Móricz Zsigmond: Tragédia (1909)

(novellaelemzés)

1. Móricz a XX. századi realizmus képviselője => irodalomtörténeti jelentősége:

forradalmasította a magyar prózát

2. A Nyugat I. nemzedékének tagja  a prózarovatot szerkesztette

3. Naturalisztikus, realisztikus hangnem:

- nyomor szépítés nélküli ábrázolása

- ösztönélet

- környezet jelentősége

- pesszimista hangvétel

- nyers stílus

4. Novellái:

└ novella:

 kisepikai műfaj
 cselekménye általában egy szálon fut (néha több)
 egyetlen sorsfordulat
 kevés szereplő
 lezárása váratlan fordulattal, csattanóval

- híradások a pusztai életről, rideg pásztorokról, a babonás falusi népről,

megalázó nyomorról

- jellemzői:

 balladisztikus tömörség
 írói elbeszélés, közlés, leírás a háttérbe szorul
 népies
- újszerű parasztábrázolás  megmutatja az idilli felszín mögött a szegénységet, az
elégedetlenséget, a nyomort, a tragikus sorsokat

5. Tragédia

- az alföldi pusztán játszódik aratás idején

- szereplői: idénymunkások, napszámosok

- 1,5-2 nap alatt játszódik – DE a főhős egész életét megismerjük  tömör

- főhős: Kis János  a többiektől külön egyedül eszi meg almásételt, fiával mit sem
törődve => gondolatai csak az evés körül forognak
 lakodalom hírére lázong, amiért nem hívták meg
- alaphelyzet kibillentő oka: a gazda, Sarudy az aratókat is meghívja lánya
lakodalmába
- szerkezeti felépítés: 2 szerkezeti egység
└ (1) az aratás közbeni pihenő elmélkedéseiről, a lakodalom
várása
(2) a lakodalom Kis János számára végzetes kimenetelről
- főszereplő: Kis János

 tucatneve beszélő név: egy a sok paraszt közül, nem lényeges szereplő, élete,
személyisége csökkent értékére utal, jelentéktelen ember

o nem számít a szava

o minden gondolata az evés körül forog, állandó éhségben lévő állapota
jellemvonássá rögzült
o ez az éhség apáról-fiúra szállt („Nevetni csak egyszer nevetett életében
jóízűen, akkor, amikor az apja le akarta őt ütni, amiért megette az egész
tál galuskát, s amint feléje sujtott, a saját ütésétől megtántorodott,
felbukott s falba vágta a fejét. Bele is halt.”) szomorú érzést vált ki, hogy
a Kis családban a szeretetnél is fontosabb az evés iránti vágy
o külseje
  nem tudjuk meg egyértelműen, hogy néz ki
 „szeplős, málészájú” fiúnak az apjához való nyomatékos
hasonlítása („ijesztően hasonlított hozzá”)
 a szereplő jellegtelenségére utal:
 néhány tagadó („nem kicsi, nem nagy; nem sánta, nem
begyes”)
 néhány állító formájú megjegyzés („két szeme volt meg
egy orra”; „felkelt”; „megházasodott”)
 a lakodalom: örömünnep, Kis János életének lehetősége => célja: kienni
Sarudyt a vagyonából, életében egyszer jóllakni
 célja kisszerű, együgyű és nevetséges ↔ Kis János ezt hősies küzdelemnek,
feladatnak tartja
 szimbólum:
o drótozott edény
└a mű elején ráragadt a lábára, majd lerúgta, mintha a
szegénységet, az éhezést kívánná lerúgni magáról
 egész élete során megevett nyomorúságos étkek szembeállítása az
elfogyasztott finom étel mennyiségével („Ha azután együvé öntenék azt a jó
ételt, amit ő evett valaha,- avval tán még az az ócska fazék se lenne tele, amit
ma felrúgott a mezőn.”)
 lakodalomban elszánt: már az első fogásnál eltelt összeszűkült gyomra, de
megevett mindent, amit elé raktak
 Kis János küzdelme kudarcba fullad ↔ a lakodalom többi szereplője jó
kedvvel eszik, a főhős ráébred: egyedül van a világban, nem közeledik
másokhoz, így a többiek sem vesznek tudomást létezéséről
 befejezés: szükségszerű Kis János halála: őrült rögeszméje étel általi halála
révén teljesedik ki
 a narrátor szomorúan számol be a haláltusáról („Megakadt az a torkán, s
többet nem ment se le, se fel.”;”Irtózatos vonaglásban vergődött hangtalanul a
földön, míg csak végleg el nem csendesedett.”)
 cím: a történet ismeretében átértékelődik – az olvasó
jelentős értékpusztulásra számít <-> Kis János élete és
halála groteszk (egyszerre ijesztő és nevetséges)
 az író úgy alkotja meg a figurát, hogy az olvasó távolságtartása vele szemben
erőteljesebb, mint együttérzése