BEVEZETÉS

[7]

DIMENZIÓKAPU
1979. Budapest
[n]

BOLDOGSÁG
1950. Leányfalu
H a m v a s Béla látogatása Szentendéről
[26]

A B Ű N ÉS A B Í R Ó
1972. M ü n c h e n i o l i m p i a
[46]

A BIZONYTALANSÁGI FAKTOR
1959. Budapest
[72]

MŰANYAG ÖRÖKLÉT
1965. Csorba-tó
[94]

TUSFOLT A PARKETTEN
1966. Rotterdam
[125]
AZ APÁCA ÉS AZ UTCALÁNY
1998. Budapest
[164]

F E L H Ő SZOBRÁSZ
2000. Budapest
[170]

A TÜKÖRBOLT
1959. Karácsony, Budapest
[197]

EGY E M B E R , AKI K E T T Ő V O L T
1976. Montreali olimpia
[205]

A JASPER C S A L Á D SZÉGYENE
1952. Budapest
[231]

HOLDÁRNYÉKOK
1976. H o l l y w o o d
[271]

A LÉGÓCEÁN FÖLÖTT
1995. Budapest
[283]

KÍSÉRTETHÁBORÚ
2000. Budapest
[292]
 BEVEZETÉS

A h a r m a d i k évezred küszöbén olyan e s e m é n y e k játszód­

nak le, a m é d i á n a k köszönhetően a nyilvánosság előtt,
a m e l y e k hihetetlenek, borzalmasak, mégis megtörtén­
nek. Kísértetháború folyik. A föld leggazdagabb, nagy­
hatalmú á l l a m á t a félelem zsarnoksága bénítja meg.
Arctalan terroristák alattomos t á m a d á s a legbüszkébb
Bábel-tornyait porig rombolta. A birodalom vezetőit, né­
pét t r a u m á k kínozzák. S z a b a d s á g é r z e t ü k beszűkült.
M i n d e n rezzenésre rémeket látnak, s e z e k vak megtorlá­
sok reflexét váltják ki belőlük. V e s z e d e l m e s állapot e z !
Újabb tűzfészkek robbanását idézheti elő, k i s z á m í t h a ­
tatlan következményekkel. M e g o l d á s n e m látszik sehol.
Kudarc mindenütt. A fegyveres erőszak módszerei h a l á ­
losan, gyilkosan tévesek. De ki vesz tudomást e tényről?
A humanista. O szelídebb módszert k í n á l . Lehurrogják,
de elnémítani nem tudják. Nos, most az egyik beszél kö­
zülük. Az író. A szó eszköze nála van. Egyebe sincs.
Olyan bizarr elixírt kínál, amelyet az elkövetett tévedé­
sek őrületéből, kórságából vont ki. S z é r u m k é n t s z á n n á
a létformájukat pusztító embertársainak. Itt van! N é z z é ­
tek! Ez lehetne a kiút. M á s választásotok nincs. Vagy be­
veszitek, vagy meghaltok! Egész létformátok e l p u s z t u l .
Nevessétek ki! Gúnyoljátok! S i r á n k o z z a t o k rajta! Kábul-

7
játok cl v a l a m e l y pótszertől, hogy ne halljátok! Fordítsa­
tok hátat neki! Gyönyörűsége, szépsége, igaza akkor is
belétek árad a pórusaitokon át. Mert van bennetek vala­
mi, a m i l á z a d ó módon szövetséges vele. Titkon tudja,
hogy ez az egyetlen gyógyszer. O is dugdossa valahol,
beszűkült rációján túl, agya jobb féltekéjében, ahol in­
tuíciója nyújtózik a végtelen felé. Igen! Igen! H a l a n d ó
felebarátaim, akikben éppen úgy ég az istenek t ü z é n e k
h a l h a t a t l a n szikrája, mint b e n n e m , benned, bennük.
E szikra Öröktűz. H a l h a t a t l a n s á g t u d a t u n k mikropará-
nyában benne rejtőzik a végtelen kicsi és a végtelen nagy
v a l a m e n n y i analógiája. A ránk alvadt, idegekkel átszőtt
energiajelmez, az a n y a g i test a relatív évezredek alatt
sokszor l e m á l l i k leikünkről, g a z d a g tapasztalatok mézét
szüretelve, igaz. De tűzrakétája kezdet és vég nélkül szá­
g u l d . Kiment b e n n ü n k e t a csődből, amelybe napjaink­
ban beleveszni látszunk. Az i d e a l á n g n a k varázsereje van:
amit gondolunk, megvalósul. H i s z e n m i n d e n energia és
a n y a g g á lett forma kezdetén az eszme áll, az elgondolás.
Hát most itt kimondom: Legyen! Legyen a jó! Legyen
m i n d e n n e k az ellentéte, a m i eddig volt és kudarccá lett!
L e g y e n a jóság s z á r n y a l ó megvalósulás! Bosszú helyett
megértés, megbocsátás. Gyűlölet helyett a szeretet isteni
h a t a l m a , ringató, kibékítő békessége. H a r m ó n i a váltsa
fel a kakofóniát! A halálfélelmet oltsa ki az örökkévaló­
ság bizonyossága! Kerüljön a M a m m o n trágyája, a pénz
a képzeletbeli kukákba, ne legyen véres arany! Nyíljék
m e g korlátlanul m i n d e n e l e m e n t á r i s forrás az élőlények
s z á m á r a ! Levegő, víz, tiszta öröm. Ó, ne higgye senki,
hogy az ártatlant kivégző hóhér feloldozást nyer rémtet­
tei következményei alól! A z o k n a k ő m a g a a bírája és íté­
letvégrehajtója új testesüléseiben, élet-halál küszöbökön

8
átkelve. Félelmetes tükörjáték ez a sorssal, szemben ön­
m a g u n k k a l . A n e m e k párharcát az e g y m á s b a n elnyugvó
gyöngédség váltsa fel, hiszen m i n d e n élet, a m e l y külön­
váló, szelíd, lassú gördüléssel az egységre törekszik, gyö­
keréhez, az e s z m é h e z , amelyből kisugárzott. Erről csak
a sejtelem ad hírt.
T u d o m , merészség olvasóim elé tárni e különös szö­
veget. De m e g kell t e n n e m . Megértik, ha elolvassák e kö­
tet írásait.
K ö z ü l ü k m á r több megjelent, és kiállta az olvasók
próbáját. Érintettségük visszarezgéseit s z á m t a l a n for­
mában tapasztaltam, de sok új, fantasztikus novella első
megjelenésben hívja társasutazásra az ilyenfajta t é m á k
repülni vágyó szerelmeseit.
Az irány biztos. A fény és a benső öröm olyan régiói
felé s z á r n y a l u n k , a m e l y e k rejtett ízeit á l m a i n k b a n , titkos
reményeinkben néha megsejtjük már.
 DIMENZIÓKAPU

Anya megint két óriási cekkerrel jött h a z a . L e g a l á b b fel­

csengetett volna, hogy lemenjen elébe, és felcipelje he­
lyette. Mert a lift szokás szerint n e m működött. Apa pe­
dig lent bütykölte a garázsban a kocsit, azt a zötyögő
pléhskatulyát. Lepra. Apa mégis ú g y gügyögött neki,
mint egy kölyökkutyának. Imádta. Ő sokszor kihallgatta
a sutyorgását, a m i k o r apja azt hitte, egyedül van: - Jól
van, p i c i k é m ! Mindjárt kapsz egy kis olajat, és kitisztí­
tom a náthás gyertyáidat! - Vele sohasem beszélt így.
Igaz, m á r nyolcadikba megy ősszel, de régebben is csak
akkor szólt hozzá, ha útjában volt: - M e n j innen!
H a g y d ! T e d d le! Ne babráld! Elrontod! Ne nyúlj sem­
m i h e z ! - Pedig szívesen segített volna neki a szerelés­
ben. Anya szerint ez a használt Skoda többe került már,
mintha egy új Mercit vettek volna.

- J a n c s i k á m ! - fordult hozzá a n y a elkínzott arccal. -

Hívd apádat vacsorázni!
Könnyű azt m o n d a n i . Alig lehet elvonszolni a kocsi­
jától.
Lezuhogott a lépcsőn. A g a r á z s b a n vágni lehetett a
benzinszagot. Az autó motorja nagyokat hörrent, mint
egy vadállat.
- Készen van a vacsora! - emelte m e g a hangját.

11
 - Jól van. M e g y e k - vetette oda apa kelletlenül, és to­
vább babrálta a motort, könyékig olajosan.
- Kihűl a pörkölt.
- H ű l j ö n ki!
Apa m á r dühös volt, s i n d u l a t a átcsapott Jancsira is.
- Anya még egész hétre főzni akar, és nagyon fáradt!
Apa feje sötétvörösre gyúlt. T u d t a , hogy mindjárt rá­
ordít. Jobbnak látta e l h ú z n i a csíkot.
Kettesével vette a lépcsőket. Lihegett, amikor felért a
kilencedikre. Igaz, a p a n e l h á z emeletei nem voltak olyan
m a g a s a k , mint Gruberéké, a k i k a Rákóczi út 51-ben lak­
tak, a negyediken. A nagy ebédlőjükbe belefért volna az
ő kétszoba-halljuk a mellékhelyiségekkel együtt. Szere­
tett volna egy olyan régi, nagy h á z b a n lakni. Ott a lép­
csőn is szórakoztatóbb volt felmenni. A körfolyosókon
- g a n g o k o n - gyerekek nyüzsögtek, szaladgáltak, kacag­
tak, kiabáltak. Emberek jöttek-mentek, köszöntek egy­
m á s n a k . Az ő egyforma p a n c l k a s z á r n y á j u k b a n csak zárt
ajtókkal találkozott. Senkit sem ismert. Senkivel sem
érintkeztek. N e m értek rá. Anya két műszakban dolgo­
zott a szövőgyárban. Apa autóbuszt vezetett.

Apa végül előkerült, de előbb le kellett sikálnia magát.

Persze morgott a fagyos pörkölt miatt. Anya nem felelt
neki. A s z e m e egészen kocsonyás volt a fáradtságtól. So­
sem beszélgettek. Apa megitta az üveg sörét, és lefeküdt.
Anya lehunyt s z e m m e l mosogatott. Megsajnálta. Kivette
a kezéből az edényt.
- Aranyos vagy! - súgta a n y a , és csókot cuppantott az
orrára. Keze ernyedten végigsiklott a vállán. - Szegény­
kém. H o g y telt a napod? - kérdezte, de választ nem várt
rá. Beesett az ágyba.
í g y volt ez m i n d e n nap.

12
 Jancsi leöblítette az edényeket a mosószer után, és a
szárítóállványra rakta. M é g n e m volt álmos. A s z e m e is
fájt. Egészen bedagadt Kőszegi ütésétől. De ő is meg­
kapta a magáét. Az orra vörös uborka lett, a trikója ketté­
szakadt. A Köztársaság téren a fickó letépte nyakáról
a láncon lógó lakáskulcsot. Visszaszerezte. T ő l e u g y a n
dzsúdózhat. Furcsa. A n y á é k észre sem vették az arcán a
kék monoklit meg a duzzanatot. Ránéztek, de nem látták.
Hirtelen eszébe jutott, hogy elfelejtette visszatenni a
faramuci kis japán szekrénykébe apa kvarcóráját. Gyor­
san elővette a zsebéből, és megnézte. Jó, hogy n e m sérült
meg Kőszegi kalapácsöklétől. Lábujjhegyen bement a
nagyszobába. Kár volt olyan óvatosnak lennie. Akkor
sem ébredtek volna fel, ha csörgődobot ráz a fülük mel­
lett. Most m á r megtalálta az apró, titkos fiókot az ötven
között, mióta Gruber segített neki felfedezni a kvarcóra
búvóhelyét. Hülyeség, hogy apa sosem viszi magával, ha
dolgozni megy. Félti. M i n e k egy óra, ha nem hordják?
O sétáltatja egész nap. Apa iszonyúan letolná, ha tud­
ná. De nem vesz észre s e m m i t a nyamvadt tragacsán kí­
vül. Sosem kell felhúzni, pontos, és nem csak a d á t u m o t
mutatja, h a n e m zenél is. N a g y o n halkan és kedvesen.
A hangja Karinkáéra emlékeztette. Karinka Gruber nagy­
nénje. Tolószékben ül. Neki is olyan meglepően vékony
gyermekhangja van. Pedig nagyon öreg.

Lefeküdt. Alig várta a holnapot. Reggel felmegy Gru-

berékhoz. Jól érezte m a g á t náluk. Pedig a l a k á s u k i g a z i
bolondokháza. Ezt a h á z m e s t e r n é mondta. De n e m ha­
ragosan. Nevetve. Lehet, hogy éppen azért szeret oda­
menni, mert egészen m á s k é p p élnek, mint ők? Gruber
nem bolond. A papája sem. N a g y o n okos. És n e m felvá­
gós. Tévériporter és író. M i n d i g szívesen beszélget velük.

13
 Grubcr a legjobb barátja. Girhes, szemüveges. Kőszegi
csúfolja és elgáncsolja. Ő n e m c s a k azért védi meg, mert
jó t a n u l ó , és nélküle két tantárgyból elhasalt volna hete­
dikben. Grubernek komputeragya van.
Szívdobogása hirtelen meglódult. Titkos időjátékukra
gondolt, amelybe csak Gruber papáját avatták be. Az
n e m nevette ki őket. O is írt m á r sci-fit. Biztatta a fiúkat.
C s a k tornásztassák a képzeletüket, „ a g y r o h a m o z z a n a k " .
A jövőnek kitűnő agyakra van szüksége.
A l m á b a n a közép-amerikai fennsíkokat látta, a nagy
figurákkal, a m e l y e k célját m é g m i n d i g nem fejtették
meg. A földön járók n e m láthatták az óriási, teljes ábrát.
A h h o z repülni kell. És ő repült. Felülnézetből pillantott
le rájuk. Egészen természetes volt, hogy a karját mozgat­
va a levegőbe emelkedik. Izgatott öröm fogta el. - Gru­
ber! - kiáltotta. - N é z d ! í g y kell csinálni! Te is tudtad!
C s a k elfelejtettük, hogy t u d u n k repülni!
A saját hangjára riadt fel. A szülei m á r nem voltak ott­
hon. Anya megfőzte a kakaóját, és egy nagy szelet kalá­
csot tett a bögréje mellé. Kár, hogy nem lehet m i n d i g
otthon. A nyaraló miatt hajtanak a n n y i r a . Gruber ma­
mája egész n a p a konyhában sürög-forog, süt, főz, etet,
mos, ki sem látszik a gőzből, hiszen a n n y i a n v a n n a k ab­
ban a nagy lakásban. Rokonok, ismerősök, szomszédok,
Gruber három kisebb testvére. És persze Karinka. Akit
vénségére a g y e r e k e k h e z s z á m í t a n a k , mert éppúgy kell
v i g y á z n i rá. Mosdatják, tisztába teszik.
Alig volt türelme enni. Sietett. Szerencsére h a m a r jött
az autóbusz. Ahogy átlépte a h a t a l m a s Rákóczi udvar
szélesre nyitott bejáratát, m i n t h a egy más világba került
volna. Hatemeletes, kétudvaros h á z volt. Belső karéjában
ü z l e t e k k i r a k a t a i n a k színei, l á m p á i csillogtak. Gruber

14
már biztos az inkákat olvassa a lexikonból. O is abból
készült. Mialatt hármasával vette a lépcsőket, a z o n gon­
dolkozott, hová lettek azokból a közép-amerikai, kihalt,
hegyi városokból az emberek? Senki se tudja. M a j d be­
táplálják Gruber agyába, és az kitalálja, miféle k a l a n d o k
történnek velük, ha az időgépükön egyszer csak megjelen­
nek a rejtélyes városban hat- vagy hétszáz évvel ezelőtt.
Bekopírozódnak. M i n t a tévében. Bizonyos, hogy termé­
szetfeletti l é n y e k n e k tartanák őket. H ó d o l n á n a k nekik.
Becsengetett a negyedik emelet 1-be. N e m Gruber
nyitott ajtót, h a n e m Marci, a pattanásos, n a g y k é p ű u n o ­
kabátyja. O volt az egyetlen a családban, akit n e m szere­
tett. Utálatos, beképzelt hólyag! Zongora szakra járt az
Akadémián, és naphosszat Gruberék Bösendorferén
gyakorolt.
- Szia, H e r k u l e s ! - tessékelte beljebb széles m o z d u ­
lattal. Ez is p i m a s z s á g volt. - S z i p o g á n y barátod éppen
most teszi tisztába a húgát!
T u d t a , hogy Gruber nem szereti, ha látják, a m i k o r ki­
lenc hónapos kistestvérét p e l e n k á z z a . S z é g y e l l i . Igaz,
hogy m i n d i g szipog, mert szénanáthája van, de azért
nem kellene s z i p o g á n y n a k csúfolni! H ú z t a az időt.
- Karinka hogy van? - kérdezte.
- Gyagya. M i n t mindig. A n n a k született. Most éppen
a nem létező haját fonja két copfba. - Marci szájából
ugató csuklások törtek elő. N a g y o n rondán röhögött.
A nagyszobából óriási k a l i m p á l á s hallatszott.
- Nyomorult békák! - kiáltotta M a r c i , és berohant
a szobába.
Jancsi a nyitott ajtón át látta, ahogy Gruber két öccse
a fenekével veri a zongora billentyűit, és kéjes örömöt ér­
zett. Úgy kell neki. M i n d e n k i t megőrjít az ujjgyakorlatai-

1*5
val. U t á n a sietett, és szembe találta magát Karinka toló­
székével. Köszönt a benne ülőnek, de az nem felelt.
N e m is felelhetett. S ü k e t volt, és hályogos, kék szemmel
mosolygott rá. Foghíjas szájából kilátszott színtelen ínye.
De v a l a m i azért lejátszódhatott ködös tekintete mögött,
mert megszólalt vékony m a d á r h a n g j á n :
- M e g s z ü l e t t e k a cicák! U g y e , milyen édesek? - Apró­
kat kuncogott, és simogató mozgásokat végzett a kezé­
vel. Keskeny, ráncos kis arcát pelyhes, fehér haj röpdöste
körül. N a g y o n hosszú és sovány volt, mintha a ruhája
alatt n e m is lett volna teste. Szoknyája alól két pipaszár­
láb meredt elő. - O l y a n , mint egy hosszú nyelű, borzas
tollseprű - mondta rá M a r c i .
Gruber sietett be, karján rózsaszín flanelltakaróba
burkolt húgával, aki torkaszakadtából bömbölt.
- S z i a ! - mondta neki Gruber, és nagyot szipogott.
A bőgőmasinát berakta Karinka karjába, mire az rögtön
elhallgatott, ahogy n a g y n é n j e vékony pókujjai gyöngé­
den végigtapogatták. V a l a m i t motyogott is neki, a m i úgy
hangzott, mint a madárcsivitelés:
- Csiricsitt! N e m s o k á r a összeforr a rosszcsont. Lehet
megint u g r á n d o z n i . . . hopci-hopp!
- Mit m o n d ? - kérdezte Grubertől, aki, Marci felé
pillantva, m a g á v a l vonta apja dolgozószobájába.
- A z t hiszi, a törött lábú őzike van a karjában, ame­
lyet a t a n y á n ápolt kislány korában.
Gruber papája az íróasztalnál gépelt. A falakat köny­
vek borították. Jancsi azt hitte, nem hallja, amit beszél­
nek, de hátraszólt nekik:
- Karinka most is hetvenöt évvel ezelőtt él. Kislány­
n a k érzi magát, akit erdő, mező, állatok vesznek körül,
és a nagypapája várja a tanyasi házban. Akkor került ide,

16
amikor az öreg meghalt. M i n d i g hozzá akart visszamen­
ni. Kiszökött az ajtón. A Rákóczi úton elütötte egy sö­
röskocsi. Azóta béna.
Jancsit m i n d i g meglepte, Gruber m e n n y i r e hasonlít a
papájára. C s a k m é g nem kopaszodik.
- Igaz, hogy Karinka g y a g y á n a k született? - szaladt
ki a száján.
Gruber papája megfordult a székén.
- N e m hiszem - rázta m e g lassan a fejét. - C s a k m á s ­
milyen, mint a többi ember. Külön világban él. És ez jó
neki. A miénkből nem hall és nem lát semmit.
- C s a k egészen ritkán jön rá a hoppáré - mentegette
Gruber. - Amikor a fivére után kiabál, aki m á r régen
meghalt.
- T i z e n k é t éves korában - tette h o z z á a papája. -
Még a múlt században.
- Mit csinál olyankor? - firtatta Jancsi. Nagyon bírta az
öreglányt. M a g a sem értette, miért. Érdekesnek találta.
- Sírni, sikoltozni kezd, és kidobja magát a tolószék­
ből. Ha egyedül vagyok vele, n e m is tudom visszaültetni
- vallotta be Gruber.
Hát a barátja nem volt éppen súlyemelőbajnok. De
azért a kisujja körme is többet ért Kőszeginél.
- Hol voltatok tegnap? - csippentett rájuk a szemével
Gruber papája. Mosolygott. - A jövőben vagy a múlt­
ban?
-A jövőben! - mondta Jancsi gyorsan. - Ötszáz évet
utaztunk. Eltérítettünk egy űrszanatóriumot, amelyben
zseniális gyerekeket kezeltek, akiket megfertőzött a koz­
m i k u s vírus!
- A k o z m i k u s nosztalgia vírusának neveztük el - vá­
gott közbe Gruber mohón.

17
 - A z űrszanatóriumot pedigTerapionnak. Gruberta­
lálta ki. U g y e , klassz?
- Klassz - bólintott Gruber papája elismerően. - És
miből állt ez a betegség?
- Kóborlási l á z fogta el őket. Potyautasként elrejtőz­
tek az űrhajókban, mert akkor m á r rendes közlekedés
volt a N a p r e n d s z e r bolygói között. Ki akartak jutni a
csillagok közé! - m a g y a r á z t a Jancsi.
- És ti hová mentetek az eltérített T e r a p i o n n a l ?
- Ki a Naprendszerből. Fénysebességgel. Az Alfa Cen-
taurira!
Ebben a pillanatban besietett Gruber felhevült, borzas
m a m á j a egy tál szendviccsel.
- Egyetek! - mondta. - A z u t á n siess, fiam! - fordult a
férjéhez. — Mindjárt itt lesz érted a kocsi. N e k e m be kell
n é z n e m a sértődős M a l v i n h o z . Közben veszek Karinká­
n a k m e z e i virágot.
- M i n e k neki a mezei virág?
- Koszorút a k a r fonni. T u d o d , milyen nyűgös ilyen­
kor. Órákig nyöszörög érte.
- Hová tetszik m e n n i ? - kérdezte Jancsi Gruber pa­
pájától csalódottan.
- Riportot k é s z í t ü n k S z e g e d e n .
M á r be is n y o m u l t a szobába egy csomó kollégája és a
fotós barátja. Nekiestek a szendvicsestálnak. Neki már
s e m m i keresnivalója nem volt ott. Marci szokása szerint
elporzott, Gruberre m a r a d az egész pereputty.
- M i k o r jöjjek vissza? - kérdezte barátjától.
- Négykor. Várj m e g lent az udvaron. A kicsik itt a fe­
jedre m á s z n a k , és ú g y s e m értjük tőlük e g y m á s szavát.
K i m e g y ü n k a térre! - K i a b á l n i u k kellett, mert mindenki
ordított, nevetett, rikoltozott.

18
 Mit csináljon délután négyig? H a z a m e n t . Evett vala­
mi hideget a hűtőszekrényből. Utált egyedül lenni az
üres lakásban. A Köztársaság téren talán ott van Kősze­
gi. M é g tartozik neki két gáncsvetéssel Gruberért. Ez fel­
villanyozta. A tér közel is van a Rákóczi udvarhoz.
Kőszeginek nyomát se találta. Focizni kezdett a fiúk­
kal. Alaposan beleizzadt. H á n y óra? Mindjárt négy!
Futva tette m e g az utat a házig. Gruber késett. Fel­
menjen? N e m volt kedve hozzá. A gyerekek r á s z á l l n a k ,
és a hajába ragasztják a rágógumijukat.
A nagy udvar poros és homályos volt. V é g i g n é z t e a
belső üzletek kirakatait, a z u t á n a lépcsőház felé indult.
Egyszerre megtorpant. Kőszegi leselkedett fölfelé a
lépcsőházban. Rögtön tudta, hogy őt várja. Elégtételt
akar az uborkaorráért. M e g k a p j a !
Lábujjhegyen a háta mögé osont, és a fülébe rikkan­
totta: - H u j , huj, hajrá! - C s a k akkor gáncsolta el, a m i ­
kor megfordult. így volt becsületes. A z u t á n ráült a hason
fekvő Kőszegi hátára.
- Beszélgessünk! - mondta nyájasan. — Mit keresel
Gruberék lépcsőházában? E n g e m akartál elcsípni? Itt
vagyok!
- Engedj! - nyögte Kőszegi. - V é r z i k az orrom!
Jancsi leszállt róla, de megbánta. Kőszegi villámgyor­
san a hasába ütött, és futni kezdett. Elállt a lélegzete, de
azért utána lódult. Jobban futott Kőszeginél. N e m akart
elmenni az udvarból, hátha elmulasztja Grubert. Kősze­
git befelé terelte, az meg szedte a lábát. Egy ideig körbe­
körbe rohangáltak a nagy, széles térben. Szitkozódó e m ­
bereknek ütköztek, z i h á l t a k mindketten. Végre utolérte.
Összekapaszkodva g u r u l t a k , csépelték egymást. Kőszegi

19
egészen kikészült. H i r t e l e n kisiklott alóla, az utcára fu­
tott, és eltűnt a tömegben.
N e m követte.
Öt óra elmúlt. Hol van Gruber? A ruhája, keze csupa
kosz volt. Leporolta magát. Az ujjaival fésülködni kezdett.
Egyszerre megérezte, m e n n y i r e fáradt. Pihen egy ki­
csit, a z u t á n fölmegy, és m e g m o s d i k Grubernél. Hátrasé­
tált, a pincelejáró felé. Egy lezárt üzlethelyiség előtt kis,
lapos tetejű szekér állt felmeredő, csupasz rúddal. Leült
rá. Irigyelte Grubertől a papáját. Sajnálta, hogy nem foly­
tathatták a beszélgetést. A múltkor a negyedik dimenzió­
ról magyarázott nekik, a m e l y az idő kiterjedését jelenti a
múltba és a jövőbe. Azt mondta, ha fénysebességgel
u t a z n á n a k a kozmoszban, és n é h á n y hónap múlva visz-
s z a t é r n é n e k a Földre, ott m á r talán évszázadok m ú l n á ­
n a k el azalatt. Olyan nagy a különbség a kozmikus és re­
latív idő között. Szeretett volna többet hallani erről.

M i l y e n poros sötétség van itt.

Karinka hetvenöt évvel ezelőtt él. T e h á t állandóan a
negyedik d i m e n z i ó b a n van. A dilijébe beépült az időgép.
Kivette apja kvarcóráját a zsebéből, de alig látott a sö­
tétben. Legalább hat óra lehet. Ez az udvar különben is
m i n d i g homályos.
Mindig?
Micsoda óriási fényszórót gyújtottak ki mögötte?
Megfordult.
Különös. Ú g y tudta, ez n e m átjáróház. Pedig most
nyitva van egy széles k a p u . Ott, ahol a zárt üzlethelyiség
szokott lenni. E n n y i r e besüt ide a n a p alkonyatkor?
N e m lehet. A ragyogástól k á p r á z i k a szeme.
Hová vezet ez a fényárban fürdő k a p u ? Egy párhuza­
mos m e l l é k u t c á b a ? M e l y i k b e ? Mindegyiket ismeri.

20
 Észre sem vette, mikor lépett át rajta.
Egyszerre eleven színek, üde illatok, szokatlan zajok
rohantak rá. S z é n a i l l a t . Madárfütty. Távoli h a r a n g s z ó .
Hogy kitágult a táj! Lába alatt virágos fűszőnyeg te­
rült el. Arcát metszően friss, virágillatú szél csípte. V í z
zúgott, sustorgott valahol a közelben.
H o g y a n lehet a Rákóczi udvar háta mögött ilyen
nagy, természeti terület?
M i n t h a hajnal lenne. És tavasz. Pedig ősz van. N e m ­
sokára vége a vakációnak.
Távolabb, a m e z ő közepén kis h á z roskadozott sú­
lyos, vastag nádteteje alatt. Fala fehérre meszelve vakí­
tott. Kis a b l a k s z e m e k csillantak rajta. H o z z á tapasztva
fából készült kalyibák, ólak, talán istállók emelkedtek.
Orrába meleg istállószag csapott. Igen. Istálló lesz. Ló
prüszköl és dobog benne.
A h á z előtt lapos kis szekér állt, csupaszon felmeredő
rúddal. Hasonlít a h h o z a kocsihoz, a m e l y r ő l . . . amelyről
az előbb felállt. M i k o r ?
A h á z kéményéből kék füst göndörödött elő. Ez bizo­
nyosan egy tanya. Látott már ilyet a tévében. S z e m e kö­
vette a füst útját, és megpillantotta a sűrű bokrokkal, fák­
kal borított, meredeken emelkedő dombot a h á z mögött.
A farakások között tyúkok kapirgáltak. Újra felnézett
a dombra. A csúcsán piros szegélyes, szürke felhőkből
sugárlegyező tárult széjjel. Napkelte!
Tekintetét hirtelen mozgás rántotta m a g á h o z . Egy
kék ruhás lány b u k k a n t elő a h á z mögül. Az erdőből ro­
hant ki, a lejtő lendületének átengedve sovány testét.
Vele egyidős lehetett. Két vékony, kócos hajfonat lengett
utána félig kibomolva. Fején sárga virágokból font, félre­
csúszott koszorú.

21
 A lány feléje sietett. Szája mozgott. Kiabált. N e m ér­
tette, mit. A m i k o r lihegve megtorpant előtte, nagyon is­
merősnek tűnt. Persze. Közelről ismeri. Megszokott bi­
z a l m a s s á g g a l . C s a k elfelejtette a nevét. N y a k a hosszú,
vékony. Arca szeplős. Recés fogai fölött kilátszik színte­
len ínye, ahogy ránevet. A körmét tövig rágja, pedig szid­
ja érte. H o l ? M i k o r ? V a l a m i v e l fiatalabb nála. Igen. Egy
évvel.
- M e g t a l á l t a m ! - érti m e g végre a lány ziháló szavát.
- Mit?
- A rókalyukat! Kicsik v a n n a k benne! Gyere!
Alig tudta követni, ahogy csörtettek fölfelé a fák kö­
zött a dombra, a tűlevelektől, hervadt levélszőnyegtől
csúszós talajon.
A lány hirtelen megtorpant. Hátranyúlt, és őt is visz-
szatartotta.
- M a r a d j csendben! - szólt rá lélcgzethalkan.
N a g y kövek torlódtak előttük, földbe markoló kar­
mokkal a talajba kapaszkodó, vastag, felszíni gyökerek
között. N e m vette volna észre a rejtett rést a kövek kö­
zött, ha n e m óvakodik ki belőle egy apró, fényes orr. Az­
után m á r látta vöröses bundáját is, ahogy előbújt. Fehér­
rel bélelt farok húzódott u t á n a . A másik követte. Ketten
voltak. H e g y e s fülük megrebbent. Hallgatóztak. Alig
mert lélegzetet venni. Gyönyörűek.
M e g n y u g o d h a t t a k , mert e g y m á s n a k estek, és h u z a ­
kodni kezdtek, nevetséges kölyöknyöszörgést hallatva
közben. Összekapaszkodva gurultak, átbotladoztak a
gyökereken, lelapultak, a m á s i k hegyibe vetették m a g u ­
kat, e g y m á s fülét h a r a p d á l t á k , a hátsó felükre ereszked­
ve, tátott, nevető pofával pofozkodtak, prüszköltek.

21
 Sokáig álltak ott kővé meredve. A lány a füléhez ha­
jolt. Haja csiklandozta az arcát.
- N e m mondjuk meg n a g y a p á n a k . Kilövi az anyju­
kat. A tyúkok miatt. T e g n a p is elvitt egyet. - Ránevetett
ínyes mosolyával. Nagyon kedvesnek találta, és a n n y i r a
közelinek, mint senki mást a világon. Persze Gruberen
kívül. Az á m ! Fel kell m e n n i e hozzájuk!
- Korán van még. De azért csak m e n j ! - súgta a lány.
Elindultak. Meglátta a kavicsok között siető, fonadé-
kos vízeret. Olyan áttetsző volt, mint a kristály. E n n e k a
zúgását hallotta, a m i k o r . . . a m i k o r átlépett a kapun. M i ­
lyen k a p u n ?
S z e d n i e kellene ezekből a szép, színesen fénylő kavi­
csokból.
- N e m lehet. T u d o d , milyen d ü h ö s az öreg, ha kések.
Eldugtam a pálinkáját. De előbb m u s z á j e n n i e valamit,
mert kilyukad a bele.
Versenyt futottak, s a lobogó hajfonatú, kócos, sovány
lány megelőzte. C s u d a hosszú, vékony lába volt, m i n t h a
a n y a k á n á l kettényílt volna cupfos, kék kartonruhája
alatt. A bokáján tüske tépte, piros karcolás virított. Ko­
szorúját lekapta a fejéről egy ág.
Jó volt rohanni vele a friss szélben, a csúszós avaron.
M i n t h a m i n d i g így lett volna. Meghitt, fontos összetarto­
zásban.
N e m mentek be a házba. A virágos m e z ő n dobogtak
végig a nyitott kapuig.
A lány ott megtorpant.
- Menj át a k a p u n ! - mondta.
- T e n e m jössz? - N y u g t a l a n s á g fogta el. Szorongás.
Furcsán sajgó veszteségérzet.
- N e k e m itt kell m a r a d n o m .

23
 - Miért kell?
- Én itt nagyon boldog vagyok. Ne n é z z hátra! Ülj rá
a kis rudas kocsira. N e m s o k á r a jönni fog.
- Kicsoda ?
- Gruber.
Persze. Gruber. Egy pillanatra megzavarodott. Való­
ban n e m nézett hátra. Ráült a kocsira, é s . . . előtte állt
Gruber.
N e m látta jól. Este volt már.
- A z ó t a itt vársz? - kérdezte Gruber. H a n g j a szokat­
lanul rekedt volt.
- Igen.
- N e m t u d t a m jönni. K a r i n k a . . . - szipogott egyet.
M i n d i g szipog.
- Mi történt Karinkával?
- Rosszul lett... és egy pillanat a l a t t . . .
Megértette.
- T e ! - kérdezte izgatottan. - U g y e ez átjáróház?
- Dehogy. H o n n a n veszed?
Hátrafordult. Mögötte az üres üzlethelyiség poroso­
dott, lehúzott ráccsal, nagy, láncos lakattal.
- A z előbb egy nyitott kapu volt itt! D i m e n z i ó k a p u !
A múltba vezetett! Á t m e n t e m rajta! - erősködött közel
hajolva Gruberhez, de az lehajtotta a fejét.
- Most n e m játszok. Ilyenkor - mondta színtelenül. -
Majd... Szia!
Szégyellte magát, bosszús és szomorú volt. Gruber
sose fogja e l h i n n i neki, hogy n e m játszani akart. Igazat
mondott!
V a l a h o g y . . . valahol, az idő egy m á s i k pontján most is
ott van a nyitott kapu, és m ö g ö t t e . . .

14
 Nagyot szipogott. C s a k n e m kapta el Gruber széna­
nátháját? Furcsa dac és öröm támadt fel benne. Az a
karinkamosolyú lány, a k i n e k a kapu mögött kellett m a ­
radnia, nagyon boldog. Arca ragyogott, a m i k o r ínyes ne­
vetésével, egészen közelről ránézett. Ha nem szól egyet­
len szót sem, akkor is bizonyos lett volna abban, hogy
milyen jó neki ott, ahová végleg hazamehetett.

1979. B U D A P E S T
 BOLDOGSÁG

Sosem hittem volna, hogy ilyen óriási erőfeszítésbe kerül

a csodálatosan közölhetctlent eltitkolni a vaksi gyanúval
körülöttem támolygó emberek elől. Alig tudom vissza­
g y ű r n i a homéroszi kacajt és faunrikoltást otthon vagy
az utcán. Részegségnél hevesebb m á m o r ösztökél, hogy
az asztal tetejére ugorjak, felkapaszkodjam egy lámpa­
oszlopra, vagy az ablakon kihajolva, kiáltva hirdessem a
velem történteket.
Józan emberismeretem és tapasztalatom persze visz-
szatart az ilyenfajta kilengésektől, a m e l y e k ellen rövid
idővel ezelőtt m a g a m is egyképpen léptem volna fel:
a mentőket tárcsázva. M é g pontosan él bennem egykori,
önelégült, bárgyú É n e m m i n d e n gesztusa; a fejcsóváló,
borús nagyképűség, amellyel az „egészséges" társadalom­
ból k i z á r t a m , tébolydába u t a l t a m volna a szerencsétlen,
r e n d h a g y ó esetet, aki látszólag indokolatlan elragadtatá­
sában ujjong és üvöltözik. M é g csak az italos önkívület
szégyenteljes, de elfogadható ürügyét sem használja le­
pelként szemérmetlen boldogságára. N e m örökölt és nem
nyert főnyereményt. V á r a t l a n karriert sem csinált. N e m
g y ú l t ki ifjúi szerelem h á r o m billentyűn bicegő, fáradt
szívében. Öreg feleségével és közönyös gyermekeivel él
együtt, a k i k valójában m á r rá sem néznek, s néha szóra-

26
kozottságukban c s a k n e m ráülnek, mint v a l a m i régi ka­
rosszékre. Mitől hallat tehát d i a d a l m a s tarzanordítást?
Mitől ugrál, sír, h a d o n á s z i k féktelen g y ö n y ö r ű s é g é b e n ? !
S e m m i kétség: megőrült. Zárkába vele!
V a l a m i k o r patikus voltam, de már nyugdíjba vonul­
tam. Külső életemben ilyenformán nincs s e m m i sza­
bálytalanság. Igazán nagy gonddal és ö n u r a l o m m a l vi­
gyázok az előző életszakaszomból kinőtt kamuflázsra.
Úgy teszek, m i n t h a lényemben, életemben n e m m e n t
volna végbe e kifejezhetetlen változás.
Feleségemmel, g y e r m e k e i m m e l , vömmel, szomszé­
d a i m m a l , b a r á t a i m m a l , a házmesterrel és a postással
éppúgy megbeszélem a kisebb-nagyobb helyi e s e m é n y e ­
ket, mint a . . . baleset előtt. Vigyázok rá, hogy a szokott
kérdéseket tegyem fel. Isten őrizz, hogy az ö n m a g u k b a
veszett, monomániától kocsonyás s z e m e k hirtelen új, ri­
adt, kíváncsian h ü l e d e z ő pillantással forduljanak felém;
vak kirekesztettségükben semmi egyebet nem látva, mint
egy hatvanöt éves, kövér, kopasz ember testparavánját
a szédítő, isteni titkok fölmérhetetlen d i m e n z i ó i előtt,
amelyek...
Nem tudok megfelelő szavakkal beszélni róla: m é g
akkor sem tudnék, ha egy költőzseni vagy m ű v é s z l á t n o k
szókincseskamrájában dúskálhatnék. Bár e területen is
meglepő források fakadtak fel b e n n e m , sohasem sejtett
rétegekből. A m i k o r ezeket a ködbe vesző magasságokba
villanó fogalmakat m e g é r i n t e m m a g a m b a n , elborzadok,
micsoda kutyaólban g u g g o l t a m eddig egy k o z m o s z kö­
zepén, a m e l y n e k a királya vagyok!
N e m paranoiáról van szó. Az olvasónak, aki valahol,
valamikor megtalálja e visszaemlékezést, t u d n i a kell,
hogy nem az e l m é m elborulásáról, szubjektív rögeszmé-

27
ről, lelki traumáról vagy tévképzetek zűrzavarairól adok
hírt e rendkívüli állapotban, a m e l l y e l a sors megajándé­
kozott, h a n e m éppen az ellenkezőjéről. Mert az is meg­
eshetett volna a leszakadt erkéllyel e g y ü t t z u h a n á s o m
következtében, hogy béna, ütődötten hülye és nyomorék
maradok. De n e m ez történt.
Első emeleti l a k á s u n k erkélye m á r régóta megrepedt,
málladozott. Mi a z o n b a n b í z t u n k benne, a z z a l a fatalis­
ta megszokással, melyet a kiszámíthatatlan külső veszé­
lyekkel szemben, védekezésképpen termel ki az emberi
természet. A z u t á n egy nyári napon, amikor kihajolva,
vásárolni i n d u l ó feleségem után integettem egészen ad­
dig, a m í g befordult a sarkon, az erkély feladta ésszerűt­
len küzdelmét saját meghasonlott állapotával, és nagy ro­
bajjal leomlott. (Az integetés kötelességszerű szertartás
volt közöttünk, a m e l y e t e g y i k ü n k sem mert feladni az
évek folyamán, attól félve, hogy a másik megbántódik.)
A zuhanásból a gyomorba hasító rémület villanásán
kívül semmit sem éreztem, mert egy tégla fejbevágott, és
elájultam. Az egész fordított Shakespeare-dráma tulaj­
donképpen a részvételem nélkül zajlott le. S a vén, ton­
z ú r á s Rómeó, aki fűzőbe préselt, dagadt lábú, m a g a s
vérnyomású feleségével való groteszk erkélyjclenetében
a rövidebbet h ú z t a , ott is maradt örökre az erkély romjai
alatt. Mert a n n a k , akit szörnyű sopánkodás közepette
mentőkocsira raktak, és kórházba vittek, már nem sok
köze van a nagy Pályaudvaron végső vonatára váró nyug­
díjas bácsihoz. Ez a saját, tevékeny korszakán túl időt
húzó, sorsában ácsorgó patikus idegenebb lett nekem
egy kóbor kutyánál, látóteremen átcikázó fecskénél vagy
egy légynél, a m e l y a karomon végigsétál. Gondolkodás­
módjától, véleményétől, buta fontoskodásától annyira

28
borzadok, m i n t h a egyénisége kripta lett volna, a m e l y b e
tetszhalottként bezártak egy időre. M i n d a z , amit átéltem
benne, kísérteties, reménytelen l i d é r c n y o m á s n a k tűnik.
Feleségemet, családom többi tagját sajnálom, és be­
vallom, hüledezve m u l a t o k rajtuk. Szegény, s z á n a n d ó
bohócokká váltak a s z e m e m b e n . U g y a n a z t a csiklandó,
kacajra késztető részvétet é r z e m irántuk, melyet egy na­
gyon finom külsejű, korrekt m o z g á s ú öregúr váltott ki
belőlem régebben, óriási k á n i k u l á b a n , a Pasaréti úton,
fényes délidőben. Bal karján szigorú rendben összehaj­
tott ruháit, jobbjában puha, drapp kalapját vitte. L á b á n
zoknit és szandált viselt. Ruganyos léptekkel, elutasító
zárkózottsággal haladt a riadtan, rikoltozva mutogató, a
látványtól szinte szemen ütött emberek között anyaszült
meztelenül.

Napszúrástól érintett fiatal férfit is láttam valamikor,

aki az utcasarkon föltámolyodva rosszullétéből, válasz­
tékos mozdulattal csatolta fel lábfejére az aktatáskáját.
Az „erkélyjelenctet" m i n d e n k é p p e n szerencsésen úsz­
tam meg. Egyik karom kificamodott, homlokomon elég
mély, erősen vérző sebet ütött a tégla, de agyrázkódáson
és zúzódásokon kívül egyéb bajom nem esett.
Amikor teljesen gyógyultan kikerültem a kórházból,
homlokom közepén furcsa a l a k ú forradás rózsaszín raj­
za fénylett.
- Jé! - mondta férjezett l á n y o m , a k i n e k volt n é m i
fantáziája. - Egészen olyan, mint egy nagy, tágra nyílt
szem! Igen! Egy m a g á n y o s szem háromszögbe zárva.
Milyen érdekes! - Ujját végigfuttatta a fiatal, érzékeny
bőrön. Én felkiáltottam, és ö n k é n t e l e n ü l e l k a p t a m a fe­
jem, mert úgy éreztem, ujjával valóban szemem fényes,
nedves szivárványhártyájához ért.

29
 E beszámoló, a m e l y következik, önvédelemből szüle­
tett. A m o l y a n gőzszelepféle. A m i k o r úgy érzem, nem bí­
rom tovább a hallgatást a s ü k e t n é m a alvajárók között, és
megbocsáthatatlan gesztusokkal rezzentem álomittas fél­
éberségre őket, akkor füzetemhez kapok, és írni kezdek.
Mert az álomittasság veszedelmes állapot, és teljesen ki­
s z á m í t h a t a t l a n . Gátlástalan, reflexszerű m e g n y i l v á n u l á ­
sai v a n n a k , mint a tébolynak. A k á r m e n n y i r e igyekszem
persze, t a p a s z t a l a t a i m a t n e m tudom pontosan rögzíteni
az egysíkú fogalomnyelvben. Általában u g y a n i s párhuza­
mos történésekről, egyidejűségekről, olyan megnyilvánu­
lásokról van szó, a m e l y e k h e z h á r o m d i m e n z i ó s létünk­
ben h i á n y o z n a k a szavak. Amit elmondok, legtöbbször
d a d o g á s n a k , ügyetlen körülírásnak t ű n i k majd; olyasféle
erőlködésnek, mint a m e l l y e l nagyon bizarr, esztelennek
ható á l m o k a t p r ó b á l u n k felszínre hozni.

A k ó r h á z b a n kezdődött.
Jobb o l d a l a m o n feküdtem, a m á s i k ágy felé fordulva.
S z o m s z é d o m r ó l , egy h ú s z év körüli fiatalemberről ké­
sőbb m e g t u d t a m , hogy ü z e m i baleset érte. Gipszben fe­
küdt gerincsérüléssel, és n e m volt eszméletnél. N e m tu­
d o m , mikor nyitottam ki két fizikai s z e m e m , mert amit
s z e m l é l t e m , előbb is láttam már, és a z , hogy a szemem
kinyílt, n e m változtatott a látványon. Végtelen könnyű-
ség, elégedett, r e m é n n y e l teli jóérzés, túláradó öröm töl­
tött csordultig. Ilyen érzés halvány árnyékát utoljára ka­
rácsony előtt t a p a s z t a l t a m g y e r m e k k o r o m b a n , amikor
h o m á l y o s , m i s z t i k u s sejtelmek között elképzeltem az ün­
nepet. Ez az állapot hasonlíthatatlan volt, és teljesen
független a beteljesülés valóságos élményétől. Mert a m i
végbement, m i n d e n ö r ö m r o h a m ellenére igen szűk ke­
retek közé zárt, m ú l ó kis ü n n e p i felvillanás volt. Soha

$0
meg sem közelítette a fantázia m á m o r á t . E g y e r m e k i
csodavárást kellene ezerszeres hangerővel kinyilváníta­
nom a h h o z , hogy v a l a m i k é p p e n érzékeltetni t u d j a m az
érzések áradását, az eufóriás ujjongást, a m e l y eltöltött.
Eszméletlen szomszédom, a k i n e k borostás, sárga arca
halotti m o z d u l a t l a n s á g a ellenére is megh»rAj"*ifjúságot
árasztott, több alakban mozgott előttem. Az ágyban fek­
vő figura volt a leghalványabb, legjelentéktelenebb a töb­
bi, életteli jelenség között. Ágya szélén római harcos ült,
és egy barna c s u h á s szerzetessel kockázott, aki szintén
az ő arcát viselte. Kis, szőke fiúcska mászkált a takarón,
s fent, a mennyezet közelében, az a b l a k r á m á b a k a p a s z ­
kodva, zöld, madárszerű lény lógott lefelé, s s z á r n y a i kö­
zül szomszédom csúfondáros arca lesett ki. Amint jobban
megfigyeltem őket, észrevettem, hogy l é n y ü k v a l a h o g y
az időbe mélyül. N e m tudok más kifejezést találni erre.
A szőke kisfiút láttam születése közben, és láttam a ha­
lottas ágyon, mialatt kihűlt testéből kéményfüstként
nyújtózott, párolgott ki az a valami, a m e l y r e a forma rá­
kérgesedett. O ezzel az a n y a g - ó l o m s ú l l y a l megpróbált
mozogni egy ideig, a z u t á n m e g u n t a , és kibújt belőle,
mégpedig a szívgödrénél.

Érdeklődésem az ágy felé fordult. A takarók között,

mint valami burlcszkfilmben, pillanatonként változtak a
betegek, s én t u d t a m , hogy azokat látom, a k i k ebben az
ágyban feküdtek már, m e g g y ó g y u l t a k vagy m e g h a l t a k .
„Vajon mi lesz fiatal s z o m s z é d o m jelenben időző, sérült
testével?" - villant át rajtam a gondolat, s á g y a abban
a pillanatban apró ravatallá zsugorodott. Égő g y e r t y á k
fényében apró e m b e r e k nyüzsögtek körülötte. Fölötte
azonban szédítően tágas, ragyogó, a kék égen szivárvány­
ként csillogó, áttetsző híd ívelt át, s azon lelkendezve,

51
ugrálva, hadonászva futott keresztül valaki. Az emberi
nagyságot sokszorosan túlnövő alakja furcsa, aranyló
fénnyel rezgett, mint tavaszi fényben a fák fiatal, zöld le­
velei. N y o m á b a n színes, farsangi menet törtetett. Anél­
kül, hogy fülemet fizikai h a n g érintette volna, egész lé­
n y e m b e n éreztem tomboló kacagásukat. Azután rájuk
ismertem: ők voltak azok. S z o m s z é d o m á g y a körül az
egyarcú, sokjelmezű tömeg. A fénytől szikrázó levegő­
ben groteszk szárnycsapásokkal röpdösött fölöttük a
nagy, zöld, emberarcú m a d á r . V e l ü k kellett nevetnem
h a n g o s a n , boldogan, úgy, hogy k ö n n y e i m is kicsordul­
tak tőle. Szerettem volna uralkodni széles jókedvemen,
de n e m t u d t a m . Ápolónő és orvos figyelő szeme érintett.
H a l l o t t a m , hogy az Evipan utóhatását emlegetik. Az­
után észrevettem, hogy élettelen szomszédom leváló
testkérgét, a m e l y m á r úgy lógott rajta, mint kígyó fark­
végén a levedlett bőr, operációra készítik elő.

- N e m látja a professzor, hogy ez a fiatalember m á r

m e g h a l t holnap? - kérdeztem az ápolónőtől, mert m é g
kábult voltam és tapasztalatlan. Szerencsére a kórházi
környezet felmentett k ö n n y e l m ű elszólásom következ­
m é n y e i alól.
- U g y a n - mondta szórakozottan az ápolónő. A pár­
n á m a t igazgatta. - H i s z e n kitűnő a veseműködése. A szí­
ve is jó, és a tüdeje sem sérült meg. H o z o m az ágytálat.
- M o n d o m , hogy m e g h a l t h o l n a p este fél nyolckor! -
ismételtem m a k a c s u l . Később m á r nem tettem ilyesmit.
Az ápolónő, aki emlékezett a szavaimra, elmesélte kollé­
g a n ő i n e k és a professzornak, milyen szenilis butaságo­
kat fecsegtem össze. S g y á m k o d ó mosollyal csóválták fe­
jüket m i n d a n n y i a n , a m i k o r a halál az á l t a l a m mondott
időben valóban bekövetkezett.

i2
 - Micsoda érdekes véletlen! - jelentették ki, és a szó­
val együtt kiloccsantották az egész ügy n a g y jelentőségű
tartalmát is a csatornába.
- H o g y a n jutott e s z é b e . . . ez a dolog? - kérdezte az
ápolónő később, a m i k o r egyedül m a r a d t u n k . Kíváncsi
volt és ideges. Apró, feketés-vörös l á n g o k táncoltak kö­
rülötte, és hosszú hínárláncra fűzve koporsó lengett utá­
na, amelyből csapzott hajú, vihogó öregasszony integetett
felém. Az ápolónő fejére mutogatott, m i n t h a g y e n g e e l -
méjűnek tartaná, a z u t á n széttárta csontos, hosszú ujjú
karjait, hogy hiábavaló a fáradozásom. H i r t e l e n átlát­
szóvá lett előttem az ápolónő egész teste, m i n t h a újfajta,
különös röntgengép előtt mozgott volna. L á t t a m érrend­
szerét, lüktető szívén á t z ú d u l ó vérét, fújtató tüdejét, fi­
nom nyirok- és idegrendszerét, beleinek labirintusát és
megnagyobbodott, terhes méhét. A z u t á n a fejére pillan­
tottam, és felfedeztem a g y á n a k tekervényei között a ki­
csi, polipszerűen terjeszkedő daganatot.

- L á t t a m ! - m o n d t a m elhárítón, mialatt a fantaszti­

kus színjátékot figyeltem. Korábbi, múltból felderengő
lényem egy részével mérhetetlenül csodálkoztam, hogy
semmi ijedtséget, borzadást n e m érzek attól, a m i feltá­
rult előttem, pedig szörnyű d r á m a á r n y é k a volt, a m e l y
az időben előrevetült... de csat{ a sűrű látszatvilágbanl
Mert a valóságban, az e m b e r s z e m n e k l á t h a t a t l a n okok
világában ez a sötét folt fénnyé változott.
- H o g y a n látta? - firtatta egyre idegesebben. - Úgy,
mint most e n g e m ?
Feszült arccal várta a válaszomat, és én egyszerre meg­
láttam őt saját jövendő d r á m á j á n a k főszereplőjeként.
E tragikus események mai lényéből nőttek ki, és a jövő di­
menziójában lüktető történések á l l a n d ó a n izgatták, szo-

$3
rongással töltötték el mai lényét. Nem tudta, nem látta,
de érezte, mi fog lejátszódni vele a holnap időtájának bi­
zonyos pontján. M i n t ahogy a vak érzi a rásugárzó hőt
vagy a h u z a t érintését. Jövendő alakja szült, sikoltozott,
g y e r m e k e t szoptatott, végül műtőasztalon feküdt, agy­
műtét közben. Majd kopaszra borotvált fejének leemelt
fejtetőjén át kibújt megbénult burkából, és kacagva,
m e g k ö n n y e b b ü l t örömtől tombolva futott a fénytől szik­
rázó szivárványhídon. U j j o n g á s á n a k ragályos, csiklan­
dós irritációja c s a k n e m szétvetette testemet. Én is nevet­
ni kezdtem.

- Igen! Éppen úgy láttam, mint most magát! - mond­

tam kacagástól fuldokolva.
Azt hitte, idegrohamot kaptam, s pillanatok alatt be­
lém döfte az ilyenkor szokásos injekciót, a m e l y r e neki
lett volna szüksége. Később újra megpróbált beszélgetni
velem a n y u g t a l a n í t ó témáról, én azonban elhárítottam,
kitértem előle, mert a képek, amelyeket láttam - egyre
nehezebb kifejezést találnom rá -, azt is magukban hord­
ták, sajátos módon kiárasztották, hogy a lejátszódó ese­
m é n y megváltoztatható-e vagy sem. Mert nem feltétle­
nül következik be valami. Elrendeltségét szinte egyedül
az ember vak^ elzárkózása jelenti. Például az, hogy az én
puszta szavamra, figyelmeztetésemre képtelen lett volna
tenni valamit. K e z e m b e n volt a megelőzés kulcsa, való­
ban hatásos a r k á n u m a . De vesztükbe rohanó ámokfutók,
örvénybe zuhanó részegek, füstölgő végzetbombákon
ágáló eszelősök, szakadékba lépő világtalanok között jár­
tam nyitott s z e m m e l , j ó z a n u l és éberen. Ahhoz, hogy el­
fogadják tőlem katasztrófájuk elhárító gyógyszerét, lát­
niuk^ kellett volna. Ú g y , ahogy én láttam. Különben csak
egy szenilis vénember nevetséges p a n t o m i m j é n e k tűnt

34
s z á m u k r a a jelenben láthatatlan dolgok közt, láthatatlan
tüzet taposva, fel nem nyílt mélységekbe mutogatva,
még meg sem jelent tünetek vészcsengője nélkül beteg­
ségről, szerencsétlenségről, jövőben s z u n n y a d ó indulat­
viharok villámszerű bűntetteiről p r é d i k á l n i nekik.
Persze, mint m á r m o n d t a m , n e m könnyen törődtem
bele, hogy megrázó fényességű, gyógyító titkomat m a g a m ­
ba zárjam. A legkülönfélébb kísérleteket tettem groteszk,
bizarrul elbűvölő s g y a k r a n kacagtató e r e d m é n n y e l .
Állapotom egyik legszórakoztatóbb, bár n é h a kényel­
metlen jelensége az volt, hogy akárhová léptem be, m a g a
a hely is ontani kezdte felém réteges beszámolóit oly
módon, mintha egy kimeríthetetlen hosszúságú mikro­
barázdás lemezre hirtelen tűt helyeztek volna az indító
áram bekapcsolásával egy időben. De e z e k a beszámolók
nem csak hangokból, h a n e m színes, plasztikus képek­
ből, zörejekből, szagokból, e g y m á s r a másolt vagy egy­
más mögött rétegződő történések s z i m u l t á n megnyilvá­
nulásaiból álltak. Néha azt se t u d t a m , hová figyeljek,
miképpen uralkodjam m e g h ö k k e n é s e m e n . H a például
látogatóba m e n t e m valahová, ahol a felszínen finom,
társasági idill fogadott, e csendélet mögött a lakók min­
dennapi, mosdatlan, civakodó együttlétének s m a g á n y o s
kitárulkozásának filmje pergett. Hálószoba-jelenetek,
amelyeket ízléstelen és ügyetlen d r a m a t u r g , m a g a a kis­
polgári élet rendezett. Balzac Borsos történetei közé kíván­
kozó epizódok tülekedtek a választékos udvariassággal
csevegő h á z i g a z d a , eltartott kisujjal kávézó háziasszony
mögött, éppen az ő főszereplésükkel.

De voltak kedves, meghitt, g y ö n g é d kapcsolataim is

tárgyakkal, a m e l y e k nekem p a n a s z o l t á k el édeni múlt­
jukat és zord jelenüket. Bútorok halott fájában nedvek

J5
lüktetése indult, rég elhullatott tavaszi virágok zizzentek
a valamikori erdő kísértetszellőjének z ú g á s á b a n . A víz a
pohárban rám zúdította az egész folyó sűrű, örvénylő fo­
nadékát, surranó h a l a k villódzását a lengő vízinövények
között.
S az utcák! A régi városrészek réteges cmlékszövevényt
éltető, szívszorító időtájakat vetítettek körém. A zűrös,
robotos, m e c h a n i z á l t a n csörömpölő jelenből hirtelen át­
z ö k k e n t e m a meglassúdott múlt halk lüktetésébe, szét­
szaladt távolságok külön emberekké gyérült tömege kö­
zé. Az öreg, roskatag h á z a k kifényesedtek. Az ablakok
virágos, csillogó g y e r m e k s z e m e k k é ifjodtak. A járókelők
k o r s z a k u k sajátos jelmezében csak villanásnyi időre tűn­
tek m ú l t a t és jövőt összefogó jelenem alakjaival rokon­
nak. A m i n t erősebben rájuk figyeltem, észrevettem az
alapvető különbséget: a tökéletesen más ritmust, amelyben
éltekj A feszültség hiányát, a m e l y a ma embere számára
ismeretlen biztonságérzetből fakadt. Perceiknek nagyobb
súlya és kiterjedése volt, m é g p e d i g a jelenben. Mialatt
k é n y e l m e s e n átballagtak ezen a jelenen nézelődve, vagy
e g y m á s s a l beszélgetve, a világ jelenségeivel erősebb kap­
csolatban éltek. Rövidebb életkoruk ellenére többet ízlel­
tek, mélyebben, intenzívebben hatolt beléjük minden
b e n y o m á s . Idegeik vastag anyagborítása sok olyan ele­
met elzárt előlük, a m e l y ma heves, hisztériás reflexekre
készteti az embert; zárótűzbe fogja égről, földről, a föld
mélyéből s ö n m a g a belső örvényéből. A múlt külső képé­
nek e stabilitása persze a lények sűrűségéből s biztonság­
i l l ú z i ó i k , é r z é k e n y s é g ü k hiányából eredt, a kép mégis el­
bűvölt. Szerettem volna n e m mögéje, föléje és mélyére,
kusza, mérgezett gyökérrendszerére látni. De nem sike­
rült. A jelenségeket e l i n d u l á s u k , kibontakozásuk és be-

56
fejeződésük szintézisében kellett s z e m l é l n e m ; részletek­
nél nem időzhettem. M e g n y u g o d t a m . Nyilvánvalóvá lett
előttem, hogy csak így kibékítő, értelmes és csodálatos
minden.
Ha megőrültem, ha ez m a g a a heveny, e z e r s z á z a l é k o s
téboly, akkor sohasem akarok többé „ n o r m á l i s " l e n n i !
Sohasem akarok visszabújni a lapos, halálos emberi látás
félelemtől légszomjas, bűzös p a t k á n y l y u k á b a . B o r z a d o k
tőle. Krőzus kincsei, császárok, n a g y m o g u l o k h a t a l m a ,
a legszebb kirakatlények őrjöngő sikere n e m egyéb, mint
színtelen sárrög e megajándékozottsághoz, é l m é n y d r á ­
gakövekben dúskáló szabadsághoz képest, amelyből tel­
jesen hiányzik^ a félelem! Ember azt el sem képzelheti, mit
jelent a félelem megszűnése. S a bizonytalanságot felvál­
tó teljes bizonyosság. A tétova, bátortalan remény helyé­
be lépő h i á n y t a l a n megvalósulás. Mert nincs beteljese­
dés a teljes kép és teljes folyamat nélkjil. Én pedig a n n a k a
birtokába kerültem. Ú g y tekintek életre-halálra - a saját
m a g a m é r a is -, mint az éj és a nappal váltakozására, a
nap letűntére este. S abban még a vak e m b e r n e k sem le­
het kételye, hogy a nap hajnalban újra felkél. S mialatt
a világ sötétbe borul, az „éjszakai n a p " továbbhalad, to­
vább ontja fényét a másik féltekén. E m i n d e n t összekap­
csoló látás birtokában csodálkozásom egyre fokozódik,
hogy h á r o m d i m e n z i ó s kortársaim m e n n y i r e n e m tudják
összevetni, egységes végösszeggé összeadni a körülöttük
hadonászó, kiáltozó, könyörgő jelenségeket.

Régi ö n m a g á m o n u g y a n í g y á m u l d o z o m . H i s z e n n e m
sokkal ezelőtt én is a „kettévágott kör" emigrációjában
éltem, kizáródva m i n d e n összefüggésből. Az, hogy ma
már képtelen vagyok teljesen visszahelyezkedni egykori
állapotomba, emberi értelemben elzár, m á s tekintetben

$7
közelebb visz c s a l á d o m h o z éppúgy, mint a többi ember­
h e z , állathoz, növényhez, „élettelen" tárgyhoz, termé­
szeti jelenséghez is.
H o g y a n érzékeltessem ezt a tündéri cinkosságot, a
boldogító titok külön tolvajnyelvét, a rejtjeles eszme-, ér­
zés- és akaratcserét m i n d e n élőlénnyel? A szavak durva,
súlyos zsákszövete megfojtja a lényeget. Amit ki szeret­
n é k fejezni, az a n n y i r a cizellált, törékenyen szép, mint
naptól átvilágított tavaszi falevelek rajza a nagyítólencse
alatt. Kelet-ázsiai festők ecsetje vagy kínai költők három­
soros versei közvetítik néha ezt a rejtett természetbeszé­
det. A tökéletesség pillanatát. A képzelet nélküli szige­
teltek semmit sem h a l l a n a k az ilyen üzenetekből testük
ólomborításában, a m e l y e n mindössze öt kicsi nyílás en­
ged át v a l a m i homályos derengést a színek áradásából, a
rezgések teremtő örvényéből, a gyökérhangok gyöngyö­
ző, suhogó, z ú g ó h u l l á m z á s á b ó l , amelyet én egész lé­
n y e m m e l hallok, látok, tapintok, ízlelek! Az illatok má­
g i k u s szimfóniája m i n d e n sejtemen át belém hatol.
Bőröm pórusai tágra nyílt szemek, de fényivó látásuk
mérhetetlenül több a dolgokra való puszta rátekintésnél.
O d a a d j á k m a g u k a t , és birtokba vesznek vele.

Amit az örömszomjas e m b e r szeretkezésben, zene-

m á m o r b a n , színjáték d r á m a i viharzásában, festmények­
kel, szobrokkal való kapcsolat pillanatában, vallásos él­
m é n y e k áhítatában m o r z s á n k é n t összekoldul m a g á n a k ,
azt egy erdei k i r á n d u l á s hatványozott gyönyörérzetben,
varázslatos megvalósulásban m i n d elém önti. A ter­
mészet jelenségei a szerető barát, testvér eksztatikus kö­
zösségében ú g y hajolnak h o z z á m , mint élelmet hozó
a n y a m a d a r a k . Megetetnek, m e g i t a t n a k azzal, amire éhes
és szomjas vagyok: ö r ö m m e l , szépséggel, biztonsággal,

iS
örökkévaló erők forrásvizével... de n e m kölcsönképpen.
Nem azért, hogy később csillagtávolba húzódjanak, mint
betelt szerelmesek. Szövetségünk felbonthatatlan. Az
áramkör forrósága, lüktetése egy pillanatra sem ernyed
közöttünk. Több ez szerelemnél, vérrokonságnál. Édeni
azonosság! Mítoszok elemi lényei, a természet ősener-
giái, zöldhajú, meztelen nimfák, s z é l h u l l á m o n görgő
illatsellők, porhanyós, nedves földben morogva matató
gyökérlények, hajladozó, éneklő fák körbecsavart törzsei
között csattanó patákkal rohanó kentaurok törik át a le­
szűkült lét gátjait, s ott n y ü z s ö g n e k a megelevenült erdő
láthatatlanba rezgő crőörvényeiben.

Ám e sokdimenziós életformában n e m csak a termé­

szet jelenségei játsszák le előttem m i l l i ó színű miszté­
riumukat. Az utcán vagy saját lakásomban sincs olyan
tárgy, amely élettelen, n é m a és m o z d u l a t l a n lenne.
A látszólag legszürkébb használati eszközök is a vég­
telenből h u l l á m z ó erőtérből kilépő jelképek, isteni ener­
giák átvezető, idéző i n s t r u m e n t u m a i . I d o m a i k bizarr
feszültségeikkel szólnak h o z z á m . Pontosan úgy, mint a
zengő hangszerek. H a t á s u k azonban nem fizikailag
hallható, h a n e m m á s létsíkokra terjed ki. Egy ágy pél­
dául földi jelentőségén kívül még rengeteg erő- és gon-
dolattérbcn tart mozgásban energiákat; hullámtörő szirt­
ként elnyugtatja vagy felidézi azokat. Mert ábrája az élet
egyik leggazdagabb s z i m b ó l u m s k á l á j á n mozog. Éppúgy
kerete és jelképe a megfoganó, gyümölcsöző, születő lét­
nek, mint az á l o m , a halál és a hajnali feltámadás csodá­
jának. A szék a fekvés vízszintese és az állás, a járás aktív
d i n a m i z m u s a között a tört vonal kétkvadrátos lépcsője,
erőgyűjtő kötés hívójele. A szekrény a belső zárlat sok­
rétegű p á r h u z a m a . Végletekig folytathatnám a m i n d e n

39
irányban nyitott kiterjedéstájon való utazásom csodá­
latos k a l a n d j a i n a k leírását, akkor sem t u d n á m három­
d i m e n z i ó s fogalmakba gyömöszölni egyetlen kis moz­
z a n a t á n a k g a z d a g s á g á t . Mert új világom jelenségei úgy
viszonyulnak az átlagos emberi észleléshez, mint gyűszű
a Niagara-vízeséshez. A g y ű s z ű az é l m é n y e k elementá­
ris erővel l e z ú d u l ó tömegéből egyetlen cseppet sem tud
m a g á b a gyűjteni, mert szűkös kis ellenállásából kispric­
cel m i n d e n vad erejű tartalom.
Sokszor az az érzésem, hogy szegény, nyüzsgő sváb­
bogarak között élek, a m e l y e k riadozva bújnak a fény
elől, és sötét, piszkos vackukon semmi m á s nem lüktet
bennük, mint a táplálkozás és a szaporodás vad ingere.
H o g y a n lehetne ilyen szomorú, üreg, beteg rovaroknak
beszélni például a csillagos augusztusi esték misztériu­
máról, a m e l y lélegzetelállító terveket sugallva szinte
szétszaggatja a m á r a m ú g y is lekívánkozó testkérget.
Most m á r biztosan t u d o m , hogy ezt egy ilyen tücsökze­
nétől z ú g ó nyári éjszakán fogom megvalósítani.
Külső életem g o n d o s a n őrzött mimikrijének része­
ként feleségemmel g y a k r a n kicsoszogunk a Margitszi­
getre a Klotild utcából, ahol lakunk. „Levegőt szívni."
S z e g é n y asszony ilyenkor remegő falánksággal kezd tit­
kos p a r á z n á l k o d á s b a . M a g a s vérnyomása, előrehaladott
érelmeszesedése, epeköve van, mert elégedetlenségét és
a sötét, üres tértől, a nihiltől való félelmét m i n d i g vaskos,
fűszeres ételek m a g á b a lapátolásával próbálta csillapíta­
ni. Zugevő volt egész életében. A szokásos módon egye­
dül ő hitte el ö n m a g á n a k , hogy rendkívül keveset eszik.
Valójában m a d á r é t k ű . Őszintén nem értette, mitől hí­
zik, miért fulladozik évről évre keservesebben saját háj­
g y ű r ű i között. A főétkezéseken kívüli állandó majszolá-

40
sát, s hogy reggelente valósággal végigkóstolta az egész
vásárcsarnokot, egyszerűen eltüntette a tudatából. Az il­
legális volt, tehát nem számított. Én sohasem g ú n y o l t a m
az önmagával játszott bújócskáért, s ezért m e g h a t ó a n há­
lás volt nekem. Barátnőinek valósággal kérkedett, hogy
milyen gyöngéd, tapintatos férje van. Pedig korábbi á l l a ­
potomban csak kényelmes és közönyös voltam. Később,
a változás után pedig világosan láttam, hogy n e m tudok
beleavatkozni s z á n a n d ó önpusztításába.
A szigeti kerthelyiségben első dolga volt, hogy habos
csokoládéval, külön tejszínhabbal és tejszínes s a r o k h á z ­
zal megetette önmagát. H a t á r t a l a n gyöngédséggel töm-
ködtc mészlerakódásoktól bénuló, súlyos testébe az újabb
emészthetetlen salakot, m i n t h a tehetetlen, falánk csecse­
mőt táplálna. Mája, szíve, erei keservesen l á z a d o z t a k a
fölösleges megterhelés ellen. Egész odavezető u t u n k o n
azt m a g y a r á z t a nekem - illetve ö n m a g á n a k -, hogy
ebédre úgyszólván semmit sem evett. Mert az a kis leves
és m a r a d é k főtt tészta i g a z á n n e m számít.
M i r e a kerthelyiség a s z t a l á n á l elkészült a rengeteg
édességgel, arca lilásan gőzölgött a tilos mámortól. H o m ­
lokán csomós erek rajzolódtak ki. S z e m e szinte megüve-
gesedett. Szorongva figyelt befelé, önmagába. Volt is miért
aggódnia. Valósággal gőzöktől, gázoktól, savaktól fortyo­
gó v u l k á n n á lett. N e h e z e n lélegzett, és kiverte a verejték.
Gyomrát szódabikarbónával, szaggató fejét karillal en­
gesztelte meg. Rctikülje jól felszerelt, m o z g ó patika volt.
- Fáj a fejem! - panaszolta vékony h a n g o n , és sértő­
dötten m a g a elé nézett. Rendszerint h a m a r o s a n sóéhsége
támadt az édes ízek után, s akkor n a g y a d a g s z a l á m i t vá­
gott be, körözöttel. Azzal nyugtatta magát, hogy a z n a p
m á r úgysem vacsorázik. G y e r m e k e i n k e l n é z ő jósággal

41
a n y a g i l a g lehetővé tették s z á m á r a az ilyenfajta bujálko-
dást a n é l k ü l , hogy egyetlen pillanatra tudatosították vol­
na, tulajdonképpen gyorsan ölő méreggel látják el kor­
látlan mennyiségben. S mialatt c nevetséges tragédia
végbement mellettem, leszállt a csillagsugarak éles fé­
nyű aranytűivel átöltögetett, selymes, sötét éjszaka.
Feleségem arca a g y e n g e e l m é j ű üresség legmélyebb
kontemplációjába dermedt. Emésztett. Ezt a kifejezést
egy őrült szobrász művén láttam valamikor. Néger nő
kőarca volt, az értelem á r n y é k a nélkül. Félelmetesnek
éreztem, pedig akkor m é g n e m tudtam, mennyire ha­
z u g . A szobrász a Világléle\ címet adta művének, pedig
csak a „külső sötétséget", az emberszint alatti kőzetlétet
ábrázolta; a legsűrűbb a n y a g b a foglyul ejtett energiát,
e g y é n i s é g e n innen. Valójában az e g z i s z t e n c i a l i z m u s ős­
képét és istennőjét formálta meg.
T i s z t á b a n voltam a z z a l , hogy szerencsétlen felesége­
met saját, pukkadásig töltött bélrendszerének óriáskígyó­
ja halálos szorítással csavarja körül; nem tápláltam il­
lúziókat szellemi állapota felől. E n n e k ellenére halkan
felkiáltottam, mert az elragadtatás ö n u r a l m a m b a hasító
éles gyönyöre felmetszette hallgatásom zárlatát.
— N é z d ! - m o n d t a m . - N é z d ! — S az öröm bűvöleté­
ben felemeltem az egyik karom. Felfelé fordított tenye­
rembe egészen sápadt, halvány csillagfény csurrant, s ez­
zel az érintéssel együtt hangok, formák zúgó, sürgölődő
tevékenységének á r a m a ömlött érzékeimbe. Fényt szív­
tam be, és erőt ízleltem. Az orgonamorajlással belém zú­
duló e n e r g i a h u l l á m o k a c s i l l a g s u g a r a k rezgésmedrében
m a g u k k a l sodortak abba a d i m e n z i ó b a , ahol időt és teret
átmetszve, a fény az ibolyán túlra utazik. A földi érzéke­
lést elburkoló fekete éj m i n d e n fátylát ledobta előttem.

42
Meztelen szépsége szinte fájdalmat okozott. Mert a csil­
lagsugárzásokkal feszült fényidomok, m á g i k u s élettel,
bizarr jelképekkel telített fényformák áramlottak le boly­
gónkra szünet nélkül. Élő fényvirágok futottak lidércként
fekete árnyak csápjai elől. A nagy, füves tisztás ezüstös
fénypászmája egyetlen h a t a l m a s nyüzsgéssé szövődött
az egymást keresztező, villogó, csengő érzetek, e n e r g i á k
és intelligenciák^ habzó tülekedésében.
M i n d e z ott volt azelőtt is az ilyen nyári é j s z a k á b a n ,
amikor erőtlen g o n d o l a t a i m szökőkútja két vak s z e m e ­
men át felemelkedett a csillagok felé, a z u t á n ernyedten
lehanyatlott, visszahullt a földre. Ott volt m i n d i g a tudat
küszöbén tétovázó titokzatos, ü n n e p i dolgokban, a m e ­
lyek az ember és a csillag összefüggéséről próbáltak köz­
lést juttatni agytekervényeim alvó kígyójához. De legfel­
jebb nyugtalanító sejtelmet villantottak meg, melyet a
kábult, racionális értelem mormolva elhárított m a g á t ó l .
Most azonban láttam. L á t t a m , hogy m i n d e n csillag­
sugárral s a hold fényvízesésével m á s - m á s töltésű idea,
tündöklő érzetáram rezeg le a földre; szépséges, szideri-
kus alakok hadserege, a m e l y e k hódítani, győzni a k a r n a k .
Fegyverük veszedelmesebb, kivédhetetlenebb a m o d e r n
atomkorszak legrombolóbb bombáinál és rakétáinál, mert
nem ölnek, h a n e m bűvölnek vele! S z e n v e d é l y e n e r g i á k ­
kal, inspirációkkal, v á g y a k k a l i g á z z á k le g y a n ú t l a n lel­
künket. C s i l l a g s z á l a k r a fűznek, és rángatnak, m i n t bá­
bukat a bábjátékos. Az ember-Prométheusz különböző
aspektusfonalakon függ, az é g h e z láncolva. V a n n a k fel­
szabadításán fáradozó csillagszövetségesei, de a szívét
marcangoló keselyű is a vele ellenséges állatövi jelekből
csap le rá. V a l a m e n n y i e n együtt k ü z d ü n k , h a r c o l u n k a
csillagokkal, akkor is, ha nem látjuk, és nem t u d u n k róla.

43
M i n t ahogy a n é h á n y reflexnyi tudatra ébredt báb sem
pillant fel a zsinórpadlásra, pedig a láthatatlan ujjak on­
n a n irányítják ingereinek, v á g y a i n a k , önérzetének fona­
lain keresztül.
S n e m c s a k a földre vagy a földről utazik e kavargó
fényhadsereg. Elrezeg a k o z m o s z legtávolabbi szférájá­
ig, óriási fényközpontok h a l h a t a t l a n örömforrásaihoz...
s én felismertem már saját csillagmcdremet a s z á m l á l h a -
tatlan égi hárfahúr között. Fényével hosszan együtt
u t a z t a m a képzeletfonálon, a m e l y fejem tetejéből csáp­
ként nyúlt ki. Addig m e r é s z k e d t e m , a m e d d i g a testemtől
való teljes e l s z a k a d á s nélkül eljuthattam.

Feleségem hangjára r e z z e n t e m fel. Szívem nagy dob­

banásokkal lüktetett a tilos k a l a n d o z á s izgalmától. Ka­
rom m é g m i n d i g a levegőbe emelkedve, a csillagok felé
kolduló, nyitott tenyérrel, s talán csak másodpercek tel­
tek el azóta, hogy felkiáltottam: - N é z d !
Feleségem m e l l k a s á b a n a s z t m á s a n sziszegett a léleg­
zete. M é l y táskájában halászott, motozott, papírokat zör­
getett mellettem, hashajtót szedett elő.
- S z ú r á s állt az o l d a l a m b a - szuszogta. - V a l a m i lég­
buborék lesz. N i n c s n á l a d véletlenül carbo medicinalis?
- N i n c s ! - m o n d t a m h a l k a n , és rápillantottam. N a p -
idegfonatán egyre szélesedő, beteg fényű, vörös folt pa­
rázslott, és én rögtön megértettem: nyílik a kijárat.
N e m s o k á r a k i u t a z i k rajta a szegény, kábult fogoly...
de n e m szabadul fel. M é g n e m . Mert rossz helyen lép f(i
a testéből! N e m tud máshol kijutni, csak léte alvilágában,
h o m á l y o s álmok, víziók szörnyetegei között. S hosszú li­
d é r c n y o m á s után u g y a n í g y szívja be valamelyik kéj­
örvény. M e g s z ü l e t i k újra, mint ahogy az ember reggel
felébred több évezrednyi súlyú egyetlen éjszaka á l m a i

•14
után a n é l k ü l , hogy a gyötrő képekre v i s s z a e m l é k e z n é k .
Én azonban a fejtetőn, a „világ tetején", a titokzatos csú­
cson lépek ki a testemből egy ilyen szigeti é j s z a k á n . Nyi­
tott három szemmel, teljes dimenziótudattal. Visszatérek
csillagokban ringó bölcsömhöz, ahol létem h a j n a l á n
kozmikus öntudatom nóvaként fellángolt.
M á r nem sokáig kell itt időznöm. S z í v e m n e h e z e n
győzi a munkát, s nedveim özönvize is egyre sürget. C s a k
addig várok, a m í g szegény feleségem e l i n d u l előttem kö­
dös, alvilági ú t j á r a . . . előreengedem. A z u t á n kisétálok a
szigetre. Egyedül. Levegőzni. V a l a m i padra ülök le a sö­
tétben, hogy ne o k o z z a k túl nagy kellemetlenséget.
Vajon észreveszik-c majd halott öreg testemen határ­
talan boldogságom tükröződését?

1950. LEÁNYFALU

H A M V A S BÉLA L Á T O G A T Á S A S Z E N T E N D R É R Ő L
 A B Ű N ÉS A B Í R Ó

M i n d i g megvetettem azokat az embereket, akik felelős­

ségük elől betegségbe m e n e k ü l n e k . Most itt fekszem az
ágyban, párnákkal feltámasztva, és órákon keresztül írok,
hogy őrjöngve kiáltoznom ne kelljen. írok, mert nem
vallhatok senkinek, és a m i t leírtam, meg fogom semmi­
síteni.
Beteget jelentettem, és lefeküdtem. Feleségem szoron­
gó, elkínzott arccal járkál a lakásban, néha beles hozzám,
és suttogva beszél. T u d o m , micsoda pánikba taszítottam
érthetetlen viselkedésemmel, hiszen a n n y i r a gyámolta­
lan és önállótlan. M i n d i g én g o n d o l k o z t a m , én döntöt­
tem helyette. Most egész világa k i m o z d u l t sarkaiból. Én
a z o n b a n nem n y u g t a t h a t o m meg, mert m i n d e n erőmre
szükségem van, hogy e s z m é l e t e m b e és életembe kapasz­
kodjak. Ö n m a g a m elpusztításától egyedül az tart vissza,
hogy jobban félek m e g h a l n i , mint életben m a r a d n i .
Á g y n a k dőltem, noha a szó testi értelmében nincs
s e m m i bajom. „Szerencsére" belső őrlődéstől kimerült,
túlfeszült i d e g e i m reflexei m e g g y ő z t é k orvosunkat sú­
lyos állapotomról. í g y időt nyertem. N e m kell bejárnom
a hivatalba. Legutolsó ü g y e m e t á t a d h a t t a m az egyik kol­
l é g á m n a k . A z u t á n p e d i g . . . n y u g d í j a z á s o m a t fogom kér­
ni, s ha lesz erőm, ha eszem épsége m e g m a r a d , hátralévő

4í>
éveimben, a m í g még rajtam van testem védőborítása,
megpróbálok megoldást t a l á l n i . . . kiutat keresni vízióim,
á l m a i m - nem tudom, m i n e k nevezzem átéléseimet —
szörnyű alagútjából.
Egy bizonyos: soha többé nem ülhetek bírói székbe.
Soha többé nem ítélkezhetem a bűnös ember fölött, mert
képtelen volnék halálos ítéletet k i m o n d a n i .
N e m estem neurotikus meghasonlásba, hogy vajon az
a fél tucat bűnöző, akit akasztófára küldtem, nem justiz-
mord áldozata lett-e. S e m m i kételyem n e m lehet abban,
hogy teljesen elaljasodott j e l l e m ü k és á l l a t i a s bűntetteik
miatt éppolyan jogos védekezés volt kiirtani őket az e m ­
beri közösségből, mint ahogy az orvos az egészséges test­
szöveteket felbontó vírus ellen küzd. Az egyik tömeg­
gyilkos anyagi haszonért ölt lelkiismeret nélkül, m i n t h a
csirkék nyakát vágta volna cl. A m á s i k - egy asszony -
rábízott mostohagyermekeit kínozta halálra. És sorol­
hatnám tovább.
M á r tízéves koromban bíró a k a r t a m lenni. M e g g y ő ­
ződésből, szenvedélyes igazságérzetből, heves, kénysze­
rítő részvétből lettem a z z á . A jogos és jogtalan, a helyes
és hibás, a bűn és erény kérdéseiben a z o n b a n legfőképp
ö n m a g a m h o z voltam könyörtelen. G y ű l ö l t e m a h a z u g ­
ságot, és nem t u d t a m elviselni, hogy a világ nem egyéb,
mint bonyolult elvetemültségek erjedő szemétdombja.
N e m a k a r t a m tétlenül nézni. N e m t u d t a m belenyugod­
ni. Felelősnek éreztem m a g a m . Ezzel a lelki-szellemi
alkattal születtem. De a m a g a m m a l szemben is g y a k o ­
rolt becsületes őszinteséggel állíthatom, n e m váltam ri­
deggé, dogmatikussá vagy n a g y k é p ű v é . A bíró legfőbb,
legszebb erényének az i r g a l m a s megértést éreztem és
gyakoroltam. Soha n e m s z ű n t e m t a n u l n i , az emberi ter-

47
mészét fölmérhetetlen mélységeibe hatolni. A tettek lát­
hatatlan okát, gyökerét kutattam. M i n d e n karaktert egy­
szeri és egyetlen változatnak, külön világegyetemnek te­
kintettem, sajátos törvényekkel. Szokatlan, forradalmi
módszerektől sem riadtam vissza, hogy a valóságot fel­
derítsem, a m e l y legtöbbször és teljes mértékben a bűnös
e m b e r előtt maradt rejtve, aki az elém táruló dráma fő­
szereplője volt. Mélypszichológiát, a karakterológia min­
den vállfaját, álomszimbolikát t a n u l m á n y o z t a m . Olvas­
t a m , búvárkodtam, fáradhatatlanul küzdöttem, hogy a
világ szebb, biztonságosabb, rendezettebb hellyé váljék.
T e l e voltam tervekkel, utópisztikusnak tűnő ötletekkel.
O l y a n társadalom felépítését sürgettem cikkeimben, ta­
n u l m á n y a i m b a n , amelyben a gyógyászat, a pedagógia és
az igazságszolgáltatás főként a megelőzésen alapul.

Most m á r tudom, m i l y e n óriási tévedésben voltam. Ez

a tévedés felborította az egész világképemet, létem alap­
ját, eddigi m u n k á m létjogosultságát. Teljes megzavaro-
dásban és megrendülésben, kifejezhetetlen pánikban az
élet-halál senkiföldjére vettettem ki. Mint váratlan rob­
b a n á s u t á n , zúzottan, feltépett spirituális vénákkal fek­
s z e m itt, régi lakásom, régi á g y a m , régi egyéniségem és
hivatásom keretében meghasonlott, önmagától elidege­
nült, béna tartalomként. S e m m i sem érvényes többé,
a m i t érvényesnek hittem. M i n d e n erőfeszítésem tragiko­
m i k u s ördögűzésnek, boszorkányégetésnek, tűz- és víz­
p r ó b á n a k t ű n i k előttem azóta, hogy egy felderíthetetlen
belső m i s z t é r i u m , felizzott, rejtélyes érzékszervtöbblet
továbbhajszolt a jelenségek világából az okok ibolyán túl
folytatódó útjára. Kényszerített, hogy kövessem a szem
elől láthatatlanba rezgő színeket, hallhatón túl csendülő
hangokat. Érző, látó és tudatos műszerévé tett egy olyan

48
érzékelésnek, a m e l y az a n y a g és energia m e g m a r a d á s á ­
nak, egymásba való á t a l a k u l á s á n a k fizikai törvényét át­
emelte az intellektus, az emberi tudat, a szellem síkjára.
Ami felborította egész életművemet, az a töredékes lá­
tás és féltudás csődje volt. E tökéletlen nézőpontból csak
erre a világra építettem. Ezt a világot akartam megtisztí­
tani. Egyedül a föld felszínén kívántam egészséges, har­
monikus életet kivirágoztatni, mégpedig úgy, hogy m i n d ­
azt, ami aljas, beteg, veszedelmesen fertőző, romlott,
erkölcstelen, halálos, ördögien bűnös, egyszerűen áttoltam,
áthajszoltam az ibolyán túlra. A perverz indulatok fene­
vadüvöltését áthangszereltem ultrahanggá. A gyilkos
szándékot, felemelt öklöt, fojtogató karmot, kést, hurkot,
bombát átalakítottam láthatatlan, romboló energiává.
A tételt, hogy a természetben semmi sem vész el, csak át­
változik, mint e g z a k t u l bizonyítható tényt elfogadtam,
de puszta absztrakcióként. N e m is merült fel b e n n e m ,
hogy érvényessége a leggyakorlatibb módon érint e n g e m
és hivatásomat is. S o h a s e m képzeltem el, nem meditál­
tam rajta, micsoda félelmetes törvény ez, ha a világot
átfogó és összetartó a n a l ó g i á k alapján vetítjük rá a jelen­
ségek m i n d e n síkjára. Ijesztő világossággal lett nyilván­
valóvá előttem, hogy az anyag- és e n e r g i a m e g m a r a d á s
elvének engem végzetesen érintő vonatkozása a z , hogy
az intelligencia, az emlékezet, az érzésenergia, az öntudat
sem vész el, hanem átalaktd. M á s h a l m a z á l l a p o t b a kerül,
de valójában fogyatkozás nélküli, örök, és az életnek bi­
zonyos kettős ü t e m ű törvénye szerint a láthatóból látha­
tatlanba, a láthatatlanból láthatóba h u l l á m z i k . Átkap­
csolódik, vált, mint a s z i m p a t i k u s és p a r a s z i m p a t i k u s
idegrendszer az ébrenlét és álom állapotában. U g y a n í g y ,
éjszakaként és nappalként követi egymást az életnek

49
e g y i k formából a másikba való átmenete, a halál is. S mi­
vel van élet és van halál, a halál szükségképp életté és az
élet halállá a l a k u l át, u g y a n c s a k váltakozva, végtelen
áradással, szüntelen ismétlődéssel.
De n e m a k a r o m ezt az e s z m e m e n c t e t pusztán filozó­
fiai-elméleti vonalon folytatni, mert bennem sem speku­
lációként él, h a n e m b o r z a l m a s átélések poklában izzott
cáfolhatatlan meggyőződéssé.
Sujtár Borbála, a rácperjesi tömeggyilkos asszony ki­
végzésének napján történt. Ez a primitív falusi öregasz-
szony, a k i n e k rejtélyes befolyása és szuggesztív ereje
m é g e n g e m is alig l e k ü z d h e t ő szorongással töltött el, tíz
év alatt mintegy kilenc embert mérgezett meg arzénnal
a faluban, anyagi haszonért vagy személyes bosszúból.
Az áldozatok s z á m a n e m pontos, mert bizonyos hasonló
körülményeket mutató, régebbi esetek nyomait a háború
eltüntette. Sujtár Borbála egyébként a körülmények fur­
csa s z i m b o l i z m u s a folytán bábaasszony volt, tehát nem
csak a rombolás, h a n e m a teremtés művét is szolgálta
u g y a n a z z a l a kezével, bár vajákos, angyalcsináló tevé­
kenysége is közismert. H o s s z ú évtizedeken át valóságos
sötét hatalomként uralkodott a környéken. M i n d e n k i is­
merte bűnei hosszú lajstromát, de a szájakat a félelem
m á g i k u s pecsétje oly szorosra zárta, hogy még a törvény
előtt, rács mögé kényszerítve is alig akadt terhelő tanúja.
Aki pedig vallott, nyilván saját rémülete, hisztérikus
képzetei folytán súlyosan megbetegedett. E titokzatos
„megtorlások" híre a többi tanút még inkább elijesztette.

A h o z z á m került ügy rendkívül sokáig húzódott. S u j ­

tár Borbála több szempontból érdekelt, és erősen foglal­
koztatott a két év alatt, a m e l y e t kivégzéséig a börtönben
töltött. Nyilvánvaló bűnössége ellenére furcsa következe­

sd
tességgel felmerülő alaki hibák, bizonyításkiegészítés ta­
núságát szükségessé tévő, rejtélyes elágazások miatt a vég­
ső aktust legalább ötször el kellett halasztani. Ezek a ha­
lasztások is növelték a faluban elharapózott hisztériát,
és alátámasztották a n y u g t a l a n í t ó mítoszt a boszorkány
Sujtár Borbála körül.
A különös az volt, hogy ő m a g a is hitt ebben a mítosz­
ban. Kivégzése elhalasztását, terhelő tanúi megbetege­
dését és károsodását saját p r a k t i k á i n a k tulajdonította.
Cellájában igen különös tevékenységet folytatott, primi­
tív, nevetséges dolgokat művelt, m i n t h a n e m is technikai
civilizációtól felőrölt s z á z a d u n k b a n , h a n e m a középkor
idődimenziójában élt volna. írni-olvasni n e m tudott, te­
hát rajzolt, m é g p e d i g a saját vérével. A cellaajtó belsejére
és a falra kígyót, lefelé fordított háromszöget, hurkot,
horgas végű villámvonalakat mázolt. Karján úgy kaparta
fel a bőrt, m i n t h a szilva húsát tépte volna ki sárga, he­
gyes szemfogával. És vihogott hozzá. T e l e volt ilyen se­
bekkel, de egyik sem gennyedt el soha, h a n e m rendkívüli
gyorsasággal begyógyult.
- N e m fáj?! - kérdeztem elborzadva, a m i k o r tanúja
voltam egy ilyen öncsonkításnak.
- De nem á m ! - mondta véres, foghíjas mosollyal. -
Csak a n n a k fáj, aki azt hiszi!
Gyakran meglátogattam. Ijesztő lénye n e m hagyott
nyugodni. Pszichológiai rejtély volt s z á m o m r a , s lelki­
ismeretem is követelte. M e g a k a r t a m g y ő z ő d n i , hogy
mennyiben felelős a tetteiért. N é h a szabályos paranoiás­
nak tűnt, leggyakrabban a z o n b a n ördögien, a b n o r m á l i ­
san okosnak és fölényesen tájékozottnak, ha a h u s z a d i k
század kultúrértékelése szempontjából teljesen művelet­
len volt is. Mert gondolkodása egészen másfajta, de sok-

=51
kai hatásosabb és frappánsabb volt. Ez az irracionális,
intuitív intelligencia hasonlított az állatok csalhatatlan
ösztönéhez, amellyel m e g é r z i k az időváltozásokat, elemi
katasztrófákat, és vak biztonsággal, légvonalban találnak
el párjukhoz vagy m á s i k világrészben lévő fészkükhöz.
V a l a m i elementáris, sötét természetérzés, könyörtelen,
morál nélküli látás izzott a vén gonosztevőben, s ez oly
furcsa belső egyensúlyt, fölényes hatalomtudatot éltetett
benne, a m e l y n e k viszonylatából félelem nélkül tekintett
az élet m i n d e n jelenségére, az emberekre és a halálra.
R á m is. Sárga b a g o l y s z e m é n e k intenzív, éles tőrsugarát
alig bírtam elviselni. Legnagyobb erőfeszítésembe került,
hogy m e n e k ü l v e el ne forduljak tőle. S z á m t a l a n s z o r
megfogadtam, hogy n e m keresem fel többé a cellájában,
hiszen ügye végeredményben a napnál világosabb. Az
orvosi vizsgálatok, morális fogyatékossága ellenére tet­
teiért egyöntetűen felelősnek, beszámíthatónak ítélték.
M é g s e m t u d t a m távol m a r a d n i tőle, pedig m i g r é n n é fo­
kozódó fejfájások k í n o z t a k m i n d e n együttlétünk után.

Egy ízben kenyérgalacsinok gyúrása, formálása köz­

ben találtam. Bütykös, fekete rovátkás fakéreggel a kezé­
ben alakítgatta a mocskos szürkére sötétített masszát.
H á r o m - n é g y ilyen galacsinfigura m á r mellette hevert
a priccsen. T o r z , primitív formában a sakk parasztjaira
emlékeztettek.
- Mit csinál? - kérdeztem tőle.
- Embermásokat - d ü n n y ö g t e , és sárga villanással fel­
lesett rám. Mosolygott. Ez a mosoly volt rajta a legvisz-
szataszítóbb.
- M i n e k ? - firtattam tovább.
- H o g y megdöfjem őket - most m á r hangosan viho­
gott. - Azér' tán csak n e m fenekedik rám a törvény?

S2
 Gúnyolódására ügyet sem vetettem, bár idegeimet fel­
borzolta vele.
- És kiknek a másai e z e k ? - folytattam én is g ú n y o ­
san, mert így akartam elrejteni előle bosszúságomat. Sor­
ra kezébe vette, és megnevezte a galacsinfigurákat:
- E z B a c s ó n é . . . aki elárult. Két hónapot adok neki,
nem többet. Ez m e g N a g y Vendel. T e n c s Kata se viszi el
s z á r a z o n . . . H e j , Kuruc T ó n i ! - Gyér kontyából csont
hajtűt húzott elő, és átdöfte vele a kezében tartott alakot.
- Neked se árt egy kis hascsikarás!
C s a k n e m felkiáltottam az undortól, olyan heves erő­
vel tört rám a képzet, hogy tűje eleven húsba hatolt.
- Ez m e g . . . - valóságos röhögőgörcs jött rá, ahogy az
ötödik figurát m ú m i a t e n y e r é n e l é m mutatta - találja ki
a bíró úr a nevét!
Anélkül, hogy m e g m o n d t a volna, t u d t a m , hogy en­
gem formált meg a fekete kenyér beléből, s ha egyedül
marad, kínozni kezdi „másomat". N e m volt kellemes
gondolat. Gonoszul szuggesztív egyéniségére jellemző,
hogy fejszaggatásom állandósult, noha m e g á l l a p í t o t t a m :
ellenszenvemet és ösztönös szorongásomat reagálom le
így. De a m i a négy m á s i k cmbermással történt rövide­
sen, kísérteties volt. Bacsóné, a k i n e k összesen két hóna­
pot adott, valóban meghalt ezen időszakon belül. N a g y
Vendelnek leégett a h á z a . T e n c s Kata, aki terhes volt, az
udvaron elvágódott, és koraszülésben c s a k n e m elvérzett.
Kuruc T ó n i pedig súlyos bélfertőzéssel kórházba került.
Igaz, nemcsak ők, h a n e m az egész falu halálos félelem­
ben élt Sujtár Borbálától a z u t á n is, hogy kitéptük ba­
golyvárából, felhoztuk a fővárosba, és áldozataitól elkü­
lönítettük. T e r h e l ő tanúja több is volt e négyen kívül,
mégis éppen velük történtek e z e k a bajok az á l t a l a m

53
megfigyelt figuragyúrást követően. T ö p r e n g t e m , micso­
da távbefolyás m ű k ö d i k itt, s az eredmény, amelyre ju­
tottam, az egzakt t u d o m á n y szempontjából még erősen
vitatható. Bár a p á r h u z a m , a m e l y k o n k l ú z i ó m h o z veze­
tett, merőben technikai természetű. A rádióra gondoltam,
a leadó és felvevő készülékeket behelyettesítve emberi
a g y a k k a l . Elvégre ma már mérik a gondolatrezgéseket,
s e z e k h u l l á m z á s a a h a n g s z a l a g grafikonjához egészen
hasonló képet mutat. A h u l l á m h o s s z , a m e l y a kapcsola­
tot létrehozza, ez esetben a leadó és a felvevő között ke­
ringő, összpontosított g o n d o l a t á r a m , a m e l y éppúgy ösz-
szevonja a teret, és áthatol a falakon, mint a hangrezgés.
A telepátia régi kísérleti téma, ha még n e m is nyert tudo­
mányos polgárjogot. N e m hiszem, hogy van olyan ember,
a k i n e k ne lennének meglepő egyéni tapasztalatai e téren.

Sujtár Borbála a lelki üdvössége érdekében ügyködő

katolikus papot egyenesen kétségbe ejtette. Úgy látszott,
senki m á s n e m hozta ki a sodrából, csak ez a szegény,
jámbor, szőke lelkész, aki rajongó meggyőződésből és
fiatal lelkesedéstől áthatva választotta hálátlan misszióját
a lelkek legdémonibb, legsötétebb őserdejének bennszü­
löttei között. Az öregasszony vad, trágár gorombaságok­
kal árasztotta el, leköpte, hozzávágta a vizeskancsót, s
a m i k o r n e m tágított, lemeztelenítette alsótestét, és obsz­
cén mozdulatokkal rémítgette. Ez a magatartás határozot­
tan elmebajra mutatott. A meglepő m a g y a r á z a t viszont,
a m e l y e t hozzáfűzött, értelmes és az ő szempontjából lo­
g i k u s volt. Akkor közölte velem, a m i k o r megfenyeget­
tem, hogy őrültekházába kerül, ha így viselkedik a jóin­
d u l a t ú lelkésszel.

s-l
 - N e m fognak bolondok közé csukni! - mordult rám
dühösen. - N á l a m a bíró úr is bolondabb. Azér', mer' fe­
lemás. Én nem vagyok felemás!
Azután lassan kifejtettem motyogó, rikácsoló, zavaros
szóözönéből, hogyan érti, amit mondott. Különös, undo­
rító filozófiáját igyekszem értelmesen m e g f o g a l m a z n i .
Szerinte az emberek azért nyomorultak, betegek, eszelő­
sek, azért esnek áldozatul a szerencsétlenségeknek, mert
két erő küzd bennük: a jó és a rossz. Ettől meghasonlot-
tak. C s a k az a valaki lehet egészen h a t a l m a s és m i n d e n
törvény felett álló, aki ö n m a g á b a n az egyiket végleg le­
győzte. O legyőzte ö n m a g á b a n a jót. Szikrája sem m a ­
radt benne. Azért él félelem nélküli h a r m ó n i á b a n saját
lényével. Ez a sötét teljesség látóvá, uralkodóvá tette.
Nem fél semmitől, mert a félelemkeltő dolgokkal szoros
szövetségben cselekszik. Indulatok, borzalmak, vér, kín
és könny a létének táptalaja, részegítő nektárja. A m i k o r
azt kérdeztem, az akasztástól, haláltól retteg-e, m e g i n t
azzal a mérhetetlen becsmérléssel nyitotta rám gonosz
ragadozószemét:

- Mér' félnék? H i s z e n t u d o m , amit tudok! - és újra

zajos, köhögő, köpködő vihogásban tört ki, de többet er­
ről nem mondott. A pap g y a l á z á s á r a tért át. Követelte,
hogy tartsák távol a cellájától.
- Reszket t ő l e . . . mint ördög a tömjénfüsttől, i g a z ? —
dobtam felé a kihívást. Fel is dühödött tőle. Kikérte m a ­
gának. Azért utálja a papot, mert „kórságterjesztő".
N e m akar elkapni tőle „fehér hólyagokat". Egyedül ettől
a „fehér ragyától" tart.
Hosszú huzavona után mégis elérkezett a november
eleji péntek, Sujtár Borbála a k a s z t á s á n a k napja. Előző
este meglátogattam. A papot m á r kidobta. Bort, cigány-
kártyát és töltött káposztát kért a s i r a l o m h á z b a n . Elbú­
c s ú z n i senkitől nem akart.
- M i n e k b ú c s ú z z a k ? Azér', mer' e g y i k kapun kime­
gyek, a másikon meg újra begyövök? Korán örül a falu!
- mondta kilógó, hegyes szemfogát kivillantva.
- A z t hiszi, m e g m e n e k ü l h e t ? - kérdeztem kíváncsian.
- Most m á r nincs olyan boszorkánykenőcs vagy falra fes­
tett varázsjel, a m e l y a kötéltől m e g s z a b a d í t h a t n á !
- N i n c s ? - kérdezte ironikusan. Határozottan pokoli
kedve volt; azt g o n d o l h a t t a m volna, ivott. Pedig a bor
érintetlenül állt előtte. Megköszönte, hogy elfogadtam a
meghívását.
- N e m tudok róla, hogy meghívott volna! - mondtam
hirtelen, s ezzel újabb mulatságot okoztam neki.
- Persze, hogy nem tud róla. M é g i s eeegyött! - bólin­
tott elégedetten. Ösztönösen blöffölt, mint a kuruzslók
és jósnők általában; a természetes eseményeket saját
p r a k t i k á i n a k tulajdonítva.
- Rendben van - m e n t e m bele állításába. - És miért
kellett idejönnöm?
- No hajjá?! - mondta durva kedélyességgel. - C s a k
kezet rázok a legfőbb c s i z m a h ú z ó m m a l . M e g a z t á n . . .
jól összeszoktunk má', n e m ? !
Pimaszkodását felelet nélkül h a g y t a m .
- És tudtul adom az ú r n a k m é g emitt - folytatta
u g y a n ú g y -, e n g e m ne hibáztasson! M a g a kezdte a bra-
tyizást, m a g á r a vessen érte!
- Ne féltsen e n g e m , Sujtár Borbála! - m o n d t a m csen­
desen. - Az ilyenfajta „bratyizásért" vállalom a felelőssé­
get! V a l a h á n y s z o r halálos ítéletet kellett k i m o n d a n o m ,
m i n d i g sokat vívódtam a lelkiismeretemmel. De azt
egyetlen pillanatig sem b á n t a m meg, és nem is fogom

56
soha, hogy magát hóhér kezére juttattam. Érettebb g y ü ­
mölcs még nem lógott akasztófán!
Jót nevetett, m i n t h a tréfáltam volna vele.
- Hogy nem bánta meg, azt e l h i s z e m ! - dörzsölgette
fekete, ráncos szoknyáján áthegyesedő térdét. - De hogy
nem is fogja... erről szót váltunk még, tán h ó n a p este! -
T e n y e r é n e k érdes bőre olyan hangot adott, mint a resze­
lő, ahogy ide-oda húzogatta a szöveten.
- H o l n a p este? Akkor m á r m a g a a pokolban ropja a
csárdást, Borbála!
-A biz' meglehet! - kuncogott. - De együtt ropjuk
majd! Merthogy jut is, m a r a d is a bíró úrból... úgy inté­
zem!
Hajnali kivégzése türelmessé tett ostoba hetvenkedé­
sével szemben.
- T a l á n bizony meg fog mérgezni e n g e m is? - kér­
deztem mosolyogva.
- U g y a n m á ' , m i n e k ? Mcgokosottam azóta. - Szok­
nyája ráncai közül elővonta a galacsinfigurák egyikét.
Az idomtalan, mocskos kis szörnyeteg homloka közepé­
ből apró, fekete szilánk ágaskodott ki.
- M i a z ? ! - kérdeztem hangosabban, mint a k a r t a m ,
a hirtelen belém nyilalló rossz érzéstől.
- A körmöm - mondta szinte nyájasan. - Átdöftem
vele az elsüllyedt szeme hályogát. Látni fog e n g e m a bí­
ró ú r . . . ez a szeme itt velem gyön. M e g a füle is, a m i k k e l
kevesen értik a hallást!
Egyszerre n e m bírtam tovább a közelségét. A cella pe­
nészes levegője és a vén boszorkány ruháiból áradó, do­
hos szag fojtogatni kezdett.
- Szálljon m a g á b a ! - m o n d t a m gyorsan, és felálltam.
- Fogadja el a pap v i g a s z á t . . .

S7
 - Én m a g a m misézek! - mordult rám elkomorodva. -
Fekete misét mondok egész icaka. Ha a pap még eccer
bedugja ide a szoknyáját, hát másér' kell neki szoknyát
hordani egész életibe!
H a j n a l b a n őrült szívdobogásra ébredtem. M e g n é z ­
tem az órát, pontosan hat óra volt, Sujtár Borbála kivég­
zésének időpontja.
O l y a n n y u g t a l a n s á g fogott el, hogy nem tudtam fekve
m a r a d n i . F l a n e l k ö p e n y e m b e burkolózva kiléptem az er­
kélyre, hogy m e g n é z z e m az eget, amelyre Sujtár Borbála
utoljára nyitja rá gonosz szemét. Sárgás novemberi köd
gomolygott odakint. Nedvességtől tapadt a levegő. H a l ­
vány, iszonyodó s z á n a l o m mozdult meg bennem ezúttal
is; örültem, mert egy bűnös, akit megfosztanak az életé­
től, ilyen csúf, fénytelen időben talán könnyebben megy
el a világból. A z u t á n arra g o n d o l t a m , Sujtár Borbála ha­
lálával Rácperjes, de földünk úgy általában veszélytele­
nebb hellyé változik. Az a sötéten izzó elvetemültség,
a m e l y töpörödött, vénségtől korhadt testébe szorult, az
akasztófán n y a k c s i g o l y á j á n a k halk reccsenésével elillan
belőle, láthatatlan páraként szétoszlik é s . . .

A n é l k ü l , hogy én m a g a m feltettem volna a kérdést, ta­

lán a m e g l ó d u l t gondolatsor túlfutása következtében
szinte idegen, külső hangként z e n d ü l t b e n n e m :
- És hová lesz, mi történik vele a továbbiakban?!
Egész napon át úgy hordtam m a g a m b a n ezt a kérdést,
mint egy követ. Rosszul voltam tőle. Megfeküdte kedé­
lyemet, és e m é s z t e t l e n ü l erjedt b e n n e m .
Estefelé g y a l o g m e n t e m át az alagúton. A klubban
s a k k o z t a m előzőleg, mert ez a m i n i a t ű r agyháború min­
dig teljes kikapcsolódást jelentett s z á m o m r a egyéb prob­
l é m á i m b ó l . Most azonban furcsa „ á t h a l l á s " zavart. Sür-

58
gető irritációt ereztem, m i n t h a valamit elfelejtettem, el­
mulasztottam volna. Hasonlított iskoláskorom reggeli
felkeléseihez. M i n d i g n e h e z e n ébredtem, lelkiismeret-
furdalástól zaklatott lélekkel a l u d t a m bele a reggelbe az
ébresztés után. T u d t a m , hogy m á r öltöznöm kellene,
mert elkések, m e g s z é g y e n ü l ö k . . . Ilyen bűntudatos fél­
eszmélettel küzdöttem a sakkozás alatt is, és határozot­
tan rossz pszichikai közérzettel érkeztem az a l a g ú t h o z .
N e m volt érdemes j á r m ű r e s z á l l n o m , mert közvetlenül
az alagút mellett lakom.

A szitáló eső és az a l a g ú t b a is begomolygó köd össze­

vegyült az autókból, autóbuszokból és motorkerékpárok­
ból kipufogó g á z z a l . A m a g a s a n égő l á m p á k nem tudtak
megbirkózni a sűrű, fullasztó h o m á l l y a l . N y ú l ó s nyir­
kosság folyt körül, ahogy a keskeny járdán h a l a d t a m .
Depresszióm elmélyült ettől a környezettől. Az volt az
érzésem, hogy elájulok vagy m á r el is ájultam, és most
álomképek között sodródom tovább. C s a k képzelem,
hogy járok. Mert á l o m b a n , lidércnyomás szédítő inten­
zitásában törnek az emberre így a folyton változó, lenyű­
göző benyomások. Azt képzeltem például, hogy az alag­
út tele van torlódó, tülekedő lényekkel. E g y m á s h o z
préselődve m o z g u n k előre. V a l a m i szorongó érzés arra
késztetett, hogy a fejemet oldalt fordítsam. Bal o l d a l a m ­
hoz simulva Sujtár Borbála haladt. M i n t h a h o z z á m nőtt
volna. Éreztem r u h á j á n a k dohos szagát. S z e m e hirtelen
oldalt villant. Megismert. Közvetlen közelből arcomba
vihogó szája, amelyből egyetlen sárga szemfog ágasko­
dott elő, leírhatatlan undorral és rémülettel töltött el.
Hátrahőköltem, de tömör falba ütköztem. A tömeg ösz-
szeszorított. M é g elesni sem lehetett, pedig azt is szíve­
sebben választottam volna, mint hogy e z e k a vakon előre

59
csoszogó lábak rám tapossanak. Felnéztem a lámpák felé;
ott égtek fölöttem erőtlen fénnyel a sűrű ködön át. Fü­
l e m h e z a u t ó d u d á k hangja szűrődött. És Sujtár Borbála
jelenlétében, közelségében, létének gonosz valóságában
m é g s e m tudtam kételkedni. Ott volt a testemhez nyo­
módva; m i n d e n szívós, hegyes csontját éreztem az eső­
k ö p e n y e m e n át. Ha nem g y ő z ő d t e m volna meg a halálá­
r ó l . . . ha nem láttam volna az orvosi jelentést arról, hogy
h á n y perc után állt be az exitus, a k k o r . . .

B é n a , tehetetlen sóvárgás sajgott b e n n e m a szabadu­

lás u t á n . Kívánni tudtam, de a k a r n i nem, hogy véget ér­
jen hasadt állapotom; a féleszmélet, félálom keveredése
az ébrenléttel, a valótlanság vegyülése a valósággal.
M i a l a t t lassú hömpölygéssel sodródtam előre az arc­
t a l a n á r n y é k l é n y e k tömegével együtt, a k i k n e k csak hoz­
z á m tapadó sűrűségét és kigőzölgesét éreztem, oldalamon
S u j t á r Borbála penészszagú, fekete kendős fantomalak­
jával, gondolattá sem mertem formálni azt a rettegése­
met, hogy a hajnalban kivégzett s e pillanatban zsákba
takart arccal h u l l a k a m r á b a n fekvő tömeggyilkos asszony,
akit én küldtem akasztófára, beszélni fog hozzám. E lehe­
tőség olyan pánikszerű tiltakozással töltött el, hogy ve­
rejték öntötte el egész testemet, i n g e m h o z z á m tapadt,
g y o m r o m b a görcs állt, végtagjaim vad trcmolban ránga­
tóztak. De n e m szólt, csak ment mellettem.
Az a l a g ú t nyúlt-nyúlt, mint egy réveteg fénycsík a föl­
dön. H a l á l o s a n fáradt voltam már. N e m tudtam elvisel­
ni, egyetlen másodpercig sem bírtam tovább ezt az eszelős
víziót. Kiáltani a k a r t a m , segítségért ordítani, vagdalkoz­
ni m a g a m körül, akkor is, ha kényszerzubbonyba dug­
nak, tébolydába visznek. H a n g azonban nem jött a tor­
k o m r a , és karomat testemhez szorították.

60
 V a l a m i ájulásszerű, több fokkal melyebb e s z m é l c t l e n -
ség mentett ki átmenetileg a zsarnoki képzeletpokolból.
Arra riadtam, hogy apró vízcseppek hideg tűszúrásai
érik arcomat, ahogy a szél k a l a p o m alá permetezi a szi­
táló ködöt. Az alagút budai oldalánál h a l a d t a m gépiesen
mozgó lábaimon. A l á m p a alá érve m e g n é z t e m az órá­
mat. Öt perc sem telt el, a m í g az alagút egyik oldaláról
átértem a másikra. Én öt évezrednek éreztem.
Alig tudtam hazavonszolni magam. H i d e g rázott.
H á n y i n g e r fojtogatott. A m i n t betámolyogtam az ajtón,
rosszul lettem.
Az orvos először azt hitte, gyomormérgezést k a p t a m ,
s eszerint kezelt. A csillapító injekciótól m é l y e n e l a l u d ­
tam. Hajnali három óra körül, éj és nappal senkiföldjén,
amikor legalacsonyabb pontjára z u h a n az emberi élet­
erő, felriadtam. De n e m teljes éberségre, h a n e m arra az
álomittas féleszméletre, amelyben a józan, racionális ele­
mek kiszűrődnek a tudatból, és bizonyos képzetek m i n ­
den nappali érzékelésnél hevesebben i z z a n a k fel. Az alag­
útban jártam újra a sűrű, a r c n é l k ü l i á r n y é k t ö m e g b e n ,
bal oldalamon Sujtár Borbálával. U g y a n a k k o r t u d t a m ,
hogy az á g y a m b a n fekszem. M é g az óra ketyegését is
tisztán hallottam.
Az alagút óriási boltozattá tágult fölöttem. Egyszerre
gyomromba nyilalló rémülettel észrevettem, hogy falai­
ba sötét üregek m é l y ü l n e k , mint régi kolostorpincékben
a barátok sírjai, és m i n d e n i k üregből arcok lesnek ki
rám. Homályos, g o m o l y g ó párákba burkolt arcok voltak,
de amint rájuk figyeltem, élesedtek, m i n t h a fényképező­
gép lencséjét állítottam volna be rájuk. Érdeklődő, ré­
mült figyelésem kiemelte ő/(et a kdödből. Az arcokhoz sötét,
rongycsomószerű testek tartoztak. Feküdtek, pihentek

(»1
ott, mint v a l a m i b o r z a l m a s m e n e d é k h e l y e n ; csontos, lila
kezüket, inas, szőrös lábukat h a n y a g u l lelógatták, és ko­
csonyás, révült s z e m m e l nézelődtek. Alig tudom racio­
nális fogalmakkal kifejezni viszonyomat e z e k h e z a . . .
g o n o s z u l idiotikus lábadozókhoz, mert látásom és in­
tenzív érdeklődésem ebben az állapotban külön görcsös
érzékszervvé lett. F i z i k a i értelemben például a szem és
s z e m l é l e t é n e k tárgya között nincs olyan összefüggés,
mint a kéz és az általa megragadott tárgy között. Itt
a z o n b a n pontosan olyan módon, helyesebben még sok­
kal fokozottabban jött létre a kapcsolat. Azzal, hogy rá­
néztem egy ilyen szörnyetegre, szoros, fülledt, iszonyú
együttlétbe kerültem vele. N e m c s a k láttam, h a n e m érez­
tem, tapintottam, a b e n n e lüktető gonosz, erős élet rez­
géseit i d e g e i m m e l felfogtam, szinte azonosultam vele.
Ú g y téptem el tőlük a tekintetem, m i n t h a k e z e m m e l va­
lami p u h a , bűzös csigába tenyereltem volna. Egyszerre
r é m ü l t e n felkiáltottam. H a l l o t t a m saját artikulátlan or-
dításomat, és érzékeltem feleségem szorongó felbukka­
nását az á g y a m n á l , de hasadt állapotom nem szűnt meg.
/// is voltam és ott is. Jutott is, maradt is belőlem, ahogy
a felakasztott boszorkány mondta a halála előtt. De mi­
csoda halál volt a z ?

R é m ü l t kiáltásomat ismerős arcok váltották ki belő­

lem. Ott feküdtek e g y m á s fölött h á r m a n . Zsillei, a púpos
kéjgyilkos. A dilis Rédliné, a szadista mostohaanya és dr.
Berkó, talán az e g y i k legügyesebb g a z e m b e r a krimino­
lógia történetében, akit olyan nehezen tudtam megra­
g a d n i csúszós, elködösített, mesteri alibikkel körülbás­
tyázott gaztettei között. Orvosnak adta ki magát, és főleg
öreg nőket tett el láb alól. Volt olyan óvatos, és nem ma­
gát nevezte meg örökösül, de nem is volt szükség rá, hi-

62
szen mire áldozatai koporsóba kerültek, m á r n e m m a ­
radt hagyaték utánuk. E három közül e g y i k n e k sem volt
szép halála. Rédliné szorult ki testéből a legnehezebben.
- Ennek nem egy, de hét élete volt! - mondta az orvos,
aki a halál bekövetkeztét végül megállapította. S ez a kö­
nyörtelen némber milyen pokoli félelmet állt ki az akasz­
tása előtt! Könyörgött, sírt, r i m á n k o d o t t . . . pedig úgy
pusztította el három kis mostohagyermekét, m i n t h a vak­
si kismacskák lettek volna. E n g e m akkor is, mint m i n ­
dig, mérhetetlen, szinte rosszullétszerű részvét fogott el.
Megvetettem m a g a m érte, és g o n d o l a t a i m a t visszakény-
szerítettem g y e r m e k k í n z á s á n a k a tárgyaláson kiterege­
tett, hajmeresztő részleteire. Abban továbbra sem támadt
kétségem, hogy meg kellett tennem, amit tettem a világot
fenntartó erkölcsi törvény képviseletében. Fogadkozása
mégsem hagyott nyugton: - C s a k még egyszer a d j a n a k
a l k a l m a t arra, hogy megjavuljak! Az isten szerelmére,
ne öljenek meg! Jóvá teszek mindent! M e g s z ü l ö m újra
m i n d a h á r m a t . . . T í z gyermeket szülök a z á l l a m n a k . . .
katonát és szolgát! H i s z e n olyan fiatal vagyok, bíró úr!
M é g a huszonötödik évemet sem töltöttem be! - N e h é z
volt ezekkel a szavakkal együtt élni sok éven át. Az i g a z ­
ság a z , hogy sohasem hevertem ki egészen.

Most ott voltak m i n d a h á r m a n e g y m á s fölött heve­

részve, az alagút sötéten ásító sírkamráiból hályogos
szemmel előderengve, majd élesedő körvonalakkal, lé­
nyükkel, erőikkel belém hatolva, mintegy összemosódva
velem. Pedig én láttam őket kiterítve a h u l l a k a m r á b a n .
Ebben a szörnyű összevegyülésben, az ő másfajta érzé­
kelésükön át elviselhetetlen, undorító intimitásban félel­
metes képeket kezdtem észrevenni. Emlékeket. Vágyakat.
M ú l t a t . . . és jövőt. A jövő volt a legijesztőbb. A tiltakozó

63
tülekedésben, a m e l y e t ezzel a gyűlölt azonosítással foly­
tattam, csak hátra vagy előre kellett ösztönző, sóvárgó
érzéseket, indulatokat b e á l l í t a n i u k ö n m a g u k b a n és ben­
n e m , hogy a tegnap és holnap d i m e n z i ó j a kinyíljék.
N e m a k a r t a m . N e m bírtam. Ellöktem, eltéptem érdek­
lődésemet tőlük é s . . . egyszerre ott hevertem egy mély
boltozatban, Sujtár Borbála mellett. N e m . Benne, az ő
lényében, é r z é s e i m m e l , g o n d o l a t a i m m a l , mint magzat
egy iszonyú anyatestben. A m a g a m ellenszegülő, borza­
dó érzéstartalma, erőtlen képzeletműködése mellett pár­
h u z a m o s a n ott futott az övé színesen, hevesen, a valósá­
gos átélésnek olyan elhitető, l e n y ű g ö z ő hatásával, hogy
m i n d e n egyéb réveteg á r a m l á s n a k tűnt körülötte. N e m
néztem, éltem, tapintottam Sujtár Borbála infernális belső
v i l á g e g y e t e m é n e k eseményeit, rejtett szándékait, förtel­
mes élvezetét m i n d a b b a n , a m i félelmetes, gyötrő és al­
jas. Én rettegtem, erkölcsi felháborodástól fuldokoltam,
ő a z o n b a n n e m riadt vissza semmitől, nem volt gátlása
vagy kételye. Mialatt árnyképe, másodteste - nem tudom,
m i n e k n e v e z z e m azt a valamit, a m i az ő külsejének ke­
retében irreális módon összefoglalta m i n d a z t , a m i Suj­
tár Borbála szörnyű lényét és lényegét jelentette -, ez a
v a l a m i pihent az alagút s í r k a m r á j á n a k sötét üregében, és
hideg, nyálkás borzalommal körülfogott, magába zárt en­
g e m is; képzelete h a l l a t l a n energiával és d i n a m i z m u s s a l
tevékenykedett. S ez a tevékenység több volt, mágikusan
h a t a l m a s a b b , m i n t h a kézzel megragadott, futott, hajlon­
gott, kiáltozott, teljes testi erejével véghezvitt és dolgozott
volna. N e m tudok m á s kifejezést találni rá, mint hogy
v a l a m i titokzatos, rettentő módon teremtett. Beavatko­
zott, kényszerített, átformált. N e m c s a k múltba hatolt
vissza, h a n e m jelent és jövendő sorsot szőtt ö n m a g á n a k ,

M
de a z o k n a k is, a k i k h e z izzó érdeklődése hozzákapcsoló­
dott. F a n t á z i á j á n a k csak e z e r voltokban kifejezhető in­
tenzitásában vele jártam falujának nemcsak sárba, porba,
hóba fúlt, görbe, dombra futó utcáit, hanem a dimenzióké­
ba kiterjedő, az időben terjeszkedő Rácperjes ösvényeit is.
Az éveken, évtizedeken át utazó, fiatal házakból meg­
roskadó, öreg sárfészekké süppedő otthonokat, udvaro­
kat, fészereket, istállókat. G y ö n g e facsemetékből vastag
törzsű, termő, majd k i s z á r a d ó gyümölcsfák lettek. A sű­
rű erdővé sötétülő akácosok csöndes, lassú nyújtózása,
rejtélyes mozgása is Sujtár Borbála múltjához tartozott.
Élete összeforrt a faluval; m i n d e n bokorral, fával, k u n y ­
hóval. S az élőlények, emberek, állatok, a m e l y e k az apró
ablakok mögött, gőzös konyhákban, udvarokon, ólakban,
utcákon és földeken nyüzsögtek, szintén Sujtár Borbála
emlékezetének időgépén á r a m l o t t a k a múltból a jelen,
majd a jövő felé. Apró gyermekekből keleti fakír bűvölte
magvarázsként sudár felnőttek, kerek idomú lányok, i z ­
mos karú, n e h é z léptű l e g é n y e k nyújtóztak fel, majd a
villámgyorsan rájuk rakodó kortól rohamosan m e g h a j ­
l o t t a k összetöpörödtek. Kölyökkutyák, játékos m a c s k á k
rövid d i m e n z i ó s z a k a s z o n túl m á r öreg ebekké, m o r ó z u s
kandúrokká vagy terhes hasat himbáló, kedvetlen a n y a ­
macskákká élemedtek. A botladozva elfutó kisborjúk,
nyerítve hempergő fiatal csikók vagy visító k i s m a l a c o k
lomha léptű, érett állatokként b a l l a g t a k az időtáj jelenbe
hajló dombjain. Aztán a leölt barmok húsát, vérét fel­
szívták a falusi k o n y h á k és emberi gyomrok. Az embere­
ket pedig örökké éhes szörnyetegszájként zabálta fel a
temetőkapu.

Sujtár Borbála lénye s b e n n e az én foglyul esett, ré­

mült utálattól vergődő tudatom mérget sugárzó kelésgóc -

65
ként sajgott a falu eleven testében. S ez a mérgező, kény­
szerítő képzet-érzet keringés n e m szűnt meg a jelenben
és a jövőben, h a n e m fokozódott. M e g ü l t e , megterméke­
nyítette, irányította a falu g y a n ú t l a n , vakon tántorgó élő­
l é n y e i n e k ösztönvilágát. Betört érzékeikbe. Indulatokat
lobbantott fel b e n n ü k . Kocsmák erjedő, piros, lázas lég­
körét gyilkos reflexek kisüléseibe hajszolta. A bicskák
n y o m á n kiömlő vér m i n t h a az ő érzés- és gondolatkerin­
g é s é n e k vénáiba ömlött volna, lénye még maróbb, lükte­
tőbb élénkséggel lángolt fel. U g y a n í g y hatott rá az általa
hevített, ü z e k e d ő embertestek kéjárama. Attól is ő erősö­
dött. Ú g y fürdött egy-egy ilyen forró örvényben, mint va­
l a m i megifjító gyógyforrásban.

A h a t a l m a s izzás, a m e l y lényét mélyvörös parázsgóc­

ként éltette, m á g n e s h e z hasonlóan hatott az alagút sír-
kamráiban pihenő, lárvaszerű alakok révetegen szállongó
képzeletére, a m e l y tulajdonképpen egyéniségük hordo­
zója volt. E fekete gondolatdenevérek ott szálldostak,
csapongtak, tolongtak Sujtár Borbála körül, vak i n d u l a ­
tok, véres összecsapások, lidérces álmok, verejtékes, kéjes
szeretkezések páráján marakodva. Egyik-másik úgy hullt
bele néha az ilyen gyönyörörvény sodrába, mint bogár
a lángba. B é n u l t a n csapkodott, védekezett egy ideig, a z ­
u t á n eltűnt, leszívódott; m a g á b a nyelte a bezárult anya­
m é h . S ez az iszonyú m a g a megtermékenyült k l a u z ú -
rában életre kelt, d u z z a d t , növekedett, majd a vajúdás
görcsei közt a m a g z a t í v őstengeréből vér, verejték és
k ö n n y e k h u l l á m t a r a j á n a látható világ partjára vetődött.
Újra megszületett. így tért vissza az akasztófán kivégzett
gonosztevő. A méregkeverő, a tolvaj, az útonálló, a hüllőke-
gyetlenségű kéjgyilkps, a beteg torzszülött, a tébolyda prics-
csén kiszenvedett dühöngő őrült. Elsorvadt, elpusztított, el­

te
öregedett testiig helyett azonban új test, friss idegzet, meg­
újultan lükjető vér, erős csontok^ és izmok, forró hús és feszes
bőr épült vészes töltésű jellemük^ köré. Mert a természetben
semmi sem vész el. Anyag, e n e r g i a . . . és intelligencia
m e g m a r a d ! C s a k átalakul. Ha egy proton látszólag meg­
semmisül, megjelenik a titokzatos antiproton. Az ener­
gia a n y a g g á , az a n y a g energiává transzformálódik. A lát­
ható világ erői, konfigurációi átlüktetnek a l á t h a t a t l a n ­
ba, és a láthatatlanból újra v i s s z a z ú d u l n a k a láthatóba,
örök h u l l á m z á s s a l , örök körforgással, elliptikus p á l y á n .

A régiek tudták ezt. Az ősi kinyilatkoztatások fényes­

sége beragyogta ezt a megrendítő titkot, a m e l y felé a mo­
dern, vallástól elszakadt t u d o m á n y racionális gondolat­
csápjai tapogatóznak c túlfeszült korszakvég és korszak­
kezdet krízisében. És én is látom! Látom a „napot éjszakai
útján", amelyről az egyiptomi h i m n u s z o k énekelnek.
Látom a tibetiek Bardóját, a halál és élet között az ál­
moktól terhes létéjszakát, a m e l y n e k álmaiból új test, új
élet és új k ö r ü l m é n y e k kristályosodnak.
Mialatt ágyamon fekszem, és éjjeliszekrényemen nyug­
talan emberszívként ketyeg az óra, t u d a t o m többfelé
hasadva, p á r h u z a m o s e s e m é n y e k medrében sodródik.
Mindenütt ott van, és sehol sincs egészen. Rettenetes át­
hallások, felismerések, fölmérhetetlen jelentőségű pers­
pektívák gyötrik. Lehet, hogy ebből az állapotból ebben
a testben és ebben az életben m á r n e m vezet kiút. Sor­
som, nevem, p á l y á m tébolydába torkollik, mert vissza
nem fordulhatok! A poszt, a m e l y e t e l h a g y t a m , nevetsé­
gesnek, értelmetlen p a r ó d i á n a k t ű n i k ebben a sokfelé
szóródó fényben, a megnyílt d i m e n z i ó k között.
Miféle ítéletet h o z h a t n é k e z u t á n ? Micsoda morális
alapról hajszolhatnám ki a bűnösöket sebezhető testük-

(.7
bői az emberi indulatok, ösztönök, vágyak szabad vadász­
területeire? H i s z e n t u d o m , hogy iszonyú inspirációjuk
kivédhetetlen fegyver, m i n d e n gyilkos ártalomnál, méreg­
nél veszedelmesebb, mert láthatatlan. H o g y a n tekinthet­
n é m a világrend, az erkölcs, de főként az élet szempont­
jából m e g n y u g t a t ó e l i n t é z é s n e k a testi megsemmisítést,
a m i k o r m e g g y ő z ő d t e m arról, hogy akik az egyik létka­
p u n kilépnek, a másikon visszatérnek?
M i n d e n órám réteges, súlyos örökkévalóság, a m e l y
s z ü n t e l e n ü l újabb b o r z a l m a k a t vet felszínre, és kimerít­
hetetlen problémákat állít elém. Keserű lázongásomra,
ö n s a j n á l a t r o h a m a i m r a könyörtelen, elbírhatatlan súlyú
ítélettel felel: ahová én Sujtár Borbála pokoli lényével
a l á m e r ü l t e m , ez a lét alvilága. H a d é s z . Mert van felszín
is, fénylő, csodálatos, á r n y t a l a n , örömtől rezgő, eszmei
régió; én a z o n b a n ítéleteimmel e mélységi l é n y e k h e z
kötöztem m a g a m . Sorsomat összeszőttem velük. Felelős
vagyok, és j a j . . . azonos vagyokj E szörnyű tételtől úgy
csavartam, téptem cl tudatomat, mintha undorító mérget
kellett volna l e n y e l n e m . Pedig i g a z ! Igaz! U r a m i s t e n . . .
miért lettem bíró? Mert potenciális gonosztevő vagyokj
M a g a m fölött kellett í t é l k e z n e m . A bennem lapuló, buj­
káló, bűnöktől terhelt elátkozottat üldöztem: bűntuda­
tomat próbáltam oldani vele!

Ú g y é r z e m m a g a m , mint aki zárt, szűk, védett cellá­

ban vélt tartózkodni, ahol tilos tevékenységeket folyta­
tott, intim monológot dadogott, nevetséges, tragikomikus
szemérmetlenségeket művelt, s egyszerre ráébred, hogy
a cella e g y i k oldala nyitott. Az egész gátlástalan, eszelős
kitárulkozás reflektorfényben, m i n d e n emberi méretet
m e g h a l a d ó , zsúfolt amfiteátrum feszülten figyelő néző­
közönsége előtt történt. A hangokat, sóhajokat megafon

68
juttatta a legtávolabbi szektorba is, és a könnyeket, osto­
ba, torz fintorokat színes televízió közvetítette p r e m i e r
plánban. E közönség azonban - alig lehet ezt kifejezni -
egyénenként és minden i n d i v i d u á l i s változatában hoz­
z á m tartozik. Én vagyok^. Az egész kozmoszba, d i m e n ­
ziókba terjedő táj. A láthatatlanból a láthatóba torkolló
erők és formák. Múltból jelenbe és jelenből jövőbe á g a ­
zó cselekményszövevény. Az alvilág lomha ösztön- és
indulatszörnyei. Az elviselhetetlen szépségben, szédítő
távolban ragyogó csillagok, naprendszerek, tejutak, csil­
l a g h a l m a z o k , örvénylő, gázoktól-gőzöktől s z i k r á z ó köd­
rendszerek. M i n d e n ü t t az én történetem: elhomályosult,
elfeledett sejtelmek, villanó gondolatok, felsajgó érzések
végtelen e l ő z m é n y e i és következményei. Ahová nézek,
a m i l y e n irányba, rezgő színfoltra figyelek, rémült fel­
ismerések, élményektől, vad, intenzív részletektől sűrű
e m l é k e k rajzanak elő. N e m t u d o m , hová nyúljak e l h á ­
rító védekezéssel, hogyan rekesszem ki az e l e m e n t á r i s
erővel rám törő megtorlókat, m i k é p p e n teremtsek rendet
ebben a m i n d e n síkról lávaerővel felszökkenő s z i m u l t á n
eseményszökőárban, elintézetlen félelmek, forrásban bu­
zogó vágyak, lápisz érintésű v á d a k szüntelen z u h o g á s á -
ban. Mit tegyek? Mi lesz velem? H o g y a n váljak újra e m ­
berré, testem hűs, üdítő csendkamrájába, védőborításba
burkolva, a m e l y e n mindössze öt egészen apró, sokszoro­
san szigetelt érzékszerv szűri e félelmetes, d é m o n i orkán
halvány rezgéseit? Soha többé!

M e z t e l e n ü l , zúzottan, védtelenül sodródom tűzben és

vízben, a m e l y ragadozó, vad élettől n y ü z s g ő ősóceánná
d u z z a d t b e n n e m , és millió nyitott érzékszervvel látom
a titkot! Hallom a titkot!

í,9
 Ketyeg az óra. Egyetlen perc mélységében évezredek
m ú l n a k . Az idő rettentő súlyokat görget itt az alagút sír­
k a m r á i b a n , s a sírkamrákból szétágazó sorsszövevények
útvesztőiben.
M e n n y i halált kell h a l n o m m é g m i n d e n kivégzettben,
mire e l h a g y a büntetni vágyó, szorongó b ű n t u d a t ?
Most m á r világos előttem réveteg életálmom kábult
víziószerűsége, a m e l y b e n különvalónak véltem m a g a m
saját kivetített látomásom alakjaitól. Egyikre azt mond­
t a m : gonosztevő. Másikra azt, hogy a feleségem, a kedve­
sem, az a n y á m , a fiam, a barátom, a kollégám, az alanta­
som, a főnököm... a k u t y á m , a m a d a r a m a kalitkában.
S z í n h á z . . . m o z i . . . a h i v a t a l o m . . . a h i v a t á s o m . . . az or­
vosom. E g y e d ü l voltam egész idő alatt ö n m a g a m m a l . . .
bűnökkel, sóvárgásokkal, indulatokkal, pokollal és meny­
nyel viaskodva. Egyedül. M i n t most. Egy egész univer­
z u m b a n . Egy g i g á s z i egokozmoszban. Egyedül.
Az orvos. Igen, tudom. A feleségem felcsukló sírása.
Elhangzott az ítélet. Egészen mellékesen, ezredsorban
tisztában vagyok azzal, hogy hová visznek majd a mentő­
kocsival. N é h á n y percem van m é g . . . így. Helyes. És tel­
jesen m i n d e g y . M i n t ahogy m i n d e g y volt mindig, nekem
és a többi e l k á r h o z o t t n a k e földön, s a d i m e n z i ó s k á l á n
rezgő, láthatatlan v i l á g m i n d e n s é g e k b e n , hogy az ember­
burokba zárt m i k r o k o z m o s z , n é h á n y évig az anyagban
központi akarattal m ű k ö d ő sejtkollektíva autóban, pá­
holyban, bankettasztalnál, trónon ül-e vagy a templom­
lépcsőn koldulva. Egyformán távol és kívül marad. A bí­
rói e m e l v é n y e n és az ő r ü l t e k h á z á b a n . . . egyformán.
Furcsa. M i n t h a . . .

70
 I g e n . . . Ebben a m i n d e n t szétzúzó, mitikus végítélet­
ben lassú, lopakodó, csöndesen sápadó fény árad el. Sely­
mes, könnyű pára.
V a l a m i m e g h a t á r o z h a t a t l a n érzés. Változás.
Hajnalodik.
Elérem-e egyszer m é g valahol, valamikor az a l a g ú t
végét? Meglátom-e a meghasonlás szaggatta tájon a szár­
nyasán felemelkedő napot?
De hiszen láttam már. M á r volt egyszer. S a m i volt, az
van és lesz!
N e h é z á l m ú , csillagokat szétszóró, fekete ködbe, ká­
oszba hulló k o z m i k u s é j . . . kialudt fényű, a l á m e r ü l t ke­
rubok lidérces l á z á l m a . . .
És a hajnal. M i n d e n t újrakezdő, újraformáló, ébredő
istenek öröme!
Micsoda zsoltár e z ?
M á g i k u s csillagzene.
A kulcsszót kell m e g t a l á l n o m még. Gyorsan.
Orvos! Orvossá kell l e n n e m az alagúton túl, hogy
meggyógyítsam ö n m a g a m halálos nyavalyákban vérző
millióit, a z u t á n újjáteremtő m ű v é s z m á g u s s á . . . „Meg-
elevenítővé." A z u t á n . . .
T i t á n o k ujjongó é n e k e . . .
A visszatérők köszöntenek...
Mehetünk, doktor.

1972. M Ü N C H E N I O L I M P I A
 A BIZONYTALANSÁGI FAKTOR

N e m hirtelen tört rájuk. Első pillanatban azt hitték, el­

romlott a tévé. A képernyő h a n g y á s a n rezegni, sisteregni
kezdett. H u l l á m v o n a l a k c i k á z t a k át rajta vakító, színes
villanásokkal.
— Kapcsoljuk ki! - mondta a felesége szorongva. —
M é g felrobban.
Megpróbálta tisztára hangolni a képet. N e m sikerült.
Visszaült a helyére.
A gyerekek se m o z d u l t a k . Ott ültek m i n d a négyen, és
n é m á n figyelték a képernyőt. Lenyűgözte őket az élese­
ket szisszenő, zavaros fényjáték. De nem csak a szemük­
kel nézték. M i n t h a a rezgések az idegeiket érintgették
volna.
„Szerelőt kell hívni - suhant át rajta erőtlenül. - Hol­
nap."
Ernyedten elengedte a gondolatot. Sosem hitte volna,
hogy s z í n e k n e k és formáknak ilyen szuggesztív hatása
lehet. S z í n e k n e k ? A tévéjük nem színes. Amit látnak,
m é g i s világító színekben ég.
Amikor a kép elsötétült, majd fehér üresség jelezte az
a d á s végét, lefeküdtek a n é l k ü l , hogy szóltak volna egy­
m á s h o z . A gyerekek sem kívántak jó éjszakát, ahogy
szoktak. A felesége alvajáróként jött ki a fürdőszobából,

71
lefeküdt, és rögtön hátat fordított neki. T i z e n n é g y évi
h á z a s s á g u k alatt ilyesmi még n e m fordult elő. De ez
csak semleges megállapításként jelent m e g a t u d a t á b a n .
O m a g a is ólmosan fáradt volt. Eloltotta a villanyt. Várt
valamire. Ahogy lehunyta a szemét, tudta, m i r e . Le­
hunyt szeme mögött újra kivilágosodott a képernyő, és
folytatódott az adás. M i n t h a egy belső szem nyílt volna
ki benne. Zaklatott és kábult volt egyszerre. T a l á n a l u d t
is közben. De á l m a i n is átsütöttek a képernyő n y u g t a l a ­
nító ábrái.
M á s n a p szerelőt hívott. A készülék kifogástalanul
működött. T u d t a , hogy így lesz. Érezte. Sok m i n d e n t ér­
zett, amit nem tudott kifejezni. T e h e t e t l e n ü l t u d o m á s u l
kellett vennie m a g a t a r t á s u k és e g y m á s h o z való viszo­
nyuk teljes átalakulását.
Apróbb nézeteltérések, indulatkisülések ellenére ki­
egyensúlyozott életű, elégedett emberek voltak e rejté­
lyes határvonalig. T í z é v e s fiát és tizenkét éves lányát ta­
lán szertelenebbnek látta saját gyermekkori ö n m a g á n á l .
Feleségét, aki évfolyamtársa volt az egyetemen, m é g min­
dig kívánta. M i n d k e t t e n tudományos pályán dolgoztak.
H á r o m szobájuk m i n d i g tele volt zajokkal, zenével,
könnyen gördülő nevetéssel, felröppenő szavakkal, a m í g
köréjük n e m zárult a süket hallgatás. M i n t h a hirtelen
búvárharang borult volna rájuk, a m e l y alól kiszivattyúz­
ták az életörömöt. De e kényszer külön-külön kötözte
gúzsba őket. Miféle kényszer? N e m merte firtatni.
Miért n e m ?
A képernyőn most már naponta jelentkezett a zavar.
Ok este mégis elfoglalták a helyüket előtte, n é m á n fi­
g y e l t é k és n e m m o z d u l t a k az adás befejezéséig.
Amikor lefeküdt, á l m á b a n is továbbpergett a kép.

73
 Vajon miért n e m beszélt róla a családjának? Félt, hogy
azt hiszik, megzavarodott az elméje, és idegorvost sza­
b a d í t a n a k rá? N e m . Egészen másról volt szó. V a l a m i
m e g h a t á r o z h a t a t l a n dologról b e n n ü k és körülöttük. Mi
a k a d á l y o z t a m e g p é l d á u l abban, hogy odaküldje a fiát
a k é s z ü l é k h e z , aki ügyes technikus volt, és imádta az
ilyenfajta bütykölést: n e m látod, hogy szétesett a kép?
C s a k h o g y a kép n e m esett szét. A h a n g y á s a n nyüzsgő
háttérbe folyton változó körvonalak törtek be, és különös
formákat e m e l t e k ki a rezgések közül. E formák egészen
távoli áttételben modern szobrászok nonfiguratív mű­
veire emlékeztettek, a m e l y e k e t homorú tükör előtt for­
gó, tömör üvegalakzatokból állítottak össze.
Féléber á l m á b a n közelebb nyomult hozzá a rezgő
k é p m o z a i k . De n e m állt össze értelmes tartalommá. Sőt.
Idegenségét egyre dermesztőbbnek érezte. M i n t h a ron­
csoló sugárhatás fogta volna zárótűzbe az idegein át. Ön­
védelmi ösztöne, j ó z a n esze szűkölve tiltakozott a meg­
határozás ellen. Képzelődik! Valóban idegorvoshoz kell
fordulnia! T ú l sokat dolgozott az utóbbi időben. M u n k á ­
ja a kutatóintézetben n e m volt veszélytelen. Ultrahangok­
kal kísérletezett. A rezgésbirodalom, amelyben mozgott,
m i n d e n elővigyázatosság ellenére útvesztővé kanyarod­
hat a kutató körül. T a l á n a szigetelés nem volt tökéletes,
vagy valami m e l l é k h a t á s érte a kísérletei közben. N e m
szokatlan j e l e n s é g e c s a k n e m s z ű z területen.
Egy éjszaka nyilvánvalóvá lett előtte, hogy feleségét és
két gyermekét u g y a n e z e k az á l m o k gyötrik. Éles fogfájás
rántotta vissza az ébrenlétbe az éjszaka közepén. Olvasó­
lámpája fényében megpillantotta m é l y e n alvó felesége
verejtékes arcát. Kifejezése feszült és figyelő volt. Laza ajka
dadogó szavakat formált. Közel hajolt hozzá, hogy meg-

7-1
értse: - Elromlott. Rossz a kép! N e m b í r o m ! . . . Rontja a
gyerekek szemét! - A másik szobából furcsa nyöszörgést
hallott. Kislánya á g y á h o z sietett. Zseblámpája sugarát
ráirányította. A gyerek lerugdosta magáról a takarót. Arca
éppoly verejtékes és feszült volt, mint az anyjáé. - Apu!
Zárd el a tévét! - A kisszobában a fia is hánykolódott, ke­
zét lehunyt szeméhez kapkodta. - N e ! - mondta. - Vakít!
- A m i k o r felrázta, kába álomittassággal b á m u l t rá.
- Rosszat á l m o d t á l ? - kérdezte tőle.
A fiú tekintete üres volt.
- N e m . N e m tudom - hebegte. S z e m e lecsukódott,
feje visszahanyatlott a párnára.
Nappal kifogástalanul végezte a m u n k á j á t az inté­
zetben. De közben befelé hallgatózva figyelnie kellett
valamire, a m i á l l a n d ó a n jelen volt benne. M i n t akit lát­
hatatlan műszerekkel katétereznek, úgy érezte, hajszál­
tapogatók hatolnak az agyába, k u t a t n a k az idegrend­
szerében, az emlékezetét érintgetik.
Saját sorsukból való kirekesztettségük hetedik hetében
a z u t á n egy éjszaka megint felébredt. Agya izzott. L á z
borzongatta, fázott. T ú l h e v ü l t éberségében egyszerre tud­
ni vélte, mi történik velük. Teljesen szokatlan, képtelen
módon látta! Érzései p e n d ü l ő élességgel gondolatokká
formálódtak. Mintha agyában egy mentális kondenzátor
alakította volna át azokat értelmes szöveggé. Meghökken­
tette a sajátos kifejezés: m e n t á l i s kondenzátor. Hirtelen
ijesztő bizonyossággá vált benne, hogy á l l a p o t u k senki­
vel sem közölhető, feloldhatatlan m a g á n y r a kárhoztatja
őket. Teljes kiszolgáltatottságukban annyira egyedül van­
nak, mint a patkányok, a fehér egerek és a t e n g e r i m a l a ­
cok a kísérleti laboratórium üvegtartályaiban és drótket­
receiben.

7S
 H o n n a n z u h a n t az agyába a kétely nélküli meggyő­
ződés, hogy ő és családja kísérleti alanyává lettek valami­
féle idegen s z á n d é k ismeretlen célú megfigyeléseinek?
És mi tette lehetővé, hogy betekintést nyerjen e lesújtó
tényékbe? A válasz erre az első pillanatban egyszerűnek
tűnt. Törődtek-e a kutatók v a l a h a is kísérleti állataik ér­
zéseivel a reakcióikon túl, amelyeket mesterséges módon
kiváltottak belőlük? De miféle kutatók képzete merült
fel b e n n e ? E szó alatt v a l a m i személyeset értett eddig.
Most a z o n b a n egy hasonlíthatatlan jelenségről vett tu­
domást. N e m talált rá kifejezést. A tökéletes embertelen-
ség fogalma nem fedte. N e m az ember más élőlények
szenvedése iránti közönyéről volt szó. Inkább arról, hogy
e kísérletezők vagy megfigyelők szándékaiban és meg­
n y i l v á n u l á s a i b a n nem érzett s e m m i emberit.

Felismerte, hogy egy nem földi konstrukciójú űrszonda

pórázára kerültek, a m e l y különféle sebességű rezgések­
ből, energiarácsokból épült félelmetes áramokkal telített
l a b o r a t ó r i u m m á . E szonda — éppúgy, mint az ember ál­
tal létrehozott k o z m i k u s szerkezetek - teljesen automa­
tikus. Távolról irányítják.
Micsoda őrült rögeszmék szállták meg józan eszét?
Zúgolódva küzdött az erősödő hatás ellen. Készen, fé­
mesen gördültek agyába a tények és az adatok. Képtelen
volt t a g a d n i őket, a h o g y a n n e m vonhatta kétségbe saját
létét és a körülötte lüktető világ jelenségeit sem. C s a k
éppen e képek az a g y á b a n öltöttek gondolatformát vala­
m e l y valóságos előkép vetületeként. Ezen a módon tudta
- látta inkább, mint v a l a m i lejátszódó történést -, hogy
ez az energetikai űrszonda a világegyetem mérhetetlen
távolságából érkezett, és kimeríthetetlen k o z m i k u s erő­
forrásokból töltődik fel. Gyakorlatilag elpusztíthatatlan.

7o
 Belső látása egyre élesedett. De szemét le kellet h u n y ­
nia hozzá. í g y észlelte azt is, mi tette az ű r s z o n d á t az
emberi érzékelés s z á m á r a l á t h a t a t l a n n á : sajátos rezgés­
száma. A föld a n y a g i jelenségeitől eltérő, m a g a s a b b
energiaszinten rezgett. Olyanformán, ahogy egy sebesen
forgó kerék küllői emberi szem s z á m á r a l á t h a t a t l a n n á
válnak. De rejtélyes kapcsolata velük sajátos interferen­
ciát okozott a televíziójukban. S nem véletlenszerűen,
h a n e m céltudatosan árnyékolta le a központi adást, egy­
fajta módszeres, hipnotikus hatást keltve érthetetlen hie-
roglifáival. Most m á r n e m c s a k a tévé képernyőjén vagy
álmában vett tudomást az űrszondáról, s n e m c s a k verej­
tékes ébredései taszították energiarácsai közé, h a n e m
napközben is. V a l a h á n y s z o r lehunyta a szemét, látta a
szikrázó erővonalakat, a m i n t villanó kisülésekkel feléje
gördültek, áthatoltak rajta, visszagörbültek h o z z á . Erei­
ben, idegpályáin idegen á r a m keringett. Kényszeríteni
akarta valamire. De m i r e ?

Erősödött benne a meggyőződés, hogy e n n e k az á r a m ­

nak nincs gondolati tartalma. Az értelmétől n e m kíván
semmit. T ö m é n y érzések, indulatok r á z t á k a m e l y e k mel­
lékhatásként váltak a g y á b a n pontos m e g h a t á r o z á s o k k á ,
í g y vált bizonyossággá benne hirtelen, hogy az ű r s z o n d a
kísérletezői zseniális célgépek^ Az űrszondán n y o m a sincs
szerves életnek. Beprogramozott robotként sodródik fény­
évmilliók óta.
De kik indították k o z m i k u s útjára? Kik irányítják?
Mire programozták be? Mit a k a r n a k tőlük? Mi a s z á n ­
dékuk velük?
Kérdései saját agykomputerébe táplált parancsok vol­
tak. Ijesztően világos válaszok érkeztek rájuk, a m e l y e k ­
től szívverése meglódult, egész teste kihűlt.

77
 Az űrszonda gazdátlan. Robotjai ernyedetlenül végzik
a beléjük táplált feladatot. Felfogják, elraktározzák mind­
azt, a m i t provokációik n y o m á n tapasztalnak. De akár­
m i l y e n bonyolult műveleteket hajtanak is végre, az eleve
meghatározottan, hajszálnyi eltérés nélkül megy végbe.
B á r m i vagy bárki hozta létre őket, alkotójukkal elvesz­
tették a kapcsolatukat. Ma m á r nem áll mögöttük eleven
ellenőrző szerv. M é g i s tovább folytatják a különféle élet­
formákat letapogató, befolyásoló tevékenységüket. S z á n ­
d é k u k a z o n b a n n e m pusztán felderítés. Sokkal veszedel­
mesebb céllal nyomultak^ a fold légkörébe.

Függősége az űrszondától teljesen megbénította köz­

lési, menekülési képességét. C s a k figyelt és várt, mint egy
pókfonalakkal körülszőtt, elzsibbasztott bogár. Egyedül
a g y a m a r a d t éberen világos. S e józanság tartotta vissza
attól, hogy bárkit beavasson kétségbeejtő állapotukba. Ki
hitte volna el? Hol volt olyan ideggyógyász, aki segíthet­
ne rajtuk? M i k é p p e n m a g y a r á z h a t t a volna meg neki,
hogy a m i n t lehunyja a szemét, világosan látja egy nem
földi űrlaboratórium belsejét - az agyával?
A szonda á l l a n d ó a n működésben lévő robotjai nyil­
ván t u d o m á s u l vették töprengéseit, s azt, hogy értelme
egyre több tünetet fordít át adatokká. E tény azonban kí­
vül esett hatáskörükön. Növekvő csodálkozással észlelte,
hogy a g y á n a k e tevékenységét valamilyen bizonytalansági
faktorként kezelték, s e g y s z e r ű e n kiszűrték ernyedetlen
őrlő r e z g é s m e c h a n i z m u s u k b ó l , mint valami salakot. Fö­
lösleges volt s z á m u k r a .
L a s s a n k é n t érteni kezdte színjelbeszédüket. Saját, vá­
laszt követelő g o n d o l a t a i a pirosan és mélyzölden lükte­
tő erővonalak hálóján kívül jelentek meg, aranysárga kí­
gyóörvényként. Ha egy kérdésre erősen összpontosított,

78
a sárga kígyónak utat kereső kobrafeje nőtt. S a piros­
zöld erővonalháló rögtön sűrűbbé vált a z o n a ponton,
ahol a kobrafej ékje be akart hatolni szövevényébe. Nem
tévedhetett! Ügy észlelte saját aranysárga gondolatörvé­
nyének alakulását, ahogy az ember egy tükörben megfi­
gyelheti a mozdulatait. Ha felemeli a karját, tükörmása
is u g y a n a z t teszi. S akkor integet vissza neki, ha ő is ha­
sonló mozgást végez.
Az is bizonyossággá vált benne az elképesztő folya­
mat következtében, amely érzéstartalmakat értelmes
megállapításokká fordított az a g y á b a n , hogy ő mélyebb
összefüggéseket látott az űrszonda eredetéről, mint amit
az önmagáról felfoghatott. Mert zseniális konstrukciójá­
ból éppen a bizonytalansági faktor hiányzott, a m e l y e t az
ember felismerő értelme és öntudata jelentett.
Ezért vált e tökéletes energetikai gépezet a k o z m o s z
ámokfutójává a z u t á n , hogy a naprendszeren túli civili­
záció, a m e l y ú t n a k indította, m e g s e m m i s ü l t .
Az is felrémlett benne a szín- és erővonal-hieroglifák
feljegyzéseinek saját jelrendszerére való a u t o m a t i k u s át­
tétele során, hogy e nagy fejlettségű kultúra élőlényei va­
lamiképpen m a g u k idézték elő a pusztulásukat. E g y m á s
ellen fordították a természet kifürkészett titkait. H i s z e n
nincs egyetlen létsík a mikro- és m a k r o k o z m o s z b a n ,
ahol ne d ú l n á n a k támadó-védekező háborúk. S minél
nagyobb tudás párosul a hatalomvággyal, a n n á l félelme­
tesebb fegyvereket tud kovácsolni saját létfeltételeinek
kiirtására.
Az ismeretlen értelemnek fel kellett ismernie, m i l y e n
sors vár rájuk: a felidézett és meglódult erőket n e m ké­
pesek megállítani többé. Ezért h a t a l m a s exodust, koz­
mikus kivándorlást készítettek elő ű r s z o n d á i k segítségé-

7')
vei - de elkéstek. Amitől tartottak, bekövetkezett. Gyar­
matosító terveik e n g e d e l m e s eszközei, a kutatólaborató­
riumok azonban túlélték őket. Tovább folytatták értelmet­
l e n n é vált tevékenységüket a beléjük helyezett formula
kényszere alatt.
Az, hogy mágneses töltésük^ a Föld légóceánnal körülvett,
termékeny felszínéhez vonzotta őket, bizonyossá tette, hogy
mérnökeiknek^ valamiképpen hasonlítania kellett az ember­
hez. Legalábbis életfeltételeik megvoltak itt. De hogyan
keríthettek volna h a t a l m u k b a egy olyan bolygót, ame­
lyen robbanásszerűen szaporodott a népesség?
Zsibbasztó rémület vett erőt rajta, mialatt agya töret­
len logikai láncként tovább ontotta a tétel matematikai
pontosságú következtetéseit.
C s a k ú g y g y a r m a t o s í t h a t t á k volna saját céljaik érde­
kében a Földet, ha kiirtják^ az emberen át az emberit
De milyen módon? Saját indulatain, ösztönein keresz­
tül! Ez a zavaros ösztönvilágú, idegen fajta akadályozta
volna őket saját életformájuk kialakításában. Ahogy a
sáskajárás a k a d á l y o z z a az ember megélhetését, s ezért
m i n d e n erkölcsi gátlás nélkül kénytelen kiirtani őket.
De m i l y e n eszközökkel férhetnek hozzá a föld sok­
m i l l i á r d o s lakosságához egy négytagú családon keresz­
t ü l ? Valamiféle pusztító láncreakciót próbálnak elindí­
tani általuk, a m e l y t ö m e g k a t a k l i z m á k sorozatán át tiszta
táblává törli s z á m u k r a c bolygót?
Erre is válasz érkezett. De most nem pusztán elméle­
ti, h a n e m sokkal ijesztőbb, gyakorlati módon.
O l y a n dolgok kezdtek történni velük, a m e l y e k nem
csak családi közösségüket, egyéni életüket fenyegették
erkölcsi és a n y a g i pusztulással, h a n e m . . .

80
 Először a gyerekek követtek cl értelmetlen ostobasá­
gokat. A fia kerülte az iskolát. Azelőtt kitűnő t a n u l ó volt.
Osszeverten, szakadt ruhában vetődött h a z a este, vagy a
rendőrök szedték fel éjszaka v a l a m e l y i k p á l y a u d v a r o n .
Zsebében nagyobb összeget és egy rugós bicskát találtak.
Amikor faggatni kezdték, hogyan jutott e z e k h e z , üres
tekintettel bámult rájuk, és azt mondta, n e m tudja. N e m
emlékszik rá. A kislánya Siófokon került egy r a z z i a g y ű ­
rűjébe. C s a k annyit tudtak m e g tőle, hogy autóstoppal
utazott a Balatonhoz. K e m p i n g e k ételhulladékát kotorta
ki a szemétből, ha megéhezett. Strandkosarakba kupo­
rodva aludt. Hogy miért szökött meg hazulról, arra n e m
válaszolt.

Azután kínos botrány pattant ki a felesége körül. Áru­

házi lopáson érték. N a g y m é r e t ű férfigumicsizmát, sö­
vénynyíró ollót és néhány lakatot gyömöszölt a táskájába
mindenki szeme láttára. A kijáratnál fogták el, és az iro­
dába kísérték. Arról, hogy miért éppen ezeket a tárgyakat
akarta fizetés nélkül elvinni, nem tudott számot a d n i .
N e m volt semmi szüksége rájuk. Az újság csak a kezdő­
betűivel említette a nevét, de rejtélyes csatornákon át a
hírt megtudták az intézetben is. Feleségét felfüggesztet­
ték állásából. Jóindulatú főnöke és a körzeti orvos ideg­
gyógyászhoz utalta. De az sem jutott közelebb érthetet­
len viselkedése megfejtéséhez. A felesége n e m sírt, n e m
tagadott, nem mutatott megbánást. Hallgatott.
A valódi okot csak ő ismerte. De akkor sem beszélt ró­
la, amikor egyedül maradt a feleségével. F o g a l m a sem
volt, ő mennyit tudatosított abból, a m i végbement ben­
nük. Azonban tehetetlen clszörnycdéssel érezte, m i n t
őrlik fel erkölcsi ellenállásukat a szonda energetikai ro­
botjai.

Sl
 Ő m a g a rövid ideig m é g küzdött. Ellenszegült. S a m i ­
kor megértette, hogy a fokozódó ösztönzés mire akarja
kényszeríteni, pórusain verejték ütközött ki, teste sokko­
sán remegni kezdett.
Az intézetben történt. Egyszerre a biokémiai labora­
tórium ajtaja előtt találta magát, a m e l y az épület másik
s z á r n y á b a n volt. N e m tudta, hogyan került oda. Karja
előre lendült a n é l k ü l , hogy agya tudatos parancsot adott
volna rá. Erélyesen bekopogott az ajtón. Hirtelen meg­
rettent. M i t fog m o n d a n i a kollégájának, ha az kiszól,
hogy szabad? De n e m volt ideje gondolkozni. Keze le­
nyomta a kilincset. A laboratóriumban nem volt senki.

H o n n a n tudta, hogy ezt a helyiséget üresen találja?

Mert valaki tudta benne.
A vegyszereket sem kellett keresnie. Határozott gyor­
sasággal összeszedte őket az üvegszekrényből és a kísér­
leti asztalról. Apró fiolák voltak, könnyen elfértek a kö­
penye zsebében.
Nesztelenül távozott a g u m i t a l p ú cipőben. Észrevét­
lenül. Úgy, ahogy jött. Az ajtót óvatosan becsukta m a g a
mögött. Saját laboratóriumába sietett.
C s a k ott, a m i k o r a zsebéből kimarkolta a fiolákat,
a m e l y e k tartalmát baljós rövidítések, betűk és számok
jelezték, akkor tört rá a rémület. Tenyerében tömeghalál
lapult. Egy olyan i d e g m é r e g összetevőit tartotta a kezé­
ben, a m e l y e kis m e n n y i s é g b e n is elpusztíthatta volna az
egész várost.
Ha belekerül a központi víztárolókba. A tejüzemek
tartályaiba.
De hogyan kerülhet bele?
K i n e k v a n n a k e központokban kollégiumi évfolyam­
társai, barátai? Azóta m á r v a l a m e n n y i e n az ország alap-

82
szükségleteinek legfontosabb ütőereit ellenőrző s z a k e m ­
berek. Évente összejönnek. Legtöbbjükkel, ha ritkán is,
üdvözleteket, levelet vált. Látogatása n e m keltene feltű­
nést, hiszen előfordult már, h o g y . . .
Ki u t a z i k a legtöbbet n e m c s a k baráti országok, ha­
nem távoli földrészek kongresszusaira?
Nem!
A fiolákat reszkető kézzel ólomdobozba zárta, és ügyet­
len próbálkozásokkal, szinte fogcsikorgatva az ellensze­
gülő indulattól, leplombálta. Ú g y elfáradt, m i n t h a or­
kánsebességű széllel kellett volna szembefordulnia. De
hiszen azt tette! Elementáris erő ellen küzdött, a m e l y
nem kívülről, hanem romboló szuggesztióként belülről, sa­
ját érzésvilágából támadt rá!
Mit csináljon ezzel az átkozott d o b o z z a l ? V i h a r b a n
hányódó bójaként tűnt elő emlékezetéből az intézeti
gyűjtőakna képe és iránya, amelyben a veszedelmes, su­
gárzó, m é r g e z ő salakot gyűjtötték össze, és gondoskod­
tak a megsemmisítéséről.
Összevissza kószált a folyosókon, a m e l y e k e t évek óta
úgy ismert, mint a saját tenyerét, míg végre rátalált. Kó­
dolt nyitóformuláját azonban teljesen elfelejtette. Egyik
kollégája segítette ki. Látta, m i l y e n állapotban van. Ar­
cáról szakadt a verejték. Egész testében remegett.
- Rosszul v a g y ? - kérdezte, és vállon fogta.
- Igen. - Fogai összeverődtek. - Ezt a d o b o z t . . . A tá­
rolóba... - C s a k ennyit tudott kinyögni, de a m á s i k
megértette. Felnyitotta az a k n a elektronikus zárját, és
belecsúsztatta a dobozt. A vastag, ólomborítású ajtó újra
a helyére siklott.
Lába a n n y i r a remegett, hogy le kellett ü l n i e .

83
 Az orvosi szobában nyugtató injekciót kapott. Rögtön
megfigyelés a l á vették. Kísérletei nem voltak veszélytele­
nek. C s a k n e m v a l a m e n n y i ü k n é l számolni kellett várat­
lan m e l l é k h a t á s o k k a l .
Örült az á l l a n d ó orvosi felügyeletnek. T u d t a , senki
sem h i n n é el neki, m e n n y i r e közveszélyes. N e m egysze­
rű „ultrahangfertőzés" rezgésrövidzárlata borította fel
szervezete bioritmusát. V a l a m e n n y i embertársát védeni
kell tőle, mert a m i n t kikerül az elkülönítőből, valamiféle
pszichikai bélpoklosság járványát terjeszti el, éppúgy a
saját a k a r a t á n kívül, ahogy egykor, a középkorban a fe­
kete halál szerencsétlen hordozói tették. M e d d i g lesz ké­
pes k ü z d e n i a fokozódó kényszer ellen?
M a g a s r a szökkent lázával az orvosok nem tudtak mit
kezdeni. M a k a c s u l tüzelt benne, s valami furcsa félön­
kívület d e l í r i u m á b a sodorta. Később a nővér elmondta
neki, hogy h á r m a n alig tudták lefogni. A ruháját köve­
telte. „Hová a k a r m e n n i ? " - kérdezték tőle. „El innen!
I n t é z k e d n e m kell! Az egész föld veszélybe került! Fel­
mérhetetlen károkat okoztak eddig i s ! " Nyugtatni pró­
bálták. S e m m i f é l e ártalom nem fenyeget senkit. Béke
van. D ü h r o h a m a csak növekedett a csillapítási kísérle­
tektől. „ N e m értik? - kiáltotta őrjöngve. - M i n d e n fele­
lőtlen rombolás és terrorcselekmény mögött ők á l l n a k !
V a l a m e n n y i g á t l á s t a l a n szenvedély az ő időzített bom­
bájuk! A robbanások láncreakciója megindult! N e m vár­
hatjuk be tétlenül a végső katasztrófát!" „Kikről b e s z é l ? "
- firtatták. „Róluk! A gyarmatosító űrszonda ámokfutó
robotjairól! Á r t a l m a t l a n n á kell t e n n ü n k őket, mielőtt
m a g u n k semmisítjük m e g saját létfeltételeinket!"

— Vizionált! - mondta a beszámoló után a nővér.

84
 - Persze - hagyta rá k i m e r ü l t e n . Mi mást mondhatott
volna neki, hogy ne kételkedjék esze épségében, és g y a ­
nút se keltsen orvos barátaiban? Rögtön ideggyógyintézet­
be csukták volna. Szerencsére m i n d e n szavát l á z okozta
képzelődésnek tartották. - Túlesett a krízisen - bólogat­
tak okosan. — Aggodalomra nincs s e m m i ok.
Pedig delíriuma csak önfegyelmét lazította meg. A m i n t
testi állapota javult, úgy zárult be előtte a betegségbe vagy
őrületbe m e n e k ü l é s m i n d e n lehetősége. A tébolyda zárt
osztálya legfeljebb még nagyobb tehetetlenségre k á r h o z ­
tatja, és kényszeríti, hogy a kiút keresésének m i n d e n
erőfeszítése nélkül szemlélje a rohamosan bekövetkező
szerencsétlenséget. N á l a gyengébb, a l k a l m a s a b b m é d i u ­
mot nem egyet találnak, aki e l l e n s z e g ü l é s nélkül végre­
hajtja parancsaikat.
Egyedül maradt megoszthatatlan felelősségével. Az,
ami az intézetben történt vele, meggyőzte, hogy a g y a r ­
matosítóknak szinte kivédhetetlen fegyvereik v a n n a k
létformájuk elpusztítására. Emócióbombák, a m e l y e k az
emberi tudattalanban robbantak, és m e g s e m m i s í t e t t é k
konstruktív gátrendszerét. T ö m e g h i s z t é r i á k , csoportos
bűncselekmények, önpusztító és közösségre káros tettek
láncreakcióira vetült fény. És felmérhetetlen veszélyű szán­
dékokról E belső uszításnak bőven akadt táptalaja a nyo­
morúság sújtotta, üldözött, megalázott népekben, akiket
jogos kétségbeesésük saját é r d e k ü k ellen elkövetett fan­
tasztikus őrültségekre kényszerített. Ez az emberi érzé­
kelés s z á m á r a felfoghatatlan s ezért g á t t a l a n u l érvénye­
sülő hatás m i n d e n konfliktust elmélyített. Embert az
emberrel, hiedelmet h i e d e l m e k k e l fordított szembe i z z ó
gyűlölettel. A tudatlanság, az ostoba babonák m e g n y e r -
gelése egy m á r értelmét vesztett cél érdekében ijesztő

85
eredményességgel működött a robotok ernyedetlen tevé­
kenysége n y o m á n . A különféle fázisok: zűrzavar előidé­
zése, a „minél rosszabb, a n n á l jobb" elvének a l k a l m a z á ­
sa egyre több embert von befolyása alá, céltudatosan,
belülről őrölve fel e l l e n á l l á s u k a t . Ellenszegülése őt ma­
gát kórházba juttatta. De c s a k n e m m i n d e n erejét fel­
emésztette e k ü z d e l e m . Bizonyos volt abban, hogy sok,
felelős poszton álló, g y e n g e emberben sikerült már a
bomlás folyamatát e l i n d í t a n i . O sem áltatta magát. T u d ­
ta, hogy h a m a r o s a n újra z á r ó t ű z alá kerül. Éppen hiva­
tása, különleges pozíciója tette a legalkalmasabbá arra,
hogy a világ n e u r a l g i k u s pontjain tervszerűtlenül fellob­
banó válságokat szervezett népirtássá szélesítse.

D e a z energetikai m e c h a n i z m u s o k , m i n d e n zseniális
a u t o m a t i z m u s u k ellenére, n e m számolhattak az értel­
mi-erkölcsi alkatába épült bizonytalansági faktor lehető­
ségeivel. Azzal, hogy tevékenységüket figyelő agya új gon­
dolatokat, védekező antitesteket termel. F o g a l m a sem
volt arról, a k a d n a k - e társai, a k i k felismerték a föld mág­
neses erőterébe fúródott, mérgező tüske valódi természe­
tét. És ha igen, megpróbálnak-e k ü z d e n i ellene?
Egész életében az elmaradottság, vakbuzgó fanatiz­
m u s és társadalmi i g a z s á g t a l a n s á g o k ellen küzdött a ter­
m é s z e t t u d o m á n y o k fegyvertárával. Erkölcsileg elköte­
lezett ember volt. E m é l y e n h u m á n u s , soha meg nem
alkuvó m a g a t a r t á s lénye gerincévé vált. Most sem hátrál­
hatott m e g egy tébolyult r o b o t m e c h a n i z m u s diktatúrája
elől, éppen, mert a Föld egész létét veszélyeztető ártal­
masságát felismerte. T i s z t a értelme kívül maradt e lélek
és tudat n é l k ü l i járványgócon. Kritikája megvédte attól,
hogy tapasztalatait misztifikálja. Megőrizte józanságát
és fegyelmét.

86
 Amint észrevette, hogy összpontosított gondolatai hatni
kezdenek^ az energetikai robotok^ működésére, sőt automati­
kus védekezésre késztetik^ őket, fokozta szellemi erőfeszítéseit.
Kimerítő birkózás volt. Felemésztette valamennyi
erőtartalékát. Másutt, mint a csendes kórházi szobában,
képtelen lett volna fenntartani és elviselni az óriási fe­
szültséget. És a következményeit. Szédülő, émelygő gyen­
geségrohamai újabb és újabb rejtvényeket a d t a k fel orvo­
sainak, és arra késztették őket, hogy szervezetét fokozódó
gondossággal roborálják, vitaminokkal, infúzión át ada­
golt t á p a n y a g o k k a l töltsék fel.
Éppen erre volt szüksége. És hogy látszólag teljes moz­
dulatlanságban, békében hagyják. E testi n y u g v á s b a n
azonban agyát végsőkig hevítve harcolt a vad ösztönára­
mok ellen, a m e l y e k körülszőtték az egész földet. C s a l á d ­
jával együtt ő is benne vergődött e hálóban. Mivel a z o n ­
ban látta e t á m a d á s céltalan célját, lassan az energetikai
robotok m ű k ö d é s é n e k rendszerét is érteni kezdte. Az is­
métlődések^ ritmusa, az energiarácsok^jelképrendszere kiala­
kította benne az ellenállás lehetséges módját is. Volt diagnó­
zisa, így eljuthatott a gyógymódhoz.
Hogy m e n n y i r e jó nyomon jár, a lehunyt s z e m e mö­
gött kirajzolódó erővonalábrák jelezték. É r t e l m é n e k bi­
zonytalansági faktora spirállá csavarodva, örvénylő szo­
rításba fogta az űrlaboratórium színhálóját. H i s z e n az
emberi gondolat is mérhető energia, intenziválható á r a m .
S e szoros é r z e l m i kontaktusban az energetikai robotok
m a g u k is az e m ó c i ó k által felidézett, elhárító értelmi ha­
tás csapdájába estek. A szorongatott belső á r a m k ö z p o n t -
ból előrobbanó, szörnyű indulatok c s a k n e m elégették
szervezetét.

S7
 L á z a m e g i n t m a g a s r a szökött. Szíve kis híján fel­
mondta a szolgálatot. S o k á i g eszméletlen volt. Múltban,
jövőben támolygó kábulatából pillanatokra felriadva, a
nővérek és orvosok föléje hajló arcáról tanácstalan zavart
olvasott le. M e g i n t fecsegett volna? De mit? N e m merte
megkérdezni, a m i k o r gyengeségtől letaglózva, kihűlt test­
tel újra folyamatosan tudott gondolkozni. Az egyik kíván­
csi ápolónő kérdés nélkül is beszélni kezdett róla. Szája
mosolygott, hangja könnyedén csengett, de tekintetét
szorongó á r n y é k felhőzte be.
- C s a k t u d n á m , d e l í r i u m á b a n miért óvott valameny-
nyiünket ö n m a g á t ó l ? M i n t h a állapota súlyosan fertőző
sugárártalom lenne. Azt mondta, e n n e k az idegen nap­
rendszerből s z á r m a z ó ösztönméregnek még nem talál­
ták m e g a földi ellenszerét.
- N e m e m l é k s z e m , mit mondtam - suttogta erőtle­
nül. Keze o l d a l á h o z tapogatózott. „ P a c e m a k e r " - állapí­
totta m e g az apró szerkezetet érintve. Azért van még
életben, mert e szívműködését szabályozó és fenntartó
kis szerkezetet beleoperálták.
Álmossággal küzdött, de n e m merte l e h u n y n i a sze­
mét. Rettegett attól, a m i t látni fog. A bizonytalansági
faktor aranykígyóját m e g kellett ölniük. Bizonyos, hogy
eszméletlensége alatt teljesen á r t a l m a t l a n n á tették! N e m
tudott ébren m a r a d n i . M é l y , álomtalan alvás szakadéká­
ba z u h a n t .
Az űrszonda belsejét fekete köd takarta előle. Zsongí-
tó, sötét p á r n á z a t vette körül az idegeit, az agyát. C s a k e
barikádon túlról szivárgott hozzá valami névtelen sürge­
tés. M i n t h a puszta feledékenységből pótolhatatlan mu­
lasztást követne el. Elkésik. Emlékezetzárlata súlyos ve­
szélyt jelent.

SS
 Kire nézve jelent veszélyt? N e m tudott törődni ezzel.
Ahogy rohamosan gyógyult, erősödött, úgy távolodott
tőle az egész „lidércnyomás". Mert idegválságát kétség­
telenül valami rezgésinterferencia okozta. Képzelődött.
Süket, kietlen csend vette körül. Belefolyt az agyába.
Megbénította a cselekvőképességét. Pedig cselekednie
kellett volna. De mit?
Újra bejárt dolgozni az intézetbe, bár e g y á l t a l á n n e m
érdekelte, amit csinál. S e m m i sem érdekelte. Komoly
k u t a t ó m u n k a helyett csak ismételt. Markírozott. H ú z t a
az időt. Miért? Mi készült b e n n e ? M i r e várt?
Mert növekvő feszültséggel várt valamire, mint roham
előtt az epilepsziások. H o n n a n támadt benne ez az
ijesztő gondolattársítás? Az epilepsziások roham előtt
néha ölnek.
A k é m i a i laboratóriumot megint üresen találta. T u d ­
ta, hogy zavartalanul véghezviheti feladatát. Úgy hajthat­
ja végre, mint egy robot a beprogramozott formulát.
N e m is kopogott. Egyetlen fölösleges m o z d u l a t nél­
kül, villámgyorsan összeszedte m i n d a z t , a m i r e szüksé­
g ü k volt. Kiknek volt s z ü k s é g ü k rá? NekJI{.
G u m i t a l p ú cipőjében nesztelenül végigsietett a folyo­
sókon saját épületszárnya felé. Zsebre dugott kézzel,
nagy léptekkel haladt. Két ökle görcsösen szorította a fio­
lákat.
M é g összetörnek. L a z í t a n i a kell.
Ki mondta ezt? Elő ember vagy robot?
T ű n ő d v e állt a kísérleti asztala mellett. Egyenként ki­
szedte a zsebéből a fiolákat. Összeráncolt homlokkal töp­
rengett egy ideig.
Az ajtó! N e m szabad, hogy közben rányisson v a l a k i !
Odasietett. Megfordította a zárban a kulcsot.

89
 A fiolák mellett ott voltak az üvegreszelők is.
M i k o r került a laboratóriumába a Petri-csésze, a keve-
rőlap és a légmentesen zárható üvegtartály?
H a l v á n y a n átsuhant az emlékezetén, hogy nem egy­
szer, h a n e m többször megtette m á r az utat a kémiai la­
boratóriumba. Észrevétlenül. S o h a s e m találkozott sen­
kivel. L e g a l á b b kétszer sietett végig a folyosókon. Vagy
háromszor?
A s z e l l e m i erőfeszítés, hogy e m l é k e z z é k , újra meg­
akasztotta sürgős tevékenységében.
Kinek sürgős?
Reszelni kezdte a fiolák üvegnyakát. Egyiket a másik
után. T a r t a l m u k a t belerázta a Petri-csészébe.
T u d t a , a fiolákat el kell tüntetnie, nehogy idő előtt
fölfedezzék.
Ólomdobozt keresett a fertőző h u l l a d é k n a k . Amint a
l e p l o m b á l á s műveletét végezte, ez az első sokkját felidé­
ző m o z d u l a t s o r hártyát pattantott el a tudatában. Akkor
eszmélt rá, mit tesz. Hirtelen ott izzott, lüktetett benne
az idegeire, gyomorszájára összpontosított á r a m . S e m ­
mit n e m tehetett ellene. T ü z e s erővonalak rezgésszálai­
ra fűzött báb volt. Azok rángatták, kényszerítették, hogy
keze gépiesen összekeverje a h a t a l m a s a d a g idegmérget
a Petri-csészében. T u d a t á b a vetültek az embertelenül
borzalmas terv következő mozzanatai, mintha komputer­
be p r o g r a m o z t á k volna, fellebbezhetetlen parancsként.
Az ördögbe is! Ö n e m robot, h a n e m értelmes lény!
Keze, a k a r a t a ellenére, gondosan beleöntötte a Petri-
csésze tartalmát az üvegtartályba. L é g m e n t e s e n lezárta,
a z u t á n a fény felé emelve átnézett a víztiszta folyadékon.
Nem!
S z e m é t összeszorította. N e m fogja m e g t e n n i !

90
 Lábai behunyt s z e m m e l vitték a szekrények felé.
Minek?
Hogy átöltözzék. Fehér köpenyben n e m mehet a . . .
T i l t a k o z á s á n a k h u l l á m a szinte belökte a z energetikai
szonda belsejébe. S így, l e h u n y t s z e m m e l vette észre,
hogy a bizonytalansági faktor, e l l e n s z e g ü l ő értelme mi­
lyen h a t a l m a s kígyóörvénnyé d u z z a d t . A belső á r a m s z ö -
vedék pedig egyre kisebbre zsugorodott a középpont kö­
rül. M i n t h a a növekvő külső örvény fojtogatta volna!
Ahhoz a narancsszínű á r a m p a r á z s h o z kell hozzáfér­
ni a közepén, a m e l y m i n i a t ű r kohóként m é l y ü l egy belső
energiaforrás végtelenjébe!
Lerángatta magáról a köpenyt. Pedig n e m akarta. Las­
san m a g á r a húzta a zakóját. Zsebébe csúsztatta a lég­
mentesen lezárt üvegtartályt.
Mozdulatait nem tudta irányítani. De agyát igen! C s a k
figyelnie kell! És összpontosítani a növekvő aranykígyóra!
Élesen felkiáltott. Hallotta a saját hangját. Meglepett
öröm és remény tornyosult benne. Az izmos óriáshüllő a
szonda belsejében egyre zsugorodó tűzmaggá préselte, szorí­
totta a középpont gonoszul izzó áramszemét.
Ezt a fokozódást nem bírhatja tovább! Legfeljebb pil­
lanatokig. Erei m e g p a t t a n n a k tőle.
Reszkető ujjai megfordították a kulcsot a zárban. De
nem nyúlt a kilincs után.
Akkor sem engedheti ki összpontosított g o n d o l a t a i
szorításából azt a l á n g m a g o t , ha élete ellobban tőle!
A narancsszínű gócot kell célba vennie! Azt a s z ű k ü ­
lő, szikrázó forrást, a m e l y m á r ponttá zsugorodik, de tű­
hegynyi fényében felfokozódik a romlást s u g á r z ó á r a m !
Életereje nyílként összpontosult, és e l p e n d ü l t a k a r a t a
végsőkig feszített íjáról.

91
 Megtörtént.
A forgó aranyspirálból éles, hegyes ék emelkedett ki,
és lecsapó v i l l á m k é n t belefúródott a narancsszínű kö­
zéppontba.
E pillanatot m é g az a g y á b a n robbanó, süketítő z ú g á s -
ként érzékelte, a z u t á n elájult.
Az orvosi szobában tért m a g á h o z . N e m hitte, hogy
megéli az ébredését.
- Vérkeringési zavar. H i r t e l e n teljesen elvértelenedett
az a g y a d - mondta az orvos. — N e m lett volna szabad el­
kezdened a m u n k á t . M é g n e m vagy elég erős hozzá.
- Azt g o n d o l t a m . . . - súgta.
- Mit gondoltál?
Keze a fejét tapogatta. Végigsimította a homlokát. Bol­
d o g a n felnevetett. „A bizonytalansági faktor!" Akkor éb­
redt rá, hogy hónapok óta mosolyogni sem tudott.
- B o c s á s s meg! Észnél vagyok, c s a k . . . - Bizonyos,
hogy hülye vigyorával m é g nyugtalanabbá tette az orvost.
- Csak?
- M i n t h a m á z s á s teher gördült volna le rólam!
Az ólomdobozba zárt üvegtartályt egy hét múlva ő ma­
ga csúsztatta be a tárolóba. Felszabadultsága, jó érzése
szinte s ú l y t a l a n n á tette. Új íze, színe volt benne a meg­
szokottnak is.
A m i k o r az intenzív osztályról hazakísérték, uralkod­
nia kellett örömén. M á r a lépcsőházban hallotta a két
g y e r e k h u z a k o d ó kiáltozását. Felesége is otthon volt.
- Apa! - szaladt eléje a fia. - Megjavult a tévé!
M i n d e n jelbeszéd volt most közöttük.
A felesége az erkélyen várt rá. Sápadt volt, lefogyott.
N a g y o n szépnek látta. O l y a n n a k , mint amikor megis­
merte. Ú g y csókolta meg, mint először.

92
 - Egy héttel ezelőtt, estefelé az erkélyen ültem, és a
szemközti h á z a k fölött óriási, n a r a n c s s z í n ű g ö m b jelent
meg - mondta a felesége köszönés helyett, és hozzási­
mult. - S ű r ű felhők torlódtak körülötte, de átsütött raj­
tuk. Aztán morajlani kezdett az ég. Ilyen sűrű villámlást
még sohasem láttam.
- Gömbvillám lehetett! Vagy t ű z g ö m b ! - A k i s l á n y u k
mellettük állt. - Az újság is írt róla, nehogy az emberek
azt higgyék, repülő csészealjat láttak!
- M i n t h a hirtelen szétrobbant volna a s z e m ü n k előtt
- folytatta a felesége. - Gyönyörű és félelmetes tűzijáték
volt. Azt hittem, az égzengéstől porrá h u l l a n a k a h á z a k ,
mint a te ultrahangkísérleted tárgyai.
- N e m m i n d i g . - Mosolygott, de torka furcsán össze­
szorult. - Jerikó falai ezúttal állva maradtak. A természet
törvénye így akarta. A kísérletezőknek m i n d i g számolni­
uk kell m e c h a n i z m u s a i k tökéletlenségével. A legsikerül­
tebb gép sem pótolhatja az élő agy tevékenységét.
- Miről beszélsz?
- A bizonytalansági faktorról. A tiszta értelem hatal­
máról a legerősebb ösztönzések á r a m a fölött!

1959. B U D A P E S T
 MŰANYAG ÖRÖKLÉT

- Mit c s i n á l ? - kérdezte S h e d a r h a l k a n . Ujja, amellyel

M e t h e u s professzor szanatóriumi szobájának csukott aj­
taja felé bökött, olyan volt, mint valami ezeréves fa gö­
csörtös ága. N y a k á t behúzta, háta meggörbült, mintha
félt volna a választól. A betegszoba tágas, fényűzően be­
rendezett előterében álltak a nővérrel.
— S e m m i t . Fekszik. A mennyezetet bámulja — mondta
u g y a n o l y a n h a l k a n a nővér, akit S h e d a r már gondolat­
ban sem szólított T a m i á n a k . A n n a k a szép, fiatal nőnek,
aki aranycsillámoktól sziporkázó haját a szokott moz­
dulattal igazította m e g a kontya tetején ülő, habosfehér
fityulája alatt, évtizedek óta n e m élt a neve. Pedig moso­
lya most is u g y a n a z z a l az érzéki cinkossággal fénylett rá,
a m e l y c s a k n e m megőrjítette hatvanöt évvel ezelőtt. Fi­
tos, remegő cimpájú orra, d u z z a d ó , piros kislányszája,
tökéletes porcelán fogsora sem változott. Arcára egyetlen
szarkalábat sem rajzolhatott az idő, hiszen ő volt az első,
akit a laboratóriumi baleset után M e t h e u s megoperált.
S h e d a r felsóhajtott, és a zöldarany fényfüggönyön át
kinézett az ápolt, pázsitszőnyeges kertre. Domboldalon
emelkedő, egykor szerény Élettani Intézetük, klinikájuk
h a t a l m a s kórházvárossá burjánzott az e l m ú l t fél évszá­
zad alatt. A H a l h a t a t l a n o k É d e n é n e k mélyebben fekvő,
színes, eleven mozgásoktól lüktető parkja hirtelen sze­
men ütötte. El akart fordulni, de v a l a m i ö n k í n z ó kény­
szer odacövekelte. N é z n i e kellett a virágzó fák között
futkározó, sikongva kiáltozó, gyönyörű gyermekeket, ug­
rándozó kiskutyákat, levegőbe szökkenő cicákat, nyarga­
ló pónilovakat. Cerkófmajom lendült át egyik fa ágáról
a másikra. A széles, fehér utakon m a g á n y o s nők, férfiak
sétáltak. Az egyik virágágy mellett Mylitta S e n s , az éne­
kesnő repdeső, kék selyemköntösben sárga tulipánokat
szedett. Mozdulatai mesterkélten kecsesek voltak, mint­
ha nézőközönség előtt hajlongott volna. Igen. Énekelt
is. Trillázott. Folyékony, forró e z ü s t h ö z hasonló hangjá­
nak foszlányai füléhez értek a fényfüggöny szellőzőnyí­
lásán át. Kezét szeme elé kapta, mert érezte m a g á b a n a
reménytelen sajgás és zavarodottság növekedését, a m e l y
végül annyira elviselhetetlenné vált, hogy alig tudta zo­
kogó görcsrohamát visszagyűrni a torkába. G y o m r á b a ,
szívébe szaggató fájás állt ilyenkor, h a . . . M e l l é n y z s e b é ­
ből pasztillát kotort elő, és lenyelte. A z u t á n tovább néz­
te, de már nem látta az alatta elterülő parkot. F i g y e l m e
befelé zuhant, s a meg nem változtatható múlt kiterjedé­
seibe tántorodott megint.

T a m i a génműtétje előtt csak állatokon próbálták ki

Metheus professzor l e z ó r i u m m a l kombinált, új kromo­
szómaformuláját, a m e l y r e saját bevallása szerint véletle­
nül bukkant rá, egészen m á s irányú kísérletezés közben.
- Valamiféle villám lobbant az a g y a m b a n - mondta She-
d a r n a k az egyik közös, éjszakai virrasztásuk alatt. Ritka
beszédességéhez nyilván hozzájárult a nagyobb a d a g
Phantasol is, amelyet frissítőül be kellett vennie, külön­
ben feje odabukott volna a pipettái fölé. - M i n t h a a ter­
mészet kegyéből vagy tévedéséből hirtelen rápillanthat-

95
t a m volna legnagyobb titkára, a m e l y sötét, mint a halál.
Ez a pillanat elég volt a h h o z , hogy megpróbáljak valami
fantasztikusan egyszerű dolgot. A modern örökléstan,
biofizika, m o l e k u l á r i s biológia, géntechnológia fanati­
kusai közül egyetlen kutató sem gondolt eddig erre a
„perverz" változatra. T ú l képtelen, túl hihetetlen, sőt ne­
vetséges. Én megpróbáltam. Játékból. Teljesen hitetle­
nül. Bizonyos vonatkozásban határozott ellenérzéssel.
Mert N a i a l agyonreklámozott, de m é g távolról sem el­
lenőrzött lezóriumát kellett igénybe v e n n e m hozzá. T u ­
dod, micsoda fajankónak tartottam... attól eltekintve,
a m i érték benne. A lezórium zseniális m ű a n y a g , talán
m e g k o r o n á z z a mindazt, amit ezen a néven valaha is
életre hívtak. S z i n t e ijesztően intelligens, szívós és kép­
lékeny. De ahogy N a i a l viselkedik! M á r egy karácsony­
fára való kitüntetést kapott érte, de s e m m i sem elég neki.
H i ú ökör. S z ó v a l . . . n e k e m sikerült. Eltaláltam a halál
folyamatát megfordító formulát. Amikor talán egy év­
s z á z a d a k i t a l á l t á k a „perverz transzkriptáz", a fordítva
átíró fogalmát, senki se hitte volna, h o g y . . . - Metheus
arcán v a l a m i zavart á m u l a t ömlött el. Kezdetben még
örült a sikernek.

Ha egy k l i n i k a i l a g halott test nem oszlott fel teljesen,

sejtszöveteiből akár mikrorészecskék épen maradtak,
M e t h e u s teremtő formulája arra késztette a szétesőben
lévő sejttermeszbolyt, hogy regenerálja önmagát.
A lezóriumot addig csak szervátültetések kísérleteinél
h a s z n á l t á k fel. A békák, egerek, patkányok, tengeri nyu­
lak o r g a n i z m u s a m i n d e n e l l e n á l l á s nélkül befogadta a
legbonyolultabb lezóriumszerveket is. Akkor úgy gon­
dolták, hogy N a i a l csodálatos l e z ó r i u m a a XXII. század
legnagyobb felfedezése, és válasz a genetikusok, i m m u -

96
nológusok legmerészebb á l m a i r a . Fölöslegessé teszi a
szervbankokat.
M e t h e u s különféle mesterséges tápanyagok, e n z i m e k ,
sugárzások mellett l e z ó r i u m m a l kombinálta „perverz"
biológiai kódját. Mivel egy cerkófmajom éppen k i m ú l t
az intézet kísérleti állatai közül, M e t h e u s először végig­
próbálta rajta a h a g y o m á n y o s életre keltési módszerek
v a l a m e n n y i lehetőségét. C s a k a m i k o r az ellenőrző vizs­
gálatok megállapították a majom klinikai halálát, akkor
hajtotta végre rajta a génoperációt. A majomtetem meg­
felelő s z á m ú sejtmagjába „fordított", tehát regenerációs,
megújító kromoszómamondatokat, testébe lezórium-
szerveket épített be.

A majom szívműködése h u s z o n n é g y órán belül meg­

indult. Egy hét múlva fürgébben ugrált a ketrecében,
mint valaha. A z u t á n következett a többi állat: döglött
halak, elejtett nyulak, elvágott n y a k ú , kifolyatott vérű
csirkék, sőt egy vízbe fúlt tehén hullája is, amelyből a ha­
lak már jócskán l a k m á r o z t a k . E felpüffedt tetemnél egy
teljes hónapba telt, a m í g a sejtmagokba programozott
kromoszómaparancs a félelmetes hatású l e z ó r i u m segít­
ségével újjáépítette, életre keltette a megcsonkított állat­
hullát. Alig másfél hónappal a „feltámadása" után a te­
hénnek megnövekedett a tejhozama.
Moistnak, az intézet i g a z g a t ó j á n a k indiszkréciója kö­
vetkeztében - és persze N a i a l sem tudta tartani a száját
- a titkos kísérletek e r e d m é n y e és jelentősége berobbant
a köztudatba. A sajtó, rádió, polivízió, folyóiratok, köny­
vek más híranyagot háttérbe szorítva, globális szenzá­
cióvá duzzasztották.
A becsvágyó Moist persze n e m csupán a t u d o m á n y o s
felfedezés iránti elvont rajongásból kondította m e g a hír-

97
harangot. A különféle felszerelési korlátok, nehézségek
között e g y e n s ú l y o z ó laboratórium s klinika valóban a
szívügye volt. Rögtön felismerte, micsoda a n y a g i és er­
kölcsi fegyver került a kezébe.
M e t h e u s n e m sokat törődött a z z a l , hogy mi megy vég­
be körülötte. A háborítatlan m u n k a k ö r ü l m é n y e k , a kísér­
leti asztalára kerülő, egyre tökéletesebb eszközök fonto-
sabbak voltak neki a saját életénél is. Moist készségesen
állt Cerberusként l a b o r a t ó r i u m á n a k ajtaja elé. Metheus
utálta a nyilvánosságot. Semmiféle kecsegtető ígérettel
vagy fenyegetéssel nem lehetett újságírók, felvevőgép,
mikrofon elé kényszeríteni. Szokásai egyszerűek, kedé­
lye derűs, szórakozott maradt m i n d a d d i g , a m í g békén
hagyták. A háborgatástól, ünnepléstől megvadult; mo­
gorván harapóssá változott. N e m volt senki, aki szoba­
tisztává fékezhette volna. Hírneve, tekintélye azonban
úgy megnövekedett, hogy elnézték különcködését, ko­
nok ellenszegülését a világérdeklődés őrjöngő agresszió­
jával szemben. A n n á l is inkább, mivel e g y á l t a l á n nem
firtatta, Moist h o n n a n keríti elő kísérleti alanyait. T u ­
dott róla, de n e m érdekelte, hogy az intézetbe özönleni
kezdtek a tekintélyes, befolyásos, hírneves emberek ked­
venc á l l a t a i n a k tetemei, madaraktól, apróbb hüllőktől
kezdve kutyák, macskák, majmok, l o v a k é s egyéb emberi
szeretetkatalizátorok tömegéig. A kis állathullákból M e ­
theus professzor újra eleven, fürge élőlényeket varázsolt.
Sejtjeik citoplazmájába olyan mesterséges represszor-
m o l e k u l á k a t helyezett, a m e l y e k visszájára fordították a
halál szétcsési folyamatait, a z u t á n leblokkolták a külön­
féle kórokat, változásokat hordozó génszeleteket. H i á n y ­
talan erőnlétük fenntartására pedig az élő szöveteknél,
csontoknál, m i r i g y e k n é l , idegrendszernél hasonlíthatat-

98
ianul szívósabb lezóriumot épített a testükbe. Egyelőre
m i n d a n n y i u k előtt rejtély volt, hogy miért éppen ez az
energiából a n y a g g á sűrített és l é z e r s u g a r a k k a l bombá­
zott állag fért össze olyan kitűnően a szerves a n y a g g a l ,
de azért felhasználták. Később - sajnos, túl későn - ki­
derült, hogy a komoly kutatót a l e g h u m á n u s a b b szán­
dék sem mentesítheti az ilyenfajta h a z a r d í r o z á s felelős­
sége alól.
Az „újjáépített" állati szervezetekben M e t h e u s több­
dimenziós formulája irányított m i n d e n bonyolult anyag­
csere-folyamatot. Gén-lezorit manipulációi átprogra­
mozták őket egy másfajta időkiterjedés felmérhetetlenül
hosszú vagy talán végtelen élettartamára. Biológiai per­
p e t u u m mobilét alkotott így; az élő a n y a g lüktető mikro­
kozmoszát, a m e l y n e k változatai korlátozottak, de vége
beláthatatlan volt.
Az intézet körül egyre újabb épülettömbök nőttek.
A molekuláris biológia, i m m u n o l ó g i a , génsebészet osz­
tályai a genetikai tudásrobbanás kacsalábon forgó felleg­
váraivá, külön erődvárossá burjánzottak. A világ legtöké­
letesebb komputerei, a u t o m a t i k u s kísérleti berendezései
mellett laboratóriumaiban nyüzsögtek a „halhatatlan tu­
d o m á n y " neofitái, M e t h e u s g é n i u s z á t ó l megszállott fia­
tal kutatók, a k i k úgy z a r á n d o k o l t a k oda, ahogy a fanati­
kus m u z u l m á n o k özönlöttek egykor M e k k a szent Kába
kövéhez. E piramis tetején pedig ott trónolt m a g a a pro­
fesszor, szórakozott, e n y h é n csodálkozó mosolyával, s
egyáltalán nem vett tudomást a körülötte kitört hiszté­
riáról. Ráncba torlódó homlokára tolt két szemüveggel,
görbe hátával alvajáróként ődöngött az egyre tágasabb,
fényesebb laboratóriumi termekben. Ha szóltak hozzá,
összerezzent. Saját területén kívül valójában g y e r m e k i e n

99
t a p a s z t a l a t l a n és g y á m o l t a l a n volt. Olyasvalaki, akit az
e l m ú l t századokban talán szakbarbárnak neveztek vol­
na. S o k á i g n e m tudta és nem is akarta felmérni saját
„ D N S - R N S lánc, lánc, eszterlánc" j á t é k á n a k következ­
m é n y e i t . De még, ha idejében ráébred is, hogy mi törté­
nik, n e m valószínű, hogy képes lett volna feltartóztatni
a z e s e m é n y e k szökőárját.
Kétségtelen, hogy rajta, Shedaron kívül Moist, az igaz­
gató volt csak tisztában Metheus zsenialitásával, de gyön-
geségeivel is. Célja érdekében alaposan felhasználta
mindkettőt. Moist imádta a hatalmat, és kitűnően tudott
szervezni.
S h e d a r Metheusszal együtt végezte az egyetemet, s a
k o l l é g i u m b a n is lakótársa volt. R e m e k ü l kiegészítették
e g y m á s t . S h e d a r rögtön felismerte saját alárendelt szere­
pét m i n d e n szellemi k e z d e m é n y e z é s b e n , de gyakorlati
dolgokban ő gyámolította barátját, aki g y a k r a n az evésről
is megfeledkezett. Első asszisztense volt kezdettől fogva.
És éppen M e t h e u s ideges sebezhetősége, iránta érzett ta­
n á c s t a l a n részvéte vezetett T a m i a génoperációjához.
M e t h e u s m é g akkor sem gyanította, hogy Shedar tel­
jesen beleőrült T a m i á b a , a m i k o r m á r az egész intézet az
első asszisztens holdugató, atavisztikus mirigymérgezé­
sén röhögött. N e m vette észre közös étkezésük alatt az
otromba tréfákat, s a laboratóriumba is S h e d a r után kül­
dözgetett névsort sem, a m e l y T a m i a szeretőit sorolta fel
alfabetikus sorrendben. Az intézet v a l a m e n n y i m u n k a ­
t á r s á n a k és mozgásképes betegének neve mellett csilla­
g o k jelezték, ki hányszor volt együtt a nővel. Észre sem
vette S h e d a r bárgyú pirulását, remegő kezét a nő jelenlé­
tében, legfeljebb bosszúsan rászólt, ha elejtett, összeke­
vert v a l a m i t , késve érkezett, vagy n e m felelt türelmetlen

100
kérdéseire. - Mi van veled?! - de szokása szerint már nem
is várt választ, visszazuhant saját gondolatmenetébe.
T a m i a valóban elbűvölő, gyöngéd és a m a g a módján
ragaszkodó volt, a n n a k ellenére, hogy az intézet legna­
gyobb lotyójaként ismerték. Á l l a n d ó a n nemi a l k a l m a k a t
teremtett a k á r m i l y e n fiatal, öreg, csúf, beteg vagy éretlen
h í m m e l , nősténnyel, de élő és élettelen tárgyakkal is,
mert sosem tudott betelni az öncélú, erotikus játékkal.
Szüntelenül nimfomániás, felajzott készenlétben élt.
Forrón tapadó simulással, kecses, vidám kínálkozással
törleszkedett, miközben kitűnően végezte a m u n k á j á t ,
fáradhatatlan és nélkülözhetetlen volt. Éppúgy, m i n t
most, csak h á t . . .

Elég hosszú ideig tartott, a m í g a fiatal S h e d a r zárkó­

zott, félszeg éhségét T a m i a megérezte, s kifejtette őt kül­
ső jelentéktelensége ködéből. V a l ó s z í n ű , hogy egy n e m i
jelkép formájú vízcsapot h a m a r a b b észrevett volna. Az­
után persze alaposan lehántotta róla ellenállása páncélza­
tát. Valósággal rárontott az öltözőszoba ionizáló fürdő­
jében, és hirtelen a kéj tüzes tégelyébe rántotta, a m e l y ­
ben megolvadt a férfi v a l a m e n n y i feltétele és gátlása.
T a m i a talán tartósabban kötődött hozzá, mint leg­
több kéjtárgyához. Sok gátlástalan szajhához hasonlóan
könnyelmű jóság és túláradó, a n y á s nagylelkűség élt ben­
ne. Akit megsajnált, a n n a k m i n d e n é t odaadta. De soha­
sem értette például, hogy S h e d a r n á l miért okoz őrjöngő
féltékenységi rohamokat, miért fenyegeti öngyilkosság­
gal azért, hogy mással is megteszi azt, amit vele. Miért
nem tartja élete éppoly súlytalan, mégis szükséges tarto­
zékának, mint azt, hogy anyagcseréje van, tisztálkodik és
szórakozik? Shedar akkor mit jelent neki? Sokat. Szereti.
Persze. Ki a fene tudja pontosan megindokolni, miért?

101
Mert ostoba, nagy k a m a s z , akire jobban kell vigyázni,
mint a többi férfira, a k i k k e l . . . jó-jó! Azok nem számíta­
nak. Az is érdekes benne, hogy annyira mellre szívja őt.
N é h a félni kell tőle, mert sír, fenyegetőzik, káromkodik,
és m e g is veri. Igen. Az ilyen verekedés után a szeretke­
zés furcsa szenzációt jelent, senki másnál nem tapasztal­
ta eddig.
Egy idő m ú l v a S h e d a r kénytelen volt belátni, hogy
T a m i a az igazat, a tiszta igazat mondja, de ez nem tette
kevésbé szerencsétlenné. Szeretője a nemiség szerelem
nélküli pornográfiáját, kisebb-nagyobb disznólkodásait
ismeri, azonkívül s e m m i mást. Érzései olyan sekélyek,
mint a pocsolya az utcán. O pedig kétségbeesetten sze­
relmes. De mélységes, egyoldalú monodrámája elvont
o n á n i a , valójában nevetséges m a g á n ü g y .
A balesetet is az ő külön érzéki veszettsége okozta.
V á r a t l a n u l lépett be a laboratóriumba. T u d a t á b a n volt,
hogy T a m i a a háta mögött m i n d e n lehetséges módon
megcsalja. Képzelete szünet nélkül kínozta, mint egy kö­
zépkori hóhér. E n n e k ellenére, amikor a nyitott lezorit-
trezor előtt rajtakapta M e t h e u s tehetséges másodasszisz­
tensével, D u s o n n a l , a g y á t elöntötte a vér. T a m i a még
a lezorittégelyt sem tette le az egyik kezéből, s ez volt
a veszte. A leány rémült, könyörgő sikolyával, a nagy ug­
rásokkal m e n e k ü l ő Dúson figyelmeztető ordításával nem
törődve, teljes erejéből szeretője arcába sújtott. Az a té­
gellyel együtt átesett a kísérleti asztalon, és a földre zu­
hant. A vastag lezorittégely szétrobbant mellette. Szi­
lánkjai úgy átütötték a szerencsétlen teremtés homlokát,
mellét, hasüregét, m i n t a tojáshéjat. Egy másodperc tö­
redékével később m á r tudta, mit tett. A tömény állapot­
ban lévő, m é g n e m oldott és preparált lezorit félelmetes

102
robbanótöltet volt, s az általa okozott vérzést n e m lehe­
tett elállítani.
T a m i a teljesen kivérzett, szép viaszbabaként került a
műtőasztalra. Hatvanbillió sejtjéből elillant az élet. In­
fúziók, új agy, szív, vese, erek, tüdő beültetése - m i n d e n
hiábavalónak bizonyult.
Az intézet orvoskara tehetetlen elszörnyedéssel állapí­
totta meg a klinikai halált.
S h e d a r a d d i g tartotta magát, a m í g remélt. A m i k o r
m i n d e n n e k vége volt, bement a szobájába, m a g á r a zárta
az ajtót, a z u t á n megtorpant. Átkozta a fémasztal védőbo­
rítását, a m e l y őt megkímélte a l e z ó r i u m b o m b a szilánk­
jaitól. Fegyvere nem volt. Altatók, csillapítók m á r fél év­
százada nem tartalmaztak mérgező anyagot. Ha fürdő­
kádjában felvágja az ereit, vagy felakasztja magát, a szoba
riasztóberendezése működésbe lép, gyanakvó, nyomában
lopakodó kollégái rátörik az ajtót, és toporzékoló tiltako­
zása ellenére visszarángatják az életbe; altatják, kondicio­
nálják, majd teljesen átprogramozzák, öngyűlölő bosz-
szújának még az emlékét is k i l ú g o z z á k belőle.

Lezóriumot kell szereznie! U g y a n o l y a n módon végzi

ki magát, ahogy T a m i á t megölte!
Mire besietett a laboratóriumba, az intézet hírfutótü­
ze már elérte Metheust, aki a lezóriumtégelyeket rögtön
a trezorba zárta, a szilánkokat és a szétömlött lezóriu­
mot á r t a l m a t l a n n á tette, és eltakaríttatta.
A professzor hosszú idő után nézett S h e d a r r a úgy,
hogy látta is. Szavai azonban h i á n y o z t a k a h h o z , hogy
kifejezze rémült s z á n a l m á t , igyekezetét és tehetetlensé­
gét a rászakadt bonyodalommal szemben.
- Kérlek, S h e d a r . . . kérlek... - ismételgette kapkodva,
s rövidlátó, kék szeme akkorára tágult a s z e m ü v e g alatt,

103
mint egy ijedt g y e r m e k é . - C s a k nem a k a r o d . . . csak
n e m fogod elkövetni azt az ostobaságot, hogy... Vélet­
len volt! Szerencsétlen baleset! Senki sem hibáztat érte!
- El fogom követni azt az ostobaságot, amire mind­
ketten g o n d o l u n k ! - felelte maró önutálattal, amely még
fájdalmánál is nagyobb volt. Ez a kín most cudar elégté­
telt jelentett neki. I látat fordítod .1 körülötte topogó M i -
theusnak.
- N é l k ü l ö z h e t e t l e n vagy, nem érted? Szükség esetén
e g y e d ü l te helyettesíthetsz e n g e m teljes értékű m u n k á ­
val! N e m e n g e d h e t e m , h o g y . . .
Vaskos disznóságot kiáltott M e t h e u s arcába. Az hát­
rahőkölt, m i n t h a megütötte volna.
- Ha T a m i á t állati i n d u l a t o m b a n egyszerűen csak ki­
végeztem volna, talán át t u d n á m vészelni, amit elkövet­
tem. — Összeszorult, s z á r a z torkát kaparták a szavak. -
T ű r n é m , hogy vigasztaljatok. Hogy meggyőzzetek fele­
lőtlen aljasságom ellenkezőjéről. A végén m é g hálás is
lennék érte. De én n e m tudok T a m i a nélkül élni! Nem
tudok! Erted?! H o g y a n é r t e n é d ? ! H o n n a n tudhat embe­
ri érzésekről egy magadfajta célrobot?! - Anélkül, hogy
észrevette volna, M e t h e u s köpenyét megmarkolva, vadul
rázta a szegény, riadt kis embert, akinek egész dúlt ma­
gatartása az ő képtelen vádjának ellenkezőjét bizonyítot­
ta. — E l p u s z t u l o k T a m i a n é l k ü l ! A teste, öle, szája, illata,
nevetése levegő, étel-ital nekem. Fuldoklóm. Ehen-szom-
jan halok, ha n e m ölelhetem, nem hallom a hangját! Lá­
tod, őrült vagyok. Szikrányi emberség sincs bennem többé!
S e m m i sem érdekel, s e m m i r e sem használhattok, bevé­
g e z t e m ! Egy hullát akarsz életre kényszeríteni? Lezóriu-
mot kell adnod. Nyers lezóriumot. Ez az utolsó szíves­
ség, a m i r e kérlek. Az utolsó!

104
 - N e m adok - mondta M e t h e u s fulladtan - , engedd
el a köpenyem! - S z e m e k i d u z z a d t S h e d a r szorításától.
- T é g e d is megöllek! - Arcuk c s a k n e m összeért.
- Lezóriumot nem kapsz. D e . . .
-De...?!
M e t h e u s megtorpanása olyan volt, m i n t h a s z a k a d é k
szélén tétovázott volna. A mondatot n e m merte befejez­
ni, de gondolatának lézersugara a k a d á l y t a l a n u l behatolt
Shedar fejébe. Óriási, visszhangos erővel zengett, mint­
ha dóm nagyságú teremben hangszórók üvöltöttek volna.
Igen! M e g kell menteni T a m i á t , ahogy M e t h e u s a feje­
sek ölebeit, majmait, kutyáit és papagájait feltámasztotta
a halálból! Miért ne? A visszaajándékozott élet csak ok­
talan állatok kiváltsága legyen?
S h e d a r nem tudta, csak gondolja vagy kiáltja-e köve­
telő szavait, de nem is érezte fontosnak. Értették egymást.
Az ő veszett sóvárgása és M e t h e u s védekező lelkiismerete
meztelen, tüzes pengeként csapott össze. A z u t á n - saj­
nos - S h e d a r győzött.
M e t h e u s végrehajtotta T a m i á n - az első emberen — a
bonyolult génműtétet. S ezt az operációt rengeteg, ha­
sonló műtét követte, még mielőtt kiderült v o l n a . . .
S amikor kiderült, már késő volt.
Persze M e t h e u s n a k igaza volt. S h e d a r pirruszi győ­
zelmet aratott.
Shedar tudatában újra felerősödött a külső látvány, a
kőcsipkés fallal körülvett park, M e t h e u s halhatatlanjai­
nak édene. Tétován elfordult az ablaktól, és csendesen
figyelte T a m i a kecses, ügyes mozgását, ahogy a permet­
infúziót előkészítette, mert M e t h e u s hetek óta n e m vett
m a g á h o z semmi táplálékot. A pórusain át, észrevétlenül
lehetett csak életben tartani.

105
 T a m i á t és jó n é h á n y s z a k m u n k á s t fel tudtak használ­
ni továbbra is, ha u g y a n . . .
- Keverjek neked egy p l u s z - m í n u s z frissítőt? - ragyo­
gott rá T a m i a mosolya.
- N e m , köszönöm.
M i l y e n h a m a r megfakult az ínyén e viharos szerelem
m i n d e n keserű-édes jó íze! Élvezhetetlen bizmutkásává
a l a k u l t át. Persze évekig kísérletezett vele. Megpróbálta
elhitetni m a g á v a l , hogy T a m i a szépsége, nemi találé­
konysága kimeríthetetlen. S z ü n t e l e n ü l váratlan változa­
tok tűzijátékát ontja magából. Meglepi, elbűvöli, éppúgy,
mint akkor, a m i k o r . . . élt, s léte valódi volt, nem pedig
emberi sejteket rohamosan felfaló, szerves anyagot leigá­
zó l e z ó r i u m h a l h a t a t l a n s á g .

Mert az élő o r g a n i z m u s b a beépített, fantasztikusan

a l k a l m a z k o d ó lezórium, amelyért N a i a l a Világtanács
l e g m a g a s a b b kitüntetéseit zsebelte be, egyre ijesztőbb
tulajdonságokat mutatott a kelepcéjébe sétált g y a n ú t l a n
kutatóknak. Kétségtelenül szívósabb, képlékenyebb volt
az élő sejteknél, m é g i s nyomorúságosan kevesebb náluk.
Mert a m á r meglevő ismeret- és e m l é k e z e t a n y a g o n kívül
nem vett fel új benyomásokat, n e m kombinált, nem szőtt
eredeti gondolat- és érzésváltozatokat. S z ü n t e l e n ü l is­
mételt. A képességeket nem fejlesztette tovább, a tehet­
séget nem bontakoztatta ki. S az intelligens, természetes
agyban elindult gondolatfolyamatokat nem tudta befejezni.
Ettől tartott M e t h e u s is. Ezért n e m akart először hoz­
z á n y ú l n i a síppal-dobbal világgá kürtölt lezóriumcsodá-
hoz, a m í g különféle provokációk, ellenőrző kísérletek
hosszas megfigyelései után e r e d m é n y e i m i n d e n veszélyt
kizáró statisztikává n e m érnek. A tengeri nyulak, egerek,
k i s m a c s k á k és k a n á r i m a d a r a k esetében azonban alig de-

106
rült ki valami a Iczórium-láncreakcióról, mert s e n k i n e k
sem tűnt fel, hogy l é n y ü k ösztönskáláján m i n d i g u g y a n ­
azt a primitív melódiát ismétlik. T ő l ü k nem vártak egye­
bet. A lezóriumburjánzást k i m u t a t ó vizsgálatok vészje­
leit pedig lélektani k ö r ü l m é n y e k n y o m á s a e l l e n s ú l y o z t a ,
amely teljesen elsöpörte a józan mérlegelés érveit. Ez az
irtózatos tömeghatás persze nem volt mentség s e m m i r e ,
de n é m i k é p p motiválta az e s e m é n y e k elképesztő a l a k u ­
lását.
Igen, M e t h e u s kezdettől fogva félt a lezóriumtól. - T ú l
szép a l e á n y z ó fekvése - mondta S h e d a r n a k töprengve.
Naial persze széltében-hosszában terjesztette, hogy M e ­
theus belerokkant az irigységbe. S z e m é l y e s s é r e l e m n e k
érzi, hogy ezt a tökéletes h i p e r m ű a n y a g o t n e m ő hozta
létre, h a n e m fiatalabb kollégája, akivel szemben külön­
ben is ellenszenvet érez. M e t h e u s valóban utálta N a i a l t ,
de S h e d a r tudta, hogy „ N a i a l - a l l e r g i á j a " ellenére a lezó-
riumot jelentős felfedezésnek, de még ismeretlen t u l a j ­
donságokat rejtő a n y a g n a k tartja. Olyan vak titánt sejtett
benne, a m e l y n e k teljes irányítóformulája m é g távolról
sem került az ember kezébe. Imponáló m e g n y i l v á n u l á ­
sai voltak. Készségesen a k e z ü k alá dolgozott; szépen el­
ringatta őket. Azt kellett h i n n i ü k - mert elhitette —, hogy
a l k a l m a z k o d i k az élő szervezethez, belcszövődve a n n a k
bonyolult működésébe. Aláveti m a g á t neki.

Később, számtalan operációval később kiderült, hogy a

lezórium bekebelezte az élő szöveteket. Az eleven test válto­
zott át halhatatlan lezóriumautomatává.
A lezórium mikroelasztikus tökéllyel vette fel a szerves
anyag m i n d e n tulajdonságát, a sejtmagban rejlő kód­
rendszer valamennyi információját, kromoszómamonda­
tait, a többdimenziós proteinnyelv irányító folyamatait;

107
tehát a sok s z á z e z e r kötetes sejtencikJopédiát, a m e l y az
embert vagy állatot jelenti.
M i n d e n t , amit az élő test tudott, a lezórium sokkal
pontosabban és csaknem sebezhetetlen módon valósítot­
ta meg. Jobban működött. A használatban nem kopott
el. N e m degenerálódott. N e m ismert betegséget, fáradt­
ságot, öregedést és változást.
A lezóriumsejtek, ha a g e n e t i k a i információ alapján
egyszer m á r befejezték egy o r g a n i z m u s újjáépítését, nem
cserélődtek^ többé. M ű k ö d é s ü k egészen más időtörvények
közé terjedt ki, illetve valamiféle változatlanság egészen rö­
vid hullámhosszába zárult, szinte mozdulatlan egyenletesség­
gel megmaradt mozgásba lendülésüf( szintjén. A lezórium-
lények ezért képtelenek voltak képességeik alá z u h a n n i ,
vagy ö n m a g u k fölé e m e l k e d n i , mint az ember. N e m tud­
tak megoldani vagy befejezni bármilyen problémát, amely
szerves életük megszűnésével félbemaradt bennük.

Ez a z o n b a n m á r csak sok emberi tragédia után lett

teljesen nyilvánvaló. A k l i n i k a i halálból tündöklő ifjú­
sággal új életre ébredő T a m i a m é g az egyetemes m á m o r
lángját lobbantotta fel. „A biológia legyőzte a halált!",
„Az ember h a l h a t a t l a n istenné lett!" - hirdette a sajtó, és
a többi k o m m u n i k á c i ó s forrás is csaknem egy időben re­
pítette széjjel a szenzációt az egész világon. A földgolyó­
n a k negyvenkét fokos l á z a lett. A részegükén ünneplő
tömeg elevenen széttépett volna mindenkit, aki kétel­
kedni m e r a M e t h e u s - N a i a l - f o r m u l á b a n . S azokban a
baljósan magasztos p i l l a n a t o k b a n talán M e t h e u s is meg­
szédült egy rövid időre. M é g a nyakába boruló, öröm­
könnyeket zokogó N a i a l t se rázta le magáról.

A z u t á n pedig m á r n e m sok választása maradt a rázú­

d u l ó érzelmi zárótűzben, az elemi erővel támadó, rimán-

108
kodó és fenyegető követelésekkel szemben. Ellenállását,
tiltakozását szétzúzták az ember halálfélelmének, szenve­
délyes életszomjának, szeretteihez való görcsös ragaszko­
dásának ráhajított bombái. Éjjel-nappal operálnia kellett.
Ebben az első rohamperiódusban életre keltett s z á m ­
talan agyonsiratott csecsemőt, apró és serdülő g y e r m e k e t
is. Friss halottak ezreit szállították a csodatévő intézet
mágneses pólusa felé. A kétségbeesés és őrjöngő r e m é n y
h u l l á m á t semmiféle intézkedéssel nem lehetett m e g á l l í ­
tani. A világ m i n d e n lakott területe mozgásba lendült,
hangyabolyként nyüzsgött. A hivatalos hatóságok tehe­
tetlenné váltak a megrendítően h a t a l m a s zendüléssel
szemben.

A gyászolók egyre támadóbb, féktelenebb ostroma

elől Metheust végül el kellett rejteni. Az intézet föld alat­
ti k a z a m a t á i b a n , elektronikus zárrendszer mögött ren­
dezték be a laboratóriumát, klinikai termeit, az ő s asz-
szisztensei lakosztályait. S a m í g a föld felszínén zokogva
átkozódó tömeg halálra kereste a professzort, b e n y o m u l t
a termekbe, irodákba, tört, zúzott, M e t h e u s az „alvilág­
ban" tovább operált.
A Világtanács titkos döntése alapján akkor m á r csak
azokat a kiválasztottakat keltette új életre, a k i k a közös­
ség szempontjából nélkülözhetetlenek s é r d e m ü k sze­
rint valóban h a l h a t a t l a n o k voltak. Ezeket a tudósokat,
művészeket, pótolhatatlan vezetőket befejezetlen m u n ­
kájuk közben érte utol az elháríthatatlan tragédia. A tit­
kos döntés persze csak az elsődleges sorrendet jelentette,
számba véve M e t h e u s és m u n k a t á r s a i teljesítőképessé­
gének határait.
A megsiratott, nyilvánosság előtt eltemetett n a g y o k
egészségben való visszatérése a világszínpadra egyre ijesz-

109
több mértékben fokozta az emberiség énhasadásos őr-
jöngését. Mert a tömeg ünnepelte, bálványozta Metheus
professzort, a H a l h a t a t l a n s á g Atyját, de gyűlölte is, for­
rongott, vádaskodott ellene, hogy a V i l á g t a n á c s irányítá­
sa alatt veszni hagyta az egyszerű embert, s csak a fejesek
j u t h a t t a k új élethez általa.
M e t h e u s egészsége komoly veszélybe került, de Shedar
és az asszisztensek is ideg-összeroppanással küszködtek
az embertelen m u n k a t e m p ó t ó l . Se enni, se aludni nem
tudtak a rengeteg idegerősítő, frissítő gyógyszertől. Inge­
rültek, túlfokozottak vagy a l u s z é k o n y a k lettek. Volt kö­
zöttük, akin szorongásos e l m e z a v a r tünetei mutatkoz­
tak. Az egyik fiatal génsebészen üldözési m á n i a vett erőt
a föld alatti csatornalét következtében, ahol mesterséges
k ö r ü l m é n y e k között éltek hónapokon át. Veszekedések,
véres verekedések robbantak ki közöttük. M u n k á j u k b a n
végzetes tévedéseket követtek el. A föld felszínére nem
szökhettek ki. N e m m e n e k ü l h e t t e k volna el az intézet
körül táborozó tömeg, a „koporsóhadsereg" fanatikus
gyűrűjéből. Aki öngyilkosságot követett el a lezórium
H a d é s z b e n , azt feltámasztották. És ezekkel a visszaté­
rőkkel m á r n e m is volt baj többé, ők lettek M e t h e u s leg-
fáradhatatlanabb m u n k a t á r s a i .

N e m egészen egy esztendő alatt sikerült a „feltáma­

dottak" s z á m á t c s a k n e m kétezerre e m e l n i . S körülbelül
ekkor kezdtek m u t a t k o z n i az első riasztó lezóriumtüne-
tek is.
T a l á n S h e d a r vette észre először, bár ez nem egé­
szen bizonyos. Fokozódó nyugtalanságát, rosszullétsze­
rű i s z o n y r o h a m a i t megpróbálta eltitkolni M e t h e u s és a
többiek elől. Később kiderült, hogy v a l a m e n n y i e n így ala-

110
koskodtak, hallgattak, élesen figyelve egymást, bizonyos­
ság és zaklatott remény között hányódva: hátha tévednek!
Akkoriban S h e d a r már m e n e k ü l t , rejtőzködött a föld
alatti stábhoz tartozó T a m i a elől. A lány azonban sem­
mit sem vett észre egyre brutálisabb elutasításaiból. Za­
vartalan, érzéketlen erővel á l l a n d ó a n feléje nyomult, rá­
tapadt, mindenütt kereste, rátört, beszivárgott hozzá.
Búgó, üres gerlekacagása, gyakorlott kitárulkozása, met­
ronómszerű kéjlihegése, ölelésének a u t o m a t i k u s a n lük­
tető fáradhatatlansága fokozódó undorral és félelemmel
töltötte el Shedart. De n e m tudott szabadulni tőle. Éj­
szaka, csillapítószerektől mély, kábult álmából felrezzen­
ve, hirtelen ott érezte m a g a mellett, és hiába birkózott
vele lidércnyomásos féleszmélettcl: T a m i a ijesztő szí-
vósságú folyondárként befonta, körülkötözte langyos, sí­
kos lezóriumtestével, s a beleprogramozott, szörnyű ru­
tinnal erőszakot vett rajta. Felkorbácsolta, crogén zónái
billentyűsorán démoni idéződallamot zengetett meg,
kiszívta m i n d e n erejét. Ha sikerült ellöknie, gügyögve,
követelőzve visszakúszott h o z z á , erőszakos vámpírajka,
vámpíröle úgy zárult rá, mint a bilincs. H i á b a verte, rúg­
ta, gyalázta, hiába torlaszolta el magát, m i n d e n zárlaton
áthatolt. P u h á n , ingoványszerűen körülkerítette. M á r
fojtogatta is, de nem lehetett megsebezni, nem lehetett
egyetlen emberi jajszót, védekező reflexet kiváltani belő­
le. Amikor egy-egy „ o n á n i a " u t á n ráriadt, hogy lezóri-
umpiócája megint lecsapolta életerejét, kirohant a für­
dőszobába hányni.

Azután u g y a n e z t az üldözöttséget, beesett s z e m ű ,

reszkető ujjú idcgválságot felfedezte kollégáin is. Végül
kipattant a tovább nem titkolható valóság.

111
 - Csődbe kerültünk, b a r á t a i m ! - mondta Metheus
szürke arccal a sebtiben összehívott T u d o m á n y o s T a n á c s
föld alatti ülésén. Szája süppedt, k é k v o n a l l á vékonyodott
borostás arcában. - L e l k i i s m e r e t l e n ü l , bűnös, ostoba tu­
d a t l a n s á g g a l fejest ugrottunk egy kísérletbe, amely a kor­
szak legkegyetlenebb szemfényvesztésének bizonyult.
S a r l a t á n o k v a g y u n k ! Én éppúgy, mint Naial, aki elmu­
lasztotta a lezórium v a l a m e n n y i tulajdonságát ellenőriz­
ni, mielőtt felfedezését elvakult h i ú s á g g a l közprédának
vetette volna! U g y a n e z t a bűnt én is elkövettem. N e m
m e n t s é g rá, miféle lélektani fegyverek zsarolása követ­
keztében. A helyzet ma a z , hogy körülbelül kétezer ha­
lottat feltámasztottunk, s micsoda gyilkos g ú n n y a l va­
g y o k kénytelen h o z z á t e n n i : t a l á n h a l h a t a t l a n n á tettünk
a v i l á g s z í n p a d o n , a n n a k reflektorfényében. Köztük az
emberiség fontos, értékes alkotóegyéniségeit, akik a leg­
többet tették az emberi fejlődésért, de nagyszerű m u n k á ­
j u k a t félbeszakította a halál. Életre keltettünk gyámolta­
lan kisdedeket is, akik sohasem lesznek^ felnőttekké! De
n a g y m ű v é s z e i n k , tudósaink, „újjászületett" vezéralak­
j a i n k sem fogják befejezni a műveiket. Mert bár egyé­
n i s é g ü k v a l a m e n n y i lenyomatát, emlékképét, reflexét
sikerült látszólag élettől lüktető testükben rögzíteni, és
akárhányszor visszajátszani, valójában halott automaták]
N e m alkotóképesek, nincs saját k e z d e m é n y e z é s i készsé­
g ü k . T ö k é l e t e s komputerek, de az új változatokat prog­
r a m o z ó m é r n ö k értelme és képzelete eltűnt belőlük.
H i á b a próbáljuk visszaidézni ezeket a váratlan ötleteket,
eredeti megoldásokat teremtő alkotóképességet, a lezó­
r i u m felfalja, megöli kísérleteink m i n d e n eredményét.
Örömök, fájdalmak között új világot építő, szüntelenül
változó létformánkba beilleszkedő, hasznos élőlények he-

112
lyett célrobotokkal csaljuk a közösséget. És szemfény­
vesztésünk következtében az embereken ijesztő tömeg­
pszichózis lett úrrá. Görcsösen k a p a s z k o d n a k a h a l h a ­
tatlanság káprázatába, mert nem a k a r n a k m e g h a l n i , s
azokat, akiket szeretnek, nem e n g e d i k át a m u l a n d ó s á g ­
nak. Ha nyíltan m e g m o n d a n á n k nekik, mi történik va­
lójában...
- Egy szavunkat se h i n n é k el! - vágott közbe Moist
halálsápadtan. - A rend m á r így is felborult. C s a k ez a
szikra hiányzik, és olyan forrongás tör ki világszerte,
hogy nincs emberi erő, a m e l y m e g á l l í t h a t n á !
H y l a s , a Világtanács elnöke percek óta ott állt Moist
mellett, karját lengette, szája mozgott, de hangja n e m
tudta áttörni a lármát. M e t h e u s is állt. N é m á n várako­
zott. Shedar ismerte ezt a csökönyös, m i n d e n r e elszánt
testtartást. Az asztalt markolva, fejét leszegte, két válla
előreesett. Amikor beszélni kezdett, kiáltása olyan erővel
emelkedett a többi zaj fölé, hogy m i n d e n k i elhallgatott,
és döbbenten rámeredt.
- N e m operálok többé! - Egy bomba n e m robbanha­
tott volna nagyobb hatással, mint M e t h e u s k ö z é j ü k ve­
tett szavai. - Öljenek meg. T é p j e n e k darabokra. M e g é r ­
d e m l e m . Sőt. A m a g a m és N a i a l életét kevésnek t a l á l o m
a sok bűntényért cserébe, amelyet a l e z ó r i u m m a l elkövet­
tünk. Mert nemcsak a „feltámasztott" halottak v a n n a k
a rovásunkon. N a i a l beültetett lezóriumszervei felfalják
az élő szöveteket, elpusztítják az egész szervezetet. T ö ­
kéletes gyilkosságok ezreit követtük el ezzel az átkozott,
rákburjánzáshoz hasonló tüneteket mutató m ű a n y a g g a l .
Holttest nincs, de az élőhalottak száma egyre szaporodik!
- Hohó! Kinek a nevében nyilatkozol itt, m i n t egy
pártütő isten?! - taszította hátra a székét N a i a l . - Beszélj

113
csak a m a g a d és a bűntársaid nevében, Shedar számlájá­
ra! Az ő szeretőjét támasztottad fel először, ő könyörögte
ki a hozzájárulásomat, a m i k o r . . .
- A n y a k u n k b a borultál érte, és úgy csavartuk ki a ke­
zedből a megafont, nehogy a háztetőkről hirdesd a di­
csőségedet!
A M e t h e u s szavait követő vita véres verekedéssé fajult
a professzor és N a i a l hívei, tanítványai között. Végül is
hivatalos segédlettel szétválasztották a düh önmagát mar­
cangoló, s z á z k a r ú polipját, s Moist valamiféle kompro­
m i s s z u m o s megoldást talált. M e t h e u s egyelőre beteget
jelent. Az operációkat felfüggesztik, N a i a l kísérleteinek
tempóját viszont meggyorsítják. M i n d e n segítséget meg­
kap a h h o z , hogy rátaláljon a l e z ó r i u m fékező formulájá­
ra, úrrá legyen életellenes burjánzása fölött.
S h e d a r azonban a tűzvonalban maradt. Metheust va­
lóban egyedül ő helyettesíthette. És helyettesítette is. H a ­
marosan kiderült u g y a n i s , hogy az operációk felfüggesz­
téséről szó sem lehet. Moist, H y l a s , az egész szorongatott
helyzetben lévő V i l á g t a n á c s olyan nyomást gyakorolt rá,
hogy kénytelen volt folytatni M e t h e u s munkáját. Vala­
m e n n y i ü k előtt világossá vált, hogy két végzetesen rossz
megoldás közül átmenetileg ez tűnik a kevésbé rossznak.
N a i a l tehát kísérletezett, S h e d a r operált, M e t h e u s „is­
meretlen h e l y e n " lábadozott ismeretlen betegségéből.
Ahogy m ú l t a k a hónapok, Shedart a kéjrobotjával való
reménytelen k ü z d e l e m és a meggyőződés nélkül végzett,
kimerítő m u n k a c s a k n e m megőrjítette. Növekvő bűntu­
data mellett azonban önáltató remény élt benne: hátha
N a i a l kísérletei e r e d m é n y r e vezetnek, s a szerencsétle­
nek, a k i k n e k dermedt hulláit megelevenítette, vagy a ha­
lálra ítélt betegek, testükben a lezóriumszervek gyilkos

114
állagával, visszanyerhetik valódi életüket. Sejtjeiket sike­
rül megvédeni e g á t t a l a n u l burjánzó m ű a n y a g terjeszke­
désétől.
Naial nem találta m e g a fékező formulát, de elvesztet­
te idegegyensúlyát, és öngyilkos lett. L e z ó r i u m m a l . N e m
tudott szembenézni a rá n e h e z e d ő felelősséggel és M e -
theusszal. Megfutamodott, ami jellemző volt rá. Metheus-
nak megint igaza lett, de mit értek vele? M i n d e n e s e t r e
Naial ilyen olcsón n e m szabadulhatott. B e n n e - vagy
rajta keresztül — született meg a l e z ó r i u m eszméje. Az ő
agyában öltött gondolatformát az a n t i m ű a n y a g formulá­
j á n a k romboló tétele. Befejezetlen m o n d a t á n a k kiegé­
szítő része is az ő fejében lappangott, villámszerű kirob­
banásra készen. Ha több bátorság és türelem él benne,
előbb-utóbb talán eljutott volna a megoldásig. Ki tudja?

A hírre M e t h e u s előbújt a barlangjából. O operálta

meg Naialt. Lehet, hogy volt némi elégtétel is ebben a
műveletben. S h e d a r azonban jól ismerte barátja termé­
szetét. N a i a l halála valóban megrendítette, és a szemé­
lyes szempontok fölé emelte. Most m á r e g y e d ü l ő viselte
a felelősséget. Rá származott át N a i a l szörnyű öröksége:
folytatnia kellett a m u n k á t az e r e d m é n y i g !
M e t h e u s lelkiismeretes ember és fanatikusan becsüle­
tes kutató volt. Sosem adta fel a harcot. T u d t a , N a i a l t
nem engedheti átszökni a halál békességébe. Életben
kell tartania személyisége, képességei pontos l e z ó r i u m -
matricáját.
Bizonyos, hogy N a i a l eleven e m b e r n e k is kellemetlen
fajankó volt, de m ű a n y a g h a l h a t a t l a n s á g a egyenesen el­
viselhetetlenné tette. Hangját zengető, bőbeszédű öntelt­
ségét az a u t o m a t i k u s ismétlés gyilkos szatírává torzítot­
ta. Üdvözült mosollyal újra és újra felfedezte élete nagy

115
felfedezését. Leírta. Körülményesen e l m a g y a r á z t a . Ké­
retlen szabadelőadások formájában m i n d e n k i r e ráerő­
szakolta. Végül katedra helyett v a l a m e l y i k park padjára
állva, vásári kikiáltóként hirdette fűnek, szemétkosár­
nak, mert ember m á r n e m hallgatott rá.
M e t h e u s öt teljes éven át kísérletezett vele. Valameny-
nyi génoperáció beültetett élő molekulaváltozatát úgy
z a b á l t á k fel a iezóriumsejtek, mint c á p á k az apró halat.
Ezerszer, tízezerszer megpróbálta végigpergetni vele a
beleépített lezóriumformula apró vonatkozásait, a z z a l
a feltevéssel, hogy m i n d e n összeadási tételben szükség­
képpen benne rejlik a n n a k végösszege, éppúgy, ahogy
egy kór pontos diagnózisából kikövetkeztethető a meg­
felelő gyógymód. Addig ismételtette, addig játszotta visz-
sza N a i a l a g y á n a k l e z ó r i u m l e m e z é t , a m í g m a g a is bele­
rokkant, és rángó idegekkel d ü h ö n g e n i kezdett. Látni,
h a l l a n i , szagolni se tudta többé N a i a l t !

Moist a z o n b a n egyre újabb génoperációkat kért, köve­

telt, zsarolt, rimánkodott ki tőlük. Pedig a kudarc híre
m á r kiszivárgott. Szörnyülködve tárgyaltak, cikkeztek,
fényképeket, filmeket készítettek a „csecsemőlárvákról",
akiket három-négy év után is tisztába kellett rakni, s
egyetlen tejfoguk sem nőtt ki. Fényújságok h a t a l m a s fő­
címeket, színes, plasztikus filmeket futtattak a tömeg fe­
je fölött: „ M i k e z e k ? Élőlények vagy mesterséges ször­
nyetegek?!"
Amikor azonban hivatalosan be akarták tiltani az ope­
rációkat, kitört az emberiség történelmének legbizarrabb,
l e g s z á n a l m a s a b b forradalma: a g y á s z és halálfélelem ele­
mi erejű t ö m e g m e g m o z d u l á s a . A nagyvárosokban meg­
r o h a n t á k a V i l á g t a n á c s székházát, a berendezést az ut­
cára hajigálták, járműveket gyújtottak fel, barikádokat

116
emeltek, a hivatalnokokat megverték. Az összecsapások­
nak súlyos sebesültjei, halálos áldozatai is voltak. S az
életapparátus v a l a m e n n y i szervezetében tömegével dol­
goztak a gyászolók, betegek kétségbeesett hozzátartozói,
vezető pozícióban éppúgy, mint az ü z e m a n y a g o t , élel­
met termelő elektronikus gépek irányító központjaiban.
Mindenütt leállt a m u n k a . A városok á r a m , víz, közleke­
dés, élelem, k o m m u n i k á c i ó nélkül maradtak.
Az Élettani Intézet l e z ó r i u m k ö z p o n t j á n a k teljes ve­
zérkara és személyzete megint a föld alá menekült a fel­
dühödött tüntetők elől. A V i l á g t a n á c s n a k u l t i m á t u m o t
nyújtottak át, amelyet a közösség legjelentősebb szemé­
lyiségei írtak alá. Követelték, hogy folytassák az operá­
ciókat a M e t h e u s - N a i a l - f o r m u l a alapján. Senkit ne en­
gedjenek át a felbomlásnak, akit szeretnek, siratnak, s
akiben egyedi értékek, soha m e g n e m ismételhető, egyé­
ni képességek bontakoztak ki. T á m a s s z á k fel őket! Akkor
is, ha létük nem egyéb, mint m ű a n y a g h a l h a t a t l a n s á g .
Őrizzék meg v a l a m e n n y i tehetséges embertársukat, mint
kivételes remekműveket. Keltsék életre őket. Ismételjék
csak kedves, imádott, nélkülözhetetlen ö n m a g u k a t . Ha
betegek vagy súlyosan megsérülnek, ültessenek testükbe
elpusztíthatatlan lezóriumszerveket, a m e l y e k végtelen
időkig konzerválják, sebezhetetlenné teszik őket! A ha­
lál erőszakos, aljas bűncselekmény, a természet tévedése.
Aki megszületett, és ö n m a g a tudatára ébredt, az éljen
bármi áron, bármilyen formában, csak éljen, éljen!

A tilalmat vissza kellett vonni. E n n e k ellenére az ope­

rációk lassú e l a p a s z t á s á n a k szándékát n e m a d t á k fel.
Moist és a Világtanács többi tagja szerint a lázongó tö­
meget nem sokkszerűen, h a n e m fokozatos „elvonókúrá­
val" kell előkészíteni, hogy saját belátása alapján önként

117
mondjon le a l e z ó r i u m iszonyú életpótlékáról. Az ügy
ezért - lélektani szempontból - a legnagyobb nyilvános­
ságot kapta. A világ egykori bálványai, géniuszai hülye
bohócokként, dróton rángatott bábokként produkálták
magukat a felvevőgépek, mikrofonok kereszttüzében,
a m í g verkliszerűen ismétlődő szavaik, mozdulataik, arc­
kifejezésük a u t o m a t i z m u s á b a n n a g y s á g u k elunt köz­
hellyé kopott. A korszakot teremtő festők saját műveik
másolóivá lettek, a kiváló írók egy vessző megváltoztatá­
sa nélkül idézték ö n m a g u k a t . Az előadóművészek, g y ú j ­
tó hatású szónokok ajkán kihűlt papagájszólamokká
züllöttek a legszebb mondatok. A színészek, zenevirtuó­
zok puszta j e l m e z z é , lélektelen formává szegényítették a
közvetített tartalmat, önnön eleven e m l é k ü k ijesztő kí-
sérteteivé váltak. Rajtuk lehetett lemérni, hogy az emberi
tudat és tehetség pillanatról pillanatra változó, fejlődő,
átformálódó a l k a l m a z k o d á s a nélkül milyen félelmetes
gyorsasággal veszíti el aktualitását, hatását a legnagyobb
g é n i u s z is, a m i n t l e m a r a d a korszak fénysebességgel szá­
g u l d ó dimenziórakétájáról.

E n n e k ellenére sem szűnt, h a n e m fokozódott a befo­

lyásos, fájdalomtól őrjöngő gyászolók, betegek, aggoda­
lomtól a g o n i z á l ó hozzátartozók ostroma.
Pedig az évek közben m ú l t a k . A fiatal szülők kiöre­
gedtek, m e g r o k k a n t a k gügyögő, fogatlan lezóriumcse-
csemőik, tipegő, selypítő m ű a n y a g kisdedeik mellett, s
m e g h a l t a k végül. De a g y e r m e k e k tovább rugdalóztak
a pólyázóasztalon, tovább piszkították a pelenkákat, és
c u c l i z t á k a pempőt. A nagyobbak gagyogva, tapsikolva
fogócskáztak az elárvult állatkedvencekkel a nagy, elkü­
lönített parkban, ahová végül bekerültek a halhatatlan
n a g y o k is.

118
 A kutatók azonban - a k i k azt hitték, a l e z ó r i u m m á r
nem okozhat nekik újabb meglepetést — a l a p o s a n téved­
tek. R é m u r a l m a hatodik évtizedében produkálta a leg­
szörnyűbb, legváratlanabb fenomént, a m e l y egyszerre
köbre emelte v a l a m e n n y i ü k bűntudatos rémületét. A „le-
z ó r i u m g é n i u s z " megváltozott viselkedése mellett eltör­
pült m i n d a z , a m i eddig történt. Perspektívája p e d i g . . .
M i n t h a nem is vak állag, energiából sűrített, lézer zá-
rótűzben edzett, plasztikussá vált emberi termék, h a n e m
öncélú, hüllőravaszságú, tanulékony, de ellenséges, anti­
h u m á n s z á n d é k öltött volna testet benne, a m e l y kiismer­
hetetlen, de céltudatos stratégiával készült a Föld el-
özönlésére az emberen keresztül.
M e t h e u s bele is betegedett. N e m beszél. N e m eszik.
N e m m o z d u l . Fekszik, és a mennyezetet b á m u l j a .
S h e d a r vette észre, hogy T a m i a terhes lett. A m a g z a t
apja az egyik új életre keltett l e z ó r i u m a s s z i s z t e n s volt.
A vizsgálatok három, gyorsan fejlődő, h a t a l m a s lezórium-
embrió növekedését mutatták ki a méhben. A m a g z a t o ­
kat elvették tőle. Újra terhes lett, most négyes ikrekkel.
A mesterséges vetélések között egyre rövidebb idő telt el.
Azután egyszerre a lczóriumpárok, a m e l y e k eddig is
párosodtak, v a l a m e n n y i e n t e r m é k e n n y é váltak. A legszi­
gorúbb ellenőrzés sem a k a d á l y o z h a t t a meg, hogy vala­
melyik lezórium célrobot, amelyet szervátültetés a l a k í ­
tott át emberből automatává, észrevétlen terhesség u t á n
ötös ikreknek adjon „életet". Öt b o r z a l m a s , gyönyörű,
szívós lezóriumcsecsemőt szült m i n d e n fájdalom nél­
kül, egy új, h a l h a t a t l a n antiemberfajta első gyümölcseit.
Ezek a g y e r m e k e k nem sírtak, nem a l u d t a k , ha n e m táp­
lálták őket, akkor is növekedtek, mintha burjánzásukhoz
a légkörből vontak^ volna kj ismeretlen energiákat. Ketrec-

119
ben, üveg alatt, s u g á r z á s o k pengéi között üres, ragyogó
tekintettel, m é g „beíratlan" lezóriumsejtekkel nőttek, fej­
lődtek, de nem emberré alakttliak^. V a l a m i erős, h a t a l m a s ,
szörnyetegenergiával telt, m á s , ellenséges dologgá, amely
terjeszkedni, u r a l k o d n i akart. Viaszlemezszerű lényük
felvett, majd visszajátszott m i n d e n benyomást, mozdu­
latot, hangot. Az „őscsecsemők és -kisdedek" s az élet­
re keltett állatok a parkban egyelőre nem növekedtek,
m i n t h a a l á t h a t a t l a n kísérletező egyelőre félretette volna
őket a sikeresebb variáns kedvéért. Később a z o n b a n . . .

Vajon gátat lehet-e vetni a gyilkos lezóriumvírus sza­

porodásának?
Egyelőre s e m m i m á s fegyverük nincs ellene, mint az,
hogy elkülönítik, é s . . . De m e d d i g ? M e d d i g lehet az in­
tézet és a l e z ó r i u m p a r k falain belül tartani ezt a rohanó
energiát, a m e l y . . .
S h e d a r m e n e k ü l v e elfordult a z ablaktól. T a m i a rámo­
solygott, majd kezében a permetinfúzióval besuhant
M e t h e u s szobájába. Az ajtót csak betámasztotta maga
mögött.
S h e d a r visszarettent a gondolattól, hogy u t á n a m e n ­
jen. M e t h e u s s z a l m á r m i n d e n t e l m o n d t a k e g y m á s n a k .
Kérdéseire n e m is felelt volna. Legfeljebb beles hozzá
valamiféle részvét árnyékával, a m e l y m á r inkább tom­
pán sajgó e m l é k k é fakult.
Nesztelenül betaszította az ajtót. Megtorpant. Első
reflexe a csodálkozás volt. C s a k a z u t á n támadt benne
halvány n y u g t a l a n s á g . Az ágy üres volt. A pasztellzöld,
zsongító függöny d u z z a d t a n lengett be a szobába a nyi­
tott ablak előtt. T a m i a az üres ágy fölé hajolva szorgosan
permetezte tápinfúzióval a professzor h i á n y z ó testnega-
tívját. Ez a hiányjel S h e d a r b a n megint kiváltotta azt az

12(1
állapotot, a m e l y válságos pillanatokban m i n d i g létrejött
M e t h e u s és közötte. Azonosult barátja l é n y é n e k titkos
ösztönzésével, sajátos gondolatmenetével. Mintha azt,
ami történt és ami történni fog, egyszer már együtt megélték^
volna. T u d a t a szélesre tágult, benső terében világosan,
visszhangos morajlással hallotta M e t h e u s érvelését: - Le-
zórium ellen plutonit-lápisz! S e m m i m á s n e m állíthatja
meg az emberi létformát elpusztító burjánzást! A lezó-
rium elözönli, felfalja az örömök, fájdalmak között szün­
telenül á t a l a k u l ó életet, a m e l y n e k lényege az e l h a l á s és
a születés. Ez a lüktető dialektika a mi v i l á g u n k lélegze­
te, természetünk éjből nappalba s nappalból éjbe utazó
egészséges körforgása. Az élet a halálban újul meg, ahogy
a test az álom kis h a l á l á b a n töltődik fel életerővel. A fé­
lelem tudatlanság. Atavisztikus ösztön, amelyet előbb-
utóbb eltüntet majd a táguló tudat világossága. De az
embernek ez az elavult halálfélelme egyelőre a l e z ó r i u m
legyőzhetetlen szövetségese. Sötét és e l e m e n t á r i s . Ha to­
vábbra is hozzáfér a gyilkos lezóriumforráshoz, boly­
gónkat néhány évtized alatt élőlények helyett a n t i a n y a g ,
antiérzés, antigondolat szörnyetegei ö z ö n l i k é i . Ez az el-
özönlés m á r megkezdődött a l e z ó r i u m a u t o m a t á k ivar­
szervein keresztül, tudatos, embertelen stratégiával. Amit
még tenni lehet, amit m i n d e n k é p p m e g kell tenni, m á s
nem teheti meg. Egyedül én!

Igen. Egyedül M e t h e u s teheti meg.

S h e d a r újra az ablakhoz lépett. A h a l h a t a t l a n o k park­
j á n a k nyírott bokrai, színes virágágyai közötti fehér út-
kígyókon férfiak, nők sétáltak, v a l a m e n n y i e n egyedül.
Párbeszéd sohasem folyt a l e z ó r i u m a u t o m a t á k között.
Párosodásuk is n é m á n ment végbe, egy rejtélyes, idegen
ösztönzés parancsára. S h e d a r most értette m e g M e t h e u s

121
l á z a s igyekezetének valódi okát; nem egészen egy év alatt
új épületeket emeltetett a lezóriumkaranténba, s a M e -
t h e u s - N a i a l - f o r m u l a v a l a m e n n y i kísérletét, operációját,
kórháztermét áttelepítette oda. E vesztegzár szükséges­
ségét m i n d e n k i megértette a l e z o r i u m l é n y e k szaporodá­
si b o m b á j á n a k robbanása óta. M e t h e u s egyedül T a m i á t
tűrte m e g a régi intézet tömbjében, betegszobája mellett,
s ez sem keltett g y a n ú t , hiszen őt az utolsó évtizedben
saját, külön célrobotjává programozta, az embereket egy­
re kevésbé viselte el. C s a k az a kérdés, hogy T a m i á t és őt
hogyan fogja a k k o r . . .

M e t h e u s éjjeliszekrényén megcsendült az ultrafon fé­

mes, h a l k tónusa. S h e d a r világosan hallotta Metheus
hangját: - T a m i a és S h e d a r a z o n n a l jöjjenek át a D te­
lepre! V é g e z t e m !
Igen. M i n d e n h i á n y z ó m o z a i k a helyére került. T e ­
kintetét n e h e z e n vonta el a park m o z g a l m a s , látszólag
derűs látványától. A csillogó pázsiton g y e r m e k e k futká­
roztak, labdáztak, gyerekkocsikban rózsás csecsemők ke­
ze hadonászott. V a l a m e n n y i betöltötte már a hatvanadik
évét. Vajon a legelső operációk apró áldozatai is növe­
kedni, burjánzani k e z d e n é n e k végül, h a . . . Az a fehér
köpenyes, m a g á b a n beszélő a l a k N a i a l . Két karját szét­
tárja, állát felemeli: előadást tart. A hosszú hajú, örökifjú
zseniparodista hosszú, a r a n n y a l átszőtt, bő köntösben:
M e d o n , a költő. Saját verseit skandálja, a m e l y e k r e már
senki sem kíváncsi, lépteit ritmusra szaporázza, majd
megtorpan, arcát kezébe temeti. Valamikor, amikor mo­
doros n a p h i m n u s z a i körül fiatalokból álló szekták alakul­
tak, ilyenkor valóban zokogott, és forogni kezdett saját
tengelye körül. Igen. Forog már. De hol v a n n a k fanati­
kus dervisei? Először kinevették, majd megdobálták gö-

122
röngyökkel, cipőkkel, rothadt gyümölccsel. A szerencsét­
len lezórium-Medon persze akkor is tovább skandált,
zokogott és forgott, és forog azóta is e g y e d ü l , elfelejtve,
legalább h a r m i n c éve már. Nagyokat szökkenve ott ug­
rál körülötte, és sikongva ugatja a negyven esztendővel
ezelőtt meghalt, híres jellemszínész, Satyris s e l y e m s z ü r ­
ke pudlikutyája. Ez a kutya is az ötvenedik évét tapossa.
Szegény Satyris! M i l y e n halálosan szerelmes volt a n n a k
idején Mylitta Sensbe; kétszer követett el öngyilkossági
kísérletet miatta. Mylitta m á r nincs a parkban, felment a
szobájába. Ott áll a második emeleti ablakban kibontott
hajjal, csupasz mellel, és Zelin rengeteg port kavart C o i -
tus-áriáját énekli. A melodikus, sikolyokkal, nyögésekkel
váltakozó trillatöredékeket Shedar füléhez sodorta a szél.

Milyen jó, hogy ezeket a megtestesült vádakat n e m

kell látnia, h a l l a n i a többé! M i l y e n jó, h o g y . . . T a m i a el­
hagyta a szobát. Nemsokára megpillantotta kecses alak­
ját, a m i n t gyors léptekkel sietett a H a l h a t a t l a n o k Édené-
be. Neki is i n d u l n i a kell.
Amikor kilépett az intézet régi kertjébe, körülnézett.
V a l a m e n n y i fa személyes ismerőse volt, de láttukra se
megbánás, se önsajnálat nem támadt benne. Egyetértett
Metheusszal, é s . . . fáradt volt.
A n n a k ellenére, hogy mindketten teljes frissességgel
érték el s z á z h a r m i n c a d i k évüket - l e z ó r i u m nélkül.
Utódaik m é g tovább é l n e k majd, hála a biológia roha­
mos fejlődésének, egészségesen; de egy ponton ők is át­
engedik majd helyüket a fiataloknak. Mert ez a termé­
szet rendje. Ha valaki a természet ellen kontárkodik,
ilyenfajta lezórium-zsákutcába kerül. Az e m b e r e l á l m o ­
sodik egyszer, s a l u d n i a kell. Az új hajnalban ébredők,
ha más néven szólítják is egymást, az öregek m ű v é n e k

123
élő lépcsőfokain l é p k e d n e k tovább, é s . . . az én és te kö­
zötti megkülönböztetés őrülete okozza az egész félreér­
tést. A holnap generációjában is a végtelen élet folytató­
dik, akkor p e d i g . . .
S h e d a r meggyorsította a lépteit. Metheus bizonyára
türelmetlen.
Ahogy átlépett a park elektronikusan záródó kapuján,
először a H a l h a t a t l a n o k Édenének központi épülete la-
zult meg a plutonitrobbanástól, s falai porrá o m o l v a ,
z u h o g n i kezdtek lefelé. S h e d a r már nem hallotta a ha­
talmas morajlást. F ö l d h ö z vágta a légnyomás, de mosoly­
gott közben, a m í g arca volt hozzá.

1965. C S O R B A - T Ó
 TUSFOLT A PARKETTEN

Egy május eleji napon kaptam k é z h e z a levelet, a m e l y

legélményszerűbb kísérletem elindítója volt. Később sok
sikeres gyógyítást végeztem még a módszerrel, a m e l y eb­
ben a különleges esetben érett meg b e n n e m . Mivel ekkor
történt a döntő felismerés, határkőként rögződött emléke­
zetemben. A levelet nehéz helyzetbe került, fiatal mér­
nök írta. N e m pusztán orvosi vagy a n y a g i segítséget kért
tőlem, h a n e m olyasvalamit, a m e l l y e l az idő szerint senki
máshoz nem fordulhatott. Főleg azért, mert m e g sem ér­
tették volna. S ha megértik, a n n á l rosszabb ránézve. Az,
hogy pszichológus vagyok, m i n d e n k i előtt nyilvánvaló,
aki felüti a telefonkönyvet. Egyéb irányú érdeklődésem
és kutatásaim sajátos jellegét a z o n b a n igen kevés bará­
tom ismeri. Ez a bajba jutott fiatalember b i z a l m a s , benső
vonalról közelített meg. Levelét n e m csak azért közlöm
teljes szövegében, mert a képet plasztikusan megjeleníti,
h a n e m páciensem intelligenciájának, intenzív képzelő-
erejének bemutatása végett is. í m e :

„Kedves Doktor Úr!

Nincs m á s mentségem arra, hogy ismeretlenül zava­
rom, mint kétségbeejtő állapotom. Egy apai barátom so­
kat beszélt n e k e m Önről. M á r meghalt. Ha élne, volna

125
k i h e z fordulnom. í g y senkim sem maradt. Holtponton
állok. Utolsó s z a l m a s z á l k é n t kapaszkodom a gondolat­
ba, hogy Ön meg fog érteni, és segít rajtam. A n n a k elle­
nére, hogy én m a g a m egyre kevésbé értem azt, a m i törté­
nik velem.
N e m vagyok komolyan beteg fizikailag. Bár egészsé­
gileg is k e z d e k rohamosan felőrlődni. Ha egyedül én
é s z l e l n é m a rendkívüli jelenségeket, a m e l y e k az utóbbi
időben körülvesznek, azt m o n d a n á m , megzavarodott az
e l m é m . De volt m e n y a s s z o n y o m s a telefonszerelő is -
egészséges, tagbaszakadt fickó - u g y a n ú g y reagált arra a
b i z o n y o s . . . hatásra, a m e l y életemet valósággal darabok­
ra z ú z t a , mint én m a g a m : indulattal, pánikszerű, meg­
m a g y a r á z h a t a t l a n rémülettel. Sorsomat ez a láthatatlan,
felfoghatatlan v a l a m i kilódította pályájáról, és bosszú­
ságok, veszteségek, üldöztetések sorozatává változtatta.
Úgyszólván e g y i k pillanatról a másikra. Az, hogy álláso­
mat elvesztettem, n e m foglalkoztat e pillanatban, hiszen
»halott ember n e m jár hivatalba«. Mert egy idő óta úgy
tekintek m a g a m r a , m i n t h a már n e m is élnék. M i n d e n
emberi kapcsolatból kirekesztve ődöngök az utcákon.
Én, aki egyetlen percig sem éltem intenzív emberi kap­
csolatok, tervek d i n a m i k u s lüktetése nélkül. M i n t h a va­
l a m i ismeretlen pszichikai bélpoklosság jele rajzolódna
rám, a m e l y e t az emberek tudattalan, állati ösztöne meg-
érez. Egyszer beteg macskát hoztam a szobámba régebbi
l a k ó h e l y e m e n , a m e l y e t a kapu alatt t a l á l t a m csapzottan,
koszosan, elgyötörten. A macskakedvelők szektájához tar­
tozom, és a szomszédból naponta besétált h o z z á m egy
méltóságteljes, ezüst perzsa kandúr, hogy átvegye hódo-
latomat n é h á n y finom húsfalattal együtt. Amikor meg­
pillantotta a beteg nőstény macskát a sarokba vetett puha

126
rongykötegen, m i n d e n szőrét felborzolta, háta púposán
meggörbült, tündöklő, m é z s z í n ű s z e m e kimeredt a z
iszonyattól, és csukott szájjal furcsa, égzengésszerű h a n ­
gon morogni, hátrálni kezdett. A beteg állatka egy hét
múlva elpusztult. K a n d ú r barátom nyilván a h a l á l o s a n
mérgezettet, megromlottat, taszítót ismerte fel benne
csalhatatlan ösztönnel. U g y a n e z t a különös magatartást
érzem felém meredni az emberekből. L á t h a t a t l a n fal
nőtt a világ és közöttem azóta, hogy sokéves albérletem­
ből új garzonlakásomba költöztem. Az önálló lakásba,
amelyről annyit á l m o d o z t u n k Judittal együtt.
Ez a lakás azt jelentette, hogy végre összeházasodha­
tunk. Nagyon szerettük egymást. G y e r m e k k o r u n k óta.
N e m akarom részletezni h e l y z e t ü n k m e g o l d h a t a t l a n s á ­
gát. O a szüleinél lakott egy túlzsúfolt társbérletben. Én
meg úgyszólván csak ágyrajáró voltam. Ez közhely. De
érthető, milyen bolondul örültünk a váratlan szerencsé­
nek, amely - mint csaknem m i n d e n előny e z e n a vilá­
gon - egy másik ember szerencsétlensége árán érkezett
hozzánk.
Amikor idősebb mérnök kollégám betegeskedni kez­
dett, leghalványabban sem sejtettem, micsoda változást
hoz az életembe. Őszintén szólva, n e m is figyeltem rá.
V a l a m i idegzavarról, kóros depresszióról beszéltek a hi­
vatalban, e n g e m azonban n e m érdekelt. M á r csak azért
sem, mert nem rokonszenveztünk egymással. Á l l a n d ó a n
belém kötött, kritizált. Ahogy később m e g t u d t a m , erősen
rágalmazott, fúrt a h á t a m mögött. Féltette tőlem a pozí­
cióját. Egy ízben valami é r z e l m i ügyében is szembeke­
rültünk anélkül, hogy n e k e m valójában szerepem lett
volna a dologban. Csinos kis gépírónőt kezdett el kísér­
getni, ostromolni, aki irtózott tőle. E n g e m kért meg, hogy

127
n é h á n y s z o r kísérjem h a z a , mert akkor a »vén gyomorba­
jos* n e m csatlakozik h o z z á . Kollégám egy idő múlva
vissza is vonult, a gépírónőt pedig áthelyezték. Judit, a
m e n y a s s z o n y o m névtelen levelet kapott, amelyben »egy
jóakarója* a hűtlenségemre figyelmeztette. Szerencsére én
pontosan tájékoztattam az esetről, így nem okozott fél­
reértést közöttünk. Persze n e m volt kétségem afelől, hogy
ki írta a levelet. B e s z é l n e m kell e részletekről, mert hoz­
z á t a r t o z n a k a később történtek rendkívüliségéhez.
M é r n ö k kollégám középkorú, vértelen, képzelet nél­
küli ember volt, én pedig egy rakás újítással, ötlettel aka­
ratlanul is m e g e l ő z t e m őt, aki sokkal régebben dolgozott
a cégnél. Óriási volt a meglepődésem, amikor szabályos
búcsúlevelet k a p t a m tőle. N e k e m jelentette be az öngyil­
kosságát. Azt írta, régóta gyűjtögetett altatóval megmér­
gezi magát. T e t t é n e k oka rá tartozik. Mire írását k é z h e z
kapom, m á r nem lesz az élők között. Levelével nekem
tesz utolsó szolgálatot. T u d j a , hogy a házasságomat egye­
dül a l a k á s h i á n y a k a d á l y o z z a . Az ő szép, összkomfortos
budai g a r z o n l a k á s a felszabadul. Igényeljem meg azon­
nal. A legelső igényjogosult kérvényét fogják tekintetbe
venni. A lakásban mindössze három hónapja lakik.
Érzéseimet, elképedésemet most nem ecsetelem. Sze­
rencsétlen kollégám öngyilkossága után valóban simán
ment m i n d e n . Én voltam a lakás első igénylője, s a jogo­
s u l t s á g o m h o z n e m férhetett kétség.
T e m e t é s é n szédülve, szégyenkezve sodródtam, mert
e gyászos aktus n e k e m bizarr ö r ö m ü n n e p volt. H i á b a
a k a r t a m elfojtani benső ujjongásomat, mely perverz mó­
don s z á n a l o m m a l és forró hálával keveredett bennem.
Alig t u d t a m uralkodni elragadtatottságomon. Perceken
át kíváncsian, borzongva néztem a süppedt arcú halottat

128
a ravatalon, s találgattam rejtélyes m o s o l y á n a k értelmét.
Akkor fenségesnek, n a g y s z e r ű n e k tűnt előttem, ő m a g a
pedig olyasvalakinek, akit velem együtt m i n d e n k i félre­
ismert. Titkos, sohasem sejtett j ó s á g á n a k mértéke határ­
talan volt irányomban. Hozzátartozói n e m éltek. Köz­
jegyzőnél hitelesített ajándékozási okirat értesített arról,
hogy a lakás teljes berendezését, háztartási gépeit is én
örököltem.
Amikor először m a g a m r a m a r a d t a m mesebeli szeren­
csém színhelyén, akkor éreztem m e g a lakás hüllőhideg,
gonosz légkörét. Forró napsütésből léptem be. Kívül, az
ablakon túl szikrázó, sárga fényben égett az utca. A szo­
bában azonban, a finom vonalú cseresznyefa bútorokon
csillanó ragyogás, világos csipketerítők, v i d á m színű ak-
varellek, derűs mintájú szőnyegek ellenére fáradt, bá­
gyadt, nyirkos homályt érzékeltem. N e m a s z e m e m m e l .
M i n t h a sűrű, poros pókháló ülepedett volna rá érzéke­
imre, főképp a kedélyemre. Érthetetlen, oktalan életunt­
ság, csüggedés fogott el, a m e l y fokozatosan szorongássá
alakult. Meglepődve figyeltem erre az érzésre, amelyet
gyermekkorom óta n e m éreztem. Későbbi felnőtt félel­
m e i m a n n y i r a mások, pontosabban megfogható, indo­
kolt veszedelmektől való félelmek voltak, hogy teljesen
elmosták a homályos, ismeretlen d i m e n z i ó k között sod­
ródó egykori kisfiú irreális szorongását a sötétségtől és a
magánytól. Most azonban, meglett ember létemre, vilá­
gos nappal á l d o z a t á u l estem v a l a m i infantilis, ostoba ré­
mületnek, amelyet leginkább fullasztóan elviselhetetlen
jelenléti érzésnek nevezhetnék. Igen. Az volt a b e n y o m á ­
som, ha n e m is látom azt a valamit, a m i jegessé hűti vég­
tagjaimat, s m e l l e m b e n elfojtja a lélegzetet, nem vagyok^
egyedül a néma lakásban!

129
 Egyszerre a szoba viszonya is megváltozott a reális
dolgokkal. M i n t h a varázslat búvárharangja borult volna
rá, süket, idegen messzeségbe különült el a körülötte csö­
römpölő, zúgó, valóságos élettől. A külső h a n g o k mint­
egy vattarétegen át szűrődtek h o z z á m , bár e szigetelés,
pillanatokra csak, saját a g y a m b a n lüktető m é h z ü m m ö -
g é s n e k tűnt.
A szoba csendje félelmetes volt. A nagy díszóra ketyegé­
se szinte brutális dörömböléssé erősödött a sűrű, feszült
meztelenségben. N e m bírtam elviselni. A lemezjátszóhoz
léptem, a tűt a forgó korongon lévő lemezre helyeztem, s
elindítottam a gépet. A m i n t a súlyos, baljós akkordok rá­
z u h o g t a k túlfeszült idegeimre, a tűt gyorsan lekaptam a
lemezről, és a surrogva továbbforgó korongra b á m u l t a m ,
a m e l y e n fényes feketén, n é m á n örvénylett a l e m e z . De
zenei e m l é k e z e t e m h a n g nélkül is továbbszőtte C h o p i n
gyászindulóját. Mert elődöm ezt a lemezt hagyta rám örö­
kül a z e n e s z e k r é n y korongjára helyezve. T a l á n öngyil­
kossága fináléjaként játszotta le élete utolsó órájában.
Egy percre szíven ütött e meztelen, c s a k n e m drasztikus
v a l l o m á s óriási, keserűen patetikus önsajnálatáról.

A forgó l e m e z üres surrogásán át két nagy roppanást

hallottam. Egyiket az íróasztal, másikat a szekrény felől.
A z u t á n a parkett reccsent, m i n t h a meztelen láb neheze­
dett volna rá.
Az óra váratlan, halálosan bús, m e l o d i k u s zendülésé-
re egész testem m e g r á n d u l t , s pánikszerű menekülési
vágy fogott el: ki i n n e n ! A z o n n a l ! Emberek közé! Bele
a szikrázó napsütésbe, tülekedő, szitkozódó, kacagó élő­
lények közelébe!
Az e l e m e n t á r i s ösztönzést követve n e k i l e n d ü l t e m , és
e l i n d u l t a m . A m i k o r felrántottam az előszobaajtót, bele-

130
ütköztem Juditba. Kezét éppen a csengőgomb felé emelte.
Amint rám pillantott, arcáról lehervadt ragyogó mosolya.
- Mi történt?! - kérdezte megütközve.
T a l á n , ha akkor m a g a m m a l ragadom, együtt leme­
g y ü n k a lépcsőn, és valahol az utcán folytatjuk a beszél­
getést, sohasem kerül sor arra az érthetetlen, gyűlölködő,
maró szavakkal elkövetett gyilkosságra, a m e l l y e l szerel­
münket, sokéves szövetségünket, barátságunkat kivégez­
tük a gyönyörű, budai lakásban.
Judit belépett az előszobaajtón, én pedig zaklatottan,
szégyenkezve, valami oktalan ingerültségtől fűtve követ­
tem.
- S e m m i ! - m o n d t a m hidegen. - Elkéstél!
í g y kezdődött. De m i n d e g y , mi volt a bevezetője. Ér­
veink vak indulatok kígyómérgével töltött n y i l a k k á vál­
tak.
Amikor Judit már elment, s testemből kikapcsolódott a
szörnyű á r a m , határtalan kétségbeesés fogott el. Egyszer­
re rám szakadt összetartozásunk, gyöngéd b a r á t s á g u n k
minden emléke. Jóvátehetetlen őrültségem b ű n t u d a t a .
A pótolhatatlan veszteség g y á s z a . Micsoda veszettség
mart belém, de Juditba is, hogy é l e t ü n k nélkülözhetetlen
tartalmát így halálra z ú z t u k ? !
Elrohantam hazulról, és leittam m a g a m . Önkívületig.
Soha életemben nem tettem ilyet. M á s n a p n e m m e n t e m
be a hivatalba. V a l a m i nőnél a l u d t a m , aki az e g y i k ital­
boltban rám ragadt. S e m arcára, sem nevére n e m emlék­
szem. Este tovább folytattam az ivást. Egy héten keresz­
tül így m e n e k ü l t e m az eszmélettel visszatérő e m l é k e k . . .
és a lakásomba való belépés elől. Az volt az érzésem,
hogy a m i n t egyedül m a r a d o k otthon, öngyilkos leszek.

131
 A p é n z e m közben elfogyott. Leírhatatlan állapotban
felkerestem, p u m p o l n i k e z d t e m a barátaimat, végül a
kollégáimat is. Az egészre ú g y gondolok vissza, mint
folytatólagos lidércnyomásra. A helyek, emberek, han­
gok, szagok, színek összemosódnak emlékezetemben.
S z ö r n y ű , esett figurákkal, zugprostituáltakkal, tolvajok­
kal kerülhettem össze. Órámat, cigarettatárcámat ellop­
ták, vagy m a g a m a d t a m oda valakinek. Ma sem tudom
biztosan. Arra sem e m l é k s z e m , mikor ettem utoljára.
C s a k ittam. Éhgyomorra. Rosszul lettem, és megint it­
tam. Verekedésekben vettem részt, razzia elől bujkáltam,
végül összekarmoltan, véresen, bedagadt szemmel ösz-
szeestem v a l a m i kültelki ivó előtt. Mentők szállítottak
kórházba, majd fejsebem bekötözése után a lakásomra.

T ú l g y e n g e , kábult és akarat nélküli voltam. N e m til­

takoztam ellene. Engedtem, hogy felkísérjenek a lépcsőn.
T ű r t e m , hogy kinyissák előttem az ajtót. Az előszobá­
ban a levélnyíláson bedobott levélre léptem rá. Gépiesen
felvettem, és kinyitottam. A hivatal értesítése volt. Állá­
somból felfüggesztettek, és fegyelmi vizsgálatot indítot­
tak e l l e n e m . O l y a n közönnyel n é z t e m a szövegre, mint­
ha n e m rám, h a n e m egy évszázaddal ezelőtt meghalt,
v a d i d e g e n emberre vonatkozott volna. C s a k amikor a
mentőszolgálat két embere m a g a m r a akart hagyni, ak­
kor m o z d u l t meg b e n n e m a görcsös reflex. Beléjük ka­
paszkodtam.
- Ne m e n j e n e k el! - könyörögtem.
Egymásra n é z t e k T u d t a m , hogy arra gondolnak, még
m i n d i g n e m j ó z a n o d t a m ki. N é h á n y csillapító szót mor­
molva kivonták m a g u k a t esdeklőn markolászó ujjaim
szorításából. Ú g y éreztem, mentőcsónak széléről verik le
a kezem, s én jegesen zajló, sötét tengerbe zuhanok vissza.

132
 Egyedül m a r a d t a m . A szoba légköre hirtelen ú g y csa­
varodott rá m i n d e n érzékemre, mint a hegyes szögekkel
kivert abroncs. Teljesen leromlott, idegileg k i m e r ü l t és
védtelen voltam. T é r d e m remegett. Le kellett ü l n ö m .
» C s a k egy p i l l a n a t r a . . . - g o n d o l t a m kapkodva. —
Megpihenek, a z u t á n e l m e g y e k . Inkább egy padon al­
szom, mint ebben a sírkamrában!«
Amikor felálltam, lábam a n n y i r a g y e n g e , zsibbadt és
bizonytalan volt, hogy n é h á n y lépés után elbotlottam.
Zuhanásomtól összegyűrődött a szőnyeg, és egy dara­
bon félrehúzódott a fényes parkettről. M é g az esés okoz­
ta éles fájdalomról is elrántotta figyelmemet a nagy fekete
tusfolt. A szőnyeg eddig eltakarta. Óriási üveg tus törhe­
tett össze azon a helyen, és a folyadék m é l y e n beivódott
a parkettbe. A szétfröccsenő tus lenyűgözően artisztikus,
leírhatatlanul fenyegető és félelmetes ábrát rajzolt ki.
Kelet-ázsiai sárkány- és démonrajzok a g y a r a s , dülledt
szemű, karmos, sokcsápú ábráihoz hasonlított, de a z o k
mozdulatlanok, élettelenek voltak hozzá képest. Mert a
tusábra élt és mozgott! S z e m e m és a g y a m belekáprázott
ebbe a tülekedő, sötétből még mélyebb feketeségbe ör­
vénylő nyüzsgésbe. Úgy hatott rám, mint a kígyó pusztí­
tó varázzsal teli, bűvölő tekintete a nyúlra. N e m t u d t a m
elfordítani róla a s z e m e m . Képtelen voltam m e g m o z ­
dulni. S mialatt n é z t e m , a borzalom s z í n ü l t i g töltötte
minden érzékemet, és á l l a n d ó a n fokozódott. Elképzel­
hetetlen, elviselhetetlen mértékig. Jobban fájt m i n d e n
fájdalomnál, amelyet eddig tapasztaltam. Ha kiáltozhat­
tam, jajgathattam, segítségért ordíthattam volna, talán
megkönnyebbülök. De h a n g s z á l a i m is m e g b é n u l t a k az
iszonyattól.

133
 Belátom, semmiféle normális emberi szempontból nincs
m á s m a g y a r á z a t és mentség arra az állapotra, amelybe
egy parkettbe ivódott tusfolttól kerültem, mint hogy el­
vesztettem az eszem. De nem ilyen egyszerű a dolog.
Bár csodálkozom, hogy akkor ott, a foltra bámulva, s egy­
re erősödő érzékeléssel figyelve a b e n n e m és rajtam kívül
á r a m l ó hatásokra, n e m tört ki rajtam a téboly üvöltöző
tombolása. Mert hipnotikus kapcsolatban az ábrával lát­
ni, hallani, tapintani, jövőbe sejteni kezdtem kifejezhetet­
len, bús, elrémítő dolgokat, a m e l y e k csaknem elpusztí­
tották bennem az élethez való akaratot. Kiölték a reményt,
hogy valaha is egyetlen derűs, h a r m o n i k u s perchez jut­
hatok. Az egész világot enyészetszagú, nyirkos homály­
ban támolygó, temetetlen h u l l á k végtelen kiterjedésű
s í r k a m r á j á n a k láttam. Az az elszörnyedt felismerés és
sürgetés uralkodott el b e n n e m zsarnoki erővel, hogy
a z o n n a l oltsam ki m a g a m b a n ezt a látó eszméletet. Mert
a megpillantott dolgok tudatában nem lehet tovább élni.

Képzeletemben formák, h a n g o k színjátéka kavargott,

a m e l y n e k jeges, penészillatú áramlása egyre sűrűbb szag­
gá testesült, s n e k e m be kellett l é l e g e z n e m . A tusfoltból
v a l a m i e m e l k e d n i kezdett görbe, görcsös mozgással. H e ­
gyes, fekete burjánzás szőtte át a légkört, a mennyezetet,
a bútorokat. H o z z á m m é g n e m ért el, csak körülszőtt,
körülkeringett, s a kört egyre szűkebbre vonta. T u d t a m ,
hogy a m i n t eléri testemet, a g y a m a t , érzékeimet, ször­
nyethalok.
Hosszú, éles csengetés tőrje döfött bele a sűrű, tusszínű
g á z b a l l o n k é n t felfúvódóba, s az nesztelen buborékrez­
zenéssel elpattant. Ezt a szabad pillanatot h a s z n á l t a m
fel arra, hogy a földről feltámolyogva az előszobaajtóhoz
rohanjak. C s a k n e m feldöntöttem a telefonszerelőt. Sok

134
bejelentés érkezett a vonalra, s azt hitték, a hiba a készü­
lékben van.
- Rosszkor jöttem? - kérdezte a szerelő zavartan, fel-
dúltságomat valami kézenfekvő okkal m a g y a r á z v a . T a ­
lán pásztorórára vagy családi veszekedésre gondolt.
- N e m ! Sőt! - M e g r a g a d t a m a karját, mert féltem,
hogy egyedül hagy. - Menjen csak be! Idekint megvá­
rom! - m o n d t a m , és az ajtót szélesebbre tártam.
Mialatt értetlenül visszanézegetve végigment az elő­
szobán, és benyitott a szobába, én k i h ú z ó d t a m a lépcső­
házba. A világ m i n d e n kincséért sem léptem volna be
többé a saját lakásomba.
A szerelő nem sokáig maradt bent. Léptei szokatlan
gyorsasággal közeledtek. Az ajtó nagy zörejjel szakadt ki
helyéről, ahogy felrántotta. A lépcsőházból beláttam egy
pillanatra a szobába. A napfény vastag kévékben ömlött
a színes szőnyegre, elegáns bútorokra, fehér csipkékre,
kecses nippekre. Gyűlölet és borzadás fogott el. Átkozott
csapda! Olyan, mint egy gyönyörű húsevő növény.
A szerelő homlokán verejték csillogott. Arckifejezésé­
ből áradt az elmondhatatlan, névtelen iszonyat. S z ó nél­
kül elrohant mellettem, és n e h é z b a k a n c s á b a n vad gyor­
sasággal lezuhogott a lépcsőn.
Az ajtót becsaptam, és én is e l m e n e k ü l t e m .
S z ü l e i m m á r nem éltek. M i n d e n kapcsolat, pénz, me­
nedék nélkül m a r a d t a m . B a r á t a i m a t , k o l l é g á i m a t m i n d
elvesztegettem részeg önkívületemben.
Ebben az állapotban hirtelen, v a l a h o n n a n a gyermek­
kor ködéből előbukkant e m l é k e z e t e m b e n s z ü l e i m egy
egészen lehetetlen ismerőse, v a l a m i Berta néni, aki a
Hársfa utcában lakott. Teljesen e g y o l d a l ú a n barátkozott
velünk. Sohase hívtuk. Ha lehetett, m e g s z ö k t ü n k előle.

135
Ő azonban jött rendületlenül. Karján fekete, kopott lakk-
cekkert fityegtetctt. Bokáig érő, zöldes posztószoknyája
alól m a g a s szárú, bütykösre taposott cipő kaszált elő.
H o s s z ú , síri, lilára púderezett arca volt, s az a g y a n ú m ,
parókát viselt. Neccel leszorított, éles h u l l á m o k b a igazí­
tott, merev, fénytelen, vörös haja egyáltalában nem illett
a fejére; túl nagy volt neki. M i n d i g úgy hatott rám, mint
egy ügyetlenül nőnek öltöztetett rablógyilkos, aki még fé­
lig sem öldökölte ki magát. Féltem tőle, és kígyómozdu­
lattal c s ú s z t a m ki simogatni kívánó, érdes tenyere alól.
Vékony, beesett ajkának gépfegyverszerűen cuppogó
csókjai helyett szívesebben választottam volna a verést is.

Most értettem meg, m e n n y i r e m a g á n y o s volt szeren­

csétlen. Ú g y m e n e k ü l t e k tőle az emberek, m i n t h a rava­
talról leszálló h u l l a volna. O pedig határtalan, sóvárgó
ragaszkodással üldözte őket. T á r s a l o g n i akart, és együtt
lenni az élőkkel. Gyereket gyömöszölni, állatot dédel­
getni, szeretni, becézgetni. T ö r p e p a p a g á j u n k majdnem
szörnyethalt ijedtében, a m i k o r a kalitkájához közel ha­
jolva negédesen rácsücsörített. A legkétségbeesettebb
e m b e r n e k se jutott volna eszébe keresni vele az együttlé­
tet. Életemben először döbbentem rá, mit jelenthet ilyen
» l e p r á s n a k « lenni. H i s z e n én is a z z á lettem.
Teljesen indokolatlan, esztelen reménykedéssel, Rip
van W i n k l e - k é n t i n d u l t a m el gyalog a Hársfa utca felé,
mert villamosra való p é n z e m sem volt. A tudatom kü­
szöbén dörömbölő gondolatot, hogy a történelem húsz
legborzalmasabb éve választ el attól a Hársfa utcától,
ahol g y e r m e k k o r o m kísérteties Berta nénije lakott, nem
e n g e d t e m közel m a g a m h o z . H i n n i a k a r t a m a hihetet­
lenben, mert a valóságos dolgok kitaszítottak. M e g se
lepődtem ezért, a m i k o r célba értem. M e g t a l á l t a m Berta

136
nénit a múltba falazva, a létnek egy olyan pontján, aho­
vá se életnek, se h a l á l n a k nem volt kedve érte n y ú l n i .
M á r a piszkos, sártócsás udvar kvadrátjának avas olaj­
szaga jelezte őt. Ruhája u g y a n e z t a gőzt párologta m i n ­
dig. Egyetlen eltévedt napujj sem tapogathatott le soha
ebbe az alvilágba. Elűzhetetlen pókként szőtte be a szür­
ke homály.
Berta néni poros ajtaja előtt, a téglalépcsőn, rossz tep­
siben összekotorgatott, nedves h o m o k állt. M a r ó szagá­
ról ráismertem: macskavécé. A z u t á n m á r eszembe ju­
tott, hogy Berta n é n i h e z m i n d i g hozzátartozott egy-egy
nagy, kövér, herélt macska. T ő l ü n k is hordta neki az
ételmaradékot.
Teljes letargiámban is meglepett kissé a villogó, sárgá­
ra fényesített réztábla a színtelen, mocskos ajtón, Berta
néni nevével. Virággirlandos, szecessziós m u n k a volt, dí­
szes betűkkel. Bár ismertem a név - özv. Kocsarek Brú-
nóné - kissé harcias zengését, é p p ú g y nem t u d t a m szer­
vesen hozzátársítani, mint a frizuráját. Kopogtatásomra
rekedt papagájhang rikácsolt rám a lakás mélyéből:
- K i az?!
Megmondtam.
- N a h á t ! - Az örömöt vad krákogás, köhögés jelezte.
- Nyúlj be, kisfiam! Belül van a kulcs!
Akkor vettem észre a törött ablak kis négyszögét a ki­
lincs mellett, amelyet szakadozott csipkedarab függöny-
zött el.
Hosszú, keskeny, furcsa formájú konyha végén, rette­
netes á g y n e m ű között Berta néni fejének sötét foltja
rémlett.
- Éppen a múltkor beszéltem rólad Bercinek! Édes­
anyád mit csinál? M e g l á t o g a t h a t n a !

137
 » S z e n t Isten! — g o n d o l t a m . - Berta néni ott volt
a n y á m temetésén tíz évvel ezelőtt.«
- Ülj le a s á m l i r a ! — d ü n n y ö g t e testetlenül, arc nélkül,
a m i m e g n y u g t a t ó volt. A hokedlin kotorászott az ágya
mellett. Papírcsörgés hallatszott, és egy kanál, nagy pléh-
csörrenéssel a kőre z u h a n t .
- Itt van! Gyere ide! - szólított fel a s z t m á s légzéssel. -
T u d o m , hogy szereted az édességet. Az ágyrajáróm sü­
tötte.
Folyamatos lidércnyomásomnak ez most a kevésbé el­
viselhetetlen m o z z a n a t a volt, a n n a k ellenére, hogy Berta
néni nyilván szenilis elmezavarban szenvedett. Emléke­
zete kilyukadt, és elveszett belőle n é h á n y évtized. Ami
megkönnyítette a helyzetemet. F e l á l l t a m , az ágyhoz
léptem, és a karja nőtt homálytól átvettem egy kővé szá­
radt lepénydarabot. S z e m e m elfogadta ezt a körvonal-
talanságot, n e m küzdött a megjelenítésért. Teljesen ki­
merült voltam. A l u d n i szerettem volna. Amikor vissza­
ü l t e m a h e l y e m r e , Berta néni kuncogó, cinkos hangja
rám dobta a kérdést:
- Most valld be szépen, mit követtél el?
- M i é r t ? - kérdeztem riadtan.
- Azt hiszed, n e m látok? - Vihogása szörcsögő, csúf
köhögésbe váltott át. - A doktor h ü l y e ! Én pedig nem vi­
lágosítom fel, mert akkor megint vagdosni akar. Elég
volt kétszer. C s a k h i g g y e azt, hogy vak vagyok. Pedig ő
hályogosabb n á l a m . Én mindent látok. Sötétben is. Mint
a m a c s k a . N a g y o n messzire látok. Sokszor keresztül a
falon... - Motyogása most eszelős, réveteg álombeszéd­
dé mosódott. V i z i o n á r i u s mormolása határtalanul feliz­
gatott.
- Mit lát rajtam? - kérdeztem.

138
 - A rongyaidat és a verést. C s ú n y á n megtéptek, fiam.
Állj fel!
Pancsoló hangja talpra lendített.
- Micsoda állatot hoztál m a g a d d a l ? ! Vidd ki a z o n n a l !
Berci félni fog tőle!
- Hol van? - néztem körül megrettenve. N e m láttam
semmit.
- Mögötted! Mögéd lopózott! V a l a m i ocsmány, fekete
dög! Mi jutott eszedbe? És ha veszett, a z z a l a piros sze­
mével?!
Furcsa, sziszegő, köpő h a n g fúródott érzékeimbe, ég-
zengéshez hasonló, vészes morgás kíséretében.
- Látod?! - folytatta Berta néni. - Berci m á r észrevette!
Meglódult szívdobogásomat a felismerés sem csillapí­
totta, hogy Berci, a macska fúj és morog rám.
- Ne dugdosd! Engedd el! Nyisd ki az ajtót!
Akaratlanul, kábultan e n g e d e l m e s k e d t e m az őrült pa­
rancsnak. Tapsolva, dobogva kikergettem a konyhából
azt, a m i nem volt ott.
- N a ! - mondta elégedetten. - Kitakarodott. Most
menj be a szobába, és feküdj le a díványra. Az m é g sza­
bad. Aludd ki m a g a d , a z u t á n b e s z é l ü n k rólad.
Azóta ágyrajáró vagyok Berta néninél. N e m s z á m o ­
lom, mennyi ideje. N é h a heteknek, néha é v s z á z a d o k n a k
tűnik. Nappal az utcákon ődöngök. Este » h a z a m e g y e k «
hozzá a bűzbe, mocsokba. M i n d e n n a p eljátsszuk a ko­
médiát a fekete döggel, a m e l y u t á n a m settenkedik a
konyhába. Berta néni látja, és n e m g y ő z s z i d a l m a z n i ér­
te, miért etetem néha titokban. Azért tapad rám. C s a k
akkor nyugszik meg, a m i k o r kinyitom az ajtót, és tapsol­
va kihajszolom az udvarra a láthatatlan árnyat. U t á n a
lefekszem a szobadíványra, és alszom, mint egy érzéket-

139
len kődarab. Borostás, rongyos, piszkos vagyok. Luxus­
lakásom közelébe se merek m e n n i . Berta néni könyörü-
letéből élek, vizes kávén és kenyéren, mint egy elítélt. De
n e m t u d o m , miért ítéltek el, és m e d d i g tart a bünteté­
s e m ? Ezért fordulok Ö n h ö z . Ki mástól kérdezhetném
m e g végső kétségbeeséssel, hol a kiút ebből? Mi lesz ve­
l e m ? Az isten szerelmére, mit t e g y e k ? ! "

Eddig tart a levél. A szöveg é l m é n y s z e r ű , szuggesztív

őszintesége rögtön megragadott, de az írást azért alá­
vetettem a szokásos pszichografológiai vizsgálatoknak.
A v o n a l a k medrébe, a sorok közé a félelem démonai
n y o m u l t a k , csomós, megvastagodott fejjel, de a kép ma­
ga vonzó volt és eredeti. A sorokból kiugró, hátrahőkölő
betűk, csüggedten mélybe hulló végvonalak ellenére fel­
röppenő érzéseket, óriási erkölcsi nosztalgiát, rendkívüli
s z e l l e m i kvalitásokat árult el.
Érintkezésbe léptem a fiatal mérnökkel, és meghív­
t a m m a g a m h o z . T í p u s a olyan volt, mint a m i l y e n n e k a
karakterológiai radar segítségével előre kialakítottam. Ez
m i n d i g jó alapja a pszichikai operációnak. Azt jelenti,
hogy az orvosban megfelelő véna fakadt fel gyógyforrás­
ként a beteg felé. M a g a s termete meghajolt a rendkívüli
soványságtól, s arcán keserű redőkbe torlódott a meg­
sárgult bőr. S z e m e mély üregből nézett rám fénytelenül.
Vékony ajka sebes volt a belső láztól. Legalább ötvenéves­
nek n é z t e m volna, ha n e m t u d o m , hogy éppen betöltötte
a h a r m i n c a d i k esztendejét. Valóban szomorú állapotban
volt, a depressziónak olyan s z a k a d é k á b a n , a h o n n a n csak
a legritkább esetben juthat felszínre emberi lélek. Mert
n e m c s a k helyzete volt kiúttalan bonyodalmak útvesztője.
Egészsége is megrokkant. Gyomorgörcsrohamai fekély-

140
gyanút keltettek. N e m i baj fertőzése mutatkozott m e g
nála. Szenvedő meghasonlottságában olyan roncsnak
tűnt a józan emberi értékítélet szempontjából, m i n t egy
szeméttelepre érett h u l l a d é k h a l o m , amely m á r nyomok­
ban sem őrzi egykori hasznosságát.
Ugye rendkívülisége ellenére sosem mertem volna
vállalkozni arra, amit tettem, ha intelligenciája n e m kel­
ti fel bennem a reményt, hogy megérti majd kísérletem
mibenlétét.
Operációm veszélyét én is csak utólag t u d t a m felmér­
ni teljes súlyában. H i s z e n a határtalan ingoványon, ahol
a lélek talajvesztett sérültjei bolyonganak halálos magány­
ban, annyi váratlan, előre nem kiszámítható katasztrófa
történhet. Megeshet az is, hogy a hínáros mélységbe süly-
lyedő beteg magával rántja azt, aki kezét nyújtja neki se­
gítségül.
Aki érti, mire célzok, nem mosolyog e z e n . A rengeteg
bárgyú vicc célpontját képező pszichikai fertőzésveszély,
a m e l y n e k elsősorban „ütődött" elmeorvosok, vitustánc-
ban rángatózó pszichológusok az áldozatai, sokkal való­
ságosabb magot rejtenek, mint régebben hitték. Korunk­
ban, szerencsére, a m i n d e n irányból h a t a l m a s , közös
szintézis felé rohanó tudományok szökőárja egyre inkább
kikényszeríti a látható jelenségek mögötti láthatatlan
okok tiszteletét. A modern ember felismerte már, hogy a
bacilusok, a vírusok s a legkonkrétabb betegségfolyama­
tok is a láthatatlan, pszichikai okok világából törnek át a
fizikai síkra. A legfélelmetesebb járványok is a kor m e n ­
talitásának feszültségében, megoldatlan p r o b l é m á i b a n
fogannak S a ragályban való alámerülés vagy i m m u n i t á s ,
a tömegsors kényszerébe zárt egyéni m a g a t a r t á s m i n d az
individuális lélek titkos erőforrásaira utal. N i n c s messze

141
az idő, a m i k o r az emberek sokkal nagyobb tudatosság­
g a l és elővigyázattal fognak védekezni a pszichikai fertő­
zések ellen, m i n t ahogy valamikor a pestistől óvakodtak.
Az öngyilkosság határán támolygó páciensem ilyen
pszichikai fertőzés á l d o z a t a volt. Ami később történt ve­
le, az m i n d csak e fertőzés láncreakciójaként értékelhető.
Bár h a n g s ú l y o z o m : a h h o z , hogy egy ilyen fertőzés élet­
képessé váljék, megfelelő táptalajra van szüksége. De va­
jon melyik emberi lélekből hiányzik a névtelen szorongás,
a halálfélelem, a sötét i n d u l a t o k és ingerek tudattalan­
ban burjánzó h u m u s z a ? E tenyészet ellen csak az tud
védekezni, aki ismeri a „nevét" a pszichikai vírusoknak,
és saját alvilági ködzónáját á l l a n d ó ellenőrzés alatt tart­
ja. Ezt főként a modern pszichoterápia művelőjére ér­
tem, aki szokatlan módszereibe az ember archaikus
múltját, ismeretlen tudatmélységeit éppúgy belekalku­
lálja, mint új d i m e n z i ó k b a táguló jövőjét és k o z m i k u s
összefüggéseit.

Az i n d i v i d u á l p s z i c h o l ó g i a sohasem lehet az ember

egyéb vonatkozásaitól elszigetelt. Ha valakit az egész
szervezetét m e g r á z ó , súlyos baleset ért, n e m kötözget­
hetjük csupán v a l a m e l y i k külső sérülését, mert attól m é g
a többibe belepusztul. Éppen ezért nem engedhettem
útjára szegény ördögöt, ha alapvetően segíteni a k a r t a m
rajta, úgy, hogy általa magamon is segítsek^. E két dolog
összekapcsolása v a l ó s z í n ű l e g különösnek h a n g z i k , pe­
dig döntően fontos terápiakulcsot rejt. Az orvos és a pá­
ciens személyét p s z i c h i k a i l a g éppannyira n e m lehet el­
különíteni, m i n t az alkotóművészt a művétől. A páciens
n e m csak alany, a mű nem csak tárgy, h a n e m öngyógyító,
önformáló vetület is. A konstruktív tett, például a gyó­
gyítás műve, visszahat az emberre és az ügyre, amelyet

142
képvisel. Én pedig az emberi lélek teljes g y ó g y u l á s á n a k
ügyét szolgálom. S ebbe a kísérletbe beleértem a m a g a m
lelkét is, a m e l y gyökerében m i n d e n lélekkel összefügg.
S csakis e n n e k az összefüggésnek a megismerése által
válhat ö n m a g a ellen képzelgő, teremtő, sötét á r a m o k a t
vonzó instrumentumból a saját erőit s z ü n t e l e n ü l meg­
újító, egészség forrásává.
Páciensemet először is ki kellett fejtenem a rá ragadt,
réteges külső hatásokból, ahogy a szobrász vési ki művét
a formátlan anyagból. Amint lefürödte, lekaparta m a g á ­
ról a piszkot, a pórusaiba, érzékeibe ivódott szag- és
hangemlékeket, görcsös görnyedtsége kezdett leválni ró­
la. Kiegyenesedett. Mélyebb lélegzettel szellőztette ki a
tüdejét. S e külső változás szinte a z o n n a l feloldotta ben­
ső dermedtségét. Leromlott állapotában ez persze a n n y i t
jelentett, hogy szégyenkezve, bosszankodva, m i n d u n t a ­
lan férfiatlan sírás szakadt fel belőle.
- M i e z ? - kérdezte tőlem összeszorított ököllel és
megcsikorduló foggal. - Ö n s a j n á l a t ? Fel t u d n á m pofoz­
ni m a g a m érte!
— Ne törődjön vele! Érzelmi sokkja és vírusfertőzése
pszichikai nátha formájában oldódik. Egyelőre ez is be­
tegségfolyamat, de majd kitisztul. M a g a s a b b síkon kitű­
nően felhasználható szellemi érzékenység válik belőle. -
Akkor fogta el az egzaltált sírás, a m i k o r közöltem vele,
hogy nem csak páciensemnek, h a n e m g y ó g y u l á s á i g a
v e n d é g e m n e k is tekintem. Arról is felvilágosítottam,
hogy sajátos terápiánk kiindulásától kezdve k o n z u l t á l n i
fogok vele. Illetve a benne élő orvossal. Mert ha nem szö­
vetkezik velem m i n d e n képességével, érzéseivel éppúgy,
mint értelmével, nem é r h e t ü n k el eredményt. N y u g t a ­
lan, tehetetlen mozdulatot tett.

143
 - A m i m e g m a r a d t belőlem, a z semmi más, csak né­
h á n y gondolat egy béna testben. N e m tudom, mit lehet
kezdeni egy ilyen, h a t a l m á t vesztett á r n y é k k a l ? - mond­
ta csüggedten.
— E n n e k az á r n y é k n a k köszönheti, hogy írt nekem.
O vonszolta el h o z z á m . Róla beszélek. L é n y e érintetlen
részéről. A küzdőtársamról, akivel közösen operálunk
majd e kísérletben, a m e l y az egész szervezetére kiterjed.
A fizikai kárt, melyet elszenvedett, azt hozhatjuk helyre
a legkönnyebben, rövid idő alatt. A nehezebb feladat a
testében megfoghatatlan bántalmak leküzdése. Mert azok
fonalát a láthatatlanba kell követnünk, a h o n n a n kiin­
dultak. R e m é l e m , nincs kifogása az ellen, ha egyelőre
n e m bocsátom el v é d e l m e m alól egyetlen percre sem!
Zavart, megkönnyebbült hálája mutatta, mennyire
szüksége van erre a védelemre, amely már az elgondolás
pillanatában bűvös varázskörré zárult sebes, nyitott,
meglékelt pszichéje köré.
Betegem fiatal, erős szervezete kitűnően reagált a gon­
dos ápolás, diéta s injekciókúra első fordulójára. A „gipsz­
borításban", a m e l y e t a h a r m o n i k u s környezet jelentett
lelki gerincsérülése körül, gyarapodni, frissülni kezdett.
De ő is, én is tisztában voltunk vele, hogy kóros állapotá­
n a k gyökere m é g érintetlen. A mérgezett, horgas nyilat
n e m h ú z t u k ki, csak általában felerősítettük a fizikumát,
hogy a tulajdonképpeni műtétet el tudja viselni.
E kezelésével p á r h u z a m o s a n utánajártam kiúttalan-
n a k tűnő ü g y e i n e k is, mert ez hozzátartozott a gyógyítá­
sához. Amit ő n e m tehetett volna meg a saját érdekében,
s a m i t hiába kísérelt volna m e g bárki, aki a szeretet, ba­
rátság vagy szerelem érdekével hozzá tartozott, megte­
hettem én. Az orvos semleges hitelességével és tekinté-

144
lyével. Azért, mert a világon s e m m i érdekem n e m fűző­
dött hozzá. A legcsekélyebb a n y a g i előnyöm sem szár­
mazott belőle. Sőt. Én h o z t a m áldozatot érte. S ez olyan
óriási fölényt, biztonságot, olyan szuggesztív erőt állított
mellém, amely ellen nem védekezhettek azok, a k i k h e z
e l m e n t e m . Mert nem volt érvük, erkölcsi j o g c í m ü k és
mentségük rá. Főnökei, kollégái m á r alaposan kiször-
nyülködték m a g u k a t elképesztő viselkedésén. A h a m v a ­
zószerdánál tartottak. S e csömörös kielégültségben m á r
eltűnődtek azon, mi okozhatta váratlan, e l ő z m é n y nél­
küli erkölcsi bukását. Megijesztette őket, mert n e m ér­
tették. S az emberek ösztönviláguk l e g m é l y é n és intuí­
ciójuk transzcendentális m a g a s s á g á b a n tudják, hogy a
másikkal történő baljós, misztikus katasztrófa őket is fe­
nyegeti. Az ingerek, ösztönök, i n d u l a t o k sötét tengere
összefügg a mélységben, s ragadozói bárhol felszínre
törhetnek az egyén tengerszemeiben. Azért rendíti m e g
őket a halál. Azért gyászolják és siratják a halottban ön­
magukat. Én jó hírt, magyarázatot, vigaszt vittem n e k i k
a bukott emberről. Kiutat m u t a t t a m . Felelősséget vállal­
tam valakiért, akit pusztulásra ítéltek. S e remény, e fel­
t á m a d á s lehetősége rájuk is fényt vetett. N e k i k is gyó­
gyulást ígért e járványban, amelyet m é g n e m kaptak meg,
de baktériumai benne erjednek a világtestben. A megér­
tés és jóakarat szinte hálás megkönnyebbüléssel fakadt
fel b e n n ü k páciensem iránt. S a m i t egy órával előbb m a ­
g u k se hittek volna, hirtelen kézenfekvőnek tűnt előttük
az érv, hogy páciensem viselkedése idegválság delíriu-
mából fakadt. T e h á t nem büntethető érte. Versengtek
egymással, hogy múltjából, a m e l y valóban feddhetetlen
volt, mentséget keressenek. H i s z e n egészen m á s n a k is­
merték azelőtt. Tehetségesnek tartották és szerették. Vád-

145
lókból m e n t ő t a n ú k k á váltak a n é l k ü l , hogy észrevették
volna. C s u p a biztató ígéretet kaptam tőlük páciensem re­
habilitálását illetően.
Menyasszonyát is felkerestem. A szép, magas, telt mel­
lű, rőt hajú lány m a g a is feszültnek, betegnek látszott.
Keserű, dúlt érzésvilága úgy omlott e l é m , mint a túlérett
g y ü m ö l c s . Rögtön nyilvánvalóvá lett, m i l y e n mérhetetle­
nül szenved a szakítás óta, a m e l y e t az ilyenfajta tragikus
konfliktusok fekete pásztorai gondosan őriztek, és go­
nosz hírek, riasztó értesülések vitrioljával öntözgettek
azóta is. A kettőjük között elhangzott, mérgező szava­
kon kívül züllött életmódjának híre egyre szélesítette kö­
zöttük a szakadékot. Érzései hiába keresték a hidat vő­
l e g é n y é h e z egészen addig, a m í g m e g n e m találta az én
m a g y a r á z a t o m b a n . Csodálatos volt átélni benne ezt az
á t a l a k u l á s t ; az élet és regeneráció kirobbanását ott, ahol
ő m a g a is végleges pusztulást sejtett. Egyszerre végtelen
részvét, m e g r e n d ü l t gyöngédség, szerelem, anyás, szen­
vedélyes vágy élő csápjai nőttek benne a sötét, elfojtott
lappangásból, és ölelni, vigasztalni, gyógyítani akartak.
N a g y s z e r ű segítőtársra leltem Juditban. Amikor átlépte
velem lakásom küszöbét, ujjongva fellángoló érzéseik,
egymásban m e g t á m a s z k o d ó erőik hőfokán lemérhet­
tem, micsoda hatásos elixír jutott betegem vénáiba. Most
m á r jól aludt, étvággyal evett, fekélytünetei elmúltak.
A n e m i bajt n y o m t a l a n u l kioltotta szervezetében az erős
a n t i b i o t i k u m . De m é g m i n d i g tériszonyos volt. Borzadt
a sötétségtől. N é h a cserbenhagyta egyensúlyérzéke, és
az a képzete támadt, hogy álltó helyében felborul. H a j ­
n a l b a n , á l o m és ébrenlét határán g y a k r a n köréje zárult
elhagyott l a k á s á n a k lidércnyomása. Rettentő intenzitás­
sal észlelte a jelenléti érzést, majd a tusfolt rángatózó,

146
görcsös megelcvenedését. Fuldokolva, verejtékben fü-
rödve százszor átélte így a haldoklás rémületét, amelyből
rendszerint én ráztam ébrenlétre, mert képzeteinek,
gondolatainak iszonyata elrezgett h o z z á m , a m á s i k szo­
bába, akkor is, ha nem kiáltott fel a r t i k u l á l a t l a n u l .
Lakásügyét n e m volt n e h é z e l r e n d e z n e m , mert a he­
lyiségeket előző gazdája választatta le egy nagyobb lakás­
ról, renováltatta, s így jogutódja is levonhatta a költsége­
ket a házbérből. A különféle felgyűlt költségeket azért
fizettem ki, hogy lehetségessé váljék a későbbi lakáscse­
re. De csak akkor, ha a lakás légkörét is sikerül megtisz­
títanom. Lelkiismeretlenség lett volna részemről az egész
ügyet átutalni egy másik g y a n ú t l a n embernek. Éppolyan
gondatlanság, m i n t h a fertőtlenítés nélkül fektetnék be
valakit egy tífuszos betegágyba. N e m tekinthettem el at­
tól, hogy a lakásban m á r öngyilkos lett egy sérült önérze-
tű, kitaszítottságában m á n i á k u s beteggé lett ember. Egy
másik pedig, a páciensem, c s a k n e m megőrült és e l p u s z ­
tult egy tusfolt következtében, a m e l y karmos, fekete ido­
maival mélyen beleszívódott a parkettbe. N e m enged­
hettem, hogy újabb szerencsétlenségek foganjanak m e g
a ragályos pszichikai baktériumtelepen, a m e l y n e k fertő­
zése még m i n d i g benne lappangott páciensem lelkében
is. Végig kellett v i n n e m a teljes operációt. Ki kellett te­
nyésztenem a pszichikai antibiotikumot, hogy a l a k á s ­
ban megszűnjék a veszélyt árasztó, láthatatlan mocsár.
S hiábavaló lett volna m i n d e n fáradozásom, ha betegem
érzés-, fantázia- és akaratvilágából ki nem e m e l e m a lel­
ki galandféreg fejét, amelyből teljes bizonyossággal újra
kinőtt volna az egész vigasztalan betegségtömeg.

Mielőtt a m a g a m h o z vett kulccsal a zsebemben e l i n ­

dultam volna páciensem lakására, vigyáztam, hogy egész-

147
ségi állapotom kifogástalan legyen. Mert a legkisebb
„folytonossági h i á n y " a fizikumon vagy a pszichében ve­
szélyes lék lett volna a fertőzött atmoszférában.
A m i k o r atmoszféráról beszélek oly módon, mintha
egy l a k á s n a k a légköre reális valóság lenne, u t a l n o m kell
a kézenfekvő p á r h u z a m r a , hogy a szobák bútorzata be­
szívja az erős dohányfüstöt, s jóval később is ontja magá­
ból az áporodott szagemléket. Miért ne szívnák be akkor
u g y a n e z e k a tárgyak egy töményen depressziós psziché
sötét, s z ü n t e l e n ü l ismétlődő, romboló képzeteit? Külö­
nösen, ha az támaszpontot teremt m a g á n a k bizonyos
formákban és jelenségekben. A tusfoltban és C h o p i n
g y á s z i n d u l ó j á b a n p é l d á u l . Az az úgynevezett közhely,
hogy az ember nem a bőrénél végződik, a realitások ma­
gasabb síkján élő igazság. A m á s i k ember felborult kedé­
lyéből, rossz gondolataiból, heves indulataiból kiáradó
erő legtöbbször olyan mértékű, hogy még a kevésbé ér­
z é k e n y lényeket is megfertőzi vele a környezetében.
S a z o k hirtelen úgy érzik, hogy a fény elhomályosult, a
ragyogás ellobbant, a hő kihűlt, bizakodásukat nyirkos
szorongás váltotta fel. C s a k éppen racionálisan nem ve­
szik t u d o m á s u l , hogy egy súlyos, fényelnyelő, vampiri-
z á l ó egyéniség szívta m a g á b a életenergiájukat. Kivérez­
tek mellette. S ez a pszichikai törvény pozitív irányban is
érvényes. A derűs karakter felvillanyozó, üdítő ózont bo­
csát ki, átvilágítja, megtermékenyíti a miliőt, amelyben él.

A pszichikai megbetegedés legveszedelmesebb tünete

az önrombolás p o z i t ú r á i n a k , szertartásainak és rögzítő
j e l k é p e i n e k reflexszerűsége. Az, hogy a beteg egyáltalán
n e m tud róla, mégis ösztönös kitartással, gyilkos követke­
zetességgel véghezviszi m i n d a z t , amivel felőrli önmagát.

148
 Amint beléptem a lakásba, a m e l y baljós örökségként
maradt páciensemre, szinte kiéhezett vadállatként rontott
rám a légkör. Aki bosszút akart állni d ü h ö n g v e irigyelt és
gyűlölt, szerencsésebb felebarátján, a l i g h a gondolhatott
volna ki félelmetesebb megtorlást e n n é l az életkedvcsap­
dánál, energiaszívó örvénynél, a m e l y óriáspolipként ta­
padt rá a lélekre m i n d e n irányból. Pillanatok alatt fehérre
szürcsölte piros idegerő-vénáit. Az ösztönös védekezés,
hogy önkéntelenül visszafojtottam a lélegzetemet, mert
nem akartam beszívni a mérgezett levegőt, c s a k n e m ki­
lendített egyensúlyomból. Az irányítást a z o n b a n rögtön
visszavettem: lélegeznem kell! S e gondolatparancsra mé­
lyen, egyenletesen lélegezni kezdtem. A n n a k ellenére,
hogy a boldogtalan, vizionárius, kocsonyás rögeszme ál­
lagát engedtem így m a g a m b a . Páciensem rémült össze­
o m l á s á n a k szuggesztiója szinte láthatóvá, tapinthatóvá
lett. Hasonlóan, mint a tibeti koncentrációs gyakorlat
Külkhórja, Isten képmása, amelyet gondolaterők keltet­
tek életre.

M i n d e n részletében kidolgozott tervvel, különféle se­

gédeszközökkel felszerelve érkeztem. A napfény most is
arany zuhogással özönlöttc el a lakást. Az a b l a k tárva-
nyitva volt a májusi ragyogásban. A legüdébb, égszín­
kékké hígított levegő odakint pelyhes, hófehér felhőszár­
nyakon lebegett. Én azonban csak a legnagyobb erőfe­
szítéssel tudtam mozogni a szobában, m i n t h a lassított
felvétellel készült fdm képterében erőlködtem volna. El­
lenálló közegben törtem a célom felé, kábulattal, kifejez­
hetetlen akadályokkal küzdve, mint egy üldözéses á l o m ­
ban. De törekvésemet nem adtam fel. T o v á b b n y o m u l t a m ,
továbbvonszoltam ó l o m m á lett testemet a lemezjátszó­
hoz, és a lemezt Beethoven IX. szimfóniájának örömódá-

149
jávai cseréltem fel, a z u t á n bekapcsoltam. De a diadalma­
san felszárnyaló hangokat csak távolról, erőtlenül hallot­
t a m , m i n t h a sűrű vattaréteget gyömöszöltek volna a
d o b h á r t y á m h o z . E messziről h o z z á m szűrődő hangva­
rázs m é g i s sokat segített. Magasból e l é m vetett mentőöv­
ként felszínen tartott.
A m i k o r a szőnyeg felé i n d u l t a m , a m e l y a tusfoltot ta­
karta, ú g y é r e z t e m , rejtélyes lendkerék közepébe akarok
b e n y ú l n i , a m e l y gyors forgása következtében láthatatlan,
m é g i s brutális taszítóerőt kavar m a g a körül. Feltártam a
foltot. Közben éreztem, a m i n t i n g e m alatt verejtékcsí­
kok folynak le, s homlokomról s z e m e m b e futnak a jég­
hideg cseppek.
Amit láttam, a n n a k egysíkú visszaadása teljesen elrejti
a jelenség lényegét. Mert e nagy, koromfekete, horgas,
tüskés, karmos, ellenmozgásos örvényekként vonagló tus­
ábra valóban nyüzsögve élt. Úgy, ahogy paciensem leírta.
H a n g o k , szagok, formák fenyegetését gőzölögte, s e dé­
moni pára vastagon belepett körülötte mindent. Az éles
körvonalak ellenére m a g a a képlet rögzíthetetlen volt.
A m i n t figyeltem, ú g y tűnt, szüntelenül változik. Lesel­
kedő szörnyarcokat villant. Obszcén jelenetek görcseibe
fonódik össze. Perverz gyilkossággá fajuló orgiákat tár
fel aljas meztelenséggel. Pokoli mélységekbe fúródó tájak
felé szívja a szemlélő tudatot, h u l l á k a t ringató, poshadt,
fekete víz medrébe, nedvességtől csöpögő üregekbe.
A z u t á n arcokat kezdett m u t a t n i . Óriási, alvilági ábráza­
tok nőttek fel benne foszforeszkáló hólyaggá, majd süket
p u k k a n á s s a l elpattantak, mint a mocsárbuborékok.

A m í g a parkettre fektettem a m a g a m m a l hozott átlát­

szó pauszpapírt, és p u h a rajzceruzával átírtam a tusábra
körvonalait, k i m o n d h a t a t l a n belső szenvedést álltam ki.

150
M i n d e n fizikai fájdalomnál elviselhetetlenebbet. A vo­
n a l a k csípősen égető sebeket m a r t a k belém, m i n t h a tig­
riskarom vájta volna c s u p a s z bensőmbe az ábrát, a m e l y
így még sürgetőbbé vált, s heves depresszióval végképp
uralomra akart jutni b e n n e m .
A n n a k ellenére, hogy e l l e n á l l á s o m szinte ájulásig ki­
merített, az egész transzcendentális harc e l m o n d h a t a t l a ­
nul nagyszerű élményt jelentett. Valósággal beavatott.
Pillanatok törtrésze alatt felmérhetetlenül többet t u d t a m
meg az ember és a kép viszonyáról, mint amit v a l a h a
m e g t a n u l h a t t a m volna e pokolra szállás nélkül. H i r t e l e n
ragyogó világossággal állt előttem a festők racionális sík­
ról kizáródó gyakori aberrációinak, sőt e l m e b a j á n a k oka.
Az á l m o k értelme és az őrültek á l o m b a n támolygó élete.
A mítoszok, hieroglifák, m á g i k u s barlangfestmények tit­
kos, mély összefüggése a teremtő képzelet s a lét kivirág-
z á s á n a k titkával. Egyszerre k e z e m b e n volt az egyiptomi
festő m e g h a t á r o z á s á n a k kulcsa, hogy miért nevezték
mantrikusan seenechnek, megelevenítenek, feltámasztó­
nak. H i s z e n a képalkotó ember v a l a m i k o r az ősi idők­
ben teremtett, idézett, életre keltett a m á g i k u s szimbólu­
mok kivetítésével, s ez a legbenső, tudattalanba száműzött
óriási é l m é n y e nem évült el évezredek alatt sem. Goyá­
nak éppúgy le kellett festenie d é m o n a i t , hogy megszaba­
duljon tőlük, mint C s o n t v á r y n a k a m a g á n y o s cédrust,
halálos m a g á n y á n a k s z i m b ó l u m á t . M é l y e n elzárt, szub­
jektív titkok keresztmetszetként tárták elém bonyolult
útvesztőiket, s én a s z á n a l o m töviskoszorújának szúrását
éreztem bensőmben, a m i k o r az absztrakt m ű a l k o t á s o k
szenvedélyesen kiáltozó, félelmetes szín- és erővonal­
jelbeszédére gondoltam, vagy szürrealista képasszociá­
ciók Ariadné-fonalát követtem nyomon. Megtörhetetlen

151
bizonyossággal t u d t a m azt is, hogy az emberi fantázia és
érzésvilág tüzével, a megvalósítás akaratáramával telített
műalkotások éppolyan hatást fejtenek ki létrejöttük után,
mint a radioaktív anyagok, melyek felezési ideje sokszor
évtízezredekig tart. Addig ontják teremtő, sorsformáló má­
giájukat, a m í g formulájuk teljesen fel nem oldódik az
időben. Abban sem kételkedtem többé, hogy az egyipto­
mi királysírok megbolygatóit e pszichikailag radioaktív
s z i m b ó l u m o k , t i l a l m a s erővonalak őrölték fel, fizikai
m ű s z e r e k k e l ellenőrizhetetlen, titáni energiájukkal.

S egyszerre felmerült bennem a beethoveni örömóda

ujjongó h u l l á m h e g y é n lebegő, mitikus életkulcs: a ki­
egészítő m e g o l d á s isteni egyszerűsége. A diagnózis után
a terápia N a g y A r k á n u m a .
A m i k o r a folt körvonalait lerajzoltam, elővettem kis
kézi g y a l u m a t , és nekiláttam a parkett felgyalulásának.
C s a k n e m egy teljes órát dolgoztam rajta, a m í g a mélyre
szívódott, m a k a c s tusábrát teljesen eltávolítottam. A gya-
luforgácsot kis papírzsákba gyűjtöttem, a z u t á n körül­
néztem.
T é r d e m a n n y i r a remegett, hogy le kellett ü l n ö m . Ah­
hoz sem volt erőm, hogy újra beindítsam az automatiku­
san kikapcsolt lemezjátszót. Ez az elernyedés és pihenés
a z o n b a n m á r n e m rejtett olyan veszedelmes, fenyegető
dolgokat, m i n t egy órával ezelőtt. Ösztönök, sejtelmek
titkos érzékszervei jelezték, hogy már nem kell testetlen
támadástól, színtelen, szagtalan, mérges gáztól tarta­
nom. A n n a k ellenére, hogy a szobában úgy lengett még
a n e h é z , búskomor, lomha borzalom, mint kelés körül a
g y u l l a d á s , a m e l y n e k magját éppen eltávolították.
T u d t a m , hogy nagyot léptem előre. Pontosan rátalál­
tam a baj gyökerére, és kimetszettem. Örültem, de nem

152
áltattam m a g a m . A pszichikai műtétet csak e z u t á n kell
végrehajtanom. Mert e n n e k a szobának i m a g i n á r i u s má­
sa is volt, éppolyan élő, intenzíven telített, mint a való­
ságban. És ez a képzeletszoba a fantazmatusfolttal a
parkettjén töretlenül élt m é g páciensem lelki világában.
Zsarnoki erővel burjánzott. Hatott, őrölt. Felbontott,
mint a radioaktív s u g á r z á s a csontokban. Ha n e m távolí-
tom el onnan, fcltarthatatlanul szétbomlasztja esze ép­
ségét, idegerejét, fizikumát és egész életét.

Mielőtt a menyasszonyával együtt a rendelőmbe kéret­

tem volna páciensemet, előkészítettem a színhelyet.
A tusfolt körvonalait tussal töltöttem ki, s a pauszpapírt
felragasztottam egy kartonra. T i s z t a , nagy rajzlapot erő­
sítettem egy félíves rajztáblára, majd egy palettára né­
hány tubusból szép, élő színű temperafoltot n y o m t a m
ki. A rajztáblát állványra helyeztem. Mellette, kis asztal­
kán hosszú ecseteket, vízzel teli tálkákat, festékrongyot,
próbapapírt rendeztem el. A rajzlap két oldalára két há­
romágú gyertyatartó került hat színes gyertyával.
A betegem lakásáról elhozott gyaluforgácsot a k á l y h á ­
ban halmoztam fel egy csomó összegyűrt papírral együtt.
C s a k gyufát kellett gyújtani, hogy lobot vessen.
A tusrajz a fehér gyógyszerszekrényen állt, a falnak
döntve, szemben az ajtóval.
Kiszóltam a várószobába. Ahogy a fiatal pár a rende­
lőbe lépett, rögtön szemükbe tűnt a tusrajz, a m e l y fölött
erős fényű lámpát gyújtottam. Páciensem hátrahőkölt,
olyan ijesztő hevességgel sújtotta szemen a rettegett áb­
ra. Arcomon éreztem Judit kérdő, iszonyodó pillantását
is. Lényéből néma, megbántott felszólítás ostromolt: mit
akarok ezzel a brutális provokációval?

153
 Leültettem őket, és beszélni kezdtem.
P á c i e n s e m egyetlen pillanatra sem vette le szemét a
tusrajzról. Arca sápadt, beesett volt. Arccsontja alá, sze­
me gödrébe szürke á r n y é k p á s z m á k hulltak. Ajka elszín-
telenedett, keskenyen összezárult, mintha p á n i k kiáltá­
sával viaskodott volna. Amikor rendetlen, egyenetlen
p u l z u s á t kitapintottam, bőre jéghideg és nyirkos volt,
m i n t a holtaké.
E l m o n d t a m , mit végeztem a lakásban. Rámutattam
a k á l y h á b a n h a l m o z ó d ó gyaluforgácsra. Azután meg­
m a g y a r á z t a m , mit kell t e n n i ü k összpontosított erővel,
képzeletüket, gondolataikat, érzéseiket ráirányítva közös
operációnkra. Erőfeszítésünk célja a z , hogy lebontsuk,
szétoszlassuk, feloldjuk betegem kóros emlékszövedé­
két. Kiszabadítsuk a romboló, összetett ábrában foglyul
esett életerejét. Részletesen kifejtettem, miért teszem azt,
a m i t teszek az ő közreműködésükkel. E modern ördög­
ű z é s csak akkor lehet hatásos, ha a kórképző gócot ki­
e m e l j ü k ösztönös, homályos, alvilági humuszából. Siet­
ve h o z z á t e t t e m : n e m c s a k a különféle analitikai irányok
tudatosítási folyamatáról van most szó, h a n e m annál
sokkal többről. N e m fogjuk egyszerűen tudomásul venni
a komplexus nevét, h a n e m a képzelet ellenszérumával
teljes gyógyulást h o z u n k létre a góc átmeneti betokosítá-
sa helyett. Ha sikerül u g y a n i s magából a kórból a helyes
vakcinát kitenyészteni, akkor páciensem védetté válik az
ilyenfajta hatásokkal szemben. Az energia pedig, a m e ­
lyet névtelen szorongások nyűgöztek le eddig, rendkívüli
tehetség és kirobbanó lendület formájában szabadul fel
benne. M a g a s a b b energiaszintre kerül.

Előadásom közben betegem gépiesen bólogatott. S ha

szeme rám siklott néha, tekintete üres, kínzott volt, mint-

154
ha belül görcsök tépték volna. Judit azonban m o h ó n fi­
gyelt, megjegyzett m i n d e n szót. T u d t a m , hogy így lesz.
Azért vontam be őt is a kísérletbe. S z ü k s é g e m volt a ket­
tőjük szenvedélyes vágyából, gyöngédségéből szőtt kap­
csolatra, mint kivérzett betegnél a véradóra, aki saját for­
ró, egészséges, bőven patakzó vérével tölti fel a m á s i k
kiürült ereit.
A tusrajzot áthoztam az állványra, és a r a j z t á b l á n a k
támasztottam. A z u t á n meggyújtottam kétoldalt a há­
rom-három színes gyertyát.
- M i n e k a gyertya? - kérdezte Judit feszült suttogással.
- A fénybe helyezés és az eksztatikus átalakulás jelké­
péül szolgál - feleltem. - T u d a t o s í t a n u n k kell, hogy most
élő szimbólumokkal kísérletezünk. Hasonszenvi gyógy­
módot a l k a l m a z u n k . A rossz gondolatot jó gondolattal,
a baljós tartalmú, görcsös félelmet keltő ábrát gyógyító
ábrával helyettesítjük. A hiányt kiegészítjük. A dermedt,
nyirkos, didergő szorongást arany fényű hővé oldjuk.
A gyertya e folyamat ünnepi ü z e m a n y a g a . Örömöt, áhíta­
tot, karácsonyi csodát áraszt. A színek a színterápiát szol­
gálják. Az aranysárga a napfényt, a rózsaszín, világoskék
és zöld a tavaszi megújhodás ózonát, klorofill ját. a két pi­
ros gyertya az öröm, az egészség, az ifjúság erejét idézi.
Egy hosszú ecsetet tusba mártottam, és betegem kezé­
be adtam.
- Ahol horgas végződést, kampót, karmos csúcsot, he­
gyes tüskét lát, azt alakítsa át körré vagy lágy h u l l á m z á s ­
sá. A lefelé z u h a n ó vonalakat folytassa, és emelje felfelé.
M i n d e n irányt kerekítsen le, és vezessen a m a g a s b a -
szólítottam fel.
A fiatal mérnök ügyes grafikus volt. Az első n e h é z k e s ,
gépies, remegő vonalak után egyre jobban belelendült

155
az ábrakorrekcióba. Feléledve, megfontoltan, tűnődve,
nagy figyelemmel dolgozott. Észrevétlenül leolvadt róla
a szürkés-sárga gépiesség. Arca kipirult. Feszült össz­
pontosításában e g y á l t a l á n n e m vett tudomást környeze­
téről. M i n t h a egyedül lett volna a világon, szemben egy
életfontosságú, veszedelmes, különös feladattal, amelyet
csak ő oldhat meg, senki más. N é h a abbahagyta a m u n ­
kát, percekig töprengett, majd elkezdte újra, de szinte
l á m p a l á z z a l küzdve, többször nekirugaszkodva. Benső
állapota, magatartása a briliánscsiszolót idézte fel előt­
tem, aki hosszas s z á m í t á s o k után a legnagyobb izgalom­
mal készül neki a nagy értékű, óriási drágakő szétoperá-
lásának. Idegfeszültsége alig elviselhető, mert tudja, ha
kalapácsával rossz helyre koppant, a drágakő porrá hull.

H o g y a furcsa, szorongó felelősségtudat m e n n y i r e be­

töltötte mindkettőjüket, azt leolvashattam Judit előre
dőlő tartásáról és összekulcsolt kezéről. Szemét le sem
vette az ecsetről. N e m c s a k kísérte, h a n e m élte a vonala­
kat, ú j j á a l a k u l ó ábrákat, a m e l y e k e t páciensem kitöltött
tussal, s így a bekerített, harapásra ajzott farkasfogat,
hurkokat és kampókat teljesen eltüntette. A fekete folya­
d é k felfalta a feketeséget. Az új forma legyőzte a régit,
a n n a k saját fegyvereivel.
Judit annyira azonosult a z z a l , amit vőlegénye csinált,
hogy a m i k o r az egy ízben, pillanatnyi elernyedésében
alávetette magát v a l a m e l y i k depressziós erővonal kísér­
tésének, és kioldás helyett befelé csavarodó örvénnyé
kezdte formálni, Judit zihálva feljajdult:
- N e ! Ne arra! V i g y á z z ! Kifelé vezesd! És felfelé!
P á c i e n s e m felrezzenve, új éberséggel követte a felszó­
lítást, rá sem pillantva párjára, m i n t h a hangját belülről
hallotta volna, saját, jobbik Énje figyelmeztetéseként.

156
 A tusábra fokozatosan átalakult. Kerek formák, fel­
röppenő, kecsesen hajló erővonalak, virágkehelyként szét­
nyíló zárlatok keletkeztek a két ember összpontosított,
küzdő, tömör energiájával telítve.
Amikor az ábrán m á r egyetlen vonal sem m a r a d t m e g
eredeti formájában, rá a k a r t a m szólni verejtékes hom­
lokú, kimerült páciensemre, hogy abbahagyhatja erő­
feszítését, hiszen a m u n k a elkészült. O a z o n b a n rövid
tétovázás után újra felemelte az ecsetet, és a papír jobb
sarkába, az ábra fölé két kecses, széttárt s z á r n y ú , repülő
madarat festett. S mialatt keze alól papírra ömlött a két
kerekded, lendületes ecsetvonás, Judit hangosan, boldo­
gan, felszabadultan nevetni kezdett.

E nevetéstől b e n n e m is fellazult a feszültség. M e g ­

könnyebbült örömmel éreztem: sikerült, a m i t a k a r t a m ,
de az új, javított formát rögzítenem kell.
Betegem a rajz elé ült. Kimerülten h á t r a t á m a s z k o ­
dott, és lehunyta a szemét.
- Mit lát most, lehunyt szeme mögött? - kérdeztem.
- A z ábrát, amelyet r a j z o l t a m . . . - mormolta h a l k a n .
Ernyedt vonású, elsimult arcán hirtelen n y u g t a l a n s á g
apró ráncai h u l l á m z o t t a k a t .
- És most?! - csaptam le rá sürgetőn.
- Átüt... - súgta összeráncolt szemöldökkel, befelé fi­
gyelve. - Kezd kirajzolódni a másik forma... a m i t elfed­
tem. Feketébb... mint a fedőszín.
- Nyissa ki a szemét! - parancsoltam.
Megtette.
- N é z z e az ábrát! Exponálja így, nyitott s z e m m e l a
gyertyák fényében! A tus egyenletesen borítja mindenütt.
Igaz?
- Igen - hagyta rám halkan.

157
 - N e m üt át sehol a régi ábra!
- í g y n e m . . . - hangja tétova volt.
Kezébe a d t a m a tusba mártott ecsetet. - H u n y j a le a
szemét, és képzeletben fesse be újra az ábrát feketére.
Bőségesen mázolja rá a tust.
Arcán látszott, hogy fantáziájában nagy igyekezettel
véghezviszi, a m i t m o n d t a m . Ajka megremegett:
- Mintha...
- Mondja ki, a m i t gondol - unszoltam.
- M i n t h a az eredeti ábra olajos l e n n e . . . nem fogja be
a tus!
- Feküdjön le a kerevetre!
Határozott p a r a n c s o m n a k alvajáróként engedelmes­
kedett.
M i u t á n m e g g y ő z ő d t e m arról, hogy végtagjait teljesen
ellazította, a h o g y a n kívántam, és napidegfonatában sem
rejteget feszült, görcsös ellenállást, leültem kinyújtózott
teste jobb o l d a l á r a . Karját felemeltem, és elengedtem.
Holt súlyként hullt vissza mellé. Juditot a kerevet bal ol­
d a l á r a ültettem, kértem, hogy jobb tenyerét helyezze vő­
legénye szívgödrére. A z u t á n jobb öklömet összeszorítva
páciensem melle fölé nyújtottam a levegőbe.
- Fogja l a z á n két tenyerébe az öklömet! - kértem.
Két tenyere görcsös kapaszkodással ragadta meg a ke­
zemet. Ujjai ú g y z á r u l t a k össze, mintha szakadék szélén
tartaná fenn magát. L e h u n y t szemhéja idegesen rebegett.
- N y u g o d t a n . . . n y u g o d t a n ! - szuggeráltam halkan. -
N e m kell kapaszkodni! M i n d e n oldalról védett... és a ta­
laj is biztos! C s a k egészen könnyedén nyugtatja két tenye­
rét az öklömön. Testét is ellazítja! Mélyet sóhajt! Úgy!
Most feleljen n e k e m . Teljesen nyíltan. B í z i k b e n n e m ?
- Igen!

158
 - T u d j a , hogy nem akarok rosszat m a g á n a k ?
- T u d o m ! - hangzott a felelet késlekedés nélkül.
- Biztos abban, hogy m i n d e n kétely és fenntartás nél­
kül átengedheti magát n e k e m ?
- Igen!
- Érzi, hogy m e g t á m a s z k o d h a t b e n n e m ! Lassan, ta­
golva ismételje el, ha így van!
- Érzem, hogy m e g t á m a s z k o d h a t o k önben - ismétel­
te páciensem.
- T e h á t ellenállás nélkül követ oda, ahová vezetem.
- Ellenállás nélkül követem oda, ahová vezet.
H a l k szavaim medrébe most izzó, összpontosított erőt
ömlesztettem saját meggyőződésemből, hogy segíteni
tudok rajta. S mialatt e belülről égő varázsigék zsongító
gyógyáramával érintettem, lényébe hatolva feltöltöttem
őt. M a g a m is rendíthetetlenül bíztam abban, hogy sike­
rül legyőznöm pusztító démonait. Azért sikerül, mert ő
maga gyógyulni akar. Segít n e k e m . L e g m é l y e b b intuí­
ciójával érti, felfogja, tudatosítja s z i m b ó l u m t e r á p i á m lé­
nyegét. És azért, mert a felé árasztott energia jóakarattól
átmosott, szellemi fénytől sugárzó és teljesen tiszta.
- Két tenyerével most kezdje lassan dörzsölgetni az
öklömet - m o n d t a m egészen h a l k a n , közel hajolva hoz­
zá. — Mintha áramot gerjesztene benne. Képzelje el, hogy
két keze között kicsi, aranysárga, hőt árasztó napgócot
tart! Intenzíven, színesen keltse életre a képet l e h u n y t
szeme mögött! Erőt csapol le ebből a napgócból. T e n y e ­
re, ujjai m á r átforrósodtak... A hő szétárad a k a r j á b a n . . .
Vállán, n y a k á n át felfelé ömlik. B e l e z u h o g a fejébe...
Most a szíve felé z ú d u l . Napidegfonata fénnyel telik
meg. Ez a fény s z á m ű z i o n n a n a félelem görcseit! M á r
a lábában is forró fényesség lüktet. Egész teste erőtől, le-

159
győzhetetlen akarattól s u g á r z i k ! Pórusain át nap süt. S a
két tenyere között, az isteni e n e r g i á k forrásából egyre
ö m l i k az egészség m á g i k u s á r a m a ! S ez az aranyfényű,
forró energiagóc m i n d i g ott van a melle fölött, a levegő­
ben. M i n d i g ott van! M i n d i g elérhető! C s a k le kell huny­
nia a szemét! Ha kinyújtja a kezét, ellazítja egész lényét,
megragadhatja! Könnyed dörzsölgetéssel áramot gerjeszt­
het, a m e l y átvilágítja, gyógyerővel telíti, meghatározza
életérzését, és a felszínen tartja. M i n d i g a felszínen tart­
ja! S o h a többé n e m süllyed el!

P á c i e n s e m mélyeket lélegzett. Arca fölött szinte pá­

rállott a belső hő. Keze szárazon égett az öklöm körül.
Két tenyerét most felfelé fordítottam, a z u t á n enyhén
begörbített ujjaiba felülről belefűztem a saját ujjaimat.
- Két nyitott kelyhet nyújt felfelé. Érzi? Látnia is kell.
Belülről. Két nyitott, könyörögve ég felé nyújtott tenyere
két szomjas lélekkehely, amelybe habzó, szikrázó brili­
ánsfény z u h o g felülről. M á r nem üres. T e l i k A fény,
a m e l y b e l e ö m l i k folyékony ö r ö m . . . határtalan gyöngéd­
ség! Ujjongó együttlét az élet m i n d e n jelenségével! Ára­
dó, suhogó, szikrázó sodra elmossa a m a g á n y és kire­
kesztettség képzetét mindörökre. S o h a nem lesz többé
e g y e d ü l ! A szeretet gyógyforrása g á t t a l a n u l árad lélektől
lélekig, csak nyitott lélekkehellyel be kell állnia ebbe a
z u h o g ó fényözönbe, a m e l y e l a p a d h a t a t l a n , isteni ára­
dással egybemossa, fénnyé oldja m i n d a z t , a m i elkülönít!
P á c i e n s e m mellében furcsa, zokogó lélegzet küszkö­
dött. Judit zihálva, h a l k a n sírt mellettem.
- Ne erőlködjék! - súgtam. — A jégcsap is csöpög, ami­
kor olvadni kezd. M a g á b a n egy egész dermedt jégfog­
sornak kell e l t ű n n i e ebben a zuhogó, forró fényben!

160
 A lezárt szemhéj alól k ö n n y e k vékony patakja futott
lefelé.
Ujjaink összefonódtak, m e g t á m a s z k o d t a k e g y m á s o n .
- H a t a l m a s tengert lát, a m e l y mögött l e b u k i k a nap.
A vízfelszín égőpiros tükör, a z u t á n színe kilobban. H ű s ,
csendes, kék fény uralkodik el, selymes és tűnődő. Olyan,
mint a borogatás. E kristályos csöndben e m e l k e d n i kez­
dünk. Nesztelen madárszárnyon, egyre gyorsabban, egy­
re meredekebben. A végtelen békességgel elnyújtózó táj
már alattunk pihen. Részletei elmosódnak, s kitárul az
egész kép teljes összefüggése. L é n y ü n k széttágul, és át­
fogja ezt a gigászi egyensúlyt. N e m félünk és n e m vá­
gyakozunk. Látjuk a teljességet. A szenvedélyes öröm
zaklatott h u l l á m z á s a is elsimult. Ú g y pihen b e n n ü n k a
megismerés drágaköve, m i n t egy óriási csillag. E csillag­
tudat ideaszálai összefonódnak a többi csillaggal. A sze­
retet a mentáisíkon a fény szolidaritása. H a l h a t a t l a n je­
lenlét az örökkévalóságban!

Csend volt egy ideig. Betegem m i n t h a elernyedt vol­

na. Én is csak percek múlva szólaltam meg, mert azt
akartam, hogy pihenjen. Hosszú utat tettünk m e g együtt.
Hegyeket hordtunk el a képzelettájon, és sziklából for­
rást fakasztottunk.
- Kinyithatja a szemét! - m o n d t a m .
Rám nézett. Tekintetéből fény, á m u l a t , tűnődő öröm
ömlött vissza h o z z á m . A kör bezárult, a m e l y b e n a fény
szolidaritásának á r a m a keringett.
- Most menjen oda az á l l v á n y h o z , és két erélyes, vas­
tag tusvonással h ú z z a át az egész ábrát! - szólítottam fel.
Judit a vőlegénye mellett állt, mialatt az a m e g s e m m i ­
sítés két tusvonalát m e g h ú z t a . Anélkül, hogy m o n d t a m
volna nekik, tudtam, a két fekete vonalat m i n d k e t t e n

161
pattanásig töltötték felduzzadt erőik akaratáramával. Győ­
z e l m ü n k így a gonosz jelkép fölött végérvényessé vált.
A k á l y h á h o z léptem, és meggyújtottam a papírt a gya-
luforgács alatt. A kunkorodó fahulladék rögtön fellán­
golt, szikrázva pattogni kezdett.
- H o z z á k ide a tusábrát! - kértem.
A nagy kartonlapot a ráragasztott pauszpapírral együtt
b e t e g e m m e l csavartattam össze olyan formájúvá, hogy
beleférjen a kályhába. O m a g a rakta rá a tűzre. Azután
k ö r ü l á l l t u k a lángokat, és megbabonázva néztük, a m i n t
p i l l a n a t o k alatt mohó tombolással felfalták, roskadt,
s ú l y t a l a n u l lebegő h a m u v á silányították a kartont.
- Most m á r a gonosz kirepült a k é m é n y e n ! - mondta
Judit megborzongva.
- Kirepült és megtisztult - bólintottam. - N e m árthat
többé senkinek. Mert m i n d e n dolog, ami áthalad a tűzön,
odafent, abban a régióban m e g s z e l í d ü l . Visszatér eredeti
állapotába. Hiszen a sötétség nem egyéb, mint megromlott
fény.
-A m a d a r a i n k ! - nézett fel vőlegényére Judit, és a
s z e m e könnyes volt. - Azok is felrepültek Biztosan meg­
fehéredtek odafönt!
- M i l y e n m a d a r a k ? - csodálkozott rá páciensem, saját
gondolataiba veszve.
- Amelyeket az ábra fölé rajzoltál!
- Ezeket a hegyi napfényben megfürdött lélekmada-
rak.it visszahívhatják t a l i z m á n u l ! - szóltam közbe mo­
solyogva. Odavezettem őket az állványra helyezett tiszta
rajzlap mellé. P á c i e n s e m kezébe a d t a m a palettát, a m e ­
lyen v i d á m , eleven s z í n e k kis h a l m a i csillogtak.

162
 - Próbálja n é h á n y ecsetvonással lefesteni, mit érzett
a kezelés alatt! N e m kell racionális formákat keresnie.
Csak színeket és erővonalakat!
Páciensem dolgozni kezdett. A lap alján fekete, sötét­
barna, lila, szürke h u l l á m v o n a l a k derűs, pasztellzöld
ívekbe olvadtak át, a m i n t felfelé vezette őket. E kanyar­
gó, felcsapódó, zöld és arany szikrákat vető h u l l á m o k
fölé finom, halványkék, virágszerű ábrákat rajzolt, a m e ­
lyek mind szétoldódtak, szétnyíltak, m a g a s b a röppen­
tek. A kép középpontjába sugárzó, n a r a n c s s z í n ű korong
került. A felső képtérben jobb oldalon két lápisz l a z u l i
kék m a d á r lebegett kiterjesztett szárnnyal.
- Készen vagyok! - tette le páciensem az ecsetet.
- M é g n e m ! - mondta Judit izgatottan. Egy tiszta
ecsetet a csillogó, piros festékbe mártott, és apró, piros
háromszöget festett a zöld h u l l á m o k hátára.
Ez az élő pirosság felgyújtotta az egész képet, m i n t h a
egy álmodó embert boldog nevetés rezzentett volna tel­
jes ébrenlétre. Az ábra olyan volt, mint egy v i d á m , piros
vitorla. Olyan volt, mint az öröm.

Fiatal barátom élete azóta teljesen k i s z a b a d u l t a sötét

varázslatból, és m i n d e n tekintetben m a g a s a b b szinten
folytatódik Ahogy e különös gyógyulás törvényéből követ­
kezik. S az is természetes, hogy kapcsolatunk fonala n e m
szakadt meg többé. Hiszen összeomlott pszichikai-men­
tális v é r á r a m u n k szellemi rokonokká avatott b e n n ü n k e t .
A fiatal mérnök n e m betegem többé, h a n e m feleségével
együtt tanítványom a pszichoszintézis és a láthatatlan
gyökerű betegségek megelőzésének t u d o m á n y á b a n .

1966. ROTTERDAM
 AZ APÁCA ÉS AZ UTCALÁNY

Ezt a különös történetet igen szeretett barátaimtól, egy

házaspártól hallottam - nagyszerű ember mindkettő.
A férfi az e g y i k legnagyobb g y á r u n k vezérigazgatója volt
a Rákosi-időkben, kivételes szakember, akit politikai kí­
vülállása ellenére akkor sem lehetett nélkülözni.
1950-ben feloszlatták az apácakolostorokat és a bor­
d é l y h á z a k a t . Egyszerre. Két apácát és két prostituáltat
az általa vezetett gyárba helyeztek. Bizarr és perverz
rendelkezés volt, a m e l y e t jó barátom, a főnökük próbált
emberségesen m e g o l d a n i . A négy, saját közegéből ki­
emelt nőben csak egyetlen érzés volt közös: idegenkedő
riadtságuk. Az a p á c á k lesütött s z e m ű imákba menekül­
tek, a prostituáltak orrdörgölő, mérges sírásba, fogaik közt
szűrt átkokba fojtották a jövőtől való félelmüket. Jelen­
téktelen, könnyű m u n k á k a t adtak nekik, távol e g y m á s ­
tól. Bizonyos, hogy elképesztő jelenség volt m i n d e g y i k
Az apácák nehezen összeszedett, ormótlan ruhája, ügyet­
lenül feltűzködött kontya, a prostituáltak sárgára festett,
tövénél fokozatosan feketére vedlett, zsíros hajcsutakja,
rájuk feszített rövid szoknyája, gyomrukon összekötözött
foltos blúzuk, a m e l y alatt meztelen, hervadt hús harmo­
nikázott - goromba, vihogó megjegyzéseket váltott ki
a legtöbb m u n k a t á r s u k b ó l . A kemény, terjedelmes, étel-

164
osztó asszony a négy nőt az étkezéseknél e g y m á s mellé
ültette a kantinban, u g y a n c s a k egyfajta kajánsággal. Egy
apáca, egy prostituált, egy apáca, egy prostituált. Az apá­
cák szemhéjuk redőnyével kizárták a világot. A prostituál­
tak dacosan nézelődtek. Megoldott blúzukból kitolult
meztelen, hervadt mellük. A n e h e z e n m ú l ó napok vala­
melyikén az egyik prostituált figyelni kezdte apáca szom­
szédját, aki fiatalabb, szelídebb arcú volt szigorú, eluta­
sító, vékony ajkú társánál.
- Én is apáca akartam lenni kislány koromban, bér-
m á l k o z t a m is - súgta feléje h a l k a n , váratlanul. - Mos­
tohaapám megerőszakolt. A z u t á n az utcára zavartak
pénzt keresni. A n y á m m a l együtt ittak. Otthon váltották
egymást a férfiak, s m i n d e g y i k használt e n g e m is. A tes­
tünkből éltünk. A n y á m a t megkéselte az egyik szeretője.
Halott. S e n k i m sem volt. A bordélyban eladósodtam.
Narkós lettem. Kidobtak. S e n k i n e k se kellek. Se égnek,
se pokolnak. M a r á n a k hívnak. N a g y o n beteg vagyok.
V a l a m i tüdőgombásodási n y a v a l y á m van. N e m t u d n a k
segíteni rajtam. Imádkozzon értem, nővér.
Az a p á c á n a k megrebbent a szemhéja, de nem nézett
fel. Belül azonban furcsa zavar t á m a d t benne. Iszonyat,
halvány s z á n a l o m , a m e l y h e z erős bűntudat társult. Ú g y
érezte, ha ránézne, szólna hozzá, ő is bemocskolódna.
Mit m o n d a n a neki az Ú r ? És Jézus? O a házasságtörő
asszonyt megmentette az agyonkövezéstől. Ez a z o n b a n
nem házasságtörő, h a n e m . . . M á r i a M a g d o l n a ilyenfajta
„rossz n ő " volt, a m í g a Megváltóval n e m találkozott.
A prostituáltat feldühítette az apáca hallgatása, és
hogy nem nézett vissza rá. Hevesen süvöltő, vad károm­
kodások, karmoló szavak özöne tört ki belőle.

165
 - Jól van - súgta az apáca fülébe. Bűzös lehelete az
orrába csapott. - Nyomorult, összedrótozott hüvelyű
szentfazék vagy! Könnyű m e g ú s z n i a disznóságokat an­
nak, aki n e m m e r ránézni a világra, nem lökik az utcára,
és n e m h a s z n á l j á k klotyónak a férfiak. T é g e d sohase
vertek kékre-zöldre a stricik. A kolostorodból kirúgtak,
s azt hiszed, tiszta vagy. Francnyavalyát. Én majd gon­
doskodom arról, hogy ne a szentekkel hálj éjszaka. Na­
gyon h a m a r megdöglök a Lászlóban. S z á m o n tartalak.
A s z á n a l o m szikrája sem él benned! H i á b a döngeted a
m e n n y o r s z á g kapuját. A külső sötétségbe jutsz velem
együtt! Látni fogsz!

Ez volt az utolsó szava. A fiatal apáca nem látta soha

többé testi valójában. N y i l v á n kórházba v i t t é k Amit
mondott, szörnyen felkavarta. Süvöltő átkait, fenyegeté­
sét m i n t h a m a g n ó r a vették volna benne. S z ü n t e l e n ü l
ismétlődtek az a g y á b a n . Szívét bűntudat és szánalom
szorította össze. O valóban védett volt, a m í g fel nem osz­
latták a rendet. De hogy a részvét szikrája sem élt volna
b e n n e ? Ez n e m igaz. T u d o t t szánni. M é g ezt a borzasz­
tó némbert is sajnálta. V a l a m e n n y i r e . N e m eléggé. C s a k
g y ó n n i tudna kedves öreg p a p j u k n a k vagy szelíd, agg fő­
nöknőjüknek! A papot elhurcolták. Az agg főnöknő pe­
d i g . . . igen. Sajnos, m á r n e m volt eszénél. C s a k motyo­
gott. Mater Dorottya, aki együtt szorongott vele a kis
cselédszoba vaságyán, m i n d i g megfélemlítette. Oly öreg,
szigorú és kérlelhetetlen a hitében! Úgy érezte, óriási
jégtoronyként m a g a s o d i k föléje. Égig ér. Egészen apróvá
zsugorodik mellette. Emberi szót n e m hall és nem ért
meg. A gyöngeséget nem ismeri. N e m bocsátja meg.

Este hosszan imádkozott, de egy szikrát sem aludt.

M o z d u l n i n e m mert, hátha felkelti vele Mater Dorottyát.

166
Nagyon kimerülten kelt fel. Az ü z e m b e n c s a k n e m el­
aludt a m u n k á j a fölött. A kantinban M a t e r Dorottya ült
mellette a prostituált helyén. Az ételre, amelyet eléje tet­
tek, ránézni sem bírt. Bizonyos volt abban, hogy hiába
ajánlaná fel kimérten falatozó nővértársának. Rálesett a
másik oldalán ülő, termetes munkásasszonyra. Az éppen
az utolsó falatot gyömöszölte magába. Gyorsan, ösztö­
nösen kicserélte a m a g a tányérját szomszédnője üres tá­
nyérjára. Az szélesen, fogatlanul elmosolyodott.
- Köszönöm - súgta kedélyesen. - M á r csak ez hiány­
zik az én h a j a m n a k , nővérke. Sajnos nem tudok e l l e n ­
állni semminek, a m i ehető! - És mohón söpörni kezdte
magába az ételt.
Este, imádsága után mélységes, sötét á l o m s z a k a d é k b a
zuhant. Egészen közel hozzá lángok csaptak fel, s a t ű z ­
ben élesen, tisztán látta a prostituált ványadt, kiütéses,
á d á z arcát. - Én is apáca a k a r t a m lenni. B é r m á l k o z t a m
is — mondta g ú n y o s a n . Metsző hangja visszhangot kon­
dított benne. M i n t h a óriási teremben erősítőből höm­
pölygött volna elő. Kiáltani akart, de nem jött ki h a n g a
torkán. M o z d u l n i próbált. Képtelen volt rá. „Fel kell éb­
rednem! Fel k e l l . . . " Hirtelen megérezte, hogy ujjai az
arcába marnak, a z u t á n a s z e m é h e z tapogatóznak, hogy
erőszakkal kifeszítsék zárt szemhéját. A szeme nyitva
volt. Szivárványhártyája m e g r á n d u l t a durva érintéstől.
De a lángok nem tűntek el. A prostituált á d á z arca sem,
csak átderengtek rajta a cselédszoba a b l a k á n a k körvona­
lai. S dühödt, visszhangos átkai tovább kongtak b e n n e .
„A külső sötétségbe jutsz velem együtt. Látni fogsz!"
Látta. Mater Dorottya mellette hortyogott. Nyöszö­
rögni kezdett. N e m ébredt fel rá. Testét verejték borította.

167
S z e m é t lehunyta. A vádló arc rámeredt a lángok közül.
H i p n o t i z á l t a . N e m tudott m o z d u l n i .
Ebédjét m á s n a p , h a r m a d n a p is szomszédnője üres tá­
nyérjára cserélte át. T a l á n egy hét múlt el, amikor Mater
Dorottya rávillantotta éles pillantását a szemhéja alól:
- Egy hete n e m eszik egy falatot sem, Angelika - süvöl­
tötte a fülébe. - Mi baja?
- N e m alszom éjszaka - suttogta m a g a elé.
- Rosszul imádkozik! - Az idős nővér szavai jégtüskék­
ként szúrtak az agyába. - A gonosz sokféleképpen kör­
nyékezi meg az éretlen lelkeket. Gondolkozzék. Tartson
bűnbánatot. Lehet, hogy incubusok látogatják éjszaka?
N e m azok látogatták. M a r a - már így nevezte m a g á ­
ban - n e m tágított mellőle. Szavai visszhangosan ismét­
lődtek benne: „Téged sohase vertek kékre-zöldre a stri­
cik. A kolostorodból kirúgtak, s azt hiszed, tiszta vagy.
F r a n c n y a v a l y á t ! Én majd gondoskodom arról, hogy ne
a szentekkel hálj é j s z a k a ! "
M ú l t a k a napok, és ő egyre g y e n g ü l t . Étel nem ment
le a torkán. Odaadta szomszédnőjénck, a k i n e k hájdudo-
rai egyre nőttek tőle. A n g e l i k a nővér keze már reszketett.
S z é d ü l t . Támolygott, végül elájult. Egy klinika idegosz­
tályára került. Infúziót kapcsoltak rá, jártányi ereje sem
volt, de M a r a vetülete ott is rendszeresen megjelent előt­
te. Beszélt hozzá. Alakja fokozatosan változott. Egyre
soványabb, árkoltabb s z e m ű lett. Arcán, testén csúf ki­
ütések jelentek meg. L á n g o k helyett korompászmák vet­
ték körül. Végül, egy napon á d á z kifejezése eltűnt. Ajka
lefittyedt, szeme üvegessé vált. Angelika tudta, hogy meg­
halt. M e g h a l t ? N e m . H i s z e n n e m tűnt el, csak ködös,
h o m á l y o s arcából csodálkozó, fókusz nélküli szemek vi­
lágítottak. Kék g y e r m e k s z e m e k . Angelika nővérben fur-

168
csa változás ment végbe. A visszhangos beszéd e l h a l l g a ­
tott benne. Ő a z o n b a n m a g á b a n , személyessé alakítva,
mérhetetlen fájdalommal, s z á n a l o m m a l s z ü n t e l e n ü l is­
mételte a prostituált szavait: „Igaz. Könnyű volt m e g ú s z ­
ni nekem a disznóságokat, hiszen nem m e r t e m r á n é z n i
a világra. N e m löktek ki az utcára, és n e m h a s z n á l t a k
klotyónak a férfiak. Azt hittem, tiszta vagyok. És ha én
születtem volna u g y a n o l y a n k ö r ü l m é n y e k közé? Ha en­
gem is kilöknek az utcára? Kékre-zöldre vernek a stricik?"
Mara világítóan kék g y e r m e k s z e m e egyszerre rátűzött.
T á g a n , csodálkozva, szelíden. Könnyek nedve b u g g y a n t
ki belőle, és csillogva lefutott ködös arcán. V a g y ő köny-
nyezett?
„Mi jogon ítélkeztem? Ő is apáca akart lenni - szö­
vődtek benne tovább a könnyekkel átitatott s z a v a k —
Miért nem v i g a s z t a l t a m ? Miért nem i m á d k o z t a m é r t e ? "
- T e szegény, szegény én - formálta ajka a szavakat.
Torkában zokogás gyürkőzött. I m á d k o z n i kezdett M a ­
ráért, akivel v a l a m i k é p p e n azonossá vált, s így saját m u ­
lasztásáért, ostoba könyörtelenségéért kérte az égiek bo­
csánatát. A ködös s z e l l e m a l a k homályosult, de mielőtt
teljesen eltűnt volna, bérmálásra öltözött k i s l á n n y á vál­
tozott, é s . . . saját gyermekarcát viselte.
Angelika mély, á l o m t a l a n álomba z u h a n t . H o s s z ú
órák után gyengén, de pihenten, megnyugodva ébredt.
T u d t a , hogy meggyógyult. Dolgozni fog. H i t e élőbbé,
igazabbá vált. S abban is bizonyos volt, hogy hivatásá­
ban sohasem válik hasonlóvá a világ kísértései, valóságai
elől jégtoronyba m e n e k ü l ő , gőgös M a t e r Dorottyához.

1998. B U D A P E S T
 FELHŐSZOBRÁSZ

A tavaszi ég óriási körben tárult ki a dombokról, szél

hajszolta, izgatott felhők futkároztak rajta. Zoltán ala­
posan m e g i z z a d t , mire fölért a szemetes, gazos emelke­
désre, ahol az átforrósodó tavaszban napok alatt rikító
vadvirágok pattantak ki.
Kabátját levetette, ingujját feltűrte. Karjának sápadt,
téli bőrén szeplők ütköztek ki, s aranyszőke szőrök csil­
l a n t a k m e g rajta. „Olyan, mint egy vérszegény l á n y é " -
futott benne kivájt g o n d o l a t p á l y á n a sajgó elégedetlen­
ség, a m e l y most elvesztette intenzitását. H i á b a társult
h o z z á beleakadt h í n á r t ö m e g k é n t nyomorék lábának tu­
data. E g y e d ü l ott - a dombtetőn - m i n d i g megnőtt,
egyensúlyba került.
Eksztatikus r e m é n y k e d é s habzott fel benne, mintha
szénsavas, szédítő pezsgőt zúdítottak volna lényébe. Kép­
zeletének teremtő m á m o r a kigyúlt, mint alkimista fújta­
tó huzatjától a parázs, és szomjas lángként fellobbant a
felhőkig. Ú g y érezte, valóságos örömtűzként világít, tán­
col a széttágult körperspektíva legmagasabb pontján. U j -
j o n g á s á n a k sercenő szikrái ráfröccsennek a g a z d á t l a n u l
h á n y ó d ó felhőanyagra, és pirosan, sárgán, égő zölden vi­
lágító selyemfoszlányokká s z í n e z egy csodálatos idomú
meztelenséget. A d u z z a d ó gömbölyűségek egyszerre fel-

170
idézték benne Liu strandhomokon nyújtózó testét, ahogy
tavaly nyáron karnyújtásnyira feküdt előtte rejtélyes, ko­
nok szépségének búvárharangjával leborítva. M e n n y i t
tűnődött már ezen a közeli távolságon, a látszólag meg­
ragadható, valójában megközelíthetetlen messzeségen,
amely két embert ilyen gonoszul sajgó vetületként egy­
más mellé helyez anélkül, hogy egyetlen közös, értelmes
szó vagy érzés partra vetődhetne s z e m é l y i s é g ü k külön
óceánjának v a l a m e l y i k szigetén. Liut lakkfekete haja,
ferde metszésű szeme és d u z z a d t , gonoszul édes csecse­
mőszája miatt becézték ilyen egzotikus gésanéven. M i n ­
dig nagylány volt mellette, eszmélése óta. A k á r m i l y e n
lélekszakadva futott is u t á n a később szégyenkező bice-
géssel az idő d i m e n z i ó j á b a n , a három év elválasztó sza­
kadéka m i n d i g közöttük feszült. L i u hátra se pillantott
rá soha. S amikor túlnőtte őt vágyaktól tépett, sovány ka­
masztestével, L i u akkor is lenézett rá, a kisfiúra, az idő­
szakadékon túlról, mert ő m a g a ösztönösen a kiforrottan
érettet kereste a másikban: becsvágyó módon m i n d i g
előre tekintett.

Pasaréten laktak, e g y m á s szomszédságában. O a mo­

dern ikerház egyik épületének első emeletén, L i u é k a
másik h á z félemeletén. L a k á s u k fekvése és beosztása
azonos volt. Széles erkélyük is egy oldalra nyílt. De e vi­
szonylatban ő volt a z , aki felülről belátott L i u é k nyug-
ágyas, virágos erkélyére. G y a k r a n lesett rá a napozó
lányra; nem az erkélyről, h a n e m hálószobájuk oldalab­
l a k á n a k redőnyrésén át.
L i u anyja é n e k t a n á r n ő volt, L i u pedig é n e k e s n ő n e k
készült. A Pasarét szeszélyes, individuális zajaihoz, zö­
rejeihez hozzátartozott L i u kristálytisztán skálázó, bű­
vös és merész szopránja. Ú g y hatott rá, mint egy óriási

171
m a g a s s á g b a n hajmeresztő gyakorlatokat végző trapéz­
m ű v é s z n ő mutatványa. N e m hozta közelebb; távolabb
sodorta, titokzatosabbá tette.
A z u t á n egyszer véletlenül összeakadtak Balatonlellén.
Közös üdülőbe utalták be őket; Liut édesanyja, őt ku­
tatóorvos édesapja igényjogosultsága alapján.
L i u t nagy társaság vette körül, mégis több szót váltot­
tak egymással, mint Pasaréten, ahol legfeljebb köszöné­
sig jutottak el az évek folyamán. Ezek a szavak azonban
vastag üvegfalhoz ütődő falevelek voltak. Liu forró, ho­
mokba mélyedő, barna teste mellette, a m e l y n e k hajlata­
in olajos csillogás rezgett, sokkal többet mondott neki,
de választ nem tőle várt e jelbeszédre. Mindegy. Ott, a
dombtetőn egyszerre tudta, hogy L i u teste is csak nyers­
a n y a g , m i n t a felhők fölötte. Azt tehet vele, amit akar.
C s a k a képzelete vetítőszerkezete mögötti lámpát kell
kigyújtania, s akkor a kép, a m e l y színes, plasztikus, illa­
tos életté d u z z a d , n e m c s a k őt magát hiteti el, nemcsak őt
gyújtja fel, h a n e m e fantázialencsén át kisugárzik, haj­
nali napkorong szétrobbanó fényéhez hasonlóan beha­
tol a világba. M e g m u t a t k o z i k . Kényszerít. M i n d e n for­
mát, érzékelést h a t a l m a alá von. Egy pillanatra lehunyta
a szikrázó ragyogástól káprázó szemét, hogy a még na­
gyobb fényesség lobogására figyeljen ö n m a g á b a n . Ez volt
a l á m p a benne. A vetítőszerkezet ü z e m a n y a g a : vágy,
szépségszomj, színmámor. Párás, naphőt sugárzó eleven­
séggel pillantotta meg hirtelen agya projektorában Liu
arcát és alakját. Megérinthette. M i n t h a színes felhőkből
formálta volna. E képzelettől lángoló, érzékeiből kive­
tülő mű a boldogság olyan á m u l t feszültségével telítette,
hogy fel kellett kiáltania. A r á n e h e z e d ő szépség súlya
szinte összemorzsolta. Elragadtatottságában csak lassan

172
tudatosította, hogy szeme valóban nyitva van, de a kép
mégsem mosódott el látóterében. Ott függött fölötte m i l ­
lió árnyalattal, rejtett fénnyel, d u z z a d ó , érzéki i d o m m a l ,
világító, égő színekkel. S az égen nyújtózó, csaknem m e z ­
telen leánytest rezgő, remegő élettől lüktetett. Lélegzett.
Sötét szeme lecsukódott, a z u t á n kinyílt. Feje lassú, a l i g
észrevehető furakodással kéjes, kényelmes helyet keresett
m a g á n a k az áttetsző, mélységesen kék levegőpárnán.
P á n i k fogta el. Nyitott s z e m é h e z kapott. M e z t e l e n ,
nedves szivárványhártyájához nyúlt. A brutális érintéstől
látását tiltakozó könnyek homályosították el, de a szivár­
ványos rétegen át is ott rezgett fölötte az eleven felhőszo­
bor. N e m álmodott. Legfeljebb megőrült. Vízió ejtette
rabul, s eltakarja előle a valóságot.
E felfedezés öröm és óriási ijedtség volt egyszerre.
Egészséges ösztöne riadtan tiltakozott zavaros állapota
ellen. Képzelete gyönyörködve, görcsösen belekapaszko­
dott. E kettősség olyan fájdalmas feszültséget okozott
benne, hogy sietve elindult lefelé a dombról. N e m akart
az égre nézni, mégis m i n d u n t a l a n fellesett a gigászi kép­
re, amely eleven, lustán ringó tömörséggel függött fölötte.
Fokozódó rémülettel, u g y a n a k k o r növekvő elragadtatás­
sal állapította meg, hogy látomása n e m tágít mellőle,
nem adja fel csodálatos formáit. Arra gondolt, idegorvos­
hoz vagy talán s z e m é s z h e z kell m e n n i e , hogy m e g s z a ­
baduljon e gyönyörűséges vízió kéjétől. De m e g akar-e
szabadulni tőle? Miért a k a r n a ? Fellobbant benne a l á z a ­
dás. Miféle kellemetlenséget okoz neki? Kinek árt vele?
Miben a k a d á l y o z z a ? Ha n e m árulja el senkinek, soha­
sem derülhet ki, micsoda titáni g a z d a g s á g került a birto­
kába. Olyan abnormitás, a m e l y n e m hiány. M a g a s a n a
többi ember fölé emeli é s . . .

173
 K i r á n d u l ó társaság n é m á n felfelé b á m u l ó csoportja
b u k k a n t elő hirtelen.
- M e g kell őrülni - rikkantotta egy kiálló fogú lány,
a k i n e k vállán n e h é z férfikar nyugodott. Mindketten az
eget nézték.
- Ezt rávetítik v a l a h o n n a n ! - jelentette ki a csoport
egy m á s i k férfitagja, a k i n e k borús, hosszú arcán sértő­
dött fölény ült.
Zoltán közelebb lépett hozzá, mialatt szívének meg­
lódult vágtája szinte szétrobbantotta lüktető nyaki erét.
Közben szeme fogva tartotta a m o z d u l a t l a n u l függő,
plasztikus, színes, élettől d u z z a d ó leányfelhőt az égen.
- Mit tetszik n é z n i ? ! - kérdezte száraz torokkal, he­
begve.
Az apró, kissé kancsal férfiszemek b i z a l m a t l a n u l mé­
regették.
- N e m lát, fiatalember?! T e g y e n fel szemüveget, és
n é z z e n az égre! - förmedt rá, m i n t h a személyes t á m a d á s
érte volna.
- H á t h a valóban n e m lát j ó l . . . Ne légy olyan haragos!
- szólt rá egy kövér, lihegő asszony. - V a l a m i reklámot
vetítenek az égre! - m a g y a r á z t a j ó i n d u l a t ú a n . - Rövid­
látó? - érdeklődött tovább a n y á s bizalmaskodással.
- N e m . . . - Zoltán elveszetten és teljesen megzava­
rodva meredt önnön képzelete fantomjára. - C s a k nem
t u d t a m e l h i n n i , hogy m i n d e n k i látja azt, ami ott fönt...
A kövér asszony fénylő dudorokkal az arcán, döcögve
fölnevetett.
- Miért ne látná m i n d e n k i ! H i s z e n ott van!
- M é g ha a középkorban csodálkozna valaki ilyen „égi
j e l e n " , m e g é r t e n é m - oktatta ki a fekete bajuszos, hosz-
szú arcú, fölényes férfi. - De hogy egy mai fiatalember

174
hasra esik egy fürdőruhareklám láttán, az m e g l e p ! H o l
élt eddig?
- Az biztos, hogy ilyesmit régen égi jelnek tekintettek
volna - vihogott a kiálló fogú lány.
- Ezt a nőt?! - A kövér asszony vallásos beavatottság­
gal háborodott fel. - Ezt legfeljebb egy p a r á z n á n a k gon­
dolták volna János jelenéseiből.
- Hogy z ú g n á n a k a vészharangok! - tódította a lány
vállára támaszkodó férfi. - Attól féltek volna, hogy rájuk
szakad Isten haragja.
- Lehet! N e m is szabadna ilyen csábító, fizetett er­
kölcstelenséggel m á r az eget is m e g h á b o r í t a n i ! - mondta
a kövér asszony kenetteljesen.
- Babona! És blöff! - Legyintett a hosszú arcú férfi fö­
lényesen. - Ma m á r pontosan ismerjük a felhőképződés
okát és a földet körülvevő égi szférák összetételét!
- Azért kisebb csoda e z ! - mondta egy hajlott kis öreg­
ember, aki eddig n é m á n figyelt. A szöges végű hegy­
mászóbotjára szögezett fémplakettek természetjárásáról
á r u l k o d t a k - Ha nem is vallási megújulást követelő lán­
goló kereszt vagy háborút jelző kard j e l e n i k m e g az ég
felhőiben, az ember tudása, a m e l y n e k része a felhőre ve­
tített hirdetés, mégiscsak felidézte az apokalipszis vesze­
delmét. - Senki sem felelt neki. Tovább nézték a fejük
fölött ringatózva, rebegve nyújtózó, gyönyörű felhőlányt.
A kép nem halványult és n e m oszladozott egy pilla­
natra sem.
„Lángoló kereszt és tüzes kard? - tűnődött Zoltán
egyre hitetlenebbül önnön szobrászatán, a csodálatos je­
lenségtől mégis lelkesen. - Vajon m i l y e n l e n n e , ha m a ,
itt, e fölényes, m i n d e n csodálatosat néhány racionális ab­
rakadabrával elintéző, modern embercsoport fölött meg-

175
jelenne egy lángoló kereszt?! - S z e m e rátűzött a felhő-
alakra, s képzeletét m á r elárasztotta a misztikus látomás;
homloka mögött kigyúlt az óriási ábra előképe. Befelé fi­
gyelt kaján elégtétellel. Külső kapcsolatát elvesztette Liu
felhőalakjával. - I g e n . . . Mi l e n n e ? ! . . . Pánikot keltene.
Ha ez a biblikus kereszt egyszerre fellángolna é s . . . "
A csoport á m u l ó , borzadó kiáltozására rezzent fel.
- N é z d ! N é z d ! S z e n t isten! - A kövér asszony nagy
csuklásokkal felzokogott. - Úrjézus! Úrjézus! - zihálta,
és mellére gyors kereszteket vetett.
Zoltán szédülve tudatosította, hogy a lángoló kereszt
látomása m á r n e m belül, homloka takarója mögötti kép­
zeletterében i z z i k . . . h a n e m kívül! Ott lángol az égen,
h a t a l m a s a n és félelmetesen. A fürdőző lány érzéki for­
m á i feloldódtak, és titáni keresztté alakultak, amelyből
baljós fenyegetéssel hegyes lángnyelvek lobogtak, pirosan
bevilágítva az eget. Olyan rémület fogta el, hogy egész
testében remegni kezdett. Attól félt, elájul. Mint akire
korbáccsal ráütöttek, futni kezdett. Botladozva rohant
lefelé a dombról, a lejtő lendületétől felgyorsuló tempó­
ban. Rövidebb lábára nagy zökkenésekkel z u h a n t rá tes­
tének súlypontja. A fék nélküli s z á g u l d á s fokozta az ül­
dözöttség képzetét. H i r t e l e n fagyökérbe botlott. N a g y
z u h a n á s s a l elterült a fűben. Előre nyújtott két keze csök­
kentette az esés erejét, de tenyeréről lehorzsolódott a bőr.

- Mi elől futok? - ötlött fel benne, m é g m i n d i g ha­

son fekve, lélegzet u t á n kapkodva. Vérző tenyere csípős
fájdalommal sajgott, de n e m tudott rá figyelni. M e g m a ­
g y a r á z h a t a t l a n é l m é n y e teljesen lenyűgözte. Azután szö­
kőárként felszökkenő, d i a d a l m a s ujjongásától szemét
könnyek öntötték el. Sietve visszaindult a dombon, szinte
repült. A növekvő csoportot látva megtorpant. Egy széles

176
törzsű fa mögé húzódott, mint valami rejtőző Isten.
A kereszt lángolt, véres pirosan szikrázott az elképedt tö­
meg feje fölött. Egy pillanatra szorongó kétely rohanta
meg. H á t h a lázálom az egész? M é g m i n d i g a dombtetőn
fekszik, és önkívületben képzelődik. Zúzottan égő te­
nyerére nézett, majd szakadást fedezett fel a n a d r á g j á n .
Sebesen kivillanó térde is sajgott. „ M e g l á t j u k ! " - gon­
dolta vadul dobogó szívvel, és felnézett az égen lángoló
keresztre, a m e l y n e k vörössége baljós tűzfénnyel terhelte
meg a völgyben elterülő várost. A luxusautóra gondolt
hirtelen, amelyet vágyódó figyelemmel járt körül a z n a p
az egyik hotel előtt. H a t a l m a s volt, széles, s z á r n y a s és
hosszú. Most ezt a pogány bálványt hajította fel az égre
képzelete m á g i k u s parancsával. S a kérkedő, modern
jármű már ki is oltotta a kereszt lángjait. Krómos csillo-
gású diadalszekérré változott. Gondolatai kapkodva kutat­
tak formák után, a m e l y e k k e l titkos vágyódással, kéjesen
vagy esztétikai gyönyörrel játszadozott. Gyermekkori
hintalovát El Greco Angyali üdvözletévé varázsolta át,
amelyet boszorkányszombaton ördögporontyokkal faj­
talankodó nőstények kavartak szét egy o n a n i z á l ó k a m a s z
erotikus látomásaként. De m á s o k is látják-e azt, h o g y . . .
riadt zavar öntötte el. F e l v i h a r z ó restelkedésének ereje
az antik római d i a d a l s z e k e r e k e l é fogott, nyargaló lovak­
ká változtatta az erotikus képet. Lenézett a kitáruló vá­
rosra, a világos utak szalagjára, a tetőkre, az erkélyekre, a
teraszokra, a hangyaforgalmú utcákra. A távoli kép most
nyugtalanítóan átalakult. Autók álltak összetorlódva.
Apró emberkék tapadtak össze nagy csoportokká. A tető­
kön emberfürtök függtek. Az ablakokból emberbolyok
hajoltak ki e g y m á s h e g y é n - h á t á n . M i n d a n n y i a n az ég
felé fordították fehéren villanó tűhegyarcukat; nem lehe-

177
tett kételye benne. A dombtető elhagyatott volt, mint a
h a l a n d ó k fölé tornyosuló O l ü m p o s z , s őt az istenek má­
mora öntötte el. „Lehet, hogy m e g ő r ü l t e m ! " - merült fel
a g y á b a n az erőtlen kétely, de mitikus örömének ujjon­
g á s a teljesen elmosta kételyeit. A felhőkben m á r Yehudi
M e n u h i n hegedült úgy, ahogy a koncertdobogón irigy
gyönyörűséggel csodálta, ö n m a g á t vetítve helyére, frakk­
ban. D é m o n i zeneigék varázslatával rántva m a g á h o z a
nők érzéki képzeletét. Legfőképpen L i u hiú szomjúsá­
gát. H a n y a t t feküdt a fűben, és m a g á h o z ölelte az egész,
szélesen kitáruló eget: „Az e n y é m ! Az e n y é m ! " - fektette
m e l l é r e két kezét hisztérikus nevetéssel. Könnyeinek
fénytörésén keresztül szivárványosan tündököltek kép­
z e l e t é n e k váltakozó árnyai.

Órákig feküdt így, egzaltáltan, ismeretlen értelmű kül­

ső és belső h a n g á r a m l a t o k kereszttüzében, a m í g az ég
lassan pirossá lázasodott, és vele együtt fáradni kezdett:
„Valakinek meg kell m u t a t n o m ezt - ötlött fel benne
révetegen, a m í g s z e m é n e k titokzatos, két vetítőlencséjé­
re rágördült s z e m h é j á n a k súlyos redőnye. - Be kell bizo­
n y í t a n o m . . . Le kell l e p l e z n e m m a g a m , hogy m á s va­
g y o k . . . több v a g y o k . . . a legtöbb... M i n d e n k i fölött álló
hatalom él bennem, a m e l y . . . "
Elaludt.
S u h o g ó , sűrű, idegen sötétben riadt fel. T a g j a i kihűl­
t e k Didergett. F á k surrogtak, konspiráltak fölötte a je­
gessé vált, fenyegető széllel. Felugrott. „Keresni fognak!"
- ötlött fel benne kábán, mialatt testét kapkodva, dör­
zsölve melegítette. A z u t á n a kerubi harsonák ujjongó
hangján harsant fel benne: „Az égre n é z z ! Az égre n é z z ! "
Hívő, gyermekkori karácsonyok forró rezzenésével zú­
dult át rajta az égi csoda tudata. Felnézett a kozmosz csil-

178
lagai és a föld között rezgő ezüstös páratáncra. A hold
körül szivárványos udvar csillámlott. Hideg, nagy tányér­
jára lilásszürke, ezüstös felhőanyag gyűrődött rá. F e n n a ­
kadt. Hosszan ellengett róla. Bújtatta, majd m e g m u t a t t a
újra.
M i n t h a égig érő, láthatatlan csápokkal kapott volna
bele e kínálkozó sziderikus klaviatúrába. Képzeletével
megragadta e lustán nyújtózó kísértetfoszlányokat, és
buján d u z z a d ó sellőket formált belőlük a benne meg­
kötözött Odüsszeusznak. Végtelen óceán h u l l á m a i hab­
zottak fel az égen, és szirének hidegen síkos asszonytes­
teit ringatták, amelyekbe n e m épült oldódás. P i k k e l y e s
halfarkuk börtönbe zárta a mélységbe merült Erőst, s az
őrjöngő démonként tombolt e h u l l á m j á t é k beteljesülés
nélküli üzekedésében.
Rohanni kezdett lefelé a dombról. A sürgetés, hogy
megossza végre feszítő titkát, olyan erővel rontott rá, hogy
kiáltoznia kellett tőle. H a n g j a faunos ujjongással hatolt
a fülébe: mintha a halfarkú szirének kiáltoztak volna
benne párjukat szólongató ragadozókként.
„ L i u ! " - zendült m e g benne. Az égi istennővé e m e l t
lányt fogja lenyűgözni m á g i k u s képzeletével, aki é r z é k i
hevületének pillanatában elsőként vetült a kozmosz vász­
nára. Gigászi vetítővé a l a k u l majd. M e g m u t a t j a a világ­
nak mindazt, amit ő szépnek lát, s a m i után e l e m e n t á r i s
tűzerővel v á g y a k o z i k
Útja villák között vezetett a gyéren világított, dombra
futó utcán. Fülét különös beszéd fonadéka ütötte m e g
egészen k ö z e l r ő l . - A b e r n e i n ! . . . N o ! N o ! D e . . . hidd el!
- mondta egy fülledt női h a n g halk, nyögdöső nevetgé-
léssel, amely nagynénje gerjedelmes viháncolására e m l é ­
keztette. Mély, d ü n n y ö g ő , légcsőhurutos férfihang felelt

179
a n ő n e k a n g o l u l . Furcsa angolság volt e z . M á r meg tudta
különböztetni a klasszikus angolt és az a m e r i k a i slam-
pos kiejtést attól, ha valaki n e m anyanyelvi szinten be­
szélte. O m a g a m e g t a n u l t angolul, nehézség nélkül ol­
vasott, de csak a lassan, tagoltan kiejtett szavakat értette
meg. A férfihang fölötte igen csúnya, sziszegő és merev
angolsággal vitatkozott a nővel az égi felhőjátékról.
Zoltán ö n k é n t e l e n ü l megtorpant, és felnézett. Egy
rácskerítés fölé mellvédszerűen kiugró teraszon két a l a k
támaszkodott a korlátra. T e s t ü k körvonalai alig dereng­
tek a h o m á l y b a n , de arcukat időnként égő cigaretta fel­
izzó parazsa vonta kísérteties fénybe.
A férfi ingerült volt, de a nőt azért egyre H o n e y n a k ,
M e z e c s k é j é n e k szólította. Mezecske szabadkozása egye­
nesen idiótának tűnt, mert nyilvánvalóan nem értette,
mit a k a r m e g t u d n i tőle a „dear Mister Kyros". C s a k arra
összpontosított, hogy ki ne zökkenjen egy pillanatra sem
saját érzéki jelenlétének hatásos alakításából. Zoltán ad­
digi sorsából kiborult, dúlt érzékenységét úgy megrendí­
tette Mr. Kyros nedvesen köpködő, kerékbetört angolsá­
ga, hogy elszédült tőle, és zsibbadtan állva maradt. Füle
itta az a g y á b a n bombaként robbanó szavak értelmét.
M r . Kyros szerint lehetetlen volt, hogy Mezecske ne tud­
ja, hol a megfizethetetlenül zseniális felhővetítés leadó
épülete. H i s z e n Budapesten született, s az emberek itt
m i n d e n t t u d n a k . Azt is, a m i t hivatalosan nem közölnek
velük! Megérti, hogy a központi tudakozó, a napilapok
szerkesztőségei vagy a hotelportások n e m a d h a t n a k fel­
világosítást ilyen félelmetes propagandaeszközről egy
átutazó, görög üzletembernek, a k i n e k nemzetközi kap­
csolatai közismertek. De nevetséges, hogy Mezecske is
alakoskodik, fél, pedig t u d h a t n á , a szolgálat, amelyet

180
a hely megemlítésével tenne, egész életét g o n d t a l a n n á
tehetné.
Ez az utalás m á r áttörte M e z e c s k e m i n d e n t elködö­
sítő nemi auráját is.
H o g y a n tenné g o n d t a l a n n á őt egész életére a „dear
Mister Kyros"? - H o w ? W i e . . . T e l i m e . . . lassan!
Mister Kyros nyomatékosan, tagolva, részletes ajánla­
tot tett Mezecskének. Az utazások, h e l y e k bankok ne­
vét, az összegeket a biztonság kedvéért n é m e t ü l is meg­
ismételte.
Mezecske sikkantott, hüledezett, törve kérdezősködött.
Kyros Mezecske csodálatától és saját mámoros üzleti
fantáziájától fűtve, kifejtette a h o z z á s i m u l ó női testnek
és a holdszivárványos, m i t i k u s felhőfestményektől torló­
dó égnek, mi mindent lehetne e kollektív vászonra vetí­
teni. Az óriási mértékben s z u g g e r á l h a t ó emberiség tuda­
tába vetített parancsokat szinte k o z m i k u s energiával
kellene érvényesíteni. A hatás, a m e l y e t újságok, filmek,
rádió- és televízióadások, internethálók széttördelt, ön­
kényesen választott vagy kikapcsolt adásai jelentenek,
kivédhetetlenül egyetemessé válna az éjjel-nappali, non­
stop kavalkádban a tömegek feje fölött. N e m lenne olyan
árucikk, művészi termék, szórakozóhely, gyógymód
vagy akár vallási szekta és politikai párt, a m e l y n e k m a t e ­
riális vagy absztrakt termékeit ne a d n á el átütő sikerrel
egy ilyen ügyesen irányított, globális vetítés. Mindenfajta
emberi alkotás eladói között olyan versengés, harc indul­
na meg, a m e l y mellett a n u k l e á r i s és biológiai háborúk
is eltörpülnének. C s a k h o g y itt n e m rombolásról, h a n e m
építésről volna szó. S amellett egy olyanfajta lélektani
fegyverről, amelyet királyok, hadvezérek, diktátorok, pró­
féták, géniuszok, üzletemberek, szerencselovagok és sar-

181
latánok is hiába kerestek egész történelmünkön át. Ez
a hasonlíthatatlan propaganda az emberi képzeletnek
a kép ősi világnyelvén való leigázását jelenti, mégpedig
olyan viszonylatból, a m e l y valamikor a misztikus maga-
sabbrendűség csodájaként kristályosodott ki az ősi ember
tudattalanjában éppúgy, mint a legmodernebb tudomá­
nyos utópiákban. A föld lakója mindig minden rendkívülit
az égből vár. Régen a n g y a l o k röpködtek a felhők között,
később léghajók, majd hangsebességet áttörő, szárnyas
gépek, repülő csészealjak, a m e l y e k távoli bolygók intel­
ligenciáit hordozzák, végül megjelentek az ű r r a k é t á k
Az egykori halandó Istenhez imádkozott szorultságában
vagy epedésében, a m a i ember idegen csillagokról vár fel­
szabadító hadsereget megoldhatatlan problémái, gond­
jai közepette. Évezredek óta reméli, idézi a mennyország
megszólalását olyan nyelven, amelyet ért, atavisztikus
ösztönnel fél és babonásan i m á d . . . Ez a felhőjáték fölöt­
t ü n k az égi szférák válasza az embernek. Aki e vetítő­
centrumot a kezébe kapja, azé lesz a föld m i n d e n g a z ­
d a g s á g a és h a t a l m a !

Zoltán egész testében remegett.

- D e h a ő r z i k . . . h a megtalálja i s . . . n e m férhet hoz­
z á . . . - lihegte Mezecske, felgyúlva Mister Kyros, a nem­
zetközi, görög üzletember valóban költői látomásától.
- A z m á r a z é n g o n d o m ! C s a k a n n y i t akarok tudni,
hol van! Hol l e h e t ? !
Zoltán n e m tudta, hogy felelni fog. Egy másodperc
töredékével előbb m é g úgy érezte, m e g n é m u l t és der­
medt, m i n t a fehéren derengő két oroszlánszobor a rács­
k a p u előtt. V a l a m i elementáris, robbanó erő lökte ki tor­
kán a hangot.
- Itt vagyok! I am here! Du bin Ich!

182
 A meghökkent csend után M e z e c s k e ijedt suttogását
hallotta a feje fölött.
- V i g y á z z ! He is crazy! Örült!
- Mit a k a r n a k látni az é g e n ? ! - kérdezte d ü h ö s het-
venkedéssel. Közben valahol borsószemnyire zsugoro­
dott. Régi, félénk Énje tudatosan szégyenkezett nevetsé­
ges k a m a s z s á g á n .
Mezecske ideges vihogását a sötétben nyers, parancso­
ló h a n g vágta ketté:
- S h u t up!
A homályban látta, ahogy a szivaros férfi m é l y e n átha­
jol a korláton. - T h e E m p i r e State B u i l d i n g . Please! —
mondta lefelé parancsolón, m i n t h a b á r z e n e k a r n á l j a z z -
számot rendelne.
Zoltán képzeletében hirtelen felmerült a N e w York-i
felhőkarcoló valószínűtlen, mértani ábrája, a m e l y e t fil­
men, képeslapokon a n n y i s z o r m e g b á m u l t , s próbálta el­
képzelni, micsoda élet nyüzsöghet benne. M i l y e n lehet,
amikor este kigyúl rajta a rengeteg a b l a k s z i k r á z ó ékkö­
ve. Volt valami hidegen félelmetes, idegen és i m p o z á n s a
világnak e Bábel-tornyában, a m e l y e t sokáig a l e g m a g a ­
sabb épületnek tartottak. Ez a furcsa m e g r e n d ü l é s m i n ­
dig elfogta, a m i k o r a létforma, a m e l y b e n született, távo­
li, egzotikus és utópisztikus csodáival rákiáltott a n é l k ü l ,
hogy azokat teljesen birtokba vehette volna. Ú g y érezte,
jussa van m i n d a h h o z , a m i valaha létrejött, kibontakozó­
ban van és a jövőben megvalósul majd a földön.

Tekintetét vad lelkesedéssel vetette fel az ég ritkuló

páráira. A gigászi tenger égi vetülete m á r fakulni kez­
dett. H u l l á m a i f a r a d o n e m e l t é k m a g a s r a N e p t u n miti­
kus alattvalóinak víztől csillogó idomait. De ahogy sze­
m é n e k tüzes ecsetje új színeket fröccsentett a k o z m i k u s

183
vászonra, formák g y ú l t a k ki rajta. Egyszerre megjelent a
csillagszemekkel világító épület égbe szúró, sötét nyila,
mesebeli légvárrá növekedve, a m e l y n e k tövénél a szivár­
ványos felhők sugárúttá nyúltak, s e g y m á s h o z ragadt
autósorok hangyaforgalma nyüzsgött rajta.
A teraszon csend volt egy ideig, a z u t á n Mister Kyros
rekedt horkantása hallatszott: - Good! Good! Jöjjön fel!
. . . M i r e v á r ? ! . . . A kapu nyitva van!
A m i k o r Zoltán később visszagondolt erre a pillanatra,
növekvő meggyőződéssé lett benne: n e m c s a k egy budai
villa kőoszlopos, kovácsoltvas kapuján lépett át, hanem
olyan küszöbön sodródott keresztül, a m e l y élesen elha­
tárolta addigi életétől. A kapu pedig, a m e l y nyikorgó
csattanással becsukódott mögötte, végleg lezárt valamit,
a m i h e z soha n e m találhat vissza. H i s z e n e pillanat évez­
rede előtti ö n m a g á h o z n e m kötözték elég erős szálak ah­
hoz, hogy képzeletének vad sodrása el ne tépte volna
gyökereitől.
A következő időszakasz víziókkal keveredő, túlfokozott,
érzékeny éberség volt. M i n d e n idegszála megfeszülve
zengett. Emberek, tárgyak, hangok, illatok diffúz sokér­
telműséggé hasadtak benne. Mister Kyros olajos, fekete­
barna, szmokingos kövérségét együtt érzékelte Mezecske
svédszőke karvalylényével. E kettő élethalálharc bilincsé­
be fonódott össze a tudatában. A jelentéktelen kis nőben
vércse harcolt az üzleti világ nagy ragadozójával, de vas­
tag pikkelyein legfeljebb csiklandós, felületi sebeket ejtett.
- M a r i e l l á n a k hívnak! - közölte vele Mezecske piros
rúzsmosollyal. Mister Kyros a fizetővendégünk. T u d j a ,
hogy van ez n á l u n k , a férjem elhagyott egy vörös szajhá­
ért. A villából n e m lehet leharapni, ezért felajánlottam
az I b u s z n a k a nívósabb külföldi utasok részére.

184
 H í g szótócsáiból úgy e m e l k e d t e k ki Mr. Kyros kérdé­
sei, mint a tömör, hegyes bazaltsziklák:
- Hogy hívják? H á n y éves? M i k o r jött rá erre a képes­
ségére? H o g y a n megy végbe ez m a g á b a n ? Először le­
hunyt szeme mögött t á m a d róla kép? És a z u t á n ? Szóval
előbb erősen el kell k é p z e l n i e ? . . . C s a k azt tudja felvetí­
teni a felhőkre, a m i előbb megjelenik képzelete centru­
mában? Akkor kigyullad mögötte ez az óriásreflektor?...
Kívánnia kell hevesen? És m e d d i g m a r a d m e g egy-egy
ilyen kép színes realitása a z u t á n , hogy szemét és figyel­
mét elfordítja róla? Persze, hogy n e m tudhatja m é g pon­
tosan, de körülbelül m i l y e n sokáig? A szülei t u d n a k ró­
la? M i n e k s z á n t á k ? Orvos a k a r lenni, vagy csak az apja
kedvéért készül erre a p á l y á r a ?

Zoltán kábultan, gépiesen felelgetett, közben a terasz­

ra kiintegető h a n g u l a t l á m p a pergamenernyőjén repülő
kínai sárkányt figyelte. T u l a j d o n k é p p e n valamiféle m ű ­
vész szeretett volna lenni. S z ü l e i n e k sem tudta m e g m o n ­
dani, m e l y i k művészeti ágat választaná. Ha e g y i k n e k el­
kötelezné magát, úgy érezné, kirekesztődik a többiből:
festő, szobrász, zenész, író, építész és asztrofizikus. Igen.
Együtt v a l a m e n n y i , de azt ú g y s e m lehet. Legfeljebb
képzeletben. Azért is szégyellt beszélni róla a s z ü l e i n e k ,
mert egyetlen g y e r m e k . N a g y csalódást okozna nekik,
ha nem folytatja a családi vonalat. N e m . E m e g a l k u v á s
sohasem zavarta, m e r t . . .
Felnézett az égre, ahol légvára lassan oszladozni kez­
dett. Mr. Kyros követte a tekintetét.
- Képzeletben átélte m i n d a z t , a m i t megkívánt! Mert
volt hová e l m e n e k ü l n i e ! - mondta hirtelen meglepő in­
tuícióval.

185
 - M i n d e n ember azt teszi! - nyögdöste Mezecske, s
hátrafeszítette a vállát, hogy a r a n n y a l átszőtt, gyapjúba
burkolt, g y a n ú s m a g a s s á g b a n dudorodó mellével tápot
adjon e képzetnek. — De az mégsem u g y a n a z , m i n t h a . . .
N e m olyan kielégítő.
- N e m m i n d e n embernek! - dünnyögte a görög. - De
a k i n e k a képzeletéből égre vetülő, valóságos kép lesz, az
a kielégülés olyan lehetőségét hordozza, amely mellett
m i n d e n emberi é l m é n y eltörpül.
Ezen a ponton m e g a k a d t e m l é k é n e k folyamatossága.
C s a k bizonyos m o z d u l a t o k kötötték le a figyelmét, a m e ­
lyek m i n t h a végtelenül ismétlődtek volna. Mr. Kyros a
teraszról bement a szobába, és egy üveg pezsgővel az egyik
kezében, a másikban tálcán poharakkal tért vissza, a m í g
M e z e c s k e s z ü n t e l e n ü l búgott, fecsegett mellette, előre­
hajolt, hátrafeszült, és erős, édes parfümillatot legyezett
az orrába. De az e g é s z n e k n e m volt súlya. N e m tudta,
m e n n y i idő van, és n e m is érdekelte. A s z a v a k a m e l y e k
az a g y á b a n , egész lényében hangzottak, olyan erővel re­
zegtek, világítottak benne, hogy m i n d e n m á s érzékelését
eltompították: „Akinek a képzeletéből égre vetülő, való­
ságos kép lesz, az a kielégülés olyan lehetőségét hordoz­
za, a m e l y mellett m i n d e n emberi élmény eltörpül."
A pezsgő fanyar és i z g a l m a s volt. Jelentősége mégis
szédítően apróra zsugorodott az előtte imbolygó Mr.
Kyros fejével együtt. Koccintottak, szívélyes közhelyeket
váltottak, de ő n e m volt jelen. Agyában ijesztően boldo­
gító h a r a n g zúgott m é l y e n , sistergő közelségben: „Aki
ezt a vetítőcentrumot a kezébe kapja, a z é lesz a föld
m i n d e n g a z d a g s á g a és h a t a l m a . "
Koccintottak és i t t a k A z u t á n megint koccintottak és
újra i t t a k De lehet, hogy ez m á r megzavarodott m e m ó -

186
riaképe volt, a m e l y szüntelenül ismétlődött. Eszmélete
elhomályosult, kihagyott, a z u t á n előbukkant.
Koccintottak és ittak. N e m u g y a n a z o n a teraszon. Em­
lékezetében s z a k a d é k tátongott az előző és az újabb hely
között. T e l e volt fullasztó, sötét, évezrednyi á l m o k k a l .
Visszatérő öntudata halvány volt és kellemesen oldott.
N e m csodálkozott, nem kérdezett semmit. Később vo­
natablakon tekintett ki a mozgó, napfényben fürdő, gyö­
nyörű tájra. Azután valahogy föléje került, m i n t h a repült
volna. A föld plasztikus, színes térképpé zsugorodott
alatta. Vizek, hegyek, erdők, tenget párolgó, kék tükre
lebegett a mélységben, tömör, fehéren csillogó felhők dí­
szei között. Ételek íze futott az ínyére; M e z e c s k e m á s
színek, illatok forrásává változott mellette. H a n g j a mély
lett, haja besötétült vagy vörösen kigyúlt. Koccintottak és
ittak. Mérhetetlenül jóleső volt n e m oda tartozni saját
személyiségéhez. Ernyedt derűvel tudta, hogy csak ál­
modja ö n m a g á t . Egyedül Mr. Kyros olajosan fénylő, kö­
vér arca, táskás, véreres, fekete szeme volt á l l a n d ó pont a
szüntelenül rezgő, változó díszletek között. S e h h e z az
archoz való viszonya valamikor, valahol egy ízben mély­
séges, szinte elragadtatottan lángoló rokonszenvvé forrt
fel. Életét adta volna érte. Igen. T u d j a , hogy a legjobbat
akarja neki: végtelenül jó h o z z á . Vastag, aranypántos
töltőtollal írta alá nevét a formásán gépelt sorok tövébe.
A tollat hosszasan nézegette. Mr. Kyros neki a j á n d é k o z ­
ta a langyosan síkos, gyönyörű darabot, ő pedig zsebre
tette, és meghatottságában k ö n n y e z n i kezdett. N a g y o n
szerette Mr. Kyrost. M i n e k olvassa el azokat a rezgő, fe­
kete sorokat? Persze, hogy nem bánja meg. S e m m i t n e m
sajnál. T í z év. Legyen tíz év. Mi az a tíz év? Egy p e r c . . .
vagy egy évszázad? Az időt csak k é p z e l i k az emberek.

187
Idő nincs. - Gondolja csak el, Mr. Kyros, nincsenek ben­
ne pártok, határok, falak, körvonalak. C s a k lebegni kell
benne m i n d e n e n kívül. í g y . - Ahogy ő h u l l á m z i k és le­
beg. S ú l y t a l a n u l . Időtlenül. S z e m é l y t e l e n ü l .
Egy negyvenemeletes felhőkarcoló tetőteraszán éb­
redt teljes öntudatra. De h a m a r o s a n kiderült, hogy új tu­
data n e m azonosult a régi egyéniségével. A neve is más
volt. C s a k Mister Kyros maradt a helyén változatlanul.
F é n y l ő lakájmosoly ráncaiba futó, kövér arcát pillantotta
m e g először a környezetében, a m i n t az alatta nyüzsgő
város gigászi játékkockákként e g y m á s mellé dobált há­
z a i n a k látványától eltépte tekintetét.
De ez az arc most n e m keltett benne forró rokonszen­
vet. Idegenkedő hüledezéssel nézte, s megállapította,
m i l y e n csúf, h i m l ő h e l y e s , petyhüdt bőr veszi körül só­
vár, ravasz kis disznószemét. Egyszerre határozott ellen­
szenvet érzett Mr. Kyros iránt.
- H o g y kerültem i d e ? ! - kérdezte riadt idegenkedéssel.
Mr. Kyros arcán a mosoly önteltté és atyaivá izzott:
- Abból egyszer m é g hőskölteményt fog az égre vetíte­
ni, fiam! Mert zárlatából való kimenekítése legalább olyan
csoda, m i n t képzeletének k o z m i k u s sugáradója, amely-
lyel a felhőket formálni tudja. B á r k i n e k e l m o n d t a m , az
r e m e k m ű n e k nevezte. Óriási sajtót kapott. A T r a i l e r szí­
nes fotója, a m e l y e t a határon áthoztunk, a biztonság
kedvéért az alváz p á r n á z a t á b a rejtve, m i n d e n képes új­
ságban megjelent.
Rossz érzése fokozódott.
- Megszöktetett a k a r a t o m ellenére - tört ki belőle. -
A s z ü l e i m . . . beleőrülnek az aggodalomba!
- Majd pénzt küld nekik! Rengeteg pénzt! H i g g y e el,
ez a legmegnyugtatóbb orvosság m i n d e n emberi bánatra!

IS*
Ne féljen. Azóta m á r tudják, hogy biztonságban van.
Egy csomó összegyűjtött lapkivágás úton van hozzájuk,
írhat nekik. Látni fogják, hogy a legjobb barátai közé ke­
rült, s én valóban az édesapjának tekintem m a g a m .
- A z o n n a l h a z a u t a z o m ! — jelentette ki határozottan.
- Az egyetemen m á r elveszett a félévem!
Mr. Kyros hasadozott, kékes ajka duzzogva legörbült:
- Én n e m veszek erőszakot senkin, a n n a k ellenére,
hogy rengeteget tettem magáért, fiam. A szerződését is
készségesen visszaadom, a m e l y e t saját k e z ű l e g írt alá.
-A szerződést?
- Igen. Tízévi együttműködésben á l l a p o d t u n k meg.
E m l é k e z n i e kell rá. A töltőtollamat is zsebre tette.
H a l v á n y a n derengeni kezdtek benne a fekete sorok és
a szép, vastag, a r a n y k a r i k á s töltőtoll is, de tudta, hogy az
írást nem olvasta el.
- N e m voltam e s z e m n é l ! Elkábított! V a l a m i t beleke­
vert a pezsgőbe, amitől b e z ú g t a m . M a j d n e m szerelmet
vallottam m a g á n a k ! - védekezett zavart háborgással.
- M e g is tette! De én n e m éltem vissza vele - mondta
Mr. Kyros sértett méltósággal. A pezsgő m é g n e m kábí­
tószer, legfeljebb akkor veszedelmes, ha mértéktelenül
és állandóan él vele valaki. Ú g y , ahogy m a g a tette egész
úton. Magnóra vehettem volna a könyörgését, hogy vi­
g y e m m a g a m m a l . A j á n d é k o z z a m m e g a világgal. L á t n i
fogom, m i l y e n h á l á s lesz n e k e m . Az egész életét n e k e m
adja érte. Milliomossá tettem. M a g a pedig gyalázatos vá­
dakkal fizet érte!
- Milliomossá tett? H o g y a n ? M i é r t ?
- Ne játssza m e g magát, fiam! N e m pelenkás kölyök
már! Ingyen n e m a d n a k s e m m i t ! M a g a pedig u g y a n c s a k
produkálta magát a világszínpadon! M é g h o z z á hiú élve-

189
zettel! Teljes és gátlástalan kitárulkozással! A pornók,
krimik, vadul szokatlan, botrányos reklámok árfolyama
igen m a g a s a média, a vállalkozók, a gyárosok, a politi­
kusok, a kimeríthetetlen vagyonú bankárok körében.
N e m t u d o m , hogyan csinálja, mi a titka. Senki se érti,
csak csodálja, féli és önti érte a zsozsót! A látványos bot­
rányok, delejezések, pozíciókra törő tisztes üzletembe­
reknek álcázott maffiózók, csalók, sikkasztok, kéjgyilko­
sok, tömött zscbű, züllött alakok, m a g a s rangú, álszent,
g y e r m e k e k k e l fajtalankodó arisztokraták, ájtatos szekta­
vezetők, fekete vagyonokat harácsoló prédikátorok a mi
kimeríthetetlen kincseskamráink. Mocskos fotóikhoz bű­
neiket rejtegető levelezésüket, passzióikat leleplező do­
k u m e n t u m a i k a t , lehallgatott telefonjaik kazettáit, tele­
videoszalagjait könnyű megvásárolni nagy pénzért, csak
saját m ú l t j u k tényeivel kell sarokba szorítani őket. Leg­
többjüknek sokméteres priusza van. Ú g y félnek a bör­
töntől, m i n t a pokol tüzétől. A disznó fotók és m i n d e n
pornófilmet megszégyenítő videokazetták a maga narkós
képzeletében m i n d életre kelnek, és megaprodukcióként
peregnek az ég felhővásznán. De m é g jobb üzlet, ha
s z á m t a l a n millióért botrányba keverjük v a l a m e l y i k ma­
g a s pozícióért harcoló főgazember ellenfelét, vagy éppen
megfelelő összegért n e m tárjuk a nézők elé valakinek
a szennyesét, amitől elvesztené a családját, állását, sza­
badságát, életét.

Zoltán egyre nagyobb elszörnyedéssel hallgatta a lilára

g y ú l t arcú, saját szavaitól részegült gengsztert, mert egy­
szerre az agyába, lényébe látott. T u d t a , hogy lelkiismeret­
len gonosztevő. M i n t h a s z á m á r a is érthetetlen képessége
valamiféle pszichikai röntgenné a l a k u l t volna át. O ma­
ga szinte évszázadokat öregedett e megrázkódtatástól.

190
 - Hol v a g y u n k ? - kérdezte fojtottan, h a l k a n .
- N e w Yorkban. H o l n a p i n d u l u n k tovább Los Ange­
lesbe. Csillagászati összeget, részesedést k a p u n k a film­
sorozatért, a m e l y n e k m a g a a főszereplője. Sztárt csinál­
tam magából, ifjú barátom!
- M a g a egy undorító, alávaló féreg! Zsaroló gyilkos!
- Nevezzen, a m i n e k akar! M i n d e n k i u g y a n a z t csinál­
ja, amit én, csak nincs ilyen legyőzhetetlen fegyvere hoz­
zá! M a g a dobta az égboltra a legfajtalanabb gonosztettek,
botrányok mozgó, színes, óriási videóklippjeit! C i n k o ­
sok vagyunk.
- LSD-t tett a pezsgőbe? - kérdezte Zoltán m é g m i n ­
dig halkan.
- Na és? H o l l a n d i á b a n már n e m tiltja a törvény.
Megszabadítottam a fölösleges gátlásaitól.
- Az első repülővel h a z a u t a z o m - tört ki a fiúból.
- U g y a n már! Ott v a n n a k a zsebében az iratai, az út­
levele, a csekk-könyve. A megváltott neve is h a n g z a t o ­
sabb: Gábriel Superior the Skyking. Nos, hogy tetszik? -
Mr. Kyrosnak kifogyott a levegője. H o m l o k á r ó l verejték
csurgott. Nagy, széles és m a g a s tükör csillogott mögötte.
Zoltán egyszerre mozgást, színeket, éles fényt látott a
köpcös, szuszogó, homlokát törölgető a l a k mögött. Kö­
rözési plakátok lengtek a tükörben kéretlen m e n e d z s e r e
arcával, de m á s névvel, különféle nyelveken. Az Interpol
kerestette. Megjelent kettős börtönfotója is szemből és
profilban. Nyilván sikerült megszöknie a rabságból. Va­
lódi neve Sztredosz volt.
Egyszerre olyan erőt érzett m a g á b a n , m i n t h a sok ezer
voltos áramot kapcsoltak volna lényébe, s ez az erő lézer­
sugárként nyúlt ki a szeméből és zendült m e g a hang­
jában.

191
 - Forduljon meg, és n é z z e n a tükörbe! - szólította fel
Sztredoszt. E m o n d a t n e m kérés, h a n e m parancs volt.
M o z g á s r a kényszerítő, ellenkezést nem tűrő energia.
A gengsztert láthatatlan lézerkarok perdítették meg.
S z e m b e n é z e t t körözése plakátjaival, börtönfotójával, sa­
ját rabruhás, bilincses alakjával. A tükör képernyője egy­
re mélyült. M á r történéseket mutatott. Szörnyű tettek ve­
tültek dugdosott emlékezetéből különféle helyszínekre,
a m e l y e k e t óriási képzeleterő sugárzása tett plasztikusan
elevenné. Bankrablások. Robbantások. Gyermekrablás,
a m e l y n e k kis áldozatát holtan dobta ki az erdőben egy
autóból. S z e m t a n ú k szitává lövése. Megerőszakolt gyer­
m e k l á n y o k , s m i n d e n ü t t az élen ő, Sztredosz, a tükör
előtt dermedten álló hóhér, kezében pisztollyal, véres
késsel, vasdoronggal. Megkínzott, megcsonkított h u l l á k
heveitek körülötte. E holtak azonban eltorzultan, levá­
gott ujjakkal, tátongó sebeikkel, orrukból, szájukból pa­
takzó vérrel, roncsolt fejük, fekete s z e m ü r e g ü k ellenére
mozogni kezdte/f. Feltápászkodtak. Visszajátszás! Villant
át Zoltán a g y á n , s ezt most óriási elégtétellel találta ter­
mészetesnek.

Sztredosz a r t i k u l á l a t l a n u l felordított, mert áldozatai

botladozó, rozoga léptekkel, fél lábon ugrálva, karok nél­
kül e l i n d u l t a k . N a g y csoporttá verődve vonultak, mint
a gépemberek.
Zombik! Zoltán olvasott e mágiával életre keltett ha­
lottakról S e a b r u c k könyvében. Üres s z e m ű emberhéjak
voltak, a m e l y e k e t egyetlen formula éltetett, amelyet a
néger orvosságos e m b e r helyezett beléjük. Egyértelmű
volt, hogy e szerencsétlen áldozatokat mi vezette gyilko­
s u k felé. A tükör alsó szegélye n e m volt a k a d á l y előttük.
Átléptek rajta. C s a k a célt l á t t á k Könyörtelen hóhérjukat,

192
aki borzadva, segítségért üvöltve, könyörögve hátrált, egy­
re hátrált önnön tetteinek húsára, lelkére éhes keselyű­
hada elől. Karmok, öklök, fogatlan, n é m á n ordító szájak
tolultak feléje. Fejetlen, lábatlan törzs vonszolta, gurí­
totta magát. M e z t e l e n kisgyermek mászott négykézláb.
Azután v a l a m e n n y i e n rárohantak, lecsaptak gyilkosukra.
Zoltán csendesen kilépett a szobából. A lifttel lement
a földszintre. Átadott a portásnak egy csomó bankót. T a ­
xit hivatott. Az utcán senki sem állta útját. Erezte, hogy
hozzáférhetetlen bura veszi körül, amelyről lesiklanak a
kémlelő s z e m e k és az erőszakos szándékok. Az agyába,
lelkébe összevont titáni energia védte Kyros testőrei, go­
rillái ellen, mert azt is lecsapolta agyából, hogy óvatos­
ságból körülvetette velük a házat.
A repülőtéren felmutatta az útlevelét, a jegyét, amelyet
átíratott egy Budapestre tartó gépre. Poggyásza nem volt.
A nagy luxusgép ablaküléséről kitekintett a mélyen
alatta d u z z a d ó , fehér felhődunyhára. Mélységes hála ön­
tötte el. Az, hogy a felhők fölött repül, gyönyörű jelképpé
vált benne. „Odaadom! Föléje k e r ü l t e m ! N e m kell ne­
k e m ! " - fogalmazódott meg benne ujjongó fogadalom­
ként. S z e m é b e könnyek gyűltek. T e n y e r é v e l eltakarta
kibuggyanó érzelmei gyöngyeit, nehogy a mellette ülő,
középkorú hölgy észrevegye. Anyja sem fiatal már. Apja
nemcsak kutatóorvos, h a n e m kitűnő kardiológus is. Szí­
veket gyógyít. Páciensei imádják. Apjára m i n d i g felné­
zett, de félt is tőle. Ú g y érezte, csalódást okoz majd neki,
mert n e m képes eleget tenni az elvárásainak. De miért
ne t u d n a ? Azért, mert biceg? Attól m é g jó orvos lehet.
Apja sosem erőszakolta s e m m i r e . Alig volt ideje arra,
hogy beszélgessenek. M i n d i g rohant. A szívrohamok nem
várnak. Ragyogó neonfénnyel hirtelen k i g y u l l a d benne

193
egy mondata, amelyet tizenhatodik születésnapján mon­
dott neki, a m i k o r megölelte: - Akitől a sors testileg el­
vesz valamit, azt szellemileg pótolja. Azért lesz különb a
többi embernél. - Ezek a szavak akkor nem sokat jelen­
tettek neki. N e m enyhítették gátlásait, motorbiciklijével
rohangáló, ütközéstől mélységbe z u h a n ó , bonyolult láb­
törése katasztrófáját, gerincsérülését. Z u h a n á s a oly sú­
lyos volt, hogy csontjait apja legjobb sebészkollégái sem
t u d t á k tökéletesen összefoltozni. T é r d e , csípőcsontja tel­
jesen összezúzódott, s örültek, hogy nem maradt béna.
Ha sántán is, tudott járni, bár vastag talpú gyógycipő-
ben, de n e m kellett tolószékben töltenie az életét. H á t
biceg. Na és? V a n n a k bájgúnár egyetemista társai, akik­
nek fejéből kifelejtették az agyat. Most m á r csak moso­
lyogni tudott rajta, pedig régebben őrjöngött, amikor
meghallotta, hogy a háta mögött lólábú, sánta kutyának
csúfolják- Viszont azok minden vizsgán megbuktak.
Elégtétellel gondolt arra, hogy ő kitűnő tanuló.

H á t r a d ő l t az ülésen, és lehunyta a szemét. Mielőtt el­

s z u n n y a d t volna, képzeletterében megjelent anyja mo­
solygó arca. Apja szemüveges feje is felvillant. „A sze­
m e m épp o l y a n , mint az övé." Meghitt szeretet áradt el
b e n n e . M i l y e n jó lesz együtt lenni velük!
S z e l í d , ringató álmából akkor ébredt fel, amikor a gép
leszállt Budapesten. Az ellenőrzésen gyorsan átjutott.
„Végre! — gondolta. - Hazaérkeztem." Egyszerre nyug­
talanság és v a l a m i furcsa érzés fogta el. Megtorpant. Mit
mond majd aggódó szüleinek, hol volt? Mi történt vele?
S z o r o n g á s a szinte lebénította. Az volna jó, ha álmodta
volna az egészet é s . . . és v i s s z a m e n n e az időben oda,
ahol e l i n d u l t az egész őrület, a m e l y felkavarta a saját és
m á s o k sorsát. Igen. Mi lenne, h a . . .

194
 Sztredoszt is vissza tudta vezetni abban a tükörben a
gonosztettei színhelyére. Különben is elmebajos, lehe­
tetlen vízió az egész! N e m történhetett meg! Á l o m ! L i ­
dérces álom, d e . . .
A zsebéhez kapott. Ott volt az útlevél és az idegen ira­
tok. Akkor e z . . .
Besietett a férfimosdóba. Az egyik zárt fülkében apró
darabokra tépte útievének lapjait és az iratokat, majd az
egész halomra ráhúzta a vizet. Az útlevél üres bőrfedelét
a szemétbe hajította.
A pénzváltóban száz dollárért forintot vett.
Kilépett a nagy, m e g n y í l ó üvegajtón.
A széttáguló térben megint érezte m a g á b a n a lézer­
erejű energiát, a m e l y a N e w York-i luxusszobában el­
fogta rabtartója előtt.
„Igen! Vissza! Vissza az időben oda, ahol ez a téboly
elkezdődött!"
Hirtelen sűrű, tejes köd burkolta körül. Agya éles és
tiszta volt. Bőrén finom, nedves tűszúrásként ü d e érinté­
seket érzett. Teste s ú l y t a l a n n á vált, m i n t h a lebegett vol­
na. Arca szédítő s z á g u l d á s surrogásába hatolt. L a z á n át­
engedte magát e teret-időt átmetsző u t a z á s n a k parázsló
célja felé. Mert akarta, hogy így legyen.
Egyszerre szilárd talaj csúszott a lába alá. A köd szét­
oszlott. A táj kitisztult.
Szél hajszolta, izgatott felhők futkároztak a domb fö­
lött. Szemetes, gazos talajon állt, a m e l y e n az átforrósodó
tavaszi naptól rikító virágok pattantak ki. Alaposan meg­
izzadt, mire felért e magaslatra. Kabátját levetette. Kar­
ján feltűrte az ingujjat. T u d a t o s lassúsággal csinált m i n ­
dent, mintha egy belső forgatókönyv utasításait követné
boldog i z g a l o m m a l . Olyan mű volt ez, amelyet láthatat-

195
lan d r a m a t u r g dolgozott át isteni alkotóerővel. Megvál­
toztatta az időbe szőtt, elrontott cselekményt. Visszatért
a k i i n d u l á s h o z , hogy jobbat teremtsen. Hitelesebbet.
Rápillantott a karórájára. D é l u t á n három óra volt,
u g y a n a z t a dátumot mutatta, a m i k o r k i r á n d u l n i indult
pasaréti otthonából e kedves helyére, ahol m a g á n y o s el-
ragadtatottságában k a m a s z k é p z e l e t e szabadon felszár­
nyalhatott, és hiányérzeteiből valótlan életformát vizio­
nált m a g á n a k . Olyan látomásokat, a m e l y e k erjedő, gyul­
ladt mirigyeiből nőttek ki. De m á r nem volt kamasz. Nem
játszotta szédült, ostoba felhőjátékát a sorssal. A vissza­
nyert idő megérlelte. G á t l á s t a l a n fantaziálások helyett
reális, erős becsvágy vénája fakadt fel benne. Érezte erejét
és képességeit. Emlékezetében felfénylett anyja gyöngéd
lénye és apja türelmes, okos tekintete, amelyben m i n d i g
cinkos h u m o r csillan, a m i k o r ránéz. Most fejtette meg,
mit sugárzott vele. Biztatást. N e m fog csalódni benne.

Lassan elindult lefelé a keskeny, kavicsos ösvényen.

Várják otthon. Szobája asztalán nyitva fekszenek a köny­
vei, füzetei.
Ez m á r az új cselekmény volt.
H a z a é r k e z e t t j e l e n é n e k fészekmelegébe.

2000. B U D A P E S T
 A TUKORBOLT

N e m értem, hogyan történhetett. Évek óta naponta já­

rom a keskeny, dombra e m e l k e d ő utcákat, ahol az ala­
csony, egymást támasztó h á z a k között foglyul esett az
idő. Ezekben az utcákban n e m lehet sietni. Aki fölfelé
kapaszkodik, azt saját, z i h á l ó tüdeje és m e g l ó d u l t szív­
verése lassítja le. Lefelé haladásnál pedig fékezni kell a
domború, csúszós macskaköveken, mert apró, éles kavi­
csok, alattomos gödrök lesnek a v i g y á z a t l a n u l lépőre. De
minek folyton sietni? Ki a z , aki h a m a r a b b ér oda vala­
hová, ha versenyt fut a saját á r n y é k á v a l ? A ketrecbe zárt
japán egér sem tudja, hogy ernyedetlen b u z g a l o m m a l
állandóan körberohan. S az i d ő . . . n e m ilyen ketrec az
idő is, amelybe az ember teste z á r u l ?
Ezek a gondolatok is a dombra e m e l k e d ő utcákban
születnek. Oda tartoznak a vakult, poros, m i n d i g csu­
kott ablakokhoz, zárt udvarokhoz, a m e l y e k b e véletlenül
nyitva felejtett fakapun át lehet belesni néha. Az udva­
rok is kövezettek. N é m e l y i k közepén, alig méteres föld­
darabból öreg, pókhálós dió- vagy olajfa á g a s k o d i k ki.
De láttam m á r kerekes kutat vagy s z á r a z falevelekkel
töltött kis vízmedencét is a különösen n é m a h á z a k belvi-
lágában. E félkör a l a k ú medence oldalából zöldre oxidá-

197
lódott rézcső görbül elő egyetlen megmeredt vízcsepp
kristályát e g y e n s ú l y o z v a .
N é h a azt h i s z e m , á l m o d o m ezt a városrészt. Sehol
másutt n e m látni m á r ilyen lilára púderezett, ezüstfo-
g a n t y ú s bottal sétáló, öreg hölgyeket, a k i k n e k fehér haja
olyan, m i n t h a rokokó paróka lenne, s a fátyolos kalap
ereklyeként ül a fejük búbján. Autó alig s u h a n el itt, de
csörgő szódásüvegekkel megrakott lovas kocsi, zöldséget
szállító s z a m á r k o r d é m é g poroszkál. A levegőnek télen
sültgesztenye-, nyáron fanyar bazsalikomillata van.
T a l á n azért n e m vettem észre, mert n e m volt kirakata.
Az üzlet üvegezett, sűrűn elfüggönyözött ajtaja a k a p u n
belül rejtőzött, a bal oldalon. H á r o m falépcső vezetett fel
hozzá. N e m is láttam volna meg, ha n e m pattan ki a ka­
pu éppen, a m i k o r odaértem. Ezüstszürke macska nyo­
makodott ki az utcára. H i h e t e t l e n ü l keskennyé lapult,
a m í g szívós, k í g y ó z ó lendülete szélesre n e m taszította
a kaput. A m i k o r lehajoltam hozzá, akkor pillantottam
m e g a furcsa üzlet ajtaját, s a közepe táján lévő, nagyon
halványra kopott, fehér márványtábla díszes betűit: .An­
g e l u s A n s e l m , tükörkészítő mester, 1810".
Egyszerűen n e m t u d t a m továbbmenni. Mi a z , hogy
tükörkészítő mester? V a n ilyen mesterség? S az évszám:
1810. N y i l v á n akkor alapították az üzletet, s azóta apáról
fiúra öröklődött.
Jó volt eljátszani a gondolattal, hogy itt azóta nem ment
végbe semmiféle változás. Mert hogyan tarthatja fenn
magát egy iparos, ha áruját n e m hirdeti, és senki sem tud
a létezéséről? Egy zárt k a p u n belül rejtőzik, kívül még
csak valamiféle j e l k é p sem árulkodik arról, h o g y . . .
Kiléptem az utcára, és felnéztem, nem himbálózik-e
tükör a k a p u fölött, ahogy régen a fodrászok mesterségét

1W
réztányér, a cipészekét c s i z m a jelezte. S e m m i . A falról
csak egy nagydarab vakolat hiányzott.
A kapu megnyikordult; féltem, hogy becsapja a h u z a t .
Miért ne vásárolhatnék egy tükröt A n g e l u s A n s e l m tü­
körkészítő mestertől? M i n d i g szerettem a régi tükröket.
Az ajtón nem volt kilincs. Csengőt hiába kerestem. Ko­
pogjak? V a l a m i tiltakozott b e n n e m . Úgy éreztem, n e m
szabad semmi zajt keltenem ebben a csendben. H á t h a
a l s z a n a k odabent é s . . .
M e g n é z t e m az órámat. D é l u t á n öt.
A macska h o z z á m törleszkedett, és nyávogott egyet.
M i n t h a varázsige hangzott volna el, az ajtó kinyílt.
Most, utólag tudom, hogy pontosan azt a valakit vár­
tam, aki az ezüstös félhomályból kibontakozott. És azt
a g y a n t á s , langyos, meleg házillatot, a m e l y az orromba
lendült.
Az üzlet gazdája férfi volt, s a korát illetően e g y á l t a l á n
nem volt ötletem. Hosszú, hátul n y a k á b a s i m u l ó haja
őszült már, de évei rovásírását elfedte a hunyorgó, n a g y
szemhéjú szemében csillámló, szinte g y e r m e k i ifjúsága.
T a l á n kék szeme volt, de ebben n e m vagyok biztos.
Hosszú, sötét gyapjúköntöst viselt, amelyből nagyon fe­
hér ing gallérja bukkant elő. E z e k a részletek a z o n b a n
teljesen mellékessé váltak attól a pillanattól kezdve, hogy
a tükörbolt ajtaja kinyílt előttem. A helyiség nyilván
a m o l y a n lakó- és dolgozószoba-féle is volt. A h á z külseje
után n e m számítottam ilyen tágas belső térre.
- T ü k r ö t szeretnék rendelni - m o n d t a m félszegen.
Komolyan bólintott, és félreállt, hogy beléphessek.
M i n t h a várt volna.
- Anselm - nyújtotta keskeny kezét, a m e l y hűvös szi­
lárdsággal, nagyon röviden nyugodott a tenyeremben, de

199
érintése különös szenzációt okozott. Elsősorban bizal­
m a t keltett. Igen. És valahogy kimozdított önmagamból.
P é l d á u l elfelejtettem bemutatkozni. Nevem, lényem, a
kötelező udvariassági formulák m i n d háttérbe szorultak.
N e m is voltam tudatában, mit teszek. Személyiségem
súlytalan álomjelenlét volt, s e vízióban logikusnak tűnt
m i n d e n , a m i végbement.
L e ü l t e m egy oroszlánlábú, a n t i k asztalhoz, s ő sok-
fazettájú kristályüvegből sűrű vörösbort töltött két vastag
pohárba.
- Egészségére — mondta h a l k a n .
A bor fanyar volt, nagyon erős és illatos.
Ahogy leült az asztal melletti másik, m a g a s támlájú
karosszékbe, a macska az ölébe ugrott, és dorombolni
kezdett.
A bor ismeretlen, csodálatos á r a m k é n t áradt szét ben­
n e m . Könnyű, boldog és szabad lettem tőle.
- Amikor elindultam hazulról, még nem tudtam, hogy
tükröt fogok vásárolni - nevettem fel hangosan, túl han­
gosan t a l á n , de n e m szégyelltem, és n e m kívántam ural­
kodni rajta.
F i g y e l m e s e n nézett egy ideig. A m i k o r megszólalt,
olyan h a l k a n beszélt, hogy hangján át hallottam a macs­
ka dorombolását.
- Kevesen t a l á l n a k ide. Pedig keresik ezt a tükörbol­
tot. Évekig k u t a t n a k utána. Persze n e m tudják, hogy ide
i n d u l n a k . És legtöbbször elvétik az irányt. Sajnálatos.
- Én itt l a k o m a közelben - vetettem közbe gyorsan.
- Az m á r m i n d e n e s e t r e . . . - töprengve elhallgatott.
F e s z ü l t e n vártam, de nem folytatta. Másról kezdett
beszélni.

200
 - A z ön tükre zöld - mondta. - Egészen mélyzöld,
mint az ó c e á n n a k az a rétege, amelybe m á r csak szűrten
hatol le a napfény. A mélység elektromos l é n y e i n e k élete
úgy tükröződik o n n a n , ahogy a csillagok vibrálnak. Eb­
ből a középzónából veszi észre az ember, hogy a m i fent
van és a m i lent van, u g y a n a z az oceanikus lét, s hogy
mindkettő tükör. T e h á t ahogy m o n d t a m , az ön tükré­
nek tónusa éppen a mélység és a magasság között h ú z ó ­
dik. Nagyon régen dolgozom rajta.
Öröm villáma fénylett fel b e n n e m .
- De hiszen én csak most a k a r t a m . . .
- M á r régen megrendelte. N e m e m l é k s z i k rá? - Újra
a fürkésző pillantás.
- De igen. E m l é k s z e m ! - mohón, előrehajló készség­
gel m o n d t a m ezt, a z u t á n m e g h ö k k e n t e m . H a z u d t a m ?
Miért h a z u d t a m ? V a g y . . .
Mosolygott. S ez a mosoly elrendezett m i n d e n t .
- L á t h a t n á m a tükrömet?
- H o g y láthatná-e?
M i n csodálkozott? V a l a m i olyat kívántam, amivel
akaratlanul m e g b á n t o t t a m ?
- Bocsásson meg, bizonyára m é g n e m készült el vele.
A világért sem a k a r o m sürgetni! Szívesen várok.
- M é g nem várt eleget?
- M i r e ? - szaladt ki a számon.
- Arra, hogy elérkezzen végre oda, ahová indult. És
meglássa önmagát. N e m homályos visszfényként, töredé­
kes részletekben, h a n e m m i n d e n n e l összefüggő, hatal­
mas teljességében. V a l a m e n n y i előérzete ezt ígéri időt­
len idők óta. í g y van?
- í g y - bólintottam megbűvölten.

201
 - Egyszer be kell váltania ezt az ö n m a g á n a k tett ígé­
retet. Igaz?
- Igaz.
Micsoda ostoba diadalérzet vett erőt rajtam? M i n t h a
nőni k e z d t e m volna. L é n y e m fényforrásból áradó sugár­
z á s h o z hasonlóan m i n d e n irányba kiterjedt, de nem csal{
térben, hanem időben is.
Meghitt táj körkilátása volt e z ; velem azonos, benső
világegyetemé, ahol a fák az én á g k a r j a i m m a l nyújtóz­
tak az ég felé, a mohos kövek közt felhabzó forrásban az
én nedveim áramlottak. A zeniten álló napkorong fény­
ereje saját szívverésemként lüktetett, de nem takarta el
a többi bolygót. A szikrázó csillagképek szavakon túli je­
lentősége hirtelen megvilágosodott bennem. Minden egy­
szerre, egymással p á r h u z a m o s a n történt. Körfolyamatok
m e n t e k végbe. Az élet csírái kibontakoztak, gyümölccsé
értek, s a m i k o r formáik betöltötték szerepüket, elhervad­
tak, szétestek, új létcsírák h u m u s z á v á lettek. E megele­
venedett ábrákat a z o n b a n u g y a n a z , az elhalásból újjá­
született á r a m hívta elő.

De n e m csak a táj arca volt az én benső arcom. N e m

csak a közel és távol n y ü z s g ő sokasága vált egyetlen tu­
dattá b e n n e m . E s z m é l e t e m csápjai végtelen k o m m u n i ­
kációs hálózatként szőtték át a fényévmilliós kozmosz
v a l a m e n n y i gócát. Sötét űrön, m é l y hallgatáson, fény- és
h a n g b i r o d a l m a k d i m e n z i ó i n hatoltak keresztül, s a múl­
tat összekapcsolták a jövővel. Az összekapcsolódás e pont­
ja a jelen örökkévalósága volt.
A tükörbolt tulajdonosának arca furcsán átderengett
a képen. M i n t h a üvegablakon vagy zajtalanul surranó
űrrakéta lencséjén át n é z t e m volna ki az univerzumba;
a csillogó felület h a l v á n y a n visszatükrözte saját arcomat.

202
 Az n e m lehet.
Velem szemben A n g e l u s Anselm ül, a tükörkészítő
mester. A macska az ölében egyenletesen dorombol. Sö­
tétedik. Azt sem t u d o m , m e n n y i idő telt el azóta, h o g y . . .
A fokozódó h o m á l y n a k volt v a l a m i zöldes, valótlan
árnyalata, m i n t h a hűsen á r a m l ó víz alatt l e b e g t ü n k vol­
na. E zöld derengés és a macska elégedett dorombolása
elszédített, és furcsán mámorossá tett. T u d t a m , hogy eb­
ben az állapotban n e m őrizhetem m e g régi, s z e m é l y e s
életérzésemet. M i n d e n e m l é k e m szétfolyik, elmosódik,
feloldódik. N e m tartozom hozzájuk, mert oda tartozom
az Egészhez.
A halványan derengő tükörkép beszélni kezdett a fo-
nadékos, zöld v í z á r a m l á s b a n . H a n g j a messziről hatolt el
hozzám.
- Örülök, hogy egyetlen részlet sem m a r a d t h o m á l y ­
ban. Rendben van. Akkor várom.
Lehet, hogy többször megismételte ezt.
Felállt. A macskát a karjába ölelte. Én is felemelked­
tem.
„El fogok á j u l n i ? " — s u h a n t át rajtam. M e g k a p a s z ­
kodtam a m a g a s támlájú karosszékben.
- Mikor jöhetek el a tükrömért? - kérdeztem kábultan.
- M á r fbijegyezte. Pontosan akkor.
Az ajtóhoz ment, és én gépiesen követtem. Ahogy a
bezáruló ajtó megcsikordult mögöttem, ijedtség fogott el.
Sokáig lehettem bent, mert hűvös, sűrű sötétség fogott
körül. Visszafordultam. N e m láttam semmit. K e z e m ­
mel próbáltam kitapogatni a tükörbolt bejáratát, de ujja­
im hideg tűzfalat markolásztak. Közel hajoltam a felü­
lethez. Akkor egy pillanatra megint felderengett előttem
Angelus Anselm arca a hosszú, nyakába s i m u l ó hajjal,

203
m i n t h a ablaküvegen tükröződött volna. Vagy a saját ar­
comat verte vissza az üveg?
A támpont nélküli sötétség kirekesztett m i n d e n élő
kapcsolatból. Különös p á n i k vett erőt rajtam. Éreztem,
ha m é g egy másodpercig ott m a r a d o k e halálos idegen­
ség senkiföldjén, örökre elveszítem azt a valakit, aki ma
vagyok. A k a p u h o z siettem.
Az utcai l á m p a bevetődő fénye egyszerre megnyugta­
tott, mégis elvett tőlem v a l a m i meghatározhatatlan, gon­
dolatküszöbig sem érő fluidumot. E h i á n y névtelen, saj­
gó ürességként m a r a d t vissza b e n n e m . Tétován álltam a
küszöbön, félig m á r a külvilágban, félig m é g a kapubolt­
ív benső h o m á l y á b a n , és visszalestem a tükörbolt ajtajá­
ra. Alig vált el a sötét falfelülettől. M i n t h a egy zöld tükör
végtelenbe m é l y ü l ő lapja csillámlott volna a helyén.
A k a p u becsapódott mögöttem, és én lépteimet meg­
gyorsítva sietni k e z d t e m .
Miért siettem ú g y ? H o v á rohantam el o n n a n ? Úristen!
Miért n e m j e g y e z t e m m e g legalább a házszámot, az ut­
cát, az épület h o m l o k z a t á r ó l h i á n y z ó vakolat negatívjá-
n a k formáját? Ezerszer e l á t k o z t a m m a g a m érte.
Mert később hiába kerestem A n g e l u s Anselm házát.
H i á b a nyitottam be a dombra emelkedő utcák valameny-
nyi boltíves kapuján. A tükörbolthoz soha többé nem ta­
l á l t a m vissza.

1959. KARÁCSONY, BUDAPEST

 EGY E M B E R , A K I K E T T Ő V O L T

„Miért éppen én? Miért e n g e m választottak ki e képtelen

feladatra, amikor sok millió különb, tájékozottabb ember
állt rendelkezésükre a földön? E g y i k n e k sem lett volna
más választása e n n e k az elementáris a k a r a t á r a m n a k a
sodrásában. P u h a viasszá válna m i n d e n k i az ilyen ök­
lök között. De van-e az e m b e r é h e z hasonló végtagjuk,
öklük?"
E töprengések csak halvány gondolatérként áramlot­
tak Novalis doktor t u d a t á n a k „második csatornájában" a
változás nagy megrendülése u t á n . Külön megpróbálta­
tást okozott neki, hogy senkinek sem beszélhetett róla.
Egyetlen mozdulattal vagy szóval sem árulhatta el. Ha
Azok nem is figyelmeztették volna rá, józan, köztiszte­
letben álló orvos létére jól tudta, mit jelentene, ha akár
nővérének vagy idegorvos kollégájának beszámolna a hi­
hetetlen állapotról. E mérhetetlen mélységű d i l e m m á b a
z u h a n t bele mátrai csatangolása alatt, október huszon­
kettedikén, kora reggel.
M i n d e n k é p p el akarta kerülni, hogy a bolondokházá­
ba csukják. Az esemény előtt ő m a g a sem habozott volna
ideggyógyintézetbe küldeni bárkit, aki hasonló jelensé­
gekről kezd fecsegni neki. Az úgynevezett pszichikus
képességekről elég rossz tapasztalatokat szerzett hosszú,

205
háziorvosi praxisa alatt. N á l a nem erről volt szó. De sen­
ki sem érthette meg, miről beszél. Akkor sem, ha elké­
pesztő „többletének" bármiféle cáfolhatatlan bizonyíté­
kát adja. Igaz, ettől óva intette Az, a k i . . . szóval Valaki,
akivel a legszorosabb szimbiózisba került ö n m a g á b a n .
Felesége halála óta özvegy nővérével élt együtt. P a u l a
r e m e k madárijesztőnek bizonyult az érzeleméhes, g a z ­
dátlan nők ellen. V a l a m e n n y i e n szerették volna megvi­
g a s z t a l n i egész hátralévő életére szóló hatállyal. Ő pedig
legfeljebb a l k a l m i l a g élt ilyesfajta lehetőséggel. Elmúlt
m á r ötvenéves, és szerette a függetlenséget.
Azon a nevezetes, csípős, ködös reggelen Mátraszent­
lászló felé indult. A sokárnyalatú párán korai napfény
derengett át. A kopaszodó fák, bokrok levelei rozsdásak
voltak, s helyenként pirosan felparázslottak a h a l á l u k
előtt. M a g á n y o s hegyi túrái derűs önfeledtségében került
m i n d i g tökéletes összhangba saját életével és a világgal.
H á r o m teljes hét állt előtte, távol a napi hajszától.
A turistaszállóban sikerült külön szobát kapnia. Nővére
sem fürkészte n é m a , tapintatos szívóssággal, amit szinte
érintésnek érzett az arcán.
Ú g y ismerte a Mátrát, mint a saját tenyerét. A turista­
szálló v a l a m e n n y i lakója később kelt n á l a ; egyetlen lélek­
kel sem találkozott. M é l y e n behatolt a fák közé a ruga­
nyos, harmattól csúszós avaron. Ott látta m e g a különös
formájú, m i n t e g y öt méter átmérőjű földhányást két vas­
tag fatörzs között. L a z a , porhanyós talajából állandóan
rezgő, hajszálvékony spirál ágaskodott ki. Először úgy
tűnt, e spirál szilárd á l l a g ú . Közelebb érve azonban a
rezgő, villódzó forma riadt csigaszarvként hirtelen visz-
szaszívódott a földbe.

206
 Megtorpant. Mi lehet ez a . . . M e g n e v e z n i sem tudta.
T e g n a p délután, a m i k o r erre járt, még n e m volt itt. Ez
egészen bizonyos. Éjszaka keletkezett. N e m e m b e r k é z
ásta. Inkább belülről, a föld mélyéből kifelé torlódó, ha­
talmas vakondtúráshoz hasonlított. De e n n e k a vakond­
nak legalább elefánt n a g y s á g ú n a k kellett volna l e n n i e .
Pontosabban igen! Olyan volt, mint egy forgásban lévő
örvény a vízben! Annál is inkább, m i v e l . . . nem, n e m szé­
dült. Hiába nyomogatta a szemgolyóit: a földhányás állan­
dó mozgásban kavargott előtte.
A körkörös erővonalak éles szegélye egyre emelkedett,
tornyosult. V a l a m i élő dolog ássa magát felszínre óriási
erővel és szédítő g y o r s a s á g g a l ?
Magasból l e z u h a n t tárgy is lehet. Meteor? A földör­
vény növekvő pereme eltakarta előle a földhányás m é l y
közepét. Arcán hirtelen hőhatást érzett. F ü l e rendkívül
magas, finom bugást érzékelt. Orrát tömény illat érintet­
te. Ózon? N e m c s a k a z . Ismeretlen virágok, e g z o t i k u s
gyümölcsök és v a l a m i s t i m u l á l ó füstölő illata, a m e l y ok­
talan izgalmat keltett benne. M i n t h a nagy m e n n y i s é g ű
pezsgőt ivott volna, részegült, k ö n n y e l m ű öröm fogta el.
Nekifutott az e m e l k e d ő földhányásnak. A porhanyós
földet taposva felküzdötte magát a peremre. Csodálkozva
érzékelte, hogy a föld őt magát is forgatja, sodorja kiirbe-
körbe. „Nem szabad l e n é z n e m ! " - rezzent m e g b e n n e
halvány vészjelként, de hangosan felnevetett, és előreha­
jolt. Tekintetét, egész szédült tudatát hipnotikus erővel
vonzotta m a g á h o z a földörvény fortyogó, n a g y v i l l a n á ­
sokkal szikrázó magja. „Mindjárt elájulok, és b e l e z u h a ­
nok ebbe a megnyílt p o k o l k a p u b a " - gondolta v i d á m a n .
Érzéseire félelem á r n y é k a sem vetült. A z u t á n elvesztette
az eszméletét, de n e m teljesen. M i n t e g y féléber á l o m b a n

207
érzékelte, mi történik vele. Nyilván fejjel előrebukva el
kellett volna esnie. De z u h a n á s , g u r u l á s helyett - ezért
n e m lehetett m á s , csak á l o m — az örvény mélye súlyta­
lan, könnyű ballonként leszívta m a g á h o z . Állva. T a l p a
alatt rezgett, h u l l á m z o t t , fortyogott a föld. A z u t á n nem
pusztán öt érzékszervén, h a n e m m i n d e n pórusán, benső
szervén át érzékelte, teljes bizonyossággá lett benne,
hogy az a hosszú, csillogó spirálforma, a m e l y az előbb
visszahúzódott az örvény magjába, most az ő mereven
felnyújtózó testébe hatol. Állaga nem szilárd, h a n e m el­
l e n á l l h a t a t l a n erejű á r a m , a m e l y talpától kezdve átrezeg
szervezete a n y a g i szövetein, csontjain, idegein, s hátge­
rince létráján keresztül eléri az agyát. Az egész folyama­
tot úgy követte, m i n t h a egy h a r m a d i k , benső szemmel
látta, új érzékszervekkel érzékelte volna.

A m i n t a s p i r á l á r a m megérintette gondolatai központ­

ját, hirtelen közlésáradat z ú g ó szökőárja öntötte el. Az
volt a benyomása, hogy valamiféle megapolisz k o m m u ­
nikációs gócpontjának egyidejű párbeszédeit hallgatja.
A kérdő, hívó, betű- és számjelzéseket ismétlő szószöve­
vényt saját hangján hallotta, m i n t h a magnóról zengene
nagy hangerővel. M i k é p p e n lehetséges akkor, hogy tuda­
ta kívülálló, n é m á n figyelő részével állapította meg ezt?
M i n t h a l é n y é n e k elidegenedett töredéke különszakadva,
m é g i s az ő egyetlen o r g a n i z m u s á n belül önálló cselek­
vésbe kezdett volna. E b e n n e lüktető szöveggel együtt
m a g á n y o s h a n g v e z é r m o t í v u m a emelkedett a többi fölé:
„Aution hét és h á r o m . Zissz! Zissz! Rendben. A többi
csatolást szigetelni. Az infúzió m a r a d ! " Ezt a szöveget
többször, nyomatékosan elismételte.

S e m m i másra n e m tudott figyelni, csak erre a hangra.

Azt sem érzékelte, hogy szíve őrjöngve vágtázik, lélegzete

208
elfullad, fejébe nyilalló fájdalom villámai hasítanak. M i n ­
den m á s képzetet elnyomott benne a döbbent á m u l a t ,
hogy e visszhangos szavakat a saját hangján hallja,
„Vigyázat! T ú l erős az á r a m ! Kiégeti az életerőt! Ala­
csonyabb i m p u l z u s t kérek!" Ezt is saját h a n g j á n kiáltot­
ta benne Valakj.
Egyszerre borogatásszerű, hűs h u l l á m öntötte el az
agyát, a szívét, az ereit. Felvillant b e n n e egy feje tetejé­
hez kapcsolt, áttetsző infúziós cső képe. M a g a s s á g o k b a
mosódó folytatását nem látta, csak a csőben pergő, pára­
szerű folyadék sugárzását követte a pillanat törtrészéig,
a m í g a képzet kialudt benne. De hatását tovább érezte.
A cseppek a fejtetőnyíláson át beléömlöttek, borzongató
érintéssel végiggurultak idegein, erein. Az ismeretlen
képzeletelixír folyékony fénnyé lett benne. T u d t a , hogy
átsugárzik a bőrén. N e m volt fogalma arról, vajon m e d ­
dig lebegett így, világító pórusaival a támpont nélküli
térben, s ú l y t a l a n u l és boldogan. V a l a h o l messze m é g
zúgtak, u t a z t a k a z üzenetek, m o z g a l m a s e s e m é n y e k tü­
lekedtek, de neki n e m volt köze hozzájuk. A z u t á n teljes
csend támadt.

Úgy hitte, felébredt. Kábult részegültsége, érthetetlen

félálma véget ért. Ott állt újra a mátrai reggel hűvösében,
a puha avaron. Azon a helyen, ahol p i l l a n a t o k k a l előbb
még örvénylett a talaj. A földhányás eltűnt. N y o m á t sem
látta. Vízió volt tehát. Átmeneti idegzavar. F i g y e l n i fogja
a szervezetét. S z ü k s é g e lesz n é h á n y vizsgálatra, a m e l y e t
maga is elvégezhet feltűnés nélkül. De ha baj van, kény­
telen lesz idegorvos barátját megkérni, hogy a legna­
gyobb diszkréció mellett vállalja el a kezelését.
„Sajnálom, barátom! A következő n é h á n y h ó n a p o n át
együtt m a r a d u n k így. Ketten egy bőrben."

209
 Felkapta a fejét. M e g i n t u g y a n a z a hang! A saját hang­
jai És n e m kívülről hallja. Belülről. V a l a m i idegbaj tört
rá hirtelen.
„Ne aggódjék. Az idegeinek nincs s e m m i baja. Az
a g y á n a k sem. M a g á t s z e m e l t ü k k i . . . várjon c s a k . . . kül­
dött, kiküldött, derítő, felderítő: e z ! F e l d e r í t ő . . . lélektan,
lélek, pszichológus, p s z i c h é . . . igen: magát szemeltük^ kj
felderítőpszichonrakjétánk^ hordozójának^! Ez a kifejezés kö­
zelíti m e g leginkább a valóságot, bár elég szegényes ka­
catokból áll a teljes fogalom- és szókészlete. Alig találok
közöttük h a s z n á l h a t ó kifejezést feladatunk körülírására.
L e g y e n t ü r e l e m m e l , kérem. N i n c s s e m m i rossz szándé­
k u n k magával. De az ég szerelmére, nehogy elárulja ma­
gát! Az ég szerelmére. M i l y e n furcsa szóösszetétel. Gyak­
ran használja. Vajon mit jelent? Most nincs idő átvilágí­
tani. M e g v i l á g í t a n i , definiálni, így m o n d a n á . Idő. Ez is.
Elképesztő, m e n n y i r e beszűkült m a g u k n á l ez a fogalom.
Szóval egyetlen m o z d u l a t t a l vagy szóval sem árulhatja
el magát, illetve e n g e m , a m i n á l u n k feltétlen többes szá­
mot, vagyis bennünket jelent, ezt azonban n e m értené.
Szerencsére tisztában van a z z a l , micsoda következmé­
nyekkel járna, ha megpróbálná közölni valakivel a saját
o r g a n i z m u s á n belül lejátszódó folyamatokat. Azért volt
szükséges, hogy e g y . . . felcser, gyógyszeres, orvosságos
v a r á z s l ó . . . n e m , ez egészen m é l y e n van, feljebb, igen:
orvosdoktor. M e g v a n . Azért kellett, hogy kísérleteinkhez
éppen egy orvost válasszunk, aki sokfelé érdeklődő po-

li polihisztor is. Fontos volt, hogy saját létformája

törvényei szerint m á r n e m fiatal, m a g á n y o s és független.
T ö b b nyelven olvas, ír, fajtája m i n d e n tudományos és
művészi e r e d m é n y é r ő l csendben tájékozódik. Feltűnés
nélkül. Igen. N e m e x t r a . . . extrovertív. Várjunk. N e m

210
megmutatkozó, divatos... t a p s . . . n e m jó. Ez a m á s i k
vonal: nem exhibicionista. H a l l g a t a g . Külsőleg sem kelt
figyelmet. A nővére... az n e m számít. Leszerelhető.
Pontos keresztmetszetet a k a r u n k kapni sejt... e m l é k e ­
zetéből. Érzései, gondolatai, k é p . . . k é p z e t . . . képzelete
kiterjedéseiről."
„ M i é r t ? ! " - merült fel benne a halvány, didergő kérdés.
.Azért, hogy felmérhessük e ködszegény légóceánban
lebegő, sűrű kis bolygó múltját, jelenét, jövőjét, szokása­
it, veszélyeit és lehetőségeit" - érkezett rögtön a szaksze­
rű, hűvös válasz. Földbe gyökerezett lábbal hallgatta az
agyában hömpölygő, visszhangos szavakat, a m e l y e k n e k
fémes mellékzöngéjük volt, mintha tónusukat óriási
csarnokban, hangerősítő készülékkel fokozták volna. De
kétségtelen, hogy a saját hangja volt, s ez meggyőzte: va­
lamiféle robbanásszerű, belső katasztrófa történt b e n n e ,
a m e l y egyetlen Énjét és tudatát kettéhasította. Skizofré­
nia. M é g p e d i g e sokarcú, rejtélyes betegség legszokatla­
nabb formája. Mert, ha valóban v a l a m i külső hatás érte,
miért éppen a saját hangján, saját kifejezési formáival
hallaná ezt a . . .
„Hát kinek a hangját és kifejezési formáit h a s z n á l ­
n á n k fel e szokatlan célra, b a r á t o m ? Kénytelenek va­
g y u n k kölcsönvenni a gondolatkészletét és é r z é s a n y a g á t .
M i csak a z i m p u l . . . a z áramot adjuk h o z z á o n n a n ,
a h o n n a n a . . . E z n e h é z . M a j d n e m lehetetlen, m e r t . . . "
- T u d n i akarom, h o n n a n jöttek! Kik m a g u k ? ! - kiál­
totta hangosan. A m i n t kívülről meghallotta saját hang­
j á n a k fakó mását, r é m ü l t e n elhallgatott. M é g csak az
hiányzik, hogy m a g á b a n ordítson. Valaki észrevétlenül
megfigyelheti. N e m is gondolt rá, hogy kérdéseire választ
kap, méghozzá villámgyors, készséges feletetet, amelyben

211
szinte m o h ó igyekvést érzett egy közös fogalmi alap
megteremtésére:
„ T ü r e l e m ! T ü r e l e m ! S e m m i t nem titkolok el. N e m
az én h i b á m , hogy olyan k e s k e n y . . . s z ű k . . . kis nyílá­
s ú . . . b l e n d e . . . H o g y t u d a t á n a k rádiusza sok mindent
n e m fog be, a m i . . . sok m i n d e n t nem fog át a valóság tel­
jes képéből. M a g a sem tehet róla. Ne legyen mindjárt in­
gerült. Ez a tehetetlenség közös. Megpróbálom. Arra
p é l d á u l , hogy h o n n a n jöttünk és kik vagyunk, van né­
hány utalás az ismeretanyagában. Lássuk csak: Via C o m -
b u s t a . . . Az Elégetett Ú t . . . S z e n e s z s á k a Skorpió csillag­
képében, a m e l y e t rejtélyes fekete l y u k a k n a k , csillagte­
m e t ő n e k hisznek. M á r arra is gondolnak, hogy a lángoló
nóvák kilobbannak, a z u t á n újjászületnek. Igen. Vissza­
térnek a k o z m i k u s éjszakából. Itt v a n n a k a kvazárok is.
Különlegesen erős fényű ó r i á s c s i l l a g o k Ha nukleáris tü­
z ü k kialszik, saját gravitációjuk nyomása alatt teljesen
ö s s z e o m l a n a k . M i t c s i n á l n a k ? K i z u h a n n a k saját létük­
ből? M e g l e p ő feltevés. O l á t o m ! L á t o m már. A kilobba­
nó óriáscsillagok n y o m á n a térben visszamaradó fekete
l y u k a k ellentétére, a fehér lyukak^ egyelőre fantasztikus­
n a k t ű n ő jelenségére is r á b u k k a n t a k Ismerik az anti­
a n y a g verzióját. Önt, barátom, szerencsére sokat foglal­
koztatta e kérdés. Sokat olvasott róla. Ez a legélesebb
l e n y o m a t most érdeklődése viaszában. Róbert M. Hjel-
m i n g asztrofizikus oltotta be a spekulációval, hogy ha az
a n y a g valóban úgy e l t ű n i k a fekete lyukakban, mintha
a z o k feneketlen fazekak v o l n á n a k hová lesz ez az a n y a g ?
Egy m á s i k u n i v e r z u m b a n s z ü l e t i k újjá? Egész korsza­
k u k asztrofizikájának e g y i k n a g y talánya az óriás meny-
nyiségű e n e r g i á n a k , a k o z m i k u s , röntgen-, infrasugár-
z á s n a k az eredete, a m e l y e k távoli kvazárokból és galak-

212
tikákból ö m l e n e k elő, beleértve azt a Tejútrendszert is,
a m e l y h e z T e r r a és az önök kis bolygójának n a p r e n d s z e ­
re tartozik. N a g y s z e r ű n e k találja az elképzelést, hogy vi­
l á g m i n d e n s é g ü k a n y a g n y e l ő , nagy, fekete tölcsérei nem
bezárult sírboltok^, hanem rejtélyes nyílások^ egy mási\ uni­
verzumba. S a matéria, amely eltűnik^ rajtuk^ keresztül, a fe­
hér tölcsérek k o z m i k u s a n y a m é h é n át újra m e g s z ü l e t i k .
S így az a n y a g közlekedése a két u n i v e r z u m között bi­
zonyos ritmikus egyensúlyt biztosít a . . . hogyan is ne­
vezzem? Kénytelen vagyok régi fogalmaiból egy újat ösz-
szefoltozni. Egyensúlyt biztosít a multiverzumban. Ami
többrétegű, többsíkú, több kiterjedésű v i l á g m i n d e n s é g e t
jelent. U g y a n a z a dialektika lüktet benne, mint saját lé­
tük élet-halál váltakozásában, amelyet v i l á g u k m i n d e n
jelenségében tapasztalnak. Az erőtömeg, a m e l y e t a koz­
moszban újabban észlelnek, nagyobbnak t ű n i k bármely,
ember által ismert fizikai folyamatnál, beleértve az a n y a g
energiává változását a termonukleáris robbanásban. Hjel-
mingnek igaza van, barátom! Ez az anyag és energia egy
másika univerzumból ömlik^ be. S itt a felelet az előbb fel­
tett kérdésre. Egy hasonlattal k e z d e m , mert egész kísér­
leti t u d o m á n y u k a megfelelő hasonlósági k r i t é r i u m el­
vére épül. Az a n a l ó g i á k tanára, amelyet sok évezreddel
ezelőtt felfedeztek már, elfelejtették, és most m e g i n t
visszaemlékeznek rá. A Terráról is k ü l d e n e k űrhajó­
kat, űrlaboratóriumokat, m ű h o l d a k a t a kozmoszba saját
holdjuk s n a p r e n d s z e r ü k bolygóinak felderítésére. C s á ­
pokkal, radarral, lézerrel, érzékszerveik mesterségesen
meghosszabbított tapogatóival nyúlnak utánuk, hogy
közelebbről megismerjék őket."

Anélkül, hogy észrevette volna, nagyokat bólogatott.

Figyelmét az a g y á b a n zengő mondatokra összpontosí-

213
totta. F i g y e l m e z t e t ő , benső kiáltás rezzentette hirtelen
önmagára:
„Ne bólogasson! S e m m i jelét ne adja annak, amit
belül h a l l ! Ha n e m vigyáz, egy-kettőre a téboly... tébo­
l y u l t . . . eszelős... b o l o n d . . . őrült... ő r ü l t e k h á z a . . . Nem.
Neurózis. Ideg... ideggyógyintézetben találja magát!
Szokja m e g az óvatosságot. Akkor is, ha azt hiszi, hogy
egyedül van. S e m önt, sem kísérletünk sikerét n e m ve­
szélyeztethetjük a többi ember előtti érthetetlen, ijesztő
viselkedésével. Induljon el. N y u g o d t a n . Sétálva. M i n ­
dent úgy csináljon, ahogy eddig. K i l e n c . . . n y o l c . . . hét
perc múlva két férfi b u k k a n majd elő egy facsoport mö­
g ü l . V a l a m i bogyót... C - v i t a m i n . . . dércsípte... p i r o s . . .
s z ú r ó s . . . csipkebogyót keresgélnek."

Ö n k é n t e l e n ü l az órájára pillantott, és kábult engedel­

mességgel követte az utasításokat. Lassan, sétálva elin­
dult. Közben s z á m o l t a a perceket: hét, hat, öt... Ez
azonban gépiesen történt. C s a k az agyában kibontakozó
szövegre tudott teljes figyelemmel összpontosítani:
,A fényes, fehér tölcsérek fényszökőkútjának nukleá­
ris á r a m á v a l u t a z t u n k idáig a m e g a u n i v e r z u m l é t . . . ál­
lapotából. Emberi agyban erre egyelőre alig van kifeje­
zés. Kénytelen vagyok p é l d á u l az utazás, helyváltoztatás
szót h a s z n á l n i v a l a m i r e , a m i inkább elsugárzáshoz ha­
sonló. A n a p sugarai elérnek a földre, a forrás m é g i s a
helyén m a r a d . Az önök rádiójának, televíziójának adói­
ból hang- és képrezgések h a t o l n a k el a lakásukba. H a l l ­
ják a hangot, látják a képet, a m e l y n e k szereplői ezalatt
csak a központi adóban v a n n a k jelen személyi valósá­
g u k b a n , vagy m á r n e m is élnek, csak vetületeik rögzül­
tek a filmszalagra. A zárt személyiség fogalma azonban
s e m m i k é p p sem fedi a mi létformánkat, a m i egészen

214
m á s . . . h a l m a z á l l a p o t ú , mint az emberi. Ritkább. Ismét­
lem: hasonló a h h o z , a m i t önök pszichoenergetikai lét­
nek neveznének. Ez sem jó. Mert az ember m é g n e m
tudja az energiát és a pszichikai hajtóerőket összekap­
csolni a tudatos, ö n m a g á t irányító é r t e l e m m e l . A mi kul­
túránk pedig ilyen i n t e l l i g e n s . . . N e m . í g y n e m értheti."
- Miért ne é r t h e t n é m ? ! - szakadt ki belőle hangos, iz­
gatott mohósággal.
„Hallgasson! Köszönjön vissza!" C s a k az éles, benső
figyelmeztetés eszméltette rá a két középkorú férfira, a k i k
néhány méter távolságban e l h a l a d t a k mellette, s nyilván
köszöntek neki.
- Jó reggelt kívánok! - kiáltotta u t á n u k túl gyorsan és
túl hangosan.
„Miért olyan bűntudatos és zavart? Most visszanéze­
getnek és találgatják, mit csinált az erdőben e g y e d ü l ,
hogy annyira megijedt tőlük. Értse meg: senki semmifé­
le változást n e m fog észrevenni önön kívülről, ha n e m
követ el v a l a m i hülyeséget! Bocsánat. Ez gorombaság.
Legfelül volt, tudatraktára indulatszavai között. Ezt is
g y a k r a n használja."
Az, hogy a saját hangján lehülyézték, váratlan z e n d ü -
lést indított el benne. Megállt. H o g y h o g y l e h ü l y é z t é k ?
Ki hülyézte le? Ki parancsolgat neki, mint őrmester a köz­
legénynek? Ezt a bábjátékost, ezt az ismeretlenből a lé­
nyébe tört megszállót egyszerűen n e m fogadja el! N e m
bábu. S n e m őrült. Ott, a földörvény közepén történt
vele valami, amit le kell k ü z d e n i e , de volt-e földörvény
e g y á l t a l á n ? Mert, ha tudathasadási roham áldozata, ak­
kor képzelte az egészet. Vizionált!
„Elnézését kérem. A földörvényt n e m képzelte. Pon­
tosan időzített, mágneses csapdát kellett á l l í t a n u n k , hogy

215
szervezetébe beépíthessük felderítő, hírközlő és pszichi­
kai lézerkontaktusunkat. Ez az utóbbi megint egy kény­
telenségből összeoperált fogalom. A mi eszközeinkhez
képest e z e k is n e h é z k e s meghatározások, bár bonyolult,
rendkívüli finomságú pszichikai m e c h a n i z m u s a i n k le­
hetősége az önök testében is benne lappang, m i n t . . .
mint a radioaktív a n y a g o k a sűrű ólomborításban. A mi
p s z i c h o n r a k é t á n k nem külső konstrukció. Szervezete
anyagi védőrendszerén áthatoló, lénye benső folyamatai­
ba kapcsolt felvevő és leadó rendszer. Emberi szem nem
látja. De a televízió, rádió kép- és hangrezgésekké bon­
tott fényét sem érzékeli képernyő és rádiókészülék nél­
kül. Pedig e rezgések is áthatják a légkört. Valóságukat
n e m tagadhatja. Kérem, nyugodjék meg! A m e n n y i r e le­
het, n e m zavarjuk az életét. Persze lesznek bizonyos ér­
zetei, á t h a l l á s a i , a m e l y e k m e g h a l a d j á k eddigi tapaszta­
latait, d e . . . felügyelet alatt tartjuk. Azon a rezgésskálán
belül m a r a d u n k , amelyet m é g el tud viselni."

„Mit a k a r n a k tőlem? E g y á l t a l á n nem érzem kitünte­

tésnek, hogy valamiféle két lábon járó rakétát v a g y . . . tit­
kos fegyvert c s i n á l n a k belőlem érthetetlen praktikáikkal!
- D ü h ö s lázongásába tiltakozó iszony és rémület ve­
gyült. — H o n n a n t u d h a t o m , nincs-e valami borzalmas
s z á n d é k u k velem és az egész földdel? Mi biztosít arról,
hogy n e m változtam közveszélyes ámokfutóvá? És ha
e g y s z e r ű e n n e m vállalom ezt az egész eszelős históriát?
Kiirtom m a g a m . Golyót repítek a fejembe."
Furcsa zsibbadást érzett hirtelen. Idegeibe zsongító,
derűs, jó érzés á r a m a ömlött. S u h o g ó forráshangot, sze­
líd szélzúgást hallott. O l y a n volt, mint egy ringató, ősi
altatódal. S a H a n g most távolról, lénye mélyéből halkan
ú g y csitította, mint egy rémült gyermeket:

216
 „Nem, n e m ijedezik. N e m képzelődik. N e m kételke­
dik abban, amit sejt, érez és lát. C s e n d ! C s e n d ! A rossz
szándék egyetlen csírája sem él b e n n ü n k . Saját léte sem
annyira bizonyos, mint a z , hogy mi n e m a k a r u n k ártani
egyetlen é l ő l é n y n e k sem. H o g y a n m a r h a t n á m e g a z e m ­
bert az arcára h u l l ó h a r m a t ? Micsoda orgyilkos fegyvert
hordozhat az ég áttetsző légóceánjában lebegő b á r á n y ­
felhő? Az á r t a l o m h o z hús, csontok, karmok, a g y a r a k és
indulatok kellenek. Éhség és szomjúság. N e k ü n k nincs
semmiféle ütköző formánk, birtokló szenvedélyünk. És
nem i s m e r ü n k h a t a l o m v á g y a t ! "
„Mit a k a r n a k t ő l e m ? " - kérdezte m é g egyszer, de m á r
nem félt és n e m ellenkezett. Kábultan beleoldódott a táj­
ba. Az ágakon átcsillámló fény végtelenül boldoggá tette.
„Meg akarjuk figyelni ezt a távoli s tőlünk a n n y i r a
idegen, sűrű életformát. U g y a n a z t tesszük, a m i t a földla­
kók is a saját n a p r e n d s z e r ü k holdjával és társbolygóival."
„Meddig fog tartani ez a . . . ?"
„Szimbiózis? A m í g ki n e m merül az energiatöltés,
amely fenntartja az összeköttetést a föld és a mi m e g a -
u n i v e r z u m u n k között."
„Mi a neve a n n a k a . . . bolygónak, a h o n n a n . . . "
„Legfeljebb betűket, számokat m o n d h a t n é k , a m e l y e k
itt nem u g y a n a z t jelentik. Mert n á l u n k a h a n g és a s z á m
megjelenítő á r a m , átalakító energia. Óriási felelősséggel
jár. Mert a m i n t e l h a n g z i k , történni kezd."
„Szeretném t u d n i ! "
„Rendben van. A n n á l is inkább, mivel az ön betűi
csaknem teljesen szigetelnek m i n d e n meztelen tartalmat.
Igen. Persze. N e h é z n e k ü n k e h h e z a z ó l o m k a m r á h o z
a l k a l m a z k o d n u n k . A mi csillagszigetünk neve Aution.
M i n d e n betűje h a t a l m a s idearendszert jelent, a m e l y sok

217
d i m e n z i ó b a terjed ki. A bolygó, a h o n n a n ez a kontaktus
elsugárzik: Zissz. Zissz. Kulcsszáma a hetes. M i n d e n vál­
tozás, kutatás r u g ó j a . . . Most be kell m e n n i e . Legjobb,
ha mindjárt a szobájába siet, és lefekszik. Ebédig m é g
a l h a t egy órát."

E szédítően fantasztikus e l ő z m é n y ellenére sem volt fel­

készülve a különös áthallásokra. Amikor megszállója, a
benne élő M á s i k utalt rá, valamiféle bizarr látomások le­
hetősége suhant át a t u d a t á n , de egyáltalán n e m erről
volt szó. Egyszerűen másképp kezdett látni mindent, mint­
ha új érzékszervei támadtak^ volna. Szemlélete mögött pél­
d á u l sajátos fizikai és lelki röntgenérzékelés lendült m ű ­
ködésbe. Ha figyelmét az emberekre irányította, bőrükön
át lassanként derengeni kezdtek az i z m a i k és érrendsze­
rük pirosló korallszövevényei. Benső szerveik eleven,
lüktető ábrája is kirajzolódott előtte a rejtett elváltozá­
sokkal, l a p p a n g ó zavarokkal, kezdődő kórfolyamatokkal
együtt. Ezek egyébként m é g tünetek formájában sem je­
lezték létüket az orvosnak vagy a betegnek. Arcába locs-
csanó vízként erős é r z é s h u l l á m o k ömlöttek át lényébe az
éppen szemlélt emberből. M i n t parázsról elpattanó szik­
rák, indulatok, szorongások, kíváncsi, aljas ösztönzések
perzselték a bőrét. A z u t á n a hozzá intézett szavak, né­
m á n összezárt ajkak, r á t ű z ő s z e m e k mögül gondolatok
suttogását hallotta. M a g á n y o s , csupasz, sokszor ijesztő
gondolatokét, a m e l y e k e t szeretett volna eltakarni a M á ­
sik elől, aki egy idegen m e g a k o z m o s z megfigyelőjeként
rajta keresztül kémlelte az emberi faj gyöngeségeit.

„Miért szégyelli az e m b e r - k e n t a u r nagyszerű küzdel­

meit, barátom, a benne d ú l ó sötét és fénylő erők között?
- szólt rá ilyenkor a b e n n e rejtőző, szüntelenül éberen

218
figyelő Idegen. - B e n n ü n k e t l e n y ű g ö z ez az akadályver­
seny, a m e l y e n félig vakon vergődik át, a n é l k ü l hogy irá­
nyítani tudná a saját szervezetét, ösztönzéseit. A mi üt­
közés és fenyegetés nélküli pszichoenergetikai l é t ü n k
önöknek talán É d e n n e k tűnne, mert h i á n y o z n a k belőle
az ö n m a g á b a börtönzött személyiség titkos szenvedései,
félelmei, de nagy elragadtatásai, g y ő z e l m e i is. Eredmé­
nyeik a n n á l nagyszerűbbek, mivel sokszor e g y s z e r i n e k
és egyetlennek hitt e g y é n i s é g ü k feladása á r á n , rettegett
halálküszöbökön át érik el azokat. A mi l é t ü n k egyete­
mes és örök. Átmeneti formánk sohasem p u s z t u l el, csak
átrezeg egy m á s idearendszer kiterjedései közé. A termé­
szet e törvényét az emberi t u d o m á n y is felismerte. Ö n ö k
is tudják, hogy a természetben s e m m i sem vész el, csak
átváltozik. De az a n y a g energiává való á t a l a k u l á s a ré­
mülettel, fájdalommal jár. Az emberek m é g i s harcolnak,
szeretnek, örülnek, s testi erejüket m e g h a l a d ó eszmékért
feláldozzák az életüket."

Zavart csodálkozással hallgatta az a g y á b a robbanó

gondolatokat. Önvédelmi ösztönének tiltakozó érvei egy­
re halványuló, elerőtlenedő, üres szavakká váltak benne.
N e m volna szabad e l h i n n i e ilyen önbutító, narkotizáló
képzeteket. A m í g tagadni tudja őket, csak a d d i g él ben­
ne egészséges kontroll, s é n h a s a d á s a tünetei n e m v á l n a k
árulójává. A m i n t azonban feladja ellenállását, és teljesen
belevész az egyelőre á r t a l m a t l a n n a k t ű n ő . . . i g e n . . . ag­
gasztó mámorába, amely t u d o m á n y o s m u n k á j á b a várat­
lanul h a t a l m a s erőművet kapcsolt. Mi történik akkor?
Egyszerűen n e m tudott törődni vele. Új látásmódja fan­
tasztikus sikerekkel boldogította hivatása területén.
Üdüléséből visszatérve, m e g k e z d t e rendes háziorvosi
munkáját. Belgyógyász volt, de érdekelte a biológia és az

219
asztrofizika is. Régebben szürke kis cikkei jelentek meg
az orvosi közlönyben, népszerű, tudományos kiadványok­
ban. T a n u l m á n y a i inkább ismertetésekés bátortalan fel­
tevések voltak; visszhangjuk sosem érkezett. Ujabb élet­
tani kísérletei, fizikával kapcsolatos spekulációi azonban
olyan meglepő összefüggéseket t á r t a k e l é , amelyeket alig
győzött papírra vetni. Ezekre az írásokra most már m i n ­
denütt felfigyeltek. Vitákat indított velük.
Ami pedig a rendeléseken történt, az egyszerűen hi­
hetetlen volt. Az egész sorsát megváltoztatta. A „válto­
z á s " előtt g y ó g y í t h a t a t l a n n a k tartott betegeihez u g y a n i s
szintén e m e g m a g y a r á z h a t a t l a n áthallással, bőrön, cson­
tokon áthatoló radarral közelített. S világosan látta kór­
folyamataikat, betegségük gyakorta pszichikai gyökereit.
D i a g n ó z i s a i pontosak voltak. Ezek segítségével a külön­
féle betegségművekből sajátos, egyedi vakcinákat vont ki,
szokatlan g y ó g y m ó d o k a t teremtett. Eredményei őt ma­
gát is meglepték, noha tudta, hogy amit tesz, nem csoda,
h a n e m szélesebb körű felismerés, a természet törvényei­
nek logikája. M é l y e b b r e és távolabbra hatoló szemléleté­
vel p á c i e n s e i n e k n e m c s a k pontos kórképét pillantotta
meg, h a n e m h i á n y a i k kiegészítő elemeit, a gyógyszerek,
tápszerek a d a g o l á s á n a k mértékét, s főképp azt, hogy mi­
képpen oldhatja ki az organikus folyamatokat előidéző
feszültség pszichikai okait. S e kétely nélkül való bizo­
nyosság, a m e l y e t ugrásszerűen növekvő gyógyulási sta­
tisztika igazolt, l e n y ű g ö z ő erőt kölcsönzött neki. Betegei
szerint g y ó g y á r a m sugárzott belőle. B i z a l m u k új ener­
giával töltötte fel lényüket, s megindította b e n n ü k a re­
g e n e r á c i ó folyamatát. Kétségtelen, hogy e rejtélyes kap­
csolat segítsége nélkül kevés belgyógyász űzheti el a „ron­
tást" egy-egy szervezet bonyolult, benső zárlatáról.

220
 Egyszerű összetételű gyógyszereinek, eredeti módsze­
rének, sikeres eseteinek híre persze futótűzként terjedt.
Beszámolóit, cikkeit több nyelvre lefordították. H á z i o r ­
vosi állását h a m a r o s a n fel kellett a d n i a , mert á t h e l y e z t é k
a központi kutatóintézetbe. M a g á n p r a x i s a folytatására
viszont régi és befolyásos új betegek kényszerítették, lel­
kiismeretére apelláltak, egyszerűen nem tágítottak mellő­
le. Ilyen sokirányú, intenzív m u n k á t azelőtt n e m tudott
folytatni. Most azonban ketten voltak^ hozzá. S m i n t h a lé­
nye egy részét narkotizálták volna. Járatlan területekre
behatoló képzeletének tüze n e m csapott át idegeibe,
ezért nem kapott idegösszeomlást szellemi, é r z e l m i él­
ményei emberfeletti feszültségétől.

S micsoda á l m a i voltak! A m i k o r lehunyta két ember­

szemét, izmai ellazultak, érzékeit, agyát kábulat felhője
burkolta körül, kipattant benne a M á s i k tág csillagszeme,
az Idegené, akivel társbérletben szorongott saját bőré­
ben. E m a g á n y o s s z e m m e l a földet néha légóceán színes
örvényeiből, fényes, árnyékos áramlataiból k i b u k k a n ó ,
áttetsző tégelynek látta, a m e l y n e k magjában tüzes m a g ­
ma izzott. Azután mélyzöld vagy párás, kék ó c e á n j a i n a k
mélyébe hatolt, víz alatti ősbozótok, koralierdők, m é r h e ­
tetlen szakadékok, liáncsápoktól ékes hegyek közé. M i n ­
den szilárd formán áthatoló titánpillantása előtt kava­
rogni kezdett a tengerfenék súlyos, évmilliós iszaprétege.
Különös épülettöredékek, e g y m á s h o z torlódó h á z a k , nö­
vényként felnövekvő, karcsú oszlopok, csillagnéző tor­
n y o k meredek lépcsősorok tökéletes művészettel faragott,
sohasem látott domborművekkel borított falak e m e l k e d ­
tek ki a lassan visszahúzódó, sűrű hullámokból. A félel­
metes istenszobrokkal, csodálatos m o z a i k o k k a l díszített
várost mintha m a g a a visszafelé rohanó idő restaurálta

221
volna m i n d teljesebbé. Emberi tömegélet nyüzsgése in­
dult m e g benne. Egy ismeretlen kultúra ismeretlen em­
berfajtájának m i n d e n n a p i tevékenysége. S ő, elnyomott
álomtudatával kívülről rálesve e történésre, bizonyos volt
abban, hogy a M á s i k s z e m e nem csa\ térben, hanem idő­
ben is látja a földön valaha lejátszódott eseményeket. Terra
messze m ú l t j á n a k olyan részletei sem m a r a d n a k rejtve
előtte, a m e l y e k e t az emberben ma m á r vastag iszap
szemfedő takar.

Egy ízben v a l a m i érthetetlen veszélyhez is közel sod­

ródott e h a s o n l í t h a t a t l a n u l bizarr á l m o k során, a m e l y e ­
ket az Idegen szemszögéből inkább emberfeletti éberség­
nek nevezhetett volna. Az volt a képzete, hogy hatalmassá
t á g u l ó lénye szédítő sebességgel rohan egy robbanásban
lévő, g i g á s z i fénytölcsér felé. Bolygóktól körülrajzott
óriásnapok, félelmetes energiáktól lüktető csillagok, lán­
goló nóvák mellett sodródott a fénytölcsér közepe felé.
Csodálatos örömöt, i z g a l m a s szépséget, fokozódó eksz­
t á z i s növekvő feszültségét ontotta magából: a teremtés
görcsös mámorát, a m e l y b e n születés és pusztulás, halál
és feltámadás egyetlen örök aktussá oldódik össze. E su­
g á r z ó , vajúdó, k o z m i k u s a n y a m é h heves nosztalgiát
gyújtott benne. T u d a t á b a n kifejezhetetlen tartalmú em­
l é k e k felhőgomolygása éledt: remény, fájdalom, határta­
lan vágyódás vissza valahová, ahová tartozik, ahol a gyöke­
rei sajognak! Az az ö n m a g á b a n nyugvó teljesség, védett,
h i á n y t a l a n s z i m m e t r i a . El ebből a s z ü n t e l e n ü l mozgó,
ütköző lüktetésből, ahol csak z u h a n n i , emelkedni s ör­
vényben forogni lehet e g y e n s ú l y és állandóság nélkül!
M i n d e n erejét összpontosítva kereste a kivezető utat a
csapdából, ahová z u h a n t ; s n e m tudott kételkedni abban,

222
hogy a sugárzó anyagot lövellő kapu bejárat valahová,
ahová jutni akar, ahová vissza kell j u t n i a !
E ponton hirtelen kapkodó, tiltakozó h a n g á r a d a t sü­
ketítő lármája tört rá: „Ne! Gyorsan! Elszabadult! Rá­
dobni a fényhálót! Az átfordulás magját n e m szabad
érintenie! Sokk! Sokk! V i g y á z a t ! "
A z u h a n á s képzetének sivító, elektronikus zúgásától
úgy érezte, n e m c s a k a dobhártyája reped meg, h a n e m
egész lénye szétpattan, mint a buborék. Hirtelen nagy
rándulással felébredt. Teste verejtékben úszott, foga va­
cogott, reszketett. A z u t á n újra mély, á l o m t a l a n alvásba
merült.
Amikor reggel felébredt, pihent és friss volt, m i n t h a új
erőkkel töltötték volna fel. De emlékezete megőrizte a
hasonlíthatatlan képet.
Leginkább Paulától kellett tartania, aki m a g á n y o s
élete érzelmi központjává tette őt. Féltékenyen birtokló,
házőrző kutyaként számon tartotta h a n g u l a t a i t , szo­
kásait, ősz hajszálait, még anyagcseréjét is. F i g y e l m é t a
nagy változás sem kerülte el, pedig a tökéletes m i m i k r i
létrehozása igen sok energiáját felemésztette.
- Mi történt?! - szegezte neki a kérdést arcát tapogató
pillantással a reggelizőasztalnál. - Megtáltosodtál?
Összerezzent a jelképes telitalálattól.
- N e m tudom, miről beszélsz. S e m m i sem történt.
F o g a l m a m sincs, mit értesz megtáltosodáson - felelte
szétnyitott újságja barikádja mögül.
- Ennyivel nem fizetsz ki e n g e m . M a g a d is tudod.
Szerelmes vagy?
Megkönnyebbült mosollyal leeresztette az újságot, és
szembenézett nővérével:

223
 - N e m ! - M á r hangosan nevetett. - Becsületszavamat
adom rá!
Őszintesége lefegyverezte, de nem nyugtatta meg Pau­
lát.
- M i k o r mérted a vérnyomásodat?
- N e m t u d o m . Régen. Jól érzem m a g a m . - Ez sem
volt jó. Azelőtt hosszasan vitáztak az ilyenfajta témák fö­
lött, kérdéseit n e m hárította el ezzel az új határozottság­
gal. - De ha téged n y u g t a l a n í t , szívesen megteszem -
mondta szokatlan készséggel, a m i m é g gyanúsabbá tette.
- Egészen m á s vagy, m i n t azelőtt!
- H o g y érted ezt? - Időt akart nyerni.
- A tekinteted... furcsa. Szórakozott. M i n t h a m a g a d ­
ba figyelnél. V a l a m i t titkolsz előlem!
- S e m m i t sem titkolok! - fakadt ki bosszúsan. - N e m
vagyok m á r pelenkás kölyök, aki fölött g y á m k o d n i kell,
és u t á l o m a hipochondriát! Lehet, hogy szórakozott let­
tem. Öregszem. Ne haragudj. N e m akartalak megbántani.
M e g m é r t e a vérnyomását, és végigcsinálta azokat a
vizsgálatokat, amelyeket a nővére kívánt tőle. A teljesen
negatív e r e d m é n y e k ellenére a z o n b a n érezte az állandó­
an körülötte dongó a g g o d a l m a t .
Egy éjszaka P a u l a z s e b l á m p á j á n a k fényére riadt fel
álmából. Nővére az ágya mellett állt, és őt nézte.
- M . . . m i a z ? ! - k é r d e z t e a hirtelen ébredéstől dobogó
szívvel, álomittasan. - Beteghez hívnak? - Felgyújtotta
az olvasólámpáját.
- N e m ! - P a u l a arca egészen szürkének tűnt. S z e m é ­
ből olyan meztelen szorongás áradt, hogy megsajnálta.
- Nevettél álmodban - mondta nővére fulladtan, mint
egy titkos vádat. - H a n g o s a n nevettél, perceken keresz-

224
tül. Ilyen boldogan nevetni gyermekkorod óta n e m hal­
lottalak. Mit á l m o d t á l ?
Töprengett. Próbálta felidézni, miről álmodhatott.
Lassan megrázta a fejét:
- Nem emlékszem.
Akkor valóban őszinte volt. De m á s n a p , v a s á r n a p ko­
ra reggel, margitszigeti sétája közben hirtelen eszébe ju­
tott, egy tisztás közepén álló, hatalmas platánfa sátra alatt.
Régi barátság fűzte e fához. Zaklató ügyei közül k i m e ­
nekülve g y a k r a n felkereste. S z i l á r d n y u g a l m a elixírként
ömlött az idegeibe. Egy padra szokott leülni a tisztás szé­
lén, és hallgatta h a l k a n sustorgó leveleinek neszét. Ezút­
tal azonban e l l e n á l l h a t a t l a n kényszer terelte a fa tisztás­
ra omló, d ú s levelű ágai közé. Egészen közelről akarta
érzékelni az öreg platánfában lüktető életáramot. Külö­
nös varázskörbe lépett, a m i n t a levélfüggöny összezárult
mögötte. Zöldarany homály rezegte körül. T u d a t á b a erős
azonossági képzet kapcsolódott, a m e l y elmosta szemé­
lyisége határait. Lényéből s z á m l á l h a t a t l a n , eleven ideg­
szál hajszálgyökere ágazott széjjel, s ez a finom hálózat
átszőtte egész benső u n i v e r z u m á t . „Ez A Z ! " — gondolta
boldog kábulattal. E m l é k e z e t é n e k e szikrányi derengé­
se tette elbűvölt természetjáróvá. Most pedig újra vala­
mennyi élet, különféle létváltozatokba átrezgő é l e t á r a m
elválaszthatatlan részévé oldódott. N e m félt a veszélytől,
a fájdalomtól. N e m ismerte a halált. Védett, örökkévaló
biztonságban lélegzett együtt a mindenséggel. Időbe ága­
zó léte e bizonyosság derűs szimmetriájában gyökere­
zett. Képzetei önmagáról, szorongó különvalósága telje­
sen beleveszett egyetemes természettudatába. A k á r m i v é
átalakulhatott, a m i h e z képzelete hozzáért. Most e nagy
platánfával azonosult, a m e l y n e k törzsét változó n e m z e -

225
d é k e k keringtek körül, bölcsőjüktől a sírjuk felé tartva.
O a z o n b a n - az Életfa -, összefonódva a föld nedveivel
és a m a g a s s á g levegős fényeivel, túlnézett az emberi idő­
mérték élet-halál határpóznáin. Abban sem akadályozhat­
ta m e g s e m m i , hogy átélje a légáramlatok hátán ringató­
zó m a d a r a k röptét, a m e l y e k az árnytalan jelen kristályát
e g y e n s ú l y o z t á k k ö n n y ű szárnyukon. A kövek között fu­
tó vízér ezüstje b e n n e vált a szüntelen megújulás arká-
numává.
Micsoda elgémberedésből szabadult ki ott, az á g a k le­
vélcsipkéjének zöld z u h a t a g a alatt! Két felemelt karja,
ujjai á g a k k á a l a k u l t a k át. Egész testében érezte az év-
g y ű r ű s törzs t ü r e l m e s békességét. S z í n ü l t i g telt a lét mil­
liónyi á r n y a l a t ú ízével. E dús, boldog teljességtől hango­
san, m e g á l l í t h a t a t l a n u l nevetnie, nevetnie kellett... igen.
Erről álmodott. Álmodott? Akkor az emberi valóság éber­
sége puszta árnyjáték.
A z n a p elkésett a vasárnapi ebédről, de nővére sértő­
dött riadtsága sem tudta kioltani természetmámora pa­
razsát. M á r az ajtóban várt rá. H a n g j a remegett:
- H o l voltál? Folyton szól a telefon.
- V a s á r n a p van.
- A rémült és szenvedő betegek állapota nem veszi tu­
d o m á s u l a piros betűs napot. Éppen a rendőrségre akar­
tam telefonálni. Ilyet sohasem tettél azelőtt. Legalább
hazaszólhattál volna. L e g i n k á b b . . . - sírva fakadt.
- Bocsáss meg. - Valóban szégyenkezett, illetve egy
gombostűnyi pont restelkedett benne, a többi része azon­
ban n e m .
Nővéréhez hajolva ajkát szórakozottan a homlokához
érintette. Ezt sem tette eddig. Kapcsolatuk külsőleg igen
tárgyilagos volt. E m o z d u l a t azonban mindent megvál-

226
toztatott. M i n t h a v a l a m i stigmát perzselt volna rá. M i n t ­
ha beoltotta volna egy mikrotöredékével a n n a k , a m i az ő
lényét sok ezer voltos fényerővel átvilágította és sugárzó­
vá tette.
Nővére e l n é m u l t , szótlanul hátralépett, és beengedte.
Tekintete tág, idegen csodálkozással kísérte a szobaaj­
tóig. N e m kérdezősködött, n e m firtatott többé semmit.
S z a v a k nélkül győzte m e g valamiről, amit e g y á l t a l á b a n
nem értett, mégis lenyűgözötten elfogadott. Mert kétel­
kedhetett-e valaki a villámban, földrengésben, napkitö­
résben - vagy egyszerűen abban, hogy a szigeti öreg pla­
tánfa pontosan a z , a m i : a természet eleven, biotechnikai
remekműve?
A z u t á n egy hajnalon jelentéktelen résztudata halvány
nyugtalanságra ébredt. Riadt kisgyermekként sürgést­
forgást, készülődést érzett ö n m a g á b a n . E benne, m é g i s
személyiségén kívül zajló cselekményt tehetetlen ténfer-
géssel próbálta követni, de n e m értette, csak sejtette, mi
t ö r t é n i k Agyában szakadozott, fémes pendülések, fülé­
nek alig elviselhető, éles, ritmikus hangjelzések l á r m á z ­
tak. Erő tornyosult, á r a m feszültsége fokozódott, majd
saját kiáltását hallotta messziről, m i n t h a távoli hegyek­
ről verődött volna vissza: „Szigetelni! N e m szabad meg­
félemlíteni a . . . "
- N e m félek. S z o m o r ú vagyok - súgta m a g a elé. — El­
m e n n e k ? Egyedül h a g y n a k ?
Valahol az orrtöve fölött, képzelete benső terében zson-
gító, csitító duruzsolás indult meg: „Hosszú volt a fény
i d ő s z a k a . . . N a p p a l r a éj, tevékenységre nyugvás követ­
kezik. P i h e n n i kell. P i h e n n i . "
- A z éjszakát nappal követi. D e nekem megvirrad-e?

227
 „Csend. C s e n d . " M i n t h a gyertyakoppantó borult vol­
na tudata n y u g t a l a n u l lobogó lángjára. Mély, vak álom­
ba merült.
V a l a m i m u l a s z t á s és veszteségérzet riasztotta kábult
eszméletre. Késő délelőtt volt. S e m m i r e sem emlékezett,
csak hideg ürességet érzett ö n m a g á b a n , amelyet a nyitott
erkélyajtón beömlő júliusi napfény sem tudott átmelegí­
teni. Később, borotválkozás közben elképesztő hasonlat
ötlött eszébe: így érezheti m a g á t egy asszony, aki kilenc
h ó n a p i g érleli m a g á b a n a magzatát, azt hiszi, valamiféle
világmegváltót hordoz, s végül halott gyermeket szül.
N i n c s e n e k terhei, de e l p u s z t u l t a k a reményei is. Célta­
lan m i n d e n . S z i n t e gépiesen gördülő gondolatsor volt
ez, mialatt feszülten hallgatózott befelé. S e m m i . Hirte­
len visszaözönlött emlékezetébe a hajnali búcsú hang­
szövevénye. Sajgó zaklatottsága c s a k n e m fizikai fájda­
l o m m á erősödött. Eltorzult a r c á n a k képe szemen ütötte
a tükörben. N e m . Ezt n e m teheti. P a u l a rögtön észreve­
szi. M e n n y i ideig tartott? Furcsa. Éppen kilenc hónapig.
A m i tartalomban, intenzitásban kilenc évezred is lehe­
tett volna. Vajon ez a s z á m , az ember születésének szá­
ma véletlen-e? A természet számtörvényei kizárják a vé­
letlent.

Nővére rákopogott. Összerezzent.

-Telefon!
Első reflexként fel akart m o r d u l n i : menjenek a pokol­
ba! Nincs itthon. S o h a többé n e m lesz itthon. Elutazott,
elment, meghalt. A z u t á n m é g i s kinyögte, amit ilyenkor
elvártak tőle:
- írd fel a számot. Visszahívom.
N é h á n y percet nyert. És a z u t á n ?

228
 A beteg, a k i h e z hívták, szelíd öregasszony volt. S z a g ­
gató idegfájásoktól szabadította m e g igen egyszerű, saját
összetételű csillapítókkal, valójában a z o n b a n jelenlété­
vel, szavaival, a lényéből sugárzó idegen á r a m m a l , a m e l y
a M á s i k ereje volt, n e m az övé. A szenvedés, öregség, fé­
lelem dermedtségében ő m a g a m á r örökre kihűlt k á l y h a .
H i á b a bújnak hozzá melegedni, m e g n y u g o d n i ; hide­
gebb, üresebb m i n d e n halott tárgynál.
De nem így volt. A családtagok a n a g y m a m á t a túl­
zsúfolt kis személyzeti szobába telepítették. Szerették,
gondoskodtak róla, de türelmetlen topogással várakoz­
tak az elkerülhetetlenre, ahogy pályaudvaron á l l n a k a
hozzátartozók a vonat mellett, gesztusokból, szavakból
kifogyva, s lesik, indul-e végre?
Amint belépett hozzá, az öregasszony homályos csecse­
mőszeme felragyogott, keze tétován feléje nyúlt. E m o z ­
dulattól kialudt benne valamennyi személyes problémája.
- Doktor ú r . . . Doktor ú r . . . - a reszketeg h a n g elful­
ladt a reménytől. Arca szenilis, könnytelen sírástól rán­
gott.
Rámosolygott. Az ablakhoz lépett, és kitárta. A m a d á r -
étel, amelyet a g y ó g y k ú r a részeként ő hozott neki, fedett
befőttesüvegben porosodott a párkányon. Belemarkolt
az üvegbe, és szórni kezdte a magot az a b l a k d e s z k á r a .
Surrogó szárnnyal a z o n n a l lecsapott rá egy gerle.
- Ne! Kérem! Csukja be az ablakot! - Az öregasszony
szavai zokogásba fúltak. Szemét eltakarta. - Irigy, véreng­
ző bestiák ezek! Megölték az egyik társukat. Ott feküdt a
párkányon holtan. A szeme hályogos volt, és n e k e m kel­
lett... Megint elfogott a szaggatás. M i n t h a a d e r e k a m b a ,
a fejembe kést döftek volna! - Iszonyodva rámeredt, de

229
n e m őt látta, h a n e m a m a d a r a t , a madárban saját élette­
len, m e g m e r e d t testét.
- R á m n é z z e n ! - emelte m e g a hangját. - Ne arra a
halott madárra! Az nincs! Ott eszik újra. Csak eleven ma­
d a r a k vannak. Verekednek, tülekednek egymással. Az
erősebb elveri a gyengét. H a r c o l n a k . Az élet harcol ben­
n ü k tovább, kezdet és vég nélkül. Mint m a g á b a n . Mint
b e n n e m . Azt soha n e m lehet elvenni egyikünktől sem!
Az öregasszony szeme á m u l t á n , megbűvölten kapasz­
kodott a pillantásába.
— N o . . . hogy érti ezt?
M á r n e m kellett felelnie. Betege anélkül is feltöltődött
a szavakon túláradó életérzés bizonyosságával.
Az ablakban egyre több m a d á r vívta élethalál-küzdel-
mét a magokért, a m e g m a r a d á s é r t . S így folyt ez öröktől
fogva, s így folytatódik majd örökkön-örökké, formákat
cserélve egy h a t a l m a s , k o z m i k u s szervezet sejtjeiként.
M a g a a z élet a z o n b a n fogyatkozás nélkül m e g m a r a d .
M e g i n t tudta m i n d e n tudását, és mindenre emléke­
zett. Senki sem vehette el tőle a felismeréseit, hogy sike­
rült másképp rápillantania valamennyi életjelenségre. N e m
szétszaggatott részleteiben, h a n e m egészében látta a vi­
lágot. A fonal vége a g y á b a n és lelkében maradt, a m e l y az
útvesztőből kivezetett. M á r n e m szégyellte az ember­
k e n t a u r nagyszerű k ü z d e l m é t a benne harcoló sötét és
fénylő erők között. Most értette meg, mit jelentenek az
eredmények, amelyeket legtöbbször rettegett halálküszö­
bökön át ér el, de eléri őket. N e m egyetlen ember. Az
Ember.

1976. MONTREALI O L I M P I A
 A JASPER CSALÁD SZÉGYENE

Jasper H e n r i k statisztikussal olyan r e n d h a g y ó eset tör­

tént, amely az emberi együttélés jelenségeit nyilvántartó
és osztályozó egyetlen statisztikai rubrikába sem fért be­
le. A természetnek v a n n a k ilyen tréfái.
Pedig dr. Jasper sorsa - egészen a d d i g a bizonyos ese­
ményig - teljes szabályossággal alakult. A később tragi­
komikus szenzációvá dagadt ügy okát ilyenformán sem­
miképp sem lehetett élete előzményeiben keresni. Hűvös,
pedáns egyénisége, törvénytisztelete és szívós érdeklő­
dése a pontos tények iránt olyan statisztikussá tették, aki
hivatásának érezte, a m i t csinált.
Feleségét, született L o m b Franciskát, egy jómódú,
óbudai iskolaigazgató leányát alapos orvosi vizsgálat
után és a m a g a részéről is borítékban, diszkréten á t n y ú j ­
tott W a s s e r m a n n - r e a k c i ó , továbbá tüdő-, vese-, a n y a g ­
cserelelet, elektrokardiogramm és vérkép alapján vette
nőül 1920-ban. Az iskolaigazgató persze n e m pedagógi­
ai tevékenysége következtében volt jómódú, h a n e m h a n ­
g y a s z o r g a l o m m a l g a z d á l k o d ó sváb ősei okán.
Lomb Franciska szőke, h a l l g a t a g és kissé t e h é n s z e m ű
leány volt, mint a m i l y e n n e k a mítosz J u n o istennőt jel­
lemzi. Egyébként neki is feddhetetlen híre, puritán élet­
felfogása és terebélyes csípője volt.

231
 Az első g y e r m e k n é l n e m is volt s e m m i baj. Legfeljebb
a n n y i b a n tért el a valószínűségi számítástól, hogy meg­
fordította a sorrendet. L e á n y n a k született és nem fiúnak.
Pedig a kis Franciskát m á s o d i k n a k várták. Jasperné, bár
férje nagyon előzékeny volt hozzá, és nem mutatta csa­
lódottságát, némi zavart bűntudatot érzett. Hiszen egyéb­
ként m i n d e n b e n a n n y i r a alkalmazkodott derék, tiszte­
letreméltó h á z a s t á r s á h o z .
Jasperné hallgatagsága és ábrándosan dülledt, kék sze­
me s e m m i esetre sem rejtett valamiféle tudatos elégedet­
lenséget, legfeljebb egy kis halk érzelmességét. Erről
a z o n b a n férje tudta a legkevesebbet.
Dr. Tasper, házasélete első hetétől kezdve, bizonyos
a l k a l m a k a t s z á m vagy betű helyett piros karikával jelzett
a naptárban. A szabályos, piros ceruzával rajzolt karika
szolid megbízhatósággal jelentkezett a h a l a d ó évszámú
naptárakban, hetenként legfeljebb egyszer. E rejtélyes,
apró ábra egyedül Jasperné, született L o m b Franciská­
ban n e m hagyhatott kétségeket. S azt, hogy a piros kari­
kákkal (hetenként legfeljebb egyszer) n e m lehetett töké­
letesen elégedett, inkább csak homályos jelbeszéd fejezte
ki. Szerencsére e jelbeszédet m a k u l á t l a n erkölcsi felfo­
gású, erősen konzervatív ismeretségi körében senki sem
fejtette meg. Jasperné túlkelt, kalácstésztaszerű testében
u g y a n i s nagy n y u g t a l a n s á g uralkodott el időnként, és
ilyenkor könyörtelen takarítást rendezett háromszoba­
hallos lakásukban. Porolt, püfölt, csiszatolt, kalapált, re­
szelt, szellőztetett, rázott, döngetett, rángatott, taszigált,
a bútorokat átrendezte, és a szekrényeknek kisikálta a
belsejét. A t a k a r í t ó m á n i á t a z u t á n gyomorsavtúltengés,
majd kóros á l m a t l a n s á g váltotta fel. Rákapott az éjszakai
evésre, mint mondta: gyomorégés ellen. Jaspert ez idő-

232
 -«

ben igazán kellemetlenül érintette, hogy v a l a h á n y s z o r a

szemébe villanó lámpafény felébresztette, felesége sértő­
dött arccal ült mellette az á g y b a n , és kétszersültet rágott.
A második g y e r m e k fogantatásának éjszakáján Jas-
pernének különös á l m a volt. Előzőleg képtárban járt, és
szégyenkező kíváncsisággal, de hosszasan szemlélt egy
festményt, a m e l y a telt, rózsás m e z t e l e n s é g ű Lédát ábrá­
zolta, miközben a hattyúval szeretkezett. A m o h a á g y r a
hanyatló, szép istennő m á m o r o s s z e m é r m e t l e n s é g e fel­
háborította, és restelkedő i z g a l o m m a l töltötte el. Arcába
vérhullám szökött. Az a nevetséges ösztönzése támadt,
hogy köpenyével hirtelen letakarja, vagy kabátja alá rejtve
ellopja, és otthon megsemmisítse a festményt. „Elment az
eszem! - gondolta rögtön u t á n a hüledezve. — Ú g y teszek,
mintha valami közöm volna e h h e z a . . . képtelen némber-
hez. M i n t h a . . . én feküdnék ott helyette!" Sietve elhesse­
gette magától az ötletet, és n e m is gondolt rá többet, de
furcsa, szélsőséges h a n g u l a t b a került. Idegesen, h a n g o ­
san, sokat kacagott a z n a p , és parázs veszekedést rende­
zett a vasalónővel egy elégetett férfialsónadrág miatt.

Szerencsére dr. Jasper H e n r i k zsebnaptárában éppen

piros karikával jelölt rubrika következett, és u t á n a Jas-
perné látszólag megnyugodva pihent el k é n y e l m e s á g y á ­
ban. E védtelen ernyedtségben a z o n b a n orvul rátört a
festményen látott pozitúra, és leigázta. Á l m á b a n valóban
ő volt Léda, és bizony p o g á n y u l élvezte a helyzetet a
hattyúval. Saját kéjes sikkantására riadt fel, és zavart
ijedtséggel felkapcsolta az olvasólámpát. N a g y megköny-
nyebbülésére férje gondterhes, szigorú arccal aludt, szá­
raz horkolással. Jasperné szokatlan á l m á r a j e l l e m z ő ,
hogy férje arckifejezésén hosszan, n é m á n nevetni kezdett.
Később, ha erre a bizarr, piros karikás éjre visszaemléke-

233
zett, a z z a l a szorongó gondolattal küzdött titokban,
hogy m e g t e r m é k e n y ü l é s e . . . á l m á b a n következett be.
Jasperék sokat vártak második gyermeküktől. T a l á n ,
mert az elsőbe m á r egy kicsit belefáradtak. A kis Francis­
ka u g y a n i s túl szisztematikusan kezdte érvényesíteni
g y e r m e t e g hatalmát, és hajnaltól éjfélig tartó rémural­
m a t gyakorolt fölöttük. Ösztönösen érezték, ideje, hogy
megtörjék e g y s z e m é l y e s diktatúráját.
A kisfiú lényegesen gyorsabban, tapintatosabban, de
egészen sajátos kísérő tünetek között született meg. Édes­
anyja egyetlen pillanatig sem kínlódott szülés közben.
Sőt. Az orvos és a bába úgy vélték, futó gyermekágyi elme­
zavar vett erőt rajta, mert a legkényelmetlenebb proce­
d ú r a alatt tele torokból kacagni kezdett, és azt hajtogatta:
- N a h á t ! No de ilyet! - később azonban egyáltalán
n e m e m l é k e z e t t vidám kitörésére.
A z u t á n m á r n e m nevetett. Pedig a fiúcska csodálato­
san szép volt; tündöklően g y ö n g y h á z b ő r ű és elbűvölően
bájos. M é g az orvos és a bába is n é m á k m a r a d t a k fölötte,
mert m á r m i n d e n jelzőjüket e l h a s z n á l t á k m á s újszülöt­
tekre, s e használt szavak a valóban bámulatos kis élő­
lényre n e m illettek rá. Azt például, hogy olyan, mint egy
földre szállt a n g y a l , tapintatból n e m mondhatták a szü­
lőknek éppen a kínos rendellenesség miatt, amelyről vég­
re beszélni kellett. S z ó sincs arról, hogy valami hiányra
vagy nyomorékságra akarok u t a l n i . . . illetve... A fiúcs-
k á n a k i g a z á n megvolt m i n d e n e . M é g p e d i g olyan tökéle­
tes formában, hogy az emberfajta legsikerültebb minta­
d a r a b j á n a k lehetett volna felmutatni valamely idegen
bolygó érdeklődő térutasának. De m é g hat ujja, több
mellbimbója, két gyomra vagy három szeme sem volt.
Édesanyja lelki e g y e n s ú l y a m é g i s teljesen felborult, ami-

234
kor a kezét szoptatás közben a kicsike meztelen hátára
csúsztatta. Először azt hitte, fiacskája két aprócska, fur­
csa formájú púppal született, a m e l y e k lapockacsontja
folytatásaként dudorodtak az ujjai alatt. Akkor m é g csak
felsikoltott. Amikor a z o n b a n a kis csontocskák... mo­
zogni kezdtek, elvesztette az eszméletét.
Minek kerteljünk tovább? Az újszülött Jasper-fiú
szárnyakkal jött a világra.
Szárnyai egyelőre csak olyanok voltak, mint a m a d á r -
fiókáké. Csupaszok, g y á m o l t a l a n u l verdesők, tehetetle­
nek. .. ám napról napra mozgékonyabbak lettek. Éppúgy
nyújtogatta, nyújtóztatta őket, mint két gödrös, rózsás
karocskáját. De hiába mosolygott rá anyjára olyan gyön­
géden, a z ú r k é k mosollyal, m i n t h a rejtett m e n n y e i fény­
szórót gyújtottak volna fel, fasperné egyre kétségbeeset­
tebb lett. Mert az egész s z a n a t ó r i u m felbolydult a hírre.
Zarándokolni kezdtek á g y á h o z a kíváncsiak. Az ajtón
szüntelenül borzadozó, mohó arcok lestek be hozzá. L á ­
zas lett, sírógörcsök fogták el.
Az orvosok, segítségül szólítva leghíresebb kollégáikat,
egyik konzíliumot a m á s i k után tartották a s z a n a t ó r i u m
műtőjében. A kicsikét emelgették, forgatták, mérték, csa­
polták, szurkálták, m i n d e n porcikáját s z á m t a l a n s z o r át­
világították, végül is arra a közös megállapításra jutottak,
hogy nem lehet operálni. A szárnyakban életfontosságú
fő ütőerek és i d e g p á l y á k futnak, szoros összeköttetésben
a szívvel, az aggyal és a gerincoszloppal, főleg a gerinc­
oszlop ramifikációival. Az operáció feltétlenül m e g ö l n é
a gyermeket.
Jasperék úgy hallgatták a legfelsőbb professzori véle­
ményt, mint bűnösök a végső ítéletet.

235
 - Kérem - mondta a z u t á n Jasper sápadtan a kezelő­
orvosnak, aki a verdiktet közvetítette -, ez annyit jelent,
hogy a kisfiúnk a hátán ezzel a . . . ezzel az izével fog fel­
nőni?
- A kicsike g y ö n y ö r ű . . . é s egyébként teljesen egészsé­
ges — felelte k é n y e l m e t l e n ü l az orvos.
- D e . . . hát n e m érti, e m b e r ? ! - tört ki a szegény sta­
tisztikusból. - Mit c s i n á l u n k vele, ha együtt növekszik
majd a . . . - ennél a pontnál Jasperné egész testében re­
m e g n i , sikoltozni kezdett, úgyhogy ki kellett vezetni a
rendelőből.
A gyermeket a n n a k rendje és módja szerint megke­
resztelték éppen Gábriel a r k a n g y a l napján. Neve tehát
Gábor lett. Élete első hónapjai, a szárnyát körüllengő
g y á s z és szégyenkezés ellenére, elég zavartalanul teltek,
hiszen bölcsőben feküdt, vagy kocsiban tolták párnák,
selymek, bojtok, rojtok, szalagok, csipkék közt, s ő m a g a
mit sem sejtett a problémáról, amelyet családja fejére zú­
dított. Aki ránézett az utcán vagy a sétatéren, nem tudott
továbbmenni, a n n y i r a e l á m u l t szépségén. A heves fel­
tűnés azonban Jaspernét egyre boldogtalanabbá tette.
A kisfiú iránti szeretetét és s z á n a l m á t mindjobban elfel­
hőzte az idegenkedő keserűség. Folyton erősödő szem­
rehányást érzett a gondviseléssel, a sorssal, sőt a gyer­
mekkel szemben is azért, hogy éppen őt ilyen elképesztő
és m e g a l á z ó helyzetbe hozták együttes, transzcendentá­
lis összeesküvéssel. Ráadásul az állatok és a rovarok mind
m e g v a d u l t a k a pólyás baba közelében. Kóbor kutyák, té­
pett, riadozó, koszos m a c s k á k sereglettek kocsija köré
v a l a m i érthetetlen fegyverszünetben saját természetük­
kel, és reszketve, szűkölve, nyávogva könyörögtek hozzá.
M a d a r a k surrogtak párnája fölött, sőt aranyfürtös fejére

236
le is ereszkedtek néha a hessegetés ellenére. Kinyújtott,
apró kezére libbenő, csodálatos lepkék szálltak, s vállát
szivárványszárnyú szitakötők ülték meg.
A dolog akkor kezdett i g a z á n rosszra fordulni, a m i k o r
a kisfiú... szárnyra kapott.
Másfél éves korában történt, fürösztése közben a fehé­
ren és ezüstösen gőzölgő fürdőszobában. A g y e r m e k teste
rózsaszínű gyöngyfénnyel csillogott a pólyázóasztalon,
ahová a bánattól rozmárszerűvé hájasodon édesanyja
a kádból kiemelte. De Jasperné a festői képre hirtelen és
irtózva bolyhos frottírtörülközőt borított, úgy dörzsölget­
te gyermekét. Ha tehette, letakarta, elfedte, lefüggönyözte
önmaga elől is, hogy ne lássa rajta, a m i növekedett é s . . .
pelyhesedett. Igen. Sajnos, a kisfiú egyre fürgébben ver­
deső szárnyain selymes pelyhek, fiatal tollacskák ütköz­
tek ki.
Az előszobában csengettek, és Jasperné kisietett ajtót
nyitni. Gábort őrizetlenül hagyta a pólyaasztalon. Sok
hasonló h a n y a g s á g történt m á r a fia körül, a m i az első,
féltett gyermeknél nem eshetett volna meg. Itt most ne
gyanúsítsuk i g a z s á g t a l a n u l Jaspernét. M i n d e n szomorú­
sága ellenére soha semmiféle tudatos rossz szándékot
nem táplált a kisfiával szemben. De a keserűség szóra­
kozottá, zavarttá tette.
Amikor a postással való, hosszabb megbeszélés u t á n ,
bűntudattól korbácsolva visszarohant a fürdőszobába, a
gyermek már nem volt a pólyaasztalon. Kábult megdöb­
benéséből ujjongó aranycsengő h a n g zökkentette ki. Fel­
tekintett. F i a hangosan kacagva, a m e n n y e z e t m a g a s s á ­
gában lebegett széttárt, pelyhes szárnyain, majd surrogva,
szárnycsattogtatva keringeni kezdett a kád fölött. Kerin­
gett, keringett a l á m p á h o z , a b l a k h o z , c s e m p é h e z h o z z á -

237
csapódva, egészen addig, a m í g Jasperné rekedt, ordító sí­
rással, a lábánál fogva le n e m rántotta a pólyázóasztalra.
E g y i k kezével leszorította, a másikkal ütlegelte, és hisz­
térikus zokogással kiáltozott közben:
- N e m ! N e m ! N e m ! J a j . . . jaaj Istenem.... ne tedd ezt
velem!
A kisfiú rémült sírása térítette m a g á h o z . Akkor hirte­
len a s z á n a l o m és az önvád olyan gyötrő h u l l á m a öntötte
el, hogy őrjöngő csókokkal borította be a dagadtra vert
testet.
Ezzel a pokoli jelenettel kezdődött a megfélemlített,
túlfeszülten okos kis n y o m o r é k kettős élete. M é g nem
értette, miért, de érezte, hogy valamit titkolnia, rejteget­
nie kell. V a l a m i t , a m i neki bűnösen nagy gyönyörűséget
okoz, u g y a n a k k o r felbőszíti, ijesztő zűrzavarrá kavarja
körülötte a világot. Mivel mozgási vágyától nem volt ké­
pes különválasztani a szárnyait, szorongó, mozdulatlan
csendben feküdt vagy ült a jelenlévők közelében, és csak
akkor nyújtózott ki, a m i k o r egyedül maradt. Mély á l m ú
éjszakákon, hűs, selymes sötétségbe takarózva, nesztele­
nül felröppent a rácsos gyermekágyból, és átsuhant a
m á s i k szobába, ahol nővére aludt párás, vörös arcához
szorított ököllel. Órákon át n e m tett egyebet, mint szét­
tárt, p u h a tollú s z á r n y á n lebegett a m e n n y e z e t alatt, s le­
h u n y t s z e m ű mosollyal a l a k t a l a n , homályos áramlatok­
ról álmodott, a m e l y e k n e k olyan s z í n ü k volt, mint az
ezüst sörényű, árnyékos arcú fáknak az erkélyen túl, a
kertben. Oda a z o n b a n m é g n e m merészkedett ki, mert
a külvilág v a l a m i t i l a l m a t zúgott feléje. A szobában is
n a g y o n - n a g y o n óvatosnak kellett lennie, nehogy meg­
csattogtassa szárnyát, vagy hozzáütődjék egy ingatag, tö­
rékeny tárgyhoz, mert az lezuhanva, éles cserépkiáltások-

238
kai vádat emelhetett ellene. G y a k r a n viaskodott önnön
túláradó érzéseivel is. A m i k o r szárnya a magasba e m e l ­
te, csaknem elfojthatatlanul ki akart törni belőle az értel­
metlenül d i a d a l m a s , boldog hatalomsikoly; kristálycsen­
gésű, mennyei madártrilla, a m e l y felriaszthatta alatta
a fekete, sűrű, karmos veszéllyel terhes dzsungelt.
Ez az idill azonban m i n d e n elővigyázatossága ellené­
re hirtelen, riasztó módon megszakadt egy teleholdas,
világos éjjelen, a m e l y kékesfehér fénytejjel töltötte m e g a
habos függönyű gyermekszobát. Megterhelt g y o m r ú , ve­
rejtékező nővére s z á r n y á n a k arcát érintő legyintésére
felriadt, és meglátta őt az ágya fölött, a levegőben. Ködös
félálmában olyan vérfagyasztó üvöltésben tört ki, hogy
szülei csaknem idegsokkot kaptak a másik szobában.
A meglódult e s e m é n y e k szökőárjában már n e m volt ide­
je visszaosonni saját fekhelyére, s így a kigyúló éles fény
a levegőben érte. Rajtakapták bűnösen erős, hófehér szár­
nyain lebegve.
N e m tudta, mit tegyen. Először csak leparancsolták
a levegőből fenyegető, megtorlást rejtő hangon, de n e m
mert engedelmeskedni. M i n d h á r o m földön járó lényé­
ben felfedezte azt a vak, elborult dühöt, a m e l y e t először
az anyjánál észlelt a fürdőszobai ütlegelés közben. M é g
magasabbra szorult, a m e n n y e z e t h e z , és a m i k o r felnyúl­
tak érte, k e z ü k elől továbblebbent. Valóságos hajtóvadá-
szatot indítottak ellene egyesült erővel. Székekre, asztalra,
á g y t á m l á r a ugorva hadonásztak, kapkodtak érte. A sub-
lótról leverték a nippeket, összetörték a vizeskancsót, ki­
borították az éjjelit. A vad d ú l á s közepette egyre tébolyo-
dottabbak lettek tehetetlen haragjukban. Nővére lezuhant
a székre állított zsámolyról, és kínzott malacsivítással vá­
daskodott. Apja becsípte tenyere húsát a szétcsúszó létra

239
tetején. Ö pedig fejvesztetten m e n e k ü l t karommá gör­
bült ujjaik, majd a feléje dobált tárgyak, végül a levegőbe
kaszáló partvis elől. De a hozzá vagdosott cipőknél, köny­
veknél, építőköveknél sokkal erősebben megrémítették
és megsebezték az átkozódó szavak, a m e l y e k olyan ful­
ladt gyűlölettel fúródtak lelkébe, hogy bénult, dermedt
lett hirtelen, m i n t h a méreg áradt volna el benne. N e m
küzdött tovább. M e g a d t a magát.
Ettől az éjszakától kezdve rácsos g y e r m e k á g y á t taka­
rókkal szorosan lefedték este, nehogy tilos csatangolá-
sokra induljon a levegőbe, és sötétben derengő, torz kör­
vonalaival halálra rémítse álomittas nővérét. Éjszakáról
éjszakára éberen vergődött szűk fekhelyén, mint nagy,
foglyul esett m a d á r egy letakart kalitkában.
N a p p a l bő, k á m z s a s z e r ű köntöst adtak rá, s hogy szé­
g y e n e ki ne ágaskodjon belőle, anyja hosszú vászonsza­
lagokkal szorosan körültekerte, testéhez rögzítette szár­
nyait. Ha látogatók érkeztek, elrejtették az udvari kis­
szobában, és rázárták az ajtót. Nővére gyermekzsúrjain
sem vehetett részt, de n e m is vágyakozott rá félelmes ta­
pasztalata után.
Nővére hetedik születésnapján történt, langyos máju­
si d é l u t á n . A tündöklő, izgatott fényben cinke röppent
a cselédszoba a b l a k p á r k á n y á r a , és csőrével bekopogott
h o z z á . Ki kellett nyitnia a poros ablakot. A m a d á r rög­
tön rászállt kinyújtott ujjára, és lelkendezve újságolta
neki a világ mérhetetlenül édes, bűbájos szenzációját: a
földben, fákban dörömbölő, pirosan megfeszülő, meg­
újuló életet. A hűvösvölgyi kert meztelen színei olyan
hevességgel törtek rá, hogy szinte fájni kezdett benne az
öröm. Felpillantott az égre, a m e l y n e k selymes, szédítő
kékségéből hófehér, kibomló felhők integettek neki.

240
Szagok, hangok, rezzenések, zizegések, z ú g á s o k sürget­
ték valamire, amit m é g n e m értett. Hirtelen meghallotta
a gyermekszoba nyitott ablakából kiömlő gyerekzsivajt.
Akkor már tudta, mire van szüksége: társakra. Pajtások­
ra, akikkel együtt rohanhat, hempereghet a fiatal tavasz
édenében. N e m gondolt s e m m i egyébre. N e m ötlöttek
fel benne keserű emlékei, s a t i l a l m a k sem, a m e l y e k bör­
tönéhez kötötték Kibújt kámzsájából, és lázas, türelmet­
len kézzel lecsavargatta magáról szoros m ú m i a p ó l y á j á t .
Elgémberedett szárnyait boldog nyújtózással m e g r á z o ­
gatta, azután kisurrant az ablakon.
A felnőttek, a k i k a robbanó zűrzavar: sivítás, bőgés,
csörömpölés zajára berohantak a gyerekszobába, m á r
nem tudták megállapítani, melyik gyerek pillantotta m e g
először a teljesen meztelen kisfiút napsütötte, pelyhes
fehér szárnyaival a nyitott ablakban, a m i k o r k ö n n y e d é n
leereszkedett a párkányra. Kétségtelen a z o n b a n , hogy a
meghökkent, idegenkedő érzések első reflexét F r a n c i s ­
kából, a nővéréből váltotta ki. O dobta m e g s z á r n y a s
öccsét szégyenkező, vad tiltakozással, ahogy ott állt su­
gárzó meztelenségében, félénk, sóvár, esengő szemével,
és bátortalan g y e r m e k h a n g o n köszöntötte őket:
- Szervusztok... - mondta habozva, miközben lassan
evezett szárnyaival, hogy egyensúlyban maradjon, mert
csak rózsaszínű lába hegye érintette a párkányt. H o m l o ­
kán érte az ütés. Kemény tárgy volt, amely leütötte: vi­
zesüveg, tömör cukortartó vagy tortástál lehetett; később
mindenféle tárgy nagy összevisszaságban hevert a szobá­
ban, s Gábor vértől borított arccal z u h a n t a parkettre.
A gyerekek rárohantak, és verni, taposni kezdték, mint va­
lami veszedelmes ragadozót. Ájultan szedték ki a zavaro­
dott, rémült indulatban tomboló gyerekfalka gyűrűjéből.

241
 Sokáig beteg volt. Agyrázkódást kapott. Zúzott, sebes
testében m i n t h a mozsárral törték volna össze a csonto­
kat. Idegláz kínozta. Á l m á b a n m i n d u n t a l a n felsikoltott,
védekezett, menekült. A z u t á n lassan felgyógyult. Anyja
mosolytalan megrendüléssel ellátta mindennel, ápolta,
etette, kötözte, tisztán tartotta, de irtózását alig tudta
leplezni. Legfeljebb kétségbeesett s z á n a l m a t érzett irán­
ta egy-egy pillanatra, a m i k o r kisfia könyörgő, értetlen,
csillogó tekintete a szemébe kapcsolódott. Olyankor fu­
tólag megsimogatta, sőt m e g is csókolta néha. De a gyöt­
rődő hozzáhajlásban oly szívtépő módon megsajnálta
m é l t a t l a n u l sújtott ö n m a g á t , hogy haragos zokogással
újra csak eltaszította magától a s i m u l ó gyermeket. N e m
tehetett róla: élete, jó híre, tisztességes, szabályos világa
megcsúfolóját látta benne.

S ú l y o s , lomha, sötét évek zárták körül ezután a szár­

n y a s fiút a külvilágtól való teljes visszatorpanásban. Alig
mert moccanni, alig szólt. Ha leszorított szárnyával, bő
k á m z s á j á b a n végigment a szobán, lábujjhegyre emelke­
dett, úgy osont nesztelenül, nehogy felidézzen maga el­
len v a l a m i k i s z á m í t h a t a t l a n indulatot. Élete teljesen el­
viselhetetlen lett volna, ha n e m nyílik számára megint
titkos, csodálatos rés, a m e l y e n át gúzsba kötött lénye
levegőhöz, fényhez juthatott. Nővére gyötrődve, nehéz
felfogással tanult, és megbukott a vizsgán. Házitanítót
járattak hozzá, hogy az nyomorúságos bérért a kislány
k e m é n y , sűrű elméje barikádján áttörve, alvó agyába
csempésszen n é m i t u d o m á n y t . Gábort eltűrték a gyerek­
szobában az órák alatt. S z ü l e i előtt csábítónak tűnt
u g y a n i s , hogy egy díjazásért két gyerek részesüljön szel­
lemi táplálékban. A kis n y o m o r é k tehertételére külön­
ben őrültség lett volna külön pénzt költeni. M i n e k ? Mire

242
képezhették volna ki? N e m volt olyan mesterség, szak­
ma, hivatal, hivatás az emberi közösségben, ahová beil­
leszthette volna óriásivá növekedett szárnyait, a m e l y e k
most már kecsesen hajló lantívben leértek hátul a térde
alá, és k á m z s á n kívül szégyenkeztek rajta csüggedt m o z ­
dulatlansággal.
A szárnyas fiú hihetetlen gyorsasággal m e g t a n u l t írni,
olvasni, számolni. M o h ó agya olyan szomjúsággal szívta
a vértelen kis pedagógusból az ismereteket, hogy az va­
lósággal kiürült, mint injekciós tű töltésénél a fiola.
Meglepő haladása azonban zavarni kezdte nővérét. Kü­
lönben is g y a k r a n csúfolták miatta az iskolában. U t á n a
kiabálták, hogy sárkány, boszorkány, szörnyeteg öccse
van. Az emlékezetes születésnapi zsúr után legjobb ba­
rátnőjét el is tiltották a vele való barátkozástól. A nyesz­
lett tanító és nyomorék öccse között k i a l a k u l ó , hosszú
magánpárbeszédek egy-egy érthetetlen témáról a m i n ­
den t u d o m á n y ellen impregnált fejű Jasper-lányka je­
lenlétében többet jelentettek, mint a m i t a n n a k önérzete
elviselhetett tizenegy éves korában. Az e g y i k leckeóra
után dülöngő betűivel megírta szüleinek, hogy testvére
miatti szégyenében világgá megy, a z u t á n kezében egy
kocsikerék n a g y s á g ú vajas kenyérrel kisétált a házból.
Budafok határából hozták vissza késő este, egy őrszobá-
ról. Ez az eset a z u t á n elhatározássá érlelte a Jasper-szü-
lők régóta vajúdó terveit. Háziorvosukkal, sőt egy konzí­
liumra hívott gyógypedagógussal való megbeszélés u t á n
úgy döntöttek, hogy a két g y e r m e k nem tartható többé
együtt. E döntést nagy mértékben elősegítette örökségük
Jasperné nyugalomba vonult özvegy a p j á n a k halála után.
Az öreg L o m b élete utolsó éveit g a z d á l k o d v a töltötte há­
romholdas, D u n a - m e n t i szőlőjében. Fatörzsekből össze-

243
rótt, belül téglával bélelt h á z állt a sziklás domboldalnak
dőlve, abban húzódott m e g az öreg kissé m á r üldözési
m á n i á s á n . M a g a s kőfalat emelt birtoka köré, azt foltoz­
ta, drótozta, felül üvegcserepekkel szórta tele utolsó per­
céig. Kizárta a világot; támadásoktól, lopástól tartott,
családjával sem érintkezett. M a k o g ó , félkegyelmű öreg­
asszony főzött, mosott rá. Ez az öregasszony is nagy sze­
repet játszott Jasperék számításában.
A szárnyas fiú mindenesetre őszinte hálát érzett hó­
bortos n a g y a p j a iránt m a g a s , farkasfogú peremmel vé­
dett kőfal-rögeszmééért, mert sok éven át az tette embe­
rektől észrevétlen légi támaszponttá a kis faházat, ahová
megalázott, kétségbeesett szülei száműzték. Rendelle­
nességéért most már ő is bűnösnek érezte magát. N e m
haragudott családjára. Megértette idegenkedésüket, és
átlátta, m i l y e n g y ó g y í t h a t a t l a n u l kirí abból a világból,
a m e l y b e n megszületett.
A félkegyelmű öregasszony úgy fogadta a szárnyas
gyermeket, mint az állatok: hűséges imádattal, csodál­
kozás és félelem á r n y é k a nélkül. Amikor először megpil­
lantotta, letérdelt, keresztet vetett, s v a l a m i érthetetlen
imafélét motyogott, majd megcsókolta a kisfiú bő kám­
zsájának szegélyét. Ezt a szertartást m i n d e n n a p meg­
ismételte.
Emberlétből kirekesztett, de csodálatos, paradicsomi
évek következtek a szárnyas fiúra; mintha egy m á s boly­
gón, talán apró üstökösön utazott volna a világűrben.
S ebben a tenyérnyi Édenben valóban idegen csillagzat
törvényei uralkodtak. A gondozatlan, elbozótosodott,
öreg szőlőtőkéken k á n a á n i szőlőfürtök d u z z a d t a k . Az
elszáradt g y ü m ö l c s f á k n a k friss hajtásai nőttek. Édesség­
től kipergő cseresznyék, a r a n y s z í n ű barackok, piros, fe-

244
szülő bőrű a l m á k , m é z í z ű körték csurranó levéből csi­
vitelő madárrajok, szivárványszárnyú darazsak, részeg
m é h e k lakmároztak, senki sem zavarta el őket, mert a
domboldalnak dőlt, elvarázsolt h á z nappal lehunyt ab­
lakszemekkel aludta mély á l m á t . C s a k este nyíltak ki a
fehér zsaluk. Akkor ébredt a s z á r n y a s fiú. A közeli falu
s a völgyben elszórt tanyák a b l a k a i b a n hunyorgó fények
még korai órát j e l e z t e k A m i k o r a z o n b a n e mesterséges
csillogást a csillagok s a földön a szentjánosbogarak vil­
lanásai váltották fel, az elcsöndesült madárfészkekből
csak néha csirrent álmodó, g y ö n g e hang, fekete, neszte­
len szárnyú denevérek vadászni indultak, s a parti nádas­
ban nagy békák teste loccsant, akkor lépett ki az éjsza­
kába, és mosolygó arcát megfürösztötte a csillagporos,
tücsökdalos szélben.
Elindulásakor az öregasszony m i n d i g ott térdelt a te­
rasz kőkockáin. Amint fehéren derengő, óriási szárnyait
széttárva, n é m á n a levegőbe emelkedett, térdelő szolgá­
lója arcán őrült elragadtatás fénylett. Két karját vágya­
kozva az egyre magasabbra szálló a l a k felé nyújtva, h a n ­
gosan kiáltozni, sírni, vihogni kezdett. így, térden állva
várta vissza gazdáját éjszakai kalandozásaiból, türelme­
sen, szemét m o z d u l a t l a n u l az égre függesztve. M é g m i ­
előtt felbukkant volna valahol a látóhatár szélén, m á r
megérezte jövetelét, és rohant teríteni, teát forralni, va­
csorát készíteni. T é l i r e vattás bélésű e s z k i m ó r u h á t varrt
neki; furcsa kezeslábas öltözéket, a m e l y megvédte a csi­
korgó, gyémántfényű hidegtől. T o l l a s szárnya sohasem
fázott. C s a k csupasz, védtelen emberteste didergett a
metsző szélben. De akkor sem m a r a d t szűk, forró szobá­
jában. Bizarr, tragikomikus é l m é n y e k várták m i n d e n ü t t ,
ahová kíváncsisága, szeszélyes kedve, vágya sodorta.

245
 Két erős s z á r n y á n nagy m a g a s s á g b a n , szédítő gyorsa­
sággal tudott m á r repülni. Percek alatt mérföldek távol­
ságába hatolt el. N é m a kertek, sötét háztömbök, szűk
udvarok, csillanó vizek, z ú g ó fák, legelők és termőföldek
fölött s u h a n t , s ha valahol n é m a hívás, jelt adó forma
érintette meg, ott óvatosan körözve leereszkedett.
Első jelentős kalandja mély á l m ú , sötét falucska udva­
rában történt, nyáron. Nádfedeles h á z ámbitusára kitolt
ágyban vele körülbelül egykorú, tizenhárom-tizennégy
éves p a r a s z t l á n y k a virrasztott. Fatönkre téve olajmécses
pislogott mellette, s ő a nyomorúságos l á n g h o z közel ha­
jolva mohón olvasott. A libegő fény sárgára festette hosz-
szú, feszült, öreges arcát. Két fehérszőke, cingár varkocsa
rákígyózott a könyvre. A vergődve tülekedő lángnyelv,
a m e l y az olaj sötét szintjéről m i n t h a fel akart volna röp­
penni, s egy m á s i k élőlény szomjas, titkos ébersége meg­
állította a kép fölött, ő lágy, széles lendülésekkel alá­
merült. Közel hajolva kíváncsisága fokozódott. Valami
s z á n a k o z ó közösséget érzett a kirekesztett kislánnyal.
Lehet, hogy elkülönítették a családjától, mint őt. Mert
i d e g e n . . . beteg. Mit olvas? Latolgatta, vajon „normális"
szinten i n n e n vagy túl lévő lények közé tartozik-e, mint
a csecsemők, állatok és eszelősök, a k i k nem rettennek
vissza tőle?

C s e n d b e n leszállt a háztetőre, és a könyv felé lesett.

A kislány n y u g t a l a n n á válva körülnézett, majd köhögni
kezdett, s szája elé kapott keze elengedte a könyvet,
a m e l y becsukódott. Gábor meglátta a könyv címét: Wer-
fel Bernadetté-)^ volt. O is olvasta már, mint ahogy min­
den könyvet felhabzsolt, a m e l y h e z csak hozzáférhetett.
H a l k a n leereszkedett a h á z elé, és n é h á n y lépésnyire az
ágytól, állva maradt. A kislány köhögése csillapult. Újra

246
szétnyitotta a könyvet, de ekkor a szárnyas fiú súgva
megszólította:
- Tetszik neked, amit olvasol?
A kislány összerezzent és felpillantott. A mécses lobo­
gó fénye vakította, ezért tenyerével elfedte s z e m e elől.
Fürkészve, káprázva belebámult a sötétségbe, kereste a
hang forrását. Lassan bontakozott ki előtte a szederfa sö­
tét törzse mellett álló, fehér k á m z s á s a l a k . . . a z u t á n a fé­
lig nyílt, világítóan ezüstös két szárny a hátán. M e g d ö b ­
benése olyan óriási volt, hogy nem sikoltott, h a n e m
m e g n é m u l t tőle. Szája kinyílt, megfejthetetlen kifeje-
zésű szeme szinte kiugrott üregéből. Gábor szorongva
figyelte, hogy egy s z e m p i l l a n t á s alatt elmeneküljön, ha
hozzávág valamit, vagy rémült kiabálással felriasztja az
egész falut.

- Ne félj tőlem - kérte egészen h a l k a n . - A barátod

vagyok... - hangja elakadt. Csodálkozva látta, hogy a
kislány szeméből k ö n n y e k peregnek, s arcán u g y a n a z az
eszelős öröm fénylik, mint a m e l l y e l öreg szolgálója várta
otthon. Közelebb lépett. A kislány egész testében reszke­
tett. - Ne félj - biztatta m é g egyszer gyöngéden. H i r t e ­
len fulladt, halk, sóvárgó h a n g ért hozzá.
- J á r n i . . . járni a k a r o k ! . . . Ú r a n g y a l a , szentséges an­
gyal, segíts meg! - szakadt fel a kislányból olyan szívtépő
könyörgéssel, hogy a s z á r n y a s fiú szinte hátratántoro­
dott. Első pillanatban n e m is értette, mit kíván tőle a
szerencsétlen.
- Járni? - kérdezte tétován. - H á t járj! Kelj fel, és
járj!! - mondta hirtelen segítő buzgalomból, emeltebb
hangon. Azután v i l l á m s z e r ű é n agyába hatolt, miről van
szó. Az ágyban fekvő lány béna é s . . .

247
 De a béna m á r belekapaszkodott a kiröppent szárnyas
szóba. Vad, ujjongó alázattal, lázasan kiáltotta:
— Igen! Jövök m á r . . . jövök!
Ledobta takaróját. Félrecsúszott inge alatt láthatóvá
lett sorvadt lába. Dereka lendületével ülő helyzetbe dob­
ta m a g á t az ágy szélén, a z u t á n a szárnyas fiú alakjára
függesztett s z e m m e l ráemelkedett remegő, pipaszár lá­
baira. Könnyei kifényesítették rángatózó arcát. Állt egy
ideig, a z t á n elindult. Kezeivel görcsösen a levegőbe kap­
kodva, bicsakló, tántorgó, mozgással, de járt. H á r o m lé­
pést tett Gábor felé, majd az éjszaka sötét némaságába
hasító, sikoltó, boldog sírással felzokogott!
- M e g g y ó g y u l t a m ! M i a t y á n k ! Úrjézus! Járok!
A szárnyas fiú megrendült lélekkel a levegőbe emel­
kedett; menekült a felidézett eseményörvényből, amely a
kislány hangjára fellobbanó fényekkel, kicsapódó ajtók­
kal, ablakokkal, szaladó lábak, hangok, kiáltások erősö­
dő lármájával felelt.
A levegő sűrű, surrogó ellenállással zúgott a fülében,
o l y a n gyorsasággal repült meredeken fölfelé, alacsonyan
függő, n e h é z éji párák függönye mögé, a m e l y n e k ron­
g y a i n át szüntelenül m á s csillagképek táncoltak elő. M i ­
alatt átengedte magát a nagy, selymes hullámokkal áradó
l é g á r a m l a t o k n a k , az é r z e l m i zűrzavarra figyelt ö n m a g á ­
ban, a m e l y túlfeszültté töltötte örömmel, á m u l a t t a l , szo­
rongással. Vére ökölcsapásnyi dobbanásokkal lüktetett
az ereiben. Úristen, mi történt? Micsoda varázslat elin­
dítója, t u d a t l a n , vakul sejtő, száműzött hordozója lett
e tilos k a l a n d o z á s á b a n ?
Örült kíváncsisága ellenére a z n a p m á r nem mert ala­
csonyabbra ereszkedni, hogy kiderítse a misztikus drá­
ma folytatását, a m e l y n e k a k a r a t l a n szerzőjévé lett.

248
 M á s n a p óvatos nesztelenséggel újra a falu fölé repült
éjszaka. Az udvart a tegnapi szerény olajmécses helyett
számtalan táncoló g y e r t y a l á n g jelezte. Nagy, nyersen
összetákolt, virágokkal díszített kereszt körül égtek a
gyertyák. Ott, ahol ő állt előző nap, a szederfa mellett.
S e fény varázskörén kívül sötét ruhás, térdelő a l a k o k
dünnyögtek tompa, kántáló ritmusban. A siránkozó zso-
lozsmából szavak csapódtak fel, mint sűrű víztömegből
kivetődő halak.
- H a l l e l u j a ! - hallotta többször e g y m á s u t á n d i a d a l ­
masan, szinte kihívóan, s a konok, fenyegető, éles h a n g
megijesztette. Kapzsi fanatizmus lüktetett benne. Ez az
összezárult sötét kör a kereszt és a gyertyák körül birtok­
ba vett valamit, a m i h e z neki csak a fogantatás p i l l a n a t á ­
ban volt köze. U t á n a eltépték tőle, és most m á s o k a l a k í ­
tották tovább előtte beláthatatlan irányba. S z e m e h a s z ­
talan kutatta a béna kis parasztlányt, csak súlyos, fekete,
arctalanul görnyedő testeket látott, amelyekből u g y a n a z
az idegenség áradt, mint a többi szárny n é l k ü l i ember­
ből. Csöndesen elröppent o n n a n , és tudta, hogy n e m fog
visszatérni többé.

Sokáig nem tudatosította, de éjszakai r e p ü l é s e i n e k leg­

főbb motorja valami l á z a s nyugtalanság, é h s é g h e z ha­
sonló hiányérzet volt. M i n d e n messzeségben h u n y o r g ó
fénypont boldog ijedtség áramütésével hatolt lényébe,
hátha közel érve hozzá Azt találja ott, a m i n e k n e m volt
neve benne. Egyre távolabb és távolabb suhant el szédítő
magasságban. N é h a alig tudott visszajutni támaszpont­
jára hajnal előtt. Most már percek alatt, könnyedén elérte
a fővárost.

249
 Egy ízben nyári vihar szakadt rá, s ő kénytelen volt a
M a r g i t - h í d alá b e h ú z ó d n i , hogy szárnya lucskossá ne
á z z o n a n a g y súllyal l e z ú d u l ó víztömegtől. Azt hitte,
e g y e d ü l van, de egy kékes kísértetfénnyel felszisszenő
v i l l á m fényénél meglátta, hogy valaki kuporog a közelé­
ben: rongyos, borostás férfi. S z e m ü k összevillant, tehát
az is tudomást szerzett róla. Véreres, nedves lében úszó
s z e m e részegségről árulkodott. H a n g j á b a n sem csodál­
kozás, sem ijedtség n e m volt, a m i k o r megszólította:
- E l . . . késtél - m o n d t a botladozó nyelvvel, és nagyot
csuklott -, könyörögtem, hogy gyere előbb és segíts...
Most m á r a k á r vissza is m e h e t s z . . . M e g m o n d h a t o d a
f... főnöködnek, hogy egy pancser!
A s z á r n y a s fiú szorongva hallotta, hogy a szerencsét­
len h u l l a d é k e m b e r nagy nyögéssel, mocorgással feltá­
pászkodik. T á n t o r o g v a közeledő testéből rettentő b ű z
csapott orrába. Ösztönös meneküléssel kinézett a híd
alól, de a sűrű vízesés függönyként zárta el útját. Újabb
v i l l á m éles fénye világította meg a szörnyű arcot oly kö­
zelségben, hogy a hídpillér faláig hátrált, de o n n a n m á r
nem mehetett tovább. A lihegő szavakkal kigőzölgő
szagtól c s a k n e m elájult.
- S z á m o n k é r n i küldtek, m i ? ! . . . N e m félek t ő l e d . . . és
tőle sem! Én m á r . . . a patkányokat is l á t o m . . . körbe...
körbe... karikába... N e k e m . . . nem imponálsz...!
S z a v a i egészen l a z á k , hangja p u h a volt, mint az oszló
halhús.
- De a s z o n d o m . . . próbáljátok k i . . . V a l a m e n n y i e n . . .
ott fönn! K ö n n y ű o n n a n . . . d i r i g á l n i ! . . . Vegyétek m a g a ­
tokra ezt! - tompa puffogás hallatszott, ahogy a mellét
ütögette, újabb bűzfelhőket rázva m a g a köré. - Bújjatok

250
bele egy ilyen trágyával töltött z s á k b a . . . é h e z z e t e k ben­
n e . . . görbüljetek meg a hasgörcsétől, és vonítsatok, a m i ­
kor rájön a frásztörés a félelemtől!... Ki lökött le ben­
nünket erre a szemétdombra, m i ? ! . . . Neked s z á r n y a d
v a n . . . mi spirituszt vedelünk, hogy azt h i g g y ü k , repü­
lünk! T u d o d , m i voltam, a m i k o r m é g . . . h í v t a l a k ? . . .
Költő! - pépes, hurutos hangon vihogni kezdett. - Eredj!
Közösülj te is egy másik hullával az istennőd h e l y e t t . . .
a m i k o r m a r n i kezd a vágy pokolköve!... T ö m j e n e k a
pofádba sósavat nektár és a m b r ó z i a h e l y e t t ! . . . Nyíljon
ki testeden a bujakór és beleidben a fekély büntetésből,
mert örülni akartál az é l e t e d n e k . . . és akkor állj ide ítél­
ni, te pöffeszkedő, égi baromfi! Te sértődött m e n n y e i
k a p p a n ! - ordította vadul, és nekiesett. Két kezével bele­
kapaszkodott, s ha a fal m e g n e m támasztja, l e h ú z z a
magával a fold ragacsos, csúszós mocskába. Kétségbe­
esett erővel kirántotta magát a részeg markoló kezéből,
és nekirepült a sötét vízoszlopnak, belefúródott, vakon,
bőrig ázva küzdötte magát előre m á z s á s s ú l y ú , összeta­
padt tollú, lucskos s z á r n y a k k a l . Betegen, holtfáradtan,
egész testében remegve érkezett h a z a hajnalban. M a g a s
lázzal delirált napokon keresztül. Önkívületében szol­
gálóját borzalmas híd alatti v á d l ó j á n a k látta, birkózott
vele, és bocsánatért könyörgött. Mert zavaros b ű n t u d a t a
nőttön-nőtt első eszmélése óta. Felelősnek érezte magát.
Először csak azért, hogy m á s m i l y e n , mint a többi ember.
Aztán anyja, apja, nővére boldogtalanságáért. Majd a
vallásos imádatért, amellyel kóbor állatok, madarak, eléje
térdelő eszelős cselédje, s a béna kis parasztlány hódol­
tak neki. V e l ü k szemben m i t i k u s trónbitorlónak érezte
magát. Félelem fojtogatta: mi lesz, ha egyszer kiderül

251
a csalás és megtudják, amit ő tud ö n m a g á r ó l ? Ha kide­
rül m e g a l á z ó nyomorúsága, hogy sem földhöz, sem ég­
h e z n e m tartozik, h a n e m mindkettő száműzöttje?

T i z e n h é t éves korára sugárzóan szép, kifejlett férfi volt

m á r , de n e m ember, mert szárnyat viselt, és n e m angyal,
mert emberteste volt. S embertestének érzékei magá­
nyos, névtelen, fullasztó sóvárgásban, pubertásban er­
jedtek. U j j o n g a n i és gyötrő vágyában kiáltozni tudott
volna a csillagok szívébe szúró, korbácsoló fénye alatt,
gőzösen m e l e g éjszakákon, egyedül a vadászó bagollyal
és denevérrel a levegőben. A táj, a m e l y fölött repült,
s z u n n y a d ó , óriási, női aktra emlékeztette gyöngyházfény­
ben derengő dombjaival és bokroktól sötétlő völgyeivel.
S z e m é t elfordította a tőrként ágyékába hasító látványtól,
és m e n e k ü l v e repülni kezdett fölfelé. Égre függesztett
s z e m e előtt a T e j ú t ékkövektől szikrázó szalagja feszült,
s e vibráló pontok sóvárgástól átkönnyesedett tekintete
fátylán át s z o l a r i z á l n i kezdtek. Igen, oda tartozik, csak
o d a ! N e m gondolt a természet tiltó törvényeire. Repült,
a m í g ereje bírta. Jéghideg, ritka légréteg z ú d u l t forró tes­
te köré. Zihált, fuldoklott, tagjai megdermedtek, szár­
n y a i r a bénító jégpáncél zárult. Vissza kellett fordulnia.
N e m menekülhetett. A föld foglya volt, bár hosszabb pó­
rázra kötve, mint a többi h a l a n d ó , s annyival szerencsét­
lenebb n á l u k . Mert közelebbről látta a csillagokat s
emésztőbb nosztalgiával érezte vágya reménytelenségét.

A pubertás s z á m a a kettes, és ő elviselhetetlenül egye­

dül volt. Ú g y kívánkozott a névtelen és arc nélküli másika
u t á n , mint ahogy fuldokló törekszik a levegőre. Elepedt
egy m á s i k k é z , másik test, másik lélegzet érintéséért.
Végtelen, n é m a monológ helyett termékenyítő párbeszéd,

252
egymást gyújtó gondolatok teremtő játékáról álmodott.
A legkisebb, leghitványabb féregnek is volt párja a föl­
dön, vízben és levegőben, csak ő vergődött teljes társta­
lanságban e különös bolygót körülvevő légóceán m é l y é n .
Egyetlen barátra sem lelt az emberek között, mert fölöt­
tük és alattuk állt egyszerre. Iszonyodtak tőle, vagy i m á d ­
koztak hozzá, mint egy sötét szentély magányos, tragikus
istenéhez, aki halálos szomorúsággal virraszt az oltáron,
ö n m a g a megfejthetetlen titkába burkolózva.

Napokon keresztül repdesett egy pazarul berendezett

kastély hálótermének nyitott ablaka körül, a m e l y n e k
meleg, aranysárga fénye kiintegetett az éjszakába.
A hálóteremben süppedt halántékú, horgas orrú,
beesett szájú öregasszony horkolt az e m e l v é n y e n álló,
négyoszlopos ágy n e h é z selyempaplanja alatt, fehér pár­
nák d u z z a d ó hódombjaiba merülve. Karmos, lila k ö r m ű
keze kapaszkodva nyúlt ki a torlódó á g y n e m ű közül,
mintha fuldokolva fenn akarta volna tartani m a g á t a
szépség ünnepi m o z z a n a t á b a n megmeredt tárgyakkal
teli helyiség szintjén, égő színek, zengő, csodálatos for­
m á k között. F ü g g ö n y ö k izzó aranybrokátja, falat borító
gobelinek, olajfestmények d i m e n z i ó i b a n selymek, bár­
sonyok közül k i b u k k a n ó női hús, kéjes vonalú keleti vá­
zák, ezüstfényt nyilazó kelyhek, dobozok, meseszőnye­
gek és egymással szembenéző, végtelent játszó tükrök
keretében óriási drámává növekedett a hörögve h á n y k o ­
lódó ember viaskodása a h a l á l l a l .
A szárnyas fiút az öregasszony teljes m a g á n y a vonzot­
ta a kastélyhoz éjszakáról éjszakára. S o h a s e m látott sen­
kit az ágya körül. Rejtélyes volt ez az egyedüllét ilyen
g a z d a g környezetben. Részvét és remény küzdött b e n n e ;

253
hátha egyenlő szót válthat vele a fekete hullámokban
való elmerülése előtt, élet-halál metszőpontján. Megvi­
gasztalhatja. T e h e t érte valamit. Búcsúzóul kezet foghat
vele. E kéz k i h ű l ő melege talán feloldja dermedtségét,
a m e l y fiatal testében m á r szívét fenyegette.
M i n d e n este korábban repült el a kastélyhoz attól ret­
tegve, hogy a haldoklót n e m találja életben, vagy szen­
vedélyes önvádtól égő rokonok gyűrűjében leli, a k i k el­
b a r i k á d o z z á k előle. De az öregasszony h a r m a d n a p is
változatlan elhagyatottságban küzdött láthatatlan ellen­
felével. M e g l e p ő szívóssága ellenérc két vállon feküdt;
testét m á r elvették tőle, csak szemében csillant még az
élet rohamosan a p a d ó szintje. Hirtelen az utolsókat lob­
banó fény ereje izzott fel benne. Pánikszerű menekülés­
sel ledobta takaróját, és kilendítette magát az ágyból. De
csak törzsét sikerült megbillentenie. Feje és fél teste leló­
gott a földre, úgy kiabált, segítségért zihálva.
- H é ! . . . V a l a k i ! . . . - károgta rekedt hollóhangon. -
Vigyetek h a z a ! . . . R ö g t ö n ! . . . Nyomorult, cudar, bitang
b a n d a . . . Hol az ördögbe lopják a napot az én pénze­
m é r t ? ! . . . A r u h á m a t a k a r o m ! Fel akarok kelni!
S z e m h é j a lecsukódott. Összetapadó légcsövéből hosz-
szú, b o r z a l m a s szívó h a n g tört elő.
A szárnyas fiú beröppent az ablakon, az á g y h o z sie­
tett, és a pehelysúlyú öregasszonyt visszaemelte az ágyba.
F é l é n k s z á n a l o m m a l nézte a hullaszerűségében is nyug­
talanító arcot, melyről a megkínzott kimerültség sem tö­
rölhette le a sóvár, kegyetlen életszomjat. Leffegő, lila
alsóajka, horgas, nagy cimpájú orra és domború szeme
torlódó r á n c o k m é l y időszakadékok közül emelkedett
ki. M i n é l tovább nézte, a n n á l inkább fogyott a reménye,
hogy ezzel az ö n m a g á b a fulladó lénnyel kapcsolatot ta-

254
lálhat. M á r éppen vissza akart h ú z ó d n i észrevétlenül,
a m i k o r a haldokló megszólította. N e h é z szemhéjain csak
kocsonyás, fénytelen rés nyílt, de m é g i s látta őt.
- T a k a r o d j ! - suttogta zihálva. F o g a t l a n , sorvadt ínye
előtűnt vékony felsőajka alól, ahogy tiltakozó d ü h é b e n
vicsorított, mint egy öreg eb. - M é g n e m m e g y e k ! M é g
n e m . . . - fejét erőlködve felemelte, s z e m e tágra nyílt.
Pikkelyes homlokán pattanásig feszült csomós erek lila
rajza lüktetett. - Vagy v á r j ! . . . Várj csak! - Arcára mohó,
kapzsi kifejezés ült. - El kell intézned, hogy újrakezd­
hessem!... M i n d e n t újra akarok k e z d e n i ! . . . G y ő z d m e g
őket, h o g y . . . velem nem lehet így e l b á n n i . . . N e k e m új­
ra k e l l . . . ú j r a . . . m i n d e n t . . . - Feje hátrahanyatlott.
- M i t akarsz újrakezdeni? - kérdezte a szárnyas fiú
leküzdhetetlen kíváncsisággal. Ez az őrült párbeszéd is
jobbnak tűnt hirtelen, mint a visszhangtalan gondolat­
kiáltozás, amelyet m a g á b a n folytatott.
Az öregasszony arca türelmetlenül m e g r á n d u l t .
- M i n d e n t ! . . . M o n d t a m ! - mormolta. - M é g s e m m i ­
hez se jutottam k ö z e l . . . C s a k összehordtam a dolgo­
kat... N e m volt időm h o z z á . . . N e m volt időm. Ez í g y . . .
c s a l á s ! . . . Valakit felelősségre kell vonni érte, h o g y . . .
A képeimet sem nézhettem m e g . . . ú g y . . . m i n t h a én fes­
tettem volna őket. M é g nem éltem bennük. E z e k a vá­
zák is külön v a n n a k tőlem. Az elefántcsont faragása­
i m . . . összeutaztam értük a világot. A s z ő n y e g e i m . . .
A k ö n y v e i m . . . M é g egy csomó kiegészítő dolgot el kell
olvasnom eredetiben, és a h h o z . . . nyelveket akarok ta­
nulni. Latint és görögöt. És a b i r t o k a i m . . . G y ü m ö l c s ö k
érnek m á z s a s z á m r a a parkban. Az e n y é m m i n d . Én
meghalok, ők pedig újra kinőnek. H á t rendjén van ez
í g y ? ! - S z e m e egyre üvegesebb, hangja lihegőbb, szavai

255
eszelősebbek lettek. - M é g hegy se voltam, és tenger se.
M é g csillag se v o l t a m . . . C s a k számba vettem őket... fu­
tólag, hogy az én világomban jelen vannak. De nem hasz­
n á l t a m őket, n e m birtokoltam őket. Pedig értem vannak,
az én jussom, az én tulajdonom. T o l v a j . . . tolvajok...
s i k k a s z t o k . . . feljelentem, az ü g y v é d e m . . . m a j d . . . fel­
lebbez újra. - S z a v a i pépes, nedves dünnyögésbe, majd
h a l k u l ó hörgésbe fúltak. Aztán tömör, hideg, barátság­
talan csend lett, a m e l y n e k kietlensége elűzte a szárnyas
fiút a halottas szobából.
Az éjszaka világos, hűvös holdfényt csurgatott a tö­
mör, fekete bokrok és fák koronájára a halott asszony
parkjában. Utolsó szavai viaszlemezbe nyomódtak bele,
és agya most visszajátszotta a szöveget: „Még hegy se
voltam, és t e n g e r s z e m se. M é g csillag se voltam. C s a k
számba vettem őket futólag, hogy az én világomban je­
len vannak. De n e m használtam, nem birtokoltam őket...
Pedig értem v a n n a k . Az én j u s s o m . . . ! " N e m ő m a g a fo­
g a l m a z t a m e g ezt lénye titkos, lázforró trópusi magjá­
ban lázadó, követelő vágyakozással? H i s z e n ő sem hal­
hat m e g addig, a m í g . . . ő sem!
- Miért n e m ? - a kérdés tőr hegyeként, belülről hor­
zsolta m e z t e l e n mellét éles fájdalommal. A kísérteties tá­
jon motozó, iszonyú összeesküvéssel feléje osonó halál
közelsége elviselhetetlenné vált számára. Erezni akarta
az élet heves szívdobogását ott, ahol a nagy emberboly
m i n d e n sejtjében lüktető, eleven testek hajlanak össze
szeretkezve és marakodva, részeg nevetéssel vagy kéjes
kíntól gőzölgő zokogással, de élve!
A város felé repült. Feje fölött növekvő hold ívelt villo­
gó keleti kardként. E szúró, hevítő fény heves sajgássá
fokozta b ú s k o m o r sóvárgását. Úgy érezte, ha n e m talál

256
ma valakit, aki feloldja m a g á n y á t a csillagékes, részvét­
len ég alatt, el kell pusztulnia.
Vakon, légvonalban repült a poros, titkos, ü z e k e d ő
éjben, saját v á g y á n a k láthatatlan szálára fűzve, mint is­
meretlen párjukhoz mérföldek távolából nászra siető ro­
varok.
Egy gellérthegyi villalakás felső emeletén vörös hajú
nő vetkőzött a tükör előtt. Elmélyült, szinte szertartásos
komolysággal vetette le ruháit a kivilágított város fölött.
Erős fényforrások égtek a tükör két o l d a l á n és a m e n n y e ­
zeten.
A nő nemcsak csinos volt és fiatal, h a n e m agresszíven,
érdekesen szép is. F i ú s a n hosszú lábú, keskeny csípőjű,
izmos és feszes mellű. A szárnyas fiú először azt hitte,
magányossága tette ilyen óvatlanná a hegytetőn az a b l a k
kivilágított négyszögében. De ahogy remegve, összekoc­
canó fogakkal közelebb repült a képhez, fejébe nyargaló
vérhullámokon, zúgó fülén és szívének forró lüktetésén
át is látta, hogy a nő körül nincs m i n d e n rendben, mert
sírt. Anyaszült meztelenül állt a h á r m a s tükör kis fülké­
jében, vizsgálódva, komoran nézte, mérlegelte, tapogatta
magát, melle feszességét próbálgatta, megfordult, háta
vonalát leste erőlködve, két lábát szétterpesztette, hasát
behúzta, oldalról szemlélte magát, és közben patakzot­
tak a könnyei. Hosszú, fényes könnycsíkok futottak le
mellének barnás, sima, g y ö n g y r a g y o g á s ú bőrén, arca vö­
rös, maszatos volt, de így is az egyetlen d o l o g n a k tűnt az
egész világon, a m e l y n e k a szárnyas fiú szükségét érezte.
M é g p e d i g kommentár, ruha és körítés nélkül. Brutáli­
san, egyértelműen úgy érezte, éhen vész érte.

Amikor belépett hozzá az ablakon, a nő szerencsére

m e g n é m u l t az ijedtségtől, s ő fel tudta h a s z n á l n i e pilla-

257
natnyi dermedtséget. Mert n é h á n y perccel később part­
nere m á r n e m kiáltott, csak halk nyögésekben, síró zihá-
lásban fejezte ki megrendülését a szőnyegen, amelyre le­
z u h a n t a k . Bár nyugodtan sikolthatott volna: a lakásban
rajta kívül n e m volt senki. És sikoltott is. De most már
nem rémületében.
- N a h á t ! - mondta a z u t á n , a m i k o r feldúltan, borza­
sán, i z z a d t a n és elragadtatva szétválogatták végtagjaikat.
- S o h a s e m t u d t a m elképzelni, milyen a z , ha valaki meg­
őrül, és víziói vannak. De mindig kíváncsi voltam rá. Per­
sze n e m g o n d o l t a m volna, hogy ilyen kellemes a dolog.
- Csodálatos vagy! - mondta neki a szárnyas fiú, és
megcsókolta. - Te vagy a legcsodálatosabb szárny nél­
küli lény a világon! Miért sírtál az előbb?
A nő tágra nyílt s z e m m e l nézett rá:
- No h a l l o d ? ! . . . Azt neked i g a z á n tudnod k e l l e n e . . .
mint a saját f a n t a z m á m n a k ! H i s z e n azért vagy itt! Jancsi
miatt. Mert ő elhagyott egy vén, rutinos szajha üzelmei
következtében, aki meztelenül olyan már, mint a túlérett
rokfort, de a férfiak hülyék. Azért ittam a három dupla
rumot, s most ahelyett, hogy berúgtam volna, megőrül­
tem. Roppant érdekes! És nem rémeket látok, hanem
d i s z n ó álmot, rendkívül intenzív, disznó álmot, amelyet
n e m cserélnék el semmi másra! - h o z z á s i m u l t , és egé­
szen g á t l á s t a l a n módon fejezte ki elismerését. - Az em­
ber ilyen álomból tulajdonképpen fel sem a k a r ébredni!
- Hanyattfeküdt.
A s z á r n y a s fiú kezdte kényelmetlenül érezni magát.
- Kérlek - mondta neki bocsánatkérően -, én nem
a k a r l a k becsapni. É n . . . i z é . . . valóban itt vagyok é s . . .
A nő hátravetett fejjel, tele torokból kacagni kezdett.

258
 - Ez jó! - fuldokolta. - Vitatkozom a saját rögesz­
m é m m e l ! C s a k azt n e m értem, miért kellett ezeket az
óriási, lompos szárnyakat rád raknom, a m i k o r éppen
elegendő lett volna, h a . . . - És m e g m o n d t a , mi a z , a m i ­
vel beérte volna.
- De értsd meg! N e m á l m o d s z ! N i n c s e n e k vízióid! És
máskor is eljövök hozzád. T a p o g a s s meg!
A nő ezt szívesen, hosszan megtette, és nem állt m e g
félúton.
- Megtapogattalak.
- És? - kérdezte a tapogatás következményeiből fel­
eszmélve.
- Remélem, nem akarod azt állítani, hogy egy ilyen
szárnyas valami, mint te vagy, a valóságban is lehetséges?
- De igen, azt állítom! - mondta elkeseredetten a szár­
nyas fiú.
- Ne makacskodj! - intette le részeg ingerültséggel fá­
radhatatlan partnere. - M á r a szárnyaid is a legnagyobb
mértékben valószínűtlenek. De a m i t itt, a szőnyegen
műveltél velem, az i g a z á n csak euforiás l á z á l o m b a n for­
dulhat elő. S z á m o l n i azért n e m felejtettem el közben!
- M e g foglak g y ő z n i ! É n . . .
- Fölösleges! - intette le a nő. - E n g e m m á r k i a n a l i ­
zált egy pszichoanalitikus, a m i k o r bediliztem az első
szerelmi bánatom miatt. Te az én i m á g ó m vagy. A li­
bidómmal teremtettelek meg, bosszúból Jancsi ellen.
A szárnyaidat bizonyára gyermekkori depresszióm, vagy­
is infantilisán pervertált arkangyal-rögzítődésem vetítet­
te ki. Érted?
- N e m - felelte a szárnyas fiú lehangoltan. - H o g y
hívnak?
- Kutyuli. A te neved pedig Gábriel, n e m ?

259
 - H o n n a n tudod? - á m u l t el Gábor.
- De furcsa vagy! Ki t u d n á , ha én nem, hogyan hívják
a saját i n c u b u s o m a t ? !
- Eljöhetek h o z z á d holnap is? - kérdezte a szárnyas
fiú a l á z a t o s a n , mert készülődnie kellett. A hajnal oda­
kint zajtalan pengével felhasította m á r az éjszaka sötét
sátrát, és az ég alján piros fény buggyant elő.
- Micsoda kérdés! - tapadt rá r u m s z a g ú nevetéssel a
nő. - M i n d e n éjszaka el kell jönnöd h o z z á m . Kiegészí­
tőnek. Ilyet valóságos férfi úgyse tud. Az anatómiádat
közben tovább fejlesztjük majd, esetleg az androgünitás
felé. Ú g y r é m l i k n e k e m , m i n t h a olvastam volna valami
érdekes dolgot az incubusokról. Francia regény volt a fe­
ketemisékről és hasonlókról... Igen, igen, e m l é k s z e m !
Az i n c u b u s o k n a k van v a l a m i alkati sajátosságuk... dup-
likátjuk. Majd m e g n é z e m pontosan.
Az ablakból m é g utána kiáltott:
- A s z á r n y a i d a t otthon h a g y h a t o d . . . csak szükségte­
len t e h e r . . . és t ú l z á s !

A n n y i r a kábult és fáradt volt, hogy máskor oly éberen,

n y u g t a l a n szomjúsággal, ezerfelé figyelő madárrebbenés-
sel m ű k ö d ő agya most n e m figyelmeztette a föld ellensé­
ges területén sűrűsödő veszélyre. Pedig odalent, a nap­
kelte előtt felgomolygó párák mitikus homályában árnyak
mozogtak. Bokrok, fák védelméből iszonyodó ember­
s z e m e k lestek l o m h a , fáradt szárnycsapásait. S a m i leg­
ijesztőbb volt ránézve, n e m is először. Á l m a t l a n kódorgó
láthatta m e g n é h á n y nappal ezelőtt a közeli faluból.
Riasztására többen figyelték. Most m á r az egész környék
talpon volt, és elszörnyedt, könyörtelen kíváncsiságával

260
bekerítette a rejtélyes „boszorkánytanya" m i n d e n rémlá­
tást túlszárnyaló csodáját.
Azt, hogy annyi zavartalan, közönyös év u t á n éppen
ebben az időben lobbant fel a h á z m a g a s kőkerítése kö­
rül az emberi indulatok tüze, az e z e r k i l e n c s z á z h a r m i n c ­
nyolcas évszám indokolta. A földön burjánzó élet forrá­
sát, a Napot gigászi gázrobbanások rázták, foltok sötétí­
tették el. A zaklatott esti égen északi fény izzott baljós,
piros jövendöléssel. S a m i n d e n a n y a g o n áthatoló, koz­
mikus sugárzás rezgésszálaira felfűzött, elementáris erők
kereszttüzében vakon hányódó emberiség elérkezett léte
legnagyobb válságperiódusának küszöbéhez. Az egyént
külön és együtt a többivel m i n d e n addigi életforma vég­
veszélyének sejtelme rázta meg. Lényében a láthatatlan
áram iszonyú feszültséget okozott. Indulatai tengerét
a holdénál is hatalmasabb energia duzzasztotta d a g á l y -
lyá, s ebben a félelmetes áradásban vízbefúlóként ver­
gődni kezdett. Élni akart és m e g m a r a d n i m i n d e n á r o n a
nyüzsgő, fülledten hozzátapadó, levegőjét elszívó m á s i k
ember, másik á l l a m , másik világrész rovására. Miszti­
kus, babonás szorongásában vad markolászásokba len­
dült. Ingerei működésbe lépő vulkán g y a n á n t kirobban­
tak. Érzelmei ellepték t u d a t á n a k rendezett felszínét,
medrükből termőföldekre hömpölygő v a d v i z e k h e z ha­
sonlóan. Agyára sötétség borult, mint a légvédelmi gya­
korlatok gyászdrapériáival elfüggönyözött ablakokra éj­
szaka, s idegei halált, sikoltó pánikot jeleztek ellenséges
berepülést hirdető vészszirénák hangján.

A falu a m a g a zárlatában csak felszínes, külső kereté­

ben tartozott saját korához. Valójában m é g középkori
babonák sűrűjében lapult. Utcáin a sötétség beálltával
tüzes szemű, óriási, fekete kutya oldalgott, a m e l y babo-

261
nás félelemtől elfehéredett szájak sustorgása szerint át­
változott boszorkány volt. S ez a seprűn közeledő, kémé­
nyen, falon áthatoló ördög-öreganyja néha „megszopta"
a teheneket, s ilyenkor tőgyükből tej helyett vért fejtek ki
a szörnyülködő asszonyok. Azt is régen gyanították, ki a
boszorkány. Ki a z , akire ráillenek az évszázadok óta vij­
jogó, s z é l z ú g á s k é n t visszatérő, fekete h a g y o m á n y ismer­
tetőjelei. Megszállott, ö n m a g á b a n motyogó, hályogos
s z e m ű vénasszony. F é n y e s nappal is rossz lélekkel vitá­
zik, csepegő, horgas orra a pokol kénszagát szimatolja.
N e m volt titok az sem, hol lakik. A kőkerítéssel körül­
bástyázott, n é m a h á z rejtette erjesztő, vampirizáló, feke­
te m a g k é n t . Aki e h á z kertjébe kémlelt v a l a m e l y i k m a g a s
fa tetejéről, világosan felismerhette az istentelen prakti­
kák égre kiáltó bizonyítékát. Mert a kert olyan volt, mint
egy buja, gonosz, trópusi Paradicsom. D u z z a d t , nedvc­
sen fénylett, gyümölcsözött, torlódva termett benne min­
den növény. V a d m é h e k , d a r a z s a k döngtek, z ü m m ö g t e k
z ú g t a k , é n e k e s m a d a r a k sürgölődtek, trilláztak a bőség­
től remegő, párolgó, fénytől szikrázó, párholdas őserdő
fölött. A kőkerítés hőtől átfűlt falán meglepő színű, nagy
g y í k o k kergetőztek. De az ősz g a z d a g s á g g a l burjánzó,
virágzó, g y ü m ö l c s ö z ő életének a kerítés volt a határa, s e
boszorkánykörön kívül szikkadt, poros, elpusztult föl­
d e k hevertek szárazságtól vagy jégveréstől legázoltan.
A baromfit, disznókat, teheneket vész irtotta félelmetes
tömegben, s a piros égi jel közel hozta már a háborút is.
A h o l n a p n a k , a m e l y felé rohantak az idő megállíthatat­
lan vonatán, l á z a s pestisszaga volt...

A n é m a ördögtanya boszorkánya csak alkonyatkor

csoszogott elő a tölgykapu alól, hogy vásárolni menjen a
falu fűszereséhez. A h á z egyébként lakatlan hosszú évek

262
ó t a . . . ha valóban az. Ember n e m látogatta. Egy-egy vá­
rosi bélyegzés levél érkezik nagyritkán az öregasszony
nevére, de a postás hiába rázza a rozsdás kapucsengőt.
Végül is a levelet bedobja a keskeny nyíláson az útra,
a m e l y n e k sárga kavicsai között sűrű g a z b u r j á n z i k fel.
Ez a levél a z u t á n eltűnik, pedig az öregasszony n e m tud
olvasni.
A k o z m i k u s á n felfűtött, névtelen gyűlölet tárgyat ke­
resve így keringett, örvénylett a bezárt, hallgató tanya
körül, s végül megtalálta benne bűnbakját. Az első rém­
hír szikrája a repülő vámpírról, a boszorkány szeretőjé­
ről, az állatállományt pusztító szörnyetegről robbanó­
szerrel átitatott talajra hullt, és rögtön felszisszenő,
szétfutó lángot vetett...
A szárnyas fiú azonban szerelmi harcától és pirruszi
győzelmétől kimerülten átaludta ezt a napot is, és este új
kalandra indult a telehold fényében, a m e l y n e k nedvekre
ható m á g n e s e az ő érzékeiben is e m e l k e d ő szintet m u ­
tatott.
N a g y magasságban, légvonalban repült a gellérthegyi
villa kivilágított ablaknégyszöge felé, a m e l y n e k kvadrát-
ja ott égett lehunyt szeme mögött, mint a zsibbasztó kéj
á r a m k a m r á j a . A meztelen, önkívületig részeg nő a tükör
előtt szétvetett lábakkal, a z u t á n a szőnyegen az á l o m a l a ­
kok és őrültek gátlástalan mohóságával, brutális nyíltsá­
gával színes, plasztikus filmként újra és újra megjelent
előtte, m i n d e n részletében megismételve az előző éj or-
giasztikus jeleneteit.
Az ablak képzeletnégyszöge végre összeolvadt a bi­
zarr, valószínűtlen, éjszakába belemetszett fénykocká­
val. A képtér most üres volt. A tükör előtt n e m állt senki.
Szíve lüktetett s teste remegett fantáziája kéjes k í n p a d á n .

263
Megkapaszkodott a párkányba, és már éppen át akart
l e n d ü l n i rajta, a m i k o r a kereveten terpeszkedő mozgás
s z e m e n ütötte. Különös módon hatott rá a látvány:
m i n t h a felduzzadt vágya piros ballonjába tűt szúrtak
volna, az egész hirtelen szétpattant, semmivé vált. Jó­
z a n , csömörös, megvert állat volt testében az üzekedésre
felajzott kívánság. Üres, m a g á n y o s szomorúsággal nézte
a groteszk, rendkívül csúnya szeretkezést a nagy, kettős
heverőn. így, kizáródva az áramkörből, saját elborult ne­
mi d ü h e n e m ködösítette el, nem oldotta hülye felma­
gasztosultságba az ocsmány pozitúrát. A férfi, aki tegna­
pi helyét elfoglalta, kövér, elálló fülű és szőrös volt, mint
egy m a j o m . Rövid, vékony, k a l i m p á l ó póklábait saját
nagy, h a r m o n i k á z ó hasa tartotta a levegőben. T o n z ú r á -
ján verejték csillogott. A nő, száján teljesen elmázoló-
dott, zsíros fényű, lila rúzzsal, szétfolyva, torzán vinnyo­
gott alatta. Kapaszkodó keze elengedte a párkányt.

F á r a d t a b b a n repült hazafelé, mint a z n a p kora hajnal­

ban. Két s z á r n y á n láthatatlan ólomsúlyok függtek. Alud­
ni kívánt sötét csendben, mély eszméletlenségbe hullva.
A l u d n i . . . ébredés nélkül.
M á r messziről meglátta a piros fényt az ég alján, a z ­
után a lángokat is odalenn a szőlő közepén. Az izzó láva­
tömeggé omlott házat m á r teljesen felfalta a tűz, és most
g y ő z e l m i h a l á l t á n c á t járta rajta görcsös, utolsó lobbaná-
sokkal. A rángatózó, véres fény vad, piromániás arcokat
világított meg. Emberek lógtak fürtökben a kerítésen, fá­
kon, és n é m á n , megigézetten b á m u l t á k a pusztulást.
Ez az ittas n é m a s á g m i n d e n n é l félelmetesebb volt.
S e n k i sem mozdult. Senki sem segített oltani, s egy gon­
dolatvillanás alatt elárulta a szárnyas fiúnak az emberek
ottlétének természetét és a tűzvész okát. A boldogtalan

264
öregasszony bizonyára bennégett a h á z b a n . H i r t e l e n ,
gyomrába nyilalló borzadással és meggyőződéssel tudta,
hogy rázárták az ajtót.
Most hová menjen? Egyetlen földi menedékét, sajá­
tos léte búvárharangját a mélységben megsemmisítették.
Szüleivel, nővérével m i n d e n kapcsolata m e g s z ű n t a z o n
kívül, hogy évente kétszer levelet váltottak, és a n y a g i l a g
gondoskodtak róla. Sohasem jutott eszébe városi l a k á ­
suk felé repülni, ahol a n n y i megrázkódtatást okozott
m i n d e n k i n e k . Arra emlékezett, hogy apját azóta előlép­
tették, de ugyanott laknak, mint azelőtt. Nővére kövér­
kés, mérges és alattomos kislányként élt tudatában. S z ü ­
lei idegenkedő, levert, komor lények voltak hozzá való
viszonylatukban. M é g s e m lehetett m á s választása. N e m
várhatta meg, hogy fényes, kegyetlen nappal virradjon
szégyenére. Óriási, ősmadárszerű, bibliai szárnyait n e m
rejthette sehová a megrökönyödött világ elől, s a levegő­
ben sem tartózkodhatott egész napon át, a l a c s o n y a n
szálló felhők rongyaiba burkolózva. Le kellett s z á l l n i a a
földre pihenni, táplálkozni, mert szárnyai közé feszített
súlyos emberteste kétéltű szörnyeteggé átkozta.

Gyorsabban érkezett gyermekkora tragikus s z í n h e l y é ­

re, mint kívánta volna. A h á z alacsonyabb és barátságta­
lanabb volt, mint ahogy emlékezetében élt. Összezsugo­
rodott. Első pillanatban teljesen elhagyatottnak tűnt,
a z u t á n meghallotta a fojtott kacarászást, zongoraszót,
több emelkedett h a n g u l a t ú ember együttlétének lüktető
lármáját, amely az elsötétítés! gyakorlatok miatt sűrű, fe­
kete függönyön át szüremlett. Az ablakok a z o n b a n így
eltakarva, a meleg miatt nyitva álltak m i n d .
A szárnyas fiú tanácstalanul röpdösött az ebédlőablak­
tól az erkélyig. Hallgatózott. Tétovázott. Irtózott bemen-

265
ni, és irtózott kívül m a r a d n i . Szeretett volna észrevétle­
nül v a l a m e l y i k távolabbi, elhagyatott szobába kerülni.
Óvatosan félretolta gyerekszobájuk függönyét. Sötétség
volt bent, és hangot sem hallott. Az üres elhagyatottság
képzete ellenére vigyázva, zajtalanul hatolt a szobába, és
n é h á n y lépést tett az előszoba felé. Hirtelen olyan fülre­
pesztő sikoly döfte hátba, hogy c s a k n e m szörnyethalt tő­
le. A villany a z o n n a l kigyulladt, s az ebédlő felől tódulni
kezdtek a vendégek a női szobának átrendezett helyiség­
be. A t á m l á s , rózsaszínű brokátheverőn ájultan feküdt
egy csontos, hosszú, n a g y m e l l ű lány. Szemüveges, ko­
paszodó férfi állt a villanykapcsoló mellett. A behatoló
társaság élén apja és anyja sodródott; mindketten na­
gyon megöregedtek. Az e l n é m u l t , zűrzavaros l á z á l o m ­
ban v a l a k i n e k m e g kellett szólalnia.

- Felgyújtották a tanyát - mondta a szárnyas fiú hal­

kan, bocsánatkérően az a n y j á h o z fordulva anélkül, hogy
köszönt volna. - N e m volt hová m e n n e m . . . Ne hara­
gudj, mama.
Akármit mond, n e m javít vele a helyzeten, és semmit
sem tesz elfogadhatóbbá. Ez a z o n b a n , hogy egyszerűen
odatársult a h á z a i k h o z , és a családhoz tartozónak lep­
lezte le magát, talán a legrosszabb volt, amit tehetett. Az
elszörnyedés jegesen tapinthatóvá fagyott a szobában.
A vendégek e l h ú z ó d t a k , e l k ü l ö n ü l t e k a boldogtalan Jas-
per-családtól, m i n t h a fertőző ragály, megbélyegző bűn,
visszataszító betegség derült volna ki róluk. In flagranti
kapták, tetten érték őket n y o m o r ú s á g u k k a l . Kapkodva
búcsúztak, s vendéglátóik lihegve magyarázkodtak, men­
tegetőztek eredendő bűnükért. De ezt a bűnt a világ rej­
télyes teremtője se bocsátotta meg az embernek, h a n e m
évtízezredeken át büntette érte.

266
 A lakás percek alatt kiürült, s őt is e g y e d ü l h a g y t á k
az átrendezett gyerekszobában. M é g a n a g y m e l l ű leányt
is átvitték máshová; apja fejénél, anyja lábánál emelve.
N e m akartak vele közös levegőt szívni. O l y a n elkesere­
dett, lázadó harag örvénylett körülötte, hogy reszketni
kezdett, térde elgyengült. Gubbasztva, fogvacogva leült
a kerevetre, és szemben a faliórával várakozott. Agya üres
volt, m i n t h a megbénult volna. Egy egészen hosszú, ván-
szorgó óra múlt el, mire meghallotta az ebédlőn át kopo­
gó, erélyes lépteket. Meglepődésére az előbb m é g ájult
lány lépett be az ajtón igen éberen, feldúlt, vérvörös arc­
cal, és nagyon határozottan. Szeméből ellenséges d ü h vil­
lámlott feléje. E kifejezésről megismerte nővérét, F r a n ­
ciskát.

- T u d o d , mit tettél v e l e m ? ! — torpant m e g előtte, és

föléje magasodott. N e h é z lélegzetű szavai m é l y é n h a r a g
és zokogás remegett.
- N e m . Mit tettem? - nézett fel rá a s z á r n y a s fiú ijedt
alázattal, és szemét összehunyorította, m i n t h a nővére
nagy kezének csattanó ütését várná.
- Ma volt az eljegyzésem!
Nem tudta, mit feleljen erre a súlyos m o n d a t r a ,
amelyben több volt a vád, m i n t h a gyilkosságért ítélték
volna el. S bizonyos szempontból szörnyűbb volt a gyil­
kosságnál a z , amit elkövetett. N é m á n felbámult F r a n c i s ­
ka akaratos, nyersen érzéki arcába, a m e l y indulatos vas-
kosságában is feszesen fiatal és csinos volt. V a l ó s z í n ű l e g
a kereveten csókolózott a vőlegényével, a m i k o r ő be­
lépett az ablakon. A vendégek között bizonyára ott volt
a vőlegény egész r o k o n s á g a . . .
- S a j n á l o m . . . - mondta m e g s e m m i s ü l t e n .

267
 — Az nem segít rajtam! - lökte ki a szavakat nővére
könyörtelenül. — A h á z a s s á g o m n a k vége. S a n y i . . . a vő­
l e g é n y e m , apa főnökének a fia... és orvos. Könyve jelent
m e g az e u g e n i k á r ó l . - Hirtelen megpattant benne a fe­
szültség, odaroskadt m e l l é a kerevetre, és keservesen,
hangosan sírni kezdett. Vergődött, jajgatott, nyöször­
gött, mint egy szenvedő állat. Felsőtestét előre-hátra ló­
bálta, és arcára szorította két tenyerét.
- T u d t a m . . . t u d t a m , hogy bekövetkezik egyszer —zi­
hálta. - M e g á l m o d t a m . . . többször. M i n d i g visszatért...
L á t t a m , hogy beállítasz ide ebben a hosszú vacakban, a
förtelmes kinövéssel a hátadon! Bár inkább púpos vagy
sánta l e n n é l . . . M e g is vakulhattál volna kiskorodban,
mert az n e m örökölhető! Istenem! Mi lesz v e l e m . . . jaj
Istenem! - Előre-hátra hajlongott, és sírt.
A szárnyas fiú m i n d e n t elviselt volna, csak ezt nem.
A s z á n a l o m ú g y rohanta meg, mint a testében szétáradó
kobraméreg. Görcsösen meggörbült tőle, könnyei patak-
zani kezdtek. Nővére elé térdelt:
- M i t tegyek, m o n d d ? ! M i n d e n t megteszek, hogy jóvá
tegyem, amit vétettem. T a g a d j l e ! . . . Hitesd el velük,
hogy ismeretlen őrült vagyok, aki jelmezt rabolt m a g á ­
n a k v a l a m i kölcsönzőből! S e m m i közötök nincs hoz­
z á m . . . csak betörtem ide. Ne sírj! - könyörgött lázasan.
Nővére elvonta tenyerét d u z z a d t , nedves arcáról, és
feszült, töprengő s z e m m e l nézett le rá. L é n y é n e k egyik
része vadul n y a r g a l ó gondolataira, felfakadó reményke­
désére figyelt ö n m a g á b a , a másikkal szinte szórakozott
tétovasággal s z á m b a vette részvéttől letaglózott öccsét.
- I g e n . . . - m o n d t a h a l k a n , mintha álomban beszélt
volna. - El kell m e n n e d i n n e n . Úgy, hogy soha senki
se halljon rólad többé!... Akkor le t u d l a k t a g a d n i ! . . .

268
A házban m á r n e m e m l é k e z n e k r á d . . . a lakók m i n d ki­
cserélődtek. A n y á é k p e d i g . . . - fókusz nélküli szeme hir­
telen élesen rátűzött. - Most rögtön! I n d u l j ! - parancsol­
ta. Felugrott, a villanykapcsolóhoz ment, és lecsavarta a
villanyt, a z u t á n elvonta az ablak n e h é z , fekete függö­
nyét. Késői csillagok néztek be a szobába, és a fülledtsé-
get éji hűvösség kavarta fel.
A szárnyas fiú kiröppent az ablakon. A fák levelei közt
megbúvó pelyhes fészkekben h a l k csiviteléssel, félálom­
ban rezzent egy-egy á l m o d ó madár.
Egészen magasra emelkedett nagy, n e h é z szárnycsa­
pásokkal, mert teste súlyos volt halálos szomorúságától.
Órákig repült így a párás sötétben, a m e l y elrejtette előle
a mélyen alatta heverő kis játékfaluk, fehéren derengő
útszalagok, csillámló vizek és termőföldek képét. Ilyen
messzire m é g sohasem merészkedett. A terhes éj m é g
körülfogta, de m á r érezte vajúdását, azt, hogy nemsoká­
ra pirosan, véresen m e g s z ü l i a fiatal napkorongot. M á s ­
kor ilyenkor a l u d n i szokott lesötétített szobájában, egyet­
len búvóhelyén a veszedelmes embervadonban. M á r rég
túl járt a határon. Észrevétlenül suhant keresztül rajta,
mert a levegőt, az a n y a g e ritkább állagát n e m lehetett
táblákkal, sorompókkal megjelölni. Az őrzők a z o n b a n
éberek voltak odalenn, a háborús félelem hisztériájában.
Először csak fényszórók kezdték körülötte k a s z á l n i az
eget. Ideges nyújtózással keresték a láthatár széléről.
Minden irányból bekerítették, keresztezték egymást,
és metszőpontjukon elfogták. Széttárt, óriási, ezüstfehér
szárnya mozdulatlanná dermedt a fény fogságában.
L é g á r a m l a t o k hátán lebegett. Egyszerre működésbe lép­
tek a légelhárító ágyúk, s a reflektorok sugarában ezüstö­
sen m e g s z i k r á z ó szárnyas pont körül lövedékek robban-

269
tak szét, majd pirosan szaggatott nyomjelző vonalak in­
d u l t a k feléje.
A szárnyas fiú erőtlen kísérletet tett rá, hogy feljebb
emelkedjék. Meglengette szárnyait, a z u t á n elernyedt.
S z i n t e önkívületig kimerült volt. M i n e k küzdjön? Feje
szaggató fájással sajgott és szédült. Füle zúgott. Az ágyúk
m i n d e n oldalról zárótűzbe fogták, a l ö v e d é k e k e g y r e kö­
zelebb robbantak hozzá. Végül brutálisan, éles zendü-
léssel megütötte v a l a m i . F á j d a l m a t nem érzett, csak
á m u l t várakozást. A z u t á n megtörtént.
B o r z a l m a s , roncsolt teher szakadt le róla. Egy ideig
utánanézett, a m i n t a levegőben forogva meredeken zu­
hant a föld felé, a z u t á n ujjongó megkönnyebbüléssel fel­
kacagott, és tökéletes, boldog súlytalanságában szélára­
mok, felhők, légörvények sötét sűrűjén túlra, a fénylő
felszínre röppent.
- Végre! - sóhajtotta megborzongva, de a z u t á n ezt az
utolsó e m l é k e z ő időgöröngyöt is eldobta magától.
A m i n t az állandóság oldó ragyogásában m u l a n d ó ön­
m a g á t teljesen elfelejtette, csatlakoztak hozzá játszótár­
sai, és ő velük együtt sodródott tovább az erők hömpö­
lyögve feltornyosuló és m i n d i g újra visszacsapódó hul­
lámverésében.

1952. B U D A P E S T
 HOLDÁRNYÉKOK

Tizenöt éves korában S a s h a l m o n nyaraltak, n e m m e s z -

sze a várostól, egy poros, foghíjas településen, a m e l y n e k
tisztaszobáit pesti v e n d é g e k n e k adták ki olcsón, kert- és
konyhahasználattal. A rendetlen udvaron napszítta asz­
tal állt, egy öreg tölgyfa alatt. Azon ették m e g apja h ú g á ­
nak, Erna n é n i n e k gyomorterhelő főztjét.
A h á z tulajdonosai a konyhába szorultak össze né­
gyen, egymást döfködő sündisznókként. H á r m a n közü­
lük áldozatok, a negyedik, a háziasszony a h ó h é r u k volt.
Gubancos drótfürtjei Gorgófő kígyóiként vették körül
gyűrött arcát, szitkozódó száját. Egész nap szaladgált,
mintha ördög lovagolta volna meg. A tárgyakat lökdöste,
csörömpölt. Családját szünet nélkül ócsárolta. H a j n a l ­
ban azonban misére ment. A t e m p l o m b a n meggyónt, és
feloldozták m i n d e n b ű n e alól.
Imakönyvét a m e l l é h e z szorítva, sápadt, fennkölt arc­
cal lépte át a kertkaput. A következő percben a z o n b a n
már felüvöltött, mert megpillantotta v a l a m e l y i k boldog­
talan hozzátartozóját.
A házzal szemben lévő, sűrű erdőt a legvakítóbb n a p ­
sütésben is zöldes h o m á l y borította. A valóságból ki­
emelt, magányos, suhogó világ volt e z . T a l a j a vastag le­
v é l h a l m a z á n a k tömegén n é h á n y aranypont rezgett, de

271
e sugártűk hegye nem szúródhatott mélyre. Rejtélyes erők
jelenléte akadályozta őket a behatolásban. A hétközna­
pok zajait is kiszűrték a növények eleven őrszemei.
A m i k o r átlépte a természet e zöld varázskörét, tudta,
mélységes titkokba avatják be láthatatlan áramok. N e m
beszélhet róla senkinek. Áhítat köntösének selyme érin­
tette. A nedves törzsű fák, a kuporgó, ölüket védő bokrok
között lélegzetét egy pillanatra visszatartotta, hogy azzal
se zavarja a figyelő némaságot. A sajátos csendben nyíló
k e l y h e k fordultak feléje. Erezte, elolvassák, mennyire ér­
ti őket. Megsimogatta az e g y i k nyírfa foltosán derengő
törzsét, s az ujjai alatt borzongva rezzent; továbbadta az
erdő v a l a m e n n y i lakójának: barát érkezett. Puha, levél­
díszektől ékes á g a k n y ú l t a k a bőréhez. Terelték. Bizo­
nyossá vált benne, hová kell m e n n i e . A kis tisztásra,
a m e l y e t n e h é z m e g t a l á l n i a s z ü n t e l e n ü l tevékeny termé-
szetpárkák eleven fonalszövedékében. Eléje kanyarodott
az apró lábak taposta ösvény, amelyet emberszem soha­
sem fedezhetett fel. Jó volt elképzelni, hogy a lapulevelek
alatt, g o m b á k ernyőjétől védve, füvek miniatűr, meghaj­
ló dómjától takarva fürge, varázslatos lények nyüzsög­
nek, kavicsok m ö g ü l lesnek rá. Kíváncsiságukra örömé­
n e k szívdobbanásai feleltek.

A földig omló, n e h é z levélpalástokat félrevonva, kilé­

pett a forró n a p z u h a t a g b a n fürdő tisztásra. Talaja hul­
lámzott a csipkés árnyaktól. N y ú l á n k formák, emberénél
hosszabb ujjak, csúcsos fövegű, lengő palástos jelmez-
körvonalak hajlongtak, táncoltak fényszobrászuk sugár­
kései alatt, de a gyökereikkel földbe markoló fák, virágok,
a m e l y e k mását árnyjátékához kölcsönvette, moccanatla­
nul álltak. C s a k vetületük mozgott a tisztás képernyőjén.

272
 N e m lepődött m e g rajta. Eszmélése óta tapasztalta,
hogy látja, a m i n t az a n y a g h o z kötözött á r n y a k függetle­
nítik m a g u k a t rabtartóiktól.
Súlyos megrázkódtatás volt s z á m á r a , a m i k o r először
vette észre óvodáskorában e képességét. Akkor fel sem
merült benne, hogy ilyen csak vele történik, mással n e m .
Egy n a p n y a l á b b a n a m a g y a r á z ó óvónéni fekete á r n y a
meztelenül tusolt a falon. A bejárónőjük árnyéka a napos
konyha csempéjén egy férfival ölelkezett. Pedig e g y e d ü l
hámozta a k r u m p l i t az asztalnál. A téren, ahol a többi
gyerekkel együtt szaladgált, komor férfi ült az e g y i k pa­
don. A kora délutáni n a p mögéje siklott. Á r n y é k a hosz-
szan eléje nyúlt, de az n e m ült, h a n e m állt, m a g a s r a
emelt kezében hosszú, vékony pengéjű, hegyes kést tar­
tott, és vadul lesújtott vele. O sikoltozni kezdett. Az ülő
férfi véreres s z e m m e l rápillantott. Hirtelen két rendőr
lépett hozzá a bokrok közül, m e g m a r k o l t á k a karját. De
amikor a többi gyerek odatódult hozzá, nekik m á r n e m
mondta meg, mitől félt. Akkor m á r s e n k i n e k sem szólt.
T u d t a , hogy kinevetik, ö s s z e s z i d j á k m e g i j e d n e k tőle.
Azt hiszik, h a z u d i k , képzelődik. Pedig az á r n y a k n e m
hazudtak. C s a k azt mutatták, a m i r e valaki gondolt, a m i
a múltban történt, vagy a jövőben történni fog vele.

Persze azt sem közölte senkivel, mire sürgetik a zöld

ködös erdő titkos jelzései. Este telehold lesz, földi for­
mákra ezüstös fényt hullató, mágneses égi l á m p a , a m e l y
megemeli még az óceánokat is. Azért kell éjszaka ki­
szökni a házból, hogy elolvassa a holdárnyékok legrej­
tettebb üzenetét.
A lármás, csörömpölő h á z alig elviselhető sérülésként
hatott idegeire.

273
 K á n i k u l a volt. Az idő nyúlt, végtelennek tűnő percek­
be kapaszkodott karmosán. Étvágytalan volt a belső fe­
szültségtől.
A háziasszony d ú l t a n rohangált az udvaron. Összeve­
szett a kerekes kúttal, a szárítókötéllcl, a lába elől mene­
külő, káráló tyúkokkal. Közben az árnyéka, testétől kü­
lönválva, végigfutott a h á z falán. Fenyegető, fekete, torz
alakja félelmetes pantomimot játszott el előtte. T é r d e n
csúszva kereszteket hányt a mellére, homlokára. Szen­
teltvíztartó előtt mélyeket pukedlizett. Kis szent Antal
lábához hosszú gyertyát tűzött, a m e l y n e k meggyújtott,
h u z a t b a n rángatózó lángja is fekete volt. Amikor a szo­
bor lábához hajolt, hogy csücsörítő szájjal csókolgassa,
a g y e r t y a l á n g belekapott zilált hajába, és meggyújtotta.
Kezével odacsapott, és lesodorta a többi gyertyával együtt.
Most m á r az egész feje feketén, n é m á n lángolt. Két te­
nyerét rászorította. Tátott szájú sikolya látszott, de n e m
hallatszott. Vad pánikban futni kezdett. A huzattól ru­
hájára is átterjedt a hegyes a g y a r a k k a l támadó tűz. Né­
hány ember nyilván u t á n a eredhetett, mert á r n y u k egy-
egy töredéke rávetült sorsa zárlatára, a z u t á n eltűnt. M á r
az utcán futott sötét fároszként, a z u t á n az úttesten meg­
hőkölő lovak között, a m e l y e k rátapostak. Zúzott, füstölgő
testét hordágyra emelték. Leesett á l l ú , kopaszra pörkölő-
dött fejét kórházi ágy rácsozatán át látta. Azután a kopor­
sóját vitték ünnepélyesen. Fekete kereszt lengett fölötte.

S e m m i megrendülést n e m érzett. Hozzászokott a z

ilyenfajta vetületekhez. E sajátos képessége i z g a l m a s
ajándékká lett s z á m á r a . M i n t h a kettő helyett m é g egy
tágra nyílt, teljesen m a g á n y o s s z e m m e l érzékelte volna
a m ú l t b a n , jelenben, jövőben lejátszódó eseményeket.

274
 Erna néni altatóval aludt. Ahogy hájas testét nyögve
rázökkentette a nyikorgó, s z a l m a z s á k o s ágyra, s elfújta
a gyertyát, perceken belül horkolni kezdett. A k o n y h a
sötétjéből veszekedés hallatszott. S e m m i és senki n e m
zavarta a szökésben. A nyitott ablakon bevetült a falra a
telehold szögletesre metszett fénye. C s a k egy pillantást
vetett az óriási, vörös l a m p i o n k é n t függő, égi m á g n e s r e .
Erna néni fülledt álmoktól nyüzsgő fali képernyője n e m
érdekelte. T i z e n ö t éves teste könnyedén á t l e n d ü l t a pár­
kányon.
A kert v a l a m e n n y i növénye a világos éj csillaglakk­
jától ragyogott. Az erdő ruganyos, harmatos h u m u s z a
selymes szőnyegként simult meztelen talpa alá. Teljesen
súlytalannak érezte magát. L á m p a l á z a s várakozása sie­
tésre ösztönözte. S z a l a d n i kezdett. Az volt az érzése,
nem a talajon lépked, h a n e m fölötte lebeg. F a á g a k ha­
joltak félre előle. Szentjánosbogarak szikrázó ékkövei
villantak fel, mutatták az irányt.
Hirtelen eléje tűnt a rózsás holdködben fürdő tisztás.
A meglepetéstől szíve nagy dobbanásokkal lüktetett. Az
éj e titkos vetítővászna sokkal nagyobb volt, mint a h o g y
emlékezett rá; tengernyi végtelenséggé tágult. A g y á b a n
új vénák fakadtak fel v u l k á n o k égre szökkenő m a g m á i ­
ként. E vakító sugárzásban ismeretlenül ismerős formák,
sokrétegű tartalmak bontakoztak ki előtte. N e m a tér fel­
színén. Mélyebben. Egyszerre bizonyossá vált b e n n e ,
hogy e képek eddig is ott tolongtak tudata küszöbén, és
most hírt adtak magukról a hold piros ö r ö m h á z l á m p á s a
alatt. Az idő kiterjedései összemosódtak egy g a z d a g a b b ,
szétválaszthatatlan teljességben. V a r á z s s z a v a k zárai pat­
tantak fel. A csirrenő, csörrenő, h u h o g ó m a d á r h a n g o k
gyönyörű melódiákká lassulva érkeztek a fülébe, a termé-

275
szet tilos neveiről, varázslatairól mesélve egymásnak. De
ő megértette őket. Az idő pecsétjeit nyitogató gyökér­
h a n g k u l c s o k voltak. Mögötte és előtte megpendítették a
t e g n a p és holnap egész skáláját. O m a g a e húrok között
kortalanná vált. M á r n e m a fák és növények sziluettjei
táncoltak e k o z m i k u s képernyőn. M i n d a h h o z , a m i har-
matcsillanású, bársonyos talajként megmutatkozott előt­
te, szoros köze volt. Az ő s z á m l á i h a t a t l a n létváltozatait
pergette. Családja között vézna süldőlányként, költői ál­
m o k bűvöletében élt. A z u t á n a mélyebb múlt sápadtabb,
kosztümös jelenségeivel, gondolataival, érzéseivel azo­
nosult. E darázsderekú, párnásan d u z z a d ó keblű, redős
szoknyájú árnyék átmosódott lapos mellű, gótikus szűz­
zé. Ujjai rózsafüzér fekete gyöngyeit pergették. Imazsá­
molyon térdelt. Hosszúra nyúlt, csontos profilját a meg­
feszített Krisztus felé emelte egy fekete mécses nyugtalan
lobogásában. A szenvedéstől görcsbe merevült, primitív
Jézus-szobor sebei megolvadtak a füstösen felnyúló láng
hőjétől. Töviskoszorúja alól vércsíkok futottak le, rácsö­
pögtek a nő szerelmes gyönyörrel feléje kínálkozó hom­
lokára, hajára. Kinyílt szája szomjasan itta a sötét ned­
vet, a m e l y után elfojtott érzékei a n n y i r a sóvárogtak.
Saját testében érezte az árnyékból felszakadó kéjes kín
pokoli-mennyei sikolyát. Elborzadt e vakhit nyomorúsá­
gos öncsalásától. T a s z í t ó érzése egy másik alakkal takar­
ta el a hisztériája kényszerzubbonyába szorított, képze­
letével o n a n i z á l ó , szenteskedő paráznát, akivel éppúgy
azonos volt. Fekete fátyolköntöse alól gyönyörű idomok
vonalai íveltek elő. Bal kezében kulcsos keresztet, az
ankhot, a Nílus-kulcsot tartotta. Ezzel szabályozta ízisz,
a Nedvek Úrnője a h ö m p ö l y g ő folyót, de m i n d e n érze­
lem és nedv is az ő h a t a l m a alá tartozott. Az óceán apály-

276
dagály változásaitól kezdve a természet virágzó, növekvő
formáin, az emberi vágy n e m z ő ösztönein át a teremtő
és pusztító indulatok áradásáig. Felmerült az ősi E g y i p ­
tom imágója is titánian felséges oszlopsoraival. Öröm
szúrt belé a Szfinx árnyától. Otthon volt e h a l h a t a t l a n
tudástól átszőtt tájon. Akkor sivatag helyett buja növény­
zet borította. Apró, habzó vízesések énekelték a d u z z a d ó
nedvek dalát. P á l m a f á k vastag levéltetői alatt színes, sze­
líd m a d a r a k sétáltak, szivárványos tollak uszályát húzva
m a g u k után. A Níluson H a j n a l i és Alkonyi B á r k á k dí­
szes szentélyei utaztak, kecses, a kábulat illatait ontó,
liliomszerű virágokkal körülvéve. A szentély á r n y a s bel­
sejében, hitvese mellett Fáraó főpap pihent t e m p l o m ­
alvásban. L e l k ü k együtt utazott a m é l y m ú l t és a jövő ki­
terjedései között. M i n d e n t tudott róluk. M i n d e n r e e m l é ­
kezett. A beavatás tűz-, víz- és vadállatpróbáira. A m i k o r
át kellett h a l a d n i a az eleven lángokon, bizonyos volt ab­
ban, hogy porrá ég. A víz örvényei l e h ú z z á k , megfullad.
Az éhes vadállatok lemarcangolják csontjairól a húst. De
áthatolt a szenvedélyek, indulatok elhitető b o r z a l m a i n .
Inkább sejtette, mint tudta, hogy e z e k csak előképei a
későbbi újraszületések élet-halál i s z o n y a i n a k . F e l b u k ­
kantak előtte Egyiptom M e m n o n szobrai. Rejtélyes é n e ­
küket a lelkével hallotta a m é l y m ú l t szakadékából. Szél
hárfája kísérte, pengése az életen túli élet titkairól mesélt
a halandóknak. A félig asszony-, félig állattestű Szfinx
árnyéka szintén elmondta neki csendbe zárt üzenetét.
A neve is felzengett benne: Pir-m-haru, 'kilépés a föld­
ből'. De hát ő volt Mylitta is, aki ölelésével a m i s z t á k a t
a pusztulás alvilágába taszította. Az ébenfekete, kígyó­
testű, folyondár combú, tüzes ölű perdita. L é n y é n e k e sok­
szorozódása meghasonlott feszültséget okozott benne.

277
Bensője veszett csatatérré változott, ahol néma árnyhá­
ború folyt támadással és védekező elhárítással. Fegyverét
e harcban ismeretlen forrású villámfénynek érzékelte.
Mylitta kobravonásai eltűntek. Szépséges, révedező
mosolyú, hosszú n y a k ú , egyiptomi női profd látomásává
lettek. L e h u n y t szemét csillogó festék tusvonala hosz-
szabbította meg. D u z z a d t ajka mélyebb sötéttel ívelt ki
arcából. Vállig érő, vastag parókát viselt, amelyből szín­
képszerű fényjelek villództak. Szentjánosbogarak? Ék­
kövek? A parókát pánt fonta körül. H o m l o k a közepéből
kígyófej nyúlt ki. Egyszerre tudta, mit jelent e végtelenbe
hallgatózó mosoly és a kígyó. Felvevő-leadó készüléket,
a m e l y határtalan távlatokba küld, és fényévek messzesé­
géből fog fel jelzéseket. H a l v á n y a n , á l m a i derengésében
v i l l a n á s n y i r a megjelent anyja a mából, a m i n t telefonon
beszél, g e s z t i k u l á l . Micsoda tökéletlen mása ez a világ­
m i n d e n s é g e t átszövő h á l ó z a t n a k ! A n n a k irányító tárcsá­
ja m a g a az eleven agy. A gyönyörű, egyiptomi női profil
tökéletes i n s t r u m e n t u m á t elfedte egy sziklarésből párol­
gó gőz fölé hajló, m á s i k női fej látomása. Hosszú pillájú,
félig h u n y t s z e m e a végtelenbe révedt. T r a n s z b a n volt.
Ajka szavakat formált. Híreket hozott a másik világból,
ahol a látható e s e m é n y e k gyökerét kovácsolták a néma,
láthatatlan h a t a l m a k . S z i b i l l a ? Az. Baljós jövendölései
n e m t u d t á k áttörni benne a relatív idő gátjait. Megköny-
nyebbült e tilalomtól. Tökéletesen biztos volt abban,
hogy h a l a n d ó e m b e r n e k jobb nem tudni, a m i történni
fog, különben n e m volna képes átélni azt, a m i n e k meg
kell l e n n i e .

E képet a krétai-minószi kultúra víziója mosta el. Ott

meztelen mellű, földig érő, redős szoknyát viselő varázsló­
nő volt, aki értett a kígyók nyelvén. Ahogy markolta e hül-

278
löket, sziszegve a nyakára, derekára tekerődztek, mellére
simultak. O is szisszenésekkel szólongatta őket.
A krétai varázslónőt telt i d o m ú , reneszánsz k u r t i z á n
árnyképe váltotta fel. A p u h a párnák csücskei, a m e l y e ­
ken feküdt, éles rajzú háromszögekként meredtek fel
elnyúló teste körül. D ú s keblét reszketeg, öreg férfi mar­
kolta, parókás feje a két mell öblébe fúródott. Egy m á ­
sodpercig sem volt kétséges előtte, hogy illatokban fürdő,
a szeretkezés m i n d e n fortélyát ismerő, intrikus, művelt
szajha, aki ékszerért, aranyért m é g e vén m ú m i á b a n is
felgyújtja a hímet. Egyébként zenét szerez, és heves, ifjú
költők hozzá írt soraira n e m c s a k az ölét nyitja meg, ha­
nem szabályos, szépséges p o é m á k k a l válaszol. Egy feke­
te m á g l y á n h a n g t a l a n u l üvöltő alkimista nő agóniáját is
felismerte a lobogó lángok között. Ezt a vetületet jelme­
zes, m a g a s fejdíszt, uszályt, ékszerek tusrajzát viselő
a l a k fedte le p e t r ó l e u m l á m p á k karéjában, a súgólyuk kis
dombja mellett. S z í n p a d volt persze, s ő a h a n g t a l a n s á g
mögött is hallotta a tapsvihar h u l l á m a i t , a m e l y e k m a g a s ­
ra emelték, hogy később a legmélyebb mélységbe, teljes
feledésbe vessék.

A z u t á n elkezdődött mostani á r n y a l a k j á n a k a jövő ki­

terjedéseibe nyújtózó, gyorsuló váltakozása. H i d e g l á z a s
szorongás remegése fogta el. Visszarettent tőle. N e m
szabad! N e m kellene! N e ! A sodrás erősebb volt. N e m
lehetett m e g á l l í t a n i . M á r látta a csontos süldőlányt éret­
tebb nővé válva táncolni, felszökkenni, forogni, spárgába
csusszanni, spiccelni. Balett. „Emlékezett" a h o l n a p e
szakaszára is. T u d t a , e m o z g á s ingere mögött egy sokkal
mélyebb múlt rituáléja él: a templomtáncé Thaiföldön.
Mozdulatai mágikus üzeneteket közvetítettek a kozmosz­
ból. De e mozgás kései, elhomályosult visszfénye kihunyt.

279
Vele a g y e r m e t e g , tiszta boldogság is. C s a k sejtelmei de­
rengtek a későbbi sorsszövedékben az egykori Éden vesz­
teségeként. E m l é k é r e rázuhogtak a sötét tudás kísértő
á r n y a i . F i l m . A felvevőgép. A k a m e r á k rámeredő lencséi
előtt szerepet játszott egy-egy j e l m e z festett álarcában.
Vagy fog j á t s z a n i ? Persze. Ez a m a s z k sohasem volt igaz,
csak lenni látszott Mája káprázattükrében. Abban min­
den rögzíthetetlen. A z u t á n fiatalasszony alakja merült
fel, aki a hálókocsi felső ágyában töltötte a nászéjszakáját
a j e l e n n é vált jövőben. Csodálatos férjét is eléje vetítette
a holnap, sajgó szerelemmel. Ebben a kivételes unióban
olyan egyesülés, barátság valósult meg, amelyet kevés
pár ismerhet e földön. Összetartozásukra képtelenség a
m u l a n d ó s á g hálóját rávetni. Ráismert. Az egyetlen volt.
A vonat a b l a k á n át idegen táj utazott csíkokká húzódó
fényekkel. Az első külföldi út, távolodva a nyüzsgő ott­
hontól, szülőktől, testvértől. Beszélgettek. Rengeteg mon­
d a n i v a l ó j u k volt e g y m á s n a k egész hosszú életükön át.

Az első külföldi utat követte a többi. Távoli országok,

ismeretlen nyelvek — és a tenger! H a b z ó tarajú, selymes
fövényébe finom h u l l á m v o n a l a k a t rajzol Neptunusz.
Repülőgépek óriási rovarteste felhődunyhák fölött lebeg.
Hollywood az elfelejtett filmsztárok kézlenyomatával.
M i l y e n furcsa. C s a l ó d á s ? N e m . N a g y s z e r ű következte­
tés. A m i m ú l ó , az n e m i g a z . De van Öröktűz. Azért jött
ide, hogy e l á n g fellobbanjon benne. Belső szabadság ez,
szelíd öröm.
De m i n d e n mozog: pantha rhei. A képek torlódnak.
És micsoda történések! Háború. F o r r a d a l m a k . Üldözte­
tés. Szorongások, a g g o d a l m a k gyomorszorító görcsei. Ki
m a r a d m e g ? Kit h u r c o l n a k el pokoli kínok közé? El­
t ű n ő barátok.

280
 Leányfalui menedék. Noé bárkája. Bujtatott m e n e k ü ­
lők h a m i s papírokkal. N y o m j e l z ő rakéták az esti égbol­
ton. Lángol a város. Az úton katonák vonulnak. Bujkál­
ni kell előlük.
Apa temetése. Április volt... lesz? M i n d e g y . A bokro­
kat aranyeső virágfürtjei borítják. Emlékezetében vakít a
sárga nap. A pocsolyákban felszikrázik, s a surranva röp­
ködő m a d a r a k ö r ö m h i m n u s z t énekelnek: tavasz van!
T a v a s z van!
Apa nem lehet abban a s z ű k ládában. Hófehér nega­
tívvá lett alakja a szaletli tetején ül a kertben, amelyet sa­
ját kezével épített. Bizonyos, hogy egy időtlen kiterjedés­
ben u g y a n i l y e n fehér negatívvá v á l n a k m i n d a n n y i a n a
nyüzsgő családból, mint a fehér lyukak, a csillagok szü­
lőméhei az u n i v e r z u m b a n . Éles fájdalommal sajdult fel
benne, hogy nem g y e r m e k t u d a t t a l szemléli a m é g m e g
sem született jövőt, a m e l y felé m e g á l l í t h a t a t l a n u l sodor­
ják az idő h u l l á m a i . Öregen, tűnődve n é z vissza a befe­
jezett holnapra. Csupaszon, e g y e d ü l áll ott. Eltűntek ők.
Szülők, fivér, férj és gyermek.
M i n d e n fényforrásra, a holdra, a csillagokra is h o m á l y
borult. Pedig ő m a g a is ott szolarizál a k o z m i k u s térben,
amely nem hely, h a n e m állapot. N e m vállalja! N e m kell!
N e m lehet elfogadni ezt a jövőt! Ne legyen köze h o z z á !
Oszoljon széjjel, váljék semmivé, mint a torlódó felle­
gek, s a szél szaggatta köd!
Egyszerre megtorpant benne a vakon vagdalkozó til­
takozás, a nemlét sötétjébe m e n e k ü l ő roham. T i s z t a , ha­
talmas világossággá gyúlt ki. N e m kívül. Belül. L a n g y o s
volt, mint a maró sebet borogató Elixír. L é n y e m i n d e n
rejtekén, tudattalanja skáláján végigpendülő boldogság
h u l l á m a i t ó l borzongott. F e l s z a b a d u l t a n nevetnie kellett.

281
 Ez Megvilágosodás voltl Soha többé n e m adja át magát
hamis félelmek, h i á n y é r z e t e k á r n y a i n a k . Az árnyak
e g y e d ü l v a n n a k . A Valóság örök. N i n c s egyedül. C s a k a
vetület vált le azokról, a k i k hozzá tartoznak. Ami a ha­
lálban negatívvá lesz, azt a m ú l ó léten túli valóságban
előhívja a névtelen, s z á m nélküli M i n d e n . Ez az örök
Otthon. Majd egyszer hazaérkezik.
Addig a z o n b a n . . . célja m a g a a z Út!
Hirtelen megérezte, hogy fázik. Felrémlettek a tisztás
terének h o m á l y o s körvonalai. A határtalan, zöldes va­
rázskör bezárult. A hajnal csillanó stilettója pirosan vér­
ző fénycsíkot hasított a derengő égboltra.
Két karjával átölelte felhúzott térdét. S z e m é t lehuny­
ta. Mosolya boldog és időtlen volt, mint a keleti szenté­
lyek B u d d h á i n a k .

1976. HOLLYWOOD
 A LÉGÓCEÁN FÖLÖTT

Tájékozódási verseny közben g u r u l t a lábához az apró,

kicsit púpos, cirádás tetejű v a l a m i . G u r u l t a fűben, pedig
a talaj sík volt. Először azt hitte, ékszerteknőc, és eleven.
De nem az volt.
Amikor felemelte, és megfordította, n e m a négy behú­
zott láb és az apró fej látszott benne, h a n e m rengeteg
csillámló, tűhegynyi pont, a m e l y e k szikrázó színeket li­
hegve, állandó működésben voltak. M i n t h a sohasem lá­
tott mértékben m i n i a t ü r i z á l t chipekből szerelték volna
össze. Pedig alaposan ismerte az elektronikát. A szak­
könyvek, folyóiratok segítségével lépést tartott m i n d e n
eredményével. N e m c s a k a hobbija volt. Apja a T u d o m á ­
nyos Kutatóintézetben dolgozott, g y a k r a n bejárt hozzá,
s nem volt kétséges, hogy a n y o m d o k a i b a lép majd. M a ­
ga bütykölte össze ügyes, okos kis komputerét.
Annyira meglepte és elképesztette a kezében tartott
kicsi tárgy, hogy képtelen volt továbbmenni. Azzal sem
törődött, hogy rengeteg időt vesztett. N e m tudott szaba­
d u l n i a furcsa érzéstől, hogy a tenyerén tartott v a l a m i
lüktet és langyos. M i n t h a élne. Pedig n e m élhetett. Szer­
kezet volt. De miféle szerkezet?

283
 Izgalmától arcát v é r h u l l á m öntötte el. M i n t h a ez a hő
a tenyerén tartott, gyönyörű kis ékszerből indult volna
ki, és eláradt az egész testében.
Kavics zörrent a háta mögött. A kis tárgyat hirtelen
zsebre d u g t a . N e m szabad s e n k i n e k m e g m u t a t n i a ! M i ­
ért n e m ? H ü l y e s é g !
Zellei bukkant fel mögötte. Évfolyamtársa volt az egye­
t e m e n . Sokat röhögtek együtt. N é h a hajnalig tartó viták­
kal g y i l k o l t á k egymást. N a g y o n bírta Zelleit.
- M e g r á n d í t o t t a m a l á b a m ! - szaladt ki a száján. H a ­
zudott. Eddig m i n d e n t elmondott neki. Azt is, hogy Lia
m i l y e n az á g y b a n . M e g szorongását a pókoktól. - Eredj
csak tovább! - L e ü l t a fűbe, és nyomkodni, forgatni
kezdte a bokáját. - Én m á r úgyis leégtem!
„Tisztára b e g o l y ó z t a m ! " - dühöngött m a g á b a n , a m i ­
kor Zellei eltűnt a bokrok között. De szégyenkező ha­
ragja egyszerre kialudt, mint a szisszenő parázs, amelyre
vizet loccsantanak. A hőt árasztó, apró dolog a zsebében
halk, z i z e g ő hangot adott. Ezüstös rezgés volt, mintha
hajszálvékony drótszálakat pengettek volna. M e g i n d u l á ­
sát fokozta, hogy e zengésben volt v a l a m i panaszosan
g y ö n g é d zeneiség. M é g i s élőlény l e n n e ?
Előkapta a zsebéből. A kis szerkezet lüktetett, hőt
árasztott. A füléhez tartotta. N é m a volt. T e h á t nem a fü­
lével hallotta. Akkor mivel?
Képzelődött! Visszadugta a zsebébe. Otthon majd ala­
posan megvizsgálja. Mikroszkóp alatt. Esetleg szétszedi.
M e g i n t érzékelte a ciripelő, panaszos zengést. Igen.
Érzékelte. A bőrével, az agyával, egész testével. Felugrott.
A fák között újra összetalálkozott Zelleivel, aki már
a cél felé tartott zihálva.
- Rendbe jöttél? - kérdezte futás közben.

284
 Sántítania kellene! Micsoda baromság! C s a k n e m fog
ripacskodni a barátai előtt egy vacak kis szerkezet m i a t t ? !
„Ez a szerkezet nem vacak!" - tolult fel b e n n e a tilta­
kozás. Különleges. Fontos. H a s o n l í t h a t a t l a n . Azért is
megmutatja nekik! Lehet, hogy komoly érték. Be is kell
szolgáltatnia. H o v á ? Kinek?
N e m mutatta meg senkinek. A m í g látták, sántított is
egy kicsit. M i n d i g ő nyerte a versenyt. Legfeljebb máso­
dik lett. Most m e g . . . N e m baj. Megéri.
H o n n a n tudja, hogy megéri?
Otthon sem szólt róla. Anyja m á r hozzászokott, hogy
rögtön bezárkózik a kisszobába, a szerszámai közé. .Ál­
dozatot mutat be a robotbálványnak." Anyja nevezte
el így a komputerét. Apa, ha ráért, szívesen osztozott e
passziójában. Sokat nevettek együtt. Apa okos, játékos,
pedig nagy fej a s z á m í t ó g é p s z a k m á b a n . E g y á l t a l á n n e m
nagyképű. Komolyan állította, hogy olyan korszakban
élnek, amelyben a fiatalok valami többlettel születnek.
Több d i m e n z i ó nyílik a tudatukból. A génjeik informá­
ciói gazdagabbak. T í z m i l l i á r d agysejtjükből s z á m t a l a n
milliónyi kapcsolódott s z e m l é l e t ü k áramkörébe. M e g ­
kérdezte, mit ért d i m e n z i ó k o n . - N e m p u s z t á n kiterje­
déseket - mosolygott rá apa. - T u d a t u n k észlelésmódjá­
nak mélyebb vagy magasabb rezgéseit.
A p á n a k okvetlenül m e g m u t a t j a titokzatos kis „ék-
szerteknőcét".
Miért titokzatos?
Este apa nem ért rá. Előadás-sorozatra készült. Azért
megemlíthette volna, de erről n e m lehetett futólag be­
szélni. Ez persze öncsalás volt.
Elektronmikroszkópját apjától kapta a h u s z a d i k szü­
letésnapjára. M á r nem játékszer volt, h a n e m a mikro-

285
világba hatoló, komoly felderítőeszköz. Gondosan a len­
cse elé helyezte a hátára fordított szerkezetet, de szemét
a z o n n a l el is kapta róla. M i n t h a tüzes tűkkel szurkálták
volna, egész szemgolyója égett és fájt. N e m látott sem­
mit. Patakzottak a könnyei. Két tenyerét a szemhéjára
szorította. A nyilalló, éles fájdalom lassan csillapulni
kezdett, de m é g sokáig tüzes körök, fekete foltok utaztak
előtte. Bizonyos volt abban, hogy nem szabad még egy­
szer b e l e n é z n i e a mikroszkópba, mert megvakul.
A „teknőcöt" n e m tette a fiókjába. M a g á n á l tartotta.
Kellett, hogy testközelben érezze. N e m tudta m e g m a ­
g y a r á z n i , miért. Illetve... jó volt a közelsége. M i n t h a
narkotizálta volna. N e m . A narkó hülyít. Ez éberré, fris­
sebbé tette.
Vacsora után álmosság tört rá. Lefeküdt, de a kis szer­
kezetet a párnája alá csúsztatta.
Furcsa á l m a volt. M i n t h a világítóan kék, langyos, át­
tetsző óceánban ringott volna. T u d t a , a tenger valójában
n e m ilyen a z ú r s z í n ű , csak a képeslapokon és az idegen­
forgalmi plakátokon. Ebben az óceánban teljesen szo­
katlan élet nyüzsgött. Fejét oldalra fordította. N e m a
tenger flórája és faunája tűnt a szemébe, h a n e m egy éj­
szakai világváros fényei, h a n g y a k é n t h u l l á m z ó tömege,
mozgó járművei, kirakatok, reklámok változó színei a
víz mély medrében. Az apró h á z a k gombostűhegynyi
ablakai is világítottak. M i n d e z azonban távol volt tőle.
N e m érintette. N e m lepte m e g felszínen ringó elnyug-
vásában. N i n c s s e m m i köze h o z z á j u k védett, új létfor­
májában. De érezte, hogy a szíve nagy dobbanásokkal
dörömböl a m e l l k a s á b a n , erei feszülnek, mintha szét
a k a r n á k robbantani medrüket. Különös. Soha nem volt
m é g s z í w á g t á j a . A legvadabb versenyek közben sem.

286
 „Sokkhatás. M á r a legprimitívebb kis fénypók is inter­
ferenciát okozott benne. P i h e n n i e k e l l ! " - formálódott
meg az agyában. Az sem zavarta, hogy egyes s z á m har­
m a d i k személyben s z ó l n a k róla. T u d t a , valaki - vagy va­
l a m i ? - a saját fogalmait tölti meg idegen t a r t a l o m m a l .
Átengedte magát e sajátos, m i n d e n k é p p e n barátságos
á r a m n a k . „ H i á b a v a l ó " - hallotta megint, de most vissz­
hangosan. A szavakhoz beláthatatlanul óriási tér képze­
te társult. A szöveget elektromos kisülések szisszenései,
villámai kísérték.
„Jó a g y a n t e n n a , de n e m tehet s e m m i t . "
Vajon mit kellene tennie? M i t v á r n a k tőle?
.Akiktől függ, azokat nem lehet b e h a n g o l n i . "
„ M i t ? " Ez az ő saját kérdése volt.
Sercegés. V i l l á m .
„Szegény, szép, kék csillag! Örült kis p a r á n y ! "
„Beteg!" Ez egy m á s i k villám volt, a m e l y széles tudat­
tájat borított fénybe benne.
Értette, mit a k a r n a k kifejezni. Foglalkozott ökológiá­
val. T u d t a , hogy a Föld m i l y e n veszély felé sodródik.
Most azonban teljes kívülállással pengette m a g á b a n végig
a különféle vészjelek forrásait. A Római Klub és a többi
világmodell statisztikáit. A fegyverkezés ördögi körének
örvényét. A vizek biológiai halálát. Az erdők pusztulását.
A termőföldek elsivatagosodását. A népességrobbanást.
Terra energiakészleteinek kizsákmányolását. A légszeny-
nyeződcs következtében létrejövő m e l e g h á z h a t á s t , a sar­
ki jégsapkák lassú olvadását. Egy új özönvíz fenyegetését.
Az ibolyántúli sugárzástól védő ózonköpeny elvékonyo-
dását. Ő kívül állt m i n d e z e n . Az óceán m é l y é n történt
az egész, a m e l y n e k felszínén ringatózott. H a l v á n y cso­
dálkozással suhant át rajta: Légóceán! Persze. T e r r a körül

287
az ember létfeltétele, amelyet rohamosan mérgez, gyil­
kol, tönkretesz.
„Kár" - hallotta. N e m neki mondták, csak benne
hangzott.
„ S ű r ű k és süketek. Időzített, öngyilkos bomba ketyeg
rajta. N e m hallják. N e m veszik igazából komolyan."
V i l l á m hasította át fölötte a bársonyos feketeséget.
„Ha ráeszmélnének, hogy..."
„Akik r á e s z m é l n e k , azokra nem figyelnek."
Párbeszéd. Párbeszéd folyik benne. De kik beszél­
n e k ? Emberszerű lények vagy...
„Elektrozoák!" — pendült meg benne szisszenő vil­
lámként.
L é n y e mélyéről sokszínű, mély és m a g a s , a r a n y csen­
gésű kacagások skálája tört fel érthetetlen, de elsöprő
erejű v i d á m s á g g a l . A légóceán fölötti bársonyos sötétben
finom s z á l a k szövevénye csillant.
„A fény szolidaritása. M i n d e n t m i n d e n n e l összekötő
k o m m u n i k á c i ó s hálózat. Ideonfonalak."
Képtelenségnek tartotta, hogy az u n i v e r z u m b a n az
emberi az egyetlen életforma.
A bolygók közeledtek, óriásivá nőttek. Természetesnek
érezte e növekvő közelséget. Gyermekkorában, amikor
falun nyaralt, fülét a villanyoszlophoz szorította, s hal­
lotta, hogy a széltől h a l k a n z e n g e n e k a drótok. Híreket
visznek és hoznak. M i k o r volt ez? H á n y évvel ezelőtt?
„Képtelenek kitekinteni a szkafanderükből." Bizo­
nyos, hogy csak a szavait használják, a tartalmukat nem
ö gondolja el.
„Nevetséges!" M e g i n t a kacagások fölfelé futó trillája,
z e n g ő f é n y s z á l a k é s szisszenő villámok.
„A szerkezet túl bonyolult. Megbénítja a képzeletet."

288
 „Elektronikájuk..."
„Csak tökéletlen e m l é k e z e t ! "
Vita folyik b e n n e ?
„Mit t u d n a k a végtelen kicsi és végtelen n a g y azonos­
ságáról?"
„Sejteni kezdik."
„Ha csak egyszer is belekóstolnának az é l e t n e m z ő vil­
lámok mámorába!"
„ N e m lehet! M é g a csillagok is k é n y s z e r p á l y á n kerin­
gő foglyok!"
„Ha rájönnének, hogy egyedül az éterben u t a z ó ,
szüntelen új alakot öltő Elektrozoák szabadok!"
Igen. O most rájött! A légóceán felszínén ringatózva
belekóstolt az Elektrozoák létformájába! Elektrozoákl
C s u p a kacagás, nyújtózó s z á r n y a l á s és fény volt b e n n e
e furcsa szó. Karjai, ujjai, egész lénye végtelen sugarak­
ként fogták át a világegyetemet. Csillagtól csillagig pen­
dültek. Óriásnapok bolygóival keringtek. Homokviharok­
ba fűződtek. T i t á n i v u l k á n o k tűzszökőkútján lebegtek.
Napkitörések robbanásaival szökkentek az űrbe. Zöld
ködökbe merültek. Keletkező galaxisok spiráljain kerge­
tőztek. N e m volt érző, idegekkel átszőtt, m u l a n d ó a n y a ­
guk. Végtelenből végtelenbe utaztak. Érintésük táncoló
csillagport vont össze sűrű gócokká, s v i l l á m a i k terméke­
nyítő nyilával életet n e m z e t t e k rajtuk kifejezhetetlen
gyönyörrel. Tovább fonódtak egymást keresztező térrá­
csokon át. S z á m l á l h a t a t l a n i d e o n h ú r z e n d ü l t m e g tőlük.
Fekete lyukak, bolygótemetők szívó v á k u u m á n v i l l a n t a k
keresztül. Lüktető kvazárokhoz, születő és haldokló égi­
testekhez szegődtek. S u h o g ó , zengő, zizegő, v i l l á m l ó hí­
reket zengettek végig az u n i v e r z u m o t átszövő csillaghú­
rokon a szüntelenül m e g ú j u l ó örökkévalóságról.

289
 Hirtelen felriadt. De a töredékmásodperc alatt, a m e l y
ébredéséig eltelt, dobhártyarepesztő zúgással, fölmérhe­
tetlen sebességgel z u h a n t lefelé. Vagy befelé?
T a g j a i n a k rándulása rezzentette teljes éberségre. Szé­
dült. A l m á n a k képei m é g frissen izzottak, torkában ka­
cagások h a l k u l t a k el.
Felült. A párnájára nézett. M i n t h a átlátszóvá lett vol­
na. U g y a n a z o k az apró, színes fényrobbanások szúrtak
keresztül rajta, a m e l y e k e t a hátára fordított „ékszertek-
n ő c " belsejében látott. M é g m i n d i g álomittas. Hiszen
egész á g y a fénytől dereng. Csillogó por kering körülötte.
Világít, mint a r á d i u m . S z e m é t lehunyta egy pillanatra.
Recehártyáját tört v i l l á m v o n a l a k lézersugarai hasították
keresztül-kasul. Sercegő, zengő, elektromos kisülések
távolodtak tőle.
Összerezzent.
— Mi történt? - Anyja állt az ajtóban. - M á r megint
n e m h ú z t a d be a sötétítő függönyt. N e m jó, ha a tele­
hold élesen az arcodba világít!
- M i é r t ? - nyögte kifulladtán.
- H a n g o s a n kiabáltál á l m o d b a n ! - Az ablakhoz sie­
tett, összerántotta a függönyt.
T e l j e s e n sötét lett.
C s a k azt várta, hogy az ajtó becsukódjék az anyja mö­
gött. L á m p á t gyújtott. Felhajtotta a párnát. Nem volt
alatta semmi. Oda nyúlt, ahová a kis szerkezetet csúsz­
tatta. Vajon csak képzelte, hogy a lepedő vászna langyo­
san bizsereg a tenyere alatt, és egy pillanatra látja kezének
csontjait, erezetét, inait, m i n t h a röntgenlapra szorította
volna?
Ha m e g m u t a t j a Zelleinek, vagy szól a p á n a k , a k k o r . . .

290
 N e m . S e n k i n e k sem szólhatott róla. S e n k i n e k sem
mutathatta meg. Mert Ok így akarták. Az Elektrozoák.
Nem h i n n é n e k neki. B o l o n d n a k néznék. K i g ú n y o l n á k .
„Szegény, őrült, szép kis csillag!" „Szegény, szegény be­
teg csillag!" Lápisszal égett bele e szöveg. „ S ű r ű k és sö­
tétek. Akik eszmélnek, azokat nem veszik k o m o l y a n . "
A saját agyából kölcsönvett szavakkal m o n d t á k ezt.
Villámnyi pillanat alatt megvilágosodott benne, hogy
az órákra hozzákerült „ékszerteknőc" megalvadt fény
volt. Átutazó az emberi létformában, a m e l y boldog, sza­
bad fénnyé oldódott újra.
Egy ijesztően nagyszerű analógia lódította m e g a szív­
verését. Vajon az ember nem megalvadt fény-e a relatív
időben? H a l a n d ó sejthalmaz. Teste bonyolult mikro­
kozmosz, rejtélyes „ékszerteknőc". Átutazó. M e g s z ü l e ­
tik, a n y a g a a z u t á n felbomlik, de az energiából, a m e l y él­
teti, egyetlen parány sem vész el. C s a k átváltozik. M i v é ?
Messze, valahol benső világegyetemében villámok ser­
centek, és kacagások skálája halkult el. M i n t h a ringatták
volna, tudata á l o m t a l a n alvás langyos óceánjába siklott
bele.

1995. B U D A P E S T
 KÍSÉRTETHÁBORÚ
(szürrealista regcnyvázlat)

F o l y a m a t o s a n történik

A skóciai kastély, amelyben született és felnőtt, gubbasz­

tó szörnyre hasonlított, a m i k o r a rőtté izzott alkonyi nap
l e z u h a n t mögötte, s az éj sűrű, fekete gyászfátyolt terített
rá. Méteres falai karmos hideget árasztottak, a m e l y a
bentlakók csontjáig hatolt. Színes, magas ablakait isme­
retlen művész merénylete alkotta meg. Szentség és szép­
ség nélkül. Rendkívül sovány, lábatlan, borzas angyalok
kísértettek rajtuk csúf lóarccal, s a megfeszített Krisztus
sértődött elutasítással fordította ég felé joggal botránko­
zó tekintetét. A szobányi kandallókban fahasábok pat­
tantottak szikrákat. L á n g j u k görbén elhajlottá huzattól,
a m e l y kajánul legyőzte hőjüket.
A komor erődre emlékeztető kastély Fabriciáé volt. És
a sok ezer hold erdő, termőföld, legelő, s a halastavak is
az ő birtokát képezték. V a l a m e l y i k őse, aki a szüntelen
háborúkban m a g a sem értette, miért hadakozott, még
vastag, m a g a s kőkerítést is húzott fölmérhetetlen tulaj­
dona köré az ugyancsak értelmetlen ostromok ellen. Soha
senkinek n e m sikerült bevennie e kísértetvárat. N e m ­
csak lánccal felhúzható, megvasalt kapuja miatt. Fabri-
cia, az egyetlen örökös jól tudta, miért.
Apja b i k a n y a k ú , vérhullámoktól, italtól, h a t a l m a s za-
bálásoktól köpcös, vörhenyes arcú ember volt. Óriási pin-

292
céjük alaposan kiszolgálta a rengeteg, körülötte n y ü z s g ő
léhűtőt, s őt magát is. Igénye volt az óriási személyzetre,
a részeg koldusok hadára. N e m élhetett l á r m a nélkül.
Körülötte, vele együtt folyton ordítoztak, hahotáztak.
C s u p a csörgés, csörömpölés, k a l a p á l á s vette körül. Való­
jában túl akarta ordítani rettegését. Vadászatokat rende­
zett. Lovait habos szájúra nyargalta és nyargaltatta, s ha
a z o k n a k megroggyant a lábuk, saját m a g a lőtte le őket.
Kutyáit is ostorozással idomította. M i n d e n fiatal cseléd
terhes lett tőle. Szépséges anyja á l m a t l a n s á g b a n szenve­
dett, boszorkányok által kotyvasztott altatókon élt, a m i ­
től á l l a n d ó a n görcsölt a gyomra és zavart lett az a g y a .
Összevissza beszélt, hadonászott m a g á b a n . L á t h a t a t l a n
lényekkel veszekedett, sikoltozott. K ö d t á m a d ó k ellen
védekezett, futott teremről teremre. Képzelt á r n y a i lete­
perték, megerőszakolták. Végül elmegyógyintézetbe ke­
rült, s ott is halt meg. Apja akkor elutazott. Folyton uta­
zott. N e m jött h a z a többé. Valahol Afrikában halt m e g
egy rejtélyes fertőzéstől. Fabricia e g y e d ü l m a r a d t toló­
székben ülő nagyapjával, a k i n e k g y e r m e k i e n tiszta, kék
szeme, hófehér haja és szakálla volt, mint a szegény e m ­
berek elképzelt jóistenének. Értették egymást. A nagyon
művelt, halk szavú öregúr vezettette be a villanyt a kas­
télyba. Fűtőtesteket építtetett a termekbe. N a g y s z á m ú
személyzettel tartatta kristálytisztán a helyiségeket. A par­
kokat kertészek ápolták, nyírták, tisztították, permetez­
ték, locsolták. Pásztorok őrizték a csordákat, jól táplált
földművesek vetettek, arattak a termőföldeken, v i g y á z ­
ták az erdőt, szedték a gyümölcsöt, szüreteltek. A terem-
nyi borpincékben óriási hordók, penészes p a l a c k o k őriz­
ték a legnemesebb italokat. Az é l é s k a m r á k d u z z a d t a k az
élelemtől. A vadászatok megszűntek. Fabricia nagyapja

293
nagy színorgonát építtetett kápolnájukba, amelyben egy
furcsa pap misézett, akit kiátkozott az e g y h á z , mert
megnősült, eretnek nézetei voltak, és hat gyermeket ne­
velt k é n y e l m e s parókiáján.
A m i Fabricia és a nagyapja családi származását illeti,
az e g y á l t a l á b a n n e m felel meg a genetika törvényszerű­
ségének. Ok látszólag mosolygós arccal, csendben ültek
egymással szemben a napfény sütötte fogadóteremben.
C s a k a gondolatok u t a z t a k közöttük. Mert megtanulták,
hogy e mélységi d i m e n z i ó k b a n a fény valósága néma.
- N e m hittem, hogy apa kísértete visszajár ősei gyö­
k e r e i h e z ! - fogta fel Fabricia gondolatát az öreg.
- Szerette boldogtalan anyádat. A m a g a módján. S a j ­
n á l o m . Keresi, és n e m ismeri meg teste álruhája nélkül -
vetült a közlés a kislány agyába.
- N a g y o n messze v a n n a k egymástól. Jó, hogy az em­
berek n e m látták a p á n , hogy a vérmes, súlyos hús burko­
lata mögött micsoda halvány, rémült kis árnyék. Ordító
giliszta.
Egyszerre nevettek fel h a l k a n .
- Ki h i n n é el az a n y a g börtönébe zárt vakok közül,
hogy a kísértetek is ijesztgetik egymást. Amitől félnek,
azt i s z o n y u k l á n c a h o z z á j u k kötözi.
- E n g e m n é h a m u l a t s á g g a l tölt el e bizarr kísértetfar­
sang, holott tulajdonképpen sajnálom őket. És nagyon
é r d e k e l n e k - gondolta a kislányjelmezes, akit csecsemő­
korában F a b r i c i á n a k kereszteltek el.
- N e m kérdés, világos előtted, mi a s z á n d é k o m ezzel
az óriási v a g y o n n a l - ömlött Fabricia agyába nagyapjá­
n a k g o n d o l a t h u l l á m a , amelyből a m ú l t szirtjei éppúgy
kiemelkedtek, mint a jövő k a t a k l i z m a - p a n t o m i m j a i .
- Persze, e l v é g z e m az egyetemet.

294
 - Úgy, úgy. H o g y a z u t á n szerencsésen el is felejtsd a
sok tapogatózó feltevést.
- Igen. Teljesen törvényesnek és védettnek kell l e n n i e
ennek a lényegében láthatatlan s z a n a t ó r i u m n a k .
Fabricia tűnődve nézte nagyapját, aki fölött lebegve,
szelíden kötögetett a nagyanyja. Öt nagyon szerette, no­
ha ebben az életében n e m is találkozott vele. Előző tes­
tesüléseiben azonban volt m á r a felesége, a kislánya, a
cselédje, az úrnője, az uralkodótársa is a múlt h a l á l k ü ­
szöbein átkelve. Ezúttal legutóbbi köntösét viselte, mert
kedve telt benne. S e l y m e s , ezüstös haja a vállára omlott,
s áttetszően kortalan arcáról derű sugárzott. Párkafonala
lengett a langyos, túlvilági h u z a t b a n .
- M e d d i g m a r a d itt? - kérdezte nagyapjától.
- A m í g én. Összetartozunk.
- N e m tudnál járni? - érdeklődött Fabricia.
- M i n e k ? í g y hitelesebb a dolog. Á l m o m b a n szabad
vagyok. Szeretek repülni.
- Ertem.
- Itt maradok, a m í g felkészülsz a feladatra.
- Rendben.
S z e l l e m ü k h a t a l m a s , aktív sugárzását, rezgéseit a kö­
rülöttük mozgó, h ú s u k bilincseibe zárt emberi l é n y e k
érezték u g y a n , de távolról sem s z á m u k r a elviselhetetlen
intenzitással. E hatás legfeljebb abban nyilvánult m e g a
különzárult egyéniségekben, hogy névtelen öröm h ö m ­
pölygött érzésvilágukba. Az érzékenyebbeket csak sze-
mérmességük gátolta m e g abban, hogy könnyekben tör­
jenek ki vagy felkacagjanak. Micsoda sűrűbe merültek
alá ők ketten izzó részvéttel, gyógyító s z á n d é k k a l átszőtt
fénygócukkal! Állandóan ragályok sötét vírustelepeit, ha­
lálcsapdáit kellett kerülgetniük, számolva indulatjárvány-

295
nyal, falósejtek utóvédharcaival, csődökkel, a reményte­
lenség tömegsírjaival, m i n d e n romboló kórfolyamattal,
a m e l y a földgolyót tépte. De megvoltak a lehetőségeik
a h h o z , hogy a végső kataklizmába merült, fontos bolygón
saját fegyvereikkel közelítsék meg az álarcos sötétség rej­
tett h a t a l m a i t . E fekete, burjánzó vírusgócok fehér, fenn­
költ igéket hirdetve szereztek érvényt i g é n y ü k n e k a föld
m i n d e n erejére, javára, tömeghitére. Ok ketten már a
m é l y m ú l t b a n , a jelenben, a jövőben megtervezték men­
tőexpedíciójukat, az a l á m e r ü l t szellemi tűz kimentését
a gyarmatosítók zsarnoksága alól. Születéseken és halál­
küszöbökön át védőrendszert alakítottak ki ellenfelük
g á t l á s t a l a n n y o m u l á s á v a l szemben. A skóciai kastélyból
fényerődöt építettek. Gyógyító menedéket a lélek és a
s z e l l e m értékei s z á m á r a . Ez volt fénykommandójuk fő­
hadiszállása.

M e n n y i szörnyű szándék, r é m a l a k lesett rájuk a de-

m o n i u m sötét kiterjedéseiből! A képtár festményeiből
csápok n y ú l k á l t a k feléjük, de fényszkafanderükről le-
siklottak. Eszelős színdarab színészeiként különböző
szereplők szeretkeztek, g y i l k o l t á k egymást. H a n g t a l a n
bombákat robbantottak. Végtagok repültek széjjel, és me­
gint összeforrtak. Kibomlott hajú, vézna gyereklányok,
öregasszonyok futkostak a falon, m e n n y e z e t e n a zölden
világító, leprás szörnyek elől. A szekrények ajtaját belül­
ről öklök döngették, de e h a n g o k olyanok voltak, mint
a s u h o g ó szél h a l k z ú g á s a . A tükrökben rémalakok, kö­
nyörgő könnyektől szétázott, kedves, festett, vén, ifjú, el­
aggott arcok tolongtak különböző korok öltözékeiben.
Múmiasovány, soktokás, rezgő húsdudorokkal, kopaszon,
á l h a j a k k a l , a m e l y e k tömege alatt nem volt arc. Csontko­
p o n y á k röhögtek, szodomita orgiák verődtek össze a ter-

296
m e k sarkában féláliati lényekkel, a k i k n e k óriási falloszá-
ért meztelen, szőrös, lógó mellű asszonyok, fittyedt ajkú,
öreg némberek verekedtek. N e m i bajok g e n n y e s sebeitől
borított, leszbikus nők kulcsolódtak össze végtelen or­
g a z m u s b a n . H a s o n fekvő, festett arcú, felékszerezett kö-
csögbuzeránsokon vihogó, elaggott kéjencek n y a r g a l t a k .
A levegőben madártestű, faunfejű lények csapongtak,
vagy fejjel lefelé lógtak, mint a denevérek. Fabricia író­
asztalához, á g y á h o z n e m érhetett egyik sem. Az e kas­
télyban tolongó, álomküszöbökön áttört lidércképek n e m
léphették át a Fény törvényét. T u d t a a nevüket, h e l y ü k e t
az időtlen időben, mint nagyapja és a hallgatag, vén, de
kortalan szolgák is, akiket u g y a n a r r a választottak ki a
romlás lelki nadragulyájával borított földön. T i t k u k kö-
zölhetetlen volt. Gyökerük a halhatatlan valóságba nyúlt.

- T e r m é s z e t e s e n be kell r e n d e z n ü n k egy szabályos

rendelőt egy csomó gépi felszereléssel - merült fel m i n d ­
kettejükben a gondolat délben az egyik teraszon, ahol
lecsapolták, m a g u k b a szívták a testüket fenntartó u n i ­
verzális források energiáit. A terasz alatti szökőkút z e n e i
sugarai felágaskodtak, köszöntötték őket. Képzeletük
megfürdött az élet e habzó vizében, s m i n d e n sejtjük fel­
frissült tőle.
Este lefeküdtek, de nem kellett a l u d n i u k , mert ideg­
rendszerükben nem állt be változás. Az á l m o k jöttek
hozzájuk, nem ők merültek sűrű szövevényükbe.
Legfájdalmasabban az emberek mérhetetlen bénult­
sága, teremtő fantáziájuk megnyomorodása sajgott F a b -
riciában. Noha tisztában volt a z z a l , m e n n y i r e hasadtak,
szorongón tudatlanok. N e m is l e n n é n e k képesek elvisel­
ni a közéjük vetülő jelenségeket. Pedig a z o k n e m voltak
kevésbé valóságosak, mint a nyüzsgő, otromba a n y a g i

297
formák. Ez a Braille-tapogatás a semmibe meredő vak
s z e m m e l erősebben érintette őt m i n d e n fizikai betegség,
a g ó n i a látványánál. A legnyomorultabb kiszolgáltatott­
ság volt e z . A lényükben lappangó, elhomályosult képes­
ségek, lehetőségek teremtő mágusból m a k o g ó őrültté,
gyilkossá, m e n e k ü l ő áldozattá tették őket. Agysejtjeik­
nek csak egy töredékét h a s z n á l j á k A többire a feledés
súlyos, sötét á r n y é k a borult. A fénykommandó szerepé­
h e z tartozik, hogy ráébressze az emberi lélek és szellem
erőit e valójában n e m létező, a d e m o n i u m által felidé­
zett káprázatcsürhével szemben. S hogy m e g h a l l j á k a
végzetes u r á n i u m b o m b a ketyegését j e l e n ü k küszöbén.

A m á s i k n a g y tétele a f é n y k o m m a n d ó n a k az analó­
g i a l o g i k a fénybe borítása az emberi agy remekművében.
E m l é k e z z e n e k ! S z á m o l j a n a k a halhatatlanság iszonyú
árnyával. M i n d e n m o r á l i s a n elgyengült ember fertőzhe-
tővé, lélekterhessé válik a sírhantok feloszló pokolvará­
tól. Ezért van szükség szanatogén gyógyító áramokra,
segítségül hívva az e l e m e k szövetségét. Az anyaföldét,
a vízét, a tűzét és a levegőét. Ez lesz az archimédeszi szi­
lárd pont, a m e l y m e g a k a d á l y o z z a , hogy a tudatlan em­
ber merényletet kövessen el a másikban ö n m a g a ellen.
E földgolyón pokoltűz lobog. De a katarzis is jelen van.
Fabriciában az öngyötrő l á z o n g á s elnyugodott, mert át­
tetsző kristályként felmerült benne az a l k í m i a i hőre he­
lyezett földtégely. Egy időtlen pillanatra megérezte a ti-
táni a l k i m i s t á k föléje hajló figyelmét.
Játszva végezte el iskoláit. Vigyázott, hogy ne vegyék
észre, m i k é p p csapolja le tanárai fejéből az anyagot,
a m e l y r e vizsgáihoz s z ü k s é g e volt. S e m a tantermek, sem
az egyetem a u l á i vagy a k ó r h á z a k légköre n e m volt híján
a tolongó, szívó asztrálordasoknak. A kiszolgáltatott va-

298
kokat azért veszélyeztették, mert n e m látták őket. N e m
sejtették, hogy saját becsvágyaik, i n d u l a t a i k az alvilág
forrásaiból ö m l e n e k beléjük.
Vigyázott, nehogy kitűnjék a többiek közül. A legki­
válóbbak hiúsága veszélyforrás volt. A többiek gyűlöleté­
nek maró savát termelte. Szerény középszerűségben ész­
revétlen maradt a kórházban is. A freudi, adleri, stekeli,
jungi t a n u l m á n y o k , kezelések alatt pontosan úgy visel­
kedett, a teszteket úgy teljesítette, a h o g y a n elvárták tőle.
Közben m á r akkor elindította saját asztropszichológiai
módszerét. Varázsigék éles fényszikéjével szívócsápokat
metszett le társairól, az orvosokról és a betegekről. Azok
értetlenül, h ü l e d e z ő csodálkozással, de n e m neki tulaj­
donítva g y ó g y u l t a k m e g különféle nyavalyáikból.
A szünidők alatt vagy rövid szabadságai idején h a z a ­
látogatott a kísértetkastélyba, ahol épült, szépült, orvosi
műszerekkel telt meg a rendelő. A k é n y e l m e s , z ö l d a r a n y
fényű várószobában a m e n n y e z e t e n , a csilláron, a redős
függönyökön tovább lengtek, nyüzsögtek az őrült á l m o k
csak s z á m á r a látható szörnyei.
Nagyapja mosolyogva g u r u l t végig tolószékében ülve
a s z a n a t ó r i u m n a k a világ s z á m á r a készült díszletei kö­
zött. Hogy állapota élethűbb legyen, a hosszú lépcsőso­
rokon felvonók készültek neki, amelyeket gyermeki szen­
vedéllyel használt, le meg fel utazgatott rajtuk.
- E m l é k s z e l , Fabricia? - gondolta a csillogó m ű s z e ­
rek, gyógyszeres vitrinek, u l t r a h a n g k é s z ü l é k e k és mono­
szkópok, operációs asztalok, csövek, s u g á r á g y ú k között.
- A k k o r , azt hiszem, Juszufnak hívtak, Arábiában voltál
átutazó, te rendelkeztél a legcsodálatosabb boszorkány­
konyhával Bagdad mellett. Uralkodók, lefátyolozott asz-
szonyok látogattak e u n u c h o k kíséretében. Ömlött hoz-

299
zád az arany. Rengeteg tanítvány ült a lábadnál. Szent­
nek tartottak, mert látóvá tettél egy hályogos, hermafro-
dita főurat, és visszaadtad a férfiasságát n é h á n y dúsgaz­
d a g pasának, a k i k felülni sem tudtak a rájuk rakodó
hájtömegtől. Egész n a p zabáltak, cifra játék babákkal
szórakoztak, s hála neked, nőkkel, fiúkkal is tudtak mu­
latozni.
- N a g y o n u n t a m őket - sóhajtotta Fabricia. - Ez most
komolyabb m u n k a lesz. - Ránézett a nappali léttel ösz-
szemosódó á l o m v i l á g kiteljesedéseire, mert hiszen a ket­
tő é p p ú g y összetartozott, mint a nappal és az éjszaka. -
Állj m á r fel abból a székből! Vesd le a vénségedet! H a ­
m a r o s a n a k e z e m b e n lesznek a d i p l o m á i m , és pácien­
sekkel telnek m e g a vendégszobák. Asszisztensre lesz
szükségem.
- Rendben - vonta m e g vállát a nagyapja. - Bár ké­
nyelmesebb volt így. - Felállt. M a g a s alakja, szikár, ru­
g a n y o s járása i m p o z á n s hatást keltett. - H a m a r o s a n el­
készül a sírkövem a kápolna mellet. N a g y temetés lesz.
Eljössz?
- Persze.
A tolószék rákerült a felvonóra, a m e l y egyenesen a
pincébe vitte.
- Ez is furcsa és s z á n a n d ó - vetítette gondolatát fiatal
asszisztensévé vált nagyapja agyába Fabricia. - M e n n y i
r é m ü l e t e n , a g ó n i á n , gyászon és ü n n e p é l y e s formákon
kell k e r e s z t ü l m e n n i e a h a l a n d ó k n a k , hogy átjussanak
egy-egy hitvány kis sírárkon új életükbe, hogy cifra vagy
torz farsangi jelmezeket cserélgessenek. Azon nem cso­
d á l k o z n a k , hogy egyetlen, szűk életükben sokszor évszá­
zadokra szóló terveket szőnek. H á l á s a k lehetünk, hogy
n e m t a r t o z u n k e földi ámokfutók közé. Most te is elke-

300
rülted a g y e r m e k k o r ostoba, összezsugorodott állapotát.
N á l a m , közös c é l u n k érdekében szükség volt rá.
- Szorított? - mosolygott rá fiatal asszisztense.
- Hajaj, mint egy szűk cipő.
- Hát, i g a z á n örülök, hogy nem m a r a d t a m ki a saját
temetésemből - folytatódott gondolatpárbeszédük.
S z é p temetés volt. Gyönyörű, rőt színű őszben. A ra­
vatalt szalagos virágkoszorúk borították. A környék ösz-
szes lakója megjelent. Távoli szomszédok, arisztokraták,
hivatalos emberek. Vénasszonyok lestek elő a zsebken­
dőjük alól. Ok valóban őszinte könnyekkel siratták el
ö n m a g u k a t . A személyzet, volt kollégák, Fabricia diák­
társai, m i n d összegyűltek a ravatal körül. Azon békés
mosollyal feküdt a szelíd, öreg, fehér hajú, n a g y s z a k á l l ú ,
levetett jóistenbőr. Valóban o l y a n n a k tűnt, m i n t aki elé­
gedetten alszik. A virágoktól alig látszott aranybetűs ne­
ve, rangja és kora; élt 95 évet. - S z é p kor. Gyönyörű kor
- zokogták az asszonyok. - Áldott jó ember volt! — ja­
jongta a siratókórus.

- T u l a j d o n k é p p e n kedveltem ezt a szerepedet - küld­

te mondanivalóját fiatal asszisztense agyába Fabricia.
Látta, amint kötögető nagyanyja fehér párává oszlik a
ravatal fölött, a z u t á n aranyszegélyes, d u z z a d ó felhővé
változik, a m e l y átalakul karcsú, nyújtózó najáddá.
- Szép lehetett - nézett az égi alakra.
- Igen. Sokan rajongtak érte. Persze fogalmuk sem
volt, hogy a mi együttlétünk n e m hasonlít az ő kétségbe­
esett, reménytelen egyesülési kísérleteikhez, mert m i n d ­
ketten Egészek vagyunk. N e m viseljük a n e m e k hasa­
d á s á n a k nyomorékságát. H o g y a n is t u d h a t t a k volna a
barátság szentségéről, a m e l y mélyebb, igazabb a halált
nemző ivarszervek orgazmust gerjesztő á r a m á n á l .

301
 - H á t igen. S z e x és szerelem. í g y csonkán csupa nyo­
morúság. Kölcsön. Eksztatikumpótlék. Felvillan és kial­
szik. M é l y e b b utána a sötétség. — Fabricia, de fiatal asz-
szisztense is egy m a r é k kavicsot dobott a sírba eresztett
koporsóra. Rajtuk kívül senki sem sejtette, hogy abból a
békésen mosolygó, szakállas jóistenbőr már eltűnt. A szép,
cifra láda üres volt. Mert m i n d e n testkoporsó üres.
N é h á n y nappal a temetés színjátéka után különös pá­
ciensek kezdtek tódulni az ingyenes szanatóriumba. Nem
kerestek velük kapcsolatot. N e m írtak körleveleket. Leg­
többjüket börtönőrök, ápolók kísérték szorongva a tiszta,
e l e g á n s termek, „vendégszobák" kényelmes, antik búto­
rai, szép festményei közé. T ö b b elítélt beteg karját kény­
szerzubbony szorította testéhez. Kísérőik nyugtalan ta­
nácstalansággal forgatták a pecsétes iratokat, amelyekben
Fabricia a törvény előtt felelősséget vállalt betegeiért.
- Akkor m i . . . e l m e h e t ü n k ? — topogott az egyik kísérő.
- Hogyne. Nyugodtan.
- H o l v a n n a k az ápolók, őrök? - csattant fel a másik.
- Ott. Az asszisztensemmel együtt mi v a g y u n k a z o k
- De e z e k gyilkosok! - Aki suttogva ejtette ki e mon­
datot, valóságos izomkolosszus volt, h a t a l m a s hentes­
kezekkel. - Gyerekekkel i s . . .
-Tudjuk.
- A kényszerzubbonyokat jobb rajtuk hagyni. Iszo­
n y ú erejük van.
N e m feleltek, csak kinyitották előttük az ajtót. Vona­
kodva, vissza-visszanézegetve h a g y t á k el a helyiséget.
Egy jobbképű, értelmesebb ápoló még megkérdezte:
- Elaltatják őket?
- Nem.

302
 - A k k o r hipnózist a l k a l m a z n a k ? - Kérdésére talán
nem is várt feleletet, mert megfordult, és egyre fokozódó
tempóban lesietett a lépcsőn.
Az ülő, álló, fekvő alakokat éppúgy sterilizálni kellett
lelkileg, mint a többi használati helyiséget, tantermet.
A megszállottak körül tolongó lárvák asztrálcsürhéjébe
legyűrhetetlen erővel hatolt be a széltében-hosszában for­
gó pszichikai sugárfűrész. Karmokat, a g y a r a k a t , csápo­
kat, véreres, dülledt szemeket, szürcsölő ajkakat, l e m á l l ó
bőrű csontkoponyákat, széttárt, vaskos némbercombo-
kat, hullafekete, oszló sebekkel borított bőrcsonkokat,
óriási falloszokat űzött el a „második h a l á l " küszöbén.
Őrjöngő rikácsolásaik, sikolyaik, hörrenéseik csak hang-
negatívok voltak a szobákban. A fülledt, rothadt vérszag,
h u l l a b ű z megszűnt. A levegő ritkult. A gyógyító ózontól
és e horda kirobbant formái nélkül lebegtetően k ö n n y ű ­
vé vált. Az ablakon virágillat lengett be. A kápolnából or­
g o n a h a n g o k is utat találtak m á r a kivérzett l e l k e k h e z .
Amikor a kényszerzubbonyt leszedték róluk, a betegek
ráhanyatlottak az á g y a k r a , szőnyegekre. Széttárt karral,
lehunyt s z e m m e l feküdtek. M e l l k a s u k süllyedt és emel­
kedett, m i n t h a eddig nem is lélegeztek volna. A legtöb­
ben félálomban nevettek vagy sírtak.

Ebben az oldott, á m u l ó békességben hosszú órák tel­

tek el. Az első ébredő önként botorkált be a h á l ó k h o z
tartozó fürdőszobába. Hosszan dörzsölte bőrét a m a g á r a
öntött fürdőhabbal, zuhogtatta fejére a langyos vizet.
Azután fürdőlepedőjét a testére csavarta. M e g r o g g y a n ó
térddel járni kezdett, mint egy lépkedni t a n u l ó kisded,
gagyogó csecsemőhangot hallatva. M i n d e n tárgyat meg­
simogatott m a g a körül. Az ágyat, a párnákat, a függö­
nyöket, a bútorokat. Az asztalt csókolgatta.

303
 Sebeiket kötözni, kék-zöld foltjaikat, d a g a n a t a i k a t
borogatni kellett. Üres, tág szemmel, n é m á n tűrték. Vé­
r ü k híg, csontjaik ritkák voltak. Fejük üres. E m l é k e i k el­
mosódtak. V á m p í r szívta héjukat kellett új, másfajta
erőkkel feltölteni. A g y u k mellett nem álltak infúziós áll­
ványok. Végtelenből lenyúló, láthatatlan fény közvetítők
merültek fejtetőszervükbe, ahol kemény csonttakaró alatt
s z u n n y a d t tobozmirigyük. Idegeik borzongtak. M á m o ­
rosak lettek az é r z e l m e i k központjában izzó csakráik,
benső i m m u n r e n d s z e r ü k felé gördülő gyémántcseppek
sűrűsödő ömlésétől. N e m a narkó és az ital méreggé vál­
tozó műrészegültsége volt e z . C s ú f lékek forrtak be tőle.
Szenvedélyeik, i n d u l a t a i k lényüket átszövő labirintusát
tisztára mosták. M i r i g y r e n d s z e r ü k b e n m i n d e n anyagi
torlasznál erősebb védőpajzzsá váltak. E finomult ned­
vek kioltották ingereik, ösztöneik gyulladt gócait. Védet­
té, hozzáférhetetlenné tették a z z a l szemben, a m e l y n e k
a d d i g kiszívott rabszolgái voltak. Oly h a t a l m a s fényerő
ömlött lényükbe, hogy a g y ó g y u l á s művét évezredek he­
lyett pillanatokra vonta össze. Ü d e gyermekkori emlékek,
m é l y m ú l t j u k álomtöredékei, valaha megismert zsoltárai,
i m á i nyertek új értelmet b e n n ü k . Későbbi tetteik borzal­
maival nem azonosultak. N e m volt közük hozzájuk.

T i s z t a , egyszerű öltözékük gyönge, újjászületett tes­

tükre simult. Kristályosan hűs növényillatot szívtak ma­
gukba, amelyet nem mesterséges készítmények, h a n e m
saját pszichéjük, szeretetre szomjazó lelkük árasztott.
Bevonultak a steril tanterembe. A n n a k falaira változó
tájak pasztellszínei v e t ü l t e k Annyiféle, a h á n y a n n é z t é k
M i n d e g y i k m á s képet látott, s a n n a k ő m a g a volt a vetítő
góca. N e m csodálkoztak rajta. Természetfeletti állapo­
tukat természetesnek érezték. A globalizálódó társadalom

304
mélységi mozaikköveiként akadt közöttük értelmiségi,
művelt bűnöző, aki nagy képzettsége ellenére vált morál
insanity\é. Erkölcsi védőgátjait szenvedélybetegség tépte
fel, s engedte hozzá láthatatlan m e g s z á l l ó i n a k m é r g e z ő
csápjait. Olyan is volt, aki női testben férfiként, férfi test­
ben nőként sínylődött, börtönből börtönbe vándorolva.
Mások infantilis álfelnőttekként csak g y e r m e k e k e t kí­
vántak perverz játékuk társául. V é d t e l e n s é g ü k tette őket
szörnyű b ű n ö k potenciális m é d i u m á v á . V é z n a , narkós
k a m a s z o k a s á t á n i z m u s , a senkiföldjén feketemiséket
celebráló, kielégíthetetlen főpapok eszközei lettek. Pros­
tituált kisfiúk, kislányok, akiket a s z ü l e i k kényszerítettek
tolvajlásra, vagy eladták őket a közvetítő maffiának. M u n ­
kanélküli, csavargó m u n k á s o k , a k i k éhségükben puszta
ennivalójukért öltek. G y e r m e k e k vérét ivó v á m p í r lélek-
terhesek, szadista szajhák, kéjgyilkosok, a k i k n e k kínjából
asztrálszörnyek hosszabbították meg léttelen létüket. S a ­
ját szüleiktől megfosztott fiúk, lányok, lelencek, j ó m ó d ú
szülők elhanyagolt kölykei, a k i k u n a l m u k b a n törtek be,
kíváncsiságból gyilkoltak, g a r á z d á l k o d t a k . A társadalom­
ból kiszorult szektások, olcsón megvehető bérgyilkosok.
Anarchisták. Kannibállá lett pervertáltak. C s e c s e m ő á r u ­
sok. Sikkasztó nagyvadak, akiket változó rendszerek lök­
tek börtönbe, s ravasz jogászok d u g t á k őket a dilisek
közé, hogy ott tengessék nyomorúságos, fölösleges e m ­
berlétüket. Vizionárius fantaszta, sarlatán jós, kártyavető.
Nemcsak fehérek, h a n e m a legkülönfélébb fajtákból va­
lók, feketék, kreolok, sárgák is voltak közöttük; mongo­
lok, kínaiak, h i n d u k , indiánok, ukránok, szingalézek,
grúzok, m o h a m e d á n o k . Sőt, s z a k á l l a s zsidó és arab is.
M i n d e g y i k törte vagy folyékonyan beszélte az angolt.
Saját népük persze valamennyit kivetette magából. Akadt

305
közöttük tanár, mérnök, szerelő, földműves, kertész,
építőmester. A tanteremben n e m voltak könyvek, térké­
pek, tábla vagy írószerek. A tárt ajtókon át csak néhány
kis állat sétált, botladozott be játékosan: kutyakölykök,
kiscicák, apró majom, őzike, kismackó, de még lámacse­
csemő és borjú is. A különleges improvizációkat játszó
orgona hangja is fölerősödött. Oldó, gyógyító Logosz-
ként hatolt az éledő képzeletbe és szívekbe. A kis állatok
a gyerekek ölébe ugrottak. A cicák kecsesen játszadoz­
tak, doromboltak. A kutyusok rózsás nyelvükkel végig-
laffantották új g a z d á i k kezét, sőt arcát is. De m i n d e g y i k
á l l a t k a kíváncsian az e m b e r h e z tolult, szeretetért, simo­
gatásért koldult. Az apró majom szorosan megölelte az
egyik, sokak által megerőszakolt kislány nyakát. Az
g y ö n g é d örömtől sírva tartotta a karján, m i n t h a a gyer­
m e k e volna. A páciensek egymással is beszélgetni, is­
merkedni kezdtek.

Az ebédlőbe m á r e szövődő barátsággal ültek le több,

kisebb-nagyobb asztalhoz, szándékos, de észrevétlen ösz-
szetartozás szerint. A levegőt orgonazene, g y e r m e k k a c a ­
g á s szőtte át. Az egyszerű ételekhez volt, aki zavarában
alig mert h o z z á n y ú l n i . Asztaltársa tévedhetetlen intuí­
cióval segített neki, h o g y a n tegye ölébe a szalvétát, me­
lyik evőeszközt használja. Mohón ittak hozzá.
- Én m é g ilyen finom bort sohasem kóstoltam -
mondta segítőjének, a feleséggyilkos pénztárosnak az
egykor g a r á z d a r a k o d ó m u n k á s . F e n é k i g ürített poharát
újratöltötte.
- De hiszen e z . . . - társa elhallgatott. H o z z á tartozott
a csodához, hogy m i n d e n k i a n n a k ette, itta a feltálalt
ételt, a m i r e vágyott.

*06
 A délutáni alvás után a gyerekek a parkban s z a l a d g á l ­
tak az állatokkal együtt. A felnőttek egy része a könyvtár­
ban tárulkozott ki társai előtt. Börtönről nem beszéltek.
C s a k arról, a m i előtte volt. Vágyaikról, hiányérzeteikről,
mostoha otthonukról, elvált szüleik marakodásairól,
jólétről, nyomorról, m a g á n y r ó l . Tanítókról, akiket sze­
rettek vagy rettegtek. Szerelemről is. Zavar nélkül. S a
halálról is beszélni mertek. Sőt, soha be nem teljesült
becsvágyaikról. Az egyik prostituáltról kiderült, hogy ki­
tűnő gyors- és gépírónő. A főnökétől terhes lett, a z u t á n
egyik férfitól a m á s i k h o z sodródott. Végül ravasz strici
hajított rá hurkot. Az csak kisfiúkkal fajtalankodott, és
brutálisan verte futtatott nőit. í g y került az utcára. Per­
sze ott is a stricinek tejelt. Vetélését i g a z á n sohasem he­
verte ki, mert imádta a kisfiút, akit megszülhetett volna.
M á n i á k u s elmezavarában azt képzelte, hogy a g y e r m e k
él és nagyon szép. Ha m a g á r a maradt ritka éjeken, rin­
gatta a párnáját, és beszélt hozzá. Egy kisfiúban, akit a
strici éppen megerőszakolt, felismerni vélte a saját kicsi­
nyét. Konyhakéssel a g y o n s z u r k á l t a pervertált zsarnokát,
utána öngyilkossági kísérletet követett el. Ép eszét n e m
nyerte vissza. Lefogyott, m e g c s ú n y u l t , s kiderült, hogy
nemi beteg. Koldult, közben elborult agyával látta, hogy
a halott strici üldözi. Ordítva futott előle. Segítségért ki­
áltozott. Senki sem hitte el, hogy a p i m a s z csirkefogó,
akit meggyilkolt, él, és éjjel-nappal a n y o m á b a n van.
Rögeszmés dühében a rendőrt is m e g t á m a d t a . í g y került
a diliházba. Szelíden, tűnődve mesélte ezt a volt törté­
nésznek, fáradtan körbepillantva.

- Itt nem látom azt a gonosz szellemet. S tudom, hogy

a gyermekemet elvesztettem. Most folytatom, ahol elve-

307
teltem. C s a k g y e n g e és fáradt vagyok. De talán akad szá­
m o m r a valami m u n k a . N a g y o n jó most. Pihenek.
í g y erősödtek fizikailag, pszichikailag. Gondolatere­
jük, tevékenységi v á g y u k növekedett. Barátkoztak, sétál­
tak, t a n u l t a k egymástól. Az egykori pedagógus szenve­
déllyel foglalkozott a g y e r m e k e k k e l és a nehéz kezű,
c s a k n e m analfabéta m u n k á s o k k a l . A zeneszobában egy
elvetélt m u z s i k u s kórust szervezett. Rendszeresen bejárt
a kápolnába orgonálni. A mestere által megfertőzött
AIDS-es, kopasz balett-táncos, aki bosszúból továbbfer­
tőzte partnereit, e s z a n a t ó r i u m b a n a gyermekekből mű­
vészi tánccsoportot alakított. Fény felé nyújtózó, gyö­
nyörű koreográfiákat alkotott, a m e l y e k gyökerükben ősi
t e m p l o m t á n c o k voltak. A HrV-vírusnak természetesen
m á r n y o m a sem mutatkozott szervezetében. S még egy,
m i n d e n bacilusnál, vírusnál veszedelmesebb kórság tűnt
el e páciensek lényéből. Teljesen hiányzott belőlük az
agresszió, a gyűlölet és az irigység: az ember e legiszo­
nyúbb szenvedélybetegsége.

A fizikai m u n k á r a a l k a l m a s , izmosodó volt munkások

a parkban kezdtek el dolgozni. Ú g y beszéltek az általuk
ültetett, földből kiágaskodó növényekhez, kipattanó rü-
g y e k h e z , mint a g y e r m e k e i k h e z . Eltemetett, tetszhalott
g y ö n g é d s é g vénája fakadt fel bennük. Ültetvényeik hálá­
san növekedtek, szépültek, illatoztak. Volt, aki imákat írt
és ministrált. Egy m á s i k különös, önállósult, intelligens
számítógépet konstruált, amelyben több volt az inven­
ció, mint a gyógyintézeten kívüli tudósokban. Valameny-
n y i ü k tevékenységéből hiányzott m i n d e n erőszak. Ka­
c a g n i is tudtak. És szeretni.
Egy elmeklinikáról kikerült, önveszélyes, dühöngő
fiatalember különös, repülő szerkezetet épített, amelyet

308
a hátára szerelt, és egyedül, boldogan körözött vele a le­
vegőben. Közben zokogott, kiáltozott örömében. - H á t
ez az, ez a z ! Végre! N e m értették, hogy erre v á g y t a m ,
azért akartam k i u g r a n i az a b l a k o n . . . de rács volt rajta.
N e m tudják, hogy nem lehet repülés nélkül é l n i ? !
Gyógyultan, megerősödve, új értelemmel telve, egyál­
talán semmiben nem voltak azonosak megszállott, el­
múlt ö n m a g u k k a l . J e l l e m ü k is megváltozott. Külsejük
vonásai átalakultak, ahogy a holtak lépnek ki elrongyolt,
levetett testhéjukból. Újjászülettek. A föld bölcselői, ős-
vallásai ezt r e i n k a r n á c i ó n a k nevezik. T u d t á k , a szanató­
riumukat soha n e m hagyhatják el, de nem is kívánták.
Kint fölösleges, megbélyegzett bűnösök lettek volna.
Otthontalanok.
Igyekeztek hasznossá tenni m a g u k a t . Dolgoztak, ta­
nultak s eltérő karakterük, intelligenciaszintjük ellenére
ritka szövetség á r a m a keringett közöttük, amelyből soha
nem robbantak ki indulatok vagy türclmetlenségrefle-
x e k Az ürességet, a m e l y d é m o n a i k kiűzése u t á n m a r a d t
bennük, szorgalmas tanulással, s z u n n y a d ó tehetségeik
felfakasztásával töltötték meg. Műveket alkottak. Kuta­
tókká, orvosokká, a t u d o m á n y több területén kiválóan
képzett H o m o sapiensszé lettek. M é g egy többlet növe­
kedett bennük: i m m u n r e n d s z e r ü k hihetetlenül megerő­
södött. Aki törékeny csontvázöregként került be hozzá­
juk a kor végső határán, az megfiatalodott. H a j a , foga
kinőtt. Fabricia és asszisztense szempontjából igen cél­
szerű okból viszont n e m szaporodtak. M i n d e n elfojtás
nélkül egyfajta szublimáció ment végbe bennük, a m e l y
teremtő erejüket szellemi energiává finomította.

A bentlakók mindenről tudtak, a m i a s z a n a t ó r i u m o n

kívül történt. A sziget, a m e l y e n éltek, valamiféle „földön

309
kívüli" lények erődjévé vált. Ám nem gorillák, fegyverek
védték őket a falakon kívül tomboló zűrzavartól, h a n e m
áttörhetetlen, láthatatlan erő.
Akik e s u g á r z á s erődjén belül éltek, nem kérdezős­
ködtek. S o k m i l l i á r d agysejtjükön át felelet érkezett hoz­
zájuk, és h a t a l m a s alkotó késztetés arra, hogy cseleked­
jenek. Fontos hivatástudat parázslott bennük. N e m volt
emberi neve, de kivédhetetlenül élt és lángolt. Pillanat­
nyi kételyük sem támadt abban, hogy készülni kell vala­
mire, m é g h o z z á egyre gyorsuló tempóban. M i r e ? N e m
volt kétséges előttük. „Utolsókból lesznek az elsők" — ta­
nította a földi t e g n a p mélységében egy töviskoronás
megfeszített. Ok voltak az utolsók, a k i k n e k elsővé kellett
l e n n i ü k . A fény új érzékszerveket növelt b e n n ü k transz­
cendens h a t a l o m m á . A d é m o n i lélekterhességtől meg­
szabadított e m b e r h é j u k ürességébe tiszta e s z m é k ener­
giája nyomult.

A kastélyerődtől távolabb, h a t a l m a s területen kényel­

mes barakkok, laboratóriumok, iskolák, l a k ó h á z a k épül­
tek a sziklás dombok termésköveiből. A falakon kívül a
bűnözés mellett fokozódó népvándorlás özönlött. Gye­
rekek, asszonyok, öregek, megnyomorodott férfiak me­
n e k ü l t e k a m a g a s l a t o k felé. M i n d e g y i k e t egy másik fajta
bőrszíne, fanatizmusa, félelme hajszolta el otthonából,
személytelen gyűlöletek személytelen áldozataiként. A kí­
sértetvár és -birtok lakói, a k i k már egy közös szellemi
család szövetségeseivé váltak, dolgoztak, t a n u l m á n y o k a t
folytattak kényelmes menedékükben. Gyógyultak és
gyógyítottak. E s z o l g á l a t u k hajtóereje a lényüket átható
részvét, a h u m á n u m elkötelezettsége volt, mivel egyre
gyorsuló k a t a k l i z m a z ú d u l t az őrült, ö n m a g á t pusztító

51(1
Föld bolygóra. A világválság feszültsége szükségszerűen
fokozta fejlődésük menetét.
M e g i n d u l t a kísértetvárban és a bekerített birtokon a z ,
a m i n e k végbe kellett m e n n i e . Olyan terv szerint, a m e ­
lyet nem a földön, h a n e m sokkai magasabb kiterjedések­
ből irányítottak. A birtok talaja először csak lassanként
emelkedett, m i n t h a gyöngéd, óvatos t i t á n k é z nyúlt volna
alája, nehogy a legkisebb kár keletkezzék benne. Persze
a várral, termőföldekkel, kápolnával, l a k ó h á z a k k a l , m e ­
nekültekkel, erdőkkel, barakkokkal, nyájakkal, tavakkal
együtt. E folyamat m i n d i n k á b b gyorsult. Az egyre nö­
vekvő domb nőttön-nőtt. Úgy, ahogy v a l a m i k o r a föld
évmilliói alatt, a relatív időben a n n y i s z o r megtörtént.
Például Tibet a r á n y l a g fiatal hegyóriásaival, Közép-
Amerika rejtélyes, kiürült városaival, a h o n n a n ismeret­
len kultúrák rezegtek el m á s bolygókra. í g y gyűrődött fel
m i n d sebesebben heggyé a valamikori kikötő, T i h u a -
naco is. A h a t a l m a s terjedelmű skót birtok m á r hegy­
tetőn csúcsosodott fennsíkjaival, vegetációjával, vizeivel,
élőlényeivel. M é g m i n d i g tovább nyújtózott a z o n b a n
az ég felé. Kristályosan üde, tiszta levegője megritkult,
de meleg nappalai, hűvösebb éjszakái n e m változtak.
A csodálatos hegypiramison az éghajlat n e m vált olyan
ellenségessé az emberi szervezetre, mint például Tibet­
ben, ahol a szellemi kultúra utolsó nomádjait láthatatlan
őrzőik éppen a táj zord atmoszférájával védték m e g a
technikai civilizáció halálos veszélyeitől.

Fabriciában, asszisztensében és a velük együtt élő e m ­

berekben, menekültekben, állatokban, növényekben n e m
esett semmi kár. Az alattuk lévő földi mélységekben pe­
dig u r á n i k u s gyorsasággal folytatódott az ökológiai csőd
iszonyú végjátéka.

311
 A civilizáció végső agóniáját élte.
Fabricia birtokának égbe n y ú l ó gúlacsúcsai, fennsík­
jai érintetlenül őrizték a föld m i n d e n szellemi értékét.
E csodálatos Ararát volt az egyetlen vészkijárat Terra ka­
taklizmájából. A felhőkön át magasabb szférákba nyúj­
tózó koronája tartotta titántenyerén a Vízöntő-korszak
beteljesülő A r a n y k o r á n a k magvait. E természet emelte
piramison várta a m e g m a r a d t élet, hogy a tűz és a víz ka­
tarzisa befejezze munkáját, elnyugodjék, és az újra fia­
tallá lett emberiség elindítsa magasabb rendű életformá­
ját e csillagon. Mert e kis k é k b o l y g ó a kozmosz láthatat­
lan s z e l l e m e i n e k fontos a l k í m i a i tégelye. E tégelyben
szeretet forr gyűlölet helyett, amelyből kivirágozhat a ta­
pasztalások gyógyító Édene.

2000. B U D A P E S T
 Szepes Mária
az Édesvíz Kiadónál megjelent
művei

A V Ö R Ö S O R O S Z L Á N , 1989

A S O R S MÁGIÁJA, 1995

A SZERELEM MÁGIÁJA, 1995

A Z Ö R Ö M MÁGIÁJA, 1995

A Z Á L O M MÁGIÁJA, 1995

A MINDENNAPI ÉLET ÉS A FÉNY MÁGIÁJA, 1996

A TIBETI ORGONA, 1996

SURAYANA É L Ő SZOBRAI, 1996

L Á Z A D Ó SZEREPEK, 1997

NAPSZÉL, 1997

P S Z I C H O G R A F O L Ó G I A , 1997

S M A R A G D T Á B L A , 1997

A N G Y A L O K ÉNEKE, 1998

A Z Á L D O Z A T MÁGIÁJA, 1998

EMBEREK ÉS JELMEZEK, 1998

V A R Á Z S T Ü K Ö R , 1998

A M E S É S G O N D W Á N A , 1999

KATARZIS, 1999

RAGUEL H É T TANÍTVÁNYA I—II. 1999

M I S Z T É R I U M O K KÖNYVE, 2000

MERRE T A R T A S Z , EMBER?, 2000

I S T E N E K T Ü Z E , 2001

ARANYKOR, 2002

A LÉLEK ANATÓMIÁJA, 2002

L Á N G O L Ó I D Ó F O L Y Ó , 2003
 Mesekönyvek^:

CSILLAGVARÁZS, 1 9 %

P Ö T T Y Ö S PANNI, 1997

P Ö T T Y Ö S PANNI A Z Ó V O D Á B A N , 1998

SZIA, V I L Á G ! , 1999

C S U P A S Z Í N , 1999

F U R F A N G O S S Z E R S Z Á M O K , 2000

Z S Á K B A M A C S K A , 2001

H A R K Á L Y A N Y Ó , 2001