Joseph Conrad “A sötétség mélyén” című könyvét 1899-ben azután írta, hogy ellátogatott

Közép-Afrikába, ami gyerekkori álma volt. (csakúgy, mint a könyv főszereplőjének) A történet
során a szerző elkalauzol minket az Afrikai dzsungel, az őserdő mélye, páhuzamot vonva az
emberi lélek mélyével. Ahogy halad a főszereplő a folyón, úgy vezeti végig az olvasót az emberi
lélek legsötétebb részeibe, a kegyetlenségbe, zsarnokságba, Nehéz megközelíteni az embari
lelket, csakúgy, mint a dzsungel mélyét.
A dzsungel szívéhez eljutni nehéz, a bennszülöttek (az ellenség) és a gyarmatosítók miatt.
Az alap történet a Themsen játszódik. A dagály miatt várni kell a kihajózással és addig
sztorizgatnak a hajón ragadtak. Marlow sztorikat mesél régi útjairól és Afrikáról. Felmerül benne
a kérdés, hogy vajon annak idején a Rómaiak a briteket ugyanolyan barbárnak nézhették, mint
most ők az afrikaiakat?

Marlow meséli el a sztorit, aki Afrikai hajós felfedezőútja közben hall történeteket Kurtzról a
sikeres és híres elefántcsont gyűjtőről, aki többek közt azért is ment Afrikába, hogy az európai
civilációs kultúrát elvigye az afrikaiaknak. Azoknak az afrikaiaknak, akikre az európaiak csak
műveletlen barbárként tekintettek. De ehelyett Kurtz végül önmaga is kíméletlen barbárrá
változott. A történetet azért is meséli el a többieknek, mert bár sötét és zavaros; mégis valahogy
megvilágosodik tőle az ember.
A színely Afrika, ami a XIX. sz. végi gyarmatosításkor az érdekszférák ütközésének legfőbb
színtere volt. Anglia egyik fő célja az Afrikai gyarmatterületek növelése volt, de a franciák,
búrok keresztezték a terveiket, melyek néha véres összecsapásokhoz vezettek. A harc a
nyersanyagért, a területekért, az olcsó munkaerőért, az új piacokért, leginkább egy állatias
kűzdelemhez hasonlít.
Marlow elhatározza, hogy egy kereskedelmi cég alkalmozottja lesz, ahol elintézi, hogy ő legyen
az egyik hajó kapitánya. Rokonokon, ismerősökön keresztül viszi véghez a tervét, bár a férfi
ismerősök nem segítenek neki. Mégis meg szerette volna valósítani az álmát és a nő
ismerősökhöz fordult. Itt jön elő a regényben először, hogy a nőktől segítséget kérni még
nagyobb szégyenként éli meg: “Én, Charlie Marlow, munkába állítottam az asszonyokat, hogy
megszerezzenek nekem egy állást. Egek!” Végül nagynénje segítségével a cég kiküldetésében
Afrikába megy, ahol a Kongón kell végighajóznia. Ő lesz a hajó kapitánya.
Amikor a hajótársasághoz megy szerződést kötni, jelenik meg a halál jelenléte érzékelhető a
leírásból. Az idősebb és a fiatalabb nő, akik a bejáratnál kötögettek. Marlow azt gondolta,
olyanok ők, mint akik a sötétség kapuját őrzik, és fekete gyapjúszállal meleg szemfedőt kötnek.
Az egész házban a csendesség olyan volt, mintha a holtak városának egy épületében lettek volna.
Végül az orvosi vizsgálaton az orvos Marlow kopnyáját lemérve megjegyzi, hogy nem szoktak
hozzá visszatérni, akik oda kimennek, ahova Marlow készül és különben is az elváltozás belül
zajlik le.
Afrikában a Kongó mentén, ahova Marlow utazik, a cég kisebb kereskedelmi központjai vannak,
ahol többnyire bartelüzletet folytat a cég az őslakosokkal. Iparcikkeket, pamutárut, rézhulat
küldenek cserébe az elefántcsontokért.
Az első állomáson Matadiban, ahol megáll Marlow a hajóval rabszolgákat lát a nyakuknál
összeláncolva dolgzoni, akiket az ottani fehérek csak bűnözőként emlegetnek. Az itteni
főkönyvelő mesél neki először Kurtzról, aki több elefántcsotot küld, mint amennyi az összes
többi gyűjtőtől érkezik. Azt is elmondja, hogy Kurtz rendkívüli ember, és valószínűleg
előléptetik majd ha visszatér.
Folyamatosan lehet érezni a regényben, ahogy Marlow halad az útján, milyen veszélyekkel,
problémákkal kell szembenéznie. Nem csak a betegségekkel kell szembenézni, de az esetleges
összecsapásokkal, a vadonnal, az éghajlati sajátosságokkal, az erőszakkal is, amelyek az út során
egyre gyakoribbá és súlyosabbá válnak. Számos akadályba is ütközik a főszereplő az út során,
például elsüllyed a hajója, így hónapokat várakozni kényszerül, míg a javítás zajlik. Érződik a
regényből hogy ezen a tájon jóval lassabban történnek a dolgok, mint a fejlettebb országokban.
Eközben tudta meg a főhős, hogy Kurtz, aki egy nagyon fontos állomás vezetője, beteg lett. A
fáklyát tartó asszony protréját is itt látta meg, amit Kurtz festett.
A gőzős elkészültével, ahogy folytatták az utat, a környezet és Marlow gondolatainak leírásából
érezhető, hogy ő sokban különbözik a többi oda érkező európaitól. Ő nem az előléptetés
reményével ment oda. Az elbeszéléséből is érződik a kaland, a felfedezés vágya; ahogy igazi
vándornak érzi magát a történelem előtti földön. A felfedezés öröme, hogy egy olyan
vadregényes helyen kelhet át az ember, ahol nem jártak még előtte, de legalábbis nem sokan.
Ugyanakkor a veszélyt is magában rejti, hiszen ahogy Marlow foglamaz: „Megszoktuk, hogy
legyőzött, bilincsbe vert szörnyetegnek lássuk a földet - de itt, itt e szörnyeteg szabadon élt.”
Ahhoz hasonlítja az érzést, ahogy egy épelméjű érzi magát a bolondokházban.
Útközben találkozik bennszülöttekkel és fehérekkel is, akik figyelmeztetik, hogy az ezredes még
él, de megőrült.
Közben meghalt néhány embere is a hajón, de őt már csak az hajtotta, hogy Kurtzot megtalálja.
Kurtz jelentést írt a Vademberek Életmódjának Fölszámolására Alakult Nemzetközi
Társaságnak, amikor még ép volt az elméje. Ebben leírja azt, hogy a vadembereknek a civizált
ember egyfajta természetfölötti lényt testesít meg, aki isteni erővel bír; hatalma van.....
Kurtz elefántcsontgyűjtő telepe, ami olyan, mint egy sátánista szekta területe, törzsi rituálék
színhelye. Kurtz-ot egy termetes embernek írja le a regényben a szerző (habár neve jelentése
éppen: alacsony, rövid); aki Istennek képzeli magát és rengeteg bennszülöttet gyűjtött maga köré,
akik lesik a parancsait. Ők segítenek neki elefántcsonotot gyűjteni. Kurtz bármikor elindul egy
elefántcsontgyűjtő útra egy egész helyi törzzsel tér vissza. Emberi fejek díszitik a keítést, amit
először Marlow díszeknek nézett. Azt mondja róluk egy orosz kereskedelmi cég dolgozója, hogy
ezek a lázadók fejei. Ez szimbolizálja, hogy Kurtz és ő is barbárrá váltak.
Kurtz beteg, de végül sikeről őt elhozni Marlownak magával. Kurtz egyre betegebb lesz és
útközben meghal. Kurtz utolsó szavai: „Borzalom, bozalom.....”
Marlow elviszi a Kurtztól kapott iratcsomagot a jegyesének. (a csomag mellé egy képet is kapott
róla)
Marlow hazudik Kurtz utolsó szaváról, hogy ne rombolja össze a nő világát és azt mondja, a nő
neve volt az utolsó, amit mondott.

Miután visszatér Európába, már semmi nem ugyanaz. Marlow azt állítja nem képes olyan
emberek között lenni, akik nem tudnak azokról dolgokról, amiket ő tud: „bosszankodva néztem
az embereket, akik sietősen járnak-kelnek az utcán, hogy egy kis pénzt csaljanak ki egymástól,
bekebelezzék ehetetlen főztjüket, lekortyintsák rosszízű sörüket, végigálmodják jelentéktelen és
balga álmaikat.....Viselkedésüket sértőnek találtam, holott csupán tökéletes biztonságban jártak
dolgaik után: mindennapi emberek módjára viselkedtek”
Kérdés, hogyan képes élni az ember a hétköznapi életét, miközben megtapasztalja, milyen
borzalmak zajlanak nem olyan messze tőlünk.
A könyv tele van metaforákkal. Pl. a bennszülöttek, fekete emberek a könyvben a barbár,
primitív embereket jelképezik. (Kurtz maga is ilyenné válik a végén és a könyvben még nagyon
sok szereplő)
A gyarmatosítás egyik fő céljának bár azt tekintették az európaiak, hogy a gyarmati területekre
kulturát is visznek, illetve felvirágoztatják; de ennek szinte az ellenkezője látható. A természeti
erőforrások és az emberek kizsákmányolása, és az emberek rabszolgasorsra kényszerítése.
A könyvnek több filmes feldolgozása is készült. Az egyik leghíresebb, ami az alapgondolatot
mutatja be a, a szereplők és a téboly megjelenik az „Apokalipszis most” című filmben is, bár
maga a történet nem ugyanaz. Hiszen a film a vitnámi háborúról szól, és arról hogy hogyan
kűzdenek meg a katonák a tébollyal, ami ott őket körülveszi. A dzsungel veszélyei, a halottak,
sebesültek látványa, a folyamatos támadások. Bemutatja azt is, hogyan válnak az emberek
szörnyeteggé, mi vezet oda, hogy már élvezetből vagy hatalomvágyból gyilkoljon valaki.