Ez a mű egy novella, azaz rövid, prózában írt epikai műfaj.

Általában egy főszereplője és

viszonylag kevés mellékszereplője van: gyakran egy fordulópontot mutat be a főhős életéből.
Cselekménye általában egy szálon fut, rövid idő alatt, kevés helyszínen játszódik.

A cím egy utalás egy fontos motívumhoz, ami a száznégy fenyőfa, amellyel összekapcsolódik
a múlt a jelennel, az öregember és Koncz Józseffel.

A mű egy metszet novella, hiszen a történet metszetet ad a szereplők életéből, rávilágít életük
egészére. A Koncz házaspár életének egyik fordulópontjába kapunk betekintést, és egy kisebb
keretet kapunk mindennapjaik lezajlásáról.

A cselekmény Koncz Józsefről, és feleségéről szól, akik felköltözve a nagyvárosba teljes

kényelemben élnek. Az idillük a város gazdasági és ipari fejlődésével párhuzamosan kezdett
tova szállni, és a hat év alatt a házas pár csendre és nyugalomra vágyott. Egy nap egy hirdetést
találtak egy Klotild-ligeten található nagy házról, és indultak is megnézni. Koncz ahogy
megállt a kapuban, azonnal az az érzése támadt hogy ismeri ezt a házat, és ennek hangot is
adott. Kopogva az ajtón nem nyitott nekik senki ajtót, majd betérve oda egy szobában
megtalálták a hirdetést feladó asszonyt. Ezek után az asszony megkínálta őket süteménnyel és
likőrrel, majd beszélgetni kezdtek. Józsefben egyre csak jöttek az emlékképek, majd ki is
derült, hogy miért is volt neki ilyen ismerős ez a ház. Ezek után megbeszélték, hogy
visszajönnek még, majd haza mentek.

Térben, és időben a késő 70-es évekbeli Magyarországon találjuk magunkat. A helyszín

Óbuda, majd később a Klotild-liget. Egy-egy emlékképnek köszönhetően az olvasó Koncz és
az öregember kórtermétől olvashat, ámbár nem túl részletesen, inkább csak homályos képet
kapunk.

Az elbeszélő E/1.személy, aki nem mindent tudó, de közvetíti nekünk Koncz József
gondolatait, vágyait. Nem szólítja meg az olvasót, és nem is tart belső monológot sem.

Ahogy már említettem, az ilyen műfajú művekben kevés szereplő van jelen, és ez alól ez a mű
sem kivétel. A szereplőkről nem kapunk részletes leírását, a főszereplőm kívül a nevüket sem
tudjuk meg. Főszereplőnk Koncz József, becsületes szocialista mérnök, kinek nincsenek nagy
szükségletei, de ahogy öregedik neki is szüksége lesz a nyugalomra és a csendre. Felesége,
akinek nem tudjuk meg a nevét, mesekönyveket lektorál egy kiadónak, és ő is vágyott már
egy faházra. A házat hirdető asszonyról sem tudunk meg sokat, csak azt, hogy miért is akarja
eladni a házát, míg férje jelenti a kapcsot a ház és Koncz között. Kettejük minimális
összefüggése sokkal nagyobb jelentőségű, mint azt Koncz eltudta volna képzelni, hiszen az ő
foszlány emlékéből volt ismerős a ház.

Szerkezetileg nem teljesen lineáris, egyenesen haladunk az időben, de kapunk egy-egy

halvány visszatekintést a múltból.