Bevezetés

2021.06.07

Az elején még bénának tartottam a naplóírást, aztán rájöttem, hogy ez talán

nem is olyan rossz dolog. Itt leírhatom minden gondolatom, minden érzelmem és
meghozhatok minden döntést. Senki sem fog ítélkezni felettem, senki sem fogja
megmondani, hogy rossz, amit csinálok. Senki sem fog leszólni. Kicsit olyan, mintha
magában beszélne, az ember vagy mintha kezdene begolyózni. Talán tényleg kezdek
megőrülni. A történetem hosszú és bonyolult lesz. Talán nem is írok le mindent, talán
az apró részeket is lejegyzem majd, aztán az is lehet, hogy holnaptól nem is folytatom.
Kicsit öntelten hangzik, de nem csak az emlék megtartása miatt írom le a
dolgaim. Mi van, ha egyszer tényleg elérem a céljaim és fontos ember leszek? Mi van,
ha híres leszek? Megmarad a feljegyzés, fent marad az életem. Persze lehet, hogy egy
senki leszek és senkinek sem leszek majd fontos, akkor pedig majd boldogan
visszaolvasgatom az életem lapjait és elmosolyodom a régi „szép” időkön. Aztán lehet,
csinálok egy filmet belőle. Valamiért az egész életemet úgy élem, mintha egy filmben
lennék. Mintha ezer különféle filmben élnék. Hallom a zenét a fejemben, látom a jövő
történéseit és néha még a „kamerába” is kimosolygok. Hát igen, mondtam én, hogy
kezdek megkattanni.

A kezdet
2021.06.07

Kezdjük is az elején. A múltam nagyon nem írhatom le, mert hosszú lenne és
száraz. Kicsit mesélek magamról, elmondom, ki vagyok és elmondom mi a célom
ebben a sivár földi létben. Mellesleg 19 vagyok.
A születésemet átugorva repüljünk egyenesen az óvodába. Ott a szüleim
eldöntötték helyettem, hogy jégkorongozó leszek és az egész eddigi életem erre
terelték. Persze nem hiába, nagyon tehetséges voltam benne, rengeteg díjat és
elismerést zsebeltem be. Hatalmas jövő állt előttem a sportban, de valamiért én nem
kértem belőle. 14 év után magam mögött hagytam és elkezdtem a saját utam járni.
Most végeztem a gimivel és úgy néz, ki jogi hallgató leszek, de egyelőre még ne
szaladjunk ennyire előre. Beszéljünk a „máról”.
Szóval jelenleg a gépem előtt ülök és írom a saját kis történetemet. Éjfél múlt 2
perccel, reggel korán kelek, de miért ne? De miért ne? Ez a mondat az, amit ha
meghallok, az őrületbe kerget. Egy hosszú éveken át tartó mérgező barátság meg egy
reménytelen szerelem sérelmei. Persze ez a kettő egy azon személy, de erről majd egy
kicsit később.

Én
2021.06.07
Bár már éjfél múlt

Azt már tudod, hogy sportoló voltam 14 évig. Voltam. Itt a voltam szó a kulcs.
- De várj, akkor most mi vagyok?
- Semmi, mégis valaki.
- Mi szeretnék lenni?
- Minden, de egyszerre semmi.
Valamiért mindenki furán néz rám, amikor ezeket kimondom, viszont most itt
vagyok veled, itt vagyunk kettesben, csak te meg én, itt már senki sem nézhet furának.
 Kicsit elmentem művészi irányba. Kár tagadni, művész lélek vagyok. Jól van,
ne szerénykedjünk, Művész vagyok. Zongorázom, dalokat szerzek, verseket írok,
könyveket írok, filmeket rendezek, van egy beszélgetős műsorom, tevékenykedtem
designerként, csináltam digitális rajzokat, indítottam egy vlogot, fotós vagyok, videós,
barkácsolgatok, vágok, zenéket készítek, keverek, képeket varázsolok Photoshopban,
voltam újságíró és még sorolhatnám a végtelenségig.
Mindig is igyekeztem belekezdeni mindenbe, mindig is igyekeztem sokszínű
lenni és létrehozni egy egyedi világnézetet abból a széles látószögből, amit sikerült
elérnem az eddigi életem során. Ez majd változik. A dolgok változnak, néha az
emberek is változnak, de sosem megváltoznak!

De miért ne?
2021.06.08
Éjfél után egy órával

A várva várt izgalmas sztori. Rövidre fogom, mert kívülállóként egész unalmas
a történet. Volt egy legjobb lány barátom, akibe 4 évig szerelmes voltam.
Képzelhetitek. Persze, hogy viszonzatlan volt. Néha kavartunk, néha smároltunk,
néha lefeküdtünk és néha csak barátként viselkedtünk. Igazából mindig is többek
voltunk, mint barátok, többek voltunk, mint egy szerelem. Mintha egymásnak lettünk
volna teremtve.
Sajnos sosem tudtam tőle megszabadulni. Bárhogy is próbálkoztam, sosem
sikerült kilöknöm az életemből véglegesen. Mindig csak ideig-óráig ment, aztán
hirtelen visszatért és felforgatta az egészet. Így visszagondolva szép emlék, akkor
viszont életem legborzalmasabb időszakát éltem.
A szerelem szar dolog. Ha nem viszonozzák azért, ha együtt vagytok meg azért.
Állandóan félted, állandóan hiányzik és állandóan törődsz vele. Ezek több szomorú
pillanatot okoznak, mint boldogat.
Ennek a lánynak ez a mottója; De miért ne? Folyton csak ezt hajtogatja és
bármilyen undorító dolgot csinál, csak kimondja a varázsigét és elszáll a bűntudat.
Aztán másnap végigsírja a napot. Ez a lány megváltozott és már nem az az ember,
akibe egykor beleszerettem. Teljesen kifordult önmagából, teljesen elvesztette az
irányítást a saját teste felett. Az a gátlástalan önpusztító élet, amit él, egyszerűen
tolerálhatatlan és minősíthetetlen. Nincs tartása, nincsenek céljai. Nagyon nagyot
csalódtam benne. Többé már nem voltam rá büszke és szégyelltem, ha vele voltam.
Ebben a pillanatban el is határoztam, hogy egyszer s mindenkorra véglegesen
elvágom a kettőnk közti kapcsot.

Mi is az a Barátság?
2021.06.08
Hajnali kettő

A barátságot szerintem nem lehet megfogalmazni. Nincs rendes definíciója.

Egy embernek szerintem nagyon kevés barátja van. Haverból, spanból lehet rengeteg,
barátból csak pár. Szerencsére én 12 évvel ezelőtt megtaláltam a legjobb barátom és
az óta is itt van mellettem. Bármi történik, ő biztos, hogy támogat és itt lesz velem
még akkor is, ha az egész világ a feje tetejére áll. Talán még van egy-két tag, akiknek
sokat mesélek, de hosszú évek kellenek ahhoz, hogy valakit igazán a barátodnak tudj
hívni. A bizalom is egy nehéz kérdés, én jelenleg csak egy emberben bízhatok meg
teljesen.
Bár nem is kell többen, ha egy valaki itt van neked, már megtaláltad az otthonod. Az
otthon nem egy hely, ahogy a család sem papírhoz van kötve. Az otthon, a család
sokkal inkább egy érzés. Lebuktam, ez nem saját gondolat volt, láttam valahol a
neten, de teljes mértékben azonosulni tudtam vele.

Második fejezet előszó

2021.06.08
Hajnali negyed három

Most, hogy már megismertél engem, legalábbis mélyebb betekintést nyerhettél

a labilis lelki világomba, el is kezdhetjük együtt átélni az elkövetkezendő hosszú
napokat, heteket, hónapokat vagy akár éveket. Jelenleg én sem tudom, hogy mi fog
történni velem, de hamarosan kiderül. Nem csak a napjaim tartalmát írom le, sőt,
nem is írom le őket. Nem jegyzem le, hogy fogat mostam, hogy felöltöztem vagy azt,
hogy épp elmentem a festékboltba venni két darab ecsetet, mert épp a kerti székeket
festem le a garázsban. Sokkal inkább az aznapi történések tanulságait, tapasztalatait
vagy a jelenlegi nézeteim és véleményem papírra vetett mását fogod olvasni.
Együtt fogunk végighaladni az élet meredek és sokszor nagyon nehezen járható
útján. Neked nem feltétlen kell velem tartanod, nekem viszont nincs más
választásom.

Friss reggelek
2021.06.08

Már a címből is látszik, hogy rohadt korán keltem ma. Most meg fogsz kövezni,
hiszen kereken 7-kor szólalt meg az ébresztőm, ami technikailag nem hajnalok
hajnala, de mindenesetre számomra korán volt. Szokásos 10 perces visszaalvások,
amik addig fajulnak, hogy a végén fejvesztve rohanok a buszhoz, ami után
természetesen elkések mindenhonnan. Ha kések, márpedig gyakran előfordul, akkor
ezt az egy mondatot szoktam hajtogatni; „Művész vagyok”. Ez sem saját szerzemény,
de eltulajdonítottam a példaképemről szóló pocsék dokumentum-játékfilmből.
- Ki a példaképed?
- Freddie Mercury.
- Miért?
- Nem tudom, ezt nehéz megmondani.
Szóval elalvás pipa, késés pipa, valamit tuti elfelejtettem. Ja, igen, összeveszni
egy számomra fontos, legalábbis egykor fontos személlyel. Igen-igen, itt megint arról
a lányról van szó.
- Mi történt?
- Nem fontos.
- Mondd már!
- Talán elmondom.
- Most!
- Rendben.
Igazából semmi érdekes, félig jogtalanul leszidtam egy nem megválaszolt üzenet
miatt. Bocsánatot kért, úgyhogy nem volt semmi gáz, vagyis nem lett volna semmi
gáz, amíg nem áll elő valami idiótasággal megint. Röviden és tömören van egy srác,
aki kihasználja egyfolytában. Különféle aljas dolgokra kényszeríti minden találkozón
legyenek akárhol. Számtalan példa volt arra, hogy fényes nappal egy utca eldugott
szegletén térdeltette le. De hát tudjátok, miért ne? Ez a lány nem válaszolt 2 napig a
helyes kis srác üzenetére, a srác megsértődött és sírt megállás nélkül. Szegény. Igazi
férfi. A csavar viszont csak most jön. A hölgy nekem sírta el bánatát, hogy mennyire
megbántotta és mennyire sajnálja őt, mennyire szereti és még sosem volt senki ilyen
kedves vele. Kedves, érted, kedves. Megfogadtam, hogy nem veszekszem többet és
nem érdekel, de azért itt felment bennem a pumpa. Meg is kérdeztem tőle;
- Rólam hányszor beszéltél így? Rólam, aki igazán és feltétel nélkül szeretett, aki a
magánéletét háttérbe helyezte azért, hogy mosolyt lásson az arcodon. Hányszor
sajnáltál meg az elmúlt 4 év során?
Válasz nem érkezett. A beszélgetést nem folytattam tovább és ez volt az a pont,
amikor végleg vége szakad ennek a történetnek. Ha esetleg a későbbi lapokon még
olvasnál róla, kérlek, keress meg, köss egy kötelet a nyakamba és rúgd ki alólam a
széket. Igazából lehet még vevő is lennék rá.
Mondjuk az is lehet, hogy ezt az írást a halálom után olvasod. Mondjuk, akkor
legalább értelmet nyer az emlékem, végre alkottam valamit, ami egész érdekes lehet.
Legalábbis valakik számára biztos. Ha másra nem is lesz jó, legalább értelmet nyer a
könyv és kirajzolódik a körvonal, hogy miért is vetettem véget ennek a végtelennek
tűnő szenvedésnek, aminek még csak az első lépcsőfokán állok.
Van egy cégem, még nem hivatalos, de van. Kellett mellém egy társ. Bár értek
mindenhez, azért nem ártott némi pénz is, úgyhogy felvettem magam mellé valakit.
Semmi másért nincs benne, csak a pénz miatt. Azt hittem minden egyszerű lesz, nem
bízok rá feladatot és haladni fog a terv. Egyszer, azaz a mai nap úgy adódott, hogy
muszáj voltam egy hatalmas terhet ráhelyezni a vállára.
- Hozd el a laptopod a forgatásra!
Persze, hogy nem hozta el. Az adásnak lőttek, tolhattam át másik napra és
mondhattam le a vendégeket. Érdekes, nem? Egyetlen egy feladat van, de valakinek
még ez is megerőltető lehet. Néha tényleg úgy gondolom, hogy idiótákkal vagyok
körülvéve.
Vicces, még csak délelőtt 10 óra volt és máris keresztbe húzta a számításom az
összes ember, akivel az elmúlt 4 órában beszéltem, így hát nincs mit tenni, ledőlök a
szokásos délutáni szunyámra és valahol mélyen abban reménykedek, hogy többé
sosem ébredek fel.

Ébren
2021.06.08

Felkeltem. Bár ne keltem volna. Bűn.

- Mi számít bűnnek?
- A lopás bűn?
Törvény szerint igen, viszont a biblia nem veti meg azt a tolvaj, aki azért lop, hogy
jóllakjék, mert éhezik. Egy bűnt sokszor saját magunk megmentéséért követünk el.
Nézzük csak meg a filmjeink gonosz karaktereit. Mindegyik szenved valamitől.
Ott van Joker, akit eltapos a társadalom vagy akár Davy Jones lélekbe markoló
viszonzatlan szerelme. Ki is vágta a saját szívét. Valamennyire azért tudok vele
azonosulni. Lehet nekem is ezt kéne tennem?
Igen, ilyeneken szoktam gondolkozni, miközben csak fekszem és bámulom a
plafon falát. Néha elmerengek az életen.
Benne vagy a fejemben, vagy én vagyok benne a te fejedben? Csak nézőpont
kérdése. Mint ahogy minden más is. Most épp alszom, csak álmodom. Lehet, hogy te
alszol, éppen te álmodsz rólam. Lehet az álom a valóság és a valóság csupán csak
álom. Néha meg kell nyugodnod. Valamilyen módot találnod kell arra, hogy megleld a
belső békéd. Ez a fiatalság ajándéka: ha az ember szorong, mindentől megszabadítja
az alvás. Aztán annyit stresszelsz, hogy nem tudsz aludni, utána azért szorongsz, mert
nem tudsz aludni és így az alvás nem véd meg a szorongástól, mert maga a
szorongástól nem tudsz aludni. Ez egy ördögi kör. Egy kerék, amelyben nap, mint nap
hajtod magad. Feleslegesen.
Tévénézés, veszekedések, nyugtalan alvás vagy a szorongó ébren fekvés. És
nagyjából ennyi. Nincs semmi más. Nincs változatosság, nincs változás, nincsenek
családi események, sem vakációk. A születésnapok jönnek és mennek. Szörnyűek,
elviselhetetlenek, nyomasztóak.
Néha leomlanak a díszletek. Ébresztő, villamos, négy óra hivatal vagy gyár,
ebéd, villamos, négy óra munka, vacsora, alvás és hétfő, kedd, szerda, csütörtök,
péntek, szombat - általában könnyedén végigcsinálja az ember. Ám egyszer csak
felmerül a "miért", s ezzel a csüggedt rácsodálkozással kezdődik minden. "Kezdődik",
ez a fontos. A csüggedtség a taposómalom végét, de egyszer s mind az öntudatra
ébredés kezdetét jelzi. Felráz, és válaszútra kényszerít: öntudatlan visszatérés a
taposómalomba, vagy végleges ébredés. Válassz.

Esti órák
2021.06.09
Éjfél után fél órával

Úgy érzem magam, mint a hold. Csak magányosan lebegek az éjszaka felhős
égboltján. A magány a legalattomosabb állapot. Rosszabb, mint a rák. A rákban
szenvedsz egy kicsit, majd meghalsz. A magány szépen lassan felemészt belülről és
egész életedben kínzó fájdalmak közt haldokolva létezel. Senki sem hisz bennem, de
ezt már megszoktam. Néha még én sem hiszek, viszont nekem muszáj hinnem, hiszen
ha en sem hiszek, akkor továbbra sem fog senki.
Apám egyszer azt mondta, hogy az életben három lehetőség van. Szerintem ez
egy faszság. Az életben számtalan lehetőség van, csak fel kell ismerni őket. Aki azt
mondja: Túl nagyok az álmaid! Ez úgysem fog menni! Menj a biztosra! Az egy vesztes.
A szüleim vesztesek.

Repülök
2021.06.10

Tegnap felszálltam a magasba.

- Repültél?
- Szálltam a fellegekben, szabadnak éreztem magam.
Reggel felkeltem és megfájdult a fejem a földi levegőtől. Én nem akarom ezt.
Mennyivel jobb lenne az űrben élni. Mindennap más bolygón, mindennap más
létformát ismernék meg. Jobb lesz, ha elengedem, ahhoz pénz kéne, pénzem meg
nincs. Bár sokan azt hiszik, van, de nincs. Legalábbis nincs elég. Pedig a pénz nagyúr.
Számít bármi más ebben a világban? Dehogy számít. Aki mást mond, az csak
önmagának nem akarja bevallani. Az élet lételeme a pénz. A pénzszerzés üzlet, az
üzlet pedig háború. Ha látnám a versenytársaim fuldokolni, odamennék hozzájuk és
slagot dugnék a szájukba. Bevallom, nem lenne szép dolog, azonban jó szívvel semmit
sem lehet elérni. A rangokért, a pozícióért és az elismerésért muszáj átgázolnod
mindenkin és eltaposni még azt is, aki csupán csak apró veszélyt jelent számodra.
 Nem is tudom
2021.06.12
Hajnali fél kettő

Igazából nem is tudok sok mindent írni, mert nem történt ma velem semmi
érdekfeszítő. Tudjátok, 2021-et írunk és tombol a vírus. Hát, muszáj járnom
különböző helyekre, így hát megkaptam én is a mérget. Meglátjuk, mit tesz a
testemmel. Azzal a testel, ami már így is rohad belülről.
Várom a holnapot, végre belevágok egy olyan dologba, amitől nagyon-nagyon
féltem. Kicsit idegőrlő lesz felvenni ennyi videót, de csak sikerül. Bizakodok, viszont
közben félek is a véleményektől. Majd meglátjuk mi lesz. Mindig csak sodródj az árral
és sose nézz játra. Legyen egy célod és foggal, körömmel ragaszkodj hozzá, különben
elveszel a sötét tengerben és beállsz egy sorba, ugyanolyan szürke leszel, mint a
többiek és egyben ugyanolyan unalmas is.

Nagy Dilemma
2021.06.14

Nem is tudom mitévő legyek. Az ajánlatok csak repkednek, nekem pedig

lövésem sincs, melyiket kapjam el. Járjam a saját utamat, ahol boldog vagyok, vagy
járjak egy kitaposott ösvényt, ahol szorongok, de legalább megfizetnek? Már, ha
persze megfizetnek. Pár nap múlva kiderül.

Csalódás
2021.10.05
Így négy közel hónappal később újra kedvem támadt írni. Egy kedves
ismerősöm jutatta eszembe, hogy ez talán mégis segít megoldani azokat a lelki
problémákat, amelyekre valószínű, hogy választ sosem fogok kapni.
Folytassuk is az egyik kedvenc témámmal; a csalódással. Valahogy ez kerül elő
legtöbbször az értelmetlen és felesleges földi életem során. Csalódok a szüleimben, a
barátaimban, a szerelmemben és néha még magamban is. Sőt, a legtöbbet talán
magamban szoktam, de ez most kivételesen mellékes. Valahogy az elképzeléseink
sosem alakulnak pont úgy, ahogy elképzeljük őket. Most sem történt ez másképp.
Szóval épp csodálatos napokat töltöttem unalmas napjaimon és tökéletes volt
minden. Talán túl tökéletes. Bíztam, szerettem és kivételesen nem utáltam magam.
- Ez így vidám, nem?
- Túl vidám. És már megint magamban beszélek.
Mikor minden összejön és úgy alakul, ahogy szeretnéd, akkor történik valami szar és
a feje tetejére áll minden. Szóval hihetetlenül sok időt töltöttünk együtt, azt hittem
végre más lesz. Aztán ennyi. „Megcsalt”, majd utána közölte velem, hogy mindenki
más jobb, mint én. A szemembe hazudott. Ígéretet tett az őt körülvevő emberek
sokaságának és valahogy újból sikerült mindenkinek csalódást okoznia.
Megkérdezték tőlem, hogy mégis miért vagyok még mindig mellette és miért tartok ki
ennyire. Csak álltam ott és meg sem tudtam szólalni.
- Mégis hogy bízzak meg benne, ha még saját magának is csalódást okozott?
Egy dolog biztos; Rájöttem arra, hogy nekem már nincs szükségem erre a toxikus és
idegőrlő kapcsolatra.
„Ha valaki kilép az életedből, akkor valaki épp belép”
Saját mondás, de szerintem teljesen így van. Most is így történt és remélem, hogy
azzal a személlyel, aki most belépett mellém, még hosszú utazás vár ránk.
 Feel so lonely
2021.10.07
Hát, az előző részben említett lány csúnyán friend zone-ba rakott.
Találkoztunk, kávéztunk, beszélgettünk, majd annyit írt este, hogy;
- „Jót beszélgettünk barátként”
Ezt nem nagyon tudom hova tenni, de annyit biztosan érzek, hogy nem vagyok neki
elég jó. Kit álltatok, igazából senkinek sem vagyok elég jó. Valahogy mindenki csak
menekül előlem.
Néha elgondolkozom azon, hogy az életnek semmi értelme és mi történne
akkor, ha egyszer csak véget vetnék az egésznek, mi történne, ha egyszer csak
meghalnék? Vajon lenne olyan barátom, aki sírna? Lenne bárki is, akinek
hiányoznék? Nem túl sok az biztos.
Rengeteg megmérettetés áll előttem és nem tudom, hogyan fogok majd szembe
nézni velük. Vesztegetem az időmet és saját magam alatt vágom a fát.
Nem tudom, mihez kezdjek most és nem tudom mitévő legyek.
Olyan egyedül érzem magam.