170

s84
 AZ ETIKA ÖrÖoIrnÉszE QT.}

.ff

AZÉnrErEHn
I{ATÓxÉpEssÉcÉnŐL,
VAGYIS
AZEMBERI SZABADsÁcnÓr
 ruŐszÓ

Áttérek u égiil az rugsik. t6 z!rs|' qaety - azt a"w@ Á'ae

-E' 11V'a '-llbt
phben a részben tehát az ész hat ké-
uwtgr-eh-qszabads,1ghoz uezet-
pességér7sz lok, s megmutatotn, hogy mit tehet ffiagage 42l aÍ*1yykfal
szembsn, azuaán pedig, hogy ni az elme"57.p.b-q!1fo9, uagy'is
!oW4so.
L tjuk majd ebb 7, menrryiuel tbbbre képes a biibs a udatlqnn!íl'
Hogyan és mely , nn kell az értclnet tiikélitesítgni, azutín pedig min
m uészettelkell a tafut gondozni, hogy helyaen teljesíthessefeladahít, nem
tartozikide; ffiertez az oruostudomány dolga, amazpedigalogikíé.2 ltttehlít,
atnint mondottam, egyed t az elme, uagyis az ész hat képuségér7sz lok, s
nindenekel tt negnut4tonn, mekkora és milyen az afektusokfetctti uralma,
hogy megfékezze és mérsékeljeket. Mert hogy nincs feltÍtlen uralrnunk
rajtuk, azt m,írfent kimutattam. A saoikusok mégis t gy uélekedtek, hogy

1
Curleynek minden bizonnyal igaza van abban, hogy az ad alteram Ethka partem
kifejezés nem az Etika megirásánakvalamely korai fázisára utal, amelyben a mai 1-2.
rész egyÍ4jta prolegomena lettvolna, a mai 3-4. ré sz az els részt, az 5. pedig a második
részt elkotta volna. Az a véleményem, hogy itt az Etika kerr s céljáb l a második
elérésérl van sz , vagyis arr l, hogy miután zz eddig1 fejtegetések bemuat k a
mindennapi vélekedéseketés szenvedélyeket, valamint ftjltárták metafiz|bi alepzl-
tukat, most azt kell megmutatrri, hogy ugyenazon a metaÍizikai alapzaton hogyan
éptilhet ftl egy más megismerési.m d alapjá1egy mi1tipggr!' a3_ e!19;?t:9''1c1'
rct ie"''é osztácillpja
""gpq:z]*l-e".t*iize._.ts_ts_áT'_t"Tmáfiilá'inert_étii-a
tehát inkább filoz fiai, mintsem filol giai.
2 Azetény'hogy Spinoza itt az értelem megiavításár l szol korai m tematikáját a
logika ktirébe tartoz nak mondja, világossá teszi a X/II. sázadi logikafogalomnak a
mait l eltér jellegét. Nem logikár l van sz , hanem az ismeretelmélet
"formális"
felé k<izelít otartalpi" !9g"ssl,9.lynek f feladata ??9mbel Te l_slT's_l f1k9!tí
..sainakvizsgílata' _. .

351
 oTÖDIK RÉsZ

az afektusok feltétlen l J gnek akaratunkt l, s hogy mi feltéíleniil paran- nem kiitijtte tjssze a pupilla kitágítisának uagy szkítesének akarat ual,
csolhatunk nekik.3 Azonban a tapasztalat ellentmondása, nem pedig elueik, hanem éppen csak a táuoti uagy kiizeli dolgok megtekintésének akarahíual.
annak beuallására kényszerítette ket, hogy az afektusok megfékezéseés Végiil azt áIlítja, hogy noha gy tíínik,e mirigy minden egya mozgása a
mérséklésenern csekély gyakorlatot ésfáradságot kijuetel. S ezt ualaki (haj l természet álul élet nk kezdetÍt7 fogua ssze uan kapcsolva egy bizonyos
lnaI emlél<szem) a házi kutya és a uad szeb példáján pr bálta bemutatni: gondolatunkkal, a megszokás mégis ruís gondolankhoz kapcsolhatja ket.
tudniillikgyakortással elérte uégiil, hogy ah,izikutya megszokta auadászatot, Ezt a lélek szenuedélyeir1 sz l m ue 1. részének50. eikkelyében igyekszik
a uadászeb pedig kszokott a nyulak ijldiizésér|. bizonyítani. Azt kijuetkezteti azuhin ebb7, hagy nincs olyan gyenge lélek,
Ennek a uéleménynek nern csekély mértékbenkeduez Dacartes. Mert azt amely helyes uezetés nellett ne nyuhetnefeltétlen hatnlmat szenuedélyeJ?iliitt.
i- átlítja, hogy a lélek, uagyis az elne, fképpen az agy egy bizonyos r&zéuel Mert dejnki ja szeint a szenuedéIyek ,,olyan ésáeletei, érzetei uagy jilin-
: egyesi}I szorosan, tudniillik az gyneuezett tobozmiríggyel; ennek segíLségével dulásai a léleknek, amelyeketk tiiniisképpen reá uonatkoztatunk, s amelye-
ls ket _ ezt j I jegyezz k meg _ az étetszeltemek ualamely mozgasa hoz létre,
\,r-.érzi meg az elne a tatben el idézeu iisszes mozgásokat és a k tcsteket;
magát a toboztniigyet pedig az elme pusztán azáltal, hogy akarja, k l Í é- furt Jenn és er sít meg". (Lásd A lélek szenvedélyei 1. részének27.
leképpen képes mozgatni. Ez a miigy, állítja Descartes, olyképp uan az agy pontját.)4 Minthogy azonban bármely akarattal a miigynek és kiiuetkez1cg
kiizepén jif ggaztue, hogy az életszellemek legcsekéIyebb mozgtísát l noz- az éIetszeltemeknekb, rmely mozg sát i)sszekiithetjiik, s az alearat meghatá-
gásba j het. Azuaín azt állítja,
hogy e miigy jilf)ggesztése az agy kiizepén rozása egyed l a mi hat képességnkt7Jagg, ezmJeltétlen hatalmat nyu nk
antryi kiil nbiiz m m don az életszellemek
don lehetséga, ahány kulanJéle majd szenuedélyeinken, ha akaratunkatbizns és szilárd ítéletekkel határoz-
bele tkiiznek, s hogy ezenkíuiil annyi kiiliinféle rryom vés dik beté, ahátry zuk meg, amelyek szeint akarjuk irárryíuni életijnk cselekedeteit, s ezekkel
kiit k k t rgy hajtjaJeléje azokat az életszellemeket; ezért uan az, hogy
nÍéle az ítéletekkel sszekapcsoljuk azoknak a szenuedélyeknek ffiozgását, ame-
ha késnb az eltne akarata, anely k ltirlftleképpen mozgatja a nirigyet, egyik lyeketktu nunk.
uagy másik m don olyan helyzetbe hozza, amilyenbe már egyszer hozták az Ez ennek a hírneuaJérfi. nak a nézete (anentryire szauaib lkioluason);s
egyik uagy másik m donjililézett életszellernek, akkor a miigy ugyanazon ha keuésbé étes az nézet uolna, alig hittcm volna, hogy ily nagy férfr, t l
a m don fogja hajtani és megllatározni az életszellemeket, amint ezek a származik. Val ban nem tudok elégécsodálkozni, hogy az afilozfus, aki
miigy hasonl helyzetében azel tt uisszahajtattale. Azt állítja tou bbtí, hogy szilárdan jiltettc magában, hogy csak ntnagukban nyituánual eluekb7
az elme minden egyes akarata természett7 fogua egyesítue uan a mirigy uezetle mindent, s csak olyasmit áIlít, atnit uilágosan és elkiilijnítetun ésáelt,
bizonyos mozg1sáual. Ha például ualakinek az az akarata, hogy megtekint- s aki annyiszor r tta meg a skolasztikusokat, rnert honályos dolgokat rejtett
sen egy táuoti tárgyat, ez az akarat el idézi, hogy a pupitla kil guljon' De ha tulaj donságokkal akartak megmagyarázni, maga olyan felttuéshez Jolyamo-
csupán a pupilla kiaígíaására gondol, nern használ majd neki semmit, hogy dik, amely rejtettrbb minden rejtett tutajdonságnál. Kérdem t7e, mit ért az
neguan benne az erre irányul akara| mert a miigy mozgasa arra szolgil,
hogy az életszellemeket a l t idegJelé hajtsa oly m don, arnely megfelel a
pupilla kinágíaís nak uagy sz kítésének,a természet pedig a nirigy mozgís,ít a
Né-iképpm dosíwa áwettem Dékány András fordítását: A lébb szenuedétyeí.
Szeged' Ictus, 1994' 48. o. Maga Spinoza az eredetileg franciául megírt mri latin
fordításáb l idéz, mely el sz r 1650-ben jelent megAmszterdamban.
3 5
Vci. Wolfson II. 263. sk. o. AlÍbk szau,edélyer'. 4,t-50. cikkely.

,, *
 orÖotrnÉsz
elme és a kapcsolatán. Monilom, ruilyen uilágos és elk hnítettfogalma
test
uan arr l a gondolatr l, amely a lcgszorosabban ssze uan kapaolua a
kiterjedésnek ualarnely részecskéjével?Szeretn&n, ha ezt a kapcsolatot a
Iegkiizetebbi okáual magyarázta uolna. De annyira k liinb z nek
az elmét a testt !, hogy sem akett kapcsolatának, sem mag,nak az elnének
nem tuilta ualanely egyes ok t negadni, hanem kénytelen uolt az egész
uilágegyetem ok,ához, azaz Istenhez folyamodni. Azután nagyon szeretnétl
tudni, hogy a mozgásnak hányfokát képa k ziilni az elme azzal a toboz-
mirigyel, s nekkora er uet tudja azt Í)gg helyzetben tartani. Mert nem
tudoi, vajon az elme lassabban uagy gyorcabban mozgatja-e ide-oda ezt a
tobozt, mint az életszelktnek, s uajon a szenuedélyek mozgísait, ametyeket
szilárd ítéletekkelkapcsoltunk szorosan iissze, testi okok,jra nem uálaszt-
hatják-e e! tli)k. Ebb7 az kiivetkeznek, hogy noha az elne szilárdan
elt kélu, hogy szetnbeszáll a ueszéIyekkel, s ehhez az elhat rozáshoz hoz-
z kapcsolta a merészségmozdulatát, ruégis a ueszély lláttara a toboz olyan
hetyzetbe ker thetne, hogy az elme csak a menek lésre uolna képa gondolni'
S ual ban, rninthogy az akaratnak nincs semniféle uonatkozása a mozgás-
hoz, nem is lehetséges senmféle ijsszehasonlíttís az elmének és a testnek
hataltna, uagyis ereje k z tt, s kiiuetkezésképpen az egyiknek ereje senmi-
képpen nem határozhat neg a tnásiknak erejéuel. Tegy k hozzá: ezt a
mirigyet nem talátjuk olyképpen az agy kiizepén, hogy k nnyen és k l nJéle
m don ide-oda lehetne mozgatni, s hogy ntÍsrészt az ijsszes idegek nem
Jolytat dnnk egészen az agy regeiig. Vég l mindazt, amit az akaratr l és a
szabadságír ! állít, mel! zihn, ruert hiszen eléggé,s t kelleténél b uebben is
kirnutattam, hogy ,átlíaásai hanisak. Minthogy tehát az elme hat képaségét,
amint fent kimutattam, egyedal a rnegismerés határozza meg, ezért az
afektusok ellenszereit - mindenki, gy hiszem, ismei ket tapasztalatb l,
csakhogy nemfigyeli ffieg pontosan, és nem látja hat rozottan
_ egyed l az
elme ismeretéb ,Ifogiuk meghahírozni, s bel1e ueze1j k le mindazt, arni
elme b oldogság,íra u onatkozik.
t*
ErlszÓ - 1. TÉTEL
A)0ÓMÁK
7.Ha egyazon alanyban két ellentétes cselekvés támad, sztikség-
gondolu képp vagy mind a kett ben, vagy csupán az egyikben változásnak
kell végbemennie, míg ellentétes voltuk meg nem sz nik.
2. Az okozat hat képességétokának hat képességedeÍiniálja,
amennyiben az okozat lényegétokának lényege magyarázza meg
vagy definiálja.
Ez az axi ma nyilvánval a3. rész7. tételébl
1. TÉrsr
,4szerint, amint a gondohnk és a dolgok ideái etrendez dnek és sszekap-
csohdnak az elm ben, pontosan gy reniez dnek et és kapcsot dnak ssze a
test afekci' i, uagyis a dolgok képei a tatben.
Bizonyítás
Az ideák rendje és kapcsolataugyanaz (a 2. rész 7. tétele szerint), mint
a dolgok rendje és kapcsolata, s megfordíwa, a dolgok rendje és
kapcsolata ugyanaz (a 2. rész 6. és 7. tétclénekk u. tétele szeint), mint
az ideák rendje és kapcsolata. Ezért, amiként az ideák rendje és
kapcsolata az elmében a test affekci inak rendje és kapcsolata sze-
rint alakul (a 2. rész 18. tétele szerint), rigy megfordíwa (a 3. rész 2.
a test affekci inak rendje és kapcsolata ugyanÍtgy
téu'le szerint),
alakul, mint ahogyan a gondolatok és a dolgok ideái rendez dnek
az el és kapcsol dnak ossze az elmében. E. k. b.
*
 24.TttEL
ÖrÖoxnÉsz

2.TÉrrt az e\mére vonatkozta{uk, pusztán észbelileg ktil nbozik (a 2. rész

21. tétele és ennek megjegyzése szeint); s ezért (a j. rész j. tétcle szeint)

jilindu!ásait, uagyk afektusaitt elu,ílasztjuk a k ls ok gondo- az affektus megszrínik mint szenvedély. E. k. b.

Ha az elme
latát l, és i)sszekapcsoljuk n'ás gondolatokkal, akkor szeretet nk uagy gy -
l letijnk a ki)ls ok ir nt, ualamint a kedéty ingadoz sai, amelyek ezekb7 KÖVETKE'TETETT TÉ'rEL
az afektusokb l szártnaznak, megsemruis lnek.

Egy aÍfektus tehát annál inkább hatalmunkban van' s az elme annál

Bizonltás kevésbé szenved t le, minél jobban ismerjiik.

Mert ami a szeretet vagy gy ltilet formáját alko{a, az oly r m vagy

kiils
ok ideája kísér(az afektusok 6' és 7' 4.TÉrer
szomor ság, amelyet egy
definícinja szeint). Ha ez elt nik, elt nik egyr1ttal a szeretet vagy
valamint azok, Nincs a testnek olyan afekci ja, ametyr 7 ne alkothatnánk ualamilyen uil gos
gy lolet formája is, s ennélfogva ezekazaffektusok,
E' k' b' és elk h níutt fogalmat.
amelyek bel ltik származnak, megsemmistilnek'

3. TÉrsr Bizonltás

Azok a dolgok, amelyek mindenben koz sek, csak adekvát m don

Az olyan afektus, amely szenuedély, megsz nik nint szetluedély, mihelyt
foghat k fol (a 2. rész 3 8. tékle szerint), s ezért ( a 1 2. tÍtel és a 2. segedtful
uilágos és elkiiliinített ide t alkotunk r la.
szeint, amely a 2. rész 1j. téktének megiegyzése után lt) nincs a testnek
olyan affekci ja, amelyr l ne alkothatnánk valamilyen világos és
Bizonyítás elktilonített fogalmat. E. k. b.

Az olyan affektus, amely szenvedély, zavaros ídea (az afektus 'álulá- (ÖvliIKFZTETETT TÉTEL
nos dejníci ja szerint). Ha tehát az affektusr l világos
és elktilonített
ideát alkotunk , ez az idea magát l az affektust l, amennyiben csak
Ebb l kovetkezik, hogy nincs olyan affektus, amelyr l ne alkothat-
nánk valamilyen világos és elkiilonített fogalmat. Mert az affektus
a test affekci jának ideája (az afektus általános definícija szerint),
6 nyomán: totnmotionen, seu afatum helyett com-
amelynek teh át (az el z tétel szerint) valamely világos és elktilonített
Cu.l.y emendáci ja Akkerman
notiones, seu afettts. fogalmat kell magában foglalnia.

35 357
 oTÖDIKRÉsz
Megiegyzés
Minthogy semmi sincs, amib l ne k vetkeznékvalamilyen okozat
(az 1. rész 36' tétele szerint), s minthogy mindazt, ami egy benniink
lev adekvát ideáb l k vetkezilq világosan és elkiilonítetten meg_
értjnk@ 2. rész 40. tétcle szerint): ebb l kovetkezik, hogy mindenki-
nek hatalma van arra' hog7 magát és affektusait, ha nem is feltétle-
ntil, de legalább részben, világosan és elkiil nítetten megértse, s
kovetkezésképpen elérje, hogy kevesebbet szenvedjen t liik. F leg
tehát azon kell Íáradoznunk, hogy minden affektust, amennyire
lehet, világosan és elkiilonítetten megismerjtink, hog7 igy az e|me
az affektusb l kiindulva olyan dolgok elgondolására determinál_
tassék, amelyeket világosan és elktil nítetten észlel, s amelyekben
tokéletes megnyugvást talál, s ezért mag^ ez affektus kiil nvá!ék a
ktils ok gondolatát l, s igaz gondolatokhoz kapcsol djék. Ennek
az lesz a kovetkezménye, hogy nemcsak a szeretet' gyííllet stb'
semmisiil meg (e rész 2. tétele szeint), hanem azok a vágyak, vagyis
kívánságok sem n
hetnek minden határon tril, amelyek általában
ezekb l az affektusokb l származnak ( a 4. rész 6 1. nle szeint). Mert
mindenekel tt azt kell ugyanis megjegyezniink, hogy egy és ugyan-
az avágy az, ame|y miettaz embert cselekv nek, illewe szenved -
nek mondják' Például kimutattuk, hogy az emberi természet rigy
van megalkowa, hogy mindenki arra vágyib hogy a tobbiek az
gondolkodásm dja szerintéljenek(l,ásd a j. rész j1. tételének megjegy-
zését); ez a vágy mármost olyan emberben, akit nem az ész vezet,
szenvedély, amelynek becsvágy a neve, s amely nem nagyon ktilÖn-
bozik a g gt l; viszont olyan emberben, aki az ész parancsa szerint
él, cselekvés, vagyis erény, amelynek k telességérzetaneve (lásd a
4' rész 37. tételének 1. megjegyzését s ugyanezen tétal 2. bizo|lyít^át). s
ilyképpen az osszes vágyak, vagyis kívánságok csak annyiban szen*
vedélyek, amennyiben inadelrvát ideákb l erednek; de erénynek
számítanak, ha adekvát ideák keltik vagy hozzák létre ket. Mert az
osszes kívánság, amely valaminek a cselekvéséredeterminál ben-
niinket, származhat mind adekvát, mind inadekvát ideákb l (l,ásd a
,*
4-5. TÉrtr
4. rész 59. tételét). Nem lehet tehát (hogy visszatérjek oda, ahonnan
elindultam) az aÍíektusok ellen kiil nb, a mi hatalmunkban lev
ellenszert kigondolni, mint azt, ami ígaz ismeretiikben áll, mert
hiszen az elme V'tzár |aggondolkodásban s adekvát ideák alkotásá-
ban megnyilvánul hat képességgel rendelkezik, arnint Íent (a
j'
rész 3. tétele szerint) megmutattuk.
5. TÉrrl
Az afektus oly dolgok ir nt, arnelyeket egyszerííen elképzet nk, s nem
képzel nk sem sziikségszer nek, sem lehetségarck, setn aetlegesnek, a ttjbbi
kiiri)lmény egyenl sége netlett a tegnagyobb ualarnennyi afekus kiiziitt.
Bizonyítás
Az aífektus oly dolgok iránt, amelyeket szabadnak képzeliink, na-
gyobb annál, amely sziikségszerrídolgokra irányul (a j. rész 49. tételt
szerint), s kovetkezésképp még nagyobb annál, amely lehetségesnek
vagy véletlennek képzelt dologra irányul (a 4. rész 11. tétele szerint).
Ámde valamely dolgot szabadnak képzelni nem lehet más, mint
egyszer en elképzelni, amennyiben nem ismerjtik az okokat, ame-
lyek a dolgot cselekvésre determinálják(aszeint, amit megnutattunk
a 2. rész 35. tételénekmegjegyzésében). Tehát az o|yan dolgok iránti
affektus, amelyeket egyszer en elképzeliink, a tobbi kiirtilmény
egyenl sége mellett naryobb annál, amely sziiLrsé gszeríi,lehetséges
vagy véletlen dolgokra irányul, s kovetkezésképP ez a legnagyobb.
E. k. b.
*
 i}rÖorrnÉsz
6. TÉrrr
Amennyiben az elme ualamennyi dolgot mint sziikségszer t ismci meg
értelme réuén, annyiban t bbre képes az afektusok ellenében, uagyis keuésbé
szenued t 1iik.
Bizonyítás
Az elme értelme révénbelátja, hogy valamennyi dolog sztikségsze-
r (az 1. rész 29. tétele szerint), s hogy az okok végtelen kapcsolata
determinálja ket létezésreés mííkodésre(az 1. rész 28. tétcleszeint).
Ezért (az el z ennyiben eléri, hogy kevésbészenvedjen
tétel szerint)
a bel liik származ aÍfektusokt l, s hogy (a j. rész 48. tétele szerint)
kevésbéengedjen az irányrkban ébred affektusoknak. E. k. b.
Megjegyzés
Minél nagyobb mértékbenterjed ki ez az ismeretiink, hogy tudni-
illik a dolgok sztikségszerííek,oly egyes dolgokra, amelyeket hatá-
rozottabban és élénkebben képzelilnk el, annál tobbre képes az
elme az affektusok ellenében. Igazo|ja ezt a tapasztalat is. Mert azt
látjuk, hogy a szomortiság valami j nak elvesztése miatt megeny-
htil, mihelyt az, ki e j t elvesztette, meggondolja,hogy azt semmi-
képpen nem lehetett megmenteni.Ígylátjukazt is, hogy senki sem
szánakozik a kisgyermekeken azért, mert nem tudnak beszélni,
járni, észéweket alkalmazni, s végiil mert annyi éven át szinte
ontudat nélktil élnek. De ha a le5 bben feln tten jonnének a
világra, s csak egyik-másik sziiletnék gyermekként, akkor minden
ember szánakoznék a gyermekeken; mert ebben az esetben e gyeF
mekkort nem valami természetes és sziikségszeríídolognak tekin-
tenék, hanem a természet hibájának vagy bíínének.IlyesÍélétmég
tobbet is említhetnénk.
360
6-8. TÉTEL
7.TÉrrt
Az észb'I ered uagy általa kelteu afektusoknak, ha tekintettet uagyunk az
id re, nagyobb a hatalmuk azoknál az afektusoknál, amelyek oly egyes
dolgokra uonatkoznak, amelyeket táuolleuként szemlél nk.
Bizonyítás
Valarnely dolgot távollev nek nem annál az affektusnál fogva szem-
léltink, amellyel elképzeljtik, hanem azért, mert a testet valamely
más affektus afflciá|ja, amely kizárja ama dolog |étezését(a 2. rész
17 . tétde szeint). Ezért az az afÍektus, amely a távollev ként szemlélt
dologra vonatkozik, nem olyan terrnészetíi, hogy foltilmÍilná az
ember tobbi cselekvését és hatalmát (l,ásd ezekr1 a 4. rész 6. tételét),
hanem, ellenkez leg, olyan természetíí,hogy azok az affekci k,
amelyek h'tzárják kiils ol nak |étezését,valamiképpen Íékezhetik
azt az affektast (a 4. rész 9' tétele szerint). Íy^d, olyan affektus,
^z
ame|y az észb l ered, sztikségképpen a dolgok kÓzos tulajdonságaira
vonatkozik (lásd az ész neghaniroz sát a 2. rész 40. tételének 2. megjegy-
zésében),amelyeket mindig jelenval ként szemléliink (mert nem
lehet semmi, ami kizárjajelenval létezésiiket),s amelyeket mindig
ugyanazon a m don képzeltink (a 2. rész 38' tétele szerint). Ezért az
ilyen affektus mindig lugyenaz marad, s kovetkezésképpen (e rész 1.
axi mája szeint) azoknak az aÍfektusoknak, amelyek vele ellentéte-
sek, s amelyeket kiils okaik nem támogatnak, mindinMbb hozzá
(2861
kell alkalmazkodniuk, mígnem végiil megszíínik ellentétességtik.
Ennyiben tehát az észb l ered affektusnak nagyobb hatalma van.
E. k. b.
8. TÉrsr
Minél tijbb egyiittesen hat okb l himad uatamely afektus, annál nagyobb.
361,
 orÖDIKRÉsz
Bizonyítás
Tobb ok egyiittesen t bbre képes, mint a kevesebb (a j. rész 7. tétele
szerint), s ezért (a 4' rész 5' tércte szerint) minél tobb egyiittesen hat
okb l támad valamely affektus, annál er sebb. E. k- b.
Megjegyzés
Ez a tétel e rész2. axi mája szerint is nyilvánval . n nket, addig hatalmunk uan arra, hogy a test afekci it az értelemnek
9. TÉrsr
Az olyan afekus, anely tiibb k hnbijz okra uonatkozik, amelyeket az elme
egyi)tt szetnlél magáuat az afektussal, keuésbéárulmaq keuésbé szenued nk
t 7e, s keuésbé indutunkfel bárnely egyes okáual szemben, tnint ualamely
rnás, egyen! en nagy afektus esetében, anelyet csup n egy uagy keuesebb okra
kell ukszauezetni.
Bizonftás
Egy affektus csak annyiban rossz vagy ártalmas, amennyiben az
elmét megakadít\yozza a gondolkodásban (a 4. rész 26. és 27' tétele
szeint); ezért az az affektus, amely az elmét egyszerre tobb tárgy
szemléléséredeterminálja, kevésbéártalmas, mint valamely más,
egyenl en nagy aÍfektus, amely az elmét csupán egy vary kevesebb
tárgy szemléletével rigy lefoglalja, hogy képtelen másra gondolni'
Ez volt az e|s dolog. Azután, minthogy az elme lényege, azaz (a
j'
rész 7. tétele szerint) hat képességeegyediil a gondolkod6sban áll (a
2. rész 11. tétcte szerint), ezért az elme kevésbé szenved att6| az
aÍíektustl, amely egyszerre t bb dolog szemléletéredeterminálja,
mint att I az egyenl e n nagy aÍfektust |, amely az elmét csupán egy
362
8-10. TÉrpr-
vary kevesebb dolog szemléletével foglalja le' Ez volt a második
dolog. Végiil ez az affektus (a 3' rész 48. tétele szeint), amennyiben
{zrz}
tobb kiils okra vonatkozik, bármely egyes okkal szemben is kisebb.
E. k. b.
10. TÉrEr
Aneddig ktnészetijnkkel eltentéta afektusok nem nyugtalnnítanak ben-
megfelel rend szerint rendezzijk el és kapcsoljuk iissze.
Bizonftás
A természetiinkkel ellentétes affektusok, azaz (a 4. rész j0. tétele
szeint) a rossz aÍfektusok annyiban rosszak, amennyiben az e|mét
mepkadályozzák az értelmi megismerésben (a 4. rész 27. tétele
szerint)' Ameddig tehát természetiinkkel ellentétes affektusok nem
nyugtalanítanak benniinket, addig semmi sem akadályozza az e|me
hat képességét,amely a dolgok értelmi megismerésére t rekszik (a
4. rész 26. tétele szerint), s ezért addig hatalma van világos és elkiil -
nített ideák alakítására s a már megalkotott ideákb l más ideák
levezetésére(tásd a 2. rész 40. tételének2. rnegiegyzésétés a 47' tétel
megjegyzését); s kÓvetkezésképp (e rész 1. ténle szerint) addig hatal-
munk van arra, hogy a test affekci it az értelemnek megfelel rend
szerint rendezztik el és kapcsoljuk ossze. E. k. b.
Megjegyzés
Ezze| a hatalommal a test affekci inak helyes elrendezésére és
sszekapcsolására elérhetjíik azt, hogy ne egykonnyen aÍficiáljanak
benniinket rossz aÍfektusok . Mert ( e rész 7. tétele szerint) nagyobb er
sztikséges az értelemnek megfelel rend szerint elrendezett és
a*
 ÖrÖoIrnÉsz
Összekapcsolt aÍfektusok megfékezésére,mint a határozatlan és
rendetlen affektusokéra. A legiobb tehát, amit tehetiink, amíg nem
ismerj iik tokéletesen affektusainkat, az, hogy helyes életelvet, v a{! -
is bizonyos életszabályokat gondolunk ki, ezeket emlékezetiinkbe
véssiik, s bizonyos, az életben síírrínel fordul esetekben folyto-
nosan alkalmazzuk gy, hogy messzemen en ezek befolyásolják
képzelettinket, s mindig szemíink el tt legyenek' Az életszabályok
kozé soroltuk például (ttísd a 4. rész 46. tételétnegjegyzéséuel egy tt),
hogy a gyííltiletet szeretettel, vagyis nemeslelkííséggelkell |egy zn|
nem pedig viszontgyíílolettel megtorolni. De hogy az észnekez az
el írása mindig szemiink el tt legyen, amikor sztikségiink van rá,
meg kell gondolnunk s gyakran meg kell hánynunk-vetniink az
emberek kozonséges sérelmeit s azt, hogy mi írton-m don lehet
nemeslelk séggel a legiobban elhárítani ket, mert így a sérelem
képétsszekapcsoljuk e szabály képével, rigyhogy (a 2' rész 18' ténle
szerint) mindig szemtink el tt lesz, ha bántalom ér benntinket' Ha
at)tánszemiink el tt tartjuk mégigaz hasznunk szabá|yát is, vala_
mint azt aj t, amely a kolcsonos barátságb l és a társadalmi kozos-
ségb l kÓvetkezik, s ezeken kíviil még azt is, hogy a helyes életm d-
bl a legfbb lelki megelégedettség fakad (a 4. rész 52, téttle szeint),
s hogy az emberek, mint minden más dolog, természeti sziikség-
,".rr.egbd cselekszenek, akkor a bántalom vagy harag, amely
bel le eiedni szokott, képzelettinknek igen kis részétfogia elfoglal-
ni, s konnyen le tudjuk maid gy zni' Vagy ha a haragot, amely a
legnagyobb bántalmakb l szokott eredni, nerr. gy zzik is le ily
tiá"y.", mégis, bár nem minden lelki ingadozás nélkiil, sokkal
"gyt
,á.ria"bu id alatt fogjuk ha ezekr l a dolgokr l nem
legy zni, mint
gondolkoztunk volna el re, amint nyilvánval e rész 6',7' és 8'
Iételéb1. |Jgyanígy kel1 gondolkodnunk a lelkier r l, hogy a féle-
lemt l szabaduljunk; tudniillik el kell sorolnunk és ryakran kell
elképzelniink az életben kozonségesen el fordul veszedelmeket,
. hogy mi m don lehet lélekjelenléttel és eréllyel a legiobban
""i, zni ket. De meg kell jegyezniink, hogy gondo-
elkertilniés |egy
3&
10. TÉrEr-
lataink és képeink elrendezésénélmindig arra kell ftgyelniink (a 4.
rész 6j. téttlének ki;u. téule és a 3. rész 59' téule szuint), ami j minden
dologban, hory ilyképpen mindenkor az Órom affektusa determi-
náljon benniinket cselekvésre. Például ha valaki azt tepaszta|je
magán, hogy trílságos anvonzza a dics ség, az gondolkodjék el arr l,
hogyan lehet helyesen élni vele, mi célb l kell reá torekedni, s
milyen riton-m don lehet azt megszerezni; ne pedig a vele val
visszaélésrl, hiri voltár l és az emberek állhatatlanságár l s más
ilyen dolgokr l, amelyekr l csak a beteges lelkííember gondolko-
dik; mert efféle gondolatokkal épp a legbecsvágy bbak gyotrik
magukat legjobban, amikor kétségbeesnek amiatt, hogy nem tudják
elérni a tiszteletet, amelyre vágyakoznak, s míg haragjukban dril-
nak-Íiilnak, bolcseknek akarnak |átszani. Kétségtelen ezért, hogy
azokvágy dnak leginkább dics ségre, akik a legjobban hangoskod-
nak a vele val visszaélésrl és a világ hiriságár l. S ez nem csupán
a becsvágy k sajátja, hanem kozos vonása mindazoknak, akiket
balsors iildoz, s akik tehetetlen lelkííek.Mert még a szegény ember
is, ha kapzsi, sziintelentil a pénz révénval visszaélésekr l és a
gazdagok bríneir l beszél, amivel csak azt éri el, hogy onmagát
gyotri, és mások el tt azt mutatja, hogy nemcsak a saját szegénysége,
hanem mások gazdagsága miatt is bosszankodik. Éppísyazok is,
akiket kedvesiik rosszul fogadott, csak az asszonyok állhatatlansá-
gára, csalfaságára s egyéb unalomig ismételt hibáira gondolnak, ám
mindezt nyomban elfelejtik, mihelyt kedvestik rijra fogadja ket.7
Aki tehát affektusait és vágyait egyedtil a szabadság szeretete által
iryekszik mérsékelni, az t le telhet leg arra t rekszik, hogy megis-
merje az erényeket és okaikat, s hogy lelkét oly orom toltse el, amely
az erények igaz ismeretéb l fakad; de legkevésbé sem arra, hogy az
emberek hibáit szemlélje, az embereket becsmérelje, s a szabadság
7
Ú;.bb Terentius-reminiszcencia, ez ttll az Eunuellusra (5 . sk sorok) hívja Íi;l a
figyelmet Akkermen (8. o.).
365
 Ö.rÖorrnÉsz 10-14' TÉrrr

hamis látszatában lelje kedvét. S aki nagy gondot fordít

erre (mert
nem is nehéz), s begyakorolja,bizonyíraképes lesz r vid id alatt
szerint kormányozni'
cselekedeteit tobbnyire az ész parancsa
nÜrnk (az el z tétel szeint). S ezért lehetséges, hogy más dolgokat
k nnyebben szemléliink ezekkel, mint másokkal, s kovetkezéskép-
pen(a 2' rész 18. tétele szerint), hogykonnyebben kapcsol dnakossze
ezekkel, mint másokkal. E. k. b.

11. TÉrsr
13'TÉrrt
ann'íl
Minét tabb dologra uonatkozik ualamely kép, ann'íl gyakoribb, uagyis
mértékbenJoglaljael az elmét' Minél tiibb más képpel kapcsol dik iissze ualamely kép, annál gyakrabban
tiibbszijr eleuencdik neg, s annál nagyobb
éledÍeI.

Bizonyítás Bizonftás

Mert minél tobb más képpel kapcsol dik ossze valamely kép, annál
Mert minél tobb dologra vonatkozik valamely kép vagy affektus'
annál t bb ok ad dik, amely azt folkeltheti és táplálhatja' s
mind- tobb ok van (a 2. rész 18. tétcl szerint), ame|y azt felkeltheti. E. k. b.

ezeket az okokat az elme (a Ji;tteués szerint)

épp az affektus révén
annál
egyiitt szemléli. S ezért az aÍfektus annál gyakoribb, vagyis
TÉrer
ttibbszor elevenedik meg' s (e rész 8. tétele szeint) annál nagyobb
14.

mértékbenfoglalja el az elmét. E. k. b'

Az elme képes arra, hogy a test ualamennyi afekci ját, uagyis a dolgok képeit
Isten ideájára uezase uissza,

12.TÉrpt

Bizonyítás
A dolgok képei k nnyebben kapcsol dnak ijssze oly kepekkel, amelyek
uitígoian és etki;hnítetttn megismert dolgokra vonatkoznak, mint más
Nincs olyan testi aÍfekci , amelyr l az elme ne alkothatna valamí-
képekkel.
lyen világos és elkiilonített fogalmat (e rész 4. tétele szeint). S ezért
Bizonyítás képes arra (az 1. rész 15. tétele szerint), hogy valamennyit Isten
ideájára vezesse vissza. E. k. b.

Azok a dolgolq amelyeket világosan és elktilonítetten ismeríink

meg' vagy a dotgot kÓzos tulajdonságai, vagy olyanok, amelyeket
uetátk rre"ettirrl l. ftá.sd az ész meghaaroztísát a 2. rész 40. tételéÍrek2.
rnegiegyzésében),s kÓvetkezésképpen gyakrabban idéz dnek
fel ben_

366 367 .
 ÖrÖorrnÉsz 15-18. TÉTEL

15' TÉrpr Bizonltás

lijnítettenisneri Az osszes idea, amennyiben Istenre vonatkozik, igaz (a 2' rész j2.
Akianmag,tésafektusairértelmeréuénuilágosanéselk
jobban ruegismei értelme tétcle szerint), azaz (a 2. rész 4' defnícija szeint) adekvát; s ezért (az
neg, az szereti Isunt, éspedig ann jobban, minét
l

afeletusok általános defmíci ja szerint) Isten minden szenvedélyt l

réuén iinnagat és afektusak'
mentes. Továbbá Isten nem mehet át sem nagyobb, sem kisebb
Bizonyítás t kéletességr e (az 1. rész 20. tételének 2. kiju. tétele szeint); s ezéft (az
afektusok 2. és j. definícija szerint) az oromnek vagy szomorriságnak
onmagát semminemíí affektusa nem aÍIiciálja. E. k. b.
Aki értelme révénvilágosan és elkíilonítetten megismeri
éspedig gy' hory
és aÍfektusait, az oriil (a 3' rész 5j' tétele szerint)'
oromét Isten ideája h.tséri ( az el z tétel szerin)' S
ezért ( az afektu1o|'
KÖVETIGZTETETT TÉTEL
6. meghatároz sa szerint) szereti Istent, mégp edig
(ugyanazon
!ba!)
megismeri onmagát és affektusait' E' k' b'
annáf,obban, minéljobban
Isten a tulajdonképpeni értelemben nem szeret és nem gyíílol
senkit. Mert (az el z tétel szerint) Istent sem az oromnek, sem a
16. TÉrEl szomorriságnak semminemrí affektusa nem aÍficiálja, s kovetkezés-
képpen (az afektusok 6. és 7. dejníci ja szerint) nem szeret és nem is
ir nti szeretetnek kell elJoglalnia' gyíílolsenkit.
Az elmét teljaséggel ennek az Isten

18. TÉrpr
Bizonltás
Senki sem képes gyt1iilni Istent'
jával
Ez a szeretetugyanis osszekapcsol dik a test osszes affekci
(e

\291} rész 14. amelyek így mind táplálják (e rész 15'

tétele szeint),
tÍtele
E' k' b' Bizonyítás
szerint), s ezértteljességgel el kell foglalnia ez e|mét'

Isten ideája, amely benniink van, adekvát és t kéletes (a 2. rész 46.

és 47. tétele szeint).
S ezért, amennyiben Istent szemléljiik, annyiban
77.TÉret
cseleksztink (a j. rész 3. tétele szeint) ; kovetkezéské ppen ( a j. rész 5 9.

Isten rninden szenuedélyt7 ffientes, s az r mnek uagy szomor ságnak téxle szerint) nem lehet oly szomorriság, amelyet Isten ideája kísér,
azaz (az afektusok 7. definíci ja szerint) senki sem gyíílolhetiIstent.
sernminemíí afekfu s a nern affci'álj a'
E. k. b.

* 369
 ÖrÖpIxnÉsz 18-20. TÉrtr

KÖVETKEZTE'TETT TÉTEL Bizonyítás

Az Isten iránti szeretet nem változhat gyííloletté' Ez az Isten iránti szeretet a legÍ bb j , amelyre az ész parancsa
szerint torekedhetiink (a 4. rész 28. téule szerint); kÓzos minden
emberben (a 4. rész j6. tétele szeint), s kívánjuk, hogy mindnyájan
Megjegyzés rvendjenek neki (a 4. rész 37 . téule szerint). S ezért ( az afektusok 2 j.
ÁJaJ'"r, az ellenvetést lehet tenni, hogy mid n Istent minden defnícija szeint) nem szennyezheti be sem az irigység affektusa,
ezá|ta| aszomor -
dolog okaként ismerjiik meg értelmiinl'ke!' épp sem (e rész 18. tétele és aféltékenységdefinícija szerint, aruely a j, rész j5.
,ag Jká""L is tekintjiik. Di erre azt felelem, hogy amennyiben
; hanem ellenkez leg
j' tétele szerint)
tétclének megjegyzésben találhat ) a Íéltékenységé
mlgismerjtik a szomorírság okait, annyiban (e rész
(a 3. rész jI' tétcle szeint), annál tobb tápot kell nyernie, minél tobb
*.gs" rril mint szenvedély, azaz ( a 3' rész 5 9' tétele szeint) megszíí- emberr l képzeljuk, hogy orvend neki. E' k. b.
.,il."Ini,,tszo*orriság.Amennyibentehátértelmiinkrévénbelátjuk,
hogy Isten a szomorírság oka, annyiban orvendeziink'
Megjegyzés
ugyanezen a m don kimutathatjuk, hogy nincs olyan affektus,
19. TÉrsL
amely ennek a szeretetnek kozvetlen ellentéte volna, vagyis amely
képes volna megsemmisíteni ezt a szeretetet. Ebb l pedig arra
Aki szereti Istent, netn tiirekedhet arra, hogy Isten t uiszontszerase' kovetkeztethettink, hogy ez az Isten iránti szeretet a legálland bb Í293|

az osszes aÍíektusokktjzott, s amennyiben a testre vonatkozik, csak

a testtel egyiitt semmistilhet meg. Hogy pedig milyen természet ,
Bizonyítás amennyiben csak az elmére vonatkozik, azt kés bb fogiuk látni. S
ezzel ossze is foglaltamaz affektusokvalamennyi ellenszerét, vagyis
Ha az ember erre t rekedn ék, ezzel eztkivánná (e rész 17 ' tételének mindazt, amitaz elme, magában tekintve, az affektusok ellen tenni
kiju. tétele szerint), hogy Isten, akit szeret, ne legyen
Isten' s kovetke-
képes. Kitíínikebb l, hogy az elme hatalma az affektusok felett a
elszo-
zésképpen(a j;. rész 19. tétele szerint) aztkívánná, hogy maga kovetkez kben áll:
rnorodjek, ami képtelenség (a j. rész 28' tétele szeint)' Aki tehát
1. magában az affektusok megismerésében (lásd e rész 4. tételének
szereti Istent stb. E. k. b. megiegyzését);
2. abban, hogy elkíil níti az affektusokat a zavarosan elképzelt kiils
20.Tfirt ok gondolatát | (I,ásd e rész 2. tÍtelét ugyantsak a 4. tÍtcl mqjegyzéséuel);
3. az id ben, amelynek tekintetében azok az affekci k, amelyek
Istcn iránti szerefutct nem szenlyezheti be sem az iigység sem az értelem által megismert dolgokra vonatkoznak, foltilmri|ják azo-
a
Ezt az
apotnyer, minéltiibb ernbertképzeliink kat, amelyek zavarosan vagy csonkán folfogott dolgokra vonatkoz-
féltékenysegaÍektusa.hancmannáttbbb
'
,t ,,igy, hogy o szaetctnek ugyanazza! a ktjtclÍkéuel kapcsohdik Isttnluz' nak (lásd e rész 7. tételét);

,, 377
 ÖrÖoxnÉsz 2u27.TÉTEL

4. az okok sokaságában, amelyek táp|á|ják a dolgok

k zos tulaj- lehetnek a miénk. Mert senki sem nyugtalankodik vagy agg dik oly
kat rész 9' és 11' dolog miatt, amelyet nem szeret, és sérelmek, gyanrisítások, ellen-
donságaira vagy Istenre vonatkoz affekci (lásd e

tétalét);
ségeskedések stb. is csak oly dolgok iránti szeretetb l származnak,
az elme amelyekval jában senki birtolában nem lehetnek. Konnyen meg-
s. abban a rendben, amelynek megfelel en képes
"cgilt és egymással osszekapc so|ní (lásd e rész értjtik ebb l, mire képes az affektusok ellen a világos és elktilonített
,rr"g" l'ff.k usait el,rendezni
"
10. tételének megjegyzését s ezenkíuijla 12',
13' és 14' téte!é)'8 megismerés, s Í leg a megismerés ama harmadik neme (lásd err1 a
De hogy jobban megértstik az elmének ezt az affektusok folotti 2. rész 47. téulének megjegyzését), amelynek alapja maga Isten megis-
hatalmát]mindenekel tt meg kell jegyezniink, hogy akkor
nevez- merése. Ha ugyanis az aÍfektusokat, amennyiben szenvedélyek,
zíik nagynak az affektusokat, ha egy ember affektusát sszehason_ nem sziinteti is meg teljesen (L sd e rész 3. tételét és a 4. tétel megiegy-
líguk egy másiknak affektusával, s azt látjuk' hogy ugyanaz
az zését),azt legalább eléri, hogy az elme igen kicsiny részétalkossák
vagy ha
,if.k ,', egyiket jobban nyugtalanítja, mint a másikat; (lásd e rész 14. tételét). Azután szeretetet fakaszt a változhatatlan és
"" Össze egymással' s megtud- orok dolog iránt (lásd e rész 15. téulét),amelynek val ban birtokosai
egy^zofl.-b", affektusait hasonlítjuk
.;'I[, hogy az egyikaffektus
er sebben afficiálja' vagyis mozgatja t' vagyunk (lásd a 2. rész 45. tételét). S ezért ezt a szeretetet i1em
mint a másik. Mert minden affektus erejét
(a 4. rész 5' téule szerint) szennyezheti be semminemíí olyan hiba, amely a kÓzonséges sze-
a miénk- retet sajátja, hanem mind nagyobb és nagyobb lehet (e rész 15. tétele
a kiils ok hat képes sége határozza meg, osszehasonlíwa
kel. Ámde az elme hat képességétegyedtil az ismeret határozza szeint), elfoglalhatja az elme legnagyobb részét(e rész 16. tétele
meg, tehetetlenségét pedig, vagyis szenvedélyét egyediil
az ismeret- szeint), s képes azt nagymértékben afíiciálni. Ezzel befejeztem
t l val, megfosztotts ág, tehát az,aminél fogva azideákat inadekvát- mindazt, ami ezt a jelenval életet illeti. Mert amit e megjegyzés
a legtob- elején mondottam, hogy e kevés tételben osszefoglaltam az affek-
nak mondjuk. Ebb l kovetkezik, hogy az az elme szenved
részét inadekvát ideák alkotják rigy' hogy tusok osszes ellenszerét, azt konnyen beláthatja mindenki, aki Íi-
bet, amelynek legnagyobb
inMbb arr l ismerhet fel, amit elszenved, mint arr l' amit cselek- gyelembe veszi az e megiegyzésben elmondottakat, egyszersmind
szík; ezze| szemben az az e|me cselekszik a legt bbet'
amelynek az elmének és affektusainak definíci ját, s végtil a3. rész 1. és 3.
legnagyobb részétadekvát ideák alkotják rigy, hogy ha ugyanannyi tételét.Most pedig itt az ideje, hogy áttérjek arra, ami az elme
inadekvát ideát tartalmaz is, mint amaz, mégis inkább az adekvát tartamát illeti, a testre val vonatkozás nélkíil'
ideákr l lehet felismerni, amelyeket az emberi erénynek tulajdoní-
tunk,mintsemazinadekvátakr l,amelyekazemberitehetetlenség-
r l tanírskodnak. Azután meg kell jegyezniink, hogy a lélek beteg- 27.TÉrrt
tzelt ségei és bajai leginkább a trilságosan nagy szeretetb l fakadnak
oly
dJgok iránt, aÁe\ek sok változásnak vannak alávetve' és sohasem Az etme csak addig képa elkepzelni ualamit vagy emlékezni az elm lt
dolgokra, amíg a testfennáll.

s A lolsorolás voltaképp nem teljes, hiányzik ugyanis a 6. tételre' a dolgok szrilség-

szeríí voltának Íblismeréséreval utalás'

,- 373
 ÖrÖoxnÉsz 21-23.TÉrrt

Bizonyítás Bizonyítás

Az elme csak addig fejezi ki testének val ságos |étezését's a test Istenben szi'ikségképp van olyan fogalom vagy idea, amely az em-
beri test lényegét fejezi ki (az el z tétcl szerint) , s ezért sziikségképp
affekci it is csak adáig fog|a fol val ságosként, amíg a test fennáll
(a
(a 2' rész 26' olyasvalami, arni az emberi elme lényegéhez tartoz7k (a 2. rész 1j.
2. rész 8' téulének kiju. téule szeinÍ); s kovetkezésképpen
sággal létez ként' amíg tétele szerint). De az emberi elmének csak annyiban tulajdonítunk az
tércIe szeint) csak addig fog fol egy testet val

a saját teste fonnáll. Ennélfogva csak addig képes elképzelni valamit
vagy
Í295]' (táid a kapzelet meghat rozástít a 2. rész 17 . tételének megjegyzésében)
fennáll (l,ísd az emlékezet
emlékezni az elmrilt dolgokra, amíga test
E' k' b'
meghatározástit a 2. rész 18. téte!énekmegjegyzésében|
22.TÉrnt
Istenben mindazonálta! szi)kség!éppen uan olyan idea, anely ennek uagy
annak az emberi testnek térlrsrt az ijriikkéual ság szetsz géb ,Ifejezi ki.
Bizonltás
lénye-
Isten nemcsak bármely emberi test létezésénekoka, hanem
gének is (az 1. rész 25. tétele szerint)' Ezt a lényeget ennélfogva
Jztikséffip magáb l Isten lényegébl kell felfognunk (az 1. rész 4.
axi mája á;n 1, éspedig bízonyos orok sziitségszer ségge| (az
1'
meg
rész 16. tétele szerint);ennek a fogalomnakpedig sziikségképpen
kell lennie Istenben (a 2. rész j. téule szeint)' E' k' b'
23.TÉrrt
emberi eln'te netn semmisiilhet meg teljaen a hanem megmarad
Az testtel,
bel7e ualami, ami iir kkéual .
id á|ta| meghatározhat tartamot, amennyiben a test val ságos
|étezésétfejezi ki, amelyet tartam á|ta| magyarázunk és az id által
határozhatunk meg; azaz (a 2. rész 8. tételének kiiu. tétele szerint) csak
addig tulajdonítunk tartamot az elmének, amíg a test fennáIl. Mint-
hogy mindamellett az, amit bizonyos orok sztikségszerííséggelma-
gíb l Isten lényegébl fogunk fel, mégis valami (az el z tétet szeint),
ezéÍtez a valami, ami az elme lényegéhez tartozik, sztilrségképp
orokkéval lesz. E. k. b.
Megjegyzés
Ez az idea, amely a test lényegétaz orokkéval ság szemszogéb l
fejezi ki' amint mondottuk, a gondolkodásnak bizonyos modusza,
ame|y az elme lényegéhez tartoz1k, s sztikségképpen orokkéval .
Mégsem lehetséges arra emlékezniink, hogy a test el tt léteztiink,
mert hiszen ennek semmi nyoma nem lehet a testben, az orokké-
val ság nem határozhat Ínegaz id áItaI, és semminemíívonatko-
zásban nem lehet az id vel. Mindamellett érzékeljtik és tapasztal-
juk, hogy orokkéval kvagyunk. Mert az elme nem kevésbéérzékeli
azokat a dolgokat, amelyeket értelmével folfog, mint azokat, ame-
lyeket emlékezetében riz. Az elmé szeme ugyanis, amellyel a
dolgokat láqja és megfigyeli, maguk a bizonftások. Ha tehát nem
emléksziink is arra, hogy a test el tt léteztiink, mégis érzékeljiik,
hogy elménk, amennyiben a test lényegét az rokkéval ság szem-
szogébílfoglalja magában, r kkéval , s hogy e létezése nem
határozhat meg az id által, vagyis nem magya zhat a tartam
által. Tehát csak annyiban mondjuk, hogy elménknek tartama van,

, ,^
 ÖrooIrnÉsz ?3-27.TÉTEL

s hogy létezésebízonyos id által határozhat meg, amenynylben a Bizonltás

van meg
test ial ságos létezésétfoglalja magában; s csak ennyiben
az a képessége,hogy a dolgok létezésétaz íd áLtalhatározza
meg' Az isrneret harmadik neme Isten bizonyos attribritumainak adekvát
és a dolgokat a tartam fel l fogja fel. ideáját l a dolgok lényegének adekvát ismeretéhez ha|ad (lásd ez
ismeret meglatároz sát a 2. rész 40. tételének 2. tnegjegyzésében);s rninél
jobban megismerjiik ily m don a dolgokat, annál jobban megis-
24.TÉrw merjiik (az el z tétel szerint) Istent; s ezért (a 4. rész 28. tétete szerint)
az elme legÍ 'bb erénye, azez (a 4. rész 8' defnícija szeint) az elme
jobban hat képessége,vagyis természete, vagyts (a j. rész 7. tétele szerint)
Minél jobban negismerj k értelm nkkel az egyes dolgoleat, ann'íI
isrneriuk meg érulm nkkel Isknt.g legÍ bb torekvése a dolgoknak az ismeret harmadik neme szerinti
értelmi megismerése. E. k. b.

Bizonftás
26.TÉrpt
Ez nyilvánva\ az L. rész25. tételének ktjv' tételébl'
Minél alkalmasabb az elme a dolgoknak az ismerethannadik netne szerinti
értelrni megismerésére, annál inkább kíuánja a dolgokat az értelmi isneret e
25.Tfiw neme szerint megismemi.

Az elme legftbb ti'rekuése és legf,bb erénye a dolgoknak az ismeret harmadik

Bizonyítás
neme szerinti értelmi megismerése.

Ez nyilvánval . Mert amennyiben az e|mét alkalmasnak fogiuk fel

a dolgoknak az ismeret e harrnadik neme szerinti értelmi megisme-
résére,annyiban determináltnak is fog|uk fel a dolgoknak az ismeret
e neme szerinti értelmi megismerésére;kovetkezésképpen (az af-
fektusok 1' definíci ja szerint) minél alkalmasabb rá az elme, annál
jobban kívánja. E. k. b.
9 Gebha.dt itt zár jelben beilleszti a sz<ivegben a NS variáci ját: eo nagis Deu'n
irrttl;g,rn helyén lloe vy ook Cod tneer uerstddll, of meer uerstant van cod h'ebben'
A
kiegé_szítést torr"tk
"
i.épp adja vissza, mik zben rigy.véli, hogy hozzásegíti ez 27.Tfiw
" azonban
olásot a teteljobb -egertéilhez: eo tnagis Dei intelle utnlnbetnus' Akkerman
megi.g'y"i, l-'ogy t erstaild hebbel uaLl egyszerrien annyit jelent, mint .tudni' megérteni
,r"tí'í;,';ogál jegyzi meg azt is, hogy Spinoza a partidpareigéthasználná az isteni Az ismeret e hannadik neméb'l ered az elrne legfbb megelégedettsége, arnely

értelemben val részesedés kifejezésére. csak lehetséga.

376 *
 rÖoIx nÉsz 27-29.Tfrpt.

Bizonltás dejnícija szerint) az a kivánság, hogy az ismeret harmadik neme

szerint ismerjiik meg a dolgokat, nem eredhet az ismeret els
Az elme legf bb erénye Isten megismerése (a 4. rész 28. tétele szeint), neméb l, de igenis a másodikb l. E. k. b.
vagyis a dolgoknak az ismeret harmadik neme szerinti értelmi
megismerése (e rész 25. tétele szerint); ez az erény pedig annál na-
gyobb, minél jobban ismeri meg az elme a dolgokat az ismeret e 29.Tfier
neme szerint (e rész 24, tétele szerint). Aki tehát az ismeret e neme
szerint ismeri meg a dolgokat, az a |egf bb emberi tokéletességre Mindazt, amit az elme az iiriikkéual ság szemsz géb7 ismer meg értetme

megy át, kovetkezésképpen (az afektusok 2. dej'nícija szerint) a|eg- réuén, netl abb l ismeri meg, hogy a fustnek jelenlegi ual ságos létezésétfogja
f bb oromijt érzi, éspedig tryy @ 2. rész 4j. tétele szeint), hogy ezt fel, hanern abb l, hogy a test lényeget az ijrijkkéual ság szemsz géb1
onmagának és erényenek ideája kíséri;s ezért (az afektusok 25' gondolja el.
definfti jaszerint) azismerete neméb l ered a legf bb megelégedett-
ség, amely csak lehetséges. E. k. b. Bizonyítás

Amennyiben az elme testénekjelenlegi létezésétfogia fel' annyiban

28. TÉrrr
Az a tiirekués, uagyk kíuánság, hogy az ismeret harmadik neme szerint
isrnerjiik meg a dolgokat, nen eredhet az isrneret els neruéb'l, de igenis a
m,ásodikb l.
Bizonyítás
Ez atéte|onmagában nyilvánval . Mert mindazt, amit világosan és
1298't elktilonítetten ismeriink meg értelmiink révén,vagy nmagáb l
ismerjtik meg, vagy abb l, amit nmagáb l fogunk fel. Azaz világos
és elkiilonített ideáink, vagyis azok, amelyeket aá ismeret harmadik
nemére vezetiink vissza (lásd a 2. rész 40. tételének2. megjegyzését),
nem kovetkezhetnek csonka és zavaros ideákb l, amelyeket (ugyan-
ezen rnegjegyzés szerint) az ismeret els nemére vezettink vissza,
hanem adekvát ideákb l, vagyts (ugyanezen tnegjegyzés szerint) az
ismeret második és harmadik neméb l. S ezért (az afektusok
tartamot fog fel, amely az id által határozhat meg, s csak ennyiben
van meg a képességearra, hbgy a dolgokat az id re vonatkozással
fogja fel (e rész 21. téute és a 2. rész 26. tétele szerint). Ívnde
^,
or kkéval ság nem magyarázhat a tartam révén(az 1. rész 8.
dejnícija és ennek magyarázata szerint). Ennyiben tehát az elmének
nincs meg képességea dolgoknak az orokkéval ság szemsz géb l
a
val felfogás ára; ez a képességeazért van meg, mert ez ész termé-
szetéhez tartozik, hogy a dolgokat az orokkéval ság szemszogéb l
fogja fel (a 2. rész 44. téulének kiiu. tétcle szerint), s mert ugyancsak az
elme természetéheztartozik, hogy a test lényegétaz or kkéval ság
szemszogéb l gondolja (e rész 2j. tétele szerint), s mert e kett n kívtil
más nem tartozik az elme lényegéhez (a 2. rész 13. tétele szerint).
Ennélfogva ez a képességa dolgoknak az orokkéval ság szemszo-
géb l val felfogására csak annyiban tartozikaz elméhez, amennyi-
ben a test lényegét az orokkéval ság szemsz géb l fogia fel. E. k. b.
1'

,, 379
 ÖrÖoIxnÉsz
Megjegyzés
A dolgokat két m don fogiuk fel val ságosaknak: vagy amennyiben
rigy gondoljuk el ket, hogy bizonyos id re vagy helyre val vonat-
kozásban léteznek, vagy amennyiben rigy, hogy benne foglaltatnak
{299) Istenben, s az isteni természet sztiksépzerííségéb l k vetkeznek.
Azokat a dolgokat mármost, amelyeket ezer' a második m don
fogunk fol igazaknak, vagyis val ságosaknak, az orokkéval ság
szemszogéb l gondoljuk el, ideáik pedig Isten orok és vé5elen
lényegét foglalják magukban. Megmutattuk ezt a 2. rész 45. tételé-
ben; lásd ennek megjegyzését is.
30. TÉrr'r
Atnennyiben eltnénk az riikkéua\ ság szemsz géb7 ismeri meg iinrnagit és
a testet, anrlyiban sz kségképprendetkezik Isten ismeretéuel, s tudja, hogy
maga Istenben uan, és Isten ltalíoghat fel.
Bizonyítás
Az or kkéval ság maga Isten lényege, amennyiben sztikségszeríí
létezéstfoglal magában (az 1. rész 8. definíci jaszerint). Ado|gokataz
orokkéval ság szemszogéb l folfogni tehát annyi, mint rigy fogni
fol ket, amennyiben Isten lényege által val ságos létez kként
gondoljuk el ket, vagyis amennyiben Isten lényege á|ta| létezést
foglalnak magukban' S ezért amennyiben elménk az orokkéval ság
szemszogéb l fogia fel nmagát és a testet, sziikségképp megvan
benne Isten ismerete, s tudja stb. E. k. b.
380
29-37.Ttrut
31. TÉrpr
Az iyneretharnadik neme az etrnét7 mintformális okát lfigg, amennyiben
rnaga az elne ijrijkkéual .
Bizonyítás
Az elme csak annyiban fog fol valamit az orokkéval ság szemszo-
géb l, amennyiben testének lényegét az or kkéval ság szemszogé-
b l fogja fe| (e rész 29. tétete szeint), azaz (e rész 2 1. és 2j. tétete szerint)
amennyiben or k; s ezért (az el z tétel szerint) amennyiben orok,
megvan benne Isten ismerete. Ez az ismeret mármost sziikségkép-
pen adekvát (a 2. rész 46. tétde szerint);ennélfogva az elme, amennyi-
ben oroh alkalmas mindannak megismerésére, ami Istennek ez
adott ismeretéb l kovetkezhet1k (a 2. rész 40. tÍule szerint), azaz
alkalmas a dolgoknak az ismeret harmadik neme szerinti megisme-
résére(lásd ennek meghatározását a 2. rész 40. tételének megjegyzésében).
Ennek megismerésnek pedig az e|me (a j. rész 1 . definícija szeint),
a
amennyiben or h adekvát, vagyis formális oka. E. k. b.
Megiegyzés
Minél továbbjutott tehátvalaki az ismeret e nemében, annál inkább
van nmagának és Istennek tudatában, azaz anná| tokéletesebb és
boldogabb. Világosabban kitrínik ez majd a kovetkez kb l. De itt
meg kell jegyezniink: noha most bizonyosak vagyunk abban, hogy
az elme orok" amennyiben a dolgokat az r kkéval ság szemszogé-
b l fogja fol, mégis, hogy konnyebben kifejtsilk és jobban megér-
tessiik, amit meg akarunk mutatni, az e|mét, mint eddig is tetttik,
rigy tekintjtik majd, mintha csak most kezd dnék létezése,s mintha
csak most kezdené az orokkéval ság szemszogéb l felfogni a dol-
gokat. Ezt a tévedésminden veszélye nélkiil megtehetjiik, ha csak
vatosanjárunk el, s csak teljesen világos premisszákb l vonunk le
kovetkeztetéseket.
*t
 ÖrÖoxnÉsz 32-34.TtrEL

32'TÉrpt Bizonyítás {301)

Amit az isrneret hannadik neme szeint ismeriink meg abban gy ny rk - Mert az ismeret harmadik neme (e rész j1. tétele és az 1. rész 3'
di;nk, mégpedig Isten ide,ájának mint oknak kíséretében' axi mája szerínt) orok; ennélfogva (az 1. résznek ugyanazon axi rnája
szeint) a szeretet is, amely bel le ered, szíikségképpenorcik E. k b.

Bizonyítás
Megjegyzés

Az ismeret e neméb l ered az elme lehet legnagyobb megelége_ Ámua' ennek az Isten iránti szeretetnek nem volt kezdete (az el z

dettsége (e rész 27. tétele szeint), azaz (az afektusok

25' definícija mégis megvan benne a szeretetnek valamennyi tokéle-
tétel szerint),

,.rint) legÍ bb rome, mégpedig onmaga ideájának kíséretében' s tessége, mintha csak keletkezett volna, mint ahory az el z tétel
kovettezáképpen (e rész 30. tétele szeint) egyszersmind Isten
ideá- kÓv. tételébenÍikci ként állítottuk. A kiilonbség itt csak az, hogy
jának mint oknak kíséretében. E' k' b' azok a tÓkéletességek, amelyekr l azt a fikci t állítottuk, hogy az
elme most jut hozzájuk, orokt l fop'a mepoltak benne, mégpedig
Isten ideájának mint orok oknak kíséretében.Mert ha az orÖm a
KÖvFjrKEzTE-f ETT TÉrEL nagyobb tokéletességre val átmenetben áll, a boldogságnak bizo-
nyára abban kell állnia, hogy az elme magának a tokéletességnek
Az ismeret harmadik neméb l ered sziikségkéPpen az Isten iránti birtokában van.
értelmi szeretet. Mert az ismeret e neméb l (az el z tétel szeint)
(az afek- 34.TÉret
orom fakad Isten ideájának mint oknak kíséretében,azaz
tusok.6. definícija szerint) az Isten iránti szeretet, nem amennyiben
jelenval nak képzeljiik t (e rész 29. tétcle szeint), hanem amennyi- Az elme csak addig uan aláuetue azoknak az afektusoknak, amelyek a

ten megértjii( hogy Isten orokkéval ' S ez az, amít Isten iránti szenuedélyekhez furtoznak, amíg a tcstfenn ll.

értelmi szeretetnek nevezek'

Bizonyítás
33. TÉrer
A képzeleti kép oly idea, amellyel az elme valamely dolgot mint
Az Isten iránti értcltni szeretet' amely az ismereÍ harnadik nem 7 ered' jelenval szemlél (hisd meghatározás,it a 2. rész 17, tételének negjegyzé-
t

or0R. sében); e kép azonban mégis inkább a test jelenlegs ál|apotÁt je|zi,
mint a kiils dolgok természetét (a 2. rész 16. tételének 2. kiiu. tÍtele
szeint). Az aÍfektus tehát (az afektusok álaLínos def'nícija szeint)
képzeleti kép, amennyiben a testjelenlegi állapotátjelzi; ennélfogva

," *
 ÖrÖpIxnÉsz 3446.Ttril.

elme csak addig van alávetve azokltak az

(e rész 21. tétele szerint) az
3 . TÉrpr
affektusoknak, amelyek a szenvedélyekhez tartoznak, amíg a test
fennáll. E. k. b.
Az elmének Isten iránti értelmi szeretete maga Iskn szeretcte, arnellyel Isten
nmagát szereti, nem atnennyiben uégtelen, hanem amennyíben az emberi
KÖVI]TKEZTF;rFÍT TÉ.TEL elmének az iiriikkéual ság szemsz géb7 tekintett létryege réuénfejthet ki;
azaz az elmének Isten iránti értelmi szeretete része annak a uégtelen szere-

Ebb l kovetkezik, hogy semminemíí szeretet nem orok, csak az tetnek, amellyel Isten nmagát szereti.

értelmi szeretet.

Bizonyítás
Megjegyzés
Ha az emberek általános véleményétnézztrk, aztlátjuk, hogy tuda- Az elmének ezt a szeretetét az e|me cselekvéseihez kell számitani
or kkéval ságínak, de ezt osszezavar- (e rész j2. tételének kiju. tétcte s a j. rész 3. tétele szeint);ennélfogva oly
{302) tában vannak ugyan elméjiik
jákaz id tartammal, s a képzeletnek vagy emlékezetnek tulajdonít- cselekvés, amellyel az elrne onmagát szemléli, Isten ideájának mint
ják; err l pedig azt hiszik, hogy fennmarad a halál után' oknak kíséretében(e rész j2. tétele és kiju. tétele szerint), azaz (az 7. rész
25. tételénekkiju. tétele és a 2. rész 11' tételénekkiju. tétele szerint) o|y
cselekvés, amellyel Isten, amennyiben az emberi elme révénma-
35. TÉrsr gyarázhat ,onmagát szemléli onmaga ideájának kíséretében,s ezért
(az el z téxl szeint) az elmének ez a szeretete része annak a vé5elen

Istcn iinmagát uégtelen értelmi szeretettel szereti. szeretetnek, amellyel Isten onmagát szereti. E. k. b.

KÖVETKEZTETETT TÉTEL
Bizonyítás

Isten feltétlentil végtelen (az 1. rész 6' dejnícija szerint), azaz (a 2'
rész 6. definícija szerint) Isten természete végtelen tokéletességnek
orvend, mégpedig (a 2, rész j. tétele szerint) onmaga ideájának kísé-
retében, azaz (az 1. rész 11. tétele és 1. definícija szeint) saját oka
ideájának kíséretében,s épp ez az, amít értelmi szeretetnek mon-
dottunk e rész32. tételének kov. tételében.
Ebb l kovetkezik, hogy Isten, amennyiben nmagát szereti, az embe-
reket szereti, s k vetkezésképpen, hogy Istennek az emberek iránti
szeretete és az elme Isten iránti értelmi szeretete egy és ugyanaz'
Megjegyzés {3o3)

Ebb megértjiik, miben áll tidvosségtink, vagyis boldog-

l világosan
ságunk, vagyis szabadságunk tudniillik az Isten iránti álland és
or kszeretetben, vagyis Istennek az emberek iránti szeretetében.

3U *
 ÖrÖorrnÉsz 36-38. TÉrrr

S ezt a szeretetet' vagyis boldogságot a Szentírás kÓnyveiben1o Bizonyítás

dics ségnek nevezik, *cltao. Mert akár Istenre vonatko ztatjvkezt
'
, ."...,!,.q akár az elmére, joggal nevezheqjtik az elme megelége- Ez az érte\mi szeretet sztikségképpen k vetkezlkaz elme természe-
dettségének,amely val jában nem ktilonbozik a dics ség
l (az téb l, amennyiben ezt mint r k ígazságot Isten természetén át
aÍ:ekfu;ok 25. és j0. dej'nícija szerint)' Mert amennyiben Istenre tekintjiik (e rész jj. és 29. tétele szerint). Ha tehát volna valami, ami
Jonatkozta{uk, ez a szeretet (e rész
j5' tétele szerint) rom' ha még ellentétes volna ezze| a szeretettel, az ellenkeznék az igazza|; s
szabad ezt a sz6t használnunk, Önmaga ideájának kíséretében's kÓvetkezéskéPpen az' ami megszi.intethetné ezt a szeretetet, meg-
ugyanígy áll a dolog, amennyiben az elmére vonatkoztatjuk tehetné, hogy az igaz hamis volna; ez pedig(amint magát l értet dik)
(e rész

zi' ut te Azutánmivel elménk lényege eryediil a megisme- képtelenség. A természetben tehát nincs semmi stb. E. k. b.
'.rri"t).
aminek elve és a|apzata|sten (az 1' rész 15' téule és a 2'
résben van,
rész 47 ' téteténckmegjegyzése szerint), ebb l érthet lesz számunkra'
hogyan és mely tekintetben kovetkezik elménk mind lényeg'
mind Megjegyzés
létezésszerint az isteni természetb l, s ftigg álland an Istent
l. A negyedik rész aÁ mája ez egyes dolgokat illeti, amennyiben
Említésre mélt nak tartottam ezt, hogy ezen a példán mutassam bizonyos id re és helyre val vonatkozásban tekintjtik ket Ebben,
meg, mily sokra képes az az egyedi dolgokra vonatkoz ísmeret' azt hiszem, senki sem kételkedik.
.-.ty.t intuitívnak vagy az ismeret harmadik nemének neveztem
(tisd'a 2. rész 40. tÍtelének2. megiegyzését), s mennyivel tobbre képes
amaz egyetemes ismeretnél, amelyet az ismeret második nemének
38. TÉrrr
mondtaÍn. Mert ámbár az els részben általánosságban kifejtettem,
hogy minden dolog (s kovetkez leg az emberi elme is) lényege
és
j
létezéseszerint Istent l frig, ez a bizonyítás, llehet szabályos
és MinéI ti;bb dolgot isrner az elne az ismeret másodík és hannadik netne
meg

el- szerint, annál keuésbészenued oly afektusokt l, amelyek rosszak, és annál

a legcsekélyebb kétség sem Íérhozzá, mégsem olyképpen hat
l kovet- keuésbéféla hahlt l.
menue, mint ha ugyanaztbármely egyes dolog lényegéb
keztetjiik, amelyr l azt mondjuk, hogy Istent l ftigg'
Bizonftás

37.TÉrst Az elme lényege a megismerésben áll (a 2. rész 11' tétele szerint);

minél tobb dolgot ismer meg tehát az elme az ismeret második és
A tertnészetben nincsen semmi, ami ellentétes ezzel az értelmi szeretettcl, harmadik neme szerint, annál nagyobb része marad fenn (e rész 2j,
uagyis ami ezt ttwgszilntethetné' kovetkezésképpen (az el z tétel szerint) annáI
és 29. tétcle szeint), s
nagyobb része marad érintetlen azokt l az affektusokt l, amelyek
ellentétesek természetiinkkel, azaz (a 4. rész 30. téule szerint) ame-
to
A ,á-b.; h"t helyeket illet en lásd Volfson Il' 311-j17 ' o' lyek rosszak. Minél tobb dolgot ismer teltátmegaz elme az ismeret

* 387
 orÖotrnÉsz
második és harmadik neme szerint, annál nagyobb része marad
sértetlen' kovetkezésképpen annál kevésbé szenved azokt6| az af-
fektusokt l stb. E. k. b.
Megjegyzés
Ebb l megér{íik,amit a 4. rész 39. tételénekmegjegyzésében
érintettem, s megígértem, hogy ebben a részben kifejtem: tudniillik
azt, hogy a halál annál kevésbé ártalmas, minél naryobb az elme
tiszta és elkíiltjnítettmegismerése, s kÓvetkezésképpen minél job-
ban szereti az elme Istent. Azután, mivel (e rész 27. tétcle szeint) az
ismeret harmadik neméb l a lehet legnagyobb megelégedettség
fakad, ebb l az kovetkezik, hogy az emberi elme oly természetíí
lehet, hogy annak a részének, amely, mint kimutattuk, elpusztul a
testte| (lá sd e r ész 2 1. tételét), nincs semmi j elent sége ahhoz a r észhez
képest, amely fennmarad. De err l kés bb b vebben.
39. TÉrrr
Akinek teste igen sokfélérealkalmas, annak elméje a legnagyobb részében
oroe.
(30s)
Bizonftás
Akinek teste igen sokÍélecselekvésre alkalmas, azt a legkevésbé
nyugtalanítják (a 4. rész 38. tétele szerint) rossz affektusok, azaz (a 4.
rész j0' tétele szerint)
oly aÍfektusolq amelyek ellentétesek természe-
tiinkkel; s ezért (e rész 10. tétele szeint) hatalmában áll, hory a test
affekci it az értelemnek megfelel rend szerint rendezze el és
kapcsolja ssze, s kovetkezéskéPPen az ís (e rész 14. tÍtele szeint),
hogy a test sszes affekci it Isten ideájára vezesse vissza; ennek
kovetkeztébenpedig(e rész 15. tétele szerinÍ,) oly szeretet támad majd
388
38-39. TÉTEL
benne Isten iránt, amelynek (e rész 16. tétde szerint) az elme legna-
gyobb részétkell elfoglalnia és alkotnia, s ezért (e rész j j . tétele szerint)
elméje a legnagyobb részébenr k. E. k. b.
Megiegyzés
Mivel az emberi testek igen sokfélérealkalmasak, kétségtelentil
olyan természetííeklehetnek, hogy az elmék, arnelyekhez tertoz-
nak, nagyon j l ismerik onmagukat és Istent, s legnag7obb vagy f
résziik orÖkkéval , rigyhogy ezért alig félnek a halált l. Hogy ezt
világosabban megértsiik, megfelel figyelmet kell itt fordítanunk
arra, hory álland változásban éliink, s hory aszerint, amintjobbra
vagy rosszabbra változunk, azt mondják r lunk, hogy szerencsések
vagy szerencsétlenek vagyunk. Mert aki gyermek- vagy if rikorában
meghal, azt szerencsétlennek mondják" s viszont szerencseszámba
megy, ha élettink egész pályáját egészségestestben egészségesel-
mével futhattuk át' S val ban, akinek teste, rr,tint a gyermeké vagy
ifirié, igen kevésre alkalmas és igen nagy mértékben ktils okokt l
fiigg, annak elméje, onmagában tekintve, szinte semmit sem tud
cinmagár l, Istenr l és a dolgokr l; s viszont, akinek teste igen
sokfélérealkalmas, annak elméje, magában tekinwe, sokat tud
onmagár l, Istenr l és a dolgokr l. Ebben az életben tehát minde-
nekel tt arra t rekziink" hogy a gyermeki test, amennyire termé-
szete elbírja, s neki javára válik, olyanná vá|tozzék, amely igen
sokÍélérealkalmas, s oly elméhez tartozzék, amely igen sokat tud
onmagár l, Istenr l és a dolgola l; mégpedig rigy, hogy mindan-
nak, ami emlékezetéhez vagy képzeletéhez tartozik, alig legyen
jelent sége értelméhezképest - amint már megmondtamaz el z
tétel megiegyzésében.
389
 ÖrÖoIxnÉsz 40-41. TÉrrr

{30 i 40. TÉrrr kodásnak valamely más tjr k modusza determinál, s ezt lijra más,
és így a végelenig; tigyhogy valamennyi modusz egyiittvéve Isten
Minél nagyobb ualamely dolog tiikéletesége,anruil ink,íbb cseleluzik, s ann l or k és végtelen értelmétalkotja.
keuésbé szenued; s uiszont minél inkább cselekszik ualanely dolog, annál
t kéletesebb'
47.TÉ"rrt
Bizonftás
Ha nem tudnánk ís, |wgy elménk iiriik, mégis a kgfontosabbnak tartanánk
Minél tokéletesebb valamely dolog, annál tÓbb a realitása (a 2' rész a kiiteleségérzetet és a uallist, s által,íban mindazt, amir l a negyedik részben

6' defi'nícija szeint), és k vetkezésképpen(a j. rész 3. tétcle és ennek tnegmutattuk, hogy a lelkier hiiz, illetue a nenatetk séghez tartozik.
megjegyzése s annál kevésbészenved'
szeint) anná|inkább cselekszik,
Ez abizonyítás megfordított rendben ugyanezen a m don folyik, s

bel Ie az k vetkezik hogy viszont valamely dolog annál t kélete- Bizonyítás

sebb, minél inkabb cselekszik. E. k. b.
Az erénynek, vagyis a helyes életelvnek els és egyetlen alap1a (a 4.
rész 22' téklenek kiiu. tÍtele és 24' tétele szerint): a magunk hasznának
keresése. Annak meghatározásakor azonban, hogy mit ír el hasz-
KÖVETKEZTETF.TT TÉTEL

nos dologként az ész, nem voltunk tekintettel az elme r kkéval -

Ebb l ktjvetkezik, hogy az elme fennmarad része, bármekkora is, ságára, hiszen ezzel csak ebben az t't dik részben ismerkedttink {307}

t kéletesebb a tobbinél. Mert az elme r k 2j. és 29'

része (e rárz meg. Ámbár tehát akkor nem tudtuk még, hogy az elme or k, mégis
ténle szerint) az értelem, s egyediil miatta mondják r lunk, hogy azt tartottuk a legfontosabbnak, amir l kimutattuk, hogy a lelkier *
cselelrsziink (a j. rész j. tétcle szerint); az a része pedig, amelyr l hoz, illewe a nemeslelkriséghez tartozik; ezért, még ha most sem
kimutattuk, hogy elpusztul, a képzelet (e rész 21. tétcle szeint), s tudnánk azt, mégis az ész e| írásait tartanánk a legfontosabbaknak.
egyedul miatta mondják r lunh hogy szenvedunk(a j. rész 3. tétele
és az afektusok ,álulános definíci ja szeint); ezért (az el z tétel szerint)

amaz, bármekkora is, tÖkéletesebb emennél. Megjegyzés

A t meg általános meggy z dése, r1gy látszik, más. Mert a legtob-
ben, mint látjuk, azt hiszik, hogy annyiban szabadok, amennyiben
Megjegyzés vágyaikat kovethetik, s hogy annyiban engednekjogukb l, ameny-
Ez az, amit el akartam mondani az elrrrér l, amennyiben a test nlben az isteni torvény Parancsa szerint kénytelenek élni. A kote-
létezéséreval vonatkozás nélkiil tekintjiik. Ebb l' valamint az 1' lességérzetet tehát és a vallást, s általában mindazt, ami az erélyhez
rész27. tételébl és más tételekb l kit nik, hogyelménk, amennyi- tartozik, tehernek hiszik, s azt remélik, hogy levetik a halál után, s
ben megismer, a gondolkodásnak r k modusza, amelyet a gondol_ elnyerik szolgaságuknak, tudniillik a kÓtelességérzetnek és a vallás-

at -
 ÖrÖotrnÉsz
nakjutalmát. S nem csupán ez aremény, hanem f |egaz a Íélelem
is, hogy a halál után szornyííbiintetések várnak rájuk, indítja ket
arra, hogy amennyire gyengeségiik és tehetetlen lelktik engedi, az
isteni torvény e| írása szerint éljenek. S ha ez a remény és Íélelem
nem lakoznék az emberekben, ha ellenkez |eg, azt hinnék, hogy az
elme elpusztul a testtel, s a kÖtelességérzet terhe alatt osszeroskadt
szerencsétlenekre nem vár további élet, akkor visszatérnének ere-
deti gondolkodásm djukhoz, s mindent váryaik szerint akarnának
berendezni, s inkább a vak véletlennek, mint onmaguknak akarná-
nak engedelmeskedni. Ez szerintem éppoly képtelenség,mint ha
valaki azért, mert nem hiszi, hogy testét j táplálékkal orokké
fenntarthatja, inkább méreggel és ol anyagokkal akarná etetni; vagy
mivel azt látja, hogy az elme nem orok, vagyis halhatatlan, inkább
oktalan akar lenni, és ész nélkíilakar élni. Ez azonban olyan képte-
lenség, hogy szinte sz ra sem érdemes.
42.TÉrzt
A boldogság nent az erény jutalma, hanem maga az erény; s nem azért
ijruend nk neki, mert uágyainkat megfekezz k, hanem megfordítua, miuel
ijruend nk neki, azért tudjuk megftkezni uágyainkat'
Bizonyítás
A boldogság az Isten iránti szeretetben áll (e rész j6. tétde és rnegjegy-
zése szerint), ez a szeretet pedig az ismeret harmadik neméb l ered
(e rész j2' tételénekkiju.tétele szerint); s ezért ezt a szeretetet (a j. rész
59' és j.
tétele szerint) az elmére mint cselekv re kell vonatkoztat-
nunk; s ennélfogva (a 4. rész 8. dejnítija szeint) ez e szeÍetet rnage
az erény. Ez volt az e|s . Azután, minél jobban orvend az elme
ennek az isteni szeretetnek, vagyis boldogságnak, anná| tobbet
,a
4742."IÉTEL
ismer meg érte|me á|ta|(e rész 32. tétele szeint), azaz (e rész j. tételének
ktju. téule szeint) annál tobbre képes az affektusok ellenében, és (e
rész 38. tétele szerint) annál kevésbé szenved rossz affektusokt l; az
elmének tehát abb l fakad an, hogy orvend ennek az isteni szere-
tetnek, vagyis boldogságnak, hatalma van a vágyak megfékezésére.
S mivel az ember képességeaz aÍfektusok megfékezéséreegyedtil
az értelemben van, senki sem azért orvend a boldogságnak, mert
megfékezte affektusait, hanem ellenkez leg, a vágyak megÍékezé-
sére val hatalom magíb l a boldogságb l ered. E. k. b.
Megiegyzés
Ezze| befejeztem mindazt, amit az elmének az affektusokon val
hatalmár l és az elme szabadságár l meg akartam mutatni. Láthat
ebb 1, mily sokra képes a bolcs, mennyivel er sebb a tudatlannál,
akit egyediil avágya hajt cselelvésre. Mert a tudatlan, azonkíviil,
:: hogy kíils okok íízik-hajtják sokÍéleképpen, és sohasem jut e| ígaz
i lelki megelégedettséghez, emellett 6gy él, mint aki szinte semmit
sem tud nmagár l, Istenr l s a dolgokr l, s mihelyt megszíínik
szenvední, megszíínik egyrittal létezni is. A bolcs ellenben, ameny-
nyiben mint ilyent tekintjiik, alig indul fel lelkében, hanem bizo-
nyos orok sziikségszerííségszerint tudva onmagár l, Istenr l és a
dolgokr l, sohasem szíínikmeg létezni, hanem mindig igaz lelki
megelégedettségbirtokíban van. Ha mármost az ide vezet ítt,
amint megmutattam, nagyon nehéznek látszik is, mégis megtalál-
hat . S bizonyára nehéznek kell lennie, hogy oly ritkán akadnak rá.
Mert hogyan volna ktilonben lehetséges, ha szemtink el tt volna az
iidvosség, s elérhet volna fáradság nélktil, hogy csaknem mindenki
elhanyagolj a? De-gl'n&&*siF"llÍ:prgtr:**.*i::' p1}v9n
TK
Vége
393
 Ut sz
KARTEZIANIZMUS az ErrcÁnaN

1. Szintezis uersus analkk

Spinoza a legkÓvetkezetesebb mepal sít ja annak a tipikusan rij-

kori m dszertani ideálnak, mely egykéntjellemezte aK/II. századí
filozíflakétf áramának alapít aqfrát, Descartes-ot és Hobbesot.
Kozvewe vagy _ mint Hobbes esetében - kÖzvetleniil Galilei hatá-
sára a ,,geometriai m dszer" mindkettejiik számára d nt jelent -
ség volt, noha természetesen nem egészen vgyanazt értették e
kifejezésen, s nem egészen ugyan gy gondolkodtak a m dszer
filoz Íiai alkalmazhat ságár |. Spinoza szempon{áb l Descartes
m dszerr lsz l fejtegetéseinekvankitiintetettjelent sége,hiszen
egyetlen, még életébensaját neve alatt megielent m ve részben
kifejezett állásfoglalás abban a kérdésben, hogy mit értsiink geomet-
riai m dszeren, s hogy az milyen szerepet jászhat a Íiloz fiában.
Ezt a kérdéstMarin Mersenne tette fol Descartes-nak, aki teljes
határozottsággal fogalmazta meg válaszát.l A tulajdonképpeni geo-
metriai m dszer, melyet Descartes e válaszban szintézisnek nevez'
azt a ,,bizonyítási elvet" jelenti, amely Euklidész Elemek cím mrí-
vében a kifejtést iránfitja: deÍiníci kkal indul, axi mákkal, posztu-
látumokkal folytat dik, a ,,mondanival '' íiípondait pedig tételekbe
foglalja, melyeket bizonyítások k vetnek. A bizonyítás azt jelenti,
hogy a bizonyítani kívánt tétel állrítását a m ben korábban már

l Magyarut lásd Desca*es: Elmélkedéyk az els jlozj,ír L Budapest, Atlantisz, 1994,

120-134. o.

a*
bizonyított vagy bizonyítás nélkíilelfogadott állításokra vezetjiik
vissza. Az így megalkotott mrí onhord egészet alkot, amelynek
minden tételétigazként kell elfogadnunk, ha két el feltétel teljestil:
a kiindul elfeltevések kozt nem lehet ellentmondás, a levezetés-
nek pedig a formális szabályoknak megfelel en kell végbemennie.
Descartes azon a véleményenvan, hogy a geometria esetében
teljesiilnek ezek a feltételek, amelyekhez az gondolatmenetében
még ega harmadik is csatlakozik: a geometria azért fejthet ki
egyáltalán ezen a m don, mert ez a térélmény,amely mindennapi
tájékoz dásunk alapja, megegyezik az - euklidészi - geometria
terével, s így azok a deÍinícik, axi mák és posztulátumok, amelyek
ez ut bbit ídák koriil, nem oszt nzik ellentmondásra a mindennapi
olvas t. A metaÍizikával azonban telesen más a helyzet. Minden-
napi gondolkodásunkat, persze' épp annyira meghatározza egyfajta
metaÍizikai alapintuíci - Isten létérl vagy nemlétér l, a lehetséges
létm dokr l, a megismerés szerkezetér l alkotott vélekedések sz -
vete -, mint amennyire elválaszthatatlan t le a meghatározott tér-
élmény.Íw, ez az alapintuíci egyrésztpritnafacie onmagában nem
ellentmondásmentes - az isteni mindenhat ságés a|egffub j ság
ellentmond a rossz val ságának, a ueracitas pedig a tévedéslehet sé-
gének (de ha tagadjuk Isten létezését,a tévedésnekmég inkább ki
vagyu nk s zolgáltawa, áll ítj a De s carte s) -, másrés zt a metaflz1kában
éppenséggel ennek a metafizikai alapintuíci nak az elemei alkotják
a vizsgíl dás tárgyát, és semmi sem kezeskedik érte, hogy a vég-
eredmény meg fog egyezni mindennapi intuíci nkkal. Már csak
azért sem, mert a vizsgál dás célja épp az ellentmondások kikiiszo-
bolése mindennapi metafizikínkb l. Azaz a vizsgál dás egyedtil
lehetséges m dszere az |esz, amely mindennapi metafizikánkb l
indul ki, foltárja s a végletekig fokozza a benne rejl ellentmondá-
sosságot, hogy ezáltal rákényszerítse nézetei foliilvizsgálatára a
megszokott gondolkodásm dját csak igen vonakodva kétségbevo-
n olvas t. Ezazonbanmind kiindul pon!át, mind az alkalmazott
technikát illet en alapvet en e|tér az euklidészi modellt l: a kiin-
,*
dul pontot a mindennapi - elégtelennek látott - vélekedések alkot-
ják, az érvelés pedig alapvet en személyes jellegíínarráci , s nem
egyes elszigetelt tételek személytelen bizonftása - vagyis az, amit
Descartes e helyiitt analkisnek nevez az euklidészi modell szintÍzi-
séuel szemben.
Spinoza eztazá|lísfoglalást helyezi hatályon kívíilakkor, amikor
jlozfu alapetueinek klfejtésekor ls a szintetikus m d-
már a descartes-i
szert vá|asztja. Ennek a dontésnek az alapja egy eddig ki nem
mondott descartes-i el
feltevés tagadása. Azért kell ugyanis kezdet-
ben a mindennapi metafizikai intuíci hoz alh-a|mazkodni, mert
elvileg lehetségesnek kell lennie, hogy bárki, aki veles zijrletett ,j6zan
eszét'' megfelel en használja, eljusson a megtisztított metafizikai
belátásokhoz. S noha ez eluileg minden bizonnyal Spinoza szerint is
lehetséges kell legyen, ténylegesen azonban azt|átja, hogy az onáll
gondolkodást mindenek fo|é helyez kartezianizmus j autoritáson
nyugv tekintélytisztelettémerevedett. Ez pedig azt bizonfqja,
ho gy nem olyan utat kell kín á|ni az űj f/'o z ftáho z, amely minde nki
számára kÓnnyen járhat , hanem inkább kevesek számára, nagy
er feszítéseknyomán járhet6t, ám olyat, amely ennek fejében bi-
zonyosan elvezet a célhoz. ,,De minden, ami kivál , éppoly nehéz,
mint amilyen ritka" - hangzik az Etika utols mondata. A filoz fia
kifejtésénekhelyes m dszere tehát a szintézis _ az Etika m dszere
mindenesetre ezt sugallja. Ezért volt indokolatlan az oP kiad inak
hiányérzete, akik az els rész elejér l el sz t hiányoltak. ATeol giai-
politikai tanulmány szerepének kérdésea spinozai életmíívn beliil
persze folveti azt a kérdést, hogy vajon a Blyenberghgel folytatott
levelezés nem változtatta-e meg - legalább részben - Spinoza meg-
gy z dését,s hogy vajon aTeol giai-politikai unulm fly nem tekint-
het -e effita p tanalízisnek2
2 Így is lehet o|vasni Leo Strauss k<ivetkezdállítását: *A'[Teohgia-politikail tlrrr:irrrrány
tehát nem is annfra a filoz fusokhoz, mint inkább a potenciális filoz fusokhoz sz l,
397,
 2' Hat képesség (potentia)
A spinozai filoz1fiaalapfogalma kétségkívtilaz egyet|en, feltétleniil
vé5elen, Istennel azonosított szubsztancia. E szubsztancia lényege
azonban nem más, rnint végtelen hat képessége(pottntia), amely-
nek révénmind maga, mind pedig a tiibbi, t le fug t.étez van.
Ennek a Descartes-nál marginális fogalomnak a rendszer alapjává
téte|e hozza |étre azt a sajátos gondolati teret, amelyr l minden
elmondhat csak az nem, hogy náll tlan másolata a descartes-i
' ságair l bens séges tudásunk van, ítgy másfel l azok'at - de csak
koncepci nak. A sajátosságkétf Ponton ragadhat meg: Isten és a
természet viszonyában és, ebb l fakad an, az egész spinozai uni-
verzum dinamikus alapjellegében. Isten és a természetviszonyának
megjeloléséreSpinoza három Í kifejezésm dot alkalmaz| az azo-
nosságot (,,Isten, vagyis a természet''), a kifejezést, illewe kifejez -
dést(exprasio) és a részesedést'3 Az els t csak akkor érqjiik helyesen,
ha nem értíinkbele t bbet, mint amennyit a másik kett megenged,
az utols rl a kovetkez alfejezetben lesz sz , így most els sorban
a,,kifejezés-ki fejez dés" értelmétszeretném r viden folvázolni.
Az exprasio két síkon ragadhat megi ez attribritumok kfejezik a
szubsztancia lényegét (Et 1D6), egyes dolgok pedig - ,,bizonyos
^z
és meghatározott m don'' - kifejezik az attribritumokat (Et 1T25Kt).
Ezen a ponton ismét érdemes azt megvizsgálni, mely descartes-i
teoréma átalakításával jutunk el e sajátos spinozai fogalomhoz.
azzz olyan férfiakhoz, akiket - legalábbis ftilkesztilésiik korai szakaszában - mélyen
áthatnaka t<imeg el ítéletei:amit Spinoza a potenciális filoz
Íusok ezaza [Teol giai-
potitikai] tanulmány címzettjei legf bb el ítéleténektart, az csupán egyik sajátos
formája a vulgáris gondolkodás alapvet el ítéletének",4z i;ldijztetÍs és az írás m ué-
.rzere. Budapest, Atlu;r"isz, 7994, 219. o.
3 a hat képesség'amely által az egyes dolgok s k vetkezésképpen az ember is
"Az
fenntartja a maga létét,maga Istennek' vagyis a természemeka hat képessége [...] Az
ember hat képessége tehát, amennyiben val ságos lényege által magya zzuk része
Isten, vagyis a természet végtelen hat képességénekazu l...| lényegének" Et 4T4B.
a*
Descartes-nál a szubsztancia mint szubsztancia kozvetleníil semmi-
lyen hatást nem gyakorol ránk, ezért megismerni csak f attribritu-
mán keresztiil lehetséges, ami vagy a gondolkodás, vagy a kiterjedés
lehet, de nem mindkett . Descartes-nál azonban ez a szubsztancia-
fogalom igen kozel áll ahhoz a mindennapi intuíci nkhoz, amely
számtalan náll'6létez t tud maga kcirtil, melyek mind kíilonboz
tulajdonságok hordoz i. Descartes megfogalmazásainak tobbsége
mind a gondolkodásban, mind a kiterjedésben szubsztanciák soka-
ságár l tud, s amiként egyfel l a gondolkod szubsztancia tulajdon-
azokat - a tulajdonságokat, amelyek geometriai m don szemlélhe-
t k- kiterjedés, alak, nagyság stb. _, ,,világosan és elkiilonítetten'' a
testi szubsztanciákhoz tartoz ként ismerji.ik fol. Ugyancsak kÓzel
marad a kor metafizikai alapintuíci jához az a tézis, mely Istent
végtelen szubsztanciaként a véges szubsztanciák teremt jének és
fenntart jának tekinti, s nemcsak lényegtik és léttik fenntartása
értelmében,hanem abban az értelemben is, hogy az a - konstans -
er , amely a magukban véve tehetetlen testeket mozgásba hozza,
szintén Istent l származik' F.zt a hierarchikus (Isten _ véges gon-
dolkod dolog - a gondolkodás akcidensei - véges kiterjedt dolog
- a kiterjedés akcidensei), merev elhatárolásokon nyugv (Isten -
természet, Isten - kiterjedés, gondolkodás - kiterjedés) univerzu-
mot SPinoza az expressia révénhatártalanná és onmozg vá változ-
ta{a, egyszersmind pedig legalább annfra eltávolítja a mindennapi
intuíci nkt l, mint, mondjuk, az anyags szubsztancia lététtagad
Berkeley. lu expressio nem a transzcendencia értelmében elválasz-
tott létez ket kapcsol egybe, mint a creati ként folfogott teremtés,
hanem mindkétfajta expressi ban ugyanannak a létez nek két vagy
ti5bb aspektusár l van sz . A naturans és a naturata ugyanannak az
egyetlen naturának létrehoz , illewe létrej v aspektusa, s mivel a
kiterj edés attribrituma ugyanannak a szubsztanciának kifej ez dése,
mint a gondolkodásé, ezért bármely véges egyedi kiterjedt dolog is
ugyanannak a dolognak a kifejez dése, mint a neki megfelel gon-
399,
dolkodásbeli dolog, az idea. Sem Isten és a természet kozott nincs
határ _hiszen Isten a természet,,immanens oka'' -, sem test és idea
kozott, de még a testek és az ideák ok-okozati kapcsolata kozott
sincs, mert ,,az ideákrendje és kapcsolata vgyanaz, mint a 6[glgok
rendje és kapcsolata''.n Az elme nem egy másik dolog, mint a test -
hiszen az elme a test ideája, a test pedig az elme ideátuma
_, de az
asztal sem más dolog, mint az asztal ideája: a természetben minden
dolog ,,lelkes'', noha persze ,,kiil nboz fokban''.5 A mozgást el -
idéz hat képességsem kívtilr l keriil be az univerzumba, hanem
az a torekvés, amellyel minden egyes dolog létébenmegmaradni
torekszik, része Isten végtelen hat képességének,,Istenhat képes-
sége tehát, amelynél Íogva maga és minden dolog van és cselekszik,
maga Isten lényege.''6 Az univerzumban tulajdonképpeni értelem-
ben vett tehetetlenség (,,impotentia", azaz a hat képesség hiánya)
egyá|ta|án nincsen. Semmi sincs, amib l ne kovetkeznék valami-
lyen okozat. S ha most egy metafizikai pillantást vetíink a világegye-
tem egészére,akkor azt látjuk, hogy az átfog6, metafizikai értelem-
ben vett semmi egyáltalán nem fenyegeti a véges dolgoknak azt az
univerzumát, amely ugyanazzal a sziikségszerííséggelkovetkezik a
szubsztancia végtelen hat képességébl, mint e szubsztancia léte'
A creatio continua descartes-i koncepci ja Ítgyszí|ván naturatio con-
tinuavá alakult át mégsegédkonstrukci ként sincs helye a minden
pillanatban végbemen , jrateremtést logikailag,,rnege| z "
az
megsemmisiilésnek. Ebb l pedig már kozvetleniil levezethet egy
fontos morálfiloz Íiai tézis: ha egyszer a|étezésnem egy teremt
Isten személyes akarati dÖntésénekkovetkezménye - amelyet elvi-
leg minden pillanatban vissza is vonhat _, hanem sziikségszeríí
kovetkezés, akkor a világgal a maga egészébenez jfajtavíszonyban
'Et2T7.
5 Et2T13M.
Et 1T34B, a sa.ját kiemelésem.
aoo
áll ,,Isten'' semmi olyat nem ,,k vetelhet'' az embert l, ami nem
vezetbet le azokb l a természeti torvényekb l, amelyeknek meg-
felel en ,'egyazon bizonyos és meghatározott m don cselekszik
minden individuum''.'A.élokság tézise, mely szerint a teremt
Istennek az emberrel kapcsolatos kiilonos célja természeti esemé-
nyek magyar ázataként lenne alkalmazh at az adekát megismerést
,
lehetetlenné tev f el ítéletkéntleplez dik 1e.8
A hat képességfogalmának el térbe kertilése mint határtalanítás
és mobilizálás egyszersmind egy gy keresen j természetfogalom
bevezetése is az eur pai gondolkodásba. Folytonos mííkodés,amely
kiterjed mindarra, ami van, meghatározott irány, el re meghatáro-
zott cé| nélktili mozgás. Dont jelent ségíi,hogy Hegel csak rigy
tudott kapcsol dni az egységes szubsztancia spinozai gondolatához,
hogy egy t le eredend en idegen elemet, a szubjektum természetét
kapcsolta hozzá. Ez azonban messze nem sziikségs zeríi kiegészítés,
és ami Hegel szemszogéb l nézve hiány volt, az az jabb Spinoza-
recepci számára kifejezetten el nyos lehet.
j. T rekués (conatus)
Az eddigiekb l világosan kirajzol dnak egy olyan hat képesség
k rvonalai, amely nem a megval sulatlan lehet ségek értelmében
vett képesséB, Puszta potencialitás, hanem olyan tevékeny er ,
amely megval sulásának semmiíéle korlátját nem ismeri: ,,rajta
kíviil nincs más lét''.9 Ám a határok fololdása a természet egysége-
7 Teologiai-politikai ranulm,iny. Budapest, Akadémiai Kiad , 1978 (a továbbiakban
Tpt),IV. fej. 9. o.
t Et 1F.
' Té^ 787. o.: "Ez a létez ttgyanis [ti. a természet eredete] egyetlen, végte|en, azaz
a lét osszessége, s rajta kíviil nincs más lét."
401
sítéseáltal azt semmiképp sem vonja maga után, hogy minden egyes
létez egyformán rendelke zik az egész természet hat képességével.
Szubsztancia csak egy van, minden véges, egyedi dolog csupán e
szubsztancia,,aÍfekci j a'', modusza, kifej ez dése, amennf ben csak
azá|ta| |étezhet, hogy részesr.il a kimeríthetetlen hat képességben.Ez
ahat képessé g-rész azonban dont jelent ség az egyes individuu-
mok szempontjáb l: nem más, mint minden egyes véges modusz
léte fenntartására, azaz minden egyes véges
ttjrekuése (cotlatus) saját
modusz léryrgr." Ahogyan a szubsztanciális hat képesség folyton
okozatokban nyilvánul meg- azaz fenntartja a természetet -, gy a
modális t rekvés is folyton létrehoz okozatokat - saját létének
,,állapotait'' (constiutio) -, amelyekben más véges moduszok ráhatá-
sának megfelel en igyekszik olyan helyzetekbe jutni, amelyekben
novelrszik,,cselekv képessége''(potentia agendi), illewe igyekszik
elkertilni azokat, amelyekben csokken. Ez az alapla a spinozai
affektuselméletnek, amely világosan beletagoz dik az Etika egész
osszefiiggésrendszerébe azálta|, hogy kiindul pon1ja a mindent
áthat hat képességjele n|éte. Ez a hat képess ég azálta| m dosul
torekvéssé,hogy szembekeriil a rajta kívtlli véges létez k sajátos
torekvésével,s íry bármelyikiik mindenkori állapotát a lényeg és a
ráhatás egy tt határozza rueg (con-stituere). A ,,ráhatás", az affekcí
azáltal alakul át aÍfektussá, hogy vagy noveli, vagy csokkenti a test
és az elme cselekv képességét,azaz oromot vag'y szomor ságot
ébreszt benne . A, így folfogott oromben és szomorriságban ráadá-
sul egyedtiláll m donjutunk lényegi torekvésiink tudatára: sikere
vagy kudarca révén.Az ezefl a m don tudatossá vál t rekvés
alkotja az aÍfektuselméletnek az or m és szomor ság melletti har-
madik alapaÍfektusát, a kívánságot.lt A spinozai affektuselmélet
harmadik részhez írott el sz
ugyanis annyiban is komolyan veszi a
l0
Lá.d kiil.irr.ir.n Et 3T skk
11
vo. Et 3T9.
402
m dszertani programját, hogy az affektusokat három els dlegesb l,
a kivánságb1l, az orcimb l és a szomorriságb l származtatja. Így
például a szeretet, illewe a gy l let levezetett affektusa az or mnek
és a szomor ságnak annyiban, hogy a cselekv képességnovekedé-
séhez, illewe csokkenéséhe zhozzájárul az azt e| idéz ok ismerete,
,,ideája'' is.t2 S mivel vég1l| az is világossá válik, hogy az affektusok-
nak annyi fajtájavan, ahány benniinket aÍIiciál tárgy,13 a spinozai
aÍíektuselméletkÓzvetítési kísérletnek tekinthet az els dleges af-
fektusok általánossága s a partikuláris individuumot partikuláris
tárgyakfel | ér hatások egyedisége kclz tt. Ez persze a rendszernek
ezen e pontján els sorban nem azért nem kecse5et kiilon sebb
sikerrel, mert oly sok ktilonÍéleaffektus van, hanem azért nem,
rrrert az egyedi létezésadekvát megragadására nem a levezetéseket
végz ész, hanem egyediil az ,,intuitív tudomány'' bázisát alkot
értelem képes,la amely egyediség és általánosság kett ss égéta |eg-
Í bb j nak Isten értelmi szeretetében val megtestestilésébenha-
ladja meg.ts
Mint már említettiik, az orom a cselekv képességn vekedése, a
szomortiság annak cs kkenése. A cselekvés fogalmában azonban
jellegzetes kett sség figyelhet meg. Egyrészt ugyanis van egy de-
finíci val bevezetett cselelalésfogalom: ,,Akkor mondom, hogy cse-
leksztink, ha benntink vagy rajtunk kívtil torténik valami, aminek
adekvát oka vagyunk, azaz {...f ha természetiinkb l kovetkezik
12ltt
,.gy* nem az a szándékunk, hogy rámutassunk a spinozai elmélet kritikus
pontjaira, ám annyit azért meg kell említeni, hogy ha az aÍfekuselméletet az általa
érthet vé tett társadalmasodás fel l nézzak- vagyis a 4. rész 37. tételéhezírott
megjegyzések fel l -, akkor azt láqiulq hogy a szeretet és a gy lcilet csaknem ugyan-
olyan kitiintetett szerepet kap, mint az r<im és szomor ság'
13vo.3T5 .
t4Á megismerési m dok spinozai elméletének t m r sszegzését lásd az Et
ZT40Iv12-ben.
E f
15
lrr" témája az 5. rész 20. tételét k<ivet Gjtegetéseknek
^
403.
benniink vagy rajtunk kíviil valami, ami pusztán az révénvilágo-
san és elkiilonítetten megérthet .''1u Aligha kétséges,hogy a min-
dennapi életben szinte sosem ,,cseleksztink" ezen e m don, hiszen
oly sokÍéleképpkell alkalmazkodnunk a cselekvésiink m dját be-
folyásol kiils kortilményekhez. Í*rn is kétségtelen, hogy a
^.
mindennapi életben alkalmazunk egy olyan cselekvésfogalmat is,
amely csak azt koveteli meg, hogy amit tesziink, az valamilyen
megfoghat vonatkozásban legyen veltink, például bel liink indul-
jon ki, és sikere benniink keltsen oromot, kudarca pedig szomoni-
ságot. Spinoza a harmadik részben legtobbszor ebben az értelem-
ben alkalmazza a,,cselekvés'' kifejezést, kivételt els sorban az utols
tételek képeznek, ahol bevezeti a cselekvésnek min siil aífektusok
fogalmát. Nyilvánval vá ez akkor válik, amikor kideriil, cselekv -
képességtink n vekedése az orom affektusában nagyrészt kiils
okok k vetkeztébenjon létre, tehát szenvedélynek (passio), nem
pedig cselekvésnek ( actio) min siil a sz szigor értelmében. Vagyis
cselekv képességiinkn vekedése általában nem adekvát okságunk
el térbe keriilésétjelenti. Err l els sorban akkor kezd el beszélni
Spinoza, amikor _ a 4. rész26. tételétl kezd d en - hangsrilyosab-
banjelenik meg az e lme saj átos, az egész emberét l némiképpeltér
,,hasznának'', javának kérdése.Ett l kezdve válik egyre nyilvánva-
l bbá, hogy a tulajdonképpeni értelemben vett cselekvés alapvet en
mentális fogalom, és az elme adekvát ideákkal val rendelkezését,
illewe ezek megszerzésétjelenti. Ezt a fajta cselekvést visszavetíteni
a testbe igen problematikus kísérlet.17
luEt
3D2.
'7 Lá'd példá,'l Et 5T39 & B: ",{kinek
teste igen soldélére alkalmas, annak elméje a
legnagyobb részében<ir<jk "
r*
4. Erfuy (uirtus)
A cselekvés fogalmában rejl ezen kett sség a uirtus fogalmának
megkett zdéséthozzamagával. A 4. rész 8. deÍiníci ja adja meg
az ,,erény" meghatározását. ,,Erényen és hat képességen ugyanazt
értem, vagyis (a j. rész 7. tétele szeint) az erény, amennyiben az
emberre vonatkozik, maga' az ember lényege, vagyis természete,
amennyiben hatalma van olyan dolgokat eI idézni, amelyek pusz-
tán az természetének torvényeib l beláthat k. '' Ez a meghatározás
alapvet értelemben ambivalensnek mondhat . Az persze minden
ambivalencia el tt nyilvánval , hogy egy Etika címíímííbenszere-
pelnie kell az erény fogalmának. Az azonban nem kevésbényilván-
val , hogy az itt definiált erényfogalom eredend en nem morális
természetrí. Annyira nem az' hogy legel szor azt látjuk' hogy a
legszélesebb értelmííhat képesség-fogalommal kapcsol dik ossze.
Hat képessége pedig minden természeti dolognak van, beleérwe
az egész természetet is. A továbbiakban két ,,amennyiben''
(quatenus) kuszálja ossze a képet. Az e|s az er4berre szííkítile a
vizsgál dás horizontját: ,,az erény, amennyiben az emberre vonat-
kozik, maga az ember lényege, vagyis természete''. Van tehát olyan
erény, amely nem az emberre vonatkozik, s ez minden egyes
individuumnak azt a lényegét, vagyis természetétérinti, amellyel
létébenmegmaradni torelrszik. lJgyanezen az alapon torekszik az
ember is saját létébenmegmaradni, ,,annyiban is, amennyiben ideái
világosak és elkiilonítettek, és annyiban is, amennyibenideái zava-
rosak''. Vagyrs az er ény defi níci j a kezdetben a kétfajta cselekvés-
18
fogalom elkiiloniilése el tt van. A második,,amennyiben'' azonban
tovább sz kíti a horizontot, legalábbis intenci ja, ha nem is a
kifejezett megfogalmazás szerint: ,,amennyiben hatalma van olyan
dolgokat el idézni, amelyek pusztán az természetének torvényei-
lsEt 3T9.
-at
b l beláthat k''. Itt a természet fggalma is kettéágazik. Az imént
még nem állt vonatkozásban azzal, hogy adekvát vagy inadekvát
ideáink vann ak, azaz hogy cseleksziink vagy szenvediink. |tt azon-
ban a ,,pusztán az természete" hjfejezés hangsrilya nyilvánval vá
teszi, hory az adekvát okságra, az adekvát ideákkal rendelkezés
értelmébenvett sajátosan emberi, s t mentális természetre torténik
utalás, mint Et 4T 1B-ben, ahol a k vetkez ket olvassuk: ,,az a
kívánság, ame|y az észb l ered, azaz f...f amely annyiban támad
benntink, amennyiben cseleksztink, mageez ember lényege, vagyis
természete, amennyiben determináltnak gondoljuk annak megcse-
lekvésére,ami egyediil az ember lényege által folfoghat adekvát
m don [...]'' Vagyis az emberi természetet tekinthetjíik egy tágabb
és egy szííkebb oss zeftiggésben is : el szor az egé sz termés zet r észe -
ként, s ekkor az emberi természethez tartoz nak tekintjtik azokata
- tágan értett - cselekvéseket, amelyek a képzelet (imaginatio) in-
adekvát ideákat, s ebb l fakad an szenvedélyeket el idéz megis-
merési m djáb l fakadnak. Másodszor egy kiilon s emberi pers-
pektíváb l, amelyben - expliciten sehol ki nem mondva - megie-
lenik az ember hagyományos meghatározása animal rationab, eszes
é| \ény. Azt a kérdést,hogy ez a kett sség mennyire tarthat fenn
a harmadik ré sz el szavában megfogalmazott kovetelmény mellett,
hogy az embert a természetben nem szabad mint ,,államot az
államban'' tekinteni, ebben a tanulmányban nem kell megválaszol-
nunk. Azt azonbanvilágossá kell tenniink,hogy azEtikában kifejtett
voltaképpeni etika megkÓveteli ezt a perspektívaváltást. Ez avá|tás
jut kifejez désre a ,j '' fogalmának kett sségébenis. ,J n értem itt
az orom minden nemét s mindazt, ami oromhozvezet, s Í képp
azt, ami egy kívánságot teljesít, aMrmilyen is az. ['.'] nem azért
kívánunk valamit, mert j nak ítéljiik,hanem megfordíwa, azt ne-
vezziik j nak, amit kívánunk...'' A 3. rész 39. tételéhezírott meg-
jegyzésmost idézett részlete eg7részt nem tesz kiilonbséget adekvát
vagy inadelcvát ideákon alapul kívánság kozt, ám másrészt a j és
a rossz fogalmát V.lzárílag az emberi vágyak síkján definiá|ja. Az
* 407
egész természet e|é állított morális normár l nem tud, még abban
az értelemben sem, hogy az emberi természet beteljesiilne valami-
lyen,,legÍ bbj '' elérésével,vagy épp visszavonhatatlanul megrom-
lana - vagy épp megromlott volna - valamilyen eredend rossz
kovetkeztében. Az értelem megiavításár l sz l tanulmány beveze-
t jében hasonl megfontolásokat találunk ezon a ponton, ahol a
leginkább várhatánk valami mást, hiszen ott Spinoza az ,,igazi j " s
a,,legfiíbb j '' meghatározását ígéri.Ehelyett egy el zetes megiegy-
zésben arra figyelmeztet, hogy,,csak viszonylagos értelemben be-
széliinkj r l és rosszr l'', s ennek alapjátabban lá!a, hogy tudjuk,
,'minden, ami t rténik, orok rend és meghatározott természeti
t rvények szerint torténik''. S noha ezígyvan, folytat dik a gondo-
latmenet, az ember - mintegy ,,meghatározott természeti torvé-
nyeknek'' engedelmeskedve _ mégiscsak folállít magának egyfajta
normát, ,,elgondol valamilyen emberi természetet, amely sokkal
er sebb az Óvéné| [...] Mindazt pedig, ami eszkoze lehet céIhoz
érésének,igazi j nak nevezztik. A legíiíbbj pedigaz, ha az ember
[...] lehet leg más individuumokkal egyiitt részese ennek a termé-
szetnek.''1g Maga a normaállítás tehát egyáltalán nem inkább sajátja
a Íiloz fusnak, mint azoknak, akik a mindennapi élet szoMsos
éttéktéte|ezéseitkovetik, azoh'at, amelyekt l a filoz fus meg akar
szabadulni. Az é|vhajhász épprigy megalkotja amaga ,,er sebb em-
beri természetét'',mint a gazdagságra vagy a dics ségre torekv , s
ezek az értéktételezések egyaránt bizonyos természeti torvények
batásáta torténnek. De mi tiinteti ki akkor a filoz fus értéktétele-
zését?Semmi, ha kitiintetésen olyasmit érttink, ami megrendíthe-
tetlentil szilárd, ami ellenállhatatlanul érvényesiilvalamilyen isteni
vagy természeti sziikségszer ségrévén.Az, ami a filoz fus alapér-
tékét- ,,annak az egységnek megismerés[ét],amely osszekapcsolja
19Té-, id. kiad. 1 8'
o.
,
 - kitiinteti, igen torékeny. Talán
az e|mét az egész természettel''m
használhatjuk a hobbesi megfogalmazást: in foro interno mindig
érvényes,áminforo extemo éwényesilésétsemmi sem garantálja. Ez
a kittintetettség abb l fakad, hogy a Íiloz fus legffbb java kozossé
válhatik, s t annak az embernek szárnára, aki eljutott e legÍ bb
j hoz, bels leg nyilvánval , hogy valami eltéphetetlen kapocs fíízi
ezálta| a tobbi emberhez _ mint a természetet megtrsmer , mint
igazságkeres létez kh z. Ebb l fakad a spinozai morálfiloz fiának
a hobbesit l - legalábbis els pillantásra _ gyokeresen eltér alap-
jellege: ,,ember az embernek istene'', s az ész egyik legf bb
"paran-
csa" (dfttamen rationis) az Etika negyedik részébenis az, ami már
benne foglaltatott a Tanulmárry az értelem megual síhísár l imént idé-
zett á|Iásfoglalásában:
'Az ember számára tehát semmi sem hasz-
nosabb az embernél. Az emberek, mondom, nem kívánhatnak
becsesebbet létiik fenntartására, mint azt, hogy mindnyájan rigy
megegyezzenek minden dologra nézve, hogy valamennyiiik elméje
és teste szinte egy elmét és egy testet alkosson, [...] s mindnyájan
egytittesen keressék mindnyájuk kozos hasznát. [...] [A]zok az
emberek, [...] akik az ész vezetése mellett keresik a maguk hasznát,
nem vágy dnak semmi olyasmire, amit nem kívánnának a tobbi
ember számára, s ezért igazságosak, hííségesekés becsiiletesek.''2!
Az egyén és a tobbi ember j léte kozti bels kapcsolat alapján
nyilvánval , hogy az etikának ki kell egésziilnie a társadalomfiloz -
fiával. A két politikafiloz fiai m , aTeol giai-politikai tanulnány és a
Politikai tanulnuíny ezt a sziil$égszer hjegészítéstadja meg, amely
a fl|oz fla karteziánus, a mindenkiben benne |év ítéIképességre
alapoz megrijításának logikájában feltétleniil benne van, még ha
Descartes fl|oz ftájánakbetííjéuelellentétes is. E kiegészítésvizsgá-
lata azonban semmiképp sem tartozik mostani feladatunkhoz. An-
2ouo.
21Et
4T1BM.
408
nál inkább hozzátartoz1k viszont annak a tézisnek további alátá-
mesztása, hogy a mindenki számára val kÓzosség csakugyan kitiin-
tet jegye a filoz fusi j
nak. ,,Azoknak, akik az erény ri{án
legÍ?5bb
járnak" legÍiS'bb java kozos mindenkivel, s mindnyájan egyformán
ortilhetnek neki."2 Ember és ember kozti ezen mélyen megalapo-
zott kapcsolat posztulálása a háttere annak a megiitkozést kelt
állításnak, mely szerint ,,[a) részvétolyan emberben, akj az ész
vezetése szerint él, magában véve rossz és haszon nélkiil val .'' Mert
,,[a]ki helyesen folismerte, hogy minden [...] a természet rok
torvényei és szabályai szerint torténik, ez I...] részvéttelsem lesz
senki iránt, hanem amennyire emberi erényt l telik, arra torekszik
majd,hogy j t cselekedjék, amint mondani szokták, s ijruendezzen."%
5. Boldogs ág (beatitudo )
A legÍ?íbb j korrelátuma a boldogság, amennyiben annak az em-
bernek az állapotát értjtik rajta, aki elérte a legf bb j t. Eddigi
Íbjtegetéseink ahhoz az eredményhez vezettek, hogy a spinozai
fllozífia abszolrit kiindul pontja a természet kozvetlentil tapasztal-
hat , bizonyos áIland ságot mutat felszíne mogott hat dinamikus
er , amely e bizonyos mértékben folytonosan álland sul felszínen
kívíilnem |étez1k Ez a végtelen hat képességsziikségszerííenléte-
zéshezjuttatja az egész természetet, s mivel a természet minden
egyes eleme a maga sajátos m dján kifejezi e hat képességet,ezért
minden egyes elem, véges modusz, szÍikségképpfolytonosan hatást
gyakorol a tobbi véges moduszra. Í\^ azt, hogy pontosan mely
22Et
4T36.
z Et 4T5oM.
A spinozai álláspontlroz kapcsol d nehézségeket,mint már utaltam
rá, itt nem szándékom tárgyalni. A filoz Íirsi legÍiíbbjés a létez emberek viszo-
ny.íb l fakad nehézségekrerávilágít e megegyzés zár mondata: ,,Mert akit sem az
ész, sem a részvét nem indít arra, hogy segítségere legyen másnalg ut méltín
nevezztik embertelennelg mert [.. . ], mint látszilq nem hasonlít emberhez."
40q
 UTÓszÓ
partikuláris hatások k vetkezzenek be , ezt aszubsztanciális hat ké-
pesség nem h atározza megazon az ellenállhatatlan m don, amellyel
magára a hatásgyakorlásra szorítja rá az sszes véges moduszt' Itt
nyílik meg az a tér, amelyen beliil egyáltalában lehetségessé válik az
etika, nem azért, mert Spinoza valamifajta szabad akaratot tulajdo-
nítana az embernek, hanem azéÍt,mert lehetségesnek |áttatja a
lehetségesnek és az esetlegesnek a megkiilonboztetését a sziikség-
szer t l,2o noha az akaratot semmiképp sem tekinti a szabadság
székhelyénekaz emberben. Az akaratot ugyanis vagy az értelemmel
azonosítja, ame|y az ideaalkotás során rogton állítja is az ideában
rogzített tényállást _ magába olvasztva az akarat descartes-i, meg-
ismeréselméleti funkci ját25 -,vagy pedigaz elme lényegét alkot
torekvést (conatus) nevezi meg vele, amely bármely más |étez
lényegéhezhasonl an folytonos kett s me gha tár ozottságban léte-
zik: a szubsztancia hat képességénekkifejez désekéntés a rajta
kívtili véges moduszok ráhat korét l fng létez ként. A szabad-
ság spinozai,,helye'' tehát az elme megismer tevékenysége,j elestil
az individualitás adekvát megismerésérealkalmas értelem, az ,,in-
tuitív tudomány" (scientia intuitiua).26 S itt egybefon dnak az eddig
folvetett szá|ak. A tulajdonképpeni emberi cselekvést - a hagyo-
mány szerint - a benne megrryilvánul akaratszabadság tiinteti ki,
s ugyancsak ez teszi az embert morális értelemben megítélhet vé,
boldogságra vagykárhozatra mélt lénnyé.Mint láttuk, Spinoza is
24v Et 4D3 & 4. Bármennyire nehezen megragadhat is ez a annyi bizonyos,
' "tér",
lrogy megvan. Erre utal a Tpt IV. fejezete is, amikor a sztikségszer ségé-
"természet
t l" Íiigg t rvényt l megkíil<inbclzteti az "emberekteszését l fuggfl t<irvénytazon
az alapon, hogy egyrészt az ember hatalma része a természet hatalmánaIg s másrészt
dolgokat legkozelebbi okaikkal kell definiálnunk és magyaráznunk' márpedig az
"a
az egyetemes szemlél dés avégz'etr l és az okok láncolatár l nagyon keveset hasz-
nálhat nekiink, amikor az egyes dolgokra nézve akarjuk gondolatainkat megalkotni
és elrendezni." Tpt 70. o.
2tva.Etzr48 a49.
26l,á'd
Et 5E.
410
rigy véli, hogy van valamilyen kitiintetett emberi cselekvés. Ezt
azonban az elme torekvéseként értett akarathoz k ti, amennyiben
egyetlen dologr l tudja biztosan, hogy hasznos az elrrre számára,
azaz, how el segíti az eIme saját létének fenntartását, s ez Isten
megismerése.'' Istennek a megismerés harmadik m dján val meg-
ismerése nem más, mint a szríkebb értelemben vett cselekvés, az
elme legÍ bbjava (vagyis a kozÖssé válhatás által kitiintetett filoz -
fusi norma) és az elme ,,legffub erénye'' (vagyis nem az az erény,
amely mindenlétez t megillet a benne rejl hat képességrévén).
Boldogság mindebb l a cselekvésnek min siil affektusok kozve-
títésévelválik. Mert bármennf re is igaz az, hogy élettinket trilnyo-
m részt ktils okok trilhatalma révénlétrejov , szenvedélynek
min siil indulatok vezérlik, Spinoza szerint van olyan résziink,
amely mentes a ktils hatásokt l. Amikor r'eÍr' az érzékszewita-
pasztalás határozza meg megismeréstinket, tehát amikor Íiiggetle-
nítjiik magunkat a rajtunk kíviili véges moduszok_ létiink fenntar-
tásához Persze elengedhetetlen _ ránk gyakorolt hatását l, akkor
létrejon elménknek az a része _ a sz szigorri értelmében vett elme -,
amelyben csak adelcvát ideák vannak. Ez egyszersmind azt is jelenti,
hogy léttink fenntartására, ezaz a boldogságra val alaptorekvésiin-
ket a szenvedélyek helyett cselekvésnek min stil indulatok hatá-
rozzák'''eg.'' A spinozai aífektuselmélet ugyanis azáltal ille szkedik
be az egész etikai rendszerbe, hogy affektusok akkor keletkeznek,
ha egy idea n veli vagy csokkenti cselekv képességiinket, amin a 4.
rész 26. tétele után az elme cselelcv képességétkell érteniink. Ha a
nÓvekedést vagy csokkenést inadekvát idea hozza létre, szenve-
diink, ha adekvát idea, akkor cseleksztink'2n A n vekedés - akár
nva.Et+T2o-28.
avo. Et 3T58 rkk
29v'gyis
az lehetséges, hogy csele|rv képességiink szenvedélyszerrien n j n, ám az
már nem; hogy cselekvésszer en cs<ikkenjen.
4lr
 UrÓszÓ
cselekvés, akár szenvedély - orom, a csokkenés szomorriság. A
szenvedélyszeríítirom azonban csupán látszatorom, hiszen ez a
fajta or m egyrészt muland másrészt nem válhat kÓzossé, nem
'
képes egyszerre valamennyi emberi individuum számára élvezetet
nyrijtani. Az igazi boldogság (beatitudo) elérésetehát azon m lik,
hogy találunk-e olyan affektust, amely, ,,ha me5aláltam és maga-
mévá tettem, orokre álland és tokéletes orom élvezetétnyrij1ja
nekem''.3o Az otodik rész fejtegetései szerint van ilyen aÍfektus,
éspedig,,Isten értelmi szeretete'' (amor Dei intellectaalis). Abb l kell
kiindulnunlg hogy Spinoza metafizikai fejtegetései szerint minden
véges moduszt _ vagyts az embert is _ csakis Isten ideájával egyiitt,
Isten ideájáb l kiindul an, a végtelen szubsztancia tagadásaként
lehet folfogni.3t Ez egyrés zt aztvonja magával, hogy rninden egyes
emberi elmében Isten és ember sajátos egységétkell látnunk, más_
tészt azt, hogy minden emberi elmében van egy olyan idea Istenr l,
amelyatapasztalatot mege| z en,t le fiiggetleniil van ott- adekvát
idea.32 Ez pedig abba az elgondolásba torkollik, hogy amikor Isten
emez eleve benntink lév , adekvát ideájáb l _ a harmadik megis-
merési m d szerint _ levezettink egy másik adekvát ideát, akkor ez
nemcsak Isten t kéletességérl tanriskodik, hanem a saját magun-
kér l is' Arr l, hogy elménk cselekv képességen tt, s e nÓvekedés
oka Isten. Örom ébred benntink Isten ideájának mint oknak kísé-
retében, arni _ az affektuselmélet szeretetre vonatkoz meghatáro-
zásának megfelel en - sztikségszerííenszeretetté alakul át, éspedig
értelmi szeretetté, mert rÓmtink tisztán mentális jelleg , az a|ap-
jául szolgál adekvát idea pedig a harmadik megismerési m d
terméke. Ennek az affektusnak megvan az a tulajdonsága, amely
képes kielégítenia filoz fusi legÍ bb j kitiintetetté válásának f
30Té- 165.
o.
ttvo. Et 1D5,44.
t2vo
Er 2T41 .kk
412
feltételét.Nemcsak hogy az id vel nem enyészik el, de akkor sem
szíínikmeg, nem fordul ellentétébe, nem szennyezi be irigység, ha
mások is részesiilnek bel le. ,,Ezt az Isten iránti szeretetet nem
szennyezheti be sem az irígység,sem a Íéltékenységaffektusa;
hanem annál tobb tápot nyer, minél tobb embert képzeliink el gy,
hogy a szeretetnek ugyanazza| a kiitelékével kapcsol dik Isten-
hez."33 ÍJgyanezt a sajátosságot az elvonatkoztatás magasabb fokán
foga|mazza jra a 37. tétel: ,,r\ természetben nincsen semmi, ami
ellentétes ezzel ez értelmi szeretettel, vagyis ami ezt megszíintet-
hetné.'' Ebben áll tehát,,iidvc!,sségiink, vagyis boldogságunk, vagyis
szabadságunk'',34 ami másrészr l az ész á|talvezetett embereknek -
vagy talán inkább emberi elméknek - a szenvedélyekben megala-
poz d k ziisségénélmélyebb, intellektuális kozosséget alapoz
meg. Vagyis az adekát ideák s a bel ltik létrejov , cselekvésnek
min siil affektusok nemcsak saját elmémnek Istennel, azaz e
természettel val egységérltan skodnak, hanem arr l az egységr l
is, amelyet mindazok elméi egytittesen alkotnak, akiknek elméje
trilnyom rés ztadekátideákb l épiil fol. Ők egyiittesen Isten vég-
telen értelmétalkotják,3s s ennyiben rokkéval k. Ez az orokkéva-
l ság persze nem az id beli létezéskorlátlan meghosszabbítása,
nem valamilyen, a test halála utáni individuális továbbélés. A meg-
ismételhetetlen egyediség értelmébenvett individualitás Spinozá-
nál az inadekvát ideákat ad képzelet megismerési m djához és a
szenvedélyekhez kapcsol dik, ezek pedig az adekvát ideák és a
cselekvésnek min siil affektusok megj elenésévele gyiitt eny ész-
nek el. Vagyrs a sz szigorri értelmében véve átléphetetlen határ
egyik oldalán áll az individuális, id beli, szenvedélyekt l meghatá-
rozott létezés,míg a másikon a szenvedélyekt l, ám ezzel ewszeÍs'
33Et
5T2o, lásd még e tétel bizonyítását és megjegyzésétis.
3aEt
sr36M.
35Et
sr4oKtM.
413
mind az egyediségt l is megszabadult, orokkéval ságbeli |ét'De az
ember mint véges modusz ,,sziikségképp szenvedélyeknek van
mindigalávewe, a természet kozos rendjét k veti, engedelmeskedik
neki, s alkalmazkodikhozzá, amennyire a dolgoktermészete kÓve-
teli.''36 Aligha lehetséges tehát, hogy egyszer(íentegiink _vagyis én Bíbliográfia
és te és , a magunk személyes m dján - rokkéval k. Mj legfeljebb

,,érzékeljiikés taPasztaljuk, hogy or kkéval k vagyunk''37 egy olyan

állapotban, amelyben a sz tulajdonképpeni értelmébennem ua-
gynk rokkévalíkTapasztalatunk az orokkéval ságr l addig van,
amíg nem uagyunk or kkéval b mert akkor már a minden elme
számárakozos adekvát ideák rendje vagyunk. Etikailag is csak addig
lehet releváns e tapasztalat, amíg tapasáalat, nem pedig igazi tudás,
vagyis lét. Ör kkéval ságunkat minden _ sz kebb értelemben vett
_ cselekvésiinkben,,tapasztaljuk'', mint cselekedettinknek sziilrség-
képp benne magában rejl , vagyis nem id ben rá k vetkez s t le
Íiiggetleniil, a jutalmaz s btintet Istent l Íiigg en bekÓvetkez
vagy be nem kovetkez juta|mazását".
Kritikai kíadás
SpINoza; operaim Auftrag der Heidelberger Ákademie der wissenschaften
herausgegeben von Carl Gebhardt. Heidelberg, Carl Winters Uni-
versit'itsbuchhandlung, 1925. (19722 ) lI: Tractatus de inkllectus emen-
datione/Ethka.
MagarJordít nk
SptNoza Ethikája. Ford. Balogh áirmin és Ale:cander Bernát. Budapest,
Franklin-Társulat, 1919. Filoz Íiai ír k Tára. )o(D( kcitet.
SpIruoza: Etika. Ford. Szemere Samu. Bev. és jegpetek Nádor Gy<irgy.
Budapest, Akadémiai Kiad6' |952.
BnNsotcrusoE SptNozn: E'ilea. Ford. Szemere Samu. Ut sz : HellerÁgnes.
Jegyzetrk Simon Endre. Budapest, Gondolat, 1979.

Fontosabb idegen nyelu fordítí'sk

Ethique. Texte latin, traduction nouvelle avec notice et notes par Ch.
Appuhn. Paris, Vrin, 1934.
DieEthik. Übersetzt und hrsg. von o. Baeusch. Hamburg, Meiner, Ph
B 92.
The Ethks. Translated by E. Curley. In: The Colleaed Works oJ Spinoza. 7.
kdt. Princeton, Princeton University Press, 1985.
36Et
4T4Kt
37Et
5T23M

414 415
 BtnrtocMrlrr

Ixxikogrtfiai mííuek

GraNcorrr BoscHnnrxr, E.: Lexkon spinozanum. 2 kot. The Hague, M.

N ij hoffl 1 970. (A gyakori sajt hibák mian az ualásokat ellen rizni kell ) !

GuÉnnr, M. - RoslNEr, A. - Tombeur ,P Spirwm, Ethim. Conrordances, in'ilex,

".
listcs ileJréquenees, tabbs comparatiues' I-ouvain-la-N euve, Cétédoc'7977 .
Mutat
Narss, Á.: Equiuabnt tums and notions in Spinoza's Ethics. oslo' FilosoÍisk . C\-_.
Institutt, 1974.
WbrusEN, J.: Inkrnat Cuíde to the Ethics of Spinoza: Index to Spinoza's Cross A muat cisszeállításánál ft'lhasználtam Balogtr Ármin es atercrnder Bemát
References in the Erhics. Rearranged So fu to R{er Jrom Earlia to Later kiadásának Magyar sz muatdát és M
A sz<iveghelyek kigÉjté-
sz6tÁrát'
Statements. Oslo, Filosofisk Institutt, 1974. sekor nagyban támaszkodam E. Giancotti Boscherini Lexicon spinoza-
numáraésM.Guéret, A Robinet, P. Tombeur Spinoza, Ethka. Concordances,
címíímunkájára. Nem t rekedtem arra, hogy mindig minden
index, etc.
Al ap míÍu ek a z Et1ke ért etm e z és éh e z el fordulást megadjalq mert ez a gyakrabban el fordul kifejezések esetén
aligha lett volna kivitelezhet . Csak a definíci t mepd , illewe a fontosabb

Banrusctrrtr, W .: Spinozas Theorie des Menschen. Hamburg, Meiner, 1992. helyek Ítilsorolására tcirekedtem. Ugyaníry csak a legfontosabbnak látsz
BnNNnrr, J. : á s tu dy oÍ s píno za' s Ethks. Cambridge, Cambridge (Jnivers iry aÍfektusok meghatározáslt foglalam cissze az alábbiakban. Áz alkalmazott
Press,1984. rcividítéseka kcivetkez k:
Bonos G.: Spinoza és afilozojai etika probl&n ja. Budapest, At|entlsz,7997. Aád aÍfekusok álalános definíci ja
(Ajegyzetekben: Boros.) Ad affektusdefiníci
Cunrnr, E. M.: Behind the Ceometical Method. Princeton, NJ, Princeton Ax axi ma
University Press, 1988. B bizonyítás
Gunnourr, M.: Spínoza.2 kot. Hildesheim, olms, 1968. (Ajegyzetekben: D deÍiníci
Gueroult.) . E elsz
MnrHÉnoN, A. Indiuidu et communauté chez Spinoza. Paris, Minuit, 1969. F fiiggelék
(19882) Ft f tÍte|
Roussrr, B: La perspectiue jnal de t'Ethique a le probtéme de la cohérence du Kt kcivetkeztetett tétel
spinozisme. Paris, Vrin, 1968. M megiegyzés
'Warruln, M.: Menp|lysík alsAnti-Theohgit Hamburg, Meiner, 1971. M'gy magyarázat
WorsoN, H. A: The Philosoplry oJ Spinoza. 2 kcit. New Yorlg Schocken, P posztulátum
1969. St segédtétel
T tétel

Ahol pusztán egy tételre utaloh ott is érdemes meglézni a járulékos

szcivegrészeket is, ahol pedig a tétel mellea ktil n is utalok a bizonyításra
stb., ott természetesen a megfelel szcivegrészt (is) Íigyelembe kell venni.

416 417
 Murnr Murnr

adekvát (adaequatus) 2D4 & Magy, 2T29M, 2T36, 2T 40M2, 2T43B, 3Dl, bo|dogság (felkitn) 2T49M' 4T77M' 4Ft4
4T27B bossz (uíndkta) 3T2M, 3T40KI2M, 3T41M, 3Ad38Magy' 4T45KIL,
affekci ( ectb) 1D5, 1T1, 1T6Kt, 1T25Kt 4Ft13
affekus (aÍefus) 1T8M2' 3E' 3D3' 3T1 lM' 3Ad31Mary' 4E, 4w e Kt & M bÓ|cs ( sapiens) 4T 45Kr2M, 5E' 5T42M
aggodalom (timor) 3T39M, 3Ad39 btilcsesség (sapjentil) 4T 67
akarls (uotítio) 1T32B,1F' 2T48M' 2T49 e B & Kt b n (pucatum) lF, 4T37M1 e 2, 5T6M
ekarzt ( uolunus ) 7T32, 2T 48, 2T 49Kr, 3T9M, 5E
alak(orma) 1T8M2, 2T10 & M, 2T13St4, 2T338,3F,,4E,4T3B, 4Ft19 cé| fi'nis) 1D8Magy, lF,4E,4D7: a célon, melynek kedvéértcseleksziink
alap (ratio) 1T8M, 1T11B2,4E valam it, l r á ír ínyul v ágy at értem ; 4T t7 M, 4T 26B, 4T 52' 4F t4, 4F B0,
alap elv (p rinci p íu n ) 5E, 5T36M 5T1OM
alázatosság ( humilit*, 3T 55M, 3 M 26 szomon1ság, melyet gyengeségtink
ideája kísér;3 M28, 29; 4T 53, T 54M cselekedni (ague) lD7, tT17 & B & Ktl e2, 1T298, lT32Ik2, lT33M2,
alkomi ( co ns títu e r e) 3 Adt Megy 7T348, lF, 2T3M, 2T7Kt, TI13M, 2T49M,3D2: cseleksztink ha
áLlram (ciuins) 4T37 Ml & 2' 4T40, 4T7 3 e B benni.ink vagy rajtunk kívul t rténik valami, aminek adekvát oka va-
ál|ap ot ( a n stitu t io ) 3 AdlMegy gyrnk; 3T1 & B & Kt, 3T2M,3T B, 37B, 3T29 eB & M, 3T32M,
í|lapot (status) 1T15M' 1F' 4T608 3T5 8, 3T57 & B, 3Ad25, 3Ad28Maga, 4E, 4T1M, 4Tl8M, 4T27,
á|lat ( animal) 1 T 1 7M, 2T 17 M, 3T55M' 3T57M' 4T35S 4T23, 4T24, 4T268, 4T37M1 & 2, 4'r5lB, 4T678,5T4M, 5T10M,
á||at (brutum) 3T2M' 3T57M' 4T35M' 4T37ML,4T38M' 4F13 5T42B
á|Iítz (affrmare) 2T48M,2T49B e M cselekvés ( actio) 2D2Magr1, 2D7, 2T l3M, 2T35M, 2T 49M, 3E' 3D3'
állitás ( affrmat'ol 1 T8M 1' 2T 48M, 2T 49 k B & M' 3T2M 3T2M,3T3, 3T55M, 3T59M, 34d30 & 31,4T6,4T47M,4T59,4Fe,
álmodni (nmniare) 3T2M & 3, 5E, 5A1, 5T4M, 5Tt0M, 5T368
álnokul (dola nalo) 4T72eB cselekv képesség (potentia agendi) 2T7Kt' 3E' 3D3' 3P1, 3T12, 3T15'
á|om ( somníum, somnus) 2T 49M' 3T2M 3T288,3T378, 4Ft3
alvqiár ( somnambulus ) 3T2M csodálat (admiratb) 2T40Ml,3T2M' 3T52M: valamely kiilcin s dolog
elképzelését,amennfben csupán az elmében van, csodálatrnk nevez-
babona ( superstítío) lF, 2T 49M, 4T45Kt2M' 4Ft3 1 ztih 3Ad4, 3Ad42,4Fe5
bítor (íntrepilul 341M csonka ( mutilntui 2T29Kt, 2T35, 3T t, 4F Q,
becsvágy (ambitb) 3T29M,3T31M' 3T46M' 3Ad44' 3Ad48Megy, 4T44M,
4Fr25,5T4M determinálni (determínare) 1D7, lT26, 1 T28' 2T135t3, 2T29M, 2T30B,
becsvágy (ambitiosus) 3T32M, 3T39M' 3Ad39Magy' 3T 44M' 5T10M 3T2 k M, 4T23, 4'159,5T4M, 5T40M
benyomás (impressio) 3P2 dicséret (Iaus) 1F, 3T29M: ez r m t, mellyel elképzelljti\ hogy másvalaki
biztosság ( securíns) 3T1 8M2' 3T52M, 3Ad14: c'r<im, mely olyjÓvend vagy cselekedetével benntinket gydny rk<idtetni tcirekedett, dicséretnek ne-
elmrilt dolog ideájáb l ered, amelyre nézve megszrínt a kételkedésoka; vezziik; 4T37Mt k 2, 4T52M
4T47M dics ség (gloria) 3T30M: az r m q melyet valamely bels ok ideája kísér'
boldog (beatus ) 4T21, 4T54M, 5T31 dics6ségnek nevezzÍik; 3T39M' 3T42, 352M, 3Ad30' 3Md4Magy,
boldogúg(beatitudo) 2T49M' 4Ft4' 5E' 5T33M' 5T36M' 5T42 4T 44M, 4T52M, 4T58, 5T10M, 5T36M

418 *
 MUTÁTÓ MurarÓ

dolog(ru) érzék(sensus) lF' 2T40M2' 5E

gondolkod M, 2B lni ( setttíre ) 2A4_5, 2T I3Kt, 2T 49M, 3T57M' 5E' 5T23 M
) lT
( cogit an s t 4I<t2, 2D3, 2T 1, 2T 5, 2T7 2T 98, 3T érzélre

ktte4edt ( extensa ) 1T 1 41k2, 2D l, 2T 2 esetleges (contingens) 1T29, 7T33Ml, ZT3M,2T3lKt, 2T44, 4D3 6t 4,
itriSk(aekma) 5T20M 4T11,4T128,4Tt7
esetlegesen (contingentcr) 1T298, 2T 44lli1
egyenetlenség (dixordía) 4T 40, 4T69M, 4Ftl9 e 25 esetle gessé g (co ntíngentia ) 2T 3 tKt

egyetértés (oncordia) 4Ftl4 & 15 & 16 & |9 &27 e23 ész (ratío)1T15M, 2T40M2,2T44 & B & Kt2 & B, 2T49M' 3E,3T2M,
egyetértésbenélni ( concordíter viwre) 4T37 M2 4T 17 M, 4T 18M, 4T 24, 4T26 e. B, 4T35, 4T35 & B, 4T 37 Ml 2, 4T 46,
egység(unio) 2T73M,2T13St3 & 48 4T47M,4T5182,4T538, 4T54M, 4T59 eB,4'162 & M, 4T 5 & Kr,
életszabály (dogma uitae) 5T10M 4T7 3, 4Ft3'-5, 5E, 5T4M, 510M
életszellemek (spiritus animaks) 5E ész parencsa (dktamen, praeceptum, regula, praesuiptum rationis) 3T59M'
elképzelni CI"gn41T8M2 4T18M, 5T208,4Fe5
elktilonített (dbtítlctu) 1T4' 1T5B' 1T10M' 1T15M' 2T9B' 5E észrevenni (pacipere) 1D4, 1T31B, 2A5, 2T13M,2T18M' 2T22,2T26'
ellenszenv (an tipathia)5KtM3T1 2T3 8Kt, 2T 40M2, 2T 49M, 5T 4M
ellentétes (contraius) 1T33M1' 3T2M, 3T5' 3T10' 3T11M' 3T17M, észrevevés (puceptb) 2D3Megy, 2T 40M2, 2T 49M' 5E
3T41M, 3T59M, 4T1M, 4T7B, 4T18M,4T20M, 4T30, 4T34, sLl, ésszerííengondolkodni (ratíoeínai) 4T269' 4T27B
5T10
ellentmondás ( contradbtio) 1T 1 lB2, 1 T 1 3M' 1 T33M 1 hj (spaie:) 2T45M, 326M, 3T30M, 3T56, 3T59M, 3Ad3Magy,
el itélet (p raej u d itíun ) 7T 1 7M, lF, 2T 40M1, 2T 49M, 4E 3M48Magy, 4E,4D5,4Ft9&1 & 22k23 e.24& 28,5T10
elvott ( abstractu, 2T 49M, 4T lM íájdalom (dolor) 3T 71lv1., 3Ad2 Et 3Magy, 4T 17M, 4T43' 4T58M
emberség(humanitar 3T29M: ha ménékkelt reksziink a tÓmeg tetszésé- falínkság (luxuria) 3T56M, 3M45: a lakrnározás íéktelenkívánsáp vagy
nek elnyerésére; 3Ad43 akár szeretete
embertelen ( inhumanu s) 4T50M Íélelem (metus) 3T18M2: a félelem állhaatlan szomor ság, amelyet egy
emlékezet (memoria) 2T18M' 3T2M' 3T47M, 3M32,4T10' 4T13B' kétségeskimenetelrí dolog képe kelt; 3Ad13' 3T39M' 3T50 & M'
5T10M, 5T218,5T23M, 5T34M, 5T39M 4T12KI2]"/., 4T47, 4T54M, 4T63, 4Ft76
eré|y (ortiludo)3T55M' 3T59M' 4T69B,4T73' 5T10M' 5T41 féltékenység(zelatypía) 3T35M: a lélek ingadozása, amely egyszerre támad
eftny (uirtu) 2'f 49M,3E, 3T55, 3Ad29Magy,4D8, 4T18M, 4T20,4T22- szeretetb l és gy l<iletb l, amelyet annak ideája kísér,akire irigykedtink;
24, 4T28, 4T36-37 e M72,4T50M, 4T52B, 4T69, 4Ft25,5T4M, 4Ad48Magy, 5T20 & B
5T10M' 5T25,5^Í42 feltétlen, zbszoh3t(absolutus) 7T8M1,1T1lM' 1T17M, 1T21 &B' 1T28B
eretnek (haeretícu) 7F & M, 1 T33M2, 2-84-358, 2T 48 e. B, 2T 498, 3E, 4T288, 4F A2
erkcilcsrik (nores/ 4Ft1 5 feltétleniil (absolute) 1D6 & Magy, 1T1181-3' 1T16Kt3' 7T23B,2T9B,
er (ub) 1T11M' 2T40M1' 2T45M,3E' 3T55M' 3Aád, 4E, 4T3, 4T5, 2T 49M, 3T28B, 4E, 4T 24, 4T 32M, 4T35Kt1, 58, 5T4M, 5T23
4T35M, 4T7 2M, 4Fr2, 5E,, 5T10M fennmaradás (conseruatio) 2T9M, 4T4B' 4T31B, 4Fe7, 4Fe9
érta|em ( intelleau s) lD 4, 1 T 1 5M' 1T 1 6, 7T 17, 1 T30 & B' 7'r 3 1 e.B, 1T32B fikci t állítani (Íi"sn) 1T8M2, 1T15M' 1T17M,2T35M' 2T49M,4E,
k Kt2, 2W M, 2T 1 8M, 2T 40M, 2 r 48M, 2T 49Kt & M, 4T 1 8M, 4Ft4, 5T33M
5E. 5T10, 5T40Kt, 5T428

420
^^
 MUTATÓ MUTATÓ

foplom(conceptus,notio)1D3,1T8M2,2D3,2T78,2T68,2T13s 8,5T4 hamis (falsu) lT17M, 1T2OKI2, tT26B, 2T48M, 2T49M, 4T34M,
& Kt, 5T23B 4T50M, 4T57M,4T68M, 4Ftl3 k22u25,5E,5T10M
ftilfog, elgondo| (eoncipere) 1D1, 1T10M, 115, 1T35, 2D2,2T2lM' hamisság(fabitas)2T35eB,2T4|,2'r$M,2T49M,
2T44|<:2B,2T49M harag (íra) 3E, 3T40Kt2M: a torel$és, hogy bajt okozzunk annak' akit
folindulás (commotio) 3Ad27Magy,4Tt7M,5E, 5T2 gy'íl ltink;3Ad36,4T45Kt1, 4T46,4T73M' 5T10M
eosvény (avarus) 3T39M,3Ad48Magy, 4T44M,5T10M hasznos (utilis, -e) lF, 2T40M1, 2T49M,3T39M, 3T59M' 3Ad33Magy'
f svénység(auaritia)LF,3T5 M, 3Aí47,4D5,4T44M,4T70M, 4T77M 4D1, 4T18M, 4T20 & M,4T24,4T26,4T28B,4T31KI' 4T35Kt7-2,
" 4T37M1, 4T38,4T40,47718,4FI4 & 8,5T10M
gíncs (uituperíun) lF ,3T29M: a szomor ság, mellyel elfordulunk valaki- hrszon (utilitas) 4T37M2, 4T60, 4T73B,4FI8 & 17 & 27 a 32
t
nek cselekedeté : 4T37M2, 4T52M hatalom (potesta) 2T49M, 3T2M,4E, 4D8' 4T36M, 4T37M2, 4Ft32, 5E,
geometriai m don (moregeometrko) 3E 5T3Kt, 5T4M, 5T10, 5T298, 5T428
gondolkodás (cogitatio) 1D2, rr27B,1T31B, 2Tl e. B, 2T5B, 2T7M, hat képesség,hetA|om(potenti4)rrllB2eM,2Tl7M,2T49M,3E,3T7B,
2T2OB,5T|-2,5T98,5T10 | 3T88, 4D4, 4T3, 4T4B,4T5, 4T158, 4TI7M,4T30B, 4T328,
gondolkodásm d (íngenium) lF, 3E, 3T31M,4T37M1 e2,4T66M' 4F 4T35Kr2,4T37M1,4T47M,4Fa2,5E,5T42
& 13, 5T41M hiátty (príuatío) 2T35,2T49M, 3Ad3Magy
gondolkodni (cogitare) 2M,2TIM, hízelgés(adulaÍio) 4Ft21
gondolkod képesség(potentia cogitandi) 2T21M,2T49M,3T1I hízelgí (adulanr) 4T57
g g (superbía) 3T26M: az abb l ered circim, hogy az ember t<ibbre tartja ' hídolat (dewtio) 3T52M,3Ad 10
magát a kelleténél; 3Ad28,4T55-56, 4T57M,4T73M' 5T4M h dol tisztelet (reuerentia) 4T 54M
gÚny (irrisio) 3T52M,3Ad 11: abb l ered <ir m, hogy azt képzelj k, a híiség(fide) 4T72'4Ft16
megvetett dolog me8van abban, amit gyrílol nk; 4T45Kt1 ,4T73M
r idea (idea)IA6,2T2|B,2D3,2D4 & Magy, 2T5,2T7 kM,2TU9,2T71
gylva (pusíllanints) 3T5lM & B, 2T13M, 2T15 & B, 2T76 eKr2' 2T18M, 2T22B,2T25-29,2T32
gyávasíg(pusillnnimita)3Ad41: olybajt lval félelem,melyt lale5cibben eB,2T33-34,2T36 e. B, 2T38B, 2T40,2T43 &M,2T45,2T48M,
nem íélnek 2T49 & KtB,3T1,3T57M,4E,4T1' 4T8B' 5T1' 5T3' 5T10M' 5T18B'
gyenge (ímbeci,''sl 3T55M1' 5E 1 5T23M
gyelgeség(ímbecillitas)lF,3T55M1, 3Ad26 e2&Magy ideátum (ideatum) lD6,2D4Magy,2T5,2T32B,2T43M
gyríl let (odium) 2T49M,3T13M: olyan gyíílcilet,melyet egy kiils ok id (tenpu) 1D8' lF, 2T44M,4D6Magy,4T9KI,5T20M' 5T23B & M'
ideája kísér; 3T15Kt' 3T20,3T22-26' 3T35' 3T3841,3T4346,3T48, 5T29 &.M,5T37M
3T50-52,3T5,34d11Magy,4T34B,4T45kM&Kt1-2&M,4T50M, igaz(verum)2T42,4T4&M
4T73M,4FI10 i.gaz(uerus)2T49M
ipzság ( ueitas) 1 D8Magy, lT7 M2, 7T 17 M, 1 T 1 9M' 2T $ e. M, 5T37B
hajland ság (habitus) 3Adl8Magy igazságos (ustu) 4T18M,4T37 Ml-2
há|a (gratia) 1T33M2,3T41M' 3M34,4T71M' 4Ft18 iglzságosság(usitia) 4F 5 e24
há|ít|mság(ingratitutdo) 4T7tM igazságalan (injustus) 4T18M' 4T37 Il/{7-2

422 4?3.
 MUT^TÓ

individuum (indiuiduum) 1T8M2, 2D7, 2T13M, 2T13St3A2D, kapcso|at(connexÍo, concaknatio) lF,2T7 eM,2T18M' 3T2M' 3Ad4' 5T1B
2T135t]43, 2T13 St4J ,2T21M,2T49M,3T57 & M, 4E, 4Ft4 & 9 kegyetlenség (cnr delitas) 3T 41M' 3Ad38
ingadozás (luctuatio) 2T44M,3T17M' 3T31' 3T35M' 3T50M' 3T56' kejvágy (ibito) 3T56M' 3T57M' 3Ad48' 4Tl7M' 4T44M,4T58M'
3T59M, 3Ad48Magy, 5T2, 5T10M 4T7 lM, 4Ftl4 k 19, 5T 41M, 5T 42
intuíci ( íntu ítus) 2T 40M2 kényszerített (coactu, 7D7 1T17, lT32B, 4T20M
'
intuitív tudomíny ( scintia intuítiua) 2'r 40M2 kép ( inago ) 2T 17 M, 40M7' 2T 47 M, 2T 48M, 2T 49 M, 3P 2,
2T 1 8lv/., 2^r
ir gilmasság ( clc m e ntía) 3T 59 M' 3Ad3 8 3T2M,3T168, 3T18, 3T19B, 3Ad4Magy, 4T9M, 4T59M, 4T62M,
irigység (invídía) 3T24M,3^d23,3T55M, 4T45Kt, 4T73M, 4Ft4 e 25, sTl,5T11-14
5T20 képesség(faculta 9 2T 48M, 2T 49M, 4F t77
ismeret (cognítb) 1T8M2, 2T10KIM' 2'r13M, 2T19B, 2T20, 2T24, képzelet (imaginalio) lF, 2T40M2, 2T44KII, 3T2M, 3Tl4B, 3T19B'
2T 27 -28, 2T 29 M, 2T 31 e. B, 2T 35, 2T 40M2, 2T 4 I 43B' 2T 4647 M, 4T1M, 4T 62M, 5T34M, 5T39M, 5T40Kt
4T8, 4T1 s-16, 4T28, 4T37 e B, 4T 64, 4T7 3M, 5E, 5T10M, 5T20M, kételkedés(dubitAtb ) 2T 49M, 3T17M' 5T36M
5T25 & B, 5T27 eB,5T31 & B, 5T32 &1k,5T36M, 5T38M, 5T39M kételkedni ( dubitare) 1 T 1 1 M' 2T 17 M, 2T 43, zT 49M, 3T2M, 3T 1 8M 1

Ísten (deus) 1D6 &Mary, 1T1 1' 1T14 & KtL-2, 1T75 e.M, 7T 76_79, 1T32, keségbeesés(desperatio) 3T26M,3Ad15 & Magy' 4T48M
1T34, 1F, 2T7-2, 2T3M, 5T35 & B kifejezni (uprimere) 1D6, 1T7M2, 1T10M, lTl4B, 1T168, 1T19B,
istentelen (impius) lF, 4T73M 1T208, lT23B, 1T25Kt, 1T21-22, 1T3 B, 2D1, 2D3Magy, 2TlB,
istentelenség (jmpietas) 4T1 8M 2T5B, 2T10KIB ,2T29B,3T68, 5T218,5T22-238 e M
iszonyat (horror) 3T52M: csodálat, ha egy ember haragját, irigységét stb. kifejteni (acplitare) 1T208, 2T5, 2T7 M, 2T 71Kr, 2T 438, 3T28, 4T 4B,
csodáljuk 4T37M2
íté|et(j u d it íu m ) 2T 49llvÁ kishitííség(abjectio) 3Ad28Magy: az a|ázatb l' ered, s a g gel íllíthat
szembe; 3M29, 4T55-56 k M, 4T57 M, 4Ft22
jegy (denominatio) kiterjedés (extensb) 2T2,2T7M,2T13,2T21M,2T49M,3T2B & M'
bels (íntinsecn)2D4kMagy 3AdlMagy'4T4B
ki|s6 (extrtnseca) 2T43M,3Ad48Magy kívánság (upídius) |T31, 2A3, 2T48M, 3T9M: vágy a vágy tudatával;
jelentés (sign!ficatio)3Ad20Mlgy23Magy,4E 3T11M,3T37,3T56&M,3T57B,3T58&B'3T59&B&M'4T15-18'
j (bonun) 1F, 3T39M, 4E, 4DI, 4T8, 4Tt4, 4T26, 4T37-38M1-2, 4T378,4T44, 4T58M, 4T59M, 4T6M1, 4T63Kt, 4Fr24, 4FA0,
4T62M,4T 3 &Kt,4T65B 5T4M,5T28
legf bb j (ummum bonum) 4T28,4T36,4T58,4F25 kcinycirtiletesség (miserkordia) 2T49M, 3Ad18Magy, 3M23Magy'
j akarat (beneuolentia) 3T27Kr3M 3M24Magy,4T27Ml,4T57M,4Ft13
joeÜu/ 2T3M,4E,4T37Ml-2,4T73B,4Ft8,4FI24,5T41M kotelességérzet(pktns) 4^r37Ml,4Ftl5,4FI22,5T4M' 5T4l,5T42M
j indlht(auor)3T22M:szeretetaziránt,akij ttettmással;3Ad19'4T51 koz<imb s @nifferens) 1T17M' IT33M2,4E'4T31B
j kedv (tiÍiltltío) 3T21B: az elmére és a testre egyszeÍTe vonatkoztatott k zos (conmunís) 1A5, 1T2-3, |T6B,2T29-jl,2'n749, 2T40M1-2,
orcim;3Ad3Masy,4T4344 2T468,2T49M,3E,3T52,4T4KI,4T29-30,4T35M,4'137B2,4T73,
j tétemény (bentf'cium) 3T27KaM'3T42,4T57M,4T70 5T7B, 5T10M, 5T12B' 5T20B' 5T34M' 5T41M
j zanság (nbrieus) 3T5 M: nem szenvedély, hanem az elme haalmát kÓzosfogalom (notioc.) 1T8M2,2T38KI' 2T40MI_2,2T44KI2'2T47M
muatja szenvedélyek mérséklésében;3T59M Krisztus szelleme (spiritus Chrísti) 4T 8M

424 425
 MUTATÓ MurnrÓ

lebecsiilés (desputus) 3T26M,3AD22: circim, mely abb l ered, hogy az 5T4M, 5T6, 5T12B, 5T15, 5T18M, 5T20M, 5T23M, 5T24-29,5T32,
ember másr l kevesebbet tart a kelleténél;4T48: mindig rossz 5T38,5T40,5T428
lehetetlen (ínposibilk) 1^3, lT l1B2, 1T29B, 1T33M megértés (intebaio) 1T31M
lehetsé ges (po síbilb) 1 T33M 1, 4D4, 4T 1 7_72, 5T 5 me gvetés ( cofitlmptus ) 3T52M, 4T45Kt1, 4T46' 4T50M
lélek(aníma) 2T35M' 3T57M' 5E melank lia (rr elancholía) 3Tl1M: az elmére és a testre egytittesen vonatkoz
léLek (animus) 1T33M2, 2T10KIM, 2T 49M, 4T1 8M' 4T 47 M, 4T7 1M, szomorriság] 3Ad3Magy, 4T42e' B' 4T45Kt2M
5T10M,5T42M méltányosság (aequila) 4Ft75 Et23
lélek ingadozás a (luctuatio aními) 3T 44M, 3T 31, 3T35M' 3T50M merészség (auilacia) 3M40, 3fud42t'/lagy, 4T69' 5E
|e|kes ( anímatus ) 2T 73M mértékletesség( temperantía) 3T56M' 3T59M
|e|'l<er (anímositas) 3T49: az zkiulnslg, mellyel ki-ki cinmaga lététegyedtil mindenhat sá g (omnipotentia) 1T17M
az ész vezetése szerint ttirekszik fennartani; 3Ad48Magy' 4T69Kt' mintakép (acemplar) 4E
4T73M,5T10M, 5T41 m dosulás (modficatío) lT7 M' |T22-23, tT28D, 2T 1 OKt
lelkifurdalás ( conscíentiae morns) 3T l8M2, 4T47 M
lenézés (conkmptu) 3T52M,3Ad4Magy' 4T45Kt1' 4T46' 4T50M nagyrabecsÍilé s (wneratia) 3T 52M, 3Ad5Magy
lenni (ese) 1A1, 1T15, tT24Kr,2D2,2Tl0M,4T2l nem (genus) 1D2,lD6Magy, 1T168, 1T18M, 2T40M2,3T2M,48
|ényeg ( esentía) 1 D 1 & 6 & Ma sy, 7 tT7 llvÁ2, 1 T 1 68' 1 T 1 7M' 1T24-25, nemeslellníség (generosius) 3T59M: a kívánság, mellyel az ész titmuatása
1T33M, 1F, 2D2, 2T10KtM, ^7, 2T37, Tf 40M2, 2T 45B' 3T 48, 3T7, szerint igye}sztinkj t tenni másokkal' s ket barátsággal k mi magunk-
3T568,3AdlMagy, 4E,5M hoz;4T46,4Ft11, 5T10M, 5T41 & B
|étezés (existentít) lDl,1D8 & Magy, 1A7, 1T8M1' 1T17M' lT24_25,
1T28, 1T33M1,2D5Magy,2T8Kt, 2T458 & M, 3T68, 4T1 18, 4T 728, nyom (vestigium) 2T 13P5, 2T788, 3P2, 5F,, 5T23M
5T7B, sT23M,5T36M
létezni (*isnre, ase) 7D7, 1T8M2, 7Tl1B2, 1T17M' |T27, 1T24Kt' lT28, ok (ausa) 1/'3.4, lT3, 7T 6M2, 1T16M, 1T28, 1T36
1T36 & B, 2D5, 2T8Kt, 2T45M,3T8B, 4E, 4T3, 4T20M, 4T21, bels (intema)3T30M
4T37M2,5T23M,5T29M céLokffinalis) 1F,4E
létrehozni (producere) 1T , 1T28M' 7T32elv/^1-2, 1F,4E,4D4 e\s (pima) 1T16Kt3, 2T18M, 3E, 3 T59M
esetleges (per accídens) 7TrcKe'
megbánás (poenitentí"a) 3T30M: az <inmagával val megelégedéssel ellenté- hat (effcien) IT16KI1, IT33M1, 3Tl5Kt' 4E, 4Ft6
tes szomor 3T51M' 3T59M' 3M27,4T54 &
ság; M immanens 1T18
megdcibbenés (consternatb) 3T39M' 3T52M, 3M42 knls (extuna) 1T8M2, 1T11M, 1T33M1, 2T13Kt3,2T30B' 3T4,
megegyezés (anueni.entia) ZD4Megy, 2T29M 3T13M, 4T3, 4T20M, 5T4M, 5T39, 5T42M
megelégedettség cinmagunkkal (acquiesceníia ill sy' 3T30M: az r<im, melyet legkcizelebbi (proxima) 1T28M, tf7M,3T3B' 3T35B' 4Ft1' 5E
valamely bels ok ideája kísér;3T51M, 3T55M, 3Ad6Magy' 3M25, |étok (asendi) [r24Kt
3Ad28Magy, 4T 52 k M, 4T58, 4Fr4, 4FA2, 5T27, 5T 42M lénej Óvés oka ( se cundu m ftr ) 7'Í 24Kt
megérceni, értelemmel belátni (intelligue) 1F' 2T3M' 2T13M,2T43M, onmaga által val' (per x) lT16|<t2
2T48M, 3T59B, 4T15B, 4T23, 4T248, 4T26-28,4T538, 4Ad32, maga oka (causa sui) 1D1, 1T78, 1T25M' 1T348
szabed (libera) lTfiKe,, lT29M, 1T33M2,2T48B

*, 427
 MurnrÓ MUT^TÓ

tÁvol.i (emota) 1T28M szépség(pukhitudo) tF

tranziens (transíens) 1T 18 szerencse (elkitas) 3T39M, 3Ad23, 5T39M
szerénység (modestít) 3T59M, 3Ad43, 4Fes
onszeretet (phílautia ) 3T55M szeretet ( amor ) tT 31, 2A3, 2T 49M, 3T1 3M, 3T3 88, 3T 44, 3T 56, 3 Ád.6,
orcikkéval ság (aetemitas) 1D8 & Magy, 1T11M' 1T19B' 2Tl4Kt2, 4T 44, 4T 63Krjlv/., 4T7 1B, 4Ft19, 5T10M, 5T20M
2T47 M, 5T22, 5T23M, 5T29:31M, 5T36, 5T41 sz ( wrbum) tT25M, 2T l7 M, 2T 40M2, 2T 49M, 3 Ad2lMagy, 4T7 28
orÓm (laetitia) 3T11M' 3T13M' 3Tl5,3T28,3T57B' 3T58-59 & B & M' szolgt (seruus) 4T6 M
4T88, 4T41,4T598, 4Fr30, 5T10M, 5T278 szo|gtsíg ( seruítu) 2T 49M, 4E, 4F e'|
szomorr1ság (Íns tilía ) 3T l LM, 3T 1 3M' 3T 1 5' 3T 1 8' 3T 25' 3T 44M' 3T 56,
polgí,r ( ciui) 2T 49M, 4T 37 M2, 4T5 1 M 4Ts9M, 4T8, 4T41,4T59B, 5T M, 5T17, 5T18M
szubjekum ( subjectum ) 3T5, 541
rejtett tulajdonsíg (qualins oecultn) 5E szubszancia(sabstantia) 1D3-5, 1Tl-2,1T4-8& M, 1T10& M, 1T1 1-15,
remény (sps) 3T18M2: olyan bizonytalan <ir<im, mely kétséges kimenetelri 1 T1 98, 1T29M, 2T7 M, 2T 10
jÓvend vagy elmrilt dolog képébl ercd; 3T42,3T50' 3T5 ' 3Ad16' szÍikségszeríí(neeessaius) 1D7, lT32' 1T33M 1, 2T 40Ml, 2T 44, 3T 49,
4"147,5T41M 4T11,5T5-.
rend ( ordo ) 1 T8M2, 7T 33 k M1-2, tF, 2T7 e B a Kt, 2T 1 oKtM, 2T 1 8M, sziikségszerííség(nausítas) 1D7, 1T10M, 1T17Kr2, lT29 & M,2T2lM,
2'Í 40M2, 3T2M, 4'r 62M, 5T10 & B & M' 5T20M' 5T40B 2T 44KÚ,B, 3E, 4F', 4T598, 5T1OM, 5T228, 5T 42M
részvét(commiseratio) 3T22M' 3Ad18Magy' 4T50 & Kt' 4Ft1
rokonszenv ( synpathia) 3T1 5KtM Epasztalat ( expuíentia) lF, 2T 77 M, 2T 40M2, 2T 49M, 3T2M' 4T35M'
romland (eorruptibilis) 2T3lKt 4Fe7,5E
rom|ás (conuptio) lF' 2T31Kt társadalom (ncietas) 2T49M, 4T35M, 4T37M2, 4T 40, 4Ft|4, 4Ft77
ossz ( malum ) 1 F, 3T39M, 4E, 4D2, 4T e Kq 4T68, 4Ft6
r 8, 4T 37 }vÍ2, 4T 64
) 1D7 Mag:1, 1T218, 7T 24Kt, 2D5, 2T30, 2T 3 7, 2T 45M,
tartam ( duratio
3T8B, 3T9, 4E, 4T 62M, 5T2OM, 5T23B, 5T298, 5T34M
sor s (ortuna) 2T 49M, 4E, 4T 46M, 4T 47 M, 5T 1 0, 5T4 1
természet (natura) lT 7tB2, 7T29M, lF, 2T/M, 2T13St7M' 2T29Kt & M,
3E, 3T2M, 4F,, 4T2, 4T4B & Kt, 4T1 8M, 4Ft32, 5T6M, 5T10M, 5T37
szabtd (liber) lD7, 1.f77Kr2. 1T17M, 1F, 2T48B, 3T49, 5T5B mint ,,lényeg' 1Dl-2,1D7, 1T8M2, 1T11M' |T24B' lF' 2T13St4'
szabad ember (homo liber) 4T 6M-73M 2T16, 2Tt6Ktl2, 2T18M, 2T29B, 2T45M, 3T78, 3T5 8,
szabadság (ibutas) 1T32Kt' 1F' 2T35M' 4T68M' 4'r73M,4Ft79-20,5E' 3Ad20Magy, 4T1 8M, 4T32-35, 4T3 B & M, 4Ft1 9 & 27, 5F,, 5T258
5T10M, 5T36M,5742 trst (corpu) 1D2, 1T15M, 1F,2Dt,1L4-5,2T12-13 & Kt & M, 2T13-14,
szégyen (pudo) 3T30M' 3T39M' 3Ad28Magy' 3Ad31' 4T58M' 4Ft23 2T 17, 2T20, 2T21M, 2T248, ZT 28B, 2T 30 e. B, 2T38Kt, 2T 39 e Kr,
szégyenérzet (uerecundia) 3T39M' 3Ad31Magy 2T40M13P1-2,3T2 & M, 3T11, 3T28B, 3T59M, 4T18M, 4T3U39
szemérmetlens ég ( impudentia ) 3Ad3 1Magy & M, 4T4 1 B, 4F A7, 5E, 5T 1, 5T4, 5T 10, 5T 27 22, 5T 23, 5T29, 5T 39
szemlélni (anttmplari) 2T 17Kt' 2T29KIM, 3T53' 3T58B &B &M,5T41M
szenvedély (passío) lT L5M, 3D3, 3T1Kt, 3T2M, 3T3M' 3T1 1M' 3Áád' tisztesség (hontsta, 4T 37 Ml, 4Ft75_24
4T4Kt, T54,4T32-5, 5E, 5T3, 5T17, 5T20M tobozmirigy (glans pinealis) 5E
szenvedély (pathena ) 3 Aád

-
^*
 MUTATÓ

toké|etesség(perfectio ) 1 T 1 1 M' tF, 2D 6, 3T1 1 M' 3AádMagy' 4E' 4T1 8M'

4T45KtM, 4T 49B, 5T278, 5T33M, 5T40
tcikéletlenség (lnpufeaío ) 1 T1 lM' 4E
ttjrekvés (eonatus) lF' 3T7-9 & M, 3T19B, 3T28B,3T37B,3AdlMary,
4T188 e M, 4T22, 4Ft1, 4Fr32, 5T25B, 5T28
torvény (lex) 1T 15M, 1T17, 3E, 3T2M, 4D8,4T19,4T50M, 4T57M,
4Ft6,4Fe4,5T41M
tudatlan (ignarus) 1F, 3T2M, 4E,4T70 eB & M, 5E, 5T42M
trilbecsiilés (existimatio) 3T26M,3Ad25, 4T48 & 49

tires tér (uacuum) 1T15M

vágy (appetitus) lF' 3E' 3T2M,3T9M' 3T27KaM,3T37B,3T57 & M'

3AdlMagy, 4E, 5T4M, 5T10M
vágy dás (desiderium) 3T3 M' 3T39M' 3T42B,3Ad32 & Magy' 4T51M
v alarni ( aIí qu íd) 2T 40Ml
v aLMs ( religio ) 3 Ád27 Magy, 4T37M 1, 4T7 3M, 4F tl3 e L 5 e 22 e 24, 5T 4 1

&M
val ság (reatitas) 1T9' 1T10M' 1T1lM, 1T168, 2D6,2Tl3M,2T43M,
2T49M' 3AádMagy' 4E
véges (finitus) 1D2' 1T8M, 1T15M, 1T28 & B
végtelen (infinitu) 1D6 & Magy, 1T8' 1T16' tT2l-23,2T4,2T8 e M,
2T135t7, 2T49M, 4E, 4T48, 5T68, 5T35-3, 5T40M
v égzet (fatu m ) 1T 33M2, 3T49M
vélemény (opinio) tT33M2, 2T35M' 2T40M2, 3Ad28Magy' 4T77M,
4T57M,4T58M, 4T66M
vétkezni, vétení(peecare) 4E, 4T54M
l4gság(gaudiun) 3T18M2' 3T57M' 3Ad1 4T48M' 5T10M
'
világos és elkiilonírcn (clarus et distíncns) 1T8M2' 2T28 e M,2T36,
2T40M7,3T9, 5E, 5T3, 5T4 & B & M, 5T108,5T20M,5T28B, 5T38M
világosan és elktilcinírctten (clare et dbtínck) 2T29M,2T38Kt, 3D1-2,
4T268,4T49M,4Fr32,5E,5T4M, 5T12 k B, 5T28B

;{'
I
lu9otso :