Tokaji bordal zenéjét.

Gabriele Baumberg költeménye korabeli fordításban így hangzik:

„Ó Tokaj, drága nedve

Királyi asztalon
Megnő lantomnak kedve,
Ha csepped ihatom,
Ha vágyom új gyönyörre,
Ha ismét szenvedek,
Te napként fölhevíted,
Félig holt szívemet
„Ó Tokaj, drága nedve
Te felséges barát,
Tőled velőm s a csontom
Erő, tűz járja át.
Új élet kél eremben
Ha iszom cseppjeid,
Nektárod italából
Engem új láng hevít.
„Ó Tokaj, drága nedve
Te királyi ital,
Legyen, mint gondűzőé
A tied ez a dal..
Ha mélyen sújt a bánat,
Deríted kedvemet,
Bátorrá lesz a gyáva,
Ha issza nedvedet...

A szőlő művelésének története a keltákig nyúlik vissza. A honfoglalás idején az ide

érkező magyarok, majd a XI. század közepén betelepülő francia telepesek nagy
szerepet játszottak a vidék fejlődésében. A XIII. században a tatárjárás után IV. Béla
olasz telepeseket hívott Hegyaljára, akik több új szőlőfajtát hoztak hazánkba, többek között
a furmintot, mely a mai napig a borvidék leghíresebb szőlőfajtája. A XVI. században azonban
jelentős fordulat következett be. 1650-ben Sepsi Laczkó Máté protestáns lelkész, Lórántfy
Zsuzsanna udvari papja a Tokajt fenyegető harci események miatt novemberre halasztotta a
szüretet, melynek következtében a szőlőkben nemes rothadás lépett fel, a szőlőszemek
összeaszalódtak, megtöppedtek. Így alakult ki az aszú, aminek fontos előfeltétele a késői
szüret. 1700-as évekig Gál (október 10.) hetében kezdték a szüretet, majd több változtatáson
keresztül Simon-Júda (október 28.) napjára tették át. 1703-ban II. Rákóczi Ferenc aszúval
ajándékozta meg XIV. Lajos francia királyt – ismertebb nevén a napkirályt – , aki a következő
szavakkal fejezte ki csodálatát a hegyaljai borok iránt: “Vinium regum, rex vinorum”, “A
királyok bora, a borok királya”. Így indult el a tokaji bor hódító útjára egész Európában, és
vált Nagy Péter, Katalin cárnő, II. Frigyes, Voltaire, Goethe, és Schubert kedvelt italává.
Mindeközben felfedezték az aszú gyógyító, regeneráló hatását is, így “Vinium tokajense
passum” néven felkerült a gyógyszertárak polcára is. A borvidék 1737 óta élvez védettséget,
amikor is egy királyi rendelet – a világon elsőként – zárt borvidékké nyilvánította. A XVIII.
században Mária Terézia külön vámjai jelentősen visszavetették a magyar borok
versenyképességét külföldön, kivéve a tokaj-hegyaljai borokét – a térség bortermelőinek
adókedvezményeket nyújtott – mivel a királynő felettébb szerette az aszú borokat. A XIX.
században filoxéra pusztított, melynek következtében a tokaji szőlővidék szinte teljesen
megsemmisült. A tokaji szőlősgazdák kemény munkával pár éven belül újra felvirágoztatták a
környéket. Azóta is töretlen a fejlődés és minőség.

Tokaj-hegyaljai Borvidék bemutatása

A Tokaj-hegyaljai borvidék 87 km hosszúságban és 3-4 km szélességben foglal helyet 5500

hektárnyi területen, három jellegzetes hegy, az abaújszántói és a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy,
valamint a tokaji Kopasz-hegy közötti háromszögben, 28 település határában.
A Tokaj-hegyaljai borvidék zárt térség, ami azt jelenti, hogy ide más területről származó
szőlőt, mustot, bort - palackozott borok kivételével - behozni nem szabad. Ezzel a borvidék
borai, borkülönlegességei fokozott védelemben részesülnek.

Talaja:

A főként riolitból, andezitból és ezek tufáiból létrejött vulkáni takarón barna erdőtalajok
alakultak ki. A borvidék talajának döntő része erősen kötött agyag, sok helyen köves, nehezen
művelhető nyirok. Ezek a talajok viszont nyáron a mélyebb rétegekben nem száradnak ki,
ezért a rajtuk levő ültetvények jól tűrik az aszályt. A térség kis részén, a tokaji Kopasz-hegy
nyúlványain lösztakaró található.

Éghajlata:

Kontinentális jellegű, makro- és mikroklímája az optimális fekvésben - amely déli, délnyugati

-, kedvező tenyészfeltételeket biztosít a szőlőnek. Az ősz hosszú, napfényes, a reggelek
párásak, a ködös napok száma október végén a legnagyobb, a nyár meleg és csapadékos. Ez a
sajátságos éghajlat kedvez a nemesrothadásnak, a Botrytis cinerea jótékony fertőzésének. A
csapadék éves mennyisége 550-580 mm, az évi középhőmérséklet 10,6 C, a napsütéses órák
száma 1900. Az éghajlati adottságok sajnos nem minden évjáratban biztosítják az
aszúsodáshoz szükséges feltételeket.
A Tokaji borvidék 87 km hosszúságban és 3–4 km szélességben foglal helyet 5500 hektárnyi
területen, három jellegzetes hegy, az abaújszántói és a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy, valamint a
tokaji Kopasz-hegy közötti háromszögben, 28 település határában.

A borvidék kontinentális éghajlatú. A legtöbb helyen vulkanikus alapkőzet (andezit, riolit, s

ezek tufái), illetve az ezen kialakult nyiroktalaj található. Az ásványi anyagokban gazdag
vulkáni kőzeten testes, erős savgerinccel bíró minerális jegyekkel rendelkező borok
készíthetők. A löszösebb talajú részek (pl. Kopasz-hegy), az alacsonyabb savtartalom miatt, a
lágyabb karakterű boroknak kedvez, ezen dűlők alkalmasabbak illatosabb fajták
termesztésére. Az aszúsodást vagyis nemes rothadást előidéző Botrytis cinerea penészgomba
nemcsak Tokaj-Hegyaljára jellemző, több más borvidéken megtalálható (Arad-hegyalja,
Mór). Azonban a termőhely, a különleges mikroklíma, a környező folyók (Bodrog, Tisza) és a
megfelelő szőlőfajta (furmint, hárslevelű, muskotály, zéta, kövérszőlő, kabar) egymásra
találásának eredményeképpen itt évről évre bekövetkezik az aszúsodás. A borvidék
riolittufába vájt pincerendszerének jellegzetes sajátossága a pincék falát vastagon borító
nemes pincepenész, a Cladosporium cellare, ami viszont (a Botrytis cinerea-val ellentétben) a
világon csak itt, és a Rajnai borpincékben fordul elő. Ez a gomba a tokaji borok minőségének
biztosításában fontos szerepet játszik, a tevékenysége révén alakul ki az aszúbor sajátos, friss
kenyérre emlékeztető íze, illata, zamata, sötét aranysárga színe és viszonylag magas, 14
térfogatszázalék körüli alkoholtartalom.

Szőlőfajták:

A zárt borvidéken öt szőlőfajta termesztése engedélyezett. Ezek: a Furmint, a Hárslevelű, a

Sárgamuskotály, a Zéta és a Kövérszőlő.

Történelem
Hogy Tokaj környékének (Hegyalja) déli lejtőit kik ültették be szőlővel először, azt ma már
biztonsággal megállapítani nem lehet. Annyi azonban bizonyos, hogy már a honfoglalás előtt
is volt itt szőlőművelés.

A tatárjárás után az országba IV. Béla király hívott be olasz szőlőműveseket, akik Olaszi
(Bodrogolaszi), Sárospatak és Liszka (Olaszliszka) községekben telepedtek le. Ők, az olasz
vincellérek voltak azok, akik megvetették a hegyvidék világhírének alapjait, magukkal hozva
délebbre fekvő hazájuk jeles szőlőfajtáit, s a fejlettebb kultúrájukat. Bizonyított az is, hogy a
legjelesebb hegyaljai szőlőfajta, a furmint is latin, illetve olasz eredetű („mea nec Falernae
temperant vites, neque Formiani pocula colles” [Horatius]).

Pincelátogatás
„A föld alatti világ arra való,
hogy elfeledtesse a föld felettit”
(mikszáth Kálmán)

Mérföldkő Tokaj-Hegyalja történetében az 1737-es év. Az ekkor alkotott és országgyűlési

jóváhagyással rögzített felsorolás a következő helységeket (azok határát) tartalmazza: Tálya,
Golop, Rátka, Mád, Zombor, Ond, Tarcal, Keresztúr, Kisfalud, Szegi, Bénye, Vámosujfalu,
Tolcsva, Liszka, Zsadány, Olaszi, Patak, Ujhely, Kistoronya, Erdőhorváti és Szántó.  Más
leírásokban megtalálható Monok, Legyesbénye, Bekecs, Szerencs, Szőlőske, Makkoshotyka,
Bodroghalász, Végardó, Károlyfalva, Hercegkút neve is.  Összesen 32 helységnév az, mely
valamilyen felsorolásban előfordult. Kettő ezek közül ma Szlovákiához tartozik.

A tárolás a borkészítés technológiánának része. A borrá alakulás folyamatának nagy része a

föld alatt, a hordókban zajlik, az érlelést pedig nagymértékben befolyásolja a tárolóhely és a
tárolóedény minősége. A pince levegőjének ideális hőmérséklete 12 C.A hagyományos
hegyljai pincék levegőjének páratartalma a szakértők szerint 836-88%. A pincék falát
kékesfekete, csillogó, selmyes, bársonyos tapintású nepespenész a Cladosporium celare
borítja, amely za igazán jó pinceklímát biztosítja. Azokban az időkben, amikor háborús
viharok dúlták a magar vidéket, nemcsak az éllelmiszerek tárolására használták a föld alatti
pincéket, hanem a legfontosabb enni-és innivalók mellett a kincset érő borok elrejtésére is. A
hárobúk idején gyakran kellett a kincst érő borokat elrejteni a harácsoló katonák elől, és
nemegyszer tulajdonosaik is a föld alatti helyiségekben találtak menedéket. A pincék nagy
része őrzi a krónikai hangulatot.:falfeliratokból, ősi címerekből, régi tárgyakból tudhatjuk
meg, hogy egykor vincellérek és nagyurak bújtak meg itt az üldöztetés elől. Ma is őrzik az
emlékét anna, hogy szapolyai jánost 1529-ben a Tokaj Hétszőlő pincéjében választották
királlyá, és hogy Rákóczi is a vára alatti borospincében bújt meg üldözői elől.Ennek
eredményeként alakulhatott ki Hegyalja dombjai alatt az a különleges világ, amely a föld
alatti labirintusok, helyenként egymás feletti járatok rejtelmes hálózatát teremtette meg az
ősöktől örökölt boroshordók számára.
Hegyalja domborzata igen alkalmas a pinceásásra. Ezt a munkát valaha egy régi, kihalt
mestersg képviselői, a pinceásók végezték. A tárolók nagy részét a sziklák fölötti vastag
löszrétegbe ásták, illetve a riolittufába vájták az úgynevezett „Kőlyukakat”. A löszréteg
kitűnően alkalmas a hegyek oldalában vájt pincék kialakítására, mert kemény és tartós
ugyanakkor könnyen ásható. Tokajra jellemző, hogy nem a premvidékein jttek létre a pincék,
hanem a város határain belül. Ennek praktikus, védelmi oka volt, hiszen gyakran
fegyveresekkel kellett őriztetni a város borvagyonát. A pincéket a lakóházak mellett vagy
alatt, esetleg a közeli telkeken ásatták ki. Az igazán elsőrendű pincék a város hegy felőli
oldalán találhatók. Hegyalja pincelabirintusait a 15. és a 19. század között kozták létre, de
létezhettek föld alatti tárolók jóval korábban is, hiszen már az Árpád házi királyok is
kedvelték a zempléni táj kiváló nedűit.
A pincék felépítése: Hegyalján a módosabban pincéi előtt présházak, vagy tágas
tárolóhelyiségek épültek. Ennek előnye, hogy a pince nem érintkezik közvetlenül a külső
levegővel és így kiegyenlítettebb a hómérséklete, valamint használhatók raktárnak is, a
következő betakarításig a szüretelő edények elhelyezésére.
A pincéket többnyire azonos elvek szerint építették, általában négyes tagolásúra. A nagyobb
gazdaságok előtérből vagy présházból, gádorból, főágból és oldalágból állnak.

A nemespenésszel fedett pincékben érik a „tokaji”, amit XIV. Lajos a királyok borának, a
borok királyának (vinum regum, rex vinorum) nevezett. Tokaj-Hegyalján két típusú pince
terjedt el, az ásott és a lyukpince. Az előbbi a házzal megegyező alaprajzú boltozott tér volt, a
ház tornácáról lehetett megközelíteni. A lyukpince nem kapcsolódott az épülethez, a föld
felszíne felett csak egy kőből rakott kapuépítmény volt fa vagy acélajtóval. A borvidék
pincéinek 80-85%-a ilyen. A legértékesebb pincetípus az évszázadok során az egymás
közelében lévő lyukpincék összekapcsolásából létrejött pincelabirintus, ilyen, sokszor több
szintes földalatti csodával is sok településen találkozhatnak az ide látogatók.

Gyógyvizek keletkezése

A föld vízkészletének legnagyobb része tavak, folyók, tengerek formájában helyezkedik el a

felszínen. Léteznek azonban olyan rejtett kincsek, melyek csak ritkán törnek a fel. A
gyógyvíz, vagy más néven ásványvíz a föld alatti kőzetek gőzének lecsapódásából, s a
beszivárgó, szűrt vízből keletkezik. Míg eléri a felszínt, számtalanféle összetételű kőzeten
halad át, melyből felveszi az értékes ásványi anyagokat, hogy aztán ezekben az értékes
anyagokban, bizonyos oldott gázokban, esetenként pedig még radioaktivitásban is gazdagon
és felmelegedve törhessen a felszínre.
Mi a gyógyvíz?

Gyógyvíznek azokat az ásványvizeket nevezzük, amelyek fizikai tulajdonságai, vagy kémiai

összetétele miatt gyógyító hatásúak, és számukra rendelet alapján az ásványvíz, vagy
gyógyvíz megnevezést engedélyezték.

Hogyan keletkeznek a gyógyvizek, és mi a különbség ezek, illetve a

termálvizek között?

A földfelszín alatti kőzetek kipárolgásának lecsapódása és a beszivárgó víz együttesen

felelősek a gyógyvizek keletkezéséért. Míg ezek a vizek a felszínre bukkannak, rengeteg
kőzetből szívják fel magukba az ásványi anyagokat, oldott gázokat, és aztán így törnek elő. E
vizek kémiai összetételük, netán tulajdonságaik miatt gyógyítú hatásúak – ez teljesen
független a hőmérsékletüktől, vagyis a gyógyvíz hideg és meleg egyaránt lehet.

Sárospatak

Sárospatak-Végardó fürdője a 300 méteres mélységből feltörő mélykarszt eredetű

termálkincsre épült, 1975-ben ásványvízzé nyilvánították. A termálfürdő 47-48 0C-os
kálcium-magnézium, nátrium-szulfát, hidrogén-karbonát tartalmú termálvizével kínál
gyógyulást.

gyógyulást kínál az izületi és érrendszeri megbetegedésben szenvedőknek. Nőgyógyászati

panaszok enyhítésére is alkalmas, sőt ivókúraként is alkalmazható.

Főoldal /  Utazás /  A legjobb gyógyfürdők Észak-Magyarországon

A legjobb gyógyfürdők Észak-Magyarországon

Szerző: Hayer Rolland | Dátum: 2015-08-13 14:42

Amennyiben az észak-magyarországi régió kerül szóba, néhány gyógyfürdő biztos

mindenkinek eszébe jut, például a Zsóry Fürdő, a Bogácsi Fürdő, vagy a Bükkszéki
Fürdő, amelynek a híres Sálvus-vizet is köszönhetjük. Már ennyi is elég lenne, hogy
tudjuk, az országnak ebben a részében is biztosra mehetünk, ennél azonban sokkal több
kincset rejt... Megmutatunk közülük néhányat