Romantika felvállalja a csúnyaság ábrázolását, klasszicizmus ezt teljesen tiltotta.
Kosztolányi Dezső – A pacsira (meglátott egy elszegényedett lányt, megihlette) regénye nem naturalista, nála a külső-belső csúnyaság ábrázolása nem öncélú, hanem mint az önsorsrontás okát mutatja be 1924-ben keletkezett ez volt a második regénye (Pacsirta) főszerepben a Vajkay-család három tagja: Ákos, az apa, Antónia, az anya, egy nagy múltú család kisszerű leszármazottjai, lányuk valódi neve nem derül ki csak a becenevén (Pacsirta) szólítják. színhelye: Sárszeg (Szabadlak), ahol az embereknek „nincs tragédiájuk”, minek „itt el sem kezdődhetnek a tragédiák”. A cselekmény 1899.09.01-én pénteken fél egykor indul a Pacsirta elutazásával Pacsirta a címszereplő: ’’ellenhősnő” minden nőiesség hiányzik belőle. Az apja undorodik tőle, de a tudatalatti viszonyulása bemutatja vágyait, amikor is bemutatják egy visszatérő álmát, melyben a lány megcsonkítva, megkopaszítva és meg szurkálva látja. (Freud szerint)