Karinthy Frigyes: Barabás

Ez a mű egyértelműen egy novella, azaz rövid, prózában írt

epikai műfaj. Általában egy főszereplője és viszonylag kevés
mellékszereplője van: gyakran egy fordulópontot mutat be a
főhős életéből. Cselekménye általában egy szálon fut, rövid idő
alatt, kevés helyszínen játszódik.
A cím egy utalás a Márk evangéliumában szereplő emberre, aki
ebben a történetben is fontos szerepet játszik. Barabás az az
ember, akit a nép választ többször is Jézus helyett.
Ez a mű egy példázat, mely jelképesen értelmezhető, tanulságot
példázó epikai mű. A novella remekül tükrözi Karinthy
háborúellenes műveinek miben létét, és ennek cselekménye is
visszavezethető arra, hogy hogyan is tud hatni az emberekre a
kétségbeesés.
A cselekmény Jézus feltámadását és visszatérését mutatja be,
majd ellátogat azokhoz, akik Barabás kiadatását kérték helyette.
Miután külön-külön végig elmegy ezekhez az emberekhez,
kiderül, hogy Barabás egy rossz ember, és eddig csak lelki- és
fizikális sérelmeket köszönhettek neki. Ezért egy nagy tömeggel
kísérve Jézus elmegy Pilátushoz, és kéri őt, hogy újra kérdezze
meg a nép akaratát. A helytartó hát újból felteszi a kérdést, és a
tömeg együttesen újra Barabást kiabálja, míg egyenként mind a
názáretit mondja.
A helyszín Jeruzsálem, és egy napot ölel fel a cselekmény, mikor
is Jézus feltámadt és visszajött követőihez.
Az elbeszélő E/3.személy, aki nem mindentudó és csak elmeséli
a történetet. A szövegben nem jelenik meg szereplőként, és nem
is szólítja meg az olvasót. Nem fejti ki véleményét, és belső
monológot sem tart.
Ahogy egy novellához illik, nincs a történetnek sok szereplője.
Főszereplői nem mások, mint Jézus aki csak a názáretiként, vagy
mesterként van említve, Barabás, és Pilátus helytartó. Jézus a
jóság, erényesség, tisztaság alakja, aki feláldozta magát
bűneinkért, és visszatér hozzánk, hogy mi jóvá tegyük mind azt
amit elrontottunk. Viszont mindhiába ez a sok igyekezet, amikor
a tömeg újra csak Barabás nevét kiáltja a helytartónak.
Barabás minden tekintetben Jézus ellentéte, a gyilkos, aki csak
pusztít és elvesz minden fontosat másoktól.
Pilátus, Jeruzsálem helytartója, aki hallgatva mind kétszer a
tömeg szavára Barabást engedi szabadon. Nagyon fontos
szereplők maga az a tömeg is, akik hiába látják be, hogy elsőre a
rossz embert választották, félve a következményektől, újból
Barabást választják a názáretivel szemben.
Szerkezete határozottan egy szálon fut, a cselekmény lineárisan
megy az időben, időnként viszont egy-egy képet kapunk a
múltból, még hozzá azokat, amikor is Barabás valami rosszat tett
az emberekkel.
Motívumai közé tartozik a fokozás, amikor is megtudhatjuk,
hogy miket is szenvedett el a nép Barabás által (vakítás, család,
vagyon elkobzása, megkötözés stb.). Pilátus tornácán is
megfigyelhetünk különböző motívumokat, melyek a
gazdagságot, az arroganciát és a telhetetlenséget jelentik (drága
ételek, arany edények, skarlátvörös palást).
Mondanivalója nem más, mint hogy egy tömeg, milyen szintet
képes befolyásolni az egyén gondolatát, hogy a félelem a
változástól, miként is képes alapokig rombolni egy ember
értékrendjét és teljesen az ellentétévé változtatni azt.
A műben egy halvány képet kapunk vissza a világháború
világáról, hogy miként is tud hatni a társadalomra a félelem.
Nyelvezete hétköznapi, de látszik, hogy egy bibliai példázat az
alapja a történetnek. Hangneme közvetlen, melankolikus.
Ez a novella tipikusan a magyar háborúellenes epika ágába
tartozik, melyben a háború értelmetlenségére, és kegyetlenségére
szeretnék felhívni a figyelmet az írók.
Szabó Alícia, 12B