PETŐFI

(szinopszis)

Nyolcrészes televíziós filmsorozat, 50 perces epizódokkal.

Műfaj: dramedy – könnyed komédia és véresen komoly dráma. Kalandos élet- és nemzettörténet.
Forgatókönyv: Bereményi Géza, Nyáry Krisztián
***
Miért Petőfi?
Petőfi Sándor 171 évvel halála után is a legismertebb magyar költő. Magyarországon nincs 3 éven felüli gyerek
vagy felnőtt, aki ne tudna legalább egy versszakot fejből idézni tőle, külföldön pedig neve ma is sokak számára
egyet jelent a magyar költészettel. A magyar kultúrtörténetben nem találunk még egy embert, aki ilyen erősen
befolyásolta volna saját kora és az utána jövő generációk irodalmát, és aki a művészeten túl is ilyen erősen
formálta volna a magyar nemzeti identitást. Ma – kis túlzással – azt gondoljuk költészetről és a költőkről, amit
Petőfi Sándor modellként megalkotott, és azt véljük sajátosan magyarnak, amit Petőfi saját korában
úttörőként magyarként meghatározott. Már csak ezért is örök feladat foglalkozni örökségével.
Kevés olyan magyar költő van, akinek életműve és életrajza ilyen szorosan összeforrna – és akinek a világ felé
mutatott, nyilvános élete önmagában is ilyen tökéletesen megtervezett műalkotás lenne. Ma is úgy
gondolkodunk Petőfiről, ahogy ő azt tudatosan megtervezte: ő a puszták romlatlan vadvirága, a parasztfiú,
akiből csak úgy áradnak versek, akinek egyik keze a kard markolatán nyugszik, másik pedig az égbe mutat, mint
a szobrain látjuk. A valódi Petőfi Sándor nem ilyen, pontosabban nem csak ilyen volt. Ezerarcú, ma is megfejtésre
váró figura, aki költőként, politikusként, sőt, életformája alapján egyfajta „rocksztárként” képes volt
fenekestül felforgatni és örökre megváltoztatni Magyarországot.
Minél többet meg akarunk mutatni ebből az ezer arcból. A mészáros fiából lett igazi self made mant, aki
önképzésének köszönhetően eredetiben olvasott németül, franciául és angolul, és aki bekerült a kor értelmiségi
elitjébe; az első irodalmárt, aki képes volt tisztán az írásaiból polgári színvonalon megélni; a végtelenül tudatos
szerzőt, aki megszervezte a magyar kultúrtörténet egyetlen sikeres írósztrájkját. Magyarországon nem találunk
példát az övéhez hasonlóan gyors irodalmi karrierre: az 1844-ben még éhező, teljesen ismeretlen fiatalember
két év múlva már országosan ismert irodalmi vezér, akit tömegek ünnepelnek, amerre csak jár az országban,
versei 24 éves korában bekerülnek a tankönyvekbe, megzenésítve éneklik őket a falusi kocsmáktól a főúri
szalonokig.
Nem ismerünk mást rajta kívül, aki ennyire otthonosan mozgott volna kora minden meghatározó társadalmi
csoportjában: képes volt hatásosan szót érteni a szalmatetős kunyhók népével, a pesti értelmiségiekkel, a
művészetek iránt mérsékelten fogékony katonákkal, és a főúri kastélyok lakóival is. Valódi társadalmi közvetítő
volt, aki olvasót teremtett ősi nemesi családok fiaiból és lányaiból épp úgy, mint frissen magyarrá lett német
és szláv polgárokból, és írni-olvasni alig tudó parasztokból. Petőfinek köszönhetően egy ország értette meg,
mit is akarnak a Pozsonyban másfél évtizede tevékenykedő reformpolitikusok, miközben ő maga jóval
radikálisabb eszméket ápolt az övéknél. Szó szerint elválaszthatatlannak tekintette a szabadság és szerelem
ügyét. Szerelmeinek sorában arisztokrata kisasszonyt, polgárlányt, színésznőt és falusi cigánylányt egyaránt
találunk, s pontosan úgy nyerte el a befolyásos Szendrey Ignác leányának kezét, ahogy manapság a rocksztárok
választanak partnert: lazán és szemtelenül.
Megmutatjuk azt a Petőfi Sándort, aki a mai maratoni futókat megszégyenítő erőnléttel járta be gyalogosan az
országot, hogy aztán Dohány utcai fűtött polgári lakásában, kávét szürcsölgetve megírja a nyári Tiszáról szóló
költeményét. Petőfit, aki szerelmes verseket írt a barna kislányhoz, miközben menyasszonyát feledve egy szőke

1
színésznőt akart fél napos ismeretség után azonnal feleségül venni. Petőfit, aki honvédek tömegeit lelkesítette
csatára verseivel, miközben ő maga katonatisztként három honvédtábornokot is az őrületbe kergetett
függelemsértéseivel. Petőfit, aki a republikánusok radikális, de szűk politikai csoportjához tartozott, de képes
volt összetépni Dicsőséges nagyurak… kezdetű versét a nemzeti egység érdekében. Petőfit, aki a nép fiaként
őszinte kortesbeszédében halálra sértette választóit, a Kunság népét. Petőfit, aki mindenkivel képes volt gyorsan
összebarátkozni, hogy aztán ennél is gyorsabban véresen össze is vesszen szinte minden barátjával. Petőfit,
akinek ezer arca volt, de valójában csak egyetlen dolog érdekelte: a magyar szabadság. Ezért lehetett ez az
ellentmondásos ember mégis az egyetlen, aki a magyar történelem egy váratlan pillanatában egy egész ország
számára képes volt megszemélyesíteni a nemzet egységét.

***
Miért sorozat?
Petőfit bő másfél század alatt a legkülönbözőbb politikai és ideológiai szekértáborok próbálták zászlajukra tűzni,
kisajátítani, olykor meghamisítani. Éppen ezért mindig csak egy-egy arcélét világították meg az ezerből. Talán
ezért nem is készült róla olyan átfogó filmes alkotás, amely a maga teljességében igyekezett volna megmutatni
a Petőfi-jelenséget, és megpróbálta volna megfejteni, mitől lett kánonteremtő költő és a nemzeti öntudatra
ébredés jelképe a mészáros fiából. Ma a szemünk láttára zajlik a sorozatok forradalma. Petőfi Sándor
megérdemli, hogy korunk legfontosabb vizuális műfajának eszközeivel újrameséljük a történetét. A tényeket
tiszteletben tartva, de élve az írói szerkesztés szabadságával: nem ismeretterjesztő filmet készítünk, hanem
izgalmas, egyszerre nevettető és drámai, tényalapú fikciót.
A költő felnőtt életének fontos állomásai külön-külön is kerek, elmesélhető és izgalmas sztorikat adnak ki,
együttesen pedig érthetővé és átélhetővé teszik egy szédítő karrier, a csúcsot követő bukás, majd a tragikus
halál történetét. Petőfi Sándorral 1842 és 1849 között annyi minden történt, mint egy átlagos életet élő
emberrel 70 év alatt. Az egyes epizódokat úgy tervezzük, hogy önálló történetként is megállják a helyüket,
de közben kíváncsivá tegyenek a következő rész iránt is. Éppen ezért a nyolc rész nem nyolc egyforma
időtartamot dolgoz fel Petőfi életéből. Az első két rész az 1841-45 közötti, hosszabb tanuló-, vándorszínész és
segédszerkesztői időszakot dolgozza fel, míg a 48-49-es időszakra három epizódot is szánunk, hiszen
dramaturgiai és életrajzi szempontból is ez tekinthető az életmű csúcsának.
A történetet Petőfi mellett néhány állandó karakter kíséri végig, ám minden résznek van egy kiemelt szereplője,
akinek Petőfivel való viszonya vagy konfliktusa adja az adott rész központi cselekményét. Éppen ezért minden
résznek van egy önálló, időnként megszólaló rezonőrje vagy narrátora, aki a saját szempontjából elmeséli
a költővel való kalandját. Ez néha szinte az áldokumentumfilmek eszköztárával történik: pl. a 6. részben az idős
Jókai Mór beszél Petőfivel való barátságáról és összeveszésükről.
A sorozat nemcsak a főhős felnőtt életét meséli el, hanem a modern magyar nemzet megszületését is. A
szemünk láttára válik a németes kultúrájú Pestből a magyarság szellemi fővárosa, nemesek, jobbágyok és
polgárok kavargó társadalmából pedig – egy nagyszerű történelmi pillanat erejéig – egységes magyar nemzet.

***
Epizódok és fő karakterek
Petőfi életét néhány állandó szereplő kíséri végig: rokonok, szerelmek, barátok, ellenségek vegyesen. Közülük
kerülnek ki az egyes részek rezonőrjei is. Rajtuk kívül – epizódszerepben – felbukkannak a magyar történelem
és kultúrtörténet meghatározó szereplői is. Az alábbiakban csak vázlatosan tudjuk összefoglalni az egyes részek
tervezett tartalmát. Három helyen azonban felvillanás-szerűen bemutatunk egy-egy meghatározó jelenetet is.

2
1. Kutyák és farkasok (1841-43)
Éjszaka van. Egy katonaruhás kamaszfiú egy romos erdei ház tetejéről gyönyörködik a holdra vonító
farkasokban. Hirtelen csaholó kutyák és poroszlók jelennek meg, és a sűrű bozótosban üldözni kezdik a fiút,
katonaszökevénynek vélik. Óriási bőrtáskával és átkötött könyvekkel rohan egy városka felé. Lerázza üldözőit.
Már hajnalodik, amikor beér Pápára, zihálva bekopog egy földszintes ház ablakán. Odabent mécses fényénél,
borosüveg mellett boldogan hortyog egy diák: Petrich Soma, az üldözött unokatestvére, az epizód rezonőrje.
Félig még alva kinyitja az ablakot, a katonaruhás beugrik. „Megszöktél, Sándor?” „Lófaszt, komám, leszereltek,
de ezek előbb tépetnek szét a kutyáikkal, hogy előássam az obsitlevelem.” „Mihez kezdesz most?” „Teátrista
leszek és literátor! De előbb még pápai diák. Na, mit bámulsz, pakolj el a ládáról, és holnap beiratkozom a
kollégiumba.” Amire kimondja, már le is fekszik Soma útiládájára, és a feje alatt a könyvcsomaggal édesdeden
elalszik. Kint a poroszlók feladják a keresést, egyikük mérgében belerúg a pórázra kötött kutyába.
Ez az epizód elbeszéli Petőfi pápai diákságát, önképzőköri sikereit. Megjelenik első verse. Látjuk, ahogy a
teátrálisan viselt katonaruha ellenére sem lesz sikeres a bálokon a lányok között. Meglepett barátaival közli,
hogy úrilány lesz a szeretője, de hiába ír verseket egy bálozó kisasszonyhoz, a lány megmosolyogja. Amikor ezzel
ugratják, párbajozni akar. Pestre indul, ahol Pönögei Kis Pál álnéven bejelentkezve felkeresi a kor elsőszámú
költőjét, Vörösmarty Mihályt, hogy „barátja, Petőfi Sándor” neki küldött versiről érdeklődjön. Vörösmarty
felismeri a fiú tehetségét, ahogy a kollégiumban is felfigyel rá egy különc tanára, Tárczy Lajos. Igyekszik rávenni
tanítványát, hogy tanuljon tovább, legyen jurátus, és akkor biztosítani tudja írói pályáját is. Sándor azonban
kitart amellett, hogy híres színész és költő lesz egyszerre. Végül összeveszik tanárával, otthagyja az iskolát, és
felcsap vándorszínésznek. Tárczy értesíti az apját, aki utánamegy, felpofozza, de Petőfi felesküszik a
szabadságra, és továbbmegy a társulattal. Elbódítja a színészek szabados élete, a színésznők közelsége. Ennek
köszönhető, hogy első szerepében felsül. Felbukkan Pozsonyban, ahol testközelből láthatja a
reformországgyűlés politikusait. Itt egy kisebb színésztrupphoz csatlakozik, velük vándorol. A sikertelen társulat
azonban feloszlik, a koplalástól és hidegtől betegeskedő Sándor ott marad Debrecenben…

2. Bor és kávé (1844-45)

Petőfi rongyosan, gyalogszerrel indul Debrecenből Pestre. Felkeresi jótevőjét, Vörösmartyt, aki előfizetői
gyűjtést rendez első kötetének megjelentetésére, és állást szerez neki a kor elsőszámú lapjánál, a Pesti
Divatlapnál. Vahot Imre, a jó szemű kiadó meglátja a lehetőséget Petőfiben, a fizetés fejében minden héten új
„népdalt” vár tőle, és kötelezi, hogy népies ruhában, fokossal járjon. A költő élvezi a pesti életet, a kávéházak
nyüzsgését. Ontja a népszerű bordalokat, de valójában a kávé rabja. Lazán veszi szerkesztői munkáját is:
szórakozásból kétértelmű sajtóhibákat rejt el a lapban, a dilettáns költőket kipellengérező, gúnyos szerkesztői
leveleire mindenki felfigyel. Eközben elképesztő munkabírással fél éven belül összeállítja verseskötetét, megírja
a Helység kalapácsát és a János vitézt. Megismerkedik Vahot unokahúgával, Csapó Etelkével. Vahot újabb
reklámlehetőséget lát a költő és a lány szerelmében, Petőfi készül is a „szerepre”, de egy hirtelen jött
betegségben Etelke meghal. Petőfi ezek után valóban beleszeret a lány emlékébe, és az elvárttól nagyon eltérő
szerelmes verseket kezd írni. Meglátogatja szüleit Dunavecsén, ahol a rég nem látott anya szlovákul köszönti. A
kocsmában fültanúja, hogy egy versét népdalként éneklik, ám nem hiszik el neki, hogy ő a szerző. Az
értelmiségivé lett parasztfiú egy helyi kisbirtokos Zsuzsi lányát igyekszik meghódítani, de a lány apja elhessegeti.
Mérgében egy még elérhetetlenebb lányra veti ki hálóját: az arisztokrata Mednyánszky Bertára.

3. Pennaháborúk (1845-46)
Petőfi egyre ismertebb, ő a Pesti Divatlap reklámarca, ezért a konkurens lapokban sorra jelennek meg róla a
rossz kritikák. Felveszi a fegyvert, az egyre durvuló tollcsatákban bőszen támadja ellenfeleit, köztük egykori
barátait is. Három hónapos felvidéki „turnéra” indul, rendszeresen publikált, blog-szerű úti jegyzeteiben

3
szabadszájúan beszél mindenről és mindenkiről, – a kassza persze most is Vahotnál, az epizód rezonőrjénél
csilingel. A költő váratlanul, bejelentés nélkül jelenik meg ismerős és ismeretlen szállásadóinál, botrányaival
gyűjti a rajongókat és az ellenségeket. A fiatalok mindenütt ünneplik, a reformerek Gömörben tiszteletbeli
táblabírává választják. Az út során a hirtelen haragú poéta a szelíd Tompa Mihállyal egy irodalmi vita miatt
pisztolypárbajt kezdeményez. Szemtelen levélben megkéri Mednyánszky Berta kezét az apjától, aki
felháborodva utasítja vissza a poéta közeledését, a lány pedig nem mer megszökni vele. Petőfi falusi útján egy
parasztlánnyal, Erzsikével vigasztalódik egy négyökrös szekéren, és tesz róla, hogy Berta is olvashassa erről írt
versét. Második kötetét kétszer annyian rendelik meg, mint az előzőt. Jogilag még nem is nagykorú, de már
bekerülnek versei a tankönyvekbe. Pesti törzshelyére, a Pilvaxba miatta kezdenek el járni a fiatalok, ezért
konzervatív körök megalapítják a konkurens irodalmi szalont, a Gyűldét. A már nemcsak irodalmi, hanem
politikai harc egyik táborának vezére Petőfi lesz. Növekvő önbizalma elvezet a Vahottal való szembefordulásig.

4. Júlia és Nelli (1846-47)

Petőfi unja a ráosztott mulatós-bordalos szerepet, romantikus regényt, formabontó szabadverseket ír, amit
Vahot nehezményez. Petőfi nem fogadja el főnöke feltételeit, asztalt borít. Megalapítja a Tízek Társaságát és
társaival együtt sztrájkba lép: többet nem adnak írást a divatlapoknak, saját lapot szerveznek. Vahot bosszúból
kiadja a birtokában lévő régi verseiket. Petőfi ezért párbajra hívja, vívóleckét is vesz, de a dörzsölt Vahotnak esze
ágában sincs megvívnia vele. Petőfi Erdélybe utazik, ahol összebarátkozik a bohém arisztokratával, Teleki
Sándorral. Együtt mennek a nagykárolyi bálra, ahol Petőfi megismeri Júliát. Rocksztáros leánykérés következik:
Petőfi beállít Szendreyék kastélyába, végigveti magát a kanapén, és megkéri a gazdag uradalmi intéző lányának
a kezét. Persze nemleges választ kap. Az öreg Szendrey kijelenti, hogy Júliának választania kell közte és Petőfi
közt. A lány a költőt választja, mire az apa az esküvőt egyévi próbaidőhöz köti. Petőfi távozása után Szendrey
neki tetsző fiatalembereket mutat be Júliának, és tesz róla, hogy udvarlásuk híre a költőhöz is eljusson. A
Debrecenben időző Petőfi egy névtelen levélből értesül róla, hogy Júliája megcsalja. Ekkor kerül képbe a Júliánál
egy árnyalattal szebb, fiatal színésznő, Prielle Kornélia, aki egy saját maga által megzenésített Petőfi verset
énekel el a vendég tiszteletére. Az amúgy is sértett költő beleszeret a színésznőbe, s – némi szorosabb
bemutatkozást követően – azon melegében meg is kéri a kezét. Nelli igent mond.
Reneszánsz komédiába illő jelentsorban látjuk, ahogy a pár a kései órákban papot keres, aki azonnal összeadná
őket. Petőfi még a katolikus vallást is kész lenne felvenni, de iratok híján senki sem akarja megesketni őket.
Paptól papig rohannak, Petőfi még kerítést is mászik, mindenáron nászéjszakát akar. Nelli is kívánná, amit a
férfi, de „ingyen” nem adná a szüzességét. (Ha azt nem is, valamit azért juttat a költőnek szerelmi ajándékaiból.)
Sándor lóhalálában hazautazik Pestre, hogy elintézze a papírokat. Barátjának, Jókainak bejelenti, hogy esküvő
lesz, ahol násznagyként szükség lesz rá, de nem Júliával, hanem Nellivel. Jókai örül, mert Petőfihez nem illő
kékharisnyának tartja Júliát. A beszélgetés közben azonban a költő ráébred, hogy a színésznőhöz képest a
széplelkű úrikisasszony jelenti a nehezebb pályát, és ez felkorbácsolja önérzetét. Megírja Nellinek, hogy ne várjon
rá. A színésznő „bosszúból” férjhez megy egy kollégájához.

5. Szeptember végén (1847)

Vahot bosszúja miatt a Nemzeti Színház leveszi műsorról Petőfi bemutató előtt álló darabját, és a Tízek sem
kapják meg a várt lapengedélyt. A fiatal írók már-már feladják, többen össze is vesznek, mikor egy emberséges
cenzor felhívja a figyelmüket, hogy publikálhatnának együtt egy kisebb meglévő lapba, az Életképekbe. Ezzel
látványosan kerekednek felül Vahoton. Petőfi levélben összebarátkozik Arannyal, közben előnyös szerződést
köt gyűjteményes kötetére Emich Gusztávval. A reklámkampányba még az is belefér, hogy barátai talicskában
végigtolják a Váci utcán. Végre tisztes bevételre tesz szert, de pénze tönkrement apja megsegítésére megy el.
Már ő a legnépszerűbb költő az egész országban. Őt azonban már nem elsősorban az irodalmi forradalom
érdekli, hanem a tényleges. Egyik lázító költeménye az osztrák államtanács napirendjén is szerepel,

4
titkosrendőrt állítanak rá, leveleit felbontják. Szendery Ignác közben továbbra is próbálja Petőfi ellen fordítani a
lányát. A költőt nem engedi a lánya közelébe, amíg le nem telik a próbaidő. Petőfi, hogy a közelben lehessen,
Teleki koltói kastélyának vendége. Itt ismeri meg Pila Anikót, a környékbeli cigánylányt. A lány mit sem tud
Petőfiről, mégis mindent odaad neki egy szerelmes éjszakán. A költő persze nem annyira romantikus, hogy
végleg őt válassza. Az egy év leteltével elmegy Júliáért. Az öreg Szendrey (az epizód rezonőrje) megdöbbenésére
a „koldus poéta” főuraknak járó díszes négyes fogaton érkezik, és az esküvő után a koltói kastélyába viszi
feleségét.

6. Szabadság, szerlem (1848. elejétől március 15-ig)

A verseskötetért kapott pénz elfogyott, Petőfi és Júlia albérlőt fogadnak Dohány utcai lakásukba: az epizód
rezonőrjét, Jókai Mórt. A jó barát és az ifjú feleség már az első nap összevész azon, hogy Jókai szobájában éjfél
után is hangosan mulatoznak a cimborák. Bár Petőfi kezdetben nem hagyná el a hitvesi ágyat, egy idő után
csatlakozik hozzájuk. Újabb világmegváltó terveket szőnek: Petőfi vezényletével rendszeresen eljátsszák a
francia forradalmat. Mindenki érzi, hogy óriási változások közelednek. A fiatalok elégedetlenek a pozsonyi
reformpolitikusok tempójával, az utcáról akarnak gyorsítani. Kossuthék törvényjavaslatai alapján megírják a 12
pontot, Petőfi pedig tartalékba helyezi Dicsőséges nagyurak című lázító versét.
Már 14-én éjjel a költő és felesége az ágyban fekszenek. Júlia kokárdát hímez, a férjére vár, aki lázasan olvas.
Már hajnalodik, amire Petőfi a feleségével kezdene foglalkozni, de Júlia addigra elalszik. Petőfi egyedül megy
reggelizni a Pilvaxba, társai késnek. Megérkezik Bulyovszky és Vasvári, együtt éri őket a bécsi forradalom híre.
Petőfi megérzi: most vagy soha. Jókai szobájában gyűlnek össze, Júlia még alszik. Vasvári Petőfi botjával
hadonászik, a költő rejtett tőre kirepül a botból, elrepült Bulyovszky füle mellett, és megáll az ajtófélfában. Nyílik
az ajtó, és az álmos, hálóinges Júlia az ajtófélfából kiálló, még mindig remegő tőrre mered. Dühösen Jókaira néz:
biztos a nyughatatlan albérlő csinált valamit. A fiatalok visszamennek a kávéházba a 12 ponttal és a Nemzeti
dal kéziratával. Közülük a rettenetesen dadogó Sükei Károly megy ki a havas esőbe, és kiakasztja a kézzel másolt
12 pontot, és megpróbálja felolvasni. A járókelők köréje gyűlnek, köztük egy titkosrendőr is, aki az elmeosztályra
akarja vitetni a fiatalembert. Az embereknek azonban tetszik a bátor ifjú, és elzavarják a spiclit. Az összeverődött
emberek élén Petőfiék átvonulnak a közeli jogi kar épületébe, ahol Jókai Mór egy székre állva felolvassa a 12
pontot, Petőfi pedig ordítva elszavalja a versét. Tovább mennek a többi egyetemre, óriásira duzzad a tömeg.
Irány Landerer nyomdája, ahol a ravasz nyomdász-vállalkozó segít végigjátszani a forradalmi színházat….
Az epizód döntően „Petőfi nagy napjának” történetét meséli el. Miközben zajlanak az ismert események, Petőfi
megpróbál kettesben maradni Júliájával, hogy bepótolják az elmaradt éjszakát. Ebben a nap folyamán mindig
megakadályozza őket valami. Közben a többi ifjú is megtalálja szerelmét: Vasvári Teleki Blanka grófnőt,
Bulyvoszky Szilágyi Lilla színésznőt, Jókai pedig a népszerű dívát, Laborfalvi Rózát. Ezt Petőfi rossz néven veszi,
nem tartja barátjához és a forradalomhoz méltónak a zabigyereket nevelő színésznőt. A nap végére azonban
győz a szabadság és a szerelem is.

7. Csataképek (1848 nyarától 49 elejéig)

A forradalom másnapján Petőfi népszerűsége csúcsán van. Tudatában van történelmi szerepének: óriási
karddal az oldalán maga viszi el a múzeumba a Nemzeti dal kéziratát, a Landerer nyomda előtti teret pedig
Szabadsajtó útnak keresztelteti. Pozsonyban és Bécsben elterjed, hogy negyvenezer paraszttal a háta mögött
megindul, ha nem fogadják el Kossuthék törvényjavaslatait, gyorsan szentesítik is azokat. Az eufória azonban
nem tart sokáig. A még meg sem alakult magyar kormánynak tehertételt jelentenek az izgága pesti radikálisok,
Petőfiéket pedig dühíti a profi politikusok óvatoskodása. Petőfi hamarosan már a Nemzeti Múzeum lépcsőjéről
lázít Batthyányék ellen, később maga a miniszterelnök fogadja, de nem jutnak dűlőre. Összevész Jókaival is,
akinek nem sikerül megakadályoznia a házasságát. Elhatározza, hogy szülőföldjén elindul az első népképviseleti

5
választáson. Riválisai elterjesztik, hogy orosz kém, ráadásul őszinteségével maradék választóit is magára
haragítja. A hatalmas bukás után barátja, a képviselőjelöltként ugyancsak megbukott Arany (e rész rezonőrje)
tartja benne a lelket. Innentől villámgyorsan hanyatlik népszerűsége, ráadásul összevész mesterével, a
képviselővé választott Vörösmartyval is. Háttérbe akar vonulni, ám ellenségei elterjesztik, hogy gyáva katonának
állni. Bevonul, de folyamatosak a konfliktusai parancsokaival. Hogy terhes feleségét biztonságba helyezze,
önkényesen otthagyja az alakulatát. Fia, Zoltán éppen 9 hónappal március 15-e után születik meg Debrecenben.
Petőfi végül Erdélyben csatlakozik Bem seregéhez. A veterán forradalmi katona fiát látja a forradalmár költőben.
Hogy megóvja Petőfit a veszélytől, futárává teszi.

8. Szörnyű idő (1849 tavaszától Petőfi haláláig)

Petőfi rajongva tiszteli Bemet, akit verseiben dicsőít, katonai ellenlábasait pedig cikkekben támadja. Amikor a
költő a tábornok szándékai ellenére mégis részt vesz egy ütközetben, Bem futárként Debrecenbe küldi. Itt Petőfi
nem adja meg a kellő tiszteletet Mészáros Lázár hadügyminiszternek, aki megleckézteti. A költő gúnyos verssel
válaszol, és dühében lemond tiszti rangjáról. Családját Aranyékhoz menekíti, majd visszatér Erdélybe Bemhez,
aki visszaadja rangját és megajándékozza kedvenc lovával. Később őrnaggyá is előlépteti, miközben a költő
lemondó levele még a kormány asztalán fekszik. Futárként küldi Klapka Györgyhöz, aki sorozatos
függelemsértései miatt letartóztatja. Végül Görgei Artúr közbenjárására elengedik, de az eset után újra
leszerelését kéri. Könyveit jóval kevesebben vásárolják, új kiadásra sincs remény. Ismét rászakadnak az anyagi
gondok. Szülei járványokban meghalnak, Bemtől kapott lovát is el kell adnia, hogy eltemettethesse őket. Eldönti,
hogy örökre felhagy a közélettel, és kizárólag a családjának fog élni. Mezőberénybe mennek Orlay-Petrich-hez,
itt éri Kossuth levele, amelyben segítségét kéri a pesti nép mozgósítására. Amire kiáltványát megírja, Kossuth és
a kormány feladja a fővárost. A csalódott költő az orosz beavatkozás hírére mégis visszatér Bemhez. Júliát, aki
az utolsó epizód rezonőrje, Erdélyben biztonságba helyezi. Ezúttal már nem katonaként, hanem civilként keresi
meg a döntő csatára készülő tábornokot. 1849. július 31-én reggel Bem tiltása ellenére gyalogosan megjelenik
a Segesvár és Fehéregyháza közötti csatatéren. A figyelmeztetésére, hogy ne menjen tovább a harcolók
irányába, legyintve csak annyit mond: „potomság”. Utoljára fekete nadrágjában, vitorlavászon kabátjában
látjuk, amint a harcmezőn jegyzetel. Egy orosz dzsidásosztag rohamra indul.
Zárókép: 1882. október 15., Petőfi Sándor Március 15-e téri szobrának avatása. Zászlók és koszorúk erdejében
Tisza Kálmán miniszterelnök beszél arról, hogy amiért a költő küzdött, a kiegyezéssel megvalósult, sorolja a
Petőfihez köthető közhelyeket. A sorozat még élő szereplőit is látjuk: a nagybeteg Arany az első sorban szégyelli
magát, Jókai díszmagyarban mosolyog a hazugságokon, az agg Szendrey Ignác botjába kapaszkodva lelkesen
bólogat, Prielle Kornélia a hátsó sorban gúnyosan kommentálja a hallottakat. Egy gyerekkórus a Szabadság,
szerelem című vers megzenésített változatát énekli – lelkesen, de hamisan.