Szerkezeti és szervetlen kémia

Tantárgyprogram

1.félév (Dr. Hencsei Pál 15 óra)

Kémiai alapfogalmak. Atomok, elemek, vegyületek. Atomtömeg,

molekulatömeg, mól, moláris tömeg (mólsúly), Avogadro szám.
Sztöchiometria.
Oldatok, koncentrációk.
Atommodell. Periódusos rendszer.
Kémiai kötéstípusok. Ionos és kovalens kötés. Elektronegativitás.
Rácstípusok, rácsösszetartó erők.
Disszociáció, elektrolitok, pH.
Az elemek fizikai tulajdonságai. Sávelmélet, vezetés.
Az elemek kémiai tulajdonságai. Oldódások vízben, savakban, lúgokban.
Fontosabb nemfémes elemek (hidrogén, klór, oxigén, kén, nitrogén, foszfor,
szén, szilícium).
Fontosabb fémek (alumínium, ón, ólom, króm, a vascsoport elemei, réz, cink).
Savak és bázisok (sósav, kénsav, salétromsav, nátronlúg, ammónium-hidroxid).
Oxidok, egyéb fontosabb vegyületek, komplexek.
1.-2. óra
Alapfogalmak

Kémia: folyamatok, átalakulások, jelenségek, amelyek az anyagok minőségének

megváltozásával járnak.
Dalton (1804): atomok az anyag kémiailag tovább nem bontható legkisebb
részei.
Atom: atommag (protonok, neutronok) és elektronok
Elemek: egyszerű testek, azonos atomokból állnak
Vegyületek: összetett testek, különböző atomokból épülnek fel, molekulák
Halmazok: atomokból és molekulákból épülnek fel
Halmazállapotok: szilárd, folyékony, légnemű, az állapothatározók (nyomás,
hőmérséklet, térfogat) függvénye, halmazállapot változások
Atomtömeg: viszonyszám, alapul a C-12 szénizotóp tömegének 1/12 részét
választották
Molekulatömeg: hasonló viszonyszám
Mól: anyagmennyiség, 1 molekulatömegnyi anyag grammban kifejezett
mennyisége, pl. 18 g víz (H2O), 40 g nátrium-hidroxid (NaOH), 98 g kénsav
(H2SO4)
Avogadro szám: 6·1023 , ennyi darab részecske (atom vagy molekula) van 1 mól
anyagban
Vegyjel, kémiai képlet

Sztöchiometria

Kémiai reakciók minőségi és mennyiségi változásainak leírása

Pl. H2SO4 + 2 NaOH = Na2SO4 + 2 H2O
Zn + 2 HCl = ZnCl2 + H2
Számítások
Gázok
Avogadro törvény: azonos hőmérsékleten és nyomáson különböző gázok azonos
térfogatában a molekulák száma egyenlő.
Normál állapot: 1 atm (101,325 kPa) nyomáson, 273 K (0 oC) hőmérsékleten
22,41 liter térfogatban bármilyen gáz mennyisége 1 mól, ebben 6·1023 darab
molekula van.
Egyesített gáztörvény: p·V = n·R·T, ahol p a nyomás, V a térfogat. T a
hőmérséklet, n a mólszám, R az egyetemes gázállandó.
Oldatok, oldószer, oldott anyag, koncentráció
Koncentráció számítás: (m/m) %, mól/l, g/l, móltört: n1/n1 + n2
Periódusos rendszer (Mendelejev, 1869): növekvő atomsúly, tulajdonságok
periodikusan változnak, Ge, Ga – megjósolva
Ma: rendszám, elektronszerkezet, nemesgáz konfiguráció s2p6, Werner
3.-4. óra
Kémiai kötéstípusok

1.Ionos kötés (Kossel, 1916)

Na = Na+ + e IE: ionizációs energia, alkáli-, alkáli földfémeké kicsi
Cl + e = Cl- EA: elektronaffinitás, halogéneké kicsi
Ionok között elektrosztatikus vonzó és taszítóerők, Coulomb féle erők,
Egyensúlyi eredő távolság

2.Kovalens kötés (Lewis, 1916)

H – H közös elektronok, elektronpár hozza létre a kötést
Cl – Cl
Kolligációs kovalens kötés
a.) apoláris, szimmetrikus elektronfelhő
b.) poláris, aszimmetrikus elektronfelhő, töltéseltolódás, dipólusmomentum
H – Cl a klór körül nagyobb az elektronsűrűség
c.) Elektronegativitás: energia dimenziójú skála, milyen mértékben képes a
többi elemhez képest maga köré vonzani az elektront
Mullikan: EN = (IE + EA)/2
Alkáli fémeké 1-nél kisebb
Halogéneké nagy, fluor: 4
A periódusos rendszerben balról jobbra nő, felülről lefelé csökken
Koordinációs kovalens kötés
H3N – BF3 a nitrogén a közösbe adja az elektronpárját, a bór üres pályájára
befogadja
Datív, donor – akceptor kötés, komplexekben a központi atom és a ligandumok
között /Cu (NH3)4/SO4, K/Ag(CN)2/

3.Fémes kötés
Fém atomok = fém kationok + elektronok, közös (delokalizált) elektronfelhő

4.van der Waals kötés

Molekulák között kismértékű töltéseltolódás
a.) orientációs effektus (van dipólusmomentum), pl. H2O
b.) indukciós effektus (van dipólusmomentum és ez polarizál)
c.) diszperziós effektus (nincs dipólusmomentum, csak az elektronfelhő
rezgőmozgása), pl. nemesgázok

5.Hidrogénhidas (protonhidas) kötés

Asszociált szerkezet, eltérő fizikai tulajdonságok (magasabb olvadáspont,
Forráspont, oldhatóság, sűrűség, viszkozitás)
H2O, NH3, H2F2, OH, NH, FH csoportokat tartalmazó molekulákban
Kovalensnél gyengébb, van der Waalsnál erősebb kötés
Rácstípusok, rácsösszetartó erők szilárd halmazállapotban

1.Molekularács
Rácspontokon molekulák, köztük gyenge van der Waals erők, rácsenergia
kicsi
Szerves vegyületek, jód, H2O, Cl2
Alacsony olvadáspont, forráspont, vízben rosszul oldódnak, apoláris szerves
oldószerekben oldódnak

2.Atomrács
Rácspontokon atomok, köztük erős kovalens kötés, rácsenergia igen nagy
Gyémánt, Si, Ge, SiC, BN, ZnS, FeS2
Olvadáspont magas, kemények, vízben, szerves oldószerekben nem oldódnak

3.Fémes rács
Rácspontokon fém kationok, köztük delokalizált elektronfelhő, rácsenergia
nagy
Fémek
Olvadáspont, forráspont közepes, nem oldódnak
Szoros térrács, lapon centrált 12/12, Al, Pb, Cu, Ag, Au
térben centrált köbös 8/8, alkáli, α,β-Fe, V, Cr, Mo, W
lapon centrált hexagonális 12/12, Zn, Mg, Ti, α-Co, α-Ni

4.Ionrács
Rácspontokban kationok és anionok felváltva, köztük elektrosztatikus erők
(Coulomb erők), rácsenergia közepes
Sók
Olvadáspont közepes, vízben oldódnak, szerves oldószerekben nem
Töltésekkel nő a Coulomb erő, az oxidok a halogenidekhez képest
keményebbek, és magasabb az olvadáspontjuk

Oldás

Sók vizes oldataiban ionok

Disszociáció: bomlás, reverzibilis, egyensúlyra vezető folyamat

Elektrolitikus disszociáció: poláris oldószerrel való kölcsönhatás, ionok,
elektrolit oldat
NaCl = Na+ + Cl-
(Termikus disszociáció: hőenergia hatására gyökök, atomok
Br2 = 2 Br
N2O4 = 2 NO2 )
Sósav oldat, gáz halmazállapotú HCl: kovalens kötés, vízben oldás
eredményeként ionok, HCl = H+ + Cl-
Disszociáció fok (α), sók teljesen disszociálnak, savak, lúgok disszociációja
különböző

Hidrolízis: vízzel való reakció, a sóképzés fordítottja

NaCl vízben csak disszociál
NaCl + H2O = NaOH + HCl mindkettő teljesen disszociál
CH3COONa + H2O = CH3COOH + NaOH az ecetsav csak részben disszociál
Na2CO3 + 2 H2O = 2 NaOH + H2CO3 a szénsav „
NH4Cl + H2O = NH4OH + HCl az ammónium-hidroxid „

pH
Víz disszociációja H2O = H+ + OH- α kicsi
A víz ionszorzata: Kv = /H+/·/OH-/ = 10-14 (25 oC-on)
pH skála (Sörensen)
pH = - log /H+/ 0-14, savas, semleges (pH = 7), lúgos
NaCl oldat semleges
CH3COONa, Na2CO3 oldat lúgos, a /OH-/ koncentráció nagyobb a /H+/-nál
NH4Cl oldat savas kémhatású, a /H+/ koncentráció nagyobb a /OH-/-nál
pH mérés indikátorpapírral (lakmusz vörös a savas tartományban, lúgosban kék)
Indikátor oldatokkal, színösszehasonlítással
Indikátorok általában gyenge savak
Indikátor átcsapási intervallum
Pufferek: adott pH-jú oldatok, külső hatásra bizonyos mértékig ellenállnak
5.-6. óra

Kémiai reakciók

Csoportosítás:
• Egyesülés
H2 + Cl2 = 2 HCl
2 NO + O2 = 2 NO2
• Bomlás
2 H2O2 = 2 H2O + O2
disszociáció: elektrolitos Na2SO4 + (H2O) = 2 Na+ + SO42-
termikus Br2 = 2 Br
radioaktív bomlás
• Cserebomlás
közömbösítés, sóképzés
HNO3 + KOH = KNO3 + H2O
hidrolízis
Na2CO3 + H2O = 2 NaOH + H2CO3
csapadékképződés
CuSO4 + K2CO3 = CuCO3 + K2SO4
fémoldás
Fe + H2SO4 = FeSO4 + H2
3 Cu + 8 HNO3 = 3 Cu/NO3/2 + 2 NO + 4 H2O
2 Al + 2 NaOH + 6 H2O = 2 Na/Al(OH)4/ + 3 H2
2 Na + 2 H2O = 2 NaOH + H2

( K2SO4 + 2 NaNO3 = 2 KNO3 + Na2SO4)

Idő szerint:
• Pillanat reakciók
• Lassú folyamatok
• Egyensúlyra vezetők

Reakciósebesség

Egységnyi idő alatt átalakult anyag mennyisége (kiindulási, reagáló komponens)

H2 + Cl2 = 2 HCl (klórdurranógáz)
v = -Δ/H2/: Δt
nem állandó, a reakció előrehaladásával csökken, teljes átalakuláskor nulla
sebességi egyenlet: v = k·/H2/·/Cl2/
k: sebességi állandó, adott hőmérsékleten
ha együttható is szerepel az egyenletben:
N2 + 3 H2 = 2 NH3
v = k·/N2/·/H2/3
reakciórend: kitevők összege
felezési idő: kezdeti koncentráció a felére csökken
elsőrendű reakció esetén: t1/2 = 0,693/k
A reakciósebesség függ:
A reagáló anyagok koncentrációjától
Hőmérséklettől (20 OC növekedés esetén a reakciósebesség kétszeresére nő)
Katalizátortól (minőség és koncentráció)
Katalizátor felületétől

A reakcióhoz aktívált állapot szükséges, aktíválási energia

Arrhenius egyenlet: k = A·e-ΔH/RT

Katalizátor

homogén és heterogén
Ólomkamrás kénsavgyártás
2 SO2 + O2 = 2 SO3 NO katalizátor, ez is gázhalmazállapotú
2 NO + O2 = 2 NO2
NO2 + SO2 = NO + SO3
Kontakt kénsavgyártás
Pt, vagy V2O5 szilárd katalizátor

Kémiai egyensúlyok

H2 + F2 = H2F2 pillanatreakció
H2 + Cl2 = 2 HCl kék fénnyel megvilágítva
H2 + Br2 = 2 HBr melegítés hatására
H2 + I2 = 2 HI egyensúlyra vezet
Reakciósebesség mindkét irányban v1 = k1·/H2/·/I2/, v2 = k2·/HI/2
Egyensúlyban v1 = v2
K = k1/k2 = /HI/2 / /H2/·/I2/ tömeghatás törvénye
K: kémiai egyensúlyi állandó
Ammónia szintézis
N2 + 3 H2 = 2 NH3
Haber-Bosch eljárás: nyomás, hőmérséklet, katalizátor (Pt, K2CO3, Al2O3)
Elméleti konverzió: 18%, valóságban 11%
Le Chatelier-Brown elv, legkisebb kényszer elve
Nyomás növelés kedvez (térfogat, mólszám csökkenés), 350 atm (MPa)
Hőmérséklet csökkenés kedvez (exoterm, hőtermelő reakció), de a katalizátor
működéséhez mégis 500 OC szükséges
Egyensúly befolyásolása reagáló anyagok mennyiségének növelésével, vagy a
keletkező termékek eltávolításával, pl. víz, sav megkötésével
CH3COOH + C2H5OH = CH3COOC2H5 + H2O
Az egyensúly eltolása az etil-acetát képződés irányába:
• Ecetsav vagy etil-alkohol fölöslegben
• Etil-acetát kidesztillálása
• Víz megkötése szárítószerrel
A katalizátornak nincs hatása az egyensúlyra, csak gyorsítja a folyamatot
FeCl3 + 3 H2O = Fe/OH/3 + 3 HCl
Sósav hozzáadása feloldja a vaskloridot és visszaszorítja a hidrolízist

Sav-bázis egyensúlyok
Erős savak (HCl, HNO3, H2SO4) és erős bázisok (NaOH, KOH) vízben teljes
mértékben disszociálnak, gyenge savak (CH3COOH, H2CO3) és gyenge bázisok
(NH4OH) csak részben
CH3COOH = CH3COO- + H+
H+ + H2O = H3O+
Ks = /CH3COO-/·/H3O+/ //CH3COOH/ 10-5
A víz ionszorzata, pH, pufferek
Pufferoldatok pH-ja: /H+/ = Ks·/sav//só/
Gyenge sav és sója CH3COOH + CH3COONa
Gyenge bázis és sója NH4OH + NH4Cl
Különböző savanyú sók NaH2PO4 + Na2HPO4

Néhány anyag és biológiai minta pH-ja

1 mólos HCl 0
gyomorsav 1,0-3,0
citromlé 2,2-2,4
ecet 2,4-3,4
szódavíz 3,9
sör 4,0-4,5
feketekávé 4,7-5,1
tej 6,4
vér 7,4
tengervíz 7,0-8,3
0,1 mólos NaHCO3 8,4
gyomorsavmegkötő 10,5
magnéziatej
szalmiákszesz 11,9
1 mólos NaOH 14
7.-8.óra

Heterogén egyensúlyok

2 C + O2 = 2 CO K = /CO/2 / /C/2·/O2/
A szén szilárd, az oxigén és szén-monoxid gáz, a gázfázisban levő anyagok
határozzák meg az egyensúlyt.
K = /CO/2 / /O2/ parciális nyomással kifejezve

CaCO3 = CaO + CO2 mészégetés

Ha a CO2 nem tud eltávozni, egyensúly áll be: K =p/CO2/

Oldhatósági szorzat: rosszul oldódó sók telített oldatára (adott hőmérsékleten)

AgCl = Ag+ + Cl-
PbI2 = Pb2+ + 2 I-
A szilárd anyagok „koncentrációja” nem szerepel az egyensúlyban
L = /Ag+/·/Cl-/
L = /Pb2+/·/I-/2
reagens fölöslegben alkalmazva: tökéletesebb leválasztás

Sav-bázis elméletek, vegyületek csoportosítása

Arrhenius elmélet: vizes oldatban a savak növelik a /H+/ koncentrációt, a

bázisok a /OH-/ koncentrációt.
HCl, HNO3, H2SO4 savak, NaOH, NH4OH bázisok
Hátrányok: csak vizes közegre, H+ helyett valójában H3O+, amfoter vegyületeket
nem értelmezi

Brönsted elmélet: savak protont adnak le, bázisok protont vesznek fel
A (sav) = B (bázis) + H+
Minden savnak megvan a megfelelő (konjugált) bázis párja
Nemcsak semleges molekulák, hanem ionok is
Nincs a vízhez kötve
Sav és bázis reakciója újabb savat és bázist eredményez (korrespondáló sav-
bázis elmélet)
Amfoter jelleget is magyarázza

A1 + B2 = A2 + B1
HCl + H2O = H3O+ + Cl- a víz bázis
NH3 + H2O = NH4+ + OH- a víz sav
H2SO4 = H+ + HSO4- a HSO4- ion bázis
HSO4- = H+ + SO42- a HSO4- ion sav
Lewis elmélet: savak elektronpárt vesznek fel, bázisok elektronpárt adnak le
Protont nem tartalmazó anyagokra is

NH3 + AlCl3 = H3N – AlCl3

A termék donor-akceptor adduktum

Savak:
hidrid típusú savak: H2F2, HCl, HBr, HI, HCN
oxosavak: H2SO3, H2SO4, HNO2, HNO3
tiosavak: H2S2O3, H2CS3

savanhidrid: H2SO4 – H2O = SO3 semleges vegyület

savmaradék: H2SO4 – 2 H+ = SO42- ion
savgyök: H2SO4 – 2 ·OH = ··SO2 gyök

víztartalom függvényében: orto-, piro-, meta-

P2O5 + H2O = 2 HPO3 meta-foszforsav
P2O5 + 2 H2O = H4 P2O7 piro-foszforsav
P2O5 + 3 H2O = 2 H3PO4 orto-foszforsav

Változó oxidációfokú központi atom savai:

HOCl hipoklórossav
HClO2 klórossav
HClO3 klórsav
HClO4 perklórsav
H3PO2 hipofoszforossav
H3PO3 foszforossav
H3PO4 foszforsav
H2SO3 kénessav
H2SO4 kénsav

Sók csoportosítása
• Szabályos sók: KCl, NaNO3, Al2(SO4)3, (NH4)2CO3
• Savanyú sók: NaHCO3, KHSO4
• Bázisos sók: Ca(OH)Cl, Bi(OH)2NO3

o Egyszerű sók: NaCl …

o Összetett sók: - kettős sók: NaKSO4 (Na2SO4 + K2SO4)
- vegyes sók: NaKSO4 (NaOH + KOH + H2SO4)
- komplexek: K/Ag(CN)2/, /Cu(NH3)4/SO4
Bázisok
• Oxobázisok: NaOH …
• Tiobázisok: (NH4)SH

Bázisanhidrid: 2NaOH – H2O = Na2O

Tiobázisanhidrid: 2 (NH4)SH – H2S = (NH4)2S

Komplex vegyületek

Központi atom, elsősorban d-elemek (fémek)

Ligandumok: anionok (Cl-, OH-, CN-), semleges molekulák (H2O, NH3)
Koordinációs szám, elsősorban 4 és 6, de lehet 2 is
Jellemzők:
§ Összetétel
§ Térszerkezet
§ Stabilitás
§ Oldhatóság
§ Szín
§ Mágneses tulajdonságok

Termokémia

Képződéshő: elemeiből való 1 mól anyag képződéséhez szükséges energia

Elemek képződéshője nulla
Reakcióhő: keletkezett anyagok képződéshőjéből a kiindulási anyagok
képződéshőjének levonásával kapott érték

C2H5OH + 3 O2 = 2 CO2 + 3 H2O…ΔH

h1 h2 h3 h4 képződéshők, h2(O2) = 0
ΔH = 2 h3 + 3 h4 – h1 – 3 h2 (ez az alkohol égéshője)

Hess tétele: a folyamat energia szükségletét csak a kezdeti és a végállapot

határozza meg
Exoterm (hőtermelő) és endoterm (hőemésztő) reakciók
9.-10. óra

Elektrokémia

Vezetők, szigetelők
Vezetők: - elsőfajú (primer): fémek, elektronok vezetik az áramot
- másodfajú (szekunder): elektrolitok, oldatok, olvadékok, ionok
vezetik az áramot
elektromos vezetés (vezetőképesség) = az ellenállás reciproka
G = 1/R, Siemens = 1/ohm

Cink lemez réz-szulfát oldatban: cink oldatba megy, fém réz kiválik, cementáció
Zn = Zn2+ + 2e
Cu2+ + 2e = Cu
Cink lemez cink-szulfát oldatban, a cink lemez az elektród, a cink-szulfát oldat
az elektrolit
Határfelületen potenciálkülönbség: elektródpotenciál
Elektródreakció: fémoldódás, oxidáció
fémkiválás, redukció
Galvánelem, kémiai reakció áramot termel
Két elektrolit elválasztva diafragmával, vagy két külön pohárban, közte
áramkulcs vagy sóhíd (Na2SO4 oldat)
Daniell elem
Anódos fémoldódás: Zn = Zn2+ + 2e
Katódos fémkiválás: Cu2+ + 2e = Cu
Elektródpotenciál az anyagi minőség és az elektrolit ionkoncentrációjának
függvénye
Ha ci = 1, 1gion/l, normál elektródpotenciál
Ha T = 298 K (25 OC), p = 101 kPa (1 atm), standard elektródpotenciál
Nernst egyenlet:
ε = εo + RT/zF·ln ci = εo + 0,059/z·lg ci
elektródpotenciál skála nulla pontja a hidrogén εo = 0 V
Elektromotoros erő: E = ε1 – ε2
A Daniell elemben a réz a katód, a + elektród, itt Cu2+ + 2e = Cu, fémkiválás
a cink az anód, a – elektród, itt Zn = Zn2+ + 2e, fémoldódás
Egységnyi ionkoncentrációjú elektrolitokban:
E = ε1 – ε2, ε1 = εo (Cu) = + 0,35 ε2 =εo (Zn) = - 0,76
E = + 0,35 – (-0,76) = 1,11 V
Elektródpotenciálsor:
________________________________________________________________
- Li Na Mg Al Zn Fe Sn H Cu Hg Ag Cl Au F +
3,06 0 2,85 (V)
Koncentrációs elem: azonos elektródok, azonos elektrolitok, csak az oldatok
koncentrációja eltérő
Töményebb oldatban fémkiválás: Ag+ + e = Ag
Hígabb oldatban fémoldódás: Ag = Ag+ + e
E = 0,059/z·lg c1/c2, c1 a töményebb

Redoxpotenciál
Galvánelemben indifferens elektród (Pt), egyik elektrolitban Fe2+ és Fe3+ ionok,
másikban Sn2+ és Sn4+, áramkulcs
ε = εo + RT/zF·ln /ox/ / /red/, itt εo a redox normálpotenciál
a pozitívabb redoxpotenciálú rendszer oxidálja a másikat
2 Fe3+ + Sn2+ = 2 Fe2+ + Sn4+ εo (Fe2+/Fe3+) = + 0,76
εo (Sn2+/Sn4+) = + 0,15 V
a redox tulajdonság partnerfüggő

Leclanché elem (zseblámpa elem, szárazelem)

anód: Zn = Zn2+ + 2e anódos oxidáció
katód: MnO2-dal körülvett szén rúd katódos redukció
MnO2 depolarizátor, megakadályozza a hidrogén fejlődést
Elektrolit: NH4Cl oldat, kocsonyában felitatva
Katódon: 2 NH4+ + 2 MnO2 + 2e = Mn2O3 + 2 NH3 + H2O
Zn2+ + 2 NH3 = /Zn(NH3)2/2+
Összesített folyamat:
Zn + 2 NH4Cl + 2 MnO2 = /Zn(NH3)2/Cl2 + Mn2O3 + H2O

Akkumulátorok: reverzibilis galvánelemek, kisütés után töltéssel újra

használhatók
Ólomakkumulátor: Pb és PbO2 elektródok, 30%-os H2SO4 elektrolit
Anódon: Pb + SO42- = PbSO4 + 2e
Katódon: PbO2 + 4 H3O+ + SO42- + 2e = PbSO4 + 6 H2O
Összesített folyamat:
Pb + PbO2 + 2 H2SO4 = 2 PbSO4 + 2 H2O
Balról jobbra kisütés, jobbról balra töltés
Sűrűségmérés areométerrel a kénsav koncentráció meghatározására
NiFe lúgos akkumulátor: Ni és Fe elektródok, 20%-os KOH oldat elektrolit
Fe + 2 Ni(OH)3 = Fe(OH)2 + 2 Ni(OH)2

R = ρ·l/q ρ fajlagos ellenállás

κ= 1/ρ κ fajlagos vezetés
κ = l/Rq térfogategységnyi (1 cm3) elektrolit oldat fajlagos vezetése
λ = κ/c λ moláris vezetés, 1 mól oldott anyagot tartalmazó oldat vezetése
κ – c összefüggés (H2SO4)
λ – φ összefüggés φ = 1/c higítás
Elektrolízis: elektromos áram hatására kémiai változás, pl. fémleválasztás
Faraday törvénye: m = k·I·t a leválasztott fém mennyisége arányos a töltéssel
(áramerősség·idő)
96500 Coulomb = 26,8 Amperóra = 1 F (Faraday) egyenértéknyi anyag
leválasztásához szükséges töltésmennyiség (pl. Cu, Ni, Ag, Hg)
11.-12. óra

Periódusos rendszer

Dmitrij Ivanovics Mengyelejev (1834 – 1907)

• Növekvő atomsúly szerint rakta sorba az elemeket
• Bizonyos fizikai és kémiai tulajdonságok periodikus változást mutattak
• Egy csoportba sorolta a hasonló tulajdonságú elemeket
• Üres helyek az akkor még ismeretlen elemeknek, 63 ismert elem
• 1869. febr. 17.
• 1885-ig felfedezték a Ga-ot, Sc-ot, Ge-ot
• Vele egyidőben Julius Lothar Meyer is kidolgozott egy hasonló rendszert
1869 végén

Ma:
• A rendszám határozza meg az elemek helyét
• A tulajdonságok az elektronszerkezet függvényei
• Háromféle periodicitás
• Werner-féle hosszú periódusos rendszer (1905)
• Korróziós Figyelő 45, 204-207 (2005)
• Elemek elnevezése: mitológiai személyekről
tulajdonságokról
égitestekről
földrajzi helyekről
híres emberekről (tudósokról)
 Elemek

o Elektronszerkezet, rácsszerkezet
o Fizikai tulajdonságok
o Kémiai tulajdonságok
o Előfordulás
o Előállítás

Elektronszerkezet, rácsszerkezet

Rendszám, atomtömeg
Vegyértékhéj, oxidációfok
Elektronegativitás
Elektródpotenciál (vizes oldatokban)

Atomokból halmazok, különböző rácsok, rácsösszetartó erők

Tulajdonságok függnek:
- rácstípus
- rácsösszetartó erők
- atomméret
- atomtömeg, rendszám
- szennyezők

Fizikai tulajdonságok

Halmazállapot: legtöbb szilárd (op.: W 3370 OC), néhány gáz, néhány folyékony
(fp.: Hg -39, Cs +28,5, Ga +30 OC)
Op, fp: halogéneknél lefelé nő (molekularács, polarizálhatóság, van der Waals)
széncsoportban lefelé csökken (atomrács, atomméret)
Sűrűség: 5 g/cm3 alatt könnyű fémek, fölötte nehézfémek (Os 22,5 g/cm3)
Mechanikai tulajdonságok (keménység, ridegség, nyújthatóság,
megmunkálhatóság), szennyezők, ötvözők befolyásolják
Mágneses tulajdonságok
- paramágneses: párosítatlan elektronok okozzák
- ferromágneses: vascsoport
- diamágneses: lezárt héjak
fényelnyelés (szín), fény áteresztő képesség (átlátszóság, gyémánt, csak a
nagyenergiájú UV sugárzást engedi át), fényvisszaverés
Elektromos és hővezetés: Wiedemann-Franz szabály λ/κ·T = konstans
Vezetők, félvezetők, szigetelők
Legjobb vezetők a rézcsoport elemei
Sávelmélet: üres sáv
tiltott sáv
vezetési sáv (részlegesen betöltött)
betöltött sáv (lehet átfedés is)

Tiltott sáv eV
C 5,5 szigetelő
Si 1,12 félvezető
Ge 0,75 félvezető
α-Sn 0,10 vezető

Mindegyik gyémántrács, atomméret nő

Félvezetők:
Hőmérsékleti vagy intrinsic félvezetők
Szennyezéses félvezetők: n-típusú As-nal szennyezett Ge
p-típusú In-mal szennyezett Ge (lyukvezetés)

Ötvözetek
Fémek elegyei vagy keverékei, fémes állapot, fémes kötés, megolvasztott
fémelegyek lehűtésekor keletkeznek
Fémes kötés megmarad, mechanikai és egyéb tulajdonságok (pl. korrózió
állóság) jelentősen változnak
Típusai:
1.Szilárd oldatok
• Addíció (intersticiális oldat) 10-15 %-nál nagyobb méretbeli különbség
• Szubsztitúció
• Szuperpozíció (szuperrács)
2.Fémvegyületek (intermetallikus ötvözetek) adott összetételnél új fázis
3.Eutektikumok korlátozott elegyedés,

Kémiai tulajdonságok

1.Vízzel:
Oxigén fejlődés F2 + H2O = H2F2 + ½ O2
Cl2 + H2O = HOCl + HCl HOCl = HCl + O
+ 0,815 V-nál pozitívabb elektródpotenciálú elemek

Hidrogén fejlődés Na + H2O = NaOH + ½ H2

Ca + 2 H2O = Ca(OH)2 + H2
-0,414 V-nál negatívabb elektródpotenciálú elemek
Magas hőmérsékleten gyökös folyamatok
3 Fe + 4 H2O = Fe3O4 + 4 H2 (700 OC)
C + H2O = CO + H2 (1000 OC) vízgáz
P4 + 16 H2O = 4 H3PO4 + 10 H2 (1000 OC)

2.Savval:
Hidrogén fejlődés Zn + 2 HCl = ZnCl2 + H2
Fe + H2SO4 = FeSO4 + H2
Sn + 2 HCl = SnCl2 + H2 (lassan)
Pb + HCl vagy H2SO4 oldhatatlan PbCl2 vagy PbSO4
Negatív elektródpotenciálú elemek

Cu + 2 H2SO4 = CuSO4 + SO2 + H2O

Pozitív elektródpotenciálú elemek csak oxidáló savakban oldódnak

Passzíválás: Cr, Al, Fe + cc. HNO3, cc. H2SO4

Oldhatatlan vegyület: Sn + cc. HNO3 = SnO2·xH2O

Savkeverékek Au + HNO3 + 4 HCl = H/AuCl4/ + NO + H2O (királyvíz)

3 Pt + 4 HNO3 + 18 HCl = 3 H2/PtCl6/ + 4 NO + 8 H2O
3 Si + 4 HNO3 + 9 H2F2 = 3 H2/SiF6/ + 4 NO + 8 H2O
B + HNO3 + 2 H2F2 = H/BF4/ + NO + 2 H2O

Nemfémes elemek P4 + 20 HNO3 = 4 H3PO4 + 20 NO2 + 4 H2O

3 I2 + 10 HNO3 = 6 HIO3 + 10 NO + 2 H2O
S + 2 HNO3 = H2SO4 + 2 NO

3.Lúggal:
Diszproporció Cl2 + 2 NaOH = NaCl + NaOCl + H2O
3 I2 + 6 KOH = 5 KI + KIO3 + 3 H2O
4 S + 6 NaOH = 2 Na2S + Na2S2O3 + 3 H2O
P4 + 3 KOH + 3 H2O = PH3 + 3 KH2PO2

Só és H2 Si + 2 NaOH + H2O = Na2SiO3 + 2 H2

2 B + 6 NaOH = 2 Na3BO3 + 3 H2

Komplex és H2 2 Al + 2 NaOH + 6 H2O = 2 Na/Al(OH)4/ + 3 H2

Zn + 2 NaOH + 2 H2O = Na2/Zn(OH)4/ + H2
Előfordulás

Elemi állapotban: levegőben (N2, O2, nemesgázok)

C, S, Hg, Au
Vegyületekben: ércek, ásványok, kőzetek (oxidok, szulfidok, karbonátok,
szilikátok)

Előállítás

1.Elemi állapotból: fizikai szétválasztás, tisztítás N2, O2, nemesgázok, C, S, Hg,

Cu, nemesfémek
ciánlúgozás (Au)
4 Au + 16 NaCN + 6 H2O + 3 O2 = 4 Na/Au(CN)4/ + 12 NaOH
2 Na/Au(CN)4/ + 3 Zn + 4 NaCN = 2 Au + 3 Na2/Zn(CN)4/

2.Vegyületekből oxidációval: Cl- - e (anódos oxidációval) = ½ Cl2

2 I- + Cl2 = I2 + 2 Cl-
H2S + ½ O2 (levegő) = S + H2O

3.Vegyületekből redukcióval:
Katódos redukció NaCl olvadék elektrolízise Na
timföld olvadék elektrolízise Al

Karbotermikus redukció Fe2O3 + 3 C = 3 CO + 2 Fe

Fe2O3 + 3 CO = 3 CO2 + 2 Fe
Sn, Pb, Zn, Cd, As, Sb, Bi, Cu

Aluminotermikus redukció Cr2O3 + 2 Al = Al2O3 + 2 Cr

Co, Si, Ba, V, Nb, Ta, Mo, Mn

Szilikotermikus redukció 3 BaO + Si = BaSiO3 + 2 Ba

dolomitból (MgCO3·CaCO3) Mg

Redukció hidrogénnel WO3 + 3 H2 = 3 H2O + W

4.Vegyületekből termikus disszociációval TiI4, BBr3, VCl4, Ni(CO)4, HgO

13.óra

Nemfémes elemek

Hidrogén

Prócium, deutérium, trícium: izotópok, eltérő fizikai és kémiai tulajdonságok

Színtelen, szagtalan gáz, fp. -253 OC, kritikus hőmérséklet – 240 OC, nehezen
cseppfolyósítható
Jó diffúzióképesség (kicsi), gumicsövön és kvarccsövön is átdiffundál
Pd, Pt oldja: intersticiális hidridek, összetétel függ a hőmérséklettől
Vízben rosszul oldódik, 0,08 g/cm3, hővezetése a levegőnél nagyobb

Kémiai tulajdonságok
H – H erős kötés, - 436 kJ/mól H2 = 2 H (2500 OC-on α = 3%)
Oxidációfok: +1 (H+), -1 (H-)
Reakciói:
H2 + F2 = H 2F2 (robbanásszerűen)
H2 + Cl2 = 2 HCl (UV fény, klórdurranógáz)
H2 + Br2 = 2 HBr (melegítéssel)
H2 + I2 = 2 HI (egyensúly)
H2 + ½ O2 = H2O (szikra, durranógáz)
H2 + S = H2S (300 OC)
3 H2 + N2 = 2 NH3 (500 OC, 300 atm)
H2 + 2 C = C2H2 (2500 OC)
Fémekkel hidrideket képez (H-), LiH sószerű
Ónium ionok: H3O+, NH4+, NH3-NH2+, C2H5OH2+
Redukál:
CuO + H2 = Cu + H2O (3-400 OC)
CdS + 2 H = Cd + H2S
BaSO4 + 8 H = BaS + 4 H2O

Előfordulás: levegőben 0,01%

Előállítás laborban:
Zn, Fe + HCl, H2SO4
Zn, Al + NaOH
Na, K + H2O
LiH, NaH + H2O
Előállítás iparban:
1.Vízgáz szintézis: C + H2O = CO + H2 (1000 OC)
CO + H2O = CO2 + H2 (450 OC, Fe2O3 + Al2O3)
CO2 + H2O (25 atm)
 CO nyomok eltávolítása: CO + NaOH = HCOONa
vagy ammóniás CuCl oldattal
2.Földgázból: CH4 + H2O = CO + 3 H2 (900 OC, Al2O3/Ni katalizátor)
CO + H2O = CO2 + H2
véggázban 79% H2, 20% CO2, 1% szénhidrogén
3.Víz elektrolízise
4.NaCl oldat elektrolízise: katódon NaOH + H2
Anódon Cl2

Felhasználás:
Vegyipari alapanyag: NH3, szintetikus benzin, katalitikus hidrogénezés
Hegesztés
Piros színű palackban, 150 atm

Halogének

Kétatomos molekulák, molekularács, van der Waals erők

F2: zöldessárga, gáz
Cl2: sárgászöld, gáz
Br2: vörösbarna, folyadék
I2: ibolya, szilárd
Fizikai oldódás vízben (Cl2), KI-oldatban (I2, Lugol oldat KI3), szerves
oldószerekben (Cl2, Br2, I2)
Oxidációfok: -1 (halogenidek), +1, +3, +5, +7 (halogenátok)
Kémiai oldódás vízben (F2: H2F2, Cl2: HOCl + HCl), lúgban (Cl2: NaOCl +
NaCl, I2: KI + KIO3)
Oxidáló tulajdonságúak

Előállítás:
KHF2 elektrolízise (Pt vagy Cu, Ni, Mg edény, grafit anód)
NaCl oldat vagy olvadék elektrolízise
2 NaCl + 2 H2SO4 + MnO2 = Cl2 + MnSO4 + Na2SO4 + 2 H2O
2 KBr + Cl2 = Br2 + 2 KCl
2 KI + Cl2 = I2 + 2 KCl
4 NaIO3 + 10 NaHSO3 + 3 Na2CO3 = 10 Na2SO4 + 5 H2O + 3 CO2 + 2 I2
( a chilei salétrom anyalúgjából)

Felhasználás:
Műanyagipar (teflon, F2, Cl2), vegyipar (Cl2), fényképészet, gyógyszerek,
festékipar (Br2), fertőtlenítés (Cl2, I2)
Cseppfolyós Cl2 vaspalackban
Oxigén

Kétatomos molekula, paramágneses, molekularács

Színtelen, szagtalan gáz, fp. -183 OC, nehezen cseppfolyósítható (krit. hőm. -118
O
C), vízben a nitrogénnél jobban oldódik
Oxidálószer, a halogéneken kívül minden elemmel közvetlenül reagál
Oxidációfok -2, peroxidokban -1

Előállítás:
Levegő cseppfolyósítása, majd frakcionált desztillációval
Elektrolízissel
Laborban: HgO termikus disszociációjával
2 KClO3 = KCl + KClO4 + O2
KClO4 = KCl + 2 O2
Keletkezik az asszimiláció során
6 n CO2 + 5 n H2O + (klorofill) = (C6H10O5)n + 6 n O2

Felhasználás:
Kohászat, hegesztés, vegyipar
Kék színű palackban, 150 atm

Ózon

háromatomos molekula, O3, erősen oxidál, könnyen bomlik

3 O2 = 2 O3 (fény hatására)
Sztratoszférában (15-50 km) vékony réteg, elnyeli a káros UV-B (290-320 nm)
sugárzást.
Ózonlyuk: extrém hideg (-78 OC)
napfény
ózonbontó anyagok (CFC-k, Cl-gyök)
Előállítás elektromos kisüléssel
Felhasználás:
Oxidálószer (ozonidok, peroxidok)
Víztisztítás(csíraölő, fertőtlenítő)
Élelmiszeripari fertőtlenítő (nincs káros melléktermék)
Szagtalanító
Ízesítőszer (borok öregítésére)

Kén

Sárga, szilárd, számos allotróp módosulat, rombos, monoklin, nyolcas gyűrű,

lineáris lánc, egymásba átalakíthatók
Oxidációfok -2, +2, +4, +6
Fizikailag oldódik CS2-ben
Kémiailag oldódik: HNO3, NaOH, (NH4)2S
Közvetlenül reagál minden elemmel, a halogénekkel is
S + O2 = SO2
Fe + S = FeS (300 OC)
Kéntelepek keletkezése: 2 H2S + SO2 = 2 H2O + 3 S
Előállítás:
Szicíliában kiolvasztják a kőzetekből (25% S-tart.)
USÁ-ban 150-240 m mélyen futóhomok alatt, kinyerés Frasch eljárással
Szén, kőolaj, földgáz kéntartalmának kinyerése oxidációval
Felhasználás:
Vegyipar (H2SO4), növényvédőszerek, gyógyszerek, festékek, vulkanizálás

Nitrogén

Színtelen, szagtalan, nehezen cseppfolyósítható gáz (fp. -196 OC)

Stabilis kétatomos molekula, erős hármas kötés, disszociációs energia -945
kJ/mól.
Csak magas hőmérsékleten reagál, kivéve: Li, Mg, Al (Li3N, Mg3N2, AlN)
N2 = 2 N (3000 OC, α = 1%)
N2 + O2 = 2 NO (ívfény)
N2 + 2 C = (CN)2 (ívfény)
N2 + Si = Si3N4 (2000 OC)
N2 + B = BN (1200 OC)
N2 + 3 H2 = 2 NH3

Előállítás:
Levegő cseppfolyósítás, frakcionált desztilláció)
Generátorgázból: C + levegő = CO + N2
CO + H2O = CO2 + H2
NH4NO2 hevítése: NH4NO2 = N2 + 2 H2O

Felhasználás:
Vegyipari alapanyag (NH3, HNO3), műtrágyaipar, inert védőgáz

Foszfor

Több módosulat
Sárga P4, mérgező, oldódik zsírokban, szerves oldószerekben CS2-ben,
reakcióképes, víz alatt tárolják
Vörös, lineáris makromolekula, stabilis
Fekete, síkhálós szerkezetű, fémes
Könnyen reagál minden elemmel, termékek: PCl3, PCl5, P4O6, P4O10, fémekkel
foszfidok, pl. Ca3P2
Oldódás HNO3-ban, KOH-ban

Előállítás:
Foszforitból: Ca3(PO4)2 + SiO2 = CaSiO3 + P4O10
P4O10 + 10 C = 10 CO + P4 (1300 OC)

Felhasználás:
Gyufa, műtrágyák, H3PO4

Szén

Többféle módosulat, eltérő tulajdonságokkal

Gyémánt: oktaéderes, atomrács, op. 3850 OC, nagy rácsenergia, kemény (Mohs
skála 10), ΔE = 5,5 eV, szigetelő, átlátszó

Grafit: hexagonális rétegrács, köztük van der Waals erők, puha, Mohs: 1, fekete
(a látható fényt is abszorbeálja), hasítható, vezető
Amorf szén: mikrokristályos, rácshibás grafit, felülete oxidos
Grafit – gyémánt, magas hőmérsékleten, többezer atm. nyomáson

Fullerén: 60 atomos molekula

Buckminster Fuller mérnök és filozófus, 1967-es montreali Expo amerikai
pavilonja, optimális görbületű kupola, 12 ötszögből és 20 hatszögből
1985. szept. 1-8. Texasi Rice Egyetem kutatói, He áramban lézeres úton elgőzölt
grafit kondenzálásával nyert kormot benzollal extrahálták, beszárították
Buckyball
Nagy stabilitás, szupravezető származékok, hőálló kenőcsök, vízálló anyagok,
gázszűrők, jó elektromos vezető csövek

Kémiai tulajdonságok
Csak magas hőmérsékleten reagál nemfémes elemekkel (O2, S, N2, H2)
Fémekkel karbidok
Redukálószer: Na2SO4 + 4 C = Na2S + 4 CO
H2O + C = CO + H2
oxidok + C = fém + CO

Felhasználás: kohászat, vegyipar, energiaipar, koksz, faszén, aktív szén, korom

Szilícium

Gyémántrács, szürke, rideg, Mohs: 7, op. 1414 OC, ΔE = 1,12 eV, félvezető
magasabb hőmérsékleten reagál: SiCl4, SiO2, SiS2, SiN, SiC, fémekkel szilicidek
Oldódás: HNO3 + H2F2, NaOH
Előállítás: SiO2 + C + Fe = Si(Fe) ferroszilícium
2 SiO2 + 2 CaC2 = 2 Si + 2 Ca + 4 CO
SiO2 + 2 Mg (vagy Al) = Si + 2 MgO (Al2O3
SiHCl3 + H2 = Si + 3 HCl (félvezető tisztaságú)
Felhasználás: ötvözőelem, kohászat (szilikotermikus eljárások: Mg, Ba),
félvezető, szilikonok

Bór

Atomrács, 12 atomos ikoziéder, Mohs: 9, op.2300 OC, acélszürke, rideg, kemény

Hasonlóság a Si-hoz, elektronhiányos szerkezet, diagonál szabály
reagál: halogének, O2, N2, S, C, fémekkel boridok
oldódás: HNO3 + H2F2, NaOH
Redukáló: B + H2O = B2O3 + H2
B + NH3 = BN + H2
B + H2S = B2S3 + H 2
B + SiO2 = B2O3 + Si
Előállítás: B2O3 + 3 Mg (vagy 6 Na) = 2 B + 3 MgO (3 Na2O)
2 BCl3 + 3 H2 = 2 B + 6 HCl
2 BI3 = 2 B + 3 I2
Felhasználás: ötvözőelem, üveggyártás (B2O3), boránok
14.óra

Fémek

A Földön 83 fémes elem fordul elő

Használati tárgyak, szerkezeti anyagok nagy része fémből készül
Nagy hasonlóság: szoros illeszkedésű rácsszerkezet, fémes kötés, sávrendszer

Alkáli fémek

Fehérek, friss vágási felületük fémfényű, puhák, alacsony op., fp., vezetők,
térben centrált köbös rács
Petróleum alatt tárolják
Elektronegativitás a legkisebb: 1-nél kisebb, elektródpotenciál a legnegatívabb.
Oxidációfok +1
Higannyal amalgám, cseppfolyós NH3-ban fizikai oldódás
Lángfestés: Li vörös, Na sárga (590 nm), K ibolya, Rb sötétvörös, Cs kék
Kémiai tulajdonságok
Legreakcióképesebbek, ionvegyületeket alkotnak
Reduláló tulajdonságúak
Hidrogénnel sószerű hidridek
Vízzel, alkohollal, ammóniával H2-t fejlesztenek
Oxigénnel: Li2O, Na2O2, KO2
Li – Mg hasonlóság (diagonál szabály): Li3N, normál oxid, CO32-, PO43-
oldhatatlan, szerves vegyületek
Előállítás: olvadék elektrolízissel (LiCl, NaCl, KCl), grafit elektródok, anódon
Cl2 fejlődés
Felhasználás: fotocellák, redukálószerek, vegyületeik

Alkáli földfémek

Fehérek, fémfényűek, sűrűségük kicsi, nyújthatók, a triád tagjai (Ca, Sr, Ba)
csak petróleum alatt, lángfestők
Kémiai tulajdonságok:
Reakcióképesek, redukálószerek
Be vízgőzzel, Mg forró vízzel, a triád hidegen is: rosszul oldódó hidroxid + H2
Vegyületek: SO42- oldhatóság Be – Ba csökken
OH- oldhatóság Be – Ba nő
CO32- termikus stabilitás Be – Ba nő
F-, CO32-, PO43-, oxalát oldhatatlan
Be – Al hasonlóság: cc. HNO3 passzívál, NaOH-dal H2, halogenidek
Be2C + 4 H2O = 2 Be(OH)2 + CH4
Grignard vegyületek: CH3I + Mg + (C2H5)2O
Előállítás: olvadék elektrolízissel (berillből BeCl2, MgCl2, CaCl2, SrCl2)
MgCO3 (magnezit) – MgO + C (2200 OC) = Mg + CO
MgCO3·CaCO3 (dolomit) – redukálás Si(Fe) –mal
Felhasználás: ötvözők (Be, Mg), szerves szintézisek (Mg), elektroncsövek
(Ba), gyógyászat (90Sr)

Alumínium

Szürke, könnyű (2,7 g/cm3), jó vezető, nyújtható, op. 660 OC, felületén vékony
oxidréteg, vastagítható eloxálással (anódos oxidáció kénsavban vagy
oxálsavban), pácolással (Na2CO3 + K2Cr2O7)
Kémiai tulajdonságok:
Oxidációfok: +3
Oldódás savban, lúgban, cc. HNO3 passzíválja
Reakció nemfémes elemekkel: AlCl3, Al2S3, Al4C3, Al2O3
Előfordulás:
Bauxit: AlO(OH) diaszpor, bőhmit, Al(OH)3 hidrargilit, Al2O3,
Fe2O3, SiO2, TiO2, V2O5, Ga, H2O
Előállítás: bauxitból, levegőn szárítás, golyósmalomban őrlés, 500 OC-on
szárítás, NaOH-dal feltárás, higítás, szűrés (vörösiszap), Al(OH)3 oltóhidrát,
szűrés, mosás, forgó kemencében izzítás 1200 OC-on = timföld (Al2O3)
Kriolittal (Na3AlF6) 900-1000 OC-on olvadék elektrolízis, grafit elektródok,
alul Al, anódon O2 + 2 C = 2 CO, 5-7 V, 50-80 kA
Felhasználás: fólia, vezetők, repülőgépek, vegyipar, kohászat, ötvözetek,
épületek

Ón

Három allotróp módosulat:

α gyémántrács 13,2 OC – β térben centrált tetragonális 161 OC – γ rombos –
op. 232 OC
ónpestis
puha, közepes vezető, nehézfém, nem mérgező, felületén oxidréteg
oxidációfok +2, +4
savban, lúgban oldódik, cc. HNO3 passzíválja
előállítás: SnO2 + 2 C = Sn + 2 CO, tisztítás csurgatással és buzgatással
felhasználás: ónbevonat (konzervdoboz), ötvözetek (bronz Cu/Sn, lágyforrasz
Sn/Pb, betűfém Sn/Sb), szerves ónvegyületek (gombaölők, térhálósító
katalizátorok)
Ólom

Puha, közepes vezető, nehézfém (11,3 g/cm3), alacsony op. (327 OC), felületén
oxidréteg, mérgező
Oxidációfok +2, (+4)
Oxidjai: PbO, PbO2, Pb3O4
Oldódik HNO3-ban, PbCl2, PbSO4
Vízben Pb3(OH)2(CO3)2 oldhatatlan
Desztillált vízben Pb(OH)2 kissé oldódik
Agresszív CO2-ot tartalmazó vízben Pb(HCO3)2 oldódik
Előállítás: reakciós eljárás: PbS + 2 O2 = PbSO4
2 PbS + 3 O2 = 2 PbO + 2 SO2
PbS + PbSO4 = 2 Pb + 2 SO2
PbS + 2 PbO = 3 Pb + SO2
Redukciós eljárás: 2 PbS + 3 O2 = 2 PbO + 2 SO2
PbO + C = Pb + CO
Felhasználás: vízvezetékek, akkumulátorok, vegyipar, ólombélelések,
ötvözetek, régebben festékipar, Pb(C2H5)4

d-elemek

mindegyik fém, nagy hasonlóság

kemények, vezetők, magas op., fp., szennyezők befolyásolják a mechanikai
tulajdonságokat
ötvözetképzők
paramágnesesek
változó oxidációfok, színes vegyületek
ásványi savakban kevés oldódik, nemesfémek csak királyvízben
komplexképzők

Titán

Kemény, magas op., 4,5 g/gm3, hőtágulása kicsi, ellenálló, felületén oxidréteg
Csak magas hőmérsékleten reagál, pl. TiCl4, TiO2
cc. HNO3-ban passzíválódik
előállítás Kroll eljárással:
2 TiO2 + 3 C + 4 Cl2 (900 OC) = 2 TiCl4 + 2 CO + CO2
TiCl4 + 2 Mg (800 OC) = Ti + 2 MgCl2
Felhasználás: vegyipar, gázturbinák, rakéták, TiO2 festékipar
Vanádiumcsoport: V, Nb, Ta

Kemények, magas op., közepes vezetők, oxidréteg, nem reakcióképesek,

magas hőmérsékleten reagálnak, oxidációfok: + 2… + 5 (színes ionok)
Előállítás oxidokból Na-mal, vagy Al-mal
kloridokból termikus disszociációval
Felhasználás: ötvözők, Ta csavarok zománchibák javítására (kémiai ellenállása
nagy), V2O5

Krómcsoport: Cr, Mo, W

Legkeményebbek, ridegek, legmagasabb op., közepes vezetők, felületükön

oxidréteg, oxidációfok: + 2… + 6, magas hőmérsékleten reagálnak, forró
savakban oldódnak, cc. HNO3 a krómot passzíválja
Cr3+ (kékeszöld), CrO42- (sárga), Cr2O72- (narancssárga)
Cr(VI) környezetszennyező
komplexképzők
Előállítás:
Cr: FeO·Cr2O3 (krómvaskő) – Cr2O3 + 2 Al = 2 Cr + Al2O3
Mo: MoS2 (molibdenit) – MoO3 + 2 Al = Mo + Al2O3
W: FeWO4 (ferberit) – WO3 + 3 H2 = W + 3 H2O
Felhasználás:
Cr: ötvözetek (Cr/Ni 18/8), bevonatok
Mo, W: elektroncsövek, izzószálak

Mangán

Kissé rideg, közepes vezető, op. 1260 OC, eddigieknél reakcióképesebb

Oxidációfok: + 2… + 7
MnSO4 rózsaszín, MnCO3 drapp, MnO2 fekete, KMnO4 lila, K2MnO4 zöld
Előállítás: MnO2 – 3 Mn3O4 + 8 Al = 9 Mn + 4 Al2O3
Felhasználás: ötvöző, az acélt szívóssá teszi, szilárdságát növeli,
ellenálláshuzal

Vas

Módosulatok:
α- térben centrált köbös, ferromágneses – 768 OC (Curie pont) β- térben
centrált köbös, paramágneses – 906 OC γ- lapon centrált köbös – 1400 OC δ-
térkoncentrált – op. 1535 OC
megmunkálható, mechanikai tulajdonságokat a széntartalom befolyásolja,
közepes vezető, 7,9 g/cm3, εo = - 0,44 V, oxidációfok:+ 2,+ 3
felületén nem védő oxidréteg, rozsda
kémiai tulajdonságok:
Fe + O2 1000 OC = Fe3O4
Fe + Cl2 (H2O jelenlétében) = FeCl2
Savakban oldódik, cc. HNO3 passzíválja
Fe + CuSO4 = FeSO4 + Cu
FeO, Fe2O3, Fe3O4
Komplexek: Fe4/Fe(CN)6/3, CN-, F-, Fe(CO)5 karbonil, /Fe(C5H5)2/2+ ferrocén
Vasércek: Fe2O3 hematit, Fe3O4 magnetit, FeO(OH) limonit, FeCO3 sziderit
(FeS2 pirit, markazit)
Nyersvasgyártás: vasércek pörkölése levegővel – Fe2O3 + CaCO3 vagy SiO2 és
forró levegő – Fe (C, P, S, Si) + CO + CO2 + CaSiO3, kb. 1600 OC
Acélgyártás (Martin-Siemens 1700 OC): nyersvas + 20-25% ócskavas + CaO +
ötvözők – acél (C max. 1,5%) + P4O10 + SiO2 + CO2 +SO2
Felhasználás: szerkezeti anyag, szénacél, öntöttvas, acél, ötvözött acélok,
vegyületei

Kobalt

Megmunkálható, a vasnál keményebb, mágneses (a vas 2/3-a), közepes vezető,

felületén védő oxidréteg
Magasabb hőmérsékleten reagál, cc. HNO3 passzíválja
Vegyületei vízben rózsaszínűek, vízmentesen kékek
Komplexei: NH3, CN-, CO
Előállítás: CoAsS (kobaltit) – Co3O4 + Al = Co + Al2O3
Felhasználás: ötvözetek, mágnesacélok, kemény fémek

Nikkel

Kobalthoz hasonló
Ellenáll lúgolvadékoknak is
Előállítás: garnierit (Ni-Mg-szilikát) – Ni3S2 (nikkel-kénesű) – NiO – Ni(CO)4
– Ni
Felhasználás: ötvözetek (Fe, Cu, Mo, Zn), korrózióállóságot növeli,
katalizátorok, galvanizálás, tégelyek

Platinacsoport: Ru, Rd, Pd (könnyű-), Os, Ir, Pt (nehéz-)

Legellenállóbbak, vezetők, királyvízben oldódnak, változó oxidációfokúak

Felhasználás: katalizátorok, tégelyek, termoelem, elektrotechnika, gyógyászat
Rézcsoport: Cu, Ag, Au

Legjobb vezetők, jól nyújthatók, lapon centrált köbös rács, op. kb. 1000 OC,
Cu vörös, Ag szürke, Au sárga
Felületükön védőréteg:
Cu: patina CuCO3·Cu(OH)2, CuO
Ag: Ag2S fekete, Ag2O
Au: Au2O3
Oxidációfokok: Cu +2, (+1), Ag +1, Au +3 (+1)
Oldódások: Cu: H2SO4, HNO3, NH4OH +O2, KCN
Ag: HNO3
Au: HNO3 + HCl
Komplexek: NH3, CN-, Cl-
/Cu(NH3)4/SO4, /Cu(H2O)4/SO4, K/Cu(CN)2/, K2/CuCl4/
/Ag(NH3)2/Cl, K/Ag(CN)2/
H/AuCl4/, Na/Au(CN)4/
Előállítás:
Cu: CuFeS2 (kalkopirit), Cu2S (kalkozin), Cu2O (kuprit), pörkölés – CuO
Reakciós eljárás: Cu2S + 2 O2 = 2 CuO + SO2
Cu2S + 2 CuO = 4 Cu + SO2
Redukciós eljárás: CuO + Fe2O3 + C + SiO2 = Cu + CO + FeSiO3
Raffinálás elektrolízissel
Ag, Au: ciánlúgozás, cinkes redukálás
4 Ag + 8 NaCN + 2 H2O + O2 = 4 Na/Ag(CN)2/ + 4 NaOH
2 Na/Ag(CN)2/ + Zn = 2 Ag + Na2/Zn(CN)4/
Na/Au(CN)4/
Régebben aranymosás, amalgámozás
Felhasználás:
Cu: elektromos ipar, szerkezeti anyag, ötvözetek (sárgaréz: Cu/Zn, bronz:
Cu/Sn),
Ag: mikroelektronika, tükrök (nagy fényvisszaverő képesség), fényképészet
(AgBr), ékszer
Au: mikroelektronika, díszítés (aranyfüst), ékszer, pénz

Cinkcsoport: Zn, Cd, Hg

Közepes vezetők, nehézfémek, op. alacsony: Zn, Cd 3-400 OC, Hg folyékony

Be – Mg hasonlóság
Oxidációfok +2, Hg esetén +1 is: -Hg-Hg- kötés
Oldódás: Zn, Cd: HCl, H2SO4, HNO3, NaOH (H2 fejlődés)
Hg: HNO3, forró cc. H2SO4
ZnO – CdO – HgO stabilitás csökken, szín mélyül (fehér- sárga-vörös),
amfoter-amfoter-bázikus
ZnS – CdS – HgS Stabilitás nő, oldódás csökken, szín mélyül
Komplexek: Zn, Cd: NH3, CN-, OH-
Hg: K2/HgI4/ színváltó festékek
Előállítás:
ZnS (wurtzit, szfalerit), ZnCO3 (cinkpát) – pörkölés – ZnO + C (1200 OC) =
Zn gőzöket kondenzáltatják, tisztítás desztillációval
Cd a Zn kisérője, CdS (greenockit)
HgS (cinóber) + O2 = Hg + SO2
Felhasználás:
Zn: sárgaréz, horganybevonat (galvanizálás, tűzihorganyzás), szárazelem,
festékipar
Cd: mérgező, visszaszorul (bevonatok, NiCd elemek), Wood fém (alacsony
op.)
Hg: műszerek (hőmérők, barométerek), elektródok ( Hg2Cl2 kalomel), relék
15.óra

Vegyületek

Savak

HCl
Színtelen, szúrós szagú gáz, fp. -85 OC, vízben jól oldódik, OC-on 825 g = 507 l/
1 liter vízben, vizes oldata a sósav. Könnyen cseppfolyósítható, krit. hőm. 51
O
C, vízmentes HCl acélpalackokban
A sósav a negatív εο-ú fémeket oldja H2 fejlődés közben
Na2CO3 + 2 HCl = CO2 + 2 NaCl + H2O
4 HCl + MnO2 = MnCl2 + Cl2 + 2 H2O
Előállítás laborban: NaCl + H2SO4 = NaHSO4 + HCl
NaHSO4 + NaCl = Na2SO4 + HCl (800 OC-on)
iparban: NaCl oldat elektrolízisekor – H2 + Cl2 = 2 HCl (kvarccső,
H-felesleg, meggyújtva)
cc. HCl: 38 % (1,19 g/cm3)
Felhasználás: vegyipar, vizsgálati anyagok feloldása, fémek maratása, pácolás,
galvanizálás, vízkő eltávolítás, színezékek előállítása

H2F2
Színtelen, szúrós szagú gáz, fp. 19,9 OC, krit. hőm. 188 OC, vízben korlátlanul
oldódik, vizes oldata a folysav
Protonhidas asszociátumok: (HF)n
H2F2 + H2O = H3O+ + HF2- (van KHF2)
Oldja az üveget és a kvarcot is:
SiO2 + 2 H2F2 = SiF4 + 2 H2O
SiF4 + H2F2 = H2/SiF6/
B2O3 + 4 H2F2 = 2 H/BF4/ + 3 H2O
H2F2 –ban nem oldódik: nemesfémek, Pb, Cu és Ni felületén CuF2, NiF2
összefüggő oldhatatlan réteg
40 %-os vizes oldat műanyag edényben (ólom- és vastartályokban)
Előállítás laborban: KHF2 hevítésével – KF + HF
iparban: CaF2 + H2SO4 = CaSO4 + H2F2
Felhasználás: üvegmaratás, szilikátok feltárása, maratás, zománctalanítás,
galvanizálás, katalizátor, fluorozott szénhidrogének, teflon, fluoridok előállítása

H2SO4
Olajszerű, higroszkópos folyadék, op. 10,5 OC, vízzel minden arányban
elegyedik, H2SO4 + H2O: térfogatcsökkenés, 1,84 g/cm3
Szerves anyagokat is elroncsolja:
C6H12O6 (cukor) + H2SO4 – 6 C + 6 H2O
Erős vízelvonó
Higításkor erős hőfejlődés
Elektromos vezetés a koncentráció függvénye, max. kb. 30 %
Erős, kétbázisú, oxidáló sav
Fe + H2SO4 = FeSO4 + H2
Cu + 2 H2SO4 = CuSO4 + SO2 + 2 H2O
Sói a szulfátok: gálicok: CuSO4·5H2O, timsók: KAl(SO4)2·12H2O,
oldhatatlanok: Ca, Sr, Ba, Pb, Hg2, Ag
Óleum: + SO3 (H2S2O7), 10-60 %
cc. H2SO4: 98 %, a vasat passzíválja, öntöttvas edényekben tárolják
Előállítás:
S + O2 = SO2, 4 FeS2 + 11 O2 = 2 Fe2O3 + 8 SO2
Ólomkamrás eljárás: SO2 + NO2 + H2O = H2SO4 + NO
NO + ½ O2 = NO2 (homogén katalízis)
ólomkamra falán oldhatatlan PbSO4 réteg, de cc. H2SO4
oldja
Kontakt eljárás: 2 SO2 + O2 = 2 SO3 (400-500 OC, V2O5, heterogén
katalízis)
SO3 + H2SO4 = H2S2O7
H2S2O7 + H2O = 2 H2SO4
Felhasználás: vegyipar, pácolás, galvanizálás, feltárások, szárítás, szuperfoszfát
előállítás

HNO3
Folyadék, fp. 84 OC, vízben jól oldódik, cc. HNO3: 69 %, töményebb bomlik,
füstölgő salétromsav
1,4 g/cm3, erős sav, erős oxidálószer
30 %-os oxidál a legjobban
A legtöbb fémet oldja, nem oldódik: Ti, Sn, Au, Pt, passzíválódik: Fe, Cr, Ni,
Cr, Al
Választóvíz: Au/Ag
Sói a nitrátok, vízoldhatók
Előállítás régen: NaNO3 (chilei salétrom) + H2SO4 = NaHSO4 + HNO3
Birkeland-Eyde eljárás: N2 + O2 = 2 NO (magas hőm., ahol van olcsó
elektromos energia)
Oswald eljárás: 4 NH3 + 5 O2 (600 OC, Pt) = 4 NO + 6 H2O
2 NO + O2 = 2 NO2
NO + NO2 = N2O3
N2O3 + H2O = 2 HNO2
HNO2 + NO2 = HNO3 + NO
3 HNO2 = HNO3 + H2O + 2 NO
2 NO2 + H2O = HNO3 + HNO2
Felhasználás: vegyipar, műtrágyagyártás (NH4NO3), nitrálás, robbanószerek,
oxidálószer, fémek maratása, nemfémeket is oxidálja (I2, S, P4)

H3PO4
Fehér, higroszkópos kristályos anyag, op. 42 OC, cc. H3PO4: 83-90 %,
szirupszerű, 1,7-1,75 g/cm3, orto- (H3PO4), piro- (H4P2O7), meta- (HPO3)n
foszforsav, sói különböző pH-júak, pufferek
Előállítás:
1. Ca3(PO4)2 + 3 H2SO4 = 3 CaSO4 + H3PO4
2. 2 Ca3(PO4)2 + 6 SiO2 + 10 C = 6 CaSiO3 + 10 CO + P4
P4 + 5 O2 = P4O10, ebből 50 %-os H3PO4 –val – H3PO4
3. 3 P4 + 20 HNO3 + 8 H2O = 12 H3PO4 + 20 NO
Felhasználás: szuperfoszfát gyártás, foszfátozás, víztisztítás, zománcok, pácolás,
fémek elektrolitikus polírozása, mosószerek (Na3PO4 trisó)

H2SO3
Kénessav, csak oldatban ismeretes. Bomlékony, gyenge sav, redukálószer, sói a
szulfitok
SO2 + H2O = H2SO3

H2CO3
Szénsav, csak oldatban ismeretes. Bomlékony, gyenge sav, sói a karbonátok
CO2 + H2O = H2CO3

H2SiO3
Kovasav, gyenge sav, sói a szilikátok

H3BO3
Bórsav, bomlékony, gyenge sav, sói a borátok

HOCl
Hipoklórossav, csak vizes oldatban ismeretes. Gyenge sav, erős oxidálószer,
Ca(OCl)Cl klórmész
Felhasználás: fehérítés, fertőtlenítés

Bázisok

NaOH
Szilárd, fehér, op. 318 OC, vízben jól oldódik, 20 OC-on 109 g/100 g vízben,
vizes oldata a nátronlúg: 40-50 % os, 1,43 g/cm3
Oldja az Al, Zn, Sn fémeket
Mérgező, maró hatású
Előállítás: NaCl oldat elektrolízisével (higanykatódos, membráncellás eljárások)
Felhasználás: vegyipar, szappangyártás, feltárószer, kazántápvíz lágyítása,
vízüveg (Na2SiO3), Na-sók

KOH
Szilárd, fehér, op. 360 OC, vízben jól oldódik, 20 OC-on 112 g/100 g vízben,
vizes oldata a kálilúg: 50 %-os, 1,51 g/cm3
Nedvszívó, CO2 megkötő: 2 KOH + CO2 = K2CO3 + H2O
Előállítás: KCl oldat elektrolízisével
Felhasználás: szárítószer, szappangyártás, akkumulátorokban, kőolajok
kéntelenítése, K-sók

NH3
Színtelen, szúrós szagú gáz, fp. -33 OC, krit. hőm. 132 OC, vízben jól oldódik, 0
O
C-on 1 litervíz 1100 l NH3-t old. Cseppfolyós NH3 jó oldószer,
acélpalackokban forgalmazzák
4 NH3 + 3 O2 = 2 N2 + 6 H2O
8 NH3 + 3 Cl2 = N2 + 6 NH4Cl
Előállítás: 2 NH4Cl + Ca(OH)2 = CaCl2 + 2NH3 + 2 H2O
Haber-Bosch szintézis: N2 + 3 H2 = 2 NH3
Felhasználás: vegyipar, karbamid, HNO3, műtrágyák, szalmiákszesz, nitridálás,
hűtőközeg, aminoplasztok, ammóniumsók

NH4OH
NH3 vizes oldata az ammónium-hidroxid, szalmiákszesz (26-27 %)
NH3 + H2O = NH4OH = NH4+ + OH-
Gyenge bázis

Sók

Oxidok

Nemfémes elemek oxidjai

Savanhidridek
SO2: levegőszennyezés, savas eső, atmoszférikus korrózió
NOx: N2O, NO, N2O3, NO2, N2O4, N2O5, NO3, főleg NO2
CO: erős vérméreg, tökéletlen égéskor keletkezik, redukálószer
CO2: könnyen cseppfolyósítható, vízben jól oldódik, szárazjég (szilárd
szénsavhó, alkohollal –78 OC-os hűtőkeverék)
Felhasználás: szóda, karbamid, tűzoltó készülékek, gyógyszeripar, védőgáz,
hajtógáz, szódavíz, üdítők
P4O10: erősen higroszkópos fehér por, szárítószer
Fémoxidok
Általában bázisanhidridek, vízben nem oldódnak
1.Kohászati alapanyagok fémek előállítására: Fe, Al, Zn, Cr
2.Felületi bevonatok, rétegek: Al, Fe, Cr
3.Festékipari pigmentek: Fe2O3, TiO2, ZnO, Cr2O3, Pb3O4
4.Egyebek: CaO (égetett mész), CrO3 (krómsav), V2O5 (katalizátor), ZrO2
(zománcokhoz), MnO2, PbO2, KMnO4, K2CrO4, K2Cr2O7 (oxidálószerek)

Egyéb sók
Kloridok: FeCl3 (páclé), NH4Cl (folyósítószer tűzihorganyzáskor), CaCl2 (beton
adalékszer), Hg2Cl2 (kalomel elektród), AgCl (Ag/AgCl elektród), NaCl, KCl
Szulfátok: FeSO4 (páclé), CuSO4 (Cu/CuSO4 elektród)
Nitrátok: NaNO3, KNO3 (inhibitorok)
Karbonátok: Na2CO3 (zsírtalanító), CaCO3 (savközömbösítő), Cu2(OH)2CO3
(patina), Pb3(OH)2(CO3)2 (ólomfehér)
Foszfátok: Na3PO4(vízlágyító), Zn-, Mn-, Fe-foszfátok (foszfátozás)

oldhatók oldhatatlanok
kloridok többség Ag, Pb, Hg2,
szulfátok többség Ca, Sr, Ba, Pb, Ag,
nitrátok minden
karbonátok Na, K, NH4 többség
foszfátok Na, K többség

Komplexek

Al, Zn lúgos oldása Na/Al(OH)4/, Na2/Zn(OH)4/

Cu korróziója NH3-s /Cu(NH3)4/SO4
közegben
Fémek előállítása Au, Ag: Na/Au(CN)4/, Na2/Zn(CN)4/
Al: Na3/AlF6/, Na/Al(OH)4/
Ni: Ni(CO)4
Galvanizálás Savas fürdők: /BF4/-, H/AuCl4/
Lúgos fürdők: K3/Cu(CN)4/, Na2/Zn(CN)4/
Analitika Fe4/Fe(CN)6/3, Ni-dimetilglioxim
Katalizátorok H2/PtCl6/, karbonilok