Kosztolányi Dezso munkássága:

- A Nyugat című folyóirat első nemzedékének a tagja, kortársa

Babitsnak, Juhásznak, Adynak, Tóth Árpádnak, Móricznak.
- Jelentőset alkotott a költészetében is, az elbeszélő prózában is:
költő, novella- és regényíró, virtuóz
- Műveivel a szellem és az alkotás függetlenségét hirdette, nem
eszméket, igazságokat mondott ki, hangulatokat, érzéseket fejez
ki költeményeiben, erkölcse a szépség  nem hitt a művészet
társadalomformáló szerepében, nem jellemző rá Ady prófétai
küldetéstudata, Kosztolányi a l’art pour l’art elvet vallja
- Könnyedén és tökéletes rímeléssel verselt, igazi formaművész
- Költői beérkezését A szegény kisgyermek panaszai című kötet
jelenti, költészetének csúcsa pedig az Összegyűjtött költemények
utolsó ciklusa, a Számadás.
A regényíró Kosztolányi:
- A 20-as években írja regényeit: az első műve Néró, a véres
költő, majd ezt követik időben a Pacsirta, az Aranysárkány,
végül az Édes Anna
- Regényeiben a lélek mélységeit, a cselekvések indítékait
igyekszik feltárni
- Ismerte Sigmund Freudnak, a pszichoanalízis megteremtőjének a
tanításait, és hatással volt rá Ferenczi Sándor pszichológus
gyakorlata is, illetve a lélekelemző módszer híve volt
Kosztolányi unokatestvére is, Brenner József ideggyógyász, aki
Csáth Géza néven ismert az irodalomban.
A regény változásai a XX. században:
- A XX. század realista regényei egy szilárdnak látszó,
egyértelmű, áttekinthető világot ábrázolnak; a regényíró mindent
tudott a világról, tejes képet adott a társadalomról, a benne élő
személyekről és kapcsolatrendszerükről
- A XX. századi megváltozott valóságról a hagyományos
eszközökkel már nem lehetett képet adni  újfajta
ábrázolásmód, amely a lelki folyamatok bemutatására helyezi a
hangsúlyt, a tudat belső tereinek átvilágítása a fontos
- Freud tanainak erőteljes hatása érződik az irod.-ban is (a
tudatalatti fogalmának megismerése)  a tettek nem mindig
magyarázhatók a hagyományos logika működése alapján
- A külső események helyett fontosabb lesz a belső történés: az író
a szereplők tudati és tudatalatti folyamatait mutatja be
Kosztolányi Dezso: Édes Anna

- Édes Anna finom, érzékeny, minden durvaságtól visszariadó,

rebbenő lélek, aki még egy csirkét sem tudott megölni.
Kosztolányi tudatos írói módszerére vall, hogy főhősét alig
beszélteti. Együgyüségéből, iskolázatlanságából, paraszti
mivoltából következik, hogy érzékenységének reakciói ösztöni
szinten játszódnak le.
A 19 éves parasztlány, mielőtt belépett Vizyékhez, ép és
egészséges lelkű, tiszta és nemes ember volt, csak végtelenül
árva és szegény. Az a nyolc hónap, amelyet Vizyéknél töltött, a
szenvedések kálváriáját jelentette. Az, hogy mintacseléd
lehessen, csak embersége feladása, megnyomorítása árán
valósulhatott meg. Más utat követ Kosztolányi a lelki rombolás
sejtetésére. Kisebb-nagyobb, de az adott pillanatban még
jelentéktelennek tűnő sérelmeken át vezeti hősét a tudattalan
lelki robbanásig. Vizyék a maguk módján szeretik, jól bánnak
vele, büszkélkednek Annával. Csak éppen nem embernek
tekintik, hanem hibátlanul robotoló gépnek. Vizyná ,,betörése”
tökéletesen sikerült. A mintacseléd-szerep elnyelte benne az
embert, egykori egyéniségét. Anna –természetesen – mindezt
nem tudatosítja magában. Nem érez haragot, ellenszenvet
Vizyné iránt, sőt inkább sajnálatot, részvétet.
Szeretetigényének, szeretni akarásának természetes ösztöne
játszott közre abban is, hogy enged az ,,úrfi”, a ,,szeleburdi
lurkó”, Patikárius Jancsi mohó, infantilis szexuális vágyának. Az
érintetlen, tiszta lány várta, remélte a szerelem folytatását, de
Jancsi csak élvezeti cikket látott benne, játékszert, használati
tárgyat. Végül úgy cselekedett, ahogy a cselédekkel szokás:
közömbösen, megvetően fordult el tőle. – Lassan, fokról fokra
megy végbe Anna egykori szép lelkének megtörése.
Május végén ünnepelték Vizy Kornél államtitkári kinevezését.
Az estélyen adott vacsora után félrehúzták az asztalokat, s
megkezdődött a tánc. Patikárius Jancsi az öreg Moviszter doktor
fiatal feleségével táncolt, csupa tréfából körbe-körbe libegtek a
lakásban.
A sok-sok bántást, sérelmet, a magzatelhajtás iszonyatát ez a
jelentéktelennek tűnő szerelmi árulás tetézte be. Ez billenthette
ki Annát addigi lelki fásultságából, melynek következménye
hogy megöli Vizyéket.
A kettős gyilkosság felfedezése után a bűnügyi bizottság tagjai is
elborzadtak, minden arcon döbbenet ült.
A tárgyaláson mindenki Anna ellen vallott, mert mindenkinek
fontosabb volt a saját érdeke, mint a leány élete. A házbeli
ügyvéd, Druma Szilárd politikai bűnügyet látott az esetben, ,,a
bolsevizmus utolsó kilengését”. Egyedül az idős Moviszter
Miklós, az orvos kiáltotta ki a védelem tanújaként az igazságot:
,,Nem úgy bántak vele, mint egy emberrel, hanem mint egy
éppel. Gépet csináltak belőle. Embertelenül bántak vele.
Cudarul bántak vele”.
Annát a bíróság bűnösnek mondta ki, s összbüntetésül tizenöt
évi fegyházra ítélte.