra.
S most megy a villamos. Osztályuknak
nyomorék és negatív öntudatosságával tömö-
rülnek egy képzelt második osztályba azok,
akiket nem is annyira a valóságos társadalmi
rendszer, mint inkább kollektív és titokzatos
lelkibetegségük fosztott meg az „úriember"
határozatlannak tűnő, de voltaképpen rideg
geometriával megkörvonalazott rangjától.
Franciaországban, hogy a példához ra-
gaszkodjam, az osztálytagozódás: realitás.
Nálunk: mithosz.
MIAMI KÁVÉHÁZ L
ERZSÉBET-KŐRUT 39.
i f
t Esíe Finzy és Nolái J
\ *
> Délután Sieiner Böske *
müvészíriója *
jj Egész éffcl nyiiva l J
í
 12 A Hét
ORIENT EXPRESS
Kilenc óra negyven perekor indul
a Balkán-expressz, amely Párisiből jön
és lemegy a Balkánra. Közvetlen kocsi
viszi az utasokat Athénbe, egy másak
Konstantinápoly ba, hogy Belgrádról,
Bukarestről és Szófiáról ne is beszél-
jünk. A riporter kiiment ehhez a hálókocsikból
összerakott vonathoz ós megnézte: kik utaznak,
miért nem maradnak otthon, honnan van pénzük
expresszvonatot fizetni és borravalót adni a háló-
kocsikalauznak? Kik indultak el Budapestről?
Van-e pesti ember, aki most fogja magát és le-
utazik Athénbe? Van. Stuxniaik hívják. A háló-
kocsi ágyelőjegyzósi listáján mint Stux Aladár
szerepel. Éppen most érkezik, a felesége kikísérte
ós búcsúzkodnak.
— Este, amikor lefekilsztök, jól zárjátok be
az ajtót, mert sok a betörés, Malvin — mondja
Stux a perronon- Malvin könnyezik.
— Vigyázz magadra apukám, azt hallottam,
hogy Athén piszkos város. Aztán írj.
Stux mosolyog, kedves, elegáns, idősebb úr,
aki biztosan nem az ú j ásatásokat fogja megnéz-
ni Athéniben. TaJán fel sem mászik az Akropo-
liszra. Megkérdeztük tőle, hogy mit csinál Athén-
ben. Kálisót. akar közvetíteni a görög földmíve-
lésügyi minisztériumnak. Ezért megy Stnx Athén-
be. A görög földművelésügyi (miniszter biztosan
türelmetlenül sétál fel és alá az athéni pálya-
udvaron, úgy kell neki a kálisó-
— Ez egy nemzetközi pályázat uram, — mond-
ja Stux űr, — én fogom elnyerni a szállítást,
mert már sok kálisót kapott tőlem Görögország.
Egy hölgy is utazik. Az egyik kezében kis-
kutya, a másikban neszeszer. A kutyus nagyon
meg van ijedve, a hölgy azonban nyugodt és
egy hordár számát kiáltozza. Végre megjelenik
a hordár, kézikocsira való bőröndöket tol maga
előtt, és kiét kék kajütkoffert emel le.
Bukarest, háló, második, — mondja a hölgy
és a hordár eltűnik a kofferekkel. A hölgyet na-
gyon nehéz megszólítani, mert nem tisztességes
nő és azt hiszi, a/fcarok tőle valamit. Megnyugta-
tom, hogy A Hét vagyok és csak az érdekel, hogy
mit keres Bukarestiben? Az Alhambrába megy-
Ö nagy szám. Külön hirdetik. Múlt hónapban
Spanyolországban volt, négy hétre prolongálták.
Van magyar tánca is, Kodály muzsikára. A zene-
anyagot m á r előreküldte, mert mindig b a j van
abból, ha a zongorista vagy a jazz nem kapja
meg előre a zeneanyagot. Kétszáziharminc pen-
gőbe kerül az út, ezt megkapta előlegben az ügy-
nöktől. Mehetett volna személyvonat harmadik
osztályon i«, de ez snassz dolog, csak piti nők te-
szik, nagyon fontos, hogy az ember jó kondíció-
ban érkezzen meg az üzletbe, ötödikén este már
fellép, tulajdonképpen elsején már dolgoznia kel-
lett volna, de meghűlt és táviratozott. A pénzt,
amit kap Bukarestben, ott helyben ki fogja adni,
mert nem azért dolgozik és strapálja magát, hogy
Teleszky az ő valutájával küzdjön az infláció
ellen. Édesanyját tartja el, aki süket, de remekül
főz. Van egy öcese is, aki ékszerésznél kifutó.
Szerette volna taníttatni, de ez a gyerek hülye,
irtózik minden tanulástól és minden gondja a
bicikli. Éjjel felébred és lemegy az udvarra bi-
ciklizni. Emiatt már sok kellemetlenségük volt:,
mert. a fiú nemcsak biciklizik, hanem csenget is.
Dehát istenem, imóg gyerek és mindnyájan na-
gyon szeretik. Elsejéig marad a hölgy Bukarest-
ben azután Pesten fog dolgozni, m á r van szerző-
dése a Grállibe, ahol idegen néven fog szerepelni-
Márciusra szabad, áprilisban pedig Danzigba
megy, az Oisean Bleube. Könyveket vesz, elkísé-
rem a könyvesbódéhoz. Mit olvas egy bárnő Pest-
től Bukarestig a vonaton? Színházi Élet, Pesti
Napló ós az Ex feleség.
A hálőkocsii'kalauz elmondja, hogy tavaly
ilyenkor húsz-harminc ember is indult Budapest-
ről az Orient-expresszen. Most vannak napok,
amikor egyetlen utas sem indul. Általában na-
ponként ketten, hárman veszik igénybe az ex-
presszt, a legtöbben esak Belgrádig vagy Sza-
badkáig utaznak. A forgalom a Matuska-merény-
let után erősen megcsappant, de természetesen
nagyrésze van az utasok számának csökkenésé-
ben a gazdasági válságnak. Az expresszen száz-
harminc utais fér el, ezen az estén összesen tizen-
nyolcan utaztak. De nem Nyugat-Európa láto-
gatja a Keletet, hanem a keletiek térnek haza.
A tizennyolc utas közül tizenhárom görög alatt-
való. Az egyik virstlit keres a perronon. Meg-
szólítjuk. Szalonikii exportőr, fügét szállít Pa-
risba és Londonba. Avram Papónak hívják, sze-
fárd zsidó. Megkérdezzük, hogy miért nem tölt
egy-két napot Budapesten?
— Uram, engem nem érdekel, — mondja.
— Nem is hallott még a mi szép főváro-
sunkról?
— De igen. De már alig várom, hogy otthon
legyek. Sok pénzbe kerül az utazás, — tavaly
ilyenkor haa-minc-negyven vágón fügét expor-
táltaim. Most boldog vagyok, mert van egy köté-
sem másfél vagónm. Kinek kell .ma füge?
— Miért nem próbál Pestre is szállítani?
Mosolyog és legyint a kezével.
— Budapest ma nem. üzlet — mondja. — Bu-
dapesten nincsen pénz.
Ebben igaza van . . .
( f . fc.)
A KIS ROTÁL
Budán I. Márvány 19
Egész éven át nyitva EB Cigányzene

V Á R O S H Á Z I
Dr. KLÁR ZOLTÁN:
Ot pengő
A főváros kerületi elöljárósá-
gain osztották szót eddig azokat
a segélyeket, amelyekel. minden
nyomorgónak megadtak, ha a
..környezettanulinányozási" mű-
velet bemondott adataikat és a
segélyezés szükségességét iga-
zolta.
. A segélyek összege fejenként
kettőtől öt pengőig terjedt, asze-
rint, hogy kinek az ajánló so-
raival jelentkeztek a jogosultak,
vagy pedig hogy nagyszámú csa-
lád feje felől kellett-e a pillanat-
nyi nyomort elhárítani.
Ez a segélyezés, amelynek leg-
főbb előnye a kiutalás gyorsasá-
gában volt, mostanában mind ki-
sebb és kisebb keretre redukáló-
dott.
Hiába állnak háborúra emlé-
keztető sorokban a szerencsétle-
nek az elől járásági folyosókon,
hiába viszik a legbefolyásosabb
városatyai ajánlósorokat, — már
a hivatali helyiség bejáratánál
ott függ a rideg figyelmeztetés:
segéli! iránti kérelmek flane-
lembe nem vétetnek!
És mégis százával kígyóznak
délelőttönként szerencsét próbál-
ni, hátha .mégis valami csoda
történik ós hozzájutnak a meg-
váltást jelentő bét pengőkhöz.
Csodák azonban manapság itt
sem történnek . . .
A napokban osaknem egy óra
hosszat vártam egy ilyen sor
mellett abban a reményben, hogy
talán mégis csak kijön egy sze-
rencsés, akitől megkérdezhetem,
miként osztja majd be, a leg-
jobb esetben is öt pengőnyi ösz-
szeget?
Hiába vártam . . .
És hiába állnak ott ma és so-
rakoznak fel holnap, — nincs e
célra már pénz, mert hiszen köz-
ismert tény, hogy a főváros iga-
zán nem ad ki egyetlen fölösleges
fillért sem: a költségvetési egyen-
súlyt nem lehet felbillenteni.
Nem jut tehát a segélyezésre
som. s a két-három pengőket só-
várgók üres zsebbel és félelme-
Legolcsóbb bevásárlási forrás
Párisi Nagy Áruh V L ,
A Hét at'^'x,-•.•.nq.Tfczi 1 3
H É T
és 15 „ficcs"...
tesen üres tekintettel távozhat- ga a benyújtott tervezetet úri
nak az előljárósági folyosókról... gavallériából 15.000 pengővel ho-
• norálja, a megszavazott 250.000
A főváros már régebben fog- pengő terhére!
lalkozik azzal a gondolattal, hogy Tizenötezer pengőt adnak oda
a Rudas-fürdőt valamiképpen egy tervezetért ugyanakkor, ami-
modernizálja. At kellene építeni kor bérbeadásról tárgyalnak «
ezt az épülettömeget, mely mai legnagyobb komolysággal. Ami
formájában már elavult és nem —- ha megtörténik — úgy a 15000
jövedelmező. Az Erzsébet-hídnál pengőt fölöslegesen adták ki.
éktelenkedő régi igazgatósági Ha pedig ténylegesen szándé-
épületet Je szeretnék bontani, az kukban van építeni, úgy a leg-
elavult kazánházat másfelé sze- elemibb kötelessége lenne a fő-
retnék elhelyezni és a gépeket városnak nyilvános pályázatot
kicserélni. Legfőképpen pedig: a kiírni e célból, hiszen nem bi-
szállodai épületet kellene átépí- zonyos, hogy ilyen horribilis
teni úgy, hogy megfelelő számú Összegért tényleg a legkitűnőbb
szobával szaporítható legyen. tervet szerezték meg•
Végleges program még nem De már csak azért is fokozott
alakult ki, mindössze tervezgeté- elővigyázatosa ággal kellett vol-
si ötletek vannak, azonban, e cél- na a magas honorárium odaadá-
ra már 250.000 pengőt beállítot- sát mérlegelni, mert hiszen «
tak a költség-vetésbe, amelyet a tervező már nagyon tisztességes
közgyűlés is megszavazott. összeghez jutott az Idegenfor-
Az Idegenforgalmi Tanács is galmi Tanács pályadíjának el-
foglalkozott már a Gellért-szálló nyerésével, nem is olyan régen.
és fürdő, valamint a Rudas- No de tizenötezer pengő neim
fürdő közötti Dunapart rendezé- olyan nagy összeg ugyebár a fő-
sével. Ezért 1931 februárban városnál, hogy efelett sokat le-
nyilvános eszmei pályázatot írt hessen meditálni.
ki a bérdós megoldására. Egy szép pályázatért csak iga-
E pályázat igen értékes meg- zán oda lehet adni 15 darab ez-
oldási tervezeteket hozott és rest.
több díjat osztottak ki. Tizenöt ficcset . . .
Közbejött azonban a gazdasági Ha ilyesmiről van szó. úgy
válság és a tervek tovább nem csak 15 ficcs, — míg az elöljáró-
juthattak. Helyettük felmerült a ság folyosóján: óriási összeg ae
bérbeadás ötlete. öt pengő.
A Rudas-fürdő üzemi bizottsá- A 15 ficcs, — háromezer sze-
ga azonban előrelátó. rencsétlen nyomorgónak jelente-
Mert míg az egyik oldalon a ne ötpengős valutában néhány
bérbeadási terveket tárgyalgat- napi nyugalmat és kenyeret. így
ja, addig beható tárgyalás alá jutalmaz jobbjával a főváros a
vett egy, az eszmei pályázaton Rudas-fürdőben és így büntet
díjat nyert, látünő építész által baljával — a segélyhelyen.
fcészített vázlatos tervezetet, Jó lenne talán a segélykiosz-
amely a Rudas-fürdő nagyszabá- tást átutalni a Rudas-fürdő üze-
sú kiépítésével foglalkozik! mi bizottságának hatáskörébe...
Nincs módunkban részletekkel Vagy elvenni tőlük a nyilvános
szolgálni e tervezet tartalmáról, tervpályázat nélküli díjkiosztás
azonban a készítő építő mérnök jogát.
neve garancia előttünk is arra, Egyiket a kettő közüL Mert
hogy a tervezet: kitűnő. így, ahogy most van, — seho-
Azonban . . . gyan sínes jól.
A Rudas-fürdő üzemi bizottsá- Nemdebár?
A n d r á s s y - ú l 3 9
 14
A kávéiház ajtaja, nyílik. Belép
r a j t a egy barnaköpönyeges, pi-
rosorrú idős férfiú. Első pillan-
tásra nyugdíjas öreg tanárnak
látszik.
bedobja köpenyesét, tetejében
elhelyezi zsíros vidéki kalapját,
aztán leül s orrát harsányam ki-
fújja. A pincértől kapucinert
kér. az ujságosifiútól valamennyi
reggeli lapot odaparanesolja. A
kapucinert kavargatva belete-
metkezik a lapokba.
Egyszerre felpillant, óvatosan
körülnéz. Mintha láthatatlan sze-
mek lesnék s félne valamitől. l)e
sem a gyéren üldögélő vendégek,
sem a pincérek nem hoderítenek
rá. Csak én figyelem furcsa em-
beremet, áim ezt nem veszi észre
s különben sem vár felőlem sem-
mi veszélyt. Behúzza hát a vál-
lát és óvatosan tépni kezd- Az
újság két-három lapját egyszerre
kiszakítja, óvatosan, hogy ne re-
csegjen, hamar összehajtogatja s
beledugja a zsebébe. Köszörül
egyet a torkán s másik újsághoz
nyúl.
Sokáig figyelem hősömet. Ka-
ján, vibráló mosoly játszik tor-
zonborz bajusza körül, arca még
jobban kivörösödik a titkolt iz-
galomtól- Ha a pincér a köze-
lébe kerül, fiéloldalvást pillant
rá, erekkel befuttatott sz.™mét
összecsípi. S ha hosszadalmas
böngészés köziben végzett egy
lappal, két-három lapot fino-
nwn kiszakít belőle.
Újságot kérek a pincértől. Az
öregúr asztalához megy és ösz-
szenya.lábolja a már félretett új-
ságokat. Mindegyikből hiámyzik
két-három lap. Felelősségre vo-
nom a pincért, hogy miért ad
hiányos újságokat. Á pincér nézi
a bűnjeleiket, hümmög, szól a fő-
pincérnek. A főúr diplomatikus
képpel hallgatja panaszomat, az-
után pénzt ad az ujságosigyerek-
nek s elfuttatja ú j lapokért.
Míg ez a jelenet folyik, embe-
rem összeszorított szájjal, előre-
moredve figyel. A szemében gyű-
lölet ég. gyakran igazgatja bő
gallérját, mintha kötél lenne a
nyakán, aztán leesania az újsá-
got és harsányan kiáltja:
— Fizetek!
Sértődötten löki a pénzt az asz-
talra, nyakába kanyarítja bő kö-
pönyegét s kiballag a kávéház-
ból.
— Ismer.fül- őt jól. — meséli a
főpincér. — Tíz éve jár hozzánk
minden nap. Rengeteg kárt
okoz. de nem tehetünk ellene
semmit. Törzsvendég . . .
• jó. Olyan ő, mint, azok a gazdag
Elegáns, disztingvált an öltö-
zött úriember érkezik. Nyakken-
dője démoni, cipője csábító, egész
megjelenése előkelő ós öntuda-
A Hét
tos. Hatalmas doberanann-kutyát
vezet hosszú szíjjon, balkezében
ezüstf ogaiuy ús kutyakorbáesot
ienget. Egy sarokasztalhoz üi,
kutyája pedig, nem érdeklődvén
a sajtó iránt. Lefekszik az asztal
mellé s magábamerülve í'iiozolál.
Az előkelő úriember feketét s
külföldi képeslapot rendel. Pénzt
n y ú j t át az alázatos ujságosgye-
reknek.
— LTllustrataon — mondja rö-
viden.
Csakhamar megérkezik az II-
lustration legújabb száma. S mel-
lé még toronymagasságban a
többi. Olasz, német, angol és
francia folyóiratok, képeslapok.
A Vu híres orosz száma. Az elő-
kelő úr cigerattára g y ú j t s bele-
merül a lapok tanulmányozásá-
ba. P á r perc múlva felpillant,
mellényzsebéből körömollót vesz
ki gyorsan és csendesen kimetszi
az oldalakat. Szépen összehajto-
g a t j a ós zsebrevágja. Míg lebo-
nyolítja az akciót, arca feszült
figyelmet, kéjes örömet s egy-
ben rettegő félelmet árul el. Ma-
tuska Szilveszter jut eszembe,
í g y leshette a pokolgép robbaná-
sát. így rettegett, s így örvende-
zett titkon, magában. í g y csillo-
gott a szeme.
Kérem a képeslapokat. A leg-
remekebb, legszebb külföldi la-
pok közepén óriási ürességek tá-
tonganak. A Vu orosz számából
alig maradt néhány érdektele-
nebb oldal. A L'lllustration csú-
fosan csonka. Néhány rohamra
induló japán század két-három
tank és egy sereg hirdetés ma-
radt csak benne. Egyébként si-
vár üresség.
Mutatom a főúrnak. Legyint,
vállat von.
— Nem tehetek róla. szerkesz-
tő úr. Nem állhatok oda minden
vendég hátamögé. S az az úr, aki
ezt csinálja, előkelő s gazdag em-
ber, régóta idejár, este társaság-
gal is. Nem lökhetem ki. Nincs
ellene semmi mentség . . .
*
— Ez valami különös perver-
zitás. — mondja Mészáros Győ-
ző, a kávésok ipartestületének ki-
tűnő elnöke. — Hallatlan káro-
kat okoznak nekünk. Tessék el-
képzjclni, mennyibe kerülnek a
drága külföldi lapok. írók, ^ új-
ságírók, tanárok járnak a kávé-
házamba s kitépett lapokat kap-
nak. Az az úr. aki az
tiont ellopja, olyan gazdag
lllustra-
em-
ber. hogy húsz lapot vásárolhat-
na minden nap. Do neki az nem
nők, akik a villamoson elblic-
celnek egy szakaszjegyet, vagy
veszekednek a kalauzzal, hogy a
tegnapi .jegyük még , érvényes.
Nincs ellenük védekezés, szenve-
délyes perverzitásuknak éppen
az kell. hogy féljenek a rajla-
kapástól. Azt az öregurat pedig
ajánlom figyelmébe. Prototípu-
sa az olyan műveletlen, elfogult,
türelmetlen középosztálybeli em-
bernek, aki nem a tudása, ha-
nem a pozíciója révén tartozik
az entellcktüellek rétegéhez. Azt
hiszi, hogy a világ politikai,
társadalmi, gazdasági mozgal-
mait megállíthatja, vagy befo :
lyáisoikatja azzal, hogy a neki
nem tetsző ujságoldalakat kitépi.
Schopenhauer mondja, hogy az
indokolatlan gyűlölet mögött bu-
taság rejtőzik. Tessék csak meg-
kaparni annak az öregúrnak a
gyűlöletét, mekkora butaság tá-
tong alatta!
Az idegorvos ezt mondja:
— Igen. ezekben az emberekben
szublimálatlan kriminális ösztön
dolgozik. így élik ki bűnözési
hajlamaikat, agresszív vágyai-
kat. így vezetik le, a titkos rom-
bolással vagy lopásisal járó iz-
galmakban, különleges feltételek-
hez kötött feszültségeiket. Ezek
csak tünetek, a mélyükön valami
súlyos rendezetlenség lappang.
Lehet, hogy az efféle apró bűn-
cselekményekkel, agresszióé tö-
rekvésekkel sokkal súlyosabb
következményektől szabadulnak
meg. Kényszerosolekedetek ezek,
a léleknek azért van rájuk szük-
sége, hogy egyensúlyban marad-
hasson.
íme egy pillantás az újság-
tévők és laotolvajok kiterjedt
szektájába. Ez a szekta, amely
rejtett kávéházsarkokban űzi ri-
tuális cselekedeteit rengeteg ha-
sonló melléfcszektára bomlik.
Legújabb s mindeneseire legelő-
kelőbb tagja kétségtelenül Ma-
tuska Szilveszter.
Kodolányi János
Maharadzsa
Omnía
Orion
Gabitől
 A Hét at'^'x,-•.•.nq.Tfczi 1 5

KÖZGAZDASÁG
Minden Tan a tőzsdén!
Aktagyár, cukorkaánis, banikád és vezetőség — csak tőzsde niraes

VII
Egy délelőtt valaki telefonált A Hétnek, hogy Ugyanekkor .színién minden
j siessünk a tőzsdére: most ítélkeznek azok, akik kritika .nélkül a tőzsde vezetősé-
feltehetően nagyban valutáznak, azok felett, akik ge a felek közé engedte azt a kö-
ugyanezt kicsiben müvelik. zönséget, amely nem az üzletet és
Elkéstünk. A nevezetes tanácsülés rövid ideig a munkát, lianem csak a szem-
tartott: öt kis ügynököt minden harangszó mellő- fényvesztést kereste és csak az
zésével kibalottíróztak a tőzsdéről. Már ott se vol- ilyen konjunkturális üzletek meg-
tak — a bírák se és az elítéltek se —, a padokból és kötelek- kötésére és lebonyolítására volt
ből szerkesztett barrikádok között egyedül mi kószáltunk a alkalmas. Azóta el is menekül-
néptelen folyosón. Nem látszott és nem látszik természetes- tek ezek a tőzsdéről, mint patká-
nek, hogy ez a gyönyörű palota elnökségével, Zsírójával, in- nyok a sülyedő hajóról, hogy
tézményeivel és tagjaival együtt csak azért álljon, hogy egy újra ós ú j r a visszatérjenek oda,
házszám be legyen töltve a Szabadság téren. Nem látszik ter- ha lehet valamit a zavarosban
mészetesnek, hogy amikor bank, ipar és kereskedelem. min- halászni.
den és mindenki ellenére még mindig tanúsít ellenállóképes- Megbukott a tőzsde vezető-
séget, sőt a lehetőségek új útjaira talál: ugyanakkor a Tőzsde sége felülről, mint tekintély a
funkciója abban merüljön ki, hogy egyik nap saját kebelében gazdasági, sőt mi több: a tőzs-
rendez lenyakazást — másnap aztán önmagát liferálja fel a dei kérdések eldöntésénél, hiszen
pénzügyminisztérium Gréve- illetve Szentháromság-terére. nemhogy hallgatnának rájuk,
A tízóraizó tőzsdetagok közül ismerősre talált Á Hét és vicg sem hallgatják őket.
azon melegében megkérdezte tőle — Bródy Jánostól —, hogy A boletta, az intervenciós
szükség szerű-e a mai, tőzsdementes Tőzsde? gabo.niavásárlások elhal ározása a
Ő mondta el, ami itt következik'. bankok, a kereskedelmi testüle-
tek és az összes gazdaszervezetek meghallgatása
A budapesti tőzsde leromlásának (ezt az ál- után történt — a tőzsdét, illetve a tőzsde vezető-
lapotot még letagadni sem lehet) nagyon sok és séget meg sem hívták az illetékesek.
szerteágazó oka van. Sok baj közös a világ összes Mi sem természetesebb, hogy ezekután a
tőzsdéjeinek gondjával (tehát az okok is bizo- kormánynak az a kívánsága, hogy az angazsmá-
nyára azonosak), sok a trianoni szerződés szabta nokba és pozíciókba betekinthessen: ellentállásra
határokiból fakad, de végzetes elindítója a jelen- sem talált, pedig Quebectől Lembergig az an-
legi lefclérohanásnak: emberek, vezetők, — az > gazsmáin — a tőzsdei felfogás szerint — a leg-
utolsó évek tőzsdepolitikája. Természetes lett szentebb titok.
volna, ha a tőzsdepolitika — úgy mint az orszá-
gon — a lehetőségekhez iparkodott volna alkal- Kasszanap, búzajegyzós, gabonabevezetési
mazkodni. A tőzsde vezetősége a lehetőségeket terminus, most már csalk a kormány parancs-
emberekkel és érdekekkel tévesztette össze. szavára minden vétó nélkül történik — az auto-
nómia a sárban, a tőzsde tekintélye teljesen
A tőzsde vezetősége lerombolta a tőzsde er- megszűnik: egy hang nem hallatszott.
kölcsi lós kereskedelmi alapjának két legfontosabb A tőzsdevezetőségnél az ellenállás, az erős
pillérét. Először: a tőzsdének egyenlő mértéket kéz politikája, ha úgy tetszik: a diktatúra csak
tartva, befelé és kifelé egyaránt kellene képvisel- lefelé van ,meg: csírájában, ha kell, hatalmi szó-
ni az általános kereskedelmi szempontokat. Má- val fojtanak el minden alulról, a tagoktól jövő
sodszor, az autonómiát épségben kell tartani ós megmozdulást.
tarttatni minden körülmények között és minden-
kivel szemben. Most mér alig van mit igazgatni. Most már
nem kell politikusnak sem lenni. Körülbelül el-
A tőzsde vezetése először akkor bukott meg, végeztetett.
amikor az inflációs időkben csak a bankszem- Illetve a vezetőség még igazgat. Megállapí-
pontokat tekintette és ezek érdekében beengedte tott nagy nyugdíjalkat. Hogyan és ki fogja fi-
a tőzsdére azt a hallatlan mennyiségű részvény- zetni: az a jövő méhében van, A dolgozó tiszt-
tömeget, melyet nem a gondos és szükséges viselőknek a fizetését redukálja s nyugdíjba küldi
értékmérő kritika szűrt meg, hanem a keresni azokat, akikre még ma is szükség volna. Van
akarók hozsannája értékelt, csak azért, hogy rá- nagy adminisztráció, hivatalnoki kar, altiszti se-
tukmálják és elbolondítsák vele egy agrárország reg, nagy és szép palota — üres termekkel.
közönségét. Ez az alapjában tőzsdééi lenes közön- Van aktagyár és barrikádok, cu,korbaárus ós
ség azután visszavonhatatlanul és örökre elvesz- dohányzási tilalom — csak az üzlet, a kereset, az
tette hitét, sőt megutálta azt a szervezetet, amely étet hiányzik.
nehezen keresett pénzéért neki értéktelen papír- Hogy ezt. elérjük: abban a viszonyoknak a
hulladékokat adott el. tőzsde elnöksége is segített.
 16 A Hét
Mozi
ötletességére utalva — elfogja a
A Liliom filmen tettest, az Emilt kirabló felnőt-
tet, aki különben az egyetlen
A film csak egytizedében mű- színész a filmben.
vészet• A többi kilenctized: ipar, Erich Kastner nem gyerek- és
kereskedelem, reklám, pausálé, nem detektívfilmet akart csinál-
hirdetés milliméterenként fizet- ni, amikor munkáját megírta,
ve. A Liliom esetében el kell fe- mint ahogy az „Emil és a detek-
ledni mindezt. Molnárt (az írót) tívek" nem detektívfilm és nem
lehet kritizálni, Mohiárt (az em- gyerekfilm, hanem az élet igazi
bert) lehet támadni — a Lilio- képe celluloidszalagon. Nem in-
mot szeretni kell. Különöskép- fantilis altató mese — hanem
pen így: új ruhájában, a fil- emberi dokumentum, neon ki-
men. A filmen, ahol a mesének agyalt történet — hanem a való-
ugyanolyan elemi erejével hat, ság gyönyörű képe. Ritkán lehet
mint olvasva. Ahol eltűnik a annyi finomságot, természetessé-
színpad poentírozottsága, ahol get és ötletet látni, mint az Ufá-
nem érezni azt a csöppnyi ar-
nak ebben az ú j utakat felcsil-
tisztikumot, ami a színházban lantató filmjében.
néha felébresztett. A film-Liliom
tiszta legenda, minden szándé-
koltság, írói trükk és színészi
mesterkéltség nélkül — olyany-
Az Ex-fe leség
nyira, hogy a moziból jövet a Norma Shearer régi színésznő,
nézőt nem is érdekli, kik — de nem korára nézve. Már a
ját-
szották a filmet. Nem lehet arra némafilm boldog idejében a pro-
minens sztárok közé tartozott
gondolni, hogy ezek csak színé- igaz. hogy nem állt legeslegelől.
szek. Ez a fiú a felvételek után Nem volt nagy sajtóirodája, nem
nem öltözhetett át Charles Far- voltak vele botrányok és be kell
relnek g ez a lány (Rose Hobart) vallani — nem is voltak excep-
cionális sikerei, kitűnő, megbíz-
ő maga volt: Julika — az ifjú- ható filmszínésznő volt — sem-
'súg, a szerelem, egy egész város, mi más.
egy egész kor meséje. A hangosfilm zűrzavaros, első
periódusában Norma Shearer
alig jutott szóhoz. Átlagfilmek
átlagszerepeit játszotta és osak
az igazi szakértők tudták, hogy
Emil és a detektívek sokkal, de sokkal több művészi
érték van benne, mint a mester-
A Hét már beszámolt arról a séges „publicit" divatos nőiben.
nagy berlini sikerről, amit az Az igazi szakértők számára régi
„tipp" volt Norma Shearer ós
Ufa merőben újszerű filmje, úgy beszéltek róla, mint aki
„Emil és a detektívek" aratott. egyszer egészen az élre kerül a
A film Erich Kastner bizarran hollywoodi nagyságok tipikusan
zseniális regényéből készült Nem amerikai ranglistáján. És azok-
nak. akik hittek ebben a póz és
színészek játsszák, hanem igazi, sztári attitűdök nélküli színész-
nem bedresszírozott gyerekek. nőben, sakkal hamarább lett iga-
Arról van benne szó, hogy egy zuk, mint ahogy várták: ma
vidéki kisfiúnak, amikor szülei Amerikában Norma Shearer a
jó, az értékes, az intelligens kö-
Berlinibe küldik, a vonaton el- zönség legkedveltebb filmszí-
lopják a pénzét Berlinbe érkez- nésznője lett. Egy-egy ú j szerepe
ve a gyerekek mindenikinéi job- magasan kinőtt a normális ke-
ban összefogó társadalma, a fel- retek közül, más, egészebb, iga-
zabb és főleg maibb, mint a töb-
nőttek segítségének igénybevéte- bi. Norma Shearer a j ó f a j t á j ú
le nélkül, csak a s a j á t erejére ós mai amerikai nő legremekebb
«v £ít*f>\
ábrázolója és mint ilyen, többet
jelent .közön,ségo számára, mint
a filmszínésznők általában. Tü-
kör, hol nagyító, hol torzító tü-
kör, és aki belenéz, nem tudja
elkapni a s a j á t felnagyított, tor-
zított képmását a tükör elől.
De ahhoz, hogy Norma Shea-
rer ilyen magaslatokig eljusson,
egy konganiális írónőre, a Ma
amerikai nőinek írójára, Ursula
Parrott-va volt szüksége. Sze-
rencsés és különös véletlen ez a
találkozás, a Ma színésznője:
Norma Shearer és a Ma írónője:
Ursula Parrott kiegészítik, meg-
magyarázzák és igazi jelentőség-
re emelik egymást. (*)
H A PAPAGÁJ, üifih
Gyárfás Mihály népszerű va-
rietéje külföldi mintára remek
négyfogásos vacsorát szerví-
roz pezsgővel együtt hat pen-
gőért, fűszerezve a pompás vi-
lág-városi műsorral. A Papa-
gájba belépődíj nincs.
A HERMES MAGYAR ÁLTA-
LÁNOS VÁLTÓÜZLET RT. köz-
gyűlése elfogadta az 1931 július-
30-ávaI lejárt mérleget, amely
P 144.776.85 nyereséggel zárult-
Ezen öszegből az 1930—31. üzlet-
évre az alapszabályok 35-ik pa-
ragrafusa értelmében részvé-
nyenként 80 fillér kerül kifize-
tésre.
„A Hét" szépirodalmi, társadal-
mi és közgazdasági hetilap. Évi
előfizetési ára: 15 pengő. Egy
szám ára: 40 fillér. — Szerkesz-
tőség és kiadóhivatal: Bíílvány
ucca 26. Tel.: 195—88. — Felelős
szerkesztő ós kiadó: Bródy István.
Viktória-nyomda, Király ucca 3.
Felelős: Goldsteón József.
Színházi vacsorák a
Papagáj
•nJm. dInMb...^^.,. „ (
dancing-dining roomban
Oláh Gyárfás Mihály régi híres
konyhájából.
Négyfogásos soupé kis üveg
pezsgővel hat (6) pengő. Szerví-
rozva 10-től 12-ig.
Soupé alatt modern táncok.
1 óra után nagy varieté-műsor,
Sebő Miklós és Köpeczy Boócz
közkedvelt rádióművészek fel-
léptével. BELÉPŐDÍJ NINCS!
Szerdán műsoros teadélután.
BELÉPŐDÍJ NINCS!
Belépődíj nincs!
Készül

A HÉT
OROSZ SZÁMA
Megjelenik: január 21.-én

Benne lesz minden, amit a mai Orosz-

országról tudni kell és lehet. Pontos
adatok, elfogulatlan vélemények
a szovjet gazdasági, kultu-
rális és szociális életéről

Írják: Írók, hirlafiirók és szakemberek