A revizor /1836/

Személyek

Anton Antonovics Szkvoznyik-Dmuhanovszkij - polgármester

Anna Andrejevna - a felesége
Marja Antonovna - a lányuk
Luka Lukics Hlopov - tanfelügyelő
A felesége
Ammosz Fjodorovics Ljapkin-Tyapkin - járásbíró
Artyemij Filippovics Zemljanyika - a közjótékonysági intézmények
főgondnoka
Ivan Kuzmics Spekin - postamester
Pjotr Ivanovics Dobcsinszkij, Pjotr Ivanovics Bobcsinszkij - helyi
földbirtokosok
Ivan Alekszandrovics Hlesztakov - pétervári tisztviselő
Oszip - a szolgája
Hrisztyian Ivanovics Hiebner - járási orvos
Fjodor Andrejevics Ljuljukov, Iyan Lazarevics Rasztakovszkij, Sztyepan
Ivanovics Korobkin - nyugalmazott tisztviselők, a város tekintélyes
polgárai
Sztyepan Iljics Uhovjortov - rendőrkapitány Szvisztunov, Pugocsin,
Gyerzsimorda - rendőrök
Fevronya Petrovna Posljopkina - lakatosné
Miska - a polgármester szolgája

Első felvonás

Egy tipikus orosz kisváros polgármestere levelet kapott a barátjától,

melyből megtudja, hogy inkognitóban, titkos utasítással, revizor érkezik
hozzájuk. A polgármester összehívja a város vezetőit, és tudatja velük a
rettenetes hírt. A polgármester mindenkit figyelmeztet, hogy mire kell
vigyázniuk. Szavaiból kiderül, hogy milyen állapotok uralkodnak a
közintézményekben. Megtudjuk, hogy a postamester minden levelet
felbont, a kórházban nem költenek drága gyógyszerekre, a bírósági
helyiségekben az őrök libákat meg tyúkokat tartanak. Megérkezik
Dobcsinszkij és Bobcsinszkij is, akik az imént a vendéglőben jártak, és ott
egy igen jóvágású fiatalembert láttak. Az úr valami hivatalnokféle lehet,
Pétervárról érkezett, civilben volt, és a viselkedése igen furcsa. Két hete
van már itt, de még a lábát sem tette ki a vendéglőből, és semmiért nem
fizet. Úgy gondolják, ő az inkognitóban utazó revizor. A polgármester
kétségbeesik, hogy ő éppen két hete, Szent Vaszilijkor vesszőztette meg
az altiszt feleségét, a foglyok nem kaptak enni. Általános pánikhangulat
lesz úrrá a társaságon, a polgármester végül úgy dönt, hogy maga megy a
vendéglőbe, hogy méltóképpen fogadja az előkelő idegent. Közben
intézkedik, hogy az utcákat azonnal söpörjék fel, a hídra állítsanak őrt,
takarítsák el a szeméthegyet, és ha a revizor bárkit megkérdez, hogy
elégedettek-e, csak igennel válaszolhatnak.
Beszalad a polgármester felesége és a lánya is, őket feldúlta a revizor
érkezésének a híre, és most kíváncsian várják a fejleményeket.

Második felvonás

A fogadóban Hlesztakov szolgája, Oszip kesereg, hogy a gazdája miatt

már megint éheznie kell. Az ifiúr megint elszórta a pénzét, mert neki
mindenből a legjobb kell, a legszebb szoba, a legpazarabb étel, és persze
mindenkivel leül kártyázni, és persze állandóan veszít. Már két hete nem
fizettek á vendéglősnek, aki most már nem ad több ebédet hitelbe, amíg
ki nem egyenlítik a számlát. Hát arra ugyan várhat, mert nekik sajnos egy
árva fityingjük sincs. Megérkezik Hlesztakov is, ő is éhes, már dohánya
sincs. Oszip szerint a fogadós el akar menni a polgármesterhez, ha nem
fizetnek. Hlesztakov hívatja a vendéglős szolgáját, hogy azonnal hozzon
valami ebédet, a fogadós azonban igen egyszerű ételt küld fel nekik, mivel
nem fizetnek. Hlesztakov egyáltalán nem lakott jól a szerény ebédtől, de
még két kopejkája sincs, hogy egy cipót vegyen. Oszip jön azzal a hírrel,
hogy itt a polgármester, és felőle kérdezősködik. Hlesztakov ettől a hírtől
megijed, attól retteg, hogy börtönbe záratja. Hlesztakov legalább annyira
retteg a polgármesterrel való találkozástól, mint az tőle. Azonban amikor
látja, hogy milyen alázatosan viselkedik vele a város első embere, bár
nem tudja mire vélni, magabiztosan, sőt fölényesen kezd viselkedni.
A polgármester pénzt ajánl fel neki, amit kegyesen elfogad, és abba is
beleegyezik, hogy a polgármesternél lakjon. A polgármester egy vendéglői
számla hátára levelet ír feleségének, kéri, hogy a legszebb szobájukat
készítse elő, és gondoskodjon rengeteg borról. A levelet Dobcsinszkij viszi
el Anna Andrejevnának. Hlesztakovnak felajánlják, hogy nézze meg a
város köz- és jótékonysági intézményeit, amit nem ért, de a
börtönlátogatáson kívül, mindenbe beleegyezik.

Harmadik felvonás

A polgármester felesége és lánya izgatottan várják, hogy valami hírt

kapjanak. Mikor megérkezik Dobcsinszkij, és elárasztják kérdéseikkel,
leginkább az ifjú külsejére kíváncsiak. A hölgyek izgatottan készülnek a
magas rangú vendég fogadására, leginkább az öltözködéssel vannak
elfoglalva. Megjelenik Oszip a gazdája bőröndjeivel. Miska, a polgármester
szolgája megpróbálja kikérdezni, hogy kiféle-miféle a gazdája. Hlesztakov
megérkezik a házba a polgármesterrel és a többi úrral, a fiatalember el
van ragadtatva a közintézményektől, főleg a kitűnő reggelitől. A
polgármester ki sem fogy az öndicséretből, az öntömjénezésből, ahogy
arról beszél, milyen áldozatos munkát végez ő a városért.
A polgármester bemutatja feleségét és a lányát is Hlesztakovnak, akik el
vannak ragadtatva az elegáns fiatalembertől. Hlesztakov szidja a vidéki
életet, pétervári életéről beszél, ahol a miniszteri osztályfőnök jó barátja,
a társasági élet egyik kedvence, Puskin a legjobb barátja, sőt maga is
foglalkozik írással. Többek között az ő műve a Figaro házassága, az Ördög
Róbert, a Norma. Könyvei természetesen álnéven jelennek meg, minden
jobb költő hozzá fordul segítségért, amit ő természetesen nem tagad meg
tőlük. Magától értetődő, hogy a legelőkelőbb bálokat ő rendezi, ahová a
levest Párizsból hozatja, zárt hajóval, a miniszter is személyes jó barátja,
és házának mindennapos vendége. Egyszer egy egész osztályt vezetett a
minisztériumban, csak rajta múlik, hogy mikor nevezik ki marsallnak.
Miután Hlesztakov lepihen, az urak szóhoz sem jutnak, hogy milyen
magas rangú tisztviselő jött hozzájuk, és gondterhelten várják, hogy
milyen jelentést fog vajon róluk írni Pétervárra. Anna Andrejevna és Marja
Antonovna el vannak ragadtatva a gáláns ifjútól, anya és lánya egyaránt
azt hiszi, hogy ő nyerte el a fiatalember tetszését. A polgármester mit sem
törődik az asszonyi fecsegéssel, ha csak a fele is igaz annak, mit a
vendége elmondott, akkor a keze is messzire elér, akár még börtönbe is
kerülhet. Feleségével és lányával együtt próbál minnél többet megtudni
Osziptól a gazdájáról. A polgármester intézkedik, hogy senki se zavarja a
pihenő Hlesztakovot, és mindenkit azonnal küldjenek el, aki valamilyen
kérvénnyel vagy panasszal akar zavarni.

Negyedik felvonás

A város urai a polgármesternél gyűltek össze, és rettegve várják, hogy mi

történik. Tanácstalanul topognak, hogy mit tegyenek, amikor köhécselést
hallanak Hlesztakov szobájából. Fejvesztve rohannak az ajtó felé.
Hlesztakov végre kijön, vidáman ébredt, tetszik neki a vendéglátás, és
különösen a háziasszony és a lánya nyerte el a tetszését.
Az urak szinte remegve, egymás után sorban járulnak Hlesztakov színe
elé, ő mindenkit meghallgat, és Hlesztakov valamennyitől pénzt kér,
természetesen csak kölcsön, mit boldogan adnak meg neki, közben
segítséget kérnek ügyeik elintézéséhez. Artyemij Filippovics pedig
mindenkiről lerántja a leplet, a város összes szennyesét kiteregeti,
felajánlja, hogy írásban is feljelentést tesz. Dobcsinszkij pedig abban kéri
a segítségét, hogy házasságon kívül született gyermekét törvényesítse.
Miután az urak távoznak, Hlesztakov rájön, hogy valami "nagykutyának"
nézték, roppant mulatságosnak tartja a helyzetet. Úgy dönt, hogy a vele
történteket megírja Trjapicskinnak, aki majd valami jó kis tárcát kerekít
ebből a mulatságos helyzetből. Hlesztakov elégedett, több mint ezer
rubelt sikerült összeszednie az uraktól. Oszip azonban arra biztatja, hogy
addig menjenek el, amíg jó dolguk van, és amíg önszántukból
távozhatnak.
Kérelmezők járulnak Hlesztakov elé. A kereskedők elmondják, hogy a
polgármester mennyire kihasználja őket. Magától értetődőnek tartja, hogy
a legdrágább dolgokat is ingyen kapja, és nemcsak ő, hanem az egész
családja, de annak ellenére, hogy minden kívánságát teljesítik, még ezzel
sem elégedett. Hogy segítsen rajtuk, ötszáz rubelt, élelmiszert és egy
ezüsttálcát ajánlanak fel neki, amit Hlesztakov csak a rábeszélésnek
engedve fogad el. Az altiszt felesége is elpanaszolja, hogy teljesen
jogtalanul, tévedésből vesszőztette meg a polgármester.
"Hlesztakov
Hogy segítsünk ezen most már?
Altisztné
Ezen most már sehogy. De szabjál ki rá büntetéspénzt a tévedéséért! Mér
szalasszam el a szerencsémet. Nagyon jólesnék most az a kis pénz!"

Mihelyt újra magára marad, megjelenik a polgármester leánya, Marja

Antonovna akinek azonnal udvarolni kezd, térdre borul előtte. Éppen
ekkor lép be a polgármester felesége, aki megdöbbenve látja, hogy egy
olyan fruska előtt, mint a lánya, térdel egy ilyen hatalmas úr. A lánya
sírva elrohan, Hlesztakov pedig hevesen elkezd udvarolni a
polgármesterné asszonynak, és előtte is térdre borul. Visszatér Marja
Antonovna, aki megdöbbenve látja, hogy Hlesztakov most az anyja előtt
térdel. Hlesztakov pedig a polgármesterasszony legnagyobb
meglepetésére, megkéri tőle a lánya kezét.
A polgármester, miután megtudja, hogy a kereskedők és az altiszt
felesége panaszt tettek rá, remegve kéri Hlesztakovot, hogy könyörüljön
rajta.
"Polgármester
Ezek a boltosok... csak sápítoznak itt a kegyelmes uram fülébe... 
Becsületszavamra, fele se igaz! Ők a tolvajok, ők csalják a népet! Az
altisztné is hazudott, dehogy vesszőztettem én meg. Ő vesszőztette meg
magát.
Hlesztakov
Forduljon föl, bánom is én, az altisztnét.
Polgármester
Ne higgyen nekik! Ne higgyen nekik! Szemenszedett hazugság minden
szavuk. Egy csecsemő sem hinne ezeknek. Hazug mind egy szálig - akárki
megmondja a városban. Bátorkodom kijelenteni, kérem: olyan
zsiványbanda, mint ezek, még nem volt a föld hátán."
Felesége újságolja neki az örvendetes hírt, hogy mekkora szerencse érte a
házukat. A polgármester először azt hiszi, felesége megbolondult, hiszen
egy ekkora úr nem kérheti meg a lányuk kezét, majd mikor
bebizonyosodik, hogy nem női locsogásról van szó, örömében ugrándozva
veszi tudomásul az eljegyzést.
Hlesztakov azt mondja, hogy egy napra el kell mennie, egy gazdag
nagybácsikájához, az útra leendő apósától elfogad még nyolcszáz rubelt,
és hogy kényelmesen utazzon, egy szőnyeget a kocsiba.

Ötödik felvonás

A polgármester boldogan tervezi családjával a rájuk váró fényes jövőt.

Péterváron fognak lakni, és mivel a veje "pertu-koma" minden
miniszterrel; rá is biztosan vár majd egy fényes hivatal, talán még
generális is lehet belőle. A polgármester a rá váró szemkápráztató karrier
tudatában újra a régi, fölényes hangnemben beszél a kereskedőkkel. Nem
is akarja leplezni felháborodását, hogy képesek voltak bepanaszolni őt a
"revizor" előtt. A kereskedők megalázkodva könyörögnek bocsánatáért.
Az urak a feleségeikkel együtt a polgármester házának vendégei, lelkesen
gratulálnak az eljegyzéshez. Egymást túllicitálva dicsérik a polgármestert
és az egész családját, a polgármesterasszony máris érezteti vendégeivel,
hogy ő fölöttük áll. Az általános örömünneplés közepébe érkezik meg a
postamester a lehető legrettenetesebb hírrel. Fölbontotta Hlesztakov
levelét, amit Trjapicskinnak írt, ebből világosan kiderül, hogy nem ő a
revizor. A. postamester felolvassa a megdöbbent társaságnak a levelet.
"Édes komám, Trjapicskin! Sietek megírni, milyen csudák estek velem. Az
úton valami bakatiszt úgy megkopasztott, hogy egy fitying nélkül
maradtam. A fogadós már le akart ültetni. De mi történik? Pétervári
eleganciámról és gavalléros ábrázatomról ítélve egy egész város holmi
nagyfejű revizornak néz! Most a polgármesternél lakom, nincs egyéb
gondom, mint nyakra-főre udvarolgatni a házikisasszonynak meg a
mamának. Csak azt nem tudom még, melyiknél kötök ki. Valószínűleg
előreveszem a mamát, mert igen elszánt hölgynek látszik... Emlékszel,
komám, milyen szűk napokat láttunk? Mikor hozomra ebédelgettünk? Meg
amikor gallérom fogva pöndörített ki a cukrász, mert azt találtam
mondani, hogy majd fizet az angol király. Hát fordult a kocka, komám!
Mindenki pénzzel töm, van, amennyi csak kell! Csuda figurák az itteniek!
Meghalnál a röhögéstől, ha látnád ezt a galériát! Akarsz jó témát? Írd meg
őket, komám! Itt van a polgármester: buta, mint a szamár..." Hlesztakov
sorban a többieket is jellemzi, nem a leghízelgőbb módon. Az urak elhűlve
olvassák a levelet, megsértődnek a jellemzéseken, a polgármester őrjöng,
hogy egy "kákabélű taknyos" így át tudta őt rázni, őt, aki három
kormányzót vezetett az orruknál fogva, olyan lókötőket, akik a fél világot
összelopták. Így most köznevetség tárgya lesz, és ami a legrosszabb:
"Végül majd akad egy nyavalyás firkász, aki komédiát fabrikál belőle.
Fütyül a rangra, címre! Az emberek meg tapsolnak, hasukat fogják a
nevetéstől! - Mit röhögtök? Magatokon röhögtök!..."
Végül rájönnek, hogy ezt az egészet Bobcsinszkij és Dobcsinszkij indította
el, ők kiáltottak ki egy éhenkórászt revizornak, és egyesült erővel
támadnak a két földbirtokosra. Ekkor egy csendőr érkezik, hogy tudassa a
polgármesterrel, Pétervárról megérkezett a revizor úr, és a fogadóba
kéreti a polgármestert.
A darab néma jelenettel ér véget: a szereplők groteszk pózba
merevednek.