Jókai Mór

Szegény gazdagok
 

Fontosabb szereplők
Lapussa Demeter – házsártos, idős öregúr, aki szereti a családtagjait a hóbortjaival
bosszantani

Lapussa János – Demeter legidősebb fia, forrófejű, fösvény, beképzelt férfi; unokája az
elkényeztetett Makszika

Lángainé (Lapussa Matild) – Lapussa Demeter lánya, férje már meghalt; unja az öregurat,
folyton színházba jár, hogy szórakozást leljen az életben

Lapussa Henriette – fiatal tizenéves árván maradt lány, szülei meghaltak egy balesetben;
Hátszegi báró felesége

Lapussa Kálmán – Henriette kissé különc módón viselkedő öccse, a család „fekete báránya”,
Babérossy Leánder álnéven egy vándorszínész társulat igazgatója

Clementine – társalkodóné, a Lapussa család nem vér szerinti rokona, vénkisasszony, Margari
felesége

Margari – Lapussa Demeter felolvasója, majd Hátszegi báró titkárja

Hátszegi Lénárd – gazdag erdélyi nemes, Fatia Negra álnéven híres betyár, Henriette férje

Sipos úr – fiskális, a Lapussa család régi ismerőse; feladata, hogy információkat gyűjtsön
Hátszegi báróról

Lőrincz doktor – orvos, ő gyógyítja meg Henriettet és Szilárdot mikor meg akarják magukat
mérgezni

Vámhidy Szilárd – Henriette szerelme, Sipos úr alkalmazottja

Satrakovics Gerzson – Hátszegi báró régi barátja, szenvedélye a vadászat, sérüléseit is itt
szerezte, megrögzött agglegény

gróf Kengyelesy – Hátszegi Lénárd vadászbarátja, akinek a birtokát Hátszegi egy rövid időre
elnyeri, majd a gróf visszaszerzi azt

Kengyelesyné – a gróf férje, nagyvilági dáma

Kardosné – csaplárosné egy vidéki kocsmában, ahol Hátszegi megszáll a kíséretével, később
öngyilkos lesz

Ripa – az aradi börtönből szabadult ártalmatlan zsivány

 Onuc – román paraszt, a Fatia Negra cinkosa, lánya Anica

Anica – Onuc lánya, aki Fatia Negra szeretője is egyben, a tűzvész során a Lúcsia-barlangban
arca összeég

Rubán Tódor – ortodox pópa, segít Henriette-nek a román nyelv elsajátításában

Juon Táre – bivalyerős román paraszt, aki segít a bajba jutott Henrietten, később megvakul

Marióra – Juon Táre gyönyörű felesége

Makkabesku Pável – nemes, a mikalai csárda tulajdonosa

Flóre – Makkabesku fiatal felesége

Monori úr – szolgabíró

Történet
Az unalom

Gazdag öregúr Lapussa Demeter, akinek egyetlen elfoglaltsága, családtagjainak bosszantása

okoz örömet. Családja néma beletörődéssel viseli el a rigolyás öregúr minden zsörtölődését. A
Lapussa család egy meggazdagodott família, a ház feje a beteg öregember, Lapussa Demeter,
kinek családtagjai csak azért viselik el az öreg rigolyáit, mert félnek a végrendeletből való
kizárástól. Három gyermeke született. Lángainé, a lánya középkorú özvegyasszony, akinek
még van annyi önbecsülése, hogy nem tűri el apja minden szeszélyét, nem úgy, mint bátyja, a
kapzsi Lapussa János. Harmadik gyermeke egy balesetben meghalt, két árva maradt utána,
akik az öregembernél nevelkednek. A leány, Henriette tizenhat éves, érzékeny ifjú szépség,
akinek a családban semmi szava nincs. Öccse, Kálmán még gyermek, a család fekete báránya,
kissé könnyelmű, ábrándos fiú. Az öreg Demeter fiát, Jánost, és annak elkényeztetett
gyermekét, Makszikát ajnározza majomszeretettel, minden rossz tulajdonságukat elnézi, sőt
pártolja is. Lapussa János mondja el neki, hogy Hátszegi, egy újgazdag mágnás
becsületsértést követett el ellene. Megvárakoztatta, ezért János meg akarja őt leckéztetni.

Akivel az ember párbajt akar vívni

Lapussa Demeter az éjszaka még a szokottnál is nyugtalanabb volt. Aludni nagyon ritkán
tudott, most különösen féltette János fiát, amiért az párbajozni készül Hátszegivel. A
felolvasó, Margari éppen egy Dumas regényt vett elő, amiből egész éjszaka olvasnia kellett az
öregúr parancsára. Bár az igazat megvallva Margari semmit sem értett belőle, mivel nem
tudott németül. Másnap délfelé érkezett haza János, aki egyáltalán nem párbajozott, s azt
mondja apjának, hogy meghívta Hátszegit magukhoz. Demeter ettől kissé megnyugodott, s
magában azon morfondírozott, mi célja van fiának Hátszegivel. Közben Kálmán, Henriette
testvére is látogatást tett az öregnél. Henriette-hez jött, hogy segítsen neki a latin házi feladat
leellenőrzésében. Tegezte nagyapját, s modorával végig sértette az öregurat. Lapussa elvette
 tőle a latin irományt, s parancsot adott Margarinak, hogy vizsgálja át alaposan a szöveget.
Miután ez megtörtént jelentették neki Hátszegi érkezését, akit Lapussa János örömmel várt.

A kedves ember

Hátszegi báró valóban minden szempontból makulátlan gavallér férfinak tűnt, aki ráadásul
dúsgazdag is volt. Jánosnak nagy tervei voltak vele. Szerette volna a bárót unokahúgával,
Henriettel összeházasítani, akin azonban látszott, hogy nagyon ellenszenves számára a férfi.
Eleinte senki nem sejtett semmit János tervéről. Lángainé először azt gondolta, hogy
bátyjának az az ötlete támadt, hogy Hátszegi léphessen elhunyt férje helyére, de lassacskán ő
is rádöbbent arra, hogy tévedett. Ellene volt János házassági tervének, szerinte Henriette még
túl fiatal, taníttatni kell őt, korai még férjhez mennie. Lapussa János azonban nem így
gondolkozott, s sikerült apját is meggyőznie terve véghezvitelében. Demeter úr egy dologban
adott igazat csak lányának. Sipos úr, a fiskális útján tudakozódniuk kellene Hátszegi báró
anyagi helyzetéről, hogy valóban olyan gazdag-e, mint amilyennek kiadja magát. A báró
egyre gyakoribb vendég volt a háznál, Henriette viszont egyre szomorúbb, bánatosabb lett.

Miről gondolkoznak a gyermekek?

A tizenéves Henriettet senki sem kérdezte mit gondol arról, hogy Hátszegi báró felesége fog
lenni. Neki egyszerűen nem volt beleszólása saját élete folyásába. Egyik nap a lány nagyon
beteg lett, szinte csaknem a halálán volt. Az orvos megállapította, hogy rézoldat mérgezésben
szenved, s azt feltételezi, hogy a rosszul tisztított rézedények okozhatták a bajt. Ugyanakkor
megjegyzi, hogy Sipos úr segédje, Vámhidy Szilárd is pont akkor, pont ugyanazzal a
betegséggel esett ágynak. Henriette nagyon el van keseredve, s mikor kettesben marad
Margari úrral, Lapussa Demeter mindenesével, odaad neki egy köteg levelet, hogy jutassa el
őket az öccséhez, Kálmánhoz. Margari azonban kíváncsiságtól vezérelve elolvassa őket, s
rájön arra, hogy tartalma nagyon is érdekelhetné Demeter urat. El is megy hozzá, s átadja neki
a papírosokat. Cserébe szerződésben megegyeznek, hogy az esküvő után Margari élete végéig
Hátszegi Lénárd személyi titkárja lesz. Miután ebben mindketten megállapodnak, Margari az
összes levelet elolvassa az öregnek. Lapussa Demeter ekkor érti meg Henriettet igazán.

Másnap vendégségbe érkezik Sipos úr, akinek meghagyták, hogy gyűjtse össze a tudnivalókat
Hátszegi báróról. Sipos kimerítő anyagot gyűjt össze, és így összegzi a kutatását. Szerinte a
báró testileg egészséges ember, gazdag; durva, erőszakos és hirtelen haragú. Csodálatos
hajlama van a betyáros kalandkereséshez és a hozzá legközelebb állók suttogásai szerint van
valami titokszerű egész életében, vannak számbavehetetlen napok és hetek, amik mintegy
hézagot képeznek nála az évben. Miután Sípos közli a megállapításait, Demeter úr átadja neki
a Henriette-től zsákmányolt leveleket. Az ügyvéd teljesen összetörik az elolvasásuk után,
Demeter úr pedig megállapítja, hogy ezen bizonyítékok szükségessé teszik Henriette
mihamarabbi kiházasítását – amivel Sipos mélyen egyetért. Véleménye teljesen megváltozik.
Miután a fiskális hazatér, előveszi a segédjét, Szilárdot, és közli vele, mit olvasott a
levelekben. Vámhidy Szilárd és Lapussa Henriette szerelmesek voltak egymásba, Lapussa
Kálmán közvetítette a leveleiket, amelyeket latin nyelven írtak. Mikor hírét vették a házassági
tervnek, úgy döntöttek, hogy eldobják az életet, és mindketten halálos mérget vettek be.

Nem neked való az!

 Sipos úr alapos fejmosásban részesítette segédjét, Vámhidy Szilárdot. Elmondta neki, hogy
Henriette-tel való kapcsolata miért van eleve kudarcra ítélve. Henriette gazdag lány, ő pedig
szegény. Szilárd bizonygatta előtte, hogy Henriette mindig hűséges marad hozzá, s már pénzt
is takarított meg, hogy eltarthassa őt. Sipos úr elcsodálkozott a fiatal fiú merészségén, de
felvilágosította őt, hogy a Lapussa család soha nem engedné meg, hogy elvehesse szerelmét.
Előbb fognák őt perbe, amiért rávette Henriettet, hogy legyenek öngyilkosok. Ez idő alatt
Henriette percei sem voltak nyugodtak. Demeter úr magához kérette, s megmutatta előtte a
mindennél többet érő vádiratokat, a Szilárdnak írt leveleket. Lapussa most választás elé
állította unokahúgát: vagy hozzámegy Hátszegi báróhoz, vagy perbe fogják Szilárdot, őt pedig
zárdába küldik. A két óra gondolkodási idő alatt Henriette végül úgy döntött, hogy nőül megy
a báróhoz. Azonnal alá is írja a házassági kötvényt. Kéréseit teljesítették, néhány bútort, s a
kedvesétől kapott virágot magával vihette Hídvárra. Sipos úr pedig azt tanácsolta Szilárdnak,
hogy utazzon Arad vármegyébe, s vállaljon közéleti tevékenységet. Úgy gondolta így a fiúnak
nem lesz sem kedve sem ideje búslakodni Henriette után, aki két hét múlva férjes nővé vált.

A menyasszonyvivés

Hátszegi Lénárd báró elviszi feleségét, Margarit és Clementine-t hintójával Hídvárra. A

hosszú út során több helyen is megállnak, elidőznek. Először Satrakovics Gerzson házában
szállnak meg, aki Hátszegi régi vadászcimborája. Gerzson megrögzött agglegény, aki
fontosabbnak tartja a kalandokat, mint a pénzt vagy a nőket. Számos sebesülést összeszedett
hosszú élete során, azonban mindezekre nagyon büszke. Henriette tőle hall először Fatia
Negráról, a környék legnagyobb banditájáról. Továbbmenve egy rátarti földesúr lesz
következő szállásadójuk, akit valójában a felesége irányít. Az asszony „mókuskának” szólítja
férjét, de szerelmet aligha érez iránta. Henriettet beavatja titkába: egy régi udvarlója képét
őrzi egy csatát ábrázoló festményen, amelyet saját kezűleg festett. Míg a hölgyek
beszélgetnek, addig az urak kártyáznak. Hátszegi bárónak sikerül az öregnek minden birtokát
elnyernie, így gyakorlatilag most otthon érezheti magát nála. Ezt követően közeledve
kastélyához egy csárdában hajtják nyugovóra fejüket, ahol zsiványok is tanyáznak.
Szerencsére nem veszélyesek, de Henriette nem érti férje viselkedését, aki nagyon otthonosan
érzi magát közöttük. Olyannyira, hogy még hegedűjét is előveszi. Másnap folytatják tovább
útjukat az erdélyi havasok között. A táj tele van sötét titkokkal, valamint oláh parasztokkal.

A Lúcsia-barlang

Erdélyben volt egy nagyon széleskörű hamispénzverő társulat, amely már fél évszázada
működött háboríthatatlanul. Nem tudták őket leleplezni, hiszen igazi pénzt vertek, teljes
értékű aranypénzeket. Mindent saját maguk készítettek. Bányászták az aranyat, majd
megolvasztották, saját gépeik is voltak. Így természetesen a hasznot is saját maguknak
tartották meg. A pénzverők titkos műhelye a Lúcsia-barlangban volt, s vezérük nem volt más,
mint a hírhedt Fatia Negra, a rettegett kalandor. Az emberek azt tartották róla, hogy az ördög
cimborája, akin még a golyó sem fog. Arcát senki sem láthatta, mivel maszkot viselt. Most
egy román paraszt, Onuc érkezik a lányával, Anicával a barlanghoz. Anica a Fatia Negra
szeretője volt, legalábbis a lány így gondolkozott a zsiványról. Hamarosan az álarcos is
megérkezik. Végigkalauzolja a barlangban Anicát, aki csak most nyer először bepillantást a
pénzverés munkafolyamataiba. Azzal fenyegeti meg Fatia Negrát, hogy ha megcsalja őt,
akkor meg fogja őt ölni. A zsivány nem veszi a lány sértegetéseit komolyan, s ajándékoz neki
egy hibás aranypénzt ajándékul. Onuc megkapja jutalmát, amiért értékesítette a hamis pénzt.
 Az erős Juon

Henriette bizonyos idő elteltével már megszokta új otthonát, de férjéhez nem került közelebb.
Hátszegi gyakran volt úton, s Henriette ilyenkor gyakran sétált a kastély környékén. Így
találkozott a pópával, Rubán Tódorral is, aki elmondta neki, hogy kénytelen fizikai munkát
végezni, mivel a báró semmire nem ad pénzt. Henriette megszánja az öreget, s azzal az
ürüggyel, hogy románul akar tanulni, maga mellé veszi őt a kastélyba. A pópa elmondja a nép
bajait, s Henriette ettől fogva abban leli legnagyobb örömét, hogy jót tehet az egyszerű román
parasztokkal. Adakozik, pénzt ad iskolák építésére, maga mellé vesz árvákat, akiket kitanít.
Egyszer egy beteg asszonyhoz kell vidékre utazni, aki azonban a kuruzslók tanácsára
hallgatva már halott, mire a segítség megérkezik. Henriette úgy dönt, hogy Hídvárra
visszatérve egy rövidebb, de veszélyesebb útvonalat választ, hogy előbb hazaérhessen. Ám
elkezd esni az eső, az út a hegyek között csúszóssá és meredekké változik. A nő
lebukfencezik lováról, s kis híján életét veszti. Egy helybéli román paraszt, a híres Juon Táre
siet a segítségére. Megmenti Henriette és lova életét, aki szeretne a pópától többet tudni róla.

A geinai leányvásár

Juon Táre idejének nagy részét a havasokon töltötte. Élt a vidéken akkoriban egy gazdag
ember, akinek volt egy gyönyörű szép lánya, akit Mariórának hívtak. A lány beleszeretett
Juonba, ám szülei ellenezték a házasságot Juon Táre hátrányos anyagi helyzete miatt. Juon
azonban nem volt teljesen magányos. Járta a vadont, míg egyszer egy üregben a halott
anyamedve mellett egy medvebocsra lett figyelmes. Magához vette a szerencsétlenül járt
mackót, aki kiváló őrzőnek is bizonyult a kecskéi mellett. Ekkoriban kezdték rá a
környékbeliek mondani, hogy ért az állatok nyelvén. Egyszer egy évben a Geina kopár
szikláin leányvásárt rendeztek, ahol az eladósorban lévő lányok férjet találhattak maguknak.
Mariórát is elvitték oda szülei, hogy kérkedjenek szépségével. Juon csak később jelent meg a
hegyen, amit hallani vélte, hogy az egyik kérő őt próbálja szavaival fenyegetni. A medve
láttára mindenki elmenekült, egyedül Marióra maradt a helyén. Így lett a lány a pásztor neje.

A fekete ékszer

Henriette szerette az egyszerű emberek társaságát. A bárót nem zavarta felesége viselkedése,
úgy gondolta, hogy a lány még nem érett meg a komolyabb dolgokra, hiszen szinte még
gyermek. Henriettet egy jótékonysági bálra is meghívták Bányára, ahova mindenáron el akart
menni. Az összejövetelt egy leégett falu javára rendezték. A nőnek jó oka volt, hogy
megjelenjen, hiszen időközben megtudta, hogy Vámhidy Szilárd elhagyta Pestet, s Aradon
tartózkodik. Úgy gondolta, hogy a bálon találkozhat vele. Elhatározta, hogy nagyon egyszerű
öltözékben fog megjelenni. Ékszert sem tett fel, csak azokat, amelyeket a bál napján kapott
egy ismeretlentől levélben. Henriette úgy gondolta, hogy a drágaságokat Szilárd küldte neki,
hogy viselje őket az estélyen, ahová férje kísérte őt el. Ám rettenetes dolog történt ott vele!
Egy idős nő az ékszerekben a sajátjait vélte felismerni, amelyet a Fatia Negra lopott el tőle
régebben. Hátszegi azonban felesége védelmére kelt, s azt mondta a nőnek, hogy ő vette a
drágaságokat Párizsban. Henriette nehezen tudta elfogadni, hogy a fekete ékszerek valójában
lopottak, de örült annak, hogy férje a pártját fogta. Először kezdett érezni valamit irányában.

Ez követően Henriette eldöntötte, hogy kerülni fogja az egyszerű emberek társaságát, s férje
barátaival fog társalogni. A Fatia Negra köré szőtt legendák foglalkoztatták képzeletét. Senki
sem tudta, hogy ki az álarcos férfi, aki a környéken garázdálkodik, s megkeseríti az emberek
 életét. A pópától megtudta, hogy Fatia Negra arra készül, hogy amíg Juon Táre távol van,
elcsábítja annak feleségét, Mariórát. Egy környékbeli vajákos asszonynál is járt, aki olyan
méreget adott neki, amellyel meg tudja ölni Juon medvéjét, aki feleségét őrzi. Henriette
mindenképpen meg akarta menteni a nő életét, ezért felkereste Anicát, hogy segítsen neki
ebben. A nő Fatia Negra szeretője volt, s boldogan ajánlotta fel segítségét a nagyságának.

Két mese, melyek közül csak az egyik igaz

Hátszegi Lénárd báró és kísérete visszatér a vadászatról. A báró egy medve üldözése közben
azonban súlyos sebesüléseket szerzett. Henriette végig ott volt férje mellett, aki néhány nap
múlva már jobban lett. A bárónőnek látogatója is érkezett. Anica volt az, aki sietve elmesélte
neki szobájában hogyan zajlott le Fatia Negra látogatása Marióra otthonában. Anica sietett a
nő házához, hogy megvédje őt. Az urszumedvét a gaz zsivány már korábban megmérgezte, s
most a szerencsétlen állat csak vonaglott, látszott rajta, hogy hamarosan meg fog halni.
Marióra magatehetetlen volt, de a veszély közeledtét érezve Anica ekkor hirtelen megfújta a
kürtöt, hogy Marióra férje rögtön siessen haza a havasokról. Időközben a Fatia Negra is
betoppant, akit Marióra nem akart beengedni a házába. Anica tanácsára húzta az időt, várva
Juon hazatértét. A zsivány végül már annyira erőszakos volt, hogy betörte az ajtót, amikor
megérkezett a felbőszült férj. Verekedtek. Mindketten leestek egy sziklaperemről, de kisebb
zúzódásokkal túlélték az esetet. A Fatia Negra elmenekült, Juonnak sikerül őt
megfutamítania. Anica még mindig szerelmes volt a betyárba, ezért nem lőtt rá a pisztollyal.

Mikor a gazdag ember halni készül

Közben Henriette nagyapja, Lapussa Demeter a halálára készült, meg akarja változtatni a
végrendeletét. Kálmánt és Henriettet teljesen ki akarja hagyni az örökségből. Lángainé
meggyőzi Kálmánt, hogy beszéljen a nagyapjával, kérjen tőle bocsánatot, ha magáért nem,
legalább a nővéréért tegye meg. Kálmán, ha nem is szívesen, de Henitette-ért hajlandó ezt
megcselekedni, ám amikor az öregúr már holtában édesapját kezdte szidalmazni, nem bírta
tovább hallgatni. Nagybátyja, Lapussa János fel akarta ezért pofozni, de ezt már nem hagyta.
Úgy döntött végleg elmegy a háztól. Az öreg Lapussa, amint a fiú távozott, új végrendeletet
íratott, a fiút és nővérét továbbá Lángainét kihagyta az örökségből. Az egyedüli örökösnek
fiát, és annak gyermekét nevezte meg. Lángainé azonban megfenyegette a kegyetlen apját,
halála után, megtámadja a végrendeletet, arra hivatkozva, hogy apja nem volt beszámítható.
Évekig tartó pereskedés elé néznek az örökösei, a Lapussa név meg lesz hurcolva, tanúk egy
sora fogja bizonyítani, hogy az öreg Lapussa elmeháborodott volt. Ő még ezen a napon
elhagyja a házat, és többé a tájékára sem megy. Lapussa Demeter még azon a napon meghalt.

Az aradi estélyek

Aradon Szilárdot bemutatták Kengyelesy grófnőnek. Lassan mindennapos vendége lett a grófi
háznak. Szilárd mondta el a grófnőnek, hogy meghalt az öreg Lapussa, és fián, Lapussa
Jánoson és unokáján kívül mindenkit kihagyott a végrendeletéből. Lángainé megtámadta a
végrendeletet. Lapussa János magához vette Margarit a báróéktől, aki mindenféle rágalmakat
mondott Hátszegi Lénárdra. A grófnő azt is megtudja Szilárdtól, hogy Kálmán váltót
hamisított negyvenezer forintról, nővére, Hátszegi báróné nevére. A fiúról azóta senki nem
hallott, nem tudják kézre keríteni. Ha ezt Henriette megtudja, akkor elismeri, hogy a váltót ő
írta alá, csakhogy megmentse testvérét. A grófné megígéri neki, hogy ki fog valamit találni.

Árulás árulásért

Juon Táre és felesége az eset után eltűntek a vidékről, senki nem tud róluk semmit. A mit sem
sejtő Fatia Negra felkeresi Anicát és a pénzverő bandát. Ígéretet tesz rá, hogy elveszi a
szerelmét, és közli, hogy lassan véget kell vetni a pénzverésnek, mert árulástól tart.
Nemsokára be is tartja az ígéretét: a Lúcsia-barlangban hatalmas mulatságot rendeznek,
melynek keretében a haramiavezér felfordított kereszt előtt látványosan esküt tesz Anicának.
A lány a végére azonban nem tudja elviselni a komédiázást, és a szemére veti a banditának,
hogy tud Marióráról, valamint közli vele, hogy elárulta őt. A mulatozók közt valóban
megjelentek észrevétlenül a pandúrok, köztük Juon Táre is. Fatia Negra hamar észbe kap, és a
hatalmas hordókban álló szeszt a földre dobott fáklyára borítja, a zűrzavarban egy földalatti
csapóajtón kereket old. A nagy tűzben Juon Táre megvakul, és Anica arca is csúnyán összeég.

A mikalai csárda

Később Hátszegi betér Makkabesku tanyájára, és elpanaszolja, hogy út közben eltört a

szekerének tengelye. Pénzzel teli ládikót ad Makkabeskunak megőrzésre, de az nem szívesen
vállalja a dolgot, fél a Fatia Negrától. Erre Hátszegi odaadja neki a saját kétcsövű
vadászpuskáját – mondván: maga töltötte meg, egyik csövét söréttel, a másikat golyóval –
majd gyalog továbbered a dolgára. Kis idő elteltével valóban megjelenik Fatia Negra. Az ijedt
Makkabesku mindkét töltetet rálövi, de a haramiának ez meg sem árt. Mire Hátszegi
visszaérkezik, Makkabeskut a földön találja eszméletlenül, a pénzzel teli ládikája pedig eltűnt.

Az, aki a Fatia Negrát felismeri

Az eset nagyon elkedvetleníti, hazatérve szokatlan hevességgel támad rá Henriette-re, és a

szemére veti, hogy tud a Vámhidy Szilárddal való egykori szerelméről, valamint
méltatlankodik, amiért az öreg Demeter kizárta őt a végrendeletéből. Ettől fogva még jobban
megromlik a kettejük viszonya. Hátszegi több időt tölt barátainál, Kengyelesy gróféknál, ott
gyakran összefut Szilárddal is. Kengyelesyné feltűnően keresi Szilárd társaságát, és ez ingerli
Hátszegit. Mikor kettesben marad a grófnéval, kitudakolja, hogy pénzügyi természetű
kapcsolat van köztük, és felajánlja neki a kívánt kölcsönt, ha cserébe Vámhidyt nem látják
ezentúl szívesen vendégként. A grófné elfogadja az ajánlatot. Hátszegi három nap múlva
viszont rájön, hogy rászedték, a megírt váltót a grófné elküldte Henriette-nek azzal az
üzenettel, hogy sikerült meggyőznie Hátszegit, adjon pénzt Kálmán bűneinek tisztázására.

Henriette férje aggályai ellenére azonnal Pestre indul, a váltót pedig a vállfűzője köré
hajtogatja, nehogy bárki rátaláljon. Mivel Hátszeginek egyéb elfoglaltságai vannak,
Satrakovics Gerzsont kérik fel, hogy kísérje el. Az úton azonban mind a négy ló lesántul,
ezért éjszakára be kell térniük egy csárdába. Gerzson megissza az útravalóra hozott kulacs
bort, és nem sokkal később úgy elalszik, hogy Henriette sehogy sem tudja felébreszteni.
Ekkor megjelenik Fatia Negra két emberével, és követeli Henriette-től, hogy adja át a váltót.
Mikor az letagadja, a rablóvezér azt is közli, hogy tudja, hogy a vállfűzője alá rejtette.
Henriette nagyon dühös lesz erre, odalép Fatia Negrához, és lerántja az álarcát, majd elájul a
látványtól. Mikor Satrakovics Gerzson úr nagy sokára felébred, senkit sem talál a csárdában.

Babérossy Leánder

Ez idő alatt Vámhidy Szilárd, mint szolgabíró egy járásban időzött. Mivel éjszakára nem
tudott visszamenni Aradra, így egy kocsmában szállt meg. A kocsmáros meghívta őt egy
ripacsokból álló színtársulat előadására, amit a fogadóban tartottak. Az egyik színészben
Szilárd felismeri Kálmánt, aki a Babérossy Leánder álnév alatt igazgatja a társaságot. Szilárd
behívja Leándert a szobájába, s elmondja neki, hogy milyen régóta próbált a nyomára akadni.
Kálmán tőle tudja meg Lapussa Demeter halálhírét is, ami egyáltalán nem rázza meg a fiatal
fiút. Mikor Szilárd rákérdez a hamisított váltóra, Kálmán ártatlannak vallja magát, és közli, ő
csak egy negyven forintos váltót írt alá. Szilárd azonnal jegyzőkönyvet vesz fel Kálmán
vallomásából, aki azonban az éjszaka folyamán nyom nélkül eltűnik a lepusztult fogadóból.

Margari úr

Margari közben otthagyja a titkári állását, feleségül veszi Clementine-t, s Pestre szökik vele,
hogy itt kezdjenek új életet. Margari valójában azonban nem volt makulátlanul ártatlan ember,
igazából az egész turpisságról, amely Lapussa Kálmán hamisított váltójával kapcsolatos, ő és
Lapussa János tehet. Margari ugyanis János úr tanácsára becsapja Kálmánt. Vele nem
negyven forintról, hanem negyvenezer forintról szóló váltót irattat alá. A szolgabíró, bizonyos
Monori úr fel is keresi Lapussa Jánost, hogy alaposan kifaggassa őt Margariról. (Monori
kezében ekkor már ott van Vámhidy Szilárdnak a jelentése, amely alapján az egykori titkár
elítélhető.) János úr felfedi előtte, hogy ismeri Clementine férjét, akit rendkívül „megbízható”
embernek ír le. Másnap ismét meglátogatja a szolgabíró, s felfedi előtte, hogy mindent tud
üzelmeiről. János úgy dönt, hogy elutazik, de Margari felkapaszkodik a kocsira. A szolgabíró
azonban a hintó után hajtat a pandúrokkal, akik magukkal viszik Margarit, a sikkasztottat.

A nő, kit nem lehet feltalálni

Gerzson visszatér Aradra, és jelenteni akarja Hátszeginek az esetet, de senkit nem talál otthon,
csak rajta nevető urakkal találkozik. Mikor érdeklődik a nevetség tárgyáról, közlik vele, hogy
ő erőszakkal kényszerítette Henriettet, hogy megszálljanak a csárdában, ahol eszméletlenségig
lerészegedett, és olyan őrjöngésbe kezdett, hogy a nőnek menekülnie kellett. Mivel Gerzson
bácsi erre sehogy sem tudott visszaemlékezni, csak arra tud gondolni, hogy Hátszegi Lénárd
terjesztette el róla ezt a pletykát. A báró várkastélyába siet töltött pisztolyával, de senki sem
nyit neki ajtót. Satrakovics Gerzson ezt furcsának találja, mivel jól hallatszik bentről a
mulatozás zaja. Ír egy levelet a bárónak, s éjszakára a pópa házában kér szállást. Amikor látja,
hogy Henriette szobájában világosság van, megzörgeti az ablaktáblát. Egy válaszlevelet kap a
nőtől, aki csak arra kéri, hogy meneküljenek el innen a pópával. Az ortodox elöljáróval
kicseréli ruházatát, s visszatér Aradra. Később értesül róla, hogy Rubán Tódór háza leégett.

A reszkető kéz

Aki a Fatia Negrával egy rossz órában találkozik, annak mind megreszketősödik a keze. Így
járt a szerencsétlen Henriette is, aki most a kastélyban üldögélt magányában. Éjszaka nem
tudott aludni, keveset evett, s láthatóan megöregedett. A cselédek között suttogva terjedt a hír,
hogy az úrnőjük megőrült. Henriettet magányában az összeégett arcú Anica kereste fel, aki
egy kérését intézett hozzá. Elmondta neki, hogy a Lúcsia-barlangban történtekért egyedül ő a
felelős, ő hívta oda a pandúrokat, hogy lefüleljék a hamispénzverő bandát. Ám a Fatia Negra
megmenekült, s most mindenért Onucot, az apját teszik felelőssé, aki börtönbüntetését tölti.
Anica tudta, hogy a vizsgálóbizottság élére Hátszegit kérték fel ítélőbírónak, ezért arra kéri
Henriettet, hogy beszélje rá férjét, hogy adjon kegyelemet apjának. Henriette reszketős
kezével írt is neki egy levelet névtelenül. Férjével viszonya problémás volt, aki meg is
említette neki, hogy vigyázzon magára, mert ha úgy tartja, könnyen bolondokházába zárhatja.

Küzdelem az aranyért

Satrakovics Gerzson bácsi a csárdában történtek után szakított régi életmódjával, életének
egyetlen célja lett, hogy leszámoljon Fatia Negrával. Sorba járta Arad, Bihar és Temes
megyék közgyűléseit, ahol táblabíró volt, és egymás után írta beadványait, hogy a megyék
egyesült erővel fogjanak össze a rablóvezér ellen. A vármegyék addig nem veszik komolyan
Satrakovics Gerzsont és nem tesznek semmit, amíg Fatia Negra fényes nappal meg nem
támadta a postaszekeret. Szabályos csatát vívott a Lúcsia-barlangban elfogott pénzverők
hamis aranyait kísérő fegyveresekkel. A katonák leleményességének köszönhetően azonban
sikerül az arany egy részét megmenteniük. Ám a rablóvezér így is rettegésben tartja a vidéket.

Az üldözött vad

Az eset után valóban megszerveznek egy egységet a vidék rablóinak elfogására, vezetőjének
pedig Vámhidy Szilárdot teszik meg. Egy alkalommal Hátszegi és vadászcsapata összefut
Vámhidyékkal. A báró felajánlja Szilárdnak, hogy szálljon meg a kastélyában, de az
visszautasítja az ajánlatot. Szilárd közben egy malom udvarán táborozik le estére. Felkeresi őt
a vakká lett Juon Táre, és figyelmezteti: kihallgatta Fatia Negra és emberei beszélgetését,
akiknek az a tervük, hogy rajtaütnek a pandúrokon. Szilárd nem akar hinni neki, de később
felfedezi, hogy a csapat összes tagja mélyen alszik, altatót kevertek az italukba. Megjelenik
valóban a Fatia Negra is, és párbajt vívnak. Szilárdnak sikerül megvágni a haramia csuklóját,
aki erre bátorságát vesztve menekülni kezd. Szilárd üldözőbe veszi, eljutnak egy erdei lakig.

Rémlátás

Hazatérve Hátszegi mégis azt mondja Henriette-nek, hogy készüljön fel a vendéglátásra, mert
meghívta Vámhidy Szilárdot vendégségbe, ő maga nem lesz itthon, mert elutazik. Henriette
kétségbe esik, és az éjszaka megszökik a kastélyból, egy kis erdei kunyhóban húzza meg
magát. Szerencsétlenségére pont abban a viskóban, ahova a Fatia Negra menekül Vámhidy
elől. Fatia Negra talál egy pisztolyt, és Szilárdra szegezi. Pénzt ajánl neki, csak engedje el, de
az nem fogadja el – Fatia Negra erre a saját szájába veszi a pisztoly csövét, és meghúzza a
ravaszt. Henriette, aki mindennek szemtanúja volt, ájultan esik össze. A zsivány életét veszti.

Az egyezkedés

Henriette özvegységre jutott, férje végzetes lovasbalesetet szenvedett, arcát a ló

felismerhetetlenségig összezúzta, úgy, hogy rá sem lehet ismerni többé. János úrnak Sipos úr
azt a tanácsot adja, hogy ha nem akar belekeveredni a váltóhamisítási botrányba, amelynek ő
volt a kitalálója, akkor segítsen Henrietten, hogy ő és testvére is részesedhessen az
örökségből. János el is megy hozzá Hídvárra, beszél az özveggyel, de végül Henriette fizeti ki
a pénzt. A nő elismeri azt, hogy az ő aláírása van a cédulán, így megmenti Jánost és öccsét.
 Végszavak

Lángainé és János pere tíz hosszú évig tartott, János végül vesztett, egymillió forintot kellett
testvérének fizetnie. Bár neki még mindig több maradt, de rettenetes olyan embernek bírni
milliót, akinek már a duplája is a birtokában volt. Ezt a csapást sohasem tudta kiheverni. Fia,
Makszika sem adott neki sok örömre okot, a sok kényeztetéstől elcsenevészült, nyomorék lett.
Henriette miután kiegyenlítette Kálmán negyvenezer forintos váltóját, mindenhol kerestette az
öccsét. Hirdetést adott fel újságokban, jutalmat ígért a nyomravezetőnek. Az ifjú azonban
inkább saját halálhírét költötte, mintsem újra felvenné a kapcsolatot a családjával. Vámhidy
Szilárd ígéretes pályát futott be, de sohasem nősült meg. Gyakori vendége volt a Kengyelesy-
háznak, a grófné mindig különös kedvességgel viseltetett iránta, gyakran kérdezte tőle, miért
nem keresi fel Henriettet, hiszen most már özvegy, biztosan nem utasítaná vissza. Szilárd
azonban nem az az ember, akit ma elvetnek, és holnap felvehetnek. Mindannyiuk közül a
dúsgazdag özvegy báróné a legboldogtalanabb. Alig múlt huszonhat éves, és már
öregasszonynak látszik. Az embereket kerüli, egyetlen lénnyel, egy réges-régen ajándékba
kapott virággal beszélget bezárkózva a szobájába. Henriette és Szilárd sosem lettek egymáséi.