Garri Kaszparov - Közeleg A Tél

KÖZELEG
A TÉL
Miért kell Vladimir Putyint
és a szabad világ ellenségeit
megállítani?
GARRI KASZPAROV
é s MIG GREENGARD
hvg kö nyvek

A fordítás alapja:
Garri Kaszparov: Winter Is Corning: Why Vladimír Pulin and the

Enemies
of the Free World Must Be Stopped. Published in the

United States by PublicAﬀairs",
a Member of the Perseus Books Group. All rights reserved.
Copyright © Garri Kaszparov, 2015
Fordította:
© Hegedűs Péter, 2015 (Előszó, Bevezetés, 1-4. fejezet)
© Garamvölgyi Andrea, 2015 (5-8. fejezet)
© Morvay Péter, 2015 (9-10. fejezet, Végkövetkeztetés)
Szerkesztette: dr. Bíró Andor - Becz Dorottya

Borító: Juhász Gábor Tamás
Minden jog fenntartva. Jelen könyvet vagy annak részleteit tilos

reprodukálni,
adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel - elektronikus,
fényképészeti
úton vagy más módon -a kiadó engedélye nélkül közölni.
Kiadja a HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2015
Felelős kiadó: Szauer Péter
www.hvgkonyvek.hu
Nyomdai előkészítés: Kedves László
Nyomás: Gyomai Kner Nyomda Zrt.

Felelős vezető: Fazekas Péter
Borisz Nyemcov emlékére és mindenkinek a világon, aki úgy harcol
a szabadságért és a demokráciáért, ahogyan ő.
GARRI KASZPAROV
Zoenek, aki lehetővé teszi mindezt, valamint Cleónak és Rafának,

akik miatt megéri csinálni.
MIG GREENGARD
TARTALOM
Elő szó
Bevezeté s
első fejezet: A hideghá ború vé ge é s a Szovjetunió buká sa

má sodik fejezet: Az elveszett é vtized
harmadik fejezet: Lá thatatlan há ború k
negyedik fejezet: Vé rben szü letett
ö tö dik fejezet: Elnö k lesz, amı́g csak é l
hatodik fejezet: Van ennek szı́ve?
hetedik fejezet: A sakktá bla mellő l a tű zvonalba
nyolcadik fejezet: A Medvegyev-hadmű velet
kilencedik fejezet: A hamis remé ny bá torsá ga
tizedik fejezet: Há ború é s megbé kı́té s
Vé gkö vetkezteté s
Kö szö netnyilvá nı́tá sok

Jegyzetek
Né v- é s tá rgymutató
ELOSZO
1991. augusztus 19-é n a CNN é lő ben kö zvetı́tette a Mihail

Gorbacsov szovjet elnö k ellen megkı́sé relt á llamcsı́nyt. A
felbomló ban lé vő kommunista rezsim kemé nyvonalas ké pviselő i a
KGB-vel szö vetkeztek, bezá rtá k Gorbacsovot Krı́m fé lszigeti
dá csá já ba, é s szü ksé gá llapotot hirdettek ki. A tankok bevonultak
Moszkva belvá rosá ba, é s a vilá gsajtó egybő l azoknak a
szaké rtő knek é s politikusoknak az aggodalmait kezdte harsogni,
akik attó l tartottak, hogy ez az á llamcsı́ny vé get vethet a
peresztrojká nak, vagy polgá rhá ború kezdeté t is jelentheti.
Aznap este Larry King egyik meghı́vott vendé ge voltam. Tö bbek
kö zt ezt is megvitattuk Jeane Kirkpatrickkel, az Egyesü lt Allamok
ENSZ-nagykö veté vel, Richard Dekmejiannal, a Dé l-kaliforniai
Egyetem politoló giaprofesszorá val, valamint a KGB egy volt
mű veleti tisztjé vel, Sztanislav Levcsenkó val. Egyedü l é n voltam
meggyő ző dve arró l, hogy az á llamcsı́ny nem lesz sikeres, s hogy
Kirkpatrick é s má sok vé lemé nyé vel ellenté tben - akik szerint aká r
tö bb hó napig is eltarthat - 48 ó rá n belü l vé get is é r. Azzal
é rveltem, hogy a puccsistá k tö rekvé seinek nincs elegendő
tá rsadalmi tá mogatottsá ga, é s a kı́sé rlet, hogy megakadá lyozzá k
azoknak a reformoknak a né pszerű sı́té sé t, amelyek szerintü k a
Szovjet Szocialista Kö ztá rsasá gok Szö vetsé gé nek szé thullá sá t
eredmé nyezhetik, eleve kudarcra ı́té lt tö rekvé s. A rezsim
hivatalban lé vő vezető i sem voltak egy vé lemé nyen: sokan ú gy
é rezté k, a Szovjetunió felbomlá sa jobb karrierlehető sé geket
kı́ná lhat szá mukra. Vé lekedé semet mi sem igazolhatta volna
jobban, mint az az esemé nysor, melynek egy pontjá n Borisz Jelcin
orosz elnö k felkapaszkodott egy tankra, majd Moszkva lakossá ga
az utcá kra vonult a szabadsá g é s a demokrá cia vé delmé ben, az
á llamcsı́nyt kirobbantó ö sszeeskü vő k pedig rá é bredtek, hogy nem
é lvezik a né p tá mogatá sá t. Ké t nappal ké ső bb meg is adtá k
magukat.
Az á llamcsı́nykı́sé rlet nemcsak megbukott, hanem a Szovjetunió
buká sá t is felgyorsı́totta, ugyanis vilá gos ü zenetet kü ldö tt az
orszá g lakossá gá nak: a felbomlá s é s a fü ggetlensé g ugyan ijesztő
perspektı́va, á m semmiké pp nem lehetett rosszabb a totalitá rius
jelenné l. A kö vetkező hó napokban az egykori szovjet tagá llamok
sorra hirdetté k ki fü ggetlensé gü ket, Moszkvá ban pedig ké t nappal
az á llamcsı́ny kudarca utá n az ujjongó tö meg ledö ntö tte a
„Vasember” Feliksz Dzerzsinszkij, a szovjet titkosrendő rsé g
rettegett alapı́tó já nak szobrá t a KGB szé khá za elő tt.
Valahá nyszor elolvasom a nyilatkozatokat, amelyeket a
tö megben é ljenző emberek adtak a sajtó nak, ma is ó hatatlanul
megható dok. „Ezzel kezdeté t vette a megtisztulá sunk folyamata" -
mondta a szé nbá nyá szok szakszervezeté nek egyik vezető je. Egy
pó pa pedig ı́gy nyilatkozott: „Leromboljuk a KGB hatalmas,
veszedelmes totalitá rius gé pezeté t!” A tö meg a „le a KGB-vel!" é s a
„szvo-bo-da!” - oroszul szabadsá g - jelszavakat skandá lta. A
rendő rö k barettjü ket levé ve csatlakoztak a menethez, s az
emberek olyan feliratokkal irká ltá k tele a gyű lö lt szobor
talapzatá t, mint: „Bı́ró sá g elé a KGB mé szá rosaival!” Egy orvos
szerint ez a tiltakozá s kü lö nbö zö tt az elő ző hó napok hasonló
megnyilvá nulá saitó l: „Ugy é rezzü k, mintha ú jjá szü lettü nk volna!”
Mindezek miatt dö bbenetes az, hogy nyolc é v eltelté vel, 1999.
december 31-é n a KGB egy volt alezredesé t vá lasztottá k meg
Oroszorszá g elnö ké vé . A kibontakozó demokratikus reformok
megtorpantak é s fokozatosan mindinká bb há tté rbe szorultak. A
kormá ny szigorı́totta a tö megtá jé koztatá s szabá lyait, é s olyan
korlá tozá sokat vezetett be, amelyek a lakossá g mindennapi
é leté re is kihatottak. Az orosz kü lpolitika fé lelemkeltő é s harcias
lett. Nem zajlott le a korá bban vá gyott megtisztulá si folyamat, a
mé szá rosokat nem á llı́tottá k bı́ró sá g elé , é s a KGB gé pezeté t sem
romboltá k le. Dzerzsinszkij szobrá t ledö ntö tté k ugyan, á m a
totalitá rius elnyomá s, amelyet jelké pezett, tová bbra is
fennmaradt - ső t megerő sö dve szü letett ú jjá Vlagyimir Putyin
szemé lyé ben.
Ha elő reugrunk az idő ben 2015-be, azt lá tjuk, hogy tová bbra is
Putyin a Kreml ura. Az orosz csapatok megtá madtá k Ukrajná t, é s
hat é vvel egy má sik szomszé d, a Grú z Kö ztá rsasá g megszá llá sa
utá n Oroszorszá g annektá lta a Krı́m fé lszigetet is. Alig né há ny
nappal azutá n, hogy 2014 februá rjá ban Szocsiban a té li olimpia
há zigazdá jaké nt lé pett a nyilvá nossá g elé , Putyin há ború t
robbantott ki Kelet-Ukrajná ban, é s erő szakkal elfoglalta egy
fü ggetlen orszá g terü leteit, első ké nt azó ta, hogy Szaddá m Hú szé in
lerohanta Kuvaitot. A vilá gnak ugyanazok a vezető i, akikrő l egy
esztendeje mosolygó s fé nyké pek ké szü ltek Putyin oldalá n, most
szankció kat sü rgetnek Oroszorszá g é s a hatalmon lé vő politikai
elit tagjai ellen, mı́g Moszkva azzal fenyegető zik, hogy elzá rja
azokat a vezeté keket, amelyek Euró pa kő olaj- é s
fö ldgá zfelhaszná lá sá nak egyharmadá t adjá k. A lé nyegé ben
maf iaá llam, amelynek é lé n Putyin mint a capo dl tutti capi
(legfő bb fő nö k) á ll, ideoló giai é rtelemben egy agnosztikus,
vallá sellenes kleptokrá ciá bó l vé rlá zı́tó fasiszta propagandá t é s
taktiká t alkalmazó rendszerré fajult, a nukleá ris vilá gvé ge ré g
elű zö tt lidé rce pedig ismé t feltű nt a horizonton.
A jelenlegi vá lsá g há tteré ben ké t tö rté net hú zó dik meg: az egyik
arró l szó l, hogyan jutott el Oroszorszá g ilyen gyorsan a
kommunizmus buká sá nak ü nneplé sé tő l addig, hogy egy KGB-
tisztet vá lasszon meg elnö knek, majd leigá zza szomszé dait. A
má sik azt mesé li el, miké nt segı́tette elő ennek bekö vetkezté t a
szabad vilá g kö zö nye, tudatlansá ga é s a mé ltatlanra vesztegetett
jó akarata. Elengedhetetlenü l fontos annak tisztá zá sa, hogy hol
siklott fé lre a folyamat, mert bá r Putyin mostanra nyilvá nvaló é s
sü rgető veszé lyforrá ssá vá lt, Euró pa é s Amerika mé g mindig
nincs tisztá ban a való s helyzettel. A vilá g demokrá ciá inak
egyesü lniü k kell, hogy ú jra megtanuljá k a hideghá ború s lecké t,
mielő tt visszavonhatatlanul belecsú szunk egy ú jabb hasonló
kon liktusba.
Putyin Oroszorszá ga korá ntsem az egyetlen fenyegeté s
mostansá g a vilá g szá má ra, á m egyé rtelmű en a legnagyobb é s
legveszedelmesebb. Az al-Ká idá hoz é s az Iszlá m Allamhoz
hasonlatos terroristacsoportok - utó bbi elnevezé se dacá ra -
való já ban nem teljesen á llamilag szervezettek é s nem
rendelkeznek azokkal a hatalmas erő forrá sokkal é s
tö megpusztı́tó fegyverekkel, amelyeké rt Putyinnak csak a kezé t
kell nyú jtania. A szeptember 11-ei é s má s terroristatá madá sok
azonban megtanı́tottá k a vilá gnak, hogy nincs szü ksé g nemzeti
lobogó ra vagy aká r hadseregre ahhoz, hogy egy kü lső erő
borzalmas csapá st mé rjen a vilá g legerő sebb orszá gá ra. Hozzá
kell tenni, hogy a terrorizmus á llami szintű tá mogató i is hasznot
hú znak abbó l, hogy a terroristá k cé lpontjá t jelentő demokrá ciá k
ké ptelenek megszervezni az erő teljes vé dekezé s kereteit. Irá n,
Eszak-Korea é s Szı́ria gyilkos rezsimjei má r hosszú ideje ü lnek
tá rgyaló asztalná l a vilá g nagyhatalmaival, á m mindeddig
semmilyen emlı́té sre mé ltó kompromisszum nem szü letett.
Ré gó ta nem ú jdonsá g, hogy a hideghá ború vé gé vel kialakult
tö bbpó lusú vilá g jelentő s kihı́vá sokat tartogat szá munkra, á m
mindmá ig nem dolgoztuk ki az egysé ges straté giá t, amely vá laszul
szolgá lhatna e sü rgető ké rdé sekre. Amikor a hideghá ború
korszaka lezá rult, a győ zteseknek megszű ntek az addigi cé ljaik,
hiszen nem maradt olyan kö zö s ellensé g, akivel szemben
egyesı́thetté k volna erő iket. A szabad vilá g ellensé geit azonban
nem gyö trik effé le ké telyek. Ok tová bbra is a liberá lis demokrá cia
é s az emberi jogok eszmé jé nek é s gyakorlati é rvé nyesı́té sé nek -
amelyek első dleges jelké pe é s megtestesı́tő je szá mukra az
Egyesü lt Allamok - ellenzé keké nt hatá rozzá k meg magukat. S mi
ennek ellené re igyekszü nk partnerké nt kezelni ő ket é s tá rgyalni
velü k, ső t pé nzzel é s fegyverekkel is ellá tjuk ő ket, amelyeket
habozá s né lkü l ellenü nk fordı́tanak. Felidé zhetjü k Winston
Churchill szavait a megbé kı́té s politiká já val kapcsolatban, mely
szerint: buzgó n etetjü k a krokodilokat abban a remé nyben, hogy
minket falnak fel utoljá ra.
Valahá nyszor hű vö ssé vá lnak a politikai kapcsolatok
Washington é s Moszkva vagy Peking kö zö tt, mindké t fé l
egykettő re elő á ll a kritiká val, hogy kö nnyen „visszaté rhetü nk a
hideghá ború korszaká ba” Pedig e kö zhely hangoztatá sa
manapsá g igencsak ironikus, tekintve, hogy a hideghá ború
megvı́vá sá nak é s megnyeré sé nek mó dszertaná t má ra má r inká bb
elfelejtettü k, mintsem hogy kö vetendő pé ldaké nt á llı́tottuk volna
magunk elé . Ahelyett hogy a jó é s rossz, a helyes é s helytelen elvi
á llá spontjá ra helyezkedné nk, s az emberi jogok é s az emberi é let
egyetemes é rté keit tartaná nk szem elő tt, inká bb
kö telezettsé geket vá llalunk, a kapcsolatok ú j alapra helyezé sé rő l
é s a morá lis egyené rté kű sé grő l szó nokolunk. Ez pedig csupá n a
megbé kı́té s politiká já nak megannyi szé pı́tő megnevezé se. A
vilá gnak ú j szö vetsé gre van szü ksé ge, amely egy globá lis Magna
Chartá ra, az alapvető emberi jogok nyilatkozatá ra é pü l, s amelyet
valamennyi fé lnek egyará nt el kell ismernie. Napjainkban az
egyé ni szabadsá g é rté ké t elismerő nemzetek tartjá k ellenő rzé sü k
alatt a vilá g erő forrá sainak é s katonai erejé nek nagyobb ré szé t.
Ha ö sszefognak, é s nem hajlandó ak tö bbé pá tyolgatni a lator
rezsimeket é s a terror tá mogató it, senki sem á llhat ellen egysé ges
fellé pé sü knek é s befolyá suknak.
Nem azt kell tehá t cé lké nt kitű znü nk magunk elé , hogy ú j
falakkal szigeteljü k el az ö nké nyuralom alatt é lő k millió it, hanem
azt, hogy remé nyt é s jobb jö vő t ı́gé rjü nk nekik. Mi, akik egykor a
vasfü ggö ny mö gö tt é ltü nk, nagyon is tisztá ban voltunk vele, hogy
a szabad vilá g polgá rai igenis szı́vü kö n viselik sorsunkat é s
é rtü nk, nem pedig ellenü nk harcolnak. E tudat igen sokat jelentett
szá munkra. Manapsá g a szabad vilá g ú gymond vezető i a
demokrá cia elő mozdı́tá sá ró l szavalnak, mikö zben partnernek
tekintik a vilá g legelnyomó bb rezsimjeinek ö nké nyurait. A
diktá torokkal való együ ttmű kö dé s politiká ja minden szinten
megbukott, é s csak remé lhetjü k, hogy nincs mé g tú l ké ső
felismerni e hibá t.
Ahogyan Ró ná id Reagan mondta „A Time for Choosing” (Eljö tt a
vá lasztá s ideje) cı́mű hı́res, 1964-es beszé dé ben, most nem
há ború é s bé ke, csupá n harc é s megadá s kö zö tt kell dö ntenü nk.
Vá lasztanunk kell tehá t, é s nem szabad gyá vá n behó dolnunk. A
szabad vilá g hatalmas erő forrá sait bevetve fel kell vennü nk a
harcot, első sorban az erkö lcsi é rté kek é s a gazdasá gi ö sztö nzé s
erejé bő l kiindulva, s csak vé gső esetben folyamodva a katonai
beavatkozá shoz. Az Egyesü lt Allamoknak ebben vezető szerepet
kell vá llalnia a maga roppant potenciá ljá val é s ké pessé gé vel, hogy
mozgó sı́tsa szé thú zó é s szé tforgá csolt szö vetsé geseit. Am
napjainkban idejé tmú lt dolog amerikai vagy aká r nyugati
é rté kekrő l beszé lni. Japá nnak é s Dé l- Koreá nak is cselekednie
kell, aká rcsak Ausztrá liá nak é s Brazı́liá nak, Indiá nak é s Dé l-
Afriká nak, ezeken kı́vü l is valamennyi orszá gnak, amely becsü li a
demokrá ciá t, a szabadsá got, é s haszná t lá tja a vilá gmé retű
stabilitá snak. Tudjuk, hogy ké pesek vagyunk rá , hiszen egyszer
má r megtettü k. Csak a bá torsá gunkat kell ö sszeszednü nk ahhoz,
hogy ú jra sikerü ljö n!
Ot é vvel azutá n, hogy Putyin hatalomra jutott é s elkezdte

ú jjá é pı́teni az orosz rendő rá llamot, amelyet annyira csodá lt, é n is
egyfajta szemé lyes ú jjá szü leté sen estem á t. 2005-ben
visszavonultam: bú csú t mondtam a hivatá sos sakk é lvonalá ban
tö ltö tt hú szé ves pá lyafutá somnak, hogy csatlakozzak a szá rnyait
bontogató orosz demokrata pá rti mozgalomhoz. Má r 1985-ben,
22 esztendő sen vilá gbajnok lettem, é s az é gvilá gon mindent
elé rtem, amit a sakktá bla mellett elé rhettem. Mindig is szerettem
volna megvá ltoztatni a vilá got, é s é reztem, hogy pro i
sakkozó ké nt a karrierem vé get é rt. Arra vá gytam, hogy a
gyermekeim egy szabad Oroszorszá gban nő hessenek fel, é s jó l
emlé keztem arra a plaká tra, amelyet é desanyá m hajdan kirakott a
szobá m falá ra, s amelyen a szovjet disszidensek kö zismert
mondá sa á llt: „Ki má s, ha te nem?” Remé ltem, hogy energiá mat é s
a hı́rnevemet arra fogom tudni haszná lni, hogy gá tat vessek a
Kremlbő l kiinduló elnyomá s á rı́ának
Ahogy má s orosz polgá rtá rsaimat, engem is aggodalommal
tö ltö tt el az alig ismert Putyin KGB-s mú ltja é s hirtelen hatalomra
kerü lé se azt kö vető en, hogy a kegyetlen 1999-es há ború ban a
rendteremté st felü gyelte az oroszorszá gi Csecsenfö ldö n. Am a
kezdet kezdeté n, hon itá rsaimhoz hasonló an, bá r nem
fenntartá sok né lkü l, de magam is hajlandó voltam adni egy esé lyt
Putyinnak. Jelcin nagyot hibá zott, ezzel foltot ejtett sajat
demokratikus hı́rnevé n, amikor 1996-os ú jravá lasztana
alkalmá val felhaszná lta elnö ki hatalmá t, é s befolyá solta a
szavazá sok vé geredmé nyé t. Be kell vallanom, egyike voltam
azoknak, akik akkori an azt gondoltá k ha a demokratikus
folyamatok tisztasá gá t ré szlegesen fel is kell á ldozniuk , az mé g
mindig a kisebb rossz akkor, ha ezzel sikerü l megakadá lyozniuk,
hogy a gyű lö lt kommunistá k ú jbó l hatalomra jussanak. Ez a
megalkuvá s ugyanakkor majdnem mindig hiba, é s ez esetben is
annak bizonyult, ugyan is egy mé g kö nyö rtelenebb vezető kapott
lehető sé get, hogy a meggyengü l rendszert kizsá kmá nyolhassa.
Az 1998-as vá lsá g kö vetkezté ben az orosz gazdasá g igen gyenge
á a on á llt, ugyanakkor utó lag arra is é rdemes rá mutatni, hogy a
bruttó hazai termé k (gross domestic product, GDP) má r 2000-re
egé sz igyelemremé ltó nö vekedé st é rt el. Mindezzel együ tt a
bű nö zé si mutató é s az in lá ció nö vekedé se, valamint az egé sz
nemzetet á tható gyengesé g é s bizonytalansá gé rzé s miatt
csá bı́tó an biztonsá gos vá lasztá snak tű nt az egyé é nt technokrata
é s szó kimondó Putyin. Az emberek ú gy é rezté , ha nem egy erő s
ké z ragadja meg a kormá nykereket, az orszá g menthetetlenü l
ká osz ba sü llyed. A izikai é s szociá lis bizonytalansá gé rzet mindig
is kö nnyű cé lpontot kı́ná l a tö ré keny demokrá ciá kban: a
diktá torok zö me ú gy jut hatalomra, hogy a kö zvé lemé ny kezdeti
tá mogatá sá t é lvezi. A tö rté nelem sorá n szá mtalanszor megesett,
hogy maga a né p kö vetelte a rendet, a mano dura (kemé ny ké z)
politiká já t, é s maga segı́tette uralomra az ö nké nyurakat, katonai
juntá kat, hogy azok megzabolá zzá k az ingatag polgá ri kormá ny
szé lső sé geit. Az emberek valahogy mindig elfelejtik, hogy a
diktá torokat sokkal kö nnyebb beiktatni, mint megdö nteni.
Termé szetesen nem szá mı́tottam rá , hogy kö nnyű sikereket
aratok ú j pá lyá mon, amit csak nagy jó indulattal lehet orosz
„politikai é letnek nevezni. Az ellenzé k nem is pró bá lta megnyerni
a vá lasztá st; csupá n azé rt kü zdö ttü nk, hogy egyá ltalá n legyenek
vá lasztá sok. Ezé rt is mondom mindig: é n pusztá n aktivistaké nt
tevé kenykedtem, nem pedig politikuské nt; s ez mé g azt kö vető en
is igaz volt, hogy é n lettem az ellenzé k egyik jelö ltje a 2008-as
elnö kvá lasztá son. Mindenki tudta, hogy ú gysem engedik
feltü ntetni a nevem egy hivatalos szavazó cé dulá n; a lé nyeg csak
annyi volt, hogy kihangsú lyozzuk ezt a té nyt, é s megpró bá ljuk
megtorná ztatni az orosz demokratikus folyamat elsorvadt izmait.
Kezdeti cé lomké nt azt hatá roztam meg, hogy egyesı́tsem az
orszá g Putyin-ellenes erő it, kü lö nö sen azokat a szervezeteket,
amelyek tagjai egyé bké nt mé g a nyilvá nossá g elő tt sem
mutatkozná nak együ tt. A liberá lis reformtá bor, amelyhez magam
is tartoztam, semmifé le kö zö s voná st nem mutatott mondjuk a
nemzeti bolsevikokkal, kivé ve, hogy mindké t csoportosulá st a
tá rsadalom peremé re szorı́tottá k, ü ldö zté k é s elá rultá k, mivel
Putyinnak má r akkor is feltett szá ndé ka volt é lethosszig kezé ben
tartani a hatalmat. Tö ré keny szö vetsé gü nk mé gis ott menetelt
Moszkva é s Szentpé tervá r utcá in, s ez volt az első komoly politikai
tiltakozá s azó ta, hogy Putyin hivatalba lé pett. Meg akartuk
mutatni Oroszorszá g né pé nek, hogy az ellená llá s igenis
lehetsé ges, é s azt az ü zenetet akartuk eljuttatni mindenhova,
hogy hibá s dö nté s volt feladni a szabadsá got a stabilitá sé rt
cseré be.
Sajná latos mó don Putyinnak, a tö bbi mai ö nké nyú rhoz
hasonló an, volt - é s má ig is van - egy hatalmas elő nye, amelyrő l a
hajdani szovjet vezeté s á lmodni sem mert: szoros gazdasá gi é s
politikai kapcsolatrendszer fű zi a szabad vilá ghoz. A tö bb
é vtizedes kereskedelemnek kö szö nhető en hihetetlen mé retű
vagyonok halmozó dtak fel, amelyeket az Oroszorszá ghoz é s
Kı́ná hoz hasonló diktatú rá k arra haszná ltak, hogy ki inomult
ö nké nyuralmi berendezkedé st é pı́tsenek ki az orszá gban, é s
nyomá st gyakoroljanak kü lpolitiká jukban. Az eredeti naiv
elké pzelé s az lett volna, hogy a szabad vilá g e gazdasá gi é s
szociá lis szá lakat szorosra fű zi, é s ezzel lé pé srő l lé pé sre
liberalizá lja az ö nké nyuralmi á llamokat. A gyakorlatban azonban
ezek az autoriter á llamok visszaé ltek e kapcsolatrendszerrel, é s
gazdasá gi fü ggő sé gü k megszű né sé t arra haszná ltá k, hogy
terjesszé k korrupció jukat é s megszilá rdı́tsá k az elnyomá st.
Vegyü k a ké zenfekvő pé ldá t; Euró pa ö sszes felhaszná lt
energiamennyisé gé nek egyharmadá t Oroszorszá gbó l szerzi be
jó lehet egyes orszá gok eseté ben ez az ará ny jó val magasabb.
Mindekö zben Euró pa az orosz energiakivitel 80%-á nak
felvevő piacá t adja - melyik fé l helyzete elő nyö sebb tehá t e
kapcsolatban? Az ukrá n vá lsá g kapcsá n mé gis szü ntelenü l azt
halljuk, Euró pa az energiafü ggő sé ge miatt nem lé phet fel
Oroszorszá g ellen! Nyolc hó nappal azutá n, hogy Putyin
orszá gá hoz csatolta a Krı́m fé lszigetet, s há rom é s fé l hó nappal azt
kö vető en, hogy meggyő ző bizonyı́té kok kerü ltek a kezü nkbe,
amelyek szerint orosz erő k lő ttek le egy utasszá llı́tó repü lő gé pet
Ukrajna felett, Euró pa tová bbra is csak „fontolgatja”, hogy
alternatı́v megoldá sokat keres az orosz fö ldgá zbehozatal
pó tlá sá ra. Ahelyett hogy az Euró pai Unió a marká ns gazdasá gi
befolyá sa é rvé nyesı́té sé vel gá tolná meg Putyin agresszió já t, ú gy
viselkedik, mint ha nem lenne má s megoldá s. Ha az EU
bojkottá lná az energiabehozatalt az oroszoktó l, vagy aká r sú lyos
adó t vetne ki Oroszorszá gra, az teljes cső ddel fenyegetné az orosz
gazdasá got, amely jelenleg kizá ró lag az energiaszektorra
tá maszkodva ké pes a felszı́nen maradni. Am Euró pá bó l hiá nyzik a
politikai akarat ahhoz, hogy aká r jelentő s rö vid tá vú á ldozatokat
is hozzon é s szembeszá lljon a sokkal nagyobb, hosszú tá vú
fenyegeté ssel, amelyet a megzabolá zatlan Putyin jelent a vilá g
biztonsá gá ra é s tá gabb é rtelemben sajá t, globalizá ció fü ggő
gazdasá gaira.
A bevoná s politiká ja (engagement) egyben ra iná ltabb
eszkö zö ket biztosı́t a modern ö nké nyuralmi rezsimeknek a bı́rá lat
elkerü lé sé re. Tő zsdé re viszik a tá rsasá gaik ré szvé nyeit (initial
public offering, IPO), megvannak a sajá t luxusingatlanaik New
Yorkban é s Londonban, é s az ezekbő l szá rmazó dı́jakró l é s
adó bevé telekrő l a kapzsi nyugati politikusok é s
ré szvé nytá rsasá gok vonakodnak csak ú gy lemondani az emberi
jogok nevé ben. A diktató rikus á llamok kihaszná ljá k a szabad vilá g
nyitottsá gá t, é s lobbizó kat fogadnak fel, propagandá t terjesztenek
a tö megtá jé koztatá sban, é s jelentő s ö sszegekkel tá mogatnak
politikusokat, pá rtokat é s civil szervezeteket. Amikor pedig
ezekre a tevé kenysé gekre fé ny derü l, az rendszerint nem kap
nagy nyilvá nossá got. A szabad vilá g polgá rai olykor persze
felhá borodnak, amikor egy-egy, a dolgozó it kizsá kmá nyoló
vá llalat visszaé lé seit bemutatja a mé dia, á m keveset tö rő dnek
azon orszá gok szociá lis viszonyaival, amelyektő l a kő olajukat, a
ruhá ikat é s az iPhone-jukat vá sá roljá k.
Mikö zben az orosz oligarchá k kiterjesztetté k gazdasá gi
é rdekeltsé geiket é s Putyin politikai befolyá sá t az egé sz vilá gra, a
nyugati gazdasá gi tá rsasá gok azzal viszonoztá k a szı́vessé get,
hogy Oroszorszá gban fektetté k be tő ké jü ket. A Shellhez é s a
British Petró leumhoz (BP) hasonló mamutcé gek
alig vá rtá k, hogy rá tehessé k a kezü ket Oroszorszá g roppant
energiatartalé ká nak egy ré szé re, a ré gó ta Csipkeró zsika-á lmot
alvó orosz piac pedig kihagyhatatlan cé lpontot jelentett
szá mukra, bá rmilyen engedmé nyt kellett is tenniü k az
ü zletkö té shez: a nyugati ré szvé nytá rsasá gokat cseppet sem
é rdekelte, mennyire tartjá k tiszteletben az emberi jogokat
Oroszorszá gban. Ezeket a cé geket pedig orosz ü zlettá rsaik
folyamatosan elá rultá k, becsaptá k é s megfenyegetté k - ső t
kiebrudaltá k az ü zlettá rsi viszonybó l vagy aká r az orszá gbó l —,
á m mé g ı́gy is ú jra meg ú jra visszakuncsorogtá k magukat az
orszá gba, ahogy a megvert kutya dö rgö lő zik a goromba gazdá hoz.
A leg igyelemremé ltó bb pé lda a BP vezé rigazgató já nak
menekü lé sszerű tá vozá sa volt Oroszorszá gbó l 2008-ban, amikor
egy olyan tá rsas vá llalkozá s vezető je volt, amelyben a tá rsai orosz
milliá rdosok voltak. Mivel szü ntelenü l zaklattá k, é s rettegett a
letartó ztatá stó l, egy beszá moló szerint attó l is, hogy
megmé rgezik, Dudley elmenekü lt é s elrejtő zö tt. Azutá n né há ny é v
mú ltá n mé gis visszaté rt Oroszorszá gba, é s Putyinnal együ tt á llt a
kamerá k elé , azé rt, hogy bejelentsen egy, az á llami ellenő rzé s alatt
á lló Rosznyefty olajtá rsasá ggal kö tendő kő olajfeltá rá si
megá llapodá st! Azonban, mı́g a kü lfö ldi befekteté sek való ban
hozzá já rultak Oroszorszá g GDP-jé nek nö vekedé sé hez - bá r ezt
tú lnyomó ré szt az olajá rak robbaná sszerű emelkedé sé nek
kö szö nhettü k -, az á tlag oroszok é letszı́nvonala vajmi keveset
emelkedett. A hatalmas vagyonok pedig nyomban visszaté rtek
oda, ahonnan szá rmaztak: Putyin-oligarchá k nyugati
bankszá mlá ira kerü ltek vagy ingatlanokba fektetté k a pé nzt.
Eppen emiatt, bá r rendü letlenü l kibontakozó ellenzé ki
mozgalmunknak való ban sikerü lt felhı́vni a igyelmet Putyin
Oroszorszá gá nak zsarnoki való sá gá ra, eleve vesztes pozı́ció bó l
indultunk. A Kreml uralta a mé diá t, é s kö nyö rtelenü l ü ldö zö tt
minden ellená llá st, amely a polgá ri tá rsadalomban kibontakozott,
ı́gy ké ptelenek voltunk való di, tartó s eredmé nyeket elé rni.
Kü ldeté sü nk sikeré t az is nehezı́tette, hogy a demokratikus
vezető k a vilá g politikai szı́npadá n keblü kre ö lelté k Putyint,
ezá ltal felruhá ztá k azzal a fajta vezető i hitelessé ggel, amelyre oly
é gető szü ksé ge volt, minthogy é rvé nyes vá lasztá sokra nem kerü lt
sor Oroszorszá gban. Nem egyszerű a demokratikus reformok
szü ksé gessé gé t hirdetni akkor, amikor az ö sszes té vé csatorna é s
ú jsá g sorra kö zö l olyan ké peket, amelyeken a vilá g
leghatalmasabb demokrá ciá inak vezető i csalá dtagké nt fogadjá k a
diktá tort. Ezzel ugyanis azt az ü zenetet tolmá csoljá k, hogy az
illető vagy egyá ltalá ban nem is diktá tor, vagy a hı́res demokrá cia
é s az egyé n szabadsá ga sem tö bb puszta tá rgyalá si elő nyné l,
aminek Putyin é s a hasonsző rű ek tartjá k. Vé gü l Ukrajna
lerohaná sá ra volt szü ksé g ahhoz, hogy a G7 - sosem visz rá a lé lek,
hogy G8 né ven emlegessem - orszá gai vé gre szá mű zzé k Putyin
Oroszorszá gá t a fejlett demokrá ciá k elit klubjá bó l.
2008-ra, amikor Putyin bé rbe adta az elnö ki szé ket
stró manjá nak, Dmitrij Medvegyevnek, má r mindenkinek
vilá gosan lá tnia kellett volna, hogy az orosz demokrá cia kimú lt. A
szavazó cé dulá n csupá n a lojá lis ellenzé k ké pviselő inek nevé t
talá ltuk a maguk kiosztott szerepeiben: a kommunista Gennagyij
Zjuganové t é s Vlagyimir Zsirinovszkijé t, aki 1991 ó ta a
szé lső jobboldali szerepé t já tszotta. Mindketten csupá n
kirakatbá buk voltak - é s azok mind a mai napig -, ı́gy legalá bb a
demokrá cia halvá ny lá tszata megmarad. Es mé gis: a
demokratikus vezető k egymá s utá n sorakoztak fel, hogy ré szt
vegyenek e szı́njá té kban. George W. Bush telefonon gratulá lt
ú jonnan megvá lasztott kollé gá já nak. A francia elnö k, Nicolas
Sarkozy szı́vé lyesen meginvitá lta Medvegyevet Pá rizsba.
Hasonló ké ppen dicshimnuszokat zengtek az ú j elnö krő l
Né metorszá g é s az Egyesü lt Kirá lysá g vezető i is - é s mé g hosszan
sorolhatná m a neveket. Tetté k ezt annak ellené re, hogy a
vá lasztá st a legfontosabb euró pai vá lasztá s igyelő testü let, az
Organization fó r Security and Cooperation in Europe (Euró pai
Biztonsá gi é s Együ ttmű kö dé si Szervezet, EBESZ) bojkottá lta,
tiltakozá sul a meg igyelő kre kiró tt korlá tozá sok miatt.
Ké t hó nappal azutá n, hogy Barack Obama letette hivatali
eskü jé t, Hillary Clintonnal ú j pá lyá ra akarta á llı́tani az amerikai-
orosz kapcsolatokat, á m korá ntsem olyan realista mó don,
ahogyan az ember vá rhatta volna, miutá n Oroszorszá g alig
né há ny hó nappal korá bban megszá llta a pará nyi Grú ziá t, hogy
fü ggetlen enklá vé kat alapı́tson, amelyeket mindmá ig megszá llva
tartanak az orosz csapatok. Szó sincs ilyesmirő l. Obamá é k
hamisı́tatlan amerikai bű bá jkampá nyba kezdtek, amelyet
rá adá sul teletű zdeltek helytelenü l haszná lt jelszavakkal - hogy
csak a hı́rhedtté vá lt „ú jraindı́tó gomb” eseté t emlı́tsem, amelyet
Clinton ajá ndé kozott orosz kollé gá já nak, Szergej Lavrovnak, s
amelyen oroszul nem az „ú jraindı́tá s”, hanem a „tú ltö lté s”
kifejezé s á llt. Az Obama-kormá ny szerette volna azt hinni, hogy a
iatal é s derű s Medvegyev való di reformer, olyan liberá lis
politikus, aki megvá ltoztatja a putyini irá nyvonalat. Persze a
kezdeti naivitá s az Obama á ltal vallott „remé ny é s vá ltozá s”
politiká já nak is tulajdonı́tható , á m bá rmilyen hihetetlen, az
Egyesü lt Allamok jó val azutá n is kitartott a bevoná s e politiká ja
mellett, hogy kiderü lt, az irá nyı́tá s tová bbra is fő ké nt Putyin
kezé ben van, s ő mé g mindig nem tett le arró l a szá ndé ká ró l, hogy
ú jra rendő rá llammá vá ltoztassa Oroszorszá got.
A „Medvegyev-hadmű velet” teljes győ zelemmel zá rult, é s Putyin
ú jabb né gy é vet nyert a hazai ellenzé k felszá molá sá ra ané lkü l,
hogy emiatt a nemzetkö zi politikai szı́nté ren bá rmilyen
kö vetkezmé nnyel kellett volna szá molnia. Amikor 2012-ben, nem
meglepő mó don, ismé t elnö k lett, mé g azzal sem tö rő dö tt, hogy
szalonké pessé tegye a vá lasztá st. A legtö bb diktá torhoz
hasonló an, Putyin is csalhatatlan ö sztö nö kkel mé rte fel
veté lytá rsait, é s ekkor is tisztá ban volt vele, hogy a vilá g tö bbi
vezető je nem fog az ú tjá ba á llni. Rá adá sul - a tö bbi ö nké nyú rhoz
hasonló an - ő is minden sikeres lé pé ssel egyre vakmerő bbé vá lt. A
zsarnokok sosem tanakodnak azon, hogy tö rekedjenek-e mé g
nagyobb hatalom megszerzé sé re - ő k csupá n egyetlen ké rdé st
tesznek fel: mié rt ne? Amikor Putyin kö rü ltekintő en megvizsgá lta,
hogyan viszonyulnak hozzá az olyan vezető k, mint Merkel,
Cameron é s Obama, ú gy lá tta, bá tran megtehet mindent a sajá t
belá tá sa szerint.
Az embernek nem kell a vilá gtö rté nelem esemé nyeivel tisztá ban
lennie ahhoz, hogy felismerje ezt a mű kö dé si mó dot, vagy é pp
á tlá ssa, hogyan vezetett mindez az ukrá n há ború hoz. Azt az
ö nelé gü ltsé get, amelyet a szabad vilá g orszá gai a vasfü ggö ny
lebontá sa miatt é reztek, ezek a nemzetek nehezen tudtá k lerá zni
magukró l, noha ez lett volna a kulcsa annak, hogy eredmé nyesen
kezelni tudjanak egy Vlagyimir Putyin tı́pusú diktá tort. O maga
gá tlá stalanul elő nyé re fordı́tja a bevoná s politiká já t, cseré be
viszont semmibő l nem enged. Mikö zben Oroszorszá gban az
emberi jogokat lá bbal tiportá k, a nyugati politikusok é s szaké rtő k
- tö bbek kö zö tt Condoleezza Rice é s Henry Kissinger - é veken á t
azzal mentegetté k a Putyinnal szembeni hatá rozott fellé pé s
hiá nyá t, hogy az oroszok mé g ı́gy is jobban é lnek, mint a szovjet
idő kben.
Elő szö r is, hadd „gratulá ljak” ezeknek az embereknek, amié rt
vé rszegé ny dicsé reteikkel a ká rhozatba taszı́tottak bennü nket!
Azutá n szeretné m meg-ké rdezni tő lü k, hogy mié rt az 1950-es é s
az 1970-es é vek viszonyaival hasonlı́tjá k ö ssze mai helyzetü nket,
mié rt nem a ’90-es é vekkel? A sztá lini vagy brezsnyevi totalitá rius
kommunista diktatú ra idő szaká hoz ké pest kö nnyű jobb
é letszı́nvonalat elé rni, de mi a helyzet a jelcini é vekkel? Es az
talá n rendjé n van, hogy mikö zben Oroszorszá gban minden
ú jonnan lé trehozott demokratikus inté zmé nyt leromboltak, a
vilá g Rice-ai é s Kissingerei ezt té tlenü l né zté k vé gig? Ha a szovjet
lakossá g é s a hatalmas gulá gokon sı́nylő dő politikai foglyok jogai
oly fontosak voltak - má rpedig fontosak voltak a vilá g szá mos
vezető je é s polgá ra szá má ra akkor a 21. szá zad disszidensei mié rt
nem é rdemelnek hasonló tiszteletet é s igyelmet? Az eredmé nyes
politika elveken alapul. Ugyan Ró ná id Reagan is szó ba á llt szovjet
politikus kollé gá ival, de - ahogyan Vá clav Havel mondta nekem
egyszer - Reagan a politikai foglyok né vjegyzé ké vel kezdte a
tá rgyalá sokat.
Aktivistaé veim elejé n gyakran hangsú lyoztam, hogy Putyin
orosz problé ma, amelyet az oroszoknak kell megoldaniuk, de ha
semmibe vesszü k a mé rhetetlen becsvá gyá t, hamarosan a té rsé g,
ső t az egé sz vilá g problé má já vá vá lik. Ez a sajná latos á talakulá s
azó ta vé gbement, é s szá mos emberé lettel kellett é s kell ma is
izetnü nk é rte. Sová ny vigasz, ha most azt mondjá k, hogy igazam
volt annak idejé n, s mé g e vigasztó l is megfoszt a tudat, hogy ma
é ppú gy vajmi keveset teszü nk annak é rdeké ben, hogy megá lljt
parancsoljunk Putyin agresszió já nak. Mi é rtelme volt azt
szajkó znom, hogy oda kell igyelnü nk é s cselekednü nk kell, ha a
vilá g ma is struccpolitiká t folytat, é s nem tesz semmit?
A bevoná s politiká já nak mantrá ja é s a diktatú rá k - kü lö nö sen a
jelentő s ü zleti partnerké nt szá mon tartott diktatú rá k - bű neinek
té tlen szemlé lé se az utó bbi hú sz é vben olyannyira bevett
gyakorlattá vá lt, hogy mé g egy szuveré n euró pai nemzet
lerohaná sa lá ttá n sem vagyunk hajlandó ak elté rni tő le. Az
Egyesü lt Allamok é s az Euró pai Unió foganatosı́tottak ugyan
bizonyos szankció kat egyes orosz tisztviselő k é s ipará gak ellen -
jó llehet tö bbnyire tú lsá gosan ké ső n é s enyhe formá ban -, á m
tová bbra sem hajlandó ak beismerni: szü ksé g van arra, hogy
megbé lyegezzé k é s elszigeteljé k Oroszorszá got mint veszedelmes
latorá llamot, amivé Putyin alatt vá lt. A nyugati vezető k mostani
nemzedé ke nem akarja bevallani, hogy a gonosz mé g mindig
lé tezik e vilá gban, s hogy felté tlen eré llyel kell lesú jtanunk rá
ahelyett, hogy egyezkedni kezdené nk vele. Jelen pillanatban
nyilvá nvaló , hogy a 21. szá zad demokrá ciá i nem á llnak ké szen e
harcra. Tová bbra is nyitott ké rdé s azonban, vajon ké pesek é s
hajlandó ak-e felvenni a kesztyű t.
Veszé lyes azt hinni, hogy egy jelké p buká sa egyenlő a jelké pezett
dolog eltű né sé vel, á m a kı́sé rté snek szinte lehetetlen ellená llni. Az
emberek erő teljesen vonzó dnak a legkü lö nfé lé bb
szimbó lumokhoz é s magyará zatokhoz, kü lö nö sen akkor, ha
olyanok, mint egy hosszú , szomorká s tü ndé rmese boldog
befejezé se. A berlini fal eszmeileg é s a szó szoros é rtelmé ben is
ketté osztotta a vilá got a jó é s a rossz, a sö té tsé g é s a fé ny erő i
kö zö tt. Amikor az ö rö mtő l má moros né metek á tö zö nlö ttek a
megerő sı́tett hatá ron, é s kalapá csaikkal elkezdté k szó szerint
lebontani a gyű lö lt falat, kö nnyű volt azt ké pzelni, hogy magá ra a
gonoszra mé rnek dö ntő csapá st.
Az ü nneplé s persze jogos volt. Emberek szá zmillió i é bredtek rá
a tudatra, hogy az é vtizedekig tartó totalitá rius lidé rcnyomá snak
vé ge. A „Gonosz Birodalma” megbukott. Egy tö bb mint 6700
kilomé teres té rsé g - bolygó nk negyede, az orosz Tá vol-Keleten
lé vő Csukcs-fé lszigettő l Berlinig - szabadult meg jó szerivel egyik
napró l a má sikra a kommunista elnyomá s é s gazdasá gi ı́nsé g
ré mé tő l, é s kapta ı́gé retké nt a demokrá cia é s a szabadpiaci
gazdasá g eszmé nyké pé t. Való ban dicső sé ges, felejthetetlen
pillanat volt ez.
Persze az ü nneplé sre ké zzelfogható bb okunk is lehetett: a
lé tü nket fenyegető atomhá ború veszé lye elhá rult. Há rom
nemzedé k nő tt fel nukleá ris lé goltalmi gyakorlatok kö zepette,
amikor mé g az asztalná l is a „MAD- doktrı́ná ró l” (mutually
assured destruction, a kö lcsö nö sen biztosı́tott megsemmisı́té s
elve) folyt a szó . Korá bban dollá rmilliá rdokat ö ltek katonai
ó vinté zkedé sekbe é s elleninté zkedé sekbe, amelyek egyszeriben
feleslegessé vá ltak. Az ebbő l eredő „bé keosztalé knak” pedig a
gyarapodá s ú j korszaká ba kell vezetnie az emberisé get —
legalá bbis ez volt a sokat hangoztatott ı́gé ret.
Sokat ı́rtam má r arró l, amit a sakkban a „mú ltbé li sikerek
sú lyá nak” nevezek. Minden diadal teher a győ ztes vá llá n, é s
megnehezı́ti szá má ra, hogy teljes erő vel a tová bbi fejlő dé sé re
koncentrá ljon. Ekö zben a vesztes tisztá ban van vele, hogy hibá t
kö vetett el, hogy valami fé lresikerü lt, é s kemé nyen dolgozik azon,
hogy legkö zelebb jobban teljesı́tsen. A boldog győ ztes á ltalá ban
azt felté telezi, hogy pusztá n a sajá t kivá ló sá ga ré vé n nyerhetett.
Ezzel szemben a való sá g az, hogy á ltalá ban az a já té kos nyer, aki
az utolsó elő tti hibá t vé tette. Tehá t roppant ö nfegyelem szü ksé ges
ahhoz, hogy győ zteské nt ne essü nk az emlı́tett hibá ba é s ké pesek
legyü nk levonni a tanulsá gokat diadalainkbó l.
A hideghá ború t kö vető en a győ ztes hatalmak termé szetes é s
emberi reakció ja az volt, hogy keblü kre ö lelté k az egykori
ellensé get. Clinton é s Jelcin tehá t ö lelkeztek é s nevettek. Az
Euró pai Unió é s a NATO tá rt karokkal fogadta a hajdani szovjet
blokkba tartozó orszá gokat, é s dollá rmilliá rdokat fektetett az ú j
tagá llamai segé lyezé sé be. Amikor pedig a gazdasá gi é s politikai
reformokra kerü lt a sor, a nyugati hatalmak az elszigetelé s é s
visszaszorı́tá s eszkö zeinek alkalmazá sa helyett nyomban elhú ztá k
elő ttü k a mé zesmadzagot. Az EU é s má s inté zmé nyek a teljes jogú
tagsá g lehető sé gé t kı́ná ltá k fel az ú jonnan felszabadult orszá gok
szá má ra, s cseré be csak a politikai á tlá tható sá g é s a gazdasá gi
reformok minimá lis felté teleinek teljesı́té sé t ké rté k tő lü k. A
bevoná s eme elve Kelet-Euró pá bá n való ban nagy sikert aratott,
bá r jó né há ny orszá gnak gö rö ngyö s utat kellett vé gigjá rnia.
A nyugati orszá gok egyú ttal ugyanilyen befogadó hozzá á llá ssal
kö zeledtek azokhoz a té rsé gekhez is, ahonnan az elnyomá s erő it
nem sikerü lt gyö kerestü l kiirtani. Enyhe kö vetelmé nyeket
tá masztva, kevé s é s teljesı́thető ellenté telezé sé rt cseré be
meghı́vtá k a klubba azon orszá gokat is, amelyekben a szovjet
stı́lusú elnyomá s csupá n nevé ben vá ltozott meg. A nyugati
vilá gban akkoriban ez a vé lekedé s jellemezte a diplomá ciá t:
„Semmi gond, elő bb-utó bb ú gyis jobb belá tá sra té rnek! A
demokrá cia győ zelmet aratott, a rossz iú k neve fekete betű kkel
kerü lt be a kró niká kba. Csak annyi a teendő nk, hogy tová bb
tá rgyaljunk velü k, é s vá rjunk.” Am a tö rté nelem jó l ismert erő i
maguktó l nem nyerik meg nekü nk a há ború t. A tapasztalatok
pedig azt mutatjá k, hogy hiá ba kerü l be valaki fekete betű kkel a
tö rté nelem- kö nyvekbe, ha tová bbra is ő szá llı́tja cső vezeté kein a
fekete aranyat, gond né lkü l elboldogulhat.
Visszatekintve, egyszerű en elké pesztő , milyen gyorsan sző nyeg
alá sö pö rtü k é s elfeledtü k a hideghá ború s győ zelembő l leszű rt
tanulsá gokat. Abban a pillanatban, amikor az emberi tö rté nelem
sorá n minden eddiginé l fé nyesebben virradt fel a szabadsá g é s
demokrá cia napja, a Nyugat egyszerre há tat fordı́tott addigi
straté giá já nak.
Manapsá g, amikor a globalizá ció é s a hamis egyenrangú sá g
korá t é ljü k, nehezen tudjuk elké pzelni, hogy a hideghá ború s
vezető k zö me kö zvetlen kö zelrő l lá tta a való di gonoszt a II.
vilá ghá ború idejé n. Az emlı́tett vezető knek nem voltak illú zió ik
afelő l, hogy mire ké pesek a diktá torok, ha esé lyt adunk nekik. Ok
a sajá t szemü kkel lá ttá k az orszá gaik lé té t fenyegető erő ket é s a
koncentrá ció s tá borok borzalmait, tudtá k, hogy az atomfegyverek
kö nnyen bevethető k há ború idejé n. Az utá nuk kö vetkező
nemzedé kek szá má ra ez a gondolat a szó szoros é rtelmé ben
elké pzelhetetlennek tű nik. Igencsak szé gyenletes, hogy má ra
Adolf Hitler é s Joszif Sztá lin holmi karikatú rá kká vá ltak - mintha
csak mitoló giai szö rnyetegek lettek volna, egy ré ges-ré g legyő zö tt
ő si gonosz repliká i.
Am, ahogyan a tö rté nelem nem zá rul le soha, é ppú gy a gonosz
sem pusztı́tható el vé gleg - kigyomlá lhatjuk ugyan, de gyö kerestü l
sosem irthatjuk ki. Csak azt vá rja, hogy pillanatnyi
igyelmetlensé gü nket kihaszná lva ú jra é letre keljen. Kö nnyen
kihajt ö nelé gü ltsé gü nk termé keny talajá n - de mé g a berlini fal
meddő kő tö rmelé ké ben is.
A kommunizmus nem tű nt el vé gleg a fal leomlá sá val. Kö zel 1,5
milliá rd ember napjainkban is kommunista diktatú rá ban é l,
tová bbi 1,5 milliá rd pedig - kö ztü k termé szetesen szá mos szovjet
utó dá llam lakosai - a legkü lö nbö ző bb ö nké nyuralmi
rendszerekben. Hiá ba omlott le a berlini fal, az emberekben ma is
é l az a vá gy, hogy kizsá kmá nyoljanak má sokat é s diktató rikus
mó dszerekkel, nyers erő vel uralkodjanak a má sik felett. Ezzel
egyidejű leg megszű nt - vagy legalá bbis drá mai mé rté kben
csö kkent - a szabad vilá g abbé li hajlandó sá ga, hogy hatá rozottan
á llá st foglaljon az elnyomottak megsegı́té se mellett.
E vá ltá s persze é rthető , hiszen a tö megek ama ó hajá t tü krö zi,
hogy legyen vé ge a tö bb é vtizedes elhidegü lé snek é s
feszü ltsé gnek. Az 1992-ben hivatalba lé pett Bili Clinton volt az
első elnö k a há ború utá ni demográ iai robbaná s nemzedé ké bő l
(baby boomer nemzedé k), aki kö vetkezetesen kiá llt azon
á llá spontja mellett, miszerint tú l kell lé pni a hideghá ború t fekete-
fehé rre egyszerű sı́tő , dualisztikus vilá gné zeten. Ezzel egy idő ben
a sá rká nyfogak is nö vekedtek. A fehé rorosz diktá tor, Lukasenka,
1994-ben kezdte meg é lethosszig tartó hivatali idejé t. Kö zé p-
á zsiai diktá torkollé gá i, a kazah Nazarbajev é s az ü zbé g Karimov
pedig má r tö bb mint egy negyed é vszá zad ó ta hatalmon vannak.
Es az sem vé letlen, hogy Oroszorszá g é ppen azt a kettő t tá madta
é s szá llta meg ré szlegesen a szovjet utó dá llamok kö zü l, amelyek a
legjobb esé lyekkel pró bá lhattak kitö rni Oroszorszá g kegyetlen
vonzá skö ré bő l.
Igaz persze, hogy ezek a gonosztevő k é s ö nké nyurak kö zel sem
jelentenek akkora fenyegeté st vilá grendü nkre, mint amekkorá t
hajdan a Szovjetunió jelentett - mé g akkor sem, ha Putyin
mindent elkö vet, hogy kereskedelmi egyezmé nyek ré vé n,
megfé lemlı́té ssel é s bá bkormá nyok segı́tsé gé vel ö sszetá kolja a
Szovjetunió egy „lá jtos” vá ltozatá t. Katonai erejé n tú lmenő en a
hajdani Szovjetunió azé rt is lehetett olyan veszedelmes, mert
agresszı́v mó don terjesztette a kommunizmus mé rgező
ideoló giá já t, amelynek hatá sa messze tú lnyú lt hatá rain. Putyin
ellenben a kö zelmú ltig ú gy é rezte, hogy ané lkü l is ké pes
kifosztani Oroszorszá got é s megszilá rdı́tani hatalmá t, hogy
hasonló ideoló giá hoz kellene folyamodnia. A „lopjunk együ tt” volt
az ő uralkodó elitjé nek egyetlen jelmondata, s az á llamhatalom
első sorban arra szolgá lt, hogy segı́tsen megtö lteni e hatalom
té nyleges birtokosainak zsebeit. Am ahogy Oroszorszá g gazdasá gi
helyzete rosszabbra fordult, Putyin is ké nytelen volt fellapozni a
diktá torok ké zikö nyvé nek tová bbi fejezeteit, hogy ú j
mó dszerekkel igazolja szerepé t legfelső bb vezető ké nt.
2013 ó ta a Kreml é s kü lö nbö ző szó csö vei leplezetlen fasiszta
frá zisokkal kommentá ljá k az egyre szigorú bb fellé pé st a melegek
é s a mé dia ellen, ekö zben „oroszokhoz mé ltatlan” viselkedé srő l,
hitszegé srő l é s hazaá rulá sró l handabandá znak. E dagá lyos
beszé dek né melyike - kö ztü k magá nak Putyinnak egyné mely
felszó lalá sa - olyannyira hasonlı́t a ná ci vezető k szó noklataihoz,
hogy szinte ú gy tű nik, csak a Vaterland kifejezé st vá ltoztattá k
„Oroszorszá g anyá cská ra”. Am, Hitlerhez hasonló an, Putyin is jó l
tudta, hogy az ember elő bb-utó bb kifogy a belső ellensé gekbő l, é s
ké nytelen ú jabbak utá n né zni a hatá r tú lsó oldalá n. Az Egyesü lt
Allamokat ugyan má r egy é vtizede pró bá ltá k való sá gos ö rdö gké nt
lefesteni az á llami mé diá ban, de ez korá ntsem bizonyult
elegendő nek.
Amikor Putyin ukrajnai bá belnö ke, Viktor Janukovics a teljesebb
euró pai integrá ció t kö vetelő Euromajdan tiltakozá sok nyomá n
elmenekü lt az orszá gbó l, az orosz elnö k megragadta a kı́ná lkozó
lehető sé get. Azzal az ü rü ggyel, hogy meg kell vé deni az ukrajnai
oroszokat, elő szö r elfoglalta é s Oroszorszá ghoz csatolta a Krı́m
fé lszigetet, majd orosz erő k á ltal tá mogatott „lá zadó k”
segı́tsé gé vel erő szakos cselekmé nyeket robbantott ki Kelet-
Ukrajná ban. Rö viddel ezutá n nehé zfegyverzetű orosz csapatok
té nyleges megszá llá ssá sú lyosbı́tottá k a kon liktust, a Kreml pedig
egyre ké ptelenebb nyilatkozatokkal cá folta a beavatkozá st.
A há ború mindig rettenetes, bá rmi legyen is a kivá ltó ok, á m
Putyin etnikai alapú imperializmusa kü lö nö sen veszedelmes
irá ny, amelyet semmiké pp sem szabad szó né lkü l hagyni. Akik
vá ltig hangoztatjá k, hogy az ukrajnai kon liktus eszkalá ló dá sa
való szı́nű tlen, igyelmen kı́vü l hagyjá k azt a vilá gos
igyelmezteté st, amelyet Putyin adott nekü nk. Semmi okunk azt
hinni, hogy a nyı́ltan hangoztatott „Nagy-Oroszorszá g” vı́zió
beteljesı́té se vé get é r Kelet-Ukrajná val, ső t: megannyi okunk van
az ellenkező jé t vé lelmezni. A diktá torok ugyanis csak akkor á llnak
meg, amikor megá llı́tjá k ő ket. Ha azt hisszü k, Putyin é tvá gya
Ukrajna bekebelezé sé vel csillapodott, akkor té vedü nk: csak mé g
mohó bbá vá lt.
Ukrajna csupá n egyetlen csatá ja annak a nagyobb há ború nak,
amelyrő l a szabad vilá g mé g azt sem akarja elismerni, hogy
egyá ltalá n zajlik. Am az ember nem szabadulhat meg ellensé geitő l
pusztá n azá ltal, hogy tagadja lé tezé sü ket. A berlini fal é s a
Szovjetunió ideje lejá rt, de a szabadsá g ellensé gei, akik
felé pı́tetté k ezeket, ma is itt é lnek kö zö ttü nk. A tö rté nelem soha
nem é r vé get; kö rforgá sszerű en halad elő re. Ma ugyanú gy nem
vé djü k meg Ukrajná t, ahogyan a szö vetsé gesek elmulasztottá k
megvé deni Csehszlová kiá t 1938-ban. A vilá gnak haladé ktalanul
cselekednie kell, hogy Lengyelorszá gnak ne kelljen 2015-ben
ugyanazt a szerepet eljá tszania, amelybe 1939-ben ké nyszerü lt.
A hideghá ború t nemcsak a katonai é s gazdasá gi fö lé ny segı́tette
megnyerni, hanem azok az é rté kek is, amelyeket é n, az egykori
szovjet á llampolgá r, minden iró niá tó l mentesen, hagyomá nyos
amerikai é rté keknek nevezek, s amelyeket az egé sz nyugati blokk
is a magá é vá tett. A globalizá ció problé má i nem oldható k meg
ugyanazokkal a jogi é s gazdasá gi mó dszerekkel, amelyek
elő idé zté k azokat. Morá lis alapokon nyugvó szö vetsé gi rendszerre
van szü ksé g, hogy szembeszá lljunk napjaink orosz é s kı́nai
diktatú rá já val, amelyek má ra szerves ré szé vé vá ltak vilá gunknak.
Uj szö vetsé geket kell kö tnü nk, hogy felvehessü k a harcot a
hontalan terroristahá ló zatokkal, amelyek ellenü nk fordı́tjá k a
sajá t technoló giá nkat. Ezeknek a keretrendszereknek é s
szö vetsé geknek erkö lcsi elveken kell alapulniuk, mivel ez az
egyetlen fegyver, amellyel szemben a demokrá cia ellensé gei
tehetetlenek. E té ny mé g nyilvá nvaló bb annak fé nyé ben, hogy
ezek az ellensé gek atomfegyverekkel rendelkeznek, ami
elké pzelhetetlenü l veszé lyessé teszi a katonai beavatkozá st.
Az itt emlı́tett ú jkori kon liktusok elmosó dó frontvonalait csak
ú gy tö rhetjü k á t, ha vilá gos erkö lcsi hatá rok menté n tesszü k ezt.
A szabad vilá g ellensé geit cé lpontjaik alapjá n ismerhetjü k fel. Ok
jó l tudjá k, hogy amennyiben a liberá lis demokrá cia é s a
szabadpiac elvei é rvé nyesü lnek, akkor nekik nincs tö bb
keresnivaló juk a politiká ban - tehá t való já ban a puszta
tú lé lé sü ké rt harcolnak. Ha ki akarjuk vé deni a tá madá saikat,
akkor az elveinket politikai irá nyvonalakká kell alakı́tanunk.
Vilá gosan meg kell hatá roznunk, hogy mié rt é s mi ellen kü zdü nk,
mi tö bb, hajlandó knak kell lennü nk a vé gső kig vé delmezni
é rté krendü nket, mintha az é letü nk mú lna rajta - mivel egyé bké nt
pontosan ez a helyzet.
Nem engedhetü nk teret a igyelemelterelő taktiká knak,
mentsé geknek é s szalmabá bé rvelé seknek, amelyeket egyré szt a
diktá torok é s gonosztevő k hangoztatnak, má sré szt a
bé keharcosok é s a gyá vá k visszhangoznak: szü ntelenü l arró l
szó nokolnak, milyen veszé lyekkel já r, ha a szabad vilá g
szembeszá ll Putyinnal, é s milyen kö vetkezmé nyekkel kell
szá molnunk, ha kö zvetlen katonai akció t hajtunk vé gre az Iszlá m
Allam ellen. Am arró l má r nem esik szó , mi tö rté n-het, ha most
rossz ú ton já runk, nem lé pü nk fel kellő hatá rozottsá ggal é s
hagyjuk, hogy a megbé kı́té s é s bevoná s politiká já nak status quója
tová bbra is fennmaradjon. Az ú j hideghá ború elkerü lé se
csodá latra mé ltó cé lnak tű nik, de mi van akkor, ha má r zajlik ez a
há ború ? Vajon mi a helyzet azokkal a té nyleges hadi
cselekmé nyekkel, a megszá llá ssal é s Euró pa egyes té rsé geinek
annektá lá sá val, ami pé ldá ul Ukrajná ban jelenleg is folyik? A
tagadá s nem elfogadható politikai vá lasz. Ha pedig egy má r
katasztrofá lissá vá lt helyzetben egyre csak azon té pelő dü nk,
milyen eredmé nyre vezethet a hatá rozottabb fellé pé s, az csupá n
szá nalmas kı́sé rlet arra, hogy sú lyos dö nté seket elodá zzunk. Ha
az ember nem hajlandó tudomá sul venni azt a té nyt, hogy rá kos, a
betegsé get diagnosztizá ló orvosokkal pedig vitá ba szá ll, csak
mert retteg a kezelé stő l, attó l mé g nem fog meggyó gyulni.
Senki nem tudja, mi tö rté nhet, ha a szabad vilá g orszá gai az
Egyesü lt Allamok é s a NATO vezeté sé vel szembeszá llnak
Putyinnal Ukrajná ban, vagy ha elhatá rozzá k, hogy tö rlik az Iszlá m
Allamot a fö ld szı́né rő l. Egyvalamiben azonban biztosak lehetü nk:
vé gü l muszá j lesz cselekedni, é s ha a beavatkozá st halogatjá k, az
minden nappal egyre tö bb erő forrá st, á ldozatot é s emberé letet
kö vetel majd. Putyin, a vilá gtö rté nelem ö sszes diktá torá hoz
hasonló an, egyre magabiztosabbá vá lik é s egyre nagyobb
tá mogatá sra tesz szert, mı́g szembe nem szegü lü nk vele. Minden
egyes tetté vel, amelyet sikerké nt kö zvetı́thet az orosz né p felé ,
egyre nehezebben tá volı́thatjuk el a hatalombó l, é s ő egyre jobban
nekibá torodik, hogy tová bbi, mé g agresszı́vebb lé pé seket tegyen.
Igaz persze, hogy ha Amerika, Euró pa é s a vilá g tö bbi
demokrá ciá ja vé gre felismeri, hogy a bevoná s politiká já nak kora
leá ldozott, s kö zö sen sú jt le Putyinra é s a tö bbi diktá torra,
elszigeteli ő ket é s elsö prő tú lerő vel siet az á ltaluk megtá madott
orszá gok segı́tsé gé re, a kon liktusok kö nnyen elmé rgesedhetnek,
mielő tt vé gké pp elcsitulná nak. Ez a szemlé let - amely szerint
rö vid tá von á ldozatokat kell hoznunk a tá vlati cé ljaink elé ré sé ért
é s é rdekeink vé delmé ben - pontosan olyan vezető i magatartá st
kö vetel meg, amelynek hı́já n vagyunk manapsá g a szabad
vilá gban. Az elkö telezett vezető nek messzebbre kell tekintenie a
kö vetkező né pszerű sé gi felmé ré sné l, a kö vetkező negyedé ves
beszá moló ná l vagy vá lasztá sná l. Az egymá st vá ltó kormá nyok
igyelemre mé ltó á llhatatossá ggal ragaszkodtak a hideghá ború
irá nyelveihez hosszú é vtizedeken á t, é s ez vé gü l a szabad vilá g
diadalá hoz vezetett. Azó ta viszont az elnö kö k é s
miniszterelnö kö k egymá sra há rı́tottá k azzal kapcsolatban a
felelő ssé get, hogy Oroszorszá gban az emberi jogokat semmibe
veszik, ezzel egy idő ben pedig Putyin elé ggé megerő sö dö tt ahhoz,
hogy való di há ború t indı́tson Euró pá ban.
Az egyik né pszerű é rv az, hogy az agresszió elleni fellé pé s
kö nnyen a III. vilá ghá ború kirobbaná sá hoz vagy aká r nukleá ris
holokauszthoz vezethet. Pedig é pp ellenkező leg: a jelenlegi vá lsá g
pontosan akkor mé lyü lhet el mé g jobban, ha Putyin tová bbra sem
é rzi, hogy a szabad vilá g erő i komoly fenyegeté st jelentenek a
hatalmi pozı́ció já ra - hiszen egyedü l a hatalommal tö rő dik. Ha
hagyjuk, hogy Putyin egyik győ zelmet a má sik utá n arassa,
otthoni ellenzé ké nek mé g az ı́rmagjá t is kiirtsa, s kö zben ú j
terü letekre é s mé g tö bb befolyá sra tegyen szert kü lfö ldö n, drá mai
mó don megnö veljü k egy totá lis há ború kocká zatá t. Adolf Hitler
azé rt tá madhatta meg Lengyelorszá got 1939-ben, mert a
szö vetsé gesek nem á lltak ki Csehszlová kia mellett, é s azé rt
vonulhatott be a Szudé ta-vidé kre, mert a vilá g nem tiltakozott
elé g eré lyesen Ausztria bekebelezé se ellen, mert az agresszió ra
csupá n erő tlen halogatá s volt a vá lasz. Csakis azutá n kapott
szá rnyra ö nbizalma, é s feszı́tette vé gü l tú l a hú rt, hogy a kezdeti
é vekben kö nnyen aratta egyik győ zelmé t a má sik utá n, é s cseké ly
ellená llá st tapasztalt a nyugati demokrá ciá k ré szé rő l.
Persze Putyin nem Hitler - azzal a kimondhatatlanul gonosz
lé nnyel senki sem é rhet fel bá r akik á té lté k Sztá lin, Mao Ce-tung
é s Pol Pó t ré muralmá nak borzalmait, talá n má ské nt gondoljá k.
Fontos azonban megjegyeznü nk, hogy 1936-ban mé g Hitler sem
volt az a nagyzá si má niá ban szenvedő szö rnyeteg - ső t mé g 1937-
ben é s 1938-ban sem volt az! A kü lfö ldi sportoló k é s mé ltó sá gok
talpnyalá sa, hı́zelgé se a berlini olimpiai já té kokon, az a
kö nnyedsé g, amellyel a né met hadsereg á tlé phette az I.
vilá ghá ború utá n meghú zott né met hatá rokat, Chamberlain buzgó
behó dolá sa: ezek az esemé nyek adtak mó dot Hitler szá má ra, hogy
igazi szö rnnyé vá ljon.
Ami a nemzetkö zi befolyá st illeti, Oroszorszá g jelenlegi ipari é s
katonai ereje ö sszehasonlı́thatatlanul kisebb a hajdani ná ci
Né metorszá gé ná l. Am Putyin rendelkezik egyvalamivel, ami
Hitlernek sosem volt a kezé ben: atomfegyverekkel. Es az orosz
elnö k nem restell emlé keztetni is bennü nket e té nyre. Rá vettem
magam, hogy ké tszer is vé gighallgassam Putyin 2014
októ beré ben Szocsiban tartott tá jé koztató já t, ugyanis ké ptelen
voltam elhinni, hogy az orosz elnö k a beszé d egy pontjá n teljes
termé szetessé ggel dicsé rte Nyikita Hruscsov szovjet vezető
ré misztő nukleá ris taktiká zá sá t. Mindnyá junknak oda kell
igyelnü nk Putyin szavaira, hiszen a mú ltja é kesen bizonyı́tja: ha
nem vesszü k komolyan a fenyegeté seit, elő bb-utó bb bevá ltja
azokat.
Amennyiben azonban a szabad vilá g vezető i idő ben é szbe
kapnak, é s erő s egysé gfrontot alkotnak Putyin ellen - gazdasá gi
szankció kkal sú jtjá k Oroszorszá got, gondoskodnak az orosz
energia helyettesı́té sé rő l, diplomá ciailag elszigetelik az orszá got s
gazdasá gi é s katonai tá mogatá st nyú jtanak az á ltala megtá madott
á llamoknak -, azzal lefektethetik egy ú j szö vetsé g alapjait a vilá g
demokrá ciá i kö zö tt. Ezzel vá lasztá s elé á llı́thatjá k a diktatú rá kat:
vagy csatlakoznak a nemzetek kö zö ssé gé hez, vagy egyre inká bb a
peremre szorulnak é s lemaradnak. Az Euró pai Unió a
belpolitiká já ban má ris alkalmazza ezt a modellt; valamennyi
tagjelö lt á llamnak eleget kell tennie bizonyos egyé rtelmű
kö vetelmé nyeknek a gazdasá gi fejlő dé st é s az emberi jogokat
illető en. Ettő l fü ggetlenü l ugyanez az EU boldogan folytat
kereskedelmi tevé kenysé get a Putyin Oroszorszá gá hoz hasonló
kegyetlen diktatú rá kkal, amelyeket sosem venne fel tagá llamai
kö zé ! Putyin há ború já nak é s a bevoná s eme á lszent politiká já nak
egyszerre is vé get vethetné nk.
E kö nyv első é rdemi alapveté se annak megvilá gı́tá sa, hogy ez a
hadü zenete né lkü li há ború nagyon is való di é s nem hagyható
igyelmen kı́vü l. Szembe tű nő jelké pek hı́já n, amelyek magukra
vonjá k a kö z igyelmet, é s egy gonosz birodalom né lkü l, amely
ellen harcba szá llhatunk, bajos lesz rá irá nyı́tanunk a vilá g
demokrá ciá inak igyelmé t a kö zö s cselekvé s jelentő sé gé re, mé gis
muszá j megtennü nk. A tová bbiakban szemü gyre vesszü k azt is,
hogyan adott mó dot a Nyugat tö bb é vtizedes visszafogottsá ga é s
kö zö nye a Putyin-fé le ö nké nyuraknak é s az Iszlá m Allamhoz
hasonló terroristacsoportoknak, hogy szerte a vilá gon teret
nyerjenek.
Ahogy a mondá s tartja, a demokrá ciá k olyan vezető ket kapnak,
amilyeneket é rdemelnek, nem á rt tehá t megvizsgá lnunk azt az
é rté krendü nkben beá llt vá ltozá st, amelynek ré vé n napjaink
kü lpolitiká já ban á ltalá nos irá nyelvvé vá lt a megbé kı́té s é s a
defetista reá lpolitika. Az erkö lcsi alkotó elem kivoná sa a
kü lü gyekbő l olyan katasztró fa volt, amelynek utó hatá sait soká ra
fogjuk majd kiheverni. A kö nyv utolsó ré szé ben egy olyan á tfogó
tervet ismertetek, amely ré vé n jelenlegi helyzetü nk orvosolható , s
mindenekelő tt azokat a ké rdé seket teszem fel, amelyeket a vilá g
demokrá ciá inak vezető posztjaira pá lyá zó knak kivé tel né lkü l meg
kellene tudniuk vá laszolni.
Kö zben mindvé gig igyekszem megosztani szemé lyes
meg igyelé seimet é s tapasztalataimat, amelyeket korá bban
oroszorszá gi aktivistaké nt, illetve jelenlegi munká m sorá n, a New
York-i szé khelyű Emberi Jogi Alapı́tvá ny (Humá n Rights
Foundation) elnö keké nt tettem é s szereztem. Politikai csatá im
egyé bké nt mé g az 1980-as é vekben kezdő dtek, amikor
sakknagymesterké nt a szovjet sportható sá gok ellen lá zadtam,
valamint a nyugati kiadvá nyoknak adtam interjú kat, amelyekben
a kommunista rendszer visszá ssá gait bı́rá ltam, é s amelyek miatt
gyakran keveredtem bajba. A kö nyv első sorban nem a sajá t
é letutamat hivatott bemutatni, hanem azt a cselekmé nysort,
amelybő l egyé rtelmű vé vá lik, hogyan sikerü lt Vlagyimir
Putyinnak a Szovjetunió t egykoron ké t vá llra fektető szabad vilá g
kö zö nyé t - ső t egyes esetekben tá mogatá sá t - kihaszná lva
csı́rá já ban elfojtania a demokratikus folyamatokat
Oroszorszá gban.
BEVEZETES
Az orosz demokrá cia felemelkedé sé nek é s buká sá nak

tö rté neté bő l szá nalmasan vé kony kö tetre futná . Alig nyolc
esztendő be telt, s a tö meg, amely 1992-ben ujjongva ü nnepelte a
Szovjetunió ö sszeomlá sá t, az elnö ki szé kbe emelte az egykori
KGB-ü gynö kö t. Putyinnak mindö ssze nyolc é v kellett ahhoz, hogy
a demokratikus berendezkedé s jó formá n minden elemé t
korrumpá lja é s lerombolja az orszá gban - a hatalmi á gak
egyensú lyá t, a tisztessé ges vá lasztá sokat, a szabad
tö megtá jé koztatá st é s azt a polgá ri tá rsadalmat, amely ké pes volt
együ tt dolgozni a kormá nnyal, ahelyett hogy rettegett volna tő le.
Az együ ttmű kö dni nem akaró oligarchá kat bebö rtö nö zté k vagy
szá mű zté k, é s a sajtó egykettő re megtanulta, mit szabad
kimondania é s mit nem. Putyin egyben az orosz gazdasá got is
megszilá rdı́totta, szigorú an lé pett fel a szabadpiaci reformok
ellen, é s nagy hangsú lyt helyezett a „nemzeti bajnokok”
lé trehozá sá ra az energia- é s bankszektorban.
A remé nybeli forduló pont 2008-ban é rkezett el, amikor
Putyinnak az alkotmá nyban megszabott, ké tszer né gyesztendő s
elnö ki megbı́zatá sa a vé gé hez kö zeledett. Kevesen szá mı́tottak rá ,
hogy az elnö k elegá nsan - vagy egyá ltalá n bá rhogy - visszavonul,
á m heves vitá k folytak arró l, pontosan hogyan szá ndé kozik
tová bbra is a kezé ben tartani az ellenő rzé st é s egyben fenntartani
a lá tszatot. Putyin az é vek alatt nem pusztá n a pá rtjá ban vagy a
hivatalá ban, hanem konkré tan a sajá t kezé ben ö sszpontosı́totta a
hatalmat. Tá vozá sa olyan lett volna, mintha annak a KGB-s
maf iaá llamnak a gerincé t Toppantaná k meg, amelynek
felé pı́té sé vel ő é s szö vetsé gesei nyolc esztendő t tö ltö ttek.
Mó dosı́thatta volna ugyan az orosz alkotmá nyt, hogy ismé t
indulhasson az elnö kvá lasztá son, á m akkoriban Putyin mé g
tö rő dö tt a demokrá cia lá tszatá nak fenntartá sá val. Ha ugyanis
valamely primitı́v é s piszkos mó dszeré vel tö r hatalomra, kı́nos
helyzetbe kerü l a G8 orszá gainak vezető i elő tt, má rpedig odahaza
igen fontos volt szá má ra, hogy az Egyesü lt Allamok, Japá n é s
Nyugat-Euró pa vezető szemé lyisé gei tová bbra is megtartsá k
kegyeikben. Hiszen hogyan is nevezhette volna bá rki
demokrá ciaellenesnek vagy aká r zsarnoknak, ha egyszer oly
szı́vé lyesen ö lelik keblü kre a George W. Bushhoz, Silvio
Berlusconihoz é s Nicolas Sarkozyhez hasonló vezető k?
Putyin szorult helyzete egy rö pke pillanatra felkeltette a
remé nyt bennü nk, akik az orosz ellenzé ki mozgalom tagjai
voltunk, hogy a 2008-as vá lasztá s alkalmat adhat az orszá g
haladá si irá nyá nak megvá ltoztatá sá ra. Azzal tisztá ban volt
mindenki, hogy a vá lasztá st elejé tő l a vé gé ig csalá rd mó don
befolyá soljá k majd, mé gis remé ltü k, hogy ha a nyilvá nossá g elé
tá rjuk e korrupció t, szé lesebb tö megek csatlakoznak ü gyü nkhö z.
Az oroszok nagyon is tudatá ban voltak annak, hogy Putyin uralma
alatt mindinká bb elveszı́tik szabadsá gukat, s ha ezt valaki az
orruk alá dö rgö lte, mé g ké pesek voltak felhá borodni, ahogyan
ké ső bb a 2011-es tiltakozá sok bizonyı́tottá k.
Putyin dö nté se taktikai é rtelemben mesterhú zá snak bizonyult.
Ahelyett hogy magá nak tartotta volna meg az elnö ksé get, első
miniszterelnö khelyettesé nek, az i jú Dmitirij Medvegyevnek
já tszotta á t tisztsé gé t, akit á ltalá ban sokkal liberá lisabbnak é s
Nyugat-pá rtibbnak tartottak fő nö ké né l. A vá lasztá s való ban olyan
tisztessé gtelenü l folyt le, é s olyan megjó solható eredmé nyeket
hozott, mint ahogy szá mı́tani lehetett rá : Medvegyev alig szerzett
kevesebb szavazatot, mint Putyin 2004-ben. Akkoriban
tré fá lkoztak is azzal, hogy minő sı́thetetlen modortalansá g lett
volna Medvegyevtő l, ha magasabb szá zalé kot é r el Putyinná l -
vagy ha aká r egy centivel is magasabb ná la. Medvegyev
haladé ktalanul kinevezte Putyint miniszterelnö ké nek, s a ké t
fé r iú hivatalt cseré lt egymá ssal, kecses pá ros tá ncot lejtve az
orosz demokrá cia sı́rjá n. Né gy é vvel ké ső bb Medvegyev
kö telessé gtudó an vissza is szolgá ltatta az elnö ksé get gazdá já nak,
miutá n olyan é rtelemben mó dosı́tottá k az alkotmá nyt, hogy
Putyin immá r ké t haté ves cikluson á t ü lhessen az elnö ki szé kben.
A 2012-es vá lasztá son má r nem is nagyon igyekeztek palá stolni
azt a té nyt, hogy Oroszorszá g ismé t hamisı́tatlan diktatú rá vá vá lt.
Mé gis akadt egy-ké t buktató az ú ton. Alig há rom hó nappal a
má rcius 4-ei elnö kvá lasztá s elő tt hatalmas politikai
tiltakozá ssorozat robbant ki spontá n mó don, miutá n a parlamenti
vá lasztá sokat olyan felhá borı́tó an meghamisı́tottá k, hogy azt má r
senkinek sem vette be a gyomra. A kö vetkező hó napok sorá n
oroszok szá zezrei vonultak az utcá kra, é s sokan a „Putyinnak
mennie kell!” é s a „Putyin-mentes Oroszorszá got!” jelszavakat
skandá ltá k.
Az ellenzé k má s vezető ivel, tö bbek kö zö tt Alekszej Navalnijjal é s
Borisz Nyemcovval együ tt magam is gyakran ré szt vettem hasonló
tiltakozó meg-mozdulá sokon, á m december 10-é n egyszerre
feltá madt bennü nk a remé ny, hogy valami talá n megvá ltozhat,
ugyanis, meglepeté sü nkre, az egyé bké nt kö zö nyö s é s apolitikus
moszkvaiak tı́zezrei gyű ltek ö ssze a Bolotnaja té ren. 2005 ó ta
szá mos olyan menet é lé n ması́roztam, amelynek minden egyes
tiltakozó já ra legalá bb tı́z rohamrendő r jutott. December 24-é n a
Szaharov sugá r-ú ton az ará nyok vé gre megfordultak. Az ellenzé ki
lobogó k tengere elő tt á llva, amelyeknek hordozó i a korrupció é s
Putyin ellen egyesı́tetté k erő iket, ugyan ki ne á lmodott volna
szebb jö vő rő l?
A lendü let azonban hamar alá bbhagyott. Sebté ben drá kó i
tö rvé nyeket hoztak a gyü lekezé si jog korlá tozá sá ra, amelyek
alapjá n sú lyos bı́rsá gokat szabhattak ki, é s bü ntetendő vé tehetté k
az erő szakmentes tiltakozá sokat. Az ellenzé k tö bb vezető jé t é s
szá mos tagjá t zaklattá k, letartó ztattá k é s kihallgattá k a
tiltakozá sok megszervezé sé ben já tszott szerepü k kapcsá n. A
Kreml hatalmas erő forrá sokat mozgó sı́tott a tiltakozá sok ellen; az
utolsó , 2013. má jus 6-á n tartott tö meges demonstrá ció t
brutá lisan feloszlattá k, s vé gü l ez vezetett a Bolotnaja té ri
tü nteté sek peré hez, amelynek sorá n a jegyző kö nyvek tanú sá ga
szerint tö bb mint 13 ezer tanú t hallgattak ki, hogy vé gü l
tiltakozó k tucatjait ı́té ljé k tö bbé ves bö rtö nbü nteté sre.
Ugyanekkor a Kreml á ltal ellenő rzö tt mé dia kezdte mindinká bb
veszedelmes szé lső sé gesekké nt lefesteni a tiltakozó kat é s az
ellenzé k vezető it, akik alighanem hazaá ruló k is egyben. Nemhogy
magá t a forradalmat nem kö zvetı́tetté k a televı́zió ban, de mé g a
kamerá kat sem engedté k kö zel a remé nybeli forradalmá rokhoz.
Mé gis tartottak né há ny jelentő s tiltakozá st azutá n, hogy Putyin
ú gynevezett megvá lasztá sá t bejelentetté k, á m szá momra má r
2012-ben vilá gossá vá lt, hogy a demokrá cia Oroszorszá gban
vissza- hozhatatlanul halott. Immá r nem tudtam elké pzelni, hogy
az orszá g bé ké s á tmenet ú tjá n is szakı́that Putyinnal. Ha ő
megbukik, tá vozá sá t zű rzavar é s alkalmasint erő szak kı́sé ri majd.
Miutá n tö bb ı́zben is behı́vattak az á llamü gyé sz kü lö nleges
kihallgatá saira - az ember ezekre tanú ké nt megy be, é s
gyanú sı́tottké nt tá vozik, ha egyá ltalá n elengedik —, 2013-ban ú gy
dö ntö ttem, hogy nem té rek vissza Oroszorszá gba.
Ezen a ponton szeretné k visszaugrani az idő ben, hogy ú jra
szemü gyre vegyem a helyzetet egy Oroszorszá gon kı́vü li
né ző pontbó l. Putyinnak az olajá rrobbaná s, a propaganda, az
elnyomá s é s a lakossá g megalkuvá sa ellené re sem sikerü lt volna
keresztü lvinnie elké pzelé seit jelentő s kü lső segı́tsé g né lkü l.
Elvé gre korunkban nem olyan kö nnyű diktatú rá t lé trehozni.
Egyé b té nyező k mellett a vilá gmé retű kommuniká ció s há ló zat is
megnehezı́ti, hogy egy orszá g lakossá gá t elszigeteljé k
szomszé daitó l, nehogy megirigyelje a szerencsé sebb nemzetek
jogait é s é letszı́nvonalá t. Ez az egyik oka annak, hogy Putyin
pá lyafutá sa sorá n minden lehető t elkö vetett az Oroszorszá ggal
szomszé dos nemzetek ö nké nyuralmi rezsimjeinek tá mogatá sá é rt.
Az emberisé g egyik legnagyobb vı́vmá nya a demokratizá ló dá s
ama vilá gmé retű irá nyzata volt, amely a 20. szá zad má sodik felé t
jellemezte. A II. vilá ghá ború t megelő ző en a vilá g demokratikus
kormá nyainak tú lnyomó tö bbsé gé t Euró pá ban, valamint Eszak-,
Kö zé p- é s Dé l-Ameriká ban talá lhattuk meg. Sá muel Huntington a
demokratizá ló dá s e „harmadik hullá má t” 1991-ben megjelent,
hasonló cı́mű kö nyvé ben1 dokumentá lta, mı́g Francis Fukuyama A
tö rté nelem vé ge (The End of History)2 emlé kezetes cı́met adta a
té má t taglaló , 1992-ben megjelent mű vé nek. A liberá lis
demokrá cia é s a kapitalizmus lettek az egyé rtelmű győ ztesei az
emberisé g utolsó ismert nagy ideoló giai versengé sé nek, a
totalitarizmus é s a kommunizmus pedig csú fos veresé get
szenvedtek. A jó iú k megnyerté k a hideghá ború t, megnyı́lt az első
McDonald’s Moszkvá ban, ideje volt a kié rdemelt ü nneplé snek.
Am Oroszorszá gbó l né zve a tö rté net igencsak má ské nt festett. A
hideghá ború vé ge nem csupá n a gazdasá gi fejlő dé sre adott
lehető sé get, hanem a vilá g demokratikus erő inek szı́vé lyes
egymá sra talá lá sá ra is. Mı́g a Szovjetunió szé tdaraboló dott,
Oroszorszá g - amely messze a legnagyobb é s legerő sebb
tagorszá g volt - a jogelő d á llam szá mos kivá ltsá gá t é s helyzeti
elő nyé t megtartotta, a vilá g legnagyobb nukleá ris arzená ljá val
egyetemben, mikö zben sikeresen gyakorolt nyomá st Ukrajná ra,
Fehé roroszorszá gra é s Kazahsztá nra, hogy mondjanak le sajá t
atomfegyvereikrő l. Oroszorszá g elfoglalta a Szovjetunió helyé t az
Egyesü lt Nemzetek Szervezeté nek Biztonsá gi Taná csá ban, é s bá r
szü ntelenü l ontotta az alaptalan panaszokat arró l, hogy milyen
megalá ztatá sokat szenved el a diadalmas Nyugattó l, semmi sem
á llt a győ ztes fé l á ltal kö vetelt jó vá té tel ú tjá ba. Igazsá g szerint az
Egyesü lt Allamok é s szá mos má sik orszá g kö zvetlenü l é s a
Nemzetkö zi Valutaalapon (IMF) keresztü l hitelgaranciá kat é s
egyé b segé lyeket is nyú jtott Oroszorszá gnak, amelynek é gető
szü ksé ge volt a segı́tsé gre. Mé g azé rt is meg izetté k
Oroszorszá got, hogy kivonja a csapatait Né metorszá gbó l, s ezt
korá ntsem nevezhetjü k puszta jó té konysá gnak. Az
atomfegyverzettel rendelkező ó riá sá llam ö sszeomlá sa é s
zű rzavarba sü llyedé se senkinek sem szolgá lta volna az é rdekeit.
Sem kü lfö ldö n, sem odahaza nem indı́tottak pereket, é s nem
á llı́tottá k fel az igazsá g é s megbé ké lé s bizottsá gait, amelyek
feladata a korá bbi Szovjetunió bű ntetteinek kivizsgá lá sa lett
volna. Miutá n é vtizedeken á t folyt a né pirtá s, a lakossá g tö meges
á ttelepı́té se, bebö rtö nzé se, s dú lt a totalitá rius elnyomá s, vé gü l
ú gy hatá roztunk, hogy fá tylat borı́tunk a mú ltra, é s igazsá gté tel
né lkü l lé pü nk be a fé nyes ú j jö vő be. Az ú j vezető k é s tisztviselő k
kö zü l soknak szemé lyes é rdeke fű ző dö tt ahhoz, hogy ne vá jká ljon
senki tú l mé lyen a kegyetlen mú ltban. Magam sem vagyok bü szke
rá , hogy egykor a Kommunista Pá rt tagja voltam, jó llehet
kiszá mı́tott hú zá ské nt lé ptem be, nehogy kibontakozó sakkozó i
karrierem lá ssa ká rá t a pá rttagsá g hiá nyá nak, 1990 januá rjá ban
azonban kilé ptem a pá rtbó l.
Az uralkodó né zet hamarosan az lett, hogy „kerü ljü k a
boszorká nyü ldö zé st’’ noha ez annyit jelentett, hogy olyan
embereket is meghagytak hatalmi pozı́ció jukban, akiknek a kezé n
mé g alig szá radt meg a vé r. Es ami mé g nagyobb baj, ı́gy a nagy
hatalmú orosz á llambiztonsá gi appará tus is é rintetlen maradt,
bá r á tnevezté k, é s egyelő re kevé sbé szembetű nő en mű kö dö tt.
Jelcin nem akart pereket, é s ı́gy az orosz KGB-archı́vum anyagai
tová bbra is titkosak maradtak. A korá bbi tisztviselő kkel
hallgató lagos megá llapodá sokat kö tö ttek, miszerint
gondoskodnak az anyagi biztonsá gukró l, é s semmifé le ü ldö zteté st
nem szenvednek el, ha cseré be megkö nnyı́tik a hatalomvá ltá st.
Ugyanezt a ké pletet alkalmazta Jelcin, amikor 1999-ben
kiszemelte é s utó djá vá tette Vlagyimir Putyint.
A Nyugat egyhangú lag segı́tsé get nyú jtott a ré gi bű nö k e ké tes
takargatá sá hoz. Figyelemre mé ltó , milyen gyorsan hajlandó nak
mutatkoztak a megbocsá tá sra é s feledé sre mé g a hideghá ború s
idő k legengesztelhetetlenebb harcosai is, amint a Szovjetunió
megszű nt lé tezni. A „boszorká nyü ldö zé s" olyan hajszá t jelent,
amelynek sorá n mondvacsiná lt ü rü ggyel é s/vagy bizonyı́té kok
hiá nyá ban ı́té lik el a vá dlottakat. De mi a helyzet akkor, ha
való ban egé sz seregnyi boszorká nymester nyü zsö g kö rü lö ttü nk,
é s bő sé gesen talá lni bizonyı́té kokat ö rdö gi praktiká ikra? Ne
feledjü k, hogy Lenin mauzó leuma mé g mindig ott terpeszkedik a
Vö rö s té r kö zepé n.
Ugy vé lem, a má moros ujjongá s tú lzottan eluralkodott az
embereken a vasfü ggö ny mindké t oldalá n. Vé gre mi is
megismerhettü k a nagyvilá got, utazhattunk, é s való ban é rdekes
ú jsá gokat olvashattunk. Erdemben beszé lhettü nk politikai
ké rdé sekrő l, ső t mé g szavazhattunk is! Kevé s orosz é rzett
magá ban kedvet a sivá r perekhez é s ama ré msé gek
kiteregeté sé hez, amelyekrő l mindnyá jan jó l tudtuk, megtö rté ntek
a Szovjetunió ban. Ez olyan sú lyos hibá nak bizonyult, amelynek
Oroszorszá g é s a vilá g tö bbi ré sze má ig issza a levé t.
Nem lehet meghatá rozni azt a pillanatot, amikor Oroszorszá g utat

té vesztett, é s elkerü lhetetlenné vá lt Vlagyimir Putyin vagy egy
má sik hasonsző rű diktá tor felbukkaná sa. Nem talá lunk olyan
konkré t forduló pontot a Nyugat Oroszorszá ghoz fű ző dő
viszonyá ban, amely egyé rtelmű en jelezné a vá ltá st az emberi
jogokkal kapcsolatos konfrontá ció ró l a bevoná s politiká já ra. Egy
lassú é s egyenletes folyamat ment vé gbe. Az Egyesü lt Allamok é s
Euró pa ú jra meg ú jra vaknak tettette magá t Gorbacsov, Jelcin é s
Putyin bű ntettei é s vé tsé gei lá ttá n abban a remé nyben, hogy a
dolgok majd szé pen maguktó l kialakulnak. Az Egyesü lt Allamok
elnö kei mindig kü lö nö sen nagy bizalmat szavaztak Oroszorszá g
vezető szemé lyisé geinek, ahelyett hogy tá mogattá k volna a
demokrá cia fennmaradá sá t szavatoló szerkezeti é s inté zmé nyi
reformok vé ghezvitelé t.
Gorbacsov elkeseredett kı́sé rletei a szocializmus é s a
Szovjetunió fenntartá sá ra vé gü l teljesen meghiú sultak, mire a
Nyugat affé le mondvacsiná lt hő ské nt kezdte ő t ü nnepelni. A
magam ré szé rő l korá ntsem osztom azok vé lemé nyé t, akik szerint
Gorbacsov elismeré st é rdemel, csak mert nem indı́totta el azokat
a bizonyos tankokat, hogy eltiporjá k a szovjet blokkban
mindenfelé fellá ngolt kommunistaellenes felkelé seket - kü lö nö sen
azé rt, mivel igenis kü ldö tt csapatokat Lettorszá gba é s Litvá niá ba,
mert ú gy vé lte, e ké t helyen kö vetkezmé nyek né lkü l beavatkozhat.
Gorbacsov cseppet sem kedvelte a kocká zatot, ha a sajá t nyaká ró l
volt szó , é s nem akarta ú gy vé gezni, mint Nicolae Ceauşescu
romá n kommunista diktá tor, akinek 1989 decemberé ben tö rté nt
gyors megbuktatá sa é s kivé gzé se mé g elevenen é lt mindenki
emlé kezeté ben.
Amikor 1991 szeptemberé ben felszó laltam az Euró pai
Parlamentben, XVI. Lajoshoz hasonlı́tottam Gorbacsovot, aki
szinté n visszahı́vta a parlamentet, é s nem volt hajlandó haderő t
bevetni a forradalmá rok ellen abban a remé nyben, hogy ı́gy majd
megkı́mé lik az é leté t. E tekintetben Gorbacsovot jobban kegyelte
a szerencse Lajosná l, noha kettejü k né pszerű sé gi indexe
nagyjá bó l hasonló lehetett. Gorbacsov mutatott bizonyos
hasonló sá gokat az utolsó orosz cá rral, II. Mikló ssal is, aki szinté n
seké lyes reformok ú tjá n igyekezett elhá rı́tani a forradalmat, é s
fenntartani ö nké nyuralmá t. Osszehı́vott egy parlamentet,
alkotmá nyt adott a né pnek, é s mé gis csú nyá n vé gezte.
Nem tudok ellená llni a kı́sé rté snek, hogy rá mutassak,
Gorbacsovnak, II. Mikló snak é s XVI. Lajosnak egyará nt intelligens,
befolyá sos é s né pszerű tlen felesé geik voltak: Raisza, Alekszandra
é s Marié Antoinette. Raisza nyilvá nvaló an ismerte
uralkodó felesé g elő deinek erő szakos vé gzeté t, é s el tudom
ké pzelni, amint maga buzdı́totta fé rjé t, hogy kerü lje a katonai erő
beveté sé t, ugyanis ı́gy tö bb esé lyü k van menteni a bő rü ket - é s
persze az ő bundá it.
Borisz Jelcin ellenben - hajdani pá rtfunkcioná riusi karrierje
ellené re - ı́zig-vé rig populista volt, a né pbe vetett hité t
tettreké szsé ggel é s nagyra tö rő politikai reformokkal tá mogatta
meg. Am nemzetkö zi tekintetben gyengekezű politikusnak
bizonyult, é s ezt ő maga is tudta - e té nyt ú gy pró bá lta
ellensú lyozni, hogy hol hő zö ngö tt, hol bá jolgott a kü lfö ldi
vezető kkel. Jelcinnek mé gis sikerü lt fenntartania egy té rsé gi
é rdekszfé rá t, annak dacá ra, hogy Oroszorszá g az 1990-es é vek
sorá n rendkı́vü l gyengé nek lá tszott a vilá g szı́npadá n. Javá ra vá lik,
hogy ezt meg tudta tenni - ugyanakkor ez hatalmas szé gyen Bili
Clintonra é s a G7 tö bbi vezető jé re né zve, akik hagytá k, hogy ezt
megtegye!
Az 1990-es é vekben a demokrá cia ké pviselő i szá mtalan
lehető sé get szalasztottak el. Gazdasá gi, katonai é s erkö lcsi
szempontbó l is olyan fö lé nnyel rendelkeztek, mint a tö rté nelem
folyamá n soha korá bban. Am ő k ahelyett hogy kihaszná ltá k volna
ezt az elő nyt é s megreformá ltá k volna az Egyesü lt Nemzetek
Szervezeté t az emberi jogok ú j é s szilá rd keretrendszeré vel,
egyszerű en apró pé nzre vá ltottá k azt. Az Egyesü lt Allamok é s
euró pai szö vetsé gesei rendelkeztek a kellő befolyá ssal, hogy
hatá rozott lé pé seket tegyenek a té nyleges reformok bevezeté se
é rdeké ben — se befolyá st korá bban, a hideghá ború sorá n
hatható san latba is vetetté k. Am a berlini fal leomlá sá t kö vető en
nyomban vá ltoztattak irá nyvonalukon, es szinte kizá ró lag a
gazdasá gi ö sztö nzé sre é s a bevoná s politiká já ra tá maszkodtak,
amely mó dszer remekü l bevá lt Kelet-Euró pá bá n, am kudarcot
vallott az olyan eltö ké lt ö nké nyurakkal szemben, mint amilyen
Vlagyimir Putyin.
Valahá nyszor Putyin megszigorı́totta inté zkedé seit
Oroszorszá gban, vagy é ppen beavatkozott a szomszé d orszá gok
belü gyeibe, a Nyugatnak alkalma nyı́lt volna a megregulá zá sá ra.
Ehelyett a vilá g vezető demokrá ciá i Putyin minden ilyen
megmozdulá sá t azzal jutalmaztá k, hogy mé g szorosabbra fű zté k
vele kapcsolataikat, s ami enné l is fontosabb, mé g teljesebb
hozzá fé ré st biztosı́tottak szá má ra jö vedelmező piacaikhoz. Persze
nem jelenthetem ki teljes bizonyossá ggal, hogy a szabad vilá g
hatá rozott fellé pé se megvá ltoztathatta volna Putyin viselkedé sé t
vagy aká r megá llı́thatta volna menetelé sé t a diktatú ra felé , mé gis
ú gy hiszem, ez az igazsá g.
Putyin nem ideoló gus. O é s a cimborá i irdatlan vagyonokat
halmoztak fel, é s komoly fenyegeté st jelentett volna szá mukra, ha
nem é lvezhetik szabadon gazdagsá gukat a nyugati vilá gban.
Szovjet elő deiktő l elté rő en Putyin é s szö vetsé gesei má r nem
elé gszenek meg egy legú jabb tı́pusú ZIL-limuzinnal é s egy
pompá s dá csá val a Fekete-tenger partjá n. Ok vaské zzel akarnak
uralkodni, mint Joszif Sztá lin, de olyan fé nyű zé sben akarnak é lni,
mint Romá n Abramovics, Putyin puszipajtá sa, aki a pé nzé t tö bbek
kö zö tt egy hı́res angol futballcsapatra é s focipá lya mé retű
jachtokra kö lti. Putyin oligarchá i utazgatnak a vilá gban, é s
kü lfö ldö n tartjá k a vagyonukat - s ez fontos ü tő ká rtyá t adna a
nyugati orszá gok kezé be, ha lenne bá torsá guk kihaszná lni.
Mindez fokozottan igaz volt Putyin első hivatali ciklusa elejé n,
amikor a leendő diktá tor mé g csak pró bá lgatta, hogy meddig
mehet el komoly kö vetkezmé nyek né lkü l. A tö bbi szü letett
ö nké nyú rhoz hasonló an Putyin is egyedü l a hatalmat tiszteli.
Megkocká ztat egy lé pé st, kö rü lpillant, beleszimatol a levegő be, é s
ha nem tapasztal negatı́v kö vetkezmé nyeket, tesz egy ú jabb
lé pé st. Minden egyes hú zá sa utá n egyre magabiztosabbá vá lik, é s
egyre nehezebb lesz megá llı́tani. A Putyinhoz hasonló ember a
diplomatá k é s kü lü gyminiszterek aggodalmainak visszafogott
kinyilvá nı́tá sá t ú gy é rtelmezi, hogy szabad utat kapott. Az effajta
fecsegé s az ő felfogá sa szerint amú gy is é rtelmetlen. Elvé gre ha az
Egyesü lt Allamoknak való ban fejfá já st okozna a tevé kenysé ge,
akkor az USA tenne is valamit ahelyett, hogy csak já rtatja a szá já t,
é s a kisujjá t sem mozdı́tja.
A bé kı́tgető k indı́té kai a Putyin való di termé szeté vel kapcsolatos
alaptalan derű lá tá stó l a cinikus politikai karrierizmusig terjednek
- ezek az emberek egyszerű en kezelhetetlen problé má nak
tekintené k, ha magukra haragı́taná k az energiahordozó kban oly
gazdag Oroszorszá got. Szá mos nyugati vezető egyszerű bbnek
lá tta ú gy tenni, mintha Oroszorszá ggal az é gvilá gon semmi gond
nem volna, semmint hogy beismerje, a problé ma megoldá sa
nehé z, vagy é pp egyenesen meghaladja ké pessé geit. Azutá n ott
van mé g a vezető k egy kü lö n kategó riá ja, amelybe tö bbek kö zö tt
Silvio Berlusconi é s Gerhardt Schrö der tartozott — ő k a szó
szoros é rtelmé ben a szoká sos ü gymenet ré szé nek tartottá k a
Putyinnal folytatott együ ttmű kö dé st.
Bá rhogy igyekeztek is rá hú zni tevé kenysé gü kre a „bevoná s
politiká ja” fellengző s megnevezé st, az egé szbő l csak ú gy á rad a
meghunyá szkodó bé kı́tgeté s bű ze. Mindmá ig é rvé nyes az alapvető
tanulsá g, amelyet Chamberlainnek é s Daladier-nek le kellett
vonnia, amikor 1938-ban Mü nchenbe utaztak Hitlerhez: ha
megadjuk egy diktá tornak azt, amire vá gyik, csak mé g jobban
felszı́tjuk a mohó sá gá t; meggyő zzü k ró la, nem vagyunk elé g
erő sek ahhoz, hogy megakadá lyozzuk tervei megvaló sı́tá sá ban.
Hiszen má skü lö nben - fű zi tová bb a gondolatot a diktá tor - má r a
kezdet kezdeté n szembeszá lltunk volna vele.
Pedig bő sé gesen akadtak olyan jelek, amelyek Putyin
termé szeté re é s szá ndé kaira igyelmeztettek. Hatalomra jutá sá t
elő segı́tette az 1999-es lakó é pü let-bombá zá sokra adott brutá lis
reagá lá sa, amely terrorcselekmé nyeket sokan má ig valamifé le
Reichstag stı́lusú provoká ció nak vé lik, bá r, a Reichstagtó l
elté rő en, itt vé r is bő ven folyt. A sző nyegbombá zá st é s a civilek
megkı́nzá sá t Csecsenfö ld-szerte a terrorizmus ellen vı́vott
globá lis há ború ré szeké nt pró bá ltá k beá llı́tani, ami szı́ntiszta
koholmá ny. Ké ső bb ké t tú szdrá má ban is bebizonyosodott, milyen
kevé sre becsü li Putyin az emberi é letet: 2002-ben a szö vetsé gi
csapatok egy mindmá ig meghatá rozatlan gá z alkalmazá sá val tö bb
tucat tú sz halá lá t okoztá k a Dubrovka szı́nhá zban kialakult
patthelyzet sorá n; 2004-ben pedig a biztonsá gi erő k katonai
fegyverek beveté sé vel romboltá k le a gyermekekkel teli
iskolaé pü letet Beszlá nban, tö bb szá z tú sz halá lá t okozva.
Amellett hogy 2008-ra az olajá rak tö bb mint 700%-kal
emelkedtek, Vlagyimir Putyin rezsimje első sorban annak
kö szö nhette lá tszó lagos sikeré t, hogy az orosz mé dia hamar
behó dolt a Kremlnek. Putyin má r első elnö ki ciklusá nak legelejé n
rá jö tt, hogy a negyedik rend, vagyis a sajtó né lkü lö zhetetlen a
má sik há rom feletti ellenő rzé shez. Ezt a tanulsá got azt kö vető en
vé ste az eszé be, hogy a kö zvé lemé ny felzú dult a Kurszk
atomtengeralattjá ró legé nysé gé nek elfuserá lt menté si kı́sé rlete
miatt, amely 2000 augusztusá ban sü llyedt el a Barents-tengeren
egy hadgyakorlat sorá n bekö vetkezett robbaná s miatt. ı́gy há t
ahelyett hogy ké rdő re vonta volna a felelő sö ket a hadseregben,
vagy nekiá llt volna kitakarı́tani az Augiá sz istá lló já hoz hasonlatos
bü rokrá ciá nkat, Putyin inká bb a szabad sajtó ra vetette rá magá t.
A mé dia irá nyı́tá sá t a Putyinhoz é s legkö zelebbi tá rsaihoz hű
erő k vetté k á t. Az NTV tulajdonosa, Vlagyimir Guszinszkij há rom
napot tö ltö tt bö rtö nben 2000 jú niusá ban, ahol ké nyszerrel
rá vetté k, hogy lemondjon cé gé rő l. A korszak csakhamar
jellegzetessé vá ló „tá rgyalá si mó dszeré vel” kierő szakoltá k, hogy
ruhá zza á t cé ge tulajdonjogá t, mielő tt kiengedné k a bö rtö nbő l.
Guszinszkij Izraelbe menekü lt, mikö zben té vé csatorná já t 2001
á prilisá ban a Kreml kisajá tı́totta é s beolvasztotta a sajá t
mé diabirodalmá ba. Má ra pedig az NTV, ironikus mó don,
való szı́nű leg a legszé gyentelenebb hivatalos propagandaadó
valamennyi kö zü l, pedig igencsak erő s a mező ny. Az enyhe
cenzú ra mellett persze mű kö dö tt a hagyomá nyosabb mó dszer is a
nemkı́vá natos szemé lyekrő l é s tiltott té má kró l ö sszeá llı́tott
listá kkal. A tá jé koztatá s hatalmá t é ppú gy kö zpontosı́tottá k, mint a
politikai hatalmat, é s a cé l is ugyanaz volt: kizsá kmá nyolni az
orszá got ané lkü l, hogy né pfelkelé st robbantaná nak ki.
A Jelcin-korszak korrupció ja csak azé rt é gett bele Oroszorszá g
kollektı́v emlé kezeté be, mert a sajtó folyamatosan ontotta az errő l
szó ló hı́reket. Az 1990-es é vekben az egymá ssal veté lkedő
oligarchá k való sá gos mé diahá ború t vı́vtak. Ez a harc bizony a
legkevé sbé sem volt tisztessé ges vagy illendő , mé gis szá mos té ny
kerü lt napvilá gra, s becsü letes ú jsá gı́ró k ezrei igyekeztek
tá jé koztatni az orosz nagykö zö nsé get az igazsá gró l. Putyin alatt
mindebbő l csupá n egyetlen fé nysugá r maradt - é spedig azé a
dicsfé nyé , amellyel bé rtollnokai illetik ő t é s kormá nyá nak
funkcioná riusait rendszeresen megjelenő cikkekben.
A Nyugat reakció ja e vakmerő lé pé sekre, amelyeket Putyin az
ö nké nyuralom megteremté se felé tett, szoká s szerint né há ny
aggodalmas hangvé telű sajtó kö zlemé nyre szorı́tkozott, s kö zben a
dolgok mentek tová bb a maguk ú tjá n. Putyint teljes jogú tagké nt
ü dvö zö lté k a G7 orszá gainak kö ré ben, amelyhez elmé letileg a
nagy ipari demokrá ciá k tartoznak. Akik Oroszorszá g mé reté nek
é s gazdasá gi befolyá sá nak tulajdonı́tjá k, hogy meghı́vá st kapott e
zá rtkö rű klubba, gondoljanak arra, hogy Kı́na má ig sem tag.
Oroszorszá g befogadá sa a demokratikus reformoké rt já ró
jutalomnak szá mı́tott, amit azonnal é rvé nytelenı́teni kellett volna,
amint Putyin leá llı́totta azokat. Sokatmondó té ny, hogy
Oroszorszá g tagsá gá t csak akkor vontá k vissza, amikor Putyin
2014 má rciusá ban lerohanta Ukrajná t é s orszá gá hoz csatolta a
Krı́m fé lszigetet.
Putyin é les opportunista ö sztö neire hallgatva 2001. szeptember
11-é n lebonyolı́totta é leté nek talá n legfontosabb
telefonbeszé lgeté sé t. A kü lfö ldi vezető k kö zü l első ké nt hı́vta fel
George W. Bush elnö kö t a terrortá madá sok utá n, é s ajá nlotta fel
neki teljes kö rű tá mogatá sá t. Ezzel megnyerte a rokonszenvező
Bush bizalmá t, aki hé t hosszú é ven á t hajlandó volt a legjobbat
felté telezni elnö ktá rsá ró l. Ennek a helyzetnek persze meg kellett
vá ltoznia, amikor Oroszorszá g 2008-ban lerohanta Grú ziá t, de az
agresszió té nye maga is vilá gosan mutatja, milyen nagyra tö rő vé
é s magabiztossá vá lt Putyin Bush elnö ksé ge alatt. Putyinnak
sikerü lt Oroszorszá got az Egyesü lt Allamok szö vetsé geseké nt
beá llı́tania - kü lö nö sen Afganisztá nban -, mikö zben má sutt
tevé kenyen munká lt az USA é s Euró pa é rdekei ellen.
Bush, az Egyesü lt Allamok 43. elnö ke má r csak ama elejtett
megjegyzé s miatt sem szı́vesen lé pett volna fel Putyin tú lkapá sai
ellen, amelyet ő maga tett né há ny hó nappal korá bban, amikor a
ké t elnö k elő szö r talá lkozott 2001. jú nius 16-á n Szlové niá ban.
Ezutá n csú szott ki Bush szá já n a hı́res é rté kelé s: „A szemé be
né ztem annak az embernek. Egyenesnek, megbı́zható nak tartom.
Igen é rdekes pá rbeszé det folytattunk. A leiké be lá ttam.” E
megjegyzé s utá n Bush nem tehetett szemrehá nyá st Putyinnak
ané lkü l, hogy beismerje, sú lyosan mellé fogott az orosz elnö k
szemé lyisé gé nek megı́té lé sé ben, má rpedig a té vedé sek
beismeré se sosem tartozott Bush erő ssé gei kö zé . Oszinté n szó lva,
Bushnak é s az Egyesü lt Allamoknak szeptember 11-e utá n amú gy
is akadtak fontosabb teendő i az oroszké rdé s kezelé sé né l.
Visszatekintve mé gis kissé meglepő , hogy egy kormá nyzat,
amelyben a hideghá ború olyan tapasztalt veterá njai
tevé kenykedtek, mint Cheney, Rumsfeld vagy a szovjet-orosz
kapcsolatok szaké rtő je, Condoleezza Rice, semmifé le nyomá st
nem gyakorolt Putyinra.
Azonban, ahogy a mondá s tartja, bá rmilyen rosszra fordul is a
helyzet, mindig jö het mé g rosszabb. Amikor Barack Obama
hivatalba lé pett, kevé s kü lpolitikai tapasztalattal rendelkezett, é s
sú lyos kihı́vá sokkal kellett szembené znie odahaza is. Rá adá sul
vilá gos utası́tá st kapott az amerikai né ptő l, amely megcsö mö rlö tt
a hosszú é s né pszerű tlen afganisztá ni é s iraki csatá rozá stó l:
hozza rendbe Ameriká t, a vilá g tö bbi orszá gá t pedig hagyja
bé ké n! Nem sok esé ly mutatkozott arra, hogy Obama, az idealista
ú jonc, komolyabban felelő ssé gre vonná Putyint, noha kü lpolitikai
stá bjá nak tagja volt a narancsos forradalom szaké rtő je, Mike
McFaul is.
Am a tö rté ntek legpesszimistá bb elké pzelé seimet is felü lmú ltá k:
az Obama-kormá nyzat az orosz-amerikai kapcsolatok
reformjá nak tervé vel á llt elő , é s az ö tletet Hillary Clinton hibá s,
pontatlan nyilatkozataival fejelte meg. Ké pzeljü k csak el, milyen
ü zenetet tolmá csolt ez a szı́vé lyes nyitó lé pé s Vlagyimir
Putyinnak! Ha pontosak akarunk lenni, az ü zenetet Dmitrij
Medvegyev vette á t, de az effé le kicsinyes é s ké ptelen fogá sokra
ká r is szó t vesztegetni. Ha olykor ú gy tű nik, mintha Putyin
hitetlenkedve fogadná a viszonylag erő teljes nemzetkö zi reakció t
Ukrajna 2014-es megszá llá sá ra, ez talá n csak azé rt lehet, mert
mé g mindig a kö vetkező ú jraindı́tó gombjá t vá rja.
Hillary Clinton 2014-es emlé kirataiban mindent elkö vet, hogy
megvé delmezze az amerikai-orosz kapcsolatok reformjá nak
tervé t, é s kifejti, hogy ő aztá n soha nem dő lt be Putyinnak.
Ironikus mó don, utó lagos á llá sfoglalá sá ban ugyanazt a
vezé rfonalat kö veti, mint politikai ellenfelei, George W. Bush,
Condoleezza Rice, Dick Cheney é s Donald Rumsfeld a maguk
visszaemlé kezé seiben. Ok is mindnyá jan szinte egyö ntetű en - é s
igen hasonló megfogalmazá sban - azt á llı́tjá k, igenis tisztá ban
voltak vele, hogy Putyin rossz iú , de mivel sajnos má s vá lasztá si
lehető sé gü k nem volt, ké nytelenek voltak tá rgyaló asztalhoz ü lni
vele. Mint ké ső bb szó lesz ró la mé g, Bush ismeri be kö zü lü k a
legké szsé gesebben, hogy talá n té vesen ı́té lte meg Putyint.
Olyan emberké nt, aki tö bb mint egy é vtizede kiá ltja pusztá ba a
vé lemé nyé t az orosz diktá tor jellemé rő l é s becsvá gyá ró l a lapok
olvasó i rovatá ban é s minden má s lehetsé ges fó rumon, igencsak
bő szı́tő szá momra elné zni, hogy az Egyesü lt Allamok egé sz sor
nagy hatalmú politikusa nyomban hajlandó egyeté rteni velem,
amint lekö szö n tisztsé gé rő l. A kö nyveikben azonban egy szó val
sem emlı́tik, mit kellett volna má ské nt csiná lni Putyin
megfé kezé se é rdeké ben, amı́g kezü kben volt a kellő hatalom.
Soha senkiben fel sem merü lt, hogy az Egyesü lt Allamok
megfenyegethette volna Putyint, hogy elszigeteli, elvá gja a vilá gtó l
ő t é s milliá rdos cimborá it, é s miutá n mé zzel hiá ba é desgette,
vé gre a korbá cshoz folyamodjon.
Mire az USA kormá nya vé gü l rá szá nta magá t, hogy bizonyos
korlá tozott lé pé seket tegyen vá laszul a Putyin-rezsim
visszaé lé seire, a diktá tor má r teljhatalomra tett szert
Oroszorszá gban, é s sé rthetetlennek é rezte magá t. Rá adá sul a
kezdemé nyezé s nem is a kormá nyzat berkeibő l eredt. A
Magnyickij-tö rvé ny é rdeké ben, amely pé nzü gyi é s beutazá si
szankció kkal sú jtott bizonyos orosz tisztviselő ket emberi jogi
visszaé lé seiké rt, az amerikai-brit befektető , Bili Browder szá llt
sı́kra első ké nt. Orosz befekteté si csoportjá nak egyik jogá szá t,
Szergej Magnyickijt 2008-ban letartó ztattá k a bű nü ldö ző szervek
ugyanazon korrupt tisztviselő i, akiknek nagyszabá sú csalá sá ra a
jogá sz korá bban fé nyt derı́tett. Egy é vvel ké ső bb Magnyickij
meghalt az elő zetes letartó ztatá sban, miutá n ö sszeverté k, majd
elmulasztottá k megfelelő orvosi ellá tá sban ré szesı́teni.
A Magnyickij-tö rvé nyt Browder egyfajta megtorlá snak szá nta, é s
eleinte való ban csak az a maroknyi orosz hivatalnok kerü lt fel a
listá ra, akiknek neve kö zvetlenü l ö sszekapcsoló dott Magnyickij
ü ldö zé sé vel é s halá lá val. Erdemes megjegyezni, hogy az Obama-
kormá nyzat kezdettő l fogva harcolt a javaslat ellen, s ez vé gü l
csak egy olyan ké pviselő há zi tö rvé nyjavaslat ré szeké nt
emelkedhetett tö rvé nyerő re, amely normalizá lta az Egyesü lt
Allamok Oroszorszá ghoz fű ző dő - é s a hı́res 1974-es Jackson-
Vanik-fé le mó dosı́tá s é rtelmé ben addig bizonyos tekintetben
korlá tozott - kereskedelmi kapcsolatait.
Amikor az orosz csapatok 2014-ben lerohantá k Ukrajná t, az
Obama- kormá nyzat kö vette Euró pa zavarba ejtő en ó vatos
pé ldá já t, é s szankció kat lé ptetett é letbe Oroszorszá g é s Putyin
szö vetsé gesei ellen. Bá r a kongresszusban mindké t pá rt elsö prő
tö bbsé ggel tá mogatta a tová bbi lé pé seket - első sorban az ukrá n
hadsereg felfegyverzé sé t é s kiké pzé sé t -, Obama tová bbra is csak
Merkel, Hollandé é s a tö bbi euró pai vezető á llá spontjá t
visszhangozta, s a konkré t há ború s helyzetben holmi „bé ké s
megoldá sró l” szó nokolt. E politikusok konokul olyan emberké nt
hivatkoztak Putyinra, aki jó hiszemű en fog tá rgyalni - mé g azutá n
is, hogy 2015 má rciusá ban diadalmasan beismerte, egy é vvel
korá bban sorozatosan hazudott az orosz csapatok
benyomulá sá ró l a Krı́m fé lszigetre.
Nem tudom elhinni, hogy Merkel é s Obama ilyen feledé kenyek
lenné nek - kü lö nö sen az elő bbi, aki a kommunista NDK-ban
szü letett. Tehá t az egyetlen magyará zat az, hogy politikailag mé g
mindig olyan fogas ké rdé snek lá tjá k a Putyin-problé má t, amit
legjobb a sző nyeg alá sö pö rni. Ez a mó dszer egy darabig mé g be is
vá lhat - vagy legalá bbis az ő dolgukat megkö nnyı́theti. Hiszen
talá n csak addig szeretné k elodá zni a teljes katasztró fá t, mı́g
nekik maguknak lejá r a megbı́zatá suk, é s utó daikra hagyhatjá k a
megoldá st. Aká rhogy is, ez a fajta erkö lcsi behó dolá s má r eddig is
igen sokba kerü lt mindnyá junknak.
első fejezet
A HIDEGHABORU VEGE
ES A SZOVJETUNIO BUKASA
1989 nyará n hosszú interjú t kö zö lt velem a Playboy magazin, az a

lap, amely gyakorlatilag megszemé lyesı́tette a Nyugat
dekadenciá já t a szovjet ké pzeletben. Odahaza azonban nem
csupá n az interjú m kiadó ja vonta fel a szemö ldö ké t. Bá r
mindinká bb é rzé kelhető vé vá lt a glasznoszty, a nyı́ltsá g lé gkö re
Amerika é s a Szovjetunió kö zö tt, s lassan a politikai elnyomá s is
enyhü lt Mihail Gorbacsov peresztrojká ja idejé n, mé gis
botrá nyosnak minő sü lt, hogy szó kimondó an bı́rá ltam a szovjet
tá rsadalmat é s feldicsé rtem az Egyesü lt Allamokat, kivá ltké pp az
amerikaiakat. A berlini fal november 9-ei leomlá sa mé g ö t
hó napig vá ratott magá ra, akkoriban á lmodni is alig mertü nk ró la.
Egy hó napra rá Gorbacsov é s George H. W. Bush elnö k
bejelentetté k, hogy a Szovjetunió é s az Egyesü lt Allamok tö bbé
nem ellensé gei egymá snak. Am megjegyzé seim mé g ebben a
gyorsan vá ltozó kö rnyezetben is szinte hazaá rulá snak minő sü ltek
a Kreml egyes tisztviselő i szemé ben.
PLAYBOY: On ú gy beszé l, mint egy amerikai. Az amerikaiak

mindig győ ztesek akarnak lenni.
KASZPAROV: Ez nagyon is emberi tulajdonsá g. Azt
bizonyı́tja, hogy az amerikaiak a hamisı́tatlan emberi
termé szet megtestesı́tő i.
Mivel a szovjet ható sá gok teljesen beleé lté k magukat a

kommunizmus é s a szovjet ember erkö lcsi felső bbrendű sé gé nek
mı́toszá ba, az ehhez hasonló megjegyzé sek igen sú lyos kritiká nak
szá mı́tottak. Napjainkban ez kü lö nö snek vagy é ppen
katasztrofá lisan zsarnokinak tű nhet, de a szocialista ideoló gia é s
erkö lcsi felfogá s szerves ré szé t ké pezte a hideghá ború
fegyvertá rá nak. Amikor a szovjet sportható sá gok rá m tá madtak,
amié rt meg akartam tartani a sakkversenyeken nyert dı́jaimat,
nem csupá n az engedetlensé gem miatt ostoroztak, hanem azé rt
is, hogy ennyire hiá nyzik belő lem a szocialista szolidaritá s.
Radiká lis é s felforgató volt ré szemrő l, amikor kijelentettem, bakui
szomszé daimnak a normá lis é s egé szsé ges gondolkodá s jelé nek
kellene tekinteniü k, hogy meg akarom tartani a Né metorszá gban
nyert Mercedesemet.
Persze az é n interjú m tá volró l sem okozott akkora kö zbotrá nyt,
mint az az eset, amikor Natalja Nyegoda orosz szı́né sznő pucé r
fotó i jelentek meg a magazinban, miutá n Natalja a call-girl
szerepé t já tszotta el egy ilmben, amely sokkolta a prű d szovjet
tá rsadalmat. A fé nyké pek é s az é n interjú m egy olyan
kiadvá nyban, amely tová bbra is be volt tiltva a Szovjetunió ban, é s
az á ltaluk kivá ltott szé lső sé ges reakció k hű en jellemezté k a
peresztrojka korszaká t. Hazá nk tapogató zó lé pé sei a nagyobb
nyitottsá g felé csillapı́thatatlan só vá rgá st é bresztettek bennü nk,
ugyanakkor jó l tudtuk, bá rmikor bekö vetkezhet a reformok
visszavoná sa é s a megtorlá s. Immá r nem szabtak nekü nk konkré t
hatá rokat, ı́gy mind tö bb é s tö bb ember szedte ö ssze a bá torsá gá t,
hogy kipuhatolja, hol hú zó dnak a hatá rok egy adott pillanatban.
1987-ben Gorbacsov azt nyilatkozta, hogy fel akarja é pı́teni
Alexander Dubcek „emberarcú szocializmusá t”. Szerintem
Frankenstein szö rnyetegé nek is emberi arca volt. A
kommunizmus termé szetellenes, é s kizá ró lag totalitá rius
elnyomá ssal tartható fenn. Kü lső segı́tsé g vagy a kő olajhoz
hasonló hatalmas mennyisé gű termé szetes erő forrá s né lkü l pedig
az elnyomá s gazdasá gi stagná lá shoz vezet, nem beszé lve a
tá rsadalom morá lis é s spirituá lis stagná lá sá ró l, amelyben az
egyé ni siker é s kivá ló sá g majdhogynem tiltott dolog.
Termé szetesen bekö vetkeztek bizonyos esemé nyek, amelyek
segı́tettek a nyilvá nossá g elé tá rni a kommunista rendszer
vé gzetes gyarló sá gait, é s rá ké nyszerı́tetté k Gorbacsovot az orszá g
megreformá lá sá ra é s megmenté sé re tett ké tsé gbeesett
kı́sé rletekre. Az egyik ilyen az 1986 á prilisá ban az ukrajnai
Csernobil atomerő mű vé ben bekö vetkezett katasztró fa volt.
Ahogyan e vá lsá ghelyzetet kezelté k, abbó l vilá gosan kitű nt, hogy a
hivatalos szinteken egy baná nkö ztá rsasá got megszé gyenı́tő
korrupció , szakmai hozzá nem é rté s é s ké pmutatá s uralkodik.
(Anatolij Karpowal a csernobili á ldozatok megsegı́té sé re
lé trehozott alapnak adomá nyoztuk 1986-os vilá gbajnoki
mé rkő zé sü nk dı́jö sszegé t.) Ott volt azutá n a Szovjetunió
afganisztá ni há ború ja, amely 1989-re má r tizedik esztendeje
hú zó dott, é s é ppolyan eredmé nytelen, né pszerű tlen é s drá ga volt,
mint a folytatá sa, amelyet Amerika é s a NATO-tagá llamok vı́vtak
meg.
Javaré szt mé gis a kü lvilá gbó l a Szovjetunió ba beszivá rgó
hı́reknek, ö tleteknek é s vé lemé nyeknek kö szö nhettü k, hogy a
szovjet vezető ré teg kutya-szorı́tó ba kerü lt. Ha a ható sá gok a
szoká sos mó don reagá lnak é s kö nyö rtelenü l lesú jtanak a kisebb
vé tsé gekre, elveszı́tik reformeri hitelessé gü ket, é s beigazoló dik a
kritikusok á llá spontja, mely szerint a szovjet tá rsadalom
elmaradott é s ké ptelen a fejlő dé sre. Am azzal is tisztá ban voltak,
hogy ha szó né lkü l tű rnek né mi bı́rá latot, ezzel má sokat is arra
ö sztö nö znek, hogy kinyissá k a szá jukat. A ható sá gok tehá t egyre
kö vetkezetlenebb é s hebehurgyá bb mó don reagá ltak. Vé gü l e
feloldhatatlan dilemma kü lö nbö ző megnyilvá nulá sai vezettek a
Szovjetunió szé thullá sá hoz, hiá ba kö vetett el Gorbacsov minden
tő le telhető t, hogy ö sszetartsa az orszá got.
Má r jó val a berlini fal leomlá sa elő tt sokunk szá má ra vilá gossá
vá lt a vas-fü ggö ny sö té tebbik oldalá n, hogy elkerü lhetetlen
vá ltozá sok kö zelegnek. Arró l ugyan fogalmunk sem volt, milyen
formá t ö ltenek é s hol kezdő dnek majd e vá ltozá sok, mé gis a
legtö bb szovjet ember szá má ra egé szen ú jszerű é lmé ny volt, hogy
komoly é s nyı́lt eszmecseré t folytathatunk olyan té má kró l, mint a
politikai á talakulá s é s az orszá g ú j irá nyvonala. Persze nem
lehettü nk biztosak abban, hogy való diak-e a demokratikus
reformok, vagy egyszerű en az „egypá rti demokrá cia”
igyelemelterelő hú zá sai, amelyek segı́tsé gé vel Gorbacsov
igyekszik megerő sı́teni hatalmá t a ré gi gá rda ellen, é s idő t nyerni
akadozó gazdasá ga szá má ra. Az emberek az utcá n etnikai
erő szakró l beszé ltek, amely má r akkor szá mos kö ztá rsasá g
fü ggetlenedé si mozgalmá t kı́sé rte. Mindekö zben azon tű nő dtü nk,
vajon té nyleg sok millió ember ké nyszerü l-e majd koplalni, mire
vé gre bevezetik azokat a gazdasá gi reformokat.
1989. má rcius 26-á n megtartottá k az első való di vá lasztá sokat a
Szovjetunió 1922-es megalakulá sa ó ta. Az ú jonnan lé trejö tt
Szovjet Né pi Kü ldö ttek Kongresszusá nak (Szjezd Narodnih
Deputatov SZSZSZR) az lett volna a rendelteté se, hogy
demokratikus arculatot kö lcsö nö zzö n a Legfelső bb Taná csnak,
amely tová bbra is a kezé ben tartotta a való di hatalmat. A
Kommunista Pá rt azonban a mandá tumok mindö ssze 85%-á t
nyerte el a korá bban megszokott 99,9% helyett, é s a fü ggetlen
rebellisek kö zö tt ott lá thattuk Borisz Jelcint, aki hatalmas
fö lé nnyel győ zö tt a moszkvai vá lasztó kerü letben Gorbacsov
jelö ltje ellené ben.
A visszafogott demokratikus kı́sé rletek az első idő kben, furcsa
mó don, kü lfö ldö n, konkré tan Lengyelorszá gban gyakoroltá k a
legnagyobb hatá st. A puszta té ny, hogy a Szovjetunió ban
té nyleges vá lasztá sokat tartanak, bá rmilyen felü letesek é s
hevenyé szettek is ezek, megadta a kezdő lö ké st a lengyeleknek a
maguk jó val á tfogó bb kı́sé rleté hez, é s ahelyett hogy maguké vá
tetté k volna Gorbacsov szocialista reformjá t, vé gé rvé nyesen
megdö ntö tté k a kommunista uralmat. A lengyel pé ldá t pedig a
Varsó i Szerző dé s tö bbi tagá llama is gyorsan kö vette.
Szá mos volt tagorszá g jelenlegi ö nké nyura ugyanakkor
á tvé szelte a vá ltozá s korszaká t, é s nagyon is tisztá ban van a
szó lá sszabadsá g veszé lyé vel, ami ré s lehet a pajzson, ezé rt
minden kö vet megmozgat annak é rdeké ben, hogy a sajá t nemzete
kö ré ben ilyesmi szó ba se jö hessen. Putyin é s a szovjet
utó dá llamok má s ö nké nyurai negatı́v esettanulmá nyké nt
tekintenek a Gorbacsov-rendszerre, ezé rt lé pnek fel olyan durvá n
minden politikai bı́rá lat ellen mé g akkor is, ha csupá n egy
jelenté ktelen blogró l vagy egyetlen, transzparenst lobogtató
tiltakozó ró l van szó .
A modern diktá torok tanultak elő deik hibá ibó l. Tudjá k, hogy ha
nem hagynak teret a kü lö nvé lemé nyeknek, pattaná sig feszü lhet a
helyzet, ezé rt engedé lyezté k az ellenő rzö tt má ské nt gondolkodá s
egy kü lö nö s vá lfajá t. Az Echo Moszkvi rá dió á llomá s é s weboldal
engedé lyt kapott Putyint bı́rá ló anyagok sugá rzá sá ra é s
megjelenteté sé re, mikö zben az ellenzé k kisebb é s kevé sbé
megalkuvó szó csö veit, amilyen az é n Kasparov.ru hı́rportá lom,
kitiltottá k az orosz internetrő l. 1991-tő l 1996-ig,
fü ggetlensé gé nek idejé n az Echo Moszkvi elnö keké nt
tevé kenykedtem. Má ra azonban - bá r megő rizte ellenzé ki jellegé t
- a rá dió á llomá s az energiaipari ó riá s, a Gazprom
mé diaá gazatá nak ré szeké nt mű kö dik, ú gy, hogy kö ztudott,
bá rmelyik pillanatban elhallgattathatjá k.
E tekintetben a szó lá sszabadsá g é s a gyü lekezé si jog korlá tozá sa
nagyon hasonló : bá rki bejelenthet tiltakozó gyű lé st, é s aká r meg
is tarthatjá k azt, á m a szervező k kö nnyen bı́ró sá g elő tt talá lhatjá k
magukat. Mindez ré sze az á ldemokrá cia é s az á lszabadsá g
ki inomult koreográ iá já nak, amelyhez termé szetesen a
vá lasztá sok is hozzá tartoznak - persze elő re meghatá rozott
eredmé nyekkel mikö zben az egyes té vé csatorná k, ü gyelve a
vá ltozatossá gra, azt hangoztatjá k, milyen remekü l ké zben tart
mindent Putyin.
A demokratikus mozgalmak „szı́nes forradalmai” a 2003-as grú z
ró zsá s é s a 2004-es ukrá n narancsos forradalom, szinté n fé lelmet
keltenek az ö nké nyurak kö ré ben, akik meg is teszik a maguk
megelő ző inté zkedé seit az i jú sá gi mozgalmak, a kü lfö ldi
kapcsolatokkal rendelkező civil szervezetek, valamint a
szó lá sszabadsá g olyan, lá tszó lag jelenté ktelen fó rumai ellen,
amilyenek a fü ggetlen rá dió adó k. A való di elrettentő pé lda Putyin
é s a hasonsző rű ek szá má ra mé gis a Szovjetunió buká sa, s
mindmá ig ez alakı́tja vilá gszemlé letü ket é s viselkedé sü ket.
Magam is csak azé rt vagyok ké pes felfogni Putyin hú zá sait é s
indı́té kait, mert szovjet é s orosz á llampolgá rké nt é ltem é s é lem a
mindennapjaimat.
Nehé z megfogalmazni, hogy milyen az é let egy kommunista
á llamban. Az emberi lé lek rugalmas, azé rt igyekszik
alkalmazkodni a kö rü lmé nyekhez, hogy ne kelljen elveszı́tenie
minden remé nyt. Az ı́nsé g szolidaritá sa azonban nyomasztó é rzé s
- ezé rt kavartak fel minket a virá gzó Nyugatró l szó ló tö rté netek a
Szovjetunió ban. Hiszen jó val nehezebb megő rizni sztoikus
hozzá á llá sunkat a viszontagsá gok kö zepette, amikor azt lá tjuk,
hogy a szomszé doknak sokkal jobban megy a soruk. Ez az emberi
termé szet sajá tja, a szabadpiaci fogyasztó i kapitalizmus
alappillé re, s egyben a legfő bb oka annak, hogy a kommunizmus
mindig is termé szetellenes é s idegen jelensé g volt, é s az is marad.
1989 nyará n, a Playboy-interjú idejé n a bá torsá gom abbó l fakadt,
hogy iatal voltam, sikeres, é s sokfelé utaztam a vilá gban,
ugyanakkor egé szsé ges tá volsá gra é ltem Moszkvá tó l. Abban az
é vben tö ltö ttem be a 26. é leté vemet, é s má r 1985 ó ta sikerrel
vé dtem meg a vilá gbajnoki cı́memet. A sakkbolond
Szovjetunió ban nemzeti hő ské nt ü nnepeltek, s é n tová bbra is
azerbajdzsá ni szü lő vá rosomban, Bakuban é ltem. Azerbajdzsá n
egyé bké nt Ormé nyorszá g é s Grú zia mellett egyike a Kauká zuson
tú li kö ztá rsasá goknak, amelyek a hatalmas kiterjedé sű szovjet
birodalom peremvidé ké n terü ltek el. Amikor az Egyesü lt
Allamokban szó lalok fel, gyakran elsü tö m a tré fá t, hogy a messzi
Dé len szü lettem, Georgia tő szomszé dsá gá ban* [Az angolban Grúzia
neve megegyezik az amerikai történelmi Délen található Georgia államéval.
(A Ford.)]. Baku, amely Moszkvá tó l majd 2000 km-re talá lható a
Kaszpi-tenger partjá n, nem vé letlenü l tartotta magá t tá voli,
gyarmati elő ő rsnek.
Tehá t mivel innen, tengerparti kiké pző tá borombó l nyilatkoztam
a riporternek, magabiztosan ki mertem jelenteni a kö vetkező ket:
Mindenkit ugyanazok a normá lis emberi vá gyak mozgatnak.

Meglehet ugyan, hogy manapsá g vilá gunk ké t politikai
é rdekszfé rá ra oszlik, á m emberhez mé ltó é letet csak az egyikben
é lnek - é s nem itt a Szovjetunió ban. Az itteni mindennapokat csak
a normá lis é letforma torz ké peké nt tudná m jellemezni. Olyan,
mintha az ember egy tü kö rlabirintusban bolyongana, ahonnan
egyedü l ú gy talá lhat ki, ha szilá nkokra zú zza a torz tü krö ket.
Eveken á t kı́sé rtett az é rzé s, hogy valami nincs rendben
kö rü lö ttü nk itt, a Szovjetunió ban, é s amikor Nyugatra utaztam, az
é rzé sem csak felerő sö dö tt. En is ugyanazt akarom, amit mindenki
má s: normá lis é letet é lni, jó lé tben é s szabadon, korlá tok né lkü l.
Ezé rt fontos szá momra, hogy megpró bá ljam elhozni
hon itá rsaimnak a normá lis é letet. A napfé nyt.* [A szóképet annak a
filmnek a tükörtördelő jelenetéből vettem, amely épp akkoriban vált
roppant népszerűvé a Szovjetunióban: A sárkány közbelép (Enter the
Dragon) című filmre gondolok, Bruce Leevel a főszerepben.]
Má ig bü szke vagyok akkori szavaimra, hiszen vilá gosan lá tszik a
nyilatkozatbó l, hogy mindvé gig kö vetkezetes voltam
kü zdelmemben. Ma, 26 esztendő vel ké ső bb, tová bbra is
hivatá somnak é rzem, hogy megteremtsem a „normá lis é letet”
mindazok szá má ra, akik a diktatú ra tü kö rlabirintusá ban
bolyonganak. Az egé szben az a legszomorú bb, hogy ezt a harcot
mé g napjainkban, é vtizedekkel a Szovjetunió ö sszeomlá sa utá n is
meg kell vı́vnunk Oroszorszá gban.
Akkoriban temé rdek mı́tosz é s té vhit terjedt el a

Szovjetunió szé thullá sá val kapcsolatban, á m erre lehetett
szá mı́tani. A nyugati szaké rtő k, politikusok é s tudó sok, akik
ké ptelenek voltak megjó solni a berlini fal leomlá sá t, csak
akkor eszmé ltek, amikor a né metek má r ö zö nlö ttek á t a
hatá ron. Azt sem lá ttá k elő re, hogy milyen gyorsan elveszti
az ellenő rzé st Gorbacsov azon erő k felett, amelyeket a
reformjaival elszabadı́tott.
Hı́rnevemnek é s szó kimondó termé szetemnek kö szö nhető en

gyakorta alkalmam nyı́lt olyanokkal is beszé lgetni politikai
ké rdé sekrő l, akik klasszisokkal jobban é rtettek e terü lethez, mint
é n, é s mindig megdö bbentett, mennyire tú lbecsü lté k az euró pai
kommunizmus é s konkré tan a Szovjetunió stabilitá sá t. Ugy tű nt,
mintha elfeledté k volna, hogy a falakat ugyanolyan kö nnyű
lerombolni, mint felé pı́teni.
Né há ny eset kü lö nö sen vilá gosan é l az emlé kezetemben. 1989
októ beré ben hivatalos voltam egy partira, amelyen Euró pa jö vő jé t
vitattuk meg Henry Kissingerrel é s Jonathan Bushsal, az akkori
elnö k ivé ré vel. Amikor kijelentettem, hogy az é v vé gé re egyetlen
kommunista rezsim sem marad Euró pá ban, ő k csak elné ző en
nevettek szertelensé gemen. Ugy gondoltá k, csak egy ú jabb
nagyokos vagyok, aki megszimatolta a vá ltozá st a levegő ben, s
most kizá ró lag a derű lá tá sá ra alapozza elrugaszkodott né zeteit
ahelyett, hogy é veken á t tanulmá nyozta é s elemezte volna a
helyzetet. Talá n igazuk is volt - de nekem is!
1990 elejé n, miutá n ré szt vettem egy ı́gé retes talá lkozó n a The
Wall Street Journal szerkesztő bizottsá gá val, Bob Bartley
szerkesztő felké rt, hogy szó laljak fel a RAND Corporationné l, Los
Angelesben. Itt talá lkoztam a RAND vezető jé vel, aki bemutatott a
bará tjá nak, Brent Scowcroftnak, Bush nemzetbiztonsá gi
taná csadó já nak. Scowcroft igazi vé n ró ká nak szá mı́tott, hiszen
ugyanezt a tisztsé get má r Ford elnö k alatt is betö ltö tte az 1970-es
é vekben. O vitt el arra a fehé r há zi é rtekezletre, amelyen
talá lkoztam Condoleezza Rice-szal is, az Oroszorszá g-szaké rtő vel,
aki akkoriban a szovjet ü gyek felelő seké nt tevé kenykedett a
Nemzetbiztonsá gi Taná csban.
Borisz Jelcinrő l kezdtek faggatni, aki Gorbacsov fő bı́rá ló já vá é s
veté lytá rsá vá nő tte ki magá t Oroszorszá gban. Ok kiszá mı́thatatlan
bajkeverő nek é s iszá kosnak nevezté k Jelcint, mire felelet helyett
csupá n annyit ké rdeztem tő lü k, szeretné nek-e tö bbet megtudni
Jelcin jellemé rő l vagy politikai jö vő jé rő l. Nagyon meglepett, hogy
ezek a szaké rtő k a jelek szerint rendkı́vü l tá jé kozatlanok voltak
Oroszorszá g politikai viszonyait illető en, ugyanis Jelcin csillaga
nyilvá nvaló an emelkedett, a ké tsé gbeesetten kapkodó Gorbacsové
pedig lassan leá ldozott. Vilá gossá vá lt, hogy ő k kizá ró lag jó
bará tjukkal, Gorbacsovval é s a Kreml má s tisztviselő ivel
é rintkeznek - elvé gre ő k tartjá k kezü kben a hatalmat é s a
nukleá ris fegyvereket.
E hivatalos talá lkozó n jobban tartottam a szá mat, anná l inká bb
elké pedtem azon, mennyire nyugodt é s nemtö rő dö m mó don
nyilatkoztak a politikusok arró l a vá ltozá sró l, amely szö kő á rké nt
sö pö rt vé gig Kelet-Euró pá n é s a Szovjetunió n. Oket jobban
é rdekelte Gorbacsov reformjavaslatainak mechanizmusa, mint a
té ny, hogy az utca embere immá r Berlintő l Vlagyivosztokig nyı́ltan
panaszkodott politikai vezető ire. Kö zö ltem Scowcrofttal, hogy
Jelcint má jusban biztosan megvá lasztjá k az orosz Legfelső bb
Taná cs (Verhovnij Szovjet) elnö ké vé , ő pedig arra fogja
felhaszná lni mandá tumá t, hogy tová bb gyengı́tse Gorbacsov
pozı́ció já t. Scowcroft feltehető en nem hitt nekem, é n pedig
rá é bredtem, a Fehé r Há z legfő bb cé lja, hogy bará ti kapcsolatot
á poljon Gorbacsovval.
Mivel kizá ró lag a Kremlre é s Gorbacsov tevé kenysé gé re
fó kuszá ltak, az amerikai vezető k elsiklottak Jelcin „Oroszorszá g
kontra Szovjetunió ” kü zdelmé nek erő sen destabilizá ló hatá sa
felett. Ezt maga Scowcroft is beismeri 1998-ban Bush elnö kkel
kö zö sen ı́rott kö nyvé ben. „Visszatekintve, amikor Jelcin elé g bá tor
volt ahhoz, hogy elutası́tsa az unió é s a pá rt fennható sá gá t, é s
nekilá tott visszahelyezni az orosz politikai é s gazdasá gi ü gyeket a
kö ztá rsasá g sajá t kezé be, a szovjet á llam lé nyegé t kezdte ki,
alapjaiban rengette meg a politikai rendszert.”1 Pontosan ez
tö rté nt, é s sikerre is vitte az ü gyé t! Nem rossz teljesı́tmé ny egy
iszá kos bajkeverő tő l!
1990 á prilisá ban, mikö zben a francia vidé ken autó ztam, ı́gy
nyilatkoztam egy riporternek, Fred Waitzkinnek, aki ké ső bb
é letrajzı́ró m lett: „A kommunizmus halott. Jö vő re, 1991-ben a
Szovjetunió megszű nik lé tezni. Vé gé rvé nyesen. Jegyezze meg jó l a
szavaimat! Jö vő re megsemmisü l a gonosz birodalma. Mindenki
rendelkezhet majd magá ntulajdonnal a hazá mban. Es a
kö ztá rsasá gok kö zü l sok elnyeri fü ggetlensé gé t.”2 Amikor Mortal
Games (Halá los já tszmá k) cı́mű kö nyvé ben felidé zi e beszé lgeté st,
Waitzkin hozzá teszi, hogy szá má ra a jó slataim „indokolatlannak,
ső t kö ny- nyelmű nek tű ntek” mivel annyira ellenté tesek voltak az
akkoriban bevett né zetekkel.
Ugy sejtem, ez idő tá jt kezdtem immú nis lenni a riporterek,
szaké rtő k é s politikusok szemforgatá sá ra é s ké rdő tekinteté re - s
eme é rzé ketlensé gem má ig is jó szolgá latot tesz nekem. Persze a
mú ltban nem bizonyultam mindig té vedhetetlennek, de mindig
inká bb nyı́ltan kimondtam a vé lemé nyemet - kü lö nö sen a fontos
té má kkal kapcsolatban -, semhogy csendben meghú zzam magam
attó l fé lve, mit gondolnak majd ró lam má sok.
Valahá nyszor alkalmam nyı́lt rá , minden aggá ly né lkü l kü rtö ltem
vilá ggá a kommunizmus vé gső kimú lá sá t é s azt, hogy a Nyugatnak
hatá rozottabban kellene sü rgetnie a demokratikus reformokat a
Szovjetunió ban.
Kü lö nö sen akkor gurultam dü hbe, amikor azt tapasztaltam,
hogy Gorbacsovot a szabadsá g bajnokaké nt tisztelik Nyugat-
Euró pá ban é s Ameriká ban, holott - ahogyan aznap é jjel
Franciaorszá gban magyará ztam Waitzkinnak - „bá r Gorbacsovnak
sikerü lt meggyő znie a Nyugatot, hogy deré k ember, aki a szebb
jö vő é rt harcol, ez szemenszedett hazugsá g. O a kommunista á llam
utolsó vezé re, aki igyekszik menteni, ami menthető .”3
Ez volt az igazsá g akkoriban, é s ma is ez a való sá g - Gorbacsov
Nobel-bé kedı́ja é s tö bb mint ké t é vtizednyi revizionista
elké pzelé sei ellené re. Mindemellett szemé lyes okai is vannak
ellensé ges é rzé seimnek azzal a fé r iú val szemben, akit a
Szovjetunió -első é s utolsó elnö ké vé tettek.
Azerbajdzsá n é s Ormé nyorszá g mindig igen feszü lt viszonyban
á lltak egy-má ssal, azonban az etnikai csoportok kö zö tti erő szak
csak a szovjet korszak vé gé n harapó zott el igazá n. Amint a
regioná lis fü ggetlensé gi mozgalmak erő re kaptak, a tiltakozá sok
é s a gyű lö lkö dő beszé dek is egyre gyakoribbá vá ltak. A szovjet
fő hatalom soká ig nem hagyta elmé rgesedni a ké t tartomá ny
kö zö tti kon liktust, á m amikor Moszkva mosta kezeit, a té rsé gben
a politikai helyzet pattaná sig feszü ltté vá lt, é s egyre-má sra
robbantak ki erő szakos cselekmé nyek. Szumgait vá rosá ban
februá rban az ö rmé nyek ellen meghirdetett pogromot ké té vnyi
gyű lö lkö dé s é s ö rmé ny kivá ndorlá s kö vette. Ké ső bb, a bakui
helyzethez hasonló an, a Kreml hivatalos reakció ja igencsak
visszafogott volt, é s amikor megindult az erő szakhullá m, a
ható sá gok ké sve avatkoztak kö zbe. Ahogyan egy korabeli ı́ró
szatirikusá n megjegyezte, a brit erő k hamarabb odaé rtek a
Falkland-szigetekre, mint ahogy a rendő rsé g é s a katonasá g
befutott Szumgaitba.
1988-ban szü lő vá rosom, Baku ö rmé ny né pessé ge ú gy
negyedmillió ra rú gott. 1990 januá rjá ra kizá ró lag a vegyes
csalá dokban é lő ö rmé nyek maradtak a vá rosban - amilyen az
enyé m is volt. A fé ktelen erő szak vette á t az uralmat, é s az
ö sszeverő dö tt csoportok hé t hosszú napon é s é jszaká n á t
kö vetelté k az ö sszes ö rmé ny kiű zé sé t Bakubó l, ré mü letben tartva
a vá rost é s kö rnyé ké t. Tö bb mint szá z embert meggyilkoltak,
kö zel ezret pedig megsebesı́tettek. En szerencsé s vagyok, hogy
mó domban á llt repü lő gé pet bé relni, é s - csalá dommal,
bará taimmal é s mindazokkal, akik csak felfé rtek a gé pre -
elmenekü lni az é j leple alatt.
Ezt a tragé diá t teljes mé rté kben megelő zhetté k volna. A
vá rosban 11 ezer szovjet katona á llomá sozott, á m nem kaptak
parancsot a beavatkozá sra. Alekszandr Lebegy tá bornok
majdnem egy teljes hé ttel azutá n vetette be a szovjet csapatokat
é s hirdetett statá riumot, hogy a tá madó k kifogytak az
á ldozatokbó l. Ekkorra Baku megmaradt 50 ezer ö rmé ny lakosa
jó formá n mind egy szá lig elmenekü lt. Lehetetlen elké pzelni, hogy
a cé lpontokat belső informá ció s há ló zat é s szervező munka né lkü l
ilyen eredmé nyesen behatá roltá k volna egy Baku mé retű
vá rosban.
Meggyő ző dé sem szerint Gorbacsov cé lja az volt, hogy ezeket az
erő szakos cselekmé nyeket kihaszná lva megszilá rdı́tsa kö zvetlen
hatalmá t a szovjet birodalom e forrongó té rsé gei felett. Hagyta,
hogy a zavargá s elü ljö n, majd bekü ldte csapatait, hogy szigorú
inté zkedé seket lé ptessenek é letbe, é s erő szakkal iktassanak be
Moszkvá hoz hű vezető ket. A bakui pogrom kö vetkezmé nyeké nt
talá lkoztam é letemben elő szö r é s utoljá ra Gorbacsovval a
Kremlben, né há ny nappal azutá n, hogy Lebegy hadserege januá r
20-á n bevonult Bakuba. En a 120 meggyilkolt é s tö bb tı́zezer
hontalanná vá lt emberrő l szerettem volna beszé lni vele, é s azt
irtattam volna, hogy mit szá ndé kozik tenni az azeriak é s
ö rmé nyek kö zö tt kibontakozó katonai ö sszeü tkö zé s ü gyé ben, á m
Gorbacsov elterelte a szó t, é s egyre csak arró l faggatott, hogy
szerintem kit kellene kinevezni a Kommunista Pá rt ú j első
titká rá nak Azerbajdzsá nban.
Tová bbra is igyekeztem megtenni minden tő lem telhető t, hogy
felhı́vjam a igyelmet arra, mi tö rté nik a Szovjetunió ban.
Bejelentettem, hogy ha é n nyerem meg az 1990-es é v
sakkvilá gbajnoki mé rkő zé sé t Karpov ellen, eladom a bajnoki
kupá mat, é s a befolyó ö sszegbő l pé nzalapot hozok lé tre a Bakubó l
elmenekü lt ö rmé nyek megsegı́té sé re, amit meg is tettem.
Kö rü lbelü l 10 millió rubelt kaptam a kupá é rt, ami akkoriban 300
ezer dollá rt é rt. Anyá mmal gyakorlatilag moszkvai otthonunkbó l
inté ztü k ennek az alapnak az ü gyeit, é s szá mtalan menekü lttel
kerü ltem szemé lyes kapcsolatba. Szomorú tö rté neteik csak mé g
inká bb megszilá rdı́tottá k Gorbacsovval szembeni
ellené rzé seimet.
Az 1990-es mé rkő zé s sorá n - amely az ö tö dik megmé retteté sem
volt Karpov ellen, s amelynek helyszı́nei Lyon é s New York voltak
- egy incidensre is sor kerü lt: a szervező k nem tudtá k eldö nteni,
melyik zá szló t tegyé k ki a nevem mellé a já tszmá k sorá n, a szovjet
sarló -kalapá csost vagy az ú jjá é lesztett forradalom elő tti orosz
trikoló rt. Beismerem, ez manapsá g jelenté ktelen apró sá gnak
tű nik. Am szá momra é s a szovjet kultú ra tö bbi ké pviselő je
szá má ra, akik a szimbó lumok, a politika é s a sakk
megszá llottjaiké nt é ltü nk, igenis fontos ü gy volt. A Szovjetunió
azutá n mé g tö bb mint egy esztendeig fenná llt, é s a mé rkő zé s New
York-i szervező i aggó dtak amiatt, hogy ha politikai szı́nezetet
adnak a rendezvé nynek, magukra vonjá k a szovjet ható sá gok
haragjá t. Elvé gre ez nem egy Rocky- ilm volt holmi esé lytelen
amerikai fő szereplő vel — itt ké t orosz mé rkő zö tt meg egymá ssal.
(Az amerikaiak kü lö nö sen hajlottak arra, hogy minden szovjet
á llampolgá rt oroszké nt aposztrofá ljanak, bá rmilyen pontatlan
volt is né ha e megnevezé s. Az amerikai vilá gbajnok, Bobby
Fischer egyszer azzal hencegett, hogy „minden oroszt lesö pö r a
pá lyá ró l” egy sakktorná n, holott való já ban é szt, lett é s ö rmé ny
ellenfelekkel já tszott!)
Jó magam persze mindenké pp politikai szı́nezetet szerettem volna
adni a mé rkő zé snek, tehá t ragaszkodtam kö vetelé semhez, é s
keresztü l is vittem akaratomat — legalá bbis á tmenetileg. Né gy
já tszma utá n mindké t zá szló t el-tá volı́tottá k az asztalró l a szovjet
kü ldö ttsé g tiltakozá sa miatt. Erre é n azzal vá laszoltam, hogy a
mé rkő zé s tová bbi já tszmá i sorá n egy orosz lobogó val dı́szı́tett,
feltű nő kitű ző t viseltem. Bá rmennyire rajongtam a sakké rt, é s
bá r-milyen sokat kö szö nhetek e já té knak, mindig tisztá ban
voltam vele, hogy az é letben fontosabb dolgok is vannak.
Szerencsé snek nevezhetem magam, hogy Kaissza* [Kaissza vagy
Caíssa egy képzeletbeli trák driád, akinek alakját Hyronimus Vida alkotta
meg a sakk védőszellemeként egy 1527-es költeményében.] sakkistennő ,
„hű tlenkedé sem” ellené re, nem gyakran vonta meg tő lem kegyeit.
Bá r a bakui trauma é s az orosz politikai helyzet jó cská n elterelte a
igyelmemet é s rengeteg idő met felemé sztette, ı́gy kevesebb
energiá t fordı́tottam a Karpov elleni felké szü lé sre, mé gis sikerü lt
megszereznem egy ú jabb vilá gbajnoki győ zelmet, a demokrá cia
é s lá zadá s fehé r, ké k é s vö rö s szı́neit viselve.
Szá mos nyugati kritikus elismeri ugyan, hogy Gorbacsovnak
esze á gá ban sem volt felszá molni a kommunizmust é s
szé tdarabolni a Szovjetunió t, á m mé g ő k is nagyra é rté kelik a
té nyt, hogy amikor a vasfü ggö nyt lebontottá k é s a szovjet
kö ztá rsasá gok azonnal el akartak szakadni Moszkvá tó l, a szovjet
vezető nem vetett be tankokat. En azonban mé g ezt a cseké ly
elismeré st sem adom meg Gorbacsovnak. Elő szö r is: a fő titká r
igenis bevetett csapatokat, tö bb helyszı́nen, kivá ltké pp a balti
á llamokban. Persze megparancsolhatta volna a szovjet
katonasá gnak, hogy akadá lyozzá k meg a vá lasztá sokat,
tartó ztassá k le az ellenzé k vezető it, é s lő jenek a tiltakozó kra. De
vajon hallgattak volna rá ? Es mé g ha né há nyan engedelmeskedtek
volna is a moszkvai parancsoknak, é s emberek ezreit mé szá roltá k
volna le, Gorbacsov ezzel a lé pé ssel a sajá t sorsá t pecsé telte volna
meg - má rpedig ő mindenekelő tt a bő ré t akarta menteni.
Ugyszinté n dő resé g lett volna ré szé rő l, ha kocká zatos katonai
manő verek vé grehajtá sá t rendeli el Magyarorszá gon vagy
Csehszlová kiá ban, mikö zben a Szovjetunió is igencsak ingatag
lá bakon á llt; amikor az ember sajá t há za é g, aligha kü ldi a
tű zoltó kat a szomszé dba, hogy ott fé kezzé k meg a lá ngokat.
Akkoriban orszá gszerte é lelmiszerhiá ny volt, é s egyre-má sra
szervező dtek a fü ggetlensé gi mozgalmak. Gorbacsov azé rt nem
vetette be a tankokat, azé rt nem kı́sé relte meg erő szakkal egyben
tartani a Szovjetunió t, mert jó l tudta, hogy má r tú l ké ső , csak a
sajá t bő ré t vinné vá sá rra ezzel a lé pé ssel. 1991 nyará n pedig,
amikor az irá nyı́tá s teljesen kicsú szott a kezei kö zü l, má r a sajá t
szemé vel lá thatta, milyen kö vetkezmé nyekkel já r a beavatkozá s -
ugyanis miutá n a litvá nok nem voltak hajlandó ak visszavonni
fü ggetlensé gi nyilatkozatukat, amelyet 1990 má rciusá ban
bocsá tottak ki, első ké nt a szovjet kö ztá rsasá gok kö zü l, a csapatok
1991 januá rjá ban tö bb tucat embert gyilkoltak le, é s szá zakat
sebesı́tettek meg a vilniusi televı́zió - é s rá dió á llomá s é pü leté né l.
Jelcin, aki akkor má r az Orosz Allamszö vetsé g elnö ke volt,
haladé ktalanul elı́té lte az erő szakot, é s szó t emelt a szovjet
csapatok visszavoná sá é rt a Baltikumbó l. A kü lfö ldi vezető k
szinté n felemelté k szavukat a beavatkozá s ellen, é s Gorbacsov
tudta, kö nnyen elveszı́theti a Nyugat rokonszenvé t é s persze a
tö bbmilliá rdos segé lyeket, amelyek az egyetlen esé lyt jelentetté k
hatalma megő rzé sé re.
Mire a Szovjetunió 1991. december 25-é n hivatalosan is
felbomlott, a tagá llamai má r mind elszakadtak tő le. E dá tum
egyé bké nt Oroszorszá gban nem kü lö nö sebben jelentő s, hiszen a
kará csonyt az ortodox naptá r szerint januá r 7-é n tartjá k, ha
megtartjá k egyá ltalá n. Borisz Jelcin orosz elnö knek sikerü lt
aprá nké nt kiragadnia a hatalmat Gorbacsov kezé bő l, é s á tadni az
irá nyı́tá st é s ellenő rzé st az Orosz Kö ztá rsasá gnak. A há rom balti
á llam, valamint Ormé nyorszá g é s Grú zia má r ré g bejelentetté k
fü ggetlensé gü ket, é s felvé telt nyertek az Egyesü lt Nemzetek
Szervezeté be. Az augusztus 19-21-ei meghiú sult á llamcsı́ny pedig
szabad folyá st engedett a tová bbi esemé nyeknek.
Gorbacsov remé nyei egy ú j unió lé trehozá sá ra egyszeriben
szertefoszlottak, amikor hı́re kelt, hogy kormá nyá nak
kemé nyvonalasai szü ksé gá llapotot hirdettek, hogy
megakadá lyozzá k az ú j unió s egyezmé ny augusztus 20-ai
alá ı́rá sá t, amely hivatalosan fü ggetlen kö ztá rsasá gok
szö vetsé gé vé alakı́totta volna á t a Szovjetunió t. Az á llamcsı́ny
sorá n Gorbacsovot á llı́tó lag mindenfajta kommuniká ció s
csatorná tó l elvá gtá k é s a krı́mi dá csá já ban tartottá k fogva, á m ú gy
gondolom, az egé sz á llamcsı́nyt ő maga eszelte ki, vagy legalá bbis
ké szsé gesen ré szt vett benne. Gorbacsov nem akarta vé gigné zni,
hogy hatalma vé gleg elenyé szik, s inká bb abban remé nykedett,
hogy miutá n a kemé nyvonalasok elvé gzik helyette a piszkos
munká t, é s eltá volı́tjá k a Jelcinhez hasonló politikai ellenfeleit, ő
majd tá rgyaló asztalhoz ü lhet a kemé nyvonalas vezető kkel, é s
visszaté rhet megerő sö dö tt pozı́ció já ba. Am amint e kö nyv elejé n
beszá moltam ró la, az á llamcsı́nyt sem a né p, sem a katonasá g
nem tá mogatta, 72 ó rá n belü l kudarcba fulladt. Osszeomlá sa utá n
— Ukrajna é s Fehé roroszorszá g pé ldá já t kö vetve — mé g azok a
kö zé pá zsiai kö ztá rsasá gok is kezü ket-lá bukat tö rve visszakoztak
a belé pé stő l, é s kikiá ltottá k a fü ggetlensé gü ket, amelyek korá bban
ö rö mmel csatlakoztak volna az ú j unió hoz. December 12-é n pedig
Oroszorszá g anyá cska is kihirdette fü ggetlensé gé t.
Gorbacsov szerencsé jé re a Nyugat mé g soká ig tagadta a hı́rt,
amelyet ü nnepelnie kellett volna. Miutá n korá bban olyan
kiá brá ndı́tó tapasztalatokat szereztem az amerikai szaké rtő kkel a
hazá m helyzeté rő l folytatott meg-beszé lé seken, nem é rt
meglepeté ské nt, hogy Bush elnö kö t a jelek szerint inká bb
riasztotta a Szovjetunió szé thullá sá nak lehető sé ge, mint hogy
ö rö mmel tö ltö tte volna el. Persze, gonosz birodalom volt ez, de
legalá bb olyan ellensé g, amelyet ő é s kormá nya alaposan ismert.
Rá adá sul Bush ú gy é rezte, jobban megbı́zhat Gorbacsovban - bá r
a KGB á llt a há ta mö gö tt, é s soha semmilyen posztra nem
vá lasztottá k meg a demokratikus já té kszabá lyok szerint —, mint
a populista é s a né p akaratá val megvá lasztott Borisz Jelcinben,
akit az amerikai elnö k kiszá mı́thatatlan té nyező nek tartott.
A ré gi ellenlá bas tá mogatá sá ra tett bizarr kı́sé rletek nem
merü ltek ki a puszta retoriká ban: a Nyugat tö bb milliá rd dollá rnyi
segé lyt é s hitelgaranciá t is adott a Szovjetunió nak, Né metorszá g
egymaga 8 milliá rd dollá ros segé lycsomagot biztosı́tott az
egyesü lé srő l szó ló megá llapodá s ré szeké nt. 1992-re a né metek
kö ltsé ge 45 milliá rd dollá rra duzzadt, s ebben benne volt az orosz
csapatok hazakü ldé sé re, ső t a katoná k otthoni lakhatá sá ra szá nt
ö sszeg is.
Az Egyesü lt Allamok szinté n folyó sı́tott segé lyeket, má r jó val
azelő tt, hogy a moszkvai demokratikus reformok kimenetele
tisztá zó dott volna. 1990. december 12-é n Bush elnö k
bejelentette, hogy egy tö bb mint 1,3 milliá rd dollá ros hitel- é s
hitelgarancia-csomagot bocsá t Oroszorszá g rendelkezé sé re, é s
é rvé nytelenı́tette az 1974-es Jackson-Vanik-fé le mó dosı́tá st,
amely szigorú an szabá lyozta a Szovjetunió val folytatott
kereskedelmi tevé kenysé get. Né gy hó nappal ké ső bb Bush ú jabb
1,5 milliá rd dollá rra adott felhatalmazá st mező gazdasá gi
hitelgaranciá k formá já ban. Az Egyesü lt Allamok orvosi segı́tsé get
is kü ldö tt kö zvetlenü l a balti á llamokba az ottani szovjet
beavatkozá sokat kö vető en, illetve Ukrajná ba a csernobili
atomerő mű -katasztró fa sugá rfertő zö ttjeinek megsegı́té sé re.
A kö vetkező né há ny esztendő sorá n egyre csak szaporodtak az
Ameriká bó l é s a G7 tö bbi tagorszá gá bó l Oroszorszá g é s a volt
szovjet á llamok felé ú tnak indı́tott segé lyek é s hitelek - amelyek
kö zü l messze az elő bbi (azaz Oroszorszá g) volt a legfő bb
kedvezmé nyezett. 1993 má rciusá ban a G7 tagjai - é rezvé n, milyen
fontos tá mogatá st biztosı́taniuk Borisz Jelcin kormá nya szá má ra,
amely a parlament nyomá sa alatt á llt - ö sszeá llı́tottak egy 43
milliá rd dollá ros segé lytervet. Japá n is meghajolt G7-es
tagtá rsainak kı́vá nsá ga elő tt, é s nem kö tö tte csaknem 2 milliá rd
dollá ros segé lyé t a Kuril- szigetek ké rdé sé nek rendezé sé hez. Az
IMF é s a Vilá gbank szinté n mé lyen a zsebé be nyú lt; a Vilá gbank
addigi legnagyobb projekthitelé t folyó sı́totta 610 millió dollá r
é rté kben, hogy segı́tsé get nyú jtson az orszá g olajipará nak
ú jjá é pı́té sé hez. Oroszorszá gnak vé gü l nem sikerü lt hozzá jutnia az
ö sszes felajá nlott segé lyhez, mivel nem tudta teljesı́teni a
felá llı́tott gazdasá gi reformkö vetelmé nyeket. Szerencsé re ez a
segı́tsé g tú l kevé snek bizonyult é s tú l ké ső n é rkezett ahhoz, hogy
ö sszetartsa a Szovjetunió t.
Mindezektő l fü ggetlenü l az 1990-es é vek folyamá n tö bb milliá rd
dollá r folyt be a szovjet atomfegyverek - é s a kapcsoló dó orosz,
ukrá n, fehé rorosz é s kazah nukleá ris programok - biztosı́tá sá ra.
Ez egyé rtelmű en bö lcs befekteté s volt, mivel a legkevé sbé sem lett
volna kı́vá natos, hogy gyengü ljö n az atomfegyverek é s a
radioaktı́v anyagok feletti ellenő rzé s, vagy hogy a szovjet
atomtudó sok kü lfö ldö n né zzenek ú j munkalehető sé gek utá n.
Ezek az adatok persze unalmasak, á m mindenké pp fontosnak
tartom, hogy megcá foljam azt a né pszerű orosz á ldozatmı́toszt,
amelyet Putyin propagandá ja, Amerika- é s NATO-ellenes
szimpatizá nsai terjesztenek vilá gszerte. Az ő sztorijuk szerint
Oroszorszá got a Szovjetunió szé thullá sakor megalá zta a Nyugat, s
ez á ltalá nos bizalmatlansá got é s neheztelé st eredmé nyezett. A
mı́tosz terjesztő i azt á llı́tjá k, hogy a hideghá ború győ ztesei
„cserbenhagytá k Oroszorszá got" - elő szö r azzal, hogy nem
nyú jtottak szá má ra elegendő segé lyt, má sodszor pedig azzal,
hogy tú lsá gosan agresszı́van bő vı́tetté k a NATO-t. Mindké t vá d
nyilvá nvaló an hamis. Amint a ké ső bbiekben ré szletesen kité rek
rá , a Nyugat tú lsá gosan is engedé kenynek mutatkozott ré gi
ellensé ge bű neinek é s potenciá lis fenyegeté seinek
megbocsá tá sá ban é s elfelejté sé ben.
Az igazat megvallva, szá mos nyugati vezető ké ptelen volt
elvonatkoztatni a gondolattó l, hogy Oroszorszá g „tú l nagy ahhoz,
hogy veszı́tsen” é s ezé rt mindená ron kiá lltak mellette mé g akkor
is, amikor vilá gossá vá lt, hogy az ablakon ö ntik ki a pé nzü ket
akkor, amikor a posztszovjet korrupció felszá molá sá t é s a rossz
kormá nyzá s hibá inak helyrehozá sá t tá mogatjá k. Tú lsá gosan
nagynak ı́té lté k annak veszé lyé t, hogy a kemé nyvonalasok
menesztik Gorbacsovot, vagy hogy a kommunistá k visszaté rnek,
é s legyő zik Jelcint. Az 1991 augusztusá ban lezajlott rö vidke
á llamcsı́ny, amelyet a kemé nyvonalas irá nyzat ké pviselő i
kı́sé reltek meg Gorbacsov ellen — aká r való di volt, aká r
Gorbacsov sajá t ké tsé gbeesett koholmá nya —, azt eredmé nyezte,
hogy az amerikai segé lyek ö sszege azonnal megemelkedett.
Ugyanez tö rté nt, amikor az orosz duma 1993-ban
megké rdő jelezte Jelcin reformjait, az Egyesü lt Allamok szená tusa
haladé ktalanul azzal reagá lt, hogy keresztü lvitte egy ré gó ta
halogatott 2,5 milliá rd dollá ros segé lycsomag elfogadá sá t.4
Ró bert Paxton The Anatomy ofFascism (A fasizmus anató miá ja)
cı́mű mű vé ben a fasizmust ú gy hatá rozza meg mint „a
meggyő ző dé st, miszerint az ember sajá t csoportja á ldozat, amely
é rzü let tö rvé nyi é s erkö lcsi korlá tok né lkü l igazol minden lé pé st a
belső vagy kü lső ellensé ggel szemben”.5 A mı́tosz, amely szerint
Oroszorszá got megalá ztá k a nyugatiak, kivá ltké ppen az
amerikaiak, tö ké letesen beleillik az á ldozatszerepbe. A koholt
tö rté net, amely arró l szó l, hogy az orszá got ellensé gek veszik
kö rü l, akik szá ndé kosan meggá toljá k a fejlő dé sé ben, remek
alapanyagul szolgá l Putyin fasizá ló dó propagandá ja szá má ra.
Rezsimje é ppoly megszá llottan sulykolja, mennyi szenvedé s á rá n
arattak fé nyes diadalt a szovjetek a II. vilá ghá ború bá n, ahogyan
hajdan hasonló okokbó l kifolyó lag a Szovjetunió bizonygatta
ugyanezt. AII. vilá ghá ború val kapcsolatos rö geszme az
á ldozatszerep - ez esetben jogos - kidomborı́tá sá n tú lmenő en a
Kreml abbé li cé ljá t is jó l szolgá lja, hogy valamennyi ellensé gé t
fasisztá nak bé lyegezhesse meg akkor is, ha minden bizonyı́té k ez
ellen szó l. Foná k okoskodá suk ı́gy hangzik: „Mi győ ztü k le a
fasisztá kat a II. vilá ghá ború ban, tehá t mindenki fasiszta, aki ma
ellenszegü l nekü nk."
Ironikus, de az, hogy Oroszorszá gban visszaá llt a totalitá rius
rendszer, nem annak a kö vetkezmé nye, hogy a Nyugat kevé ssé
tisztelte a Szovjetunió nagyhatalmi ö rö ksé gé t, sokkal inká bb
annak kö szö nhető , hogy tú lzott jelentő sé get tulajdonı́tott neki.
Fenntartá sok né lkü l megengedte Oroszorszá gnak, hogy a
Szovjetunió helyé be lé pjen az ENSZ Biztonsá gi Taná csá ban,
amikor e szervezetet, amelynek rendelteté se a hideghá ború
status quó faiak. fenntartá sa volt, inká bb oly mó don kellett volna
megreformá lni, hogy a szabad vilá g első bbsé gé t é s dominanciá já t
tü krö zze. A Nyugat nem kı́vá nt engesztelő á ldozatot, nem
kö vetelte, hogy nyomozá st é s bű nvá di eljá rá st kezdemé nyezzenek
a szovjet tisztviselő k ellen, vagy legalá bb a hivataluktó l fosszá k
meg ő ket. Gorbacsovot pedig gyakorlatilag szentté avatta.
Nem beszé lhetü nk megalá ztatá sró l - legfeljebb annyiban, hogy
az orszá gnak tö bb milliá rd dollá ros anyagi é s egyé b segé lyé rt
kellett egykori veté lytá rsá hoz fordulnia, pedig ezt az ellenfelet a
szovjet propaganda nemzedé keken á t szı́vtelen é s bomlasztó
ellensé gké nt festette le. A Szovjetunió elvesztette a hideghá ború t,
má rpedig a veresé g fá jdalmas. A legyő zö ttsé g é rzé sé t annak
kö szö nhetjü k, hogy nemzetké nt ké ptelenek voltunk tú llé pni egy
letű nt korszakon. A Szovjetunió való ban a hideghá ború vesztese
lett, á m ez a veresé g egyben győ zelmet is jelentett, nem csupá n az
Egyesü lt Allamoknak é s az egé sz nyugati vilá gnak, hanem az
oroszoknak, valamennyi szovjet á llampolgá rnak é s mindenki
má snak is, aki korá bban a vasfü ggö ny mö gé szorult. Vé gre
szabadon é lhettü nk, szabadon beszé lhettü nk é s ö ná lló an
gondolkodhattunk. A való di kudarc akkor kö vetkezett el, amikor
elmulasztottuk felszá molni a KGB-rendszert, é s nem hagytuk
magunk mö gö tt é ppen olyan gyorsan a mú lt hamis dicső sé gé t,
ahogyan a szovjet blokk euró pai orszá gainak zö me tette. ı́gy
vá lhatott Oroszorszá g é s a tö bbi szovjet utó dá llam fogé konnyá a
megalá ztatá s mı́toszá ra, é s vé dtelenné a Putyinhoz hasonló
emberekkel szemben, akik alig vá rtá k, hogy gá tlá stalanul
kiszipolyozhassá k a legyengü lt orszá gok erő forrá sait.
má sodik fejezet
AZ ELVESZETT EVTIZED
Ugy tű nik, manapsá g sokan megfeledkeznek ró la, hogy a

vasfü ggö ny lebontá sa, a hideghá ború vé ge é s a Szovjetunió
ö sszeomlá sa egymá stó l elkü lö nü lt esemé nyek voltak. Persze
szorosan ö sszefü ggtek egymá ssal, de mire a Szovjetunió
hivatalosan megszű nt, addigra a berlini fal má r tö bb mint ké t
esztendeje romokban hevert. A kommunistaellenes forradalmak
é s a legkü lö nfé lé bb elszakadá spá rti mozgalmak 1989-ben
jelentek meg Kö zé p- é s Kelet-Euró pá bá n, kezdve a lengyelorszá gi
szolidaritá si mozgalommal á prilisban. A hullá m á tsö pö rt
Magyarorszá gon, az NDK-n, Csehszlová kiá n, Bulgá riá n, Romá niá n
é s Albá niá n is.
Emlé kezetem szerint a szovjet mé dia a glasznoszty korszakra
jellemző tudathasadá sos kö vetkezetlensé ggel tudó sı́tott ezekrő l a
hihetetlen esemé nyekrő l. Ekkoriban elmé letileg má r szabad volt a
sajtó , á m a televı́zió tová bbra is a Kreml kö zvetlen ellenő rzé se
alatt á llt. Azok a mű sorok, amelyek nem bı́rá ltá k elé g kemé nyen a
balti á llamok felkelé seit, kö nnyen eltű nhettek az é terbő l. E
politikai vá ltozá sokra vá laszul a semmitmondó hı́reken é s
kö nnyed szó rakoztatá son tú lmenő en a propaganda egy
agresszı́vebb formá ja is kezdett megjelenni a szovjet televı́zió ban.
A sajtó hosszú utat já rt be a Pravda 1985 elő tti korszaka ó ta, é s a
folyó iratok immá r nem riadtak vissza attó l, hogy pontosan
beszá moljanak az euró pai kommunista rezsimek buká sá ró l. Az
á tmenet igyelemre mé ltó an bé ké sen zajlott, az egyetlen hı́rhedt
kivé tel Nicolae Ceauşescu romá n diktá tor kivé gzé se volt, aki
megparancsolta csapatainak, hogy nyissanak tü zet a
kormá nyellenes tiltakozó kra; Romá niá ban az erő szakos
cselekmé nyek a becslé sek szerint 1100 ember é leté t kö vetelté k.
1989 tavaszá nak esemé nyeit taglalva okvetlenü l meg kell
emlı́tenü nk a kı́nai Tienanmen té ri tiltakozá sokat é s mé szá rlá st -
kü lö nö sen, mivel Gorbacsov é pp má jusban, a megmozdulá sok
kellő s kö zepé n lá togatott el Pekingbe, há rom hé ttel azelő tt, hogy a
tankok eltiportá k volna a tü ntető ket. Ugy tű nik, a diktá torok
tö bbet tanulnak a tö rté nelembő l, mint a demokratá k. E vilá g
Putyinjai ú gy tekintenek Gorbacsovra, mint aki tú lsá gosan
gyengé nek bizonyult a Szovjetunió ö sszetartá sá hoz, é s a
Tienanmen té ri esemé nyekbő l azt a kö vetkezteté st vonjá k le, hogy
milyen eredmé nyes lehet a nyers erő szak alkalmazá sa.
Sajná latos, á m elő re lá tható volt, hogy hamarosan mé g tö bb vé r
fog folyni Jugoszlá viá ban, amely a kommunista idő kben
hivatalosan tö bb é vtizeden á t semleges maradt. Amikor az
é lethossziglan uralkodó diktá tor, Joszip Tito 1980-ban meghalt,
nyomban elkezdtek felfesleni a szá lak, amelyekkel az etnikailag é s
terü letileg megosztott balká ni nemzet tarka sző ttesé t
ö sszefé rcelte. Mire az euró pai kommunistaellenes mozgalom
megjelent az orszá gban, é s megtartottá k az első vá lasztá sokat, a
szö vetsé gi ellenő rzé s má r igen meggyengü lt. Am a vá lasztá sok
ahelyett, hogy segı́tettek volna a helyzet bé ké s rendezé sé ben, csak
mé g é lesebben vilá gı́tottak rá az orszá g erő szakkal egymá shoz
csatolt kö ztá rsasá gainak etnikai é s vallá si ellenté teire. A
Koszovó ban é lő albá n nemzetisé gű tö bbsé g neheztelt a szerbekre,
a szlové n é s horvá t szeparatista pá rtok pedig egyará nt
fü ggetlensé get ı́gé rtek né pü knek, mikö zben a szerb vezető ,
Szlobodan Milosevics a szö vetsé gi rendszer megerő sı́té sé n
fá radozott, amelyet ő maga ellenő rzö tt. Egyenes ú t vezetett a
katasztró fá hoz, amely hamarosan a hideghá ború utá n felé pü lő
vé delmi rendszer első pró baté tele lett.
Mivel má r az 1989-es forradalmak is é pp elé g gondot zú dı́tottak
a nyakukba, a NATO é s a nyugati hatalmak elő szeretettel
belpolitikai kon liktuské nt kö nyvelté k el a jugoszlá viai helyzetet, s
ı́gy igyelmen kı́vü l hagytá k a jugoszlá v há ború kezdeti
ö sszecsapá sait. Euró pá nak ki kellett talá lnia, mit kezdjen 130
millió elszegé nyedett ú j bará tjá val, é s azok zö ldfü lű demokratikus
kormá nyaival. A Bush-kormá nyzat mindekö zben a Szovjetunió ra
ö sszpontosı́tott, majd 1990 augusztusá tó l 1991 februá rjá ig az
első ö bö lhá ború é s annak kö vetkezmé nyei kö tö tté k le igyelmé t.
Az Egyesü lt Allamok á ltal vezetett koalı́ció t, amely azé rt alakult,
hogy kiű zze Szaddá m Huszeint Kuvaitbó l, igyelemre mé ltó nak
nevezhetjü k, ugyanis a II. vilá ghá ború ó ta ez volt az első alkalom,
amikor a ké t szuperhatalom ugyanazon az oldalon á llt egy
vá lsá gban.1 Korá bban a Szovjetunió volt Szaddá m fő tá mogató ja,
ú gyhogy ez a Kuvait megszá llá sá t elı́té lő kö zö s amerikai-szovjet
nyilatkozat ú jabb bizonyı́té k volt arra, hogy a hideghá ború a
vé gé hez kö zeledik. Bá r ké ső bb kiderü lt, Gorbacsov alaposan
bebiztosı́totta magá t az esetleges negatı́v kö vetkezmé nyek ellen,
é s hagyta, hogy Eduard Sevardnadze kü lü gyminiszter a sajá t
nevé ben vigye keresztü l a nyilatkozatot.
Vé gü l Ró ná id Reagan erkö lcsi kö vetkezetessé ge cé lt é rt. Ugyan
1976-ban nem ő , hanem Gerald Ford lett a Republiká nus Pá rt
elnö kjelö ltje, Reagannek mé gis sikerü lt becsempé sznie a
republiká nusok programjá ba az „erkö lcsö ssé get a kü lpolitiká ba”
irá nyelvet. Tú lzá s né lkü l á llı́tom, hogy ez az apró lé pé s
megvá ltoztatta az egé sz vilá g sorsá t, s vele az enyé met is. Azutá n
a falat leromboltá k, ahogyan Reagan korá bban kö vetelte, é s a
gonosz birodalma megbukott. A kisebb problé má k megoldá sa a
kisebb formá tumú emberekre maradt.
Jó llehet Gorbacsov irá nti vé gletes lojalitá sa miatt korá ntsem
vagyok az idő sebb Bush elnö k csodá ló ja, é s akkoriban hevesen
bı́rá ltam gyengesé ge miatt, kormá nyzata mé gis derekas munká t
vé gzett a Szovjetunió ö sszeomlá sa oká n szü ksé gessé vá lt
romeltakarı́tá sban. Bush é rett é s rá termett kü lpolitikai stá bbal
rendelkezett, amelynek a Szovjetunió felbomlá sa elő tt é s kö zben
tanú sı́tott szű klá tó kö rű sé ge é s ó vatossá ga nem jelentett
egyé rtelmű en há trá nyt az utó hatá sok kezelé se sorá n. Bush, James
Baker, Brent Scowcroft, Dick Cheney é s a tö bbiek vonakodva bá r,
de együ ttmű kö dé seket alakı́tottak ki a „kiszá mı́thatatlan
bajkeverő ” Jelcinnel a nukleá ris biztonsá g é s a gazdasá gi
reformok gyakorlati megoldá sá ban.
Má ig vitatható nak tartom, ahogyan ezek a politikusok az
emlı́tett gazdasá gi reformokhoz é s segé lycsomagokhoz
viszonyultak, ugyanakkor ké tsé gtelen té ny, hogy nagy fá ba vá gtá k
a fejszé jü ket. Bő ven akad ré mtö rté net azoknak a baloldali
diktatú rá knak a tö rté nelmé ben, amelyek piacgazdasá gon alapuló
demokratikus rendszerekre kı́vá ntak á tté rni. A kommunizmus
olyan, mint egy autoimmun betegsé g: nem ö nmagá ban vé ve
halá los, de olyannyira legyengı́ti a szervezetet, hogy az kö nnyen
á ldozatul esik bá rmi má s nyavalyá nak; az egyé n szintjé n
elsorvasztja az emberi lelket, kö zö ssé gi szinten pedig
elé rté ktelenı́ti a sikeres, szabad tá rsadalom é rté keit.
Nem vé letlen, hogy a jobboldali ö nké nyuralmi rendszerek
mindig is nagyobb sikerrel voltak ké pesek kitö rni a politikai
elnyomá s korszaká bó l é s eljutni a szilá rd gazdasá gi alapokon
nyugvó demokratikus berendezkedé sig. Chile, Portugá lia,
Spanyolorszá g, Dé l-Korea, Tajvan - ezeknek az orszá goknak a
rezsimjei az ö ncé lú hatalmat hajszoltá k, mindenfé le mé lyebb
ideoló gia né lkü l. Amikor aztá n a diktató rikus kormá nyok
megbuktak - a legtö bb esetben vá lasztá sok ú tjá n -, a gyö kerek, az
alapvető emberi é rté kek, mint az egyé n szabadsá ga, elé g
egé szsé gesek maradtak ahhoz, hogy kisarjadhasson belő lü k a
demokrá cia. A kommunista ideoló gia azonban gyö keret-á gat
egyará nt megtá mad, rá adá sul mé g a termő talajt is megmé rgezi.
Szá mos kelet-euró pai orszá g mindmá ig sú lyos nehé zsé gekkel
kü zd annak ellené re, hogy az Euró pai Unió é vtizedek ó ta
stabilizá ló befolyá st gyakorol a té rsé gben, é s jelenté keny anyagi
tá mogatá st is nyú jt szá mukra. Egyes nemzetek szá má ra azé rt
jelentett lé lek-tanilag kö nnyebb feladatot gyö kerestü l kiirtani a
kommunizmust, mivel ideoló giá já t a gyű lö lt szovjet megszá llá s
mellé ktermé ké nek tekintetté k, é s ı́gy ö rö mmel szabadultak meg
tő le egyszer s mindenkorra.
Ezzel termé szetesen korá ntsem akarom szentesı́teni a
diktatú rá k bá rmely fajtá já t. Hiszek Churchill hı́res mondá sá ban,
amely szerint a demokrá ciá ná l nincs pocsé kabb kormá nyzá si
forma - kivé ve azokat, amelyekkel eddig megpró bá lkoztak. Am ez
a né ző pont ré szben megmagyará zza, mié rt kü zdenek olyan
kı́nkeservesen a tú lé lé sé rt a szovjet utó dá llamok, é s mié rt
bizonyultak oly tartó snak Kuba é s Eszak-Korea rezsimjei. Az egyik
esetben az emberek neheztelnek azé rt, hogy nem szabadok, a
má sikban elhiszik, hogy nem is é rdemlik meg a szabadsá got.
1992-ben mé rsé kelt vita indult meg arró l, hogyan né zzen ki az
ú j vilá grend. Ma má r nincs ké t pó lus: a vilá got immá r nem osztja
fel egymá s kö zt ké t rivá lis szuperhatalom. De vajon egypó lusú
volt a vilá g korá bban is, amelyben az esemé nyek alakulá sá t az
Egyesü lt Allamok hatá rozta meg, Euró pa orszá gainak zö mé vel az
uszá lyá ban? Vagy egy tö bbpó lusú , netá n é ppen pó lusok é s
erkö lcsi kö zé ppont né lkü li vilá gban é ltü nk? Az Egyesü lt Allamok
hatalmas hadigé pezeté vel, roppant gazdasá gi erejé vel é s a
politikai ellenzé k teljes hiá nyá val fö ldgolyó nk té nyleges
egyeduralkodó ja, aká r szı́vesen vá llalja fel e szerepet, aká r nem. A
való di ké rdé s az, miké nt é l e befolyá sá val.
2015-ben - miutá n vé get é rt ké t kö ltsé ges é s rosszul levezé nyelt
há ború , lezajlott egy megalá zó pé nzü gyi vá lsá g, tanú i lehettü nk
Kı́na gyors fel-emelkedé sé nek é s Amerika szemmel lá tható
tehetetlensé gé nek a vilá g forrongó terü letein - kö nnyen
megfeledkezü nk ró la, milyen dominá ns
szerepet já tszott az Egyesü lt Allamok az 1990-es é vekben. 1992-
ben az USA 6,5 milliá rd dollá ros, gazdasá ga kö zel ké tszer akkora
volt, mint Japá né , há romszorosa volt Né metorszá g gazdasá gá nak
é s tizenhá romszorosa Kı́ná é nak. Oroszorszá g é pphogy bekerü lt
az első hú sz kö zé , s itt le is horgonyzott mindaddig, mı́g az olaj á ra
elé g magasra nem szö kö tt ahhoz, hogy az orosz gazdasá g ismé t
felkerü ljö n a tı́z legjelentő sebb kö zé . A katonai rá fordı́tá sok é s az
ü tő ké pessé g tekinteté ben mé g inká bb elbillent az egyensú ly az
Egyesü lt Allamok é s a NATO javá ra az 1990-es é vekben, amikor
kiderü lt, hogy a legendá s szovjet hadigé pezet é ppen olyan ó sdi é s
gyenge, amilyen az orszá g gazdasá gá nak egé sze. Kı́na viszonylag
cseké ly katonai kö ltsé gveté se egé szen a 21. szá zad első é vtizedé ig
nem emelkedett meg jelentő s mé rté kben.
Enné l is fontosabb, hogy a hideghá ború s győ zelem ideoló giai
fö lé nyt biztosı́tott az Egyesü lt Allamoknak é s a szabad vilá g tö bbi
ré szé nek. A demokrá cia é s a kapitalizmus diadalmaskodott, a
totalitarizmus é s a szocializmus veresé get szenvedett. Ismé tlem,
manapsá g mindez teljesen ké zenfekvő nek, magá tó l é rtető dő nek
tű nik, á m a kommunizmus ideoló giá ja é vtizedeken á t komoly
kihı́vá st jelentett a vilá g majdnem minden orszá ga szá má ra. A
Szovjetunió ö sszeomlá sá val e vita vé get é rt. A szocialista
frá zispufogtatá s mé g ma, negyedszá zaddal ké ső bb is leginká bb
csak a né pszerű sé get hajhá szó , ö njelö lt ké nyurak jellemző je, akik
igyekeznek teletö mni a sajá t é s cimborá ik zsebé t a termé szeti
erő forrá soktó l fü ggő , stagná ló gazdasá gokban.
Bush é s csapata nyomban megkezdte a retorikai leszerelé st -
jó cská n lejjebb adtak Reagan megalkuvá st nem ismerő amerikai
felső bbrendű sé gtudatá bó l é s erkö lcsi fö lé nyé bő l. Amerika
befolyá sa é s hatalma itt-ott felvillant az első ö bö lhá ború idejé n,
bá r Bush ekkor is minden tő le telhető t elkö vetett, hogy ú gy
tű njö n, Szaddá m Hú szé in fé ktelen tombolá sá nak megfé kezé se egy
kiterjedt koalı́ció á ltal vé ghezvitt haté kony cselekmé nysor
eredmé nye volt. Bush ekkor is meré szen é s é kesszó ló n
hangsú lyozta Amerika vezető szerepé t, jelentő sé gé t. Ké ső bbi
ı́rá sá ban annak szü ksé gessé gé t emelte ki, miszerint „odahaza ú j
konszenzust kell teremteni abban, hogy milyen szerepet tö ltsö n
be Amerika a vilá gban”,2 mivel csak ı́gy kerü lhető el az
elszigetelő dé si politika é s a protekcionizmus té rhó dı́tá sa.
Bush ı́gy folytatja:
A mostani nemzetkö zi szı́nté rhez fogható tabula rasá t mé g

nem produká lt a tö rté nelem - bá rmennyire is zavarosnak
tű nhet ez a kö zeg egyeseknek. Az amerikai ré szvé tel a vilá g
ü gyeinek inté zé sé ben soha nem volt annyira fontos, mint
most. Ha az Egyesü lt Allamok nem á ll az é lre, a vezető
szerepet má s nem fogja betö lteni. Ez azonban rá nk is
hatalmas terhet ró : tanulnunk kell a magunk mö gö tt
hagyott é vszá zadbó l, amelyhez fogható an vé res mé g nem
volt a tö rté nelemben. Ha nem é lü nk a rá nk szabott
felelő ssé ggel, ha visszariadunk a szereptő l, amelyet csak mi
tudunk felvá llalni, ha nem teljesı́tjü k kö telessé gü nket a
vilá ggal szemben, hanem kö zö nybe sü llyedü nk, akkor egy
nap ismé t nagy á rat fogunk izetni rö vidlá tá sunké rt é s
hanyagsá gunké rt.3
Gratulá lok! E sorokon keresztü l Bush csaknem olyan sü rgető é s

vilá gos hangnemben, ső t karizmatikus stı́lusban nyilatkozik, mint
hajdan Reagan. Sajná latos mó don az egykori elnö k csupá n 1998-
ban Scowcrofttal kö zö sen ı́rott kö nyvé ben vetette papı́rra eme
ö sztö nző é s é leslá tó szavakat, nem a hivatali ideje alatt. Az A
World Transformed idé zett ö sszefoglaló fejezeté ben alighanem
annak ad hangot, hogy mennyire bá ntja az, hogy elnö kké nt nem
erő ltette kissé jobban a vezető szerep felvá llalá sá t.
Bush elszalasztotta a kı́ná lkozó alkalmat, hogy eltá volı́tsa
Szaddá mot a hatalombó l, é s megbü ntesse a Kuvait elleni
tá madá sá é rt. Viselkedé sé vel - azon tú lmenő en, hogy ú jabb
é vtizednyi elnyomá sra é s ré muralomra ı́té lte az iraki né pet -
vilá gos ü zenetet kü ldö tt a tö bbi, becsvá gytó l fű tö tt hó dı́tó nak is.
1992 nyará n egyre-má sra hallottuk a nyugati politikusok sü rgető
felszó lı́tá sait, hogy á llı́tsá k nemzetkö zi bı́ró sá g elé Szlobodan
Milosevicset a Horvá torszá gban é s Boszniá ban elkö vetett
agresszió é rt. Mé gis hogyan - ké rdezhetné nk mikö zben Szaddá m
mé g mindig é l é s orszá got vezet?
Ezzel vissza is té rtü nk Jugoszlá viá hoz, ahol - ha felü letesen
szemlé lő dü nk - minden egyé rtelmű nek tű nt. Kö zvetlen amerikai
é rdekek nem sé rü ltek, ezé rt nem volt ok arra, hogy csapatokat
kü ldjenek az orszá gba. Azonban Bush, mivel elvakultan tá mogatta
Jugoszlá via terü leti integritá sá t, é s ezzel megnö velte Belgrá d
ö nbizalmá t azzal kapcsolatban, hogy bá tran megkocká ztatható a
katonai erő beveté se, megfeledkezett arró l a té nyrő l, hogy a
há ború minden á rtatlan á ldozata meggyengı́ti a demokrá ciá t, é s
megerő sı́ti a hanyatló ö nké nyuralmat. Ha egy olyan korszakban,
amelyben egy demokratikus szuperhatalom katonai
egyeduralomra tett szert az egé sz vilá gon, ké pesek voltunk ö lbe
tett ké zzel né zni a ná ci mó dszerek - a koncentrá ció s tá borok é s az
etnikai tisztogatá s - ú jjá é leszté sé t, ez azt jelenti, hogy Bushnak az
„ú j vilá grendrő l” mondott szavai a naiv hazai nagykö zö nsé gnek
szá nt ü res demagó g szó lamok csupá n.
Bush meg volt arró l győ ző dve, hogy Amerika fé l egy elhú zó dó ,
Vietnamhoz hasonló katonai beavatkozá stó l Jugoszlá viá ban, á m
kö zben igyelmen kı́vü l hagyta a té nyt, hogy a vilá gpolitikai
viszonyok idő kö zben gyö keresen á talakultak. Ekkorra má r nem
fenyegetett az a veszé ly, hogy a szovjetek felsorakoznak
Jugoszlá via mö gö tt, ı́gy Bush tulajdonké ppen anná l jó val kisebb
erő beveté sé vel is hamar a megfelelő irá nyba terelhette volna a
tö rté né seket, mint amekkora erő re a mú ltban szü ksé ge lett volna.
Ahogyan é vekkel ké ső bb bebizonyosodott - ekkorra a há ború má r
tö bb tı́zezer á ldozatot kö vetelt -, a NATO lé gi csapá sai
ö nmagukban is elegendő ek voltak ahhoz, hogy megingassá k
„Nagy-Szerbia” csapatainak eltö ké ltsé gé t. Miutá n a lé gierő
megsemmisı́tette a szerbek nehé zfegyverzeté nek jelentő s ré szé t,
Belgrá dnak szembe kellett né znie a té nnyel, hogy a tö rté ntek utá n
egyenlő felté telekkel kell folytatnia a há ború t Bosznia é s
Horvá torszá g ellen. Bush azonban bebizonyı́totta, hogy az ENSZ-
irá nyelvek szolgai tá mogatá sa tö bbet jelent szá má ra, mint tö bb
tı́zezer emberé let megmenté se, é s a hatá rozott á llá sfoglalá s az
agresszió ellen.
Jugoszlá via pé ldá ja azt is vilá gossá tette, hogy a hideghá ború
utá ni korszak ú j irá nyelveket kö vetel, s hogy a Bush-kormá nyzat
ké ptelennek bizonyult ezek lé trehozá sá ra. Amikor Lawrence
Eagleburger kü lü gyminiszterhelyettes 1990 februá rjá ban
meglá togatta Belgrá dban ré gi bará tjá t, Milosevicset, dö bbenten
tapasztalta, hogy nem tudnak kö zö s á llá spontot kialakı́tani.
Akkoriban annyi ö rvendetes hı́r é rkezett Euró pá bó l, hogy a
balká ni puskaporos hordó problé má já t há tté rbe szorı́tottá k - mé g
azt kö vető en is, hogy a hazaté rő Eagleburger ı́gy igyelmeztetett:
„Sokkal rosszabb a helyzet, mint bá rki gondolta volna, é s sokkal
tö bb vé r fog folyni, mint hittü k!”4
Bush igen hamar elveszı́tette az esé lyt arra, hogy egy má sodik
elnö ki ciklus sorá n korrigá lja a mú ltbé li rossz dö nté seit, mivel
Amerika vá lasztó polgá rai egy szempillantá s alatt há tat fordı́tottak
a kü lpolitiká nak. George H. W. Bush vé gü l egy olyan politikai
ellenfé ltő l szenvedett veresé get az amerikai elnö kvá lasztá sokon,
akinek nem voltak kü lpolitikai tapasztalatai, s a jelmondata, „a
gazdasá g, te buta!” eredmé nyesen kirekesztette a kü lpolitiká t é s a
hideghá ború t a kampá nybó l. (Bushon az sem segı́tett, hogy a
harmadik pá rti jelö lt, Ross Perot elszipká zta Clinton
szavazatainak egy ré szé t.) Persze Bush semmilyen mó don nem
hasonlı́tható Winston Churchillhez, á m az a mó d, ahogyan vé gü l a
hideghá ború befejezé sé t kö vető en eltá volı́tottá k a hivatalá bó l,
Churchill eseté re emlé keztet - miutá n a brit miniszterelnö k
győ zelemre vezette a nemzeté t a II. vilá ghá ború ban, a szavazó k
é ppen ugyanilyen hirtelen fordultak ellene.
Ahogyan napjainkban, ú gy abban az idő ben is kiá lltam amellett,
hogy minden rendelkezé sü nkre á lló eszkö zt vessü nk be a
Huszeinhez é s Milosevicshez hasonló agresszorok megfé kezé sé re,
a katonai beavatkozá st is beleé rtve. E ké rdé sben mindig is
kö vetkezetesen az erő szakos cselekmé nyek á ldozatainak pá rtjá t
fogtam - etnikai hovatartozá suktó l é s vallá si meggyő ző dé sü ktő l
fü ggetlenü l - azokkal szemben, akik embertá rsaik vé ré t ontottá k.
Enné lfogva egyé rtelmű en a megtá madott bosnyá kokkal é s
horvá tokkal rokonszenveztem, annak ellené re, hogy Oroszorszá g
ré gó ta tá mogatta a szerb nacionalizmust. 1993-tó l 1995-ig sok
jó té konysá gi rendezvé nyt szerveztem azé rt, hogy felhı́vjam a
igyelmet a horvá t é s bosnyá k menekü ltek helyzeté re, é s
segé lyeket, tá mogatá st szerezzek nekik - tö bbet kö zö tt egy
szimultá n sakkmé rkő zé st is szerveztem 1994 jú liusá ban
Szarajevó ban, az akkor é pp ostrom alatt á lló bosnyá k fő vá rosban.
1992-ben a szerb fé lkatonai erő k civileket ö ltek é s terrorizá ltá k
a muszlim lakossá got. Bush mé gis ragaszkodott hozzá , hogy
kizá ró lag az ENSZ keretei kö zt lehet beavatkozni, ami
megjó solható an ké ptelen é s tragikus eredmé nyekkel já rt.
Pé ldá nak oká é rt: a té rsé gre kimondott fegyverembargó
megakadá lyozta, hogy a bosnyá kok megvé delmezzé k magukat az
á llig felfegyverzett szerbek ellen.
Az Egyesü lt Allamokban lezajlott elnö kvá lasztá st kö vető napon,
1992. november 4-é n ı́rtam egy vezé rcikket a The Wall Street
Journalba, amely voltaké ppen nyı́lt levé l volt az Egyesü lt Allamok
elnö ké hez - a ré gihez é s az ú jhoz egyará nt. A levé lben kifejtettem,
semmi ké tsé gem afelő l, hogy ha George Bush annak idejé n
komolyan igyelmezteti Milosevicset, megfé kezhette volna az
agresszió t é s elejé t vehette volna a vé res etnikai há ború nak
Jugoszlá viá ban. Az egé sz vilá g lá tta a Kuvaitban é s Irakban
ké szı́tett fé nyké peket az amerikai katonai invá zió val já ró
rombolá sró l, é s mindenki tisztá ban volt azzal, hogy ha az akarat
megvan, az Egyesü lt Allamok jelentő s hadá szati bravú rokra
ké pes.
A nyı́lt levé lben felszó lı́tottam az amerikai elnö kö t, hogy té rjen
vissza az orszá g szilá rd erkö lcsi elveken nyugvó vezeté sé hez, s
vessen vé get annak az á lszent politiká nak, amely a stabilitá st a
demokrá cia é s a szabadsá g elé helyezi. „A kü szö bö n á lló
vilá gmé retű vá ltozá sok szilá rd erkö lcsi alapokon á lló vezeté st
kö vetelnek, é s egyedü l az Egyesü lt Allamok rendelkezik elé g
hatalommal é s politikai hitelessé ggel ahhoz, hogy meghozza a
szü ksé ges dö nté seket é s megtegye a kellő lé pé seket az ú j
vilá grend kialakı́tá sa é rdeké ben... On azt mondja, hogy ez
szı́ntiszta idealizmus? Lehet, de é n mindenesetre szeretné m azt
hinni, hogy Amerika a tegnapi napon a vilá g vezető jé t vá lasztotta
meg.”5
De ó jaj, mint jó l tudjuk, Amerika Bili Clintont vá lasztotta meg.
Az ú j elnö k 1992-es kampá nya ü gyesen haszná lta ki az elhú zó dó
recesszió t é s a hideghá ború befejezé sé t arra, hogy elleplezze
ké pzettsé gbeli hiá nyossá gait, felké szü letlensé gé t a nemzetkö zi
kü zdő té ren. Clinton egyé rtelmű en leszö gezte, hogy ő egy ú j
nemzedé k ké pviselő je, amely szakı́tani kı́vá n a mú lttal é s az
Egyesü lt Allamok sú lyos vilá gpolitikai felelő ssé gvá llalá saival, s az
amerikai né p a jelek szerint egyeté rtett vele. Ha ezzel együ tt mé g
szü ksé g lett volna bá rmilyen jelké pes magyará zatra, a Clinton-
kampá ny fő cı́mdalá ban a kö vetkező mondatokat hallhattuk:
„Folyvá st csak a holnapra gondolj!” é s „A tegnap elmú lt, ö rö kre
tovatű nt!”
A Jugoszlá viá ban vé gbement szö rnyű sé gek Clinton hivatalba
lé pé sé vel egy idő ben jutottak el a nyugati hı́rforrá sokhoz. A
boszniai szerb fogolytá borok csont é s bő r foglyairó l ké szü lt fotó k
nyomban a dachaui é s buchenwaldi koncentrá ció s tá borok
tú lé lő inek ké pé t juttattá k az ember eszé be. Ismé t etnikai
tisztogatá s zajlott Euró pa szı́vé ben. Clinton ekö zben nem jutott
ö trő l a hatra az ENSZ é s Euró pa vezető ivel - ké ptelen volt
meggyő zni a francia Francois Mitterand-t é s a brit John Majort,
hogy oldjá k fel a fegyverembargó t. Az ú j elnö k nem volt hajlandó
egyoldalú katonai akció t kezdemé nyezni euró pai NATO-
partnereinek engedé lye né lkü l.
Mire a NATO tö bb mint ké t é vvel ezek utá n vé gre beavatkozott
az esemé nyekbe, é s vé grehajtotta tö rté neté nek első harci
cselekmé nyeit, becslé sek szerint kö zel 144 ezer ember halt meg,
é s millió k vá ltak hontalanná . A né pirtá s é s a koordiná lt tö meges
nemi erő szak azutá n is tová bb folyt, hogy az ENSZ bé kefenntartó
egysé gei a helyszı́nre é rkeztek. Jó l emlé kszü nk mé g a Szarajevó
tö rté nelmi vá roskö zpontjá ban lé vő piac elleni tü zé rsé gi
tá madá sokra 1994 februá rjá ban é s 1995 augusztusá ban,
amelyekben ö sszesen szá zná l is tö bb civil vesztette é leté t, é s
rengetegen sebesü ltek meg. A má sodik barbá r tá madá s ké pei
nyomá n dö ntö tt vé gre ú gy a NATO, hogy lé gicsapá sokat mé r a
boszniai szerb erő kre. A NATO-csapá sok azutá n - az egyesü lt
boszniai-horvá t erő k jú liusi offenzı́vá já val egyetemben, amelynek
sorá n felszabadı́tottá k Knint é s Bihá csot - rá ké nyszerı́tetté k
Milosevicset a daytoni bé keszerző dé s elfogadá sá ra é s a há ború
lezá rá sá ra.
Kö zben Oroszorszá g tá mogatá st nyú jtott „szerb testvé reinek” é s
segı́tett ké sleltetni a kü lső beavatkozá st - é s ezt 1999-ben ismé t
megtette a koszovó i albá nokat tá madó szerb csapatok elleni
intervenció kapcsá n. Koszovó eseté ben Clinton sokkal gyorsabban
elszá nta magá t a katonai erő beveté sé re, mé g egy hatá sos
televı́zió s beszé det is tartott az amerikai né pnek 1999. má rcius
24-é n arró l, hogy mié rt indı́t a NATO bombatá madá sokat a
milosevicsi Szerbia ellen. Ha ma ú jra elolvasom Clinton
beszé dé nek szö vegé t, elké pedek, milyen nagy mé rté kben
vonatkoztathatná nk - é s kellene is vonatkoztatnunk - az akkori
elnö k szavait a jelenleg Ukrajná ban zajló esemé nyekre.
Erdemes megkeresni é s teljes egé szé ben vé gigolvasni a
szö veget, mindenesetre itt is kö zlö k belő le né há ny
kulcsfontossá gú sort:
Azé rt cselekszü nk, hogy megoltalmazzuk az á rtatlan

koszovó i emberek ezreit az egyre sú lyosabb katonai
offenzı́vá tó l. Azé rt cselekszü nk, hogy elejé t vegyü k egy
kiterjedtebb há ború nak, hogy hatá stalanı́tsunk egy lő poros
hordó t Euró pa szı́vé ben, amely e szá zad folyamá n ké tszer
má r felrobbant, s ez katasztrofá lis kö vetkezmé nyekkel já rt.
Azé rt is cselekszü nk, hogy szö vetsé geseinkkel egysé gben
lé pjü nk fel a bé ké ért. Ha most elkezdü nk cselekedni, azzal
megő rizzü k é rté keinket, megvé delmezzü k é rdekeinket, é s
elő mozdı́tjuk a bé ke ü gyé t.
Clinton a tová bbiakban elmagyará zta - a magyará zkodá shoz

mindig nagyon é rtett -, hogy mié rt olyan lé nyeges Koszovó , mié rt
lé tfontossá gú az Egyesü lt Allamok é rdekei szempontjá bó l ez a
tá voli hely, amelyrő l kevé s amerikai hallott valaha é leté ben, é s
mié rt dö ntő jelentő sé gű azelő tt cselekedni, hogy a helyzet mé g
jobban elmé rgesedne. Koszovó ban - aká rcsak Putyin jelenlegi
Ukrajna elleni invá zió ja sorá n - nem NATO-tagá llamot é rt
tá madá s. Am ahogy Clinton kifejtette:
Ha mi é s a szö vetsé geseink té tlenü l hagyjuk, hogy ez a
há ború tová bb folytató djon, Milosevics elnö k ú gy fogja
é rtelmezni habozá sunkat, hogy felhatalmaztuk a
mé szá rlá sra... Ké pzeljé k csak el, mi tö rté nne, ha mi é s a
szö vetsé geseink mé gis ú gy dö ntené nk, hogy elfordı́tjuk
fejü nket, mikö zben ezeket az embereket ott gyilkoljá k le a
NATO kü szö bé n! Ez megfosztaná hitelé tő l az egé sz NATO-t,
azt a tartó pillé rt, amelyen biztonsá gunk immá r 50
esztendeje nyugszik... Ha tanultunk valamit e vé gé hez
kö zeledő é vszá zad tö rté né seibő l, há t azt biztosan
megtanultuk, hogy amennyiben mi Ameriká ban jó lé tben é s
biztonsá gban akarunk é lni, jó mó dú , biztonsá gos, osztatlan
é s szabad Euró pá ra van szü ksé gü nk.
Ismé t csak azt tudom mondani, hogy bravó ! Helyettesı́tsü k be

„Koszovó t” „Ukrajná ra” é s „Milosevicset” „Putyinra” s Obama
elnö k majdnem szó ró l szó ra elismé telhetné a beszé det -
legnagyobb megelé gedé semre. Am ez az eré lyes nyilatkozat az
erkö lcsi vezeté s fontossá gá ró l, valamint arró l, hogy Amerika é s a
NATO erejé t fel kell mutatni az á rtatlan é letek vé delme
é rdeké ben, ismé t megbocsá thatatlanul ké ső n é rkezett. Bushnak,
az Egyesü lt Allamok 41. elnö ké nek korá bban idé zett nyomaté kos
zá ró gondolata azzal kapcsolatban, hogy Amerika kibú jik a
felelő ssé g aló l é s kö zö nybe sü pped, bizonyá ra Clintonnak cı́mzett
ü zenet volt, aki a kö nyv megjelené se idejé n má sodik elnö ki
ciklusá nak kö zepé n já rt. Clinton pedig, miutá n annyit té tová zott
Bosznia ü gyé ben, é s szemet hunyt a tö bb mint 800 ezer á ldozatot
kö vetelő 1994-es ruandai né pirtá s felett, nyolcé ves hivatali
idejé nek utolsó elő tti é vé ben mutatkozott csak hajlandó nak arra,
hogy vé gre bevesse Amerika pá ratlan haderejé t a jó ü gy
é rdeké ben.
A szerb csapatok 49 nappal a NATO lé gitá madá sainak kezdete
utá n kivonultak Koszovó bó l, é s csaknem egymillió ember
té rhetett haza otthoná ba. Emlé kezzü nk há t Koszovó ra, amikor a
né pszerű é rvelé st halljuk, miszerint ha fegyvereket kü ldü nk
Ukrajná ba, csak „elmé rgesı́tjü k a kon liktust”, vagy „kirobbantjuk
a III. vilá ghá ború t”. Termé szetesen sem a szituá ció , sem az ellenfé l
nem ugyanaz - Oroszorszá g nem Szerbia, é s Putyin sem
Milosevics. Am a tanulsá g az, hogy igenis sok jó szá rmazhat abbó l,
ha a hatalomgyakorlá s hatá rozott, mind a jelenkor, mind a jö vő
generá ció i szá má ra, mı́g a halogatá s sú lyos kö vetkezmé nyekkel
já rhat, é s csak teret ad a tová bbi agresszió nak.
A tö rté nelem kö rforgá sa alakı́tja az emberi cselekvé seket é s
terveket, s maga is formá ló dik, alakul é s á talakul azok hatá sá ra.
Az elszigetelé s é s visszaszorı́tá s kö nyö rtelen hideghá ború s
straté giá it lassan felvá ltotta a bevoná s politiká ja é s a tú lzott
ó vatossá g. A passzivitá s teret engedett a fenyegeté seknek, s a
szabad vilá g tú lnyomó erejé vel há tunk mö gö tt té tlenü l né ztü k
vé gig a tö bb kontinensen is zajló né pirtá sokat. Eme ellenő rizetlen
fenyegeté sek egyike 2001. szeptember 11-é n vá lt pusztı́tó
való sá ggá , visszalendı́tve az ingá t elő szö r a beavatkozá s, majd az
esemé nyek elkerü lhetetlen tú lreagá lá sa felé . Az ennek
folyomá nyaké ppen vı́vott ké t kö ltsé ges há ború segı́tett hatalomra
jutni egy olyan amerikai elnö knek, akinek mandá tuma megint a
visszakozá sra é s a bevoná s politiká já ra szó lt. Obama, a legtö bb
elő djé hez hasonló an, a vé gső kig eleget is tett e megbı́zatá sá nak.
Euró pa pedig má r oly ré gó ta ü l a babé rjain, hogy amikor szembe
kell né znie a hatá rain belü l lé tező idegengyű lö lettel é s a
terrorizmussal, é s az agresszı́v Oroszorszá g irá nyá bó l jö vő kü lső
fenyegeté ssel, é pphogy ké pes talpon maradni. Ismé t vá ltozó ban
van a vilá g, mi pedig hagytuk, hogy az ú j fenyegeté sek
felerő sö djenek, á ttö rjé k a hatá raikat é s rá nk zú duljanak.
harmadik fejezet
LATHATATLAN HABORUK
A legtö bb euró pai orszá got ma is fő ké nt olyan etnikai csoportok
né pesı́tik be, amelyek é vszá zadok ó ta az adott terü leten é lnek. A
tö bb é vtizede tartó bevá ndorlá s mé rté ke jelentő sen
megemelkedett az Euró pai Unió kibő vı́té sé vel é s szá mos euró pai
hatá r megszü nteté sé vel, ennek ellené re Franciaorszá g tová bbra is
első sorban a franciá ké , Né metorszá g pedig a né meteké . A 20.
szá zadban szá mos kö zé p- é s kelet-euró pai orszá g hatá rait
rajzoltá k á t erő szakkal ú jra é s ú jra, jó llehet tö bb etnikai
csoportnak az 1990-es é vekben vé gü l megengedté k, hogy a sajá t
szá ndé kai szerint fü ggetlenedjen, mindmá ig jó né há ny
feszü ltsé gekkel teli vagy vitatott gó cpont maradt a té rsé gben - bá r
napjainkban a legtö bbjü kben nincs há ború .1
A vitá k a legtö bb esetben ú gy jelennek meg, hogy bará ti
viszonyban lé vő szomszé dok rö gzı́tik á llá spontjaik
ö sszeegyeztethetetlensé gé t, vagy é pp belső fü ggetlensé gi
mozgalmak szervező dnek stabil demokratikus orszá gokban,
amelyekben az etnikai feszü ltsé gek a sajtó hasá bjain vagy a
szavazó urná kná l jelennek meg, erő szakmentes mó don. Persze
sok spanyolorszá gi katalá n, egyesü lt kirá lysá gbeli skó t vagy
é ppen szá mos qué beci francia vonja ké tsé gbe a jelenlegi
berendezkedé s kielé gı́tő voltá t.
Az Egyesü lt Allamokban egé szen má s a helyzet. Ezt a
kontinensen á tı́velő nemzetet a vilá g legkü lö nbö ző bb ré szeirő l
é rkezett bevá ndorló k é pı́tetté k fel a semmibő l, az ő slakos
né pessé g csontjain. (Argentı́na tö rté nelme is igen hasonló .) Ugy
vettem é szre, hogy az amerikai ő slakosokkal szemben
alkalmazott brutá lis bá ná smó dró l ma sem szı́vesen beszé lnek az
Egyesü lt Allamokban, é s igazá n é rthető , hogy mié rt van ez ı́gy. Sok
amerikait e té ma é ppú gy zavar é s feszé lyez, mint a rabszolgasá g
ké rdé se - é ppen ezé rt fektettek ezek megismerteté sé re kü lö nö s
hangsú lyt a szovjet oktatá si rendszerben. A kommunista
ideoló gusok igen fontosnak tartottá k bizonyı́tani azt, hogy mi,
oroszok, minden tekintetben felső bbrendű ek vagyunk
ellenlá basainkná l, ı́gy erkö lcsi té ren is. (Es persze intellektuá lisan
is, ezé rt szorgalmaztá k annyira a sakkjá té kot - szerencsé mre.)
A szovjet propaganda szaké rtő je volt a „rá kontrá zá snak” is. E
kifejezé s remekü l é rzé kelteti, hogyan reagá ltak a szovjet vezető k
arra, amikor a hazá jukban zajló tö megmé szá rlá sok,
ké nyszerdepor-tá lá sok é s a gulá gok mű kö dé sé nek bı́rá lata kerü lt
szó ba, olyan riposztokkal, mint a „Na é s maguk, amerikaiak hogy
bá ntak az indiá nokkal vagy a rabszolgá kkal?”. Az ehhez hasonló
vá laszokat tö bbnyire á tlá tszó é s gyenge retorikai fogá ské nt
haszná ltá k arra, hogy eltereljé k a tá rsalgá st a kı́nos ké rdé srő l, é s
té má t vá ltsanak. Putyin szá mos szovjet mó dszert é s hagyomá nyt
felelevenı́tett, ı́gy Oroszorszá g ké pzett internetes troliokbó l á lló
csoportjainak kö szö nhető en a rá kontrá zá s is ú jra né pszerű
napjainkban. Jó formá n egyetlen, Oroszorszá got bı́rá ló tweetem
sem csú szik á t ané lkü l, hogy né há nyan nyomban vissza ne
vá gná nak, hogy az Egyesü lt Allamok vagy Izrael is mű velt hasonló
rossz dolgot, esetleg sokkal rosszabbat, netá n valami olyasmit,
ami egyá ltalá n nem tartozik az adott té má hoz, de legalá bb olyan
rossz é s elfogadhatatlan. Ez a technika mindig nagyon né pszerű
az ö nké nyuralmi rendszerek vezető i é s tá mogató i kö ré ben, akik a
sajá t bű ntetteiket nem tudjá k egyé bké nt semmivel sem
magyará zni. Az arab á llamok pé ldá ul gyakran ú gy nyilatkoznak,
mintha Izrael palesztinokkal szembeni magatartá sa valahogyan
igazolná a sajá t elnyomó rezsimjeik lé tjogosultsá gá t.
A szovjeteknek ké tsé gkı́vü l nyomó s okaik voltak arra, hogy
té má t vá ltsanak. Az igazat megvallva, rengeteg ilyen indok vá lt
nyilvá nvaló vá egyik pillanatró l a má sikra, amikor a Szovjetunió
felbomlott. Alekszandr Szolzsenyicin persze má r korá bban leı́rta
mű veiben azokat a szö rnyű sé geket, amelyeket a Szovjetunió ban
Lenin é s Sztá lin alatt kö vettek el. E kö nyveket be is tiltottá k a
Szovjetunió ban, a szerző t pedig szá mű zté k - nem csupá n azé rt,
mert az ı́rá sok bı́rá ltá k é s hiteltelenı́tetté k a szereplő iket, hanem a
Szolzsenyicin á ltal levont kö vetkezteté sek miatt is. A szerző annak
a hatá rozott á llá spontjá nak adott hangot, hogy az egé sz szovjet
rendszer csak ké nyszerrel é s a bö rtö n fenyegeté sé vel, valamint a
gulá gok á ltal biztosı́tott ingyenes munkaerő vel tartható fenn. Am
Sztá lin mé g sok minden má st is elkö vetett annak é rdeké ben, hogy
rendet teremtsen ö sszetá kolt birodalmá ban - olyan tetteket,
amelyek mé g soká ig kı́sé rteni fogjá k Oroszorszá got é s az egé sz
vilá got.
Az Egyesü lt Allamokat gyakran nevezik olvasztó té gelynek vagy
„salá tá s-tá lnak” annak é rzé kelteté sé re, miké nt keveredtek
egymá ssal a bevá ndorló k kü lö nbö ző hullá mai, mı́g vé gü l bü szke
amerikaiakká ková csoló dtak ö ssze. Egyik mulatsá gos
hagyomá nyukat kö vetve, amelynek eredete az első olyan hajó ig
nyú lik vissza, amely a May lower utá n befutott a Plymouth-sziklá -
hoz, minden nemzedé k elő szeretettel panaszolja el, hogy a
bevá ndorló k ké ső bbi csoportjai sokkal silá nyabbak anná l, mint
amilyen az ő csoportjuk volt - hogy nem hajlandó ak dolgozni é s
beilleszkedni, vagy valamely egyé b tekintetben alsó bbrendű ek.
Am annak ellené re, hogy e nemzet hó dı́tá sok á rá n szü letett,
minden belső vitá val együ tt is rendü letlenü l tö r elő re, vé rbeli
amerikaiakká asszimilá lva az idegenké nt é rkező ú j
bevá ndorló kat. Jó magam - mivel szinté n nemré giben telepedtem
le ebben az orszá gban, s nem tú l mé ly szakmai ismereteim
ellené re, mint „a 13. sakkvilá gbajnok" é s „demokrata pá rti
aktivista”, má ris megkaptam a zö ld ká rtyá t - nagyra é rté kelem
Amerika e sajá tossá gá t.
A Szovjetunió ettő l nagyban elté rő mó don szü letett meg, s ezt a
fé m-kohá szatbó l é s gasztronó miá bó l vett hasonlatokkal nem
lehet pontosan bemutatni. Leginká bb azt mondaná m, hogy a
Szovjetunió egy frankensteini szö rnyeteg volt, amelynek ö ssze
nem illő testré szeit kontá r kezek fé rcelté k egybe s helyezté k rá az
orosz fejre. Az elté rő kultú rá jú kö ztá rsasá gok nem tudtak
egyetlen identitá ssá ö sszeforrni; a legtö bbjü kre a totalitá rius
bü rokrá cia é s tö megtá jé koztatá s nyers erejé vel ké nyszerı́tetté k rá
a kö zö s szovjet kommunista identitá st (ha beszé lhetü nk
egyá ltalá n ilyesmirő l). Bá rmennyit szó nokoltak a bolsevikok a
marxizmus-leninizmus nyilvá nvaló felső bbrendű sé gé rő l, a szovjet
birodalom felé pı́té sé ben é s fenntartá sá ban az á llami terrornak é s
a katonai erő nek jutott az első dleges szerep.
A Szovjetunió hetven hosszú esztendő n á t totá lis kudarcot
vallott abban, hogy megpró bá ljon tú llé pni a megszá llá s é s
elnyomá s ö rö ksé gé n, s ez egyé rtelmű en tü krö ző dö tt abban a nagy
buzgalomban, amellyel az egyes kö ztá rsasá gok, amint erre
esé lyü k nyı́lt, igyekeztek elszakadni a Kremltő l, a rothadó fejtő l.
Mé g a Kijevi Rusznak, az első keleti szlá v nemzetá llamnak egykor
otthont adó Ukrajna is megragadta az első adandó alkalmat, hogy
szakı́tson Oroszorszá ggal, annak ellené re, hogy sok kö zö s voná st
hordoztak. Ezzel a lé pé ssel vé gké pp szertefoszlottak Gorbacsov
remé nyei egy ú j unió lé trehozá sá ra.
Sok esetben marká ns ö sztö nző ké nt mű kö dö tt a hatalomvá gy is.
A helyi bü rokratá k é s pá rtvezető k ö nké nyú ri szereprő l
á lmodoztak, é s felismerté k, hogy jó val nagyobb hatalomra
tehetnek szert é s kö nnyebben megtö mhetik a zsebü ket fü ggetlen
á llamok vezető iké nt, mé g akkor is, ha gazdasá gaik é s rezsimjeik
tová bbra is fő ké nt Moszkvá tó l fü ggnek majd. Vé gü l azonban azok
a kö zé p-á zsiai kö ztá rsasá gok is cserben hagytá k Gorbacsovot,
akik korá bban kı́sé rletké pp beleegyeztek, hogy kitartanak a
szovjet vezető ú j „lá jtos” Szovjetunió ja mellett.
Am mé g az a tizenö t egykori szovjet kö ztá rsasá g okozta a
legkisebb fejfá já st Oroszorszá gnak, amelyeket az ENSZ rö vid ú ton
elismert fü ggetlen á llamnak. E tizenö t orszá ggal csaknem egy
idő ben ugyanis ö t má sik té rsé g is kikiá ltotta fü ggetlensé gé t,
amelyet azonban ezek sosem tudtak sikerre vinni. A nyugatiak
legtö bbjü ket csak onnan ismerik, hogy mindmá ig vitatott
terü letek maradtak, ahol idő rő l idő re fellá ngol az erő szak.
Abhá zia é s Dé l-Oszé tia korá bban Grú zia fé lautonó m té rsé geiké nt
lé teztek a Szovjetunió ban, majd amikor a Szovjetunió kezdett
szé thullani, fü ggetlen á llamisá got kö veteltek maguknak. Szá mos
kirobbanó , majd elcsituló kon liktust kö vető en vé gü l mindkettő
megmaradt Grú zia ré szé nek, s e té nyt haszná lta ki ké ső bb Putyin,
hogy kiprovoká lja a 2008-as, Grú zia elleni há ború t. Jelenleg
Abhá zia é s Dé l-Oszé tia lé nyegé ben oroszok á ltal megszá llt
ö vezetek, noha az ENSZ tová bbra is grú z terü letekké nt ismeri el
ő ket.
A Dnyeszter menti Moldá v Kö ztá rsasá g é s Gagauzia nagyjá bó l
hasonló tapasztalatokat szerzett a Szovjetunió val é s a frissen
fü ggetlenné vá lt Moldová val. (Remé lem, hogy a té rsé gek lakosai
é s a szaké rtő k megbocsá tjá k, hogy a tö mö rsé g kedvé ért
á ltalá nosı́tottam.) Putyin Oroszorszá ga pedig itt is igyekezett
betö lteni a szomszé dban keletkezett hatalmi vá kuumot, é s
szoká sá hoz hı́ven beavatkozott az emlı́tett autonó m ö vezetek
mű kö dé sé be is. 1991-ben Hegyi-Karabah, ez az Azerbajdzsá n é s
Ormé nyorszá g kö zö tt elhelyezkedő , ré gó ta vitatott terü let is
kikiá ltotta fü ggetlensé gé t. Hivatalos jogá llá sa szerint Karabah
jelenleg azerbajdzsá ni terü let, s bá r de facto fü ggetlen,
lé nyegé ben Ormé nyorszá g ré szeké nt mű kö dik.
Am mé g korá nt sincs vé ge a felsorolá snak, s a legsú lyosabb
problé má t a vé gé re hagytam. Azt hiszem, az Icské ria nevet csak az
igazi szaké rtő k ismerik. Manapsá g alig emlı́tik, é s tudomá som
szerint teljes alakjá ban,
Icské riai Csecsen Kö ztá rsasá gké nt akkoriban is ritká n
haszná ltá k, amikor mé g volt lé tjogosultsá ga e né vnek. Má r persze
ha volt valaha - hiszen é pp ez a ké rdé s vezetett el ké t há ború hoz,
tö bb ezer terrortá madá shoz é s szá zezrek, fő ké nt civilek
pusztulá sá hoz, akik majdnem kivé tel né lkü l Oroszorszá g
terü leté n lelté k halá lukat.
Manapsá g a legtö bben ismerjü k Csecsenfö ld nevé t, bá r szinte
kizá ró lag negatı́v esemé nyek kapcsá n. E né v a kö ztudatban a
kegyetlen maf ió zó k, harcos aktivistá k é s terroristá k
té rnyeré sé hez tá rsult, s nemré giben Csecsenfö ld ismé t gyakran
szerepelt a hı́rekben, amikor kiderü lt, hogy a bostoni maratonon
vé grehajtott bombameré nylet elkö vető i, a Carnajev ivé rek
csecsen szá rmazá sú amerikaiak voltak. A tö bb mint egymillió s
né pessé get szá mlá ló , tú lnyomó ré szt muszlimok lakta apró cska
Csecsenfö ld ké t borzalmas há ború t é lt meg, melyek cé lja az volt
hogy a csecsé nek elnyerjé k fü ggetlensé gü ket, megszabaduljanak
Moszkvá tó l. Az első 1994 vé gé n kezdő dö tt, amikor Jelcin megunta
azt, hogy a csecsen vezető , Dzsohar Dudajev folyton megpró bá l
szembeszá llni Moszkvá val, é s megkı́sé rli megszilá rdı́tani sajá t
hatalmá t az el nem ismert kö ztá rsasá gban. Ahogyan a nagy
nemzetek elbizakodott vezető ivel oly sokszor megesett, amikor
kicsiny helyi erő ket tá madtak meg hegyvidé ki terü leten, az orosz
offenzı́va is megfeneklett, majd ez a kı́nos kudarc egy 20 hó napon
á t tartó totá lis há ború ba torkollott. A harcok becslé sek szerint
100 ezer polgá ri á ldozat é s kö zel 20 ezer orosz katona é leté t
kö vetelté k. Az orosz csapatok tö megesen sé rtetté k meg az emberi
jogokat, amire vá laszul a csecsé nek tú szokat ejtettek
Csecsenfö ldö n kı́vü l.
A kegyetlen há ború é s a csecsen fő vá ros, Groznij szö rnyű
lerombolá sa a csecsé nek egé sz nemzedé ké t bő szı́tette fel é s tette
radiká lissá - pedig má r korá bban sem tekintetté k
kebelbará tjuknak Oroszorszá got. Csecsenfö ld é s szomszé dai, a
nyugati Ingusfö ld é s a keleti Dagesztá n, 1917-ben egyesü lt hegyi
kö ztá rsasá gké nt kikiá ltottá k fü ggetlensé gü ket Oroszorszá gtó l, á m
a Szovjetunió alig né gy é vvel ké ső bb erő szakkal visszafoglalta e
terü leteket é s rabigá ba ké nyszerı́tette a lakossá got. Bá r a té rsé g
lakó i a II. vilá ghá ború sorá n tiszteletre mé ltó mó don kivetté k
ré szü ket a ná cik ellen vı́vott harcokbó l, Sztá lin 1944-ben
majdnem mindet - kö zel fé lmillió embert - ö sszegyű jtö tte é s
Kazahsztá nba deportá lta. Ugyan 1957-ben a desztalinizá ció
folyamatá nak ré szeké nt megengedté k nekik, hogy hazaté rjenek
otthonaikba, mé gis rengetegen kö zü lü k é hen haltak é s az
esemé nyek á ldozatai lettek.
Nem vé letlen, hogy e vitatott é s kon liktusokkal terhes terü letek
csaknem mind a Kauká zusban talá lható k. (Kivé ve Moldová t,
amely a Fekete-tenger nyugati partjá n fekszik, Ukrajna é s
Romá nia kö zö tt.) Az ő sidő k ó ta vé res viszá lyoktó l hangos té rsé g
sokszı́nű né pessé gé bő l szá mos kisebb etnikai sziget emelkedik ki.
E há borgó ré gió szü lő helyemtő l, a Kaszpi-tengerné l fekvő
Azerbajdzsá ntó l egé szen a Fekete-tengerné l elterü lő Grú ziá ig
terjed, kö zé pen Ormé nyorszá ggal. Dé li hatá rait Irá n é s
Tö rö korszá g alkotja. Eszakon, a hatá r orosz oldalá n hozzá tartozik
mé g Dagesztá n, Csecsenfö ld, Ingusfö ld, valamint Kabard- é s
Balká rfö ld (itt emelkedik az Elbrusz, Euró pa legmagasabb hegye),
s egé szen a kalmü k sztyeppé ig nyú lik. E té rsé g tö bb mint ö tven
kü lö nbö ző etnikai csoportnak, tucatnyi nyelvnek ad otthont, é s
szinte minden fő bb vallá s kö vető i megtalá lható k benne.
Az orosz vezető knek sosem tetszett az az elgondolá s, hogy
Csecsen- fö ldet é s viszá lykodó szomszé dait hagyjá k fü ggetlenné
vá lni. Nem pusztá n amiatt, mert ezek a né pek az aktuá lis hatalom
pofozó bá bjai voltak, akik ellen hangolni tudtá k a hazai
tá mogató ikat, s ı́gy tö megbá zist tudtak szervezni. E terü letek
egyé bké nt termé szeti erő forrá sokban sem gazdagok. A problé má t
inká bb az jelentette, hogy ha e né pek fü ggetlen nemzetekké
vá lná nak, azzal egyben elnyerné k a szuveré n orszá goknak já ró
jogokat é s oltalmakat is, é s szabadon hozhatná nak lé tre
szö vetsé geket, szabadon ı́rhatná nak alá egyezmé nyeket, é s
ö ná lló an fordulhatná nak panaszaikkal az Egyesü lt Nemzetek
Szervezeté hez - s tenné k mindezt ú gy, hogy kö zben ké ptelenek
lenné nek gá tat vetni az egyre ú jabb erő szakhullá moknak. Egy
bukott orosz tagá llam kezelé se nem kö nnyű feladat, á m egy
kaotikus szomszé d orszá ggal elbá nni mé g sokkal nehezebb - ezt a
lecké t a szovjetek jó l megtanultá k Oroszorszá gban.
Persze nem akarom vé deni Jelcint ez ü gyben, á m volt egy
tová bbi té nyező is, amely miatt szinte lehetetlen volt a té rsé g
elszakadá sa: az egyé rtelmű hatá rok hiá nya. A Szovjetunió olyan
kö ztá rsasá gokbó l jö tt lé tre, amelyek hatá rai egé sz vilá gosak
voltak. A szovjet á llam felbomlá sakor csak né há ny esetben alakult
ki terü leti kon liktus az ú jonnan lé trejö tt á llamok kö zö tt. Am
Oroszorszá g belső hatá rai sohasem voltak é lesen kijelö lve, hiszen
a hatalmas szö vetsé gi á llam é leté ben ezek nem bı́rtak kü lö nö sebb
jelentő sé ggel. Vagyis amikor Csecsenfö ld-Ingusfö ld 1991-ben
kinyilvá nı́totta a fü ggetlensé gé t, senki sem tudta pontosan, mit
jelent, é s mivel já r ez a té ny. A szakadá r mozgalom vezető i azt
hangoztattá k, hogy ú j orszá guk egé szen a Groznijtó l 200 km-re
nyugatra fekvő Sztavropol vá rosá ig terjed majd, é s csak nehezen
lett volna tagadható ez az egyé bké nt jogos igé nyü k, á m ugyanilyen
konkré tumokon alapuló alternatı́vá val sem tudtak elő á llni. Hol
kezdő dik é s hol vé gző dik tulajdonké ppen Csecsenfö ld? Es mi a
helyzet a szomszé dos Dagesztá nnal? Az egé sz ü gy olyan volt, mint
Pandó ra szelencé je. Csecsenfö ld helyzete rá adá sul abban is
egyedü lá lló volt, hogy a csecsen felkelé sre semmilyen kü lső
té nyező nem volt hatá ssal. A tö bbi fü ggetlenedni kı́vá nó terü let
eseté ben a szomszé dok mind gyakoroltak valamilyen nyomá st a
szeparatistá k felkelé seire, é s beavatkoztak azok sikere vagy
buká sa é rdeké ben. Csecsenfö ld lá zadá sa azonban teljes
egé szé ben belü lrő l robbant ki.
E ponton elő re kell ugranom a má sodik csecsen há ború ig, amely
elnö ki szé khez juttatott egy ismeretlen miniszterelnö kö t,
Vlagyimir Putyint. Az első há ború nem csupá n az alapjait vetette
meg a má sodiknak, de é kes pé ldá ja volt annak a nemtö rő dö m
hozzá á llá snak is, amellyel a Nyugat az 1990-es é vekben kezelte
Oroszorszá got. Az e-kö nyvek csodá já nak kö szö nhető en azt is
elá rulhatom az olvasó nak, hogy Bili Clinton Eletem (My Life) cı́mű
visszaemlé kezé seinek ezerné l tö bb oldalá n pontosan né gyszer
emlı́ti Csecsenfö ldet. Mé g ha leszá mı́tjuk is a kö nyv első felé t,
amelyben Clinton az elnö ksé gé t megelő ző idő krő l é rtekezik, ez
akkor is elké pesztő . Egyben azt is pontosan mutatja, mekkora
igyelmet fordı́tott é s jelentő sé get tulajdonı́tott a szerző
Csecsenfö ldnek é s a vilá g má s, forrongó té rsé geinek hivatali é vei
sorá n, kü lö nö sen első elnö ki ciklusa idejé n. (Az 1994-es ruandai
né pirtá st má r valamivel gyakrabban emlı́ti, é s leginká bb azon
sajná lkozik, hogy nem tett semmit a beavatkozá s é rdeké ben.)
Szó sincs arró l, hogy az első csecsen há ború ra a kö zvé lemé ny ne
igyelt volna akkoriban. Az emberi jogi szervezetek é s a nyugati
tö megtá jé koztatá s minden lehetsé ges mó don a lehető
legré szletesebben beszá molt az atrocitá sokró l. Az orosz hadsereg
kudarcot vallott abban, hogy az ı́gé retekhez hı́ven rö vid idő n belü l
bé ké t teremtsen a té rsé gben, s ez kı́nos perceket okozott Borisz
Jelcinnek az 1996-os vá lasztá sok kö zeledté vel, mert nyilvá nos
felszó lalá sai sorá n ké nytelen volt ú jra é s ú jra szó ba hozni a
kon liktust. Emlé kezzü nk vissza: ez mé g akkoriban tö rté nt,
amikor Oroszorszá gban a tö megtá jé koztatá s szabadsá ga teljes
volt. Amint Putyin á tvette a hatalmat, a „Csecsenfö ld” kifejezé s
jó formá n tabuvá vá lt az orosz sajtó ban. Jelcin mé g arra is hajlandó
volt, hogy 1995-ben é s 1996-ban a sajtó konferenciá kon Clinton
mellett feszengjen é s kelletlenü l feleljen a Csecsenfö lddel
kapcsolatos ké rdé sekre, valamint - annak ellené re, hogy a
há ború s bű nö krő l perdö ntő bizonyı́té kok á lltak a sajtó
rendelkezé sé re - tú lnyomó ré szt tagadja az erő szakos
cselekmé nyek megtö rté nté t.
Kü lö nleges é rzé s ma ú jraolvasni ezeknek a
sajtó konferenciá knak az ö sszefoglaló it. Az orosz elnö kö t sajá t
orszá gá nak sajtó ja arra ké nyszerı́tette, hogy kı́nos ké rdé sekre
feleljen! Bocsá natos bű n, ha az ember megfeledkezik ró la, hogy
ilyen pillanat valaha is bekö vetkezett az orosz tö rté nelemben.
1995. má jus 10-é n, egy Moszkvá ban tartott konferenciá n az egyik
riporter egyenesen a tá rgyra té rt, miutá n vé gighallgatta Jelcin
megszokott semmitmondó , bagatellizá ló megjegyzé seit.
RIPORTER: Clinton elnö k, On é pp az imé nt hallgatta vé gig

Jelcin elnö k csecsenfö ldi helyzet kapcsá n tett beszá moló já t,
amelynek tartalma gyakorlatilag szö ges ellenté tben á ll
azokkal a hı́radá sokkal, amelyek az orszá gnak a
kon liktussal é rintett ré szeibő l é rkeznek - ez utó bbiak
ugyanis mé szá rlá sokró l szá molnak be. Kı́vá ncsi lenné k arra,
miké nt reagá l On erre a beszá moló ra, ugyanı́gy lá tja-e a
helyzetet, é s ha nem, akkor mié rt nem? Az is é rdekelne,
hogy milyen hatá ssal lehetnek az ottani szö rnyű sé gekrő l
szó ló hı́radá sok a NATO-hoz csatlakozni kı́vá nó orszá gok
esé lyeire, é s egyá ltalá n milyen mondanivaló ja lenne Onnek
Jelcin elnö k ú rhoz errő l a ké rdé srő l?2
Clinton vá laszá ban kité rt arra, hogy a csecsenfö ldi há ború
esemé nyeit a harcok elhú zó dá sa é s a civil á ldozatok magas ará nya
miatt „aggodalommal igyeli a vilá g tö bbi ré sze, é s a há ború
Euró pa szá mos orszá gá nak hozzá á llá sá ra, mind az itt zajló
esemé nyek megı́té lé se, mind a jö vő beli kapcsolatok
vonatkozá sá ban erő teljes hatá st gyakorolt”. Elmondta tová bbá ,
hogy ő sü rgette Jelcint a tű zszü net megkö té sé re, é s „az egé sz
helyzet mihamarabbi rendezé sé re” majd levonta a
vé gkö vetkezteté st, miszerint „é pp elé ggé meggyű lik ezzel az ő
bajuk [az oroszoké ] is".
Felmerü l a ké rdé s: mit tehetett volna az amerikai elnö k vagy az
Euró pai Biztonsá gi é s Együ ttmű kö dé si Szervezet (EBESZ) az
Oroszorszá gban dú ló vé res polgá rhá ború ü gyé ben, amelyben
civilek tı́zezreit tetté k hontalanná , s tı́zezreket kı́noztak é s
gyilkoltak meg? Az egyik lehetsé ges megoldá sra ugyanezen a
sajtó konferenciá n, csak valamivel korá bban elhangzott egy utalá s,
amikor Clinton elnö ktő l megké rdezté k, mit szá ndé kozik tenni az
ellen, hogy Oroszorszá g tová bbra is tá mogassa Irá n nukleá ris
programjá t.
RIPORTER: Szembe fog szegü lni a republiká nusokkal, akik

azzal fenyegető znek, hogy lé pé seket tesznek az
Oroszorszá gnak folyó sı́tott kü lfö ldi segé lyek beszü nteté se
é rdeké ben?
Hogyan?! Nos, bizony é ppen ı́gy festett a helyzet 1995-ben!

Napjainkban, pontosan hú sz é v eltelté vel az Oroszorszá g á ltal
tá mogatott, együ ttesen kidolgozott irá ni nukleá ris program
ugyanabbó l az okbó l kerü lt vissza az ú jsá gok cı́mlapjá ra: az egé sz
vilá g attó l retteg, hogy Irá n atombombá t ké szı́t. A problé ma
gyö kerei egyé bké nt arra az idő szakra nyú lnak vissza, amikor
amerikai segé lyek tartottá k a felszı́nen Oroszorszá got (é s
segı́tetté k elő Jelcin 1996-os ú jravá lasztá sá t). Az amerikaiknak
nyilvá nvaló an fontoló ra kellett volna venniü k, hogy a segé lyek
folyó sı́tá sá t felté telekhez kö ssé k é s attó l tegyé k fü ggő vé , hogy
hajlandó ak-e az oroszok felhagyni az irá ni nukleá ris program
tá mogatá sá val, é s vé get vetni a csecsenfö ldi mé szá rlá snak. A
felté telekhez kö tö tt segé lyezé s ké rdé sé t egyé bké nt ré szletekbe
menő en megvitattá k az Egyesü lt Allamok kongresszusá nak
mindké t há zá ban 1995-ben é s 1996-ban.
Az orosz atomenergia-hivatal, a MinAtom (amelyet 2007-ben a
RoszAtom vá ltott fel), ijesztő en nagy ö ná lló sá ggal mű kö dö tt, é s
jelentő s devizatartalé kokat, „kemé ny valutá t” termelt az
orszá gnak, amelynek erre egyé bké nt é gető en nagy szü ksé ge volt
abban az idő ben is. A hivatal feje, Viktor Mihajlov titkos
megá llapodá st kö tö tt Irá nnal, melynek é rtelmé ben Oroszorszá g
egy olyan gá zcentrifugá t szá llı́tott irá ni partneré nek, amelynek
segı́tsé gé vel hadiipari minő sé gű urá niumot á llı́thatnak elő ,
mindezt ané lkü l, hogy Mihajlov beszá molt volna errő l Jelcinnek.3
Az á ruló hivatalt Jevgenyij Primakov kü lü gyminiszter is
tá mogatta, aki szoros politikai é s gazdasá gi együ ttmű kö dé s
kialakı́tá sá t szorgalmazta Irá nnal.4
Clinton a visszaemlé kezé sé ben elmesé li, hogy amikor elő szö r
talá lkozott Jelcinnel a Kremlben, „ké zfogá ssal pecsé telté k meg”
hogy az orosz elnö k nyilvá nosan is bejelenti, Oroszorszá g nem ad
á t katonai cé lokra is felhaszná lható nukleá ris technoló giá t
Irá nnak. Jelcin ezt kö telessé gtudó an meg is tette a
sajtó konferenciá n, á m az atomfegyverek é s technoló giá k á tadá sá t
csak egy é vvel ké ső bb, 1996 augusztusá ban á llı́tottá k le
hivatalosan.
Szá mos kongresszusi ké pviselő felhá borodott ezen, é s vé gü l az
Egyesü lt Allamok Kongresszusa azt a dö nté st hozta, hogy
amennyiben Oroszorszá g tová bbra is tá mogatja Irá n nukleá ris
programjá t, é s hadat visel a civil lakossá g ellen, korlá tozni fogjá k
a folyó sı́tott segé lyeket. Am a Clinton-kormá nyzatnak sikerü lt
becsempé sznie egy rendelkezé st az orosz segé lyrő l szó ló
tö rvé nyjavaslatba, amely lehető vé tette az elnö knek, hogy
„felü lı́rja ezt a korlá tozó rendelkezé st” amennyiben ú gy ı́té li meg,
hogy ez szolgá lja az Egyesü lt Allamok nemzetbiztonsá gá nak
é rdeké t. A kormá nyzat ú gy é rvelt, helytelen volna az
Oroszorszá gnak juttatandó segé lyt ahhoz a felté telhez kö tni, hogy
az oroszok egy bizonyos elvá rt viselkedé si formá t tanú sı́tsanak
aká r Irá nban, aká r Csecsenfö ldö n, minthogy a segé lyprogram
cé lja a reformista elemek tá mogatá sa Oroszorszá gban, s vé gső
soron olyan á talakulá s elő segı́té se, amely a jö vő ben
együ ttmű kö dé sen alapuló viszonyrendszert hozhat lé tre.”5
Ez a né há ny sor a bizonyı́té ka annak, hogy mié rt helytelen
kirekeszteni az erkö lcsi elemet a kü lpolitiká bó l. A jö vő beli,
bizonytalan „együ ttmű kö dé sen alapuló viszonyrendszer”
kialakı́tá sa é rdeké ben a Clinton-kormá nyzat ké pes volt sı́kra
szá llni amellett, hogy levegyé k a napirendrő l az irá ni nukleá ris
program é s a csecsenfö ldi mé szá rlá s ké rdé sé t. Mé g csak nem is a
pé nz volt a lé nyeg. Né há ny milliá rd dollá r ide vagy oda, nem
szá mı́tott komolyabban egyik fé lnek sem - bá r Jelcinnek az 1996-
os vá lasztá sok kö zeledté vel ké tsé gkı́vü l szü ksé ge volt minden
segı́tsé gre. (En magam is kampá nyoltam mellette.) Clinton pedig
ahelyett, hogy a kü lfö ldi segé lyeket a csecsenfö ldi civilek
erkö lcstelen lemé szá rlá sá nak ü gyé tő l tette volna fü ggő vé , é s a
vá lsá g kezelé sé hez igazı́totta volna kü lpolitikai irá nyelveit is, csak
aggodalmainak adott hangot, homá lyos megjegyzé seket tett arra
né zve, hogy a csecsenfö ldi esemé nyek má s orszá gokat is a NATO-
hoz való csatlakozá sra ö sztö nö zhetnek (ami meg is tö rté nt), é s az
egé sz há ború t belü gynek minő sı́tette.
Clinton é s Euró pa elszalasztottá k azt az esé lyt, hogy kijelö ljé k az
elfogadható viselkedé s hatá rait Oroszorszá g szá má ra - legalá bbis
ami a balti orszá gokon tú li té rsé get illeti. Kö zé p-Azsiá t é s a
Kauká zus kü lö nbö ző kon liktuszó ná it a Nyugat hallgató lagosan
orosz befolyá si ö vezetnek tekintette. A The New York Times 1994
októ beré ben kö zö lt tudó sı́tá sa szerint ké t hó nappal azelő tt, hogy
az orosz csapatok elö zö nlö tté k Csecsenfö ldet, a nyugati hatalmak
elutası́tottá k azt a ké ré st, hogy bé kefenntartó kat kü ldjenek az
ú jonnan alakult á llamokba, s ezzel lehető vé tetté k az oroszok
szá má ra, hogy kö zvetlen beavatkozá s ú tjá n kezeljé k azokat a
kon liktusokat, amelyeket ő k maguk provoká ltak ki.6
Reagan erkö lcsö s kü lpolitiká ja megmutatta a helyes utat, á m az
Egyesü lt Allamok a ’90-es é vekre teljesen leté rt errő l az ú tró l. A
reagani kü lpolitika alapja nem az volt, hogy mit ké pes megtenni
egy orszá g ö nmaga erejé bő l. Soha senki nem ké pzelte volna
pé ldá ul, hogy az Egyesü lt Allamok vagy a NATO kö zvetlenü l
segé lyezi a csecsen szeparatistá kat. Egykor az volt a lé nyeg, hogy
Amerika egyé rtelmű en é s kö vetkezetesen tanú sá got tegyen
amellett, hogy az emberi jogok é s emberi é letek igenis
szá mı́tanak. Clinton azonban olyannyira ragaszkodott az
együ ttmű kö dé sen alapuló viszonyrendszer kialakı́tá sá hoz, hogy
nyı́ltan sosem jelentette ki: egyszerű en elfogadhatatlan civileket
lemé szá rolni, é s hozzá segı́teni egy terroristá kat tá mogató á llamot
a nukleá ris programja vé grehajtá sá hoz.
Ez a passzivitá s ú jabb tanú bizonysá ga annak, hogy Oroszorszá g
való já ban sosem volt kité ve megalá ztatá snak. Clinton mindvé gig
jó hiszemű en bá nt Jelcinnel, hı́rszerzé si informá ció kkal lá tta el
Oroszorszá got Irá nnal kapcsolatban, megkezdte Euró pa
nagyará nyú demilitarizá lá sá t, ső t mé g tová bbi szovjet
utó dá llamok leszerelé sé t is elő mozdı́totta, ezzel egyben
szavatolta Oroszorszá g teljes dominanciá já t az euró pai té rsé gben.
1994-ben Oroszorszá g, Ukrajna, az Egyesü lt Allamok é s az
Egyesü lt Kirá lysá g vezető i tá rgyalá sokat folytattak
Magyarorszá gon, melynek eredmé nyeké nt megszü letett az a
biztonsá gi garanciá kró l szó ló megá llapodá s, amely Budapesti
Memorandum né ven vá lt kö zismertté .
Ez a rö vid szerző dé s messze nem á tfogó egyezmé ny, nem
tekinthető komoly biztonsá gi garanciavá llalá snak sem, á m a cé lja
é s a rendelteté se is vilá gos. Ukrajna engedett Oroszorszá gtó l é s az
Egyesü lt Allamoktó l jö vő nyomá snak, é s lemondott a vilá g
harmadik legnagyobb nukleá ris arzená ljá ró l. Cseré be Leonyid
Kucsma nyilvá nos ı́gé retet kö vetelt Clintontó l, Jelcintő l é s John
Majortő i arra, hogy „tiszteletben tartjá k Ukrajna fü ggetlensé gé t,
szuverenitá sá t é s meglé vő hatá rait" é s „tartó zkodni fognak a
fenyegeté sektő l é s a katonai erő beveté sé tő l Ukrajna terü leti
egysé ge vagy politikai fü ggetlensé ge ellen”.7
Oroszorszá g nyilvá nvaló an megsé rtette a szerző dé st, amikor
2014 má rciusá ban lerohanta é s annektá lta a Krı́m fé lszigetet. A
tö bbi alá ı́ró fé l helyzeté t tekintve elmondható , hogy a
Memorandumba nem foglaltá k bele a kiké nyszerı́thető sé g
eszkö zeit, é s mindö ssze azt vá llaltá k, hogy az ENSZ Biztonsá gi
Taná csá nak kö zbelé pé sé t fogjá k ké rni, „ha Ukrajna olyan
agresszió á ldozatá vá vá lna, amelyben atomfegyvereket vetnek be,
vagy ezzel fenyegetné k"
Amikor 2014 vé gé n Kijevben alkalmam nyı́lt beszé lgetni
Leonyid Kravcsukkal, az első ukrá n elnö k szilá rd meggyő ző dé ssel
jelentette ki, hogy az Egyesü lt Allamok elá rulta é s kiszolgá ltatta
Ukrajná t Putyinnak, s ezzel megszegte a Clinton á ltal Budapesten
vá llalt kö telezettsé geket. Allı́tá sa szerint Clinton mé g Jelcinné l is
erő teljesebb nyomá st gyakorolt rá , illetve Kazahsztá n é s
Fehé roroszorszá g elnö ké re, hogy mondjanak le az
atomfegyverekrő l. Ez akkoriban ké tsé gkı́vü l dicsé retes
cé lkitű zé snek é s eredmé nynek szá mı́tott. De mit jelent ez a
gyakorlatban most, amikor hú sz é v eltelté vel Ukrajna
gyakorlatilag tehetetlenü l né z szembe Vlagyimir Putyin hatalmas,
atomfegyverekkel felszerelt hadigé pezeté vel, az Egyesü lt Allamok
pedig erre csak annyit tud mondani, hogy sajná lja, de az
ukrá noknak Budapesten el kellett volna olvasniuk a megá llapodá s
apró betű s ré szé t is?
A sajá t ké rdé semet megvá laszolva, mindez azt sugallja a
vilá gnak, hogy az amerikai (é s mellesleg a brit) biztonsá gi
garanciá knak nincs é rté ke. A Budapesti Memorandum egyetlen
lé nyeges hozadé ka az lett volna, hogy bá rmelyik jö vő beli
lehetsé ges agresszor szá má ra - itt persze minden szem a
szomszé dos orosz medvé re szegező dik - nyilvá nvaló vá vá ljon,
hogy az Egyesü lt Allamok atomhatalmi vé dő szá rnyai alá vette
Ukrajná t. Ha azonban az ilyen ı́gé reteknek nincs sú lya, é s az egyes
orszá gok csak ú gy lehetnek biztonsá gban az agresszió tó l, ha
maguk is rendelkeznek atomfegyverekkel, akkor egykettő re azon
vesszü k é szre magunkat, hogy má s orszá gok is teljes gő zzel
kezdenek dolgozni e fegyverek megszerzé sé n. Japá n é s Tajvan
arra szá mı́t, hogy Amerika majd elrettenti Kı́ná t. Dé l-Korea
kormá nya is azt vá rja, hogy Amerika ó vja meg az orszá got Eszak-
Korea fenyegeté sé tő l. Es aká r beismerik, aká r nem, a kö zel-keleti
nemzetek felé t is csak Amerika rá juk vetü lő á rnyé ka tartja vissza
attó l, hogy megpró bá ljanak szert tenni atomfegyverekre, é s hogy
Izraellel egyenrangú katonai hatalommá vá ljanak. Azonban, ha
Obama elnö k tová bbra is ilyen enyhe szankció kkal lé p fel az orosz
katonai agresszió ellen, semmitmondó alkudozá ssal é s mé ly
aggodalmá nak kifejezé sé vel akarja ki izetni Ukrajná t, akkor a
tö bbi orszá g aligha fogja vissza magá t soká ig.
Mivel Bili Clinton tová bbra is tekinté lyes kö zé leti szemé lyisé g, ő t
kellene megké rdezni, mi a vé lemé nye arró l, hogy Obama ilyen
kö zö nyö sen viszonyul az elő dje á ltal Budapesten alá ı́rt
okmá nyhoz. Anná l is inká bb, mivel ő k ketten ugyanahhoz a
pá rthoz tartoznak, Hillary Clinton pedig Obama kabinetjé nek
kü lü gyminisztere volt. Annak idejé n Budapesten egyetlen
riporternek sem jutott eszé be, hogy megké rdezze Clintontó l, mit
tenne a kormá nya, ha Oroszorszá g tankokkal vonulna be
Ukrajná ba, ahogyan nemré g tette - é n mindenesetre nagyon
kı́vá ncsi lenné k rá , mit vá laszolna ma az elnö k erre a ké rdé sre.
Az emberek ó hatatlanul is hajlamosak arra, hogy csak a

tö rté nelem jelentő s forduló pontjaira ö sszpontosı́tsá k
igyelmü ket. Bá r ilyen pillanatok való ban lé teznek, a hosszú tá vú
irá nyzatok é s a bevett mó dszerek rendszerint jó val tö bbet
nyomnak a latba, mint bá rmely egyedi dö nté s vagy esemé ny.
Amikor az orosz demokrá cia kudarcá ró l é s a Nyugat bé kı́tő
politiká já ró l beszé lü nk, amely e buká st lehető vé tette, é rdemes
szemü gyre vennü nk, hogyan illeszkednek be az egyes tö rté nelmi
pillanatok az á tfogó mintá zatba.
Az idő sebb Bush kö nnyelmű en tá mogatta Gorbacsovot, az első
hibá tó l egé szen a keserű vé gig. Bill Clinton kormá nyzata
hasonló ké ppen belehabarodott Borisz Jelcinbe, é s ahelyett, hogy
kö vetkezetes é s egysé ges irá nyelvek menté n nyomá st gyakorolt
volna rá az oroszorszá gi gazdasá gi reformok é s demokrá cia
é rdeké ben, felté tel né lkü li tá mogatá sá ró l biztosı́totta az orosz
elnö kö t. A kö vetkező fejezetben lesz majd szó ró la, de az i jabb
Bush ugyanezt a hibá t kö vette el Putyinnal kapcsolatban: az
egyé nben bı́zott a demokratikus inté zmé nyek é s irá nyelvek
helyett, amelyekre Oroszorszá gnak oly é gető szü ksé ge lett volna.
A Nyugat mindig talá lt magá nak valakit, aki szimpatikus vagy
vé lemé nye szerint együ ttmű kö dő volt, é s fenntartá sok né lkü l
elkö telezte magá t mellette. Amikor azutá n kiderü lt, hogy a
kapcsolat - elő re lá tható mó don - nem vá ltja be a hozzá fű zö tt
irreá lis remé nyeket, má r kı́nos vagy é pp lehetetlen volt
visszatá ncolni belő le.
Ezzel egyidejű leg, az 1990-es é vekben Amerika sokat veszı́tett
vilá gpolitikai tekinté lyé bő l é s hitelessé gé bő l. A hideghá ború
vé gé n az Egyesü lt Allamok mindenható nak tű nt, aká rcsak Oz, a
nagy vará zsló , mielő tt lehullt volna ró la a lepel. 1999-re azonban,
amikor Clinton vé gre szé pı́tett Koszovó ban, e leplet bizony
lerá ntottá k, megszaggattá k é s tü ntető leg elé getté k. A „Só lyom
vé gveszé lyben" né ven elhı́resü lt Szomá liá i katasztró fa, a
jugoszlá viai é s ruandai né pirtá sok, az Oroszorszá g elő tti
behó dolá s a csecsenké rdé sben, valamint a NATO-bő vı́té s
korlá tozá sa megannyi csapá st jelentettek a vilá gpolitikai helyzet
stabilitá sá ra é s mindazokra, akik ezt garantá lni pró bá ltá k az
Egyesü lt Allamokban é s az Euró pai Unió ban.
Ekkoriban az Egyesü lt Allamokra egyá ltalá n nem volt jellemző
az imperialista tú lterjeszkedé s é s egyeduralmi irá nyultsá g, amit
Oroszorszá g é s Kı́na egyre-má sra felhá nytorgatott. Az orszá g
inká bb nagyon is há tté rbe hú zó dott, 1998-ra Clinton szemé lyes
hitele is sú lyosan csorbult. A Monica Lewinsky-fé le botrá ny
januá rban kerü lt a cı́mlapokra. A mé diafelhajtá s, a per é s az
alkotmá nyos vá demelé si eljá rá s mé lysé ges kiá brá ndulá st keltett a
kormá nyzatban é s az amerikai né pben egyará nt. Az esztendő
folyamá n aztá n Clinton szá má ra eljö tt a pillanat, hogy elterelje a
igyelmet ballé pé sé rő l: elrendelte a robotrepü lő gé p-csapá st egy
szudá ni lé tesı́tmé ny ellen, amelyrő l ké ső bb kiderü lt, á rtalmatlan
gyó gyszeripari ü zem.
Bá rmilyen ké nyelmes lenne Putyinra há rı́tani minden
felelő ssé get az orosz demokrá cia kudarcá é rt, az igazsá g enné l
ö sszetettebb. Oroszorszá g korá ntsem egy hirtelen buká s
kö vetkezté ben té rt vissza a diktatú rá k korszaká ba -
megá llı́thatatlanul csú szott le a lejtő n. Pontosan ugyanaz a
helyzet, mint amikor egy sakkjá tszma kielemzé sekor, amit
boncolá snak nevezü nk, valaki azt bizonygatja, hogy egy bizonyos
pontig minden a lehető legjobban ment. Az effajta á llı́tá s
rendszerint abszurd, é s lehetetlenné teszi a tá rgyilagos elemzé st.
Persze idő nké nt elő fordulnak hatalmas baklö vé sek egy
má skü lö nben kedvező helyzetben, á m ezek jó val ritká bbak a
diplomá ciá ban, mint a sakkvilá gbajnoksá gokon.
E ké rdé srő l manapsá g sokat vitatkozom azokkal a bará taimmal,
akiknek ná lam tö bb é rzé kü k van a diplomá ciá hoz. Ok
visszatekintve ú gy lá tjá k, hogy Oroszorszá g é s az Egyesü lt
Allamok kapcsolata korá ntsem alakult rosszul az elmú lt hú sz
é vben, é s ı́gy a 2014-ben bekö vetkezett totá lis katasztró fá t
vá ratlan megrá zkó dtatá ské nt é lik meg. En azonban legalá bb
tizenö t esztendeje szajkó zom, hogy Putyin legutó bbi erő szakos
kitö ré se é s elnyomó inté zkedé sei egy hosszú folyamat
eredmé nyei, s az orosz elnö k ö nbizalma egyre nő tt az é vek sorá n,
mialatt a Nyugat ú jabb é s ú jabb kompromisszumokat kö tö tt, majd
ú gy csiná lt, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Obama
semmifé le drasztikus lé pé st nem tett, amivel provoká lta volna
Putyint, s az orosz elnö k hozzá á llá sá nak vagy Oroszorszá g
helyzeté nek hirtelen vá ltozá sa sem indokolta az Ukrajna elleni
invá zió t. Az esemé nyek alakulá sa mindig is ebbe az irá nyba
mutatott, s csupá n annyi volt ké rdé ses, vajon a nyugati vezető k
hajlandó ak-e vá ltoztatni a mó dszereiken, hogy megelő zzé k az
erő szak kirobbaná sá t. Sajná latos mó don - mint ma má r jó l tudjuk
- a vá lasz nemlegesnek bizonyult.
Ha a pokolba vezető ú t jó szá ndé kkal van kikö vezve, akkor az
elvek teré n kö tö tt kompromisszumok rajta az utcalá mpá k. Mint
korá bban bevallottam, magam is tá mogattam Jelcin 1996-os
ú jravá lasztá sá t - dacá ra annak, hogy az elnö k egyre kevé sbé
tartotta be a demokrá cia já té kszabá lyait. Jelcin visszaé lt a
hatalommal, hogy megfeleljen a Kommunista Pá rtnak, amely
tová bbra is kellő befolyá ssal rendelkezett, hogy elré mı́tse a
reformereket; az 1995-ö s parlamenti vá lasztá sokon az orosz
dumá ban is á tvette az irá nyı́tá st - korá ntsem minő sı́thetjü k há t
ké pzeltnek a fenyegeté st. Ugyanakkor Jelcin né pszerű tlenné vá lt:
az é v eleji kö zvé lemé ny-kutatá s szerint a vá lasztó k mindö ssze
10%-a szavazott volna rá - pedig ekkor má r csak fé l é v volt há tra a
jú niusi vá lasztá sokig.
A Jelcin-kormá ny gyakran ismé telgetett vá dja, amellyel minden
kritikust é s ellenzé kit megbé lyegzett, nevezetesen hogy
megpró bá ljá k visszahú zni Oroszorszá got a sö té t mú ltba, a
gazdasá g hanyatlá sá val mindinká bb hatá stalan lett. A kü lvilá g
sem ı́gé rt sok jó t Jelcinnek. Februá rban a Kommunista Pá rt
vezető jé t, Zjuganovot rocksztá rnak kijá ró ü nneplé ssel fogadtá k a
Vilá g-gazdasá gi Fó rumon Davosban — é pp ezen a helyen, a
kapitalista fenevad gyomrá ban. Zjuganovnak termé szetesen
fogalma sem volt ró la, hogy mit kellene tennie, elnö kké vá lasztá sa
pedig egyé rtelmű en katasztrofá lis lett volna, akkoriban mé gis
egé szen való szı́nű nek lá tszott. Nem egyszerű en arró l volt szó ,
hogy nehé z idő kben az emberek a hasukkal szavaznak; az orosz
né p ekkor való ban megzavarodott, ú gy é rezte, elá rultá k, s a
né pharag cé lpontja az elnö k volt.
Az oroszok elutası́tó ak a demokrá ciá val kapcsolatban — ezt a
jelensé get igazá n nehé z megmagyará zni egy kı́vü lá lló szá má ra.
Amikor a szovjet idő kben hazá nk ö sszeomlá sá n é s az elő ttü nk
á lló jö vő n tű nő dtü nk, a legtö bbü nknek nem volt vilá gos ké pü nk
arró l, mit takar a demokrá cia fogalma való já ban. Persze vá gytunk
a szabadsá gra, az emberi jogokra é s mindazokra az é rté kekre,
amelyeket egy nyitott tá rsadalomban megkaphattunk, á m az
emberek zö me szá má ra ezek csak elvont fogalmak maradtak. A
nyugatiaktó l mi leginká bb a lehető sé geiket irigyeltü k; egé sz
konkré tan az esé lyt, hogy javı́thatnak anyagi helyzetü kö n. A
szabad vilá gnak ott voltak a vá lasztá sok é s a pé nz. Mi egyikkel
sem rendelkeztü nk, tehá t ezek a dolgok ö sszekapcsoló dtak a
tudatunkban — egyfajta csomagké nt.
Amikor 1991-ben lelkesen megrohantuk a szavazó helyisé geket,
hogy elő szö r szavazhassunk Jelcinre, ú gy tű nt, mintha sok orosz
arra szá mı́tott volna, hogy az urná k bankautomatakké nt
mű kö dnek majd: csak be kell dobni a szavazatot, é s má ris
tarthatjuk a markunkat! Ez a fogalmi zavar ké ső bb
megkö nnyı́tette egy Putyinhoz hasonló ö nké nyú r szá má ra, hogy
megnyirbá lja a polgá rjogokat, s kö zben azzal é rveljen, hogy a
demokrá cia megbukott, az egé sz csak a nyugatiak á tveré se volt,
hogy mé g gá tlá stalanabbá kizsá kmá nyolhassá k Oroszorszá got é s
ı́gy tová bb. A gazdasá g hanyatlá sa is rontott a helyzeten. Az
ü resen tá tongó boltokná l csak egy rosszabb lé tezik: ha ugyanezek
a boltok zsú folá sig tö mve vannak drá ga, ú j holmikkal, amelyekre
nem telik az embereknek.
Az alkotmá nyos vá lsá got kö vető en, amelynek kö vetkezté ben kis
hı́já n megbukott az egé sz kormá ny, 1993-ban meghirdetté k a
rendkı́vü li parlamenti vá lasztá sokat, á m ekkorra má r jó cská n
kijó zanodtunk. Szeptemberben Jelcin megpró bá lta feloszlatni a
Legfelső bb Taná csot, amire az alkotmá ny szerint nem
rendelkezett kellő felhatalmazá ssal. A parlament megtorlá sul
alkotmá nyos vá demelé si eljá rá st kezdemé nyezett Jelcin ellen, aki
viszont nem volt hajlandó tudomá sul venni az ellená llá st. Miutá n
né há ny hé ten á t heves tiltakozá sok folytak é s dú lt az erő szak,
Jelcin bevetette a rohamrendő rsé get, a parlament é pü leté t
lezá rtá k. Senki sem tudta, mi fog tö rté nni. A kormá nyzati é pü letet
ö vező utcá kon szabá lyszerű ü tkö zetek zajlottak, amelyekben
majdnem ké tszá z ember vesztette é leté t, é s tová bbi tö bb szá zan
megsebesü ltek.
A vilá g nagykö zö nsé gé hez hasonló an é n is tá volró l kö vettem az
esemé nyeket a CNN-en. Az 1993-as Nigel Short elleni vilá gbajnoki
cı́mvé dő mé rkő zé sem szeptember 7-é n kezdő dö tt Londonban,
majd ezt kö vető en a já tszmá k, az akkori szoká s szerint, hat hé ten
á t tartottak. Aká rcsak 1990-ben, ismé t nehezemre esett a sakkra
ö sszpontosı́tanom, mikö zben hazá m ú jfent a forradalom
kü szö bé n á llt. Szerencsé re tetemes elő nyt szereztem a mé rkő zé s
folyamá n, é s ı́gy kisebb nyomá s alatt já tszhattam. Mé g arra is
futotta az energiá mbó l, hogy né há ny interjú t adjak a moszkvai
helyzettel kapcsolatban, amelyekben kijelentettem, hogy Jelcin
Oroszorszá g szabad jö vő jé ért kü zd.
A napokon á t tartó erő szakhullá m é s dü hö dt huzavona utá n
vé gü l Jelcin felé billent a mé rleg nyelve, mivel az orosz hadsereg
neki engedelmeskedett. Októ ber 4-é n hihetetlen jelenetnek
lehettü nk tanú i: egy sor tank tü zet nyitott a Fehé r Há zra, a mi
parlamentü nkre, é s a felső szintek ki is gyulladtak. A kü lö nleges
erő k megrohantá k az é pü letet, é s lecsaptak az utcai tiltakozó kra.
Miutá n Jelcin ismé t megszerezte az irá nyı́tá st, haladé ktalanul
keresztü lvitte az alkotmá ny megreformá lá sá t, visszaszorı́totta a
parlament befolyá sá t, é s lé trehozta azt a fajta kemé nykezű elnö ki
irá nyı́tá st, amely alatt ma is nyö gü nk. A Legfelső bb Taná cs felett
persze eljá rt az idő , á m egy ilyen tö ré keny polgá ri tá rsadalommal
rendelkező orszá gban mé gis lé nyeges a hatalommegosztá s.
1996-ban Jelcin né pszerű sé ge igen alacsony volt, á m jó né há ny
olyan oligarcha tá mogatá sá ra szá mı́thatott, akiknek szerencsé jé t
ő alapozta meg, rá adá sul a Nyugat is mö gö tte á llt pé nzü gyileg.
Fittyet há nyva a 3 millió dollá ros kampá nykeret-korlá tozá sra,
amely egyé bké nt a legtö bb pá rt szá má ra elé rhetetlen ö sszegnek
szá mı́t, a ké ső bbi vizsgá latok szerint Jelcin 1-2 milliá rd dollá r
kö zö tti summá t kö ltö tt a sajá t kampá nyá ra, é s é ppen kapó ra jö tt a
Nemzetkö zi Valutaalaptó l februá rban kapott hatalmas ö sszegű
kö lcsö n is. A 10,2 milliá rd dollá r mó dot adott a Jelcin-
kormá nynak a ré gó ta esedé kes munkabé r- é s nyugdı́j
elmaradá sok ki izeté sé re.
Ha csupá n ké tes inanszı́rozá si ü gyekrő l é s hangulatjavı́tó
inté zkedé sekrő l lett volna szó , akkor a ká ros hatá sok Jelcin
hivatali idejé nek vé gé vel elenyé sztek volna. Ott volt azonban a
mé dia befolyá solá sa é s a nyı́lt vá lasztá si csalá s, má rpedig ezeket a
cselekedeteket nem lehet semmissé tenni, ha az ember egyszer
haszná lta ő ket. Mindez elé g volt ahhoz, hogy Jelcin az első
forduló ban egy hajszá llal rá verjen Zjuganovra — az ő 35%-a á llt
szemben ellenfele 32%-á val. Jelcin a jú nius 16-ai vá lasztá s é s a
jú lius 3-ai Zjuganov elleni má sodik forduló kö zö tt sú lyos
szı́vrohamot kapott, á m e potenciá lisan veszedelmes fordulatot a
kormá ny é s a mé dia cinkossá gá nak kö szö nhető en sikerü lt
eltitkolni a nyilvá nossá g elő l. A má sodik forduló t Jelcin nyerte
meg 54%-kal 40% ellené ben - hogy azutá n ú jabb nagyszabá sú
vá lasztá si csalá sok bizonyı́té kai kerü ljenek napvilá gra.
Ha tisztá ban lettem volna azzal, hogyan manipulá ljá k a
vá lasztá sokat, akkor is Jelcint tá mogattam volna. 1996-ban
Gennagyij Zjuganov mé g nem az a kezes ö leb volt, akinek ma
Putyin mellett lá tszik. Vé rbeli kommunistaké nt a kezdetektő l
minden erejé vel a liberá lis reformok ellen kü zdö tt, s ha sikerü l a
kezé be kaparintania az elnö ki hatalmat, igen veszedelmes ember
vá lt volna belő le. Minden esé ly megvolt rá , hogy az a vá lasztá s,
amelyen ő jut hatalomra, hosszú ideig az orszá g utolsó vá lasztá sa
legyen. 1996 tanulsá ga mé gis az, hogy az inté zmé ny fontosabb,
mint az é lé n á lló egyé n. Jelcin kampá nya a demokratikus
berendezkedé s majdnem minden elemé t alá á sta, é s Oroszorszá g
má ig sem heverte ki e csapá st. Utó dja pedig egykettő re á tvette
kampá nyeszkö zeit, az elnyomá s é s a korrupció a kormá nyzá s
mindennapi eszkö zeivé vá ltak. Putyin ugyan nem kommunista,
egy dolog azonban bizonyos: ı́zig-vé rig szovjet diktá tor.
Sajá t magamra né zve is kö telező nek é rzem azt az elvet, amelynek
kö vetkezetes gyakorlá sá ra rendszeresen buzdı́tom a szabad vilá g
vezető it: a cé lszerű sé get é s a szemé lyes rokonszenvet ne
helyezzé k a demokratikus inté zmé nyek tá mogatá sa elé . Az
ismeretlentő l vagy egy megbı́zható szö vetsé ges elveszté sé tő l való
fé lelem gyakran szé lső sé ges ké pmutatá sba hajszolja a
demokratikus vezető ket. Ké pesek tá mogatni a „bará ti”
diktá torokat a tulajdon né pü k ellené ben, amint azt nemré giben
é kesen szemlé ltette a langyos fogadtatá s, amellyel az Obama-
kormá ny é s Euró pa nagy ré sze napirendre té rt az arab tavasz
mozgalma felett. Má r ré gó ta á gá lok e jelensé g ellen, fő ké nt annak
kapcsá n, ahogyan a G7 vezető i a keblü kre ö lelté k Putyint, miutá n
az sá rba tiporta a polgá ri szabadsá gjogokat - á m ez a problé ma
korá ntsem egyedü l Oroszorszá got é rinti.
A té má val kapcsolatos á llá spontomat tová bb alakı́totta az
Emberi Jogi Alapı́tvá ny elnö keké nt é s az Osló i Szabadsá g
Fó rumon (Oslo Freedom Fó rum) vé gzett munká m. A rendezvé nyt
az Emberi Jogi Alapı́tvá ny é s alapı́tó ja, Thor Halvorssen szervezi,
é s má ské nt gondolkodó kat hı́v meg a vilá g legkü lö nbö ző bb
orszá gaibó l, hogy beszé ljenek a mozgalmukró l é s a szabadsá gé rt
vı́vott harcaikró l. Beszá moló ik kö zö s eleme, hogy milyen
veszé lyes é s demoralizá ló , ha a szabad vilá g vezető i lekicsinylik
vagy igyelemre sem mé ltatjá k kü zdelmeiket, esetleg - é s ez
szinté n gyakori - nyı́ltan az elnyomó ik oldalá ra á llnak. A fó rum
euró pai é s amerikai vendé gei sokszor meglepő dve konstatá ljá k,
hogy sajá t vezető ik is aktı́van tá mogatjá k a vilá g legzsarnokibb
kormá nyait.
Talá n idealista vagyok, de naivnak semmi esetre sem lehet
nevezni. Meg-é rtem, hogy minden demokratikusan megvá lasztott
á llamfő azt teszi, amit sajá t né pe é rdekeinek vé delmé ben tenni
kell. A kü lpolitiká ban ez bizony gyakran egyet jelent azzal, hogy
meg kell rá zni egy vé rtő l mocskos kezet, vagy é ppen kereskedelmi
kapcsolatokat kell fenntartani egy olyan orszá ggal, amelyben
gyalá zatos munkaü gyi viszonyok uralkodnak. Annyit azonban
igenis megkö vetelhetü nk, hogy ezek az egyezkedé sek á tlá tható an
é s felelő sen folyjanak. Ső t kifejezhetjü k az ellené rzé seinket is, é s
tudtá ra adhatjuk politikusainknak, ha ú gy vé ljü k, ennek a
gyakorlatnak meg kell vá ltoznia.
A vilá g diktá torai nagyon is jó l tudjá k, milyen hatalommal
rendelkezik manapsá g a szabad vilá g. Ez az oka annak, hogy
jó formá n mindegyikü k igyekszik megő rizni a demokratikus
kü lcsı́nt lá tszatvá lasztá sokkal é s má s szı́npadias gesztusokkal,
hogy megmarad-hasson a vilá g legnagyobb gazdasá gi é s katonai
erő vel rendelkező orszá gainak kegyé ben. Sajná latos mó don a
szabad vilá g tú lsá gosan tá jé kozatlan, ké rges szı́vű vagy fá sult,
semhogy latba vesse befolyá sá t. Elvezi a diktá torokkal szemben
folytatott bevoná si politiká já nak á ldá sait — a kő olajat a Kö zel-
Keletrő l, a fö ldgá zt Oroszorszá gbó l, é s minden egyebet Kı́ná bó l
—, mikö zben maguk a diktá torok az elnyomá s inanszı́rozá sá ra
haszná ljá k fel a pé nzt. Azonban nem minden diktatú ra egyforma.
A demokrá cia é rdeké ben folytatott hongkongi ü lő tiltakozá sok,
amelyek 2014 szeptemberé ben kezdő dtek, kü lö nbö ző
spekulá ció khoz vezettek azt illető en, hogy mié rt nem lé pett fel
eddig egy ilyesfajta Occupy-stı́lusú mozgalom Vlagyimir Putyin
diktatú rá ja ellen Oroszorszá gban, m ez az ö sszehasonlı́tá s a
legjobb esetben is sá ntı́t; a hongkongi diá kok, a ig emlé keznek a
napra, amikor az Egyesü lt Kirá lysá g 1997-ben á tadta Hongkongot
Kı́ná nak, hozzá szoktak kü lö nleges jogi stá tusukhoz é s a
demokratikus berendezkedé shez. Az orosz demokrá cia lá ngja
azonban csak egy kis idő re lobbant fel, mielő tt Putyin kioltotta
volna, s az oroszok zö mé nek nem fű ző dnek kellemes emlé kei az
1990-es é vek zű rzavará hoz é s korrupció já hoz.
A konkré tabb vá lasz ú gy hangzik, hogy a kı́nai kommunista
diktatú rá nak szü ksé ge van a né pre - kü lö nö sen a iatal é s
iskolá zott emberekre. Hongkong tová bbra is a kı́nai gazdasá g
jelentő s é s straté giailag dö ntő fontossá gú ré szé t ké pezi. Rá adá sul
ez a gazdasá g szinte kizá ró lag a szabad vilá g fogyasztó ira
tá maszkodik, azokra a fogyasztó kra, akik sokkal tö bb
informá ció val rendelkeznek a tiltakozá sokró l, mint bá rki a
szigorú cenzú ra alatt á lló Kı́ná ban. A Tienanmen té rihez hasonló
mé szá rlá s Hongkongban - amelyet vilá gszerte Kı́ná ban gyá rtott
iPhone-ok kö zvetı́tené nek - vé res é s viszolyogtató megjelö lé ssé
tehetné a „Made in China” feliratot. Egy Kı́na elleni bojkott elé g
sú lyos ká rt okozhatna az orszá g gazdasá gá nak ahhoz, hogy szé les
kö rű nyugtalansá got szı́tson.
Putyin ellenben nem tartja valami sokra Oroszorszá g né pé t,
kü lö nö sen a iatal é s iskolá zott egyé neket. O é s a juntá ja
olajá llammá vá ltoztattá k az orszá got, má rpedig ahhoz, hogy
termé szeti kincseket exportá ljanak a kielé gı́thetetlen mohó sá gú
vilá gpiacra, nincs szü ksé g vá llalkozó kra é s programozó kra, hogy
az ı́ró kró l é s professzorokró l ne is beszé ljü nk. A kő olaj- é s
fö ldgá zszá llı́tá sok beszü nteté se pedig ö sszehangolt politikai
akaratot igé nyel - é s Putyin mostanra jó l tudja, hogy ebbő l bizony
kevesebb van a szabad vilá gban, mint platiná bó l é s gyé má ntbó l
Szibé riá ban.
A terv az volt, hogy a Nyugathoz fű ző dő tö bb é vtizedes
gazdasá gi é s politikai kapcsolatrendszer, valamint az
é letszı́nvonal emelke-dé se majd fokró l fokra liberalizá lja e
diktatú rá kat, é s befolyá st biztosı́t felettü k. E befolyá s azonban
csak akkor hasznos, ha latba is vetik, á m mé g akkor is ké té lű
fegyver. Euró pa felé irá nyul Oroszorszá g energiaexportjá nak
80%-a, ami hatalmas gazdasá gi befolyá st jelent szá má ra Putyin
felett, aki teljesen fü ggő vé tette az orosz gazdasá got a kő olajtó l é s
a fö ldgá ztó l. Am amikor Putyin a té l beá llta elő tt megzsarolja
Kelet-Euró pá t a fö ldgá zszá llı́tá sok leá llı́tá sá val, egé sz Euró pa
cidrizik é s mé ltatlankodik ahelyett, hogy hatá rozottan nekilá tna
az alternatı́v utá npó tlá si ú tvonalak kié pı́té sé nek.
Kı́na é s Oroszorszá g lakó i hasonló tá rsadalmi szerző dé st
kö tö ttek diktató rikus kormá nyaikkal: a gazdasá gi stabilitá sé rt
cseré be felá ldozzá k szabadsá gjogaikat. Mindké t orszá gban erő sen
cenzú rá zott á llami propaganda folyik a mé diá bó l hı́rek helyett,
meghamisı́tjá k a vá lasztá sokat, é s minimá lisra korlá toztá k a
szó lá s- é s gyü lekezé si szabadsá got. Az olajá rak robbaná sszerű
emelkedé se a 2000-es é vek folyamá n mó dot adott rá Putyin- nak,
hogy teljesı́tse - mé g ha Moszkvá n é s Szentpé tervá ron kı́vü l csak
minimá lis mé rté kben is - a izeté sek é s nyugdı́jak emelé sé re tett
ı́gé reté t. Az olaj az oka annak is, hogy Putyin szá má ra első dleges
fontossá gú folyamatosan szı́tani a nyugtalansá got a Kö zel-Keleten
- ugyanis ı́gy tová bbra is magasak maradnak a kő olajá rak. Kı́na
sokkal rosszabb helyzetbő l indult, mé gis sikerü lt kiemelnie
egymilliá rd embert a szegé nysé gbő l azá ltal, hogy egé sz nemzeté t
a vilá g nagyü zemé vé vá ltoztatta. Az oroszok é s a kı́naiak
forgató kö nyvé t egyará nt a globalizá ció , valamint a szabad é s
gazdag orszá gokkal vé grehajtott gazdasá gi integrá ció tette
megvaló sı́tható vá .
Az igazsá g az, hogy a fejlett vilá g legtö bb fogyasztó ja tudni sem
akar ró la, honnan szá rmazik a mobiltelefonja é s a fö ldgá za, amı́g
az á ruk alacsony. Ha az ember tudatosı́tja magá ban a té nyeket,
cselekednie kell, ezé rt jobb inká bb nem tudni semmirő l. A kı́nai
ü zemek embertelen munkakö rü lmé nyei vagy a szaú d-ará biai nő k
jogai kapcsá n idő rő l idő re kirobbanó botrá nyok is csupá n annyit
haszná lnak, hogy egyes liberá lisok jobban é rzik magukat, amikor
a Nike vagy az Apple bejelenti egy vizsgá lat megindı́tá sá t,
amelyrő l azonban mindenki megfeledkezik, mire a kö vetkező cipő
vagy elektronikus kü tyü a boltokba kerü l.
Az ember eltű nő dhet rajta, hogy vajon Kı́na esete való ban
akkora kudarc-e. Talá n inká bb szegé nysé gre é s é hezé sre kellett
volna ká rhoztatnunk azt az egymilliá rd lelket politikai okokbó l?
Ez azonban nem egyé b, mint az á rtatlanok együ tté rzé se, s egyben
az a hamis vá lasztá si lehető sé g is, amit az ö nké nyurak oly
elő szeretettel tá rnak a vilá g elé . A hamis vá lasztá s szabadsá g é s
é tel, elnyomá s é s stabilitá s kö zö tt. Semmi okunk felté telezni, hogy
Kı́na nem é rhetne el hasonló vagy mé g á tü tő bb gazdasá gi sikert
liberá lisabb kormá nyzá ssal. Ami azt illeti, szá mos pé lda mutatja,
hogy a demokratikus orszá gok jobban teljesı́tenek. Ne dő ljü nk há t
be a hamis vá lasztá si lehető sé gnek! Az elnyomá s kezdetben ugyan
lehet olyan eszkö z, amelyet a cé l szentesı́t, á m elő bb-utó bb
mindig ö ncé llá vá lik.
A hongkongi tiltakozá sok rá cá foltak arra az elmé letre is, amelyet
gú nyosan a demokrá cia genetikai teó riá jaké nt szoktam emlegetni.
Evek ó ta hallom egyesektő l, hogy az oroszok vagy az arabok é s a
kı́naiak egyszerű en termé szetü kné l fogva alkalmatlanok a
demokrá ciá ra - hogy erő sen kell fogni ő ket, é s maguk is a
kemé nykezű vezető ket szeretik. Holott ez is csupá n egyike a
szá mos elmé letnek, amelyeket a szabad vilá gban szü letett
egyé nek kivá ltsá gos helyzetü k, té tlensé gü k é s szé gyenkezé sü k
elleplezé sé re ö tlenek ki. Hogyan is lehetne igaz ez a teó ria, amikor
Tajvan lakó i is ugyanahhoz a né phez tartoznak, s ott mé gis
virá gzik a demokrá cia? Es mi a helyzet Kelet- é s Nyugat-
Né metorszá ggal, Eszak- é s Dé l-Koreá val?
Szá mtalan oka lehet annak, hogy valahol nem gyö kerezik meg a
demokrá cia, vagy hogy egyes katonai puccsok sikeresek, má sok
pedig megbuknak, á m eme okok egyiké nek sincs kö ze az adott
né p etnikai hovatartozá sá hoz vagy fö ldrajzi helyzeté hez.
Kormá nyaink emberi konstrukció k, aká rcsak hagyomá nyaink é s
meggyő ző dé seink. Ahogyan Milton Friedman mondta: „A
tá rsadalomnak nincs é rté krendje. Erté krendjü k az embereknek
van.” El kell tehá t dö ntenü nk, hogy mely é rté krendet valljuk
magunké nak, mié rt lenné nk hajlandó ak harcba szá llni, majd - é s
ez a legfontosabb - való ban harcolnunk kell é rte. Ha nem merü nk
kiá llni, legyő znek minket azok, akiknek az é rté krendjé vel nem
tudunk azonosulni. Veresé get szenvedü nk azoktó l, akik nem
hisznek az emberi é let szentsé gé ben é s a szabadsá gban, akik
ké szek harcba szá llni azé rt, hogy rá ké nyszerı́tsé k má sokra az
emberisé g jö vő jé rő l alkotott komor ké pü ket.
Nevezhetjü k ugyan hő n szeretett jogainkat
elidegenı́thetetlennek é s egyetemesnek, á m ez korá ntsem jelenti,
hogy automatikusan jogosultak vagyunk a demokrá ciá ra vagy
aká r az alapvető emberi jogokra. Nem, ezeké rt a dolgoké rt meg
kell kü zdenü nk. Ha a bá tor hongkongi diá kok emlé keztetté k a
vilá got erre az igazsá gra, akkor a tiltakozá sukat igenis sikeresnek
nevezhetjü k, bá rmilyen ké ré szé letű volt is.
negyedik fejezet
VERBEN SZULETETT
Ké t há ború dú lt Euró pá ban 1999-ben — mindkettő egy-egy,
né há ny é vvel korá bban vé get é rt kon liktus ú jbó li fellá ngolá sa
volt, é s mindkettő jelentő s hatá st gyakorolt Oroszorszá g jö vő jé re.
A má sodik Csecsenfö ldö n robbant ki, é s kulcsfontossá gú szerepet
já tszott Vlagyimir Putyin hatalomra jutá sá ban. Az első rő l
korá bban má r esett szó : ez a koszovó i há ború volt Jugoszlá viá ban,
amelynek sorá n a tö bbsé gé ben albá nok lakta Koszovó megpró bá lt
fü ggetlenedni a tová bbra is a megá talkodott é s zabolá tlan
Szlobodan Milosevics á ltal vezetett szerb kö zponti kormá nyzattó l.
A NATO bombá zá sai korá bban rá ké nyszerı́tetté k Milosevics
rezsimjé t arra, hogy Szerbia alá ı́rja a daytoni bé keszerző dé st
1995-ben, s ezzel a boszniai há ború vé get é rt. Am a koszovó i
albá nok tová bbra is elnyomá s alatt sı́nylő dtek, é s nem győ ztek
tová bb vá rni a fü ggetlensé gü kre.
A Koszovó i Felszabadı́tá si Hadsereg (Ushtria Qirimtare e
Kosové s, UQK) 1998-ban folyamatosan tá madta a szerb
biztonsá gi erő ket, s a té rsé gnek csakhamar azzal a brutalitá ssal é s
erő szakkal kellett szembesü lnie, ami miatt a szerb csapatok oly
hı́rhedtté vá ltak Boszniá ban. Szeptemberre negyedmillió albá nt
telepı́tettek ki, sokuk vé gleg fedé l né lkü l maradt. Az ENSZ
Biztonsá gi Taná csa hatá rozatot adott ki, amelyben „sú lyos
aggodalmainak” adott hangot, vagyis ismé t tanú bizonysá got tett
diplomá ciai tehetetlensé gé rő l. Októ berben megé rkeztek a
té rsé gbe a NATO bé kefenntartó egysé gei, á m az á ltá luk elé rt
eredmé nyek nem voltak tartó sak, ugyanis mindké t fé l szinte
azonnal megszegte a tű zszü netet.
Aká rcsak Bosznia eseté ben, itt is civilek lemé szá rlá sá nak kellett
tö rté nnie, hogy a nagyhatalmak vé gre cselekedjenek. 1999
januá rjá ban 45 koszovó i albá n gazdá t tereltek ö ssze é s gyilkoltak
le Racká ban. Az esemé ny hatá sá ra Clinton beszé det inté zett az
amerikai né phez, majd megkezdő dö tt a jugoszlá v erő k há rom
hó napon á t tartó bombá zá sa. Egy tragikus incidens sorá n a
belgrá di kı́nai nagykö vetsé get is talá lat é rte, ami miatt há rom
ember é leté t vesztette. A NATO egy té rké p elavultsá gá ra fogta a
sú lyos hibá t.
Aprilisra a NATO-tagorszá gok vezető i má r a szá razfö ldi
csapatok invá zió já ró l tá rgyaltak, ami mindent megvá ltoztatott
volna. Oroszorszá g nyı́ltan kiá llt a jugoszlá v fé l mellett a
kon liktusban, s a NATO-erő k - kü lö nö sen az amerikai csapatok -
szá razfö ldi offenzı́vá já nak lá tvá nya igencsak feltü zelte volna a
kedé lyeket Oroszorszá gban. Persze az orosz fegyverek é s
utá npó tlá s is megtalá ltá k az utat a jugoszlá v fé lhez. Ké ső bbi
jelenté sekbő l kiderü lt, hogy Milosevics fő ké nt azé rt tartott ki
olyan soká ig, mert abban remé nykedett, hogy Jelcin katonai
erő vel is beavatkozik az oldalá n.
Az elvetemü lt Milosevics meg volt győ ző dve arró l, hogy a
Nyugattal kibontakozó kon liktus megerő sı́ti majd pozı́ció já t
Szerbiá ban, s hogy a ké tsé gbeesett menekü ltek á radata
megingatja a szomszé dos orszá gok, kö ztü k Albá nia, Macedó nia,
Montenegró , ső t aká r Bosznia stabilitá sá t. Bı́zott abban, hogy a
Balká n ismé t lá ngra lobban, é s a nyugati kö zvé lemé ny
megakadá lyozza majd a NATO-t a szá razfö ldi csapatok
beveté sé ben, ekkor pedig a szerb katonasá g dö ntő szerepet
já tszhat a zű rzavar felszá molá sá ban, é s persze learathatja a
babé rokat.
Am az esemé nyek szerencsé re nem ú gy alakultak, ahogy
Milosevics remé lte. A szabad vilá g presztı́zsé t megó vtá k a
demokratikus hatalmak kö zö s akció i. Az impozá ns lé gi hadjá rat é s
a menekü lttá borok haté kony megszervezé se vilá gos ü zenetké nt
jutott el a vilá g minden zugá ba, bizonyı́tva, hogy a Nyugat ké pes
olyan fejlett logisztiká val megtá mogatni erkö lcsi kö vetelé seit,
amilyennel a totalitá rius rezsimek egyszerű en nem rendelkeznek.
A koszovó i vá lsá g egyben azt is egyé rtelmű vé tette, hogy az
Egyesü lt Nemzetek Szervezete a jelenlegi formá já ban ké ptelen
volt - é s ma is az - effé le vá lsá gok kezelé sé re. Nem kell
Nostradamusnak lennü nk ahhoz, hogy megjó soljuk, milyen vé get
é rt volna a kon liktus, ha arra az Egyesü lt Nemzetek Szervezeté re
bı́zzá k a megoldá st, amelyben Oroszorszá gnak é s Kı́ná nak is
vé tó joga van.
Ezzel vissza is té rtü nk eredeti té má nkhoz, vagyis
Oroszorszá gnak a Balká non já tszott szerepé hez. A nyugati
fő vá rosokban szinte kö telező volt mé ltatni Borisz Jelcin é s
rendkı́vü li kö vete, Viktor Csernomirgyin é rdemeit, elismerve a
té nyt, hogy meggyő zté k Milosevicset, fogadja el a NATO felté teleit.
A G7 is olyan hirtelensé ggel bő vü lt ki G8-cá , hogy egyé rtelmű volt:
a tagsá got Oroszorszá g jutalmá nak szá njá k.
Né zetem szerint ez a nyilvá nos magasztalá s tö bb okbó l is sú lyos
hiba volt. Ha Milosevics hó napokkal korá bban elfogadta volna a
rambouillet-i bé kemegá llapodá st, megelő zhette volna, hogy tö bb
mint egymillió ember ké nyszerü ljö n elmenekü lni, á rtatlan civilek
ezrei veszı́tsé k é letü ket, é s egé sz Szerbia romba dő ljö n. Am
Milosevics elnö k megtorpedó zta e megá llapodá st, mé gpedig
Oroszorszá g nyı́lt tá mogatá sá val, ugyanis utó bbi kategorikusan
tiltakozott a nemzetkö zi rendő ri erő k koszovó i jelenlé te ellen.
Ké ső bb, miutá n a NATO lé giereje megtö rte Szerbia ellená llá sá t,
Oroszorszá g megvá ltoztatta az á llá spontjá t a Koszovó ba bevonuló
kü lfö ldi csapatokkal kapcsolatban, é s ú gy hatá rozott, eljá tssza a
semleges kö zvetı́tő szerepé t. Mintha valaki alig né há ny
má sodperccel az indulá s elő tt ugrana fel a vonatra, majd
civakodni kezdene a kalauzzal a jegy á rá n.
Ha az ember azt felté telezi, hogy Oroszorszá gnak való ban
komoly befolyá sa volt Belgrá d dö nté seire, akkor ré szben Jelcin
kormá nyá t kellett volna felelő ssé tenni Milosevics gyilkos
politiká ja é s az etnikai tisztogatá s miatt. Amennyiben viszont
Oroszorszá g befolyá sá t tú lé rté kelté k, vajon mi é rtelme volt utazó
nagykö vetké nt bevetni az aggá lyoskodó Strobe Talbott amerikai
kü lü gyminiszter-helyettest?
Az euró pai é s amerikai vezető k ismé t buzgó n pá tyolgattá k
Oroszorszá g szorongó nagyhatalmi egojá t, s ugyan mi vé gre?
Viselkedé sü k klasszikus pé ldá ja annak, hogyan erő sı́thetjü k meg a
hatalmá val visszaé lő t - jó llehet Jelcin idejé ben inká bb csak
kisstı́lű csalá sokró l beszé lhettü nk, nem fő benjá ró bű nö krő l.
Oroszorszá g a tagadá s fá zisá ban volt, é s ö npusztı́tó tevé kenysé ge
mé g kü lfö ldö n is é reztette hatá sá t. Ha a nyugati hatalmak
szembesı́tetté k volna Oroszorszá got való di helyzeté vel, é s az
igazsá g erejé t latba vetve szorgalmaztá k volna az á tlá tható sá got
é s a reformok megvaló sı́tá sá t, ma mindnyá jan elő bbre tartaná nk.
Ehelyett, mikö zben szerb szö vetsé gese romokban hevert, a
Jelcin-kormá nyzat é s az orosz á llami mé dia ké tsé gbeesetten
igyekezett olyan szemszö gbő l lá ttatni az esemé nyeket, amelybő l
né zve mé ltó sá ga nem szenvedett tú l nagy csorbá t. Mikö zben az
orszá g tá vol-keleti é s é szaki vidé kein é lő oroszok komolyan
aggó dtak amiatt, hogy a kö zelgő té len miké nt szerzik be a
szü ksé ges é lelmiszer- é s tü zelő anyag-utá npó tlá st, az orosz
kormá ny buzgó n munká hoz lá tott, hogy felszereljen tı́zezer
koszovó i bé kefenntartó t.
A cikkben, amelyet Koszovó utá n ı́rtam a The Wall Street Journal
olvasó i levelek rovatá ba, rá m nem jellemző mó don, dicsé rő
szavakkal nyilatkoztam a nyugati vezető krő l, elismerve hatá rozott
fellé pé sü ket. Soraimat egy emlé keztető vel zá rtam, miszerint: ha
nem egyesı́tik erő iket egy stabilabb vilá grend megteremté se
é rdeké ben, aligha a koszovó i lesz az utolsó eset, amikor
szü ksé gessé vá lik a fegyveres beavatkozá s. Az Egyesü lt Nemzetek
Szervezeté t 1945-ben azzal a cé llal hoztá k lé tre, hogy a
szö vetsé gesek győ zelmé t kö vető en megszilá rdı́tsá k a rendet. Am
az ENSZ csakhamar tú lzottan megalkuvó testü letté vá lt, amelyben
a szuperhatalmak bá rmely hatá rozatot megvé tó zhattak, amelyet
há trá nyosnak ı́té ltek az é rdekkö rü kbe tartozó orszá gok szá má ra.
A Szovjetunió ö sszeomlá sá val ez a rendszer tö bbé nem szolgá lta a
nemzetkö zi bé ké t é s stabilitá st.
Az ENSZ á ltal tető alá hozott kompromisszumok szü ksé gtelenné ,
ső t gyakran veszedelmessé vá ltak. 1991-ben pé ldá ul Bush elnö k
szigorú an ragaszkodott az ENSZ hatá rozataihoz; ezzel vé gső
soron megkı́mé lte Szad- dá mot, é s a vé gtelensé gig nyú jtotta az
ö bö lvá lsá got. Milosevics hasonló já té kot pró bá lt já tszani azzal,
hogy bevonta kö zvetı́tő ké nt Oroszorszá got. Erdekes mó don,
aká rcsak Irakban, ez esetben is Jevgenyij Primakovot bı́ztá k meg a
tá rgyalá sok vezeté sé vel, aki a szö vetsé gesek minden lé pé sé hez az
ENSZ felhatalmazá sá t kö vetelte.
Egyé rtelmű , hogy a vilá gnak olyan nemzetkö zi dö nté shozatali
mechanizmusra van szü ksé ge, amelyet nem bé nı́t meg a
hideghá ború s ideoló gia. Az ENSZ cé lja, hogy á llandó sı́tsa a ké t
nukleá ris szuperhatalom kö zö tti status quot, idejé tmú lttá vá lt. A
demokrá cia csillaga emelkedő ben volt, eljö tt az ideje, hogy ezt
hivatalosan is elismerjé k é s kiakná zzá k a helyzeti elő nyt. Az, hogy
Milosevicset bı́ró sá g elé á llı́tottá k há ború s bű nö ké rt, fontos első
lé pé s volt az ú j vilá grend kialakı́tá sa é rdeké ben, á m mint tudjuk,
ezt igen kevé s tová bbi konkré t tett kö vette.
A jugoszlá v há ború kró l ı́rott hiteles kö nyvé ben Dá vid
Halberstam amerikai ú jsá gı́ró egy lé nyegretö rő bekezdé sben
taglalta, mi vezetett Milosevics buká sá hoz é s 2006-os halá lá hoz a
bö rtö nben, mikö zben Há gá ban mé g folyt a há ború s bű nö k miatti
pere.
Milosevics megő rizte ö nké nyú relő djeinek szemlé letmó djá t.
Abban a meg-győ ző dé sben é lt, hogy ha a demokrá ciá k
lassan szá njá k el magukat a cselekvé sre, az a gyengesé gü k
jele; hogy ha bő sé gben é lnek, egyben dekadensek is.
Rá adá sul, mivel a politikusok é s az á llampolgá rok fé lnek
meg izetni a há ború adó já t, ezé rt bá tran packá zhatnak is
velü k. Milosevics egy ı́zben azt mondta a né met
kü lü gyminiszternek, Joschka Fischernek: „En el bı́rom
viselni az embervesztesé get, bá rmennyi é letrő l legyen is
szó , de maguk ké ptelenek erre."
Vé gü l bebizonyosodott, hogy Milosevicsnek nem volt igaza, de ez

csak azutá n derü lt ki, hogy tö bb szá zezren vesztetté k é letü ket s
tová bbi millió k sebesü ltek meg é s estek á t szö rnyű traumá kon.
Halberstam első idé zett mondatá t kiegé szı́thetné nk azzal, hogy
Milosevics ö nké nyú r utó daitó l sem idegen ez a szemlé let. Putyin
ugyanezt a kegyetlen szá mveté st vé gezte el, mielő tt a szabad vilá g
ellen fordult a 2008-as grú ziai invá zió sorá n é s napjainkban,
Ukrajna megtá madá sá val. A terroristá k elő szeretettel haszná ljá k
ezt az é rvelé st. Szent meggyő ző dé sü k, hogy a demokrá ciá k - a mi
lassú , bő velkedő é s gyá va demokrá ciá ink - nem á llhatnak ellent az
ö ngyilkos bombameré nylő knek é s a vé res mé szá rlá soknak. Abban
is hisznek, hogy a modern vilá gnak gyenge pontja az é rté krendje,
á m ezek az é rté kek egyben fenyegeté st is jelentenek az ő
fennmaradá sukra - é s mindké t esetben igazuk van. A mi
feladatunk az, hogy felü lkerekedjü nk gyengé inken, s kö zben
csorbı́tatlanul megő rizzü k azt az é rté krendet, amelytő l a szabad
vilá g ellensé gei annyira fé lnek.
Mindig nehé z megé rteni azt a gonoszt, amelyet a Milosevics-fé le
emberek ké pviselnek. A szerb vezető urbá nus, intelligens fé r i
volt, aki ké pes volt ú gy elő adni magá t kü lö nbö ző embereknek,
hogy behı́zelgő modorá val bizalmat é bresszen bennü k maga irá nt.
Az i jabb Bush elnö k kü lpolitikai csapatá t á llı́tó lag
megdö bbentette a té ny, hogy Milosevics „bará tjuk” jó modorú
banká rbó l é s bü rokratá bó l egyszer csak vé resszá jú szerb
nacionalistá vá lé nyegü lt á t, aki magá é vá tette a sajá t
á llampolgá rai ellen indı́tott etnikai tisztogatá sok ü gyé t. Ez egy
olyan ké rdé s feltevé sé re ö sztö nö z bennü nket, amely egyará nt
kulcsfontossá gú e kö nyv é s jelenlegi vilá grendü nk szem-
pontjá bó l: a Milosevicshez hasonló emberek vajon eleve
szö rnyetegnek szü letnek, vagy ké ső bb vá lnak azzá ?
Nem á ll szá ndé komban itt a termé szeti adottsá gokat é s a
nevelé s sajá tossá gait szembeá llı́tani egymá ssal. Nem cé lom vitá t
nyitni a pszichopatá k genetikai alkatá ró l vagy a nehé z
gyermekkornak a szemé lyisé gre gyakorolt hosszú tá vú hatá sá ró l.
Eletem sorá n tú l sok idő t vesztegettem el ké rdé sek feltevé sé re é s
megvá laszolá sá ra azzal kapcsolatban, hogy minek
tulajdonı́thatom a sakkban elé rt sikereimet, é s vé gső soron
egyvalamit tudok biztosan, mé ghozzá azt, hogy nagyon
szerencsé snek mondhatom magam, amié rt má r é letem igen korai
szakaszá ban rá leltem egy olyan já té kra, amely tö ké letesen
megfelelt a ké pessé geimnek. Orö mmel hagyom tehá t az
elmé leteket a pszicholó gusokra é s a genetikusokra.
Azon tű nő dö m, mi teszi a lehetsé ges gonoszt té nyleges bű nö ssé ,
s mit kell tennie a tá rsadalomnak, hogy megakadá lyozza azt, hogy
az elő bbi az utó bbivá vá ljon. Mikortó l osztoznak a tá rsadalom
tagjai is egy gyilkos bű ntetteinek felelő ssé gé ben, amely tetteket
egyé bké nt megakadá lyozhattak volna? Ezzel persze nem azt
akarom mondani, hogy a gyilkos nem tehető felelő ssé a
cselekedeteié rt. Tú l sok mentsé get talá lunk a bű nö ző k szá má ra, s
ez olyan, mintha mindaddig felfü ggesztené nk a szemé lyes
felelő ssé g fogalmá t, mı́g ki tudunk ö tleni valamilyen indı́té kot a
bű ntett elkö veté sé nek magyará -zatá ul. Ukrajna lerohaná sa egy
cseppet sem vá lik menthető bbé azá ltal, hogy egyesek elhiszik,
Putyin fenyegetve é rezte magá t a NATO-bő vı́té s miatt. Ha pedig
megpró bá ljuk bebizonyı́tani az ukrá noknak, hogy ő k provoká ltá k
Putyint, amikor elutası́tottá k az orosz kö zeledé st é s Euró pa felé
fordultak, pontosan ú gy csiná lunk, mintha szemrehá nyá st
tenné nk egy megerő szakolt nő nek, hogy mié rt nem hú zott
hosszabb szoknyá t. Ne felejtsü k el, hogy ki a bű nö s é s ki az
á ldozat! Ha nem vagyunk ké pesek megő rizni erkö lcsi
ı́té lő ké pessé gü nket é s megkü lö nbö ztetni, hogy mi helyes é s mi
helytelen, akkor tú lsá gosan fogé konnyá vá lunk a propaganda
hatá sá ra.
A kialakult helyzetnek intő pé ldá val kell szolgá lnia szá munkra.
Tá madá s eseté n dő resé g vé dtelenü l kitá rni mellü nket abban
bı́zva, hogy ha tá madó nk rá nk ront, a mi oldalunkon lesz az
erkö lcsi fö lé ny. Persze: ı́té ljü k el, á llı́tsuk bı́ró sá g elé é s bü ntessü k
meg a bű nö sö ket, de ne kö nnyı́tsü k meg szá mukra a bű ntett
elkö veté sé t! Emlé kezetes tanulsá gul szolgá lhat ennek kapcsá n
Orsó n Welles modern tanmesé je a skorpió ró l é s a bé ká ró l. A bé ka
hajlandó a há tá n á tvinni a skorpió t a folyó n, mert meggyő zi az a
logikus é rvelé s, hogy a skorpió nem fogja megmarni, hiszen akkor
mindketten elpusztulná nak. A folyó kö zepé n a skorpió mé gis
megcsı́pi a bé ká t, aki haldokolva ı́gy szó l: - Nem é rtem. Ebben
aztá n egy szemernyi logika sincs! Mire a skorpió azt feleli: -
Tudom, de nem tehetek ró la! Ilyen a termé szetem.1
A tö rté net tanulsá ga az, hogy nem szabad megbı́zni a
skorpió ban csupá n logikus é rvelé se miatt, s hogyha egyszer
halá losan megmar minket, semmit nem é r az a té ny, hogy nekü nk
volt igazunk. Erdemes eszü nkbe vé sni tová bbá , hogy nem
mindenki a kö zö ssé g é rdekeit vagy aká r a sajá t jó l felfogott
é rdeké t szem elő tt tartva cselekszik, s hogy az ember
alaptermé szete há tté rbe szorı́thatja a logiká t, de mé g a
lé tfenntartá s ö sztö né t is. Mindig ez a gondolat jut eszembe,
valahá nyszor arró l hallom szó nokolni az euró pai diplomatá kat,
hogy igyekszenek „mindké t fé l szá má ra elő nyö s” megegyezé st
kicsikarni Putyinbó l Ukrajna kapcsá n.
Persze ez a hozzá á llá s bizonyos tekintetben elismeré sre mé ltó . A
diplomá cia lé nyege vitá n felü l abban á ll, hogy a kö zö s é rdeket
mindig az egyé ni é rdek elé helyezi. Milyen csodá latos lenne, ha
való ban minden vá lsá got é s kon liktust mindké t fé l javá ra vagy
legalá bb megelé gedé sé re oldhatná nk meg! Am ha azt
felté telezzü k, hogy ez a logika Putyin vagy az Iszlá m Allam eseté n
is mű kö dik, akkor nem vesszü k szá mı́tá sba az ellensé g való di
termé szeté t. Putyin egyetlen cé lja, hogy hatalmon maradjon, é s
má r ré g tú ljutott azon, hogy ehhez a szabad vilá g
együ ttmű kö dé sé t igé nyelje. Kon liktusra é s gyű lö letre van
szü ksé ge. Nehezen lehetne egyezkedni vele ú gy, hogy kö zben az
ember el ne á rulja az eszmé nyeit é s a nemzeté t. Az al-Ká ida é s az
Iszlá m Allam meg akarjá k fosztani a modern vilá got a jogaitó l é s a
szabadsá gá tó l, é s le akarjá k rombolni azt. Hogyan alkudozhatna
egy pluralista liberá lis tá rsadalom e vilá gné zet ké pviselő ivel
mindké t fé l javá ra? Ez elké pzelhetetlen.
Amikor a kö lcsö nö s elő ny helyesnek vé lt logiká ja folyamatosan
té vesnek bizonyul, ideje valami má ssal pró bá lkozni. Nem lehet az
a vé gzetü nk, hogy ú jra meg ú jra a há tunkra vegyü k a vilá g
skorpió it abban a remé nyben, hogy egyszer vé gre nem fognak
minket megcsı́pni!
Persze, az emberek kö zt kevé s a hamisı́tatlan skorpió - csak a
való di pszichopatá k azok. Miutá n a monarchiá k é s birodalmak
kora vé get é rt, a politikusok csak ú gy emelkedhettek fel fokró l
fokra a legmagasabb pozı́ció kba, ha legalá bb kismé rté kben
tanú sá got tettek fejlett ı́té lő - é s beleé rző ké pessé gü krő l. (Eszak-
Korea egyike a kevé s kivé telnek, é s ennek ered- menye szemmel
lá tható .) Az az elmé leti vita, amely arró l szó l, hogy egyes emberek
szö rnyetegnek szü letnek-e, vagy ké ső bb vá lnak-e azzá , akkor vá lik
kritikus gyakorlati problé má vá , amikor a szunnyadó
szemé lyisé gvoná soknak alkalmuk nyı́lik a kibontakozá sra.
Szlobodan Milosevics megmaradt volna szü rke pá rtvezető nek, ha
az 1989-es forradalmak nem adtak volna neki esé lyt arra, hogy
gyű lö letet szı́tson, é s ı́gy jusson mé g nagyobb hatalomhoz. A
szerb elnö k ezutá n elé g ideig tudott a teljhatalmú vezé r
szerepé ben tetszelegni ahhoz, hogy felelő ssé vá lhasson az első
euró pai né pirtá sé rt, amelyet a II. vilá ghá ború vé ge ó ta elkö vettek.
Má r 1995-ben erő vel el kellett volna tá volı́tani ő t a hatalombó l,
á m Milosevics kapott mé g egy esé lyt, amit ő persze ellenfelei
gyengesé geké nt é rtelmezett, ı́gy né há ny é vvel ké ső bb
magabiztosan sú jthatott le ú jra.
Amint e fejezet elejé n elmondtam, 1999-ben ké t há ború dú lt
Euró pá ban. Mindkettő polgá rhá ború volt, mindkettő fő ké nt
etnikai é s vallá si indı́té kokon alapult, é s mindkettő ben borzalmas
há ború s bű nö ket é s terrorcselekmé nyeket kö vettek el a polgá ri
lakossá g ellen. A koszovó i é s a csecsenfö ldi há ború egyará nt
ré szé t ké pezte egy tá voli fő vá rosban a politikai hatalomé rt
folytatott harcnak.
1999 nyará nak vé gé re a Nyugat politiká ja é s a pé nzü gyi kö rö k
hozzá á llá sa megvá ltozott, é s ú gy tű nt, hogy ismé t derű lá tó an
tekintenek Oroszorszá gra. A Clinton-kormá nyzat é s a nemzetkö zi
pé nzinté zetek is ú gy vé lté k, Szergej Sztyepasin miniszterelnö k
kormá nyá val nyugodtan lehet „ü zletelni”.
Oroszorszá g a jelek szerint sikeresen elhá rı́totta a teljes
gazdasá gi ö ssze-omlá st, amelytő l a pé nzü gyi vá lsá g idejé n sokan
tartottak, rá adá sul a piaci mű kö dé s is visszaá llt az 1998
augusztusa elő tti stabilitá si szintre, é s ú jra megjelentek a
nemzetkö zi befektető k is. Am az a té ny, hogy nem egé szen 18
hó nap leforgá sa alatt né gyszer menesztetté k a kormá nyt,
megké rdő jelezte az orszá g stabilitá sá t, ugyanakkor azt is
bizonyı́totta, hogy a Nyugat Orosz-orszá ggal szemben alkalmazott
politiká ja té ves kö zelı́té sen alapul. Amikor a javulá s halvá ny jeleit
való di fejlő dé ské nt é rté kelté k, é s indokolatlanul bizalmat
szavaztak a letű nt korok avı́tt politikai elitjé nek, a nyugati vezető k
való já ban a reformok hiá nyá t jutalmaztá k, é s elő segı́tetté k egy
korrupt é s korá ntsem demokratikus kormá nyzat
megszilá rdulá sá t - s ezzel akaratlanul ugyan, de az orosz né pet
bü ntetté k.
Szergej Sztyepasin kezdeti inté zkedé sei aligha nevezhető ek
haté konynak. Elő deihez hasonló an ez a miniszterelnö k sem talá lt
megoldá st azokra a szerkezeti problé má kra, amelyek
megakadá lyoztá k, hogy a gazdasá gi nö vekedé s é lé nkü ljö n é s a
befekteté sek ará nya nő jö n. A kormá ny egyedü li elismeré sre mé ltó
inté zkedé se az volt, hogy megakadá lyozta a rubel tová bbi
é rté kcsö kkené sé t.
Az ú n. reformok nyolc esztendeje utá n kialakult az elit egy
kicsiny csoportja, mikö zben oroszok egyre elé gedetlenebb,
zú goló dó tö megei gyakorlatilag nincstelenek maradtak. A
kommunizmus akkor omlott ö ssze a Szovjetunió ban, amikor a
polgá rok tö bbsé ge rá é bredt arra, hogy mennyire ellehetetlenı́ti a
rendszer a gazdasá gi felemelkedé sü ket. Fenná llt a veszé ly, hogy
amennyiben a nehé zsé gek tová bb fokozó dnak, a né p ú jfent
rá eszmé l a helyzeté re, é s bé ké tlenkedni kezd.
1989 é s 1991 kö zö tt szovjetek millió i vonultak az utcá kra
vá ltozá st kö ve-telve, mert hittek abban, hogy a nyugati vilá g egy
vonzó bb alternatı́vá t kı́ná l szá mukra. Sok hon itá rsam
né lkü lö zhetetlennek tartotta az á tmenethez a Nyugat á ltal
Oroszorszá gnak nyú jtott segı́tsé get. Ez a tá mogatá s azonban nem
hozta meg a remé lt á ttö ré st a modern korszakba, s ezé rt
első sorban az orszá g vezető it terheli a felelő ssé g: mindazokat,
akik reformereknek nevezté k magukat, tová bbá azokat is, akik
nyı́lt manipulá ció val teremtettek meg egy ú j orosz elitet, amely
csaknem ugyanolyan hatalommal é s kivá ltsá gokkal bı́rt, mint
amilyenekkel szovjet elő dei rendelkeztek.
A Nyugat azonban egyvalamit nem tudott megé rteni, mé gpedig
azt, hogy az á tlag orosz hajlamosabb volt a kü lfö ldi
pé nzinté zeteknek é s kormá nyoknak szemrehá nyá st tenni, amié rt
rá erő ltetnek egy olyan kapitalista rendszert, amelyet egyé bké nt
sokan korruptnak é s mű kö dé ské ptelennek tartottak. Azt má r nem
fogtá k fel ezek az elé gedetlenek, hogy e rendszernek vajmi kevé s
kö ze van a való di kapitalizmushoz. Ez a neheztelé s csak tová bb
erő sö dö tt, amikor Jelcin, é s ké ső bb Putyin, a tö bbi felső vezető vel
egyetemben rutinszerű en bevetette a nyugatellenes szó lamokat,
hogy má sokra há rı́tsá k az ő ket megillető szemrehá nyá sokat.
Mindez hozzá já rult annak a reformellenes é rzü letnek a
kialakulá sá hoz, amely ellehetetlenı́tette a piacgazdasá gon alapuló
rendszer megvaló sı́tá sá t.
A reformerek é s a reformfolyamatba bevont nyugati nemzetek
sú lyos hibá t kö vettek el, amikor nem reagá ltak e bı́rá latokra.
Ahelyett hogy szembesı́tetté k volna Jelcint é s az orosz
nagykö zö nsé get azzal, hogy a korrupció t é s a fejlő dé s
megtorpaná sá nak való di okait illető en mi az igazsá g, tová bbra is
igyekeztek ú gy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben
lenne. Az á tlá tható sá g é s az erő s orvossá g helyett, amelyre
Oroszorszá gnak szü ksé ge lett volna, placebó val tö mtek minket, é s
azt hajtogattá k, hogy hamarosan talpra á llunk. E kezelé shez
bő ven volt alkalmunk hozzá edző dni a Szovjetunió korszaká ban.
Ismé t vilá gosan megmutatkozott, mekkora a kü lö nbsé g a Reagan-
kormá nyzat hatá rozottsá ga é s utó dainak fé lszegsé ge kö zö tt: hiba
volt az „ü zlet” kedvé ért megalkudni az orosz rezsimmel.
A Nyugat nem dolgozott ki á tfogó straté giá t arra né zve, hogyan
cselekedjen, é s miké nt szó lı́tsa meg az orosz né pet ú gy, ahogyan a
hideghá ború alatt tette. Csak odá ig jutott, hogy az egyre
korruptabb vezető inkkel egyezkedett, mé g jó val azok utá n is,
hogy egyé rtelmű en kiderü lt: ő k nem a né pet ké pviselik. Az 1990-
es é vekben az oroszok hozzá fé rtek a cenzú rá zatlan hı́rek
tö megé hez. Jobban igyelnü nk kellett volna ezekre a hı́rekre, hogy
azutá n magunk is bekapcsoló djunk az eszmecseré be, á m ehelyett
szó né lkü l elfogadtuk Jelcin é s Putyin Nyugat-ellenes sirá mait
arró l, mié rt nem mű kö dnek a reformok az orszá gban.
A nyugati kormá nyoknak vilá gosan ki kellett volna jelenteniü k,
hogy a kereskedelmi inté zmé nyek hiteleire é s oroszorszá gi
befekteté seire tö bbé nem adnak garanciá t az adó izető k pé nzé bő l.
A Nyugatnak hangosan é s egyé rtelmű en azt kellett volna ü zennie,
hogy Washington nem szabja meg Oroszorszá g urainak, mire
kö ltsé k el a kö zpé nzeket; bá rmit mű vel is az orosz elit - ellopja
vagy kü lfö ldi bankszá mlá kra utalja a pé nzt -, a nap vé gé n a
kiá brá ndult polgá rok igenis szá monké rhetik rajtuk az elsinkó fá lt
ö sszegeket. Ehelyett az orosz kö zhivatalnokok minden kikö té st
felhá nytorgattak a Nyugatnak, amelytő l a Nemzetkö zi Valutaalap,
az Egyesü lt Allamok é s az Euró pai Unió a segé lypé nzek
folyó sı́tá sá t fü ggő vé tette. Ha e felté teleket nyilvá nosan
é rvé nytelenı́tik, legalá bb ré szben helyreá llı́thattá k volna a
kommuniká ció s csatorná kat az orosz né p é s a szabad vilá g kö zö tt.
A Nyugat kö znapibb, mé gis fontos terü leteken is kinyilvá nı́thatta
volna, hogy a szı́vé n viseli az orosz né p sorsá t. Jó magam az
á tlagosná l tö bbszö r szembesü ltem azzal, milyen
megalá ztatá soknak teszik ki az embert, amikor beutazá si vı́zumot
ké relmez a nyugati orszá gok moszkvai nagykö vetsé gein, é s
milyen zaklatá sokat kell elviselnie a nyugati repterek
vá mellenő rei ré szé rő l, ı́gy kijelenthetem: az á tlag orosznak nem
lehet felró ni, ha ké szsé gesen elhitte a kommunistá k é s
nacionalistá k mesé it a vilá gmé retű oroszellenes ö sszeeskü vé srő l.
A szovjet birodalom ö sszeomlá sá t korá ntsem azzal idé ztü k elő ,
hogy a szovjet vezető k kegyé t kerestü k, hanem azzal, hogy
kö vetkezetesen harcoltunk a demokratikus é rté keké rt. Sosem
hozott eredmé nyt az, ha minden erő nkkel igyekeztü nk megfelelni
az ö regedő szovjet vezető k kö vetelé seinek. A való di á ttö ré st azzal
é rtü k el, hogy eljuttattuk ü zenetü nket az orosz né phez - tö bbek
kö zö tt a Szabad Euró pa Rá dió /Szabadsá g Rá dió é s az Amerika
Hangja adá saival, amelyeket a szovjetek jelentő s ré sze a
legmegbı́zható bb hı́rforrá snak tartott hazá nkkal kapcsolatban.
1991 augusztusá ban, amikor Borisz Jelcin kormá nya á tvette az
orszá g irá nyı́tá sá t, az oroszok tö bbsé ge arra szá mı́tott, hogy
bará ti viszonyt á polunk majd a civilizá lt vilá ggal. Ez a hozzá á llá s -
az orosz politikai vezető k á llhatatos nacionalista kampá nyainak
kö szö nhető en —1999-re csaknem teljesen kiveszett az
emberekbő l. A jó kapcsolat visszaá llı́tá sá t az sem segı́tette elő ,
hogy az é pp kormá nyon lé vő orosz vezető t rituá lisan az egekig
magasztaltá k. A Nyugatnak nem á llt mó djá ban befolyá solni
azokat a feudá lis harcokat sem, amelyek Oroszorszá g elit
kö reiben az 1990-es é vek sorá n dú ltak, á m anná l inká bb esé lye
lett volna - ha fá radsá gosan is - visszanyerni az orosz kisemberek
bizalmá t, akiktő l egyé bké nt az orszá g jö vő je fü ggö tt; a nyugati
orszá gok azonban elszalasztottá k a kı́ná lkozó lehető sé get.
Az Oroszorszá gban 1999 augusztusá ban uralkodó feszü lt lé gkö r
á llt a megrá zó szeptemberi esemé nyek há tteré ben. Há rom é v telt
el azó ta, hogy Csecsenfö ldö n vé get é rt az orosz csapatok á ltal
vı́vott első nagyobb há ború , á m a té rsé gben sosem csitult el
teljesen a zű rzavar é s az erő szak. 1999 tavaszá ra Csecsenfö ldö n
lé nyegé ben polgá rhá ború s á llapotok uralkodtak. A fő vá roson,
Groznijon kı́vü l eső vidé ket a helyi hadurak tartottá k az
ellenő rzé sü k alatt, akiknek a vá ltsá gdı́jé rt elkö vetett emberrablá s
lett az egyik fő jö vedelemforrá suk. A vilá gon mindenhol vezető hı́r
volt, amikor 1998-ban elraboltak é s meggyilkoltak né gy kü lfö ldi -
há rom brit é s egy ú j- zé landi - mé rnö kö t. Az ü gy jelentő s
mé rté kben hozzá já rult ahhoz, hogy a nemzetkö zi kö zvé lemé ny
elforduljon a csecsenektő l mé g az elkö vetkező vé szterhes
idő szakban is.
Az orosz politikusok idő rő l idő re harcias nyilatkozatokat tettek,
amelyekben kifejtetté k, ideje „mó resre tanı́tani a csecseneket” s
mint ké ső bb kiderü lt, Sztyepasin miniszterelnö k má r jó elő re
kidolgoztatta embereivel a megszá llá s tervé t. Am csak augusztus
vé gé n telt be a pohá r, amikor a csecsen hadú r, Samil Baszajev egy
kis csapat é lé n, amelynek soraiban kü lfö ldi harcosok is voltak,
betö rt a szomszé dos Dagesztá nba. Azutá n szeptemberben 12 nap
leforgá sa alatt né gy alkalommal is bombameré nyleteket kö vettek
el lakó é pü letek ellen kü lö nbö ző orosz vá rosokban, csaknem
há romszá z ember halá lá t okozva. Noha kisebb tá madá sokra má r
korá bban is sor kerü lt, e bombá zá sokat szakszerű tervezé s elő zte
meg, majdhogynem azonos mó don zajlottak le, é s cseppet sem
hasonlı́tottak a korá bban vagy a ké ső bbiekben elkö vetett csecsen
meré nyletekhez.
Kö nnyű elké pzelni, milyen rettegé s é s tomboló dü h lett ú rrá az
embereken. A Szö vetsé gi Biztonsá gi Szolgá lat (Federalnaja
Szluzsba Bezopasznosztyi, FSZB), a KGB első szá mú
utó dszervezete a csecseneket tette felelő ssé , Jelcin pedig
cselekvé sre szó lı́tott fel. Am nem Sztyepasinhoz fordult, hanem a
helyé be ú jonnan kinevezett Vlagyimir Putyinhoz. Az ú j
miniszterelnö k alig egy esztendő n á t tevé kenykedett a KGB
fejeké nt, majd kö zvetlenü l a bombá zá sok elő tt vá ratlanul
elő lé ptetté k ú j pozı́ció já ba. A korá bbiakban Putyin - fordı́tott
kronoló giai sorrendben - Jelcin elnö ki stá bjá nak meglehető sen
szü rke tagjaké nt, a szö vetsé gi vagyonkezelő ü gynö ksé g
igazgató helyetteseké nt, illetve a szentpé tervá ri polgá rmesteri
hivatal munkatá rsaké nt tevé kenykedett. Ezt megelő ző en a berlini
fal leomlá sá ig a KGB hı́rszerző tisztje volt az NDK-ban.
1999. augusztus 9-é n mindenki megdö bbené sé re a szinte
ismeretlen Putyint nevezté k ki az orosz kormá ny é lé re. A
meglepeté sek azonban ezzel mé g nem é rtek vé get. Jelcin a
kinevezé ssel egy idő ben azt is kö zö lte, hogy remé li, 2000-ben
Putyin fogja ő t kö vetni az elnö ki szé kben, Putyin pedig
nyilvá nosan kijelentette, hogy indulni fog a poszté rt. Ezzel rö gtö n
kiemelkedett a né gy korá bbi miniszterelnö k kö zü l, akikkel Jelcin a
megelő ző 18 hó nap folyamá n pró bá lkozott. Oroszorszá g szá mos
kihı́vá ssal né zett szembe akkoriban, á m az ú j kormá ny első dolga
az volt, hogy kijelö lje Putyint az elnö ki poszt vitathatatlan
vá romá nyosá nak.
Ezutá n igen gyorsan peregtek az esemé nyek: ahogyan azt sok
á llamfő jó l tudja, egy há ború megnyeré se, ső t aká r a puszta
megvı́vá sa is remek eszkö znek bizonyulhat az ú jravá lasztá sá hoz.
Lé nyegé ben ez volt a helyzet Putyin eseté ben is, aki Jelcin felkent
utó djaké nt é s a kormá ny vezető jeké nt lá tott munká hoz. Azonban
az ú jdonsü lt miniszterelnö k mé g mindig teljesen ismeretlen volt
az orosz nagykö zö nsé g szá má ra, s ennek orvoslá sá ra a lehető
legjobb mó dszer az volt, hogy a csecsenfö ldi há ború „hő sé vé ”
tetté k, aki levadá ssza a lakó é pü letek elleni bombameré nyleteké rt
felelő s terroristá kat. A kö vetkező né há ny hó nap sorá n Jelcin
gyakorlatilag eltű nt a ké pbő l, ami sú lyos egé szsé gü gyi problé má it
tekintve nem volt olyan meglepő , é s egyszerre csak az volt a
helyzet, hogy mindenü tt Putyint lehetett lá tni.
Bá r a csecsenfö ldi orosz offenzı́va á llı́tó lagos cé lpontjai azok a
harcos aktivistá k voltak, akik augusztusban betö rtek
Dagesztá nba, az oroszok vá logatá s né lkü li pusztı́tó
bombatá madá sokat indı́tottak. Heteken belü l csecsé nek szá zezrei
ké nyszerü ltek elmenekü lni otthonaikbó l. Októ berben Putyin
bejelentette a szá razfö ldi offenzı́va megkezdé sé t, é s tö bb tı́zezres
orosz csapatok indultak meg Groznij felé . A kazettá s bombá k é s a
nehé ztü zé rsé g beveté se tová bbi sok ezer polgá ri á ldozatot
kö vetelt, é s szá mtalan csecsent tett hajlé ktalanná . Az á llı́tó lagos
terrorellenes mű velet a felperzselt fö ld taktiká já t alkalmazó
hadmű veletté fajult.
A csecsenfö ldi hadjá rat hatá ssal volt az elnö kvá lasztá si
kampá nyra is. Ez tagadhatatlan, nyilvá nvaló té ny. A há ború
minden szö rnyű sé ge ellené re is né pszerű volt az oroszok kö zö tt,
é s mé g az Anatolij Csubajszhoz hasonló reformerek is beá lltak a
patrió tá k sorá ba, é s tá mogattá k a há ború s erő feszı́té seket. Egy
rö pke pillanatig mé g magam is szinte má r szimpatizá ltam a
kormá ny lé pé seivel.
Persze, á rtatlan emberek sı́nyletté k meg e há ború t, é s az
akkoriban felmerü lő gyanú , mely szerint Oroszorszá g tú lzott
erő ket vet be é s há ború s bű nö ket kö vet el, ké ső bb bizonysá got
nyert. Az orosz sajtó t nagyré szt Jelcin oligarcha tá mogató i uraltá k,
akik szentesı́tetté k Putyin eljá rá sá t - mondhatni, ő k teremtetté k
meg a ké ső bbi elnö k imá zsá t -, igencsak derű s ké pet festve a
kibontakozó esemé nyekrő l. Az orosz nagykö zö nsé g pedig vevő
volt arra a hivatalos magyará zatra, miszerint a csecsé nek á lltak a
szeptemberi moszkvai é s volgodonszki terroristatá madá sok
há tteré ben, bá r a ható sá gok ezt nem tudtá k ké tsé get kizá ró an
bizonyı́tani. (Hamarosan bő vebben is kité rek erre.)
Mai tudá sunk birtoká ban is ú gy gondolom, hogy a tá mogatá s,
amelyben az oroszok Csecsenfö ldö n harcoló katoná ikat
ré szesı́tetté k, nem az agymosá s ré sze. A csecsen lá zadó k kö zü l
sokan banditá kké nt gará zdá lkodtak, orosz terü leten folytattá k
ü zelmeiket, mó dszereikre pedig leginká bb a „kö zé pkori” jelző
illene. Rá adá sul tevé kenysé gü k nem csak a Kauká zusra é s az
egyé b terü leteken idő nké nt elkö vetett terrorcselekmé nyekre
korlá tozó dott. A csecsen bű nbandá k az egé sz orszá gban
randalı́roztak, bá r nyilvá nvaló volt, hogy megbı́zható moszkvai
„ü zleti partnereik” né lkü l sosem vá lhattak volna hatalmassá é s
veszedelmessé . Az oroszok tö bbsé ge nagyon is kı́vá natosnak
tartotta a csecsenfö ldi katonai csapá st annak é rdeké ben, hogy
megszü ntessé k a korrupció t é s a bű nö zé st azokban a vá rosokban,
amelyekben é ltek.
A rossz kö rü lmé nyek kö zt tengő dő oroszok nap mint nap
olvastak azokró l az ú j milliá rdosokró l, akik a kormá nnyal kö tö tt
gyanú s ü gyleteik ré vé n tettek szert hatalmas vagyonokra. Ha nem
is lá ttá k á t a privatizá ció s felvá sá rlá si jegyek, a hitelre vá sá rolt
vá llalati ré szesedé sek é s a megbundá zott á rveré sek mö gö tt rejlő
mechanizmus mű kö dé sé t, azzal tisztá ban voltak, hogy hatalmas
szé lhá mossá g folyik. Attó l fé lve, hogy a konzervatı́vok leá llı́tjá k a
reformfolyamatot, Jelcin reformcsapata Jegor Gajdar é s Csubajsz
vezeté sé vel eszeveszett tempó ban, ké ptelenü l alacsony á ron
kezdte kiá rusı́tani az á llami vagyont. Mihail Hodorkovszkij é s
Borisz Berezovszkij, akik má r addig is a ké t leggazdagabb é s
legbefolyá sosabb oligarchá nak szá mı́tottak, a való di é rté k nem
egé szen 10%-á é rt szerezté k meg hatalmas energiaipari cé geiket,
a Jukoszt é s a Szibnyeftyet.
Ez a szentesı́tett szabad rablá s persze Putyin alatt is
folytató dott, ső t: mé g ma is tart. A kü lö nbsé g csak az, hogy az
1990-es é vekben az oroszok tudomá st szerezhettek az
esemé nyekrő l. A kü lö nbö ző politikai é s ü zleti klikkek egymá ssal
harcoló mé diumok tulajdonosai voltak, é s bá r a sajtó
szenzá ció hajhá sz mó don mű kö dö tt, legalá bb tö bb kü lö nbö ző
szemszö gbő l tudó sı́tott, s a sorok kö zö tt olvasva valahogy ki
lehetett silabizá lni az igazsá got.
Ezé rt amikor megké rdezik tő lem, elkerü lhetetlen volt-e Putyin
hatalomra jutá sa, azt szoktam felelni, az orosz elnö k
megvá lasztá sá nak okai legalá bb tı́z é vvel azelő ttre nyú lnak vissza,
hogy a nevé t megismerte volna a vilá g. Mire Jelcin
fé lreé rthetetlenü l megjelö lte Putyint az ö rö kö sé nek, az oroszok
má r ré gó ta stabilitá sra vá gytak, é s egy kemé ny ickó t kerestek, aki
szembeszá ll a bű nö ző kkel é s a nyugati befolyá ssal, amelyek a
szemü kben az orszá g romlá sá nak é s nyugdı́juk
elé rté ktelenedé sé nek okai voltak. Putyin - vagy egy hozzá hasonló
diktá tor - hatalomra jutá sá t csak ú gy lehetett volna megelő zni, ha
az 1990-es é vekben egé szen má s forgató kö nyv szerint zajlanak az
esemé nyek: ha az orszá g kevé sbé hó dol be Jelcin é s szeké rtoló i
akaratá nak, é s hatá rozottabban tá mogatja a demokratikus
inté zmé nyeket.
A vá lasztá sok kö zeledté vel é n magam is ú gy vé ltem, egy
Putyinhoz hasonló arctalan technokrata talá n é pp az a szemé ly,
akire Oroszorszá gnak szü ksé ge van. Hittem abban, hogy az orosz
kormá nynak erő t é s ö nbizalmat kell sugá roznia, mert csak akkor
nyerheti el a szé les tö megek tá mogatá sá t, amire a fá jdalmas
gazdasá gi reformok megvaló sı́tá sá hoz szü ksé ge van. A sok é ven á t
tartó fosztogatá s é s a tő ke kimenekı́té se utá n egyre nehezebben
lehetett elhitetni az emberekkel, hogy a Nyugat az oka a
kilá tá stalan gazdasá gi helyzetnek. Jelcin né pszerű sé gi indexe
ismé t a mé lypontra zuhant, ezé rt ő é s oligarcha tá mogató i mé g
buzgó bban kutattak egy ú j arc utá n, akit felmutathatnak a
kiá brá ndult orosz né pnek.
Az egé sz orszá got terrorizá ló szeptemberi bombameré nyletek
mé g azokat is meggyő zté k arró l, hogy a csecsé nek csak azt kapjá k,
amit é rdemeltek, akik 1991-ben ú gy gondoltá k, Oroszorszá gnak
hagyma kellene, hogy Csecsenfö ld a maga ú tjá t já rja. Egy kó rhá z
ostroma, bombameré nyletek katoná k csalá djai ellen - ezek
embertelen cselekedetek voltak, tehá t a já tszma innentő l vé rre
ment. A kö zvé lemé ny az igazsá g ú j bajnokaké nt ü dvö zö lte
Putyint, é s az emberek é lvezettel hallgattá k a durva, olykor
egyenesen ú tszé li stı́lust, amelyben kegyeltjü k arró l nyilatkozott,
hogyan fogja kifü stö lni mindenhonnan Oroszorszá g ellensé geit.
„Mindenü tt rá talá lunk a terroristá kra - mondta egy alkalommal -,
é s ha a latriná ra kell utá nuk mennü nk, akkor szará s kö zben
fogjuk kicsiná lni ő ket.”2
Az addig unalmas é s szü rke bü rokrata jelentő s á talakulá son
ment keresztü l. Uj imá zsá t egy siető sen kiadott kampá nyké sz
é letrajzzal is megtá mogattá k, amely leginká bb Putyin
né lkü lö zé sekkel teli, nehé z gyermekkorá t é s kemé nylegé ny-
jellemvoná sait hangsú lyozta ki, s csak kevé s olyan informá ció t
kö zö lt, ami azt bizonyı́totta volna, hogy mint politikus, alkalmas a
reformeri szerepre. Ez nem volt vé letlen. A korá bbi arctalansá g
elő nye abban rejlett, hogy Jelcin fő tá mogató ja, a mesteri
ö sszeeskü vő Borisz Berezovszkij szabadon adhatott olyan arcot
Putyinnak, amilyet a legmegfelelő bbnek ı́té lt.
Ké nytelenek voltunk elgondolkodni azon, milyen messzire lenne
hajlandó elmenni Jelcin, Putyin é s kettejü k tá mogató i kö re annak
é rdeké ben, hogy szavatoljá k Putyin megvá lasztá sá t, amikor
szeptember 22-é n este Rjazany vá rosá ban a helyi rendő rsé g
megakadá lyozta a hó nap ö tö dik, lakó é pü let elleni
bombameré nyleté t. A rendő rsé get az egyik lakó é rtesı́tette, á m ő k
tú l ké ső n é rtek a helyszı́nre, ı́gy az elkö vető k elmenekü ltek. A
megtá madott é pü let pincé jé ben há rom darab 50 kg-os, fehé r
porral megtö ltö tt cukroszsá kot talá ltak, egy detoná torral
ö sszekö tve. A má snap reggel a helyszı́nen elvé gzett vegyi elemzé s
kiderı́tette, hogy a zsá kokat ugyanazzal a hadiipari tisztasá gú
hexogé n robbanó anyaggal tö ltö tté k meg, amelyeket a korá bbi
meré nyletekben is alkalmaztak.
A kö vetkező esté n, szeptember 23-á n Putyin televı́zió s
interjú ban mé ltatta a helyi rendfenntartó erő k é s a polgá rok
é bersé gé t, akik kihı́vtá k a rendő rö ket a katasztró fa elhá rı́tá sa
é rdeké ben. Ezek utá n né há ny szó erejé ig kité rt a kü szö bö ná lló ,
Groznij elleni lé gicsapá sokra is. Semmilyen cá folat nem hangzott
el az interjú ban arra né zve, hogy Rjazanyban terrortá madá st
hiú sı́tottak meg. Má snap aztá n hihetetlen dolog tö rté nt. Az FSZB
igazgató ja, Nyikolaj Patrusev bejelentette, hogy a bomba
elhelyezé se a rjazanyi pincé ben „kiké pzé si gyakorlat” volt,
amellyel a helyi biztonsá gi erő k é s a lakossá g é bersé gé t tetté k
pró bá ra. Patrusev elmondta, hogy szó sem volt robbanó anyagró l,
é s a cukroszsá kokat való já ban cukorral tö ltö tté k meg, nem pedig
hexogé nnel.
Erre a kitalá lt tö rté netre nagy szü ksé g volt, mivel a rjazanyi
rendfenntartó k é s a helyi FSZB-iroda kinyomoztá k é s kö zzé tetté k,
hogy az FSZB fontos szerepet já tszott a meghiú sult
bombameré nyletben. A meré nylet é jszaká já n gyanú s
telefonbeszé lgeté seket hallgattak le, amelyek az FSZB moszkvai
fő hadiszá llá sá ig voltak visszavezethető k. Rjazanyban pedig
letartó ztattak ké t fé r it, akikné l FSZB azonosı́tó igazolvá nyt
talá ltak - az ő rizetbe vett szemé lyeket ké ső bb egy moszkvai
vezető tisztviselő nek adtá k á t. Patrusev szemmel lá tható an
igyekezett elleplezni az ü gynö ksé gé hez vezető nyomokat, á m
sztorijá ban szá mos logikai lyuk volt felfedezhető .
Hogy csak az akkoriban leginká bb szemet szú ró ellentmondá st
emeljü k ki, ha a zsá kok cukorral voltak tele, hogyan lehet az, hogy
az anyagot a helyszı́ni elemzé s sorá n hexogé nké nt azonosı́tottá k,
é s mié rt szá llı́totta el haladé ktalanul az FSZB a zsá kokat
Moszkvá ba tová bbi elemzé s cé ljá bó l, ha egyszer tudtá k, hogy
cukor van bennü k? Ahogy egyre tö bb kö vetkezetlensé gre derü lt
fé ny, é s egyre tö bb bizonyı́té k gyű lt ö ssze, az a fantazmagó rikus
ö sszeeskü vé s-elmé let, miszerint orosz kormá nyü gynö kö k
politikai okokbó l tö meggyilkossá gokat kö vettek el, fokró l fokra
olyan vá ddá szilá rdult, amelyet a té nyek alapjá n csak nehezen
lehet megcá folni. Kiderü lt pé ldá ul, hogy né há ny katona korá bban
egy kö zeli tá maszponton „kü lö nö s anyaggal” teli cukroszsá kokba
botlott, amely anyag utó bb hexogé nnek bizonyult.
Az ü gyben folytatott á tfogó nyomozá s é s elemzé s vé gü l egy nagy
vihart kavaró kö nyvben is visszakö szö nt, amelyet egy egykori
FSZB-ü gynö k, Alekszandr Litvinyenko ı́rt, A Há ló zatfelrobbantja
Oroszorszá got (FSZB vzrivajet Rosszijuf cı́mmel. Litvinyenko, aki
Putyin bő sz bı́rá ló já vá vá lt, Londonban 2006-ban meré nylet
á ldozatá ul esett: poló nium-210-zel, egy ritka radioaktı́v anyaggal
mé rgezté k meg. Az ü gy fü ggetlen FSZB-s nyomozó já t, Mihail
Trepaskint egy hé ttel a tá rgyalá s kezdete elő tt letartó ztattá k, é s
né gyé vi bö rtö nbü nteté sre ı́té lté k. 2000-ben a duma ké tszer is
elutası́totta azt a kezdemé nyezé st, hogy parlamenti vizsgá lat
kereté ben derı́tsé k fel a rjazanyi esemé nyek há tteré t. Ezt
kö vető en minden, Rjazannyal kapcsolatos bizonyı́té kot é s belső
okiratot zá roltak é s titkosı́tottak 75 é vre. Beismerem, hogy
bennem is munká l az az egé szsé ges ü ldö zé si má nia, amely a
legtö bb totalitá rius rendszerben szü letett emberben kialakul, á m
mé gis ú gy tű nik, tú lzá s ekkora hű hó t csapni há rom zsá k cukor
miatt.
A kormá ny termé szetesen minden olyan felveté st kategorikusan
tagad, amely szerint a mű velet vé grehajtá sa mö gö tt maguk az
oroszok á lltak, é s a cé ljuk az volt, hogy felhá borodá st é s fé lelmet
keltsenek a lakossá gban. Ezt az elmé letet akkoriban nem is
kö zö lté k a mé rté kadó tö megtá jé koztatá si orgá numok; egyszerű en
tú l ré misztő nek tű nt ahhoz, hogy bá rki komolyan fontoló ra vegye
azt. 2000-ben mé g elké pzelhetetlennek é s sokkoló nak tű nt a
puszta gondolat is, hogy a kormá ny lemé szá rolná a sajá t né pé t.
2002-re azonban má r az oroszok 40%-a elhitte, hogy a biztonsá gi
erő k is ré szt vettek a lakó é pü letek ellen elkö vetett
bombameré nyletekben.4 Ekkorra má r a kö zvé lemé ny tö bb
informá ció val rendelkezett a Rjazanyban tö rté ntekkel
kapcsolatban, é s ami a lé nyeg, sokkal jobban kiismertü k
Vlagyimir Putyint. A gyanú t, amely szerint a Putyin-rezsim nem
ó dzkodik attó l, hogy ha kell, az orosz vé rt is kiontsa, mé g inká bb
megerő sı́tetté k azok az é rtesü lé sek, amelyek a csecsenfö ldi
pusztı́tá s mé rté ké rő l szó ltak, valamint alá tá masztottá k azok a
brutá lis ható sá gi beavatkozá sok, amelyekre a Dubrovka
szı́nhá zban é s Beszlá nban kerü lt sor a 2002-ben, illetve 2004-ben
lezajlott tú szdrá má k sorá n.
Bá r a rjazanyi esemé nyek hivatalos vá ltozatá nak egyé rtelmű
ellentmondá sai a nyugati tudó sı́tá sokba is bekerü ltek, Nyugaton
é ppú gy senki sem akarta meghallani az igazsá got, mint
Oroszorszá gban. Ekes pé ldá ja ez a ké nyelmes - é s gyá va -
struccpolitiká nak! Ha ugyanis elfogadná nk a szö rnyű igazsá got,
cselekednü nk kellene, egyszerű bb tehá t igyelmen kı́vü l hagyni a
té nyeket, majd azt á llı́tani, hogy az ü gy „vitatható ”, é s hangot adni
„a vá dak miatti aggodalmunknak”. Ez a szı́njá té k kü lö nö sen
szembetű nő akkor, ha ké nytelenek vagyunk ú gy tenni, mint ha az
elkö vető a szö vetsé gesü nk volna, é s jó hiszemű en já rna el. Az
euró pai orszá gok pé ldá ul mé g mindig nem hajlandó ak beismerni,
hogy Putyin hadat ü zent Ukrajná nak. Amikor minden ké tsé get
kizá ró an orosz erő k lő ttek le egy kereskedelmi utasszá llı́tó
repü lő gé pet a megszá llt Kelet-Ukrajna felett, az EU ké pviselő i
ugyanolyan buzgalommal tagadtá k Oroszorszá g bű nö ssé gé t, mint
maguk az oroszok. Ismé t csak arró l van szó , hogy ha beismerné k
az igazsá got, cselekedniü k kellene, attó l pedig mindenki
ó dzkodik.
Putyin né pszerű sé ge ı́gy tová bb nő tt. 1999 októ beré re a
kö zvé lemé ny-kutatá sok szerint megelő zte egyré szt az ellenzé k
remé nysé gé t, Jevgenyij Primakovot, aki az egyik legsikeresebb
politikus volt Jelcin szá mos korá bbi miniszterelnö ke kö zü l, s akit
a Kommunista Pá rt is tá mogatott; é s megelő zte Moszkva nagy
hatalmú polgá rmesteré t, Jurij Luzskovot is. A vá lasztá sokat
jú niusra ı́rtá k ki, á m Putyinnak nem kellett addig vá rnia, hogy
beü lhessen az elnö ki szé kbe.
Elő szö r azonban mé g a decemberi parlamenti vá lasztá sok

kö vetkeztek, é s akkoriban ú gy tű nt, az oroszok első ı́zben vé gre
ú gy já rultak az urná khoz, ahogyan a demokratikus orszá gok
vá lasztó i teszik: azokra a jelö ltekre szavaztak, akiknek programja
a leginká bb tü krö zte né zeteiket. Az ö sszes korá bbi vá lasztá s a
vá lsá g lé gkö ré ben zajlott le, kü lö nö sen Jelcin elkeseredett
kü zdelme 1996-ban, amelyet a tú lé lé sé rt folytatott. Az ú jonnan
alakult „Egysé g” (Jegyinsztvo) blokk, amelyet a kormá ny alig
há rom hó nappal korá bban hı́vott é letre, é s amelyet Putyin is
jó vá hagyott, szé pen teljesı́tett; elé g haté konyan mű kö dö tt ahhoz,
hogy megakadá lyozza a kommunistá kat a duma feletti ellenő rzé s
megszerzé sé ben.
A viszonylagos rendben lezajlott vá lasztá sok lá ttá n é n is
derű lá tó lettem. A vá lasztá si idő szakban a haté kony é s kö ltsé ges
politikai kampá nyok, a hı́res szemé lyisé gek é s a duma hivatalban
lé vő tagjai uraltá k a kö zbeszé det, a szavazá son pedig a vá lasztó k
konzervatı́v irá nyultsá guk miatt inká bb kitartottak az ismert
rossz mellett. Akkoriban sokat tré fá lkoztam vele, hogy az
agresszı́v televı́zió s hirdeté sek é s a sá rdobá lá s é kesen
szemlé ltetik, hogy mi, oroszok milyen gyorsan felzá rkó ztunk az
amerikai kampá nyszı́nvonalhoz.
Ebben az idő szakban aggodalommal tö ltö tt el, hogy a Nyugat
tová bbra sem mutatta semmi jelé t annak, hogy kidolgozott volna
egy hosszú tá vú straté giá t Oroszorszá g kezelé sé re. Azon
tű nő dtem, a nyugati vezető k vajon ú gy bá nnak-e majd az
oroszokkal, mint felelő ssé gteljes felnő ttekkel, akik ké pesek
szembené zni a fá jdalmas igazsá ggal, vagy tová bbra is elbeszé lnek
a fejü nk felett. A segé lyezé s é s a Csecsenfö lddel kapcsolatos
egyeté rté s fontos volt ugyan, de nem azon az á ron, hogy a Nyugat
tová bbra is szemet hunyjon a demokrá ciaellenes ü zelmek é s az
elké pesztő mé reteket ö ltő korrupció felett.
Persze nem hihettü k, hogy Oroszorszá g sú lyos problé má i egyik
napró l a má sikra megoldó dnak. A helyi é s kü lfö ldi meg igyelő k
zö mé hez hasonló an jó magam is első sorban a szokott veszé lyek,
vagyis a korrupció , az alacsony haté konysá g é s a bü rokratikus
szellem miatt aggó dtam, amelyek bá rmely kormá ny szá má ra
megnehezı́tetté k volna az elő retö ré st. Bá r remé ltem, hogy a
sö té tebb, ideoló giai jellegű problé má kat má r magunk mö gö tt
hagytuk, a vá lasztá sok utá n né há ny nappal azé rt utaltam
ké telyeimre a The Wall Street Journalban. „Nincs garancia arra,
hogy sikerü l kordá ban tartanunk a nacionalizmust, s hogy az nem
fogja há tté rbe szorı́tani a liberá lis reformokat. Putyin ú r KGB-s
mú ltja é s erő s katonai tá mogatottsá ga kö nnyen olyan sú lyos
terhekké vá lhatnak, amelyeket nem bı́runk a há tunkon cipelni.”5
Mint kiderü lt, mindké t pontban fé lig volt igazam. Putyin má r a
kezdet kezdeté n sutba hajı́totta a liberá lis reformokat, á m a
nacionalizmust csupá n ké ső bb szı́totta fel ú jra, amikor politikai
eszkö zké nt jó haszná t vehette. A katonasá g sosem já tszott tö bbé
olyan jelentő s szerepet, amilyet korá bban soká ig, á m igenis a
KGB-s mú lt hatá rozta meg Putyin szemé lyisé gé t é s Oroszorszá g
egé sz jö vő jé t.6
Miutá n a lakó é pü letek elleni bombameré nyletek nyomá n
fellá ngolt a bosszú vá gy, a Csecsenfö ld elleni tá madá s ú j lendü letet
kapott. Decemberre megkezdő dö tt Groznij ostroma, amely ké t
hó napon á t tartott. Amikor vé get é rt, az odalá togató ú jsá gı́ró k
szerint siralmasabb lá tvá nyt nyú jtott, mint Berlin 1945-ben.
Egyetlen é pü let sem maradt sé rtetlen, ennek kö szö nhető en
Groznij 2003-ban elnyerte az ENSZ-tő l „a Fö ld legromosabb
vá rosa” ké tes cı́met.
Az emberi é letekben tett pusztı́tá s sem volt kisebb lé pté kű . A
menekü ltek szé tszó ró dtak a té rsé gben, é s szö rnyű kö rü lmé nyek
kö zt sı́nylő dtek. Az orosz csapatok vá logatá s né lkü l fogdostá k
ö ssze az embereket, é s a foglyul ejtettek kı́nzá sa é s meggyilkolá sa
bevett gyakorlat volt. Anna Politkovszkaja, fantasztikusan
vakmerő ú jsá gı́ró nő a má sodik há ború sorá n minden hó napban
ellá togatott Csecsenfö ldre, s az ottani katonai beavatkozá st ı́gy
ı́rta le: „a humanitá rius é rté kek nyilvá nvaló , é gbekiá ltó ,
felfoghatatlan é s vilá graszó ló megcsú folá sa. A kicsivel tö bb mint
ö tvenesztendő s Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is elesett a
csecsen há ború ban.”7
Az ú jsá gı́ró nő szavai akkor vá ltak igazá n hitelessé , amikor az
Emberi Jogok Euró pai Bı́ró sá ga (EJEB) kezdett hatá rozatokat
kiadni az orosz kormá ny ellen ama sok ezer csecsen csalá d kö zü l
né há nynak a javá ra, amelyek csalá dfő jé t a katonai ő rizetben
megkı́noztá k vagy meggyilkoltá k.
Amikor Politkovszkaja nem Csecsenfö ldö n dokumentá lta az
erő szak á ltal szé tszakı́tott csalá dok szemé lyes tö rté neteit é s az
orosz hadsereg há ború s bű neit, é s nem is cikkeit ı́rta a Novaja
Gazeta szá má ra, akkor beutazta a vilá got, hogy tá mogató kat
gyű jtsö n a nemzetkö zi humanitá rius beavatkozá shoz, amelyre
azonban sosem kerü lt sor. Miutá n é veken á t sikerü lt é p bő rrel
megú sznia a hegyek kö zö tt, s a legkü lö nfé lé bb zaklatá sokat é s
fenyegeté seket vé szelte á t sé rtetlenü l, Politkovszkajá t 2006.
októ ber 7-é n, Vlagyimir Putyin szü leté snapjá n agyonlő tté k
moszkvai há zá ban.
Csecsenfö ld szö vetsé gi kormá nyá t 2000 má jusá ban oszlattá k fel,
amikor is Putyin elnö k vette á t a kö zvetlen irá nyı́tá st. A harcok azt
kö vető en is fel-fellá ngoltak é s gerillahá ború ba torkolltak, hogy
Putyin kinevezte Ahmad Kadirovot a helyi kormá nyzat fejé vé . A
csecsen csoportok tová bbra is orszá gszerte kö vettek el kisebb-
nagyobb terrortá madá sokat, amikor pedig az erő szakot
„elviselhető ” szintre szorı́tottá k vissza, Oroszorszá g
beavatkozá sá nak kö vetkezmé nye az egé sz vilá gra kihatott,
ugyanis a jó l kiké pzett é s felfegyverzett radiká lis harcosok é s
terroristá k vá ltak Csecsenfö ld fő exportcikké vé .
Bizony, az imé nt a „Putyin elnö k” megnevezé st alkalmaztam.
Putyint 2000. má jus 7-é n iktattá k be hivatalá ba, egy hó nappal
azelő tt, hogy a kiı́rt vá lasztá sokra sor kerü lt volna. Jelcinnek volt
mé g egy ü tő ká rtyá ja: 1999. december 31-é n vá ratlanul lekö szö nt,
é s Putyint nevezte ki megbı́zott elnö knek, s há rom hó napon belü li
vá lasztá sokat kö vetelt. Putyin nyomban kezé be vette a
legfontosabb ü gy inté zé sé t, é s biztosı́totta Borisz Jelcin é s
csalá dja biztonsá gá t é s vagyoni helyzeté t. A rendeletet, amely
mentessé get biztosı́tott Jelcinnek é s valamennyi csalá dtagjá nak
mindennemű bű nvá di eljá rá s aló l, ugyanazon a napon ı́rtá k alá ,
amelyen Putyin hivatalba lé pett, s ekké nt kiderü lt, hogy Jelcin
mié rt vá lasztotta ő t utó dá ul: puszta ö nvé delembő l.
ö tö dik fejezet
ELNOK LESZ, AMIG CSAK EL
Azzal, hogy Putyin egyik napró l a má sikra az orszá g megbı́zott

elnö ke lett, eloszlott minden ké tely az elő ttü k á lló vá lasztá sok
vá rható kimenetelé t illető en. Putyinnak tehá t volt há rom teljes
hó napja, hogy Oroszorszá g leghatalmasabb emberé vé vá ljon, akit
az á llamappará tus teljes mellszé lessé ggel tá mogat, mı́g rivá lisai
veszı́tettek há rom hó napot, mert a vá lasztá sokat a vá rtná l
korá bbra ı́rtá k ki. A má rcius 26-ai szavazá st megelő ző en Putyin
folyamatosan ké pernyő n volt. Csupá n egyetlen felké ré st nem
fogadott el: folytatva a jelcini hagyomá nyokat, a tö bbi jelö lttel
kö zö s, nyilvá nos televı́zió s vitá kban nem volt hajlandó ré szt
venni.
Putyin a szavazatok 53,4%-á t nyerte el, ami majdnem a duplá ja
annak, amennyit Zjuganov kapott, ı́gy a má sodik forduló
szü ksé gtelenné vá lt - azt csak akkor rendezté k volna meg, ha
Putyinnak nem sikerü l megszereznie a szavazatok tö bbsé gé t. A
vá lasztá sok esté jé n né há ny amerikai vendé gemmel együ tt
né ztem, ahogy befutnak az eredmé nyek - ő k azé rt jö ttek, hogy a
sajá t szemü kkel lá ssá k, amikor elkezdő dik a poszt-jelcini é ra.
Kö ztü k volt Chris Cox, Kalifornia kongresszusi ké pviselő je,
szemé lyes jó bará tom, aki lelkes hı́ve lett az orosz demokrá ciá nak
é s a ké toldalú kapcsolatoknak. Aznap este velü nk volt mé g James
Woolsey, aki a Clinton-kormá ny idejé n a Cl A igazgató ja volt, é s
Alexander Haig, Ró ná id Reagan első kü lü gyminisztere.
Emlé kszem, milyen feszü lt igyelemmel kö vettü k a szá mok
alakulá sá t. Putyin jó ideig 47% kö rü li é rté ken á llt, aztá n alig egy
ó ra alatt 53%-ra ugrott, é s aztá n ez az é rté k má r nem is
ingadozott. Putyin szá má ra kı́nos lett volna, ha vé gig kell csiná lnia
a má sodik kö rt. O volt a kivá lasztott, é s a bizonytalansá g kora
vé get é rt.
Ezzel persze nem azt akarom sugallni, hogy egy teljesen
tisztessé ges vá lasztá st Putyin akkoriban ne tudott volna
megnyerni. Megnyerte volna, mert az emberek nyugtalanok
voltak, stabilitá sra vá gytak, egy erő skezű vezető re - é s Putyin ezt
ı́gé rte nekik. A kü lö nbö ző liberá lis reformcsoportokat, kö ztü k is
leginká bb a Grigorij Javlinszkij vezette Jabloko („alma”) pá rtot,
amelyre é n szavaztam, a kö zvé lemé ny teljesen elutası́totta. Az
oroszoknak meg sem fordult a fejü kben, hogy egy nagyobb,
kö zpontosı́tott hatalom cé lja a polgá ri szabadsá gjogok
megnyirbá lá sa lenne. A sajtó szabadsá got nagyjá bó l biztosı́tottá k,
a té vé mű sorokban bá rki nyı́ltan kritizá lhatta a politikusainkat é s
azok gondolatait. A kö zté vé n futó , zseniá lis humorú , szatirikus
bá bmű sor, a „Kukli” (Babá k) hosszú é veken á t eké zte Jelcint: a
kormá ny akkoriban nem volt „szent tehé n”.
A szavazó k szá má ra akkor mé g nem a terrorizmus elleni harc é s
a biztonsá g volt a legfontosabb. A kö ztudatban mé g elevenen é lt
az 1998-as pé nzü gyi vá lsá g emlé ke, amely, bá r viszonylag rö vid
ideig tartott, é s 2000-re a gazdasá gi helyzet olyannyira
normalizá ló dott, hogy a GDP nö vekedé se a maga 10%-á val
tö rté nelmi szintet é rt el, a bankok é s egyé b pé nzinté zetek irá nti
bizalom komolyan megingott, első sorban azok tulajdonosai miatt.
Az 1990-es é vekben, Jelcin szö vetsé geseké nt elké pesztő
vagyonokat felhalmozó oligarchá k testesı́tetté k meg a korrupció t,
s emiatt igencsak viszketett az á tlag orosz tenyere. Ott voltak
mindenü tt, a té vé ben, a lapokban, lá thattuk, micsoda hivalkodó
jó lé tben é lnek, mikö zben a gengsztereik meg a testő reik Moszkva
utcá in há ború ztak egymá ssal. A vá lasztá sok tö rté neté nek egyik
legszaká llasabb é s legelcsé peltebb fogá sa a „helyreá llı́tjuk a
kö zrendet” kampá ny, de 2000-ben Oroszorszá gban mé gis igazá n
jó l csengtek ezek a hı́vó szavak.
Akkoriban a kö zhangulat má sik meghatá rozó eleme a szovjet
nosztalgia volt. Az emberek persze nem a kommunizmust sı́rtá k
vissza, de volt bennü k egy bizonytalan é rzé s, amely azt sugallta:
valami vé gleg elveszett. Nehé z ezt elmagyará zni, de a lé nyeg, hogy
az 1990-es é vekben nem alakult ki egy ú jfajta cé ltudatossá g,
amely betö ltö tte volna ezt az ű rt, é s nem jö tt el az a jó lé t sem,
amely elterelte volna az oroszok igyelmé t a mú ltró l. Ezé rt a
Szovjetunió ö sszeomlá sa miatt sajná lkozó Putyin mé g
szimpatikusabbá vá lt. Ez apró , á m fontos kü lö nbsé g. Az emberek
való já ban nem vá gytak vissza a szovjet idő kbe, csak nem akartá k
szé gyellni, ha rá gondoltak.
Putyin ú gy emelkedett fel, hogy kö zben nem mocskolta be a
korrupció é s a Jelcin-kormá ny szá mlá já ra ı́rt pé nzü gyi
ö sszeomlá s. Ez utó bbi, az 1998-as vá lsá g arra ké nyszerı́tette
Jelcint, hogy megtisztı́tsa kö reit, é s a rosszakkal együ tt a jó kat is
kisö prű zte. Az Anatolij Csubajsz vezette gazdasá gi csapatot szinte
dé monizá ltá k - ami jogos is volt, meg nem is. A tisztogatá s
utolé rte Csubajsz csapatá nak i jú Jelcin-bará t tagjá t, Borisz
Nyemcovot is. Ez a fé r i, akit az egykori á llamfő egy ideig
potenciá lis utó djaké nt kezelt, igazi ellenzé ki hangadó lett, amikor
Putyin elkezdte lebontani Oroszorszá gban a demokrá ciá t. A
Putyin-ellenes ellenzé ki mozgalomban Borisz meg é n é vekig
szoros munkakapcsolatban á lltunk, é s elborzasztott - bá r meg
nem lepett -, amikor 2015. februá r 27-é n, Moszkvá ban
meggyilkoltá k.
Borisz Jelcin igé nyei sokkal szemé lyesebb jellegű ek voltak.
Egyre szaporodtak a korrupció s vá dak, de má r nem csak
kö rü lö tte é s „a Csalá d” kö rü l, ahogy a hozzá legkö zelebb á lló
oligarchá k é s taná csadó k szű k kö ré t nevezté k - korrupció gyanú ba
keveredtek igazi rokonai is. Az 1998-as kormá nyá talakı́tá s utá n
Jelcin ö sszezavarodott, tudatosult benne, mennyire sebezhető é s
kiszolgá ltatott. A dumá ban má r azelő tt megindult a levá ltá sá t
kö vetelő erő k felemelkedé se, hogy az elnö k engedett, é s a
miniszterelnö ki szé kben Csernomirgyint Primakovra cseré lte.
Jelcinnek olyan utó dra volt szü ksé ge, aki há lá s é s lojá lis lesz
hozzá , akinek nincs sajá t szavazó tá bora, é s aki elé g erő s ahhoz,
hogy szembeszá lljon az ő ellensé geivel, ha nyomá ba erednek.
Jelcin kisebbik lá nya, Tatjana szinté n ehhez a szű k taná csadó i
kö rhö z tartozott, é s apja elnö ksé gé nek utolsó é veiben komoly
hatalommal bı́rt. Az ő befolyá sá nak tulajdonı́tottá k, hogy apja
vé gü l Putyint vá lasztotta utó djá ul. Erdekes tö rté nelmi
pá rhuzamot lehet itt felfedezni, ha visszamegyü nk az idő ben,
egé szen 1933-ig, amikor is a betegeskedő né met kancellá rt, Paul
von Hindenburgot a ia, Oskar vette rá , hogy Adolf Hitlert nevezze
ki utó djá nak. 1934-ben, Hindenburg halá la utá n, Hitler alig pá r
ó ra leforgá sa alatt magá hoz vont minden á llami hatalmat.
Ironikus, hogy 2010-ben Tatjana Jumaseva, ahogy fé rjezett nevé n
hı́vtá k, blogjá ban szű kszavú é s ó vatos kı́sé rletet tett arra, hogy
megvé dje apjá t é s az ő szellemi ö rö ksé gé t a Putyin-rezsimmel
szemben, amely megpró bá lta ú jraı́rni az 1990-es é vek
tö rté nelmé t.
A Csalá d é s Putyin kö zö tt kö ttetett „megnemtá madá si
egyezmé ny” egyé bké nt remekü l bevá lt. Ső t ú gy vé lem, Putyin
oda igyelt arra, hogy ne rombolja le teljesen az orosz
demokrá ciá t, amı́g Jelcin é letben van. Az egykori elnö k, annak
ellené re, hogy kö vetett el hibá kat, é s má r hivatali ideje alatt
kegyvesztetté vá lt, mé gis igazi szabadsá gharcos volt.
Kö telessé gé nek é rezte, hogy felszó laljon Putyin diktató rikus
manő verei ellen, aminek aká r sú lyos kö vetkezmé nyei is lehettek
volna, tekintve, hogy kö zeledtek a 2008-as vá lasztá sok. De Jelcin
2007. á prilis 23-á n bekö vetkezett halá la utá n Putyin
nyilvá nvaló an ú gy é rezte, tö bbé semmi sem á ll az ú tjá ban.
Jelcin megé rdemli, hogy ne csak az iszá kossá gá ra é s az
augusztusi puccs-kı́sé rlet idejé n tö rté nt tankos incidensre
emlé kezzü nk. 1991 decemberé ben a Nyugat komoly gyanakvá ssal
igyelte, ahogy Mihail Gorbacsovot lemondatjá k. Jelcin vajmi kevé s
elismeré sben ré szesü lt azé rt, hogy az é lé re á llt annak a
forradalomnak, amely vé gre kisö pö rte a kommunista
inté zmé nyeket, é s szé tzú zta a szovjet birodalmat. Jelcin volt az,
nem Gorbacsov, aki kivezette Oroszorszá got az ü vegfal mö gü l a
napfé nyre. A fá jdalmas á tmeneti idő szakban az oroszok
elvesztetté k minden illú zió jukat azzal kapcsolatban, hogy a
sarkon tú l egy ragyogó jö vő vá r rá juk. Korrupció , szegé nysé g,
bű nö zé s, dagesztá ni há ború - ezek mé rgezté k a hé tkö znapokat, é s
ezé rt fő ké nt Jelcint hibá ztattá k.
De 1991 vé gé n ki tudta volna ezt jobban csiná lni, amikor a
Szovjetunió ö sszeomlott, é s az orosz á llam meg az orosz né p
puszta tú lé lé se volt a té t? Jelcin faltö rő koshoz hasonló ereje arra
elé g volt, hogy az orszá g kitö rjö n a mú lt bö rtö né bő l, de ahhoz
nem volt elé g felké szü lt é s kreatı́v, hogy megtervezze a jö vő t.
A nehé zsé gek ellené re 2000-ben az oroszok má r ugyanabban a
dimenzió ban é ltek, mint a fejlett vilá g, sikereinket é s
kudarcainkat mi is ugyanazon normá k menté n mé rtü k. Szá mos
hon itá rsamhoz hasonló an é n is mindig Jelcint tá mogattam,
mindig rá szavaztam - 1989 é s 1993 kö zö tt nagy remé nyekkel,
1994 é s 1996 kö zö tt viszont má r neheztelé ssel a szı́vemben, mert
akkorra csak annyi é rdeme maradt, hogy megakadá lyozta a
kommunistá k visszaté ré sé t a hatalomba.
Jelcin elnö ksé gé nek utolsó ké t é vé ben amiatt nő tt az emberek
csaló dottsá ga, hogy vezető jü k ké ptelen volt vé ghezvinni a
szü ksé ges reformokat é s kiirtani a korrupció t Oroszorszá g
politikai é s gazdasá gi é leté bő l. De, ő szinté n szó lva, nem volt
semmilyen má s, való s alternatı́vá nk. Mé rlegre té ve a Jelcin
elnö ksé ge mellett é s ellen szó ló é rveket, elmondhatjuk, hogy
ugyan nem tudta teljesen kiforgatni az orosz fö ldbő l a
kommunistá k é s a KGB magjait, de legalá bb megakadá lyozta, hogy
a kormá nyzá sa idejé n kihajtsanak.
Lenin ma is a Vö rö s té ren nyugszik, é s a Kommunista Pá rt
tagjainak mindké tszer (1991-ben é s 1993-ban is) csak
ideiglenesen tiltottá k meg, hogy ott Lenin é s Sztá lin arcmá sá t
lengetve ması́rozzanak. Mint elszá nt antikommunista, é n lenné k
az utolsó , aki mentegetné ezt a bű nö s, szovjet á llam
maradvá nyaival szembeni gyengesé gé t. Mé gis megé rtem, Jelcin
mié rt vonakodott vé gső csapá st mé rni arra a rezsimre, amely ő t a
nó menklatú ra tetejé re repı́tette.
Jelcin talá n egyik legfontosabb é rdeme é pp egy olyan
cselekedete, amit nem tett meg akkor, amikor hatalomra kerü lt.
Azutá n, hogy 1993 októ beré ben vé get é rtek a posztkommunista
Oroszorszá g tö rté neté nek legsö té tebb napjai é s a napokig tartó
vé res moszkvai leszá molá sok, Jelcin nem volt hajlandó meglé pni
azt, amit ellenfelei szinte biztos, hogy megtettek volna: eltö rö lté k
volna a fö ld szı́né rő l a má sik oldal ké pviselő it. De az orosz
tö rté nelemben most elő szö r az ú j vezető nem semmisı́tette meg a
veszteseket, hogy ı́gy szilá rdı́tsa meg a hatalmá t. Ső t vé gső soron
integrá lta ő ket a politikai folyamatba. Jelcin azonnali
vá lasztá sokat ı́rt ki, é s alá vetette magá t egy fü ggetlen
parlamentnek.
Hirtelen az addigi karrierista hivatalnok szó szerint kiá llt a
frontvonalra, felfegyverezve azzal az ö sztö nö s ké pessé ggel, amely
gá takat dö ntö tt le é s ré gó ta bezá rt ajtó kat nyitott ki. Mé gis
teljesen kö vetkezetlen volt. Nagyobb hatalmat adott a regioná lis
vezető k kezé be, de aztá n belerohant a tragikus csecsenfö ldi
há ború ba. Harcot indı́tott az elit privilé giumai ellen, ké ső bb mé gis
szé lesre tá rta a kapukat az oligarchá k elő tt, é s hagyta, hogy
kifosszá k az orszá got. Szabad é s tisztessé ges vá lasztá sokat ı́gé rt,
vé gü l mé gsem tudta elfogadni, hogy a né pakarat dö nthessen a
legfelső bb hatalom birtokosá ró l.
Vilá gossá vá lt, hogy tisztessé ges vá lasztá ssal Jelcin nem tud
hatalmon maradni, é s a visszaé lé sek szá ma rohamos tempó ban
nő tt. Attó l a ponttó l kezdve a Putyin-fé le rendő rá llam
megszü leté se szinte elő re lá tható volt. Putyinnak csak kö vetnie
kellett, amit az ö sztö nei sú gtak, é s vé gig kellett csiná lnia azt, ami
má r megindult. Jelcin a legutolsó é s legfontosabb vizsgá n
elbukott. A tö ré keny demokratikus struktú rá k, amelyeket
engedett kialakulni, nem bı́rtá k el Jelcin hatalom é s biztonsá g
irá nti igé nyé t. Nem tudott tartó s é s idő tá lló inté zmé nyeket
felé pı́teni: az egé sz politikai szervezet Jelcin vezeté sé re é pü lt, é s a
szabadsá gjogokat csak azé rt é lvezhettü k, mert ő engedte.
Elké pzelhetetlen volt, hogy egy ilyen rendszer tú lé lje, ha a vezető ,
aki megteremtette, kilé p belő le.
Ami pedig a legrosszabb, az ő ö sszeomlá sa beoltotta az orosz
né pet az ellen, amit ő k - té vesen - kontroll né lkü li
kapitalizmusnak é s demokrá ciá nak vé ltek. A hatalmat magukhoz
ragadó oligarchá k há tté rbe szorı́tottá k a né p é rdekeit. Az oroszok
nem tapasztaltak meg semmit a vá lasztá sok é s a szabadpiac
á llı́tó lagos jó té temé nyeibő l. Az ú j uralkodó elit a ré gi
bü rokratá kbó l é s az ú j technokratá kbó l alakult, akiket egysé gbe
ková csolt a liberá lis demokrá cia é rté keivel szembeni kö zö nyü k.
Az 1990-es é vek vé gé n kö ztü k kirobbant belharcok té tje az volt,
ki lesz Jelcin utó dja, bizonytalan kimenetelü k azonban a
formá ló dó demokrá ciá ra volt vé gzetes hatá ssal. Az ú j elit tagjai
hamar felismerté k, hogy a vá lasztá sok é s a szabad sajtó csakis
fenyegeté st jelenthet a hatalmukra. Nem vé letlen, hogy Jelcin sajá t
kezű leg kivá lasztott utó dja a KGB-sek kö zü l kerü lt ki.
Jelcin elszalasztott né há ny jó lehető sé get, de ez elkerü lhetetlen
volt, tekintve, hogy milyen mé rté kű vá ltozá sokkal é s
problé má kkal kellett szembené znie. Ma mé g korai azt elemezni,
mit csiná lhatott volna jobban, de amiket tett, azok viszonylag
egyszerű en ö sszehasonlı́tható k azzal, hogyan mentek a dolgok
azó ta, hogy 2000-ben Putyin vette á t a hatalmat. Mindkettő jü kné l
eluralkodott a ká osz, de Jelcin sosem tá madta az egyé n
szabadsá gá t. Putyin az egé sz elnö ksé gé t ú gy é pı́tette fel - igen
nagy sikerrel -, hogy az tö ké letes ellenté te legyen a jelcini
é veknek. Az egé sz kormá nyt az elnö k kö zvetlen ellenő rzé se alá
vontá k, az a parlament, amely ké tszer is megpró bá lta levá ltani
Jelcint, ma má r csak zsinó ron rá ngatott bá bok gyü -lekezete. Az
oligarchá k korrupció ja beszivá rgott a Kreml falain belü lre, ahol
aztá n elké pesztő mé reteket ö ltö tt. A sajtó , amely szabadon
kritizá lhatta Jelcint, ma má r teljes egé szé ben a Putyin-kormá ny
szolgá latá ban á ll. A legnagyobb kü lö nbsé gek a gazdasá gban
jelentkeznek, bá r ez fő ké nt annak kö szö nhető , hogy Putyin
regná lá sa idejé n az olaj hordó nké nti á ra 10 dollá rró l tö bb mint
100 dollá rra emelkedett. De az á tlag orosz mé g a hatalmas
energiaexport ellené re sem tapasztalt jelentő sebb
é letszı́nvonalbeli javulá st.
Borisz Jelcin is bő ven kö vetett el hibá kat, de ő legalá bb hú s-vé r
ember volt. Megvoltak a maga eré nyei é s bű nei, mint bá rmelyik
halandó nak. Ot lecseré ltü k egy á rnyra, akinek egyetlen cé lja, hogy
ö rö k sö té tsé gben tartson minket. Azok az oroszok, akik a
moszkvai szé kesegyhá z elő tt hosszú sorok- bá n vá rtá k, hogy
Jelcin koporsó já hoz já rulva leró hassá k a tiszteletü ket,
bebizonyı́tottá k, hogy a sok kudarc ellené re is é rezté k az elnö k
tetteiben a jó szá ndé kot. Ez pedig szö ges ellenté te annak, ami az
utó djá ró l elmondható .
Má r tizenö t é ve á ll Oroszorszá g é lé n, é s mé g mindig szaké rtő k egy

meglepő en nagy csoportja igyekszik megfejteni Vlagyimir Putyin
való di termé szeté t. A talá lgatá sok egy ré sze, nem meglepő
mó don, azzal foglalkozik, hogy gyermek- é s i jú korá bó l szinte
egyá ltalá n nincsenek dokumentumok, é s hogy a szemé lyé t é s
pá lyafutá sá t illető beszá moló k é s é letrajzi portré k sokszor
ellentmondanak egymá snak. Az embernek az a benyomá sa, hogy
mé g a tő le szá rmazó ö né letrajzi kijelenté seknek é s
nyilatkozatoknak is a megté veszté s é s a fé lrevezeté s a cé lja - é s ez
ı́gy is van.
Engem nem é rdekel Putyin é lettö rté neté nek első né há ny
fejezete, é s ez nem is té má ja ennek a kö nyvnek. Nem akarom a
Leningrá dban tö ltö tt gyerekkor nehé zsé geit kutatni, é s azt
talá lgatni, vajon mi igaz é s mi ikció az é letrajzá ban - megtetté k
ezt má r helyettem azok, akik é lvezetü ket lelik az ilyesmiben. Azt
gondolom, mé g sok mindent nem tudunk, é s nem is fogunk
megtudni addig, amı́g Putyin hatalmon van, vagy talá n soha. Ezé rt
rö viden idé zné k né há ny olyan szerző tő l, akiknek tisztelem a
vé lemé nyé t é s a munká ssá gá t, majd á t is té rek Putyin hatalomban
tö ltö tt idő szaká ra. Az orosz ú jsá gı́ró , Masa Gesszen annyit tud
Putyinró l, amennyit ember csak tudhat, é s a tő le megszokott
tű pontos stı́lussal ı́r fő szereplő jé rő l 2012-es é letrajzá ban,
amelynek cı́me The Man Without a Face (Az arc né lkü li ember):
Mint a legtö bb vele egykorú szovjet polgá r, ú gy Putyin sem

volt soha politikai idealista. A szü lei talá n hittek abban,
talá n nem, hogy a jö vő ben a kommunizmus meghó dı́tja az
egé sz vilá got, hogy vé gü l diadalmaskodik a proletariá tus
igazsá ga, vagy valamilyen má s ideoló giai kö zhelyben, amely
alaposan megkopott addigra, mire a kis Vlagyimir felnő tt. O
maga soha mé g csak nem is kacé rkodott effé le ideá lokkal...
Es, aká rcsak a kortá rsai, Putyin sem a má r
való szı́nű tlennek, ső t lehetetlennek tű nő
kommunizmusban, hanem inká bb az inté zmé nyekben hitt.
O a KGB-hez volt lojá lis, a birodalomhoz, amelyet az szolgá lt
é s vé dett: a Szovjetunió hoz.1
Megjelent egy ú jabb é letrajzi mű is Putyinró l - ezt mé g nem volt
alkalmam beható bban tanulmá nyozni. Cı́me: Mr. Putin: Operatı́ve
in the Kremlin (Mr. Putyin: Alkalmazott a Kremlben), ı́rta Hill é s
Gaddy. A kö nyv elejé bő l szá rmazik ez a bekezdé s, amely
megragadta a igyelmemet, mert okos magyará zatot ad Putyin
kö zé letben tapasztalt viselkedé sé re. Osszecseng az é n
jellemzé semmel, amelyben ő t olyan pó kerjá té koshoz
hasonlı́tottam, aki mindig tö ké letesen kiismeri az ellenfeleit.
Emlé kezzü nk erre a leı́rá sra majd, amikor arró l lesz szó , hogy
talá lkozá sukkor hogyan vé lekedtek Putyinró l a vilá g vezető i.
Minden való szı́nű sé g szerint azt gondoltá k ró la, amit Putyin
akart, hogy gondoljanak.
Putyint nem első sorban az mozgatja, hogy a való sá g egy
sajá tos verzió já t tá rja má sok elé ; ő inká bb arra kı́vá ncsi,
hogyan reagá lnak má sok az elé jü k tá rt informá ció kra.
Szá má ra a tö bbiek egy olyan já té k ré sztvevő i csupá n,
amelyet ő irá nyı́t, ő vá lasztja ki a bemenő informá ció t, a
tö bbiek reagá lnak, ő pedig ı́té lkezik. A reakció k elá ruljá k
neki, milyen embernek tartjá k - de a tö bbiek reakció jukkal
azt is elá ruljá k, ő k maguk milyen emberek, mit akarnak, mi
fontos a szá mukra. Ami Vlagyimir Putyint illeti, ő vajmi
keveset á rul el cseré be. Való já ban mindent megtesz azé rt,
hogy a tö bbieket - sokszor igen kö rmö nfont mó don -
fé lrevezesse. Elnö kké nt é s miniszterelnö kké nt má r
szá mtalan kü lö nfé le szerepet ö ltö tt magá ra. 2000 ó ta
egyé rtelmű en Putyiné a tö ké letes nemzetkö zi politikai
elő adó mű vé sz megtisztelő cı́me.2
En azonban mé g azt is hozzá tenné m, hogy Putyin való di jelleme

é s felvett szerepei az elmú lt é vekben a nagy nyomá s hatá sá ra
elkezdtek ö sszemosó dni. Amikor ké nytelen volt hol udvarolni a
vilá g vezető demokratikus nemzeteinek, hol letá madni ő ket, csak
hogy tová bb tü zelje belpolitikai tá mogató it, lehullhatott a sok
á larc, é s elő bukkant az igazi Putyin. Ez nem csak arró l szó lt, hogy
Putyinon eluralkodtak az ö sztö nei, ahogy a bé ka há tá n utazó
skorpió n a hı́res fabulá ban. Nem, neki megengedté k, hogy
belenő jö n ebbe a szerepbe, é s kimutassa a foga fehé rjé t.
Ez a vé gső vá lasz arra a ké rdé sre, hogy valaki diktá tornak
szü letik vagy azzá nevelik. Mint a legtö bb ilyen dilemmá ra, a
vá lasz erre is az, hogy ebben a velü nk szü letett jellemü nk é s a
nevelé sü nk is szerepet já tszik - vá ltozó ará nyban. 2000-ben
Putyin mé g nem tudta, hogy ő diktá tor akar lenni, ellenté tben
Hitlerrel é s Sztá linnal, akiknek má r korai ı́rá saik é s kijelenté seik
is abszolú t vilá gossá tetté k, hogy effé le á lmokat dé delgetnek. Ső t
a kö zeli ismerő sö k tö rté neteibő l azt lehet kivenni, hogy 1999-ben
Putyint megijesztette Jelcin javaslata, miszerint idő elő tt
lemondana posztjá ró l, é s ő t ezzel idő elő tt lö kné az elnö ki
szé kbe.3
Putyinnak azt sú gta az ö sztö ne, hogy igazodjon a hatalomhoz, é s
ragadja magá hoz; hogy amit nem tud kontrollá lni, abban nem is
bı́zhat. Igy azt a megoldá st vá lasztotta, hogy megpró bá l mindent
az irá nyı́tá sa é s ellenő rzé se alatt tartani. Ellenté tben a
Szovjetunió totalitarizmusá val, amely minden hatalmat á tadott a
rendszernek, Putyin cé lja az egyszemé lyes totalitarizmus volt,
ahol minden hatalom az ő kezé ben ö sszpontosul.
2000-ben, amikor Putyin á tvette az elnö ki posztot, tekinté lyes
erő k vetté k ő t kö rü l. Jelcin egykori taná csadó inak, kö ztü k a
lá nyá nak é s az oligarchá knak mé g mindig volt hatalmuk a Kreml
falain belü l é s kı́vü l egyará nt. Ebbe a kö rbe tartozott a kivá ló
gondolkodó , aki hosszú ideig Jelcin taná csadó ja volt, Borisz
Berezovszkij, valamint az ő tá rsai, Alekszandr Volosin é s Romá n
Abramovics. Berezovszkij ekkor má r é vek ó ta ismerte Putyint - ő
volt az, aki kiemelte a bü rokrá cia vilá gá bó l, é s beemelte a
miniszterelnö ki szé kbe.
Bá r Jelcin reformjai jelentő sen meggyengı́tetté k a dumá t, fő leg
az elnö ki hivatalhoz viszonyı́tva, azé rt mé g mindig olyan té nyező
volt, amelyet nem lehetett teljesen igyelmen kı́vü l hagyni. A
sajtó ban má r ekkor igencsak é reztette befolyá sá t a kormá ny, de
mé g mindig akadt jó né há ny alternatı́va, é s a politikai
hı́radá sokat, bá r azok ré szrehajló ak é s vitriolosak voltak, semmi
sem korlá tozta.
Mivel eddig inká bb a jó stehetsé gemmel dicsekedtem, most má r
a té vedé seim felsorolá sá ra is idő t kell szá nnom. Ké t nappal
azutá n, hogy Putyin hivatalba lé pett, elzengtem a magam
dicshimnuszá t Jelcin elnö ki té nykedé sé rő l, majd igyekeztem
optimistá n vá rni a Putyin irá nyı́tá sa alatt elkö vetkező jö vő t. A
2000. januá r 3-á n, a The Wall Street Journalban megjelent
tá rcá mban emlı́té st sem tettem sem Putyin KGB-s mú ltjá ró l, sem
arró l, hogy Csecsenfö ldö n az emberi jogok lá bbal tiprá sa milyen
borzalmas mé reteket ö ltö tt. A cikkben Jelcin politikai é s szellemi
ö rö ksé gé re helyeztem a hangsú lyt, é s inká bb nem bocsá tkoztam
jó slatokba - nehé z is lett volna, hiszen Putyin tö bbsé gü nk szá má ra
mé g mindig szinte teljesen ismeretlen volt. Rá adá sul, mint
minden igaz haza i, é n is a legjobbat akartam a hazá mnak.
A kü lfö ldi tá mogatá sokra é s beruhá zá sokra mé g mindig é gető
szü ksé gü nk volt, é s ezt aztá n vé gké pp szem elő tt tartottam,
amikor nekilá ttam a cikk megı́rá sá nak:
Meggyő ző dé sem, hogy Jelcin ő szinté n hitt abban, hogy
Oroszorszá got teljes é rté kű demokrá ciá vá kell alakı́tani, é s
biztos akart lenni benne, hogy erő skezű ember kerü l a
Kremlbe, aki ké pes lesz megvé deni a szá má ra oly é rté kes,
demokratikus reformokat. Azt majd az idő dö nti el, hogy jó
elnö k vá lik-e Putyinbó l. De ma talá n kijelenthetjü k, hogy -
jelen kö rü lmé nyek kö zö tt - Jelcin jó ló ra tett... Adja magá t a
ké rdé s, hogy Putyin é s csapata vajon hogyan birkó zik meg
Oroszorszá g egyre sú lyosabb gazdasá gi problé má ival; á m
az ké tsé gtelen, hogy a Jelcin á ltal megteremtett
alkotmá nyos keretek kö zt keresik majd a megoldá st, é s
ezzel hozzá já rulnak Oroszorszá g első elnö ké nek vé gső ,
tö rté nelmi diadalá hoz.4
Aztá n persze kiderü lt, hogy Jelcinnek azé rt kellett erő skezű
ember a Kremlbe, hogy - a demokratikus reformok helyett -
megvé dje a szá má ra oly é rté kes vagyont, amelyet ő , a csalá dtagjai
é s az ü zlettá rsai halmoztak fel. Azt pedig egyszerű en el sem
tudtam ké pzelni, hogy az alkotmá nyos kereteket ilyen gyorsan é s
ilyen durvá n szé tbombá zzá k. Aká rcsak az emberek tö bbsé ge, é n is
azt gondoltam, hogy Putyin majd a sajá t bará tainak kedvez, é s
sokkal fegyelmezettebb lesz; az eszembe sem jutott, hogy azonnal
visszakormá nyozza az egé sz orszá got a totalitarizmusba.
Elé rkeztü nk az Oroszorszá gon kı́vü li erő khö z, a nyugati
kormá nyokhoz é s befektető khö z, akik az é vtized vé ge felé
lé nyegé ben lemondtak ró lunk. Ahelyett hogy tekinté lyes
gazdasá gi erejü ket latba vetve tá mogattá k volna a reformokat é s a
demokratikus inté zmé nyeket, a szabad vilá g vezető nemzetei
befekteté seiket nukleá ris fegyverkezé sre é s egyé b, viszonylag
kö nnyű együ ttmű kö dé sekre korlá toztá k. Az mostanra talá n má r
vilá gossá vá lt, hogy é n nem hiszek az „Oroszorszá got megalá ztá k”
mı́toszban, de azt vallom, hogy a Nyugat sokkal tö bbet is tehetett
volna, ha ő szinté n é rdekli Oroszorszá g jö vő je.
.Soros Gyö rgy maga is ré szese é s szemtanú ja volt tö bb olyan
esemé nynek, amely á posztszovjet é vekben az orosz gazdasá g
megreformá lá sá t é s ú jjá é pı́té sé t cé lozta meg. Befekteté si alapja
tö bb szempontbó l is fontos té nyező volt, aká rcsak a Nemzetkö zi
Valutaalap é s Soros szá má ra is nagy csaló dá st okozott az 1990-es
é vek vé gé n a Nyugat erő tlen é s ké pmutató fellé pé se. Mire Putyin
elnö k lett, Soros má r tudta, mi kö vetkezik. A legtö bb meg igyelő t
messze megelő zve lá tta, merre kormá nyozza majd Putyin az
orszá got. 2000 februá rjá ban a vilá ghı́rű befektető cikket ı́rt a
Moszkovszkije Novoszti cı́mű lapba. Ebben fő ké nt a Csubajsz é s
Berezovszkij kö zö tt, a há tté rben zajló heves harcokró l szá molt be,
valamint a Nyugatot kritizá lta, amié rt az szerinte nem volt ké pes
megfelelő en tá mogatni Oroszorszá got, illetve kité rt arra is, milyen
jö vő vá r rá nk az ú j Putyin-rezsim alatt:
Am Putyin á llama aligha a nyitott tá rsadalom alapelveire

é pü l majd. Tová bbra is a laká srobbantá sok utá n kialakult
fé lelemmel operá l majd. Ez az á llam igyekszik hatalmat
gyakorolni az emberek magá né lete felett, é s kü zdeni fog
azé rt, hogy Oroszorszá g ú jra a vilá g fö lé kerekedjen. Ez az
á llam tekinté lyelvű lesz é s nacionalista. Az esemé nyek
alakulá sá t ké ptelensé g elő re megjó solni, á m az vilá gos,
hogy ez a perspektı́va van kialakuló ban, ami viszont
elkerü lhető lett volna, ha a szabad nyugati tá rsadalmak
kö vetté k volna a szabad tá rsadalmak irá nyelveit.5
Amikor arró l van szó , hogy ki merte Putyint helyre tenni, rá adá sul
má r a kezdet kezdeté n, akkor a legnagyobb elismeré s Andrej
Pjontkovszkijnak já r. O nemcsak az egyik legé lesebb eszű , hanem
az egyik legé lesebb nyelvű politikai elemző is egyben. Má r 2000
januá rjá ban azt ı́rta, hogy a putyinizmus „a rabló kapitalizmus
legmagasabb, legutolsó szintje”, é s „a vé gső kegyelemdö fé s” az
orosz né pnek. A cikk, amely a Russia Journal 2000. februá ri
szá má ban jelent meg, megé rdemli az ö rö klé tet, amié rt a szerző je
ilyen tisztá n é s vilá gosan lá tta azt, amitő l tö bbsé gü nk akkor mé g
csak fé lt. A cikk a januá ri, Davosban megrendezett Vilá ggazdasá gi
Fó rumon kezdő dik, ahol Pjontkovszkij remekü l szó rakozott azon,
ahogy az orosz tisztviselő k megpró bá ljá k megvá laszolni azt a
ké rdé st, hogy kicsoda Putyin.
Az elő kelő urak, akik a folyosó kon mé g oly buzgó n

reklá moztá k legú jabb termé kü ket, amely a „Vlagyimir
Putyin, a kö vetkező orosz elnö k” má rkanevet kapta, most
zavarban voltak. Egyikü k sem akart, vagy nem mert
felszó lalni. Ezt lá tva az embernek ó hatatlanul is a „halottró l
vagy jó t, vagy semmit” fordulat jutott az eszé be, azzal a
kü lö nbsé ggel, hogy Putyin nagyon is eleven é s politikailag
aktı́v.6
Ezek utá n a cikk kité r arra, hogy maga Pjontkovszkij hogyan is

vá laszolta meg ezt a ké rdé st má snap, a sajá t fó rumá n. Mint
mindig, Andrej most is kö nyö rtelen volt:
Ne tegyenek ú gy, mint ha nem tudná k, kicsoda Putyin - ez volt az
é n vá laszom. - Tudjá k, csak mé g nem á llnak ké szen arra, hogy
szembené zzenek az igazsá ggal. Nekem sincs tö bb informá ció m
Putyinró l, mint ö nö knek. De amit tudok, az nekem elé g ahhoz,
hogy egyszerű orosz vá lasztó polgá rké nt ı́té letet alkossak az
elnö kjelö ltrő l, aki veszé lyt jelent az orszá gomra é s a vilá gra.
Ez az ember má r tanú bizonysá gá t adta, hogy cinikus,

ké pmutató , csö ppet sem tiszteli az emberi é letet, é s
hajlandó a há ború t, tö bb ezer orosz katona é s á rtatlan civil
halá lá t PR-eszkö zké nt haszná lni a vá lasztá si kampá nyá ban.
Ez az ember pohá rkö szö ntő t mondott Sztá lin
szü leté snapjá n, az egykori KGB-fő nö k, Jurij Andropov
emlé ké re á llı́tott dı́sztá blá t visszahelyeztette a Szö vetsé gi
Biztonsá gi Szolgá lat Lubjanka té ri szé khá zá nak falá ra, é s
arró l á lmodozik, hogy a szovjet titkosrendő rsé g
alapı́tó já nak, a hentes Feliksz Dzerzsinszkijnek a szobra
egyszer megint Moszkva belvá rosá ban fog á llni.”
Pjontkovszkij ezutá n Andrej Babicki ú jsá gı́ró helyzeté re

utalt, akit orosz katonai erő k raboltak el Csecsenfö ldö n, é s
akit ké ső bb szemé lyesen Putyin vá dolt meg hazaá rulá ssal -
mindezt olyan riportok miatt, amelyekben szerinte az
ú jsá gı́ró tú lsá gosan együ tt é rző volt a csecsen
militá nsokkal. Andrej ezzel zá rta cikké t:
Ennek a já té knak komoly politikai jelentő sé ge is van. Nem
Babicki az egyet-len, akit a szű rő tá borokban megkı́noztak.
Mind egy nagy szű rő tá borban vagyunk, ahonnan majd
belé phetü nk a Putyin-Stasi szé p, ú j vilá gá ba. Azt vizsgá ljá k,
hogy beleillü nk-e abba a vilá gba, amely a kapuk mö gö tt vá r
rá nk; hogy mennyire tudunk né má n nyelni; hogy mennyire
kö nnyen é s gyorsan lehet minket megtö rni. Es azokat, akik
nem mennek á t a teszten, kö nyö rtelenü l kiszó rjá k, mint
selejtet.
Ne ké rdezd há t tő lem, kicsoda Putyin. Es ne ké rdezd, kié rt
szó l Putyin. Erted szó l.
2005-ben Feliksz Dzerzsinszkij mellszobra visszakerü lt ré gi

helyé re, a Moszkvai Rendő r-fő kapitá nysá g Petrovka utca 38. szá m
alatt á lló é pü lete mö gö tti udvarba. Az egykor a Lubjanka té ren
á lló , egé sz alakos szobra, amelyet 1991-ben dö ntö ttek le, mé g
vá rja, hogy ismé t felá llı́tsá k.
Putyin beiktatá sá t 2000. má jus 7-é n tartottá k. Az ú j elnö k egy
egé sz sor megoldandó feladattal talá lta szemben magá t, nem
beszé lve az ingatag gazdasá gi helyzetrő l é s a mé g mindig zajló
csecsenfö ldi há ború ró l. Putyin lenyű gö ző cé ltudatossá ggal vetette
bele magá t a munká ba - első dolga volt megfé kezni vagy kiiktatni
mindent é s mindenkit, ami é s aki korlá tozhatta a hatalmá t. Első
elnö ki hatá rozatá val vé delmet biztosı́tott Jelcinnek, ahogy azt,
minden ké tsé get kizá ró an, elő re megı́gé rte. A tö bbi hatá rozat,
amely a kö vetkező né há ny napban gyors egymá sutá nban
szü letett, mind vagy a katonasá g megerő sı́té sé t, vagy Oroszorszá g
demokratikus inté zmé nyeinek lebontá sá t szolgá ltá k.
Azok az oligarchá k, akik a hatalmi harcok sorá n a rossz oldalra
á lltak, hamar megtudtá k, mit jelent, ha az ember Putyinnal
szemben veszı́t. A mé diamogul Vlagyimir Guszinszkij, aki
Oroszorszá g első fü ggetlen csatorná já nak, az NTV-nek a
tulajdonosa volt, azé rt bű nhő dö tt, mert Putyin megı́té lé se szerint
tú lsá gosan kö zeli kapcsolatban á llt Moszkva polgá rmesteré vel,
Jurij Luzskowal, akinek elnö ki ambı́ció it é pp Guszinszkij
inanszı́rozta. Ezé rt Guszinszkijt Putyin megbı́zhatatlannak é s
potenciá lisan veszé lyesnek ı́té lte, s ennek a kö vetkezmé nyei
villá mgyorsan utolé rté k a mé diamogult: né há ny nappal Putyin
hivatalba lé pé se utá n Guszinszkij mé diacé gé né l razziá zott a
rendő rsé g. Jú niusban valami bizarr vá ddal letartó ztattá k, é s
há rom napot bö rtö nben tö ltö tt. Miutá n ó vadé k ellené ben
szabadlá bra helyezté k, Guszinszkij Spanyolorszá gba ment, ahol az
Interpol mé g abban az é vben egy rö vid idő re megint letartó ztatta,
miutá n az orosz kormá ny nemzetkö zi kö rö zé st adott ki ellene. Ez
volt az egyik első alkalom, amikor Putyin ezt a mó dszert
alkalmazta: a nemzetkö zi inté zmé nyek vá ltak a politikai ü ldö zé s
eszkö zé vé . Guszinszkij mé diabirodalmá t vé gü l bekebelezte az
á llam, s ez a bü ntető cé lú eljá rá s ké ső bb szinté n tö bbszö r
visszakö szö nt.
Berezovszkij sem hú zta sokkal tová bb. Má r az orszá ggyű lé s
tagjaké nt nyı́lt levé lben tiltakozott Putyin azon tö rvé nyjavaslata
ellen, amelynek é rtelmé ben a regioná lis kormá nyzó kat
lefokozná k, é s a kö zponti kormá nyzat fennható sá ga alá rendelné k
ő ket. Berezovszkij levele szerint ez fenyegeté st jelentene az orosz
demokrá ciá ra - é s persze pont ez volt az egé sz tö rvé ny-javaslat
lé nyege. Hat hé ttel ké ső bb, jú lius 17-é n, Berezovszkij lemondott
ké pviselő sé gé rő l, vé lhető en tiltakozá sul Putyin antidemokratikus
tö rvé nyei ellen. Miutá n a ké t é rintett fé l kö lcsö nö sen
megkritizá lta é s megfenyegette egymá st a sajtó ban, októ berben a
szö vetsé gi nyomozó iroda elő á sta Berezovszkij egy ré gi csalá si
ü gyé t. Ez volt az egyetlen jel, amely arra intette, hogy jobb, ha
nem té r vissza az orszá gba. Ertett is a szó bó l - vé gü l Londonban
telepedett le. Ahogy Guszinszkij, ú gy Berezovszkij megmaradt
oroszorszá gi vagyoná t is elkoboztá k, vagy arra ké nyszerı́tetté k ő t,
hogy az oligarchá knak adja el, persze „jutá nyos” á ron.
Lehet, hogy Putyin egyszerű en tú l befolyá sosnak é s tú lsá gosan
jó l informá ltnak tartotta Berezovszkijt ahhoz, hogy maga mellett
tartsa. Az oligarcha tudta, hol vannak holttestek eltemetve, hiszen
sokat ő maga takarı́tott el. Rá adá sul az irá nyı́tá sa alatt á llt szá mos
rendkı́vü l é rté kes cé lpont, pé ldá ul a Szibnyeft olajtá rsasá g é s az
ORT té vé csatorna, a ké ső bbi Chanel One. Putyin hamar rá jö tt,
hogy a cenzú rá ná l sokkal haté konyabb megoldá s az, ha maga
szabá lyozza a mé diá t, ezé rt megszabadult a stró manoktó l.
A mé diacé geket a Putyin-bará t erő k é s a hozzá legkö zelebb á lló
ü zlettá rsak vetté k á t. Azé rt ehhez a sajá tos cenzú rá hoz
hagyomá nyos is tá rsult: elké szü lt a nemkı́vá natos szemé lyek é s
kerü lendő té má k listá ja. A sajtó hatalom ezutá n é ppú gy egy
ké zben ö sszpontosult, mint a politikai hatalom, é s ennek a
centralizá ció nak is ugyanaz volt a cé lja: ú gy kifosztani az
orszá got, hogy az ne okozzon kö zfelhá borodá st. A Jelcin-é ra
korrupció ja csakis azé rt tudott beleé gni az oroszok kollektı́v
emlé kezeté be, mert akkoriban sokat olvashattunk errő l a
sajtó ban. Az 1990-es é vekben az egymá ssal versengő oligarchá k
sajtó há ború t indı́tottak egymá s ellen - mindenki a maga felü letein
keresztü l. Ez a há ború sem volt tisztessé ges, de a té nyek java
napvilá gra kerü lt, é s tö bb ezer becsü letes ú jsá gı́ró dolgozott azon,
hogy eljuttassa az igazsá got az orosz kö zvé lemé nyhez.
Putyinnak a sajtó val kapcsolatos megszá llottsá ga akkor tető zö tt,
amikor augusztusban bekö vetkezett az a baleset, amely a Barents-
tengeren el-sü llyesztette a Kurszk atom-tengeralattjá ró t. 118
tengeré sz vesztette é leté t, kö zü lü k 23 azutá n, hogy - megú szva a
robbaná st - egy kis kabinban hosszú ó rá kon á t hiá ba vá rtá k a csak
napokkal ké ső bb megé rkező mentő csapatot. A Kurszk volt az
orosz lotta bü szkesé ge, amelyet elő szö r 1994-ben bocsá tottak
vı́zre, é s amelyet - aká rcsak a Titanicot - „elsü llyeszthetetlennek”
tartottak. Kö ltsé gveté si megszorı́tá sok miatt a tengeralattjá ró n
egy ideje má r nem sok katonai tevé kenysé g é s karbantartá si
munka folyt, ahogy a hadsereg má s osztagainá l sem. A katoná k
hiá nyos kiké pzé se é s a já rmű elrozsdá sodá sa együ ttesen vezetett
a katasztró fá hoz, amelyet kö zvetlenü l egy ré gi gyakorló torpedó
felrobbaná sa okozott, elsü llyesztve a tengeralattjá ró t szá z mé ter
mé lyen a jé ghideg vı́zben.
Putyin ekkor é pp Szocsiban nyaralt, é s ú gy dö ntö tt, a krı́zis ideje
alatt is ott marad. Való szı́nű leg semmit sem tudott volna tenni
annak é rdeké ben, hogy megmentse a Kurszk csapdá ba esett
legé nysé gé t, de ezt akkor ő mé g nem tudhatta. Tudomá sul vette a
tengeré szet kö zlemé nyé t, miszerint a mentő alakulat má r ú ton
van. Ké ső bb elismerte, elé g rosszul vette ki magá t, hogy ő a
Fekete-tenger partjá n heveré szett, mikö zben az orszá gá ban
katasztró fa tö rté nt. Egy hé tig senki sem tudta biztosan, hogy
vannak-e tú lé lő k. A televı́zió s beszá moló k hol a ké tsé gbeesett
csalá dokat mutattá k, akik a vidjajevó i haditengeré szeti
tá maszponton vá rtá k a hı́reket, hol pedig a Szocsiban grillpartizó
elnö kö t. Az Egyesü lt Allamok, Francia-orszá g, Né metorszá g,
Norvé gia é s má s euró pai á llamok rö gtö n felajá nlottá k a
segı́tsé gü ket, de az orosz haditengeré szet mindent visszautası́tott.
Ot nappal é s szá mos elveté lt menté si kı́sé rlettel ké ső bb fogadta
csak el Putyin a nemzetkö zi segı́tsé get. Egy teljes hé ttel a Kurszk
elsü llyedé se utá n, 19-é n é rkezett a helyszı́nre a norvé gok hajó ja;
majd ú jabb ké t napba telt, mire be tudtak hatolni a roncsba, é s
megerő sı́tetté k, hogy nincsenek tú lé lő k. A haditengeré szet,
beleé rtve annak legfelső bb vezető it is, szinte rö gtö n
talá lgatá sokba bocsá tkozott azt illető en, hogy mi okozhatta a
tragé diá t. A kedvenc elmé letü k szerint a Kurszk ö sszeü tkö zö tt a
NATO egyik tengeralattjá ró já val - á m erre az ö sszeeskü vé s-
elmé letre ikarcnyi bizonyı́té kuk sem volt. Hivatalos forrá sok
tová bbra is ezt az ü tkö zé ses teó riá t erő sı́tetté k, mé g azutá n is,
hogy minden ké tsé get kizá ró an bebizonyosodott: ké t belső
robbaná s tö rté nt, ez vezetett a katasztró fá hoz. Az orosz, á llami
irá nyı́tá s alatt á lló sajtó forrá sok mé g ma is hiteles teó riaké nt
emlegetik, pedig a 2002-es, hivatalos jelenté s is igazolta, hogy a
hibá s torpedó felrobbaná sa volt a szerencsé tlensé g okozó ja.
Az orosz mé dia, fő leg Borisz Berezovszkij té vé csatorná ja, erő sen
kritizá lta, é rzé ketlennek é s ké tbalkezesnek nevezte a kormá ny
reakció já t, amiben nem volt semmi tú lzá s, ez volt az igazsá g. A
Putyint é s a tö bbi szı́vtelen tisztviselő t szidó , gyá szoló csalá dokat
lá tva az elnö k felismerte, hogy a sajtó milyen komoly fenyegeté st
jelenthet korá bbi né pszerű sé gé re. Kiderü lt, hogy Putyin
diktató rikus é s totalitá rius ambı́ció i sokkal erő sebbek, mintsem
bá rmilyen, reformok irá nti vá gya: ahelyett hogy á tszervezte volna
a hadsereget, amely ezt a borzalmas balesetet okozta, é s az egé sz
menté st elfuserá lta, vagy hogy az inkompetens tisztviselő ket
nyilvá nos bü nteté sben ré szesı́tette volna, ő inká bb az esemé nyrő l
tudó sı́tó sajtó nak lé pett a nyaká ra.
Igy alig hat hó nappal azutá n, hogy Putyin hivatalba lé pett, az
orszá g ké t legbefolyá sosabb oligarchá ja má r szá mű zeté sben volt.
Az alkotmá nyos hatalmi rendszer drasztikus, a kö zpontosı́tá s
irá nyá ba mutató á talakı́tá sokon esett á t, é s a fü ggetlen
mé diacé gek ú gy hullottak, mint a legyek. Hat hó nap! E
rendelkezé sek kö ré mindenfé le mı́toszokat é pı́tettek, ezek kö zü l
is az vitte a prı́met, hogy Putyin csak megtisztı́tja a vá rost, mint
egy jó seriff. Az oroszok gyű lö lté k az oligarchá kat, a né p
szemé ben ő k bű nö ző k voltak, akik a tö rvé nyek felett á lltak. Majd
jö tt Putyin, az erő skezű ember a biztonsá gi szolgá lattó l, aki
mindenkinek megmutatja, hogy mostantó l ez nem ı́gy lesz. Nem
rossz! „Ehhez ugyan kicsit kijjebb tolta a tö rvé nyessé g hatá rait, de
há t, istenem, mi má st tehetett volna!” - zengte kó rusban a né p.
Az mellé kes, hogy Putyin megfosztotta Guszinszkijt é s
Berezovszkijt a magá nvagyoná tó l, é s azt a tö bbi, ná luk
hű sé gesebb oligarchá k kezé re já tszotta vagy á llami irá nyı́tá s alá
vonta. A Putyin-kormá ny nem ü ldö zte, hanem szentesı́tette a
korrupció t. Sajá tos mó dszer az a vá ros megtisztı́tá sá ra, hogy a
„vá llalkozó k” egy ré szé t elő nyben ré szesı́tjü k, mı́g a má sik ré szé t
dé monizá ljuk.
Fé lreé rté s ne essé k! Nem sajná lom é n az oligarchá k első
generá ció já nak tagjait, akik a Szovjetunió ö sszeomlá sa utá n
kifosztottá k Oroszorszá got. Ok, valamint az ő politikai é s alvilá gi
ü zlettá rsaik csú nyá n kihaszná ltá k Jelcin gyengekezű sé gé t, é s
ö sszefogtak, hogy kisiklassá k az orszá got arró l a pá lyá ró l, amely
az eddigi legnagyobb esé llyel vezetett volna el a piacgazdasá g é s a
demokrá cia kialakulá sá ig. Ez az elké pesztő mé rté kű korrupció
lehetetlenné tette bá rmilyen reform bevezeté sé t, ami egyé bké nt is
komoly nehé zsé gekbe ü tkö zö tt volna. Ugyanakkor a gazdasá gi
stabilitá shoz szü ksé ges lé tminimum mint é letszı́nvonal elé ré se is
kellő en hosszú idő re elé rhetetlenné vá lt ahhoz, hogy Putyint -
vagy olyasvalakit, mint Putyin - tá rt karokkal fogadja a né p.
Azt az ö sszehasonlı́tá st, amely a korrupció elleni harc, a
szervezeten belü li gazdasá gi reformok é s a nö vekedé s mé rté ke
alapjá n bá lvá nyozza Putyint Jelcinnel szemben, szemé ly szerint
elı́té lem. Ami a korrupció elleni harcot illeti, nem hiszem, hogy a
lopá s legalizá lá sa, majd a bű nü gyi statisztiká k fé nyezé se
elő relé pé snek szá mı́tana. A való s adatok szerint a bű nö zé si rá ta
2002 ó ta folyamatosan nő - ekkor kezdté k el szé lesebb kö rben is
é reztetni hatá sukat az egekbe szö kő olajá rakbó l szá rmazó
bevé telek. Putyin hasonló bé kı́té si manő vert hajtott vé gre
Csecsenfö ldö n is, amikor hivatali rangot é s nagy ö sszegű jutalmat
adott egy ismert hadú rnak, Ahmed Kadirovnak.
Cinikusnak é s erkö lcstelennek tartom e bé kı́té si mó dszereket a
mö gö ttü k hú zó dó gyakorlati megfontolá sok ellené re is, illetve azt
gondolom, ez hosszú tá von csak á rt a nemzetnek. Nagy á rat
izettü nk azé rt, hogy ú gy akartuk visszaszorı́tani az utcai
erő szakot é s kon liktusokat, hogy az egyik maf iacsalá dot a
keblü nkre ö leltü k, a tö bbit pedig eltö rö ltü k a fö ld szı́né rő l. Nem
volt szabad sajtó , igazsá gszolgá ltatá s, ami miatt aggó dniuk kell, é s
konkurencia sem, ı́gy aztá n Putyin kedvenc oligarchá i ú gy
viselkedtek, mint a ká rtevő k, amelyeknek a termé szetes
ellensé geit kiirtottá k. A vá lasztott nyertesek maximá lisan
bı́zhattak az á llam erkö lcsi é s gazdasá gi tá mogatá sá ban.
Teljesen má s lett volna a helyzet, ha Putyin a jog eszkö zeivel
teremt rendet, é s nemcsak egyesekné l alkalmazza, hanem
mindenkiné l. Ezzel vé get vethetett volna az orszá g kifosztá sá nak,
kö zö lhette volna bará taival é s ellensé geivel, hogy az orosz né p
szá mlá já ra rendezett bulinak ezennel vé ge. Elő szö r ú gy tű nt, hogy
talá n é pp ezé rt akart pé ldá t statuá lni Guszinszkijjel é s
Berezovszkijjal. Elvé gre, ha ilyen gyorsan ki tudta rú gni a ké t
legbefolyá sosabb é s leggazdagabb oligarchá t, akkor má sok is
biztosan sorra kerü lnek. Ehelyett Putyin a tö bbieknek ú gy ü zent,
aká r egy keresztapa: vagy hű sé get eskü sztö k a maf iafő nö knek, é s
megı́gé ritek, hogy csak az ő rendszeré n belü l loptok, vagy egyik
napró l a má sikra elveszı́thetitek a vagyonotokat é s a
szabadsá gotokat. Ahogy az Putyin elnö ksé gé nek első é vé ben
egyre vilá gosabbá vá lt, sokkal fontosabb volt az, hogy mi jó neki
meg a bará tainak, mint az, hogy mi jó Oroszorszá gnak - é s ez a
mai napig ı́gy van.
Szá mos, az ü zleti vilá got é rintő tö rvé ny lé pett é letbe, de soha
egyiket sem alkalmaztá k az eredeti elké pzelé sek szerint. Az az
á llı́tá s, miszerint a 2000-es é vekben sikeres inté zmé nyi reformok
zajlottak, alapjá ban vé ve hamis, bá r mind a mai napig ez maradt a
rendszerbe illeszkedő liberá lisok egyik alapmı́tosza - kö zü lü k
sokan, meglepő mó don, ma is a kormá nyzat tagjai. Ok azt á llı́tjá k,
ebben az idő szakban olyan fontos tö rvé nyek kerü ltek elfogadá sra,
amelyek hatá sá ra mé rsé klő dtek az adó terhek, kö nnyebb lett
vá llalkozá st indı́tani é s ı́gy tová bb. En azonban ú gy lá tom, hogy az
„inté zmé nyi reformok” nem egyszerű en dokumentumok: a duma
pecsé tes jó vá hagyá sá t adta bá rmilyen dö nté sre, amely odafentrő l
é rkezett. Egy diktatú rá ban sem az a fontos, hogy hivatalosan mi
á ll a tö rvé nyben, hanem az, hogy azt a tö rvé nyt hogyan hajtjá k
vé gre. A reform csak akkor nevezhető inté zmé nyinek, ha
té nyleges hatá sa van az emberek é leté re.
Ha esetleg nem lett volna vilá gos, merre kormá nyozza Putyin az
orszá got, most elé rkeztü nk azoknak a szimbolikus
momentumoknak az egyiké hez, amelyek é pp olyan beszé desek,
mint a tö rvé nykezé s é s az ü ldö zteté s. 2000 ő szé n, vé lhető en
vá laszul arra, hogy az orosz sportoló k panaszkodtak az ú j, 1990
ó ta haszná latos himnuszra, amely kı́nos helyzetbe hozza ő ket,
mert nincs szö vege, amit é nekelhetné nek, Putyin visszahozta a
ré gi, szovjet himnuszt. Persze nem az eredeti, sztá linista
szö veggel, nem is annak 1977-es, frissı́tett verzió já val, amelyre
magam is tú l jó l emlé kszem. Vagyis ahelyett hogy ú j szö veget
ı́ratott volna az orosz himnusz dallamá ra, visszahozta a ré gi,
szovjet dalt, é s kiadta, hogy ahhoz ı́rjon ú j szö veget az eredeti
szerző je. Bá r nekem is jobban tetszik, hogy „hű sé gü nk a hazá nk
irá nt erő t ad nekü nk”, mint az, hogy „Elpusztul a rabló , ki
fö ldü nkre lé p”7 - 1944-bő l, vagy hogy „a kommunizmus ö rö k
eszmé i győ znek”8 - 1977-bő l, de a szovjet meló dia
felé leszté sé nek szimboliká ja egyszerre volt nyilvá nvaló é s
sokkoló .9 A szö veg megvá ltozott, a dallam ugyanaz maradt.
hatodik fejezet
VAN ENNEK SZIVE?
Aki mindezek utá n tová bbra is azt á llı́tja, hogy nem ismeri Putyin
való di termé szeté t, az vagy viccel, vagy bolond, vagy hazudik. A
viccelő dő kre é s a bolondokra nem é rdemes idő t vesztegetni, bá r
hasznos lapok lehetnek Putyin cinkelt ká rtyapaklijá ban, de a
szé lhá mosokra nagyon is oda kell igyelni. Legalá bb egy é vtizede
té nyké nt kezelhető , hogy aki Putyint vé di, az vagy nyer ezzel
valamit, vagy vé szesen tudatlan. Bocsá natos bű n, ha valaki hagyja,
hogy az optimizmusa vagy a diplomá cia eszkö zei egy idő re
eltakarjá k elő le Putyin való di jellemé t é s ambı́ció it. A liberá lis
demokrá cia egyik erő ssé ge é s egyben gyengesé ge is, hogy az
á rtatlansá g vé lelme mé g az ellensé geinek is kijá r. Tehá t ha Putyin
té nyleg egy antidemokratikus gengszter, akkor azt bizonyı́tania
kell.
Nos, bizonyı́totta is, é vrő l é vre, ahogy nyugati vé delmező i
fokozatosan, egymá s utá n sodró dtak á t a „tudatlanok” tá borá bó l a
„haszoné lvező k” tá borá ba. Legyen szó aká r azokró l az
energiacé gekrő l, amelyek megpró bá ltá k rá tenni a kezü ket
Oroszorszá g kő olajké szleteinek legalá bb egy kis ré szé re, vagy
azokró l az euró pai miniszterelnö kö krő l é s kancellá rokró l, akik
hajlandó ak voltak kiá rusı́tani orszá guk straté giai é rdekeit né mi
mellé kjö vedelemé rt cseré be, Putyin, az oroszorszá gi diktató rikus
fordulat ellené re is, gond né lkü l tudta bő vı́teni nemzetkö zi
rajongó i klubjá t.
Amint Putyin megjelent a nemzetkö zi szı́nté ren, a kü lfö ldi
vezető k é s szaké rtő k kö telessé gü knek é rezté k, hogy vé lemé nyt
formá ljanak ró la. Mire az ember vé gigné zi ezeket a riportokat,
vé gigolvassa az emlé kiratokat, tö ké letesen elsajá tı́tja azt a tudá st,
hogy hogyan kell szé pet é s kedveset mondani ané lkü l, hogy
té nylegesen bá rmit is mondaná nk, é s mindekö zben bepillantá st
nyerhet az egyik legfontosabb politikai já tszmá ba is, amelynek
neve: hogyan vé djü k le a há tsó nkat. Talá n mondanom sem kell,
hogy az „utó lag mindig bö lcsebb az ember” kezdetű gondolat
jegyé ben megı́rt emlé kiratok sokkal kritikusabbak Putyinnal,
mint a kortá rs nyilatkozatok. Kevé s az a kivé tel, amikor valakiben
van annyi tisztessé g, hogy beismerje, té vedett Putyinnal
kapcsolatban, vagy - ami mé g rosszabb - hogy Putyin bolonddá
tette.
Osszegzé ské nt elmondható , hogy ú gy tű nt, mindenki tisztá ban
volt Putyin aggasztó autokratikus hajlamaival, de senki nem
gondolta, hogy é rdemes megpró bá lkozni azzal, hogy e voná saival
má r a kezdet kezdeté n szembemenjen, pedig ekkor ezt mé g
sokkal kö nnyebben meg lehetett volna tenni. Elvé gre, gondoltá k,
Oroszorszá g kapcsolata a Nyugattal má r ú gyis zá tonyra futott, é s
a né p egyé bké nt is egy erő s vezető re vá gyik. Mié rt ne
remé nykedhetné nk tehá t abban, hogy ezzel az ú j ickó val tiszta
lappal indulhatunk?
A nyugati vezető k nehé z helyzetbe kerü ltek. Putyin kivá ló an
beszé lte a reformok nyelvé t, ismerte az orszá g posztszovjet
idő szaká nak nehé zsé geit, rá adá sul neki nem volt olyan zű rö s
mú ltja, mint Jelcinnek. Am ha az inté zkedé seit vetté k alapul,
mé gis egy egé szen má s ké p rajzoló dott ki. Nemré giben
megké rdeztem az egyik bará tomat, az USA
kü lü gyminiszté riumá nak veterá njá t, Steve Sestanovichot, hogy mi
lepte meg vagy mi aggasztotta a leginká bb Putyinnal
kapcsolatban a kezdeti idő szakban.1 Vá lasza kitű nő en rá vilá gı́tott
arra, hogyan igyekezett a Nyugat megismerni é s megé rteni az ú j
orosz vezé rt, é s hogy ez mit jelentett Oroszorszá g szá má ra:
A „putyinizmus" má r a kezdet kezdeté n kemé ny dió volt,

amit, ő szinté n szó lva, fogalmunk sem volt, hogyan tö rjü nk
fel. A vá lasztá si kampá nyá ban reformerké nt lé pett fel, é s a
szá raz té nyeket sorolta, mikö zben azt hangsú lyozta, hogy
Oroszorszá g mennyire lemaradt a Nyugattó l. Mindez
biztató nak tű nt. Ugyanakkor kö nyö rtelen harcot folytatott a
fü ggetlen sajtó ellen, é s a „felperzselt fö ld” taktiká já t
alkalmazta Csecsenfö ldö n. Ezzel mindenkit ö sszezavart. Ki
ez a ickó ?
Emlé kszem, 2000 tavaszá n Madeleine Albright a
hivatalá ban fogadott egy orosz lá togató t, a Jelcin-é ra egyik
legbefolyá sosabb alakjá t. Megké rt, hogy é n is legyek jelen
ezen a beszé lgeté sen. Az orosz fé r i a kö vetkező ket mondta
nekü nk: „Azt akarom, hogy tudjá k, Oroszorszá gban Borisz
Jelcinnek olyan utó dja lett, akiné l jobbat nem is
remé lhettü nk volna. Ugyanakkor ez az elnö k vissza fogja
szorı́tani né há ny demokratikus eredmé nyü nket. Első ké nt a
sajtó szabadsá got tá madja majd meg. Mi, akik tá mogatjuk ő t,
arra szá mı́tunk, hogy ö nö k viszont ellenezni fogjá k." Ugy
jö ttem ki arró l a talá lkozó ró l, hogy azt gondoltam: hogyan
fogjuk mi ezt valaha is megé rteni?2
Talá lgathatné k, hogy vajon ki lehetett az a bizonyos orosz

lá togató , aki aznap Albright kü lü gyminiszter asszonyná l já rt, de
fö lö sleges. A vendé g igen pontos leı́rá st adott arró l, mire ké szü l
Putyin, é s hogy az Egyesü lt Allamoknak erre hogyan kellene
reagá lnia. ı́gy má r jó l lá tható , milyen dilemmá ba kerü lt
Sestanovich é s az egé sz kormá nyzat, fő leg, ha hozzá tesszü k, hogy
akkoriban mé g Bili Clinton volt az elnö k.
Clinton utolsó hivatali é ve má r e né lkü l is é pp elé g zű rö s volt. A
Lewinsky-botrá ny utá n é ppen megú szta a lemondatá sá ra tett
kı́sé rletet, á m ez szinte minden energiá já t é s hitelessé gé t
felemé sztette. Februá rban kidurrant a dotkomlu i, ezzel pedig
elszá llt az amerikai gazdasá got addig kö rü llengő optimizmus is.
Rá adá sul az elnö kvá lasztá s é vé ben já rtunk, amikor Al Gore
alelnö k é s George W. Bush szá llt harcba Clinton ö rö ksé gé ért.
Mé g a kü lpolitika is komoly fejfá já st okozott az elnö knek. Utolsó
hivatali é vé ben minden amerikai elnö k kı́sé rletet tesz a palesztin-
izraeli kon liktus megoldá sá ra, é s ez aló l Clinton sem volt kivé tel.
Nem sok mindent csiná lt azó ta, hogy Jichak Rabin 1995-ö s
meggyilkolá sá val elakadt az osló i bé kefolyamat, ezé rt 2000
jú liusá ban Ehú d Barak é s Jasszer Arafat meghı́vá sá val
csú cstalá lkozó t szervezett Camp Davidbe. A felek - ó riá si
meglepeté st okozva mindazoknak, akik nem ismerik a
tö rté nelmet - nem jutottak megegyezé sre. Né há ny hó nappal
ké ső bb, azutá n, hogy Arié i Sá ró n lá togatá st tett a Templom-
hegyen, kitö rt a má sodik palesztin felkelé s, azaz a má sodik
intifá da. Ugyanekkor az al-Ká ida ö ngyilkos robbantó i Jemenben
tizenhé t halá los á ldozatot kö vetelő meré nyletet kö vettek el a USS
Colé hadihajó ellen.
Egy szó , mint szá z, Clinton nem volt olyan helyzetben, hogy
eré lyesen lé phessen fel egy kemé ny é s nehezen kiismerhető , ú j
orosz vezető vel szemben. A Fehé r Há z tová bbra is csak
sajná lkozá sá t fejezte ki a Csecsenfö ldö n tö rté nt atrocitá sokkal
kapcsolatban, kı́nosan ü gyelve arra, hogy hangsú lyozzá k,
„Csecsenfö ld nem Koszovó ” - idé zve a brit miniszterelnö k, Tony
Blair elhı́resü lt megá llapı́tá sá t.3 Oroszorszá g szá má ra mé g
mindig fá jó pont volt az, ahogyan 1999-ben az Egyesü lt Allamok
é s a NATO a szerbekkel együ tt a fö ldbe taposta az orosz
é rdekeket. Putyin ké ső bb ezt rendre felemlegette.
Clinton elnö kké nt 2000. jú nius 3-á n já rt Moszkvá ban. Ekkor a
ké t á llamfő sorra vette a szoká sos orosz-amerikai kon liktusokat:
a nukleá ris ké rdé seket, a kereskedelmet, az amerikai
raké tavé delmet - ami az é vek sorá n Putyin egyik kedvenc té má ja
lett. A Clinton-kormá nyzat elismeré st é rdemel azé rt, hogy az ú t
sorá n a delegá ció tagjai legalá bb megemlı́tetté k a polgá ri
szabadsá gjogokat. Madeleine Albright meglá togatta a Szabad
Euró pa Rá dió stú dió já t - itt ké szü ltek azok az adá sok, amelyek
való s tá jé koztatá st adtak a csecsenfö ldi helyzetrő l, amelyek miatt
a rá dió egyik munkatá rsá t, Andrej Babickit elraboltá k.
Clinton egyó rá s interjú t adott az Echo Moszkvi rá dió nak, amely
akkor mé g a Vlagyimir Guszinszkij tulajdoná ban lé vő
mé diacsoport, a Media- MOST tagja volt, ami megtagadta Putyin
tá mogatá sá t. Clinton meglepettnek tű nt, amikor azt ké rdezté k
tő le, ő bevetett-e valaha is rendő ri erő ket a kritikusai vagy a sajtó
ellen. „Soha nem tettem semmi ilyesmit! Ez tö rvé nytelen!”4
Udvariassá gbó l csak Clinton tá vozá sa utá n pontosan egy hé ttel, de
Guszinszkijt letartó ztattá k.
Az euró pai vezető k tö bbsé ge is alig vá rta, hogy fá tylat
borı́thasson a Csecsenfö ldö n folyó vé res borzalmakra, é s felté tel
né lkü l a keblé re ö lelhesse Putyint. A ké t kulcsember, Tony Blair
brit miniszterelnö k é s Gerhardt Schrö der né met kancellá r
alkotmá nyosan is idegenkedett a konfrontá ció tó l, kü lö nö sen
akkor, amikor tö bb ü zlet is kilá tá sba kerü lt, é s á ramlott az orosz
pé nz a piacaikra. Silvio Berlusconi, aki ké ső bb Putyin leglelkesebb
partnere é s legkitartó bb vé delmező je lett, 2001-ben visszaü lt
Olaszorszá g miniszterelnö ki szé ké be. Né mi dicsé ret illeti Jacques
Chirac francia miniszterelnö kö t, akinek a kormá nya akkoriban
hevesen tiltakozott a csecsenfö ldi atrocitá sok ellen, ső t mé g
fogadtá k is a csecsen elnö k ké pviselő jé t a nemzetgyű lé sben. De ez
a győ zelem fá jdalmasan rö vid ideig tartott, é s mire Putyin
októ berben Pá rizsba lá togatott, Chirac má r pohá rkö szö ntő vel
fogadta az orosz elnö kö t é s felesé gé t, Ljudmilá t: „Rajtunk á ll, hogy
ú j fejezetet nyissunk a francia-orosz kapcsolatok tö rté neté ben.”
Hogy mondjá k franciá ul, hogy „nyomja meg az ú jraindı́tá s
gombot”?
Am ekkorra má r Blair magasra tette a lé cet Putyin
kö rü lrajongá sá t illető en: kü lö nö s hú zá s volt a ré szé rő l, hogy 2000
má rciusá ban, az orosz elnö kvá lasztá s esté jé n hirtelen
magá nlá togatá st tett Putyinná l Szentpé tervá ron. Emberi jogi
szervezetek é s a brit sajtó is tá madta ő t ezé rt, mondvá n, Blair
lé nyegé ben nyı́ltan kiá ll Putyin mellett, mikö zben „Csecsenfö ldö n
tö megé vel mé szá roljá k le a civileket, ö nké nyes letartó ztatá sok
folynak, a fogva tartott fé r iakat mó dszeresen verik é s kı́nozzá k,
esetenké nt meg is erő szakoljá k”5 - mindezt Putyin parancsá ra.
Am Blair kerü lte a té má t, helyette inká bb felesé gé vel együ tt
ellá togatott az Ermitá zs Mú zeumba, a Nyá ri Palotá ba, é s „a Putyin
há zaspá rral kö zö sen eltö ltö tt egy esté t az operá ban, ahol Szergej
Proko jev Há ború é s bé ké jé nek premierjé t tekintette meg”. Blair
nem akart talá lkozni sem a tö bbi elnö kjelö lttel, sem az ellenzé k
tagjaival.
2000 nekem sem é pp a legjobb é vem volt. 1999 má sodik felé ben
javaré szt egy jelentő s sakkweboldal, a Kasparov Chess Online
elindı́tá sá n dolgoztam, amely é pp akkor indult, amikor a
dotkomlu i kipukkadt. Ez mé gis izgalmas idő szak volt, é s bü szke
vagyok a projektjeinkre, amelyeket megvaló sı́tottunk, de sok má s
internetes vá llalkozá shoz hasonló an pá r é v utá n ez is kifú jt.
Októ berben - ö t é v utá n - ú jra vilá gbajnoki cı́mvé dő meccsre
ké szü ltem, mé ghozzá hon itá rsam, Vlagyimir Kramnyik ellen.
Remek formá ban é rkeztem Londonba, tele ö tletekkel é s
ö nbizalommal. Egy hó nappal ké ső bb, é letemben elő szö r,
elvesztettem a cı́mmé rkő zé st, rá adá sul ú gy, hogy egyetlen
já tszmá t sem nyertem meg. Kramnyik felké szü ltebb volt ná lam, é s
lejá tszott a tá blá ró l, é n pedig á ldozatul estem sajá t
ö nelé gü ltsé gemnek, amit tizenö t é v sikereinek kö szö nhettem.
Teljesen ö sszetö rtem, é s akkor, 37 é vesen, egy pillanatra
megfordult a fejemben, hogy visszavonulok, de tú lsá gosan erő s
volt bennem a vá gy, hogy bebizonyı́tsam, mé g mindig é n vagyok a
vilá g legjobb sakkjá té kosa, é s mire 2005-ben té nyleg
visszavonultam, sikerü lt is visszaszereznem a cı́memet.
De amı́g a sebeimet nyalogattam é s a visszaté ré semre
ké szü ltem, rengeteg idő m volt rá , hogy ö sszegezzem Putyin első
elnö ki é vé nek eredmé nyeit. Az alá bbi gondolatok java má r abban
a The Wall Street Journal- cikkben is szerepelt, amely a 2001.
januá r 4-ei szá mban a „The Russian President Trades in Fear” (Az
orosz elnö k fé lelemmel kereskedik) cı́mmel jelent meg, é s amely
mé g ma is megá llja a helyé t, legnagyobb ré mü letemre. Jobban
ö rü lné k, ha azt mondhatná m, nem az egy é vvel korá bbi, optimista
hangvé telű cikkemben, hanem ebben té vedtem. Putyinnak
megvan az a szoká sa, hogy té vedhetetlen pró fé tá t é s rendkı́vü l
csaló dott orosz á llampolgá rt csiná l belő lem egyszerre.
Borisz Jelcin azzal, hogy 1999. december 31-é n vá ratlanul
lemondott, komoly elfoglaltsá got adott nekem szilveszterre: az
orosz tö rté nelemben betö ltö tt szerepé rő l kellett ı́rnom. Mivel a
lekö szö nő elnö k megnevezte az utó djá t, ami az orosz politiká ban
garantá lt vá lasztá si győ zelmet jelent, megpró bá ltam megjó solni
Vlagyimir Putyin politiká já nak irá nyvonalait. Akkori
elő rejelzé semet arra a feltevé sre alapoztam, hogy egy iatal,
pragmatikus orosz vezető bizonyá ra erő sı́teni fogja az orszá gban
elindult demokratikus folyamatokat, harcolni fog a korrupció
ellen, é s kikalapá lja Borisz Jelcin kü lpolitiká já nak
egyenetlensé geit. Am sajnos kiderü lt, mindez csupá n hiú ú jé vi
á brá nd volt ré szemrő l.
Egy é v eltelté vel, visszatekintve, persze má r tisztá bban lá tné k.
Putyinnak megvolt minden elő nye, amit frissen megvá lasztott
elnö k csak kı́vá nhat. Tá mogatottsá ga a Jelcin beiktatá sá t kö vető ,
eufó rikus hangulatú napokat idé zte - é s akkoriban mé g hinni
lehetett ezeknek a felmé ré seknek, nem ú gy, mint napjainkban. A
rubel elké pesztő mé rté kű leé rté kelé se az 1998. augusztusi
á llamcső d utá n komoly lendü letet adott Oroszorszá g erő sen
exportorientá lt gazdasá gá nak, a magas olajá rak olyan mé rté kű
valutatartalé kot ké peztek, mé ghozzá kemé ny valutá ban, amilyet
mé g egyetlen posztkommunista orosz kormá ny sem lá tott.
Am ezt a rengeteg pé nzt mind elpazaroltá k. Putyin KGB-s
gyö kerei sajnos olyan kormá nyzati rendszert alakı́tottak ki, amely
sem reformpá rti, sem demokratikus nem volt. Kü l- é s
belpolitiká ja egyará nt azon alapult, hogy igyekezett kihaszná lni
má sok fé lelmé t. Az oroszok attó l fé ltek, hogy orszá gukat
ellensé ges, kü lső erő k tá madjá k meg — a csecsé nek, a NATO vagy
a szabadpiac hı́vei, vagy mind együ tt. A nyugati á llamok pedig
attó l fé ltek, hogy egy erő s é s pragmatikus vezető né lkü l
Oroszorszá g megint fé kezhetetlen, instabil é s potenciá lisan
agresszı́v hatalommá vá lik. Tizenö t é v eltelté vel Putyin mé g
mindig a fé lelem-nepper taktiká val operá l — é s mé g mindig
eredmé nyes.
Putyin, ahelyett hogy leverte volna az Oroszorszá gra tá madó ,
való di ellensé ges erő ket - a korrupció t, a tudatlansá got é s a
pö ffeszkedő á llami appará tust -, okosan inká bb a já té kszabá lyokat
ı́rta á t. Az orosz gazdasá g felszı́nes sikerei mö gö tt nem tö rté nt
meg a strukturá lis á talakı́tá s. Né há ny adó reform dacá ra a
fá jdalmas belpolitikai á talakı́tá st maga alá temette a befolyá sos
nó menklatú ra lobbija, a vaskalapos bü rokrata kasztok, akiknek a
hatalma a befolyá sos pá rtfogó któ l fü ggö tt. Virá gzott a korrupció ,
az igazsá gü gyi rendszer pedig tú lsá gosan erő tlen maradt, hogy
stabilizá ló erő lehessen. Tö bb ezer orosz katona veszett oda a
csecsen kon liktusban, amely szá molatlanul szedte á ldozatait a
csecsen civilek kö ré ben, a fö lddel tett egyenlő vé csecsen
vá rosokat é s falvakat, szá zezrek vá ltak menekü ltté , akik a puszta
tú lé lé sé rt kü zdö ttek. Putyin folytatta az antiterrorista katonai
mű veletnek nevezett há ború t, amely, mint kiderü lt, csak ú jabb
ü zleti vá llalkozá s volt az orosz tá bornokok é s csecsen kollé gá ik
szá má ra.
Putyin ú j politiká ja az orosz ré gió kban a szovjet politbü ró é s a
cá ri uralom sajá tos elegye volt. A kormá nyzó k, hogy
megtarthassá k elő jogaikat, behó doltak a kö zponti ható sá goknak,
cseré be pedig fokozott hatalmat gyakorolhattak a
hagyomá nyosan gyenge vá rosi ö nkormá nyzatok felett. Az ő
nyomdokaikban já rva Oroszorszá g szinte valamennyi politikai
vezető je lelkesen tá mogatott bá rmilyen elnö ki kezdemé nyezé st.
ı́me egy pé lda: a ré gi szovjet himnusz feltá masztá sá nak ö tleté t a
parlamenti ké pviselő k tö bb mint 80%-a tá mogatta. Putyin persze
- szoká s szerint - ú gy csiná lt, mintha ő csak a né p akaratá t
teljesı́tené . „A né p é s é n né ha té vedü nk" - felelte ezt arra a
felveté sre, hogy a szovjet dallam ú jbó li haszná lata nem tú l
helyé nvaló .
Putyin kü lpolitikai doktrı́ná ja lé nyegé ben a belpolitikai
straté giá já nak kibő vı́tett vá ltozata volt, é s megmutatta, milyen
opportunista mó don politizá l majd a kö vetkező tizenö t é vben.
Politiká já nak esszenciá ja há rom szó val leı́rható : „Svindler
Allamigazgatá si Kft.” Ha valahol a vilá gban kon liktus alakult ki,
vagy ha valami Oroszorszá g belpolitikai nyugalmá t „fenyegette”
az ú j elnö k rö gtö n ott termett, hogy rendet tegyen. Mindenü tt ott
volt! Aggasztja Eszak-Korea atomprogramja? Az orosz elnö k má r
fel is vette a kapcsolatot Kim Dzsongillel, é s ké sz kö zvetı́tő i
szerepet já tszani a Koreai-fé lszigeten. Szaddá m Hú szé in,
Moammer Kadha i vagy Bassá r el-Aszad - Putyin ö rö mmel
ajá nlotta fel a segı́tsé gé t annak, akinek gondja tá madt ezzel az
illusztris tá rsasá ggal. Az má r má s lapra tartozik, hogy nyú jtott-e
valaha is té nyleges, é rté kelhető segı́tsé get.
Putyin a szá má ra ismerő s terepnek szá mı́tó Afganisztá nban
felkı́ná lta a komplett orosz katonai gé pezetet az Oszá ma bin
Lá den utá ni hajtó vadá szathoz. Az má r mellé kes, hogy az oroszok
katonai jelenlé te lehető sé get adott a tá bornokoknak, hogy
visszaszerezzé k az irá nyı́tá st az Afganisztá n é s Euró pa kö zö tt, a
kö zé p-á zsiai á llamokon á t vezető fő bb drogcsempé sz ú tvonalak
fö lö tt. Irá n hadá szati ambı́ció inak kulcsa is Putyin kezé ben volt:
Oroszorszá g volt Irá n legfő bb fegyverbeszá llı́tó ja - legyen szó aká r
hagyomá nyos, aká r nukleá ris fegyverekrő l. Putyin pedig
rendszeresen emlé keztette amerikai é s euró pai
tá rgyaló partnereit, hogy ké pes megoldani ezt a problé má t is.
Putyin kezdeti straté giá ja tö rté nelmi olvasmá nyain alapult.
1919-ben a Nyugat a szemé t eltakaró majomhoz hasonló an
viszonyult az orosz polgá rhá ború hoz, 1938-ban pedig Nagy-
Britannia alá ı́rta a mü ncheni egyezmé nyt Hitlerrel - é s mindezek
kikö vezté k az utat, amely a 20. szá zad leg-borzalmasabb
tragé diá ihoz vezetett. 1961-ben Kennedy elnö k visszahı́vta a
Castro-ellenes erő ket tá mogató amerikai vadá szgé peket, ı́gy azok
magukra maradtak, kiszolgá ltatva a szovjet vezeté sű kubai
hadseregnek, amely le-mé szá rolta ő ket. A Szovjetunió ezt a
gyengesé g jelé nek vé lte, é s ezen fel-bá torodva atomraké tá kat
szá llı́tott Kubá ba. Az 1962 októ beré ben kialakult kubai
raké tavá lsá g majdnem az emberisé g vé gé t jelentő
atomkatasztró fá ba sodorta a vilá got.
Ujabb pé ldá k is akadnak arra, mennyire korlá tozottak a Nyugat
lehető sé gei egy vá lsá g megoldá sá ra: 1990-ben a nyugati orszá gok
kezdetben csupá n passzı́van szemlé lté k Szaddá m Hú szé in
agresszı́v terveit, 1991-ben pedig tá mogattá k Jugoszlá via terü leti
integritá sá t - hogy csak ezt a kettő t emlı́tsem. A tö rté net tanulsá ga
mindké t esetben ugyanaz: ha ezek a hatalmak idő ben reagá lnak
azokra a veszé lyes já té kokra, amelyeket a demokrá cia ellensé gei
szı́tanak, azzal drasztikusan csö kkenthető az á r, amelyet az
elrettenté sé rt kell izetniü k.
2000 decemberé ben Putyin Kubá ba utazott, hogy ú j é letre
keltse Orosz-orszá g é s a Castro-diktatú ra bará tsá gá t - ezzel fel is
fedte geopolitikai straté giá já t, é s bebizonyı́totta, hogy ü gyesen
tud taktiká zni. A lá togatá st kö vető é vben Putyin bejelentette, hogy
bezá rja Oroszorszá g legnagyobb kü lfö ldi katonai tá maszpontjá t, a
kubai Lourdes-ben mű kö dő ké mbá zisá t, nem kis aggodalmat
keltve ezzel Washingtonban. Putyin ké tsé gbeesetten pró bá lta
visszafogni az á llami kiadá sokat, é s ezzel a hú zá ssal ú jabb esé lye
volt arra, hogy jó pontokat szerezzen az ú j Bush-kormá nyzatná l,
mikö zben csak azt tette, amit amú gy is ké nytelen volt meglé pni.
Ugyanezen okná l fogva zá ratta be 2002-ben a vietnami Cam
Ranh-ö bö lbé li tá maszpontot, amely nemcsak az Egyesü lt
Allamoknak szú rta a szemé t, hanem a hamarosan Oroszorszá g
első szá mú tá mogató já vá elő lé pő Kı́ná nak is. 2014 jú liusá ban,
amikor Putyin azt kereste, hogyan tudna szembeszá llni az USA-
val, amié rt az tá mogatja Ukrajná t, ú jra Kubá hoz fordult, elengedte
az orszá g ki izetetlen szovjet tartozá sainak 90%-á t, é s
bejelentette, hogy ú jranyitná a lourdes-i bá zist.
Annak ellené re, hogy Oroszorszá gnak szemmel lá tható an
megvoltak a maga ré gi sebei é s gyenge pontjai, Putyin má soké t is
elő szeretettel bö kö d- te, valahá nyszor lehető sé ge volt rá .
Rendszeresen tett fenyegeté seket é s ı́gé reteket, de sokan ú gy
vé lté k, ezeket mé g ha akarná , se tudná betartani. Oroszorszá g
mé g mindig tagja volt az ENSZ Biztonsá gi Taná csá nak, é s ami-kor
gá tat akart vetni az amerikai kezdemé nyezé seknek, gyakran
Kı́ná ban lelt szö vetsé gesre. Azt hiszem, Andrew Ryvkin, a The
Guardian munkatá rsa volt az, aki Putyinnak ezt a mó dszeré t,
talá ló an, „photobombing” straté giá nak nevezte - nem engem
akartak lefé nyké pezni, mé gis beleló gok a ké pbe.
Putyin kezdeti kü lpolitikai manő vereit aká r ú gy is né zhetjü k,
hogy okosan já tszotta ki a gyenge lapjait, de ezekbő l az is kiderü l,
hogy akkoriban mik voltak a té nyleges prioritá sai. A kü lpolitika
má sodlagos volt szá má ra, majdnem hogy irrelevá ns - belpolitikai
hatalmá nak megszilá rdı́tá sá ra tö rekedett első sorban. Putyin nem
engedhette meg magá nak, hogy a kü lső nyomá ssal hadakozva
vesztegesse el az idejé t vagy befolyá sá t. Azzal, hogy bará ti
ajá nlatokat tett é s ı́gy nyitott a nagy hatalmú vezető k felé , elé g
idő t nyert, hogy tová bbi szabadsá gjogokat zú zzon szé t otthon,
ezé rt való di kü lpolitikai hatalmá nak megteremté sé t ké ső bbre
hagyta. Az orosz kommunis-tá k é s nacionalistá k rossz né ven
vetté k a katonai tá maszpontok bezá rá sá t, de ő k akkor mé g nem
szá mı́tottak komoly politikai té nyező nek, é s Putyin hamarosan
sokukat kö zel engedte a tű zhö z. Egy ingatag gazdasá ggal é s egy
lerobbant hadsereggel Oroszorszá g akkoriban nem sokat tehetett
volna, de ez arra mindenké pp elé g volt, hogy ismé t
nagyhatalomké nt lé pjen a vilá g elé
A igyelmen kı́vü l hagyott, apró kellemetlensé gek idő vel való s
problé má kká nő vik ki magukat. Az olajá rak ezutá n mé g hé t é ven
á t folyamatosan nő ttek, dollá rtrillió khoz segı́tve hozzá Putyint,
aki ezt a pé nzt arra haszná lta, hogy otthon kemé nykedjen,
kü lfö ldö n pedig befolyá st vá sá roljon magá nak é s felfejlessze a
fegyveres erő ket. A vilá g legnagyobb demokrá ciá inak vezető ivel
kialakı́tott bará ti viszony megerő sı́tette Putyint, aki té nyleges
vezető jé vé vá lt olyan nemzeteknek, amelyek az 1990-es é vekben
kizá ró lagos amerikai uralom alatt senyvedtek. A vilá grend
demokratikus irá nyba tö rté nő á tformá lá sá nak lehető sé ge lassan
szertefoszlott. A felü gyelet né lkü l hagyott Putyin Oroszorszá gban
megszilá rdı́totta a hatalmá t, majd a kü lpolitiká ban a
„photobombingró l” való di bombá zá sra vá ltott.
2001. szeptember 11-é n é s 12-é n zajlott le a 21. szá zad ké t
legnagyobb jelen-tő sé gű telefonhı́vá sa. Mindkettő t Vlagyimir
Putyin indı́totta azutá n, hogy az al-Ká ida tá madá st inté zett a New
York-i Vilá gkereskedelmi Kö zpont é s a Pentagon ellen - a hı́vott fé l
pedig mindké t esetben George W. Bush volt. Az első hı́vá st, amely
alig né há ny ó rá val a tá madá sok utá n futott be, Bush
nemzetbiztonsá gi taná csadó ja, Condoleezza Rice fogadta a Fehé r
Há z alatti bunkerben, mivel az elnö ki gé p, az Air Force One
fedé lzeté n utazó Busht nem lehetett elé rni. No Higher Honor
(Nincs enné l nagyobb megtisztelteté s) cı́mű , 2011-es
memoá rjá ban Rice ekké nt szá molt be errő l a telefonhı́vá sró l:
Szergej Ivanovval szerettem volna beszé lni, de Putyin vette

á t a telefont. „Elnö k ú r! - kezdtem. - Az elnö k ú r jelenleg
nem tudja fogadni a hı́vá sá t, mert é pp egy má sik helyszı́n
felé tart. Szerettem volna tudatni ö nnel, hogy az amerikai
haderő k riadó ké szü ltsé gben vannak.” „Ezt má r tudjuk. Le is
fú jtuk a hadgyakorlatokat, é s a riadó ké szü ltsé g szintjé t is
lejjebb vettü k - felelte. - Van mé g valami, amit tehetü nk?"
Kö szö neté t mondtam neki, é s egy pillanatra á tsuhant az
agyamon egy gondolat: a hideghá ború nak té nyleg vé ge6
(kiemelé s a szerző tő l).
Má snap Putyinnak sikerü lt Bushsal is beszé lnie. Errő l a

beszé lgeté srő l ı́gy szá molt be Bush 2010-ben megjelent Dö nté si
helyzetek (Decision Points) cı́mű kö nyvé ben: „Amikor má snap
beszé ltem Vlagyimirral, azt mondta, egyperces né ma csendet
rendelt el az orszá gban az Egyesü lt Allamok irá nti szolidaritá s
kifejezé sé re. A telefonbeszé lgeté st ezzel fejezte be: - A jó legyő zi a
rosszat. Azt akarom, hogy tudjá k, ebben a harcban egymá s mellett
á llunk.”7
Ezzel a ké t telefonhı́vá ssal, amelyekre ö sszesen legfeljebb, ha
egy percet á ldozott az idejé bő l, pé nzé be pedig nem kerü ltek,
Putyin bebetonozta magá t a „má sodik Bush-kormá nyzat bará tja
é s szö vetsé gese” pozı́ció ba. Bush há rom hó nappal korá bban
retorikailag kı́nos helyzetbe hozta magá t azzal a megjegyzé sé vel,
miszerint mé lyen a szemé be né zett Putyinnak, é s a leiké be lá tott -
de ez most igazi szolidaritá s volt. Vagy legalá bbis annak fogtá k fel,
é s ezé rt volt fontosabb, mint bá rmilyen té nyleges együ ttmű kö dé s.
Putyin pontosan tudta, hogy ez a helyzet mekkora lehető sé get
tartogat szá má ra. Az első hı́vá s volt a fontosabb, mé g annak
ellené re is, hogy nem tudott szemé lyesen az elnö kkel beszé lni.
Ezzel ugyanis Putyin beı́rta magá t a tö rté nelemkö nyvekbe, illetve
megszilá rdı́totta pozı́ció já t Bush-ná l, hiszen ő volt az első kü lfö ldi
vezető , aki felhı́vta az amerikai elnö kö t szeptember 11-é n. A
má sodik beszé lgeté s sorá n a hı́rhedten rideg KGB-s azt mondta,
amit az é rzelmes é s együ tt é rző Bush egy ilyen drá mai pillanatban
a leginká bb hallani akart. Szolidaritá s, harc, egyperces csend, a jó
é s a rossz... Tö ké letes elő adá s volt, amelybő l Putyin az
elkö vetkező hé t é vben elmondhatatlanul sokat pro itá lt.
Az akkori beszá moló k, amelyek a ké t telefonhı́vá st elemezté k,
hasonló an lelkes hangvé telű ek voltak. A vé gkö vetkezteté s az volt,
hogy „a hideghá ború té nyleg vé get é rt” az ö rö k ellensé gek most
ö sszefognak, é s egy oldalra á llnak ebben a nagyszabá sú
há ború ban, a terrorizmus elleni harcban. Putyin ismerte fel
első ké nt, milyen é rté kes lehet egy ilyen bizonytalan, soha vé get
nem é rő há ború , bá r erre hamarosan má sok is rá jö ttek.
Putyin kapva kapott az alkalmon, hogy a szeptember 11-ei
terrortá madá -sokat ú gy á llı́tsa be, hogy ezzel ú j frontvonal nyı́lt a
terrorizmus elleni há ború ban, amelyet Oroszorszá g
Csecsenfö ldö n má r é vek ó ta vı́v. A té ny, hogy soha, egyetlen
bizonyı́té kkal sem sikerü lt igazolni a csecsé nek té nyleges
ré szvé telé t ebben a globá lis dzsihá dban, nem gá tolta meg a
Kremlt abban, hogy folyton a há ború jogossá gá t hangoztassa.
Bush é s Rice korá bban egyará nt é lesen bı́rá ltá k Oroszorszá got az
emberi jogok megsé rté sé ért Csecsenfö ldö n, de szeptember 11-e
utá n ennek vé ge szakadt. Mihail Kaszjanov, Putyin akkori
miniszterelnö ke ké ső bb azt mondta, az egé sz olyan volt, mint
valami vará zslat, amely egy csapá sra elhallgattatta az ö sszes
kritikust.
Putyin ez esetben té nyleg komolyan gondolta, hogy segı́t, é s
Oroszorszá g helyismerete, kapcsolatai való ban haszná ra lehettek
az amerikaiaknak a tá libok elleni harcban. Ugyanez igaz volt
szá mos kö zé p-á zsiai diktá torra is, akik szinté n hamar rá jö ttek, itt
a lehető sé g, hogy lerá zzá k magukró l az amerikai nyomá st, amely
az emberi jogok lesú jtó helyzete miatt nehezedett rá juk. Amint az
al-Ká ida-tagok meg a tá libok felszı́vó dtak Afganisztá nban, é s a
Bush-kormá nyzat igyelme Szaddá m Hú szé in é s Irak felé fordult,
Putyin tová bb folytatta a szervezkedé st.
Mi rossz van abban, ha valaki szolidaritá sá t fejezi ki é s a

borzalmas tragé dia utá n biztosı́tja szö vetsé geseit a kö zö s
ellensé ggel szembeni ö sszefogá sró l? Termé szetesen semmi. Azt
sem hiszem, hogy a Bush-kormá nyzat annyira naiv lett volna,
hogy ne tudja, Putyin mindig a maga haszná t keresi. De, ahogy
arra akkoriban a kormá nyzat tö bb tagja is utalt, majd tucatnyi
memoá rjukban vilá gosan meg is ı́rtá k, má sok voltak a prioritá sok.
Ugy vé lté k, ha Putyin segı́t Afganisztá nban, é s olyan
informá ció kkal lá tja el ő ket, amelyek amerikaiak é leté t menthetik
meg, az fontosabb, mint hogy nyomá st gyakoroljanak rá a polgá ri
szabadsá gjogok megsé rté se miatt.
Nehé z elké pzelni, hogy ne é rtené nek ezzel sokan egyet, é s ha ez
a kompromisszum lett volna az egyetlen lehető sé g, akkor magam
is helyeselné k. De vé lemé nyem szerint erő s csú sztatá s azt á llı́tani,
hogy ö nké nyuralmi rezsimekkel csak ú gy lehet együ ttmű kö dni, ha
szemet hunyunk az emberi jogok megsé rté se felett. Rá adá sul az
erkö lcsö s kü lpolitika vá lsá ghelyzetben nem zá rja ki eleve a
pragmatikus lé pé sek lehető sé gé t. Az erkö lcsö s kü lpolitika azt
jelenti, hogy bizonyos té má kban, tö rté njé k bá rmi, vilá gos é s
egyé rtelmű az á llá spontunk, errő l pedig akkor sem feledkezü nk
meg, amikor é pp ú gy lenne ké nyelmes. Ez azé rt ennyire fontos,
mert egyé bké nt az emberi jogok é s az erkö lcsi ké rdé sek is csupá n
ú jabb zsetonok lesznek a nagy geopolitikai rulettasztalon. Nem
vé letlen, hogy Putyin é s a tö bbi diktá tor pontosan ı́gy kezeli az
emberi jogokat. Minden alkalmat kihaszná lnak, hogy a kialakult
helyzetbő l tő ké t ková csoljanak, hogy rö vid tá von segı́tő ké sznek
mutatkozzanak, á m ezzel is csak elnyomó uralmukat erő sı́tik,
mé gis megú sszá k a nemzetkö zi kö zö ssé g rosszallá sá t. A szabad
vilá gnak magasabbra kell tennie a mé rcé t ö nmagá val szemben, ha
má sokat is erre szeretne biztatni.
Ezzel ö sszefü gg egy má sik csú sztatá s is, amely szerint ha az
emberi jogok nem ké pezik az alku ré szé t, az gyengı́ti egy orszá g
kü lpolitikai helyzeté t, ső t a nemzetbiztonsá got is veszé lyezteti.
Hogy á tfogó bb ké pet kapjunk a dologró l, elő bb szö gezzü k le:
miné l tö bb liberá lis demokrá cia van a vilá gon, anná l nagyobb
biztonsá gban vagyunk mindannyian. Soha ne mondd, hogy soha,
mert ez veszé lyes szó minden é rvelé sben, de azt bizton
á llı́thatjuk, hogy az egé szsé ges demokrá ciá k szinte soha nem
indı́tanak há ború t egymá s ellen. Az a fajta politika, amely mé g
tö bb demokrá cia megalakulá sá t é s sikeré t tá mogatja, hosszú
tá von nö veli a nemzetbiztonsá got. Alapvető en té ves az az
elké pzelé s, hogy az erkö lcsö s politika erkö lcsi
kompromisszumokkal is cé lt é rhet. Ugy nem lehet eljutni é szakra,
ha kö zben dé l felé megyü nk, mindegy, milyen pici lé pé sekkel
haladunk is.
2014-ben volt a nagy szovjet izikus, az emberi jogok
zá szló vivő je, Andrej Szaharov halá lá nak 25. é vforduló ja.
Akkoriban ú jra felfedeztem magamnak né há ny cikké t é s
elő adá sá t; ó riá si benyomá st tett rá m, hogy ebben a homá lyos
té má ban ő mennyire tisztá n é s vilá gosan gondolkodott. Azt
persze tudtam, hogy nagyon bá tor, tapasztalt ember volt,
olyasvalaki, aki a lé tező legnehezebb erkö lcsi dilemmá kkal kerü lt
szembe. „A szovjet hidrogé nbomba atyja” é lharcosa lett a
nukleá ris fegyverek visszaszorı́tá sá nak. A Szovjetunió hő sé bő l
annak rabja, majd legeredmé nyesebb kritikusa lett. 1989-es, idő
elő tt bekö vetkezett halá la ú j irá nyt szabott a vilá gtö rté nelem
alakulá sá nak, ugyanis szentü l hiszem, hogy jelenlé te jobb ú tra
terelte volna Oroszorszá got, mint amerre né lkü le ment. Szaharov
volt a mi Nelson Mandelá nk, né lkü le tú lsá gosan kö nnyű volt ú gy
tenni, mintha té nyleg magunk mö gö tt hagyhatná nk a Szovjetunió
bű neit ané lkü l, hogy azokkal valaha is szembe kelljen né znü nk.
Szaharov a halá la elő tti há rom é vben szabad emberké nt é lt, é s
ezt nagyré szt annak az erkö lcsi kiá llá snak kö szö nhette, amelynek
ő maga is mindig hı́ve volt. Az 1986 októ beré ben lezajlott
reykjavı́ki csú cstalá lkozó n, amelyen Mihail Gorbacsov é s Ró ná id
Reagan taná cskozott, az amerikai elnö k csaló dá st okozott orosz
kollé gá já nak, ugyanis leszö gezte, hogy az Egyesü lt Allamok
tová bbra is elkö telezett a straté giai vé delmi kezdemé nyezé s
(Strategic Defense Initiative, SDI) mellett. A ké t orszá g nukleá ris
arzená ljá nak drasztikus mé rté kű csö kkenté sé re, ső t aká r teljes
felszá molá sá ra tett meré sz javaslatok é s ellenjavaslatok mind
elbuktak. Reagant akkoriban ezé rt sokan kritizá ltá k, é s a
tá rgyalá s eredmé nye ő t magá t is elkeserı́tette. De azzal, hogy
Reykjavı́kban jottá nyit sem engedett, szé tzú zta Gorbacsov
remé nyeit, aki mé g bı́zott a Szovjetunió megmenté sé ben. Az orosz
á llamfő ú gy té rt haza, hogy má r tudta, ha Reagan nem dob neki
mentő ö vet, akkor csak drasztikus belpolitikai reformokkal tudja
biztosı́tani a Szovjetunió fennmaradá sá t. Majd megkezdő dö tt a
peresztrojka. Gorbacsov egyik első jelké pes lé pé se az volt, hogy
visszahı́vta Andrej Szaharovot hat é ve tartó belfö ldi
szá mű zeté sé bő l, akit 1989 má rciusá ban parlamenti ké pviselő nek
vá lasztottak, de kilenc hó nappal ké ső bb elhunyt
szı́velé gtelensé gben.
Szaharov sosem volt idealista. Mindig kiá llt az egyetemes elvek
mellett, de tö ké letesen tisztá ban volt azzal, milyen korlá tozottak a
lehető sé gei, ha befolyá solni akarja a szovjet rezsimet. Amikor
levelet ı́rt az amerikai kongresszusnak, hogy szavazzá k meg a
Jackson-Vanik-mó dosı́tá st, Szaharov csak az adott té má val, a
szovjet zsidó k emigrá ció já val foglalkozott, nem kezdett hegyi
beszé dbe. Szaharov jó l bá nt a szavakkal, tudta, hogy nem ké rheti
nyı́ltan olyan tö rvé ny elfogadá sá t, amelyet hazá ja bü nteté snek
tekintene, ezé rt levelé ben azt ı́rta, hogy a Szovjetunió
„elviselhetetlen elszigeteltsé gben fejlő dik”8 é s arra hivatkozott,
hogy a mó dosı́tá s enyhı́tene az izolá ció n, ezzel pedig haszná ra
lenne a Szovjetunió nak.
Ez okos é s ironikus hú zá s volt ré szé rő l, mivel a Jackson-Vanik-
mó dosı́tá st azzal a cé llal dolgoztá k ki, hogy rá szorı́tsá k a
szovjeteket a kivá ndorlá s ellenő rzé sé nek enyhı́té sé re azzal, hogy
azt a kereskedelmi kapcsolatokhoz kö tö tté k, ami pedig
nyilvá nvaló an a szovjet rezsim elszigetelé sé nek, é s nem a
nemzetkö zi vé rkeringé sbe tö rté nő bekapcsolá sá nak eszkö ze volt.
Ugyanakkor a szovjet embereket bekapcsolta volna ebbe a
vé rkeringé sbe, bará ti kezet é s szabadsá got nyú jtva kö zvetlenü l
nekik - ez pedig dö ntő kü lö nbsé g. Mi lehetne hatható sabb kritika
a Szovjetunió felé , mint az, ha polgá rainak millió i só vá rognak a
szabadsá g utá n? A hı́res szovjet diplomata, Anatolij Dobrinyin
emlé kirataiban, a mó dosı́tá sró l szó ló ré szben azt ı́rta, hogy
minden, emigrá ció val kapcsolatos kö vetelé s „kritika volt a mi
szocialista paradicsomunkkal szemben”, é s hogy „ha valaki volt
olyan vakmerő , hogy el akarjon menni, azt minimum
becsü letsé rté snek tekintetté k”.9
Szaharov a kongresszusnak szá nt levelé ben bevetette a
klasszikus disszidenstaktiká t, a „polgá ri engedelmessé get” is, é s
kö vetelte, hogy kormá nya tartsa tiszteletben a szovjet é s a
nemzetkö zi tö rvé nyeket is. „A mó dosı́tá s nem jelent beavatkozá st
a szocialista orszá gok belü gyeibe, egyszerű en csak megvé di a
nemzetkö zi jogot, amely né lkü l nem lé tezhet kö lcsö nö s bizalom
az orszá gok kö zö tt.”10 A Putyin-ellenes mozgalom is á tvette ezt a
taktiká t. Tiltakozá sainkat sokszor olyan kö vetelé sekre alapoztuk,
mint hogy
a kormá ny tartsa magá t az orosz alkotmá nyhoz, amely -
elmé letileg - gyü lekezé si jogot é s szó lá sszabadsá got biztosı́tott a
polgá rok szá má ra, á m ezen rendelkezé seit a Putyin-rezsim
rendszeresen megszegte.
Szaharov levelé t pá r nappal ké ső bb egé sz oldalas cikkben
publiká lta a The Washington Post, mire Leonyid Brezsnyev
feldü hö dö tt, é s azt a bizarr kijelenté st tette, hogy a levé l „nemcsak
szovjet- é s á llamellenes, hanem trockista akció ” volt.11 A helyzet
iró niá ja, hogy a Nixon-kormá nyt ugyanú gy dü hı́tette a levé l.
Szaharov ugyanis a détente, vagyis az enyhü lé s ellenző je volt - ez
a kifejezé s, ahogy azt ő é s a tö bbi disszidens nagyon is pontosan
lá tta, a megalkuvá s eufemisztikus megfogalmazá sa volt. Szaharov
disszidens tá rsa é s munkatá rsa, Natan Saranszkij tö mö ren
ö sszefoglalta, mié rt ellenezte mozgalmukat a „realista” tá bor,
amelynek Nixon kü lü gyminisztere, az a Henry Kissinger á llt az
é lé re, aki szerint a szovjet disszidensek bajkeverő k, veszé lyt
jelentenek az ő ké nyes egyensú lyban tartott reá lpolitiká já ra.
„Kissinger azonban ú gy lá tta, hogy Jackson indı́tvá nya
megpró bá lja alá á sni azokat a terveket, amelyek azt cé loztá k, hogy
a geopolitikai tortá t szé p csendben felosszá k a szuperhatalmak
kö zö tt. ı́gy is volt. Jackson abban hitt, hogy a szovjetekkel
szemben ellená llá sra, nem pedig meghunyá szkodá sra van
szü ksé g.”12
Saranszkij, aki é kesszó ló an ı́rt é s beszé lt, valamint az erkö lcsö s
politika szaktekinté lye volt, a folytatá sban bará tjá t idé zi: „Egyik
ü zenete [Szaharové ], amelyet rendszeresen elmondott a
kü lfö ldieknek, ú gy szó lt, hogy az emberi jogokat soha nem szabad
csupá n humanitá rius ü gynek tekinteni. Szá má ra ez a nemzetkö zi
biztonsá g ü gye is volt. Tö mö ren ı́gy fogalmazta ezt meg: »Az
orszá g, amely nem tartja tiszteletben sajá t né pé nek jogait, nem
fogja tiszteletben tartani szomszé dai jogait sem.«13 Putyin
Oroszorszá ga tö ké letes pé lda volt ezen á llı́tá s igazolá sá ra.
Az erkö lcsö s politika né zeteit vallotta egy má sik, jó l ismert
disszidens is, a szá mű zö tt ı́ró , Alekszandr Szolzsenyicin, aki
mondanivaló ja szemlé lteté sé hez az amerikai alapı́tó atyá kat hozta
pé ldá nak. 1975. jú lius 9-é n, New Yorkban tartott elő adá sá ban
Szolzsenyicin ezt mondta: „Azok a fé r iak, akik az ö nö k orszá gá t
alapı́tottá k, sosem veszı́tetté k szem elő l sajá t erkö lcsi pillé reiket.
Ok nem nevettek a »jó « é s a »rossz« abszolú t termé szeté n.
Politikai lé pé seiket mindig erkö lcsi irá nytű jü khö z igazı́tottá k.
Milyen meglepő , hogy é ppen ez az erkö lcsi megfontolá sokra
alapozott politika bizonyult vé gü l a legelő relá tó bb é s legü dvö sebb
politikai irá nyzatnak.”
Ha megengedik, Szolzsenyicin pró zá já t egyetlen aforizmá ba
sű rı́tené m, é s hozzá tenné m, hogy a legerkö lcsö sebb politika
egyben a leghaté konyabb politikai irá nyzatnak is bizonyult.
Amennyiben ezt valaki má ské nt gondolja, az hamis
kompromisszumokhoz vezet, amelyek ané lkü l veszé lyeztetik a
szabadsá gunkat, hogy megerő sı́tené k a biztonsá gunkat.
Amikor az é vekig tartó vitá k utá n az Egyesü lt Allamok 2011-ben
vé gü l ú gy dö ntö tt, hogy visszavonja a Jackson-Vanik-mó dosı́tá st,
é n a szerencsé tlen idő zı́té s miatt emeltem szó t. Oroszorszá g
hatá rai tá rva-nyitva á lltak, ı́gy a mó dosı́tá s okafogyottá vá lt. De
rettenetesen rossz ö tlet volt é pp akkor felszedni az emberi jogi
tö rvé nykezé snek ezt a mé rfö ldkö vé t, amikor Vlagyimir Putyin
visszakormá nyozta Oroszorszá got a totalitarizmus sö té tsé gé be.
Az USA ezzel az inté zkedé ssel jobban szembeszá llt a Szovjet-
unió val, mint bá rmi má ssal, nem megbé kı́tette, é s kerek perec
kijelentette, hogy az egyé n szabadsá ga nagyon is fontos a
szá má ra. A Jackson-Vanik- mó dosı́tá s egy letű nt kor maradvá nya
volt, mé gis szimbolikus erő vel bı́rt. Ha hatá lyon kı́vü l helyezik é s
semmilyen má s tö rvé nnyel nem helyettesı́tik, azzal azt ü zenik a
vilá gnak, hogy tö bbé má r az Egyesü lt Allamok sem tö rő dik
ezekkel az egyetemes jogokkal, vagy hogy Amerika szerint Putyin
Oroszorszá ga mé gsem tekinté lyelvű rezsim.
2011-ben csatlakoztam Bili Browder kampá nyá hoz, amelynek
cé lja a Magnyickij-tö rvé ny tá mogatá sa volt. Ez a jogszabá ly
ugyanis pó tolhatná a korá bban eltö rö lt Jackson-Vanik-mó dosı́tá st
é s ismé telten felvetné mind az amerikai, mind az euró pai
kü lpolitiká ban az Oroszorszá gban zajló emberi jogi visszaé lé sek
problematiká já t. Elő adá sokat tartottam Washingtonban,
ú jsá gcikkekben ké rtem a kongresszust é s az Obama-kormá nyt,
hogy ne jutalmazza Putyint azé rt, mert lerombolja az orosz
polgá ri tá rsadalmat, é s ü ldö zi azokat, akik nyilvá nossá gra hozzá k
bű neit.
Ezeknek a beszé deknek a megı́rá sa kö zben lettem nagy
rajongó ja Henry „Scoop” Jacksonnak, Washington á llam
szená torá nak, aki az 1970-es é vekben az erkö lcsö s amerikai
kü lpolitika motorja volt. Boldogan megtö ltené k jó né há ny oldalt
Jackson erő teljes kijelenté seivel, amelyekben arró l beszé l, hogy
Ameriká nak mié rt kell tartania magá t a szabadsá g é s a
demokrá cia sajá t maga á ltal alkotott ideá ljaihoz azzal, hogy
ezeket az ideá lokat a hatá rain kı́vü l is aktı́van tá mogatja é s
vé delmezi. Mind kö zü l a kedvencem az 1972. szeptember 27-é n
tartott szenvedé lyes beszé dé nek konklú zió ja. A szená tus elő tt
elmondott beszé dé ben Jackson a nevé t viselő mó dosı́tá s mellett
kampá nyolt: „Tová bbra is hihetü nk, é s hinnü nk is kell sajá t
legnemesebb tradı́ció inkban. Egykor má r megtettü k, de most nem
szabad engedü nk a zsarnoksá gnak, mı́g vannak olyanok, akik
ná lunkná l sokkal nagyobb veszé lyben vannak, mé gis dacolnak
vele.”14 Ezutá n Jackson Szol- zsenyicinnek a Nobel-dı́ja
á tvé telé hez ı́rt beszé dé bő l idé zett: „Nincsenek tö bbé BELUGYEK
ezen a zsú folá sig telt Fö ldö n!”15
2013-ban a Hillsdale College meghı́vott, hogy Oroszorszá gró l
beszé ljek egy, a Jackson szű kebb pá triá já ban, Washington
á llamban megrendezett ese-mé nyen, é n pedig kapva kaptam a
lehető sé gen. A Hillsdale-t „konzervatı́v Harvardnak” is nevezik,
ezé rt nagyon é lveztem, hogy é n lehetek az „ö rdö g ü gyvé dje” azzal,
hogy Jacksont é s kortá rsá t, a demokrata Harry Trumant idé ztem
az elő adá somban. Mindké t á llamfé r i elkö telezett hı́ve volt annak,
hogy Amerika az erejé t é s erkö lcsi tekinté lyé t a diktatú rá ban é lő
emberek vé delmé re haszná lja vilá gszerte. Sajnos a demokratá k
mostani generá ció ja, né há ny igyelemre mé ltó kivé teltő l
eltekintve, ezt az á llá spontot teljesen elvetette. Az elő adá som utá n
odajö tt hozzá m egy idő sebb helybé li hö lgy, aki mé g jó l emlé kezett
arra, hogy annak idejé n Scoop Jacksont é s talá n Trumant
tá mogatta. Azt mondta, „ő volt az egyetlen olyan demokrata, akire
valaha is leadtam a szavazatomat”.
A má sodik Bush-kormá ny nyı́ltan tá mogatta a „szabadsá gtervet”
(„freedom agenda”), má s né ven a Bush-doktrı́ná t, amelyre Scoop
Jackson bizonyá ra bü szke lett volna. A tö rvé nycsomag azt
javasolta, hogy az Egyesü lt Allamok aktı́van tá mogassa az
alkotmá nyos szabadsá gjogok megszilá rdı́tá sá t má s orszá gokban -
ezzel a tervvel egyé bké nt magam is szinte minden szempontbó l
egyeté rtettem. De az amerikaiak Oroszorszá g kapcsá n megint
kö vetkezetlenek voltak é s a kompromisszumok csapdá já ba estek.
Errő l mindent elá rul az, amit Rice mondott, amikor szeptember
11-é n, Putyin hı́vá sa utá n letette a telefont: a hideghá ború má r
tö bb mint egy é vtizede vé get é rt!
Ez megerő sı́ti azt, amit Rice a „Charlie Rose-show-ban” mondott
egyszer, talá n 2009-ben, arró l, hogy „az oroszok jobban é lnek
most, mint ahogy a Szovjetunió ban é ltek”. Ezzel ú gy tett, mintha
az 1990-es é vek meg sem tö rté ntek volna. Egy dolog az elnyomá s
mé rté ké rő l elmé leti vagy tö rté nelmi vitá t folytatni, de
erkö lcstelen ugyanerrő l vitatkozni akkor, amikor embereket
zá rnak bö rtö nbe é s vé geznek ki. Apá lykor a té rdig é rő vı́zbe is
bele lehet fulladni, fő leg ú gy, ha az embernek meg van kö tve a
keze.16
Igen, a hideghá ború vé get é rt, de Putyin má r ú jabb há ború t
vı́vott, de nem Csecsenfö ldö n, é s nem a terrorizmus ellen. Putyin
az orosz demokrá cia ellen indult harcba, é s azok ellen, akik e
kü ldeté s ú tjá ban á lltak. Azok a szeptember 11-ei telefonhı́vá sok
megelő ző csapá sok voltak, cé lzott manő verek, amelyekkel Putyin
megkı́sé relte alá á sni az otthon tervezett csapá sokkal szembeni
esetleges amerikai beavatkozá st.
A taktiká ja sajnos remekü l bevá lt. Bush é s a kormá nya csak jó val
ké ső bb, 2008-ban, Grú zia lerohaná sa utá n ismerte ezt be é s
vá ltoztatott kü lpolitikai irá nyvonalain. Bush addigra má r
tá vozó ban volt, az orosz demokrá cia pedig haldoklott, messze tú l
volt azon a ponton, amikor a kü lfö ldi nyomá sgyakorlá s mé g
segı́thetett volna rajta - ehhez Putyin utoljá ra az é vtized elejé n
volt kellő en sebezhető .
Ha megvizsgá ljuk, hogy mi tö rté nt Oroszorszá gban a szeptember

11-ei terrortá madá s utá n, kö nnyen arra a kö vetkezteté sre jutunk,
hogy miné l kisebb nyomá s nehezedett Putyinra Oroszorszá gon
kı́vü lrő l, ő anná l zsarnokibb diktatú rá t vezetett be Oroszorszá gon
belü l.
Putyin retoriká já val é s viselkedé sé vel is a „kemé ny iú ” imá zsá t
igyekezett felé pı́teni, ezé rt igen é rzé kenyen é rintette a polgá ri
szabadsá gjogok megsé rté se é s egyé b visszaé lé sek miatt rá
nehezedő kü lső nyomá s, fő ké nt első né há ny hivatali é vé ben. Csak
ké ső bb - amikor má r dő lt a pé nz az olajbó l é s valamennyi
belpolitikai rivá lisá val is leszá molt - kezdett el ú ton-ú tfé len azzal
hencegni, hogy ő t hidegen hagyja a nemzetkö zi nyomá s.
A Szovjetunió sö té t napjaiban a vilá g megé rtette, hogy
erő szakmentes ellená llá sukkal mié rt vá lhattak hő ssé olyan
emberek, mint Andrej Szaharov, Szergej Kovalev é s Natan
Saranszkij. Am a Putyin-fé le, modern kori elnyomá s teljesen má s,
é s Nyugaton is szá mos olyan hı́ve akad, akik nem hajlandó ak
kü lö nbsé get tenni Putyin rezsimje é s a rezsim á ltal elnyomott
orosz né p kö zö tt. Pé ldá ul azutá n, hogy 2006-ban ré szt vettem egy
Moszkvá ban felvett, de termé szetesen Oroszorszá gban nem
sugá rzott BBC-s beszé lgető mű sorban, egy brit né ző csodá lkozva
ı́rta, milyen nyı́ltan kimond- tunk olyan dolgokat, amelyek miatt,
mondta ő , nemré g mé g kivé gzé s já rt volna. Ez az attitű d, hogy az
oroszok „most jobban é lnek”, é s ezé rt há lá snak kellene lennü nk,
sokat á rtott a demokratikus ü gyü nknek, ugyanis ez a hozzá á llá s
abszurd relativizmusá val szentesı́ti az elnyomá st.
A hideghá ború idejé n, amikor az atomtá madá s fenyegeté se
lebegett a fejü nk felett, minden szem Oroszorszá gra szegező dö tt,
az emberek meg-tanultá k, hogy igyelni kell az oroszok minden
lé pé sé t. Aztá n, ahogy ez a fenyegeté s megszű nt, a nyugati vezető k
ú gy dö ntö ttek, homokba dugjá k a fejü ket, é s ú gy tesznek, mintha
minden a legnagyobb rendben volna; ez fő leg szeptember 11-e
utá n volt ı́gy, amikor amú gy is megsokasodtak az é gető bb
problé má k. Egy emberö ltő nyi egzisztenciá lis fenyegeté s é s a
kommunizmus való s, illetve ké pzelt veszé lye kellett ahhoz, hogy
aktivizá lja a Nyugat erkö lcsi é rzé ké t. Majd a kormá nyok
mindö ssze né há ny é v leforgá sa alatt „kiszervezté k” az emberi
jogok ké pviseleté t é s vé delmé t - olyan civil szervezetekre bı́ztá k
ezt a feladatot, mint az Amnesty International, ı́gy az emberi
jogok ké rdé se tö bbé nem kormá nyzati ü gy volt.
Mindekö zben Putyin szá má ra kitisztult a terep, hiszen a kü lső
té nyező k miatt má r nem kellett aggó dnia. Folytatta a sajtó
„konszolidá ció já t”: bezá ratta a fü ggetlen té vé állomá sokat, é s
vilá gossá tette, hogy a sajtó szá má ra bizonyos té má k tabunak
szá mı́tanak. A politikai ellenzé k zaklatá sa lassan mindennapossá
vá lt. Tö bbé az ismert politikusok é s sikeres ü zletemberek sem
szá llhattak szembe Putyin elveivel vagy politiká já val ú gy, hogy
azzal ne kocká ztattá k volna karrierjü ket, szabadsá gukat vagy az
é letü ket.
Akiben mé g maradtak ké telyek azzal kapcsolatban, hogy a
Putyin-rezsimet visszarettenti-e bá rmi a vé rontá stó l, az 2002-
ben, a moszkvai Dubrovka szı́nhá zban tö rté nt tú szdrá ma sorá n
megbizonyosodhatott ennek az ellenkező jé rő l. Csecsen militá nsok
egy csoportja né gy napon á t tartott fogsá gban kö zel 850 embert,
amely a tá madá s napjá n, októ ber 23-á n mű sorra tű zö tt orosz
musical utá n a „Nord-Ost” incidens né ven vonult be a
tö rté nelembe.
Szü ksé gtelen, hogy felidé zzem a drá ma minden egyes, vé res
ré szleté t, má r csak azé rt is, mert a tö rté né seknek szinte
valamennyi ré szlete a mai napig vitatott. Azt pedig mindenké pp
szeretné m elkerü lni, hogy bá r kizá ró lag a kormá ny reakció já val
foglalkozom, ú gy tű njö n, együ tt é rzek a tú szejtő kkel. A terroristá k
olyanok, mint a skorpió k: ismerjü k a jellemü ket, é s a
lelkiismeretü nk azt diktá lja, hogy ı́té ljü k el ő ket azé rt, amilyenek.
A Putyin-rezsim való di termé szeté t azonban ekkor mé g mindig
né mi homá ly fedte, ezé rt folyamatos beszé dté ma volt.
A tú szejtő k azt kö vetelté k, hogy Oroszorszá g azonnal vonja ki a
csapatait Csecsenfö ldrő l, é s azt mondtá k, szeretné nek „ı́zelı́tő t
adni a moszkvaiaknak abbó l, mi folyik Csecsenfö ldö n nap mint
nap”. Teljes arzená llal é rkeztek a szı́nhá zba, volt ná luk gé pfegyver,
grá ná t é s maguk á ltal barká csolt robbanó szerkezet is. Első este
szabadon engedtek egy nagyobb csoportot, mintegy 150-200 fő t,
fő leg nő ket, gyerekeket, muszlimokat é s kü lfö ldieket. Má snap
beleegyeztek a tá rgyalá sba, de kö zö lté k, csak pá r kö zszereplő vel
hajlandó ak szó ba á llni, pé ldá ul az ellenzé ki politikus Borisz
Nyemcovval é s az ú jsá gı́ró Anna Politkovszkajá val, aki ré gó ta
haditudó sı́tó ké nt dolgozott Csecsenfö ldö n.
Bá r minden beszé lgeté sbő l az derü lt ki, hogy a tú szejtő k
meghalni jö ttek, mé gis elengedtek egy ú jabb csoportot, amely
fő leg kü lfö ldiekbő l á llt. Októ ber 25-é n elfogadtá k az é lelmet,
gyü mö lcslevet é s gyó gyszereket, amiket a Vö rö skereszt a
tú szoknak hozott. A terroristá k vezető je, Movszar Barajev
tö bbszö r is interjú t adott a sajtó ké pviselő inek, amelyekben egyre
csak azt hajtogatta, hogy ké szek meghalni, é s hogy „azzal a
konkré t cé llal jö ttü nk ide, hogy vé get vessü nk a há ború nak”.17
Tekintve, hogy a tapasztalt militá nsok sokan voltak, alaposan
felké szü ltek az akció ra, é s nagyszá mú tú szt ejtettek, ú gy tű nt,
hosszan elhú zó dó patthelyzettel á llunk szemben.
Akkoriban mé g hivatá sos sakkozó voltam, é s októ ber vé gé n
é ppen győ zelemre vezettem (utoljá ra) az orosz csapatot a
szlové niai Bledben megrendezett sakkolimpiá n. A Dubrovka
szı́nhá zban zajló tú szdrá ma hı́re minden ré sztvevő t
megdö bbentett, de termé szetesen leginká bb minket, akik a
Szovjetunió ban szü lettü nk, é s akik szá má ra Csecsenfö ld nem
csupá n egy ismeretlen fö ldrajzi fogalom volt.
Jó l emlé kszem az é rzelmektő l tú lfű tö tt beszé lgeté sekre. Csak
á lltunk a hallban, má sró l sem tudtunk beszé lni, mint errő l a
tragikus helyzetrő l, é s amikor egymá s szemé be né ztü nk, mind
ugyanazt a remé nyt fogalmaztuk meg: „A kormá ny nem fog
katoná kat bevetni. Nem fogja hagyni, hogy szá zak haljanak meg.”
Októ ber 26-a reggelé n az orosz kü lö nleges erő k megrohamoztá k
a szı́nhá zat. Ezzel egy idő ben kı́vü lrő l mé rges gá zt fú jtak be a
szı́nhá z é pü leté be. A tú lé lő k elbeszé lé seibő l é s az egyik tú sz
hiszté rikus telefonhı́vá sá bó l kiderü lt, hogy ő k is é s a terroristá k is
tudtak a gá zró l, é s né há ny tá madó nak mé g gá zmaszkja is volt. A
terroristá k tü zet nyitottak a kü lö nleges erő k katoná ira, é s nem a
tú szokat kezdté k kivé gezni - de ezt a té nyt is csak ké ső bb sikerü lt
tisztá zni, az eredeti, hivatalos jelenté sekben ennek pont az
ellenkező je á llt, mondvá n, a halottak tö bbsé gé t lelő tté k.
A rajtaü té s sorá n mind a 40 tú szejtő é s emellett 130 tú sz is
é leté t vesztette: egyikü k kivé telé vel valamennyiü kkel vagy
kö zvetlenü l a gá z vé gzett, vagy megfulladtak, mı́g eszmé letlenek
voltak, é s nem kaptak idő ben orvosi segı́tsé get. A helyi kó rhá zak
megteltek a mé rgezé st szenvedett tú szokkal, akiknek az ellá tá sá t
komolyan akadá lyozta, hogy a hivatalos szervek nem voltak
hajlandó ak megnevezni a beveté s sorá n haszná lt gá z tı́pusá t.
Rö gtö n ezutá n hivatalos forrá sok azt nyilatkoztá k, hogy a
tá madá st a terroristá k provoká ltá k ki azzal, hogy elkezdté k
kivé gezni a tú szokat. Csak napokkal ké ső bb derü lt ki, hogy az
á llı́tá s hamis volt, a tá madá st má r az első naptó l kezdve tervezté k.
Bá r vitatható hitelessé gű beszá moló k szerint legalá bb az egyik
tú szejtő az orosz Szö vetsé gi Biztonsá gi Szolgá lat ismert ké mje
volt, azt má r ké ptelensé g kiderı́teni, hogy a kü lö nleges erő k tagjai
vajon tudtá k-e, hogy a szı́nhá zban lé vő robbanó szerkezetek
tö bbsé ge utá nzat volt, ami azt jelenti, hogy az é pü let
megrohamozá sa elő tt nem felté tlenü l volt szü ksé g gá ztá madá sra.
Az orosz parlament megtagadta, hogy nyomozá st rendeljen el
annak kivizsgá lá sra, hogyan já rt el a kormá ny az ostrom sorá n,
ezé rt van az ü gyben mind a mai napig olyan sok homá lyos folt.
Tekintve, hogy a tá madá s utá n a kormá ny idő hú zá sra já tszott,
illetve hogy a mű velet minden egyes ré szleté rő l fé lretá jé koztatta a
sajtó t, nehé z nem a legrosszabbra gondolni.
Kö nnyű cinikusnak lenni é s azt mondani, hogy mé g mindig jobb
az, ha pá r szá z á rtatlan hal meg a kormá ny keze á ltal, mint ha sok
szá z esett volna á ldozatul a terroristá knak. A szá mok nem
hazudnak, mé g ı́gy visszatekintve sem. Sosem fogjuk má r
megtudni, mi tö rté nt abban a pá rhuzamos univerzumban, ahol
folytató dtak a tá rgyalá sok. Ebbő l a borzalmas tragé diá bó l
egyetlen vilá gos konklú zió t lehetett levonni: mindegy, mit mond
Putyin, a csecsen há ború mé g nem é rt vé get, é s a Putyin-
rezsimnek semmivel sem szá mı́t jobban az emberi é let, mint a
terroristá knak - az esemé nyekbő l pedig ú gy tű nt, a kormá ny
pontosan ezt akarta bizonyı́tani.
Ha a gyors é s halá los kimenetelű beavatkozá snak ré szben az
volt a cé lja, hogy elrettentő ü zenetet kü ldjenek a csecseneknek,
miszerint „terroristá kkal nem tá rgyalunk”, akkor az akció cé lt
té vesztett. Ké t é vvel ké ső bb csecsen tú szejtő k kezé re kerü lt egy
beszlá ni iskola, ahol mé g erő szakosabb é s mé g tragikusabb
kimenetelű katonai beavatkozá sra kerü lt sor: ott kö zel 400-an
haltak meg, kö ztü k 186 gyerek. Egy eredmé ny mindenké pp a
„Nord-Ost” ostromnak tulajdonı́tható : megszű nt az NTV kvá zi
fü ggetlensé ge, mert Putyinnak nem tetszett, ahogyan a
tú szdrá má ró l tudó sı́tottak.
Putyin Oroszorszá ga sajá t polgá rainak megö lé sé t nem tartja
annyira sú lyos bű ncselekmé nynek, hogy azé rt meg kellene
bü ntetni a felelő s tisztviselő ket. Ső t azok utá n, hogy plecsnikkel
dekorá ltá k é s elő lé ptetté k a Dubrovka szı́nhá z elleni roham
szá mos szervező jé t, a Putyin-rezsim mé g messzebbre ment, é s
hatá rozatlan idő re mentelmi jogot adott mindenkinek, aki teljesı́ti
a kormá ny erkö lcstelen parancsait. A tá rsadalom ré szé rő l nem
ü tkö zö tt semmilyen szervezett ellená llá sba ez a „puha”
tekinté lyelvű rezsim, amely ı́gy az elkö vetkező é vtizedben
fokozatosan szedte magá ra a fasiszta diktatú ra minden sö té t
voná sá t.
A „Nord-Ost” ostrom é s a beszlá ni tú szdrá ma kö zö tt lezajlott mé g

egy, az á llamhatalom kiterjeszté sé ben é s centralizá ció já ban
mé rfö ldkő nek szá mı́tó esemé ny. 2003. októ ber 25-é n Mihail
Hodorkovszkijt, Oroszorszá g leg-gazdagabb emberé t csalá s
vá djá val letartó ztattá k, majd annak rendje é s mó dja szerint el is
ı́té lté k, cé gé t, az olajó riá s Jukoszt pedig azon nyomban
feldaraboltá k. Vagyontá rgyait Putyin bará tainak cé gei kaptá k
meg, bagó é rt. Mire 2013 decemberé ben Hodorkovszkij
kiszabadult - az utá n, hogy má -sodszor is kimondtá k rá az első né l
is abszurdabb ı́té letet -, a Jukosz má r nem lé tezett. Ezt a mó dszert
Putyin szá mos má s politikai ellenfelé né l is alkalmazta a
ké ső bbiekben.
Mint azt má r emlı́tettem, jó formá n keresve se talá lni olyan
oroszt, aki hajlandó lenne együ tté rzé st tanú sı́tani az oligarchá k
irá nt, akik a privatizá ció kezdeti idő szaká ban szerezté k hatalmas
vagyonukat. Ha a viszonylag á tlá tható nyugati piacgazdasá gokban
is igaz a mondá s, hogy „minden komoly vagyon mö gö tt egy
komoly bű ncselekmé ny á ll”, akkor minden ké tsé get kizá ró an igaz
volt ez a vadkeleten, az 1990-es é vek Oroszorszá gá ban é s a tö bbi
posztszovjet kö ztá rsasá gban. A kö zvé lemé ny legjobb esetben is
gá tlá stalan vá llalkozó knak, de inká bb rabló gazembereknek
tartotta az oligarchá kat; olyan embereknek, akik a politikai
kapcsolataikat latba vetve halmoztak fel mé rhetetlen vagyonokat,
mikö zben az á tlag orosz a napi meg-é lheté sé rt kü zdö tt. Ez
javaré szt igaz is volt, bá r mentsé gü kre szó ljon, hogy nem sok
é rtelme van felró ni a győ ztesnek, hogy megszegte a szabá lyokat
egy olyan já té kban, amelynek jó formá n nem is voltak szabá lyai.
Az ü ldö zö tt oligarchá k kö zö tt sok volt a zsidó , é s a sajtó ban,
á ltalá ban burkoltan é s inoman, a nacionalistá k szá já bó l pedig
durvá n é s hangosan megnyilvá nuló antiszemitizmus is szerepet
já tszott az ellenü k folytatott politikai é s kö zé leti kampá nyban. Az,
hogy Putyin leghű sé gesebb oligarchá i kö zö tt is akadt né há ny
zsidó , tompı́totta a tisztogatá sok miatt ő t é rt kritiká k-nak ezt az
é lé t, de nem ké rdé s, hogy akiket ugyanilyen tá madá s é rt, azoknak
a zsidó szá rmazá sukat is felró ttá k.
Ennek az ő si, szovjet hagyomá nynak a feltá masztá sa engem má r
jó formá n meg sem lepett. Annak ellené re, hogy sportoló i
sikereimmel dicső sé get hoztam a hazá mra, rendre szó ba kerü lt a
szá rmazá som, ha a lojalitá somat irtattá k. Karpov „tisztes
vé rvonalbó l” az orosz há torszá gbó l szá rmazott, mı́g engem
„robbané kony elegynek” tartottak. Amió ta aktı́v ré sztvevő je
vagyok a Putyin-ellenes mozgalomnak, drasztikusan megnő tt
azoknak az eseteknek a szá ma, amikor „Weinsteinnek” szó lı́tottak
- ez apá m neve volt; anyá m ö rmé ny csalá dnevé t hé té vesen
kaptam, nem sokkal azutá n, hogy apá m meghalt.
Nem tudom, hogy ironikus vagy inká bb csak undorı́tó , hogy
2014-ben, amikor Putyin há ború t indı́tott Ukrajná ban, az orosz
internet bugyraiban az antiszemitá k kó rusa megint rá kezdte. A
Kreml propagandá ja szerint Kijevben az ú j, demokratikus
kormá ny tele van fasisztá kkal meg ná cikkal, ahogy az Oroszorszá g
ellensé gé nek nyilvá nı́tott bá rmely kormá nytó l elvá rható , é s
Oroszorszá gnak igenis be kell avatkoznia, hogy megvé dje
nemcsak az orosz kisebbsé get, de a szegé ny zsidó kat is! Erre az
Ukrá n Zsidó Szervezetek é s Kö zö ssé gek Egyesü lete nyı́lt levé lben
vá laszolt, amelyben azt ı́rtá k, hogy Putyin elnö k á llı́tá sai, amelyek
szerint az orszá gukban egyre terjed az antiszemitizmus, „nem
felelnek meg a való sá gnak” é s az elnö k „ö ssze-keverhette
Ukrajná t Oroszorszá ggal, ahol a zsidó szervezetek a tavalyi é vben
az antiszemitizmus terjedé sé t jelezté k”18 Ukrajná ban rá adá sul
kevesebb antiszemita incidenst regisztrá lnak, mint szinte bá rmely
má s euró pai orszá gban, ahol ezekrő l nyilvá ntartá st vezetnek,
ideé rtve Franciaorszá got é s Né metorszá got is. Ugyanakkor a
Kreml kommuniká ció s há ború já nak szı́nteré n megjelentek az
„Ukrajná t irá nyı́tó ” zsidó oligarchá kró l szó ló tö rté netek is,
vé lhető en azzal a szá ndé kkal, hogy felkelé sre buzdı́tsá k az
Ukrajná ban é lő , oroszbará t szlá vokat, vagy talá n azé rt, hogy ezt a
munká t Putyinra hagyjá k.
Ezekbő l a perverz vá daskodá sokbó l szü letett az a remek vicc,
amelyet 2014 decemberé ben, Ukrajná ban tett lá togatá som sorá n
hallottam. Az orosz né zi a hı́radó t, é s riadtan hı́vja fel zsidó
bará tjá t Ukrajná ban: „Mó zes! Igaz, hogy az orszá god vezeté sé t
fasisztá k é s ultranacionalistá k vetté k á t?” „Igaz - feleli a bará t -,
tele van velü k a zsinagó gá nk!”
De té rjü nk vissza 2003-ba, Hodorkovszkij letartó ztatá sá hoz! A
kö zvé lemé nynek ezt ú gy tá laltá k, mint az igazsá gszolgá ltatá s
sikeré t, reformot é s megtorlá st. Az igazsá g az, hogy az ü gy
ezeknek é pp az ellenkező je volt. Akkoriban jó formá n fel sem
merü ltek olyan ké rdé sek, hogy mié rt 2003-ban kerü lt erre sor, ha
mindazt, amivel vá doljá k, á llı́tó lag az 1990-es é vekben kö vette el.
Ha viszont megné zzü k, hogy Hodorkovszkij mi mindent csiná lt a
Jukoszon belü l é s kı́vü l, rö gtö n kiderü l, mi volt az ő
letartó ztatá sá nak való di indı́té ka.
Guszinszkijt é s Berezovszkijt a Hodorkovszkij-ü gy kirobbaná sa
elő tt ké t é vvel ü ldö zté k el az orszá gbó l. Mé diabirodalmuk é s
politikai befolyá suk miatt mindketten nyilvá nvaló é s kö zvetlen
veszé lyt jelentettek Putyinra. Ezzel szemben Hodorkovszkij é s az
ő olajvá llalata a Putyin-kormá ny első é veiben komoly sikereket
kö nyvelt el. A Jukosz é pp arra ké szü lt, hogy kihaszná lva az egekbe
szö kő olajá rat, modernizá lja az elö regedett szovjet
berendezé seket é s elkezdjen nemzetkö zi partnereket keresni, é s
ezzel elindult afelé , hogy az első té nylegesen multinacioná lis
orosz nagyvá llalattá vá ljon. Putyin fejé ben ettő l megszó lalt a
vé szcsengő . Neki ugyanis feltett szá ndé ka volt, hogy a Kreml
szigorú ellenő rzé se alá vonja az ö sszes olaj- é s gá zó riá st, a
„nemzet bajnokait”.
Hodorkovszkij mé g egy bű nt elkö vetett: szemé lyesen is ré szt
vett a kö zé letben, de nem akart sem hű sé get eskü dni Putyinnak,
sem versenybe szá llni vele a megbundá zott vá lasztá si já tszmá ban.
Hodorkovszkij lé trehozta a Nyitott Oroszorszá g Alapı́tvá nyt
(Open Russia Foundation), é s ezen keresztü l szponzorá lt
orszá gszerte tö bb tucat programot é s jó té konysá gi esemé nyt,
viszont ezekhez a tevé kenysé gekhez nem volt hajlandó a Kreml
á ldá sá t ké rni. Ső t nyilvá nosan kijelentette, hogy az ellenzé ki
jelö lteket fogja tá mogatni, mikö zben a tö bbi oligarcha zsá kszá mra
hordta a pé nzt Putyin- hoz, hogy tá mogassá k az ő politikai ü gyeit.
Az Oroszorszá gi Allami Bö lcsé szettudomá nyi Egyetem (RGGU)
egy nagy é s jelentő s moszkvai oktatá si inté zmé ny, amely
szerző dé st kö tö tt a Jukosszal: 100 millió dollá rt kaptak volna az
olajcé gtő l ö sztö ndı́jak formá já ban. Hodorkovszkij letartó ztatá sa
utá n hirtelen ú j vezeté s kerü lt az RGGU é lé re, é s a frissen
kinevezett rektor visszautası́totta a Jukosz pé nzé t. Hodorkovszkij
nem arra haszná lta a vagyoná t, hogy angol focicsapatot vegyen
magá nak, ahogy azt Putyin cimborá ja, Romá n Abramovics tette,
aki az é v jú niusá ban megvá sá rolta a Chelsea-t. A jó té konykodá s,
mé g ha ezzel ré szben a sajá t jó hı́ré t akarta is erő sı́teni,
Hodorkovszkij szá má ra befekteté s volt Oroszorszá gba, ezekkel a
tevé kenysé gekkel viszont azt é rte el, hogy Putyin - minden
szempontbó l - fenyegeté st lá sson a szemé lyé ben, hiszen ő t nem
tudta volna irá nyı́tani. 2003-ban aztá n Hodorkovszkij bá torsá ga
má r-má r vakmerő sé gbe csapott á t. Jú liusban letartó ztattá k egyik
kö zeli ü zlettá rsá t, Plató n Lebegyevet, é s nem volt ké rdé s, hogy ki
a kö vetkező a listá n. A má sik ü zlettá rsa, Leonyid Nevzlin, é szszerű
lé pé sre szá nta el magá t: mé g azon a nyá ron Izraelbe kö ltö zö tt.
Hodorkovszkij viszont ahelyett, hogy elhagyta volna az orszá got
vagy meghú zta volna magá t, mé g tö bbet hallatta a hangjá t é s
nyilvá nosan is elı́té lte az á llami é s ü zleti szfé rá t á tható korrupció t,
amely gá tat vet Oroszorszá g fejlő dé sé nek. A kö vetkezmé nyek
gyorsan utolé rté k.
Hodorkovszkijt tö bbrendbeli csalá ssal é s adó csalá ssal vá doltá k -
ez a jó l bevá lt Kreml-recept. A tá rgyalá sa tö ké letes pé lda volt arra,
hogy a Putyin-rezsimnek nincs szü ksé ge bizonyı́té kokra. A
helyzet iró niá ja, hogy a Jukosz minden má s olajcé gné l nagyobb
adó t izetett egy hordó olaj utá n. Nem á llı́tom, hogy szaké rtő je
lenné k az 1990-es é vekben zajlott pé nzü gyi é s jogi trü kkö knek,
amelyek pá r tucat embert rekordidő alatt milliá rdossá tettek, de
nyilvá nvaló an kevé s volt kö ztü k - a nyugati normá k szerint is - a
becsü letes, s kezdetben Hodorkovszkij sem sokban kü lö nbö zö tt a
tö bbiektő l. Az ő jö vő ké pe azonban gyö keresen má s volt. Nemcsak
Putyintó l, hanem a tö bbi oligarchá tó l is elté rt, akiknek
elszá moltatá sa egé szsé ges eredmé nye lett volna az orosz kö zrend
helyreá llı́tá sá nak.
Ehelyett kaptunk egy tá rgyalá snak á lcá zott szı́njá té kot,
amelyben a vá dlott szerepé t olyasvalaki já tszotta, akit Putyin
szemé lyes ellensé gé nek tekintett. Ha a tá rgyalá s alkalmi jellege
ö nmagá ban nem lett volna elé g, hogy ezt alá tá massza, akkor
é rdemes megjegyezni, hogy a Jukoszhoz, valamint a tá rgyalá shoz
kö thető szemé lyek kö zü l is sokakat ü ldö ztek é s perbe fogtak.
Lebegyevet is elı́té lté k, é s a bö rtö nben, annak ellené re, hogy
sú lyos beteg volt, rosszul bá ntak vele. Szá mos Jukosz-
alkalmazottat zaklattak, é s
vá d alá helyeztek. Ez aló l Hodorkovszkij vé dő ü gyvé dje sem volt
kivé tel: Karinna Moszkalenkó t az ü gyé szi hivatal azzal fenyegette,
hogy kizá rjá k a kamará bó l. Ez lett Putyin, a maf iafő nö k né vjegye:
ha szembeszá llsz a felső bb hatalommal, nemcsak té ged kapunk el,
nemcsak a vagyonodat vesszü k el, de leverjü k ezt az embereiden,
a bará taidon, a csalá dodon é s mindenki má son is, akinek van
mersze vé deni té ged.
2005 má jusá ban Hodorkovszkijt é s Lebegyevet kilenc é v
letö ltendő bö rtö nbü nteté sre ı́té lté k, é s egy bö rtö ntá borba
szá llı́tottá k ő ket. Hogy reagá lt a vilá g? Jö ttek a szoká sos,
semmitmondó nyilatkozatok, amelyben „aggodalmukat” fejezté k
az orosz bı́ró i testü let fü ggetlensé gé t illető en, é s „sü rgetté k” az
orosz kormá nyt, hogy tartson be bizonyos normá kat. Az Egyesü lt
Allamok kü lü gyminiszté riumá nak akkorra szerintem má r volt egy
sablonlevele ilyen esetekre, amelyben mindig csak neveket meg a
dá tumot kellett á tı́rni. Ezt a sablonlevelet, amelyet á ltalá ban
minden felhajtá s né lkü l, egy alacsony beosztá sú tisztviselő neve
alatt kü ldtek ki, az elkö vetkező é vekben igen sokszor kellett
elő venniü k, mert Putyin visszaé lé sei egyre csak sokasodtak, mı́g a
szabad vilá g vezető i ragaszkodtak hozzá , hogy tá rt karokkal
fogadjá k ő t a nemzetkö zi szı́nen.
A letartó ztatá s hı́ré re igen sokatmondó an reagá lt az amerikai
nagykö vet, Alexander Vershbow: „Remé ljü k, hogy tisztessé ges
tá rgyalá s lesz, az orosz Jogi normá k szerint.”19 Amikor a
Financial Times az egyik cikké ben az orosz fő ü gyé szi hivatal
gyakorlatá t kritizá lta, az orosz pé nzü gyminiszter é s
miniszterelnö k-helyettes Alekszej Kudrin erre csak legyintett,
mondvá n, volt a hivatal gyakorlatá ban „né há ny szabá lytalansá g”.
Amerikai é s nyugat-euró pai olvasó im kedvé ért megemlı́tené k itt
né há nyat e „szabá lytalansá gok” kö zü l: rendszeresen á tkutattá k
azoknak az ü gyvé deknek az irodá it, akik meglá togattá k
ü gyfeleiket a bö rtö nben; rendszeresen á tvizsgá ltá k az
orszá ggyű lé si ké pviselő k irodá it; a ké pviselő knek nem engedté k,
hogy meglá togassá k Hodorkovszkijt a bö rtö nben - ezzel
egyé bké nt tö r-vé nyt is sé rtettek. Egyetlen nyugati bı́ró sá g sem
tű zte volna ki az ü gyet tá rgyalá sra, mert a bizonyı́té kokat illegá lis
eszkö zö kkel szerezté k, de há t ilyenek az „orosz jogi normá k”. Ami
ugyanolyan á rulkodó oximoron, mint Putyin ké t kedvenc
kifejezé se, az „irá nyı́tott demokrá cia” é s „a jog diktatú rá ja”.
Hodorkovszkij bebö rtö nzé sé vel Putyin nem egyszerű en
eltá volı́totta a szı́nrő l kritikusá t é s rivá lisá t. Figyelmeztette ezzel
az orosz ü zleti é let tö bbi szereplő jé t: já tsszatok a Kreml szabá lyai
szerint, é s tartsá tok magatokat tá vol a politiká tó l! Forduló pont
volt ez Oroszorszá gban, ahol a kormá ny hivatalosan is abbahagyta
a tö rvé nyszegő k ü ldö zé sé t, é s inká bb maga is beá llt kö zé jü k.
Tö bbé má r nem arró l volt szó , hogy befolyá sos kapcsolatokkal
rendelkező alvilá gi alakok a sajá t javukra haszná ltá k a kormá ny
hatalmá t, hanem arró l, hogy ő k irá nyı́tottá k a zaklatá s,
bebö rtö nzé s é s fosztogatá s á llami irá nyı́tá sú rendszeré t,
amelynek cé lpontjá vá vá lhatott bá rki, aki hű tlen volt a kö zponti
hatalomhoz.
A Hodorkovszkij-Jukosz-ü gy bebizonyı́totta, hogy a Putyin-
rezsim a tulajdonjogot ö sszekapcsolta a hatalommal, vagyis
akinek nincs a kezé ben hatalom, nem rendelkezhet a sajá t
tulajdona fö lö tt - ez pedig a demokrá cia vé gé t jelentette. A
vá lasztá sokat garantá ltan megbundá ztá k azok, akik hatalmon
voltak, mert ha elveszı́tetté k volna a politikai erejü ket, bú csú t
mondhattak volna vagyonuknak is. Mire elé rkeztü nk a 2004-es
elnö k-vá lasztá sig, Putyinnak é s cimborá inak má r tú l sok
vesztenivaló juk volt ahhoz, hogy megkocká ztassá k, esetleg
kipaterolja ő ket a Kremlbő l valami olyasmi, amit kö nnyű
befolyá solni - pé ldá ul egy szavazat.
Az, hogy az orosz demokrá ciá nak vé ge lett, é s hogy a hatalom
teljes egé szé ben a Kreml kezé ben ö sszpontosult, bizonyos
szempontbó l csupá n mellé khatá sa volt annak, hogy a fő cé l a
lopá s volt; a Jukosz elleni tá madá sná l pé ldá ul az, hogy a cé g
vagyoná t a szimpatizá nsok tulajdoná ban lé vő olajcé gek kapjá k. A
ré gimó di, szocialista ú jraelosztá ssal ellenté tben itt a „vedd el a
gazdagtó l, é s add a mé g gazdagabbnak” elvet kö vetté k. Ebbő l a
hatalmas orszá gbó l egy ó riá si vagyonporszı́vó t csiná ltak, amely az
á llamhatalom erejé vel mindent Moszkvá ba szipká zott, majd
mindazt, ami ö sszegyű lt, kiporció ztá k a kapcsolatokkal
rendelkező szö vetsé geseknek é s cé geknek, csak annyit
meghagyva az á llamkasszá ban, amennyivel mé g megelő zhető ,
hogy az emberek az utcá ra vonuljanak é s az orszá g darabokra
hulljon. Persze a propagandá ra é s a belső biztonsá gi erő k
inanszı́rozá sá ra mindig bő ven volt forrá s a bü dzsé ben.
Ahhoz a brutá lis haté konysá ghoz ké pest, amellyel a Jukoszt
feldaraboltá k é s kifosztottá k, egé szen amatő r mó dszereknek
tű nnek az 1990-es é vek meg-bundá zott aukció i é s fantomcé g-
alapı́tá sai. A Putyin-rezsim kiterjesztette konszolidá ció s
mű veleteit az á tlagpolgá rjogaira is. Ha eddig azt gondoltuk, hogy
az oroszokat az 1990-es é vekben kirabolta az á llam, a 2000-es
é vekben bebizonyosodott, való já ban mé g semmit sem lá ttunk.
2009-ben, amikor má r kö zeledett Hodorkovszkij tervezett
szabadulá sá nak napja, orosz ü gyé szek ú jabb, a korá bbiná l is
abszurdabb vá diratot nyú jtottak be ellene. Hodorkovszkijt
eredetileg azzal vá doltá k, hogy nem izetett adó t az utá n az olaj
utá n, amit ellopott. Az orosz né p é s bá rki, aki diktatú rá ban é l, az
ilyen ü gyek miatt nem tartja sem ikció nak, sem szü rrealizmusnak
Gogol, Ka ka é s Bulgakov mű veit. Az á llamnak nem kell logikusan
vagy é szszerű en eljá rnia, csak teljesı́tse a cé ljait.
A diktatú rá knak megvan az a perverz igé nye, hogy betartsá k a
protokollt, vá lasztá sokat rendezzenek, bı́ró sá gi tá rgyalá sokat
folytassanak le annak ellené re, hogy ezek kimenetelé rő l má r elő re
dö nté s szü letett. A szabad vilá g ezeket a szı́njá té kokat gyakran
azzal jutalmazza, hogy ö nké nt fé lreteszi minden ké tkedé sé t.
Ilyenkor Oroszorszá g ú gy tesz, mintha vá lasztá sokat tartana, é s
mintha mű kö dne az igazsá gszolgá ltatá sa; a szabad vilá g pedig
rö gtö n belemegy a já té kba. De né ha, a lá tszat kedvé ért, kifejezi
aggodalmait, szabá lytalansá gokat idé z fel, é s megpró bá lja
megszé gyenı́teni a szé gyenteleneket. A diktá torok ezt a há tté rzajt
csak szá nalmas megalkuvá snak tartjá k - az is -, é s ezzel mit sem
tö rő dve folytatjá k a munká jukat. Stanislaw Jerzy Lee lengyel ı́ró
kivá ló meg igyelő je ennek a totalitá rius gondolkodá smó dnak; ő
ı́gy ı́rja le ennek a jelensé gnek a lé nyegé t: „Vajon az fejlő dé s, ha a
kannibá l ké ssel-villá val eszik?”
A 2010 novemberé ben lezajlott ú jabb tá rgyalá s vé gé n
Hodorkovszkij lehető sé get kapott rá , hogy elmondja nagy hatá sú
zá ró beszé dé t, amelyben kifejtette vé lemé nyé t Oroszorszá g
á llapotá ró l é s jö vő jé rő l. Ez volt az ő vá d-beszé de, amely az adott
pillanatnak é s a tö rté nelemnek is fontos dokumentuma. Itt csak
né há ny ré szletet osztok meg belő le, de é rdemes megkeresni é s
elolvasni az egé sz beszé det.
Szé gyellem magam a hazá m miatt.

Azt hiszem, azzal mindannyian tö ké letesen tisztá ban
vagyunk, hogy ennek a tá rgyalá snak a jelentő sé ge messze
nem csak abban á ll, hogy mi lesz az é n sorsom, Plató n sorsa,
vagy aká r azoknak a sorsa, aki á rtatlanul szenvedté k el a
Jukoszon vé gigsö prő mé szá rlá st, azoké , akiket ké ptelen
voltam megvé deni, de akikre mindennap gondolok.
Tegyü k fel magunknak a ké rdé st: mi já tszó dhat le annak a
vá llalkozó nak, magas beosztá sú termelé svezető nek vagy
aká r csak egy hé tkö znapi, tanult é s alkotó embernek a
fejé ben, aki lá tja ma ezt a tá rgyalá st, é s tudja, hogy a
kimenetele tö ké letesen kiszá mı́tható ?
Az a nyilvá nvaló konklú zió , amelyre egy gondolkodó
ember ilyen helyzetben juthat, há tborzongató a maga
puszta egyszerű sé gé ben: a szilovikok* [Szilovik: a szó az orosz
szilából (erő) származik és a szakszolgálatok, fegyveres erőszak
szervezetek (főleg a KGB és az FSZB) jelenleg is aktív vagy volt
tagjaira használják.] bü rokrá ciá ja bá rmit megtehet; a
magá ntulajdon nem lé tezik; é s aki ö ssze-ü tkö zé sbe kerü l a
„rendszerrel", annak semmihez sem marad joga.
Bá r a jogokat tö rvé nybe foglaltá k, a bı́ró sá gok mé gsem
vé dik meg azokat - vagy azé rt nem, mert ő k is fé lnek, vagy
azé rt, mert maguk is alkotó elemei a „rendszernek" Vajon
ezek utá n meglepő dik mé g bá rki azon, hogy a gondolkodó
emberek nem itt, Oroszorszá gban keresik az
ö nmegvaló sı́tá s lehető sé gé t?
A nagy reformok é s á talakulá sok fő motorja, a siker
leté temé nyese a remé ny. Ha ez a remé ny elhal, ha kitú rja a
mé ly kiá brá ndultsá g, akkor ki vagy mi lesz ké pes kivezetni
orszá gunkat ebbő l az ú jfajta stagná lá sbó l?
Nem tú lzó k, ha azt mondom, szerte Oroszorszá gban é s
szerte a vilá gon millió k igyelik ennek a tá rgyalá snak a
kimenetelé t. Abban a remé nyben kö vetnek minket, hogy
Oroszorszá g vé gre a szabadsá g é s a tö rvé nyessé g orszá ga
lesz, ahol a jog minden bü rokratizmus felett á ll.
Ahol az ellenzé ki pá rtok tá mogatá sa tö bbé nem lesz ok a
megtorlá sra.
Ahol a kü lö nleges szolgá latok az embereket é s a tö rvé nyt
vé dik, nem a bü rokrá ciá t az emberektő l é s a tö rvé nytő l.
Ahol az emberi jogok tö bbé nem a cá r hangulatá tó l
fü ggnek, hogy é pp jó sá gos-e vagy gonosz.
Ahol, ezzel é pp ellenkező leg, a vezető k hatalma
té nylegesen a polgá roktó l é s a bı́ró sá gtó l fü gg - csak a
tö rvé nytő l é s isten akaratá tó l. Vagy nevezzé k
lelkiismeretnek, ha ú gy jobban tetszik.
En hiszem, hogy ı́gy lesz.
Messze nem é n vagyok az ideá lis ember, de van egy ideá m.
Szá momra, ahogy bá rki má s szá má ra is, nehé z a bö rtö né let,
é s nem akarok ott meghalni.
Szilovik: a szó az orosz szilá bó l (erő ) szá rmazik é s a
szakszolgá latok, fegyveres erő szak-szervezetek (fő leg a KGB
é s az FSZB) jelenleg is aktı́v vagy volt tagjaira haszná ljá k. (A
Ford.)20
De ha mé gis bö rtö nben kell meghalnom, nem fogok
habozni. Megé ri meghalni azoké rt a dolgoké rt, amelyekben
hiszek. Azt hiszem, ezt bizonyı́tottam...
Mindenki tudja, hogy az ı́té lete, bı́ró ú r - bá rmi lesz is az -,
beı́rja magá t Oroszorszá g tö rté nelmé be, ső t alakı́tani is
fogja azt a jö vő generá ció i szá má ra. Az ü gyé szek é s bı́rá k
neve mind fennmarad, ahogy neveiket megő rizte a
tö rté nelem a hı́rhedt szovjet tá rgyalá sok utá n is.
Bı́ró ú r! Tö ké letesen el tudom ké pzelni, milyen nehé z - ső t
ijesztő - lehet ez a helyzet az ö n szá má ra, ezé rt kı́vá nok
ö nnek sok bá torsá got!21
Egy nagy ember szavai é s á lmai ezek, mú ltbé li bű neitő l é s jö vő beli
tevé kenysé geitő l fü ggetlenü l. Ot hé ttel ké ső bb a bı́ró
meghosszabbı́totta Hodorkovszkij é s Lebegyev bö rtö nbü nteté sé t
2017-ig, amit ké ső bb, a fellebbezé sek eredmé nyeké nt 2016-ra,
majd 2014-re mó dosı́tottak. De Putyinnak persze mé g volt
né há ny trü kk a tarsolyá ban.
Há rom é vvel ké ső bb Putyin, meglepve mindenkit - magá t
Hodorkovszkijt is —, bejelentette, hogy szabadon engedi ő t, majd
ezt 2013. december 20-á n meg is tette. Ez való szı́nű leg tö bb
té nyező együ ttá llá sá nak volt kö szö nhető : egyré szt Né metorszá g
komoly nyomá st gyakorolt Oroszorszá gra - Hodorkovszkij
kö szö neté t is mondott a volt né met kü lü gyminiszternek, Hans-
Dietrich Genschernek, amié rt segı́tett neki kiszabadulni —,
má sré szt Putyin szerette volna elvarrni a szá lakat a 2014
februá rjá ban kezdő dő szocsi té li olimpia elő tt. Tú l sok igyelem
vetü lt Hodorkovszkijra, akit az Amnesty International a
lelkiismeret foglyá nak nevezett; é s csá bı́tó té ma lett volna az
ú jsá gı́ró knak ı́gy, hogy az olimpia miatt Oroszorszá gon volt a vilá g
szeme. Emellett ez remek lehető sé g volt Putyinnak arra, hogy
eljá tssza kedvenc szerepé t, „a jó sá gos cá rt”, aki kegyelmet
gyakorol bukott ellensé ge felett, é s cseké ly á r volt Hodorkovszkij
tizenegy hó nappal korá bbi szabadulá sa azé rt, hogy cseré be ő is
ké rhessen valamit. Rá adá sul ı́gy megú szta a harmadik
tá rgyalá ssal já ró macerá t, ahol má r nem kisebb bű nö kkel kellett
volna az ü gyé szsé gnek elő á llnia, mint a gyilkossá g - ha azt
akartá k, hogy Hodor-kovszkij tová bbra is bö rtö nben maradjon.
Hodorkovszkij szabadulá sa napjá n Né metorszá gba tá vozott,
hogy meglá togassa betegeskedő é desanyjá t. A szabadulá sa kö rü l
nem csapott nagy felhajtá st, de nem sokkal ké ső bb elkezdte
felemelni hangjá t a Putyin-rezsim ellen, é s ú jraindı́totta a Nyitott
Oroszorszá g programot.
Hodorkovszkij tö rté neté nek mé g nincs vé ge. Mint oly sok má sik
orosz tö rté netet, ezt sem lehet lezá rni addig, amı́g Putyin
hatalmon van. Ami Hodorkovszkij terveit illeti, szabadulá sa utá n
nem sokkal halkan, de nagyon hatá rozottan azt mondta nekem:
„Putyin helyé ben é n nem engedtem volna ki magamat.”
hetedik fejezet
A SAKKTABLA MELLOL A TUZVONALBA
Sok mindent fel tudné k sorolni, amirő l kemé nyvonalas, szovjet

kommunista nagyapá m sosem gondolta volna, hogy valaha
megtö rté nik velem... nos, ide egy hosszú lista kı́vá nkozna,
amelyen az, hogy vilá gbajnok sakkozó ké nt ismernek majd, mé g az
első tı́zben sem szerepelne. Pé ldá ul, azt sem hitte volna a
nagyapá m, hogy egyszer Manhattanben szmokingot é s
nagyesté lyi ruhá t viselő , elegá ns kö zö nsé gnek tartok majd
beszé det olyan „amerikai é rté kek” fontossá gá ró l, mint amilyenek
a kapitalizmus é s a szabadsá g - é s ez a tö rté né s bizonyá ra igen
elő kelő helyezé st kapna azon a bizonyos listá n. Ahogy az is,
amikor Wyomingban kö lcsö nbe kapott cowboykalapban
pará dé ztam, miutá n elő adá st tartottam a putyini Oroszorszá g
jelentette, a demokrá ciá t fenyegető veszé lyrő l.
Am az az esemé ny, amely szinte biztos, hogy a lista é lé re
kerü lne, 2012. augusztus 17-é n tö rté nt, egy moszkvai bı́ró sá gon.
Pontosabban fogalmazva, nem is a bı́ró sá g é pü leté ben, hanem az
elő tt zajlottak az esemé nyek. Ez volt az a nap, amikor a rendő rsé g
letartó ztatott é s megvert engem, mert a helyszı́nen a há romtagú
pú nk lá nyzenekar, a Pussy Rió t elı́té lé se miatt tiltakoztam. A
csapatot azé rt ı́té lte el a bı́ró sá g, mert Putyin-ellenes
megmozdulá st rö gtö nö ztek egy moszkvai templomban, é s ezt
ilmre is vetté k. A lá nyok ü gyé ben az ı́té lethozatalra ugyanott, a
Kamovnicseszkij-bı́ró sá gon kerü lt sor, ahol ké t é vvel korá bban a
Mihail Hodorkovszkij elleni bü ntető eljá rá s zajlott. Nem tudtam
á tverekedni magamat a tö megen, ı́gy csak a já rdá n á llva
beszé lgettem nyugodt hangon né há ny ú jsá gı́ró val, amikor
odajö ttek hozzá m a rendő rö k, é s szó szerint elhurcoltak.
A tö rvé ny szerint - legalá bbis elmé letileg - a rendő rsé gnek
kö zö lnie kell az ő rizetessel, mié rt tartó ztatjá k le. Az é n esetemnek
szá mos szemtanú ja volt, ső t mé g videofelvé tel is ké szü lt az
elrablá somró l, amely bizonyı́tja, hogy az emlı́tett rendő rsé gi
tá jé koztatá s nem tö rté nt meg. A felvé telen jó l lá tszik, hogy
hadoná szom é s azt kiabá lom: „Mivel vá dolnak? Mi a vá d?”
(Elhagyta mé g pá r olyan szó is a szá mat, amelyeknek a jelenté sé t
nem szı́vesen magyará zná m el a kislá nyomnak.) Belö ktek az ott
vá rakozó rendő rfurgonba, é s rá m csuktá k az ajtajá t. De nem
zá rtak be a furgonba.
Ezek utá n olyat tettem, amit aztá n nagyon hamar meg is
bá ntam: fogtam magam, kinyitottam a furgon ajtajá t, é s ú jfent
kö vetelni kezdtem, hogy á ruljá k el, mi a vá d ellenem. Nem is
tudtam a ké rdé st vé gigmondani, mert beestem, majd behú ztak a
furgon elő tt á lló rendő rö k tö megé be. Há tracsavartá k a karomat,
kaptam né há ny ü té st a fejemre é s a testemre, ezek utá n
visszaemeltek a furgonba, é s belö ktek az utasté r vé gé be. Egy
holland fotó snak sikerü lt elkapnia a pillanatot: a ké pen jó l lá tszik,
ahogy ké t rendő r a furgon há tsó falá hoz szorı́t, az egyik
há trafeszı́ti a karomat, mikö zben a má sik a torkomat szorongatja.
Nem tudok objektı́v mó don beszá molni a nap esemé nyeirő l, de
ma sem hiszem azt, hogy egy kö zel ö tvené ves, fegyvertelen
sakkozó té nyleg ekkora veszé lyt jelentett egy csapat
rohamrendő rre. A zú zó dá saim ugyan lassan mú ltak csak el, á m
azt gondolom, ı́gy is szerencsé m volt, hogy nem szereztem
sú lyosabb, maradandó sé rü lé seket. Ső t voltam olyan jó
kedé lyá llapotban, hogy mé g nevetni is tudtam, amikor a
rendő rsé g nyilatkozatá bó l kiderü lt: tová bbi vá demelé st is
fontolgattak, amié rt az engem é rt tá madá s sorá n megharaptam az
egyik kollé gá juk ujjá t. Nos, semmi szı́n alatt nem nevezné m
magam vegetá riá nusnak, de pá r é ve, amikor betö ltö ttem az
ö tvenet, orvosi javaslatra csö kkentenem kellett a vö rö s hú s
fogyasztá sá t. Azt viszont bizton á llı́tom, hogy ha valaha is emberi
hú st szeretné k kó stolni - amolyan bengá li tigris mó dra -, sosem
adná m alá bb egy tá bornokná l.
Mivel tudható volt az, hogy egy moszkvai bı́ró sá gon a szemtanú k
szava é s a vilá g ö sszes bizonyı́té ka sem é r szinte semmit, a
bará taimmal mé g a tá rgyalá s elő tt a nagy nyilvá nossá g elé
akartunk tá rni minden fellelhető fé nyké pet, videofelvé telt é s
tanú vallomá st. Azt remé ltü k, hogy ha az egé sz vilá g megtudja,
hogy nem sé rtettem tö rvé nyt, a kormá nyzatnak kı́nos lenne, ha
elı́té lné nek olyan vá d alapjá n, hogy engedé ly né lkü li tiltakozá sban
vettem ré szt. 2012-t ı́rtunk ekkor, é s mé g mindig elké pzelhető
volt, hogy van olyan ü gy, ami má r a Putyin-kormá nynak is kı́nos
lehet.
Gyorsan hozzá kell tennem: nagy szerencsé m van, hogy az
ismertsé gem valamennyi vé delmet biztosı́t szá momra. A
letartó ztatá som é s bá ntalmazá som tö rté nete é s ké pei percek alatt
eljutottak a sajtó hoz. A kö zö ssé gi mé dia hatalmá nak
kö szö nhető en ezrek segı́tettek nekem é s a bará taimnak á tné zni
tö bb szá z fotó t é s videó t. Vé gü l bizonyı́tani tudtuk, hogy az engem
harapá ssal vá doló rendő rnek má r a letartó ztatá som elő tt is el volt
vá gva az ujja. Az ilyen é s ehhez hasonló vagy mé g szö rnyű bb
visszaé lé sek legtö bb á ldozatá nak, velem ellenté tben, nem volt
megfelelő anyagi há ttere é s nem volt meg a kellő tudá sa sem
ahhoz, hogy egyá ltalá n belekezdjen egy ilyen tı́pusú ö nvé delmi
kampá nyba.
Egy hé ttel ké ső bb, egy kilencó rá s bı́ró sá gi tá rgyalá si nap vé gé n -
mindenki legnagyobb meglepeté sé re, é s ebbe magamat is
beleé rtem - felmentettek. Ez volt talá n az első alkalom, hogy
Putyin Oroszorszá gá ban valakit a bı́ró sá g felmentett egy ilyen
tı́pusú vá d aló l. A helyzet iró niá ja, hogy 2007-ben, az ú j, drá kó i
szigorú , a tü nteté seket tiltó , illetve korlá tozó tö rvé nyek
bevezeté sekor szinté n az első k kö zö tt voltam, akit elı́té ltek é s
bö rtö nbe zá rtak. A felmentő ı́té let utá n kiadott kö zlemé nyben
kö szö ntem meg mindenkinek a tá mogatá st, é s ké rtem az engem
segı́tő ket, hogy folytassá k mindazt, amit elkezdtü nk.
„Ez a dö nté s a szolidaritá s erejé rő l tanú skodik. Tö bbet jelent
anná l, mint hogy az ember a pé nzé t é s a nevé t adja egy ü gyhö z.
Azt jelenti, hogy mind hiszü nk abban, hogy mindenkinek joga van
a szabadsá ghoz, mindenhol, nem csak a sajá t orszá gá ban.
Eletbevá gó an fontos, hogy folytassuk azt, amit elkezdtü nk. Miné l
tö bben kö vetik igyelemmel az esemé nyeket, miné l nagyobb a
nyomá s a hatalom birtokosain az alulró l szervező dő tö megek
irá nyá bó l, anná l tö bb bı́ró sá gi ü gy zá rul majd olyan eredmé nnyel,
amilyennel az enyé m zá rult, é s anná l kevesebben já rnak majd ú gy,
mint a Pussy Rió t tagjai. Talá ljuk meg a mó djá t, hogy vá ltoztatni
tudjunk az esemé nyeken!”
Keseré des pillanat volt ez. Mı́g engem é s mé g sokakat kint, a
bı́ró sá g elő tt letartó ztattak, addig odabent a Pussy Rió t tagjait,
ezeket a iatal nő ket, egy bö rtö ntelepen letö ltendő , ké t é v
szabadsá gveszté sre ı́té lté k. A 24 é ves Marija Aljohina, a 22 é ves
Nagyezsda Tolokonnyikova é s a 30 é ves Jekatyerina Szamucevics
egy rö vid „pú nk imá dsá got” adott elő a moszkvai
Megvá ltó Krisztus-szé kesegyhá zban, é s az errő l ké szü lt
felvé telen tö bbszö r is megemlı́tik Putyin nevé t. Kö nnyen
kitalá lható , hogy vajon a ható sá gok melyiket tartottá k nagyobb
szentsé gtö ré snek.
Ké ső bb mé g visszaté rek ezekre a bá tor nő kre é s az ő
tö rté netü kre, amely bejá rta a nemzetkö zi sajtó t, é s az egé sz
vilá gnak bebizonyı́totta, hogy a Putyin-rezsim té nyleg az
ö nké nyuralommá vá lá s ú tjá ra té rt, ahonnan nincs visszaú t. De
mindezek elő tt szeretné m elmagyará zni, hogyan kerü ltem a
bı́ró sá g é pü lete elé , é s hogyan keveredtem bele ebbe az ü gybe. Ez
is egy olyan tö rté net, amit a nagyapá m biztosan hitetlenkedve
hallgatna. Ehhez viszont el kell hagynunk Moszkvá t, é s
ké pzeletben Spanyolorszá gba, egé sz pontosan egy andalú z
kisvá rosba, Linaresbe kell utaznunk.
1975-ben, tizenké t é vesen vettem ré szt é letemben elő szö r

egyé niben egy komoly - orszá gos - versenyen, a szovjet
juniorbajnok-sá gon. Tı́z é vvel ké ső bb, Moszkvá ban é n lettem a
vilá gtö rté nelem leg iatalabb sakkvilá gbajnoka. 2005. má rcius 10-
é n, Spanyolorszá gban já tszottam é letem utolsó té tmé rkő zé sé t,
amellyel kilencedszer is megnyertem a linaresi szupertorná t.
Ekkor dö ntö ttem ú gy, hogy há rom é vtized utá n - amelybő l ké t
é vtizedet a vilá g é lvonalá ban tö ltö ttem - befejezem pro i sakkozó i
pá lyafutá somat.
Manapsá g nem jellemző , hogy valaki a csú cson vonuljon vissza,
de nekem cé l kell, é s nyomot akarok hagyni magam utá n. A
teljesı́tmé nyemet é s az eredmé nyeimet ı́té ljé k meg má sok, de é n
ú gy é reztem, tö bbé nem vagyok kulcs igura a sakk vilá gá ban, ahol
egyé bké nt is eluralkodott a politikai ká osz, ı́gy az egyesı́tett
vilá gbajnoki cı́m visszaszerzé se elé rhetetlen tá volsá gba kerü lt,
ezé rt szá momra nem maradt má s ú t, mint a lé lekö lő ismé tlé s.
Vilá gé letemben ambició zus cé lokat tű ztem ki magam elé , é s
voltam annyira szerencsé s is, hogy ezek tö bbsé gé t sikerü lt
teljesı́tenem. Sakkozó ké nt mindent elé rtem, amit csak lehetett.
Ekö zben mindvé gig azt é reztem, vannak mé g olyan terü letek, ahol
letehetek valamit az asztalra, ahol talá lhatok mé g magamnak ú j
cé lokat, amelyekbe befektethetem az energiá imat. Uj
elfoglaltsá gaim egyike volt, hogy kö nyvet ı́rtam Hogyan utá nozza
az é let a sakkot1 cı́mmel a dö nté shozatali folyamatokró l, illetve
elő adá sokat é s szeminá riumokat tartottam ebben a té má ban. Egy
má sik projekt kereté ben elkezdtem né pszerű sı́teni az iskolai
sakkoktatá st. Az amerikai szé khelyű sakkalapı́tvá nyom, a
Kaszparov Sakk Alapı́tvá ny (Kasparov Chess Foun-dation, KCF)
tá mogatja a sakk mint tantá rgy bevezeté sé t az iskolá kba, illetve
kidolgozta a sakkoktatá s tantervé t. A KCF-nek ma má r
Brü sszelben, Johannesburgban, Szingapú rban é s Mexikó vá rosban
is vannak kö zpontjai, amelyek tö bb ezer iskolá val, valamint
megszá mlá lhatatlanul sok szervezettel é s ké pzé si programmal
á llnak együ ttmű kö dé sben.
Ezek a tervek ugyanakkor mé g vá rhattak volna. Amikor
eldö ntö ttem, hogy vé gleg abbahagyom a pro i sakkot, annak a
legfő bb oka a politika volt - pontosabban az, amit egy
autokrá ciá ban a politika jelent. Sok é ven á t lelkes tá mogató ja
voltam az orosz demokrá ciá nak, né ha magam is ré szt vettem
kü lö nbö ző politikai mozgalmak szervezé sé ben - ebben az idő ben
a kampá nyoknak, ajá nlá soknak é s szavazatoknak mé g volt
jelentő sé gü k. 2005-re ezek a fogalmak szinte teljesen tartalmukat
vesztetté k az orosz hatalmi struktú rá ban, mi azonban mé g
bizakodó ak voltunk. Tudtuk, hogy a legfeljebb ké t elnö ki ciklust
engedé lyező tö rvé nynek kö szö nhető en 2008 a Putyin-é ra vé gé t
jelentheti - persze csak akkor, ha az elnö k nem kocká ztatja meg a
politikai kikö zö sı́té st azzal, hogy hatá lyon kı́vü l helyezi az
alkotmá nyt. Minthogy Putyin nem indult a vá lasztá sokon, az volt
a cé lunk, hogy kellő tá mogatottsá got szerezzü nk ahhoz, hogy egy
való ban demokratikus jelö ltet á llı́thassunk. Nem tudtam, hogy
sikerrel já runk-e, de azt tudtam, hogy mindenké ppen meg kell
pró bá lnunk.
Ahogy azt a visszavonulá som utá n né há ny nappal a The Wall
Street Journal hasá bjain is megı́rtam, szemé lyes okai is voltak
annak, hogy belevetettem magam az aktı́v politikai é letbe:
Amikor a nyolcé ves iamra né zek, tudom, hogy ennek a

csatá nak nagy a té tje, nagyobb má r nem is lehetne. A
jó mó dú oroszok kö zü l sokan kü lfö ldre kü ldik a gyerekeiket
tanulni, hogy tá vol legyenek azoktó l a veszé lyektő l,
amelyeket orszá gunk tekinté lyelvű vezeté se jelent.
Hon itá rsaim tö bbsé gé nek azonban nem adatik meg ez a
lehető sé g. Nekem igen, de é n azt akarom, hogy a iam abban
az orszá gban nő jö n fel, ahol szü letett. Nem akarom, hogy
attó l kelljen fé lnie, hogy behı́vjá k katoná nak é s egy
tö rvé nytelen há ború ban kell a hazá já t szolgá lnia, vagy attó l,
hogy egy diktatú rá ban, elnyomá s alatt kell majd é lnie. Azt
akarom, hogy a iam egy szabad á llam polgá raké nt é ljen, é s
bü szke legyen a hazá já ra é s az apjá ra... Millió nyian vannak
mé g olyanok Oroszorszá gban, akik, hozzá m hasonló an,
sajtó szabadsá got, jogá llamisá got é s tisztessé ges
vá lasztá sokat akarnak. Mostantó l az lesz a munká m, hogy
harcoljak ezeké rt az embereké rt, ezeké rt az é rté keké rt.2
A iam, Vadim most 18 é ves, é s nem tudja, milyen egy szabad

Oroszorszá g-ban é lni. Mindazt, amit a demokrá ciá ró l é s a polgá ri
szabadsá gjogokró l tud, ú gy tanulta meg, ahogyan a
Szovjetunió ban kamaszké nt é n is megtanultam: sokat utazik
kü lfö ldre, é s kü lfö ldi hı́reket olvas. De neki é s kortá rsainak ott van
az internet is, amely mé g mindig viszonylagos szabadsá got é lvez.
2005-ben harmadszor is megnő sü ltem, é s a felesé gem, Dá sa a mai
napig fontos szerepet já tszik abban, hogy az é letemnek ez az ú j
szakasza boldog é s sikeres legyen. A lá nyunk, Aida é s a iunk,
Nikolasz má r egy szabad orszá gban szü letett é s fog felnő ni.
Csakhogy ez az orszá g, a terveimmel ellenté tben, nem
Oroszorszá g, hanem az Amerikai Egyesü lt Allamok.
Visszavonulá som elő tt né há ny hó nappal a beszlá ni iskolai

tú szdrá ma az egé sz vilá got megrá zta. Ezt az esemé nyt azé rt
emlı́tem meg e helyen, kiragadva a kronoló giá bó l, mert egyré szt,
ez is befolyá solta a dö nté semet, má sré szt, 2005-ben magam is
ellá togattam a helyszı́nre.
2004. szeptember 1-é n, Oroszorszá g Eszak-Kauká zus
ré gió já ban, a Grú -ziá val hatá ros Eszak-Oszé tiá ban csecsen
szeparatistá k tö bb mint 1100 embert ejtettek tú szul egy
iskolá ban. Epp a tané vnyitó ü nnepsé g zajlott, ez volt az ú n. „Első
csengeté s napja” - vagy ahogy mi Oroszorszá gban nevezzü k, a
„Tudá s napja". Ilyenkor a szü lő k é s a tö bbi csalá dtag is elkı́sé ri a
gyerekeket az iskolá ba. Harminc, á llig felfegyverzett terrorista
benyomult az iskolá ba, é s a tú szokat a tornaterembe terelté k
ö ssze. Az é pü letet há zilag ké szı́tett bombá kkal akná sı́tottá k el
(igaziakkal, nem ú gy, mint a „Nord-Ost”-esetné l), é s szá mos tú szt
rö gtö n kivé geztek.
Ahogyan arra szá mı́tani lehetett, a helyzet az iskolá n kı́vü l
hamar kaotikussá vá lt, mert megjelentek a pá rtok ké pviselő i,
valamint a kü lö nbö ző regioná lis é s orszá gos biztonsá gi é s rendő ri
erő k, amelyek mind kü lö n-kü lö n tá bort ké peztek. A szü lő k é s a
helybeli lakosok nem voltak hajlandó ak elhagyni a kö rnyé ket -
sokan azé rt nem, mert meg akartá k akadá lyozni, hogy a hadsereg
tá madá st inté zzen az iskola ellen. Mé g é lé nken é lt bennü k a
„Nord-Ost” ostrom emlé ke. A tá madó k most is hasonló
kö vetelé sekkel á lltak elő , mint 2002-ben: Oroszorszá g vonja ki a
csapatait Csecsenfö ldrő l, é s ismerje el Csecsenfö ld fü ggetlensé gé t.
Má s beszá moló k szerint azt is szeretté k volna elé rni, hogy az
ENSZ is ö ná lló á llamnak ismerje el Csecsen- fö ldet.
Emellett azt kö vetelté k, hogy a ré gió tö bb politikusa - tö bbek
kö zt Eszak-Oszé tia elnö ke, Alekszandr Dzaszohov, valamint a
szomszé dos Ingusfö ld elnö ke, Mutat Zjazikov - utazzon a
helyszı́nre, é s vá llalja a kö zvetı́tő szerepé t. Vé gü l egyikü k sem
ment el Beszlá nba. Dzaszohov ké ső bb elmondta, hogy ő t
erő szakkal tartottá k vissza, a Time magazinnak pedig azt is
elá rulta, hogy „a belü gyminiszté rium egy magas rangú tisztje azt
mondta neki, hogy parancsot kapott a letartó ztatá sá ra arra az
esetre, ha megpró bá lna odautazni”.3
Az ú jsá gı́ró , Anna Politkovszkaja, azon kevé s oroszok egyike,
akikben a csecsé nek megbı́ztak, szinté n meghı́vá st kapott. O
rö gtö n ú tnak indult Beszlá nba, de sosem é rkezett meg oda. A
repü lő ú tjá n mé rget kevertek a teá já ba, amitő l kó má ba esett, é s,
miutá n Rosztov egyik kis kó rhá zá ban szinte a halá lbó l hoztá k
vissza, Politkovszkaja visszautazott gyó gyulni Moszkvá ba. Azt
mondta, biztos benne, hogy az orosz titkosszolgá lat
„semlegesı́tett, mert tudtá k, hogy azé rt megyek Beszlá nba, hogy
levezessem a tá rgyalá sokat”.4
A csecsen fü ggetlensé gi mozgalom gyű lö lt vezető je, Aszlan
Maszhadov, akinek a fejé re Moszkva tı́zmillió dollá ros vé rdı́jat
tű zö tt ki, szó vivő jé n keresztü l elı́té lte a tá madá st, é s ú gy tű nt,
ké sz aká r szemé lyesen is beavatkozni. Dzaszohov ké ső bb azt
nyilatkozta, ő ké sz volt tá rgyalni, ké sz volt arra, hogy a
terroristá knak biztonsá gos eltá vozá st kı́ná ljon, é s szabadon
engedjen né há ny bebö rtö nzö tt gerillá t, ha ezzel garantá lhatja a
mé g é letben maradt tú szok biztonsá gá t.
Am, mikö zben folytak a tá rgyalá sok, megtö rté nt az
elké pzelhetetlen. Szeptember 3-á n, a tú szdrá ma harmadik napjá n,
ké t robbaná s rá zta meg a tornacsarnokot - ez é pp akkor tö rté nt,
amikor az egé szsé gü gyi kü lö nı́tmé nyek megkö zelı́tetté k az
é pü letet azé rt, hogy hú sz, korá bban meggyilkolt tú sz holttesté t
elhozzá k. Az egyik robbaná s kö vetkezté ben a tető lá ngba borult.
Arulkodó az a té ny, hogy mintegy fé l tucat teó ria szü letett az első
ké t robbaná s okairó l, é s mé g tö bb az ezt kö vető ö sszecsapá sró l.
Az elmé letek jó ré szt ugyanazoktó l a hivatalos forrá soktó l
szá rmaznak, akik egyé bké nt egy kicsit mindig má ské pp tá laltá k
az egyes tö rté né seket. Beszá moló k szerint a terroristá k egyik
bombá ja vé letlenü l robbant fel. Má s forrá sok azt emelté k ki, hogy
egy orosz mesterlö vé sz kilő tte az egyik terroristá t, aki
felrobbantott egy bombá t.
Ugyanilyen zavaros a helyzet azt illető en, hogy ki volt a fő nö k az
é pü leten kı́vü l, ki adta ki a tű zparancsot é s mikor; é s a tragé dia
utá n, ahogy telt az idő , az egé sz csak mé g zavarosabb lett. Annyi
bizonyos, hogy tű zharc alakult ki - kint is é s a tú szokkal teli
tornateremben is -, é s sok tú sz addigra annyira kiszá radt é s
legyengü lt, hogy elfutni sem tudott a helyszı́nrő l. A helyi rendő ri
erő k é s a nehé zfegyverzettel felszerelt katonasá g mellett
fegyveres civilek is harcba szá lltak a terroristá k ellen. Halá l é s
ká osz uralkodott a helyszı́nen. Az, hogy a katoná k lá ngszó ró val is
tü zeltek a tornateremre, amely egyé bké nt tele volt gyerekekkel,
csak azutá n derü lt ki, hogy a szomszé dok megtalá ltá k a kö zeli
tető kö n a hatalmas tartá lyokat.
Gyakorlatilag, amint vé get é rt a harc, megjelentek a buldó zerek
é s a dö mperek, é s elhordtá k a tö rmelé ket, a romokat (kö ztü k
emberi maradvá nyokat is), é s á ltalá ban mindent, ami bizonyı́té kul
szolgá lhatott volna az aznap tö rté ntekkel kapcsolatban, é s aminek
a segı́tsé gé vel rekonstruá lni lehetett volna a rettenetes nap
esemé nyeit. A borzalmakat kint vé gigkö vető helyiek
tanú vallomá sai é s a bent fogsá gban tartott tú szok beszá moló i az
esemé nyekrő l rendre ellentmondtak a hivatalos kormá nyzati
kommuniká ció nak. A ható sá gokat szá mtalanszor hazugsá gon
kaptá k, valahá nyszor kö nnyen cá folható kijelenté seket tettek a
tö rté ntekrő l, pé ldá ul azzal kapcsolatban, hogy ki, mikor é s milyen
fegyvert haszná lt, ezé rt szinte ké ptelensé g volt jó hiszemű en
fogadni aká r csak egyetlen hivatalos nyilatkozatot is.
A „Nord-Ost” ostrommal ellenté tben, a beszlá ni eset kapcsá n
tö bb hivatalos nyomozá st is elrendeltek. Az egyiket az é szak-
oszé tiai parlament egyik ké pviselő je folytatta le 2005-ben, aki
maga is jelen volt azon a napon, amikor a fegyveres erő k
megrohamoztá k az iskolá t. 2006-ban a szö vetsé gi parlament ké t
á tfogó jelenté st is ké szı́tett az esetrő l. A dumá ban Putyin pá rtja,
az Egyesü lt Oroszorszá g Pá rt volt tö bbsé gben, é s az ő
ké pviselő jü k jelenté se lett vé gü l a hivatalos jelenté s. A má sikat az
orosz nacionalista pá rt, a Rodina (Haza) egyik tagja, Jurij
Szaveljev ké szı́tette, aki tö rté netesen a raké tá k é s
robbanó anyagok elismert szaké rtő je. A Szaveljev-jelenté s má r
sokkal inká bb ö sszecseng a szemtanú k é s a tú szok vallomá saival a
fegyverhaszná latot é s az esemé nyek sorrendjé t illető en. Szaveljev
é s a kollé gá ja is ö ná lló ö sszefoglaló t nyú jtottak be, é s a hivatalos
jelenté shez nem voltak hajlandó ak a nevü ket adni. 2007-ben
aztá n megtö rté k a hallgatá st, é s leleplezté k a kormá nyt:
bejelentetté k, hogy a 2006-os hivatalos jelenté s á tveré s volt.5
Egy 2006-os cikké ben Dá vid Satter sorra vette a bizonyı́té kokat:
A beszlá ni szü lő k verzió já t tá masztjá k alá az é szak-oszé tiai
parlament vizsgá ló bizottsá gá nak eredmé nyei. A 2005.
november 29-é n kiadott jelenté sé ben a bizottsá g arra a
kö vetkezteté sre jutott, hogy az első robbaná st vagy egy
lá ngszó ró , vagy egy olyan grá ná tvető okozta, amellyel az
é pü leten kı́vü lrő l tü zeltek.
A legmeggyő ző bb bizonyı́té kot azonban Jurij Szaveljev
ké pviselő nek, a szö vetsé gi parlament á ltal lé trehozott
vizsgá ló bizottsá g tagjá nak jelenté se szolgá ltatta, aki egyben
az é gé si folyamatok izikai tulajdonsá gainak elismert
szaké rtő je... Szaveljev arra a kö vetkezteté sre jutott, hogy az
első robbaná s egy lö vé s eredmé nye volt, amelyet 13:03-kor,
egy kö zeli é pü let ö tö dik emeleté rő l adtak le egy
lá ngszó ró bó l. A má sodik robbaná s 22 má sodperccel ké ső bb
kö vetkezett be, ennek kivá ltó oka egy robbanó repeszgrá ná t
volt, amely 6,1 kilogrammnyi dinamitnak megfelelő
mé rté kű pusztı́tá sra ké pes, é s egy má sik ö temeletes, de
ugyanabban az utcá ban á lló é pü letbő l lő tté k ki. Szaveljev
szerint a robbaná sok vé gzetes erejű tü zet okoztak, emiatt
omlott be az iskola tornacsarnoká nak teteje, maga alá
temetve a tú szok tö bbsé gé t. A tű z eloltá sá ra ké t teljes ó rá n
á t nem é rkezett parancs. Kö vetkezé ské pp: azok a tú szok,
akiket meg lehetett volna menteni, é lve benné gtek.6
Soká ig mé g az á ldozatok pontos szá ma sem volt ismert, é s az

esemé nyeket kö vető hetekben ezt az adatot tö bbszö r
mó dosı́tottá k. A hivatalos jelenté sek hiá nyossá gait a
csalá dtagokkal é s a tú lé lő kkel ké szı́tett interjú k alapjá n sikerü lt
pó tolni. A vé gleges adatok szerint 334 tú sz vesztette é leté t,
kö ztü k 186 gyerek; tö bb mint 700-an megsebesü ltek, a repeszek
okozta sé rü lé sek miatt sokakná l vé gtagi amputá ció t kellett
vé gezni. A halá los á ldozatok kö zü l sokan elevenen é gtek el. A
megö lt é s é letben maradt tú szejtő k szá ma szinté n vitatott. A
hivatalos adatok szerint a tá madó k 32-en voltak, kö zü lü k egy
maradt é letben; má s jelenté sekben az á ll, hogy enné l sokkal
tö bben, aká r 75-en is lehettek, é s sokan elmenekü ltek. A
biztonsá gi erő k legalá bb 10 embert veszı́tettek, a há rom mű veleti
parancsnokot is.
A beszlá ni tá madá st Samil Baszajev csecsen parancsnok vá llalta
magá ra. Kö zö lte, hogy eredetileg az volt a terv, hogy egy
szentpé tervá ri vagy moszkvai iskolá t tá madnak meg; egyben
tová bbi hasonló akció kat is kilá tá sba helyezett. Vé gü l ezekre a
terrorcselekmé nyekre nem kerü lt sor, é s Baszajev 2006-ban egy
robbaná sban é leté t vesztette. Hogy pontosan hogyan ö lté k meg,
azt senki sem tudja, de né há ny embert leszá mı́tva ez senkit nem
is é rdekel. A lé nyeg, hogy meghalt.
A gyá szoló beszlá ni csalá dok egyetlen bű nbakot talá ltak
maguknak: a kormá nyt. A terroristá któ l vagy a holtaktó l nem
lehet vá laszokat kö vetelni. Az egyetlen elfogott tú szejtő t, Nurpasi
Kulajevet villá mgyorsan elı́té lté k, majd ezt kö vető en nyoma
veszett az orosz bü nteté s-vé grehajtá s rendszeré ben. A Beszlá ni
Anyá k elnevezé sű é rdekvé delmi csoport tö bb fellebbezé st
nyú jtott be Kulajev ü gyé ben, remé lve, hogy egy nyilvá nos
tá rgyalá son tová bbi ré szleteket tudhatnak meg a tá madá sró l. Az
anyá k kö nnyei ugyan kevé ssé hatottá k meg a kormá nyt, á m a
tú szdrá má t kö vető en való ban drá mai kormá nyzati reformokat
vezettek be. Sajnos, ezek első dlegesen nem az orosz né p
biztonsá gé rzeté nek nö velé sé t szolgá ltá k.
Ké t hé ttel a beszlá ni tragé dia utá n Putyin má ris ö sszehı́vta a
kabinet tagjait, valamint a nemzet mind a 89 kormá nyzó já t, é s
hosszú ó rá kon á t tá rgyalt velü k. Né há ny mondat erejé ig kité rt a
beszlá ni tragé diá ra, majd kö zö lte, hogy a vá lasznak hatá rozottnak
kell lennie: nö velni kell a kormá nyzati munka haté konysá gá t, é s
helyre kell á llı́tani az orszá g egysé gé t. Aki egy kicsit is ismeri a
diktatú rá kat, annak ilyen mondatok hallatá n megszó lal a fejé ben
a vé szcsengő - ez is egy ilyen helyzet volt. Az termé szetes, hogy
ilyen elő zmé nyek utá n a kormá ny szigorı́tja a terrorizmus elleni
jogszabá lyokat é s kiterjeszti a bű nü ldö ző szervek hatá skö ré t, de
Putyin olyan reformokat is bevezetett, amelyekkel tová bb
rombolta Oroszorszá g demokratikus inté zmé nyeit. Ettő l kezdve
pé ldá ul ő maga nevezte ki a kormá nyzó kat - ezzel megszű nt a
kö zvetlen kormá nyzó vá lasztá s inté zmé nye. A ké pviselő -vá lasztá s
rendszere is á talakult: innentő l csak pá rtokra lehetett szavazni,
egyé ni jelö ltekre nem, ı́gy a bebetonozott pá rtkatoná k garantá ltan
megtarthattá k a helyü ket. Egyes reforminté zkedé sek egyenesen a
demokratikus á llamrendszer alapjait tá madtá k, azzal a cé llal,
hogy megnehezı́tsé k ú j pá rtok nyilvá n-tartá sba vé telé t. Ezeknek a
rendelkezé seknek termé szetesen semmi kö zü k nincs a beszlá ni
esethez vagy a terrorizmus elleni harchoz - Putyin egyszerű en
csak lehető sé get lá tott a tová bbi hatalomkoncentrá ció ra.
Má r akkor is ismert ember voltam, amikor ú gy dö ntö ttem,
politikai aktivistaké nt folytatom tová bb. Ez szá mtalan elő nnyel
já rt, de persze megvoltak az á rnyoldalai is. Ki voltam té ve a
kritikusok vá djainak, miszerint neo ita vagyok, egy dilettá ns, aki
nem akarja kivenni a ré szé t a kemé ny munká bó l, a szö vetsé gek
é pı́té sé bő l, é s nem kı́vá ncsi az emberek vé lemé nyé re. Elszá ntan
igyekeztem cá folni ezeket a vá dakat, amennyire csak tő lem telt,
ezé rt orszá gjá ró kö rú tra indultam, hogy szemé lyesen is halljam,
mit gondolnak az emberek a kö zá llapotokró l, é s hogy elvigyem
nekik az ü zenetet, hogy lehet má s a jö vő nk.
Ne felejtsü k el, hogy az ellenzé k nem tudott megjelenni a
mé diá ban, ezé rt szemé lyesen kellett talá lkoznunk az emberekkel,
hogy egyá ltalá n meghalljá k a hangunkat. Ha egy hı́res sportoló
visszavonul é s politizá lni kezd, az bá rhol má shol a vilá gon vezető
hı́r lett volna. De mivel kö zismert volt, hogy milyen vé lemé nnyel
vagyok Putyinró l, ezé rt a sajtó tisztá n sportpá lyafutá som
befejezé sé t hangsú lyozta a visszavonulá som kapcsá n. Ezzel
szemben azok a hı́res orosz jé gkorongozó k - tö bbek kö zö tt
Fetyiszov é s Tretyak -, akik nyilvá nosan tá mogattá k Putyint, ó riá si
igyelmet kaptak. Arra esé lyem sem volt, hogy a té vé
nyilvá nossá ga elő tt beszé ljek jö vő beli terveimrő l. Az egy dolog,
hogy eleve nem hı́vtak ilyen beszé lgeté sre, de az é lő adá st addigra
lé nyegé ben teljesen betiltottá k, nehogy kı́nos politikai tartalmak
kerü ljenek ké pernyő re.
Tudtam, hogy nem lesz kö nnyű dolgom. A Kreml gengszterei é s
azok megbı́zottjai a prominens ellenzé kiekre kü lö nö s
alapossá ggal igyelnek, s nekem ebben a megkü lö nbö ztetett
igyelemben má r korá bban is ré szem volt. Kritikusaim kö zt voltak
bosszantó tré famesterek é s veszé lyes bű nö ző k is, szı́nes volt a
paletta, de egyvalami kö zö s volt bennü k: mindannyiukat azok
izetté k, akiknek az volt a fő feladatuk, hogy biztosı́tsá k, hogy
valamennyi alulró l szervező dő ellenzé ki mozgalom azonnali é s
kemé ny ellená llá sba ü tkö zzö n. Az i jú sá gi csoportok, amelyeket
ná ci elő deik utá n mi csak „Putyin-Jugendnek” csú foltunk, rá m
á llı́tottá k az embereiket, é s azok a beszé deimet bekiabá lá sokkal
é s dobá ló zá ssal zavartá k meg; mondanom sem kell, ő ket soha
nem zaklattá k a rendő rö k. Aprilisban Moszkvá ban tartottam egy
beszé det, é s egy iatalember fá bó l ké szü lt sakktá blá t vá gott a
fejemhez. Termé szetesen folyamatosan kö vettek is, a
titkosszolgá lat marconá i feljegyzé seket ké szı́tettek ró lam. Ilyen a
bizalom egy totalitá rius rendszerben.
De nem adtam magam egykö nnyen. Az orszá gjá ró kö rú t azé rt is
fontos volt a szá momra, mert az ellenzé ki mozgalom ebben az
idő ben fő ké nt Moszkvá ra, kisebb ré szben pedig Szentpé tervá rra
koncentrá ló dott. Putyin tá mogatottsá ga sokkal nagyobb volt a
moszkvai kö rgyű rű n kı́vü l, azokon a vidé keken, ahol a gazdasá g
javaré szt a kormá nytó l fü ggö tt, é s ahol az egyetlen hı́rforrá st a
Kreml á ltal felü gyelt té vé csatorná k jelentetté k. Ellá togattam
keletre, a fő vá rostó l 6200 kilomé terre fekvő Vlagyivosztokba.
Majd elmentem Rosztovba, aztá n dé lre, a Kauká zusba. Beszé ltem
halá szokkal, vasutasokkal é s diá kokkal is. Vé gü l elmentem
Beszlá nba is.
Első ké nt abba a temető be lá togattam el, amit a helybeliek Uj
Temető nek neveztek el. Tı́z hó nappal a tá madá s utá n mé g mindig
nem ké szü lt el teljesen. Virá got vittem minden sı́rra, é s szinte
sokkos á llapotban já rtam vé gig a sı́rkertet - megé rintett annak a
borzalomnak a kö zelsé ge, amit az emberek a tá madá s sorá n
á té ltek, é s amivel a tú lé lő k nap mint nap együ tt é lnek ma is.
Ké pzeljü k el a hosszú sorokat, ahol minden sı́rkö ven ugyanaz a
vé gdá tum á ll: 2004. szeptember 3. - é s ez 330-szor egymá s utá n.
A szü leté si dá tumok pedig minden sorban az 1990-es é vekre
mentek csak vissza, é s volt né há ny a 2000-es é vekbő l is. Az volt
addigi é letem legfá jdalmasabb napja.
Aznapra volt egy meghı́vá som: elő adá st tartottam a vá rosban,
ezé rt ö sszeszedtem magam, amennyire csak tudtam, é s
elindultam a helyi kultú rhá zba. Má r meg sem lepő dtem azon,
hogy az é pü letet zá rva talá ltam, é s odabent teljes volt a sö té tsé g.
Ez a bá ná smó d, aká r a zaklatá s é s az elszigetelé s kijá rt
mindenkinek, aki magá t ellenzé kinek vallotta. Bá rhova hı́vtak, a
talá lkozó helyszı́né n, kü lö nö s mó don, mindig volt valami
problé ma az á ram- vagy a vı́zellá tá ssal. A repü lő gé pü nk
rendszerint nem kapott leszá llá si engedé lyt. A minket szá llı́tó
buszok rossz helyre é rkeztek. A helyiek elá rultá k nekem, hogy
azzal fenyegetté k meg ő ket: bá ntalmazni fogjá k vagy kirú gjá k a
munkahelyü krő l azokat, akik eljö nnek meghallgatni a
beszé demet. ı́gy a gyű lé seket rendre a szabad é g alatt tartottuk
meg, az utcá n vagy hivatali é pü letek elő csarnoká ban, esetleg
é ttermekben. Mé g a szá llodá kat is arra utası́tottá k, hogy nekem é s
a kollé gá imnak ne adjanak ki szobá t.
Igy volt ez Beszlá nban is, a vá rosban, amely bá rmelyik má sikná l
jobban megé rdemelné a bé ké t é s a nyugalmat. Eppen ezé rt nem is
akartam odautazni, kö zben meg azt é reztem, muszá j ott lennem.
Nem politizá lni é rkeztem a vá rosba, hanem azé rt, hogy a sajá t
szememmel lá ssam, mi tö rté nt ott, é s biztosı́tsam a csalá dokat
afelő l, hogy nem feledkeztü nk el ró luk. Akkoriban Beszlá nban
szinte mindenki dü hö s volt a kormá nyra, amié rt annak fontosabb
volt a tú szejtő k meggyilkolá sa, mint a tú szok é leté nek
megmenté se.
Az orosz ú jsá gı́ró nő , Masa Gesszen velem tartott erre az ú tra, é n
pedig az ő ú tinapló ja, beszá moló i alapjá n frissı́tettem fel az
emlé keimet, mert elhomá lyosı́tottá k ő ket annak a napnak az
elsö prő é rzelmei. Az alá bbiakban ebbő l a cikkbő l idé zek
ké tbekezdé snyit - az első t azé rt, hogy é rzé keltessem, nem tú lzá s
az, amit a korá bban emlı́tett iatalok á ltal elkö vetett zaklatá sokró l
ı́rtam; a má sodikat pedig azé rt, hogy ne kelljen ú jraé lnem azt a
napot, ı́gy megkı́mé ljem magam tová bbi fá jdalmaktó l.
Kö zvetlenü l ezutá n tompa puffaná s hallatszott. Olyan volt,

mint egy pisztolylö vé s. Egy nő felkiá ltott: „Garri! Garri!” A
tö meg megindult, é s Kaszparovot a ké tbalkezes testő rei
pró bá ltá k megvé deni, mikö zben arra is ü gyeltek, hogy az
emberek ne tapossá k el egymá st menekü lé s kö zben. Ekkor
é szrevettü k, hogy az é pü let elő tt á lló egyik iatalember a
kezé ben tart egy lakont, amirő l ké ső bb kiderü lt, hogy egy
ü veg ketchup volt. Erő sen felrá zta, Kaszparov felé fordı́totta,
é s megnyomta a lakont. Telitalá lat: Kaszparov fejé t,
mellkasá t é s ké k sportzakó já nak jobb vá llá t beborı́totta a
piros, ragacsos szó sz. Az elő csarnok ekkorra teljesen
kiü rü lt, má r csak az a tö rö tt tojá sokkal teli mű anyag szatyor
á rvá lkodott ott, amely fö ldet é ré s elő tt mé g hozzá csapó dott
a csarnok tetejé hez - az volt az a puffaná s. Megjelent
mellettü nk egy idő s hö lgy, elő vette a zsebkendő jé t é s
megpró bá lta letö rö lni Kaszparov arcá t. „Bocsá sson meg,
bocsá sson meg!" - ezt ismé telgette szinte alig hallható an
Kaszparov. Azé rt ké rt bocsá natot, mert a botrá nyt ő okozta
abban a vá rosban, amelyet má r ı́gy is é pp elé ggé
meggyö tö rt a gyá sz.
A tö meg egyre nő tt, ahogy az emberek kijö ttek a há zakbó l,
a laká sokbó l, é s csatlakoztak a sé tá hoz. Az iskolá ba az
egykori tornacsarnok falai helyé n tá tongó ó riá si lyukakon
á t lé ptek be... Kaszparovnak a lé legzete is elá llt. „Istenem!
Istenem!” - suttogta. Az asszonyok a lerombolt é pü letszá rny
egy-egy sarká ba hú zó dtak, é s jajgatni kezdtek. Hangjuk, az
az elmosó dó , magas hang betö ltö tte a teret. Kaszparov
lesú jtva á llt: kivö rö sö dö tt szemmel, ré snyire nyitott szá jjal,
é s csak rá zta a fejé t. Nyilvá nvaló volt, hogy itt nem lehet
beszé det tartani: az egykori tornaterem helyé t betö ltö tte a
gyá sz. Vé gü l azt ké rte, hogy vezessé k kö rbe az iskolá ban, é s
a sé ta kö zben beszé lni kezdett az addigra mintegy szá zfő ssé
duzzadt tö meghez: „Vé gigjá rva ennek az iskolá nak a
folyosó it, csak arra tudok gondolni, hogy Moszkvá ban a
vezető ink hogyan ké pesek tová bb é lni az é letü ket, é s tová bb
hazudozni? Ott van kö ztü k az az ember is, aki kiadta a
tű zparancsot. Ha az az ember megú ssza ezt, az a mi bű nü nk
is lesz!”7
A Beszlá nban tö rté ntek miatt mindö ssze há rom tisztviselő ellen
emeltek vá dat. Mindhá rman a helyi, é szak-oszé tiai rendő rsé g
tisztjei voltak. A vá d ellenü k kö telessé gszegé s volt, amié rt nem
tudtá k megvé deni az iskolá t. De ú gy tű nik, ezt az otromba,
lá tvá nyos bű nbakkeresé st má r a putyini bı́ró sá g sem tű rhette, ı́gy
vé gü l mindhá rman kegyelmet kaptak. Amikor 2007 má jusá ban a
bı́ró kihirdette a felmentő ı́té letet, a Beszlá ni Anyá k huszonö t, a
tá rgyaló teremben lé vő tagja tombolni kezdett. A felmentett
rendő ri vezető k aligha voltak felelő sek mindazé rt, ami tö rté nt, de
a csalá dok akkor é s ott rajtuk tudtá k csak levezetni a tehetetlen
dü hü ket.
E pillanattó l kezdve ugyanú gy é rezhetü nk megveté st é s dü hö t
egyré szt a tá madá sé rt felelő s, a meré nyletet kitervelő é s azt
vé grehajtó terroristá k irá nt, má sré szt azok irá nt, akik nem
teljesı́tetté k a kö telessé gü ket, mert nem tudtá k megvé deni é s
megmenteni az embereket, majd ezé rt a kudarcé rt nem voltak
hajlandó ak vá llalni a felelő ssé get. Té vedé sek, hibá k, erő szakos
esemé nyek é s ü gyek eltussolá sa demokrá ciá kban is elő fordul.
Té vedni emberi dolog. Az emberek a vilá gon mindenhol mű velnek
borzalmas dolgokat. Sajnos, ú gy tű nik, ké ptelenek vagyunk az
effé le tragé diá knak elejé t venni. (Bá r az is biztos, hogy á lnok
diktatú rá kban gyakoribbak az ilyen esetek.) Eppen ezé rt a
demokratikus inté zmé nyrendszer mű kö dé sé nek való di
pró baté tele az, hogyan kezeli ezeket a hibá kat é s borzalmakat
annak é rdeké ben, hogy az emberek bizalmá t megtartsa, egyben
fokozza a biztonsá gukat.
Az orosz kormá ny reakció ja a „Nord-Ost”-esetre é s a beszlá ni
terrortá ma-dá sra, valamint annak utó hatá saira, egyé rtelmű en
bebizonyı́totta, hogy a Putyin-rezsimet nem é rdekli az orosz né p
bizalma vagy biztonsá ga. Putyin- nak nincs szü ksé ge sem az
emberekre, sem a bizalmukra. Hatalmá ban tartja az olaj- é s a
gá zkereskedelmet, zsebé ben a sajtó é s a teljes kormá nyzat, é s ő
irá nyı́tja az egyre nagyobb lé tszá mú vé delmi erő ket. Egy
demokratikus orszá g elnö ke hamar elveszı́ti a bá rsonyszé ké t, ha
az emberek má r nem hisznek a vezeté sé ben. Ezzel szemben egy
diktá tornak sosem kell együ tt é reznie a né pé vel, ső t mé g csak
foglalkoznia sem kell a sajná latos esemé nyekkel.
Orszá gjá ró kö rutam má sik indı́té ka az volt, hogy felvegyem a
kapcsolatot a vidé ken dolgozó aktivistá kkal. Mé g mindig tö bb
kü lö nbö ző ellenzé ki pá rt é s civil szervezet kü zdö tt az
ismertsé gé rt é s elismertsé gé rt. A civil szfé ra ellehetetlenı́té se
tová bb folytató dott, gyakorlatilag nem volt olyan csoport, amely
tú l kicsi vagy tú l á rtalmatlan lett volna ahhoz, hogy a putyini
admi-nisztrá ció ne kezdje ki elő bb-utó bb. A kormá nyzat
folyamatosan ré sen volt, é s hogy elejé t vegye mindenfé le
„narancsos” tevé kenysé gnek, olyan tö rvé nyeket hoztak,
amelyekkel korlá tozni akartá k, hogy a civil szervezetek a
mű kö dé sü khö z kü lfö ldrő l anyagi tá mogatá st kapjanak, valamint
olyanokat, amelyekkel megemelté k a tü ntető k ellen kiszabható
bı́rsá gok mé rté ké t. Egy egé sz sor „szé lső sé gek elleni” tö rvé ny
lé pett hatá lyba, s ezek megszö vegezé se kellő en homá lyos é s tá gan
é rtelmezhető volt ahhoz, hogy minden, a kormá nyt é rt kritiká t
tö bbé ves bö rtö nbü nteté ssel sú jtható , szé lső sé ges
megnyilvá nulá snak lehessen tekinteni.
2005 é s 2008 kö zö tt az orosz ellenzé k a liberá lis politikusok, a
legkü lö n-fé lé bb politikai irá nyzatokat ké pviselő iatal aktivistá k
é s az emberi jogok ré gi vá gá sú vé delmező i szı́nes egyvelegé bő l
á llt. Sokan a regná ló hatalom szá mű zö ttjei voltak, kö ztü k Putyin
egykori miniszterelnö ke, Mihail Kaszjanov, é s gazdasá gi
taná csadó ja, Andrej Illarjonov. De az ellenzé khez tartozott Borisz
Nyemcov, Jelcin egykori miniszterelnö k-helyettese, Vlagyimir
Rizskov, a duma egyik utolsó fü ggetlen ké pviselő je, é s Georgij
Szatarov is, aki Jelcin egykori munkatá rsa volt, é s fontos szerepe
volt az ú j orosz alkotmá ny kidolgozá sá ban. Kö zü lü k mindenki
sokat tett má r le az asztalra, csak é ppen abszolú t semmi
befolyá suk nem volt.
E kö rö n kı́vü l, a harcoktó l kissé tá volabb, ott voltak a Jelcin-é ra
„elismeré sre mé ltó ” politikusai, akik ké zzel-lá bbal kü zdö ttek
azé rt, hogy né lkü lö zhetetlenek maradjanak a kormá nyzati
szerepü kben, mert é rezté k, hogy a politika vilá gá ban lassan
elvesztik a lá buk aló l a talajt. Ezek az egyé nek, pé ldá ul az egykori
elnö kjelö ltek, Irina Kakamada é s Grigorij Javlinszkij, a Jabloko
pá rt alapı́tó ja, belü lrő l pró bá ltak tiltakozni ú gy, hogy kö zben
Putyinnal is megmaradjon a jó viszony. Vé gü l azonban rá kellett
jö nniü k, hogy Putyin nem sokra tartja ő ket, mé g lojá lis
ellenzé keké nt sem. Egyesek feladtá k a harcot, é s a biztos
megé lheté s é rdeké ben beá lltak a putyini á ldemokrá cia
szolgá latá ba, mı́g má sok teljesen felhagytak a politizá lá ssal. Pá ran
viszont mellé nk, a „radiká lis” vagy „kü lső ” ellenzé k oldalá ra á lltak.
Az emberi jogok é rvé nyesı́té sé nek é lharcosa, szó szó ló inak
egyike a nagy-tiszteletű Ljudmila Alekszejeva, a Moszkvai
Helsinki Csoport (MHG) alapı́tó tagja volt, egyike a kevé s szovjet
disszidensnek, aki a mai napig aktı́v. Meg kell emlı́tenem Lev
Ponomarjovot, aki az egyik legré gebben mű kö dő orosz emberi
jogi szervezet, a Memó riá i egyik alapı́tó ja volt. Az „i jú titá nok”
kö zö tt olyan neveket talá lunk, mint Szergej Udalcov, aki az orosz
radiká lis kommunista i jú sá gi csoport, az Avangard Krasznoj
Molodjozsi (AKM) elnö ke, é s Hja Jasin, a liberá lisok karizmatikus,
iatal aktivistá ja. Né há ny é v eltelté vel a Jabloko egykori
aktivistá ja, Alekszej Navalnij lesz a mozgalmunk egyik
legelismertebb tagja, az alapos há tté rkutatá sok utá n, é les
hangvé telben megı́rt, korrupció ellenes tanulmá nyainak
kö szö nhető en, amelyeknek szé les olvasó kö zö nsé ge lett az
interneten.
Mindezek mellett ott voltak az „á ruló nacionalistá k”, tö bbnyire
iatal radiká lisok, akik olyan csoportokba tö mö rü ltek, mint az ı́ró
Eduard Limonov vezette Nemzeti Bolsevik Pá rt, amely a 2000-es
é vekben má r messze nem volt olyan ijesztő , mint azt a neve
sugallta, de a jelenlé te é s tevé kenysé ge elé g volt ahhoz, hogy
elijessze a tiszteletre mé ltó liberá lis ellenzé ket. Ok is hajlandó ak
voltak együ tt menetelni velü nk, tiltakozni Putyin ellen,
szó lá sszabadsá got é s tisztessé ges vá lasztá sokat kö vetelve - é s
nekem csak ez szá mı́tott.
A politikusok, szervező k é s aktivistá k mellett, a kulisszá k
mö gö tt, komoly szellemi há tteret jelentett az a
megszá mlá lhatatlanul sok orosz ı́ró , ú jsá gı́ró é s é rtelmisé gi, akik
csaló dottan szembesü ltek azzal, hogy Oroszorszá gban
visszaté rtek a sö té t idő k. Nagylelkű ü gyvé dek sokó rá nyi munká t
ö ltek abba, hogy megvé djé k a tiltakozó kat é s az aktivistá kat a
koholt vá daktó l - é s tetté k mindezt jó formá n ellenszolgá ltatá s
né lkü l. Legalá bb tucatnyi ellenzé ki csoport - kö ztü k az é n
csoportom, az Egyesü lt Civil Front - mű kö dö tt, amelyek politikai
vezető i é s munkatá rsai szinté n cseké ly izetsé g ellené ben é s
sokszor hatalmas egyé ni kocká zatot is vá llalva vé gezté k
munká jukat: szervezté k a tü nteté seket, a ké pzé seket é s é pı́tetté k
a kapcsolatot a nyilvá nossá ggal.
Es hirtelen ott voltam é n is, aki egyszer csak belecsö ppentem
mindennek a kellő s kö zepé be. Otthonosan mozogtam az olyan
liberá lisok kö zö tt, mint amilyen Nyemcov é s Illarjonov, akik
szinté n a szabadpiac é s az Euró pa é s Oroszorszá g kö zti szoros
együ ttmű kö dé s eszmé jé ben hittek, de azt is felismertem, hogy a
Putyin elleni harcnak akkorra má r kevé s kö ze volt
az ideoló giá khoz. Nem az szá mı́tott, hogy ki milyen megoldá sok
hı́ve, hiszen esé ly sem volt rá , hogy az elmé letet valaha is
á tü ltessü k a gyakorlatba. Az ellenzé ki jelö ltek vitá ja leginká bb
olyan volt, mint amikor é hező , nincstelen emberek azon
vitatkoznak, milyen é telt rendeljenek egy elegá ns é tteremben.
Nemzetkö zi szı́nté ren má r korá bban is aktı́v voltam, tartottam
beszé deket kü lfö ldi tö rvé nyhozó testü letek elő tt, ı́rtam
vezé rcikkeket ú jsá gokba, amelyekben arra biztattam a nyugati
orszá gok vezető it, hogy antidemokratikus hatalomgyakorlá si
mó dszerei miatt fokozzá k a Putyinra gyakorolt nyomá st. Ami
pedig az oroszorszá gi tevé kenysé gemet illeti, nos, azt remé ltem,
hogy politikai é s pá rtsemlegessé gembő l elő nyt ková csolhatok é s
hidat é pı́thetek a versengő ellenzé ki mozgalmak kö zé , hogy
együ tt, kö zö sen lé pjü nk fel, é s oldjuk meg az elő ttü nk á lló
egyedü li é s legfontosabb feladatot: dö ntsü k meg Putyin uralmá t,
é s mielő bb vessü nk vé get a putyinizmusnak.
Mielő tt befejeztem sakkpá lyafutá somat, 2004-ben mé g
segı́tettem meg-alakı́tani a Free Choice 2008 Committee (Szabad
Vá lasztá sokat 2008-ban Bizottsá g) é s az All-Russian Civic
Congress (Osszeró sz Polgá ri Kongresszus) nevű szervezeteket.
Meg igyeltem, hogy az aktivistá k, nem szá mı́t, melyik politikai
oldalon á llnak, elé gedetlenek. Elegü k volt abbó l, hogy ú gy
tá ncoljanak, ahogy Putyin fü tyü l, mikö zben pá rtjaik vezető i sorra
kö tik a kompromisszumokat, né mi alamizsná é rt cseré be. A
polgá ri kongresszus azzal a cé llal jö tt lé tre, hogy egyesı́tse a
feleket, de hamar kudarcot vallott, mert a politikai spektrum
mindké t vé gé n olyan erő k á lltak, amelyek ké ptelenek voltak
levetkő zni a Jelcin-é ra polgá rhá ború s mentalitá sá t, é s együ tt
dolgozni azokkal, aki hagyomá nyosan az ideoló giai é rtelemben
vett ellenfeleik voltak.
2005-ben Egyesü lt Civil Front né ven lé trehoztam a sajá t kis
tá rsadalmi akció csoportomat, hogy legyen egy postacı́m é s
mű veleti bá zis, ahol dolgozhatunk. Ezek utá n munká hoz lá ttam:
kitű ztem azokat a straté giai fontossá gú cé ldá tumokat, amikor az
ellenzé k a leginká bb ki tudja akná zni a korlá tozott erő forrá sait.
Fontos volt, hogy vilá gos cé lokat tű zzü nk ki magunk elé , hogy
meglegyen bennü nk a kellő cé ltudatossá g é s remé ny. Amikor
immá r fő á llá sú aktivistaké nt elő szö r lé ptem az orosz politikai
szı́nté rre, az olyan é rzé s volt, mintha menet kö zben szá llné k be
egy olyan megkezdett sakkjá tszmá ba, ahol az ellenfé l minden
lé tező variá ció ban mattot adhat. Rá jö ttem, hogy ellenzé ki erő ké nt
az első dleges feladatunk a puszta tú lé lé s, é s az, hogy tudassuk a
vilá ggal: lé tezü nk, szembeszá llunk a Putyin-rezsimmel, é s
harcolunk. Mivel minden té vé csatorna é s a fontosabb lapok á llami
irá nyı́tá s alatt á lltak, kö nnyen elké pzelhető , milyen nehé z dolgunk
volt.
Az ellenzé k soraiban nagy volt a zű rzavar, de azt mindannyian
tudtuk, hogy a demokrá cia az egyetlen ü dvö ssé gü nk. 2006-ra a
liberá lisok, az emberi jogi aktivistá k, ső t mé g a kommunistá k is
mind egyeté rtettek abban, hogy ha tisztessé ges vá lasztá sokra
egyá ltalá n sor kerü lhet, akkor az orosz né p, ha vá lasztá si
lehető sé get kı́ná lnak neki, nem fogja engedni, hogy Putyin
visszakormá nyozza az orszá gunkat a totalitarizmusba.
Egyeté rtettü nk abban is, hogy nem szá mı́t, ha a vá lasztá sok utá n
majd ellenté tes oldalon ü lü nk a parlamentben, elő bb meg kell
mentenü nk a demokrá ciá nkat.
Az ellenzé ki csoportok elegyı́té sé nek szá mos pozitı́v hatá sa volt.
A bal-oldaliak é s azok, akik mé g mindig a Szovjetunió t gyá szoltá k,
most, hogy kikerü ltek a ké pbő l, eljutottak odá ig, hogy felismerté k
a liberá lis demokrá cia é s a politikai szabadsá g fontossá gá t. A
liberá lisok - Oroszorszá gban azokat illetik ezzel az elnevezé ssel,
akik, hozzá m hasonló an, a szabadpiacot é s a nyitott nyugati
tá rsadalmat favorizá ljá k - megtanultá k elfogadni, hogy szü ksé g
van a baloldal á ltal erő ltetett szociá lis é s gazdasá gi stabilitá st
elő segı́tő programokra. Ez a nagy ö sszeborulá s ugyanakkor
nemcsak megerő sı́tette a Putyin-kormá nyzattal szemben á lló
ellenzé ket, hanem tisztá zta é s elő mozdı́totta a kü lö nbö ző
csoportok konkré t cé ljait is. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy
olyanok lettü nk, mint egy nagy, boldog csalá d, de legalá bb
ö sszefogtunk.
Ugy é reztem, ahhoz, hogy való di hatá st é rjü nk el, mindenké pp
konszenzusra kell jutnunk a kulcské rdé sben, miszerint az ember
vagy együ tt dolgozik a Kremllel, vagy elkö telezi magá t a rezsim
megdö nté se mellett. Az ugyanis ekkorra má r vilá gossá vá lt, hogy
belü lrő l ké ptelensé g elé rni bá rmifé le vá ltozá st. Bizonyos
szempontbó l a megoldá s kulcsá t egy, a Kremltő l kö lcsö nvett
mó dszer adta meg: egy ideoló giamentes mozgalom jö tt lé tre
ekkor. A politikai spektrum ké t ellenté tes vé gé n á lló erő k
egyesü ltek. 2006 nyará n má r volt elé g tá mogatottsá gunk ahhoz,
hogy megindı́tsuk az offen- zı́vá t: a G8-ak jú liusban esedé kes,
szentpé tervá ri talá lkozó ja elő tt konferenciá t rendeztü nk
Moszkvá ban, „A Má sik Oroszorszá g” cı́mmel.
A konferenciá ra az orszá g minden pontjá ró l ö sszegyű ltek az
aktivistá k, hogy megosszá k egymá ssal a gondolataikat, é s
tá mogatá st nyú jtsanak egymá snak. Meghı́vtuk a nemzetkö zi sajtó
ké pviselő it is, é s olyan elő adó kat hı́vtunk a vilá g minden tá já ró l,
akik a Kreml á rnyé ká ban sem fé ltek hatá rozottan Garri Kaszparov
- Kö zeleg a té l. Az Osszorosz Polgá ri Kongresszus tá rselnö keivel
kö zö sen szá mtalan meghı́vó levelet ı́rtunk, szı́vessé geket
hajtottunk be, é s ha kellett, kemé nykedtü nk is. Vé gső soron
szá mos, prominens szemé lyisé g fejezte ki tá mogatá sá t, bá r a G8-
ak orszá gainak kormá nyai kö zü l csak kevesen mertek nyı́ltan
tá mogatni minket. A konferenciá nak azé rt vá lasztottuk „A Má sik
Oroszorszá g” cı́met, hogy kö zö ljü k a vilá ggal: az a stabil é s
demokratikus Oroszorszá g, amelyet Putyin mutogat, a való sá gban
nem lé tezik.
Az orosz ható sá gok mindent megtettek azé rt, hogy folyamatosan
zaklassanak minket; é s lehet, hogy az optimizmusunk má r-má r
irracioná lis volt az adott helyzetben, de mi ú gy é reztü k, mindez a
haladá s jele: „A lé tezé sü nk aggasztja ő ket!” Ha ez való ban a
sikerü nket mutatta, akkor bü szké nek kellett volna lennem, amié rt
a december 16-á ra tervezett moszkvai felvonulá sunk elő tt pá r
nappal a biztonsá gi erő k razziá t tartottak é ppen az é n
jelenté ktelen kis Egyesü lt Civil Frontom irodá iban. Ez a
megmozdulá s, amire utaltam, egyé bké nt az első volt abban a
sorozatban, amelyet együ ttesen „Az Elté rő Vé lemé ny Meneté nek”
neveztü nk el. Ezrek vettek ré szt a demonstrá ció n, é s vonultak
velü nk bé ké sen a NEM ERTUNK EGYET feliratú molinó k alatt
annak ellené re, hogy 5:1 ará nyban mé g ı́gy is a rendő rö k voltak
tö bben az esemé nyen.
Mindezek utá n 2007. má rcius 3-á n, Szentpé tervá ron is sor
kerü lt az Elté rő Vé lemé ny Meneté re, ami az elő ző né l sokkal
nagyobb mé retű é s sokkal ellentmondá sosabb megı́té lé sű
rendezvé ny volt. Nem kaptunk engedé lyt a lebonyolı́tá sra, mé gis
tö bb mint hatezer ember jö tt, é s dacolt a tiltá ssal - ez volt a
Putyin-é ra addigi legnagyobb politikai tü nteté se. Tudom, hogy ez
egyé bké nt semmisé gnek tű nik, de nekü nk ez ú j é s kocká zatos
é lmé ny volt, é s ú gy é reztü k, hatalmas energiá k mozdultak meg. A
demokratikus á llamokban egy tü nteté s megszokott dolog,
olyasmi, amit a legkü lö nfé lé bb tá rsadalmi okokbó l is
megrendeznek, é s az emberek ré szt vesznek az esemé nyen akkor
is, ha tö rté netesen nem annyira fontos nekik az ü gy. De ha
Oroszorszá gban utcá ra vonulnak az emberek, arró l mindenkinek
egybő l a zű rzavar é s a drá ma jut eszé be. Szá mos ré sztvevő nek
ó riá si lé pé s volt az effajta „radikalizá ló dá s” az, hogy á tgá zolnak a
fé lkatonai rohamrendő rsé g, az OMON kordonjain, é s kö zben azt
skandá ljá k: „Putyin né lkü li Oroszorszá got akarunk!”
En is é reztem ezeket az energiá kat az utcá kon, é s ettő l jó l
é reztem magam. Amikor abbahagytam a sakkot, azt jó soltá k, a
lobbané konysá gom é s tapintatlan termé szetem miatt nem leszek
alkalmas politikai aktivistá nak. A sakktá bla mellett agresszı́v
tá madó já té kosnak, a sakk vilá gá ban pedig - mé g vilá gbajnokké nt
is - ingerlé keny lá zadó nak ismertek, ezé rt nem tudtá k elké pzelni
ró lam, hogy be tudné k illeszkedni a szö vetsé gek é s a diplomá cia
ki inomult vilá gá ba. Szeretné m azt hinni, hogy e tekintetben é n
meg a politika fé lú ton talá lkoztunk. Az idő m felé t azzal tö ltö ttem,
hogy meghallgattam az embereket, é s tisztelettel viseltettem
irá ntuk. Egyú ttal vitá ba szá lltam azokkal a kollé gá kkal is, akik
tö bbet tudtak é s tö bbet is tettek ná lam, mert azt akartam, hogy
tová bb mé lyı́tsü k az együ ttmű kö dé st é s felszı́nre hozzuk a
kon liktusainkat. Csak ı́gy lehetett egy olyan koalı́ció t lé trehozni,
amelyben egykori miniszterelnö kö k é s leendő bolsevikok is
megfé rtek egymá s mellett. Es amikor elindult a menet, az é n nagy
hangom é s kemé ny fejem inká bb elő ny volt, mintsem á rtott volna
az ü gynek.
Aznap a rohamrendő rö k tö bbtucatnyi menetelő t tá madtak meg
- de ez volt az egyetlen erő szakos esemé ny a nap sorá n. Fontos
kihangsú lyozni, hogy valamennyi menet rendben, fegyelmezetten
zajlott le, nem hagytunk magunk utá n egyetlen felborogatott
autó t é s betö rt kirakatü veget sem. Ennek ellené re, a Kreml á ltal
irá nyı́tott sajtó tomboló huligá noknak á llı́tott be minket, é s a
riporterek kamerá i arra a kevé s szá mú rendő ri ö sszecsapá sra
fó kuszá ltak, amelyeket, termé szetesen, a rendő rö k provoká ltak ki.
2007-ben orszá gszerte mintegy tucatnyi ilyen menetet
szerveztek, bá r a tö bbsé gü kre Moszkvá ban é s Szentpé tervá ron
kerü lt sor.
Engem 2007 novemberé ben, egy moszkvai gyű lé sen
tartó ztattak le, é s ezú ttal - az ú j, demonstrá ció ellenes tö rvé ny
é rtelmé ben - ö t nap bö rtö n-bü nteté sre ı́té ltek. Nem ö rü ltem neki,
de té ny, hogy vé gü l egé sz kellemes volt szá momra a bö rtö né let:
autogramokat osztogattam az ő rö knek meg a rendő rö knek, é s ú gy
á ltalá ban nagyon sok együ tt é rző megjegyzé st kaptam tő lü k az
orszá g á llapotá t illető en. Egykori vilá gbajnoki ellenfelem, Anatolij
Karpov egy alkalommal mé g a szemé lyes lá togatá sra is kı́sé rletet
tett. A ké rvé nyé t ugyan elutası́tottá k, de é n nagyra é rté keltem ezt
a gesztust, kü lö nö sen azé rt, mert nemcsak a sakkozó i stı́lusunk,
hanem a politikai szemlé letü nk is ellenté tes volt.
Ahogy szemmel lá tható an egyre nő tt a szakadé k Putyin
Oroszorszá ga, valamint az Egyesü lt Allamok é s az euró pai
orszá gok kormá nyai kö zö tt,
a Nyugat ú gy vette á t egyre szé lesebb kö rben az ú j diplomá ciai
á llá spontot. Azutá n, hogy é vekig pró bá ltá k egyenlő fé lké nt
elfogadni Putyint, elkezdté k azt mondogatni, hogy vannak ugyan
kü lö nbsé gek Oroszorszá g é s nyugati partnerei kö zö tt, á m ezek a
kü lö nbsé gek cseké ly mé rté kű ek, é s „elfogadható hatá rokon belü l
mozognak”, ahogy az egyik EU-s tisztviselő fogalmazott.
Szá momra é s mintegy tucatnyi kollé gá m szá má ra, akik mind a
de-mokrá ciá é rt meneteltü nk, ezek az „elfogadható hatá rok” azt a
tı́z né gyzet-mé teres cellá t jelentetté k, amelynek ö t napon á t
tö bben is lakó i voltunk, bü nteté sbő l azé rt, amié rt a moszkvai
ellenzé ki gyű lé sen „megtagadtuk egy rendő rtiszt parancsait” Ez
volt az a vá d, amelyet egy moszkvai kerü leti bı́ró sá g mé g
hozzá kanyarı́tott a té nyé khez; ez volt az a vá d, amely mé g emlı́té s
szintjé n sem szerepel a letartó ztatá st foganatosı́tó rendő rtisztek
ké zzel ı́rott vallomá sá ban. Es ez volt a letartó ztatá som é s a
tá rgyalá som szá mos tö rvé nytelensé ge kö zü l a legkevé sbé
nyilvá nvaló tö rvé nytelensé g.
Miutá n tö bb ezer ember ré szvé telé vel lezajlott a menet,
megpró bá ltunk ö sszefogni egy má sik csoporttal, amelynek az
ismert emberi jogi vezető , Lev Ponomarjov á llt az é lé re. Azt
terveztü k, hogy a talá lkozó helyszı́né rő l egy tiltakozó petı́ció t
viszü nk a kö zponti vá lasztá si bizottsá g irodá já hoz. A rendő rsé g
lezá rta az aluljá ró kat, ezé rt az ú ttesten kellett á tkelnü nk, é s ha-
marosan ú jabb, megerő sı́tett rendő ri egysé gek á lltá k el az
utunkat. Amikor a kö zelü nkbe é rtek a rendő rö k, é n magam
beszé ltem a parancsnokukkal, Vjacseszlav Kozlov vezé rő rnaggyal,
akivel má r ismertü k egymá st. A pa-rancsnok felszó lı́tott
bennü nket arra, hogy forduljunk vissza, mert nem engedhetik
meg, hogy megkö zelı́tsü k a bizottsá g irodá já t. Ekkor
felajá nlottam, hogy egy kisebb, hú szfő s delegá ció t kü ldü nk csak
az irodá hoz, hogy á tadhassuk a petı́ció t, mire ú j fent felszó lı́tott,
hogy forduljunk vissza. Há t visszafordultunk.
Persze, pontatlanul fogalmazné k, ha azt á llı́taná m, hogy a
rendő rparancsnok kezé ben volt az irá nyı́tá s. Nyilvá nvaló volt,
hogy az FSZB civil ruhá s tisztjei osztottá k a lapokat - mé g a
rendő rő rsö n is. Az is egyé rtelmű , hogy a letartó ztatá som is é pp
olyan elő re eltervezett volt, mint az azt kö vető tá rgyalá s. Amikor a
kü lö nleges biztonsá gi erő k, az OMON tagjai á tverekedté k magukat
a tö megen, hogy letartó ztassanak, mi magunk is jó l hallottuk a
rá dió n é rkező utası́tá st: „Kaszparovot mindenké ppen fogjá tok el!”
Attó l a pillanattó l kezdve, hogy ő rizetbe vettek minket, egy
percre sem beszé lhettü nk az ü gyvé deinkkel, mé g akkor sem,
amikor a rendő rő rsö n ismertetté k velü nk a vá dakat. A kezdé s
utá n há rom ó rá val a bı́ró elnapolta a tá rgyalá st, é s má snapra tű zte
ki a kö vetkező tá rgyalá si napot. A meghallgatá suk elő tt mé g tı́z
má sik embert tartottak fogva az ő rsö n ké t teljes napon á t, ü gyvé di
jelenlé t né lkü l - ahelyett, hogy erre az idő re szabadon engedté k
volna ő ket, ahogy az a kö zigazgatá si bı́rsá ggal sú jtandó
szabá lysé rté sek eseté ben egyé bké nt bevett gyakorlat. A bı́ró
elhagyta a pulpitust, majd nem sokkal ezutá n visszaté rt, é s
kö zö lte, hogy rosszul hallottuk, amit mondott, é s a tá rgyalá som
folytató dik tová bb. Nem ké tsé ges, hogy ez is egy ú jabb pé ldá ja
volt annak, amit mi Oroszorszá gban „telefonos
igazsá gszolgá ltatá snak” hı́vunk. Ez annyit tesz, hogy ı́té lethirdeté s
elő tt a bı́ró visszavonul, de nem azé rt, hogy á tgondolja az ü gyet,
hanem azé rt, hogy fogadja az aktuá lis vezeté s telefonhı́vá sá t.
Ahogy kint az utcá n é s az ő rsö n, ú gy a bı́ró sá gon is az FSZB
ü gynö kei é s az OMON tisztjei irá nyı́tottá k az esemé nyeket. A
vé delem nem idé zhetett be egyetlen tanú t sem, é s nem
mutathatott be semmi-lyen bizonyı́té kot, ı́gy pé ldá ul a menetrő l
é s a letartó ztatá sokró l ké szü lt videofelvé teleket vagy fé nyké peket
sem. Miutá n vé get é rt ez a kirakatper, engem á tszá llı́tottak a
Petrovka utca 38. szá m alatti rendő rsé gi fogdá ba, ahol az eljá rá si
szabá ly-sé rté sek tová bb folytató dtak. Egyedü l az ellá tá somra nem
lehetett panasz, hiszen tisztelettel é s bará tsá gosan bá ntak velem,
má r amennyire egy fé m-bú torzattal felszerelt, szű k ketrecet,
amelyben WC gyaná nt egy fö ldbe á sott lyuk szolgá lt,
bará tsá gosnak lehet nevezni. De nem engedté k, hogy telefoná ljak,
é s minden lá togató mat elkü ldté k. Mé g az ü gyvé demnek, Olga
Mihajlová nak é s Vlagyimir Rizskov parlamenti ké pviselő nek is
megtiltottá k, hogy meglá togassanak, bá r ehhez egyé bké nt joguk
lett volna.
Komoly problé má t okozott az é tkezé s is, hiszen a bö rtö nkosztot
semmiké pp nem fogadtam volna el. (Egyé bké nt pá rszor repü ltem
csak az Aero lottal, amikor nem volt má s vá lasztá som, de akkor is
vittem magammal é telt é s italt. A paranoia amú gy ré gó ta
idejé tmú lttá vá lt az ellenzé kiek kö ré ben.) Vasá rnaponké nt, az
egyre fokozó dó kü lső nyomá snak kö szö nhető en, meg-engedté k
anyá mnak, hogy é telcsomagokat hozzon nekem.
Az ü gy lezá rá sa is beleillett az esemé nyek sorá ba, ugyanis mé g a
szabad-lá bra helyezé sem mó dja is tö rvé nysé rtő volt. Ahelyett,
hogy a rá m vá rakozó tudó sı́tó k é s a sok esetben szinté n
zaklatá snak kitett é s indokolatlanul letartó ztatott tá mogató im
kö zé engedtek volna ki, titokban vittek ki a bö rtö nbő l, é s titokban
szá llı́tottak vissza arra a rendő rő rsre, ahol korá bban a vá dakat
kö zö lté k velem. Onnan egy ezredes autó já ban utaztattak egé szen
hazá ig. Ez ú ri kiszolgá lá snak tű nhet, de nyilvá nvaló volt, hogy a
ható sá gok ezzel csak azt akartá k elé rni, hogy ne legyen ré szem
semmilyen ü nneplé sben a bö rtö n elő tt abbó l az okbó l, hogy
kiengedtek.
Amikor elő ző é v á prilisá ban letartó ztattak é s 40 dollá rnak
megfelelő ö sszegre bı́rsá goltak, egyesek gú nyoló dni kezdtek ezen
a nevetsé ges ö sszegen. Ot nap egy moszkvai bö rtö nben - nos, ez
nem é pp a legrosszabb, ami egy emberrel megtö rté nhet. Né há ny
kommentelő egyenesen azt gyanı́totta, hogy é n magam
provoká ltam ki a letartó ztatá somat, hogy ezzel nyilvá nossá got
szerezzek az ü gyemnek, mondvá n, ez a straté gia egy elő relá tó
sakkozó ra vall. Elő szö r is: nem a bü nteté s volt a lé nyeg, hanem az
elvi alapok. Lesz vé gre jogá llamisá g Oroszorszá gban, vagy nem?
Má sodszor: eszem á gá ban sem volt má rtı́rrá vá lni, é s az sem
szerepelt a terveim kö zö tt, hogy a bö rtö nbő l fogom vezetni az
ellenzé ki mozgalmat. A bö rtö nnel kapcsolatban korá bban sem
voltak illú zió im, az eset utá n pedig megerő sı́thetem, hogy té nyleg
nem egy kellemes hely, mé g rö vid idő re sem.
Ez nem sakkjá tszma volt, ahol hideg fejjel kalkulá l az ember. Ez a
harc a tiszteletrő l é s a tisztessé grő l szó lt. Ugy nem ké rhettem az
emberektő l, hogy vonuljanak az utcá ra tü ntetni az ü gyé rt, hogy é n
magam nem vagyok kö ztü k. A szombati gyű lé sen azt mondtam,
legyen az a jelszavunk, hogy „Le kell győ znü nk a fé lelmü nket!”.
Kö telessé gem volt kitartani e szavak mellett.
Azt is hangsú lyoznom kell, hogy ez a né há ny letartó ztatá s csak a
jé ghegy csú csa volt, a való di tö rté né seknek csupá n egy tö redé ke,
amely a nyilvá nossá g elő tt zajlott. Oroszorszá gban akkoriban napi
rendszeressé ggel tö rté ntek ilyenek. Az ellenzé ki aktivistá kat vagy
azokat, akik tö rté netesen é pp valamié rt a vezeté s ú tjá ban á lltak,
rendszeresen zaklattá k, é s koholt vá dak alapjá n - ká bı́tó szer
birtoklá sá é rt, szé lső sé ges né zetek hirdeté sé ért, vagy kö vetve a
legú jabb trendeket, illegá lis szoftver birtoklá sá é rt - letartó ztattá k.
A bö rtö nben tö ltö tt ö t nap alatt lehető sé gem volt elbeszé lgetni a
Kreml propagandá já nak „á tlagfogyasztó ival”. Altalá ban
elmondható , hogy együ tt é rző nek mutatkoztak, é s nem ú gy tű nt,
mintha elhinné k azokat a hazugsá gokat, amelyeket a Kreml é s az
á ltala tá mogatott i jú sá gi csoportok terjesztettek az ellenzé krő l.
Nekik é n mé g mindig a szovjet bajnok voltam, é s a gondolat, hogy
„amerikai ü gynö k” lenné k, szá mukra is é pp olyan nevetsé gesnek
tű nt, mint amennyire szá nalmas volt való já ban.
De ha a dolgok ennyire jó l mentek, akkor Putyin vajon mitő l
tartott ennyire? Elvé gre ő egy racioná lis gondolkodá sú ,
gyakorlatias ember - akkor mé g legalá bbis az volt -, akitő l tá vol á ll
a melodrá ma. Ismerte az adatokat! Mi szü ksé g volt há t a
brutalitá sra é s arra, hogy a kemé nykezű politiká t folytonosan
demonstrá lja a kampá nyok sorá n, ha tudta, hogy ő é s az Egyesü lt
Oroszorszá g kö nnyedé n megnyeri a vá lasztá sokat?
A vá lasz egyszerű : Putyin kezdett rá dö bbenni, hogy való já ban
milyen tö ré keny ez a hatalmi struktú ra. Nem olyan volt má r, mint
egy cá r, aki magasan a né p fö lö tt á ll. Egyre jobban lá tszott, hogy ő
is csak egy paranoiá s zsarnok, egy diktá tor, akit mindenhol
ellensé gek vesznek kö rü l. Ahogy George Bemard Shaw ı́rta, „a
bö rtö nben a leggondterheltebb ember az igazgató ”.8
A kulcsszó ekkor a demagó gia volt, é s a né pá mı́tá s tová bb
folytató dott. Egy erő szakos Putyin-pá rti i jú sá gi csoport, a Nasi
má r ekkor plaká tokon ü nnepelte Putyin „elsö prő győ zelmé t” a
december 2-á n esedé kes parlamenti vá lasztá sokon. Emellett
pedig igyelmeztetté k „az orosz né p ellensé geit”, kö ztü k engem is,
hogy eszü nkbe ne jusson megó vni a vá lasztá s eredmé nyé t. Ezek a
megnyilvá nulá sok szé pen ö sszecsengtek a putyini, fenyegeté sekre
é s fé lelemkelté sre é pü lő retoriká val. Elő ké szı́tetté k a terepet egy
mé g nagyobb elnyomá shoz.
A Má sik Oroszorszá g mozgalom, amellett hogy tü nteté seket
szervezett, azon is munká lkodott, hogy felá lljon egy olyan
kommuniká ció s rendszer, amelyre a Kreml az egyé bké nt messzire
elé rő kezeit nem tudja rá tenni. A cé l az volt, hogy napvilá gra
hozzuk azokat a bű ncselekmé nyeket, amelyeket nap mint nap
elkö vettek, é s eljuttassuk ezeket az informá ció kat a megfelelő
ú jsá gı́ró khoz, illetve a szabad vilá g kormá nyaihoz. Ahogy telt az
idő , é s a fellé pé s a civilek akció i é s a tiltakozá sok ellen egyre
kemé nyebbé vá lt, kezdtem elhinni, hogy a nemzetkö zi
kapcsolaté pı́té s volt a tá madá s legı́gé retesebb ú tja. Putyin má r
olyan sokat pro itá lt a Nyugattal folytatott gazdasá gi é s politikai
együ ttmű kö dé sbő l, hogy odahaza gyakorlatilag nem lehetett
fogá st talá lni rajta. Ezé rt első dleges feladatunknak tekintettü k azt,
hogy elvá gjuk ő t a kü lfö ldi tá mogató itó l. Sajnos, a vilá g
ú gynevezett vezető demokrá ciá inak á llamfő i kevé ssé tű ntek
motivá ltnak a tekintetben, hogy az á ltaluk vallott ideá lokat
tettekre vá ltsá k.
Semmi nem jelké pezte jobban azt, hogy a nagyhatalmaknak nem
á ll é rdekü kben a Putyinnal szembeni hatá rozott fellé pé s, mint a
2006. jú lius 15. é s 17. kö zö tt, Szentpé tervá ron megrendezett G8-
csú cstalá lkozó . A G7-ek nem egy hivatalos szervezet, sokkal
inká bb egy klub, egy kü lö nö s, alkalmi szervező dé s, amely
ö sszehozta a vilá g hé t legnagyobb ipari á llamá nak vezető it. (Az
első , 1976-ban megtartott csú cstalá lkozó n Nagy-Britannia,
Kanada, Franciaorszá g, Né metorszá g, Olaszorszá g, Japá n é s az
Egyesü lt Allamok ké pviselő i ü ltek ö ssze. A GDP eredmé nyessé gi
mutató tekinteté ben egyé bké nt kijelenthető , hogy Brazı́lia é s
India mostanra má r megelő zte vagy hamarosan megelő zi Kanadá t
é s Olaszorszá got.) Borisz Jelcin mint tiszteletbeli ré sztvevő kapott
meghı́vá st a talá lkozó ra 1998-ban, é s e hagyomá ny folytató dott
Vlagyimir Putyin elnö ksé ge idejé n is. Azzal, hogy 2006-ban
Oroszorszá g adott otthont a csú cstalá lkozó nak, hivatalosan is
belé pett abba a klubba, amelyet sokan má r korá bban is G8-aknak
neveztek, a kı́nos „G7-ek é s Oroszorszá g” megnevezé s helyett.
A kö vetkező k vettek ré szt a talá lkozó n: Stephen Harper, Kanada;
Jacques Chirac, Franciaorszá g; Angé la Merkel, Né metorszá g;
Romano Prodi, Olaszorszá g; Koizumi Dzsunicsiró , Japá n; Tony
Blair, Egyesü lt Kirá lysá g; George W. Bush, Egyesü lt Allamok.
Altalá ban az Euró pai Bizottsá g elnö ké t is meghı́vjá k, é s 2006-ban
Jó sé Manuel Barroso is ré szt vett a Konsztan- tyin-palotá ban
tartott csú cstalá lkozó n.
Nagy pillanat volt ez Putyin szá má ra, é s gyá szos nap az orosz
demokrá cia szá má ra. Putyin é pp annyira szeret a demokrá cia
imé nt emlı́tett mintaké peivel talá lkozni é s együ tt mutatkozni,
mint amennyire utá lja mindazt, amit egyé bké nt ezek a vezető k
ké pviselni hivatottak. Szé p gesztus volt meghı́vni a
csú cstalá lkozó ra Jelcint 1998-ban annak remé nyé ben, hogy talá n
Oroszorszá g bevoná sa mindegyik fé l szá má ra elő nyö kkel já r
majd. Am ehelyett a G8 tö ké letes pé ldá ja lett annak, mekkora
ká rokat tud okozni, ha Oroszorszá got bevonjá k e folyamatokba.
Putyin minden fotó zá st é s ké zfogá st felhaszná lt arra, hogy
odahaza ezekkel a szimbolikus aktusokkal igazolja a rendszere
demokratikus voltá t. Pedig az ellenzé knek ené lkü l is é pp elé g
nehé z dolga volt, ha el akarta juttatni ü zeneté t a né phez, nem
hiá nyzott, hogy az emberek emellett folyton azt lá ssá k é s halljá k,
hogy a szabad vilá g vezető i egyenlő fé lké nt kezelik é s keblü kre
ö lelik Putyint. Tová bbra is azt remé ltem, hogy a Nyugat egyszer
vé gre hatá rozottan cselekszik, é s a ré szvé tel felté telé ül szabja,
hogy Oroszorszá g vé gre való di demokrá ciaké nt mű kö djö n.
Ehelyett 2014-ben egyszerű en csak felfü ggesztetté k
Oroszorszá g G8-as tagsá gá t, de ehhez is az kellett, hogy Putyin
lerohanja Ukrajná t.
Bush elnö k szentpé tervá ri tartó zkodá sa sorá n talá lkozott orosz
civil szervezetek vezető ivel é s ismert ellenzé kiek egy csoportjá val
- vagy legalá bbis ő ı́gy tudta, mert ezt mondtá k neki. Nem derü lt
ki, hogy Bush akkor tudott-e ró la vagy sem, de té ny az, hogy
való já ban minden nevet a Kreml hagyott jó vá elő zetesen.
Vé lemé nyem szerint a ré sztvevő k egyike sem volt ellenzé kinek
nevezhető , kivé ve talá n Alekszejevá t, az egykori szovjet
disszidenst. Bá rmilyen nevetsé ges is volt ez a szı́njá té k, Tony Blair
ugyanerre az egyé bké nt jelké pes gesztusra nem vette a
fá radsá got, ná la mé g a felesé ge, Cherie Blair is tö bbet tett, aki a
csú cstalá lkozó alatt civil szervezetek vezető ivel talá lkozott.
Ha megvizsgá ljuk, hogy ebben az idő szakban a Nyugat hogyan
pró bá lt bé ké s kapcsolatokat kialakı́tani Oroszorszá ggal, a kedvenc
Churchill- idé zetem jut eszembe: bá rmilyen szé p is a straté gia,
né ha nem á rt, ha az eredmé nyekre is igyelsz! Bush elnö k ö t é ven
á t arró l beszé lt, hogy nyı́lt pá rbeszé det kell folytatni Putyinnal,
tová bbá arró l, hogy milyen kemé nyen dolgozott azon, hogy
meggyő zze az orosz vezető t, „neki is az az é rdeke, hogy magá é vá
tegye a nyugati é rté krendet é s az egyetemes é rté keket”.9 Ez
egyé bké nt logikusan hangzott, de nem kellett volna pusztá n az
elmé letre hagyatkoznunk. Voltak tapasztalataink, é s má r ekkor
vilá gosan lá tszott, hogy a szé p szó é s a bé kı́té s straté giá ja
Oroszorszá ggal szemben megbukott.
Mire elé rkezett a G8-csú cs idő pontja, má r tú l ké ső volt ahhoz,
hogy a nyugati vezető k kemé nyebben lé pjenek fel Putyinnal
szemben, má r ha egyá ltalá n az volt a cé ljuk, hogy az orosz
demokrá ciá t tá mogató retoriká juk hiteles legyen. A
szentpé tervá ri talá lkozó n ré szt vevő á llamfő knek lehető sé gü k
nyı́lt arra, hogy vé gre maguk is lá ssá k, mennyire rosszra fordultak
a dolgok Oroszorszá gban. Ha nyitott szemmel já rtak volna, akkor
ezek a vezető k, akik egyé bké nt mindig arró l beszé ltek, hogy az
orosz fé l „nem kü ld egyé rtelmű jeleket” most lá thattá k volna,
hogy Putyin felá llı́tott egy nagyon is egyé rtelmű fontossá gi
sorrendet. Neki csak há rom dolog szá mı́t: az olaj, a pé nz é s a
hatalom.
Ugy tű nik, Bush é s az euró pai vezető k azt hitté k, az a legjobb
dö nté s, ha ezeket a té nyező ket igyelmen kı́vü l hagyjá k, mert csak
ı́gy szá mı́thatnak Oroszorszá g teljes együ ttmű kö dé sé re a
biztonsá g é s az energiaellá tá s terü leté n. Am, ahogy azt
Szolzsenyicin elő re megmondta, ez a cinikus é s
erkö lcstelen á llá spont teljesen eredmé nytelennek bizonyult.
Moszkva, mint a ré gi, szé p idő kben, most is a zsarnokok é s az
antidemokratikus uralkodó k pá rtjá ra á llt. Tá mogatta Irá n
atomprogramjá t, raké tatechnoló giá val lá tta el Eszak-Koreá t,
hadiipari anyagokat é s katonai felszerelé seket adott Szudá nnak,
Mianmarnak é s Venezuelá nak, ö sszebará tkozott a Hamá sszal - ı́gy
há lá lta meg Putyin a Nyugatnak, hogy az nyolc é ven á t mé lyen
hallgatott az emberi jogok folyamatos megsé rté sé rő l.
De a G7 vezető i mé g akkor sem voltak hajlandó ak elismerni,
mennyire abszurd Oroszorszá gtó l segı́tsé get ké rni az Irá nnal,
Eszak-Koreá val vagy a Hamá sszal szembeni fellé pé shez, amikor a
Putyin-kormá ny hatalmá t garantá ló magas energiaá rak mö gö tt
nyilvá nvaló an az é szak-koreai raké tatá madá sok é s az irá ni
nukleá ris fenyegeté s generá lta feszü ltsé g á llt. Es Oroszorszá g
tová bbra is megakadá lyozta, hogy az ENSZ szankció kat vezessen
be ezekkel, a vilá g status quó já ra egyé bké nt veszé lyt jelentő
á llamokkal szemben. A ké rdé s má r csak az, hogy a Nyugat mié rt
viselkedett tová bbra is ú gy, mintha Putyin Oroszorszá ga a
szö vetsé gesü k lenne.
Fő leg az euró paiak kezelté k ú gy Putyint, mintha ő valamifé le
demokrata lenne. Ennek há tteré ben nyilvá nvaló an az orszá gaik
ü zleti é rdekeinek ké pviselete volt. Termé szetes, hogy egy vezető a
sajá t á llama é rdekeit szolgá lja - egy bizonyos hatá rig. A francia
elnö k, Sarkozy is tá mogatta a Renault-t é s a Totá l olajtá rsasá got. A
né met kancellá r, Merkel is tá mogatta a Mercedes-Benzt é s a
Deutsche Telekomot. Termé szetesen az olasz Berlusconi is
tá mogatta azokat a cé geket, amelyek... nos, amelyek a sajá t
tulajdoná ban voltak.
A gazdasá gi együ ttmű kö dé snek kö szö nhető en a milliá rdok
tová bbra is beá ramlottak az orszá gba, ı́gy Putyin megkapta a
legfő bb eszkö zt az orosz-orszá gi elnyomá s megerő sı́té sé hez,
kiterjeszté sé hez. Ezek a kapcsolatok ahelyett, hogy segı́tettek
volna liberalizá lni é s modernizá lni az orosz ü zleti gyakorlatot,
inká bb kifelé hatottak. Oroszorszá g legfontosabb exportcikke nem
az olaj vagy a gá z volt, hanem a korrupció . Putyin oligarchá i
meghı́vtá k a kü lfö ldi befektető ket é s cé geket, hogy vegyé k ki a
ré szü ket a lezsı́rozott orosz ü zletekbő l, majd londoni é s New
York-i tő zsdei bevezeté sekben siettek tisztá ra mosni a pé nzü ket,
amiben segı́tsé gü kre voltak a mohó nyugati bankok é s
politikusok, akik egy kis ré szesedé sre vá gytak.
Miutá n má r hat é ve folytak akadá lytalanul a leé pı́té sek, a
putyinizmus ú jabb szakaszá hoz é rkezett. 2000-ben, amikor
Putyin hatalomra lé pett, az volt a nagy ké rdé s, hogy ki ez az
ember, 2007-ben viszont má r azt feszegettü k, milyen is Putyin
Oroszorszá ga. Regná lá sa kezdettő l fogva igyelemremé ltó an
kö vetkezetes volt, a kü lfö ldi vezető k é s a nyugati sajtó szá má ra
viszont mé g mindig meglepeté st okozott, hogy Putyint egyá ltalá n
nem é rdekli a vé lemé nyü k. Hatalma megszilá rdı́tá sá hoz szü ksé ge
volt a Nyugat segé lyeire é s tá mogatá sá ra, á m amikor ezzel a
feladattal vé gzett, tö bbé nem kellett ú gy tennie, mintha é rdekelné ,
mit gondol ró la a vilá g.
Folyton azt hallottuk mindenhonnan: Putyin nem fogja fel, hogy
ez mennyire rossz fé nyt vet rá ? De amikor egy ú jabb prominens
ú jsá gı́ró vá lt gyilkossá g á ldozatá vá , a Kremllel rossz viszonyt
á poló ü zletember bö rtö nbe kerü lt, egy kü lfö ldi cé get kiforgattak
oroszorszá gi befekteté seibő l, a demokrá ciabará t tü ntető ket
megverté k a rendő rö k, a gá zt é s az olajat az orszá g vezeté se
politikai fegyverké nt haszná lta, é s amikor fegyvereket é s
raké tatechnoló giá kat adtunk el terroristá kat tá mogató
orszá goknak, mint Irá n é s Szı́ria, akkor a nyugati vezető k csak
annyit mondtak: Putyin nagy bakot lő tt! Mié rt? Mert a
demokratikus orszá gok politikusai mé g adnak a lá tszatra. De
Putyin, velü k ellenté tben, nem foglalkozik azzal, hogy amit tesz,
milyen szı́nben tü nteti fel. Neki bő ven elé g, ha tudja, senki sem
tesz egy lé pé st sem, hogy megá llı́tsa. Neki csak az volt a fontos,
hogy a sajá t né pe elő tt kemé nynek mutatkozzon, é s csak
erő sı́tette ezt az imá zsá t, ha szemtelenü l ittyet há nyt az ő t segı́tő
nyugati vezető k erő tlen panaszaira.
Akkoriban inká bb azt a ké rdé st kellett feszegetni, hogy vajon
mifé le kormá ny az, amely folytatná ezt a magatartá st, illetve, hogy
egy ilyen kormá ny vajon hogyan vé gzi majd. A Putyin-rezsim
minden erkö lcsi gá tlá s né lkü l mű kö dö tt, é s ez teljesen ismeretlen
volt a nyugati nemzetek vezető i elő tt, akik ké ptelenek voltak
megé rteni, mi folyik a Kreml kö zé pkori, vö rö s falai kö zö tt. 2007-
re cikkeimben é s elő adá saimban fő á llá sú „Putyin-fejtő vé ” vá ltam.
Abban az á tmeneti idő szakban, amikor a tö ré keny orosz
demokrá cia totá lis diktatú rá vá alakult, Putyin olyan kormá nyzati
formá t való sı́tott meg, amilyenre mé g nem volt pé lda a tö rté nelem
sorá n. Ebben a fé lig oligarchiá ban, fé lig feudalizmusban gazdag
hatalmassá gok szű k é s ö sszetartó csoportja irá nyı́totta az
orszá got, amelyet fé lig autonó m hű bé rbirtokokra osztottak fel,
ahol a jobbá gyok adó t izettek, de jogaik nem voltak, é s ahol a
kisebb urasá g is izetett a nagyobb urasá gnak. Az egé szet pedig
beborı́totta egy demokratikus má z, amely kellő en vastag volt
ahhoz, hogy Oroszorszá g kié rdemelje a G7-es tagsá ghoz
csatlakozá st, é s hogy az oligarchia pé nzé t biztonsá gos nyugati
bankokban tarthassa.
Ahogy azt 2007 jú liusá ban a The Wall Street Journalban is
megı́rtam, aki té nyleg szeretné mé lysé geiben is megé rteni a
Putyin-rezsimet, az té rjen be egy kö nyvesboltba. De ne Kari Marx
vagy Adam Smith mű veit keresse, hagyja a polcon Montesquieu-t,
Machiavellit is, bá r a szerző , akit ajá nlok, való ban olasz
szá rmazá sú . De nem kell megvennie Mussolinitó l A fasizmus
alapelveit, sem, vagyis most mé g nem kell, de ké ső bb jó l jö het; ső t
egy az egyben á tugorhatja a politikatudomá nyi szekció t. Vegye az
irá nyt a regé nyek felé , é s zsá kolja be Mario Puzo ö sszes mű vé t!
Erdemes A keresztapa- triló giá val kezdeni, de ki ne hagyja Az
utolsó keresztapá t, az Omertá t vagy A szicı́liait.
Vlagyimir Putyinnak é s szentpé tervá ri klá njá nak
felemelkedé sé re azt szoktá k mondani, hogy olyan
machiavellisztikus, de szerintem talá ló bb, ha ezt a teljesı́tmé nyt
Don Vito Corleone karrierjé hez hasonlı́tjuk: á rulá sok kusza
szö vevé nye, titkoló zá s, elmosó dó hatá rvonalak az ü zlet, a politika
é s a bű nö zé s kö zö tt - ez mind-mind benne van Puzo kö nyveiben.
A tö rté né sz, ha egy pillantá st vet a Kreml mű kö dé sé re 2007-ben,
felfedez-heti benne Mussolini cé gá llamá nak, a latin-amerikai
juntá knak é s a mexikó i Inté zmé nyes Forradalmi Pá rt
á ldemokratikus gé pezeté nek egyes elemeit is. A Puzo-rajongó k
mé g pontosabban é rtik a Putyin-kormá nyzat mű kö dé sé t, amely
szigorú hierarchia, zsarolá s, megfé lemlı́té s, nehé z iú imá zs elegye,
ugyanakkor elengedhetetlen a rendszer legfő bb kritikusainak
szerencsé s elhalá lozá sa, az á ruló k kiiktatá sa, a titoktartá s é s
hű sé g tö rvé nyé nek betartá sa, é s a legfő bb felté tel mé gis az, hogy
folyamatosan legyen bevé tel. Egyszó val, ez a rezsim ú gy mű kö dik,
mint a maf ia.
Amı́g az ember hű sé ges a cipó hoz, addig az megvé di ő t. Ha egy
bizalmasa ellene szegü l, az é leté vel izet. Egykor Oroszorszá g
leggazdagabb embere, Mihail Hodorkovszkij szeretett volna jó
ú tra té rni, é s cé gé t, a Jukosz olaj-tá rsasá got tö rvé nyes vá llalatké nt
mű kö dtetni - nem akart tö bbé a Putyin- fé le KGB Rt. bű nö s
szerkezeté ben fogaskeré k lenni. Nem is kellett hozzá sok, hogy
egy szibé riai bö rtö nben talá lja magá t! Es mı́g ő raboskodott, a
cé gé t feldaraboltá k é s kifosztottá k, megmaradt darabjait pedig
bekebelezte a Rosznyefty é s a Gazprom á llami maf iaappará tusa.
Mı́g a magá ncé gek á llami ké zbe kerü ltek, addig az á llami cé gek
vagyona privá t bankszá mIá kra vá ndorolt. Az á llami é s a vá llalati
hatalom elvá laszthatatlanul ö sszefonó dott. Lé trejö tt Adam Smith
é s Kari Marx ilozó iá já nak perverz kombiná ció ja, amelyben a
pro itot privatizá ltá k, a kiadá sokat á llamosı́tottá k.
Alekszandr Litvinyenko egykori KGB-ü gynö k azzal, hogy az
Egyesü lt Kirá lysá gba menekü lt, megszegte hű sé geskü jé t; ső t, ami
mé g rosszabb, megszegte az omerta tö rvé nyé t is, hiszen a
sajtó hoz fordult é s kö nyveket jelentetett meg Putyin é s csatló sai
mocskos ü gyeirő l. De neki nem a halakkal kellett aludnia, amú gy
Keresztapa mó dra; ő lett 2006 novemberé ben, Londonban a
nukleá ris terrorizmus első ismert á ldozata. A Kreml nem volt
hajlandó kiadni a gyilkossá g első szá mú gyanú sı́tottjá t, ı́gy Nagy-
Britannia vé gü l lezá rta az ü gyet, majd 2014-ben ú jra elő vette,
mert amikor Putyin megtá madta Ukrajná t, az vé gre meggyő zte a
briteket, hogy ezzel a rezsimmel tö bbé nem lehet együ ttmű kö dni.
A Putyin megvá lasztá sá tó l Litvinyenko meggyilkolá sá ig eltelt
hé t é vben a Nyugat szé p szó val é s elő zé kenysé ggel igyekezett
jobb belá tá sra bı́rni a Kremlt. Hitté k, hogy ké pesek lesznek a
tisztessé ges kereskedelem é s az ő szinte diplomá cia rendszeré be
integrá lni Putyint é s bandá já t, á m ennek é pp az ellenkező je
tö rté nt. A Kreml, nemhogy vá ltoztatott volna a sajá t normá in,
inká bb rá ké nyszerı́tette azokat a kü lvilá gra. A maf ia mindent
bemocskol, amihez csak hozzá é r. Emberi jogokkal barterezni -
kezd elfogadható nak tű nni. Rá adá sul Putyin é s cimborá inak
ü gyeire é pp a nyugati vezető k é s vá llalkozá sok nyomtá k rá a
tö rvé nyessé g pecsé tjé t, ı́gy maguk is bű nré szessé vá ltak ezekben
az ü gyekben.
Az egeket verdeső energiaá rak mellett nagy volt a kı́sé rté s, hogy
az ember beadja a dereká t a Kremlnek - ez, mondhatni, egy
visszautası́thatatlan ajá nlat volt, sokan pedig meg sem pró bá ltá k
visszautası́tani. Schrö der é s Berlusconi nem tudott ellená llni a
csá bı́tá snak, é s hamarosan azon kaptá k magukat, hogy nyakig
besá rozó dtak. Aztá n lá ttuk, ahogy Nicolas Sarkozy feltű né se
megnö velte a francia energiacé g, a Totá l é rdekeltsé gé t a
Stockmann-gá zmező ben. Mi má r akkor megpró bá ltunk mindenkit
igyelmeztetni, hogy Putyin mesterkedé seivel szemben a kü lfö ldi
cé gek é s befektető k sem immú nisak. A Shell erre akkor jö tt rá ,
amikor a Kreml 2006-ban kitú rta a Szahalin Il-es gá z- é s olajmező
é rdekeltsé gi kö ré bő l. A British Petroleum is a sajá t ká rá n tanulta
meg a lecké t, amikor 2008-ban a cé g vezé rigazgató ja má r az é leté t
mentve menekü lt el Oroszorszá gbó l. Persze nem sokkal ké ső bb
mindké t cé g rohant vissza, mert mé g tö bbet akartak. Tehá t, aki a
KGB Rt.-be szeretne befektetni, az ne feledje, hogy a fő ré szvé nyes
nagyon-nagyon rá menő s.
Azok kedvé ért, akik esetleg má r elfelejtetté k a Gazprom,
Gerhard Schrö der é s drá ga bará tja, Vlagyimir kö zö s tö rté neté t,
é rdemes felidé zni a ré szleteket. Nem azé rt, mert olyan é rdekes
lenne, hogy mivel tö lti Schrö der a napjait, hanem amiatt, hogy
tanulmá nyozhassuk a Kreml mó dszereit, amelyeket Putyin az ü gy
kapcsá n szemernyi szé gyenkezé s né lkü l alkalmazott a vilá g
szeme lá ttá ra. Ami neki csak egy ú jabb, kis lé pé s volt, az nyugaton
hatalmas ugrá s volt a korrupció té rnyeré se felé . Amikor 2014-ben
Putyin megszá llta Ukrajná t, az ilyen é s ehhez hasonló , ezerszá m
kö tö tt ü gyletek voltak azok, amelyek szinte lehetetlenné tetté k,
hogy Euró pa elhatá roló djon Oroszorszá gtó l, egy té nyleges
bojkottró l má r nem is beszé lve.
2005 novemberé ben, alig pá r nappal azutá n, hogy kitetté k
kancellá ri hivatalá bó l, Schrö der má ris gondoskodott ró la, hogy ő
ne gyarapı́tsa annak a rengeteg né met munkané lkü linek a szá má t,
akik neki kö szö nhetté k sorsukat. Elfogadta az egyik orosz
energiaó riá s, a Gazprom á llá sajá nlatá t, amely a Schrö der
kancellá r á ltal oly aktı́van tá mogatott, vitá s gá zvezeté kprojekté rt
felelt. Ké tes erkö lcsű hú zá s volt ez, amelyet Schrö der rá adá sul
villá mgyorsan lé pett meg, ami bizony szá mos, ké zenfekvő ké rdé st
vetett fel. Pé ldá ul .azt, hogy Schrö der vajon visszaé lt-e a
pozı́ció já val az ü zlet megkö té se é rdeké ben, tekintve, hogy a
vá lasztá si kampá ny sorá n a felmé ré sekben szinte vé gig Angé la
Merkel mö gö tt kullogott. De Schrö der ú j á llá sá nak má r jó elő re
megá gyaztak - ez is ré sze volt annak a jó l szervezett mű veletnek,
amely elő bb a tő ké t hozta be, csak aztá n az embert.
Matthias Warnig, a né met Dresdner Bank - amely segı́tett a
Kremlnek kicsontozni a Jukoszt - oroszorszá gi tevé kenysé geinek
vezető je kö zremű kö dé sé vel, elő bb augusztusban megá llapodott a
Gazprombank 33%-á nak megvá sá rlá sá ró l, majd Warnig vezető
pozı́ció ba kerü lt az Eszaki Aramlat nevű vezeté ket é pı́tő North
European Gas Pipeline Companyné l. ı́gy vé gre minden ké szen á llt
Herr Schrö der fogadá sá ra.
Rá adá sul az ü gylet „csalá dban maradt” hisz amikor Warnig a
keletné met titkosrendő rsé gnek, a Stasinak ké mkedett, akkor
Putyin a drezdai KGB-ü gynö kö k fő nö ke volt. Ahogy azt maga
Putyin is mondta, nincs olyan, hogy ex KGB-ü gynö k. A helyzet az,
hogy ebben a tö rté netben nem az az igazá n durva, hogy a
legbefolyá sosabb né met politikusokat é s ü zletembereket ú gy
lehet adni-venni, ahogy az orosz oligarchá k csiná ljá k a bajor
nemesi birtokokkal, hogy ezzel vá ltsá k meg belé pő jü ket az ú ri
tá rsasá gba. A tö rté net sö té tebb é s sú lyosabb vonatkozá sa abban
á ll, hogy Putyin az orszá g energiaforrá sait egy szű k dö nté shozó i
kö rnek a kezé be helyezte. Ezek az emberek vé gké pp eltö rö lté k a
hatá rt az á llamhatalom é s a magá nemberek befolyá sa, illetve az
á llami é s magá nvagyon kö zö tt.
Oroszorszá gban mindenki azon gondolkodott, hogy vajon az
á llam irá nyı́tja a Gazpromot, vagy fordı́tva. Putyin szá má ra
első dleges fontossá gú volt szorosra fű zni a bű nö s kö telé ket a
rezsim bel- é s kü lpolitikai cé ljai, valamint a Kelet-Kö zé p-Euró pá t
ellá tó gá zó riá s kö zö tt. Ez a cé g nem á llami cé g, ez maga az á llam.
Akkoriban az a Dmitrij Medvegyev ü lt a Gazprom elnö ki szé ké ben,
akit nem sokkal korá bban neveztek ki első
miniszterelnö khelyettesnek. A má sik orosz energiaó riá st, a
Rosznyeftyet, az elnö ki adminisztrá ció helyettes vezető je, Igor
Szecsin vezette. De nem ez volt az egyetlen oka annak, hogy a
rendő rsé g soká ig egyá ltalá n nem nyomozott az első dleges Jukosz-
vagyon, a Ljuganszknyeftygaz bundagyanú s aukció n tö rté nt
felvá sá rlá sá nak ü gyé ben, hanem az, hogy ezt az egé sz la famiglia
dolgot szó szerint é rtelmezté k, ugyanis Szecsin lá nya felesé gü l
ment az akkor mé g orosz á llamü gyé sz, Vlagyimir Usztyinov
iá hoz.
Schrö der tehá t nem csupá n egy orosz cé ghez, hanem egyenesen
a Putyin- kormá nyzathoz csatlakozott. A Schrö dernek ki izetett
pé nzzel a Gazprom é s a Putyin-rezsim lé nyegé ben legitimitá st
vá sá rolt magá nak. Az ilyen ü gyek rá adá sul é rté kes
propagandaanyaggal is ellá ttá k Putyint. Vilá ggá kü rtö lhette a
szenzá ció t: sikerü lt zsebre vá gnia az egykori né met kancellá rt, é s
az á llami irá nyı́tá sú sajtó ban ez ú gy jelent meg, mint remek pé lda
arra, hogy a Nyugatot csak a pé nz é s az olaj é rdekli.
A totalitá rius rezsimek a vilá gon mindenhol szeretik azzal etetni
a né pet, hogy az amerikaiak meg a nyugat-euró paiak, bá r
demokrá ciá ró l é s emberi jogokró l papolnak, é pp olyan korruptak,
mint sajá t vezető ik. Rengeteget á rt a demokrá cia ü gyé nek
Oroszorszá gban é s má sutt is, amikor egy olyan alak, mint
Schrö der, a vilá g harmadik legnagyobb iparosodott demokratikus
nemzeté nek egykori vezető je, ö nké nt é s dalolva szö vetsé gre lé p
ezekkel a tekinté lyelvű gengszterekkel. Az energiá t politikai
fegyverké nt haszná lni ismert é s jó l bevá lt taktika, Schrö der
alkalmazá sá val pedig a Gazprom minden eddiginé l szabadabban
gará zdá lkodhatott.
Ez volt a Kreml ú j straté giá ja: maga mellé á llı́tani é s
elhallgattatni a Nyugatot azzal, hogy alkalmazá sba veszi annak
prominens ké pviselő it. Ha
mindenki bű nö s, akkor senki sem bű nö s, tartja a mondá s. A
polgá ri szabadsá gjogok é s Csecsenfö ld eseté ben má r
megtanultuk, mekkora á ra van, ha a Nyugat eltakarja a szemé t. Ez
az ú j taktika pedig arra ké nyszerı́tette a nyugati vezető ket, hogy
ne csak a lelkiismeretü ket, de a bankszá mlá ikat is hallgattassá k el.
Mindenkit ugyanaz a mé rgező felhő nyelt el, az olaj, a gá z, a
politika, a megfé lemlı́té s é s az elnyomá s bű zö s elegye.
Mi, az orosz ellenzé k tagjai má r ré gó ta mondogattuk, hogy mı́g
Putyin ré gen a mi problé má nk volt, hamarosan a vilá g problé má ja
lesz. Am igyelmezteté seink szinte kivé tel né lkü l sü ket fü lekre
talá ltak. Evek ó ta fú jtuk a riadó kü rtö t, mé gis, amikor 2008-ban
Putyin vé gü l a Grú ziá ba bevonuló tankokkal vá ltotta be
fenyegeté seit, a szabad vilá g vezető it ké szü letlenü l é rte a kialakult
helyzet. Az együ ttmű kö dé s kudarcot vallott, de nem volt semmi
má s a tarsolyukban. Tudtá k, a diplomatá k kiutası́tá sa é s a
hivatalos lá togatá sok korlá tozá sa hatá stalan marad. Akkor azt
javasoltam, amit ma is: korlá tozni kell az együ ttmű kö dé st,
ugyanakkor ki kell haszná lni a meglé vő kapcsolatok ré vé n
szerzett gazdasá gi befolyá st, é s nyomá st kell gyakorolni ezek
orosz haszoné lvező ire.
Ironikus, hogy a Putyin-fé le elit elő szeretettel tartotta olyan
orszá gokban a pé nzé t, ahol bı́zhatott a jogá llamisá gban, é s miutá n
a G8-ak ké pviselő i ö sszeborultak Szentpé tervá ron, Putyinnak é s
az ő vagyonos tá mogató inak minden oka megvolt rá , hogy
elhiggyé k, a pé nzü k biztonsá gban van nyugaton. Drasztikus é s
elrettentő hatá sa lett volna, ha korlá tozzá k hozzá fé ré sü ket
ezekhez a pé nzekhez, ső t má r annak is, ha csak ezzel fenyegetté k
volna meg ő ket. Ehelyett, szoká s szerint, leá lltak ü zletelni é s
bé ké t kö tni. Az effé le együ ttmű kö dé ssel kapcsolatban a ké t
legnagyobb té vhit az, hogy (1) ez liberalizá lja az elnyomott
á llamokat; é s (2) ezzel befolyá st lehet gyakorolni rá juk, ha a
liberalizá ció mé gsem tö rté nik meg. Az első rő l má r
bebizonyosodott, hogy té vedé s. A má sodik pedig azé rt vallott
kudarcot, mert a szabad vilá g nem hajlandó é lni ezzel a
befolyá ssal abban a formá ban, ahogy a diktatú rá k azt oly lelkesen
megteszik.
Sosem ké rtem, hogy a Nyugat bojkottá lja Oroszorszá got. A
szabad vilá g orszá gai komoly ü zleteket kö tnek Kı́ná val, Szaú d-
Ará biá val é s sok má s autokrá ciá val, de egyetlen má sik vezető nek
sem adnak olyan demokratikus jogosı́tvá nyokat, mint Putyinnak.
Nehé z elké pzelni, hogy má s hadban á lló , bű nö ző á llamok elitje is
luxusé letet é ljen valamelyik nyugati fő vá rosban. A kegyencek é s
az oligarchá k azé rt hű sé gesek Putyinhoz, mert ő a capo di tutti
capi, a nagyfő nö k, é s vé delmet biztosı́t nekik. Oroszorszá gban ő k
azt csiná lnak, amit akarnak, é s amı́g hű sé gü k tö retlen, szé pen
gyarapı́thatjá k a vagyonukat, é s vihetik a pé nzü ket Ameriká ba,
Angliá ba vagy ahová csak szeretné k. Ezé rt szorgalmaztam azt,
hogy tö rvé nyileg kell elvá gni ezt a szá lat é s megakadá lyozni, hogy
Putyin meg tudja vé deni a bandá já t - é s ezé rt harcolt Oroszorszá g
olyan nagyon az ellen, hogy a tö rvé nyjavaslat tá mogató kra
talá ljon.
A nyugati orszá goknak semmi okuk nem volt rá , hogy vé get
vessenek az Oroszorszá ggal kialakı́tott ü zleti kapcsolatoknak. A
hibá t ott kö vetté k el, hogy azt hitté k, ez a kapcsolat tö bb is lehet
enné l. A maf ia folyton csak elvesz, adni pedig csak szigorú
felté telekkel szokott.
nyolcadik fejezet
A MEDVEGYEV-HADMUVELET
Borisz Jelcin 2007. á prilis 23-á n hunyt el. Az 5. fejezetben ugyan

má r megı́rtam a dicshimnuszá t, de a halá la kapcsá n szeretné k
rö viden kité rni mé g egy olyan kö rü lmé nyre, amely feltehető en
elkerü lte sokak igyelmé t. Ahogy azt vé lhető en az egé szsé ge,
valamint a Putyinnal kö tö tt egyezsé g megkö vetelte, Jelcin, miutá n
1999. december 31-é n tá vozott hivatalá bó l, csendes, szeré ny é s
visszahú zó dó é letet é lt. Egyetlen alkalmat tudok csak fel-idé zni,
amikor a neve ú jra a hı́rekben szerepelt: ez akkor volt, amikor
Mihail Gorbacsov é s ő nyilvá nosan, jó llehet szelı́den
megkritizá ltá k Putyint, amié rt a beszlá ni tragé dia utá n a sajá t
hatalmá t megerő sı́tő reformokat vezetett be.
Ugy tű nt, Putyin is tartja magá t a Jelcinnel kö tö tt
megá llapodá shoz. A hatalom sem Jelcin csalá djá nak, sem a
szö vetsé geseibő l é s ré gi cimborá ibó l á lló tá gabb „csalá djá nak”
soha egyetlen tagjá val szemben nem kezdemé nyezett eljá rá st. Es,
bá r Jelcin tá vol tartotta magá t a rivaldafé nytő l, ú gy hiszem, a
szemé lye é s a jelenlé te mé gis nyomasztotta Putyint. Mert lehet
ugyan, hogy Putyin lett a Keresztapa, de mé gis csak Jelcin volt az
orosz fü ggetlensé g é s demokrá cia alapı́tó atyja. Nem lehetett csak
ú gy egyszerű en lerombolni ezt az ö rö ksé get, mı́g annak
leté temé nyese é letben van - ez a hú zá s mé g Putyin szá má ra is
kocká zatos lett volna. Am Jelcin halá lá val egy ú jabb fé kező erő
szű nt meg, amelynek addig szerepe volt abban, hogy visszatartsa
Putyint a totalitá rius tö rekvé seinek kiteljesı́té sé tő l. Jelcin ké t
elnö ki ciklust engedé lyezett csak magá nak, é s ha mé g é l, utó djá tó l
is biztosan elvá rta volna, hogy tá vozzon a hatalombó l a ké t ciklus
kitö lté se utá n.
Ez azé rt volt fontos, mert Putyin 2007-ben é lete legnagyobb
dö nté se elő tt á llt. Má sodik elnö ksé gé nek ideje a kö vetkező é vben
é rt vé get, é s az orosz alkotmá ny é rtelmé ben nem indulhatott ú jra
a poszté rt. Az elnö k-vá lasztá st 2008. má rcius 2-á ra tű zté k ki. Ezt
megelő zte a parlamenti ké pviselő -vá lasztá s, 2007. december 2-
á n. Az nem volt ké rdé s, hogy a Putyin vezette Egyesü lt
Oroszorszá g Pá rt elsö prő győ zelmet arat majd a ké pviselő -
vá lasztá son, de mi minden tő lü nk telhető t megtettü nk azé rt, hogy
feltá rjuk é s nyomon kö vessü k a „szabá lytalansá gokat”, amelyek
mindenké pp vé gigkı́sé rté k volna a vá lasztá si folyamatot. Tudjá k,
egy vá lasztá s elcsalá sá nak mű vé szete abban rejlik, hogy magá t a
vá lasztá st kell teljesen é rtelmetlenné tenni. Aki az egé sz
folyamatot irá nyı́tani tudja, ső t, aki eleve eldö ntheti, hogy kik
kerü ljenek a szavazó lapra, annak nem kell amiatt aggó dnia, hogy
kik mennek el szavazni, vagy hogy kik szá mlá ljá k majd a
szavazatokat.
Az Egyesü lt Oroszorszá g Pá rt, amelynek listavezető je a
hatalmon lé vő elnö k volt, minden elké pzelhető - legá lis é s illegá lis
- elő nyt magá é nak tudhatott. Az ellenzé ki csoportoktó l, kö ztü k a
mi Má sik Oroszorszá g nevű koalı́ció nktó l, megtagadtá k a
listaá llı́tá st, amire az az apró lé kosan kidolgozott, ú j vá lasztá si
tö rvé ny adott lehető sé get, amelyet pontosan ebbő l a cé lbó l
alkottak meg. Vasá rnapra, a vá lasztá s napjá ra má r csak olyan
jelö ltek é s szervezetek maradtak versenyben, akik vagy Putyint
tá mogattá k, vagy megá llapodtak vele, hogy ha bennmaradhatnak
a parlamentben, vagy ha listá t á llı́thatnak, akkor nem szegü lnek
szembe az akaratá val.
Elő bbi kategó riá ba tartozott az „Egy Igazsá gos Oroszorszá g”
pá rt, amely-nek a vá lasztá sok utá n az egyik első dolga az volt,
hogy Putyin elnö ki hivatali idejé nek meghosszabbı́tá sá t javasolta.
Ez á m az ellenzé k! A má sodik kategó riá ban ott voltak pé ldá ul a
kommunistá k, akik a szavazatok 11,6%-á t nyerté k el, vagy ha ú gy
tetszik, ennyit „engedtek á t” nekik a hatalom birtokosai.
(Fü ggetlen meg igyelő k szerint a hivatalos eredmé nyné l jó val
magasabb, 20%-os szavazati ará nyt é rtek el.) A 450 parlamenti
helybő l vé gü l 57-et szereztek meg. A kommunistá k vezető jé t,
Gennagyij Zjuganovot ez a nem tú l jelentő s parlamenti
ké pviseletet jelentő eredmé ny felbő szı́tette, a pletyká k szerint
ugyanis a Kreml a hű sé gü k jutalmá ul legalá bb 90 szé ket ı́gé rt
nekik. Zjuganov tö bb feljelenté st is tett a vá lasztá si
szabá lytalansá gok miatt. A szavazá s utá n ı́rt cikkemben mé g
viccelő dtem is ezen: „Nem szı́vesen dö rgö lö m az orrod alá ,
Gennagyij, de é n megmondtam!” Vagy, ahogy akkoriban mondtá k,
a demokrá cia é s Putyin rendszere kö zö tt olyan a kü lö nbsé g, mint
a bő rfotel é s a villamosszé k kö zö tt.
Nem mintha sokat nyomna a latban, de a legriasztó bbak az olyan
tá voli terü letek, mint Csecsenfö ld é s Dagesztá n hivatalos
statisztiká i voltak - ezeken a helyeken alig-alig felü gyelté k a
szavazá st. Dö bbenetes, 99,5%-os ré szvé teli ará ny mellett a
csecsen szavazó k 99%-a az Egyesü lt Oroszorszá g Pá rtra adta a
voksá t. Arra a pá rtra, amit Putyin vezetett, az a Putyin, aki
kirobbantotta a má sodik csecsen há ború t, amely a fö lddel tette
egyenlő vé a csecsen fő vá rost, Groznijt. Az igazsá got, szoká s
szerint, a hı́zelgő k tettei leplezik le, akik igyekeztek kedvé re tenni
a Kremlbő l ő ket igyelő mestereiknek. Felesé gem erre ború san
csak annyit mondott, hogy Csecsenfö ldö n csak az nem szavazott,
aki meghalt aznap.
El se tudom ké pzelni, vajon az Egyesü lt Oroszorszá g Pá rt vezető i
mit gondolhattak Hugó Chá vezrő l, aki ugyanaznap vacak 1%-kal
veszı́tett el egy referendumot. Micsoda amatő r! Mindekö zben -
annak ellené re, hogy a szavazó lapon a kormá nypá rtnak nem is
voltak való di ellenfelei, é s szá mtalan má s trü kkö t is alkalmaztak -
az Egyesü lt Oroszorszá g Pá rtnak Szentpé tervá ron é s Moszkvá ban
é pphogy sikerü lt a szavazatok 50%-á t megszerezni. Nem vé letlen,
hiszen a ké t nagyvá ros lakó i, a jobb internetes lefedettsé gnek é s
az elterjedt internethaszná latnak kö szö nhető en, tová bbá azé rt,
mert az egyetlen, nem elfogult rá dió á llomá s, az Echo Moszkvi a
té rsé g lakó it folyamatosan tá jé koztatta az esemé nyekrő l, sokkal
nagyobb ará nyban fé rtek hozzá a Kreml á ltal nem ellenő rzö tt
hı́rforrá sokhoz.
Hogy Putyinnak mennyire fontos volt a vá lasztá s, azt az is
egyé rtelmű en jelezte, hogy tö bb heves hangvé telű beszé det is
tartott, amelyben szavazá sra buzdı́totta az embereket. Nem
fogalmazott virá gnyelven: igyelmeztetett, hogy „ellensé geink
kö ztü nk já rnak” é s „a saká lokat” a Nyugat tá mogatja. Nem is
annyira oroszul beszé lt, inká bb putyinul, enyhe archaikus,
osztrá kné met akcentussal.
Minek kellett ekkora felhajtá s, amikor lá tszó lag teljes mé rté kben
az irá nyı́tá sa alatt tartotta a Kremlt? Elő szö r is, emlé kezzü nk
vissza arra, hogy Sztá lin mé g 1937-ben, a terror é vé ben is tartott
vá lasztá sokat. Az eredmé nyek azon a vasá rnapon sem voltak
ké tsé gesek, é s csak megerő sı́tetté k a té nyt, hogy az orosz á llami
berendezkedé s visszaté r a hatalomkoncentrá ció é s az
egypá rtrendszer gyakorlatá hoz, ahol minden hatalom egy ké zben
ö sszpontosul. De a Putyin-rezsim szá má ra tö bb okbó l is fontosak
voltak a vá lasztá sok, első sorban termé szetesen pé nzü gyi okokbó l:
Putyin pé nzü gyeinek oká n. A nyugati vezető kkel kialakı́tott
szoros kapcsolatai garanciaké nt szolgá ltak nagy hatalmú
oligarchá i szá má ra, akik ı́gy biztonsá gban tudtá k a pé nzü ket.
Putyin tú l lá tvá nyosan é s gyorsan szá molta fel a demokrá cia
utolsó inté zmé nyeit, ı́gy fé lő volt, hogy ez a ké nyelmes á llapot
most vé get é r - de Putyin mé g nem á llt ké szen arra, hogy vá llalja
ezt a kocká zatot.
Az első jelek nem voltak tú l ı́gé retesek. Nicolas Sarkozy eleinte
kemé ny ickó nak mutatta magá t, de ú gy tű nt, né há ny, Putyinnal
kö zö sen elfogyasztott ital utá n ő is elgyengü lt. A francia elnö k
nem is vesztegette az idejé t, rö gtö n felhı́vta kollé gá já t, hogy
gratulá ljon neki a győ zelemhez. Putyin mindig nagyon oda igyelt
ezekre a nyugatró l é rkező jelekre, kereste, hogy van-e bennü k
való di nyomá s. A pofá tlanul elcsalt vá lasztá sokra é rkező reakció k
tö bbsé ge nem volt tú lsá gosan pozitı́v, fő leg a sajtó ré szé rő l. De
nem lehetett olyan nagy a baj, ha Sarkozy é s a má sik ö reg
cimbora, Tony Blair is felhı́vta Putyint!
A Kreml kampá nyá nak má sik cé lja az volt, hogy á ldemokratikus
á lca mö gé bú jtassa a rezsimet, é s ı́gy elleplezzen minden olyan
mesterkedé st, amely a má rcius 2-ai elnö kvá lasztá s utá n a
há tté rben zajlott azé rt, hogy Putyiné k megő rizhessé k a
hatalmukat. Harmadszor má r nem indulhatott az elnö ki poszté rt,
vagy legalá bbis az alkotmá nyban ez á llt, azt pedig má r korá bban
megı́gé rte, hogy az alkotmá nyhoz nem nyú l - má r ha szá mı́t
valamit egy KGB-s alezredes ı́gé rete.
A Putyin-rezsim, amely nyolc é ven á t é lvezhette a
rekordmagassá gú olajá rak á ldá sos hatá sait, é s a „terror elleni
harccal” foglalkozó Nyugat szemellenző ssé gé t, most vá lsá gba
kerü lt. A Kremlnek meg kellett neveznie az elnö kjelö ltet.
Talá lgattuk, hogy az illető vajon egy erő tlen bá b lesz-e, aki
meghajolva a „né p” akarata elő tt, esetleg hirtelen jö tt
egé szsé gü gyi problé má i miatt a megfelelő idő ben visszaadja
Putyinnak a hatalmat; vagy netá n talá lnak-e valakit, aki elé g
bolond ahhoz, hogy vá llalja a feladatot é s annak kocká zatá t is,
hogy ő viszi el a balhé t, amikor az elhanyagolt orosz
infrastruktú ra é s gazdasá g vé gü l ö sszeomlik. Felmerü lt bennü nk
az is, hogy á talakı́tjá k a rendszert, é s addig csű rik-csavarjá k az
alkotmá nyt, mı́g Putyin valamilyen ú j szerepben, de megtarthatja
a hatalmá t.
Azt kö vető en, hogy 2007 októ beré ben Putyin bará ti lá togatá st
tett Irá nban, ı́rtam egy cikket arró l, hogy való szı́nű leg ú j pozı́ció t
szeretne magá nak, olyat, amely tö bb, mint egy miniszterelnö ki
poszt é s az á ltala ellá tott kö znapi, unalmas feladatok, ső t talá n
mé g a pá rttitká rok ré gi nimbuszá t is elhomá lyosı́tja. „A
Legfelső bb Vezető Putyin Ajatollah egé sz jó l hangzik” - ı́rtam
ekkor, é s biztos voltam benne, hogy Putyin mindig arró l á lmodott,
hogy a há tté rbő l irá nyı́tsa az esemé nyeket, az elnö ksé ggel együ tt
já ró bosszú sá gok é s kü lső sé gek né lkü l. Nem hittem volna, hogy a
viccem majdnem telitalá lat lesz.
Nagy volt a kı́sé rté s, hogy tiltakozá ské pp ebben a kö nyvben is ú gy
ı́rjak a 2008 utá ni idő szakró l, ahogy az egyik cikkemben ı́rtam a
2009-es á llapotokró l: egyetlenegyszer sem emlı́tettem meg
Dmitrij Medvegyev nevé t. A teljes mellő zé s megfelelő hozzá á llá s
lenne egy olyan emberhez, aki 2008 é s 2012 kö zö tt Oroszorszá g
elnö ke volt, majd ú gy adta vissza az elnö ksé get Vlagyimir
Putyinnak, ahogy a kutya hozza vissza a botot a gazdá já nak. Nincs
é rtelme annak, hogy szemé lyes okok miatt ö sszekuszá ljam a
cselekmé nyt é s kihagyjak tö rté né seket az elbeszé lé sbő l, viszont a
Medvegyevvel kapcsolatos megjegyzé seimet rö vidre fogom.
Medvegyev szemé lye akkor is teljessé ggel irrelevá ns volt, é s
most is az. De az ö tlet, hogy valaki olyat vá lasszanak elnö knek,
mint Medvegyev, aki iatal, liberá lis, é s aki talá n
visszakormá nyozza az orszá got a modern korba vezető ú tra, az
annak idejé n rendkı́vü l jó gondolatnak tű nt. Az ember szinte lá tja
maga elő tt, ahogy Putyin é s szű k csapata egy laborató riumban
kikı́sé rletezi az ideá lis Medvegyevet. Legyen ü de arcú , csillogó
tekintetű , olyan ember legyen, aki ké pes reformokró l szó nokolni
az é rtelmisé gnek, é s ké sz rezzené stelen arccal, udvariasan
elismerni, hogy Oroszorszá gban nem felté tlen mennek jó l a
dolgok, de ezen garantá ltan javı́tani fog. Az ı́gy lé trehozott
Medvegyevnek ezenkı́vü l ne legyen agya se, ne legyenek
gondolatai, ambı́ció i é s biztos, ami biztos, ne legyen sajá t hatalmi
bá zisa se. Es vé gü l, de nem utolsó sorban, az is fontos volt, hogy
Putyinnal alacsonyabb termetű legyen, é s mé g annyira se legyen
karizmatikus, mint ő , ami bizony igen ritka kombiná ció . Azonban,
Putyin legnagyobb szerencsé jé re, é pp ké zné l volt egy ilyen igura
a sajá t kormá nyá ban.
2007. december 10-é n Putyin hatalmas csinnadrattá val
bejelentette, hogy azt szeretné , ha első miniszterelnö k-helyettese,
Dmitrij Medvegyev kö vetné ő t az elnö ki szé kben. Az Egyesü lt
Oroszorszá g Pá rt é s csatló s pá rtjai gyorsan meg is vá lasztottá k ő t
elnö kjelö ltjü knek, ı́gy egy hé ttel azutá n, hogy Medvegyev
megkapta Putyin á ldá sá t, hivatalosan is elindult az elnö ki szé ké rt.
Első dolga volt bejelenteni, hogy ha szerencsé vel já r, é s megnyeri
a vá lasztá sokat, akkor Vlagyimir Putyint teszi meg
miniszterelnö ké nek. Ezt Putyin há lá san elfogadta, é s a dolog ezzel
el volt inté zve. (Medvegyev, hogy indı́dhasson az elnö ki poszté rt, a
Gazprom igazgató taná csá nak vezető i posztjá ró l is lemondott -
sokan azon viccelő dtek, hogy szegé nyt lefokoztá k Oroszorszá g
elnö ké vé .)
A Nyugat reakció já t jó l pé ldá zza, hogyan reagá lt a hı́rre
Condoleezza Rice. A kü lü gyminiszter asszony a bejelenté s
má snapjá n kerekasztal- beszé lgeté sre hı́vta a USA Today cı́mű
napilap szerkesztő bizottsá gá t. At-beszé lté k Irak é s Irá n helyzeté t,
majd rá té rtek Rice egykori szakterü leté re, Oroszorszá gra. Rice
tett né há ny visszafogott megjegyzé st arró l, hogy „a demokratikus
folyamatok megtorpantak Oroszorszá gban” é s hogy „jelen
kö rü lmé nyek kö zö tt nem beszé lhetü nk szabad é s tisztessé ges
vá lasztá -sokró l”. De azt is hozzá tette, hogy ismeri Medvegyevet,
aki szerinte „intelligens” é s „egy má sik generá ció tagja”1 Nem
mintha ezek sokat szá mı́taná nak - mé g akkor sem, ha ez az
igazsá g.
A legá rulkodó bb megjegyzé st akkor tette Rice asszony, amikor
elő szö r kerü lt szó ba, hogy Medvegyev lehet a kö vetkező orosz
elnö k. A hivatalos leiratban ez á ll:
RICE MINISZTER ASSZONY: Nos, gondolom, ettő l fü ggetlenü l
mé g megtartjá k az elnö kvá lasztá st má rciusban. (Nevet.)
Biztos mindenki nagyon jó t nevetett azon, hogy Medvegyev

tö rvé nyszerű elnö ki beiktatá sá t elnö kvá lasztá snak nevezte a
miniszter asszony. Igaz, ami igaz, az orosz vá lasztá sok té nyleg
nevetsé gesek voltak. De vajon mié rt nem azt ké rdezté k Rice-tó l
ezek utá n, hogy „Oroszorszá g mié rt tagja mé g mindig a G7-eknek,
ha az orosz elnö kvá lasztá s csak egy vicc volt?” vagy azt, hogy „A
Bush-kormá ny mié rt á ldozott ennyi idő t, kö ltö tt ennyi pé nzt é s
hullajtott ennyi vé rt azé rt, hogy megpró bá lja megteremteni a
demokrá ciá t Irakban é s má shol is, ha kö zben szemet hunyt
afö lö tt, hogy mit mű velt Putyin a vilá g legnagyobb olajexportő r
orszá gá val, amely egyú ttal a vilá g legnagyobb nukleá ris
arzená ljá val is bü szké lkedhet?” Nem mintha bá rki is tá mogatta
vagy elvá rta volna, hogy Bush lerohanja Oroszorszá got, de talá n
nem tú lzá s egy kis kö vetkezetessé get ké rni attó l az embertő l, aki
aktı́van tá mogatta az ú n. amerikai szabadsá gpá rti programot (US
Freedom Agenda).
Né há ny nappal a Rice-interjú elő tt a Time magazin a 2007-es é v
emberé nek vá lasztotta Putyint. Nagy igyekezettel pró bá ltá k
megmagyará zni az olvasó iknak, hogy ez a dı́j „nem egy elismeré s”
é s mindig olyan ember kapja, aki ı́gy vagy ú gy, de „a legtö bbet
szerepelt a hı́rekben”. A cikkben mindazoná ltal megdicsé rté k
vá lasztottjukat, amié rt a nemzetkö zi kö zvé lemé ny szemé ben
visszaszerezte orszá ga ré gi nagy hı́ré t, vé get vetett az
„anarchiá nak”, é s helyreá llı́totta nemzete bü szkesé gé t. A magazin
emellett aggodalmá t fejezte ki az emberi jogok „aggasztó ”
helyzete miatt.2
Pontosan ugyanezeket lehetett volna elmondani Adolf Hitlerrő l
1938-ban, amikor ő t nevezte meg az é v emberé nek a Time
szerkesztő sé ge. „A fasizmus - ı́rtá k akkoriban — felfedezte, hogy a
szabadsá g (a sajtó szabadsá g, a szó lá sszabadsá g, a gyü lekezé s
szabadsá ga) potenciá lis veszé lyt jelent a sajá t biztonsá gá ra.”3
Ezek a szavak a 2007-es győ ztes eseté ben is é ppú gy megá lltá k
volna a helyü ket. A Putyinnak felró tt kritiká k tö bbsé ge ezzel
szemben az „á llı́tó lagos” visszaé lé seket taglalta, vagy kö zvetlenü l
az ismert — é s kezelt — rend-szerellenes forrá soktó l szá rmazott.
Vé lemé nyem szerint, ha egy ú jsá gı́ró ı́gy já r el, azzal lemond arró l,
hogy a té nyekrő l té nyszerű en szá moljon be. A bejelenté s idő zı́té se
sem volt vé letlen: a cikk rö gtö n azutá n jelent meg, hogy egy
elcsalt parlamenti vá lasztá st lebonyolı́tva Putyin megkoroná zta
mű vé t, az orosz demokrá cia elpusztı́tá sá t.
A Kreml propagandagé pezete termé szetesen bü szké n hirdette,
hogy a Time cikke a putyini politika elismeré sé nek ú jabb jele.
Ezzel is azt a mı́toszt akartá k tová bb erő sı́teni, amely szerint
Putyin „erő s Oroszorszá got” teremtett, pedig való já ban ő é s a
cimborá i kizsigerelté k az á llamot.
Má rcius 2-á n, azzal, hogy Medvegyevet a nagy semmi kirá lyá vá
koroná ztá k, Oroszorszá gban a demokrá cia utolsó , mé g meglé vő
elemé t, a tö rvé nyes hatalomá tvé tel inté zmé nyé t is porrá zú ztá k.
Mint az vá rható volt, a vá lasztá s maga volt a totá lis á tveré s, é s a
Kreml mé g csak meg sem pró bá lta eltü ntetni a nyomokat. Az
ellenzé ki jelö lteket kizá rtá k a versenybő l. Az á llami irá nyı́tá sú
sajtó Medvegyevet ajná rozta, mı́g a tö bbi jelö ltrő l csak rá galmakat
kö zö lt, vagy egyszerű en meg sem emlı́tette ő ket. Né há ny lelkes
szavazó kö rben kissé tú lzá sba estek, é s arró l tá jé koztattá k a
nyilvá nossá got, hogy az elő zetes jelenté sek szerint Medvegyev a
szavazatoknak tö bb mint szá z szá zalé ká t szerezte meg.
Vé gü l 70%-ot kapott, ami elmaradt Putyin 2004-ben elé rt 71%-
os eredmé nyé tő l. Ez a fejlemé ny is inoman azt jelezte, hogy
való já ban ki is a fő nö k, má r ha ezt egyá ltalá n jelezni kellett.
Felmerü l a ké rdé s, hogy vajon mié rt kellett az eredmé nyeket
meghamisı́tani, ha egyé bké nt ené lkü l is indokolatlan elő nyt
é lveztek volna. A vá lasz ké zenfekvő : a helyi politikusok é s
bü rokratá k akartá k ezzel a hű sé gü ket kifejezni, bizonyı́tani, hogy
ké pesek é s hajlandó ak is elő á llı́tani azokat az eredmé nyeket,
amelyeket a Kreml megkö vetel. Egy demokrá cia nem ı́gy mű kö dik.
A maf ia mű kö dik ı́gy.
Mi, az orosz ellenzé k tagjai izgatottan vá rtuk, mit szó l majd a
vilá g ahhoz, hogy Oroszorszá g visszaté rt a nyı́lt ö nké nyuralom
ú tjá ra. Azt gondoltuk, most biztos, hogy a szabad vilá g vezető i
vé gre valahá ra kemé nyen meg fogjá k kritizá lni Putyint, aki ké pes
volt minderre azok utá n, hogy Oroszorszá g a G7-ekhez
csatlakozhat, ő t magá t pedig demokratikus partnerké nt kezelté k.
Egé sz biztos, hogy felhá borodnak azon, hogy Putyin bolondot
csiná lt belő lü k. Ső t, remé nykedtü nk abban, hogy ha kı́vü lrő l
kellő en nagy nyomá s nehezedik Putyinra, akkor az talá n lesz
akkora, hogy elsodorja az egé sz botrá nyos hatalomá tvé telt, é s
enyhı́t a Kreml szorı́tá sá n.
Am ami ehelyett tö rté nt, elkeserı́tő volt. Nem is tö rté nhetett
volna rosszabb. A nyugati kormá nyok egy emberké nt tapsoltak é s
gratulá ltak Medvegyevnek a rendkı́vü li győ zelemhez, bá r tö bbjü k
ezt az egyé bké nt ı́zlé stelen feladatot a kormá nyszó vivő re bı́zta.
Egy-ké t nyilatkozatba sikerü lt csak becsú sztatni né há ny szó t az
orosz vá lasztá si folyamat sorá n tö rté nt kellemetlen
„incidensekrő l”.
Nicolas Sarkozy francia elnö knek nem voltak ilyen aggá lyai. O
szemé lyesen hı́vta fel Medvegyevet, hogy gratulá ljon neki é s
meghı́vja Franciaorszá gba. (Gondolom, a Putyinnal ré gó ta ü zleti
kapcsolatban á lló Silvio Berlusconi é s Gerhard Schrö der szinté n
szemé lyes ü zenetet kü ldö tt.) Az, hogy a nyugati demokrá ciá k
Medvegyev elnö ksé gé t demokratikus vá lasztá s eredmé nyé nek
tekintetté k, ú jabb forduló pontot jelentett. Ezzel elhá rult az utolsó
akadá ly is, amely annak ú tjá ban á llt, hogy ö rö kre Putyin kezé ben
maradjon a hatalom. Ez az elismeré s annak jeleké nt volt
é rté kelhető , hogy az Egyesü lt Allamok é s az Euró pai Unió aká r a
legabszurdabb szı́njá té kba is hajlandó belemenni, csak hogy
elkerü lje a konfrontá ció t.
A Nyugat reakció ja az orosz ellenzé k pozı́ció it katasztrofá lis
mé rté kben gyengı́tette. A koalı́ció nk nacionalistá kbó l,
baloldaliakbó l é s liberá lisokbó l á llt, a szö vetsé gü nk tagjaiban nem
sok kö zö s volt azon tú l, hogy mind hittü nk a demokratikus
folyamatok erejé ben. Sajtó tá mogatá s hı́já n é s folyamatos
ü ldö zteté s kö zepette igyekeztü nk miné l tö bb ember igyelmé t
felhı́vni a demokrá cia mint eszmerendszer jelentő sé gé re. Ebbe a
folyamatba szó lt bele a „szabad vilá g” é s egyik pillanatró l a
má sikra lerombolta, amit felé pı́tettü nk. Bebizonyı́tottá k, hogy a
demokrá cia csak á tveré s volt, a „biznisz” leplezé sé re szolgá lt,
ahogy azt Putyin é s szö vetsé gesei mindig is tetté k.
Ot hó nappal ké ső bb, augusztusban, amikor Putyin azt é rezte,
hogy most má r bá rmit bü ntetlenü l megtehet, az orosz haderő k
benyomultak a szomszé dos Grú ziá ba, abban a pillanatban, amint
erre Dé l-Oszé tia lá tszó lagos ü rü gyet szolgá ltatott. Putyinnak nem
volt oka azt hinni, hogy bá rmitő l fé lnie kellene, hisz
tulajdonké ppen semmisé g az, ami tö rté nt: megbü ntetett egy
szomszé dos orszá got, amelynek első szá mú vezető je ré gi
szemé lyes ellensé ge, a grú z elnö k, Mihail Szaakasvili. Putyin, mint
má skor, most is belelá tott a nagyhatalmak vezető inek fejé be, é s
ezú ttal sem té vedett.
A fenná lló vilá grendnek megvannak a maga mű kö dé si elvei, de
azok tö bbnyire az ú n. becsü letbeli szabá lyrendszeren alapulnak,
é s az azt alkotó dogmá kat nem szoká s pró bá ra tenni vagy
megszegni. Putyin rá jö tt, hogy az á ltala alkalmazott brutá lis KGB-
s mó dszerek ugyanolyan haté konyak a nemzetkö zi szı́nté ren,
mint az elő bb emlı́tett elvek. Egy csapá sra ismé t az erő szak
szı́ntere lett a Kauká zus, ahol má r 1999-ben, első szı́nre lé pé sekor
kemé nykezű orosz politikuské nt ismerté k meg Putyint. Ez az
akció aká r ajá ndé k is lehetett Medvegyevnek. Egy há ború mindig
kivá ló lehető sé g arra, hogy az ú j orosz elnö k kialakı́tsa vagy
formá lja a belpolitikai imá zsá t.
Az igazi katasztró fa 2008. má rcius 3-á n, az elnö kvá lasztá s
má snapjá n kö vetkezett be, s kellő magabiztossá got adott
Putyinnak ahhoz, hogy egy nemzetkö zi á llamhatá rt á tlé pve
kezdjen vé rontá sba. Ez volt az a nap, amikor a szabad nemzetek
nemzetkö zi kö zö ssé gé nek lehető sé ge volt megkongatni a
vé szharangokat Putyin diktatú rá ja ellen, é s egyé rtelmű en tudatni
a vilá ggal, hogy fontos szá mukra a demokrá cia. De a harangok
hallgattak. Az elnö k-vá lasztá s sem szá mı́tott semmit. A vilá g
reakció ja anná l fontosabb volt.
Amint Oroszorszá g é s Grú zia kö zö tt a Dé l-Oszé tiá é rt vı́vott
harcok kissé alá bbhagytak, eszembe jutott az a beszé lgeté s,
amelyet mé g 2005-ben, Moszkvá ban folytattam le egy magas
rangú euró pai unió s tisztsé gviselő vel. Oroszorszá g akkoriban mé g
sokkal szabadabb volt, mint ma, de Putyin má r akkor is hevesen
tá madta a demokratikus jogá llam alapjait. „Mi kell ahhoz —
ké rdeztem hogy Euró pa vé gre ne demokrataké nt kezelje Putyint?
Tiltsa be az ö sszes ellenzé ki pá rtot? Kezdje el halomra lö vetni az
embereket a nyı́lt utcá n?”
Beszé lgető tá rsam erre csak annyit reagá lt, hogy megvonta a
vá llá t, é s azt felelte, hogy az EU mé g egy ilyen helyzetben sem
tudna tú l sokat tenni, majd hozzá tette, hogy „mindig is az
együ ttmű kö dé s lesz az emberek legnagyobb remé nysé ge,
Euró pá ban é s Oroszorszá gban egyará nt”. Gondolom, a grú zok é s
az ukrá nok ezzel kevé ssé é rtené nek egyet. A nyugati hatalmak
hozzá á llá sá t kö zel egy é vtizeden á t jellemezte a tehetetlensé g é s
az ö ná mı́tá s sajá tos kombiná ció ja, é s kö zvetlenü l ez a magatartá s
vezetett oda, hogy Oroszorszá gnak volt mersze lerohanni Grú ziá t.
Mivel ez a tette bü ntetlen maradt, hat é vvel ké ső bb, Ukrajna
ü gyé ben, Putyinnak ez szinte felhı́vá s volt keringő re.
Az Euró pai Unió vezető i, vá laszul arra, hogy Oroszorszá g
megtá madta Grú ziá t, ö sszehı́vtak egy rendkı́vü li csú cstalá lkozó t -
az iraki há ború ki-robbaná sa ó ta ez volt az első ilyen rendezvé ny.
Ezen a csú cson gyorsan el is dö ntö tté k, hogy felfü ggesztik a
tá rsulá si megá llapodá s folyamatban lé vő tá rgyalá sait addig, amı́g
Oroszorszá g vissza nem vonja a csapatait az augusztus 7-e elő tti
á llá sokra. Az EU nyilatkozatá ban, amelyet a bü szke Silvio
Berlusconi ké ső bb né mileg inomı́tott, az ö rö kzö ld frá zisok
mellett - amelyek szerint a Bizottsá g „mé ly aggodalommal igyeli”
é s „hatá rozottan elı́té li” a tö rté nteket - szerepelt az a mondat is:
„Elvá rjuk, hogy Oroszorszá g felelő sen viselkedjen, é s tartsa
tiszteletben minden vá llalá sá t.”4 Elké pzeltem, amint Putyin a
milliá rdos é s KGB-s haverjaival jó t nevetett ezen a inomkodó
megfogalmazá son.
Má jus 7-é n Dmitrij Medvegyev zá rt ajtó k mö gö tt letette az
elnö ki eskü t. Az ú jsá gı́ró k megké rdezté k Putyint, hogy - kö vetve a
hagyomá nyokat - ki-fü ggeszti-e az ú j elnö k arcké pé t az
irodá já ban. Putyin errő l hallani sem akart, de akkoriban az a vicc
já rta, hogy való já ban van egy ké pe Medvegyev- rő l: egy olyan
jelenetet á brá zol, amin az elnö ki irodá ban á ll, é s Putyin portré já t
né zi. Az orosz alkotmá ny é rtelmé ben most má r Medvegyev volt az
orszá g ura. De mivel soha semmi sem bizonyı́totta az ő
fü ggetlensé gé t vagy tekinté lyé t, joggal felté telezhettü k, hogy
ezutá n is csak Putyin engedé lyé vel haszná lhatta a Kreml
mosdó já t. A „zö kkenő mentes hatalomá tvé tel” - ahogy Angé la
Merkel né met kancellá r ironikusan é s talá ló an fogalmazott -
való já ban azt jelentette, hogy Putyin akadá lymentesen vitte á t a
hatalmá t az elnö ki posztró l a miniszterelnö ksé gbe.
Az elmú lt tı́z é vben jó val tö bb mint ezer alkalommal szerepeltem
a nemzetkö zi sajtó ban, é s szinte kivé tel né lkü l Oroszorszá g é s
Putyin volt a té ma. A mű sorké szı́tő k sok esetben elő re felhı́vjá k
telefonon az interjú alanyt, é s megké rdezik, hogyan szó lı́thatjá k,
milyen titulust haszná l, é s mit szeretne, mi szerepeljen a neve
mellett a ké pernyő n. Né ha pedig nem ké rdezik meg. Az é n
é letrajzom hosszú é s sokszı́nű , ı́gy má r hozzá szoktam, hogy ilyen
helyzetekben a legkü lö nfé lé bb mó dokon szó lı́tanak meg. Hasonló
a helyzet, amikor ü zleti é s politikai esemé nyeken elő adó ké nt
mutatnak be. Ezek a felvezeté sek mindig kedvesek é s á ltalá ban
igen hı́zelgő ek is, de sokszor tele vannak té ves informá ció kkal,
amelyeket elő zetesen gyors „guglizá s” sorá n szedtek ö ssze ró lam
a meghı́vó k. ı́gy az elő adá st gyakorta azzal kell kezdenem, hogy
ott helyben korrigá lom ezeket a té vedé seket, é s azon viccelő dö k,
hogy mindig kı́vá ncsi vagyok ezekre a bemutatá sokra, mert sok ú j
dolgot tudhatok meg magamró l.
„Garri Kaszparov, orosz emberi jogi aktivista, egykori
sakkvilá gbajnok”. Ezt nem olyan nehé z megjegyezni, igaz?
Ezenkı́vü l a New York-i szé khelyű Emberi Jogi Alapı́tvá ny elnö ke,
valamint az Oxford Martin School vendé gprofesszora is vagyok.
Utó bbi inté zmé nyben rendszeresen tartok elő adá sokat é s
szeminá riumokat. Ezen tú l nagyon bü szke vagyok arra, hogy a
nemzetkö zi, nonpro it oktatá si inté zmé ny, a Kaszparov Sakk
Alapı́tvá ny elnö ke lehetek, valamint arra, hogy szerző ké nt é s
elő adó ké nt valamely né p-szerű sé gre tettem szert. De ennyi
minden nem fé r el a ké pernyő n.
Az egyetlen megnevezé s, amit té nyleg nem szeretek, é s amit
sajnos ettő l fü ggetlenü l elé g gyakran hallok, ı́gy hangzik: „Garri
Kaszparov, egykori orosz elnö kjelö lt”. Ez nemcsak pontatlan,
hanem á rtalmas é s fé lrevezető is. Való igaz, a Má sik Oroszorszá g,
a tö bbi ellenzé ki csoporttal karö ltve, tartott annak idejé n belső
elnö kjelö lő pá rtgyű lé seket, hogy az ellenzé k 2008-ban jelö lteket
tudjon á llı́tani, é s ezeken é n is ré szt vettem. Igaz az is, hogy a
leendő jelö ltek kivá lasztá sa cé ljá bó l sor kerü lt egy internetes é s
egy szemé lyes szavazá sra, amelynek az egyik nyertese é n lettem.
Az is té ny, hogy tö bben megpró bá ltá k regisztrá lni magukat, hogy
jelö ltek lehessenek, é s é n is kö ztü k voltam. De hogy té nylegesen
elnö kjelö lt lettem volna?
Amikor valamely demokratikus orszá g ké pviselő je szavazá sró l,
platformró l, kampá nyró l é s egy szabad vá lasztá s egyé b,
hé tkö znapi elemeirő l beszé l nekem, mindig fé lbe kell szakı́tanom.
Mert való já ban ezek egyike sem lé tezett soha Oroszorszá gban -
2008-ban sem, é s ma mé g annyira sem. Oroszorszá gban az
ellenzé k nem arra tö rekszik, hogy vá lasztá sokat nyerjen; arra
tö rekszü nk, hogy egyá ltalá n legyenek vá lasztá sok. 2004-ben
nagyon optimistá n indultunk neki a folyamatnak, remé lve, hogy
Putyin tá vozá sa talá n megnyitja a kapukat egy nyı́lt vá lasztá s
elő tt, ahol az eredmé nyt jogilag is é rté kelni lehet. Am 2007-ben,
miutá n „az Elté rő Vé lemé ny Meneté re” é s egyé b
tevé kenysé geinkre is egyre durvá bban sú jtottak le, megé rtettü k,
hogy ez a remé nyü nk puszta á brá nd marad csupá n. December 10-
é ig, amı́g Putyin é s Medvegyev meg nem tetté k a maguk
bejelenté sé t, mé g nem tudtuk biztosan, hol é s mikor fog lecsapni
rá nk Damoklé sz kardja, de azt tudtuk, hogy nagyon é les, é s hogy
ott fü gg a fejü nk felett.
Medvegyev megkapta Putyintó l a mexikó i bará tom á ltal el
dedazó nak nevezett isteni é rinté st — azt, amelyet a Sixtus-
ká polná ban, Michelangelo freskó já n lá tni, amelyen isten é letre
kelti Adá mot. Ezen a ponton a vá lasztá s eredmé nye má r nem volt
ké rdé ses. A rendszer soha nem hagyná , hogy a „kivá lasztott"
veszı́tsen, ső t nem tű ri el, hogy ne hatalmas kü lö nbsé ggel nyerjen.
Az is vilá gos volt, hogy a Kreml nem szerette volna nevekkel
telezsú folni a szavazó lapot. Az ellenzé ki jelö ltek kampá nya
kü lö nö s já té kká alakult, amelyben arra ké nyszerı́tettü k a
ható sá gokat, hogy mindig ú jabb é s ú jabb mó dot talá ljanak arra,
hogy kizá rhassanak minket.
Bő ven volt akadá ly, amit meg kellett ugranunk. A kö zponti
vá lasztá si bizottsá g, é lé n Putyin csatló sá val, Vlagyimir Csurovval,
elszá ntan kü zdö tt, hogy a jó vá hagyott jelö lteken kı́vü l senki má s
ne kerü lhessen fel a listá ra. Tisztá n lá tszott, hogy a legfő bb
akadá ly gyakorlatilag lekü zdhetetlen volt. Egy fü ggetlen jelö ltnek
ké tmillió alá ı́rá st kellett ö sszegyű jtenie mindö ssze ö t hé t alatt
ú gy, hogy egyetlen ré gió bó l csak negyvenezer alá ı́rá st fogadtak el.
Tehá t mindegy, hogy há ny alá ı́rá st szedett ö ssze az ember
Moszkvá ban, abbó l csak negyvenezer szá mı́tott. Ez azt jelentette,
hogy minimum ö tven ré gió bó l kellett alá ı́rá sokat szerezni.
Rá adá sul a kijelö lt ö t hé tbő l ké t hé t orszá gos munkaszü neti
idő szak volt. Vé gü l pedig maximum 2,2 millió alá ı́rá st lehetett
benyú jtani, eggyel sem tö bbet, é s ha ennek 10%-á t valamilyen
okná l fogva nem fogadtá k el, akkor az ember elbukta a jelö ltsé get.
De gyorsan kiderü lt az is, hogy idá ig se kö nnyű eljutni.
Valamennyi jelö lt-nek tartania kellett egy jelö lő gyű lé st, ahol
legalá bb ö tszá z tá mogató ja gyű lik ö ssze egy fedé l alatt, hogy
alá ı́rjanak egy nyilatkozatot, é s ezen az esemé nyen
meg igyelő ké nt az igazsá gü gyi miniszté rium egy ké pviselő jé nek is
jelen kellett lennie. Ekkor ugyanaz tö rté nt, mint az orszá gjá ró
kö rutamon: kiderü lt, hogy egyetlen moszkvai rendezvé nyhelyszı́n
sem hajlandó termet kiadni nekem erre a cé lra. Pontosabban ez
ı́gy nem teljesen igaz, mert alá ı́rtunk egy bé rleti szerző dé st egy
rendezvé nyterem haszná latá ra december 13-á ra, ső t elő re
ki izettü k a bé rleti dı́jat is. Ké t nappal az esemé ny elő tt vé gü l arró l
tá jé koztattak, hogy „mű szaki okok miatt a terem aznap nem
haszná lható ”. Termé szetesen december 14-é n ugyanaz a terem
má r ké szen vá rta, hogy otthont adjon a Kreml ú j á ljelö ltje,
Bogdanov jelö lő gyű lé sé nek.
Igy tö rté nt az, hogy é n addig sem jutottam el, hogy hatá ridő re
teljesı́tsem a jelö ltsé g minimá lis felté teleit, hogy aztá n magam is
osztozhassak abban az ö rö mben, ami csak kevé s ellenzé kinek
adatott meg, amikor vé gü l Csurov elutası́totta a
dokumentumaikat. Az egykori miniszterelnö k, Mihail Kaszjanov
pró bá lkozott a legkitartó bban, mé g a legfelső bb bı́ró sá gná l is
fellebbezett, amikor a vá lasztá si bizottsá g tú l sok á ltala gyű jtö tt
alá ı́rá st talá lt hamisnak. A fellebbezé sé t termé szetesen
elutası́tottá k.
Ezek utá n megint a szoká sos banda kerü lt fel a szavazó lapra: a
lá tszat kedvé ért egy ő rü lt nacionalista, Zsirinovszkij; szinté n a
lá tszat kedvé ért egy primitı́v kommunista, Zjuganov; é s Putyin,
akit á rnyé ka, Medvegyev ké pviselt. A vá ltozatossá g kedvé ért mé g
Andrej Bogdanovnak is megengedté k, hogy csatlakozzon a dı́szes
tá rsasá ghoz, mint á lliberá lis alternatı́va. Ső t mé g a szavazatok
1,8%-á t is á tengedté k neki, mielő tt visszaté rt oda, ahonnan jö tt -
az ismeretlensé gbe.
A Má sik Oroszorszá g é s a tö bbi ellenzé ki szervezet belső
elnö kjelö lő pá rtgyű lé se csupá n arra szolgá lt, hogy
megteremtsü nk magunknak é s kö zö sen megé ljü nk egy való ban
demokratikus é lmé nyt, amire egyé bké nt igen kevé s lehető sé g volt
ebben az orszá gban. Az ö nké ntesek szavazó helyisé geket
alakı́tottak ki mindenü tt, ahol csak tudtak: tornatermekben,
kocsmá kban, magá nlaká sokban. Sokszor igen siető sen zajlott az
esemé ny, hogy vé ge legyen addigra, mire megjelennek a rendő rö k,
bezá ratjá k az ideiglenes szavazó helyisé get é s elkobozzá k a
felszerelé sü ket. Mindenki elő á llt a sajá t politikai nyilatkozatá val,
rendeztü nk szó noki vitá kat, ső t online é s of line eszmecseré ket is.
Mindezek persze teljes egé szé ben a hivatalos politikai folyamaton
kı́vü l zajlottak.
A má sik cé lunk az volt, hogy amilyen tisztá n é s vilá gosan csak
lehet, vilá ggá kü rtö ljü k, hogy a hivatalos vá lasztá s csak
szemfé nyveszté s. Elegü nk volt abbó l, hogy a nyugati meg igyelő k
é s kü lü gyminiszté riumok gyá vá n, szé ttá rt karral sajná lkoznak a
„bejelentett szabá lytalansá gok” é s a „sajtó ré szrehajlá sa” miatt.
Putyinbó l diktá tor lett, ez volt a té ny. Ideje volt ki-mondani. Sem
elnö k, sem miniszterelnö k nem volt ő , é s má s olyan pozı́ció ja sem
volt, amely legitim vagy demokratikus alapokon nyugodott volna.
Tudtuk, hogy az orosz sajtó ezt a vé lemé nyü nket ebben a
formá ban soha nem hozná le, az orosz politikusok ezt ı́gy soha
nem mondaná k ki.
Szomorú , hogy Oroszorszá gon kı́vü l sem volt jobb a helyzet. A
kü lfö ldi á llamfő knek nem á llt é rdekü kben szembeszá llni
Putyinnal, ez egy ideje má r nyilvá nvaló volt. Ami viszont kevé sbé
volt egyé rtelmű , é s mé g ma sem az, hogy vajon a szabad vilá g
legfontosabb sajtó orgá numainak tö bbsé ge mié rt asszisztá lt ehhez
a szı́njá té khoz. A meg igyelő ktő l é s a kü lfö ldi sajtó tó l most sem
futotta tö bbre, mint hogy „vannak hibá k a rendszerben” é s a
„hozzá fé ré s a mé diá hoz nem egyenlő felté telek menté n
biztosı́tott”. Az Euró pa Taná cs ugyan megfogalmazott kritiká kat,
de nem volt hajlandó elmarasztalni Oroszorszá got a vá lasztá sok
miatt. Mé g az euró pai parlamenti ké pviselő k delegá ció já nak
elnö ke is azt mondta, hogy a vá lasztá s „mé g mindig nem szabad
é s mé g mindig nem tisztessé ges”, de hozzá tette, hogy „nagy
á ltalá nossá gban az emberek akaratá t tü krö zte”. Azt nem emelte
ki, hogy ez a kijelenté s igazá bó l azt jelentette, hogy az orszá g é lé n
á lló , maroknyi embercsoport akarata é rvé nyesü lt.
Ha má r itt tartunk, akkor engedjé k meg, hogy felidé zzem azokat
az á llı́tá sokat, amelyeket mé g ma is fejbő l tudok, miutá n vagy
tucatnyi alkalommal cá foltam ezeket a sajtó ban. Nemes
egyszerű sé ggel a „Putyin Oroszorszá gá nak mı́toszai” ö sszefoglaló
cı́met adtam nekik, é s a pá lmá t egyé rtelmű en ez viszi: „Putyin
né pszerű ”.
Most, hogy Putyin má r tizenö t é ve hatalmon van, hat é v alatt ké t
euró pai orszá got is megtá madott, é s a té vé nyilvá nossá ga elő tt
fenyegető zik Orosz-orszá g nukleá ris fegyvereivel, egyeseknek
talá n má r nehé z felidé zniü k, hogy nem is olyan ré gen mé g
mennyire má snak lá ttá k ő t. 2010-ig a nemzetkö zi hı́rek igencsak
mű velt fogyasztó i rendre meglepő dtek, hogy mennyire negatı́v
vé lemé nnyel vagyok Putyinró l.
„De há t Oroszorszá gban demokrá cia van, é s ő t a né p vá lasztotta!
Nem?” „Jó , lehet, hogy a vá lasztá sokat megbundá ztá k, de Putyin
nagyon né pszerű é s egyé bké nt is nyert volna.”
„Há t, az oroszok egyé bké nt is szeretik az erő skezű vezető ket, é s
Putyin visszaszorı́totta a bű nö zé st, é s fellendı́tette a gazdasá got.
Nem igaz?”
A bű nö zé s é s a gazdasá g té má já t má r korá bban kö rbejá rtuk.
Tudjuk, hogy Putyin csak azokra csapott le, akik nem voltak
lojá lisak hozzá , a tö bbieket bevette tá rsnak az „ü zletbe”.
Egyé rtelmű vé tette, hogy „aki nem lop velü nk, az ellenü nk van”. Az
is kö ztudott, hogy annak az elemző nek nehé z dolga van, aki
szeretne pontos mé ré seket ké szı́teni egy olyan nemzet gazdasá gi
aktivitá sá ró l, amely lassacská n visszaalakul egy stagná ló é s
korrupt szocialista mennyorszá ggá . Mielő tt Putyin hatalomra
kerü lt, az orosz GDP, rö gtö n azutá n hogy a fá jdalmas piaci
reformok é letbe lé ptek, egyenletes tempó ban nö vekedni kezdett.
Ugyan a szovjet ipar semmiké pp sem tudta kö zvetlenü l felvenni a
versenyt a Nyugattal vagy a Tá vol-Kelettel, de bő ven volt ipari
kapacitá sa. 2000-re a GDP nö vekedé se meghaladta a 10%-ot,
magasabb volt, mint az egykori szovjet blokk piacgazdasá gra
á tté rő orszá gainak jellemző en magas nö vekedé si rá tá ja.
Nem mellé kesen, 1999-ben az olaj hordó nké nti á ra 13 dollá rra
zuhant, ı́gy az ú j orosz exportpiac mé g messze volt attó l, hogy
hú zó á gazattá vá ljon. Azt azonban, hogy Putyin alatt mennyire volt
erő s az orosz gazdasá g, nem a GDP mutatja meg a
legpontosabban, hanem az olajá rak alakulá sa. Putyin hatalomra
kerü lé sé vel szinte egy idő ben a kő olaj piaci á ra az egekbe szö kö tt,
elé rve a hordó nké nti 100 dollá ros á rszintet, é s azó ta csak a 2008-
2009-es pé nzü gyi vá lsá g sorá n volt tapasztalható csö kkené s.
Oroszorszá g a vilá g legnagyobb olajtermelő je annak ellené re,
hogy az egykori szovjet infrastruktú rá t csak minimá lis mé rté kben
modernizá ltá k. Ez a rengeteg beá ramló pé nz tette Oroszorszá got
olyan diktató rikus olajá llammá , amelyben Putyin ké pes volt
otthon megteremteni a stabilitá s illú zió já t, kü lfö ldi kritikusait
pedig vagy megvenni, vagy megfenyegetni. Akik szerint mindegy,
honnan jö n a pé nz, a lé nyeg, hogy a nyugdı́jasok é s a rendő rö k
megkapjá k a já randó sá gukat, azoknak elá rulom, hogy a Kreml is
pontosan ugyanezt gondolta - legalá bbis egy ideig.
Nö vekvő ipar vagy technoló giai szektor né lkü l, é lé nk ü zleti é s
vá llalkozó i kö zö ssé g né lkü l, valamint a kö zé posztá ly alkotta
adó izető i bá zis né lkü l Oroszorszá g demográ iailag kiü resedik.
Akiknek nincsenek kapcsolataik é s erő forrá saik ahhoz, hogy
boldoguljanak, azok vagy kı́nló dnak, vagy elhagyjá k az orszá got.
Moszkva é s Szentpé tervá r ragyogó vá roskö zpontjaival é les
ellenté tben á llnak a fokozatosan elszegé nyedő kü lső ré gió k. Ha
ehhez mé g hozzá vesszü k a politikai elszá moltatható sá g teljes
hiá nyá t, az eredmé ny egy fokozó dó tá rsadalmi krı́zis.
Ugy tű nt, Putyin é s bandá ja vonakodik való di gazdasá got
csiná lni, amikor pedig megpró bá ltá k, kiderü lt, hogy
alkalmatlanok a feladatra. Amit biztosan nem fognak megtenni,
pedig nagy szü ksé g lenne rá , az a szigorú szabá lyozá s enyhı́té se
annak é rdeké ben, hogy az orosz vá llalkozá sok is kipró bá lhassá k
magukat a való di kapitalizmus vilá gá ban, é s annak ne csak az
„urambá tyá m” verzió já t ismerjé k. Hodorkovszkij esete csak a
legkirı́vó bb pé ldá ja annak, mi tö rté nik azokkal a
cé gtulajdonosokkal, akik az á llam jó vá hagyá sa né lkü l pró bá lnak
meg boldogulni, de rajta kı́vü l mé g sok ezren jutottak az ő sorsá ra.
A Putyin né pszerű sé gé t illető té vhit mé g mindig tartja magá t.
Biztos, hogy olyan sokan szeretik? Akkor mié rt fordı́tott mindig
rengeteg idő t é s energiá t arra, hogy uralma alá hajtsa a sajtó t,
kiiktassa a rivá lisait, é s felá llı́tson egy bonyolult rendszert a
kisebb-nagyobb vá lasztá sok meg- bundá zá sá ra? Ha Putyin
té nyleg olyan né pszerű , akkor mié rt nincsenek szabad é s
tisztessé ges vá lasztá sok, mié rt nincs szabad sajtó nk? A bloggerek
ü ldö zteté se é s a kö zté ren egyedü l á lldogá ló , kezé ben Putyin-
ellenes feliratú tá blá t tartó tü ntető letartó ztatá sa szerintem nem
né pszerű á llamfő hö z mé ltó viselkedé s.
A demokratikus vezető elfogadá sá nak é s né pszerű sé gé nek egé sz
de inı́ció ja é rtelmezhetetlen az autokrá ciá ban. Ha a vá rosban csak
egy é tterem van, annak é tlapjá n pedig mindö ssze egyetlen é tel, é s
senkinek nem engedik, hogy ú j é ttermet nyisson, akkor az az
é tterem vajon né pszerű ? Tizenö t é vnyi propaganda mostanra
erő s szemé lyi kultuszt teremtett, amely szerint Putyin az
egyetlen, aki Oroszorszá got vezetni é s vé delmezni tudja; a
kritikusai mind veszé lyes á ruló k, akiket bö rtö nbe kell zá rni vagy
meg kell ö lni, ahogy az gyakran meg is tö rté nik. Bá rki, aki Putyin
rivá lisa lehet, azt dé mo- nizá ljá k é s kiiktatjá k.
Ezzel pedig el is é rkeztü nk a kö vetkező mı́toszhoz, miszerint az
ellenzé k egyszerű en nem elé g kompetens vagy karizmatikus
ahhoz, hogy Putyin kihı́vó ja lehessen. Ki tudja? Ezt nem azé rt
hozom fel, hogy vé djem a sajá t szerepemet vagy pozı́ció mat,
hanem azé rt, hogy illusztrá ljam, mennyire abszurd az orosz
ellenzé krő l ú gy beszé lni, mintha né há ny jelenté ktelen é s
kormá nyzá sra alkalmatlan pá rtocska alkotná egy való di
demokrá ciá ban. Tagjainkat kitiltottá k a sajtó bó l, megrá galmaztá k
ő ket, megtiltottá k, hogy gyű lé seket é s talá lkozó kat tartsanak,
gyakran izikailag is bá ntalmaztá k ő ket, a rendő rsé g rá juk rontott,
zaklatta ő ket, a hatalom pedig meggá tolta, hogy a szavazó lapon
szerepeljenek. Micsoda briliá ns é s koherens ü zenet ez! Mifé le
pá ratlan vezető engedett volna minket hatalomra jutni ilyen
kö rü lmé nyek kö zö tt?
Ahogy az 2008 utá n egyre inká bb nyilvá nvaló vá vá lt, Putyin
ö nszá ntá bó l soha nem fog tá vozni a Kremlbő l - vagy koporsó ban
viszik ki, vagy a feldü hö dö tt tö meg rá ngatja ki onnan. Amı́g a
szabad vilá ggal gazdasá gi kapcsolatban á ll, é s meg tudja
akadá lyozni, hogy oroszok millió i lá zongjanak a Vö rö s té ren,
addig nem megy ő sehova. Az elő bbi felté tel, a gazdasá gi
együ ttmű kö dé s, ebbő l a szempontbó l is fontos. Mert amı́g van
izető ké pes kereslet Oroszorszá g bő sé ges termé szeti kincseire -
az olajra, a gá zra, a fé mre é s a fá ra -, addig Putyin megengedheti
magá nak, hogy izeté st, egyé b juttatá sokat é s fegyvereket adjon a
rohamrendő rö knek, akik otthon tartjá k az embereket.
Ami a kö zvé lemé ny-kutatá sokat illeti, Oroszorszá g nem olyan,
mint az Egyesü lt Allamok vagy Franciaorszá g. Ha az á tlag oroszt
azzal hı́vja fel egy ismeretlen, hogy megké rdezze, mi a vé lemé nye
az emberrő l, aki az orszá got uralja, nagy bá torsá g kell ahhoz, hogy
a megké rdezett merjen má st mondani, mint hogy lelkesen
tá mogatja ő t. Oszinté n mondom, hon itá rsaim bá torsá gá ró l
tanú skodik, hogy Putyin az ilyen felmé ré seken nem 99%-os
tá mogatottsá got kap - ahogy kapott, pé ldá ul, Szaddá m Hú szé in é s
Moammer Kadha i, egé szen addig a percig, amikor má r nem ő k
dö ntö ttek é letrő l é s halá lró l.
Kı́vá ncsi vagyok, hogy miutá n az ukrajnai há ború ideje alatt
Putyin tá mogatottsá ga 90% fö lé kú szott, é s a fasiszta szemé lyi
kultusz propagandá ja maximá lis fordulatszá mon pö rö g, a kü lfö ldi
sajtó most vé gre té nyleg vá ltoztat-e az eddigi hozzá á llá sá n, é s
tö bbé nem veszi ké szpé nznek ezeket a hamis szá mokat.
Kazahsztá n zsarnoki vezető jé t, Nurszultan Nazar- bajevet, aki
1989 ó ta van hatalmon, nemré g - 2015 á prilisá ban -
„ú jravá lasztottá k”: a szavazatok 97,7%-á t nyerte el,
termé szetesen 95%-os ré szvé teli ará ny mellett. Elné zve az ő
igyelemre mé ltó vá lasztá si győ zelmé rő l szó ló szalagcı́meket,
ö rü lö k, hogy ma má r csak kevé s nyugati sajtó orgá num van,
amelyik té nyleg elhiszi, hogy Nazarbajev való ban ennyire
né pszerű az emberek kö ré ben. Vajon Putyinnak is 98% felett kell
teljesı́tenie ahhoz, hogy á llı́tó lagos né pszerű sé gé t ugyanilyen
szkepticizmussal kezeljé k?
Hogy a napjaink Nazarbajevjei, Putyinjai é s Há meneiei mié rt
veszik mé g mindig a fá radsá got, é s tartanak vá lasztá sokat, nos, ez
olyan rejté ly, amelyen é rdemes elgondolkodni. A mai kor
diktá torai tanultak elő deik hibá ibó l, tová bbá elsajá tı́tottá k azokat
az ú jkori mó dszereket, amelyek az informá ció á ramlá s é s az
arculatké pzé s tudatos kontrolljá hoz szü ksé gesek. Tudjá k, hogy a
szavazá snak akkor is szimbolikus szerepe é s jelentő sé ge van, ha
egyé bké nt eszü k á gá ban nincs alá vetni magukat a vá lasztá si
eljá rá si tö rvé nyeknek. Az, hogy egyá ltalá n szü ksé gé t é rzik a
vá lasztá soknak, legyenek azok bá rmilyen tisztessé gtelenek, sokat
elá rul arró l, hogy a kü lső nyomá sgyakorlá s mennyire sikeres,
tová bbá arró l, hogy mennyire vá gynak hatalmuk tö rvé nyesı́té sé re,
arra, hogy ő k is tagjai legyenek a demokratikus szabá lyok szerint
megvá lasztott vezető k elit klubjá nak.
Az emlı́tett orszá gok - nevezzü k ő ket „hipokrá ciá knak” vagy a
putyini Oroszorszá g szaké rtő je, Borisz Reitschuster né met
zsurnaliszta kifejezé sé vel é lve, demokratá nknak - vezető it csak
kevé ssé aggasztja, hogy á tverik a sajá t polgá raikat azzal, hogy
elhitetik velü k: van beleszó lá suk, ki kerü l kormá nyra. A
diktá toroknak cé ljaik elé ré sé hez tö ké letesen elé g a mindenü tt
jelen lé vő biztonsá gi erő é s a tö megmé dia feletti uralom. Ezen a
ponton Oroszorszá gban má r csak nagyon kevesen dő lnek be a
Putyin-fé le vá lasztá si szı́njá té knak. A kö zvé lemé ny-kutatá sok a
nemzetkö zi kö zö ssé g kedvé ért ké szü lnek, é s a remé nybeli
győ ztesek tá jé koztatá sá ra.
Ujra idé zné m egy korá bbi pé ldá mat: Sarkozy szé gyenteljes é s
szé gyentelen telefonhı́vá sá t, amelyben „melegen gratulá lt”
Medvegyevnek a győ zelme utá n. Az orosz mé dia nagy felhajtá st
csapott e telefonhı́vá s meg a tö bbi, kü lfö ldrő l é rkező dicshimnusz
kö rü l, amibő l megint csak kiderü lt, mié rt is fontos ez a szı́njá té k
Putyin szö vetsé gesei szá má ra.
Persze, nemcsak Putyin egó ja é s a csú cstalá lkozó kra szó ló
meghı́vá sok forogtak itt kocká n: az uralkodó oligarchia kü lfö ldö n
tartja a vagyoná t, ı́gy ha az orosz vezető k é s a Nyugat kellemes
kapcsolata fagyossá vá lna, akkor ezek a milliá rdokat é rő
vagyonok is veszé lybe kerü lné nek. Sarkozy teljes erő bedobá ssal
protezsá lta Moszkvá ba az olyan francia cé geket, mint az Alcatel, a
Totá l é s a Renault - nem eredmé nytelenü l. Ha ı́gy né zzü k, akkor
2008-ban Sarkozy való szı́nű leg a vilá gtö rté nelem egyik
legjö vedelmező bb telefonhı́vá sá t bonyolı́totta le.
En tehá t egyá ltalá n nem tartom magam egykori orosz
elnö kjelö ltnek. Polgá rjogi mozgalmat vezettü nk, korrupció elleni
kampá nyt, é s mindez eszkö z volt arra, hogy segı́tsü nk az
embereknek megtapasztalni, milyen az igazi demokrá cia, mert
ané lkü l nincsenek igazi jelö ltek sem.
„Hogy lehet, hogy mé g é letben vagyok? Ha ú gy igazá n

belegondolok, akkor ez szinte csoda!” Ezek Anna Politkovszkaja,
az orosz oknyomozó ú jsá gı́ró szavai, aki é veken á t fé lelmet nem
ismerve kutakodott a há ború dú lta Csecsenfö ld legmé lyebb
bugyraiban. E vé gzetes mondatok a svá jci rendező Eric Bergkraut
Letter to Anna (Levé l Anná nak) cı́mű dokumentum ilmjé ben
hangzanak el tő le. A ilmet 2008. jú nius 26-á n, New Yorkban
mutattá k be a Humá n Rights Watch ilmfesztivá ljá n. Legalá bb
annyira volt ő keresztes lovag é s partizá n, mint ú jsá gı́ró , ehhez
ké tsé g sem fé rhet, nem is pró bá lta ezt leplezni: szenvedé lye csak
mé g fontosabbá é s felejthetetlenebbé tette a munká já t.
Politkovszkaja á ltalá ban a há ború á ltal szé tszakı́tott csalá dokkal
ké szı́tett interjú k formá já ban szá molt be a csecsenfö ldi
atrocitá sokró l, emellett pedig, mondhatni, gyó ntató ja volt az
orosz katoná knak, mé g a tiszteknek is, akik szé gyellté k mindazt,
ami Oroszorszá g nevé ben Csecsenfö ldö n zajlott. E tevé kenysé ge
miatt egé sz sor, olyan befolyá sos igura é s csoport első szá mú
ellensé gé vé vá lt, akik brutalitá sukat má r szá mtalanszor
bizonyı́tottá k. Szı́vszaggató csapá s volt, hogy 2006 októ beré ben a
48 é ves ú jsá gı́ró nő t meggyilkoltá k.
Az objektivitá s kedvé ért á lljon itt ké t beszá moló , az egyik a KGB-
é , a má sik egy ismert disszidensé . Politkovszkaja halá la utá n
há rom nappal Putyin elnö k, amikor egy né metorszá gi
sajtó tá jé koztató n - Oroszorszá gban ilyesmi elké pzelhetetlen
lenne - megké rdezté k az esetrő l, kijelentette, hogy „a halá la
nagyobb ká rt okozott az orosz kormá nynak, mint a munká ssá ga”.5
Má rciusban, a dı́jnyertes ilm prá gai bemutató já n a volt cseh
elnö k, Vá clav Havel ezt mondta: „Jó lenne, ha sokan lá thatná k ezt
a ilmet; fő leg azok a politikusok, akik, megszé dü lve az olaj é s a
gá z szagá tó l, orosz politikusokat ö lelgetnek é s csó kolgatnak!”6
Nem biztos, hogy kö nnyen megtalá lható a ilm - é n a YouTube-on
leltem rá né met é s orosz nyelven, angolul nem -, de az biztos,
hogy é rdemes felkutatni. Ritka lehető sé get nyú jt arra, hogy
megismerjü nk egy má r kihalt fajt. Mire Anná t meggyilkoltá k, az a
fajta fü ggetlen ú jsá gı́rá s, amit ő csiná lt, Oroszorszá gban má r
ré gó ta hideg sı́rban pihent.
A 2008. jú nius 11-é n, Moszkvá ban megtartott Orosz Vilá gsajtó
Kongresszuson (World Russian Press Congress) Medvegyev
elkö telezte magá t a „sajtó szabadsá g tá mogatá sa” mellett. Hogy
lesz-e bá rmilyen vá ltozá s? Az elő jelek nem sok jó t ı́gé rtek. Azt
szajkó zta, hogy szü ksé g van egy „cirill betű s internetre”, é s
kritizá lta, hogy bezá rtá k az orosz nyelvű mé diacé geket azokban a
volt szovjet tagá llamokban, ahol a szovjet é ra korlá tozá sai aló l
felszabadulva ú jbó l megerő sö dö tt a helyi nyelv. Medvegyev azt is
hozzá tette, az orosz televı́zió „az egyik legmagasabb szı́nvonalú
televı́zió a vilá gon”.7
Akkorra a Kremlnek a ké pernyő n megjelenő szemé lyekkel é s
tartalmakkal kapcsolatos paranoiá ja minden addiginá l
magasabbra csapott. Vlagyimir Pozner, az Orosz Televı́zió s
Akadé mia elnö ke elá rulta, ő elő re megkü ldi a Channel One
menedzsmentjé nek azon szemé lyek listá já t, akiket szeretne
meghı́vni a mű sorá ba, ő k pedig tudatjá k vele, hogy kik jö hetnek,
é s kik nem. Mondanom sem kell, hogy az olyanok, mint Nyemcov,
Navalnij é s jó magam, sosem kerü ltek be a mű sorba.
Amellett, hogy az olaj á ra tö bb mint 700%-kal emelkedett, a
Putyin- rezsim lá tszó lagos sikereinek titka az orosz sajtó teljes
leigá zá sá ban rejlett. Lehet, hogy az 1990-es é vek oligarchá i a
szemü nket is kiloptá k, de az legalá bb kiderü lt a hı́rekbő l. Ennek
az idő szaknak vé ge. A Putyint kö rü lvevő oligarchá k elit kö re má r
olyan hatalommal é s vagyonnal bı́r, amilyenrő l Jelcin sleppje
á lmodni sem mert volna. 2000-ben, amikor Putyin vette á t a
stafé tabotot, a Forbes magazinban, a vilá g milliá rdosainak listá já n
mé g nem szerepeltek oroszok. 2005-re má r 36-an voltak. 2008-
ban 87 orosz milliá rdos kerü lt fel a listá ra, tö bb, mint ahá ny
milliá rdosa volt Né metorszá gnak é s Japá nnak - együ ttvé ve.
Ekö zben orszá gunkban a lakossá g 13%-a é lt a lé tminimum alatt,
havi legfeljebb 150 dollá rbó l. Putyin é s vé delmező i kü lfö ldö n
Oroszorszá g egyre nö vekvő GDP-jé vel hencegtek, pedig az csak
annyit é rt, mint ha egy kó rhá zban az ö sszes beteg
testhő mé rsé kleté nek á tlagá t né zné nk.
A 2015-ö s adatok szerint mé g a nyugati szankció k bevezeté se
utá n egy é vvel é s a zuhanó olajá rak dacá ra is 88 orosz milliá rdos
szerepel a Forbes listá já n, de tová bbra sincs kö ztü k Putyin é s
szá mos kö zeli bará tja. Szá momra hihetetlen, hogy itt ez az ember,
akinek hatalmá ban á ll dö nteni ennek a 88 milliá rdosnak az
é leté rő l-halá lá ró l, é s ne ő lenne kö ztü k a leggazdagabb. Né ha
kiszivá rognak hı́rek titokzatos fekete-tengeri villá kró l meg
hatalmas ö sszegű banki tranzakció kró l, amelyek cé lá llomá sa
ismeretlen, é s ezek bizony tová bbi kö zvetett bizonyı́té kké nt
szolgá lnak arra né zvé st, hogy mostanra való szı́nű leg Putyin a
leggazdagabb ember a vilá gon.
2011. októ ber 25-é n Washingtonban, a Heritage Foundation

(Orö ksé g Alapı́tvá ny) rendezvé nyé n tartottam elő adá st
Oroszorszá gró l. Grú ziá ra akkoriban komoly nyomá s nehezedett -
az Egyesü lt Allamok é s tö bb má sik orszá g is szerette volna, ha
Grú zia megengedi Oroszorszá gnak, hogy csat-lakozzon a
Vilá gkereskedelmi Szervezethez (World Trade Organization) -
annak ellené re, hogy a szuveré n grú z terü letnek ké t jelentő s
ré szé t mé g mindig - a 2008-as invá zió ó ta folyamatosan -
megszá llá s alatt tartottá k az orosz haderő k. A sajtó é s né há ny
orszá g kormá nya mé g mindig „vitatott terü letké nt” emlegeti
Abhá zié t é s Dé l-Oszé tiá t, nem pedig mint elfoglalt orszá gré szeket,
igyelmen kı́vü l hagyva a té nyt, hogy ezeket Oroszorszá g katonai
erő vel szakı́totta el Grú ziá tó l.
Az apró orszá g, annak ellené re, hogy a megszá llá s utá n
Oroszorszá g ré szé rő l sú lyos nyomá s nehezedett rá — tö bbek
kö zö tt a gazdasá gi bojkott miatt -, Szaakasvili kormá nyzá sa alatt
makacsul kitartott demokrá cia- é s Nyugat-bará t politiká ja
mellett, mé gis egyé rtelmű volt, hogy Euró pá nak é s az Egyesü lt
Allamoknak fontosabb volt Oroszorszá g WTO-tagsá ga, mint az
emberi jogok é s egy szö vetsé ges orszá g terü leté nek vé delme. A
Putyin-kormá nyzat elő szeretettel dicsekedett azzal, hogy a
má sodik Bush-kormá ny idejé n sikerü lt megakadá lyoznia Grú zia
é s Ukrajna belé pé sé t a NATO-ba, é s hogy az oroszok WTO-tagsá ga
egy ú jabb toll lesz, amit a kalapjukra tű zhetnek.
Elő adá som egyik diá já n szimbolikus KGB-s ü gyek aktá i
sorakoztak: a Jukosz-hadmű veleté , a Kadirov-hadmű veleté é s a
má r jó l ismert Hodorkovszkij-ü gyé . Ramzan Kadirov az a csecsen
hadú r, aki azzal bü szké lkedett, hogy 15 é vesen ö lt elő szö r orosz
katoná t, é s akit 2007-ben maga Putyin nevezett ki ennek a feldú lt
ré gió nak az é lé re. Kadirov ü gynö kei orosz nagy-vá rosokban é s
kü lfö ldö n is sorra mé szá roltá k le Putyin ellensé geit.8 Amit Putyin
az orosz Kauká zusban mű velt, arra nincsenek szavak. Esze
á gá ban sem volt elő segı́teni ezeknek az embereknek az
integrá ció já t, akik, vé gté re is, orosz á llampolgá rok. Csecsenfö ldö n
mé g mindig Kadirov az ú r; ő lett Putyin leghű sé gesebb katoná ja.
Hogy aztá n meddig tart ez a hű sé g, ha elapadnak a moszkvai
pé nzcsapok, az majd kiderü l.
A kö vetkező mappá n ez á llt: MEDVEGYEV-HADMUVELET, avagy
Putyin pá lyafutá sá nak legsikeresebb hadmű velete. Ebben a ré gi,
szovjet taktika egy modern verzió já t alkalmazta: elhitette a
Nyugattal, hogy lehető sé g nyı́lt a mé rsé kelteket tá mogatni vagy
ré st ü tni a hierarchiá n. Mindenki buzgó n igyekezett kitalá lni,
vajon mi folyik a Kreml falain belü l, de ezzel csak az idejü ket é s az
energiá jukat vesztegetté k. Putyin elkerü lhetetlen bejelenté se,
miszerint 2012-ben visszaveszi az elnö ki hatalmat, egyé rtelmű vé
tette, hogy Medvegyev hatalomra juttatá sa sosem volt tö bb, mint
egy trü kk - ahogy azt sokan ré g megmondtuk; é s ő sosem volt
tö bb egy á rnyná l. Az Egyesü lt Allamok mé gis rengeteg idő t
á ldozott arra, hogy megpró bá lja megerő sı́teni a ké pzeletbeli
„Medvegyev-frakció t” é s kö zben Putyin é s Medvegyev szakı́tá sá ró l
meg liberá lis reformokró l á lmodozott, holott minden bizonyı́té k
é pp ennek ellenkező jé t tá masztotta alá .
2008 szeptemberé ben, New Yorkban futó lag talá lkoztam Bush
elnö kkel egy ebé den, amelyet a vilá g disszidenseinek rendezett.
Akkor kemé ny szavakkal illette Putyint, de ez kö zvetlenü l azutá n
tö rté nt, hogy Oroszorszá g augusztusban megtá madta Grú ziá t,
amely minden beszá moló szerint, é s sajá t bevallá sa szerint is,
feldü hı́tette Busht. Dö nté si helyzetek cı́mű memoá rjá ban ı́gy ı́rt
errő l: „Legnagyobb fé lelmem az volt, hogy az oroszok
megrohamozzá k Tbiliszit, é s megbuktatjá k a demokratikusan
megvá lasztott Szaakasvilit. Egyé rtelmű volt, nem viselik el, hogy a
demokratikus Grú ziá nak a Nyugatot tá mogató elnö ke van.
Kı́vá ncsi voltam, vajon ugyanilyen agresszı́vek lenné nek-e, ha a
NATO elfogadta volna Grú zia jelentkezé sé t.”9
A vá lasz szinte biztosan nem, bá r ezt nem tudhatjuk, mivel a
nyugati vezeté s kö vetkezetesen kerü lte mé g a lá tszatá t is annak,
hogy megpró bá l szembeszá llni Putyinnal. Ezt a hibá t hat é vvel
ké ső bb ú jbó l elkö vetté k — ezú ttal Ukrajná ban, a má sik olyan
orszá gban, amely feketelistá s volt Putyinná l, é s 2008-ban szinté n
elbukta a NATO-csatlakozá st - kö szö nhető n Né metorszá g é s
Franciaorszá g tiltakozá sá nak, amelyek nyı́ltan felvá llaltá k, hogy
azé rt dö ntö ttek ı́gy, mert nem akartá k feldü hı́teni Oroszorszá got.
Egy má sik emlé kezetes mondat Bush kö nyvé ben ı́gy hangzik: „A
G8-ak szentpé tervá ri vacsorá já n a vezető k tö bbsé ge szá mon ké rte
Putyinon demokratikus eredmé nyeit. Jacques Chirac nem á llt be a
sorba. O kö zö lte, hogy szerinte Putyin elnö kké nt jó munká t
vé gzett, é s nekü nk semmi kö zü nk hozzá , milyen eszkö zö ket
haszná lt.” Nyilvá nvaló , hogy a francia elnö knek fontosabb volt a
fraternité , mint a liberté .
Kö nyve ké ső bbi ré szeiben Bush jelentő s idő t szá nt az ú n.
amerikai szabadsá gpá rti programnak, valamint sajá t
csaló dá sainak é s elé gedettsé gé nek. ı́gy zá rja ezt a ré szt:
„Elnö ksé gem idejé n tö bb mint szá z disszidenssel talá lkoztam.
Lehet, hogy helyzetü k sö té tnek tű nik, de nem remé nytelen. Ahogy
azt a má sodik beiktatá si beszé demben mondtam, a
szabadsá gpá rti program »tö bb generá ció koncentrá lt munká já t«
igé nyli.”
Ez minden ké tsé get kizá ró an ı́gy van, de a remé ny, hogy Amerika
kü lfö ldö n is tá mogatni fogja az emberi jogokat é s a demokrá ciá t, a
2008-as amerikai vá lasztá sok eredmé nyé nek kihirdeté se utá n
egyik pillanatró l a má sikra elveszett.
kilencedik fejezet
A HAMIS REMENY BATORSAGA
Berlin ideá lis helyszı́n egy amerikai elnö k, de mé g egy leendő
elnö k szá má ra is ahhoz, hogy a szabadsá gró l é s az alapvető
é rté kekrő l szó ljon a vilá ghoz. Barack Obama elnö kjelö lt 2008.
jú lius 24-ei lá togatá sa a hon itá rsai, John F. Kennedy é s Ró ná id
Reagan á ltal elmondott hı́res beszé deket idé zte fel, amelyekben
vé delmü kbe vetté k a Szovjetunió é s az á ltala Kelet-Euró pá bá n
ké pviselt zsarnoksá ggal szembeni - való sá gos é s ké pletes -
frontvonalat. Bá r ez a frontvonal, a Fal é s maga a Szovjetunió is
má r a mú lté , a nukleá ris fegyverekkel rendelkező diktatú rá k
tová bbra is veszé lyt jelentenek. Igaz, ezt a szená tor elmulasztotta
megemlı́teni Berlinben.
Obama má r tö bb hé ttel korá bban elő ké szı́tette a terepet
elő adá sa szá má ra, amikor tá mogatta John McCain javaslatá t,
miszerint Oroszorszá got dobjá k ki a G8 csoportbó l, Kı́ná t pedig ne
is engedjé k annak kö zelé be. Obama reakció já bó l ú gy tű nt, mint ha
egyszerű en lehetetlen lenne gazdasá gi é s atomfegyver-korlá tozá si
ü gyekben együ ttmű kö dni Oroszorszá ggal é s Kı́ná val, mikö zben
kiá llunk a demokrá cia é s az emberi jogok mellett is.
Ez nem csupá n té ves felté telezé s, hanem szá mos alkalommal
kiderü lt, hogy é ppen az ellenkező je az igaz. A kereskedelmi
egyezmé nyek, a fegyverzet ellenő rzé se é s má s, kö lcsö nö sen
elő nyö s projektek folyhatnak ané lkü l, hogy hallgató lagosan
tá mogatná nk egy diktatú rá t. Obama szená tor arró l beszé lt, hogy
Kı́ná t meg kell nyerni annak é rdeké ben, hogy segı́tsé get
nyú jtson a Tengeri Kö zlekedé s Nemzetkö zi Szabá lyainak
(International Regulations fó r Preventing Collisions at Sea)
kidolgozá sá ban. Ez ugyanaz a nyakatekert logika, amely az ENSZ-t
rá vette, hogy az Emberi Jogi Taná csban helyet biztosı́tson Kı́na,
Kuba, Oroszorszá g é s Szaú d-Ará bia szá má ra. Té nyleg olyan
szabá lyok szerint akarunk é lni, amelyek szü leté sé né l ezek az
orszá gok bá bá skodtak?
Mikö zben Obama arró l beszé lt, hogy milyen fontos Oroszorszá g
segı́tsé ge Irá n nukleá ris tö rekvé seinek megfé kezé sé ben, a Reuters
arró l szá molt be, hogy Teherá n ú j tı́pusú S-300-as fö ld-levegő
raké tá kat vá sá rolt a Kremltő l. Ha a Nyugat mindö ssze ilyen szintű
együ ttmű kö dé st é rt el azá ltal, hogy Oroszorszá got bevetté k a G8
csoportba, akkor nehé z elké pzelni, mitő l fé lt Obama, vajon mi
tö rté nhet, ha Oroszorszá got kizá rjá k? E sorok ı́rá sakor, 2015
á prilisá ban ú jra Irá n nukleá ris programjá ró l é s az ezt vé delmező
orosz S-300-as raké tá kró l olvashatunk a hı́rekben. Nyugtalanı́tó ,
hogy Obama ma elnö kké nt sem tö rő dik jobban mindezzel, mint
amikor 2008-ban jelö lt volt.
Berlinben Obama tö bbszö r is emlı́té st tett az 1948-as berlini lé gi
hı́dró l, egy korá bbi interjú ban pedig azt mondta, szeretné
„visszahozni azt a kü lpolitiká t, ami a Truman-kormá nyzatot
jellemezte Marshall, Acheson é s Kennan idejé n”.1 Kü lö nö s
kijelenté s volt ez, hiszen Truman elnö k - akit nagy hő snek tartok -
azé rt harcolt, hogy a vilá g egyetlen pontjá n se kelljen meghá trá lni
a kommunistá kkal szemben. „Missouri kis embere” - ahogy az
elnö kö t becé zté k - nem kevé sbé brutá lis igurá val á llt szemben,
mint Joszif Sztá lin, aki nyı́ltan a vilá guralom megszerzé sé re
tö rekedett. Truman nemcsak Nyugat-Berlint mentette meg,
hanem Dé l-Korea, Tajvan é s Nyugat-Euró pa is sokat kö szö nhet
neki. A mai esemé nyek fé nyé ben szinté n emlı́té sre mé ltó , hogy
Truman 1946-ban kiké nyszerı́tette Sztá lintó l az irá ni szovjet
megszá llá s befejezé sé t is. Hasonlı́tsuk ö ssze ezt a hatá rozott
politiká t Obama kampá nytaná csadó ival, Madeleine Albrighttal é s
William Perryvel, Bili Clinton kü lü gyminiszteré vel, illetve vé delmi
miniszteré vel, akik szinté n bı́rá ltá k McCain javaslatá t, hogy a
nagyhatalmak tevő legesen lé pjenek fel az emberi jogok
megsé rté se ellen.
Obama berlini beszé dé ben feltette azt a ké rdé st is, vajon a
Nyugat kiá llna-e „a burmai ellenzé ki aktivista, az irá ni blogger
vagy a zimbabwei szavazó emberi jogaié rt”. Dicsé retes, de mi a
helyzet a kı́nai politikai fogollyal vagy az Oroszorszá gban elı́té lt
bloggerrel? Mugabe é s Medvegyev egyará nt durvá n elcsalt
vá lasztá sok eredmé nyeké nt jutott hatalomra. Ha ké pmutató
mó don a gyenge diktá torokat elı́té ljü k, mikö zben magunkhoz
ö leljü k azokat, akik erő sek, azzal leromboljuk Amerika é s Euró pa
hitelessé gé t, valamint alá á ssuk a globá lis vezető i szerep
megteremté sé re tett bá rmilyen pró bá lkozá st. Ezzel a
magatartá ssal való já ban pont arra bá torı́tjuk a kisebb
zsarnokokat, hogy ambició zusak legyenek: nagy vezető vé csak
ú gy vá lik valaki, ha nagy kihı́vá sokat vá llal. Mi, akik a Vasfü ggö ny
mö gö tt é ltü nk, há lá sak voltunk Ró ná id Reagannek, hogy nem
azé rt ment el 1987-ben Berlinbe, hogy az angolai szabadsá gjogok
hiá nyá t ı́té lje el.
Az Irakkal kapcsolatos á llá spontjá tó l eltekintve Obama, mint a
vá ltozá s jelö ltje, ú gy beszé lt, mintha á llandó sı́tani kı́vá nná az
i jabb Bush elnö k oly sok ká rt okozó kettő s mé rcé jé t. Kö zben a
maradinak tartott John McCain annyira nem ragaszkodott a
konvenció khoz, hogy ne sü rgette volna kijavı́tani azt, ami
elromlott. Oroszorszá g é s Kı́na szabad kezet kapott az emberi
jogok teré n, annak é rdeké ben, hogy „a tá rgyaló asztalná l lehessen
tartani” ő ket, de ennek az lett az eredmé nye, hogy Irá n tö bb
fegyverhez é s nagyobb nukleá ris arzená lhoz jutott, Eszak-Korea
atomfegyvert szerzett, illetve mindké t orszá g ré szt vett a darfuri
é s zimbabwei vá lsá gok kezelé sé ben. Vajon mindez akkor is
megtö rté nt volna, ha az Egyesü lt Allamok é s Euró pa komoly
megtorlá st helyez kilá tá sba? Mindezt nem tudjuk, de McCain
legalá bb igyekezett vá laszt kapni erre a ké rdé sre.
A Kremlt é s a Kı́nai Né pi Kongresszust 2008-ban é s ma is az
opportunista kapitalistá k é s a nacionalistá k vezetik. Nem
jelentenek olyan halá los veszé lyt, mint amilyennel a korá bbi
elnö kö k, Truman, Kennedy é s Reagan szembesü ltek, Obama
mé gis vonakodik szembeszá llni a demokrá cia ellensé geivel
azoknak az é rté keknek a vé delmé ben, amelyek mellett
beszé deiben oly meggyő ző en kiá ll. Az, hogy a hideghá ború vé get
é rt é s a demokrá cia vilá gszerte elfogadott mé rcé vé vá lt, annak
kö szö nhető , hogy a nyugati vezető k nem csupá n vé delmü kbe
vetté k az á ltaluk vallott é rté keket, hanem hatá rozottan
tá mogattá k is azok megvaló sulá sá t.
1858. szeptember 11-é n egy má sik Illinois á llambeli politikus,
Abraham Lincoln, aki nem sokkal ké ső bb szinté n indult az
elnö ksé gé rt, azt mondta: „Vé delmü nket annak a szellemnek a
megő rzé se jelenti, amely a szabadsá got minden ember
ö rö ksé geké nt é rté keli, bá rhol, bá rmely fö ldö n é ljenek is”2 Nem
pedig csak ott, ahol ez ké nyelmes, nem csak olyan orszá gokban,
amelyek nem rendelkeznek jelentő s energiaké szletekkel é s
atomfegyverekkel.
Obama Berlinben akkor kapta a legnagyobb tapsot, amikor
kijelentette, elnö ksé ge alatt lezá rja az i jabb Bush elnö k
korszaká nak egyoldalú , há ború s kalandorpolitiká já t. A
kampá nynak ebben a szakaszá ban má r senki szá má ra nem volt
ké tsé ges, hogy Obama nagyszerű beszé deket tud tartani. A berlini
kö zö nsé g é s az amerikai vá lasztó polgá rok reakció ja azonban
vilá gossá tette, hogy ez az esemé ny leginká bb egy Bush-ellenes
nagygyű lé s volt. 2008-ban az amerikaiak é s a vilá g tö bbi ré sze
egyará nt kimerü lt a ké t elhú zó dó , afganisztá ni é s iraki katonai
beavatkozá s miatt, olyan há ború k miatt, amelyeknek nem voltak
sem vilá gos cé ljai, sem belá tható vé gkimenetelü k.
De ismerjü k el, Obama sajá t vá lasztó inak a vé lemé nyé t
ké pviselte. Mé g az i jabb Bush szabadsá gpá rti programjá nak
legeltö ké ltebb tá mogató i is tisztá ban voltak azzal, milyen sú lyos
ká rokat okoztak ü gyü knek az afganisztá ni é s iraki há ború
csillagá szati kö ltsé gei, a harcok elhú zó dá sa, valamint az ezt
kö vető vé gelá thatatlan nemzet-é pı́té s é s a kı́sé rő biztonsá gi
hadmű veletek. Ezek felemé sztetté k Amerika humá n erő forrá sait
é s pé nzü gyi tartalé kait, de, ami mé g fontosabb, politikai tő ké jé t is.
Az egyre mé lyü lő iraki katasztró fa elterelte a vilá g egyetlen

szuperhatalmá nak igyelmé t a tá gabb é rtelemben vett cé ljairó l,
ugyanakkor politikailag é s katonailag is meggyengı́tette az
Egyesü lt Allamokat. Az a veszé ly fenyegetett, hogy az amerikai
kongresszus vezető i ú jra elkö vetik ezt a hibá t, é s nem veszik
igyelembe, hogy Irak csupá n egyetlen mozaikdarab az
ö sszké pben, ezé rt ideje lenne visszaté rni a straté giai tervezé s
alapjaihoz.
Harmincé ves sakkozó i pá lyafutá som alatt megtanultam, milyen
fontos, hogy sohase veszı́tsü k szem elő l az ö sszké pet. Ha tú l sok
igyelmet fordı́tunk a sakktá bla egyik szegleté re, ennek kö nnyen
az lehet az eredmé nye, hogy egé sz hadá llá sunk ö sszeomlik.
Amerika é s szö vetsé gesei annyira Irakra ö sszpontosı́tottak, hogy
a té rké p ö sszes tö bbi pontjá n pozı́ció kat veszı́tettek. Eszak-Korea
atomfegyverhez jutott, Latin-Ameriká ban fegyverkezé si verseny
tö rt ki, Oroszorszá g, Venezuela é s Irá n olaj diktatú rá i
szá rnyaltak az elszabadult kő olajá raknak kö szö nhető en. A
bagdadi vá lsá g 2006-ra fé lresö pö rte Bush elnö k ké té rtelmű ,
terrorizmus elleni há ború - já nak amú gy is homá lyos
cé lkitű zé seit. z
Ideje volt elismerni, hogy Amerika szeptember 11-e utá ni
kü lpolitiká ja kudarcot vallott. Aká r jó terv volt, aká r nem, a
megelő ző csapá sok é s a diktá torok elmozdı́tá sa mé giscsak
egyfajta terv volt. Ha megtá madtuk Irakot, akkor szá molni kellett
azzal, hogy utá na megnyı́lik a lehető sé g a folytatá sra Irá nnal é s
Szı́riá val szemben is. A kö vetkezetlensé g azonban olyan straté giai
hiá nyossá g, amelyet ké ső bb szinte lehetetlen jó vá tenni. Az
Egyesü lt Allamok elkö vette azt a hibá t, hogy mı́g egy
polgá rhá ború esemé nyeit igyekezett ké zben tartani, má s
esetekben szü ksé gtelen engedmé nyeket tett. Ezt a rettenetes
helyzetet az idé zte elő , hogy ké ptelenek voltak beismerni sajá t
maguknak, hogy a straté giá juk cső dö t mondott. Ez mé g anná l is
rosszabb, mint ha egy á tgondolatlan kü lpolitikai tervet kö vettek
volna.
Nem telt el né gy é v Irak 2003. má rciusi invá zió ja utá n, amikor
Eszak-Korea atomfegyver-kı́sé rletet hajtott vé gre. Irá n nyı́ltan
bü szké lkedett urá ndú sı́tá si programjá val, mikö zben ö ntö tte a
pé nzt a Hezbollah é s a Hamá sz tá mogatá sá ra. Az ú jra é ledező
tá libok feltö rekvő ben voltak Afganisztá nban, Szomá lia pedig,
szinte é szrevé tlenü l, az al-Ká ida egyik bá zisa lett. Ami viszont a
legrosszabb, hogy Amerika mé g alapvető kü ldeté sé ben is
kudarcot vallott: nem teremtett a korá bbiná l nagyobb biztonsá got
az orszá g lakossá ga szá má ra.
Ahogyan gyakran lenni szokott, ennek a vilá gmé retű
katasztró fá nak az oka a Nyugat egyetlen való di sikere volt.
Afganisztá nban a tá lib rezsim é s az al-Ká ida elleni tá madá s olyan
sikeresen megfutamı́totta az al-Ká idá t é s tá mogató it, hogy sem az
Egyesü lt Allamok, sem a szö vetsé gesei nem vetté k a fá radsá got,
hogy megé rtsé k e siker mibenlé té t. A nagyhatalmi já tszmá k szinte
minden szereplő je hasznot hú zott az Afganisztá n elleni
tá madá sbó l. A szunnita tá libok leveré se ö rö mmel tö ltö tte el Irá nt,
Oroszorszá g é s Kı́na nem szı́vlelte hatá raihoz kö zel a vallá si
fanatizmust. India boldogan nyugtá zta, hogy az Egyesü lt Allamok
kö zvetlen tá madá st indı́t muszlim terroristá k ellen.
Egyedü l Pakisztá non volt né mi nyomá s, bá r mé g ott is ké pes volt
Musarraf elnö k olyan eredmé nyes kettő s já té kot já tszani, hogy
egyszerre tű nt a Nyugat né lkü lö zhetetlen szö vetsé gesé nek,
mikö zben felfegyverzett terroristá k szabadon szivá rogtak á t
hatá rain. Musarraf tö ké letesen eljá tszotta, hogy ő az utolsó
vé dvonal a szé lső sé gesek ellen. Ké ső bb ezt a trü kkö t szá mos arab
diktá tor is alkalmazta.
A vilá g kö zvé lemé nye nemcsak a szeptember 11-é n tö rté ntek
miatt á llt ki az Egyesü lt Allamok mellett, hanem amiatt is, hogy
ebben az esetben a kö zismert rossz iú k való ban rosszak voltak, é s
azt is tudtuk, hol vannak. Mint a ké ső bbi esemé nyek
megmutattá k, ritka lehető sé g volt ez a terroristá k haté kony
kifü stö lé sé re.
A szö vetsé gesek á ldozatá ul estek annak, amit é n a mú ltbé li
sikerek sú lyá nak nevezek. Vilá gos, hogy tanulnunk kell a
hibá inkbó l, de gyakran elmulasztjuk é rté kelni a sikereinkhez
vezető okokat, hajlamosak vagyunk ké szpé nznek venni ezeket. Az
Egyesü lt Allamok ané lkü l rohanta meg Irakot, hogy felmé rte
volna, milyen enné l is nagyobb feladatok vá rnak majd rá a há ború
utá n, é s hogyan bonyolı́tja a helyzetet az amerikai
kalandorpolitika miatt egyre ellensé gesebbé vá ló nemzetkö zi
kö zvé lemé ny. Ami viszonylag egyszerű lett volna 1991-92 kö rü l,
sokkal nehezebb feladattá vá lt tizenké t é vvel ké ső bb, egysé ges
nemzetkö zi tá mogatá s né lkü l.
Ez a kezdemé nyezé s lecké je. A sakkban azt mondjuk, hogy ha a
kezdemé nyezé st birtokló já té kos, aki az adott á llá sban tá madá st
vezet, nem haszná lja ezt ki, akkor elkerü lhetetlen a má sik fé l
ellentá madá sa, ami vá rható an nagyon erő teljes lesz. A szabad
vilá g a Szovjetunió buká sa utá n mindenfé le é rtelemben elsö prő
lendü letben volt, kü lö nö sen pszicholó giai té ren. Ha George W.
Bush szabadsá gpá rti programja lé tezik má r 1992 é s 1999 kö zö tt
is - amikor a rossz iú k kö zö tt mé g zű rzavar volt -, ó riá si pozitı́v
hatá sa lett volna.
Obama ı́gé retei, hogy hazahozza a katoná kat, é s otthon is tartja
ő ket, 2008-ra má r csak azt ü zenté k az amerikai né pnek,
legalá bbis a tö bbsé g szá má ra, amit az emberek amú gy is hallani
akartak. Termé szetesen ez a szempont csupá n sokadik egy
politikus munkakö ri leı́rá sá ban, de egy jelö lt szá má ra manapsá g
gyakorlatilag ez az egyetlen szempont, ami szá mı́t.
Nem fé r hozzá ké tsé g, hogy amikor Barack Obamá t az Egyesü lt
Allamok ú j elnö ké nek vá lasztottá k, ez való ban nagy hatá ssal volt
arra, hogy vilá gszerte miké nt tekintenek Ameriká ra. Obama a
vezető k ú j generá ció já t ké pviselte, é s való ban má ské nt beszé lt é s
má ské nt is né zett ki, mint az elő dei.
Oroszorszá gban Obama kü lseje keltette a legnagyobb feltű né st:
ő volt az első afroamerikai, akit egy nagyhatalom vezető jé vé
vá lasztottak. Győ zelme annak az Amerika-ké pnek a vé gé t
jelentette, amelyet ma is sokan vallanak Oroszorszá gban, egy
olyan irá nyvonalé t, amelyet a szovjetek sajá t gyá rtá sú
ellenpropagandá jukban haszná ltak, ha elnyomá ssal vá doltá k
ő ket: „O, de hiszen az USA-ban né gereket lincselnek!” A szinte
kö zkeletű vé lekedé s szerint, é s ezt nem csak Oroszorszá gban
valljá k, „Ameriká ban a gazdag fehé r-angolszá sz-protestá nsok é s a
zsidó k kizsá kmá nyoljá k a szegé ny feketé ket é s latinokat”. Hirtelen
ú gy tű nt, mintha mindenki meglá tta volna, hogy a fö ld mé gis
kerek.
Nagyon rö vid lehető sé get kapott Obama arra, hogy kihaszná lja a
vilá g kı́vá ncsisá gá t é s jó akaratá t. 2008-ban olyan vá lsá ggal
szembesü ltü nk, ami sokkal nagyobb volt anná l, mintsem hogy az
ú j elnö k hosszú tü relmi idő re szá mı́thatott volna.
Obama má sik elő nye egyszerű en az volt, hogy ő nem George W.
Bush, aki, bizonyos esetekben jogosan, má skor pedig té vesen,
szimbó lumá vá vá lt azoknak a problé má knak, amelyeket a vilá gon
Amerika testesı́tett meg. A Bushsal kapcsolatos klisé k az amerikai
sztereotı́piá k egyvelegé t alkottá k, amelyeket a vilá g nagy ré sze
é lvezettel gyű lö lt: gazdag, zavaros gondolkodá sú , kö zö mbö s a
vilá g dolgaival kapcsolatban, harsá nyan vallá sos é s olyan ember,
aki csı́pő bő l tü zel. Obama lerombolta ezeket az elő ı́té leteket, de
amint azt egy nappal a McCain feletti győ zelme utá n ı́rtam:
„Obama hamarosan sajá t kü szö bé n talá lhatja a vilá g szá mtalan,
Bushsal kapcsolatos panaszá t, ha nem tudja hatá rozott tettekkel
alá tá masztani hatá sos retoriká já t.”3
Az elnö knek olyan fajsú lyos ü gyeket kellett megoldania, mint
amilyen a pé nzü gyi vá lsá g, Irak, Irá n é s Afganisztá n problé má ja,
de mé g ezek kö zö tt is idő t kellett volna szá nnia arra, hogy azzal a
bizonyos, atomfegyverrel rendelkező ö nké nyuralommal
foglalkozzon, amely a vilá g fö ldgá z- é s kő olaj-ké szleté nek jelentő s
ré szé vel rendelkezik. Cikkemben azt ké rtem az ú j elnö k-tő l, „tegye
vilá gossá , hogy nem tekinti az Egyesü lt Allamok ellensé gé nek az
orosz né pet”. Mint az autokratikus á llamok tö bbsé ge, a Putyin-
rezsim sem ké pviseli polgá rai tö bbsé gé nek az é rdekeit - ha azt
ké pviselné , akkor nem lenne szü ksé ge ö nké nyuralmi eszkö zö kre
a hatalomban maradá shoz. A Kreml mindent megtesz, hogy
Ameriká t Oroszorszá g ellensé geké nt tü ntesse fel. Obamá nak az ú j
kezdet lendü leté vel lehető sé ge nyı́lt arra, hogy lerombolja ezt a
ké pet azzal, hogy nyı́ltan bı́rá lja a mi oroszorszá gi diktató rikus
vezető nket, mikö zben kö zö s nevező t keres a né ppel, amelyet
Putyin elnyom.
Termé szetesen ö sszetett ké rdé sek merü ltek fel azzal
kapcsolatban, hogyan kezelje Obama Oroszorszá g hivatalos
elnö ké t, Dmitrij Medvegyevet é s az orszá g való di vezető jé t,
Vlagyimir Putyint. Az alapké rdé s azonban nem volt bonyolult.
Obama vagy sajá t magá hoz hasonló , demokratikus vezető ké nt
bá nik velü k, vagy pedig ő szinte lesz. Erő t merı́thetett abbó l a
té nybő l, hogy ő kö zel 70 millió szavazatot kapott, mikö zben
Medvegyevnek csak egyetlenegyre volt szü ksé ge - Putyiné ra. Ha
Obama kezdettő l fogva vilá gosan é s nyı́ltan nevé n nevezi a
Putyin-diktatú rá t, ezzel remé nyt adott volna egy má sik
szavazó tá bornak: 140 millió orosznak.
Az első nemzetkö zi vá lsá g, amelyre Obamá nak reagá lnia kellett,
való já ban né há ny hó nappal a megvá lasztá sa elő ttrő l eredt,
amikor Oroszorszá gnak é s az oroszok á ltal tá mogatott erő knek
sikerü lt há ború s helyzetet kiprovoká lniuk a Grú ziá tó l elszakadt
Dé l-Oszé tia tartomá ny é s Grú zia kö zö tt. Az orosz hadihajó k -
amelyek hó napok ó ta ké szü ltek erre a pillanatra - bloká d alá
vetté k a grú ziai kikö tő ket é s orosz egysé gek nyomultak be
Grú ziá ba, ahol tö bb vá rost is elfoglaltak. Mindez messze
tú lmutatott azon, amit a Kreml hivatalosan á llı́tott, hogy csupá n a
bé ké t akartá k helyreá llı́tani. Ugy tű nt, az orosz csapatok meg sem
á llnak a grú z fő vá rosig, Tbilisziig.
A 2008-as elnö kjelö ltek első reakció i a lehető legvilá gosabban
kifejezté k a kö ztü k lé vő kü lö nbsé get. Obama elı́té lte az erő szakot
é s felszó lı́totta a feleket, mondvá n: „Most van itt az idő arra, hogy
Grú zia é s Oroszorszá g ö nmé rsé kletet tanú sı́tsanak.” McCain
pedig: „Oroszorszá gnak azonnal é s felté tel né lkü l be kell
szü ntetnie katonai hadmű veleteit, é s vissza kell vonnia minden
haderejé t Grú zia felsé gterü leté rő l.” Miutá n a mé dia negatı́van
reagá lt Obama gyá va kijelenté sé re, é s egyre tö bb bizonyı́té k
kerü lt elő arró l, hogy Oroszorszá g volt az agresszor, Obama sietve
egy ú jabb kö zlemé nyt adott ki, amelyben erő sebb nyelvezetet
haszná lt, é s elı́té lte Oroszorszá g „agresszı́v lé pé sé t”.4
A kü lö nbsé gek drá maiak voltak, é s egyre csak nő ttek. Amint azt
a Politico augusztus 9-ei szá ma ı́rta, „Obama á llá sfoglalá sa
ö sszhangban á llt a Fehé r Há z, az Euró pai Unió , a NATO é s egy sor
euró pai vezető orszá g vé lemé nyé vel, mı́g McCain első kijelenté se
jobban ö sszecsengett Bush első elnö ki ciklusá ban tanú sı́tott
erkö lcsi tisztá nlá tá ssal é s amerikai felső bb-rendű sé ggel.”5
Alig ké t nappal ké ső bb vilá gossá vá lt, hogy McCain kijelenté se
helytá lló , mı́g Obama á llá spontja inká bb kı́nos volt, fü ggetlenü l
attó l, hogy menynyı́re volt „ö sszhangban” má sokkal. Putyin
hasonló nyilatkozatokat tett, ö nmé rsé kletre é s az erő szakos
cselekmé nyek beszü nteté sé re szó lı́totta fel mindké t felet,
mikö zben csapatai gyorsan nyomultak elő re Grú ziá ban, vé delmet
nyú jtva dé l-oszé tiai szö vetsé geseinek ahhoz, hogy kisö pö rjé k a
grú z nemzetisé gű eket a té rsé gbő l. Augusztus 11-é n mindké t jelö lt
hosszabb nyilatkozatot tett. Obama gyakorlatilag elismerte, hogy
elő szö r té vedett, bá r a bará ti mé dia ezt nem ı́gy tá lalta. Ugyan
Putyint hibá ztatta a helyzet eszkalá ló dá sá é rt, vé gkö vetkezteté se
nem arra vonatkozott, hogy mi lenne Amerika feladata ebben a
helyzetben, hanem arra, hogy mi Oroszorszá g szerepe:
Vilá gossá szeretné m tenni, hogy együ ttmű kö dé sen alapuló
kapcsolatokat kı́vá nunk kö tni a jö vő ben az orosz
kormá nnyal, é s bará tsá gra tö rekszü nk az orosz né ppel. Azt
kı́vá njuk, hogy Oroszorszá g foglalja el jogos helyé t a nagy
nemzetek kö zö tt. Ezzel a szereppel azonban felelő ssé g já r,
az ú j szá zadban a haladá s erejeké nt kell fellé pnie, nem
pedig visszafordulni a mú lt kon liktusai felé . Ezé rt az
Egyesü lt Allamoknak é s a nemzetkö zi kö zö ssé gnek
hatá rozottan el kell ı́té lniü k ezt az agresszió t é s ki kell
á llnunk a bé ke, valamint a biztonsá g mellett.
Hihetetlen. Emlé kezzü nk csak vissza, ez volt Obama kemé nyebb

á llá sfog-lalá sa, miutá n ké t napon á t ü tö tté k-vá gtá k amiatt, hogy
tú l puha Orosz-orszá ggal. Oroszorszá g „jogos helye, mint a nagy
nemzetek egyike”? Putyin egy euró pai orszá gon kü ldte vé gig
tankjait, mikö zben Obama Hawaiin ú gy beszé lt egy KGB-
diktá torró l, mint aki a haladá s erejeké nt cselekszik.
John McCain má r a 2003-as Ró zsá s Forradalom é s az Egyesü lt
Allamokban tanult reformer, Mihail Szaakasvili elnö kké vá lasztá sa
ó ta elkö telezetten tá mogatta Grú zia tö rekvé sé t, hogy nyugati
orientá ltsá gú demokrá ciá vá vá ljon. A republiká nus elnö kjelö lt
nem csomagolta be vé lemé nyé t a hosszabb, augusztus 11-é n
kiadott nyilatkozatá ban sem, amelyben megcsillogtatta
kü lpolitikai tapasztalatait, mikö zben a kon liktust arra haszná lta,
hogy naivnak á llı́tsa be Obama megbé ké lé si szá ndé kait. McCain
nagyszerű en helyezte el Grú ziá t a vilá gté rké pen, amikor azt
magyará zta, mié rt is kell az Egyesü lt Allamoknak tö rő dnie ezzel a
kicsiny kauká zusi orszá ggal:
Az orosz akció k kö vetkezmé nyei tú lmutatnak a

demokratikus Grú zia terü leti egysé gé t é s fü ggetlensé gé t é rt
veszé lyeken. Oroszorszá g a Grú zia elleni erő szakot ré szben
arra haszná lja fel, hogy megfé lemlı́tse szomszé dait, pé ldá ul
Ukrajná t, amelyek kapcsolatokat keresnek a Nyugattal, é s
ragaszkodnak a nyugati politikai, valamint gazdasá gi
é rté kekhez. Grú zia is ilyen orszá g, ezé rt sorsa komoly
aggodalomra ad okot mind az amerikaiak, mind pedig azok
kö ré ben, akik ü dvö zö lté k Euró pa megosztottsá gá nak
felszá molá sá t é s a volt szovjet kö ztá rsasá gok
fü ggetlensé gé t.6
McCain szinté n helyesen á llapı́totta meg azt, hogy az orosz

megszá llá s a Nyugat té tovasá gá nak kö vetkezmé nye volt. „A NATO
azon dö nté se, miszerint elhallgatja a Grú zia szá má ra ké szü lt
tagsá gi akció tervet, zö ld lá mpaké nt szolgá lhatott Oroszorszá gnak
a Grú zia elleni tá madá sá hoz, é s ezé rt arra ké rem a NATO-t,
gondolja ú jra ezt a dö nté sé t.” McCain erő teljes szavakkal zá rta
nyilatkozatá t: „Emlé keztetnü nk kell az orosz vezető ket, hogy az
elő nyö kkel, amelyeket a civilizá lt vilá g ré szeké nt é lveznek, együ tt
já r az, hogy tiszteletben tartjá k a vilá g é rté keit, stabilitá sá t é s
bé ké jé t. A vilá gtö rté nelmet gyakran tá voli, alig ismert
orszá gokban ı́rjá k, ma Grú ziá ban. A vilá g vezető nemzeteinek
felelő ssé ge, hogy biztosı́tsá k: a tö rté nelem tová bbra is arró l szó l
majd, hogy az emberisé g elő bbre haladt a szabad né pek
é rté keinek é s biztonsá gá nak a tiszteletben tartá sa felé .”
Aki elolvassa ezeket a nyilatkozatokat, ké telkedhet-e abban,
hogy a vilá g ma biztonsá gosabb é s demokratikusabb hely lenne,
ha há rom hó nappal ké ső bb John McCaint vá lasztjá k elnö knek?
Vagy abban, hogy Obama nyilvá nvaló gyá vasá ga bá torı́tá st adott
Putyinnak Ukrajna megtá madá sá ra? Termé szetesen nem
tudhatjuk, de bá rmibe ké sz lenné k lefogadni, hogy ha McCain lett
volna az elnö k, Putyin nem rohanja le Ukrajná t. McCaint gyakran
há ború s uszı́tó nak á llı́tjá k be az Egyesü lt Allamokban, de a
bará tsá gos felhı́vá sok nem rettentenek el egy olyan embert, mint
Vlagyimir Putyin, inká bb felbá torı́tjá k. Tragé dia, hogy sok ezer
ukrá n é s legalá bb annyi orosz szenved ma azé rt, mert az Obama-
kormá nyzat nem volt ké pes megtanulni ezt a lecké t.
Obama elbukott az első „hajnali 3 ó rá s telefonhı́vá s” tesztjé n is,

amikor 2009 jú niusá ban az Irá ni Iszlá m Kö ztá rsasá g
á llampolgá rai tiltakozá sokat kezdtek é s a „Zö ld Forradalom”
ré sztvevő i az é letü ket kocká ztattá k a vá lasztá si dö nté sü k
vé delmé ben. Emlé kezetes pillanat volt ez. Putyin é s a „zsarnokok
tengelyé nek” tö bbi tagja szoros igyelemmel kö vette az Irá nban
zajló esemé nyeket é s az erre adott nyugati vá laszt. Kı́vá ncsiak
voltak, já r-e bá rmilyen komoly bü nteté ssel az, ha é les fegyvert
vetnek be erő szakmentes tü ntető kkel szemben. Meglepő mó don,
az euró pai vezető k szokatlan ö ntudatossá got tanú sı́tottak, amikor
hatá rozottan elı́té lté k az irá ni rezsim lé pé seit, mı́g az ó ceá n
tú lpartjá ró l é rkező első vá lasz nem volt biztató .
Obama elnö k csak má sodik nyilatkozatá ban - amikor má r egy
hete tartott az irá ni felkelé s - ismerte el azt, hogy fontos kiá llni az
igazsá g é s az erő szakmentessé g mellett, é s mé g ekkor sem fejezte
ki kö zvetlen tá mogatá sá t a tö bb ezer irá ni felé , akik é letü ket
kocká ztattá k, hogy megvé djé k elveiket. Ertem, hogy Obama nem
akart okot adni az irá ni rezsimnek arra, hogy az amerikai
tá mogatá s vá djá val rá galmazza meg a tü ntető ket. De a szabad
vilá g vezető je nem talá lt semmi elrettentő bb fordulatot anná l,
mint hogy „tanú sá got tesz” amikor Hamenei ajatollahot é s
Mahmud Ahamadinezsá dot nyilvá nvaló an a legkevé sbé sem
é rdekelte, hogy ki igyeli ő ket.
Richard Lugar szená tor é s Fareed Zakaria - má sokkal együ tt - a
CNN-en vé delmü kbe vetté k Obama rendkı́vü li ó vatossá gá t.
Zakaria a helyzetet egyenesen ahhoz hasonlı́totta, milyen
visszafogottan reagá lt George H. W. Bush elnö k 1989-ben a
Szovjetunió , valamint kelet-euró pai é rdekszfé rá já nak
kü szö bö ná lló ö sszeomlá sá ra. De vajon elő fordult-e valaha, hogy
egy diktá tor erő szakot alkalmazott egy kü lfö ldi vezető nyilvá nos
kijelenté sé nek megtorlá sá ra? A diktá torok az erő é s a lehetsé ges
kö vetkezmé nyek fé nyé ben mé rlegelik dö nté seiket, nem pedig
politikusok ki inomult perlekedé sei alapjá n. Eisenhower elnö k
nem mondott semmit 1956-ban, é s ez nyilvá nvaló an nem á llı́totta
meg a Budapestre begö rdü lő szovjet tankokat; nem sokat
hallottunk 1968-ban sem, é s mé gis megtö rté nt a Csehszlová kia
elleni vé res é s erkö lcsileg igazolhatatlan leszá molá s. Fü ggetlenü l
attó l, hogy Obama vagy bá rki má s mit mondott, az irá ni rezsim
minden rendelkezé sé re á lló erő t ké sz volt haszná lni hatalmá nak
megtartá sa é rdeké ben.
2009. jú lius 7-é n Obama beszé det tartott a moszkvai Uj
Gazdasá gi Iskola é pü leté ben. Nagyon jó beszé d volt,
termé szetesen. Fü ggetlenü l attó l, hogy Obama maga is milyen
remek termé szetes ké pessé gekkel rendelkezik ezen a té ren,
szá mos nagy tudá sú é s okos Oroszorszá g-szaké rtő is volt a
csapatá ban, kö ztü k Mike McFaul leendő oroszorszá gi nagykö vet,
akit ré gó ta ismerek é s nagyra é rté kelem a kü lö nbö ző „szı́nes
forradalmak” tá mogatá sá é rt.
Obama beszé de erő teljes volt, é s jó l felé pı́tett ü zenetet
hordozott. A sajtó tá jé koztató n, amelyet azt kö vető en tartottam,
hogy Obama talá lkozott velem é s má s ellenzé ki vezető kkel,
elmondtam, hogy a „beszé d kevesebb volt anná l, amit szerettü nk
volna, de tö bb, mint amit vá rtunk”. Az elnö k tö bbszö r is
hangsú lyozta, hogy az Amerika é s Oroszorszá g kö zö tti kapcsolat
emberekrő l é s nem rendszerekrő l szó l, ami pontosan megfelelt
annak, amit vá rtam. Obama kö zvetlen kommuniká ció s
csatorná kat nyitott, ahelyett hogy csak a Kremllel tá rgyalt volna.
Az ideá lis termé szetesen az lett volna, ha Obama nevé n nevezi a
dolgokat. Tett né há ny igyelemre mé ltó kijelenté st a
totalitarizmus buká sá ró l, é s rá mutatott a demokrá cia kı́ná lta
megoldá sokra; való já ban sokkal erő sebb kijelenté seket tett
Putyin Oroszorszá gá ró l, mint amelyeket az ő t megelő ző ké t
kormá nyzattó l hallhattunk. Elkerü lte azonban, hogy bı́rá lja Putyin
é s Medvegyev, diktató rikus rendszerü nk ké t é pı́té szé nek é s
felü gyelő jé nek teljesı́tmé nyé t. Termé szetesen Obama vendé gké nt
nem sé rthette meg a há zigazdá kat, de helyes lett volna, ha utal az
elő ző kilenc é v antidemokratikus irá nyvonalá ra. Obama nem tett
emlı́té st Mihail Hodorkovszkijró l sem, akit Putyin bö rtö nbe zá rt,
é s Medvegyev sem engedett ki, pedig esete megtestesı́tette
mindazt, amit az amerikai elnö k bı́rá lt a zsarnoki rendszerekben.
De Obama nem is adott fel semmit sem, ami nagy benyomá st tett
rá m, é s való szı́nű leg Putyint is meglepte, hiszen vé lhető en arra
szá mı́tott, hogy az ú jonnan megvá lasztott elnö k nagyon szı́vesen
kö tne olyan megá llapodá sokat, amelyeket odahaza nagy orosz
sikerké nt tudna feltü ntetni. Obama né há ny republiká nust is
meglepett az Egyesü lt Allamokban. Mielő tt elindult volna, tö bb
konzervatı́v republiká nus ké pviselő nyı́lt levelet ı́rt neki, amiben
javasoltá k, hogy ne kö sse ö ssze a raké tavé delmi rendszert az
atomfegyverek szá má nak csö kkenté sé vel, tová bbá vé delmezze
Ukrajna é s Grú zia jogait, é s talá lkozzon az ellenzé k ké pviselő ivel.
Amennyire meg tudom ı́té lni, Obama mindegyik javaslatot
megfogadta.
Az Obamá val való talá lkozó nkon hangsú lyoztam, hogy az orosz
kormá nyzat hatalmi struktú rá já ró l való minden talá lgatá s
rettenetes idő pazarlá s csupá n, a lé nyeg az, hogy ezt bá rminek
lehet nevezni, csak demokrá ciá nak nem.
Nyilatkozatom ı́gy folytató dott: „Az orosz alkotmá ny a
kormá nyzat há rom á gá t ismeri. Sajnos, ma mindhá rmat Putyin ú r
irodá já nak falai mö gö tt lehet megtalá lni. Medvegyev elnö k
liberalizá ló dá ssal kapcsolatos beszé deirő l csak annyit
mondhatok, ü res szavak. Az elmú lt é vben nem lá ttam olyan való di
politikai vá ltozá st, ami ú j irá nyvonalat jelezne.”
Pont fordı́tva, ahogyan Reagan elnö k tette hajdan a szovjet
vezető kkel, talá lkozó nk vé gé n most é n nyú jtottam á t az amerikai
elnö knek az orosz á llami elnyomá s á ldozatainak listá já t. Azzal
kapcsolatban azonban nem voltak illú zió im, hogy Obama ezt
valaha is odadobja majd Putyin asztalá ra, mint Reagan tette
annak idejé n.
Ahogyan azt hamarosan sok amerikai is á té li majd, az oroszok

gyorsan kiá brá ndultak egy nagyszerű Obama-beszé d utá n. A
demokrá ciá ró l é s a kö zö s é rté kekrő l való erő teljes retorika
ugyanabba a bü rokratikus zagy- vasá gba sü llyedt, ami az é v elejé n
Hillary Clinton kü lü gyminiszter emlé kezetes, bakikkal teli
„ú jrakezdé si" talá lkozó já t kı́sé rte Szergej Lavrov kü lü gy-
miniszterrel.
Csak egy pé lda erre: a fellengző s elnevezé sű Amerikai-Orosz
Ké toldalú Elnö ki Bizottsá g Civil Tá rsadalom Munkacsoportjá nak
első ü lé sé re 2010. januá r 27-é n kerü lt sor Washingtonban. A
csoport tá rselnö ke Vlagyiszlav Szurkov orosz vezető kormá nyzati
tisztviselő volt, annak ellené re, hogy az amerikai kongresszus
hetvenegy tagja alá ı́rta azt a tiltakozó levelet, amely rá mutatott,
hogy Szurkov az „orosz autokratikus irá nyvonal egyik legfő bb
há tté r igurá ja volt”. A levé l sü rgette tová bbá azt, hogy Obama
elnö k mindaddig bojkottá lja a talá lkozó kat, mı́g Szurkovot le nem
cseré lik, lehető sé g szerint valaki olyanra, aki pá lyafutá sá t nem
pont annak a civil tá rsadalomnak a tevé keny rombolá sá val
tö ltö tte, amelyet a munkacsoport é ppen erő sı́teni akart.
A washingtoni talá lkozó má sik kı́nos pillanata az a prezentá ció
volt, amelyet a korrupció ellen kü zdő szervezet, a Transparency
International vezető je tartott. Ok a legutó bbi listá jukon
Oroszorszá got a 180 orszá g kö zü l a 146. helyre tetté k, Kenya é s
Sierra Leone kö zé , ami a vezető ipari orszá gok kö zü l messze a
legrosszabb helyezé s. Szurkov é s a kremlbeli cimborá i nem jö ttek
zavarba. Mé g az is lehet, hogy a rangsort egyfajta elismeré seké nt
lá ttá k annak, hogy Vlagyimir Putyin alatt milyen messzire sikerü lt
elté rı́teniü k Oroszorszá got a tö rvé nyessé g ú tjá ró l.
Má r maga a té ny, hogy ez a haté konysá g né lkü li munkacsoport
ö sszeü lt, rá vilá gı́tott, hogy az Obama-kormá nyzat fontosabbnak
tartotta a formalitá st a való di mű kö dé sné l. Jú liusban Obama
oroszorszá gi beszé de felkeltette a remé nyt, hogy kormá nya
igyelemmel kı́sé ri a Kreml rekordmé retű belfö ldi elnyomá sá t,
valamint kü lfö ldi agresszió it, é s diktató rikus kormá nyunk helyett
a pré s alatt tartott orosz né ppel keres szö vetsé get. De a vilá gosan
kijelö lt irá nyok helyett puszta szavakat kaptunk, az amerikai
elnö k kezdemé nyezé sé re lé trejö tt tucatnyi ilyen bizottsá ggal
együ tt, amelyek kö zü l egyik szerencsé tlenebb é s é letké ptelenebb
volt, mint a má sik. Ez a civil tá r-sadalommal foglalkozó pedig
egyenesen sé rté s volt az orosz né pre né zve.
Putyin funkcioná riusai boldogan tö ltö tté k az idő t a vilá g
fő vá rosaiban, ahol egyenrangú fé lké nt vettek ré szt az
egyezteté seken, ahelyett hogy szé gyenpadra ü ltetté k volna ő ket
az elcsalt vá lasztá sok é s a halott orosz ellenzé ki szemé lyek egyre
hosszabb listá ja miatt. Mié rt kell az Egyesü lt Allamoknak
legitimá lni ilyen embereket é s jó hiszemű sé get tanú sı́tani irá ntuk
azzal, hogy tá rgyaló asztalhoz ü ltetjü k ő ket?
Kö zben, alig egy hé ttel korá bban, a Medvegyev á ltal felá llı́tott
taná csadó testü let kiadott egy jelenté st, ami tele volt nagyszabá sú
liberalizá ció s elké pzelé sekkel. Bá rmilyen pozitı́vnak is hangzottak
ezek, az inté zmé ny vezető je, Igor Jurgensz egy interjú ban
elismerte, hogy vé gső soron „Putyin olyan dö nté st hoz majd,
amilyet csak akar” tová bbá „a szabad vá lasztá sok ma
Oroszorszá gban nem lehetsé gesek, mert az orosz lakossá g
politikailag tudatlan, kö zö mbö s é s nem kedveli a demokrá ciá t”. A
kö vetkezteté se szerint ezé rt „Putyin ú rnak é s Medvegyev ú rnak
kell eldö ntenie”,7 ki is legyen az elnö k. Ez volt Szurkov receptje a
„mű kö dő ké pes civil tá rsadalomra”: egy jogi diplomá val
rendelkező Pinochet.
Az ostoba bizottsá gok felá llı́tá sa csak kampá nyfogá s volt az
Obama- kormá nyzat ré szé rő l, hogy elhitesse az emberekkel, a
problé má kat hatá rozott lé pé sek né lkü l is meg lehet oldani. Ez a
mó dszer a ké ső bbiekben is meghatá rozta kü lpolitiká já t. Igaz,
há lá tlan feladat meghozni a szü ksé ges dö nté seket, é s az
igazmondá s sem mindig hoz pluszt a kö zvé lemé ny kutatá sokban,
az ı́gé rgeté s a jelö ltek dolga, a rá termett vezető k viszont bevá ltjá k
ı́gé reteiket.
Lehet, hogy Amerika a vilá g egyetlen szuperhatalma, de miutá n
gyakran halljuk, hogy Oroszorszá g Euró pa problé má ja, azé rt
né zzü k meg, hogyan teljesı́tett ezen a té ren Euró pa, mikö zben
Obama szorgalmasan há trá lt minden fronton. 2011 elejé n
felké rtek, hogy ké szı́tsek egy tanulmá nyt az „Russia in Europe:
Partners or Challengers?” (Oroszorszá g Euró pá ban: Partnerek
vagy versenytá rsak?) cı́mű euró pai kiadvá nyba. Elő szö r azt
hittem, hogy tré fá lnak, de nem. Jó pé lda ez arra az ö ncsaló é s
ö npusztı́tó gondolkodá smó dra, ami magá val ragadta Euró pá t
Oroszorszá ggal kapcsolatban.
2008 augusztusá ban orosz tankok lé pté k á t a nemzetkö zi hatá rt
Grú ziá ban. Egé sz Euró pa megborzongott, kü lö nö sen a volt szovjet
blokk orszá gai. Alig egy hó nappal korá bban Oroszorszá g „katonai
vá laszlé pé sekkel” fenyegette meg Lengyelorszá got é s
Csehorszá got, kö ztü k azzal, hogy atomfegyvereket irá nyı́t a ké t
orszá gra, miutá n az Egyesü lt Allamok bejelentette a
raké tavé delmi tervé t. 2009 januá rjá ban Oroszorszá g leá llı́totta a
fö ldgá z-szá llı́tá st Euró pa orszá gainak a felé be. A medve visszaté rt
é s a medve é hes volt.
Ezek az emlé kek elevenen é ltek bennem, ı́gy abszurdnak tű nt
szá momra a szerkesztő k cı́mjavaslata. Partnerké nt á ltalá ban
akkor tekintü nk valakire, ha - bá r nem vagyunk kö zeli bará tok, de
- vannak kö zö s é rdekeink, é s a má sik fé l osztozik sikereinkben é s
nehé zsé geinkben egyará nt. Tö bb mint egy é vtized ó ta, é s
napjainkban is, a Kremlt vezető Putyin-rezsim ú jra é s ú jra nyı́ltan
ellensé ges Euró pá val é s a nyugati vilá ggal szemben. 2011-re a
Kreml leghaté konyabb fegyverei a tankok helyett a bankok lettek.
Az Orosz-orszá gbó l kiá ramló pé nz Euró pa nagyobb ré szé t
hó dı́totta meg, mint amit a 20. szá zad legrettegettebb vezé rei
valaha is elé rtek.
Szinte egy é vtizeden á t a legtö bb euró pai vezető eljá tszotta azt,
hogy ü zletelt Oroszorszá ggal, mikö zben tiltakozott az ellen, hogy
Putyin lebontja a tö ré keny demokratikus inté zmé nyeinket é s
á tfogó tá madá st indı́t az emberi jogok ellen. Má s vezető k pedig
mé g a ké pmutatá sra sem vetté k a fá radsá got, csak magukhoz
ö lelté k az „erő s” é s „né pszerű ” Putyint, remé lve, hogy ezá ltal mé g
elő nyö sebb ü zleteket kö thetnek. Ez a fausti alku Euró pá ban é s
Oroszorszá gban egyará nt meggazdagı́totta az elit egy szű k kö ré t,
mikö zben Putyin megá llá s né lkü l alakı́totta á t KGB-
rendő rá llammá Oroszorszá got.
Ezutá n az arab tavasz okozta felfordulá s kecsegtetett 2010
vé gé n szá mos jó hı́rrel Putyin szá má ra. Nyilvá nvaló an az első
ilyen a kő olajá r emelkedé se volt, ami mindig is a legfontosabb
helyen á llt a Kreml szempontrendszeré ben. Evek ó ta azt remé lté k,
hogy egy Irá n ellen indı́tott izraeli katonai csapá s 200 dollá r fö lé
repı́ti a hordó nké nti olajá rat, á m ezt most csendben felvá ltotta a
felkelé sek miatt é rzett ö rö m, amelyektő l Putyin azt vá rta, hogy
segı́tenek elé rni ugyanezt az á rszintet. Lehet, hogy Oroszorszá g
Lı́biá val kapcsolatos é rdekeit nem az szolgá lta a legjobban,
amikor tartó zkodott az ENSZ Biztonsá gi Taná csá ban a katonai
csapá sró l dö ntő szavazá son, á m az orosz junta anyagi é rdekei
pontosan ezt kı́vá ntá k.
A Kreml szá má ra a má sik remé nyt keltő fejlemé ny az volt, hogy
amikor 2011 má rciusá ban Szaú d-Ará bia csapatokat kü ldö tt
Bahreinbe az ottani felkelé s leveré sé re, a Nyugat fé lé nken reagá lt
mé g akkor is, amikor fegyver né lkü li tü ntető ket lő ttek le kö zelrő l,
csupá n né há ny nappal azt kö vető en, hogy Obama vé delmi
minisztere, Ró bert Gates a bahreini uralkodó há z tagjaival
talá lkozott. Az Egyesü lt Allamok vé gü l elı́té lte az erő szakot, é s
Hillary Clinton kü lü gyminiszter udvariasan megké rte azokat az
ö bö l menti rezsimeket, amelyeket az Egyesü lt Allamok tá mogat é s
lá t el fegyverrel, hogy „tanú sı́tsanak ö nmé rsé kletet” a bé ké s
tü nteté sek visszaszorı́tá sakor.
Az Euró pai Parlament mé g jobban szerepelt: a demonstrá ció k
erő szakos leveré sé t egy nem kö telező é rvé nyű hatá rozatban
ı́té lté k el, amelyben nyoma sem volt a szankció k vagy má s lé pé sek
lehető sé gé nek. Putyin ré gó ta tű nő dö tt azon, vajon meddig mehet
el a belső ellenzé ke elnyomá sá ban ané lkü l, hogy komoly reakció ra
kellene szá mı́tania. 2011-ben megtanulta, hogy nincsenek
korlá tok, é s az orosz tü ntető kkel szemben mé g az é les lő szer
alkalmazá sa is szó ba jö het megoldá ské nt.
A Lı́biá ban tö rté nt nyugati beavatkozá s má s lator rezsimek
szá má ra is tanulsá gos volt. Irá nnak azt ü zente: „Siess!” Kadha i
nagy nemzetkö zi elismeré st szerzett, amikor né há ny é vvel
korá bban nyilvá nosan feladta nukleá ris cé lkitű zé seit. Kö zben Kim
Dzsongil ezreket gyilkoltathatott meg, mé gis é rinthetetlen volt,
mert Eszak-Korea igyelmen kı́vü l hagyta, amikor a vilá g felemelte
a szavá t, é s inká bb felrobbantott né há ny hordó nukleá ris
hulladé kot.
John le Carré hı́res Suszter, szabó , baka, ké m (Tinker Tailor
Soldier Spy)8 cı́mű regé nyé ben George Smiley mesterké m ı́gy
igyelmezteti az egyik ü gynö kö t, hogyan tartsa a kapcsolatot a
KGB-vel: „Baj csak akkor van, ha kisü l, hogy te a koronaé kszereket
adtad á t Poljakovnak, é s cseré be a Kö zpont apró igyelmessé geit
kaptad.” A Nyugat koronaé kszerei a demokrá cia, az emberi jogok
é s a transzparencia. Euró pa azzal, hogy Putyinhoz dö rgö lő zö tt,
elá rulta ezeket az egykor szent egyezsé geket apró
igyelmessé geké rt cseré be, amit jelen esetben kő olaj, fö ldgá z,
valamint gé pkocsiktó l kezdve futballcsapatokon á t való di
csirkeszá llı́tmá nyokig vá ltozatos formá kban kapott meg.
„De vá rjunk csak - hallom az ú n. pragmatistá k megjegyzé sé t -, az
olaj é s fö ldgá z aligha nevezhető bó vlinak, é s kü lö nben is, nem a
gazdasá gi kapcsolatok jelentik-e a legjobb lehető sé get arra, hogy
javı́tsuk az orosz é letszı́nvonalat é s ezen keresztü l vé gü l az orszá g
politikai helyzeté t is?” Ezt a gondolatmenetet má r annyiszor
lejá rattá k, hogy má ra nyilvá nvaló vá vá lt, szó szó ló i csupá n azé rt
hivatkoznak rá , mert ezzel akarjá k elkerü lni annak beismeré sé t,
hogy nem volt bá torsá guk szembeszá llni az erő s emberrel. De
hadd vonjam ké tsé gbe é n is mé g egyszer ezt az á llı́tá st.
Elő szö r is, mikö zben a Kreml ké sz volt arra, hogy á rtatlan
embereket fagyasszon halá lra egy szerző dé ses vita miatt,
Oroszorszá gnak legalá bb annyira szü ksé ge van az euró pai
fogyasztó kra, mint amennyire Euró pá nak a kő olajra é s fö ldgá zra.
A vezeté kek a helyü kö n vannak, nem lehet á tirá nyı́tani ő ket. A fő
alternatı́v vá sá rló , Kı́na má r nagyon kedvező hosszú tá vú
szerző dé seket kö tö tt az olcsó orosz energiá ra, ı́gy az é rté kesı́té s
kö zel sem olyan jö vedelmező , mint ha Euró pá nak adjá k el
ugyanazt. Putyin é s haverjai tudjá k, korlá tozottak a lehető sé geik,
ezé rt nem kocká ztatjá k az é rté kes pé nzfolyamot. Nem mintha
bá rmi kocká zatot kellene vá llalniuk, mert az euró pai vezető k
elő bb-utó bb ú gyis beadjá k a derekukat.
Ami a má sodik é rvet illeti, má r maga a „gazdasá gi kapcsolat”
kifejezé s is rosszul hangzik minden olyan ember szá má ra, akiket
ő szinté n é rdekel az emberi jogok ü gye. Az orosz elit rendkı́vü li
mé rté kben pro itá lt abbó l, hogy a kő olaj á ra az egekbe szö kö tt, é s
a rá é pü lő ipará gak Putyinhoz hű emberek kezé ben
ö sszpontosultak. Az autokrá ciá k a gazdasá gi kapcsolatokbó l
szá rmazó elő nyö ket csak olyan mé rté kben osztjá k meg a
lakossá ggal, ami a tá rsadalmi nyugtalansá g elkerü lé sé hez
szü ksé ges. Amikor a diktá torok befektetik azt a pé nzt, amit nem
loptak el, akkor ezt a biztonsá gi erő kre é s a propagandagé pezetre
fordı́tjá k, nem pedig a civil tá rsadalom liberalizá lá sá ra.
A gazdasá gi kapcsolatok való di hatá sa é pp ellenté te volt annak,
amit vé delmező ik á llı́tanak: való já ban az oroszorszá gi korrupció t
exportá lta a szabad vilá gbeli „partnereik” szá má ra. Az olajbó l
szá rmazó bő sé ges bevé telek kü lfö ldö n is jó szolgá latot tettek, é s
megbecsü lé st szereztek ott, ahol má ské nt ezt nem lehetett volna
elé rni. A té li olimpiá t sikerü lt megvá sá rolni
Putyin szeretett vá rosa, Szocsi szá má ra - a Nemzetkö zi Olimpiai
Bizottsá g (NOB) sasszemű bı́rá lati csoportjá nak igyelmé t
valahogy elkerü lte, milyen biztonsá gi ré má lommal é s kö rnyezeti
katasztró fá val já rhat egy ilyen rendezvé ny a kis szubtró pusi
ü dü lő helyen, a Kauká zusban. Majd sikerü lt kipipá lni Putyin
bevá sá rló listá já n a kö vetkező té telt is, a futball-vilá gbajnoksá got,
bá r azt nehé z eldö nteni, ebben az esetben melyik fé l kevé sbé
transzparens: a Kreml vagy a FIFA.
Nem vé letlenü l haszná ltam a „maf ia” szó t a 8. fejezetben.
Egyszerű en ez pontosabban ı́rja le a Putyin-rendszer termé szeté t,
mint a hagyomá nyos politikai fogalmak. A fő nö k az, aki vé delmet
tud biztosı́tani, aki alkut tud kö tni a ható sá gokkal é s biztosı́tja a
pé nzbevé telt. Ebben a szereposztá sban Euró pa é s Amerika azok a
ható sá gok, amelyek maguk szembe tudná nak szá llni a maf iá val. A
fő nö k, Putyin azonban zsebre vá gta ő ket, é s amı́g biztosı́tja a pé nz
á ramlá sá t, addig a helyé n is fog maradni.
Nem sok emlı́té st é rdemel az a pró bá lkozá s, amellyel né melyek
Nyugaton igyekeznek felelevenı́teni a kremlinoló gia ré gi já té ká t,
é s talá lgatá sokba bocsá tkoznak a Medvegyev é s Putyin kö zö tti
hatalmi egyensú lyró l. A lé nyeg, hogy a politikai irá nyvonal nem
vá ltozott, csak a hivatali ajtó kon szereplő né vtá blá kat cseré lté k le.
Medvegyev elnö ksé ge alatt soha egyetlen jel nem utalt az á hı́tott
liberalizá ció ra, amelyben mé g né há ny naiv orosz is bizakodott.
A liberalizá ció s mı́tosz koporsó já ba az utolsó szö get egy
moszkvai bı́ró kalapá csa verte be, 2010 decemberé ben, Mihail
Hodorkovszkij má sodik peré nek vé gé n. 2011 januá rjá ban tová bbi
tiltakozó kat bö rtö nö ztek be, akik a gyü lekezé si szabadsá g
vé delmé ben tartott nagygyű lé sen vettek ré szt, kö ztü k volt Borisz
Nyemcov, Jelcin egykori miniszterelnö k-helyettese. A gyű lé s az ú n.
„31-es straté gia” ré sze volt: ez a naptá r minden harmincegyedik
napjá n engedé ly né lkü li tiltakozó rendezvé nyek megtartá sá ra
szó lı́tott fel amiatt, hogy a Putyin-kormá nyzat nem hajlandó
biztosı́tani az alkotmá nyban vilá gosan leı́rt alapjogokat.
Az egyetlen hatá rozott euró pai szereplő , amely legalá bb
megő rzö tt valami tartá st, az Egyesü lt Kirá lysá g volt, bá r az ú j tory
kormá ny szeretett volna fá tylat borı́tani a mú ltra. A nemzetkö zi
nukleá ris terrorizmus első esete az volt, amikor 2006
novemberé ben radioaktı́v plutó nium-210 izotó ppal
meggyilkoltá k Alexandr Litvinyenko brit á llampolgá rt. Az ü gy
befagyasztotta a kapcsolatokat Nagy-Britannia é s az orosz
kormá ny kö zö tt, amely gyorsan menedé ket biztosı́tott a
gyilkossá g első szá mú gyanú sı́tottjá nak. 2008-ban a vezető brit é s
orosz cé gek alkotta TNK-BP vegyesvá llalat vezé rigazgató ja
elmenekü lt Oroszorszá gbó l, miutá n csú fos veresé get szenvedett a
cé g ellen-ő rzé sé ért folytatott harcban.
Ugyanez az ember, Ró bert Dudley, ezt kö vető en a British
Petroleum (BP) vezé r igazgató ja lett. Alig né há ny hé ttel a
Hodorkovszkij elleni ı́té let utá n Dudley, az ú j Cameron-
kormá nyzat ké pviselő inek gyű rű jé ben bü szké n jelentette be, hogy
ré szvé nycseré re kerü lt sor a Rosznyefty vá llalattal, amellyel
kutatá si megá llapodá st kö tö ttek a sarkvidé ken tú li terü letekre is.
Talá n csak szerencsé tlen idő zı́té s volt, de pont a Rosznyefty volt
az az orosz cé g, amely Hodorkovszkij bebö rtö nzé se utá n a Jukosz
kifosztá sá nak legnagyobb nyertese lett. Nem já runk messze a
való sá gtó l, ha azt felté telezzü k, hogy a BP ezá ltal lopott javak
birtoká ba kerü lt. Pé nzzel azonban sok bű nt meg lehet vá ltani.
Nehé z eldö nteni, hogy a BP azé rt igyekezett-e jó pontokat
szerezni a Kremlné l, mert a cé g kemé ny idő ket é lt á t az ó ceá n
tú lpartjá n, ahol Tony Hayward volt vezé rigazgató t pellengé rre
á llı́tottá k a hatalmas louisianai olaj szennyezé s miatt. Az
amerikaiak legalá bb alaposan utá nané ztek a BP-Rosznyefty-
ü gyletnek, amely amiatt hı́resü lt el, hogy Ed Markey kongresszusi
ké pviselő a BP-t gú nyosan „Bolsoj Petró leumké nt” emlegette.9
Kö zben a Gazprom é s a Shell bejelentette, hogy kö zö sen folytatjá k
a kutatá sokat. Má r csak arra vá rtam, hogy felbukkan Dá vid
Cameron, amint visszaté r Moszkvá bó l, bü szké n lobogtatva egy
kö teg szerző dé st, é s bejelenti, hogy meghozta a „pro itot korunk
szá má ra”
Euró pa mindig az első k kö zö tt kritizá lta Aljakszandr
Lukasenká t, akit „Euró pa utolsó diktá torá nak” is neveztek, s ez
minden bizonnyal mosolyt csalt a Kreml vezető inek arcá ra. Nem
sok olyat talá lunk Lukasenka zsarnoki pá lyafutá sá ban, ami
tú ltenne Vlagyimir Putyinon, de ú gy vé lem, a hatalmas kő olaj-,
fö ldgá z- é s ké szpé nztartalé kok sokat javı́thatnak egy ember
imá zsá n. Talá n, ha egy jelentő s olajmező t talá lná nak Minszk
kö zelé ben, akkor Lukasenká t is meghı́vná k, Putyinhoz hasonló an,
hogy hollywoodi sztá rokkal karaoké zzon vagy Silvio
Berlusconival bulizzon.
Nem lehetetlen elké pzelni, hogy Euró pa egyenlő partnerké nt é s
nem csupá n a szü ksé ges rosszké nt tekintsen Oroszorszá gra. Bá r
ez soha nem lesz ı́gy, amı́g Putyin hatalmon van, mé gis lenne
lehető sé g rá , hogy az euró pai vezető k kiá lljanak é s tá mogassá k a
liberalizá ció t. A maf iá ban csak addig szá mı́t a lojalitá s, amı́g a
fő nö k garantá lja a folyamatos bevé teleket, é s meg tudja
vé delmezni hű sé ges katoná it. Ezé rt lé tfontossá gú szá má ra, hogy
megmaradjanak a jó kapcsolatok Nyugat-Euró pá val é s
Ameriká val, ahol oligarchá i is szı́vesen tö ltik az idejü ket é s kö ltik
a pé nzü ket. Hiszen mi é rtelme lenne orosz milliá rdossá vá lni, ha
az ember nem lé pheti á t annak az orszá gnak a hatá rá t, amelyet
kirabolt, hogy milliá rdossá vá lhasson.
Oroszorszá got oligarchá k egy szű k csoportja, valamint a volt é s
jelenlegi á llami titkosszolgá lati szemé lyek kasztja vezeti. Ez
utó bbiakat sziloviki né ven emlegetik, é s ő k uraljá k a hatalmi
kö zpontok tö bbsé gé t. Ha ennek a csoportnak a tagjait
szemé lyesen tenné k felelő ssé , pé ldá ul azá ltal, hogy
megké rdő jelezné k befekteté seik tö rvé nyessé gé t é s megvonná k
tő lü k az oly nagy becsben tartott schengeni vı́zumukat, az jelzé s
lehetne felé jü k Putyin- ró l, hogy má r nincs akkora befolyá sa, é s
nem ké pes tö bbé garantá lni vagyonuk biztonsá gá t é s kü lfö ldi
jó lé tü ket. Ezzel ané lkü l lehetne cé lba venni Putyint é s rendszeré t,
hogy kö zben az orosz né pet bü ntetné nk meg.
Hosszú é vek ó ta, má r 2007-tő l kezdő dő en, sü rgettem ezt az
irá nyt Euró -pá ban é s a tengerentú lon is, amikor 2011-ben
vá ratlanul lehető vé vá lt ennek megvaló sı́tá sa, noha a jó hı́rt
tragé dia á rnyé kolta be.
A Szená tus 1039-es szá mú hatá rozata, a Szergej Magnyickij nevé t
viselő jogá llami felelő ssé gre voná sró l szó ló tö rvé ny 2011-ben
azé rt szü letett, hogy mindazok vı́zumá nak é s anyagi javainak
eredeté t vizsgá lhassá k, akik felelő sek Szergej Magnyickij iatal
té nyfeltá ró ü gyvé d halá lá é rt, aki 2009-ben orosz ő rizetben hunyt
el, miutá n nyilvá nossá gra hozta szá mos tisztviselő tö bb szá zmillió
dollá r é rté kű csalá sá t. A tö rvé ny lehető sé get adott arra, hogy
olyan szemé lyeket is felelő ssé gre vonjanak, akik hasonló
csalá sokban é s emberi jogi visszaé lé sekben é rintettek. A
jogszabá ly lé trejö tte Magnyickij volt munkaadó ja, a fá radhatatlan
Bili Browder bá mulatos kampá nyá nak, valamint a
kongresszusban „né há ny jó embernek”, kü lö nö sen Ben Cardin
marylandi szená tornak, a tö rvé nytervezet benyú jtó já nak
kö szö nhető .
A mindenki á ltal csak „Magnyickij-listaké nt” emlegetett
vá ltozatot a kongresszus vé gü l „A 2012-ik é vi, az Oroszorszá gra
é s Moldová ra vonatkozó Jackson-Vanik-fé le tö rvé nykiegé szı́té s
visszavoná sá ró l é s a Szergej Magnyickij jogá llami felelő ssé gre
voná sró l szó ló tö rvé ny” né ven fogadta el. Ez azon kevé s amerikai
tö rvé ny kö zé tartozik, amely á ltalá nos, ké tpá rti tá mogatá st
é lvezett, ezé rt tű nt kü lö nö snek, hogy az Obama-kormá nyzat
lá tható an minden eszkö zzel igyekezett ké sleltetni a
hatá lybalé pé sé t. A tö rvé nyt a ké pviselő há z 2012. november 16-á n
365:43 ará nyban fogadta el, mı́g há rom hé ttel ké ső bb a szená tus
92:4 ará nyban tá mogatta. Miutá n tö bb, mint egy é ven á t pró bá lta
megakadá lyozni a kongresszusi elfogadá sá t, Obama vé gü l 2012.
december 14-é n alá ı́rta a tö rvé nyt.
A Fehé r Há z, ú gy tű nik, aggó dott a putyini diktatú rá val fenná lló
szı́vé lyes kapcsolatok megromlá sa miatt, ezé rt utası́totta a
kü lü gyminiszté riumot, ké szı́tse el sajá t, a Magnyickij-ü gy miatt
kitiltott orosz tisztviselő k listá já t, de ne hozzá k nyilvá nossá gra az
azon szereplő neveket. Termé szetesen az egé sz kezdemé nyezé s
lé nyege a nevek kö zzé té tele volt, a „titkos elrettenté s” ö nmagá ban
ellentmondá s.
Obama elé rte, hogy a tö rvé nytervezet az ú jravá lasztá sá ig a
kongresszusná l maradt, ı́gy nem kellett dö ntenie az alá ı́rá sá ró l.
Attó l tartott ugyanis, hogy ezzel igazolná 2012-es rivá lisa, Mitt
Romney szavait, aki egy má rciusi CNN-interjú ban ı́gy nyilatkozott
Oroszorszá gró l: „Ké tsé gtelenü l első szá mú geopolitikai
ellensé gü nk. Az oroszok kiá llnak a vilá g legelvetemü ltebb
gonosztevő i mellett. Való ban nagyon nyugtalanı́tó az, hogy az
elnö k ké sz tö bb rugalmassá got mutatni Oroszorszá g irá nt.”
Obama kigú nyolta Romneyt e megjegyzé se miatt, é s mé g egy
riposztot is elő ké szı́tett arró l, hogy „lá m, az 1980-as é vek
kü lpolitiká ja ú jra visszaté r”.
Talá n emlé keznek arra, Romney miké nt vette cé lba Obama
rugalmassá gá t, amikor egy bekapcsolva maradt mikrofon felvette
Obama é s Medvegyev beszé lgeté sé t a dé l-koreai csú cstalá lkozó n.
Az amerikai elnö k megnyugtatta orosz kollé gá já t, hogy „minden
ké rdé srő l, de kü lö nö sen a raké tavé delem ké rdé sé rő l meg lehet
egyezni, de neki fontos megé rtenie azt, hogy idő re van
szü ksé gem. Ez az utolsó vá lasztá som. A vá lasztá s utá n nagyobb
lesz a mozgá sterem.” (A „neki’1 termé szetesen Putyinra
vonatkozott.) Szinté n sokatmondó volt Medvegyev gé pies vá lasza:
„Ertem. Tová bbı́tom ezt az informá ció t Vlagyimirnak.”
Mió ta Putyin 2014 elejé n megszá llta Ukrajná t, a „Romneynak
igaza volt” jelszó mindazok mottó já vá vá lt, akik tá madtá k Obamá t
kü lpolitiká ja miatt. Romney termé szetesen nem té vedett, é s
ré szletesebben is kifejtette, hogyan szú rta el Obama a dolgot
Oroszorszá ggal kapcsolatban:
(Obama) ané lkü l adta fel a raké tavé delmi bá zisainkat
Lengyelorszá gban, hogy cseré be bá rmilyen é rdemi
engedmé nyt tudott volna kicsikarni Oroszorszá gtó l,
mikö zben garantá lta, hogy ú j ö nké ntes korlá tozá sokat
vá llalunk a nukleá ris fegyverzetü nk teré n. Beadta a dereká t
az „oroszok" kö vetelé sé nek, hogy az irá ni
atomfegyverprogrammal kapcsolatos ENSZ-hatá rozat ne
tartalmazzon semmilyen sú lyos, bé nı́tó erejű szankció t.
Moszkva má r azzal elnyerte ezeket az ajá ndé kokat, hogy
egy sor té ma kapcsá n tiltakozá sá t fejezte ki az ENSZ-ben.
Tová bbra is fegyvereket szá llı́tott a gonosz szı́riai
diktá tornak é s akadá lyozta a kö zö s fellé pé st az ott zajló
pusztı́tá s megá llı́tá sá ra. Vé gső soron minden egyes,
Putyinnak tett engedmé nnyel az amerikai nemzet
biztonsá ga vá lt sebezhető vé . Há rom é ven á t Obama elnö k
Oroszorszá ggal kapcsolatos politiká já t ı́gy lehetett
ö sszefoglalni: „Mi adunk, Oroszorszá g kap.”10
Telitalá lat. Az elő bbiekben má r é n is hozzá tettem egy s má st

ehhez a fel-sorolá shoz, é s ebbő l, mint 2008-ban McCain eseté ben,
most is kö nnyen kitalá lhatjá k, kihez hú ztam a 2012-es
elnö kvá lasztá s sorá n. Akkoriban nem ismertem, de e kö nyv
anyagá nak az ö sszeá llı́tá sa sorá n rá bukkantam egy bekezdé sre
Romney NoApology: The Case fó r American Greatness (Nincs
mié rt mentegető zni - Az amerikai nagysá g vé delmé ben) cı́mű
kö nyvé ben, ami ö sszecseng a bevezető ben ı́rt gondolataimmal:
A gonoszsá g az idő k kezdete ó ta kö zö ttü k van, é s nem tű nik
el. Való já ban a technoló gia mé g kö zelebb hozza. Ma a
rettegé s elő idé zé sé re alkalmas eszkö zö k sokkal halá losabb
erejű ek, mint valaha. Hangsú lyozom, alapvető fontossá gú
hinni a gonosz lé tezé sé ben - a hitet nem gyengı́ti meg é s
nem rombolja le semmifé le ü res okoskodá s.
Tanulmá nyoznunk kell azt, amit gonosz emberek mondtak
é s ı́rtak, komolyan kell vennü nk a szavaikat. Adolf Hitler a
Mein Kampfoan é s beszé deiben pontosan elmondta, mire
ké szü l, de kijelenté seit a vilá g elő szö r ü res politikai
handabandá nak tartotta.11
Nagyon igaza van, é s kü lö nö sen fontosnak tartom azt a ré szt, ami
arró l szó l, hogy a gonosz emberek szavait komolyan kell venni -
ezt mondogatom é n is é vek ó ta Putyinnal kapcsolatban, aki szinte
hivatalba lé pé sé tő l kezdve nyı́ltan beszé l cé ljairó l. Persze,
idő nké nt bizonyos dolgokró l szemé rmetlenü l hazudik is, amikor
é rdekei ú gy kı́vá njá k, de az olyan jelentő s ké rdé sekben, mint a
hatalom centralizá lá sa é s a demokrá cia, valamint a polgá ri
szabadsá gjogok irá nti megveté se kapcsá n vé ghezvitt cselekedetei
a legtö bb esetben megerő sı́tik, amit korá bban má r elmondott
beszé deiben.
Ezé rt olyan frusztrá ló azt lá tni, hogy az Obama-kormá nyzat,
elő szö r Hillary Clinton, majd utó dja, John Kerry
kü lü gyminisztersé ge alatt tová bbra is ú gy kezelte Putyint, mint
aki ké pes vá ltoztatni gonosz mó dszerein, felté ve hogy elé g
kedvesek vagyunk vele é s elé g sok engedmé nyt teszü nk neki.
Má sodik elnö ki ciklusa sorá n Obamá nak minden rugalmassá gá ra
szü ksé ge lesz, mert nem kü ldö zgetheti tö bbé ü zeneteit
Vlagyimirnak postagalambjá n, Medvegyeven keresztü l.
Szemé lyesen kell mennie. 2012 ugyanis Oroszorszá gban is
vá lasztá si é v volt.
A modern politikai kö zbeszé dben elcsé peltté vá lt az „orwelli”

jelző . Az olyan demokrá ciá kban, mint Nagy-Britannia vagy az
Egyesü lt Allamok, liberá lisok é s konzervatı́vok egyará nt
elő szeretettel haszná ljá k ezt a fogalmat szinte minden olyan
esetre, amikor az á llam megsé rti a polgá ri szabadsá gjogokat. A
bű ncselekmé nyektő l való elrettenté sre felszerelt videokamerá k é s
a repü lő tereken bevezetett biztonsá gi ellenő rzé sek mind
kié rdemelté k, hogy kapcsolatba hozzá k ő ket Orwell 1984P cı́mű
remekmű vé vel. En is é rzé kelem, milyen fontos mé g egy
demokrá ciá ban is az alapjogok vé delme, de mi, akik é ltü nk má r
való di rendő rá llamban, inká bb nem emlegetü nk bizonyos
szavakat, amelyek sokkal sú lyosabb kö rü lmé nyeink leı́rá sá ra
szolgá lnak.
Orwell kö nyvé nek legerő sebb ü zenete nem is a mindent lá tó
„Nagy Testvé r”, hanem a nyelv feletti ellenő rzé s é s annak
eltorzı́tá sa, kü lö nö sen az „ú jbeszé l” haszná latá val. Ebben a szavak
ellenté tes é rtelmet kapnak, a nem tá mogatott gondolatokat leı́ró
szavakat eltö rlik, é s maga az emberi gondolkodá s is korlá tozottá
vá lik a szó kincs csö kkenté sé vel é s egyszerű sı́té sé vel. A való sá g
eltitkolá sá ra tett ilyen tı́pusú kı́sé rlet nem ismeretlen senkinek,
akik a Szovjetunió ban a Pravdá t olvasva nő ttek fel, vagy Putyin
mai Oroszorszá gá ban é lnek.
Igy aztá n a 2012. má rcius 4-ei elnö kvá lasztá s az orosz
tö rté nelem leginká bb elcsalt vá lasztá sa volt, amit az á llami
ellenő rzé s alatt á lló mé dia „szabá lyosnak é s tisztá nak” talá lt. A
bé ké s civil tiltakozó kat „szé lső sé ges provoká toroknak”
minő sı́tetté k, az OMON rohamrendő rsé g pedig, amely brutá lisan
leverte a tü nteté seket, csupá n „fenntartotta a rendet” A 2011.
december 4-ei parlamenti vá lasztá sok csalá sai miatt kirobbant
kö zfelhá borodá sra é s tö megtü nteté sekre mé g nagyobb
korrupció val é s a KGB alezredesé nek visszahelyezé sé vel
vá laszoltak.
Nem lenné k jó haza i, ha nem emlı́tené m meg, hogy az 1984
olyan totalitá rius á llamot mintá zott meg, amit Jevgenyij Zamjatyin
1921-ben ı́rt, Mi (My)13 cı́mű utó pisztikus regé nyé ben á brá zolt.
A kö nyv termé szetesen 1988-ig be volt tiltva a Szovjetunió ban.
Zamjatyin futurisztikus vilá gá ban mé g tartanak vá lasztá sokat, é s
a „Jó tevő t” minden é vben egyhangú lag ú jravá lasztjá k. A
hasonló sá g nyugtalanı́tó .
Nem gondoljuk azt, hogy kö nyvek sokasá gá t tiltjá k be vagy
é getik el Putyin „puha diktatú rá já ban” amely a nyitott tá rsadalom
mű kö dé sé t igyekszik utá nozni, é s a lehető legjobban a szı́nfalak
mö gé rejteni az elnyomá s legegyé rtelmű bb formá it. Ez ré szben
igaz, ha má sé rt nem, azé rt, mert a ható sá gok rá jö ttek, hogy a
YouTube-on kifejezetten rosszul mutatnak az é gő kö nyvhalmok.
Ehelyett inká bb egyszerű en elkobozzá k a kö nyveket mint
„szé lső sé ges iromá nyokat” amint tetté k azt 2012-ben Borisz
Nyemcov volt miniszterelnö k-helyettes Putyin korrupció já t
ré szletesen bemutató kö nyvé nek 250 ezer pé ldá nyá val.
A december 4-ei vá lasztá sok otromba csalá sai há rom hó nappal
ké ső bb is megmutatkoztak. Oroszorszá gban „kö rhintá nak”
nevezzü k azt, amikor szavazó k csapatait egyik szavazó helyrő l a
má sikra viszik, olyan nagy lé tszá mban, hogy az ő ket szá llı́tó tö bb
tucat busz dugó t okoz Moszkva kö zpontjá ban. Alig né há ny nappal
a vá lasztá sok elő tt hamis szavazó kö rö k tű ntek fel, amelyek tö bb
ezer voksot gyű jtö ttek be. Vezé rigazgató k, iskolavezető k é s sokan
má sok kaptak fenyegető ü zeneteket, amelyekben a tá mogatá sok
csö kkenté sé t vagy mé g rosszabb kö vetkezmé nyeket helyeztek
kilá tá sba, ha nem vesznek ré szt Putyin megvá lasztá sá ban.
A rezsimnek alkalmazkodnia kellett ahhoz, hogy - a kormá nyzat
é s az ellenzé k együ ttes meglepeté sé re - decemberben tö bb
szá zezer tü ntető vonult az utcá ra. Minden szavazó helyisé gben
webkamerá kat helyeztek el, é s a felhá borodott lakossá gbó l tö bb
tı́zezren jelentkeztek ö nké ntes vá lasztá si meg igyelő nek. Emiatt
Putyin vá lasztá si bizottsá gá nak vezető je, Vlagyimir Csurov
ké nytelen volt olyan trü kkö khö z folyamodni, amelyeket a
szı́nfalak mö gü l is vé gre lehetett hajtani. Hihetetlen mé reteket
ö ltö tt a pó tregisztrá ció , amit azok szá má ra tettek lehető vé ,
akiknek otthonuktó l tá vol kellett leadniuk a szavazatukat. Nem
meglepő , hogy azokban a kö rzetekben, ahol a vá lasztá si adatok
ismertté vá ltak, Putyin sokkal nagyobb szavazati ará nyt é rt el a
pó tregisztrá ltak kö ré ben, mint a helyi vá lasztó k kö zö tt. A kü lfö ldi
szavazá si lehető sé g irá nt is vá ratlanul megugrott az é rdeklő dé s,
csakú gy, mint a mozgá ské ptelen betegek otthonró l tö rté nő
szavazá sa irá nt.
De mé g Csurov ö sszes vará zslata sem tudta Putyint az 50%-os
kü szö b fö lé tolni Moszkvá ban, ahol a hivatalos adatok szerint
47%-ot kapott ú gy, hogy kö zben egyetlen hiteles ellenjelö lt neve
sem szerepelt a szavazó cé dulá n. A mi szá mı́tá saink szerint a
való sá gos szavazati ará ny inká bb a 35%-hoz volt kö zelebb a
fő vá rosban. Minden jelö ltet a Kreml hagyott jó vá , a fá radt, ö reg
kommunista é s nacionalista vezető ktő l kezdve az ú j arcké nt
jelentkező milliá rdos Mihail Prokorovig, aki Putyin mondvacsiná lt
jelö ltjeké nt azé rt kerü lt a listá ra, hogy megossza a tiltakozó k
szavazatait. A nemzetkö zi mé dia csak a vá lasztá s napjá ra
é rkezett, é s hamarosan tová bb is á llt, nem tö rő dve a gyö ké rtő l az
á gakig mindent behá ló zó korrupció val é s elnyomá ssal, ami pedig
a való di sztori lenne.
Mikö zben az oroszok belefá radtak Putyinba, nyitva maradt a
ké rdé s, vajon a vilá g tö bbi ré sze tová bbra is ú gy tesz-e, mintha ő
lenne Oroszorszá g vá lasztott vezető je. Obama elnö k vá rt né há ny
napig, de vé gü l felhı́vta Putyint. A modern diktatú ra a szı́nfalak
mö gö tt zajlik, de a demokrá cia tová bbra is a szı́npadon van, é s
ebben Obama is eljá tszotta a maga szerepé t.
Mindez nem é rt meglepeté ské nt, miutá n korá bban, 2011-ben
má r alkalmam nyı́lt elő zetes ké pet kapni az Obama-kormá nyzat
csalfa remé nyeirő l. 2011 má rciusá ban Joe Biden alelnö k
tá rgyalá si cé llal Moszkvá ba utazott, é s ezt kö vető en beszé lt velem,
valamint má s ellenzé ki vezető kkel. Amikor Biden megé rkezett,
egé szen izgatott volt, miutá n szemé lyes talá lkozó n vett ré szt
Putyinnal. Az alelnö k elmondta, hogy - a tervezettő l elté rve - arra
ö sztö nö zte Putyint, ne induljon ú jra az elnö ksé gé rt, mondvá n, ez
rettenetes ké pet festene é s foltot ejtene Oroszorszá g alkotmá nyos
egysé gé n. Biden bü szke viselkedé sé bő l é s az ú jonnan kinevezett
McFaul nagykö vet arckifejezé sé bő l vilá gos volt, hogy mindez nem
szerepelt a Fehé r Há z á ltal á tadni tervezett ü zenetben.
Felemeltem a kezemet, é s azt mondtam: „Biden ú r, tisztá ban van
ö n azzal, hogy Putyinhoz ké pest ö nö k, Obama elnö kkel együ tt,
koldusnak szá mı́tanak? Onnek minden egyes millió é rt el kell
mennie a Ké pviselő há zba, mikö zben Putyin milliá rdokat kö lthet
megvesztegeté sre ané lkü l, hogy egyetlen papı́rt is alá kellene
ı́rnia!” Rettenetesen kiá brá ndı́tó volt, é s ma is az, hogy az
amerikaiak vá ltozatlanul azt hiszik, hogy Putyint é rdekli, mit
mondanak vagy hogyan lá tjá k a tetteit ő k vagy bá rki má s.
Az orosz tiltakozó mozgalom á talakult, vagy legalá bbis ezt

remé ltü k, 2011 vé gé n a parlamenti vá lasztá sok utá n, amelyek
sorá n mé g oroszorszá gi mé rcé vel is megdö bbentő mé retű
csalá sok tö rté ntek. Az á tlagos vá roslakó oroszok, akik egé szen jó l
elvoltak Putyin alatt é s tú lnyomó ré szt tartottá k a szá jukat, ezt a
mé ltó sá guk ellen inté zett legutó bbi tá madá st má r nem tudtá k
elviselni. Mindenki tudta, hogy a vá lasztá s egy vicc, é s azt is, hogy
2000 ó ta ezt a já té kot já tsszuk. Ezú ttal azonban Putyin pá rtja, az
Egyesü lt Oroszorszá g tú l messzire ment. Az ordı́tó vá lasztá si
csalá sok oroszok szá zezreit vitté k az utcá ra egysé ges Putyin-
ellenes é s Egyesü lt Oroszorszá g-ellenes ü zenettel. Csodá latos
lá tvá ny volt.
A politikai paletta minden oldalá ró l voltak zá szló k, ami utó lag
vissza-igazolta a tiltakozá sokkal kapcsolatos eredeti, 2005-ö s
koncepció mat, amely szerint ideoló giá tó l fü ggetlenü l el kell
fogadni mindenkit, aki ké sz felvonulni Putyin ellen. A tö bbsé gnek
azonban egyá ltalá n nem volt semmilyen való di politikai kö tő dé se.
Felvonultak a korrupció ellen, a tö rvé nyek felett á lló Putyin ellen.
A maszk teljesen lehullott, é s Putyin nyilvá nvaló vá tette, nem
é rdekli tö bbé , hogy eljá tssza a demokratá t. Az emberek
egyszerű en rosszul voltak tő le.
Ahogy a tiltakozá sok egé sz decemberben folytató dtak, egé szen
december 24-é ig, amikor a ré sztvevő k szá ma elé rte a szá zezer
embert, a tiltakozó k az ellenzé ki menet é lé n á lló , viszonylag ú j
arc, Alekszej Navalnij mellett is vonultak má r. Egy korá bbi
felvonulá s alkalmá val letartó ztattá k, é s nagy tö meg vá rta a
kiszabadulá sakor. A Vlagyimir Putyiné hoz hasonló , elnyomó
rendszerekben mindig folyamatos kü zdelem zajlik a diktatú ra é s
az azt ellenző k kö zö tt a lé tfontossá gú informá ció k elhallgatá sa,
illetve kö zzé té tele miatt. Navalnij az ú n. „adat-ellenzé kiek”
é lharcosa volt. Felé pı́tett egy há ló -zatot a Putyin-rendszer
korrupció já nak leleplezé sé re, ü gyrő l ü gyre haladva
fá radhatatlanul dokumentá lta a kleptokrá cia tetteit, aminek az
eredmé nye á ltalá nos né pfelhá borodá s lett.
Navalnij é lre tö ré se az ellenzé ki mozgalomban azonban nem
volt vé letlen. Szervező ké nt é s aktivistaké nt hosszú é veken á t
kemé nyen dolgozott. Kitartá sa é s rá termettsé ge mellett megfelelt
a modern kori vezető ktő l elvá rt ki inomultabb kö vetelmé nyeknek
is. Karizmá ja olyan é lesen gú nyos humoré rzé kkel pá rosult, ami
kellő en ellensú lyozta a szü rke é s humortalan Kreml-propagandá t.
A szlogenek irá nti é rzé ke abban nyilvá nult meg, hogy „Csaló k é s
Tolvajok Pá rtjá nak” bé lyegezte Putyin Egyesü lt Oroszorszá gá t,
ami aztá n levakarhatatlanul rá juk is ragadt.
Navalnij mesteri mó don haszná lta a blogot é s a kö zö ssé gi
há ló zatokat; az ellenzé k egyedü l erre é pı́thetett, miutá n
kitiltottá k ő ket a mainstream mé diá bó l. Amint az má s
orszá gokban is lá tható volt, az egyes csoportok nagyon gyorsan
tudtak online nyilvá nos tiltakozá sokat szervezni. Termé szetesen
ez nem jelentette azt, hogy a ré sztvevő ket nem verté k meg vagy
nem tartó ztattá k le, amint az gyakran meg is tö rté nt. Akkoriban
tá volró l sem voltam já rtas a lash mobok, de mé g a Twitter teré n
sem, mé gis ö rö mmel vonultam együ tt tö bbszö r is Navalnijjal,
együ ttmű kö dtem vele, é s má s, ré gi é s ú j ellenzé ki aktivistá kkal.
Navalnij é s ú jdonsü lt kö vető i tö bb mint egy é ven keresztü l
szinte mind kitartottak é s rendszeresen nagy, ható sá gi
engedé llyel rendelkező tü nteté seket szerveztü nk egé szen 2012.
má jus 7-é ig, amikor elé rkezett Putyin visszaté ré sé nek hivatalos
idő pontja. Az ú j lendü letet kapott ellenzé ki mozgalom jelké pe a
fehé r szalag lett, amirő l Putyin a rá jellemző vulgarizmussal
megjegyezte: „Azt hittem, ó vszer”.
A Bolotnaja té ren Putyin beiktatá si beszé de elő tti este, má jus 6-
á n tartott tü nteté s volt az első , amelyet komoly erő szak zavart
meg, miutá n a rendő rsé g szá ndé kosan arré bb tolta a korlá tokat,
hogy ö sszeszorı́tsa a tö meget, majd rá tá madtak a tiltakozó kra,
akiket kiszorı́tottak a kordonon tú lra. Tö bb mint né gyszá z embert
letartó ztattak, a szervező k kö zü l Navalnijt, Nyemcovot é s
Udalcovot. Rengetegen szereztek sú lyos sé rü lé seket.
Azon a napon nem szerepeltem a tervezett felszó laló k kö zö tt,
mert a nagygyű lé s cé lja az volt, hogy lehető sé get adjon olyan
aktivistá knak é s szó nokoknak, akik az orszá g kü lö nbö ző ré szeibő l
é rkeztek a rendezvé nyre, ı́gy, miutá n este 6 ó ra kö rü l elé rtem a
rendő rsé gi kordont, á thaladtam é s tová bbmentem, hogy odaé rjek
az Echo Moszkvi stú dió já ba, ahova azé rt hı́vtak, hogy a
tü nteté srő l é s Putyin visszaté ré sé rő l beszé ljek. Aznap az utá nam
kö vetkező vendé g Frank Luntz amerikai politikai taná csadó volt,
aki riadtan igyelte, hogyan mű kö dik az orosz demokrá cia.
Benyomá sait telefonon mondta el aznap este a Fox News
adá sá ban.
Ugy tű nik, visszaté rt az a kormá nyzat, amire ú gy

emlé kszü nk, ahogy a Szovjetunió ban, az 1980-as é vekben
mű kö dö tt. Az emberek rettegnek.... Ijesztő belegondolni, de
mintha a rendő rsé g szá ndé kosan robbantotta volna ki ezt
az ö sszeü tkö zé st, mintha ü zenetet akart volna kü ldeni 24
ó rá val Putyin visszaté ré se elő tt: ezentú l nem engedik majd
meg a má ské nt gondolkodá st é s az ellenkezé st.
Nyilvá nvaló an nem volt ok a rendő rsé g erő szakos
fellé pé sé re, nem kellett volna tá madniuk. Semmifé le indok
nem volt az egé szre... Vé gig együ tt vonultam a menettel,
nyugodtak voltak, é nekeltek é s jelszavakat skandá ltak. Jó l
kezelhető tö meg volt, akiket tisztessé gtelen mó don
tá madtak meg.14
Elő adá sban igyeltem az Echo Moszkvi stú dió já bó l, ahogyan az
egé sz katasztró fa kitö rt. Ugy terveztem, hogy rá dió s szereplé sem
utá n visszamegyek a Bolotnajá ra, hogy meghallgassam a
szó nokokat é s talá lkozzam né há ny kollé gá mmal, de fé l 7-re az
egé sz té ren eluralkodott a ká osz. A vá ros minden pontjá t erő ddé
alakı́tottá k Putyin beiktatá si beszé dé re ké szü lve, é s a rendő rsé g
egyé rtelmű en ü zenni akart, amint azt Luntz is megá llapı́totta. A
cá r visszaté rt, é s akik fel akartak vonulni ellene, jobban tetté k, ha
felké szü ltek arra, hogy beverik a fejü ket.
Az ú j leszá molá s nem é rt vé get az utcá n. A rezsim az ellenzé ki
mozgalom teljes Koordiná ció s Taná csá t cé lba vette, á tkutattá k a
tagok laká sá t, ső t az irodá ikat é s a csalá dtagjaik otthonait is. A
vezető ket ú jra é s ú jra kihallgatá sokra idé zté k. Mé g tö bb
tü nteté sellenes tö rvé nyt hoztak, amelyek cseké ly
szabá lysé rté seket is magasabb pé nzbü nteté sekkel é s aká r
harmincnapi elzá rá ssal sú jtottak.
A mozgalom nem fejetlenü l mű kö dö tt; koordiná ció ra é s
kommuniká ció s tevé kenysé gre volt szü ksé g ahhoz, hogy
ö tvenezer vagy mé g tö bb embert az utcá ra lehessen vinni. Ez mé g
mindig elé g sok volt ahhoz, hogy rá cá foljon Putyin hivatalos
tá mogatottsá gi adataira, de a rendszer megdö nté sé hez nem volt
elegendő . Mé g lezajlott né há ny, egé szen nagy lé tszá mú tü nteté s
2013. má jus 6-á ig, amikor tö bb tı́zezer moszkvai jö tt el a
Bolotnaja té ri esemé nyek egyé ves é vforduló ja alkalmá bó l
szervezett demonstrá ció ra.
2013. jú lius 18-á n Navalnijt ö t é v bö rtö nbü nteté sre ı́té lté k
olyan, koncepció s vesztegeté si vá dak alapjá n, amelyek az
ellenzé ki szemé lyekkel szembeni eljá rá sok jellemző eszkö zei
voltak. Ez egy nappal azt kö vető en tö rté nt, hogy Navalnij
jelö ltké nt regisztrá ltatta magá t a moszkvai polgá rmesteri
vá lasztá sra. Ezutá n egy bizarr macska-egé r já tszma kezdő dö tt.
Navalnijt — megdö bbentő mó don — szabadon engedté k, talá n
azzal a kettő s cé llal, hogy egyré szt ne vá lhasson má rtı́r belő le,
má sré szt pedig szü ksé gü k volt a polgá rmester-vá lasztá shoz né mi
formá lis legitimá ció ra. Engedé lyezté k, hogy a neve szerepeljen a
szavazó lapon é s kampá nyoljon, bá r termé szetesen a Kreml
hivatalos jelö ltje, Szergej Szobjanyin hivatalban lé vő polgá r
mester é lvezhette az á llamhatalom é s az á llami mé dia á ltal
nyú jtott szá mtalan elő nyt. Navalnij szabadon engedé sé nek é s
vá lasztá si ré szvé telé nek má sik való szı́nű oka az volt, hogy a
Kreml ezzel is é rzé keltette az ambició zus Szobjanyinnal, hogy hol
a helye. Ha Navalnij nem szerepel a szavazó cé dulá n, akkor
Szobjanyin eredmé nye meghaladhatta volna Putyin orszá gos
63,6%-os szavazati ará nyá t, Moszkvá ban elé rt 47%-a pedig
egyenesen eltö rpü lt volna mellette. Ebbő l lá tszik, milyen
ki inomultak é s veszé lyesek a modern diktatú rá k, amelyek ı́gy
tudjá k sajá t cé ljaikra felhaszná lni a demokratikus inté zmé nyeket
é s eszkö zö ket.
Navalnij — a vá rakozá soknak megfelelő en - messze lemaradva,
a má sodik helyen vé gzett, é s bü ntetett elő é letű emberké nt
megbé lyegezve é lhetett tová bb, mikö zben á llandó an ott lebegtek
felette az ú jabb vá dak is. A legutó bbi, 2014 decemberé ben ellene
hozott ı́té let nyomá n Navalnij há zi ő rizetben maradt, testvé re,
Oleg pedig bö rtö nben, a KGB ré gi gá rdá ja á ltal rutinszerű en
alkalmazott tú szejté si manő ver eredmé nyeké nt. Mindkettő jü ket
meggyő ző dé sü k miatt tartjá k fogva. Navalnij segı́tett egy
felvonulá s megszervezé sé ben 2015. má rcius 1-é n, miutá n
kollé gá nkat, Borisz Nyemcovot februá r 27-é n meggyilkoltá k. A
menet bará tunk emlé ké re tartott felvonulá ssá vá lt.
Nehé z megmondani, hogy ebben az idő szakban mi tö rté nhetett
volna má ské nt a nyilvá nos demonstrá ció kkal kapcsolatban. A
mozgalom akkor vá lhatott volna való di forradalommá , ha erre
azelő tt kerü l sor, hogy a Putyin-rezsim kidolgozza a
vá laszlé pé seket. Ha volt egyá ltalá n ilyen pillanat, akkor talá n a
2011. december 24-é n a Szaharov sugá rú ton tartott
tö megdemonstrá ció lehetett volna ez. Ott voltam, az ellenzé k
szinte ö sszes tagjá val é s legalá bb harminc kü lö nbö ző szó nokkal
együ tt. Navalnij szı́vszorı́tó an kö zel kerü lt ahhoz, hogy
megfogalmazza, amit kö zü lü nk sokan má r ré gó ta é reztek.
Lá tom, van itt elé g ember ahhoz, hogy most azonnal
elfoglaljuk a Kremlt é s a Fehé r Há zat [a szö vetsé gi
kormá nyzat é pü leté t]. Bé ké s erő vagyunk, é s ezt nem
tesszü k meg most. De ha ezek a csaló k é s tolvajok tová bbra
is megpró bá lnak becsapni bennü nket, ha tová bbra is
hazudnak é s meglopnak bennü nket, sajá t kezü nkkel fogjuk
elvenni azt, ami a mié nk!
Mi tö rté nhetett volna, ha aznap este a tö meg megindul a Kreml é s
a duma é pü lete ellen? Mi lett volna, ha tá bort verü nk szá zezeré n a
Vö rö s té ren é s felké szü lü nk a harcokra? Vajon kö vettek volna
minket az emberek? Vajon tü zet nyitott volna a tö bb ezer rendő r?
Vajon szabadok lenné nk má ra vagy halottak?
tizedik fejezet
HABORU ES MEGBEKITES
A sajtó tá jé koztató k cé lja á ltalá ban az, hogy az ott elhangzottak
vezető hı́rké nt kerü ljenek az ú jsá gokba, hı́radá sokba. 2013. jú nius
5-é n Gen ben mé gis kissé nagyobb hı́rveré st okoztam anná l, mint
amit eredetileg terveztem. Azé rt voltam a vá rosban, hogy
á tvegyem a UN Watch szervezettő l a Morris B. Abrá m Emberi Jogi
Dı́jat. Nagy megtisztelteté s volt azt a kitü nteté st á tvenni, amely a
legendá s amerikai emberi jogi aktivista nevé t viseli, azé t, aki
i jabb Martin Luther Kinggel é s Ró bert Kennedyvel dolgozott
együ tt, mielő tt nemzetkö zileg ismert jogvé dő lett, é s
tá rsalapı́tó ké nt ré szt vett Gen ben a UN Watch lé trehozá sá ban.
A sajtó tá jé koztató n egy ú jsá gı́ró feltette a ké rdé st, amellyel tö bb
szá zszor szembesı́tettek azó ta, hogy befejeztem a
sakkpá lyafutá somat. Megké rdezte, hogy fé ltem-e a biztonsá gomat
é s szabadsá gomat Putyin Oroszorszá gá ban? Ezú ttal azonban nem
a megszokott vá laszt adtam, miszerint az é letben semmi nem
biztos. Azt feleltem, sú lyos ké tsé geim vannak afelő l, hogy ha
visszaté rné k Oroszorszá gba, vajon el tudná m-e hagyni valaha ú jra
az orszá got. Februá rban ugyanis nyilvá nvaló vá vá lt, hogy é n is
ré szese vagyok a Bolotnaja té ri esemé nyeket kö vető , a politikai
ellenzé k megsemmisı́té sé t cé lzó leszá molá snak. „Ezé rt egyelő re
nem tervezek visszaté rni Oroszorszá gba” - vontam le a
kö vetkezteté st (a pontos kö zlé s é rdeké ben idé zem magamat).
Nem á llt szá ndé komban hangzatos bejelenté st tenni arró l, hogy
— vé gleg vagy aká r csak idő legesen - elhagyom a hazá mat. A
ké rdé s aktualitá sa ellené re mé g a jelen lé vő , orosz té má kban
já rtas ú jsá gı́ró k sem idé zté k cikkeikben az ó vatos vá laszomat. A
szalagcı́mek azt kö vető en jelentek meg
é s a talá lgatá sok is csak azutá n kezdtek el szá rnyra kapni,
miutá n a The Moscow Times tudó sı́tá sa megjelent a té má ban.
Nem akartam má st, mint rá vilá gı́tani az akkori oroszorszá gi
helyzet sö té t való sá gá ra. Bü ntető eljá rá s folyt az ellenzé ki
Koordiná ció s Taná cs majdnem minden má sodik tagja ellen,
kü lö nbö ző koholt vá dak alapjá n, az illegá lis tiltakozá stó l kezdve a
szé lső sé ges uszı́tá son á t a sikkasztá sig. Ez az egyé bké nt nehé z
dö nté s a csalá dom szá má ra nem szá mı́tott ú jdonsá gnak; februá r
ó ta nem voltam má r otthon, nem já rtam a moszkvai laká somban.
Aprilisban mé g az ö tvenedik szü leté snapomat is Osló ban
ü nnepeltem, nem Moszkvá ban, bá rmennyire rossz is volt
szá momra, hogy kü lfö ldre kellett utaztatnom é desanyá mat é s má s
kö zeli csalá dtagjaimat.
Az ellenzé ki taná csban jobbá ra kü lkapcsolati terü leten
dolgoztam. Munká m sorá n kü lfö ldi kormá nyokná l é s
szervezetekné l lobbiztam annak é rdeké ben, hogy ı́té ljé k el a
Putyin-rezsim emberi jogi visszaé lé seit é s alkalmazzanak
szankció kat a Putyin-kormá ny tagjai, valamint a cimborá ik ellen.
Amikor azt lá ttam, hogy Putyint mennyire feldü hı́tette a 2012
vé gé n elfogadott amerikai Magnyickij-lista, ez a momentum
meggyő zö tt ró la, hogy ez a helyes ú t, amit Euró pá nak is kö vetnie
kell.
Ha a moszkvai ü gyé szsé g vizsgá latot indı́tott volna ellenem,
korlá tozva ezzel a szabad mozgá somat é s az utazá si
lehető sé geimet, akkor mindezek az erő feszı́té sek meghiú sultak
volna. Nem vá llalhatné k kü lfö ldi elő adá sokat, ami az egyetlen
kereseti lehető sé g maradt szá momra, miutá n kivá ndoroltké nt
minden bevé teli forrá stó l megfosztottak Oroszorszá gban. Az
utazá si tilalom a nonpro it Kaszparov Sakk Alapı́tvá nyban
folytatott munká mat is korlá tozta volna, hiszen a szervezet New
Yorkban, Brü sszelben, Johannesburgban, Szingapú rban é s
Mexikó vá rosban is mű kö dtetett kö zpontokat, hogy a sakk
szerepé t né pszerű sı́tse az oktatá sban.
Nem hiszem, hogy bezá rtak volna é s eldobjá k a bö rtö nkulcsot,
bá r ugyanezt gondoltuk Mihail Hodorkovszkij é s a Pussy Rió t
tagjai eseté ben is. Az ü gyé szsé g kedvelt mó dszere volt az, hogy
vá dak, tá rgyalá sok é s bı́ró sá gi idé zé sek vé gtelen á radatá t
zú dı́totta az emberre, hogy ezernyi apró bü rokratikus sebet ejtve
a kiszemelteken, vé gezzen velü k. Ez a mó dszer anyagilag,
izikailag é s lelkileg is tö nkreteszi az á ldozatokat, akiket ú gy
vonnak ki a forgalombó l, hogy kö zben nem engedik ő ket má rtı́rrá
vá lni. Fé lelmet é s paranoiá t vá ltanak ki a cé lszemé lyben, valamint
annak csalá djá ban é s bará ti kö ré ben is. Ezt a techniká t
alkalmaztá k Navalnijjal szemben is é veken á t.
Miutá n 2005 má rciusá ban visszavonultam a sakké lettő l é s az
ellenzé ki mozgalomhoz csatlakoztam, sokan é lesen bı́rá ltá k azt a
javaslatomat, miszerint az orszá gban, ideoló giai alapveté stő l
fü ggetlenü l, egyesı́teni kellene valamennyi Putyin-ellenes erő t. Az
á lmom való ra vá lt akkor, amikor lá ttam a 2011-12-es
felvonulá sokon a tö bb szá z zá szló t, s ez azt jelezte, hogy mindenki
együ tt menetel, a liberá lisoktó l a nacionalistá kig. Am az á lom
rö vid volt, é s keserves volt az é bredé s az ellenzé k szá má ra,
mikö zben az orosz né p - sajnos - tová bbra is szendergett.
Amikor Putyin arra ké szü lt, hogy - veté lytá rs hı́já n - visszaté rjen
a hatalomba, lezá ratta a fő vá rost, é s Moszkva kö zpontja olyan lett,
mint Phenjan. Azó ta megmutatta, hogy bá rmikor ké szen á ll arra,
hogy ü ldö zze az aktivistá kat, vezető ket, ü gyvé deket, tudó sokat,
ső t mé g olyan zené szeket is, akik nyilvá nosan meg merik
ké rdő jelezni az uralmá t. A kormá nypropaganda ellené re a legtö bb
orosz tisztá ban volt azzal, hogy ez a rendszer egy rossz vicc, de ez
a té ny ö nmagá ban nem volt elegendő ahhoz, hogy tö bb millió
ember kocká ra tegye biztonsá gá t é s szabadsá gá t egy jó l
felfegyverzett rendő rá llammal szemben.
Kibő vı́tettem emberi jogi tevé kenysé gemet is annak é rdeké ben,
hogy lé trehozzak egy ellenzé kiekbő l é s aktivistá kbó l á lló
nemzetkö zi koalı́ció t. 2012-ben sikerü lt megnyernem egyik
hő sö met, Vá clav Havelt arra a feladatra, hogy a New York-i Emberi
Jogi Alapı́tvá ny elnö ke legyen. Thor Halvorssen, a szervezet
fá radhatatlan alapı́tó ja é s igazgató ja egymá s utá n szervezte a
jelentő s globá lis esemé nyeket é s kampá nyokat, amelyek legfő bb
cé lja a szabadsá gharcosok vilá gmé retű egyesı́té se volt. A HRF
é ves Osló i Szabadsá g Fó ruma mindezen erő feszı́té sek ö sszegzé se.
A Fó rum emberi jogi aktivistá kat é s ellenzé kieket gyű jt ö ssze
azzal a cé llal, hogy megosszá k egymá ssal informá ció ikat é s
straté giá ikat.
Megé rtettem é s elfogadtam, hogy nem lehetek a vezető je egy
hazai mozgalomnak az orszá g hatá rain kı́vü lrő l. Tová bbra is
dolgozom ellenzé ki aktivistaké nt é s bizonyos szempontbó l most
tö bbet teszek az ü gyü nk é rdeké ben, mint valaha. Azoknak, akik
megvá doltak azzal, hogy elhagytam Oroszorszá got vagy feladtam
a kü zdelmet, azt vá laszolom, hogy Oroszorszá g tová bbra is a
hazá m maradt, fü ggetlenü l attó l, hogy hol é lek vagy milyen
iratokkal igazolom a szemé lyazonossá gomat. Nem vetem alá
magam a ma hatalmon lé vő é s a hatalmat az idő k vé gezeté ig
megtartani igyekvő gengszterek é s csaló k szeszé lyeinek.
Oroszorszá g nem egyenlő Putyinnal.
Nem vagyok hajlandó kö nnyű cé lponttá vá lni, é s nem hagyom
magam lecsukatni azé rt, hogy ezzel a kö zvé lemé ny szimpá tiá já t
elnyerjem. Nagyon rossz volt, hogy csak ritká n lá thattam
é desanyá mat é s legidő sebb iamat, Vagyimot Moszkvá ban, de
Kiara Kaszparová tó l nemcsak a nevemet, hanem a kü zdő
szellemet is ö rö kö ltem, ezé rt nem adom fel a kü zdelmet.
Ké t hó nappal ké ső bb Obama elnö k lemondta az augusztusra

tervezett csú cstalá lkozó t Putyinnal, ezzel ő is kon liktusba
keveredett a Putyin- rezsimmel. Obamá nak szá mtalan nyomó s
oka volt arra, hogy ı́gy dö ntsö n, de ezek kö zü l a legtö bb igyelmet
az kapta, hogy né há ny nappal korá bban Oroszorszá g
menedé kjogot adott a Nemzetbiztonsá gi Ugynö ksé g (National
Security Agency, NSA) szö ké sben lé vő , a kiszivá rogtatá si
botrá nyé rt felelő ssé tett munkatá rsá nak, Edward Snowdennek. Az
errő l szó ló tudó sı́tá sok jó l mutattá k azt, hogy a nyugati sajtó
é rdeklő dé se Oroszorszá g irá nt milyen gyorsan mú lt é s mennyire
korlá tozott volt eleve, á m ettő l a beszá moló k mé g pontosak
lehettek.
Elvé gre a botrá ny kirobbaná sá ig is hosszú volt má r azoknak a
gaztetteknek a listá ja, amelyek arró l szó ltak, hogyan gá ncsolta el
Putyin az amerikai é s euró pai tö rekvé seket, kivá ltké pp azokat,
amelyek a szı́riai helyzettel, Irá nnal é s a raké tavé delmi
rendszerrel voltak kapcsolatosak. Korá bban azonban Obama
megelé gedett azzal, hogy leü lt Putyinnal tá rgyalni, é s elő adta neki
a szoká sos semmitmondó szö vegeit az együ ttmű kö dé srő l é s
bará tsá gró l. Ha egy olyan - amú gy lé nyegtelen - igura, mint
Snowden, illetve a Snowden-ü gy á ltal kivá ltott szemé lyes
ellené rzé s kellett ahhoz, hogy Obama vé gre a sarká ra á lljon
Putyinnal szemben, akkor ez rendben van ı́gy, hiszen a semminé l
mé g az is jobb, ha valaki rossz ok miatt tesz meg egy helyes lé pé st.
Az emberi termé szetbő l adó dik, hogy szeretü nk arcokat
pá rosı́tani a tö rté netekhez, aká r illenek hozzá juk, aká r nem.
Ahhoz a futballistá hoz hasonló an, aki a mé rkő zé s utolsó
má sodperceiben belö vi vagy elhibá zza a bü ntető t, gyakran egyes
szemé lyek ú gy dicső ü lnek vagy szé gyenü lnek meg, hogy igazá bó l
csak apró mellé kszereplő i egy sokkal fontosabb tö rté netnek. Egy
ember egy adott, konkré t ü gyben já tszott kö zponti szerepe vé gü l
fontosabbnak bizonyult, mint az olyan, való ban fontos ké rdé sek,
amelyek ré gebb ó ta é rlelő dnek, mint az ő ket megjelenı́tő
kon liktus. Edward Snowdennel é pp ez a helyzet. Snowden
egyesek szemé ben á ruló é s ké m, mı́g má sok nagy leleplező nek é s
hő snek tartjá k. Nincsenek kö zvetlen informá ció im a tetteirő l vagy
az á ltala kiszivá rogtatott informá ció kró l, de biztosan má s
é rzé sekkel viseltetné k felé , ha nem kapott volna menedé ket
Oroszorszá gban, mert azzal, hogy politikai menedé kjog irá nti
ké relmet nyú jtott be, hallgató lagosan tá mogatá sá ró l biztosı́totta
irgalmas há zigazdá ja, Vlagyimir Putyin diktató rikus rendszeré t.
Ezt a vé lemé nyemet nem csupá n arra alapozom, hogy Snowden
az első oroszorszá gi interjú já ban, amelyet akkor rö gzı́tettek,
amikor mé g a fü ggő jogi helyzet fenná llt é s ő a seremetyevó i
repü lő té ren tartó zkodott, annak a vé lemé nyé nek adott hangot,
ami szerint Putyin Oroszorszá ga - egy rendő r-á llam, amely a vilá g
szá mos pontjá n vé delmezi az ö nké nyuralmakat - olyan nemzeti
hatalom, amely „fellé p az emberi jogi visszaé lé sekkel szemben”, s
e gaztetteket „a hatalom birtokosai kö vetik el, nem a gyengé k”. Jó l
hallok? A Putyin á ltal bebö rtö nzö tt sok-sok politikai fogoly
bizonyá ra hatá rozottan ellenezné ezt a megkö zelı́té st, mint ahogy
szá mos ellenzé ki is, akiknek a KGB feltö rte az e-mail- ió kjait é s
lehallgatta a telefonhı́vá sait annak é rdeké ben, hogy megpró bá lja
lejá ratni ő ket. Snowden tö bb tisztelettel lehetett volna szá mos,
sé rü lé seket elszenvedő vagy halott oroszorszá gi ú jsá gı́ró é s hozzá
hasonló kiszivá rogtató irá nt.
Egy megjegyzé st azonban tennem kell Snowden NSA-t é rintő
leleplezé seivel kapcsolatban, olyasvalakiké nt, aki a KGB mindent
lá tó szemei alatt nő tt fel, é s aki azé rt kü zd, hogy ez a rendszer ne
szü lethessen ú jjá Vlagyimir Putyin uralma alatt: bosszantó ,
amikor azt hallom, hogy valaki meggondolatlan é s naiv
ö sszehasonlı́tá sokat tesz az NSA é s má s nyugati hı́rszerző é s
igazsá gszolgá ltatá si szervek, illetve a Szovjetunió é s Kelet-
Né metorszá g gonosz belbiztonsá gi rendszerei kö zö tt. Ha az NSA-t
a Stasival ö sszehasonlı́tjuk, rá jö hetü nk, hogy az utó bbi legfeljebb
olyan, mint egy rossz hotel az elő bbihez, azaz a legnagyobb
biztonsá gi fokozatú bö rtö nhö z ké pest. Nem arró l lehet
megismerni egy kormá nyt, hogyan bá nik az adatokkal, hanem
arró l, mit tesz az emberekkel.
Vitá n felü l á ll, hogy tiltakoznunk kell é s a nemtetszé sü nknek
hangot kell adnunk olyankor, ha a kormá nyzat tú lkapá sra
vetemedik é s a szabadsá g-jogokat é s a szemé lyisé gi jogokat
lá bbal tiporja. Ha nem tiltakozunk minden lehetsé ges mó don é s
minden alkalommal az ilyen visszaé lé sekkel szemben, akkor ezek
a megmozdulá sok é rtelmü ket veszı́tik. A Vasfü ggö ny mö gö tt é lő
né pek ugyanakkor a hı́rszerző szolgá latoktó l nem az adatgyű jté si
tevé kenysé gü k miatt rettegtek. Azé rt é ltü nk fé lelemben, mert
tudtuk, mi vá r rá nk, ha bá rmi jelé t adjuk a rendszerrel szembeni
elé gedetlensé gü nknek. Gyakran semmilyen adatra nem volt
szü ksé g ahhoz, hogy a potenciá lis ellenfeleket vá d alá helyezzé k,
eltü ntessé k, megkı́nozzá k vagy meggyilkoljá k. Ha bı́ró sá g elé
kerü lt az ü gy, é s bizonyı́té kra volt szü ksé g, akkor egyszerű en
kreá ltak egyet. Es hogy egy má sik, gyakran hallott é rvre is
reagá ljak: nem azzal kezdő dik a brutá lis ö nké nyuralom, hogy egy
liberá lis demokrata á llam elkezdi meg igyelni á llampolgá rait. A
totalitarizmus terrorral kezdő dik, erő szakkal é s azzal, hogy
felismerjü k: a gondolataink vagy a szavaink kö nnyen a karrierü nk
vagy aká r az é letü nk vé gé t jelenthetik.
Snowden tettei é s feltű né se Moszkvá ban keltett ugyan né mi
igyelmet Oroszorszá gban, de ezt nem szabad tú lbecsü lni.
Hallottam olyan kijelenté seket, miszerint Putyin, azt kö vető en,
hogy é rtesü lt Snowden kiszivá rog-tatá sairó l, tudatosan vezette be
ú j, drá kó i szigorú rendelkezé seit, amelyekkel tová bb korlá tozta a
szó lá sszabadsá got, hisz egyé bké nt is lé pé st akart tartani az
amerikai NSA-vel. Mondanom sem kell, hogy az ilyen á llı́tá sok
mindegyike teljes ké ptelensé g. Putyin tizenö t é ves uralma alatt
hasonló tö rvé nyek tucatjait fogadtá k el, é s ezzel fokozatosan a
felismerhetetlensé gig szé tverté k az orosz alkotmá nyos
berendezkedé st. Putyin soha nem ké slekedett, hogy egy-egy
lehető sé get megragadjon ö nké nyuralmi mó dszereinek
igazolá sá ra, sok esetben azonban é ppen a nyugati vezető k é s a
nyugati sajtó keresett mentsé geket Putyin szá má ra, mikö zben
igyekezett kerü lni, hogy diktá tornak nevezze ő t. Ez a szabad vilá g
legalapvető bb erő ssé ge é s egyben gyengesé ge is: szeretne
„tisztessé ges é s kiegyensú lyozott” lenni, valamint ragaszkodik
ahhoz a gondolathoz is, hogy az „é remnek mindig ké t oldala van”
mé g akkor is, ha ezzel az á rtatlansá g vé lelmé t biztosı́tjá k egy
olyan vezető szá má ra, aki tö bb mint egy é vtizede má r nem szolgá l
rá a megelő legezett bizalomra. A nyugati sajtó , amely soha nem
habozott - okkal - diktá tornak nevezni Pinochetet, valahogy
mindig udvariasabb jelző ket talá l Putyin, a Castro ivé rek, el-
Aszad, ső t mé g Kim Dzsongun szá má ra is.
Ahhoz, hogy megé rtsü k, miké nt vé lekedett az orosz ellenzé k
Snowdenrő l, elő szö r azt kell tisztá znunk, mit gondoltunk mi, az
ellenzé k tagjai az utazá sa kö rü lmé nyeirő l. Hihetetlenü l nehé z
elké pzelni, hogy egy magá nszemé ly, miutá n vé grehajtotta a
ké makció já t, a KGB bá rmilyen kö zremű kö dé se né lkü l ké pes
Kı́ná ba menekü lni, majd menedé ket kapni Oroszorszá gban. Ezek
logikusnak tű nő ké tsé gek, s akkor vegyü k mé g ehhez a
menedé kké relmé t, valamint azt, ahogyan - mint arra má r
korá bban kité rtem - hamis egyenlő sé get tett a diktatú rá k é s a
demokrá ciá k kö zö tt. Mindezek alapjá n Snowden aligha tű nt
szimpatikus alaknak azok szemé ben, akik tiszteletben tartjá k az
emberi jogok á ltalá nos é rvé nyessé gé t.
A Snowdennel kapcsolatos é rdeklő dé ssel egy idő ben

tiltakozá ssorozat vette kezdeté t a 2014 februá rjá ban a Fekete-
tenger partjá n fekvő ü dü lő helyen, Szocsiban rendezett té li
olimpiai já té kok ellen. Szá mos online szervezé sű é s spontá n utcai
tö megdemonstrá ció ra kerü lt sor az Egyesü lt Allamokban,
Euró pá ban, Ausztrá liá ban é s má sutt is, vá laszul első sorban a
2013 jú niusá ban Oroszorszá gban elfogadott, a melegek jogait
korlá tozó szigorú tö rvé nyre. Ez a jogszabá ly szé les kö rben é s
szinte korlá tok né lkü l lehető vé tette a fellé pé st, bü nteté sek
kiszabá sá t é s a kikö zö sı́té st a melegekkel é s mindazokkal
szemben, akik vé delmü kbe veszik a homoszexualitá st vagy aká r
csak nyilvá nosan beszé lnek ró la. A tö rvé ny elfogadá sa beleillett a
putyini Oroszorszá g szó lá sszabadsá ggal é s má s alkotmá nyos
jogokkal szembeni folyamatos tú lkapá saiba, é s ö sszhangban volt
a Kreml Orosz Ortodox Egyhá zzal kö tö tt, politikai szempontbó l
nagyon ké zenfekvő , ugyanakkor meglehető sen szentsé gtelen
szö vetsé gé vel.
A „homoszexuá lispropaganda-tö rvé ny” ké tsé gtelenü l a
legá tfogó bb é s legú jabb jogi aktus volt, egy a sok hasonló tá rgyú
jogszabá ly kö zü l Orosz-orszá gban, ahol a melegek rendszeresen a
diszkriminá ció , a zaklatá sok é s az erő szak á ldozataivá vá lnak,
mind a hivatalos szervek ré szé rő l, mind a magá né letben. Az
Euró pai Unió é s az ú gynevezett vezető sé ge tö bbnyire igyelmen
kı́vü l hagyja azt a té nyt, hogy Oroszorszá g ré szese tö bb olyan
euró pai é s nemzetkö zi egyezmé nynek, amelyek tiltjá k az ilyen
diszkriminá ció t. Ezé rt volt ö rö m azt lá tni, hogy egyre tö bb
mű vé sz, aktivista é s hé tkö znapi á llampolgá r emelte fel a szavá t az
oroszorszá gi emberi jogoké rt, tö bbek kö zt a melegek jogaié rt is.
Olyan hı́ressé gek, mint Lady Gaga é s Stephen Fry is a
nyilvá nossá ghoz fordultak a té má ban. Fry mesterien
megfogalmazott levelé ben a Nemzetkö zi Olimpiai Bizottsá ghoz é s
Dá vid Cameron brit miniszterelnö khö z fordult annak é rdeké ben,
hogy vá lasszanak má s helyszı́nt a szocsi já té kok szá má ra, vagy
bojkottá ljá k azt.
Kellemes meglepeté s volt, hogy hirtelenjé ben kiemelt igyelem
kı́sé rte azt az ü gyet, amely miatt sok ellenzé ki aktivista azó ta
tiltakozott, hogy Szocsi 2007-ben elnyerte a rendezé s jogá t. A
Twitter-falam egyszerre megtelt LMBT-aktivistá k bejegyzé seivel,
akik megosztottá k gú nyos hangú bı́rá latomat azzal kapcsolatban,
hogy é pp Putyin bigott ö nké nyuralma lá tja vendé gü l az olimpiai
já té kokat. Ilyen elementá ris ereje van annak, amikor mű kö dé sbe
lé p a kö zö ssé gi mé dia. Megoszthatnak aká r tö bb szá zszor is
komoly vé lemé nyeket az interneten az orosz demokrá ciá val
kapcsolatban, de egy Szocsi felett megjelenő szivá rvá nyró l ké szü lt
fotó tı́z perc alatt vı́ruské nt terjed el. Szá momra mindké t mó dszer
szimpatikus, a lé nyeg, hogy segı́tsen tudatosı́tani a putyini
Oroszorszá g való di termé szeté t.
Má r korá bban is szá mos é rv szó lt amellett, hogy mié rt nem
szabadott volna soha Szocsinak ı́té lni az olimpiá t. A
legké zenfekvő bb indok az volt, hogy a vá ros olyan szubtró pusi
jellegű ü dü lő hely, ahol a hő mé rsé klet ritká n kö zelı́ti meg a
fagypontot. A dö nté s okozta meglepeté st csak fokozta, hogy
Szocsiban 2007. jú lius 4-é n, aznap, amikor Salzburg é s
Phjongcshang elő tt elnyerte a já té kok rendezé si jogá t, mé g
egyetlen szü ksé ges lé tesı́tmé ny sem á llt. Kezdettő l fogva
egyé rtelmű volt, hogy emberi é s kö rnyezeti katasztró fa-helyzet á ll
be ebben az é rzé keny ré gió ban. Mindemellett kiemelendő az is,
hogy Szocsi az Eszak-Kauká zussal hatá ros, azzal a té rsé ggel,
amely az iszlamista terrorizmus é s az orosz katonai brutalitá s
melegá gya, é s hı́rhedt az Ingusfö ld elleni terrortá madá sokró l, a
rendszeres dagesztá ni robbantá sokró l é s a rettenetes csecsen
há ború kró l.
Sok helyi lakos otthoná t é s ü zleté t leromboltá k, ezzel egy idő ben
a kö rnyező té rsé get ö koló giai katasztró fa sú jtotta ö vezetté
nyilvá nı́tottá k, amit né há ny perccel azok utá n, hogy az olimpiai
fá klya lá ngja kialudt, kiü rı́tettek, s ezzel csak mé g rosszabb
á llapotba kerü lt.
A Putyin-rezsimet mindig is egy dolog é rdekelte, é s ez é rdekli
ma is: a pé nz. Kö zelebbrő l: az, hogyan lehet a bevé teleket
kö zvetlenü l Putyin szö vetsé geseinek bankszá mlá ira irá nyı́tani.
Oroszorszá g most elő szö r rendezett olimpiai já té kokat, hiszen az
1980-as moszkvai olimpia a Szovjetunió ban volt. Tö ké letes
lehető sé g kı́ná lkozott arra, hogy az á llamkasszá bó l é s az á llami
tulajdonú bankokbó l tö bb tı́zmilliá rd dollá rt lehessen
magá nkezekbe á tjuttatni. Az infrastruktú rá tó l a lé tesı́tmé nyekig, a
hotelektő l a vendé glá tá sig mindent a Kreml á ltal gondosan
kivá logatott cé gek ü zemeltettek, ı́gy nem meglepő , hogy Putyin
legkö zelebbi cimborá i kö zü l sokan má r a legelejé n felbukkantak
Szocsiban, hogy ré szt vegyenek az aranylá zban. A kö ltsé gek az
eredetileg ı́gé rt 12 milliá rd dollá rró l (pedig má r ez is rekordnak
szá mı́tott) a becslé sek szerint 50 milliá rd dollá rra szö ktek, ı́gy
Szocsi mé g a fé nyű ző pekingi nyá ri Já té kokná l is drá gá bb lett. Az
Economist szerint Putyin ré gi dzsú dó s cimborá ja, Arkagyij
Rotenberg egyedü l 7,4 milliá rd dollá rt keresett a szerző dé seken.1
A 2010-es vancouveri té li já té kok teljes kö ltsé ge 6 milliá rd dollá r
volt.
A já té kok megrendezé se Szocsiban mé g akkor is ké tes
vá llalkozá s lett volna, ha Putyin, a mondabeli Kubla ká nhoz
hasonló an, mesé s Xanaduvá vá ltoztatja a nagy mú ltú ü dü lő vá rost.
De Oroszorszá g nem az infrastrukturá lis fejleszté sek, hanem a
korrupció virá gkorá t é lte, ı́gy a pé nz nagy ré sze el sem jutott
Szocsiba. Az é pı́tkezé sek vá llalhatatlan minő sé gben ké szü ltek é s a
nagyszabá sú , meré sz tervek jelentő s ré szé t eleve ú gy alkottá k
meg, hogy a tervezett lé tesı́tmé nyek csak a já té kok utá n
ké szü ljenek majd el - vagyis sohanapjá n. Joggal mondhatjuk, hogy
Szocsiban a legtö bb aranyat Svá jc szerezte, az olimpiai
kü lö nı́tmé ny teljesı́tmé nyé tő l fü ggetlenü l.
A Nemzetkö zi Olimpiai Bizottsá g tagjai nyilvá nvaló an nagyon
hittek a pá lyá zat sikeré ben, hiszen ennyi egyé rtelmű akadá ly
ellené re Szocsi- ra bı́ztá k a já té kok megrendezé sé t. Sok ellenzé ki
kollé gá mmal együ tt a kezdetektő l fogva tiltakoztunk a pá lyá zat
elfogadá sa ellen. Amikor vé gü l Szocsi mellett dö ntö ttek, majd
rö vid idő n belü l a nemzetkö zi kö zvé lemé ny szá má ra is
nyilvá nvaló vá vá lt, hogy milyen szintű a ká osz é s a korrupció
Oroszorszá gban, petı́ció t ı́rtunk a NOB-hoz, hogy jelö ljenek ki
má sik helyszı́nt a já té koknak, aká r mé g az orszá gon belü l is, egy
kevé sbé sé rü lé keny ré gió ban. Termé szetesen erre nem kerü lt sor,
de amikor a melegek jogait sé rtő tö rvé nyek miatt ismé t
tiltakozá sok kezdő dtek Szocsiban, lehető sé g nyı́lt arra, hogy
felfedjü k Putyin ú jabb trü kkjé t, é s ezzel a vilá g kö zvé lemé nye
elő tt leleplezzü k az orosz elnö k kegyetlen rendszeré t.
Egé sz é letemben hivatá sos sportoló voltam, elő szö r szovjet,
majd orosz szı́nekben, s ma is sportembernek tartom magam, ı́gy
nem tá mogathattam azt a kezdemé nyezé st, amely arra irá nyult,
hogy az olimpiai kü ldö ttsé gek bojkottá ljá k a já té kokat. Van sajá t
vé lemé nyem arró l, mi a helyes ebben a helyzetben, á m ettő l
fü ggetlenü l, ez mé ltatlan bü nteté st jelentett volna a sportoló knak.
Fiatalemberké nt magam is szá mtalanszor kerü ltem kö zel ahhoz,
hogy a sportdiplomá cia á ldozatá vá vá ljak. 1983-ban kö zö lté k
velem, hogy nem utazhatok el a kaliforniai Pasadená ba, é s nem
já tszhatom le a vilá gbajnoki mé rkő zé st Viktor Korcsnoj
disszidens szovjet sakkozó ellen. A Szovjet Sportbizottsá g ekkor
má r a Pasadená hoz kö zeli Los Angelesben megrendezé sre kerü lő
1984-es nyá ri já té kok bojkottjá ra ké szü lt, vá laszké nt arra, hogy az
amerikai delegá ció tá vol maradt az 1980-as moszkvai olimpiá tó l.
Elő szö r a mé rkő zé s vesztesé nek nyilvá nı́tottak a tá volmaradá som
miatt, de szerencsé mre a rendezvé nyt vé gü l á thelyezté k
Londonba, ahol győ ztem, é s ı́gy tová bb tudtam menetelni a
vilá gbajnoki tró feá hoz vezető ú ton, amit vé gü l 1985-ben sikerü lt
elnyernem. Nem tudható , hogyan alakult volna a tová bbi
pá lyafutá som, ha a bü nteté s é rvé nyben marad, é s ú jabb há rom
é vet kell vá rnom arra, hogy kihı́vó ké nt megmé rkő zhessek
Karpovval.
Mé lyen hiszek a sport hatá rokon á tı́velő , minden akadá lyt
legyő ző erejé ben. A fő hangsú ly mindenekelő tt a sporton é s a
sportoló kon kell, hogy legyen. Mivel a sport a kultú ra é s az é let
ré sze is, ezé rt a sportoló k é s a já té kokra é rkező szurkoló k a
mé diá val együ tt való di hatá st tudtak gyakorolni az emberi jogok
helyzeté re Oroszorszá gban. Mindenki emlé kszik arra, hogy John
Carlos é s Tommie Smith rö vidtá vfutó k hogyan emelté k a magasba
fekete kesztyű s kezü ket a Black Power mozgalom ü dvö zlő ké zjelé t
mutatva az olimpiai dobogó n 1968-ban, Mexikó ban. Szocsiban is
hasonló gesztusokra lehetett szá mı́tani, bá r né há ny kisebb
incidenst kö vető en (ilyen volt pé ldá ul, amikor a sportoló nő k
szivá rvá nyszı́nű re festetté k a kö rmü ket) a csapatokat
igyelmeztetté k ezek mellő zé sé re.
Az á ltalam kö vetelt bojkott cé lja az volt, hogy a vilá g vezető i, a
hı́ressé gek, a szponzorok, a cé gvezető k é s a szurkoló k
tá volmaradá sukkal tiltakozzanak a tö rté né sek miatt. Felhá borı́tó
volt lá tni azokat az á llamfő ket, akik eljö ttek Szocsiba, az orosz
elnö k mellett foglaltak helyet a gigá szi é lmé nycsarnokban, é s ú gy
tettek, mintha azt az é pü letet egy egé sz vilá g vá lasztaná el a
Putyin á ltal lé trehozott rendő rá llamtó l. Amint arra Stephen Fry
felhı́vta a igyelmet levelé ben, Adolf Hitlernek nagy bá torı́tá st
adott az, hogy a vilá g orszá gai ü dvö zö lté k az 1936-os berlini
já té kokat. Ma má r nem felté tlenü l politikai korrektsé g errő l
szó lni, de a teljes francia olimpiai csapat karlendı́té ssel ü dvö zö lte
a Fü hrert, amint az 1936-os megnyitó ü nnepsé gen elvonultak
elő tte. Egyé rtelmű , hogy nem a lé nyegrő l szó lt az a vita, amely
szerint ez a gesztus a ná ci tisztelgé snek volt-e tekinthető , vagy
inká bb a hasonló mozdulattal kifejezett olimpiai ü dvö zlé snek.
Hitler é s a ná cik ö rö mmel fogadtá k a tiszteletadá snak ezt a
formá já t. (Szá mos má s orszá g kü ldö ttsé ge, kö ztü k a britek é s az
amerikaiak nem voltak hajlandó k ı́gy tisztelegni.) Putyin
Szocsiban hasonló tö mjé nezé sre é s elismeré sre vá gyott.
1936-ra a hitleri Né metorszá gban má r há rom é ve folyt a hazai
zsidó sá g ü ldö zé se. A ná cik emellett a homoszexuá lisokat, a
cigá nyokat é s a politikai ellenfeleiket is tá madtá k. Putyin is azt a
politikai modellt kö veti, amelynek lé nyege a legvé dtelenebbek
ellehetetlenı́té se, a bevá ndorló k, a melegek é s az ellenzé k
ü ldö zé se. Tragikus hiba, hogy a szabad vilá g nem hajlandó okulni
a mú ltban elkö vetett hibá kbó l, amikor diktá torok é s
diktá torjelö ltek kezelé sé rő l van szó .
Ezzel szemben a zsarnokok lelkes tanı́tvá nyai elő deiknek.
Gondosan tanulmá nyozzá k azokat a mó dszereket, amelyekkel
fokozatosan korlá tozni tudjá k az alapvető jogokat ané lkü l, hogy ez
lá zadá sokhoz vezetne, amelyekkel meg tudjá k tö rni az ellená llá st,
é s lá tszatdemokratikus vá lasztá sokat szerveznek, mikö zben
ké pesek fenntartani a kedvező utazá si é s kereskedelmi
megá llapodá sokat is a Nyugattal. Elsajá tı́tottá k azt a techniká t is,
hogy hogyan kell bé ké rő l beszé lni, mikö zben há ború t folytatnak.
A diktá torokat má s-má s szempontok motivá ljá k - kommunizmus,
fasizmus, hó dı́tá s, tolvajlá s -, de a totá lis kontrollra tö rekvé s é s a
mó dszerek fá jdalmasan hasonló ak. Ezzel szemben a
demokrá ciá kban rendszeresen olyankor jut é rvé nyre az az eszme,
amely szerint a szabad nemzetek felelő ssé ge mindená ron é s
minden eszkö zzel megvé deni az á rtatlanokat a gyilkossá gtó l é s az
elnyomá stó l, é s megszabadı́tani a vilá got a gonosztó l, amikor má r
humanitá rius katasztró fahelyzet alakult ki egy adott té rsé gben.
Csak akkor elevenı́tik fel ezt a gondolatot, amikor a vá lsá g má r
bekö vetkezett.
Ukrajna ennek a hullá mnak a soron kö vetkező á ldozata. Szocsi
egy Patyomkin-falu volt, é s kiderü lt, hogy a szocsi já té kokat arra
haszná ltá k, hogy nagyobb horderejű dolgokat elleplezzenek.
Amikor 2013-ban az EU nem volt hajlandó kö nnyı́teni Ukrajna
euró pai integrá ció já nak felté telein, Putyin gyorsan elő á llt a
fenyegeté sek é s zsarolá sok tő le megszokott keveré ké vel, ezú ttal a
laká ja, Viktor Janukovics ukrá n elnö k tolmá csolá sá ban. Itt van
tehá t egy pé lda arra, amikor a demokrá cia nehezen tud
versenyezni a gazdag diktatú rá val. Euró pa bizottsá gok felá llı́tá sá t
ı́gé ri é s homá lyos, nehezen tervezhető menetrendet ajá nl,
ugyanakkor transzparenciá t é s
fá jdalmas reformokat kö vetel. Putyin ké szpé nzt kı́ná l, é s cseré be
nem ké r má st, mindö ssze az ember szabadsá gá t é s lelké t.
Putyin é s Janukovics balszerencsé jé re az ukrá n né p nem tű rte
zokszó né lkü l ezt az á rulá st. Amikor Janukovics bejelentette, hogy
felfü ggeszti az Ukrajna é s az Euró pai Unió kö zö tti tá rsulá si
szerző dé s alá ı́rá sá nak elő ké szü leteit, az ukrá nok tö megesen a
Kijev kö zpontjá ban lé vő Fü ggetlensé g teré re, a Majdan
Nezalezsnosztyira vonultak, tiltakozá sul az ellen, hogy Janukovics
el akarja vá lasztani Ukrajná t Euró pá tó l, é s Putyin jeges ö lelé sé be
akarja taszı́tani az orszá got. Az „Euromajdan” 2013. november
21-é n szü letett meg, elő szö r né há ny ezer tü ntető ré szvé telé vel,
majd napokon belü l a tö meg tö bb tı́zezresre, ső t, tö bb szá zezresre
duzzadt. A tiltakozó k az euró pai integrá ció t sü rgetté k, de ezt
gyorsan felvá ltottá k a Janukovics meneszté sé t kö vetelő jelszavak.
„Ukrajna nem Oroszorszá g” - mondtá k, é s ké szek voltak harcolni
is azé rt, hogy ez ı́gy maradjon. Szomorú , hogy vé gü l való ban
harcokba torkolltak az esemé nyek, é s sokan az é letü kkel izettek
az elveiké rt.
November 30-á n é jjel az ukrá n kü lö nleges belü gyi alakulat, a
Berkut (szirti sas) tagjai rá tá madtak a kijevi tü ntető kre é s
kiszorı́tottá k ő ket a té rrő l. Az akció ban tö bb tucat tü ntető
megsebesü lt. Bá mulatos mó don, a tiltakozó k nem csupá n
ö sszegyű ltek ú jra, hanem a tá madá sokra vá laszul mé g tö bben
lettek. December első heté ben a tü ntető k bariká dokat é s egy
tá bort á llı́tottá k fel a Majdan Nezalezsnosztyin.
Elfoglaltá k a kijevi ö nkormá nyzat é pü leté t, é s a Janukovics-
kormá ny lemondá sá t kö vetelté k. Janukovics december 6-á n
rendkı́vü li talá lkozó ra Szocsiba utazott, hogy á tvegye az
utası́tá sokat Putyintó l. Az elő zetesen kiszivá rgott aggasztó
hı́rekkel szemben, nem ı́rtak alá megá llapodá st arró l, hogy
Ukrajna ré szese lesz annak a vá munió nak, amely Putyin
elké pzelé se szerint a Szovjetunió korlá tozott formá ban tö rté nő
ú jraé leszté sé t cé lozta, de az ukrá n miniszterelnö k bejelentette,
hogy december 17-é n egy nagyszabá sú egyezmé ny alá ı́rá sá ra
kerü l sor.
December 8-á n zajlott le az addigi legnagyobb tü nteté s, amelyen
a sajtó -beszá moló k tö bbsé ge szerint mintegy fé lmillió ember vett
ré szt Kijevben. A Janukovics-kormá ny folyamatosan tá rgyalt az
Ukrajná ba lá togató EU- kü ldö ttsé gekkel, a volt ukrá n elnö kö kkel
é s né pszerű vezető kkel, pé ldá ul
Vitalij Klicsko volt nehé zsú lyú bokszvilá gbajnokkal, parlamenti
ké pviselő vel. (Egyé bké nt a jelenlegi vilá gbajnok nem má s, mint
Klicsko ö ccse, Vlagyimir. Mindketten lelkes sakkozó k.) December
11-é n tová bbi ö sszecsapá sokra kerü lt sor a rendő rö k é s a
tü ntető k kö zö tt, de a tiltakozó k a zord idő já rá si kö rü lmé nyek, a
fagyok ellené re is kitartottak, mikö zben a vilá g kö zvé lemé nyé nek
igyelme rá juk ö sszpontosult, emiatt a kormá nyzat ekkor mé g
nem mert elsö prő erő t alkalmazni velü k szemben. Janukovics
talá lkozott az Euró pai Unió kü lü gyi é s biztonsá gpolitikai
fő ké pviselő jé vel, Catherine Ashtonnal é s Victoria Nuland amerikai
kü lü gyminiszter-helyettessel. Utó bbi kiá llá sá t a tü nteté sek
mellett az orosz propaganda annak bizonyı́tá sá ra haszná lta, hogy
az egé sz Euromajdan a CIA á ltal megrendezett puccskı́sé rlet volt.
A tá rgyalá sok egé sz decemberben folytató dtak, mikö zben a
Majdan té r egyfajta kü lö nö s, szabadsá gpá rti
„turistalá tvá nyossá ggá ” vá lt, ahová az egé sz vilá gró l ellá togattak
politikusok, akik a tö meghez kı́vá ntak szó lni. Utó lag hihetetlennek
tű nik, ha belegondolunk, hogy mikö zben szinte naponta é rkeztek
ú j hı́rek é s derü ltek ki ú jabb meglepeté sek, é s ú gy tű nt, hogy
minden lá zas tempó ban zajlik, a patthelyzet januá r kö zepé ig
elhú zó dott. Putyin elhú zta a mé zesmadzagot Janukovics orra
elő tt, amelyet az nem mert elkapni. Putyinnak ké tsé gkı́vü l jobban
megfelelt volna az a megoldá s, ha erő szakkal verik le a
tü nteté seket, mintsem hogy bé ké sen megegyezzenek a
tü ntető kkel. A Kreml azt remé lte, hogy sikerü lt elszigetelni é s
Oroszorszá g hatá rain kı́vü l tartani a narancsos forradalom
vı́rusá t, ezé rt 15 milliá rd dollá ros segé lyt kı́ná lt a karanté nba zá rt
Ukrajná nak. Janukovics pá nikszerű reakció i azt jelezté k, hogy bá r
ú gy akart é lni, mint Putyin, nem akart ú gy meghalni, mint
Kadha i.
Miutá n januá r 16-á n ú j tü nteté sellenes tö rvé nyeket fogadtak el,
kiú jult az erő szak, amely tö bb halá los á ldozatot is kö vetelt. Voltak
olyan aktivistá k, akiket abbó l a kó rhá zbó l raboltak el, ahol a
sé rü lé seiket kezelté k. Egyikü ket ké ső bb meggyilkolva talá ltá k
meg. Janukovics megpró bá lta az ellenzé ki vezető ket bevonni a
kormá nyá ba, hogy ezzel is megkı́sé relje lecsendesı́teni a
tü nteté seket. Kormá nyzati pozı́ció t ajá nlott Arszenyij
Jacenyuknak é s Klicskó nak, akik vé gü l visszautası́tottá k a
felké ré st.
Az Euromajdan sorá n az orosz hivatalos forrá sok egyre
hiszté rikusabb vá dakat fogalmaztak meg az á llı́tó lagos kü lfö ldi
ü gynö kö k szerepé rő l a tü nteté sek sorá n. Bá r bizonyı́tani nem
tudta, a Kreml rendszeresen azzal vá dolt meg ukrá n
á llampolgá rokat, hogy Amerika ké pezte ki é s fegyverezte fel ő ket
erő szakos á llamcsı́ny vé grehajtá sa cé ljá bó l. A Szovjetunió
vezeté se bá nt ı́gy annak idejé n az ellenzé kkel. Ha valaki ellenü k
volt, az szü ksé gszerű en csak ké m lehetett, vagy ő rü lt volt. A
Kreml nem engedhette meg magá nak, hogy elismerje: az
oroszokhoz legkö zelebb á lló né p, az ukrá nok a szabadsá guké rt
harcolnak. Grú zia utá n ezt is olyan rossz pé ldá nak tekintetté k,
ami veszé lyes gondolatokat é breszthet az oroszokban.
Januá r 28-á n a teljes ukrá n kabinet lemondott, é s a Janukovics-
kormá ny hirtelen ké sznek mutatkozott arra, hogy apró bb
engedmé nyeket ajá nljon a bá tor tü ntető knek. Ennek ellené re a
feszü ltsé g tová bb erő sö dö tt az utcá kon. Egy kü ldö ttsé g é rkezett a
Kremlbő l, hogy szemé lyesen egyeztessen Janukoviccsal. Ugy tű nt,
mintha a kormá ny vá rna valamire. A viszonylagos csend februá r
18-á n é rt vé get, é s az esemé nyek napokig tartó erő szakhullá mba
torkolltak. Az ukrá n kü lö nleges egysé gek Oroszorszá gban
kiké pzett mesterlö vé szei a tö meg kö zé lő ttek. Legalá bb nyolcvan
ember meghalt, kö ztü k egy tucat rendő r is, é s tö bb mint ezren
sú lyosan megsé rü ltek. A tü ntető k azonban tová bbra sem voltak
hajlandó k feladni a harcot, é s ekkorra vilá gossá vá lt, hogy
Janukovics tá vozá sa volt az egyetlen olyan elfogadható fordulat,
amely vé get vethetett volna a tü nteté seknek. Enné l kevesebb
engedmé ny ekkor má r nem volt elé g. Az Euromajdan tü nteté sbő l
forradalommá vá lt.
Janukovics, ahelyett hogy lemondott volna, vagy megvá rta volna,
amı́g vá dat emelnek ellene, Oroszorszá gba menekü lt, pá rtfogó i
oltalmá ba, mielő tt felelő ssé gre vonhattá k volna hı́rhedt
korrupció s ü gyei miatt. Az aranyborı́tá sú palotá já ró l ké szü lt
ké pek tű zvé szké nt terjedtek az interneten, mikö zben az ellenzé k
ú j kormá nyt á llı́tott fel, é s má jusra ú j vá lasztá sokat is hirdetett.
Nem vé letlen, hogy az ukrá n biztonsá gi erő k a februá r 7. é s 23.
kö zö tt Szocsiban rendezett té li olimpia alatt ostromoltá k meg a
kijevi ellenzé ki á llá sokat. Emlé kezzü nk csak, Oroszorszá g 2008-
ban hasonló an a pekingi já té kok idejé n tá madta meg Grú ziá t! Az
olyan lá tvá nyos esemé nyek, mint a té li olimpia, gyakran hasznos
igyelemelterelő k, é s ı́gy mire a legsú lyosabb erő szakhullá mra sor
kerü lt, a mé dia nagy ré sze Kijé vbő l á tkö ltö zö tt Szocsiba.
Az olimpia odahaza is hasznos fedezé knek bizonyult Putyin
szá má ra. Szergej Udalcov ellenzé ki vezető peré t februá r 18-á ra
halasztottá k; tı́z é v bö rtö nbü nteté s fenyegette „tö megzavargá sok
szervezé se” miatt. Ez a vá dpont a Kreml é rtelmezé sé ben azt
jelentette, hogy valaki annak a tü nteté si menetnek az é lé re á llt,
ami bé ké s volt egé szen addig, amı́g a rendő rsé g erő szakkal be
nem avatkozott. A Bolotnaja té ri esemé nyek ü gyé ben februá r 21-
é n nyolc szemé lyt ı́té ltek el, szinté n az olimpiai já té kok jó té kony
á rnyé ká ban.
A hı́rekben rengeteg fotó jelent meg, amint Vlagyimir Putyin
mosolyogva pó zol é s pohá rkö szö ntő t mond tiszteletre mé ltó
politikusok, vezető k é s sportoló k elő tt. Pontosan ilyen
tudó sı́tá sokra szá mı́tott, mikö zben a jogtalansá gok sorá t
vé grehajtó á llami szervezet ú jabb politikai foglyokat ı́té lt el.
Putyin a tö rté nelembő l megtanulta, hogy az emberek elő bb-utó bb
belefá radnak a rossz hı́rekbe, é s nem szı́vesen hallgatjá k az
elnyomá sró l vagy halá lró l szó ló szomorú tudó sı́tá sokat. A
propaganda akkor mű kö dik igazá n, ha elé ri, hogy a hazugsá got
elő bb halljá k meg az emberek, mint az igazsá got. Az igazsá g
viszont ettő l mé g nem vá ltozik meg.
Ahogyan tartottam is tő le, az esemé ny hivatalos televı́zió s
partnere, az NBC, valamint a Nemzetkö zi Olimpiai Bizottsá g -
Putyin kottá já t kö vetve - a 2014. é vi té li olimpiai já té kokat
Oroszorszá g liberalizá ció felé tett lé pé seké nt mutatta be, nem
pedig ennek az ellenkező jeké nt. Putyin arra haszná lta az olimpiá t,
hogy elterelje a igyelmet a kirakatperekrő l é s az é vtizedek ó ta
akkor legerő sebben dú ló Amerika-ellenes é s antiszemita
kampá nyokró l. Hogyan versenyezhetné nek ezek a tö rté né sek a
mű korcsolyá zó k é s jé gkorongozó k sikereivel? Az ukrá n né p
azonban nem volt hajlandó ebbő l a kottá bó l já tszani: ő k tová bb
harcoltak a szabadsá guké rt é s az é letü ké rt. A bá torsá guk minden
elismeré st megé rdemel. Az Euromajdan tü ntető i emlé keztetnek
bennü nket arra, hogy nem szá mı́t, mennyi elismeré st é s
tá mogatá st kap egy hatalmon lé vő diktá tor a kü lfö ldi á llamok
vezető itő l, a tö rté net mindig ugyanú gy vé gző dik: az ilyen ember a
sajá t né pe elő tt megszé gyenü l.
A NOB, amely ké szsé ges partner volt ebben a szı́njá té kban,
termé szetesen maga is hosszú é s sö té t mú lttal rendelkezik.
Pé ldá ul, miutá n Berlin elnyerte a rendezé s jogá t, a soron
kö vetkező ké t nyá ri já té kot is fasiszta fő vá rosokban tervezté k
megtartani, 1940-ben Tokió ban, 1944-ben pedig Ró má ban.2 A
NOB elnö ke, Thomas Bach heves tiltakozá sa kö zepette, miszerint
a szocsi já té kokat bı́rá ló kü lfö ldi vezető k „bevitté k a politiká t a
sportba” igyelmen kı́vü l hagyta a té nyt, hogy szinté n a „politikai
já té k” ré sze az, amikor maga az olimpiai bizottsá g ad hatalmas
lehető sé get egy diktatú rá nak a propagandá ja terjeszté sé re é s
korrupció ra. Bach zavaros é rvelé se alapjá n a NOB aká r Eszak-
Koreá nak is szı́vesen odaadná a já té kok rendezé si jogá t, felté ve,
hogy a lé tesı́tmé nyek megfelelő k, é s a jogdı́jakat rendben ki izetik.
Tudtam, hogy Putyin nem marad té tlen, miutá n a bá bja,
Janukovics elmenekü lt Ukrajná bó l. A francia Le Monde cı́mű
lapban februá r 24-é n megjelent cikkemben felhı́vtam a igyelmet
arra, hogy „ha Putyin nem kaparinthatja meg egé sz Ukrajná t,
akkor megelé gszik annak felosztá sá val is. Ukrajna oroszbará t
ré gió i, mint pé ldá ul a Krı́m fé lsziget, a Kreml irá nyı́tá sá val a
»fü ggetlensé grő l« beszé lnek, ami a legszebb orwelli
hagyomá nyokat kö vetve é ppen annak ellenkező jé t jelenti, vagyis a
szabadsá g elveszté sé t a putyini ú j Szovjetunió ré szeké nt”.3
Amikor Basá r el-Aszad é s Putyin 2013-ban inoman á tlebbentek
az Obama á ltal Szı́ria ü gyé ben meghú zott vö rö s vonal felett, egy
ı́rá somban felhı́vtam a kö zvé lemé ny igyelmé t arra, hogy
Caracastó l Teherá non á t Phjongcshangig szá mos diktá tor é s
diktá torjelö lt is igyelemmel kö veti az esemé nyeket. Vajon a
Nyugat fellé p-e a „regioná lis befolyá sa” megő rzé se é rdeké ben egy
szuveré n orszá ggal szemben elkö vetett agresszió ellen? Van-e az
Obama-kormá nyzatnak bá torsá ga elı́té lni a tö rté ntek miatt a
szereplő ket, kü lö nö sen akkor, amikor kihı́vá sok kö zepette is be
kell tartani az ı́gé reteket, mert az adott szó kö telez? Bá r má s
té nyező k is szerepet já tszottak ebben, meg vagyok győ ző dve
arró l, hogy Szı́ria nö velte Putyin ö nbizalmá t a tová bbi
pró bá lkozá sokra. Ujra rendő rá llammá tette Oroszorszá got, é s
most az á ltala csak „Kis Oroszorszá gké nt” emlegetett Ukrajna
kö vetkezett a listá já n. Szá momra ezek nyilvá nvaló té nyek voltak,
kü lö nö sen, ha igyelembe vesszü k, mennyi pá rhuzamos voná s
igyelhető meg az 1936-os berlini olimpiá val.
Putyin azt szerette volna, ha a 2014. é vi té li olimpia helyszı́ne az
ő Nagy Pé ter cá ri alkotá sa lesz, é s a szá má ra oly kedves szovjet
nyá ri ü dü lő helybő l csillogó nemzetkö zi é kkő vá lik, olyan, mint
Szentpé tervá r, amit a semmibő l egy tollvoná ssal vá ltoztattak
birodalmi fő vá rossá . Putyin mindemellett bı́zott abban is, hogy
haza ias bü szkesé get is tud kelteni a lakossá gban a nagy
cirkusszal, amit vastag szelet orosz fekete kenyé rrel tá lalt a
né pé nek. Ha egy despota, miutá n má r tú l sok idő t tö ltö tt a
hatalomban, é s ö sszeté veszti magá t az á llammal, kö nnyen
tá madhat ilyen té veszmé je. Ha nincs sajtó szabadsá g é s nincsenek
való di vá lasztá sok, tehá t nincs visszajelzé s sem, egy vezető
kö nnyen elhiheti, hogy a sajá t dicső sé ge egyben az orszá g
dicső sé ge, é s ami neki ö rö mö t szerez, az a né pnek is boldogsá got
jelent.
Van azonban egy kü lö nbsé g a 2014. é vi té li olimpiai já té kok,
valamint az 1980-as moszkvai é s a 2008-as pekingi nyá ri olimpia
kö zö tt. A ké t emlı́tett korá bbi olimpiá n az ö nké nyuralom
propagandagé pezete egy orszá g é s egy rendszer eredmé nyeinek a
né pszerű sı́té sé t szolgá lta. Mindké t korá bbi esemé ny a
kommunizmus, a totalitá rius á llam, a rendszer felső bbrendű sé gé t
é s az á ltala felké szı́tett sportoló k nagyobb dicső sé gé t hirdette.
Senki nem emlé kszik arra, hogy ki elnö kö lt a 2008-as pekingi
já té kok idejé n é s csak kevesen tudjá k felidé zni, hogy Brezsnyev
volt az elnö k akkor, amikor a moszkvai olimpiá t megrendezté k.
Ezú ttal azonban az Orosz Olimpiai Bizottsá g elnö ke vagy a
rendezvé nyek igazgató ja egyszer sem jelent meg, sem a
televı́zió ban, sem pedig má sutt. A 2014-es lá tvá nyossá g egyetlen,
mindenü tt jelen lé vő , mindenható ember ambı́ció it é s ö nhittsé gé t
szolgá lta, é s ennyiben az 1936-os berlini nyá ri já té kokkal á llı́tható
pá rhuzamba.
Teszek e ponton egy rö vid kité rő t, mert amikor ezt a
pá rhuzamot szó ba hozom, gyakran azt tapasztalom, hogy az
ú jsá gı́ró k é s az ı́rá studó k elkerekı́tik a szemü ket. „Putyin nem
Hitler” - ez hangzik el a legtö bbszö r, mé g azelő tt, hogy
kimondaná m Berlin nevé t.4 A tö rté nelmi tudatlansá g é rdekes é s
egyben veszé lyes kö vetkezmé nye, hogy ma a pro i ú jsá gı́ró któ l
kezdve a né vtelen twitterező kig szinte mindenki automatikusan
intorogni kezd, ha bá rmilyen ö sszefü ggé sben megemlı́tik elő ttü k
Hitlert vagy a ná cikat. Mintha é p é sszel felfoghatatlan lenne, hogy
egy né met populista politikus a tö rté nelem leghı́rhedtebb
szö rnyetegé vé vá lt.
Teljesen tisztá ban vagyok azzal, milyen veszé lyekkel já r, amikor
a ná cikhoz vagy Hitlerhez hasonlı́tanak az é letben minden
rosszat, vagy amikor az elnyomá s minden fajtá já t a fasizmushoz, a
bé kü lé kenysé g bá rmely jelé t pedig Mü nchenhez hasonlı́tjá k. Ha
tú l sokszor hivatkozunk valamire, akkor ez azt eredmé nyezi, hogy
az á ltalunk emlı́tett kö rü lmé ny, kifejezé s vagy pá rhuzam
jelenté ktelenné vá lik é s é rtelmé t veszti, é s pont emiatt kell
nagyon precı́zen, megfontoltan é s mé g vé letlenü l sem felszı́nesen
vagy a sokkoló hatá s kedvé ért haszná lni a „né pirtá s" vagy a
„holokauszt” szavakat. A „Soha tö bbé ” fogadalomnak é ppen ez a
lé nyege, é s errő l nem szabad megfeledkeznü nk. Ezé rt van
jelentő sé ge annak, hogy Obama elnö k, megszegve 2008-as
kampá nyı́gé reté t, hé t é ve nem hajlandó elismerni az ö rmé nyek
elleni né pirtá st. Hogyan harcolhatná nk a vilá gunkban szá mos
megjelené si formá ban testet ö ltő gonoszsá g ellen, ha nem
vagyunk elé g bá trak ahhoz, hogy szembené zzü nk egy olyan
gonosszal, amelynek a szelleme má r szá z é ve kö ztü nk já r?
Oszinté nek é s elé g bá tornak kell lennü nk ahhoz, hogy nevé n
nevezzü k a gonoszt, kü lö nö sen azt, amely minden 20. szá zadi
genocı́dium eredő je, „ő sanyja” volt.
Az elő ző ekben kifejtettek miatt é n sem kö nnyen hasonlı́tok az
elő djé hez egy olyan modern, egyszemé lyes, fasiszta propagandá t
terjesztő diktatú rá t, amely ugyanazt a korá bbi ö nké nyuralom á ltal
is emlı́tett ü rü gyet - „meg-vé delmezzü k vé rtestvé reinket” -
haszná lja arra, hogy az egyik szomszé dos euró pai á llambó l
bekebelezzen egy jelentő s darabot. Nem tudatlansá gbó l vagy a
sokkhatá s elé ré se é rdeké ben hasonlı́tom a mai szabad vilá g
vezető i á ltal Putyin irá nyá ban tanú sı́tott gyá vasá got é s
mindená ron való bé kı́té si szá ndé kot az 1930-as é vekben Hitlerrel
szemben alkalmazott makacs, hiá bavaló é s vé gletekig pusztı́tó
hatá sú kiegyezé si politiká hoz. Ezek a megnyilvá nulá sok
veszé lyesek é s lé nyegü kben hasonló ak. Nem ké t kis termetű é s
ká romkodá sra hajlamos zsarnok felszı́nes egybeveté se tehá t ezzel
a cé lom.
Nyilvá n, a ná cik gonoszsá ga é p é sszel é s emberi é rtelemmel
semmihez sem hasonlı́tható . Nyilvá n, senki nem vetekedhet azzal
a gyilkos é s ö rdö gi Hitlerrel, akivé a Fü hrer a 1940-es é vekben
vá lt, sem pedig az á ltala vé ghezvitt borzalmakkal. Nyilvá n, senki
nem felté telezi azt, hogy ú j vilá ghá ború tö rne ki vagy azt, hogy
bá rki is megkı́sé relné felü lmú lni a holokauszt szö rnyű sé geit. De
ostoba é s veszé lyes az a hozzá á llá s is, amikor fé lresö prik Hitler
politikai felemelkedé sé nek tanulsá gait, nem elemzik azt, miké nt
ragadta meg a hatalmat, é s nem tulajdonı́tanak jelentő sé get
annak, milyen hosszú idő n keresztü l hagytá k ő t igyelmen kı́vü l é s
vá llaltak bű nré szessé get a tetteiben. Amint azt a bevezető ben
ı́rtam, 1936-ban mé g maga Hitler sem volt Hitler. Igaz, hogy
Né metorszá gon belü l é s a hatá rokon kı́vü l is sokan gyanakvá ssal
tekintettek rá , mé gis ott á llt sugá rzó arccal a berlini olimpiai
stadionban, mikö zben fogadta a vilá g vezető inek a mé ltatá sá t é s a
sportoló k karlendı́té ssel kifejezett kö szö nté sé t. Ké tsé g sem fé r
hozzá , hogy ez a vilá g szı́npadá n aratott diadal felbá torı́totta a
ná cikat é s megerő sı́tette ő ket szá ndé kaikban.
Szá ndé kosan vagy sem, de a Putyin-rezsim Szocsiban az 1936-
os berlini forgató kö nyv szerint já rt el. A bigott tö rvé nyekkel
szembeni nemzetkö zi felhá borodá sra ugyanolyan jelké pes
engedmé nyekkel vá laszoltak, mint né met elő deik. Né há ny ismert
politikai foglyot mé g az ú jsá gı́ró k megé rkezé se elő tt szabadon
engedtek. Viktor Senderovics ı́ró é s ú jsá gı́ró remek ı́rá sá ban
rá mutatott arra, hogy mé g a propaganda hangvé tele, stı́lusa is
nagyon emlé keztetett a hitleri Né metorszá gé ra. Idé zte az egyik,
Putyinhoz hű politikust, Viktor Jakunyint, aki Oroszorszá g-ellenes
hiszté riakelté ssel é s ellensé ges hozzá á llá ssal vá dolta meg a
nyugati mé diá t, é s elı́té lte a kü lfö ldi kritikusokat, mondvá n, meg
akarjá k zavarni az olimpiá t. Senderovics ké ső bb elá rulta, hogy a
kijelenté sei egy ré sze való já ban Kari Ritter von Halttó l, a berlini
já té kok szervező jé tő l szá rmazik, csak annyit vá ltoztattak az
idé zeten, hogy a „Né metorszá g” szó t vé gig kicseré lté k a
szö vegben „Oroszorszá gra”. A fordı́tá s makulá tlanul sikerü lt.
2014. februá r vé gé n Vlagyimir Putyin, hat é v alatt immá r

má sodszor, orosz csapatokat vezé nyelt egy olyan hatá rra, amelyet
a nemzetkö zi jog szabá lyai é s elvei szerint minden á llam elismert,
azzal a cé llal, hogy katoná i egy má sik szuveré n á llam ré szé t
ké pező , idegen terü leteket foglaljanak el. Ezt a té nyt vilá gosan le
kell szö gezni, mielő tt bá rmilyen vitá t folytatná nk le ennek a
lé pé snek az eredő irő l vagy kö vetkezmé nyeirő l. Az orosz csapatok
erő szakkal foglaltá k el Ukrajná tó l a Krı́m fé lszigetet, é s
segé dkeztek Viktor Janukovics kimenekı́té sé ben is. Ezzel a
lé pé ssel Putyin olyan zá rt klubnak lett a tagja, amelyhez Szaddá m
Hú szé in é s Szlobodan Milosevics is tartozott, é s immá r ő is azon
kevé s vezető k egyike volt, akik az atomkorban megszá lltá k egy
szomszé dos á llam terü leteit. Né há ny hé ttel ké ső bb Putyin tú ltett
mé g Milosevicsen is azzal, hogy hivatalosan annektá lta a Krı́m
fé lszigetet, mint ahogy Hú szé in annak idejé n Kuvaitot.
Az ilyen tı́pusú , terjeszkedé si politiká n alapuló nyers agresszió
Adolf Hitler é s Joszif Sztá lin kora ó ta kiment a divatbó l. Hitlernek
vé gü l nem sikerü lt, Sztá linnak viszont igen: való igaz, hogy a
Vö rö s Hadsereg diadalmaskodott a harcté ren, de Sztá lin igazi
győ zelmé t az 1945. februá ri jaltai konferencia hozta el, amelyet az
euró pai há ború befejezé se elő tt há rom hó nappal rendeztek. A
konferenciá n Sztá lin a tő le megszokott zsarnoki, agresszı́v mó don
é rvé nyesı́tette akaratá t a gyengé lkedő Franklin Roosevelt- tel é s a
való di hatalommal nem rendelkező Winston Churchill-lel
szemben, ú jrarajzolta a lengyel hatá rokat é s vá lasztá sokat ı́gé rt az
orszá gban, jó llehet má r ekkor tudta, hogy a szovjetek á ltal
kinevezett kommunista kormá ny marad hatalmon.
Az ö nmagá ban is megrendı́tő egybeesé s, hogy Jalta é pp a Krı́m
fé lszigeten fekszik, á m a má sodik vilá ghá ború ra való
visszatekinté s má s szempontbó l is jelentő sé ggel bı́r. Putyin
taktiká ja egyszerű en é s pontosan ö sszevethető az 1938-as
osztrá k Anschluss-szal é s a csehszlová kiai Szudé ta-vidé k ná ci
megszá llá sá val é s annektá lá sá val. Mindké t megszá lló hatalom
ugyanolyan retoriká t alkalmazott a fenyegetett lakossá ggal
folytatott kommuniká ció sorá n, ugyanazt a hazugsá gokkal,
ö nigazolá sokkal é s vá daskodá sokkal kevert propagandá t
harsogtá k. Putyin kö vette azt a modellt is, amelyet Sztá lin
Jaltá ban Lengyelorszá ggal kapcsolatban alkalmazott: elő szö r
megszá llta a Krı́met, utá na kezdemé nyezett tá rgyalá sokat.
A Krı́m lakossá gá t né há ny hé ttel ké ső bb arra ké nyszerı́tetté k,
hogy lá tszatvá lasztá sokat rendezzenek az Oroszorszá ghoz való
csatlakozá sró l. A szavazá st a Kreml kedvenc mó dszere szerint
bonyolı́tottá k le, fegyverek cé lkeresztjé ben, mikö zben a
vé geredmé ny egy pillanatig sem volt ké tsé ges. Az fel sem merü lt,
hogy a krı́mi lakossá g a mú ltban má r szavazott arró l, hogy
Ukrajná hoz akarnak tartozni.
Putyin lé pé se a Krı́m fé lszigeten alig né há ny ó rá val azt kö vető en
tö rté nt, hogy az akkori ukrá n elnö k, Putyin marionettbá bja,
Janukovics siető sen feltekerte az ő t mozgató madzagokat
Kijevben é s á tadta azokat mesteré nek Oroszorszá gban. Maga utá n
hagyott tö bb ezer oldal dokumentumot é s né há ny palotá t,
amelyek mind arró l tanú skodtak, hogy milyen nagy mé rté kű volt
a gazdasá gi é s a politikai korrupció é s a nepotizmus az uralma
alatt Ukrajná ban. Az elmozdı́tá sa, amit a bá tor ukrá n né p vé rrel
ké nyszerı́tett ki, rá vilá gı́tott Putyin gyengesé gé re. Mint sok iskolai
bandavezé r vagy alvilá gi fő nö k, Putyin is azonnal keresett valami
má st, amivel ú jra kemé nynek tudta magá t lá ttatni é s é rezni. A
tö rté nelem sorá n mindig kulcsfontossá gú Krı́m fé lsziget nagy
lé tszá mú oroszbará t lakossá ga é s fö ldrajzi sebezhető sé ge
(valamint az ott talá lható orosz hadikikö tő k) miatt magá tó l
é rtető dő é s szinte magá t felkı́ná ló cé lpontnak ı́gé rkezett.
Evek ó ta mondom, hogy felesleges idő pazarlá s mé ly straté giá t
keresni Putyin ú r tetteiben. A szá mı́tá saiban, dö nté seiben nem
já tszanak fontos szerepet az á tfogó nemzeti é rdekek. Csak a
szemé lyes é rdekek szá mı́tanak, kivá ltké pp annak a kö rnek az
é rdekei, akik kö zel á llnak hozzá é s a hatalomban tartjá k ő t,
valamint az a fontos, hogy miké nt lehet legjobban stabilizá lni a
meglé vő uralmá t. Való di vá lasztá sok vagy szabad mé dia né lkü l
egy diktá tor csak a propaganda eszkö zeivel tudja megszó lı́tani a
né pé t, hatalmá t pedig egyedü l azzal tudja hitelesı́teni, ha
rendszeresen erő t mutat fel.
Oroszorszá gban ezt az erő t kivá ltké pp az ellenzé kiekkel é s a
civil jog-vé dő kkel szemben alkalmazza a regná ló hatalom.
Kü lfö ldö n hadmű veleteket hajtanak vé gre, kereskedelmi
szankció kat vagy gazdasá gi ké nyszert alkalmaznak, ha Putyin ú gy
lá tja, hogy nem kell kö vetkezmé nyekkel szá molnia. Eddig
á ltalá ban nem is kellett, ı́gy a mai napig mű kö dö tt Putyin logiká ja.
Szá mos elemző , politikus é s ú gynevezett szaké rtő elő rejelzé se
hibá snak bizonyult, amikor minden vá rakozá s ellené re
Oroszorszá g vé gü l hivatalosan is annektá lta az Ukrajná hoz
tartozó Krı́m fé lszigetet. Putyint talá n nem győ zté k meg a
kritikusok komoly é rvei é s vá laszté kosá n elő adott okfejté sei arró l,
hogy az invá zió é s a bekebelezé s ellenté tes Oroszorszá g nemzeti
é rdekeivel. A „Putyin soha nem tenné meg azt, hogy...” kezdetű
nyugati é rvekkel az a fő problé ma, hogy abbó l indulnak ki, mintha
Putyin é s az orosz uralkodó elit tekintettel lenne Oroszorszá g
nemzeti é rdekeire. Ez nem ı́gy van, leszá mı́tva né há ny olyan
terü letet, ahol ezek a nemzeti é rdekek egybeesnek a sajá t
cé ljaikkal, nevezetesen azzal, hogyan lehet az orszá gbó l a lehető
legtö bb pé nzt kinyerni é s a lehető legtö bb é rté ket
ö sszehará csolni. Ré g itt lenne az ideje annak, hogy ne hallgassunk
tová bb azokra a Harvard-professzorokra é s má s amerikai
elemző inté zetek olyan szaké rtő ire, akik folyamatosan arró l
oktatnak bennü nket, hogy mi az, amit Putyin biztosan nem tenne
meg. Ehelyett arra kell reagá lnunk, amit té nylegesen cselekszik.
Putyin megá llı́tá sá nak kö vetkező akadá lyá t az euró pai é s a G7-
orszá gok vezető inek ö nké nt vá llalt, ké nyszeredett bé nultsá ga
jelenti. A fá jó igazsá g az, hogy csak olyan szankció k é s olyan
konkré t akció k hathatnak Putyin viselkedé sé re, amelyek kö zvetve
vagy kö zvetlenü l az oroszorszá gi hatalmá t é s a hatalmá nak
megtartá sá t veszik cé lba. Putyint csak ez é rdekli, egyben ez a
gyenge pontja is, mert tisztá ban van azzal, mi tö rté nik a hozzá
hasonló politikusokkal akkor, ha kicsú szik a hatalom a kezü kbő l.
Ezé rt jelenthetjü k ki, hogy té ves helyzetfelismeré s é s hatalmas
hiba volt az, amit John Kerry kü lü gyminiszter a krı́mi kon liktus
kirobbaná sá t kö vető en oroszorszá gi kollé gá já nak, Szergej
Lavrovnak mondott: „Remé ljü k, Putyin elnö k felismeri azt, hogy
semmit nem fenyegető szá ndé kbó l mondtunk. Nem akartunk
szemé lyeskedni"5 - mondta Kerry. Ezzel a bá tortalan
megjegyzé ssel Kerry é pp azt a né há ny té má t - a fenyegeté seket é s
a szemé lyes hatalom megerő sı́té sé nek ké rdé skö ré t - vette le a
napirendrő l, amelyek Putyinnak é letbe vá gó ak.
Ké t nappal ké ső bb Obama elnö k is elkö vette ugyanezt a hibá t,
amikor bejelentette, hogy Amerika nem kü ld csapatokat
Ukrajná ba. Eleve nem is ké rt senki katonai tá mogatá st, ı́gy az
amerikai elnö k való szı́nű leg arra gondolt, hogy ezzel a
feszü ltsé get csö kkentheti. Amit azonban Obama bé kü lé keny
gesztusnak szá nt, az Putyin szemé ben inká bb a gyengesé g jele
volt. Lehet, hogy egy ijedt gyerekkel szemben mű kö dik az a
mó dszer, ha egy tú szdrá ma kö zben letesszü k a fegyverü nket, de
egy olyan emberrel szemben, mint Putyin, ez hatá stalan. Putyin a
vilá gon egyedü l Obamá t tekinti igazi ellenfelé nek, mindekö zben
ez az ellenfé l é ppen most adja fel az egyik legnagyobb elő nyé t, az
elsö prő katonai fö lé nyé t. Irá n, Szı́ria, majd pedig Ukrajna
eseté ben Obama - nem tudatosan, é s való s szá ndé kai ellené re -
gyakorlatilag á tjá tszotta az amerikai kü lü gyek irá nyı́tá sá t
Putyinnak, é s ezá ltal olyan mé rté kben csorbı́totta az á ltala
birtokolt elnö ki hatalmat, amelynek kö vetkezmé nyei a fehé r há zi
idő szaka utá n is é rezhető ek lesznek.
Má rcius 28-á n Putyin felhı́vta Obamá t, hogy Ukrajna helyzeté rő l
tá rgyaljanak, bá r mint kiderü lt, elté rő az, amit egymá snak
mondtak é s amit ebbő l hallani vé ltek a má siktó l. A Fehé r Há z é s a
Kreml sajtó kö zlemé nyei kö zö tti kü lö nbsé gek elemzé se sokak
kedvenc idő tö lté sé vé vá lt, é s ezekbő l tö bbnyire sejteni sem
lehetett, hogy a beszá moló k ugyanarró l a beszé lgeté srő l
ké szü ltek. A Fehé r Há z kö zlemé nye emlı́té st tett arró l, hogy
Ukrajná ban „alkotmá nyos reform é s demokratikus vá lasztá sok”
szü ksé gesek, é s Oroszorszá gnak vissza kell vonnia csapatait
Kelet-Ukrajná bó l. A Kreml ö sszefoglaló ja rö viden utalt a kijevi
„fé kevesztett szé lső sé gesekre” é s az orosz fé l harsá ny
fenyegeté ské nt is é rté kelhető felveté sé ben hozzá tette, hogy a
szeparatista Dnyeszter menti Kö ztá rsasá g moldovai ré gió já nak
helyzeté t is rendezni kell, ezzel jelezve, hogy ké sz mé g feljebb
emelni a té tet.
Engem jobban é rdekelt az az egyetlen szó , amelyet egyik
ö sszefoglaló sem emlı́tett: a „Krı́m”. Ebbő l ú gy tű nt, hogy a
szuveré n Ukrajna á llamterü leté nek ez a Putyin hadserege á ltal
egyé bké nt alig né há ny hé ttel korá bban megszá llt é s annektá lt
darabja má r emlı́té sre sem kerü lt az amerikai-orosz
megbeszé lé sen. Egy nappal korá bban az ENSZ Kö zgyű lé se
megtette azt, amire a Biztonsá gi Taná csnak az orosz vé tó miatt
nem volt lehető sé ge.
A Kö zgyű lé s vé delmé be vette Ukrajna terü leti egysé gé t, az errő l
szó ló hatá rozat szá z igen szavazatot kapott, mikö zben
Oroszorszá g - az intenzı́v nyomá sgyakorlá s ellené re - csak tı́z
szö vetsé gest talá lt, kö ztü k nem nagy meglepeté sre olyan
vá logatott latorá llamokat, mint Kuba, Zimbabwe, Szudá n, Szı́ria é s
Eszak-Korea. Obama ezek utá n, minden elő zetes vá rakozá s
ellené re, mé gis belement abba, hogy Putyin a tá rgyalá sok
hangsú lyá t arra terelje, vajon Oroszorszá g meghó dı́that-e tová bbi
terü leteket Ukrajná ban!
A nyugati elemző k egy hó nappal az ENSZ dö nté se é s az orosz-
amerikai talá lkozó elő tt mé g lelkesen ismé telgetté k a „Putyin
soha nem tenné ...” kezdetű jö vendö lé seiket, é s sokan kö zü lü k
most is arra igyelmeztettek, hogy „ne szorı́tsuk sarokba” Putyint,
hanem engedjü k meg neki a „mé ltó sá gteljes visszavonulá st” a
Krı́m fé lszigetrő l. Putyint egyá ltalá n nem é rdekelte semmifé le
visszavonulá s, ehelyett Obama é s a Nyugat ellen fordı́totta a sajá t
fegyverü ket, felajá nlva nekik a mé ltó sá gteljes visszavonulá st
azzal, hogy hajlandó Kelet-Ukrajná ban meghú zni az ú j
vá lasztó vonalat. Egy é vvel ké ső bb, 2015 nyará n mé g mindig
dú lnak a té rsé gben a harcok, tö bb szá nalmas „tű zszü neti”
megá llapodá s alá ı́rá sa ellené re, amelyek csak arra voltak jó k,
hogy a nyugati vezető k megó vjá k az imá zsukat.
Ré gó ta alkalmazzá k a nemzetkö zi diplomá ciá ban azt a
megoldá st, amikor a tá rgyalá sokhoz egy má sik orszá g terü leté t
veszik zá logul. A legké zenfekvő bb pé lda erre 1938-bó l való ,
amikor Hitler kegyesen felajá nlotta, hogy nem foglalja el egé sz
Csehszlová kiá t, amennyiben Nagy-Britannia é s Franciaorszá g
felté telek né lkü l á tengedi Né metorszá gnak a Szudé ta-vidé ket.
Eszak-Korea é s Irá n szinté n inká bb az Egyesü lt Allamokkal folytat
ké toldalú tá rgyalá sokat, amivel azt é rzé keltetik, hogy szá mukra az
USA az egyetlen elfogadható partner, é s senki má s nem szá mı́t.
Ukrajna eseté ben azonban nem az Egyesü lt Allamok é s
Oroszorszá g vitá já ró l volt szó csupá n; itt a civilizá lt vilá g á ll
szemben egy diktá torral, é s ezt az ENSZ-szavazá s 10:1 ará nyban
megerő sı́tette.
Egyé rtelmű en van lé tjogosultsá ga annak az elgondolá snak,
miszerint folyamatos nyomá s alatt kell tartani Putyint, felté ve,
hogy a Nyugat elé g bá tor ahhoz, hogy fenntartsa é s nö velje ezt a
nyomá st. Kü lö nben, ahogy egyé bké nt Csehszlová kia ké rdé se sem
kerü lt napirendre 1938-ban a „nagyhatalmak” tá rgyalá sain, az
ú jdonsü lt ukrá n kormá ny is meg igyelő i szerepre ké nyszerü l,
mint az a beteg, aki má r a mű tő asztalon fekszik é s megkapta az
é rzé stelenı́té st is, mikö zben az ő t operá ló orvosok tá voztak a
helyisé gbő l. Csak helyeselni tudom, hogy az Egyesü lt Allamok
ré szt vesz ezeken a tá rgyalá sokon, kü lö nö sen, mivel az USA az
egyik ré szes á llama az Ukrajna terü leti egysé gé t szavatoló 1994.
é vi Budapesti Memorandumnak. Hozzá kell tennem azonban,
hogy kiemelten fontos az is, hogy az ukrá n á llam ké pviselő i jelen
legyenek minden lé pé sné l, ré szt vegyenek minden tá rgyalá son é s
dö nté shozatalban. Emellett az ukrá n né pet is folyamatosan
tá jé koztatni kell minden fejlemé nyrő l, é s nem szabad hagyni,
hogy idegen orszá gok tú l messzire menjenek é s eldö ntsé k
helyettü k é s né lkü lü k, mi is szolgá lja leginká bb Ukrajna é rdekeit.
Putyin ismé t felü lmú lta nyugati vé delmező inek vá rakozá sait, é s
tová bb folytatta Kelet-Ukrajna megszá llá sá t. Né há ny hó nappal
ké ső bb, a nyá r elejé re má r tö bb ezer ukrá n - kö ztü k rengeteg civil
- á ldozata volt az ö ssze-csapá soknak, é s tö bb szá zezren
ké nyszerü ltek elmenekü lni otthonaikbó l. Az ukrá n hadsereg
lé tszá ma jó val kisebb volt a „lá zadó ” erő khö z tartozó csoportok
mé reté hez ké pest, nem mintha lé tezett volna emlı́té sre mé ltó
lá zadó vagy szeparatista erő Kelet-Ukrajná ban, legalá bbis egé szen
addig, amı́g Putyin - a szoká sos kommuniká ció kereté ben - fel
nem hı́vta a igyelmet arra, hogy egy nagy é s jó l felszerelt
hadsereggel á ll szemben Oroszorszá g. Euró pa é s az Egyesü lt
Allamok nem volt hajlandó fegyvert szá llı́tani Ukrajná nak, ı́gy
tá mogatá suk csupá n humanitá rius segé lyek nyú jtá sá ra é s nem
hadá szati cé lú eszkö zö k szá llı́tá sá ra korlá tozó dott.
A Putyin elleni lé pé sek szinté n megdö bbentő en erő tlenek
voltak, annak ellené re, hogy egyé rtelmű volt az orosz erő k
jelenlé te Ukrajná ban, é s folyamatos volt a fegyverek é s a hadiipari
anyagok szá llı́tá sa a megszá llt té rsé gbe. Az egy dolog, hogy egyes
tudó sok é s elemző k csendben tá mogattá k Putyint é s az orosz
nemzet „elemi é rdekeit”, valamint az á llam „befolyá si ö vezeté nek”
megó vá sá t, mintha az é rintett kö zel 50 millió ukrá n polgá rnak
semmi beleszó lá sa nem lenne a tö rté né sekbe. Egé szen má s
azonban az, amikor Barack Obama, Dá vid Cameron é s Angé la
Merkel azon aggó dik, hogy az Oroszorszá ggal szembeni szankció k
alkalmazá sa „instabilitá shoz” vezet é s „magas kö ltsé gekkel” já r,
mintha ez egyé bké nt rosszabb lenne, mint az az instabilitá s, amit
egy nukleá ris fegyverarzená llal rendelkező diktatú ra okozott
azzal, hogy bü ntetlenü l annektá lta egy má sik euró pai orszá g
terü leté nek egy ré szé t.
Szomorú volt ezt tapasztalni, á m sajnos egyben szá mı́tani is
lehetett ezekre a gyenge, erő tlen reakció kra, de azt hittem, hogy
vé gü l megvá ltozik a nagyhatalmak hozzá á llá sa, amikor jú lius 17-
é n egy fö ld-levegő raké tá val lelő tté k Kelet-Ukrajna felett a
Malaysiá n Airlines MH-17-es já ratá t, kioltva ezzel a fedé lzeten
lé vő 298 ember é leté t. A helyi szeparatista vezető k azonnal
dicsekedni kezdtek, hogy egy ú jabb ukrá n katonai gé pet sikerü lt
kilő niü k, é s csak akkor vontá k vissza a kijelenté seiket é s tö rö lté k
bejegyzé seiket az internetrő l, amikor kiderü lt, hogy a lelő tt
repü lő gé p polgá ri utasszá llı́tó já rat volt.
Nyilvá n, a szabad vilá g vezető i az első sokk utá n é s a
megdö bbené st kö vető en haragot é s szé gyent é reztek, hiszen az
ukrá n há ború t hagytá k szabadon elmé lyü lni. Nyilvá n, Putyin is
rá jö tt arra, hogy tú ljá tszotta a lapjait, é s megkı́sé relte megelő zni a
vá laszreakció kat azzal, hogy visszavonta a csapatait é s az ukrá n
szeparatistá knak nyú jtott tá mogatá sá t. Nyilvá n, az a té ny, hogy a
repü lő gé p utasainak ké tharmada euró pai volt (kö zü lü k 193
holland), tö meges tü nteté sekhez vezetett Nyugaton, tová bbá
sú lyos szankció khoz Oroszorszá g ellen.
Nyilvá n, a fentiek egyike sem tö rté nt meg.
A tö rté ntek kapcsá n az volt a vé lemé nyem, hogy az MH-17 esete
sem-milyen mó don nem befolyá solja Putyin szá mı́tá sait, de
bı́ztam abban, hogy a tragé dia olyan vá laszlé pé sekre ö sztö nzi a
nyugati hatalmakat, amelyek vé gü l hatá ssal lesznek az
esemé nyekre. Valahogy ezú ttal is sikerü lt alá becsü lnö m a nyugati
vilá g gyá vasá gá t. A retorika á tmenetileg vá ltozott valamennyire,
de má s nem. Bejelentetté k, hogy vizsgá lat indul, de ez hosszú
ideig nem kezdő dhetett el, mert a szeparatistá k nem engedté k
ö sszegyű jteni a roncsokat é s a holttesteket addig, mı́g ki nem
fosztottá k azokat. Hol maradt a felhá borodá s? Pedig senki nem
hitte el a szeparatistá k mentegető zé sé t vagy az orosz propaganda
á llı́tá sait arró l, hogy a tragé dia oka bá rmi lehetett, csak orosz
raké tatalá lat nem. Talá n azé rt volt akkora a csend, mert Ukrajna
messze volt, rá adá sul egy szegé ny é s jelenté ktelen orszá g, amely
há ború s ö vezetté vá lt. Vajon ha Putyin csapatai ugyanezt a
repü lő gé pet Amszterdam vagy Kuala Lumpur felett lö vik le, akkor
má s lett volna a nemzetkö zi reakció ? Nem vagyok biztos abban,
hogy szeretné m tudni erre a ké rdé sre a vá laszt.
Kit lehet a tö rté nteké rt hibá ztatni? Nem kö nnyű ké rdé s, mé g
akkor sem, ha tudjuk a vá laszt. Termé szetesen az a szemé ly a
felelő s, aki megnyomta a raké ta indı́tó gombjá t; ez a kö nnyebbik
ré sze a vá lasznak. Tartó ztassuk le, é s á llı́tsuk bı́ró sá g elé
gyilkossá g vá djá val? A felelő ssé get enné l szé lesebb é rtelemben
kell vizsgá lni. Egyré szt, ott van az a parancsnok, aki kiadta az
utası́tá st a gomb megnyomá sá ra. Aztá n ott vannak azok a
tisztviselő k, akik megnyitottá k a hatá rt, hogy katonai fegyverzet
é rkezzen Ukrajná ba, tová bbá azok a miniszterek é s tá bornokok
Moszkvá ban, akik ezeket a parancsokat kiadtá k. Es itt é rkezü nk el
vé gü l ahhoz az egy emberhez, aki vé gső soron minden ké rdé sben
dö nt Oroszorszá gban: ő az az ember, „akinek a miniszterek é s
tá bornokok alá zatosan engedelmeskednek”. O nem má s, mint
Vlagyimir Putyin.
Legalá bb annyira jogos, mint amennyire é rtelmetlen kö zvetlenü l
Putyint hibá ztatni a 298 ember halá lá é rt, é pp ú gy, mint annak az
embernek az eseté ben, aki megnyomta a raké taindı́tó gombot.
Hó napok ó ta mindenki tudta, hogy Oroszorszá g fegyvereket
szá llı́t é s katonai tá mogatá st nyú jt az ukrajnai szeparatistá knak.
Evek ó ta lehetett tudni azt is, hogy az orosz kormá nyban egy lé gy
sem zü mmö ghet ané lkü l, hogy elő tte engedé lyt kapna erre
Putyintó l. Ezé rt azt á llı́tom, hogy mindenki má st megelő ző en
Putyin felelő s a 298 ember halá lá é rt.
De Putyint hibá ztatni Ukrajna megszá llá sá é rt - a Krı́m
annektá lá sá é rt é s azé rt, hogy korszerű fö ld-levegő raké tá kkal
lá tta el a szeparatistá kat - olyan lenne, mint ha a mondabeli
skorpió t hibá ztatná nk azé rt, mert megmarta a bé ká t. Szá mı́tani
lehetett ezekre a lé pé sekre. Ilyen a termé szete. Ahelyett, hogy
azon aggodalmaskodná nk, miké nt vá ltoztathatjuk meg a skorpió
termé szeté t, vagy ami mé g rosszabb, hogyan tudná nk
megbé kı́teni, inká bb arra kellene ö sszpontosı́tanunk, hogy a
civilizá lt vilá g miké nt tudná megfé kezni ezt a veszedelmes alakot,
mielő tt mé g tö bb á rtatlan ember hal meg.
Ezé rt inká bb azokban a kö rü lmé nyekben kell keresnü nk a
felelő ssé gü nket, amelyekben a felismeré sek a hasznunkra
vá lhatnak. Pé ldá ul, a szabad vilá g vezető ihez fordulunk
tá mogatá sé rt. Azokhoz, akik azt kö vető en sem tettek semmit
Ukrajna hatá rainak megerő sı́té sé ért, hogy Oroszorszá g
annektá lta a Krı́m fé lszigetet é s teljesen egyé rtelmű vé tette, hogy
destabilizá lni kı́vá nja Kelet-Ukrajná t is. Mindez mé gis a Nyugat
hibá ja lenne? Ok nyomtá k meg a gombot? Nem. Ugy tettek,
mintha Ukrajna helyzete nem is é rintené ő ket. Abban bı́ztak, hogy
nyugodtan semmibe vehetik Ukrajná t, ahelyett hogy
megvé delmezté k volna a megtá madott euró pai á llam hatá rait.
Megbé nı́totta ő ket a fé lelem é s a belső ellenté teik. Nem
tá mogattá k az Oroszorszá g elleni szigorú szankció k bevezeté sé t,
mert tartottak attó l, hogy ezek hatá ssal lesznek a sajá t orszá gaik
gazdasá gá ra. Megvé dté k a munkahelyeket, mikö zben emberi
é letek vesztek el.
Vajon megtö rté nt volna ez a tragé dia akkor is, ha a nyugati
hatalmak szigorú szankció kat lé ptetnek é letbe Oroszorszá ggal
szemben rö gtö n azt kö vető en, hogy Putyin hadserege bevonult a
Krı́mre? Megtö rté nt volna mindez, ha a NATO kezdettő l fogva
egyé rtelmű vé teszi, hogy ké sz fegyverrel é s taná csadó k
bevoná sá val helyben is megvé deni Ukrajna szuverenitá sá t? Nem
tudhatjuk. A cselekvé shez bá tornak kell lenni, é s a cé l elé ré sé ért
olykor nagy á rat kell izetni. De ahogy most a borzalmakat lá tjuk,
nyilvá nvaló , hogy a té tlensé gnek is nagy á ra van, mikö zben a cé lt
tová bbra sem é rtü k el.
Csak a szű k lá tó kö rű gondolkodó k fogadjá k el azt az é rvet, hogy
a Putyin- nal szembeni meghá trá lá s egyetlen alternatı́vá ja a
harmadik vilá ghá ború . Mindig voltak é s mindig is lesznek
kü lö nbö ző vá lasztá si lehető sé gek. Lehet, hogy az euró pai
gazdasá gok is ká rá t lá ttá k volna annak, ha pé nzü gyi é s utazá si
korlá tozá sokat vezetnek be Putyin haverjai é s azok csalá dtagjai
ellen, valamint kemé ny szankció kat alkalmaznak az orosz
gazdasá g kulcsfontossá gú á gazataival szemben. Az MH-17-es já rat
tragé diá já ig Euró pa vitatkozhatott arró l, vajon mennyit é r az, ha
ragaszkodnak az elveikhez. Az MH-17-es esete utá n a vita arró l
szó l, vajon mennyibe kerü l 298 ember é lete?
Mikö zben orosz csapatok é s pá ncé lozott egysé gek nyomultak be
Kelet- Ukrajná ba, az ukrá n kormá ny segı́tsé gé rt kö nyö rgö tt a
szabad vilá ghoz. Ugyanattó l a szabad vilá gtó l ké rtek segı́tsé get,
amelytő l azt is vá rtá k korá bban, hogy befogadja a né pü ket é s
vé delmet nyú jt nekik azok utá n, hogy a Majdan té ri tü ntető k
vé rü ket ontva kivı́vtá k a győ zelmet. A szabad vilá g vezető i kö zben
tová bbra is kü zdenek azzal, hogy megtalá ljá k a megfelelő
nyelvezetet, amellyel kimenthetik magukat annak felelő ssé ge aló l,
hogy ezt a vé delmet tő lü k vá rjá k, nekik kellene biztosı́taniuk.
Putyin megszá llt egy szuveré n euró pai orszá got. Ezt nevezté k
„behatolá snak”, ugyanı́gy a Krı́m elfoglalá sa - emlé kszik mé g
valaki rá ? - „nem vitatott vissza-té ré snek” szá mı́tott, nem pedig
Anschlussnak. Egy polgá ri utasszá llı́tó repü lő gé pet a levegő ben
megsemmisı́tettek az Oroszorszá g á ltal tá mogatott é s orosz
fegyverzettel harcoló (vagyis rö viden: orosz) csapatok, é s bá r 298
á ldozata volt a meré nyletnek, a kezdeti felhá borodá s gyorsan
udvarias diskurzussá szelı́dü lt, amelyben arró l é rtekeztek, vajon a
tragé dia ü gyé ben bű ncselekmé ny vagy há ború s bű ntett
gyanú já val nyomozzanak, vagy ezek mindegyike kizá rható .
A Berlinbő l é s Washingtonbó l jö vő gyá va megnyilvá nulá sok
sora, a sok semmitmondó nyilatkozat ugyanolyan szé gyenletes,
mint a Putyin-rezsim propagandá ja, ső t, mé g veszé lyesebb is
anná l. Szinte nincs is szü ksé g arra, hogy Moszkva kö dö sı́tsen é s
elhallgassa a té nyeket, miutá n sokan ö nké nt vá llaljá k magukra a
vaksá got. Az euró pai vezető k é s a Fehé r Há z mé g a Kremlné l is
jobban igyekeztek azt a lá tszatot kelteni, hogy Ukrajna ü gye is
csak egy a szá mtalan helyi kon liktus kö zü l, ezé rt nincs szü ksé g
má sra, mint arra, hogy biztos tá volsá gbó l homá lyos ı́gé reteket
tegyenek. Mint George Orwell ı́rta az egyik 1946-os esszé jé ben a
nyelvrő l, kö zvetlenü l azelő tt (nyilvá n nem vé letlenü l), hogy
nekikezdett az 1984 cı́mű regé nye megı́rá sá nak: „Ha a gondolatok
megrontjá k a nyelvet, akkor a nyelv is megrontja a gondolatokat.”
Amikor a Nyugat a megbé kı́té s retoriká já t haszná lja, akkor ez a
mentá lis é s erkö lcsi romlá s ö nmagá t erő sı́tő spirá ljá t hozza lé tre.
Ha most kimondaná k az igazsá got, azzal beismerné k, hogy
hó napokig hazudtak, ahogyan ahhoz is é vekre - valamint az
ukrajnai há ború ra - volt szü ksé g, hogy a nyugati vezető k vé gü l
belá ssá k, Putyinnak nincs helye a G7 csoportban.
2014 szeptemberé ben az ú j ukrá n elnö k, Petro Porosenko
Washingtonban talá lkozott Barack Obamá val, de a megbeszé lé st
kö vető amerikai sajtó -nyilatkozatban semmi jele nem volt annak,
hogy Obama szembe akarna né zni a való sá ggal. Az olyan á ltalá nos
kı́vá nsá gok, mint pé ldá ul „fel kell hı́vnunk a nemzetkö zi
kö zvé lemé ny igyelmé t”6 má r az ukrá n kon liktus kezdeté n is elé g
rosszul hangzottak, ebben az idő ben pedig, amikor az orosz
csapatok ukrá n vá rosokat foglaltak el, ké sz paró diá nak tű nt
elismé telni ezeket. Azt javasoltam akkoriban, hogy Porosenko
vegyen fel egy pó ló t a talá lkozó ra, ezzel a felirattal: „It’s a War,
Stupid” (Ez há ború , te buta). A tú lerő ben lé vő orosz tankok é s
tü zé rsé g visszaszorı́totta az ukrá n erő ket, ezé rt egyre
ké ptelenebbnek hangzott az Obama á ltal tö bbszö r megismé telt
kijelenté s, miszerint nincs lehető sé g katonai megoldá sra
Ukrajná ban. Egy fuldokló embert nincs idő megtanı́tani ú szni.
Való igaz, hogy az Egyesü lt Allamok, Kanada, ső t mé g Euró pa is
reagá lt Putyin agresszió já ra, de mindig tö bb ü temmel megké sve
tetté k ezt, mindig olyankor, amikor az adott lé pé seknek má r nem
volt való di elrettentő ereje. Ahogyan akkoriban javasoltam,
erő teljes szankció kat kellett volna alkalmazniuk é s nyı́ltan ki
kellett volna á llniuk Ukrajna terü leti integritá sa mellett, s e
megnyilvá nulá sok való di hatá ssal bı́rtak volna akkor, amikor
vé gü l Putyin februá rban é s má rciusban bevonult a Krı́m
fé lszigetre. Egy jelzé s, amely arra utalt volna, hogy komoly
kö vetkezmé nyei lehetnek a tetteinek, megosztotta volna az elitet,
a há torszá gá t, mert rá jö ttek volna, hogy az Atlanti-ó ceá n ké t
partjá n felhalmozott vagyonuk esetleges elveszté se a té t.
Ezt kö vető en, á prilisban é s má jusban, felszerelhetté k volna
vé delmi cé lú katonai fegyverekkel az ukrá n vé derő ket. Ezek
szá llı́tá sa megelő zhette volna a jelenleg is zajló invá zió t, vagy
legalá bbis jelentő sen megnö velte volna a vele já ró kö ltsé geket, ı́gy
a Kreml dö nté sei sorá n ké nytelen lett volna má r sokkal korá bban
igyelembe venni az orosz kö zvé lemé ny akaratá t. Há ború s
uszı́tó knak nevezté k azokat, akik hozzá m hasonló an akkoriban
ilyen segı́tsé gnyú jtá sra szó lı́tottak fel, é s a politika irá nyı́tó i ismé t
inká bb a pá rbeszé d lehető sé gé t keresté k Putyinnal. A há ború
azonban ettő l fü ggetlenü l kitö rt, amint az mindig megtö rté nik, ha
gyengesé g á ll vele szemben.
Egyik első ké pviselő je, „elő futá ra” voltam a korá bban emlı́tett,
ö ssze-hasonlı́tá son é s analó giá n alapuló gondolatnak, ezé rt
ironikusnak tartottam, hogy milyen gyorsan vá lt botrá nyosbó l
kö zhelyszerű vé a mé diá ban az, ahogy Putyint lé pten-nyomon
Hitlerhez hasonlı́tottá k. Igaz az is, hogy Putyin arroganciá ja é s
nyelvezete egyre inká bb Hitlerre emlé keztetett bennü nket
csakú gy, mint azok a sikerek, amelyeket ezá ltal elé rt. Putyin
annak kö szö nheti a sikereit, hogy a hatalmi kö zpontokban ma
nem egy, hanem sok Chamberlain talá lható - mikö zben nincs egy
Churchill sem a lá thatá ron. A há ború oka a gyengesé g é s nem az
erő .
Putyin egyre tö bb tá mogatá st szerez, egyre tö bb erő t gyű jt,
egé szen addig, ameddig ezt kö nnyen megteheti, ameddig
ellená llá s né lkü l gyű jt- heti be a tró feá it. Szinte egyetlen lö vé s
né lkü l fogalta el a Krı́m fé lszigetet.
Ugynö kei é s fegyverei akadá ly né lkü l á ramlottak be Ukrajná ba,
mikö zben Euró pa té tová zott. Azok a helyi oligarchá k pedig, akik
az ukrá n kalandja kezdeté n nyomá st gyakorolhattak volna
Putyinra, ma má r a há ború t inanszı́rozzá k, é s ebbő l a pozı́ció bó l
má r nincs kö nnyű kiú t a szá mukra. Olyan sok hidat felé gettek
maguk mö gö tt, hogy ma má r sokkal nehezebb elé rni azokat a
csatorná kat, amelyeken keresztü l befolyá st gyakorolhatnak a
Kremlre.
A Minszkben alá ı́rt ké t bé keegyezmé ny megalá zó kudarca
bebizonyı́totta, hogy a szabad vilá g vezető i egyszerű en nem
hajlandó k belá tni: Putyinnal nem lehet ú gy megá llapodni, mint
ahogyan ő k szoktak egymá ssal. Nincs kö lcsö nö sen elő nyö s,
szoká sos ü gymenet. Putyin minden kı́ná lkozó alkalmat megragad,
hogy visszaé ljen má sok bizalmá val é s kihaszná ljon má sokat, é s
nem é rez ké szteté st arra, hogy aká r Oroszorszá gban, aká r azon
kı́vü l az emberi jogok é rvé nyesü lé sé nek nemzetkö zileg elfogadott
elvei vagy a tö rvé nyessé g kö vetelmé nyei alapjá n cselekedjen.
Putyin ma má r nem é ri meg a fá radsá got, é s Oroszorszá g szinté n
veszett ü gy marad mindaddig, mı́g ő el nem tű nik. Kezdettő l fogva
hiba volt Putyint bá rmely má s vezető hö z hasonló an kezelni, de
most má r vé gké pp nincs mentsé g arra, ha ma mé g bá rki ı́gy tesz.
Putyin nem fog meghá trá lni é s nem is fogjá k kiszorı́tani
Ukrajná bó l addig, amı́g a hatalmá t nem é rik olyan való di
kihı́vá sok, amelyek megosztjá k az ő t tá mogató elitet é s a
taná csadó i kö ré t. Most semmi nem ö sztö nzi ezeket az embereket
arra, hogy Putyin ellen fogadjanak é s ne rá tegyé k a té tjeiket.
Putyin vé delmezi ő ket é s vagyonukat, mikö zben a szabad vilá g,
ahol oly szı́vesen é lnek, nem tesz semmit, amivel rá ké nyszerı́tené
ő ket arra, hogy vá lasszanak az anyagi javaik é s Putyin kö zö tt. Az
emlı́tett, az elit tú lé lé si straté giá já t jelentő szá mı́tá si mó d
megvá ltoztatá sa az egyetlen bé ké s megoldá s, amellyel Ukrajna
megvé dhető , s ez a tú lé lé s zá loga mindazon jö vő beli ú j ellensé gek
szá má ra is, akiket oda fog lö kni a hatalmá t biztosı́tó
propagandagé pezete elé .
Obama é s az euró pai vezető k mé g mindig szabá lyosan akarnak
já tszani, mé g azt kö vető en is, hogy Putyin ö sszeté pte a
szabá lykö nyvet é s a lapok darabjait egyenesen a ké pü kbe vá gta.
Vicc az, semmi tö bb, ha Putyin né há ny politikai kegyeltjé t
szankció kkal sú jtjuk, é s igaza van a Kreml elitjé nek, amikor
kineveti ezeket az eseteket. A talá ló , Az elnö k emberei (All the
President’s Mé n) cı́mű ilm mottó já t alapul vé ve a jelszó a
kö vetkező : „Kö vesd a pé nzt!” Szankció kat kell hozni a Putyint
tá mogató elittel szemben, el kell fogni valamennyi csalá dtagjukat
is, akiket arra haszná lnak, hogy kü lfö ldö n rejtsé k el a vagyonukat,
é s tü zetesen á t kell vizsgá lni a cé geiket is. Putyin oligarchá i
nyı́ltan tá mogatnak egy olyan kormá nyzatot, amely kö zvetlenü l
inanszı́roz terroristá kat Ukrajná ban. Bizonyá ra van arra
lehető sé g, hogy elé rjé k ő ket é s a javaikat. Ha a jelenlegi tö rvé nyek
nem teszik lehető vé , hogy elbá njanak azokkal a milliá rdos
gengszterekkel, akik egy veszé lyes rezsimet é letben tartanak,
akkor ú j tö rvé nyeket kell ı́rni, mé ghozzá gyorsan.
A frontvonalban lé vő orosz katonai parancsnokok nem ostobá k.
Tisztá ban vannak azzal, hogy a NATO igyeli é s pillanatok alatt
kiiktathatja ő ket. Ok Putyin legyő zhetetlensé gé nek mı́toszá ban
bı́znak, ami egyé bké nt minden egyes nappal csak erő sö dik addig,
amı́g a Nyugat nem hajlandó katonai tá mogatá st nyú jtani
Ukrajná nak. El kell é rni, hogy ezek a parancsnokok megé rtsé k azt,
hogy tú lerő vel á llnak szemben, é s az é letü k sú lyos veszé lyben
van: elfoghatjá k é s bı́ró sá g elé á llı́thatjá k ő ket, é s erre sor is kerü l.
Ahhoz, hogy ezek a fenyegeté sek hitelesek legyenek, azonnali
katonai segı́tsé gre van szü ksé g, ha egyelő re nem is szá razfö ldi
csapatokra, amelyek beveté sé t - Putyin kivé telé vel - mindenki
annyira szeretné elkerü lni. Ha a NATO tová bbra sem hajlandó
emberi é let kiontá sá ra is alkalmas eszkö zö ket bevetni é s katonai
segı́tsé get nyú jtani Ukrajná nak, akkor ez ú jabb zö ld lá mpá t jelent
majd az orosz elnö k szá má ra a folytatá shoz.
Putyin ú jra azt teszi, mint mindig: kis dolgokban hazudik,
mikö zben bevá ltja nagyszabá sú fenyegeté seit é s megvaló sı́tja a
cé ljait. Egy é ven á t tagadta, hogy valaha voltak orosz csapatok a
Krı́mben, majd egy 2015. má rcius 16-á n sugá rzott orosz
dokumentum ilmben bü szké n elmesé lte, hogyan telepı́tett a
Kreml tö bb ezer fő s orosz kü lö nleges egysé get az ukrá n
fé lszigetre. Termé szetesen senki nem tett ú gy, mintha
megdö bbent volna ezen a bejelenté sen, hiszen az orosz katonai
jelenlé t té nye gyakorlatilag az elejé tő l kö ztudott volt, annak
kö szö nhető en, hogy a helyszı́ni mű holdfelvé teleken mindez
lá tható volt, a helyszı́nen dolgozó riporterek é s bloggerek is
beszá moltak ró la, valamint az orosz csapatok é s fegyverek
mozgá sá ró l a helyi lakosok is kö zzé tettek a kö zö ssé gi mé diá ban
fotó kat. Mindebbő l megtudhattuk, való já ban milyen ember is
Putyin. Ha kitű z maga elé egy cé lt, akkor ennek elé ré se é rdeké ben
bá rmilyen hazugsá g, bű ncselekmé ny vagy erő szak megengedett a
szá má ra, é s szá mı́thatunk is arra, hogy ezeket az eszkö zö ket
alkalmazni fogja. Hiszen vé gső soron nem á rul zsá kbamacská t:
megmondta, mit akar tenni. Nem panaszkodhatunk arra, hogy
milyen mó dszereket alkalmaz azé rt, hogy megvaló sı́tsa, amit
kitű zö tt maga elé . ı́gy vezeti Putyin Oroszorszá got is má r tizenö t
é ve.
A Krı́m fé lsziget eseté hez hasonló helyzet bontakozik ki Kelet-
Ukrajná ban is, ahol ma sokkal nagyobb orosz haderő á llomá sozik,
mint egykor a Krı́mben, s e hadsereg lé tszá ma a legutó bbi,
„Minszk-II” tű zszü neti lá tszatmegá llapodá s ellené re csak tová bb
bő vü lt. A „tű zszü netek” kö zö tti idő ben az orosz tá mogatá sú erő k
ú jabb tö bb szá z km2 terü letet foglaltak el Ukrajná tó l, é s tová bbi
tö bb szá z ember halá lá t okoztá k. Az á ldozatok szá ma ma má r
meghaladja a 6 ezret. Né há ny hó nap mú lva Putyin való szı́nű leg
ezt is elismeri majd, é s talá n mé g ki is tü nteti az MH-17-es
repü lő gé pet lelö vő raké taegysé g tagjait. Vé gü l is mié rt ne tenne
ı́gy? Elő szeretettel hazudik az á ldozatainak csakú gy, mint a
szabad vilá g azon vezető inek, akik egyé bké nt megtagadtá k
korá bban is a segı́tsé get Kijé vtő l, é s nem vé dté k meg a civileket,
magá ra hagytá k a lakossá got. Az emlı́tett má rciusi
dokumentum ilmben Putyin elmondta, ké szen á llt arra, hogy
Oroszorszá g nukleá ris ké szü ltsé gé t a legmagasabb szintre emelje
a Krı́m fé lsziget miatt. Azé rt mond ilyeneket, mert tudja, milyen
hatá ssal lesz ez a Nyugatra. A szabad vilá g né pei é s vezető i, akik
té rdre ké nyszerı́tetté k a Szovjetunió t, elfeledté k, milyen is a
kardcsö rgé s hangja.
Putyin nem mestere a straté giá nak. Agresszı́v pó kerjá té kos ő ,
aki jelenleg egy gyenge ellenfé llel á ll szemben, a nyugati vilá g
ugyanis annyira kon liktuskerü lő , hogy inká bb bedobja a lapjait,
mintsem leleplezze a blö ffö t, bá rmennyire kedvező is é pp a
pozı́ció ja a já tszmá ban. Putyin vé gső soron Oroszorszá g
problé má ja, é s az oroszoknak kell azt kitalá lniuk, hogyan is
mozdı́thatná k el ő t. A szabad vilá g azonban kö zvetlenü l é s
kö zvetett mó don is tá mogatja ő t é s elnyomó rendszeré t azá ltal,
hogy olyan engedmé nyeket tesz, melyek a putyini rendszer
szá má ra nem já rnak kö telezettsé gekkel. Emlé keznü nk kell arra,
milyen halá los veszé lyekkel já rhat egy diktá tor megbé kı́té se, az
agresszió val szembeni megosztottsá g é s az, ha a tü né keny bé ke
é rdeké ben mindent megteszü nk, mohó n megragadjuk a
lehető sé get a kiegyezé sre, s ezzel é pp az elhú zó dó há ború t
tesszü k elkerü lhetetlenné .
Ahogy az ilyenkor lenni szokott, ha meg akarunk á llı́tani egy
diktá tort, a ké slekedé s csak egyre feljebb sró folja az á rat. A
nyugati vezető k minden tá rgyalá si forduló ná l kifejezté k
aggá lyaikat az ukrajnai beavatkozá s lehetsé ges kö ltsé gei miatt.
Vé gü l szembesü lniü k kellett azzal az ö rö k é s sokszor
beigazoló dott tö rté nelmi igazsá ggal, hogy a té tlensé g á ra mindig
magasabb. Ma má r csak kocká zatos é s nehé z vá lasztá si
lehető sé gek maradtak, de mé gis meg kell kı́sé relni ezeket. A
legjobb é rv arra, hogy mié rt kell ma megá llı́tanunk Putyint,
brutá lisan egyszerű : holnap ez má r nehezebb lenne.
VEGKOVETKEZTETES
Idő tlen é rté kek egy vá ltozó vilá gban
Lehetetlensé g lenne pontosan megjelö lni azt a pillanatot, amikor

lemondtunk arró l, hogy vezető inktő l az irá nyı́tá st vá rjuk el, é s
ehelyett inká bb a reá lpolitika, valamint a „kisebb rossz” elvé t
kezdtü k kö vetni. A Vasfü ggö ny utolsó szegecsei mé g le sem
hullottak a fö ldre, amikor a Nyugat a bé ke hozadé ká t elpazarolva
vá llon veregette ö nmagá t, mikö zben a vá lasztó k é s a parlamentek
vilá gszerte lá tnokok helyett menedzsereket kerestek maguknak.
2011. december 11-é n mindez nagyon é lé nken felidé ző dö tt
elő ttem. A halá l gonosz é s kegyetlen fondorlata volt, hogy szinte
ugyanabban a pillanatban ragadta el Vá clav Havelt, a kö ltő t,
ellenzé ki aktivistá t é s emberi jogi bajnokot, valamint Eszak-Korea
ő rü lt ké nyurá t, Kim Dzsongilt. A mé dia reakció ja elő re
megjó solható volt: megfeledkeztek a Bá rsonyos Forradalom
vezető jé rő l, é s inká bb vé gelá thatatlan felté telezé sekbe
bocsá tkoztak az Oroszorszá g, Kı́na é s Japá n kö zö tt elterü lő ,
atomfegyverrel felszerelkezett, orszá g mé retű bö rtö ntá bor ú j
vezető jé rő l, a huszonnyolc é ves Kim Dzsongunró l. Az aggodalom
ugyan é rthető volt, de az mé gis ironikusnak tű nt, hogy
negyvennyolc ó rá n keresztü l Phenjanon kı́vü l senki nem is tudta
azt, hogy Kim Dzsongil halott, az ú jsá gı́ró k mé gis komoly
talá lgatá sokba kezdtek.
Az iró niá ná l is rosszabb volt, hogy Havel halá lá t é s - ami mé g
fontosabb - csodá latos é leté t fé lresö pö rté k azé rt, hogy egy eszelő s
alak mozimá niá já ró l é s a francia konyakok irá nti rajongá sá ró l
mesé ljenek. Mi lett volna akkor, ha ahelyett, hogy az ismeretlen
é szak-koreai ö rö kö srő l folytatnak vé gelá thatatlan polé miá t,
inká bb azt kezdik talá lgatni, hogy vajon ki lehet ké pes arra, hogy
folytassa azt az erő teljes erkö lcsi alapokon á lló vezeté st, amit
Vá clav Havel ké pviselt? Ki lesz az, aki tová bbviszi a mindenfajta
elnyomá stó l mentes, szabad é let zá szlajá t? Havel, a drá maı́ró , a
mű vé sz, az á lmodó , é lete ké tharmadá t a kommunista
rendszerben é lte le, é s tudta, hogy a szabadsá gé rt minden mó don,
minden eszkö zzel é s minden fronton kü zdeni kell.
Elő szö r 1990-ben, Prá gá ban talá lkoztam Havellel, akit é ppen
akkor vá lasztottak meg elnö knek. Nem té tová zott, ha arró l volt
szó , hogy ú j hivatalá t má sok demokrá cia é rdeké ben tett
cselekedeteinek né pszerű sı́té se é rdeké ben kell felhaszná lnia,
kü lö nö sen az akkor mé g lé tező Szovjetunió terü leté n. Meghı́vtak
egy konferenciá ra, amelynek elnö ke Vlagyimir Bukovszkij volt,
ré sztvevő i pedig szovjet ellenzé ki aktivistá k. Havel
kezdemé nyezé sé re a rendezvé nyt az ú jonnan szabaddá vá lt
Prá gá ban tartottá k. Bá rmilyen hihetetlen is ez, de a cseh elnö knek
a sajá t kormá nyá ban is meg kellett kü zdenie azokkal, akik attó l
tartottak, hogy a Kremlt sé rtené egy ilyen rendezvé ny. Emlé keim
szerint a cseh kormá nyzat magas rangú ké pviselő i kö zü l egyedü l
Havel vett ré szt a konferenciá n.
Havelt elnö ksé ge alatt é s azt kö vető en is tö bbszö r bı́rá ltá k azé rt,
hogy nem volt elé g haté kony vezető , nem tudott politikussá é s
sikeres kö zvetı́tő vé vá lni. Ugyanakkor ha megné zzü k az á ltala
elé rt eredmé nyeket - kü lö nö sen Moszkva tekinteté ben -, azt
lá thatjuk, hogy ezek a kritiká k é pp azt hagyjá k igyelmen kı́vü l,
ami a leginká bb szá mı́t, ami a legnagyobb jelentő sé ggel bı́r. Havel
elnö ksé ge alatt Csehszlová kia egy csepp vé r kiontá sa né lkü l szű nt
meg lé tezni, mikö zben Jugoszlá via borzalmas polgá rhá ború ba
merü lt. Megteremtette az ú j, demokratikus rendszer alapjait,
amelynek nem voltak kö tő dé sei a kommunista é s KGB-s mú lthoz,
mikö zben Borisz Jelcin nem tudta felszá molni a mé lyen
gyö kerező , beá gyazó dott bü rokrá ciá t, a nó menklatú rá t, é s egy
KGB-s tiszt lett az utó dja. Csehorszá g é s Szlová kia ma virá gzó
demokrá ciá k, mikö zben az oroszoknak ú jra é s ú jra meg kell
kü zdeniü k a szemé lyes szabadsá gjogaiké rt. Vé gső soron az elvek
é s az eredmé nyek szá mı́tanak, é s e tekintetben Havel szinte
mindenkiné l sikeresebb vezető volt.
Az ilyen nyı́lt bá torsá g szü ksé gszerű en utat mutat má sok
szá má ra. Havel egyfajta erkö lcsi pé ldaké p volt a kelet-euró pai
né pek szá má ra, olyan volt, mint a szovjeteknek Andrej Szaharov.
Amikor utoljá ra talá lkoztam vele, 2007-ben a moszkvai cseh
nagykö vetsé gen, az egé szsé ge má r megrendü lt, de Vlagyimir
Putyint mé g mindig helyesen ı́té lte meg. Megvetette mindazokat,
akik leü ltek tá rgyalni a gonosszal, ahelyett hogy né ven nevezté k
volna azt.
Egy 2004-ben megjelent, Eszak-Koreá ró l ı́rt esszé jé ben Havel
megfogalmazta az ö rö k igazsá got a diktá torokró l: „Kim Dzsongil
é s a hozzá hasonló k1 egyedü l az eltö ké ltsé gbő l, a kitartá sbó l é s az
erő pozı́ció já bó l való tá rgyalá sokbó l é rtenek”. Abbó l, ha nincsenek
utalgatá sok a megbé ké lé sre, é s ha az emberi jogokat nem csupá n
alkualapnak tekintik a tá rgyalá sokhoz. Ha tö bb olyan vezető nk
lenne, mint Vá clav Havel, akkor kö zel sem kellene annyira
tartanunk a Kim Dzsongilhez hasonló diktá toroktó l.
Hogyan jutottunk ilyen szomorú helyzetbe? Hogyan jutottuk el
attó l a ponttó l, amikor a szovjet disszidens ellenzé kiek mé g
ü nnepelt hő snek szá mı́tottak, é s mindenki hitt abban, hogy a
szabad nemzetek kö telezettsé ge felszabadı́tani az elnyomá s alatt
á lló kat, a mai vilá gig, amelyben diktá torok szel iznek hó deszká s
sportoló kkal, az elnyomá s á ldozatait pedig arra igyelmeztetik,
hogy jobb, ha meghú zzá k magukat? Ké rem, higgyé k el nekem,
nem egy sohasem volt, á lombé li aranykort sı́rok vissza. Nem
vagyok olyan iatal, hogy ne emlé kezné k ezekre az idő kre, de
olyan ö reg sem vagyok mé g, hogy má r elfeledkeztem volna ró luk.
1989. november 9. a vilá gtö rté nelem egyik legdicső sé gesebb
napja volt. A nemzedé keken á tı́velő sö té t korszak utá n tö bb
szá zmillió ember szabadult ki a totalitá rius kommunizmus
rabsá gá bó l.
Nincs hiá ny azokbó l a tudomá nyos kutatá sokbó l é s
vé lemé nyekbő l, amelyek azt magyará zzá k, mié rt pont akkor
omlott le a Fal, amikor. Orö mmel veszek ré szt ezekben a vé get
nem é rő diskurzusokban, de valamit meg kell é rtenü nk: é pp a
lé nyeget veszı́tjü k szem elő l, ha egy konkré t idő pont mö gö tt á lló
konkré t okot keresü nk. Tudjuk, hogy a kö zö s ellensé ggel szemben
felsorakozott szabad vilá g egysé ge é s erő teljes kiá llá sa né lkü l,
amely nem silá nyı́totta tá rgyalá si alappá az egyé ni szabadsá g
é rté keit, a Fal mé g ma is á llna, é n pedig tová bbra is a Szovjetunió
szı́neiben sakkozné k.
Evtizedeken á t a reá lpolitika szö vetsé gei, viszá lyai é s
huzakodá sai zajlottak. Mindké t oldalon olyan szemé lyisé gek
já tszottak fontos szerepet, mint Ró ná id Reagan é s Margaret
Thatcher, Lech Walesa é s II. Já nos Pá l, egé szen Mihail
Gorbacsovig, aki viszont olyan erő ket szabadı́tott el, amelyeket
nem tudott ellenő rzé se alatt tartani. A dö ntő ü zenet egyszerű é s
igaz volt:
a hideghá ború a jó é s rossz harcá ró l szó lt, valamint - é s ez
ugyanilyen fontos - nem ilozó iai vita volt, hanem igazi csata,
amit é rdemes volt megharcolni. A tá rsadalom tá mogatta ezeknek
a nagyszerű vezető knek az erő feszı́té seit, é s a tá rsadalom
tá mogatta a harcot is é s az elveket, amelyek ennek há tteré t adtá k.
A Fal leomlott, a vilá g megkö nnyebbü lt. Generá ció k hosszú
harca é rt vé get. A fejü nk felő l eltű nt a nukleá ris megsemmisü lé s
ré me. A győ zelmeknek azonban, mé g a nagy győ zelmeknek is, á ra
van, akkor is, ha ez az á r csupá n az, hogy csö kkentjü k az
ö nvé delem mé rté ké t. Nem á lltak fel bizottsá gok a kommunizmus
leleplezé sé re, nem indı́tottak pereket é s nem tö rté nt meg a
felelő ssé gre voná s az ilyen rezsimek tö rté nelmi bű nei miatt. A
KGB megvá ltoztatta a nevé t, de a lé nyege nem vá ltozott.
Termé szetesen a Nyugat ö nelé gü ltsé ge nemcsak Putyin, hanem
minden ellensé gü k szá má ra kı́ná lt lehető sé geket. A mai
diktatú rá knak rendelkezé sü kre á ll az, amirő l a szovjetek csak
á lmodhattak: kö nnyedé n hozzá fé rnek a globá lis piacokhoz,
ahonnan a belső elnyomá st inanszı́rozhatjá k. Nemcsak az olyan
olajkitermelő orszá gok, mint Oroszorszá g, Irá n é s Venezuela,
hanem az ipari á llamok is. Az autoriter á llamok visszá já ra
fordı́tottá k azt az elmé letet, hogy a szabad vilá g a kapcsolatokat
eszkö zké nt haszná lhatja az emberi jogok teré n a diktá torokkal
szemben, ő k ugyanis szemrebbené s né lkü l ké szek voltak ezt
kihaszná lni, mikö zben a má sik oldalon nem volt hasonló szá ndé k.
A diplomá ciai kapcsolatok sokkal tö bbet nyú jtanak a diktatú rá k
szá má ra, mint csupá n vá sá rló kat az á ltaluk kitermelt kő olaj é s az
á ltaluk elő á llı́tott iPhone-ok szá má ra. Felhaszná lhatjá k az
Interpolt arra, hogy kü lfö ldö n az ellenzé ki aktivistá kat ü ldö zzé k;
politikai pá rtokat é s civil szervezeteket tá mogathatnak vagy
alapı́thatnak a cé ljaik szá má ra; a bé ké re é s harmó niá ra felszó lı́tó
ké pmutató vé lemé nycikkeket ı́rathatnak a The New York
Timesba. Kö zben odahaza mé g kemé nyebben lecsapnak, mint
bá rmikor korá bban. Ez a fajta kapcsolaté pı́té s egyirá nyú utca. Az
ilyen kapcsolatok a hamis bé ké t szolgá ljá k é s tragikus vezető i
kudarcró l é s alkalmatlansá gró l á rulkodnak.
Mé g a legnagyobb eszmé k é s tradı́ció k is jelenté ktelenné
vá lhatnak, ha a kö rnyező vilá g radiká lisan megvá ltozik. A jelké pek
segı́thetnek abban, hogy a fontos dolgokra koncentrá ljunk, de ha a
szimbó lumok eltű nnek, kö nnyen vé dtelenné vá lunk. Nem azé rt
volt olyan emlé kezetes, hogy Amerika eljutott a Holdra, mintha
bá rmi é rté kes lett volna ott. John F. Kennedy
megé rtette, hogy ez a program az amerikai haladá s, a kihı́vá sok
é s a nehé zsé gek vá llalá sá nak, valamint termé szetesen a
Szovjetunió val szembeni fö lé ny jelké pe lesz.
Az ű rversenynek kö szö nhető en ú j talá lmá nyok egé sz
generá ció já t fejlesztetté k ki, olyan technoló giá kat, amely a
szá mı́tó gé p korá ban Amerika ipari hajtó ereje lett. De nem sokkal
azt kö vető en, hogy sikerü lt elé rni ezt a hihetetlen cé lt, az
ű rverseny hirtelen kifulladt. A szimbó lum kiü resedett, é s egyetlen
ember sem volt a Holdon azó ta, hogy Eugene Cé rná n 1972
decemberé ben ott já rt. A kihı́vá s é s a haladá s jelké pé t
ö sszekevertü k magá val a kihı́vá ssal. Amikor sikerü lt elé rni a
Holdat, gyorsan feledé sbe merü lt az a nagy kutatá s, amit a cé l
megtestesı́tett. Az ember Holdra utazá sa ma má r inká bb mı́tosz,
ahogy Hitler vagy Sztá lin is.
A berlini fal termé szetesen tö bb volt, mint puszta jelké p. Szó
szerint ketté vá lasztott egy vá rost, é s megjelenı́tette a szabad vilá g
é s a diktatú ra kö zö tti megosztottsá got. Amikor leomlott, kö nnyű
volt elfeledkezni a ké t vilá gró l, pedig ezek tová bbra is lé teztek,
noha a Fal má r sehol nem volt. Hirtelen eltű nt a gonoszsá g
ismerő s ké pe. Ahogy szeptember 11-e megtanı́tott bennü nket, a
veszé lyek akkor is való sá gosak, ha a frontvonalak elmosó dtak.
Praktikus szö vetsé gek lé ptek a tö rté nelmi mú ltra é s é rté kekre
é pü lő szö vetsé gek helyé be. Ez termé szetes kö vetkezmé nye annak,
hogy tö bb mint hú sz é ve mindenkit potenciá lis bará tunknak
tekintü nk: ez a gyakorlat felbá torı́tja az ellensé geket, é s
ö sszezavarja a való di szö vetsé geseket.
Az ellensé gek azonban lé teznek, aká r elismerjü k ezt, aká r nem.
Mindannak az ellensé gei, amié rt Amerika é s a szabad vilá g tö bbi
orszá ga kiá ll. Aká r Putyinró l, aká r az Iszlá m Allamró l van szó ,
ezeket az erő ket nem lehet a megbé ké lé s eszkö zé vel legyő zni.
Nem: ha veresé get akarunk rá juk mé rni, arra az egysé gre,
eltö ké ltsé gre é s elvekre van szü ksé g, amely győ zelemre segı́tett
minket a hideghá ború ban. Ha sakknyelven akarom ezt kifejezni,
akkor nagy elő deink huszonö t é vvel ezelő tt egy győ ztes á llá st
hagytak nekü nk. Megadtá k az eszkö zö ket arra, hogy megdö ntsü k
a diktá torokat, é s meg is mutattá k ezeknek az eszkö zö knek a
haszná latá t. Mi azonban fé lretettü k ezeket é s elfelejtettü k a
tanulsá gokat.
Olyan globá lis há ború zajlik, amelyrő l a legtö bb ember nem tud -
mé g az á ldozatai kö zü l sem sokan. Elé g, ha né há ny hó napra
visszamenő leg megné zem a szalagcı́meket, hogy szá mba vegyem
ennek a há ború nak a sok-sok á ldozatá t. Szá znegyvenhé t embert
gyilkoltak meg a garissai egyetemen, Kenyá ban. Tizenhat embert
megö ltek Pá rizsban, a Charlie Hebdo magazin szerkesztő sé ge é s
egy kó ser szupermarket elleni terrortá madá sban. Ezreket
gyilkoltak meg Ukrajná ban. Az ellenzé k vezető jé t ú tban hazafelé ,
egy hı́don lelő tté k Moszkvá ban. Es emellett ott van ennek a
globá lis kü zdelemnek a szá mtalan sebesü lt é s bebö rtö nzö tt
á ldozata.
A globalizá ció gyakorlatilag ö sszezsugorı́totta a vilá got,
elő segı́tve ezzel az á rucikkek, a tő ke é s a munkaerő mobilitá sá t.
Mé gis, ez az ö sszezsugorı́tá s nem csak té rben, hanem idő ben is
megtö rté nt, amint lá tjuk azt a 21. szá zadi, hatá rokat nem ismerő
technoló giá k é s eszmé k, valamint az elmú lt szá zadok mintá i
szerint tová bbé lni akaró , egykor kü lső hatá soktó l vé dett kultú rá k
é s civilizá ció k ö sszeü tkö zé sé ben. Nem annyira a hı́res civilizá ció k
ö sszecsapá sá ró l szó l mindez, hanem arró l, hogy ezek az
„idő utazó k" mereven ragaszkodnak foszladozó tekinté lyü k
megtartá sá hoz azá ltal, hogy akadá lyozzá k egy nyitott tá rsadalom
eszmé inek a terjedé sé t.
A radiká lis iszlamistá k idő gé pü ket a kö zé pkorra á llı́tottá k be, é s
sü rgetik mindazok megö lé sé t, akik ellentmondanak nekik.
Vlagyimir Putyin azt szeretné , ha Oroszorszá g a cá rok é s
uralkodó k nagyhatalmi korszaká ban é lne, amikor erő vel
gyakorolja hatalmá t a szomszé dai felett. Nem é rdeklik sem a
vá lasztá si eredmé nyek, sem az emberi jogok. A posztkommunista
autoriter rendszerek, mint amilyeneket Putyin legkö zelebbi
szö vetsé gesei vezetnek Fehé roroszorszá gban é s Kazahsztá nban,
csupá n eszkö zké nt haszná ljá k az ideoló giá t, hogy bá rmi á ron
hatalmon maradhassanak. Keleten Kim Dzsongun Eszak-Koreá ja
egy orszá g nagysá gú sztá linista bö rtö ntá bor elszigetelé sé vel
szeretné megá llı́tani az idő t. Nyugaton Maduro Venezuelá ban, a
Castro ivé rek pedig Kubá ban a szocialista propagandá t
haszná ljá k arra, hogy ellená lljanak az emberi jogokat sü rgető
egyre erő sö dő nyomá snak. A Boko Haram ö nké nyurai a vallá ssal
é lnek vissza, hogy okot talá ljanak rivá lisaik lemé szá rlá sá ra.
Má sok, mint a kö zel-keleti monarchiá k, abban vé tkesek, hogy a
szabad vilá ggal szembeni archaikus korlá tozá saikkal kedvező
kö rnyezetet teremtenek az erő szak szá má ra.
Ezekben az idő utazó kban az a kö zö s, hogy elutası́tanak é s
gyű lö lnek mindent, amit mi „modern é rté keknek” nevezü nk,
hiszen a „nyugati é rté kek” kifejezé s má r idejé tmú lt é s
leereszkedő .
A globalizá ció sorá n ezek a rendszerek ó hatatlanul kapcsolatba
kerü ltek a modern vilá ggal, amely nemcsak versenyhelyzetbe
ké nyszerı́ti ő ket, hanem fenyegeté st is jelent szá mukra. A
kapcsolat ugyanakkor piacot is kı́ná l a nyersanyagké szletü k
szá má ra, é s biztosı́tja nekik azt a technoló giá t, amelyet a
gyilkossá gokra é s az elnyomá s eszkö zeké nt haszná lnak, ı́gy nem
engedhetik meg maguknak a teljes szakı́tá st a modern vilá ggal. A
letű nt korok diktá torai nem harcolhatnak szemtő l szembe a
szabad vilá g eszmé ivel é s jó lé té vel, ezé rt az egyetlen
rendelkezé sü kre á lló fegyverarzená lt haszná ljá k: az ideoló giá t, az
erő szakot é s az emberi é let irá nti megveté sü ket. Irracioná lis
eszkö zö kkel, vallá si radikalizmussal, nacionalizmussal, szemé lyi
kultusszal, dogmá kkal, gyű lö lettel é s fé lelemkelté ssel kü zdenek a
szó lá sszabadsá g é s a szabadpiacok kı́sé rté sei ellen.
Bá r sok politikus é s elemző tagadja, mé gis kö nnyen
elő fordulhat, hogy veresé get szenvedü nk, ha nem ismerjü k el,
hogy má r ré szesei vagyunk a harcnak. Az mé g rosszabb, hogy a
való di kon liktus igyelmen kı́vü l hagyá sá val csak tová bbi á rtatlan
á ldozatokat hagyunk a frontvonalban, ahelyett hogy felké szü lt
katoná kat é s rendvé delmi egysé geket vezé nyelné nk oda.
Nincsenek egyszerű megoldá sok a belfö ldi terrorizmussal
szemben vagy a nukleá ris fegyverekkel felszerelkezett diktá torok
ellen, de akkor is meg kell tennü nk az első lé pé seket a tagadá s
felszá molá sá ra.
Korá bban má r é rveltem amellett, hogy a tö rté nelem ciklusokbó l
á ll; mint kiderü lt, a demokrá cia győ zelme nem tart ö rö kké ,
á tmeneti volt csupá n. Csak idő kellett hozzá , hogy tú lzott
optimizmusunkkal szemben megnyilvá nuljon az ellenreakció . A
mollá k, az uralkodó k é s a diktá torok felvetté k a kesztyű t
mindazzal szemben, ami kö zé pkori berendezkedé sü ket fenyegeti.
Ez kö ti ö ssze Putyin Ukrajna elleni tá madá sá t, az al-Ká idá t, az
Iszlá m Allamot, illetve a pá rizsi Kouachi ivé reket é s sok má s,
hozzá juk hasonló terroristá t mozgó sı́tó gyilkos, iszlamista
ideoló giá t, igyekeznek visszaszorı́tani a modern vilá got, amivel
azt bizonyı́tjá k, mekkora hiba volt a „tö rté nelem vé gé rő l” beszé lni.
Nem adhatjuk fel, segı́tenü nk kell a mú ltban rekedteknek abban,
hogy felzá rkó zzanak, á m ennek nem lehet eszkö ze az erő .
Oszinté nek kell lennü nk é s ellená llhatatlanul vonzó alternatı́vá t
kell elé jü k tá rnunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kesztyű s
ké zzel kellene bá nnunk vagy tolerá lnunk kellene a
szé lső sé geseket vagy azokat, akik mö gö ttü k á llnak, aká r itthon,
aká r kü lfö ldö n. Ha egy nyitott tá rsadalom nem ké pes
megvé delmezni a polgá rait, akkor nem soká ig marad nyitott. Az a
tá rsadalom, amely nem harcol a szabadsá gé rt, el fogja veszı́teni
azt. Ezt az igazsá got Reagan hı́res mondá sa tette halhatatlanná ,
aki kijelentette, hogy a „szabadsá g mindig legfeljebb egy
nemzedé k tá volsá gra van a kihalá stó l”.
Fontosak a szimbó lumok is ebben a harcban, az olyanok, mint a
Charlie Hebdo é s a „Hozzá tok haza a lá nyainkat” kampá ny, é s
fontosak a szó lá s-szabadsá gé rt együ tt felvonuló politikusokró l
ké szü lt fé nyké pek is. Nem elé g azonban, ha ezt csak elmondjuk a
bevá ndorló knak, polgá rtá rsainknak é s a szabadsá g né lkü li
vilá gban é lő tová bbi tö bb milliá rd embernek: meg is kell
mutatnunk. A terroristá k é s tanı́tó ik, valamint a diktá torok é s a
hatalmukat tá mogató k ké szek gyorsan rá mutatni minden
ké pmutatá sunkra é s kettő s mé rcé nkre. Nem kö thetü nk
kompromisszumokat, mert ahogy Victor Hugó ı́rta a Tenger
munká sai cı́mű regé nyé ben: „Az ember hozzá szokik a
mé reghez.”2
2015. februá r 27-é n Moszkva belvá rosá ban hidegvé rrel
meggyilkoltá k ré gi bará tomat, Borisz Nyemcovot, aki
munkatá rsam volt az orosz ellenzé kben. A há tá ba eresztett né gy
golyó a Kreml kö zelé ben oltotta ki az é leté t, ahol korá bban Borisz
Jelcin miniszterelnö k-helyetteseké nt dolgozott. A helyszı́nrő l
ké szü lt fé nyké peken lá tszott, hogy a gyilkossá g utá n né há ny ó rá n
belü l egy takarı́tó brigá d nyomtalanul eltü ntette a já rdá ró l a
vé rtó csá kat, amibő l nem nehé z kikö vetkeztetni, vajon milyen
alapossá gú lesz a bű ncselekmé ny ü gyé ben indı́tott nyomozá s.
Borisz teste mé g ki sem hű lt, amikor Putyin megindı́totta é s
gyakorlatilag le is zá rta a nyomozá st azzal, hogy „provoká ció nak”
nevezte3 a gyilkossá got, ezzel jelezve, hogy szerinte ellensé gei
gyilkoljá k egymá st, hogy szé gyent hozzanak rá . Majd
szemrebbené s né lkü l ré szvé tü zenetet kü ldö tt Nyemcov
é desanyjá nak, aki gyakran igyelmeztette meré sz iá t, hogy tettei
miatt meg-ö lhetik ő t Putyin Oroszorszá gá ban.
Né há ny ó rá val Borisz halá la utá n a tudó sı́tá sok arró l szá moltak
be, hogy a rendő rsé g á tkutatta a laká sá t é s lefoglalta az iratait é s a
szá mı́tó gé peit. Putyin ellensé gei gyakran vá lnak á ldozattá ,
á ldozataibó l pedig mindig gyanú sı́tott lesz. Borisz szenvedé lyesen
bı́rá lta Putyin ukrajnai há ború já t, é s é ppen a Donbaszban harcoló
orosz katoná kró l szó ló jelenté s befejezé sé re ké szü lt - ez olyan ü gy
volt, amit a Kreml fá radhatatlanul igyekezett eltussolni. Am a
„Putyin adta ki a parancsot?” ké rdé s ugyanolyan ü resen cseng ma,
mint 2006-ban, amikor Anna Politkovszkaja ú jsá gı́ró nő t
gyilkoltá k meg, vagy amikor tavaly az MH-17 utasszá llı́tó t Eszak-
Ukrajna felett lelő tté k.
Amı́g Putyin hivatalban marad, soha nem tudjuk meg, ki adta ki
a parancsot, de ké tsé g sem fé r hozzá , hogy ő kö zvetlenü l felelő s
azoknak a kö rü lmé nyeknek a kialakulá sá é rt, amelyekben ezek a
felhá borı́tó esemé nyek ilyen rettenetes gyakorisá ggal
megtö rté nnek. Putyin kezdeti kedvenc té má i, a nemzeti
bü szkesé g é s a Szovjetunió buká sá val felbomlott struktú rá k
helyreá llı́tá sa, lassan lendü letü ket vesztetté k, helyü kbe a
nacionalizmus, a kardcsö rgeté s é s a gyű lö lkö dé s mé rgező elegye
lé pett. 2014-re az egyre jobban legyengı́tett ellenzé ki mozgalom,
amelyet a Kreml á ltal irá nyı́tott mé dia má r ré gó ta megveté ssel é s
gú nnyal kezelt, veszé lyes ö tö dik hadosztá lynak, vagy a ná ciktó l
gyakran kö lcsö nvett aljas kifejezé ssel é lve „nemzetá ruló knak"
nevezte ő ket.
A propaganda kiegé szı́té seké nt Putyin nagyobb tá mogatá sban
ré szesı́tette a rezsim legelnyomó bb, legreakció sabb é s
legvé rszomjasabb tagjait, tö bbek kö zö tt Ramzan Kadirov csecsen
hadurat é s Alekszandr Basztrikin fő ü gyé szt, aki nemré g
kijelentette, hogy az orosz alkotmá ny „az á llami é rdekek
vé delmé nek az ú tjá ban á ll”. Putyin, annak é rdeké ben, hogy
marká ban tudja tartani a hatalmat, olyan lé gkö rt teremtett,
amelynek fő jellemző je a fé lelem é s a halá l; ez já rja á t Oroszorszá g
tizenegy idő zó ná já t é s ma má r jelen van Kelet-Ukrajná ban is.
Borisz Nyemcov fá radhatatlan harcos volt é s a Putyin-
kormá nyzat egyik legké pzettebb kritikusa, noha semmiké ppen
nem ez volt az egyetlen lehetsé ges ú t szá má ra. Nyizsnyij
Novgorod sikeres polgá rmestereké nt é s a kormá ny egyik
felké szü lt minisztereké nt, valamint parlamenti ké pviselő ké nt
ké nyelmes é letet é lhetett volna a hatalmi já té kté rben mint a
reformok egyik jelké pes liberá lis hangadó ja. Borisz azonban nem
volt alkalmas rá , hogy a Putyin-rezsimet szolgá lja. Elvei voltak:
nem tudta elviselni, hogy vé gig kell né znie, amint orszá gunk
visszasü llyed a totalitá rius mé lysé gekbe.
Igy aztá n Borisz hatalmas termeté t, nagy hangjá t é s nagy szı́vé t
belevetette abba a kilá tá stalannak tű nő harcba, hogy a
demokrá ciá t é letben tartsa Oroszorszá gban. Együ tt dolgoztunk,
miutá n 2004-ben kikerü lt a parlamentbő l, é s 2007-re szoros
szö vetsé gesekké vá ltunk az ellenzé ki mozgalomban. Arra tette fel
az é leté t, hogy dokumentá lja Putyin é s csatló sai korrupció s
bű neit, azt remé lve, hogy eljö n a nap, amikor bı́ró sá g elé á llnak,
bá r ez a pillanat mindig egyre tá volibbnak tű nt.4
Az ukrajnai orosz katoná kró l ké szı́tett jelenté s mellett
kemé nyen dolgozott a kö vetkező szombaton esedé kes,
Moszkvá ba tervezett tiltakozó menet megszervezé sé n, ami vé gü l
az ő gyá szmenete lett. Vitá ink Borissza! azt kö vető en kezdő dtek,
hogy 2012-ben Putyin visszaté rt az elnö ki hatalomba. Szá momra
ez azt jelentette, hogy le kell szá molni minden olyan reá lis
remé nnyel, hogy bé ké s politikai megoldá s hozhatja el a hatalmi
vá ltozá st Oroszorszá gban. Borisz azonban mindig bizakodó volt.
Azt mondta, nagyon elhamarkodottan ı́té lek, amikor azt mondom,
soká ig kell é lnie ahhoz, hogy vá ltozá st lá sson Oroszorszá gban.
Most má r nem is fogja meglá tni.
Nem tudhatjuk, pontosan milyen rettenet kö szö nt rá nk
legkö zelebb, csak abban lehetü nk biztosak, hogy lesz ilyen, ú jabb
é s ú jabb, mindaddig, mı́g Putyin hatalmon marad. Putyin uralma
egyedü l akkor é rhet vé get, ha az orosz né p é s a putyini elit
megé rti, nincs jö vő jü k, amı́g ő a helyé n van. Jelenleg, bá rhogy
é reznek való já ban Putyinnal é s a sajá t é letü kkel kapcsolatban,
legyő zhetetlennek é s mozdı́thatatlannak lá tjá k ő t. Azt lá tjá k, hogy
szabad az ú tja Ukrajná ba, ahol terü leteket foglal el é s há ború t vı́v.
Lá tjá k, hogy kemé nyen beszé l é s ü zletet kö t Merkellel é s
Hollande-dal. Es lá tjá k, hogy az ellensé gei holtan fekszenek
Moszkva utcá in.
Borisz meggyilkolá sa utá n gyorsan napvilá got lá ttak az elı́té lő é s
aggó dó nyilatkozatok ugyanazon nyugati vezető ktő l, akik alig
né há ny nappal, hé ttel vagy é vvel korá bban oly sokat tettek Putyin
megbé ké lteté se é rdeké ben. Ha való ban a tiszteletü ket akartá k
volna kifejezni fé lelmet nem ismerő bará tom irá nt, akkor a lehető
leghatá rozottabb hangon kijelentik, hogy amı́g Putyin hatalmon
marad, Oroszorszá gra bű nö ző latorá llamké nt kell tekinteni. Ne
szervezzenek hamis lá tszatot keltő diplomá ciai tá rgyalá sokat!
Adjanak el olyan fegyvereket Ukrajná nak, amellyel
rá ké nyszerı́thetik Putyint, hogy elviselhetetlen á rat kelljen
izetnie agresszió já é rt. Mondjá k meg minden orosz oligarchá nak:
Nyugaton sehol nincs biztonsá gban a pé nzü k, amı́g Putyint
szolgá ljá k!
A reakció k eddig tá volró l sem biztató ak, ezt má r szinte fá rasztó
ismé telni. A szoká sos aggó dó é s elı́té lő nyilatkozatok kö zü l sok
felszó lı́tja Putyint, „szolgá ltasson igazsá got” mikö zben az ilyen
ké ré sek szinte szarkazmusnak szá mı́tanak. A nyugati mé dia,
szinte megmagyará zhatatlan mó don, tová bbra is teret ad Putyin
propaganda-hadosztá lyá nak, ané lkü l hogy szembesı́tené ő ket a
nyilvá nvaló hazugsá gaikkal.
Lehet, hogy soha nem tudjuk meg, ki ö lte meg Borisz
Nyemcovot, de azt tudjuk, hogy miné l elő bb tá vozik Putyin a
hatalombó l, anná l nagyobb az esé ly arra, hogy sikerü l elkerü lni
azt a ká oszt é s erő szakot, amitő l Borisz annyira tartott.
Oroszorszá gnak é s a vilá gnak meg kell ragadnia ezt a lehető sé get.
Ha visszatekintü nk a tö rté nelemre, lá thatjuk, hogy a bonyolult

kon liktusok idő szaka utá n nagy vá ltozá sokra volt szü ksé g a
nemzetek egymá s kö zö tti kapcsolatá ban. 1648-ban a vesztfá liai
bé ke a harmincé ves há ború utá n lé trehozta a modern Euró pá t. A
spanyol ö rö kö sö dé si há ború 1713-ban az utrechti bé ké vel zá rult.
1815-ben a bé csi kongresszus ú j euró pai té rké pet rajzolt a
napó leoni Franciaorszá g veresé ge utá n. Az 1879-es berlini
konferenciá n helyreá llı́tottá k az egyensú lyt az orosz-tö rö k
há ború t kö vető en. A19. szá zad vé gé n az á ltalá nos kö zvé lekedé s
azt tartotta, hogy ez az egyensú ly a bé ke aranykorá hoz vezet el. Az
utó pista é s paci ista irodalom egé szen az első vilá ghá ború
kezdeté ig egy hatá rok né lkü li vilá gró l á lmodott.
Az első vilá ghá ború t a versailles-i bé keszerző dé s é s a
Né pszö vetsé g megalakı́tá sa zá rta le. Utó bbi kudarcot vallott, é s
ennek a té nynek a igyelmen kı́vü l hagyá sa vezetett a II.
vilá ghá ború hoz. 1946. má rcius 5-é n Winston Churchill hı́res
fultoni beszé dé ben szó lt a szabadsá gra leselkedő ú j veszé lyekrő l,
amelyeknek a forrá sa ezú ttal a kommunizmus volt. Má ra szinte
feledé sbe merü lt, hogy arra is igyelmeztetett, mié rt bukhat el az
ú jonnan lé trehozott Egyesü lt Nemzetek Szervezete.
Churchill azt mondta errő l az ú j szervezetrő l: „Gondoskodnunk
kell ró la, hogy munká ja gyü mö lcsö ző legyen, hogy való sá g legyen
é s ne sarlatá nsá g, hogy tettre ké sz erő legyen é s ne szó csé plé s,
hogy a bé ke igazi temploma legyen, amelyben idő vel sok nemzet
leengedheti majd pajzsá t, é s ne holmi Bá bel tornyá nak
kü zdő tere.”5 Sajnos Churchill pró fé ciá i beteljesedtek, é s ma itt
á llunk elakadva egy olyan idejé tmú lt szervezettel, amelyet a II.
vilá ghá ború utá n hoztak lé tre a szuperhatalmak kö zö tti nukleá ris
ö sszecsapá s megelő zé -sé re. A ré gi hideghá ború s, patthelyzetre
é pı́tő diplomá cia nem segı́t bennü nket az ö ngyilkos
terrortá madá sokkal é s a hibrid há ború kkal szemben. A
kon liktusok befagyasztá sá ra lé tesı́tett szervezet helyett olyanra
van szü ksé gü nk, amely a modern é rté kekre é pı́tve ké pes ú j
megoldá sokat kı́ná lni.
A kö zö s katonai beavatkozá sok lehető sé gé t is fenn kell tartani,
ha az emberi é let é s kö zjó vé delmé rő l van szó . Egy ú j Magna
Chartá ban oly mó don kell garantá lni az emberi é let é s a
szabadsá g vé delmé t, mintha azok egyfajta hatá rok lenné nek: az
idő nek é s té rnek hatá rvonalai, amelyek elvá lasztjá k egymá stó l
azokat, akik a modern vilá gban akarnak é lni, azoktó l, akik
szá má ra a modernitá s halá los veszedelmet jelent.
Azt javaslom, hogy té rjü nk vissza szá mos, a hideghá ború idejé n
a Nyugatot meghatá rozó elvhez é s politiká hoz. Ezzel nem azt
akarom mondani, hogy forgassuk vissza az idő kereké t. Amint azt
a Biblia mondja: „Es senki sem tö lt ú j bort ré gi tö mlő kbe;
kü lö nben az ú j bor a tö mlő ket szé tszakı́tja, a bor is kiö mlik, a
tö mlő k is elpusztulnak.”6 Nem tö lthetjü k a globalizá ció é s a
tö bbpó lusú vilá g ú j borá t idejé tmú lt hideghá ború s szervezetek é s
szabá lyozá sok ó sdi tö mlő ibe. Vá ltoznak az idő k é s vá ltoznak a
kö rü lmé nyek is, ezé rt az inté zmé nyeknek is vá ltozniuk kell. Kö zö s
é rté keinknek azonban szilá rdnak kell maradniuk.
Mit lehet mé gis tenni? Nyilvá n, minden helyzetre má ské pp kell
reagá lni é s minden vá lsá got má ské ppen kell kezelni. Egyetlen
gyalog elmozdı́tá sa az egé sz mé rkő zé s á llá sá t megvá ltoztathatja.
Ezé rt szoktam azt mondani, hogy elveket é s nem politiká kat
tá mogatok. Ha az ember kiforrott vilá gné zettel rendelkezik, é s
ezek mindenki szá má ra ismertek, akkor sokkal kö nnyebb
kidolgozni é s é rvé nyre juttatni a megfelelő politikai
megoldá sokat.
A vezető k feladata az, hogy formá ljá k a politiká t, hiszen ő k a
felelő sek a né pü ké rt. Az ő feladatuk az, hogy szaké rtő kkel
konzultá ljanak, é rté keljé k az á ltaluk felvá zolt lehető sé geket,
megfontoljá k az egyes dö nté sek rö vid é s hosszú tá vú
kö vetkezmé nyeit, é s mé rlegeljé k, melyik já r tö bb elő nnyel a
kö zö ssé g szá má ra. Felelő tlensé g olyan ı́gé retet tenni, amelynek
megvaló sı́tá sá hoz nincs elé g erő nk vagy nem rendelkezü nk a
szü ksé ges tá mogatá ssal, illetve nem bı́runk azzal a felelő ssé ggel,
ami szá mon ké rhető vé tenné azok betartá sá t. Akit ilyesmin
kapnak, hamar poző rré vá lik, ostobá nak tartjá k majd. Tisztá ban
vagyok ugyanakkor azzal, hogy egy mé goly ő szinte é s helyé nvaló
vá lasz eseté n is lehető sé g van a dö nté s kikerü lé sé re. Senki nem
ö rü lne olyan orvosnak, aki megá llapı́t egy halá los betegsé get, de a
diagnó zis utá n nem tesz javaslatot a kezelé sre.
Szá mos olyan tettet lehet vé ghezvinni, amelyhez csak bá torsá gra
é s el-szá ntsá gra van szü ksé g. Az első lé pé sek egyike egy olyan
globá lis Magna Charta elfogadá sa lehetne, amely egyesı́ti azon
demokratikus nemzeteket, amelyek elfogadjá k é s betartatjá k az
Emberi Jogok Altalá nos Nyilatkozatá t. A demokrá ciá k má r most
tehetnek azé rt, hogy megvé delmezzé k é s tá mogassá k azokat,
akiket diktá torok sanyargatnak, akik zsarnokok é s mú ltban é lő
ö nké nyurak elnyomá sá tó l szenvednek. A szabad vilá g
elké pesztő en nagy vagyont é s hatalmat birtokol, é s ezeket a
javakat arra kell felhaszná lni, hogy segı́tsü nk vele azokon, akiket
korlá toznak szabadsá gukban, kü lö nben ez a hatalom meddő
marad.
A globá lis szemlé let mellett egy má sik é rv lehet az, hogy a
ré szletké rdé sek-ben kidolgozott politikai megoldá sok ma má r
nem elegendő ek, mert ezek szü ksé gszerű en idejé tmú ltak é s
teljesen elavultak. Az elmú lt é vek sorá n hosszú listá t á llı́tottam
ö ssze azokró l a lehetsé ges vá laszokró l, amelyekkel megfelelő en
vá laszolni lehetne Vlagyimir Putyin diktató rikus rendszeré nek
gaztetteire. Am annak ellené re, hogy Putyin lé pé sei
visszaigazoltá k a legrosszabb fé lelmeimet is, é s mindenki igazat
adott nekem, ezekbő l a javaslataimbó l csak alig né há nyat
való sı́tottak meg. Voltak olyan ö tleteim, amiket felkaroltak ugyan,
mint pé ldá ul a szankció k kilá tá sba helyezé sé t vagy Oroszorszá g
kizá rá sá t a G7 csoportbó l, de ezeket az é n eredeti
elgondolá saimhoz ké pest tú l bá tortalanul é s tú l lassan
való sı́tottá k meg.
A diktatú rá kkal, Putyinnal é s Ukrajná val kapcsolatban kö zel egy
é ve tett konkré t javaslataim legtö bbjé t ma is fenntartom, é s
ezekre kö nyvemben tö bb helyen utaltam is. El kell szigetelnü nk
azokat a diktatú rá kat, amelyek a kapcsolatrendszerü ket csak az
elnyomá s megerő sı́té sé re haszná ljá k fel! Legyen az emberi jogok
é s az emberi é let vé delme bel- é s kü lpolitiká nk alappillé re! Ezek
nem zá rjá k ki azt, hogy bizonyos keretek kö zö tt tá rgyaljunk vagy
kereskedjü nk ezekkel az orszá gokkal, de sohasem szabad
ké tsé get hagynunk afelő l, hogy a kapcsolatok addig szigorú an
limitá lt keretek kö zö tt maradnak, amı́g az elnyomá s fenná ll.
Ukrajná t ú gy kell vé delmezni, mintha a szabad vilá g minden
á llamá val hatá ros lenne. Ez azt jelenti, hogy olyan fegyvereket kell
rendelkezé sü kre bocsá tani, amelyekkel megvé delmezhetik
hatá raikat, valamint olyan anyagi segı́tsé get kell nyú jtanunk,
amellyel stabilizá lhatjá k a Putyin á ltal erő sen meggyengı́tett
gazdasá gukat. Vizsgá ljuk meg alaposan, mi az, amit Amerika é s
Euró pa Oroszorszá gtó l kap - kő olaj, fö ldgá z, szá llı́tá si ú tvonalak -,
é s dolgozzuk ki az alternatı́v megoldá sokat. Ezé rt tart Putyin
annyira a hidraulikus ré tegrepeszté s (fracking) é s má s olyan
technoló giá k alkalmazá sá tó l, amelyek ré vé n a Nyugat
csö kkentheti fü ggő sé gé t az orosz energiaexporttó l. Mikö zben
ezeket a sorokat ı́rom, 2015. á prilis vé gé n jelent meg a hı́r, hogy a
Pentagon felké rte a Kongresszust, engedé lyezze orosz
gyá rtmá nyú raké tahajtó mű vek haszná latá t. Amikor a szabad vilá g
vezető orszá gai had-seregü ket kiszolgá ltatjá k a rossz iú k ké nye-
kedvé nek, akkor vajon miben remé nykedhetnek a rossz iú k
á ldozatai?
De ha az erkö lcsi szempontokra é s az é rté kekre való hivatkozá s
nem elegendő , akkor vegyü k igyelembe, hogy Ameriká nak
alapvető é rdekei fű ző dnek Ukrajná hoz. A globá lis stabilitá s
hatalmas elő nyö kkel já r az Egyesü lt Allamok szá má ra, amely a
vilá g legnagyobb gazdasá ga, katonai hatalma é s
energiafelhaszná ló ja, mikö zben az Oroszorszá ghoz hasonló nagy
fosszilis energiaexportő rö k é ppen a bizonytalansá gokbó l
pro itá lnak, ami rendszeresen felfelé hajtja a kő olaj á rá t. Tehá t, ha
valaki cinikus realista, vagy liberá lis izolá ció pá rti, akkor is
belá thatja, hogy olcsó bb é s hasznosabb most kiá llni Ukrajna
mellett, mintsem magá ra hagyni, hogy ké ső bb majd a NATO-
tagsá g oká n a balti á llamoknak é s Lengyelorszá gnak tett amerikai
kö telezettsé gvá llalá s miatt kelljen aggó dni. Sokkal
biztonsá gosabb tová bbá mind az amerikaiak, mind az euró paiak
é s bá rki má s szá má ra, ha fennmarad egy erő s amerikai vé delmi
vonal, mintsem hogy ennek megszű né se egy elszabaduló
fegyverkezé si versenyt eredmé nyezzen.
Fontos emlé keznü nk arra, hogy a megbé ké lteté s mindig az
á ltalá nos kö zhangulatot tü krö zi, nem pedig egyik vagy má sik
vá lasztott vezető nk szemé lyes gyengesé gé t. Az 1938-as
Chamberlaintő l kezdve az 2015-ö s Obamá ig az emberek azt
kaptá k, amit akartak - legalá bbis egy ideig. Az amerikai gazdasá g
é s a pé nzvilá g azokat a politikusokat dı́jazza, akik vonzó rö vid
tá vú eredmé nyeket nyú jtanak, bá rmilyen ká ros hosszú tá vú
kö vetkezmé nyekkel já rjon is tevé kenysé gü k. Kevé s babé r terem,
viszont sok keserű sé g vá r azokra a ritkasá gszá mba menő
politikusokra, akik megpró bá lnak az ö sszefü ggé sekrő l beszé lni é s
felhı́vjá k a igyelmet a té tlensé g kö vetkezmé nyeire. Az emberek
elhessegetik az elmé leti felté telezé seken alapuló ké rdé seket, mint
ha illetlensé g lenne a jö vő t latolgatni. De ha nin-csenek irá nyadó
straté giá k, amelyekhez ragaszkodni tudunk, a demokrá ciá k
veresé gre ı́té ltetnek az opportunista diktá torokkal szemben, akik
sokkal gyorsabban reagá lnak, mert nem kell tartaniuk a fé kek é s
ellensú lyok korlá tá itó l, sem az elszá moltatá stó l. Nem vá rhatunk a
cselekvé ssel, amı́g kitö r a katasztró fa. Ez az „Akkor é bresszetek
majd fel, ha megszá lljá k Lengyel-orszá got”7 tı́pusú szemlé let má r
1938-ban is ostobasá g volt, é s mé g nagyobb ostobasá g 2015-ben,
miutá n má r ismerjü k 1939 lecké jé t - amikor való ban megszá lltá k
Lengyelorszá got - é s a kö vetkező hat borzalmas é v lecké jé t.
Chamberlain mentsé gé re legyen mondva, neki nem volt olyan
tö rté nelemkö nyve, amibő l kiderü lhetett volna, mi kö vetkezik
majd.
Nem azt akarom ezzel mondani, hogy má r elé rtü k a kritikus
pontot vagy ú telá gazá st, é s má r zajlik kö rü lö ttü nk a tragé dia. A
szabad vilá g vezető i, valamint az ő ket megvá lasztó polgá rok
dö nté seitő l fü gg majd, milyen tragikus lesz ez. Putyin é s az Iszlá m
Allam agresszió ja felké szü letlenü l talá lta a kö zö mbö s szabad
vilá got, de ez má r nem mentsé g, é s mé g mindig nem
rendelkezü nk semmilyen cselekvé si tervvel. Minden orszá gos
tisztsé gre pá lyá zó politikusnak fel kell tennü nk a ké rdé st, mit
tenné nek annak é rdeké ben, hogy a vilá g biztonsá gosabb hely
legyen. Nem engedhetjü k meg, hogy a jelö ltek a globalizá lt
gazdasá g é s erő szak vilá gá ban a „hazai prioritá sok” á ttetsző
á larca mö gé bú jjanak.
A szabad vilá gnak ké szen kell á llnia, hogy tá mogassa azokat, akik
szabadon é s fé lelem né lkü l akarnak é lni a vilá g bá rmely pontjá n:
aká r Ukrajná ban, aká r Szı́riá ban, Venezuelá ban, Jemenben vagy
Nigé riá ban. Nemcsak katonai lé pé sekre van szü ksé g, utó lagos
reakció kra, amikor má r kitö rt a vá lsá g, hanem arra, hogy
oktatá ssal é s az infrastruktú ra fejleszté sé vel segı́tsü k a modern
é rté keket megbecsü lő tá rsadalmak lé trejö tté t. Mé g a
cinikusoknak é s az izolá ció hı́veinek is el kell ismerniü k, hogy
sokkal erkö lcsö sebb, gazdasá gosabb é s haté konyabb, ha a
szegé nysé g, a fé lelem é s a gyakran radi- kalizá ló dá shoz vezető
tudatlansá g felszá molá sá ba fektetü nk be, mint ha akkor akarjuk
megbü ntetni a radiká lisokat, miutá n má r erő szakossá vá ltak.
Minden egymilliá rd dollá r, amit iskolá k é pı́té sé re, taná rok
ké pzé sé re é s az elszigeteltsé gben é lő k bevoná sá ra fordı́tunk,
tı́zmilliá rd dollá r kö ltsé gű há ború t tesz szü ksé gtelenné ké ső bb,
amikor é hes, dü hö s iatalemberek ú jabb nemzedé ke vá lik
fogé konnyá a modernitá sellenes propagandá ra, pusztá n azé rt,
mert a vilá g nem tett semmit é rtü k.
Megtisztelteté s volt szá momra, hogy 2013-ban New Yorkban
ré szt vehettem a Women in the World konferenciá n. Egy
kerekasztal-beszé lgeté sen együ tt szerepeltem a tiné dzserkorú
ugandai sakkbajnokkal, Phiona Mutesi-vel, edző jé vel, Ró bert
Katendé vel, valamint Marisa van der Merwé vel, aki
tá rsalapı́tó ké nt vett ré szt a Moves fó r Life iskolai sakkoktatá si
program elindı́tá sá ban Dé l-Afriká ban. Ennek a ké t rendkı́vü li
asszonynak az é let-tapasztalata teljesen elté r egymá stó l, mé gis
mindketten arró l beszé ltek, milyen fontos az oktatá s, kü lö nö sen a
fejlő dő vilá gban.
Phiona az ugandai fő vá ros, Kampala egyik, Katwe nevű
nyomornegyedé bő l é rkezett, olyan né lkü lö zé sek é s fé lelmek
kö zö tt nő tt fel, amelyet a New York-i hallgató sá gunk kö zü l
kevesen tudtak aká r elké pzelni is. Amikor Ró bert helyi sakk-
klubja felfedezte ő t, az maga volt a csoda Phiona szá má ra, é s ı́gy
megmutathatta, milyen intellektuá lis teljesı́tmé nyekre ké pes.
Sakktehetsé ge lehető vé tette szá má ra, hogy bejá rja a vilá got, de
ami mé g enné l is fontosabb, ma má r azt tervezi, hogy orvos lesz.
Az oktatá snak ez az első é s legerő teljesebb ajá ndé ka: ö nbizalmat
ad, ami á tformá lja a gyermek elké pzelé sé t é letcé ljai tekinteté ben.
Nagyon kevé s olyan gyerek van, aki való ban szá mı́that arra, hogy
a futballban vagy má s izikai teljesı́tmé nyt igé nylő sportá gban
elé rt sikerei megnyitjá k elő tte az utat a tová bbi oktatá s vagy
karrier elő tt. Ez a sakkra is igaz, de a tapasztalat az, hogy ha valaki
intellektuá lis szinten ké pes helytá llni, sikereket elé rni é s jó
é lmé nyeket szerezni magá nak, ez az é let minden terü leté n is
alkalmazható tapasztalatot ad a szá má ra.
Ha van valami, amit megtanultam a sakkoktatá s né pszerű sı́té se
é rdeké ben tett hosszú utazá saim sorá n vilá gszerte, akkor az az,
hogy mindenü tt talá lni tehetsé geket. A ké rdé s az, miké nt adjunk
lehető sé get ennek kifejezé sé re é s kibontakoztatá sá ra. Az oktatá s
á ltal kı́ná lt lehető sé g oly fá jdalmasan hiá nyzik a harmadik
vilá gban - ső t, ha ő szinté k akarunk lenni, akkor a fejlett orszá gok
egy ré szé ben is. Hosszú tá von ennek a hiá nyossá gnak komoly
ká ros hatá sai lehetnek. Az oktatá s a leghaté konyabb mó d arra,
hogy szembeszá lljunk a szegé nysé ggel é s erő szakkal, ső t arra is,
hogy megbirkó zzunk olyan ö sszetett problé má kkal, mint a
terroristacsoportok felszá molá sa é s az erő szakos hadurak
visszaszorı́tá sa.
Termé szetesen csodá latosak azok a programok, amelyek
dollá rmilliá rdokat kö ltenek arra, hogy gyó gyszert é s é lelmet
osszanak a né lkü lö ző té rsé gekben. Szá mtalan é letet
megmentettek azok az alapı́tvá nyok, amelyek a betegsé gek é s
é hsé g ellen kü zdenek Afriká ban. Mikö zben az é let a legé rté kesebb
ajá ndé k, nem elé g, ha botcsiná lta vará zsló ké nt reggel
megteremtjü k az eget, de a fö ldet má r nem. Ha kö rbetekintü nk a
vilá g vá lsá gö vezetein, azt tapasztalhatjuk, hogy bá r a nyugati
segé lyek megmentetté k a gyerekek é leté t, oktatá s né lkü l
legtö bbjü k sorsa a nyomor é s az erő szak lesz.
Ké rem, ne é rtsenek fé lre! Mindezzel termé szetesen nem az ellen
é rvelek, hogy é letmentő gyó gyszereket adjunk a rá szorultaknak
é s semmiké ppen nem akarom elı́té lni azokat a nagyszerű
embereket é s programokat, amelyek biztosı́tjá k ezeket. De ne
fordı́tsuk el a fejü nket azonnal, miutá n a csecsemő k megszü lettek
é s ellá tá st kaptak. Ső t, egyá ltalá n ne forduljunk el! Né zzü nk
azokra a iatalokra, akiket a ká bı́tó szeres bandá k é s a
legkü lö nbö ző bb hadseregek rabszolgasá gban tartanak, azokra a
ké pzetlen iatalokra, akik abban lelik ö rö mü ket, ha a
szomszé daikat á ldozattá tetté k, é s gondoljunk a lá nyokra é s
asszonyokra, hiszen ő k vannak a legveszé lyeztetettebb
helyzetben.
Az egyetlen gyó gyszer, ami ezeket a bajokat orvosolni ké pes, az,
ha egyenlő esé lyeket biztosı́tunk ahhoz, hogy hozzá fé rjenek az
oktatá shoz. Mi sem bizonyı́tja jobban az igazamat, mint az
ellenkező vé lemé ny ké pviselő inek tevé kenysé ge: azoké a
csoportoké , amelyek felgyú jtjá k az iskolá kat é s hidegvé rrel
agyonlő nek diá klá nyokat. Ritká n hallani olyan szervezett
tá madá sokró l, amelyek cé lpontjai a gyó gyszereket é s
é lelmiszereket cé lba juttató segé lyszervezetek. Ez utó bbiak kevé s
veszé lyt jelentenek a tá libok, a helyi hadurak vagy az olyan
korrupt politikusok szá má ra, akik meg is lophatjá k ezeket az
alapokat. A vallá si fanatikusok, kü lö nfé le kereskedő k é s
hadseregek egyará nt egé szsé ges embereket szeretné nek
toborozni.
Ezek a gazemberek viszont ké ptelenek elviselni az oktatá s
terjedé sé t, kivé ve persze a militá ns vallá si tanı́tá sokat, amelyek
gyakran é ppen lezá rjá k a diá kok elmé jé t, ahelyett hogy
megnyitná k azokat. Megveté ssel gondolnak arra, hogy felnő het
egy ké pzett nemzedé k, mert tudjá k, ez egyetlen generá ció n belü l
vé get vetne az uralmuknak. Ezé rt a tá libok nem csupá n bezá rtá k
azt az iskolá t a pakisztá ni Swat vá rosá ban, ahol a tizenö t é ves
Malá la Jú szafzai é lt, hanem le is romboltá k. Nemcsak megtiltottá k
Malá já nak, hogy iskolá ba já rjon, hanem le is lő tté k.
A harmadik vilá gban az oktatá s sokkal tö bbet jelent anná l, hogy
tá vol tartsuk az utcá tó l a veszé lyeztetett iatalokat. Azt jelenti,
hogy a 21. szá zadban versenyké pes gazdasá got csak ı́gy, a
globalizá ció kö vetelmé nyeinek megfelelő en lehet lé trehozni. Az
egé szsé ges test nem elegendő , mikö zben vidé ki kö rzetek teljes
lakossá ga kö ltö zik á t a vá rosokba, é s mé g a mező -gazdasá g is
high-tech á gazattá vá lik. Nem tekinthetjü k luxusnak az ı́rá st-
olvasá st egy olyan korban, amikor kö nnyebb hozzá fé rni az
internethez, mint a tiszta ivó vı́zhez.
Mé g a legpragmatikusabb oktatá si segé ly is jó befekteté s. Sokkal
olcsó bb megvé deni é s oktatni a gyermekeket, mintsem katoná kat
é s cirká ló raké tá kat kü ldeni a megö lé sü kre, miutá n magukra
maradva a bandá k erő szakra é s terrorra toboroztá k ő ket. A tanult
lakossá g kevé sbé kiszolgá ltatott a propagandá nak, é s
alkalmasabb rá , hogy olyan vá llalkozó k é s vezető k kerü ljenek ki
kö zü lü k, akik gazdasá gi lehető sé geket kı́ná lhatnak má sok
szá má ra is.
Lé teznek olyan programok, amelyek ki izetik az ó pium- é s
kokainfarme-reknek a kü lö nbsé get azé rt, hogy valami kevé sbé
á rtalmasat termesszenek. Olcsó bb é s sokkal kevé sbé erő szakos
megoldá s ez, mint a hatá rokon é s a vá rosaink utcá in megvı́vni a
fegyveres bandá k ellen a droghá ború t. Mié rt nem fektetü nk be
ugyanı́gy a gyermekeink helyzeté nek javı́tá sá ba? Há ny iskolá t é s
ellá tó helyet lehetne é pı́teni egyetlen dró n elő á llı́tá sá nak é s
mű kö dteté sé nek á rá bó l? Há ny taná rt, szakoktató t é s biztonsá gi
ő rt lehetne alkalmazni egyetlen kü lö nleges egysé g akció já nak a
kö ltsé gé bő l?
Alapı́tvá nyunk, a Emberi Jogi Alapı́tvá ny azé rt tevé kenykedik,

hogy olyan bá tor embereket segı́tsen é s kö ssö n ö ssze, akik
vilá gszerte az egyé n szabadsá gá é rt é s az igazsá gé rt dolgoznak. Az
é vente megrendezett Osló i Szabadsá g Fó rum tö bb szá z ellenzé kit,
aktivistá t, ilantró p szemé lyt, ú jsá gı́ró t é s kö zszereplő t hoz ö ssze
az egé sz vilá gró l. A cé l az, hogy minden ré sztvevő tanuljon, é s
tapasztalatait má sokkal is megossza, hogy ú j erő vel é s ú j
gondolatokkal té rhessen haza.
2014-ben az á ltalunk alapı́tott, Kreatı́v Ellenzé kiek Vá clav Havel
Dı́já t a Pussy Rió t zenekar ké t tagjá nak, Nagyezsda
Tolokonnyiková nak é s Maria Alj okiná nak adtam á t. Ritká n fordul
elő , hogy valamiben egyeté rtek a Putyin-rezsimmel, de az ő
esetü kben kivé telt kellett tennem. Meghö kkentő performanszuk,
ahogyan nevetsé gessé tetté k Putyint, bá torsá guk, amellyel
kiá lltak mű vé szetü ké rt, nem csak olcsó csı́nytevé s volt, ahogyan a
vé dő ü gy-vé djü k é rvelt. Erő teljes politikai akció volt.
Moszkvai perü k sem tekinthető egyszerű eljá rá snak. A
diktatú rá k fenn-maradá sá hoz arra van szü ksé g, hogy az emberek
rettegjenek tő lü k, ezé rt nem viselik el a gú nyt. A legtö bb
elemző tő l elté rő en Putyin, a diktá tor elemi ö sztö neivel azonnal
megé rtette, milyen komoly a veszé ly. Ennek eredmé nye ké té ves
bö rtö nbü nteté s lett egy olyan elő adá sé rt, amely tizenö t percig
sem tartott.
Az utolsó javaslatom pedig az, hogy hallgassunk az
ellenzé kiekre, mé g akkor is, ha nem felté tlenü l tetszik, amit
mondanak. Ok azok, akik felfedik elő ttü nk tá rsadalmaink sö té t
való sá gá t. Azt a való sá got, ami elő l a legtö bben elfordulhatunk.
Hallgassunk az ellenzé kiekre, mert ő k igyelmeztetnek bennü nket
azokra a fenyegeté sekre, amelyeknek elő szö r a kisebbsé gek a
cé lpontjai, á m utá na szü ksé gszerű en a tö bbsé get is elé rik. Minden
tá rsadalomban vannak ellenzé kiek, nem csak a diktatú rá kban. Ok
emelik fel szavukat a jogfosztottaké rt é s az ü ldö zö tteké rt, akikrő l
a tá rsadalom nem vesz tudomá st. Hallgassunk rá juk ma, mert
arró l beszé lnek, ami holnap kö vetkezik.
„Kö zeleg a té l” - ez igyelmezteté s, nem szü ksé gszerű
kö vetkezteté s. A politikai é s tá rsadalmi vá ltozá sok idő szaká ban az
a jó , hogy ha komolyan nekifogunk, akkor befolyá solhatjuk ő ket.
Ha megrá zzuk magunkat é s a ké nyelmes semmittevé s helyett
cselekszü nk, é s ú jra megtanuljuk, miké nt kell ellená llni az
á ltalunk felé pı́tett modern vilá got fenyegető diktá toroknak é s
terroristá knak, akkor megvá ltoztathatjuk az ú tirá nyt. A haladá s
ellenzé se veszé lyes vı́rus, é s egy vı́rus elpusztı́tá sá hoz nem elé g
egy ú jraindı́tá s vagy rendszerfrissı́té s. Olyan é rté kalapú rendszert
kell felé pı́tenü nk, ami elé g erő s, hogy odahaza ellená lljon a
vı́rusnak, é s elé g okos, hogy megá llı́tsa azt, mielő tt terjedni
kezdene, de elé g bá tor is, hogy megsemmisı́tse ott, ahol má r
elszaporodott.
KOSZONETNYILVANITASOK
Amikor az a veszé ly fenyeget, hogy elmerü lö k az é rdekes

gondolatok é s csá bı́tó lehető sé gek tengeré ben, felesé gem, Dá sa,
mindig mentő kö telet dob nekem, é s kihú z a helyes irá nyba. Tudja,
hogy ez most a megfelelő kö nyv volt a megfelelő idő ben.
Nagyon remé lem, hogy a kö nyv maga kifejezi az elismeré st
annak a sok embernek, akik az elmú lt tı́z é v sorá n tanı́tottak é s
inspirá ltak abban, hogy emberi jogi aktivistá vá vá ljak, ezé rt a
mű nek ezt a ré szé t azoknak szeretné m szentelni, akik mindezt az
oktatá st é s inspirá ció t kö nyvvé formá ltá k.
Chris Parris-Lamb, irodalmi ü gynö kö m a The Gernert
Companyné l, nagy benyomá st tett rá nk má r az első nap. Chris é s
Benjá min Adams, a szerkesztő nk a Public Affairs Kiadó ná l,
kulcsszerepet já tszottak abban, hogy gyorsan kitalá ljuk, miké nt
lehet ö sszefü ggő tö rté netbe é s egy lé nyegi ü zenet menté n
elrendezni a gondolatok, a tö rté nelmi té nyek, visszaemlé kezé sek,
elemzé sek, kortá rs esemé nyek é s vé lemé nyek tengernyi
kuszasá gá t. A Public Affairs alapı́tó ja, Petet Osnos nagyszerű
szimattal rendelkezik, hogy megtalá lja, mi a hı́r, é s a kö nyv irá nt
tanú sı́tott lelkes tá mogatá sa hatalmas lendü letet adott nekü nk.
Kü lö n kö szö net George R. R. Martinnak a Jé g é s Tű z Dala (A
Songo lce and Fire) cı́mű csodá latos kö nyvsorozaté rt é s az abbó l
ké szü lt, „Tró nok harca” (Games of Throne) cı́mű HBO televı́zió s
sorozaté rt, ami ennek a kö nyvnek a cı́mé t inspirá lta. Putyin sok
tekintetben olyan lehet, mint Tywin Lannister, de talá n é rthető , ha
okkal tartok attó l, hogy magamat bá rmelyik má sik karakterrel
azonosı́tsam, tekintve, hogy sorsuk milyen ijesztő vé get é r!
JEGYZETEK
BEVEZETES
1 Huntington, Sá muel: The Third Wave: Democratization in the

Laté Twentieth Century. Norman, University of Oklahoma
Press, 1991.
2 Fukuyama, Francis: A tö rté nelem vé ge é s az utolsó ember
(The End of His- tory and the LastMan) Ford.: Somogyi Pá l
Lá szló , Abrahá m Zoltá n, M. Nagy Mikló s. Budapest, Euró pa,
2014.
első fejezet: A HIDEGHABORU VEGE ES A SZOVJETUNIO BUKASA
1 Bush, George H. W. — Scowcroft, RrenV. Atalakı́tott vilá g (A

World Transformed) Ford.: Bojtá r Pé ter, Magyarics Tamá s.
Budapest, Antall Jó zsef Tudá skö zpont, 2014,507.
2 Waitzkin, Fred: Mortal Games: The Turbulent Genius ofGarry
Kasparov. New York, Putnam’s Sons, 1993, Kindle-kiadá s,
pozı́ció szá m: 594-95.
3 Uo.
4 Tarnoff, Curt: „U. S. Assistance to the Former Soviet Union
1991—2001: A History of Administration and Congressional
Action” a CRS (Congressional Research Service, Kongresszusi
Kutató szolgá lat) beszá moló ja a kongresszus-nak, frissı́tve
2002. januá r 15-é n.
5 Paxton, Ró bert O.: The Anatomy ofFascism. New York, Knopf
Doubleday, 2004, Kindle-kiadá s, pozı́ció szá m: 4284-85.
má sodik fejezet: AZ ELVESZETT EVTIZED
1 Az Egyesü lt Allamok é s a Szovjetunió Izrael lé trehozá sá t

illető en is egyeté rtet-tek 1948-ban, é s első kké nt ismerté k el az
ú j orszá got.
2 Bush, George - Scowcroft, Brent: Atalakı́tott vilá g (A World
Transformed) Ford.: Bojtá r Pé ter, Magyarics Tamá s. Budapest,
Antall Jó zsef Tudá skö zpont, 2014,574.
3 Uo.
4 Halberstam, Dá vid: War in a Time ofPeace: Bush, Clinton, and
the Generals. New York, Simon and Schuster, 2001, 29.
5 Kaszparov, Garri: „Morá l Principles Must Underpin U. S.
Leadership” The Wall Street Journal, 1992. november 4., A14.
harmadik fejezet: LATHATATLAN HABORUK
1 A „Disputed Territories in Europe" cı́mű Wikipedia-oldal

lenyű gö ző olvasmá ny, amely a ré szletek gazdag tá rhá zá ul
szolgá l.
2 Bili Clinton elnö k Borisz Jelcin orosz elnö kkel kö zö s
sajtó konferenciá ja az oroszorszá gi Moszkvá ban, 1995. má jus
10-é n, www.presidency.ucsb.edu/ws/ ?pid=51336.
3 Kommersant napilap, 1995. má jus 18. Hivatkozá s John W.
Parker Persian Dreams: Moscow and Tehran Since the Fali
ofthe Shah cı́mű mű vé ben. Washington, D. C., Potomac Books,
2008,116.
4 Uo. 117-18.
5 Tarnoff, Curt: „U. S. Assistance to the Former Soviet Union
1991-2001: A History of Administration and Congressional
Action” a CRS beszá moló ja a kongresszusnak, frissı́tve 2002.
januá r 15-é n.
6 Erlanger, Steven: „Five Years Later: Eastern-Europe, Post-
Communism - A Spe- cial Report; Eastern Europe Watching the
Bear, Warily” The New York Times, 1994. októ ber 21.
7 Biztonsá gi garanciá kró l szó ló Budapesti Memorandum, 1994.
www.cfr.org. nonproliferation-arms-control-and-
disarmament/ budapest-memorandums-security-assurances-
1994/p32484.
negyedik fejezet: VERBEN SZULETETT
1 A Bizalmas jelenté s (Mr. Arkadin) cı́mű 1955-ö s ilmbő l,

amelynek forgató -kö nyvı́ró ja é s rendező je Orsó n Welles volt.
Ké ső bb kö nyv formá ban is meg-jelent, Welles egyetlen
regé nyeké nt.
2 Vlagyimir Putyin miniszterelnö k sajtó konferenciá ja a
kazahsztá ni Asztaná ban,
1999. szeptember 24-é n.
3 Alekszander Litvinyenko - Felstinszkij: A Há ló zatfelrobbantja
Oroszorszá got - A poló nium-gyilkossá g gyö kerei (FSZB
vzrivajet Rossziju) Ford. Lá ng Jú lia. Budapest, Pü ski-Masszi
Kö nyveshá z, 2007.
4 A Levada 2002 á prilisá ban elvé gzett kö zvé lemé ny-
kutatá sá nak eredmé nye szerint az oroszok 43%-a ı́gy
vé lekedett, 38%-a pedig kizá rta a biztonsá gi erő k
bű nö ssé gé nek lehető sé gé t,
www.levada.ru/press/2002041600.html.
5 Kaszparov, Garri: „Russia’s best Election Yet” The Wall Street
Journal, 1999. december 21.
6 BBC News: „Sears remain amid Chechen revival" 2007.
má rcius 3. http://news.
bbc.co.uk/2/hi/programmes/from_our_correspondent/64146
03.stm.
7 Politkovszkaja, Anna: A Small Corner ofHell: Dispatchesfrom
Chechnya. Chicago, University of Chicago Press, 2003,29.
ö tö dik fejezet: ELNOK LESZ, AMIG CSAK EL
1 Gesszen, Masa: The Má n Without a Face: The UnlikelyRise of

Vladimı́r Putin. New York, Penguin, 2012,132.
2 Hill, Fiona - Gaddy, Clifford: Mr. Putin: Operatı́ve in the
Kremlin. Washington, Brookings Institution Press, 2015,
Kindle-kiadá s, 322-27.
3 Idé zet Tatjana Jumasevá tó l, aki Jelcin lá nya é s kö zeli
taná csadó ja volt, forrá s: Jumaseva sajá t weboldala; valamint
megjelent a Telegraph 2010. januá r 23-ai szá má ban,
www.telegraph.co.uk/news/worldnews/europe/7063201/Bo
ris- Yeltsins-daughter-attacks-Vladimir-Putin.html.
4 Kaszparov, Garri: „Yeltsin offers New Hope fó r the New Year”
The Wall Street Journal, 2000. januá r 3.
5 Soros Gyö rgy: „Bitté r Thoughts with Faith in Russia”
Moszkovszkije Novoszti,
2000. februá r.
6 Pjontkovszkij, Andrej: „Fó r Whom Putin Tolls?” Russia
Journal, 2000. februá r 21-27.
7 https://hu.wikipedia.org/wiki/A_Szovjetuni%C3%B3_himnu
sza.
8 Uo.
9 Az amerikai felső bbrendű sé g é s kivé telezettsé g kritikusai,
mint Putyin is, nem szabad elfelejtsé k, hogy az ú j orosz
himnuszban is van egy olyan sor, hogy „nincs hozzá d hasonló ,
te, egyedü lá lló ”!
hatodik fejezet: VAN ENNEK SZIVE?
1 Az é vek alatt, vitá ink sorá n, Steve a bö lcsessé ge é s

tapasztaltsá ga miatt az egyik kedvenc „serpá mmá " vá lt, akitő l
sokat tanultam arró l, hogy az amerikai kü lpolitika hogyan lá tja
Oroszorszá got, é s mié rt. Erő sen ajá nlom az ő cikkeit é s
kö nyveit - mé g azokat is, amelyekkel é n szemé ly szerint nem
é rtek egyet.
2 Szemé lyes e-mail Steve Sestanovichtó l a szerző nek, 2015.
á prilis 19.
3 Traynor, lan - White, Michael: „Blair courts outrage with Putin
visit” The Guardian, 2000. má rcius 11.,
www.theguardian.com/world/2000/mar/ll/
russia.ethicalforeignpolicy.
4 Interjú Bili Clinton elnö kkel az Echo Moszkvi rá dió ban, 2000.
jú nius 4., idé zve itt: Wines, Michael: „Clinton in Moscow: The
State of Democracy” The New York Times, 2000. jú nius 4.
5 Hawkes, Malcolm: Humá n Rights Watch-jelenté s, 2000.
má rcius 11., idé zve itt: The Guardian,
www.theguardian.com/world/2000/mar/ll/russia.
ethicalforeignpolicy.
6 Rice, Condoleezza: No Higher Honor: A Memoir ofMy Years in
Washington. New York, Crown, 2011, Kindle-kiadá s, 1450-54.
7 Bush, George W.: Dö nté si helyzetek (Decision Points). Ford.:
Darvas Eszter - Gá rdos Bá lint - Nagy Zsolt - Tö mö ri Gá bor -
Tó th Attila - Tü zé r Judit. Buda-pest, Ulpius, 2010,245.
8 Szaharov, Andrej: Levé l az Egyesü lt Allamok
Kongresszusá nak, 1973. augusztus 21., megjelent itt:
Szaharov, Andrej - Salisbury, Harrison: Sakharov Speaks. New
York, Alfré d A. Knopf, 1974, 211. Alekszej Navalnijjel
kö lcsö nvettü k ezt a mó dszert, amikor a Magnyickij-tö rvé nyt
„az amerikai tö rvé nyhozá s Putyin- ellenes, kö vetkezé ské pp
nagyon Oroszorszá g-pá rti darabjá nak” neveztü k.
9 Dobrinyin, Anatolij: In Con idence. New York, Times Books,
1995,163.
10 Szaharov: Levé l az Egyesü lt Allamok Kongresszusá nak,
1973.
11 Andrew, Christopher - Mitrohin, Vaszilij: A Mitrohin-
archı́vum - A KGB otthon é s kü lfö ldö n (The Sword and the
Shield: The Mitrokhin Archive and the SecretHistory ofthe
KGB) Ford.: Bruhá cs Kinga, M. Nagy Mikló s, Szabó Má ria.
Budapest, Talentum, 2000,333.
12 Saranszkij, Natan - Dermer, Ron: A demokrá cia vé delmé ben
- A szabadsá g erejé vel a zsarnoksá g é s a terror ellen: a KGB
poklá tó l a Fehé r Há zig (The Case fó r Democracy: The Power
ofFreedom to Overcome Tyrannyand Terror) Ford.: Eperjesi
Ildikó , Morvay Pé ter. Budapest, Hetek, 2010,22.
13 Uo., 22.
14 Valamié rt ezt a nevezetes tö rté nelmi dokumentumot nehé z
megtalá lni mé g most, az informá ció korá ban is. Ha beı́rjuk a
kereső be az idé zetet, az első talá lat az é n Twitter-falamra
vezet. A beszé d teljes hosszá ban letö lthető a Jackson
Alapı́tvá ny weboldalá ró l: www.hmjackson.org/publications.
15 Tiszteletem jelé ül é n is nagybetű vel ı́rtam azt, amit
Szolzsenyicin nagybetű vel ı́rt a Nobel-dı́ja á tvé telé hez ı́rt
beszé dé nek ké ziratá ban.
16 2005-ben, egy ú jabb hı́rhedt kijelenté sé ben Rice a diktá tor,
Aljakszandr Lu- kasenka Fehé roroszorszá gá t ú gy emlegette,
hogy az „az utolsó nak megmaradt, igazi diktatú ra Euró pa
szı́vé ben” Emlé kezetessé vá lt ez a mondat, é s mondogattá k is
sokszor, sok helyen, de má r ú gy, hogy Lukasenka „az utolsó
diktá tor Euró pá ban”. Es, ami a legrosszabb, Rice mindezt
Moszkvá ban mondta! Bá r 2005-ben mé g csak kevesen merté k
diktá tornak nevezni Putyint, é rthetetlen, mire ez a hı́zelgé s.
2014-ben aztá n Lukasenka azzal vá gott vissza, hogy mió ta
Putyin lerohanta Ukrajná t, má r senki sem ő t nevezi az utolsó
diktá tornak. Igaza volt.
17 Az idé zetek kü lö nbö ző , orosz hı́radá sokbó l szá rmaznak;
kö zü lü k tö bb angol nyelvű ebben a BBC-riportban: „Hostage-
takers 'ready to die" 2002. októ ber
25., news.bbc.co.uk/2/hi/europe/2360735.stm.
18 Kondrachuk, Masha - Ennis, Stephen: „Jews reject Russia
claims of Ukraine anti-Semitism” BBC, 2014. november 12.,
www.bbc.com/news/world-europe- 29991777.
19 Az idé zet forrá sa: egy orosz riport itt: Grani.ru, 2003.
októ ber. Vershbow nagykö vet szinté n aggodalmá t fejezte ki
amiatt, hogy az orosz igazsá gszolgá ltatá st „szelektı́ven
alkalmazzá k”.
20 http://kitekinto.hu/europa/2010/01/14/valoban_kemek_i
ranyitjak_ Oroszorszá got/.
21 Szö veges é s audio formá ban is elé rhető itt: www.rferl.org/
content/Text_Of_Clsing_Statment_By_Mikhail_Khodorkovsky/
2208523.html.
hetedik fejezet: A SAKKTABLA MELLOL A TUZVONALBA
1 Kaszparov, Garri: Hogyan utá nozza az é let a sakkot (How Life

Imitates Chess) Ford.: Vargyas Zoltá n. Budapest, Euró pa, 2008.
2 Kaszparov, Garri: „The Great Game” The Wall Street Journal,
2005. má rcius 14.
3 McAlIister, J. F. O. - Quinn-Judge, Paul - Zarakhovich, Yuri:
„The Talks that Failed” Time, 2004. szeptember 13.
4 McAlIister, J. F. O.: „Communication Breakdown” Time, 2004.
szeptember 12.
5 „Beslan school siege Inquiry ‘a Cover-up”’ Hé rá id, 2007.
februá r 10., www. heraldscotland.com/beslan-school-siege-
inquiry-a-cover-up-1.829305.
6 Satter, Dá vid: Weekly Standard 12. é vf., 9. szá m, 2006.
november 13.
7 Gesszen: The Má n Without a Face, 193-94.
8 Shaw, G. B.: Má n and Superman. Cambridge, The University
Press, 1903.
9 George W. Bush elnö k errő l a demokrá ciapá rti szervezetnek,
a Freedom House- nak beszé lt. 2006. má rcius 29.
nyolcadik fejezet: A MEDVEGYEV-HADMUVELET
1 USA Today mé lyinterjú Condoleezza Rice kü lü gyminiszterrel,

2007. december 11.,
usatoday30.usatoday.com/news/washington/rice-
transcript.pdf.
2 Valamennyi idé zet azokbó l a cikkekbő l szá rmazik, amelyek a
Time magazin
2007. december 19-i szá má nak „Az é v embere” blokkjá ban
jelentek meg. Ezek kö zt talá lható egy interjú is, amelyben
Putyintó l megké rdezté k, hogy mié rt nem voltak nyitottabbak
az oroszorszá gi vá lasztá sok, é s hogy engem mié rt zá rtak
bö rtö nbe. Putyin erre ezt a dö bbenetes vá laszt adta: „Mié rt
angolul beszé lt Kaszparov ú r, amikor letartó ztattá k? Mié rt nem
oroszul? Amikor egy politikus nem az orosz né phez szó l,
hanem má s né pekhez, az nagyon á rulkodó .” Termé szetesen
angolul a sok kü lfö ldi tudó sı́tó hoz szó ltam, é s csak miutá n
oroszul má r elmondtam, amit akartam.
3 Time: „Adolf Hitler: 1938 TIME má n of the year” 1939. januá r
2.
4 Az idé zetek a rendkı́vü li euró pai taná csi ü lé seken elhangzott
beszé dekbő l szá rmaznak, ahol 2008 augusztusá ban Grú zia
helyzeté rő l tá rgyaltak.
5 Ezt a megjegyzé st Putyin a sajtó ké pviselő ihez inté zte
Né metorszá gban, 2006. októ ber 10-é n, há rom nappal az utá n,
hogy Politkovszkajá t megö lté k.
6 Vá clav Havel mondatá t szé les kö rben idé zté k az esemé nyt
kö vető idő szakban, é s a ilm sajtó anyagá ba is bekerü lt.
7 Valamennyi idé zet azokbó l a sajtó megjelené sekbő l
szá rmazik, amelyek a 2008. jú nius 11-é n, Moszkvá ban
megtartott Orosz Vilá gsajtó Kongresszuson (World Russian
Press Congress) elhangzott, Medvegyevtő l szá rmazó
kijelenté sekkel foglalkoztak.
8 A legkirı́vó bb eset Kadirov rivá lisá nak, Szulim Jamadajevnek
a 2009-ben, Duhajban tö rté nt meggyilkolá sa volt. A helyi
rendő rsé g Kadirov unokatestvé ré t (é s a duma egyik tagjá t)
vá dolta a gyilkossá ggal. Jamadajev ivé ré t, Ruszlá nt, 2008-ban,
Moszkvá ban ö lté k meg.
9 Bush: Dö nté si helyzetek, 528.
kilencedik fejezet: A HAMIS REMENY BATORSAGA
1 Obama ezt a „Fareed Zakaria GPS” mű sorban sugá rzott

interjú ban mondta,
2008. december 28-á n. Obama azzal folytatta, hogy
megdicsé rte George H. W Bush elnö k kü lpolitiká já t.
2 Ennek az idé zetnek egy vá ltozata megtalá lható a Szabadsá g-
szobor talapzatá nak lé pcső jé n lé vő emlé ktá blá n.
3 Idé zet a 2008. november 5-é n, a Los Angeles Times
lapcsalá dban megjelent é s szé les kö rben terjesztett cikkbő l. A
teljes szö veg elé rhető ingyenesen, itt: www.
theotherrussia.org/2008/ll/05/kasparov-on-obama-and-how-
russia-sees- america/.
4 Valamennyi idé zet forrá sa a kampá ny sajtó irodá já nak
kö zlemé nyei, amelyek viharos gyorsasá ggal jelentek meg,
egymá s utá n.
5 Smith, Ben: „Invasion of Georgia’ a ’3 a.m. moment’" Politico,
2008. augusztus 9.
6 Erdemes elolvasni McCain szená tor egé sz, Grú ziá val
kapcsolatos, 2008. augusztus 11-ei nyilatkozatá t:
www.realclearpolitics.com/articles/2008/08/mccain_
statement_on_ georgia.html.
7 Interjú Igor Yurgensszel, Gazeta.ru, 2010. februá r.
8 John le Carré : Suszter, szabó , baka, ké m (Ttnker Tailor Soldier
Spy) Ford.: Falvay Dó ra. Budapest, Agave, 2001.
9 Az idé zetet a sajtó szé les kö rben idé zte, 2011. januá r 14-é n.
Markey ké pviselő akkoriban a Kongresszus Termé szeti
Erő forrá sok Bizottsá gá nak vezető demokrata tagja volt.
10 Romney, Mitt: „Bowing to the Kremlin" Politico, 2012.
má rcius 27.
11 Romney, Mitt: No Apology: The Case fó r American
Greatness. New York, St. Martin Press, 2010, Kindle-kiadá s,
4916-20. szakasz.
12 George Orwell: 1984 (Nineteen eighty-four) Ford.:
Szı́jgyá rtó Lá szló . Budapest, Euró pa, 2013.
13 Zamjatyin, Jevgenyij: Mi (My) Ford.: Fö ldeá k Ivá n. Budapest,
Cartaphilus, 2008.
14 A Fox News-videó bejá tszá sá nak leirata tová bbra is
elé rhető : http://video. foxnews.com/v/1624799524001/anti-
putin-rallies-continue-in-russia/?#sp =show-clips.
tizedik fejezet: HABORU ES MEGBEKITES
1 „Castles in the sand" Economist, 2013. jú lius 13.

2 A já té kokat a II. vilá ghá ború kitö ré se miatt tö rö lté k. A
kö vetkező nyá ri olimpiá t 1948-ban tartottá k, Londonban.
3 Kaszparov, Garri: „Les Jeux et la vé rité ” Le Monde, 2014.
februá r 24.
4 Munkatá rsam, Mig Greengard kezdte ezeket a helyzeteket
„Hitler szemkerekı́-té snek” nevezni, a Szocsi elő tt é s alatt adott
interjú im sorá n. Arra is fel igyelt, hogy az ilyen
ö sszehasonlı́tá sok miatti szemkerekı́té sek jobbá ra
abbamaradtak, miutá n Putyin annektá lta a Krı́m fé lszigetet,
ahogyan azt elő re jeleztem.
5 John Kerry sajtó tá jé koztató ja Londonban, 2014. má rcius 14.
6 Obama való ban ezt mondta. Lá sd: „Remarks by President
Obama and Presi- dent Poroshenko of Ukraine after Bilateral
Meeting” 2014. szeptember 18. A kijelenté sei kö zü l szá mos
olyan van, amelyek szinte a diplomá ciai kettó sbeszé d
paró diá já nak tű nnek: „Es tová bbra is keressü k a mó djá t, hogy
mobilizá ljuk a nemzetkö zi kö zö ssé get annak é rdeké ben, hogy
vilá gossá tegyé k Oroszorszá g szá má ra: Ukrajna jó
kapcsolatokra tö rekszik valamennyi szomszé djá val, keleten é s
nyugaton egyará nt, valamint azt is, hogy meg kell talá lni a
mó djá t annak, ahogyan Ukrajna tá rgyalni é s kereskedni tud
Oroszorszá ggal, é s fennmaradnak az ukrá n é s az orosz
emberek kö zö tti szemé lyes kapcsolatok. Es azt is elmondjuk,
hogy Oroszorszá g nem diktá lhat szá mukra abban, miké nt
dolgozzanak haté konyan má s partnerekkel azon, hogy az
ukrá n né p helyzeté n javı́tsanak.” Es Oroszorszá g é ppen ezt
megelő ző en rohanta le Ukrajná t!
VEGKOVETKEZTETES
1 Havel, Vá clav: „Time to act on N. Korea” The Washington Post,

2004. jú nius 18.
2 Hugó , Victor: A tenger munká sai (Les Travailleurs de la Mer)
Ford.: Hajó s Korné l. Budapest, Né pszava, 1921.
http://mek.oszk.hu/10400/10423/10423. htm.
3 Putyin szó vivő je, Dmitrij Peszkov mondta ezt, alig né há ny
ó rá val a gyilkossá g utá n. Putyin má snap megismé telte ezt.
4 Nyemcov teljes, 2011-ben „Putyin. Korrupció ” cı́mmel ké szü lt
jelenté se elé rhető oroszul é s angolul itt:
www.nemtsov.ru/old.phtml?id=706613. Termé szetesen a tö bb
ezer kinyomtatott pé ldá nyt elkoboztá k é s megsemmisı́tetté k
mint „szé lső sé ges irodalmat”
5 A beszé d eredetileg a „Bé ke ereje” cı́met viselte, de
egyszerű en a „Vasfü ggö nybeszé d” né ven vá lt ismertté .
Erdemes teljes terjedelmé ben elolvasni vagy meghallgatni,
má r ö nmagá ban azé rt, hogy á muljunk, miké nt tudott Churchill
- aki hı́res volt szá rnyaló szó noklatairó l - beszé deiben seregnyi
ré szlettel é s politikai megoldá ssal is foglalkozni. A szö veg é s a
hang itt é rhető el: www.
winstonchurchill.org/resources/speeches/1946-1963-elder-
statesman/the- sinews-of-peace. Magyarul: Churchill,
VG^inston S. (szerk.): Sohase engedjetek! Winston Churchill
legjobb beszé det Ford.: Gy. Horvá th Lá szló . Budapest, Euró pa,
Budapest, 2006,364.
6 Mt2:22.
7 Szó szerint ezt mondta nekem Bili Maher a „Reá l Time" cı́mű
mű sorá ban, 2015. má jus 1-jé n.

Garri Kaszparov - Közeleg A Tél

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Garri Kaszparov - Közeleg A Tél

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

KÖZELEG

Garri Kaszparov: Winter Is Corning: Why Vladimír Pulin and the

of the Free World Must Be Stopped. Published in the

Copyright © Garri Kaszparov, 2015

Szerkesztette: dr. Bíró Andor - Becz Dorottya

Minden jog fenntartva. Jelen könyvet vagy annak részleteit tilos

Kiadja a HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2015

Felelős kiadó: Szauer Péter

Nyomdai előkészítés: Kedves László

Nyomás: Gyomai Kner Nyomda Zrt.

Zoenek, aki lehetővé teszi mindezt, valamint Cleónak és Rafának,

első fejezet: A hideghá ború vé ge é s a Szovjetunió buká sa

Vé gkö vetkezteté s

Kö szö netnyilvá nı́tá sok

1991. augusztus 19-é n a CNN é lő ben kö zvetı́tette a Mihail

Ot é vvel azutá n, hogy Putyin hatalomra jutott é s elkezdte

Az orosz demokrá cia felemelkedé sé nek é s buká sá nak

Nem lehet meghatá rozni azt a pillanatot, amikor Oroszorszá g utat

1989 nyará n hosszú interjú t kö zö lt velem a Playboy magazin, az a

PLAYBOY: On ú gy beszé l, mint egy amerikai. Az amerikaiak

Mivel a szovjet ható sá gok teljesen beleé lté k magukat a

Mindenkit ugyanazok a normá lis emberi vá gyak mozgatnak.

Akkoriban temé rdek mı́tosz é s té vhit terjedt el a

Hı́rnevemnek é s szó kimondó termé szetemnek kö szö nhető en

Ugy tű nik, manapsá g sokan megfeledkeznek ró la, hogy a

A mostani nemzetkö zi szı́nté rhez fogható tabula rasá t mé g

Gratulá lok! E sorokon keresztü l Bush csaknem olyan sü rgető é s

Azé rt cselekszü nk, hogy megoltalmazzuk az á rtatlan

Clinton a tová bbiakban elmagyará zta - a magyará zkodá shoz

Ismé t csak azt tudom mondani, hogy bravó ! Helyettesı́tsü k be

RIPORTER: Clinton elnö k, On é pp az imé nt hallgatta vé gig

RIPORTER: Szembe fog szegü lni a republiká nusokkal, akik

Hogyan?! Nos, bizony é ppen ı́gy festett a helyzet 1995-ben!

Az emberek ó hatatlanul is hajlamosak arra, hogy csak a

Vé gü l bebizonyosodott, hogy Milosevicsnek nem volt igaza, de ez

Elő szö r azonban mé g a decemberi parlamenti vá lasztá sok

ELNOK LESZ, AMIG CSAK EL

Azzal, hogy Putyin egyik napró l a má sikra az orszá g megbı́zott

Má r tizenö t é ve á ll Oroszorszá g é lé n, é s mé g mindig szaké rtő k egy

Mint a legtö bb vele egykorú szovjet polgá r, ú gy Putyin sem

En azonban mé g azt is hozzá tenné m, hogy Putyin való di jelleme

Am Putyin á llama aligha a nyitott tá rsadalom alapelveire

Az elő kelő urak, akik a folyosó kon mé g oly buzgó n

Ezek utá n a cikk kité r arra, hogy maga Pjontkovszkij hogyan is

Ez az ember má r tanú bizonysá gá t adta, hogy cinikus,

Pjontkovszkij ezutá n Andrej Babicki ú jsá gı́ró helyzeté re

2005-ben Feliksz Dzerzsinszkij mellszobra visszakerü lt ré gi

VAN ENNEK SZIVE?

A „putyinizmus" má r a kezdet kezdeté n kemé ny dió volt,

Talá lgathatné k, hogy vajon ki lehetett az a bizonyos orosz

Szergej Ivanovval szerettem volna beszé lni, de Putyin vette

Má snap Putyinnak sikerü lt Bushsal is beszé lnie. Errő l a

Mi rossz van abban, ha valaki szolidaritá sá t fejezi ki é s a

Ha megvizsgá ljuk, hogy mi tö rté nt Oroszorszá gban a szeptember

A „Nord-Ost” ostrom é s a beszlá ni tú szdrá ma kö zö tt lezajlott mé g

Szé gyellem magam a hazá m miatt.

A SAKKTABLA MELLOL A TUZVONALBA

Sok mindent fel tudné k sorolni, amirő l kemé nyvonalas, szovjet

1975-ben, tizenké t é vesen vettem ré szt é letemben elő szö r

Amikor a nyolcé ves iamra né zek, tudom, hogy ennek a

A iam, Vadim most 18 é ves, é s nem tudja, milyen egy szabad

Visszavonulá som elő tt né há ny hó nappal a beszlá ni iskolai

Soká ig mé g az á ldozatok pontos szá ma sem volt ismert, é s az