Bevonulás lyukas zászlóval, sorokba rendeződés

Havasi: Szülőföldem

Narrátor:

1956.október 23. forradalom és szabadságharc.

A mai napon emlékezni gyűltünk össze eme jeles esemény 62.évfordulóján.

"... a lényeges dolgokat emberek között soha nem a szavak, mindig csak a magatartás és a
cselekedetek intéznek el." - ez a gondolat szolgáljon mottóul a mai ünnepélyhez. Márai Sándor szavai
ezek, aki végigélte azt a forradalmat, melyről ma megemlékezünk.

Kérem, énekeljük el közösen a Himnuszt!

Himnusz

Narrátor:

1956 története nemcsak forrongás és harc volt,hanem az elmúlt 100 év legnagyobb

boldogsága is. Maga a mennyország volt az a 10 nap is. Boldogságban úszott az egész ország.
A durvák megszelídültek, a zárkózottak kinyíltak,a zsugoriak bőkezűek lettek,

a keserűek mosolyogtak,sőt a reményt vesztettek is bizakodni kezdtek. Örömmámor áradt

szét a szívekben. Jó volt Magyarországon élni, jó volt magyarnak lenni.

Emlékszem az általam annyira szeretett város, Budapest ezernyi illatára és ízére; és

emlékszem a hősies és lelkesítő október 23-ára, a forradalom kitörésének napjára.

Aláfestő zene: Havasi : Hazatérés

Vers:
A Petőfi-szobor felől
Kossuth utcáján özönöl
Az ifjú, magyar áradat.
Szívekből kinyilatkozó
Egység ez itt, mindenható,
Felülről nem hazudható.
A Kossuth-nóta dallama
Szilajul-szebb, mint valaha.
Feltámadási körmenet
Vonul: hívő magyar sereg

Vers:

Egész országnyi tüntető.

Óh, forradalmi honfiság,
Ősz harmatán kinyílt virág,
Te földalatti szenvedély,
Így bujtogass:„Magyar, ne félj!”
Hírrel híreszteld szerteszét
A szabadság jövetelét!

Közös ének:
Koncz Zsuzsa: A Kárpáthyék lánya

Apám gyakran mondogatta nekem: „Fiam, csak rövid ideig vagyunk itt a Földön, de minden
embernek van egy célja az életében. Van az életben egy pillanat, ami jelképezi a te
pillanatodat a történelemben. Most már tudom, hogy az 1956. október 23-tól november
elejéig tartó idõszak volt az én -pillanatom a történelemben. Milyen fiatalok voltunk – tele
élettel, álmokkal, ambíciókkal és hazafisággal.

Igen, ott voltam, az elsõ naptól kezdve a harcok legvégéig. Igen, szabadságharcos voltam és
az is vagyok a mai napig.

Vagy a magyar határőrök, akik megmondták nekünk, milyen irányba menekülhetünk. Ők is

szabadságharcosok voltak.

Vers:
„ezerkilencszázötvenhat, nem emlék,
nem múlt vagy nékem, nem történelem,
de húsom-vérem, lényem egy darabja,
szívem, gerincem- kijöttél velem

az irgalmatlan mindenségbe, hol a

Semmi vize zubog a híd alatt
és korlát nincs sehol sem- életemnek
te adtál értelmet.”

Koreográfia: Havasi: Road

Narrátor:

1945 áprilisában véget ért a második világháború. Az ország romokban hevert. A magyar nép óriási
erővel látott hozzá a haza újjáépítéséhez. Az országot megszálló szovjet csapatok segítségével
azonban olyan emberek kerültek hatalomra, akik rútul becsapták a népet. Függetlenséget,
szabadságot, jólétet hirdettek, de valójában zsarnokság nyomorította a népet.

Vers:
Mindenek vége…Az ég is, mint mindig, elhagyott!
Mindennek vége… Üresek a gyárak, egyetemek,
Fegyvert letéve, falkákban mennek el az élők! Mindennek vége…
Sokan kifutnak, más ég határain nyugodni meg:
jobb is nekik tán, más tájon, odakinn
koldusbotot ragadni, mint fegyvert még valaha itt a szabadságért!

Narrátor:

Az országban nőttön-nőtt a feszültség. Az értelmiségiek, a diákok Nagy Imrét, az igen népszerű

politikust támogatták. Miniszterelnök is lett, de egy év múlva leváltották, mert túlságosan
demokratikus elveket vallott, s a független, szabad Magyarország kikiáltására törekedett. Az emberek
eleinte titokban, majd egyre erősebben követelték vissza Nagy Imre miniszterelnökségét.

Az elégedetlenség, az elkeseredés, a szabadságvágy az az ifjúság körében váltott ki először nyilvános

szervezkedést. Az egyetemisták 16 pontban foglalták össze követeléseiket. A diákgyűléshez
csatlakoztak a munkások is, a tömeg egyre nőtt. A tüntetők menete a Bem-szoborhoz, majd onnan a
Parlamenthez ment.
Zene: 56 csepp vér: Elég! (Tömegbe rendeződés)

Narrátor:

1956. november 4-én megindult az elsöprő erejű szovjet támadás a magyar forradalom
eltiprására. 5 óra 20 perckor a Szabad Kossuth rádióban hangzott el Nagy Imrének népéhez
intézett utolsó szózata.

Nagy Imrét és a hozzá hű minisztereket letartóztatják, börtönbe vetik, majd 1958-ban koholt
vádak alapján kivégzik. Az iszonyú megtorlás elől sokan a nyitott határon keresztül külföldre
menekültek.

Narrátor:

Több, mint 30 év telt el, amíg az új nemzedék jogokat kért, követelt magának. 1989. október
23-án - a forradalom 33. évfordulóján - az Országház előtt kikiáltották a Magyar
Köztársaságot.
Ma már nincsenek megszálló csapatok az országban, hazánk szabad és független.
Gondoljunk tisztelettel azokra, akik életüket áldozták a nemzet szabadságáért.

Sorok rendeződése közben: Edda: Menni kéne már

Gyertyagyújtás

Eközben projektoron kivetíteni: Sláger Tibor videóját

Narrátor:
Ünnepi műsorunk ezennel véget ért, köszönöm a megtisztelő figyelmet a színjátszó csoport
nevében!