Kosztolányi Dezső

lélektani szerep

 Romantika felvállalja a csúnyaság ábrázolását, klasszicizmus ezt teljesen tiltotta.

 Kosztolányi Dezső – A pacsira (meglátott egy elszegényedett lányt, megihlette)
 regénye nem naturalista, nála a külső-belső csúnyaság ábrázolása nem öncélú,
hanem mint az önsorsrontás okát mutatja be
 1924-ben keletkezett ez volt a második regénye (Pacsirta)
 főszerepben a Vajkay-család három tagja: Ákos, az apa, Antónia, az anya, egy
nagy múltú család kisszerű leszármazottjai, lányuk valódi neve nem derül ki csak a
becenevén (Pacsirta) szólítják.
 színhelye: Sárszeg (Szabadlak), ahol az embereknek „nincs tragédiájuk”, minek „itt
el sem kezdődhetnek a tragédiák”.
 A cselekmény 1899.09.01-én pénteken fél egykor indul a Pacsirta elutazásával
 Pacsirta a címszereplő: ’’ellenhősnő” minden nőiesség hiányzik belőle. Az apja
undorodik tőle, de a tudatalatti viszonyulása bemutatja vágyait, amikor is
bemutatják egy visszatérő álmát, melyben a lány megcsonkítva, megkopaszítva és
meg szurkálva látja. (Freud szerint)