A VÉGTELEN ÉG

 HŐSEI 
Írta: Adam Makos
A mű eredeti címe: Devotion – An Epic Story of Heroism, Friendship,
and Sacrifice

Fordította: Bozai Ágota

Szerkesztők: Salamon Teodóra, Vajna Gyöngyi

Szaktanácsadó: Dr. Lele András nyugalmazott ezredes
Nyelvi korrektor: Tóth Eszter
Műszaki szerkesztők: Daróczi Edit, Szűcs József

© Adam Makos
© Bozai Ágota
© Maxim Könyvkiadó Kft.

A kiadvány a Ballantine Books, Random House, Penguin Random

House LLC engedélyével készült.

Borítóterv: David G. Stevenson, Bradford Foltz

Illusztrációk: David G. Stevenson © National Archives and Records
Administration, Elena Gaak, Florin Stana
ISSN: 2064–2288
ISBN: 978–963–261–700–8 (puhatáblás), kiadói kód: MX–972

Kiadja: Maxim Könyvkiadó Kft.

Cím: 6728 Szeged, Kollégiumi út 11/H
Tel.: (62) 548–444, fax: (62) 548–443, e–mail: info@maxim.co.hu
Felelős kiadó: Puskás Norbert
Nyomda: Generál Nyomda Kft., felelős vezető: Hunya Ágnes

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítást, a mű bővített, illetve

rövidített változata kiadásának jogát is. A kiadó írásbeli engedélye
nélkül sem a teljes mű, sem annak része semmilyen formában – akár
elektronikusan vagy mechanikusan, beleértve a fénymásolást és bár-
milyen adattárolást – nem sokszorosítható.
Az elfeledett koreai győzelem veteránjainak
 TARTALOM

Bevezetés
1. Kísértetek és árnyékok
2. Egy életre megtanultuk
3. Kígyókkal úszni
4. Kimondott szavak
5. A reneszánsz ember
6. Repülünk!
7. Gyors ütem
8. A gyűrű
9. A tó
10. A keselyűsoron
11. Ideje a hitnek
12. Halálos küldetés
13. Valaki kopog éjszaka
14. A Táncoló Flotta
15. Viszontlátás
16. Csak Franciaországban
17. Baráti megszállás
18. Első látásra
19. A háború hullámain
20. Az utolsó napok
21. Az utolsó éjszaka Amerikában
22. Zöld szörnyeteg
23. Homályba
24. Ennyi
25. Bizalom
26. Repülős lehet belőle
27. Otthon
28. A harmadik világháború első csatája
29. Fekete lesz az ég
30. Fagyos éjszaka
31. A föld íze
32. Amikor a szarvasok menekülnek
33. Háttal a falnak
34. Egy szál cigaretta a hidegben
35. Az Elveszett Légió
36. Ég az erdő
37. Együtt a pokolba
38. A világ minden hite
39. Nem boldog visszatérés
40. Mély fájdalommal
41. Mindvégig
42. Az ajándék
43. Telefon a fővárosból
44. Az üzenet
Utószó
Jegyzetek
Képek
 BEVEZETÉS

A SZÁLLODA HALLJANAK MÁSIK VÉGÉBŐL láttam, hogy

egyedül ül, kezében újság.
Nagyon elegáns, méltóságteljes megjelenésű öregúr. Ősz haja
hátrafésülve, arca markáns, szép. Tengerészkék zakót viselt, vörö-
sesbarna pantallót. Poggyásza mellette állt.
A szálloda előcsarnokában sokan voltak, élénken beszélgettek,
de senki sem figyelt rá. 2007 ősze volt, nyüzsgő, mozgalmas reggel
Washington D. C.–ben. Huszonhat éves voltam akkor, egy törté-
nelmi magazin szerzőjeként próbáltam valahogy megélni. Mel-
lesleg éppen befejeztem egy könyvet, de kiadó még nem volt a
láthatáron. A könyv arról az egyetlen témáról szólt, amihez értet-
tem: a második világháborúról.
Előző nap láttam ezt a rendkívül méltóságteljes urat beszélni.
A veteránok történelmi konferenciáján félig hallottam, amit
mondott. A haditengerészet vadászpilótája volt, aki valami hihe-
tetlent vitt véghez egy régi háborúban; valami olyan emberfeletti
tettet, amit a repülőgép–anyahajó kapitánya így minősített: „Nem
volt a hadtörténelemben ennél önzetlenebb hősies tett.”
Truman elnök is egyetértett ezzel a megállapítással, és meg-
hívta ezt a pilótát a Fehér Házba. A Life magazin írt róla. Szolgá-
latáról filmet forgattak, Robert Mitchum játszotta őt. És most itt
volt… velem szemben ült a szálloda előcsarnokában.
Interjút akartam kérni tőle, de tétováztam. Egy igazi újságíró-
nak jól kell értenie a témához, amiről kérdez, én pedig felkészü-
letlen voltam.
Annyit tudtam, hogy egy második világháborús Corsair va-
dászgép volt a repülője. Azt lehetett tudni, hogy második világ–
háborús veteránokkal együtt harcolt, és ugyanolyan fegyverekből
lőtt, ugyanolyan bombákat dobott le, mint amilyeneket a második
világháborúban használtak. A Legnagyobb Nemzedék tagja volt ő
is.
De nem harcolt a második világháborúban.
A koreai háborúban harcolt.
A koreai háború számomra maga volt a rejtély. Ahogy az ame-
rikaiak többségének. Történelemkönyveink az „elfelejtett hábo-
rúként” említik. Amikor Koreára gondolunk, a M.A.S.H. jut
eszünkbe, vagy a csapatoknak éneklő Marilyn Monroe, vagy a
Reklámőrültek (Mad Men) című film valamelyik jelenete.
Csak később jöttem rá, hogy a koreai háború tulajdonképpen a
második világháború kiterjesztése volt, öt évvel a háború hivatalos
vége után, és a szembenálló felek egykor szövetségesek voltak.
Csak később döbbentem rá egy meghökkentő valóságra:
A Legnagyobb Nemzedék két háborúban harcolt.
 Az úriember összehajtotta az újságját, távozni készült. Most
vagy soha helyzet volt.
Odamentem hozzá, bemutatkoztam, kezet ráztunk. Beszél-
gettünk egy kicsit a konferenciáról, aztán megkérdeztem, adna–e
valamikor interjút a magazinomnak. Lélegzet–visszafojtva vártam
a választ. Lehet, hogy elege van már az interjúkból? Lehet, hogy
túl fiatalnak tart?
– Persze – felelte határozottan. Azzal előhalászott egy névje-
gyet a kabátzsebéből, és átadta nekem.
Csak később jöttem rá, mekkora lehetőséget adott nekem.
Tom Hudner százados. Így kezdődött ennek a könyvnek a törté-
nete.

***
Tom Hudner állta a szavát, és interjút adott nekem. Aztán még
egyet és még egyet és még egyet. Ami egy cikknek indult, könyv
lett.
A következő hét évben, 2007–től egészen 2014–ig csapatom és
én többször vettünk fel interjút Tommal és történetének szerep-
lőivel. A Legnagyobb Nemzedék több mint 60 tagját kérdeztük,
egykori haditengerész pilótákat, akik anyahajókon állomásoztak,
szárazföldi csapatok tagjait, a pilóták feleségeit, testvéreit. Ez a
történet 1950–ben játszódik, így interjúalanyaink között nemze-
dékükhöz képest fiatalok is voltak. Hetvenes éveikben, 80–as éveik
elején jártak, emlékeik élénkek.
Időnként félretettem a munkát, hogy újabb második világhá-
borús könyvemen dolgozhassak, munkatársaim azonban továbbra
is dolgoztak A végtelen ég hősei tényanyagának kutatásán. Volt
segítségük. A Haditengerészet, a Tengerészgyalogság, a Nemzeti
Levéltár munkatársai, a történészek gyakorlatilag ennek a törté-
netnek a kutatásán dolgoztak. Minden segítséget megadtak.
Az alatt a hét év alatt egy csapatként dolgoztunk – a könyv
szereplői, a történészek, a levéltárosok, a munkatársaim és én –,
hogy összerakjuk ezt a történetet. Nemcsak az volt a célunk, hogy
az olvasó elolvassa ezt a könyvet, hanem az, hogy szinte élje át
mindazt, amit leírtunk. Ahhoz, hogy részletgazdag narratívát
hozzunk létre, nagyon rá kellett közelítenünk a témára. Számta-
lan kérdést tettünk fel a szereplőknek. Mire gondolt, amikor va-
lami jóval vagy valami rosszal találkozott? Milyen arckifejezés
társult érzéseihez? Felcsillant szemében a remény? Elkomorult a
bánattól? Mit tett? Hogyan reagált?
De leginkább azt kérdeztük: „Mit mondott?” Imádom a dia-
lógust. Nincs a történetmondásnak annál erőteljesebb eszköze; de
a szerző nem teheti meg, hogy egyszerűen kitalál valamilyen dia-
lógust a szereplőknek. Ez egy igaz történet, ezért a korábban rög-
zített hangfelvételek dialógusait használtam, és szereplőink em-
lékeit. Mert ők ott voltak.
Újra és újra megkértük a „történelem tanúit”, hogy merülje-
nek el múltjukban, és legjobb emlékeik szerint idézzék fel, mit
mondtak ők, és mit mondtak mások. Így jöttek létre a könyvben
megjelenő dialógusok. A végén a történelem tanúi elolvasták és
jóváhagyták a kéziratot. Csak ezután került nyomdába.
Hálával tartozom A végtelen ég hősei valódi szereplőinek,
akikkel az olvasó hamarosan találkozik, és akiket valószínűleg
nem felejt el soha: Tomnak, Fletchernek, Lurának, Daisynek,
Martynak, Koenignek, Vörösnek, Ednek, Wilkie–nek és sok más
kiváló embernek. Bár én írtam le, ez a könyv az ő emlékeikből
jött létre.

***
Ehhez a könyvhöz másfajta kutatásra is szükség volt. A saját sze-
memmel kellett látnom a helyszíneket. Minden helyszínt. New
Englandtől Észak–Koreáig minden említett helyet. Ezért útra
keltem, és követtem a könyvben szereplők útját; ellátogattam
azokra a helyekre, ahol éltek és harcoltak.
Ez az utazás vezetett el engem Massachusetts államból a Mis-
sissippihez, a francia Riviérára és Monacóba, egy olasz kikötőbe,
egy hajóra, amely Szicília partjainál állomásozott, és a koreai há-
ború csatatereire. Korábban jártam már Dél–Koreá–ban egy ka-
tonai emléktúrán (U.S.O. úton), de addig soha nem lettem be a
lábamat a másik országrész borús földjére, Észak–Koreába.
De stábom és én végül eljutottunk oda is. Kínába utaztunk,
majd onnan a „remete királyságnak7’ nevezett titokzatos, ködös
helyre, ahova kevés amerikai lépett be, és még kevesebb tért visz-
sza. Észak–koreai utazásunk külön történet; maradjunk annyiban,
hogy létrejöttét, sikerét Tom Hudnernek köszönhetem.

***
Amikor már közel jártam a könyv befejezéséhez, nagy gondot
okozott, hogyan írjam le ezt önnek, az olvasónak. Előző könyvem
– a Felettünk a csillagos ég – könnyen besorolható volt. Egy né-
met vadászpilóta igaz története, aki megkímélt egy védtelen ame-
rikai bombázót a második világháború idején.
Az egyértelműen háborús történet volt.
A végtelen ég hősei is háborús történet.
Ám abban más, hogy egyben szerelmi történet is. Egy olyan
pilóta története, aki elhagyja fiatal feleségét. És egy anya történe-
te, aki elveszített fiát siratja.
Egyben lelkesítő történet is egy valószínűtlen barátságról. El-
mondja, hogy a countryklubok világából, New Englandből szár-
mazó fehér pilóta és egy déli részes bérlő fiaként született fekete
pilóta hogyan alakíthat ki egymással mély barátságot a faji zavar-
gások közepette.
A kézirat utolsó oldalait szerkesztettem, amikor megkaptam a
választ. Tudtam már, hogyan határozzam meg ezt a könyvet.
Bátorság. Szerelem. Szeretet. Példamutatás.
Ez egy igazi amerikai történet.
 1. FEJEZET

KÍSÉRTETEK ÉS ÁRNYÉKOK

1950. december 4.
Észak–Korea, a koreai háború első évében

A VÖLGY VÉGÉBEN KÉK –FEKETE villanásként Corsair vadászgép

jelent meg. Éles fordulót tett, nagyon alacsonyan, a hó felett. A
motor bőgött. A pilótafülke teteje csillant. Légcsavar vibrált a gép
hosszú orrán. Alján bomba lógott, szárnyain rakéták.
Újabb morajlás rázta meg a völgyet, ahogy a következő Corsair
átbukott a hegyperemen. Aztán a harmadik. És a negyedik. Az
ötödik. A hatodik. A repülőgépmotorok üvöltése megrázta az
alanti befagyott patakot, a talajból kiálló kopár fákat.
A Corsair csapat mélyen a havas út fölé repült. Az út hófödte
hegycsúcsok között haladt a völgyben. Ellenséges terület volt, a
gépek jóval a frontvonalon túl repültek.
 Beállt a sorba a hetedik Corsair. Aztán a nyolcadik. A kilence-
dik. A tizedik.

F4U Corsair gép

A negyedik Corsair pilótafülkéjéből Tom Hudner hadnagy

előrenyúlt, a műszerfal fölötti kapcsolókhoz. Egyetlen mozdulat-
tal élesítette nyolc rakétáját.
Tom huszonhat éves volt, a haditengerészet pilótája. Fehér si-
sakja, feltolt pilótaszemüvege filmsztárarcot keretezett: szép ívű
szemöldök, kék szem, karakteres orr és áll. Öltözéke is filmsztár-
hoz illő: vörös szőrmegalléros, sötétbarna bőrdzseki. De Tom so-
sem lehetett volna a filmvászon sztárja. Túl őszinte, túl nyílt volt a
tekintete. Túl szerény.
Az út fölött alacsonyan, 240 mérföldes óránkénti sebességgel
repülve, Tom az előtte haladó gépet követte. A gépek között
mindössze kétszáz yard távolság volt. Délután három óra felé járt
az idő, sötét hófelhők gyülekeztek az égen, a felhőzet rései között
alig látszott ki a nap. Tom jobbra–balra pillantott, a szárnyvégeket
figyelte. Balra villanyoszlopok suhantak el mellette, jobbra kopár
fák. Mindkét oldalon hatalmas hegyek.
Jobbra, a hegyeken túl befagyott mesterséges tó, a
Chosin–víztározó. A bevetés célja az volt, hogy járőrözzék végig a
víztározó nyugati partján vezető utat. Ezért a Corsair kötelék nagy
sebességgel észak felé haladva élet, emberi tevékenység nyomait
kereste.
Rádió reccsent, a kötelékparancsnok hangja.
– Itt Iroquois kötelék 13 – jelentkezett be, és elhadarta a repü-
lési koordinátákat. – Eddig minden csendes.
– Vettem – felelte egy fáradt hang. – Sok szerencsét, Iroquois
kötelék.
A haditengerészet légiirányítója az elmúlt néhány napban több
száz bevetést koordinált. Hét mérfölddel távolabb, a víztározó ki-
folyásánál összetákolt amerikai bázis állt. A légiirányító valószínű-
leg egy dzsip mellett szobrozott, vacogva markolta a rádió mikro-
fonját. Tudta, milyen súlyos a helyzet körülötte. Térképein pon-
tosan látható volt, hogy az ellenséges vonalak körbevették, ost-
romgyűrűbe vonták a bázist. Ha ez nem lenne elég, emberemlé-
kezet óta nem volt ilyen hideg tél.
És még alig kezdődött el a háború.

***
A motor duruzsolt, a pilótafülkében meleg olaj szaga terjengett.
Tom előrepillantott a fegyverirányzékon, a pergő légcsavaron túl-
ra. Az előtte repülő gépet figyelte.
Az előtte levő Corsair sötétbarna bőrű pilótája jobbra–balra
pillantott, az irányzékon túlra. Fején sisak, arca nyúlánk, szemöl-
döke ívelt, szeme sötét, tekintete nyílt. A mindössze huszonnégy
éves Jesse Brown tengerész zászlós az első afroamerikai haditen-
gerész pilóta volt a haditengerészet történetében. Bár fiatalabb és
alacsonyabb rangú volt, mint Tom, több repült órával rendelke-
zett, így előbbre került a kötelékben.
Jesse megdöntötte a jobb szárnyát, hogy jobban lássa az utat.
Tom gyomra összerándult.
– Látsz valamit, Jesse? – kérdezte rádión.
Jesse egyenesbe hozta a gépet.
– Az égvilágon semmit.
Hol a fenében lehetnek? – tűnődött Tom.
– Csak lazán, fiúk – szólt hátra a kötelékparancsnok. – Legye-
tek lazák, mint a vadlibák.
Tom a fejét ingatta, és vigyorgott. Jesse gépe előtt kettővel volt
a kötelékvezető, Dick Cevoli korvettkapitány, második világhá-
borús veterán. A „lazák, mint a vadlibák” kifejezés a szavajárása
volt. Valahányszor Tom ezt hallotta, arra gondolt: Mi köze a vad-
libáknak bármihez?
Tudta, Cevoli azt érti ezalatt, hogy a gépek tartsanak megfelelő
követési távolságot egymástól, hogy ha a földről esetleg lőnek rá-
juk, ne találjanak el egyszerre több gépet. A pilótafülke arcos ple-
xijén át Tom figyelte, ahogy szemmagasságban suhannak el a ko-
pár fák. Az ellenség kétségkívül valahol a terepen van; katonák
bújhatnak meg a fák között, beélesített puskával a kezükben vár-
ják, hogy a repülők egy vonalba érjenek velük.
 Tom összeszorította az ajkát, és figyelt; csak előre. Bármeny-
nyire is adta magát a lehetőség, a Corsair kötelék nem sorozott
meg semmit a terepen; se fasort, se bozótost. Előbb meg kell lát-
niuk az ellenséget.
Az ellenség a fehér pufajkások csapata. Kommunista sereg.
Nappal rejtőznek, éjszaka támadnak. Az elmúlt egy hétben éjsza-
káról éjszakára több hullámban támadták az amerikai bázist, és
már nagyon közel jártak ahhoz, hogy megsemmisítsék. Tizenkét
kommunista hadosztály – körülbelül 100 000 katona – ostromolta
a várost. Napról napra több ellenséges csapat érkezett, és foglalta
el hadállásait.
Ez ellen a haderő ellen 10 000 amerikai állt szemben: ameri-
kai szárazföldi csapatok, brit kommandósok, de főként amerikai
tengerészgyalogosok. Jelentések szerint éjszakánként a bázis sza-
kácsai, sofőrjei és hivatalnokai is csatasorba álltak, a katonák mel-
lett vacogtak.
Ilyenkor, nappal a túlélésük a légi támogatástól függött, és a
Corsair pilóták ezt pontosan tudták. Annyival kevesebben támad-
hatnak éjjel, ahány fehér zubbonyost sikerül most semlegesíteni;
annyival kevesebb az esély, hogy bajonettel leszúrnak egy fiatal
amerikait.
– Figyelem, probléma előttünk – szólt a rádióba Cevoli.
Végre valami, gondolta Tom.
Tom szeme összeszűkült. Az út mellett kisebb kövek hevertek
a havon.
– Vigyázz! A köveknél! – szólt Jesse, ahogy elsuhant felettük.
– Vettem – felelte Tom.
Tom és Jesse közel két hónapja vettek részt együtt bevetése-
ken; ekkorra már szinte olvasni tudták egymás gondolatait. Tom a
botkormány első oldalán levő piros kioldógombra helyezte muta-
tóujját. Az út menti kődarabokat figyelte. Azt próbáljátok meg!
A víztározónál nem volt ritka jelenség, hogy egy–egy kőnek
látszó valami felemelkedett, és az elhaladó Corsair gépek után
lőtt. Ez volt az ellenség taktikája. Ha nyílt terepen érték őket, a
fehér zubbonyosok gyakran a földre vetették magukat, és össze-
kuporodtak. Piszkos egyenruhájuk fentről kőnek látszott, sapkájuk
oldalfüle elfedte fejük formáját.
Tom készen állt. Ha valamelyikük feláll, hogy Jesse gépére lő-
jön, Tom megpróbál gyorsabb lenni nála. De egyetlen kődarab
sem mozdult. Az utolsó ilyen forma is elsuhant Tom szárnya alatt.
A visszapillantó tükörbe nézett. Mögötte hat Corsair repült, sárga
orrú légcsavarjaik forogtak. Ha valamelyik kő felállna, lóm társai
elintézik. Bízott pilótatársaiban, ahogy Jesse is rábízta az életét.
Tom és Jesse két külön világból származott. Jesse egy részes bérlő
farmer fiaként ifjúságát Mississippi államban, vidéken töltötte,
míg Tom egy élelmiszerlánc–tulajdonos örököseként nyaranta
Massachusettsben, countryklubokban hajókázott. 1950–ben ket-
tejük barátsága elég szokatlan, de nagyon őszinte volt.

***
Tom egy jármű zöld suhanását vette észre a gép bal szárnya alatt.
Aztán egy másikat jobbról.
– Azt a…! – mordult fel. Jobban odanézett, és megpillantott
néhány részletet. Látott már vérengzést, de ilyen közelről még
soha.
 Elhagyott amerikai teherautók és dzsipek sorakoztak az út szé-
lén. Némelyik leszaladt az útról, gumiabroncsai leeresztettek.
Mások árokban álltak meg. Mindegyiket hó borította, tépett vá-
szontetőket fújt a szél. Itt–ott elhagyott ágyúk. A járműtemető ré-
ginek tűnt, bár a pusztítás csak egy nappal korábban történt. Ez is
azok közé a helyek közé tartozott, ahol a tengerészgyalogosokat
csapdába csalták, ahol rajtaütésszerűen támadtak rájuk, miközben
éppen az ellenség csapdáját igyekeztek elkerülni.
– Lábnyomok! – jelezte egy pilóta rádión Cevolinak. – Ren-
geteg lábnyom!
Tom szeme összeszűkült. Lábnyomok a járművek körül. Ró-
zsaszín foltok színezték a havat.
– Szentséges ég! – súgta Tom. Magában beszélt.
A rózsaszín hó amerikai vér. Fagypont alatti hőmérsékleten a
vér rózsaszínes lesz.
Balra egy hegyhez közelített. Az út menti hegy úgy ötszáz yard
magas lehetett. Felső lejtőit fel melegítette a nap, és megpillan-
tották a vérengzés részleteit.
– Holttestek 9 óránál! – jelentette be Cevoli, ahogy elrepült a
hegy mellett. – Szent Isten! Mindenütt!
Tengerészgyalogosok véletlenszerű csoportjai tartották a harc-
állást a hegyen, hogy társaik lent, az úton el tudjanak menekülni.
Jesse szótlanul suhant el a hegy mellett. Tom balra mozdította
a botkormányt, mire a 13 000 font súlyú vadászgépének egyik
szárnya megemelkedett. A táj elsuhant alatta. A hegy felénél, ahol
a tengerészgyalogosok kialakították harcállásukat, úgy feküdtek a
hullák, mintha homokzsákok lettek volna. Hullakupacok látszot-
tak ki a hóból. Karjukat dacosan kinyújtva bukkantak elő a rózsa-
szín foltok közül.
Tom hátrapillantott, miközben elrepült felettük.
Vajon a mieink vagy az övéik? – gondolta.
A völgy végén jobbra a hegyek lehajoltak, és felbukkant a jeges
Chosin–víztározó. Alakja körülbelül, mint egy tintatartó. A víztá-
rozó lábánál volt az amerikai bázis; sátorváros, egy kis földes kifu-
tópálya mentén. Sötét füst szállt fel a környező hegyekről, ahol
amerikai légicsapások tartották kordában az ellenséget.
Várjatok! – Tom legszívesebben felkiáltott volna.
Fűtött pilótafülkéjéből csak elképzelni tudta, milyen jeges
pokol lehet odalent. Alig egy napja repült át a terület fölött, és
látta, hogy tengerészgyalogosok integetnek fel neki. Kamasz arcuk
sápadt, viaszos merev. Hallott ezt–azt arról, hogy milyen szörnyű-
ségeket kell kiállniuk sötétedés után. Az ellenség akkor támad,
amikor a hőmérséklet mínusz hét fok alá esik; hullámokban tá-
madnak… az amerikai fegyverek olyan hidegben beragadnak… a
katonáink bajonettekkel és ököllel harcolnak. Egy neves hadtör-
ténész ezt „az amerikai hadviselés legádázabb közelharcának”
nevezte.
Tom anyahajójának fedélzetén a pilóták minden reggel
ugyanazzal a kérdéssel ébredtek:
– Vajon a fiúknak sikerült túlélniük az éjszakát?

***
A kötelék – már csak hat Corsair – nagy robajjal tört be a követ-
kező völgybe, a víztározótól északra. Tom csalódott volt, és fe-
szült. Az ellenséget továbbra sem látták, sőt, Cevoli a hátsó négy
gépet elküldte, hogy máshol kutassanak, miközben ő és a többiek
a kijelölt útvonalon haladtak tovább.
Tom az élet jeleit kereste, ahogy fagyos mezők felett repültek.
Hóval borított szalmabálákat látott, befagyott patakokat és a szél-
ben lengedező fákat… de ellenséges katonát egyet sem.
– Lábnyomok lehetnek! – jelezte Jesse. Tom kíváncsian pil-
lantott előre. – Nem, csak árnyékok – helyesbített Jesse, ahogy
elrepült a terület felett.
Tom érezte, hogy Jesse is nyugtalan. Nem itt kéne lenniük,
ezen a téli ugaron. Tom most legszívesebben skót whiskyt kor-
tyolgatna valami meleg countryklubban otthon, Jesse pedig biz-
tosan a kislányát lovagoltatná a térdén árnyékba húzódva a nap-
fényes délen, Mississippi államban. De mindketten önkéntesen
jöttek ide.
A kockázat nem számított nekik… feszültek voltak, mert na-
gyon akartak segíteni a fiúknak, akik ott ragadtak a bázison. Előző
éjjel Jesse az anyahajon levelet írt haza feleségének, Daisynek:
„Tudom, hogy azokat a szerencsétleneket segítjük, akik ott van-
nak lent. Azt hiszem, itt minden pilóta addig repülne, amíg le
nem zuhan.”
A kötelék még mélyebbre hatolt az ellenséges területen. Vi-
harosabb felhők jöttek. Tom meg mert volna esküdni rá, hogy az
út egyenesen Szibériába csalja őket.
A kötelék előtt egy hang mordult parancsot a havas mezőn.
Néhány puska és félautomata fegyver emelkedett ki a hóból.
Dermedt ujjak fogták a puskákat, remegő karok céloztak az ég
felé… fehér, steppelt vattakabátos egyenruhába bújtatott karok.
A fehér zubbonyosok. Akkor keltek át a mezőn, amikor hallot-
ták, hogy jönnek a repülők.
Az első Corsair már elhaladt az ellenség fölött… de még nem
lőttek. A második árnyék is biztonságban átrepült. Aztán a Jesse
vezette Corsair száguldott a hely felé.
Ahogy Jesse árnyéka a fedezékben levő katonák fölé ért, egy
hang kiáltott fel. A puskákból és félautomata fegyverekből egy so-
rozatot adtak le. Lövedékek repültek felfelé. A fegyvereket gyorsan
visszahúzták a hóba.
Aztán Tom gépének árnyéka vetült a rejtőzködő ellenségre,
majd gyors egymásutánban még két Corsair repült el felettük.
Kétezer lóerős motorjaik zajától egyik pilóta sem hallott semmit.
Kétszáznegyven mérföldes sebességnél egyikük sem látta a
felemelkedő, visszahúzódó fegyvereket.

***
Cevoli nem húzott be egy újabb elhagyatott völgybe, inkább fel-
emelkedett a környező hegyek fölé. Körpályára állt, parancsot
adott a kötelék összes gépének, hogy sorakozzanak fel mögötte.
Nagyon tagolt, árnyékos volt a terep… tökéletes hely a lesből tá-
madó ellenségnek. Cevoli ott akart járőrözni, miután egyeztetett a
bázissal.
Tom beállt Jesse jobb szárnya mellé, és együtt emelkedtek a
többi köröző Corsair felé.
Itt az Iroquois kötelék – szólt Cevoli a rádióba. – Az, úton nem
találtunk semmit. Van valami más feladat?
– Vettem, Iroquois kötelék – válaszolt egy hang a bázisról. –
Megnézem. Pillanat.
 Tom és Jesse beállt Cevoli és alakzatbeli társa mögé. Az alak-
kal végéről Koenig riadtan szólt a rádióba:
– Jesse, valami nincs rendben. Úgy néz ki, hogy folyik az
üzemanyagod!
Jesse próbált úgy mozdulni az ülésben, hogy hátralásson, de
látóterét lezárta a pilótaülés támlája. A gépeik közötti hideg téren
át Tomra nézett.
Tom balra pillantott, és végignézte Jesse gépét. Fehér pára
húzódott a gép hasától a levegőbe.
– Igen. Csíkot húzol – erősítette meg Tom.
Jesse bólintott.
– Ellenőrizd az üzemanyag–ellátást – javasolta Koenig. Gyak-
ran előfordult, hogy az üzemanyag túlfolyt, amikor a vadászgép
tartaléktankjából a főtankba nyomódott át.
Jesse a bal combja felé pillantott, az üzemanyag–választó kap-
csolóra. Szemöldöke összerándult. A kapcsoló szabályosan rögzít-
ve volt, tehát ez nem lehet probléma. Végignézte a műszereket.
Az olajnyomásmérő mutatója az óramutató járásával ellentétesen
mozdult.
Jesse aggódón pillantott Tomra.
– Folyik az olaj – jelentette be.
Ha az olajtank kilyukad, az halálos seb. Az olaj másodpercről
másodpercre kevesebb, nő a súrlódás, a repülőgépmotor tizen-
nyolc nagy dugattyúja egyszerűen besül a hengerbe.
– Csökken a teljesítmény – jelentette be Jesse nyugodt, hatá-
rozott hangon. – Elég gyorsan.
– El tudsz jutni délre? – kérdezte Tom.
– Nem. A motor besül – közölte Jesse. – Lezuhanok.
 Hogyan lehet ennyire nyugodt? – gondolta Tom.
Jesse légcsavarja kihagyott, a gép nagy sebességgel lendült elő-
re, és egyre gyorsabban süllyedt. Tom ösztönösen tartotta az alak-
zatot. Ez nem lehet, gondolta. Jesse túl alacsonyan van, hogy ka-
tapultáljon, Tom kétségbeesetten nézett körül; alkalmas kény-
szerleszállási helyszínt keresett, de csak kopár fákkal borított havas
hegyeket és völgyeket látott. Tom torka elszorult a döbbenettől.
Jesse nem éli túl, ha ilyen terepen zuhan le. Még ha az ütközéstől
életben maradna is, a hideg megölné. Fagypont alatt volt a hő-
mérséklet. De még ha a fagyot is túlélné, a fehér zubbonyosok
elkapnák.
Rémülten nézett a térképére. Jesse tizenhét mérfölddel az el-
lenséges vonalak mögött fog lezuhanni. Az ellenség nyilván meg-
látja a gép becsapódása nyomán keletkező füstöt, és nagyon sietni
fognak, hogy elkapják. Ha nem lövik le Jesse-t azonnal… Az, el-
fogott pilótákat elképzelhetetlen kínzásoknak vetik alá.
Tom átpillantott Jesse-re, ahogy Corsair gépeik a hegyek felé
suhantak. Jesse előrenézett, próbálta felfogni, mit várhat a kö-
nyörtelen sorstól.
Tomnak tennie kellett valamit, mégpedig nagyon gyorsan,
hogy megmentse barátját.
Jesse története nem érhet véget így.
 2. FEJEZET

EGY ÉLETRE MEGTANULTUK

Tizenkét évvel korábban, 1938 tavasza

Fall River, Massachusetts

A MORTON JUNIOR KÖZÉ PISKOLA ebédlőjében hangos zsibon-

gás visszhangzott. Fiúk és lányok kezükben fémtálcákkal álltak
sorba, mások már a hosszú asztaloknál ültek, és bádog
uzsonnásdobozokból ettek. A zöld linóleumpadló kétszáznál is
több beszélgetés hangjait verte vissza, a hang a mennyezet rücs-
kös, fehér gipszvakolatára irányult.
A tizennégy éves Tom Hudner letette a tálcáját az egyik asz-
talra, és leült barátai mellé. Tizenkettedikesek voltak. Tom fehér
pólót és khaki színű nadrágot viselt. Álla markáns, szeme kék, te-
kintete nyílt. Tom és a fiúk még nem vegyültek a lányokkal. A
Morton Junior sok szabálya és íratlan törvénye alapján az ellen-
kező neműekkel ebédelni nevetségesnek számított, Tom termé-
szeténél fogva szabálykövető volt.

Tom Hudner

Széthajtogatta papírszalvétáját, lecsavarta a tejesüveg kupakját,

és enni kezdett. Tom minden nap meleg ebédet vett magának az
iskolában; megtehette, mert jómódú szülei voltak. Szótlanul evett,
inkább hallgatott, mint beszélt. Aztán elvonta tekintetét az asztal-
társaságtól. Kinézett az ebédlő ablakán, és azt látta, hogy odakint
az udvaron, ahol ebéd után a gyerekek játszottak, az iskola köte-
kedői egy sarokban gyülekeztek.
Az emigráns kölykök; sötét bőrű portugálok, a Fall River kör-
nyékén letelepedett halászok gyerekei. Tom az asztalra tette szal-
vétáját, és felállt, hogy jobban lássa, mi történik. Az erőszakos
portugál kölykök szemüveget dobáltak; mindegyikük felpróbálta,
aztán röhögve tovább dobta. Tom látta, hogy a kör közepén egy
fiú hadonászva próbálja visszaszerezni szemüvegét. Felismerte.
Jack. Túlsúlyos fiú, haját mindig oldalra fésülte. A többiek gyak-
ran csúfolták, hogy könnyen sírva fakad. Tom szinte mindenkivel
baráti viszonyban volt; Jackkel is.
Rögtön riasztotta a társaságot. Felálltak, és nézték.
– Valakinek szólnia kell a tanárnak – mondta Tom, és körül-
nézett, de a felügyelő tanárt nem látta sehol. Odakint Jack arca
már vöröslött, a sírás határán állt. Tom körül a fiúk komoran néz-
tek a jelenetet, de nem a Jack iránti együttérzés volt az indítékuk
erre.
– Portugál patkányok! – szólalt meg az egyikük.
– Mocskos hajócsótányok! – súgta a másiknak. – Vissza kéne
menniük oda, ahonnan jöttek.
Tom nem ismerte a portugál fiúkat, de elég bajkeverőnek
tűntek. Az iskolás gyerekek külön nevet adtak a kikötőközeli pisz-
kos iparnegyednek, ahol ezek a bevándorlók laktak:
„Portugee–ville.” Portugál–tanya.
– Tennünk kell valamit – szólalt meg 'Tom.
Senki nem mozdult.
Tom egyik barátja vállat vont, és elfordult.
– Nem akarok ebbe belekeveredni – mordult.
– Amúgy is alig ismerem ezt a Jacket – mondta a másik.
És Tom barátai leültek. Egyik a másik után. Csak Tom maradt
állva. Látta, hogy odakint Jack már zokog, mint valami csecsemő.
– Gyerünk, fiúk, segítsünk neki! – kérlelte őket Tom.
– A te barátod, nem a miénk – jegyezte meg egy fiú.
– Ha ennyire odavagy érte, csinálj valamit te! – tette hozzá egy
másik.
– Hát, jó – felelte Tom, azzal felsóhajtott, és elindult az ajtó
felé.
Kilépett a sápadt délutáni fénybe, és a kötekedők felé közele-
dett.
– Hé, srácok! – szólította meg őket.
A portugál kölykök abbahagyták a röhögést. Megfordultak.
Volt, aki vigyorgott, volt, aki vészjósló tekintettel bámult. Tom
meglassította lépteit. Gondolatai hevesen kavarogtak.
– Montá’ valamit? – kérdezte az egyik bajkeverő.
Tom megállt, mosolyogni próbált.
– Nem hiszem, hogy ez Jacknek tetszene – mondta. Csak ez
jutott eszébe.
Ekkor az egyik kötekedő kilépett a csoportból, közelebb ment
Tomhoz. Alacsony, zömök fiú volt, arca agresszív, tekintete réve-
teg, Tom felismerte a banda vezetőjét, Manny Cabralt. Manny
barna pantallója foltozott volt, sötét pólójának nyaka kinyúlt.
Odalépett Tomhoz, orruk szinte összeért.
– Szerintem ki kéne maradnod ebből. Jobb lenne, ha nem
ütnéd bele az orrodat a mi dolgunkba – mondta Manny.
De hiszen már sír! – jegyezte meg Tom halkan. Szeme sarká-
ból látta, hogy Jack a szemüvegével babrálva elfut.
– Mi csak szórakozunk egy kicsit – közölte Manny, társai felé
mulatva. Amikor újra visszanézett Tomra, halkabban folytatta. –
Mit is akartál tenni ellene?
Tom szíve a torkában dobogott. Még sosem verekedett, de
érezte, hogy Manny ezt javasolja. Azt akarta mondani Mannynek,
hogy ami elmúlt, az elmúlt, hagyjuk… De Manny szólalt meg
először.
– Ezt később elintézzük–vetette oda lazán. Szemöldöke rán-
dult, valószínűleg meggondolta magát. – Suli után. Odakint.
Tom zavarában nyeldekelt.
– Na, eljössz? – kérdezte Manny.
Tom ekkor Mannyre pillantott, aztán a bandájára és a többi-
ekre, akik összegyűltek körülöttük, figyelték a jelenetet.
Csak mondj nemet, gondolta Tom. De tudta, hogy ez nem
lehetőség. Ha nemet mond, a banda soha nem fogja békén hagy-
ni Egy igazi amerikai fiúnak 1938–ban nem volt más lehetősége,
mint beleegyezni.
– Oké, ott leszek – felelte Tom.
Manny vigyorgott, és elsétált. Bandája hangosan röhögve, be-
szélgetve követte. Tom botorkálva indult vissza, az ebédlő felé.
Barátai arcukat az üveghez tapasztva figyeltek.
Együtt ültek vissza az asztalukhoz. A többiek gratuláltak
Tomnak, hogy helyre tette Manny Cabralt.
Tom lenézett kihűlt ételére, és fejét ingatta.
– Iskola után meg kell verekednem Mannyvel.
Attól, hogy kimondta, megkönnyebbült. Barátai nyugtatták,
hogy ne aggódjon, ott lesznek vele.
Tom az apjára, az idősebb Thomas Hudnerre gondolt; arra,
hogy miként fog erre reagálni. Az apja nyolc üzletből álló bolthá-
lózatot vezetett. A „Hudner’s Markets” tulajdonosa mindig is azt
mondta, hogy a portugál bevándorlók a legjobb dolgozók, akik
nagyon elkötelezettek, hogy új jövőt építsenek maguknak. Az
idősebb Hudner nyilván nem örülne, ha a fia verekedésbe keve-
redne… az biztos. De Tom másra is emlékezett, amit az apja
mondott neki: Mindig a legjobbat feltételezd az emberekről. De
ha valaki rossznak bizonyul, ne tétovázz, kapja meg, amit megér-
demel.

***
Amikor a tanítási nap végén kicsengettek, Tomot körülvették a
barátai a folyosón. Úgy fedezték hátulról, mint egy pályára lépő
baseballcsapat. Tom bezárta a szekrényét, és kilépett a dupla aj-
tón. Barátai és a hozzájuk csapódott új támogatók követték.
A kijárattól ötven yardnyira állt a fehér zászlórúd és egy nagy
csoport gyerek. A tömeg közepén várakoztak az ádáz tekintetű
portugál kölykök és Manny Cabral. Tom szíve hevesen vert.
Hátrapillantott, barátait kereste, de mind egy szálig eltűntek.
Tekintetével végigpásztázta a tömeget, látta, hogy minden tekintet
rá szegeződik. Aztán meglátta a barátait. Az utca túloldalán vol-
tak, egy csoportban, figyeltek és sugdolóztak.
Tom teljesen egyedül volt.
Megállt, letette a könyveit, levette a zakóját, nehogy össze-
piszkolódjon. A tömeg halkan morajlott. Tom ekkor egy lépést tett
Manny Cabral felé, és a tömeg rögtön elhallgatott. Manny üres
tekintettel bámulva megvárta, hogy a kör bezáruljon Tom mögött.
Tom felemelte az öklét, és befelé fordította a tenyerét; a híres
ökölvívókról látott képekre gondolt. Keze remegett.
– Adj neki, Manny! – üvöltött egy portugál kölyök.
– Lásd el a baját! – sürgette egy másik.
Tom ekkor nagyon érdekes dologra lett figyelmes. Az ő támo-
gatói is jelen voltak, de őt senki nem biztatta. Túlságosan féltek.
Manny előrelépett, úgy emelte fel az öklét, mint egy profi
bokszoló. Állát leszegte, fogait csikorgatta, szemöldökét összehúz-
ta.
Tom alig állt a lábán; mintha a lelke kilebegett volna a testé-
ből. A körülállók arca elmosódott, csak Manny alakját látta tisz-
tán. Minden hang elhalkult. Tom csak pulzusa lüktetését hallotta
a fülében. Remegő öklét felemelve ugrálni kezdett, ahogy a hí-
mekben látta. Manny csak állt, mozdulatlanul, öklét ütésre ké-
szenlétben tartva.
– Sorozd meg, Manny! – kiáltott valaki. Manny alig észreve-
hetően bólintott, mintha csak a tökéletes pillanatra várt volna.
Tom túlságosan félt ahhoz, hogy elsőként USSön. Remegett a
keze. Csak azt csinálta, amit tudott. Táncolt, topogott, mint az
igazi bunyósok.
Manny összevonta a szemöldökét. Arckifejezése ellazult, ko-
morsága kisimult, szemöldöke visszaállt rendes ívébe. Felemelte a
lejét, leengedte az öklét. Ujjait kiengedte.
Tom már nem táncolt. De nem engedte le a kezét.
Manny egy lépést közelített Tom felé, és kinyújtotta a jobb
kezét. Nyitott tenyérrel.
Tom leengedte az öklét, és zavartan nézte Manny kinyújtott
kezét.
Rázd meg! – szólt Manny.
A tömeg néma csendben várt. Tom kinyújtotta az ujjait, re-
megő kezét előremozdította, és kezet fogott Mannyvel. Csak egy-
szer mozdította felfelé és egyszer lefelé. Annyi volt.
Manny a bandája felé fordult.
– Semmi gond vele – jelentette ki. – Minden rendben van
közöttünk. – Aztán megfordult, és elsétált. Bandája még ott idő-
zött egy ideig, szótlanul, aztán elindultak lefelé a lépcsőn, a kikö-
tő felé.
Tom figyelte, ahogy mindenki elmegy; egyedül találta magát a
zászlórúdnál. A barátai is eltűntek az utca másik oldaláról. Tom
felvette a könyveit, a zakóját, és elindult hazafelé. Még nem csi-
tult benne az izgalom; hamarosan kocogásba lendült, aztán futott.
Felfelé rohant a Highland Avenue–n, a hegyen álló házuk felé.
Elhaladt a North Park mellett, amit Viktória–korabeli házak sze-
gélyeztek.
A hegy tetején Tom jobbra fordult, és meglátta házukat: két-
szintes viktoriánus épület volt, szürke fazsindelyes, ablakai maga-
sak. A Hudner család a nagy gazdasági világválság idején is elég
jól elvolt, mert élelmiszert mindig vettek az emberek. Tom elko-
morult, ahogy futva a tornácra ért. A tornácon a hinta mellett
körbe járkált; gondolatai vadul kavarogtak. Nem is tudta, hogy
sírjon vagy nevessen.
Sok idő telt el így, de végre összeszedte magát, és belépett az
ajtón. Odabent levetette és gondosan az előszobaszőnyegre he-
lyezte fényesre pucolt bőrcipőjét. Tudta, hogy anyja nincs otthon,
valószínűleg bridzspartira ment, mert magas sarkú cipője nem
volt a helyén. Nem volt ott apja félcipője sem, vagyis nyilván még
nem ért haza a munkából.
Hallotta, hogy a ház hátsó részén, a konyhában Mary Getchell
matat; vacsorát főz. A házvezetőnő vékony, ősz hajú, ír származá-
sú asszony volt. A gyerekek Nursey–nek becézték.
Tom felosont a lépcsőn, el apja Andover Academy és Harvard
relikviái mellett. Az emeleten, ahol a szülei, az öccsei és nővére
hálószobája volt, Tom befordult a sarkon, és haladt tovább. Egy
másik lépcsőházban felment a másodikra. Az ő szobája Nursey
szobájával szemben volt. Mennyezete éles szögű, egy kerek ablak
nézett az utcára. Az ajtó mellett feszület lógott, a falon
cserkészposzter. Az ágylábon baseballsapka.
Tom ledobta a könyveket az íróasztalára, és elterült az ágyon.
A komódon régi kétárbocos vitorlás makett állt, mellette kedvenc
könyve, a Beat to Quarters egy példánya. A könyv egy kitalált brit
hajóskapitány, bizonyos Horatio Hornblower kalandjairól szólt. Ej
jeliszekrényén képregények hevertek; címlapjaikon színes képek:
kalózok, tengeri szörnyek. Tom imádta a hajókat. Kedvenc hímje
a Lázadás a Bountyn és a countryklub nyári táborában kedvenc
tevékenysége a vitorlázás volt.
Ahogy ott feküdt az ágyon, szeme hevesen cikázott; gondola-
tainak száguldása nem csillapodott. Még maga előtt látta Manny
felemelt öklét, és a kézfogás nyomán még érezte a tenyér, az újlak
kérges göcsörtjeit. Az a durva portugál fiú esélyt adott neki, hogy
felülemelkedjen az ember előítéletes természetén.
Aztán hirtelen eszébe jutott.
Mi van akkor, ha Manny mégsem olyan jó fiú?
Tom a mennyezetet bámulta. Az, hogy elfogadta ezt az esélyt,
még az is, hogy jót akart, kis híján az első fogaiba került. Soha
többé, határozta el.
Ettől kezdve Tom Hudner nem kockáztatott.
 3. FEJEZET

KÍGYÓKKAL ÚSZNI

Egy évvel később, 1939. április

Lux, Mississippi

A KÉSŐ DÉLUTÁNI NAP HOSSZÚ árnyékokat vetett; egy apa és

három fia vánszorgott hazafelé a földút árnyékos oldalán. Az út
egyik oldalán magas fenyves bozót és vékony, fehér törzsű lombos
fák voltak. A másikon barna mező, rajta zöldellő levelű ültetvény.
A tizenhárom éves Jesse Brown és apja, John Brown öszvéreket
vezetett kötőféken. Jesse kopott overallja lötyögött nyúlánk alak-
ján. Szép volt; tekintete határozott, szemöldöke szép ívű, arca
egészséges. Nyakában ázott póló lógott, csupasz lábára sár tapadt.
Forró, fülledt volt a levegő.
Jesse mögött lépdeltek öccsei: Lura tizenegy éves volt, Fletc-
her nyolc. Kapát cipelve támolyogtak a hőségben. Mindkettőjük
haja rövidre nyírva, vékony lábuk kilógott az overallból, amit
anyjuk a nadrágszárakat levágva rövidnadrággá alakított.
A különbség az arcukon látszott: Fletcher kerek, kövérkés,
Lura sovány, markáns vonású fiú. Ők is mezítláb voltak.
Csak Jesse apja viselt cipőt, de az ő lábbelije is foszladozott.
Jesse Brown 180 centi magas és 110 kiló volt; mellkasa széles,
karja izmos. Kerek arcán, feszes mellkasán verejték csörgött. Elé-
gedetten nézett maga elé. Este lesz étel a család asztalán. A gaz-
daság nagy válságban volt, Mississippi az ország legszegényebb
állama. Nem mindenki volt ilyen szerencsés.
Jesse szeme le–lecsukódott az álmosságtól. Öcssei is nehezen
tudták egyenes vonalban haladni. Délen eljött a vetési szezon, és
mindannyian már hajnali fél öt óta dolgoztak. Földjeik Mississip-
pi állam déli részén, az országutak kereszteződésénél lévő Lux
városa közelében voltak; az erdős vidéken álló városban egy ben-
zinkúton és egy bolton kívül alig volt más. A fehér gyerekek az,
egy tantermes helyi iskolában maradtak, a feketék azonban tavaszi
szünetet kaptak, hogy a földeken dolgozhassanak.
Jesse és testvérei napi tizenegy órán át növényeket ültettek;
hátuk fájt, kezük vízhólyagos lett. Most hazafelé tartottak, hogy olt
is elvégezzék a fáradságos munkát. Otthon tűzifát kellett aprítani,
csirkéket etetni, kis (100x 100 yardos) kertet művelni. A kert volt a
Brown család mindene. Egyetlen tulajdonuk.
Részes bérlőként nem John Brown nevén volt az a 30 hektáros
föld, amit a család művelt. Egy ösztövér fehér embertől, Joe Bob
Ingramtól, a helyi vegyesbolt tulajdonosától bérelte. A részes bér-
lők nála bérelték a földművelő szerszámaikat és vették meg a ve-
tőmagot. A bolt az év folyamán nyilvántartotta minden család vá-
sárlását. Az év végén benyújtották a számlát, és Joe Bob valahogy
mindig úgy intézte, hogy a Brown család éves profitja lenullázó-
dott. John Brown számára ez az élet semmi nyereséggel nem járt,
ő itt nem nyerhetett, de remélte, hogy fiainak nem ez a sors jut.

Jesse Brown

Apa és fiai az úton elértek egy ösvényhez, ami az erdőbe veze-

tett. A leágazásnál rovarok zsongtak. Lura megbökte öccsét, és a
zsongás irányába mutatott. Fletcher felnézett, és elvigyorodott.
Lépteik új erőt kaptak; a fiúk Jesse-hez léptek, megérintették a
karját, és az erdő felé mutattak. Minden nap odamentek
Jesse–hez ugyanezen a helyen, és ugyanilyen könyörgő tekintettel
néztek rá.
– Kérd meg! – súgta Fletcher.
Jesse tudta, mire gondolnak öccsei, és fejét ingatta. Tudta,
hogy még be kell kötniük az öszvéreket, és el kell végezniük a ház
körüli feladataikat. Ahhoz, hogy levegyék az állatokról a hámot, és
megitassák őket, mindenki segítségére szükség volt.
A kisebb fiúk elszontyolodtak.
– Kérd meg… kérlek! – súgta faira.
Jesse lenézett kókadt, zilált öccseire. Ő is nagyon fáradt volt.
Jesse arca megenyhült. Közelebb vezette öszvérét apjáéhoz.
– Apa! – szólította meg. – Van időnk egy kis pihenőre?
Fletcher és Lura előresiettek, a nagy emberre vigyorogtak.
John Brown megállt, hogy letörölje verejtékező homlokát.
Megpaskolta pihegő, felig csukott szemű öszvérének pofáját. Az
első világháborúban egy csak feketékből álló lovassági században
szolgált. Az egységét a tengerentúlra vezényelték, de mielőtt ki–
hajóztak volna, a háborúnak vége lett.
John Brown a fiaira nézett, és látta, milyen várakozással néz-
nek rá. Széles ajka mosolyra húzódott.
– Hazavezetem az öszvéreket. Ha hazaértek, végezzétek el a
munkát.
A fiúk csillogó tekintettel néztek egymásra. Jesse az apja kezé-
be adta öszvére kötőfékét, a fiúk a szerszámaikat. A család ketté-
vált.
Lura és Fletcher szökdécselve indultak az erdei ösvény felé.
Jesse követte őket.
– Ne olyan hevesen! – szólt utánuk Jesse. Az ösvény elején
felkapott a földről egy husángot; a levegőbe dobva meggyőződött
róla, hogy elég erős és nehéz. Rászólt öccseire, hogy maradjanak
mögötte.
Aztán az erdőbe vezette a fiúkat.
 ***
Jesse lassan haladt, a botot maga előtt tolta. Az ösvényt ritkán
használták, földjét itt–ott gyomok, gyökerek szőtték át. Rovarok
zsongtak, cikáztak, kecskebékák brekegtek, így Jesse nem hallhatta
a vízi mokaszinkígyó sziszegését.
A vízi mokaszinkígyó vastag, barna–fekete vipera. Sok van be-
lőlük az ilyen erdőkben, és nehéz észrevenni őket az ösvényen. A
csörgőkígyóknál is veszélyesebb a marásuk. A szomszéd kislányt
egy ilyen kígyó marta lábon. Túlélte, de hetekig csak nyöszörgött,
izzadt, és vér szivárgott a sebből.
Fletcher előre akart szaladni, de Jesse megállította.
– Gyere vissza azonnal, Öszvér! – kiáltott rá. Fletchernek az
Öszvér becenevet adta, mert a fiú nagyon önfejű volt. Fletcher
azonnal megállt, és vigyorgott.
Amint a két kisebb fiú mögé került, Jesse folytatta útját. Maga
előtt mozgatta a botot, és folyamatosan az ösvényt figyelte. Egy-
szer ugyanezen az ösvényen Jesse kis híján rálépett egy összeteke-
redett vízi mokaszinkígyóra. Az utolsó pillanatban vette észre.
Látszottak a fogai, éppen arra várt, hogy talpát a földre tegye. Jesse
megtorpant, aztán elrugaszkodott, átugrotta a kígyót, és futásnak
eredt.
Egyszer előfordult olyan is, hogy nem tudott kikerülni egy vízi
mokaszinkígyót, ami elállta az útjukat hazafelé. Ezért Jesse hu-
sánggal verte szét a kígyó fejét. A dögöt megszemlélve sok na-
gyobb kidudorodást vettek észre a kígyón. Fletcher és Lura haza-
vitték, felvágták, és huszonkét békát számláltak meg benne.
A fiúk az erdő közepén állott vizű tóhoz értek. Egy közeli pa-
takból rekesztették el. A víz barna volt, széleinél zöld békanyál
úszott. A fiúk néhány pillanatig csak álltak a parton, és nézték,
ahogy egy kígyó cikcakkban szeli át a tó vizét. Csak háromszögle-
tű feje volt a felszín felett, tompa orra kettéválasztotta a lepedőket.
Mindig volt néhány a tóban, és némelyiket nem lehet látni. A fiúk
tudták, hogyan lehet a kígyókat kiűzni vízi fészkükből úgy, hogy a
többiek a parton maradjanak.
Jesse kigombolta overallját, lehámozta magáról a pólót, és fél-
redobta. Még ki sem lépett a nadrágjából, Flecher már nekilen-
dült, anyaszült meztelenül rohant lefelé a lejtőn a tó felé, ollózva,
kapálózva ugrott a tó közepére. Utána Lura. Utoljára Jesse.
A tó sekély fenekéről sáros víz bugyborékolt. A parti lepedék
megremegett, a hullámok a tó partja felé sodorták. A vízi moka-
szinkígyó nem szereti a zsivajt, a nyüzsgést. Ilyenkor kimennek a
vízből, visszahúzódnak a partra.
A sáros víz meleg volt, mint a fürdő; a fivérek pancsoltak,
fröcsköltek, úszkáltak, kiáltoztak, fütyültek, a lehető legnagyobb
zajt csapták. A zaj tartotta a kígyókat a parton.

***
Csuromvizesen indultak visszafelé azon az úton, amin a tóhoz
mentek. Hangosan, vidáman beszélgettek. A zavaros vízben für-
déstől is tisztának érezték magukat.
Jesse mosolyogva figyelt. Fletcher gyakran dicsekedett a barát-
nőivel, a szomszéd ikerlányokkal, míg Lura minden hírt tudott az
újságból, mert újságos fiúként dolgozott, és mindig elolvasta a
lapot, ami megmaradt. Ezért a család Juniornak nevezte, az if-
jabbnak… mert olyan volt, mint Jesse kisebb korában; ő is mindig
olvasott.
A fiúk kis időre abbahagyták az évődést. Mögöttük, a kanyaron
túl, a kaptatón mintha teherjármű váltott volna sebességet. A hang
alapján nagy kocsi lehetett. Az út keskeny volt, ezért Jesse a fivé-
reit az út szélére terelte, és visszapillantottak.
Iskolabusz orra bukkant elő a kanyarból. A busz orra fekete
volt, oldalai sárgák. Motorja zörgött, mint egy túlterhelt légkondi-
cionáló. Megint sebességet váltott, és felgyorsult. Jesse távolabb
terelte öccseit az úttól.
A busz ablakaiból fél tucat fehér arc nézett rájuk. Barna, szőke,
vörös hajú gyerekek. Kórusban üvöltötték szidalmaikat.
– Hé, niggerek!
– Mocskos niggerek!
– Ide nézzetek, niggerek!
Ahogy a busz elszáguldott mellettük, a kölykök kihajoltak az
ablakon. Egyszerre köptek Jesse és öccsei felé. Ragadós nyálgöbök
csattantak rájuk, csupasz mellükön, karjukon tapadtak meg, mert
karjukkal próbálták védeni az arcukat. Por és forró dí-
zel–kipufogógáz borította el őket, miután a busz nagy sebességgel
eldübörgött mellettük. A buszon utazó kölykök visszanéztek rájuk,
röhögtek és mutogattak.
Jesse és öccsei igyekeztek letörölgetni magukról a koszt. A ha-
jukba is köpet tapadt. Fletcher sírva fakadt. Ő is, Lura is Jesse-re
néztek, hogy mondjon valamit, magyarázza meg, mi ez. Jesse
komoran nézte a porfelhőt a busz után. Fogát csikorgatta, keze
ökölbe szorult. Ritkán jött ki a sodrából, sosem káromkodott, in-
kább annyira feszült lett, hogy szinte remegett. Ilyenkor azt
mondta, hogy nagyon kiakadt.
A fivérek néma csendben folytatták útjukat. Nem ez volt az
első alkalom, hogy faji gyűlölettel találkoztak, de általában csak
szidalmazták őket, vagy dühös tekintettel néztek rájuk, ha belép-
tek egy üzletbe. Soha senki nem köpte le őket. Még soha nem
érezték magukat ennyire piszkosnak.
Lura szemöldöke undorral moccant lefelé.
– Tudom már, mi akarok lenni, ha nagy leszek – mondta,
megtörve a csendet. – Greyhound buszsofőr… hogy elmehessek a
francba Mississippiből.
Jesse bólintott. Ő is ugyanerre gondolt.
 4. FEJEZET

KIMONDOTT SZAVAK

Néhány nappal később

Lux, Mississippi

A NYOMORÚSÁG KORA DÉLU TÁN csapott le a részes bérlőkre,

teljes erővel.
Jesse Brown görnyedve kapálta a lábszárközépig érő gyapotnö-
vényeket. Hátán verejték csörgött, sötétkék foltot hagyott overall-
ján. Az előtte elterülő többhektárnyi levélre hunyorgott. Végte-
lennek tűntek a zöld sorok. A távoli sűrű fenyvestől a mező való-
ságos börtönnek tűnt. Jesse apja összesen harminc hektár földet
bérelt Joe Bob Ingramtól.
Az egyik közeli sorban Fletcher folyamatosan az arcát csap-
kodta. Púposszúnyogok zsongtak a füle mellett, a szeme fölött.
Még csak nyolcéves volt, gyakran lemaradt. A tizenegy éves Lura
lépést tudott tartani bátyjával, de aznap nem volt ott, mert apjával
éppen az ökröket itatták, vagy valami áruért mentek.
Jesse és Fletcher mellett hat béres kapálta a sorokat. Fejenként
napi ötven centért segítettek a Brown családnak az ültetési sze-
zonban. Az asszonyok szellős pamutruhát viseltek, a férfiak ove-
rallt és pólót. A felnőttek széles karimájú szalmakalapban dolgoz-
tak.
Kopp. Jesse egy lépést tett, aztán a kapa újra lesújtott. Kopp.
Jesse a gyapotot ritkította; kikapálta közüle a gyomokat. Forrón
sütött a nap a fejük felett. Pára ült meg a mezőn. Nehéz volt léle-
gezni, és mintha megállt volna az idő.
Eléggé unalmasak voltak a hangok a mezőn. A földre koppanó
kapák. Időnként egy–egy sóhaj vagy nyögés. Egy munkás köp.
Nem volt felelgetős éneklés azokon a mezőkön, ahol Jesse Brown
dolgozott. De zene igen. Jesse, ha álmodozott, gyakran dudorá-
szott. Fletcher és a többiek időnként rápillantottak; próbálták ki-
találni, mit dúdol. Jesse néha lassú népdalokat énekelt, máskor a
rádióban hallott zenéket.
Jesse egyszer csak észrevette, hogy Fletcher kapája nem peng.
Hátranézett, és azt látta, hogy öccse két ököllel dörzsöli a szemét.
Ez gyakran előfordult. Jesse a barázda végére ment, felkapott egy
kancsó Kool–Aidet, és odavitte öccsének.
– A szúnyogok gyötörnek, Öszvér? – kérdezte Jesse.
A fiatalabb fiú szipogott, keze fejével megtörölte az orrát, és
bólintott. Egy–két púposszúnyog megtalálta a szemhéját, és na-
gyon viszketett.
– A szemembe pisáltak – mondta Fletcher.
Jesse átadta Fletchernek a korsót. Fletcher nagy kortyot ivott. A
Kool–Aid felforrósodott a napon, de édes volt, és zöldcitromos
ízű. A Kool–Aid italpor új találmány volt, csomagja csak 5 cent.
Fletcher megtörölte az állát. Kövérkés arcára visszatért a félénk
mosoly.
Folytatták a munkát.

***
Először senki nem hallotta, hogy jön.
Jesse sem, mert ő dudorászott.
Fletcher sem, mert éppen a zsongó szúnyogokat igyekezett el-
zavarni.
A repülőgép zuhanórepülésben közeledett. Jesse a mező másik
végéről kiáltást hallott. Egy munkás rémülten a mező másik lége
felé mutatott. Aztán levetette magát a földre. A többi munkás is
elhasalt.
Jesse éppen időben fordult meg, hogy meglássa: a fák magas-
ságában haladó kék repülőgép egyenesen felé tart. Sárgára festett
szárnya alacsonyan állt, a motor kerek volt, két nagy kerék nyúlt ki
a gép testéből… de a légcsavar nem forgott. Mozdulatlanul állt az
orr elején. Úgy tűnt, a gép lezuhan… talán az orrán akar landol-
ni.
Egyenesen felé tart. Őt célozta meg.
Jesse lehúzta a fejét, elhasalt a földön. Metcher már feküdt. A
pilóta végigsiklott egy gyapotsor fölött. Jesse felnézett, és szeme
tágra nyílt. A gép egyre nagyobb lett, ahogy egyenesen felé siklott.
Jesse a földhöz nyomta az orrát, és amikor már azt hitte, hogy a
gép a földhöz csapódik, és fülsüketítő csikorgással csúszni kezd, a
motor vinnyant, felköhögött, és életre kelt. Jesse forró kipufogó-
gázt érzett a teste fölött.
A gép újra az égre szökkent, a gomolygó délelőtti felhők felé
sivított. Jesse felállt, és a gépet nézte. Hosszú üveg pilótafülkéje
volt; olyan hosszú, hogy két ember elfért egymás mögött. A pilóta
– akárki is volt – felkapta a kormányt, és elmozdította a piros –
fehér oldalkormányt. Átejtés volt. A gép nem is volt veszélyben.
Nem zuhant volna le.

BT–9–es repülőgép

– Már megint az a bolond Miley fiú! – kiáltott az egyik béres.

Miley a szomszéd földbirtokos volt; a fia pilótának tanult egy ala-
bamai légibázison.
Jesse maga elé képzelte a jelenetet, hogy a pilóta és egy fara-
gatlan tahó a földön röhög a halálra rémített feketéken. A mező
másik végén, a fenyők fölött a repülő megfordult. Újabb átrepü-
lésre készült.
– A fák közé! – kiáltotta az egyik béres.
A mező közepén tölgyfacsoport állt. A béresek biztonságba ro-
hantak. Néhányan elhagyták a szalmakalapjaikat, ahogy nagy
igyekezetükben átugrottak a gyapotsorokon.
Jesse nem mozdult.
Szemét kezével árnyékolva figyelte, ahogy a távoli gép közele-
dik. Fletcher is csak állt. Ha Jesse nem menekül, akkor ő sem; bár
nagyon összerezzent a látványtól.
Egy béres rohant feléjük üvöltve.
– Fletcher! Jesse! A francba! Húzódjatok már be ide! Ez a kö-
lyök még megöl benneteket!
Fletcher térde megroggyant rémületében, de Jesse nem moz-
dult. A gép már a mező végénél járt, és egyenesen feléjük tartott.
Már nem a vitorlázórepülés módszerével jött. Ezúttal nem állí-
totta le a motort. Az ezüstszínű légcsavarlapátok fej– és vállma-
gasságban forogtak. Az alacsony kerekek mintha a földön von-
szolták volna magukat.
Jesse egyenesen állt, egyenesen a közeledő gépet bámulta. A
pilóta a földhöz érintette a gépet, a légcsavar keltette légörvény
kifújta a talajba lazábban kapaszkodó növényeket. A gép már
egészen nagy volt a fiú látóterében. Szárnyai messzire nyúltak.
Fletcher a földre vetette magát, fejét eltakarta a kezével.
Egy pillanattal azelőtt, hogy kettészelte volna Jesse-t, a gép orra
felemelkedett. A pilóta gázt adott, és a kerekek közvetlenül Jesse
feje fölött húztak el.
Fletcher éppen akkor nézett fel, amikor Jesse keze felemelke-
dett; mintha a kerekeket akarta volna megérinteni, ahogy a gép
elhúzott felette. A gép keltette légörvény földet szórt szét a fiúk
körül. Jesse a szeme elé kapta a kezét, majd élénken integetett a
gép után, ahogy az távolodón egyre kisebb lett. A béresek odafu-
totta hozzá.
– Láttátok ezt? – kérdezte Jesse. – Egy A BT–9–es! Még sosem
láttam ilyet, csak olvastam róla!
– Neked elment az eszed! – kiáltotta az egyik béres. – Hiszen
az a kölyök meg akart ölni téged! Miszlikbe szelt volna!
Jesse felnevetett, és elmagyarázta, hogy a pilóta nem tehette
volna meg, mert a futómű lejjebb van, mint a légcsavar, és ha
megpróbálta volna, biztosan lezuhan.
A többi béres meg volt győződve arról, hogy a pilóta őket akar-
ta elkapni.
– Odafönt röhögött, és azt üvöltötte, hogy „Fuss, nigger, fuss!”
– mondta az egyik férfi.
Jesse nevetve legyintett erre a megjegyzésre.
– Csak szórakozott. Azt hiszem, ha lesz repülőm, ugyanezt fo-
gom csinálni veletek!
A béresek nevetésben törtek ki. Tizenhárom éves, mezítlábas
fiú állt előttük koszos overallban.
– Verd ki ezt a gondolatot a fejedből, te gyerek! – szólalt meg
egy asszony. – Ha a négerek nem ülhetnek fel erre a masinára,
biztosan nem is vezethetik!
Jesse mosolya lehervadt. Visszaállt kapálni a sorba, de már
nem dudorászott. Válla megfeszült, álla lekonyult. Nagyon ki-
akadt; nem azért, mert a béresek tudatlanok voltak, hanem mert
valószínűleg igazuk volt.
Néhány nappal később

Miután a mezei munkával végeztek, Jesse, Fletcher és Lura a

földúton mentek hazafelé. Otthon is várta őket a munka. Sötét
viharfelhők gyülekeztek a horizonton, nyári vihar készülődött.
Hátulról sebességváltó és küszködő légkondicionáló hangját
hallották.
Jesse lehúzta Fletchert az útról a közeli mezőre. Lura magától
követte őket. Jesse az öccsei szemébe nézett.
– Ha azt mondom, fussatok, akkor fussatok. Megértettétek?
A fiatalabb fiúk gyorsan bólogattak.
Jesse addig keresgélt a földön, amíg talált egy körülbelül négy
láb hosszú, száraz kukoricaszárat. Lerázta róla a földet, és a nö-
vényszárral a kezében visszafutott az úthoz.
Ahogy az iskolabusz közeledett, hátracsúsztak az ablakok, és
ugyanazok a dühös arcok néztek ki rajtuk. Jesse a busz közelébe
lépett, úgy fogta a kukoricaszárat, mint valami botot. Amint a busz
orra egy vonalba került vele, meglendítette, és belecsapott az ab-
lakon kinéző első arcba.
A dühös arc felordított és rögtön visszahúzódott. A fiú barátai
kiáltottak a buszsofőrnek, hogy álljon meg. A busz csikorogva
megállt. Jesse leengedte, de szorosan markolta a kukoricaszárat. A
busz hátsó részén a fiúk folyamatosan káromkodtak, egészen ad-
dig, amíg egy férfihang rájuk nem üvöltött.
– Pofa be!
Azzal a busz ajtaja hangos csattanással kinyílt.
Nadrágtartós fehér férfi lépett ki, bagót köpött, és nagy léptek-
kel elindult Jesse felé. A buszsofőr idősebb férfi volt, de válla szé-
les, ökle nagy. Lura a testével védte Fletchert, és idegesen pillan-
tott Jesse-re, azt várta, hogy bátyja futásnak ered. Jesse nem moz-
dult, rezzenéstelen tekintettel nézte a közeledő sofőrt.
– Mi a fene történt itt? – kérdezte a sofőr szemöldökét ráncol-
va.
– Uram… valahányszor elhaladnak erre, azok a fiúk kidugják a
fejüket az ablakon, és leköpnek minket.
A sofőr felvonta szemöldökét, megfordult, és a buszát bámulta.
A fiúk félig kihajoltak az ablakon, mint lógó nyelvű, csaholó ku-
tyák.
– Adjon neki! Megérdemli! – kiáltott a síró fiú.
A sofőr visszafordult Jesse felé, tetőtől talpig végigmérte. Jesse
mezítláb állt, foltos overallban. Aztán a közeli mezőn remegő,
riadtan pislogó Fletcherre és Lurára nézett.
– Hát, ez többé nem fog előfordulni – közölte a sofőr.
Ezután megfordult, és visszament a buszhoz. Az ajtó az előb-
binél is keményebben csapódott be utána. A fiúk feje eltűnt az
ablakból A nyitott ablakokon át Jesse és Fletcher hallotta, ahogy a
kölykökkel üvölt. Aztán a busz nagy csikorgással, felbőgve elin-
dult.
Amikor már olyan kicsire zsugorodott a távolban, hogy alig volt
látható, Jesse és fivérei folytatták útjukat hazafelé. Még mindig
viharfelhők gyülekeztek a távolban, de teljesen más érzés volt.
Kis ideig szó nélkül lépdeltek egymás mellett, aztán Fletcher
ránézett Jesse-re. Szemöldökét csodálkozva vonta össze. Jesse
mosolygott, vállat vont, és felemelte kinyújtott tenyerét.
Öccsei rögtön harsány nevetésben törtek ki.
 ***
Mire hazaértek a fák sűrűjében álló kunyhójukba, zuhogott az
eső. A kunyhó festetlen fenyődeszkából készült, teteje rozsdás bá-
dog. Ablakaiban petróleumlámpa világolt. Az egész szerkezet be-
tontömbökön állt, minden sarok egy–egy ilyen betondarabon
nyugodott. A ház mögött kerítés, a kerítés mögött vasúti sínek. A
nagy sebességgel közlekedő éjjeli vonatoktól remegett az egész
kunyhó.
Jesse és fivérei a tornácra léptek, ahol az eső elől menedéket
kereső szúnyogok nyüzsögtek. A fiúk elhessegették a rovarokat, és
beléptek a kunyhó rozoga ajtaján.
John Brown fel–alá járkált a nagyszobában, öblös befőttesüve-
geket tett a beázások alá. A kunyhó nagyszobája volt a nappali, a
konyha és a szülői hálószoba egyben. A szülők kihúzható kanapén
aludtak, a fiúk hátul, egy kisebb szobában. A kunyhóban nem volt
vízvezeték, mindent, amihez víz kellett, egy mellék– épületben
végeztek.
Jesse és fivérei az ajtó mellett tartott ronggyal megtörölték
csupasz lábukat. A közelben tárolt barna cipőiket csak vasárnap
használták, amikor a család templomba ment. Jesse cipője lukas
volt; öccseié is, de a lukakat befoltozták kartonpapírral, és cipő-
krémmel festették be.
– Vigyázzatok a holmitokra, fiúk! – szólt John Brown a bádog-
tetőn hangosan kopogó esőt túlkiabálva. Anyjuk, Julia Brown a
helyiség másik végében, fatüzelésű tűzhelyen éppen vacsorát fő-
zött. Szép asszony volt, rendes; rövid fekete haját a füle mögé
tűrve viselte. Arca markáns, vonásai határozottak, tekintete okos.
 A fiúk üdvözölték anyjukat.
– Szervusztok, gyönyörűségeim! – felelte. Nem zavarta az eső
dobolása; széles mosollyal fogadta fiait.

John és Julia Brown

Jesse és testvérei a kunyhó hátsó részébe, szobájukba szaladtak.

Két priccs között, egy almásládán petróleumlámpa állt. A fiúk
könyvei, magazinjai halomban feküdtek a priccsek mellett.
Fletcher és Latra egy ágyban aludtak nővérükkel, Johnnyval,
aki hamarosan férjhez megy, de ezen az éjszakán nem volt ott-
hon, mert a vőlegénye családjának segített.1 A szoba másik felé-
ben álló priccsen Jesse és bátyja, William aludtak. William már

1 Johnny Brown egy év múlva ment férjhez. Első gyermekével együtt szü-
lés közben halt meg.
dolgozott, szenet lapátolt a vasúton; csak sokkal később ért haza.
Jesse fogta szamárfülessé gyűrődött Popular Aviation magazin-
jait és „hogyan csinálják” könyveit (Bűvészet. Dzsúdzsucu. Fara-
gás. Atlétika.), Fletcher a krimijeit vette magához, Lura az újság-
jait. A szoba legszárazabb sarkába húzódtak, és odatolták priccsü-
ket is. Aludtak már nedves ágyban – elég nyomorúságos érzés volt,
de nem szokatlan.
Jesse és fivérei ezután siettek apjuknak segíteni, hogy elren-
dezzék az edényeket a csöpögések alatt. Felhőtlen éjszakákon a
tető repedésein át a csillagokat látták, de most csak villámlást.
Miután a beázás problémáját megoldották, anyjuk köré gyűltek.
Az öntöttvas kályha melege megszárította bőrüket. Julia már
majdnem elkészült a vacsorával. Jesse kedvenc étele az anyja
csirkehúsos pitéje volt.
– Milyen volt a napotok, fiúk? – kérdezte az anyjuk.
Jesse a testvéreire pillantott, és helyettük válaszolt. Elmondta
anyjuknak, hogy nagyon jól haladtak a mezei munkával. Hazafelé
menet megegyeztek, hogy nem mondják el otthon a kukorica-
szár–incidenst.
Jesse tudta, hogy veszélyes dolog volt, amit tett. Lent délen, a
nagy gazdasági válság idején egy fekete kölyök egyszerűen nem
üthetett meg egy fehéret. Ha megtette, azzal biztosan bajt hozott
magára. Megtörténhetett, hogy a fehér gyerek hazamegy, és az
apjával jön vissza. Az apja meg a barátaival, vagy még rosszabb
társasággal. Hat hónappal korábban ugyanezen az úton alig har-
mincmérföldnyire lincselés volt.

***
Vacsora után Jesse, Fletcher és Lura az asztal körül ültek anyjuk-
kal; élvezettel fogyasztották a desszertet. A család cukornádat ter-
melt magának, és abból szirupot készített; így édességnek sosem
voltak híján. Kedvencük az édesburgonyás lepény volt.
John Brown hintaszékben rengette nagy testét; újságot olvasott,
ami a kihordás után megmaradt. Olvasás közben édes teát szür-
csölgetett pohárnak is használható befőttesüvegből. Templomjáró
baptistaként diakónus volt a család negyvenfős templomában, és
soha nem ivott alkoholt. Mellette kurblis Victrola gramofon ját-
szott halkan. Amikor a lemezjátszó lelassult, John egyszerűen
felhúzta a kurblit. Kedvenc lemezén az Old Man River című dal
is elhangzott.
A desszert után a fiúk és anyjuk úgynevezett „szójátékot” ját-
szottak. Julia így próbálta valahogy bepótolni fiainak a mezei
munkák idején kihagyott tananyagot. Mielőtt hozzáment John
Brownhoz, Julia iskolában tanított. Miután fiai elég idősek lettek,
újra tanítani kezdett a templom szervezte vasárnapi iskolában.
Jesse, Lura és Fletcher körbeadtak egy értelmező szótárt.
Mindenki választott egy szót, és elolvasta a meghatározását. Aztán
Julia betűzni próbálta. Minél nehezebb a szó, annál nagyobb volt
a kihívás, és a fiúk időről időre felhorkantak, amikor minden szót
helyesen betűzött. A legidősebb fiú, Marvin ösztöndíjat kapott a
feketéknek fenntartott Alcorn College–be; természettudomány
szakon tanult, tanár akart lenni, de amikor hazajött, ő sem tudta
legyőzni betűzésben az anyjukat. A játékot Julia abban a re-
ményben játszotta velük, hogy a tanulás révén fiai örökre elke-
rülhetik a mezei munkát.
Fletcher vette kézbe a szótárt. Általában természettudományos
vagy orvosi témájú szót választott, mert az volt az álma, hogy orvos
lesz. Anyjuk mindig azt mondta neki, hogy bármit elérhet, amire
vágyik, ha tanul. Amikor Lurára került a sor, kertészettel vagy
földrajzzal kapcsolatos szót választott. Általában Jesse volt a leg-
lelkesebb játékos. Többnyire repüléssel kapcsolatos szót választott,
mint „lapszög” és „csűrőkormány”. Ám ezen az estén lehangolt
volt. Gondolatai máshol jártak, a tavaszi munkák eseményei
eléggé megviselték.
– Az emberek aszerint ítélnek meg, hogy milyen szavakat
használsz – emlékeztette Julia a fiait. – Válasszatok megfelelő
szavakat, és helyesen mondjátok ki őket, ahogy írva vannak. Nem
„köll’ és nem „innyi”. Fletcherre nézett, mert ebben a nyelvi hi-
bában ő volt a legbűnösebb.
Jesse zavartan, bosszúsan tolta félre a szótárt.
– Anya, van úgy, hogy az emberek nem aszerint ítélnek meg,
hogy milyen szavakat használunk. Egyszerűen ítélnek és kész.
Karba fonta kezét.
– Persze, hogy megítélnek – felelte Julia. Erezte, hogy Jesse
valamit elhallgat.
Egyenesen a szemébe nézett.
– Engem vagy egy tucat különböző ember vagy száz alkalom-
mal nevezett ostoba niggernek – jegyezte meg Jesse. – Ezen a hé-
ten.
John Brown felnézett az újságjából. Fletcher és Lura a padlót
bámulta.
Jesse anyja áthajolt az asztalon.
– Amikor valaki niggernek nevez, akkor sajnáld őt. Sajnálnod
kell, mert az ilyen embernek nagyon sekélyes a gondolkodása, ha
csak így tudja kifejezni magát.
Jesse elkomorult, és elkapta tekintetét. Tudta, hogy anyja sok-
kal rosszabb dolgokat állt ki, mint ő. Mielőtt iskolában tanított,
misszionárius volt; Mississippi állam minden eldugott vidékére
eljutott, és mindenféle szidalmakkal illették.
Julia mosolygott, és Jesse vállára tette a kezét.
– Még ha a leggyűlöletesebb neveken neveznek is, a szó akkor
is csak szó. A szó az egész világot jelentheti az embernek… vagy
egyáltalán semmit. Tőled függ.
Nem sokkal ezután a Brown család egy este a tornácon fogat
mosott lefekvés előtt… csak Jesse nem volt ott. Ő inkább odabent
időzött. Juha szódabikarbónát hintett John, Lura és Fletcher fog-
keféjére. A közeli széken mosdótál állt, benne víz; abba márthat-
ták fogkeféiket. John és a fiúk szorgalmasan sikálni kezdték a fo-
gukat, a korláton áthajolva köpték ki a port.
Odabent Jesse a konyharész melletti falon lógó tükörben nézte
magát. Aznap éjjel kezdődött az a szokása, amit aztán évekig gya-
korolt. Anyja időről időre megleste ezt a titkolt műveletet az ab-
lakon át.
– Hé, nigger! – mondta Jesse a tükörképének, szemöldökét
láncolva. – Fuss, nigger!
Jesse álla megfeszült. Válla kiegyenesedett. Szeme összeszű-
kült, úgy bámulta magát.
– Idióta nigger gyerek! – fröcsögött Jesse megvető vigyorral a
tükörbe. Erősen zihált.
Aztán mély levegőt vett.
És még egyet. Még egyet. Válla elernyedt, vonásai kisimullak,
és ajka visszanyerte nyugalmi alakját. Saját barna szemébe bá-
mult.
Minden éjjel kiosont; addig gyakorolta saját maga szidalmazá-
sát, míg a szeme sem rebbent, míg a legádázabb szitkokat is rez-
zenéstelenül állta. Tudta, hogy ezeket hamarosan a valóságban is
hallani fogja.
Mert azért, amiről álmodott, a sértések garmadával fogják el-
árasztani.
 5. FEJEZET

A RENESZÁNSZ EMBER

Öt évvel később, 1944 tavasza

Mississippi államban, Lux közelében

JESSE HALKAN DUDORÁS ZVA GYOMLÁLTA a zsenge görögdiny-

nyeföldet. Tizennyolc éves volt, 170 centi magas. Arca markáns,
álla hegyes. Lura, Fletcher és John Brown a közelben dolgoztak.
A nap nyugodni készült a mezők felett. Lura és Fletcher kamasszá
nőttek, már nem néztek ki úgy, mintha ikrek lettek volna. Fletc-
her arcának kerekdedsége megmaradt, Lura vonásai még éleseb-
bek lettek. Hétvége volt, este; csak a Brown család dolgozott.
Lura, Fletcher és John időnként abbahagyták a munkát, és
Jesse-re néztek. Mindegyikük azt próbálta kitalálni, mit énekel.
Furcsa dal volt, szinte operai dallam, valószínűleg olyasmi, amit
az iskolában tanultak.
Jesse már egy éve a közeli Hattiesburgba költözött, hogy egy
feketéknek létrehozott jobb középiskolába járhasson; szülei elin-
tézték, hogy nagynénje és nagybátyja adjon neki szállást. Utolsó
éves volt, mégis minden szombaton útra kelt, harminc mérföldet
gyalogolt, hogy segítsen családjának. Vasárnap éjjel ugyanúgy
visszagyalogolt a városba, hogy másnap reggel iskolába menjen.
Idegennek tűntek a szavak Jesse ajkán.
– Te meg mi a fenét dalolászol? – kérdezte Fletcher a sorából.
– Fiát senki nem boldog ezen az átkozott mezőn?
A mezőn anyjuk szép beszéd leckéi nem érvényesültek.
Jesse szabadkozó mosollyal nézett fel.
– A kóruséneklésre gyakornok – felelte. – Leander és én éne-
kelni fogunk egy gyűlésen.
Leander a legjobb barátja volt.
– Az egész iskola előtt? – kérdezte Lura szemöldökét ráncolva.
Jesse félénken bólintott.
Ez felkeltette Fletcher kíváncsiságát.
– Ha az egész iskola előtt énekeled, hadd halljuk mi először!
– Helyes! – szólt át Jesse apja a sorából. – Gyakorolj rajtunk!
Jesse lehajtotta a fejét; hirtelen nagyon erősen érdekelte a lá-
bánál burjánzó, zöld növényzet.
– Nem. Fáradt vagyok – felelte.
Mindannyian fáradtak voltak, de Jesse különösen. Nagyon
nehéz hete volt.
Osztályában sikerült a legjobb három tanuló között maradnia;
futóatléta volt, és hátvéd az állam bajnok focicsapatában. Edzés
vagy más iskolai program után minden este megjelent a
Hattiesburgtől délre levő, Shelby támaszpont közelében álló
Holmes Club nevű bárban, ahol honky–tonk ragtime zene szólt.
Éjfélig dolgozott. Söröket hordott ki az asztalokhoz a lármás ka-
tonáknak. Tombolt a második világháború; több mint egymillió
férfi és nő özönlött Mississippi államba kiképzésre. Jesse időnként
kénytelen volt kitérni a verekedők útjából, elviselni a részeg kato-
nák rasszista megjegyzéseit; de mindezt lerázta magáról.
Azt tervezte, hogy ő is beáll katonának; harcolni akart a hábo-
rúban, ha az még tovább tart. Tudta, hogy nem sorozzák be, mert
a helyi sorozóbizottságokban a földbirtokosok ültek, és visszatar-
tották a fiatal feketék sorozási parancsait, hogy legyen, aki meg-
műveli a földjeiket. Jesse tiszt akart lenni, amihez azonban felső-
fokú képzettség kellett. Ha nem tisztként kerül a seregbe, legfel-
jebb sózott marhahúst szeletelhet a kantinsátorban vagy muníciót
szállíthat a frontvonalra. A fekete katonákat általában ilyen fel-
adatokkal szokták megbízni. Jesse ezért azon a télen elküldte je-
lentkezési lapját az Ohio State University tanulmányi hivatalának
abban a reményben, hogy ugyanarra az egyetemre járhat, mint
példaképe – az olimpiai futó Jesse Owens –, ha az egyetem felve-
szi.
Lura és Fletcher abbahagyta a gyomlálást. Kezüket karba fon-
va álltak, és várták, hogy Jesse énekeljen. Addig nem folytatják a
munkát.
Jesse tudta, hogy ebből nem tudja magát kibeszélni; ott hely-
ben, a mezőn muszáj előadást tartani nekik. Ráadásul minden
vasárnap hallották a templomi kórusban énekelni.
Köhécselt, kihúzta magát; kopott overallja megmutatta sovány
alakját. Közte, apja és testvérei között görögdinnyesorok húzódtak,
mint székek a színházban.
Énekelni kezdett.
 Ave Maria… gratia plena…
Mély, egyenletes bariton hangja volt; minden latin szót töké-
letesen ejtett; a hang táncolt a mezőn.
Maria… gratia plena…
Schubert Ave Mariája volt, imádság Szűz Máriához.
A dal utolsó üteme is a csendbe simult. Megtörölte homlokát,
ajkát zavart mosolyra húzta. Egy pillanatig döbbent csend volt,
aztán Fletcher, Lura és John Brown tapsolt, éljenzett. Jesse tréfá-
san meghajolt a görögdinnyesorok felett.
 6. FEJEZET

REPÜLÜNK!

Közel három évvel később, 1947. január

Hawaii, amerikai terület

AZ EZÜST SNJ GYAKORLÓGÉ P alacsonyan, de nagy sebességgel

repült Pearl Harbor fölött. Tömzsi gép volt, szárnyai szögletesek,
orra nyitott, kerek. Két oldalára a Navy feliratot festették. Az ame-
rikai haditengerészet gépe volt. Az első és hátsó ülés teteje is nyit-
va volt.
A hátsó ülésen Tom Hudner lelkesen hajolt ki a pilótafülke
korlátja fölött, az öböl látványában gyönyörködött. Huszonhárom
éves volt; álla, állcsontja markánsabb lett, vonásai férfiasabbak,
szögletesebbek. Világosbarna vászonnal bevont pilótasisakot viselt,
kék szemével pásztázta a látványt. Délutáni felhők pöttyözték az
élénk eget, árnyékuk sötétebb, olajos foltként látszott a vízen. Az
öböl környékén dús mezők zöldelltek, helyenként kilátszott a vö-
röses föld; a természet szépségét csak északon törték meg Hono-
lulu alacsony, fehér épületei.

A haditengerészet SNJ oktatógépei

Tom fekete nyakkendője vadul lobogott világosbarna ingjén,

aranyszínű gallértűjén. Ez a rangjelzés azt mutatta, hogy viselője
a legalacsonyabb tiszti fokozatban lépett be az Egyesült Államok
Haditengerészetéhez. Tom haditengerész lett, ez volt az első igazi
repülése. Nem először repült, mert egy C–47–es gyomrában re-
pült ide fedélzeti szolgálatra, de azt nem számolta.
Csak motorzúgást hallott, semmi mást. Átpillantott a pilóta fe-
je fölött, a pergő légcsavarra. A szürke hadihajók lehorgonyozva
álltak az öböl közepén. A pilóta megdöntötte az egyik szárnyat,
ahogy a három lövegtornyos anyahajóhoz közelített. Tom hajója a
USS Helena volt. Békésnek tűnt; fedélzetén árnyékok, tengeré-
szek haladtak.
A Helena fedélzetén a matrózok felfelé integettek, az SNJ
gépnek. Tom a hajó jelzőhídjára figyelt. Az utóbbi hat hónapban
ez a hajó volt az otthona. Altisztként szolgált a hajón; az volt a
feladata, hogy dekódolja a bejövő üzeneteket és lámpával jelezzen
a többi hajónak.
A taton egy kis rámpán Kingfisher hidroplán állt. Tom pilótája
általában a hidroplánnal repült, ha a hajó a tengeren volt; ha
horgonyoztak valahol, gyakorlórepüléseket végzett; ilyen gyakor-
lórepülésre hívta meg Tomot.

Tom Hudner tengerész

 A gép leengedte bal szárnyát, és finom fordulóba állt.
– Az ott az Arizona – mondta a pilóta a gép mikrofonjába, és
kesztyűs kezével lefelé mutatott.
Tom lenézett a szárny mellett, és meglátta a USS Arizona fe-
délzetének sárga körvonalát a vízen. Az elsüllyedt hadihajó a feli.
i cölöpök mellett pihent. Alig öt éve több mint 1200 tengerész
halt meg az Arizonán, amikor a japánok orvtámadást intéztek Pe-
arl Harbour ellen. A holttestek többsége még a hajóban volt. Tom
tisztelgett.

***
A pilóta ekkor a sziget belseje felé, újabb látnivalókhoz vitte a gé-
pet. Dúsan zöldellő hegyek suhantak el a gép szárnyai alatt; a
háttérben sötét viharfelhők gyülekeztek. Tom csodálta ezt a tró-
pusi kettősséget és tudta, hogy jól választott, amikor a haditenge-
részethez vonult be.
Négy évvel korábban, 1943–ban Tom előzetes felvételt nyert a
Harvard Egyetemre. Tom apja a Harvardra járt, és mindenki azt
várta, hogy a nyomdokaiba lép. Ám családja legnagyobb csodál-
kozására Tom megkereste a körzet kongresszusi képviselőjét, és az
ő ajánlásával jelentkezett a haditengerészeti akadémiára. Felvet-
ték. 1946 májusában, kilenc hónappal a második világháború be-
fejeződése után végzett. Az akadémia szabályai szerint minden
végzőst első feladatként hajóra vezényeltek. Tom így került a
Helena állományába.
A gép bukdácsolni kezdett a hegyek feletti erős légáramlatok-
ban. Tom megzökkent ülésében, gyomra kavargott. Mosolya le-
hervadt, feje megfájdult. A pilóta bedöntötte a bal szárnyat, egy
vízesésre mutatott. Tom a jelzett irányba nézett, és megköszönte a
pilótának a látványt.
A pilóta ekkor a másik szárnyat döntötte meg, és valami mást
mutatott. Tom arra nézett, de nem tudta volna megmondani, mit
lát; látása elhomályosult. Előrenézett a műszerfalra, és megeskü-
dött volna, hogy a sárga mutatók és számok körbeforognak. Tom
lehajtotta a fejét, könyökét a pilótafülke szűk oldalához feszítette.
Sisakján verejték csörgött.
– Nem érzem jól magamat, uram – szólt a belső rádióba.
A pilóta egyenesbe hozta a gépet.
– Ne haragudj, Tom. A hegyek dobálják a gépet, mert vihar
közeleg. Visszafordulok.
Tom próbált előrenézni, de szeme előtt mintha lebegett volna
a kép. Szédült. Lenézett, és látta, hogy a térde remeg. A gép
hánykolódott a légörvényeken, bár a pilóta nagyon igyekezett
egyenesben tartani. Tom forróságot érzett a nyaka és háta kör-
nyékén. Kigombolta az ingét, mélyeket lélegzett, mintha szomja-
zott volna a levegőre.
A gép megint hirtelen felemelkedett, és süllyedt. Tom be-
hunyta a szemét, de forgott körülötte a világ. Hányingere volt, a
szájához kapott. Kétségbeesetten kereste a hányózacskót a fülké-
ben, de nem találta. Eleget tudott a repülésről ahhoz, hogy tisz-
tában legyen vele, a földi személyzet semmit nem utált jobban,
minthogy egy pilóta hányását takarítsák fel a pilótafülke padlójá-
ról. Ezt nem tehetem velük! – gondolta Tom.
Kezét szájára szorítva kihajolt jobbra a fülkéből, onnan hányt
kifelé.
 Újra és újra hányt. Ejtőernyőzsinórjai alig tartották meg; kis
híján kizuhant. Olyan hangosan okádott, hogy a pilóta hátrané-
zett.
Végre megtörölte a száját, visszahúzódott a pilótafülkébe, fejét
a fejtámlára döntötte. A világ még mindig forgott körülötte.
– Kidobtam a taccsot – hördült fel.
A pilóta nevetett.
– Legközelebb egyél banánt! Annak lefelé is, felfelé is ugyan-
olyan az íze.
Tom túlságosan fáradt volt ahhoz, hogy reagáljon. Megeskü-
dött volna, hogy nem lesz „legközelebb”. Úgy érezte, a repülés
egyáltalán nem neki való.

Három hónappal később

Tom egyik kezében ital volt, a másikban tiszti tányérsapka;

elegáns tengerészkék zubbonyt, fehér inget, fekete nyakkendőt
viselt. Határozott léptekkel ment át a tiszti klubon, amely úgy volt
berendezve, mintha elegáns civil steakhouse lenne, de hawaii
pálmalevelek és Tiki szobrok is voltak a klubban.
Tom a kerek asztal felé közeledett, ahol barátai ültek: Carl,
Bill és Doug. Leült, fehér tiszti tányérsapkáját egy üres székre tet-
te. Tom barátai udvariasak voltak, és elegánsak; hajuk hátrafésül-
ve. Ők is tengerész zászlósok voltak, mint Tom, és ugyanolyan
egyenruha volt rajtuk. Esténként, mintán elvégezték parancsno-
kuk, Kitts admirális, a csendes–óceáni flotta parancsnoka által
kiadott minden feladatukat, skót whiskyt iszogattak szódával a
klubban. Tom számára ez a feladat új volt. A Helena óta ez volt
az első kivezénylése.
Mint esténként általában, ekkor is a repülés volt a téma. Tom
barátai repülőgép–anyahajókon szolgáltak, és többet beszéltek a
repülésről, mint az igazi repülősök. A fiatal tisztek Tom felé for-
dultak. Nem hivatalos vezetőjük, Carl fontos bejelentést tett:
– Tom, elegünk van az aktatologatásból. Beadjuk az A/4–et;
jelentkezünk repülősnek.
Az „A/4” a katonai zsargonban hivatalos kérelmet jelentett;
ebben az esetben a repülős kiképzésre való felvételi kérelmet.
Köztudott volt, hogy a haditengerészetnek szüksége volt pilótákra,
és nagyon sok veterán lépett ki a szolgálatból a második világhá-
ború után.
– Ez nagyszerű hír, fiúk! – felelte Tom. – Sok szerencsét!
Carl áthajolt az asztalon.
– Még mindig nem érted. Azt akarjuk, hogy te is jelentkezz
velünk!
A többiek Tom arcát figyelték; nagyon kíváncsiak voltak, ho-
gyan reagál.
Tom mosolya lehervadt. Elmesélte barátainak, milyen rosszul
volt az első igazi repülésén.
Biztosították, hogy a légibetegség csak egyedi eset volt.
Tom kételyei ellenére udvariasan bólintott.
– Gondolkozz, Tom! – szólt Carl. – Mi az első dolog, amit
megnézel, ha egy katonaember közelít feléd?
Tom vállat vont.
– Az aranyszárny! – válaszolta meg kérdését Carl, azzal meg-
paskolta Tom bal karját, a válla alatt egy tenyérnyivel, ahol a re-
pülősök hímzett jelzésének lennie kéne.
 – A lányok is azt nézik – jegyezte meg egy másik bajtársa.
Tom bólintott, de még nem mozdult álláspontjáról.
Carl azt javasolta Tomnak, ne dédelgessen olyan álmokat,
hogy valaha egy csatahajó kapitánya lesz… a flotta az összes csa-
tahajót kiszanálja. Tom ezt mintha meg sem hallotta volna. Va-
lójában nem akart csatahajó–kapitány lenni, ahogy azt barátai
feltételezték róla. Nagyon szerette a munkáját; titkosított üzene-
teket dekódolt, és rendszerezett a csendes–óceáni flottának. Az
üzenetek többsége a kínai polgárháborúról szólt; a kommunisták
megpróbálták átvenni az 563 milliós lakosságú Kína feletti hatal-
mat.
– A repülés az új csatahajó – jelentette ki Carl. – Az a jövő.
Van benne valami igazság – gondolta Tom. Valahol mélyen
legbelül tudta, ostobaság lenne egy egész katonai karriert azzal
tölteni, hogy papírokat húz ki a dekódoló gépből. Valóban von-
zotta a repülés… a bőrdzseki, a repülősszemüveg, az, hogy a ha-
lálok felnéznek az emberre, a lányok pedig egyenesen imádják a
pilótákat.
– Minden haditengerésznek legalább meg kell próbálnia – je-
lentette ki Carl. – Akinek van vér a micsodájában, az megpróbál-
ja. Aki meg sem próbálja, azzal valami nagyon nincs rendben.
A többiek az asztal fölött emelték poharukat. Tomra néztek,
remélték, hogy ő is koccint velük.
Tom még élénken emlékezett, milyen volt a légibetegség…
ahogy felhevült a nyaka, látása elhomályosult, torka elszorult.
Legszívesebben rögtön nemet mondott volna barátainak. De
látta a lelkesedést a szemükben. Nem okozhatott csalódást nekik.
Koccintott velük.
– Rendben. Én is beadom az A/4–et.
 7. FEJEZET

GYORS ÜTEM

Két évvel később, 1949. május

Hattiesburg, Mississippi

TAPSVIHAR RÁZTA MEG az Eureka High School dísztermét,

amikor Jesse befejezte a beszédét. Jesse az Egyesült Államok Ha-
ditengerészetének egyenruhájában állt a pulpitus mögött. Arany-
gombos, fehér zubbony, fekete váll–lap. Huszonkét éves volt már,
tengerész zászlós. A haditengerészet legalacsonyabb tiszti rangját
viselte. Jobb kezén a Eureka középiskola gyűrűje.
Jesse bólintott a tömeg felé, és nagyon igyekezett türtőztetni
magát, nehogy túl szélesen mosolyogjon. Előtte a széksorokban
fekete fiatalok ültek; kamasz fiúk és lányok ünneplőben, az érett-
ségi bizonyítvány átadásának ünnepségén. Mögöttük büszke szü-
lők és tanárok.
Hóna alá csapta fehér tiszti sapkáját, és elhagyta az emelvényt.
Nem volt hozzászokva az ünnepléshez; hát még, ha az az alma
materében éri. A helyi újság is megírta, hogy előző októberben
pilóta lett, megkapta az aranyszárnyat. Nem ő volt az első fekete
pilóta: a Tuskegee Airmen csapata dicsőséget hozott az országnak
a második világháborúban. Ám a haditengerészet nehezebb dió
volt. Repülőgép–anyahajón pilótaként Jesse előtt csak és kizárólag
fehérek szolgáltak.

Jesse Brown tisztavatása, 1949. április

Az ünnepség után Jesse az igazgatóval, Nathanial Burgerrel

sétált lefelé az iskola lépcsőin. Burger kiváló ember volt; haja ősz,
bajsza vékony, bőre világosbarna. Jesse feltette tiszti tányérsapká-
ját. Vasárnap volt, délidő, a Nap ragyogott a csendes városrész fe-
lett. Ahogy Jesse és az igazgató a járdán beszélgettek, családok
tolongtak körülöttük; mindenki kezet akart szorítani Jesse-szel.
Mindenki tudni akarta, hogyan lett pilóta, hiszen ez számtalan
fekete kadétnak nem sikerült. Beszédében Jesse elmondta a titkot:
a titok pedig pilótaoktatója, Roland Christenson hadnagy volt.
A haditengerészet repülőskiképzésén ismerkedett meg
Christensonnal. A hadnagy Nebraska államból származott, föld-
művelő családban nőtt fel, korábban ő is farmon dolgozott. Más
oktatók elutasították, de ő hajlandó volt tanítványául fogadni
Jesse-t, az egykori farmerfiút, Mississippiből. Első repülésük előtt
Shristenson azt mondta Jesse-nek:

Daisy Brown végzős középiskolásként

– Győzz meg, hogy képes vagy rá!

Emberszámba vette Jesse-t.
Az auditóriumból karcsú, fiatal fekete nő lépett ki sárga nyári
ruhában. Odalépett Jesse-hez, és szorosan magához ölelte, – Ettől
az egyenruhától nagyon odavagyok – mondta.
A csendes és kecses, huszonegy éves Daisy Pearl Brown másfél
éve Jesse felesége volt. Volt már egy gyermekük, Pamela Elise,
öthónapos kislány. Daisy széles, sötét szeméből kisimítva, konty-
ban viselte a haját.
Jesse bemutatta Daisyt az igazgatónak, aki kezet fogott vele, és
tréfásan azt mondta:
Ha így halad, ön lesz az első néger tengernagy felesége.
Daisy felnevetett, és megköszönte a bókot.
– Itt ismerkedtetek meg, ugye? – kérdezte Burger.
– Igen, igazgató úr – felelte Daisy. Elmondta, hogy másodéves
volt, amikor Jesse végzős. A barátnőivel minden nap a fa– meg-
munkáló műhely közelében ebédeltek, éppen akkor, amikor
Jesse-nek ott órája volt.
– Vele randiztam először. Azelőtt nem jártam lányokkal – tette
hozzá Jesse. – De figyeltem a lányokat, és rá különösen felfigyel-
tem.
Daisy mosolygott, az igazgató nevetett.
– Még mindig nem tudom felfogni – jegyezte meg az igazgató,
mintegy magában. – Az Eureka egy tanulója hivatásos pilóta lett!
Mindenki csodálta, milyen messzire jutott Jesse. Két évig ta-
nult északon; az Ohio State University hallgatója volt. Építész-
mérnöknek tanult, és abból fizette a tandíját, hogy éjszakánként
üzleteket takarított vagy árut rakodott… és olyan barátok segítettek
neki, akikről senki nem feltételezte volna. Amikor Jesse a Holmes
Clubban dolgozott, éjszakánként 6 dollárt keresett. Ám a munká-
ban töltött utolsó éjszakáján a klub tulajdonosa körbeadott egy
kalapot a vendégek között, hogy dobják össze az ösztöndíját. A
Shelby támaszpont fehér katonái bankjegyekkel bélelték ki a ka-
lapot, a bár tulajdonosa is kiürítette a pénztárcáját, és együtt 700
dollárt adtak össze… egyévi tandíjat.
Másodéves korában Jesse meglátott egy toborzóplakátot az
egyetem hirdetőtábláján. A plakáton tengerésztiszt volt, egy repü-
lőgép–anyahajó fedélzetén szállt ki vadászgépéből. A felirat: „A
haditengerészet pilótakadétjaiban van valami különleges… Ben-
ned is megvan?” Mivel már másodéves volt, Jesse megfelelt a kö-
vetelményeknek, így tovább olvasta a plakátot: „Jelentkezz a leg-
közelebbi haditengerészeti toborzóirodában!” Jesse még soha
nem volt ilyen hálás azért, hogy az Ohio State Universityre je-
lentkezett. Egy ilyen plakátot sosem tettek volna ki egy csak feke-
téknek létrehozott oktatási intézményben.
Burger közelebb hajolt, és még egy kérdést tett fel Daisynek. –
Elvitte már repülni?
– Nem, igazgató úr – felelte Daisy. – Őszintén szólva nem
igazán rajongok Jesse munkájáért… Szörnyen veszélyes.
– Erről még beszélünk – mondta Jesse, és gyengéden oldalba
bökte Daisyt.

***
Jesse és Daisy egymásba karolva sétáltak Hattiesburg színesbőrűek
lakta negyedén át. A városközpontba, a buszmegállóba menet
szomorúfüzek, egy téglából épített sarki üzlet és egy pajta méretű
régi áruház előtt haladtak el. Szürke víztorony tört az égre. Jesse
családja nem tudott részt venni az ünnepségen; Hattiesburg túl
messze volt nekik ahhoz, hogy el tudjanak gyalogolni odáig.
 Jesse és Daisy elértek a belvárosba, ahol a napfény épületek
tetői között, pászmákban értek az utcát, éles árnyékokat vetve.
Hattiesburgnek új, luxus arculata volt: art deco hotelek, a vi-
déki épületeken klasszicista oszlopok, márvány padok… hála a
századforduló bő faanyagellátásának, ami lehetővé tette a nagy
építkezéseket.
A pár elért a Pine Street és a Main Street sarkán levő busz-
megállóhoz. Kevés autó járt az utcán, nyugalom volt a városban.
– Tökéletes nap – jegyezte meg Daisy.
Jesse ezzel teljesen egyetértett, és arcon csókolta feleségét.
Legjobb emlékeik a Saenger Filmszínházhoz fűződtek. A fe-
keték számára kijelölt helyen, a karzaton ültek, Clark Gable és
Humphrey Bogart filmjeit nézték. Mielőtt Daisy megjelent Jesse
életében, a Saenger Filmszínházban lett szerelmes… Lena
Horne–ba, a híres fekete énekesbe, aki a Rossz idő (Stonny
Weather) című filmben játszott.
A sarkon pirosra váltott a lámpa.
Autó jelent meg az úton, utasai kamasz fiúk. A kocsi ablakait
lehúzták. Jesse a szeme sarkából látta, hogy egy fehér kéz cigaret-
tát tart. Az utas kinyújtotta a kezét, és kidobta a csikket. Jesse az
utasokat nézte.
A lámpa zöldre váltott, de az autó nem mozdult. Nem volt a
környéken más jármű.
– Hé, nigger! – szólt ki egy hang a kocsiból. – Hova, hova?
Jesse kerülte a szemkontaktust. Tudta, hogy ha verekedésre
kerülne a sor, rosszak az esélyei. Négyen egy ellen.
– Hogyhogy fehérember–egyenruha van rajtad?
Az idő lelassult. A lámpa újra zöldre váltott.
 A kinyúló kéz a kocsi oldalára csapott.
– Hallod? Hol loptad azt az egyenruhát?
Jesse megszorította Daisy kezét.
– Hülye néger! Nézz rám! Kérdeztem valamit!
Jesse egyenesen maga elé nézett.
– Hát, akkor ne mozdulj – szólt a hang. – Maradj úgy, ahogy
vagy!
Az autó elhúzott, Jesse követte tekintetével.
Daisy próbálta csillapítani a helyzetet. Vége; mindketten átél-
tek rosszabbat is már. Emlékeztette Jesse-t, hogy az emberek
többsége még sosem látott fekete katonatisztet. Ez valóban így
volt. Harry Truman elnök alig tíz hónapja rendelte el, hogy a
hadseregben meg kell szüntetni a faji elkülönítést; a folyamat
azonban lassú volt. Az év januárjában a haditengerészet 45 000
tisztje között csak öt fekete volt… egyikük Jesse.
Jesse az órájára nézett, aztán bosszúsan felpillantott. A busz
késett. Csak a város másik végébe, Daisy anyjához, Addie lakásá-
hoz akartak eljutni. Addie vigyázott a kis Pamre.
A pár mögött motor bőgött fel hangosan. Jesse és Daisy hátra-
néztek. Látták, hogy ugyanaz az autó közeledik feléjük, nagy se-
bességgel. Jesse közelebb vonta magához Daisyt. A sarkon a kocsi
csikorogva fékezett, és megállt, bár zöld volt a lámpa. Két fiú ha-
jolt ki az ablakon. Kezükben sok tojás. Egyiket a másik után hají-
tották feléjük. Jesse és Daisy annyira megdöbbentek, hogy reagál-
ni sem tudtak. A tojások jobbra–balra elkerülték őket; a mögöttük
lévő téglafalon csattantak; héjdarabok röpködtek, fehérje, sárgája
fröccsent. Az autóból élénk örömkiáltások hallatszottak.
Újabb tojások repültek. Jesse a testével védte Daisyt, hátat for-
dított az autónak. Egy tojás elrepült Jesse tiszti kalapja mellett, egy
másik a betonon csattant. Daisy remegett Jesse vállánál. A követ-
kező tojás Jesse fehér zubbonya mellett a buszmegálló padját ta-
lálta el. A másik a lába mellett szállt el.
Autóduda harsant. A fiúk elhallgattak. Az autó újra és újra du-
dált. A fiúk valaki mást kezdtek szidalmazni. Jesse felemelte a fe-
jét, és azt látta, hogy a kamaszok mögé beállt egy másik Bocsi. A
sofőr, egy idősebb férfi dühösen hadonászott. Az egyik kamasz
visszahúzódott a kocsiba, a másik azonban még kihajolt; láthatóan
nagy kedve volt még egy utolsó dobásra. A kamasz sofőr padló-
gázzal húzott el; utasa eldobta az utolsó tojást. Messze nem találta
őket el.
Jesse nézte, ahogy távolodnak.
Daisy zokogott, Jesse vigasztalni próbálta.
– Semmi baj, Tootie, már vége.
„Tootie Fruity” volt Daisy beceneve. Először az apja nevezte
így.
– De meg akartak dobálni minket! – zokogta Daisy.
– Igen, de nem találtak el – simogatta Jesse.
Ekkor csikorogva fékezett a busz; Jesse és Daisy érezte a motor
forróságát, ahogy megállt mellettük. Hangos csapódással kinyílt az
ajtó.
Jesse levette tiszti tányérsapkáját, fellépett a busz lépcsőjén, ki-
fizette a viteldíjat. Daisy addig a járdán várakozott a busz hátsó
ajtajánál, ahol a fekete utasok felszállhattak. Ha kevés fehér utas
volt, előfordult, hogy egy–egy jóérzésű buszsofőr azt mondta a
fekete utasnak, hogy az első ajtón is felszállhat. Ezen a napon
azonban ez nem így volt.
 Daisy az ablak mellé ült, könnyeit törölgette. Jesse-re nézett,
látta, hogy válla feszül, szeme összeszűkül. Komoran nézett maga
elé, fehér zubbonya ujját kapargatta. Daisy odahajolt hozzá, kö-
zelebbről is megnézte. Egy pötty tojássárgája cseppent az egyen-
ruhára. Megnedvesítette az ujját, és megpróbálta letörölni, de a
folt nem is halványodott.
– Ezt nem hiszem el – hebegte Jesse. – Ki akarhatja meg-
szentségteleníteni az Egyesült Államok Haditengerészetének
egyenruháját?
 8. FEJEZET

A GYŰRŰ

Hét hónappal később, 1949. december 2.

Haditengerészeti légitámaszpont, Quonset Point, Rhode Is-
land

VILÁGOSKÉK KUPÉ GÖRDÜLT a katonai bázis műútján. Felbőgött

a motor, ahogy a sofőr beállt a szinte teljesen teli parkolóba a
tengerparti hangárok mellett. A kocsi nagyon menő járgánynak
nézett ki, és olyan hangja is volt, de teljesen szokványos 1939–es
Pontiac kocsi volt; minden kerék fölött kiöblösödő sárvédő,
krómsávos, meredeken lejtő hátsó tető.
Tom Hudner beállt kedvenc parkolójába, a hátsó sarokba.
Huszonöt éves volt már és alhadnagy. Két hónapja vezényelték a
Quonset Point bázisra. Nehéz vadászgépeket, úgynevezett
Skyraidereket vezetett. Sikerült legyőznie a légibetegséget úgy,
hogy egyszerűen uralkodott magán. Az autóvezetés helyett a re-
pülés nagy változás volt. Nagyon sokat jelentett neki.
Tom kiszállt a kupéból. Lehelete párafelhőkben gomolygott
előtte a decemberi hidegben. Minden rádióállomás már hetek óta
a szezon slágerét harsogta: Baby It’s Cold Outside. És valóban
hideg volt.
Göndör barna hajára zöld tábori fejfedőt húzott, barna bőr-
dzsekijén behúzta a cipzárt, fekete nyakkendőjét és világosbarna
ingét el takarva. A bőrdzseki alatt sötétzöld pantallót és barna ci-
pőt viselt. A téli zöld egyenruha a pilóták büszkesége volt. Csak a
repülősök viselhettek ilyet. A többi tengerésztiszt tengerészkék
vagy világosbarna egyenruhát hordott fekete cipővel.
A part felől metsző szél fújt, az óceán illatát sodorta a száraz-
föld felé; becsatolta a dzseki fekete szőrmegallérját is. Nehéz hó-
felhők lebegtek az égen. Tom nagyon szerette a karácsonyi idő-
szakot. Az öböl másik partján, Fall Riverben nőtt fel; a hideg is-
merős volt és élénkítően hatott rá… ám ebben az évben valahogy
másként élte meg.
Tom és bajtársai számára új, nyugtalanító teher jelent meg a
béke évszakában. Amerika ismét háborúban állt; az újságok hi-
degháborúnak nevezték, mert még nem lőttek, mint egy „forró”
háborúban.
Alig hét hónapja, 1949 májusában döntöttek az első összecsa-
pásról. A vita tárgya Berlin volt, a legyőzött város, amit a Szövet-
ségesek a második világháború végén felosztottak egymás között.
Minden győztes ország a német főváros egy–egy területét tartotta
ellenőrzése alatt. 1948 júniusában az Egyesült Államok, Nagy–
Britannia és Franciaország azt vette észre, hogy szovjet tankok
blokád alá vonták a zónáikhoz tartozó utakat, vasútállomásokat,
csatornákat. A Szovjetunió diktátora, Joszif Sztálin megtámadta a
demokratikus államok zónáit, és 2,2 millió német civilt arra
kényszerített, hogy adják meg magukat a kommunizmusnak vagy
éhezzenek. Ám Amerika és a demokráciák kitalálták, hogyan le-
het megkerülni a szovjet tankokat… úgy, hogy átrepültek felettük.
Tizenegy hónap alatt amerikai és brit gépek 300 000 repülőgép-
nyi élelmet és egyéb ellátmányt juttattak Berlinbe.
A művelet a berlini légihíd nevet kapta. A szovjetek végül fel-
hagytak a blokáddal, de az nem múlt el nyomtalanul: kialakultak
a hidegháború frontvonalai.2
Tom zsebre tett kézzel lépdelt a hangár felé. A távolban a ha-
di– tengerészét vadászgépei egyenes sorokban álltak a betonon;
szárnyaik felhajtva, hogy helyet spóroljanak. A gépeken túl a hosz-
szú kifutópálya húzódott, azon túl pedig a Narragansett–öböl hi-
deg vize hullámzott. A reptér a New England–iek szóhasználatá-
val a ,,nyakon”, az öbölbe nyúló, keskeny félszigeten volt.
Ahogy Tom kinyitotta a hangárajtót, megcsapta a meleg. A
Fighting 32, a 32–es repülős század tagja volt, lejelentkezni ment.
A VF–32–esekhez vezényelték.
Vadászpilóta lett.

***

2
A légihídművelet során a szovjet hadsereg reflektorokkal világított a szö-
vetségesek pilótáinak szemébe, és a szovjet vadászgépek veszélyesen közel
repültek a szállítógépekhez. Összesen „3 dokumentált incidens történt. A
szövetségesek légi személyzetéből hetvennyolcan haltak meg ilyen balese-
tekben. Történészek becslése szerint a légihíd összköltsége mai értékben
több mint 2,2 milliárd dollár volt.
Tom és új rajparancsnoka, Diek Cevoli korvettkapitány a hangár
emeletének korlátjára hajolva a gépeket nézte felülről.
A harmincéves Cevoli 100%–ig olasz–amerikai volt. Fekete
hajának vonala halántéktájon már hátranyúlt, de tekintetében
fiatalos lelkesedés csillogott. Hosszú, római orra alatt markáns
ajka vigyorra húzódott.
Bár a hangár ajtaja be volt csukva, a fémgerendákból sugárzott
a hideg. Mindketten kecskebőr G–l dzsekit viseltek; ezt a hadi-
tengerészet ajándékozta a pilótaengedélyt szerzetteknek. Cevoli
dzsekijének szőrmegallérja idővel vörösessé fakult; ez annak a jele
volt, hogy veterán lett. Mielőtt Tom megismerkedett
Cevolival, már sokat hallott róla a tiszti klubban. Úgy hírlett,
hogy új parancsnoka korábban mérnök volt, a hadsereg vadász–
pilótának képezte ki, és a második világháborúban elképesztő
hőstetteket vitt véghez. Maga Cevoli erről nem beszélt.
 Dick Cevoli és felesége, Grace, esküvőjük napján, 1946–ban

Az erős megvilágításban a gépek sötétkékre festett teste ragyo-

gott. Fekete légcsavarok és csillagmotorok látszottak a felhajtott
szárnyak között. A gerendákról széles amerikai zászló lógott. Kar-
bantartók létrákon állva ellenőrizték a motorokat, mások daruval
emeltek be egy légcsavart.
– Tehetek valamit érted, hogy könnyebben viseld az áthelye-
zésedet? – kérdezte Cevoli lendületes New England–i akcentu-
sával. A bázistól alig ötmérföldnyire nőtt fel.
Tom biztosította Cevolit, hogy minden a legnagyobb rendben
van.
– Maradhattam a parkolóhelyemen is – felelte tréfásan.
– Mindenki azzal dicsekszik, hogy az ő százada a legjobb –
szólt Cevoli. – De a 32–es tényleg a legjobb. A tömzsi, hordó
alakú gépekre mutatott. F8F Bearcat gépek voltak, a légcsavaros
repülők háború utáni legmodernebb típusa. Minden Bearcat
motorházburkolatára fehér „E” betűt festettek. Minden repülős
tudta, hogy az „E” az „excellence”, azaz a kiválóság rövidítése
volt. Cevoli elmagyarázta, hogy abban az évben a 32–esek lettek a
haditengerészet legjobb egysége, ezért egy évig viselhetik ezt a
jelet.
Cevoli ekkor Tom jobb kezére pillantott. Meglátta a vastag
aranygyűrűt. Minden haditengerész azonnal felismerte a Hadi-
tengerészeti Akadémia évfolyamgyűrűjét. Mélykék kő díszítette,
oldalán az 1947–es évszám. Ebben az évben végzett.
– A 32–eseknél van egy néger pilótánk is – közölte Cevoli a
gyűrűt személve. – Ő az első a haditengerészetnél.
Tom azt mondta, hogy olvasott erről a pilótáról a Naval
Aviation News, a haditengerészeti repülősök hírlevelének hasáb-
jain.
– Velem és vele fogsz repülni – tette hozzá Cevoli. – Jó srác –
közölte, és elmondta azt is, hogy a fekete pilóta zászlós, és bár
Tom rangban felette áll, neki több repült órája van. – Ha csak
ketten vagytok a levegőben, ő vezet. Nálunk ez a szabály. A ta-
pasztalat felülírja a rangot. Oké?
Cevoli személyisége Tomot egy középiskolai baseballedzőre
emlékeztette.
Tom jelezte, hogy elfogadja ezt a szabályt. Pontosan tudta,
hogy csak két hónapot töltött a századnál.
Cevoli megint Tom gyűrűjére pillantott; mintha valami nyug-
talanította volna.
– Nem okoz gondot, hogy egy néger pilótától fogadj el paran-
csot?
 Tom pontosan tudta, mire gondol. A gyűrű. Az akadémia.
Az akadémia a marylandi Annapolisban volt. Marylandet so-
kan „lázadó államnak” tekintették. A polgárháború idején határ-
állam volt, de a rabszolgaság intézménye legálisan működött, és
amikor a marylandi férfiak bekapcsolódtak a harcokba, a többség
a déliek oldalán állt hadba. A haditengerészet elitje száz éve azon
az akadémián tanult; fehér férfiak, akik egész életüket a haditen-
gerészetnek szentelték. Egészen az év júniusáig egyetlen fekete
sem végzett azon az akadémián. A korábban felvett öt fekete
hallgatót kiutálták, kiszekálták onnan; azt beszélték, hogy egyikü-
ket egy egész éjszakára bójához kötözték a Chesapeake–öböl fa-
gyos vizében.
Tom homlokán verejték gyöngyözött. Legszívesebben eldugta
volna a gyűrűt, hogy Cevoli ne gyötörje tovább ilyen kérdésekkel.
De nem dugta el. Kimondta, ami legelőször eszébe jutott.
– A középiskolánkban csak egy néger gyerek volt, és barátok
voltunk.
Cevoli bólintott.
– Tom Brown. így hívták – tette hozzá Tom.
Cevoli mosolygott.
– Jó srác volt – fejezte be a gondolatot Tom. Elkapta tekinte-
tét, és erős késztetést érzett, hogy ököllel csapkodja saját homlo-
kát. Az igazat mondta, mégis valahogy nagyon mesterkéltnek
hangzott.
Cevoli látta, mennyire feszeng Tom. Megtörte a feszültséget.
– Akkor jó. Azt hiszem, ezzel a sráccal is jól ki fogtok jönni. A
mi emberünk neve Jesse Brown. Ha mégsem jönnél ki jól vele,
nem szégyen átkérni magadat máshová – tette hozzá Cevoli. –
Nálunk nem repülhetnek együtt olyanok, akik nem bíznak egy-
másban.
Tom bólintott.
Ő is, Cevoli is lepillantott a gépekre, hogy elkerüljék a további
beszélgetéssel járó feszengést.

Néhány nappal (és éjszakával) később

Sötét volt már, amikor Tom belépett a bejárati ajtón, és elha-

ladt a Nőtlen Tiszti Szálló recepcióspultja előtt. A kétemeletes
téglaépület út menti motelre emlékeztetett; nem volt elegáns, de
nem is lepusztult; Quonset Point minden egyedülálló pilótája itt
lakott a tengeri küldetések között, és szerették a helyet.
Tom cipője kopogott a linóleumpadlón, ahogy végigment a
félhomályos folyosón. Az egyik ajtó tárva–nyitva volt; fény szűrő-
dött ki, és halk hangok. Tom megesküdött volna, hogy női kaca-
gást és férfi suttogást hallott. A nőtlen tiszti szállóra nők nem lép-
hettek be.
Az akadémián Tom úgynevezett „Red Mike” volt; így hívták a
kadétok azokat a társaikat, akik annyira elfoglaltak voltak, hogy
nem volt idejük randevúzni. Tom arra gondolt, hogy visszafordul,
és inkább az előcsarnokban vár, de át kellett öltöznie vacsorához.
Mély levegőt vett, fejét lehajtva nagy léptekkel igyekezett mie-
lőbb elhaladni az ajtó előtt. Amint ellépett a nyitott ajtó előtt, ön-
kéntelenül meglátta a jelenetet. Magas, fekete hajú fiatalember
vadul csókolt egy barna lányt. Mindkettőjükön volt ugyan ruha,
de öltözékük meglehetősen hiányos volt.
Szentséges ég! – gondolta Tom. Meggyorsította lépteit.
 – Helló! – szólt egy hang a háta mögül. A fekete hajú fiatal-
ember hajolt ki az ajtón. Nem volt rajta ing. Vigyorgott. Ilyen
magabiztossággal csak pilóta lehet.
– Ó! Helló! – köszönt vissza Tom. – Új fiú vagy a 32–eseknél,
ugye? – kérdezte a pilóta.
Tom igennel válaszolt.
A pilóta kilépett az ajtón, elindult felé. Mezítláb volt, egy szál
bokszeralsóban. Körülbelül 180 centi magas volt, vékony testal-
katú, szemöldöke ívelt, szeme kék; halványabb kék, mint Tom
szeme.

Marty Goode

– Marty Goode vagyok – mondta a pilóta, azzal kezet rázott

Tommal. – Ne tévessz össze gonosz unokabátyámmal. Marty the
Bad nem én vagyok! – mondta Marty, és nevetett saját viccén.
Brooklyni volt, hallatszott erős akcentusán.
– Ó, köszönöm a figyelmeztetést – felelte Tom. Vette a lapot.
– Szemmel fogom tartani.
Marty a 32–esek „öreg sas” zászlósaként mutatkozott be… az
egység legidősebb zászlósa volt. Büszkén viselte ezt a rangot. Ti-
zenhat éves korában állt be a haditengerészethez; folyamatosan
haladt felfelé a ranglétrán; felvették a repülős akadémiára, tiszti
kinevezést kapott.3
– Majd még találkozunk – mondta Marty. – Most hív a köte-
lesség!
Azzal kacsintott, és visszasietett a szobába. Csupasz talpa csat-
togott a padlón.
Tom fejét ingatva lépdelt az ellenkező irányba. Meglehet,
nem kellett parkolóhelyet cserélnie, de a 32–es repülőszázadban a
nulláról indul.

3
Marty Goode így emlékszik: „Egyike voltam annak a három srácnak New
York városában, akik átmentek a teszten, és felvették repülősnek. Sosem
felejtem el, hogy a tesztek, vizsgálatok közepette az egyik hadnagy odajött
hozzám és azt kérdezte: „Tényleg a haditengerészetnél akarsz pilóta len-
ni?” Mire én: „Igen, uram.” A falon a haditengerészet repülőinek képei
voltak kirakva. „Meg tudod nevezni a gépeket?” – kérdezte. Megneveztem
őket, ahogy tudtam. „Jól van. Megfelelsz. Fel vagy véve.” Evekkel később,
amikor felidéztem ezt a pillanatot, rájöttem, hogy' egyetlen nevet sem
találtam el. Tényleg nagy szükségük lehetett pilótákra!”
 9. FEJEZET

A TÓ

Néhány nappal később, 1949. december 6.

Warwick, Rhode Island

JESSE KILÉPETT FEHÉR DESZKÁVAL BURKOLT házának torná-

cára, és körülnézett a vidéken. Zúzmara lepte el a földet, a kora
reggeli fény párállott a házak fölött. Az utca végén nagy, befagyott
tó látszott. A tó homokóra alakú volt, a napfényben arany színnel
csillogott a jég.
Bőrdzsekije alatt Jesse zöld pantallót és barna cipőt viselt. Haja
fülénél magasan fel volt nyírva. Amikor fejére tette tábori sapkáját,
a haja egyáltalán nem látszott. Szerda volt, és annyira hideg, hogy
már beindította a kocsit, hogy melegedjen egy kicsit a motor. Az
autó vadonatúj, 1949–es Dodge Wayfarer kupé. lombzöld színű.
Teteje hosszú, ívelt. A gumik fala fehér, a hátsó sárvédők kiöblö-
södők. Jesse nagyon szerette ezt a Wayfarert; évekig takarékosko-
dott, hogy megvehesse; ez volt az első autója. Soha nem aggódott,
hogy járó motorral ott hagyja a ház előtt; Warwick a New
York–iak nyári üdülőhelye. Télidőben alig lakott ott valaki.
Jesse lefelé haladt a ház lépcsőjén. Ez volt az első ház, ahol ő
és Daisy együtt laktak. Glen Drive 140. Az 1945–ben épült házat
már három hónapja bérelték. Betoncölöpökön állt, mert a terület
félsziget volt. A házzal párhuzamos utca fölé kopár, száraz ágú,
szürke fák hajoltak.
Ahogy Jesse a kocsihoz ért, hirtelen kinyílt a ház ajtaja. Daisy
gyapjúkabátot kanyarított magára, és leszaladt a lépcsőn. Jesse
meglepődött, hogy ilyen hamar újra látja. Odabent már búcsú-
csókot váltottak, mint minden reggel. Daisy leért Jesse-hez, át-
ölelte férjét, magához szorította.
Jesse felnevetett, és viszonozta az ölelést.
Ha ott lettek volna a szomszédaik, biztosan kilestek volna az
ablakaikon. Nagyon kedvelték a fiatal fekete házaspárt, és gyakran
kérték meg Daisyt, hogy beszéljen déli akcentusával. Amikor Jesse
akcentus nélkül szólalt meg, csodálkoztak, hogy ugyanarról a vi-
dékről valók. Kedves szomszédaik voltak. Az utca másik oldalán
lakók meghívták Jesse-t és családját úszni a medencéjükbe.
Daisy félt a medencétől, de Jesse szeretett megmártózni. Pam
kezét fogta, és együtt taposták a vizet.
Daisy még egyszer megcsókolta Jesse-t, aztán elengedte ölelé-
séből. Jesse azt mondta, hogy hamarosan láthatja, aztán az ég felé
emelte ujját. Ez az első repülési napja. Folyton magyarázta
Daisynek, hogy a repülés nagyon jó, de Daisyt ez nem győzte
meg. Tudta, hogy a pilóták békeidőben is könnyen meghalhat-
nak, nemhogy háborúban. És háború volt készülőben.
 Alig négy hónappal korábban a szovjetek sikeres atombom-
ba–robbantási kísérletet hajtottak végre, és ezzel megtörték az
Egyesült Államok „atombomba–monopóliumát”. Pedig Amerika
polgárai éppen emiatt aludtak addig nyugodtan. Az Egyesült Ál-
lamok hadserege intézkedéseket tett egy esetleges meglepetéssze-
rű szovjet atomtámadás esetére. Az újságok „Katasztró-
fa–támadásnak” nevezték a tervet, és azt feltételezték, hogy a
szovjet bombázók a sarkvidék felett – Grönland, Alaszka vagy
Kanada irányába – repülve egyszerre intéznek atomtámadást az
Államok mindkét partján fekvő területek ellen. A hadsereg ro-
hamtempóban telepített radarállomásokat Grönlandon és Alasz-
kában, hogy időben figyelmeztetést adhassanak ki, ha ellenséges
bombázók jelennek meg. Ezeket a tervek szerint vadászrepülők-
nek kellett elfogni. Jesse is vadászpilóta volt.
Jesse beült a Wayfarerbe, és becsukta az ajtót. Daisy karját ke-
resztbe fonva ott állt a kocsibejárón. A kocsi szélvédőjén át egy-
másra néztek; Jesse felemelte kezét a kormányról, és integetett.
Daisy ajka szabadkozó mosolyra húzódott, és félénken integetett.
Jesse kitolatott a kocsibejáróról, és elhajtott a tó partján.

***
Quonset Point a Haditengerészet légibázisa, 4–es hangár
Tom egyedül volt az öltözőben. Felvette pilótaruháját és fel-
húzta a cipzárt. Szappanillat terjengett a helyiségben; az Andover
Akadémia előkészítője jutott eszébe; ott volt ilyen illat az öltöző-
ben, ahol futásra, futballra, lacrosse–meccsekre öltöztek át. Tom
letérdelt, módszeresen, gondosan fűzte be fekete bőr
repülősbakancsát.
Aznap gyakorlórepülésekre voltak kiírva, de a gyakorlórepülé-
seknek is komoly tétje lett. A haditengerészet fel akarta készíteni a
pilótáit, hogy bármikor készen álljanak, ha a szovjetek bármilyen
hadmozdulatba kezdenének. Tom nehezen tudta elképzelni,
hogy irányzékába fogjon egy szovjet bombázót. Öt évvel koráb-
ban, a második világháborúban a szovjetek még az amerikaiak
szövetségesei voltak.4
Hirtelen kinyílt az öltöző ajtaja. Tom éppen a bakancsát fűzte.
Felnézett. Jesse sétált be, pilótazsákját a köztük húzódó fapadra
tette.
– Jó reggelt! – köszönt Jesse szinte azonnal. Azt az öltözőszek-
rényt nyitotta ki, amely Tom szekrényével éppen szemben volt.
Tom viszonozta az üdvözlést. Pontosan tudta, hogy akit üdvö-
zölt, már beírta a nevét a repülés történetébe; ennél azonban nem
tudott sokkal többet új köteléktársáról. Azonban ezt a hiányossá-
got kész volt mielőbb korrigálni. Régen elfelejtette már a köteke-
dő portugál fiút, Manny Cabralt, da azt nem, hogy mit tanult tőle:
az ember nem a bőrszínével, hanem cselekedeteivel mutatja meg
jellemét.

4
A szovjetek valójában a háború elején Hitler szövetségesei voltak. A há-
ború kitörése előtt Hitler és Sztálin titkos meg nem támadási szerződést
kötött, amely lehetővé tette, hogy a német pilóták szovjet reptereken és
légtérben gyakoroljanak, és a német csatahajók orosz kikötőkben horgo-
nyozzanak. Sztálin olajat, gumit és más ásványi anyagokat küldött Hitler-
nek, aki cserébe tankok és vadászgépek prototípusait adta át a szovjetek-
nek, sőt, a Bismarck csatahajó terveit is. A szövetség közel két évig tartott,
egészen addig, amíg Hitler hirtelen Sztálin ellen fordult, és megtámadta a
Szovjetuniót. Sztálin csak ekkor állt át a Szövetségesekhez.
 – Úgy tudom, együtt fogunk repülni – szólt Jesse, pilótazsák-
jába nézve. Közömbös, udvarias volt a hangja. Elővette bakancsát,
aztán pilótaoverallját.
– Már alig várom – felelte Tom. Befejezte a bakancsfűzést.
Felállt.
– Amúgy Jesse Brown vagyok – szólt Jesse, és tétován intett, de
a padnak azon a felén maradt, ahol volt.
– Örülök, hogy megismerhettelek, Jesse. Tom Hudner vagyok
– mondta Tom, és kezet nyújtott.
Jesse lenézett Tom kezére, egy pillanatig nem mozdult, aztán
a kezét nyújtotta. Kezet ráztak.

Jesse F8F Bearcat gépet vezet 1949 novemberében

Tom úgy tett, mintha nem vette volna észre Jesse tétovázását,
fenntartásait és a repülésről kezdett beszélni. Aztán észrevette,
hogy Jesse a Haditengerészeti Akadémia gyűrűjére pillant, és rög-
tön elhallgatott. Jesse nézte, csak nézte a mélykék követ.
A fenébe! Hallott már történeteket az akadémiáról, gondolta
Tom, amint vállára vette bőrdzsekijét. Sisakja és túlélőfelszerelése
odafent volt, az eligazító szobában. Tom szólt Jesse-nek, hogy a
repülés előtti eligazításon találkoznak, azzal becsukta az öltöző-
szekrényét, és kiment.

***
A két Bearcat szoros kötelékben száguldott ötvenlábnyira a
Greenwich–öböl vize fölött. A reggeli égen felhőfoltok látszottak;
a meteorológusok szóhasználatával „az évszaknak megfelelően
hideg” volt az idő. A kiterjesztett szárnyú két Bearcat olyan volt,
mint két hordó, amelynek hátsó része oldalt kúp alakú farokká
keskenyedik.
Jesse haladt elöl, Tom alakzatban mögötte, nem messze Jesse
jobb szárnyától. Mindegyik pilóta vörösesbarna vászon pilótasisa-
kot viselt. Fejhallgatót és szemüveget vettek fel. Tom nagy figye-
lemmel követte Jesse gépének szárnyát; követte, ha emelkedett, ha
süllyedt.
A Bearcat pilótafülkéjében Tomnak szűk volt a hely. Amikor
bemászott, el kellett fordítani a vállát, hogy be tudjon ülni. Ám
amint mentőkészülékével, bőrdzsekijével elhelyezkedett, és be-
kapcsolta a biztonsági hevedereket, úgy érezte, mintha a Bearcat a
hátára lenne szíjazva.
Vigyázz a légcsavarral, gondolta Tom. Négy masszív, tizenkét
láb hosszú légcsavarlapát pörgött 'Tom gépének orrán, mint va-
lami áttetsző körfűrész. A sugárhajtóműves gépekkel ellentétben,
ha egy légcsavaros gép túl közel kerül egy másikhoz, levághatja
annak szárnyát vagy farkát.
Tom egy pillantást vetett a magasra csapó hullámokra, aztán
Jesse gépének szárnyára. A szoros alakzatban való repüléshez hit
kell. A kötelékben repülő mindig az előtte levő gép szárnyvégét
ügyeli, és csak a kötelék vezetője figyel előre. Ha mindkét pilóta
előrenéz, összeütközhetnek.
Jobbról mintha oszlop suhant volna el Tom gépe mellett. Az-
tán balról egy másik. Az oszlopok az öbölben haladó halászhajók
árbocai voltak; Jesse olyan alacsonyan repült. Tom szeme össze-
szűkült az aggodalomtól. Észak felé haladtak, rossz irányba, fel-
szállás előtt Jesse csak annyit mondott, hogy egy gyors kitérőt kell
tenniük.
A Bearcat szédítő sebességgel száguldott, Tom mégis ellenállt
az erős késztetésnek, hogy előrenézzen. Ezt a géptípust arra ter-
vezték, hogy a kamikazékat elfogja, és ártalmatlanítsa, de a háború
három hónappal azelőtt véget ért, hogy a gyártás megkezdődött.
Tom a szeme sarkából sirályokat látott elsuhanni a pilótafülke
mellett. Olyanok voltak, mintha fehér tekegolyók repültek volna a
gép fölött és alatt. Elég egyetlen madárral ütközni, beszakadhat a
pilótafülke teteje, sőt, annál sokkal rosszabb is történhet.
Vajon hova visz? – tűnődött Tom. Az volt a repülési terv, hogy
felmennek Long Islandig, onnan irányponttól iránypontig követik
a kijelölt útvonalat, hogy fejlesszék tájékozódási készségeiket, ami
egyszer éles harci helyzetben jól jöhet. Az „aranygallérosok”, a
katonai fejesek úgy ítélték meg, hogy a szovjeteknek csak két évre
van szükségük ahhoz, hogy háborúra tudják mobilzálni erőiket.
Az ellenség már számbeli fölényben volt Amerikával szemben.
Amerika egyik legolvasottabb magazinjában – a Life maga-
zinban – megjelent kémjelentés szerint az ellenség számbeli fö-
lényt ért el. A szovjet légierő 9000 repülőgéppel dicsekedett,
szemben a 3000 amerikaival. A 600 000 fős amerikai haderő el-
törpült a 2,6 milliós szovjet sereg mellett. Csak az amerikai hadi-
tengerészet állt jobban a szovjeteknél; 164 hajójuk volt a 127 el-
len, ám az amerikaiak előnye ebben a flottában rejlett: 15 repü-
lőgép–anyahajón 5000 haditengerészeti és tengerészgyalogsági
harci gép volt. A szovjeteknek nem voltak repülőgép–anyahajóik,
Amerika azonban olyan sokat épített, hogy a haditengerészet
dokkba állított néhány még működő második világháborús anya-
hajót. A haditengerészet és a tengerészgyalogság repülősei egyik
napról a másikra versenyelőnnyé léptek elő.
Tom a felé száguldó szürke, sziklás partvonalra pillantott.
Nyugatról kis félsziget terült el az öbölben, Tom tudta, hogy az a
Warwick Neck, mert szülővárosa az öböl másik oldalán volt. A
gépek elhúztak egy világítótorony mellett, a part fölé értek.
– Harrison torony, itt Lawcas kötelék – szólt Jesse a rádióba, a
part közelében levő civil reptér légiirányítóinak. – Tiszta a légte-
retek? Két F8F vagyunk Quonsetből, átmenőben.
Mi a fene ez? – tűnődött Tom. A gyakorlórepülés minden
percét ki kéne használniuk; nem kéne így szórakozni. Kérdőre
akarta vonni Jesse-t, de nem merte… azok után különösen nem,
hogy Cevoli egyértelművé tette: a levegőben csak az számít, kinek
van nagyobb gyakorlata.
Jesse csak ment előre, még alacsonyabban; kis híján súrolta a
kopár fák csúcsait. Tom követte. Aztán a félsziget közepén meg-
látta a befagyott tavat. A tó homokóra alakú volt; körülötte házak
és fák. Tehát a tóhoz mennek. Tom a Jesse gépe és a tó közötti
térrészt nézte. A tó után egy mérföldre lapos X látszott a horizon-
ton. A Harrison Field jele volt; civil reptér, ahol hobbirepülők és
riadt pilótanövendékek szálltak fel–le.
Tom elkomorult. Biztosra vette, hogy Jesse azért tesz egy kört a
tó felett, hogy alacsonyan és nagyon gyorsan repülve megriassza a
civileket. A „kalaplapítás” – mert így nevezték ezt a manővert –
nem volt engedélyezett, de tilos sem. Az volt az általános állás-
pont, hogy „csak el ne kapjanak”. Tom nem azért végezte el az
akadémiát, hogy egy ilyen idétlenség miatt kirúgják, de Jesse ve-
zette a köteléket.
– Harrison torony Lawcase köteléknek.
A torony visszajelzett Jesse-nek.
– A légtér tiszta. Repüljetek át.
Jesse köszönetét mondott a légiirányítónak, Tom a fogát csi-
korgatta.
– Készülj az emelkedésre! – szólt hátra Jesse. Hangjában lel-
kesedés csengett.
Tom szélvédőjén a tó ezüstös jege tükröződött. Úgy nézett ki,
mintha Jesse egyenesen belevezetné kettőjüket.

***
Daisy cipőjének sarka hangosan kopogott a ház falépcsőin, ahogy
kivitte a kis Pamet, és a hideg kocsibeállóra lépett. Pam már egy-
éves volt, biztosan állt a lábán. Kis kabát volt rajta és fülvédős
sapka. A fülvédők között kerek szemű, telt arcocska látszott. Daisy
letérdelt, Pamet a ház felé, Quonset Point irányába fordította.
Daisy az órájára pillantott, és a horizontot figyelte. Messze a fák
fölött pillantotta meg őket. Két fekete kereszt tartott feléjük nagy
sebességgel.
– Ott van apa! – kiáltotta, és a gépekre mutatott.
Apa említésére Pam elmosolyodott és a horizont felé pislogott.
– Ott jön – mondta Daisy. – Nézd!
A fák mögött a két Bearcat szárnyai szélesebbnek tűntek, a
pergő légcsavarok egyre hangosabban doromboltak. Aztán a hang
robajjá változott, és áthúztak a ház fölött.
Daisy leguggolt, befogta Pam fülét. Faágak zörögtek. Daisy
hátra fordította Pamet, hogy láthassa a távolodó Bearcateket,
ahogy a tó fölött száguldottak. Már messze jártak, amikor hirtelen
szinte függőlegesen emelkedtek felfelé. Megcsillant a két pilóta-
fülke teteje.
– Ott megy apa! – kiáltott fel Daisy, a gépeket mutatva
Pamnek.
Pam ugrándozott és gőgicsélt.
Daisy megfogta Pam kicsi kezét, és együtt integettek, ahogy a
két gép apró ponttá zsugorodott, majd eltűnt a felhők fölött.

***
Tapadj rá szorosan – mondta Tom magának, ahogy a két gép
alakzatban emelkedett. Csak Jesse szárnyvégét figyelte, egyenle-
tesen tolta a botkormányt.
Jesse hátrapillantott, ellenőrizte Tom pozícióját. Vigyorgott.
– Csak beköszöntem a lányoknak – kiáltotta a rádióba.
 Tom komorsága lassan oldódott.
A Bearcat tartotta a sebességet. Olyan nagy tolóerő volt benne,
hogy egyre csak fel, fel, fel akart menni. Tom műszerfala vibrált,
motor duruzsolt. Szürke felhők suhantak el a gép szárnyai mellett.
Tom lassan mosolyra fakadt. Amikor elhagyták a felhőket,
Jesse a tiszta, kék égen egyenesbe hozta a gépet. A két gépből álló
köteléket dél felé, a nap irányába állította be; a megadott repülési
irányba.
– A légi bemutatónak vége – jelentette ki Jesse. – Menjünk,
keressük meg a Nagy Almát!
Tom hátradőlt, megnyugodott. Jesse hátranézett, és megma-
gyarázta, hogy ahányszor csak teheti, ilyen alacsony tiszteletkört
tesz a feleségének és a lányának.
Tom mosolyogva bólintott. Miért nem mondta?!
– Akarsz valakit megriasztani? – kérdezte Jesse, mintha hirte-
len eszébe jutott volna. – Most még lehet.
– Nem – felelte Tom gondolkodás nélkül.
Aztán egy pillanatig elgondolkodott. Ha valakit meg akarna ri-
asztani, akkor az apja countryklubja fölött húzna át, amikor kint
vannak a golfozók. Valószínűleg éppen a klub fölött repülnek,
Tom elképzelte, hogy apja barátai úgy nézhetnek ki odafentről,
mini egy csapat gólya, ahogy körbe–körbejárva keresik az elütött
labdát. A mosoly eltűnt Tom arcáról. Képtelen volt rávenni ma-
gát, hogy ezt tegye, bármennyire is mulatságos lenne.
Valaki biztosan bejelentést tenne ellene.

***
A két Bearcat légcsavarjai már megálltak; Tom és Jesse kiszálltak a
pilótafülkéből, és leereszkedtek a gép szárnyán. A Bearcat magas
építményű gép volt. Több mint egyyardos magasságból kellett
leugraniuk. Bakancsuk hangosan koppant a kifutó betonján.
Együtt sétáltak a hangár felé, tervtábláikkal a hónuk alatt. Jesse
még ragyogott az örömtől, hogy sikerült jeleznie a családjának, és
azt kérdezte Tomtól, hogy van–e felesége vagy barátnője.
– Nincs – felelte Tom. – Csak a munkám érdekel; a karrie-
remre koncentrálok.
Jesse megjegyezte, hogy ez jó ötletnek tűnik. Tom később rá-
jött, hogy Jesse csak udvarias akart lenni. Az embernek lehet csa-
ládja és karrierje is egyszerre, és erre éppen Jesse a bizonyíték.
Ahogy egymás mellett lépdeltek, Jesse ránézett új köteléktár-
sára.
– Azt hiszem, ma reggel mindketten bal lábbal keltünk fel.
Szóval nem akartam az. öltözőben goromba lenni. Kérlek, ne ha-
ragudj. A repülőiskolában számtalanszor fordult elő, hogy valaki-
nek kezet nyújtottam, de az illető meg sem moccant.
Tom együttérzőn bólintott.
– Velem emiatt nem kell aggódnod – felelte.
Jesse bólintott. Tudomásul vette.

***
A hangárban a szolgálati asztalnál Tom és Jesse megírták jelenté-
süket. Felszállás ideje, leszállás ideje, a levegőben töltött idő… a
szokásos. Tom észrevette, hogy Jesse megint a gyűrűjét nézi, és
tudatosította magában, hogy másnap otthon kell hagynia, külön-
ben nem fog előre lépni a 32–eseknél.
– Szép gyűrű – jegyezte meg Jesse.
Tom abbahagyta az írást, meglepetten felpillantott, Jesse még
mindig a gyűrű kék kövét nézte.
– Az enyémet elvesztettem a házam melletti tóban. Az Eureka
High gyűrűje volt. Középiskolai. Nem volt benne kő, de olyan
szép arany volt, amilyet még nem láttam.
Tom elmondta Jesse-nek, hogy ő is elvesztette a gyűrűjét,
Pensacolában, a pilótakiképzés alatt. Amit visel, az pótlás, nem az
eredeti.
– Az ember hozzászokik a gyűrűjéhez… a súlyához – mondta
Jesse. – Arra emlékeztet, hogy büszke lehetsz valamire, ugye?
Tom ezzel egyetértett. Elismerte, hogy az akadémia gyűrűje a
legdrágább kincse. Aztán folytatta az űrlapok kitöltését, és alig
tudta megállni, hogy el ne vigyorodjon. Még ha veszélyes is a kar-
rierjére, úgy érezte, megvan az esélye, hogy nagyon megkedveli
Jesse Brownt.
 10. FEJEZET

A KESELYŰSORON

Közel öt hónappal később, 1950. április 4.

Warwick, Rhode Island

REGGEL VOLT, és Daisy sírt az ágyon a ház sötét hálószobájában.

Fel volt öltözve, arca kisminkelve, de csak feküdt, magzati pózban
összegömbölyödve. Tudta, hova ment Jesse és mit akar tenni, és
úgy érezte, ebbe belebolondul.
Aztán egy idő után felállt, megtörölte a szemét és kifújta az
orrát.
Óvatosan elindult a folyosón, résnyire nyitotta a gyerekszoba
ajtaját. Pam még aludt. Amikor meglátta, hogy gyermeke nyu-
godtan alszik, Daisy ajka megremegett, szemében újra könnyek
gyűltek. Becsukta Pam szobájának ajtaját, kezét szájára tapasztot-
ta, és a nappaliba szaladt. Egy gondolat ismétlődött tudatában: Mi
lesz, ha valami történik vele?
 Daisy fel–alá járkált a könyvespolc előtt. Születésnapjára Jesse
könyvklubos előfizetéssel ajándékozta meg; a könyvespolcot olyan
kötetekkel töltötte meg, mint Emily Post etikettkönyvei, és sze-
relmes történetekkel, mint a Büszkeség és balítélet. Jesse és ő saját
szerelmes regényüket élték, és azt akarta, hogy jó vége legyen.
Jesse próbálta felkészíteni őt a legrosszabbra. Gyakran leültette
és emlékeztette:
– Bármelyik napon előfordulhat, hogy kilépek ebből a házból,
és nem térek vissza többet.
Nehéz volt ezt Daisynek hallani, és még nehezebb volt elfo-
gadni.
Az utcára néző ablakhoz lépett, és kilesett. A zöld Wayfarer
üresen állt a kocsibejárón. Jesse megtanította vezetni a mellék-
utakon, hogy el tudjon menni az üzletig, bevásárolni és vissza.
Mégis úgy érezte magát, mintha megfeneklett volna. Pedig nem
így volt.
Az ablak melletti karosszékbe kuporodott, és folyton kifelé le-
sett, mintha aggódó vágyakozása előbb hazahozna Jesse-t. Daisy
nyakában kereszt lógott. Erősen markolta, és férje biztonságáért
imádkozott.

Aznap délután

A USS Wright anyahajó szelte a sötét, haragos téli tengert. Az

anyahajó tornyában Tom Hudner átnyomakodott a pilóták és
tengerészek tömegén, akik a megfigyelő–fedélzeten tolongtak.
Ezt a helyet fanyar humorral keselyűsornak nevezték, mert ez
volt a legjobb pozíció a landoló gépek megfigyelésére, amelyek
közül némelyik a leszállás során teljesen összetört.
A torony a hajó közepén volt, így Tom jól belátta az egész fe-
délzetet. A rekeszfal szélének támaszkodva szeme fölé emelte ke-
zét. Egy erős szélroham kis híján lesodorta fejéről tábori sapkáját.
A Wright úgynevezett „könnyű anyahajó” volt; kisebb hajótest, így
viharos vizeken nem volt nagyon stabil.

Carol Mohring

Szürke felhők borították az Atlanti–óceánt, csak kis foltokban

látszott ki az ég kékje. Tom szeme többször megakadt egy karcsú,
sötét Corsair gépen. Még több mérföldre járt, a hajón túl. Fordu-
lót tett. Jesse volt a pilóta, és landolni készült.
Tom bajtársai, a repülőszázad tagjai is a korlátnál álltak. A kö-
zelben volt Carol Mohring zászlós is; a nyurga, sötét hajú, hu-
szonhat éves fiatalember nem sokkal korábban csatlakozott a szá-
zadhoz. Carol egy bögre forró csokoládét tartott a kezében. Nem
lehetett könnyű felmenni a keselyűsorra vezető lépcsőn egy kéz-
zel kapaszkodva, de valahogy mindig megoldotta. Carol német
származású volt; bevándorló ősei Pennsylvania államban teleped-
tek le. Fiuknak klasszikus germán arca volt: cizellált vonások, éles
szemöldök, széles ajka mintha mindig mosolyogna.
– Hogy megy neki? – kérdezte Tom Caroltól.
– Kétszer átstartolt – felelte Carol enyhe akcentussal. – Mind-
kétszer az irányító jelzett neki, hogy ne landoljon. Közel sem járt
a pályához – mondta tényszerűen, de nem aggodalom nélkül.
Carol és Jesse barátok voltak. Egy kocsival jártak munkába.–
Túl nagy sebességgel és túl magasról próbálkozik.
Tom tudta, mi jelent Jesse-nek nehézséget. A Corsair.
A haditengerészet azon a télen átszervezte a 32–es repülőszá-
zadot földi célpontok támadására, és a könnyű Bearcat gépek he-
lyett Corsair gépeket kaptak. A Bearcattel ellentétben a Corsair
csatában is bizonyított, és képes volt több tonna hadianyagot fel-
vinni, hogy földi célpontokat támadhasson.
Annak ellenére, hogy a második világháborúban a haditenge-
részet ikonikus harci gépe lett, a Corsairnek volt egy nagyon
szembetűnő gyengesége: a „disznóorr”. A repülő orra túl hosszú
volt, és tervezői túl messze tették a pilótafülkét az orrtól a törzsön.
Ez csökkentette a pilóta elülső látóterét, és pontosan azon a ré-
szen nem lehetett jól látni, amire a haditengerész pilótáknak a
legnagyobb szüksége volt ahhoz, hogy repülőgép– anyahajón
landolhassanak. Az eleve szívdobogtatóan nehéz műveletet a gép
adottságai miatt csökkent látótér tovább nehezítette. Jesse Brown
pedig ezzel a nagyon nehéz manőverrel próbálkozott.
 A 32–es repülőszázadot azért vezényelték a Wright fedélzetére,
hogy az új Corsair gépekkel teljesítsék minősítő vizsgájukat lan-
dolásból. Ehhez egy pilótának hatszor kellett leszállói az anyaha-
jon. Tom már egy korábbi gyakorlaton megszerezte a minősítést,
de Jesse még nem. Ötször már leszállt, de a hatodik leszállás je-
lentett mindent. Ha a hatodikat elvéti, akkor visszairányítják a
szárazföldre, ami egyórás út a hajótól, és kérdéses, hogy marad-
hat–e vadászpilóta.
Carol a forró csokoládét kortyolgatva nézte Jesse gépét. Mindig
kint állt a keselyűsoron; úgy próbált tanulni, hogy a többieket
nézte. A Quonset Point bázison Carol aktájában volt egy titok…
kiképzés közben összetört egy Corsairt.

Leszálláshoz közelítés repülőgép–hordozó fedélzetére

Fejük fölött vadul lobogott az amerikai zászló. A keselyűsor

hátsó részéből izgatott morajlás hallatszott. Tucatnyi fekete ten-
gerész hajolt a korlátra olyan izgatottan, mintha baseballstadion-
ban drukkolnának. Vastag, sötétkék gyapjú tengerészkabát volt
rajtuk és fehér tányérsapka. A kantinból, a gépházból vagy a ka-
binokból jöhettek fel, a tisztek priccseit tették rendbe. Azt akarták
látni, hogyan landol a haditengerészet első fekete pilótája, hogyan
ír történelmet. Ugyanolyan látványosság volt ez nekik, mintha
Jackie Robinsont néznék a pályán, ahogy megszerzi a labdát. De
itt nagyobb volt a tét. Baseballstadionban, labdaszerzés közben
soha senki nem halt meg.
Jesse hamarosan megfordult, hogy a tat felől közelítse meg az
anyahajót. Tom látta, hogy barátja egyenesen ül az ülésben, a
pilótafülke teteje hátrahúzva. A futómű kiengedve, a farokkampó
a hátsó kerék mögött lógott. Egy átlagos tengerész mindent rend-
ben levőnek látott. Tom azonban tudott valamit, amit az átlagos
tengerész nem: Jesse bajban volt. Valahányszor egy pilóta elvéti a
landolást, pánik vesz rajta erőt, és a következő landolási kísérletek
veszélyesebbek. A Corsair híre sem segítette Jesse-t. Éppen ellen-
kezőleg. Nem véletlenül nevezték „pilótaselejtezőnek” és
„özvvegycsinálónak”.
A felszállópályán élénk színű pólót, sapkát viselő matrózok
gyűltek össze. Egymás fülébe kiabáltak. Viharos szél süvített a fe-
délzeten, overalljukba kapott. Egyenruhájuk színkódos volt; az
egyes munkakörök betöltői más–más színű ruhát viseltek: a sárga
ruhások irányították a gépeket a fedélzeten; a vörös ruhások voltak
a mentőcsapat. Tomi látta, hogy Jesse-re néznek, és tudta, mit
mondanak egymásnak: Figyeljetek, ez a pilóta bizonytalan!
Messze, majdnem az anyahajó mögött Jesse gépének bal szár-
nya lassan a tenger felé mozdult. Fordulóba kezdett, hogy a tat
felől közelítse a hajót. Az anyahajó hangosbemondója reccsent.
– Fedélzetet elhagyni!
Tom szíve hevesen vert. A fedélzeti munkások rögtön abba–
hagyták a beszélgetést; fedezékbe rohantak a toronyba vagy a fe-
délzeten lévő fém futóárkokba.
A fafedélzet teljesen üres volt; csak a kilenc fekete kábel hú-
zódott keresztbe rajta; egymástól tízyardnyira voltak kifeszítve. A
repülőgép–anyahajón repülés szempontjából a kábelek voltak a
legfontosabbak. Bár a Wright fedélzetének hossza közel hétszáz
láb volt, a pilóta csak ennek a távnak a hátsó részét, körülbelül egy
focipályányi távot használt landolásra. Ott ezek a kifeszített kábe-
lek a fedélzettől tizenhárom centire emelkedtek ki, elég alacso-
nyan ahhoz, hogy a landoló gép kerekei átgördüljenek fölöttük,
de elég magasan ahhoz, hogy a farokhorog beleakadjon valame-
lyikbe, és nagy rántással megállítsa a gépet. Jesse-nek pontosan
megfelelő szögben és pontosan megfelelő sebességgel kell a fe-
délzetre érnie hattonnás gépével, hogy a landolás sikerüljön.
Ha megállás nélkül túlhalad a kábeleken, három magas
ütközésgátló – vasdúcokhoz rögzített erős kábelsor – emelkedik fel
a hajó közepén, hogy megállítsa. Ezek a kábelek a légcsavarokra
és a kerekekre tekerednek, de nem okoznak jelentős sérülést a
gépben. Ha Jesse a landolókábeleken és az ütközésgátlón is túljut,
marad még egy vészjósló utolsó akadály. A hajó orr felőli fedélze-
tén a többi Corsair parkolt üresen; szinte kihívták maguk ellen a
sorsot, az ütközést.
Ahogy Jesse gépe ráfordult a pálya irányára, egyetlen alak fog-
lalta el a helyét egy kis emelvényen, ami a hajó távolabbi, tat felő-
li végén emelkedett ki. Ezüstszínű repülősoverallt és sapkát viselt.
Ő a Landing Signal Officer – az LSO, a landolásirányító tiszt–,
veterán pilóta, aki a hajó repülőforgalmának afféle közlekedési
rendőreként szolgál. A futóárokból egy matróz két jelzőtárcsát ad
a landolásirányító tiszt kezébe. A tárcsákon neonrózsaszín csíkok
virítanak.
Az LSO segíti Jesse-t a fedélzet felé manőverezni. Pontosan
jelzi, mikor állítsa le a motort és tegye le a gépet. Az LSO emel-
vénye alatt háló van kifeszítve, így ha a hattonnás gép veszélyesen
közel jönne, a tiszt le tud ugrani, és biztonságban lóghat a hullá-
mok fölött.
Jesse Corsair gépe gyorsan ívben fordult a tajtékzó víz fölött;
egyik szárnya sötét nyílként mutatott a tenger felé. A hajó fedél-
zete emelkedett–süllyedt és nyikorgott. Ez nehéz lesz, gondolta
Tom.
Jesse egyenletes, 90 mérföldes sebességet tartott. Ha gyorsab-
ban közelít, túlfut a kábeleken. Kisebb sebességnél átesne, egye-
nesen a vízbe.
Kétszáz yarddal a fedélzet előtt Jesse megtörte a fordulót, és
egyenesbe tette a gépet. Orra magasan volt, farka alacsonyabban;
egyre gyorsabban süllyedt a kábelmező felé. Szinte vakon repült,
alig látott valamit a fedélzetből. Az LSO ezt éppen így akarta. Ne
nézd a hajót! Ezt szokták mondani a pilótáknak. Engem figyelj!
Az LSO szélesen kitárta a karját, mint valami madárijesztő. Jó
vagy! – jelezte ezzel Jesse-nek. Így gyere!
A fekete tengerészek még jobban kihajoltak a korláton; szinte
révedve nézték a gépet.
A Corsair már csak száz yardra volt a tattól. Aztán hetvenötre.
 Ötvenre. Az LSO a jobb oldali tárcsát elhúzta a mellkasa előtt.
– Állítsd le a motort, és landolj!
De Jesse úgy érezte, valami nem stimmel. Egy fél pillanatig
tétovázott, aztán megszegte a repülőgép–anyahajón landolás leg-
szentebb alapszabályát: A leállítani azt jelenti, hogy leállítani!
Repült tovább. A kábelek csúsztak felé.
Jesse csak ekkor zárta el a szelepet.
Olyan gyorsan, hogy alig lehetett látni, lefelé nyomta a Corsair
orrát, és a fedélzet felé haladt. Az utolsó pillanatban felemelte a
gép orrát, és lejjebb tette a farkát, hogy a horog beakadjon a kábe-
lekbe.
A gép kerekei fehér füstgomolyagot keltve csapódtak a fedél-
zetre. A farokhorog a deszkázathoz csapódott, de nem akadt be. A
futóművének lengéscsillapítói összenyomódtak, a Corsair alacso-
nyan ült a futóművön, mint valami összenyomott rugó.
Aztán megugrott. Felpattant, a lendület vitte előre, egyenesen
a biztonsági kábelek felé, amelyek szükség esetén azonnal megál-
lítják.
Jesse gépének motorja olyan hangosan bőgött fel, hogy az
egész fedélzet beleremegett. A motor kipufogónyílásaiból fehér
füst tört fel. Tom szeme tágra nyílt a döbbenettől. Ahelyett, hogy
belefutott volna a kábelekbe, ahogy azt a szabályzat előírja, Jesse
tetézte a hibáját. Teljes gázt adott.
Tom nem hitt a szemének.
Fel akar szállni!
A pilóták szájtátva nézték. A matrózok eltakarták az arcukat.
Carol kilöttyentette a forró csokoládét.
Jesse Corsair gépe átjutott az első ütközésgátló kábelen, aztán
a másodikon. Egyenesen a leparkolt Corsairek felé tartott. Tom,
Carol és a többiek lebuktak a rekeszfal mögé, és felkészültek a
csikorgó csattanásra.
Ahogy a Corsair átszáguldott az utolsó ütközésgátló kábelen, a
jobb kerék a kábelbe akadt. A kábel megperdítette a gépet, jobbra
lendítette ki. Nem a parkoló gépek felé lendült tovább, hanem
átgurult az anyahajó kifutófedélzetén, és eltűnt a nézők szeme
elől.
A toronnyal szemközti futóárkokból kinézett a személyzet. A
horizonton csak a tenger hullámzott. Várták a hangot, a loccsa-
nást, hogy a gép a hullámokba zuhan, de csak a szél süvöltött.
Tom és a többiek felálltak a keselyűsoron, áthajoltak a korlá-
ton, hogy jobban lássanak előre. A vörös ruhás mentőszemélyzet
vágószerszámokkal, tűzoltókészülékkel rohant elő. A hajóhídon a
kapitány és tisztjei arcukat az üvegablakokhoz nyomva néztek ki-
felé.
Egy fedélzeti munkás óvakodott ki, aztán még egy és még egy.
Együtt rohantak a hely felé, ahol a Corsairt legutóbb látták. A fe-
délzet szélén megálltak és lenéztek. A roncsokat keresték a víz-
ben.
Csak fehér tajtékot láttak a haragos hullámokon.
Aztán a horizontra emelték tekintetüket. Szemük összeszűkült.
Körülbelül egymérföldnyire sötétkék gép haladt; szinte súrolta a
hullámokat.
A férfiak harsány éljenzésben törtek ki.
Az éljenzés nevetésbe és tapsolásba ment át, ahogy a Corsair
egyre kisebbnek látszott a távolban. Hosszú, feszült pillanatok tel-
tek el, míg a gép feljebb emelkedett és lassú fordulóba kezdett.
 Jesse Brown visszafordult.

***
Messze a kifutó alatt Jesse csendben vette le magáról a
repülősoverallt. Mögötte, az eligazító szobában a bőr karosszé-
kekben nem ült senki.
Küldetések előtt a pilóták ebben a színházszerű helyiségben
gyűltek össze, és itt is öltöztek. Hamarosan mindenki itt lesz, aki
aznap repült. Kiértékelik az eredményeket, és meghallgatják az
LSO kritikáját landolásaikról.
Jesse teljesítette a kötelező hat landolást, így már megkapta a
Corsair pilótáknak járó minősítést repülőgép–hordozókra. De
rettegett attól, hogy mi derül ki a kiértékelésen. A haditengerész
pilótáktól elvárják, hogy elsőre sikerüljön letenniük a gépet…
nem negyedikre, és Jesse tudta, hogy az LSO az ütközésgátlós
esetre DNKUA jelzést ír. Damn Near Killed Us All, azaz „a
francba, kis híján kinyírt minket".
– Itt van! – kiáltott egy izgatott hang.
Pilóták tömege rohant a helyiségbe. Jesse megfordult, és Marty
Goode magas alakját, göndör fekete haját látta. Martyt szorosan
követte fiatal pilótákból álló társasága. Marty átölelte Jesse vállát,
bejelentésre készült. Jesse feszengett, el akart húzódni, de Marty
szorosan tartotta.
– Azt mondják, kétfajta tengerészpilóta van – mondta Marty a
barátainak. – Akik már nekimentek az ütközésgátló kábeleknek…
és akik még nem, de neki fognak menni. Szerintem viszont van
egy harmadik kategória is: Jesse Brown. Ha akadályt lát, egysze-
rűen átugorja!
A pilóták nevettek. Még Jesse is mosolygott. Marty zsidó fiú
volt, rokonszenvvel volt Jesse iránt, mert mindkettőjüknek előíté-
letekkel kellett megküzdeniük. A pilótakiképzésen egy kadéttársa
beismerte Martynak, hogy mielőtt őt megismerte, azt hitte, a zsi-
dóknak szarvuk van.
Jesse feszültsége felengedett, amikor Marty és a többiek kér-
désekkel árasztották el. Ahogy kézmozdulatokkal elmutogatták,
hogyan jutott át az ütközésgátló kábeleken, Jesse mosolya leher-
vadt. A könnyedség, a dicséretek ellenére tudta.
Tudta, hogy ezzel az átstartolással kis híján megölte magát.
 11. FEJEZET

IDEJE A HITNEK

Másnap este, 1950. április 5.

Warwick, Rhode Island

DAISY A KANAPÉN ÜLVE HALLOTTA, hogy autó áll be a kocsi-

felhajtóra, reflektor hasított a sötétbe. Letette a könyvét. Autóajtó
csapódott, aztán egy másik. Daisy kilesett az ablakon, arca széles
mosolyra húzódott. A ház előtt Jesse éppen tengerészzsákját vette
ki Carol Mohring kocsijának csomagtartójából. Mindkét férfi
hosszú, sötétkék tengerészköpenyt és fehér tiszti tányérsapkát vi-
selt.
Daisy felkapta a kis Pamet, Jesse kulcsa már a zárban csörgött.
Jesse belépett. Szeme rögtön könnybe lábadt. Szorosan magához
ölelte feleségét és lányát, mintha soha nem akarná elengedni
őket. Aztán eszébe jutott, hogy Carol a tornácon vár; karjába vette
kislányát, és oldalt lépett, beinvitálta társát. Carol levette sapkáját,
üdvözölte Daisyt, megsimogatta Pam fejét. Többször járt már lá-
togatóban a családnál, de először mindig félénk volt.
Miután a kicsit lefektették, Jesse a nappaliba ment; Carollal
leültek, és bekapcsolták a rádiót. A big band zenéje behallatszott a
konyhába, ahol Daisy szendvicseket készített. Daisynek tetszett
Jesse ízlése – Glenn Miller, Nat King Cole és Etta James –, de
valahányszor férje táncra kérte, nemet mondott. Meg volt győ-
ződve arról, hogy szörnyű táncos.
Daisy véletlenül meghallotta a hajótól való lerepülésről szóló
komor beszélgetés részleteit. Közelebb hajolt az ajtóhoz, belesett
a nappaliba. A beszélgetés egy bizonyos pontján Jesse hátradőlt,
zavartan kulcsolta össze ujjait feje mögött, és azt mondta:
– Ha mindent szabályszerűen csináltam volna, akkor meghal-
tam volna.5
Daisy szeme tágra nyílt.
Carol arról beszélt, hogy ő egyszer összetört egy gépet a USS
Cabot repülőgép–hordozó fedélzetén. Landolni akart éppen,
amikor látta, hogy a kifutópálya tele van gépekkel, és bepánikolt,
Corsair gépe átcsúszott a landolófelületen, balra az egyik futó-
árokban akadt meg.
– Nagyon közel voltam, hogy többeket összelapítsak – ismerte
el Carol. Azt azonban nem mondta el, hogy egyesek szerint csak
azért maradt pilóta, hogy büszke lehessen rá az apja, aki beván-

5
Később, ugyanebben a nappaliban Jesse elismerte, hogy erős fenntartásai
és félelmei vannak a Corsair gépekkel kapcsolatban. Beszélgetőtársa ekkor
Vic Breddell közlegény volt, aki a pilótakiképzésben dolgozott. „Tudod,
Vic, azt hiszem, az a Corsair kinyír engem. Valahogy érzem, hogy kinyír”
– mondta Jesse.
dorlóként érkezett Amerikába, és gyári munkásként dolgozott.
Jesse egy pillanatig nem szólt. Legnagyobb félelme – amit
megosztott századbeli bajtársaival is – az volt, hogy meghal, és
Daisy özvegyen marad.
– Eszedbe jutott, hogy leszerelj, ugye? – kérdezte Jesse.
Carol bólintott.
A konyhában Daisy gyorsan folytatta a szendvicskészítést. Ar-
cán dermedt döbbenet ült. Mindig azzal vigasztalta magát: Az én
férjem más. Semmi nem történhet vele.
Kávéscsészéket tett a tálcára, belépett a nappaliba, és letette a
tálcát az asztalra.
Jesse kihúzta magát, erőltetett mosollyal próbálkozott. Szend-
vicsét majszolta, mintha csak azért enne, hogy felesége kedvére
tegyen.
Daisy visszament a konyhába. Legnagyobb félelme vált valóra,
szemében aggodalom remegett.

***

Négy héttel később, 1950. május 2.

Quonset Point haditengerészeti légibázis

A USS Leyte tornyosult a betonmólón álló pilóták és szeretteik

csoportja fölé tíz emelet magasan. A hajó hosszú, négyzetes ár-
nyéka sötétítette a móló melletti sekély vizet.
Kellemes tavaszi reggel volt. A nap itt–ott átvillant a felhőkön,
megcsillogtatta a parkolóban álló autók fényes, krómozott felüle-
teit. A 32–es repülőszázad és testvérszázadainak körülbelül száz
pilótája búcsúzkodott. A pilóták nyári egyenruhát viseltek: vilá-
gosbarna pantallót, fekete váll–lapos drapp zubbonyt, fekete sze-
gélyes világosbarna sapkát. Barátnőik és feleségeik ünneplő ka-
lapban, térdig érő szoknyában jelentek meg.
A tömegben Daisy zsebkendővel törölgette a szemét, és nézte,
ahogy a kis Pam apja kezét fogva körbe–körbe jár. Carol Mohring
a közelben volt; nem szívesen távolodott el Jesse-től. Marty Goode
kacarászó diáklányok gyűrűjében állt, néhány pilótával. A lányok
krémszínű kardigánt viseltek; barna „B” betű jelezte, hogy a köze-
li Brown University hallgatói.

A Leyte (jobbra) a Wright anyahajó mellett Quonset Pointnál

Jesse igyekezett felvidítani Daisyt. Megkérdezte, milyen szu-

venírt hozzon neki.
 – Falán valamit Anathénből – felelte szipogva.
Jesse zavartan pislogott.
– Hiszen tudod… Anathén. Görögország – egyértelműsítette
Daisy.
Jesse vigyorgott.
– Drágám, szerintem Athénra gondolsz.
Daisy tagadón ingatta fejét. Egészen biztos volt benne, hogy a
város neve Anathén. Mint Annapolis. Jesse nevetett, de inkább
annyiban hagyta. Daisy nyugtalansága ellenére Jesse nagyon iz-
gatott volt, hogy végre világot láthat.
A „Táncoló Flotta” tagja lehet.
A 32–es repülőszázad hamarosan felszállt a Leyte fedélzetére;
új anyahajójuk a Földközi–tengerre viszi őket, ahol csatlakoznak a
haditengerészet 6. flottájához. Azon a területen ez az egyetlen
fegyveres erő. Az egység beceneve a Táncoló Flotta.
Munka és szórakozás időszaka következik. A pilóták nyílt ten-
geren gyakorolnak, és gyakorlatként megtámadják a napsütötte
Kréta szigetét. A Táncoló Flottát azonban mindenki azért irigyel-
te, hogy eltávozást kaptak Görögországban, Olaszországban,
Franciaországban és Libanonban. Kimehettek a szárazföldre. A
korábbi gyakorlatokról történetek jutottak vissza a Quonset Point
támaszpontra: fehér egyenruhák, pezsgő, táncok, készséges lá-
nyok; kemény húsú franciák és napbarnított olaszok, akik kifeje-
zetten szerettek pilótákkal és tengerészekkel lenni.
Daisy körülpillantott, ahogy a matrózok a hajókötelek eloldo-
zásához, a horgony felszedéséhez készülődtek. A móló elején a
bázis zenekarának újabb tagjai buszról szálltak le éppen; elővették
trombitáikat, dobjaikat. Daisy tudta, hogy nem sok ideje van már
a búcsúzkodásra.
A friss újsághírek eléggé felzaklatták. Öt nappal korábban az
újságok felfedték a haditengerészet egyik eltűnt repülőjének sor-
sát. Egy hónappal korábban a négymotoros Privateer felderítőgép
– katonai becenevén Lármás Teknős – eltűnt a Szovjetuniótól
északra, a Balti–tengeren.
Az újságok nagy figyelemmel követték az elveszett „balti gép”
sorsát, és arról számoltak be, hogy egy dán sziget lakói amerikai
repülős egyenruhát találtak a parton, egy svéd halászhajó hálójába
pedig egy repülőgép futóműve akadt… az alkatrészen golyóütötte
nyomok voltak. A fegyvertelen haditengerészeti gépet lelőtték,
tízfős személyzetét hidegvérrel lemészárolták nemzetközi vizek
felett. A tettesek?
A szovjetek.
Ez az értelmetlen brutalitás aggasztotta Daisyt és minden ten-
gerészfeleséget. Azon a szilveszteren a New York Times
kolumnistája megírta, mit jósol 1950–re: „Talán hozzá kell szok-
nunk a gondolathoz, hogy hosszú ideig aggodalomban és bizony-
talanságban kell élnünk.”
Daisy azt kérdezte Jesse-től, hogy a Földközi–tenger vidékén a
szovjetek közelében lesznek–e. Jesse megsimogatta Daisy hátát, és
biztosította, hogy onnan a szovjetek messze vannak, és a Leyte
anyahajó biztonságban lesz.
– A legrosszabb, ami történhet velem az, hogy leégek a napon,
amikor francia lányokkal napozom! – tréfált.
Daisy játékosan a vállára csapott.
A csoportosulás szélén Tom Hudner pipázott; figyelte, ahogy
Jesse és a többiek búcsúzkodnak. Laza tartással, mosolyogva állt.
Nagyon élvezte a haditengerészet ceremóniáit, még az olyan egy-
szerűeket is, mint a hajóindítás. Hamar túltette magát csalódott-
ságán, hogy őt nem kísérte ki a családja. Apja nem tudott eljönni
a munkából, három öccse és húga még iskolában volt.
Tom új szokása volt a pipázás; úgy érezte magát tőle, mintha
régi idők tengerésze lenne egy olyan könyvből, amelyet még gye-
rekként olvasott. A maga módján Tom is kész volt elhajózni az
ismeretlenbe, akár csatába is. A szovjetek harciasságát, ellensé-
geskedését értelmetlennek találta, de nem meglepőnek. A máso-
dik világháború befejezése óta többször keresték az alkalmat az
összetűzésre.
1945 augusztusában – alig két héttel azután, hogy véget éri a
háború – szovjet vadászgépek támadtak meg egy amerikai
B–29–es gépet, amely éppen ejtőernyőn dobott le élelmet és
gyógyszereket egy koreai hadifogolytáborba. Szeptemberben és
októberben a haditengerészet repülőit támadták Észak–Kína part-
jainál. A következő tavaszon kölcsönbérletbe kapott amerikai
P–39–es gépekkel támadtak meg egy C–47–es teherszállítót
Ausztria légterében. És ezek csak egy év légitámadásai.
Trombiták és harsonák szólaltak meg a nagy hangzavarban,
ahogy a zenészek hangolni kezdtek. A tömegen morajlás futóit
végig, egy tiszt kiáltott:
– Oké! Felszáááállás!
A párok összeölelkeztek. Gyermekek ölelték át apjuk derekát.
Jesse felkapta Pamet, megcsókolta, aztán letette. Megölelte
Daisyt. Felesége könnyei zubbony váll–lapjára hulltak. Daisy leg-
szívesebben a fülébe súgta volna: Jesse Leroy Brown, ne kockáz-
tasd többé az életedet! Maradj velünk! Arra vágyott, hogy Jesse és
ő együtt éljék le az életüket a tó közelében álló házban. De tudta;
hogy ha bármit mondana, azzal elrontaná Jesse kalandvágyát.
Amikor Jesse végre elengedte, Daisy valahogy összeszedte ma-
gát. Hirtelen eszébe jutott valami. Letérdelt Jesse táskája mellé, és
úgy tett, mintha azt ellenőrizné, be van–e húzva rendesen a cip-
zár. Gyorsan egy vékony kis kötetet csúsztatott bele, úgy, hogy
férje nem vette észre.
Carol odalépett Daisyhez és kissé feszélyezetten kezet nyújtott
neki. Daisy kezet fogott vele. Carol elmosolyodott, megfordult, és
elindult a hajó felé. Tengerészzsákját, ahogy többi poggyásza nagy
részét is, már felrakták a hajóra.
Jesse még egyszer megcsókolta Daisyt, aztán nagy nehezen
erőt: vett magán, hogy elszakadjon tőle. Néhány lépést tett Carol
nyomában, aztán visszafordult felesége felé:
– Ne aggódj drágám, küldök neked képeslapot Anathénből!
Daisy könnyek között is nevetett. Jesse még egy csókot dobott
neki, aztán felment a hajóra.

***
Tom követte Jesse-t és a többieket a magasra ívelő hajóhídon.
Marty nagyon izgatottan ecsetelte, milyenek lehetnek a szexuáli-
san felszabadult francia lányok. Megszólaltak a hajó négy sarkánál
várakozó vontatóhajók kürtjei.
A repülőgép–hordozóra felnézve Tom elég kicsinek érezte
magát. A felhők előterében amerikai zászlót lengetett a szél, a
radartányérok forogtak. A lövegtornyokból légvédelmi ágyúk csöve
látszott. Hangosbeszélő harsant.
 – Mindenki a helyére!
A tengerészek felsorakoztak, egyre többen lettek a fedélzeten.
Csak töredéke látszott annak a 2600 embernek, akik a pilóták
mobilrepterét üzemeltették, ahonnan úgy támadhattak bármilyen
ellenségre, mintha Uncle Sam ökle csapna le.
Tengerészek hajoltak ki a tornyokból, nézték, ahogy a pilóták a
fedélzetre mennek. A hajóhíd végén tengerészkék egyenruhás
tiszt állt. Mögötte az átjárón a Leyte belsejébe leheteti jutni. A
tiszt merev tisztelgésben tartotta a kezét fehér sapkája karimájánál.
Ahogy a pilóták elhaladtak mellette, mindegyikük tisztelgett. Jesse
is. Aztán belépett a sötét átjáróba. Tom követte.

***
Hogy jobban lássák, amint kifut a hajó, Daisy közelebb vezette a
kis Pamet a vízhez, oda, ahol a többi fiatal feleség és a pilóták ba-
rátnői csoportosultak. Daisy közelebb húzódott Dick Cevoli fele-
ségéhez, Grace–hez. Üdvözölték egymást. Grace karonülő kisfiát,
Steve–et ölelte magához. Grace magas nő volt, haja barna, arca
kellemes, finom metszésű. Daisy és Jesse többször járt a Cevoli
családnál vendégségben Shore Acresben, a bázistól nem messze
fekvő idilli faluban. A ház ablakából látni leheteti a kikötőben
horgonyzó repülőgép–anyahajókat.
Daisy az előző nyáron ismerkedett meg Grace–szel és a többi
katonafeleséggel, amikor Jesse elvitte őt a század társas összejöve-
telére a tiszti klubba. Sűrű cigarettafüst és pohárcsengés közepette
álltak fel a pilóták, a feleségeik és a barátnőik, hogy üdvözöljék az
új, fekete házaspárt. Hazafelé a kocsiban Daisy megjegyezte
Jesse-nek, milyen tiszteletet mutattak iránta; mintha a királyi csa-
lád tagja lett volna. Ezután Daisy hetente ellátogatott a tiszti
klubba Grace–szel és a többi feleséggel találkozni, beszélgetni.
Ekkor megszólaltak a hangszerek, és a zenekar élénk dallamot
kezdett játszani. A hajóindulás hagyományos zenéje, az Anchors
Aweigh szólt. Daisy körül az asszonyok kezükben zsebkendővel
integettek a fedélzeten álló férfiaknak, remélve, hogy az ő pilótáik
is felbukkannak. A lányok eldugták zsebkendőiket, hogy búcsú-
zéban szép látványt nyújtsanak.
Grace Cevoli megfogta kisfia apró kezét, és segített neki inte-
getni. Daisy ekkor Grace–re pillantott, és azt látta, hogy az az asz-
szony nem sír. Grace–nek legalább annyi vesztenivalója volt,
mint neki. Daisy zsebkendőjével megtörölte az orrát. Kezdte
megérteni, mi a katonafeleségek kötelessége férjük iránt.
Mosolygott és integetett, mint a többiek; várni fogja Jesse leve-
leit, és reméli, hogy nem esik semmi baja, hogy jól érzi magát…
A legrosszabb, ami történhet: napégés.
 12. FEJEZET

HALÁLOS KÜLDETÉS

Húsz nappal később, 1950. május 22.

Szicília délnyugati partjainál

TOM LEUGROTT A CORSA IR GÉP SZÁRNYÁRÓL, és a parkoló

gépek mellett Cevoli parancsnokhoz sietett. Jesse és egy Koenig
nevű pilóta szállt ki gépéből, és ugyanoda tartottak, mint Tom.
Mire Cevoli mellé értek, lihegtek. Mindegyikük repülős sisakot és
ezüstszínű napszemüveget viselt; nagyon gyors egymásutánban,
húsz másodperces időközökben landoltak a Leyte fedélzetén.
Eleinte senki nem szólalt meg, ahogy a repülőgép–hordozó az
erős, hangos szélben szelte a vizet. Óráikra pillantottak. Már
majdnem délután négy óra volt. A forró, párás, kék eget nézték.
Messze a távolban kis fehér felhőpamacsok lebegtek Szicília part-
ja fölött; mint megannyi havas alpesi csúcs. A hatat más repülő-
gép–anyahaj ót egy romboló és tizennyolc másik hajó kísérte; or-
ruk hasította a vizet, tatjuk fehér farvízsávot húzott a zafírkék ten-
geren. Ezek a hajók együttesen alkották a Táncoló Flottát; ez volt
az amerikai haditengerészet legnagyobb aktív egysége.
A flotta ezen az úton járt már Portugáliában, Görögországban
és most Szicíliánál vannak. Néhány pillanattal korábban Cevoli
egysége még a levegőben volt; a négy pilóta a légi harcot gyako-
rolta; szétlőttek egy másik repülőgép húzta, fehér zászlót. Az
egészben az volt a nehéz, hogy nem látták a találatokat; csak akkor
szemlélhették meg, hogy sikerült–e a gyakorlat, amikor vontató-
gép alacsonyra ereszkedett, és a tengerbe dobta a fehér zászlót.
Onnan kellett kihalászni. Ha időben odaértek, és nem süllyedt el.
Ahogy a pilóták várták a vontatógép visszaérkezését, vérükben
tombolt az adrenalin. Általában Cevoli volt a legjobb lövész a
csapatban, mert ő a második világháborúban élőben is lőtt repü-
lőkre, hajókra. Jesse a második, mert egy évvel többet gyakorolha-
tott, mint Tom, aki egyszerűen csak remélte, hogy eltalálta a célt.
De az egység legújabb tagja, Bill Koenig volt a legversengőbb.
Alacsony, kölyökarcú pilóta Iowa államból. Koenig halványkék
szeme élénken ragyogott, ahogy az eget szemlélte, biztos volt
benne, hogy ezen a napon jól célzott. Mindenki azzal tréfálko-
zott, hogy ha van tökéletes tengerésztiszt, akkor Koenig az. Min-
dig az ő nyakkendője volt a legszorosabban, legszabályszerűbben
megkötve, az ő cipője volt a legszebben kifényesítve.
Tom évek óta ismerte Koeniget. Az akadémia után, a kötelező
fedélzeti szolgálat idején ismerkedtek meg, aztán a harcászati
gyakorlaton is összefutottak, és most újra együtt vannak, mert
Koeniget a 32–esekhez vezényelték, és ironikus módon éppen
Tom egységébe került.
 – Itt jön! – kiáltotta Tom, a hajó mögé, az égre mutatva. Jesse,
Koenig és Cevoli előrehajoltak, hogy jobban lássák. Felszállás
előtt a kisegítő személyzet minden pilóta fegyverének lövedékeit
különböző színűre festette, hogy a találatokat be lehessen sorolni.
Corsair gép közeledett, ahogy egyre közelebb ért, egyre na-
gyobbnak látszott. A gép hasáról 300 yardos kötél lógott, a kötél
végén közel 30 yard széles és hosszú zászló lebegett, mintha rek-
lámzászlót húzott volna a tengerparton. A Corsair a Leyte fedél-
zete fölé ért, hangosan, látványosan elhúzott az anyahajó és a
szomszédos romboló között. A fehér zászlón színes lukak virítot-
tak.

Bill Koenig

Tom szeme felcsillant a látványtól. Cevoli a bajnok magabiz-

tosságával vigyorgott. Örültek, hogy nem ők vontatták a zászlót. A
vontatáshoz kötélidegek kellenek. A kockázat a felszállófedélzeten
kezdődik, amikor a pilótának nagyobb sebességgel és merede-
kebben kell felszállnia, nehogy a vízbe mártsa a zászlót. Amint
felért 15 000 láb magasra, a veszélyfaktor megsokszorozódik. A
vontatópilótának egyenes vonalban és azonos magasságban kellett
repülnie, miközben a többi pilóta mögötte a zászlóra lő. Ha egy
vadászpilóta elvéti a lövés röppályáját, a vontatópilóta baráti tűz
alá kerülhet.
Csak Carol Mohring jelentkezett önkéntesen erre a feladatra.
Ő volt a század leglabilisabb pilótája; szinte folyamatosan min-
denkivel barátkozni akart, Jesse és ő egy kocsival jártak dolgozni,
és jelentkezett vontatónak. Mintha mindent meg akart volna ten-
ni azért, hogy befogadják, és ne csak a német akcentusú srácot
lássák benne.
Carol a romboló elé ért a Corsairrel, ott leoldotta a kötelet a
gép aljáról. A vontatókötél zuhanni kezdett, a zászló lebegett,
mint valami szerpentinszalag. Carol gépe felgyorsult, bal fordulót
tett, hogy beálljon a leszállásba.
A zászló a tengerbe csobbant, a hullámokon sodródott.
– Maradj… maradj… maradj ott, ahol vagy! – mondta Koenig
sajátos középnyugati tájszólással, Tom nevetett azon, hogy barátja
mennyire izgul. Koenignek persze igaza volt. Előfordult, hogy a
zászló belegabalyodott a vontatókötélbe, elsüllyedt, és a találatokat
nem tudták megnézni.
A romboló a zászló irányába fordult, a fedélzeten számtalan
matróz jelent meg; hosszú, horgas póznákat nyújtottak a korláton
kihajolva a vízbe. Egyetlen merítéssel kiemelték a zászlót, Tom
megkönnyebbülten sóhajtott fel. Koenig boldogan rázta az öklét.
A következő lépés az, hogy a romboló személyzete megszámolja a
találatokat szín szerint, és bemondják az eredményt a Leyte rádi-
ósának.
A pilóták gyakran gyakoroltak, és nem véletlenül éles lőszert
használtak erre. Parancsnokaik azt gyanították, hogy a harmadik
világháború első csatáját a Földközi–tengeren foglak vívni. A
szovjetek mindenáron „meleg tengeri” kikötőhöz akartak jutni,
hogy ha kitör a harmadik világháború, hadihajókat küldhessenek
a Közel–Keletre, hogy elvágják Amerika nyersolajbeszerzési út-
vonalait. Ezért volt a Leyte a Földközi-tengeren, és ezért állomá-
soztatták ott állandóan a 6. flottát. Az volt a cél, hogy Amerika erőt
demonstráljon a térség országainak, bizonyítsa, hogy meg tudja
védeni őket a kommunistáktól.
A stratégia eddig bevált és működött. Egy évvel korábban
Amerika és a második világháborúban vele szövetséges országok –
Nagy–Britannia, Kanada, Franciaország és a skandináv országok –
megalakították a NATO–t, az új, szovjetellenes szövetséget. Szí-
vesen fogadták Olaszországot és Portugáliát a szövetségben, és
megegyeztek, hogy „minden egyes vagy több ország elleni fegyve-
res, Európa vagy Észak–Amerika területén történő támadásra úgy
tekintenek, hogy az a szövetség minden országéi érte.” A NATO
ekkoriban azon dolgozott, hogy Görögország és Törökország is
belépjen, mielőtt a kommunisták megdönthetnék az ottani kor-
mányt, ezzel meleg tengeri kikötőhöz juttatva a szovjeteket.
– Fedélzetet elhagyni! Fedélzetet elhagyni! – hangzott fel az
utasítás a Leyte hangszóróiban. A fedélzeti munkások a futóár-
kokba húzódtak, az LSO felállt emelvényére. A
repülőgéphordozó mellett karcsú, kék mentőhelikopter állt a le-
vegőben, készültségben, hogy baleset esetén kimentse a vízből a
pilótát. Tom a leparkolt repülők mögül, biztonságból, a hajó or-
rában a többiekkel együtt figyelte Carol landolását.
Carol éppen a forduló közepén járt, a leszállópályához képest
merőlegesen repült, a tenger fölött huszonöt yardnyira. Bal szár-
nya be volt döntve, a futómű kieresztve, lengett a fékezőhorog.
Tom felemelte a napszemüvegét, hogy jobban lásson. A tá-
volban a Corsair orra mintha egy kicsit magasabban, farokrésze
pedig alacsonyabban állt volna a kelleténél.
– Nem jó a közelítés – jegyezte meg Cevoli. – Át kell startol-
nia.
Tom egyetértőén mormogott. Corsair géppel veszélyes volt túl
alacsonyan és túl lassan repülni… de a gyorsítás művelete is
ugyanolyan veszélyes volt. A pilótának előbb teljesen egyenesbe
kellett hoznia a gépét, mielőtt rendesen rákapcsolna, különben a
Corsair masszív motora felpörög, és a propeller keltette erős for-
gatónyomaték az óramutató járásával megegyező irányban átpör-
díti, a hátára fordítja a gépet.
Az LSO kezét az oldala mellett tartva állt. Carol még mindig
túl messze volt ahhoz, hogy irányítani lehessen. A távoli Corsair
bal szárnya még lejjebb, a tenger felé mozdult. Aztán remegve
felfelé.
– Veszít a sebességéből! – kiáltotta Jesse rémülten.
Carol gépének szárnya megint lefelé mozdult, aztán felfelé. A
tép küszködött a felhajtóerővel. A Corsair motorja felzúgott;
Tom a távolból is hallotta. Carol egyre növelte a tolóerőt… de
a szárnyai egyáltalán nem voltak egyenesben.
 A Corsair felbőgött, felgyorsult, és kezdett balra dőlni, mintha
Carol palástorsót akarna bemutatni a hullámok felett. Ez nem
műrepülés. A Corsair motorja továbbra is bőgött, a gép szárnyvége
egyre lejjebb ért, fordult tovább, mígnem a futómű az ég felé állt.
Tom lélegzet–visszafojtva nézte. Jesse mozdulatlanul állt.
A gép orral lefelé haladt, fehér hasa megvillant a napfényben.
A Corsair dübörgő motorral egyenesen a tengerbe nyomult. Gej-
zír tört a levegőbe.
Tom döbbenten emelte sisakjához a kezét.
A hullámok elültek, láthatóvá vált a Corsair. Átfordulva lebe-
gett, légcsavarja kiállt a vízből. A becsapódás letépte a futóművet.
Csend állt be az anyahajó fedélzetén, aztán megszólaltak a
hangszórók:
– Vészhelyzet! Vészhelyzet! Repülő a vízben!
A hajó megállt, a mentőszemélyzet kiözönlött a toronyból.
Tom, Jesse, Koenig és Cevoli is rohantak a tat felé. A fedélzeti
munkásokkal együtt nézték, ahogy Carol gépe a vízen lebeg, hul-
lámok loccsannak át a szárnyakon. Mindenki várta, hogy egy in-
tegető kéz emelkedik ki a hullámok közül. A mentőcsapat orvosa,
első osztályú egészségügyi tiszt, dr. Halley Bishop a közelben állt
sárga sisakban, vöröskeresztes fehér ingben. Orvosi táskáját mel-
léhez szorítva állt, tehetetlenül. A roncs túl messze volt ahhoz,
hogy úszva el lehessen érni.
A Leyte helikoptere a roncs fölé repült, rotorjának szele széles
körben fújta a vizet. A pilóta életjelre várt, hogy leengedhesse a
mentőhevedert.
Öt perc telt el, aztán tíz. A USS Buckley romboló a Corsair
roncsa mellé állt. Matrózok hajoltak ki a korláton, mentőövekkel.
 – Túl késő – súgta Tom, fejét ingatva. Cevoli egyetértett vele.
Közel tizenöt perc telt el, és a gép még mindig a vízen lebe-
gett, mintha arra akarná emlékeztetni Tomot és a többieket, hogy
halálveszélyes.
Tom megértette a szeme előtt feltáruló tanulságot. A Corsair–
repülésnek és a repülőgép–hordozón való landolásnak is meg-
vannak a maga sajátos szabályai.
Ha nem követed a szabályokat, így végzed – gondolta Tom.
Magát figyelmeztette ezzel.
Buborékok jelentek meg a Corsair orránál, végighaladtak a
géptest mentén. A repülő megmozdult, mintha életre akarna kel-
ni. Az orr egyetlen mozdulattal elsüllyedt az áttetsző tengerben, a
farokrész lassan kiemelkedett, függőlegesbe állt, aztán a gép a
mélybe siklott.
Tom és a többiek nem néztek Jesse szemébe. Tudták, hogy ő
és Carol jó barátok voltak. Szóba sem hozták a zászlót, az ered-
ményeket.
A helikopter eltávolodott. Fehér habkör lebegett a hullámokon
a Corsair helyén. Aztán ez a kör egyre szűkült és szűkült, egészen
addig, amíg teljesen kisimult a tenger.
 13. FEJEZET

VALAKI KOPOG ÉJSZAKA

Egy hónappal később, 1950. június 25.

Olaszország nyugati partjainál

NEM SOKKAL ÉJFÉL UTÁ N járt az idő; a Leyte fényei csendben

pislákoltak a sötét hullámok fölött. A hajó horgonyon állt a fogyó
hold alatt.
A közeli parton az olaszországi Livorno városa nagyon is ébren
volt. A várost íves gát védte, a gát bal szélén ősi világítótorony állt.
A világítótoronyból fénypászma áradt ki, fordult körbe. A gát mö-
gött pezsgett az éjszakai élet.
Ha valaki a parton állt volna, és onnan nézte volna a Leyte
masszív alakját, azt látta volna, hogy a repülőgép–hordozó fényei
szakaszosan kezdenek kihunyni. Előbb a torony lámpái aludtak
el. Aztán a fedélzet szélét megvilágító lámpák. Fokozatosan az
egész hajó elsötétült.
 A part fényei mellett a Leyte sziluettje olyan volt, mintha szik-
la lenne az óceánban.

***
A hajó fedélzete alatt sietős léptek haladtak lefelé a fémlépcsőkön.
A század szolgálattevője ajtóról ajtóra lépdelve addig dörömbölt
ököllel, amíg a pilóta ki nem nyitotta az ajtót.
Tom kidugta a fejét a folyosóra. Haja kócos; egy szál pólóban,
alsónadrágban állt. A zajos hajón ritkán aludt jól.
– Valami gond van, uram – jelentette a szolgálattevő. –A kapi-
tány tíz percen belül mindenkit az eligazítóban akar látni.
– Mekkora baj van? – kérdezte Tom, szemét dörzsölve.
– Most tört ki a harmadik világháború – felelte a szolgálatos, és
a következő kabinhoz lépett.
Tom döbbenten állt az ajtóban. Mindenki úgy értékelte Hely-
zetet, hogy a szovjeteknek még legalább két évre van szükségük
ahhoz, hogy támadni tudjanak. A hadsereg rosszul mérte fel az
erőviszonyokat?

***
Tom gyorsan felöltözött: pantalló, világosbarna ing, fekete nyak-
kendő, aztán vállára kapta pilótaruháját. Mire a 32–esek
eligazítótermébe ért, a helyiségben zsongott a pilóták nyugtalan
beszélgetése. Lehuppant a Koenig melletti ülésbe, nyugtalanul
pillantott barátjára. Egyikük sem szólt sokat. Mindenki a kapi-
tányra, a századparancsnokra várt.
 Az eligazítóhelyiség úgy nézett ki, mint egy kisebb színház; a
két sor vörös bőrülés között folyosó húzódott. Elöl mozivásznat
lehetett leengedni, alatta fekete tábla állt. A pilótaoverallok balra,
a fali fogason lógtak.
Cevoli és a század többi második világháborús veteránja az el-
ső sort foglalták el; kávét kortyolgattak, és folyamatasan hárították
a fiatalabb pilóták nyugtalan kérdéseit. A többi eligazítószobában
a másik bárom század pilótái gyülekeztek.
Jesse szótlanul ült az első sorban. Carol halála óta a szokásos-
nál is szótlanabb lett, sőt visszahúzódó. Mélyen gondolataiba
merülve ült. Otthon, Mississippi államban este nyolc körül járt az
idő, Daisy és Pam pedig Daisy anyjánál laktak.

A kapitány, Dug Neill

 Nem kellett sokat gondolkodnia. Markáns arcú, bajszos pilóta
lépett a helyiségbe. Komornak tűnt, kicsit Clark Gable–re hason-
lított. Ő volt a kapitány. A kávéval élénkített csevegés rögtön el-
csendesedett, a huszonegy pilóta talpra ugrott. A kapitány után a
nem repülős hírszerző tiszt lépett be; a kapitány intett, hogy min-
denki üljön le. Aztán előre, középre állt. Dugald Neill korvettka-
pitány volt, Long Island–i. Annyira utálta a keresztnevét, hogy a
pilótáknak meghagyta, nevezzék egyszerűen kapitánynak.
– Van egy kis probléma – mordult. – A szovjetek mobilizálják
csapataikat, ezért mi is. Hogy ez–e a nagy hadmozdulat? Ki a
franc tudná megmondani? Csak annyit mondanak, hogy hármas
kód, teljes készültség.”
A pilóták egymásra néztek, és arra gondoltak, mit jelent ez
pontosan.
A kapitány hűvös tekintettel pásztázta végig a helyiséget. Azt
mondta, hogy további parancsig csak annyit tehetnek, hogy az
eredeti tervekhez tartják magukat. A kapitány már járt ezen a he-
lyen. A második világháborúban vadászgéppilóta volt, éjszakai
repüléseket hajtott végre, és sötétben is szállt le repülő-
gép–hordozók fedélzetén. Harmincegy évesen pilótái szemében
már öregnek számított.
A kapitány ekkor a hírszerzőtisztre mutatott, aki világtérképet
simított a fekete táblára.
– A vörösök arra készülhetnek, hogy átugranak a Be-
ring-szoroson, és Alaszka felől támadnak – közölte, ujját végig-
húzva a térképen. – Vagy a páncélos hadosztályaik lerohanják
Németországot, Párizsba, Dániába és Norvégiába mennek.
Tom kamaszkorában nagy figyelemmel követte a második vi-
lágháború eseményeit, és felismerte a párhuzamokat. Ha új vi-
lágháború tör ki, az valószínűleg Hitler villámháborújának min-
tájára fog bekövetkezni. Blitzkrieg–stratégia. Ha a szovjetek olyan
gyorsan el tudják foglalni Franciaországot és Skandináviát, mint
korábban Hitler, a következő céljuk Nagy–Britannia lesz, a máso-
dik angliai csatára készülhetnek… és mindeközben a Földközi–
tenger térségét tartják szem előtt.
Ekkor a kapitány lépett a térképhez, és kiegészítette a hírszerző
tiszt mondandóját.
– A Leyte körzete a Földközi–tenger keleti medencéje. Amint
a többi támadást megindították, a vörösök biztosan Törökországot
akarják megszerezni. Az a céljuk, hogy elvágják olajszállító veze-
tékeinket Libanonban és Izraelben, és elfoglalják a Szuezi– csa-
tornát. Ha ez sikerülne nekik, megbénítanák egész Amerikát.
A kapitány helyetteséhez, Cevolihoz fordult, és megkérdezte,
kíván–e hozzátenni valamit. Cevoli szerette a tréfát; azt mondta,
minden, amit hallott, teljesen új neki. Közismert volt, hogy nem-
igen szólalt meg az eligazításokon.
Tom és a többi fiatal pilóta feszengett. A kapitány aggodalmat
keltett bennük, de nem adott valós válaszokat. A kapitány ekkor a
rangban utána következő harmadik, hadműveleti tisztnek bólin-
tott, aki az első sorban ült.
Fowler „Papa” átveszi a Navy Cross kitüntetést McCain admirálistól a máso-
dik világháborúban

Dick Fowler hadnagy felállt. Közel két méter magas texasi férfi
volt, olyan magas, mint John Wayne, és hasonlóan markáns arca
volt; orra éles, álla vékony, szeme kék. Húszéves korában, a máso-
dik világháborúban Fowler öt japán gépet lőtt le, ezért ha véle-
ményt vagy kritikát fogalmazott meg, az emberek figyeltek rá.
Fowler még csak huszonhat éves volt, de a fiatalabb és veterán
pilóták is Papának szólították. A 32–eseknél mindenki az egység
legjobb pilótájának tartotta.
Papa mély, egyenletes hangon bejelentette, hogy a hajón ria-
dókészültség van, és a repülőket munícióval töltik fel. A század
harmadának azonnal be kell öltöznie, és további parancsig repü-
lőikben kell készenlétben várakozniuk. Felolvasta a neveket, Tom
és Jesse nevét is olvasta, és még öt másikat. Gépeikben kell ma-
radniuk reggel nyolcig. Ha bevetés lesz, Papa a helyszínen ad el-
igazítást. Tom és a többiek is elég idegesek lettek ettől. A század
nem sok éjszakai repülést hajtott végre, és a pilóták többsége nem
volt kiképezve arra, hogy éjszaka hajtson végre, leszállást az anya-
hajó fedélzetén.
– Nem kell nagyon beijedni – mondta Papa, mintha meg-
érezte volna a feszültséget. – Nagy a valószínűsége, hogy nem
mostanában kell felszállnotok. Amíg a hajó nem indul kelet felé,
kicsi az éles helyzet esélye.
Tom és a többiek bólintottak, és hátradőltek. Papa hangja
megnyugtató volt. Senkinek nem voltak kérdései.
– Oké, fiúk, ennyi volt – szólt a kapitány.
A pilóták talpra ugrottak.

***
Tom és Jesse pilótaoverallban léptek ki a toronyból a kifutófedél-
zetre, és gépeikhez siettek. A felszállópálya menti futóárkokban a
legénység 20 mm–es légelhárító ágyúkat töltött meg, és irányzott
az ég felé.
A Leyte oldalát nagy hullámok csapkodták. A világítótorony
fénypászmája végighaladt a hajón, felfedte a hosszú, szürke hajó-
testet.
Tom a Corsair pilótafülkéjében ült, amikor egyszer csak csosz-
szanó hangot hallott a szárny felől. Valaki felmászott. Tom meg-
fordult, azt hitte Fowler Papa az.
 Ám Jesse állt fel a pilótafülke mellett.
– Hé, Tom – súgta a sötétben. – Hallottad, mit beszélnek?
– Nem – felelte Tom.
– Azt mondják, hogy szabotőrök vannak a hajón… szovjet
ügynökök, akik tengerészként jutottak fel.
Jesse hangja magas regiszterbe váltott az aggodalomtól.
– Ó, testvér… reméljük, hogy ez csak szóbeszéd – nyugtatta
Tom.
Jesse bólintott, lemászott Tom gépéről, és visszament a saját-
jába.
A sötét csendben Tom a háborúra gondolt, amiben részt kell
vennie. Katolikusként, aki ráadásul ministráns is volt, Tom min-
dent elolvasott a kommunistákról, akikről kijelentették, hogy ate-
isták és az egyház elnyomói. Az ő aggodalmai túlmutattak a val-
lásosságon. Alig egyórányi repülőútra Kelet–Európa népeit rab-
szolgaságba hajtották.
Hitler bukása után, amikor a szovjet hadsereg felszabadította a
háborútól dúlt Kelet–Európát, szabad választásokat ígértek, Sztá-
lin kezdetben betartotta a szavát. Ám amikor 1945–ben és
1946–ban Lengyelországban, Magyarországon, Németországban
és Ausztriában szabad választásokon a kommunista pártok vesz-
tettek, Sztálin mozgósította titkos rendőrségét, az NKVD–t. A tit-
kos rendőrség újra megnyitotta a korábbi náci koncentrációs tá-
bort, Auschwitzot, ahova lengyel politikai foglyokat zártak. Ha-
sonlóképpen történt ez Buchenwald és Sachsenhausen cselében a
keletnémetekkel. A kommunisták tizenhat új tábort is építettek,
ahol magyarokat tartottak fogva. 1950–re az orosz Gulag táborok-
kal együtt a kommunista táborok elérték legnagyobb kapacitásu-
kat: összesen 2,5 millió foglyot tartottak ezekben a börtöntábo-
rokban.
Csak ezután alakultak Sztálinnak kedvezően a választások. A
megszállt Európában a kommunisták kerültek hatalomra; olyan
emberek, akik Moszkvában, illetve Moszkvától kaptak oktatást: a
„kis Sztálinok”. Winston Churchill egykori miniszterelnök Ang-
liából aggódva figyelte a nyugtalanító folyamatokat, és 1946–ban
kijelentette: „Vasfüggöny ereszkedett le a kontinensre” Mondása
híressé vált.

***
Reggel nyolckor, amikor a váltó pilótacsapat megjelent a fedélze-
ten, Tom, Jesse és a többiek kiszálltak gépeikből, és üdvözölték
őket.
A pilóták hírekkel szolgáltak.
Valóban háború tört ki, de csak a Koreai–félszigeten. A kom-
munista Észak–Korea megtámadta a demokratikus
6
dél–koreaiakat.
Jesse megkönnyebbülten sóhajtott fel. Legalább nem a har-
madik világháború. Tom háta mögött egy pilóta rákérdezett:

6
Sztálin volt a koreai háború kirobbanásának eredője. Miután a NATO
útját állta a kommunizmus terjedésének Európában, Sztálin figyelmét
Ázsiára fordította. Eszak–Koreában kinevezte Kim Ír Szen elnököt mint
„kis Sztálint”, és 1949–ben utasítást adott neki: „Verjétek képen a délie-
ket… USSétek, USSétek őkel.” Szovjet stratégák állították össze az
észak–koreai invázió haditervét, és Kim Ir Szen megnyugtatta Sztálint:
„Gyors támadást hajtunk végre, a háborúnak három nap alatt vége lesz.”
 – Amúgy hol van ez a Korea?
Tom ránézett, hogy lássa, nem tréfál–e. Nem viccből kérdezte,
– Japántól nyugatra – felelte Tom óvatos, kimért hangon, nehogy
hallatsszon a neheztelés. 6
Tom eleinte nem nyugtalankodott a koreai háború híre miatt.
Úgy hangzott, mint valami polgárháború. Észak Dél ellen. Regi-
onális villongás. Még ha Amerika közbeavatkozik is, a csendes–
óceáni flotta fél kézzel is meg tudja oldani a feladatot.
Tom az órájára pillantott. Még van ideje, megpróbálhat egy
kicsit aludni.
 14. FEJEZET

A TÁNCOLÓ FLOTTA

Egy hónappal később, 1950. július 3.

A USS Leyte fedélzetén, Franciaország partjainál

AJTÓK CSAPÓDTAK, gyors beszéd töltötte be a levegőt, Tom és

Koenig navigálta a pilóták csoportját a keskeny folyosón, és hátra-
kiáltottak társaiknak, hogy siessenek.
Tom és Koenig civil zakót viseltek, és pólót, a többiek csak fé-
lig voltak felöltözve; ki–be rohantak a kabin és a folyosó között. A
levegőben fiatalos energia vibrált. Hétfő volt, kora reggel, de a
pilóták nem a szokásos munkahétre készültek. A partra igyekez-
tek, a dél–franciaországi Cannes–ba, a legendás tengerpartra. A
Riviérára.
Tom és Koenig a hajóorrban lévő citromzöld helyiségbe, a ká-
osz világába léptek. Lemezjátszók és rádiók harsogtak, óriási volt a
hangzavar. Öltözőszekrények ajtaja csapódott. Jesse és társai a
mosdók és kabinjaik között ingáztak, kezükben borotvakészletek-
kel, törülközőkkel. Marty a helyiség közepén állt, kezét feje fölé
emelve. Póló volt rajta, világosbarna pantalló, és vigyorgott, mi-
közben egy társa több doboz cigarettát ragasztott a derekára.
Ez volt a „fiúk városa", a lármás hálóterem, ahol a tengerészek
laktak.
Marty észrevette, hogy Tom és Koenig tátott szájjal nézik.
– Szerezzetek egy kartonnal a kantinból – kiáltott oda nekik
Marty. – A parton eladjátok, és a fedélzeten hagyhatjátok a pénz-
tárcátokat!
Tom a homlokára csapott. A vámszabályok megsértésének
számított, ha valaki két doboznál több cigarettával lépett a száraz-
földre; Marty testére már vagy egy tucat doboz volt felragasztva. A
fiatal zászlós mintha egyáltalán nem félt volna kockáztatni, hogy'
büntetést kap; valószínűleg nem először teszi ezt. Nyilván Olasz-
országban is ezt csinálta, ahol kisebb vagyont keresett így. A hajón
egy karton cigaretta nyolcvan centbe került, a parton nyolc dollá-
rért lehetett eladni.
– Siess! Még lemaradunk a bikinis lányokról! – kiáltotta a
zászlós. A pilóták hallották, hogy a francia lányok botrányos für-
dőruhát viselnek, amelynek tervezője azzal dicsekedett, hogy a
ruhadarab annyira kicsi, hogy át lehet húzni egy jegygyűrűn.
Drapp egyenruha suhant el Tom és Koenig között, a fiúk vá-
rosába. A kapitány megállt csípőre tett kézzel, és körülnézett a
helyiségben. Bajszának moccanása kiemelte csodálkozó arcát.
Különösen akkor rándult a bajsza, amikor meglátta Martyt. Marty
szeme tágra nyílt. Társa rögtön abbahagyta a cigarettaragasztást.
– Ha elkapnak – mordult a kapitány–, a kisujjamat sem moz-
dítom érted.
– Értettem, kapitány úr – felelte Mart)' rezzenéstelen arccal.
Egyetlen pilóta sem kételkedett abban, hogy a kapitány komo-
lyan mondta, amit mondott. Ha elkapják, Marty ott rohad egy
helyi börtönben. Ám Marty szeme úgy csillogott, hogy abból arra
lehetett következtetni, nem tervezi, hogy elkapják.
– Ne feledjétek – szólalt meg a kapitány hangosan, hogy min-
denki hallja –, idegen országban vagytok, és külföldieknek is lát-
szotok, vagyis maradjatok együtt.
Távozóban Tomra és Koenigre pillantott, mintha azt monda-
ná nekik: Vigyázzatok rájuk!
– Többen csatlakoztak Tomhoz és Koenighez az ajtónál. Órá-
jukra pillantottak. Egyikük visszakiáltott a társainak:
– Hé, siessetek, hadd menjünk már napozni, hogy feketére
süljünk, mint…
A zászlós a mondat közepén elhallgatott, szája elé kapta a ke-
zét. Furcsa csend ereszkedett a helyiségre.
Koenig komor pillantást vetett a vétkesre. Tom hitetlenkedve
rázta a fejét. Mindenki Jesse-re nézett; látni akarták, hogyan rea-
gál.
Jesse elfordult a priccsétől, körülnézett. – Ne várjatok rám. A
következő csónakkal megyek – mondta, aztán hozzátette: – Bőr-
szín dolgában amúgy is előnyöm van veletek szemben!
A kabinban nevetés tört ki; Jesse is nevetett. A vétkes félszeg
vigyorgással kért bocsánatot századtársától.

***
Szél borzolta Tom haját, ahogy a Leyte tiszti csónakja őt és társait
a mediterrán szigetre vitte. A motorcsónak nagy sebességgel szelte
a vizet. Tom a térde között szorította szürke kalapját. Pilótaszem-
üvege tompította a délelőtti vakító napsütést.
A csónak mögött a Leyte horgonyon állt, orral a nyílt víz felé,
hogy szükség esetén azonnal indulni tudjon. A Táncoló Flotta
feloszlott, a hajók egy közeli kikötőbe álltak be. A terv szerint ti-
zenegy nap múlva, nyílt vízen gyülekeznek újra. Ez volt a leg-
hosszabb pihenő az úton.
Fatestű motoros siklócsónakok suhantak el Tom és a többiek
mellett; kormányállásuknál boldog párok álltak, a csónakok kró-
mozott keretű szélvédői csillogtak.
A nagy vidámság mintha nem tett volna jót Koenig hangula-
tának. Napszemüvege mögött fiatal arcán a gond ráncai jelentek
meg.
– Nem kéne itt lennünk – kiáltotta Tom fülébe a motorzúgá-
son át. – Háború van, mi meg itt csak úgy hajókázunk.
Tom bólintott. Vészjósló hírek jöttek Koreából. Még csak egy
hete tartott a harc, de az észak–koreai kommunisták elfoglalták
Szöult, Dél–Korea fővárosát, visszavonulásra kényszerítették a
koreai és amerikai csapatokat. Az amerikai főparancsnok,
MacArthur tábornok erősítést és légi támogatást kért, de a mon-
szun esőktől a dél–koreai repterek mocsárrá változtak. A jelenté-
sek szerint ausztrál P–51–esek és Air Force F–80 sugárhajtású
gépek repültek Japánból a területre, hogy segítsenek, amennyit
tudnak.
Tom osztozott Koenig aggodalmaiban. A hírek szerint a Valley
Forge parancsot kapott, hogy induljon Korea partjaihoz, de a
Leyte anyahajónak kiadott parancs egyszerűen megmagyarázha-
tatlan volt: „táncoljatok csak”.

***
Tom a csónakból a mólóra ugrott, fejére csapta puha kalapját.
Kézzel alakított Borsalino filckalap volt, olyan, amilyet Humphrey
Bogart viselt a Casablanca című filmben. Jesse, Koenig is puha
kalapot viselt. Tom végignézett a társaságon, és elvigyorodott. Úgy
nézünk ki, mint egy csapat gengszter, gondolta.
Az admirális parancsára Olaszországban mindenki vett magá-
nak kalapot. Az admirális azt akarta, hogy tisztjei jól nézzenek ki,
mivel a Táncoló Flotta főhadiszállása Cannes–ban volt.
A pilóták gyors léptekkel haladtak a mólón. Francia dokk-
munkások tartották a köteleket, miközben a fiatal tengerészek
partra léptek. A dokk végén szuvenírárusok mutatták áruikat, ide-
genvezetők prospektusokat lobogtattak. Mind abból a kétmillió
dollárból akartak részesülni, amit a flotta személyzete évente el-
költött a földközi–tengeri kikötőkben. Akkoriban Európában az
amerikai kormány költötte a legtöbb pénzt.
1947 óta 15 milliárd dollár gazdasági segélyt juttatott Európá-
nak a Marshall–terv keretében. Ennek 85%–át a kedvezménye-
zettek ajándékba kapták abból a célból, hogy elősegítsék a gazda-
ság mielőbbi helyreállítását a háború dúlta Európában, abban a
reményben, hogy a második világháború romjaiból a demokrácia
nem a kommunizmus – éled fel. Tom átnyomakodott az árusok
között, a járdára ért. A kikötőből kiérve ő, fesse és a többiek egy-
szerre álltak meg, és bámulták a Riviérát, amelyet addig csak ké-
peslapokon láttak. Fehér felhők lebegtek a mediterrán város fölött,
templomi harangok kongtak, A vörös tetős, alabástrom színű épü-
leteket finoman lengedező pálmafalevelek árnyékolták. A háttér-
beli zöld, sziklás hegyekben patakok csörgedeztek a tenger felé.
A félhold alakú öbölben homokos strand húzódott; kék–fehér
csíkos napernyők pöttyözték a homokot. Férfiak és nők napfür-
dőztek a napágyakon, mások belegázoltak a tiszta, türkizkéken
ragyogó vízbe. Olyan tiszta volt a víz, hogy látható volt a tenger-
fenék.
Tom elmosolyodott e földi paradicsom láttán. Az utazási rek-
lámok harsányan hirdették: „Ha szereted az életet, Franciaorszá-
got is szeretni fogod.” Tom ezzel teljes mértékben egyetértett.

***
Amint a pilóták kiértek a pálmafákkal övezett sugárútra, máris
megbomlott az egység. Néhány pilóta az admirális kifejezett pa-
rancsa ellenére levette kalapját. Korábban azzal viccelődtek, hogy
kalapban, zakóban úgy néznek ki, mint valami olimpiai sportcsa-
pat, Tom még jobban a fejére nyomta Borsalino kalapjai, hogy le
ne essen; Jesse és Koenig sem vette le.
A bulváron a pilóták megálltak megbeszélni, mit csináljanak,
Az 1800–as években épített kertvendéglők és butikok várták őket,
A tengerészek nyakában lengett a fényképezőgép, ahogy a kiraka-
tokat nézegető turistákat kerülgették. Néhány amerikai is vissza-
tért Franciaországba a háború után. A helyiek lehajtott fejjel ci-
káztak a külföldiek között.
Marty kimentette magát, hogy nyélbe tudja ütni a feketepiaci
ügyletet. Más pilóták is elhagyták a csoportot, hogy rövid időre
kiadó lakást keressenek… olyan helyet, ahol kialudhatják magu-
kat, és lányokat is fogadhatnak. Tom rosszallón nézett a távozók
után. A kapitány azt mondta, hogy maradjunk együtt – gondolta.
Tom kis prospektust húzott elő a zsebéből; a helyi kulturális
értékek, látnivalók voltak felsorolva benne; a hajó idegenvezető-
jétől, a lelkésztől kapta. Hangosan felolvasta, hogy egy híres tör-
ténelmi bűnöző, a Vasálarcos volt bebörtönözve a parttól alig
félmérföldnyire levő szigeten. Javasolta, hogy’ látogassanak el arra
a helyre.
Valaki azonban azzal állt elő, hogy inkább menjenek el a ka-
szinóba. Tomnak nem igazán volt kedve szerencsejátékot játszani
kora délelőtt. Koenig és Jesse sem lelkesedtek az ötletért A többi
pilóta azonban boldogan helyeselt.
– Meg kell gondolnunk, hova megyünk Jesse-szel – emlékez-
tette Tom diszkréten a kaszinózást támogató pilótát. Nem akarta,
hogy Jesse kellemetlenül érezze magát, ha egy kaszinóportás nem
engedi be. A pilóta vonakodva, de egyetértett.
Jesse is érezhette a feszültséget, mert kijelentette, hogy elmegy
vásárolni, parfümöt vesz Daisynek. Koenignek is megvoltak a
maga tervei. A többiek leragadtak a kaszinóprogramnál, Tom,
Koenig és Jesse megállapodtak, hogy később találkoznak, és együtt
mennek vissza a Leyte fedélzetére.
A csoport szétvált. Koenig az egyik irányba ment, Jesse a má-
sikba.
Tom egyedül maradt. Tenyerébe csapta a prospektust, nem
igazán tudta, hogy mit csináljon. Eléggé csalódott volt.
A kapitány azt mondta, hogy maradjunk együtt.
 15. FEJEZET

VISZONTLÁTÁS

Aznap délelőtt
Cannes, Franciaország

A plázs szélén néhány fiatal tengerésztiszt álldogált drapp egyen-

ruhában, tábori sapkában. Nem azért jöttek, hogy ússzanak. A
lányokat nézték.
A plázson karcsú női testek hevertek csíkos napozószékeken,
Mögöttük pincérek léptek ki cabanákból, kezükben italokkal tele
tálca.
– Hé, fiúk, aztat nézzétek má’! – kiáltotta egy haditengerész,
társai figyelmét egy nyári ruhás lányra irányítva. A lány éppen ta-
lált magának egy helyet, ahol eltöltheti a napot. Maga köré csa-
varta, hóna alá szorította törülközőjét. Nyári ruhája titokzatos
módon a homokba hullt, a lány pedig trükközve magára vette
fürdőruháját.
 Ekkor egy másik tengerész, vörös hajú, kicsi, horgas orrú em-
ber hajolt közelebb a társaihoz. Húsos arcán félénk vigyor húzó-
dott John Parkinson huszonegy éves őrvezető. A barátai Vörösnek
becézték.

John Parkinson, „Vörös”

– Bikinit vesz fel? – kérdezte.

A többiek szemük fölé emelték kezüket, hogy a nagy fényben
jobban lássanak, de nem tudták megmondani. A lány törülközője
mindent eltakart. Az 1950–es években bikiniben mutatkozni rit-
ka, de izgalmas esemény volt. Azt beszélték, hogy az apró fürdő-
ruhák néha félrecsúsztak, mert a lányok még nem voltak hozzá-
szokva, hogy ilyet viseljenek.
 A lány törölközője a homokba csúszott, és Vörös csalódottan
konstatálta a látványt. A lány az illemnek megfelelő egyrészes
fürdőruhában volt. A tengerészgyalogosok felhördültek, Vörös a
homlokára csapott. De nem adták fel. Elindultak a járdán, és na-
gyon figyeltek.
Vörös és a többiek a flotta tengerészgyalogosai voltak; olyan fi-
úk, akiket toborzási plakátokon mutogattak kék egyenruhában.
A közvélekedés szerint ezek a tengerészgyalogosok örök kato-
nák, nagyon szabados és durva népség, a valóságban azonban a
tengerészgyalogosoknak ez az új generációja csupa újonc volt a
hadseregben; a háború utáni középosztály gyermekei, akik el vé-
gezték a középiskolát, és ritkán hiányoztak az istentiszteletről. De
ha bikinis lányokat kellett szemlélni, akkor ők is csak fiúk voltak.
Vörös akkor látott először strandot, amikor belépett a tenge-
részgyalogsághoz. Hétéves volt, amikor anyja egy napon elhagyta
a család brooklyni lakását, és nem is ment haza többet. Vörös apja
dokkmunkás volt New York kikötőjében, így nem tudott vigyázni
a gyerekre, ezért Vöröst elküldte egy baráti családhoz, akik New
York államban, a Catskill–hegység vidékén laktak.
Adoptált családja, Anton bácsi és Anne néni cseh bevándorlók
voltak; őt is farmernek nevelték. Tizenkilenc éves korában azt
mondta nevelőszüleinek, hogy szeretne világot látni, mielőtt lete-
lepül. Az ő beleegyezésükkel autóstoppal elment a legközelebbi
toborzóirodába, és tengerészgyalogos lett, mert az volt az egyetlen
nyitva tartó iroda. A többi haderő toborzói már hazamentek.
– Hé, srácok! Valami ígéretest látok! – jelentette be az egyik
tengerészgyalogos. Tekintete egy filigrán lányra szegeződött a lány
sötét napszemüveget viselt; haja vállig érő, fekete. Éppen törül-
közőt terített egy napozóágyra. Fiatalnak és karcsúnak tűnt, vé-
kony derekához képest szokatlanul nagy mellei voltak.
– Hű, úgy néz ki, mint Elizabeth Taylor! – jelentette ki Vörös.
Taylort az újgeneráeiós hollywoodi sztárok üdvöskéjének tartot-
ták. Még csak tizennyolc éves volt, de már olyan nagy színészek
mellett játszott, mint Róbert Taylor és Van Johnson.
A többi tengerészgyalogos kinevette Vöröst. Azt mondták, hogy
Elizabeth Taylor sosem lenne egyedül a tengerparton, nemhogy
Cannes–ban.
Vörös alaposabban megnézte a lányt. Az újságok szalagcímei
Taylort a világ legszebb nőjének titulálták, és a parton heverő
lány nagyon is szép volt.
– Lehet, hogy az ikerhúga – próbálkozott az egyik srác. Egy
másik pedig arra biztatta Vöröst, hogy járjon utána. Aztán még
egy ilyen hang hallatszott és még egy, amíg Vörös végül engedett.
Mély levegőt vett, és elindult a lány felé.

***
Homok ömlött Vörös fekete cipőjébe. Oldalról közelítette meg a
lányt; úgy tett, mintha napozóágyat keresne. Amint elhaladt mel-
lette, látta, hogy a lány rózsaszín virágos mintájú, fehér egyrészes
fürdőruhát visel. A fürdőruha pántja a nyaka körül volt megkötve,
alsó széle diszkréten simult csípőjére. A napszemüveg alatt hal-
vány, porcelánbabaarc látszott, ívelt szemöldök, pisze orr, Vörös
szeme megakadt a lány jobb arcán látható jellegzetes anyajegyen,
és szíve rögtön hevesebben kalapált.
Szentséges ég! – gondolta. – Ez tényleg ő lehet!
 Biztonságos távolságba húzódott, onnan visszanézett társaira.
Társai pedig intettek neki, és vállat vontak: Na?
Vörös a legkevésbé sem szerette volna zaklatni a lányt, amúgy
sem tudta, mit kérdezzen tőle. Hirtelen Anton bácsi jutott eszébe
Hogyan oldaná meg ezt a helyzetet Anton bácsi? – tűnődött. A
keményen dolgozó, szláv karakterű, bivalyerős cseh ember a pél-
daképe volt. Nap, mint nap fejték a teheneket, szedték a karfiolt,
krumplit, kaszálták, gyűjtötték a szénát, és Anton bácsi mindig
lenyűgözte az élet aranyigazságával: Ha csinálsz valamit, csináld
jól, vagy ne is foglalkozz vele.
Vörös megfordult, és visszament a lányhoz. Előtte állt, a lábá-
tól kissé távolabb.

Elizabeth Taylor a Leyte legénységével Cannes–ban

– Miss Taylor? – szólította meg.

A lány felemelte a napszemüvegét. Markáns, fekete szemöl-
döke alatt kristálykék szempár ragyogott. Kétséget kizáróan
Elizabeth Taylor szeme. Az újságok szerint megfelelő fényben
ibolyakék az írisze.
– Ó! Helló! – felelte a lány. Játékos, vidám hangjába arisztok-
ratikus felhang vegyült, angol származásának jele.
Vörös hebegve bemutatkozott.
– Örülök, hogy megismerhettelek, Vörös – szólt a színésznő,
és felült napozószékén. – Tengerészgyalogos vagy?
– igen, hölgyem – felelte, mellét kidüllesztve.
– Kérlek, szólíts csak Liznek.
Megkérdezte Vöröst, tetszik–e neki Európa. Vörös azt felelte,
hogy minden kikötőben a vasútállomásra sietett. Látni akarta a
várost, a vidéket. Mielőtt beállt a haditengerészethez, silónál na-
gyobb épületet nem látott, de már járt Berlinben, Svájcban és az
Eiffel–torony tetején is. Liz megkérdezte, mi volt a véleménye
ezekről a helyekről, és úgy tűnt, tényleg érdekli a válasz.
A többi tengerészgyalogos botorkálva elindult feléjük a ho-
mokban. Odaléptek Vörös mellé, és bemutatkoztak Liznek. Úgy
tűnt, nagyon élvezi a figyelmet. Vörös elmondta, hogy látta A
nagy derbyt, a többi tengerészgyalogos pedig a másik kasszasikert,
a Lassie bátorságát látta; ez a film egy lány kutyájáról szól, aki el-
szökik, és a második világháborúban szolgál. Liz kérdezgette a
fiúkat magukról, és egyre jobban felélénkült; mintha egyszerű
lány lenne, aki éppen valami fagyizóban tölti az idejét a barátai-
val.
– Miss Taylor, nem szeretnék tolakodni – szólt az egyik tenge-
részgyalogos –, de egészen véletlenül nem tudna felváltani egy
százdollárost?
Azt gondolta, hogy a filmsztárok rengeteg pénzt hordanak
maguknál.
– Ó! Talán Nicky tud segíteni nektek – felelte kissé meglepet-
ten. – A Carlton Hotelben van.
Férjéről, a huszonhárom éves Nicky Hiltonról, a híres szállo-
daalapító Conrad Hilton fiáról beszélt. Liz és Nicky csak két hó-
napja házasodtak össze.
– Köszönöm, Miss Taylor – felelte a tengerészgyalogos. – Me-
gyünk, megkeressük.
A később jövők elmentek, hogy aprót szerezzenek, és Vörös
megint kettesben találta magát a filmcsillaggal. Néhány percig
beszélgettek, aztán Vörös elbúcsúzott tőle. Bármennyire élvezte a
beszélgetést, tudta, hogy ha nem megy rögtön a barátai után, ké-
sőbb nem találja meg őket.
– Örülök, hogy megismerhettelek – mondta Liz, és úgy intett,
hogy Vörös elmosolyodott. Visszaintegetett, de önkéntelenül ész-
revette: Liz mintha szomorú lenne, hogy elveszti társaságát.

Órákkal később

Vagyonos vendégek töltötték meg a Ritzy Carlton Hotel teraszát,

de Jesse egyedül ült.
Gyömbérsört kortyolgatott, és közben levelet írt. Már egy ki-
sebb halomnyit írt, ezeket borítékba zárta. Körülötte elegáns,
gazdag vendégek csevegtek a fehér fonott székeken üldögélve, és
rózsaszín helyi bort iszogattak. Virágillat terjengett a levegőben,
halk zene szólt a teraszon.
A terasz egy luxusszálloda épülete előtt húzódott. A hétemele-
tes Carlton volt Cannes legmagasabb épülete; homlokzati részén,
az épület sarkán fekete tornyok. Jesse az Útikalauz a Földkö-
zi–tenger vidékéhez című könyvben fedezte fel a hotelt A könyvet
Daisy csempészte a poggyászába Quonset Pointon a mólón, a ha-
jó indulása előtt.
A hotel terasza kitűnő levélíróhelynek bizonyult. Derékma-
gasságú, fehér faragott kőfal vette körül a helyet, ami így szinte
teljes diszkréciót biztosított. Mintha a saját szobájában lett volna
Márványlépcsősor vezetett a bulvárra, amelynek másik oldalán
már a plázs húzódott.
Jesse szokása szerint Daisynek és a családjának írt. A haditen-
gerészet postaszolgálata kiváló volt: a repülők olyan gyorsan vitték
a leveleket az államokba, hogy a levelek gyakran öt nap alatt a
címzetthez értek. Jesse pilótatársai sokszor viccelődtek azzal, hogy
saját irányítószámot kéne kapnia, mert olyan sok levelet küld és
kap.
– Nahát! Brown zászlós! – szólt egy hang a járdáról.
Jesse megfordult, V alakú arcot, tartózkodó tekintetet látott
maga előtt. A mentőcsapat orvosa, a huszonhat éves Halley
Bishop szólította meg.
– Szia, Doki! – üdvözölte Jesse.
Halley fehér tengerész–egyenruhát viselt, a zakó bal ujján vö-
röskeresztes karszalaggal. Vállán vászon orvosi táska. Az volt a
feladata, hogy a bulváron járva lássa el a részeg vagy sérült tenge-
részeket, de még túl korán volt ahhoz, hogy bármi baj adódhas-
son, ezért ellátogatott a legendás szállodához.
 Halley Bishop

Jesse invitálta, hogy üljön az asztalához, de Halley tétovázott;

hátrapillantott. A haditengerészet hagyományai tiltották, hogy be-
sorozott katonák tisztekkel vegyüljenek.
– Szabad – biztosította Jesse, azzal félretolta a levélhalmot.
Halley kihúzta az egyik széket, levetette a sapkáját, és hátrasimí-
totta barna haját, ami olyan hosszú volt, hogy aligha felelt meg az
előírásoknak.
Fehér zakós, fekete csokornyakkendős pincér egy tálka olajbo-
gyót tett eléjük. Jesse közölte az orvossal, hogy meghívja egy italra.
Halley megint tétovázott, és körülnézett, nem lát–e más tiszteket a
közelben. Észak–Karolina államban nőtt fel, árvaházban, ahol
alaposan megtanították a tekintélytiszteletre.
Jesse franciául rendelt még egy gyömbérsört, aztán Halley–re
nézett, aki kezét megadón felemelve azt mondta, hogy ugyanezt
kéri. A középiskolában Jesse elég jól megtanult franciául.
A két férfi kötetlenül beszélgetett. Amikor a pincér kihozta ita-
laikat, Jesse elmondta, azért szereti a gyömbérsört, mert alkoholos
ital hatását kelti, és a barátai így nem unszolják, hogy igyon még.
Halley nagyon meglepődött Jesse könnyed, fesztelen modorán.
Jesse furcsa kérdéssel lepte meg. Azt kérdezte a fiatal orvostól,
hogy tanult–e valami jó módszert arra, hogyan kell közölni rossz
híreket, például halálhírt. A második világháborúban Halley na-
gyon sok halált látott szanitécként a tengerészgyalogosok közt
Peleliu szigetén.
Halley tagadón ingatta a fejét. Azt mondta, hogy nem az orvo-
sok, hanem a tisztek írnak levelet a halottak családjának. Halley
visszakérdezett, hogy Carol Mohring halála nagyon megviselte–e
Jesse-t. Mindketten ott álltak a fedélzeten, és nézték, ahogy a gép
elsüllyed.
Jesse a borítékokra mutatott, és azt mondta, hogy végre sikerült
rávennie magát, és elmondania a hírt feleségének, Daisynek
Halley együtt érzőn közelebb hajolt.
– Brown zászlós, ha valamit tanultam abból az időből, amikor
folyamatosan lőttek minket, akkor azt tudom kijelenteni, hogy a
halál mindannyiunkat megvisel, de van némi beleszólásunk abba,
hogy hogyan távozunk az életből. Aki Corsair repülőben hal meg,
az önmagában is sokat elmond róla. Mohring zászlós bátor ember
volt.
Jesse egy pillanatig elgondolkodott, majd lassan bólintott! Arca
kisimult; újabb kérdést intézett a fiatal orvoshoz:
– Még egy kör gyömbérsör?
 ***
A délelőtt délutánba fordult, a nap forrón sütött a terasz napvédő
ponyvájára.
Jesse egyedül fejezte be ebédjét, miközben Halley a mosdóban
volt. Amikor a fiatal orvos visszatért az asztalhoz, gyorsan leült.
– Brown zászlós… ezt nem fogja elhinni. Találja ki, ki ült le
az imént mögénk.
Jesse vállat vont, de észrevette, hogy körülöttük mindenki el-
hallgatott. A teraszon mindenki egy irányba nézett, és összesúgtak.
Jesse hátrapillantott. Néhány asztallal távolabb Elizabeth Taylor
ült a barátaival.
Taylor színes kendővel kötötte be a haját, mély dekoltázsig
könnyű csipkeruhát viselt. Úgy nézett ki, mintha éppen a strand-
ról jött volna.
Jesse vigyorogva fordult vissza Halley felé. Halley végigsimított
a haján, és azt mondta, hogy odamegy, és beszél vele. Tekintete
határozott lett, acélos, férfias; olyan ember tekintete, aki csatában
sérült férfiakat rakott össze. Mielőtt Jesse bármit tehetett volna,
Halley már felállt, elindult Taylor és társasága felé.
– Szia, Liz! Halley vagyok – szólította meg. – Emlékszel rám?
Iskolatársak voltunk.
Liz felnézett.
– Tényleg? – kérdezett vissza lányos ártatlansággal. – Te is a
University Highba jártál?
– Igen! – felelte Halley megkönnyebbülten.
Liz felállt, kezet ráztak.
– De jó viszontlátni téged! – lelkendezett Liz, és élénken rázta
Halley kezét.
Vagy tíz percig álltak ott, és beszélgettek arról, hogy merre so-
dorta őket az élet az iskola befejezése óta. Kiderítették, hogy nem
egy, hanem két iskolába jártak együtt. Halley megemlítette Liznek
pilóta barátját, és Jesse egyszer csak azt vette észre, hogy mindket-
ten őt nézik. Próbált lazának mutatkozni. A beszélgetés hirtelen
abbamaradt, amikor megjelent egy fekete hajú fiatalember. Liz
férje, Nicky Hilton. Hilton khaki színű nadrágjába tűrt pólót és
aranyórát viselt. Láthatóan alig várta, hogy beszélhessen feleségé-
vel. Halley udvariasan kimentette magát, de Liz kérte, hogy vár-
jon. Hilton azt mondta Liznek, hogy lóversenyre megy a barátai-
val, aztán hirtelen megfordult, és távozott.
Liz döbbenten ingatta a fejét. Amikor magához tért, a pincért
hívta, és egy palack bort rendelt. A pincér fehér damasztszalvétába
tekert, hűtött palack bort hozott. Taylor közölte, hogy a bor a ba-
rátjának Halley–nek lesz. Halley meglepetten hőkölt hátra.
– Ez nagyon szép tőled, Liz, de nem iszom bort – felelte. –
Egyszerű sörös srác vagyok.
– Akkor add oda a pilóta barátodnak – mondta Liz, kissé félre-
hajolva, hogy jobban lássa Jesse-t. – Mondd meg neki, hogy aján-
dék.
Halley mosolygott. Átvette a bort, és azzal búcsúzott, hogy re-
méli, még találkoznak. Liz megölelte.
Halley visszatért az asztalhoz, és átadta Jesse-nek a palack bort.
– Ajándék Elizabeth Taylortól – mondta.
Jesse kézbe vette a palackot.
– Tényleg iskolatársak voltatok? – kérdezte.
Bűntudatos vigyor húzódott Halley arcán.
 – Nem… Hacsak nem a mi árvaházunkban nevelkedett.
Jesse felnevetett, és nagy szélhámosnak nevezte Halley–t.
Aztán mosolyogva elolvasta a címkét, és észrevette, hogy Liz
feléjük pillant. Katonásan tisztelgett a hölgynek, aki visszamo-
solygott rá.

***
Tom és Koenig látta, hogy Jesse egyik kezében egy palack borral,
a másikban butiktáskákkal közeledik a mólóhoz, Tom vigyorgott.
– Mióta iszol? – kérdezte.
– Ó, nem iszom – felelte Jesse.
Koenig összevonta a szemöldökét.
– Ugye tudod, hogy azt nem hozhatod fel a hajóra?
Jesse bólintott. Látta, hogy az egyik motorcsónakból egy csapat
tengerészgyalogos szállt partra. Felállt. Ahogy odaértek hozzájuk,
Jesse egyikük kezébe nyomta a bort, és tréfásan üdvözölte őket
Cannes városában.
– Nahát! Köszönöm, uram! – felelte a tengerészgyalogos, és
kissé zavartan nézték a palackot.
Jesse elmondta Koenignek és Tomnak a történetet, hogy ta-
lálkoztak Liz Taylorral.
– Úgy érted, férjhez ment? – kérdezte Tom tettetett megbot-
ránkozással. – Én pedig neki tartogattam magamat.
 16. FEJEZET

CSAK FRANCIAORSZÁGBAN

Néhány nappal később

Cannes partjánál

DÉLELŐTTI VERŐFÉNYES NAPSÜTÉS ÁRASZTOTTA EL a kifutó-

pálya–fedélzetet, és a hajó közepén parkoló Corsair gépeket.
Az egyik gép orránál Tom éppen csiptetős írólapra jegyzetelt,
miközben Marty elemlámpával a kezében a futómű mellett gug-
golt. A repülési műveletek szüneteltek, amíg a Leyte Cannes
partjánál horgonyzott, de a karbantartási munkálatok nem álltak
le.
– Elég laza – mormogta Tom. Komor tekintettel szemlélte az
űrlapot, ahonnan még elég sok adat hiányzott.
Marty' sorozatszámokat diktált, Tom leírta. A században min-
den pilótának volt mellékbeosztása; Tom és Marty „karbantartási
segédtiszt” volt. Feladatuk szerint a század repülőgép–szerelőinek
munkáját kellett ellenőrizniük, és figyelemmel kísérniük a gépek
műszaki állapotát.
– Látnod kellett volna azt a lányt, Tom! – kiáltott fel Marty,
miközben a következő sorozatszámot kereste. – Zöld szemű, sző-
ke hosszú combú… igazi baba!
Marty gondolatai a szárazföldön jártak, Cannes–ban, ahol
megismerkedett egy francia lánnyal.
– Jól hangzik – mormogta válaszul Tom.
Marty aznap este a partra készült, hogy találkozzon ezzel a
lánnyal, és Tomot is hívta.
– Ha itt nem szedsz fel valakit, akkor veled valami baj van,
öregem – tette hozzá Marty.
Tom felhorkant. Már félig eltelt a cannes–i állomásozás ideje,
ám Tomnak nagyobb gondjai voltak… nevezetesen a gépkönyvek.
Hetekkel korábban felfedezett egy problémát. Minden Corsair
gépkönyvet kapott, ami hasonló volt az emberek orvosi kartotéka-
ihoz. Minden javítást, minden beavatkozást feljegyeztek. A gép
gyártója, a Chance Vought gyakran adott karbantartási utasításo-
kat a repülős századoknak. Amikor a szerelők valamilyen alkat-
részt kicseréltek, fel kellett volna jegyezniük a műveletet H szer-
vizkönyvbe. A 32–esek azonban a Corsair gépeket a tengerész-
gyalogság egy tartalékos egységétől kapták, ahol valaki lusta volt.
Tom azonnal szólt a kapitánynak, és önként vállalta, hogy visz-
szamenőleg ellenőrzi a szervizkönyveket, összehasonlítja a gyári
gépkönyv szerinti alkatrész–sorozatszámokat a tényleges állapot-
tal. Marty kapta a feladatot, hogy segítsen neki. Nagyon fáradságos
munka volt, de Tom azt akarta, hogy a szerelők tudják, mely al-
katrészek fognak tönkremenni, hogy senki ne zuhanjon le… ma-
gát is beleértve.

***
A fedélzetről könnyed beszélgetés és papucsos, csoszogó léptek
hallatszottak. Tom felnézett a papírból.
A Corsair szárnyán tűi rövid fehér nyári ruhás lány sétált, mel-
lette egy tiszt, fehér tengerész–egyenruhában. Tom és Marty sze-
me tágra nyílt a csodálkozástól. Elizabeth Taylor volt a lány
Az ígéretes filmcsillag mögött kisebbfajta kíséret haladt Férfiak
és nők, fiatalok és idősebbek, tisztek és barátaik. Köztük volt Liz
férje, Nicky Hilton is. Átlagos fiatalembernek tűnt; fehér rom-
buszmintás, piros pólót viselt. Kíséretével beszélgetett.
Liz meglátta Martyt és Tomot. Hozzájuk sietett.
– Mit csináltok idelent? – kérdezte Martyt. Nyári ruháját szí-
nes gyöngyök díszítették, retikülje fehér bőrből készült.
– Csak meg akarok győződni arról, hogy nem fog kilyukadni a
gumim – tréfált Marty.
Liz elmosolyodott. Marty felállt, nadrágjába törölte a kezét, és
bemutatkozott.
Tom távolabb maradt. Örült, hogy Marty beszél. Látta Liz
filmjeit, és az volt a véleménye, hogy elég jól játszik, de nem iga-
zán nagy színésznő. Attól persze káprázatosán szép.
– Szerelők vagytok? – kérdezte Liz.
– Mi? Nem – felelte Marty nevetve. Elmagyarázta, hogy a pi-
lótáknak a gépek ellenőrzése a munkájuk része, Tom egyetértően
bólintva magához szorította a mappát.
Liz szabadkozott, és azt mondta, el nem tudja képzelni, mi-
lyen lehet ilyen géppel repülni. Marty felajánlotta, hogy megmu-
tatja neki a pilótafülkét, és Liz szeme felcsillant… a tiszt azonban
közbelépett, és azt mondta, tovább kell haladniuk, ha be akarják
járni az egész hajót.
Mielőtt azonban a tiszt elkísérhette volna onnan, Liz meghívta
Martyt és Tomot az egyik kaszinóba, ahova este Nickyvel men-
nek. Azt mondta a fiúknak, hogy hozzák a barátaikat is. Marty azt
mondta, ott lesz. Tom is igent mondott. A papucs csattogása egyre
halkult, ahogy Lizt kísérői a tat felé vezették, hogy a mentőheli-
kopter mellett fotózzák.7
Marty vigyorogva nézett Tomra.
– Azt hiszem, most már biztosan találkozni fogsz azzal a lány-
nyal, akiről beszéltem!

Aznap este

Big Band játszott a monte carló–i kaszinóban. Tom a sötétzöld

rulettasztalra csúsztatta zsetonjait.
– Tegyen egyet ide, egyet oda, egyet pedig oda! – mondta Liz.
Tom bal oldalán ülve az asztal számozott rácsára mutatott. Fekete
hajába orchideát tűzött, pánt nélküli, elegáns fehér ruhája nagyon
jól állt rajta. Tom örömmel teljesítette a kérést. Az asztal másik
oldalán Marty elvigyorodott a látványtól.

7
Liz Taylor többször járt a Leyte fedélzetén Cannes–ban. Együtt ebédelt a
kantinban a pilótákkal, részt vett a hangárfedélzeten tartott táncmulatsá-
gon, benézett a gyengélkedőre, amikor Halley volt szolgálatban. Autogra-
mos fotókat adott neki, hogy osztogassa szét a barátai között. Halley a mai
napig sajnálja, hogy egyet se tartott meg magának.
 Tom először járt kaszinóban, és rögtön a leghíresebbel kezdte,
Monaco kaszinójával, ami Cannes–ból rövid vonatúttal elérhető.
Gyönyörű terem volt; magas mennyezet, díszes csillárok, a falak
arannyal díszítettek. A zene finom jazzre emlékeztette Tomot.
Szerette a jó jazzt.
Tom előrehajolt, elégedett volt a játékostárs tanácsával. Liz
minden szabályt ismert, bár még nem volt annyi idős, hogy legá-
lisan játszhasson Franciaországban vagy az Egyesült Államokban.
Férje, Nicky tanította meg rá. De ezen az estén Nicky nem volt
vele. Valószínűleg a barátaival szórakozott.
Az asztal körül haditengerész pilóták ültek barátnőikkel. Min-
denki megtette tétjeit. Volt olyan pilóta is, aki a feleségével volt.
A fiatal, gyerektelen „hajókövetők” átjöttek Európába vakáci-
ózni. Liz mindenkit meghívott a társaságból. A színésznő nagy
izgalommal pillantott végig az asztalon, és várta, hogy a krupié
megforgassa a kereket. Túl szép és túl fiatal ahhoz, hogy férjnél
legyen, gondolta Tom.
Liz kék szeme összeszűkült, amikor az asztal túloldalán ele-
gáns szőke nő jelent meg, és befészkelte magát Marty mellé.
Tom, a pilóták, minden tekintet rögtön a szőke hölgyre szegező-
dött. Karját Marty' dereka köré csúsztatta. Orra pisze, szeme zöld,
tekintett pajkos. Marty francia barátnője ellopta a figyelmet
Liztől.
Tom ekkor Martyra nézett, fejét csodálkozón oldalra hajtotta,
és arra gondolt: Lehet, hogy mégiscsak egy kaszanova?
A krupié megforgatta a kereket, és felkiáltott:
– Mesdames et Messieurs, nincs több tét!
A révületből kizökkenve Tom, Liz és a többiek tapsolni, élje-
nezni kezdtek. A golyó beállt az egyik számra, a krupié a nyertes
számra mutatott. Nevetés és hörgés elegye hangzott fel.
A többi asztaltól kifinomult, gyöngysort viselő hölgyek, frakkos
urak fordultak botránkozó tekintettel a pilóták asztala felé, Le-
nézték az egyszerű öltönyös, egyszerű ruhás fiatal férfiakat és nő-
ket.
A pilótákat ez egyáltalán nem érdekelte. Ahogy a játék folyta-
tódott, több feleség is Liz köré gyűlt, aki láthatóan kellemesen
elbeszélgetett velük, mintha közéjük tartozna. A hét elején a fe-
leségek észrevették, hogy Liz magányos és depressziós; befogadták
maguk közé. A hetet együtt töltötték az asszonyok szállodájában;
csevegtek, pletykáltak, ruhákat csereberéltek. Liz azt mondta ne-
kik, hogy titokban irigykedik rájuk, amiért olyan rendes férfiakhoz
mentek feleségül. Elismerte, hogy tudja, férjének viszonya van
valakivel, és azt tervezi, hogy elválik tőle, de nem hagyhatja el
Cannes–t nélküle, mert közös útlevéllel jöttek Európába.
Krupiéváltáskor Tom felállt, hogy kinyújtóztassa a lábát. Marty
lépett mellé, és a fülébe súgott.
Úgy érzem magamat, mintha valami kimondatlan versengésbe
kerültem volna!
A barátnője és Liz közötti rivalizálásra utalt. Tom a lány szép
szemét dicsérte, mire Marty gyorsan elment italért.
Tom a whiskyjét kortyolgatta, és a zsetonját forgatta kezében,
úgy várta, hogy folytatódjon a játék. Már kezdett fogyni a pénze,
pedig még nem is járt későre az idő.
Ekkor valaki elhaladt mellette, és kiütötte a zsetont a kezéből.
A zseton Liz székének támláján koppant, majd lecsúszott.
Szentségei ég! – gondolta Tom.
 Liz nem vette észre. Háttal ült neki, a feleségekkel társalgott.0
Tom lassan Liz széke fölé hajolt, és lenézett. A zseton a szék
támlája és a színésznő formás hátsója közé esett. Tom hirtelen
hátrahőkölt, és elkapta tekintetét. Szerencsére senki nem látta,
hova nézett.
Éppen oda kellett esnie! – gondolta.
A többiek itallal tértek vissza, és Tom tudta, hogy a csoport
egyhamar nem áll fel az asztaltól. Szüksége volt a zsetonra, hogy
tovább játszhasson. Bal kezének ujjait mozgatta. Aztán kezét Liz
székének támlájára helyezte, mintha csak pihentetni akarná. Az-
tán gyors mozdulattal lenyúlt, megragadta a zsetont, és kihúzta.
Karját gyorsan leengedte, mozdulatlanul állt, mint egy őrkatona,
és egyenesen előrenézett.
Liz biztosan érezte 'lóm zakóujjának suhogását. Gyorsan
megfordult, és felnézett rá; szemöldökét összevonta, kék szeme
csillant. Játékosan oldalra hajtotta fejét.
Azt hiszi, hogy tapogatni akartam! – gondolta Tom. Lenézett a
hölgyre, elpirult, és félénken, szabadkozón felmutatta a zsetont,
hogy Liz lássa.
Liz nevetett, karon paskolta Tomot, azzal visszafordult a fele-
ségekhez, és folytatta a beszélgetést.

***
Számos pilóta állította, hogy láttak a kaszinóban egy embert, aki
úgy néz ki, mint Clark Gabié.
A kapitány.
Azt mondták, bevetette magát a füstfelhőbe, és a lehető leg-
egyszerűbb civil ruhában, kezét zsebre téve járkált a termekben,
mintha valami olcsó kocsmából tévedt volna be. Rejtély, hogyan
engedték be a kaszinó portásai.
Biztosan látta, hogy Marty enyeleg a francia barátnőjével. Biz-
tosan látta, hogy Marty megcsókolja a lányt.
Biztosan látta, hogy a fiatal pilóta úgy nézett ki, mint aki fülig,
szerelmes. Ez a pilóták munkájára nagyon veszélyes koktél. Nem
lehet más magyarázat arra, ami ezután történt.

Másnap reggel

Tom felnézett papírokkal borított íróasztaláról. A Leyte egyik tá-

gas hangárjában volt, a hajó tatjánál. Vele szemben Marty dudo-
rászva ellenőrizte a sorozatszámokat a gépkönyvben.
Marty mögött a hangár tele volt repülőgépekkel. A kifutópá-
lya–fedélzet alatt a hangárfedélköz a hajó teljes hosszában húzó-
dott. A hangárok felett keskeny átjárópallók függtek, a gerendákról
lámpák lógtak. A hajó oldalán csúszófalak nyíltak, így a hatalmas
termeken átfújhatott Cannes felől a friss levegő.
Tom még sosem látta Martyt ilyen vidámnak; pontosan tudta,
kire gondol barátja. Aztán egyre hangosabb léptek keltették fel
Tom figyelmét. A kapitány közeledett. Tom fel akart állni, de a
kapitány intett.
– Maradjon csak.
– Üdv, kapitány! – szólt Marty.
A kapitány válaszul bólintott.
– Fiúk, van egy gubancos problémánk! – A kapitány sötét
szeme Tom és Marty között cikázott. Elmondta, hogy a szerelők-
nek gondjai voltak egy gép beindításával, és azt gyanítják, hogy víz
lehet az üzemanyagtartályban. – Lehet, hogy szabotázs – tette
hozzá.
Tom és Marty; aggódón néztek egymásra.
A kapitány tekintete Martyn állapodott meg.
– Goode zászlós, feladatom van magának. Fontos feladat.
Marty bólintott. Igyekezett megfelelni a feladatnak.
– A parancs a következő: megvizsgál minden egyes repülőgé-
pet, minden gép minden tankját. Megnézi, került–e víz az
üzemanyagba, és ha igen, kivizsgálja, hogyan kerülhetett oda.
Marty mosolya lehervadt.
– Nincs parti kimenő addig, amíg a parancsot nem teljesíti
tette hozzá a kapitány.
Tom látta, hogy Marty gondolatai vadul kavarognak; a helyze-
tet méri fel, kalkulál. A századnak tizenöt repülőgépe volt; mind-
egyiknek van egy fő– és a gép hasán egy ledobható üzemanyag-
tartálya. Az harminc, gondolta Tom. Egy örökkévalóságig tart
majd, főleg, ha a Leyte négy nap múlva felszedi a horgonyt, Éh
elhagyja Cannes térségét.
Tom jelentkezett.
– Segíthetek Goode zászlósnak, uram?
Marty arcán remény rebbent, 'Tomra vigyorgott, aztán a kapi-
tányra.
– Nem – felelte a kapitány. – Magának más feladatom van.
Tom bólintott, Marty reménytelenségbe süppedt.
Folytassák! – szólt a kapitány, azzal elsétált.
– Ez valami rossz álom – mormogta Marty. Nem hívhatta fel a
barátnőjét. A hajótól a szárazföldre nem lehetett telefonálni.
 Muszáj volt kijutnia a partra, hogy legalább a címét oda tudja
adni neki. Egyetlen reménye az volt, ha nagyon gyorsan dolgozik.
A következő napokban Marty a hajón rohangált, kémcsövek
kel a kezében a gépek és a hajó laborja között. Amikor megjöttek
a vizsgálati eredmények, kiderült, hogy nagyon rossz hírt kell kö-
zölnie a kapitánnyal. Minden gép üzemanyagtartályában volt víz.
Már csak egy nap volt hátra az indulásig. Marty jelentkezett a
kapitánynál, és leírta a helyzetet. Kis fadobozt is fabrikált, amiben
a kémcsöveket be tudta mutatni. Marty arra a következtelésre ju-
tott, hogy a hajó szennyezett üzemanyagot vételezett, valószínűleg
Livornóban.
– Szép munka, Goode zászlós – felelte a kapitány íróasztala
mögül. – A következő azonnali feladata az, hogy felügyeli a szeny-
nyezett üzemanyag eltávolítását az összes gépünkből.
Amikor Marty kilépett a kapitány irodájából, arcát kezébe te-
mette.

***
Marty számos epekedő tengerésszel és pilótával együtt a Leyte
korlátján kihajolva nézte, ahogy Cannes távolodik. A
repülőgéphordozó tört hullámcsíkokból fehér, V alakú nyomot
hagyott maga után, mintha két kar nyúlt volna a hajó után.
Mart)' elkeseredetten nézett maga elé. Nem tudott kimenni a
partra, hogy újra találkozzon a barátnőjével, és most a Leyte kelet
felé tart, Kréta szigetén folytatódik a háborús játék. Mások sze-
rezhettek maguknak francia barátnőt. Marty nem értette, miért
büntette őt a kapitány.
 De már késő volt ezen tépelődni. A part mentén jobbról, bal-
ról megjelentek a Táncoló Flotta rombolói és ellátóhajói.
A horizonton túl a Leyte fehér farvize a tenger kékjébe simult
 17. FEJEZET

BARÁTI MEGSZÁLLÁS

Négy nappal később, 1950. július 18.

Kréta partjainál

A TÁNCOLÓ FLOTTA közepén a USS Worcester szelte az

Égei–tenger vizét. A hat lövegtornyos Worcester kisebb csataha-
jóra emlékeztetett. A hátsó fedélzeten két sor matróz állt a dél-
előtti napfényben.
– Viii–gyázzzz! – harsant egy tengerészgyalogos szakaszpa-
rancsnok–helyettes hangja. A tengerészgyalogosok vállukhoz
emelték M–l–es puskáikat. Az első sorban állt egy alacsony őrve-
zető, bizonyos Ed Coderre. Tizenkilenc éves, francia–kanadai
származású srác; arca kerek, haja fekete. Coderre szemöldöke
olyan éles ívű volt, hogy az már szinte félelmetesnek tűnt, ám sö-
tét szemében barátságosság csillogott. Mielőtt beállt a tengerész-
gyalogsághoz, bolti eladó volt.
 Coderre a szeme sarkából látta a Leyte anyahajót. A flottában
csak az volt nagyobb a Worcesternél. A flotta Görögországtól dél-
re szelte a tengert.
Egy tiszt tartott szemlét a tengerészgyalogosok között. Ellen-
őrizte fegyvereiket, drapp egyenruhájukat. Robert Reem hadnagy
volt, a szakasz huszonnégy éves parancsnoka. Vonásai markánsak,
szemöldöke alacsony, tekintete jóindulatú.
– Pihenj! – adta ki a parancsot Reem. Coderre és a tengerész-
gyalogosok a fedélzetre engedték puskatusaikat.
Reem felolvasta a napi parancsot, és kijelentette, hogy önkén-
tesekre van szüksége egy különleges feladatra a következő had-
gyakorlaton.
Coderre szemöldöke rebbent. Szívesen kitüntette volna magát
a hadnagynál, de szinte hallotta a tengerészgyalogság íratlan sza-
bályát: Soha ne jelentkezz önként semmire, különösen, ha nem
tudod, mi a feladat.
Coderre végignézett emberein. Senki nem mozdult.
Mindenki tudta, hogy a csapat nagy sebességgel tart Kréta felé,
a legnagyobb görög szigetre, ahol a tengerészgyalogosok egy baráti
ország területén gyakorolgatják a partra szállást, és a terület lero-
hanását. Lehet, hogy a Leyte pilótái szimulált légi támogatást ad-
nak a partra szálló tengerészgyalogosoknak, jó mulatságnak tűnt.
– Egyetlen emberre van szükségem, aki hozzám csatlakozik –
ismételte a hadnagy. – Ki lesz az?
Mindenki lélegzet–visszafojtva figyelt.
– Gyerünk, fiúk! Csak egy emberre van szükségem. Egyetlen
egyre.
Coderre nagyon együtt érzett a hadnaggyal. Reem igazán
rendes ember. Felesége van otthon Pennsylvania államban, Lan-
casterben. A második világháború idején besorozták, aztán valaki
rájött, hogy vezetői képessége van, és felvették a Haditengerészeti
Akadémiára.
– Önkéntesnek jelentkezem, uram! – szólalt meg Coderre.
Pattogó New England–i akcentusával megtörte a feszültség.
– Rendben, Coderre. Nagyon jó – bólintott Reem. – Később
jelentkezzen nálam.
Reem elbocsátotta embereit. Mindenkinek megvolt a feladata.
Ahogy a tengerészgyalogosok szétszéledtek, Coderre társai nem
tudtak ellenállni kíváncsiságuknak.
– Ezt miért tetted, tökfej? – kérdezte egyikük.
– Talán mert a hadnagynak segítségre volt szüksége.
A többiek értetlenül pislogva továbbálltak.
Coderre vállat vont. Mások szolgálata a vérében volt. Otthon,
Rhode Island államban, Pawtucketben apja tűzoltó volt, kereszt-
apja rendőr. Coderre cserkész volt, mielőtt négy középiskolai ba-
rátjával egyenesen az iskolapadból beállta tengerészgyalogsághoz.
Ahogy Coderre a hadnagyhoz indult jelentkezni a feladatra,
meg volt győződve arról, hogy a többiek nem jól gondolkodnak.
A tengerészgyalogos mindig elsőként jelentkezzen önkéntes
feladatra.

Két nappal később

Az ezüstös holdfényben kinyílt a tengeralattjáró fedélzeti ajta-

ja, és emberek léptek ki a hajótestre.
Előbb matrózok jelentek meg; halványkék ingük ujja feltörve.
Azután Coderre és Reem hadnagy teljes hadfelszerelésben: álcá-
zott sisak, halványzöld zubbony, nadrág, drapp pisztolyöv tőrök-
kel.
A tengeralattjáró bukdácsolt a hullámokon.
Reem botorkált oda hozzá a tengeralattjáró korlátjába kapasz-
kodva. Coderre leeresztette válláról tengerészzsákját, és fél térdre
ereszkedett. Felnézett a sötét égre. Hála az égnek! – gondolta.
Mindketten mélyen beszívták a hideg, éjszakai levegőt.
A tengeralattjáró a lábuk alatt a USS Piper volt; egy régi, má-
sodik világháborús dízel meghajtású szerkezet; nagyon zsúfolt volt
odalent, klausztrofóbiás érzés. Aznap délelőtt felbukkant a Tán-
coló Flottában, különleges küldetésre felvette Coderre–t és Reem
hadnagyot, majd újra lemerült.
Reem hadnagy szeméből verejték csörgött. Arca eltorzult, sá-
padt volt, mint aki rosszul van.
– Miért jelentkezett önként erre a feladatra, Coderre? – kér-
dezte fájdalmas hangon. – Magának elment az esze?
– Kezdem én is azt hinni, uram – felelte Coderre.
A közelben álló egyik matróz leengedte a távcsövét, és felne-
vetett. Mielőtt lemerültek, Coderre a tengerészgyalogosok szoká-
sát átvéve gúnyosan kanális–matrózoknak nevezte a tengeralattjá-
ró személyzetét. Most, miután megtapasztalta, milyen az élet
százötven lábbal a felszín alatt, soha többé nem gúnyolja őket.
Reem csak állt, és a korlátot markolta. Egymérföldnyire hold-
világos kék homoksáv látszott, Kréta szigetének északi része.
– Készen áll? – kérdezte Reem.
Coderre bólintott.
Ahogy Reem és Coderre a létra felé botorkáltak, az egyik mat-
róz rádiómikrofont emelt a szájához, és halkan jelentést tett:
– Az egyes felderítőcsapat a csónakba száll.
A hadgyakorlat olyan komoly volt, mintha valóban háborús
helyzet lenne. Mindent ugyanúgy csináltak.
Coderre lement Reem után a tengeralattjáró fafedélzetére; el-
haladtak a menetirányba célzó gépágyú mellett. Elöl a matrózok
gumicsónakot tartottak a tengeralattjáró oldalánál.
Reem ült előre, Coderre hátra. Menjünk innen, mielőtt meg-
gondolják magukat, és nem engednek minket el, gondolta
Coderre. A két tengerészgyalogos búcsút intett a tengeralattjáró
személyzetének, és evezni kezdtek a part felé.

***
A gumicsónak könnyeden siklott a homokra. Coderre a tenge-
részzsákból elővett két zseblámpát. Az egyiket átadta Reemnek.
A hadnagy az órájára nézett. Pontosan 23:30–kor fogta a fény-
szórót, és a tenger felé irányította. Coderre ugyanezt tette.
Hamarosan fény válaszolt a tenger felől, és motorcsónakok
bukkantak elő a sötétből. A csónakok egyre közelebb értek; a ten-
gerészgyalogosok terepkutatóit hozták, akik megmérik a vízmély-
séget és a korallok kitüremkedését, mielőtt a támadó haderőt el-
indítanák. Coderre és a hadnagy addig villogtak a lámpával, amíg
a partra szálló csónakok meg nem jelentek a sekély vízen. Akkor
Reem kimerültén a fövenyre rogyott.
Coderre lepillantott a hadnagyra.
– Ennyi? – kérdezte.
– Ennyi – felelte Reem hadnagy.
 Coderre leült. Zsebéből elővett egy csomag cigarettát, rágyúj-
tott, szívott egy slukkot.
– Hadnagy? – kérdezte, Reem felé kínálva a dobozt.
Reem kivett egy szálat. Hamarosan loccsanó hangok hallat-
szottak a sekély vízből. Az előőrs, az első hétszáz tengerészgyalo-
gos partra szállt.
Coderre vigyorgott. Ő és a hadnagy éppen Kréta megszállását
készítették elő.

Órákkal később, reggel 7-kor

A tengerészgyalogosok megkapaszkodtak a partra szállító hajó

aljában, ahogy az a homokot súrolta a sekély vízben. Közöttük
volt Vörös Parkinson, páncéltörő rakétavetőt szorongatott; a fegy-
ver majdnem olyan magas volt, mint ő.
A csónak motorja felbőgött. Vörös a tengerészgyalogosok álcá-
zott sisakjain nézett végig, ahogy a rámpa lecsapódott. Fény hatolt
be a hajóba. Vörös hunyorgott. A katonák mintha a mennyorszá-
got pillantották volna meg; mediterrán part, kopár hegyek, zöld
mezők.
– Partra! – kiáltotta a hajóvezető.
– Csapaaaat előőőre! – kiáltotta egy tiszt, mire a tengerészgya-
logosok megindultak.
– Kapjuk el őket! – tréfálkozott egy tengerészgyalogos.
Társai nevettek. Vörös követte a fiút ki a hajóból, a lábszárkö-
zépig érő vízbe. A tengerészgyalogosok a sekély vízen át a partja
lépdeltek. Minden loccsanástól sötétebb lett drapp kamáslijuk,
buggyos, zöld nadrágjuk.
 Vörös az M20–as Super páncéltörő rakétavető mellett teli há-
tizsákot és egy karabélyt is vitt. A puska a válláról lógott. Nyakában
két páncéltörő rakéta, csípőjén pisztoly, tölténytár és tőr, állszíja
kilazult, sisakjának pereme kezdett a szemébe csúszni. Menj to-
vább! – biztatta magát. – Anton bácsi nagyon büszke lenne rád!
A parton, középen tiszt állt kitárt karral. Vörös laza kocogásba
lassított, ahogy elhaladt a tiszt mellett.
– Ne szarjanak a bozótban! – üvöltött a tiszt. – Használják a
kiásott árkokat! Maradjanak egymás nyomában! Kölcsön kaptuk
ezt a. terepet!
Vörös vigyorgott, és folytatta a rohamot. Balra Kalives falait
látta.
Lába elnehezült a meredélyen. A másik oldalon öt társát látta,
akik megálltak pihenni. Vörös boldogan ereszkedett térdre. A fiúk
együtt alkottak egy tankelhárító szakaszt. Két osztagra osztották
őket. Vörös osztagában volt a rakétavető, egy másik srác volt a töl-
tő, egy harmadik vitte a lőszert.
Előttük, a mező mögött volt a cél… széles hegy. Az volt a pa-
rancs, hogy Vörös és társai állítsanak fel ott útakadályt, hogy el-
vágják a képzeletbeli szovjet tankok útját. A hegytől távolabb,
jobbra Napóleon idejében épült erőd állt.
Két görög katona közeledett Vörös és a többiek felé. Puska volt
náluk; zöld egyenruhát viseltek, hozzá vékony karimás sapkát. A
görögök szövetségesek voltak, akik megfigyelőként voltak jelen.
Kilenc hónappal korábban még véres polgárháborút vívtak a gö-
rög kommunisták ellen; ezekben a harcokban többen haltak meg,
mint a második világháború idején. A veszteségek közé tartozott
28 000 gyerek, akiket a görög kommunisták elraboltak, és szét-
szórtak a kommunista területeken, hogy politikai okítást kapjanak,
és fizikai munkát végezzenek.
– Indulnunk kell, különben lekössük a légi bemutatót! – szólt
Vörös a társainak. Elindultak. Lendülettel másztak a hegyre, hogy
a legjobb helyről láthassák, amint a Leyte fedélzetéről felszállnak,
és átrepülnek fölöttük a repülők.
A tengerészgyalogosok előbb egy patak medrét követték, majd
térdig érő levéltengeren vágtak át. Vörös két kézzel fogta a pán-
céltörőt, így egyenletesen oszlatta el a hétkilós súlyt. A súlytól el-
fáradt a karja; a fülledt időben erősen izzadt. Az elöl menő tenge-
részgyalogosok hirtelen letértek az ösvényről. Vörös utolérte őket,
és azt látta, hogy egy dinnyeföld mellett guggolnak, és a termést
szemlélik.
– Hé, Vörös! – kiáltott a lőszervivő. – Te farmer vagy. Ezt meg
lehet enni?
Vörös a leveleket nézte, de nem ment közelebb.
– Igen. Görögdinnye. Hozzatok egyet nekem is.
A többiek lelkesen szakították le a dinnyéket a szárról. Egyikük
Vörös felé közeledett, de megállt, amikor meglátta, hogy egyik
keze sem szabad.
– Csak rakd bele a hátizsákomba! – mondta Vörös vigyorogva.
A tengerészgyalogos nevetett, és belegyömöszölte a plusz súlyt.

***
A hegytetőn Vörös és társai megálltak az úton, hátizsákjaikat a
poros földre dobták. Vörös mélyen kigombolta az ingét, és feltűrte
az ujját.
 Két segédjével a bokrok közé rejtőztek, és Vörös a páncéltörőt
a hegyen álló erődhöz vezető útra irányozta. Segédei gránátokat
tartottak kezükben. A másik páncéltörő raj néhány lépésnyire volt;
gépfegyveres osztagok foglalták el helyüket a hegyen. Néhány
ember átbotorkált az úton, hogy háromszög alakú jelzőpaneleket
helyezzenek el a földön; rikító narancssárga „útjelzőket", amelyek
megmutatják a pilótáknak, milyen messzire húzódnak a saját
haderő vonalai.
Vörös egyik társa az órájára nézett. Hangosan gondolkodva
azon tűnődött, hol lehetnek a pilóták.
– Talán elaludtak az úszó luxusszállodájukban – tréfált egy
másik ember.
A tengerészgyalogosok nagyon várták már, hogy meghallják a
jellegzetes mély, gyorsan közeledő, majd távolodó hangot.
Vörös levette a rakétákat a nyakából, és hátratolta sisakját, Tár-
sai ültek, és ásítoztak. A koreai háborúra egyáltalán nem gondol-
tak; azzal együtt sem, hogy az Amerika–barát erők még mindig
visszavonulóban voltak, és az újságok már hosszabb, talán hat–
vagy kilenchónapos háborúra készültek.
Valaki felvetette, hogy ideje uzsonnázni. Vörös letette a pán-
céltörőjét egy kőre, a többiek letették a muníciót, és kinyitották
hátizsákjaikat. A hegynek a tenger felé eső peremén ücsörögtek,
elővették hosszú KA–BAR késeiket, és belevágtak görögdinnyéik-
be,
Vörös egy szelet gyümölcsbe harapott; dinnyelé csorgott az ar-
cán, magok csúsztak le és potyogtak a földre. Ez az élet! – gon-
dolta Vörös. A tengerészgyalogosok élvezték a lakomát és a né-
hány mérföldre horgonyzó flotta látványát.
 Vörös egyik társa leengedte a dinnyeszeletet.
– Ajaj! – mormogta, lefelé nézve a hegyen.

Bob Devans (balra) és Jolin Parkinson („Vörös”)

Szakaszparancsnokuk, Bob Devans tizedes közeledett. Devans

csak húszéves volt; zömök srác, orra hegye kissé felfelé állt, szög-
letes arcából álmos szemekkel nézett a világra. Rögtön a középis-
kola elvégzése után beállt a tengerészgyalogsághoz.
Devans végignézett emberein. Vörös és a többiek meg sem
próbáltak elrejtőzni vagy eldugni a dinnyéket. Devans csalódottan
ingatta fejét.
– Fiúk, több eszetek lehetne. Hol szereztétek? – kérdezte
Devans.
– Lent a parton, Bob – ismerte el egy tengerészgyalogos.
– Mondanám, hogy tegyétek vissza, de ahhoz már késő. Vörös
és a többiek bólogattak. Állukra dinnyemagok tapadtak. Devans
végignézett a hegytetőn, és megállapította, hogy mindenki a kije-
lölt helyén van, és várják a színlelt légitámadást. Mindenki, aki
Devans tizedest ismerte, elismerte, hogy van karizmája. Az isko-
lában Devans a színjátszó szakkörben több szerepet is kapott.
– Tartsátok meg a dinnyéket. Csak menjetek vissza a kijelölt
helyetekre, és tegyetek úgy, mintha jönne az ellenség!
Vörös és a többiek visszamásztak a helyükre.

***
A csendes hegytetőt kerekek zörgése rázta fel. Vörös felült, és az
erőd felé nézett. Látta, hogy társai mindjárt elszundítanak.
– Szovjet T–34–es tank! – kiáltotta el magát, segédei sisakjára
csapva. Felemelte a páncéltörőjét, és célzott. Segédei felültek, és
arrafelé pillantottak, amerre Vörös célzott.
Az úton két görög kisfiú húzott görögdinnyékkel teli rozoga
kordét. A tengerészgyalogosok felnevettek. Nézték, ahogy a fiúk
dinnyéket cipelnek a kordéról a többi tengerészgyalogos osztag
felé. Előfordult, hogy dinnye nélkül mentek vissza a kordéhoz
érméket számoltak tenyerükben.
A gyerekek végigértek az úton, egészen Vörösig és társaiig.
Odamentek hozzájuk, megmutatták a dinnyét, és kínálták, azzal a
néhány angol szóval, amit tudtak:
–Two for dol–la!
Kettőt egy dollárért. Bőrük nagyon lebarnult a napon; hajuk
sűrű volt, koromfekete. A szétszórt dinnyehéjak láttán hirtelen
tágra nyílt a szemük a csodálkozástól. Vörös bűnbánón nézett
társaira, és megkérdezte, hozott–e valaki magával pénzt.
Senki.
 – Nincs. Egyetlen. Dollárunk. Sem – mondta Vörös a gyere-
keknek. A fiúk zavartan felemelték a kezüket.
Vörös egyik segédje kiáltott Devans tizedesnek.
– Na, ezt most megcsináltátok! – mondta a hátulról közeledő
Devans. Letérdelt a fiúk elé, akik rémülten iszkoltak volna vissza-
felé. – Hé, hé, ne féljetek! – mondta a fiúknak Devans. Úti szótárt
húzott elő a zsebéből, és abból olvasva hebegett valamit görögül.
A fiúk nevettek. Devans is nevetett, és megint a könyvre pillantott.
Vörös és a többiek minden kikötőben látták Devans tizedest,
ahogy a helyi nyelvet gyakorolja; mintha színészként terepet pró-
bálna.
Devans másik kifejezéssel próbálkozott. A fiúk bólintottak, és a
tengerpart felé mutattak, izgatott választ hebegtek. Devans meg-
fordult, és szakaszához szólt.
Ez már hivatalos ügy. Megélhetésük forrását csapoltátok meg –
közölte Devans. – Fivérek. Az a dinnyeföld a parton az övék.
Azzal egy dollárt halászott elő a zsebéből, és átadta a kiskama-
szoknak. A fiúk vigyorogva mentek vissza a kordájukhoz.
Devans ekkor Vöröshöz és a többiekhez fordult.
– Jöttök nekem egy szelettel!

***
A tengerészgyalogosok mögött mély, zsongó hang hallatszott a
tenger fölött. Vörös és társai megfordultak, és felnéztek. Körülbe-
lül 8000 láb magasan négy kék, kereszt alakú gép repült alakzat-
ban. Egy másik alakzat követte őket, aztán egy harmadik.
– A K-k! – kiáltotta egy tengerészgyalogos.
 – Éppen idejében – szólt egy másik.
A tengerészgyalogosok felismerték a Leyte anyahajó Corsair
gépeit a farokrészre festett K betűkről. Tom, Jesse és Koenig volt
Cevoli kötelékében. Fowler Papa saját alakzatot vezetett, a kapi-
tány is. A többi egység is a Leyte–ről szállt fel.
A Corsair gépek elhúztak fölöttük, enyhe szögben ereszkedtek
lejjebb; hajlott szárnyuk kirajzolódott a napfényben. Vörös és tár-
sai felálltak. A gépek képzeletbeli célpontot támadtak az út másik
oldalán… talán egy dombot, talán egy szénaboglyát.
– Húzzatok bele! – sürgette a gépeket az egyik tengerészgya-
logos.
A kötelékvezető Corsair lejjebb ereszkedett, egyre nagyobb
lett. Az egész gép, az orrától a farkáig fénylett.
– Bumm! Bumm! Bumm! – Egy tengerészgyalogos képzelet-
beli sorjázás hangját hallatta.
A gép körülbelül 3000 láb magasságban egyenesbe állt, és
egyetlen gyors suhanással elhúzott felettük. A Corsair folytatta
útját a sziget belseje felé, mintha mérföldekkel távolabbi célpont-
ra támadna.
A három Corsair mindegyike leutánozta a vezető színlelt tá-
madását. A gépek finoman ereszkedtek lefelé, a tengerészgyalo-
gosok lelkesedése alábbhagyott.
– Gyerünk, vigyétek alacsonyabbra! – kiáltott egyikük a gé-
pekre. Hiába. A Corsair gépek ugyanannál a láthatatlan pontnál
emelkedni kezdtek… a tengerészgyalogosok alacsonyabban sze-
rették volna látni őket. Aztán elrepültek. A fiatalok felhördültek.
– Kérem vissza a pénzemet! – viccelt egyikük.
– Biztosan nem akarják meglökni a kecskét – jegyezte meg
Vörös.
Még több Corsair jött, de olyan lagymatagon támadtak, hogy a
tengerészgyalogosok inkább tovább ették a dinnyét. Magasan a
sziget felett a repülőkötelékek teljes fordulót tettek, és elindultak
vissza, a tenger felé. Azt a parancsot kapták, hogy ne repüljenek
alacsonyan olyan területek felett, ahol civilek laknak vagy állattar-
tás folyik, ám ezt a tengerészgyalogosok nem tudták.
Különösen egy fiatal tengerészgyalogos volt elégedetlen Kezét
szeme fölé emelve nézte a repülőket, és kimondta, amit a többiek
gondoltak:
– Ez volt a legrosszabb légi bemutató, amit valaha láttam!
 18. FEJEZET

ELSŐ LÁTÁSRA

Közel három héttel később, 1950. augusztus 11.

Bejrút, Libanon

ÉPPEN CSAK LESZÁLLT AZ ÉJSZAKA, a parti javában tartott a

nagyon elegáns Saint Georges Yacht Club medencéje mellett. A
francia gyarmati stílusú épületet arab motívumok díszítették.
Magas rangú kormánytisztviselőkből, befolyásos családok ifjú
hölgyeiből és tengerésztisztekből álló vegyes társaság lazult a me-
dence körül. A partit a Libanonban akkreditált amerikai nagykö-
vet adta a fővárosba, Bejrútba érkezett flotta tiszteletére.
Pincér töltötte újra Tom és Cevoli pezsgőspoharát. Nem elő-
ször.
– Szerintem a nagykövet le akar itatni minket – jegyezte meg
Tom riadtan. Cevoli nevetve egyetértett vele. Egyikük sem látott
még ennyi pezsgőt folyni egy partin.
 A medence közelében zenekar játszott, olyan halkan, hogy
hallani lehetett a beszélgetések halk duruzsolását. A lámpafény-
ben hosszú pálmalevelek bólogattak; a medence mögött nagysze-
rű látvány tárult az egybegyűltek szeme elé: a lehorgonyzott
Leyte.
Tom és Cevoli a medence körül sétáltak, Tom igyekezett a
járdán maradni. Tányérsapkája karimájától nadrágja hajtókájáig
fehérben volt. Nagyon szerette a díszegyenruha merev tökéletes-
ségét. Aranygombos zubbonyát fekete váll–lap díszítette; mellén
az arany pilótajelvény csillogott a fényben. Ám az egyenruhát
nehéz volt tisztán tartani. A Leyte fedélzetétől a parti helyszínére
menet a csónakban Tom nagyon vigyázott, hova ül.
Cevoli a medence túlsó partjára pillantott, és felnevetett.
– Nézd! – mutatott az irányba. – Már megint Jesse kell neki!
Tom éppen időben nézett oda, hogy lássa, amint a nagykövet,
Lowell Pinkerton karon fogja Jesse-t, és a feleségeikkel megjelent
helyi előkelőségek felé vezeti. Pinkerton homokszínű öltönyt vi-
selt, és úgy nézett ki, mint valami kopasz Teddy Roosevelt; sűrű
bajusza volt, és hasonló lelkesedés aurája vette körül.
A parti vendégei valósággal tolongtak Jesse körül, hogy kezet
rázhassanak vele. Kíváncsi arckifejezésük elárulta, hogy még so-
sem láttak fekete katonatisztet… ráadásul fehér egyenruhában. A
férfiak és nők előrehajoltak, hogy jobban hallják, amit Jesse
mond. Minden szavára figyeltek.8

8
Jesse méltósággal viselte a szerepét, de magában másra vágyott. Unoka-
testvérének azt írta: „Elég csak annyit mondanom, hogy az egész utazás
során az lesz a legboldogabb pillanatom, amikor azt mondják: Indulás
haza!”
 Tom ásítozva nézett az órájára. Még egy óra volt hátra a parti-
ból. A meghívó szerint éjfélig tart. Tom, Jesse, és úgy tűnt, min-
denki – kivéve Cevolit – kezdte fárasztónak találni a partikat és a
baráti üdvözléseket. Kréta után a Táncoló Flotta előbb Athénba,
aztán Isztambulba hajózott. Előző nap horgonyoztak le Bejrút-
ban. Tom egészen addig nem hagyta el a hajót, mert Libanonban
– a Földközi–tenger legkeletebbi részén – a lakosság nem volt
barátságos az amerikaiakkal. Még két napot terveztek Bejrútban
tölteni, aztán utolsó állomásukra, Franciaországba indulnak. Tom
már számolta a napokat.
Aztán a szeme sarkából meglátta a lányt.
Először csak a barna haj villanását és a pasztellrózsaszín ruhát
látta meg, és a magas sarkú cipő kopogását hallotta, ahogy a lány
elhaladt mellettük. Tom tekintetével követte könnyed lépteit;
előbb a lábát nézte, aztán felfelé pásztázva meglátta hullámos,
dús haját. A lány hátrapillantott, és meglátta, hogy Tom őt nézi.
Szép ívű, sötét szemöldök, kékesszürke szempár. Ajka vörös,
ragyogó mosolya határozottan Amerika–barát.
Tom nem tudta mire vélni, de szinte mámoros érzés fogta el.
Engem néz? – gondolta.
Hátranézett. Csak Cevoli állt mögötte. Tom nézte, hogy a lány
elfordul, és beolvad a medence túlsó végén álló civilek csoportjá-
ba.
Cevoli megrázta Tomot, hogy visszarántsa a földre. Tom látta,
hogy parancsnoka nagyon vigyorog.
– Biztosan köztük van a férfi, akihez tartozik – jegyezte meg
Tom a csoport felé biccentve, amihez a lány éppen csatlakozott,
Cevoli ezzel nem értett egyet; nős ember volt, biztosította fiatal
pilótáját, hogy ilyen pillantást csak egyedülálló nő vet férfira.
Tom újra abba az irányba nézett, amerre a lány ment. A lány
nevetett, és hátravetette előrecsúszott haját, aztán újra Tomra né-
zett.
Cevoli lenézett Tom pezsgős poharára.
– Idd ki! – mondta. – Ez parancs.
Tom idegesen nevetett, nagyon jól tudta, mi jár parancsnoka
fejében. Kiitta poharát.
– Idd meg az enyémet is! – utasította Cevoli, azzal Tom kezé-
be adta saját poharát. Tom egy hajtásra kiitta. – Jó. Most már
rendesen fel vagy tankolva.
Tom meginogni látszott. Emlékeztette Cevolit, hogy két nap
múlva elhagyják Libanont.
Cevoli közelebb hajolt hozzá, Tom vállára tette kezét.
–Nem is kéne ezt mondanom neked… A mi helyzetünk
olyan, hogy gyakran csak egyetlen esélyünk van.
Tom szó nélkül bólintott. Egyik nap itt, a másik nap ott. Tud-
ta, hogy így van.
Cevoli kivette a kiürült poharakat Tom kezéből.
– Miért vagy még mindig itt?

***
A lány megfordult, kilépett a csoportból, mielőtt Tom odaérhetett
volna hozzájuk.
– Éppen ideje volt! – mondta nevetve. Amerikai volt.
Tom meglepetten vigyorgott.
– Láttam önt onnan – mutatott abba az irányba, ahol Cevoli
állt. Azt mondta a lánynak, azon tűnődött, hogy ki lehet. A lány
ezen láthatóan meglepődött kissé. Ennél őszintébb
ismerkedőszöveget még nem hallott.
Udvarias társalgás kezdődött közöttük. Beszélgetés közben ki-
derült, hogy a lány a nagykövetségen dolgozik. Művelt, érdeklődő;
mindent tudott a koreai háború diplomáciai vonatkozásairól. El-
mondta, hogy Nagy–Britannia és India felszólította a szovjeteket,
hogy vessenek véget az észak–koreaiak támadásainak. Ó, a min-
denségét! Ez a lány elragadó! – gondolta Tom.
– Látta már a társalgót? – kérdezte a beszélgetés egy pontján a
lány. Tom nem látta. Ezért a lány kézen fogta, és a szálloda felé
húzta.

***
A szálloda előcsarnoka, a társalgó a recepció alatt egy szinttel volt;
a Közel–Kelet egyik legszebb kilátása tárult fel onnan. A bárpult
mögötti vastag üvegfalon át úgy lehetett látni az uszodát, mintha
akvárium lenne.
Tom és a lány leültek az egyik fülkében. Az asztalon üres
pezsgőspoharak álltak. A parti vendégei fogyatkozni kezdtek, a
hall sötét volt, és mélabús hangulatú; a falak mentén kék fények
világítottak.
A lány a cigarettázó Tom arcát nézte, Tom elnyomta a félig
szívott szálat.
– Oké. Jöhet egy kis varázslat? – kérdezte.
A lány bólintott.
Tom ismét ajkai közé vette a cigarettát, és kezét a szája előtt
félkörben összezárta. Ujjai között füst szivárgott ki. Szeme össze-
húzódott, mintha fájdalma lenne, mintha égetné a cigarettapa-
rázs, de nem vette el a kezét a szája elől. Aztán a füst már nem
gomolygott, és Tom megnyugodott. Ujjait tenyeréhez érintette, és
leeresztette kezét arca elől; mintha rejtegetne valamit. A cigaretta
nem volt látható. A lány tekintete követte Tom kezét, ahogy lassan
feléje nyújtotta, aztán széttárta ujjait.
Üres volt a keze. A cigaretta eltűnt.
A lány csodálkozón kapta tekintetét Tom arcára.
Tom mosolygott és vállat vont. Nem volt hajlandó elmondani,
hogyan csinálta, ezért a lány játékosan ököllel karon ütötte.
– Szeretnék adni neked valamit – mondta Tom.
A lány pajkosan oldalra hajtotta a fejét, és közelebb hajolt.
Tom kigombolta zakója legfelső gombját, aztán fokozatosan a
többit is.
A lány zavartan hátradőlt.
Tom a zakója belsejébe nyúlva matatott. Bentről megfogta az
aranyszárny–jelvényt, kikapcsolta, levette egyenruhájáról. A piló-
tajelvény a haditengerész pilóta legdrágább kincse.
Átadta a lánynak.
– Tessék. Neked adom.
A lány nézte, csak nézte a tenyerén heverő szárnyat; szeme
csillogott. Szorosan magához ölelte Tomot. Amikor elengedte,
Tom arcán idétlen vigyor ült.
A lány mélyen Tom szemébe nézett. Tom mélyen a lány sze-
mébe nézet.
– Nagyon kellemes este volt – mondta Tom. A lány bólintott,
de nem vonta el tekintetét. Aztán Tom az órájára nézett, és hoz-
zátette: – De el kell érnem a hajót.
A lány szemében csalódottság rebbent. Csókot várt.
Ahogy Tom kezet nyújtott a lánynak, és segített neki kilépni a
bokszból, biztosra vette, hogy mindent jól csinált. Megegyeztek,
hogy másnap este találkoznak, és Tom magában már döntött:
Nagyobb tétre játszik… holnap.

***
Minden haditengerésznek a kikötőben kellett lennie éjfélre, az
idő pedig sürgetett. Tom laza, kissé botladozó léptekkel haladt a
hoteltől a kikötő felé. Tiszti sapkája a kezében, zakója kigombol-
va. Az út egy kis kikötőbe vezetett, ahol a Leyte motorcsónakjai
várakoztak. Füttyszó hallatszott a sötétben abból az irányból, ahol
a szárazföldi eltávozásról a hajóra visszatérni akaró tengerészek
gyülekeztek.
Tom háta mögött erős motor bőgött fel, jármű fordult be a
sarkon. Reflektorfény pásztázott végig rajta. Másodpercekkel ké-
sőbb újabb reflektorpár jelent meg. Tom a szeme elé kapta a ke-
zét, és az út szélére húzódott, ahogy a teher járművek elhúztak
mellette. Az amerikai hadsereg járművei voltak. A hátsó platót
zöld ponyva takarta.
A hátsó kocsi reflektora megvilágította az előtte haladót; a pla-
tón, ponyva alatt tengerészek ültek, zsúfolt sorban. A plató lenyit-
ható ajtajához legközelebb ülők fekete karszalagot viseltek, rajta
fehér „SP” betűk. Shore Patrol. Parti Járőrszolgálat. A haditenge-
részet rendőrsége. A teherautók befordultak a kikötőbe.
Tom tudta, hogy a katonai rendészek feladata az, hogy be-
gyűjtsék azokat a matrózokat, pilótákat, tengerészgyalogosokat,
akik részegnek tűnnek, vagy nem érnének a kikötőbe az eltávozás
végére. Éppen olyanokra vadásznak, mint ő.
Ezt megcsináltad – gondolta Tom. Fényesre tisztított fekete
gálacipője gyorsabban kopogott az úton.
A kikötőbe érve meglátta a mólót, ahol a Leyte motorcsónakjai
várakoztak, de a rendészek elálltak az utat. A leállított teherautók
mögött élő láncot alkottak; derékszíjukról gumibot lógott.
A platókról egyesével, kettesével ugrottak le a részeg tengeré-
szek. Némelyik meztelen felsőtesttel; elcserélhette az ingét még
egy italért. Mások nevetséges szuveníreket viseltek – kepit, fezt,
szőrmestólát – mások összefüggéstelenül beszélő bajtársaikat tá-
mogatták. Egy korábbi eltávozáson, Athénban az egyik pilóta
kecskét vezetett fel a fedélzetre. A rendészek a csónakok felé te-
relték az embereket, ahol több rendész vigyázott, nehogy valaki a
vízbe essen.
Egy tengerész leesett a teherautóról, két métert zuhant a
macskaköves térre. A rendész segített neki felállni, a matróz meg-
nézte, megvan–e minden végtagja, és felnevetett; annyira részeg
volt, hogy semmit nem érzett.
Tom a lehető legegyenesebben, legmagabiztosabban igyeke-
zett megállni a lábán, ahogy a rendészek alkotta élő lánc felé kö-
zeledett.
– Elnézést – szólított meg egy rendészt.
Az illető megfordult, meglátta Tomot, és azt mondta:
– Jó estét, uram. Éppen időben érkezett.
Azzal utat nyitott neki.
Tom köszönetét mondott, és a részeg tengerészek között elin-
dult a csónak felé.
A tiszti csónakban Tom középre ült. A csónak majdnem üres
volt, de Tom mögött, a taton egy matróz állt, és várta a még eset-
leg beesőket.
Tom elnyújtózott a pádon. A deszkát hidegnek érezte az arca.
Már nem érdekelte, hogy összepiszkolja az egyenruháját. Ekkor
egy másik tiszt lépett a csónakba, meglátta Tomot, felnevetett,
aztán leült.
– Nem az ital – magyarázkodott Tom, kezét sajgó gyomrára
szorítva. – Megettem egy cigarettát.

Másnap délután

Dübörgő hang rázta meg az acélmennyezetet, Tom lüktető fejét

fogva ült fel priccsén. A kabinnak nem volt ablaka, időtlen sötét-
ben volt odabent. A hang ütemesen ismétlődött: bang, bang.
hang. Mi a franc? – gondolta Tom. Helikopter hangja volt; de a
repülési műveleteket felfüggesztették, amíg a hajó a kikötőben áll.
Tom az órájára nézett, és káromkodott. Elmúlt dél. Szombat
volt, semmi dolga, sehová nem lehetett menni estig, ami kor is
randevúja van. Valami azonban nyugtalanította. Lenézett kabin-
társa priccsére, de a szintén pilóta Whalen nem volt ott. Társai
már biztosan a parton vannak, és valami történik a fedélzeten.
Nehézkes mozdulatokkal lemászott az emeletes priccsről, és
felszisszent. Lüktető fejfájás gyötörte. Fehér egyenruháját a székre
fektetve találta. Odalépett, hogy a zakóról levegye az arany-
szárny–jelvényt, és áttegye drapp egyenruhájára… de nem találta.
Homlokára csapott. Eszébe jutott, hol van.
 – Lehet, hogy elment az eszem?
Tudta, hogy vehet helyette másikat, de az első pilótajelvény
jelentőségét semmi nem pótolhatja.
Felöltözött, hogy felmehessen a fedélzetre, és kiderítse, miből
maradt ki.

***
Lassan mászott felfelé a lépcsőkön; a keselyűsoron bukkant fel. A
Leyte fedélzetén fülsüketítő volt a helikopter keltette robaj.
Néhány pilóta állt a korlát mellett, de egyikük sem a 32–esek
közé tartozott. Jesse nyilván a fedélközben segít a káplánnak a
másnapi szertartás előkészítésében. Tom a többi pilóta mellé állt,
és szeme fölé emelte kezét. A déli nap vakítóan ragyogott a tenger
fölött.
– Szentséges ég! – mormogta Tom. A Leyte mellett, néhány
futballpályányi távolságban hatalmas repülőgép–hordozó hor-
gonyzott. Tom a mellette álló pilótára nézett.
– A Midway! – kiabálta túl a pilóta a helikopter robaját. – Ép-
pen csak lemaradtál. Most érkezett.
Tom a helikopterre pillantott. A rotor egyre gyorsabban for-
gott, ami azt jelentette, hogy hamarosan felszáll. A két repülő-
gép–hordozó között a deszanthajók szállítottak sisakos tengerész-
gyalogosokat a Midway fedélzetéről a Leyte–re.
– Mi folyik itt? – kérdezte Tom üvöltve a pilótatársától.
Most jött parancsunk – felelte a pilóta. – Ma indulunk az ál-
lamokba, onnan pedig a Távol–Keletre. Ugye, tudod, mit jelent
ez?
 A pilóta szeme valósággal ragyogott az izgalomtól, hogy benne
lehet a koreai háború sűrűjében. Elmondta, hogy valószínűleg a
tengerészgyalogosok is Koreába mennek; a Midway a flotta többi
hajójáról szedte össze őket, és ezeket az egységeket most áthozzák
a Leyte fedélzetére. A hadgyakorlatot lerövidítették. Itt a vége.
Tom a korlátba kapaszkodott, ahogy beléhasított a gondolat:
Sosem látom viszont azt a lányt. Lent, a fedélzeten a tisztek vastag
térképtáskákkal és a flotta kódkönyveivel beszálltak a helikopterbe.
Hamarosan az admirális is követi őket a Midway fedélzetére, átvi-
szi a zászlót, és a Midway lesz a Táncoló Flotta új zászlóshajója.
Tom balra nézett, a repülőgép–hordozó tatja felé, Bejrut vá-
rosára, ahol a rendészek valószínűleg éppen begyűjtenek minden
tengerészt, akik eltávozáson vannak. Tom arra a vidám, eleven,
barna lányra gondolt, és arra, hogy sosem láthatja már. 1950–ben,
a kereskedelmi repülés korszaka előtt Libanon lehetetlenül mesz-
sze volt.
Tom elkomorult, undorodott magától. Dühös volt, hogy meg-
szegte saját szabályát. Agglegény. A karrierjének szentelte az éle-
tét. Több esze lehetett volna, mintsem hogy egy lány után fusson.
Indulata azonban lehervadt az új valóság hevében: háborúba
megy.
Felnézett. A parton a Saint Georges Hotel épületét kereste,
ahol a rózsaszín ruhás lánnyal élete legjobb estéjét töltötte.
A nagykövetség! gondolta. Oda írhatok neki!
Visszaszerezhetem a pilótajelvényemet!
 19. FEJEZET

A HÁBORÚ HULLÁMAIN

Másnap, 1950. augusztus 13.

A földközi–tengeren

A LYTE HANGÁRFEDÉLZE TÉN A MIDWAY–RŐL átszállított hét-

száz fiatal tengerészgyalogos zsúfolódott össze. Zöld gyakorlóru-
hájukból drapp egyenruhába öltöztek át, és levetették sisakjaikat.
Néhányan a leparkolt repülők között járkáltak, mások a repülő-
gép–hordozó hatalmas méreteit csodálták, megint mások félre-
húzódva fegyvert tisztítottak.
A hangár egy üres részén, ahol nem parkoltak repülők, két
tengerészgyalogos baseball–labdát dobált. Coderre nekifutásból
dobott a fedélzet másik oldalára. Társa ötujjas kesztyűvel elkapta a
labdát.
– Szép volt! – kiáltotta Coderre. Társa bólintott.
Minden dobásnak és fogásnak tökéletesnek kellett lennie, kü-
lönben a labda lerepül a fedélzetről. A hajó személyzete kinyitotta
az oldalajtókat, hogy friss levegő áradjon be. Coderre társa mögött
a Földközi–tenger hullámai látszottak. A Leyte teljes sebességgel
haladt Kréta szigete felé.

Ed Coderre

Coderre elkapta a dobást, élvezte a bőrkesztyű reccsenését.

Tudta, hogy nem sok ilyen esélye lesz. A cirkáló hadgyakorlat
alatt játszott a USS Worcester csapatában különböző haditenge-
részeti bázisokon. Coderre középjátékos volt, a csapat sztárja
Mindenki, aki játszani látta, azon a véleményen volt, hogy tehet-
sége szerint akár profi szinten is játszhatna. Ám csak Coderre
legközelebbi barátai tudták, hogy a profi csapatok már keresték a
fiatal játékost. Coderre iránt még a középiskolában érdeklődött a
Red Sox; figyelték és szerződtetni akarták, de Coderre már meg-
ígérte a barátainak, hogy együtt vonul be velük a tengerészgya-
logsághoz. Tudta, hogy leszerelése után is elfogadhatja a Red Sox
ajánlatát.
Coderre dobáshoz készült, majd hirtelen leeresztette a kezét
Reem hadnagy közeledett. Coderre lerázta kezéről a kesztyűt,
hagyta, hogy a földre essen, és vigyázzba állt.

Robert Reem hadnagy

Reem intett Coderre–nek, hogy nem kell vigyázzban állnia,

aztán szólt a másik tengerészgyalogosnak, hogy négyszemközt
akar Coderre–rel beszélni.
– Van egy jó hírem, meg egy rossz – közölte Reem.
Coderre nagy figyelemmel bólintott.
Reem azt mondta, hogy a század lehetőséget kapott, hogy egy
közlegényt elküldjenek a Haditengerészeti Akadémia előkészítő-
jébe, és a tisztek Coderre–t választották.
Coderre szeme tágra nyílt a csodálkozástól. Mindig is remélte,
hogy tiszt lehet, de arról álmodni sem mert volna, hogy a Hadi-
tengerészeti Akadémián tanulhat.
 – Most jön a rossz hír – mondta Reem, fejét ingatva.
Azt mondta, a Leyte a tengerészgyalogosokat Kréta szigetére
viszi, onnan pedig egyenesen Japánba hajóznak, nem mennek
előbbb haza, az Államokba, ahogy egyesek remélték.
– Tehát a század levette az Akadémia ügyét a napirendről –
tette hozzá Reem. Majd folytatta: – De amint hazaérünk, min-
dent megteszek, hogy újra napirendre vegyük.
Coderre elkomorult, de megköszönte a hadnagynak, hogy
ilyen figyelemmel van iránta.
– Elég ocsmány helyzet, de mit tehetünk? – szólt Reed. – El
sem tudok búcsúzni a feleségemtől.
A hadnagy tekintete elhomályosult. Felesége, Donna apja ad-
mirális. A sudár termetű öregúr meghívta Reemet New York ál-
lambeli otthonába, 1947–ben együtt hallgatták a szárazföldi had-
erő – haditengerészet meccs közvetítését a rádióban. Amikor a
sűrű, göndör, fekete hajú Donna ruganyos léptekkel belépett a
szobába, Reem rögtön beleszeretett.
– Örülök, hogy az egységgel lehetek, uram–mondta Coderre.
– Az jó – felelte Reem. Azzal elmosolyodott, majd elment.
Amikor látta, hogy a hadnagy távozott, Coderre–hez rögtön
visszasietett játékostársa.
– Ez meg mi volt? – kérdezte.
– Két másodpercig úton voltam a Haditengerészeti Akadémia
felé – felelte Coderre. – De változott a terv.
– Kit érdekel? – szólt a társa. – Áll még a Red Sox ajánlata…
én rögtön elfogadnám.
Coderre gyomra összerándult, amikor eszébe jutott, hova
mennek.
 – Igen – felelte tettetett lelkesedéssel. – Még mindig ott van a
Red Sox.

***

Tíz nap

Tom a Corsair gépek között járkált. Kezében rozsdamentes acél-

bögrében kávé gőzölgött, és Tom csak arra tudott gondolni, hogy,
csak tíz nap.
A kapitány közölte Tommal és az egységgel, hogy úgy készül-
jenek, tíz napot tölthetnek Amerikában, ennyi időbe telik, hogy a
Leyte anyahajót felkészítsék az útra, és teljes gőzzel elinduljon a
Távol–Keletre. Ez már nem elmélet, nem találgatás… ezek a
Corsair gépek hamarosan ellenséges területen repülnek, Tom a
szokásosnál is nagyobb szorgalommal vetette bele magát karban-
tartó tiszti feladataiba; folyamatos munkarendben dolgoztatta a
szerelőket. Megbecsülése jeleként rendszeresen kávét hozott ne-
kik.
Szeme sarkából látta, hogy néhány tengerészgyalogos az egyik
Corsair felhajtott szárnya mögött csoportosul. A tengerészgyalo-
gosok úgy nézték a pilótafülkét, mintha valami gond lenne vele.
Tom odalépett hozzájuk.
– Segíthetek, fiúk? – kérdezte.
– Igen, uram – felelt egy tengerészgyalogos a csoportból. –
Éppen azt próbáltuk kitalálni, hogyan tud felmászni oda a pilóta.
Tom tudta, arról beszélnek, hogyan lehet a pilótafülke olyan
magasan a talaj fölött, gyakorlatilag a szárnyak mögött. Azt felelte,
hogy csak egy kis mozgékonyság kell hozzá.
– Sajnálom, uram. Nem tudtam, hogy pilóta – felelte a tenge-
részgyalogos. Tom követte a tekintetét; a kezében tartott kávés-
bögrére nézett, és közben észrevette, hogy ingéről hiányzik a pi-
lótajelvény. Megfogadta, hogy amint amerikai földre érnek, be-
szerez egyet.
– Megmutatom.
Letette a kávésbögrét a padlóra, azzal a fellépőn a szárnyra lé-
pett. Megállt a felhajtott szárnyrész mellett, és intett az egyik ten-
gerészgyalogosnak, hogy kövesse. Segített neki feljutni, aztán a
pilótafülkére mutatott, és elmagyarázta, hogy a pilóta felkurblizza
a pilótaülést, hogy a géppuskaállás fölött kilásson.
Elmondta a tengerészgyalogosoknak, hogy a Corsair szárnyai
egyenként 2000 font súlyt bírnak el. Ugrált a szárnyon, hogy be-
mutassa, meg sem rezdül. A bemutató végén Tom lecsusszant a
szárny mellett, majd segített a tengerészgyalogosnak leszállni.
A katona szélesen mosolygott.
– Kicsi koromban építettem Corsair repülőgépmodellt… De
sosem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen közel kerülök egyhez.
– Én petárdát raktam a modelljeimbe – jegyezte meg egy má-
sik tengerészgyalogos tréfálkozva.
Tom szemében gyermeki pajkosság villant.
– Én gyerekkoromban balsafa repülőket építettem. Felgyújtot-
tam őket, és kidobáltam a hálószobaablakomon.
A tengerészgyalogosok nevettek. Érezték, hogy a pilóta tréfál.

***
A hajótat úgy nézett ki, mintha zsibvásár lenne.
Az egyik oldalfal mentén tucatnyi tengerészgyalogos leltározta
a puskákat, a páncéltörő rakétavetőket és a többi felszerelést. Vö-
rös Parkinson ott baktatott Devans káplár mellett, ahogy egyik
embertől a másikig léptek, és egy ív papírra jegyzeteltek. Minden
tengerészgyalogosnak két zsákba kellett szortíroznia a holmiját. Az
egyiket hazaküldik Krétáról, a másikat magukkal viszik Japánba,
– Bob, a dzsungelfelszerelésem hiányzik – szólt az egyik ten-
gerészgyalogos, tölténytáskájáról felpillantva. Devans bólintott
Vörösnek, aki leírta: egy dzsungelfelszerelés.
– Valaki ellopta a gyalogsági ásómat! – szólalt meg egy másik
tengerészgyalogos a sorban. Volt, akinek a sisakálcája nem volt
meg. Egy másiknak a kulacskupakja. Devans felsóhajtott. A fel-
szerelés nagy része a krétai partraszállás idején veszett el.9
– Nem találom a KA–BAR késemet – jelentette egy tengerész-
gyalogos.
Devans csípőre tette a kezét, fejét ingatta. A kést pótolni lehet,
persze, de nem ez a lényeg.
– Keresd alaposabban – mondta Devans. – Nekem mindent
jelentenem kell a tiszteknek.
A tengerészgyalogos buzgón bólogatott.

9
Vörös és a többiek hamarosan a legendás lst Maríné Division, az 1. ten-
gerészgyalogos hadosztály kötelékébe kerülnek; ez a hadosztály hódította
meg Guadalcanal és Peleliu szigetét. A költségvetési megszorítások miatt
azonban a hadosztály létszáma 22 000 tengerészgyalogos helyett már csak
8 000 volt. Truman elnök moBillzálta a tengerészgyalogság tartalékait,
tengeri szolgálatra hívta a nagykövetségek tengerészgyalogosokból álló
őrségének egy részét, és hajókról vezényelt át legénységet, hogy a hadosz-
tály ismét elérje a második világháborús létszámot.
 A sor végén Devans összehívta a két páncéltörő osztagot, és
utasítást adott, hogy ereszkedjenek fél térdre. Leguggolt közéjük,
Devans alig néhány hete töltötte be a huszonegyet, de olyan te-
kintélye volt, mintha kétszer annyi idős lett volna.
– Fiúk, miért hiányzik sokkal több KA–BAR, mint más holmi?
– kérdezte Devans.
A fiúk nem szólaltak meg.
– Azért, mert elcseréltétek piára vagy hazaküldtétek a kisöcsi-
kének – válaszolt saját kérdésére Devans. Erre több fiú lesütötte a
szemét. – Ahova megyünk – tette hozzá Devans az acélpadlón
dobbantva –, ott nagy szükségetek lesz arra a késre.
Vörös bólintott. Hallotta, hogy az újságok szerint a koreai há-
ború „rendőrségi akció”, de tudta, hogy ez nem így van. Koreában
a kommunisták a demokratikus erőket a félsziget déli csücskébe,
Puszanba szorították. Akármilyen címkét aggatnak a washingtoni
bürokraták erre a konfliktusra, a háború az háború, és a szabad
világ vesztésre állt.10
Devans még egy utolsó üzenetet mondott, az előzőnél hal-
kabban, lágyabb hangon.
– Ha megölnek benneteket odaát, a tengerészzsákotokat ha-

10
Korábban, június 29–én egy újságíró megkérdezte Truman elnököt:
„Elnök úr, helyzetértelmezése ellenére nem lenne helyes ezt a rendőri
akciót az ENSZ égisze alá vinni?” Truman elnök pedig azt felelte: „De
igen. Pontosan az történik.” Ám annak ellenére, hogy augusztus elején
erősítés érkezett, az a veszély fenyegetett, hogy az amerikai és az
ENSZ–csapatokat a tengerbe szorítják. Az egyesített főparancsnokság, a
Joint Chiefs of Staff úgy határozott, hogy csatába küldik az I. tengerész-
gyalogos hadosztályt, remélve, hogy ez a hadosztály megváltoztatja a hadi
helyzet alakulását.
zaküldik. Szóval ne tartsatok benne semmi olyasmit, amit nem
mutatnátok meg az otthoniaknak.
A fiúk nem szóltak.
Devans felállt, a többiek furcsa sietséggel visszamentek a he-
lyükre, folytatták a zsákpakolást. Devans és Vörös hátramaradtak.
– Vörös, majdnem elfelejtettem… Nem vesztettél el valamit?
– kérdezte Devans.
– Nem – felelte Vörös, büszkén kihúzva magát. Büszke volt
arra, hogy Krétán ő vitte a legtöbb holmit, és semmit nem vesztett
el. Egyetlen tételt sem. Devans vállon veregette, azzal ellépett
tőle, hogy elrendezze saját holmiját. Azt beszélték, hogy Devans
egy otthoni lánnyal levelezget, és mivel saját szülei szűkölködnek,
minden fizetéséből küld nekik egy összeget.
Vörös visszament a társaihoz, akik éppen a személyes holmi-
jukat szortírozták. Elterjedt a hír a fedélzeten, és most a többi
tengerészgyalogos is rendbe tette a zsákját. A padlón halmokban
álltak a képregények és az erotikus magazinok. Néhány srác gu-
miszalaggal átkötött szerelmes leveleket halászott elő.
– Nem akarom, hogy anyám ezt lássa – szólt az egyik tenge-
részgyalogos, azzal zsákjából melltartót húzott elő. Vörös és a töb-
biek harsányan röhögtek.
Vörös a zsákja mélyén egy francia kabaré prospektusát találta
Félénken elmosolyodott, és gyorsan összegyűrte a papírt, nehogy
Anton bácsi és Anne néni megkapja.
A tengerészgyalogosok szemetest kerestek a fedélzeten, de nem
jártak sikerrel. Aztán egy leleményes srác kigondolt egy megol-
dást. A tiltott holmit a tat egy nyitott részére vitte, és az egész ku-
pacot egyszerűen átdobta a korláton.
 A többi tengerészgyalogos is követte példáját. Ott gyülekeztek,
ahol háló volt kifeszítve a hajó oldalánál, nehogy valaki a vízbe
essen. Sorban álltak, és ünnepélyesen a tengerbe hajították a tit-
kolnivaló holmit: erotikus magazinokat, szuvenírként kapott női
alsóneműt és hölgyek fényképeit. Amikor Vörös került sorra a há-
lónál, a szélbe hajította a megfakult prospektust, és nézte, ahogy
elvegyül társainak tilalmas holmijaival a tengervizén.
Néhány tengerészgyalogos időzött a tatnál, merengve nézték a
tenger vizét, mintha már éreznék Észak–Korea jeges hidegét, ami
véget vet az életüknek vagy férfivá érleli őket. Azok a holmik,
amelyektől fiúk voltak, egyre távolabb sodródtak a hajó mögött,
aztán a hullámok átcsaptak mindenen.
 20. FEJEZET

AZ UTOLSÓ NAPOK

Tizenhat nappal később, 1950. augusztus 29.

Fall River, Massachusetts állam

TOM LETETTE TENGERÉSZZSÁKJÁT a perzsaszőnyegre szülei

otthonának előszobájában. A konyhából vacsoraillat szállt. A lép-
csőház falát családi fotók díszítették. Kedd este volt, Tom mégis
úgy érezte, mintha ünnep lenne. Egy hét szabadságot kapott, mi-
előtt a Leyte elindul a koreai háborúba.
– Drága, kicsi fiam! – kiáltotta anyja, a nappaliból közeledve,
Mary Hudner ősz haja sötét szemöldöke alá göndörödött. Karcsú
alakjára estélyi ruha simult, nyakában gyöngysor csillogott.
– Szia, anya! – mondta Tom, ahogy megölelték egymást.
Anyja a nappaliba vezette, és leültette a kandalló előtti párná-
zott karosszékre. Tom mesélt anyjának a Földközi–tenger vidéké-
ről, anyja pedig Fall River társasági életének híreit, eseményeit
osztotta meg vele. Tom apja nem volt otthon, nem ért még haza a
család egyik boltjából.

Mary és Thomas J. Hudner a gyermekeikkel; Tom az apja mögött áll

A beszélgetés közben Mary szeme felcsillant, mintha hirtelen

eszébe jutott volna valami. A szomszéd szobába sietett, majd visz-
szaért, borítékot tartott a kezében, és átadta Tomnak. A boríték bal
felső sarkában pajzs alakú vörös ábra volt, és a feladó: „Harvard
College."
Tom megfordította a borítékot; szemöldökét ráncolva nézte,
csak nézte, hogy a boríték fel volt nyitva.
– Bocsáss meg – szabadkozott az anyja. – Muszáj volt meg-
néznem, hogy fontos–e.
Tom elolvasta a levelet. „Várjuk jelentkezését. Jelenleg állítjuk
össze tanrendünket az őszi…"
Homlokát ráncolta. Tom korábban jelezte szándékát, hogy a
Harvardra járna, de azt hitte, az egyetem elfeledkezett róla, hiszen
nem adott be jelentkezési lapot. Leengedte a levelet, anyjára né-
zett.
– Nem tudják, hogy már van képzettségem? – kérdezte. – Mi-
ért írnak újra és újra nekem?
Mary elmosolyodott.
– Hát, jó tanuló voltál.
Tom erőt vett magán, hogy ne mosolyogjon. A jegyei nem
voltak olyan jók. Ha valami, akkor az előkészítő évfolyamon elért
eredményei nyitották meg előtte a Harvard kapuját.
Mary megkérdezte, hogy Tom akar–e a Harvardon diplomáz-
ni. Tudta, hogy fia teljesítette a két év szolgálatot a haditengeré-
szeinél, és kérhetné a leszerelését, amit meg is adnának neki.
– Nem – felelte Tom –, inkább a haditengerészetnél csinálok
karriert.
Mary rosszallón elkapta tekintetét. A fia háborúba készül; pe-
dig ő remélte, hogy Tom követi azt az utat, amit apja és nagyapja
készítettek elő neki.
Tom visszaadta a levelet.
– Ne aggódj, anya. Előbb–utóbb megunják, és nem küldenek
több levelet.

Két nappal később

Magas, szikár, ősz hajú asszony szedte le a morzsával teleszóródott

tányérokat az ebédlőasztalról. Tom és az apja szótlanul ültek
egymás mellett. Az asszony Nursey volt, a család házvezetőnője.
Tom apja jobbján ült; felöltözött a vacsorához, mert ez volt a csa-
ládi szokás. Sötét öltönyt viselt. Kezében gyújtatlan pipával fe-
szengett. A magas mennyezetről kristálycsillár lógott.
Az asztalfőn az idősebb Thomas Hudner cigarettázott. Mögöt-
te a magas ablakon át a sötét utcára lehetett volna látni. Az idő-
sebb Tom úgy nézett ki, mint Truman elnök, soványabb válto-
zatban. Ősz haja hátrafésülve, drótkeretes szemüveget viselt és
mellényes öltönyt. Kemény munkával szerezte a vagyonát; apjával
együtt dolgoztak azon, hogy felépítsék az élelmiszerláncot.
A család éppen Tom 26. születésnapját ünnepelte, és az idő-
sebb Tom négyszemközt akart beszélni a fiával. A háború és a fiai
miatt aggódott. Aznap érkeztek meg az első brit egységek Koreá-
ba; tizennyolc ENSZ–tagállam csapatai és orvosi egységei követ-
ték a briteket. Soha nem tapasztalt nemzetközi reakció volt; az
amerikai erők vezetik az ENSZ első hadseregét csatába.
Amikor Nursey elhagyta az ebédlőt, az idősebb Hudner enge-
délyt adott fiának, hogy rágyújtson pipájára. Tom tétovázott. Még
sosem dohányzott a házban.
– Ó, nyugodtan gyújts csak rá! – nevetett az apja. – Ennél rosz-
szabb nem lehet – mutatott cigarettájára.
Tom rágyújtott. Vacsora utáni szokásai sokat változtak az évek
folyamán. Kisfiúként étkezés után általában zsebét főtt zöldsé-
gekkel teletömve osont ki. A zöldségeket a tornácról a bokrok közé
hajigálta.
– Milyen érzéssel mész oda, ahová mész? – kérdezte az apja,
újabb cigarettára gyújtva.
Tom leengedte a pipáját.
– Hát, megkell mutatnunk a kommunistáknak, hogy ami sok,
az sok, különben sosem lesz vége, egyre agresszívebbek lesznek –
felelte. – Korea erre ugyanolyan jó hely, mint bármelyik másik.
Az idősebb Tom ekkor azt kérdezte, hogy a katonatársak is így
gondolják–e. Tom nevetett, és azt mondta, hogy az egyik pilóta
átkérte magát a századtól egy másik egységhez, mert nem akart
velük menni Koreába. Tom azt is elmondta, hogy alig ismerték
ezt a pilótát… a fiatalember nagyon magába húzódó volt; a hír
teljesen váratlanul ért mindenkit. Az idősebb Tom undortól bor-
zongott.
– Egy nem harcoló alakulathoz kérte át magát – tette hozzá
Tom. – Visszaküldték Quonsetbe, amíg kitalálják, mi legyen ve-
le.11
– Ő akart vadászpilóta lenni, nem? – kérdezte az idősebb
Hudner.
– Igen – felelte Tom.

11
A pilóta, aki elhagyta a 32–eseket, azt mondta a szerzőnek, hogy mindig
is többmotoros gépet akart vezetni légi–tengeri mentősként, de a repülős
kiképzés során rábeszélték, hogy jelentkezzen vadászpilótának. Amikor
kiderült, hogy a Leyte Koreába megy, a pilóta áthelyezését kérelmezte a
kapitánynál. A kapitány megértette, és a fiatal pilóta kérelmét továbbította
feletteseinek. A haditengerészet azonban kevésbé kegyesen reagált. Né-
hány hónappal később elbocsátották a haditengerészet kötelékéből.
 – És felesküdött, hogy védelmezi az amerikai népet, ugye? –
kérdezett tovább az apa.
Tom bólintott. Mindannyian erre esküdtek.
– Védelmére szóljon, hogy szolgálatot teljesíteni többfélekép-
pen lehet. Nem csak harcoló alakulatnál.
Az idősebb Tom Hudner bólintott. Az első világháború alatt ő
is tisztként szolgált, és nagyon sajnálta, hogy őt a vezérkarhoz he-
lyezték, míg mindenki mást kivezényeltek tényleges szolgálatra.
– Szóval nem kell feltétlenül Koreába menned, ugye? – kér-
dezte az idősebb Hudner. – Felhívhatod a Quonset bázist, és át-
helyeztetheted magadat, mint az a srác?
Tom vállat vont.
– Igen, azt hiszem, megtehetném.
Az idősebb Tom lepöccintette a hamut cigarettájáról. Tom
megszívta a pipáját.
– De senki nem vonja ki magát – tette hozzá. – Mindenki
tudja, hogy nagyon veszélyes lenne, ha hagynánk, hogy Észak
Korea elfoglalja Dél–Koreát. Milyen üzenetet küldene ez a
szovjeteknek? Ha most nem állunk a sarkunkra, néhány év múlva
Amerika túléléséért harcolhatunk.
Az idősebb Hudner a fiára nézett, és érzelmeivel küszködve
zavartan nyékiekéit. Amit ezután mondott, az egész világot jelen-
tette Tomnak.
– Büszke vagyok rád, fiam.

Másnap, Mississippi államban

A nap lemenőben volt a hattiesburgi lakótelep fölött, Jesse és

Daisy ott ültek Daisy anyja lakásának lépcsőjén.
A Robertson Place–en mindenki a tornácon ült. A megfizet-
hető, vöröstégla–lakásokat egyemeletesre építették. Néhány ab-
lakból lámpafény áradt ki; másokból zene.
Jesse rövid ujjú, fehér ingben volt; Daisy kezét fogta, elgon-
dolkodva nézett maga elé.
Daisy ragyogott a boldogságtól, és úgy tett, mintha ezt nem
venné észre. Elénk színű ruhát viselt, nyaka virágillatú volt, ró-
zsafa jázmin; a Coeur Joie parfüm, amelyet Jesse még Can-
nes–ból küldött haza.12
Amikor Jesse még csak udvarolt Daisynek, többnyire a torju-
kon üldögéltek, és Daisy anyja, Addie szemmel tartotta őket.
Addie kedves, nagylelkű nő volt, de ugyanilyen erős is. Férje fia-
talon halt meg; harmincévesen maradt özvegyen öt gyerekkel.
Ahhoz, hogy ételt tudjon tenni az asztalra, másokhoz járt takarí-
tani. Legidősebb lánya, Daisy segített felnevelni testvéreit.
Amikor Daisynek másnap iskolába kellett mennie, Addie este
tízkor mindig elküldte Jesse-t a tornácról. De most Addie nem jött
ki a házból. A fiatal pár együtt tölthető ideje egyre fogyott. Péntek
este volt. Vasárnap Jesse-nek keletre kell repülnie, hogy csatla-
kozzon a háborúba induló egységéhez.
Jesse egyszer csak Daisy felé fordult, és megfogta a kezét. Szo-

Jesse olyan sok drága francia parfümöt küldött Daisynek és anyjának,

12

hogy a helyi boltos felajánlotta, átveszi azt, amire az asszonyoknak nincs

szüksége vagy nem akarják használni. Daisy nemet mondott; Jesse minden
ajándékát megtartotta. Amikor ezt a fejezetet írtam, még mindig megvolt
az egyik eredeti fiola, amelyet Jesse küldött, és volt még benne néhány
csepp.
rítása határozott volt, tekintete komoly, szenvedélyes. Jesse a ha-
ditengerészethez vonult be – nem valami civil légitársasághoz –,
így repülhet és harcolhat az országáért. Felkészült, hogy oda
megy, ahova rendelték.
Jesse azt mondta Daisynek, hogy beszélniük kell. Daisy először
azt hitte, gyűrűt akar adni neki. Amikor eljegyezték egymást, Jesse
nem tudott gyűrűt venni; nem volt rá pénze. Azt sem engedhették
meg maguknak, hogy nászúira menjenek. Nem sokkal korábban
könyörgött Daisynek, hadd vegyen neki gyémánt gyűrűt, ám
Daisy nem volt hajlandó ezt megengedni; mert még mindig nem
álltak elég jól anyagilag.
– Tootie, ez nem könnyű – mondta Jesse. – De ha valami tör-
ténne velem odaát, arra gondoltam… szóval menj egyetemre, és
szerezz diplomát!
Daisy hátrahőkölt, fejét ingatta. Könyörgött Jesse-nek, ne ront-
sa el az estét. Ám amióta átesett a hajókorláton a géppel, Jesse
próbált erről beszélni vele. Mielőtt elindult a földközi–tengeri
hadgyakorlatra, Daisyt visszaküldte Mississippibe, és szándékosan
hagyta, hogy a Rhode Island–i ház bérleti szerződése lejárjon. Azt
akarta, hogy ha vele történne valami, Daisy közel legyen a család-
jához.
Jesse elengedte Daisy kezét, és kis noteszt húzott elő a zsebé-
ből. Átadta neki. Daisy döbbenten lapozott bele.
– A túlélőknek járó ellátás, biztosítás, minden, amiről beszél-
tünk – mondta Jesse. – Mindent leírtam. Látni fogod, hogy van
magán életbiztosításom is; te vagy a kedvezményezett.
Daisy abbahagyta a lapozást; döbbenten nézett férjére. Magán
életbiztosítás? Mióta?
 Jesse elmagyarázta, hogy olyan életbiztosítást kötött, ami, ha ő
meghalna, öt évig egy bizonyos összeget fizet havonta.
– Ha valami történne velem, drágám, használd ezt a pénzt ar-
ra, hogy tanulj és diplomát szerezz – mondta Jesse. – Nem telik le
az öt év, és már lesz diplomád… ha estin végzed is el. És akkor
soha nem kell mások konyhájában dolgoznod.
Daisy csak bámult, tátott szájjal, döbbenten, Jesse megint
megfogta felesége kezét, és kizökkentette a döbbenetből.
–Tanár leszel, mint anyám? Kérdezd meg tőle… azt fogja
mondani, az a lehető legszebb hivatás. Megígéred, drágám?
Daisynek eszébe jutott, mit tanult Quonset Pointon, a hajó
indulásakor Grace Cevolitól és más okos, tapasztalt katonafelesé-
gektől: A pilótáknak elég gondjuk van a munkában; nincs szük-
ségük gondra otthon is.
Daisy azt is tudta, hogy ez lesz Jesse utolsó bevetése… a férje
1947–ben a tartalékosoktól csatlakozott a haditengerészethez, és
már csak hét hónapja maradt a szolgálatból. 1951 márciusában
újra tartalékos állományba helyezik; visszatér a civil életbe, foly-
tatja tanulmányait az Ohio Universityn, és diplomát szerez. Daisy
tudta, hogy Jesse azután is minden hónapban egy hétvégét a ha-
ditengerészetnél fog tölteni, hogy megkapja a repülési járadékát,
de már alig várta, hogy szinte teljes időben mellette legyen, férj-
ként. Már csak hét hónapot kell kibírnia.
Arcán nyugalom áradt szét, megfogta férje kezét.
– Megígérem. Ha valami történne veled, tanár leszek.
Jesse megkönnyebbült.
– Rendben. – Nagy nyugalommal dőlt hátra. – Így gondos-
kodni tudsz magadról, ha öt éven belül nem találsz másik férfit…
vagy ha találsz, de henyélő semmirekellőnek bizonyulna.
Daisy felnevetett, és Jesse karjára csapott. Szerette, ha férje így
évődik vele.

Másnap reggel

A vidéki reptér csendes volt. A Brown család és részes bérlő

szomszédaik piknikeztek. A repteret erdők vették körül. A fákon
túl, délre, az öböl felett sötét felhők gomolyogtak, ám Hattiesburg
felett tornyos fehérek voltak.
Szombat volt, munkanap, de a Brown család és szomszédaik
plédeken hevertek, üdítőt kortyolgattak. Jesse anyja, Julia, a kis
Pamet dajkálta. John Brown ingjére vett nadrágtartóban állt, és a
férfiakkal beszélgetett. Daisy a régi barátaival vegyült, gyerekek
kergetőztek mezítláb.
A Palmer’s Crossing Municipal reptéren alig volt valaki. Kö-
zeledett a vihar. Olajos overallos szerelők lépdeltek a nagy, gyen-
ge hangárok között. Bádog Standard Oil tábla lógott az egyik
tankoszlop mellett; kétfedeles és Piper Cub gépek álltak rendezett
sorokban a betonon.
Délre az égen mély motorhang hallatszott. A piknikezők fel-
álltak; vörös Cessna jelent meg a fák fölött. A gép új, nagyon di-
vatos modell volt; magánpilóták használták. A szűkülő test fölött
négyszögletes szárnya volt, a géptestből rövid futómű állt ki. A
harmadik kerék a farok mögött látszott.
A Cessna lefelé ereszkedett, megközelítette a leszállópályát,
ám a megközelítés mintha túl magas lett volna, mintha a pilótá-
nak át kéne startolnia, és újra próbálkoznia a leszállással. A gép
motorja hirtelen leállt. Az orr előrebukott, a bal szárny lefelé bil-
lent, és a gép úgy zuhant, mint egy kő. A nézők felszisszentek,
Julia Brown a szája elé kapta a kezét riadalmában, de Daisy csak a
fejét ingatta: ismerte ezt a trükköt.
A gép orra már majdnem a kifutópályát súrolta, amikor hirte-
len egyenesbe állt. A Cessna légpárnán siklott, aztán az első kere-
kek megcsókolták a betont. Krííík, krííík, krííík. A gép szinte alig
pattogott.
A pilóta a piknikező társasághoz közeli betonplaccra parkolt.
Beindította a motort, megfordította a gépet, hogy a farka legyen az
emberek felé. A légcsavar még forgott. A gép két oldalán kinyílt az
ajtó; Fletcher, Lura és egy fiatal barátjuk ugrott ki. A fiúk befogták
a szemüket, ahogy a farok mögé futottak. Pólóik lebegtek. Lura
már huszonegy éves volt, szélesen mosolygott örömében. A ti-
zennyolc éves Fletcher azonban nem volt ennyire jól. Ledermedt
a félelemtől. A családhoz érve leroskadt a fűbe. Anyja, apja és
Daisy vették körül.
– Jesse… Jesse megengedte, hogy megpróbáljak landolni –
hebegte. – De… de túl magasan voltam, és nem tudtam letenni a
gépet, ezért átvette, és leejtett minket az égből! Azt mondta, hogy
ez csúsztatás vagy valami ilyesmi és… ez eszméletlen… nagyon
megijedtem!
Mindenki nevetett, különösen Daisy.
Ekkor bal oldalt kinyílt a pilótafülke ajtaja, és Jesse félig kiha-
jolt. Napszemüveg volt rajta, és fejhallgató. Mosoly áradt szét az
arcán, pólóját lengette az erős légáramlat. Egy barátja adta köl-
csön neki a Cessnát, és Jesse már a társaság felét felvitte első re-
pülésükre. Köztük azokat a részes bérlőket is, akik korábban úgy
vélekedtek, ő sosem lesz pilóta.13
Jesse három ujját mutatta. Kisvártatva három részes bérlő állt
lel; feszengve vigyorogtak, szemüket kezükkel takarva közelítették
meg a gépet. Beszálltak, és a Cessna elindult a kifutópálya felé.

***
Miután Jesse leszállt, és kitette az utolsó csoport utast, megint ki-
hajolt az ajtón.
– Daisy! – kiáltotta.
Daisy a fejét ingatta, és valaki másra mutatott. Egyik barátnője
azonban gyengéden oldalba könyökölte, egy másik is biztatta,
hogy menjen. Végül Daisy megadón emelte fel a kezét. A géphez
szaladt, beült, és Jesse felszállt.
Tizenöt perccel később a gép visszagurult a betonra, motorja
leállt. A Brown család és szomszédaik siettek a géphez. Jesse le-
ugrott, megkerülte a törzset, az utasoldalra lépett, hogy kicsatolja
felesége biztonsági hevedereit. A házaspár együtt jelent meg a
szárny alatt. A társaság üdvrivalgásban tört ki; tapsoltak, éljenez-
ték, mintha soha nem akarnák abbahagyni.

Másnap, 1950. szeptember 3. vasárnap

Jesse a kormányra hajolt, a sűrű esőt figyelte, ahogy az ázott Mis-

Lura Brown felidézi, hogy nem sokkal képzése után Jesse már pilótaként
13

hazalátogatott, és elvitt néhány helyi fiút repülni. Mind Hattiesburg sze-

génynegyedeiből valók voltak. Közülük ketten pilóták lettek a hadseregnél;
egyikük tábornoki rangban vonult nyugállományba.
sissippi vidéki úton hajtott. Az eső hangosan kopogott a zöld
Dodge Wayfarer motorháztetején. Az utak síkosak voltak, de a
kocsi fehér falú gumiabroncsai bírták.
Daisy az utasülésen az ölében tartotta Jesse egyenruhájánál
zubbonyát. O is a sűrű erdővel szegélyezett utat figyelte. A félho-
mályban két vörös hátsó lámpa ragyogott. Késő délelőtt volt, de az
esőben egészen szürke lett a világ.
Jesse egyenletes sebességgel hajtott; időnként hátranézett a
visszapillantó tükörben. A hátsó ülésen fiatal pár ült: Ike és Gwen
Heard. Mindketten nyugtalanul kapaszkodtak az ajtóba
Ike öltönyben, nyakkendőben úgy nézett ki, mint valami ide-
ges előkelőség, akit sofőrje egy állami ceremóniára visz. Fiatal
volt, Jesse-szel egykorú, de vékony bajusza, gyérülő haja miatt
idősebbnek látszott.
Unokatestvérek voltak, Ike és Jesse… és gyerekkoruk óta a leg-
jobb barátok. Ike főiskolai tanár lett felesége szülővárosában, egy
texasi, Houstonhoz közeli intézményben. Gwen arca kerek, fiata-
los. A fiatal pár Texasból látogatott haza, és azért tartottak
Jesse-szel és Daisyvel a reptérre, hogy Ike hazavihesse Daisyt
Hattiesburgbe… feltéve, ha egy darabban a reptérre érnek.
Az előttük haladó autó hátsó ablakában egy pici kéz jelent
meg. Aztán egy másik. A kis Pam dundi arca és rövid, fekete haja
bukkant fel. Pam integetett hátra.
– Ó! Megint felállt, és lát minket! – szólt Daisy, mintha a pici
a zuhogó esőn át is hallaná.
– Szia, baba! – szólt Jesse, és integetett.
A hátsó ülésről Ike és Gwen előrehajoltak, hogy jobban lássák.
Pam ugrándozott, aztán eltűnt. Eltelt egy másodperc, majd a
párnás kezecskék újra megragadták a hátsó ülés támláját, és Pam
visszahúzódzkodott. Integetett nekik, a felnőttek pedig visszainte-
gettek.
Az elöl haladó autóban Jesse anyja megfordult az utasülésen,
hogy megnézze, mit csinál Pam. Jesse nagynénje vezetett. Az asz-
szonyok Pamet a nagynéni házába, a Hattiesburgtól északra levő
Meridiánba vitték, hogy Daisy nyugodtan elkísérhesse a háborúba
induló férjét a reptérre.
Jesse úti célja nem Meridián volt, hanem az Alabama állam-
beli Birmingham. Mississippi államon hurrikán söpört végig, a
polgári repülés szünetelt. Jesse talált egy' Birminghamből induló
járatot, amivel még aznap éjjel elérhet a virginiai Norfolkba, és
másnap reggel időben átkompozhatják a gépét a Leyte fedélzeté-
re.
A meridiani leágazót előjelző tábla elsuhant szélvédője mel-
lett. Jesse mosolya lehervadt. Tudta, hogy közel az elválás pilla-
nata. Gyorsabban integetett Pamnek, és csókokat dobált lányának.
Daisy látta, hogy könny csordul le az arcán.
Az úton tábla jelezte már, hogy nekik jobbra le kell térniük
Jesse indexelt, felvillant a jobbra mutató nyíl a műszerfalon. El-
fordította a kormányt jobbra, és a kocsi keleti irányba tért le, az
alabamai határ felé. Jesse és Daisy a sűrű esőfüggönyön át nézte,
ahogy a másik kocsi a Meridiánba vezető úton marad. Jesse az
oldalablakon át is intett Pamnek. A kicsi arca felé fordult, szája
sírásra állt. Nem értette, mi történik.
Az utasülésről Jesse anyja csókot intett, aztán párás erdősáv
került a két kocsi közé.
Jesse előrenézett, megtörölte a szemét.
 ***
Esett az eső akkor is, amikor Jesse leparkolta a Wayfarert a bir-
minghami reptéren. A szürkeségből utasszállító gépek lekerekített
függőleges vezércsíkjai álltak ki. Daisy az órájára pillantott Nem
sokkal múlt dél; még volt egy kis idejük. Egy hosszú pillanatig
senki nem szólt, aztán Gwen törte meg a csendet.
– Ike és én bemegyünk a terminálba. Figyelünk és szólunk, ha
megkezdődik a becsekkolás. Addig maradjatok csak itt.
Azzal Ike kiszállt a kocsiból, esernyőt húzott fel, és kezét nyúj-
totta Gwennek. A pár a sűrű esőben a terminálba sietett.
Az első ülésen Daisy és Jesse megölelték egymást. Jesse felesé-
ge haját simogatta.
– Egy örökkévalóságig tudnék itt ülni, akkor sem találnék sza-
vakat, hogy elmondjam, mennyire szeretlek.
Daisy szeme könnybe lábadt; férje gyengéd pillantását viszo-
nozta.
Ekkor Jesse szólalt meg újra.
– Férfi még nem szeretett annyira nőt, mint én téged.
Daisy érezte Jesse könnyeit a tarkóján, és ettől kitört belőle a
zokogás.

***
Húsz perc telhetett el, talán több, mire Daisy felemelte a fejét
Jesse válláról, és megtörölte a szemét. A pilótáknak elég gondjuk
van a munkában; nincs szükségük gondra otthon is. Szabadkozott.
– Azért sírok, mert hiányozni fogsz. Nem azért, mert nem te-
szek meg minden tőlem telhetőt, Jesse gyengéd megértéssel bó-
lintott.
– Azt akarom mondani – tette hozzá Daisy –, hogy tedd meg,
amit meg kell tenned ott, és ne aggódj miattam… Várni foglak,
amikor hazajössz.
Jesse mosolygott, átölelte, magához vonta Daisyt. – Amikor
hazajövök, elmegyünk nászútra – mondta Jesse. – elviszlek a Ba-
hamákra, és nagyon jól érezzük majd magunkat.
Addig ölelték egymást, míg Gwen jelent meg a terminál ajta-
jában, integetve. Megnyitották a beszállítókaput Jesse gépéhez,
Jesse és Daisy még egyszer, utoljára megcsókolták egymást.
Jesse felvette zubbonyát, azzal kiszállt a kocsiból. Fejére csapta
tányérsapkáját, vállára lendítette tengerészzsákját. A terminál felé
menet visszapillantott feleségére. Az ajtóból még ránézett, hosz-
szan, tűnődőn, aztán megfordult, és belépett az épületbe.

***
A Wayfarer ajtaja hirtelen kinyílt, Daisy összerezzent. Gwen ült
be, aztán lke nyitotta a vezető oldali ajtót. Daisy látta, hogy Ike a
reá könnyes, megérintette a vállát. A fiatalember lehajtotta a fejét,
és kitört belőle a zokogás.
– Bocsáss meg – hebegte lke könnyek között. – Csak úgy ér-
zem, hogy elvesztem a legjobb barátomat. – A hátsó ülésen Gwen
zsebkendőjét arcához szorítva zokogott.
Már Daisy is szipogott. Úgy érezte, elveszti önuralmát, amit
már majdnem sikerült helyreállítania. Átölelte lke vállát, és azt
mondta:
 – Jesse nagyon jó emberekkel repül. Az ország legjobbjaival
Nincs egyedül. Ne félj!
Ike zokogása csillapodott, de még nem nyugodott meg, mell-
kasa erősen zihált. Daisy látta, hogy a keze remeg. Javasolta, hogy
Ike üljön hátra egy kicsit Gwennel, addig ő vezet. Még sosem ve-
zetett autópályán, de tudta, hogy indulniuk kell, ha még sötétedés
előtt Hattiesburgba akarnak érni.
Ike komoran bólintott, és átült a hátsó ülésre. Daisy a kormány
mögé ült, és indított. Bekapcsolta az ablaktörlőt. Azt is tudta, hogy
Jesse valószínűleg már a gépen ül, biztonsági övé bekapcsolva;
semmi jó nem származhat abból, ha tovább várnak. Sebességbe
tette a kocsit. Kiállt a parkolóból, eltávolodott az esős, párás ter-
mináltól és a repülőgépektől. Az erős érzelmek annyira megvi-
selhették Ike–ot és Gwent, hogy hamarosan mindketten elaludtak.
Daisy csak vezetett. Kihúzta magát ültében, egyenletesen lé-
legzett, szeme száraz volt. Nagyon figyelte az utat. Segítség nélkül
vezetett egészen hazáig.
 21. FEJEZET

AZ UTOLSÓ ÉJSZAKA AMERIKÁBAN

Két héttel később, 1950. szeptember 18.

San Diego, Kalifornia

TOM ÉS KOENIG PUHA BŐRFOTELBEN ÜLTEK a hotel koktél-

bárjában. Előttük az asztalon több csésze feketekávé. Mögöttük a
falon hatalmas pávát ábrázoló kép. Ez volt az utolsó éjszakájuk
amerikai földön, legalábbis egy időre.
Tom leengedte pipáját.
– Nézd, mit hozott a fehér egér! – súgta.
Koenig lejjebb engedte újságját, és kinézett az előcsarnok osz-
lopai között. Nyolc fiatal pilóta sorjázott be drapp egyenruhában,
harsány beszélgetés közepette.
A század újoncai. Tom és Koenig szó nélkül foteljeibe lapul-
tak. Mindketten tudták, mi történne, ha a fiatal zászlósok megpil-
lantanák az „öreg” hadnagyokat, akik éppen egy eseménytelen,
csendes estét akartak eltölteni: a fiatalok megpróbálnák rávenni
őket az ivászatra. Tom ennek nem volt ellene, de az időpontot
alkalmatlannak találta. A Leyte nem sokkal korábban érkezett
meg. Norfolktól a Panama–csatornán át San Diegóig 4700 mér-
földet tett meg, és másnap délután a századdal útnak indul Korea
felé. Az Amerikában töltött utolsó éjszakájukon Tom és Koenig
nem akartak mást, csak egy kis nyugalmat.
– Hé, Hud! Bill! – kiáltotta az egyik zászlós, és az előcsarnok
másik oldaláról, a bejárat felől integetett.
Észrevették őket.
Tom kihúzta magát ültében, ahogy a zászlósok közeledlek
Koenig összehajtotta az újságját.
Üdvözölték a csoportot. Új arcokat vett észre a társaságban Hat
új pilóta csatlakozott a századhoz, hogy a háború előtti huszon-
négy repülősre egészülhessenek ki. A kapitánynak nem tetszett ez
a helyzet, mert második világháborús veteránokat, tapasztalt em-
bereket várt, nem olyanokat, akiknek a pilótaigazolványán alig
száradt meg a tinta.
– Papa éppen Martini–ivászatot tart a bárnál – jelentette az
egyik zászlós.
– Mindenkire szükségünk van! – mondta egy másik, aki meg-
nevezte a célt is: az asztal alá kell inni Papát.
Tom összerezzent. így is elég rossz volt a gyomra. Előző este a
század ugyanebben a szállodában, az egyik lakosztályban rende-
zett összejövetelt; napkeltéig vedeltek. Reggel a névsorolvasáskor a
Leyte fedélzetén Tom és Koenig kissé bizonytalanul álltak a lá-
bukon. Mások meg sem jelentek; köztük az az ember sem aki so-
ha egyetlen sorakozót sem hagyott ki: a kapitány.14
Koenig közölte a zászlósokkal, Hogy ő és Tom köszönettel há-
rítják a meghívást. A fiatalok tréfásan felháborodást imitálva fel-
hördültek.
Fowler Papa és Jesse léptek be az előcsarnokba, és elindultak
egyenesen a másik oldalra, a bár felé. fesse ivótúrán? – gondolta
Tom. És én még azt hittem, hogy mindent láttam!
A fiatal pilóták elszakadtak Tomtól és Koenigtől, Papa köré
gyűltek.
Tom folytatta a pipázást, Koenig az újságjába merült. A fő-
címnek azt harsogták, hogy az 1. tengerészgyalogos hadosztály
meglepően ambiciózus partraszállást hajtott végre az ellenséges
vonalak mögött Inchon kikötőjében, félúton Korea nyugati partja
felé. A tengerészgyalogosok már elindultak felszabadítani Szöult,
és következő céljuk az volt, hogy elvágják az északkoreaiak had-
tápvonalait, és berekesszék az ellenség támadásait a baráti haderők
ellen. Az újságírók arról spekuláltak, hogy a tengerészgyalogosok
bátor landolása fordulatot jelenthet a háborúban.

***

A 32–esek egyik pilótája, Bill Wilkinson elég gyorsan megírta haza a ka-
14

pitányról szóló észrevételét: „Elég lármás tud lenni a partikon és az ilyes-

minek mindig az a vége, hogy a vendéglátók megkérik, hogy távozzon.
Minden parti lelke; jó, hogy a parton mindig civilben van. Lehet, hogy
nagy partibubus, de a francba, a jófejség ott véget is ér. Másnap reggel
nem lehet ráismerni; senki nem mondaná meg, hogy ugyanaz az ember. A
fedélzeten komoly és komor, nagyon hivatalosan viselkedik mindenkivel, a
pilótákkal is. És szerintem ennek pontosan így kell lennie.”
A bárban tengerészek, nők és üzletemberek ültek a pultnál és az
íves bokszokban. Sört és koktélokat ittak. A mennyezeti hangszó-
rókból habanéra szólt, a csipkés lámpaernyők mögül fényminták
vetültek a falra. Gyér volt a világítás, de kellemes hangulatú a
félhomály.
Egy hosszú asztal végén, az asztalfőn ült Papa, és vicceket me-
sélt. Mellette Jesse. Papa egyik kedvence az volt, hogy „Mi a piló-
ta kedvenc reggelije egy átvedelt éjszaka után? Egy kis hánytató és
egy cigaretta!” A fiatal pilóták fetrengtek a röhögéstől, majd' lees-
tek a székükről. Az újoncok felnéztek Papára, a század rangban
harmadik emberére. John Wayne–szerű alak volt.
A Földközi–tenger vidékén Papa kinevezte Jesse-t
segédhadműveleti tisztjének, és Jesse feladata volt átnézni és el-
lenőrizni, egyeztetni a pilóták repülési naplóit. Hamar összeba-
rátkoztak, Mindketten délen nőttek fel. Papa a texasi Houston
környékén. Középiskolás korában egy vitaklub elnöke volt, és apja
mellett ácssegédként dolgozott. Apja az élet egy nagy igazságát
adta tanításul neki: „Az ember bőrszíne legfeljebb annyit számít,
mint az, hogy milyen színű a szeme.”
Fiatal pincér járt körbe, felírta az italrendeléseket. Papa azt
mondta, hogy az ő italát duplázva hozza, és arra biztatott másokat
is, hogy ugyanezt tegyék. Igyekezett összebarátkozni a fiatal zász-
lósokkal; tudta, hogy éles helyzetben szüksége lesz rájuk.
A pincér Jesse mellé lépett legutoljára. Jesse néha gintonikot
rendelt, aztán tréfásan hozzátette: „csak hagyják ki belőle a gint!”
Ám mielőtt Jesse rendelhetett volna, vagy elsüthette volna ezt a
viccet, a pincér egyszerűen elsétált. Jesse rápillantott, hogy lássa,
felismerte–e a hibát és visszafordul–e. Nem fordult vissza.
 – Elnézést! – szólt Papa hangosan. A pincér rögtön sarkon
fordult. Papa ekkor Jesse-re mutatott.
– Nem vette fel az úr rendelését.
A zászlósok halkabbra fogták.
A pincér közelebb lépett, Papa füléhez hajolt. Halkan közölte:
– Elnézést, uram, de négereket nem szolgálunk ki.
Jesse csalódottan elkapta tekintetét. Papa sorompóként nyúj-
totta előre a kezét, nehogy a pincér távozzon.
– Mi lenne, ha kivételt tennének? – kérdezte nyugodt hangon.
Ezt a képességét a második világháború előtt, még joghallgatóként
gyakorolta.
A pincér a szálloda szabályairól súgott valamit. A zászlósok
méltatlankodva mormogtak. Hiszen ez Kalifornia! Nem is gon-
dolták, hogy a rasszizmus itt ilyen mértékben jelen van.
A buszjáratok és a mozik biztonságosak voltak; a feketék egész
Kalilorniában bárhova leülhettek. De a YMCA csak csütörtökön-
ként engedett négereket úszni, a bowlingklubok nagy része pedig
egyáltalán nem fogadott feketéket. A Nemzeti Gárda még
szegregált volt, az éttermek és bárok többsége még mindig legáli-
san megtagadhatta a színes bőrű vendégek kiszolgálását. Nem
tettek ki „Csak fehéreknek” táblát az ajtóra, egyszerűen már be
sem engedték őket.
Papa minden arcizma megfeszült, rámordult a pincérre:
– Vagy őt is kiszolgálja, vagy egyikünket sem kell kiszolgálnia.
Jesse felállt.
– Nem kell problémázni – mondta. – A hajón találkozunk.
Azzal gyors léptekkel elindult az ajtó felé.
Papa keze ökölbe szorult. A pincér összerezzent.
 – Elnézését kérem, uram, de a társaság többi tagját örömmel
kiszolgáljuk.
Papa felállt. Kis híján felborította a székét. Az asztaltársasághoz
szólt.
– Elmegyünk innen! Menjünk, fiúk! Felállni! Felállni!
Közel két méter magas volt, széles vállát egyenruhájának feke-
te váll–lapja még szélesebbnek mutatta. A pincér hátrahőkölt.
A pilóták talpra ugrottak, felkapták kabátjukat. A bárban a töb-
bi vendég letette poharát, a felbolydulás felé fordultak. Papa állát
leszegve megindult a bárpult felé, ahol a pincér éppen egy magas
pultosnak súgott valamit.
Papa a csodálkozó vendégekhez fordult, – Az a fiatalember
holnap elindul harcolni a vörösök ellen – mondta az előcsarnok
felé mutatva, ahova Jesse kiment. – Ezek az emberek pedig egy
itallal sem szolgálják ki!
A vendégek – köztük tengerészek – dühös tekintettel néztek a
pultosra. A pultos vállat vont.
– Mister, már elmagyaráztuk, mi a szabály nálunk. Az, hogy
megmagyarázzuk, nem változtat rajta.
– Fogja be! – mordult rá Papa. A pultosnak fogalma sem volt,
hogy olyan emberrel áll szemben, aki húszéves korára már húsz
japán repülőt lőtt le.
Papa kinyújtotta ökölbe szorított ujjait, és kisétált. Nem akarta
kockáztatni, hogy fogdába kerüljön, és a Leyte nélküle fusson ki.
Az előcsarnokban a zászlósok Papa körül csoportosultak.
– Még soha nem sajnáltam, hogy az Egyesült Államok hadi-
tengerészetének egyenruháját viselem. Ez volt az első alkalom.
Emiatt nem mehetek vissza oda, nem ugorhatok át a bárpulton,
és nem rúghatom szét annak az alaknak a seggét.

***
Az előcsarnokban üldögélve Tom látta, ahogy Jesse nagy léptekkel
jön kifelé a bárból. Barátja maga elé nézett. Egyedül volt, kezét
zsebre téve haladt a forgóajtó felé. Ez nem jelenthet jót – gondol-
ta Tom.
Alig telt el egy perc, Papa és a pilóták követték; a zászlósok
undorral néztek vissza a bár felé.
– Mi a franc ez? – mormogta Tom maga elé. Koenig leenged-
te az újságját.
Az egyik zászlós elhagyta a csoportot, hogy tájékoztassa Tomot
és Koeniget.
– Nem voltak hajlandók Jesse-t kiszolgálni – közölte.
Tom hitetlenkedve ingatta fejét. Az országért harcolhat, de egy
italt nem rendelhet magának?
Koenig arca rákvörös lett, körülnézett, az igazgatót kereste,
hogy mielőbb Jesse védelmére kelhessen.
Tom nem tervezte, hogy elhagyja a szálloda társalgóját, nem is
kellett volna ezt megtennie. Élvezhették volna az olyannyira vá-
gyott eseménytelen estét; forró kávét, tömött pipát, békét és nyu-
galmat. Sem ő, sem Koenig nem változtathattak a hotel rasszista
üzletpolitikáján, nem változtathatták meg az állam képmutató,
íratlan szabályait.
De volt valami, amit megtehettek. Tom felállt.
– Menjünk innen!
– Örömmel – felelte Koenig, azzal letette az újságot.
 22. FEJEZET

ZÖLD SZÖRNYETEG

Két héttel később, 1950. október 1.

A fronton, Dél–Koreában

VÖRÖS PARKINSON VALA MI Isten háta mögötti út mellett térdelt

Koreában; bajonettje pengéjét a köves talajba mélyesztette. Keze
remegett, kék szeme pislogott. Ideges volt. Még mélyebbre tolta a
pengét, és tovább kutatott. Semmi. Vörös kihúzta a pengét, és
hátradőlve a sarkára ült. Ezt is megúsztuk! Por tapadt sápadt, teli
arcához. Az út mindkét oldalán magas sziklafal állt; hegyszoros-
ban volt. A tengerészgyalogság hadoszlopát Szöul nehéz terepén
állították meg.
Vörös előtt és mögött hatvan tengerészgyalogos átkozódott és
morgolódott, ahogy bajonettjeikkel az utat szondázták. Halvány-
zöld gyakorlóruha volt rajtuk, és barna–drapp álcázó sisak, Akná-
kat kerestek; ezek többnyire fadobozok voltak, bennük körülbelül
hét kiló robbanóanyag. Egy ilyen akna egy tankot már felrobban-
tott. Vörös és a többiek a zászlóalj lövészszázadához voltak be-
osztva (a 7. tengerészgyalogos zászlóalj 3. századához); géppuská-
sok és páncéltörő rakétavetők voltak, nem tűzszerészek. Mégis,
minden bolygatott földfelületet meg kellett vizsgálni.

Vörös időnként felnézett munkájából, és a terepet pásztázta.

Sebezhetőnek érezte magát így, hogy rakétavetőjét és hátizsákját
az út mellett kellett hagynia. A déli nap melegítette a hátát, verej-
tékét hűvös szellő párologtatta el. Az út két oldalát sárga levelű fák
szegélyezték, távolabb legelők és fehér sziklás meredély. A háború
megkímélte a természeti tájat, de az út menti kis dél–koreai tele-
püléseket nem. Itt–ott kopott, kék tetejű, fehér pagodák álltak,
gyors vizű patakokon gyaloghidak íveltek át.
Devans tizedes a szakasza mögött lépdelt; előrenézett. Nagyon
figyelt. A felderítők észak–koreai csapatokat láttak körülbelül öt
mérfölddel távolabb, Uijongbu város előtt, ahol visszavonulóban
megálltak pihenni. Az észak–koreaiak azért telepítették az akná-
kat, hogy késleltessék a tengerészgyalogos osztagot… és a stratégia
bevált. Ahogy Vörös és a lövészegysége araszolt előle, gépfegyve-
resek, köztük Ed Coderre a szomszédos legelőkön, magaslatról
álltak őrt. Időnként Corsair gépek húztak el a hegy– szorosban; a
levegőben valósággal vibrált a feszültség.
 Vörös térden csúszva haladt előre, és újra a földbe szúrt. Ba-
jonettje valami keményen koppant. Szeme tágra nyílt. Kihúzta a
pengét, ujjaival ásott tovább. Követ talált. Vörös megkönnyebbül-
ten sóhajtott fel. Ez a szolgálat eddig valóságos büntetésnek bizo-
nyult. Krétáról teljes gőzzel vitték őket Koreába, ahol új egység-
hez kellett csatlakozniuk, az 1. tengerészgyalogos hadosztály hoz.
Együtt harcoltak Szöulért.
Ennek kilenc napja.
Azóta 22 000 tengerészgyalogos felszabadította Szöult, és az
észak–koreaiakat visszavonulásra kényszerítették. A baráti erők
már kitörhettek a Puszan–félszigetről, elkezdhették kiűzni az el-
lenséget a déli területekről. Amikor a kommunistákat a 38. szé-
lességi fok, az eredeti határvonal mögé sikerült visszaszorítani
mindenki arra számított, hogy a háborúnak vége. A határ már csak
húszmérföldnyire volt, északi irányban; Vörösnek egyáltalán nem
volt ellenére, hogy hamarosan haza kell mennie, ha sok jó sztorit
mesélhet otthon Autón bácsinak.
Vörös mögött egy hang egy bibliai verset kezdett mondani
Vörös megfordult, és azt látta, hogy Charlie Kline őrvezető ma-
gában beszél, miközben a földet szurkálja. Charlie sisakja alól
homokszőke haj villant ki. Szeme kék. Markáns álla előremoz-
dult, ahogy mosolygott. Magas volt, erős, izmos, húszéves, buzgó
baptista Philadelphiából, aki szerette a „Mondd el a hegyek or-
mán” kezdetű templomi éneket énekelni.
„Legyetek békében az Úrral, mert ez szükségeltetik ahhoz
hogy védelmetek legyen ebben az életben és a következőben!"
recitálta Charlie. – Nem igaz, John testvér?
Vörös elfordította a tekintetét.
 – Ööö… de az – mormogta.

Bob Devans (balra lent) és Charlie Kline (jobbra lent)

Charlie igazi amerikai srác volt, a legamerikaiabbak közül va-

ló, akikkel Vörös a seregben találkozott, és az adott pillanatban a
legidegesítőbb. Amióta partra szálltak Koreában, Charlie folya-
matosan a „Legyetek békében az Úrral” szöveget nyomatta. Vörös
már kérte Charlie–t, hogy hagyja abba, de ettől Charlie csak még
gyakrabban mondta. Ezért Vörös úgy ítélte meg, hogy egyszerűbb,
ha ráhagyja.
Tudta, hogy Charlie jót akar; csak eltérő buzgósággal viszo-
nyultak az istenhithez. Ami azt illeti, Vörös életéhen még egyszer
sem imádkozott. Anyja ateista volt, Vörös a farmon Anton bácsi
példáját követte. Anton bácsi metodista volt, de nyugodt lélekkel
fejte meg a teheneket vasárnap délelőtt ahelyett, hogy templomba
ment volna. Anne néni azonban soha egyetlen istentiszteletről
sem hiányzott volna.
Ratatatata! Bzíííííííp!
Tűzpárbaj tört ki az út menti fák között. Vörös és Charlie rög-
tön lehasaltak. Az út mentén elhelyezett felvigyázók ellenállásba
ütköztek. Fütyülő, süvítő hangok hallatszottak az ég magasából, az
út mentén robbanások dübörögtek fel. A robbanások keltette lég-
nyomás lelapította a növényzetet, földgöröngyök repültek Vörös és
Charlie karjával, kezével takarta fejét.
– Aknavetők! – üvöltötte Devans, ahogy fedezékbe rohant. –
El az úttól!
Újabb akna esett le, majd újabb és újabb. Vörös hátrahőkölt,
megragadta Super rakéta vetőjét, Charlie és Devans mellé ugrott
a lövészárokba. A puskalövések és a robbanások közé morajló
hang vegyült.
– Tank! – kiáltotta egy tengerészgyalogos távolabbról. – Tank
jön!
Vörös szíve hevesebben vert. Hirtelen eszébe jutott Kréta, ahol
arról viccelt, hogy tank közeledik, valójában azonban csak két fiú
húzott dinnyével megrakott kordét. Most a kavicsok szemmagas-
ságban vibráltak. Magához szorította a rakétavetőt, és széthúzta a
növényzetet, hogy jobban lásson.
 T–34–es tank Szöul közelében

A gépezet százyardnyira fordult be a sarkon. Vörös nem tudta

mire vélni a látványt; szeme tágra nyílt a döbbenettől.
– Jézus, segíts! – súgta Charlie.
A gépezet zöld volt, mint valami sárkánygyík, és ágyúja végén a
luk mintha szem lett volna; azzal pásztázta a vidéket. Szovjet
gyártmányú T–34–es tank volt. Vörös még soha nem látott ilyet.
Meredek lejtésű tornya deformáltnak tűnt; túl magas és vastag volt
a gép szögletes testéhez képest. A tank fekete dízelfüstöt árasztott,
amerre ment.
A tank az úton csörömpölt, egyetlen lövés nélkül haladt el a
legtávolabbi tengerészgyalogosok mellett. Bal oldaláról géppuska-
cső bukkant elő és mozdult, ahogy a fegyveres célpontot keresett.
A tank gördült, csak gördült előre; lánctalpai csörögtek. Már
csak kilencvenyardnyira volt attól a helytől, ahol Vörös, Charlie és
Devans lapult. A lánctalpak fehér kőzúzalékot köptek előre, mö-
göttük porfelhőt vertek fel.
Nyolcvan yard.
Hetven.
 Vörös dermedten nézte, ahogy a T –34–es közelebb ér. Char-
lie álla remegett. A tank a tengerészgyalogosok között járt.
Hatvan.
Ötven.
Több mint száz tengerészgyalogos volt a gép körül, de csak egy
volt olyan helyzetben, hogy megállíthassa. Csak egy rakétavetős
állíthat meg egy T–34–est, a második világháború legjobb szovjet
tankját. Sztálin ilyeneket bocsátott az észak–koreaiak rendelkezé-
sére.15 Vörös arca grimaszba rándult, ahogy rátört ez a felismerés.
Ő az egyetlen rakétavetős amerikai.
Ratatata!
– Fedezékbe! – üvöltötte Devans. A fiatal férfiak a futóárok
mélyére lapultak, miközben golyók süvítettek el fölöttük.
Ratatata!
A vasszörnyeteg negyvenyardnyira, az út közepén megállt, és
újabb sorozatot adott le.
Ratatata!
Vörös felnézett, és azt látta, hogy a tank célra tart. Géppuskája
a bal oldali legelő felé tüzel, ahol egy langaléta tengerészgyalogos
éppen hegynek felfelé fut, a bozótoson halad át. Golyók csapód-
nak a földbe körülötte, a nyomában földet ver fel a becsapódás. A
tengerészgyalogos egyik kezében telefonkábel, a másikban puska.
Az ott Bill Morin! – döbbent rá Vörös. Morin és Vörös földik

15
Az észak–koreaiak százötven T–34–est kaptak ajándékba 1948–ban,
amikor a második világháború lezárulta után a szovjetek kivonták meg-
szálló csapataikat Észak–Koreából. Egy évvel később Sztálin 40 millió
dollárnyi hitelt adott az észak–koreaiaknak szovjet nehézágyúk, tankok és
lőfegyverek vásárlására, hogy megtámadhassák Dél–Koreát.
voltak; mindketten New York állam északi részén nőttek fel. Na-
gyon szerette a partikat, a skót whiskyt, és úgy nézett ki, mint
Dean Martin. Mindenki nagyon szerette.
A hegytetőn, a nagyobb kövek mögött lövészegység húzódott
meg.
– Fedezééékbe! – üvöltötték Morinnak. – Bújj le, te idióta!
Morin egy kisebb facsoport mögé húzódott. Golyók repkedtek,
a fák ágait törték, felverték a földet körülötte.
A tank nagy dübörgéssel fekete füstöt köpve befordult, abba az
irányba, ahol Morin rejtőzött. Az ellenség gépfegyveres lövészé-
nek így tiszta lővonala volt. A tank géppuskája tűz alá vette a
csapdába esett tengerészgyalogost.
Megmentheted! – gondolta Vörös.
Vállára vette a Super rakétavetőt.
–Töltsd meg! – kiáltotta Charlie–nak a tank géppuskatüzének
robaján át. Charlie kikapott egy rakétát a csomagjából, és óvatosan
Vöröshöz kúszott.
Vörös le sem vette tekintetét a tankról. Oldalvást állt, ideális
célpont. Golyónyomok látszottak rajta. A lövegtornyon fehér orosz
számok. A lánctalpak között a kerekeket por és gépolaj lepte.
Ne moccanj! – gondolta Vörös.
Charlie becsúsztatta a nyolcfontos rakétát a rakétavető csövé-
be, és csatlakoztatta hozzá a drótot. Megérintette Vörös vállát,
ezzel jelezve, hogy a fegyver készen áll, aztán gyorsan elugrott
mellőle. Arra számított, hogy Vörös a futóárokból fog lőni.
Mivel Morin élete volt a tét, Vörösnek nem volt szándékában
fedezékből lőni és esetleg elhibázni. Talpra ugrott, felhúzódzko-
dott az útra. Ugyanazzal a mozdulattal letérdelt, felemelte a raké-
tavetőt, jobb vállához szorította a csövét. Jobbra hajtotta arcát, be-
lenézett a kör alakú irányzókba.
Lélegzetét visszafojtva kereste meg a célkereszttel a tank hátsó
részét, a fémtesthez rögzített tartalék üzemanyagtartályt. A tartály
mögött közel kétujjnyi páncélzat védte a gép fő üzemanyagtartá-
lyát és motorját. Vörös páncéltörő rakétája kéttenyérnyi páncélt is
képes volt áttörni.
Most!
Vörös meghúzta a ravaszt. Az elsütő szerkezet mögötti tekercs
elektromos impulzust hozott létre, amely végigszáguldott a cső
menti vezetéken a rakéta gyújtószerkezetéig. A rakéta indítótöltete
belobbant. Bzzzzzzzzz! A lövedék narancssárga lángok közepette
kilőtt a rakétavető csövén.
Krakkk!
A rakéta becsapódott a T–34–es testébe, a 26 tonnás szörnyeteg
megremegett. Eltelt egy pillanat.
BUMMM!
A tank fedelei hirtelen kicsapódtak, a lökéshullámtól Vörös
hanyatt vágódott. Az üzemanyagpára olyan erővel robbant be a
tankban, mintha gránát robbant volna odabent. Fekete füst áradt
a nyílásfedelekből, a motortér fellángolt.
Vörös hanyatt fekve látta, ahogy az észak–koreai tankparancs-
nok vonaglik kifelé a torony búvónyílásán, steppelt, kék pufajkája,
bélelt sisakja lángolt. A harckocsizó katona leesett a toronyból, a
földön hemperegve égett. A négytagú legénységből senki más
nem jött elő.
A legelőn a fegyverropogás megszűnt, ahogy a tank lángba
borult. Sistergő, süvítő hang hallatszott a roncsból, a toronyra fes-
tett fehér számok megfeketedtek.
Vörös még az úton volt, rakétavetője a földön. Felállt, pislo-
gott. Mögötte társai éljenezni, fütyülni kezdtek.
Vajon Morinnak sikerült? Életben maradt? – tűnődött Vörös.
A hegytetőre, a roncsolt fák felé nézett. Morin felállt, és leporolta
magát. A tankot bámulta, aztán Vöröst.
– Mi a franc tartott ilyen sokáig? – kiáltott le.
Vörös poros arcán mosoly húzódott. Morin integetett, és ösz-
szeszedte a holmiját.16
Charlie ment oda hozzá, megrázta Vörös vállát.
– Hallelujah! – kiáltotta Charlie, és nézte, ahogy a tank ég. –
Hallelujah! – Vöröshöz fordult, ujjával barátja mellére mutatott. –
„Legyetek békében az Úrral, és Ő védelmez benneteket!”
Vörös vigyorgott, és kezét Charlie vállára tette.
– Ugyan, Charlie! Szerintem egy nyolcfontos rakéta védett
meg.
Charlie nemet intett az ujjával.
– Az úr vezette!
Vörös felnevetett.
Devans lépett hozzájuk. Nagyon elégedett volt. A tankot nézve
azon gondolkodtak, hogy a magányos tank miért indította ezt az
öngyilkos támadást. Arra jutottak, hogy a tank parancsnoka az
ágyúja munícióját az amerikai tankokra tartogatta, a gyalogságot a
gépfegyveresére bízta.
Újabb tengerészgyalogos menetoszlop vonult el Vörös és ba-

Ha Bill Morin a koreai háborúban töltött szolgálatáról beszél, a mai na-

16

pig azzal kezdi, hogy kijelenti: „Ha Vörös Parkinson nem lenne, már ha-
lott lennék Ő mentette meg az életemet.”
rátai mellett. Az ellenséges tanknak köszönhetően újra megin-
dulhattak előre. Az úton nyilvánvalóan nincsenek aknák, ha a
tank biztonságban átjutott rajta.
– Szép volt! – szólt az egyik tengerészgyalogos, Vöröst hátha
veregetve.
– Remek találat! – mondta egy másik.
Aztán egy tiszt állt meg mellettük, és közölte, hogy kitüntetésre
terjeszti fel. Az emberek kikerülték az égő tankot, és újult lendü-
lettel meneteltek.
Devans folytatta feladatának ellátását, Charlie elindult össze-
szedni barátja holmiját. Vörös az úton maradt, a halott
északkoreai parancsnokot nézte, akinek holtteste összeesett a por-
ban.
Vörös egy gépre célzott, de öt embert ölt meg. Hosszú hallga-
tás után lerázta magáról a tette feletti sajnálkozást.
Inkább ők, mint Morin.
– Jól vagy? – kérdezte Charlie. Barátja felé nyújtotta a hátizsá-
kot és a karabélyt, hogy együtt mehessenek tovább.
Vörös bólintott, és magára vette málháját. Nagyon is jól volt.
Rálőtt egy tankra, és megérte, hogy ezt el is mesélheti.
Vörös szemöldöke rebbent, ahogy egy gondolat jutott eszébe.
Lehet, hogy Charlie akar valamit ezzel a „Legyetek békében az
Úrral” szöveggel? Azzal vállára kapta Super rakétavetőjét. Nem –
határozta el magában. – Nyilván nem erről van szó.
 23. FEJEZET

HOMÁLYBA

Két nappal később, 1950. október 3.

A Tokiói–öböl közelében, Japán

KÖD SZÁLLT FEL A YOK OSUKA–ÖBÖL KÖRÜLI ERDŐKRŐL ,

beborította a horgonyzó Leyte anyahajót. A délután közepén az
öböl mintha aludt volna. A dokkokon halványan pislákoltak a fé-
nyek, a hullámokból kilátszottak az üres kikötőbakok.
A ködréteg a Leyte tornyának csúcsáig ért, eltakarta a távoli
Fuji–hegy látványát. Az időjárási körülmények ellenére a repülő-
gép–hordozó orránál a személyzet hat kék helikopter rotorjáról
vette le a ponyvát. Repülésre készítették fel őket.

***
A felszállófedélzet alatt Tom a tiszti étkezdén haladt át; karján
frakk–kabát. A tiszti étkezde a hajó elején volt. A
faragottfa–mennyezet, a fehér asztalterítő megőrzött valamit az
elegáns, úri helyek hangulatából. Étkezések között a tisztek kávét
kortyolgattak itt. A bent ülők valószínűleg a nap témájáról beszél-
tek; arról, hogy vajon Douglas MacArthur tábornok engedélye-
zi–e, hogy az amerikai és az ENSZ–csapatok kövessék a vissza-
vonuló észak–koreaiakat a 38. szélességi foktól északra is, hogy
egyszer s mindenkorra legyőzzék őket. A koreai háborúval kap-
csolatban az amerikaiak többsége hamis biztonságérzetben volt.
Nem tudták, hogy a szovjet és kínai diplomaták nem sokkal ko-
rábban figyelmeztetést adtak ki: ha az amerikai csapatok átlépik a
38. szélességi fokot, Kína támadni fog. Két nappal korábban a kí-
naiak kijelentették: „Ádáz és kegyetlen imperialista agressziója
miatt az Egyesült Államok kormánya a Kínai Népköztársaság ve-
szélyes ellenfelének bizonyult.” A terem végében Tom elérte a
mennyezetről lógó zöld vászonfüggönyt, ami az étkező egy részét
elkülönítette. A középen húzódó rést kereste. A függöny mögül
vigasság hangja szólt.
Elhúzta a függönyt, belépett. Cigarettafüst ütötte meg orrát.
Több mint húsz pilóta tömörült egy kis helyen. Az asztalnál Jesse
és Cevoli éppen szokás szerint triktrakot játszottak. Egy másik pi-
lóta kezelte a lemezjátszót, megint mások kávéskannát adtak kör-
be, utántöltötték bögréiket. A falon térképek, a telexgép zöld kép-
ernyőjén villogott az időjárás–jelentés és a hajó közleményei. Fél
füllel mindenki a bejelentésre várt, hogy kimehetnek a száraz-
földre.
Ez volt az „első eligazítószoba”, a 32–esek új törzshelye. Mie-
lőtt elhagyták az államokat, a Leyte fedélzetére több új pilóta ér-
kezett, így a század eligazítószobáit át kellett rendezni. A sors sze-
rencsétlen fordulata folytán a 32–esek a sorsoláson ezt a helyet
kapták. Bőrfotelek helyett keménytámlás székeken kellett ülniük,
a színházszerű terem helyett egy bankett tálalókonyhájához ha-
sonlított ez a helyiség.
Tom leült Cevoli és Jesse mellé. Az egyik közeli sarokban hat
pilóta rendezgette a dzsekiket, mentőkészülékeket; repülni ké-
szültek. Idősebb, harcedzettebb férfiak voltak; bőrdzsekijük alatt
zöld terepruhát viseltek. Csípőjükről revolver lógott, bokájukat
barna ejtőernyős csizma takarta. A tengerészgyalogság első heli-
kopterpilóta–csapatához tartoztak; arra képeztek ki őket, hogy a
vízbe esett repülősöket kimentsék.

H03S helikopter száll fel a Leyte fedélzetéről

A pilóták szótlanul öltöztek. Már Norfolk óta ugyanabban az

eligazítószobában voltak, mint a vadászgéppilóták, de ritkán ve-
gyültek. A fiatalabb vadászpilóták jelentették a gondot. Úgy gon-
dolták, hogy aki ilyen ócska „habverőben” ragadt – így nevezték a
helikoptert –, nyilván a pilótaiskolában nem felelt meg. Ezt a
megvetést érzékelve a helikopterpilóták általában nem vettek tu-
domást a vadászpilótákról.
Utolsó együtt töltött eligazításukon a repülősök két csoportja
megtartotta a kialakult komor távolságot… kivéve két pilótát, Jesse
a kockadobások között időnként szellemes megjegyzéseket váltott
Charlie Ward főhadnagy helikopterpilótával, akinek húsos, vörös
arcán feszült a mosoly. Ward korábban festékáru üzletkötő volt az
Alabama állambeli Troy–ban; harminckét évesen haja már őszült.

Charlie Ward (jobb szélen) és az első tengerészgyalogsági helikopterpilóták

egy csoportja. Igor Sikorsky repülőgép–tervező ül (balra lent)
O. P. Smith, a tengerészgyalogság admirálisa mellett
 — Helló, Mississippi, arra emlékszel, hogy… – szólalt meg
Charlie, aztán vastag hangján valami olyan zagyvaságot hordott
össze, hogy a többiek az orrukat húzták.
De Jesse minden szót értett.
– A számból vetted ki a szót, Alabama – felelte többnyire.
Az óceáni átkelés során találkoztak, amikor Ward tájékoztatót
tartott a vadászpilótáknak a helikopterek mentési képességeiről,
elismerve, hogy az ő Sikorsky H03S gépe nehezen működik az
5000 láb feletti ritkás levegőben.
– Ha mindenáron le kell zuhannotok, zuhanjatok le tenger-
szinten – mondta Ward. – Ha a hegyekben zuhantok le, nem
megyek értetek.
A teremben kitört a nevetés.
Azután Jesse és Ward barátok lettek; Jesse így tudta meg, hogy
Ward és egy másik helikopterpilóta a második világháborúban
Corsair gépekkel repült. Ő és más helikopterpilóták arra készültek
éppen, hogy átmennek az öböl másik partjára, a Kisarazu
légibázisra Koreába, és 6. felderítőszázadhoz (VMO–6) csatla-
koznak.
– Kidugtátok már az orrotokat? – kérdezte Tom a helikopter-
pilótákat. – Olyan sűrű a köd, mintha levest keverne az ember.
Többen félbeszakították az öltözködést, Tom felé fordultak. Az
arcukra volt írva, mit gondolnak. Ez is egy vadászpilóta ipse; meg
akar tanítani minket repülni. Csak akkor oldódtak fel, amikor
meglátták az őszinte aggodalmat Tom arcán.
– Ó, az nekünk nem akadály – felelte az egyik helikopterpiló-
ta. – Mi ködben is repülünk.
Társai bólintottak.
 Cevoli csodálkozva ingatta fejét.
– „Te jobb ember vagy nálam, Gunga Din!” – mondta, a
Gunga Din című, 1939–es akciófilmből idézve. Mindkét csoport
pilótái felnevettek.
– Elismerem, hogy nem ismerem a félelem szó jelentését –
mondta Charlie Ward, mellkasát döngetve. Erre több vadászpiló-
ta is felkapta a fejét. – Nem azért, mert bátor vagyok – folytatta
Ward –, hanem mert egyszerűen képtelen vagyok felfogni a nagy
szavakat!
Mindenki nevetett.
Ward volt az egysége tréfamestere; nélkülözhetetlen feszült-
ségoldó. A partikon ukulelét pengetett és szaftos ír nótákat éne-
kelt. Ám virtuskodása mögött kétségei voltak a primitív helikopter
képességeit illetően. Nős volt, két gyerek apja, és már összetört egy
gépet. Tudta, hogy új helikoptere nem elég erős, és szeles napon
sem képes rendesen manőverezni… hát még, ha valaki rálő.
A helikopterpilóták egyenként elhagyták az eligazítószobát.
– Hé… nem kell a szívedre venni, Mississippi! – mondta
Ward, azzal vállon veregette Jesse-t.
– Vigyázz magadra, Alabama! – felelte Jesse.
Tom kétkedőn ingatta fejét. A helikopterpilóták tényleg meg-
próbálnak felszállni.
– Később találkozunk, fiúk! – szólt hátra Ward, a függönyön
átnyomakodva.
Rohadtul remélem, hogy nem – gondolta Tom.
Semmi baja nem volt Charlie Warddal… csak remélte, hogy
sosem lesz szüksége a szolgálataira. Ha Tom felment volna a fe-
délzetre megnézni, hogyan szállnak fel, és indulnak a helikopte-
rek a ködhullámok között, láthatta volna, hogy Ward nem mon-
dott igazat magáról: valóban bátor volt… az őrülettel határosan
bátor.
És eljön majd a nap, amikor ez nagyon is sokat számít. Talál-
koznak: Tom Hudner és Charlie Ward… egy olyan helyen, hová
csak őrültek mennek.
 24. FEJEZET

ENNYI

Napok múlva, 1950. október eleje

A Japán–tengeren

A LEYTE ELSÖTÉTÍTVE HALADT a sötétben. Az égen ezüst hold

állt; alig vetett annyi fényt, hogy a hajó fedélzetét látni lehessen.
Amióta elhagyták Japánt, a Leyte legénysége így vezette a hajót,
hogy az ellenséges tengeralattjárók ne vegyék észre. Az
észak–koreaiaknak nem voltak tengeralattjáróik, de a szovjeteknek
igen, és néha követték az amerikai flottát.
A fedélzet másik oldaláról számtalan hajó volt látható; mind-
egyik egyenes vonalban haladt, hogy elkerüljék az ütközést. A
Leyte ekkor a 7. flottához tartozott; a második világháború óta ez
volt a legnagyobb vízi haderő.
A hajók együtt haladtak Észak–Korea ellenséges vizei felé.
Ezalatt a fedélközben

A Leyte orrvégének közelében egy kabinban Jesse és Koenig új

repülős sisakjukat nézegették. Koenig az alsó priccsen ült, cso-
dálkozva; fehér sisakja a kezében. Mögötte a falon a Csendes–
óceán térképe. Jesse az íróasztalnál ült, és kétségbeesetten szem-
lélte sisakját.
Ujjperceivel kopogtatta a sisak héját, a tompa hang hallatán
elkomorult. A sisak műanyagból készült; szélein fekete párnázat.
Kitűntek a régi vászonsisakok; helyette olyanokat kaptak, amilyet
Philip Francis Nowlan, 1929–ben megjelent Armageddon 2419
című kisregényének hőse, Buck Rogers viselhetett az űrben.
Jesse átnézett Koenigre.
– Emlékszel Carol baleseti jelentésére? – kérdezte. Koenig
komoran bólintott. Jesse újra a sisakra nézett, és hozzátette: –
Botrány.
A műszaki vizsgálóbizottság jelentése szerint Carol túlélte
volna a balesetet, ha az újfajta sisakot viselte volna. Akkoriban
azonban a kemény héjú sisakot csak a sugárhajtású gépek pilótái-
nak adták; a vizsgálóbiztosok jelentése sürgette a hadsereget, hogy
minél hamarabb lássa el új sisakkal az összes pilótát. Most, bár a
háború már a végéhez közeledett, kiosztották az új sisakokat.
Jesse az ajtó melletti rozsdamentesacél–mosdóhoz lépett, és a
tükörbe nézett. Fejére húzta a sisakot, homlokára tolta a fekete
szemüveget, álla alatt bekapcsolta a sisakhevedert. Koenig kíván-
csi tekintettel nézte barátját. Jesse hozzá költözött be a koreai
küldetésre, hogy a fiúk városában legyen helyük az új pilótáknak.
Jesse szeme résnyire szűkült; így nézhettek a vadnyugati fegy-
verforgatók. Komor grimaszt vágott, majd alsó ajkába harapott.
Mögötte világított a mennyezeti lámpa, vészjósló árnyékokat ve-
tett arcára. Aztán felnézett, arckifejezése megenyhült. Szája széles
mosolyra húzódott, és tükörképére nézve fejét ingatta.
– Én csak egy fehér sisakot, fehér fogsort és két fehér szemgo-
lyót látok, semmi mást!
Koenig felnevetett. Jesse is.

***

Néhány nappal később, 1950. október 10.

Tom és Cevoli kilestek a keselyűsorról. Hajnalodott a Leyte fe-

délzetén. Odalent tizenhat Corsair légcsavarjai forogtak. A pilóták
melegítették a hajtóműveket. A nap arany fénnyel táncolt a ten-
geren; a víz olyan kék volt, hogy Tom meg mert volna esküdni
arra, hogy a Leyte valahol Kalifornia partjainál horgonyoz. Reggel
fél hét körül lehetett; a repülőgép–hordozó észak felé haladt.
A horizonton látni lehetett a Philippine Sea anyahajót;
ugyanazon az útvonalon haladt, mint a Leyte. Az anyahajókat egy
cirkáló és rombolók kísérték. Valahol a horizont mögül!
Észak–Korea keleti partvonala húzódott. A flotta száz mérfölddel
járt a 38. szélességi fok fölött; mélyen bent jártak az ellenség fel-
ségvizein.
A repülőgépek a Leyte fedélzetének hátsó, tat részén voltak,
hogy az első, orr–részt kifutópályának használhassák. A 32–esek és
testvérszázaduk, a 33–asok felhajtott szárnyú Corsair gépei egy-
más mellett álltak, kötelékben; ezt a helyzetet a pilóták „kupac-
nak” nevezték. Minden gép szárnyára szürke rakéták voltak füg-
gesztve; a futóművek kerekei mellett emberek guggollak; a sze-
mélyzet a jelre várt, hogy kihúzzák az ékeket, és szabaddá tegyék a
gépeket a felszálláshoz.
Néhány napja a demokrácia erői átlépték a 38. szélességi fo-
kot. Üldözőbe vették a visszavonuló észak–koreaiakat. A kínaiak a
korábbi nagy fenyegetőzés ellenére nem avatkoztak be. Most,
hogy a Leyte hatókörön belülre került, hamarosan megkezdi a
hadműveleteket.17
Hűvös volt a keselyűsoron, alig 16 fok. Tom feltűrte dzsekijé-
nek fekete szőrmegallérját; drapp gyakorlósapkáját szorosan a
homlokába húzta. Látta a parancsnokot a kupac elején. Papa is a
közelben volt. Jesse és Koenig a Corsair gépek második sorában
várakozott. Tom nem látta Jesse-t a gép felhajtott szárnya mögött,
de tudta, hogy barátja valószínűleg imádkozik. Amikor a sze-
mélyzet először látta meg, hogy Jesse lehajtott fejjel ül a pilóta-
fülkében, egyikük felmászott a szárnyra, hogy megnézze, nincs–e
a pilótával valami baj. Már tudták, hogy nincs.
A századnak csak nyolc pilótája repült; felváltva, csoportonként
voltak beosztva.
– Ezt a pillanatot sosem fogod elfelejteni, Tom – jegyezte meg
Cevoli, ahogy végignézett a gépeken, és lelki szemei előtt magát

17
A CIA azt a biztos információt továbbította a külügyminiszternek, hogy a
szovjetek visszatartják a kínaiakat a beavatkozástól. Egy 1950. októberi
CIA–jelentés szerint: „Bár a kínai kommunisták totális beavatkozása Ko-
reában továbbra is lehetőség… hacsak a szovjetek nem akarnak globális
háborút, egy ilyen hadművelet 1950–ben nem valószínű.” Amikor újság-
írók kérdezték a külügyminisztert arról, hogy a kínaiak belépnek–e a há-
borúba, azt felelte, hogy az „totális őrültség lenne.”
látta fiatal Hellcat pilótaként, 1944–ben. – A hajtómű dübörög, a
szíved erősen ver – folytatta Cevoli. – Sosem fogod elfelejteni,
ahogy a társaid felszállnak, te pedig itt ragadtál, és nem lehetsz
mást, minthogy integetsz nekik – mondta halvány vigyorral. Tom
felnevetett. Nem volt benne sem keserűség, sem rossz érzés ami-
att, hogy kihagyták az első bevetésből, mert rengeteg inas dolga
volt. A század Norfolkban kapott néhány új Corsair gépet, és Tom
ezek karbantartási naplóját is rendbe akarta tenni.
A kupac második sorából egy pilóta fel integetett a keselyűsor-
ra, egyenesen Tomnak. Tom és Cevoli is hunyorogva néztek felé.
– Wilkie az – jegyezte meg Tom.
Wilkie a század egyik új zászlósa volt; Norfolkban vették a fe-
délzetre. Tom kíváncsian maga felé fordította mutatóujját. Én?
Wilkie bólintott, és intett Tomnak, hogy menjen oda hozzá Tom
nem értette, miért; zavartan pislogott. Ha Wilkie–nek műszaki
problémája van, vannak szerelők a fedélzeten. De a fiatal pilóta
csak integetett.
Tom lesietett a keselyűsor lépcsőjén. Cevolinak meg kellett
volna állítania. A repülőfedélzet veszélyes hely a hajtóművek me-
legítése idején, de Cevoli nem élt elöljárói hatalmával. A század
néhány pilótája arról suttogott, hogy csak névleg ő a századpa-
rancsnok–helyettes, mert több időt tölt tréfálkozással és
triktrakjátszmákkal, mint az adminisztrációval.
A torony alján, de még bent lóm összetalálkozott az ezred sza-
nitécével, Haley Bishoppal és a mentőszemélyzet szolgálatban
lévő tagjaival. Egyiküktől kölcsönkért egy távcsövet, majd tábori
sapkáját zsebébe gyűrte. Kinyitotta a nehéz acélajtót, és kilépett a
fedélzetre. Erős szél csapta meg. Az anyahajó közel negyven
mérföldes óránkénti sebességgel haladt széllel szemben, hogy
megfelelőek legyenek a körülmények a pilótáknak a felszálláshoz.
Tom előtt félelmetes akadály állt: négy Corsair orrán pereglek
a légcsavarlapátok; megannyi négyméteres körfűrész. Tom tudta,
hogy sietnie kell… a személyzet bármelyik pillanatban megkap-
hatja a jelet, hogy húzzák ki az ékeket.
Egy lépést tett előre, és érezte, hogy megcsúszik a lába. A
számtalan hajtóműből csöpögő olajtól síkos lett a fedélzet desz-
kázata. Nagyon óvatosan lépdelt, mintha bowlingcipő lenne a
lábán; így haladt a középen álló két Corsair felé. Oldalazva nyo-
mult a gépek közötti keskeny résen. A kétezer lóerős hajtómű
kattogott, berregett, a sárga csúcsú lapátok suhogva vonzották
Tomot. Tarkóján forró kipufogógázt érzett, és arra gondolt: Ez
igazi őrültség! Ahogy a gépek felhajtott szárnyai között haladt, a
fiatal fedélzeti munkások úgy néztek Tomra a kerekek mellől,
mintha meg lenne bolondulva.
Tom a gépek első sora mögötti nyitott térségre ért. A légcsava-
rok keltette szél a hátának feszült, a második sor a forgó légcsavar
felé tolta. Igyekezett megállni a síkos fedélzeten. Tudta a szabályt:
Ha elesel, maradj lent… kezet, lábat kitárni, nem mozdulni! Ha
valaki begurul egy légcsavarba, abból semmi jó nem származik.
Nem szép látvány. Wilkie hátranézett a Corsair orrából, és inte-
getett. Tom állát leszegve folytatta útját.
 Bill „Wilkie” Wilkinson és felesége, Mary egy hónappal a háború előtt

Wilkie gépének szárnyán egyensúlyozva Tom a pilótafülke

pereimébe kapaszkodott. Ha elvéti a lépést, az élete a tét. A gép
orrán forgó légcsavar erős szele miatt nehéz volt lélegezni. Az
üzemanyag gőze csapta meg orrát, bokáját a forró kipufogógáz
nyaldosta. Dühödt gépezetek és forgó propellerek vették körül.
Wilkie megragadta Tom karját, hogy el ne veszítse egyensú-
lyát. – Hála az égnek! – kiáltotta fura, New England–i akcentusá-
val. Wilkie sisakja és pilótaszemüvege alatt vékony arc nézett a
világba. Kék szem, markáns áll. Wilkie, vagyis a huszonkét éves
Bill Wilkinson újonc egyenesen a Yale–ről ment a haditengeré-
szet pilótaképzőjébe; tiszti rangot kapott, és néhány héttel a Leyte
kihajózása előtt nősült meg.
– Mi a baj? – kérdezte Tom, szintén kiabálva.
Wilkie elmondta, hogy ellenőrizte a gyújtómágnest, és azt vet-
te észre, hogy a megfelelő gyújtáshoz nem elég az áram.
– Lehet, hogy rossz az egyik gyertya – tette hozzá Wilkie A
motornak harminchat gyújtógyertyája volt; hengerenként kettő.
Tom közelebb hajolt, hogy megnézze. Nem kételkedett
Wilkie megállapításában; mindenki tudta, hogy az újoncnál any-
nyi repült ideje van, mint egy veteránnak. Wilkie már tizenhat
éves korában egyedül repült. Éjszakai műszakokat vállalt egy
élelmiszerboltban, hogy a repülőleckéket fizetni tudja. Miután
már kísérő nélkül repülhetett, nem volt hajlandó kontaktsportokat
játszani, csak síelt. Nem akarta, hogy bármilyen esetleges sérülés
veszélyeztesse pilótafizikumát.
Tom szemüvegen át nézte a műszereket, mert a légcsavar né-
ha szálkákat kapott fel a fedélzet deszkázatáról. Wilkie elfordított
egy kapcsolót, hogy Tom ellenőrizhesse a motor áramellátását.
– Bizony, bizony; a fordulatszám is alacsonyabb! – kiáltotta
Tom a diagnózist. Wilkie elkomorult. Nem véletlenül hívta To-
mot, a karbantartási tiszt helyettesét. Ha ugyanezt egy szerelőnek
mondaná el, az arra kényszerítené, hogy állítsa le a hajtóművet és
maradjon ki a bevetésből. Ezzel rossz pontot szerezne magának a
kapitánynál, aki eleve nem szereti az új fiúkat.
Fedélzeti munkások gyülekeztek Wilkie gépének szárnya mö-
gött; próbálták kitalálni, mit keres ott Tom.
– A gyertya valószínűleg korommal szennyeződött! – kiáltotta
Tom a nagy zajban Wilkie–nek. Azt tanácsolta a fiatal pilótának,
hogy pörgesse fel a hajtóművet, aztán hígítson az üzem-
anyag–keveréken, vagyis több oxigént és kevesebb üzemanyagot
engedjen a hengerekbe. Ettől nagyobb hőfokon gyújt a gyertya, és
leég róla minden koromszennyeződés. – Ne nyúlj a szelephez,
csak hadd égjen ki! – tette hozzá Tom. Azzal vállon veregette
Wilkie–t, és lemászott a fedélzetre. Óvatosan, kanyargó útvonalon
elindult a torony felé. Biztonságos távolságból visszanézett.
Wilkie gépén a légcsavarlapátok sárga végei egyre gyorsabban
felpörögtek, ahogy a pilóta felpörgette a gépet. Csak a sisaktető
állása mutatta, hogy a fiatal pilóta a műszereket nézi. Tom az
órájára pillantott. Gyorsan teltek a percek.
– Fedélzetet elhagyni! Felszálláshoz! – szólalt meg a hang–
szóró.
Wilkie feje hirtelen felemelkedett a pilótafülkéken. Tomra
nézett, hüvelykujját felemelve jelezte, hogy minden rendben van,
aztán intett. Mind a harminchat szelep előírásszerűen működött.
Tom viszonozta az integetést, aztán belépett a toronyba, és meg-
könnyebbülten csukta be maga után az acélajtót.

Három órával később

– Érkező gépek!
A hangosbeszélő hangja harsant a hangárfedélzeten. Tom ép-
pen karbantartási feladatait végezte, a parkoló gépek sora között
állt. Letette mappáját, órájára pillantott. Pár perc múlva fél tíz.
Visszajöttek – gondolta.
A hangosbeszélő újra megszólalt.
– Szerelő 8 a pályafedélzetre!
Tom letette a mappáját. Valami nincs rendben, ha a vész-
helyzet csapatot szólítják. A szerelők kis csoportokban indultak a
tat felé. Tom megkérdezte az egyik matrózt, mi történt.
Egy sérült Corsair száll le, uram – felelte a matróz. – Hármas
lift.
A matróz elsietett, kíváncsi volt a csatában sérült első gépre.
Tom a hangárok során át követte a kivonulókat. Tekintetében
riadt feszültség vibrált. Barátai repülnek; Jesse, Koenig és Wilkie.
A tatnál Tom csatlakozott a matrózokhoz, akik nyugtalanul nézték
a mennyezetbe vágott négyzet alakú platót. A különös szerkezet a
repülőgéplift; azzal emelték fel a gépeket a felszállófedélzetre, és
leszállás után azzal süllyesztették le a hangárfedélzetre. Láncok
csörrentek, a lift platója ereszkedni kezdett. Napfény áradt be, víz
zúdult le a platóról. Corsair gép állt rajta, csuromvizesen. Tom a
nyíláson keresztül az eget nézte. Egyetlen esőfelhőt sem látott.
Aztán a csöpögő gépre nézett. Ez meg mi a franc?
A liftplató leért a padlószintre, az emberek közelebb húzódtak.
– Szentséges ég! — mormogta Tom. A Corsair kék szárnyán
fekete lukak éktelenkedtek; a motorházborításon mély horpadások
mintha ököllel csaptak volna a gépre. Az orron a fehér 203–as
számon csíkok, horzsolások. A Corsair 203 nem egyik vagy másik
pilótáé volt; mindenki azon a gépen repült, amit éppen kapott,
Tom átbújt a gép orra alatt, megnézte a másik szárnyat. Az is
csupa luk volt. Gondolatban a javítást tervezte. Két új szárnyra
lesz szükségünk. Fejét ingatta. Iszonyú hamar hozzá kell nyúlni a
pótalkatrészekhez. Ahogy a szárnyon keletkezett lukak során vé-
gighúzta a kezét, szeme összeszűkült.
A lukakból ragacsos, barna anyag szivárgott. Összedörzsölte
ujjait, megvizsgálta.
– Sár – jelentette be.
A fedélzeti munkások összesúgtak; nem értették, hogyan ke-
rülhetett sár egy repülőgép szárnyára.
 Gondolataikat megafon reccsenése szakította félbe.
– Figyelem! Figyelem! – szólt egy matróz hangja. – Figyelem!
Figyelem! Üzenet a 32–esek parancsnokától.
Ez volt az új szokás. A kapitány minden harci bevetés után je-
lentette az eredményt a hajó személyzetének.
Szünet következett, a megafont egyik kézből a másikba adták.
– Itt D. T. Neill korvettkapitány, a 32–es repülőszázad parancs-
noka – szólt egy komor hang.

A kapitány elmondta, hogy aznap délelőtt a Wonson–öböl fö-

lött vezette a 32–esek kötelékét őrjáratra.
– Jó vadászat volt, bár a zsákmány kevés – mondta. – Kiiktat-
tunk néhány üteget a parton, néhány szigeten teherautókat lőt-
tünk ki.
Tom bólintott. Ez a küldetés nagyon fontos volt. A hadműve-
leti tervek szerint az 1. tengerészgyalogos hadosztály partra száll a
Wonson–öbölben, hogy új frontot nyisson Korea keleti partjánál,
ahogy nyugaton is tették. De a tengerészgyalogosok nem mennek
sehová, amíg a haditengerészet nem csökkenti le az öböl környé-
kén tapasztalható ellenállást.
– Összességében kevés ellenállásba ütköztünk – tette hozzá a
kapitány. – Csak egy repülőgépben esett kár. Személyi sérülés
nem történt. Ez kezdetnek elég jó. Köszönöm.
Tom ezek után nagyon kíváncsi volt. Látta a sérült gépet, és
arra gondolt: Ki támadott először?

***
A filmvetítő fénysugara hasított a sötétbe, a sötét képernyőre vetült
Tom és társai előtt. Árnyak haladtak át a képernyő előtt, ahogy a
többi tiszt helyet foglalt. Kezükben kávésbögrék üdítőspoharak.
Öngyújtók villantak, cigaretták parázslottak fel
Az ebédlő végében matrózok fűztek be filmet a vetítő görgői
közé. Az ebédlőt mozivá alakították, a 32–esek eligazítószobáját
szétszedték, a függönyt elhúzták, az asztalokat félretolták, hogy
legyen elég hely a hajó pilótáinak és tengerésztisztjeinek. A har-
minckettesek eligazítójának egy előnye volt mozizás szempontjá-
ból: mindig a század tagjai kapták a legjobb helyeket. A pilóták
ültek az első két sorban. Tom is ott ült Jesse és Koenig mellett A
hangárfedélzeten a matrózok a saját filmjüket nézték.
A vetítő tekercsei megmozdultak, fénysugár villant. A terem-
ben csend lett. Néhány naponta helikopter landolta Leyte fedél-
zetén, a legújabb filmeket vitte a személyzetnek.18 Egy hírszerző
tiszt emelkedett szólásra:
– Uraim, ma este meglepetésfilmet fognak látni – jelentette
be. – A fotogéppuska filmjeit vetítjük, amiket a mai bevetésen

Amikor az Örömapa (Father of the Bride) ment, amelyben a hajó ked-

18

venc színésznője, Liz Taylor játszott, csak állóhely volt a teremben.

vettünk fel. Hála a 31–eseknek, a 32–eseknek és a 33–asoknak!
Élénk fütty és taps hallatszott a közönség soraiból. Tom előre-
hajolt ültében.
A vetítővászon életre kelt. Elmosódott színek. A fotogéppuska
alacsonyan repült sötét vízzel körülvett kopár, barna terep felett. A
kamera előre filmezett, akadály nélkül, a gép jobb szárnya alatt,
üvegpanel mögül. A nézők a Wonson–öbölben elterülő egyik
szigetet látták.
A kép pásztázó géppuskatámadást mutatott, aztán újabbakat a
parti bunkerek, egy raktár, egy lakócsónak ellen… minden ellen,
aminek katonai jelentősége lehetett. A vásznon minden új vágás-
nál, ha más gép fotogéppuskájának felvétele következett, villant a
kép. A közönség tapsolt, fütyült; a tréfamesterek robbanások
hangját utánozták.
Újabb filmrészlet következett, új kameraszögből. Erős hullá-
mok közeledtek a néző felé, ahogy a pilóta a parton álló beton
őrtorony felé közeledett nagy sebességgel. Martyt oldalba bökte
jobb szélső köteléktársa. A film valamelyiküké volt… Ugyanazt a
célt támadták.
A kamera megremegett, ahogy a gép fegyverei működésbe
léptek. Narancsszínű lángok íveltek a torony felé, a betonszerke-
zeten szikrák villantak. A közönség éljenzett. A gép a következő
pillanatban a betontoronynak ütközött volna, de ekkor a kamera
felemelkedett, és a kék ég jelent meg a képen, ahogy a pilóta fel-
húzta a gép orrát a célpont felett.
Marty vigyorgott. A megtámadott őrtoronyból az ellenség va-
lahogy visszalőtt. Marty odasúgta köteléktársának:
– Emlékszel, amikor megkérdezted Papát, hogy „Mik azok a
villanások?” – A köteléktárs bólintott. – „Hát, csak az, hogy valaki
éppen rád lő” – folytatta Papa laza stílusát utánozva.
A kép ismét villant, sziget látszott, madártávlatból. A kamera
sziklás hegyfokon álló barlang felé közeledett. A barlangból el-
lenséges ágyúcső bukkant elő. Koenig fiatalos arca valósággal fel-
ragyogott.
– Jesse, az a te barlangod! – mondta.
Jesse szeme felragyogott, ahogy megpillantotta saját filmjét.
Az aznapi bevetések célpontjai közül az ellenség tüzérsége volt
a legfontosabb a pilóták listáján. Az ellenség kigördítette az ágyú-
kat a barlangokból, leadtak néhány lövést az amerikai hadihajók-
ra, aztán visszagördítették az ágyúkat, és eltűntek. Amíg ezek a
tüzérségi fegyverek el nem tűnnek, a tengerészgyalogosok nem
szállhatnak partra.
Ahogy Jesse gépe közelebb ért, a sziget egyre nagyobbnak lát-
szott a vásznon. A barlang szája egyre szélesebbnek tűnt, ellensé-
ges katonákat is lehetett látni; úgy rohantak, mint a menekülő
hangyák. Jesse gépének szárnya alól sárga villanással indult el egy
hosszú, keskeny rakéta. A fegyver fekete füstcsíkot húzott maga
után és a barlang felé tartott, mint valami petárda.
Ahogy a rakéta közelebb ért a barlang szájához, a nézőközön-
ség előrehajolt, hogy jobban lássa a becsapódást. A kamera hirte-
len felfelé rándult, és az ég látszott, ahogy a pilóta felhúzta a gé-
pet. A közönség felhördült. Látni akarták a robbanást.
– Eltaláltad? – kiáltott be egy pilóta. – Van más felvétel erről
Mielőtt Jesse megszólalhatott volna, védője válaszolt.
– Persze, hogy eltalálta! – közölte Koenig. – Telibe!
Koenig elmondta a többieknek, hogy a barlangból tűz és füst
tört elő, a szellőzőlukakból is áradt a füst. Jesse csak vállat vont, és
vigyorgott. Papa néhány sorral előrébb ült, helyeslően bólintott
Jesse technikája tökéletes volt. A pilótáknak nyolcszáz lábnyira a
célpont felett kell repülniük, nehogy repesz vagy törmelék találja
el őket. A kapitány nem mosolygott, nem is fordult hátra, hogy
gratuláljon Jesse-nek. Egy haditengerész–pilótának el kell találnia
a célpontot. Az a dolga.19
A vászon ismét villant; kavicsos úton kis fekete teherautó jelent
meg. A teherautó valószínűleg Ford vagy Chevy volt, amelyet a
szovjetek a második világháború idején kaptak, és ezeket később
eladták az észak–koreaiaknak. A teherautót satnya fák takarták, a
dűnék között haladt előre. A pilóta olyan alacsonyan támadt, hogy
kis híján a földet súrolta.
– Ez Koenig! – súgta egy pilóta.
Koenig idegesen végigsimított rövidre nyírt haján.
Ez valami egészen hihetetlen dolog lesz! – gondolta Tom.
A teherautó kifutott egy tisztásra; a közönség a fedélzeti gép-
puska aranyló szikráinak villanására számított. A pilóta nyilvánva-
lóan túl alacsonyan volt ahhoz, hogy rakétát lőjön ki. A kamera
közelebb rohant, a teherautó nagyobbnak látszott.
– Tűz, Bill! – kiáltott fel egy pilóta tréfásan. – Tűz!
Tom vigyorgott, és látta, hogy Koenig le sem veszi a tekintetét
a vászonról. A kamera olyan közel volt a célponthoz, hogy látszott

Másnap, október 11–én a kapitány gépén motorhiba jelentkezett, és

19

kényszerleszállást kellett végrehajtania az újonnan biztosított wonsani

reptéren. Egy délkoreai tábornok zsákmányolt észak–koreai és szovjet csa-
patzászlókat ajándékozott neki, amelyeket a kapitány szuvenírként a Leyte
fedélzetére vitt.
a platón elfektetett vászon.
Sárga villanással rakéta suhant át a képen, a teherautó felé. a
nézők felhördültek. Narancsszínű tűzgömb robbant. A lángok
betöltötték az egész képet. Tom hátrahőkölt ültében. Sár csapott
fel, és a teherautó darabjai repültek az ég felé; úgy tűnt, mintha
ott maradnának, ahogy a kamera áthatolt a törmelékfelhőn. Egy
pillanatig elsötétült a kép. Amikor a gép kiért a sötétből, és ismét
fény lett, sötét csík futott végig a kamera lencséjén, sár csúszott
végig a képen.
A közönség nevetésben tört ki. Koenig félénken eltakarta a fe-
jét kezével, ahogy társai vállon veregették, megpaskolták.
– Íme, így kell hazavágni egy 75 ezer dolláros Corsairt, hogy
kilőjünk egy 500 dolláros tragacsot! – szólt valaki.
– Ezt az eredményt én is bármikor szívesen kihoznám! – vic-
celődött egy másik pilóta.
Koenig vette a lapot. A közbeszólókhoz fordult.
– Igen, de nem tudjátok, mit vitt az a tragacs!
Papa az első sorban karba fonta a kezét. Amikor visszatértek,
parancsot adott, hogy Koenig landoljon utoljára, nehogy elzárja a
többiek előtt a leszállópályát, ha sérült gépe a leszállástól esetleg
össze– törne. Amikor Koenig végre leszállt, olyan sáros volt a gé-
pe, hogy a baleseti csapatnak le kellett mosnia a Corsairt, mielőtt
leengedik a hangárfedélzetre javításra. Ő volt az első, aki sérülést
okozott a gépének, de nem az utolsó; ebben a küldetésben a szá-
zad még hat Corsair gépe sérült meg a pilóták saját rakétái vagy
bombái miatt.
A fotogéppuskák felvételeinek megtekintése után levetítették a
játékfilmet. Javában pergett a film, amikor Jesse odahajolt
Koenighez, és azt súgta:
– Bill, mostantól magaddal viszed a fényképezőgépedet?
Koenig vett egy automatagépet Japánban, de még senki nem
látta fényképezni.
– Nem – felelte Koenig. – Ha katapultálnom kéne vagy kény-
szerleszállást kéne végrehajtanom, még elveszíteném. Azt meg
nem akarom.
– Kár, hogy így félted – felelte Jesse halvány mosollyal. – Arra
gondoltam, milyen jól jönne, ha legközelebb tönkreteszed a gép
szárnyára szerelt kincstári darabot.
Koenig grimaszt vágott.
A vetítő sugarából áradó fényben Tom látta a társait: voltak,
akik egymással tréfálkoztak, mások a nagy képernyőt bámultál
Számtalan órát töltött azzal, hogy elképzelte, milyen lesz az első
nap, amikor harci bevetésre mennek. Ami azt illeti, sokkal félel-
metesebb és véresebb dologra számított. Valahol mélyen, legbelül
Tom is „igazi” háború veteránja akart lenni; olyan háború vete-
ránja, ami számít; ami nagy jelentőségű, mint a második világhá-
ború.
Egy gondolat villant tudatába, aztán fájdalmas bűntudat.
Ennyi?
 25. FEJEZET

BIZALOM

Kilenc nappal később, 1950. október 9.

Észak–Korea, Songjin közelében

A VÖLGY KEZDETBEN kellemes és nyugodt volt.

A hajnal meleg fénye terjedt a hegyeket takaró fák között; őszi
sárga, vörös és barna levelek tárultak fel. Árnyékok tapadtak a he-
gyek között, a csúcsok körül köd lebegett. Közel, alig néhány
hegygerincnyire volt a tenger.
Déli irányból hang hallatszott; lágy, mintha szúnyog dongna,
de mélyebb. Aztán ez a hang egyre hangosabb lett.
Földút futott végig a völgyben, kisebb gazdaságok és mezők
között. Az úton fiatal koreai fiú és húga kecskéket vezettek. A
gyerekek megálltak, amikor meghallották a hangot; arrafelé for-
dultak, amerről közeledni hallották.
Kicsit távolabb idős gazda kerítést javított a mezőn. Hallotta a
hangot, letette szerszámát, és déli irányba fordult. A hang még
mindig erősödött, bár a reggeli égbolton semmi nem látszott.
Még távolabb középkorú nők kosarakat cipeltek. Megálltak egy
kőhídon. Ők is déli irányba fordultak. A hang már teljesen vilá-
gosan szólt; üvöltő, mély berregés.
A völgy nyiladékánál jelentek meg… nyolc Corsair sziluettje
az égen. A gépek alacsonyan repültek, az úthoz tapadva, a távíró-
oszlopok csúcsánál alacsonyabban. Légcsavarjaik forogtak, mind-
egyik gép hasa alatt bombák lógtak.
A gyerekek gyorsan elhúzódtak az útból, ahogy a vezérgép
kétszázötven mérföldes óránkénti sebességgel elhúzott felettük A
gyerekek befogták a fülüket. A gép pilótafülkéjében fehér arc pil-
lantott ki a bukósisak alól. Egyik Corsair a másik után suhant el,
zajjal mosva át a völgyet.
A gépek elsuhantak a gazda mellett, aki behúzta a nyakát, de
állva maradt. Élete során látott már japán megszállókat, aztán
szovjet „felszabadítókat”, majd saját kommunistákat, és most a kék
repülőgépes embereket, akárkik legyenek is.
A hídon álló nők letették kosaraikat, leguggoltak, a földhöz
lapultak. Attól féltek, hogy a gépekről lőnek rájuk. A nyolc Corsair
azonban egy szempillantás alatt elsuhant felettük.
Egyetlen lövést sem adtak le, mennydörgő robajjal haladtak
tovább, az út vonalát követve.

***
A 200–as számú, a sorban hetedik Corsair botkormánya mögött,
Tom Hudner összerezzent. Látta odalent az észak–koreai embe-
reket; látta, hogy arcuk megdermedt, zavartan, félelemmel néztek
fel. Ezek az emberek biztosan gyűlölnek minket – gondolta Tom.
Azt kívánta, bárcsak elmondhatná a földműveseknek, állattartók-
nak, hogy azért repülnek alacsonyan, mert így vadászhatnak a
célpontokra, de nem érik el őket a légelhárító egységek.
Tom gépének szárnyán a hat gépfegyvercsőben fekete anyag-
maradvány tapadt meg. Rakétasínjei üresek voltak, a lövedékeket
aznap reggel kilőtték egy ellenséges konvojra. A bombákat min-
den pilótatársa nagyobb célpontra tartogatta.

Egy héttel korábban felszabadították Wonson kikötővárost,

majd Hambung városát, ahol a dél–koreai hadsereg felfedezte,
hogy az északiak hétszáz politikai foglyot végeztek ki. A demokrá-
cia erői a keleti parton szorították vissza az észak–koreaiakat. Az
ellenség enyhe ellenállást tanúsított; néhányukat megölték, má-
sokat foglyul ejtettek. Az előrenyomulás segítése érdekében a
Leyte és a Philippine Sea előrement 93 mérfölddel északra; az
ellenséges vonalak mögött, Songjin város partjainak közelében
állt.
A rádióban időnként beszélgetés hallatszott.
– Füstöt látok abból az alagútból! – jelentette be egy pilóta.
 – Nekem itt vonatom van – mondta egy másik.
– Üssük ki azokat a lakóhajókat! – javasolta egy harmadik.
Tom kinézett a pilótafülkéből, hátha meglátja a hangok forrását,
de a többi pilóta valószínűleg már egy–két hegygerinccel előtte
járt. Nem hivatalos verseny kezdődött a repülőgép–anyahajók és a
repülős századok között, hogy minden lehetséges célpontot le-
szedjenek, mielőtt Songjint felszabadítják, ahogy az Wonsonban
is történt.
Tom szemében aggodalom villant, ahogy a pilótafülke mellett
a visszapillantó tükörbe nézett. Aztán arca kisimult. Jó. Még ott
van – gondolta. Százyardnyira mögötte Marty Goode repült ala-
csonyan a terep fölött. Marty volt az utolsó a sorban, a század se-
reghajtója. A gyorsan pörgő légcsavar mögött a fiatal zászlós a
magas pilótaülésben ült; fehér sisakja kis híján a pilótafülke tetejét
súrolta. Tom volt Marty vezetője, mert Cevoli és Jesse szabadna-
pot kapott, Koenig pedig eggyel előrébb volt, egy idősebb pilóta
kötelékében repült.
Tom azt kívánta, bárcsak Marty repülne előtte, hogy szemmel
tarthassa. Tom úgy ismerte Martyt, hogy a fiatal pilóta kiszámít-
hatatlan újonc, aki azzal dicsekedett, hogy egyszer elkésett a szol-
gálatból, és büntetésül tizenöt Bearcat gépet kellett lemosnia.
Amikor a kötelékvezetője kilépett a hangárból, hogy megszemlél-
je a munkát, ragyogóan tiszta repülőket látott. Marty azonban
csak a gépeknek a hangár felé eső oldalát mosta le.
Jobbra, a gyorsan közeledő hegy lábánál narancsszínű fény
villant. Tom szeme összeszűkült. A fény mintha máglyarakás lett
volna. Aztán dagadni kezdett, ragyogott, egyre nagyobb és na-
gyobb lett. Ez meg mi a franc? – mormogta Tom.
 Hangos surranással ragyogó gömb ívelt Tom pilótafülkéjének
teteje, majd a gép farka fölött. Zissz! Tom összerezzent. Zissz!
Újabb gömb szállt a bal szárny fölött, aztán egy a jobb szárny
alatt. Tom feje gyorsan egyik oldalról a másikra fordult; követte a
golflabda méretű lövedékek pályáját. Nyomjelzők!
Valaki lőtt rá; valószínűleg egy szovjet gyártmányú 37 milli-
méteressel. Tom eddig öt harci bevetésen vett részt, de ez volt az
első alkalom, hogy légelhárítók lőttek rá.
Az ellenséges fegyverből folyamatosan lőtték, ahogy közeledtek
feléje. A nyomjelzőket mintha a kötelékvezető Fowler Papa gé-
pére irányozták volna, de a tapasztalatlan észak–koreai lövész nem
követte a célgépet, ezért a lövedékek röppályája eltolódott a köte-
lék hátsó gépei felé.
Zissz!
Újabb narancsszínű gömb húzott el Tom szárnya fölött. Valaki
latja még ezt rajtam kívül? – tűnődött. Hátrapillantott a tükörben,
és azt látta, hogy Marty mocorog a pilótaülésben; lövedékek zá-
poroznak körülötte.
Tom közelebb húzta a mikrofont a szájához, de mégsem szó-
lalt meg. Eszébe jutott a kapitány szabálya: Ne foglald a frekven-
ciát! Csak akkor beszélj, ha nagyon muszáj.
Tom előretekintett. Az előtte haladó gépek még tartották az
irányt. Alacsonyabban repültek az út felett. Papa nem pánikolt,
ahogy köteléktársa, Wilkie sem, és Koenig meg a többiek sem.
Mindenki néma csendben repült.
Tom összehúzta magát az ülésben. Az ellenséges fegyver kö-
zeledett, nemsokára elhalad felette. A jobb szárnya alatt lesz. Még
mindig folyamatosan villogott, és bár pontatlan volt, mégis idege-
sítő, hogy lőnek rá. Tomnak eszébe jutottak egy veterán pilóta
szavai, aki az első harci bevetés előtt eligazítást tartott a század-
nak:
– Az ellenség légelhárító lövészei nem túl pontosak; ám ha el-
találnak, kénytelenek lesztek pontosnak elismerni.
Tom képtelen volt tovább türtőztetni magát. Meg kellett szó-
lalnia.
– Vezérgép, itt 200. Tüzelnek ránk itt hátul.
– Értettem, 200 – felelte Papa nyugodtan. – Tegyél kitérő
manővert, ha akarsz.
Unalom színezte a hangját. A völgy túl keskeny volt ahhoz,
hogy mind a nyolc gép kitérő manővert hajtson végre, de egy–
kettő megtehette.
Tom a fogát csikorgatta.
Ha most meginog, felfedi, hogy fél. A repülősöket arra tanítot-
ták, hogy ne pánikoljanak, mert az nem biztonságos, sőt… nagyon
amatőr dolog.
Tom csak előre nézett, Koenig gépének farkára. Folyamatosan
záporoztak felé a lövedékek; a gép szárnyai mellett húztak el.
A pilótafülke plexijén át figyelte, ahogy Papa átrepül a fegyver
fölött. Nem kapott találatot. A többi Corsair kérdés nélkül követte.
Miután Tom biztonságban átjutott a fegyver fölött, hátrapillantott.
A tükörből látta, hogy Marty még ott van mögötte. Egyelőre.

***
Miután elhagyták a völgyet, Papa megtörte a rádiócsendet.
– Vezérgép a köteléknek – szólalt meg. – Cél látható, 12 órá-
nál.
Tom csak nézett előre; látni akarta, amit a veterán. Előttük a
talaj balra lejtett, két hegy közötti sziklás szurdokba kerültek A
szurdokon lapos betonhíd ívelt át.
Papa gépe emelkedő jobb fordulóba kezdett; a többiek egyen-
ként követték. Ötezer láb magasan Tom egy szintbe került a töb-
biekkel. Szélvédője alatt lankás, hullámzó hegyek suhantak, fö-
lötte alacsonyan lógó felhők. A Corsair orra ragyogott, ahogy a
napfény átszivárgóit a felhőzeten.
Papa kétszer megrántotta gépe jobb szárnyát, ez volt a jel. hogy
a kötelék kettesével álljon fel. Papa tartotta a pozícióját, három
pilóta repült kötelékében jobb szárnya mellett és mögött, ferde
alakzatban haladtak az égen. A második alakzat összeállt Koenig
közelebb húzódott kötelékvezetőjéhez, aztán Tom kissé balra
döntötte a gépet, és beállt Koenig mellé. Tom hátranézett a jobb
szárny fölött, és látta, hogy Marty szorosan beáll mögé. Létrehoz-
ták az alakzatot.
Papa távolabb vitte az alakzatot a hídtól. A földön az ellenséges
katonák megesküdhettek volna arra, hogy az amerikaiak hazafelé
tartanak, de Tom tudta, hogy ez nem így van. A lenti híd lehetővé
tette, hogy ellátmány és hadfelszerelés jusson el a visszavonuló
észak–koreai csapatokhoz. A híd megsemmisítse percekkel, órák-
kal vagy napokkal, de közelebb hozza a háború végét. Papa egy-
szerűen támadásra pozícionálta az alakzatot.
 Repülő formáció

Tom bal válla fölött pillantott el; tekintete elsiklott a toló-

erő–szabályozón tartott kezén, a szárnyra festett hatalmas, fehér
állagon. A szárny végén túl a híd a kötelékre merőlegesen látszott
suhanni. Keskeny, alig húsz láb széles építmény volt, alatta kisebb
patak. A hídon fekete vasúti sínek futottak, jobb oldalt alagútban
tűntek el.
Papa balra húzott, aztán zuhanóba tette a gépet, támadásra.
Eltűnt a pilóták látóteréből. Öt másodperccel később köteléktársa
követte. Aztán a következő pilóta a sorban, aztán a következő. Az
első alakzat tizenöt másodperc alatt eltűnt.
Tom alakzatvezetője felemelte és kétszer ökölbe szorította a
kezét. Támadásra felkészülni! Tom bal kézzel a géppuskairányzék
jobb és bal oldalán lévő kapcsolókhoz nyúlt. Aktiválta a géppus-
kákat és a bombakioldást, aztán egy másik kapcsolót állított át
amitől az irányzékgyűrű világítani kezdett.
Az alakzatvezető megpaskolta sisakjának tetejét, és Koenig felé
mutatott, jelezve: „Megkezdem a támadást, átadom neked kötelék
irányítását.” Azzal a kötelékvezető elhúzott, és zuhanórepülésbe
kezdett.
Papa és az alakzata már a bombákat oldották ki. Tom hallotta,
hogy a pilóták egymás találatát értékelik.
– Az enyém betalált? – kérdezte Papa.
– Nem, uram, de nem sokon múlt – felelte Wilkie.
Csalódott hangok újabb kudarcokat jelentettek.
– A francba!
– Majdnem!
– Nem talált!
Az első alakzat elhúzott a helyszínről. Öt másodperc múlva
Koenig a szokásos rutinnal jelezte, hogy indul. Tom felé fordult
kétszer megérintette sisakja tetejét. Tom a következő. Egyre gyor-
sabban lélegzett, ahogy magában számolt. Aztán Marty felé for-
dult, és látta, hogy a fiatal újonc idegesen pislog. Amikor a szá-
molásban öthöz ért, Tom is megérintette sisakja tetejét, és Marty
gyorsan bólintott.
Tom balra rántotta, és hátrahúzta a botkormányt. A Corsair
nagy erővel balra tért ki. A szélvédőn át a világ az óramutató járá-
sával egyezően fordulni látszott… az ég és a felhők helyett őszi
lombozatot látott, ahogy Tom befejezte a fordulót, és a Corsairt
éles zuhanásban a hegyek felé vezette.
Ötezer lábbal lejjebb szürke füst áradt a hídon, egyes részein
takarva. Koenig éppen kihúzta a gépét a zuhanórepülésből.
– Nem sok hiányzott, Bill – mondta Papa, aki olyan pozíció-
ban volt fent, hogy látta a többieket. Koenigre éppen több G ter-
helés nehezedett; túlságosan el volt foglalva ahhoz, hogy vála-
szoljon.
Már csak a nyílt levegő volt a híd és Tom gépe között. Bele-
nézett az irányzékba, és úgy mozdította a botkormányt, hogy a híd
pontosan a célkeresztben legyen. Egy pillanatig lebegett az ülés
fölött. Amikor a füstölgő híd egy ujjnyira volt a célkereszt fölött a
legmélyebb repülési ponton Tom egyenesbe hozta a gépet.
Ne mozdítsd! – gondolta. A sebességmérő mutatója egyre fel-
jebb kúszott:
Háromszázhúsz mérföld per óra, háromszázharminc, három-
száznegyven.
Tom óvatosan növelte a tolóerőt. A füle pattogott. Tartsd
egyenesen a szárnyakat! Ellensúlyozd az oldalszelet! A magas-
ságmérő mutatója visszafelé pörgött.
4500 láb, 4000, 3500.
A híd egyre nagyobb lett a remegő célkeresztben.
3000 láb, 2500.
Most!
Tom hüvelykujjával megnyomta a vörös bombakioldó gombot.
Klang! A bomba kioldva.
Fel! – gondolta Tom. Minél nagyobb teret kell tolnia a gépe és
a robbanás közé. Tom hátrarántotta a botkormányt, és gázt adott.
Fel! Fel! Fel! A magasságmérő visszafelé kezdett pörögni. A gra-
vitáció hátraszippantotta Tom mellkasát, a pilótaülésbe szorította.
Hunyorgott az erős napfényben, erősen grimaszolt, ahogy nyak-
izmait megfeszítve igyekezett eszméleténél maradni. A Corsair
felhúzott a völgyből.
Tom mögött felrobbant a bomba. Bang!
– Nem találtad el, Tom – szólt Papa hangja a rádióban.
 – A francba! – mormogta Tom.
Tom elfordult biztonsági hevederében, és megpillantotta
Martyt, ahogy éppen felemeli a gépet a támadás után. Várta, hogy
Marty bombája felrobban. Semmi.
– Marty, te ki sem oldottad – közölte Papa.
Tom egyenesbe hozta a gépet, megnézte a hidat oldalról. A
beton érintetlennek tűnt.
– Alakzatba állni, irány hazafelé! – mondta Papa. Mintha bosz-
szús lett volna magára. Az eredmény szégyen a századra nézve.
Marty a többiek mögött még emelkedőben volt, hogy beáll-
hasson az alakzatba. Fekete szemöldökét csalódottan vonta össze.
A gép hasán a felfüggesztő szerkezet nem működött, még ott volt
a bomba. Mechanikai hiba ide vagy oda, nem szállhat le egy re-
pülőgép–hordozó anyahajó fedélzetén úgy, hogy bomba van a
gépéhez rögzítve.
Marty arca grimaszba rándult, ahogy az irányzék melletti pa-
nel felé nyúlt, hogy deaktiválja a bombát. Egyetlen kapcsolót kel-
lett volna elfordítania, hogy a bombát deaktiválja, aztán megsza-
baduljon tőle. Ujja már a kapcsolón volt, de tétovázott. Ha
inaktiválva ledobja a bombát, a többiek azt gondolhatják, hogy
szándékosan szúrta el a műveletet a híd felett, vagy ami még rosz-
szabb… bepánikolt. Marty mindennél jobban vágyott társai kü-
lönösen Papa megbecsülésére. Meg akart felelni a csapatnak.
Papa volt a legjobb pilóta a században, talán az egész hajón.
Voltak, akik csak azért álltak ki a keselyűsorra, hogy őt lássák lan-
dolni; mert ő olyan simán tette le a gépet, hogy egy kerék sem
pattant fel a kifutópályán.
Marty egyetlen pilóta elismerésére sem vágyott úgy, mint Pa-
páéra. A leszállási gyakorlat során egyszer Marty gépének hajtó-
műve a levegőben leállt. A hajóról az egyik tiszt rádión megkér-
dezte Martyt, nem akar–e a hajó mellett katapultálni. De Marty
tudta, hogy Papa előtte szállt le, és figyel. Ezért megpróbált haj-
tómű nélkül leszállni. Martynak sikerült elkapnia a fékezőhurkot,
de a landolás során félrecsúszott, és majdnem a toronnyal szem-
közti futóárokba gördült. Amikor Marty kiszállt a gépből Papa
lépett oda hozzá. Marty arra számított, hogy a veterán azt mondja:
„Mindent összevetve elég tűrhető landolás volt.” Papa azonban
fejét ingatva azt mondta: „Ez volt a legrosszabb landolás, amit
valaha láttam.” Azzal elsétált tőle.
Most, ahogy Marty a lába alatt élesített bombával repült, még
nem tudta, hogy Papa kemény modora nem véletlen; sajátos ve-
terán vezetői stílus; így tudatja egy fiatal pilótával, hogy van még
hova fejlődnie.
Marty elvette a kezét a bomba deaktiváló gombjáról, hátradőlt
ülésében.
– Itt a 217, a vezetőnek – szólt a mikrofonba. – Szeretnék még
egyszer ráközelíteni a célra.
Csend hullámzott az éterben.

***
Tom szeme tágra nyílt a csodálkozástól. Elég merész húzás, gon-
dolta. Hallotta Marty kérését.
Papa egy pillanatig nem válaszolt, aztán megszólalt.
– Oké. Menj csak!
Tom és a többiek látták, hogy Marty gépe elhúz mellettük a
felhők felé. A fiatal pilóta 5000 láb magasan irányba fordult, és
zuhanórepülésben haladt a cél felé.
Tom nagyon figyelte köteléktársát. Marty nagy feladatot adott
magának. Ha a bombája ezúttal sem hull le, nevetségessé válik,
Ha ledobja, de nem talál, túlságosan elbizakodottnak fog látszani.
Ha a manőverben meghal, akkor bolondnak.
Marty Corsair gépe nagyon kicsinek látszott, ahogy nagy se-
bességgel a híd felé repült. Aztán a gép hasáról zöld szilánknak
tűnő forma esett le, áthatolt a füstön. A Corsair hirtelen felfelé
lendült; ugyanabban a pillanatban mögötte, a füstből tűz csapott
fel. Új, szürke füstoszlop emelkedett felfelé. Ebben fehér por is
kavargott… betonpor.
Ahogy a füst és a por leülepedett, láthatóvá vált a híd. A pil-
lénk még álltak… de nem volt rajtuk úttest. A híd darabjai a pa-
takban hevertek. Mart' telibe találta.
Tom elvigyorodott. Gratulálni szeretett volna Martynak, de
tiszteletben tartotta a rádiócsendet.
Több kört tett meg az alakzat, mire Marty végre beállt Tom
szárnya mögé. Ekkor egymásra néztek; Tom mosolygott, és hü-
velykujját feltartva gratulált. Marty elvigyorodott. Bólintott, aztán
újra csak a repülésre figyelt.
Papa kelet felé vitte az alakzatot, feltűnt a tenger a horizonton.
A pilóták még hosszú percekig szótlanul repültek. Aztán Papa
hangja reccsent a rádióba.
– Szép munka volt, Marty.
Négy egyszerű szó.
– Köszönöm, uram – felelte Marty. Igyekezett nem kimutatni,
mennyire örül. Papától ez a lehető legnagyobb dicséret volt.
 Tom oldalra nézett a jobb válla fölött, és látta, hogy Marty arra
koncentrál, hogy fenntartsa a szoros alakzatot. Aztán előre fordult,
és a repülés ideje alatt már nem is pillantott rá.
Tudta, hogy Marty tartja az irányt.
 26. FEJEZET

REPÜLŐS LEHET BELŐLE

Aznap este, a híd megtámadása után

A TISZTEK a Leyte ebédlőjében vacsorához láttak. Evőeszközök

csörrentek, étvágygerjesztő illatok terjedtek a levegőben, Tom a
szokott helyén, a szokott asztalnál ült; vele szemben Jesse és
Koenig. Drapp pantallót és drapp inget viseltek; inggallérjuk
nyitva. Az asztalon nyomtatott étlap hevert. Élénk beszélgetés
folyt; a tisztek arra készültek, hogy visszatérnek a civilizációba. A
Leyte egy hét múlva hat napra visszatér pihenőre Japánba, Tom
mögött a kapitány vacsorázott a parancsnoki asztalnál a hajó ma-
gas rangú tisztjeivel. Az asztalfőn a Leyte első tisztje, a kapitány
helyettese ült. Minden étkezés tiszteletbeli házigazdája ő volt. A
haditengerészet hagyományai szerint a kapitány a toronyban va-
csorázott.
Fekete pincérek álltak hangtalanul a székek mögé, ezüstszín
tálcán tették az ételt a tisztek elé. A pincérek tiszta, magas nyakú
zakót viseltek, hajuk rövidre nyírva. Egy haditudósító feljegyezte,
mi volt a Leyte tisztjeinek felszolgált tipikus ételsora: „Bableves
sós keksszel, grillezett marhaszelet, burgonyapüré, gombamártás,
tejszínes borsó és répa, vajon párolt káposzta, fejes saláta, paradi-
csomsaláta, őszibarackos pite, vaj, kenyér, narancsszörp." Csak a
Fall hangszórók és a vízzáró ajtók emlékeztethették a tiszteket
arra, hogy hadihajón vannak, nem banketten.
Marty kék szeme ragyogott; jó étvággyal evett. A bevetés után
rengetegen veregették meg a vállát, bár nem dicsekedett azzal,
amit tett. A híd lerombolása a század dicsőségére lett írva, és ez
neki elég volt. Aznap a Leyte repülőgépei öt hidat és öt vonatsze-
relvényt lőttek szét.20
A nap legdiadalmasabb pillanata azonban nem sokkal vacsora
előtt következett be. A pilóták az eligazítószobában pihentek,
amikor életre keltek a telexgépek: „Az ellenség fővárosa, Phenjan,
amerikai ellenőrzés alatt. Az 1. páncélos hadosztály foglalta cl. Az
ENSZ megkezdte a megszállási műveletek végrehajtását.” A piló-
ták éljenzésben törtek ki erre a hírre. Egy pillantás elég volt a tér-
képre, hogy megállapítsák, a fiúk beszorították a terepen az ellen-
séget Észak–Korea legészakibb, hegyes vidékére. Már csak egy kis
lökés kellett volna, alig hetvenöt mérföld, hogy kiűzzék a kom-

20
A kapitány is elismerte Marty előmenetelét. Két nappal később, egy újabb
bevetés után Marty éppen az ebédlőn haladt át, a kapitány letette szendvi-
csét, és magához intette. „Goode zászlós, hány leszállást hajtott végre?”
„Körülbelül negyvenet, uram, plusz egy átstartoltatás” – felelte Marty. A
kapitány meglepettnek tűnt, majd megjegyezte: „Magából még egy napon
flottarepülős lesz."
munistákat az országból. Alig négy nappal korábban, amikor
Truman elnök a Wake-szigeten találkozott MacArthur tábornok-
kal, a tábornok előrejelzést adott a háború befejeződésének idejé-
re: „Véleményem szerint hálaadásra egész Észak- és Dél- Koreá-
ban megszűnik az ellenállás.”
Tom az ételre figyelt, és udvariasan hallgatott, amikor a be-
szélgetés rá terelődött. Ő még mindig a pilótafülkéje mellett el-
suhanó fénylő gömböket látta. Mi lett volna, ha a lövész a má-
sodperc töredékével előbb süti el a fegyvert? – gondolta. A nyers
valóság mardosta… még ha mindent jól csinál is, egy szerencsés
lövés abszolút mindent megváltoztathat. Tom elkomorult ettől a
felismeréstől. Az életünket kockáztattuk egy darab betonért.

***
Először csak Jesse és Koenig vette észre.
Valami nincs rendben az ebédlőben.
Ahogy a pincérek előrehajoltak, és letették az ételt Jesse elé,
feszültnek tűntek, egy szót sem szóltak, Jesse szó nélkül evett. A
pincérek általában beszédesek voltak, „Jó vadászata volt ma,
Brown zászlós?” – szokták kérdezni. Vagy: „Néztem a felszállását;
ma reggel!” Jesse volt az ő hősük; nem csak azért, mert ő volt az
egyetlen fekete flottarepülő. Amikor Jesse pilótaruhában áthaladt
az ebédlőn, mindig köszönt a szalvétát hajtogató, evőeszközt tisz-
tító személyzetnek. A Jesse kabinját takarító hajóinas elmondta a
többieknek, hogy Jesse mindig beveti a saját ágyát, kitakarít maga
után, nekik így elég kevés dolguk marad. A hajóinasok, hajópin-
cérek mind tudták Jesse teljes nevét. Jesse Leroy Brown. Maguk
között nagy tisztelettel csak „Jesse L.”–nek nevezték.
De most valami megváltozott. A hajópincérek Jesse-től gyorsan
a következő emberhez léptek. Jesse a tekintetével követte őket
kérdő, könyörgő tekintettel nézett: Mi rosszat tettem?
Nem először fordult elő ilyesmi. A repülős kiképzésen,
Pensacolában a fekete személyzet Jesse-t felkapaszkodott alaknak
tekintette, olyan feketének, aki mindenáron be akar jutni a fehé-
rek repülősklubjába. Étkezésekkor a pincérek gyakran elhúzták
Jesse elől a tálcát, mielőtt annyit szedett volna magának, amennyit
akart. Ferde szemmel néztek rá, amikor a mellette ülő fehér ka-
détokat szolgálták ki, és nekik addig tartották a tálakat, amíg any-
nyit szedtek maguknak, amennyit csak akartak. Miután Jesse
megkapta pilótaengedélyét, a rossz bánásmódnak vége szakadt.
Legalábbis Jesse így gondolta.
A főfogás elfogyasztása, a használt tányérok elvitele után a
pincérek a tisztek kávéscsészéit töltötték tele. Tom és a többiek
pipáztak, cigarettáztak. A pincérek a desszert felszolgálása közben
sem néztek Jesse-re. Néhányan láthatóan alig tudták türtőztetni
magukat, hogy ne nevessenek.
Jesse zavartan pislogott. Koenig letette csészéjét az asztalra.
– Mi a fene folyik itt? – kérdezte végül. Jesse a fejét ingatta.
Vele szemben, Tom vállat vont. Ő nem vett észre semmit.
Néhány pincér lépett ki a konyhából, a hátsó fal mellett gyü-
lekeztek. Mögöttük szakácsok pólóban, foltos kötényben. Mind
Jesse-t nézték. Ekkor nagy lendülettel szélesre tárult a konyhaajtó;
egy pincér lépett ki, kezében tálca, a tálcán kis torta. Erre néhány
tiszt is felkapta a fejét. Amikor a pincér Jesse asztalához ért, Tom
meglátta a meggyújtatlan gyertyát a piskótán.
 Jesse szeme tágra nyílt, Koenig nyugodtan hátradőlt, Tom vi-
gyorgott. Aztán eszébe jutott: a múlt héten volt Jesse születésnap-
ja! A hajó lapjában aznap jelent meg egy közlemény, hogy októ-
ber 13–án Jesse betöltötte 24. életévét.
– Elnézést, uraim! – szólt a pincér Tomhoz és a mellette ülő
pilótához. A pincér közelebb hajolt, letette a tortát Jesse elé. Jesse
hitetlenkedve rázta a fejét.
– Hé, Jesse! – kiáltott Cevoli a hosszú asztal mellől, távolabb-
ról. – Hogy sikerült százötven személyes születésnapi partit ösz-
szedobnod tortástól? Tudod, éppen háború van!
Jesse és a többiek is nevettek, de Cevolinak igaza volt: a kony-
ha sosem ünnepelte meg egyetlen ember születésnapját sem.
A hajópincérek főnöke közeledett Jesse felé, kezében kis do-
bozzal. Idősebb, pengebajszos fekete férfi volt. Zubbonyának bal
ujján három vörös V alakú sáv volt felvarrva, és a fehér sas. Ten-
gerészaltiszt. A pincérek és szakácsok elléptek a faltól, mindenki
látni akarta.
– Brown zászlós – szólt az altiszt én és a fiúk összedobtunk egy
kis pénzt, és szeretnénk meglepni ezzel az aprósággal. Azzal át-
adott Jesse-nek egy dobozt. Jesse mosolyogva nézett végig a kony-
ha személyzetén. Mindenki mosolygott. Már szabadon kimutat-
hatták, mennyire izgatottak. Jesse lehámozta a papírt, és felnyitot-
ta a doboz tetejét. A dobozban acél tokozatú óra volt; számlapja
fehér, rajta apró, ezüst korona.
Rolex.
Jesse szája tátva maradt meglepetésében.
– Szent egek! – mormogta Koenig.
Az asztaltól közelebb hajoltak a tisztek. Az órának fekete bőr-
szíja, ezüst felhúzócsavarja volt. Ehhez elég sok aprót kellett ösz-
szeadni! – gondolta Tom. A Rolex volt a legdrágább áru a hajó
boltjában. 60 dollárba került. Mai pénzben ez 560 dollár.
Jesse a bal csuklójára tette a Rolexet, és becsatolta. Feltartotta a
fénybe, csodálta csillogását.
– Köszönjük, hogy felemelt minket! – szólt a tengerészaltiszt
Jesse-nek. – Most ezen a hajón, ha egy fekete elhalad valaki mel-
lett a folyosón, az a valaki nem tudhatja, hogy a fekete egyszerű
szakács… vagy pilóta.
Jesse végignézett rajtuk, a tengerészaltiszttől a legpiszkosabb
konyhai kisegítőig.
– Köszönöm – mondta, könnyes szemét törölgetve. – Remé-
lem, hogy soha nem okozok csalódást.
– Nem. Mi köszönjük önnek, Brown zászlós – felelte egy pin-
cér.
A többiek egyetértően bólogattak.
– Használja egészséggel, uram! – szólt egy másik.
– Isten áldja!
A szakácsok és pincérek egyesével bólintottak, aztán vissza-
mentek feladataikat végezni.
Egy pincér azonban ott maradt. Öngyújtót vett elő, meggyúj-
totta a gyertyát a tortán. A pislákoló láng megvilágította Jesse arcát.
Koenig bátortalan hangon énekelni kezdte a „Happy birthday
to you…” születésnapi köszöntőt. Tom és a tisztek bekapcsolód-
tak, és a pincér is énekelt. Jesse vigyorgott, ahogy a kórus utolsó
hangja zendült.
Taps tört ki.
– Nagyon köszönöm, fiúk – szólt Jesse. Köszönetet mondott a
pincérnek, aztán az asztalnál ülő tisztek felé intve nekik is köszö-
netet mondott. – Mindenkinek köszönöm.
Mindenki őt nézte. Jesse előrehajolt, és elfújta a gyertyát.
 27. FEJEZET

OTTHON

Tizenhat nappal később, 1950. november 4.

Sasebo, Japán délnyugati része

A NAP ÉPPEN NYUGODNI KÉSZÜLT, amikor négy „biksa” szá-

guldott a japán tengerparti utcán.
Az első járműben Tom és Cevoli a tányérsapkáját fogta. Két
kerék forgott alattuk, a japán személyfuvaros nagyon elszántan
taposta a pedált. A biksa hasonló a riksához, de nem kézzel húz-
zák, hanem bicikliülésen ülő hajtja a járművet, és kormánnyal
irányít.
Tom és Cevoli mögött fütty és kiabálás harsant. Három másik
biksa követte őket, mindegyiken pilóták ültek. Kék zubbonyban,
fehér tányérsapkában mintha nem igazán illene hozzájuk a ver-
sengés. Bárcsak lenne nálam fényképezőgép! – gondolta Tom.
Amerikai tengerészek ugrottak az utcáról a járdára, ahogy a
biksák elszáguldottak mellettük. A tengerészek is a belvárosba
igyekeztek. A szomszédos üzletek portálját színes táblákra festett,
fekete, japán írásjelek díszítették. A lenyugvó nap előtt csipkés
hegyek sziluettje látszott.
Tom és Cevoli biksája kissé kitért a sorból.
– Tartsd az alakzatot, Cevoli! – kiáltotta egy pilóta hátulról.
– Ne foglald a frekvenciát! – válaszolt egy másik pilóta. Tom és
Cevoli felnevettek.
A japán riksás időnként hátrapillantott, és széles mosolyt vil-
lantott rájuk. Ő is fiatal volt, nadrágszárát ronggyal kötötte el. Fe-
jén rövid karimájú, kopott és csúcsos sapka… a második világhá-
borús japán veteránok katonai sapkája.
Cevoli biztatta, a fiatal japán pedig még erősebben pedálozott.
Hat napot töltöttek Japánban, de Cevoli már maga mögött hagyta
a háborút. Sasebo egykor a császári japán flotta támaszpontja volt,
de most a haditengerészet 7. flottájának maga a gondtalan
mennyország.

***
A biksahajtó zsúfolt sétálóutcába ért, a sarkon megállt. Tört an-
golsággal jelentette be, hogy megérkeztek úti céljukhoz.
– Black Market Alley!
Feketepiac utca.
Tom nagy lendülettel szállt ki. A város legenergikusabban
pezsgő utcájára lépett.
A Black Market Alley mindkét oldalán üzletek sorakoztak és
fényreklámok villogtak. Tengerészek sokasága járta az utcákat;
hangosak voltak, kapatosak. A japán árusok lakkdobozkákat, se-
lyempizsamákat kínáltak. Füst szállt fel a grillezőkből, sistergő,
sülő hús és rizspálinka illata szállt.
Tom és Cevoli kifizették a biksást, a fiatalember meghajolt. A
többi biksából Jesse, Marty, Wilkie és még néhány jókedvű pilóta
szállt ki, akik Cevoli és Tom mellé szegődtek.
Ez volt az utolsó estéjük Japánban; a Leyte reggel horgonyt
bont. Bár a hajó úti célját nem jelentették be, Tom és a többiek is
sejtették, hova mennek. Legutóbb azt hallották, hogy a szárazföl-
diek és a tengerészgyalogosok tisztogató műveleteket hajtanak
Végre Koreában, átfésülik a terepet; a légierő pedig egységenként
hazaküldi a B–29–es bombázókat, mert kifogytak a célpontokból.
Ráadásul arról volt szó, hogy amikor a Leyte megérkezik Sasebo
kikötőjébe, alkatrészeket és új Corsair gépeket kapnak… De a
dokkok üresek voltak. Amikor Tom rákérdezett, megtudta, hogy
az alkatrészigénylést elutasították, az új gépek szállítását törölték.
Ezekből a tényekből Tom és a többiek is ugyanazt a következte-
tést vonták le: Hazamegyünk.
A pilóták együtt vetették be magukat a Black Market Alley–be;
szívesen hozták előre karácsonyi bevásárlásaikat. A koreai háború
rövid volt… és túlélték.
Tom nyitott szemmel járt és figyelt; nézte, ahogy öregasszo-
nyok csoszognak körülötte facipőben. Matrózok ültek mozdulat-
lanul, japán művészek a portréjukat rajzolták. Más matrózok ja-
pán lányoknak próbáltak udvarolni; de mindig csak ugyanazt az
elutasító választ kapták: „Velem azt soha, Joe”!
Cipőtisztítók ücsörögtek az út szélén, a tengerészek cipőit fé-
nyesítették. A cipőtisztítók többsége csúcsos katonai sapkát viselt.
A háború utáni japán társadalom rossz emlékként tekintett a ve-
teránokra, így sokuknak alacsony státuszú munka jutott.
Tom és a többiek felváltva néztek be a boltokba.

***
Az egyik üzlet magas mennyezete, lógó lámpái alatt Jesse egy
gyöngysort szemlélt. Tengerészek haladtak el a közelében. Jesse
mellett Lee Nelson zászlós hajolt át a pulton, és többtálcányi
gyöngyöt nézegetett. Nelson skandináviai származású srác volt,
szőke haj, kék szem, fiús arc. Pilóta a 32–eseknél és amatőr kari-
katurista.
A japán kereskedő rámutatott a gyöngyök közötti különbségre
Nelson nyakláncot akart venni feleségének, a Northeast Airlines
stewardessének, akit történetesen szintén Lee–nek hívtak. Mint
Sasebo városában minden, a gyöngy is harmadannyiba került,
mint máshol.
Jesse visszatette a gyöngysort a tálcára. Úgy döntött, hogy spó-
rol; gyémántgyűrűt akar venni Daisynek. Amióta meghallotta,
hogy a Leyte egyenesen hazamegy, Jesse csupa mosoly volt. Úgy
tervezte, első dolga az lesz, hogy megveszi a gyémántgyűrűt, és
akkor adja át, amikor Daisyvel a Bahamákon vakációznak.
Nelson azt mondta Jesse-nek, hogy meg akarja nézni, egy má-
sik üzletben nem kap–e hasonló gyöngysort jobb áron. A pilóták
kimentették magukat, félbeszakították az alkut, és kiléptek az ut-
cára, Jesse és Nelson egyszerre húzták fejükre a fehér tányérsap-
kát, és elindultak a következő gyöngyárus felé.
Dzsip dudált a távolban, füttyszó hasított az éjszakába. Aztán
újabb füttyszó, az ellenkező irányból. És még egy. Az utca mind
két végén rengeteg katonai rendőr, parti járőr jelent meg. Egyes
rendészek üzletről üzletre jártak, mások az utcán állították meg az
amerikai tengerészeket, és parancsot üvöltöttek a fülükbe. Ők pe-
dig bólintottak, és még a részegek is azonnal kihúzták magukat.
A rendészek egyre közelebb értek Jesse-hez és Nelsonhoz
JESSE mindig kerülte őket. A repülőskiképzés idején gyakran kö-
vették őt és Daisyt utcáról utcára Pensacolában; nem tudták, hogy
Jesse szolgálaton kívüli pilótakadét.
Az egyik katonai rendész észrevette Jesse-t és Nelsont. Feléjük
mutatva szólt társának. A két egyenruhás a pilóták felé sietett. Az
utolsó pillanatban álltak meg és tisztelegtek.
– Uraim, a kimenőt visszavonták – közölte a katonai rendész.
Mindenkinek vissza kell mennie a hajóra. Azonnal. Valami
nagy dolog történt.
Jesse azt kérdezte, hogy valami baj van–e.
– Nekünk is csak annyit mondtak, uram, hogy Koreában szar
került a ventillátorba – közölte a katonai rendész, azzal a követ-
kező amerikaihoz sietett.
Jesse elkomorult. Nem sokkal korábban írta meg Daisynek,
hogy hazamennek.
Teljes begyűjtés volt. Az utcán a katonai rendészek mozikból,
vacsorájuk mellől, gésaházakból rángatták elő a tengerészeket.
Tom és Cevoli kiléptek egy boltból, mindkettőjük nyakában
újonnan vásárolt távcső. Tom nyugtalanul pásztázta végig tekin-
tetével az utcát.
Még el sem értek hozzájuk a katonai rendészek, Tom a füty-
työkből már tudta, hogy bekövetkezett, amitől minden harcoló
retteg: hazautazás elhalasztva.
 28. FEJEZET

A HAMADIK VILÁGHÁBORÚ
ELSŐ CSATÁJA

Két nappal később, 1950. november 6.

Sudong falu közelében, Észak–Koreában

A TENGERÉSZGYALOGSÁG TARACKÁGYÚI MORAJLOT TAK A

VÖLGYBEN; repeszdarabok repültek nagy sebességgel az ég felé.
Villanások robbantak a megégett hegyoldalban. Krakk! Krakk!
Krakk! Minden robbanás visszhangzott a völgyben. Füstgomolya-
gok szálltak a délutáni szürke égre.
A völgy talaján végtelennek látszó tömeg, 5000 tengerészgya-
logos figyelt. Ők voltak az 1. tengerészgyalogos hadosztály első
lépcsője. Tengerészgyalogosok álltak dzsipek mellett; teherautók
parkoltak a kanyargós földút mentén. Mások a közeli sátrakból
léptek elő. Csípőre tett kézzel, cigarettázva bámulták az északon
elterülő nagy, kerek hegyen villódzó tűzijátékot. A tengerészgya-
logosok mellett koreai menekültek haladtak el az ellenkező
irányba. A menekültek is megálltak, hogy megbámulják. A hegy
teteje teljesen elszenesedett, de a lábánál még állt néhány barna
fa.
A tengerészgyalogság jó ütemben nyomult előre észak felé. Azt
a parancsot kapták, hogy szorítsák az észak–koreaiakat a kínai ha-
táron túlra, de ne menjenek tovább. A határ már csak nyolcvan
mérföldre volt
Aztán ez a hegy állta útjukat, ettől a hegytől nem tudtak to-
vább nyomulni északra. Közel 891 lábnyira magasodott a völgy
fölé, ezért az emberek 891–esnek nevezték. A 891–es tetejéről
lőtte őket valaki. A tűzerő elég jelentős volt, megállította a me-
netoszlopot.
A tengerészgyalogosok most visszalőttek.
Aki látta őket, érezhette a tengerészgyalogosok dühét. De nem
minden tekintet szegeződött a hegyre.

***
Vörös Parkinson néhány lépésnyire eltávolodott társaitól, és levet-
te válláról a puskáját. Az út másik oldalát figyelte, azt a részt, ahol
néhány észak–koreai menekült pihent.
Az egyik menekült ugyanolyan hosszú kabátot viselt, mint a
földművesek… de ő távolabb húzódott a többiektől. Honfitársai-
nak háttal, az út mentén parkoló tengerészgyalogsági járművek-
hez sétált. A tengerészgyalogosok éppen ládákat pakoltak le a
járművekről, hogy gyors raktárat hozzanak létre. A menekült
lezán mozgatta mutatóujját, mintha a járműveket számolná.
Vörös összevonta a szemöldökét.
– Charlie, ezt nézd! – mormogta a társának.
Charlie Kline odalépett hozzá. A menekült egyik kezét éllel a
mellkasához szorította, és lehajtotta a fejét; írt valamit.
– Látod, amit én látok? – kérdezte Vörös. – Ez jegyzetel. –
Rendkívül kíváncsi – jegyezte meg Charlie.

Több tengerészgyalogos gyűlt Vörös és Charlie köré. Vörös

leengedte a fegyverét, és rákiáltott az alakra.
– Hé, te!
A menekült hátrapillantott, és valamit a zsebébe csúsztatott.
Vörös egy lépést tett a férfi felé, mire az futásnak eredt.
– Állj! – kiáltott rá Vörös.
A menekült azonban továbbrohant a mezőn.
Vörös felemelte a fegyverét, és lőtt.
A menekült húszyardnyira volt. Aztán harmincra. Aztán negy-
venre.
Bumm! Vörös lőtt; füst szállt felfelé a karabély csövéből. A
menekült pufajkájából töltet hasadt ki. Elvesztette az egyensúlyát,
de nem esett el. A következő pillanatban már rohant tovább.
Bumm, bumm, bumm! Vörös újra és újra lőtt. Újabb pufajkatöl-
tet–darabok szakadtak ki a férfi kabátjának hátából, de csak ment
tovább. A karabély pisztolygolyószerű lövedékének nem sok hatása
volt. Vörös hitetlenkedve emelte fel arcát a puskatusról.
– El az útból, Vörös! – szólt egy tengerészgyalogos. Nyugodtan
célzásra emelte Ml–es Garand puskáját, és a menekülő alakra
célzott. Bang! Egy egész maroknyi pufajkatöltet repült, és a me-
nekült a földre nyeklett.
Charlie és a többi tengerészgyalogos az elesett menekült felé
futott, Vörös a legközelebbi fánál dühöngött. Elege volt a könnyű
karabélyból, és tudott egy tábori kórházról, ahol Ml–es Garand
fegyvert szerezhet. Vöröslő arccal megragadta a karabélyt a csö-
vénél fogva, és mintha baseballütő lenne, a fához csapta.
– Bóvli! – üvöltötte.
A karabély eltörött, Vörös szétszórta darabjait az úton.

***
A kíváncsi tengerészgyalogosok körében Devans leguggolt, és át-
fordította a testet. Nem sokkal korábban őrmesterré léptették elő,
Vörös pedig tizedes lett. Vörös odaért hozzájuk. Látta, hogy a ha-
lott ázsiai férfi a húszas éveiben járt. Arca telt volt, az ember jól
táplált… szinte túl jól táplált ahhoz, hogy menekült legyen.
Devans tűnődve vakargatta az állát.
Charlie ekkor szemöldökét összevonva Vörösre pillantott.
– Egy menekült nem futna így – jegyezte meg Vörös.
Devans szétnyitotta a fiatalember hosszú kabátját. Alatta volt
egy másik réteg is. Fehér pufajka, amit ki lehetett fordítani. Belül
barna volt. Vörös hallott már erről az öltözékről. Érezte, hogy
gyomra összeszorul.
Devans a halott zsebeit kutatta át. Noteszt húzott elő. Vörös
átpillantott Devans válla fölött; a notesz rajzokkal volt tele.
– Jól tettük – jegyezte meg Devans. – Feljegyezte a pozícióin-
kat az egész útvonalon!
A tengerészgyalogosok undorral mordultak.
– Őrmester, ez közülük való? – kérdezte egy tengerészgyalo-
gos. A többiek Devanst figyelték.
– Az biztos, hogy nem menekült – mondta Devans, fejét in-
gatva. – De nem is észak–koreai. Nézzétek azt a dzsekit!
Minden tekintet a fehér dzsekire szegeződött. Volt, aki köpött,
mások idegesen cigarettát kotorásztak elő. Volt valami a halott
ruházatában, ami azt sugallta nekik, hogy MacArthur tábornok
nagyon büszke kijelentése ellenére, a harcnak hálaadásra nem
lesz vége.
Az emberek nem szóltak, komoran néztek maguk elé. Senki
nem gratulált Vörösnek, hogy észrevette a gyanús alakot. Tekin-
tetük újra a lövések forrását követte, a 891–esre figyeltek, ahol va-
lami nagyon vészjósló dolog készülődött.

Nem sokkal később, 16:30 körül, a hegyen

– Gyerünk, Coderre, fogj meg! – kiáltotta túl Reem hadnagy a

lövések zaját.
Ed Coderre felpillantott a kis árok aljából, és látta, hogy Reem
nyúl le felé. A hadnagy sisakja alól komoran nézett.
Coderre még soha nem érezte magát távolabb a baseballpá-
lyától, mint ott a hegyen, mélyen a vízmosásban. A hegytetőről
lövések zaja morajlott, a vízmosásban zöld nyomjelzők cikáztak
lefelé.
Coderre odaugrott, és megragadta Reem karját. Reem testes
volt, mint egy hátvéd; megragadta Coderre–t, és kirántotta a mé-
lyedésből.
– Menj az egységedhez! – kiáltotta Reem a csatazajban. –
Együtt kell felérnünk a hegygerincre!
Coderre bólintott és leguggolt. Évszázados vízfolyások mé-
lyesztették a bevágást a hegyoldalba. Az U alakú fal az emberek
felett húszlábnyira ívelt; kiszáradt fák néztek le rájuk. Slapssz!
Slapssz! Nyomjelzők száguldottak lefelé a vízmosásban, ropogtak
át a faágak között. Az ellenség le akarta tarolni a hegy alacso-
nyabban fekvő lankáit. Coderre megrezzent, fekete szemöldöke
riadtan ívelt. Reem észrevette, és vállat vonva kiáltott:
– Vakon tüzelnek!
Attól, hogy vakon tüzelnek, még eltalálhatnak! – gondolta
Coderre.
– Fejet lehajtani! – mondta Reed. – Mozgás! Tovább!
– Igen, uram! – felelte Coderre pergő Rhode Island–i akcen-
tussal.
Reem megpaskolta a fiatal tengerészgyalogos vállát, és nagy
lendülettel elindult felfelé. A krétai tengeralattjáró–küldetésük óta
jó barátok lettek.
A vízmosás magasabban fekvő részén az egység lövészei gug-
golva várták, hogy Coderre és a géppuskás egységek utolérjék
őket. Együtt alkották a H század (7. tengerészgyalogos ezred, 3.
zászlóalj) 2. szakaszát. A Nap éppen nyugovóra tért a hegygerinc
mögött; az út háromnegyede még a szakasz előtt volt.
Coderre óvatosan a partfal tetejéhez húzódott, és lenézett. Az
alanti árnyékok között a gépfegyveres raj tizenkét embere botla-
dozott fegyvereik, az állványok és a lőszeres ládák súlya alatt. Kö-
zülük öten Coderre szakaszához tartoztak. Aznap reggel Reem
tizedessé és szakaszparancsnokká léptette elő Coderre–t.
– Gyerünk, fiúk, kapjátok fel! – kiáltotta Coderre a lőfegyver-
ropogásban. Egy izmos, erős tengerészgyalogos nyomult a szur-
dokba a szakasz Browning M1919–es, .30 kaliberű gépfegyverével
a vállán. Wick, a szakasz műszaki zsenije, aki a fegyverek karban-
tartását végezte, ha éppen nem lőszert cipelt. Wick keskeny arcú
srác volt, szemöldöke világosbarna. A hosszú, luggatott cső emel-
kedett és süllyedt, ahogy Wick morgolódva haladt előre.
– Dobd ide a fegyvert! – szólt Coderre, mire Wick két kézzel
feldobta. Coderre elkapta. Karját rögtön lehúzta a harmincegy
fontnyi súly. Félretette a fegyvert, és a kezét nyújtotta Wicknek,
majd az osztag többi tagját is áthúzta a peremen. – A hadnagy azt
mondja, hogy egyenletes ütemben haladjatok, és gyorsabban
– közölte Coderre. Wick a fegyverért nyúlt, de Coderre nem
adta át. – Egy darabon én viszem.
Wick megköszönte.
Fentről Reem jelzett, Hogy a negyven tengerészgyalogos in-
dulhat. A férfiak fogcsikorgatva, tíz körömmel kapaszkodva elin-
dultak felfelé a meredek emelkedőn.
Coderre a vállára vette a fegyvert, és mászott. Kisfiú korában
tűzoltó apja megtanította tűzoltótömlőt vinni, de az sokkal köny-
nyebb volt, mint ez a darab acél a vállán. Coderre egyik kezével a
földbe kapaszkodott; alacsony testével előrehajolt az emelkedőn;
lábával nyomta felfelé magát. Csípőjén két pisztoly lógott; hálás
volt, hogy karabélyát elcserélte egy második pisztolyra.
Coderre időnként felfelé pillantott a hegyre. Az égen még
mindig zöld nyomjelzők villantak. Tudta, ki lő rá, és a gondolattól
végigfutott a hideg a hátán.
Öt nappal korábban a légierő egységenként küldte haza a
B–29–es bombázókat, a haditengerészet emberei szabadságon
voltak Sasebo kikötőjében; a kínaiak ekkor indították a meglepe-
tésszerű támadást Észak–Korea nyugati völgyeiben. November
elsején a sötétség leple alatt megtámadták a hadsereg 1. páncélos
hadosztályát. Dzsingisz kán hordáinak módjára csaptak le, és az-
nap éjjel elpusztítottak egy hatszáz emberből álló zászlóaljat.21
Senki nem tudta pontosan, hány kínai ment át a háborúba és
mik a szándékaik. Észak–Korea miniszterelnöke, Kim Ir Szen
nyilvánosan eldicsekedett azzal, hogy a kínaiak csatlakoztak a
harcokhoz, bár a kínaiak tagadták, hogy a csapatok a hadseregük
egységei lennének. Azt állították, hogy az Észak–Koreában har-
coló kínai katonák kivétel nélkül önkéntesek. Csak egy dolog volt
biztos: Az észak–koreaiak már nem egyedül harcoltak.

***

MacArthur stábja eleinte nem vette figyelembe azokat a jelentéseket,

21

amelyek a kínai csapatok jelenlétéről számoltak be. MacArthur a háború

alatt egyetlen teljes napot sem töltött Koreában… éjszakára mindig vissza-
repült főhadiszállására, japánba. Október 30–án katonai hírszerző főnökét,
Willoughby tábornokot küldte Koreába. Willoughby tolmács segítségével
kihallgatott tizenhat kínai hadifoglvot, és azt a jelentést adta
MacArthurnak, hogy ezek a kínaiak egyszerű szökevények.
A vízmosás mélyedésének egyszer csak vége lett, a talaj egy szint-
be került a hegy testével. A mélyedés utolsó hetvenöt yardját elfe-
ketedett fák és kráterek töltötték ki. Coderre felpillantott a hegy-
gerincre; egyenetlen szürke vonal az alkonyaiban. Semmi nem
mozdult. A kínai fegyverek elhallgattak. Vajon felcsaltak minket
ide? – tűnődött Coderre. A tengerészgyalogosok a vulkáni tájnak
tűnő terepen osontak.
Az egyenetlen földfelületen emberi beszéd hallatszott hátra.
– Fél térdre!
Coderre átadta a fegyvert Wicknek, és leroskadt. Nagy kortyot
ivott kulacsából. Az ég sötétebb lett, a levegő hidegebb; Coderre
felhúzta kabátján a cipzárt. Arra gondolt, talán nem volt bölcs
dolog ilyen későre halasztani a támadást.
A hegygerincről egy tengerészgyalogos szólt. A jelszót kérte.
Másik amerikai hang felelt. Balról a H század első szakasza buk-
kant elő a párhuzamos vízmosásból. A századparancsnok vezeté-
sével újabb negyven ember csatlakozott Reem századához.
Coderre az újonnan érkezetteket figyelte. A két szakasz együtt
nyolcvan ember. Ennyi amerikai van a hegyen. Ám néhány nap-
pal korábban a tengerészgyalogság a völgyben kínai hadifoglyokat
vallatott ki, akik beismerték, hogy a 891–es magaslatot egy teljes
kínai zászlóalj, nyolcszáz ember foglalta el.
Reem és a H század parancsnoka felfelé nézett, és a támadást
tervezték. Coderre lejjebbről nézte őket, és csodálta Reem kiirtá-
sát, állóképességét. A huszonöt éves hadnagy 27 nap után is fá-
radhatatlannak tűnt. Valójában azonban csak elrejtette a gyenge-
ség jeleit. Napokkal korábban a feleségének írt levélben Reem
kifakadt: „Eléggé belefáradtam már, hogy Korea hegyein le–fel
üldözöm a vörösöket. Szeretnék hazamenni és veled lenni, Don-
na.” Búcsúzóul megígérte: „Vigyázok magamra.”
Őrmester szaladt le Coderre–hez és századához.
– A hegygerinc bal oldalát támadjuk – közölte. – Az első sza-
kasz a jobb oldalra megy. Megkerüljük, ők is megkerülik, és há-
tulról támadjuk meg a vörösöket. A hadnagy azt akarja, hogy a
gépfegyver a közelében legyen.
Coderre és a többiek bólintottak.
Coderre ellenőrizte a pisztolyait… mindkét markolat a helyén
volt, gyorsan hozzáférhetett bármelyikhez. Nem értette a logikát,
miért támadnak nyolcszáz emberre nyolcvannal. A tisztek, akik
felküldték őket, valószínűleg számítottak arra, hogy a tüzérségi
zárótűz megtizedeli az ellenséget. Mindenki tudta, hogy ennek az
ütközetnek milyen nagy tétje van.
Néhány nappal korábban a 7. tengerészgyalogos ezred pa-
rancsnoka, Litzenberg ezredes magához hívatta Reemet és a többi
tisztet a parancsnokságra, és közölte:
– Uraim, előfordulhat, hogy önök hamarosan a harmadik vi-
lágháború első csatáját vívják.22

22 Olyan értelmezés is lehetséges, hogy a koreai háború valójában világháború

volt: a harmadik világháború, amelyet a világ nemzetei nem szerte a világban,
hanem kis területen, egy félszigeten vívtak. Huszonhárom nemzet küldött
csapatokat és/vagy fegyvereket Koreába. A világ legnagyobb országai – az
Egyesült Államok, Nagy–Britannia, Kanada, Kína, Franciaország, a Szovjet-
unió – szabályos hadüzenet nélkül, harcoló egységekkel vett részt ebben a
háborúban.
 ***
A H század parancsnoka jobb felé mutatott. Reem intett az em-
bereinek, hogy balra mozduljanak.
– Karácsonyra otthon leszünk–súgta Coderre a szakaszának.
– Karácsonyra otthon leszünk – felelték. Új csatakiáltásuk két-
ségtelenül eléggé gúnyos volt.
A két egység kirontott a vulkáni terepre, és felvették a megfe-
lelő távolságot egymástól.
Reem és fegyveresei mentek elöl a hegygerinc bal oldala felé.
Coderre sprintéit, megbotlott, és próbálta követni a hadnagy tes-
tének sziluettjét a szürkületben.
Még hetven yard!
Coderre elszenesedett fákat kerülgetett, kisebb krátereket ug-
rott át. Csapatával berohantak a nagyobb kráterekbe, és a másik
oldalon bukkantak elő.
Még hatvan yard.
Coderre combja zsibbadt, bakancsa nehéz volt.
Még ötven yard.
A hegygerincről éles füttyszó hallatszott. Aztán egy másik és
megint másik. Coderre lassított. Felfelé nézett. Árnyalakok álltak
odafent.
Pukk, pukk, pukk!
A hegygerincen az ellenség torkolattüzei pattantak éles fény-
nyel, mintha vakuk villantak volna. A becsapódó lövedékek égett
földet vertek fel; a tengerészgyalogosok lehasaltak. Coderre egy
kráterbe húzódott a szakaszával; zöld fényű nyomjelző lövedékek
húztak el fölöttük, időnként röppályáját keresztezve.
 – Felállítsuk a géppuskát? – kiáltotta Wick.
Coderre a fejét ingatta. így, hogy a hegygerinc és köztük fegy-
veresek vannak, nincs megfelelő tűzkörletük.
A kínai nyomjelzők titokzatos módon megszűntek világítani.
Coderre kilesett a kráterből. Körülbelül ötvenyardnyira előtte
alakok rohantak lövészárkokban; sapkáik fülvédője láthatóan lef-
fegett. Coderre pisztollyal célzott, de nem lőtt. Mutassátok maga-
tokat! – akarta kiáltani. De nem kiáltott. Fekete alakok jelen tek
meg a félhomályban; úgy néztek ki, mintha leveskonzervet lógat-
tak volna botokra. Coderre rémülten fordult társai felé.
– Gránátok! – kiáltotta.
A kráterekkel szaggatott terepen nyeles gránátok robbantak,
Némelyik a levegőben, némelyik a földön. Föld záporozott a ka-
tonákra, a fákból szálkák szakadtak.
– Szanitéc! – kiáltották a sebesültek.
– Szanitéc!
Tengerészgyalogos orvos rohant egyik bombatölcsértől a mási-
kig, ellátni a sebesülteket. Voltak, akik elhagyták a fedezéket, hogy
segítsenek társaiknak.
A gránátzápornak hirtelen vége szakadt, árnyalakok álltak a
hegygerincen.
Ratatata!
Géppisztollyal lőtték a fedezékeikből kiprovokált tengerész-
gyalogosokat.
Amikor egy–egy árnyalak letérdelt, hogy újra tárazzon, mások
a helyükbe álltak és lőttek. Ez kínai taktika… gránáttámadással;
zavarják meg az ellenséget, hogy a gépfegyveresek leszedhessenek
mindenkit, aki a terepen felbukkan.
 Ratatata!
Wick a hang hallatán Coderre–hez fordult.
– Felismered a puskát? – kiáltott.
Coderre figyelt. A mély hang ismerősnek tűnt.
– A mi fegyvereink – kiáltotta Wick.
Ez hogyan lehetséges? – gondolta Coderre. A kínaiak amerikai
gyártmányú géppisztolyokkal lőttek; ilyet a chicagói gengszterek
és az amerikai ejtőernyősök használnak.
Ratatata!
Golyók záporoztak körülöttük; Coderre zavarában összevonta
a szemöldökét. Visszatette pisztolyát a tokba, gránátot akasztott le
nadrágszíjáról. Leguggolt, mint egy baseballos fogójátékos, és ki-
húzta a biztosítószeget. Klikk! Coderre a hegygerincre dobta a
gránátot. A kínaiak között robbant fel. Wick a dobást látva barát-
jához fordult.
– Tessék. Használd az enyémet! – mondta, azzal átadta a grá-
nátját.
Coderre eldobta.
– Adjatok neki! – kiáltott Wick a szakasznak.
A többiek egyenként adták Coderre kezébe a gránátokat, aki
úgy húzta ki a biztosítószegeket belőlük, úgy dobálta őket, mintha
géppuskaszerkezet lenne a keze. A hegygerincen robbanások vil-
lantak.
Reem bukkant fel az egyik kráterből.
– Adjatok nekik! – kiáltotta, ezzel egy pillanatra kitette magát
az ellenséges tűznek. A tengerészgyalogosok teljesítették a paran-
csot. Ml–es puskák reccsentek, töltényhüvelyek csörrentek. Brow-
ning automatafegyverekből húsz lövést lehetett leadni, aztán
megcsörrent a tár. Az ellenállást látva a kínai fegyveresek eltűntek.
Legalábbis már nem lehetett látni őket.
Reem felállt, karabélyával a hegygerinc felé mutatott.
– Fel! Fel! – kiáltotta. – Mielőtt újra összeállnak!
Reem tudta, hogy a tengerészgyalogosoknak meg kell nyerniük
ezt a csatát. Senki nem tudta, hogy a kínaiak ténylegesen hadba
léptek–e, vagy csak segítettek kommunista társaiknak menekülni.
Az ok egyáltalán nem számított. Mint Litzenberg ezredes mondta,
ennek az első csatának az eredménye „visszhangzik a világban”,
és üzenetet jelent a kínaiaknak, sőt, magának Sztálinnak is.
A szakasz egyszerre indult rohamra a hegygerinc felé. Coderre
utánuk. Szíve hevesen vert, fülében a vér lüktetése dobolt. A ten-
gerészgyalogság lövészei feljutottak a gerincre; fedezékből tüzel-
lek. Kínai üvöltések hallatszottak, több irányból füttyszó hasított a
levegőbe. Sebesült tengerészgyalogosok gördültek lefelé, mások
vették át a helyüket. A hegygerinc alatt Reem beugrott egy nagy
bombatölcsérbe, és felkiáltott:
– Szakaszparancsnokok hozzám!
Coderre és a többiek is becsúsztak mellé a kráterbe. Reem há-
tát a kráter oldalának támasztva guggolt.
– Oké. Fel megyünk és vége! – kiáltott a fegyverropogás köze-
pette. – Coderre, ott állítsa fel a géppuskát! – mutatott a hegyge-
rincre. – Középtől jobb felé legyen a lőterülete, de vigyázzon az
első szakaszunkra!
– Igen, uram! – nyugtázta a parancsot Coderre.
Ahogy Reem egy másik szakaszparancsnokhoz fordult, sötét
tárgy repült feléjük a hegygerincről. Átívelt a félhomályon, pon-
tosan Reem vállával egy vonalban a kráterbe zuhant. Ting!
 Gránát! – gondolta Coderre.
– Grááánááát! – kiáltotta Reem.
Coderre hátrahőkölt, megbotlott, a kráter földjére esett, sisakja
elgurult. A kráter sötét volt, sziklás. Coderre hanyatt fektében is
látta, hogy Reem négykézlábra ereszkedik, és kétségbeesve keresi
a gránátot. A többiek a kráter falához lapultak; Coderre felkészült
az acélszilánkok záporára.
Reem az utolsó pillanatban megtalálta a gránátot. Rávetette
magát, erős karjaival magához szorította.
Vakító, fehér villanás, aztán légnyomáshullám hasított a leve-
gőbe. Bumm!

***
Égett, olajos szag terjengett, amikor Coderre megmoccant a krá-
terben. Köhögött, szemét törölgette, de csak árnyékokat látott Fü-
le fájón csengett.
Egy alak ugrott oda hozzá, letérdelt mellé, megrázta. Wick
arca jelent meg a szeme előtt, de homályos volt, és nem is tisztult
ki.
– El kell pucolnunk innen – mondta Wick. A száján lehetett
látni, hogy kiabál, de a hangja valahol mérföldekre volt. Kötsze-
rért matatott.
Coderre homlokáról vér csorgott. Óvatosan megérintette.
Hajvonala alatt mély vágás húzódott. Remegő kezét végighúzta a
nyakán, és érezte, hogy a nyakát is repeszdarabok szántották végig.
Erős rosszullét tört rá.
Wick sebtében bekötözte a sebet Coderre homlokán, és egy
ampulla elsősegély–morfiumot nyomott barátja karjába.
– A hadnagy? – hebegte Coderre.
– Nincs többé! – kiáltotta Wick.
Coderre kiszakította magát Wick szorításából, és a kráter másik
oldalára nézett. Az alján kék füst gomolygott, széleinél a tenge-
részgyalogosok lassan felálltak. Középen Reem. Oldalvást hevert,
Coderre–rel szemben. Szeme nyitva volt, de nem mozdult.
Mellkasa feltépve, két karja sehol. Eltűnt a jegygyűrű, amit fele-
sége, Donna húzott az ujjára.
– Nem! Nem! – hebegte Coderre. – Ez nem lehet!
Wick talpra rángatta Coderre–t, levonszolta a hegyen, ki a ká-
oszból. Coderre füle erősen zúgott, de így is hallotta a puska– ro-
pogást, a távoli kiáltásokat. Hátrapillantott, és azt látta, hogy ten-
gerészgyalogosok rohamozzák a hegygerincet; vannak, akik elő-
rehatolva eltűnnek szeme elől, mások hátraesnek.
Wick és Coderre egy ideig csúsztak lefelé a meredek hegyol-
dalon; próbáltak felállni, megbotlottak, megint csúsztak. Zöld
nyomjelző lövedékek cikáztak fölöttük, csóvát húztak az égen.
Coderre lába elnehezült. Valahányszor elesett, Wick átölelte és
segített neki felállni.
A morfium elhomályosította Coderre tudatát.
– A hadnagy megmentette az életemet – hebegte.
– Igen – felelte Wick.
Csúsztak, botorkáltak tovább.
– Rávetette magát arra a rohadt gránátra! – tette hozzá
Coderre.
– Tudom, Ed! – felelte Wick.
Coderre szédült. Inkább elesett és gurult volna, de Wick visz-
szatartotta. A puskaropogás minden lépéssel halkabban hallat-
szott.
– Nem értem – mormogta Coderre.
– Mit? – kérdezte Wick.
– Hogy miért tette.

***
Wick leért a völgy aljára; Coderre bágyadtan tapadt a vállához, A
tengerész,gyalogság egészségügyi csapata rohant hozzájuk hord-
ággyal. Coderre cigarettát kért, de senki nem hallgatott rá, Kezek
emelték a hordágyra. Erezte, hogy a levegőben van; nézte, csak
nézte a sötét felhőket, a sötétségben néhol előbukkanó eget. Mie-
lőtt köszönetét mondhatott volna Wicknek, barátja már eltűnt;
visszament a hegyre.23
Ahogy a tengerészgyalogosok Coderre–t az elsősegélysátor felé
vitték, a sebesült rémülten pislogott.
– A dobó karom!
A baseball, a Fenway Park, a Red Sox jutott eszébe. Meg-
mozdult, látni akarta a jobb karját.
– Ne aggódj! Megvan! – nyugtatta egy tengerészgyalogos.

A század őrmestere, Jack Coleman így emlékszik arra, hogyan sikerült

23

neki és egy maroknyi tengerészgyalogosnak addig védeni a 891–es magas-

latot, amíg kifogyott a lőszerük. A csata hevében Charlie Foster őrmester
azt mondta neki „Nem fogják elhinni, hogy eljutottunk idáig!” Ezért ő és
Coleman is lehúzták a kesztyűjüket és sziklák tetejére tették, hogy jelez-
zék, meddig jutottak. Fostert nem sokkal később megölték. Coleman
másnap vitte le barátja holttestét… és a kesztyűjét.
 Egy másik katona Coderre sebeit vizsgálta.
– Szerencsés vagy – mondta. – A gránát kis híján a szemedet
találta el.
Coderre elkomorult. El akarta mondani nekik, hogy a hadna-
gya megmentette az életét, de a szavak a torkában ragadtak. Nem
értenék. Hiszen ő sem érti.
Ahogy a tengerészgyalogosok a sátorba vitték, a kérdés még
mindig Coderre tudatában vibrált:
– Miért tette?
 29. FEJEZET

FEKETE LESZ AZ ÉG

Tizenkét nappal később, 1950. november 18.

A USS Leyte fedélzetén

AZ ELIGAZÍTÓSZOBÁBAN CSEND VOLT, a 32–sek pilótái nyugta-

lanok. Már csak egy utolsó eligazítás volt hátra. Reggel nyolc óra
volt, a pilóták – mindössze hatan – a világ legveszélyesebb mene-
tére készültek.
Tom is a kiválasztottak között volt. Bőrdzsekijét ülésének hát-
támlájára akasztotta, aztán előrehajolt, a falra akasztott gyűrött,
zöld térképet nézte. Tekintete egy kék vonalra tapadt. Folyó. Ko-
reában kanyarog, majd elkanyarodik; ez a határ Észak–Korea és
Kína között.
A Yalu folyó. Tom megszívta pipáját, hogy idegeit csillapítsa.

***
Tom és a többiek is talpra ugrottak, amikor a kapitány belépett. A
kapitány téli egyenruhát viselt; zöld pantallót, bőrdzsekit. Intett a
pilótáknak, hogy üljenek le, aztán előre, középre állt. Nem sokkal
korábban jött ki a hajó hírszerző tisztjeivel folytatott megbeszé-
lésről.

– Nos, a kínaiak még mindig nem mutatkoznak; mintha fel-

szívódtak volna – mondta a kapitány, a térképhez közelítve. – A
front csendes. A szárazföldiek nyugaton vannak – mutatott a tér-
képre. – Keleten a tengerészgyalogosok ellenállás nélkül haladnak
észak felé.
Tom hitetlenkedve ingatta fejét. A fejesek tizenkét kínai had-
osztályt azonosítottak Koreában… az legalább 100 000 ellenséges
katona. Ám egyheti harc után titokzatos módon felszívódtak a he-
gyekben.
– Az, hogy a kínaiak nem bocsátkoznak harcba, nem jelenti
azt, hogy nincsenek ott – folytatta a kapitány. – Az éjszakai repü-
lőink arról számoltak be, hogy autók lámpáinak fényét lehet látni
Kína irányából Koreába haladni, de visszafelé nem. – Elmagya-
rázta, mit gondolnak a hírszerző fiúk: azt, hogy a kínaiak új csa-
patokat és ellátmányt visznek az országba.
Tom ismét a térképre pillantott. A kínaiak a folyón át juthattak
Koreába. A kulcs: a Yalu folyó hídjai.
A kapitány biccentett egy tengerésznek, aki a terem végében a
diavetítőt kezelte. Félhomály lett a helyiségben. Tom a foga közé
szorította pipaszárát, és kinyitotta a noteszét. A közelben Jesse és
Koenig is felkészültek a jegyzetelésre. Cevoli nyugtalanul himbá-
lózott székén, ő a tenyerébe jegyzetel.
– A mai támadási terv szerint az ikreket keressük fel – közölte a
kapitány.
Klikk.
Két egymás mellett álló híd szemcsés légifotója tűnt fel. A Yalu
hídjai. Az északabból vasúti sínek futottak, a délebbi híd tizenkét
íve autóutat támasztott alá. Mindkét híd eléggé sérült volt ahhoz,
hogy a forgalom ne tudja használni, de egyik sem omlott össze.
A kapitány elmagyarázta, hogy az ellenség sötétben végez javí-
tási munkálatokat a hidakon, és ha így folytatják, mindkettőt ha-
marosan újra megnyithatják. Tom legszívesebben felnyögött vol-
na. A kínaiaknak a saját területükön állítólag 500 000 katonájuk
várakozik arra, hogy átdobják őket a folyón, az észak–koreaiak pe-
dig 6000 teherautóval állnak készenlétben. Csak a folyó és a hidak
jelentik az akadályt közöttük.
Az egész háborúban nem volt ennél fontosabb célpont. Tíz
nappal korábban MacArthur tábornok parancsot adott, hogy a
légierő B–29–es bombázói támadják a hidakat, de a nehézbom-
bázók elvétették a keskeny célpontokat, ezért a feladatot átadták a
haditengerészetnek. Ők sem teljesítettek jobban. A probléma a
parancs tartalmából adódott: az amerikai pilóták nem léphették át
a folyót, nem hatolhattak be kínai területre, csak a folyó mentén
repülhettek, így a legkeskenyebb támadási felületen kellett pró-
bálkozniuk.

AD Skyraider gép

– Ma a közúti hidat támadjuk – folytatta a kapitány. – De most

korábban megyünk, hogy meglepjük a légvédelmiseket. Ez a cél.
A hídrobbantás a Skyraider csapat dolga lesz.
A pilóták egyetértőén bólintottak. A Skyraiderek nehéz harci
gépek voltak, mint valami repülő tankok. Sokkal célszerűbbek
erre a feladatra. Bár a Skyraider csak egymotoros, majdnem akko-
ra bombaterhet tud magával vinni, mint egy B–17–es bombázó.
A kapitány elmagyarázta, hogy a műveleti terv szerint a
32–esek vezetik a támadást, a 33–asok mennek utánuk, aztán a
Skyraider gépek. Bólintott a vetítőkezelőnek.
Klikk.
 A koreai oldalon levő Sinuiju város látképe jelent meg.
Sinuiju volt a visszavonuló rezsim ideiglenes fővárosa.
A kapitány elmondta, hogy Sinuiju környékén rengeteg légvé-
delmi üteget telepítettek; egész Koreában itt van a legtöbb belő-
lük.
– Tiszta, felhőtlen napon is elég nehéz eltalálni a hidat… hát
még, ha légvédelmi ütegekkel kell szembenézni. Ezért megyünk
mi előre… hogy a lehető legtöbb üteget kiiktassuk, mire a
Skyraider csapat célra repül.
Tom nyugtalanul pillantott társaira. Koenig végigsimított rö-
vidre nyírt haján. Jesse egy pillanatra sem vette el tekintetét a ve-
tített képről. Azok a veterán pilóták, akik már repültek Sinuiju
fölött, megesküdtek, hogy a légvédelmi ágyúzás legalább olyan
intenzív, mint amilyet a második világháborúban tapasztaltak.
Klikk.
A következő fotón három vörös kör volt látható a város térké-
pén, a híd közelében. Mindegyik kör meg volt számozva, és há-
rom–három szovjet, 85 milliméteres ágyúüteget jelzett.
A kapitány kiadta a feladatot, hogy mindegyik pilótapár egy
üteget támadjon. A kapitány és köteléktársa az egyest, a városban.
Tom és Cevoli a kettest, a város és a híd között. Jesse és Koenig a
hármast, a hídhoz legközelebbit.
– A hírszerzés szerint olyan szintű a romosság a városban, hogy
civilek valószínűleg nincsenek a környéken – tette hozzá a kapi-
tány.
Még számos diáról beszélt, aztán utasítást adott a tengerész-
nek, hogy kapcsolja ki a vetítőt. Felkapcsolták a lámpákat. Ekkor a
század ügyeletes tisztje lépett elő, rádió hívójeleket, kódokat, me-
nekítési tervet közölt. Aztán leült, és Tom becsukta a noteszét. A
kapitány lépett az ügyeletes tiszt helyére.
– A mai nap kemény lesz – mondta. – Tudják, hogy jövünk, és
tudják, hogy melyik irányból jövünk. Fekete lesz az ég, és nekünk
azon kell végigszántanunk.
Tom és a többiek bólintottak.
A kapitány tekintete nagyon határozott volt.
– Tegyük szabaddá a levegőt a Skyraidereknek, és döntsük le
végre azt az átkozott hidat!

***
Koenig felállt. Látszott rajta, Hogy nagyon feszült.
Jesse észrevette.
– Ezt ki kéne hagynod, Bill – súgta oda neki. – Nem vagy
százszázalékos.
– Majd valahogy átvészelem – felelte Koenig. – Csak ki kell
mennem a klotyóra.
Jesse és Tom nézte, ahogy Koenig görnyedten a mosdó felé
megy. Cevoli megkérdezte, mi a baj, Jesse elmondta, hogy
Koenig egész éjjel ki–be járt a mosdóra; influenzaszerű tünetei
vannak.
– Egy kicsit aggódom, hogy ilyen állapotban repülni akar
mondta Jesse.
Mindenki ismerte a szabályokat. A pilóta nem repülhet, ha a
repülést megelőző huszonnégy órában nyolc óránál kevesebbet
aludt.
Cevoli elkomorult. Megkereste az ügyeletes tisztet, és közölte,
hogy Koeniget a mosdóban találja.
– Mondja meg neki, hogy menjen vissza a kabinjába! – szólt
Cevoli. – És keressen helyette valakit!
Jesse nagy léptekkel a falitáblához ment, ahol az ügyeletes tiszt
éppen a célpontok fotóit tette fel. Kinyitotta jegyzetfüzetét, és sa-
ját térképet kezdett rajzolni. Felvázolta a célpontja körüli utcákat,
épületeket. A Sasebo óta teljesített négy bevetés során Jesse repü-
léseit a gondosság új szintje jellemezte. Mintha megszállottan
igyekezne a lehető legpontosabban teljesíteni a feladatát, és biz-
tonságban hazaérni, mintha még soha ennyire nem akart volna
élni… mintha soha ennyire nem félt volna meghalni.

***
Fejükön sisak, kezükben térképtábla és oxigénmaszk… Tom és
társai az ebédlőn haladtak át. A reggelizők létszáma megcsappant.
A pilótákon több réteg repülősfelszerelés volt. Sárga mentő-
mellényükről kés és vészvillogó lámpa lógott; kétoldalt válltokban
revolver. Bőrdzsekije alatt Tom drapp repülősoverallt viselt, Jesse
zöldet. Nyakukban selyemsál, nehogy bőrüket kidörzsölje a fel-
szerelés.
Wilkie lépett az ebédlőbe pilótaoverallban.
– Helló, fiúk! Tartalékos vagyok, vagy mi a franc?
Fontos bevetéseken tartalékos pilótát is kijelöltek, arra az eset-
re, ha valamelyik géppel műszaki gond lenne.
Cevoli vigyorgott.
– Ami azt illeti, velünk jössz, Wilkie. Csak egy kis kiruccanás.
A Yalu folyóhoz megyünk.
 Wilkie nem tudta mire vélni. Jesse közölte, hogy Koenig beteg
– De mi a célpont? – kérdezte Wilkie. – Nem ismerem a cél-
pontot, a szektort, fogalmam sincs a műveletről…
Jesse szólt közbe, kezét Wilkie vállára téve.
– Velem vagy. Csináld azt, amit én, és minden rendben lesz.
Wilkie egy kicsit megnyugodott.
– Oké, de mi a cél?
– A légvédelem gyengítése Sinuiju városban – közölte Jesse.
Wilkie megint csak elkomorult.
A pilóták folytatták útjukat; Wilkie szó nélkül követte a csapa-
tot. Korábban azt írta a szüleinek: „Idáig elég jó volt. Épületeket,
járműveket támadunk. Remélem, nem kell embert ölnöm, mert
azt egyáltalán nem szeretném. De azt hiszem, valakinek azt is
tennie kell. Csak remélem, hogy nem én leszek az. Hogy nekem
nem kell. Mert én nem bírom az öldöklést. Azt hiszem, én egy-
szerűen nem úgy vagyok összerakva.”
Wilkie kék szeme a távolba révedt. Légvédelmi üteget nem
lehet úgy támadni, hogy ne ölje meg a löveg kezelőit.

Nem sokkal később, délelőtt tíz óra körül

A Corsair pilótafülkéjéből Tom előrehajolt. Szeme összeszű-

kült… előtte az égen, az anyahajótól jobbra Cevoli repült; futó-
művét még nem húzta be, fékszárnyai leffegtek. Tom utolérte,
beállt vezetőjének szárnyvége mögé. Cevoli átnézett Tomra, és
megrázta sisakos fejét.
– Vezérgép, itt a 214 – szólt Cevoli a rádióba.
A kapitány és köteléktársa 4000 láb magasban köröztek; várták
a többieket.
– Mondja, 214–es! – felelte a kapitány.
– Hidraulikus hibám van – közölte Cevoli. – Nem reagál.
– Vettem. Szálljon le – felelte a kapitány feszült, nyugtalan
hangón. – Hudner, álljon be mögém!
Jesszus! – gondolta Tom. Senki nem akart a kapitány szigorú
ellenőrzése alatt repülni.
– Tom képes kilőni a célpontunkat – mondta Cevoli, azzal át-
pillantott Tomra.
Tom erőltetett mosollyal válaszolt.
Arra számított, hogy Cevolit követi, és egyszerűen ledobja a
bombáját, amikor Cevoli is ledobja. De most a veterán pilóta
döntött helyette. A háború legfontosabb bevetésén Tom egyedül
repül. A célpont eltalálásának – vagy elvétésének – minden kö-
vetkezménye őt terheli.
Cevoli intett Tomnak, és elhúzott.

Két órával később, 20 000 láb magasan, Észak–Korea észak-

nyugati részén

A kapitány magasan ült a pilótafülkében; előbb köteléktársára,

majd Tomra pillantott. Ujjaiból pisztolyt formázva előremutatott:
célpont a látótérben!
Tom az oxigénmaszkban mélyeket lélegzett, és nagy figye-
lemmel előrenézett. A délelőtti napfény a szélvédő minden kar-
colását felnagyította. A távolban melegbarna hegyek lankásodtak,
simultak a Yalu sáros kék vizéig. A folyó mindkét partján városok
terültek el, közöttük hidak.
 A Corsair gépek rádiócsendbe burkolózva közelítettek a koreai
oldalon fekvő város, Sinuiju külső kerületei felé. A sűrűn lakott
ázsiai település a magasból tisztának és barátságosnak tűnt a déli
ragyogásban. Ám amint az alakzat a hidak felé közelített, a város
felperzseltnek és romosnak látszott, mint Sztálingrád a második
világháborúban. Tíz nappal korábban a B–29–esek bombázása
felégette a város hatvan százalékát.
Tom felnézett. A folyó másik partján, kínai területen az ipari
városrész nagyon is ébren volt. Füst szállt fel a gyárakból és pa-
pírmalmokból. Odaát voltak az élelmiszer– és lőszerraktárak,
amelyek az Észak–Koreában bevetett kínai csapatokat fenntartot-
ták. Odaát 500 000 kipihent, harcra kész kínai katona várakozott.
Tom a kínai oldalon elterülő mezőket szemlélte, és a fogát
csikorgatta. A jelentések szerint a terület tele volt légvédelmi üte-
gekkel. Az észak–koreaiak már hetek óta menekítették át fegyve-
reiket biztonságos kínai területre. Onnan tüzet nyithattak az ame-
rikai gépekre, de az amerikaiak jog szerint nem viszonozhatták
azt. Tom nem értette, hogyan képes Kína szemrebbenés nélkül
azt állítani a világ nemzeteinek, hogy nem érintett a koreai hábo-
rúban.24
Messze Tom gépe előtt valami fekete füstfelhővel robbant.

Az Egyesült Államok hadserege óvatos volt, és nem eszkalálta a konflik-

24

tust Kínára, mert a kínaiak 1949–ben kölcsönös védelmi egyezményt írtak

alá Sztálinnal, amelyből az következett, hogy ha bármelyiküket támadás
éri, a másik hadba száll a megtámadott fél mellett. Az első hídtámadás
előtt Joy admirális emlékeztette a pilótákat: „Kormányunk úgy határozott,
hogy nem sérthetjük meg Mandzsúria (Kína északkeleti része) légterét, és
még provokáció esetén sem támadhatunk mandzsúriai területeket. Ilyen
támadás esetén a világ a harmadik világháhorú lángjaiba zuhanna.”
Aztán egy másik füstgomolyag keletkezett a levegőben, és egy
Újabb. A fekete gomolyagok kezdték elszennyezni az eget.
Mindegyik légelhárító lövedék volt. Tom tarkóján felállt a szőr.
Az ellenséges lövészek nem a Corsair gépekre céloztak; a füst–
felhők 6000 lábnyira alattuk festették feketére az eget… éppen a
Skyraider kötelék repülési magasságában, Tom a visszapillantóba
nézett. A Skyraider alakzat apró pontnak tűnt a horizonton; ala-
csonyabban repültek, mint a Corsair gépek. Néhány percnyire
voltak mögöttük.
A kapitány többször ökölbe szorította a kezét. Támadásra fel-
készülni! Tom leeresztette szemüvegét, és az irányzékon túl, a
balra lévő kapcsolók felé nyúlt. Bekapcsolt egyet, az irányzék
koncentrikus körei sárgán világítottak. Aztán élesítette a gépfegy-
vert és a bombát. A Corsair hasa alatt olajzöldre festett bomba
lógott, rajta krétával írt üzenet egy matróztól. Valami olyan, hogy
„Szeretettel a USS Leyte legénységétől.”
A bomba speciális, úgynevezett közelségi bomba. Az orrához
ezüst színű henger volt rögzítve; a hengerben rádiós detonátor,
ami hanghullámot bocsát ki, és a bombát közvetlenül a földfel-
szín fölött robbantja fel. A rádiós detonátor azonban érzékeny és
megbízhatatlan műszer volt. Amint a pilóta kioldotta a bombát, a
rádiós detonátor beélesedett, és akár egy elhaladó felhő is okoz-
hatott véletlen detonációt.
A kapitány megtörte a rádiócsendet.
– Légstabilizátor kiengedésére felkészülni! Tom balra nyúlt,
megfogta a futóműkart. A kart el lehetett tolni a jobb oldali „fu-
tómű” részbe vagy balra, a „légstabilizátor” irányba. A Corsair
gépeknek nem volt hagyományos fékezőlapjuk a gép zuhanóre-
pülés közbeni stabilizálására, de az első futómű ugyanúgy megfe-
lelt erre a célra.
– Légstabilizátort kiengedni! Most! – szólt a kapitány, Tom
balra nyomta a kart. Az alakzatban minden gép első kerekei le-
süllyedtek, a gépek megugrottak, lassultak.
A légvédelmi lövedékek felhője a Corsair gépek alatt gomoly-
gott; Tom légzése nehezült. Ahhoz, hogy a célterületet elérjék, a
pilótáknak át kellett jutniuk ezen az örvényen. Tom átnézett a
fekete füstfelhőn, és látta a közúti híd tizenkét ívét; az épít-
mény–tömb ügy emelkedett ki a vízből, mint valami tengeri kí-
gyó. Tom csak a folyóparton álló városi háztömböket nézte. Az a
célterület. A környező utcákon rengeteg bombakráter szakított a
földbe.
A kapitány érte cl a célt elsőként. Amikor gépe az első légvé-
delmi üteghez képest párhuzamos vonalba került, bejelentette;
– Légvédelmi üteg támadása megkezdve!
A következő pillanatban a gépe balra húzott, zuhanórepülésbe
lendült. Köteléktársa követte.
Tom tartotta az irányt a híd felé, utána Jesse és Wilkie repül-
tek. Még sok másodperc, mire párhuzamosba kerül az ő cél pont-
jával, a második légvédelmi üteggel. Verejték áztatta Tom sisak-
jának párnázatát. Idegesen pislogott. A haditengerészet első
híd–támadása után Joy admirális közleményt adott ki a flottájá-
nak: „Haditengerész pilótáink a legnehezebb feladatot kapták,
Isten legyen velük, miközben teljesítik.”
Tom balra mozdította a botkormányt, és kivált a csoportból. A
folyó siklott az irányzókban, árnyékok suhantak át a műszerfalon.
Tartotta a kanyar ívét, és hagyta, hogy a Corsair orra
szemkönnyeztető zuhanórepülésbe essen. Metsző menetszél csa-
pott be a pilótafülke tetejének résén, és Tom úgy érezte, hogy
egybeolvadt a géppel, érezte a súlyát a hátán, mozgását a testén.
Egyre nagyobb sebességgel haladt… háromszázhúsz mérföld per
óra, aztán háromszázharminc és háromszáznegyven.
Lent, balra látta, hogy a kapitány és köteléktársa egymás mel-
lett zuhannak a fekete felhő felé. A kieresztett első futóművel a
gépek úgy néztek ki, mint a Stuka bombázók. A felhő mintha
nyüzsgött volna, zavaros halálzóna. A kapitány és köteléktársa be-
levetette magát az örvénybe. Villámként cikáztak a lövedékek. A
kapitány gépének bal szárnya mögött fekete füstgomolyag jelent
meg, majd megtaszította a géptestet. A Corsair borításának fém-
darabjai repültek a levegőben. Könnyű sérülés volt, a kapitány
folytatta a repülést.
Sötétség borította be Tom pilótafülkéjét, ahogy a gépe leme-
rült a feketeség rétegébe. Jobbra–balra légelhárító gránátok rob-
bantak. Ba–bummm! Ba–bummm! Tizenkilenc font fémszilánk
repült szét minden egyes robbanással. Tom lehúzódott a pilóta-
fülkében, visszafojtotta lélegzetét. Fekete füst oszlott el a szélvédő
előtt, a pilótafülkét égett puskapor szaga töltötte be. Lökéshullá-
mok hasítottak a levegőbe, rántották meg a Corsair szárnyait; Tom
biztonsági hevederei megfeszültek. Gyerünk, öreglány! – sürgette
a gépet.
A fekete felhő hirtelen hátrasiklott, a Corsair kiért a tiszta le-
vegőre. Tom oxigént szívott a maszkból. A város látképe töltötte
be látóterét. Tekintete visszatalált a célterületre. A magasságmérő
mutatója gyorsan csúszott visszafelé, ahogy a Corsair zuhanóre-
pülésben közelített; 12 000 láb, 11 000, 10 000.
 Narancssárga nyomjelzők íveltek a városból a gép felé. Tom
szeme tágra nyílt. Hátradőlt, fejét megtámasztotta a fejtámlán,
arca grimaszba rándult. Zip, zip, zip! Ragyogó narancssárga löve-
dékek süvítettek el a szélvédője mellett. A háztetőkön, a város sö-
tét romjai között ellenséges fegyveresek ültek 37 mm–es szovjet
ágyúk mellett, kerékforgattyúkat tekergettek, egy láb hosszú löve-
dékekkel töltötték meg a fegyvert.
Újabb nyomjelzők hasítottak Tom szélvédője előtt, ezúttal
jobbról. Zip, zip, zip! Tom nézte a fényes íveket, ahogy átsuhan-
tak a pilótafülke fölött, a szárnyhegyek alatt. Jobbra pillantott, visz-
szakövette a lövedékek röppályáját a torkolatig.
– Szentséges pokol – mormogta. A folyó kínai oldalán sorra
villantak az észak–koreaiak fegyverei. El is felejtette. Homlokát
ráncolva haladt tovább; tartotta az irányt, miközben nyomjelzők
cikáztak körülötte.
Meglátta a kapitányt és köteléktársát 2500 láb magasan; már
felfelé húzták gépüket a zuhanórepülésből. Szárnyvégeik kon-
denzcsíkot húztak, ahogy jobbra fordulva elmenekültek a város-
ból. Mögöttük a bombák felrobbantak, és másodlagos robbanás is
dörrent. Tom megnyomta a tolóerő–szabályzón levő rádiógom-
bot, és hebegve közölte:
– Eltalált valamit, vezérgép.
Nem jött válasz. A kapitány az életét mentette.
Tom újra az irányzék felé fordult. Mutatóujja rágörbült a fél-
hold alakú elsütőgombra. Még nem! – gondolta. Túl magas! A
város utcái még csak elmosódottan látszottak.
A Corsair nagy sebességgel haladt lefelé: 9000 láb, 8000, 7000.
Tom nem látta a légvédelmi ágyúkat, csak a villanásokat A lövé-
szek nem menekültek.
Lent a városban három ágyú állt egy kereszteződésben; tizenöt
láb hosszú csövük az ég felé állt, ugyanabban a szögben. Az ágyuk
mögött észak–koreai katonák 85 milliméteres légvédelmi lövedé-
keket adtak kézről kézre, hogy a löveget újratölthessék. Szovjet
stílusú sisak volt rajtuk. Drapp egyenruha. Szirénák üvöltöttek,
körülöttük romok és törmelék.
Amikor mind a három löveget újratöltötték, egy tiszt fehér
zászlót emelt fel, és az emberek befogták a fülüket. Aztán a tiszt
hirtelen leengedte a zászlót.
Ba–bummm!
A légvédelmi ágyúk egyszerre sültek el. Torkolatukból lökés-
hullámok robbantak ki, por hömpölygött az utcán. Baseball–labda
nagyságú forgó lövedékek száguldottak Tom Hudner felé.
Krakk! Krakk! Krakk!
A légvédelmi lövedékek mögötte robbantak. Tom meg sem
rezzent. Szeme felcsillant; látta az ellenséges fegyverek torkolat-
tüzét, arra a helyre irányozta a fonalkeresztet. Ujja szorosabban
fogta az elsütőbillentyűt. A magasságmérő igen gyorsan pörgött
visszafelé: 6000 láb, 5000 láb, 4000. Az útkereszteződés alakot
öltött.
Most! Tom megnyomta az elsütőbillentyűt. Abban a pillanat-
ban a szárnyon mind a hat géppuska működésbe lépett; olyan
hangluk volt, mint egy légkalapácsnak. A szárnyakról a narancs-
sárga nyomkövetők vad tüze áradt, üres töltényhüvelyek lendültek
előre.
Tom hunyorgott a vakító fényben. Háromszáz yarddal előtte
az olvadt narancsszínű patakok mintha egybefolytak volna, és
50–es kaliberű golyók záporoztak egyenesen az útkereszteződésre.
A lövedékek fémes vadsággal hasítottak, szakítottak, horzsoltak
mindent és mindenkit, amit és akit értek.
Tom felemelte ujját az elsütőbillentyűről, amint a város szét-
terült a szélvédője előtt. A magasságmérő mutatója egyre lejjebb
csúszott, már 3000 lábon állt.
Kiold! Tom hüvelykujjával megnyomta a piros gombot a bot-
kormány tetején. A Corsair hasáról lehullt a közelségi bomba,
Tom rögtön hátrarántotta a botkormányt; a gép kilendült a zuha-
nórepülésből, a bomba fütyülve hullt lefelé.
A G–erő összepréselte Tom tüdejét, látóterének szélén fekete
gyűrű jelent meg. Szabályosan lélegzett a maszk adagolta oxi-
génből, izmait megfeszítve még nagyobb erővel húzta maga felé a
botkormányt. A szárnyak recsegtek, nyikorogtak, bármelyik pilla-
natban szakadás következhetett be; a futómű első kereke hasított a
levegőben. A Corsair az égett háztetők felett nem sokkal jött
egyenesbe.
Háta mögött élesen villant valami. Ba–bummm! A kereszte-
ződés felett huszonöt yardnyira robbant Tom bombája; forró fé-
met spriccelt a légvédelmi ágyúk kezelőire. Valahonnan a ma-
gasból Jesse hangja reccsent.
– Találatnak néz ki, Tom!
Tom megrázta a fejét, hogy látása visszatérjen, aztán behúzta
az első futóművet, és a folyó felé kormányozta a gépet. A Yalu
folyó vonalát követve haladt déli irányba, a biztonság felé. Zöld
nyomkövetők süvítettek utána, de a Corsair túl nagy sebességgel
és túl alacsonyan repült. Letépte az oxigénmaszkot a sisakjáról,
friss levegőt szívott.
 Arca megkönnyebbülten kisimult.
Mögötte egy újabb légvédelmi üteg hallgatott el.

***
Közben 7000 láb magasan Wilkie és Jesse gépei között alig ötven
láb távolság volt; kiengedett első futóművel zuhanórepülésben
haladtak a lövedékek hálójában. Wilkie hunyorogva nézett irány-
zékába.
– A francba! – mormogta oxigénmaszkjába. Jobb oldalt látta a
hidat, de nem látta a célpontot ott, ahol a közút a városba ért. A
légvédelmi ágyúk már nem tüzeltek. Személyzetük valószínűleg
elmenekült.
Wilkie balra pillantott, és látta, hogy Jesse egyenesen előrenéz;
sisakja, maszkja nem mozdul. Szemüvege mögött szeme nem
rebbent; mintha nem is észlelte volna a cikázó lövedékeket.
Jesse gépének szárnyán fény villant; gépfegyvereinek torkolat-
tüze. Megláthatta a célt. Wilkie tekintetével követte Jesse lövedé-
keit a városi labirintusba. Sötét utcára lőtt, de Wilkie még mindig
nem látott semmi katonai jellegűt. Felemelte ujját a gépfegyverek
elsütőbillentyűjéről.
A két Corsair 6000 láb magasan járt, aztán 5000–re és 4000–re
csökkent a magasság. Wilkie a bombakioldó felett tartotta ujját.
Még a fülében csengtek Jesse szavai: „Csináld azt, amit én, és
minden rendben lesz.” Ahogy a város fókuszba került, Wilkie ré-
mületében összerezzent. Nem sokkal a célpont fölött fallal körül-
vett épületegyüttest látott. A falak mögött civilek voltak. Kis ter-
metű civilek.
 Gyerekek.
– Ó, a francba! – mordult Wilkie. Már csak 3500 láb volt a
magasság. Aztán 3000. Az épületegyüttes iskolára emlékeztetett…
és alig néhány utcányira volt a célponttól; az ő repülési útvonalá-
ban. Azt nem Jesse kapta. Wilkie nehezen lélegzett. Ha rosszul
céloz, az iskolát találja telibe.
Szeme sarkából látta, hogy Jesse gépének hasáról kisebb zöld
tömeg válik el. Kioldotta a bombát. Jesse kivette a gépet a zuha-
nórepülésből, de Wilkie még lefelé ment. A bomba szántotta vá-
ros egyre nagyobb lett látóterében, de a romok légvédelmi ágyúkat
rejtettek. Wilkie tisztán látta a gyerekeket. Voltak, akik szétszalad-
tak, mások annyira megrémültek, hogy mozdulni sem tudtak,
csak álltak egy helyben.
Wilkie felemelte hüvelykujját a bombakioldó gombról, és újra
a botkormányt markolta, kivette a gépet a zuhanásból. A bomba
még a Corsair hasán lógott. Olyan alacsonyan repült, hogy a tető-
cserepek zörögtek.
Ba–bumm!
Több utcával Wilkie gépe mögött Jesse bombája felrobbant. A
következő ezred másodpercben Wilkie elrepült az iskola felett, és
látta, hogy a koreai gyerekek felnéznek. Nem esett bajuk. Lelépte
az oxigénmaszkot a sisakjáról, és mély levegőt vett. Belenézett a
visszapillantó tükörbe. Szürke füst gomolygott felfelé Jesse bom-
bájának robbanásából. Pontosan eltalálta a célt.
Wilkie behúzta az első futóművet, és növelte a tolóerőt, hogy
utolérje Jesse-t. Kötelékvezetője nagy sebességgel haladt a folyó
felé. Jesse gépének farkát zöld nyomkövetőkkel próbálták elérni,
egyes lövedékek hátulról repültek el Wilkie pilótafülkéjének tete-
je fölött. Mindkettőjüket ellenséges lövészek próbálták leszedni.
Wilkie lehúzta a fejét, és alacsonyabbra vitte a gépet; szinte a
háztetők szintjén repült. Érezte a felperzselt város szagát.
A légvédelmi tűz hirtelen megszűnt, Wilkie felnézett. Az el
lenség lövészei új célpontokra lőttek. A 33–asok hat Corsair gépe
lendült zuhanórepülésbe.
A bomba.
Wilkie majdnem megfeledkezett róla. Előrenyúlt, átállított egy
kapcsolót, deaktiválta a rádiós detonátort, mielőtt a bomba fel-
robbanhatott volna. A fiatal pilóta előrenézett, az ellenség el sze-
nesedett fővárosa suhant el alatta. Elkomorult, zavartan nézett
maga elé. Képtelen volt ledobni a bombát. így, hogy civilek élnek
a romok között, nem tudta megtenni.
A rádió reccsent, magára vonta Wilkie figyelmét.
– Kullancsok! Tizenegy óránál magasan – jelentette be egy
ideges hang.
– Vettem. Látom őket – válaszolta egy másik hang.
A Skyraider gépek pilótái forgalmaztak magasan a város fölött
Wilkie hátrapillantott jobb válla fölött, abba az irányba, ami a
Skyraider gépeknek tizenegy óra volt. A hidak fölött fehér kon-
denzcsíkok húzódtak a kék égen, 30 000 láb magasságban. Ti-
zennégy. Kínai légtérből közeledtek. Wilkie pislogott. Minden
egyes kondenzcsík elején tömpe orrú, hosszú szárnyú, ezüstszínű,
buboréktetejű gép repült.
MiG–15–ösök.
Szovjet sugárhajtásos vadászgépek.
A MiG–ek a legújabb szovjet technológiát jelentették. A má-
sodik világháborúban zsákmányolt német technológiai leírás
alapján tervezték és építették meg ezeket a gépeket. Az első ilyen
gépek alig két héttel korábban jelentek meg, amikor a kínaiak
beléptek a háborúba, hogy a hidakat védjék. Állítólag kínai „ön-
kéntesek” ülnek a MiG–ek pilótafülkéjében, valójában azonban
senki nem tudta, mi az igazság.
Wilkie a kötelékvezetőjére pillantott. Jesse alacsonyan, a folyó
fölött repült, déli irányba, a hidaktól távolodva. Előtte a kapitány,
és köteléktársa Tom Hudner. Wilkie tehetetlenségében bosszúsan
ingatta a fejét. Senki nem volt olyan pozícióban, hogy megállítsa
a MiG–eket… Nyolc hosszú percbe telne, mire felérnének abba a
magasságba.
Wilkie felnézett. Nyílt légtér húzódott a MiG–ek és a nehéz-
kes Skyraiderek között. A szovjetek támadásra készültek.

F9F Panther gépek

Hang reccsent a rádióban.

 – Halihó! Kapjuk el őket, fiúk!
Wilkie felismerte a hangot, és ez kizökkentette révületéből.
Bal válla fölött újabb kondenzcsíkokat látott, ezek a koreai légtér
felől közelítettek. A kondenzcsíkokat nyolc kék, karcsú orrú,
egyenes szárnyú, magas farkú, sugárhajtású repülő húzta.
F9F Panther gépek.
A haditengerészet 31–es repülőszázadának gépei, a Leyte su-
gárhajtású repülőszázada.
A Panther gépek Sinuiju felett egyenesen szembe mentek a
MiG–ekkel, és ádáz párharc kezdődött. A sugárhajtású gépek
egymást üldözték, kondenzcsíkjaik keresztezték egymást.
Wilkie legszívesebben végignézte volna a légi csatát, és gratu-
lált volna hajózótársainak, de el kellett menekülnie a városból.
Amikor a sáros vizű folyó elmozdult a szárnya alatt, balra fordul,
korrigált és a folyó vonalát követte. Harminclábnyira Yalu városa
fölött raktárak, halásztanyák és halászhajók fölött suhant el. Meg
húsz mérföld, és a folyó a Korea és Kína között húzódó Sárgaten-
gerbe ömlik.
Wilkie hátrapillantott, hogy lássa, mi lett a légi csata kimene-
tele. Egy MiG éppen pörögve zuhant, a többi ellenséges pilóta
visszafordult a kínai légtér fele. A Panther gépek csak körözlek,
nem vehették üldözőbe őket. Wilkie vállában enyhült a feszült-
ség. Megkönnyebbült a látványtól. A Skyraider gépek biztonság-
ban véghez vihették a tervezett támadást.
Jesse gépe egyre nagyobb lett Wilkie látóterében; lassított,
hogy a fiatal pilóta beérhesse. Wilkie alakzatba állt Jesse gépének
jobb szárnya mellett. Jesse átpillantott Wilkie–re; tekintete lefelé
moccant, a még rögzített bombára. Meglepetten vonta fel szem-
öldökét. Felnézett, vigyorgott, és fejét ingatta, mintha azt mon-
daná: „Mit tehetnél?” A bomba fennmaradásának többnyire me-
chanikai oka volt. Wilkie feszes mosolyra húzta száját. Majd ké-
sőbb megmagyarázza.
A Yalu torkolatánál a sáros folyó hömpölygött a Corsair gépek
szárnya alatt, aztán a Sárga–tenger vizét látták. A magasban a ka-
pitány és a többiek gyülekeztek.
Wilkie követte Jesse-t; felemelkedtek a kijelölt magasságba,
hogy újra összeállhasson az alakzat.
Wilkie folyamatosan a magasságmérőt figyelte. Amikor a mu-
tató 2500 láb fölé emelkedett, Wilkie mély levegőt vett, és remél-
te, Hogy a kapitány nem figyel. Hüvelykujjával megnyomta a
bombakioldó gombot. A bomba kioldódott, zuhant és a tengerbe
csobbant. Senki nem sérült meg. A lelkiismerete tiszta… senkit
nem ölt meg. De valahogy rosszul érezte magát azok után, hogy
barátai milyen bátorságot tanúsítottak. Wilkie zavartan ingatta
fejét.25

***
A Sárga–tenger fölött, 12 000 láb magasan Tom követte az előtte

25
Ma azok a pilóták, akik ezt a küldetést repülték, egyetértenek abban, hogy
az észak–koreai hadsereg szándékosan telepítette a légvédelmi ütegeket
iskolák és sűrűn lakott civil lakóövezetek mellé. Az volt a céljuk, hogy az
amerikaiak ne tekinthessék ezeket az ütegeket támadási célpontnak, éppen
a civil áldozatok miatt. Hasonló okból telepítettek légvédelmi ütegeket a
Yalu folyó túlpartjára, kínai területre. Tudták, hogy az amerikaiak azokat
nem támadják, mert azzal túl nagy kockázatot vállalnának.
repülő gépet. Laza bal fordulót tettek éppen. Az égnek egy másik
részén a 33–asok Corsair gépei köröztek. Még magasabban a
Pantherek kondenzcsíkjai őrjáratoztak a kékségben.
Tom egyenletesen lélegzett; újra felvette az oxigénmaszkot. A
távoli hídra pillantott. Ekkora távolságból úgy nézett ki, mintha
valami modellvasút díszlete lenne. Apró ívei átértek a folyón,
amely mintha festékkel lett volna színezve, barna papírmasé he-
gyek között.
A Corsair csapat tette a dolgát… Sinuiju felett a légvédelmi
Ütegek lövedékeinek füstjétől korábban fekete ég árnyalata hal-
ványszürkére változott. Tíz sötét pontot lehetett látni a szürkés
felhőben. Azok a pontok a Skyraiderek, a haditengerészet repülő
tankjai.
Tom előrehajolt ülésében. Mielőtt a 32–esekhez került,
Skyraiderrel, repült. Az a gép minden, csak nem kecses… orra túl
kicsinek tűnik, a pilótafülke túlságosan elől van, teste túl széles…
de jól oda tud csapni. Minden távoli pont egy ezerfontos és egy
kétezer fontos bombát vitt.
– Vezérgép a köteléknek – szólt a Skyraiderek vezetője a piló-
táknak. – Légstabilizátor háromra ki… egy… kettő… hááá… rom!
Tom és a Corsair pilóták nem láthatták, hogy a Skyraider gé-
pek szárnyain és alján kinyílik egy–egy kis ajtó, és kiemelkedik a
repülés közben fékezőelemként ható futómű.
A vezérgép kivált a kötelékből, zuhanórepülésbe kezdett, lát-
hatóvá vált két szögletes szárnya, kereszt alakú teste. Tom fél
szemmel a saját kötelékét figyelte, de igyekezett szemmel tartani a
támadást. Nyugtalanul várta az eredményt. A kereszt egyenesen a
híd közepe felé tartott, aztán a pilóta hirtelen felhúzta a gép orrát.
Mögötte két apró csobbanás látszott a vízen.
– Majdnem – jelentette az egyik pilóta.
Semmi baj, gondolta Tom. Ez csak az első gép.
Újabb keresztek váltak ki az alakzatból, váltottak zuhanórepü-
lésbe. Újabb csobbanások. A rádióban csalódott hangok reccsen-
tek.
– Nem talált!
– Nem nyert!
– Piszok közel volt!
Fény villant a híd közepén. Füst áradt, gomolygott.
– Találat! Találat! – jelentette egy pilóta.
Tom ajka mosolyra húzódott. A következő keresztek a folyó
koreai oldala felé mozdultak. Újabb bombák hulltak, újabb csob-
banások a folyóban. Aztán újabb fényvillanás, újabb füstoszlop.
– Telibe! – kiáltotta egy pilóta.
Tom az öklét rázta örömében.
A füst olyan sűrű volt a hídon, hogy az utolsó keresztek már
vakon bombáztak.
A keresztek egymás után menekültek a Sárga–tenger felé, és
listánként újra Skyraidereknek látszottak. Újabb pontok jelentek
meg a keleti horizonton. A Valley Forge anyahajó Skyraider csa-
pata érkezett a közúti híd ikerpárját, a vasútpályát bombázni. De
minden tekintet a közúti hidat figyelte.
A Skyraiderek mögött elült a füst. A híd közepén az egyik ív
összetörve lógott a Yalu vizébe. A parthoz közelebb egy másik
szakasz a folyó mélyére merült. A Skyraider század parancsnoka a
Leyte összes pilótájához szólt rádión.
– Első osztályú munka volt, fiúk!
 Tom nem tudta megállni, hogy el ne vigyorodjon. Megtapo-
gatta pilótadzsekijének zsebét, pipáját kereste. Dohányzacskóban
volt, megtömve, csak meg kellett gyújtani. Nem azért kellett a
dohány, hogy csillapítsa idegeit… ez most ünnepélyes pipázás
lesz. Amikor a Corsairek és Skyraiderek csapata lejjebb ereszked-
nek, hogy felkészüljenek a leszállásra az anyahajón, ő és a többiek
is leveszik oxigénmaszkjukat, és pipára, cigarettára, szivarra gyúj-
tanak. De az még odébb lesz.
Egyelőre az a fontos, hogy a Yalu hídja lángokban áll.
 30. FEJEZET

FAGYOS ÉJSZAKA

Aznap délután, a hídi támadás után

A USS Leyte fedélzetén

A REPÜLŐCSOPORT ORVOSA ROZSDAMENTESACÉL–KOCSIT

TOLT; kerekei végig csikorogtak a Leyte ebédlőjén. A Fall hang-
szórókból zene szólt, az asztaloknál tisztek beszélgettek. A kerék-
csikorgás hangja mellett a kocsi más hangokat is hallatott: több
tucat üvegpohár csilingelt rajta. A tisztek felfigyeltek erre a zajra,
tekintetükkel követték a hangokat, ahogy a repülőorvos a 32–esek
eligazítószobája felé haladt.

***
Az eligazítószobában a beszélgetés Tom, Wilkie, Jesse és a kapi-
tány köteléktársa körül forgott. Társaik kérdésekkel bombázták
őket a híd ostromával kapcsolatban. A híd lerombolásának híre
futótűzként terjedt el a hajón, ahogy az is, hogy a Valley Forge
Skyraidereinek a vasúti hidat is sikerült lerombolniuk. A légi
csapás olyan sikeres volt, a földi csatározások olyan csendesek,
hogy a Valley Forge kiválik a flottából, és másnap hazaindul.
A beszélgetés közben Tom pipázott, Wilkie pedig Jesse mellett
ülve cigarettázott. Mindenki lezuhanyozott, tiszta egyenruhát vett
fel. Cevoli és Marty nagy izgalommal figyelték a beszélgetést.
A bevetés sikeréről szóló hírek hamarosan bejárják a világsaj-
tót. MacArthur tábornok Japánban, Truman elnök Washington-
ban megnézi a légi felvételeket. Az anyahajon szolgáló legénység
valószínűleg megakadályozta, hogy 500 000 kínai katona belépjen
Koreába, és talán a háború megnyeréséhez is hozzájárult. Ebben
a támadásban a Szovjetunióval is megküzdöttek, bár ezt csak a
szovjetek tudták.
A támadó MiG–ekben nem kínai, hanem szovjet pilóták ültek,
és egyikük, bizonyos Tarsinov hadnagy meghalt a támadásban. A
szovjet pilóták Sztálin parancsára Kínából indultak harci beveté-
sekre. Álruhában, fekete, kínai egyenruhában voltak, zubbonyu-
kon jelvényként a kínai kommunista vezér, Mao Ce–tung arcké-
pét viselték. Parancsba kapták, hogy ne menjenek nagyon túl a
Yalu folyón, hogy ha valamelyik pilótát esetleg lelövik, ne foghas-
sák el az ENSZ–csapatok. Sztálin nem volt felkészülve arra, hogy
nyílt háborút folytasson a demokrácia erőivel, de a MiG–ek lehe-
tővé tették számára, hogy a totális háborút elkerülve harcoljon.26
Minden beszélgetés félbeszakadt, amikor a repülőorvos betolta
a kocsit az eligazítószobába. Tom vigyorgott a látványra, a többi
pilóta szomorúan nézett.
– Oké, srácok, ki repült ma? – kérdezte az ezredorvos.
Tom, Wilkie, Jesse és a kapitány köteléktársa emelte fel a ke-
zét. A kapitány nem volt ott; valószínűleg a műveleti jelentését
gépelte.
A repülőorvos kihúzott egy fiókot a kocsiból; kis
brandyspalackok voltak benne.
A Leyte fedélzetén szesztilalom volt; mindenkire vonatkozott,
kivéve a repülőorvost. Az ő konyakos palackjaihoz „orvosi rendel-
vényre” lehetett hozzájutni. Akkor adott brandyt a pilótáknak, ha
bevetésből tértek vissza; ezzel védte lelki egészségüket.
– Skót whiskyt kérek! – szólt Tom.
A repülőorvos jóindulatúan ingatta a fejét, és átadta Tomnak a
brandyt.
– Gin–tonik? – kérdezte Wilkie, mire a többi pilóta felneve-
tett. A repülőorvos Wilkie kezébe is brandyt adott.
A repülőorvosnak más egységekhez is el kellett mennie, és a

A szovjet pilóták vezette MiG–ek a háború végéig harcoltak az amerikai

26

pilótákkal. Az amerikaiak többször is beszámoltak olyan esetről, hogy a

katapultált pilóták ejtőernyője fennakadt, sisakjuk lecsúszott, és hajuk vö-
rös volt… ez a hajszín meglehetősen szokatlan kínai pilótáknál. A koreai
háborúban végig mintegy 20 000 szovjet tanácsadó, pilóta, lövész vett
részt, többnyire a frontvonal mögött. A szerző interjút készített egy korábbi
szovjet légvédelmi ütegkezelővel, aki 1953–ban Dwight Eisenhower el-
nöksége alatt a Yalu folyónál szolgált. A lövész beismerte: „Azt szoktuk
mondani: Menjetek a fegyvereitekhez, gyorsan, jönnek Eisenhowerék!”
pilóták mindig tréfásan rendelést adtak le, mintha jól feltöltött
bárkocsit tolna.
A repülőorvos Jesse kezébe is adott egy kis palackot, aki szó
nélkül elfogadta. Néhány pilóta erre összevonta a szemöldökét.
Amint a repülőörvös távozott, Jesse átadta a palackot Cevolinak,
aki letekerte a kupakot, vigyorgott és Jesse egészségére ivott. Ez
volt a rutin.
Tom kiitta a brandyjét, és érezte, hogy az ital a torkát melegíti.
Mámoros nyugalom árasztotta el tudatát, székébe süppedt Wilkie
elfintorodott, ahogy az italt kortyolta… nem szerette az ízét, még-
is megitta.
Az egyik pilóta Tom, Wilkie és Jesse felé fordult.
– Ez nem igazságos! – tréfálkozott. – Ráadásul még kitüntetést
is kaptok!
Tom nem is foglalkozott ezzel a gondolattal… ő sem volt oda
a kitüntetésekért. Tom az a pilóta volt, aki nem varrt fel század–
jelvényt a bőrdzsekijére csak azért, mert azt mutogatni lehet.
– Ugyan, nem hiszem, hogy bármit is kapnátok – vélekedett
egy másik pilóta. – A kapitány nem hisz a kitüntetésekben.
A pilóták köre erre elcsendesedett, egyesek karba fonták kezü-
ket. Ez valóban így volt. Közel két hónapja egyfolytában harci
bevetéseken vettek részt, és a kapitány senkit nem jelölt semmi-
lyen kitüntetésre.
– Megvan rá az oka – jegyezte meg Marty.
Tom és a többiek meglepetten fordultak Marty felé. Marty
Goode a kapitányt védi? Mi a csoda? – gondolta Tom.
Mindenki emlékezett rá, hogy Cannes–ban a kapitány akadá-
lyozta meg, hogy Marty találkozzon a francia barátnőjével, és azt
feltételezték, hogy Marty gyűlöli a kapitányt. De Marty rájött,
hogy a kapitány indirekt módon védeni akarta. Most, a háborús
zónában Marty örült, hogy nincs a világ másik végén francia ba-
rátnője, akiért aggódnia kéne.
Marty előrehajolt, a többiek közelebb húzódtak hozzá.
– Azt hallottam, hogy a kapitány öccse az utolsó háborúban
pilóta volt – mondta Marty halkan. – Úgy mondják, a flottát meg-
támadták Saipan közelében, és a kapitány öccse egyenesen bele-
rohant a zűrzavarba. Tizenhat torpedóbombázó és vadászgép
próbálta megtörni a támadást. Akkor látta őt utoljára.
A pilóták nem szólaltak meg; egyesek azon tűnődtek, vajon ki-
től hallotta ezt a történetet Marty.
– Tudjátok, milyen kitüntetést adtak neki? – szólt be Cevoli a
kör széléről. – Az Air Medalt.27
Az semmi – gondolta Tom. Egyszerű légicsata–érdemérem.
Valaki füttyel adott hangot felháborodásának. Az Air Medal, de
még az egy fokozattal magasabb Distinguished Flying Cross a re-
pülős kereszt is nagyon gyenge tiszteletadás egy srácnak, aki az
életét áldozta a csatában.
– Szóval ezért nem osztogat a kapitány két kézzel kitüntetése-
ket – jegyezte meg Marty. – Nagyon magasra van téve a léc.
A pilóták gyorsan témát váltottak, amit Tom egyáltalán nem
bánt.

Aznap éjjel, később

A kapitány öccse, Peter Neill zászlós 1944. június 19–én, huszonhárom

27

éves korában tűnt el, és a mai napig „bevetés közben eltűnt személyként”
tartják nyilván.
A kabin sötét volt, egyetlen lámpa világított, az asztal fölött, ahol
Jesse ült. Jesse úgy fordította a lámpát, hogy kevés fény jusson a
kabin belsejébe, mert Koenig még mindig influenzásan hányko-
lódott priccsén; próbált elaludni. Az acélmennyezeten gongütés-
szerű hangok kondultak; gőzcsövek harsantak. A padló zsongott a
négy forgó hajócsavartól.
Jesse eltakarította az íróasztaláról a leveleket, rendet tett maga
után. Szinte minden éjjel írt Daisynek; megírta, hogy bevetésekre
járnak, de soha egy szóval sem említette, hogy az ellenség lő rá-
juk.
Sasebo óta Jesse új szokást vett fel éjszakai tevékenységei közé.
Elkezdett egy távoktatásos főiskolai képzést, nemzetközi jog sza-
kon, de nem tanult. Előfizetett az Architectural Forum című
építészeti magazinra… de nem olvasott. Kihúzta az egyik fiókot,
kivett egy széles mappát, néhány ceruzát és vonalzót. Kinyitotta a
mappát.
A papír közepére házat kezdett rajzolni. Még csak az alsó szint
volt készen. A bejárati ajtó előtt nyitott tornác volt. Ablakokat és
deszkaburkolatot is rajzolt. A földszinti fal felső éle fölött az eme-
let helyén még fehér papír volt.
Jesse az íróasztal fölé hajolt; nagy figyelemmel rajzolt, vonal-
zókat csúsztatva tartotta a párhuzamosokat. Daisy és ő napokat
töltöttek együtt azzal, hogy megtervezzék a házat. „Álomotthon” –
így nevezték.
Az álomotthon egyszerű volt. Földszintes. Amerikai stílusú,
Daisy kedvenc színére, vörösre festve. Megegyeztek, hogy amint
lehetőségük nyílik rá, megépítik. Jesse-nek alig négy hónapja ma-
radt az aktív szolgálatból. Ennyit írt alá, ennyit kellett teljesítenie.
Márciusban áthelyezik a tartalékosokhoz, folytatja tanulmányait,
és építészmérnök lesz, aki a tervezőkkel együttműködve kiválaszt-
ja a megfelelő építőanyagokat. Aztán megépíti az álomházat. Úgy
tervezték, hogy ő és Daisy a tornácon állnak majd, amikor a kicsi
Pam elindul a szalagavató báljára.
Koenig aznap éjjel is, mint más éjjeleken látta Jesse-t rajzolni.
Jesse elmosolyodott, amikor sikerült egy vonalat tökéletesen meg-
rajzolnia. Ha a vonal nem volt tökéletes, hevesen radírozta ki.
Nézte, csak nézte a képet, mintha mélyen belelátna, mintha lelki
szemei előtt látná, ahogy a ház megtelik színekkel és életre kel,
nyílik a bejárati ajtó, és ott áll Daisy.
Jesse minden éjjel egyre gyorsabban rajzolt, mintha a rajzolás
lenne a jegye a hazaútra.

Napokkal később
A Yalu folyónál

A sötétben lámpás állt a havon. Húszyardnyi távolságban egy má-

sik… utána egy másik, és még egy, még egy, ameddig a szem el-
látott. A lámpások fénye hunyorgott a jéghideg éjszakában; csak
annyi fényt adtak, amennyi elég volt ahhoz, hogy egy ember lá-
son.
A fényekkel megvilágított ösvényen fehér alak lépdelt; mintha
két lábra ágaskodott medve lenne. Kraccs, kraccs, kraccs. Ember
volt; alacsony, köpcös ember; fehér pufajkában, fehér nadrágban.
Álla leszegve, feje lehajtva. Csak a szeme körül látszott ki naptól
lebarnult bőre.
Kínai katona volt. Szorosan a nyomában katonatársai haladtak.
Végtelennek tűnt a néma vonulás. Mindegyik katona olyan volt,
mint az előtte és mögötte lévő. Csak a fegyverzetük volt eltérő.
Volt, akinek gépfegyver lógott a nyakában, volt, akinek tőrök vol-
tak a hátára, málhájára rögzítve, mások a vállukon gránátokat vit-
tek.
Lábuk alatt a Yalu folyó vize kemény jéggé fagyott. Felesle-
gessé váltak a hidak, amelyeket a haditengerészet gépei lebom-
báztak. A kommunista csapatok a sötétség leple alatt vonultak át
Észak–Koreába.
Egy magát „Feng Xinek” nevező férfi vette rá a kínaiakat, hogy
avatkozzanak be a koreai háborúba. Feng Xi kódnév volt Sztálin
kódneve. Sztálin pontosan tudta, hogy a kínaiak még mindig a
második világháborúban szerzett sebeket szenvedték, a legrosz-
szabb félelmeikre játszott. Azt mondta a kínai vezetőnek, Mao
Ce–tungnak, hogy az amerikaiak Koreát „ugródeszkának vagy
hídfőállásnak” akarják használni, amelyen keresztül egy „jövőbeli
militarista Japán” ismét megszállhatná Kínát. Ezt az eshetőséget
kiküszöbölendő, Sztálin sürgette a kínaiakat, hogy vessenek be
öt–hat hadosztályt Koreában. Mao teljesítette a kérést, és kilenc
hadosztályt ígért.28
A katonák lehelete párafelhőként látszott a nulla fok alatti le-
vegőben. Mindegyikük hátán hátizsák és hálózsák, mellkasukon

Sztálin azt mondta Maónak, hogy ha a kínai beavatkozás a demokrácia és

28

a kommunizmus erői közötti háborúhoz vezet: „Együtt erősebbek leszünk,

mint Amerika és Anglia; a többi európai ország nem képvisel jelentős ka-
tonai erőt. Ha a háború elkerülhetetlen, vívjuk meg most, nem pedig né-
hány év múlva, amikor a japán militarizmus Amerika szövetségeseként
éled újjá…”
átvetve egy zsák rizs. Lábukon vékony, papucsszerű vászoncipő. A
jég recsegett, csikorgott.
Az átlag kínai katonának ez is csak egy menetelés volt egy
életnyi háborúskodásban. Az átlag kínai katona vidéki volt, föld-
műves, akit többnyire besoroztak azért, hogy a második világhá-
borúban a japánok, az 1947–49–es polgárháborúban pedig honfi-
társai ellen harcoljon. Olvasni nem tudott, de okos volt, szenve-
délymentes, és jól tűrte a fájdalmat. Kiképzést kapott közelharcra,
hogy „megölelje az ellenséget”. Az átlag kínai katonát sebesülése
vagy halála miatt szerelik le a hadseregből.
Akkorra már több mint 300 000 ilyen kínai katona lopózott be
Koreába; az amerikai hadvezetés csak 100 000–et feltételezett. A
fejesek folyamatosan alábecsülték a kínaiakat. Nem ismerték fel,
hogy az első kínai támadás csak próba volt, amit a kínaiak az of-
fenzíva első fázisának neveztek; az volt a céljuk, hogy kitapasztal-
ják az amerikaiak gyengeségeit; véráldozattal szereztek informáci-
ót.
Miután megismerték az amerikaiak taktikáját, ezzel a tudással
felvértezve további több ezer kipihent kínai katona lépte át a Valu
folyót; talpuk fényesre csiszolta a jeget. Hamarosan csatlakoznak
társaikhoz. Céljuk, hogy felállítsák a modern hadtörténelem leg-
nagyobb csapdáját.
Vad hegyi terepen, zord télben próbálják megsemmisíteni az
Észak–Koreában levő összes amerikait.

Napokkal később,
1950. november 26.
Jesse kedvetlenül dobta a kockát a triktraktáblára. Az
eligazítószoba másik végében ülő idegenekre pillantott. Cevoli ott
ült Jesse mellett, és ugyanabba az irányba nézett. Wilkie és a töb-
bi pilóta is. Senki nem repült; a Leyte elvált a flottától, hogy el-
látmányt vegyen fel az ellátóhajóktól. A pilóták unatkoztak.
Az eligazítószoba hátsó részében a Leyte PR–csapata gyüleke-
zett. Egy tengerész kameraállványt állított fel, egy másik vakukat
próbált ki. Az egyik PR–tiszt kinyitotta a noteszét, hogy átnézze az
interjúkérdéseit. Jesse és a 32–esek többi pilótája lesznek Amerika
új sztárjai.
– Mikor jön ez le? – kérdezte Wilkie a PR–tisztet.
– Úgy tudom, néhány héten belül – felelte a tiszt. – Az egész
országban terjesztik.
– Az jó – jegyezte meg Wilkie. – Majd szólok a feleségemnek,
hogy szerezzen pár példányt.
A Life magazin szerkesztősége úgy döntött, hogy fotóriportul
közölnek Jesse-ről. A Life volt Amerika legnagyobb magazinja,
Minden héten az amerikai felnőttek legalább fele olvasta. A ma-
gazinnak csak néhány fotóra és pár mondatra volt szüksége. A
Tengerészeti Minisztérium készséggel segített, és továbbította a
kérést a Leyte fedélzetére.
A 32–eseknél mindenki nagyon örült ennek… kivéve Jesse-t A
PR–tiszt kedélyesen beszélgetett Jesse-szel, hogy kicsit oldja a fe-
szültséget a fényképezés előtt, de Jesse erre nem volt vevő.
– Nem túl korai ünnepelni? – kérdezte. – Nem kéne megvár-
nunk, amíg kikerülünk ebből a zűrzavarból?
A PR–tiszt csak legyintett Jesse aggodalmára.
– Tökéletes az időzítés. Mire hazamegy, híres ember lesz!
 Jesse zavartan visszafordult a játéktáblához.
A zűrzavar, amire Jesse utalt, két nappal korábban kezdődött.
Korea északnyugati részén a demokrácia erői elhagyták védekező
pozícióikat, és folytatták útjukat a Yalu folyó felé. Ezzel megadták
a kínaiaknak azt a lehetőséget, amire vártak. Az ellenség a he-
gyekből támadt; elindították haditervük második fázisát. Az ame-
rikaiak nyolcadik hadteste – mind a négy hadosztály – már tizenöt
mérföld után megállásra kényszerült; a dél–koreai hadosztályok
szárnyai felbomlottak. A történelem ismételte önmagát.
A világítás és a kamera készen állt. A PR–tiszt megkérte Jesse-t
és Cevolit, hogy hagyják abba a játékot, és mosolyogjanak. Meg-
tették.
Pukk, villanás.
A tiszt nem volt elégedett. A Life magazin valami jobbat várt.
A tiszt megkérte Jesse-t, hogy vegye fel bőrdzsekijét, hogy az ott-
honiak első ránézésre tudják, hogy pilóta. Jesse felsóhajtott, és
dzsekijéért nyúlt.
Egy hónappal korábban, első küldetése után a PR–osztály egy
munkatársa interjút készített Jesse-szel, amit sajtóanyagként hasz-
náltak fel.
– Nincs bennem semmi különleges – mondta Jesse. – Ugyan-
olyan pilóta vagyok, mint a többiek.
A sajtos valami jobb szöveget akart, ezért a Leyte negyvenki-
lenc éves kapitányához, T. U. Sissonhoz fordult. Senki nem tud-
ta, hogy Sisson mit gondol Jesse-ről. Sisson arisztokrata, déli csa-
ládból származott, apja kongresszusi tag volt, és a faji elkülönítés
szószólója. Sisson kapitány azonban meglepte a kétkedőket. Azt
mondta, Jesse-ről, amit tapasztalt.
 – A légiszázad egyik legjobb pilótája.
Jesse magára vette a dzsekijét. A dzseki egyik mellrészén név-
tábla volt: „J. L. Brown, U.S.N.” A másik oldalon a repülőszázad
jelvénye: kék korong, rajta arany oroszlán és a század mottója:
„Dieu et Patria – Isten és haza”.
Cevoli fején tábori sapka volt, de Jesse-nél nem volt sapka,
ezért valaki odadobott neki egyet. Jesse a fejére csapta.
– Oké… most nézzenek úgy, mintha izgatottak lennének! –
adta ki az utasítást a PR–tiszt.
Cevoli vigyorgott, Jesse mosolyt erőltetett magára.
Pukk, villanás.
A tiszt sürgette Jesse-t, hogy legyen élénkebb, lelkesebb.
– Ezeket a képeket a felesége is látni fogja! – mondta. – És
egyszer majd az unokái is.
Cevoli megrázta Jesse vállát, hogy egy kicsit ellazítsa.
– Hé! … Ez jó PR a haditengerészetnek – mondta.
– Oké, oké – felelte Jesse felkapva a kockát, megrázta öklében
és szélesen mosolygott.
Pukk, villanás.
– Nagyszerű! – mondta a PR–tiszt. Azzal kinyitotta a noteszét,
és feltette az interjú első kérdését. Amikor ahhoz a témához ért
hogy találkozott–e faji előítélettel a hajón, minden tekintet Jesse
felé fordult. Kíváncsian várták válaszét.
– Egyetlen ilyen eset sem fordult elő – felelte Jesse.
A tiszt bólintott. Láthatóan elégedett volt a válasszal.
– Mi a titka?
Jesse egy pillanatig elgondolkodott.
– Soha nem próbálom magamat ráerőltetni az emberekre. Aki
barátságos, az velem is barátságos. Aki nem, az nem.
A PR–tiszt felnevetett. Cevoli és a többiek bólintottak, Való-
ban így volt. Később egy újságíró elolvasta Jesse válaszait, és kö-
vetkeztetését megjelentette a lapban: „Jesse népszerűségének kul-
csa azt, hogy feltételezi, nincsen faji probléma és ennek követ-
keztében valóban nincs is.”
A PR–tiszt becsukta noteszét, és még egy utolsó kéréssel for-
dult Jesse-hez.
– Megtenné, hogy beöltözik úgy, mintha repülni indulna?
Jesse mély levegőt vett, és elindult pilótaoveralljáért.

***
A felszállófedélzet csendes volt, a repülési műveleteket felfüg-
gesztették. Néhány szerelő arra használta ki ezt az időt, hogy el-
lenőrizze a gépeket. Az ég hideg volt, nyugodt. Jesse követte a
PR–tisztet és a fotóst a fedélzeten. Beöltözött, ahogy kérték; sisak
volt rajta, szemüveg, zöld repülősoverall és sárga mentőmellény.
Oldalán pisztoly.
A tiszt egy Corsair géphez vezette, aminek szárnya alá rakéta
volt rögzítve. A fotós azt kérte, hogy Jesse tegyen úgy, mintha a
rakétákat ellenőrizné. Jesse felemelte a kezét, hogy megnézze, a
rakéta biztosan rögzítve van–e a sínen.
Pukk, villanás.
Aztán felmentek a toronyba, a torony elején levő magas fedél-
zetre. A fotós olyan beállást választott, hogy látsszon Jesse és a lent
parkoló Corsair gépek is, és megkérte Jesse-t, hogy nézzen előre, a
szélbe. Jesse a horizontot nézte, de képtelen volt ellazulni. Arcán
nyugtalanság látszott, tekintete feszült volt, ajkát szorosan össze-
zárta.
Próbálkozott. Tudta, hogy fényképezőgép előtt áll. De abban a
pillanatban a láthatáron túl Korea nyugati felében csata dúlt, a
keleti felében pedig a tengerészgyalogosok egyre mélyebben be-
hatoltak a fagyos hegyek közé.
Veszélyt érezve a horizonton, Jesse tettetve sem volt képes
mosolyogni.
Pukk, villanás.
 31. FEJEZET

A FÖLD ÍZE

Másnap, 1950. november 27.

Wonsan repülőtér, Észak–Korea

A HIDEG, KÉSŐ DÉLUTÁ NI RAGYOGÁSBAN egy sor Corsair gör-

dült a tenger melletti reptér kifutópályáján. A gépek S–kanyarokat
írtak le, orruk cikcakkban haladt; a pilóták igyekeztek kilátni.
Szárnyaik végén fények világítottak: a bal szárnyon zöld, a jobb
szárnyon vörös. A Corsair 202 bukdácsolt kerekein a bombák
szaggatta, foltozott kifutón. A pilótafülkében Tom szeme nehezen
tudott alkalmazkodni a folytonos zötykölődéshez. Jobbra a
Wonsan–öböl helyezkedett el, balra, a mező szélén csenevész fák.
A hótól dagadó szürke felhők alacsonyan szálltak. Délután négy
óra felé járt az idő.
Tom hátradőlt az ülésben, és a fékezőlapokkal irányította a
Corsair orrát jobbra–balra. Előtte Cevoli haladt, oldalkormánya
leffegett. Tom gépe mögött még tizennégy Corsair gördült.
Egyenként haladtak el a fahangár mellett; a gépek robajától a
deszkázat úgy remegett, mintha gyufaszálakból lett volna össze-
rakva. A hangárban elhagyott észak–koreai repülőgépek álltak,
egykori szovjet jak–9–esek.
Az egyik irányító Cevoli gépét a golyónyomoktól sérült irányí-
tótorony mellé állította. Tom mellé gördült, aztán Jesse követke-
zett, majd sorban beállt a többi Corsair is.
Tom leállította a hajtóművet. Bukósisakos fejét a fejtámlához
támasztotta, és mély levegőt vett. Izzadt volt, fáradt, és soha nem
volt még ennyire boldog, hogy földet ért. A kötelék épp Korea
északnyugati részéből tért volna vissza, de a Leyte környékén hó-
vihar tombolt. Mivel a hajón nem tudtak leszállni, Cevoli a ti-
zenhat Corsair gépet – nyolc a 32–eseké, a többi a 33–asoké – a
Wonsan közelében levő haditengerészeti támaszpontra irányítot-
ta. A pilóták ismerték ezt a környéket. Első bevetéseik célja az
öbölben fekvő szigetcsoport volt.
Miközben várta, hogy a propeller teljesen leálljon, Tom a pi-
lótafülkéből szemügyre vette környezetét. A légibázis hadifogoly-
táborra emlékeztetett. Komor fabarakkok álltak egymás mellett; a
szerelőműhelyből füstgomolyagok szálltak felfelé. Amerikai sátrak
álltak a területen, de alig néhány embert lehetett látni. A hangos
motorzaj mellett is pukkanásokat hallottak a távolból. Aztán dör-
renést és újabb pukkanásokat. Levette sisakját, hogy jobban hallja.
Valóban fegyverropogás volt.
Egy fiatal tengerészgyalogos, a földi kiszolgálószemélyzet tagja
rohant a géphez, hogy megnézze, van–e szüksége Tomnak segít-
ségre. A tengerészgyalogos kapucnis gyakorlóruhát és álcás sisakot
viselt. Válláról karabély lógott. Mi a fene van itt? – gondolta Tom.
A tengerészgyalogos harci felszerelésben volt.
Tom felnyitotta a pilótafülke tetejét. Hideg levegő és a zavaros
tenger illata áradt be. A puskaropogás már hangosabbnak tűnt,
Tom kötött sapkát vett fel, és kihajolt. A gép farka mögötti terü-
letről hallatszott a csatazaj. A kifutópálya fölötti hegyekből időn-
ként hangosan nyomjelző rakéták húztak ívet. Tom elkomorult.
Rossz helyen landoltunk? Wonsan elvileg kilencven mérfölddel a
frontvonal mögött volt.
– Ki kéne szállnia, uram – kiáltotta a tengerészgyalogos Tom-
nak. – Így szörnyen nagy célpontul szolgál.
Tom gyorsan kiszállt a gépből; vigyázva, hogy a gép takarásá-
ban maradjon.
– Mi történik odakint? – kérdezte.
– A vörösök körülveszik a repteret – közölte a tengerészgyalo-
gos. Elmagyarázta, hogy az észak–koreai gerillák egy kontingense
és a kínai csapatok együttesen lendültek támadásba, az amerikai
szárazföldi hadsereg 3. tengerészgyalogos hadosztálya vette fel a
harcot ellenük, de alig tudják tartani magukat, Tom kérdőn né-
zett rá. A tengerészgyalogos kifejtette, hogy szerinte ez a vörösök
új offenzívájának kezdete.
Tom ekkor átugrott Jesse gépe mögé. Jesse, Cevoli, Koenig és
vagy féltucatnyi tengerészgyalogos csoportosult a farokrésznél.
Jesse gépének oldalkormányát légvédelmi lövedék találta el, ami-
kor kötelékével a kínaiak rejtekhelyére csapott le. A bevetés célja
az volt, hogy lassítsák az ellenség előrenyomulását nyugaton. Az
oldalkormány felülete részben lehorzsolódott, a K betű fehér,
szögletes szárai eltűntek.
 – Szerinted így is le tudsz szállni a fedélzetre? – kérdezte Tom
nagy aggodalommal. A sérülés akadályozhatta az anyahajón való
landolást.
– Persze – felelte Jesse. A megmaradt anyagot húzogatta, néz-
te, mennyire erős. – Idáig repültem oldalkormány nélkül.
Ekkor Marty lépett hozzájuk több pilótával.
– Rátok is lőttek idefelé?
Több pilóta is bólogatott.
Cevoli közölte a tengerészgyalogosokkal, hogy ha a Leyte kör-
nyékén hamarosan nem javul az idő, a repülősegység kénytelen
lesz az éjszakát a reptéren tölteni. A pilóták nyugtalanul pislogtak
egymásra. Egyre hidegebb volt, sokan máris felhajtották gallérju-
kat a nagy zimankóban.
Egy tengerészgyalogos lépett a csoporthoz.
– Uraim, ha valaki megéhezett volna, a vacsorát korán tálaljuk
– mondta a torony mögött körülbelül száz yardra álló zöld sátorra
mutatva, ahol a katonák már sorakoztak.
Marty és Cevoli kijelentették, hogy éhesek. Néhányan csatla-
koztak hozzájuk.
– A torony közelében maradok és várok, hátha hírt kapunk a
hajóról – mondta Jesse, mire Tom kijelentette, hogy akkor ő is ott
marad. Kissé hátborzongató, hogy így kell bolyongani. Koenig
ugyanezen a véleményen volt. A kikötőből sorra futottak ki a ha-
jók a nyílt tengerre; attól tartottak, hogy a vörösök feldúlják a ki-
kötőt.
Marty, Cevoli és a többiek beálltak a sorba ételért. Néhány lé-
pést tettek előre, aztán Cevoli megfordult, és a távoli lövések zaját
túlkiabálva kiadta az utasítást:
 – Ma a vörösök megtámadják a repteret, csak menjetek el.
Tom és Jesse nyugtalan pillantást váltottak.

***
Az éleiért várakozók hosszú sora lassan haladt; mintha senki nem
aggódott volna, hogy orvlövészek lehetnek a közelben. A sátor
előtt Marty cigarettázott, hogy ne fázzon annyira, miközben ő és a
többiek a fáradt tengerészgyalogosokkal és katonákkal várakoztak.
A lövészek sisakjai horpadtak, karcosak voltak. Egyenruhájuk
piszkos, csizmájuk sáros.
A sor előrehaladt, Marty belépett a sátorba. Meleg és finom
ételillat üdvözölte. A sor végén a szakácsok téli egyenruhában áll-
tak az asztalok mögött; előttük műanyag tárolóedények. A katonák
kantintálcát nyújtottak a szakácsok felé. Az egyik szakács tört
krumplit lapátolt rá, a másik mártást öntött, a harmadik villával
szaftos húst ejtett a tálcára.
Marty az egyik tengerészgyalogoshoz fordult.
– Ti mindig ilyet esztek? Ha igen, akkor nem jó alakulathoz
kerültem.
A tengerészgyalogos vigyorgott.
– Nem, uram, ez nekünk is különleges. A szakácsok úgy gon-
dolták, hogy ha a vörösök ma éjjel lerohannák a repteret, ne
hagyjunk nekik semmi jót.
Marty lesütötte a szemét. Zavarba jött attól, hogy ilyesmit kér-
dezett. Felvett egy tálcát, evőeszközt markolt, és éppen a szakács
elé lépett volna, amikor fellebbent a sátorlap. Az egyik tengerész-
gyalogsági légiirányító lépett be. Martyhoz és a többi pilótához
sietett.
– Felszállhatnak! – közölte. – A Leyte az imént rádiózott. Ta-
láltak egy szélcsendes szakaszt!
Marty letette a tálcát, próbált vigyorogni. A szárazföldiek csak
nézték.
– Vigyél egy steaket magaddal! – javasolta egy fiatal katona
Marty udvariasan nemet intett. Kissé feszengve nézett a katonára.
Tudta, hogy a fedélzeten egy kis palack brandy, forró zuhany és
porcelán tányéron felszolgált étel várja.
Elkezdtek rohanni a gépeik felé. Vérükben valósággal pezsgett
az adrenalin.

***
A pilótafülkében Tom megnyitotta a szelepet, bekapcsolta a
kapcsolókat. Benyomta és nyomva tartotta az indítógombot. A
motor nyikkant egyet, a négy légcsavarlapát az óramutató járásával
ellentétes irányba mozdult. Elmozdított egy fogantyút, hogy még
több üzemanyagot kapjon a gépezet. Gyerünk, öreglányi Kattanj
rá! – biztatta a gépet gondolatban. Még soha nem vágyott ennyire
a levegőbe.
Lélegzet–visszafojtva figyelte, ahogy a légcsavar egyre gyor-
sabban és gyorsabban forog. A motor zihált, köhintett egyet, aztán
felbőgött. Fehér füst ömlött a kipufogókból, a légcsavar homályos
körben forgott. Tom örömében szélesen mosolygott. Lecsukta a
pilótafülke tetejét.
Aztán balra pillantott, és látta, hogy Cevoli gépének légcsavar-
ja is életre kel. Balra meglátta Jesse-t; már startra kész volt. Jesse
nézte, ahogy Cevoli kigurul, közben Tomra pillantott.
Jesse nyugtalannak látszott, és ezt Tom is érezte. Sötétedett, és
nagyon izgult, hogy mielőbb sikerüljön elmenni innen… mégis
mintha vonakodott volna kigurulni. Ő és a többiek így repülővel
segíthetnének védeni ezt a helyet, mégis parancsot kaptak, hogy
menjenek vissza, biztonságba.
Hajtóművek zajának szimfóniája rezdült meg a hideg levegő-
ben… mind a tizenhat Corsair készen állt a felszállásra. Cevoli
gépe előrelendült. Végiggurult az öböl menti kifutópályán, a gép
farkát tartó kisebb kerék ugrált az egyenetlen betonfelületen.
Tom a szárnyak irányába nézett. A bal szárnynál ujját fegyver-
szíja alatt készenlétben tartva ott állt az a tengerészgyalogos, aki
sürgette, hogy szálljon ki a gépből. A tengerészgyalogos látta, hogy
Tom nézi; búcsút intett, Tom válaszul bólintott. Legszívesebben
kinyitotta volna a pilótafülke tetejét, és kikiáltott volna: Visszajö-
vünk! De ebben nem lehetett biztos.
Kiengedte a féket, engedte, hogy a Corsair kiguruljon. Ráka-
nyarodott a gurulóútra, maga mögött hagyta amerikai honfitársait.
Légi támogatás nélkül kell szembenézniük azzal, ami a közelben,
a sötétben ólálkodik.
 32. FEJEZET

AMIKOR A SZARVASOK MENEKÜLNEK

Aznap este 9 óra körül

A Chosin–víztározótól kilencven mérföldre északra

VÖRÖS ÉS CHARLIE VAC OGTAK A TELIHOLD ALA TT. Metsző

szél fújt, a sátorlapból húzott menedék leffegett a hátuknál. Korea
északi részén mínusz 28 fok volt.
Összebújva lapultak a fagyos völgy mélyén; Charlie bal oldalt,
Vörös jobbra. Keskeny karimájú kötött sapka volt a fejükön a sap-
kára kapucnit húztak, a kapucnira sisakot. Vörös egy pólót tekert
az arca elé, Charlie a zubbony gallérja alá dugta az orrát. A hideg
lekúszott a nyakukon. Friss, fémszagú volt a levegő.
Harminc másik sátorlapmenedék rezdült a terepen, de ember
nem mozdult. Hatvan tengerészgyalogos, egy kisegítő század
harmada. A 188 fős századot három szakaszra bontották; a másik
két szakasz azt a parancsot kapta, hogy segítsen a hegyen lévők-
nek.
A tábor körül a hóval borított hegyek kékesen ragyogtak a
holdfénynél. Vörös és Charlie látták, hogy odafent tengerészgya-
logosok mozognak; testük körvonalai jól láthatók voltak a felhők
előtt. A hadosztály összesen 9500 tengerészgyalogost küldött a
völgybe. A hegyeken táboroztak, minden irányban, kivéve kele-
ten, ahol Yudam–ni falu viskói álltak a Chosin–víztározó ezüstös
jégfelülete előtt. Élettelennek, sőt, történelem előttinek tűnt ez a
vidék; olyannyira, hogy egy tengerészgyalogos hangosan kifejezte
érzését: „Lehet, hogy kardfogú tigrissel vagy dinoszaurusszal ta-
lálkozunk itt?”29
Vörös lehúzta zubbonyának cipzárját. Beáradt a hideg. Kesz-
tyűs kezével benyúlt, előhúzott egy doboz gyümölcskoktélt, az–
tán sietve behúzta a cipzárját újra. A dobozt nézte.
– Kiengedett!
Charlie adta Vörösnek a gyümölcskoktélt, születésnapi aján-
dékként. Ritkán lehetett ilyenhez jutni, csak C fejadagokkal ad-
ták. Vörös az ajándékot kókusztejkonzervvel viszonozta. Vörösnek
is születésnapja volt és Charlie–nak is. A sors különös játéka foly-
tán ugyanazon a napon születtek. Vörös a 22. évét töltötte be,
Charlie a 21–et.
Vörös feltépte a doboz nyitóját. Órák óta melegítette az italt a
hónalja alatt.
Leengedte a pólót az orrától, elővette kését, kiemelt egy darab
gyümölcsöt. Keze remegett, ahogy a kés pengéjét kicserepesedett

Chosin környékén soha nem terveztek katonai műveleteket” – jegyezte

29

meg később O. P. Smith tábornok, a tengerészgyalogság főtisztje. „Ezt a

földet még Dzsingisz kán sem akarta meghódítani.”
szájához emelte. A gyümölcsdarab táncolt a kés pengéjén. A fogai
közé vette a gyümölcsöt, vigyázva, nehogy nyelve a fagyott acél-
hoz érjen; aztán megrágta a falatot.
A következő mozdulattal közelebb hajolt Charlie–hoz, és
megkínálta.
– Az egész a tied – mormogta Charlie a gallérja alatt.
Vörös egy újabb darabot tűzött kése hegyére, és az előttük levő
két hegy közé sűrűn pillantva evett. A bal oldali hegy 1403 láb
magas volt; a tengerészgyalogosok, akik védték, 1403–nak nevez-
ték. Jobbra a kétszáz yardnyi hasadék túloldalán a másik hegy ki-
csi volt és kopár.

A hasadék volt az átjáró az északi senki földjére, ahol végtelen

hegyek húzódtak. Hatvanmérföldnyire már a kínai határ húzódik.
A hasadékban út húzódott; ha az ellenség megjelenik, Vörös és
egysége állja útjukat. Egymérföldnyire mögöttük az út Yudam–ni
falun haladt keresztül; ott voltak a tengerészgyalogosok sátrai.
Charlie mellkasához szorította karabélyát, a fegyver fagyott
szíja a didergéstől kopogott. Vörös a szokásosnál is szorosabban
fogta ölében M1 Garand fegyverét. Aznap délelőtt mentek fel oda
a tengerészgyalogosok a víztározó lábánál levő amerikai bázistól.
Amikor beértek a völgybe, azt látták, hogy szarvasok menekülnek
az erdőből; a rádiósok kínai beszédet fogtak. Nem sokkal később a
tengerészgyalogosok elfogtak néhány kínai dezertőrt, akik beis-
merték: „Éppen két hadtestünk vesz körül benneteket.”
Bakancsos léptek reccsentek a fagyott füvön. Vörös minden
izma megfeszült; alacsony alakot látott közeledni a sátorlapból
eszkábált menedékek mögött. Az alakon hosszú, térdig érő csuk-
lyás zubbony volt, derekánál töltényövvel megkötve. Ki a fene
mászkál ilyen időben? – tűnődött Vörös. Az alak megállt, és le-
guggolt Vörös mellé.
Devans őrmester markáns álla, felfelé ívelő orrhegye, álmos
szeme bukkant elő.
– Ti itt melegedtek?
A huszonegy éves őrmester hangja remegett, annyira fázott.
Válla, sisakjának széle jeges volt. Két szakaszának mintegy tucat-
nyi emberét járta végig.
– Jesszus, Bob! – szólalt meg Vörös. – Ne játszd itt a tyúkanyót!
Menj fedezékbe!
Devans vigyorgott.
– Iszol te rendesen? – kérdezte; leheleté kis felhőkben go-
molygott.
– Igen, uram – felelte Charlie.
Vörös vonakodva bólintott. Utálta ezt a parancsot. Kötelező
volt inni. Neki nem volt kedve hozzá, és kifejezetten rühellte,
hogy a sok folyadéktól ilyen hidegben gyakrabban kellett vizelnie.
De a tengerészgyalogosokat figyelmeztették, hogy igyanak, nehogy
kiszáradjanak.
– Ugye senki nem eszik hideg élelmet? – kérdezte Devans.
 Nem akarta, hogy emberei szorulást kapjanak.
– Már fő a reggeli – mondta Charlie, és megpaskolta az olda-
lát; zubbonya alatt egy doboz étel melegedett.
Devans felnevetett. Aztán elkomorult.
– Nincs születésnap torta nélkül, fiúk. Megtartjuk, ha hazaé-
rünk?
Charlie boldogan egyetértett. Igen, ha hazaérünk egyáltalán –
gondolta Vörös. Devans az utóbbi időben mindenkinél többször
utalt az „otthonra”. Vörös és Charlie tudta, mi az oka annak, hogy
őrmesterük igyekszik mielőbb hazajutni a Pennsylvania állambeli
Wilkes–Barre–be. Illetve nem mi, hanem ki. Bizonyos Audrey
Johns.
Devans szerelmes volt középiskolai osztálytársába, Audreyba.
Olyan szép volt, mint a színésznő Doris Day, de fekete, göndör
haja volt. A baseballpálya szélén találkoztak, ahol Audrey a ma-
zsorettek elöljárója volt, Devans pedig a zászlóvivő. Devans
azonban félénk srác volt, ezért végzős korukig várt, hogy Audrey–t
randevúra hívja. Együtt jártak egészen addig, amíg valóra vált
élete álma, és kihajózott a tengerészgyalogsággal. De a távolból is
imádta Audrey–t. A hajón, Koreába menet elmondta az egyik
tengerészgyalogosnak, akivel egy városba valók: ha élve tér haza,
akkor tengerészgyalogos egyenruhában megy haza, hogy vissza-
kapja Audrey–t; akkor is, ha ez azt jelenti, hogy „örökre el kell
hagynia a hadsereget.”
Devans lassan felállt; kabátján recsegett a jég.
– Egyikőtöknek aludnia kéne. A másik álljon őrt.
Vörös és Charlie bólintottak.
Devans zsebre dugta a kezét, és elbotorkált megnézni a többi-
eket.
Vörös kése hegyével bele akart szúrni a gyümölcsbe, de nem
sikerült. Elkomorult.
– A francba!
A gyümölcskoktél keményre fagyott. Próbált lecsípni a mara-
dékból; elfintorodott, aztán a háta mögé hajította a konzervdo-
bozt.
Charlie felemelte fejét kabátja gallérjából; körülbelül úgy
ahogy a teknős dugja ki a fejét a páncéljából.
– Rosszabb is lehetne, John testvér – mondta, azzal biccentett.
Balra, az 1403–as magaslaton sötét alakok másztak a hidegben.
A H század tengerészgyalogosai voltak, az egység ellátmányának
utolsó tételeit cipelték fel a hegygerincre. Vörös, Charlie és az
egész szakaszuk a H század mellé volt beosztva nehézfegyveres
támogatásra. Azt beszélték, hogy a hegygerincen még sokkal hi-
degebb van.
Vörös megrázta a fejét, pólóját szája elé húzta.
– Szegény srácok – mormogta.

Eközben a hegytetőn…

Ed Coderre kínlódva haladt előre. A metsző szél jégszilánkokat

sodort az arcába. A ráfagyott hótól nehéz bakancsait egyre nehe-
zebben emelte; minden lépés reccsent. Válla görnyedt volt, kesz-
tyűs kezében nehéz lőszeresládák. Sisakja alatt, kapucnija két ol-
dalán lehelete párállott. Odafent a szélben mínusz 35 fok volt.
Coderre felmászott a hegygerincre, aztán lebújt a senki földje
jelé néző géppuskafészekbe. Félkörben köveket raktak fel, ezt hó-
val takarták. Coderre ledobta a lőszeres ládákat. Mindegyikben
250 lövedék csörrent. A tengerészgyalogság védvonala száz yard
hosszú volt a hegytetőn. A holdfényben egy géppuskafészek volt
látható Coderre állásától jobbra, egy pedig balra. Mindegyikből
álcázott gépfegyvercsövek meredtek a sziklás lejtőre. A negyedik
géppuskafészek a jobb szélen volt, de azt nem lehetett látni egy
kisebb bukkanótói.
Coderre fél térdre ereszkedett, hogy kifújja magát. Másodszor
mászta meg az 1403 láb magas hegyet egyhuzamban. A szabályzat
szerint szakaszparancsnokként neki nem kellett lőszert cipelnie,
de a frontvonalon voltak, és azt akarta, hogy a lövészei bármelyik
pillanatban lőhessenek, ha kell.
A géppuskafészek közepén a szakasz műszaki szakértője, Wick
görnyedt egy .30–as kaliberű géppuska fölé. Többször egymás
után kibiztosította, majd visszareteszelte a fegyvert, nehogy az al-
katrészek összefagyjanak. Wick mellett egy 193 centi magas,
114 kilós tengerészgyalogos guggolt karba tett kézzel; olyan
vastag vállizmai voltak, hogy nyaka alig látszott. Ő volt a szakasz
lövésze, Tex Burnett; Texas államból, Tylerből.
Coderre mögött egy lőszeres és egy segédlövész lépett ki a sö-
tétből, be a géppuskafészekbe. Letették lőszereiket és a fal mellé
húzódtak. Mindenki igyekezett elrejtőzni a metsző szél, a kavargó
hó elől. A szomszédos lövészraj is a géppuskafészkében lapult; a
vonal mentén összesen nyolcvan lövész állt készenlétben. A lövé-
szek párosával feküdtek kőrakások mögött. Az egyik ébren volt, a
másik a hálózsákban aludt.
Coderre lehúzta egyik kesztyűjét, gyors mozdulattal kihúzott
zsebéből egy csomag Lucky Strikes cigarettát és egy öngyújtót, A
hideg metsző fájdalommal mart az ujjába, de Coderre azt mon-
dogatta magában, hogy érzett már ilyet otthon, Rhode Island–en,
amikor látta, hogy az apja hogyan küszködik a tűzoltással télen.
Coderre hátat fordított a senki földjének, és felpattintotta az ön-
gyújtót. A láng oldalvást lebbent a szélben. Rágyújtott, a cigaretta
felizzott. A következő pillanatban szél fütyült, és a cigaretta para-
zsa kihunyt.
Tex csodálatot színlelt.
– A leggyorsabb bagózás, amit valaha láttam.
Coderre elvigyorodott; zsebre tette a cigarettát, az öngyújtót.

Nem sokkal később, éjjel 10 óra körül

Coderre aludni küldte Wicket és a lőszerest. Wick a vállára kapta

a zsákját és néhány géppuskacsövet, amelyek nem kellettek oda-
fönt. Elindultak lefelé az ösvényen. A hegygerinc alatt negyven-
yardnyira volt egy kis kiugró, szélvédett hely, ahol tengerészgya-
logosok aludtak.
Tex és a segédlövész kuporgott a fegyver mögött; ők adták az
első őrséget. Coderre a szeme fölé emelte kezét, és végignézett a
terepen.
Előretolt állás volt előttük, két tengerészgyalogos látszott. Az
volt a feladatuk, hogy időben figyelmeztessenek, ha ellenséget
látnak közeledni. Még távolabb jobbra tűz pislákolt a senki föld-
jén. Két másik tengerészgyalogos alakját világította meg. Mele-
gedtek. Coderre rosszallóan ingatta fejét és azon tűnődött, vajon
melyik zöldfülű tiszt engedte meg nekik, hogy tüzet rakjanak.
A H század nem vett részt komoly csatában a 891–es magaslat
óta; a biztonság érzete terjedt el közöttük. Azon viccelődtek, hogy
nem emberekre, inkább jegesmedvékre kéne számítaniuk.
Coderre odafordult Texhez.
– Ha a vörösök megtámadnak minket, amikor tüzet nyitsz rá-
juk, ne feledkezz meg a szabályzatunkról.
Tex fogcsikorgatva bólintott. Nem úgy tűnt, mintha aggódna.

***
Coderre egy széltörő szikla mellett bakancsával odébb kotorta a
havat, leterítette hálózsákját. Húszyardnyira volt a géppuskafészek
mögött; olyan közel, hogy egész éjszaka szemmel tarthatta.
Hátát a sziklának támasztva leült, hogy kifűzze bakancsát.
Most, hogy már nem volt mozgásban, verejtékcseppjei jégkristá-
lyokká fagytak. Éppen levetette volna a lábbelit, mégsem tette.
Várj, míg felkel a nap – mondta magának. Ha most lehúzza lábá-
ról a bakancsot, az a hidegben megfagy, összemegy, és egy örök-
kévalóságig tart újra felhúzni. A vörösök gyakran éjszaka támad-
tak, amikor az amerikaiak nem tudták kihasználni a légitámogatás
és a nagy hatótávolságú kézifegyverek előnyét.
Coderre meglazította bakancsa fűzőjét, hogy a lába szellőzzön
egy kicsit, aztán bebújt a hálózsákba. A hálózsák kissé dohos volt.
Hegyi terepre tervezték, extrém hidegben is megvédi a tengerész-
gyalogosokat a fagyhaláltól. Csak félig húzta be a cipzárt, hogy
szükség esetén könnyen kiugorhasson belőle; aztán szemére húzta
sisakját.
Heg húzódott a fején; azon az éjszakán szerezte a sebet, ami-
kor Reem hadnagy a gránátra ugrott és meghalt. Miután vissza-
mehetett az egységéhez, jelentést írt a hadnagy hősiességéről, és
benyújtotta feletteséhez, hogy Reem ha poszthumuszt is, de ki-
tüntetést kaphasson. Ám Coderre a jelentésben sehogy sem tudott
válaszolni arra a kérdésre, ami a legjobban gyötörte: Miért? Miért
veti rá magát egy ember a gránátra, amikor megmenthette volna
magát?
Coderre alatt hideg és köves volt a talaj. Hó hullt sisakjáig va-
cogott, időnként pislogott. Félt behunyni a szemét; ő is hallotta
azt a hadi szóbeszédet, hogy az ember szemhéja összefagyhat.

***
Bumm! Szél hozta a hangot. Coderre hátrahúzta kapucniját, és
figyelt.
Bumm!
Jobb oldalról jött, a bukkanó mögül.
Coderre kimászott hálózsákjából; felállt. Begolyóztam? Befű-
zetlen bakanccsal botorkált el a géppuskafészekig; Tex és a se-
gédlövész a géppuska mellett voltak, arcukat összefont karjukra
hajtották.
– Készítsétek elő a fegyvert! – súgta Coderre.
Tex és a másik tengerészgyalogos felemelte a fejét. Coderre
jobbra pillantott. A szomszédos géppuskafészekben mocorogtak a
tengerészgyalogosok
Tex levette a ponyvát a csőről. Segéde lesöpörte a lőszerheve-
deren felgyülemlett havat. Tex hátrahúzta a reteszt, majd a lehető
legcsendesebben engedte vissza. A fegyver meg volt töltve. Tex és
a segédje zavartan néztek egymásra. Coderre jobbról lépett Tex
mellé; a géppuskafészek széléhez, hajolt. A senki földje felé hall-
gatózott, de csak az üvöltő szelet hallotta.
A vonal jobb szélén fények villantak a bukkanó mögött. Grá-
nátok reccsentek. Kínaiak! – gondolta Coderre. Nem látta az arc-
vonal végét, de tudta, hogy támadás van folyamatban.
A bukkanón túlról kiáltások hasítottak a fagyott levegőbe.
Tengerészgyalogosok ragadtak hálózsákjaikban; leheletük párájá-
tól befagyott a cipzár. A kínaiak bajonettel öldösték őket.
A bukkanó fölött tengerészgyalogos jelent meg.
– Köztünk vannak! – kiáltotta, aztán visszafordult és lőtt.
– A kurafiak! – szólalt meg Tex. Meredten bámult. A jobb ol-
dali géppuska nem szólt.
Elfoglalták a géppuskát! – gondolta Coderre.
Az arcvonalon tengerészgyalogosok kászálódtak ki hálózsákja-
ikból, fagyos bakancsukat próbálták lábukra rángatni. Géppiszto-
lyosok matattak fegyverükön; a závárok befagytak. Tengerészgya-
logosok egy csoportja a magaslathoz sietett, hogy blokkolják az
áttörést. Coderre–nek háttal állva lőttek az ellenségre; fegyvereik
tüzet köptek a sötét éjszakába.
A senki földjéről kürt harsant, mintha lovassági rohamra szólí-
tana. Coderre, Tex és a többiek előrefordultak, a holdfényes me-
zőket nézték. Újabb kürtszó, ugyanaz a tónus. Aztán egy másik és
még egy… tucatnyi kürt fújt kísérteties szimfóniát.
Ezernyi magas, kínai hang szólalt meg.
– Sa! Sa! Sa!
Ölj, ölj, ölj! Cintányérok csendültek, sípszó sikított. A hangok
borzalmas zűrzavarrá vegyültek. Tex rémülten nézett Coderre–re.
Ekkor a távolból mélyebb hang szólalt meg. Számolhatatlanul
sok láb dobbant a fagyott talajon. Az ellenség futólépésben köze-
ledett. A talaj rázkódott, mintha földrengés lett volna.
Bzzzzz! A tengerészgyalogosok háta mögül aknavető gránátok
íveltek fel. Vörös csíkot húztak maguk után. A gránátok a senki
földjére hullottak; az éjszakát félelmetes nappali fénybe vontál
Világító lövedékek voltak; ejtőernyőről lógtak, kékes fényt árasz-
tottak a földre.
Coderre szeme tágra nyílt.
– Ó, istenem! – hördült fel.
Kétszáz yardnyira kínai csapatok özönlötték el a mezőt; egye-
nesen felé tartottak. Orosz géppisztolyaik, tőreik alatt görnyedve
fehér egyenpufajkájukban mintha kövér, izmos állatok lettek vol-
na. Sapkáik fülvédője leffegett, testük rövid, nem emberi árnyékot
vetett. A fehér pufajkások a szemközti hegyről özönlöttek.
Coderre hangja elcsuklott, lába elnehezült. Tex és segédje der-
medten bámulta a 89. kínai hadosztály 3000 katonáját.
A szomszédos géppuskák hirtelen működésbe léptek. Hosszú
lángcsóva tört ki a fegyver torkolatán, vörös nyomjelző lövedékek
repültek cikcakkban a senki földjére. Az arcvonalon a lövészek az
ellenséges hordát lőtték. Coderre ekkor kiadta a parancsot
Texnek.
– Tűz!
Tex tétovázott.
– És a szabályzat?
– Már meghaltak! – üvöltött Coderre.
A senki földjén az előretolt állás gépfegyvere elhallgatott; aki
ott volt, bajonettel szúrták agyon.
Tex beállt a fegyver mögé; megtámaszkodott és lőtt. Tump,
tump, tump. A fegyver lassan tüzelt. Sebessége a közelében sem
járt a szokásos hat lövés per másodperc ütemnek. Tax elengedte
az elsütőbillentyűt; a láng visszahúzódott a torkolatba. A fegyverre
csapott.
– Gyerünk, te kurafi!
Az ellenség zöld nyomjelzői húztak el a fejük felett. A szem-
közti hegyekből lőtték ki őket. A lábdobogás már közelebbről
Hallatszott; százötven yard; aztán száz… hetvenöt. Tex megint
Meghúzta az elsütőbillentyűt, de a géppuska még mindig gyatrán
működött.
– Be van fagyva! – kiáltotta Coderre. – Adj neki időt!
Tex folytatta a lövést. Ritmusosan mozgatta a fegyvert a
lőterületén. Ahogy a géppuska felmelegedett, a lövések sebessége
nőtt, és a töltényheveder egyre gyorsabban csúszott a segéd kezé-
ben. A fegyver beindult; forró nyomjelzők cikáztak a rohamozó
tömegbe. Kínai katonák kaptak sebeikhez, ahogy a lövedékek
hátralökték és oldalra perdítették őket. A tengerészgyalogosok so-
raiban mindenütt gyorsabban kattogtak már a fegyverek.
A géppuska alatt összegyűltek a töltényhüvelyek. Coderre balra
ellépett Tex háta mögött, lőszeres ládákat nyitott fel. A töltényhe-
vedereket a segédnek adta át, aki kesztyűs kézzel igyekezett betöl-
teni. Wick! – jutott Coderre eszébe. Hol a fenében van Wick?
Coderre a válla fölött hátrapillantott, a hiányzó tengerészgyalogost
kereste, de csak villódzó fényekben felbukkanó sziklákat látott.
A tengerészgyalogosok arcvonalának dühe egyre harsányabb
volt. Vakító fényesség áradt a három géppuskából, a tucatnyi lö-
vész fegyvereiből. Coderre befogta a fülét; szinte biztos volt ben-
ne, hogy dobhártyája beszakad. Füst szállt a fagyos levegőben;
égett puskapor szaga terjengett.
Tex kimagasodott a géppuska mögül; 6'4” célpont a torkolat-
tűz fényében. Hatvanyardnyira az arcvonal előtt kínai holttestek
kezdtek feltorlódni. A fehér pufajkások halott bajtársaikon ugrál-
tak át, csípőből lőttek. Lövedékeik a géppuskaállásnak csapódtak,
kőszilánkokat, havat vertek fel. Coderre lehúzódott, de Tex nem.
Coderre megragadta Tex karját, lerántotta, mielőtt egy kínai golyó
eltalálhatta volna. A holttestek már ötven yardra voltak, aztán
negyvenre, aztán harmincra.
Zzzzssssss! Hátulról indult vörös esik ívelt fel a tengerészgya-
logosok fölött. Aztán egy újabb. Fénytornyok törtek be a senki
földjére, kínai katonákat dobtak szanaszét. A tengerészgyalogosok
soraiból éljenzés tört fel; az aknagránátokat a tüzérek lőtték a
völgyből, 81 milliméteres aknavetőikből. Újabb forró lövedékek
húztak el a fejük felett; megtörték az ellenség nyomulását.
Coderre megragadta a lehetőséget.
– Állítsd le! – kiáltotta Texnek, kezével vágó mozdulatot téve,
mintegy nyomatékosítandó az utasítást, ha a hangzavarban nem
lehetne hallani. Tex elengedte az elsütőbillentyűt. A fegyver csö-
ve vörösen izzott. Ha ennél jobban felforrósodik, a lövedéket
maguktól elsülnek.
– Csőcsere! — kiáltotta Coderre.
A segéd a géppuskafészek alján kereste a tartalékcsöveket, az-
tán döbbent rémülettel fordult Coderre–hez.
– Wicknél vannak! – közölte.
– A rohadt életbe! — káromkodott Coderre.
Tex megragadta Coderre karját.
– Ha ez abbamarad, bajban leszünk – mutatott az égre, ahon-
nan aknavető gránátok záporoztak az ellenségre. Ha a fegyverük
néma, amikor a roham folytatódik, a kínaiak akadálytalanul lero-
hanják őket.
Coderre lehúzta kabátja cipzárát, benyúlt, elővette egyik 45–ös
pisztolyát. Azért tartotta a kabátján belül, hogy' ne fagyjon meg.
Betárazta a fegyvert.
– Megkeresem Wicket.
Egyedül indult el az ösvényen lefelé.

***
Coderre pisztollyal a kezében megkerülte a sziklakibúvást, és ki-
lépett arra a peremre, ahol Wick és a többiek táboroztak. Árnyék-
ban volt a hely, de Coderre megesküdött volna, hogy alakokat
látott feküdni a törmelékhalmok között.
Befűzetlen bakancsban óvatosan lépdelt a törmelékes terepen,
Az égből hó szitált. Üres hálózsákok és tengerészgyalogos bakan-
csok között lépdelt. Coderre a fejét ingatta: ha Wick és a többiek
elmenekültek, akkor zokniban futottak.
Coderre letérdelt egy test mellé. Pufajkát tapintott; megfordí-
totta az embert. A halott katona kínai volt; arca a rámért erős
ütéstől eltorzult. A közelben számos fehér pufajkás hulla feküdt.
A kínaiak azért támadhatták meg ezt a kiszögellést, mert azt
hihették, hogy az a H század parancsnoksága.
Coderre négykézláb kereste a géppuskacsöveket. Sorra meg-
rázta a tengerészgyalogosok hátrahagyta csomagokat. Arca felde-
rült, amikor az egyikben megcsörrentek a csövek.
– Hála istennek! – sóhajtott fel.
 Aztán meglátta a közelben a bakancsot, és mosolya lehervadt,
Talán Wick bakancsa. Coderre remélte, hogy bármilyen okból
menekültek is el, barátja életben maradt.
Miután megtalálta a géppuskacsöveket, Coderre rögtön el-
hagyta a kiszögellést. Az ösvényen megállt, lenézett a holdvilágos
völgyre.
A hegy lábától a tüzérfiúk a nyiladékba vezető utat lőtték.
Mögöttük 81 milliméteres aknavető gránátok villantak; vörösen
izzó gránátokat lőttek fel magas ívben. Minden védelmi gyűrűt
alkotó hegytetőről vörös amerikai nyomjelzők özönlöttek; zöld
kínai nyomjelzők között. Ahogy a nyomjelző lövedékek cikáztak,
villóztak, mint a karácsonyi fények, Coderre rájött, hogy az ellen-
ség szinte minden irányból támad. Körülvettek minket – gondol-
ta.
Coderre elkeseredésében letette a csomagot, leeresztette pisz-
tolyát.
Parancsoló hangok hallatszottak lejjebbről, a hegyoldalból,
ezek keltették fel Coderre figyelmét. Lejjebb, úgy hatvanyardnyira
volt a H század parancsnoki állása, egy sziklakibúvó mögött
Coderre hallotta, hogy a tengerészgyalogosok mozgolódnak; tisz-
tek szervezték a védelmet, őrmesterek kiáltották, hogy szedjék ösz-
sze az embereket. Ha Wick elmenekült, akkor ott van lent.
Ez nagyon közel volt – gondolta Coderre. Megtehette volna,
hogy otthagyja a géppuskacsöveket, és elfut. A parancsnokságon a
tengerészgyalogosok szívesen fogadták volna, és senki nem tett
volna fel kérdéseket; minden emberre szükségük van, hogy meg-
védjék a parancsnoki állást. Hatvanyardnyira lefelé volt az esély,
hogy túlélje az éjszakát.
 Coderre felfelé nézett, a másik lehetőségre. Negyvenyardnyira,
felfelé a hegyen az Armageddon látomása terült el. A tengerész-
gyalogosok világítólövedékek fényénél az életükért küzdöttek.
Robbanások mennydörögtek, fájdalmas sikolyok karistoltak a
fagyba. A jobb szélről, amit a kínaiak elfoglaltak, hangok reccsen-
tek.
– Meghaltok! Meghaltok!
A puskacsőcsomag elnehezült Coderre kezében. Odafent a
biztos halál várja.
De Coderre ekkor Texre és a másik katonára gondolt, akik az
életükkel fogadtak arra, hogy ő visszamegy hozzájuk. Arra gon-
dolt, hogy a többi tengerészgyalogos is előrenéz és lő, nem figyelik
a társaikat, mert tudják, hogy ők is megállják a helyüket. Voltak
tengerészgyalogosok, akik aznap a hegyről lerohantak. – Coderre
látta az elhagyott bakancsokat –, de a hegygerincről nem futott le
senki.
Coderre a hóna alá kapta a géppuskacsőcsomagot, megmar-
kolta pisztolyát, és elindult felfelé. Ha ma éjjel meg kell halnia,
előbb megpróbálja megmenteni a barátait. Ez a legkevesebb,
amit megtehet.
Olyan egyszerű volt ez, mint gránátra hasalni.

***
A géppuskafészekbe visszaérve Coderre azt látta, hogy Tex és a
másik katona karabélyaikkal lőnek a peremen túlra. A nehézgép-
fegyver csak állt. A tengerészgyalogság tüzéregysége folyamatosan
lőtte a gránátokat… egyelőre. Tex és segédje hátrafordult.
 – Hála az égnek! – szólalt meg Tex. – Már azt hittük, elkaptak!
Coderre eltette pisztolyát, és egy új csövet adott Tex kezébe.
Siess! Cseréld ki!
A segéd átfordította a fegyvert, és kicsúsztatta a túlhevült csövet
a luggalt csővédőből. Tex betolta és szorosan ráhúzta az új csövet.
Coderre előrepillantott, és álla leesett a döbbenettől. Har-
mincyardnyira onnan vacogó fehér pufajkások tömege kezdődött,
és nem lehetett látni a végét.
Tex előrelendítette a géppuskát, befűzött egy hevedert, és a
hullahegyen túlra célzott.

***
A fénytornyok egyenként hunytak ki a senki földjén.
– Ne, ne… – súgta Coderre.
A világító lövedékek már nem hullottak; a fényesség sötétségbe
csapott át. Az aknavetők csövei valószínűleg túlmelegedtek.
Csak a tengerészgyalogsági nyomjelzők húztak vörös ragyogást
a hegyoldalra.
Coderre figyelmét felkeltette valami mozgás a jobb szélen. Az
emelkedőn egy tengerészgyalogos már nem lőtt. Aztán egy másik
torkolattűz hunyt ki, Coderre–hez közelebb. Egyik fegyver a má-
sik után némult el. Helyette ádáz kézitusa hangjai hallatszottak
Coderre nézte, ahogy a sötétség hulláma feléjük tart és kioltja a
torkolattüzeket.
A szomszédos géppuskából sem lőttek már; a szakaszparancs-
nok parancsot kiáltott. Egy tengerészgyalogos leemelte a fegyvert,
válla fölött dobta el a forró csövet. Egy másik katona az állványt
vette fel. A szakaszparancsnok Coderre géppuskafészke felé tar-
tott; katonák hátráltak, karabélyból lőve a kiszögellés felé.
– A jobb szárny elveszett! – kiáltotta az szakaszparancsnok el-
haladóban.
Coderre elővette a pisztolyát; szíve a torkában dobogott. A
holdfényben meglátta őket… Több mint ötven fehér alak özönlött
lefelé a magaslatról. A kínai csapatok hulláma betolult az elha-
gyott géppuskafészekbe; tölténytáskáik ugráltak, bajonettjeiken
megcsillant a holdfény.
Az első fehér alak előretolt bajonettel lépett ki a sötétből.
Coderre pisztolyának irányzékába fogta az alakot, és lőtt. A fehér
pufajkás összegörnyedt és lecsúszott. Coderre hunyorgott; kis idő-
re elvakította a torkolattűz villanása. Pislogott, kiválasztod egy
újabb célpontot, és lőtt. Az ellenséges katona elesett. Tex és se-
gédje odaléptek Coderre mellé; karabélyaik tárját kiürítették az
ellenséges hullámra. Fehér pufajkások estek össze, mások kike-
rülték halott bajtársaikat. Coderre jobbra–balra mozgatta a pisz-
tolyt, újra és újra lőtt. Egy fehér pufajkás lezuhant a hegygerinc-
ről. Coderre újra meghúzta a ravaszt… klikk! A tár üres volt mind
a hét lövedéket kilőtte. Elővette másik pisztolyát. Mindkét kezé-
ben pisztollyal szembenézett az ellenséggel, és megtámaszkodott.
Fegyver dörrent Coderre válla mögött; a fehér pufajkások Ve-
zetője hátrahanyatlott. Coderre körül tengerészgyalogos lövészek
gyülekeztek. Az arcvonal bal oldaláról mentek át hozzájuk.
Térdelve, hasalva lőtték az ellenséget. A fehér pufajkások hul-
láma a nagyobb tűzerővel szemben meghátrált, felmorzsolódott.
– Vissza a másodlagos pozícióba! – kiáltott egy őrmester.
A kijelölt tartalékállás a bal szélen, kissé lejjebb volt. Coderre
körül a lövészek felemelték fegyvereiket, és hátráltak. Coderre
bólintott Texnek. A testes tengerészgyalogos leakasztotta a fegy-
vert, és átadta segédének. Tex összecsukta az állványt, és a vállára
lendítette.
– Menj, menj, menj! – kiáltotta Coderre, és intett is, hogy
egyértelműbb legyen a parancs. Emberei csatlakoztak a visszavo-
nulókhoz.
Coderre eltette pisztolyát, és lehúzódott a géppuskafészekbe,
felkapott egy doboz lőszert, és a másodikat kereste, amikor újabb
sivító hangok hallatszottak a holdfényes felhők közül. Felnézett.
Rögtön rájött, hogy mi az. Kínai aknavetők!
Robbanások morajlottak az arcvonalon; repeszek, szikladara-
bok repültek; Tex és a többiek a földre hasaltak. A géppuskafészek
közelében aknavető gránát robbant. A lökéshullám a géppuskafé-
szek falához nyomta, elejtette a lőszert. Forgott vele a világ. Ak-
navető gránátok már nem hulltak. Hirtelen abbamaradt a gránát-
támadás… csak az volt a célja, hogy meggyengítse az arcvonalat.
Lábdobogás hallatszotta senki földjéről: újabb roham.
Állj fel! – mondta Coderre magának. Felállt, és fájdalmában
felkiáltott. Combja hátul mintha lángolt volna. A géppuskafészek
nyíláshoz botorkált. Lejjebb Tex és a többiek lassan felálltak.
Mielőtt Coderre segítségért kiálthatott volna, kínai arcok buk-
kantak fel a szikláknál, közte és a többiek között. Fehér pufajkások
özönlötték el a vonalat. Két erős reccsenés hallatszott Coderre
mögött; jobb válla fölött hátranézett. A géppuskafészek tetején egy
fehér pufajkás géppisztollyal a kezében célpontot keresett, Tekin-
tete megállt Coderre–en; arcát a harag grimasza torzította el. Le-
felé, a fiatal tengerészgyalogos felé lendítette a puskát.
 Coderre kiugrott a géppuskafészekből; villanások robbantak
mögötte. Lövedékek csapódtak be; egyik gellert kapott a sziklás
földön, és Coderre bal lábikrájába fúródott. Coderre éles fájdal-
mát érzett; önkéntelenül felüvöltött. Mielőtt azonban a fehér pu-
fajkás korrigálhatta volna a lőirányt, egy tengerészgyalogos golyója
mellbe találta, és lezuhant a géppuskafészek tetejéről.
Coderre felkönyökölt a havas földről. Lejjebb a fehér pufajká-
sok elözönlötték a tengerészgyalogosokat. Tex kimagaslott a kézi
tusában; a géppuska állványát lengetve verte félre az alacsony kí-
nai katonákat. Coderre a fájdalomtól az eszméletvesztés határán
volt, de ettől a látványtól majdnem elmosolyodott.
Egy másik fehér pufajkás ugrott le a géppuskafészekről, láb
toppant Coderre arcának közelében. Az elsőt újabbak követték. A
fehér pufajkások a zűrzavar felé rohantak, ahol Tex és a többiek
az életükért harcoltak. Coderre felnyögött a fájdalomtól; valahogy
mégis sikerült feltérdelnie; kabátjába nyúlt, pisztolyt keresett.
Ting!
Háta mögül kőre cső bádog hangját hallotta. Coderre nagyon
jól tudta, milyen hangja van a kínai gránátnak.
Krakkk! Éles villanás, aztán a világa elsötétült.
 33. FEJEZET

HÁTTAL A FALNAK

Mindeközben a völgyben

VÖRÖS A VÁLLÁRA KAPTA RAKÉTAVETŐJÉT, kezébe vette pus-

káját, és Charlie–val, Devansszal, a lövészegység többi tagjaival
elmenekültek a táborhelyről. Leheletük látszott a hidegben; hosz-
szú köpenyeik minden lépésnél lebbentek. Mindegyikük hátán
összetekert hálózsák billegett.
A tengerészgyalogosok minden mást hátrahagytak: hátizsákjai-
kat, sátraikat, élelmüket. így menekültek a tartalékállásba. A tá-
borhely mögött, a nyiladékban halott kínaiak feküdtek. A fehér
pufajkások nem számítottak arra, hogy ott egy osztag rejtőzik.
A táborhelytől ötven yardra elérték a völgyben kanyargó pata-
kot. Vörös lecsúszott a hat láb magas meredek parton, a befagyott
víztől nem messze állt meg. Charlie követte, majd Devans. A két
part fölött fák magasodtak. Fényesen világolt a hold, a fák árnyéka
sötétbe borította a patakágyat.
A partról tengerészgyalogosok .30–as kaliberű nehéz
géppuskákát adtak le társaiknak. A géppuskacsövet hengeres
vízhűtőköpeny takarta, hogy minél előbb kihűljön. A tengerész-
gyalogosok a víz helyére fagyállót töltöttek. Mások is lecsúsztak a
patakmederbe; levették hálózsákjaikat.
Vörös a patakhoz vitte páncéltörő rakétavetőjét. A fegyver
használhatatlanná vált; irányzéka tönkrement az előző támadás-
ban. Vörös a szemközti partfalra hajította fegyverét; nehéz recs-
csenéssel zuhant le. Több tengerészgyalogos is kérdőn fordult
felé. Mindenki tudta, hogy a kínaiak nagy erővel fognak visszatér-
ni.
– Mit néztek? – mordult Vörös. – Tönkrement. Nem osztom
meg senkivel a játékaimat, ha nem muszáj!
A tengerészgyalogosok ideges nevetésben törtek ki.
Vörös visszament a partra, ahol az arcvonal alakult éppen. A
hatvan tengerészgyalogos közel százyardos szakaszt védett. Min-
denki lehúzódott. A jobb szélen az út a patakon túl a tengerész-
gyalogság főhadiszállása felé kanyarodott. Devans összehívta az
egységeit. A tizenkét ember lehajolva ment hozzá. Köréje gyűltek.
– Oké. Reméljük, hogy nem láttak minket, ahogy átcsoporto-
sítottuk egységeinket – mondta Devans nagy sietséggel. – Ez a
vonal vége. Ha átjutnak mellettünk, és elfoglalják a parancsnok-
ságunkat, akkor az egész völgy eleshet.
Ó, de remek! – gondolta Vörös. Közel 9500 tengerészgyalogos
számít rájuk.
Devans kijelölte a katonák helyét, és parancsba adta, hogy egy
ember álljon őrségben, a többiek maradjanak csendben, és rej-
tőzzenek el, míg az ellenség megérkezik. Emberei idegesen pil-
lantottak egymásra; Devans észrevette.
– Ne feledjétek, fiúk – mondta, körülnézve a körben. – Ten-
gerészgyalogosok vagyunk. Ha összetartunk, nem lehet legyőzni
minket.
Vörös és a többiek bólintottak, kissé megerősödve.
Mielőtt Devans elindulhatott volna, Charlie megragadta a
karját.
– Ormi, odakint hagytam a rakétavetőmet – mutatott a tábor
felé. – Gyorsan visszamehetek érte?
Devans tagadón ingatta fejét.
– Azt hittem, valaki lehozta – tette hozzá Charlie.
Vörös gúnyosan felmordult.
– Nem mész sehová, Charlie – felelte Devans. – Túl veszélyes.
Charlie vonakodva bólintott.
Vörös felmászott a partfal szélére; ő volt az első őrszolgálatos.
Százyardnyira a területen a szél csapkodta az elhagyott sátorlapo-
kat. A völgyből még puskaropogás hallatszott. Az 1403–as magas-
laton időnként robbanások fényei villantak; ebben a fényben kí-
sérteties alakok látszottak a hegygerincen. Valószínűleg kínaiak
voltak, bár Vörös ebben nem lehetett biztos… a legutóbbi jelen-
tések szerint a H század a hegyoldal bal felét tartotta. A többi
hegytető mögött zöld és vörös fények táncoltak, mint a sarki fény.
Vörös az orrára húzta pólóját és közelebb vonta magához a
fegyvert. Egyelőre nem tehet mást, mint figyel.

Négy órával később, hajnali 3 óra körül

Hó szitált a fák között, a patakágyba. Charlie és Devans között
kuporogva Vörös nézte, ahogy a hó gyülemlik a jégen. A tenge-
részgyalogosok gyémántpornak nevezték ezt a finom hódarát.
Charlie szundított, Devans nagyon igyekezett nyitva tartani a
szemét. Vállukon, sisakhuzatukon hó telepedett meg. A part me-
redekén tizenöt tengerészgyalogos figyelt; állukat leszegték a
szélben. Az 1403–as magaslat elcsendesedett.
Aztán az egyik tengerészgyalogos odafent hirtelen felkapta a
fejét. Súgott valamit a mellette lévőnek. Újabb és újabb tenge-
részgyalogosok kapták fel a fejüket. Vörös szemöldöke rebbent.
Társaik óvatosan, halkan leereszkedtek a parttól, és ébresztgetni
kezdték a többieket. Jobbra–balra tengerészgyalogosok vették
kézbe fegyvereiket. Devans felguggolt. Vörös megrázta Charlie–t
– Miből maradtam ki? – mormogta Charlie.

Sawyer őrmester
 Egy magas tengerészgyalogos ereszkedett le guggoló járásban
jobbra. Egyik kezében puskát fogott, középen, mintha szarvast
akarna becserkészni. Széles arca szögletes, haja őszbe vegyülő
fekete. Alvin Sawyer tüzér őrmester Kentucky állam valami isten
háta mögötti vidékéről. Az őrmester negyvennyolc éves volt; má-
sodik világháborús veterán.
Minden csoportnak öblös, jellegzetes Kentucky akcentussal
súgta:
– Jönnek. Ne mutatkozzatok!
A támogató század tisztjei a többi egységgel tartottak; a hegyen
voltak. Az őrmester lett a parancsnok. Az őrmester megállt Devans
mellett.
– Bob, maradjanak a fiúk lent – súgta. – Akkor állítsátok fel a
fegyvert, és lőjetek, amikor szólok.
– Igen, uram – felelte Devans, de az őrmester már továbblé-
pett. Vörös és Charlie idegesen néztek egymásra.
– Fegyvereket felállítani – súgták a tengerészgyalogosok egy-
másnak; egyik ember a másiknak. És elkezdtek óvatosan felfelé
mászni. Vörös letette Ml–esét a patakmeder peremére. Mellette
Devans és Charlie lőállásba helyezkedtek karabélyaikkal. Két lö-
vészegység géppuskát helyezett állványra. Minden tekintet a tá-
borhely felé fordult. A hóesésben a sátorlapoknak csak az alsó fele
volt látható.
Vörös szeme tágra nyílt a döbbenettől. Fekete vászoncipők lo-
pakodtak a táborhelyen, a gyémántport ropogtatva. Körülbelül
száz fehér pufajkás vette körbe a menedékeket. Vörös látta vattával
bélelt, térdben megerősített nadrágjukat. Vállszíjuk fémes csen-
géssel lengett. Vörös a földhöz lapult. Charlie fogai gyorsabban
vacogtak.
Füttyszó harsant az éjszakában.
A fehér pufajkások lerohanták a tábort. Torkolattüzek villantak
a hóesésben, ahogy a kínaiak orosz géppisztolyokból lőtték a sá-
torlapból eszkábált beillőket. Mások a vászonbeállókat szurkálták
bajonettel. Aztán még többen rohantak a táborba; újabb száz fe-
hér pufajkás. Az ellenség a felállított sátorlapokra támadt; alvó
tengerészgyalogosokat akartak ölni.
Amikor a fehérek végre benéztek az összeroskadt menedékhe-
lyek alá, nem tudták mire vélni, hogy nem találtak ott senkit. Iz-
gatottan tanakodtak. A tengerészgyalogosok nem voltak ott. Né-
hányan az amerikaiak hátizsákjait kezdték fosztogatni.
– A páncéltörőm! – súgta Charlie. Vörös tehetetlenül szomo-
rúan ingatta fejét. A többiek fogukat csikorgatták, és remélték,
hogy az ellenség nem lopja el a háborús zsákmányukat. Sokan
szereztek maguknak Sztálin–propagandaposztereket koreai köz-
épületekből és bunkerekből.
A kialakult arcvonal végén az őrmester a rádiósához fordult, a
rádiós pedig a tábori telefonba suttogott valamit. A vonal másik
végén a támogató század 81 milliméteres aknavetőinek parancs-
noka volt. A századot a patak mögött állították fel.
Tump. Tump. Tump. A patak mögül aknavető gránátok röp-
pentek fel a tengerészgyalogság fegyvereiből tompa puffanással. A
lövedékek átrepültek a patak fölött; szikrákat szórtak a hideg leve-
gőbe.
Egy kínai tiszt felnézett, és rögtön parancsot harsogott. Embe-
rek kifelé fordultak, felemelték fegyvereiket. Vörös érezte, hogy
tekintetükkel őt keresik.
 – Ne nézd! – szisszent Devans. Vörös behunyta a szemét.
A világító lövedékek vakító villanásokkal robbantak a tábor fö-
lött. Vörös lassan kinyitotta a szemét. Kékesfehér fény ragyogott
le; kétszáz fehér pufajkást világított meg. Egy időre mindegyikü-
ket el vakította a nagy fény. Körülöttük szikrázón ragyogott a hulló
hó.
– Tűz! – üvöltött az őrmester.
Torkolattüzek villantak. Vörös lehajolt a puskájára, célzott, de
nem lőtt. Felemelte arcát a puskatusról, mutatóujjára nézett. Ri-
adtan pislogott. Nem hajlott az ujja. Merevre fagyott! – gondolta.
Mellette Charlie is a kezét hajlítgatta; ugyanazzal a problémával
küszködött. Vörös tudta, mit kell tennie. Célzott, majd kinyújtott
ujjával húzta meg a ravaszt. Az M1–es megreccsent és tüzet kö-
pött. Vörös újra és újra meghúzta az elsütőbillentyűt.
A két gépfegyver letarolta a tábort. A fehér pufajkások vakon
lőttek, aztán fegyverüket elejtve elestek. A lövedékek az ellenséget
hátradöntötték; a sátorlapokra nyeklettek. Nyomjelző lövedékek
hullottak sisteregve a hullákra. Vörös és a többiek is lassítottak a
lövések ütemén, hogy megnézzék, mi történt. Fehér pufajkások
egy csoportja fedezékbe vonult az ideiglenes menedékek mögött,
de a lövészek megtalálták őket; a következő pillanatban lövedék
hasította át az anyagot, füstölgő Inkák jelezték a találatot.
Charlie könyökkel oldalba bökte Vöröst, és jobbra pillantott.
Az egyik géppuskás lövész énekelt a leadott sorozatok között.
–If I knew you were coming I'd have baked a cake! – énekelt,
aztán szünetet tartott, majd megint lőtt. – Baked a cake! – szünet,
újabb lövés. – Baked a cake!30
Vörös vigyorgott. Ismerte ezt a dalt. Eileen Barton legújabb
slágere.
– Tüzet szüntess! – kiáltott az őrmester. A tengerészgyalogosok
arcvonala egy pillanat alatt elsötétedett. Vörös kirázta a csengést
füléből.
Világító lövedékek lebegtek; kínai katonákból álló hullahegy
volt előttük. A halomból helyenként puskacsövek lógtak ki, mint
kerti karók vihar után. A vonagló sebesültek nyöszörögtek. Volt,
aki imádkozott. Aztán egyenként elhallgattak.
Vörös és a többiek hallgattak, és nézték, csak nézték, ahogy az
utolsó fények is kihunynak.

Egy órával később, hajnali 3:30 körül

Már nem világított a hold, a hóréteg vastagabb lett. Vörös éppen

betárazta a fegyverét a patakmeder szélén. A többi tengerészgya-
logos összerakta a gránátokat, és fegyvereiket ellenőrizték.
A patak mentén számos fiatal tengerészgyalogos szedte ki a lö-
vedékeket puskája tárából és tolta be őket gépfegyver töltényhe-
vederébe. Az őrmester kiemelte a legfiatalabbakat az arcvonalról,
hogy segítsenek a géppuskás lövészeknek, akiknek fogytán volt a
lőszerük.
Balra Devans egyik tengerészgyalogostól a másikig haladva
begyűjtötte a tartalékgránátokat, és egy külön zsákba rakta őket.
Az 1403–as magaslat elcsendesedett. A csapathoz elért a hír, hogy

30
„Ha tudtam volna, Hogy jössz, sütöttem volna tortát.”
a H századot visszarendelték. A patakmederben levők ezt ponto-
san tudták… Ezek után a fehér pufajkások minden dühüket elle-
nük fordíthatják.
Devans átadta a zsáknyi gránátot Charlie–nak.
– A patak mindkét végén törd fel a jeget! – adta ki az utasítási –
Ez lelassítja őket, ha be akarnak keríteni minket.
– Persze, őrmester – felelte Charlie. – De mi van a csendpa-
ranccsal?
– Szerintem már tudják, hogy itt vagyunk – felelte Devans.
Charlie elosont. Lejjebb érve elővett egy gránátot, és elkiáltot-
ta magát:
– Vigyázz… lent… robbanás!
Vörös hallotta, hogy a gránát gurul a jégen. Aztán robbanás
hallatszott és vízcsobogás. A robbanás közelebbről hallatszott,
ahogy Charlie egyre több lukat robbantott a patak jegén. Aztán a
másik végére futott.
Az arcvonal jobb oldalán Sawyer őrmester parancsot adott:
– Szuronyt fel!
A tengerészgyalogosok továbbadták a parancsot; a fiatalabb
hangokban nyugtalanság remegett. A sok bajonett fémes hangjától
Vörös gerincén végigfutott a hideg. A parancsnak eleget téve ő is
kihúzta szuronyát a fémhüvelyből, az éles pengét puskájára
csúsztatta.

***
Vörös lehúzta pólóját arcáról, és a patakpartról előrenézett. Gyé-
mántpor takarta el a tábort.
 – Bob! Gyere vissza! – súgta Vörös.
A mező harmincyardnyira volt a vonaltól.
– Gyere vissza! – súgta Vörös hangosabban.
– Őrmester! – szólt Charlie remegő hangon.
Devans megállt, leguggolt, mozdulatlanul figyelt. Egyemberes
előőrs. Az ellenséget figyelte. Finom porhó kavargóit körülölte.
Percek teltek el. A sötétben messziről több száz láb dobogását
lehetett hallani a fagyott földön. Devans az emberei felé fordult.
– Jönnek! – kiáltotta.
– Értettük. Most gyere vissza ide! – kiáltotta Vörös.
Devans visszafordult, hogy az ellenséget figyelje. Kürtök szól-
lak a távolban, cintányérok bongtak. Hangok csattantak.
– Sa! Sa! Sa!
– Százyardnyira vannak! – kiáltotta Devans. – Kérjetek világí-
tást!
A tengerészgyalogosok lövésre emelték fegyvereiket, élesítették
a géppuskákat. A dobogás mintha rázta volna a befagyott patakot
mögöttük.
– Devans! Gyere vissza! – könyörgött Charlie.
Devans nem mozdult; még mindig az ellenség felé fordulva
guggolt.
– Közelednek a táborhoz! – kiáltotta. – Ne lőjetek még! Hadd
jöjjenek közelebb!
– Menj onnan, Bob! – kiáltotta Vörös.
Devans végre felállt, megfordult, és futólépésben indult a ten-
gerészgyalogosok arcvonala felé.
Világító lövedékek íveltek a fejük felett, robbantak a mező
légterében. Vörös hunyorgott. A fény Devanst futás közben mu-
tatta; húszyardnyira volt; egyik kezében puska, a másikkal sisakját
fogta le. Mögötte fehér pufajkások hordája ék alakzatban. Az el-
lenség a szeme elé kapta a kezét a nagy fényességben, de rohantak
tovább; lábuk hófelhőt vert fel a talajszinten.
Vörös félretette a fegyverét, hogy gyorsabb haladásra sürgesse
az őrmestert. Devans már tizenöt yardnyira volt… tíz… öt. Puska
torkolattüze villant mögötte az ellenség felverte hófelhőből; go-
lyók hasítottak a levegőbe. Devans a folyómeder felé vetette ma-
gát, Vörös felállt, hogy elkapja.

Devans feje előrebukott. Vér spriccelt. Sisakja lerepült, karja

elerőtlenedett; a fiatal őrmester Vörös karjába hanyatlott.
– Ne! Ne! – kiáltotta Vörös, és szorosan ölelte Devanst. Körü-
löttük a tengerészgyalogosok sora tüzet nyitott.
– Bob! – szólította, rázta barátját Vörös. – Gyerünk, Bob!
De Devans szeme nem rebbent. Vér folyt Vörös kabátujjára,
végigcsorgott a katonai anyagon.
– Ne! Istenem! Ne! – Vörös még szorosabban ölelte.
Charlie rémülten pillantott Devansra és a rohamozó ellenség-
re. Két tengerészgyalogos lépett ki a sorból, elvették tőle Devanst.
Vörös csak állt, próbált ellenállni, nem akarta engedni, hogy elvi-
gyék a barátját, de Charlie visszafogta. Mellkasától a derekáig vér
borította Vörös zubbonyát. Révült borzalommal nézte, ahogy a
tengerészgyalogosok a patak mellé fektetik a fiatal őrmestert.
Charlie visszafordította Vöröst a partfal felé… az ellenséges csa-
patok felhői már majdnem elértek hozzájuk.
– Nem tehetsz semmit – hebegte Charlie. – Ő már az Úrnál
van.
 Isten nevének említésére Vörös szeme összeszűkült a haragtól.
Megragadta Charlie–t, a földre teperte. Charlie ajka remegett.
Vörös dühödten bámulta barátját, aztán visszafordult a puskája
felé. Charlie követte példáját; megragadta karabélyát. Ötvenyard-
nyira a fehér pufajkások előbukkantak a felhőből, hullottak, mint
a dominók a tengerészgyalogosok lövedékeitől.
Vörös leengedte a célgömböt egy fehér pufajkásra, majd lőtt. A
puskatus meglökte a vállát. A fehér pufajkás kabátjából vattatöltet
robbant ki, a férfi előrebukott. Vörös egyik sorozatot a másik után
lőtte ki. A réz töltényhüvelyek Charlie sisakjára és vállára hulltak.
Vörös káromkodott, szájából nyál csorgott. Charlie rémülten pil-
lantott rá. Ping. Vörös puskája kidobta az üres tárat. Gyorsan egy
újat tolt be és lőtt.
A halott fehér pufajkások kezdtek feltorlódni a mezőn. Ötven–
yardnyira az ellenséges katonák rohama megtorpant; a halottak
mögött kerestek fedezéket. Aztán a puskaropogás közepette egy
tengerészgyalogos felkiáltott.
– Balra mozdulnak! Be akarnak keríteni.
Aztán egy másik tengerészgyalogos kiáltott:
– Figyeljetek jobbra! Jobbra!
Vörös egyik oldalról a másikra nézett. A fehér pufajkások
ökörszarv alakzatban kerülték meg a tengerészgyalogosok vonalá-
nak két szélét.
Jobb oldalról jött kiáltás:
– Átjutottak!
Vörös és Charlie egyszerre néztek fel, fordultak meg. A fehér
pufajkások a patakban tocsogtak. Csak a fagyos víz lassította őket.
Az ellenség elkezdett kimászni a partra; vatta bélésű nadrágjuk és
vászoncipőjük átázott. A vonalak mögött a fiatal tengerészgyalo-
gosok már nem a töltényhevedereket töltötték, hanem felkapták
puskáikat, és az ellenség ázott egységei felé rohantak. Charlie el-
rugaszkodott a partfaltól, és velük tartott.
– Gyere vissza ide, Charlie! – kiáltotta Vörös.
Egy tengerészgyalogos a patak medrében döfött le szuronnyal
egy fehér pufajkást. Egy másik puskatussal verte bele a kínai ka-
tonát a jeges vízbe. Charlie és a többiek csípőből tüzelve vetették
be magukat a csatába. Egy nagy termetű tengerészgyalogos, bizo-
nyos „Big Daddy” Wiggins úgy lengette a puskáját, mintha base-
ballütő lenne; a fehér pufajkásokat a patakba, a partfalhoz verte.
Vöröstől balra valami kattant. Egy tengerészgyalogos vált el a
partfaltól; vér fröccsent, összeesett. Arcának fele szét volt lőve
Jobbra egy géppuska hirtelen elhallgatott. A lövészek a patakhoz
vitték a fegyvert, tábori kulaccsal öntötték a vizet a hűtőhüvelyre,
A fagyálló elpárolgott. Egy tengerészgyalogos tőrrel rohant a pa-
takhoz, léket ütött a jégen, hogy újratöltse a kulacsot.
A kínaiak észrevették, hogy rés támadt a tengerészgyalogság
vonalában. Egy csapat fehér pufajkás emelkedett fel a holttestek
halmából, és lőni kezdtek. Vörös addig lőtt, míg a tárban volt lö-
vedék, de túl sok volt az ellenséges katona. A fehér pufajkások
lerohanták a géppuskás csapatot, és félrelökték a fegyvereiket A
tengerészgyalogosok és az ellenség hörögve dulakodott a köves
talajon.
Vörös félrelökte kiürült fegyverét; fogta .45–ös pisztolyát, és az
ellen a kínai ellen rohant, aki éppen egy tengerészgyalogost foj-
togatott. Lelőtte az ellenséget a bajtársáról. Még több feliéi pufaj-
kás ugrott le a magas partról. Amint földet értek, Vörös lőtt rájuk.
Sokat leterített. Kivette az üres tárat, töltényövén újat keresett.
A part tetején fehér pufajkás tiszt jelent meg; nyakában üres
orosz géppisztoly lógott. Vörös hátára ugrott, karját az arcára szo-
rította, szemét akarta kivájni. Vörös sisakja leesett, a pisztolyt elej-
tette. A tiszt a fülét harapta. Vörös felüvöltött, ledobta a tisztel a
hátáról. A tiszt puskája félrelendült, a kövön csattant.
Vörös vérző fülét fogva, kissé imbolyogva a tiszt felé fordult. A
tiszt talpra ugrott, rövid kardot rántott. Sapkájának fülvédője ke-
retezte sötét arcát. Vörös előrántotta Ka–bar tőrét. A tiszt felmor-
dult, és kardjával döfött. Vörös hirtelen oldalra fordult – a penge a
mellkasa mellett haladt el – aztán előrelendítette Kabar tőrét, és a
tiszt derekába szúrt; a pufajkán és a nadrágszíjon dl a gyomrát ta-
lálta el. A tiszt nadrágja a térdéig esett le. A kínai a nadrágba ga-
balyodva hátrált.
Vörös leengedte a tőrét, és felkészült, hogy ledöfje, amikor a
háta mögül lövés dördült. A lövedék Vörös válla fölött süvített el,
és a tisztet a patakba döntötte. Mozdulatlanul lebegett. Vörös
megfordult, felnézett. Sisak nélküli tengerészgyalogos füstölgő
karabélyt tartott. Vörös bólintott, megköszönte. A sisaktalan ten-
gerészgyalogos visszafordult a csatatér felé. Mellette a gépfegyver
személyzete visszaemelte a géppuskát a partra, és előrelendítették.
A lövész kibiztosította a fegyvert, és folyamatosan lőtt.

***

Nem sokkal később, hajnali 4 óra tájban

Vörös letette a puskáját a hóba. A forró cső sistergett. A környéket

figyelte, hogy mozog–e még ellenség valahol. A világító lövedékek
pislákoló fényénél halott fehér pufajkások hevertek szanaszét,
mintha lépőkövek lennének. Bajtársaik elosontak a fényből a sö-
tétbe. Időnként egy–egy lövés dördült fent, a fák között, de a tá-
madásnak egyelőre vége volt.
Elfordulta partfaltól; mellkasa zihálta kimerültségtől. Szörnyű
látvány tárult a szeme elé a saját soraikban. Egy haslövést kapott
tengerészgyalogos kiabált és csapkodott, miközben a szanitéc a
több réteg téli ruhán át morfint próbált beadni neki. A szanitéc a
szájában tartotta a morfinos fiolát, hogy melegedjen. Egy másik
tengerészgyalogos a partfalon hörögve haldokolt.
Hatalmas seb tátongott a mellkasán. A patak partján egy ten-
gerészgyalogos kiáltozott és küzdött a társaival. Ki akarta végezni a
víz mellett álló fehér pufajkás hadifoglyokat, de társai az útjai áll-
ták.
Charlie–t nem látta sehol. A sebesülteket és a halottakat az
útkereszteződéshez vitték, de Vörös nem hagyhatta el a helyét.
Két tengerészgyalogos egy sebesültet vonszolt; keze a vállukon.
Vörös egy lépést tett feléjük, benézett a sebesült sisakja, kapucnija
alá.
– Charlie?
A fiatalember a fogát csikorgatta fájdalmában; fejét ingatva vá-
laszolt.
– Nem.
Társai elvezették.
Még két óráig tartott a sötétség; az ellenség bármikor támad
hatott. Az arcvonal mentén megviselt tengerészgyalogosok tértek
vissza kijelölt helyükre. Vörös keze remegett, ahogy az utolsó töl-
ténytárat pattintotta be. Abból, amit látott, úgy ítélte meg, hogy az
osztagnak körülbelül kétharmada – negyven ember – maradt
meg. Az arcvonal mögött egy tengerészgyalogos végigjárta a
mozdulatlan fehér pufajkásokat, hogy meggyőződjön róla, való-
ban halottak. Minden testbe beledöfte szuronyát. Nyeső hang
hallatszott, ahogy beleszúrta a testekbe, majd kihúzta a pengét.
Az őrmester lehajolva járta végig embereit. Minden csoportot
figyelmeztetett:
– Harcoljatok… a végsőkig harcoljatok! Ne hagyjátok, hogy
élve elfogjanak benneteket!
A második világháború alatt az őrmester „kínai tengerészgya-
logos” volt az amerikai konzulátuson Tiencsinben, ahonnan a
japánok hadifogságba hurcolták. Négy évig képes volt kiállni a
hadifogolytáborok borzalmait. Az őrmester megállt Vörös mellett.
– Ne add meg magadat, fiam! – tette hozzá. – Az utolsó golyót
tartsd meg magadnak!
Vörös bólintott. Torka elszorult.
Egyedül a félhomályban végighúzta kesztyűs kezét véres jobb
fülén. Elkomorult; elkezdte lehúzni a kesztyűjét, de megtorpant a
mozdulata. Rémülten eresztette le a kezét. Aztán felemelte a
kesztyűjét. Devans vérétől volt kérges. Lenézett, és azt látta, hogy
a karja, mellkasa is vérvörös. Dühödten kaparta zubbonyát; pró-
bálta levakarni a rákérgesedett vért. A partfal felé fordult, kimar-
kolt egy marék földet, azt dörzsölte a karján, mintha smirglipapír
lenne. Egyre erősebben dörzsölte, de a vörösség megmaradt. Alig
néhány órája még a születésnapját ünnepelték, mellette voltak a
barátai. Most Charlie eltűnt, Devans feje alatt a patak köve, sze-
me nem pislog; Audrey Johnsszal tervezett jövője elszállt az utolsó
lélegzetével.
Könny csörgött az arcán, ajka remegett. Befogta a fülét, de így
is hallotta a sebesültek fájdalmas kiáltásait, a fegyverropogást. Fá-
zott, válla remegni kezdett. Zokogott. Letérdelt a csupasz földre.
Még sosem imádkozott, de most megpróbálta.
– Istenem, ne hagyd, hogy meghaljak! Ne itt! – Az ég felé né-
zett, arcát könny áztatta. – Csak még egyszer szeretném látni a
napfelkeltét. Csak még egy napot adj, kérlek!
A partfalra roskadt, arcát kezébe temette.
A sírás, a döfés, a lövések… minden hang mintha elhalkult
volna. A tengerészgyalogosok homályosan suhantak az árnyékok
között.

***
A befagyott patak fölött kék ragyogás terjedt lassan. A ragyogás
Vörösre is áradt; megvilágította lábát, karját, arcát. A jég másik
oldalán hangok is vibráltak; mechanikus köpködés, sebességváltó
nyikorgása, motorbőgés. A távolban, Yudam–ni falunál tenge-
részgyalogosok teherautókat, dzsipeket, traktorokat melegítettek.
Halk hangok hallatszottak. Reggel hat óra volt; a sötét felhők alatt,
a víztározó fölött rózsaszínné változott az ég.
Valaki megrázta Vörös vállát. Kinyitotta a szemét. Egy fiatal
páncéltörő–lőszeres arca jelent meg előtte.
– Vörös, elmegyünk innen. Mindjárt indulunk – közölte.
Vörös felemelte a fejét, kipislogta az álmot a szeméből. Körü-
lötte tengerészgyalogosok mozgolódtak. Hogyan lehetséges ez? –
gondolta. A fehér pufajkások mostanra már biztosan támadtak
volna.
Vörös remegve, bizonytalanul, de felállt. A félhomályban a
tábor felé nézett. Több mint kétszáz fehér pufajkás terült el em-
beri úttestként a csatatéren. A hideg görcsbe rántotta a halottak
karját, lábát.
Tengerészgyalogosok jelentek meg a parton, menetoszlopba
álltak Sawyer őrmester mögött. Az osztag azt a parancsot kapta,
hogy erősítésként csatlakozzon egy másik egységhez a völgy nyu-
gati oldalán.
Az életben maradt rakétavetősök Devans holtteste köré gyűl-
tek. Egyikük hálózsákot terített a földre. Együtt emelték az őr-
mestert a hálózsákra. Vörös közelebb lépett, hogy még egyszer
lássa barátja arcát. Miért ő? – gondolta. – Hiszen Bob jobb ember
volt nálam. Egy tengerészgyalogos lassan behúzta a cipzárt; eltűnt
Devans gödröcskés álla, fitos orra, félénk tekintete.31
Vörös felkapta puskáját, hálózsákját, és beállt az őrmester
mellé. Megkérdezte a többieket, látták–e Charlie–t.
– Igen – felelte egyikük, az út felé mutatva. – A sebesülteknek
segített.
Vörös megkönnyebbülten felsóhajtott.
A menetoszlop elindult a patakmederben. Távolodtak az úttól.
A patakmeder kisvártatva mezővé szélesedett.
Devans négy embere fogta a hálózsák négy sarkát. Egyszerre
léptek. A hálózsák középen lelógott Devans súlya alatt. Azt

John Margee tengerészgyalogos Bob Devans jó barátja volt. Ugyanabban

31

a városban éltek. Wonsannál Margeet visszatartották őrszolgálatra, egysége

pedig továbbment. Biztosan állítja: „Ha Devans őrmester túlélte volna
Chosint, későbbi tetteivel a tengerészgyalogság hőse lett volna.”
mondták a csapatnak, hogy a halottakat később összeszedik, de a
rakétavetősök nem akartak kockáztatni.
Minden lépésnél egyszerre csörrent fegyverük; a tengerész–
gyalogosok a fény felé vitték őrmesterüket.

***
Az osztag erőltetett menetben haladt az 1403–as magaslattal
szemközti mezőn. Ahogy a hajnal terjedt a völgyben, a fegyverro-
pogás egyre ritkult.
Bevéreződött pólóját orra elé húzva Vörös bevárta a menet-
oszlop végét; Charlie–t kereste.
Fáradt szemek tekintettek vissza rá, de egyik sem Charlie
Kline szeme volt.
A menetoszlop végén két tengerészgyalogos lemaradt; nyugta-
lanul pillantottak a patak felé. Félelmetes köd ereszkedett a pa-
takmederre, a táborra. A köd a tengerészgyalogság járműveinek
kipufogógázaiból áradt; a hidegben nem tudott feljebb emelked-
ni.
Vörös tartotta a lépést az utóvéd tengerészgyalogosokkal, és
tőlük is megkérdezte látták–e Charlie–t.
– Igen. Ott maradt – bólintott egyikük a patak felé. – Azt
mondta, megkeresi a rakétavetőjét, aztán utolér minket.
Vörös tehetetlen elkeseredésében fejét ingatta.
– Nem a pataknál vesztette el, hanem a táborban. Odament!
Levette válláról a puskát, és elindult a patak felé. Az idő na-
gyon fontos volt… a ködben a fehér pufajkások nyilván beszivá-
rognak az elhagyott állásokba.
 Nem jutott messzire. Az egyik hátvéd tengerészgyalogos meg-
ragadta a vállát.
– Nem. Oda nem mehetsz vissza!
Vörös lerázta magáról bajtársa kezét.
– Charlie ott megöleti magát!
– Aztán utánad küldjünk valakit? – kérdezte a tengerészgyalo-
gos. – Aztán a valaki után még valakit?
Vörös a tengerészgyalogosok távolodó, gyér oszlopát nézte,
Arca eltorzult a felismeréstől. Ha a fehér pufajkások most támad-
nának, a menetoszlopnak nem lenne esélye.
Vörös a vállára vette a puskát, és követte az utóvédet, a menet-
oszlopot.

***
A rakétavetősök kimerültek és tompák voltak; küzdöttek Devans
súlyával. Vörös megmarkolta a hálózsák szélét, felváltotta az egyik
embert. Minden lépésnél érezte, hogy az őrmester százhúsz fon-
tos teste csúszkál. Az események alakulását teljesen valószerűt-
lennek találta. A görögdinnye Kréta szigetén, Liz Taylor a parton,
az, hogy találkoztak… mintha egy másik életben történt volna.
Előtte egy tengerészgyalogos felnézett az 1403–as magaslatra
– Ó, szentséges isten! – nyögött fel. És csak a hegyet nézte,
Egyre több tengerészgyalogos–sisak fordult a hegy felé, a menet-
oszlop lelassított. Vörös is a hegy felé fordult. Szeme tágra nyílt,
álla leesett. A tengerészgyalogosok alkotta védőgyűrűben csak az
1403–as magaslat esett el, és a reggeli fényben feltűntek meghó-
dítói.
 Fehér pufajkák töltötték be a hegytetőt. A hegygerincen álltak,
jól láthatóan a sötét felhők előtt. Mások a lejtőn guggoltak.
farkasfalkaként bámulták a tengerészgyalogosok menetoszlopát. A
menet lassított, szinte megálltak. A tengerészgyalogosok révülten
bámultak hátra. A kínaiak több százan, több ezren lehettek. Vörös
még szorosabban fogta a hálózsákot, és úgy érezte, dacolnia kell a
helyzettel. Legszívesebben odakiáltott volna a kínaiaknak.
Miért nem jöttök le, hogy befejezzétek?
Mire vártok?
 34. FEJEZET

EGY SZÁL CIGARETTA A HIDEGBEN

Eközben az 1403–as magaslaton

ED CODERRE HASON, MO ZDULATLANUL FEKÜDT a géppuska-

fészek bejáratánál. Óvatosan kinyitotta elnehezült szemét. Ame-
rikai halottak voltak körülötte, és véráztatta hó.
Jobbra emberek beszélgettek, ettek. Orrát a fokhagyma furcsa
szaga ütötte meg. Coderre lassan elfordította a fejét, és azt látta,
hogy négy fehér pufajkás guggol mellette a géppuskafészekben.
A hozzá legközelebbi katona csupasz kézzel rizsgolyót evett a
fagyban. Arca kerek, barna, naptól, széltől cserzett, bár valószínű-
leg a harmincas évei elején járt. Bélelt sapkája fülvédőjén égett
foltok éktelenkedtek. A katona félbehagyta a falatot. Tekintete
Coderre irányába rebbent. Észrevette a tengerészgyalogos moz-
dulatát.
Coderre felemelte a fejét. Már semmi értelme nem volt halot-
tat játszani. Felnyögött, ahogy felkönyökölt. A többi fehér pufajkás
is leengedte a rizsgolyókat, és ránézett. Ennyit a Red Soxról –
gondolta Coderre.
Figyelmét kicsit távolabbról hallatszó motoszkálás hangjai
keltették fel. Amikor legutóbb látta Texet, holttestek hevertek kö-
rülöttük; tengerészgyalogosok és kínaiak vegyesen.32 A fehér pu-
fajkások a holttestek körül guggoltak, és átkutatták a zsebeket.
Mások a hátizsákok tartalmát rázták ki. Néhányan a halott tenge-
részgyalogosok lábáról rángatták le a bakancsot, merev kék lábak-
ról húzták le a zoknit. Mocskos keselyűk – gondolta Coderre.
Nagy nehezen feltérdelt, és elkomorult. Lábát mintha tűvel
szurkálták volna. Jobb oldalára huppant, kesztyűs kezét végighúz-
ta a combján. Nadrágja kiszakadt, csupa vér volt; húsába repesz-
szilánkok fúródtak. Bal válla fölött óvatosan lenézett; bal lábikrá-
jában véres, fekete lukat látott. Aztán bakancsára pillantott. Még
nem volt befűzve; a nyitott riglik között hó került a lábbelibe.
Próbálta mozgatni a lábujjait, de képtelen volt; mindkét lába
mintha jéggé fagyott volna.
Coderre riadtan pislogott. Orvosi ellátásra van szüksége, még-
pedig nagyon sürgősen. A völgybe nézett. Látta Yudam–ni falut, a
tengerészgyalogosok sátrainak csúcsát a ködben is látni lehetett,
fekete füst szállt fel a sátrakból. Nem tudta volna megmondani,

A H század veteránjai határozottan állítják, hogy ők nem vesztették el az

32

1403– as magaslatért vívott csatát. Jack Coleman őrmester egy tartalékos

osztagban volt, ami a hegy bal oldalán nyomult fel, és még órákig harcolt,
miután a hegygerincen összeomlott a védelem. Azt mondja: „Minket nem
űztek ki a kínaiak; az egységünk parancsnoksága rosszul ítélte meg a hely-
zetet, idő előtt visszavonultatott minket.”
hogy kályhából jön–e a füst, vagy a sátrak égnek. Vajon a kínaiak
az egész völgyet elfoglalták? – tűnődött.
Coderre a géppuskafészek felé fordult. A fehér pufajkások reg-
gelije elfogyott; kezüket kabátjuk ujjába dugva vacogtak. Vállu-
kon, vászoncipőjükön vékony jégréteg.
Úgy tűnt, ők is szenvednek, és egyetlen kínai orvos sem volt a
láthatáron. Coderre biztos volt abban, hogy ha a kínaiak rájönnek,
hogy nem tud járni, golyót röpítenek a fejébe. Tekintete a fegy-
vereikre rebbent. Észrevette, hogy számos géppisztoly van a gép-
puskafészek falának döntve; ugyanaz a típus, amivel a 891–es
magaslaton lőttek rá, és amivel az 1403–as magaslaton meglőtték.
Fogalma sem volt, hogyan juthatott az ellenség amerikai fegyve-
rekhez.
Leporolta zubbonyát, meglepetten pislogott. Mindkét pisztolya
ott volt a pisztolytáskákban. Egyik meg is volt töltve. De nem is
nyúlt felé. Lejjebb volt, amit keresett; tovább tapogatott. Zsebébe
nyúlt, cigarettát és öngyújtót vett elő.
A kínai katonák szeme felcsillant. A többiek idősebbnek tűn-
tek, mint az első. Arcukat mély ráncok barázdálták. Egyikük intett
a tengerészgyalogosnak, hogy dobja oda nekik a dobozt. Coderre
komoran nézett rájuk, és még szorosabban fogta a cigarettát. A
kínai katona hitetlenkedve nézett társaira.
– Nem tetszik? Lőjetek le! – mondta Coderre. – Mit érdekel
engem?
A kerek arcú katona a társaihoz beszélt, mintha tolmácsolna;
aztán közelebb mászott Coderre–hez. Kidugta a fejét a géppuska-
fészekből, oldalra pillantott, aztán végigmérte Coderre–t, és azt
súgta:
 – Mi téged nem lelőni.
Coderre szeme tágra nyílt a csodálkozástól.
– Te 4. tengerészgyalogos hadosztály? – kérdezte a katona.
Coderre alig hitt a fülének.
– Nem. De ismerem őket – felelte Coderre. A 4. tengerész-
gyalogos hadosztály a legendás „kínai hadosztály”, akik Pearl
Harbor előtt az amerikai érdekeltségeket védték Kínában.
– Mi és a 4. tengerészgyalogos hadosztály együtt – mondta a
kerek arcú katona. Összefonta ujjait. – Shanghai, 1937.
Coderre mosolyt erőltetett arcára, és tréfásan megjegyezte:
– Bocs, haver. '37–ben én még nem is éltem.
A kerek arcú katona mosolygott, és tolmácsolt társainak. A töb-
biek bólogattak.
Ezek itt nacionalisták – vonta le a következtetést Coderre.
Hirtelen értelmet nyert, miért vannak náluk amerikai fegyverek. A
nacionalisták szövetségesei voltak Amerikának; ők voltak a kínai
kormány csapatai a második világháborúban. Amerika fegyverezte
fel őket, mellettük harcolt. Ők védték Shanghai–t 1937 őszén,
amikor a japánok a várost támadták; a 4. tengerészgyalogos had-
osztály – ezer katonával – a városban levő nemzetközi kolóniát
őrizte.
Ekkor egy másik kínai katona lépett a géppuskafészekbe. Nya-
ka előredőlt, mintha túl nehéz lett volna a feje. Leguggolt a töb-
biek közé.
– Te 4. tengerészgyalogos hadosztály? – tette fel a kérdést
Coderre–nek.
Coderre a fejét ingatta.
– Mint a társadnak is mondtam: akkor én még a világon sem
voltam.
A nehéz fejű katona bólogatott.
– Amerikai tengerészgyalogos lenni nagyon jó – tette hozzá
széles mosollyal. Kivillantak fehér fogai.
A kerek arcú katona is bólogatott. Valószínűleg ugyanabból a
faluból valók.
Coderre még bolti eladó korában az újságok beszámolói alap-
ján követte a kínai polgárháború eseményeit. A háború 1949–ben
ért véget; annak ellenére, hogy kétmilliárd dollár amerikai segélyt
kaptak, a nacionalisták szoros küzdelemben elvesztették a harcot a
kommunisták ellen. Az újságok azonban nem írták meg azt, hogy
a kommunisták választás elé állították a nacionalisták hadseregé-
nek katonáit: vagy csatlakozás a kommunistákhoz, vagy a halál.33
Coderre a fogával lehúzta jobb kesztyűjét. A kerek arcú katona
kíváncsian nézte. Coderre addig rázta a Lucky Strike, csomagot,
amíg egy cigaretta vége kicsúszott a többi közül. A kerek arcú ka-
tona felé nyújtotta. A katona rögtön elmosolyodott. Elvette a ci-
garettát, és bólintás–meghajlás mozdulatot tett. Coderre öngyúj-

33
A kommunisták az egykori nacionalistákat hónapokig tartó agymosásnak
vetették alá. Ezt ők gondolatreformnak nevezték. Az agymosás része volt az
is, hogy rendszeresen tanulmányi kirándulásra vitték őket, ahol bemutatták
nekik, milyen büntetést kapnak a reakciósok, vagyis a kommunista forra-
dalom ellenségei Pat Roe, tengerészgyalogság történetével foglalkozó tör-
ténész szerint: „A nacionalisták egyik életben hagyott tisztje elmondta,
hogy egy ilyen tanulmányi kiránduláson egy öreg parasztasszony népbíró-
sági tárgyalásán kellett részt venniük Gazdag parasztasszony volt, követke-
zésképpen reakciósnak tekintették. Végig kellett nézniük, ahogy az asz-
szonyt megkövezik.” Az agymosás azonban nem mindig volt hatásos az
idősebb katonáknál.
tójával tüzet adott neki. Aztán a cigarettát és az öngyújtót is oda-
adta a többieknek.
A többi katona tétovázott. Hátra tekintgettek; nyilvánvalóan
tartottak a tisztjeiktől. Hiszen a kommunisták küldték őket a
Chosin–víztározóhoz úgy, hogy nem volt rendes téli felszerelésük,
se orvosi ellátást, se légi, se tüzérségi támogatást nem tudtak adni
nekik. Sok kínai katona csupasz lábára húzta a gumitalpú vászon-
cipőt, mert egyetlen pár zoknit kaptak, és ha az tönkrement, nem
adtak helyette másikat.
A katonák egyenként kivettek egy–egy szálat, és rágyújtottak Az
utolsó katona elismerően bólintott, és visszaadta a cigarettát és az
öngyújtót. Coderre dermedt ujjaival próbált rágyújtani Többszöri
kísérletre sikerült lángot csiholni. Meggyújtotta saját cigarettáját,
és egy melegítő slukkot szívott.
A dermesztő hidegben cigarettázott egy csoport kínai katona és
egyetlen tengerészgyalogos. A völgyet nézték. Coderre tudta, hogy
a cigarettaszünet csak ideiglenes menedék a halálból. Új barátai
nem fogják megölni, de nem is segítenek neki.

***
Halk morajlás hallatszott délkeletről, a víztározó felől. Coderre
szemében reménység rebbent. Felismerte a hangot. Kréta szige-
tén már hallotta, és két hónapja, amióta Koreában van, többször
is.
Rögtön elkomorult azonban, amikor rádöbbent, hogy a front-
vonalnak melyik oldalán van.
A morajlás egyre hangosabb, egyre tisztábban kivehető lett;
géphang volt. A kínaiak is hallották. Felálltak, a napfelkeltébe, a
havas hegyek felé néztek.
Coderre riadtan pillantott hátra a kerek arcú katonára, és
egyetlen szót ejtett ki halkan:
– Corsairek!
A katona szeme tágra nyílt. Társaihoz fordult, és felkiáltott. A
katonák felkapták géppisztolyaikat, kikászálódtak a géppuskafé-
szekből, és megiramodtak a senki földje irányába. A kerek arcú
katona hátranézett, egy pillantást vetett Coderre–re, aztán eltűnt a
mellvédfal mögött. Menekültek a kínai katonák a hegygerincről.
Coderre átgördült, úgy, hogy a völgybe lásson.
A felhők előtt fekete W alak jelent meg; szárnyai egyenesen
felé tartottak. Coderre ismerte ezt a sziluettet. Közelről látott
Corsair gépeket, amikor a Leyte hangárfedélzetén rögbidobásokat
gyakorolt.
Az alakzatban négy Corsair gép repült egymás után. Légcsa-
varjaik nagyon gyorsan forogtak, szárnyuk alatt rakéták lógtak. A
cigaretta megremegett Coderre kezében. A Corsair gépek egye-
nesen felé tartottak, szinte egy vonalban a hegytetővel.
Coderre nézte, hogy a vezérgép szárnyai egyre szélesebbre
nyúlnak előtte. Mély levegőt vett, és felkészült a sorozatlövésre A
Corsair teste tengerészkék villanással, hatalmas robajjal elhúzott
fölötte. Coderre nézte, hogy a gép olyan közel siklik hozzá, hogy
szinte meg tudta érinteni. Olajfoltokat látott a gép fehér testén, és
megesküdött volna, hogy érezte a motor melegét. Aztán újabb
robajló Corsair húzott el. És még egy. Hó kavargott, Coderre ru-
hái vadul leffegtek. A gépek után mély moraj hallatszott.
A senki földje fölött rakéták gyúltak a gépek szárnya alatt, a
földet hasították. A géppuskafészek mögött robbanások reccsentek,
tüzek hullámoztak. Coderre meglepetten nézett körül. Egyedül
van. Az egykori arcvonal bal oldala felé nézett, ahol a H század
katonáit legutóbb látta. Esze egyetlen szót üvöltött: Menj!
Coderre ujjaival a földbe vájt könyökén csúszva, lábát von-
szolva mászott. Zubbonya nem tompította a kövek nyomását, a
kőélek térdébe mélyedtek. Fogcsikorgatva mászott tovább a hó-
ban. Arra számított, hogy bármelyik pillanatban lelőheti egy kínai
katona, aki nem menekült el.
A Corsair gépek fordulót tettek; Coderre hallotta, hogy vissza
térnek. A földhöz lapult. Ahogy a gépek nagy robajjal elhúztak
fölötte, válla fölött felpillantott; látta a pilóták sisakját, a fehér
csillagot a gépek oldalán; a Corsair kötelék a senki földjét lőtte.
Coderre továbbmászott, el a tengerészgyalogosok kifosztott
holttestei mellett. Kesztyűje réz töltényhüvelyekre, vászon töl-
ténytartókra, véres gézkötésekre nehezedett. Látta maga előtt a
hegy szélét, ahol az 1403–as magaslat talaja vízmosássá süllyed.
Ott a mieink vannak! Reménytől vezérelve mászott még erőseb-
ben.
Elérte a peremet, átlendült rajta, és eltűnt a láthatárról.
Lefelé bucskázott a vízmosásban. Sisakja elgurult. Vadul ha-
donászott a havon. Teste cserjéket lapított le. Aztán nagy erővel
egyenes talajra csapódott. Vastag ruházata tompította az ütés ere-
jét. Hepehupák voltak körülötte; a terep az 1403–as magaslat és a
szomszédos hegy közötti nyílt területre vezetett.
Coderre összegömbölyödve feküdt az árnyékban. Hallotta,
hogy a hegy mögött a Corsair gépek kilövik táraikat. Nem tudta,
hogy a haditengerészet vagy a tengerészgyalogság gépei, a Leyte K
csapata vagy' valami más egység. Nem számított. Akárkik is, bará-
tok.
Hófelhők gyülekeztek a feje fölött, de Coderre csak nézni tu-
dott. Lábai mintha megfagytak volna, fejét nehéznek érezte. Ál-
mos volt. Karját remegő melléhez szorította.
Az egyik kis domb mögül halk hangokat hallott.
Coderre a füléhez emelte kezét, hogy jobban halljon. A han-
gok északról jöttek… kínai területről. Egyre hangosabban. Em-
berek meneteltek a hegyekben. Lehúzta zubbonyán a cipzárt,
benyúlt, elővette megtöltött pisztolyát.
A hangok tisztábban hallatszottak. Durva, közönséges szavak.
Coderre elvigyorodott és megnyugodott. Amerikaiak! Négy kato-
nát látott meg. Karabély volt náluk; csípőig érő zöld zubbonyt
viseltek.
– Segítség! – kiáltott fel Coderre erőtlenül. Torka hideg volt és
száraz. A katonák megálltak, felemelték fegyverüket. – Tenge-
részgyalogos vagyok – tette hozzá elcsukló hangon. – Én is tenge-
részgyalogos vagyok!
A katonák nem mentek közelebb hozzá.
– Melyik egység? – kérdezte egyikük.
–A H század – felelte Coderre. – A 7.
A katonák leengedték fegyvereiket. Egyikük óvatosan elindult
leié, a többiek őrt álltak. Fiatal volt a katona; horpadt, karcolt si-
sakot viselt, álca nélkül, zubbonya rövid volt, nem olyan, mint a
tengerészgyalogosoké. A szárazföldiek! – következtetett Coderre.
A katona szánakozva nézett le Coderre–re.
– Elég rosszul nézel ki, öreg fiú – jegyezte meg, és intett a
többieknek.
 – Igen. Nem is tudok lábra állni – felelte Coderre.
A többiek leguggoltak Coderre körül. A 7. tengerészgyalogos
hadosztály fáradt, fiatal katonái voltak. Egyikük elvesztette a sisak-
ját; helyette keskeny karimájú, kötött sapkát viselt; fülvédőjét tel-
jesen a fülére húzta.
Coderre szólt nekik, hogy legyenek csendben, mert a hegyet
odafent elfoglalták a kínaiak.
– Felmentő csapatként jöttetek? – kérdezte súgva.
Hallotta, hogy a víztározó keleti oldalán háromezer fős száraz-
földi alakulat halad felfelé.
A katona a fejét ingatta; társai elkomorultak. A katona közöl te,
hogy az egységét elvágták a csapattesttől, és a túlerő legyőzte őket.
A víztározó jegén át menekültek; megpróbálták elérni a tenge-
részgyalogság egységeit. Egész éjszaka a kínai vonalak mögött vol-
tak.
– Hol vagyunk? – kérdezte az egyik katona.
Coderre elmondta, hogy még mindig északra vannak a tenge-
részgyalogságtól. Elmondta azt is, hogy a tengerészgyalogság fő-
hadiszállása mintegy kétmérföldnyire, Yudam–ni faluban van…
kivéve, ha a kínaiak azóta elfoglalták a falut.
– Lehet, hogy már az egész völgyet elfoglalták – tette hozzá.
– Ezt csak egyféleképpen tudhatjuk meg – felelte a katona.
Ő és egyik társa talpra állították. Coderre felnyögött a fájda-
lomtól. A katonák maguk közé fogták, karját vállukra vették, és
elindultak vele. Coderre nagyon igyekezett elég gyorsan sántítani
velük.
Az egyik katona előrefigyelt, a másik hátra; a kis csapat áthaladt
a völgyön, a felszálló fekete füst felé.34

Néhány óra múlva, aznap délután

Vastag hevederek húzódtak keresztül–kasul Coderre mellkasán;

karját, testét hordágyhoz rögzítették. Valakik sátorból vitték ki. A
hideg valósággal égette a nyakát, de nem tudta mozdítani a kezét,
hogy feljebb húzza magán a takarót. Coderre vonaglott a fájda-
lomtól; felemelte a fejét, próbált hátranézni.
– Szedjék le ezeket rólam! – üvöltötte.
– Nem tehetjük – felelte az egyik tengerészgyalogos hordágy-
vivő. – Az orvos utasítása. Nem hagyhatjuk, hogy hadonássz.
A hordágyat két tengerészgyalogos vitte. Mögöttük egy másik
hordágyvivő páros haladt, szintén súlyos sebesülttel, jobbról ten-
gerészgyalogsági sátrak suhantak el; mindegyik sátorból kályha-
csövek eregettek fekete füstöt a szabadba. A tengerészgyalogság
még tartotta Yudam–ni falut – csak az 1403–as magaslat veszett
el, de most a táborban mindenki azt számolta, hány óra van még
sötétedésig, és azon tűnődtek: Vajon kibírunk még egy éjszakát?
Coderre lenézett a lábát fedő zöld takaróra. A szárazföldiekhez
tartozó katonák biztonságba vitték; amikor a tengerészgyalogság
orvosai levágták a lábáról a bakancsot, látta a lábujjait: feketék
voltak és dagadtak. A szél fehér címkét fújt a mellkasán. A doktor
írt valamit a címkére. Coderre hallani vélte, amint az orvos azt
súgta: „amputálni.”

Ed Coderre még ma is sajnálja, hogy nem jegyezte fel a katonák nevét,

34

akik megmentették. Ed azt kéri, hogy ha valamelyikük olvassa ezt a köny-

vet, lépjen kapcsolatba vele vagy a szerzővel.
 Helikopter ereszkedett le a völgybe; rotorjai tompán, vissz-
hangzón morajlottak. H03S típus volt; sötétkék géptest, dudorodó
plexiorr, háromkerekű futómű. A nyurga gépet a Yudam–ni és a
víztározó közti összekötő feladatokra használták. A hordágyvivők a
helikopterhez vitték Coderre–t.
– Szerencsés fickó vagy. Nem sok srácot visznek így ki innen
jegyezte meg az egyik hordágyvivő.
Coderre felmordult. Még sosem utazott repülő szerkezettel, és
nem igazán rajongott a gondolatért, hogy így kell kipróbálnia.
Sikolyok hallatszottak balról; Coderre tekintete önkéntelenül
arra fordult. Yudam–ni falu szélén egy fehér falú pagodát tábori
kórházzá alakítottak; férfi üvöltött odabent. Újabb sürgősségi ope-
rációt hajtottak végre; talán egy fiatal amerikait műtenek, akit ba-
jonettel szúrtak hasba. A pagoda udvarán szalmára fektetve ten-
gerészgyalogosok holttestei hevertek; a tornácon sebesültek kupo-
rogtak. Mindegyikük a fejébe húzta csuklyáját. Az épület mögött
egészségügyi katonák raktak puskákat halomba. Coderre elkapta
tekintetét a látványtól; szégyellte magát.35
A hordágyvivők megálltak a tisztás szélénél, és vártak. A heli-
kopter lejjebb ereszkedett. Coderre–nek fogalma sem volt, hova
viheti a helikopter, de azt tudta, hogy ellenséges terület fölött kell
elrepülnie. Nem felejtette el azt a karácsonyi fényekhez hasonló

Az aznap evakuált másik tengerészgyalogos Jack Allen őrmester volt, a H

35

század technikusa, aki a tábori telefonokat kezelte. Emlékszik, látott sebe-

sült tengerészgyalogosokat Japánban, a tábori kórházban; rengetegen vol-
tak a folyosón. Felfelé tartották az ujjaikat, és Jacket intették, hogy ne
menjen a közelükbe, mert ha a súlyos fagysérült katonák ujjaihoz valaki
véletlenül hozzáér, letörhetnek.
tűzijátékot, amit előző éjjel látott.
– Még mindig körül vagyunk véve? – kérdezte Coderre a
hordágyvivőt.
A katona arca grimaszba rándult.
– Valami olyasmi.
A helikopter leszállt; hópermet hullt Coderre arcába. A hord-
ágyvivők görnyedve–guggolva vitték a géphez. A forgó
rotorlapátok alatt lábbal előretolták a helikopter szűk törzsébe;
takaróba bugyolált lába kilógott a szemközti oldal ablakán.
Lábai a rotor alatt, arca fölött fém rekeszfal; Coderre nem tu-
dott kapálózni, fogni sem. Szerencséje volt, és ezt ő is pontosan
tudta. A völgyben 9500 tengerészgyalogos nézett szembe a teljes
megsemmisítéssel; erről a helyről körülbelül száz embert evaku-
áltak, és ő is közéjük tartozott.
Coderre magasabban volt a gépben; látta, ahogy a hordágyvi-
vők sapkájukat fogva, görnyedve elrohannak. Aztán a másik hord-
ágyvivő páros lépett a helikopterhez a másik sebesülttel. A heli-
kopter nem volt elég erős; egyszerre csak két sebesültet tudott el-
szállítani.
Coderre úgy érezte magát, mint a futár az alamói csatában;
csakhogy ő nem azért távozott a csatatérről, hogy segítséget hoz-
zon. A Yudam–ni faluban rekedt tengerészgyalogosoknak volt rá-
diójuk; a világ tudta, hogy dúl a Chosin–víztározóért folytatott
csata – ám egyelőre nem érkezik felmentő sereg. Hiszen a félszi-
geten minden baráti egység az életéért harcolt.
Ezen a fagyott földön, amit a 20. és 27. kínai hadtest mintegy
100 000 katonája vett körül, a tengerészgyalogosok magukra ma-
radtak. Ahhoz, hogy kitörjenek a Chosin–víztározótól, emberfe-
letti bátorságra lett volna szükség, és még valamire…
Csodára.
 35. FEJEZET

AZ ELVESZETT LÉGIÓ

Öt nappal később, 1950. december 3.

A USS Leyte fedélzetén

A KAPITÁNY KITERÍTET TE A TÉRKÉPET az asztalon; a repülőszá-

zad közelebb húzódott.
Tom, Jesse és a többiek bőrdzsekiben, zöld nadrágban, ke-
zükben jegyzetfüzettel állták körül. Reggel hét óra volt. A vászon
térelválasztó másik oldalán reggelit szolgáltak fel; kávé és pala-
csinta illata áradt az eligazítószobába. A 32–es vadászpilóta század
tagjainak azonban kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, mint-
hogy üres a gyomruk.
Tom a térképet nézte; a tintafoltra emlékeztető vízfelületei és
a „Chosin–víztározó” feliratot. A tengerészgyalogosok már a hato-
dik éjszakát töltötték ott körülzárva; az otthoni lapok ezt a csatát a
második világháború utolsó német offenzívájához kezdték hason-
lítani, amit a nyugati arcvonalon 1944 decemberében Begiumban
vívtak.
– Nos, uraim – szólt a kapitány derűsen jó híreim vannak. A
tengerészgyalogosok túlélték az éjszakát.
Tom, Jesse és a többiek megkönnyebbülten elmosolyodtak.
– De még mindig nagyon nehéz helyzetben vannak – tette
hozzá a kapitány. – Csak ennyit tudunk. Még mindig elég lassan
érnek ide az információk a partról.
A pilóták bólintottak.
– De akár gyorsak a hírek, akár lassúak – folytatta a kapitány –,
nem ülhetünk és várhatunk tétlenül.
Tom szemében remény csillant. Mindenki meg akarta védeni
a Chosin–víztározónál rekedt tengerészgyalogosokat, és ezen a
napon a 32–eseken volt a sor. A Leyte összesen huszonnégy gépet
küld fel. Ez lesz a legnagyobb bevetés a Yalu folyónál folyt had-
műveletek óta. A reggeli telex jelentések szerint hatalmas hóvihar
terült Korea keleti részére. Az időjárási körülmények olyan rosz-
szak voltak, hogy a 32–esek négy Corsair gépének hajnali beveté-
sét átirányították Észak–Korea nyugati részére, távol
Chosintól.
– Cevoli – fordult a kapitány helyetteséhez. – A maga hat gé-
pe a terveknek megfelelően 08:40–kor száll fel. A célterület
Chosin.
Cevoli megkönnyebbülten bólintott.
– Ha Cevoli átjut Chosinba – folytatta a kapitány –, akkor
Fowler négy gépe követi a délutáni bevetésen.
Fowler Papa felmordult.
– A francba! – szólt Wilkie méltatlankodva; Fowler többi piló-
tája is morgolódott. Az ő felszállásuk délután két órára volt ter-
vezve; mindenki tudta, hogy az időjárás akkorra sokkal rosszabbra
fordulhat.
A kapitány koordinátákat, hívójeleket, rádiócsatorna–kiosztás
adatait hadarta. Áttekintette a beosztás változásait.
– Hudner, maga ma Brownnal megy – közölte.
Jesse nyugtázta a beosztást; Tomra pillantott és bólintott. Tom
mosolygott. Jesse megszokott köteléktársa, Koenig előző nap fel-
derítő bevetésen repült, ezért szabadnapos volt.
A kapitány a jegyzeteibe nézett, és elkomorult. Nem voltak fo-
tói a célpontról, nem volt támadási terv, nem koreografálhatta
meg a bevetést. A Leyte vakon küldött gépeket a Chosin– víztá-
rozóhoz. Ennyire elkeseredett harcok folytak. Három nappal ko-
rábban egy riporter megkérdezte Truman elnököt, fontolgatja–e
atomfegyver bevetését, hogy lezárja Kína és Korea határát. „Az
atomfegyver bevetésének lehetőségét sosem vettük le a napirend-
ről” – felelte Truman.
A kapitány Papához fordult:
– Akar valamit mondani?
Papa körbenézett az asztal körül állókon.
– Ha földi egységeket támadunk, elkerülhetetlenül rengeteg
nyavalyát lőnek fel ránk. Javaslom, hogy vegyük át a menekülési
és mentési terveket.
A pilóták bólintottak. A menekülési és mentési tervet kellett
követni, ha egy pilóta gépét lelőtték; mindenki tudta, hogy ennek
az esélye egyre növekszik. Néhány nappal korábban vesztette el a
Leyte a második pilótáját, William Wagner felderítőt.
– Oké. Tudják a küldetést – mondta a kapitány. Aztán Chosin
térképére csapott. – Menjenek oda!

***
Tom repülősoverallban, készenlétben volt már; félretette sisakját,
és leült, hogy átnézze a menekülési és mentési procedúra lépése-
it. Mögötte a többiek a pisztolyaikat és felszerelésüket ellenőriz-
ték.
A kapitány és Papa novemberben frissítették a műveleti tétele-
ket és a sorrendet, miután a Leyte elvesztette egyik Skyraider pi-
lótáját, Roland Batsont. Batsont egy híd elleni támadás során lőt-
ték le; az ellenséges vonalak mögött, egy kukoricaföldön hajtott
végre kényszerleszállást. Papa köteléke meglátta, hogy a lezuhant
pilóta integet nekik, de nem tudtak kommunikálni vele. Nem
tudták megmondani neki, hogy egyhamar nem megy érte men-
tőhelikopter, mert már túl késő délután volt. Nem tudtak egyez-
tetni vele, hogy hol rejtőzzön el éjszakára.
Senki nem mondott le Batsonról. A Leyte napokig küldött a
területre keresőgépeket. A kapitány úgy szállt fel a keresőakcióra,
hogy a gép szárnyai alatt két póttartályban vitt magával üzem-
anyagot. Hat órán át körözött a gép lezuhanásának helyszíne fö-
lött. Amikor meglátta a jelzőtükör villanásait, azonnal helikoptert
hívott, de mire a helikopter a térségbe érkezett, a tükör már nem
villogott. Batsont soha senki nem látta többé.
Tom végighúzta az ujját a listán, amely utasításokat tartalma-
zott, hogyan kell jelezni egy lezuhant gép pilótájának:
 ■ A pilótát észlelték – Alacsonyan, szárnyakat billegetve repül-
ni a pilóta fölött.
■ Haladj a jelzett irányba – futóművet kiengedni, és abba az
irányba repülni, amerre a pilótának mennie kell.
■ Jobb fordulóval kell jelezni, hogy megkísérlik a mentést…
Bal forduló azt jelenti, hogy nem lehet a mentésre kísérletet
tenni.

Tom újra és újra elolvasta a listát, bár kívülről tudta. Ő sem

felejtette el, hogyan reagált a kapitány Batson elvesztésére. A si-
kertelen keresés után egy fiatal pilóta megkérdezte a kapitányt:
– Amikor először meglátták Batsont, miért nem landolt mel-
lette valaki, hogy felvegye? Hiszen csak egy kukoricaföld volt!36
Mindenki elhallgatott az eligazítószobában.
– Ha holnap vagy holnapután meglátják Batsont – felelte a ka-
pitány – ha lucernamezőn integet is… hagyják ott! Egy pilótát is
elég nagy baj elveszteni. Nem engedhetjük meg magunknak,
hogy még egy odavesszen miatta! Ha bármelyikük megpróbál
landolni, hogy felvegyen valakit… hadbíróság elé állíttatom!
Tom hallotta a kapitány figyelmeztetését, és hallotta Jesse is…

Volt igazság a fiatal pilóta kérdésében. A Skyraider gépeknek volt raktere,

36

ami ben több utas is elfért volna, és Batson be tudott volna mászni… vagy
egy Corsair pilóta az ölébe ültetve vihette volna ki onnan. A második vi-
lágháború idején történtek hasonló mentőakciók. A szerző két P–38 piló-
tával készített interjút, akik részt vettek ilyen mentésekben. 1944–ben egy
német légvédelmi ágyú eltalálta Dick Willsie gépét, aki egy romániai me-
zőn landolt. Pilótatársa, Dick Andrews leszállt mellette, felvette Willsie–t,
és biztonságos helyre vitte.
Ha egy pilóta a földre kényszerül, ott kell hagyni, ahol van.
Tom félretette a papírt, sisakjáért nyúlt. Az ember csak ennyire
készülhet fel az elképzelhetetlenre.

Mindeközben a Chosin–víztározónál

Széllökések kavarogtak a havas hegyoldalon a Yudam–ni völgy

déli bejáratánál. A hópelyhek kőhalmokra hulltak a hegyoldalban.
A kőhalmok között elszórtan elhelyezkedő alacsony bunkerek te-
tejére telepedtek. És holttestekre. Minden hangot elnémító
csendben értek talajt.
Az arcvonal közepén egy kőhalomból leheletpára szállt fel.
Egyujjas kesztyűk kapartak át a hókérgen, aztán karok emelkedtek
ki, majd sisakos fej bukkant elő. John Parkinson, vagyis Vörös
mámoros nyújtózással söpörte le a havat sisakjáról és csuklyájáról.
A halvány fényben arca sápadt és piszkos volt. Szemhéja elnehe-
zült az álmosságtól. Arcán egyenetlen, vörös borosta, orrlyukaira,
bajszára rászáradt nyálka.
Vörös óvatosan kicsusszant havas hálózsákjából; vigyázott, ne-
hogy felébressze a mellette alvó fiatal tengerészgyalogost, a tizen-
hét éves Jack Danaher rakétavetőst. Jack a század negyven túlélő-
jének egyike volt. Vörösnek háttal feküdt, sisakja hatujjnyi friss
hóba mélyedt. Az ellenség ostromának hatodik napján minden
perc alvás kincsnek számított.
Vörös felnézett; hunyorgott a hóesésben. Haragosszürke felhők
gomolyogtak minden irányban olyan alacsonyan, hogy némelyik
hegycsúcs nem is látszott. Élettelennek, savasnak tűnt a levegő.
Vörös elkomorult. Felejtsük el a légi támogatást – gondolta. Át-
nézett a sziklák fölött, felfelé a lejtőn, egy halom fehér pufajkás
hullán túlra. A tengerészgyalogság arcvonala a hegyoldalban fél-
úton volt a csúcs felé. Kétszázötven yarddal feljebb már a hegyge-
rinc volt, sötét, íves vonal a vészjósló felhők előtt.
Vörös a hegytetőt nézte; mozgást keresett. Egy kínai ezred –
több mint kétezer katona – volt odafent előző éjjel. De egyetlen
kínai sem mozdult. Vörös szemében remény villant. Lehet, hogy
elmentek? – gondolta. Két nappal korábban háromszáz fáradt
tengerészgyalogossal ostromolta ezt a hegyet – az 1542–es magas-
latot–, de nem tudtak feljutni a gerincre. Kénytelenek voltak be-
venni magukat oda, ahol voltak, hogy megtartsák a talpalatnyi he-
lyet, amit sikerült bevenniük.
A másik oldalára fordult, lenézett a hegy lábához. Odalent egy
tengerészgyalogos menetoszlop és járművek töltötték meg az utat.
A menetoszlop Yudam–ni falu völgyének bal oldaláról indult;
több kisebb völgyön kanyargóit át, aztán eltűnt egy kanyar mögött.
A menetoszlop a tizennégy mérföldnyire levő, omladozó hagarui
amerikai bázisra tartott. Vörös vágyódó tekintettel nézte a menet-
oszlopot. Azt kívánta, bárcsak odalent lehetne, közöttük; gyalogo-
san vagy járművön, akárhogy.
A menetoszlop kitöréssel próbálkozott. Hat napja voltak kínai
ostrom alatt, de a tengerészgyalogosok csak az 1403–as magaslatot
engedték át az ellenségnek. A fejesek azonban parancsot adtak
nekik, hogy hagyják el a völgyet. Egyre több kínai katona közele-
dett, a helyzet csak rosszabbodhatott.
Most fekete füstoszlopok törtek fel Yudam–ni faluból. Tenge-
részgyalogosok ereszkedtek le a környező hegyekből, és elégették
nélkülözhető élelmiszereiket, meleg ruháikat, még szuvenírként
szerzett Sztálin–posztereiket is, mielőtt beálltak a menetoszlopba.
Vörös a füstöt nézte, és elfintorodott. Ennyi erővel ebédre is
csengethetnének a kínaiaknak – gondolta.
A tisztek az 1542–es magaslaton lévők életét veszélyeztették
azzal, hogy nem akarták a maradék ellátmányt, holmit átengedni
a kínaiaknak. A kínaiak ugyanis meglátják a füstöt. Tudni fogják,
hogy a tengerészgyalogosok meg akarnak lépni, és támadni fog-
nak. Az 1542–esről Vörös és a többi fáradt, elgyötört háromszáz
katona nem egyhamar kerül le. Ok a kapusok; azt a parancsol
kapták, hogy tartsák a hegyet, és védjék a menetoszlopot, amíg a
kilencezer tengerészgyalogos átvonul.
Vörös megragadta a puskáját, és kiosont a tüzelőállásból.
Jobbra mászott, fedezékben maradt. Felrepedt konzervek hevertek
a havon, a nyitott fedelek alól kifolyt étel megfagyott. Marharagu.
Sonkás vörösbab. Gyümölcskoktél. A légierő ételt dobott le a ten-
gerészgyalogosoknak, de a hidegben a konzerveket felnyomta a
fagy. Vörös és társai kénytelenek voltak sós kekszen, fagyott szőlő-
dzsemen és vajkaramella cukorkán élni.
Vörös megállt egy kőrakás mellett a többiek mögött.
– Őrmester? – súgta. – Ne lőjön… Én vagyok az… Vörös.
– Mi az? – kérdezte egy álmos hang.
Vörös áthajolt a köveken. Sawyer őrmester hanyatt feküdt há-
lózsákjában; sisakja a fejére csúsztatva. Az alvás minden pillanatát
élvezte.
– Elmehetek megkeresni Charlie–t?
Mert Charlie Kline–t nem látta senki azóta, hogy kijöttek a
patakmederből.
– Az idődet vesztegeted, fiam – mormogta az őrmester. – Vagy
halott, vagy éppen Mandzsúria felé masíroztatják.
Vörös az ajkába harapott. A hadművelet minden csendesebb
szakaszában Charlie–t kereste minden elsősegélyállomáson.
– Isten a tanúm, hogy visszajövök – ígérte Vörös.37
Az őrmester felemelte sisakjának szélét, és Vörös arcát nézte.
Mások leosontak az 1542–es magaslatról, és beálltak a menetosz-
lopba. Minden korábbinál nagyobb volt a kísértés a dezertálásra…
az a szóbeszéd terjedt, hogy az amerikai bázisról az embereket
légihídon Japánba szállítják. Az őrmester leeresztette sisakját.
– Oké, Vörös. Hiszek neked.
Vörös a vállára lendítette fegyverét, és elmászott.

***
Vörös a hóval borított út felé botorkált az 1542–es magaslat lábá-
nál. A tengerészgyalogosok térképén ez az út MSR jelzést kapott –
Main Supply Route, azaz főhadtápútvonal –, bár a kínaiak útblo-
kádjai miatt errefelé már nem áradt az ellátmány. Minden lépés-
nél reccsent a nadrágja, és minden lépésnél felszisszent. Jég kép-
ződött a nadrágjában, bőrét karistolta. Tengerészgyalogos szokás
szerint éjszakánként Vörös is a nadrágjába vizelt. Túl hideg volt
ahhoz, hogy másképpen könnyítsenek magukon.
Teherautók motorja berregett, dzsipek pöfögtek; a menetosz-
lop lépésben haladt előre a főhadtápútvonalon. A járművek két

Vörös egyértelműen Charlie–nak tulajdonítja, hogy megtalálta az Isten-

37

ben való hithez vezető utat. Miután Vörös megmenekült a patakmederbeli

csatából, kinyitotta zsebbibliáját, és a belső borítólapra írta: „Megtaláltam
az Urat. 1950. november 28.” Még mindig megvan ez a bibliája.
oldalán fáradt tengerészgyalogosok vonszolták magukat a koszos
hóban. Sebesülten gyalogoltak; egyesek keze fel volt kötve, mások
fagyott fülén kötés fehérlett. Mindegyiküknél fegyver volt. Az épek
már a menetoszlop elején jártak, ők harcoltak, ha kelleti, hogy
szabad legyen az út a többieknek.
Erős szélrohamok pásztázták az elgyötört arcokat. A tenge-
részgyalogosok öregnek tűntek, bár éveik alapján fiataloknak szá-
mítottak. Szemük alatt sötét karikák. Állukat leszegtek a nagy hi-
degben, testük sajgott, görnyedten lépdeltek. Piszkos egyujjas
kesztyűben dörzsölték kezüket, gyújtatlan cigarettát egyensúlyoz-
tak ajkukon. A jeges zubbonyok suhogtak.
– Ébresztő, tetvek! – üvöltötte egy őrmester. – Eleget alhattok
majd, ha meghaltok!
Vörös nyújtózkodott, fejét jobbra–balra mozdította, hogy job-
ban lásson, de az arcok sárosak voltak, és nem látszottak jól a bo-
rostától. Mindenki a fejébe húzta kapucniját, így oldalról alig le-
hetett látni a katonákat. Néhányan rápillantottak Vörös véráztatta
zubbonyára, de senki nem szólt egy szót sem. Vörös arca eltorzult
tehetetlenségében. Akkor sem ismerné fel Charlie–t, ha ott állna
előtte.
Teherautók és dzsipek gördültek el mellette. A kipufogógázt
alig érezte a hidegben. A dzsipek vászontetejét hó borította;
hordágyhoz szíjazott tengerészgyalogosok feküdtek a motorházte-
tőkön. Vörös rémült arcokat látott elsuhanni. Tudták, hogy veszé-
lyes utazás vár rájuk a kínaiaktól nyüzsgő, fagyos hegyeken ál
Otthon az amerikaiak értesültek arról, hogy ezek a tengerészgya-
logosok a teljes megsemmisüléssel néznek szembe Korea északi
részén; az újságok nevet is adtak nekik: „Az Elveszett Légió”.
 Vörös egy villanásnyi színt látott az egyik teherautó lenyitható
hátsó ajtaján: vércseppek. Benézett a raktérbe, és szeme tágra nyílt
a döbbenettől. Sebesültek feküdtek három szinten; deszkák vá-
lasztották el őket egymástól. A tengerészgyalogos mérnökök plusz
platókat emeltek a raktérben, hogy el tudják vinni a közel ezer-
hétszáz sebesültet. Charlie bármelyik kocsiban lehet – gondolta
Vörös.
Kocsik dudáltak. Fékek csikorogtak. A menetoszlop megállt,
aztán újra elindult.
– Mozogjatok! – intett egy őrmester a teherautóknak. – Indu-
lás! Mozgás!
Olyan teherautók jelentek meg, amelyeknek lökhárítóira me-
rev csomagok voltak kötve. Ahogy a csomagok közelebb értek,
Vörös szeme összeszűkült. Takarókba tekertek valamit. Az egyik
csomagból havas talpú bakancsok látszottak ki. Aztán újabb cso-
magok érkeztek, újabb csizmák. És egyre több.
Vörös ajka remegett. Halott tengerészgyalogosok – gondolta.
Úgy érezte, muszáj levennie a sisakját. Devans jutott eszébe. Vö-
rös és a rakétavetős egységek a főhadiszállásra juttatták el őrmes-
terük holttestét, de ott nem tudták megmondani, hol temetik el…
vagy hogy egyáltalán eltemetik–e.
Tengerészgyalogsági buldózer dübörgött az úton, 155 milli-
méteres ágyút húzott maga után. Vörös felnézett, és újabb csiz-
más csomagokat látott az ágyúcsőre kötve. Több mint négyszáz
tengerészgyalogost öltek meg Yudam–ni falunál, és a sereg annyit
vitt ki közülük, amennyit tudott. Egy fiatal tengerészgyalogos lé-
pést tartott a teherautóval, amelynek oldal ütközőjére halott baj-
társát kötözték.
 Vörös visszatántorodott az úttól, eleget látott. Az ilyen rémsé-
gek közhellyé váltak egész Észak–Koreában. Nyugaton a demok-
rácia szárazföldi erői hátráltak. Senki nem nevezte azonban ezt
„visszavonulásnak”. Egyszerűen ezért harcoltak, hogy visszame-
hessenek arra, amerről jöttek.
Vörös megállt a főhadtápút mellett, nézte, ahogy az emberek
és járművek felvonulása elhalad mellette.
Az őrmesternek igaza van – ismerte el végül. – Charlie már
régen elment.

***

Jack Danaher a Chosin–víztározóhoz menet

Vörös visszamászott a fedezékbe. A fekete hajú, rövid, hegyes orrú
fiatal Jack ébren volt és remegett. Vörös zihált az erőfeszítéstől.
– Hallottad? – kérdezte Jack magas, riadt hangon. Tekintete
rémült volt.
Vörös tagadón ingatta fejét.
– Az egész kínai hadsereg jön ránk! – hebegte Jack.
Vörös elkomorult.
– Hol hallottad ezt a hülyeséget?
Jack elmondta, hogy társaik a szomszéd rókalukban hallották,
Vörös undorral rázta fejét. Számított ilyen ostobaságra. A sebesül-
tek miatt meggyengült osztag harminc reszkető utánpótlásembert
kapott: írnokokat, szakácsokat, a 7. tengerészgyalogos hadosztály
katonazenekarának néhány tagját, és pár fáradt katonát, akik a
víztározó jegén át menekültek hozzájuk.
Vörös végignézett a soron, hogy azonosítsa a pletyka forrását,
ami fiatal barátját úgy felizgatta. Azon a nyáron Cannes–ban Jack
kérte meg Liz Taylort, hogy fel tudna–e váltani egy százdollárost.
A sokadik tüzelőállásnál, egy magaslaton tengerészgyalogos tiszt
nézett ki távcsővel bunkeréből. Mellette egy másik ember rádió-
zott. Felfelé néztek, a hegyre. Vörös is arra nézett.
A hegygerincen számtalan fehér pufajkás volt látható. Minden
sapka alatt sötét arc nézett le a tengerészgyalogosokra. A fehér
pufajkások ébren voltak.
A pletyka jobban aggasztotta Vöröst, mint az ellenség megpil-
lantása. Vállon veregette Jacket, aztán kicsusszant mellőle.

***
Mélyen lehúzódva futott a magaslaton levő bunkerhez, és becsú-
szott. A bunker, mint a többi a hegyen, halott fehér pufajkásokból
készült. Több réteg magasan. Vörös meglepődött, hogy ott találja
az őrmestert; a távcsöves tiszt mellett guggolt. Az őrmester mellett
a rádiós térképet szorongatott.
– Mi az már megint? – Az őrmester mintha nyugtalan lett
volna, hogy Vörös átment hozzájuk.
– A fiúk beszélnek – felelte Vörös remegve. – Igaz… igaz az,
hogy az egész kínai hadsereg jön ellenünk?
Az őrmester a tisztre nézett, a tiszt pedig leengedte távcsövét,
és Vörös felé fordult.
– Nem ismerjük a pontos számukat – közölte a tiszt –, de je-
lentős kínai aktivitást látunk az út mentén.
A tiszt nem mondta ki, de amit mondott, abban benne volt a
kínaiak elindultak, Hogy megtámadják a menetoszlopot. Vörös
torka elszorult az aggodalomtól. A kínaiak nappal támadnak?
gondolta. – Ilyen sosem történik.
A tiszt távcsövével végigpásztázta a hegygerincet, a komoran
néző arcokat. Balra meglátott egy masszív hegygerincet, ami az út
felé ívelt. Mélyedéseiben heves széllökések kavarták a havat. Ha
ott vannak a kínaiak, a hótól nem lehet látni őket. A tiszt koordi-
nátákat hadart, a rádiós bejelölte a térképen.
Vörös felismerte a katonai zsargont… a repülősök beszélnek
így. A tiszt nem egyszerű tiszt volt. Harctéri légi irányító volt.
Forward Air Controller, röviden FAC. Tengerészgyalogos pilóta,
akit kihelyeztek a földi egységekhez; ő szervezte a légi csapásokat.
A Chosin–víztározónál a műveleti szabályok szerint baráti csapa-
tok hárommérföldes körzetében minden légicsapást harctéri légi
irányítónak kellett koordinálnia, nehogy a csapatok baráti tűzbe
kerüljenek.
Vörös a hegygerinc feletti viharos égre pillantott. A felhők
egyre vastagodtak, egyre vészjóslóbb lett az idő. Tekintetében ag-
godalom rebbent.
– Uram, ön szerint a repülős fiúk átjutnak ide ilyen időben?
A légi irányító tiszt le sem eresztette a távcsövét. Csak előre-
nézett.
– Ez kétséges. Ma még a madarak is gyalog járnak.
Vörös döbbenten nézett le. A patakmederbeli csata óta Devans
szavai éltek benne: Ha összetartunk, nem lehet legyőzni minket.
Vörös elhitte a szóbeszédet, hogy a tengerészgyalogosok elérik
Hagarut, a kis bázist, bevackolják magukat télre, és tavasszal foly-
tatják a harcot a kínaiak ellen. Újra a menetoszlopra pillantott. A
menetoszlop még mindig csak lépésben haladt; valószínűleg az a
sorsa, hogy orvul megtámadják. Vörös rémülten ingatta fejét.
Senki nem szólalt meg; szótlanul néztek maguk elé, hópely-
hek telepedtek meg vállukon. Ők voltak az Elveszett Légió, és ezt
pontosan tudták.

Nem sokkal később, délelőtt 9 óra körül a USS Leyte fedél-

zetén

Jesse Corsair gépe öblös berregéssel gurult felszállásra a desz-

kával borított felszállófedélzeten. Mögötte erős ellentétes lég-
áramlás dobálta Tom gépét.
Tom az oldalkormány pedáljaira lépve fékezett. A szárnyak
megremegtek, fehér füst gomolygott a pilótafülke nyitott fedele
körül, Tom orrát olajszag csapta meg. Jobbra, a toronyban tenge-
részek és repülősök fogták sapkájukat.
Tom éppen időben nézett előre a sárga végű légcsavarlapátok
között, hogy lássa, Jesse gépe éppen elhagyja a fedélzetet. A
Corsair mindhárom kereke egy vonalban volt a horizonttal; ahogy
az a nagy könyvben meg van írva. Jesse jobbra döntötte a gépet,
aztán felemelkedett a jegeskék égre, ahol tizenkét Corsair gyüle-
kezett.
Tom szíve hevesen vert. A kifutópálya tiszta volt, és ő követke-
zett. Gyors hullámok gördültek az anyahajó mellett. A Leyte teljes
gőzzel haladt előre; 150 000 lóerő dübörgött benne.
Tom még egyszer ellenőrizte a műszerfalat. Gyújtómágnesek,
rendben! Fordulatszámmérő, rendben! A motor lüktetését lehe-
tett érezni az oldalkormány pedáljain, a botkormányon, az ülés-
ben. Odakint csak 4 fok volt, de a műszerfalon át meleg áradt be,
felmelegítette a pilótafülkét.
Mögötte még néhány Corsair és Skyraider várakozott felszál-
lásra pergő légcsavarral. A sok motor berregése monoton zúgássá
egyesült. Sisakos pilóták hajoltak ki a pilótafülkéből, néztek előre.
Némelyik sisak aranyszínű vagy fehér volt; mások tengerészkékek,
rajtuk fehér jelek.
A fedélzetparancsnok Tom jobb szárnyához nyomakodott.
Szemüveg volt rajta, köpenyén sárga mellényt viselt. Nadrágja
tábori barna, a tiszti rang jele. Ő volt a „Fly One”, a repülési mű-
velet vezetője.
Tom felnézett, Indulás! Tom dzsekijének egykor fekete gallér-
ja a szélein vörösödni kezdett; ez a változás az idő múlásának és a
sós víznek együttes hatására következett be. Kezdett veteránná
válni, még ha nem is vette észre.
A repülésvezető intett Tomnak, hogy induljon. Tom felen-
gedte a fékeket, a Corsair kerekei lassan gurulni kezdtek. A repü-
lésvezető hátrált, és Tom gépét a toronnyal párhuzamosan állítot-
ta meg. A Corsair csikorogva megállt. Egy ledobható tartály és egy
napalm bomba rezgett a gép hasa alatt; a szárnyakon nyolc rakéta.
Tom meghúzott egy kart, és a fékszárnyak leereszkedtek a
szárnyakon. Előrehajolt a pilótafülkében, és előrenézett. Alig egy
futballpályányi távolságra a Leyte fedélzete felemelkedett, és a
hajótest a hullámokba merült. A fedélzet végétől tengervízpermet
szállt. Tom csak a fedélzet jobb sarkát figyelte. Tudta, hogy arra a
pontra kell figyelnie a felszálláskor, hogy olyan szögben emelked-
jen, hogy ha nem sikerülne a felszállás, és a tengerbe zuhanna, a
38 000 tonnás anyahajó ne tolja a mélybe.
A repülésvezető felemelte egyik öklét – Fékeket tartani! Aztán
megforgatta a másik kezét, amelynek egy ujját kinyújtva tartotta. –
Pörgesd fel! Tom fékezett és gázt adott egyszerre. A Corsair mo-
torja felbőgött, a légcsavar egyre gyorsabban forgott. Egyenletes
fehér füst szállt fel a kipufogókból a motor mindkét oldalán.
A fülhallgatóban statikus zaj recsegett. Nagyon nehéz volt
bármit is hallani a fedélzeten, ezért a repülésvezető kézjelekkel
irányította. A Corsair az orrától a farkáig vibrált; felszállásra kész
volt. Az erős légcsavarszél fel akarta emelni a Corsair farkát, ezért
Tom a botkormánnyal korrigált. Csak a repülésvezető kezét
figyelte.
A repülésvezető a fedélzet elejére pillantott, a tenger mozgását
figyelte. Gyapjúgallérja leffegett. A fedélzet elejére a 32–es szá-
mot festették fehér vonalakkal. A 32–es emelkedett, süllyedt a
hullámokon. A repülésvezető a ritmust akarta eltalálni; úgy kellett
a jelzést adnia, hogy a repülő akkor hagyja el a fedélzetet, amikor
a hajó emelkedőben van; különben a pilóta egyenesen a hullá-
mokba repül.
Az anyahajó mélyen egy hullámöbölben volt éppen. A repü-
lésvezető hirtelen előremutatott, és beugrott egy futóárokba. –
Menj! Tom felengedte a féket, és növelte a tolóerőt. Dühödt zaj
tolult be a nyitott pilótafülkébe, ahogy a 2250 lóerő előrelendült.
A Corsair gurult; a jobb szárny elsuhant a repülésvezető fölött.
A vadászgép elhúzott a torony és a nézők előtt. Tom előretolta a
botkormányt, és a Corsair már csak a két első kerekén gurult,
Tom meglátta a fedélzet jobb sarkát, és arrafelé vette az irányt. A
megfelelő irányba tartva engedett egy kicsit a botkormányon, és a
gép visszaereszkedett farokkerekére. Ha egy pilóta két kerékről
próbál felszállni, nincs megfelelő felhajtóereje, és a tengerbe zu-
han.
A Corsair orra eltakarta Tom elől a kilátást; nem látta, ahogy a
fedélzet egyre gyorsabban fogy alatta. A kerekek nagy sebességgel
gördültek a deszkán, a szélvédő megremegett. A Corsair átlépte a
hatvan mérföld per órás sebességet, aztán a hetvenet, a hetven-
ötöt. A gyorsítás hátranyomta Tomot az ülésben. A Corsair
meg–megpattant. A fedélzet vége már csak harmincyardnyira volt,
aztán húszra, tízre. Gyerünk, öreglány! – gondolta Tom.
Színes sapkás, homályos arcok suhantak el a szárnyvég mellett.
Nyolcvan mérföldes óránkénti sebességnél a Corsair átsprintelt a
32–es számon. Bzzzz! A fedélzet kiszaladt a kerekek alól, és
Tom úgy érezte, mintha gyomra bukdácsolna. Kékség terült el
körülötte, fehér tarajos hullámok siklottak a szárnyak alatt.
 Növelte a sebességet, azaz felemelte a gép orrát, a farkát lej-
jebb eresztette. Kétméteres légcsavarlapátok hasították a levegőt,
szél fújt a pilótafülkébe. Jobb kezét szorosan a botkormányon
tartva Tom baljával behúzta a futóművet, aztán a fékszárnyakat. A
futómű behúzódott – klank, klank, klank. Ekkor átvette a botkor-
mányt a bal kezébe, és becsukta a pilótafülke tetejét. A fülkében
mozdulatlanság lett, a motor egyenletesen berregett.
Amikor a sebességmérő mutatója elérte az óránkénti százötven
mérföldet, Tom jobbra döntötte a gépet, és emelkedő fordulóba
kezdett, hogy megtalálja Jesse-t.

Körülbelül 5 000 láb magasan

A Leyte huszonnégy gépe alakzatban repült.

Az osztag közepén Tom a pilótafülkéből balra pillantott. Jesse
gépének szárnyvégét figyelte. A két gép együtt emelkedett fel felé.
Jesse gépén túl Cevoli és köteléktársa repült, 'Tom enyhén meg-
nyomta a botkormányt. A pilótafülke plexiüvegén a délelőtti fé-
nyek tükröződései remegtek. Előttük tíz Corsair emelkedett,
mindegyik a 33–asoké; a vezérgépet a Leyte repülős alakulatának
parancsnoka vezette. A repülőparancsnok általában a hajó fedél-
zetéről irányította a négy egységet, de nem akarta kihagyni, hogy
ebben a bevetésben személyesen vegyen részt. 38

A repülős alakulat parancsnoka (Air Group Commander, CAG) aznap

38

Wally Madden volt, aki a második világháborúban F4F vadászgépeken

repült. Az alak zatban egy másik veterán is volt, ifj. William Povvell őr-
nagy; ő a 33–asok egyik kötelékét vezette. Powell a légierő aktív pilótája
volt, akit ideiglenesen a haditengerészethez vezényeltek át. Ő is repült a
 Amint 10 000 láb magasságba emelkedtek, Tom a sisakjára
rögzítette a gumi oxigénmaszkot. A Corsair látta el levegővel; lé-
legzésének hangjait hallgatta. Mellkasa előtt balra oxigéncső hú-
zódott, jobbra a rádió vezetéke.
15 000 lábnyi magasságban a vezetőkötelék nem emelkedett
tovább; leengedte a gépek orrát a felhőkkel húzott horizontra.
Cevoli köteléke is egyenesbe állt. Jesse átpillantott Tomra; örült,
hogy köteléktársa a helyén van. A nap fényesen sütött Jesse gépé-
re; minden szegecs csillogott, minden horpadás nyelte a fényt.
Tom a visszapillantó tükörbe nézett. Mögötte két Corsair szi-
luettje bukdácsolt a délelőtti napon. A 32–eseké voltak, szárnyvé-
geik fehérre festve. Alattuk Skyraider gépek haladtak; a 35–ösök
gépei; ezek a fiúk robbantották fel a Yalu folyó hídjait.
A fülhallgatóban továbbra is csak statikus zaj recsegett. A köte-
lék rádiócsendben haladt. Egyórányi repülőútra van a Chosin–
víztározó, valahol a felhők alatt. Tom végignézett az előtte, mö-
götte, alatta repülő gépeken. Sosem látott még ennyi fehér K–t és
kék vezérsíkot. Oxigénmaszkja alatt ajka boldog mosolyra húzó-
dott.
Uncle Sam ökle lecsapni kész.

második világháborúban; P–40–es pilóta volt a Fülöp–szigeteknél, ahol

hadifogságba esett.
 36. FEJEZET

ÉG AZ ERDŐ

Egy órával később, délelőtt 10 körül

Az 1542–es magaslaton, a Chosin–víztározónál

A FEDEZÉK BIZTONSÁGÁ BÓL Vörös aggódva nézett le az útra.

Felkészült a következő aknavetőtámadásra, a lövedékek záporára.
A hegy lábánál a menetoszlop megtorpant. A teherautók,
dzsipek, buldózerek leálltak, sofőrjeik kihajoltak az ablakon. Az út
egy távolabbi szakaszán égő jármű füstje szállt felfelé.
Őrmesterek siettek végig a menetoszlop mellett, parancsokat
kiabáltak; tengerészgyalogosok húzódtak fedezékbe az út mentén.
– Esküszöm, hogy az utolsót láttam a levegőben – mondta
Vörös. Jack idegesen bólintott. Negyed óráig hulltak kínai akna-
vető gránátok a menetoszlopra. Az ellenség híján lehetett az ak-
navető gránátoknak, mert a lövedékeket rendszertelenül és pon-
tatlanul lőtték ki.
 Néhány aknagránát így is célba talált. Egy dzsip feküdt az ol-
dalán ott, ahol legurult az útról. Egy teherautó orral árokba futott.
Rózsaszín nyomok húzódtak a havon, ahol a tengerész– gyalogo-
sok fedezékbe rángatták sebesült társaikat.
Odafentről susogó hang hallatszott. Vörös lehúzódott, de to-
vábbra is szemmel tartotta a menetoszlopot. Sötét csík húzott át
az égen, becsapódott az út mellett. Krakk! Narancsszínű robbanás
tört ki, lökéshullám rengett, a talaj szintjén fekete füst terjengett.
Vörös felemelte a fejét, hogy megnézze, megsérült–e valaki. A
füst eloszlott, és kisebb kráter maradt a hadtápúttól biztonságos
távolságban. Vörös a fejét ingatta. A pontatlan találat is baj. Amíg
a támadás tart, a menetoszlop nem megy sehová.
Jack könyökkel oldalba bökte Vöröst, és balra mutatott.
– Mégis igaz – mormogta a fiatalember.
Vörös a szomszédos hegygerincvonulatra nézett, és rögtön el-
komorult.
A magaslaton fehér pufajkások áradata haladt. Fényes nappal.
Nem is álcázták magukat. A kínaiak puskát egyensúlyoztak vállu-
kon, ahogy a mély hóban bukdácsoltak. Mások szovjet géppuská-
kat húztak kerekes géppuskatalpon. Az egyik tengerész– gyalogos
azt mondta, hogy ez a mozgás olyan, mintha „hangyák mennének
piknikezni egy nagy, cukormázas torta másik oldalára."
Jack magához szorította puskáját.
– Bekerítenek minket – súgta.
– Nem. A menetoszlopra mennek – mormogta Vörös. Elfor-
dított egy csavart a puskája hátsó irányzékán, az új távolságra állí-
totta: hétszáz yard. Legalább a hóesés elállt.
– Srácok, ti látjátok ezt? – kiáltotta Vörös a közelben levő ten-
gerészgyalogosoknak.
– Igen. Nyomon követjük őket – jött a válasz.
– Célkeresztben vannak – jelentette egy másik.
Vörös körülnézett. A többiek célra tartottak; csak a tűzpa-
rancsra vártak. Ám Sawyer őrmester távol volt, a begy lábánál fel-
állított parancsnokságon jelentett éppen.
Balra két, az egységhez pótlásként küldött tengerészgyalogos
elbújt. Egyikük őrmester volt.
– Hé! – kiáltott rájuk Vörös.
Az őrmester felnézett a fedezék alól.
– Lőhetünk? – kérdezte Vörös.
– Meg vagy bolondulva? – szólt az őrmester. – Ha rájuk lö-
vünk, csak felzavarjuk őket!
Vörös felfelé, a hegygerincre nézett. Valóban: ha a tengerész-
gyalogosok most lőnek, a fent csoszogó kétezer kínai haragját
vonnák magukra. Ám a szomszédos gerincen az ellenség nem
feléjük, hanem még mindig a menetoszlop felé tartott.
Vörös felemelte a puskáját, és célra tartott. Még mindig hitte,
amit Davens mondott: Ha összetartunk, nem lehet legyőzni min-
ket. Kesztyűs keze erősebben szorult az elsütőbillentyűre.
Krakk! Valaki megelőzte az első lövéssel. Aztán egy másik
puska reccsent a közelben, és megint egy másik. Jack a sziklára
csapta fegyverét, és sorozatokat kezdett leadni. Vörös is lőtt; pus-
kapor szaga töltötte be a levegőt. Mindenki lőtt… a géppuskások,
a szárazföldiek katonái, még a riadt tartalékos katonák is. A többi
egység is tüzet nyitott.
A szomszédos hegygerincen fehér pufajkások estek előre, tes-
tük a havat kavarta. A félrement közeli találatok hópamacsokkal
vertek fel. Az ellenség hegynek felfelé hátrált, küszködve húzták
magukkal géppuskáikat.
Vörös hátranézett; remélte, hogy a tengerészgyalogos menet-
oszlopot menekülni látja.
– Éppen most kellett! – mordult.
Az utat megtisztították, a menetoszlop azonban még mindig
egy helyben toporgott.

Hét mérfölddel távolabb, a menetoszlop elején

Sebesült tengerészgyalogosok fájdalmasan hörögve csusszantak le

a teherautók hátsó ajtóinál. Golyók hasítottak a fejük fölött. Sofő-
rök ugrottak ki az ajtókon, emberek gurultak ki dzsipekből. Löve-
dékek csapódtak fémre, gumiabroncsok lukadtak ki sziszegve. Az
ellenség az út felénél csapott le.
Tengerészgyalogosok terelték sántikáló társaikat el az ellensé-
ges tűz vonalából. A sebesültek bekötözött, vérző sebekkel ugrál-
tak az út menti árokba, jobbra–balra, a kopár hegy alján.
A menetoszlopot két völgy között a magaslaton támadták meg.
A vezető jármű, egy magányos tank tétlenül állt; annyira nem volt
lőszere, hogy a menetoszlopba küldtek futárokat, hogy szerezze-
nek attól, akinek még van. A tank előtt a néptelen út kanyargott a
havas völgy felé. Mögötte emberek és járművek hosszú sora állt a
völgyben.
Az ellenség dühödten lőtt jobbról; torkolattüzek villantak a
havas hegygerincen. Több száz fehér pufajkás volt odafent; sziklák
és emelkedők mögött. Balra az erdőből még több kínai katona
özönlött a hegygerincre. Csapatostól álltak be lövész bajtársaik
mögé, kiegészítették, meghosszabbították a csatasort. Már ötszáz
fehér pufajkás volt a nyílt terepen, talán több is.

Tengerészgyalogosok hajoltak ki teherautók és traktorok mö-

gül, viszonozták a tüzet. Mások dzsipek mögött álltak fel, gránátot
dobtak. Mindenki azért harcolt, hogy időt nyerjenek… hogy a
menetoszlop elején levő ép katonák hátraérhessenek.
A súlyosan sérült katonák nem hagyták el a teherautókat. A fa
mennyezet alatt reszkettek és imádkoztak, miközben az oldal-
deszkákat golyók szaggatták. Az egyik ezredes egy dzsip árnyékába
húzódva magához hívta a harctéri légi irányítót.
– Próbáljon légi támogatást szerezni! – kiáltotta az ezredes a
lövések robajában.
A harctéri légi irányító nyugtalanul nézett az alacsonyan szálló
viharos felhőkre. Valószínűtlen volt, hogy ilyen időben légi tá-
mogatást kapjanak, mindenesetre felvette a rádiót. A rádiósa a
hagarui amerikai bázist hívta. Ha vannak a közelben repülők, a
bázis diszpécsere biztosan tud róluk.
– Itt Dark Morse 14 – jelentkezett be a FAC. – Kontakt légi
támogatásra van szükségünk. Nagyon fontos!
Az égre nézett, és válaszra várt.

Közben 15 000 láb magasan Korea északkeleti része felett

Tom homloka aggodalmasan ráncolódott, ahogy Jesse mögött

repült. Bal szárnyát a föld felé mozdítva hátranézett. Tízezer láb-
nyira lent mindenfelé viharfelhők húzódtak.
Több géppel előrébb Cevoli vezette a századot fordulóba. A
többi század az ég más–más részén körözött; mindenki egy kis
részt keresett a felhők között, ahonnan a földet lehet látni. Az
amerikai bázis jelezte, hogy a menetoszlopnak szoros légi támo-
gatásra van sürgős szüksége, de a pilóták tehetetlenek voltak. Nem
segíthettek. Amióta felszálltak a hajóról, nem láttak földet.
Chosin felett a vihar áthatolhatatlannak tűnt. Még a földi bá-
zisú Corsair gépek is visszatértek reptereikre.
Tom újabb és újabb kört írt le; szemét erőltetve nézett. Úgy
állította be a rádiót, hogy egyszerre két csatornát hallgathasson…
a Guard Channelt, amin a vészjelzéseket adták és a Squadron
Channelt, a század csatornáját, amin Cevolival kommunikálha-
tott. Mindkettőn csend volt.
Tom csalódottan ingatta fejét. Egyetlen hegy sem látszott ki a
felhőtakaróból. Akár New York állam is lehetett volna odalent,
télben, vagy San Francisco ködben. Észak–Korea hegyei fölött
gondolni sem lehetett arra, hogy zuhanórepülésben vakon hatol-
janak át a felhőkön.
A rádió reccsent.
– Vezérgép, feljövök.
Tom szemöldöke összerándult. A hang ismerősnek tűnt; a 32–
esek csatornáján szólalt meg.
Aztán újra megszólalt a hang.
– Az a Fusen–víztározó, uram. Felismerem az alakját.
Tom szeme tágra nyílt a csodálkozástól. Mintha Marty hangja
lenne! De ugyanolyan gyorsan elkomorult. Az nem lehet. Marty
hajnalban indult a Korea másik végébe küldött egységgel.
– Vettem. Jöjjön fel! – szólt egy második hang, amely nagyon
hasonlított Frank Cronin hadnagy, a hajnali kötelék vezetőjének
hangjára.
Tom arca grimaszba rándult. Arra gondolt, hogyan lehetséges,
hogy kétszáz mérföldnyi távolságból hall rádióforgalmazást. El-
lenőrizte oxigénmaszkjának szigetelését, és mély levegőt vett. Va-
jon most kezdek begolyózni? – tűnődött.
– P. A. N.! P. A. N .! P. A. N.!
 Visszatért a második hang, ezúttal a vészhíváscsatornán, hogy
mindenki hallja, Tom nagyon figyelt. P. A. N., vagyis Pay
Attention Now, annyit tesz: Most figyeljetek!
A hang közölte a hívójelét, és azt mondta:
– Minden gépnek. Rés támadt a felhőzeten a Chosin– víztá-
rozónál. Tartjuk a pozíciónkat. Vezetünk, jöjjenek utánunk!
Maszkja alatt Tom elvigyorodott; felismerte Frank Cronin hí-
vójelét. Ezek szerint nem veszti el a józan eszét: tényleg Marty
hangját hallotta az előbb.
– Rendben, látjuk önöket – szólt rádióba a parancsnok. Kiállt a
fordulóból, és a 33–asok Corsair egységét észak felé vezette.
Cevoli megbillentette a szárnyait; így jelezte az egységének, hogy
álljanak kötelékbe, Tom beállt Jesse mellé. Jesse felzárkozott
Cevolihoz, és a többi gép is felvette kijelölt pozícióját. Cevoli el-
indult, a Skyraiderek követték.
Tom az előtte elterülő légteret nézte. A hajnali egység messze
a távolban, a felhők felett körözött. Eredeti célpontjukat nem si-
került elérniük az időjárás miatt, ezért nem tértek vissza az anya-
hajóra, inkább segítettek keresni a Chosin–víztározót. A gépek
egyenként alábuktak, és eltűntek a felhők között.
Ahogy a felhőnyiladék felé közeledtek, Tom a gépe orrától
balra eső térrészre pillantott. És valóban egy kis sötét folt jeleni
meg; mint sziget a felhők között. A parancsnok ért először a folt-
hoz; zuhanórepülésben vezette a 33–asokat, kettesével.
– Oké, fiúk – szólt Cevoli a rádióba izgatottan. – Menjünk le!
Cevoli balra döntötte a szárnyát, köteléktársa vele együtt len-
dült zuhanórepülésbe.
Tom következett. Már majdnem a luk fölött járt, amikor meg-
látta, hogy tulajdonképpen nem is felhőnyiladék, hanem csőszerű
luk a viharban. Messze lent a Chosin–víztározó jege csillant. A
műszerfal jobb oldalára nyúlt, bekapcsolta a navigációs fényeket.
Jesse nyugodt tekintettel pillantott át rá. Bólintott Tomnak,
aztán előrebiccentett, és gépe balra húzott, lefelé. Tom követte.
Tom és Jesse egymás mellett haladtak lefelé a vihartölcséren.
Tom csak a zöld lámpát nézte Jesse gépének szárnyán. A pilóta-
fülke elsötétült körülötte. Gépének orra mellett Jesse légcsavarja
úgy forgott, mint a körfűrész.
Széllökések csapkodták Tom szélvédőjét, hóförgetegek süví-
tettek a gépek között. Tom lélegzet–visszafojtva figyelt. Jesse gépe
eltűnt, aztán újra megjelent. A zöld fény remegett a turbulenciá-
ban. A fekete felhők rétege végtelennek látszott.
Amikor Tom először repült Jesse-szel azért aggódott, hogy
Jesse sirálycsapatba, hajóárbocba vagy egy alacsonyan repülő
Piper Cub gépbe vezeti.
De Tom már ismerte Jesse-t. Tudta, hogy csak előrenéz, na-
gyon figyel, biztos a keze, és jól dönt. Régebben Tom azt gondol-
ta, hogy Jesse potenciális veszélyt jelent az ő makulátlan karrier-
jére; most azonban a világ végére is követné.
A szürke homályban hófelhők siklottak a Corsair csapat mö-
gött. Jesse és Tom a jég és a havas hegyek ezüstös világába került,
Tom kicsatolta a maszkját, és hagyta, hogy oldalra csússzon. Ajka
mosolyra húzódott. Megtalálták a Chosin–víztározót.
Az armada laza kötelékben repült a jég fölött. A távolban, a
víztározó aljánál fehér füstfelhők emelkedtek. Kályhákban égett a
tűz a Hagaru bázison, buldózerek javították az amerikai védelmi
vonalat. Marty Goode és a hajnali kötelék már eltűnt a hegyek
mögött.
Tom és Jesse előtt Cevoli gépe bólogatva repült; jelzés volt.
Nyomvonal alakzat! Cevoli köteléktársa hátrébb húzódott, beállt
mögé. Tom visszavett a sebességből, és Jesse mögé oldalazott.
Megreccsent a rádió: a tengerészgyalogság diszpécsere jelent-
kezett a bázisról.
– Iroquois kötelék, szép pilótamunka volt… átjutottak azon a
felhőrétegen.
A parancsnok jelentette, hogy a Leyte madarai munkára ké-
szek.
– Remek. A cél egy rakáson van – felelte a diszpécser. Elha-
darta a cél jellemzőit, és mindegyik köteléknek meghatározta a
célkoordinátákat. A víztározó környékéről érkezett segítségkérés.
A parancsnok négyes köteléke hagyta el legelőször az alakzatot.
Tom a fegyverirányzékból látta, hogy elindulnak a nekik kijelölt
cél felé. A következő négy Corsair jobbra tért ki. Aztán két gép
balra ment
A diszpécser kiadta az utolsó célkoordinátát; Tom elégedetten
bólintott. Cevoli az armada megmaradt részét jobbra vezette, a
hegyek közötti részre, a jeges víztározó és a Yudam–ni falu talál-
kozásához.

Eközben Yudam–ni falu közelében

Vörös a földre lapult, miközben golyók csapkodtak, sziklaszilán-

kok repkedtek körülötte. Mellette Jack két kézzel fogta rohamsi-
sakját.
– Isten legyen irgalmas hozzánk! – imádkozott Vörös. Fel akart
állni, hogy az ellenségre lőjön, de mintha megbénult volna. Zöld
nyomjelzők cikáztak a fejük felett olyan közel, hogy megesküdött
volna, ha kinyújtja a kezét, el tudott volna kapni egyet.
Riadtan pislogott. Amikor legutóbb látta a hegyoldalt és a
szomszédos hegygerincet, mindenhonnan torkolattüzeket látott;
mind a tengerészgyalogosok arcvonalára irányult. Vörös és a töb-
biek sikerrel vonták el az ellenség dühét a menetoszlopról, de
senki nem akart így meghalni.
A zöld nyomjelzők fokozatosan meggyérültek. A robbanások a
tengerészgyalogosok fölött ötvenyardnyira következtek be, aztán
százra, aztán még magasabban; mintha a kínai lövészek mind el-
aludtak volna. Jack meglepetten engedte el sisakja szélét; kinyúj-
totta elgémberedett ujjait. Már nem szakítottak szikladarabokat a
lövedékek, bár még lőttek rájuk.
Vörös felemelte a fejét, és kilesett a hegyre. A fehér pufajkások
az égre lőttek.
Zzzzzz!
Sötét árnyék süvöltött el Vörös fölött, lövések robaja hasított a
levegőbe. Vörös a földre vetette magát. Forró töltényhüvelyek
zúdultak odafentről, a hóba pattantak sisteregve. Töltényhüvelyek
kopogtak Jack sisakján, Vörös hátán; Vörös üvöltött, vonaglott fáj-
dalmában.
Aztán még egy árnyék húzott el Vörös fölött. Kezét szeme fölé
emelte, meglátta a W alakú fehér szárnyaljú gépeket. Arcát védte,
mert újabb töltényhüvelyek záporoztak. Éppen időben nézett fel
ahhoz, hogy lássa, amint narancsszínű nyomjelzők fúródnak a
hegyoldalba; havat és földet vernek fel.
Újabb repülőgép dübörgött el fölöttük, aztán még egy. Vörös a
hóba fúrta arcát, és nem is emelte ki onnan. Karja rázkódni kez-
dett, aztán a válla, aztán egész teste. Nevetés bugyborékolt behaj-
tott karjai között.
– Corsair gépek, Jack! – kiáltotta.
Ahogy a gépek motorzaja halkult, Vörös felemelte fejét, kiné-
zett a szikla mögül. A hegygerincen az ellenség menekült; fehér
sisakjaik eltűntek. A viharos felhők előterében fordult vissza a
Corsair armada. Sötét orrukon jól kivehetők voltak a fehér szá-
mok. Fent volt a Corsair 210, amit Marty Goode vezetett. De
nem az orr számára, hanem a farok jelzésére figyelt fel Vörös.
Mindegyik gépen nagy, fehér K betű volt.
Vörös és a többiek is felálltak, úgy nézték a Corsair gépeket.
– Hát, ez olyan közel volt, hogy majdnem elválasztotta a ha-
jamat – mormogta Jack méltatlankodva.
Vörös felnevetett, és megrázta fiatal barátja vállát.
– Ez a K csapat! – kiáltotta egy tengerészgyalogos.
– A Leyte madarai! – tette hozzá egy másik.
A tengerészgyalogosok Kréta szigetén ugyanezeket a gépeket
figyelték; akkor túl magasan és túl lassan repültek, és ez nem tet-
szett nekik. Ez azonban más. Ez a legjobb légi bemutató, amit
valaha láttak.
Morajlás rázta meg a völgyet a tengerészgyalogosok mögött.
Vörös, Jack és a többiek hirtelen megfordultak; a haditengerészet
gépeinek alakzata száguldott a menetoszlop felé. Tizennégy gép
motorzaja hasította a levegőt. Egyik Corsair a másik után menny–
dörgött el mellettük szinte szemmagasságban, aztán Skyraiderek
szabályos rendben; mindegyiknek fehér K volt a farkán. Mind-
egyik azon igyekezett, hogy felszabadítsa a menetoszlopot.
 Vörös marokra fogta fegyverét, majd felemelte, hogy az elha-
ladó pilóták lássák. Az első szót üvöltötte, ami eszébe jutott:
– Hallelujah!

Eközben a menetoszlop elején

Tengerészgyalogosok hajoltak ki, álltak fel járművekből, leadtak

néhány lövést, aztán gyorsan visszahúzódtak a fedezékbe. Erősen
ziháltak, a kimerültség határán voltak. Puskalövések füstje és dízel
kipufogógáz terjengett a levegőben. Tizenöt perc telt el, de még
mindig nem tudtak mozdulni. Nem jött légi támogatás, és egyre
több fehér pufajkás jelent meg a hegygerincen.
A tengerészgyalogosok a közeli dzsip mögött álló légi irányítót
nézték. Golyók pattogtak, föld szóródott szét, de a FAC csak az
égre beszélt. A mikrofont a szájához tartva szavakat mormogott, és
a menetoszlop mögötti sötét felhőket nézte.
A tengerészgyalogosok követték a tekintetét. Az égen nem volt
semmi.
Aztán egy tengerészgyalogos megfordult, és megemelte sisak-
ját, hogy a puskaropogás mellett jobban halljon. Mások lehúzták a
kapucnijukat; a sebesültek felemelték fejüket a földről. Az ég mo-
rajlott. Mindenki lenézett a havas völgyben álló járművekre. A
morajlás egyre hangosabb lett.
Hirtelen kék repülőgépek köteléke jelent meg. Dühödt robaj-
jal kanyarodtak felfelé a völgyből. Corsair és Skyraider gépek vol-
tak; mindegyik gép farokrészén nagy, fehér K betű. A hegyek csú-
csánál alacsonyabban repültek a menetoszlop mellett. A katonák
ujjongtak; sokan a légiirányítóra néztek. Megcsinálta. Sikerült.
 – Nincs szükség próbatámadásra, Iroquois kötelék! – kiáltotta a
FAC. – Az ellenség nyílt célpont!
A Skyraider gépek szárnyukat jobbra billentve a hegygerinc
felé vették az irányt. Mindig ezek a repülő tankok támadták a
célpontot először. A Corsair gépek az utat követték, nekik meg-
voltak a saját célpontjaik. A tengerészgyalogosok meglátták a me-
netoszlop elejénél a kínai csapatokat; azon a részen voltak, ahová
a légi irányító hívta őket. Az ellenség az út mögött rejtőzködött;
csak arra vártak, hogy újabb meglepetésszerű rohamot indíthas-
sanak.
Tom kinézett a légcsavaron át, ahogy alacsonyan száguldott a
havas táj fölött. Három géppel előtte Cevoli vezette a köteléket; a
fák tetejének szintjén repült. Látta, hogy a tengerészgyalogosok
integetnek neki, és tudta, hogy mögötte a Skyraider csapat éppen
a hegygerincen irtja az ellenséget.
– Napalmmal kezdünk, hogy kifüstöljük őket – szólt Cevoli a
rádióba. Hangja szokatlanul lényegre törő volt.
Tom arca összerezzent. A napalm volt a legegyszerűbb gyúj-
tóbomba. Csak egy pót–üzemanyagtartály zselésített gázolajjal; a
detonátor fehér foszfor. Tom már dobott napalmot ellenséges
épületekre és járművekre… de csapatokra még sosem.
Cevoli gépe előtt megjelent az erdősáv; egy focipályányi hosz-
szan terült el az úttól jobbra.
A barna fás rész hidegnek, elhagyatottnak tűnt.
– Ne feledjétek, hogy idefent elég ritka a levegő – tette hozzá
Cevoli, miközben a terep felett hasított. – Szóval nagy sebességgel
haladni, és gyorsan felkapni a gépet!
Tom még szorosabban markolta a tolóerő–szabályozót. Előre-
hajolt a pilótaülésben, a fegyver irányzékán nézett előre. Szeme
riadtan tágra nyílt.
Fehér alakok özönlöttek ki az erdőből. Kétszáz fehér pufajkás
dühös hangyaként rohant a havas mezőn, és tűzvonalát alkottak.
Több száz villanás robbant: az ellenség elhagyta fedezékét, hogy
tisztább lővonalat kapjon.
– Hűha! – mormogta Tom, és hátradőlt. – Ezt figyeld, Dick!
Cevoli oldalkormánya vadul csapkodott, ahogy a gép szlalo-
mozott a levegőben, és közben az ellenség vonalának közepére
célzott. Tom lélegzet–visszafojtva figyelt… Nagyon sok villanás
volt. Nem sokkal azelőtt, hogy Cevoli elérte volna az ellenséges
vonalat, kioldotta a napalmbombát, és rögtön felhúzta a gépet.
A tojás alakú napalmbomba forgott a levegőben. Élénk villa-
nással robbant be a fehér pufajkások előtt, és meggyulladt. A 3000
fokos lánghullám narancsszínű szőnyegként bugyborékolt, terjedt
a kínaiak között.
Az ellenség vattával bélelt pufajkái meggyulladtak. Égő embe-
rek vonaglottak, mások igyekeztek kikerülni a lángok közül. A
tűzben robbanások hallatszottak; egyik gránát a másik után rob-
bant fel. Fekete felhő gomolygott az égő napalm nyomán.
Az ellenséges vonal végén döbbent túlélők toporogtak, körbe-
jártak; parancsra vártak, de a golyózápor hozta meg helyettük a
döntést. Cevoli köteléktársa nyitott tüzet először. Narancsszínű
ívek húztak át a jeges levegőn; embereket lapítottak össze. Föld és
hó repült szét, ahogy az .50–es kaliberű lövedékek pásztázták a
célterületet. Cevoli köteléktársa elhúzott az ellenség felett a fekete
felhőben; Jesse szorosan követte.
Tom a célterület fölött repült. Látta, hogy jobbra fehér pufaj-
kások rohannak a fák közé, ezért Tom rájuk irányozta fénylő cél-
keresztjét. Katonák botlottak meg, estek el; mások megálltak, és a
gépre lőttek. Tom feszülten figyelt, ahogy az erdő egyre nagyobbá
terjedt a szélvédője körül, egyre közelebbre emelkedett.
Megmarkolta az elsütőbillentyűt. Sárga lökéshullámok törtek
ki a fegyvertorkolatokból, nagy robajjal. Célkeresztje megreme-
gett, ahogy narancssárga nyomjelzők lőttek előre háromszáz
yardnyit, és ösvényt vágtak a menekülő csapatok között. Lövedé-
kek verték fel a havat, Tom elvesztette a célpontokat. Vakon szá-
guldott előre a fekete füstfalban. Égett, olajos szag árasztotta el a
pilótafülkét. Érezte a hőséget a talpa alatt; a gép szárnyai remeg-
tek.
A Corsair kitört a másik oldalon. Tom visszarántotta a botkor-
mányt, és a ritka levegőben emelkedett. Az erdő és a tűzharc egy-
re kisebbnek látszott.
Hosszan felsóhajtott.

***
A havas hegyek fölött Tom besorolt a körpályára állt kötelék mö-
gé. Pilótaoveralljának ujjával megtörölte az orrát. A nyers, égett
szag megtapadt orrcimpájában; tudta, mi az a szag, amit érez, és
arca undorral eltorzult.
– Átadom a vezetést – rádiózta Cevoli, azzal kitört az alakzat-
ból. Jobbra húzott, mint egy defektet kapott versenyautó a pályán.
Tom és a többiek a kör belseje felé előzték.
Cevoli köteléktársa vette át a vezetést, Jesse állt be második-
nak, Tom harmadiknak. Két géppel hátrébb Cevoli az utolsó he-
lyet foglalta el. A következő támadási fordulóban köteléktársa
dobja le a napalmot.
A kötelék az úttal párhuzamosan haladt; Tom elnézett a bal
szárnya fölött. A napalm tüze leégett; hosszú felperzselt jelet ha-
gyott a területen, ahol megolvadt a hó. Az ellenség a fák közé
húzta sebesültjeit.
– Vezérgép, mit csináljak, ha senki nincs a célterületen? –
kérdezte Cevoli köteléktársa.
– Hát, akkor dobd a fák közé! – szólt Cevoli válasza.
A kötelék elhaladt a főhadtápút felett; az utolsó támadásra tar-
tottak. Tom elnézett a szárnya fölött. Odalent tengerészgyalogo-
sok húzódtak fedezékbe járművek mögé, árkokba. Volt, aki elte-
rülve feküdt, talán sebesülten, üvöltve, társaik karjában elvérezve.
Tom talán ismeri is őket. Talán azok a fiúk vannak odalent,
akik Cannes–ban megköszönték Jesse-nek a palack bort, talán az a
fiú is ott lent van, akinek Jesse a hangárfedélzeten megmutatta a
Corsairt, akit a szárnyra állított. Talán azok a fiúk vannak odalent,
akik a Leyte fedélzetéről a vízbe hajigálták szerelmes leveleiket,
nehogy szégyen érje a családot, nehogy' az anyjuk kezébe jusson,
ha a fiú esetleg meghalna a háborúban.
Most pedig haldokolnak. Tom nézte, ahogy ez történik éppen.
A kínaiak megtámadtak egy menetoszlopnyi fáradt, fagyott,
sebesült embert, és elhatározták, hogy az utolsó szálig megölik
őket. A csata előtt tábornokuk kiadta a parancsot:
– Úgy öljétek meg ezeket a tengerészgyalogosokat, ahogy kí-
gyót taposnátok el a házatokban!
Tom ajka felfelé ívelt. Az orrában megtapadt szag már nem
zavarta.
 Előtte haladt Jesse, és éppen egyenesbe hozta a gépet, táma-
dásba lendült. Tom köteléktársa repüléséből érezte, hogy Jesse
ugyanígy gondolja.

Eközben lent, az úton

Fiatal fekete tengerészgyalogos és társai pillantottak ki egy dzsip

mögül. Arca szögletes, álla erős. Társaival figyelték, ahogy a
Corsair gépek átsuhannak a havas mezők felett az erdő felé; a ti-
zenkét tonnás gépek olyan gyorsan haladtak, hogy a haditengeré-
szet jelzése, a „Navy” felirat csak elmosódottan villant az oldalu-
kon.
A tengerészgyalogosok öklüket rázva éljeneztek.
– Gyerünk, fiúk! – kiáltotta egy fekete tengerészgyalogos. –
Adjatok nekik!
Pukkanó hangok hallatszottak az erdőből, villanások látszottak
a havon. Az ellenség az ágak alól tüzelt a száguldó gépekre.
A legelső Corsair szinte a fák tetejét súrolva robajlott, aztán
amikor a napalmbombát ledobta, hirtelen felhúzta a gép orrát. A
bomba felrobbant; tűzhullám terjedt az ágak koronájában, zápo-
rozott lefelé. Az út mentén a tengerészgyalogosok megrezzentek,
eltakarták a szemüket.
Előttük az erdőben égő napalm csöpögött a fákról. Sikolyok
hasítottak a félhomályból. Egy magányos kínai katona lángba bo-
rulva rohant ki az erdőből; nyílt terepen esett el. A tengerészgya-
logosok összerezzentek, de nem néztek félre.
Egyik Corsair a másik után csapott le; hat fegyver dübörgött
mindegyiken, üres töltényhüvelyek záporoztak. Még több na-
rancssárga nyom húzott át a fák között. A lövedékek ágakat törtek
le, fák törzsébe, emberek testébe hatoltak. Az újabb golyók be-
gyújtották a maradék napalmot.
Az egyik Corsair hasa kis híján a fák tetejét súrolta, mielőtt
felhúzott.
– Az a srác biztosan nem nős még! – kiáltotta az egyik tenge-
részgyalogos. Társai bólogattak. Azt állították, meg tudják állapí-
tani, hogy egy pilóta nős vagy nem. A hosszabb géppuskatüzet
nyomó, alacsonyabban repülőket vélték agglegénynek; a nős piló-
tákat óvatosabbnak gondolták.
Újabb alacsonyan repülő Corsair lőtt hosszan az ellenségre.
– Még egy agglegény! – jegyezte meg egy tengerészgyalogos.
Aztán még egy Corsair húzott emelkedőbe az utolsó pillanat-
ban.
– Ez már biztosan agglegény! – nevetett egy másik katona.
Végül mind a hat Corsair felhúzott, hogy a magasban újra
alakzatba álljanak, és új támadást indítsanak.
– Hála az égnek, ma nem repül nős pilóta! – szólt valaki.

***
A havas völgyek közötti emelkedőn, az úton a kimerült tenge-
részgyalogosok csak álltak és körülnéztek. A puskatűz enyhült, a
Skyraider gépek a távolban morajlottak; elhúztak, újabb feladatra,
hogy egy másik egységnek adjanak légi támogatást.
Kráterek és égésnyomok éktelenkedtek a hegygerincen a me-
netoszlop mellett. Több mint ötszáz halott kínai feküdt a terepen,
az ellenség erőit „teljesen megsemmisítették.” A tengerész– gya-
logosok ezt később „a nagy mészárlásként” emlegették.
A tengerészgyalogosok nyögve tolták le a tönkrement jármű-
veket az útról. Teherautók és dzsipek reccsentek az út menti
árokba. Aztán a sebesülteket visszarakták a teherautókra. A járó-
képes sebesültek felsorakoztak, mindenki egy kicsit jobban kihúz-
ta magát. Havas kerekek és cipőtalpak nyikordultak, a menetosz-
lop megindult.

***
Ahogy a menetoszlop a füstölgő erdő mellett haladt el, a hőség
minden tekintetet jobb oldalra vonzott. Fák recsegtek, ágak törtek,
parázs világított. Odafent a Corsair gépek köröztek; meg akartak
győződni arról, hogy nem maradt ellenséges katona a közelben.
Nem maradt. Senki nem ment be az erdőbe a halottakat meg-
számolni. Cevoli később jelentésében azt írta, hogy a támadás
eredménye „nem ismert”.
Cevoli egy idő után kitört a fordulóból; a többiek követték.
Hívást kaptak, hogy nézzék meg a víztározó keleti partján észlelt
csapatmozgásokat. Cevoli tett egy kört a terület körül; az út fölött
egyenesbe hozta a gépet. Az út fölött száguldott, egyenesen a kö-
zepén; nyomában öt Corsair.
A tengerészgyalogosok hátrapillantottak. A járművek gördültek
tovább, de az emberek megálltak nézni. A Corsair gépek megbil-
lentették a szárnyukat, ahogy elhúztak fölöttük; a tengerészgyalo-
gosok éljeneztek, sisakjukkal, kesztyűs kézzel integettek nekik vá-
laszul.
A fekete tengerészgyalogos és társai integettek, ahogy az első
Corsair elhúzott felettük, aztán egy másik. A harmadik Corsair
közeledett szárnyát billegetve.
A fekete tengerészgyalogos felnézett, ahogy a gép eldübörgött
felette. Mintha lelassult volna az idő. A gép szárnya az út felé bil-
lent, és a fekete tengerészgyalogos a lehető legtisztábban látta a
pilótát. Fehér sisak, fekete arc. A pilóta mosolygott és leintegetett
neki.
Az idő mintha felgyorsult volna. A Corsair gépek nagy robajjal
elhúztak felettük. A fekete tengerészgyalogos utánuk fordult, és
nézte, csak nézte, ahogy eltűnnek az úton.
Aztán egyik fehér társához fordult, aki még mindig vigyorogva,
fejét csodálkozón ingatva állt.
– Te is láttad? – kérdezte a fekete tengerészgyalogos.
– Kit?
– Azt a néger pilótát!
– Tényleg néger volt? – kérdezett vissza a fehér tengerészgya-
logos. – Nem tudtam, hogy fekete pilótáink is vannak.
– Úgy néz ki, hogy vannak – felelte mosolyogva a fekete ten-
gerészgyalogos.
Elöl egy dzsipben a FAC ült, mellette a kormánynál a rádiósa.
A légi irányító felemelte a mikrofont. A Corsair csapat már a víz-
tározó felé száguldott.
– Szép volt, Iroquois kötelék! – mondta. – Ha egyszer találko-
zunk, jövök nektek egy sörrel!
Az út fölött az utolsó Corsair pilótája megbillentette a szárnyát.
 37. FEJEZET

EGYÜTT A POKOLBA

Aznap éjjel, 1950. december 3–án

A USS Leyte fedélzetén

A HELYISÉGBEN HALK K ARÁCSONYI ZENE SZÓLT , a hajópincér

jeget dobott üvegpoharakba, a hajóorvos hozta a brandyt… de
Tom és a többiek túl fáradtak voltak ahhoz, hogy ünnepeljenek.
Tom és vagy tucatnyi pilótatársa a hosszú asztal körül várakoz-
tak, ahol a hajópincér a poharakat készítette elő. Tom pipázott,
mellette Cevoli komor beszélgetésben volt éppen. Kezük karba
fonva, hangjuk halk.
Tom tekintete a környezetet csodálta. A Flag Office az admi-
rális ebédlője volt; csak akkor használták, ha az admirális a hajóra
látogatott. A falak halványzöldek, a székek fehérek, elegáns vona-
lúak. A falon a Csendes–óceán bekeretezett képe volt látható. A
helyiség hátsó részén a kerek hajóablakokat elsötétítő anyaggal
takarták. Odakint a sötétben süvített a szél, nagy hullámok csap-
kodtak.
A Leyte kapitánya jutalmul nyittatta meg ezt a helyiséget; azt
akarta, hogy a pilóták elegáns helyen ihassanak, beszélgethesse-
nek, lazulhassanak. Minden századra külön–külön sor került. A
probléma az aznapi küldetés volt.
– Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből – szólt Jesse. –
Folyton az az alak jár az eszemben, aki lángolva rohant. Mind-
azok után, ami történt, ő nyugtalanít a legjobban.
Tom megszívta a pipáját.
– Az a baj, hogy nem látod ugyanúgy azokat, akiket ma meg-
mentettél, ahogy azt a lángoló alakot látod.
Jesse vonakodva bólintott.
– Nem ez az egyetlen gond a napalmmal – jegyezte meg
Cevoli, poharát leengedve. – Mostantól még rosszabb lesz, ha
esetleg lelőnek. Szóval, ha lehet, ne lövessétek le magatokat.
Jesse elkomorult, Tom a pipáját forgatta. Tudták, mire utal
Cevoli; a pilóták, akik napalmot dobnak le, nem számíthatnak jó
bánásmódra, ha esetleg hadifogságba kerülnek; az a minimum,
hogy megkínozzák őket. Azt beszélték, hogy a Chosin környékén
dolgozó helikopterpilóták az egyszerű tengerészgyalogosok
egyenruháját viselték repülésekkor, hogy ha esetleg lelövik a gé-
püket, letagadhassák, hogy pilóták.
Az asztalnál kicsit távolabb Fowler és Wilkie egyik cigarettát a
másik után szívta; még mindig a nap eseményeinek hatása alatt
voltak. Ők is Chosin környékét támadták; amikor visszaértek a
hajóra, óránként ötvenhét mérföldes szél süvített a fedélzeten.
Wilkie azzal okozott meglepetést, hogy első próbálkozásra sikerült
landolnia, míg a többiek, még Fowler is, elvétették és át kellett
startolniuk.
És ez nem minden.
Fowler fáradt kezét Wilkie vállára tette.
– Amikor legközelebb napalmot dobunk, Wilkie dob először.
Ő a mi napalmemberünk.
A többiek egyetértően bólintottak. A kötelék a Magam bázist
fenyegető kínai csapatokat támadta; Wilkie mindenkinél simáb-
ban helyezte el a napalmbombákat a célterületen.
– Kösz – felelte Wilkie, és ivott egy kortyot. – Remélem, sok
rókalukat sikerült kifüstölnöm.
Fowler Papa úgy mosolygott, mint egy büszke apa. Az ő sze-
mében Wilkie kezdett profivá válni.
Üvegpalackok ismerős csengése hallatszott, a hajóorvos a
rozsdamentes acél kezelőkocsit tolta a helyiségbe. Minden piló-
tához odalépett, kis palack brandyt adott át nekik. Tom túl fáradt
volt ahhoz, hogy szokásos tréfáját elsütve inkább skót whiskyt kér-
jen. Wilkie sem kért gintonicot. Senki nem zaklatta a hajóorvost
rumos kóláért. Csak felbontották a kis palackot, és tartalmát po-
harukba öntötték.
Jesse szokás szerint Cevolinak adta át italát. Tom és a többiek
ásítottak, ahogy a nap közben felgyülemlett feszültség erőt vett
rajtuk. Egy másik csoportban Marty lassan kortyolgatta a barna
elixírt. Ő vette észre a Fusen–víztározót aznap délelőtt, alábukott
a felhőrétegen, hogy azonosítsa a terepet, és ő vezetett mindenkit
Chosin környékére. De ezt is csak szokásos munkanapként fogta
fel.
Cevoli hirtelen felnézett, aztán felállt és vigyázzba merevedett.
 – Viiigyázz! Elöljáró a fedélzeten! – szólalt meg.
Tom és a többiek letették italukat, és az ajtó felé fordultak.
Alacsony, harmincöt éves, kerek arcú, sűrű, fekete szemöldökű
férfi jelent meg. Wally Madden parancsnok, a légi egység vezető-
je, aki aznap délelőtt a repülőcsapatot vezette.
– Pihenj, pihenj – szólt Madden nyugodtan. – Csak egy pilla-
natra jöttem.
Madden a Leyte pilótái között azon kevesek közé tartozott,
akik olyan jól repültek, mint Fowler. A Koreába vezető úton ké-
pezte ki magát Corsair gépre úgy, hogy egyszerűen elolvasta a
gépkönyvet.

Wally Madden

– Az imént jártam a CIC–ben – jelentette be Madden. – Úgy

gondolom, ezt hallaniuk kell.
 Tom és Jesse egymásra pillantottak. A CIC, vagyis Combat
Information Center, a bevetési információs központ a toronyban
volt. Oda érkeztek a jelentések.
– A tengerészgyalogosok menetoszlopának eleje most érte el a
Hagaru bázist – folytatta Madden.
Mindenki felsóhajtott a helyiségben. Tom és Cevoli elégedet-
ten mosolygott, még Jesse is megnyugodott egy kicsit. Aznap éjjel
Fowler azt írta az anyjának: „Biztosra veszem, hogy ezt a történe-
lem a tengerészgyalogosok legnagyobb tettei között fogja számon
tartani.”
Madden felemelte a kezét, jelezve, hogy folytatná; elhallgat-
tatta a társaságot.
– Ne örüljenek túlságosan… Az embereink nagy része még
odakint van azon a vad vidéken, szóval ne engedjék el magukat!
Tom egyetértően bólintott.
– Ó, jut eszembe… a tengerészgyalogosok új nevet adtak a
repülősöknek – tette hozzá Madden. – Juhászkutyák. Szóval ma-
guk a Juhászkutyák.
A pilóták vigyorogtak, nevettek. Mindenki tudta, mi a juhász-
kutyák dolga: terelgetni a nyájat és megóvni őket a farkasoktól.
Madden intett, azzal kiment.
Újra felélénkült a beszélgetés, vállveregetés. Máskor mindig
Cevoli volt az első, aki csengetett az ezredorvosnak, és rábeszélte,
hogy osszon még egy kör italt. Ezúttal azonban nem így történt.
Előrelépett, középre állt, és azt mondta:
– Oké, fiúk, dobjuk be a szunyát! Holnap jön a nagy csata.
A pilóták bólintottak. Szinte mindenki repülésre volt kijelölve.
Tom felhajtotta brandyjét, mások a hamutálcákban elnyomták
cigarettáikat. A pilóták olyan katonás rendben vonultak ki a te-
remből, mintha készek lennének repülni a sötétben.
Tom a folyosón kereste, de Jesse már elment.

Aznap éjjel

Az íróasztali lámpa egyetlen égőjének fényénél Jesse tolla siklott a

papíron. Miközben a levelet írta, tekintete minden szón szeretet-
tel időzött egy kicsit.
Koenig sötétben feküdt az alsó priccsen, takaró alatt. A fémfa-
lak vezették a hajó zajait. Időnként az órájára nézett. Nem sokkal
múlt éjfél. Jesse és ő is ki voltak írva repülésre másnap; szükségük
volt nyolc óra alvásra, különben kihúzzák őket a névsorból. Még
több órányi sötétség volt hátra reggelig, de Koenig nem akart
kockáztatni.
Jesse félretett egy szép, egyenletes dőlt betűkkel teleírt ív pa-
pírt. Folytatta az írást a következőn. Az álomház befejezetlen rajza
az íróasztal hátuljának volt támasztva, de Jesse csak az írásra kon-
centrált. Koenig hallotta, hogy kabintársa körmök Felpillantott, és
azt látta, hogy Jesse az inge ujjába törli az orrát. Behunyta a sze-
mét, és úgy tett, mintha nem vette volna észre.
Jesse szorosan markolta a tollat; teleírta a harmadik lapot, az-
tán a negyediket. Végül letette a tollat, és borítékba csúsztatta,
amit írt.
Az íróasztali lámpa fénye kihunyt, és Koenig hallotta Jesse
lépteit a sötétben. Halkan mászott fel a felső priccsre, nehogy fel-
ébressze társát. De Koenig még ébren volt. Fölötte elemlámpa
fénye villant. Koenig fénykort látott a mennyezeten, és tudta,
hogy Jesse éppen az esti bibliaszakaszát olvassa. Már nem is szi-
pogott.
Percek teltek el, talán fél óra is, talán egy óra. Koenig a meny-
nyezetet bámulta, és várt.
A fény végül kihunyt, a helyiség sötétbe borult.
Jesse elvégezte tennivalóit.

Másnap délután, 1950. december 4., körülbelül 13:45 –kor

A néptelen eligazítószobában boríték hevert drótkosárban. A

drótkosár felirata: „Kimenő posta”. A boríték címzettje: „Mrs.
Daisy Brown.”

Eközben a repülőfedélzeten

Jesse elvette lábát az oldalkormánypedálról, kiengedte a

Corsair fékeit. Bal kezével óvatosan előretolta a kart, amivel a to-
lóerőt szabályozta. Csuklójára ezüst Rolex órája simult.
A motor felpörgött, a Corsair 211 előregurult a gépek közül;
légcsavarja pörgött, orra az ég felé állt. Jesse nem látott rendesen
az orrtól; a gép felhajtott szárnyai pedig – mint a versenyló szem-
ellenzői – az oldalra kilátást akadályozták.
Jesse kihajolt a pilótafülkéből; a légcsavar szele megcsapta
szemüvegét, sisakját. A légcsavartól jobbra sárga mellényes fedél-
zeti munkás hátrált, karjait maga felé mozgatva: Előre! Jesse las-
san gurította a Corsairt, egészen addig, míg a sárga inges segítő
magasra emelte a kezét: Állj! Jesse a fékre lépett, a Corsair csiko-
rogva megállt, szinte közvetlenül a torony mellett.
 Jesse mögött Tom várt a Corsair 205–ben. Újra egy kötelékbe
kerültek, miután a hajó egyik első pilótája, bizonyos Hudson fel-
panaszolta, hogy mindig csak tartalékba osztják be, de sosem re-
pülhet. Ezért Cevoli ezt a Hudsont választotta köteléktársának,
Tomnak a Jesse mögötti helyet jelölte ki, Koeniget pedig hátra
tette, hogy egy bizonyos McQueen kötelékvezetője legyen.
A légcsavar mellett a sárga mellényes ember mellkasa előtt
egymásra hajtotta, majd szélesen kitárta karját: Szárnyakat leen-
gedni!
Jesse átállított egy kart, a szárnyak úgy ereszkedtek le, mint két
felvonóhíd. Ahogy a jobb oldali szárny leereszkedett, előbb a kék
ég jelent meg, aztán a hajótorony teteje és a tengernyi antenna,
majd a füstölgő kémény és a szélben lobogó amerikai zászló.
Amikor a szárny teljesen leereszkedett, hihetetlen látvány tá-
rult Jesse szeme elé. A toronyban talpalatnyi hely nem maradt; az
acél járófelületeken tengerészek és repülők tolongtak a korlátot
markolva. Arcukon fiús áhítat.
Marty, Wilkie és a többi pilóta a keselyűsorról figyelt; Jesse ra-
jongói minden fenti fedélzetet elfoglaltak. Ott voltak a pincérek
és a szakácsok, a gépház segédei is. A torony lábánál a fedélzeti
munkások és a mentőcsapat felnézett a pilótafülkében ülő
aviátorra. Mindenki tudta, hova mennek a pilóták, és minden ad-
diginál többen mentek ki a felszálláshoz, támogatásukat kifejezni.
Látták, hogy a következő pilóta felszállásra kész.
Jesse mögül Tom is látta. A toronyban egy ember kinyújtotta a
kezét, és két ujjúval a győzelem V jelét mutatta. Aztán egy másik
ember is V–t mutatott. És még egy, még egy, még egy, és minden
fedélzeten mindenki a győzelem kívánságával búcsúztatta Jesse
Brownt a felszállás előtt.
Tom azt hitte, hogy ez a jel a második világháború vége után
már kiment a köztudatból; sosem gondolta volna, hogy éppen a
Chosin–víztározó csatájánál tér vissza.
Jesse felnézett, hüvelykujját felfelé tartva megköszönte a tá-
mogatást a torony fedélzetein szorongóknak. Aztán a műszerfal
felé fordította figyelmét.
Ideje volt indulni.

Egy órával később, 5 000 láb magasságban

A tíz Corsair kettesével repült a téli völgy fölött. A napfény ré-

zsútosan érte a földet a sötét felhők rései között. Corsair gépének
pilótafülkéjéből Tom előrehajolt, hogy jobban lássa a terepet.
Mindenki tudta, hogy a kínaiak a hegyekben rejtőznek, és to-
vábbra is ellenőrzésük alatt tartják az utakat. Ám a levegőből a
völgy havasnak, élettelennek tűnt.
Tom előtt Cevoli és köteléktársa bukdácsolt a széllökésekben,
A kötelék már jó ideje haladt, amikor a rádió megreccsent. Tom
pilótákat hallott; izgatott hangon beszéltek. Hangjukból azt lehe-
tett kiérezni, hogy közel vannak már a célhoz. A Tom melletti
Corsair gépben Jesse elfordult és előremutatott.
Tom vette a jelzést; a völgy végén látszott a célterület: zöld
sátrak havas tetőinek tengere csillogott, számtalan füstcsík emel-
kedett. Jobbra kis falu látszott, körülötte földből emelt védvonalak.
A látványról Tomnak egy régi történelemkönyvben látott kép
jutott eszébe; római légió tábora Gallia havas határán. De ez nem
Gallia. A sátraktól balra földes kifutópálya; a falu felett a víztározó
jege.
Elérték Hagarut, az amerikai bázist.

***
– Itt az Iroquois kötelék – jelentette Cevoli a bázisnak rádión. –
Tíz F4U–es bejelentkezik.
– Örülünk, hogy visszaértetek, Iroquois kötelék – reccsent a
diszpécser hangja.
Cevoli közölte a kötelék fegyverzetét és üzemanyag státuszát.
A diszpécser azt mondta, ellenőrzi, hogy van–e elérhető célpont,
Tom nem tudta mire vélni ezt. Értelmezhetetlennek találta a
célponthiányt, különösen így, hogy a jelentések szerint százezer
kínai katona vette körül a bázist. Ám amint közelebb értek a bá-
zishoz, megértette, miért kevés a célpont.
A bázis mögött számtalan kék repülőgép körözött a víztározó
és a keleti hegyek fölött. Úgy köröztek, mint a szúnyogok, külön-
böző szinteken. A haditengerészet és a tengerészgyalogság Corsair
és Skyraider gépei voltak.
– Szóval rendes légi védőernyőt sikerült összehozni – jelentet-
te a diszpécser, amikor visszatért a rádióhoz. – De az út környé-
kén elkelne egy kis felderítő munka.
Megadta, melyik útszakaszon kéne körülnézni; azon a részen
tízezer kínai katonát láttak aznap reggel, akik mind Hagaru felé
tartottak. Tom a térképtáblára pillantott. Az útvonal a főhadtápút
fölött vezet Yudam–ni faluig, onnan mélyebben a vad terep fölé.
Egészen végig ellenséges terület fölött lesznek. Élesítette a fegy-
vereit. Valakinek meg kell tennie.
 ***
Cevoli balra döntötte a gépet, megkerülték a Hagaru bázist, ne-
hogy útban legyenek valamelyik felszálló gépnek.
Jobb szárnya mögött Tom a bázis szélén húzódó kifutópályát
látta. Ezüstszínű C–47–esek álltak a földes pálya mellett. A gé-
pekből emberek sokasága szállt ki. Erősítés érkezett a japánban
létesített bázisokról; újabb alakulat, körülbelül ötszáz tengerész-
gyalogos, akik önkéntesen jelentkeztek a feladatra. A gépek mel-
lett sebesültek sora várta, hogy az érkezett gépek a visszaúton
magukkal vigyék őket. A csata végére négyezer ember hagyta el
így a Hagaru bázist.
Cevoli egyenesbe hozta a gépet, beállt a bázistól nyugatra levő
hegyek irányába, hogy megkezdje a felderítő járőrözést.
– Ott vannak, fiúk! – jelentette be. – Egy óránál.
Tom kissé előrecsusszant ülésében, hogy jobban lásson. Jár-
művek és emberek sötét sora kígyózott lefelé a havas hegyekről, és
lassan beértek a bázisra, Tom szeme felcsillant.
Az Elveszett Légió menetoszlopának vége is beért.
Amint az utolsó tengerészgyalogos is beér, a bázis helyőrségé-
nek esélye van felvenni a harcot az ellenséggel. Az eredetileg két-
ezer fős helyőrséghez négyszáz tengerészgyalogos csatlakozott; a
szárazföldiek katonái és brit kommandósok, akik délről verekedték
fel magukat idáig. A hadsereg harci különítményének ezer túl-
élője a jégen át bicegett be. És most Yudam–ni falutól megérke-
zett a kilencezer fős tengerészgyalogos csapat maradéka. A Hagaru
bázis tengerészgyalogsági repülősegységének parancsnoka hama-
rosan rádión tesz jelentést a Leyte és a Philippine Sea anyahajók-
nak: „Láttam az 5. és a 7. tengerészgyalogos hadosztályt visszatér-
ni. Örülnek, hogy élnek. Nem hiszem, hogy sikerült volna légi
támogatás nélkül eljutniuk ide… Mondják meg a pilótáiknak,
hogy nagyszerű munkát végeztek.”
Jesse átnézett Tomra. Ajka mosolyra húzódott. Tom bólintott.
Mindketten látták, hogy a tengerészgyalogosok menetoszlopa las-
sú, kígyózó sorban lefelé halad a hegyekből, és mindketten tudták.
Van remény.

Alig tíz perccel később, a Hagaru bázistól 17 mérföldnyire

északnyugatra

A szürke felhők háttere előtt a két Corsair a havas hegyek felé tar-
tott. Tom átnézett Jesse-re, ahogy gépeik egymás mellett haladtak.
Jesse sisakos fejét jobbra–balra fordította; helyet keresett, ahol
kényszerleszállással leteheti a gépet. Mélyen ellenséges területen
fog földet érni.
A repülők motorzajától senki nem hallotta a puskalövéseket.
Senki nem látta, hogy fegyverek emelkedtek volna ki a havas te-
repen. Ám Jesse gépének hasán páracsík húzott kifelé: egy golyó
eltalálta az olajvezetéket; minden másodperccel csökkent az olaj-
szint, nőtt a súrlódás, és a gép tizennyolc dugattyúja szétolvadt,
besült a hengerekbe.
A magasban Cevoli egyenesbe hozta a gépét, vele a kötelék
gépeit is, hogy mindenki segíthessen a keresésben. Tom jobb-
ra–balra nézett. Magas hegyek, amerre a szem ellát. A hegyeken
erdők meredtek, a terep mély szakadékokkal szabdalt. Csalóka
napfényfoltok álcázták a terepet, torzították a kontúrokat.
 – Jesse, neked tíz óránál; talán jó felület! – jelentette be
Cevoli.
Jesse balra pillantott. Tom is látta, majdnem egy szintben a
szárnyával, néhány mérföldre északra. Magas, lapos hegyi legelő
húzódott az egyik hegyen, teljes hosszában látta. A legelő egyik
végét hegycsúcs zárta le, jobbra–balra is hegyek magasodtak. De
az egyik oldala nyitott volt; megfelelő bejáratnak látszott.
– Indulok – jelentette Jesse rádión Tomnak. A Corsair balra
billent, Jesse elindult a hegyi legelő felé. Tom követte. Hamaro-
san elfoglalta a helyét Jesse gépének szárnya mellett.
– Vegyük át az ellenőrzőlistát – szólt Tom; nagyon igyekezett
magabiztosnak tűnni.
Jesse körülnézett, meglepődött, hogy Tom még mindig mel-
lette van.
– Oké, Tom… menj! – szólt Jesse.
– Dobd le a napalmot! A pót üzemanyagtartályt! Lődd ki a ra-
kétákat!
Előbb a fehér napalmtojás esett le Jesse gépéről, aztán a tarta-
lék üzemanyagtartály. Néhány másodperccel később rakéták lőt-
tek ki Jesse gépének szárnya alól, a föld felé ívelve húztak nyomot.
– Fékszárnyakat le! – mondta Tom.
Jesse gépének szárnyán leereszkedtek a fékszárnyak.
– Üzemanyagnyomás!
Jesse a pilótafülkében jobb lábával megnyomott egy pedált,
mire a robbanó elegyet képező üzemanyagpára távozott a fő
tankból.
– Rendben – felelte Jesse.
Tom előrepillantott. A legelő a távolból körülbelül háromszáz
yard hosszúnak tűnt, és olyan egyenesnek, mint egy kifutópálya.
Ám amint közelebb értek, Tom riadtan pislogott. A legelő talaja
egyáltalán nem volt sima; kisebb fák és kövek álltak ki a hó alól.
Jesse is látta, ezért kissé balra kormányozta a gépet, ahol az emel-
kedő kezdődött. Ott fehérnek és simának tűnt a hó.
– Pilótafülke–fedél fel, rögzít! – folytatta Tom. – Engedd le a
farokhurkot… szólok, ha ütközöl.
– Jó ötlet – felelte Jesse.
Leengedte a farokhurkot, hátracsúsztatta a pilótafülke tetejét,
majd szemére húzta a szemüveget.
Hogyan képes ilyen nyugodt maradni? – tűnődött Tom. Eszé-
be jutott, hogy Jesse még Quonset Pointban folyton a Corsair
gépkönyvét olvasta. És Jesse volt az, aki egyszer azt mondta az ok-
tatónak:
– Azt hiszem, az a Corsair kinyír engem. Valahogy érzem,
hogy kinyír.
Odafentről Cevoli és a többiek figyelték, ahogy a két
kék–fekete vadászgép egymás mellett ereszkedik egyre lejjebb, a
legelő felé.
– Kétszázharminc! … Kétszázhúsz! … Kétszáztíz! – jelentette
Tőm a sebességet, hogy Jesse-nek ne kelljen a műszerfalra nézni,
csak a terepet figyelhesse. Ahogy a két Corsair egyre lejjebb ért, a
legelő kiterjedt körülöttük, a fák és sziklák egyre nagyobbnak tűn-
tek.
Jesse gépének légcsavarlapátjai lassulni kezdtek, egyenként
láthatóvá váltak, aztán már csak a menetszéltől forogtak. A szár-
nyak megremegtek… a gép egyre alacsonyabbra süllyedt. Jesse az
emelkedő felé vette az irányt… siklórepülésben akart landolni a
besült motorú géppel.
– Százhúsz! – kiáltotta Tom. – Száz! … Kilencven!
A fehér legelő, a hómező kiszélesedett előttük.
– Kétszáz láb! – üvöltött Tom. – Száz! Ötven… Tessék!
Jesse gépének farokhurka a havat karcolta. Tom gázt adott,
meghúzta a botkormányt, és felemelte a gépet. Bal válla fölött
hátrapillantott, derekát elfordítva, tekintetével követte társát.
Jesse gépe bukdácsolt, igyekezett magasan tartani az orrát, de
mivel a motor már nem adott tolóerőt, a Corsair széles szárnyain
nem képződött felhajtóerő. Olyan volt, mintha egy
marionettrepülőnek elvágták volna a tartózsinórjait. A 12 000 font
súlyú vadászgép hirtelen megszűnt repülni; huszonöt láb magas-
ból a földre zuhant.
Orra havat vert fel az emelkedőn. A törött légcsavarlapátok da-
rabjai minden irányba repültek. A motor kiszakadt, elgurult. A
farokrész súlyosan deformálódott. A Corsair csúszva állt meg.
A vadászgépet porfelhő vette körül.

***
Tom a lezuhant gép körül körözött, a hegycsúcsok magasságában.
A hóporfelhőt figyelte, amely elrejtette Jesse gépét.
Gyerünk, Jesse, gondolta Tom. Szólj bele a rádióba!
A hó lassan leülepedett, láthatóvá vált Jesse gépe. Tom mély
levegőt vett. A pilótafülke előtt a Corsair hosszú orra a jobb szárny
felé hajlott. Olyan nagy volt a hajlás szöge, hogy kis híján letört. A
farok mögött a csúszás nyoma volt látható. A hó alól felkaristoló-
dott, csupasz szikla látszott ki. Jesse pilótafülkéjének teteje be-
csukódott és csukva maradt.
Aztán Tom meglátta. A pilótafülke teteje lassan, fokozatosan
felnyílt.
Megkönnyebbült hangok hallatszottak a rádióban, Tom kis
híján elfeledkezett arról, hogy még négy gép köröz fölöttük. Jesse
integetett, de nem szállt ki.
– Mire vár? – kérdezte valaki.
– Megsérült? – vetette fel Koenig.
Cevoli megpróbálta Jesse-t elérni rádión, de nem kapott vá-
laszt.
– Felmegyek, hívok helikoptert – jelentette be Cevoli. Maga-
sabbról tisztábban eljuthatott a rádióforgalom Hagaruba. – Ti csak
körözzetek itt tovább – folytatta Cevoli. – Tom, ha Jesse kiszáll, és
biztonságos távolságba jut, semmisítsd meg a gépét!
Tom nyugtázta az utasítást. Tudta a szabályt: érintetlen gépet
és technológiát nem szabad ellenséges területen hagyni.
Cevoli felemelkedett a körből, a sötét felhők közé.
Tom és a többiek eltérő magasságban köröztek. Percek teltek
el, és Jesse csak integetett.
Cevoli hangja reccsent a rádióban. Még a felhők felett volt.
– Oké! Jön a helikopter. De legalább húsz perc, míg ideér.
Folyamatosan tájékoztatok.
Tom elkomorult. Ha Jesse megsérült, addig halálra fagyhat.
Füstcsíkok kezdtek felfelé szállni a Corsair eltorzult orrából. A
gép kétszázharminc gallonos üzemanyagtankja pontosan Jesse
lába alatt volt. Koenig szólt Cevolinak, hogy a helyzet fokozódik,
de Cevoli nem válaszolt. Átváltott másik rádiócsatornára, a men-
tő–frekvencián forgalmazott.
– Gyerünk, Jesse, szállj ki! – szólt Koenig rádión.
A füst egyre sűrűbb lett, a szél egyenesen a pilótafülke felé fúj-
ta. Jesse mintha küszködött volna. Tom szemében rémület villant.
Nézte, csak nézte Jesse gépének orrát, és rettegett, hogy kigyullad.
Istenem, ne hagyd, hogy megégjen! – imádkozott Tom. A füst úgy
emelkedett a legelőről, mintha Jesse irányába mutató vékony nyíl
lenne, Tom elborzadt. Ha ő látja, akkor a kínaiak is látják. Való-
színűleg már úton vannak.
Mély levegőt vett. Már csak egyetlen lehetőség maradt.
Az a Tom Hudner, aki 1949–ben bevonult a 32–es repülőszá-
zadba, valószínűleg továbbkörözött volna. Odafentről nézte volna,
ahogy Jesse elég, és azzal nyugtatta volna magát, hogy nem tehe-
tett semmit. A lezuhant pilótát magára kell hagyni… ezt mondta
a kapitány. Ez a szabály, ez a parancs, és aki megszegi, azt hadbí-
róság elé állítja. Valószínűleg a haditengerészetnél is ez volt a
szabály, biztosan le van írva valami kézikönyvben.
De már nem 1949–et írtak.
Tom a szemére húzta fekete peremű repülős szemüvegét.
– Lemegyek – jelentette be rádión.
Odafent Koenig és a többiek egy szót sem szóltak. Cevoli még
távol volt, és vagy nem értették, mit jelent az, amit Tom mondott,
vagy nem akarták biztatni, hogy azt tegye, amit gondolt. Ezért
szótlanul figyelték.
Tom bedöntötte jobb szárnyát, és ereszkedőbe váltott a legelő
felé.
Ideje megszegni a szabályokat.
 ***
Jesse tudhatta, hogy egy Corsair szállt le.
Hátán érezhette a levegő nyomását, és hallhatta a fémes ber-
regést, a motor bőgését, ahogy a légcsavarlapátok hátrahajlottak.
Visszapillantó tükréből láthatta a gépet, ahogy felé csúszott, mint
valami dühös kék madár a hó fehér tengerében… szikla súrlódott
sikítva a gép testén… és láthatta, ahogy erős rándulással megáll, és
fehér port ver fel.
Amikor a fehérség leülepedett, Jesse biztosan látta, hogy a gép
ott áll az ő gépének jobb szárnya mögött; sötét madár… annyira
furcsa lehetett a gép azon a helyen, hogy talán elsírta magát.
Jesse-nek nem kellett látnia a fehér 205–ös számot a gép orrán,
sem a pilóta arcát az összetört szélvédő mögött.
Biztosan tudta, hogy ki próbálta megmenteni őt.
Odafent Koenig mély csodálattal jegyezte meg:
– Ez csak Tom lehet.

***
Tom felemelte fejét az ülés fejtámlájáról, és mély levegőt vett.
Megkönnyebbülten pillantott fel.
– Istenem, sikerült!
A szélvédő betört, a légcsavarok visszahajlottak, de a Corsair
205 egyben maradt. Túlélte a hegyi leszállást.
Ötvenyardnyira, kissé balra Jesse gépe még füstölt. Tom ma-
gához tért, a mellkasán rögzített hevederekhez kapott. Vállán
meglazult a szíjazat. Kirántotta a sisak rádiócsatlakozását a mű-
szerfalból.
Felnyomta a pilótafülke tetejét; fagyos levegő áradt be. A
francba! Nagyon hideg van! – gondolta. A legelő olyan magasan
volt, hogy a nyiladékon át kitekintve a távolban látta a
Chosin–víztározót.
Megkapaszkodott a pilótafülke korlátjában, felnyomta magát
az ülésből. Éles fájdalom hasított a hátába. Felszisszent. Kényte-
len volt visszaülni. Rájött, hogy elrepedhetett egy csigolyája. Fog-
csikorgatva, nagy akarattal újra felállt. Ezúttal sikerült átlendíteni
a lábát a peremen; megtalálta a fellépőt, leereszkedett a szárnyra.
Lassan lecsúszott a szárnyról; bakancsa hóba süllyedt. Láb-
szárközépig ért a hó, de porszem állaga csalóka volt… mély hó
volt alatta. Eltűnt a napfény, sötét felhők gomolyogtak a hegycsú-
csok körül, mintha mohón be akarnák falni a két férfit és ronccsá
törött repülőiket.
Tom egy lépést tett, a fájdalomtól felszisszenve. Aztán még
egyet. Minden erejét összeszedve botorkált; megkerülte a füstölgő
motort, és ment tovább. Erős, fagyos szél fújta drapp pilótaove-
rallját, hó tapadt szemüvegére. Kétrét görnyedve lépdelt felfelé,
Jesse gépe felé. Az idővel versenyzett.
 38. FEJEZET

A VILÁG MINDEN HITE

Aznap, késő délután

A hegytetőn

A TÁVOLBÓL NAGYON FU RCSA LÁTVÁNY LEHETET T; a pilóta

nagy nehezen nyomul előre a havon, sisakja még becsatolva,
szemüvege a szemén, mentőkészülékét lóbálja a szél.
Tom minden lépésnél lihegett. Ritka volt a levegő odafent,
bakancsa beleragadt a hóba. Jesse gépére pillantott; látta, hogy
barátja magasan ül a pilótafülkében, füst száll fel körülötte. Tarts
ki, Jesse! – gondolta Tom.
A két gép között félúton Tom megállt. Lábnyomot pillantott
meg a hóban maga előtt. Kínaiak! A lábnyom lehetett egyetlen
emberé, de akár százé is. A kínaiakról minden amerikai katona
tudta, hogy stratégiai okokból egymás lábnyomába lépnek. Elő-
vette .38–as revolverét.
 A legelő végére követte a nyomokat. A hegyorom lábánál fa-
bódé állt, ablaka bedeszkázva. A melegebb hónapokban talán
dolgozott valaki a legelőn. Nagyon erősen fújt a szél; Tom nem
hallott rendesen, sisakja tompította a külső hangokat. Megeskü-
dött volna, hogy emberi beszédet hallott. Pisztollyal a kezében
hirtelen megfordult, körülnézett. Száraz fák csikorogtak, hó ka-
vargott.
Tom az ég felé emelte a pisztolyt és lőtt. A lövés zaja vissz-
hangzott a hegycsúcsok között. Senki nem lépett ki a kalyibából,
senki nem lépett elő a fák közül. Újra lőtt. Semmi. Tom eltette a
revolverét. Nem félt attól, hogy a kínaiak meghallják a pisztoly–
lövéseket, és felfedezik, hol van. Elég volt a füstöt látniuk.
Tom ment, csak ment; hátulról közelített Jesse gépének jobb
szárnya felé. Jesse erőtlenül integetett.
– Tom, beszorultam – szólt le.
– Ne aggódj, Jesse – kiáltott fel Tom. – Már úton van egy he-
likopter.
Csak egy jó nagyot kell rántani rajta, hogy kiszedjem onnan –
gondolta Tom. Fellépett a szárnyra. Havas bakancsa megcsúszott
a fémen. Visszaesett. Feltápászkodott, aztán sikerült felkapasz-
kodnia a törzsön. A pilótafülke jóval a szárny fölött és mögött
volt… csak mászva lehet feljutni.
Kesztyűs kezét becsúsztatta egy magasabban levő kapaszkodó-
ba, bal lábát kinyújtotta a szárnyról. Megrúgott egy pontot a tör-
zsön, fémfellépő nyílt le. Így, hogy súlya a szárny és a fellépd kö-
zött oszlott el, sikerült felhúzódzkodnia, megragadnia a pilóta
fülke peremét, és felállnia, hogy szemtől szembe láthassa Jesse-t.
Tom összerezzent a látványtól. Jesse ajka kék volt, füle fa-
gyottnak, törékenynek látszott. Vadul remegett; karját összefonta,
lehelete gomolygott. ujjai a hidegtől görcsbe görbültek. Üveges
tekintettel nézett fel, és egyszerűen azt mondta:
– Ki kell találnunk valamit, hogy kijussunk innen.
Tom gyorsan bólogatott.
– Nézzük, miért nem tudsz kiszállni – mondta, azzal behajolt
a pilótafülkébe. Az összetört műszerfalon át füst szivárgott a he-
lyiségbe. A füst volt az oka, hogy Jesse nem tudta magára csukni a
pilótafülke tetejét, és így kénytelen volt kitenni magát a hideg-
nek… ha becsukja, megfullad.
– Ez itt – mondta Jesse, jobb combjára mutatva, Tom addig
legyezett, míg a füst eloszlott, aztán meglátta: amikor a géptörzs
meghajlott, Jesse térdét a műszerfal beülő részéhez nyomta.
Tom szeme összeszűkült. Jesse sisakja a lábánál hevert. Tehát
ezért nem válaszolt a rádióadásra, gondolta Tom. A sisakban volt
Jesse mikrofonja és fejhallgatója. Kesztyűje is a padlón volt, azt
sem tudta elérni. Annyira igyekezett kijutni a gépből, elkerülni az
esetleges tüzet, hogy minden felesleges holmitól megszabadult…
csak azután vette észre, hogy beszorult.
Tom egyik kezével a pilótafülke peremét fogta, a másikkal
Jesse bőrdzsekijének mellrészét markolta.
– Háromra – mondta Tom. – Egy. Kettő. Hááá–rom!
Tom húzta, Jesse igyekezett felnyomni magát, de felszisszent a
fájdalomtól. Combja felemelkedett az ülésről, de a fém nagyon
szorosan tartotta.
Jesse visszaült. Fejét az ülés fejtámlájának döntve zihált, Tom
feltételezte, hogy barátjának belső sérülései is vannak; minimum
csigolyarepedés. Nagyon ódzkodott attól, hogy újra próbálkozzon,
de elég volt egy pillantást vetnie a gép összetört orr–részére, hogy
ismét tudatosuljon benne: bármelyik pillanatban tűz üthet ki.
– Oké, Jesse; próbáljuk meg újra!
Jesse bólintott.
Tom teljes súlyával a fellépőre nehezedett, jobb lába a szár-
nyon támaszkodott. Úgy húzta Jesse-t, hogy egész testét emelőnek
használta. Tom teljes erejével húzta; karja remegett, jobb lába a
törzsön támaszkodott. Jesse felnyögött, teljes erejével tolta felfelé a
testét, de a térde nem szabadult ki.
Tom már tudta, hogy Jesse-t nem tudja kimozdítani, ahogy azt
is tudta, hogy időt kell nyernie.
– Rögtön visszajövök – mondta Jesse-nek. Azzal leguggolt a
szárnyra, és a gép törött orra felé mozdult. Az üres motorház hoz
húzódott, letérdelt. Kesztyűs kezével havat dobált az üregbe, a
füst forrására. Több adag havat dobott rá, mire a füstcsík már csak
akkora volt, mintha cigaretta füstölne. Felemelte szemüvegét, és
benézett. Nem tudta volna megmondani, mi ég… üzemanyag
vagy magnézium. Nem tudta, hogy sikerült–e eloltania a tüzet
vagy csak elbarikádozta.
Visszamászott a szárnyra, Jesse mellé. A műszerfalon át még
mindig szivárgott a füst, de kevesebb, mint korábban.
– Tűz megfékezve – jelentette Tom. – Ha eddig nem lángolt
fel, szerintem ezután sem fog. – Jesse bólintott. Foga vacogott.
Tom lehúzta dzsekije cipzárját, elővette a fekete, kötött sapkát,
amit mindig magánál hordott. – Ne mozdulj! – mondta, mire
Jesse felnézett. Tom a sapkát Jesse fejére húzta, fagyott fülére.
– Köszönöm – mondta Jesse.
Tom lenézett, aztán levette nyakából a selyemsálat.
 – Jesse, add a kezed!
Jesse felemelte a kezét, de nem nézett barátja szemébe. Tom
szorosan betekerte Jesse kezét a sállal. Aztán Jesse visszaejtette
kezét az ölébe.
– Kell egy fejsze, amivel kiszabadítunk – mondta Tom – Üze-
nek a helikopternek, hogy hozzanak.
– Oké – bólintott Jesse.
Tom vállon veregette Jesse-t, és lemászott. Ezt képtelen volt
elhinni: Jesse megdöbbentően higgadt maradt.
Ahogy Tom a lejtőn botorkált saját gépe felé, észrevette, hogy
a hó, a Corsair, a hegycsúcsok mind sötétebb kékek lettek. Az idő
egyre fogy.

Több mérfölddel délkeletre

Két lábon járó farkasokként rohantak két hegy között a havas te-
repen. Fehér pufajkások; száz vagy még több ember. Fekete vá-
szoncipőik alatt roppant a hó, fegyvereik belengtek vállukon. A
távoli hegy felé futottak, a háromcsúcsú oromra kellett feljutniuk,
amiről füst szállt fel, ami fölött repülőgépek köröztek.

3000 lábnyira a legelő felett

Koenig tehetetlenül dühöngött, ahogy az előtte repülő gépet kö-

vette. Rótták a köröket; amerre a szem ellát, havas hegyek suhan-
tak el alattuk. Valami nagyon nincs rendben. Tizenöt perc telt el,
és Jesse még a pilótafülkében van.
Cevoli lejött a magasabb pályáról, visszavette a vezetést.
 – A helikopter már félúton van – jelentette reményteljes han-
gon. Néhány kör után rákérdezett: – Hol van Tom?
– Ha esetleg lenéznél… – felelte Koenig.
Cevoli megdöntötte a jobb szárnyát, hogy jobban lelásson.
– Szentséges ég!

A hegytetőn

Tom beült sérült Corsairje pilótafülkéjébe, és csatlakoztatta a rá-

diós berendezést a műszerfalhoz. Megnyomott egy vörös gombot,
aktiválta a mikrofont.
– Iroquois kötelék, veszed az adást? – kérdezte zihálva, és fel-
nézett a magasban köröző barátaira.
– Mondd, Tom! – felelte Cevoli.
– Jesse életben van, de beszorult – jelentette Tom. – Azt hi-
szem, csigolyatörése van. Mondjátok meg a helikopternek, hogy
tűzoltókészülékre van szükségünk, és baltára, hogy kiszedjük on-
nan, és hogy siessenek.
Tom a füléhez szorította a fülhallgatót, hogy biztosan hallja a
választ.
– A helikopter már a levegőben van – felelte Cevoli. – Továb-
bítom az üzenetedet. Ha nincs balta a fedélzeten, késlekedés le-
het, ha visszamegy és szerez egyet.
– Rendben – felelte Tom elkomorulva. – Köszönöm, hogy itt
maradtatok, srácok. Jesse elég rossz állapotban van… de a világ
minden hitével reménykedik – mondta, azzal kihúzta a rádiót,
hogy visszamehessen Jesse mellé. Elég hosszú ideje jött el mellő-
le.
Fent

Koenig rögtön a rádióhoz nyúlt, és a segélyhívó 7–es csatornára

állította. Nem tudott engedélyre várni. Cevoli éppen a helikop-
terrel beszélt.
– Minden szállítóegységnek – szólt Koenig. – Aki hallja, re-
püljön a Charlie Victor 40–96 koordinátára, és dobjon le egy
tűzoltókészüléket… két pilóta van odalent, és nagy szükségük van
rá.
Statikus zaj recsegett.
– Van szállítóegység a vonalban? – szólt Koenig fejét ingatva.
A szállítók valószínűleg már úton voltak vissza, Japán felé.
Cevoli hangja visszatért az éterbe. Hangja komornak tűnt.
– A helikopter visszafordul baltáért – közölte a kötelék gépei-
vel. – A mentőakció eltarthat egy ideig.
Koenig arcizmai megfeszültek ettől a hírtől. A kötelék csend-
ben rótta tovább a köröket.
A rádió reccsent. Koenig szeme felcsillant… valaki hallotta az
üzenetet.
– Itt a Split Seam kötelék – jelentette be egy pilóta. – Hallom,
hogy pilóták vannak odalent.
A pilóta megadta a ráközelítés irányát. Koenig ekkor Chosin
felé pillantott. A távolban négy Corsair közeledett. Koenig az el-
igazító térképére nézett. A „Split Seam” hívójel a „Devil Cats”
becenevű tengerészgyalogsági repülős egységhez tartozott.
Cevoli üdvözölte az újonnan érkezőket, és megkérte őket,
hogy kicsit szélesebb kört tegyenek, három mérfölddel a 32–esek
körén túl körözzenek. A Devil Cats sorba rendeződött és körpá-
lyára állt.
Kisvártatva megszólalt a rádió.
– Ellenség látható – jelentette az egyik Devil Cat.
– Én is látom őket – kiáltotta egy másik.
Koenig tekintetével végigpásztázta a terepet. A víztározó irá-
nyában a Devil Cats csapat két hegy között körözött.
– Iroquois kötelék… komoly kínai problémátok van! – jelen-
tette a Devil Cats parancsnok. – Megoldjuk!
A gépek egyenként billentek a talaj felé; szárnyuk alól füst–
gomolyag szállt fel. Eltűntek egy havas hegy mögött, aztán a fák
szintjéről emelkedtek fel.
– Iroquois kötelék, itt a Fire Guard – szólalt meg egy másik
hang. – Szükségetek van még tűzerőre? – kérdezte a pilóta, azzal
megadta repülési irányát, és Koenig meglátta őket. Négy Corsair,
Yudam–ni felől közeledtek.
Ezek is a tengerészgyalogság gépei voltak… A Fire Guard a
„Black Sheep Squadron” hívójele volt. Cevoli arra kérte a Black
Sheep egységet, hogy álljanak be a Devil Cats mögé.39
A rádió újra megszólalt.
– Itt Attack 35 jelentkezik.
A Leyte két Skyraider gépe fordult el Chosin térségéből, hogy
csatlakozzanak a tengerészgyalogság Corsairjeihez. Cevoli üdvö-
zölte a Skyraidereket, és mindenkinek üzent:
– Tartsátok távol őket, fiúk!

A Devil Cat egyik pilótája, Al Graselli és a Black Sheep kötelékvezetője,

39

Lyle Bradley emlékszik, hogy hallották Tom hangját a rádióban, és nagyon

csodálták nyugalmát. Lyle és Al később közösen fogalmaztak és írtak alá
tanúvalTomást, Tom bátorságát bizonyítandó.
A hegytetőn

Tom erősen kapaszkodott Jesse pilótafülkéjének peremébe, és

remegett. Csak baltával lehet kiszabadítani Jesse lábát; anélkül
semmit nem tehet.
Jobbról ágyúlövések puffanásait lehetett hallani. Tom és Jesse a
hang irányába, a legelő másik oldalára néztek, de egy hegycsúcs
eltakarta a kilátást. A csata egy–egy elemét látták, amikor egy
Corsair magasra húzott vagy egy Skyraider széles ívben fordult.
Tom tisztán látta repülős társait. Szárnyukat utolsó védvonalként
feléjük döntötték. A pilóták magasan ültek üléseikben, a szürke
felhők előtt. Egyenletes motorzúgás hallatszott le.
Ahogy a napfény ereje csökkent, egyre hidegebb lett. Tom bő-
rén dérré fagyott a verejték. Reszketett.
Az órájára pillantott. Már 15:40 volt; a sötétség öt óra körül áll
be. Cevoli és a többiek előtt még egyórányi repülés áll. Ha söté-
tedés előtt el akarják érni a hajót, el kell menniük. Tom torka el-
szorulta gondolattól. Hamarosan egyedül leszünk.
Mégsem volt képes elhagyni Jesse-t.
Tom felnézett. A körözés iránya alapján a többiek azt jelezték,
hogy helikopter jön.
– Jesse, nézd! – mondta Tom, és az égre mutatott. – Az óra-
mutató járásával megegyezően köröznek.
Jesse is felpillantott.
– Igen – felelte ziháló, erőtlen hangon.

A Leyte fedélzetén
Marty az eligazítószobában letette a magazint, és előrehajolt ül-
tében. Készenléti ügyeletben volt, pilótaruhában. Ha a hajót ve-
szély fenyegetné, a készenlétisek szállnak fel. Szeme a közelben
álló telexgépre rebbent. Fehér betűk jelentek meg a villódzó zöld
képernyőn.
– Srácok, gyertek ide! – kiáltotta Marty a többieknek. — A
Leyte egyik pilótája a földön van.
A többiek a gép köré gyűltek, nézték a megjelenő szavakat.
ENS Brown, VF–32. Lelőtték.
Marty szeme tágra nyílt; a többiek hitetlenkedve néztek egy-
másra. Újabb szavak jelentek meg.
LtJG Hudner, VF–32. Szándékos kényszerleszállás.
– Hogy mi van? – szólalt meg valaki.
– Itt valami nincs rendben! – mondta ki Marty hangosan. Jöt-
tek, csak jöttek a szavak.
Mindkét pilóta mentésre vár.
Cevoli a légi biztosító.
Helikopter úton.
– Hála az égnek! – jegyezte meg valaki. Marty megkönnyeb-
bülten felsóhajtott. Cevoli gépei távol tarthatnak egy kínai sereget.
– Már kezdtem aggódni – tette hozzá egy másik pilóta.
Marty cigarettára gyújtott, és csak a képernyőt nézte. A többiek
a helyükön maradtak, de halkabban beszélgettek. Mindenki csak
állt és várt.

A hegytetőn

Tom karja remegett a Corsair pilótafülkéjének peremén. Izmai

fájtak, térde reszketett. A pilótafülkében Jesse magához szorította
a karját, és halkan remegett. Feje előreesett. Légzése felszínesebb
lett, egyre kisebb páragomolyokat fújt. Negyven perc telt el azóta,
hogy landolt. A legelőn már alkonyodott.
A hegycsúcsokon túl Cevoli megszakította a körözést, a többi-
eket levitte Tom és Jesse közelébe. Tom előrenézett, Jesse lassan
felemelte a fejét. Cevoli gépének szárnyai egyre szélesedtek,
ahogy alacsonyabbra repülve közeledett.
Jesse már látott ilyet. Gyerekkorában részes bérlőként a gya-
potmezőn egyszer kihúzta magát, amikor repülő húzott el fölötte.
A pilóta azt akarta látni, hogy menekülnek. Ez a gép azonban
más. A pilóta a távolból billegetni kezdte a szárnyát. Akkor is bil-
legette, amikor elrepült a legelőt övező egyik hegycsúcs, aztán
Tom és Jesse felett.
Jesse felemelte selyemsállal bebugyolált jobb kezét, és erőtle-
nül integetett. Tom elkomorult. A szárnybillegetésnek két jelen-
tése volt: „Sok szerencsét!”, és időnként: „Viszlát!”
Hudson húzott el felettük másodikként; a Corsair szárnya bil-
legett. Jesse felemelte a kezét. Aztán jött Koenig, és végül köte-
léktársa, McQueen.
Tom hátrapillantott, és látta, ahogy a gépek egyre kisebbek
lesznek, Chosin irányába távolodnak. Az utolsó pilóta addig bil-
legette a szárnyát, ameddig tudta.
– Még mindig billegetik, Jesse – mondta Tom.
Amikor visszafordult barátja felé, Jesse álla már a mellkasára
billent. Szeme csukva volt. Tom látta, hogy mellkasa alig mozdul.

***
Miután a gépek elmentek, már csak a szél süvített hangosan A
felhők egyre sötétebbek lettek. Tom a csípőjéhez nyúlt, megtapo-
gatta revolverét. Azon gondolkodott, mi lenne a legjobb megol-
dás, ha odaérnek a kínaiak: lője le Jesse-t, aztán saját magát, hogy
elkerüljék a kínzást? Vagy kockáztasson, és hagyja, hogy hadifog-
ságba ejtsék?
Tudta, hogy a hadifogolytábor brutális, ám a háborúnak ebben
a szakaszában senki nem tudta, hogy a kommunisták rutinszerűen
éheztettek amerikai hadifoglyokat halálra, politikai okból,
demonstratíve.40
Tom az órájára pillantott. Már majdnem négy óra volt. Lehet,
hogy a helikopter nem is jön – gondolta. Annyira sietett Jesse se-
gítségére, hogy el is feledkezett a tényről: a helikopterek teljesít-
ménye nem elég ahhoz, hogy minden koreai hegyre fel tudjanak
jutni.
Jesse erősen előredőlt. Tom gyorsan megrázta a vállát, Jesse
felemelte a fejét, Tom megkönnyebbülten felsóhajtott. Jesse sze-
me lassan kinyílt. Üveges, üres tekintettel nézett maga elé. Aztán
szemhéja lecsukódott. Ez nem történhet meg – gondolta Tom.
Legszívesebben felpofozta volna barátját, hogy újra fényt lásson a
szemében.
Jesse halk hangon szólította Tomot.

40
Az 1950 novembere és 1951 áprilisa közötti időszakot a kínaiak és az
északkoreaiak fogságába esett amerikaiak az éhínség hónapjainak nevez-
ték. Ekkor sokkal több hadifogoly halt éhen, mint más időszakokban. A
koreai háború során az amerikai hadifoglyok 38%–a meghalt. Összehason-
lításként: a második világháború során a japán hadifogságba esettek 34%–a
halt meg, az észak–vietnámi háborúban 14%, a világháború alatt né-
met/olasz hadifogságban az amerikaiak 4%–a vesztette életét.
 – Itt vagyok, Jesse – felelte Tom.
Jesse felnézett rá. Zihálva levegőt vett.
– Kérlek, mondd meg Daisynek, mennyire szeretem.
Tom bólintott. Jesse behunyta a szemét, és megint erősen elő-
redőlt. Légzése olyan felszínessé vált, hogy a válla alig emelkedett.
Tom lehajtotta a fejét. Lassan elfogadta a megmásíthatatlant.

***
Brapp, brapp, brapp. Mély berregést hozott a szél; Tom a hang
irányába nézett. Brapp, brapp, brapp. Visszhangzott a legelőn, és
egyre hangosabb lett. Rotorok kavarták a levegőt. Motorzaj. Vala-
honnan a hegycsúcs mögül. Megint megrázta Jesse-t, remélve,
hogy erre felélénkül.
– Hahó! Figyelj! Itt a helikopter. Jelzek neki, hol szálljon le.
Jesse szemhéja nehezen, lassan mozdult. Alig bólintott.
Tom átbotorkált a havon, aztán megállt ötvenyardnyira Jesse
gépétől. A hangból ítélve a pilóta arra készült, hogy a hegyen át
közelítse meg a terepet, nem a nyilvánvaló irányból, ahonnan
Tom és Jesse leszállt, ahonnan az ellenség várná.
A helikopter hatalmas zajjal bukkant elő két csúcs között Tom
előtt. Rotorlapátjai hevesen forogtak. A gép bogárszerű H03S volt.
Tom rövid jelzőrakétát vett elő mentőfelszereléséből, leemelte
róla a kupakot, és meghúzott egy zsinórt. Vörös füst pöffent, áradt
szét. Tom a feje fölött lóbálta a jelet. A füst a helikopter felé sod-
ródott, felfedve a szél irányát.
A helikopter pilótája az üvegbuborék orrát Tom felé fordította,
és közelebb húzódott. A rotor szele havat vert fel, Tom eltakarta
az arcát. Ötvenyardnyira a gép leereszkedett; mindhárom kerék a
fehérséget érintette. A helikopterpilóta felnézett a műszerfalról, és
láthatóan eléggé elcsodálkozott, hogy egy pilótát lát, aki éppen
jelzőfüsttel navigálja, és mögötte két roncs Corsair van.
A helikopter rotorjának forgása lassult, látszani kezdtek a rotor
lapátok. A pilóta azonban nem állította le teljesen a motort, mert
attól tartott, hogy ilyen nagy magasságban nem indulna be újra.
Tom félretette a füstrakétát. A helikopter jobb oldalán kinyílt
egy ajtó; alacsony, köpcös pilóta ugrott a hóra. Csípőig érő zub-
bonyt, ejtőernyős bakancsot és fekete kötött sapkát viselt. Tom
odafutott hozzá, hogy üdvözölje. A fülke mellett meglepetten
torpant meg. A pilóta arca összehúzódott a hidegtől, de felismerte.
Charlie Ward hadnagy volt, a joviális alabamai srác, aki korábban
tréfásan azt mondta Tomnak és Jesse-nek, hogy nem tudja, mi a
„félelem”, mert nem ismeri a nagy szavakat. Ward a motorzaj
mellett egyszavas üdvözlést kiáltott neki:
– Helló!
Tom rámutatott Jesse gépére, és azt kiáltotta:
– Beragadt egy pilóta, és az orrban ég valami. Van baltátok?
Ward bólintott, és a pilótafülke mögött hátrahúzott egy ajtót.
Átadott egy baltát Tomnak, ő maga tűzoltókészüléket fogott.
Ketten rohantak a Corsairhez.
Tom felugrott a szárnyra. Aztán hátrapillantott, és látta, hogy
Ward megtorpan; nézi, csak nézi a pilótafülkében ülő alakot.
– Az ott Jesse Brown? – kérdezte kiáltva.
– Igen.
– Ó, a francba!
Tom felmászott a pilótafülkéhez, és benézett. Jesse öntudat-
lannak tűnt; lehelete már nem párállott, Tom a bal kezével a pi-
lótafülke szélébe kapaszkodott, jobbjával a baltát fogva lesújtott. A
géptörzset figyelte, azt a részt, ahol a fém betüremkedett, és be-
szorította Jesse térdét. Hátralendítette a baltát, aztán előre.
Klang!
Az acélpenge lecsípett egy darabot a fémből. Tom közelebb
hajolt, és megnézte. A penge alig horpasztotta be a törzset. El-
szántan csapott le újra és újra. Sorozatban csattantak az ütések. A
balta nem vágott, és ami ennél is rosszabb: Jesse sem mozdult.
Nagyobb nyomaték kell! – gondolta Tom. Lejjebb lépett, a
szárnyra, és magasan feje fölé emelte a baltát. Fájdalom hasított a
hátába. Tom a fogát összeszorítva csapott le újra a géptörzsre.
Klang! Megcsúszott a lába, lehuppant a fagyott szárnyra. Oldalán
fektében felpillantott arra a helyre, ahova a balta éle lecsapott.
Alig horpasztotta be a fagyott fémet. Tom ököllel verte a gép
szárnyát.
Ekkor odaért Ward. Segíteni akart, hogy felálljon, Tom azon-
ban nem a kezét, hanem a baltát nyújtotta neki. Ward a második
világháborúban Corsair gépeken repült; gyorsan felmászott a pi-
lótafülkéhez. Behajolt, hogy Jesse arcát lássa.
– Hé, Mississippi… jól vagy odabent? – kérdezte. – Hé, em-
ber!
Jesse meg sem moccant.
Ward dühödt erővel vágta bele a baltát a Corsair testébe újra
és újra, de erőfeszítései ugyanazt az eredményt hozták: alig egy
karcolás.
A szárny előtt Tom rótta a havat. Ward lement, megragadta
Tom vállát, hogy megállítsa.
 – Lángvágóra van szükség – mondta Tom. – Hagaruban biz-
tosan van!
Ward a fejét ingatta, és hüvelykujjával visszamutatott Jesse-re.
– Nem mozdul. Nem akarom kimondani, de szerintem eltá-
vozott.
Tom elkapta tekintetét. Tagadón ingatta fejét.
Ward körülnézett. A hegycsúcsok tintakékek lettek; hamarosan
beáll a sötétség.
– Mennünk kell – közölte Ward. – Nincsenek eszközeim az
éjszakai repüléshez – mondta, és Tom szemébe nézett. – Jössz
vagy maradsz?
Tom felnézett a pilótafülkében ernyedten ülő Jesse-re. Ha
Jesse képes lett volna a legkisebb szinten is beszélni, vagy lélegzett
volna, Tom döntése könnyű lett volna. Akkor biztosan vele ma-
rad.
– Dönts gyorsan – figyelmeztette Ward. – De ha itt maradsz,
biztosan halálra fagysz.
Azzal gyors léptekkel elindult helikoptere felé.
Tom felnézett mozdulatlan barátjára.
– Nincsenek megfelelő eszközeink, hogy kiszabadítsunk! – ki-
áltotta. – Megyünk, hozunk eszközöket! Ne aggódj, visszajövünk
érted!
De Jesse meg sem moccant.
Tom megfordult, és elindult Ward után a helikopterhez. Ki-
nyitotta a géptörzs ajtaját, beugrott, aztán becsukta az ajtót, és a
rekeszfalhoz támaszkodott.
Elöl Ward az üvegen át Jesse-t nézte, és gyorsan elmondott egy
imát. Aztán hátrafordult az ülésben.
 – Kész vagy? – kiáltotta Tomnak a gépzajon át. Tom nem fe-
lelt. A gép jobb oldalához mászott, arcát az ablakhoz szorította.
A helikopter felemelkedett. Egy kerék, aztán kettő, három.
Tom lenézett, és látta, hogy Jesse még mindig görnyedten, előre-
dőlve ül a deformált pilótafülkében. Csak barátja arcát nézte,
semmi mást, ahogy a helikopter észak felé fordult, és elrepült a
ronccsá lett gépek fölött.
Ward arra vitte ki a gépet a legelőről, amerre Jesse és Tom be-
repült, a hegycsúcsok közötti nyiladékban. Aztán előrenyomta a
botkormányt, és a hegyoldal mentén lefelé haladt, hogy a gravitá-
ció segítségével felgyorsuljon. Lenézett a padlóüvegen, és szeme
tágra nyílt a döbbenettől.
Egy menetoszlopnyi fehér pufajkás mászott felfelé. Lehúzód-
tak, sapkáikat fejükre szorították, ahogy a helikopter három kereke
elhúzott felettük. Ward behúzta a nyakát, és felkészült a fémes
koppanásra. De nem lőttek rá. Minden csendes volt. Ward lassan
felemelte a fejét; arcán az aggodalom ráncai kisimultak. Később
rájött, miért nem lőttek rá a kínaiak. Attól tartottak, hogy ha ma-
gukra vonnák a figyelmet, újabb Corsair csapat támadna rájuk.
Ward megfordult az ülésben, hogy megnézze, Tom is látta–e
az ellenséges csapatot. De Tom a rekeszfal mellett kuporgott,
karját maga előtt összefonva, és a bakancsát nézte.
Ward arra gondolt, elmondja Tomnak, milyen látványról ma-
radt le, de mégsem tette.
A mögötte ülő vadászpilóta így is eleget látott.
 39. FEJEZET

NEM BOLDOG VISSZATÉRÉS

Negyven perccel később

Hagarutól tizenkét mérföldnyire délre

A HELIKOPTER SZINTE TELJES SÖTÉTS ÉGBEN ÉRT FÖLDET;

hófúvás rázta meg a közeli sátrakat. A helikopter rotorja lelassult,
majd teljesen megállt. Nehéz kabátos földi személyzet jelent
meg, rögzítették a rotorlapátokat. Odabent Ward levette fülhall-
gatóját, és hátrakiáltott Tomnak.
– Tiszta a terep!
Tom kinyitotta az ajtót. Felszisszent a metsző szélben. Az el-
sötétült ég egyetlen foltját sem lehetett látni a téli viharban.
Gúla alakú sátrak sorakoztak a helikopter–leszállóhely három
oldalán. Nem volt irányítótorony, csak egy tengerészgyalogos rá-
diós járkált egy dzsip körül, hogy melegen tartsa a lábát. Jobb-
ról–balról a hegyekből kézifegyver–ropogás hallatszott. Időnként
világítólövedék lobbant a sötét felhők között.
A völgy végébe, a Hagurutól délre levő Koto–ri amerikai had-
tápbázisra érkeztek. Sokkal kevesebb kínai volt Koto–ri körül, és a
bázis négyezer fős helyőrsége addig sikerrel verte vissza az ellen-
séget.
Ward a sátrak tengerébe vezette Tomot. A sátrak úgy lobogtak
a szélben, mint a részben leomlott ejtőernyők. Vastagon öltözött
tengerészgyalogosok jártak ki–be. Ahogy a havon sántítva lépdelt,
Tom csak a talajt nézte, nem emelte fel tekintetét. Kint hagytuk
Jesse-t ebben az időben – gondolta.
Tom követte Wardot a Coleman–lámpákkal világított hosszú
sátorba. Meleg csapta meg az arcát, de még látta saját leheletét. A
sátor zsúfolásig megtelt. Több mint száz katona állt, és konzerv-
dobozokból evett. Többségük tengerészgyalogos, de voltak szá-
razföldiek is, néhányan zöld svájcisapkát viseltek: a Brit Királyi
Tengerészgyalogság kommandósai.
Ward az egyik asztalhoz lépett, ahol a hadtáposok éppen előre
csomagolt fejadagokat pakoltak ki egy ládából. Elvett egy adagot,
egy másikat Tomnak kínált, de ő csak a fejét rázta. Nem fogadta
el. Ward gőzölgő kávéra mutatott. Tom kávét sem kért. Ward vál-
lat vont.
Ward a sátor közepén talált magának helyet. Felnyitotta a
konzervdobozt, és evett, doni a kesztyűjét babrálva nyugtalanul
pislogott.
– Ha találunk lángvágót, visszamehetünk, amint hajnalodik? –
kérdezte.
Ward arcizmai megrándultak.
– Nincs olyan szerszám ezen a félszigeten, amivel Jesse-t ki
tudnánk szedni onnan – mondta. – Ahhoz szét kéne szedni az
egész nyavalyás gépet.
Tom bólintott, de tekintetének nyugtalansága nem enyhült.
Ward közelebb hajolt, hangja suttogássá halkult.
– Ráadásul ezek a srácok az ellenkező irányba mennek – mu-
tatott a közelben állókra. Azt mondják, amint a csapataink
Hagaruban rendesen megerősödnek, itt fognak harcolni, és
aztán mindenki együtt húz el innen.
Tom vonakodva bólintott.
A közelben álló tengerészgyalogosok és katonák egy–egy falat
között időnként kíváncsian pillantottak Tomra. Drapp pilótaove-
rallja térdig sötét volt; átázott a hólétől. Még rajta volt a sisakja, és
nem evett, mintha nagyon elkívánkozna onnan. Végül egy fiatal
tengerészgyalogos megszólította:
– Uram, hogyan került ebbe a sajnálatos helyzetbe?
A többi tengerészgyalogos érdeklődve fordult Tom felé.
– Lezuhantam a hegyekben – felelte Tom komoran. Aztán
Ward felé intett. – Ő pedig jött és kimentett.
Ward csak vállat vont. Számára ez is csak egy veszélyes szakma
napi feladata volt. Előző nap barátját és helikopterpilóta társát,
Robert Longstaff őrnagyot, hasonló küldetés során megölték.
Longstaff éppen a tengerészgyalogosok menetoszlopa felé eresz-
kedett, amikor egy kínai lövész éppen a szeme közé talált.
– Hát, itt elég biztonságban van – biztosította Tomot a tenge-
részgyalogos. A többiek bólogattak. – Csak egy jó tanács, uram –
folytatta. – Sötétedés után ne használja a latrinát. A kínaiak el
tudnak lőni odáig… mindig a szarót lövik meg először!
Ward együtt nevetett a tengerészgyalogosokkal.
 Tom mosolyt erőltetett arcára.

***
Egy tengerészgyalogos elemlámpával világítva vezette Tomot és
Wardot egy kis sátorhoz, ami előtt a rádiós dzsip parkolt. Leha-
jolva léptek be a sátorba. Nyolc tengerészgyalogos aludt a földön,
hálózsákokban. Mellettük sisakjuk, fegyverük. Ward leterítette a
hálózsákját, ami a helikopterben is vele volt. Tom felhajtotta
szőrmegallérját, és elnyúlt a földön. Le sem vette a sisakját.
– Biztosan ne vadásszunk neked egy takarót valahonnan? –
kérdezte Ward súgva.
Tom a fejét ingatta.
Ahogy ott feküdt, ujjait mozgatta, hogy helyreálljon a vérke-
ringése. A szél csapkodta fejük felett a ponyvát. A sátor bejáratá-
nak közelében elemlámpa villant; egy fiatal tengerészgyalogos
kibújt hálózsákjából. A bukdácsoló fény Tom felé közelített. A
tengerészgyalogos karján a hálózsákkal leguggolt.
– Uram, erre szüksége lesz – mondta, azzal letette a hálózsákot
Tom mellé.
– Nem használhatom a maga hálózsákját – felelte Tom.
– Uram, önnek sokkal nagyobb szüksége van rá, mint nekem –
felelte a tengerészgyalogos vigyorogva. – Ráadásul ma éjjel
dzsipszolgálaton vagyok.
Elmagyarázta, mit jelent a dzsipszolgálat. Húszpercenként be
kell indítani a dzsip motorját, hogy a rádió akkumulátora feltöl-
tődjön.
– Én a helyedben elfogadnám – mormogta Ward.
 Tom vonakodva elfogadta a hálózsákot, és megköszönte a ten-
gerészgyalogosnak.
– Majd reggel adja vissza – mondta a fiatalember. – Amúgy
sem szoktam jól aludni éjszaka.
Tom leterítette a hálózsákot, és bemászott. Arcára húzta a szé-
leit.
– Charlie… – súgta a sötétbe.
– Mi az?
– Köszönöm, hogy eljöttél értem.
Charlie egy ideig hallgatott. Aztán válaszolt.
– Te is jól csináltad, Tom.
– Nem – felelte Tom fájdalmas beletörődéssel. – Ha vissza-
érek, hadbíróság elé állítanak.
Ward a másik oldalára fordult.
– Ugyan! – mordult, aztán elhallgatott.
Tom a sátorponyvát bámulta. Odakint üvöltött a szél.

Három nappal később, 1950. december 7–én A USS Leyte

fedélzetén

Egy fedélzeti munkás a fedélzet elején parkolásba segítette a

Skyraidert. Amint a gép megállt, fedélzeti munkások özönlötték
el; kiékelték a kerekeket, egyikük a törzs bal oldalához sietett, és
kinyitott egy kis ajtót. Egy pár bakancs ereszkedett a fedélzetre.
Nem a pilóta… A pilóta fent maradt a pilótafülkében; várta, hogy
a motor teljesen leálljon.
A fedélzeti munkás Tom Hudnert kísérte a gép farka mellett.
Tom megállt, és végignézett az üres hátsó fedélzeten. Kora reggeli
napfény ragyogott a deszkákra, a személyzet sietett eredeti hely-
zetükbe állítani a kábeleket.
A repülőgép–hordozón az élet a megszokott rendben ment
tovább.
Tom fejét lehajtva botorkált a torony felé. Egy fedélzeti mun-
kás kinyitotta a vízzáró ajtót, és Tom belépett. Egy tiszt várta.
– Hudner hadnagy, a kapitány kéreti a hídra – közölte a tiszt.
Tom levette sisakját, hóna alá szorította, és követte a tisztet.
Három napot töltött a szárazföldön. Haja kócos volt, egyenru-
hája piszkos. És most büntetést kap. Jöjjön, aminek jönnie kell –
gondolta Tom.

***
A matrózok a hídon néma gépekként dolgoztak. Egyikük egy ha-
talmas tájoló kerekét kezelte, egy másik ember távcsővel kémlelte
a horizontot. Emberek medermélységszámokkal jelzett térképe-
ken tervezték a hajó útját.
Tengerészgyalogos őr nyitotta ki a futóhídra vezető ajtót;
Sisson kapitány lépett be zöld zubbonyban. Arca kerek, piros-
pozsgás, orra hegyes. Levetette drapp tányérsapkáját; haja teljesen
ősz volt.
 T. U. Sisson kapitány

Tom szalutált. Sisson átadta a zubbonyát egy tengerésznek,

aztán Tom felé fordult.
– Pihenj, fiam.
A kapitány öblös déli tájszólással beszélt. Tom kissé lejjebb
eresztette a vállát.
Sisson kék szemeivel áthatóan nézett rá. Zubbonyának bal
mellén aranyszárnyak voltak. Fiatal aviátorként kutató repüléseket
végzett Amelia Earhart keresésekor a Csendes–óceán fölött, majd
a második világháború idején ő tervezte meg a
repülőgéphordozókról indított támadásokat Észak–Afrika meg-
szállására, és a Saratoga anyahajó parancsnokhelyettese volt.
Sisson megveregette Tom vállát.
– Örülök, hogy visszajöttél hozzánk, fiam.
Tom szeme tágra nyílt a csodálkozástól.
– Még sosem hallottam nagyszerűbb tettről, mint amit te azon
a hegyen véghez vittél.
Tom arca kisimult. Köszönetét mondott a kapitánynak.
Sisson komolyan gondolta. Két nappal korábban a Leyte saj-
tóközleményében is dicsérte Tom mentési kísérletét. Azt nyilat-
kozta: „Nem volt a hadtörténelemben ennél önzetlenebb hősies
tett. Amióta megkaptuk az első jelentéseket, mindannyian imád
koztunk, hogy hajózó társunk élete így mentessék meg.”
Sisson mosolya lehervadt. Elmondta Tomnak, hogy aznap
reggel két felderítő gépet küldött a hely fölé.
– Látták, hogy Brown zászlós teste még a roncsban van – tette
hozzá halkan. – Megfosztották a dzsekijétől és a felszerelésétől.
Tom lefelé nézett, a bakancsa elé. Nehéz volt elfogadni a
megváltoztathatatlant. Jesse lett a haditengerészet első fekete
tisztje, aki csatában halt meg.
– Döntést kell hoznom, és a tanácsodra van szükségem – foly-
tatta Sisson. – Közelebb húzódhatunk a parthoz, és onnan heli-
koptert küldhetünk arra a hegyre. A hajóorvos megpróbálhatja
kivágni a gépből Jesse testét. A kérdés: szerinted ez sikerülhet?
Tom lassan ingatta a fejét.
– Uram, azokban a hegyekben hemzsegnek a kínaiak, és a he-
likopter nagyon könnyű célpont. Fennáll a veszély, hogy még
több emberünk meghal – mondta, aztán elhallgatott, és kis idő
múlva hozzátette: – Tudom, hogy Jesse ezt nem akarná.
 Sisson az állát dörzsölgette.
– Van egy másik tervem. Bárcsak lenne másik lehetőség… De
felküldhetünk egy gépet napalmmal, és harcostemetést rendez-
hetünk Jesse-nek.
Sisson egyenesen Tom szemébe nézett.

Tengerészek gyűlnek össze az egyik fedélzeti belső távbeszélő körül, amikor a

kapitány bejelenti Jesse halálát. Carl Jeckel repülőműszaki tisztnél éppen volt
fényképezőgép, ő készítette ezt a képet

Tom állta a tekintetét.

– Szerintem Jesse ezt megértené – felelte Tom.
Sisson bólintott.
– És uram… – tette hozzá Tom halkan. – Ezt a mi száza-
dunknak kéne megtennie.41
Sisson bólintott, és az egyik tengerészhez fordult.
– Szóljon Dug Neillnek. Mondja meg neki, hogy állítson ösz-
sze egy négy gépből álló köteléket – mondta, aztán gyorsan he-
lyesbített: – Temetési köteléket.

***
A besorozott matrózok ugyanolyan udvariasan álltak félre, mint
addig, amikor Tom végigment a folyosón. Tekintetük kócos hajá-
ról piszkos pilótaoveralljára siklott. Lehet, hogy felismerték, lehet,
hogy nem. Aznap reggel Sisson hivatalosan, az egész hajó le-
génysége előtt bejelentette Jesse halálát; közleménye végén azt
mondta:
– A hazának szüksége volt Jesse Brownra.
Tom sisakjával a hóna alatt lépdelt át az ebédlőn. Az, aszta-
loknál tisztek ültek, a hajópincérek szedték le az asztalokról a te-
rítéket reggeli után. Mindenki csak nézte, de senki nem szólt.
Tom az el igazítószoba zöld függönyéhez közeledett; félre-
húzta, és bebicegett. Zöld nadrágok, sötét bőr susogott; a század
felállt. Letették a magazinokat, abbahagyták a játékot.
Tom lehajtotta a fejét. Nehéz volt szembenézni velük így,
hogy Jesse nélkül jött vissza. A pilóták elnyomták cigarettájukat,

Herb Sergeant pilóta repülte azt a felderítő kört, amely megerősítette

41

Jesse halálát. Azt mondta, ez volt a legszomorúbb repülés, amit valaha

végre kellett hajtania. A 32–esek egy másik pilótája, Bryan Rudy repülte a
temetési fordulót, és úgy emlékszik, hogy amikor ledobta a napalmot Jesse
maradványaira, az egyik pilóta a miatyánkot imádkozta.
félretették kávéscsészéiket. Egyszerre gyűltek Tom köré. Koenig,
Marty és Wilkie a hátát veregették, Fowler Papa a kezét rázta.
Sok–sok hang keveredett. Cevoli a vállánál fogva ragadta meg
Tomot; szeme könnybe lábadt.
A tömeg kettévált, a kapitány közeledett. Tom válla elernyedt.
Hát itt az idő – gondolta. Felkészült a bejelentésre: A hadbíró–
sági tárgyalás napja…
A kapitány mindenki szeme láttára kezet nyújtott. Tom meg-
rázta.
– Köszönöm, hogy kockáztattad az életedet Jesse-ért– mondta
a kapitány. – Nagyon büszkék vagyunk rád.
Tom körülnézett. A többiek bólogattak; szemükben hála csil-
logott.
– Cevoli azt mondja, hogy ilyen nagyszerű tettet még sosem
látott – tette hozzá a kapitány –, és ez nem kis szó.
Csak a kapitány, Fowler és néhányan tudták, hogy Cevoli a
második világháborúban megkapta a Navy Cross kitüntetést.
A Fülöp–szigeteknél egyedül lőtte a japánok szuper hadihajó-
ját, a Yamatót.
A kapitány kezét Tom vállára téve kivezette a többiek köréből.
– Jelentkezz a gyengélkedőn, hogy ellássák ezt a sántítást. És
addig pihenj, ameddig szükséges.
Tom csak később fogta fel, mi változott. A kapitány kijelentése
– Egy pilótát is elég nagy baj elveszteni. Nem engedhetjük meg
magunknak, hogy még egy odavesszen miatta! – egy névtelen,
arctalan lezuhant pilóta megmentésének kockázatain alapult. De
ha a lezuhant pilóta Jesse, az mindjárt más. A kapitány soha nem
említette, hogy hadbíróság elé akarná állíttatni Tomot. Később
megírta a század történetét, és Tom cselekedetét páratlan hősies-
ségnek nevezte.
A kapitány távozott, hogy megszervezze a temetési köteléket,
Tom visszatért barátaihoz. Homloka még mindig ráncban volt, de
gondolatai valahol nagyon messze jártak; arra a személyre gon-
dolt, akiről Jesse nagyon sokat beszélt. Egyetlen kérdés járt az
eszében.
Vajon Daisy már tudja?
 40. FEJEZET

MÉLY FÁJDALOMMAL

Másnap, december 8–án

Hattiesburg, Mississippi

DAISY BEVÁSÁRLÓSZATY ROKKAL A KEZÉBEN BEL ÉPETT ba-

rátnője, Snook Hardy után Snook szüleinek lakásába. Péntek dél-
után volt, négy óra körül járt az idő.
A lányok levetették télikabátjaikat. Alatta pulóvert és szoknyát
viseltek. Snook magas volt, vékony, vidám és szemüveges. Gye-
rekkorukban szomszédok voltak, és olyan sokat jártak át egymás-
hoz, hogy ösvényt tapostak a két telek között. Peta és Repeta né-
ven emlegette őket mindenki, mert ha egyikük megjelent valahol,
biztosan a másik is közel járt. A lányok fotelbe huppantak, és ka-
carászva húztak elő papírdobozokat a táskákból.
Daisy színes, új ruhát tartott maga elé. Az utazásra vette, ha
majd Jesse-szel a Bahama–szigetekre mennek. Daisy többi táská-
jában karácsonyi ajándékok voltak a kis Pamnek. Legutóbbi leve-
lében Jesse konkrét ajándékokat javasolt, hogy Daisy mit vegyen a
gyermeküknek.
Megcsörrent a telefon, Snook kiszaladt a konyhába, a készü-
lékhez.
– Igen, asszonyom, itt van – szólt Snook a telefonba, aztán
hátrakiáltott. – Tootie, anyukád hív.
Daisy belépett a konyhába, füléhez szorította a telefont.
– Gyere haza, gyermekem, vendéged jött – mondta az anyja.
Csak ennyit mondott. A hangja valahogy furcsán csengett. Daisy
nem igazán tudta, hogyan határozza meg ezt az érzést. Megkér-
dezte, kicsoda a látogató, de nem kapott választ. Homloka ráncba
szaladt. Letette a telefont, és Snookhoz fordult.
– Csak annyit mondott, hogy valaki jött hozzám.

***
Daisy a bevásárlószatyrokkal próbált egyensúlyozni, ahogy be-
csukta a zöld Wayfarer ajtaját. Anyja lakása mögött hosszúra
nyúltak a decemberi árnyak. Daisy sietett a keskeny járdán. Sze-
me csillogott. Biztosan a Life magazintól keresnek! – gondolta. A
magazin decemberben tervezte megjelentetni a Jesse-szel készí-
tett képriportot. Daisy arra gondolt, hogy néhány fotót akarnak
készíteni Jesse lakhelyén is. Valósággal szökellt a hátsó lépcsőn
felfelé, a konyhába.
Anyja, Addie lépett mellé. Addie erős testalkatú nő volt, ovális
arca markáns. Szeme általában csillogott. Kivéve ezen a napon.
– Add a táskáidat, Daisy, gyöngyöm – mondta remegő hangon.
– Majd én felviszem.
Daisy elkomorult. Átadta a táskákat; anyja sietve elment. Daisy
emberi beszédet hallott a nappaliból. Belépett. A húgai voltak ott,
valamint Jesse jó barátja, M. L. Beard és egy fehér nő, aki vörös-
keresztes kitűzőt viselt. Mindenki felé fordult. Daisy zavartan pil-
lantott végig a szomorú arcokon.
M. L. odalépett Daisyhez. Csak huszonöt éves volt, de vékony
bajsza és gyérülő haja miatt idősebbnek és bölcsebbnek látszott.
Szeme vörös volt, karikás.
– Nem kéne otthon, ágyban lenned? – kérdezte Daisy. M. L.
általában nappal aludt, mert mindig éjszakai műszakban dolgo-
zott, egy helyi áruházban volt árufeltöltő, az orvosi egyetem tan-
díjára spórolt.
A fiatalember a padlóra pillantott, és elmondta Daisynek, hogy
az anyja hívta ide. Nem nézett fel.
– Mikor hallottál legutóbb Jesse-ről? – kérdezte M. L. remegő
hangon.
– Ma kaptam tőle levelet – felelte Daisy. – Miért?
M. L. A falnál álló családi rádióhoz lépett. Négyszögletes,
magas darab volt a rádió; mint egy kisebb zenegép. Daisy anyja
mindig odatette a postát.
Fehér levelezőlapnak tűnő papír volt a tetején.
– Ezt most kaptuk – mondta M. L. Azzal felemelte a lapot,
átadta Daisynek, majd gyorsan elfordult. Daisy látta, hogy M. L.
válla rázkódik. Sírt.
Daisy ekkor észrevette, hogy a „képeslap” valójában Western
Union távirat. Lába elerőtlenedett. Retiküljét leengedte a földre.
Lába magától vitte a kanapéhoz. Leült. Újra körülnézett a szobá-
ban. A testvérei sírtak, M. L. nem nézett rá. A vöröskeresztes nő
lehajtotta a fejét. A konyhában Daisy anyja járkált körbe, kezében
a kicsi Pammel.
Daisy lélegzete elállt; a távirat megremegett a kezében. Elol-
vasta a néhány szót: Mély fájdalommal… Elkapta tekintetét az
írásról, kartávolságba tolta magától a papírt. Eleredt a könnye,
lecsaptak rá a borzalom hullámai. Újra a táviratra pillantott.
Könnyein át homályosan látta az írást. Mély fájdalommal tuda-
tom, hogy férje, Jesse Leroy Brown zászlós hősi halált halt…
A távirat kiesett a kezéből. Daisy a kezébe temette arcát, és
zokogott. Elfojtott sírása töltötte be a helyiséget.
Érezte, hogy valaki leül mellé, és magához öleli, de nem
emelte fel a fejét. Zokogott és zokogott. Mellkasa zihált.
Aztán egy idő után felemelte arcát, és levegőt vett. M. L. volt
mellette. Valaki zsebkendőt adott neki. Megtörölte szemét, orrát.
Mellkasa sajgott. Jesse szüleire gondolt. John és Julia kettesben
élnek vidéken. Nincs telefonjuk. Gyermekeik felnőttek, és elköl-
töztek már.
Daisy nagy nehezen talpra állt. M. L. felállt, hogy segítsen ne-
ki, de Daisy intett, hogy ne tegye. Felvette retiküljét a padlóról,
lázasan keresett benne valamit. Kocsikulcsát vette elő, aztán a
hátsó ajtó felé indult. Anyja a kis Pammel a karjában elállta az
útját. Addie a fejét ingatta. Tekintete szomorú volt, de szigorú.
Harmincéves korában lett özvegy; sosem gondolta volna, hogy ez
a lányával is megtörténhet. A vöröskeresztes nő könyörgött
Daisynek, hogy üljön le.
– El kell jutnom a Brown családhoz – mondta Daisy remegő
hangon. – Ott akarok lenni, mielőtt megtudják a hírt.
 – Gyermekem, nem vagy olyan állapotban, hogy vezethess –
állapította meg Addie.
Daisy ekkor M. L.–hez fordult.
– Elviszel?
M. L. bólintott. Daisy átadta neki a kulcsot, és elindult kifelé.

Húsz perccel később

Daisy felfelé haladt a Brown család házának rozoga lépcsőjén,

a verandára. Még nem ért az ajtóhoz, de már hallotta a zokogást.
Képtelen volt továbbmenni. Kis híján összeomlott. De mély le-
vegőt vett, és belépett a házba. M. L. követte.
A szoba egyik sarkában John Brown a hintaszékben ült. Fele-
sége, Julia az ölében. Átölelte férje nyakát, vállára hajolva zoko-
gott. Julia felpillantott, és meglátta Daisyt. Odaszaladt hozzá,
megölelte, együtt sírtak. M. L. letérdelt Jesse apja mellé. John
Brown csak hintázott a székben; tekintete a szoba másik végében
lévő pontra tapadt. Csak bámult maga elé.
Julia alig kapott levegőt, kezét mellkasára szorította; Daisy a
konyhaasztalhoz vezette, leültette egy székre. Ennél az asztalnál
szoktak Jesse-szel szójátékot játszani. Ám most szótár helyeit táv-
irat volt az asztalon. Daisy távolabb tolta a táviratot, megfogta Ju-
lia kezét.42

A távirat szövege: „Mély fájdalommal tudatom, hogy férje, Jesse Leroy

42

Brown zászlós hősi halált halt. Az Egyesült Államok haditengerészetének

tartalékosaként december 4–én koreai területen vesztette életét. Amint
földi maradványainak sorsáról további részleteket tudunk meg, azonnal
értesítjük. Az Ön férje kötelessége teljesítése közben, hazája szolgálatában
 Daisy a szoba másik végébe pillantott, és látta, hogy John
Brown még mindig a hintaszékben ring. Teljesen ledermedt. M.
L. a fejét ingatta. Daisy felállt.
– M. L., hozd Brown bácsit az autóhoz. Orvoshoz megyünk.
Daisy vezette le Júliát a rozoga lépcsőn a Wayfarerhez, M. L.
követte, mindkét kezével támogatta John Brownt, nehogy össze-
essen.
Ezúttal Daisy vezetett.

Órákkal később

Daisy a sötétben a korlátba kapaszkodott, ahogy anyja lakásá-

nak hátsó lépcsőjén haladt felfelé. Tudata mintha elzsibbadt vol-
na. Még egy utolsó feladat, gondolta. M. L. szorosan mögötte ha-
ladt. Az orvos nyugtatót adott Jesse szüleinek, és mindketten azt
mondták, hogy nem lesz semmi baj. 42 42
Daisy nagy nehezen felvonszolta magát a konyhába, még több
hangot hallott a nappaliból. Snook lesett ki a konyhából. Tárt ka-
rokkal közeledett felé. Daisy gyorsan megölelte, aztán fogta a te-
lefont. Többszöri próbálkozásra sikerült a füléhez illesztenie a
kagylót, és a távolsági telefonközpontost kérte.
Egy ideig halkan beszélt valakivel; csak annyi időre hallgatott
el, amíg megtörölte könnyes szemét. Aztán letette a telefont, és
Snookhoz fordult.
– Most már Jesse testvérei is tudják – mondta. Fletcher, Lura,
Marvin és William a jobb élet reményében Chicagóba mentek; a

hunyt el. Kérem, fogadja őszinte részvétemet mély gyászában. John W.

Roper, altengernagy, a haditengerészet személyzeti osztályának vezetője”
nagybátyjuk lakásában laktak.
Snook és Daisy együtt léptek be a nappaliba. Woullard lelkész
a családdal várt. A tiszteletes szolgált abban a vidéki templomban,
ahova Jesse járt, és abban a városi templomban is, amelynek gyü-
lekezetéhez Daisy tartozott. Daisy megölelte az idős tiszteletest,
aztán kimentette magát, hogy a mosdóba kell mennie.
A lépcsőn felfelé úgy érezte, tagjai elnehezülnek. A lépcső te-
tején az izzólámpa forogni kezdett. Alagútszerű sötétség tolult
látására minden irányból; minden feketébb, egyre feketébb lett.
Daisy eszméletét vesztve terült el a lépcsőn.
 41. FEJEZET

MINDVÉGIG

Három nap múlva, december 11–én

Észak–Korea északkeleti részén

VÖRÖS ELGYÖTÖRTÉN LÉ PDELT, nézte, ahogy árnyéka vele gya-

logol. Az, árnyék görnyedt volt; egyik lábát a másik elé tette. Le-
helete párállott a fagyos levegőben.
Felnézett. Az előttük álló út sziklafolyosón át vezetett lefelé.
Újra lenézett, és ment, csak ment tovább sántítva. Majdnem
úgy nézett ki, mint egy sarkvidéki expedíció túlélője. Vörös sza-
kálla jégkristályokkal telt meg. Szeme alatt sötét táskák lógtak.
Puskájának szuronyát is jég borította, zubbonya helyenként elfe-
ketedett.
Mögötte Jack talpalt húsz tengerészgyalogos között. A fiatal-
ember dús, fekete bajsza gondozatlan volt. A férfiak időnként
felmordultak. Már nem beszélgettek; senki nem szólalt meg.
Nem volt bennük annyi erő, hogy befejezzenek egy mondatot.
Mellettük a sofőrök dzsipekkel vitték a sebesülteket.
Yudam–ni falu hetvennyolc mérföldnyire volt a tengerész–
gyalogosok mögött. Megküzdöttek az úttal, átverekedték magukat
Korea keleti partjára; fáradságos út volt, amit később „a nagy fe-
jesugrásként” emlegetnek. Az egykor hatvan emberből álló egység
létszáma közel a felére csökkent; harmincötén maradtak. Veszte-
ségeik között volt az egység egyetlen eltűnt katonája, Charlie
Kline. A patakmederben folyt csata óta senki nem látta.
Vörös szemhéja folyton lecsukódott, ahogy az úton vonszolta
magát. A hideg elfedte testének szagát… ötvenhárom napja nem
zuhanyozott. Időnként arcul csapta magát, hogy ébren tudjon
maradni. Látta, hogy más egységek haladnak előtte lefelé a hegy-
ről, és hallotta, hogy mögöttük, a kanyaron túl, az embereiknek
parancsot kiáltanak.
A bal oldalon húzódó sziklafal minden lépéssel kisebb lett egy
kicsit. Oldalra pillantott, és szeme tágra nyílt a csodálkozástól.
Messze lent az öböl terült el, közelében hósipkás hegyek. Nap-
fény csillogott a tenger vizén, a sötét homokon leeresztett rámpá-
val amerikai deszanthajók várakoztak.
Vörös majdnem beleütközött az előtte haladó embernek. A
menetoszlop lelassított, emberek botorkáltak az út szélére. Tekin-
tetükkel valósággal itták a látványt.
Az út a tengerparton sátorvárosba ért; itt darukkal, hálókban
emelték be a szállítmányt a hajókba. Tengerészgyalogos egységek
masíroztak a sátorvároson át a csapatszállító deszanthajókba. Mé-
lyebben az öböl vizén további hajók várakoztak; a messzebb úszó
repülőgép–anyahajókról gépek szálltak fel.
 Ez volt Hungnam rozoga kikötője, az egyik hajón pedig Vörös
is kijuthat Észak–Koreából. Sem ő, sem a körülötte lévők nem
szóltak. Abban a pillanatban tudta: Devansnak igaza volt.

***
A hegy lábánál Vörös gyorsabban haladt; vitte előre az adrena-
lin. Zihált, lihegett, igyekezett talpon maradni. A sátorváros ka-
puja… a célvonal… már csak egy baseballpályányi távolságra volt.

A kapun túl tábori rendészek irányították a forgalmat, minden

tengerészgyalogos egységet gyorsabb haladásra késztettek. A de-
mokrácia erőit evakuálták Észak–Koreából; csak Chosin környé-
kéről 14 000 harcoló katona érkezett. Kürtök szóltak,
dzsipmotorok pöfögtek. Katonai tolmácsok kiáltoztak az
északkoreai menekülteknek, hogy emlékeztessék őket: nekik meg
kell várniuk, míg a csapatok hajóra szállnak. Az időzítés rendkívül
fontos volt. A hadsereg 7. gyalogos hadosztálya védte a környező
hegyeket. A parton körülbelül negyvenöt mérföldre levő Wonsant
az előző napon ürítették ki.
 A kapu elmosódott Vörös látása előtt. Úgy érezte, összeesik az
örömtől, amikor átlépi azt a földre karcolt vonalat. Ekkor az őr-
mester erős kentucky–i akcentusa harsant.
– Szakaaaasz állj!
A férfiak továbbították a parancsot előre. Vörös csalódottan el-
fintorodott. Mindenki megállt, a dzsipek kereke csikorgott. Az
emberek bizonytalan lábakon álltak.
Sawyer őrmester végigment a menetoszlop mellett.
– Kettesével sorakozó! – harsant. – És nézzenek ki úgy, mint a
tengerészgyalogosok! Szerelvényt igazíts! Szíjakat meghúzni! Áll-
janak úgy, mintha lenne gerincük!
Vörös beállt a sorba, és meghúzta sisakjának szíját. Mások a
lelógó hálózsákot igazították meg társaik hátizsákján. Sebesültek
kászálódtak le dzsipekből, fagyott lábukra álltak, puskatusra tá-
maszkodva. A járóképes sebesültek is beálltak a sorba, a szakasz
nagyjából harminc embert számlált. Ahogy a szemléző őrmester
elhaladt mellettük, Vörös és a többiek is kihúzták magukat. Igye-
keztek egyenesen állni.
– Lépéééés iiiindulj! – kiáltotta az őrmester.
Harminc pár bakancs dobbant a havas kavicson. Vörös csak az
előtte haladó katona sisakjának szélét nézte. Állát felszegve lép-
delt. Az őrmester a szakasszal lépést tartva énekelni kezdett:
– From the halls of Montezuma…
Kórus folytatta a dalt:
– … To the shores of Tripoli. We will fight our country’s
battles, in the air, on land, and sea…43

43
az. amerikai tengerészgyalogosok himnusza
 A férfiak énekelve masíroztak be a kapun. Fiatal hangok ve-
gyültek idősebbek közé, északi akcentusok déliekbe. Vörös a sze-
me sarkából látta, hogy mások nézik őket… a katonai rendészek, a
tolmácsok, a kezükben gyereket tartó menekült anyák, a kuporgó
öregek, bebugyolált kislányok, kisfiúk.
A sátorvárosban ért véget a dal. Az őrmester megállította a
menetet. Vörös és társai nehezen tették le lábukat az utolsó lé-
pésre. A sebesültek meginogtak, minden erejükkel igyekeztek
megtartani egyensúlyukat; mindenki büszkének, erősnek akart
mutatkozni. Egykor cserkészek, szódásfiúk, grundon baseballozó
fiúk voltak. De most a borosta és kosz alatt igazi harcedzett vete-
ránok.44
Ezt még az ellenség is csodálattal nézte.
A sátorváros peremén, szögesdrót mögül több száz kínai hadi-
fogoly nézte a menetet. Vállukon takaró. Szoros őrizet alatt voltak;
ernyedt testtartásuk arra engedett következtetni, hogy beletörődtek
sorsukba. Őket is evakuálni fogják.
Ez elkerülhetetlen.
A „nagy fejesugrás” alatt néhány kínai hadifogoly megszökött a
tengerészgyalogosok menetoszlopából és kínai honfitársaik „fel-
szabadították” őket. A tengerészgyalogság járőrei később rátaláltak
a szökött hadifoglyokra; a kínaiak lelőtték őket. A kommunisták
azért végezték ki saját embereiket, mert úgy hitték, hogy amerikai
fogságban ideológiailag megfertőződtek.
Futárok érkeztek az őrmesterhez, átadták az egységnek szóló

44
A kiegészített egység 188 emberrel vonult Chosinba, de mire
Hungnamba értek, már csak 109–en voltak. Ed Coderre egysége, a H szá-
zad 185 emberéből 50 maradt.
parancsokat. Vörös csak maga elé nézett; tekintete összeszűküli.
Az emberek és a hajók között utcát alakítottak ki; az utca mindkét
oldalán teherkocsik álltak. Deszka oldalfalukat felhajtották, védő-
tetővé alakították. Mindegyik ilyen tető előtt tengerészgyalogosok
álltak sorba; osztottak valamit a kocsiknál… nem leheteti ponto-
san látni, hogy ételt vagy italt.
Az őrmester visszatért. Egy nagy hajóra mutatott az öbölben, és
azt mondta, hogy arra fognak felszállni, deszanthajó viszi oda
őket. A hajó Pusanba, Dél–Korea délkeleti partjára viszi őket. Az-
tán megmutatta nekik a partnak azt a szakaszát, úgy százyardnyira,
ahol gyülekezniük kell.
– Tíz percük van, hogy valami ételt vegyenek magukhoz –
közölte az őrmester, hátra, a teherkocsikra mutatva. – Tíz perc.
Nem több. Maguk után már csak a sirályok jönnek.
Vörös és a többiek is vigyorogtak.
Hordágyvivők jelentek meg, az őrmester utasította a sebesül-
teket, hogy áldjanak ki a sorból.
– A többiek talpon maradnak! – tette hozzá. – Nem lottyadnak
le! Megértették? Nem fogom az utolsó mérföldön vonszolni a
seggüket… Az kibaszottul méltatlan dolog lenne.
A csapat harsányan felnevetett.

***
Vörös, Jack és néhány másik társuk egy vörös tetős fehér teherko-
csi felé vették az irányt. A sor rövid volt. A kocsi közelében tábla:
„Friss, főzött kávé.” Odabent zöld zubbonyos nők rozsdamentes–
acél–tartályokból csapolták a kávét. Egy tengerész lépett a rög-
tönzött pulthoz, tábori kulacsát a csap alá tette. A nő elfordított
egy kart, mire folyni kezdett a kávé. Gőzpára szállt fel a kulacsból.
Álmodom? – tűnődött Vörös. Ahhoz volt szokva, hogy ha
szomjas, havat eszik. Előkotorták kulacsaikat, és araszoltak a kávé
forrása felé. Vörös lecsavarta a kulacs kupakját. Reszelős, csikorgó
hang hallatszott. Fagyott nyál, kosz és ételmaradék darabkák vol-
tak a kulacs peremén. A többiek kulacsa ugyanolyan koszos volt.
Vörös végre a csap alá tehette kulacsát.
– Állj! – Egy nő nyúlt előre a pult mögül, kezével eltakarta a
csapot. Undorral fintorgott. Munkatársnői közelebb hajoltak, egy
pillantást vetettek Vörös kulacsára, aztán ők is utálkozva fordultak
el. – Ez nem higiénikus – csattant fel a nő. – Új, tiszta kulacsot
kell szereznie.
Vörös hátrafordult, hátha Jack és a többiek csak ugratni akar-
ják. A többiek is káromkodtak magukban… Nem vicc volt. Vörös
felnézett a nőre, aki megvetően bámult rá.
Vörös egyik társa egy másik, közeli teherkocsira mutatott, ahol
ugyanúgy kávét osztottak.
– Akkor máshol fogyasztunk – közölte a nővel. A nő vállat
vont, hogy neki mindegy.
Vörös és társai továbbmentek, az Üdvhadsereg kocsijához,
ahol egy élénk, fiatal lány dolgozott a pult mögött, jól beöltözve a
hideg ellen. Jack felmutatta a kulacsát.
– Kisasszony, kiszolgálna minket? – mutatott kulacsára.
– Hát, persze – felelte a lány. – És van Oreo kekszünk is! –
mutatott egy tálcányi süteményre.
Vörös kivárta a sorát, aztán a csap alá tartotta kulacsát. Nézte,
csak nézte a gőzpárát, ahogy a lány megtöltötte.
 – Tejport? – kérdezte a lány.
– Igen, köszönöm – felelte Vörös.
A lány egy dobozból tejport öntött.
– Cukrot?
Boldogan bólogatott, mire a lány cukrot is adott.
Vörös rácsavarta a tetőt kulacsára, és visszatette a tartójába.
Aztán levetette egyik kesztyűjét, elvett és zsebre tett néhány Oreo
kekszet. Körmei hosszúak voltak, ujjainak ráncait kosz töltötte ki,
de a lány mintha ezt nem vette volna észre.
Megköszönték neki, és siettek a gyülekezési pontra.

***
A nyílt partszakaszon Vörös és társai levették hátukról a málhát.
Pihentek. Korán érkeztek, oda még nem állt be deszanthajó.
A többi hajónál más egységek tengerészgyalogosai masíroztak
felfelé a hajóhídon. Teherautók hajtottak fel rámpán
deszanthajók rakterébe. Daruk emeltek be dzsipeket. Száznyolc-
van hajó várakozott, hogy Hungnamba indulhasson. Több mint
két hét alatt 100 000 katonát, 17 000 járművet és 91 000 civilt
szállítottak el… az öböl környékét elözönlő menekültek nagy ré-
szét… de nem mindegyiküket.
Vörös kinyitotta kulacsát, és ivott egy korty kávét. Tökéletes
volt; meleg és keserédes. Előhalászott egy Oreo kekszet a zsebé-
ből, beleharapott a süteménybe. Allizmai kis híján elfelejtették,
hogyan kell puha ételt rágni. Fekete morzsák hulltak szakálla szá-
lai közé.
Jack és a többiek is szótlanul ették a süteményt, itták a kávét.
 Nem mondtak győzelmi pohárköszöntőt; nem is akartak. De
bizonyos értelemben győztek a Chosin–víztározónál. A tenge-
részgyalogosok, a szárazföldi hadsereg, a demokrácia erői – kö-
rülbelül 19 000 ember – visszaverte a több mint 100 000 fős el-
lenséget, kis híján teljesen megsemmisítették a kínaiak 20. és 27.
hadosztályát.
– Nem kéne elmennünk innen – jegyezte meg egy tengerész–
gyalogos a hatalmas készleteket nézve. – Itt kéne átcsoportosítani
az egységeinket.
Vörös vállat vont.
– Itt vagy lejjebb… Mit számít?
A többiek bólogattak. Egy hónap múlva teljesült a kívánságuk.
1951 januárjában az 1. tengerészgyalogos hadosztály újra felvette
a harcot.
– Hé, azt nézzétek! – mondta Jack. Egy közeli hajóra mutatott.
A horgonyláncra figyelt. A lánc felénél két észak–koreai parasztfiú
mászott; fel akartak lopózni a fedélzetre.
Kis arcuk grimaszba torzult az erőfeszítéstől. Erősen markolták
a láncszemeket, testük a hideg, kék víz felett himbálózott.
Testvérek lehettek. Talán árvák. Akárkik is, nagyon elkesere-
detten akartak menekülni a kommunistáktól. Vörös a fiúkra pil-
lantott, és már pontosan tudta, miért fontos a koreai háború. Ott,
a horgonylánc és a fiúk látványából megértette, miért jött erre a
nyomorúságos, fagyos vidékre. Megértette, miért áldozta Devans
huszonegy éves életét.
– Az ott nagyjából mindent elmond erről – mormogta Vörös.
Mellette Jack bólintott.
 42. FEJEZET

AZ AJÁNDÉK

Öt nappal később, december 16–án

Hattiesburg, Mississippi

REGGELI NAPFÉNY ÁRAD T BE AZ ABLAKOKON a lakás nappali-

jába. Kintről, a veranda felől Daisy hangja hallatszott be az üve-
gen át… és idegenek halk, komor hangja is.
Helyiek, feketék és fehérek, férfiak és nők álltak a járdán Daisy
anyjának lakása előtt. Voltak, akik már távoztak, mások csak akkor
érkeztek Daisyhez. Amióta a helyi újság a címlapján hozta le
Jesse halálát, folyamatosan jöttek a részvétnyilvánítók. Számos
fehér látogató először tette be a lábát Hattiesburg csak feketék
lakta negyedébe.
Amikor a látogatók áradata egy kicsit enyhült, Daisy belépett a
lakásba; kezében lefedett tál. A tálat a konyhapultra tette a többi
mellé. Szinte minden látogató hozott valamit; ragut, banános
gyümölcskenyeret vagy anyjuk receptje alapján készült ezt–azt.
Daisy lerogyott a kanapéra. Soha nem gondolta volna, hogy
huszonhárom évesen hadiözvegy lesz. Nem volt dühös Jesse-re,
hogy otthagyta, és Istenre sem, hogy elvette. Amikor az Ebony
magazin egy újságírója megkérdezte, hogyan tud megbirkózni
ezzel a helyzettel, Daisy azt mondta:
– Úgy gondolom, az Úr akarata volt, hogy elvette. Örülök és
büszke vagyok, hogy a haditengerészet pilótájaként, harcban halt
meg. Ő is így akarta volna.
Daisy szíve azonban nehéz volt.
Csend volt a házban. Anyja nem volt otthon, a kis Pam aludt.
Daisy örült, hogy Pam aludt. Felnőtt életében összesen nem sírt
annyit, mint azon a héten. Valahányszor a kicsi repülőgép hang-
ját hallotta, az ablakhoz szaladt, kinézett, és azt kiabálta:
– Apa! Apa!

***
Daisy anyja a hátsó ajtón lépett be, kis csomagot tett a konyhaasz-
talra. Daisy kibontotta a csomagot; borítékok özöne volt benne.
Szerte az országból küldtek az emberek levelet Daisynek. Rész-
vétüket fejezték ki. Még Tom Hudner is írt a Leyte anyahajóról;
megírta, milyen bátor volt a férje, és átadta utolsó üzenetét, de ez
a levél valahogy elkallódott a levelek áradatában.
Daisy anyja titokban átvizsgálta a beérkező postát. Ha újságot
talált, kettétépte és a szemétbe dobta. Nem akarta, hogy Daisy
lássa, mit írnak az újságok… túl szörnyű.
Jesse és Tom történetét egész Amerikában címlapon hozták az
újságok. Mindegyik lap a haditengerészet sajtóközleményét idéz-
te, amelyet a Leyte közvetlenül a baleset után bocsátott ki, mielőtt
Tom visszatért volna a hajóra. A sajtóközlemény nem a valóság-
nak megfelelően írta le a történteket. Ezért az újságok is pontat-
lanul számoltak be róla.
Tom szülővárosában a Fall River Herald azt írta:
„…a huszonhat éves Hudner ugyanazon a területen landolt, és
Brown segítségére sietett. A haditengerészet közlése szerint
Hudnernek tudnia kellett, hogy saját menekülési esélyei is na-
gyon gyengék. Ám amikor Hudner odaért pilótatársához, Brown
már halott volt. Hudner rádión kért helikoptert, hogy vigyék
Brown holttestét baráti területre. „
Hattiesburgban, sokan olvasták az Afro–American lap beszá-
molóját:
„A haditengerészet mentőgépei siettek a baleset, helyszínére,
de Brown gépe lángba borult, mielőtt kimenthették volna a piló-
tafülkéből… amikor a tengerészgyalogság helikoptere megérke-
zett, Brown zászlóst kivették a gépből. De már halott volt.”
Daisy anyja végigböngészte a leveleket, hogy megtudja, ki írt.
Nem jött rá, hogy a lánya védelmében tett erőfeszítései teljesen
hiábavalók voltak. A Jesse értelmetlen, szörnyű halálát sirató láto-
gatóktól Daisy már képet kapott arról, hogy mi történt. Azt hallot-
ta, hogy a férje egyedül halt meg, mielőtt bárki elérhetett volna
hozzá. És feltételezte, amit senki nem volt képes elmondani ne-
ki… hogy Jesse tűzben halt meg.

***
– Ez neked szól – mondta Daisy anyja, azzal letett egy borítékot
lánya elé a nappali asztalára, aztán elsietett. – Most elmegyek egy
kicsit sétálni – szólt vissza a konyhából. A hátsó ajtó nyílt és csu-
kódott.
Daisy kézbe vette a borítékot. Szeme tágra nyílt. Felismerte a
kézírást és a válaszcímet. „Flotta Postahivatal, San Francisco,
USS Leyte, VF–32 – Jesse L. Brown zászlós.”
Könnyek szöktek a szemébe. Daisy lassan kinyitotta a boríté-
kot, és négy kézzel írt papírlapot vett ki belőle.45

Tengeren, vasárnap éjjel

1950. december 3.

Daisy összeszorította az ajkát, fejét ingatta. Jesse a halála előtti

éjszakán írta a levelet.

Drága, kicsi Angyalom, olyan magányos vagyok, hogy csak

nyafogni és siránkozni tudok. De igyekszem összeszedni ma-
gamat, és arra gondolok, milyen jó lesz majd, ha újra együtt
leszünk, így csak időnként jelenik meg egy–egy könnycsepp a
szememben. Nagyon, nagyon szeretlek, drágám.

Daisy szinte hallotta Jesse hangját. Közelebb vonta a levelet

magához.

Daisy hozzájárult, hogy Jesse utolsó levelét közzétegyük a könyv függelé-

45

kében.
 Az utóbbi néhány napban elég sokat repültem; próbáltuk las-
sítani a kínai kommunisták előrenyomulását és segíteni a kör-
bevett tengerészgyalogosoknak… A tudat, hogy azoknak a
nyomorult helyzetben levő katonáknak segítünk, akik a földön
harcolnak, azt hiszem, minden pilótát arra késztet, hogy addig
repüljünk, míg le nem zuhanunk.

Daisy szeme jobbra–balra rebbent.

Ne keseredj el, drága Angyal! Higgy Istenben; higgy benne

minden akaratoddal, és tudom, hogy minden rendben lesz.
Nagyobb szükségünk van Rá most, mint valaha. Legyen hited
benne, drágám, és Ő átsegít minket ezen, és hamarosan újra
együtt lehetünk.

Daisy lapozott és lapozott. Jesse az együtt töltött időről beszélt,

amelyben addig részük volt, és a jövőről; arról, hogy milyen életre
vágyik vele. Mintha olyan előérzete lett volna, hogy el kell válni-
uk egymástól.

Azt akarom, hogy emelt fővel járj, drága Angyal; emeld fel azt
a szép kis álladat! Azt akarom, hogy magabiztos legyél és büsz-
ke. Tudd: a férjed teljes szívéből, lelkéből szereti a feleségét…
annyira szereti, amennyire férfi még soha nőt nem szeretett.

Daisy az utolsó oldalra lapozott. Befejezés.

Drágám, most zárom soraimat, és felmászom a priccsre. Iga-

 zán rettegek lefeküdni, de rendszerint rólad álmodom, szóval
valahogy megpróbálom kibírni, amíg újra egymás mellett fek-
hetünk… drágám, imádkozz, hogy minél hamarabb együtt le-
hessünk újra.

Daisy minden szót áhítattal olvasott.

Holnap repülnöm kell. De ha már itt tartunk, a szívem elsza-

badult a földtől abban a pillanatban, amikor megcsókoltál, és
azóta sem szállt le, azóta repes; és ha szeretsz, egyenesen a
mennyekbe repítesz.

Daisy szorosan fogta a levelet.

Írok, amint csak tudok. Örökké szeretni foglak.

Odaadó férjed,
nagy, örök szerelemmel,
]esse

Daisy a szívére szorította a levelet. Hátradőlt a kanapén, és

behunyta a szemét. Könny csorgott az állán, arcán nyugalom
áradt szét. Tudta, hogy ez a levél áldás; egész életében hallhatja
Jesse hangját.
Könnyek között mondott köszönetét Istennek.

Nem sokkal később, a Leyte fedélzetén

Műszakjuk előtt minden reggel felmentek a Leyte tornyának ma-

gas futóhídjára.
Fehér matrózok, fekete matrózok, pólóinges férfiak a kazán-
házból. A híd a tisztek területe volt, ahová egy átlagos tengerész
sosem merészkedett. Hajópincérek fehér állógalléros ingben, szí-
nes inges fedélzeti munkások. Mindegyikük kezében fehér, jelö-
letlen boríték volt.
Mindegyikük bekopogott egy acélajtón. Az ajtó kinyílt, és
mindegyik ember átadta a borítékot,
A tisztek is felmentek, ők is borítékot vittek, Tom is bekopogott
azon az acélajtón. Koenig, Marty és Wilkie is. Volt, akinek nem
kellett olyan sokat gyalogolnia ehhez. Sisson kapitány is kiment a
hídról, és átadta borítékját.

***
Wally Madden parancsnok minden reggel az acélajtóhoz ment,
és kopogás nélkül belépett. Az ő irodája volt. És minden reggel
csodálkozva ingatta fejét.
Munkatársai az asztalára tették a reggeli borítéktermést, és a
borítékok áradata minden reggel elöntötte az íróasztalát.
A borítékokban készpénz volt. A Leyte legénysége gyűjtést
szervezett Jesse gyermekének, Pamnek, hogy ha megnő, egye-
temre járhasson. A 32–es században mindenki hallotta, hogy
Jesse többször említette: az álma az, hogy a lánya egyetemre
járhasson. A légi század parancsnokaként Madden lett a pénzalap
kezelője.
A hajó legénysége nem szokott gyűjtéseket szervezni. Nem is
gyűjthettek minden áldozatnak. De mint Madden a Leyte egyik
sajtóközleményében nyilatkozta:
– Így éreztünk Jesse elvesztésekor. Nagyon remek fickó volt.
Úgy gondoltuk, hogy a kislányának nagyon nehéz élete lesz apa
nélkül, ezért az apja emlékére szerettünk volna tenni valamit érte.
Volt matróz, aki egy dollárt adott, mások néhány negyeddollá-
rost. Valaki kiszivárogtatta, hogy Sisson kapitány negyven dollárral
járult hozzá.
De a végén a Leyte legénységének minden tagja bekopogott
azon az acélajtón borítékkal a kezében.

Hat héttel később, 1951. február 3–án

North Island haditengerészeti bázis, San Diego

Civilek tömege éljenzett, ahogy a pilóták sora megindult lefelé a

Leyte hajóhídján. Fényesen sütött a nap, a hőmérséklet 15 fok
körül volt. Háromhónapnyi hadviselés után a Leyte hazatért.
Az emelvényről magas rangú emberek integettek. A haditen-
gerészet zenekara indulókat játszott, a ritmusra mazsorettek lép-
deltek. A tömeg mögött matrózok nyitották meg a telefonkocsit,
hogy a pilóták hazatelefonálhassanak.46
A tömeg kettévált, ahogy a kapitány, Cevoli és Fowler átvezette
a századot. A pilóták zöld tábori sapkát és bőrdzsekit viseltek; vál-
lukon tengerészzsák. A távoli hangárok mögött a haditengerészet

San Diego felé a tengeren Sisson kapitány üzenetet kapott Liz Taylor
46

managerétől. A fiatal filmcsillag olvasta a Leyte anyahajóról szóló híreket a

lapokban, és azt kérdezte, üdvözölheti–e a legénységet San Diegóban. A
kapitány azonban nem akarta, hogy a legénység kifütyülje a sztárt, hiszen a
hazatéréskor a csatában elvesztett társaikra emlékeznek. Udvariasan visz-
szautasította Liz ajánlatát.
repülőgépei várakoztak, hogy Quonset Pointba vigyék őket.
Ahogy a század a tömegben haladt, a nézők a pilótákat nézték;
barátaik, szeretteik arcát keresték. A női haditengerészek szempil-
lájukat rezegtetve pislogtak, a magas rangú meghívottak lelépdel-
tek az emelvényről fényképezkedni.
Ám a 32–esek sora nem bomlott meg. Marty vigyorgott néhány
haditengerésznőre, de nem túl feltűnően, szinte csak megszokás-
ból. Wilkie a telefonkocsit nézte, de nem rohant felhívni felesé-
gét. Tom ajkát összeszorítva haladt el a lármás tömeg, a méltósá-
gok előtt.
Két tengerészzsák volt a vállán… az egyik az övé, a másik
Koenigé. Koenig mögötte haladt, kezében tengerészláda. A Leyte
3 000 emberre] hajózott el a háborúba; közülük hárman haltak
meg csatában. A láda az egyik elesetté volt.
Könyvekkel volt tele: Platón Öt nagy dialógusa, egy
szerelmesvers–antológia és Jackie Robinson élettörténete. Volt
benne egy kopott biblia, és egy vörös falú, földszintes ház tervraj-
za; a soha fel nem épülő álomház.
A század egyenesen előre nézve haladt át a tömegen, távolo-
dott el a repülőgép–hordozó anyahajótól. Tom dzsekijének gal-
lérja teljesen vörösre fakult. A többieké is. Veteránok százada let-
tek, messze a cannes–i szép napoktól. A kapitánynak ezúttal kér-
nie sem kellett.
Együtt maradtak.
 43. FEJEZET

TELEFON A FŐVÁROSBÓL

Két hónappal később, 1951. március 31.

Fall River, Massachusetts

HÁLÓSZOBÁJA MENNYEZETI LÁMPÁJÁNAK fényében Tom az

íróasztalánál ülve írt. Időnként ivott egy kortyot az asztalán álló
pohár skót whiskyből. Mögötte sötét volt az ablak, csak a
Highland Avenue lámpáinak fénye szűrődött be. Tom a szülei
házába ment haza Quonset Pointból. Szombat éjjel volt, a szülei
nem voltak otthon, éppen vendégségben jártak valahol.
Borítékok hevertek Tom íróasztalán; volt nyitott és lezárt is
közöttük. A közelben a padlón felbontatlan levelek. A balsafa re-
pülő– modellek rég eltűntek szobája mennyezetéről, a
cserkészposzter már nem volt a falon. De a „Horatio Hornblower”
könyvgyűjtemény még a komódon volt.
Hónapokig tartó levéláradatban számtalan fekete polgár mon-
dott köszönetét Tomnak azért, hogy megpróbálta megmenteni
Jesse-t. Egyes levelekben fotók vagy talizmánok is voltak. Egy nő
egy darab selyemtaftot küldött neki, nagy becsben tartott kincsét,
hogy Tom pilótasálként használja. Hetekig hazajárt megválaszolni
a leveleit. Minden levélre rövid, a helyzetet tisztázó üzenettel vá-
laszolt: „Nem vagyok hős. Csak azt tettem, amit helyesnek gon-
doltam.”
Megcsörrent a telefon. Tom letette a tollat. Ilyen későn? Újabb
csengés. Tom a szülei hálószobájába ment, és felvette a telefont.
– Mr. Hudner, a fiát, Tomot próbálom elérni.
Ajajj – gondolta Tom.
– Én vagyok az ifjabb Hudner.
A hívó bemutatkozott. A Fehér Ház haditengerészeti összekö-
tője. Korvettkapitány. Nagyon hivatalos hangon szólt.
– Hadnagy, ezúton tudatom, hogy jóváhagyták a kitüntetési
előterjesztését. A Korea északi részén folytatott hadműveletek so-
rán tanúsított bátorságáért megkapja a Medal of Honor kitünte-
tést.
Tom szíve nagyot dobbant. A Medal of Honor az Egyesült Ál-
lamok legmagasabb katonai kitüntetése. Olyan ritka, hogy Tom
még senkivel nem találkozott, aki viselte volna. Leült szülei ágyá-
ra, és csak hallgatta, amit a korvettkapitány mondott. Hallotta a
szóbeszédet, hogy Sisson kapitány valami kitüntetésre terjesztette
fel, de nem igazán hitte… egészen eddig.
– Az elnök két hét múlva, április 13–án fogja átadni önnek a
kitüntetést itt, Washingtonban – közölte, aztán hozzátette: – Rö-
vid ceremónia lesz. Utazásának és elszállásolásának részleteiről
később értesítjük. Van valami kérdése?
 – Nincs, uram – felelte Tom.
– Rendben. A második világháború óta ez az első Medal of
Honor, amit a haditengerészet szolgálatáért odaítéltek.
A korvettkapitány letette a telefont. Tom csak ült, döbbenten
bámult maga elé. Tudta, hogy ez a kitüntetés felelősséggel jár.
Piedesztálra állítják, példaképül a hadseregnek. Szentséges ég! –
gondolta Tom. – Életem végéig példásan kell viselkednem!
Elkomorult. Minden lelkesedése, minden diadalérzete elhal-
ványult, amint eszébe jutott Mississippi. Lehajtotta a fejét. Mit fog
szólni ehhez Daisy? Jesse meghalt, engem pedig kitüntetnek…

Két nappal később

Daisy a szürke műanyag műszerfal előtt ülve a Wayfarer fémkor-

mányát markolva vezetett. Snook ült mellette a csíkos szövettel
kárpitozott ülésen. Hétfő délután volt, intézték az intéznivalókat.
– Szóval elmész Washingtonba? – kérdezte Snook a kocsi
motorzaját túlharsogva. A Fehér Ház meghívta Daisyt a Medal of
Honor átadási ünnepségére, úgy, hogy minden költséget fizetnek.
– Nem tudom – felelte Daisy. – Megint minden eszembe jut
róla.
Snook lassan bólintott.
Hosszú és szomorú tél volt. Előbb a Jesse-ről szóló megemlé-
kezés a középiskolában. Aztán a karácsony, amikor Jesse unoka-
testvére, Ike és a felesége, Gwen jött haza nagyon zaklatottan. Az-
tán meghalt Jesse anyja. Fia halála után harmincegy nappal Julia
ágazás közben összeesett. A halottkém azt mondta, szív– infarktus
a halál oka, de a család a koreai háború áldozatának tekintette; a
Jesse halála miatti bánat ölte meg. John Brown depressziója to-
vább mélyült.
– Valakinek képviselnie kell Jesse-t azon az ünnepségen –
mondta Daisy, mintegy hangosan gondolkodva. Snookra pillan-
tott. – A baj csak az, hogy nincs kivel menjek. Eljönnél velem?
Snook hevesen ingatta fejét.
– A világ semmi kincséért sem ülnék repülőre, hogy elrepüljek
egy furcsa városba, részt venni valami flancos eseményen, amin
előkelő népség lesz jelen… Biztos, hogy te ott akarsz lenni?
Daisy felsóhajtott. Valóban eléggé nyomasztó lehet.

Tíz nappal később, Hattiesburg repülőterén

Daisy félénken nézte a cipőjét, ahogy a repülőgép üléssorai között

lépkedett. Vörösesbarna, hosszú kabát volt rajta és kis kalap. Mel-
lette a nyitott ajtón a repülő hajtóműveinek robaja hallatszott be.
Az ülésekből mindkét oldalon fehér utasok néztek fel rá. Üzlet-
emberek hajtották össze újságjukat, nők tették le sminktükrüket.
Akkoriban nagyon szokatlan látvány volt a fekete légi utas.
Daisy legszívesebben visszafordult volna; erős késztetést érzett,
hogy visszafusson a terminálra. Még sosem utazott egyedül. Te itt
most Jesse-t képviseled! – emlékeztette magát. Leült egy elhúzott
függönyű kerek ablak mellé. A poggyászok felrakásának zaja hal-
latszott mögötte.
Mély levegőt vett, és becsatolta biztonsági övét.

Másnap délután, 1951. április 13., péntek

Washington, D.C.
Daisy egy Cadillac hátsó üléséről nézett kifelé csodálkozva. Balra
a National Mall zöld pázsitja ragyogott a délutáni napsütésben.
Jobbra széles lépcsőjű, magas kőoszlopos, elegáns épületek.
Daisy kabátban ült a kocsiban; ölében rózsacsokrot tartott. A
csokrot a haditengerészeti minisztertől kapta, aki jelen volt a ce-
remónián.
A hátsó ülésen Daisy mellett ült kísérője, Clara Carroll tenge-
rész altiszt. Clara is fiatal fekete nő volt. Tengerész egyenkabátját
szoknyával viselte, fején keskeny karimájú, fehér kalap. Arca, álla
kerek, füle mögé simított baja göndör. A Fehér Ház úgy szervezte,
hogy Daisy a látogatása idejére daránál lakjon, mert a washingtoni
szállodák többsége nem fogadott fekete vendégeket.
Daisy valósággal ragyogott, amikor átvette a rózsacsokrot. Na-
gyon meghatódott a haditengerészet nagylelkűségétől. Aznap dél-
előtt Quonset Pointon a repülőszázad bejelentette, hogy adako-
zásból ösztöndíjat biztosítanak Pamnek. A Leyte legénysége 2 700
dollárt gyűjtött össze, ami mai értéken 26 000 dollárnak felel meg.
Ez a pénz több mint elég ahhoz, hogy Pam tandíját fedezze. A
kapitány elutazott New York Citybe, és elhelyezte a pénzt egy
befektetési alapnál, Pam huszonegy éves korában veheti fel.47
Daisy nem feledkezett meg arról sem, amit Jesse vele kapcso-
latban meghagyott. Megkapta az életbiztosítási pénzt; tudta, hogy
Jesse azt akarta, ezt költse az oktatására, és legyen tanár, mint az ő

A repülőszázad ösztöndíjának rendelkező részében ez olvasható: „De-

47

mokratikus társadalmunkat alkotó egységeinkben vannak olyanok, akik

egyéni képességükkel, kitartásukkal és példás jellemükkel kiérdemelték
mindazok őszinte tiszteletét, csodálatát és barátságát, akik ismerik őket.
Jesse L. Brown zászlós ilyen ember volt.”
anyja. De Daisy tétovázott magára költeni ezt a pénzt. Fel kellett
nevelnie Pamet, ráadásul egy olyan új feladata lett, amire Jesse
nem gondolhatott: az apját is gondoznia kellett.
– Találkozott már Hudner hadnaggyal? – tette fel Daisynek a
kérdést Clara.
Daisy szemöldöke rebbent.
– Biztosan… Csak nem emlékszem rá, mert Jesse és én nem a
bázison laktunk. Csak annyit tudok róla, amit az újságok írtak…
Hogy próbálta megmenteni Jesse-t, de Jesse akkor már halott volt.
Clara bólintott.
– Nagyon bátor volt, hogy megpróbálta – tette hozzá Daisy.

***
A sofőr a Fehér Ház magas, fedett kocsibejáróján nyitotta ki a ko-
csi ajtaját Daisynek. Kiszállt a kocsiból. Rozsdabarna kabátja alatt
tengerészkék ruhát viselt. Kezén fehér kesztyű. Csipkés karimájú
kalapja takarta bondorított haját; vállán kölcsönkapott vidraprém
stóla. A fekete kerítésen túlról turisták fotóztak. Friss volt a tavaszi
levegő.
A Fehér Ház egyik munkatársa mutatta az utat. Két tengerész-
gyalogos nyitotta ki a dupla ajtót Daisy előtt. Szálfaegyenesen áll-
tak tengerészkék egyenruhájukban. Ahol tengerészgyalogosok
vannak, ott az elnök van a közelben. Daisy csillárt látott a terem-
ben; kisebb hadseregnyi ember várta, hogy üdvözölhessék.
Mély levegőt vett, majd belépett.

Nem sokkal később

Tom és családja lépett be a konferenciaterembe az elnök titkára,
egy a negyvenes éveiben járó férfi után. Tom tengerészkék
egyenruháját viselte a szokásos fekete nyakkendővel és fehér ing-
gel. Haját hátrafésülte.
Tom családja megcsodálta a hosszú asztalt, ahol az elnök
megbeszéléseket szokott tartani. Masszív borszékek álltak az asztal
körül, az asztal mögötti magas ablakokból áradt be a fény. Tom
anyja csupa mosoly volt; legszebb szőrmebundáját vette fel az
alkalomra. Apja csendben, elgondolkodva állt háromrészes szürke
öltönyében. Tom testvérei is ott voltak, és három nagybátyja is a
feleségeikkel.
– Hol találom Daisy Brownt? – kérdezte Tom a titkárt. – Fon-
tos ügyben kell beszélnem vele.
A titkár közölte, hogy Daisy odakint vár, de Tom még nem
mehet ki… Előbb az elnökkel kell találkoznia.
– Rendben – felelte Tom halkan.
A szállodában is kereste Daisyt, de nem volt ott. Tom nagy-
bátyja a közelben állt, de nem szólt semmit. Tudta, miért nem
volt Daisy abban a szállodában, ahol ők megszálltak… de nem
akarta elrontani Tom napját.
A nagybácsi Tom anyjának testvére volt; vezetékneve Brown,
mint Jesse-é. Az utolsó pillanatban határozta el, hogy eljön Wa-
shingtonba, ezért felhívta azt az előkelő, 16. utcai szállodái, ahol a
Fehér Ház a Hudner családot elszállásolta. A nagybácsi közölte a
recepcióssal látogatásának célját.
– Bizonyára hallott Jesse Brownról, a színes bőrű pilótáról, aki
a koreai háborúban halt meg…
A recepciós egy ideig hallgatott, aztán megszólalt:
 – Sajnálom, Mr. Brown, de minden szobánk foglalt.
Tom nagybátyja ezt nagyon furcsának találta. Felhívta egy
washingtoni barátját, és megkérte, hogy foglaljon szobát abban a
szállodában ugyanarra az éjszakára. A barátja visszahívta:
– Minden rendben, foglaltam neked szobát. Az volt a gond,
hogy amikor bemondtad a vezetéknevedet, azt hitték, néger
vagy… a hattiesburgi Brown családból.

***
– Kérem, jöjjenek közelebb! – szólalt meg a titkár. Tom és csa-
ládja teljesítette a kérést. A titkár közölte Tom családjával, hogy az
elnök mögül, a lépcsőről figyelhetik a kitüntetés átadását, aztán
Tomhoz fordult.
– Szeretném figyelmeztetni, hogy sok kamera lesz… a szoká-
sosnál is több.
Mintha ez eléggé bosszantotta volna. Tom tudta, miért jelent
meg nagy számban a média.
Két nappal korábban Truman elnök ellentmondásos döntést
hozott.
Mivel a frontvonalak Koreában a 38. szélességi fok körül oda–
vissza húzódtak, a Truman–kormány béketárgyalásokat ajánlott a
kommunistákkal. MacArthur tábornok azonban a Yalu folyó túl-
oldalán lévő célpontokat is bombázni akarta, és Tajvanról légi
hídon Kínába átvinni a kínai nacionalista csapatokat. A kongresz-
szusnak is írt; felhatalmazást kért a háború kiterjesztésére, teljesen
figyelmen kívül hagyva, hogy a Szovjetunió és Kína kölcsönös
védelmi szerződést kötött.
 Trumannak nem sok választása volt. Nem hagyta, hogy a le-
gendás tábornok kirobbantsa a harmadik világháborút; inkább
kirúgta MacArthurt.48
Kinyílt a konferenciaterem ajtaja, és Tom az ajtó felé fordult.
A folyosóról az elnök tempós középnyugati beszéde hallatszott.
– Találkozni akarok ezzel a fiatalemberrel! – szólt Truman
hangosan. – Hol van?

Nem sokkal később

Tom és Truman elnök kiléptek az előcsarnokba. Taps tört ki.

Rengeteg vaku villant; annyi, hogy Tom pislogott. A lépcsőház
falainál magas rangú tisztségviselők és katonák álltak. Odalent a
rózsakertben háromszáz ember gyűlt össze.
Truman vidáman mosolyogva integetett a tömegnek. Arca ke-
rek, orra hegyes; drótkeretes szemüveget viselt. Szürke öltönyéhez
vörös nyakkendője adott némi színt. Kevés elnöknek kellett olyan
nehéz döntéseket hoznia, mint neki. Truman adott felhatalmazást
az atombomba bevetésére, ami véget vetett a második világhábo-
rúnak; ő rendelte el a hadseregben a faji megkülönböztetés meg-
szüntetését, és ő vetett be amerikai erőket Koreában.
Tom a lépcsőházban állók arcát nézte. Félúton lefelé, jobb

Truman béketárgyalásainak középpontjában a hadifoglyok álltak. A de-

48

mokrácia erői rengeteg kínai és észak–koreai katonát ejtettek hadifogságba.

A kommunisták azt akarták, hogy ezeket a hadifoglyokat Amerika a fegy-
verszünet feltétele– ként adja át nekik. A demokrácia erői azonban úgy
vélték, hogy a hadifoglyoknak jogukban áll dönteni, hogy vissza akarnak–e
menni kommunista terület le vagy sem. E téma miatta tárgyalások meg-
akadtak, és a háború még két évig tombolt.
oldalt meglátta Daisyt. Daisy éppen ránézett, mosolyogva; feszes,
de barátságos mosoly volt. Karján egy csokor rózsát tartott, és tap-
solt, Tom megkönnyebbülten felsóhajtott. Daisy egyik oldalán
Clara állt, a másikon egy középkorú tiszt. A tiszt ovális arcán vé-
kony bajusz húzódott; Nelson hadnagy a második világháború
idején lett a haditengerészet első tizenkét fekete tisztjének egyike.
Truman ekkor Tomhoz fordult, és azt kérdezte:
– Mehetünk?
Tom elmosolyodott és bólintott.
Truman elindult lefelé a lépcsőn. Mögötte Tom és a családja.

***
Truman fellépett a pódiumra, ahol mikrofonok várták. Tom el-
foglalta a helyét az elnök mellett.
Tévés operatőrök húzódtak le filmes kamerák között, a fény-
képészek felemelték fényképezőgépeiket. Az újságírók jegyzetel-
tek. A háttérben létrákra is másztak operatőrök. A sajtócsoport
mögött egy festőállványon Jesse egyenruhás portréja volt. A Fehér
Ház kinagyíttatta a képet, hogy az újságírók láthassák, kiről szól a
történet.
Truman nyugtalanul pillantott az újságírók csoportjára. Nem
sietett szembenézni kérdéseikkel. Az American Legion veterán-
szervezet parancsnoka nem sokkal korábban kritizálta döntését,
amellyel MacArthurt kirúgta; maga MacArthur Tokióban volt, és
egy szót sem nyilatkozott.
Truman végignézett a közönségen, és egyenletes, nyugodt
hangon szólalt meg:
 – Az Egyesült Államok elnöke örömmel adja át a Medal of
Honor kitüntetést ifjabb Thomas Jerome Hudner hadnagynak, az
Egyesült Államok haditengerészete tisztjének.
Taps csendült.
Amikor a tömeg elcsendesedett, Truman felolvasta Tom cse-
lekedeteinek rövid összefoglalóját. Tom közben vigyázzban állt,
előrenézett. Admirálisok és tábornokok voltak a puhakalapos fér-
fiak, félhosszú ruhát viselő nők között. Sisson kapitány is ott volt
valahol az aranygallérosok között. A háttérben a Washington em-
lékmű magasodott a kék égre.
Truman hangja elhalkult, amikor az utolsó sort olvasta.
– Hudner hadnagy rendkívül bátor és önzetlen, önfeláldozó
magatartása, amit egy tengerész bajtársa iránt tanúsított, az Egye-
sült Államok haditengerészete legnemesebb hagyományait tükrö-
zi és erősíti.
Az elnök ekkor levett egy filcborítású dobozt a pódiumról. Ki-
nyitotta. Benne volt a csillag alakú bronzkitüntetés, a Medal of
Honor.
– Kiérdemelte – mondta az elnök Tomnak. – Ez a legnagyobb
kitüntetés, amelyet katona kaphat.
Azzal Tom nyakába akasztotta az érdemrend kék szalagját.
– Köszönöm, uram – felelte Tom.
Truman kezet fogott Tommal, de nem engedte el. Tekintete
lefele mozdult, az érdemrendet nézte. Szabad kezével megemelte
a kitüntetést Tom mellkasán, és azt mondta:
– Jobban örülnék, ha ezzel tüntettek volna ki az elnökség he-
lyett.
Tom mosolygott.
 A sajtócsoportból egy operatőr odakiáltott:
– Elnök úr! Megtenné, hogy ott marad, amíg közelieket csi-
nálunk?
– Persze – felelte Truman. – De van jobb ötletem. – Azzal
Daisy felé fordult. – Mrs. Brown… csatlakozna hozzám és
Hudner hadnagyhoz?
Daisy bólintott. Úgy lépdelt lefelé a lépcsőn, mint egy her-
cegnő. Truman átölelte, közelebb vonta magához. Daisy ekkor
Tomra pillantott és mosolygott; egyetlen könnycsepp sem je-
lent meg szemében.
Pontosan olyan, mint a férje volt – gondolta Tom. Jó ember.

Daisy, Truman elnök és Tom a fehér házi ceremónia alatt

Truman úgy fordult a sajtó felé, hogy Daisy állt a bal oldalán,
Tom pedig jobbról.
– Oké – szólalt meg hangosan. – Foroghatnak a kamerák,
mozicsinálók!
 Az újságírók felnevettek. Kamerák villantak, filmkamerák for-
dultak állványaikon. Daisy még sosem állt nagyobb reflektorfény-
ben. Tehát ez volt Jesse világa – gondolta. A férje különleges em-
ber volt; ezt érezte, tudta. De csak ebben a pillanatban értette
meg, milyen nagy teljesítményt nyújtott Jesse… ebben a pilla-
natban, amikor ő volt az egyedüli fekete a Fehér Ház pázsitján.
Daisy mosolygott a kameraerdő előtt; nem pislogott.

***
Az elnök titkára jelezte, hogy Trumannak mennie kell. Az elnök
bólintott, és szívélyesen kezet rázott Tommal. Truman ezután
Daisyhez fordult, és azt mondta:
– Mrs. Brown, a nemzet hálás a férje áldozatáért.
– Köszönöm, hogy megemlékezett róla, elnök úr – felelte
Daisy. Majd hozzátette, hogy hozott egy fotót Jesse-ről és a titká-
rának adta.
Truman szeme elfátyolosodott. Kezet fogott Daisyvel, és egy-
szerűen azt mondta:
– Köszönöm.
Az elnök elindult felfelé a lépcsőn. A sajtosok kórusban kiál-
tottak utána:
– Elnök úr!
Truman megállt, és intett nekik.
– Sajnálom, uraim, ez nem a megfelelő hely és nem a megfe-
lelő idő.
Truman hirtelen megfordult és elindult. Folytatta útját felfelé.
A nagy sietségben azonban megbotlott az egyik lépcsőn. Elesett
volna, ha Nelson hadnagy – a fekete tiszt – karon nem ragadja.
Truman visszanyerte az egyensúlyát, és kissé zavartan megállt.
– Ne aggódjon, elnök úr – szólt Nelson. – Egy támogatója már
biztosan van ezen a délelőttön.
Truman nevetett, ahogy mindenki, aki hallotta a megjegyzést.
Az elnök ruganyosan lépdelt fel a hátralévő lépcsőfokokon.

***
Tom ott állt Daisyvel, miközben az aranygallérosok és a közjogi
méltóságok lassan szétszéledtek. A közelben a sajtó munkatársai
már szedelőzködtek, az operatőrök elpakolták kameráikat. Tom
családja a lépcsőről nézte őket darával és a Fehér Ház embereivel.
Néhány admirális maradt a közelben, akik szerettek volna Tom-
mal beszélni… de mindenki teret adott Tomnak és Daisynek.
– Van néhány dolog, amit el szeretnék mondani neked – szó-
lalt meg Tom halkan. – Nem könnyű…
– Tom, semmi baj… Mondd, amit el kell mondanod. Elvise-
lem.
Tom a cipőjére pillantott.
– Jesse olyan nyugodt volt végig… Még soha nem láttam eh-
hez hasonló nyugalmat. Amikor már tudta, hogy le fog zuhanni,
akkor is nagyon nyugodt volt. Amikor leszállt, és ott voltam mel-
lette, ő nyugtatott engem, pedig fordítva kellett volna lennie.
Daisy erre felkapta a fejét.
– Az hogyan lehetséges? Az újságok azt írták, elhunyt, mielőtt
leértél hozzá.
Tom meglepetten pillantott fel.
 – Ó! Rosszul írták. – Szeme felcsillant. — Jesse életben volt,
amikor leszálltam mellé. Negyven percet töltöttünk együtt; fent
álltam a pilótafülkéje mellett, és beszélgettünk.
Könnyek gyűltek Daisy szempilláján. Hitetlenkedve ingatta
fejét.
– Amikor leszálltam a gépéről, hogy a helikopternek jelez-
zek… akkor hunyt el.
Daisy nagyon szorosan markolta a rózsacsokrot.
Tom ekkor Daisy szemébe nézett.
– Rád gondolt. Üzenetet bízott rám, hogy adjam át neked.
Daisy pislogott.
Tom hangja elcsuklott.
– Azt mondta: „Kérlek, mondd meg Daisynek, mennyire sze-
retem."
Daisy lehajtotta a fejét. Könnyei csorogtak. Tom elkapta a te-
kintetét; az ő szeme is elfátyolosodott. Aki látta őket, ugyanígy el-
érzékenyült; voltak, akik a szemüket törölgették.
Az özvegy sírt, de valahogy összeszedte magát. Zsebkendővel
itatta fel könnyeit. Tom nem nézett fel, lehajtott fejjel állt. Daisy
látta rajta, mennyire megviselte Jesse halála.
– Ezek szerint Jesse nem volt egyedül – szólt Daisy; hangja
megenyhült. – Ez nagyon, nagyon sokat jelent, Tom.
Tom nem nézett fel.
– Sajnálom, hogy nem sikerült.
Daisy lehajolt, hogy Tom arcát lássa.
– Tom – szólította. – Tom?
Végre felnézett.
– Nagyon hálás vagyok, hogy megpróbáltad megmenteni. Jesse
szerencsés lehetett, hogy ilyen barátja volt.
Tom arca lassan megenyhült, vállából kiengedett a feszültség.
Rövid ideig hallgatott még, aztán azt mondta:
– Azt hiszem, jobb, ha indulunk.
Daisy egyetértett. Autók várták őket, vacsora volt a következő
program. Azon a hétvégén együtt szerepeltek egy rádióműsorban
Baltimore–ban, a következő hónapban Chicagóba utaztak, a
Chicago Defender című lap meghívására. Az évek folyamán Tom
és Daisy számos, Jesse emlékét ápoló eseményen vettek részt
együtt. Ez csak az első alkalom volt.
Tom és Daisy megfordultak, felmentek a lépcsőn. Mögöttük
az újságírók csapata meggyérült, láthatóvá vált Jesse portréja.
A lépcsőn Clara elfoglalta helyét Daisy mellett, és megkérdez-
te:
– Hogy érzi magát, Mrs. Brown?
– Köszönöm, igyekszem tartani magamat – felelte Daisy. – Ez
az ára annak, ha az ember kivételes férfihez megy feleségül.
 44. FEJEZET

AZ ÜZENET

Hat nappal később,1951. április 19–én

Fall River, Massachusetts

TOM ZAVARBAN VOLT; kissé ügyetlenül integetett a Main Stree-

ten gördülő fekete nyitott Cadillacben. A tömeg – fiatalok, idősek
– hangosan éljenzett. Fall River polgárai álltak a járdákon, olyan
sokan, hogy néhányuknak csak az úttesten jutott hely. Üzletek
kirakatai előtt álltak, lábujjhegyen, hogy megpillanthassák a ten-
gerészkék zubbonyban, fehér tiszti sapkában elhaladó pilótát.
A Cadillac hátsó üléséről Tom gyerekeket, üzletembereket,
háziasszonyokat, emigránsokat látott… ott lehetett gyerekkori ba-
rátja, Manny Cabral is. Több mint 40 000 ember állt az utcákon.
Hűvös, szürke csütörtök délután volt, amikor megkezdődött a vá-
rosban a második világháború lezárulta utáni legnagyobb ünnep-
ség. Ez azonban más volt, mint amit a háború végén tartottak; a
város egyetlen embert ünnepelt. A városatyák „Hudner– napi fel-
vonulásnak” nevezték az eseményt.
Tom zavartan, sőt feszengve nézte a tömeget. El nem tudta
képzelni, mi késztetett annyi embert arra, hogy látni akarja. Tom
autója előtt rendőrök vonultak, a kocsi mellett tengerészek. Kicsit
távolabb katonazenekar követte őket. Tom szülei és húga moso-
lyogva ült egy másik Cadillacben, amely közvetlenül az első mö-
gött haladt. Utánuk fontos személyiségek gépkocsikban, aztán a
Nemzeti Gárda egy, csak feketékből álló egysége.
Tom furcsa, feszes mosollyal folyamatosan integetett. Tudta,
hogy ez csak a kezdet. A Life magazin interjút kért tőle. Egy
hadikötvényalap az ő képét akarta plakátokra tenni, a Baltimore
Urban League felkérte, hogy ifjúsági kampányukban tartson be-
szédet. Meghívták egy vetélkedőre és egy mozifilm premierjére is.
Tom még egyik meghívásra sem mondott igent. Titokban arra
vágyott, hogy vége legyen ennek a hirtelen jött hírnévnek. Zub-
bonyán kék kitüntetésszalagot viselt, a Medal of Honor jelzését,
de semmi mást. A haditengerészet fekete egyennyakkendője volt
rajta. A kitüntetést otthon hagyta.
Morajlást hallott a háta mögül. Hátrapillantott. Négy Corsair
húzott el alacsonyan a menet és Tom feje fölött. Farkukon fehér
K betű. Robajuktól beremegtek a kirakatüvegek. Aztán újabb négy
Corsair rázta meg a Main Streetet, és még négy. Egy újságíró azt
írta: „A haditengerészet repülőgépeinek három hulláma… az
otthonülőket is arra késztette, hogy kinézzenek ablakaikon.”
Ahogy a Corsair gépek elhúztak, Tom csodálkozva ingatta fe-
jét. Cevoli, Marty, Wilkie és Tom barátai a pilóták. Tisztelgő re-
pülést hajtottak végre.
 Ezt igazán nem érdemeltem meg – gondolta Tom.

***
Amikor a konvoj elérte a díszmenet célját, a menet megállt. Tom
kiszállt a Cadillacből, és a városi parkban felállított emelvényre
lépett. Az emelvény előtt kopár fákkal övezett domb terült el, lej-
jebb az óceán hullámzott a hideg öbölben. Özönlött a tömeg a
parkba.
Magas rangú köztisztviselők, méltóságok sorakoztak fel az
emelvényen, hogy üdvözöljék Tomot. Kezet fogott a polgármes-
terrel, Massachusetts állam képviselőivel, még Quonset Point pa-
rancsnokával, az ellentengernaggyal is, aki beszédében később azt
mondta:
– Nagyon büszke vagyok, hogy annak a hadtestnek az egyen-
ruháját viselhetem, amelybe Tom Hudner tartozik.49
A fogadósor végén hölgyek várakoztak. Ünneplő kalapjuk alatt
hajukat kontyban viselték. Az egyik városatya mutatta be őket
Tomnak: a Gold Star Mothers. Mindegyikük elvesztette egy fiát a
háborúban; volt köztük, aki még a második világháborúban, má-
sok nemrégiben, a koreai háborúban. Tom belépett a hölgyek

Massachusetts kongresszusi képviselője, John F. Kennedy is részt vett egy

49

másik ünnepségen, amelyet Tom tiszteletére rendeztek. Ironikus módon

Tom tizenéves korában az Andover Academy csapatával a városi bajnok-
ságban focizott George H. W. Bushsal, aki később az Egyesült Államok 41.
elnöke lett. A Haditengerészeti Akadémián Tom ismerte együk barátjának
szobatársát is, egy georgiai fiatalembert, Jimmy Cartert, ő később az Egye-
sült Államok 39. elnöke lett.
félkörébe és mindegyikükkel kezet fogott. Egyikük könnyes
szemmel megemlítette, milyen bátor volt Tom, hogy megpróbálta
megmenteni Jesse-t. Egy másik asszony magához vonta és meg-
ölelte.
Tom érezte gyászukat, ugyanazt az érzelmi sebet, ami Jesse
anyjának az életét oltotta ki. Az anyák azonban csodálattal tekin-
tettek Tomra. Mindegyikük kezet akart rázni vele. Ekkor kezdte
felismerni, milyen felelősséggel jár a legmagasabb katonai kitün-
tetés:
Valakinek szólnia kell azok nevében, akik már nincsenek kö-
zöttünk.

***
Idősek és fiatalok kíváncsi tömege nézte, ahogy Tom a szónoki
emelvényre lép. A kopár fák előterében szólt az egybegyűlt soka-
sághoz.
– Ezt a napot soha nem fogom elfeledni – mondta Tőm. – A
tavaly decemberben Koreában történt eseménnyel kapcsolat-
ban… van valami, amiben olyan biztos vagyok, mint abban, hogy
most itt állok: Ha én zuhantam volna le, Jesse Brown szállt volna
le mellém, hogy kimentsen.
Tom rövidre fogta beszédét. Arra szólította fel Fall River la-
kosságát, hogy ugyanúgy támogassák, segítsék a még harcoló ka-
tonákat, ahogy őt. Majd zárta szavait:
– Köszönetét mondok azoknak, akik most ott vannak, és azok-
nak, akik soha többé nem térnek haza ebből a szörnyű konflik-
tusból. És köszönetét mondok a szervezőknek és Fall River nép-
ének… Isten áldja mindnyájukat!

***
A nap utolsó eseményeként a város fellebbviteli bíróságának egy
bírája lépett elő, kezében ezüstserleget tartva.
– Hudner hadnagy – mondta a mikrofonba. – Szeretném át-
adni önnek szülővárosa, Fall River hálás polgárainak ajándékát.
Mosolyogva vette át a Paul Revere stílusú ezüstserleget.
Belenézett, és szeme tágra nyílt a csodálkozástól. A tálban
csekk volt, az ő nevére kiállítva, 1000 dollárról. Ez mai pénzben
10 000 dollár. Tom hitetlenkedve ingatta fejét.
Visszaült a helyére, az ezüstserleg feliratát olvasta. Az ünnep-
ség a végéhez közeledett. Ekkor az egyik városatya megérintette a
vállát, közelebb hajolt, és izgatottan súgva megkérdezte:
– És mire költi ezt a sok pénzt?

Másnap, Quonset Pointon

Repülőgép–szerelés zajai visszhangoztak a hangárban, ahogy

Tom elindult felfelé a 32–esek eligazítószobájába. Bőrdzsekiben,
zöld nadrágban ruganyosán lépdelt felfelé. Kezében boríték, a
borítékban a csekk, amelyet Fall River városától kapott.
Tom belépett a század eligazítószobájába. Első mozdulatával a
borítékot a kimenő posta dobozba tette. Címzett: Mrs. Daisy
Brown, T–l 16 Robertson Piacé, Hattiesburg, Mississippi. Tom
aláírta a csekket, és Daisyt tette meg kedvezményezettnek. Köny-
nyű volt a döntés.
 Ha a Leyte legénysége ]esse lányának egyetemi tanulmányait
fizette, akkor Daisynek is egyetemre kell mennie.
Tom leült egy karosszékbe a társai mellé, tollat vett kézbe,
hogy a tenyerébe jegyzeteljen. A kapitány hamarosan belép,
megkezdődik az eligazítás. Tom hazatért.

Öt hónappal később, 1951. szeptember 1.

A Corsair sötét suhanással száguldott el Massachusetts partvidé-

kének rejtett öblei fölött. Tom a pilótafülkében pajkosan mosoly-
gott.
Jobb szárnya alatt jachtkikötők suhantak el, sok–sok hajó. A
gép szárnya kis híján az árbocok tetejét érte. A délelőtti napfény a
part mögötti házakon, vasúti megállókon ragyogott. Tom még
soha nem repült ilyen alacsonyan; lakott terület fölött legalábbis
nem.
Szombat volt, szeptember első hétvégéje. Quonset Pointból
mindenki hazament az ünnepre. Hétfőn a munka ünnepe volt,
hosszú pihenő. Tom megragadta az alkalmat, hogy végrehajtson
egy személyes indíttatású küldetést, amit azóta fontolgatott, hogy'
először repült Jesse-szel.
Gyakran gondolt Jesse-re és Daisyre is. Daisy szívélyes köszö-
nőlevelet írt Tomnak, és ajándékát arra használta, hogy beiratko-
zott a Hattiesburgtól háromórányi autóútra levő Alcorn
Collegebe. Már órákra járt; háztartástan tanárnak készült.
Hét év múlva újra férjhez megy majd. Megismerkedik valaki-
vel, akire Jesse is áldását adná; új férje Gilbert Thorne katonaor-
vos. Gilbert már kapcsolatuk elején kijelenti Daisynek:
 – Tudom, hogy nem vehetem át Jesse helyét; de mindent
megteszek érted, amit megtehetek.
Gilbert úgy szereti majd a kis Pamet, minta a saját lánya len-
ne; a család együtt költözik Németországba, kiküldetésbe. Ott, egy
csendes faluban valóra válik Daisy álma: óvónő lehet a hadsereg-
ben dolgozók gyermekeinek óvodájában. Vesz egy vörös
Sunbeam kabriót és az autópályákon száguldozik.
De ez még később lesz. A horizonton megjelent Tom úti cél-
ja. Nagyon figyelt. Előtte jobbra a parti sziklák között zöld pázsit
terült el. A zöld foltok között szép, gondozott facsoportok álltak.
Ez volt az.
Tom növelte a tolóerőt, és alacsonyabbra vitte a Corsairt.

***
Golfjátékos hajlította be térdét, a nézők elhallgattak. A golfozó
meglendítette ütőjét, és elütötte a labdát. Mindenki nézte, ahogy
a labda repül, leesik és gurul. A nézők udvariasan tapsoltak. A
golfozó integetett, majd elindult a következő elütőhelyre. A tömeg
derűsen beszélgetve követte. Javában tartott az Acoaxet Country-
klub éves golfbajnoksága.
Tom apja is a greenen volt; khaki színű nadrág volt rajta és
pólóing, amelynek első zsebére a klub lógója volt hímezve.
Idősebb Tom Hudner nem látta, hogy a fekete W alakú szilu-
ett zuhanórepülésben közeledik hozzá. A klub egyetlen tagja sem
látta. De a sziluett egyre nagyobb lett, és egyenesen feléjük tartott.

***
Tom előrehajolt, a fegyverirányzékon át nézett ki, és a Corsair
orrát a golfpályán összegyűlt legnagyobb tömeg felé irányította.
Gyerekként a nyarakat a klubban töltötte, a klub kikötőjéből
szoktak kihajózni. Akkor nagyon tetszett neki ez a hely. Ám az
utóbbi időben nagyon bosszantani kezdték bizonyos tagok… ne-
vezetesen apja barátai. Koreában a front megrekedt a 38. szélessé-
gi fok körül; apja barátai már nem követték a híreket. Megint csak
a tőzsde és a golferedmények érdekelték őket; mintha nem hal-
nának meg fiatalok Koreában; mintha nem lenne háború.
Nem ült tétlenül. Levelet írt Fall River újságjának, amelyben
arra biztatta a város lakóit, hogy adják meg ugyanazt a támogatást
a tengeren túl harcoló csapatoknak, amit neki is megadtak.
„A hideg, a sár, a vér, a rettenet, amelyben élnek, nem annyira
veszélyes és demoralizáló, mint a tudat, hogy minket itthon nem
igazán érdekel, hogy mit csinálnak, és min mennek keresztül.”
Tom nem tudta, hogy az olvasói levélnek volt–e hatása, elol-
vasta–e valaki egyáltalán. Ezért más módot eszelt ki üzenete el-
juttatására.
Tartotta a kis magasságot, ahogy Koreában, amikor gépfegy-
verrel földi célpontot lőttek.
Most már elég alacsonyan vagyok! – gondolta Tom; szeme ösz-
szeszűkült, ahogy a tömeg közelebb ért. Most már biztosan látják,
hogy ez a haditengerészet gépe.

***
A tömeg biztosan egy szép ütést ünnepelt, mert senki nem hallot-
ta meg, hogy a 12 000 font súlyú repülőgép kétszázötven mérföld
per óra sebességgel közeledett feléjük.
A Corsair dühödt robajjal húzott el a tömeg fölött hátulról.
Golfosok dobták el az ütőiket, nézők rogytak térdre; fehér nadrá-
gok piszkolódtak be. A Corsair légcsavarja keltette erős légmozgás
lelapította a füvet, kalapokat fújt el. A repülőgép széles árnyéka
végighúzott a greenen, és haladt, csak haladt tovább.
A nézők felnéztek, megpillantották az ívelt szárnyat, a fehér
csillagot és a „Navy” feliratot a gép törzsén. A haditengerészet gé-
pe. Erős hang követte a Corsairt. Az elütött, álló labda továbbgu-
rult.
A gép folytatta útját; már a tenger felett járt, alacsonyan.
A golfos és a nézők lassan feltápászkodtak.
– Ez meg ki a fene? – kiáltotta valaki.
– Be kéne vonni az engedélyét – üvöltött egy másik ember.
Valaki idegesen felnevetett. Egyenként fordultak az arcok
Tom apja felé. Ugyanúgy lapult a greenen, mint a többiek. De
ő vigyorgott. A többiek komor, bosszús pillantásokkal néztek rá.
Tom apja csak vállat vont.
A megzavart golfozók és nézők felálltak. Toporogtak, hado-
násztak; tisztogatták a ruháikat. Tom a pilótafülkéből látta őket.
Harsány nevetésben tört ki. Úgy néztek ki, mint a tollászkodó gó-
lyák.
Tom továbbra is alacsonyan repült, nagy sebességgel a csap-
kodó hullámok felett. Kis híján a fejét rázta csodálkozásában.
Jesse-nek igaza volt.
Ezt már régen meg kellett volna tennie.
 UTÓSZÓ

A CHOSIN–VÍZTÁROZÓNÁL FOLYT CSATA UTÁN a koreai háború

további két évig és hét hónapig tartott. A harcok a 38. szélességi
fok, a háború előtti határ körül dúltak. Egyik oldal sem
nyert–vesztett jelentős területeket.
A háború vége előtt négy hónappal meghalt Sztálin még tud-
hatta, hogy álmát, a kommunizmus kiterjesztését szétzúzzák a
szabad világ erői. Halála után a Szovjetunió utódlási harcokba
süllyedt; az észak–koreai kommunisták lemondtak korábbi köve-
telésükről, hogy az amerikaiak feltétel nélkül adják át nekik a ha-
difoglyokat, és visszatértek a tárgyalóasztalhoz.
A koreai háború 1953 júliusában ért véget. Ötmillió ember-
életet követelt, köztük 40 000 amerikaiét. Az ENSZ–csapatok által
foglyul ejtett kommunisták közül az észak–koreaiak 30%–a dön-
tött úgy, hogy inkább délen marad; a kínaiak 70%–a nem akart
visszatérni a kommunista Kínába.
 A koreai háborút ma általában „az elfelejtett háborúként” em-
legetjük. Ám azok, akik ott harcoltak, másképpen nevezik.
Számukra ez az „elfelejtett győzelem.” Az ENSZ és az Egye-
sült Államok csapatainak köszönhetően ma 50 millió dél–koreai
ember békében élhet.

***
1955 januárjában Dick Cevoli szolgálatban volt Floridában,
amikor felesége, Grace a Quonset Point–i kórházban életet adott
negyedik gyermeküknek. Richard Jr. értelmi sérültként született.
Cevoli a hírre rögtön gépbe ült, nehéz időjárási körülmények
között szállt fel egy sugárhajtású Cougarral. Amikor kórházi szo-
bájába belépett egy lelkész, Grace Cevoli azt hitte, hogy a gyer-
mekével történt valami. A lelkész azonban azt közölte, hogy Dick
lezuhant és meghalt.
Ma East Greenwichiben, Rhode Islanden egy postahivatal vi-
seli Dick Cevoli nevét.

***
Vadászpilóta karrierje után Marty Goode a haditengerészet heli-
kopterpilótája lett. Valahányszor leszálláshoz készülődött, matró-
zok és aviátorok gyűltek a keselyűsorra, hogy lássák, amint egy
helikopter vadászgép módjára landol.
Marty később a haditengerészet berepülő pilótája lett a
Sikorskynál. Parancsnokként szerelt le. Elég messze jutott a sze-
rény, besorozott matróz kezdettől. Időközben egy színházi elő-
adáson megismerkedett egy szép, magyar hölggyel, bizonyos Pau-
lával. Ott és akkor értek véget Marty nőcsábász napjai; egészen
bizonyos volt abban, hogy Paula az a lány, akire várt. Feleségül
vette, és örökbe fogadta előző házasságából született két lányát.
Marty és Paula hetente legalább egyszer elmennek argentin
tangót táncolni.

***
Bill Koenig a haditengerészetnél maradt, ejtőernyős lett és pa-
rancsnok; katapultülések és menekülőrendszerek fejlesztésében
vett részt tanácsadóként.
Koenig a civil életben tartotta a kapcsolatot a Brown családdal.
2005–ben Jesse unokáját, Jessicát elvitte az Oceana Haditengeré-
szeti Légibázisra, hogy láthassa, miért szerette a nagyapja annyira
a repülőgép–hordozókat és a tengeri repülést. Együtt látogatták
meg a 32–es légi századot. A század pilótái pilótaöltözéket adtak
Jessicának, és megmutatták neki, hogyan kell repülés előtt ellen-
őrizni egy F–14–es sugárhajtású gépet.
Jessica a mai napig Bill bácsinak szólítja Koeniget.

***
Richard Fowler, „Papa” a vietnámi háború idején a Ticonderoga
repülőgép–anyahajó parancsnoka volt. Ellentengernagyként sze-
relt le. Ez a rang a szárazföldi haderőnél kétcsillagos tábornoknak
felel meg.
Aki ismerte, ezen egy pillanatig sem lepődött meg.
 ***
Bill „Wilkie” Wilkinson úgy érezte, hogy ha haditengerész karri-
ert akar, sokat kell távol lennie a feleségétől, ezért 1952–ben tar-
talékos állományba helyeztette magát. Hétvégenként továbbra is
vadászgépekkel repült, hét közben az American Airlines pilótája-
ként dolgozott. Huszonnégy éves korában lett polgári gép kapitá-
nya. Harmincöt évvel később repült utoljára, Boeing 747– es
géppel.
Wilkie és Mary manapság maine–i otthonukból húsz láb hosz-
szú vitorlással szoktak kihajózni. A tengeren töltött csendes órák
alatt Wilkie emlékeket idéz fel. Néha visszagondol a Yalu folyó
hídjai elleni támadásra és az észak–koreai gyerekekre, akik fölött
elrepült.
Reméli, hogy az életük jóra fordult.

***
1954–ben a Norfolki Haditengerészeti Támaszponton töltött kül-
detésközi pihenő alatt Wilkie bejelentkezett vacsorázni a tiszti
klubba. Tőle a harmadik asztalnál a kapitány, Dug Neill ült. A
kapitány felismerte egykori pilótáját és meghívta Wilkie–t az asz-
talához. Wilkie még sosem látta a kapitányt olyan szívélyesnek.
Egy évvel később Wilkie lejelentkezett a Key West–i Haditenge-
részeti Támaszponton, és újra találkozott a kapitánnyal, aki akkor
már a támaszpont parancsnoka volt.
Régi barátokként ebédeltek, ittak együtt.
 ***
John „Vörös” Parkinsonnak nehézségei voltak a civil életbe való
beilleszkedéssel. Nappal csak sodródott, éjjel nem tudott aludni a
takaró alatt, mert attól félt, hogy valami felkészületlenül éri.
Aztán 1952–ben minden megváltozott. Anton bácsi farmjára
menet egy útkereszteződésnél egy másik autós féke felmondta a
szolgálatot. Az autós Vörös kocsija oldalát kapta el, és felborította.
Vörös karcolásokkal megúszta. Észrevette, hogy a balesetet okozó
sofőr egy huszonegy éves, gyönyörű lány volt; szeme gesztenye-
barna, szőke haja göndör.
A kórházban barátság szövődött közöttük. A lány neve Virginia.
Vörös egy barátja kocsiját kérte kölcsön, hogy hazavigye Virginiát.
Két évvel később összeházasodtak, és egy tejgazdaságban teleped-
tek le.
Vörös minden november 27–én éjszaka, a
Chosin–víztározónál átélt csata évfordulóján felmegy a farmjához
közeli hegyre. Ott ül a hidegben, és emlékezik.

***
Vörös Yudam–ni óta nem találkozott Charlie Kline–nal, de sosem
felejti el, hogy Charlie terelte őt a hit útjára. Hálából, az ő emlé-
kére Vörös önkéntesként dolgozik a Gideons International szer-
vezetnél, akiktől tengerészgyalogos korában a zsebbibliát kapta.
1985–ben Vörös a Gideons küldötteként vett részt a szervezet
kongresszusán, Philadelphiában. Amikor bemutatták a közönség-
nek, a terem végében hirtelen felállt egy férfi. Kis híján feldön-
tötte a székét.
– Végre megvagy! – kiáltotta.
Vörös a hang irányába nézett, és meglátta a tompa álló, széles
mosolyú, ötvenhat éves Charlie Kline–t.
Charlie nem halt meg Yudam–ni falunál. A rakétavetőjét ke-
reste, amikor jöttek a kínaiak. Az úttest alatti egyik vízáteresztőbe
bújt előlük. Három napig ott rejtőzött, aztán elmenekült, de a
hidegtől a tüdeje károsodott. A tengerészgyalogosok a menetosz-
loppal vitték Charlie–t Hagaruba, onnan repülővel Japánba, ahol
kórházi kezelést kapott.
Abban a philadelphiai kongresszusi teremben, Vörös és Char-
lie mennydörgő tapsviharban ölelkezett össze. Egészen Charlie
1999–ben bekövetkezett haláláig elválaszthatatlanok voltak.

***
1955–ben egy hűvös novemberi napon vitték haza Bob Devans
őrmester földi maradványait Észak–Koreából szülővárosába, a
pennsylvaniai Wilkes–Barre–be, a háború utáni kegyeleti egyez-
mény alapján. Koporsója leengedésénél testvérei, anyja és apja
voltak jelen.
És középiskolai szerelme, Audrey Johns is.

***
Ed Coderre tizennégy hónapot töltött kórházban; tíz lábujját
amputálni kellett. Háborús sérülései miatt Coderre nem lehetett a
Red Sox játékosa. Könyvelő lett. 1977–ben feleségével, Wandával
elhajózott a mexikói Cozumelbe. A tengerparton Coderre této-
vázott, hogy levesse–e a cipőjét. Nem akarta megmutatni csonka
lábát.
Inkább sétálni ment. A közeli baseballpálya mellett leült a kis–
padra. Sorra érkeztek a játékosok. Kifejezték a baseball iránti köl-
csönös rajongásukat. Amikor az. egyik csapatnak eggyel kevesebb
játékosa volt, megkérték Coderre–t, hogy álljon be. Beállt. És az
első ütésnél talált. Lábujjak nélkül is biztonságosan lefutotta a
pályát. A mexikói játékosok annyira elmerültek az éljenzésben,
hogy nem ismerték fel.
Coderre még ma is rajong a Red Sox csapatért.

***
1952–ben a haditengerészet Robert Reem hadnagyot poszthu-
musz Medal of Honor kitüntetésben részesítette. Özvegye, Donna
a haditengerészeti minisztertől vette át férje kitüntetését. Később,
a Coronet Magazine–nak adott interjújában elmondta, hogy va-
sárnapi iskolákban kezdett tanítani; így próbál továbblépni férje
halála után. „Ha az embernek nincs mibe kapaszkodnia, akkor
elveszett. Hiszem, hogy egyszer újra találkozhatunk, Bob és én.”

***
Charlie Ward a Silver Star kitüntetést kapta meg azért, amiért
Tomot kimentette a hegytetőről. Pearl Harborban kezdődött hosz-
szú tengerészgyalogos karriert futott be; 1964–ben őrnagyként
szerelt le. Pensacolában telepedett le, és tíz évig élt ott. Miután
Felhagyott veszélyes hivatásával, ötvenhat éves korában
dzsipbalesetben halt meg.

***
Fletcher Brown a koreai háború idején szerelő lett a légierőnél.
Lura Brown a 82. légideszant hadosztálynál szolgált. Ez az egység
készenlétben állt, arra az esetre, ha a szovjetek megtámadnák
Európát. Később mindketten teljesítették anyjuk kívánságát, és
felsőfokú tanulmányokat folytattak. Fletcher a Pepperdine főisko-
lán szerzett MBA diplomát, Lura kertészetet tanult a Kaliforniai
Állami Egyetemen.
2000–ben a fivérek és Daisy képviselték Jesse-t a koreai háború
áldozatainak megemlékezésén Sacramentóban. A hetvenes évei-
ben járó, magas fekete tengerészgyalogos lépett melléjük. Öt év-
tizeddel korábban ő volt az a szögletes arcú tengerészgyalogos, aki
Jesse-t nézte, ahogy Chosin felett repült.
– Még mindig látom a fejem fölött – mondta a tengerészgya-
logos. Szeme könnybe lábadt. – Ha ő és a többi repülős fiú nem
lett volna, egyikünk sem jutott volna ki onnan élve.

***
1966–ban Tom Hudner a kaliforniai Miramarban részt vett egy
karácsonyi partin. Akkor már százados volt, a Kittyhawk repülő-
gép–hordozó navigátora.
A zsúfolt teremben meglátott egy magas, barna, nagyon szép
nőt; úgy nézett ki, mint Jackie Kennedy, Tom barátja elmondta,
hogy a hölgy neve Georgea Smith. Özvegy. A férje pilóta volt;
három évvel korábban halt meg.
Tomot a barátja más nők felé akarta terelni. Georgea–nak há-
rom gyereke van… és magasabb, mint Tom. Ám Tom már dön-
tött. Georgea éppen a kabátját vette fel, és távozni készült, amikor
Tom az ajtónál megszólította.
Két évvel később összeházasodtak, és született egy fiuk, Tho-
mas Jerome Hudner III.
1973 februárjában, harminc év szolgálat után, napokkal a ha-
ditengerészettől való leszerelése előtt 'Tom beszédet mondott. A
Bostoni Haditengerészeti Dokkban hajókeresztelőt tartottak. A
közönségben ott ült Daisy Brown is. Az új hajó neve: USS Jesse L.
Brown.
A civil életben Tom a veteránok ügyeinek kormánymegbízott-
jaként, a U.S.O. régió elnökeként és a Medal of Honor Society
kincstárnokaként szolgált. Tiszteknek, veteránoknak, iskolásoknak
tartott sok beszéde mindegyikében megemlítette, mit mondott
utoljára Jesse-nek: „Visszajövünk érted!”
Tom ígérete mintegy hatvan évig teljesítetlen maradt. A há-
ború után Amerika és az észak–koreai rezsim között nem enyhült
a fagyos viszony, így az amerikai hadsereg nem kutathatta fel Jesse
maradványait.
Aztán 2013 nyarán, nyolcvankilenc éves korában Tom elhatá-
rozta, hogy saját kezébe veszi a dolgokat.
Családja próbálta lebeszélni. Veterán társai igyekeztek meg-
győzni, hogy gondolja meg magát. Az Egyesült Államok Külügy-
minisztériuma figyelmeztette, hogy nincsenek eszközeik a vé-
delmére. De Tom megtanult valamit a háborúban: van úgy, hogy
az embernek nincs több esélye.
2013 júliusában Tom szemerkélő esőben lépett ki a repülő-
gépből Észak–Koreában. A hadsereg tisztjei várták Tom Hudnert
és útitársait. Két nappal később a fővárosban, Phenjanban Tom
nyakába kapcsolta a legmagasabb amerikai katonai kitüntetést.
Katonák vezették be egy konferenciaterembe, leült egy
észak–koreai tábornokkal és tisztjeivel szemben. Tom hatvanhá-
rom évig várt erre a pillanatra.
Az egész világ követte, ahogy Tom arra kérte az
észak–koreaiakat, hogy kezdjék el a keresést Jesse Brown holtteste
után.
Az észak–koreai tábornok hallgatott. Jegyzeteire pillantott,
ahol le volt írva az előre megfogalmazott válasz. Tom Hudner
érkezésének híre már megjárta az észak–koreai hadsereget, a
kormányt, eljutott az új legfőbb vezető, a harmincéves Kim
Dzsongun fülébe is.
A tábornok olvasni kezdte a legfőbb vezető Tomnak írt üzene-
tét.
Kim Dzsongun csodálatát fejezte ki, hogy Tom oly sok idő
után olyan nagy utat tett meg, hogy teljesítse egy barátjának tett
ígéretét. Tom iránti tiszteletből az észak–koreai vezető engedélyt
adott hadseregének, hogy folytassák a kutatást a hadi cselekmé-
nyek közben eltűnt amerikaiak után… azzal, hogy az első felku-
tatandó személy Jesse Brown legyen.50

A szerző megjegyzése: Stábom és én kísértük el Tom Hudnert tíznapos

50

útjára Észak–Koreába. Fotóink és videóink a www.valorstudios.com hon-

lapomon láthatóak.
 ***
Hattiesburgban a nyolcvanhat éves Daisy Brown a sajtóban
követte Tom útját Észak–Koreába, és érezte, mennyire támogatja
a nemzet. Egy országos tévécsatorna stábot küldött Daisy ottho-
nába, hogy megörökítsék, hogyan fogadja a hírt.
– Sosem mertem arról álmodni, hogy ez bekövetkezik –
mondta Daisy egy interjúban. – Ha sikerül, biztosan megnyugvást
fog jelenteni nekünk, hogy visszahozzák, és végső nyughelyét
kaphat.
Daisy újult reménnyel várt. Hatvanhárom év telt el Jesse halá-
la óta, és tudta, hogy hosszú ideig, akár évtizedekig is eltarthat,
amíg megtalálnak két kiégett Corsair gépet a kopár hegyek között.
Daisy hálás volt Tomnak azért, mert megpróbálta.
2014 júliusában, Daisy hosszú betegség után otthonában el-
hunyt. Ám mielőtt meghalt, elmondta lányának, Pamela Brown-
nak, hol szeretné eltemettetni Jesse-t, ha megtalálják, és marad-
ványait visszahozzák szülőföldjére. Daisy először úgy gondolta,
hogy Jesse egy árnyas fa alatt, Hattiesburg csendes temetőjében
nyugodjék. Ám aztán tanár énje mást gondolt.
Daisy úgy döntött, hogy Jesse az arlingtoni katonai temetőben
nyugodjék, hogy korra és bőrszínre való tekintet nélkül bárki
meglátogathassa a sírját, és erőt meríthessen életének történeté-
ből. Mert Daisy úgy gondolja, hogy férje még halálában is em-
bertársait szolgálja.
Utolsó napjaiban, amikor körülnézett, Daisy még egy követ-
keztetésre jutott:
A világnak minden eddiginél nagyobb szüksége van olyan
emberekre, mint Jesse Brown és Tom Hudner.
Jesse utolsó levele Daisyhez
 JEGYZETEK

BEVEZETÉS

„…ennél önzetlenebb hősies tett”: Forrás: “The Last Days of a

Navy Pilot.” Ebony Apr. 1951.

1. FEJEZET
„az amerikai hadviselés legádázabb közelharca”: A kiváló hadtör-
ténész, S.L.A. Marshall később azt írta: „A Chosin–víztározónál
folyt csata az amerikai hadviselés történetének legádázabb közel-
harca volt.” Forrás: Perry, Tony. “Remains of Camp Pendleton
Marine Killed in Koreán War Identified.” Los Angeles Times.
2013. aug. 10.
„Tudom, hogy azokat a szerencsétleneket segítjük”: Forrás: “The
Last Days of a Navy Pilot.” Ebony.

2. FEJEZET
„erőszakos portugál kölykök”: A zászlórúdnál történt találkozásuk
utáni napon Tom elhaladt Manny mellett a folyosón, és döbben-
ten látta, hogy Manny bólint és mosolyog rá. Azután valahányszor
Tom és Manny találkozott a folyosón, szívélyesen üdvözölték
egymást.

3. FEJEZET
„Jesse mögött lépdeltek öccsei”: Lura és Fletcher gyerekkori képe
nem maradt fenn. Julia Brown halála után a családi fotók többsé-
ge elveszett.

6. FEJEZET
„Tom kételyei ellenére udvariasan bólintott:” Középiskolai ta-
nulmányait Tom a jó hírű Andover Academy diákjaként végezte.
Végzősként az osztály elnöke volt, az atlétacsapat kapitánya. Vég-
zős éve végén osztálytársai szavazata alapján a „legnagyobb tiszte-
lettel” fogadott diák lett, és a „legjobb atléta”, „a legnépszerűbb”,
„a legszerényebb” és „a legbarátságosabb” kategóriában is az első
három között volt.

8. FEJEZET
„Tom Hudner beállt kedvenc parkolójába”: Tom kocsija maku-
látlan volt, annak ellenére, hogy egy évtizede került a forgalomba.
Akkoriban az aviátorokról olyan kép alakult ki, hogy nem tartanak
és nem vezetnek másodosztályú vagy másodkézből való autót.

9. FEJEZET
„atombomba–monopólium”: Forrás: “How Could Soviet Attack
Come?” LIFE 1950. febr. 27.

11.FEJEZET
„Ha mindent szabályszerűen csináltam volna”: Forrás: Taylor,
Theodore. The Flight of Jesse Leroy Brown. New York: Avon,
1998.
„Jesse nevetett, de inkább annyiban hagyta”: Jesse hónapokig tré-
fásan felrótta Daisynek, hogy „Anathént” mondott, és Daisy úgy
emlékszik, férje az öccseit is beavatta ebbe a tréfába; Lura és
Fletcher is ugratták ezzel.
„A friss újsághírek eléggé felzaklatták”: Daisy aggodalmát fokozták
az újságok gyászrovatai is. Öt évvel a háború vége után még min-
dig hoztak haza a második világháborúban elesett katonákat Eu-
rópából és a Csendes–óceán térségéből.
„balti gép”: Forrás: James, Edwin L. “Vitai Facts At Issue In
Dispute Over Pláne.” The New York Times 1950. ápr. 23.
„Talán hozzá kell szoknunk a gondolathoz”: Forrás: New Year,
New Chance.” The New York Times 1950. jan. 1.

12. FEJEZET
„minden egyes ország vagy több ország elleni fegyveres… táma-
dás” Forrás: North Atlantic Treaty Organization. The North
Atlantic Treaty. Washington D.C.: NATO, 1949. Official Texts.
2008. dec. 9. http://www.nato.int/cps/en/natolive/official_
texts_17120.htm

13. FEJEZET
„Kis Sztálinok:” Forrás: Applebaum, Anne. írón Curtain. New
York: Anchor, 2012.
„Vasfüggöny ereszkedett le a kontinensre”: Forrás: Gaddis, John
L. The Cold War. New York: Penguin, 2005.
„Észak Dél ellen”: Forrás: Goncharov, Sergei, Litai Xue, and
John Lewis. Uncertain Partners: Stalin, Mao, and the Korean
War. Stanford: Stanford UP, 1995.
„Regionális villongás”: Forrás: Gaddis, The Cold War.
14. FEJEZET
„át lehet húzni egy jegygyűrűn”: Forrás: 1946. júl. 5.: Bikini
introduced.” This Day in History. The History Channel. http://
www.histoty.com/this–day–in–history/bikini–introduced „Si-
ess! Még lemaradunk a bikinis lányokról!”: Forrás: Koenig, Wil-
liam H. “On Jesse’s Wing.” 2007. MS.

17. FEJEZET
Hadiárvák védelme: Forrás: Courtois, Stéphane, Jean–Louis
Panné, Andrzej Paczkowski, Karéi Bartosek, Jean–Louis Margói
in, and Nicolas Werth. The Black Book of Communism: Crimes,
Terror, Repression. Ed. Mark Kramer. Trans. Jonathan Murphy.
Cambridge: Harvard UP, 1999.

18. FEJEZET
„Szeretnék adni neked valamit”: Forrás: Taylor, The Flight of
Jesse Leroy Brown.

19. FEJEZET
rendőri akció: Forrás: Miller, William L. Two Americans: Tru-
man, Eisenhower, and a Dangerous World. New York: Alfréd A.
Knopf, 2012.
„Elnök úr, helyzetértelmezése ellenére nem lenne helyes:”
Ugyanott.

21. FEJEZET…
„A Leyte … 4700 mérföldet tett meg”: A 32–esek egyik legújabb
pilótája, Bill Wilkinson, így emlékszik arra, hogyan kompozták át
a Corsair gépeket a norfolki reptérről a Leyte fedélzetére: „Kö-
rülbelül egy óráig parkoltunk, aztán másfél mérföldet gurultunk a
haditengerészeti bázis utcáin a Leyte mólójáig. A rendőrség le-
zárta az utcákat nekünk. Közlekedési táblákon kellett átemelnünk
a gépek szárnyát, stb. A dokknál felhajtottuk a szárnyakat, és daru
emelte a Corsairjeinket a fedélzetre.”
„Alig telt el egy perc, Papa és a pilóták követték”: A veteránok
még mindig megvetéssel emlegetik azt a szállodát. A szerző úgy
találta helyesnek, hogy nem írja le a hely nevét, tiszteletben tartja
a szálloda jelenlegi alkalmazottainak jó hírnevét, mert nekik
nincs közük a múltbeli incidenshez.

23. FEJEZET
„Az Egyesült Államok kormánya”: Forrás: Lieberman, Henry B.
“Chou Brands U.S. China’s Worst Foe.” The New York Times
1950. okt. 1.

24. FEJEZET
„Én csak egy fehér sisakot…”: Forrás: Koenig, “On Jesses Wing.”
„A kínaiak a korábbi nagy fenyegetőzés ellenére nem avatkoztak
be”: Forrás: Rose, P.K. “Two Strategic Intelligence Mistakes in
Korea, 1950.” Studies in Intelligence (2001). CIA Library. Center
for the Study of Intelligence, 2007. ápr. 14.
„Ha katapultálnom kéne vagy kényszerleszállást kéne végrehajta-
nom”: Forrás: Koenig, '‘On Jesse s Wing.”

25. FEJEZET
„Az ellenség légelhárító lövészei nem túl pontosak”: Forrás:
Black, Charles L. “Briefing OffWonsan.” Flying 1951. febr.
26. FEJEZET
„Bableves sós keksszel, grillezett marhaszelet”: Forrás: Black,
Charles L. “A Carrier Goes To War.” Flying 1950. dec.
„…megszűnik az ellenállás”: A Wake Island Konferencián hang-
zott el 1950. október 15–én Army Omar N. Bradley tábornok be-
szédében.

27. FEJEZET
„Sasebo egykor a császári japán flotta támaszpontja volt”: A má-
sodik világháború idején Sasebo városában japán hadifogoly– tá-
bor működött, ahol 245 amerikait tartottak fogva. Többségük civil
volt, akiket Wake Island–en fogtak el. A hadifoglyokat munkára
kényszerítették; gátat kellett építeniük a hegyekben. A kényszer-
munkatáborban 113–an haltak meg.
„Velem azt soha, Joe!”: Forrás: Sauter, Jaek. Sailors in the Sky.
Lincoln: U of Nebraska, 2011.

28. FEJEZET
önkéntesek: Forrás: Edwards, Paul M. Korean War Almanac
(Almanacs of American Wars). New York: Facts on File, 2006.
szökevények: Rose, “Two Strategic Intelligence Mistakes in Ko-
rea, 1950.”
„Vigyázok magamra.” Forrás: Elliott, Lawrence. “Widows of
Honor.” Coronet 1953. szept.
„Uraim, előfordulhat, hogy önök hamarosan a harmadik világhá-
ború első csatáját vívják”: Forrás: Hannings, Búd. The Koreán
War: An Exhaustive Chronology. Vol. 1. Jefferson: McFarland,
2007.
„visszhangzik a világban” Ugyanott.
29. FEJEZET
„Kormányunk úgy határozott”: Forrás: Cagle, Malcom W., and
Frank A. Manson. The Sea War in Korea. Annapolis: Naval Ins-
titute, 1957.
„Haditengerész pilótáink a legnehezebb feladatot kapták…”
Ugyanott.
„A lelkiismerete tiszta”: Másnap Wilkie írt a szüleinek erről a be-
vetésről, de elfedte a valódi okot, hogy miért nem dobta le a
bombát, attól félt, hogy a kapitány beleolvas a leveleikbe. “A
bombám nem oldódott ki” – írta Wilkie azt hiszem, nem nyom-
tam meg elég erősen a kioldógombot. Isten akarta így… Nem
voltam elég bátor ahhoz, hogy ledobjam a városra. Egyszerűen
képtelen vagyok olyan célpontot bombázni, lőni, ami nem kato-
nai jellegű. Ha megtettem volna, körülbelül ötven ártatlan embert
öltem volna meg, akik nyilván nem is akarták ezt a háborút…”

30. FEJEZET
Tarshinov: Krylov, Leonid, and Yuriy Tepsurkae. Soviet MiG–15
Aces ofthe Korean War. Oxford: Osprey, 2008.
„ugródeszkának vagy hídfőállásnak” “Letter from Feng Xi (Stalin)
to Kim II Sung (via Shtytkov),” 1950. okt. 8. History and Public
Policy Program Digital Archive, Archive of the President, Russian
Federation.
„Együtt erősebbek leszünk, mint Amerika és Anglia” Ugyanott.
„megölelje az ellenséget”: Forrás: Roe, Patrick C. The Dragon
Strikes. Novato: Presidio, 2000.
Az offenzíva első fázisa: Forrás: Hammel, Eric M. Chosin: Heroic
Ordeal of the Korean War. New York: Vanguard, 1981. Második
fázis: Ugyanott.
Az amerikaiak nyolcadik hadteste: A demokrácia erői támadásu-
kat „karácsonyra otthon leszünk–offenzívának” nevezték. Mind-
össze egy napig tartott, és körülbelül 15 mérföldet haladtak, aztán
az ellenség ellenállása miatt megtorpantak.
„Nincs bennem semmi különleges”: Forrás: “ The Fást Days of a
Navy Pilot.” Ebony.
„A légi század egyik legjobb pilótája”: Ugyanott.
Dieu et Patria: A 32–esek jelvényét Lee Nelson pilóta tervezte, a
szimbolikus jelentés miatt választotta a “Dieu et Patria” szavakat.
A félig francia, félig latin szöveg a századnak a Táncoló Flottával
való hadgyakorlatának állított emléket.
„Jesse népszerűségének kulcsa…” Ugyanott.

32. FEJEZET
„Lehet, hogy kardfogú tigrissel…”: Forrás: 0”Donnell, Patriek K.
Give Me Tomorrow. Cambridge: Da Capo, 2010.
„A víztározó környékéről…”: Forrás: Drury, Bob, and Tom
Clavin. The Last Stand of Fox Company. New York: Grove,
2009.

34. FEJEZET
„A nacionalisták egyik életben hagyott tisztje elmondta…”:
Forrás: Roe, The Dragon Strikes.

35. FEJEZET
„Mindig is akív volt”: Forrás: Gaddis, The Cold War.
„A pilótát észlelték…” Fighter Squadron Thirty Two Operational
Report. 1950. október – 1951. január.
Az Elveszett Légió: Forrás: Kerr, Frank. “At the Reservoir:
Through the Eyes of a Combat Photographer.” Leatherneck Dec.
1990.

36. FEJEZET
„mintha hangyák mennének piknikezni”: Forrás: Russ, Martin.
Breakout: The Chosin Reservoir Campaign, Korea 1950. New
York: Fromm International, 1999.
„A harctéri légi irányító nyugtalanul nézett az alacsonyan szálló
viharos felhőkre”: A szerző munkatársai interjút készítettek Dán
Holland századossal, a légi irányítóval, aki a légi csapásokat szer-
vezte a menetoszlop védelmére.
„Úgy öljétek meg ezeket a tengerészgyalogosokat…": Ugyanott.
Egy fiatal fekete tengerészgyalogos: Jesse öccsének, Fletchernek
tartozom köszönettel, hogy megosztotta velünk a fekete tenge-
részgyalogos szemtanú beszámolóját.
A nagy mészárlás: Forrás: Montross, Lynn, and Capt. Nicholas A.
Canzona. U.S. Marine Operations in Korea: The Chosin
Reservoir Campaign. Vol. III. Washington D.C.: U.S. Marine
Corps, 1957.

37. FEJEZET
„Láttam az 5. és a 7. tengerészgyalogos hadosztályt visszatérni ”:
Forrás: Hallion, Richard P. The Naval Air War in Korea. New
York: Zebra, 1986.

38. FEJEZET
„az éhínség hónapjai”: Forrás: Skelton III, William P. “American
Ex–Prisoners of War.” Department ofVeterans Affairs. 2002. ápr.
39. FEJEZET
„A hazának szüksége volt Jesse Brownra”: Forrás: “The Last Days
of a Navy Pilot.” Ehony.
„páratlan hősiesség”: Forrás: Fighter Squadron Thirty Two
Historical Report. 1950. július – 1950. december.

40. FEJEZET
Mély fájdalommal: Forrás: “The Last Days of a Navy Pilot.”
Ebony.

41. FEJEZET
„ideológiailag megfertőződtek”: Forrás: Russ, Breakout.

42. FEJEZET
„…a 26 éves Hudner ugyanazon a területen landolt”: Forrás:
“Hudner Tried to Save First Negro Naval Officer Ever to Lose
Life In Action in Any U.S. Campaign.” Herald News [Fall River|
1950. dec. 11.
„A haditengerészet mentőgépei siettek a baleset helyszínére”:
Forrás: “Ist Tan Navy Flier Dies In Korea Crash.” The
Afro-American [Baltimore] 1950. dec. 16.
„Tengeren, vasárnap éjjel”: Forrás: “The Last Days of a Navy Pi-
lot.” Ebony.
„így éreztünk Jesse elvesztésekor”: Forrás: “Leyte Pilots Raise
$2,700 for Laté Buddy’s Daughter.” The Afro–American | Balti-
more] 1951. ápr. 28.
„A tömeg kettévált, ahogy a kapitány…”: Aznap reggel a 32– esek
néhány pilótája Corsair gépeket vitt át a repülőgép–hordozóról a
légibázisra. Aztán visszamentek a századhoz a holmijukért.
43. FEJEZET
„A Nemzeti Gárda egy csak feketékből álló egysége”: Forrás:
“Leyte Pilots Raise $2,700 for Late Buddys Daughter.” The Afro–
American.
„Jesse azt akarta…”: Forrás: “The Last Days of a Navy Pilot.”
Ebony.

44. FEJEZET
„A haditengerészet repülőgépeinek három hulláma”: Forrás:
“40,000 Cheer Tom Hudner in Parade.” Herald News [Fall
River] 20 Apr. 1951.
„Nagyon büszke vagyok, hogy annak a hadtestnek az egyenruhá-
ját viselhetem…": Ugyanott.
„Ezt a napot soha nem fogom elfeledni…”: Ugyanott.
„akik most ott vannak, és azoknak, akik soha többé nem térnek
haza.”: Ugyanott.
„A hideg, a sár, a vér, a rettenet…”: Forrás: “Lt. Hudner Grateful
for Fete, Proud to Be Fall River Mán.” Herald News [Fall River]
3 May 1951.

A kötet részletes bibliográfiája a kiadó www.olvas.hu honlapján

található.
KÉPEK
 A kamasz Tom Hudner (szé-
ken ül) testvéreivel

A tizenkilenc éves Tom

1944–ben hazalátogat
a Haditengerészeti
Akadémiáról

Daisy a kis Pammel 1949–ben,

látogatóban Hattiesburgban

Jesse tengerész zászlósként,

1949–ben
Jesse és Daisy a kis Pammel
Rhode Island–i házukban, 1949
nyarán
 Marty Goode a Leyte
fedélzetén

Jesse 1950 februárjában a

beszédét próbálja a
Quonset Point kápolná-
ban. A Rómaiakhoz írt
levél 12. verséről beszélt,
az „Élő áldozatról”
A Leyte földi irányítójának jele:
„Tartsd így!”

1950–ben egy gyakorlaton Martyt az utolsó kábel fogta meg. Kis

híján legurult a fedélzetről
 Elizabeth Taylor,
Nicky Hilton és bará-
tai látogatóban a
Leyte fedélzetén
Cannes–nál

Elizabeth Taylor a Leyte

tisztjeivel vacsorázik

A 6. tengerészgyalogos had-
osztály kétéltű landolást
gyakorol a Földközi–tenger
vidékén

„Vörös” Parkinson
(jobb szélen) és
tankelhárító egysége
Kréta szigetén
 A 32–es repülős század a földközi–tengeri gyakorlat során. Első
sor, balról jobbra: Key, Hudner, Ferris, Cronin, Cevoli, Neill,
Fowler, Jester, Whalen, Koenig, Lane. Hátsó sor: Brown,
Sargent, Byron, Stevens, Cotchen, Mohring, Goode, Sheffield,
Nelson, Miller, Gelonek

A Leyte fedélzeti
munkásai egy
Corsair gépet
készítenek elő
felszállásra

Cannes tengerpartja a Leyte látogatása idején

 Tengerészgyalogos céloz
M20–as Super rakétavetővel

Dinnyeevés Kréta szigetén.

Ed Coderre, miközben Előtérban balról jobbra:
hazalátogat Rhode Island– Charlie Kline, „Vörös”
ra, 1949–ben Parkinson, Bob Devans

Tengerészgyalogosok gyülekeznek a Leyte

fedélzetén a földközi–tengeri útjukon
 „Vörös” Parlcinson
szunyókál, miközben hajója
Koreába menet áthalad a
Szuezi–csatornán

Mielőtt Jesse elindult

volna a küldetésre, ő és
Daisy Tennessee államon
át autóztak haza. Daisy
készítette ezt a fotót

A küldetés előtt
néhány nappal
Jesse játszik a kis
Pammel, Daisy
anyjának lakása
előtt

Bill „Wilkie” Wilkinson repülős kiképzése idején

 Wilkie készítette ezt a fotót egy gyakorlórepülés során, Korea
fölött

A Leyte fedélzetén, ka- A Leyte első éles bevetési napján

binjukban Jesse levelet ír, a legénység figyeli, ahogy a 32–
Bill Koenig olvas esek egy gépe felszáll

Elöl a 32–es repülőszázad várja a felszállási jelet

 A hangár-
fedélzetén
matrózok
tolnak egy
Corsair
gépet a
liftre

Fowler „Papa” huszonévesen, Tom a pilótafülkében

Hellcat pilótaként, 1944–ben a koreai küldetés során

Fowler „Papa” a középvonalra száll le. „Mindig is úgy akar-

tam repülni, mint ő” – írta Wilkie
 A Leyte éles hadműveletben
töltött második napján Marty
(bal szélen) és a többiek a
térképeket tanulmányozzák
az eligazítószobában,
bevetés előtt

Sisson kapitány (balra) és a

parancsnok, zsákmányolt
ellenséges zászlókkal,
amelyeket a parancsnok
vitt a hajóra a wonsani
kényszerleszállása után

Miután elvétette az első landolását, Jessenek

be kellett fizetnie a szokásos büntetést a
század kávékasszájába. Balról jobbra: Lee
Nelson, Jesse, Marty Goode és Bill Koenig
 A Leyte és a Valley Forge a Sasebo–öbölben, horgonyon, Tá-
volban a Unicom brit repülőgép–hordozó. A hajók a Korea
nyugati partjainál bevetésen járt katonákat vitték pihenősza-
badságra.
Tengerészek és helyiek
Sasebóban a Black
Market Alley–n

Chosin felé; a tengerészgyalogos

menetoszlop vár, míg a tüzérség
lövi a 891–es magaslatot

Kínai hadifoglyok. A
891–es magaslat közelé-
ben ejtették foglyul őket.
A képen pufajkájuk bar-
na fele van kifelé fordítva
 A Leyte egyik Skyraider
gépe visszatér bevetésből
a hidak bombázásának
idején

A Leyte különleges
küldetésű köteléke;
Skyraider és Corsair gépek
november elején

Jesse egy Corsair gép szélvédő-

jén át 1950 novemberében

A Yalu folyó
hidjai, a Leyte
Skyraider gépeinek
bombatámadása után.
Füstbe borul
a közúti híd koreai
oldala. A Valley Forge
gépei ezután a vasúti
hidat bombázzák
 A Life magazinnak
november 26–án készített
fotó. Dick Cevoli (balra) és
Jesse triktrakot játszik

A. fotós levitte Jesse-t

a repülőfedélzetre…

A Life magazinnak készült

sorozat utolsó darabja
Jesse a Leyte tornyán

… és egy Corsair
pilótafülkéjébe
 A hóvihar után,
amely miatt Tom és
Jesse kénytelen volt
Wonsanban leszállói,
a Leyte munkásai
a fedélzetet takarítják

A Chosin–víztározó
a csata idején

Sztálin propagandaposzterei értékes

emléktárgyaknak számítottak. Ez
a tengerészgyalogos Chosin mellett
egy ellenséges bunkerből zsákmányolt
egyet

Tengerészgyalogosok
nyomulnak előre a
Chosin környéki
borzasztó hidegben
 Tengerészgyalogosok
tartják vissza
a kínaiakat az egyik
ritka tűzharcban,
Chosinnál

Tengerészgyalogosok
szemlélik Koto–ri
közelében, hogy
milyen hatással voltak
a légitámadások az
ellenséges csapatokra

Nicholas Trudgian
festménye: Felszállás
Chosin felé, Tom
december 3–i indulását
örökíti meg
Gareth Hector
festménye: Végig
kötelékben Tom
és Jesse repülését
ábrázolja, ahogy
a tengerészgyalogosok
visszavonulását segítik
Yudam–ni falunál
 Charlie Ward
egysegének egy HQ03S
gépe felszállásra készül
Hagaruban. Látható,
ahogy egy sebesült katona
lába kilóg az ablakon

Matt Hall Önfeláldozás című festménye a december 4–i

történésről

Visszavonulás Hungnam
kikötőjébe; a halottak
járműveken, az élők
gyalogolnak Ez a lövészegység
mosolyogni tud Koto–ri
kiürítése idején
 Tengerészgyalogosok vonulnak a
meredek hegygerincen Hungnam
kikötője felé. „Visszavonulás?
A fenét! Ez nem visszavonulás” –
jelentette ki O. P. Smith tábor-
nok, híressé vált mondásával.
„Nem vonulunk vissza, csak más
irányba támadunk.”

Tengerészek álltak alakzatba, a

hajó nevét „írták” a fedélzetre,
amikor a Leyte 1951 február-
jában visszaindult a kikötőbe

Coderre–t meglátogatják a szülei

a Rhode Island–i kórházban,
1951–ben

„Vörös” Parkinson 1951 ápri-

lisában gitározva menetel
Korea középső részén.
Ez a fotó hamarosan megje-
lent a Newsweek címlapján