00/40 /

,ors#00'
 Bock Gyula — Misz József

Nemzetközi közgazdaságtan
 ok:
TRI-MESTER kiAclvánY

Szlávik András:
Bock Gyula - Misz József:
Pénzügyi piacok
Nemzetközi közgazdaságtan
papp Vanda -Tóthné dr. Bükki Edit
Solt Katalin:
Vogelné Takács Gabriella:
Mikroökonómia
Cél a gazdasági szaknyelvi vizsga.
Daruka Magdolna - Simanovszky Zoltán:
Angol - Német.
Mikroökonómia feladatgy~jtemény
Tarnói Judit - Tóth Éva:
Solt Katalin:
Wirtschaftsdeutsch
Makroökonómia
urgai Ágnes - Kovács Tímea - Révi Erik:
Bock Gyula:
Makroökonórnia feladatok
5
Down to Business!
/ alogh László - Galántainé Máté Zsuzsa
Bock Gyula — Misz József
Némethné Gál Andrea:
1-luszty András - Losoncz Miklós
Általános statisztika
Solt Katalin:
Nagy Anikó:
Bevezetés a pénzügyekbe
Általános statisztika példatár
Voit Pál:
Losoncz Miklós:
diplomamunka-készítés módszertana
Az Európai Unió - Rómától Budapestig
Számvitel I.
Király Rita:
EU for U
Köpeczi - Nagy Gábor:
Wissenswertes über die EuropMsche Union
Sziva Miklós:
Könyvviteltan
Sziva Miklós - Tóth Árpád:
Nemzetközi
Könyvviteltan példatár

közgazdaságtan
Káldyné Esze Magdolna:
Számvitel II.
Nemzetközi kereskedelem
Sziva Miklós -Simanovszky Zoltán:
Simanovszky Zoltán - Solt Katalin
Mérlegtan
Bálint Dénes:
Csányi Márta - Sziva Miklós
Közgazdaságtan alapfokon
Tóth Árpád - Zsidai Valéria:
Simanovszky Zoltán:
Mérlegtan példatár
Bevezetés a közgazdaságtanba
Számvitel III.
Introductory Economics (kétnyelv~)
Boda László - Zsidai Valéria:
Solt Katalin:
Eredménytan
A nemzetközi gazdaságtan alapjai
Boda László - Zsidai Valéria:
Vörös Mihály:
Eredménytan példatár
Versenyképes projektek és pályázatok

~k:
A kiadványok rflegendelhet

TRI-MESTER Szakkönyvesbolt
TRI-MESTER Bt.
2800 Tatabánya, Béla király krt. 58.
2800 Tatabánya, Béla király krt. 46.
Tel.: 34/318-702, 510-532
Tel./fax: 34/511-517, 511-518,
E-mail: trimester@axelero.hu
Fax: 34/511-517 ik\1
_ 1.
1 1
f
TRI-MIEST13t
E-shop: vv,v.trifnester.hu Tatabánya, 2006
 TARTALOMJEGYZÉK 5
Írták:

Dr. Bock Gyula TARTALOMJEGYZÉK

a közgazdaságtudományok kandidátusa,
egyetemi docens, TARTALOMJEGYZÉK 5
Budapesti Corvinus Egyetem EL~SZÓ 9
BEVEZETÉS 12
RÉSZ A NYITOTT GAZDASÁG MIKROÖKONÓMIÁJA 17
Dr. Misz József
egyetemi adjunktus 1. KOMPARATÍV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN 17
Budapesti Corvinus Egyetem 1.1. A nemzetközi kereskedelem okai 17
1.2. Az árel~nyök termelési alapjai 20
Mit tükröznek az abszolút árel~nyök? 20
Alternatív költségek és a transzformációs görbe 22
Konstans és változó alternatív költségek 26
Lektorálták: 1.3. A fogyasztói preferenciák beépítése a kereskedelmi modellekbe 30
Egyéni és közösségi közömbösségi görbék 30
Dr. Ábel István A közösségi közömbösségi görbék problémái és áthidalásuk 33
tanácsadó,
1.4. Általános egyensúly és a külkereskedelemben realizálható haszon 34
Nemzetközi Valutaalap,
egyetemi tanár, A termelés és a fogyasztás egyensúlya külkereskedelem nélkül 34
Budapesti Corvinus Egyetem Általános egyensúly szabad kereskedelem mellett 36
A nemzetközi munkamegosztás és kereskedelem bels~ hatásai 38
1.5. Nemzetközi cserearányok és haszonmegosztás 42
Dr. Szabó Árpád Ph.D. A kis országok által realizálható haszon 42
egyetemi adjunktus A nemzetközi cserearányokat meghatározó tényez~k 43
Sapientia — EMTE F.1.1. Függelék 48
A transzformációs görbék származtatása 48
F.1.2. Függelék 52
Korrektúra: A szakosodás és külkereskedelem hatásai nemzetközi szinten 52
Bárányné Szabadkai Éva 2. KERESKEDELMI MODELLEK 58
2.1. Klasszikus kereskedelmi modellek 58
Az abszolút el~nyökre épül~ kereskedelem 58
Borítóterv: A komparatív el~nyök Ricardo-modellje 60
ifj. Sirnanovszky Zoltán 2.2. A specifikus tényez~k modellje 63
A specifikus tényez~kb~l ered~ költségel~nyök 63
A külkereskedelem hatása a bels~ jövedelemelosztásra 66
M~szaki szerkeszt~: 2.3. A Heckscher—Ohlin-modell 69
Ughy Erzsébet A tényez~k és a javak árarányának kapcsolata 69
Tényez~ellátottság és komparatív el~nyök 73
ISBN: 963 9561 14 2
A tényez~árak nemzetközi kiegyenlít~dése 75
Az id~táv szerepe a kereskedelmi modellekben 78
Bock Gyula, Misz József 2006. A Heckscher—Ohlin-modell empirikus tesztelése 80
2.4. A fogyasztói preferenciák szerepe a külkereskedelemben 81
Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános el~adás, a rádió- és televízióadás, A fogyasztói ízlés befolyása a költségekre 82
valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illet~en is. A Linder-elmélet 84
2. 5. A növekv~ mérethozadék kihasználása 85
Kiadó: TRI-MESTER Bt., Tatabánya
Nyomta: Alfadat Press Kft., Tatabánya
6 TARTALOMJEGYZÉK TARTALOMJEGYZÉK 7

Bels~ és küls~ méretgazdaságosság 85 F.4.1. Függelék 177

A Kemp-modell 87 A vámfalakat megkerül~ m~köd~t~ke-beruházás 177
A Krugman-modell 89 II. RÉSZ A NYITOTT GAZDASÁG MAKROÖKONÓMIÁJA 179
2.6. A termékciklus-elmélet 95 5. A FIZETÉSI MÉRLEG ÉS A VALUTAPIAC 179
F.2.1. Függelék 99 5.1. A nemzetközi fizetési mérleg 179
Ricardo-modell több termékre, illetve több országra 99 A fizetési mérleg könyvelési elvei 180
F.2.2. Függelék 101 A fizetési mérleg szerkezete 181
Nemzetközi kereskedelem a tökéletlen verseny alapján 101 A fizetési mérleg és a nemzeti számlarendszer azonosságai 186
3. KERESKEDELEMPOLITIKA 104 A nemzetközi befektetési pozíció 188
3.1. A nemzetközi kereskedelem állami szabályozása 104 5.2. A valutapiac 189
Vámok 104 A valutapiac szerepl~i 190
Mennyiségi korlátozások 106 Valutaárfolyam és arbitrázs 190
Állami támogatások 107 Valutapiaci m~veletek 191
Egyéb nem vámjelleg~ eszközök 108 Árfolyamrendszerek 193
A kereskedelempolitika nemzetközi koordinációja 109 A reálárfolyam 195
3.2. A vámok és egyéb eszközök gazdasági hatásai 111 5.3. Valutapiaci egyensúly: a kamatparitás 196
A vám és az importkvóta parciális egyensúlyi elemzése 112 A pénzügyi piacok sajátosságai 196
Egyéb importkorlátozó eszközök 116 Az aktívák kereslete 197
Az exportszubvenció következményei 119 A fedezetlen kamatparitás 198
A hatások módosulása nagy országnál 121 A fedezett kamatparitás 200
Az effektív védelem 124 A kockázattal kiigazított kamatparitás 201
Importkorlátozás általános egyensúlyi modellben 127 Az egyensúlyi árfolyam 202
3.3. Az export és import állami szabályozásának okai 130 6. ÁRFOLYAMELMÉLETEK 209
Politikai okok: a kollektív cselekvés logikája 130 6.1. Vásárlóer~-paritás 209
A kiskorú iparág klasszikus érve 133 Az egységes ár elve 209
Cserearány-nyereség és a jólét emelése 134 Abszolút vásárlóer~-paritás 210
Fiskális vámok 136 Relatív vásárlóer~-paritás 211
Dömpingellenes intézkedések és kiegyenlít~ vámok 137 Mire használható a vásárlóer~-paritás elmélet? 212
Makroökonómiai problémák orvoslása 141 6.2. Az árfolyam monetáris megközelítése 213
Piaci torzulások és gazdaságon kívüli célok 142 Az árfolyamra ható monetáris tényez~k 214
F.3.1. Függelék 144 A pénzmennyiség egyszeri megnövelése 217
Importvédelem monopólium esetén 144 A pénzmennyiség b~vítésének felgyorsítása 218
F.3.2. Függelék 147 6.3. A vásárlóer~-paritástól való eltérések 222
Nagy ország kereskedelempolitikája általános egyensúlyi modellben 147 Kereskedelmi akadályok és a piaci verseny tökéletlensége 224
4. NEMZETKÖZI TÉNYEZ~MOZGÁS 150 A nemzeti árukosarak eltér~ összetétele 225
4.1. A munkaer~ nemzetközi áramlása 150 Rövid távú ármerevség 226
A munkaer~mozgás alapmodellje 150 A kereskedelemb~l kimaradó javak és a reálárfolyam:
Néhány egyszer~sít~ feltevés feloldása 155 a Balassa—Samuelson-hatás 227
4.2. Külföldi direktberuházások 160 A relatív kereslet megváltozása 233
A külföldi direktberuházások megkülönböztet~ vonásai 160 6.4. Pénzmennyiség és árfolyam rövid távon: az árfolyam túllendülése 235
A külpiaci behatolás formái és fokozatai 163 7. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG ELMÉLETEI 240
A közvetlen külföldi beruházások mozgatórugói 166 7.1. A folyó fizetési mérleg elaszticitási megközelítése 240
A m~köd~t~ke-beruházások hatásai a befogadó országokban 171 A modell alapfeltevései 240
Az export és az import értékének változása 242
8 TARTALOMJEGYZÉK EL~SZÓ 9

A nettó export változása: a Marshall—Lerner-feltétel 246

A J görbe hatás 249 EL~SZÓ
A reálárfolyam és a nettó export 250 Miel~tt az els~ sort leírná, minden szerz~nek át kell gondolnia, kinek is készíti a tan-
7.2. A folyó fizetési mérleg intertemporális megközelítése 252 könyvét, és milyen szerepet tölthet az be a gyakorlatban. Magyarországon nagyon széles
A modell feltevései 253 bázisa van a fels~fokú közgazdasági képzésnek. Ez közel hatvan intézményben folyik
Termelés és beruházás két id~szakban 254 jelenleg, és most zajlik éppen a kétszint~ képzésre való áttérés az ún. bolognai folyamat
Fogyasztási lehet~ségek két id~szakban 256 keretében. Ezen kívül az utóbbi években a határokon túl létrejöttek magyar tannyelv~
Optimális fogyasztás és a folyó fizetési mérleg egyenlege 260 egyetemek, ahol közgazdasági karok is létesültek és m~ködnek. Mi els~sorban a három
Termelékenységi sokkok hatása a folyó fizetési mérlegre 264 éves közgazdasági alapképzésben részt vev~k számára készítettük el ezt a könyvet, füg-
Költségvetési változtatások hatása a folyó fizetési mérlegre 268 getlenül attól, hogy ez egyetemi vagy f~iskolai keretek között folyik-e, határokon innen
F.7.1. Függelék 272 vagy túl. Emellett azonban haszonnal forgathatják könyvünket mindazok, akik érdek-
Autarkia és intertemporális kereskedelem 272 l~dnek a nemzetközi áru- és pénzügyi kapcsolatok iránt, és rendelkeznek bizonyos gaz-
8. A NYITOTT GAZDASÁG RÖVID TÁVON 277 dasági alapismeretekkel.
8.1. Árupiaci egyensúly a nyitott gazdaságban 277 Tárgyunkra, a nemzetközi gazdaságtanra úgy tekintünk, mint nagy hagyományokkal
A tervezett kiadások 277 rendelkez~ szakmai alapozó diszciplínára, melynek sokrét~ feladata van. Egyrészt kitel-
Az egyensúlyi jövedelem meghatározása 280 jesíti a mikro-és makroökonómiai ismeretkört, mert feloldja e két tárgy szükségszer~
A nyitott gazdaság IS görbéje 281 feltevését, hogy a reál- és a pénzügyi folyamatok nem lépik át a határokat. Ha nem sz~-
Az IS görbe elmozdulásai 283 kítenék le ily módon vizsgálati területüket, nem tudnák teljesíteni feladatukat a rendel-
8.2. Az aggregált kereslet változásai lebeg~ árfolyam esetén 286 kezésükre álló keretek között. A nemzetközi gazdaságtan megismerteti tehát a közgaz-
A pénzmennyiség átmeneti megnövelése 286 dász hallgatókat azokkal a mikro- és makroökonómiai jelleg~ fogalmakkal és összefüg-
A pénzmennyiség tartós megnövelése 287 gésekkel, amelyek a rendkívül sokszín~ nemzetközi gazdasági kapcsolatok megértésé-
A kormányzati vásárlások ideiglenes megnövelése 290 hez szükségesek. Az is kiderül e kötetb~l, hogyan hatnak a bels~ piacok m~ködésére,
A kormányzati vásárlások tartós megemelése 291 illetve a hazai makrogazdasági folyamatokra a belföld és külföld közötti áru- és pénz-
Az aggregált keresleti sokkok hatásai lebeg~ árfolyamnál 293 mozgások.
8.3. Az aggregált kereslet változásai rögzített árfolyam mellett 294
294 Tárgyunkra azonban nem pusztán az elméleti alapképzés kiteljesítésében hárulnak fela-
Kamatparitás rögzített árfolyamnál
295 datok, hanem a mindennapi gyakorlatban is hasznosítható ismereteket kell nyújtania. Mi
Valutapiaci intervenció és a pénzkínálat
298 is igyekszünk tehát h~ek maradni ahhoz az Adam Smith-ig visszanyúló hagyományhoz,
Nyílt piaci m~veletek belföldi aktívákkal
299 hogy a szakma kiváló m~vel~i mindig is koruk éget~ kihívásaira feleltek, így próbáltak
A pénzkereslet exogén változása
300 a társadalom számára hasznos megoldásokat javasolni. Említsünk meg ezért egy-két
A kormányzati vásárlások átmeneti b~vítése
301 gyakorlati kérdést, melyre a könyvben választ keresünk. Mire alapozhat egy vállalat, ha
Leértékelés és leértékelési várakozások
304 sikereket akar elérni a külpiacokon? Kik nyernek és kik vesztenek az importkorlátozó
Az aggregált keresleti sokkok hatásai rögzített árfolyamnál
305 intézkedéseken? Kinek hasznos vagy káros, ha egy ország állampolgárai nagy számban
8.4. A lebeg~ és a rögzített árfolyam összehasonlítása
305 külföldre mennek dolgozni? Milyen el~nyei vannak, ha egy vállalat nemzetközi mére-
A stabilizációs politika eltér~ lehet~ségei
309 tekben szervezi meg termelési folyamatát? Hogyan lehet az árfolyamkockázatokkal
A megvalósíthatatlan hármasság
312 szemben védelmet találni? Kiszámítható-e a valutaárfolyam alakulása rövidebb vagy
AJÁNLOTT IRODALOM
hosszabb távon? Káros-e, ha egy ország (például hazánk) folyó fizetési mérlege hiányt
mutat? Használhatók-e nyitott gazdaságban a költségvetési és monetáris politika stabili-
zációs eszközei?
Mint alapozó tárgynak további feladata is van a nemzetközi gazdaságtannak, hiszen el
kell mélyítenie a hallgatókban a gazdasági gondolkodásmódot, meg kell ismertetni ve-
lük azokat a fogalmakat és elemzési technikákat, amelyekre a kés~bb vagy párhuzamo-
san oktatott szaktárgyaknál is szükség van. Csak néhány példát említsünk a kapcsolódó
tárgyakra, amelyek építhetnek az itt szerzett ismeretekre. Ezek közé tartozik a pénzügy-
10 EL~SZÓ EL~SZÓ 11
tan, a világgazdaságtan, a külkereskedelmi technika, a gazdaságpolitika, az európai in- Szabó Árpád sok fontos tanácsot és javítási ötletet adtak nekünk, de természetesen mi
tegrációs ismeretek, a külgazdasági pénzügyek, a nemzetközi marketing. vagyunk a felel~sek a megmaradt hibákért és hiányosságokért. A Kiadót is köszönet illeti
Mikor a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen a kilencvenes évek elején megje- a technikai segítségért, valamint a gyors és pontos munkáért, mely nélkül az Olvasó most
lent e könyv szellemi el~futára (Bock és szerz~társai [1991]), annak el~szavában még nem tarthatná kezében a kötetet.
arról kellett beszámolni, hogy viszonylag szerények a nemzetközi gazdaságtan m~velé-
sének és oktatásának hazai hagyományai. Az eltelt másfél évtizedben szerencsére meg-
Budapest, 2006. augusztus 3.
változott ez a helyzet. Szép számmal vannak forgalomban ilyen tárgyú tankönyvek,
részben hazai szerz~k tollából, illetve külföldi munkák fordításai is. Ezek többféle meg-
közelítést alkalmaznak, és eltér~en súlyozzák a nemzetközi gazdaságtan vizsgálati köré- Bock Gyula és Misz József
be tartozó, vagy a határterületeken mozgó témaköröket.
Mérlegelve ezt a helyzetet, a különféle kiadványok el~nyeit és hátrányait, arra jutottunk,
hogy érdemes gazdagítanunk a kínálatot e differenciált termék piacán. Ebben segítsé-
günkre volt közel két évtizedes tapasztalatunk a nemzetközi gazdaságtan oktatásában, és
annak pontos ismerete, hol vannak azok a terjedelmi és nehézségbeli korlátok, amelye-
ken belül kell maradni az alapképzés hatékonysága érdekében. Igyekeztünk tehát egy
színvonalas és korszer~~anyagot összeállítani, amelyik felöleli a tárgykör f~~kérdéseit,
de nem támaszt teljesíthetetlen követelményeket a hallgatókkal szemben, se technikai
nehézségi foka, se terjedelme okán. Reméljük, hogy megleltük a helyes arányokat, s így
könyvünk is meg fogja találni azokat a felhasználókat, akik az igényeiknek leginkább
megfelel~~tananyagot a mi könyvünkben ismerik fel.
Igyekeztünk továbbá rugalmassá tenni a könyv szerkezetét olyan értelemben, hogy iga-
zodhasson a különféle képzési formákhoz és órakeretekhez. Meglátásunk szerint egy
szemeszter alatt át lehet venni a tankönyv teljes anyagát, ha rendelkezésre áll a kell~~
óraszám, de id~beli korlátok, vagy levelez~~képzés esetén néhány anyagrész akár ki is
hagyható anélkül, hogy a többi elsajátítását meggátolná. Els~ként természetesen a füg-
gelékek elhagyása javasolható szükség esetén, de szorító körülmények mellett fontolóra
lehet venni a 2., 4., 7. és 8. fejezet bizonyos részeinek ajánlott olvasmányként való keze-
lését is. Másrészt célunk a felölelt témakörök szerény mérték~~kib~vítése a következ~~
kiadásokban, hogy ezáltal is megnöveljük a felhasználó tanár kollégák választási lehet~-
ségeit, illetve további ismereteket nyújtsunk a téma iránt érdekl~d~k számára.
Egy közgazdasági tankönyv fontos gyakorlati kiegészít~je a hozzá kapcsolódó feladat-
gy~jtemény, amely el~segíti a fogalmak elsajátítását, az összefüggések begyakorlását, és
támogatja a szemináriumi munkát, valamint a vizsgára való felkészülést. Közvetlen cé-
lunk, hogy a legrövidebb id~n belül összeállítsunk egy ilyen kötetet, amely követi tan-
anyagunk struktúráját, és kiegészíti azokat a példákat, amelyeket a könnyebb érthet~ség
kedvéért a tankönyv szövegébe is beépítettünk.
Végül köszönetet mondunk mindazoknak, akik munkánk során bármilyen formában tá-
mogattak és bátorítottak bennünket. Értékes észrevételeket és háttéranyagokat kaptunk a
nyitott gazdaság malcroökonómiájának néhány kérdésében tanszékünk tagjaitól, különö-
sen Horváth Árontól és Szilágyi Katalintól. Nagyon hasznos tanulmányokkal segített
bennünket mind a nyitott gazdaság reálelmélete, mind a monetáris elmélete tárgykörében
Fábián Attila kollégánk, a Nyugat-Magyarországi Egyetemr~l. Lektoraink, Ábel István és
12 BEVEZETÉS
BEVEZETÉS
A nemzetközi gazdaságtan a mikro- és makroökonómiai tanulmányok szerves folytatá-
sa. Nem azért van szükség erre a tudományterületre és tantárgyra, mert más gazdasági
alapelvek érvényesülnek a nemzetközi cserében és pénzmozgásban, mint a belföldi pia-
cokon. Ellenkez~leg, nagyon örülnénk, ha a könyvünkben minél több ismer~s fogalom-
ra, elvre és összefüggésre bukkannának az Olvasók, akik már megismerkedtek a mikro-
és makroökonómia alapjaival. A nemzetközi gazdaságtan azonban ezeket az elveket és
összefüggéseket a nyitott gazdaságra alkalmazza, amelynek a külfölddel intenzív keres-
kedelmi, pénzügyi és egyéb kapcsolatai vannak.
Az országhatárokat átlép~ reál- és pénzáramlások természetesen szorosan összefonód-
nak egymással. Ha egy árut vagy szolgáltatást exportál például egy ország, az ellenér-
tékét pénzben, rendszerint külföldi valutában kapja meg. Ha pedig pénzkölcsönt vesz fel
külföldr~l, akkor azt szokásos esetben külföldi javakra és szolgáltatásokra költi. Ameny-
nyiben az 'egyik ország munkásai külföldön vállalnak állást, akkor az ott megkeresett
pénz egy részét rendszerint hazaküldik, de a külföldön befektetett t~ke hozamát is pénz-
formában repatriálják.
A nemzetgazdaságok összefonódása, mint az el~z~ példákból kiderül, részben a külke-
reskedelmi kapcsolatok révén történik meg, vagyis a termékek és szolgáltatások nem-
zetközi áramlása által. A világgazdaság integrációját másrészt a termelési tényez~k
nemzetközi mozgása közvetíti, amelynek keretében a t~ke, a munka, illetve a technoló-
giai, szervezési, vállalatirányítási tudás áramlik országhatárokon át. Ez az integráció
végül szervezeti kereteket is ölthet, mint például az Európai Unió esetében, amely jó
úton jár a tagországok teljes gazdasági és pénzügyi integrációja felé.
Ez azonban még az Európai Unióban sem lezárt folyamat, még itt sem mondható el,
hogy a nemzetgazdaságok már teljesen összeolvadtak volna egy egységes gazdasági
térséggé. De mi az, ami az egyes nemzetgazdaságokat még ma is elválasztja egymástól,
a sok szálon való nagyon szoros összekapcsolódásuk dacára? Els~ látásra is nyilvánva-
lóak a nyelvi, kulturális, vallási és szokásrendbeli különbségek, melyeket felel~tlen ve-
zet~k sokszor akár a háborús konfliktusokig élezhetnek. Földrajzi távolságok is létez-
nek, és számítanak még manapság is, annak ellenére, hogy a légi közlekedést~l a föld
alatti vezetékekig terjed~ szállítási lehet~ségek ma összehasonlíthatatlanul jobbak, mint
bármikor korábban voltak. Választóvonalat jelentenek továbbá a fejlettségbeli különb-
ségek is az egyes országok között. Ha a gazdasági fejlettséget az egy f~re jutó GDP-vel
mérjük, ebben akár húszszoros vagy még nagyobb különbségek is léteznek ma a vilá-
gon. Ez arra utal, hogy a termelési technológiában is hihetetlen szakadékokat találunk
ma a világon.
A nemzetközi gazdasági érintkezés fentebbi „természetes" akadályai azonban nem áll-
nak magukban, ehhez csatlakoznak a politikailag többé-kevésbé szuverén államok által
emelt „mesterséges" akadályok. Ezek közül els~ként a kereskedelmi korlátozásokat kell
megemlíteni, amelyek burkolt formában még az Európai Unión belül is léteznek, meg-
sértve a javak szabad áramlásának uniós alapelvét. Magyarországon például bizonyos
BEVEZETÉS 13
kategóriákban horribilis adót vetnek ki az újonnan forgalomba hozott gépkocsikra, ami
alapvet~en az importot korlátozza, hiszen e kategóriákban szinte kizárólag importból
elégítik ki a hazai keresletet. Az egyes államok tehát olyan szabályokat, eljárásokat ér-
vényesítenek a maguk felségterületén, amelyek gátolják a javak, a szolgáltatások, az
emberek, a t~ke, nem utolsó sorban pedig az eszmék és információk szabad nemzetközi
áramlását. Egyes kormányzatok még a világhálón terjed~ információk szabad hozzáféré-
sében is korlátozzák a saját állampolgáraikat.
Külön kiemeljük az egyik legfontosabb „mesterséges" akadályt, a nemzeti valuták soka-
ságának létezését. Ez önmagában is er~sen megkülönbözteti egymástól a bel- és külgaz-
dasági kapcsolatokat, és a legjobb esetben csak pótlólagos átváltási költségekkel terheli
a vállalatokat és magánszemélyeket, ha nemzetközi tranzakciókat végeznek. Többnyire
azonban árfolyamkockázatot is hárít rájuk, rosszabb esetben pedig az egyes kormányza-
tok adminisztratív el~írásokkal korlátozzák a belföldi és külföldi pénznemek egymásra
való átválthatóságát. Magyarországon például a rendszerváltás el~tt csak három évente
egyszer lehetett 50 dollárt megvásárolni magánszemélyeknek külföldi utazás céljára,
ami a mai fiatalok számára szerencsére hihetetlennek t~nhet már. De a vállalatok is csak
külön engedély és valutakiutalás birtokában importálhattak termékeket.
Mi következik abból, hogy léteznek a nemzetközi gazdasági kapcsolatok felsorolt ter-
mészetes és mesterséges akadályai? Az biztos nem, hogy ezek megváltoztatnák az egyé-
nek és vállalatok gazdasági motivációit. E szerepl~ket pontosan ugyanazok a célok
vezérlik a nemzetközi tranzakciókban, mint a hazai piacokon. Ha kubai narancsot
vásárolunk, emögött ugyanolyan indíték áll, mint amikor szabolcsi almát veszünk.
Hasonló a helyzet a balatoni és az adriai nyaralással. Egy vállalat is éppúgy bevételre
tesz szert, ha terméket külföldön értékesíti, mintha ezt hazai piacon tenné. A külföldi
üzem vagy kereskedelmi hálózat létesítésének ugyanúgy a profitszerzés a végs~
motívuma, mintha hazai környezetben terjeszkedne a cég.
Az viszont nem nyilvánvaló már, hogy van-e létjogosultsága a munkamegosztásnak két
ország között, ha nagymértékben eltér egymástól az egy f~re jutó jövedelmi szintjük.
Lehetnek-e egyáltalán nemzetközileg versenyképes termékei a gazdaságilag elmaradott
országoknak? Milyen következményei lesznek, ha az állam megnehezíti, torzítja a kül-
gazdasági kapcsolatokat? Ha károsaknak találjuk egyik-másik állami intézkedést, akkor
ennek alapján normatív következtetéseket is megfogalmazhatunk. Érdemes foglalkozni
továbbá a kereskedelempolitikai intézkedésekre vonatkozó nemzetközi egyezményekkel
is. Fontos kideríteni a valutaárfolyamok meghatározó tényez~it, id~beli ingadozásaik
okait, és azt is, hogyan hatnak ezek vissza a reálgazdasági folyamatokra. Mivel a nem-
zetközi fizetéseket rendszerint külföldi pénznemben kell teljesíteni, amelyet nem a hazai
bankrendszer teremt meg, szükséges lehet a külföldi pénzeszközök állami tartalékolása,
és vizsgálni kell ezzel összefüggésben a nemzetközi fizetési mérleg egyenlegének alaku-
lását is.
Az egyes nemzetgazdaságok viszonylagos elkülönültsége, és emellett szoros
összekapcsolódása olyan kérdések sokaságát veti fel tehát, amelyek belgazdasági
viszonylatban nem is értelmezhet~k, viszont alapos és elfogulatlan elemzést igényelnek.
Éppen ez a feladata a nemzetközi gazdaságtannak, amely már a gazdasági gondolkodás
14 BEVEZETÉS BEVEZETÉS 15

kiformálódásának hajnalán önálló és máig nagyon népszer~ kutatási területté vált. Ez a zetben, de kitérünk rá a nemzetközi gazdaságtan klasszikus témájának, a kereskedelem-
tudományág tehát azokkal a sajátos kérdésekkel foglalkozik, amelyek az egymástól politikának a tárgyalása során is, amely a 3. fejezetben kerül terítékre. Itt alapvet~en azt
többé-kevésbé elkülönült nemzetgazdaságok közötti gazdasági kapcsolatokban elemezzük, hogyan érinti a nemzetközi kereskedelmet, a társadalmi jólétet, valamint a
merülnek föl. A nemzetközi gazdaságtan vizsgálati területe két nagy részre bontható: az belföldi és nemzetközi jövedelemelosztást az állami beavatkozás. Az id~k folyamán
egyik alapvet~en milcroökonómiai jelleg~, a másik nagy terület viszont makroökonómiai számtalan érvet felhoztak a külkereskedelem szabályozása mellett, érdemes tehát meg-
természet~. Könyvünk is két részre tagolódik e bevált felosztás szerint, és gondosan vizsgálnunk, melyek állják ki a tudományos megítélés próbáját, s melyek hullanak ki
ügyeltünk arra, hogy e két ismeretkör hasonló súlyt képviseljen benne. ezen a rostán. Az is érdekes és fontos kérdés, hogyan lehet olyan kereskedelempolitikai
A mikroökonómiai jelleg~ vizsgálati területet reálelméletnek is szokták nevezni, mert intézkedések sokaságát meghozni, mely kevesek számára igen el~nyös, de hátrányosan
alapvet~en a reálgazdasági áramlásokkal foglalkozik, és csak érint~legesen tér ki ezek érint nagyon sokakat.
pénzügyi vetületeire. Ezen belül is az els~ és legnagyobb téma a nemzetközi kereskede- Könyvünk érinti a reálelméletnek a termelési tényez~k nemzetközi áramlásával kapcso-
lem. Ha ennek számadatait tekintjük, akkor világviszonylatban igen dinamikus növeke- latos megállapításait is a 4. fejezetben, de terjedelmi korlátoknál fogva ez az elemzés
désr~l számolhatunk be a második világháború után. Ez nemcsak az abszolút számokban sem teljes. Mindazonáltal kiderül bel~le, hogy a külföldi munkavállalás a kibocsátó és
tükröz~dik, hanem az egyes országok gazdasági teljesítményéhez viszonyítva is kimu- befogadó országok szempontjából egyaránt el~nyös lehet, és hasonlóképp a nemzetközi
tatható. Err~l láthatunk néhány adatot a B.1. táblázatban. t~keáramlás is. Mindkett~nek lehetnek azonban kárvallottjai, akik politikai úton meg-
próbálnak gátat vetni e folyamatoknak. Jellemz~, hogy a világ legtöbb országa korlátoz-
za a külföldi munkaer~ beáramlását, e fejezetb~l megérthetjük a háttérben meghúzódó
B.1. táblázat
gazdasági ellenérdekeket. Ezen kívül részletesen foglalkozunk a nemzetközi
A gazdasági nyitottság mértéke a világ országaiban m~köd~t~ke-áramlás sajátosságaival, vállalati szint~ feltételeivel és indokaival, illetve a
befogadó országokban keltett hatásaival is.
Javak és szolgáltatások exportja a
Tankönyvünk második részét, amely a nyitott gazdaság makroökonómiáját tárgyalja, a
Ország(csoport) GDP százalékában
reálelmélettel szemben monetáris elméletnek szokták nevezni. Mint a neve is mutatja,
1990 2004
a monetáris elméletben fontos szerep jut a pénznek, annál is inkább, mivel a nemzetközi
Magyarország 31 64
gazdasági kapcsolatokat is a pénz, alapvet~en néhány nemzeti valuta, illetve az EU kö-
Világátlag 19 24
zös pénze, az euró közvetíti. Már a merkantilisták is nagy jelent~séget tulajdonítottak a
Alacsony jövedelm~ országok 13 24 ki- és beáramló pénzmozgások egyenlegének néhány évszázaddal ezel~tt, de ma is nagy
Közepes jövedelm~ országok 22 35 figyelmet fordítanak a közgazdászok és gazdaságpolitikusok a nemzetközi fizetési mér-
Alacsony és közepes jövedelm~ európai és leg alakulására. A fizetési mérleg felépítését, f~bb részeit, a makroszint~ jövedelem
közép-ázsiai országok 24 42 elemeivel való összefüggéseit tankönyvünk 5. fejezete tárgyalja. Ugyanitt mutatjuk be a
Magas jövedelm~ országok 19 23 valutapiac szerepl~it és m~ködését, valamint megkezdjük az ismerkedést a valutaárfo-
Európai Monetáris Unió országai 27 37 lyamok meghatározó tényez~ivel.
Forrás: World Bank, World Development Indicators, 2006. A valutaárfolyam rövid és hosszú távú alakulása azonban olyan komplex folyamatok
eredménye, hogy a teljes 6. fejezetet is ennek a kérdéskörnek szenteltük. Kiderül ebb~l,
A táblázatból kit~nik, hogy hazánk exportdinamikája a többi térséggel összevetve is hogy az árfolyamot részben monetáris tényez~k határozzák meg, vagyis a két ország
kiugróan magas volt az elmúlt 15 évben. A 2004-es adatunk ennek ellenére egyáltalán relatív pénzkereslete és pénzkínálata. Szerepet játszanak azonban az árfolyamok alaku-
nem számít egyedinek. Hogy a közel-keleti nagy olajexport~röket ne is említsük, Ma- lásában a reálgazdasági tényez~k is, mégpedig az árupiaci kereslet az egyes országok
gyarországnál magasabb exporthányad jellemezte 2004-ben például Csehországot, íror- kibocsátásával szemben, és maga a kibocsátás nagysága is. Részletesen megvizsgáljuk e
szágot, Hollandiát, Thaiföldet és Malajziát; utóbbinál 121% volt a vizsgált arány! Ha a fejezetben annak a jól ismert ténynek az okait, hogy a fejlett országok árszínvonala ma-
külkereskedelmet csak egyetlen indítóok mozgatná, akkor ilyen arányok, a gazdasági gasabb, mint az elmaradottabb országoké, ha közös pénznemben fejezzük ki ezeket. Itt
nyitottságnak ez a foka elképzelhetetlen lenne. A helyzet azonban nem ez, hiszen a derül fény arra is, miért mutatnak igen nagy ingadozásokat az árfolyamok, ha alakulásu-
nemzetközi munkamegosztásnak és cserének sokféle mozgatórugója van, amib~l az 1. kat a piacra bízzák.
és a 2. fejezetben ismerhetjük meg a legfontosabbakat.
A nyitott gazdaság malcroökonómiájának sajátos és egyben központi témája a nettó ex-
A reálelmélet azt is vizsgálja, miképpen érinti az országok jólétét a kereskedelem, mi- port és a folyó fizetési mérleg egyenlegének kérdése. Ezt több megközelítésben is vizs-
lyen hasznuk származik a nemzetközi cseréb~l. Erre is választ keresünk az 1. és 2. feje- gálta a nemzetközi gazdaságtan az elmúlt fél évszázadban, a 7. fejezet mutat be ezekb~l
16 BEVEZETÉS
egy parciális és egy általános egyensúlyi modellt. A parciális elemzés keretében arra
keressük a választ, hogyan befolyásolja az árfolyam változása a nettó exportot. A mo-
dernebb általános egyensúlyi megközelítésnek érdekes következtetése, hogy nem feltét-
lenül kell rossz jelnek tekinteni a folyó fizetési mérleg hiányát, vagy a deficit növekedé-
sét.
A monetáris elmélet a valutaárfolyamok és a fizetési mérleg kérdésein túl foglalkozik a
makroökonómia klasszikus témáival is, de a nyitott gazdaság kontextusában. A 8. feje-
zetben mi is elemezzük a reálkibocsátás rövid távú alakulását meghatározó tényez~ket, a
fiskális és monetáris politika szerepét a gazdaság stabilizálásában, valamint az inflációs
folyamat sajátosságait a nyitott gazdaságban. Itt látni fogjuk, hogy a makrogazdasági
folyamatok alakulása nagyban függ az árfolyamrendszertöl, attól, hogy a központi bank
a valutapiacra bízza-e a nemzeti pénznem árfolyamának szabályozását, mint az ún. le-
beg~ árfolyamrendszerben, avagy valutapiaci beavatkozás útján fenntart egy el~re meg-
hirdetett árfolyamot, mint a rögzített árfolyamok rendszerében.
Eme rövid étvágygerjeszt~ után ajánljuk a közgazdász hallgatók, tanár kollégáink vala-
mint minden érdekl~d~ szakmabeli és szakmán kívüli figyelmébe tankönyvünket. Sze-
retnénk ha elégedettek lennének munkánkkal, de akár így lesz, akár nem, különös hasz-
nunkra válna, ha észrevételeikkel, javaslataikkal, megjegyzéseikkel megkeresnének
bennünket a Budapesti Corvinus Egyetem makroökonómia tanszékén személyesen vagy
levélben, a honlapunkon megtalálható e-mail címen.
1. KOMPARATÍV ELÖNYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN 17
I. RÉSZ A NYITOTT GAZDASÁG MIKROÖKONÖMIÁJA
1. KOMPARATÍV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN
Különböz~ kisebb-nagyobb közösségek, országok, távoli régiók között már több évez-
rede léteztek kereskedelmi kapcsolatok, melyek esetenként sok ezer kilométer távolsá-
got hidaltak át nem kis nehézségek árán. A régi korokban azonban többnyire olyan cik-
kek kerültek be a távolsági kereskedelembe, amelyek az uralkodó társadalmi csoportok
luxusigényeit elégítették ki. A köznapi fogyasztásra szolgáló termékeket rendszerint
helyben állították el~, vagy a közelebbi vidékekr~l szerezték be. Manapság az egyes
országok és földrészek közötti kereskedelmi áramlások sokkal intenzívebbé váltak a
régmúlthoz képest, nem utolsó sorban a szállítási-közlekedési lehet~ségek forradalmi
javulásának köszönhet~en. Ez teszi lehet~vé, hogy a kifejezetten gazdagnak nem mond-
ható közép-kelet-európai átlagpolgár is Kínából származó ruhákba öltözködjön, Tajva-
non gyártott számítástechnikai eszközöket használjon otthon és munkahelyén, közép-
amerikai banánt vegyen télen a gyermekeinek, brazil kávét iszogasson minden reggel,
autójába pedig olyan benzint tankoljon, melyet a helyi finomítók Szibériából érkez~
k~olajból párolnak le.
A nemzetközi gazdaságtan feladatának tekinti, hogy választ keressen arra a kérdésre,
milyen tényez~k mozgatják a hihetetlenül intenzívvé vált nemzetközi kereskedelmi kap-
csolatokat. Különösen érdekes számunkra az a fajta nemzetközi munkamegosztás,
amelyben az egyes országok tömegével importálnak önmaguk által is megtermelhet~
javakat. Miért teszik? Ebben a fejezetben alapvet~en erre a kérdésre próbálunk választ
keresni a közgazdaságtan eszközeivel. Kifejtjük az úgynevezett általános kereskedelmi
modellt, amelynek keretében megismerjük a nemzetközi kereskedelem elemzésének
közgazdasági eszközeit. Segítségükkel bemutatható, hogy milyen hatásokat vált ki, ha
egy ország feladja az elszigeteltségét, és bekapcsolódik a nemzetközi munkamegosztás-
ba. Szó lesz még a nemzetközi cserearányokat meghatározó tényez~kr~l, e csereará-
nyoktól függ ugyanis, hogy a világszinten realizálható el~nyök miként oszlanak meg az
egymással kereskedelmi kapcsolatba lép~ országok között.
1.1. A nemzetközi kereskedelem okai
Az egyének, családok gyakran töltenek rövidebb-hosszabb id~t külföldön munkájukkal
kapcsolatban, rokonlátogatáson, tanulmányokat végeznek, vagy sportolnak, pihennek a
kedvelt nyári és téli üdül~helyeken. Ha külföldi tartózkodásuk alatt vásárolnak javakat
és szolgáltatásokat, az a szélesebb értelemben vett importba sorolható. Ha viszont egy
balatoni szállásadó fogad külföldi vendégeket nyugdíja kiegészítéseként, az Magyaror-
szág szempontjából exportnak számít. Ami a vállalatokat illeti, ezek növelhetik forgal-
mukat, csökkenthetik költségeiket, kedvez~bb stratégiai helyzetbe kerülhetnek verseny-
társaikkal szemben export- és importügyletek révén. Az import és az export tehát egya-
ránt értelmes és fontos eszköze lehet a fogyasztói és a vállalati célok elérésének. Nem-
zetgazdasági néz~pontból viszont az áruimport a külkereskedelmi kapcsolatok igazi
IS 1. KOMPARATÍV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN
célja, s az exportot úgy lehet tekinteni, mint eszközt, mely lehet~vé teszi, hogy az ország
külföldi javakhoz és szolgáltatásokhoz (illetve külföldi aktívákhoz) hozzájusson.
De miért is kívánatosak számunkra a külföldi javak és szolgáltatások'? A külföldi javak
olyanok lehetnek, melyek
— belföldi forrásokból nem férhet~k hozzá és van igény irántuk;
— olcsóbbak, mint a hazai megfelelöik;
— a felhasználók által értékelt jellemz~ikben különböznek a hazai helyettesít~ikt~l.
Lássuk némileg részletesebben a felsoroltakat.
Az úgynevezett abszolút hiányok többnyire a primer javak, vagyis a bánya- és agrár-
termékek körében jellemz~ek. Még a legnagyobb országok sem rendelkeznek ugyanis
olyan gazdag természeti adottságokkal, hogy a számukra szükséges összes nyersanyagot
belföldön kitermelhetnék, illetve az összes agrárterméket saját maguk el~állíthatnák.
Ezek a hiányok tehát nagyon hosszú távon is fennállnak és szükségessé teszik a behoza-
talt. Vannak azután olyan termékek, amelyek csak kiemelked~en magas technikai fel-
szereltséggel, technológiai tudással, illetve szakértelemmel hozhatók létre. Ezekkel a
feltételekkel nem minden ország rendelkezik, bár nincs kizárva, hogy azt a jöv~ben va-
lamikor megszerzi. Így ezek az országok közép- vagy hosszú távon importra szorulnak a
csúcstechnológiát képvisel~ cikkekb~l. El~fordulnak ezen kívül rövid távú hiányok is,
például egy normál körülmények között önellátó ország gabonából importra szorulhat,
ha súlyos aszály üt be egy évben.
Az abszolút hiányok azonban gyakorlatilag mindig visszavezethet~k a másodikként
megnevezett okra, hiszen legtöbbször belföldön is gyártani lehetne a kérdéses terméket,
csak irreálisan magas költséggel. Németországban például hazai barnaszénb~l állítottak
el~ benzint a második világháborúban ipari méretekben, de ez a technológia békeid~ben,
alacsony világpiaci k~olajárak mellett nem reális alternatíva a költségessége miatt.
Egyik néz~pontból tehát Németországnak abszolút hiánya van k~olajból, másik néz~-
pontból viszont k~olaj-behozatallal olcsóbban hozzájuthat a benzinhez, mint belföldi
forrásból.
Nyilván el~nyös az import, ha a külföldi termék olcsóbb a ténylegesen gyártott vagy
potenciálisan megtermelhet~ hazainál. Közbüls~ termék esetén ezek behozatalával
csökkenthetik költségeiket a felhasználó vállalatok, végtermék esetén pedig a végs~
felhasználó takaríthat meg pénzt. A nemzetközi árkülönbségek kihasználása, szaknyel-
ven az áruarbitrázs érdeke az erre szakosodott keresked~knek is, akik ott vásárolnak,
ahol a jószág olcsó, s ott adják el, ahol az drágább, az árkülönbségen pedig profitot rea-
lizálnak.
A nemzetközi árkülönbségek kihasználásának azonban több akadálya is lehet a gyakor-
latban. Egyik mindjárt az információhiány a potenciális eladók és vev~k részér~l. Ezen
kívül léteznek szállítási, biztosítási és egyéb tranzakciós költségek, melyeknek eltér~
jelent~sége lehet a különböz~ árucsoportokban és országrelációkban. Az államok is
támaszthatnak különféle kereskedelmi akadályokat, például kivethetnek vámokat, korlá-
A külföldi aktívák kívánatosságáról a 7. fejezetben lesz szó.
1. KOMPARATÍV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN 19
tozhatják gazdasági szerepl~iket a külföldi valutákhoz való hozzájutásban, fogyasztóvé-
delmi el~írásokat, szabványokat érvényesíthetnek stb. A kereskedelmi modelljeinkben
az egyszer~ség kedvéért elvonatkoztatunk a felsorolt akadályoktól, tehát feltételezzük a
szerepl~k tökéletes informáltságát, eltekintünk a szállítási és egyéb tranzakciós költsé-
gekt~l valamint az állami korlátozásoktól2.
Az árel~nyök forrásait kutatva figyelmünket alapvet~en a termelési költségekre össz-
pontosítjuk. Az itt tárgyalt általános kereskedelmi modell, csakúgy, mint a következ~
fejezetben terítékre kerül~ modellváltozatok dönt~ része azt mutatja be, hogyan lehet és
miért érdemes kihasználni a nemzetközi költségkülönbségeket. A modellek feltételezik,
hogy a különböz~ országokban gyártott termékek homogének, azaz a vev~k egyedü-
li szempontja az ár, ha választanak a hazai és a külföldi javak között.
A homogén termékek mellett azonban tekintélyes súllyal szerepelnek a világkereskede-
lemben a differenciált termékek is. A hazai és a különböz~ országokból származó kül-
földi termékek sokszor közeli helyettesít~k, de eltérnek egymástól bizonyos fizikai tu-
lajdonságaikban, formájukban, márkanevükben, csomagolásukban, a hozzájuk kapcso-
lódó szervizszolgáltatásban stb. Ha vev~k számára fontosak a felsoroltak, akkor mérle-
gelésükben a termékek ára már nem az egyedüli tényez~, kivételes esetben akár mellé-
kessé is válhat az árkülönbség. A differenciált termékekkel folytatott nemzetközi keres-
kedelemben tehát maga a termék lép el~ fontos versenytényez~vé, termelési költsége és
ára pedig elveszti kizárólagos szerepét.
Az abszolút hiányok és az árel~nyök az úgynevezett ágazatközi kereskedelem (inter
industty trade) kialakulására vezetnek. Ezen azt értjük, hogy különbözik egyazon ország
export- és importszerkezete, más-más javak szerepelnek a kivitelében és a behozatalá-
ban. Ha nem rendelkezik például síterepekkel, akkor lakói a téli örömöket a szomszédos
országok hegyvidékein élik át (szolgáltatásimport), amiért a síkságain termelt olcsó ga-
bonával fizethet. Az ágazatközi kereskedelem ellentétpárja az ágazaton belüli kereske-
delem (intra indusby trade), amely a kivitel és behozatal ágazati egybeesésére utal.
Ennek legf~bb oka a termékdifferenciálás, s ezzel együtt a felhasználói igények diffe-
renciáltsága. Magyarország például exportál és importál is személyautókat ugyanazon
kategóriában, ez ágazaton belüli kereskedelemnek számít.
A termékdifferenciáláson kívül vannak más okai is az ágazaton belüli kereskedelemnek.
Nyugat-Magyarországot például érdemes lehet a pozsonyi finomítóból üzemanyaggal
ellátni, miközben a százhalombattai finomító szállíthat Szlovákia keleti részébe. Ez az
ágazaton belüli kereskedelem a szállítási költségek csökkentését eredményezheti. Ilyen
jelleg~ keresztbeszállítások létrejöhetnek monopolista szituációban, vagy a tökéletlen
verseny más formái mellett is a különböz~ piacokon eltér~ határbevételek miatt.
Meg kell jegyezni, hogy a gyakorlatban nem egyszer~ szétválasztani az ágazaton belüli
és az ágazatok közötti kereskedelmet. Az ENSZ nemzetközileg használt kereskedelem-
statisztikai nómenklatúrája (Standard International Trade Classification, SITC) többféle
2 A kereskedelempolitikai eszközök hatásaival a 3. fejezetben foglalkozunk.
20 1. KOMPARATÍV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN 1. KOMPARATÍV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN 21

mélység~ bontást alkalmaz3, s ami a durvább (egy vagy két számjegyes) szinten ágaza- lyammal is próbát tettünk. Az le=166% Ft-os árfolyam a búza nemzeti árainak hánya-
ton belüli kereskedelemnek min~sül, arról finomabb (négy vagy öt számjegyes) bontás- dosa (40.000/240), az 1 e=333% Ft-os árfolyam pedig a vas nemzeti árainak aránya
ban kiderülhet, hogy valójában ágazatok közötti kereskedelem. (160.000/480). Ezek az értékek az egyáltalán szóba jöhet~ árfolyamok két széls~ hatá-
rának számítanak a példában. A rajtuk kívül es~ árfolyamok mellett ugyanis mindkét
1.2. Az árel~nyök termelési alapjai termék olcsóbb lenne az egyik országban. Például az 1e=150 Ft-os paritás mellett mind-
Miel~tt behatóbban megvizsgálnánk, hogyan függnek össze a termelési költségek a fel- két termék olcsóbb lenne Ausztriában, miközben azlf=350 Ft-os árfolyam árel~nyt
színen megjelen~ nemzetközi árkülönbségekkel, szükség van egy további modellszer~ adna Magyarországnak mindkét jószágnál. A két széls~ határon kívül es~ árfolyamok
feltevésre. Mikor ár- és költségkülönbségekr~l beszélünk, mint a nemzetközi kereskede- ezek szerint lehetetlenné tennék az egyik ország exportját, mert minden terméke drágább
lem egyik meghatározó indítékáról, mindig a kereskedelem nélküli nemzeti önellátás lenne nemzetközi összehasonlításban. Export híján pedig egyetlen ország sem lenne
állapotára gondolunk, görög eredet~ szóval az autarkiára. Ennek az az oka, hogy a nem- képes finanszírozni az importját egy id~ után.
zetközi kereskedelemnek árkiegyenlít~ hatása van. Ha nem lennének költségei és gátjai Mint könyvünk 6. fejezetében részletesen tárgyaljuk, csak olyan árfolyam maradhat fenn
az áruarbitrázsnak, akkor végül nemzetközileg is érvényesülne az egységes árak elve a hosszabb távon, amely e sávon belülre esik, azaz legalább közelít~leg tükrözi a két
homogén termékek esetében. Az alábbiakban tehát az ár-, illetve áraránykülönbségek pénznem vásárlóerejének arányát. Példánkban a határpontok egyszer~ számtani átlagát,
mindig a feltételezett (bár sosem valóságos) önellátás, az autarkia állapotára értend~k. az 1€=250 Ft-os paritást tekintjük reális árfolyamnak, amely tükrözi a két pénznem vá-
sárlóerejének arányát4. Vásárlóer~-paritáson vagy hozzá közel álló árfolyamon át-
Mit tükröznek az abszolút árel~nyök? számítva az egyik ország nemzeti árait, a komparatív árel~nyök abszolút árel~nnyé
A kérdésre egy kis hipotetikus számpélda segítségével próbálunk választ adni. A kiindu- változnak át. Látszik, hogy euróban kifejezve a búza Magyarországon olcsóbb, a vas
ló adatokat az 1.1. táblázat els~ két sora tartalmazza, ahol feltüntettük 1 tonna búza és 1 pedig Ausztriában, de forintban számítva is ugyanez lenne a helyzet. Ez igaz minden
tonna vas belföldi árát hivatalos hazai pénznemben Ausztriára (A) és Magyarországra más árfolyamra is, amely a két széls~ határ közé esik. Nem mindegy azonban, éppen
(M) nézve, nemzeti önellátás mellett. Ez azt mutatja, hogy egységnyi vas Ausztriában melyik határ felé mozdulunk el, az alsó határt közelítve ugyanis Ausztria árel~nye n~,
kétszer, Magyarországon azonban négyszer drágább egységnyi búzánál. Ausztriában Magyarországé csökken, az ellenkez~ irányba haladva azonban fordítva történik.
tehát a vas a viszonylag olcsóbb termék, Magyarországon pedig a búza viszonylag ol- Bármily egyszer~ is a példánk, rávilágít a valutaárfolyamok alapvet~ szerepére a nem-
csóbb, hiszen ára negyedrésze a vas árának, miközben Ausztriában pontosan a fele. Úgy zetközi kereskedelemben. A közgazdaságilag megalapozott árfolyam ugyanis helye-
is fogalmazhatunk, hogy Ausztriának komparatív (viszonylagos) árel~nye van Magya- sen motiválja a gazdasági szerepl~ket. Ha ugyanis a közös pénznemben olcsóbbnak
rországgal szemben a vasnál, Magyarországnak pedig komparatív árel~nye van a búza számító terméket választják a vev~k, akkor ezzel a komparatív árel~nyben lév~ terméket
esetében. választják, s azokat a termel~ket hozzák helyzetbe, akik ilyet tudnak nekik nyújtani. S
1.1. táblázat mivel mindkét országnak biztosan van komparatív árel~nnyel gyártott terméke, kiegyen-
Abszolút és komparatív árel~nyök súlyozott kereskedelem jöhet létre közöttük, ahol mindegyikük az általa komparatív
árel~nnyel gyártott terméket exportálja. Az ebb~l származó haszon még e fejezetben
nyilvánvalóvá válik.
Ország 1 t. búza 1 t. vas
240 480 2 A vásárlóer~-arányokat legalább közelít~leg tükröz~ árfolyamok esetén tehát a kereske-
A (árak e-ban)
40.000 160.000 4 delmet ténylegesen mozgató abszolút árel~nyök és -hátrányok a komparatív árel~-
M (árak Ft-ban)
4 nyöket és -hátrányokat tükrözik. Ezt a felismerést kihasználjuk a kereskedelmi modell-
M (árak f-ban) le min. 40.000/240=166% Ft 240 960
jeink leegyszer~sítésére, hiszen nem vesztünk semmi lényeges információt, ha a további-
M (árak f-ban) le max. 160.000/480=333% Ft 120 480 4
akban kiiktatjuk az abszolút árak és a valutaárfolyamok használatát, helyettük pedig a
M (árak e-ban) 1€=(166%+333%)/2=250 Ft 160 640 4
relatív árakkal és költségekkel, azaz ár- és költségarányokkal dolgozunk. Most már tud-
juk ugyanis, hogy a komparatív árel~nyök abszolút árel~nyként jelennek meg a gyakor-
De mire jutunk, ha egyazon jószág abszolút árát vetjük egybe nemzetközileg? Ehhez latban, s ezek jelentik a gazdasági szerepl~ket motiváló információt. A kereskedelmi
persze valutaárfolyamra is szükség van, s a táblázatban mindjárt három különféle árfo- modelljeinkben tehát nem olyan adatokat használunk, amelyek az 1.1. táblázat 2. és 3.
oszlopában találhatók, s amelyeknek pénzmennyiség/termékegység a dimenziója, hanem

3 Például 5-~s áruosztályban a vegyipari termékek találhatók, ezen belül 54: gyógyszerek és gyó-
4
gyászati termékek; 542: gyógyszerek; 542.1: antibiotikumok és ezek származékai; 542.11: peni- A gyakorlatban is kiszámítják a vásárlóer~-paritást, de ez nagyon komoly statisztikai apparátust
cillin, sztreptomicin és származékaik kiskereskedelmi forgalomba hozható kiszerelésben. igényl~ munka.
22 1. KOMPARATÍV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN
a 4. oszlopban szerepl~ adatokat, ahol a dimenzió termékmennyiség/termékmennyiség (1
tonna vas hány tonna búzát ér).
De milyen tényez~k határozzák meg a komparatív árel~nyöket és -hátrányokat? A nem-
zeti árarányok még egy elképzelt autark állapotban is sok tényez~ hatását tükröznék.
Egyik közülük az állami szabályozás, hiszen például a béradók beépülnek a vállalati
költségek közé. Emellett a hatóságok közvetlenül is szabályozhatják az árakat (mim
hazánkban az elektromos energia és a f~ldgáz árát). Azt is tudjuk a mikroökonómiai
tanulmányokból és a gyakorlati tapasztalatokból, hogy a tökéletlen verseny különböz~
formái esetében az árak elszakadhatnak a termelési költségekt~l. A tényleges társadalmi
költségek és az árakban megjelen~ vállalati költségek között a küls~ gazdasági hatások
(externáliák) is eltéréseket okozhatnak, hiszen a gyakorlatban nem történik meg az
extern költségek és hasznok maradéktalan internalizálása, vagyis beépítése a vállalati
költségek közé.
E „zavaró" körülményekt~l azonban egyel~re eltekintünk, tehát feltételezzük, hogy az
állam nem befolyásolja az árakat, a termékpiacokon tökéletes verseny folyik, illetve
nem léteznek extern költségek és hasznok. E feltevéssekkel szoros kapcsolatot terem-
tünk az árak és a termelési költségek között. Figyelmünket tehát a komparatív árel~nyök
és -hátrányok alapvet~ meghatározó tényez~ire, a termelési feltételekb~l következ~
komparatív költségel~nyökre és -hátrányokra összpontosítjuk.
Alternatív költségek és a transzformációs görbe
A kereskedelmi modelljeinkb~l kiiktattuk tehát a pénzts, így a termelési költségeket sem
fejezhetjük ki pénzben. A ráfordításokat megadhatjuk, mint a termelési tényez~k adott
mennyiségének felhasználását, amely egy-egy termékegység el~állításához szükséges.
Ez a megoldás azonban csak akkor alkalmas elemzési célokra, ha a javakat egyetlen
homogén termelési tényez~ segítségével gyártják. Ha a termelésben több tényez~t, illet-
ve inhomogén termelési tényez~ket alkalmaznak, és nem pénzben akarjuk kifejezni a
költségeket, akkor az alternatív költség (opportunity cosi) fogalmát használhatjuk. Eh-
hez azonban legalább két különböz~ termékre van szükség a modelljeinkben, s a keres-
kedelmi modellek rendszerint éppen ennyit szerepeltetnek.
Az ártorzító tényez~k hatását figyelmen kívül hagyva, modelljeinkben az alternatív költ-
ség számadata költségarányt, komparatív (viszonylagos) költségnagyságokat mutat. Az
1.1. táblázat alapján például Ausztriában egységnyi vas autark alternatív költsége 2 egy-
ség búza, Magyarországon pedig 4 egység búza. Ausztriában ugyanis egy újabb tonna
vas megtermeléséhez 480 C érték~ termelési tényez~re van szükség, s ha ezt elvonják a
mez~gazdaságból, akkor 2 tonna búzát veszítenek. A búza alternatív költsége természe-
tesen e számadatok reciproka, Ausztriában 0,5 egység vasról kell lemondani egy további
egység búzáért cserébe, Magyarországon pedig 0,25 egység vasról. Eszerint Ausztria a
vasat, Magyarország pedig a búzát termeli viszonylag kisebb költséggel, azaz kompara-
5 A pénz kiiktatásával elkerüljük a vele kapcsolatos összes problémát, amelyek például a valuta-
árfolyamokkal és a kereskedelmi mérleg egyensúlytalanságával kapcsolatosak. E kérdésekre a
tankönyvünk II. részében térünk ki.
1. KOMPARATÍV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN 23
tív költségel~nnyel fiktív számpéldánkban. Mint e példa is megvilágítja, a nemzetközi
összehasonlításban kisebb autark alternatív költség esetén az országnak kompara-
tív költségel~nye van az adott termékben, a magasabb autark alternatív költség
pedig komparatív költséghátrányra utal. Ne feledjük azonban, hogy az alternatív
költség számadata csak arányt tükröz, azt azonban már nem, hogy a két termék egysé-
géhez külön-külön sok vagy kevés t~két, munkát stb. használnak fel.
Felhívjuk a figyelmet, hogy az alternatív költségeket a kereskedelmi elméletekben nem
vállalati, hanem nemzetgazdasági szinten értelmezzük. Az alternatív költség nagyságát
ezért más faktorok mellett a gazdaság rendelkezésére álló termelési tényez~k kihasznált-
sága is befolyásolja. Ha éppen parlagón hevernek er~források, akkor ezek termelésbe
vonásával meg lehet növelni az egyik jószág kibocsátását anélkül, hogy a másik terme-
léséb~l er~forrásokat kellene elvonni, így mindkett~ alternatív költsége pontosan nulla.
Felesleges bonyodalmakat okozna azonban, ha az alternatív költségeket a tényez~k
kihasználtsági fokától, azaz a konjunkturális hullámzásoktól is függ~vé tennénk modell-
jeinkben, ezért feltételezzük a rendelkezésre álló er~források teljes kihasználását
mind autark állapotban, mint a nemzetközi munkamegosztás kialakítása után.
Az alternatív költségeknek azonban nemcsak az autark értéke bír jelent~séggel, hanem
az is, hogyan változnak az ország termelési szerkezetének módosulásával. Ha megnöve-
lik mondjuk az x termék kibocsátását az y-ból elvont er~források révén, akkor két eset
lehetséges: alternatív költségük ellenkez~ irányban változik, vagy mindkett~é változat-
lan marad. Az esetleges változások lehetnek továbbá er~teljesek vagy elhanyagolhatóak,
mindennek pedig komoly kihatása van a nemzetközi munkamegosztásra, az ebb~l nyer-
het~ el~nyökre, illetve az állami kereskedelempolitikai intézkedések következményeire.
Lássuk tehát azt az elemzési eszközt, mellyel modelljeinkben megragadjuk az alternatív
költségek alakulását.
Ez az eszköz a termelési lehet~ségek határa (production possibility frontier), más né-
ven transzformációs görbe (TLH görbének fogjuk rövidíteni). Ábrázolni a kétdimenziós
TLH görbét lehet a legkönnyebben, ezért a továbbiakban lemondunk arról, hogy modell-
jeinkben három vagy több termék szerepeljen. A termelési lehet~ségek határa a ter-
méktérben mutatja meg egy ország által megvalósítható összes Pareto-hatékony
termelési kombinációt. Azt nevezzük Pareto-hatékony termelési kombinációnak,
amelyb~l kiindulva csak a másik termék mennyiségének csökkentése (vagyis er~forrás-
ok elvonása) árán lehet megnöveli az egyik jószág kibocsátását. Megvalósítható persze
minden olyan jószágkombináció is, amely a TLH görbe alatt fekszik, de ebben az eset-
ben kihasználatlan er~források léteznek. A TLH görbe felett lév~ pontokat pedig nem
lehet a termeléssel elérni, mert az ország rendelkezésére álló termelési feltételek ezt nem
teszik pillanatnyilag lehet~vé6. Az 1.1. ábrán vastag vonallal berajzoltunk egy origóra
konkáv TLH görbét.
6
A gazdasági növekedés azonban id~vel kifelé tolja a transzformációs görbét.
24 I. KOMPARATÍV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN
1.1. ábra
A termelési lehet~ségek határa
92
77
64
32
0 35 51 56 115
Az ábra szerint az ország legfeljebb 77 egység y terméket, illetve 56 egység x-et képes
el~állítani, ha a másik jószágot nem gyártja. A bejelölt A és B pont egyaránt Pareto-
hatékony, mert rajta fekszik az ország transzformációs görbéjén. Tegyük fel, hogy a
kiinduló helyzetben az A pontnak felelt meg az ország termelési szerkezete, s ezután tért
át a B pontra, azaz y termékeket alakított át, „transzformált" x-re. Ezzel megnövelte az x
termék kibocsátását áa=51-35=16 egységgel, de ehhez el kellett vonnia er~forrásokat az
y termeléséb~l. Ennek következtében az y kibocsátása csökkent: Ay=64-32= —32. Ezek-
b~l az adatokból meg lehet állapítani a két jószág alternatív költségét az adott szakaszon.
Egy plusz egység x termék 32/16=2 egység y feláldozása árán érhet~ el, tehát ennyi az x
alternatív költsége. A fordított irányú elmozdulás, vagyis az x-r~l az y termékre való
transzformálás az y termék alternatív költségét adja meg, ami 16/32=0,5, tehát az adott
szakaszon egységnyi y alternatív költsége 0,5x.
Ha csak végtelenül kis egységgel növeljük az x termék kibocsátását a TLH görbe egy
adott pontjából kiindulva, akkor megállapíthatjuk az x termék marginális alternatív
költségét az adott pontban. Ezt a ponthoz húzott érint~ meredekségének abszolút értéke
mutatja meg. Az A pontban például itgal=92/115=0,8 az x termék marginális alternatív
költsége, tehát 0,8 egység y termékr~l kellene itt lemondani egy végtelenül kis egység
pótlólagos x-ért cserébe. Ugyanitt egy újabb picinyke egység y 115/92=1,25 egység 1"
termékbe kerülne, mert a két termék alternatív költsége mindig egymás reciproka.
A TLH görbe segítségével szemléltetett alternatív költségre létezik egy másik fogalom
is, a transzformációs ráta (rate of transforma(ion, R7), illetve transzformációs határ-
ráta (marginal rate of transformation, MR7), ha egy adott pontban értelmezzük ezt.
1. KOMPARATÍV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN 25
Ezek szerint:
RTy,= lAy/Axi
az x termék alternatív költsége, és
RT„).= lAx/Ayi (1.2.)
az y termék alternatív költsége. Az x termék marginális alternatív költsége pedig
MRT), = icly/dx1, (1.3.)
és az y-é:
MR T,3, = Idx/dyl. (1.4.)
Kérdés mármost, hogy a számtalan Pareto-hatékony termelési lehet~ség közül melyiket
érdemes ténylegesen megvalósítani. Ezt további fontos információk nélkül nem lehet
eldönteni. Ilyen adat lehet a két termék világpiacon érvényesül~ áraránya az úgynevezett
kis országok számára. Kis országnak tekintjük a kereskedelmi elméletekben azt az or-
szágot, amely a két termékb~l a világpiaci kereslet, illetve kínálat jelentéktelen részét
adja, így nem képes hatni világpiaci árakra, illetve árarányra külkereskedelmi
forgalmának változásai révén. Magyarország számára ilyen például a vas és a búza
világpiaci árának aránya, mert egyikre sem hat a hazai export és import mennyisége'.
Egészítsük ki tehát az 1.1. ábrán lév~ példánkat, s legyen az x termék egységének világ-
piaci ára p,=480 $, az y terméké pedig py=600 $, így a két jószág világpiaci áraránya
Pv=p„/py=480/600=0,8. Ha így áll a helyzet, és az 1.1. ábrán bemutatott ország kicsinek
számít, akkor ez a világpiaci árarány (nemzetközi cserearány)8 számára küls~ (exogén)
adottság, amihez vállalatai igazodni fognak kereskedelmi korlátok hiányában. Úgy oszt-
ják el tehát a társadalom er~forrásait a két ágazat között, hogy 35 egység x-et és 64 egy-
ség y-t termeljenek, vagyis az A legyen az ország termelési pontja. Tökéletes verseny
körülményei között ugyanis az x jószág relatív ára az x jószág alternatív költségét
tükrözi, tehát azt, hogyan viszonyul termelési költsége az y jószág termelési költségé-
hez. Ezt könny~ belátni. Mivel tökéletes versenyben az ár a határköltséggel (marginal
cost, MC) egyezik meg, érvényesülnie kell a következ~ összefüggésnek:
MR7;, = = pipy. (1.5.)
Nehezen lehetne olyan terméket találni, amelynek hazai kivitele vagy behozatala számottev~en
befolyásolná az adott terméknek vagy közeli helyettesít~inek világpiaci árát.
A világpiaci árarány, illetve a nemzetközi cserearány kifejezéseket azonos értelemben fogjuk
használni, hiszen mindkett~ azt mutatja, hogy az egyik jószág egységéért hány egységet lehet
megszerezni a másik jószágból a nemzetközi cserében.
26 1. KOMPARATÍV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN
Ha a pipy=0,8 világpiaci árarány esetén nem az A, hanem a B pontban termelne például
az ország, akkor nem teljesülne az (1.5.) egyensúlyi feltétel, mert a B pontban merede-
kebb érint~ húzható a TLH görbéhez, mint az A pontban. Ezért a B pontban
MRT),(B)=Mcy/MC,,(B)>Wpy áll fenn, ami átrendezve p/MC.,<p)./MC:,. formába írható.
Egy pénzegység határköltségre jutó árbevétel tehát kisebb lenne az x termelésében, mint
az y ágazatban. Ez nem egyensúlyi állapot, mert az x termelésében m~köd~ vállalatok-
nak érdekük lenne az er~források átcsoportosítása az y termelésébe. Ezt belépési korlá-
tok híján meg is tennék, növekedne tehát az y kibocsátása az x termék rovására, míg
végül az A pontba nem jutna a gazdaság, ahol teljesülne már a termelés (1.5.) alatti
egyensúlyi feltétele.
A termelési pont érint~jét áregyenesnek (cserearány-egyenesnek) is nevezik, mert me-
redekségének abszolút értéke nemcsak az x termék marginális alternatív költségét, ha-
nem az x termék relatív árát is megmutatja az egyensúlyi helyzetben. Az 1.1. ábra A
pontjában tehát fennáll a következ~ összefüggés:
Itgal = MRT.,,(A) = MCALICy(A) = p.,/p,.= 0,8.
De a termelési ponton áthaladó áregyenes még más gazdasági információt is hordoz. Ha
tényleg az A pontban termel az ország 35 egység x-et és 64 egység y-t, az érvényesül~
árarány pedig p./p.=0,8, akkor ezen adatok alapján meg lehet határozni az ország reál
GDP-jét. Ez x termékben mérve: Yx=35+(64/0,8)=115, amely érték éppen az áregyenes
vízszintes tengelymetszete. Az y termék mennyiségében kifejezett reál GDP pedig
Yy=-(35-0,8)+64=92, ez pedig az áregyenes függ~leges tengelymetszete. Mindkét esetben
az érvényes áraránnyal számítottuk át az egyik termék mennyiségét a másikra. Ennek
alapján a termelési ponton átmen~ egyenest, amely az érvényes árarányokat tükrö-
zi, egyenl~jövedelem (isoincome) egyenesnek is nevezik, hiszen minden pontja ugya-
nazt a reál GDP-t képviseli9.
Konstans és változó alternatív költségek
Az 1.1. ábrán érdekes jelenséget figyelhetünk meg: míg az A pontban az x termék (mar-
ginális) alternatív költsége 0,8y volt, addig az A és a B pont közötti szakaszon ugyanez
már 2y-t tett ki, a B pontban pedig még nagyobb (3y feletti) érték adódna. Az x jószág
kibocsátásának növelésével tehát relatív költsége (és relatív ára) emelkedik, de eközben
csökken az y termék alternatív költsége. Fordított irányú elmozdulás esetén (ha például a
B pontból indulunk, és az A pontba jutunk) az y termék alternatív költsége n~, és az x-é
csökken. Ez a jelenség a TLH görbe origóra konkáv alakjából következik. Konkáv TLH
görbe arra utal tehát, hogy a termelés b~vítése ágazattól függetlenül a termék al-
ternatív költségének növekedésével jár, sz~kítése viszont csökkenti az alternatív
költséget. Emellett azonban más geometriai formájú transzformációs görbék is léteznek,
mint azt az 1.2 ábrán láthatjuk.
9 Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az érvényes isoincome egyenes a példánkkal ellentétben nem
érinti, hanem metszi az ország TLH görbéjét, amennyiben torzító hatások eredményeként a válla-
latok más árarányt érzékeinek, mint ami az ország számára küls~ adottság.
1. KOMPARATÍV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN 27
1.2. ábra
TLH görbék állandó, növekv~ és csökken~ alternatív költségek mellett
A bal oldali lineáris TLH meredeksége a görbe mentén végig állandó, vagyis kons-
tans az MRT, tehát a két termék alternatív költsége is. Ha változtatja az ország a két
termék kibocsátását, ezzel nem változik meg költségeik aránya. Ha több x-et termelnek
például az y rovására, ezzel nem jár együtt az x termelési költségének relatív emelkedé-
se, mint a középen látható konkáv TLH görbe esetében.
Térjünk át végül az 1.2. ábra jobb oldalán látható origóra konvex transzformációs görbé-
re. Ennél a görbe mentén jobb felé haladva egyre csökken az érint~ meredekségének
abszolút értéke, azaz az x termék alternatív költsége. Ha tehát több x-et termel az ország,
akkor ennek pótlólagos egységei relatíve egyre kisebb költséggel állíthatók el~, viszont
közben egyre n~ az y termék alternatív költsége. Fordított irányú elmozdulás is hasonló
következménnyel jár, tehát konvex TLH görbe esetén a termelés b~vítése ágazattól
függetlenül csökkenti a termék alternatív költségét, sz~kítése viszont növeli ezt.
A szóhasználat egyszer~sítése érdekében a fentieket úgy fejezzük ki, hogy a konkáN
TLH görbe növekv~, a lineáris állandó, és a konvex csökken~ alternatív költségeket
tükröz. Az alternatív költségek változásának a nemzetközi munkamegosztás szempont-
jából az a jelent~sége, hogy ez fékezheti és ösztönözheti is a szakosodást
(specializációt). A szakosodás fogalmával azt ragadjuk meg modelljeinkben, hogy a
munkamegosztás keretében az országok átcsoportosítják er~forrásaikat valamelyik ága-
zatba és ennek termékét exportálják is, miközben a másik ágazatból kivonják a termelési
tényez~ket, és importtal helyettesítik a hazai termelést.
Ha növekv~ alternatív költségek mellett például az x termékre szakosodik egy ország,
ezzel megn~ nála az x termék relatív költsége, ami rontja exportjának világpiaci ver-
senyképességét, és fékezi a további szakosodást. Ezzel párhuzamosan persze csökken az
y termelése, hiszen az ország y-t hoz be az eladott x-ért cserébe. Az y kibocsátásának
visszaesése viszont csökkenti az y jószág alternatív költségét, tehát növeli az y termel~i-
nek versenyképességét az importtal szemben. Ez szintén fékezi a további specializációt.
Növekv~ alternatív költségek esetén tehát a szakosodás többnyire részleges marad,
nem érdemes az összes er~forrást az egyik ágazatból kivonni, és a másik ágazatba át-
csoportosítani.
28 1. KOMPARATÍV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN
Fordított a helyzet a konvex TLH görbe, tehát csökken~ alternatív költségek mellett.
Minél többet termelnek az egyikjószágból, annál inkább csökken relatív költsége és ára,
tehát az export kifejezetten költségcsökkent~ és versenyképesség javító hatású az adott
ágazatban. Az import pedig a hazai kibocsátás visszaesésével jár, ami növeli az import-
tal verseng~ hazai termel~k költségeit és árait. Két termékes modellben tehát a csökke-
n~ alternatív költségek következménye rendszerint a teljes specializáció, vagyis az
országnak érdemes az egyik ágazatba átcsoportosítania az összes rendelkezésre álló
er~forrását. Lineáris TLH görbe esetén a nemzetközi specializáció nem befolyásolja a
költségek alakulását, nem rontja, de nem is javítja egyik termék nemzetközi versenyké-
pességét sem.
Logikus kérdés ezek után, vajon mi határozza meg a transzformációs görbék elhelyez-
kedését és alakját? A görbének az origótól való távolsága két dologtól függ, egyik az
ország tényez~ellátottsága, másik a két ágazat termelékenysége. Tényez~ellátottságon
azt értjük, hogy milyen mennyiség~ er~forrás (munka, t~ke, természeti tényez~k stb.)
felett rendelkezik egy gazdaság. Ennek számbavételét megnehezíti a nemzetközileg
mobil termelési tényez~k, vagyis a t~ke és a munkaer~ áramlása egyik országból a má-
sikba, mert ez megváltoztatja mind a kibocsátó, mind a befogadó ország tényez~állomá-
nyát és TLH görbéjét. Az ebb~l ered~ bonyodalmak nehézkessé tennék a kereskedelmi
modellek tárgyalását, ezért ezt a kérdést külön tárgyaljuk a 4. fejezetben. Addig viszont
eltekintünk a nemzetközi tényez~mozgástól és a termelési tényez~k mennyiségének
országokon belüli változásaitól is.
1.3. ábra
Az eltér~ tényez~ellátottság, illetve termelékenységi színvonal hatásai
77
38,5
\
~(-c
28 56
Az eltér~ tényez~ellátottság hatását az 1.3. ábra mutatja. Ha egyéb különbség a termelé-
si feltételekben nincs a két ország között, csak a II minden termelési tényez~b~l éppen
fele olyan mennyiséggel rendelkezik, mint I ország, akkor a II ország TLH görbéje felé-
1. KOMPARATÍV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN 29
re kicsinyített hasonmása a I ország görbéjének. Ez látszik a végpontok értékéb~l és
abból is, hogy azonos termelési szerkezet esetén egyforma lesz a két termék költség- és
áraránya a két országban (mint az A és a B pontban, amely ugyanazon az origóból induló
sugáron fekszik).
Feltételezhet~ azonban az is, hogy a két ország azonos mennyiséggel rendelkezik min-
den termelési tényez~b~l, de I ország mindkét terméket kétszeres termelékenységi
el~nnyel képes el~állítani. Tegyük fel például, hogy a munka és a t~ke a két termelési
tényez~, az x termék termelési függvényei Cobb—Douglas-típusúak, s a kitev~kben sze-
repl~ paraméterek is egyformák a két országban. Az I országban azonban a függvény az
x=2A•ICSL I-ft alakot ölti, a //-ban pedig az x=44•KPI," formát mutatja. Ugyanannyi té-
nyez~vel tehát az I ország kétszer annyi x terméket tud legyártani, mint a II ország. A
Cobb—Douglas termelési fügvényekben szerepl~ szorzószámot (itt a 24, illetve A
paramétert) teljes tényez~termelékenységnek nevezik; ezek nemzetközi összevetése
mutatja meg az abszolút termelékenységi el~nyöket és hátrányokat. Az x termelésé-
ben tehát az I országnak kétszeres abszolút el~nye van //-vel szemben. Azonos tényez~-
ellátottság mellett természetesen csak akkor jutunk az 1.3. ábrán bemutatott helyzethez,
ha I országnak nemcsak az x, hanem az y termelésében is éppen kétszeres abszolút ter-
melékenységi el~nye van a II országhoz képest.
Amint láttuk, a tényez~ellátottság és a technológiai adottságok határozzák meg a TLH
görbék elhelyezkedését, az origótól való távolságát. A termelési függvényekben kifeje-
zésre jutó termelési feltételekre lehet azonban visszavezetni a TLH görbék alakját, tehát
az alternatív költségek alakulását is. E tekintetben a legegyszer~bb a konvex alakú TLH
görbe magyarázata, ugyanis a csökken~ alternatív költségek egyedüli oka a méretho-
zadék növekedése a két termék gyártásában. Növekv~ mérethozadék esetén a kibocsá-
tás gyorsabban emelkedik, mint a felhasznált inputok mennyisége, tehát a termékegy-
ségre jutó ráfordítások csökkennek'°. Minél többet gyártanak tehát az x jószágból, annál
inkább csökken az egységköltsége. Ezzel párhuzamosan n~ az y-é, mert abból egyre
kevesebbet termelnek, hiszen innen csoportosítják át az er~forrásokat az x ágazatba.
Mindkét hatás közrejátszik az x termék alternatív költségének csökkenésében.
Sokkal több termelési feltétel létezik azonban, mely konkáv formát kölcsönöz a TLH
görbének. Az el~z~ bekezdés gondolatmenetének felhasználásával könnyen belátható
például, hogy a mérethozadékok csökkenése konkáv TLH görbét eredményez. De emel-
lett még egyéb tényez~k is konkávvá tehetik a TLH görbét. Ennek lehetséges, önmaguk-
ban is elégséges okai a következ~k:
— csökken~ek a mérethozadékok;
— inhomogének a rendelkezésre álló termelési tényez~k;
— eltér~ a két termék tényez~igényessége;
'`) A mérethozadék mellett a volumenhozadék és a skálahozadék fogalmak is használatosak
ugyanabban az értelemben. A termelési függvények és a mérethozadékok összefüggéseit a
milcroökonómia részletesen tárgyalja.
30 1. KOMPARATÍV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN
— legalább egy tényez~ ágazatspecifikus jelleg~ .
Az inhomogén termelési tényez~k felhasználhatók ugyan minden ágazatban, de eltér~
hatékonysággal. Példa erre egy városi buszsof~r és egy nemzetközi szállítmányozásban
dolgozó kamionos. Mindketten el tudnák ugyan kollégájuk járm~vét is vezetni, de a
másik szakmához kapcsolódó teljes tudásnak rendszerint nincsenek a birtokában. Szak-
maváltás esetén ezért csak kisebb teljesítményre lennének képesek a másik területen a
betanulás ideje alatt. Az eltér~ tényez~igényesség azt jelenti, hogy a különféle termelési
tényez~k más-más szerepet játszanak az egyes ágazatokban. A málnatermesztésben
például a munka relatíve sokkal fontosabb, mint a t~ke, szemben az acélgyártással, bár
mindkét ágazat használja mindkét tényez~t. Az ágazatspecifikus tényez~ pedig csak a
saját ágazatában m~ködtethet~ eredménnyel, máshol nem használható fel. Például a
külön erre a célra készített uránrudakat csak az atomer~m~vekben lehet alkalmazni,
sehol másutt. Az F.1.1. függelékben mutatjuk meg a TLH görbék grafikus levezetését.
Ha ennek során kikötjük a felsorolt feltételek bármelyikét, konkáv TLH görbét kapunk,
érdemes ezt kipróbálni.
Az el~z~ekb~l következik, hogy lineáris transzformációs görbe, illetve az állandó alter-
natív költségek esete csak a termelési adottságok egészen sajátos és teljesen valószín~t-
len együttállása esetén jön létre. Ehhez állandó mérethozadékú termelési függvények
kellenek, homogén és az ágazatok között szabadon átcsoportosítható termelési tényez~k,
valamint olyan termékek, amelyeknek azonos a tényez~igényességük. Ez utóbbi azt
jelenti hogy bármely adott tényez~árarány mellett a vállalatok azonos arányban kombi-
nálják a termelési tényez~ket a két ágazatban.
A fentiekb~l az következik, hogy a nemzetközi kereskedelemmel kapcsolatos általános
megállapításokat legcélszer~bb a növekv~ alternatív költségeket tükröz~ konkáv TLH
görbékkel szemléltetni. Nagy ugyanis az eshet~sége, hogy az ezt el~idéz~ négy ok közül
legalább egy teljesüljön. A lineáris TLH görbéknek viszont egyszer~ a kezelésük, ezért
néha ezt is érdemes kihasználni a modellekben. A konvex transzformációs görbék pedig
a növekv~ mérethozadékok tárgyalása kapcsán kerülnek ismét el~ a 2. fejezetben.
1.3. A fogyasztói preferenciák beépítése a kereskedelmi modellekbe
Az el~z~ pontban megismertük, hogyan lehet az egyes országok termelési adottságait
modellezni a transzformációs görbe segítségével A nemzetközi kereskedelemre azonban
a termelési adottságok mellett a keresleti feltételek is hatással vannak. Ezért a követke-
z~kben a fogyasztói preferenciákat tárgyaljuk, melyek a piaci keresletben nyilvánulnak
meg. A fogyasztói preferenciák grafikus ábrázolására a milcroökonómiában megismert
közömbösségi görbéket fogunk használni.
Egyéni és közösségi közömbösségi görbék
Két termék esetén az egyéni közömbösségi görbék az U=f(x,y) egyéni hasznossági
függvény vetületei a kétdimenziós terméktérben. Egy közömbösségi görbe pontjai olyan
II Növekv~ mérethozadék esetén a felsoroltakat ki kell zárnunk, hogy biztosan konvex transz-
formációs görbét kapjunk.
I. KOMPARATÍV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN 31
termékkombinációkat jelölnek, amelyek az illet~ egyén (vagy háztartás) számára azonos
mérték~ szubjektív összhasznot, a szükségletkielégítés ugyanolyan szintjét nyújtják. A
hasznosság szubjektív jellege miatt két egyén (vagy háztartás) hasznossága nem hason-
lítható vagy adható össze. Csak az állítható, hogy az origótól távolabb fekv~ közömbös-
ségi görbén lév~ pontok egyazon fogyasztó nagyobb összhasznát mutatják, mint az ori-
góhoz közelebb es~ görbe pontjai.
Az általunk használt „jól viselked~" közömbösségi görbéknek több jellemz~je van. A
görbék negatív meredekség~ek, mert egy jószág fogyasztásának csökkenése önmagá-
ban csökkentené az egyén összhasznát, amit csak a másik hasznos jószág fogyasztásá-
nak megfelel~ mérték~ növelésével lehet ellensúlyozni. A közömbösségi görbék fontos
jellegzetessége, hogy két görbe nem érintheti és nem is metszheti egymást. Egy érin-
tési vagy metszéspont ugyanis azt jelentené, hogy egyazon termékkombináció ugyana-
zon fogyasztó számára egyidej~leg alacsonyabb és magasabb összhasznot is képviselne,
s ez racionális fogyasztónál nem fordulhat el~.
A közömbösségi görbék végül az origóra konvex alakúak, tehát az x termék fogyasztá-
sának emelkedésével csökken a görbe érint~jének meredeksége abszolút értékben. A
meredekség abszolút értékét helyettesítési határrátának (marginal rate of substitution,
MRS) nevezik, s azt fejezi ki, hogy hány egység y termékr~l mond le a fogyasztó egy
pótlólagos marginális egység x termék elfogyasztása ellenében, úgy, hogy ne változzék
az összhaszna. A helyettesítési határráta a közömbösségi görbe érint~jének meredeksége
egy pontban, abszolút értékben véve:
MRSJ, = *dy/dx*. (1.6.)
Ezek szerint csökken a helyettesítési határráta, ha jobbra lefelé haladunk egy közömbös-
ségi görbe mentén. A közömbösségi görbék konvex alakja abból a feltevésb~l követke-
zik, hogy a fogyasztók két széls~séges termékkombinációval szemben ezek átlagát pre-
ferálják.
A közömbösségi görbék segítségével meg lehet határozni a fogyasztói optimumot és az
egyén keresletét a két termék iránt. Ehhez azonban ismerni kell még a fogyasztó összki-
adását (jövedelmét) és a két termék árarányát. Ezen adatok segítségével meghatározható
a fogyasztó költségvetési egyenese, mely az általa megvásárolható jószágkombináció-
kat mutatja jövedelmének teljes elköltése mellett. Minél távolabb esik egy ilyen egyenes
az origótól, annál nagyobb a fogyasztó elkölthet~ jövedelme. A költségvetési egyenes
meredekségének abszolút értéke a két termék árarányát (p.,./py) tükrözi. Az egyenes annál
meredekebb, minél drágább a vízszintes tengelyre felvett x termék a függ~leges tenge-
lyen szerepeltetett y-hoz viszonyítva. Az ismertetett eszközöket és a fogyasztói optimu-
mot az 1.4. ábrán mutatjuk be.
 32 1. KOMPARATÍV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN
1.4. ábra
A fogyasztói optimum és a fogyasztói kereslet
yl
XI
Az ábrán feltüntettük a fogyasztó költségvetési egyenesét, amelynek tengelymetszeteit
megkapjuk, ha a fogyasztó pénzjövedelmét (I) elosztjuk a megfelel~ jószág egységárá-
val. A berajzolt három közömbösségi görbe közül az origóhoz legközelebb fekv~nek
van ugyan két közös pontja is a költségvetési egyenessel (egyik a G pont), de a metszés-
pontokban biztosan kisebb a fogyasztó jóléte, mint amit adott feltételek között maximá-
lisan elérhet. A legmagasabban fekv~ berajzolt görbe viszont adott jövedelem és ter-
mékárak mellett már nem érhet~ el, mert ennek nincs közös pontja a költségvetési egye-
nessel. Az elérhet~ legnagyobb hasznossági szintre az F pontban juthat a fogyasztó, ahol
egy közömbösségi görbéje éppen érinti a költségvetési egyenesét. A fogyasztói optimum
tehát az érintési pontban található, ahol a helyettesítési határráta éppen megegyezik az
érvényesül~ áraránnyal, mert mindkett~t a költségvetési egyenes meredeksége (az ábrán
a ItgA) mutatja:
MRS.), = px/py . (1.7.)
A racionális fogyasztó feltételezések szerint a elérhet~ legmagasabb haszonra törekszik,
ezért az F pontnak megfelel~en költi el jövedelmét, azaz x1 és y, mennyiségben támaszt
1-.eresletet a két jószág iránt.
Kérdés ezek után, hogy az egyéni fogyasztói magatartás elemzésére szolgáló eszköze-
inknek hasznát lehet-e venni a nemzetközi kereskedelem vizsgálatában is. A költségve-
tési egyenesnél a kiterjesztésnek nincs semmi akadálya, ennek nemzetgazdasági változa-
ta a korábban már megismert egyenl~jövedelem egyenes. Ez ugyanúgy viselkedik, mint
a fogyasztó költségvetési egyenese: a mind magasabban fekv~ egyenl~jövedelem egye-
nesek egyre nagyobb reál GDP-re utalnak, a egyenes meredekségének növekedése pedig
arra, hogy relatíve drágábbá vált az x termék.
I. KOMPARATÍV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN 33
Értelmezhet~-e vajon a közömbösségi térkép is társadalmi szinten? Egyszer~ lenne a
dolgunk, ha egyetlen fogyasztó lakná országunkat, akkor Robinsonunk közömbösségi
térképét használhatnánk a társadalmi optimalizálás során. Több fogyasztó esetén már
bonyolultabb a helyzet, bár léteznek technikák arra, hogy az egyéni közömbösségi gör-
békb~l úgynevezett közösségi közömbösségi görbéket lehessen levezetni. Ennek ugya-
nolyan tulajdonságai lesznek, mint az egyéni görbéknek, ráadásul pontjai minden egyes
egyén számára azonos hasznossági szintet reprezentálnak. Ha viszont mindkét eszköz
használható társadalmi szinten is, akkor a fogyasztás társadalmi optimumát ugyanolyan
módon szemléltethetjük, mint az egyéni optimumot az 1.4. ábrán (csak I helyett a GDP-t
jelöl~ Y szerepelne).
A közösségi közömbösségi görbék problémái és áthidalásuk
E hasznos elemzési és szemléltet~ eszköz gyengéje azzal kapcsolatos, hogy levezetésé-
hez szükség van a társadalmi jövedelemelosztás rögzítésére. A külkereskedelem libera-
lizálása, illetve korlátainak emelése azonban módosítja a jövedelemelosztást a társada-
lom tagjai között (a termelési tényez~k tulajdonosai között, a különböz~ fogyasztói cso-
portok között, a termel~k és a fogyasztók között stb.) Ha lenne is tehát egy kezdeti ki-
tüntetett közömbösségi térképünk, a jövedelemelosztás átalakulása után ez megváltozna,
s a két térkép görbéi szinte bizonyosan metszenék egymást. Emiatt nem lehetne a kezde-
ti és a végállapotot jóléti szempontból összevetni.
Ezek szerint két lehet~ségünk van, az egyik, hogy lemondunk a közösségi közömbössé-
gi görbék használatáról. Ezzel a megoldással — bár elméletileg következetes — nem nye-
rünk sokat. Nem rendelkezünk ugyanis jobb eszközökkel, melyek alkalmasak lennének
arra, hogy a társadalom fogyasztói preferenciáit beépítsük a kereskedelmi modelljeink-
be. El~nyösebb tehát, ha a modellalkotás és szemléltetés érdekeit szem el~tt tartva fel-
tesszük, hogy csak egyetlen stabil közösségi közömbösségi térkép létezik. Ha er~s meg-
szorító feltevéseket alkalmazunk, akkor tényleg ilyen térképet kaphatunk.
Feltehetjük egyrészt, hogy a különböz~ egyének preferenciái tökéletesen egyformák, és
az egyéni közömbösségi görbék homotetikusak (bármely, az origóból kiinduló sugár
mentén azonosak a helyettesítési határráták). Így csak egyetlen közösségi közömbösségi
térkép vezethet~ le, de ez viszont csak a kereslet szerkezetének megállapítására alkal-
mas. A társadalmi jóléti szint változásait azért nem mutatja, mert egy magasabb szint~
közösségi közömbösségi görbét úgy is le lehetne vezetni, hogy az egyik fogyasztó jöve-
delmének csökkenését és a másikénak a növekedését feltételezzük.
A másik megoldás esetén nincs szükség az egybevágó és homotetikus egyéni közöm-
bösségi térképek irreális feltevésére. Ehelyett egy hasonlóan er~s megszorító kikötést
kell tennünk, azt, hogy létezik valamely társadalmi konszenzus a jövedelemelosztásra
nézve, és egy olyan intézményrendszer, amely a külkereskedelem-politika változtatásai
után visszaállítja az elfogadott jövedelemelosztást. Ezt akkor tenné meg, ha a piac spon-
tán módon nem juttatna minden fogyasztót legalább arra a jóléti szintre, amelyet a válto-
zások el~tt elfoglalt. A továbbiakban feltételezzük ennek a hatékonyan m~köd~, er~for-
rásokat fel nem emészt~ újraelosztó intézményrendszernek a zavartalan m~ködését, ha
különböz~ állapotok között jóléti összehasonlításokat végzünk. Ez garantálja, hogy a
34 1. KOMPARATIV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN
1. KOMPARATÍV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN 35
közösségi közömbösségi görbéknek ugyanolyan tulajdonságaik legyenek, mint amit az
1.5. ábra
egyéni görbékr~l feltételeztünk. A fogyasztás optimalizálása tehát ugyanazon a módon
fog történni társadalmi szinten, mint amit az 1.4. ábrán bemutattunk, és két különböz~ Általános egyensúly autarkiában növekv~ és állandó alternatív költségek mellett
termékkombinációt a társadalom jóléti szintje alapján is össze tudunk majd vetni.
A fentiekben tehát a jövedelemelosztással kapcsolatos nem piaci tranzakciókat és intéz-
ményeket feltételeztünk. Efféle tranzakciók és intézmények a legtöbb országban valóban
léteznek, ha nem is úgy m~ködnek, ahogy a közösségi közömbösségi görbék használha-
tósága megkívánná. Azt itt nem vizsgáljuk, hogyan lehetne értékelni a valóságosan m~-
köd~, vagy az itt hipotetikusan feltételezett újraelosztó rendszereket. E kérdés részletes
elemzésével a jóléti gazdaságtan foglalkozik.
1.4. Általános egyensúly és a külkereskedelemben realizálható haszon
Az el~z~ két pontban megismert eszközökkel be lehet mutatni gazdaságok általános
egyensúlyi helyzetét autark állapotban, illetve szabad kereskedelem mellett, s~t keres-
kedelmi korlátozások létezése esetén is. A nemzetközi kereskedelem általános egyensú-
lyi modelljeit egyrészt az jellemzi, hogy összekapcsolják a termelés, a fogyasztás és a
külkereskedelem egyensúlyát, ami a vállalatok és a háztartások optimalizáló magatartá- II
sából következik. Másrészt legalább két termék szerepel e modellekben, és teljes a köl-
csönhatások rendszerének bemutatása. Bármelyik exogén tényez~ változik is meg
tehát, annak kihatása lesz mindkét termék termelésére és fogyasztására, nyitott gazdaság A termelés és a fogyasztás egyensúlyi helyzete az I ország esetén az A pontban, a //-nél
a B pontban jön létre. A TLH görbén fekv~ minden más pont csak alacsonyabb jóléti
esetén a külkereskedelmére is. E modellekkel szemléltethet~k a nemzetközi
szint elérését tenné lehet~vé, mert ezeken alacsonyabban fekv~ közömbösségi görbe
specializációból és kereskedelemb~l származó el~nyök is. A következ~kben el~ször a
zárt gazdaság egyensúlyi helyzetét vesszük szemügyre, majd a szabad kereskedelem halad át, mint az ábrán látható. önellátás esetén természetesen a nemzeti kibocsátás
és fogyasztás nem válhat el egymástól, tehát a bejelölt pontok egyaránt mutatják a
állapota következik, végül rátérünk azokra a hatásokra, amelyek az el~bbi szituációból
termelés és a fogyasztás mennyiségét a két termékb~l. Autark egyensúlyban egyszerre
az utóbbiba való átmenet során lépnek fel.
teljesül a termelés (1.5.), illetve a fogyasztás (1.7.) alatti optimumfeltétele. Az I ország-
A termelés és a fogyasztás egyensúlya külkereskedelem nélkül ban például
Külkereskedelem nélküli, teljesen zárt nemzetgazdaságok, illetve korlátozástól mentes,
szabad kereskedelmet folytató gazdaságok feltételezése valójában nem reális, de meglát- MRTy„. = MR.Sy„ = p,/py = P, (1.8.)
juk, hogy mégis kifejezetten hasznos elemzési eszköznek fog bizonyulni. A gyakorlat-
ban is végbemennek esetenként elzárkózási tendenciák (például az 1929-33-as világgaz- ahol Pa-val az autark egyensúlyi árarányt jelöljük. Ugyanezt a jelölést használjuk ezután
dasági válság id~szakában), máskor viszont a liberalizálási irányzat kerül túlsúlyba (pél- a zárt gazdaság egyenl~jövedelem egyenesére is, mert ennek meredeksége abszolút ér-
dául a második világháború után). E tendenciák gazdasági következményeinek megérté-
tékben éppen az autark áraránnyal egyenl~. A II országra is áll az (1.8.) alatti összefüg-
séhez az els~ lépést a „tiszta" állapotok vizsgálatával és összevetésével tehetjük meg. gés, csak ott az egyensúlyi autark árarányt, illetve áregyenest Pb-vel jelöltük, ami egybe-
Lássuk el~bb a zárt gazdaság esetét. esik az ország lineáris TLH görbéjével.
Nemzeti önellátás mellett a termelés és fogyasztás általános egyensúlya abban a pontban Milyen tényez~k alakítják ki az egyensúlyi helyzetben érvényesül~ költség-, illetve ár-
alakul ki, ahol egy közösségi közömbösségi görbe éppen érinti az ország TLH görbéjét.
arányt? E tekintetben már különbség van a két ország között, mégpedig termelési felté-
Ilyen helyzetet mutat be két elszigetelt országra az 1.5. ábra. teleik sajátosságai miatt. I ország TLH görbéje ugyanis konkáv, s a görbe minden egyes
pontjában eltér~ a két termék költségaránya. Ezért a fogyasztói preferenciák is fontos
szerephez jutnak a Pa egyenes meredekségének meghatározásában, mert t~lük függ,
hová kerül az autark egyensúlyi pont a TLH görbén. Ha I ország fogyasztói az x termé-
ket preferálják az y-hoz képest, akkor itt viszonylag sok x-et gyártanak autarkiában, s a
növekv~ alternatív költségek miatt relatíve drágává válik az x termék. Nem lineáris
36 1. KOMPARATÍV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN 1. KOMPARATÍV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN 37

TLH görbe esetén tehát a termelési adottságok mellett a fogyasztói preferenciák is záigazodik mindkét országban (ezt Pv-vel jelöljük ezután). A másik különbség abból
közrejátszanak az autark költség- és árarány kialakításában. adódik, hogy a termelés alternatív költsége néha nem képes hozzáigazodni a közös ár-
Egy fiktív példával megvilágítva a fentebbieket, tegyük fel, hogy Norvégia fogyasztói arányhoz (nemzetközi cserearányhoz). Konstans alternatív költségek mellett ez nyilván-
való, mert ezeken nem változtat a termelési szerkezet alkalmazkodása. Változó alterna-
különösen szeretik a tengeri halat, szemben például a sertéshússal, e két jószág termelé-
tív költségek mellett is el~fordulhat, hogy az egyik ország teljesen specializálódik vala-
sében pedig érvényesüljenek növekv~ alternatív költségek az inhomogén termelési té-
melyik termékre, és transzformációs görbéjének megfelel~ végpontjában már nem vál-
nyez~k miatt. A hal intenzív hazai kereslete miatt az országnak sok er~forrást kell leköt-
tozhamak tovább a termékek alternatív költségei. Teljes specializáció mellett a termelési
nie a halászatban, ami feltevésünk szerint növeli e termék el~állítási költségét. A sertés-
optimum feltétele így módosul tehát: MR7.p.,,/p),=P„, ha az ország az x termékre speci-
ágazat viszont csak kevés, számára alkalmas er~forrást köt le, ami alacsonyabb költség-
alizálódott'2, és MRTkpipy=P„, ha az y jószág termelésére szakosodott.
szintet eredményez. Ebb~l következ~en a hal alternatív költsége magas, a sertéshúsé
pedig alacsony lesz a másik termékben kifejezve. Ha egy pillanatra visszatekintünk az 1.5. ábrára, akkor látható, hogy Pa>Pb. Ez azt jelen-
ti, hogy a kereskedelem megindulása el~tt az x termék alternatív költsége a II országban
Ha viszont a termelési feltételek sajátosságai miatt lineáris egy ország TLH görbéje,
kisebb, tehát ez az ország termeli e jószágot komparatív költségel~nnyel. Ugyanez az
mint a II országé az 1.5. ábrán, akkor a fogyasztói preferenciák befolyása gyengül. Ezek egyenl~tlenség egyben azt jelenti, hogy az y termék alternatív költsége viszont az I or-
meghatározzák ugyan az autark termelési szerkezetet, de a költségekre már nincs hatá-
szágban alacsonyabb, tehát neki ebben van komparatív költségelönye. A munkameg-
suk. A II ország azért termel viszonylag sok y terméket az önellátás állapotában, mert
osztás akkor válik kölcsönösen el~nyössé ebben a modellben, ha a szakosodást a
ezt a jószágot preferálják a fogyasztói (I ország lakóihoz képest), de ett~l nem drágul
komparatív el~nyök határozzák meg. Eszerint I országnak az y, //-nek pedig az x ter-
meg az y termék. Lineáris TLH görbe esetén az autark költség- és árarány tehát
mékre érdemes specializálódnia, s ezt a terméket exportálnia a másik, komparatív hát-
kizárólag a termelési adottságoktól függ.
ránnyal termelt jószágért cserébe. Az 1.6. ábrán szemléltetjük ezt a helyzetet.
Ezek szerint az általános esetben, vagyis változó alternatív költségek mellett (konkáv és
konvex transzformációs görbéknél) mind a termelési feltételek, mind a fogyasztói pre-
ferenciák szerepet játszanak az autark költség- és árarányok kialakításában. Ezek a 1.6. ábra
tényez~k határozzák meg tehát két ország esetén a komparatív költség- és árel~- Általános egyensúly szabad kereskedelem mellett
nyöket is. Speciális esetben azonban, vagyis lineáris tanszformációs görbék mellett,
csak a termelési feltételekt~l függnek a komparatív költség- és árel~nyök. Érdemes
II
ezek után elgondolkodni azon, hogy vajon melyik ország melyik terméket gyártja kom-
paratív költségel~nnyel az 1.5. ábrán lév~ esetben. Az eredményt néhány sorral alább le
lehet ellen~rizni.
Általános egyensúly szabad kereskedelem mellett Fll
A zárt gazdaság után lássuk a másik végletet, a szabad nemzetközi kereskedelmet, ame- export
lyet szállítási költségek, kereskedelempolitikai intézkedések és egyéb tényez~k nem 13 —_
akadályoznak. Ha egy zárt gazdaság kinyitja kapuit, akkor az olcsóbb import visszaszo- import
rítja a komparatív hátránnyal termelt jószág hazai kibocsátását, és az itt felszabaduló
er~forrásokat felszívja a nemzetközileg versenyképes exportszektor b~vülése. Két or-
szágos modellben a javak (közös valutában számított) nemzeti árai közelednek egymás-
hoz, mert a kereslet b~vülése folytán mindkét országban megdrágul a saját exportcikk, 4
az olcsóbb külföldi jószág behozatala pedig leszorítja az importtal verseng~ termék árát. import export
A konkurencia és az áruarbitrázs következtében végül külföldön, belföldön és a nemzet-
közi cserében is kiegyenlít~dik mindkét termék ára, ezzel a bels~ és a nemzetközi csere- Az ábra megrajzolásánál feltételeztük, hogy a két ország csak egymással kereskedik.
arány is egyformává válik. Emiatt egybe kell esniük az export-import mennyiségnek egy-egy termékfajtából. Ezt
Az árarányok egységesülése miatt az egymással keresked~ két országban létrejön a ter- mutatja az ábrán árnyékolással jelzett két egybevágó derékszög~ háromszög is, amit
melés és fogyasztás általános egyensúlyának (1.8.) alatt leírt optimumfeltétele, de az
autark helyzethez képest két különbséggel. Az egyik értelemszer~en az, hogy már nem
az autark, hanem a közös (világpiaci) árarány az, amihez a termelés és a fogyasztás hoz- 12 Ez a helyzet a I/ országnál az 1.6. ábrán.
38 I. KOMPARATIV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN
kereskedelmi háromszögnek nevezünk. E háromszög átfogója mindig az ország érvé-
nyes áregyenesének (egyenl~jövedelem egyenesének) egy szakasza; amelyik a termelési
ponttól (T-vel jelölve) a fogyasztási pontig (jele F) tart, befogói pedig párhuzamosak a
tengelyekkel. A befogók hossza adja meg az export, illetve az import volumenét, hiszen
ezek a távolságok a megtermelt és elfogyasztott termékmennyiségek különbségének
felelnek meg.
Nyitott gazdaságban teljessé válik az analógia az ország egyenl~jövedelem egyenese és
a mikroökonómia fogyasztójának költségvetési egyenese között, ezért az érvényes
isoincome egyenest fogyasztási egyenesnek is lehet nevezni. Az isoincome egyenes
autarkiában is tükrözte ugyan az érvényesül~ árarányokat, de a fogyasztási lehet~sége-
ket nem (csak lineáris TLH görbe esetén). Nyitott gazdaságban azonban az ország fo-
gyasztási lehet~ségeit is megmutatja már, egyrészt mert a termelési ponton halad át, (a
megtermelt javakat lehet csak felkínálni a nemzetközi cserében), másrészt hajlásszöge
éppen a nemzetközi cserearányoknak felel meg. Alkalmas export-import mennyiséggel
tehát bármelyik pontja elérhet~ a fogyasztásban.
Figyeljük meg, hogy szabad kereskedelem esetén a fogyasztási egyenes csak a termelési
pontban érintkezik az ország TLH görbéjével, a többi pontja mind felette fekszik. Ezek
szerint bármilyen export-import mennyiség a termelési lehet~ségek fölé emeli az
ország fogyasztását, ha a komparatív el~nyeinek megfelel~en szakosodik, és a vi-
lágpiaci árakon kereskedik! Ehhez a megállapításhoz nincs szükség a közösségi kö-
zömbösségi görbékre, tehát a rájuk vonatkozó megszorító feltevésekre sem!
A szabad kereskedelem mellett létrejöv~ általános egyensúlyi helyzet elemzése és szem-
léltetése ebben a pontban még hiányos. Az eddig tisztázatlan részletek az alábbiakban
tárulnak fel.
A nemzetközi munkamegosztás és kereskedelem bels~ hatásai
Az alábbiakban tehát nemzeti szinten vizsgáljuk meg, milyen hatások várhatók a kom-
paratív el~nyöknek megfelel~ nemzetközi specializációtól és kereskedelemt~l13 . A nem-
zeti szint~ elemzés is részleges marad azonban, mégpedig két okból. Egyrészt bizonyos
hatások csak a következ~ fejezetben sorra vett kereskedelmi modellek alapján érthet~k
meg.
A komparatív statikus jelleg~ egyszer~ kereskedelmi modellekkel másrészt nem lehet
megragadni az úgynevezett dinamikus hatásokat. A nemzetközi munkamegosztásba
való beépülés er~teljes változásai például távolról sem olyan harmonikusan mennek
végbe, hogy az ország termelési pontja egyszer~en arrébb tolódik a transzformációs
görbéjén. Erre nézve b~séges tapasztalattal rendelkezik minden rendszerváltó ország,
amely az 1990-es évek els~ felében megélte ezt a folyamatot. Magyarországon például
közel 20%-kal esett vissza a reál GDP 1990 és 93 között, s az ország mélyen a transz-
formációs görbéje alá került a termelési tényez~k nagyarányú kihasználatlansága miatt.
13 A világszint~ elemzést az F.1.2. függelékben találja meg az Olvasó.
1. KOMPARATÍV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN 39
A dinamikus hatások pozitív vonatkozásai közé tartozik, hogy a nemzetközi verseny
megszüntetheti a monopolista és oligopolista helyzeteket (f~ként kis országokban).
Az er~teljesebb verseny nyomására több gondot kell fordítaniuk a vállalatoknak a ter-
mék- és technológiai fejlesztésre, a költségtakarékosságra, a vev~k jobb kiszolgálá-
sára stb. De nemcsak a termelésben, hanem a fogyasztásban is érvényre jutnak dinami-
kus hatások: a termékskála b~vülésével differenciáltabbá válnak a fogyasztói igények,
új, eddig ismeretlen termékekre terjed ki a preferenciarendezés, és ezzel módosulhatnak
a megszokott javakra vonatkozó preferenciák is.
A következ~kben azonban megmaradunk a komparatív statikus modellünk keretei kö-
zött, s az 1.6. grafikon továbbfejlesztésével tekintjük át az eddigi ismeretszinten megra-
gadható statikus hatásokat. Ezeket az 1.7. ábrával szemléltetjük.
1.7. ábra
A nemzetközi munkamegosztás hatásai nemzeti szinten
Y II
AYy
•••• ama .9
T»
AYx x
A termelési hatás könnyen nyomon követhet~ az ábrán, ugyanis mindkét országbar
átcsoportosítják az er~forrásokat a komparatív el~nyben lév~ ágazatba. Ennek kibocsá•
tása tehát megn~, és csökken (11 országban meg is sz~nik) a komparatív hátrányban lév~
jószág termelése. A helyzet tehát analóg azzal, mint amikor egy korábban egyedül él~
férfi és n~ összeházasodik. A köztük lév~ különbségek miatt érdemes munkamegosztást
kialakítaniuk, a komparatív el~nyeik szerinti specializációval tevékenységi körük még
inkább különböz~vé válik, s emiatt er~sen egymásra lesznek utalva. Persze emberpárok
és országok is szabadon választhatják a kölcsönös károkat okozó háborúskodást a köl-
csönös el~nyöket hozó együttm~ködéssel szemben — a dolog rajtuk áll.
A fogyasztási hatás a fogyasztás szerkezetének megváltozását jelenti. Az ábrán az ori-
góból húztunk sugarakat az autark és a kereskedelem melletti fogyasztási ponton át.
Ezek meredekségének megváltozása jelzi a fogyasztás szerkezetének átalakulását.
 40 1. KOMPARATÍV ELÖNYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN 1. KOMPARATÍV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN 41

Mindkét országban azt feltételeztük, hogy a gazdasági nyitás révén olcsóbbá váló jószág pontban teljesül, s ha ennek megfelel~en átcsoportosítják az er~forrásokat, végül az F-b~l
aránya növekszik a fogyasztásban. Az egyes • fogyasztókat azonban nem csak ez az az F* fogyasztási pontba jutnak. A jólét ennek megfelel~~emelkedése már egyedül a
árarányváltozás motiválja, hanem a jövedelmi szintjük megváltozása is, hiszen a nem- komparatív el~nyök szerinti szakosodásnak köszönhet~, bár kereskedelem nélkül ez sem
zetközi kereskedelembe való bekapcsolódásnak jövedelmi hatásai is vannak. A két ter- realizálható.
mék keresletének jövedelemrugalmassága pedig eltér~~lehet.
A termelési és a fogyasztási hatás együttesen váltja ki a külkereskedelmi hatást: a 1.8. ábra
nemzetközi árucsere volumene itt nulláról egészen tekintélyes mértékre növekszik. Az
A nemzetközi specializáció és kereskedelem jóléti hatásai
export mindkét országban a reál GDP-nek hozzávet~leg a felét teszi ki (a megfelel~~
tengelyen ez ellen~rizhet~). Magyarország esetében ennél még magasabb arány érvé-
nyesül napjainkban, mint azt a B.1. táblázatban láthattuk.
De maga a reál GDP sem marad változatlan, ennek kapcsán jövedelmi hatásról beszé-
lünk. Ennek a hatásnak a megragadása nem teljesen egyértelm~, hiszen itt sem kerülhet-
jük ki a malcroökonómia és a statisztika által részletesen tárgyalt aggregálási problémá-
kat. Modellünkben ugyanis kétféle árszerkezet létezik, az autarkia melletti és a gazdasá-
gi nyitás által kialakított árarány. Ha az el~bbivel értékelnénk a két termelési szerkeze-
tet, akkor a reál GDP csökkenése adódna mindkét ország esetében. Az 1.7. ábrán azon-
ban másként jártunk el, az egyensúlyi nemzetközi cserearánnyal értékeltük az autark
termelési szerkezetet is. Technikailag úgy jártunk el, hogy a P,, világpiaci áregyenessel
párhuzamos egyenest húztunk mindkét ország autark pontján keresztül. A bejelölt GDP F*
változások (M') így I és II ország esetében is pozitívak, tehát a komparatív el~nyöknek
megfelel~~specializáció növeli a reál GDP-t mindkét országban világpiaci árakon
számítva.
Végére hagytuk a nemzetközi munkamegosztás és árucsere jóléti hatásait, mert az erre
vonatkozó megállapításaink csak akkor tarthatók, ha alkalmazzuk a közösségi közöm-
.rk bösségi görbéket (és a használatukra vonatkozó megszorításokat). Az 1.6. és az 1.7 áb- Az 1.8. ábra jobb oldali részén egy másik kis országot ábrázoltunk, amely az x terméket
rán egyaránt látszik, hogy a komparatív el~nyök kihasználása javítja mindkét ország gyártja komparatív el~nnyel (az autark A pont és a szabad kereskedelem melletti T ter-
jólétét, mert általuk mindkett~~magasabb közösségi közömbösségi görbére jut, mint melési pont összevetése ezt jól mutatja). Szabad kereskedelem mellett azonban az or-
amit önellátással elérhet. De minek köszönhet~~ez a javulás? Ezt pontosabban ki lehet szág az F pontban fogyaszt. Ezen az ábrán ugyanis feltételeztük, hogy a specializáció és
mutatni kis ország esetén, mely alkalmazkodik az exogén világpiaci árarányhoz. Az a külkereskedelem révén megváltozott bels~~jövedelemelosztást nem rendezik vissza az
önellátást feladva az alkalmazkodás els~~lépése a kereskedelem, hiszen az autark terme- eredeti helyzetnek megfelel~en, és ezért új közösségi közömbösségi térkép jön létre
lési szerkezetnek megfelel~~kibocsátással is meg lehet jelenni a világpiacon. A második (ennek görbéit jelöltük szaggatott vonallal). Mint látjuk, az eredeti jövedelemelosztást
lépés, ami a gyakorlatban lassabban és csak áldozatokkal hajtható végre, a termelési tükröz~~folytonos közömbösségi görbék szerint az F pont jóléti szempontból rosszabb a
szerkezet átalakítása az er~források ágazatközi átcsoportosításával. E két lépés követ- kiinduló A pontnál.
kezményeit mutatja az 1.8. ábra bal oldali része. Csökkent tehát az ország jóléti szintje? Ezt semmiképp sem lehet állítani. Egyeseké
Az els~~lépésben tehát az ország változatlanul az A autark pontban termel. Fogyasztói bizonyára romlott, másoké azonban biztosan javult, hiszen az új jövedelemelosztást
azonban a közömbösségi görbék tanúsága szerint az x terméket preferálják, és ezért az A alapul véve az F pont magasabb közömbösségi görbén fekszik az eredeti A pontnál.
pontban megtermelt y mennyiség egy részét a világpiacon x-re cserélik. Ezt mutatja a Másrészt a berajzolt B pont, amely megfelel~~mennyiség~~export-import révén minden
berajzolt kereskedelmi háromszög. Ezáltal az A pontból az F pontba kerül a fogyasztás, további nélkül elérhet~~volna, mindkét termékb~l többet képvisel, mint az autark A pont.
és emelkedik a jólét. A nemzetközi árucsere tehát már önmagában, specializáció nél- Semmi kétség tehát, hogy a jövedelemelosztás veszteseit teljesen kompenzálni lehetne,
kül is feltétlenül javítja a jólétet, ha a világpiaci árarány eltér az ország autark bels~~ és amellett még maradna elég termék mások jólétének növelésére. Persze ha nincs kom-
árarányától. Lehet~séget ad ugyanis arra, hogy a fogyasztás szerkezete jobban iga- penzáció és az F pont valósul meg, akkor csak potenciális jólétnövekedésr~l beszélhe-
zodjék a fogyasztói preferenciákhoz. További jólétnövekedést azonban már csak a tünk. Ezt azonban mindenféle közösségi közömbösségi térkép nélkül is ki lehet jelente-
komparatív el~nyöknek megfelel~~szakosodás hozhat. A termelés optimumfeltétele a T ni, vagyis a komparatív el~nyöknek megfelel~~specializáció és kereskedelem lehet~-
42 1. KOMPARATÍV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN
séget teremt az elfogyasztható termékmennyiség növelésére és a társadalmi jólét
javítására. De még az F pont is olyan, amit nemzeti önellátás esetén nem lehetne elérni
se a termelésben se a fogyasztásban.
1.5. Nemzetközi cserearányok és haszonmegosztás
Mivel a komparatív költségel~nyöket sok olyan tényez~ befolyásolja, amelyben külön-
böznek az egyes országok, .a komparatív el~nyök gyakorlati létezése nem kérdéses. E
szempontból inkább az a fontos, milyen mérték~ek ezek az el~nyök, hiszen kézzelfog-
ható GDP többlet, illetve jólétemelkedés csak a nagyobb mérték~ el~nyök kihasználásá-
tól várható. De hogyan oszlik meg ennek haszna az egymással munkamegosztásra lép~
országok között? A következ~kben ezeket a kérdéseket vesszük górcs~ alá.
A kis országok által realizálható haszon
Mint tudjuk, a kis ország& árelfogadó helyzetben vannak a világpiacon, s e szempont-
ból mindegy, hogy egy ármeghatározó helyzetben lév~ nagy országgal kereskednek-e,
vagy hozzájuk hasonló kicsivel, de adott világpiaci árakon. Szabad kereskedelem esetén
így is, úgy is átveszik a mások által kialakított árarányokat, termel~ik és fogyasztóik is
ehhez fognak igazodni. De nem mindegy számukra, hogy az autark bels~ árarányuk
milyen mértékben tér el a világpiaci áraránytól, vagyis milyen mérték~ek a komparatív
el~nyeik, mert a realizálható hasznuk ett~l függ. Ez látható az 1.9. ábrán.
1.9. ábra
A komparatív el~ny mértéke és a realizálható jóléti nyereség
Az ábrán látható kis ország az y terméket gyártja komparatív el~nnyel, mert Pa autark
áregyenese meredekebb a kiinduló P, világpiaci áregyenesnél. Ha ehhez igazodik, azaz
a T pontban termel, és F-ben fogyaszt, akkor jóléte emelkedik az autark helyzethez ké-
pest. Tegyük fel ezután, hogy valamely exogén világpiaci sokkhatás javítja az ország
KOMPARATÍV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN 43
nemzetközi cserearányát. Relatíve megdrágul tehát az y, vagyis az ország exportter-
méke, s az új világpiaci árarányt most a P„' meredeksége mutatja. Másként fogalmazva,
nagyobb mérték~vé válik a kis ország komparatív el~nye az y termékb~l, komparatív
hátránya pedig az x jószágból. Ha a kis ország fokozza szakosodását az y termékre, és
ennek megfelel~en növeli kereskedelmi forgalmát, vagyis T'-ben termel és F'-ben fo-
gyaszt, akkor a kiinduló állapotnál jóval magasabb jóléti szintre juthat. Fordított esetben
persze jóléti veszteséget okozna a kis országnak a nemzetközi cserearányának romlása a
kiinduló helyzethez (de nem az autark állapothoz!) képest.
Tehát a potenciális haszon a különböz~ség mértékét~l függ: ha egy ország sajátossá-
gai jelent~sen eltérnek partnereinek adottságaitól, akkor remény van arra, hogy nagy
haszon származik az együttm~ködésükb~l.. Kis ország annál nagyobb hasznot reali-
zálhat, minél távolabb áll autark bels~ áraránya az egyensúlyi világpiaci árarány-
tél. Ha megváltoznak a számára exogén világpiaci árak, akkor cserearány-nyereségre
tehet szert, illetve -veszteséget szenved aszerint, hogy a világpiaci árarány távolodik-e
vagy közeledik autark bels~ árarányához.
Érdekes tanulsága még a fentebbi modellnek, hogy ha végrehajtja egy kis ország a
gazdasági nyitást, és bekapcsolódik a nemzetközi munkamegosztásba, ennek Összes
el~nyét egymaga realizálja. Kereskedelmi partnereinél ugyanis nem változik meg ett~l
az érvényesül~ árarány, tehát nem mozdulnak el észlelhet~en termelési és fogyasztási
pontjaik. Némely — a kis országok számára negatív — tapasztalattal összevetve furcsának
t~nhet persze egy olyan megállapítás, hogy a kis országok egymaguk zsebelik be a nem-
zetközi munkamegosztás és kereskedelem összes el~nyét. Amit azonban az 1.9. ábrán
látunk, az a spontán piaci mechanizmusok m~ködésének eredménye a tökéletes nemzet-
közi árupiaci verseny keretei között. A valóságban azonban megtörténik olykor a hatal-
mi pozíció és er~fölény gátlástalan kihasználása a kereskedelmi kapcsolatokban.
De mit tegyen egy kis ország, ha nagy kereskedelmi partnerei manipulálják a világpiaci
árakat? Ha az OPEC (az olajexport~r országok kartellje) visszafogja például a kiterme-
lést, és ezzel világpiaci áremelkedést idéz el~, az érintett kis országok nem tehetnek
jobbat, mint alkalmazkodnak az új helyzethez. Akár exportálnak, akár importálnak k~o-
lajat, érdemes az új helyzetnek megfelel~en megváltoztatniuk termelési és fogyasz-
tási szerkezetüket, de nem érdemes változtatniuk a szabad kereskedelem politiká-
ján! Import~r országban ésszer~ lehet tehát növelni az üzemanyag el~állítására alkalmas
növények (repce, búza, kukorica stb.) vetésterületét, megfelel~ feldolgozó üzemeket
létesíteni, autó helyett villamossal vagy kerékpárral munkába járni, közútról vasútra
terelni a szállítmányokat, de nem célszer~ állami kereskedelempolitikai intézkedéseket
tenni. Az 1.9. ábrán lehet a P„ a P,' vagy akár mindkett~ „manipulált", az ábrán szerep-
l~ kis országot azonban a feltételezett szabad kereskedelem juttatja az általa elérhet~
legmagasabb jóléti szintre mindkét esetben.
A nemzetközi cserearányokat meghatározó tényez~k
A kicsikt~l eltér~en a nagy országok nem árelfogadó hanem ármeghatározó helyzetben
vannak a nemzetközi kereskedelemben, hiszen exportjuk vagy importjuk változásai
érezhet~en kihatnak az adott termék világpiaci kínálatára vagy keresletére, és ezáltal az
44 I. KOMPARATÍV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN
árára is. Ha modellünkben nagy ország szerepel, akkor nem tekinthetjük küls~ változó-
nak a világpiaci árarányt. De számára is exogén tényez~ kereskedelmi partnereinek ter-
melési képessége, illetve fogyasztóik preferenciarendezése. Így a komparatív el~nyök
mértéke, illetve a kereskedelemben realizálható haszon nagy országnál is attól függ,
hogy saját és kereskedelmi partnerének autark áraránya milyen mértékben tér el
egymástól. Minél nagyobb az eltérés, annál er~sebbek az ösztönz~ er~k a specializációra
és a nemzetközi árucserére.
Az egyensúlyi világpiaci árarány levezetéséhez szükség van az úgynevezett ajánlati
görbére (oger curve). Az ajánlati görbe azt mutatja meg, hogyan változik egy ország
optimális export-import volumene a világpiaci árarány függvényében. Levezetésé-
nek több módja ismert, ezek közül az egyszer~bb eljárást mutatjuk meg az 1.10. ábrán,
ahol feltételezzük, hogy az ország az x terméket gyártja komparatív el~nnyel.
1.10. ábra
Az ajánlati görbe levezetése
)0
Az ábra bal oldali részén az ország általános egyensúlyi helyzete látható autark állapot-
ban és három különböz~ világpiaci árarány mellett. Ha a világpiaci árarány éppen meg-
egyezne az ország autark egyensúlyi árarányával, akkor nem lennének az országnak se
komparatív el~nyei, se hátrányai, ezért nem lenne érdemes külkereskedelmet folytatnia.
E helyzetnek az origó felel meg az ábra jobb oldali részén, mert ott az optimális keres-
kedelmi mennyiségeket vesszük fel az origótól számítva. A feltüntetett világpiaci árará-
nyok (I)„, P„', 1),") mellett azonban már érdemes szakosodnia és kereskednie az ország-
nak. Ezt mutatják az ábra bal oldalán a világpiaci árarány növekedésével egyre nagyob-
1. KOMPARATÍV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN 45
bá váló kereskedelmi háromszögek. Ezeket 180°-kal elfordítva berajzoltuk a jobb oldali
koordináta-rendszerbe is úgy, hogy a T, T', T" termelési pontoknak megfelel~ csúcs-
pontjaik egyaránt az origóba kerüljenek. A bal oldalon F, F', F"-vel jelölt csúcsponto-
kat a jobb oldalon K, K', K" jellel láttuk el, mivel ezek koordinátái mára kereskedelem-
ben kialakuló x export és y import mennyiségeket mutatják meg. Az ajánlati görbe többi
pontját hasonlóképpen kellene levezetni. Mi az ábra jobb oldalai részén a meglév~ négy
pont összekötésével rajzoltuk meg a görbét.
Az ajánlati görbe azért mutatja a különböz~ világpiaci árarányokhoz tartozó optimális
export-import volument, mert e mennyiségeket az optimális termelési és fogyasztási
adatok különbségeként határoztuk meg. Az ajánlati görbe alakját és méretét tehát az
ország termelési lehet~ségei és fogyasztói preferenciái határozzák meg, hiszen a terme-
lési lehet~ségek határával és a közösségi közömbösségi térképpel vezettük le. Ennek az
országnak a görbéje visszahajlik: ha egyre javul a nemzetközi cserearánya, egy pont
után már nem növeli, hanem csökkenti az x termék exportját. Ennek oka egyrészt az
alternatív költségek növekedése a termelésben (konkáv transzformációs görbe), más-
részt a határhasznok csökkenése a fogyasztásban (konvex közömbösségi görbék).
A két termékes modellben egy országnak — kicsinek és nagynak egyaránt — két ajánlati
görbéje van. E példában ugyanezen eljárással származtatható az ország másik ajánlati
görbéje is, csak P„<Pa világpiaci árarányok mellett. Ez esetben ugyanis az y terméket
termelné az ország komparatív el~nnyel és így ezt exportálná az x importja mellett. E
másik ajánlati görbe is az origóban érintené a Pa autark áregyenest, csak nem felette,
hanem alatta futna. Két termékes, két országos modellben persze egy országnak mindig
csak az egyik ajánlati görbéje releváns, az éppen, amelyik a komparatív el~nnyel termelt
termékének exportját mutatja. Az ajánlati görbén az exportterméket könny~ felismerni,
hiszen csak ennek korlátozott a kereskedelmi mennyisége. Egy termékb~l ugyanis leg-
feljebb annyit lehet kivinni, amennyit meg lehet termelni (ezt a transzformációs görbe
megfelel~ végpontja mutatja). Ha az ország lakosai fogyasztanak is bel~le, akkor a le-
hetséges export még ennél is jóval kisebb.
Ezután rátérünk az egyensúlyi világpiaci árarány megállapítására, amihez két nagy or-
szág releváns ajánlati görbéjére van szükség". Ezt mutatjuk be az 1.11. ábrán, ahol 1-
gyel az x-et komparatív el~nnyel termel~ I ország ajánlati görbéjét jelöltük, //-vel pedig
az y-t komparatív el~nnyel gyártó II ország ajánlati görbéjét.
Az egyensúlyi helyzet ott jön létre, ahol a két görbe metszi egymást, hiszen a világpiaci
exportkínálat és importkereslet az E pontban egyezik meg mindkét termékre nézve. Az
egyensúlyi világpiaci árarányt a P, egyenes meredeksége mutatja meg. A világpiaci
áraránynak modellünkben és a legtöbb más kereskedelmi modellben is a két
autark árarány (Pl és Pfi) közé kell esnie. Ha ugyanis kívül esne e határpontok vala-
melyikén, akkor az egyik országnak már nem lenne érdemes kereskednie, hiszen ez
csökkentené jólétét az autark állapothoz képest. Az E egyensúlyi pont koordinátáiról le
lehet olvasni a külkereskedelmi forgalomba kerül~ x, és y, mennyiséget. Ezek a mennyi-
14 Egy nagy ország mellett a világgazdaság fennmaradó részét is lehet egyetlen egységnek tekin-
teni, amely a nagy országgal kereskedik.
46 1. KOMPARATÍV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN I. KOMPARATÍV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN 47

ségek mindkét országnak az általa elérhet~~legnagyobb jólétet nyújtják az egyensúlyi Ezzel befejeztük az úgynevezett általános kereskedelmi modell ismertetését, és olyan
világpiaci árarány mellett. modellekre térünk át a következ~~fejezetben, amelyek az eddigieken túl további sajátos
feltevésekkel élnek a termelési feltételekre és a fogyasztói preferenciákra vonatkozóan.
A 2. fejezetben tárgyalt modellek segítségével sok új és érdekes következtetésre jutunk
1.11. ábra majd a nemzetközi kereskedelem okaira és következményeire nézve.
Az egyensúlyi világpiaci árarány meghatározása

II

PT

Ez az általános egyensúlyi helyzet azonban nagyon „kényes", hiszen rögtön felborul

bármilyen exogén változás hatására. Ha módosulnak egyik vagy mindkét ország terme-
lési feltételei, illetve fogyasztóinak preferenciái, akkor elmozdul egyik vagy másik, il-
letve mindkét ajánlati görbe, új egyensúlyi világpiaci árarány alakul ki, ami mindkét
országon belül átalakítja a termelés és a fogyasztás szerkezetét, növeli vagy csökkenti az
elérhet~~jóléti szintet. Ugyanez a következménye a szabad kereskedelmet eltorzító bár-
mely állami intézkedésnek is.
A végére hagytuk azt a gyakorlati szempontból is igen fontos kérdést, hogyan oszlik
meg a résztvev~~országok között a komparatív el~nyök kihasználásával szerezhet~~ha-
szon. A haszon megoszlása az egyensúlyi világpiaci áraránytól függ, amelyre két
nagy ország esetén mindkett~~hat termelési feltételeivel és fogyasztóinak preferenciái-
val. Kis országok is hatnak persze az egyensúlyi világpiaci árarányra, csak nem egyen-
ként, hanem összességükben, hiszen így már jelent~s külkereskedelmi forgalmat bonyo-
lítanak le. Minél közelebb esik az egyensúlyi világpiaci árarány az illet~~ország autark
bels~~árarányához, annál kisebb az általa realizálható haszon, hiszen annál kevesebbet
nyerhet a termelési szakosodás és a nemzetközi árucsere révén. Az 1.11. ábrán sem
egyenl~en oszlik meg a haszon: az I ország valamivel többet, a II ország némileg keve-
sebbet realizál bel~le, mert a P, közelebb áll P11-höz, mint Prhez.
48 1. KOMPARATÍV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN
1. KOMPARATÍV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN 49

F.1.1.1. ábra
F.1.1. Függelék
A TLH görbe levezetése egyetlen mobil termelési tényez~vel
A transzformációs görbék származtatása
A TLH görbe levezetéséhez szükség van a két jószág termelési függvényére és az ország y=0,2 y
rendelkezésére álló tényez~k mennyiségének ismeretére. A levezetés nagyon egyszer~,
ha a csak egyetlen termelési tényez~ van a modellben, amely átcsoportosítható az ágaza-
tok között, mert így kétdimenziós termelési függvényekkel dolgozhatunk. Erre mutatunk
be egy példát az alábbiakban.
Tegyük fel, hogy az x termék termelési függvénye x = 0,1•Vr:. , az y-é pedig
y = 0,2w, ahol L. és L az indexszel jelzett jószág termelésében felhasznált munka-
mennyiséget jelöli. E példában tehát a munka az egyetlen átcsoportosítható termelési
tényez~. Ismert még, hogy az adott ország összesen 90.000 egység homogén munkával
rendelkezik, amely egyaránt jól felhasználható a két ágazatban. Mivel a TLH görbét
akarjuk levezetni, kihasználatlan munkamennyiség nem maradhat: Lx+L,,=90.000. A 90.000 X=0,1.4 x
felhasznált munkamennyiséget a termelési függvényekb~l kifejezve: Lx=100x2,
Ly=25y2. A behelyettesítés és a rendezés után ebb~l megkapjuk az ország transzformáci-
ós görbéjét: y = V3600 — 4x2 . Bonyolultabb némileg a helyzet, ha már két termelési tényez~r~l feltételezzük, hogy
Ugyanezt geometriai módszerrel is levezethetjük. Ez látható az F.1.1.1. ábrán, ahol ösz- szabadon átcsoportosítható a két ágazat között, mert ebben az esetben mindkét tényez~
szeforgattunk négy egynegyedes koordináta-rendszert, hogy egy pontba kerüljön az felhasznált mennyisége változhat egy-egy termék termelésében. Ebben az esetben a
háromdimenziós termelési függvények kétdimenziós vetületeit, az egyenl~termék
origójuk. A bal fels~ben helyeztük el az y termék termelési függvényét, a jobb alsóban
(isoquant) görbéket használhatjuk fel a szerkesztés során. Az alábbiakban a TLH görbe
az x termelési függvényét. A bal alsó koordináta-rendszerben látható 45°-os egyenes
geometriai levezetését mutatjuk be két átcsoportosítható termelési tényez~vel.
mutatja a rendelkezésre álló munkamennyiség elosztásának lehet~ségeit a két ágazat
között. Az ábrán kiválasztottunk hat lehetséges elosztást, a megfelel~ munkamennyisé- Legyen az x termék termelési függvénye X=F(K,L), az y-é y=G(K,L), ahol L a munka, K
geket rávetítettük a termelési függvényekre, s megkaptuk a hozzájuk tartozó kibocsátást pedig a t~ke jele, F-fel és G-vel pedig a függvényeket jelöltük. Az ország rendelkezzen
a két termékb~l. E pontokat ábrázoltunk a jobb fels~ koordináta-rendszerben, s e pontok összesen L1 munkamennyiséggel és KI t~keállománnyal. Ha e tényez~ket vesszük fel
összekötésével rajzolódik ki az ország TLH görbéje. egy koordináta-rendszer tengelyeire, akkor a tényez~teret kapjuk meg. Ebben vezetjük
le a rendelkezésre álló tényez~mennyiségek Pareto-hatékony elosztásának lehet~ségeit
E példában két oka is lehet a TLH görbe konkáv alakjának, vagyis a növekv~ alternatív
az úgynevezett Edgeworth-doboz (boxdiagram) segítségével az F.1.1.2. ábrán. Ehhez
költségeknek. Egyik a csökken~ mérethozadék, ha feltételezzük, hogy csak egy terme-
lési tényez~vel, a munkával gyártják a termékeket. A csökken~ mérethozadék origóra az eszközhöz úgy jutunk, hogy két egynegyedes koordináta rendszert szembeállítunk
konkáv termelési függvénnyel ábrázolható, ilyenek jelennek meg a grafikonon is. Lehet- egymással, ahol az egyiket 180°-kal elfordítjuk. Így egy téglalapot kapunk, aminek az
oldalai éppen L1 , illetve K1 hosszúságúak. E téglalapba rajzoljuk be a két termelési
séges azonban egy másik eset is, két termelési tényez~vel, állandó mérethozadékokkal,
függvény isoquant görbéit, az x termékét az 0-val, az y-ét az 0'-vel jelzett origóból
úgy azonban, hogy a mobil munka mellett van még egy ágazatspecifikus tényez~, ame-
lyik nem csoportosítható át a két jószág termelése között. Egy-egy iparágban azonban kiindulva. A téglalap minden pontján két isoquant görbe halad át, egyik az x, másik az y
állandó mérethozadék és az ágazatspecifikus tényez~ fix mennyisége mellett az origóra termelési függvényéhez tartozik. A téglalapban található bármely pont a rendelkezésre
álló tényez~mennyiségek egy lehetséges elosztását mutatja a két ágazat között. Ehhez
konkáv alakot ölt a munka parciális termelési függvénye, s pontosan ilyen függvényeket
láthatunk az F.1.1.1. ábrán. tehát egy megvalósítható termékkombináció tartozik, amit a ponton áthaladó isoquantok
számértékér~l olvashatunk le.
50 I. KOMPARATÍV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN 1. KOMPARATÍV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN 51

F.1.1.2. ábra F.1.1.3. ábra

Pareto-hatékony és nem hatékony pontok az Edgeworth-dobozban A szerz~dési görbéb~l származtatott TI,E1 görbe

Y3

Y2

XI X2 X3 X4 X 5
L
•
Y3
E példában a TLH görbe konkáv alakja abból következik, hogy eltér~ a két termék
tényez~igényessége. Ha a két origóból húznánk egy-egy sugarat a szerz~dési görbe
egyazon tetsz~leges pontjához, akkor eltér~ meredekség~ egyeneseket kapnánk. Az 0-
val jelölt origóból induló sugár lenne a laposabb, az 0 '-b~l kiinduló sugár a merede-
kebb, mert a szerz~dési görbe a téglalapnak az origókat összeköt~ átlója alatt helyezke-
A dobozhoz tartozó számtalan pont közül csak a két origó, illetve azok a pontok számí-
dik el. Mivel az 0-ból induló laposabb sugár meredeksége az x termelésében érvényesü-
tanak Pareto-hatékonynak, ahol egy x és egy y isoquant éppen érinti egymást. Ezen érin- l~ K/L arányt mutatja, az 0 '-b~l kiinduló sugár meredeksége pedig az y ágazatra jellem-
tési pontokból kiindulva csak úgy lehet megnövelni az egyik termék kibocsátását, hogy
z~ KIL arányt, ezért példánkban az x a munkaigényes, az y pedig a t~keigényes termék a
csökkentjük a másikét. Ilyen az F.1.1.2. ábrán bejelölt A, B, C és D pont. Az origókat és
másikhoz viszonyítva.
ezeket összekötve megkapjuk az úgynevezett szerz~dési görbét, amely a Pareto-
hatékony pontok halmaza. E pontokban egy x és egy y isoquantnak közös érint~je van,
erre példa az ábrán a P, egyenes. Ezen egyenes meredekségének abszolút értéke a tech-
nikai helyettesítés határrátája (marginal rate of technical substitution, MRTS), ami a
Pareto-hatékony pontokban megfelel a két tényez~ árarányának (pLiPx).
Ahol az isoquantok metszik egymást, mint például az E és az F pontban, ott lehet~ség
van a termelési tényez~k olyan átcsoportosítására a két ágazat között, amelynek ered-
ményeként az egyik jószág kibocsátása emelkedik, miközben a másiké nem változik.
Ezek tehát paretói értelemben nem hatékony pontok. A termelési tényez~k átcsoportosí-
tásával eljuthatunk innen a B vagy a C pontba, illetve ezek közé a szerz~dési görbére,
ahol már nincs többé hatékonyságjavító átcsoportosítási lehet~ség. Ezért számítanak
ezek Pareto-hatékony tényez~allokációnak.
Mivel a TLH görbe is a Pareto-hatékony termelési pontok halmaza, ez már egyszer~en
származtatható a szerz~dési görbéb~l, csak át kell térni a tényez~térb~l a terméktérbe.
Az A pont megfelel~jét a terméktérben A '-vel jelöltük az F.1.1.3. ábrán; ennek x, és y4 a
két koordinátája, a B' ponté x2, illetve y3 és így tovább. Mivel az E és az F pontnak meg-
felel~ két különböz~ tényez~allokáció ugyanazt a nem hatékony x2, y2 termékkombiná-
ciót szolgáltatja, nekik egyazon pont felel meg a terméktérben a TLH görbe alatt.
52 1. KOMPARATIV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN
F.1.2. Függelék
A szakosodás és külkereskedelem hatásai nemzetközi szinten
Az 1.4. pontban áttekintettük a komparatív el~nyöknek megfelel~ specializáció és kW -
kereskedelem hatásait nemzeti szinten. Most nemzetközi szinten vizsgáljuk meg e fo-
lyamatok következményeit, különös tekintettel a termelés és a fogyasztás hatékonyságá-
nak javítására.
Lássuk el~ször a megtermelt javak elosztásának hatékonyságát. Ha egyetlen fogyasztási
egységr~l (a mikroökonómiában egyénr~l, itt egy zárt nemzetgazdaságról) van szó, ak-
kor a fogyasztás hatékonyságához teljesülnie kell az MRS=Wpy feltételnek, amit a fen-
tebb már kihasználtunk. Ha azonban két egység, itt két ország (I és 11) létezik a modell-
ben eltér~ közömbösségi térképekkel és kiinduló termékkészlettel, akkor ennek nemzet-
közi elosztása csak akkor lehet Pareto-hatékony, ha teljesül a következ~ feltétel is:
MRSI = MRSH = px1py (F.1.2.1.)
Pareto-hatékony nemzetközi jószágallokáció mellett az egyik ország fogyasztóinak jólé-
te csak úgy növelhet~ meg, ha a másik ország fogyasztóinak jóléte csökken, míg egy
paretói értelemben nem hatékony elosztásból kiindulva akár mindkét ország fogyasztói-
nak jóléte javítható a birtokukban lév~ termékkészlet újraelosztásával.
Induljunk ki az autark egyensúly állapotából, és tételezzük fel, hogy léteznek kompara-
tív el~nyök és hátrányok a két ország között. Ez azt jelenti, hogy sem a termelés, sem a
javak elosztása nem hatékony a két ország között nemzetközi szintr~l nézve. Autarkiá-
ban ugyanis érvényesül az MRT,=MR.Si--(p.,/p).)1 optimumfeltétel, s ugyanez a II ország-
ra is, de mivel léteznek komparatív el~nyök és hátrányok MRTAVRTH, de ebb~l adódó-
an MRSI#MRSH, amivel megsértik a javak elosztásának hatékonysági kritériumát is.
Mindez megmutatható a csere Edgeworth-dobozában, amely ugyanúgy szerkeszthet~
meg, mint a termelés doboza az F.1.1. függelékben. Annyi a különbség, hogy a tenge-
lyekre nem a termelési tényez~ket, hanem a. javakat vesszük fel, és a terméktérbe a két
szerepl~ közömbösségi görbéit rajzoljuk be a termelési függvények isoquantjai helyett.
A doboz méreteit a két ország együttes autark termékkészlete határozza meg. Az autark
állapotnak megfelel~ kiinduló elosztást egy adott pont képviseli a doboz belsejében, ezt
jelöltük A-val az F.1.2.1. ábrán. Ez a pont nem hatékony, mert itt két közömbösségi
görbe nem érinti, hanem metszi egymást, és látható, hogy MRSI>MRSH (MRSret, illetve
MRSir~t az ábrán a Ph illet~leg a Py autark áregyenes meredekségének abszolút értéke
adja meg).
I. KOMPARATÍV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN 53
F.1.2.1. ábra
Lehet~ség az elosztás hatékonyságának javítására
Y•
Az A pontból kiindulva a nemzetközi árucserével javítható az elosztás (fogyasztás)
hatékonysága még a komparatív el~nyöknek megfelel~ specializáció nélkül is. Ha a
külkereskedelem segítségével a két ország a Pareto-hatékony B pontba jut, akkor csak a
II ország jóléte javul, az /-é változatlan marad, a C pontban pedig fordítva lenne. A szer-
z~dési görbének e két pont közötti szakaszát elérve mindkét ország jóléte emelkedik. Ha
a berajzolt kereskedelmi háromszög és a P. világpiaci áregyenes szerint az I ország y
terméket exportál és x terméket importál, akkor a D pontnak megfelel~
jószágkombinációhoz jut az 0-val jelölt origóból számítva. Ez a csere magasabb jóléti
szintre juttatja az önellátáshoz viszonyítva, mert fogyasztói a másik országhoz képest az
x terméket preferálják. A II ország is a D pontba jut, de ö az y termék behozatalával és
az x termék kivitelével. Az általa így megszerzett, D pontnak megfelel~ termékkészletet
viszont az 0' origóból kell felmérni. Az ~ fogyasztói is jobb helyzetbe kerülnek a csere
révén, mert a behozatallal növelhetik a magasan preferált y jószág fogyasztását.
Mi a tanulság számunkra? Egyrészt az, hogy kereskedni még akkor is érdemes, ha a
termelési szerkezet valamilyen okból nem tud hozzáigazodni a komparatív el~-
nyökhöz (mert például rövid távon nem csoportosíthatók át a termelési tényez~k az
egyik ágazatból a másikba). A másik fontos tanulság az, hogy a nemzetközi árucsere
automatikusan gondoskodik a javak Pareto-hatékony elosztásáról, mégpedig azzal,
hogy egységes árarányokat hoz létre az egymással keresked~ országokban kereske-
delmi akadályok hiányában. Ha a nemzeti árarányok kiegyenlít~dnek, akkor a
helyettesítési határráták is, feltételezve a fogyasztók racionális magatartását, s ezzel az
elosztás Pareto-hatékonnyá válik. Az elosztás Pareto-hatékonyságát persze nem szabad
összekeverni az elosztás igazságosságával vagy méltányosságával, bárhogy is
definiálnánk ez utóbbiakat. Igazságosságról és méltányosságról a piaci mechanizmusok
nem gondoskodnak se nemzeti, se nemzetközi szinten.
 1. KOMPARATÍV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN
54
Lássuk ezután hogyan hat a termelési tényez~k elosztásának hatékonyságára a kompara-
tív el~nyök szerinti nemzetközi munkamegosztás. Nemzeti szinten vizsgálva persze az
autark helyzetben is hatékony a termelési tényez~k ágazatok közti allokációja, mert két
tényez~ esetén teljesül mindkét ágazatban az MRTS=pdpic optimumfeltétel, illetve az
MRT=p,lpy feltétel is. Ami azonban nemzeti szinten hatékonynak számít, nemzetközi •
szintr~l tekintve már nem az, ha léteznek a két ország. között komparatív költségel~nyök
és -hátrányok.
Ennek illusztrálására a világ transzformációs görbéje alkalmas, amelyet a nemzeti
TLH görbék segítségével lehet levezetni. Ez a görbe a világ termelési lehet~ségeinek
határát mutatja, de a komparatív el~nyök szerinti munkamegosztás lehet~ségeinek ki-
használásával': A világ TLH görbéjén is Pareto-hatékony termelési pontok találhatók.
Egy ilyen pontba csak úgy juthat ki a világ, ha minden ország figyelembe veszi a kom-
paratív el~nyeit és hátrányait a termelési tényez~k allokációjánál. Az F.1.2.2. ábrán kö-
vethetjük nyomon a világ transzformációs görbéjének származtatását két ország és ál-
landó alternatív költségek mellett.
F.1.2.2. ábra
Az egyes országok és a világ TLH görbéje
D Az ábrán egyértelm~en látszik, hogy az autark állapotnak megfelel~ termelési szer-
Y3-1-Y4
Xj X3
II
tY2
X4
Emlékeztetünk rá, hogy a nemzetközi tényez~mozgást kizártuk a kereskedelmi modellekb1
pedig ez befolyással lehet a nemzeti és a világ TLH görbéjére is.
1. KOMPARATÍV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN 55
Az ábrán bal oldalt az I és II ország autark egyensúlyi helyzete látható, amely az A, il-
letve a B pontban jön létre. Nevezzük el a koordináta-tengelyek és a TLH görbe által
alkotott idomot (itt háromszöget) termelési blokknak. Ez az összes megvalósítható
hatékony és nem hatékony termékkombináció halmaza. A bal oldali koordináta-
rendszerben az I ország termelési blokkjának nullpontját a II ország termelési blokkjá-
nak fels~ csúcsára helyeztük, mert így a D pont megmutatja az összes y mennyiséget
(y3+y4), amit a két ország együttesen megtermelni képes, ha egyik sem gyárt x-et. Ha
most a D és az E pont között haladunk lefelé az I ország termelési blokkjának átfogóján,
s az ezen lév~ pontokat az 0 origóhoz viszonyítjuk, akkor ezzel azt feltételezzük, hogy a
11 ország csak a nála komparatív el~nyben lév~ y terméket gyártja, az I ország pedig
mindkét terméket. Ezek világszinten is Pareto-hatékony termékkombinációk, mert a
komparatív el~nyök kihasználását feltételezik, tehát e szakasz a világ TLH görbéjének
része.
A világ TLH görbéjének alsó, E és F pont közötti szakaszát pedig úgy kapjuk meg, hogy
az I ország termelési blokkját lefelé csúsztatjuk. Eközben nullpontjának végig kell ha-
ladnia a II ország termelési blokkjának átfogóján, a csúsztatott blokk befogóinak pedig
párhuzamosaknak kell lenniük a tengelyekkel. Így I ország termelési blokkjának az a
csúcsa, mely korábban az E pontot adta, kirajzolja az E és F pont közötti szakaszt. Ez is
megvalósítható Pareto-hatékony pontokból áll, hiszen ezeket úgy lehet elérni, hogy az I
ország csak a nála komparatív el~nyben lév~ x terméket gyártja, a II ország pedig mind-
kett~t. Ez alól az F pont kivétel, mert itt a II ország is teljesen specializálódik az x ter-
mékre, s így ketten összesen x3+x4 mennyiséget gyártanak.
Ha ezután szemügyre vesszük a C pontot, s ezt az 0 origóhoz viszonyítjuk, akkor ennek
koordinátái a két ország összterinelését mutatják, ha mindkett~ autark állapotban van.
kezet világszintr~l tekintve nem Pareto-hatékony, mert a C pont a világ transzformá-
ciós görbéje alá esik. Ez minden esetben igaz, ha MRT(A)#MRT(B), s mindkét ország
mindkét terméket gyártja az önellátás keretei között. A komparatív el~nyök szerinti
szakosodással és munkamegosztással, vagyis a termelési tényez~k ennek megfelel~
átcsoportosításával elérhet~ viszont a világ transzformációs görbéje, és így a termelés-
ben is Pareto-hatékony helyzetbe lehet jutni. A komparatív el~nyök szerinti
specializáció és munkamegosztás javítja tehát a termelési tényez~k elosztásának
világszint~ hatékonyságát, s ennek kézzelfogható eredménye, hogy az autarkiához
képest világszinten megn~ a megtermelt javak mennyisége.
Az elöbbiekhez képest némileg módosul a világ transzformációs görbéjének megszer-
kesztése, ha a nemzeti transzformációs görbék konkáv alakúak. Ezzel azonban a
specializációból és a külkereskedelemb~l származó el~nyök magyarázata mit sem válto-
zik. A világ transzformációs görbéjének megszerkesztését ebben az esetben az F.1.2.3.
ábra mutatja be.
56 1. KOMPARATÍV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN 1. KOMPARATÍV EL~NYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN 57

F.1.2.3. ábra minél laposabb a TLH görbéje, annál magasabbra kell helyezni termelési blokkját a ki-
A világ transzformációs görbéje növekv~ alternatív költségek esetén induló helyzetben, ahol minden ország csak y terméket gyárt. Konkáv TLH görbék ese-
tén azonban csak a transzformációs határrátáknak kell kiegyenlít~dniük, és ez éppúgy
létrejöhet, ha megcseréljük a két ország kiinduló helyzetét az F.1.2.3. ábrán. Ett~l a vi-
YD
lág TLH görbéje nem változik meg.

II

Vegyük ismét kiinduló helyzetnek azt, amikor mindkét ország csak y terméket gyárt.
Ennek az ábrán a D pont felel meg. Mint látható, a két ország transzformációs görbéjét
ismét egymás fölött helyeztük el a kiinduló helyzetben. Annyi a különbség az el~z~ek-
hez képest, hogy az I ország termelési blokkját most 180°-kal elforgattuk. A követke-
z~kben megint lefelé kell csúsztatni az I ország termelési blokkját. Eközben a két TLII
görbének mindig éppen érintenie kell egymást, s az I blokk egyenes oldalainak párhu-
zamosnak kell maradniuk a tengelyekkel. Így rajzolja ki az I ország termelési blokkjá-
nak nullpontja a világ transzformációs görbéjét. Az ezen elhelyezked~ A', B', C' pontok
világszinten Pareto-hatékony termelési kombinációnak számítanak. Mindeme pontban
teljesül az er~források hatékony világszint~ elosztásának optimumfeltétele:
MRTI=MRTu=p,lpy , ugyanis az A, B és C pontban közös érint~ húzható a két ország
TLH görbéjéhez2. A csúsztatás végén az E pontba jutunk, amely akkor alakul ki, ha
mindkét ország teljesen specializálódik az x termékre.
Megjegyzend~, hogy akár lineáris, akár konkáv TLH görbével rendelkeznek az orszá-
gok, a világ transzformációs görbéjét tetsz~leges számú ország esetén is le lehet vezetni
az el~z~ekkel analóg módon. A lineáris esetben azonban az alternatív költségek eleve
adottak, és megszabják, hogy milyen sorrendben specializálódhatnak az országok az t-
termékre. Minél kisebb tehát egy országban az x termék autark alternatív költsége, azaz

2Ez a termelési optimumfeltétel csak konkáv transzformációs görbék esetén teljesülhet, lineáris
TLH görbék esetén ki van zárva, mert a transzformációs határráták konstansok és különböznek
egymástól.
58 2. KERESKEDELMI MODELLEK
2. KERESKEDELMI MODELLEK
Az I. fejezetben áttekintettük a nemzetközi kereskedelem f~ mozgató er~it és a
költségel~nyök kihasználásának általános lehet~ségeit. Ebben a fejezetben a különféle
kereskedelmi modellekkel foglalkozunk, amelyek többnyire a költségel~nyök
kialakulására adnak magyarázatot. E modellek kiragadnak egyet-egyet a nemzetközi
munkamegosztás magyarázó tényez~i közül, a többit~l pedig eltekintenek, így tiszta
képet adnak a középpontba állított tényez~ hatásáról. Minden általunk ismertetett
modellnek van gyakorlati jelent~sége, mert a tényleges kereskedelmi áramlások egy
részére jó magyarázatot ad. De valamennyi modellre szükség van, hogy átfogó képet
kapjunk a nemzetközi munkamegosztás sokszín~ jelenségér~l.
A tárgyalás menete az alábbiakban nagyjából a kereskedelmi elméletek fejl~désének
nyomvonalát követi a klasszikus angol közgazdászok gondolataitól egészen máig,
anélkül azonban, hogy szisztematikus elmélettörténeti áttekintést nyújtanánk. Olyan
értelemben sem ragaszkodunk a történeti h~séghez, hogy a korabeli gondolkodók
elméleteit is az I. fejezetben megismert modern eszköztárral mutatjuk be.
2.1. Klasszikus kereskedelmi modellek
A klasszikus kereskedelmi modellek is hiánytalanul élnek azokkal az egyszer~sít~
feltevésekkel, amelyeket az I. fejezetben megismertünk, így ezek ismételt felsorolásától
eltekintünk. Vannak azonban e modelleknek sajátos kikötései is, mégpedig olyanok,
melyek egyaránt jellemzik az abszolút el~nyökre épül~ kereskedelem Adam Smith által
kifejlesztett elméletét, és a komparatív el~nyök David Ricardo nevével fémjelzett
tanát. Mindketten a munkaérték-elmélet talaján álltak, vagyis azt állították , hogy az
áruk értéke, illetve ára arányos az el~állításukhoz szükséges munkaráfordítással. E
munka homogén, egyaránt jól felhasználható a gazdasági ágazatokban és szabadon
áramlik közöttük.
Másik közös feltevése e két modellnek, hogy a javak egységéhez szükséges
munkafelhasználás nem függ attól, többet vagy keveset termelnek-e az illet~ jószágból.
Modern kifejezéssel: a munka hozadéka állandó. E feltevések következtében lineáris az
országok TLH görbéje, vagyis állandó a termékek alternatív költsége. Ezért a fogyasztói
preferenciák esetleges eltérései nem befolyásolják a költségeket, tehát nem kell ~ket
bekapcsolni e modellek ismertetésébe.
Az abszolút el~nyökre épül~ kereskedelem
Adam Smith gondolatainak jelent~ségét úgy érthetjük meg, ha futó pillantást vetünk az o
idején uralkodó és nyomokban még ma is fellelhet~ merkantilista nézetekre. A merkan-
tilisták egy ország gazdagságának forrását az akkoriban pénzként használt nemes-
fémekben vélték felfedezni, ezért a külkereskedelem f~ célját a pénzkészletek gyarapí-
tásában látták. Ehhez azonban a kivitelnek nagyobbnak kell lennie a behozatalnál, hogy
a kett~ különbségét a külföld nemesfémek szállításával egyenlítse ki. Szemükben a
nemzetközi kereskedelem a kártyajátékokhoz hasonlít, hiszen ha az egyik ország (ne-
2. KERESKEDELMI MODELLEK 59
mesfémet) nyer rajta, akkor a többiek pontosan ugyanannyit veszítenek. A merkantilis-
ták kiterjedt állami beavatkozásban látták az exporttöbblet garanciáját, s ezt a gyakorlat-
ban is alkalmazták. Egyes társaságoknak monopoljogokat biztosítottak a kereskedelem-
ben, er~teljesen éltek az importkorlátozás eszközeivel, és esetenként keményen büntet-
ték (akár halállal) azokat, akik tiltott módon nemesfémeket vittek ki az országból.
Ezzel szemben Smith azt állította, hogy egy ország gazdagságát a termelési
potenciálja teremti meg, s ehhez a nemzeten belüli és a nemzetközi munkamegosztás
egyaránt hozzájárul. A kártyajátékokkal ellentétben azonban a munkamegosztás
minden szinten kölcsönösen el~nyös, a résztvev~k tehát valamennyien nyerhetnek
rajta. Ahogy az egyének közti munkamegosztás is az ~ személyes képességeik
különböz~ségén alapul, a nemzetközi munkamegosztás is az egyes országok természeti
feltételeinek eltérésén nyugszik. Jórészt ezekkel magyarázta Smith az úgynevezett
abszolút el~nyöket. Mint az I. fejezetben tisztáztuk, az abszolút el~ny nemzetközi
szinten azt jelenti, hogy az egyik ország magasabb termelékenységgel (kisebb
ráfordítással) képes el~állítani egy adott jószágot, minta másik.
Smith szerint minden országnak azt a jószágot kell exportálnia, amit abszolút
el~nnyel képes gyártani, s importálnia kell azt, amiben a külföld élvez abszolút
el~nyt. Ha az országok e szabályt követik a szakosodásban, akkor kölcsönös haszonra
tehetnek szert. Ehhez azonban az államnak a lehet~ legkisebbre kell korlátoznia a
beavatkozását a nemzetközi kereskedelem ügyeibe, azaz a külkereskedelemben is a
laissez faire politikáját kell alkalmaznia. Ez a politika megengedi az egyéneknek, hogy
a törvényes rend keretei között szabadon fejthessék ki gazdasági tevékenységüket,
követve személyes érdekeiket. Az abszolút el~nyökre épül~ kereskedelmet egy példán
mutatjuk be, amelyet a 2.1. táblázat tartalmaz.
2.1. táblázat
Az abszolut el~nyökön alapuló kereskedelem
, Munkaóra/termék- összes Alternatív
Termelési fiiggveny
Orsza,g eg ség munka- TLH görbe kö tség
x y x 1 y menny. x y
1 x=0,1L, y=0,54 10 óra I 2 óra 1000 óra y=500-5x 5y 0,2x
11 x=0,1254, y=0,254. 8 óra 4 óra 1200 óra y=300-2x 2y 0,5x
Akár a termelési függvények paramétereit, akár a termékegységekhez felhasznált mun-
kát vetjük össze a 2.1. táblázatban, látszik, hogy az I ország az y, a II pedig az x termé-
ket gyártja abszolút el~nnyel. Ha ennek a termelésére és exportjára szakosodnak, köl-
csönös el~nyöket realizálhatnak. Ezt könny~ belátni. Az alternatív költségek azt mutat-
ják, hogy a nemzetközi cserében I ország maximum 5 egység y-t adhat egy egység x-ért,
II országnak pedig minimum 2 egység y-t kell kapnia érte. Ez a lehetséges nemzetközi
cserearányok széles sávját jelöli ki, tegyük fel, hogy éppen lx=4y arányban folyik a
csere. Egységnyi x importjával az I ország 2 munkaórát nyer, hiszen önellátás esetén ezt
csak10 óra alatt tudja megtermelni, a cserébe adott 4 egység y viszont neki mindössze 8
órába kerül. A II ország még többet, 8 munkaórát nyer a cserén, hiszen az exportált x
60 2. KERESKEDELMI MODELLEK 2. KERESKEDELMI MODELLEK 61

neki 8 munkaórába kerül, viszont kap érte 4 egység y-t, amit önmaga csak 16 munkaóra
alatt tudna létrehozni. Más lehetséges cserearány másként osztaná el a realizálható hasz-
not a két ország között.
A példa már így is megállná a helyét, a tényez~ellátottságot csak azért tüntettük fel,
hogy a két ország TLH görbéjét is megkapjuk'. E görbék meredekségére, illetve a.
termékek alternatív költségeire tekintve nyilvánvaló, hogy Adam Smith modelljében az,
abszolút költségel~nyök egyben komparatív költségel~nyöket is jelentenek, tehát az
ország az y, a II pedig az x terméket gyártja komparatív el~nnyel. Itt tehát a komparatív
költségel~nyök általános modelljének egyik speciális esetével találkoztunk, ezért az L
fejezetben megismert elvek és törvényszer~ségek egyértelm~en érvényesek e modellben,
is.
A komparatív el~nyök Ricardo-modellje
David Ricardo ugyanarra a tényez~re helyezi a hangsúlyt az 1800-as évek elején
megjelent f~m~vében, mint Adam Smith az 1700-as évek közepén, mégpedig a munka
termelékenységében meglév~ nemzetközi eltérésekre, ma úgy is mondhatnánk, a
termelési fúggvényekben meglév~ különbségekre. Ezeket nála sem befolyásolja á
külkereskedelem (az állandó hozadékok miatt), csak lehet~séget teremt a
kihasználásukra. A Ricardo-modellben azonban a nemzetközi munkamegosztás nem
épülhet az abszolút el~nyökre, mert az egyik ország rendelkezik abszolút el~nnyel
minden terméknél. E modell tehát egy fejlettebb és egy elmaradottabb ország.
munkamegosztásának lehet~ségeit vizsgálja. A alapmodell ismét csak két országot, két
terméket és egy termelési tényez~t feltételez2. Ilyen modellhez jutunk a 2.1. táblázatban
megadott adatok alapján, ha felcseréljük egymással az x termék termelési függvényét a
két ország között3.
2.2. táblázat
A komparatív el~nyök ricardoi modellje
, Munkaóra/termék- összes Alternatív
Termelési ftiggveny egység munka- TLH görbe kö tség
orsza,g
x y x y menny. x y
I - x=0,1254, y=0,54. 8 óra 2 óra 1000 óra y=500-4x 4y 0,25x
II x=0,1L, y=0,254. 10 óra 4 óra 1200 óra . 300-2,5x 2,5y 0,4 x
A példában az I ország a fejlettebb, mert mindkét jószágot abszolút el~nnyel gyártja
Komparatív el~nyben viszont az y ágazatban van, mert ott kétszeres az abszolút el~nye,
szemben az x ágazattal, ahol csak 1,25-szörös (az 1-2. vagy a 3-4. oszlop adatainak ösz-
A TLH görbe levezetésének technikáját lásd az F.1.1. ftiggelékben.
2 A modell lehetséges kiterjesztésével az F.2.3. függelékben ismerkedhetünk meg.
3 Ricardo eredeti példájában a két ország Anglia és Portugália volt, az egyik termék a bor, a má-
sik a posztó, s bár Portugália mindkét terméket abszolút el~nnyel termelte, komparatív el~nye a
borászatban volt, míg Angliának a posztógyártásban.
szevetése alapján). Emiatt az x terméket az elmaradottabb II ország gyártja komparatív
el~nnyel, mert x-nél csak 1,25-sz~rös a lemaradása, míg az y terméknél kétszeres. A
komparatív el~nyöket és hátrányokat a TLH görbék meredeksége, illetve az alternatív
költségek összehasonlítása is megmutatja.
Eszerint a Ricardo-modellben a fejlettebb ország azt a terméket termeli komparatív
el~nnyel, ahol az átlagosnál nagyobb a termelékenységi el~nye, és azt a jószágot
komparatív hátránnyal, ahol az átlagosnál kisebb az abszolút el~nye. Az elmaradottabb
országnak az a komparatív el~nnyel termelt terméke, ahol az átlagosnál kisebb az abszo-
lút hátránya. Ha a nemzetközi munkamegosztás eszerint jön létre, akkor a két ország
több termékre tehet szert, mint önellátás mellett, fogyasztóik pedig nagyobb jólétet él-
vezhetnek, ahogy az 1. fejezetben ezt megmutattuk. A klasszikus modellekben rendsze-
rint teljes specializációval képesek az országok a legnagyobb haszonra szert tenni, hi-
szen a szakosodás nem növelheti meg az exporttermék alternatív költségét.
Modellünk szerint a komparatív el~nyökhöz igazodó kereskedelem eltér~ fejlettség~
országok között is kölcsönös el~nyökkel jár, teljesen függetlenül attól, mekkora a
két ország különbsége például az egy f~re es~ reáljövedelem tekintetében. Éppen ez
Ricardo alapvet~ hozzájárulása a nemzetközi munkamegosztás elméletéhez. Ha Japán
százszoros termelékenységi el~nnyel gyártaná például a személyautókat Indiához
képest, akkor is onnan lenne érdemes importálnia ezeket, feltéve, hogy több mint
százszoros abszolút el~nnyel gyártott számítógépeket adna cserébe.
Figyelemreméltó tanulsága a Ricardo-modellnek, hogy a nemzetközi versenyben sem
a fejlettség, sem az elmaradottság nem biztosít egyik országnak sem általános
versenyel~nyt a termelési költségekben. A fejlett országok magas termelékenysége
csökkenti ugyan a munkaráfordítást az elmaradottabb országokhoz képest, de ebb~l nem
származhat általános költségel~nyük, mert náluk a reálbér nem rekedhet meg az
elmaradottabb országok szintjén. A fejlettebb országokban a termelékenységi
el~nyükkel többé-kevésbé arányosan magasabbnak kell lennie a reálbérnek is,
egyébként nem lehetne realizálni a tetemes egy f~re jutó reáljövedelmüket. A magas
reálbér önmagában általános költséghátrányt okozna az elmaradottabb országokhoz
képest, de az egy t~r~l a fakadó el~nyök és hátrányok kioltják egymás hatását. (A
magas termelékenységet a magas reálbér, az alacsony termelékenységet viszont az
alacsony reálbér.) Így csak a komparatív el~nyök mutatkozhatnak meg az árakban, ezek
pedig egyaránt versenyképessé teszik a fejlett és elmaradott országok megfelel~
termékeit.
Mindezt a 2.2. táblázat számadataival is be lehet látni. Ha rátekintünk az x termék alter-
natív költségére a két országban, akkor ennek alapján a nemzetközi cserében egységnyi
x-ért legalább 2,5 egység y-t kell adni, és legfeljebb 4 egység y-t lehet kapni. Tegyük fel,
hogy szabad kereskedelem mellett px=160$, és p,=50 $ nemzetközi és bels~ árak jönnek
létre, így pxlpy=3,2, ami a lehetséges cserearánysáv közepe táján helyezkedik el. Ennek
alapján az I országban az órabér vLI =50/2=25 $, mert egységnyi kivitt y termék éppen 2
órai munkába kerül, más termelési tényez~t pedig nem használtak fel. A II országban
viszont pur---160/10=16 $, hiszen egységnyi exportált x termékhez 10 órai munka szük-
séges. A két ország relatív bérszínvonalát az órabéreik aránya mutatja: 16/25=0,64. Ez a
62 2. KERESKEDELMI MODELLEK
szám azonban többé-kevésbé a II ország átlagos termelékenységbeli lemaradását is tük-
rözi, hiszen II ország x ágazatában a termelékenység 8/10=0,8-szorosa az I országban
elért szintnek, míg az y terméknél csak a fele (2/4=0,5). Így egyik ország sem rendel-
kezhet árel~nnyel mindkét termékben a másikhoz képest.
Nem fogadható el tehát egyik ország termel~inek részér~l sem a másik ország magas
termelékenységére vagy alacsony reálbér szintjére való hivatkozás, ha állami védelemért
folyamodnak az importtal szemben. Szabad kereskedelem mellett nem a partner ország
fejlettsége vagy elmaradottsága vezet árel~nyhöz, hanem kizárólag a komparatív el~nye,
de ez csak a termékek egy részénél állhat fenn. A komparatív kifejezés viszonyítást
jelent, és nincs viszonylagos el~ny viszonylagos hátrány nélkül! Az Egyesült Államok
és az Európai Unió keményen korlátozza például textilipari importját az alacsony
bérszínvonalú elmaradottabb országokból. Ezzel a merkantilista jelleg~ intézkedéssel
nem az alacsony bérszínvonalból ered~ „tisztességtelen versenyel~nyt" kompenzálja,
hanem a tényez~tulajdonosi érdekeket védi a komparatív hátrányban lév~ textiliparában.
Ezzel azonban kárt okoz saját fogyasztóinak és a külföldi export~röknek egyaránt.
Hasonló állapotot kritizált David Rica rdo is, hiszen szül~hazájában, Angliában
törvényekkel akadályozták az olcsóbb külföldi gabona importját a napóleoni háborúk
után. Ez érthet~en a politikailag befolyásos földbirtokos osztály érdekeit szolgálta. A
gabonavámok eltörlése viszont mérsékelte volna az alapvet~ élelem, a kenyér árát, és
így a bérek csökkentésén keresztül a meger~söd~ben lév~ t~késosztálynak vált volna
hasznára.
Végül figyeljünk fel arra, hogy a Ricardo-modellnek megfelel~ kereskedelemben
egyenl~tlen csere folyik a két ország között: mindig a fejlettebb ország ad kevesebb
munkát az elmaradottabb ország több munkájáért cserébe. Fentebbi
számpéldánkban az egységnyi exportált x terméket 10 órai munkával állítja el~ a II
ország, de a cserébe kapott 3,2 egységnyi y termékben csak 3,2.2=6,4 óra I országbeli
munka van. Más lehetséges nemzetközi cserearány csak az egyenl~tlenség mértékén
változtatna, tényén azonban nem. „Egyenérték~" csere viszont teljesen kizárt, mert
akkor I országnak is 10 órai munkát, azaz 10/2=5 egység y terméket kellene adnia
egységnyi x-ért. Ennyi munkával azonban saját maga már nem egy, hanem 10/8=-1,25
egység x-et is meg tudna termelni. Az ilyen csere helyett egészen biztosan az önellátást
választaná.
Eltér~ fejlettség~ országok között tehát csakis egyenl~tlen csere jöhet létre a fenti
értelemben. A fejl~d~ országok egyes teoretikusai ezt a nemzetközi kizsákmányolás
egyik formájának tekintik, mely szerintük szélesíti a szegény és gazdag országok közti
szakadékot. RiCardo immár kétszáz éves és máig érvényes modelljéb~l viszont az
következik, hogy vagy kölcsönösen el~nyös, de egyenl~tlen cserét folytatnak az
országok egymással, vagy semmilyet. Utóbbi azonban az elmaradottabb országoknak is
kárára válna, munkásaik reálbére és életszínvonala ezzel tovább zuhanna.
2. KERESKEDELMI MODELLEK 63
2.2. A specifikus tényez~k modellje
Specifikus termelési tényez~nek azt a gazdasági er~forrást nevezik a kereskedelmi elmé-
letekben, amely nem csoportosítható át egy országon belül a különféle felhasználási
célok, azaz termelési ágazatok között. A specifikus tényez~ áramlása tehát nem kizárt az
ország egyes régiói és a különböz~ vállalatok között, de csak a „saját" ágazatában lehet
termelési célra hasznosítani.
Ha rövid id~szakot tekintünk, akkor a képzetlen munkaer~ kivételével a legtöbb
tényez~ specifikus. Még a szakképzett munkásoknak is idejébe telik ugyanis, míg
megszerezik a másik ágazatban szükséges sajátos szaktudást és tapasztalatot, és
hatékonyan tudnak m~ködni. A t~két pedig csekély kivétellel csak a t~kejavak
amortizációs idejének letelte után lehet pénz formájában más ágazatba átvinni, ez pedig
akár több évtized is lehet. Azonban nemcsak a t~ke lehet immobil, hanem a föld is. Ha
az egyik specifikus tényez~ a t~ke, a másik pedig a föld a modellben, akkor olyan
munkamegosztásról lehet például szó, ahol az országok élelmiszert cserélnek
iparcikkekért.
Ha viszont nagyon hosszú id~t tekintünk, akkor szinte minden tényez~ mobil, mert
így vagy úgy alkalmassá tehet~ más ágazatban is a hasznosításra. A specifikus tényez~k
modellje (ezt néha Ricardo—Viner-modellnek nevezik) ezek szerint olyan „középtávú"
modell, ahol minden ágazat rendelkezik specifikus tényez~vel, de mindannyian
m~ködtetnek mobil, átcsoportosítható tényez~t is4.
A specifikus tényez~kb~l ered~ költségel~nyök
A komparatív el~nyök a nemzetközi termelékenységi különbségekb~l származnak a
klasszikus kereskedelmi modellekben. Ezek következményeit már részletesen elemeztük
az el~z~ pontban. Új felismerésekre tehát csak úgy tehetünk szert, ha a termelékenységi
különbségekt~l eltekintünk. Ezt a célt szolgálja a specifikus tényez~k modelljében az a
feltevés, egy-egy termék termelési függvénye nemzetközileg azonos: tehát az
x=F(K,L) és az y=G(K,L) termelési függvény mindkét országra érvényes. E modellben
nincs tehát fejlettebb és elmaradottabb ország, hiszen azonos technológiai
lehet~ségekkel rendelkeznek. Ezek a függvények továbbá állandó mérethozadékot
mutatnak, hogy a csökken~ vagy növekv~ mérethozadékokból ered~ sajátos hatásokat is
kiküszöböljük.
További feltevésünk, hogy mindkét ország ugyanannyi munkával és t~kével
rendelkezik. A közös termelési függvényekb~l és az azonos tényez~ellátottságból persze
az következik, hogy hosszú távon, teljesen mobil er~források mellett a két ország TLH
görbéje egybeesik, s így hiányoznak a komparatív el~nyök termelési alapjai. Honnan
származhatnak akkor költségel~nyök és -hátrányok e modellben? Mivel a fogyasztói
preferenciák eltéréseivel is csak kés~bb foglalkozunk, mégis csak a termelési
feltételekben kell keresni a komparatív el~nyök okait.
4
A milcroökonómia rövid távnak nevezi azt az id~szakot, ahol a vállalat m~ködtet fix és változó
tényez~t is.
64 2. KERESKEDELMI MODELLEK
Komparatív el~nyök abból erednek e modellben, hogy az azonos nagyságú nemzeti
t~keállományról feltesszük, nem egyformán oszlik meg a két ágazat között a két
országban, és nem is csoportosítható át a vizsgált id~távon. Ezek szerint két ágazat-
specifikus t~kejószág létezik a modellben, a munka viszont szabadon átjárhat a két ága-
zat között, mindkett~ben egyaránt alkalmazható. Ebben az esetben négy egymástól elté-
r~ parciális termelési függvény adódik a munkára nézve. Mindegyik origóra konkáv
formájú, hiszen a változó munkára nézve érvényesül a csökken~ hozadék elve állandó
mérethozadékú termelési függvények és rögzített t~keállomány mellett. Ezt láthatjuk a
2.1. ábrán.
2.1. ábra
A specifikus t~ke eltér~ mennyiségének hatásai
x=F(Kx.i, MPL MPL
1
••••
- x=F(K,H, 1,)
MPL
Lx
Az ábra bal oldalán az x termék parciális termelési függvényét vettük fel két országban, a
hozzá tartozó határtermékfüggvénnyel kiegészítve a jobb oldali diagramon. A rajzon azt
feltételeztük, hogy az x termékhez szükséges specifikus t~ke nagyobb mennyiségben áll
rendelkezésre az I országban, mint a II-ben. Ugyanakkora munkamennyiséggel ezért az I
ország több x terméket gyárthat, mint a II. Ez a különbség tükröz~dik a munka
határtermék (marginal productivity of labor, MPL) függvényén is: azonos
munkamennyiség felhasználása esetén az I országban magasabb a munka határterméke,
mint II-ben.
Mivel a két ország teljes t~keállománya azonos, az y ágazatban fordítva áll a helyzet, ott
a II ország rendelkezik nagyobb specifikus t~kemennyiséggel. Hasonló különbség
adódik tehát a parciális termelési függvények és a határtermékfüggvények között, mint a
2.1. ábrán, azzal az eltéréssel, hogy a II ország termelési függvénye lesz meredekebb, és
MPL-függvénye áll magasabban. Ez megfigyelhet~ a 2.2. ábrán.
Az ábra azt mutatja, hogy a specifikus tényez~k kisebb vagy nagyobb állománya eltér~-
vé teszi a munka parciális termelési függvényeit, és emiatt a két ország TLH görbéje
különböz~vé válik. Mindkét ország abból a termékb~l tud többet termelni, amely ága-
zatban több specifikus tényez~vel rendelkezik, mint a másik ország. Ugyanebben az
2. KERESKEDELMI MODELLEK 65
ágazatban van a komparatív költségel~nye is. Az I ország tehát az x terméket gyártja
komparatív el~nnyel, s ezt exportálja az ábrába berajzolt kereskedelmi háromszögnek
megfelel~en. Cserébe y jószágot kap, mivel a II országnak ebben az ágazatban van na-
gyobb t~keállománya. Az F fogyasztási pont azért lehet közös, mert feltevésünk szerint
azonos közömbösségi térképpel rendelkezik a két ország. (Nem szükséges azonban
ugyanannak az áregyenesnek érintenie a két TLH görbét, elég ha párhuzamosak.)
2.2. ábra
Költségel~nyök és szakosodás a specifikus tényez~k modelljében
y=G(Kym L) ••••
••
y=G(KyL L)
Ly
x=F(KxL L)
=F(Kx/L
Lx
Nagyon fontos tanulsága a specifikus tényez~k modelljének, hogy a rendelkezésre álló
termelési tényez~k eltér~ mennyisége is költségel~nyök és -hátrányok forrása lehet,
nem csak a technológiai különbség. A tényez~k mennyisége a tényez~árakon
keresztül fejti ki hatását a termékek relatív áraira. Az x termék azért relatíve olcsó
az I országban önellátás mellett, mert x ágazatban sok specifikus t~két m~ködtetnek,
ezért alacsony lesz e t~kefajta határterméke és ára, ami megjelenik az x termék árában
is. Ezzel szemben az y ágazatban kevés t~két használnak, magas határtermékkel és
t~kejövedelemmel, ami megdrágítja a vele gyártott y jószágot. A két ágazat
t~kehozamának kiegyenlít~désére nincs tendencia, mert a t~ke nem mobil.
Az el~bb kiemelt összefüggés akkor is érvényes, ha a két ország teljes .t~keállománya
nem egyforma. Ha az I országban hirtelen megduplázódna a teljes t~keállomány, de
megoszlása nem változna meg a két ágazat között, akkor csak kitolódna az I ország TLH
görbéje, alakja azonban nem változna meg. Így I ország továbbra is az x terméket gyár-
taná komparatív el~nnyel. A modell kulcseleme tehát a specifikus tényez~k megosz-
lása a két ágazat között. Akkor keletkeznek komparatív el~nyök és hátrányok a mo-
dellben, ha a két ország más-más arányban kötötte le a két specifikus tényez~t a két
 r!f
66 2. KERESKEDELMI MODELLEK
iparágban. Az eltér~ megoszlást viszont egy korábbi szakosodás is kialakíthatta. A sza-
kosodás tehát önfenntartóvá válhat az alábbi logika szerint:
... szakosodás —> a specifikus tényez~k eltér~ megoszlása --> komparatív el~nyök -->
szakosodás —>
E modell gyakorlati jelent~ségét az adja, hogy a legtöbb gazdasági döntést olyan id~táv-
ra tekintve hozzák meg a gazdasági szerepl~k, amikor a tényez~k jelent~s része specifi-
kus. Modellünk további el~nye, hogy képbe hozza a külkereskedelem bels~ jövedelem-
elosztási következményeit és az ezzel kapcsolatos érdekellentéteket is. Most ennek a
vizsgálata következik.
A külkereskedelem hatása a bels~ jövedelemelosztásra
A bels~ jövedelemelosztás sarkalatos kérdését eddig nem érintettük sem az I.
fejezetben, sem a klasszikus kereskedelmi modellek kapcsán. A jövedelemelosztás
vizsgálatához többféle termelési tényez~vel és tulajdonosaikkal kell számolnunk, ~k
pedig e modellben bukkannak fel el~ször. Itt mindjárt három csoporttal van dolgunk, a
munka, illetve a két specifikus t~kefajta tulajdonosaival. Lássuk tehát, hogyan módosítja
jövedelmeiket a komparatív el~nyöknek megfelel~ szakosodás és kereskedelem. Itt is
feltételezzük a kapcsolódó mikroökonómiai ismeretek meglétét. Ezek közül most az
fontos számunkra, hogy állandó mérethozadékok esetén minden termelési tényez~t a
határterméke szerint fizetnek meg, és a termelés teljes értéke szétoszlik a tényez~k, itt a
munka és a két t~kefajta között.
A vállalatok úgy érnek el tehát maximális profitot, ha a munka határtermékének értéke
egyenl~ a munkások bérével. A szokásos milcroökonómiai jelöléssel: VMPL=w. A két
ágazatban a w-vel jelölt nominálbér egyforma, mert a homogén munka szabadon
áramlik a két ágazat között. A határtermék értékét úgy kapjuk meg, hogy a
termékegységben számított határterméket megszorozzuk az illet~ jószág árával:
VMPL,=MPL,p„; VMPLy=MPLypy. Adott termékárak mellett határtermék értéke
csökken a felhasznált munkamennyiség növekedésével, csakúgy mint maga a fizikai
határtermék; mindkett~ negatív meredekség~ függvény. A jövedelemelosztás vizsgálata
érdekében célszer~ a két VMPL-függvényt egyazon koordináta-rendszerben feltüntetni a
2.3. ábrán látható módon.
Az ábrán látható koordináta-rendszernek két origója van; az 0-tól jobb felé növekszik az
x ágazatban használt munka, az 0 '-t~l bal felé pedig az y ágazatban foglalkoztatott
létszám. A vízszintes tengely hossza a gazdaság L munkakészletét mutatja; teljes
foglalkoztatottságot feltételezve ez oszlik meg a két ágazat között. A függ~leges
tengelyen mindkét oldalon a határtermék értéke, illetve a nominálbér szerepel. Az A
pont mutatja a gazdaság kezdeti egyensúlyi állapotát autarkia mellett, ahol az x
ágazatban OE munkamennyiséget használnak, az y-ban pedig E0 '-t, az egyensúlyi
nominálbér pedig ut*.
2. KERESKEDELMI MODELLEK 67
"Tegyük most fel, hogy a 2.2. ábrán feltüntetett I országról van szó, amelyik az x termé-
ket termeli komparatív el~nnyel, s a külkereskedelmi nyitás után ezt kezdi exportálni az
y-ért cserébe. Az alkalmazkodás során a két termék ára igazodik a világpiaci árakhoz, p„
megemelkedik, py pedig lecsökken. A termékárak változásai azonban kihatnak a határ-
termékek értékére: VMPL n~ az x termelésében, az y ágazatban viszont csökken. Ezt
mutatja a függvények eltolódása a 2.3. ábrán, miáltal a munkapiacon a B-vel jelzett új
egyensúlyi helyzet jön létre. OE '-re n~ tehát a komparatív el~nnyel termel~ x ágazatban
felhasznált munkamennyiség, és E'0'-re csökken a komparatív hátrányban lév~ y ágazat
foglalkoztatott létszáma. A példánkban az egyensúlyi nominálbér w" '-re emelkedik,
egyébként változatlan is maradhat, vagy csökkenhet is a görbék eltolódásának mértéké-
t~l függ~en.
2.3. ábra
Munkapiaci egyensúly specifikus tényez~k esetén
VMPL', VMPL y
VMPL
wi
VMPL 'y
•
•
*
w*
A
W2
.0 •
0 •0'
E E'
Hogyan változik azonban a reálbér? A munkások reálbére a megdráguló termékben
számítva csökken, az olcsóbbá váló termékben mérve viszont emelkedik.
Példánkban éppen emelkedik a nominálbér, de semmiképp sem n~het wi-re a 2.5. ábrán,
ami biztosítaná, hogy lépést tartson az x termék árának emelkedésével. A reálbér tehát
biztosan csökken az x termékben mérve. Másrészt csökkenhet is a nominálbér, ha a
VMPL,, nagyobb mértékben tolódik el, mint a VMPL, görbe. A nominálbér azonban
semmiképp sem eshet w2 szintre. Emellett maradna változatlan a reálbér az y jószág
egységében számítva, ennél magasabb nominálbér mellett viszont a reálbér biztosan
emelkedik y-ban mérve.
A munkások jövedelmi helyzetének változása tehát ambivalens, attól függ, hogy
milyen arányban fogyasztják a megdráguló és az olcsóbbá váló jószágot. Eszerint
68 2. KERESKEDELMI MODELLEK
reáljövedelmük n~het, csökkenhet és változatlan is maradhat a külgazdasági nyitás kö-
vetkeztében. De vigyázat, ez a következtetés csak olyan munkásokra vonatkozik, akik
egyaránt jó teljesítményre képesek bármely ágazatban. Amennyiben a munka vagy en-
nek egy része is specifikus tényez~, akkor a munkásokra is az alábbiak érvényesek.
A specifikus t~kefajták tulajdonosainak reáljövedelme egymással ellentétes irányban
változik, mint ahogy azt a 2.4. ábra mutatja.
2.4. ábra
A specifikus t~kefajták határtermékének változása
x =F(K,,, L2)
A gazdasági ágazatok között. A másik különbség a gazdaságok tényez~ellátottságát érinti,
x=F(Kx, L) •••
y=G(Ky, L4)
Kx Kx Ky Ky
Az ábrán most a t~ke parciális termelési függvényeit tüntettük fel a két iparágban, még
mindig az I országra nézve, amelyik az x terméket termeli és exportálja komparatív
el~nnyel. Az eredeti állapotot a folytonos görbék mutatják, a szaggatott görbék pedig az
alkalmazott munkamennyiség megváltozása után érvényesek. K x és K y pedig a speci-
fikus t~ke rögzített állományát jelöli a két ágazatban. A külgazdasági nyitás hatására
munkaer~ áramlik át a komparatív el~nyben lév~ x iparágba (L2)»./,1 ), de több munkával
és azonos t~kével többet lehet termelni. Ebb~l következik az x=F(K,,L) görbe felfelé
tolódása. Ezzel MPK„ is n~, hiszen a B ponthoz húzott érint~ meredekebb, mint az ere-
deti görbe érint~je az A pontban. MPK, emelkedése miatt a t~kehozam reálértéke is n~ a
megdráguló x termékben mérve. Az olcsóbbá váló y termékben számítva pedig e növe-
kedés még nagyobb mérték~. A külgazdasági nyitás egyértelm~ nyertesei tehát a
komparatív el~nyben lév~ exportszektorok specifikus tényez~inek tulajdonosai,
reáljövedelmük mindkét termékben mérve biztosan emelkedik.
Mivel a komparatív hátrányban lév~ y ágazatban csökken a felhasznált munkamennyi-
ség (LI<L3), ezért lefelé tolódik az y=G(K,.,L)-függvény és MPK„, csökken. Látható a
2.4. ábra jobb oldalán, hogy a D ponthoz húzott érint~ laposabb, mint a kiinduló C pont
érint~je. Az olcsóbbá váló y termékben mérve is visszaesik tehát a t~kehozam ebben az
2. KERESKEDELMI MODELLEK 69
ágazatban. Persze az y-hoz képest megdráguló x termékben számítva még inkább csök-
ken a t~kehozam. A külgazdasági nyitás biztos vesztesei tehát a komparatív hát-
rányban lév~ ágazat specifikus tényez~inek tulajdonosai, reáljövedelmük csökke-
nését a vizsgált id~távon nem tudják elkerülni a szabad kereskedelemre való átté-
rés során. T~lük várható tehát, hogy igyekeznek a kormányzatnál kijárni az import kor-
látozását, illetve veszteségeik más módon való csökkentését. A következ~ pontban vi-
szont egy olyan modellt ismertetünk, amelyik sokkal hosszabb idötávra tekint, ahol a
fentebbiekt~l különböz~ jövedelemelosztási következmények várhatók.
2.3. A Heckscher—Ohlin-modell
A most következ~ modell alapötletét Eh Heckscher svéd közgazdász publikálta 1919-
ben, s tanítványa, a szintén svéd Bertil Ohlin fejlesztette tovább gondolatait a múlt
század harmincas éveinek elején. A róluk elnevezett Heckscher—Ohlin-modell két
részletben különbözik a specifikus tényez~k modelljét~l. Egyrészt hosszú távú
alkalmazkodást feltételez, azaz itt már minden termelési tényez~ szabadon áramlik a
ezt alább tárgyaljuk majd. A modell alapváltozatában két ország, két termelési tényez~
és két termék szerepel, ezek termelési függvényei pedig országonként egyformák. A
termelés állandó mérethozadékkal folyik mindkét ágazatban, és a fogyasztók a két
országban azonos preferenciarendszerrel rendelkeznek. Ez a modell is azt vizsgálja
tehát, hogyan hoznak létre költségel~nyöket azonos gazdasági fejlettség~ országok
között a tényez~ellátottság eltérései.
A tényez~k és a javak árarányának kapcsolata
Ebben a pontban még nem térünk rá magára a modellre, hanem kifejlesztünk egy olyan
grafikus eszközt, amely segíti a modell bemutatását és a következtetések levonását. A
termelési függvények isoquantjaival fogunk dolgozni, a segítségükkel mutatjuk be
modell egyik alapfeltevését. Eszerint az egyik jószág esetében a munka, a másiknál a
t~ke a fontosabb termelési tényez~. Az egyik jószág tényez~igényességét persze csak
a másikhoz mérve lehet megállapítani, például a málna termesztését munkaigényes
tevékenységnek lehet nevezni a vaskohászathoz képest, amelyik t~keigényes
tevékenység a málnatermesztéshez viszonyítva. Legyen a málna a x termék, a vas pedig
az y termék. A 2.5. ábra szemlélteti a tényez~igényességek különbségét.
Az ábrán a tényez~teret látjuk két egymással párhuzamos egyenl~költség (isocost)
egyenessel. Az origóhoz közelebb fekv~ esetében az összköltség C1 , s ezt növeltük meg
egy >1 szorzóval, így kaptuk meg a magasabban fekv~ egyenest. Mindkett~t érinti a
termelési függvények egy-egy isoquantgörbéje, s ezek a pontok optimális tényez~kom-
binációt mutatnak. C1 összköltség mellett például maximum x, mennyiséget lehet meg-
termelni a munkaigényes jószágból, ha L2 munkát K2 t~kével kombinálnak egymással és
így tovább. Figyeljük meg az ábrán, hogy az optimális tényez~kombinációra, vagyis az
adott termékhez tartozó KIL arányra nem hat, ha megváltoztatjuk az összköltséget, de a
tényez~k áraránya rögzített marad. Az optimális tényez~kombinációk ezzel a változással
ugyanazon az origóból induló sugáron mozdulnak el. Ez ismert tulajdonsága az állandó
70 2. KERESKEDELMI MODELLEK
mérethozadékú termelési függvényeknek, esetükben az MRTS csak a K/L aránytól függ,
a termelés volumenét~l nem. A KIL arányt az origóból húzott, és az optimális pontokon
átmen~ egyenesek meredeksége (hajlásszögük tangense) mutatja meg. Az x termék azért
számít munkaigényesnek a példában, mert a hozzá tartozó sugár laposabb, tehát optimá-
lis tényez~felhasználás mellett egy munkásra kevesebb t~kejószág jut, mint az y terme-
lésében.
2.5. ábra
Munkaigényes és t~keigényes jószág
(KIL) y
KI
Clpic (K/L) x
21(2
K2
L
L] AL I AL2 Cl/PL
De mit történik akkor, ha megváltozik a termelési tényez~k áraránya? Ez azért fontos
gyakorlati kérdés, mert a nemzetközi kereskedelemnek ilyen hatása is van, mint azt
el~bb, a specifikus tényez~k modelljében láttuk. Jelöljük a munka árát, a reálbért co-vel
(pL=c0), a t~ke árát, a reálkamatlábat r-rel (pK=r). Tegyük fel, hogy valamilyen oknál
fogva megn~ a munka relatív ára, vagyis colr nagyobb lesz. Ezzel meredekebbé válnak
az isocostegyenesek, meredekségük ugyanis abszolút értékben éppen colr. A vállalatok
alkalmazkodnak az új helyzethez: a munkát részben t~kével helyettesítik; mindkét
ágazatban t~keigényesebb technológiára térnek át. Erre van lehet~ség modellünkben,
mert a görbült isoquantok esetén a két tényez~ helyettesítheti egymást bizonyos határok
között. A t~keigényesség emelkedését mutatja a 2.6. ábra bal oldali része, mely a 2.5.
ábra alapján készült.
Az ábrán látható, hogy az új, t8-nak megfelel~ tényez~árarány mellett meredekebbé
válnak az optimális K/L arányt mutató sugarak mindkét ágazatban, mint amilyenek
co/r=tga mellett voltak. Azonban továbbra is munkaigényes marad az x termék az y-hoz
képest, mert y-t az új helyzetben is magasabb K/L aránnyal termelik.
Nagyon fontos következmény számunkra, hogy a munka relatív árának megemelkedése
megváltoztatja a termékek árarányát is. Az eredeti colr=tga tényez~árarány mellett
2. KERESKEDELMI MODELLEK 71
pipy=3,11x, volt a javak áraránya, hiszen e két termékmennyiséget ugyanakkora költség-
gel lehet el~állítani (isoquantjaik ugyanazt az isocostegyenest érintik). Ha például
1000Ft költséggel 2 egység x-et vagy 4 egység y-t lehet gyártani, akkor p=500 Ft,
p,=250 Ft és p,Ipy=4/2=2. Ezen az árarányon nem változtat az, ha az összköltséget bár-
mely 2 számmal megszorozzuk, mert ez a termékmennyiségek arányos változásához
vezets.
2.6. ábra
A munka relatív megdrágulásának hatásai
cuir
(K/Ly,
tg
(K/L)
tga
L y1/x 1 2y1/x 1 p,ipy
Ha a colr tényez~árarány tg/3-ra n~, akkor az új helyzetben az x1 és a 2.yi isoquantoknak
lesz közös érint~je, és így megváltozik a termékárarány is (p.,/py)' =41 /x1 -re: A tört érté-
ke n~, mert az ábrán 2>1, vagyis relatíve megdrágul az x termék. Ezt szemléltetjük a 2.6.
ábra jobb oldali részén, ahol a tényez~k és a termékek áraránya közti összefüggés látha-
tó. A függvény pozitív meredeksége fontos gazdasági szabályszer~séget tár elénk: ha
relatíve megdrágul a munka, akkor ennek eredményeként relatíve megdrágul a
munkaigényes termék, és relatíve olcsóbbá válik a t~keigényes jószág. Ebben persze
nincs semmi meglep~. Tegyük fel például, hogy n~ a munka ára, miközben a t~ke ára
változatlan marad. A munka megdrágulása er~teljesebben növeli az egységköltséget a
málnatermesztésben, mert itt viszonylag sok munkát használnak fel, s csak mérsékelt
költségemelkedést okot a vaskohászatban, amelyik magas K/L aránnyal termel. A ter-
mékárak arányában pedig éppen ez az eltér~ költségnövekedés tükröz~dik. Ha nem az x
termék lenne a munkaigényes jószág, hanem az y, akkor a 2.6. ábra jobb oldali részén
5 Meg kell jegyezni, hogy az árak egyébként nem az átlagköltségek, hanem a határköltségek
alapján alakulnak ki, de az állandó mérethozadék feltételezése miatt e kett~ egybeesik.
 72 2. KERESKEDELMI MODELLEK
negatív meredekség~ görbét kapnánk, de ez is azt tükrözné, hogy a munka viszonylagos
megdrágulásával relatíve megn~ a munkaigényes termék ára.
Kérdés azonban, vajon mindig egyértelm~en és kölcsönösen hozzá lehet-e rendelni egy
tényez~árarányhoz egy termékárarányt és viszont. Az empirikus vizsgálatok szerint az
esetek dönt~ részében igen, de vannak kivételek is. Ilyen akkor fordulhat el~, ha a két
ágazatban er~sen különböznek a tényez~helyettesítés lehet~ségei. E lehet~ségek az
isoquantok görbületében mutatkoznak meg: minél tökéletesebben helyettesítik egymást
a tényez~k, az isoquantok annál közelebb állnak az egyeneshez, minél rosszabb hatás-
fokkal, annál er~teljesebb a görbületük6. Ha tehát az egyik ágazatban (mondjuk az y-
ban) nagyon jó a helyettesíthet~ség, az x ágazatban pedig rossz, akkor az eltér~ görbüle-
tek miatt el~fordulhat, hogy egy x és egy y isoquant kétszer metszi egymást. Ebben az
esetben nem lehet egyértelm~en eldönteni, hogy melyik ágazat a munka-, illetve t~ke-
igényes, mert ez a tényez~árak arányától függ ilyenkor. Ezt mutatja be a 2.7. ábra.
2.7. ábra
A tényez~igényességek átfordulásának lehet~sége
(K/LYy
wir ;
tgb
L tarkiában magasabb a colr arány, és az a munkával viszonylag jól ellátott ország,
•y3/x 3 Px/Py
Viszonylag olcsó munka, például a co/r=tgy tényez~árarány mellett az y termék a mun-
kaigényes, tehát a munka kismérték~ drágulásával ennek a relatív ára n~, ezzel pedig
ps/py csökken. Ezt mutatja a görbe negatív meredekség~ szakasza a jobb oldali ábrán. Ha
viszont a colr arány tovább n~, és átbillen egy ponton, akkor már átfordulnak a ténye-
z~igényességek, s magasabb colr arány, például tg (")' mellett már az x termék számít
Tökéletes helyettesíthet~ség lineáris isoquantokat eredményez, a helyettesíthet~ség teljes hiá-
nya mellett L-alakú isoquantok adódnak, mint ezt a mikroökonómia részletesen tárgyalja.
2. KERESKEDELMI MODELLEK 73
munkaigényes jószágnak (ezt mutatják az origóból húzott sugarak meredekségei). Ennek
a helyzetnek felel meg a görbe pozitív meredekség~ szakasza a jobb oldali ábrán. A két
nagyon különböz~ tényez~árarány mellett viszont ugyanaz a termékárarány px1py=y3lx3
adódik, most tehát nincs egyértelm~ összefüggés a tényez~k és a termékek áraránya
között. Ebben a helyzetben nem érvényesül a H-0-modellnek a szakosodás irányára
vonatkozó tézise, így a tényez~igényességek átfordulásának lehet~ségét ki kell küszö-
bölnünk a modellb~l. A továbbiakban feltételezzük tehát, hogy nincs számottev~ kü-
lönbség az ágazatokban a tényez~helyettesítés lehet~ségeiben, ezért egyértelm~en
hozzá lehet rendelni a termékek és a tényez~k árarányát egymáshoz, mint a 2.6.
ábrán.
Tényez~ellátottság és komparatív el~nyök
A H-0-modell tehát a specifikus tényez~k modelljéhez hasonlóan kiküszöböl a
vizsgálatból minden olyan eltérést a két ország között, amely komparatív
költségel~nyöket idézhetne el~, de nem a tényez~ellátottsággal kapcsolatos. Itt azonban
mindkét tényez~ szabadon átcsoportosítható a két ágazat között, tehát a
tényez~ellátottságban meglév~ differencia más formát ölt, mint a specifikus tényez~k
modelljében. A H-0-modellben az egyik országot t~kében gazdagnak tekintjük a
másikhoz képest, amelyik viszont munkával van viszonylag jól ellátva. Ez a
különbség hozza létre a komparatív el~nyöket és hátrányokat a H-0-modellben. De
hogyan is lehet az országok tényez~ellátottságát megállapítani?
Egyik definíció a tényez~k kínálatára épít, eszerint az az ország tekinthet~ t~kében
gazdag országnak, ahol egy munkásra több t~ke jut, mint a másik országban, a
rendelkezésre álló teljes tényez~állományt figyelembe véve. Nem az abszolút
mennyiségek számítanak tehát, hanem az arányok, hasonlóan a Ricardo-modellhez, ahol
szintén a (termelékenységi) arányok játszották a f~szerepet. Ezek szerint egy kis ország
is lehet t~kében gazdag, ha egy munkás ott több gépet m~ködtet, mint a másik
országban, függetlenül attól, hogy teljes t~keállománya nem nagy. Ezek szerint
munkával az az ország van jól ellátva a H-0-modellben, ahol egy munkásra kevesebb
t~ke jut, mint a másik országban.
A tényez~ellátottság másik definícója a tényez~k árarányából indul ki, s ezt hasonlítja
össze az önellátás állapotában. Efel~l tekintve az a t~kében gazdag ország, ahol au-
ahol önellátás mellett alacsonyabb a colr arány, mint a másikban. De mit~l függnek
a tényez~árak? Természetesen a tényez~k keresletét~l és a kínálatától. Míg az el~bbi
definíció csak a tényez~k kínálatára volt tekintettel, a tényez~árakra épít~ meghatározás
a keresletét is számításba veszi. A tényez~k kereslete azonban önellátás mellett attól
függ, hogyan preferálják a fogyasztók a munkaigényes és t~keigényes jószágot. Akkor
kerülhetne tehát ellentmondásba a két definíció, ha sajátos módon igen nagy lenne a
t~keigényes javak kereslete a viszonylag sok t~kével rendelkez~ országban és a munka-
igényes javak kereslete a munkával jól ellátott országban. Ilyen esetben a tényez~k
autark áraránya alapján kell a tényez~ellátottságot megállapítani, mert ez egyaránt tük-
rözi a tényez~k keresletének és kínálatának hatását. Modellünkben ilyen ellentmondás
74 2. KERESKEDELMI MODELLEK 2. KERESKEDELMI MODELLEK 75

lehet~ségét kiküszöböltük, hiszen azonos fogyasztói preferenciákat feltételeztünk a két
országban.
A t~kében gazdag országban tehát a t~ke viszonylag magas kínálata miatt autarkiában
magasabb a colr arány, azaz relatíve olcsó a t~ke a másik országhoz képest. Itt önellátás
mellett relatíve alacsonyabb lesz a t~keigényes termék ára, mint a másik, munkával jól
ellátott országban. A t~kében gazdag ország tehát a t~keigényes jószágot termeli
komparatív el~nnyel. Ennek analógiájára a munkával jól ellátott országban önellátás
mellett alacsonyabb a colr arány, tehát relatíve olcsó a munka, s emiatt a munkaigényes
termék is. A 2.8. ábra szemlélteti a komparatív el~nyök létrejöttét a H-0-modellben.
2.8. ábra
Tényez~ellátottság és kornparatív el~nyök a 11-0-modellben
co/r
(w/r)1
A'
(w/r)ii
sában, a munkával jól ellátott // ország pedig a munkaigényes x iparágban. Itt azt is lát-
hatjuk, hogy azonos fogyasztói preferenciák mellett különböz~ autark árarányok alakul-
nak ki: P,>/)//, ami megszabja a köztük létrejöv~ szakosodás irányát.
A tényez~árak nemzetközi kiegyenlít~dése
Eddig a komparatív el~nyök forrását vizsgáltuk a H-0-modellben, most rátérünk arra,
milyen következményei vannak a komparatív el~nyök gyakorlati kihasználásának. Paul
Satnuelson mutatta ki az 1940-es évek végén, hogy a szakosodás és a neki megfelel~
külkereskedelem megváltoztatja mindkét termelési tényez~ árát az egymással ke-
resked~ országokban. El~ször azt mutatjuk be, hogyan egységesül a két országban a
termelési tényez~k áraránya a szakosodás hatására.
Megint felhasználjuk a javak és a termelési tényez~k áraránya közti összefüggést, mely
mindkét országra érvényes, és folytatjuk eddigi példánkat, melyben az x termék a
munkaigényes, az y t~keigényes, / ország t~kében relatíve gazdag, // ország pedig
munkával jól ellátott. Ennek megfelel~en a függvény pozitív meredekség~ lesz, s rajta
az / ország A autark pontja magasabban helyezkedik el, mint a // ország B pontja. Az /
ország tehát az általa komparatív el~nnyel gyártott y termékre fog szakosodni, // ország
pedig az x-re, szintén a komparatív el~nyének megfelel~en. A következményeket a 2.9.
ábra mutatja.
2.9. ábra
A tényez~árak arányának kiegyenlít~dése

Az ábra bal oldalán a t~kében gazdag / ország autark helyzetét mutatja az A pont, a
munkával jól ellátott // országét a B pont. Itt felhasználtuk a termék- és tényez~árak
arányának összefüggését, amelyet a 2.6. ábrán vezettünk le. Ez az összefüggés mindkét
országra azonos, mivel a termelési függvényeik is azonosak, és éppen ezek
felhasználásával adódott e pozitív meredekség~ görbe. A termékek autark árarányát
összevetve látható, hogy az / ország a t~keigényes y jószágot termeli komparatív
el~nnyel, a // ország pedig a munkaigényes x-et. Az is szembeötl~, hogy mi a
komparatív el~nyök közvetlen oka: a tényez~k árarányában meglév~ eltérés, amit pedig
az országok különböz~ tényez~ellátottságára vezettünk vissza. A H-0-modellben a
tényez~ellátottság különböz~sége teremti meg a kölcsönösen el~nyös specializáció
lehet~ségét.
A 2.8. ábra jobb oldali része is a két ország autark helyzetét szemlélteti, de a termékek Ha azonban megindul a komparatív el~nyöknek megfelel~ szakosodás és kereskedelem
terében. A tényez~ellátottság eltérésér~l a két ország TLH görbéje is err~l árulkodik, a két ország között, az végül kiegyenlíti a termékek árát és árarányát kereskedelempoli-
mert emiatt rendelkezik az / ország jobb lehet~ségekkel a t~keigényes y termék gyártá- tikai akadályok és szállítási költségek hiányában. A közös árarányt a 2.8. ábrán a szo-
76 2. KERESKEDELMI MODELLEK
kásnak megfelel~en P„-vel jelöltük. De ha a termékek áraránya közössé válik, akkor
a termelési tényez~k árarányának is ki kell egyenlít~dnie a két országban, mert a
kétféle árarány között kölcsönös és egyértelm~ kapcsolat létezik a tényez~igényességek
átfordulásának kizárásával. Ezt mutatja az ábrán a C pont, amelybe mindkét ország eljut
a szakosodás és külkereskedelem révén.
De nem állhatunk meg a tényez~árak arányának kiegyenlít~désénél, hiszen a tényez~k
reáljövedelme abszolúte is megváltozik, s ennek igen nagy szerepe van a gyakorlatban.
Erre azért kerül sor, mert a specializáció mindkét országban megváltoztatja a munka
és a t~ke keresletét. A t~kével viszonylag jól ellátott I országban b~vítik a t~keigényes
y.termék gyártását a kivitel miatt, ezzel megnövekszik a t~ke kereslete, ami a reálkamat-
láb emelkedésére vezet. Csökken viszont a munka kereslete, mert a munkaigényes x
termék importja munkát szabadít fel. A munka keresletének mérsékl~dése a reálbér visz-
szaesését okozza. A II országban mindez fordítva játszódik le, mert a munkaigényes x
termék exportja fokozza a munka keresletét és növeli a reálbért, a t~keigényes y termék
importja viszont csökkenti a t~ke keresletét és a reálkamatlábat.
A tényez~k reáljövedelmének változását másképp is be lehet látni. Ha ugyanis csökken
a colr arány az I országban a szakosodás megindulásával, akkor a vállalatok mindkét
ágazatban munkaigényesebb technológiára térnek át, azaz csökkentik a K/L arányt. Ez
azonban mindkét ágazatban csökkenti a munka határtermékét és növeli a t~ke
határtermékét7. Mivel a tényez~k reáljövedelmének meg kell egyeznie a fizikai
határtermékükkel profitmaximalizáló vállalatok esetén, az I országban csökkennie kell a
reálbérnek és n~nie a reálkamatlábnak. A munkával jól ellátott II országban viszont az
ellenkez~ irányú folyamatok növelik a reálbért és csökkentik a reálkamatlábat. Ha ezt a
nem akasztja meg a teljes specializáció kialakulása az egyik országban, akkor kettejük:
között a tényez~k abszolút reáljövedelme is kiegyenlít~dik, nemcsak ezek aránya.
A komparatív el~nyöknek megfelel~ specializáció és külkereskedelem tehát a H-0-
modellben is megváltoztatja a termelési tényez~k közötti jövedelemelosztást és ezáltal
érdekellentéteket szül. Mindkét országban a b~ségben megtalálható termelési
tényez~ tulajdonosainak reáljövedelme n~, és csökken a relatíve sz~kös tényez~
tulajdonosainak reáljövedelme.
A kereskedelem liberalizációjával szemben tehát a relatíve sz~kös tényez~ tulajdonosai
fognak fellépni, t~lük várható ilyen irányú politikai nyomás, mert Ók akarják ennek
hátrányait elkerülni.
Fel lehet-e azonban a gyakorlatban is fedezni a tényez~árak kiegyenlít~dését? Elegend~
futó pillantást vetni az egymással keresked~ országokban a reálbérek alakulására, hogy
esetenként hatalmas eltéréseket is láthassunk. A tények tehát látszólag ellentmondanak
az elméletnek. Ennek okát a téma szakírói abban látják, hogy a gyakorlatban az eltér~
tényez~ellátottság mellett még sok más hatás is alakítja a reáljövedelmeket. Az államok
7 Itt emlékeztetünk arra a mikroökonómiai tételre, miszerint állandó skálahozadékot mutató ter-
melési fiiggvény esetén a munka és a t~ke határterméke kizárólag a K/L aránytól függ, mégpedig
úgy, hogy MPL ugyanabban az irányban változik, mint a KIL arány, MPK pedig ellenkez~ irány-
ban.
2. KERESKEDELMI MODELLEK 77
például kereskedelempolitikai eszközöket alkalmaznak, emellett szállítási költségek is
akadályozzák a nemzetközi árumozgást. Így nem egységesülhetnek maguk a termékárak
sem, ami el~feltétele lenne a tényez~árak egységesülésének. A gyakorlatban léteznek
továbbá növekv~ mérethozadékok, monopolista és oligopolista piaci szerkezetek, ezek
azonban torzítják a tényez~k reáljövedelmét, eltérítik ~ket a határtermékükt~l.
A reálbérek kiegyenlít~dését azonban leginkább az akadályozza meg, hogy a különböz~
országok eltér~ technikai felszereltséggel, szakmai ismeretekkel, munkakultúrával, ter-
mészeti adottságokkal rendelkeznek, vagyis fejlettségben nagyon távol állhatnak egy-
mástól. A Ricardo-modellben pedig kimutattuk már, hogy a fejlettebb országokban ma-
gasabbnak kell lennie a reálbérnek is. Ezt a gazdasági növekedésnek a
malcroökonómiában tárgyalt Solow-féle modellje is alátámasztja. Ugyanez a modell
mutatja ki, hogyan vezetnek eltér~ reálbérszintekre népességnövekedési ütemében, illet-
ve a megtakarítási-felhalmozási rátákban meglév~ különbségek is. Vannak azután olyan
országok, például hazánk, amelyek súlyos terhekkel járó nemzetközi tartozásállományt
halmoztak fel az id~k során, másrészt vannak nettó hitelez~i pozícióban lév~ gazdasá-
gok is. A köztük zajló t~kejövedelem transzfer szintén számottev~ hatást gyakorol a
tényez~jövedelmek alakulására.
A felsorolt okok azonban inkább elfedik, mintsem hatástalanítják a tényez~árak
nemzetközi kiegyenlít~désének tendenciáját, melyre a H-0-modellben érvényes
bizonyítékot kaptunk. Azt mondhatjuk tehát, hogy az ellenható er~k folytán a H-0-
modellnek megfelel~ szakosodás csak mérsékelni tudja a tényez~k reáljövedelmének
nemzetközi eltéréseit. Amennyiben megsz~nne e kereskedelem, feltehet~en még
élesebbé válnának például a reálbérek nemzetközi differenciái. E tekintetben
figyelemreméltó jelenség, hogy az elmúlt egy-két évtizedben stagnált vagy csökkent a
képzetlen munkások reálbére sok fejlett országban. Ezt a nemzetközi gazdaságtan
szakért~i a külkereskedelem hatásának tulajdonítják, pontosabban a fejl~d~ országokból
származó munkaigényes termékek importjának.
A tényez~ár-kiegyenlít~dés tételét egy olyan modellben sikerült levezetni, ahol kizártuk
a termelési tényez~k nemzetközi mozgását. Az egyes országok árupiacainak tökéletes
összekapcsolása, az egységes nemzetközi árupiacon folytatott konkurencia azonban
ugyanúgy kiegyenlíti a nemzetközi tényez~árakat, mint ahogy a teljesen szabad
nemzetközi tényez~mozgástól lenne várható. A szabad árupiac tehát a modellben
helyettesíti a nemzetközi tényez~piacokat. A megtermelt és exportált javakban
valójában termelési tényez~k felhasználása testesül meg, így az országok a javakon
keresztül indirekt módon tényez~ket exportálnak egymás számára. Ha egy ország
importálja például a t~keigényes eljárással nyert elektromos áramot, akkor az import
mértékében megszabadul az energiaiparban szükséges t~kelekötést~l, és más
szektorokban kamatoztathatja sz~kös t~keállományát.
Ha a H-0-modell keretei között a nemzetközi árumozgást zárnánk ki, de feltételeznénk
a termelési tényez~k teljesen szabad és rugalmas nemzetközi áramlását, végül megint a
fentebbi végeredményre jutnánk, a termék- és tényez~árak teljes kiegyenlít~désére. Ez a
modell így tükörképe lenne az eredetinek, mert benne a tényez~k tökéletes nemzetközi
piaca helyettesítené a termékek piacán folytatott nemzetközi konkurenciát. A két
78
2. KERESKEDELMI MODELLEK
modell egybevetéséb~l az a következtetés vonható le, hogy a nemzetközi áru- és té-
nyez~piacok kölcsönösen helyettesíthetik egymást. Ez a konklúzió azonban csak ak-
kor helytálló, ha a bels~, nemzeti áru- és tényez~piacokon tökéletes verseny folyik, és
nemzetközileg is tökéletes a verseny legalább az egyik területen.
Az id~táv szerepe a kereskedelmi modellekben
A Heckscher—Ohlin-modell arra a horizontra tekint, ahol elhárulnak az akadályok az
összes termelési tényez~ ágazatközi mozgása el~l. Ez igen hosszú id~, mert a t~kejavak
egy részénél több évtized az amortizációs ciklus. Ha szemügyre vesszük a 2.10. ábrát,
akkor a H-0-modellnek megfelel~ TLH görbe a legküls~, vastag vonallal rajzolt görbe.
Az alacsonyabban fekv~, az A pont közelében egyre er~sebben hajló görbék ugyanannak
az országnak a termelési lehet~ségeit mutatják, de egyre rövidebb id~távon.
2.10. ábra
A termelési lehet~ségek változása az id~táv függvényében
Minél rövidebb ugyanis a rendelkezésre álló id~, annál több termelési tényez~ számít
specifikusnak, amelyet a másik ágazatban nem, vagy nem kell~ hatásfokkal lehet csak
hasznosítani. Ebb~l erednek az egyre sz~kebb termelési lehet~ségek, míg végül nagyon
rövid id~távon a TLH görbe egyetlen ponttá nem zsugorodik. Nagyon rövid id~távon
ugyanis nincs semmilyen lehet~ség a termelési tényez~k átcsoportosítására és a
gazdaság termelési szerkezetének átalakítására, így csak egyetlen Pareto-hatékony
jószágkombináció létezik, éppen az, amelyik megfelel a termelés aktuális
szerkezeténeks.
8 Ezért az autark A pont helyett választhattunk volna más kiinduló termelési szerkezetet is; ebben
az esetben ott érintenék egymást a különböz~ id~távú TLH görbék.
2. KERESKEDELMI MODELLEK 79
Ha az 'önellátás melletti A pontot vesszük kezdeti állapotnak, akkor a 2.10. ábrán látható
szaggatott nyíl fontos információval gazdagítja ismereteinket. E nyíl ugyanis az A pont-
ból kiindulva a különböz~ id~távú TLH görbék azon pontjain halad át, ahol teljesül az
MRT=P,, termelési optimumfeltétel. A nyíl ezért a kiigazodási folyamat id~beli menetét
ábrázolja az autarkiáról a szabad kereskedelemre való áttérés során, ahogy egyre több
termelési tényez~ válik átcsoportosíthatóvá. A nyíl hosszú távról tekintve paretoi érte-
lemben nem hatékony termékkombinációkon halad át, amelyek azonban rövidebb id~-
horizonton a termelési tényez~k specifikus jellege folytán mégis Pareto-hatékonynak
számítanak.
A szakosodás és külkereskedelem jövedelemelosztási hatása szintén az id~távtól függ.
Már eddig is fontos összefüggésekhez jutottunk a jövedelemelosztásra nézve a specifi-
kus tényez~k modelljében és a H-0-modellben. Ez utóbbi az egyik széls~ helyzetet, a
nagyon hosszú id~távot képviseli, a specifikus tényez~k modellje pedig egy átmeneti
id~távot.
A másik széls~ség a nagyon rövid id~szak, mikor még egyáltalán nem változtatható meg
a termelési szerkezet, bár az ország már megnyitja kapuit a külkereskedelem el~tt.
Ebben az állapotban minden tényez~ specifikus, felhasznált mennyisége nem változhat,
ezért határterméke sem. A tényez~k reáljövedelme tehát nem változik a saját ágazatuk
termékében számítva, de a másik ágazat termékében mérve annál inkább, mivel
id~közben megváltozik a két termék áraránya. A külgazdasági nyitás a 2.9. ábrán éppen
az x termék árát csökkenti, ezért ebben az iparágban csökken mind a munka, mind a
t~ke reáljövedelme az y termékben mérve. A relatíve megdráguló terméknél, az y
ágazatban m~ködtetett tényez~k reáljövedelme sem változik y-ban, viszont n~ az x
termékben mérve. Mivel a tényez~k tulajdonosai feltehet~leg nemcsak a saját ágazatuk
termékét fogyasztják, ezért reáljövedelmük aszerint fog megváltozni, ahogy az
általuk termelt jószág ára.
A specifikus tényez~k tulajdonosai tehát egy csónakban eveznek nagyon rövid id~távon;
a kereskedelempolitika hullámainak hátán együtt emelkednek vagy süllyednek. A
komparatív el~nyben lév~ ágazatban a munkások és a t~kések egyaránt nyernek a
nyitással, a komparatív hátrányban lév~ ágazatban pedig mindannyian veszítenek.
Ezért fordulhat el~, hogy szakszervezeti vezérek és a munkaadók képvisel~i kart karba
öltve együtt lobbiznak a minisztériumokban és pártirodákban a nekik kedvez~
kereskedelempolitikai kurzusért. Ha tehát nincs lehet~ség egyik termelési tényez~
átcsoportosítására sem, akkor az érdekellentét az ágazatok között feszül, két
termékes modellben mindenki nyer a kereskedelempolitika bármely változtatásával az
egyik ágazatban, a másikban pedig mindenkinek csökken a reáljövedelme.
Egészen más a helyzet nagyon hosszú távon H-0-modellben, mint a 2.9. ábrára vissza-
tekintve azonnal felidézhet~. Az autarkiáról a szabad kereskedelemre való áttérés na-
gyon hosszú távon minden országban a viszonylag b~ségben megtalálható tényez~ tu-
lajdonosainak kedvez, s csökkenti a reáljövedelmét a viszonylag sz~kös tényez~ tulaj-
donosainak. Hosszú távon tehát nem az ágazatok között húzódnak az érdekellentét
árkai, hanem a különböz~ tényez~k tulajdonosai között, függetlenül attól, melyik
ágazatban m~ködnek. A két széls~séges helyzethez képest a specifikus tényez~k mo-
80 2. KERESKEDELMI MODELLEK
delijével megragadott „köztes" id~távon a jövedelemelosztás változása is vegyes képet
mutat: láttuk, hogy részben az ágazatok, részben a tényez~tulajdonosi csoportok között
keletkezik érdekellenét kereskedelempolitikai ügyekben.
A Heckscher—Ohlin-modell empirikus tesztelése
Különböz~ közgazdászok és munkacsoportok az 1950-es évek elejét~l egészen napjain-
kig igen sok empirikus vizsgálatot végeztek a ricardoi elmélet, de különösen a H-0-
modell tesztelésére. Ami az el~bbit illeti, a statisztikai adatok meglehet~sen jól alátá-
masztják azt a tételt, hogy a nemzetközi kereskedelmet nem az abszolút, hanem a kom-
paratív el~nyök mozgatják a különböz~ fejlettség~ országok között. A H-0-modell ese-
tében azonban már sokkal bizonytalanabb a kép. Az els~ komoly vizsgálatot erre
Wassily Leontiefamerikai közgazdász végezte el, és nem várt eredményt kapott.
Leontief input-output elemzési technikát9 használt, s ezzel vetette egybe az Egyesült
Államok exportjának és az importtal verseng~ iparágainak t~ke- és munkaigényességét
az 1947-es adatok bázisán'°. Az Egyesült Államok és kereskedelmi partnereinek akkori
tényez~ellátottságát szem el~tt tartva, a H-0-elmélet alapján azt várta, hogy az amerikai
exportiparágak tevékenysége t~keigényes lesz az importtal verseng~ ágazatokkal
szemben. Az eredményei ennek az ellenkez~jét mutatták: az amerikai export bizonyult
munkaigényesnek, s az importtal verseng~ ágazatok termelése t~keigényesnek. A
szakirodalom ezt a jelenséget nevezte el Leontief-paradoxonnak.
Leontief eredményei széles kör~ vitát váltottak ki, amelyben a statisztikai és mérési
módszerek, illetve elméleti szempontok egyaránt terítékre kerültek. A vita további
empirikus vizsgálatokat inspirált, s ilyeneket nemcsak kés~bbi amerikai adatokkal
hanem más országok statisztikai bázisán is végeztek még az 1990-es évek végén is.
Ezek az elemzések változó eredményt hoztak, hol meger~sítették, hol cáfolták a H-0-
hipotézist. Annyi mindenesetre nyilvánvalóvá vált, hogy a tényez~ellátottság modellje
nem ad általános magyarázatot a nemzetközi kereskedelmi áramlásokra, csak bizonyos
sz~kebb szegmensekben m~ködik elfogadhatóan. A H-0-modellnek igazán a
nyersanyagok, az agrártermékek és az egyszer~ munkát igényl~ feldolgozóipari
cikkek nemzetközi kereskedelmében van érdemleges magyarázó ereje. E javak a
fejlett ipari és a fejl~d~ országok közti kereskedelemben képviselnek nagy részarányt, s
jóval kisebb a részesedésük a fejlett országok egymás közti forgalmában, amely a
világkereskedelem nagyobb hányadát képviseli.
Ami a Leontief-paradoxon megfejtését illeti, e tekintetben is több tényez~ jöhet szóba.
Torzítást okozhattak például a vámok és egyéb importkorlátozó intézkedések, ha ezek
er~sebben sújtották a munkaigényes termékek amerikai behozatalát, mint a t~keigényes
javakét. További torzulások forrása lehetett, hogy Leontief csak két termelési tényez~t
9 E technika segítségével fel lehet mérni egy-egy ágazat termelésének teljes, azaz közvetlen és
közvetett input tartalmát. Kidolgozásában maga Leontief is tevékeny szerepet vállalt, amiért
kés~bb közgazdasági Nobel-díjjal tüntették ki.
10 Azért dolgozott kizárólag amerikai adatokkal, mert külföldi adatok nem álltak rendelkezésére
kell~ mennyiségben.
2. KERESKEDELMI MODELLEK 81
vett tekintetbe, s azokat is homogénnek tekintette, mint ahogy azt maga a modell feltéte-
lezi. Bizonyos javak el~állítása azonban, különösen a primer szektorban, nagymértékben
támaszkodik a természeti feltételekre, ezért ezeket valójában természeti feltételekre igé-
nyes javaknak lehet tekinteni. Leontief számításaiban azonban t~keigényes javakként
szerepeltek, mert termelésükben sok esetben jelent~s t~kelekötésre is szükség van. Egyes
vizsgálatok szerint az egységnyi érték~ 1947-es amerikai export el~állításához csak hoz-
závet~leg fele annyi természeti er~forrás kellett, mint az importhelyettesít~ termékek
egységnyi értékének megtermeléséhez. Ezért az amerikai import természetier~forrás-
igényes volt, az export pedig t~ke- és munkaigényes, ami a kereskedelmi partnerek ak-
kori tényez~ellátottságának nagyon is megfelelhetett.
A magyarázat fontos eleme lehet a szakképzett és szakképzetlen munka megkülönbözte-
tése is. Egyes vizsgálatok szerint az amerikai export nem egyszer~en munkaigényes
volt, hanem els~sorban szakképzett munkát igényelt, szemben az importhelyettesít~
iparágakkal, amelyek relatíve több szakképzetlen munkát használtak fel. A szakképzett-
ség megszerzésével, illetve a különböz~ képzettség~ dolgozók munkabérével kapcsola-
tos kutatások nyomán az emberi t~ke fogalma polgárjogot nyert a közgazdaságtanban.
A hatvanas években az emberi t~ke felhalmozásáról kimutatták, hogy az esetenként id~-
és költségigényesebb, mint a fizikai t~ke felhalmozása. Leontief eredményei tehát éppen
hogy t~keigényes — ugyanis emberi t~kében igényes — amerikai exportot mutattak. A
vizsgálatainak idején az Egyesült Államok az emberi t~ke tekintetében a többi termelési
tényez~höz viszonyítva nagy fölényben volt kereskedelmi partnereivel szemben, így
tehát tényez~ellátottságának megfelel~ külkereskedelmet folytatott.
A termelési tényez~k fentebbi differenciálása még belefér a H-0-modell keretei közé. A
kés~bbiek során azonban már olyan vizsgálatokat is végeztek, amelyekben több mint tíz
termelési tényez~t szerepeltettek. Ezek eredményei is vegyes képet mutattak a H-0-
hipotézis gyakorlati érvényre jutásáról. A termelési tényez~k további differenciálásának
megvan azonban az a veszélye, hogy a modell elveszíti általános jellegét és magyarázó
erejét' I . Dacára annak, hogy empirikus érvényessége korlátozott, a H-0-modellnek, és a
különböz~ id~távokra való kiterjesztésének megmarad egy kétségbevonhatatlan haszna.
E modellcsalád magyarázatot ad ugyanis a kereskedelempolitikával kapcsolatos érdekel-
lentétekre, melyek abból adódnak, hogy a nyitás, illetve az elzárkózás eltér~en érinti a
különböz~ termelési tényez~k reáljövedelmét.
2.4. A fogyasztói preferenciák szerepe a külkereskedelemben
Az eddig tárgyalt kereskedelmi modellekben a termelési feltételekben meglév~ különb-
ségek teremtették meg a kölcsönösen el~nyös specializáció és kereskedelem alapját
Adam Smith elméletét~l kezdve egészen a H-0-modellig. Ebben a pontban viszont azt
" Ha túl sok tényez~t különböztetünk meg — figyelmeztet Samuelson —, akkor semmitmondó
következtetésekre juthatunk. Svájc óraexportjának például az lehet a magyarázata, hogy Svájc
különös b~séggel rendelkezik a svájci órák gyártásához szükséges svájci munkásokkal.
 82 2. KERESKEDELMI MODELLEK
vizsgáljuk meg, hogyan válhatnak a fogyasztói preferenciák nemzeti sajátosságai a köl-
csönösen el~nyös nemzetközi kereskedelem forrásává.
A fogyasztói ízlés befolyása a költségekre
Növekv~ vagy csökken~ alternatív költségek mellett a fogyasztói preferenciák is befo-
lyásolják a költségeket. Ahhoz azonban, hogy a fogyasztói preferenciák önmagukban is
komparatív el~nyök forrásává válhassanak, nemzetközileg különbözniük kell. Ez a je-
lenség analóg a tényez~igényességek eltérésével, ezért ábrázolása is hasonló. Ezt láthat-:
juk a 2.11. grafikonon.
2.11. ábra
A fogyasztói preferenciák nemzetközi eltérése
/ ország
közömbösségi
görbéi
// ország közömbösségi görbéi
Az ábrán azonos termékárarány és jövedelemszint mellett más és más fogyasztási
szerkezet jön létre a két országban. Ezt mutatják a jövedelem-fogyasztás görbék (income
consumption curve, ICC) is, melyeket a különböz~ jövedelemszintek, de azonos
termékárarány mellett kialakuló fogyasztási pontok összekötésével kapunk egy-egy
országra nézve. E görbék meredeksége a két termék fogyasztásának arányát mutatja,
amit az ábrán nem változtat meg a jövedelem növekedése vagy csökkenése12. Az /
ország meredekebb ICC görbéje alapján az / ország fogyasztóinak ízlése inkább az y
termék felé hajlik, összevetve a // ország fogyasztóival, akik inkább az x termékhez
vonzódnak. Pontosan az ilyesfajta eltéréseket zártuk ki a korábban tárgyalt kereskedelmi
modellekben, hogy a termelési feltételek hatását tisztán láthassuk.
Most viszont épp fordítva járunk el: modellünkben kikötjük, hogy a vizsgált két ország-
ban azonosak a termelési feltételek, tehát egybevágó, konkáv formájú TLH görbéjük
12
Az egyszer~ség kedvéért homotetikus hasznossági fliggvényeket feltételeztünk, az ICC görbék
ezért öltik az origóból kiinduló sugarak formáját.
2. KERESKEDELMI MODELLEK 83
van. (Lineáris TLH görbe esetén az eltér~ fogyasztói preferenciák nem befolyásolnák a
költségeket.) Minél er~sebb íve van azonban a közös TLH görbének, annál nagyobb
mérték~ eltérések keletkeznek az autark transzformációs határrátákban, s annál nagyobb
komparatív el~nyöket és hátrányokat idéznek el~ a 2.11. ábrán bemutatott fogyasztói
preferenciák. Az / ország az x terméket gyártja komparatív el~nnyel, a // pedig az y-t,
mint az a 2.12. ábrán látható.
2.12. ábra
A fogyasztói ízlés eltérésén alapuló költségel~nyök és csere
Az / ország A-val jelölt autark pontjában azért magas az y termék alternatív költsége,
mert ezt a fogyasztók nagyon kedvelik, tehát sokat kell bel~le termelni, növekv~
alternatív költségek mellett. Ugyanez az oka annak, hogy a // ország B-vel jelölt autark
pontjában viszonylag drága az x jószág. Mint bármely más modellben, ami a
komparatívköltség-el~nyökkel foglalkozik, itt is magasabb jóléti szintre kerülhet
mindkét ország a költségel~nyök és -hátrányok kihasználásával. Az Fh illetve FH
fogyasztási pontokon magasabb közömbösségi görbékre lehet jutni, mint az autark
helyzetben. Lényeges eltérést jelent azonban minden eddigi modellhez képest, hogy itt a
termelési szerkezetek kiigazodása nem specializáció formáját ölti. Ellenkez~leg, az
eltér~ fogyasztói preferenciákra visszavezethet~ komparatív el~nyök kihasználása
a termelési szerkezetek közelítésével megy végbe. A modellünkben bemutatott tiszta
esetben a termelési pontok éppen egybeesnek szabad kereskedelemben.
Láttuk tehát, hogy mind a termelési feltételek különböz~sége, mind fogyasztói
preferenciák nemzetközi eltérése komparatívköltség-el~nyök forrása lehet. Ebb~l
azonban nem szabad arra következtetni, hogy a két különbség együttes megléte
feltétlenül er~síti egymás hatását. A fentebbiekben említettük már a példát: elméletileg
lehetséges, hogy a H-0-modell szerinti termelési feltételek mellett a t~kében b~velked~
ország fogyasztói a t~keigényes terméket preferálják és viszont. Ez a tény csökkenti,
esetleg ki is olthatja a komparatívköltség-el~nyöket.
 84 2. KERESKEDELMI MODELLE
A Linder-elmélet
Staffan Burestam Linder svéd közgazdász az 1960-as évek elején egy olyan
kereskedelmi elmélettel állt el~, mely igen elütött a korábbiaktól. Annyiban emlékeztet
még elmélete a fentebb tárgyalt modellre, hogy a kínálati oldal helyett a keresleti,
feltételek alapján magyarázza a nemzetközi árucserét. Minden eddigi modellt~l
megkülönbözteti azonban, hogy nem a komparatívköltség-el~nyök alapján keresi a
kereskedelmi áramlások magyarázatát. S~t szerinte a külkereskedelmi forgalom
jelent~s hányada mindenféle komparatívköltség-el~ny nélkül is él és virágzik. Persze a
primer javak (bányatermékek, agrárcikkek) kereskedelmét szerinte is jól írja le a H-0
modell, de a feldolgozóipari termékeknél más törvényszer~ségek érvényesülnek.
Linder abból indul ki, hogy a fogyasztói kereslet alapvet~en a jövedelmi színvonaltól
függ. Az egy f~re jutó GDP meghatározza a reprezentatív fogyasztó ízlését, és a kereslet
4 megosztás elmélyülését tartja a növekv~ mérethozadék egyik okának. E kérdés elméleti-
szerkezetét. A hazai ipar els~sorban ennek a kielégítésére törekszik, így végs~ soron az
ország jövedelmi színvonalát tükrözik a belföldön gyártott iparcikkek sajátosságai. A
vállalatok nyilván ezeknek a bels~ piacon kipróbált és jól bevált termékeknek a kivitelé-
vel kísérleteznek. Egy egyenlít~ mentén fekv~ ország nyilván nem fog motoros szánokat
exportálni, Kanada viszont annál inkább. De Lindernél nem a klíma, hanem a jövedelem
a kereslet f~ meghatározója, és ezért szerinte a hasonló fejlettség~ országok közt bon-
takozhat ki élénk kereskedelem az iparcikkek körében.
A hasonló fejlettség~ országok fogyasztóinak kereslete kerül ugyanis nagy átfedésbe
egymással (overlapping demand), ~k igénylik a hasonló termékeket. Köztudott persze a
is, hogy a fejlett országok luxuscikkeit vásárolja az elmaradott országok sz~k vezet~ ré-
tege, illetve a fejlett országok szegény polgárai is beérik az elmaradottabb országo
igénytelenebb termékeivel. Ez a jelenség azonban nem generál jelent~s kereskedelmi
forgalmat, szemben a tömegigények kielégítését szolgáló kereskedelemmel. A statisztikai
adatok ezt igazolni is látszanak, mert a második világháború utáni id~szakban a fejlett
országok közt növekedett a legdinamikusabban az iparcikkek forgalma.
Ha viszont a hasonló keresleti szerkezetet tekinti a külkereskedelmi forgalom alapjának,
akkor Linder — az összes eddigi modellünkt~l eltér~en — nem képes magyarázatot adni
arra, mely javakat kell egy országnak exportálnia, illetve importálnia. Elméletéb~l in-
kább az következik, hogy az export és az import szektorális összetétele közelít
egmáshoz, azaz ágazaton belüli kereskedelem jön létre a hasonló fejlettség~ orszá-
gok között. Ennek pedig nem a homogén, hanem a differenciált termékek esetében
van igazán komoly értelme. E szempontból is érthet~, miért éppen a fejlett országok
között vált igen élénkké az iparcikkek forgalma, hiszen fogyasztóik igényei egyrészt.
er~sen differenciáltak, másrészt iparuk képes is sok termékváltozat kifejlesztésére és
gyártására.I3 De a külkereskedelem révén megsokszorozódik a fogyasztók rendelkezésé-
13
A fejezet szerz~je látta a kilencvenes évek elején az Audi neckarsulmi üzemében a futószala-
got gyártás közben, s nem érkezett azon két egyforma autó egymás után! Viszont a fels~ szalagon
futó karosszériához mindig a vev~ által el~zetesen megrendelt motorváltozat étkezett az alsó
szalagon.
2. KERESKEDELMI MODELLEK 85
re álló termékválaszték, és a termel~k is inkább ki tudják használni a növekv~ méretho-
zadék el~nyeit, ha a külpiacon is értékesítenek. Ez utóbbi szempontot azonban már nem
a Linder-hipotézis, hanem az alább sorra kerül~ modellek építik be explicit módon a
kereskedelmi elméletbe.
2. 5. A növekv~ mérethozadék kihasználása
Bár a növekv~ mérethozadékokra épít~ modellek csak az 1960-as évekt~l kezdtek tért
hódítani a kereskedelmi elméletekben, e tényez~ jelent~ségét valójában már Adam Smith
felismerte. A nagyobb piac szerinte tágabb teret nyújt a differenciáltabb munkamegosz-
tásra, ami növeli a termelés hatékonyságát. A modern közgazdasági elmélet is a munka-
leg azért izgalmas, mert a növekv~ mérethozadékokon alapuló kereskedelem több ponton
alapvet~en különbözik a komparatív el~nyök kihasználásától, amivel eddigi modelljeink
foglalkoztak, viszont közös vonásokat mutat a Linder-elmélettel. Gyakorlati okokból sem
lehet elhanyagolni a kérdést, hiszen sok iparágban jellemz~ a mérethozadékok
növekedése kisebb-nagyobb mennyiségi tartományban. Emiatt még a nagy nemzeti
piaccal rendelkez~ országoknak is szükségük lehet széles exportpiacokra bizonyos
ágazatokban (példa erre a polgári repül~gépgyártás az Egyesült Államokban).
Bels~ és küls~ méretgazdaságosság
A növekv~ mérethozadéknak lehetnek vállalaton belüli és kívüli okai. Az el~bbi esetben
bels~ méretgazdaságosságról (internal economies), az utóbbiban külsör~l beszélünk
(eacternal economies). Bels~ méretgazdaságosság esetén a vállalat termelésének
növelésével a hosszú távú átlagköltség (és határköltség) egy bizonyos mennyiségi
tartományban csökken, függetlenül az ágazatban m~köd~ • többi vállalat
teljesítményét~l. Ez többek között abból adódhat, hogy a vállalati üzemnagyság
növelésével mód nyílik a munkamegosztás elmélyítésére, specializált gépek, illetve
egyre nagyobb érték~ és méret~ termel~eszközök beállítására".
Itt meg kell jegyezni, hogy az állandó mérethozadékokra épül~ Ricardo- és H-0-modell
is magában rejti a bels~ méretgazdaságosság lehet~ségét. Ha ugyanis az iparági kínálat
nagyon sok vállalat kínálatából tev~dik össze, akkor az iparági termelési függvény
(mellyel mindeddig dolgoztunk) akkor is mutathat állandó mérethozadékot, ha a
vállalati termelési függvényeknek növekv~ hozadékú szakaszai is vannak. A lényeg az,
hogy az iparági kereslethez képest csak igen kis tartományban érvényesüljön a bels~
méretgazdaságosság. Ilyenkor az iparági kínálat hosszú távú változása a vállalatok
számának csökkenéséb~l, illetve növekedéséb~l ered, és mindegyikük az optimális
üzemméret környezetében termel, tehát az iparág kibocsátásának változásával nem
módosul az iparági szint~ átlagköltség.
14 A közismert példa, hogy egy raktár küls~ felülete (és ezzel építési költsége) lassabban n~, mint
a befogadóképessége. Hasonló a helyzet a sörf~z~ üstöknél, a k~olajvezetékeknél stb.
 2. KERESKEDELMI MODELLEK
86
Más a helyzet akkor, ha a bels~ méretgazdaságosság tartománya nagy az iparági keres-
lethez viszonyítva. Ekkor a nagyobb vállalatok alacsonyabb költséggel termelhetnek,
mint a kisebbek, s fokozatosan kiszorítják ~ket a piacról. Így el~bb-utóbb megsz~nik a
tökéletes verseny az iparágban, végs~ soron iparági monopólium is kialakulhat. Ezt az
esetet mutatjuk be a 2.13. ábra bal oldalán, ahol a költségfüggvény a vállalatra, a keres-
leti függvény pedig az iparágra vonatkozik.
2.13. ábra
Bels~ és a küls~ méretgazdaságosság
P, LAC P, LAC
t A specializáció lehet~ségei csökken~ alternatív költségek mellett
\
• LAC(Q= 100e)
--- LAC(Q=200e)
_
LAC(Q=300e)
100e 200e 300e 100 200 300
A ábra jobb oldalán ábrázoltuk a küls~ méretgazdaságosság esetét, mely összeegye
tethet~ a tökéletes versennyel. Ilyenkor a mérethozadék növekedésének vállalatok°
kívüli okai vannak. Ennek hatása vállalati szinten úgy jelentkezik, hogy a Q-val jelöJ
iparági kínálat növekedésével az egyes vállalatok költségrúggvényei lejjebb tolódnak,
alakjukban és méretükben nem következik be számottev~ változás (q-val a vállalati kibo:
csátást jelöltük). Az extern méretgazdaságosság alapvet~ oka, hogy az ágazat méreténe
növekedésével specializált beszállítók jelennek meg, amelyeknek az egyre nagyobb pia.,
miatt megéri célgépeket, különleges anyagokat, sajátos szolgáltatásokat kifejleszteni é
értékesíteni. A gépkocsijavítás például tipikusan kisüzemi tevékenység, de minél jobb.
kib~vül ezen iparág, annál több, a termelékenységet növel~ speciális anyag, szerszám é -,
berendezés jelenik meg benne. Az iparág méretének növekedésével megindul a munka.
er~ specializált szakképzése is, amely szintén hozzájárul a termelékenység növeléséhez
a költségek csökkentéséhez. Az autószervizek számára például ma már nem általáno
bádogosokat, hanem karosszérialakatosokat képeznek.
A következ~kben el~ször egy olyan modellt mutatunk be, mely a küls~ méretgazdasá
gosságra épít, így nem merülnek fel benne a tökéletlen verseny és a monopolista árkép-
zés problémái.
2. KERESKEDELMI MODELLEK 87
A Kemp-modell
Megalkotója, Murray C. Kemp az 1960-as évek közepén publikálta a sorra kerül~
modellt. Feltételezi, hogy mindkét ágazatban növekv~ek a mérethozadékok, oly
mértékben, hogy az esetleges ellenható tényez~ket legy~zve csökken~ alternatív
költségeket (konvex TLH görbét) hoznak létre. Az eddigiekhez hasonlóan homogén
termékeket termelnek az országok. Innen kétfelé ágazik a modell: egyikben egy kis
országnak van komparatív el~nye, a másikban két nagy ország szerepel, de autark
helyzetben nem rendelkeznek komparatív el~nyökkel. A 2.14. ábrán a kis ország esete
látható.
2.14. ábra
Az ábrán szerepl~ kis országban a termelés és a fogyasztás az A pontban kerül
egyensúlyba külkereskedelem nélkül (a közömbösségi görbéket mell~ztük az
áttekinthet~ség céljából). Ennek megfelel~en a P4 egyenes meredeksége mutatja az
autark költség- és árarányt. Ha a kis ország komparatív el~nyei nagymérték~ek, akkor
egyértelm~vé teszik a specializáció irányát. Ez akkor következik be, ha a világpiaci
árarány kisebb vagy nagyobb, mint érint~ meredeksége az ország TLH görbéjének
megfelel~ végpontján. P,>P2 esetén relatíve olyan drága az x termék a világpiacon, hogy
az ország biztosan az x termék gyártására specializálódik , és a G pontban érdemes
termelnie, ahol a legkisebb az x termelési költsége. Ehhez hasonlóan az F lesz a
termelési pont PPi esetén.
A P1 és P2 közé es~ világpiaci árarányok jó része mellett azonban már nem egyértelm~ a
szakosodás iránya. Vegyük például a P3 árarányt. Mivel P3>P0 , az ország az x terméket
gyártja komparatív el~nnyel, szakosodhat tehát ennek gyártására, és a G pontban ter-
melhet. Így a G pontból kiinduló, P3 meredekség~ egyenes mentén fogyaszthat, tehát
növelheti jólétét az autark helyzethez képest. De akkor is növelheti jólétét, ha teljesen
 88 2. KERESKEDELMI MODELLEK
szakosodik az y jószágra, és az F pontban termel! Ez a szakosodás ugyanis költség-
el~nyt teremt az y terméknél a csökken~ alternatív költségek miatt! Az A pontban
tehát még komparatív hátránya van az országnak az y termékben (P3>P„), de ez
komparatívköltség-el~nnyé változik az F pontban (P2>P3)15.
E modellben meg lehet tehát határozni ugyan a komparatív el~nyöket az autark helyzet
alapján, de ennek növekv~ mérethozadékok esetén nincs túl sok értelme. Mint láttuk,
ebb~l nem lehet egyértelm~ következtetést levonni a specializáció kívánatos irányára
nézve. Azt kell megérteni, hogy növekv~ mérethozadékok mellett a szakosodás ,
költségcsökkent~ tényez~. P3 világpiaci árarány esetén az országnak potenciálisan
mindkét termékben viszonylagos költségel~nye lehet, ha megfelel~ irányban
szakosodik. Ilyesmi elképzelhetetlen minden el~z~leg tárgyalt kereskedelmi modellben!
Lássuk ezután a nagy országok modelljét! Itt feltételezzük, hogy a két ország T1,11
görbéje és fogyasztóik közömbösségi térképe is egybevágó, tehát termelési feltételeik és
fogyasztóik ízlésvilága teljesen azonos. Allandó vagy növekv~ alternatív költségek
esetén nem lenne mód a kölcsönösen el~nyös nemzetközi szakosodásra, mert e feltételek
között nincsenek komparatív el~nyök és hátrányok. De a növekv~ mérethozadékok
lényegesen kib~vítik a specializáció lehet~ségeit, mint a kis ország tárgyalásánál már
láttuk. A 2.15 ábrán bemutatunk egy lehetséges egyensúlyi helyzetet, ahol a
specializáció mindkét országot az autarkiához viszonyítva magasabb jóléti szintre •
juttatja.
2.15. ábra
A növekv~ mérethozadékok kihasználásának „tiszta" esete
15
A P3 világpiaci ár mellett a B pontban teljesül ugyan az MRT(B)=P3, de ez csak növekv~ alter-
natív költségek, azaz konkáv TLH görbe esetén számít termelési optimumfeltételnek. Jelen eset-
ben például csökkentené az ország jóléti szintjét az autark helyzethez képest, ha a B pontban
termelne!
2. KERESKEDELMI MODELLEK 89
Az ábrán az A pont jelöli a két ország azonos autark egyensúlyi helyzetét, és Pa az
autark egyensúlyi árarányt. Innen indul meg a két ország szakosodása, de a kis ország
esetéhez hasonlóan itt sem lehet levezetni, hogy melyik országnak melyik terméket kell
választania. Az ábrán éppen a II ország bizonyult szerencsésebbnek; jóléte azért emel-
kedett magasabbra, mert mindkét ország fogyasztói az x terméket preferálják, és ennek
relatív ára n~tt meg a szabad kereskedelemre való áttérés során.
Az a közös vonás tehát a növekv~ mérethozadék modelljei és a differenciált termékek
kereskedelmét magyarázó Linder-elmélet között, hogy egyik sem ad magyarázatot arra,
melyik országnak melyik termékekre érdemes szakosodnia, de arra igen, hogy miért
érdemes specializálódniuk. A növekv~ mérethozadékok gyakorlati kihasználásánál nagy
a szerepe van a modellbe itt be nem épített konkrét körülményeknek, történelmi véletle-
neknek. Gyakran az az ország kerül a többiek által nehezen behozható el~nybe egy-egy
terméknél, mely korábban kezdi meg az illet~ cikk gyártását, és id~ben el~bb éri el a
nagy termelési szériából ered~ alacsonyabb költségszintet. Ez lehetett az oka például
annak (s nem valamely különleges technológia birtoklása), hogy egy id~ben szinte kizá-
rólag japán termel~k gyártottak a világon képmagnókat.
E modell kapcsán érdemes még két további eltérésre rámutatni, amely a növekv~ méret-
hozadékok, illetve a komparatív el~nyök korábban tárgyalt esetei között fennáll. Egyik
az, hogy itt nem érvényes az a szabály, hogy az egyensúlyi nemzetközi cserearány-
nak a két ország autark bels~ cserearánya közé kell esnie. A 2.15. ábrán lév~ „tiszta"
esetben nincs is sáv, mert a két ország autark bels~ áraránya éppen egybeesik. De autark
árkülönbségek létezése esetén is megvalósulhat kölcsönösen el~nyös szakosodás a két
ország között úgy, hogy a sávon kívül es~ egyensúlyi nemzetközi cserearány jön létre.
Másik különbség, hogy növekv~ mérethozadékok esetén olyan specializáció is fenn-
maradhat, amely csak az egyik országnak el~nyös. Lehetne szerkeszteni a 2.15. ábrá-
hoz hasonlót, ahol a fogyasztók még inkább preferálnák az x terméket az y-nal szemben,
így még magasabb lenne ennek relatív ára szabad kereskedelem mellett. Ezzel persze az
y termékre szakosodó I ország jóléte kerülhetne az önellátáshoz képest is mélyebb szint-
re. De az I ország vállalatai emiatt nem térnének át feltétlenül az x termék gyártására. Ha
a P, meredeksége még nem érné el az MRT értékét a T1 pontban, akkor I ország cégei
még mindig relatíve nagyobb költséggel termelnék az x terméket, mint annak relatív
világpiaci ára. A fogyasztók tehát nem t~lük vásárolnának, hanem az importált javakat
részesítenék el~nyben.
A Krugman-modell
Paul Krugman modellje ötvözi néhány el~z~ modell elemeit, ugyanis a Linder-
elméletnek megfelel~en differenciált termékeket feltételez, és a Kemp-modellhez hason-
lóan növekv~ mérethozadékot. Itt azonban nem a küls~, hanem a bels~ méretgazdasá-
gosság játszik szerepet, csökken tehát a termékek egységköltsége, ha egy vállalat növeli
a termelési szériát. Az egyszer~ségre törekedvén azonban a Chamberlin-féle
monopolisztikus verseny modelljét fejleszti tovább. Feltételezi tehát, hogy egy iparág-
ban sok vállalat m~ködik, szabad a be- és kilépés, ennek megfelel~en hosszú távon
nincs gazdasági profit. A bels~ méretgazdaságosság e modellben tehát nem vezet mono-
 90 2. KERESKEDELMI MODELLEK
póliumhoz vagy oligopolisztikus piaci struktúrára, ezért itt nem kell foglalkoznunk az
oligopóliumok bonyolult stratégiai játszmáival.
Néhány további drasztikus egyszer~sítéssel is él a szerz~, egyik legfontosabb, hogy a -
Smith és Ricardo-féle modellhez hasonlóan a javakat egy termelési tényez~vel, a mun-
kával gyártják. A modellben továbbá csak egy iparág szerepel(!), tehát egy termék sok- -
féle differenciált változata létezhet, s a gazdaság egyensúlyi helyzetében d~l el, hogy
ezekb~l ténylegesen hányfélét termelnek meg. Minél többet, annál jobban járnak a fo-
gyasztók, mert annál színesebb a fogyasztói palettájuk. Egy vállalat azonban feltevés
szerint csak egyfajta változatot gyárt, így a termékváltozatok és a vállalatok száma meg-
egyezik egymással.
A modell könny~ kezelhet~ségét szolgálja a termelési függvényekre vonatkozó két kikö-
tés is. Az egyik szerint minden termékváltozatot azonos termelési függvénnyel gyárta-
nak, akár egy, akár több országot vizsgálunk. Miközben tehát a Ricardo-modellben négy;
különböz~ termelési függvényre van szükség, a H-0-modellben csak kett~re, itt min-
dössze egyetlen egy szerepel. Ennek megfelel~en komparatív el~nyökr~l sem lehet szó a
Krugman-modellben.
A másik feltevés szerint a termelési függvény lineáris, tehát egységnyivel növelve a
felhasznált munkát, mindig azonos pótlólagos terméktömeget kapunk. Így volt ez a
klasszikus modellekben is, csakhogy ott állandó mérethozadék érvényesült emiatt az .
iparágakban. E modell viszont növekv~ mérethozadékot feltételez, s pár sorral alább
világossá válik, hogy egy konstans tag beépítésével éppen erre jutunk. Az i-edik termék
termelési függvénye tehát:
a 1
(2.1.)
b b
/i-re kifejezve:
=a+b•qi , (2.2.)
ahol qi az i-edik termék megtermelt mennyisége, és 4 az i-edik terméknél felhasznált
munkamennyiség. A képletben szerepl~ a és b pozitív konstans; a növekv~ mérethoza-
dék az a paraméternek köszönhet~, ez hiányzott a klasszikus modellek termelési függ-
vényeib~l. Jelöljük L-lel az ország munkásainak számát (amit összlakossággal azonosí-
tunk), és tételezzük fel a teljes foglalkoztatottságot. Így a következ~ összefüggést kap-
juk:
(2.3)
ahol n-nel a megtermelt termékváltozatok és a vállalatok számát jelöljük.
A vállalatiköltség-függvények a termelési függvényb~l vezethet~k le. A nominálbért w-
vel jelölve, és az i indexet most már elhagyva a költségftiggvények a következ~k:
2. KERESKEDELMI MODELLEK 91
TC =w•I =w(a+b-q)=w•a+w•b•q; (2.4.)
FC = w- a; (2.5.)
VC=w•b•q; (2.6.)
dTC
MC = — = w • b; (2.7.)
dq
TC w • a
AC = = +w•b (2.8.)
q q
ahol a szokásos mikroökonómiai jelölésmód szerint TC=összköltség; FC=fix költség;
VC= változó költség; MC=határköltség; AC=átlagköltség. A konstans határtermék
(MPL=11b) miatt tehát a határköltség is konstans. Látható, hogy a pozitív a paraméter
létezése miatt fix költsége is van a vállalatoknak, s emiatt válik negatív meredekség~vé
az átlagköltségfüggvény. A termelés mennyiségének növelésével tehát csökken az egy
termékre es~ munkafelhasználás és pénzköltség, ebben jelenik meg a növekv~ méretho-
zadék.
Térjünk most át a keresleti feltételekre. A differenciált termékekkel folytatott
monopolisztikus versenyben egy-egy termékváltozat keresleti görbéje negatív
meredekség~, s ez itt egy bizonyos vállalat egyedi keresleti görbéjével azonos. A nega-
tív meredekség~ egyedi keresleti görbéb~l adódóan a vállalatok ármeghatározó helyzet-
ben vannak, határbevételük pedig kisebb az eladási árnál. A fogyasztókról a modell azt
teszi fel, hogy valamennyien azonos hasznossági függvénnyel rendelkeznek, és minden
termékváltozatot egyformán kedvelnek. Ezért minden termékváltozatot mindenki fo-
gyaszt, mégpedig egymással azonos ci mennyiségben. Fontos feltevése még a modell-
nek, hogy a kereslet árrugalmassága (se) abszolút értékben csökken, ahogy ci emelkedik
(mint például a lineáris keresleti görbéknél).
E modellb~l levezetjük a termékek megtermelt mennyiségét és relatív árát a munkabér-
hez viszonyítva (plw), ami a modell szimmetriájából adódóan minden termékre nézve
egyforma lesz. Megállapítjuk továbbá a jószágfajták, illet~leg a vállalatok számát is az
egyensúlyi helyzetben. Ezután összevetjük a zárt gazdaság egyensúlyi helyzetét a nyitott
gazdaságéval, és megvizsgáljuk, milyen el~nyökre lehet szert tenni e modellben a nem-
zetközi kereskedelem által.
Az egyensúlyi helyzetet két összefüggésb~l kapjuk a modellben. Egyik a jól ismert rö-
vid távú vállalati profitmaximum-feltétel (MR=MC), másik a vállalatok közti konku-
rencia hosszú távú következménye a monopolisztikus verseny modelljében, miszerint a
gazdasági profit nulla (TI7=0). Céljaink érdekében azonban mindkét összefüggést át-
alakítjuk az eddigi feltételezések segítségével. Így végül mindkett~ egy sajátos kapcso-
 92 2. KERESKEDELMI MODELLEK 2. KERESKEDELMI MODELLEK 93

latot fog leírni a termékek relatív ára (p/w) és a reprezentatív fogyasztó egyéni fogyasz- tív árát, hogy a profitmaximum feltétel ne sérüljön meg. Ez a pozitív kapcsolat tehát a
tása között egy-egy termékváltozatra nézve (ezt jelöltük crvel). vállalatok árazási magatartásából adódik, ezért PP-vel jelöltük a 2.16. ábrán.
El~ször az MR=MC profitmaximum feltételt alakítjuk át, és ebb~l is a határbevétellel Alakítsuk most át a hosszú távú zéró profit TI7=TR—TC=0 követelményét úgy, hogy
(marginal revenue, MR) kezdjük. Létezik ugyanis egy általános összefüggés az egyedi behelyettesítjük az összbevétel definícióját: TR=p•q és az összköltség (2.4.) alatti függ-
kereslet árrugalmassága és a vállalat határbevétele között. A kereslet árrugalmassa- vényét. Ebb~l tehát: p•q—w(a+b•q)=0 adódik, ami átrendezve:
dq p dTR dq • p — dp a
ga: 6= ‚a határbevétel pedig MR — Szorozzuk el~ször
dp q dq dq • P (2.11.)
w q
be a határbevétel jobb oldalon álló formuláját plp=1-gyel: MR = p dq • p — dp • q ‚majd
dq • p Használjuk most ki azt a feltevést, hogy az egyének preferenciái azonosak, és minden
megint 1-gyel olyan formában, hogy a számlálót és a nevez~t is megszorozzuk
1 terméket egyformán kedvelnek. Ebb~l az következik, hogy minden termékváltozatot
dp • q minden egyén azonos mennyiségben fogyaszt. Az el~állított teljes kibocsátás egy-egy
dq • p dp • q jószágból pedig megfelel az adott jószág összfogyasztásának: q=L•ci. Helyettesítsük ezt
be (2.11.)-be:
dp • q dp • q
val: MR p A képletben az árrugalmasság formulája a számlálóban
dq • p a +1,, (2.12.)
dp • q w L • ci
és a nevez~ben is szerepel, tehát egyszer~bb formára hozva a keresett összefüggés: s ezzel egy negatív összefüggést kapunk ci és p/w között. Mivel ez a zéró profit feltétel-
ének átalakított formája, erre utalva ZZ-vel jelöljük a 2.16. ábrán. A ZZ görbe negatív
—1 meredekségének gazdasági oka az, hogy ci emelkedésével a vállalatok b~víthetik kibo-
MR = p . (2.9.) csátásukat, és a növekv~ mérethozadék miatt csökken az átlagköltség. Ehhez el~bb-
utóbb a termék árának is igazodnia kell, hogy elt~njön a gazdasági profit. A ZZ görbe
feletti pontokban tehát gazdasági profitot realizálnak a vállalatok, alatta veszteséget, s az
Ennek és (2.7.) alatti az MC függvénynek a felhasználásával
ebb~l adódó be- és kilépések terelik a gazdaságot a ZZ görbére.
E-1
MR.= p =w•b=MC, 2.16. ábra
Hosszú távú egyensúly a Krugman-modellben
s átrendezés után már használható összefüggéshez jutunk p/w és ci között:
Plw
P= (2.10.)
W6-1
14, —1 b•
(p/w)*
Explicit módon ugyan nem szerepel (2.10.)-ben ch de feltettük korábban, hogy a kereslet
árrugalmassága, e csökken, ahogy ci emelkedik. Legyen például 6=2 a kiinduló helyzet-
ben, és ci emelkedésével csökkenjen ez le e'=1,5-re. Ezzel az el(e-1) hányados a kiindu-
ló 2 értékér~l 3-ra n~. A reprezentatív fogyasztó egyéni ci fogyasztásának növekedésével
tehát a (2.10.) alatti kifejezés jobb oldala is n~, mert a b paraméter pozitív konstans. Így
a vállalatok rövid távú profítmaximum feltételéb~l egy pozitív összefüggést kaptunk ci
és a (2.10.) alatti kifejezés egymással egyenl~ két oldala, tehát ci és p/w között is. Ez
tehát azt jelenti, hogy a ci növekedésével a vállalatoknak emelniük kell a termékek rela- ci
c*.
 94 2. KERESKEDELMI MODELLEK
A gazdaság természetesen az A pontban, ci* és (p/w)* értékek mellett éri el a hosszú
távú egyensúlyi helyzetét, ahol a vállalatok profitmaximum feltétele és a hosszú távú
zéró profit kritériuma egyaránt teljesül. Ezekb~l meghatározható két további fontos vál-
tozó egyensúlyi értéke is. Egyik ezek közül a teljes kibocsátás egy-egy termékfajtából.
Ez ugyanis az egyensúlyi helyzetben is megegyezik a jószágfajta teljes fogyasztásával,
tehát q*. L • ci * .
A másik fontos változó a megtermelt termékváltozatok (azaz a vállalatok) egyensúlyi
száma. Ehhez felhasználjuk q* értékét, hiszen ebb~l kiszámítható a felhasznált munka-
mennyiség egy-egy vállalatnál: 1*=a+b•q*. Ennek alapján:
L L L
n-=—= (2.13.)
1* a+b•q* a+b•L•ci *
A nemzetközi kereskedelem lehet~ségeinek és hatásainak vizsgálata érdekében tegyük
most fel, hogy két, minden szempontból egyforma ország létezik, így a 2.16 ábra meg-
mutatja mindkett~~autark helyzetét. A hagyományos kereskedelmi modellek ilyen egy-
beesés mellett kizárják a kölcsönösen el~nyös kereskedelem lehet~ségét, de a Kemp-
modellnél már láttuk, hogy növekv~~mérethozadékok esetén más a helyzet. Tegyük fel
tehát, hogy megnyílik a szabad kereskedelem lehet~sége a két ország között. Ezáltal
mindkét ország vállalatai nagyobb piacra tesznek szert, hiszen termékeiket külföldön is
keresik. Ez a fejlemény analóg a modellben a hazai lakosság számának növekedésével
zárt gazdaságot feltételezve. Ennek következményeit a 2.17. ábrán láthatjuk.
2.17. ábra
Autarkia és két ország egyesített piaca a Krugnian-niodellben
bE
ci
ct" ci*
A gazdasági nyitás a PP görbére nem hat, mert a (2.10.) alatti kifejezésben (a profitma-
ximum feltételben) a lakosság (illetve a munkások) száma nem szerepel. Az L növeke-
2. KERESKEDELMI MODELLEK 95
dése azonban a (2.12.) alatt található ZZ görbét már elmozdítja balra, lefelé a ZZ' hely-
zetbe, mert a képletben az L a nevez~ben szerepel. De vigyázzunk az ábra értelmezésé-
vel, hiszen a ZZ görbe elmozdulása után a 2.17. ábra már nem egy-egy nyitott gazdaság
[[, piacát ábrázolja, hanem a két ország egyesített nagy piacát! Két változás az ábráról
azonnal leolvasható: egyrészt csökken az egyéni fogyasztás egyensúlyi értéke egy-egy
termékváltozatból, másrészt a termékek ára is a nominálbérhez viszonyítva. Ez másként
a reálbér emelkedését jelenti, hiszen p/w reciproka éppen a reálbér, azaz w/p.
A kereskedelem megindulásának egyik el~nye tehát a reálbér emelkedése a mo-
dellben feltételek között. Ennek gazdasági alapját a növekv~~mérethozadék kihasz-
nálása teremti meg, hiszen egy-egy termékváltozatból többet termelnek az új kib~vített
piacon. Ezt beláthatjuk, ha az (2.11.) alatti összefüggést q-ra átrendezzük:
a
(2.14.)
q=
plw-b'
és számításba vesszük plw egyensúlyi értékének csökkenését. A sorozatnagyságok nö-
vekedése tehát csökkenti a termékek egységköltségét, s ez teremt lehet~séget az árak
III esésére, és a reálbér emelkedésére. További változás olvasható le a (2.13.) összefüggés-
r~l, hiszen az új helyzetben L n~, és ci* csökken, tehát a tört értékének, n*-nak emelked-
nie kell. Vagyis több vállalat többféle terméket gyárt a nagyobb piacra, mint a kiin-
duló autark helyzetben. Ez a reálbér növekedése mellett további el~nyöket biztosít
a fogyasztóknak, akik több termékfajtához jutnak és élvezhetik a változatosság
el~nyeit.
Ezekb~l az el~nyökb~l a modell szimmetriája folytán mindkét ország fogyasztói egy-
formán részesednek. E modell tehát a végletekig leegyszer~sített feltevései ellenére
nagyban hozzájárul annak megértéséhez, miért el~nyös az országok számára a diffe-
renciált termékekkel folytatott ágazaton belüli kereskedelem. Segít megmagyarázni,
miért oly jelent~s a gyakorlatban is ez a fajta kereskedelem, melyre nem lehet ráilleszte-
ni a komparatív el~nyök egyik modelljét sem. A modellb~l viszont nem határozható
meg, hogy az egyes országok melyik termékváltozatokat termelik a lehetséges sokféle
variáns közül, de a fogyasztók szempontjából ennek nincs is különösebb jelent~sége,
mert mindegyik változatot egyformán kedvelik. Differenciált termékek és növekv~~mé-
rethozadékok esetén minden modellben találkozunk ezzel a bizonytalansággal, így volt
ez a Linder- és a Kemp-modell esetén is.
2.6. A termékciklus-elmélet
Ezt az elméletet Rajmond Vernon dolgozta ki az 1960-as évek közepén. Az inspirálta,
hogy az empirikus vizsgálatok nem igazolták a Heckscher-Ohlin-hipotézist az Egyesült
Államok esetében. A termékciklus-elmélet felhasználja a korábbi modelljeink néhány
elemét, de dinamikus jellegét tekintve mindannyitól elüt. Arra keresi ugyanis a vá-
laszt, hogy miért helyez~dik át egy-egy termék optimális termelési telephelye a külön-
böz~~fejlettség~~gazdasági régiók között a termékek életútja során. Más modellekhez
hasonlóan ennek érvénye sem általános, mert megállapításait Vernon leginkább az inno-
 96 2. KERESKEDELMI MODELLE 97
1, KERESKEDELMI MODELLEK
•
vatív feldolgozóipari termékek termelésének és kereskedelmének vizsgálata alapjá hozzáférhetnek tehát az alacsonyabb jövedelm~ fogyasztók is szerte a világon, s ezzel
sz~rte le. rendszerint növekszik a kereslet árrugalmassága".
Az elmélet egyes változatai a termék életútját öt szakaszra, más variánsok csak háromra A technológia megállapodásával és az árverseny szorításával egyre inkább az olcsóbb
tagolják, az egyszer~ség kedvéért maradjunk az utóbbinál. Az els~ a piaci bevezetés
munkaer~ válik a kritikus termelési inputtá, úgyhogy már a „második vonalban" haladó,
id~szaka. A megfigyelések alapján az új innovatív termékek nagyobbrészt a legfejlet- viszonylag magas jövedelm~ országok sem nyújtanak kedvez~ feltételeket a termelés
tebb országokban születnek meg. Ezekben több tényez~ is ösztönzi, illetve támogatja a ~ fejl~d~
számára. El~bb-utóbb ezek is import~rré válnak, ahogy az alacsonyabb bérszint
termék- és technológiai innovációt, a kínálati és a keresleti oldalról egyaránt. Ezen or- országok átveszik t~lük a gyártást. A kifejleszt~ országban pedig már teljesen meg is
szágok rendelkeznek a legnagyobb tudományos-fejleszt~ kapacitással, tudósok, mérnö- ~ generációinak
sz~nhet a termelés. Ez az ország már az innovatív termékek következ
kök, adatbázisok, laboratóriumok stb. formájában. Ezek az országok képesek a legtöbb exportján szerzi meg azt a jövedelmet, amib~l a standard tömegcikkek importját finan-
pénzt fordítani erre a célra, nemcsak abszolút értelemben, hanem a GDP-jük arányában szírozza.
is. A legfejlettebb országokban igénylik a termel~k és a fogyasztók a legnagyobb mér- A termékciklus-elmélet tehát a termelési technológia szakaszos változásaira helyezi
tékben az olyan új és kezdetben drága termel~eszközöket, illetve fogyasztási cikkeket, a hangsúlyt, s kimutatja, hogy az egyes életszakaszokban más és más termelési té-
amelyekkel munkát lehet megtakarítani. Ha megjelennek ezek, a magas jövedelem-
szint miatt fizet~képes keresletet képesek generálni maguk iránt. nyez~k, illetve keresleti feltételek játszanak kulcsszerepet. Emiatt az innovatív fel-
dolgozóipari termékek az id~ múlásával egyre alacsonyabb fejlettség~ és jövedelmi
A bevezetés id~szakában azonban még gyakran kell módosítani a terméket és a gyártás A termékciklus szaka-
szint~ régióban találják meg az ideális gyártási telephelyüket.
folyamatot is, a kezdeti tökéletlenségek lecsiszolása miatt, Szükség van továbbá a piac szait, és az egyes szakaszokra jellemz~ kereskedelmi áramlásokat a 2.18. ábrán követ-
közelségére, mert nélkülözhetetlen a vásárlók észrevételeinek hasznosítása is. A gyártás hetjük nyomon.
még egyedi jelleg~, vagy kis sorozatokban történik. A termék ki- és továbbfejlesztése 2.18. ábra
valamint gyártása tehát magas szint~ szaktudást követel meg, nemcsak a m~szakiaktól,
hanem a munkásoktól is ebben a kezdeti szakaszban. E feltételek együttesen a technikai Az innovatív termékek életszakaszai
fejl~dés élvonalában haladó országokban állnak a leginkább rendelkezésre, ezért náluk fogyasztás
van a termelés ideális telephelye. Ha a jövedelmi szintben mögöttük haladó országokban
is kereslet támad id~vel e javak iránt, akkor a kifejleszt~ ország, illetve vállalat kezdi
ezeket exportálni, nem ritkán szabadalmakkal is védett monopolista pozícióból.
Q
1 a kifejleszt~
országban
A növekedés id~szakában megváltozik a termelési technológia, mert kialakítják a soro- termelés j
zatgyártás eljárásait. A tömegtermelésre való fokozatos áttéréssel növekszik a termelés termelés
t~keigényessége is, és különösen fontossá válnak a management és marketingismeretek. ! egy követ~
Az új t~keigényes gyártási eljárásokkal, a termelési tapasztalatok felhalmozódásával export, országban
megjelenik a növekv~ mérethozadék, melyet kezdetben szintén a kifejleszt~ használhat fogyasztás
ki versenyel~nyének fenntartására. Ezzel együtt b~vülnek a külföldi piacok is, különö-
sen a magasabb jövedelm~ országokban, ami az export növekedését vonja maga után.
Az exportot azonban fékezheti a termelés részbeni külföldre helyezése, illetve a külföldi id~
utánzók megjelenése, vagy a szabadalmak, know-how eladása. Erre a technológiai vál-
tás is lehet~séget nyújt, egyrészt mert a még korszer~nek számító feldolgozóipari termé- Bevezetés Növekedés Érettség
kek sorozatgyártására a „második vonalban" haladó országok is képesek, másrészt a A termékciklusnak az ábrán látható jellegzetes szakaszait sok konkrét esetben kimutat-
kritikus inputok, a t~ke és a management nemzetközileg mobil tényez~k. (A nemzetközi hatjuk. Jó példa mindjárt a textilipar, mely els~ virágkorát a 19. század elején élte Ang-
tényez~áramlással egyik eddigi modellünk sem számolt.) liában, az akkori világ textilipari és gépipari innovációjának f~ m~helyében. Kés~bb
Az érettség szakaszába lépve a termelési technológia kiforrottá, általánosan ismertté és Észak-Amerika és a kontinentális Európa fejlettebb régiói vették át Angliától a staféta-
hozzáférhet~vé válik. A munkam~veletek leegyszer~södnek, nem követelik meg többé a botot, majd a 20. század közepén a feltörekv~ Japánba került az iparág súlypontja.
magas szakképzettséget és a rugalmasságot. A termékciklus e szakaszában a költség és Utóbb a kelet-ázsiai „kis tigrisek" tették le névjegyüket, míg napjainkban szinte minden
az ár lép el~térbe a nemzetközi versenyben két okból is. Egyrészt az érettség szaka-
szában legkönnyebb belépni az iparágba, ami leszorítja az árakat, és a verseny
korlátaiból ered~ gazdasági profitot. Másrészt a termék tömegcikké válik, általánosan 16 A milcroökonómiából tudjuk, hogy rugalmas kereslet esetén az ár csökkentésével lehet a válla-
lati bevételt növelni.
 98 2. KERESKEDELMI MODELLEK
más ország termel~it kiszorítja a piacról a kínai textilipari export. Hasonló jelenségek
figyelhet~k meg a rádió, a televízió, a különféle háztartási gépek, a személyi számítógép
stb. életszakaszaiban is.
A termelékenységi különbségekre, a tényez~ellátottságra, a növekv~ hozadékokra va! ‘;
a keresleti feltételekre épül~ kereskedelmi modellek id~ben stabil el~nyökkel és hátrá:
nyolckal, tehát stabil kereskedelmi áruszerkezettel számoltak. A termékciklus-elmélet
els~ látásra alapvet~en különbözik t~lük, hiszen ez egy-egy ország szempontjából ál
landóan változó külkereskedelmi áruszerkezetet feltételez, vagyis az egyes konkré '
feldolgozóipari termékek folyamatos helycseréjét egy-egy ország exportjában és import-
jában. Azonban alaposabban megfontolva a dolgot, a kontraszt nem t~nik oly élesnek
korábbi teóriák és a termékciklus-elmélet között. Ha ugyanis nem a konkrét javakra,:
hanem e javak közös sajátosságaira helyezzük a hangsúlyt, akkor a termékciklus-',,
elmélet is stabil külkereskedelmi áruszerkezetet implikál.
A technológiai fejl~désben élenjáró országoknak f~ként a magas jövedelm~ rétegeknek,
szánt újszer~, vagy magas min~ség~ fogyasztási cikkekb~l áll a feldolgozóipari kivitelük,.
valamint kiemelked~ munkatermelékenység elérését biztosító, munkamegtakarító hatású.
gépekb~l és berendezésekb~l. E sajátosságok tehát id~ben stabilak, míg a konkrét java
közben cserél~dnek. Ha viszont e sajátosságok eléréséhez rendre ugyanazok a feltétele
szükségesek (technológiai-tudományos háttér, jelent~s K+F kiadások, a növekv~ hozadé-
kok kihasználása, differenciált fogyasztói igények stb.), akkor a termékciklus-
megközelítés már er~s rokonságot mutat a korábban megismert elméletekkel.
Ide kívánkozik még két megjegyzés. A termékciklus-elmélet azon hiányosságára a téma
kutatói mutattak rá, hogy adottnak veszi a magas jövedelmi szint~ fejlett országok fel-
tételeit, melyek kedveznek az innovációnak és az újszer~ javak exportjának. Nem vizs-
gálja viszont a fordított összefüggést, vagyis azt, hogyan hat vissza az innováció és a
high-tech cikkek exportja az illet~ országok jövedelmi szintjére és termelési feltételeire.
Azt sem magyarázza, miért és hogyan megy végbe a helycsere id~vel a különböz~ or-
szágok fejlettségi rangsorában.
Érdekes továbbá az a gyakorlati megfigyelése, hogy a hatvanas évek közepe óta egyre
rövidül az id~ egy-egy új termék megjelenése és aközött, míg egy vagy néhány követ~
ország megszerzi a technológiát, és kiszorítja a kifejleszt~ országot a harmadik piacok- ;
ról, vagy akár saját bels~ piacáról. Ebben szerepet játszanak maguk az innovatív tevé-
kenységet folytató vállalatok is. Ezek id~közben megtanulták ugyanis, hogyan lehet
könnyen és olcsón külföldre helyezni a termelést, így akár a bevezetés életszakaszában
is kihasználhatják a külföldi telephelyek kedvez~bb költségviszonyait. Nem jelent már
számukra nehézséget a távoli telephelyek üzemeltetése, illetve a világméret~ kooperáci-
ós hálózatok összekapcsolása. Ezekkel a kérdésekkel részletesebben a 4. fejezetben fog-
lalkozunk.
KERESKEDELMI MODELLEK 99
1.2.1. Függelék
Iticardo-modell több termékre, illetve több országra
A komparatív el~nyök ricardoi modellje könnyen általánosítható, akár a termékek, akár
az országok számát növeljük is meg. Lássuk el~ször a modellt több termékre. A termé-
keket változatlanul kis bet~kkel jelölve v-t~l z-ig, az F.2.1.1. táblázatban megadtuk a
gazdaságilag fejlettebb / ország abszolút el~nyének mértékét minden jószágra a // or-
szággal szemben.
F.2.1.1. táblázat
Ricardo-modell több termékre
V w x y z
/ ország abszolút el~nyének mértéke 3 2 1,8 1,5 1,2
A példában a két „széls~" terméknél teljesen egyértelm~ a helyzet: mivel a v jószágot /
ország minden más jószágnál nagyobb abszolút el~nnyel képes el~állítani, ezért ebben
biztosan komparatív el~nye van, ugyanígy a // országnak a z termékben, mert ott a leg-
kisebb az abszolút hátránya. A táblázat adatai alapján azonban a „közbüls~" w, x, y ter-
méknél nem lehet egyértelm~en eldönteni, melyik országnak van komparatív el~nye.
Ehhez további információra, azaz valamilyen viszonyítási pontra van szükség.
Ha elméleti oldalról akarunk viszonyítási ponthoz jutni, erre a célra az abszolút el~-
nyök mértékének átlaga kínálkozik. Az átlag persze er~sen függ a súlyoktól, de ezeket
példánk nem tartalmazza. Ezért feltesszük, hogy / ország átlagos termelékenységi el~-
nye // országgal szemben éppen kétszeres. Így az / országnak csak a v termékben van
komparatív el~nye, míg x-ben, y-ban és z-ben a // országnak, mert e javakat kisebb ab-
szolút hátránnyal termeli, mint amekkora az átlagos termelékenységi lemaradása. Közü-
lük bármelyiket exportálhatja a v termékért cserébe, akár mind a hármat is, megfelel~
cserearányok esetén ezen mindkét ország nyerhet. A legnagyobb haszonra természetesen
a v és z termék cseréjével tehet szert a két ország, mert a komparatív el~nyök és hátrá-
nyok mértéke a v és z terméknél a legnagyobb. Ezzel szemben a w terméknél éppen az
átlagosnak felel meg az / ország abszolút el~nye, e jószágnál tehát nincsenek kompara-
tív el~nyök egyik félnél sem, így ezt nem érdemes bevonni a nemzetközi munkamegosz-
tásba.
Mindez nagyon egyszer~nek t~nhet, de ha a statisztikusokat kérdeznénk meg, valóban
egyszer~-e két ország átlagos termelékenységi különbségének kiszámítása, hosszan so-
rolnák az ezzel kapcsolatos adatszerzési és módszertani problémákat. Ezek közül a köz-
gazdaságilag releváns átlagolási súlyok kiválasztása csak az egyik lenne.
Másik lehetséges viszonyítási pont a két ország relatív bérszínvonala, vagyis a közös
valutában kifejezett órabéreik aránya. Az / ország bérszínvonala biztosan magasabb a //
országénál a fejlettségi különbségük miatt. Ha éppen kétszeres különbség lenne a bér-
szintben is, akkor ez pontosan tükrözné az / ország átlagos termelékenységi el~nyét. Eb-
ben az esetben a két viszonyítási pont ugyanazt az eredményt adná. A gyakorlatban
azonban a kett~ között jelent~s eltérés is lehet. Egyes számítások szerint például Magyar-
 100 2. KERESKEDELMI MODELLE 2. KERESKEDELMI MODELLEK 101

ország sokkal inkább le van maradva a fejlett nyugat-európai országoktól a bérköltségek

összevetése alapján, mint a termelékenységi színvonalát tekintve. V.2.2. Függelék
Tételezzünk fel példánkban hasonló helyzetet: legyen az I ország munkaköltsége 2,5-
szerese a II ország munkaköltségének közös pénznemben kifejezve. Így még a w termék Nemzetközi kereskedelem a tökéletlen verseny alapján
is drágább önellátás mellett I országban, mint II-ben, tehát az I ország fogyasztói olcsób-
ban jutnának a w termékhez is importból, mint hazai forrásból. Megmarad ugyan I ország A 2. fejezetben ismertetett modellek rávilágítottak, hogy igen sok tényez~ válhat a nem-
relatív költség- és árel~nye a v jószágnál, bár mértékét tekintve kisebb lesz, viszont II zetközi kereskedelem bázisává, a komparatív el~nyökt~l kezdve a termékdifferenciákon
ország komparatív el~nye nagyobbnak mutatkozik az x, y és z jószágnál, mint a termelé- Út egészen a növekv~ mérethozadékokig. Ebben a függelékben egy olyan esetet vizsgá-
kenységi színvonalak aránya alapján. lunk meg, amikor egyik korábban megismert tényez~ hatása sem érvényesül, és mégis
létrejöhet a kölcsönösen el~nyös nemzetközi kereskedelem, egyszer~en azért, mert a
Bár különféle megfontolásokat lehetne felsorakoztatni, melyik viszonyítási pont mutatja
partner országok egyik iparágában tökéletlen verseny folyik.
meg igazán a komparatív el~nyöket és hátrányokat, itt elégedjünk meg azzal, hogy a
gyakorlatban a közös valutában kifejezett munkaköltségek mércéje érvényesül. Az Válasszuk a tökéletlen verseny legismertebb és legegyszer~bben kezelhet~ modelljét, a
átszámításnál pedig a tényleges valutaárfolyamot használják, s nem valamely elméleti- monopóliumot. Tegyük tehát fel, hogy két ország, I és II ugyanazon iparágában egyaránt
leg talán helyesebbnek tartott, számított értéket. A vállalati döntéshozók számára ugya- monopólium adja a kibocsátást és a két vállalat által piacra vitt jószág nem különböztet-
nis a piaci árak összevetése mutatja meg profitszerzési lehet~ségeket a külkereskede- het~ meg egymástól. Termeljen mindkét vállalat ugyanazon vízszintes és egymással
lemben, ezek pedig a tényleges munkaköltségekt~l és valutaárfolyamoktól függnek. egybees~ átlag- és határköltség görbével. A vízszintes AC görbe egyben arra is utal,
Ugyanezek a tényez~k határozzák meg a fogyasztók számára, hogy a hazai vagy a kül- hogy állandó mérethozadék érvényesül az iparágban, mert a kibocsátás mennyiségét~l
földi termékváltozat olcsóbb-e. nem függ a termékegységre jutó ráfordítás, illetve költség. Tegyük fel azt is a szimmet-
ria kedvéért, hogy a vev~k keresletét is ugyanazzal a lineáris D keresleti görbével lehet
Tekintsünk most egy olyan modellt, ahol csak két termék, x és y szerepel, de az orszá-
leírni mindkét országban a termék iránt. Ebb~l következ~en a két vállalat határbevételi
gok száma több. Jelöljük ~ket a szokásos módon római számokkal I—t~l V-ig. Az
görbéje (MR) is ugyanaz lesz. Mindezt megtekinthetjük az F.2.2.1. ábra bal oldali ré-
F.2.1.2. táblázatban megadtuk az x termék alternatív költségét minden országra, mely
szén.
egyben az x termék relatív árát is megmutatja, ha minden ország önellátó, nem kereske-
dik egymással. F.2.2.1. ábra
F.2.1.2. táblázat A nemzetközi duopólium Cournot-modellje
Ricardo-modell több országra
I II III IV V q11
Az x termék alternatív költsége (relatív ára)
önellátás mellett 10 8 6,5 5 4
Az el~z~ekkel analóg módon megint teljesen egyértelm~ megállapítást tehetünk a „szél-
It
s~" esetekre: az x terméket az V ország biztosan komparatív el~nnyel termeli, az y-t
pedig az I ország. A „köztes" országok helyzete azonban attól függ, hogy a nemzetközi
cserében milyen egyensúlyi árarány alakul ki. Itt csak ez az egy viszonyítási pont jöhet q2
szóba, erre pedig kihatnak mind az öt ország termelési feltételei és fogyasztói preferen-
ciái is. E tényez~k határozzák ugyanis meg a két jószág világpiaci keresletét, kínálatát és ql
árát. Tegyük fel, hogy e tényez~k a P„--=6 világpiaci árarányt alakítják ki. Ebben az eset-
ben a IV és V ország termeli komparatív el~nnyel az x jószágot, ~k elégítik ki a világ
keresletét ebb~l, míg az y terméket az I, II és III ország gyártja és exportálja komparatív
q1
el~nnyel. q2 2q1 q.? q, 4711 q1 (12 q3
Több termék és több ország egyidej~ szerepeltetése nagyban megnövelné a modell bo-
nyodalmait és bizonytalanságát, anélkül, hogy további elméleti hozadéka lenne. Ezért,
ett~l itt már eltekintünk.
 102 2. KERESKEDELMI MODELLEK 2. KERESKEDELMI MODELLEK 103

A monopolista profitmaximalizálás természetesen mindkét országban ugyanazt az sában tehát fontos szerep hárul a versenyhatóságokra, melyek feladata az összejátszás
eredményt adja autark állapotban: az MR=MC feltétel q2 mennyiségnél teljesül, ez lesz a felderítése és szankcionálása.
vállalat kibocsátása, és a termékeket p„, áron értékesíti. Emiatt az ABG háromszög terü- Fel kell hívni arra is a figyelmet, hogy a verseny fokozása együtt jár a jövedelmek or-
letének megfelel~ monopolista hatékonyságvesztés, milcroökonómiai fogalommal szágon belüli újraelosztásával. Ennek nyertesei a fogyasztók, mert az ár csökkenése és
holtteherveszteség sújtja mindkét országot. Ez a fogyasztói többlet azon csökkenése a az értékesített mennyiség növekedése növeli a fogyasztói többletet. Vesztesei pedig a
tökéletes verseny állapotához képest, amely nem válik monopolista profittá. (Tökéletes vállalatok tulajdonosai, akik a tökéletlen versenyb~l ered~ profitjuk csökkenését tapasz-
verseny esetén az iparág q3 mennyiséget értékesítene pc áron.) talhatják. Az oligopolista versenyben azonban nemcsak olyan kiegyensúlyozott végki-
Kérdés mi történik, ha megnyílik a szabad kereskedelem lehet~sége a két ország között. menetele lehet a dolgoknak, mint amit az F.2.2.1. ábra bemutat. Az is el~fordulhat, hogy
Ez egységes termékpiacot hoz létre, ahol duopolista helyzetbe kerül a két vállalat. A az egyik ország vállalata részben elszipkázza a másik ország vállalatának vagy vállalata-
mikroökonómia tárgyalja, hogy ebben a helyzetben milyen vállalati stratégiák és .kime- inak profitját, így nemzetközi jövedelem-újraelosztás is megvalósulhat. Ha ez a
netelek lehetségesek. Most válasszuk a legegyszer~bb, legjobban ismert Cournot-féle jövedelemkiáramlás nagyobb az egyik országban, mint a holtteherveszteség el~z~leg
szimultán mennyiségi döntés stratégiáját. A Cournot-modellben a vállalatok felbecsülik tárgyalt csökkenése, akkor az érintett ország egészében vesztese lesz a verseny
a másik vállalat kibocsátásának nagyságát, és erre tekintettel hozzák meg a saját dönté- fokozódásának.
süket a termelés mennyiségére nézve.
Ezt a helyzetet illusztrálja az F.2.2.1. ábra jobb oldali része, ahol a két vállalat reakció-
függvényét tüntettük fel R1-gyel, illetve Rjrvel jelölve. A reakciófüggvény az egyik vál-
lalat várt kibocsátása és a másik vállalat optimális választása közti kapcsolatot írja le.
Mivel a két vállalat helyzete mindenben megfelel egymásnak, a reakciófüggvényük is
egyforma, csak a II ország vállalatáé 90 fokkal el van fordítva a koordináta-rendszerben.
Itt is feltüntettük a q2, illetve q3 mennyiséget, ami a monopolista szituáció, illetve a töké-
letes verseny mellett adódna, zárt gazdaságot feltételezve. Ezek a mennyiségek határoz-
zák meg mindkét vállalat reakciógörbéjének két végpontját. Egy-egy vállalatnak ugyanis
q2 mennyiségnél van a maximális kibocsátása, ha a másik vállalat nem lép be a saját
piacára. Ha viszont a másik vállalat q3 mennyiséget exportálna a saját piacára, akkor már
nem adna el semmit, mert ennél nagyobb mennyiség eladása esetén az ár pc alá esne,
ami nem fedezné a költségeket sem.
Az ábra szerint a szabad kereskedelem mellett kialakuló duopolista helyzetben a C-vel
jelölt Cournot-féle pont vezet egyensúlyhoz abban az értelemben, hogy itt mindkét vál-
lalat optimalizálja helyzetét a másik feltételezett eladásai mellett. Az eredmény az lesz,
hogy mindkét piacot megosztják egymás között, és mindketten q, mennyiséget értékesí-
tenek mindkét piacon. Ezért mindkét országban n~ az eladott mennyiség (q2-r~l 2q1-re),
és csökken az ár (p„,-r~l pd-re). Ez a jólét növekedésével jár, mivel az új helyzetben már
csak az EBF háromszög területe mutatja a holtteherveszteséget. A jóléti nyereség az
AEFG trapéz területének felel meg mindkét országban a zárt gazdaság állapotához ké-
pest.
A modell arra hívja fel a figyelmet, hogy a piaci tökéletlenségek mérséklése olyan
Önálló el~nye lehet a nemzetközi kereskedelemnek, amely különbözik az eddig tár-
gyalt tényez~kt~l. Ennek alapján akár homogén termékekkel folytatott ágazaton belüli
kereskedelem is kialakulhat, mint ebben a modellben, de a verseny fokozásának el~nyei
érvényesülnek differenciált termékek esetén is. Oligopolista szituációban mindenesetre
nem lehet kizárni a vállalatok közti összejátszást sem, a tökéletes összejátszás pedig a
monopolista árat és mennyiséget adná vissza. Ennek az el~nynek a tényleges realizálá-

f".
104 3. KERESKEDELEMPOLITI
3. KERESKEDELEMPOLITIKA
Az 1. és 2. fejezetben megismert kereskedelmi modellek segítségével mindig az önellá-
tást hasonlítottuk össze a szabad kereskedelem állapotával, ahol nem akadályozza sem-
mi a nemzetközi árumozgást. A zárt gazdaság és a szabad kereskedelem azonban végle-
tes helyzetek, a valóság rendszerint ezek között helyezkedik el. Vannak ugyan minden
nemzetgazdaságban javak és szolgáltatások, amelyek valamilyen oknál fogva egyáltalán
nem kerülnek be a nemzetközi forgalomba. Az elfogyasztott kenyér például hazai for-
rásból származik szinte mindenütt, mert e termék nem alkalmas arra, hogy nagyobb
távolságokra szállítsák. Másik oldalról több termék (bizonyos nyersanyagok, számítás-
technikai cikkek) nemzetközi forgalma közel áll a szabad kereskedelemhez, mert az
export~r és import~r államok többsége nem befolyásolja számottev~en a kivitelét vagy a
behozatalát.
Ezzel szemben a nemzetközi kereskedelembe bekerül~ javak és szolgáltatások na»
részénél nem hanyagolhatóak el a kereskedelempolitikai eszközök hatásai. Ezek lehet-
nek a behozatalt vagy a kivitelt korlátozó, illetve ösztönz~ intézkedések; de egyaránt
gátolják a szabad kereskedelem érvényesülését. Hatásaik nagyon szerteágazóak, érintik
az illet~ termékek belföldi, esetleg külföldi termelését, fogyasztását, a jövedelem nem-
zetközi és nemzeti szint~ elosztását, és az elérhet~ jóléti szintet. Szélesebb kör~ alkal-
mazásuk számottev~ makrogazdasági következményekkel is járhat, a foglalkoztatottság-
ra, a GDP-re, a külkereskedelmi mérlegre és a valutaárfolyamra nézve.
Az alábbiakban el~ször áttekintjük a gyakorlatban legelterjedtebb kereskedelempolitikai
eszközöket. Ezután hatásaik részletes közgazdasági elemzése következik, majd ennek
alapján arra keresünk választ, hogy milyen célok érdekében használják ezeket az eszkö-
zöket.
3.1. A nemzetközi kereskedelem állami szabályozása
Ebben a pontban mutatjuk be a kereskedelempolitikai eszközök fajtáit, és röviden ism
tetjük alkalmazási módjukat, anélkül azonban, hogy kitérnénk gazdasági hatásaikra.
pont végén szólunk arról is, milyen nemzetközi egyezmények és szabályok korlátozzá
használatukat.
Vámok
A vám közvetett adó (termékadó), akkor vetik ki az árura, ha átlépi az országhatárt. A.
vám klasszikus kereskedelempolitikai eszköznek számít, több okból is. Szinte emberem-
lékezet óta alkalmazzák, bár korszakonként más-más célból és körülmények között.
Továbbá ennek a legkidolgozottabb a közgazdasági elemzése, s a vám hatásai mutatha-
tók be a legegyszer~bben. Nagyon fontos tény, hogy a nemzetközi tárgyalások eredmé-
nyeként ezt tekintik az egyetlen, hosszú távon is legálisan alkalmazható eszköznek, az
államoknak ezért törekedniük kell arra, hogy a többi eszközt megszüntessék, illetve
vámokká alakítsák át.
3. KERESKEDELEMPOLITIKA 105
A vám normatív szabályozó, azaz a termék árát befolyásolja a vev~k és eladók kilétét~l
függetlenül. Bárki importálhat (exportálhat), aki hajlandó megfizetni a vámot, hacsak
nem kapcsolják össze a vámot más eszközzel (például mennyiségi korlátozással) is.
Mértékét (a vámtarifát) és a vámkezelés eljárásait általában jogszabályok rögzítik. A
vámtarifa-táblázat a kereskedelmi termékek nagyon részletes besorolásán, a vámtarifa-
nómenklatúrán alapul, és rendszerint többhasábos. Tartalmazza ugyanis az általánosan
érvényes tarifán kívül az ennél alacsonyabb, preferenciális vámtételeket is, amelyek
például a fejl~d~ országokból származó importra vonatkoznak. Emellett el~fordulhatnak
büntet~ vámok, amelyeket politikai okokból, vagy más országok, illetve külföldi vállala-
tok sérelmezhet~ kereskedelmi magatartásának megtorlására alkalmaznak.
A vám költségvetési bevételt hoz, és ez az államháztartás szempontjából fontos el~nye
több más kereskedelempolitikai eszközzel szemben, amelyek nem járnak bevétellel,
esetleg éppen kiadásokat tesznek szükségessé (mint például a szubvenciók). Itt kell
megemlíteni azonban az úgynevezett tiltó vagy prohibitív vámot, amely oly magas,
hogy gazdaságilag értelmetlenné teszi az importot. Tényleges behozatal híján azonban
nem keletkezik vámbevétele sem az költségvetésnek, bármekkora is a tarifa.
Vámokat a behozatal mellett a kivitelre is ki lehet vetni, bár ez sokkal ritkább jelenség.
Az importvám korlátozza a behozatalt, ezért alkalmas a hazai termel~k védelmére. Az
exportvám a kivitelt drágítja meg, felhasználható például a hazai m~kincsek kivitelének
megnehezítésére, vagy a stratégiai szempontból fontosnak tartott nyersanyagok, termé-
szeti kincsek megóvására, esetleg az ország nemzetközi cserearányainak javítására is.
Az exportvám a belföldi ellátás biztonságát is növelheti, illet~leg akkor is alkalmazhat-
ják a primer szektor termékeire, ha ezek hazai feldolgozását akarják ösztönözni.
A vámokat csoportosítani lehet a vámalap meghatározásának módja szerint is. Az ér-
tékvámot (ad valorem tariffi az áru értékének bizonyos százalékában adják meg. El~-
nye, hogy differenciált termékeknél függ az áru min~ségét~l (a jobb min~ség~ áru rend-
szerint drágább), és nincs szükség esetenként inflációs korrekciójára sem. Hátránya,
hogy vitatható az áru értéke, mert eltérhet az adott termék világpiaci ára, tényleges be-
szerzési ára, belföldi vagy t~zsdei ára stb. Ha a beszerzési ár a vám alapja, akkor az áru
forgalmazói kísértésbe eshetnek, hogy hamis számlákkal a ténylegesnél alacsonyabb
vételárat próbáljanak igazolni. A vámok nagy többsége a gyakorlatban értékvám. Az
egyösszeg~ vámot (specifikus vám) konkrét pénzösszegként határozzák meg, amelyet
az áru fizikai egységére (darab, tonna, köbméter stb.) vonatkoztatnak. El~nye a vámalap
egyszer~bb megállapítása, viszont ez nem érzékeny az áru min~ségére és árváltozására
sem.
Az értékvám és az egyösszeg~ vám tarifáját általában hosszabb id~re rögzítik, ezzel
szemben a csúszó vám (lefölözés) mértéke a világpiaci ártól függ. Ha csökken a világ-
piaci ár, a vámtétel emelkedik, és fordítva. Amennyiben a behozatalra alkalmazzák
(mint az EU-ban az agrártermékek esetében), akkor ezzel kiegyenlítik a világpiaci ár
ingadozását a belföldi termel~k számára, a külföldi konkurensek pedig csak egy magas
szinten rögzített árral léphetnek be a belföldi termel~k védett piacára.
106 3. KERESKEDELEMPOLITI
Említést érdemelnek még a vámszabad területek, melyek belföldön találhatók ugya
de az állam kiemeli ~ket az ország vámterületér~l. Ez alapjában véve exportösztön
intézkedés, mert e területeken rendszerint exportcélú termelést folytatnak. Ehhez na
értékben importálnak anyagokat, részegységeket, amelyeket vám megfizetése nél
szabad behozni ezekre a vámszabad területekre.
Mennyiségi korlátozások
A mennyiségi korlátozások (kontingensek, kvóták) a behozatal vagy kivitel maxim
mát írják el~ egy id~szakra, rendszerint egy évre nézve. A kvóta kereskedelempoli o
kai eszközként akkor hatásos (effektív), ha kisebb, mint amekkora a forgalom v
lumene lenne szabad kereskedelem mellett. A kvótát rendszerint az adott termék fi
kai mennyiségében határozzák meg, de lehetséges a forgalom értékében is el~írni. Ha
adott országban valutaátváltási korlátozások is érvényben vannak, akkor az értékössze
ben meghatározott kvótát külföldi valutában számítják, és az import~röknek a ráj
kiosztott valutaösszeget hatóságilag kiutalják.
Technikailag a mennyiségi korlátozást globálisan és lebontva is alkalmazni lehet. A ,
globális importkvóta az összes behozható mennyiséget szabja meg, a forrástól függetle-
nül, a lebontott kvóta pedig az egyes országokból származó mennyiséget is behatárolja.
A mennyiségi korlátozásokat az import mellett az exportra is érvényesíteni lehet. Ennek
ugyanolyan okai lehetnek, mint az exportvám esetében, egy nagy ország csökkentheti
vele például exporttermékének világpiaci kínálatát, és ezzel növelheti az eladási árat.
A mennyiségi korlátozás a legfontosabb nem vámjelleg~ kereskedelempolitikai esz-
köz (nontarig trade barrier, NTB). Alkalmazása általánosan elterjedt az 1929-33-as
nagy gazdasági világválság alatt. El~szeretettel használták a kvótákat a nyugat-európai
országok is, közvetlenül a második világháború után. A fejlett országok ma is f~ként
ezzel az eszközzel védik a saját komparatív hátrányban lév~ mez~gazdasági termel~iket,
a fejl~d~ országok pedig inkább a feldolgozóipari ágazataik kifejl~dését próbálják ezzel
az eszközzel támogatni. Az Európai Unió jelenleg is kvótákkal védekezik a kínai textil-
ipari exporttal szemben.
A mennyiségi korlátozás sajátos válfaja volt az önkéntes exportkorlátozás (volununy
export restraint, VER). Ennek elnevezése félrevezet~, mert valójában nem önkéntes,
ugyanis az import~r ország kényszeríti rá az export~rre gazdasági vagy politikai nyomás.
eszközével. Erre csak kell~ nemzetközi súllyal rendelkez~ nagy országok voltak képe-
sek. Általában akkor folyamodtak önkéntes exportkorlátozáshoz, ha politikai okokból
nem volt kívánatos saját hatáskörben kvótát kiverni, vagy az ország által aláírt nemzet-
közi egyezmények nem adtak rá lehet~séget. Ezt az eszközt a legnagyobb mértékben az
Európai Unió vetette be, utána az Egyesült Államok következett. A leginkább érintett
ágazatok a textilipar, a mez~gazdaság, az acélipar, a cip~ipar voltak, és leginkább a Ja-
pánból, az egykori KGST-országokból, illetve Dél-Koreából származó termékek import-
ját korlátozták ezzel. A kilencvenes években csökkent a jelent~ségük, az ezredfordulótól
pedig már nemzetközi egyezmény tiltja használatukat.
Említést érdemel még a vámkontingens, ahol a vámot és a kontingenst együtt alkal
mazzák, úgy, hogy a kontingens mértékéig a szokásosnál alacsonyabb, esetenként null.:
3. KERESKEDELEMPOLITIKA 107
vámot számítanak fel. A kontingensen felül is lehet importálni, de már csak a szokásos
Vám megfizetése mellett. Ez diszkriminatív eszköz, mert a külföldi szállítók egy részét
(például a határ menti régióban tevékenyked~ket) kedvez~bb helyzetbe hozza a többiek-
nél.
A 2. pontban látni fogjuk, hogy a vámok és mennyiségi korlátozások gazdasági hatásai
sok tekintetben megegyeznek. Természetüket tekintve azonban lényeges különbség van
közöttük, mivel a vám piaci jelleg~, a mennyiségi korlátozás azonban adminisztratív
eszköz. A vám torzítja ugyan a termék belföldi árát (esetleg a világpiaci árát is), de ezen
túl nem korlátozza a magánszféra szerepl~inek döntési szabadságát, illet~leg a piaci
versenyt. Aki kell~en nagy komparatív el~nnyel exportál egy mérsékelt vámmal védett
piacra, az képes a vámot is megfizetni, legfeljebb a gyengébb versenytársak szorulnak ki
az exportpiacról a konkurencia logikája szerint. A mennyiségi korlátozást azonban nem
elég el~írni, azt adminisztrálni is kell. Ennek gyakorlati formája az import- vagy export-
engedélyezési rendszer m~ködtetése, ahol hatóságilag állapítják meg, melyik vállalat
mennyi terméket hozhat be, illetve vihet ki, esetleg még az importforrásokat vagy az
export rendeltetési helyét is megjelölik. Mondani sem kell, hogy az engedélyezési rend-
szer melegágya a korrupciónak, mert az engedélyek rendszerint anyagi el~nyöket hoz-
nak.
Miért adnak mégis els~bbséget a piacgazdaságok gyakorta a mennyiségi korlátozások-
nak? Alapvet~en azért, mert a hazai és a külföldi keresleti-kínálati görbék, illetve
árrugalmasságok a gyakorlatban rendszerint nem mérhet~k fel pontosan, és rá-
adásul id~ben meg is változhatnak. Ezért a vámnak, mint árjelleg~ szabályozó esz-
köznek a hatásait nem lehet pontosan el~re látni. Ha például alacsony árrugalmasságú a
hazai piacón megjelen~ külföldi kínálat, akkor egy vám inkább a külföldi beszerzési árat
szorítja le, és nem befolyásolja számottev~en a belföldi árat, illetve az import mennyisé-
gét. Az agrártermékek esetében ez tipikus jelenség. A nemzetközi gazdaságtan jeles
szakírói szerint „mi sem kézenfekv~bb, mint a releváns tényez~k hiányos ismeretét
mennyiségi korlátozásokkal megkerülni, a piaci mechanizmus immanens kockázatait
pedig úgy elhárítani, hogy magát a piaci mechanizmust helyezik hatályon kívül.".(Rose -
Sauernheimer [1995] 572.o.).
Állami támogatások
A támogatások (szubvenciók) anyagi el~nyöket biztosítanak a vállalatok (esetleg a fo-
gyasztók) bizonyos csoportjának az állami költségvetés terhére. A vámokhoz kvótákhoz
hasonlóan ezek is arra szolgálnak, hogy az állam az általa kívánatosnak vélt irányba
terelje az érintett gazdasági szerepl~k magatartását. Ha nemzetközi kereskedelmi forga-
lomba bekerül~ termékek (szolgáltatások) körében alkalmazzák a szubvenciókat, akkor
befolyásolják az ország kivitelét (behozatalát), és ezért kereskedelempolitikai eszköznek
tekintend~k.
Állami támogatást sokféle célra és formában lehet nyújtani. A vállalatok (fogyasztók)
közvetlen pénzbeli támogatása mellett az állam átvállalhatja bizonyos költségeiket (pél-
dául hiteleik kamatait), adókedvezményeket adhat számukra, vagy más vállalatok támo-
gatásával elérheti, hogy bizonyos inputokat vagy fogyasztási cikkeket (például a gázt
 108 3. KERESKEDELEMPOLITIKA
oggi vagy villamos energiát) a piacinál olcsóbb áron szerezhessék be. Általánosan alkalmaz
zák emellett az export~r vállalatok kedvezményes hitelezését, illetve magánhiteleinek
állami garantálását, ami kedvez~bb hitelfeltételeket tesz lehet~vé számukra. A támoga-
tás célja lehet a termelési szférában a hazai kibocsátás bizonyos szintjének fenntartása,
foglalkoztatás növelése, a környezetvédelem, a kutatás-fejlesztés el~segítése, az expo
fokozása stb.
A vámmal és a kvótával szemben a szubvenció sokszor rejtett, tényleges mértéke nem,
vagy nehezen mutatható ki. Jó példa erre az Egyesült Államok és az Európai Unió vitája
a polgári repül~gépgyártás szubvencionálásáról. Az amerikaiak vádja szerint az Airbu.;
konzorcium könyvelése szándékosan áttekinthetetlen, hogy elrejtse a szubvenciók val ;
di méreteit. Az európaiak pedig arra hivatkoznak, hogy a Boeing is kap szubvenciókat-
csak nem a központi, hanem helyi tagállami költségvetésb~l. E két cég szubvencionálá ,
sának kereskedelempolitikai jelent~sége óriási, hiszen e két cég uralja a polgári repül e.'
gépek világpiacát, és az állami támogatás alapvet~en befolyásolja stratégiai játszmáju
kimenetelét.
Kereskedelempolitikai szempontból fontos megkülönböztetnünk az importtal verseng
termel~ket és az export~röket támogató szubvenciókat. Mindkét esetben megtehetik :-
vállalatok, hogy a termelési költségeiknél kisebb áron értékesítsenek. Az el~bbi esetben',
a szubvenció lehet~vé teszi a komparatív hátrányban lév~ belföldi termelés fenntartását
ezért importkorlátozó hatása van. Az exportszubvenció inkább a komparatív el~nybe
lév~ ágazatok exportját serkenti, de ha mértéke kell~en nagy, akár még a komparatív;
hátrányban lév~ termel~k exportját is lehet~vé teszi. Az Európai Unió agrárszubvenciói
példát szolgáltatnak erre a rendkívül költséges és ésszer~tlen beavatkozásra.
Ha a cél egy-egy ágazat termel~inek preferálása, akkor ez megoldható vámmal, kvótával*
és szubvencióval is. Meg lehet állapítani úgy e három eszköz mértékét, hogy a termel~
számára azonos el~nyt nyújtsanak. A preferenciák terheit azonban valakinek mindi
viselnie kell, de e tekintetben a felsorolt eszközök er~sen különböznek egymástól. A'
vám és a kvóta alapvet~en a termék felhasználóit sújtja, mert megemeli számukra a vé•-.
telárát. A szubvenció viszont az állami költségvetésen keresztül az adófizet~ket terheli, •
mert t~lük vonják el a szubvenciók forrásait.
Egyéb nem vámjelleg~ eszközök
Ha a hazai termel~k védelme a cél, a kormányzatok figyelemreméltó találékonyságot,
mutatnak a különféle eszközök kifejlesztésében és használatában. Az is gyakran el~for-
dul, hogy fontos és nélkülözhetetlen kormányzati feladatokkal élnek vissza, s ezek ellá-
tása ürügyén kereskedelempolitikai hatású intézkedéseket tesznek. Az alábbiakban csak
néhányat említünk meg e sokféle eszköz közül.
Adminisztratív szabályok és bürokratikus akadályok. A kormányzatok el~írhatják, -
hogy a behozatallal és kivitellel kapcsolatban milyen okmányokat kell kitölteni, illetve
beszerezni (vámnyilatkozat, fuvarlevél, származási bizonyítvány, állat- és
III növényegészségügyi igazolás stb.). Ha megnehezítik ezek beszerzését, túlbonyolítják a
papírokat vagy az adminisztratív eljárásokat, ezzel felesleges költséget és id~veszteséget:
okoznak. Ez még az esedékes vámon felül is megdrágíthatja a külföldi terméket a bel-
109
3. KERESKEDELEMPOLITIKA
földi piacon, ronthatja a versenyképességét a hazai konkurensekkel szemben. Az im-
portáruk önkényes klasszifikációjával is lehet manipulálni. Az Egyesült Államok vám-
hatósága például megpróbált némely importált járm~vet a személyautó kategóriájából a
haszongépjárm~ kategóriájába átsorolni 1989-ben, amelyre viszont tízszeres (2,5 helyett
25 százalékos) vámtétel vonatkozott. A forgalmazók és vev~k tiltakozásának hatására
pedig újabb önkényes szempontokat talált ki a járm~vek besorolására vonatkozóan.
Vogyasztóvédelmi, környezetvédelmi el~írások, technikai szabványok. Vitán felül
;III, hogy ilyesmikre szükség van az emberek életének, egészségének, természeti környe-
zetének megóvása céljából. Ha azonban a külföldi termékekkel szemben indokolatlanul
magas, vagy más követelményeket támasztanak, mint a hazaiakkal szemben, akkor ezek
az el~írások kereskedelempolitikai jelleget öltenek.
A hazai szállítók el~nyben részesítése az állami megrendeléseknél. Az állam polgári
és katonai megrendelései mindenütt hatalmas összeg~ek, ezért egyáltalán nem mindegy,
milyen eljárások és elvek szerint választják ki a szállítókat. Ha törvény, szokásjog, vagy
eseti döntés alapján hátrányos helyzetbe hozzák a külföldi vállalatokat, akkor ez protek-
cionista magatartásnak min~sül. Az Európai Unió irányelvei el~írják például az uniós
beszállítók azonos elbírálását a közbeszerzési eljárásoknál minden tagországban, más
kérdés, mennyire érvényesítik a gyakorlatban is ez az elvet.
A külföldi inputhányad korlátozása. Az állam kikötheti, hogy valamely termékfajtá-
nál hány százalékot tehet ki legfeljebb a külföldr~l vásárolt részegységek, alkatrészek
aránya. Ez az el~írás arra szolgál, hogy a végtermékek belföldi termel~it a hazai beszál-
lítók felé fordítsa, tehát nem a végtermék gyártóinak, hanem a hazai alkatrészgyártóknak
az érdekeit szolgálja. Célja az, hogy a belföldön el~állított termékekben növelje a hazai
hozzáadott értéket. Hátrányos lehet viszont a végtermékek gyártói számára, ha hazai
forrásból csak drágábban vagy gyengébb min~ségben képesek a szükséges inputokat
beszerezni.
A szolgáltatások kereskedelmének korlátozása. Mivel a szolgáltatások adják a fejlett
országok nemzeti jövedelmének nagyobb részét, igen fontos, hogy a külföldi vállalatok
és személyek folytathatnak-e szolgáltató tevékenységet a hazai piacon. Ezt az állam
sokféle módon megnehezítheti, a szállításban, a pénzügyi szolgáltatásoknál, az orvosi
tevékenységben, a számítástechnikai szolgáltatásoknál és másutt is. Az eszközök az
egyszer~ tilalomtól kezdve a letelepedési, m~ködési engedélyek megszerzésének meg-
nehezítésén át a diplomák honosításának bonyodalmaiig és a repül~téri illetékekig ter-
jednek.
A kereskedelempolitika nemzetközi koordinációja
Mára az államok nagy többsége józan mérlegelés alapján feladta kereskedelempolitikai
szuverenitásának nagy részét, és csatlakozott a nemzetközi kereskedelmet szabályozó
különféle egyezményekhez. Az 1930-as évek elzárkózó politikájának tapasztalatai arra a
belátásra vezettek, hogy mindenki számára el~nyösebb a kölcsönös engedmények és a
liberalizáció irányvonala. A második világháború után zajló többoldalú (multilaterális)
kereskedelmi tárgyalások az 1947-ben létrehozott Általános Vámtarifa és Kereskedel-
mi Egyezmény (General Agreement on Tarigs and Trade, GATT) keretei között folytak.
 110 3. KERESKEDELEMPOLITI
Ezt a szervezetet a tagországok a kilencvenes évek közepén átalakították és meger~sít
ték, 1995-t~l pedig Világkereskedelmi Szervezet (World Trade Organization, WTO
névre keresztelték át.
A WTO tagországainak száma ma már 150 körül jár, ezek a világ kereskedelméne
több, mint 90 százalékát adják. Nemrégiben került a szervezet tagjainak sorába Kína é
Tajvan, Oroszországgal pedig szintén folynak a csatlakozási tárgyalások. A tagországo
eddig számos multilaterális kereskedelmi megállapodást kötöttek egymással, az érdeke
lentétek miatt nagyon nehéz, több évig tartó tárgyalássorozatok (fordulók) eredmény.
képp. Legutóbb az uruguayi fordulót zárták le, ennek egyezményét 1994-ben írták al
Jelenleg a dohai forduló tárgyalásai zajlanak, illetve éppen megfeneklettek, remélhet'
leg csak ideiglenesen. Az egyezményeket a tagországokban ratifikálni kell, ami egyált
lán nem könny~, hiszen a szükségszer~ kompromisszumok bizonyosan hátrányosa '
egyes hazai érdekcsoportoknak, amelyek gyakorta heves ellenállást fejtenek ki.
A fél évszázadon át folytatott tárgyalások az általános vámszínvonal jelent~s csökkent‘
sét eredményezték. A tárgyalásokba egyre több „érzékeny" termékcsoportot vontak b
az uruguayi fordulóban már a mez~gazdaság területén is komoly liberalizációs lépésekre
vállaltak kötelezettséget a tagországok (például az exportszubvenciók szinte teljes eltör-
lésére és a mennyiségi korlátozások vámokkal való helyettesítésére). Szám~zték a gya-
korlatból az önkéntes exportkorlátozásokat, és kimondták, hogy a vám az egyetlen hosz-
szú távon is legálisan alkalmazható kereskedelempolitikai eszköz. Az alkalmazandó
szabályokat és eljárásokat pontosították, és úgynevezett kódexekbe foglalták (szubven-
ciós, antidömping, kormánybeszerzési stb. kódex).
A tárgyalásokat kiterjesztették a szolgáltatások kereskedelmére, és 1995-ben megkötöt-
ték az ezzel foglalkozó GATS egyezményt (General Agreement on Trade of Services).
Ez jelent~s liberalizációs lépéseket irányoz el~ a szolgáltatások szférájában, bár több
kényes pontja is van.' A szellemi tulajdonjogok nemzetközi védelmére vonatkozó
egyezményt 1990-ben kötötték meg (Trade Related Intellectual Property's Rights,
TRIPs), amely a szerz~i és szabadalmi jogokra és ezek védelmére vonatkozik. A külföl-
di m~köd~t~ke beruházásokkal kapcsolatos kereskedelmi intézkedéseket is áttekintették
és egyezménybe foglalták (Trade Related Investment Measures, TREVI). Ez megszaba-
dítja a külföldön beruházó cégeket azon korlátozásoktól, amelyeket néhány esetben a
beruházás feltételéül szabtak a kormányok (a külföldi inputhányad korlátozása, az im-
portálási lehet~ségnek az exportteljesítménnyel való összekapcsolása).
A Világkereskedelmi Szervezeten belül meggyorsították és hatékonyabbá tették a keres-
kedelempolitikai viták megoldását. Kialakították a viták rendezésének szabályait és
intézményeit, kötelez~vé tették a WTO döntéseinek végrehajtását. Jogosnak ítélt panasz
esetén a károkozót kötelezik kártérítés fizetésére. Ha ennek mértékében a felek nem
Nem világos például, hol a határ a közszolgáltatások és a piaci szolgáltatások között. A GATS-
egyezmény kifejezetten tiltja a szolgáltatások kereskedelmének korlátozását a természeti er~for-
rások, például a vízbázisok védelme érdekében. Erre az egyezményre hivatkozva követeli az EU
több mint hetven fejl~d~ országtól, hogy nyissa meg piacát a francia és német tulajdonban lév~
vízszolgáltató óriáscégek el~tt.
3. KERESKEDELEMPOLITIKA 111
tudnak megegyezni, a sérelmet szenved~ ország végs~ soron megtorló intézkedéseket is
tehet a WTO által elmarasztalt partnerével szemben.
A WTO által képviselt legfontosabb kereskedelempolitikai elv a diszkriminatív intéz-
kedések és szabályok tilalma. A diszkriminációmentes kereskedelmet szolgálja a leg-
nagyobb kedvezmény elve, mely szerint az egyik kereskedelmi partnert megillet~ vám-
és egyéb kedvezmény az ország összes többi partnerének is kijár. Ezáltal minden ország-
nak azonos elbánásban kell részesítenie minden kereskedelmi partnerét. E f~szabály alól
vannak azonban szerz~désben rögzített kivételek, például a szabadkereskedelmi övezetek
és vámuniók esetében, illetve a fejl~d~ országoknak nyújtott kereskedelmi preferenciák
(Generalized System of Preferences, GSP) miatt. Utóbbi meghatározott termékkörben
vámmentességet biztosít a megnevezett fejl~d~ országok kivitelének sok fejlett ország
piacán.2 A diszkrimináció kiküszöbölését szolgálja a nemzeti elbánás elve is, mely sze-
rint a külföldi szállítókat is ugyanazon szabályok szerint kell kezelni, mint a hazaiakat,
nem lehet például magasabb forgalmi adóval terhelni a termékeiket, vagy más biztonsági
el~írásokat érvényesíteni velük szemben.
Nagyon fontos még a nyilvánosság és az átláthatóság elve, mely szerint nyilvánosság-
ra kell hozni minden kereskedelempolitikai intézkedést, az erre vonatkozó törvényeket,
rendeleteket, egyezményeket, bírósági határozatokat. Ha pedig viták keletkeznek, akkor
a vitatott ügyre vonatkozó információkat meg kell osztani a partnerekkel. Viták esetében
egyébként a feleknek kötelez~en konzultálniuk kell egymással, illetve az illetékes
WTO-fórummal.
3.2. A vámok és egyéb eszközök gazdasági hatásai
Az elöz~ekben áttekintettük a kereskedelempolitika eszközrendszerét, de épp csak érin-
tettük gazdasági következményeiket. Ebben a pontban viszont alaposan megvizsgáljuk,
hogyan befolyásolják a vámok és társaik a termelést, a fogyasztást, a jövedelemelosztást
és a jólétet.
A vám, kvóta stb. hatásai els~sorban az illet~ termék piacán jelentkeznek, amelynek
forgalmát az állam velük szabályozza. Ha csak erre a piacra összpontosítjuk figyelmün-
ket, és nem tör~dünk azzal, milyen másodlagos következmények lépnek fel egyebütt,
akkor parciális egyensúlyi elemzést végzünk. Ennek eszköze a jól ismert Marshall-
kereszt, illetve az ebb~l levezetett importkeresleti, illetve exportkínálati görbe. El~ször
ilyen keretben végzünk vizsgálatot, majd ezután térünk rá az általános egyensúlyi
elemzésre az 1. és 2. fejezetben megismert eszközökkel, hogy a tovagy~r~z~ hatásokat
is felderítsük.
2Az EU GSP-rendszerének legutóbbi reformja alkalmával Magyarországnak sikerült kiharcolnia,
hogy a kedvezmények ne terjedjenek ki a méz és a csemegekukorica importjára. Ezt kereskedel-
mi megbízottunk a hazai termel~k érdekeit szolgáló nagy eredménynek könyvelte el. (Interjú
Major Istvánnal, Világgazdaság, 2005. október 28.)
 112 3. KERESKEDELEMPOLITIKA
Egy vám vagy kvóta bevezetése azonban rendszerint kárt okoz bizonyos külföldi szerep-
l~knek, s az ~ kormányzatuk megtorló ellenlépést tehet. Ennek persze további követ-
kezményei lesznek, amelyek esetleg egy másik termék piacán jelentkeznek. Az elemzés
egyszer~sítése érdekében ebben a pontban végig azt feltételezzük, hogy a külföld nem
reagál a hazai kereskedelempolitikai intézkedésre, nem vezet be megtorlásul saját maga
is valamilyen kereskedelmi akadályt.
További egyszer~sítés, hogy végig homogén termékeket tételezünk fel, amelyeknek
egységes világpiaci ára van. Ezzel fogjuk egybevetni a szintén egységes belföldi árat,
amely szabad kereskedelem esetén megegyezik a világpiaci árral. A kereskedelempoliti-
kai eszközök azonban eltorzítják a belföldi árat, de ett~l még az egységes marad minden
termékre nézve, akár hazai, akár külföldi forrásból származik.
A vám és az importkvóta parciális egyensúlyi elemzése
Tekintsük el~ször egy belföldön komparatív hátránnyal termelt jószág hazai piacát, ahol
nincs természetes akadálya az importnak. Parciális egyensúlyi modellben a komparatív
hátrányt az jelzi, hogy a közös pénznemre átszámított világpiaci ár alacsonyabb, mint a
termék autark belföldi egyensúlyi ára (pv<pa). A hazai gazdaság legyen kis ország, '
amely a küls~ adottságként létez~ világpiaci áron bármennyi terméket importálhat. A ;
külföldi export~rök kínálati függvénye (Sx) eszerint vízszintes egyenes, amely a világpi-
aci ár szintjén áll. Ezt szemlélteti a 3.1. ábra.
3.1. ábra
A vám és az importkvóta gazdasági hatásai kis országban
pa=30 Dm—D
pt =25
C növekményét mutatja. A vámnak adóhatása is van; példánkban az állam adóbevétele
pv=15 Sx
100 300 425 475 q 125 375 q téknak számít. A teljes társadalmi veszteséget, milcroökonómiai fogalommal
Az ábra bal és jobb oldali része pontosan megfelel egymásnak, a különbség az, hogy a
bal oldali részen a jószág hazai keresleti (D) és kínálati (Sh) görbéje szerepel, a jobb
oldali részen pedig a bel~lük származtatott importkeresleti (DM) görbe. Az importkeres-
leti görbe az importálni szándékozott mennyiséget mutatja a világpiaci ár függvé-
nyében, levezetésének módja DM=D—Sh3. Ennek használata némileg egyszer~bbé teszi
ugyan az ábrát, bár bizonyos információk elvesztésével jár.
3Az ábrán szerepl~ D görbe egyenlete: q=550-5p; az St, görbéé pedig: q=20p-200; a DM import-
keresleti görbe így q=(550-5p)—(20p-200)=750-25p, vagy inverz formában p=30-0,04q.
3. KERESKEDELEMPOLITIKA 113
Az ábrán nyomon követhet~, hogy szabad kereskedelem mellett a belföldi ár megegye-
zik a pv=15 világpiaci árral, a fogyasztás 475 egységet tesz ki, a termelés 100-at, s ennek
megfelel~en az import 375 egység lesz. Ha az állam bevezet egy 1=10 pénzegységnyi
egyösszeg~ vámot, akkor a belföldi ár pi=25 pénzegységre n~, hiszen közben a világpia-
ci ár nem változik meg. Az áremelkedés 50 termékegységgel csökkenti a keresett meny-
nyiséget, a kínált mennyiség pedig 200 egységgel emelkedik (a példában a kínálat árru-
galmassága jóval nagyobb a kereslet árrugalmasságánál az adott tartományban).
Az importkorlátozás, ezen belül az importvám — a teljesen merev keresletet leszámítva —
csökkenti a termék belföldi felhasználását, ez tehát a fogyasztási hatása. Az áremelke-
dés miatt viszont rendszerint b~vítik a hazai vállalatok a kínálatukat (már ha egyáltalán
gyártják a terméket belföldön), ebben nyilvánul meg a termelési hatása. A kett~ együtt
meghatározza a külkereskedelmi hatást: az import a két oldal változásának eredmé-
nyeképp csökken, a példánkban 250 egységgel (375-r~l 125 egységre).
A vámok jövedelem-újraelosztó hatása nagyon sokrét~, a 3.1. ábrán ennek csak egy
része követhet~ nyomon. A termel~k és a fogyasztók közti jövedelem-átcsoportosítás
vizsgálatához szükség van a termel~i és a fogyasztói többlet fogalmára. A termel~i
többlet a termel~k árbevételének a változó költségeken felüli része, ami megfelel az
áregyenes, az ártengely és a kínálati görbe által közrezárt háromszög területének. A
fogyasztói többlet a fogyasztók pénzben kifejezett összhasznának a vételárban meg nem
fizetett része. Ezt szintén egy háromszög területe adja meg, amelyet az áregyenes, az
ártengely és a keresleti görbe határolnak be. Ha a termék ára ceteris paribus emelkedik,
mint a vám kivetése után, akkor ezzel a termel~i többlet n~, a fogyasztói többlet pedig
csökken.
A 3.1. ábra bal oldali részén a fogyasztói többlet csökkenését az a-1-b+c-1-d terület~ trapéz
mutatja. Ez 4500 pénzegységnek felel meg (az eredeti és a torzított fogyasztási mennyi-
ség átlaga 450, a vámtarifa pedig 10 pénzegység). Ebb~l a termel~k 2000 pénzegységet
szereznek meg, ennyi a bal oldali a-val jelzett trapéz területe, amely a termel~i többlet
1250 pénzegység, amit a c-vel jelölt téglalap mutat az ábra mindkét részén. Ez tehát a
fogyasztók és az állam közti jövedelem-átcsoportosítást reprezentálja.
A fogyasztók vesztesége, mint látjuk, nem jelenik meg teljes egészében a termel~k, il-
letve az állam nyereségeként; a játékelmélet nyelvén szólva a vám negatív összeg~ já-
holtteherveszteséget (deadweight loss) a b és d háromszög területének összege mutatja
meg a bal oldali ábrán. Ebb~l a b-vel jelölt háromszög a termel~i holtteherveszteség,
mert ez a termelés torzulásának következménye. A vám ugyanis lehet~vé teszi, hogy a
komparatív hátrányban lév~ hazai iparág már ne 15, hanem 25 pénzegységnek megfele-
l~ határköltséggel állítsa el~ a jószágot. (A kínálati görbe az iparági határköltség alaku-
lását mutatja.) Ennek következtében 1000 pénzegységnek megfelel~ veszteség éri a
társadalmat.
 114 3. KERESKEDELEMPOLITI
A jobb oldali d háromszög a fogyasztói holttehervesztséget mutatja, mert ez a fogyasz-
tás csökkenésének (eltorzulásának) tulajdonítható. Ennek területe 250 pénzegység. A
1250 pénzegységnek megfelel~ teljes holtteherveszteség a jobb oldali ábrán is látható,.
de ott már egyetlen b+d-vel jelölt háromszög területének felel meg. A két háromszög:
összeolvadásának itt az az oka, hogy a Dm görbe mentén 10 pénzegységnyit felfelé ha-
ladva a fogyasztás és a termelés mennyiségének együttes torzulása jelenik meg a víz-.,
szintes tengelyen.
Példánk tanúsága szerint az importkorlátozás által okozott társadalmi veszteség az
importtermék árának belföldi emelkedését~l, valamint a kereslet és a kínálat árru-
galmasságától függ. Egy határesetet véve példának, ha Magyarországon mérsékelt vá-
mot vetnének ki a konyhasó behozatalára, szinte semmi holtteherveszteség nem kelet-
kezne. Egyrészt nincsenek hazánk mai területén sóbányák, ezért hatékonyságvesztés
sem keletkezne a termelésben, másrészt e termék kereslete feltehet~en majdnem teljesen
árrugalmatlan a releváns ártartományban, így a fogyasztása sem esne vissza érzékelhet~.:
mértékben. Az elveszett fogyasztói többlet tehát szinte teljes egészében megjelenne az
államkasszában vámbevétel formájában. (Nem véletlen, hogy a történelmi korokban a
sóvám fontos állami bevételt jelentett.)
Térjünk vissza azonban a 3.1. ábrához, mert ez a vám mellett az importkvóta hatásait is ,
jól szemlélteti. Tegyük fel ugyanis, hogy vám helyett az állam k=125 egységnyi behoza-
tali kvótát vet ki. Ez éppúgy 10 pénzegységnyi áremelkedést idéz el~, mert a belföldön;
keresett és kínált mennyiség közti 125 egységnyi különbség éppen a p,=25 ár mellett áll;
el~. A 10 pénzegységnyi vám és a 125 termékegységnyi kvóta hatásai tehát példánkban'
nagyrészt megegyeznek egymással, e vám és kvóta ekvivalens egymással.
Vigyázzunk azonban, az ekvivalencia nem teljes. Míg ugyanis a vámoknál a c-vel Jelölt
téglalapnak megfelel~ összeg vámbevétel formájában a költségvetésbe áramlik, a kvótá
esetében bizonytalan a sorsa ennek az 1250 pénzegységnek. Kvóták esetében ezt a tégla-
lapot kvótajáradéknak nevezzük. Az adott gazdaság intézményes berendezkedését~l, •
résztvev~k alkuerejét~l és a kvóta szétosztásának módjától függ, hogy a kvótajáradéko
melyik szerepl~ szerzi meg, illetve hogyan oszlik meg közöttük. Legrosszabb esetben a
kvótajáradék egy része holtteherveszteséggé is válhat.
Ha a példánkban a hazai import~röknek sikerül a terméket p=15 világpiaci áron meg-
venni, akkor a kvótajáradék biztosan hazai kezekbe kerül. Ha p,=25 áron adják tovább a
jószágot a bels~ piacon, akkor ~k maguk realizálják a kvótajáradékot. Ebb~l azonban
lecsíphet az állam, ha pénzért árulja az importengedélyeket. Korrupt kormányhivatalno-
kok és politikusok is meríthetnek bel~le, ha csúszópénzt kérnek az engedélyekért4. Az'
import~rök versengése végül a holtteherveszteség növekedésére vezet, ha az importen-
gedélyek és a vele járó extraprofit megszerzése érdekében er~forrásokat használnak fel.
A lobbizás, ügyvédek foglalkoztatása stb. kifizet~d~ lehet ugyan az egyes import~rök
számára, ha az általuk megszerzett kvótajáradék felülmúlja ráfordításaikat, az egész
4 Az import~röknek így vagy úgy érdemes fizetniük valamennyit az importengedélyért, mert még:
így is extraprofithoz juthatnak. Példánkban legfeljebb 1250 pénzegységet fizethetnek ki, mert így
csökken nullára az extraprofitjuk.
3. KERESKEDELEMPOLITIKA 115
társadalom szempontjából azonban az er~források haszontalan elvesztegetésének számít.
A közgazdaságtan járadékvadászatnak (rent-seeking) nevezi az er~forrás-pazarlásnak
ezt a formáját. Nagyarányú elburjánzása gazdasági hanyatláshoz vezethets.
A kvótajáradék egészét vagy egy részét elhalászhatják azonban külföldi export~rök is,
ha képesek a hazai import~rök esetleges versengését kihasználni és emelni az árat. A
belföldi kormány egyébként gyakran átengedi az engedélyek allokációját a külföldi
kormánynak, hogy ezzel megédesítse a külföldiek számára a keser~ pirulát. Ha ugyanis
a külföldiek allokálják az engedélyeket, akkor ezzel lecsökkentik kínálatukat a hazai
piacon, emelhetik az árat és bezsebelhetik a kvótajáradékot. Az így elvesztett kvótajá-
radék természetesen jólétcsökkent~ hatású belföldön, és ezzel tetézi a belföldi
holtteherveszteséget.
A vám és a kvóta eltér~ hatásai akkor nyilvánulnak meg leginkább, ha valamilyen
exogén változás történik. Elmozdulhat a hazai kereslet, kínálat és a világpiaci ár is, s ez
nagyon eltér~ alkalmazkodást vált ki, attól függ~en, vám vagy kvóta van-e érvényben. A
vám ugyanis a termék belföldi és világpiaci ára közti különbséget stabilizálja, a
kvóta viszont az import mennyiségét rögzíti. E különbség következményeit szemlélte-
ti a 3.2. ábra.
3.2. ábra
A belföldi kereslet és kínálat változásai vám és kvóta esetén
qi qf q; q q; qt qf
Az ábra mindkét oldalán ugyanazt a piacot tüntettük fel a kiinduló helyzetben, de a bal
oldalon éppen egy t mérték~ egyösszeg~ vám van érvényben, jobb oldalon azonban egy
k nagyságú, a vámmal ekvivalens importkvóta. Mindkét oldalon nyilakkal jelöltük a
kereslet, illetve a kínálat bekövetkez~ változását. Látható, hogy a belföldi kereslet-
kínálat ingadozásai vám esetében nem változtathatják meg a termék belföldi árát (ha-
csak pa nem csökken p, alá, amivel a t vám prohibitív vámmá változna). Ami megválto-
zik, az a belföldi termelés (q,), illetve fogyasztás (qf) mennyisége, és az import volumene
5 Ehhez ajánljuk olvasmányként Mancur Olson magyarra fordított könyvét: Olson [1987].
 116 3. KERESKEDELEMPOLITIKA
(az ábrán qm-r~l q'-re). Kvóta esetében azonban a keresleti-kínálati változások éppen a
termék belföldi árára hatnak, változatlan világpiaci ár mellett. A jobb oldali ábrán a ha-
zai ár pk-ról p*'-re csökken. Bár a belföldön termelt és elfogyasztott mennyiség itt is
módosul, de azonos nagysággal és azonos irányban, az import volumene tehát nem vál
tozik (kivéve ha a kvóta hatástalanná, ineffelctívé válik). Figyeljünk fel arra is, hogy vá
esetén a holtteher-veszteség ugyanakkora marad, kvóta esetében viszont megváltozik
példánkban éppen csökken.
A világpaici ár változását feltételezve is kimutatható az alkalmazkodás nagyfokú eltéré-
se. Vám mellett ez megváltoztatja a belföldi árat, valamint a keresett és kínált mennyi-
séget, ezzel együtt az importot is. Effektív kvóta esetén azonban mindez változatlan
marad, a világpiaci ár változása csak a holtteher-veszteséget növeli vagy csökkenti.
Gyakorlásként érdemes err~l grafikont készíteni, a 3.2. ábra mintájára.
Következtetésként megfogalmazhatjuk, hogy a belföldi árak együtt mozognak a vi-
lágpiaci árakkal vámrendszer létezése esetén, tehát a f~ gazdasági információforrás-
nak számító árarányok is nagyjából együtt változnak belföldön és külföldön (ha nem túl
differenciáltak a tarifák). Sok termékre kiterjed~ kvótarendszer esetén viszont az ár-
változások elszakadnak a világpiaci árak mozgásától, mert a gyakorlatban nem szok-
ták a kvótákat állandóan hozzáigazítani a változó belföldi kereslethez-kínálathoz, illetve
a világpiaci árak változásához. Így az árarányok belföldi alakulása is függetlenedik a.
világpiaci folyamatoktól. Azt mondhatjuk tehát, hogy a lcvótarendszer ceteris paribus
er~sebben torzítja a döntéshozók alapvet~ árinformációit, és ezért nagyobb károkat okoz:
a vámrendszernél.
Egyéb importkorlátozó eszközök
A fejezet els~ pontjában sorra vettük a különféle kereskedelempolitikai eszközöket, s
láttuk, hogy az állam vámokon és mennyiségi korlátozásokon kívül más módon is képes
az import és az export befolyásolására. Most a teljesség igénye nélkül áttekintjük né-
hány egyéb eszköz hatását. Továbbra is kis országot vizsgálunk adottságként jelentkez~'
világpiaci árral, és ugyanazzal példával dolgozunk az összehasonlítás megkönnyítése
érdekében, mint amelyet a vámnál és kvótánál használtunk.
Lássunk el~ször egy olyan termelési szubvenciót, amelyet az importtal verseng~ terme-
l~knek nyújt az állam. Példánkból kiindulva tegyük fel, hogy az állam termékenként
s=10 pénzegységnyi egyösszeg~ szubvenciót fizet valamilyen formában a jószág hazai
gyártóinak. Ennek gazdasági hatásait a 3.3. ábrán követhetjük nyomon.
A termelési hatásban természetesen nincs különbség, ha a szubvenciót a korábbi 1=10:
vámmal és a k=125 kvótával vetjük egybe, mert mindhárom eszköz 10 pénzegységgel
növeli meg a vállalatok által realizált belföldi árat és a hazai gyártók határbevételét.
Ezért mindhárom esetben 300 egységre növelik meg a kibocsátást, mert emellett felel:
meg határköltségük a 25 pénzegységre növelt határbevételnek.
3. KERESKEDELEMPOLITIKA 117
3.3. ábra
A termelési szubvenció következményei az importtal verseng~ iparágban
Sh
pa=30
ps =25
pv=15
100 300 475 q
A szubvenció viszont már elüt a vámtól és a kvótától minden más tekintetben. A terme-
lési szubvenció ugyanis csak a termel~k számára torzítja el az árat, a fogyasztók
viszont változatlanul a világpiaci áron vásárolhatnak, hiszen szabad az import ezen az
áron. A termelési szubvenciónak tehát nincs közvetlen fogyasztási hatása, ha más
importkorlátozó eszközt nem rendelnek hozzá. Ezért kisebb a szubvenció külkereske-
delemi hatása is, mint korábban a másik két eszköznél láttuk; példánkban az import 375
termékegységr~l nem 125, hanem 475-300=175 egységre csökken. A másik különbség
az alkalmazott eszközök költségvetési hatásában van. A vám adóbevételt hoz; a kvóta
rendszerint nem érinti a költségvetést; a szubvenció viszont, mint negatív adó, a költ-
ségvetési kiadással jár. Mivel az s=10 szubvenció a hazai kínálatot 300 egységre b~ví-
ti, az állami támogatás példánkban az a+b téglalap területének, tehát 3000 pénzegység-
nek felel meg.
Az ábrára tekintve azt az elhamarkodott következtetést lehetne lesz~rni, hogy a szub-
venció kisebb hatékonyságvesztést okoz, mint a neki megfeleltethet~ vám vagy kvóta.
Szubvenciónál ugyanis csak a b-vel jelölt 1000 pénzegységnyi termelési holttehervesz-
teség jelenik meg az ábrán. Ez a kifizetett szubvenciónak az a része, mely a vállalati
költségszint emelkedése miatt nem növeli meg a termel~i többletet. Emellett az ábrán
nem látszik fogyasztási holtteherveszteség, mert ez az eszköz nem torzítja el a kérdéses
termék fogyasztását.
De túllépve a parciális egyensúlyi modellünk határain, tudható, hogy az államnak vala-
mib~l finanszíroznia kell a 3000 összeg~ szubvenciót. Ha adókat szed, akkor csökkenti a
termelési tényez~k kínálatát vagy keresletét (közvetlen adók esetén), illetve más termé-
kek termelését és fogyasztását (közvetett adóknál). Ezért más területeken is keletkeznek
holtteherveszteségek, ami nem látszik a 3.3. ábrán. Ha a költségvetési hiány n~ meg
3000 pénzegységgel a szubvenció miatt, akkor az adók hatásai a jöv~ben jelentkeznek.
 118 3. KERESKEDELEMPOLITIKA
Akár így, akár úgy, a szubvenció társadalmi veszteségei szinte bizonyosan nagyobbak,
mint a b-vel jelölt háromszög területe. Nem elhanyagolható különbség viszont az össze-
hasonlított eszközök között, hogy a vám és kvóta esetében a vesztesek a termék bel-
földi felhasználói, az állami támogatás terheinek visel~i azonban a jelenbeli vagy
jöv~beli adófizet~k. A vám és a kvóta tehát legalább elvi esélyt ad arra, hogy a hátrányt
szenved~k összefogjanak és tiltakozzanak a kereskedelmi korlátozás miatt, a szubvenció
esetében erre szinte semmi esély sincs, mert a költségvetés nagy kalapja eltakarja a
vesztesek el~l veszteségük pontos okát.
A szubvencióval összevetve gyakoribb eset, amikor az állam nem a termel~k, hanem a
fogyasztók számára torzítja el a világpiaci árat. Ennek eszköze a fogyasztási adó vala-
milyen formája (például az alkoholokra, dohányra, üzemanyagokra kivetett jövedéki
adó). A 3.4. ábra szemlélteti az így keletkez~ hatásokat, ahol az alappéldánkból kiindul-
va azt feltételeztük, hogy az állam j=10 pénzegységnyi egyösszeg~ jövedéki adót alkal-
maz.
3.4. ábra
A fogyasztási adó hatásai
pa =30
pi =25
pv=15
100 425 475 q p =50
Most a termelési hatás marad el, hiszen a gyártók nem adhatják el a világpiaci ár felett a
terméket a külföldi konkurencia miatt. Így a hazai kibocsátás 100 egység marad, annyi,
mint szabad kereskedelemben. A fogyasztás azonban 425 egységre csökken, hiszen a
fogyasztóknak az adót is meg kell fizetniük a p1=25 árban. Így az import pontosan any-:
nyival esik vissza, mint a jószág fogyasztása, példánkban 50 egységgel. Az ábrán látha-
tó, hogy a fogyasztói többlet ugyanúgy 4500 pénzegységgel csökken, mint a vámnál és a
kvótánál. Ebb~l azonban most 4250 pénzegység, a c-jel~ téglalap területe befolyik a
költségvetésbe adóként. Holtteherveszteség csak a fogyasztás torzulásából származik,
250 pénzegységnyi, ami a a d-jel~ háromszög területének felel meg.
3. KERESKEDELEMPOLITIKA 119
Figyelemreméltó gyakorlati példa a fogyasztási adó importkorlátozó hatására a hazánk-
ban alkalmazott regisztrációs adó, amit a gépkocsik forgalomba helyezése alkalmával
kell megfizetni, hazai gyártású és importált járm~vek esetén egyaránt. Igazából nehezen
lehet a kívülállóknak eldönteni, hogy ennek a — magasabb kategóriáknál több millió Ft-
ra rúgó — adónak mi az els~dleges célja. Ez lehet egyszer~en a költségvetési bevétel, de
éppígy az import korlátozása és a külkereskedelmi mérleg javítása is, mivel a hazai for-
galomba kerül~ gépkocsik dönt~ része importból származik. De még ha az el~bbi okból
alkalmazzák is, akkor sem lehet eltekinteni attól, hogy számottev~en fékezi az importot
és a fogyasztást, ezért komoly holtteher-veszteséget ró a társadalomra.
Végül megjegyezzük, hogy az egyéb nem vámjelleg~ importkorlátozó eszközök gazda-
sági hatásai hasonlók, mint a fentiekben terítékre került eszközöké. Bármilyen módon
korlátozza ugyanis az állam az importot, az a hazai termel~k, vagy a belföldi fogyasz-
tók, többnyire azonban mindkét csoport számára megemeli a termék árát. Így nem ma-
radhatnak el azok a hatások, amelyeket a fentebbiekben már részletesen tárgyaltunk.
Az exportszubvenció következményei
Térjünk most át az exportösztönz~ állami támogatás, az exportszubvenció esetére, és
használjuk fel ezúttal is korábbi számpéldánk keresleti és kínálati görbéjét. Az import-
korlátozással szemben azonban most azt kell feltételemünk, hogy a termék világpiaci
ára magasabb, mint a pa=30 autark belföldi egyensúlyi ár, hiszen ez utal az ország kom-
paratív el~nyére és exportálási lehet~ségére. Ismét kis országot feltételezünk, amely a
bármekkora mennyiséget exportálhat a világpiaci ár változása nélkül. Ezt fejezi ki a
világpiaci ár szintjén álló vízszintes DM görbe, amely a küls~ kereslet alakulását mutatja
a kis országgal szemben. Az ártorzító hatás mértékét sem változtatjuk meg az eddigiek-
hez képest, mert s=10 egyösszeg~ exportszubvenció hatását tekintjük a 3.5. ábrán.
3.5. ábra
A kiviteli szubvenció hatásai az export~r kis országban
P D
Sh
a
p, =40
Pa =30
:
q .r q
350 600 800 250 500
Az ábrán lév~ ország szabad kereskedelemben 250 termékegységet exportálna, hiszen a
pv=40 világpiaci áron éppen ennyivel haladja meg a belföldi kínálat a hazai piac igényét.
Ezt jelzi az .ábra jobb oldali részén felvett exportkínálati görbe is. Az exportkínálati
 120 3. KERESKEDELEMPOLITIKA 3. KERESKEDELEMPOLITIKA 121

görbe a kivinni szándékozott mennyiséget mutatja a világpiaci ár függvényében,

levezetésének módja S1=Sh-D6. Az importkeresleti görbéhez hasonlóan ez is áttekinthe- A hatások módosulása nagy országnál
t~bbé teszi a grafikus ábrázolást, bár mint rögtön látni fogjuk, nem mindig célszer~ a Az exportot és az importot érint~ állami eszközök gazdasági következményei nagyobb-
használata. részt megegyeznek kis és nagy országok esetén. Vannak azonban lényeges különbségek
A 10 pénzegységnyi támogatással 50 pénzegységre n~ a vállalatok határbevétele, ami is, és itt pontosan ezeknek szentelünk kiemelt figyelmet Az eredend~ különbség abban
lehet~vé teszi, hogy MC=50 határköltséggel termeljenek. Ezt az iparág q=800 kibocsátá- van, hogy a nagy országok a világpiacon ármeghatározó helyzetben vannak a kis orszá-
si szint mellett éri el. Az s=10 exportszubvenció tehát 200 termékegységgel növelte me: gokkal ellentétben. Ez úgy jelenik meg parciális egyensúlyi modellben, hogy a nagy
az iparág kibocsátását, az el~z~ekben látott termelési szubvencióhoz hasonlóan. Ez • ; ország pozitív meredekség~ világpiaci exportkínálati görbét érzékel import esetén, illet-
a+b téglalapnak megfelel~, 4500 pénzérték~ állami támogatás termelési hatása, ami' ve negatív meredekség~ világpiaci importkeresleti görbét tapasztal árukivitel során.
megint csak 1000 pénzegységnyi termel~i holtteherveszteséget okoz a b háromszög Saját importkeresletének b~vülése emeli tehát a világpiaci árat, ha pedig növeli export-
területének megfelel~en. E háromszög ugyanis része az állam által kifizetett szubvenci ; ját, akkor csökken a világpiaci ár.
teljes összegének, mégsem gyarapítja a vállalat termel~i többletét a költségemelkedés' Nézzük el~ször a nagy ország importkorlátozását, s az összevetés érdekében használjuk
miatt. ugyanazt a belföldi keresleti, kínálati valamint importkeresleti görbét, mint fentebb a kis
Amennyiben a fogyasztás oldalát tekintjük, itt két eset lehetséges, pontosan ez tükröz~- országnál. Ehhez társítunk egy pozitív meredekség~ exportkínálati görbét úgy, hogy a
dik a 3.5. ábra bal és jobb oldala közti különbségben. A bal oldalon azt feltételeztük, kiinduló világpiaci ár ismét pv=15 legyen, a nagy ország pedig 375 termékegységet im-
hogy a szubvenció nem hat ki a termék belföldi fogyasztói árára. Ennek az lehet például portáljon szabad kereskedelem mellett'. Ezt szemléltetjük a 3.6. ábrán.
az oka, hogy az állam nem korlátozza a termék importját, ezért az ára nem emelkedhet:
p,=40 fölé. Ha viszont a vállalatok belföldön továbbra is ezen az áron értékesítenek, 3.6. ábra
akkor az exportszubvenciónak nincs fogyasztási hatása, és nem is keletkezik fogyasztá--
A nagy ország importkorlátozásának hatásai
si holtteherveszteség. (De a szubvenciók forrását képez~ adók is generálnak minden
bizonnyal valamilyen mérték~ hatékonyságvesztést.)
Ami az ábra jobb oldali részét illeti, ott viszont azt feltételeztük, hogy a vállalatoknak
sikerült a hazai piacon is p5=50-re emelniük az eladási árat. Ezzel persze megjelenik a
fogyasztási hatás is, hiszen a belföldi kereslet 50 egységgel visszaesik. Ez egyrészt to-
vábbi 50 egységnyi exportot tesz lehet~vé és az el~bbi feltevéshez képest újabb 500
pénzegységnyi állami támogatást tesz szükségessé. Ennek csak a fele növeli a termel~i
többletet, mert a vállalatok hazai eladásai visszaesnek, másik fele fogyasztói
holtteherveszteséggé válik a fogyasztás torzulása miatt. Az új helyzetben tehát termel~i •
többlet növekedését mutató a' trapéz területe 3500+250=3750 pénzegység, a teljes' pv =15
holtteherveszteséget pedig a b' téglalap 1250 pénzegységnyi területe mutatja.
/4=10
A példánk tanúsága szerint a holtteherveszteség összege az exportösztönzésnél is az
ártorzítás nagyságától valamint a kereslet és a kínálat árrugalmasságától függ, velük
azonos irányban változik. Mivel ugyanazt a keresleti és kínálati görbét használtuk, és az •
áremelkedés nagysága is ugyanannyi volt, azonos összeg~ holtteherveszteség keletkezett., 125 375
a vizsgált piacon az importkorlátozás és az exportösztönzés esetében (persze csak akkor,
ha a termel~k és a fogyasztók ugyanazt a torzított árat érzékelik.) Levonhatjuk tehát a
következtetést, hogy az export állami támogatása gazdasági hatásait tekintve sem- Az ábrán azt feltételeztük, hogy a nagy ország 1=15 pénzegységnyi egyösszeg~ vámot
vet ki a jószág importjára, vagy ehelyett k=125 termékegységnek megfelel~ behozatali
mivel sem jobb vagy eredményesebb beavatkozás, mint a vele összevethet~ import-
korlátozás. kontingenst alkalmaz. Ezek a korlátozások egy kivételt~l eltekintve ugyanazokat a hatá-
sokat váltják ki belföldön, mint amit a kis országnál a 3.1. ábra alapján megismertünk

6 Az ábrán szerepl~ D görbe egyenlete ismét: q=550-5p; az .St, görbéé pedig: q=20p-200; az Sx 7
A nagy ország DM görbéjének egyenlete ezek szerint q=750-25p, illetve p=30-0,04q; a világ Sx
exportkínálati görbe tehát q=(20p-200)-(550-5p)=25p-750, vagy inverz formában p=30+0,04q. görbéjének egyenlete pedig q=50p-375, inverz alakban p=7,5+0,02q.
-

-
 122 3. KERESKEDELEMPOLITIK
t=10 pénzegységnyi vám alkalmazása mellett. A belföldi hatásokban megjelen~ különb-
ség a világpiaci ár eséséb~l származik, hiszen ez cserearány-nyereséghez juttatja a
nagy országot, ami jólétet javító tényez~. Ez a nyereség az ábrán a ck téglalap terüle-
tének, azaz 125 x5=625 pénzegységnek felel meg, hiszen a jószág világpiaci ára 5 pénz-
egységgel esett, az import mennyisége pedig 125 termékegység.
A belföldi ár emelkedése miatt persze létrejön a korábban megismert és kiszámított ter-
mel~i és fogyasztói holtteherveszteség, ami a 3.6. ábrán a (b+d)b háromszögs terület&
nek, azaz 1250 pénzegységnek felel meg. A nagy ország jólétének nettó csökkenését
megkapjuk, ha az Ót sújtó teljes holtteherveszteségb~l kivonjuk a cserearány-nyereségét:
1250-625=625, tehát még mindig ekkora pénzösszeg~ jólétcsökkenést okoznak nála a
fentebbi importkorlátozó intézkedések. Konkrét példánknak ezt az eredményét azonban
nem szabad általánosítani, hiszen ez a importkeresleti és az exportkínálati görbe mere-
dekségének viszonyától függ. Az általunk használt görbénél laposabb Dm és meredekebb
Sx esetén, vagy kisebb vámtarifa mellett a nagy ország jóléte változatlan maradhat,
de még emelkedhet is! A vám által okozott gazdasági károk, illetve esetleges el~-
nyük tehát egyrészt a vám mértékét~l függnek, másrészt attól, hogy a vámot kivet~
ország importkeresleti görbéjének, illetve a világ exportkínálati görbéjének mek-
kora a meredeksége egymáshoz képest. Minél meredekebb a DM görbe az $y-hez vi-
szonyítva, annál több kárt okoz magának az importot korlátozó ország, és annál keve-
sebbet a külföldi partnereinek.
A jóléti veszteség mérsékl~dése a nagy országnál, illetve az esetleges jóléti nyereség
valójában abból adódik, hogy a nagy országok vám kivetésével indirekt módon meg-
adóztathatják a külföldi export~röket, azok veszteségének egy részét a saját költség-
vetésükbe vonják be. A ck téglalap területének megfelel~ pénzösszeg ugyanis a vámbe-
vétel része, és a nagy ország költségvetésében köt ki a cb területrésszel együtt, amely a
vámbevételnek a belföldi felhasználókat terhel~ része. Nagy országok esetében tehát a
kereskedelempolitikai eszközök használatának nemzetközi jövedelem-újraelosztó
hatása is van. Ezt már joggal lehet nemzetközi kizsákmányolásnak min~síteni, hiszen
az így elvont jövedelmért cserébe az export~r országok semmit nem kapnak.
Az export~rök vesztesége ráadásul még ennél is nagyobb, hiszen ~k is szenvednek
holtteherveszteséget a (b+d)k háromszög területének megfelel~ 625 pénzegység összeg-
ben. Teljes veszteségük tehát 625+625=1250 pénzegység a példában. Ha maguk is kel-
l~en er~sek, akkor kereskedelmi ellenintézkedésekkel megtorolhatják sérelmüket, ami-
vel további kárt és jóléti veszteséget okozhatnak a nagy országnak. Megtorlás csak jóval
gyengébb nemzetközi partnerek részér~l nem fenyegeti a nagy országokat, tehát ezek
rovására javíthatják jólétüket, és esetenként elég gátlástalanok ehhez.
A nemzetközi jövedelem-újraelosztás még bonyolultabbá válhat, ha a nagy ország a
1=15 vám helyett a vele ekvivalens k=125 behozatali kvótát alkalmazza. Ekkor ugyanis a
vámbevétel helyett cb+4=1250+625=1875 pénzegység kvótajáradék keletkezik. Ennek
sorsára pedig ugyanaz vonatkozik, mint amit a kis országnál láttunk. Ha a külföldi ex-
port~rök képesek bel~le valamit megszerezni, ez csökkentheti az ~ket ért jóléti veszte-
8 A b index a belföldre utal, alatta a k index pedig a külföldre.
`frli
KERESKEDELEMPOLITIKA
séget, viszont növeli a nagy országét. Sok esetben a külföldiek kezére kerül szinte a
teljes kvótajáradék, így akár nettó jóléti nyereségre is szert tehetnek. Ebben az esetben a
nagy ország önmagát, pontosabban a saját fogyasztóit zsákmányolja ki, az Ó terhükre
növeli a külföldi export~rök jólétét. Ez persze ~rültségnek t~nhet els~ hallásra, a gyakor-
latban mégis sokszor megtörténik. Magyarázatát lentebb, a kollektív cselekvés logikájá-
nak bemutatásánál adjuk meg.
A 3.6. ábra csekély változtatással alkalmas a nagy országok által alkalmazott export-
korlátozás hatásainak szemléltetésére is. Tegyük fel ugyanis, hogy országunk most
export~rként van ármeghatározó helyzetben a világpiacon, azaz a többi ország egyesített
negatív meredekség~ Dm görbéjével szembesül. A párhuzam kedvéért feltételezzük,
hogy az export~r ország 1=15 pénzegységnyi exportvámot vagy k=125 egységnyi ex-
portkvótát alkalmaz. Ennek hatásait láthatjuk a 3.7. ábrán.
3.7. ábra
Exportkorlátozás nagy ország esetén
pz, =25
Pv =15
pk =10
P a=7
125 375
Az ábrán azt feltételeztük, hogy a nagy ország belföldi fogyasztói pk=10 áron jutnak
hozzá az ország exporttermékéhez, ami megfelel a 125 egységnyi export mellett kiala-
kuló termelési költségnek. A kivetett vám vagy kvóta korlátozza a nagy ország export-
ját, és emiatt a termék világpiaci ára p,=15-r~l p,'=.25-re n~. Ha tehát egy nagy expor-
t~r ország (vagy több ország kartellje) korlátozza a kivitelt, akkor ezzel csere-
arány-nyereséget realizál, példánkban ck=1250 pénzegységnyit. Ezt a nyereséget még
kvóta alkalmazása esetén is rendszerint elvonják az export~r vállalatoktól, és így az
export~r országok állami költségvetésében köt ki. A nagy ország akkor emeli jólétét az
exportkorlátozás révén, ha cserearány-nyeresége nagyobb, mint a nála keletkez~
holtteherveszteség, ami a (b+d)b háromszög területének felel meg, és itt 625 pénzegység.
A ck téglalap területe mutatja ezen az ábrán a külföld indirekt megadóztatását, a (b+d)k
háromszög 1250 nagyságú területe pedig a külföld által elszenvedett teljes holtteher-
124 3. KERESKEDELEMPOLITI
veszteséget. A nemzetközi jövedelem-újraelosztásról a fentebbiekben levont következt
tések tehát ebben az esetben is érvényesek.
Az effektív védelem
A vámok és egyéb importkorlátozó eszközök a fentebbi elemzés szerint lehet~vé teszik,
hogy a megvédett hazai vállalatok a világpiaci árnál magasabb áron értékesítsenek. En-
nek modelljeinkben az volt a következménye, hogy b~vült a komparatív hátrányban lév~
hazai iparág kibocsátása, és nagyobb termel~i többletet realizált. A védelmi rendszer
azonban nemcsak a vállalatok outputjának árát befolyásolja, hanem az inputok árát is.
Ha viszont ezek árát emeli meg a védelmi rendszer, akkor ez növeli az output termel~i-
nek költségeit, amit nem feltétlenül tudnak áthárítani a vev~ikre, például az importver-
seny miatt. A kereskedelempolitikai eszközök összhatása tehát sokféle lehet, s egy-egy'
iparágban er~sen függ attól, hogy milyen mértékben torzul el a kibocsátott termékének,
illetve anyagi inputjainak belföldi ára.
Ezért a nominális vámtarifa csak azt mutatja jól, hogy a termék fogyasztójának
milyen mérték~ áremelkedést okoz a vám, azonban Önmagában semmit sem árul el
arról, hogy a kereskedelempolitika teljes rendszere milyen mérték~ védelemben
részesíti az adott iparágat. Eppen ezért dolgozták ki a kutatók az effektív védelem
koncepcióját, amely már értékelhet~ információt szolgáltat az egyes iparágak valóságos
védettségér~l. Az effektív védelmet csak az 1960-as évekt~l vizsgálják, de a GATT
uruguayi fordulójának tárgyalásai során már kulcsszerepet játszott.
Az effektív védelem mértékének kiszámítása elvileg egyszer~, de el~bb kiinduló adat "
ként meg kell határozni az adott vállalat vagy iparág hozzáadott értékét. A hozzáadott
érték (value added, VA) a kibocsátás értékének és a termeléséhez felhasznált anyagi.,
inputok (alapanyagok, energia, félkész termékek, alkatrészek stb.) értékének a különb-
sége. Az összes termelési tényez~ jövedelmét magában foglalja, és a t~kejavak amorti-
zációját is, ami a bruttó profitba tartozik. A hozzáadott értéket ki lehet számítani világ-
piaci árakon és a kereskedelempolitikai eszközök által eltorzított belföldi árakon is (ez'
utóbbit VA'-vel jelöljük). Ezek után az effektív védelem képlete:
VA'-VA
g- • (3.1.)
VA
Az effektív védelem g mutatója azt jelzi tehát, hány százalékkal változtatja meg a
teljes védelmi rendszer a vizsgált iparágban keletkez~ jövedelmek összegét. Egy ,
példával szemléltetve az effektív védelmet tegyük fel, hogy valamely országban egy
cip~gyár olyan lábbelit termel, amelyet a világpiacon 100 dollárért lehetne beszerezni. A
hozzá szükséges anyagi inputok (fels~b~r, bélésanyag, talp, energia stb.) kerüljenek 75
dollárba a világpiacon. Szabad kereskedelem mellett tehát a hazai cip~gyár nem reali-
zálhat cip~nként 25 dollárnál nagyobb jövedelmet, mert a cip~ és az inputok belföldi ára
egyaránt a világpiaci árhoz igazodik. Ha viszont 10%-os vám terheli a cip~k importját,
az anyagi inputjait pedig átlagosan 5%-kal drágítja meg a védelmi rendszer, akkor bel-
3. KERESKEDELEMPOLITIKA 125
földön VA'=100x1,1-75 x1,05=31,25 dollárnyi hozzáadott érték keletkezhet egy-egy
cip~n. Ez cip~nként 6,25 dolláros többletjövedelem, ami g=(6,25/25)100=25%-os effek-
tív védelemnek számít. Egy pár cip~n tehát 25%-kal több jövedelmet realizálhat a gyár a
szabad kereskedelemhez képest.
Példánkban a cip~gyárban foglalkoztatott tényez~k jövedelmei jóval nagyobb mérték-
ben emelkednek, mint a cip~ belföldi eladási ára, amely a nominális vámtételnek megfe-
lel~en csak 10%-kal drágul. Ha viszont ceteris paribus 15%-os vám terhelné az anyagi
inputok behozatalát, ez már a cip~ipart a szabad kereskedelemnél is rosszabb helyzetbe
hozná, mert -5%-os effektív „védelemben" részesítené. (Az anyagok árának emelkedése
csak 23,75 dollárnyi jövedelem megszerzését tenné lehet~vé cip~nként). E példa alapján
érthet~, hogy miért küzdött elkeseredetten a felmentésért Magyarország és Lengyelor-
szág az EU 37-48%-os antidömping vámjának alkalmazása alól, amellyel az Unió saját
m~trágya termel~it védi az orosz és fehérorosz importtal szemben9. Ha az unió tagjaként
ezt a vámot az említett két országnak is alkalmaznia kellett volna, az kivédhetetlen csa-
pást mért volna a növénytermel~ik nagy többségére, mert a felhasznált m~trágyát szinte
teljes egészében az említett forrásokból szerzik be.
Az effektív védelem mértékét meghatározó tényez~ket könnyebben azonosíthatjuk, ha a
(3.1.) alatti képletet átalakítjuk. Ehhez felhasználjuk a hozzáadott érték kiszámításának
módját:
VA= p(1-a1 ); (3.2.)
VA'= + t) - a.(1 + (3.3.)
A fentebbi képletekben p a vizsgált termék világpiaci ára, ai fix inputkoefficiens, ame-
lyik megmutatja, hogy az i-edik anyagi input értéke hányadrészét teszi ki a termék érté-
kének világpiaci árakon számítva, t a termékre vonatkozó nominális vámtarifa, ti pedig
az i-edik anyagi inputra vonatkozó nominális vámtarifa. Az (3.1.) alatti képletbe a (3.2.)
és a (3.3.) összefüggést behelyettesítve, az egyszer~sítéseket elvégezve a következ~t
kapjuk:
t —tti •ti
g= (3.4.)
i—Zai •
A (3.4.) képlet segítségével beláthatók a következ~k:
- Adott ai és ti értékek mellett annál magasabb az output effektív védelme, minél
nagyobb a rá vonatkozó nominális vámtarifa (t).
9
Interjú Major Istvánnal, Világgazdaság, 2005. október 28.

126 3. KERESKEDELEMPOLITI
— Adott t és ti értékek mellett annál magasabb az output effektív védelme, min
nagyobb az anyagi inputok értéke a termék teljes értékéhez viszonyítva
vagyis a termelés anyagigényessége.
— Adott ai és t értékek mellett annál magasabb az output effektív védelme, minH
kisebb az anyagi inputokra vonatkozó átlagos vámtarifa (a(t/a1).
— Haai•ti>t, akkor az output effektív védelme negatívvá válik, tehát az adott ip '
ág termel~i még általános szabad kereskedelemnél is rosszabb helyzetbe kerü
nek.
Ha az anyagi inputokra vonatkozó átlagos vámtarifa egybeesik az output nomin i>
lis védelmével, akkor az output nominális és effektív védelme azonos lesz. Ha
szont ai•ti/ai>t, akkor g<t, ellenben ai•ti/Zai<t esetén g>t érvényesül.
Következtetéseink közül különösen figyelemreméltó az utolsó. Ha ugyanis az állam
er~sen differenciált vámtarifa-táblázatot hoz létre, és emellett még számos más kereske-
delempolitikai eszközt is alkalmaz, akkor ezzel áttekinthetetlenné teszi az effektív véde-
lem rendszerét. Olyan hatások is létrejöhetnek ezáltal, amelyek teljesen ésszer~tlenek,
rendkívül károsak és egyáltalán nem szándékosak. Erre példa, hogy az importhelyettesí-
t~ iparosítás id~szakában a kiemelt effektív védelemnek köszönhet~en több olyan iparág
is életben maradhatott a fejl~d~ országokban, amely világpiaci árakon mérve negatív
hozzáadott értéket termelt (többe kerültek a világpiacon a felhasznált anyagi inputok,
mint amennyiért az outputot el lehetett volna adni)'°.
A fejlett ipari országokban viszont az alapanyagok, energiahordozók gyakorlatila
vámmentesen importálhatók, a félkész termékek, alkatrészek mérsékelt nominális véde-
lemben részesülnek, s dönt~en az egyszer~bb technológiával el~állítható végtermékek
kapnak említésre méltó nominális védelmet. Ezt lépcs~zetes vámtarifarendszernek
nevezik, aminek az a hatása, hogy a fejlett ipari országok nagymérték~ effektív védel-
met nyújtanak egyes, náluk komparatív hátrányban lév~ iparágaknak (ruházati ipar,
cip~ipar, agrártermékek, élelmiszerek). Bár a GATT uruguayi fordulója számottev~
vámcsökkentést hozott, ezen a rendszeren nem változtatott. (A fejlett országok a vámok
mellett a többi protekcionista eszközt is ugyanerre a célra használják.) Ez a kereskede-
lempolitika amellett, hogy csökkenti a fejlett országok jólétét, igazán az említett ágaza-
tokban komparatív el~nyben lév~ fejl~d~ országoknak okoz nagy károkat. Hátráltatja az
iparosításukat, mert megfosztja ~ket az export fokozásának jó lehet~ségeit~l, megnehe- -
zíti a fizetési mérleg problémáik leküzdését, eladósodottságuk mértékének csökkentését.
Végezetül rá kell mutatnunk az effektív védelem koncepciójának néhány gyenge pontjá-
ra. A számítás során el~ször is adottságként kezelik a világpiaci árakat, ami, mint tud-
juk, csak kis országok esetében elfogadható. Másodszor, az inputkoefficiensek (ai) a
valóságban nem rögzített értékek, mert árváltozások esetén a vállalatok helyettesítik az ;
inputokat egymással. Harmadszor, a termelési tényez~k allokációja a kapitalizmusban a
profittól függ, miközben az effektív védelem a hozzáadott érték változását mutatja. Mi-
vel a hozzáadott érték a profiton kívül más tényez~jövedelmeket is tartalmaz, a profit és
I° Lásd Little, I. — Scitovsky Tibor — Scott, M. [1970].
3. KERESKEDELEMPOLITIKA 127
a hozzáadott érték mozgása nem feltétlenül esik egybe. Az említett hiányosságok egy
részét az elmélet finomításával ki lehet küszöbölni, de az effektív védelem még pontat-
lanságaival együtt is sokkal pontosabb képet ad az importtal verseng~ termel~k protek-
cionista védelmér~l, mint a nominális vámtarifa.
Importkorlátozás általános egyensúlyi modellben
Ebben a pontban kiegészítjük a kereskedelempolitika hatásairól szerzett ismereteinket.
A különféle eszközök gazdasági következményeit a parciális egyensúlyi modellek is
nagyrészt szemléltetni tudják, tehát itt azokkal a következtetésekkel foglalkozunk részle-
tesebben, amelyeket csak általános egyensúlyi keretben lehet levonni. Ez a keret arra
alkalmas, hogy a vámok, kvóták stb. közvetett hatásait is megragadjuk, illetve nyomon
kövessük a termelési tényez~k közötti jövedelemelosztás változásait.
Ebben a szakaszban ismét a nemzetközi piacokon árelfogadó kis országgal foglalko-
zunk". Továbbra is figyelmen kívül hagyjuk az érdeksérelmet szenved~ kereskedelmi
partnerek megtorló intézkedéseit, a kis ország tehát világpiaci árakon kereskedhet mo-
dellünkben, az általa alkalmazott intézkedésekt~l függetlenül. Ez abban nyilvánul meg,
hogy fogyasztási (isoincome) egyenesének meredeksége mindig a világpiaci árarányt
tükrözi. Mindez követhet~ a 3.8. ábrán.
3.8. ábra
Az importkorlátozás hatásai általános egyensúlyi modellben
ICC(Pv)
,ICC(P)
Pi
yJ
áYx
Az ábrán bemutatott kis ország az x terméket gyártja komparatív el~nnyel, ezt a szabad
kereskedelem mellett kialakuló termelési és fogyasztási szerkezetének összevetése mu-
tatja. A T és az F pont koordinátái közti különbség arra utal ugyanis, hogy az x terméket
exportálja, és az y-t importálja. Ezek szerint bármilyen behozatali korlátozással él is a
A világpiaci árakat befolyásoló nagy országok kereskedelempolitikai intézkedéseit pedig az
F.3.2. ftiggelékben tekintjük át általános egyensúlyi keretben.
 128 3. KERESKEDELEMPOLITIKA
IR
kis ország, ez az y terméket drágítja meg nála, tehát csökkenti a p„Ipy belföldi árarányt a
világpiacihoz képest. Ha P,-vel jelöljük a torzított belföldi árarányt, akkor P,<P„. ' 2A
termel~k persze érzékelik az y termék relatív megdrágulását, és a termelési tényez~k
átcsoportosításával a T' pontnak megfelel~ kibocsátási szerkezetet alakítanak ki, mert e
pontban felelnek meg a költségarányok a torzított áraránynak.
A termelés eltorzulásának itt két olyan következménye t~nik szembe, amelyik csak álta-
lános egyensúlyi modellen mutatható ki. Az egyik az, hogy az y termel~inek adott ked-
vezmény sújtja az x termel~it, mert e preferenciára támaszkodva az y ágazat er~forráso-
kat képes kivonni az x gyártásából. Ebben is megnyilvánul az alapigazság, hogy nincs
olyan állami kedvezmény, mely ne sértene másokat, vagyis a preferencia és a
diszpreferencia feltételezik egymást, csak együtt létezhetnek. Nagyon megfontolan-
dó tehát az importtal verseng~ ágazatok el~nyben részesítése, hiszen ez kárt okoz
az exportra termel~ szektornak.
A termelés eltorzulásának másik következményét is láthatóvá teszi az általános egyensú-
lyi modell: az importkorlátozás csökkenti az alkalmazó kis ország világpiaci árakon
számított GDP-jét, a 3.8. ábrán á Y„-szel az x termékben mérve. Ez rontja a fogyasztók
jólétét is, mert a termelési szerkezet megváltozásával a T' pontba, tehát balra lefelé toló-
dik el az érvényes egyenl~jövedelem-egyenes, és így legfeljebb az a közömbösségi gör-
be érhet~ el, amelyik az F' ponton halad át. A szabad kereskedelem mellett elérhet~ (az
F ponton áthaladó) legmagasabb közömbösségi görbér~l az ábrán berajzolt középs~
görbére való áttérés tisztán a termelési szerkezet eltorzulásának az eredménye, hiszen
MRS(P)=P, , tehát e pontban a fogyasztók még a világpiaci árhoz igazodnak.
Az eddigi következtetések függetlenek attól, hogy az y termék relatív megdrágulását a rá
kivetett vám, vagy a vámmal ekvivalens k=y2-y, kvótal3, esetleg az y termel~inek nyúj-
tott megfelel~ mérték~ költségvetési támogatás okozza-e. Minden importkorlátozó in-
tézkedés megdrágítja az y jószágot a termel~k számára, és ezzel megváltoztatja a terme-
lési tényez~k allokációját. A további hatások azonban már az alkalmazott eszközt~l és
más körülményekt~l függnek. Ami a fogyasztási pontot illeti, ez akkor kerülhet csak az
F'-be, ha az alkalmazott eszköz nem torzítja el a fogyasztói árat, és egyéb gazdasági
károkat sem okoz. Ilyen eszköz lenne az y ágazatot támogató termelési szubvenció, ha
olyan adókból lehetne finanszírozni, amelyek nem okoznak újabb torzulásokat.
Vám mellett azonban már nem felelhet meg a fogyasztás az F' pontnak, mert a vám a
fogyasztók számára is megdrágítja az y terméket. A fogyasztók alkalmazkodását az
MRS=P, összefüggés fejezi ki, ami az érvényes fogyasztási egyenesen csak az F" pont-
ban teljesül. Ezt jelzi az F" ponton áthaladó jövedelem-fogyasztási görbe (/CC) is, ame-
lyik a P, torzított belföldi árarányhoz tartozik. Ez azért fekszik alacsonyabban, mint a P„
világpiaci árarányhoz tartozó /CC görbe, mert a fogyasztók az x-szel helyettesítik a
megdrágult y terméket.
12 Ellenkez~ árarányváltozás történne, ha a kis ország exportszubvenciót fizetne az x termel~inek,
vagy ha komparatív hátrányban lenne az x ágazatban és itt védekezne az import ellen.
13 Az ekvivalencia azért áll fenn, mert a vám okozta ártorzulás mellett is y?—yi a behozatal meny-
nyisége.
3. KERESKEDELEMPOLITIKA 129
Természetesen a fogyasztás eltorzulása is csökkenti az elérhet~ jólétet, a parciális
egyensúlyi modellekhez hasonlóan. Ezt a 3.8. ábrán az szemlélteti, hogy a fogyasztók a
középs~ közömbösségi görbér~l a berajzolt legalsóra jutnak. Ez mindazonáltal még
mindig magasabban fekszik, mint az autark egyensúlyi ponthoz tartozó, az ábrán hiány-
zó közömbösségi görbe. A vámmal ekvivalens k=y2-y, kvóta mellett azonban csak ak-
kor lesz F" a fogyasztási pont, ha a teljes kvótajáradékot a belföldi szerepl~k szerzik
meg. Ha ennek egy része, vagy egésze az export~rökhöz kerül, akkor ez cserearány-
veszteséget okoz az országnak, és tovább rontja a jólétét. Így vagy úgy, extrém körül-
ményeket leszámítva az államilag korlátozott kereskedelem is magasabb jóléti szin-
tet nyújt, mint a teljes elzárkózás.
A kereskedelempolitikai eszközök hatnak a termelési tényez~k közötti jövedelemelosz-
tásra is, ami szintén csak általános egyensúlyi modellel szemléltethet~. E célra megtenné
a specifikus tényez~k modellje is, de most inkább a hosszú távú Heckscher-Ohlin-
modellt vesszük el~. A 3.9. ábra a termékek és a termelési tényez~k áraránya közti ösz-
szefüggést mutatja, melyet a 2. fejezetb~l már ismerünk.
3.9. ábra
Az importkorlátozás hatása a jilvedelemelosztásra a H-0-modellben
w/r
P/r)v
P/r)i
P/r)a
P./py
Pa
Az ábra szerint az x termék a munkaigényes, y pedig t~keigényes jószág. Az általunk
vizsgált kis ország munkában relatíve gazdag, autark helyzetét az A pont mutatja. A
munkaigényes x terméket gyártja komparatív el~nnyel a Pa ás P, árarány összevetése
alapján. Szabad kereskedelem mellett a T pontban termel, mert termelési szerkezete
igazodik a javak és a termelési tényez~k világpiaci árarányához. Ezzel a munka relatív
ára (co/r),,-re emelkedik nála az autark (colr), értékhez képest.
Ha az ország korlátozza a t~keigényes y jószág behozatalát, akkor belföldön relatíve
megdrágul ez a jószág, ezt a vízszintes nyíl mutatja a 3.9. ábrán. Bekövetkezik a terme-
130 3. KERESKEDELEMPOLITIKA
lési szerkezet eltorzulása, és az ország termelési pontja a T'-be kerül. Ezzel viszont
megn~ a reálkamatláb is a reálbérhez képest, mert a tényez~árak aránya is elszakad a
világpiacon kialakult értékét~l. Csökken tehát a colr arány, mint ahogy a függ~leges nyíl,
mutatja az ábrán.
De nemcsak a colr arány változik meg, hanem a tényez~k reáljövedelmének abszolá
nagysága is. Ha ugyanis a colr arány csökkenésével megdrágul a t~ke a munkához ké-
pest, akkor minden ágazatban munkaigényesebb termelési eljárásokra térnek rá. (Köz-
ben azonban a t~keigényes termék továbbra is viszonylag t~keigényes marad.) Tehát
minden ágazatban csökken a KIL arány, s emiatt a munka határterméke is, miközben .
t~ke határterméke emelkedik". Így minden ágazatban csökken a reálbér abszolút nagy-
sága, amely megegyezik a munka határtermékével. A reálkamatláb viszont mindké
ágazatban n~, mert ezt a t~ke határterméke szabályozza. Tehát a munkával jól elláto
kis ország által kivetett vám csökkenti a munkások jólétét, a t~késekét azonban fokozza.
A társadalmi jólét azonban összességében romlik, mint ahogy a 3.8. ábrán is látható.
Általánosan megfogalmazva, a szabad kereskedelemhez képest az import korlátozás
mindig az ország relatíve sz~kös termelési tényez~jét juttatja nagyobb jövedelem
hez a H-0-modellben, viszont csökkenti a relatíve b~ségben megtalálható termelés
tényez~ tulajdonosainak jövedelmét. Ezt a következtetést az irodalom Stolper.
Samuelson-tételnek nevezi, mert e két szerz~ mutatta be az 1940-es évek elején15.
3.3. Az export és import állami szabályozásának okai
A kereskedelempolitikai eszközök gazdasági hatásainak fentebbi részletes elemzés
lehet~vé teszi, hogy mérlegeljük alkalmazásuk gazdasági megalapozottságát. Ebben
pontban kerítünk erre sort, s mindjárt az elején látni fogjuk, hogy sok esetben a politikai
érdekek és szempontok dominálnak a velük ellentétes gazdasági megfontolások felett
Vannak azonban olyan érvek is az import és az export szabályozása mellett, amelye
ezen eszközök gazdasági el~nyeire hivatkoznak, így részünkr~l alapos megfontolás
igényelnek. A legfontosabbakat ezek közül is szemrevételezzük az alábbiakban.
Politikai okok: a kollektív cselekvés logikája
A kereskedelmi modellek korábbi tárgyalása, illetve a kereskedelempolitikai intézkedé-
sek fentebbi közgazdasági elemzése során sok olyan érvet kaptunk, amelyik a szabad
kereskedelem politikája mellett szól. Szedjük pontokba röviden ezeket.
— Statikus hatékonysági el~nyük realizálása. A vámok és egyéb eszközök meg-
változtatják a belföldi termel~k és/vagy fogyasztók által érzékelt árat, és emia
termelési és/vagy fogyasztási torzulást eredményeznek. Ennek a nemzeti jólét
csökkenése a következménye, akár parciális, akár általános egyensúlyi modellent
vizsgálódtunk. Szabad kereskedelem mellett ezek a torzulások és a velük kapcso-
latos jólétcsökkenés elkerülhet~.
14 Ez az állandó mérethozadékot mutató termelési függvények sajátosságaiból következik, mint
ahogy a 2. fejezetben is utaltunk rá a H-0-modell tárgyalása kapcsán.
15 Stolper — Samuelson [1941].
3. KERESKEDELEMPOLITIKA 131
— A piaci szerkezet javítása. A szabad nemzetközi kereskedelem nagyban korlá-
tozza a vállalatok piaci erejét, a vev~kkel szembeni érdekérvényesít~ képességét.
Ez az el~ny különösen kis országok számára fontos, ahol sok iparágban alakulna
ki tökéletlen verseny zárt gazdaság, illetve er~teljes kereskedelmi korlátozások
esetén.
— A méretgazdaságosságból származó el~nyök kihasználása. Még a legnagyobb
gazdasági teljesítményt felmutató országok bels~ piaca sem elegend~en nagy ah-
hoz, hogy minden vállalatuk számára biztosítsa az üzemi optimum körüli (azaz a
legkisebb hosszú távú átlagköltség melletti) szérianagyságot. A szabad kereske-
delem azonban lehet~vé teszi a külpiacok elérését és a kibocsátás fokozását a
versenyképes hazai vállalatok számára, másrészt a méretgazdaságosság el~nyeit
élvez~ külföldi vállalatok kizárják a piacról a kisebb, magas költségszinttel m~-
köd~ hazai cégeket. Mindez a hazai er~források jobb kihasználását eredményezi.
— A dinamikus el~nyök kiaknázása. A szabad kereskedelem révén érvényesül~
nemzetközi konkurencia nyomást gyakorol a hazai vállalatokra, hogy takarékos-
kodjanak a költségekkel, fordítsanak kell~ gondot a termék- és a technológiai fej-
lesztésre, a termékek és szolgáltatások min~ségére, a vev~k jobb kiszolgálására
stb.
E nyomós érvek ellenére azt tapasztaljuk, hogy az utóbbi évtizedekben kétségkívül meg-
tett jelentékeny liberalizációs lépések ellenére a világ szinte összes országa fenntart szé-
les kör~ kereskedelmi intézkedéseket. Ennek tehát els~sorban nem gazdasági, hanem
politikai okai kell legyenek. Mégpedig az, hogy a politikai szférában sikeresebben
érvényesíthetik gazdasági érdekeiket azok a csoportok, amelyeknek egy vagy más esz-
köz alkalmazása anyagi el~nyöket nyújt, azokkal szemben, akik a hátrányokat elszenve-
dik. Ezt protekcionista politikának nevezzük, amely általában sz~kebb csoportérdeke-
ket szolgál szélesebb társadalmi érdekekkel szemben. A politikatudománynak kell ma-
gyarázatot adnia arra, hogyan válhat ez még demokratikus viszonyok között is általános
gyakorlattá. Itt csak a kérdés gazdasági vonatkozását érintjük, és azt is csak futólag.
Abból kell kiindulnunk, amit modelljeink is megmutattak, hogy a kereskedelempolitikai
eszközök dönt~ többségükben a termel~k számára nyújtanak anyagi el~nyöket, vagyis
relatíve kis létszámú csoportok jövedelmeit emelik. A terheket pedig rendszerint a ter-
mék hazai fogyasztói viselik, szubvenciók esetén pedig az adófizet~k, s mindkét csoport
nagyságrendekkel nagyobb létszámú a kedvezményezetteknél. De hogyan lehet a
választóktól függ~ demokratikus kormányoknak keveseket preferálniuk sokak rovására?
Erre a kollektív cselekvés elmélete ad gazdaságilag megalapozott magyarázatot, mely-
nek kidolgozásában Mancur Olson jelent~s szerepet vállalt16. Lássuk el~bb a termel~i
oldalt. Mint az effektív védelem elmélete megmutatta, egy els~ látásra szerény mérték~
nominális védelem akár többszörös mérték~ jövedelemnövekedést eredményezhet a
termel~i szférában. Jelent~s komparatív hátrány esetén az importkorlátozás lét és nemlét
kérdésévé válhat egyes iparágakban, vagyis nélküle el kell bocsátani a munkásokat, és
16 Olson [1987], [1997].
 132 3. KERESKEDELEMPOLITIKA
be kell zárni az üzemeket. Ez különösen a specifikus tényez~k tulajdonosai számára
jelent nagy érvágást, mert rövid távon nem juthatnak jövedelemhez más iparágban.
E termel~i csoportok tehát egyrészt tökéletesen tisztában vannak a kereskedelempoliti
kai eszközök rájuk gyakorolt hatásával, hiszen ez a hatás számukra nagyon jelent~s.
Másrészt egy-egy csoport létszáma aránylag alacsony, s ez megkönnyíti a szervezési
nehézségek leküzdését, és kollektív érdekeik képviseletét a politikai szférában. Itt a
közjavakkal kapcsolatos potyautas (free rider) jelenség legy~zésén van a hangsúly;
hiszen egy kiharcolt importkorlátozás vagy exporttámogatás azon termel~k számára i
el~nyös, akik semmit sem tettek az eléréséért. A politikai nyomásgyakorlás formája és
az ezzel kapcsolatos termel~i költség persze sokféle lehet (pénzköltség, id~ráfordítás,
szervezési er~feszítés stb.) de a lényeg az, hogy az esetleges nyereség messze felülmúl-
hatja az érte hozott áldozatot. Ez kell~ ösztönzést adhat ahhoz, hogy az iparági érdek-.
csoport megszervezze önmagát, és hatékonyan befolyásolja a politikai döntéshozókat
számára el~nyös kereskedelempolitikai eszköz alkalmazásáért.
A sikerhez persze az is kell, hogy a kárt szenved~ másik oldal aszimmetrikus hely-
zetben legyen. Ha ugyanis egy olyan termelési input behozatalának korlátozásáról van
szó, amely egy másik hazai iparág számára dönt~ fontosságú, akkor az effektív védel—
mének csökkenését elszenved~ iparág is megszervez~dhet, és politikai nyomást gyako-
rolhat a szabadabb import érdekében. Fogyasztási cikkek importja, vagy az adófizet~ket
sújtó szubvenciók esetén már sokkal kisebb erre az esély. A fogyasztók és az adófizet~k
helyzete két szempontból is lényegesen rosszabb a termel~i érdekcsoportokhoz képest
az eredményes kollektív cselekvés szempontjából.
Az egyik az, hogy egyénenként sok esetben csekély egy-egy intézkedés pénzben kife-
jezhet~ költsége, így az elérhet~ haszon is, amennyiben eltörlik a kérdéses importkorlá-
tozást vagy exporttámogatást. Gyakran a puszta informálódás is irreálisan magas ráfor-
dítást igényelne egy-egy fogyasztótól, hogy felderítse, milyen kereskedelempolitikai
eszközök okoznak neki kárt, és pontosan mennyit. A fogyasztók és adófizet~k nagy
tömegei tehát többnyire a racionális tájékozatlanság állapotában vannak ezekr~l a
kérdésekr~l, ami eleve lehetetlenné teszi, hogy érdekcsoportként fogják fel magukat, és
megszervez~djenek. Ez egyben lehet~séget ad a politikai döntéshozók számára, hogy az
érdekeiket sért~ intézkedéseket hozzanak egy bizonyos t~réshatárig.
Az érintettek nagy száma szintén hatékony gátja a kollektív cselekvésnek,. Ez ugyanis
nagyon megnöveli a szervezési költségeket, másrészt igen megkönnyíti a potyautas ma-
gatartást. E néz~pontból érthet~ meg az is, hogy önzetlen aktivistákból álló viszonylag :
kis csoportok folytatnak csak politikai küzdelmet olyan célokért, amelyek nagy tömegek
számára életbevágóak, mint például a nukleáris biztonság, a leveg~tisztaság, a különféle
kisebbségek diszkriminációjának felszámolása stb. Ide sorolható a szabad kereskedelem
ügye is, mely akkor szokott csak hatékony politikai képviselethez jutni, ha éppen kis
létszámú, jól szervezhet~ érdekcsoportok számára nyújt egyénenként jelent~s el~nyöket.
Összefoglalva az elmondottakat, a gyakorlatban alkalmazott kereskedelempolitikai
intézkedések nagy többsége a protekcionizmus megnyilvánulása, azaz nem gazdasá-
gi, hanem vele ellentétes politikai racionalitást tükröz. A protekcionista kereskede-
,r
I k]
2
-
133
3. KERESKEDELEMPOLITIKA
lempolitikai intézkedések el~nyösek tehát kis, szervezett termel~i érdekcsoportok-
nak meg a politikai döntéshozóknak, de rendszerint nagyobb hátrányt okoznak
széles, diffúz társadalmi csoportoknak, amelyek rendszerint képtelenek a kollektív
cselekvésre. Lássuk ezután azokat a gazdasági érveket, amelyek esetenként alátámaszt-
hatják a kereskedelempolitikai eszközök alkalmazását.
A kiskorú iparág klasszikus érve
Ez az érv meglehet~sen régi, hiszen már Friedrich List német közgazdász 1841-ben
publikált könyvében megindokolta a kifejl~d~ben lév~ iparágak védelmét azokban az
országokban, melyek nem járnak a gazdasági fejl~dés élvonalában. List tisztában volt
ugyan a vámvédelem által okozott rövid távú veszteségekkel, de ezt szükségszer~ áldo-
zatnak tekintette annak érdekében, hogy új, a gazdasági fejl~dést el~relendít~ iparágak
gyökeret verjenek és id~vel nemzetközileg is versenyképessé váljanak. Szemléletében
tehát a komparatív el~nyök dinamikus jelleg~ek: ha egyes komparatív hátrányban
lév~ iparágak átmenetileg védelmet kapnak, akkor id~t és er~forrásokat nyerhetnek a
felzárkózásra és arra, hogy id~vel komparatív el~nybe kerüljenek.
A kiskorú iparágak (infant industries) rendszerint azért nem versenyképesek rövid
távon, mert még nem élvezik a növekv~ mérethozadék azon el~nyeit, amelynek a ko-
rábban indult külföldi versenytársak már birtokában vannak. A növekv~ mérethozadé-
koknak mint tudjuk, lehetnek vállalaton belüli okai (a munkások begyakorlottsága, a
termelési know-how megszerzése, a magas fix költségek stb.), de létezik küls~ méret-
gazdaságosság is, amely egy iparág méreteinek növekedésével függ össze. Ha tehát az
átmeneti kereskedelempolitikai védelem lehet~vé teszi a vállalati, illetve iparági méretek
kell~ kib~vítését, a hazai iparág már versenyképessé válhat a külföldi konkurensekkel,
és megszüntethet~ a védelme.
Bár nehézség nélkül szerkeszthet~ olyan illusztratív ábra, amely alátámasztja a kiskorú
iparágak védelmének gazdasági ésszer~ségét, nem mutatunk be ilyet. Azért nem, mert
nyomós érvek szólnak a kiskorú iparágak védelme ellen, nem is beszélve az elrettent~
gyakorlati példákról, amikor ez a politika kudarcba fulladt. Vegyünk egyet az utóbbiak-
ból: Brazília 1984-t~l 1992-ig keményen korlátozta a számítástechnikai cikkek importját,
mert így akart nemzetközileg versenyképes számítástechnikai iparágat teremteni. A tech-
nikailag elavult hazai gyártmányok ezalatt két-háromszorosába kerültek, mint a világpia-
con forgalmazott korszer~ eszközök, és még így is nagy hiány volt bel~lük. Ezalatt kom-
puterrend~rség vadászott az irodákban és osztálytermekben az illegálisan importált ké-
szülékek után. Egyes számítások szerint mindez évi 900 millió dollárjába került a brazil
felhasználóknak, és rontotta sok más hazai iparág nemzetközi versenyképességét is. Bra-
zília azonban még így sem tett szert nemzetközileg versenyképes számítástechnikai ipar-
ra. A végén engedett a hazai felhasználók nyomásának valamint az exportérdekeit képvi-
sel~ Egyesült Államok követelésének, és feladta a kísérletezést
17 A kudarcnak eme iskolapéldáját a Samuelson — Nordhaus [2000] tankönyv XXXV. fejezetéb~l
vettük.
 134 3. KERESKEDELEMPOLITIKA
E példa is alátámasztja a kiskorú iparágak védelme ellen felhozott legkomolyabb érve •
Ahhoz ugyanis, hogy gazdaságilag megalapozott döntés születhessen ilyen ügyekben, a
állami-politikai intézményeknek mérlegelniük kell a védelemre pályázó iparágak pers'
pektíváit, vagyis azt, hogy rövid távon milyen költségekkel járna védelmük, és hosszú
távon milyen hasznot lehetne ett~l remélni. A védelmet pedig csak azoknak szabadna
megadni, akiknél a költség-haszon elemzés egyértelm~ pozitív egyenleget mutatna. Az
adott kormányzatnak képesnek kell lennie ilyen elemzésre, rendelkeznie kell az ehhez
szükséges információkkal, és biztosítania kell, hogy tényleg a legreményteljesebb ipar-
ágak kapjanak védelmet, s ne a legnagyobb politikai befolyással rendelkez~k. Azt is
garantálnia kell, hogy a védelem ne legyen tartós, hanem csak átmeneti, és sz~njön meg
az iparág versenyképessé válásával, de kudarc esetén is. E feltételek leginkább azokban:
a fejl~d~ országokban hiányoznak, amelyekben egyébként a legnagyobb tere lenne a
kiskorú iparágak védelmének.
Emellett vannak olyan eszközei is az államnak, amelyek segíthetik a kiskorú iparágakat
anélkül, hogy ezeket államilag kellene kiválasztani, és a rossz döntés kockázatait a szé-
lesebb társadalmi csoportokra ráterhelni. Ilyen például az infrastruktúra fejlesztése, az
oktatás magasabb színvonalra emelése, a munkapiac és a t~kepiac rugalmasabbá tétele.
Különösen a t~kepiac jó m~ködésén van nagy hangsúly, hiszen ez megteremtheti azoka
a forrásokat, amelyek a perspektivikus iparágak kifejlesztéséhez szükségesek. Ezt sokfé-
le módon el~ lehet segíteni, kezdve a megtakarítások ösztönzésén, az infláció okozta
bizonytalanságok csökkentésén át a hosszú távú fejlesztési hitelek állami kamattámoga-
tásáig vagy garantálásáig.
Cserearány-nyereség és a jólét emelése
A nagy országok vizsgálatánál kiderült, hogy ezek javíthatják nemzetközi cserearányai-
kat, esetleg a társadalmi jólétüket is behozataluk, illetve kivitelük korlátozásával. Ezzel
kapcsolatos az optimális vám (optimum tarifj) fogalma, amely a kereskedelempolitika:
által elérhet~ legnagyobb jóléti szintre juttatja a nagy országot. Kis ország esetén az
optimális vám természetesen nulla, hiszen kis ország nem érhet el cserearány-nyereséget
kereskedelmi korlátozásokkal, a termelési és a fogyasztási hatékonyságvesztés viszont
minden pozitív vámnál feltétlenül megjelenik.
Nagy ország azonban biztosan növelheti jólétét, ha viszonylag szerény mérték~ vámot'
vet ki. A formális bizonyítást mell~zve ezt intuitív módon beláthatjuk, ha belegondolunk
abba, hogy a kis vámtarifa csak csekély mértékben torzítja a termelést és fogyasztást,
így nem okoz számottev~ holtteherveszteséget. A csekély torzító hatás miatt nem redu-
kálja az import volumenét sem jelentékeny mértékben, emiatt viszont a termékenként
csekély összeg~ árnyereséget jelent~s importmennyiségen realizálhatja a nagy ország.
Így összességében olyan cserearány-nyereséghez juthat, ami túltesz a holtteher-
veszteségén. Ez ellen~rizhet~, ha a 3.6. ábrából kiindulva elkezdjük csökkenteni a vám
mértékét. A vámtarifa változása és a jólét alakulása közti összefüggést a 3.10. ábra mu-
tatja.
-
3. KERESKEDELEMPOLITIKA 135
3.10. ábra
Kis és nagy ország optimális várnia
nemzeti
jólét
nagy ország
kis ország --
0
tiltó vám vámtarifa
kis o. nap o.
oprimális vamja
A szemléltetés kedvéért feltételeztük az ábrán, hogy nulla vámnál (szabad kereskedelmi
helyzetben) és a prohibitív vám melletti elzárkózás állapotában ugyanakkora a kis és a
nagy ország jóléte. A közte lév~ szakaszon azonban látványos különbség van a két or-
szág között: a vámemelés azonnal rontani kezdi a kis ország jólétét, a nagy országét
azonban fokozza a pozitív érték~ optimális vámszint eléréséig. Ha tovább emeli azonban
a vámot, a nagy ország jóléte is romlani kezd már.
Egyszer~sített modellben tehát nem vitás, hogy a puszta gazdasági érvek nem a szabad
kereskedelem, hanem az optimális vám alkalmazása mellett szólnak nagy országnál.
Ennek alapján azonban semmiképp sem tanácsolnánk a nagy országoknak, hogy a gya-
korlatban is kísérletezzenek az optimális vámmal. Négy nyomós érv szól ez ellen:
- Els~ az információhiány, hiszen az optimális vám meghatározásához pontosan
ismerni kell a termék belföldi keresleti, kínálati görbéjét és az export~rök világ-
piaci kínálati görbéjét is. Ezen adatok nem feltétlenül állnak rendelkezésre, de ha
sikerülne is megszerezni ~ket, akkor sem lehetne rájuk támaszkodni, mert gyor-
san megváltozhatnak. Rossz információk alapján azonban jólétrontó vámot is ki
lehet vetni.
- Másik szempont a kereskedelmi partnerek lehetséges megtorló lépéseinek hatá-
sa. Ezzel még nagy országoknak is számolniuk kell, s ha bekövetkeznek, akkor a
kis országéhoz tehetik hasonlatossá jóléti görbéjüket a 3.10. ábrán.
- Fentebb tárgyaltuk, hogy a gazdasági racionalitás sokszor elsikkad a politikai
mez~ben, és a magánszféra szerepl~inek járadékvadász tevékenysége válik
meghatározóvá. Az optimális vám alkalmazásának meghirdetésével azonban az
136 3. KERESKEDELEMPOLITI
állam a lehet~~legjobb érvet adná a szervezett érdekcsoportok kezébe, amit azo
azonnal kihasználnának saját céljaik elérésére.
— Ha mindezek ellenére sikerülne az optimális vám bevezetése, ez akkor is a kül-
földi kereskedelmi partnerek kizsákmányolását jelentené, ami súlyos erkölcsi
aggályokat vet fel. Emellett nagyon megnehezítené a minden ország számára
hasznos nemzetközi kereskedelmi egyezmények megkötését is.
Mindezzel együtt a gyakorlatban is léteznek olyan kereskedelempolitikai intézkedések,
amelyek kifejezetten az alkalmazó országok cserearányainak javítását szolgálják. A
legismertebb példa erre a k~olajexport~r országok szervezetének, az OPEC-nek a nem-
zetközi kartellje, amelyik a kitermelés és az export korlátozásával igyekszik magasan
tartani a világpiaci k~olajárat már hosszú évtizedek óta.
Fiskális vámok
Sokszor a költségvetési bevétel megszerzéséért vetnek ki vámot. Emiatt fontos tudni,
hogy a vámtétel emelése növelheti, változatlanul hagyhatja, de csökkentheti is az állami
vámbevételt. Nulla vámtarifa mellett természetesen nincs vámbevétel, de ugyanez a
helyzet a tiltó vám esetén is, amely megszünteti az importtermék árel~nyét a komparatív<
hátránnyal termelt hazaival szemben. Ha tehát a vámtételt nulláról kezdik emelni, akkor
az állami vámbevétel kezdetben biztosan növekszik, de ez csak addig tart, míg a maga-
sabb vámok bevételnövel~~hatását nem ellensúlyozza az import csökkenésének ellenke-
z~~hatása. Ha ennél tovább emelik a vámtételt, az már redukálja az állami vámbevételt,
ami célszer~tlen fiskális vámok esetén.
Ha lineáris a belföldi keresleti és kínálati görbe parciális egyensúlyi modellben, akkor a
vámbevétel függvénye parabola alakú. Ennek a t=tp12 vámtarifa mellett van a maximu-
ma, ahol tp a tiltó vám (ezt célszer~~némi számolás segítségével ellen~rizni). Ilyen esetet
mutatunk be a 3.11. ábrán. Az adó mértékének és az adóbevételnek ezt az összefüggését
egy amerikai közgazdászról Laffer-görbének nevezték el.
3.11. ábra
A vámtarifa emelésének hatása a vámbevételre
vámbevétel
O
t /4 tp
3. KERESKEDELEMPOLITIKA 137
Kérdés ezek után, hogy közgazdasági megfontolások egyáltalán indokolhatják-e a vá-
mok fiskális alkalmazását. A vámok termelés- és fogyasztástorzító hatásaira tekintettel
erre azt felelhetjük, hogy csak akkor, ha a rendelkezésre álló alternatív adónemek még a
vámoknál is nagyobb torzulást okoznak. Kérdés azonban, hogy képes-e egyáltalán a
kormányzat az állami feladatok ellátáshoz szükséges forrásokat egyéb adókból fedezni.
Ezt a kérdést nem lehet helyt~l és a konkrét körülményekt~l függetlenül megválaszolni.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a vámbevétel könnyedén nélkülözhet~~az állami költ-
ségvetésb~l a fejlett országokban, mert az összbevételnek csak elhanyagolható részét
adja. De ez nem volt mindig így. Az Egyesült Államokban például nagy szerepe volt a
vámoknak az állami bevételek között végig a 19. században, és ez egészen addig meg-
maradt, míg be nem vezették a jövedelmek megadóztatását. Angliában pedig azért tiltot-
ták meg a dohány hazai termesztését a 17. században, mert könnyebb volt az importált
dohányt megvámolni, mint a hazai termést megadóztatni. Meg kell jegyezni, hogy az
Európai Unión belül a vámbevétel az unió központi költségvetését illeti, a tagállamok
pedig visszatérítést kapnak innen a vámigazgatás m~ködtetésére.
A vámbevételnek azonban ma is különös jelent~sége van sok fejl~d~~országban. Azok
az adónemek ugyanis, amelyek ma a fejlett országok állami bevételeinek zömét hozzák
(hozzáadottérték-adó, jövedéki adók, jövedelemadók), nagy és viszonylag hatékonyan
m~köd~~állami gépezetet tesznek szükségessé, s amellett megkövetelik a népesség vi-
szonylag magas iskolázottsági és jövedelmi szintjét. Mivel ezek a feltételek sok fejl~d~~
országban nem állnak fenn, ~k kénytelenek a viszonylag könnyen beszedhet~~vámokra
támaszkodni. Ehhez ugyanis csak vámhivatalokat kell m~ködtetni az import f~~útvona-
lain, meg a csempészetet kell korlátok közé szorítani. Tény, hogy néhány afrikai ország-
ban a vámokból származik az állami bevételek háromnegyed része még ma is.
Dömpingellenes intézkedések és kiegyenlít~~vámok
Ezekben az eszközben az a közös, hogy a külföldi export~rök olyan árel~nyét hivatottak
megszüntetni, amelynek nem az alacsonyabb termelési költség az alapja, hanem a tisz-
tességes verseny szabályainak megsértése. Éppen ezért a WTO is lehet~séget nyújt ezen
eszközök alkalmazására bizonyos eljárási szabályok betartása mellett. Más kérdés, hogy
néhány ország (egyes vádak szerint az Európai Unió is) visszaél e legális lehet~séggel,
és protekcionista célra használja a dömpingellenes eljárásokat, illetve a kiegyenlít~~vá-
mokat.
Lássuk azonban el~ször a dömping jelentését. Hétköznapi értelemben, illetve az egyes
országok joggyakorlatában a dömpingre sokszor mint költség alatti áron való értékesí-
tésre, illetve a „tisztességes ár" alatti eladásra hivatkoznak. A nemzetközi kereskede-
lemben azonban a nemzetközi árdiszkriminációt tekintik dömpingnek, vagyis azt, ha
egy vállalat külföldön olcsóbban értékesíti termékét, mint a hazai piacán. Ennek több
feltétele van, az els~~az, hogy a vállalatnak legyen bizonyos árszabályozó képessége
legalább az egyik piacán. A másik, mint bármely árdiszkriminációnál, hogy a hátrányo-
san érintett vev~k ne legyenek képesek az alacsonyabb áron is hozzájutni a termékhez.
Itt a belföldi és a külföldi piacnak kell valamennyire szegmentáltnak lennie, s ez a felté-
tel a szállítási költségek, illetve a kereskedelmi korlátozások révén esetenként teljesül is.
138 3. KERESKEDELEMPOLIT
A harmadik feltétel, hogy a vállalat magasabb árrugalmasságot érzékeljen a külföl •_
piacán, mint a hazain, mert akkor érdemes számára külföldön alkalmazni az alacso
nyabb árat. Ez a feltétel is teljesül sok esetben, mert a vállalatok rendszerint rugalm
sabb kereslettel találkoznak külföldön, mint a hazai piacukon, a versenytársak nagyob
száma miatt.
A dömpingnek több fajtáját különbözteti meg az irodalom. Legrészletesebben az állati
dó dömpinggel (persistent dumping) foglalkozunk, mert ez a leggyakoribb jelenség. I
a vállalat normális profitmaximalizáló magatartásáról van szó, olyan körülmények 1(6
zött, amikor a hazai piaca mellett ráutalt az exportra is (például a növekv~ mérethozadé
kihasználása miatt). A dömpingre a 3.12. ábra mutat be egy egyszer~ esetet."
3.12. ábra
Dömping világpiaci áron való export mellett
Pv
export
q*
qh
Az ábrán d,,-val jelöltük a vállalat hazai keresleti görbéjét, és MRh-val a hozzá tartozó
határbevételi görbét. Termékének világpiaci ára p,,, amit feltevésünk szerint a vállalat
nem képes befolyásolni. Ezen az áron bármekkora mennyiséget értékesíthet, s így a
határbevételét a p, szintjén álló vízszintes d,=MR, egyenes mutatja a világpiacon. A
vállalat profitmaximalizáló kibocsátása q*, mert határköltsége ennél a mennyiségnél
esik egybe a világpiaci (és az összesített) határbevétellel. A vállalat feltevésünk szerint 1
képes a világpiacinál magasabb árat érvényesíteni a hazai piacán, például egy import- ,
kvóta miatt. Teljes kibocsátását úgy fogja megosztani a két piac között, hogy határbevé-
tele mindkét piacon egyforma legyen, mert így érheti el a maximális bevételt adott kibo-
csátás mellett. Ez qh hazai értékesítés és q*—qh export mellett áll fenn. A qh mennyiséget
18 Az általános esetet lásd a milcroökonómia tankönyvekben harmadfokú árdiszkrimináció címszó
alatt.
3. KERESKEDELEMPOLITIKA 139
pedig ph>p„ áron adja el a hazai piacán, és így létrejön a nemzetközi árdiszkrimináció,
ami dömpingnek számít.
Hogyan ítélhet~ meg e vállalati árpolitika? A gyakorlatban, azaz az egyes államok tör-
vénykezésében és a WTO keretében kötött megállapodásokban a dömpinget tisztesség-
telen piaci magatartásnak min~sítik, mert gyakran sérti a külföldi versenytársak érdekeit.
Ezek panaszt tehetnek tehát a saját kormányuknál, az pedig kivizsgálja az esetet. Több
feltétel szükséges azonban ahhoz, hogy a WTO által is jóváhagyott büntet~intézkedése-
ket lehessen hozni. Jelent~snek kell lennie egyrészt a két piacon alkalmazott ár különb-
ségének és a dömpingváddal illetett import mennyiségének, de azt is bizonyítani kell,
hogy közvetlenül az import növekedése okozza a hazai iparág nehézségeit. E formális
feltételek ellenére a dömpingellenes eljárásokból nem lehet teljesen kiiktatni az önké-
nyes elemeket. A hazai hatóságok például nehezen vagy sehogy sem szerezhetnek ada-
tokat a megvádolt vállalat külföldön alkalmazott árairól, tényleges költségeir~l, ezért az
4 eljárás során megpróbálhatnak egy „tisztességes árat" kalkulálni. Ebb~l a hazai térmel~k
indokolatlan protekcionista védelme is kisülhet.
A büntet~ intézkedések leggyakoribb eszköze a dömpingellenes vám, amely a külföldi
termel~ árel~nyét hivatott megszüntetni. Sokszor elég ennek a fenyegetése is ahhoz,
hogy rákényszerítsék a külföldi vállalatot a magasabb ár alkalmazására az exportpiacán.
Állandó dömping esetén azonban e büntet~intézkedés jogosságát és hasznosságát nehéz
megalapozott közgazdasági érvekkel alátámasztani. Ha ugyanis egy ország képes tartó-
san alacsonyabb áron importálni egy terméket, mint amilyen áron azt a hazai termel~k
kínálják, akkor ebb~l hosszú távon feltétlen el~nyei származnak. A termék felhasználói-
nak ugyanis így kevesebbet kell fizetniük a javakért, és az ebb~l származó fogyasztói
többlet teljesen független attól, hogy miért is olcsóbb az import.
E tekintetben azonban eltér~ megítélés alá eshet a dömping másik két fajtája, a rabló
dömping (predatoly dumping) és az eseti dömping (sporadic dumping). A rabló döm-
ping célja, hogy a vállalat alacsony árral betörjön egy külföldi piacra, ott tönkretegye
ezzel a helyi termel~ket, és monopolista pozícióba kerüljön. Ez már semmiféle el~nnyel
nem jár a célba vett ország számára, mert az alacsony importár csak átmeneti jelenség.
A helyi versenytársak piacról való kiszorítása után a külföldi monopolista természetesen
megemeli az árat. Eseti dömpingre akkor kerülhet sor, ha egy vállalat vagy ország átme-
neti árufelesleggel rendelkezik, amit a hazai piacon nem lehet semmiképp elhelyezni.
Ilyenkor az export célszer~ megoldás lehet, még akkor is, ha csak alacsony áron lehet
megszabadulni a feleslegt~l. Ez gyakran el~fordul a mez~gazdaságban, mert ott a ter-
méshozamok ingadoznak. Az exportpiacon viszont az ilyen átmeneti kínálatváltozások
nemkívánatos árkilengéseket okozhatnak, tehát célszer~ lehet ellenük védekezni, ha a
termel~knek aránytalanul nagyobb hátrányt okoznak, mint amennyit a fogyasztók nyer-
nek vele.
Mint láttuk, a dömpinget nem lehet általános érvénnyel tisztességtelen piaci magatartás-
nak tekinteni, és az ellene való védekezés sem mindig támasztható alá szolid közgazda-
sági érvekkel. Más a helyzet azonban a támogatott exportnál. Az exportszubvenció egy-
részt termelési torzulást és jóléti veszteséget okoz az alkalmazó országban, másrészt
gazdaságilag nem indokolható hátrányba hozza a külföldi versenytársakat. Mivel az
 140 3. KERESKEDELEMPOLITIKA.
export~r ország szemszögéb~l korábban már megvizsgáltuk a kivitel állami támogatását„
a 3.13. ábra ezt most az import~r ország néz~pontjából mutatja be. Itt az import~rt kis
országnak tekintjük, és parciális egyensúlyi modellt alkalmazunk.
3.13. ábra
Exportszubvenció és kiegyenlít~ vám
az import~r ország szemszögéb~l
S,,
P v=25
a ts=t=10
13 3= 15
Sx
100 300 425 475
Az ábrán látjuk, hogy a py=25 világpiaci ár mellett 125 termékegység lenne az ország
importja. Ha viszont a külföldi export~r s=10 pénzegység szubvenciót kap a saját kor-
mányzatától, és ezt árcsökkentés formájában továbbadja az import~r ország vev~inek,
akkor itt a bels~ ár p=15 pénzegységre csökken, az import pedig 375 termékegységre
n~. Ebb~l persze pótlólagos fogyasztói többlet származik az import~r országban (ez az
a+b+c+d trapéz területének, tehát 4500 pénzegységnek felel meg a példában). A belföldi
vállalatoknak csökken viszont a termel~i többlete (az a trapéz területével, tehát 2000
pénzegységgel). Bár az import~r ország szempontjából ez (b+c+d=2500 pénzegység)
nettó nyereséget jelent, saját termel~inek nyomására mégis bevezethet egy 10 pénzegy-
ségnyi kiegyenlít~ vámot (countervailing duty). Erre a WTO szubvenciós kódexe is
lehet~séget nyújt, ha az állami támogatás a tiltott vagy a megtámadható szubvenció
kategóriájába sorolható'9.
A kiegyenlít~ vám — a kereskedelempolitikai eszközök szabályt er~sít~ kivételeként —
javítja az er~források elosztásának világméret~ hatékonyságát, mert közömbösíti a
szubvenció által okozott torzulást, azaz visszaállítja a szabad kereskedelem melletti ter-
melési és fogyasztási szerkezetet. Ezért közgazdasági megfontolás alapján is indokolt- '
nak tekinthet~ az alkalmazása, nem csak a sérelmet szenved~ vállalatok szempontjából.
Mindazonáltal itt is fellép a jól ismert termel~i (b) és fogyasztói (d) holtteherveszteség,
ami csökkenti az alkalmazó ország jóléti szintjét, ahhoz képest, mintha nem tenne ellen-
intézkedést a szubvencióval szemben. Ezért megfontolandó a kiegyenlít~ vám bevezeté-
19 Léteznek meg nem támadható szubvenciók is, amelyek területfejlesztési, környezetvédelmi,
foglalkoztatási, K+F célokat szolgálnak.
3. KERESKEDELEMPOLITIKA 141
se. Érdemes megjegyezni, hogy a kiegyenlít~ vám alkalmazása mellett is nyereségre
tesz szert az import~r ország a szabad kereskedelmi állapothoz képest, a c téglalapnak
megfelel~ vámbevétel formájában. Ennek költségeit persze az export~r ország adófizet~i
állják, akik finanszírozzák az exporttámogatást.
Makroökonómiai problémák orvoslása
A kereskedelempolitikai eszközöket elvileg fel lehet használni makroökonómiai feszült-
ségek enyhítésére, és néha a gyakorlatban is próbálkoznak ezzel. Az 1929-33-as nagy
gazdasági világválság alatt a legtöbb ország importkorlátozással próbálta enyhíteni a
belföldi kereslet csökkenését a hazai termékek iránt, a kölcsönös elzárkózás azonban
nem enyhítette, inkább súlyosbította az aggregált kereslet és a jövedelem visszaesését,
valamint a munkanélküliségi helyzetet. A Magyarországon 1995-ben bevezetett meg-
szorító jelleg~, az akkori pénzügyminiszterr~l elnevezett Bokros-csomagnak is fontos
része volt egy általános 8%-os importpótvám kivetése20, amely egyidej~leg csökkentette
a külkereskedelmi mérleg és az államháztartás hiányát.
Hogyan ítélhetjük meg a kereskedelempolitikai eszközök alkalmasságát az említett cé-
lok elérésére? A téma szakírói megkérd~jelezik ezen eszközök alkalmasságát, illetve
célszer~ségét, s ezt érdemes alaposan megfontolnia minden érintett kormányzatnak.
Lássunk néhányat az ellenérvek közül.
— A kereskedelempolitikai eszközökkel a hazai makroökonómiai problémákat
külföldre exportáljuk, mert az importunk csökkentése, illetve az exportunk nö-
velése külföldön az ellenkez~ hatást váltja ki. A külföld ezért megtorló lépéseket
tehet, s ennek reális veszélye már önmagában is elegend~ lehet, hogy lemond-
junk a kereskedelempolitikai eszközökr~l.
— Az import visszafogása csökkentheti az exportot külföldi megtorlás nélkül is,
mégpedig több okból. Korábban láttuk, hogy az importtal verseng~ hazai ágaza-
tok expanziója elvonhat er~forrásokat az exportszektoroktól. Ha a vámok vagy
egyéb korlátozások nem csak a végtermékekre vonatkoznak, akkor megdrágíthat-
ják az exportszektorok anyagi inputjait, ezáltal csökkenthetik nemzetközi ver-
senyképességüket. Ha nagy országok fogják vissza az importjukat, ezzel csök-
kentik külföldi partnereik képességét, hogy megvásárolják az ország exportter-
mékeit.
— Az import korlátozása tovagy~r~z~ makroökonómiai hatásokat gerjeszthet,
amelyek szintén az export kárára mehetnek. Ilyen lehet a belföldi árszínvonal nö-
vekedése, illetve a nemzeti valuta meger~södése, amely rontja az exporttermékek
nemzetközi versenyképességét. Ezekre a hatásokra könyvünk második részében
még visszatérünk.
— A makroökonómiai feszültségeknek rendszerint makroökonómiai okai van-
nak, melyek nem feltétlenül kezelhet~k kereskedelempolitikai eszközökkel. Már
az ismert alapazonosságok (Y=C+I+G+NX; S=I+NX) is elárulják, hogy a külke-
20 Erre a GATT-tól hozzájárulást kaptunk négy éves átmeneti id~re.
 142 3. KERESKEDELEMPOLITIKA
reskedelmi mérleg nagyarányú hiánya els~sorban a túlzott mérték~ hazai
jövedelemfelhasználásra, más szóval az elégtelen hazai megtakarításokra vezet-
het~ vissza. Ezen a problémán — ha ez probléma egyáltalán2I — a vámok és társaik
csak korlátozottan tudnak segíteni.
— A makroökonómiai bajok orvoslására léteznek megfelel~ gazdaságpolitikai
eszközök, amelyek kisebb hátrányokkal járnak, mint az import korlátozása. A re-
cesszió, illetve a vele kapcsolatos munkanélküliség leküzdésére szolgálnak a
költségvetési és a monetáris politika jól ismert keresletélénkít~ eszközei, a külke-
reskedelmi mérleg hiányán pedig a nemzeti valuta gyengítésével is lehet segíteni.
Összefoglalva, az import korlátozásával nem biztos hogy el lehet érni a kit~zött
makroökonómiai célokat, miközben más, hatásosabb, illetve kevesebb kárt okozó esz-
közzel is javítani lehet a foglalkoztatási helyzeten és a külgazdasági egyensúlyhiányon.
Piaci torzulások és gazdaságon kívüli célok
Eddig a kereskedelempolitikai eszközök hatásait tökéletesen m~köd~ belföldi áru- és
tényez~piacok mellett vizsgáltuk. Ilyen körülmények között vontuk le azt a következte-
tést, hogy a kereskedelempolitikai eszközök által el~idézett torzulások nemzetgazdasági
szinten veszteségeket, jólétcsökkenést okoznak. Tudjuk azonban, hogy a valóságban a
piacok nem m~ködnek tökéletesen. Az egyik piaci kudarc a küls~ gazdasági hatások
(externáliák) létezéséb~l adódik. A milcroökonómiai tanulmányokból ismert, hogy a
piaci egyensúlyi kibocsátás nagyobb a társadalmi optimumnál negatív küls~ hatás kelet-
kezése esetén. Pozitív externáliák mellett viszont a piaci egyensúlyt meghaladó kibocsá-
tás lenne társadalmilag optimális.
A piaci egyensúly megvalósulása akkor sem kívánatos, ha az adott ágazat termelésének
növeléséhez vagy csökkentéséhez fontos gazdaságon kívüli érdek f~z~dik. Egy ország
ragaszkodhat például az önellátás bizonyos szintjéhez alapvet~ élelmiszerekb~l, villa-
mos áramból vagy hadfelszerelési cikkekb~l, még ha az import olcsóbb is lenne. Vagy
akkor is fenntarthat tradicionális gazdasági ágazatokat, illetve a természeti környezetet
óvó tevékenységeket, ha ez tisztán gazdasági kalkuláció alapján nem volna célszer~.
Másrészt lemondhat bizonyos termékek behozataláról még akkor is, ha ez a rövid távú
gazdasági szempontok alapján el~nyös lenne. Az Európai Unió így jár el például a gén-
módosított növények esetében, pedig ezzel a WTO szerint megsérti a Szabad nemzetközi
kereskedelem normáit. Inkább fizet azonban borsos kártérítést az Egyesült Államoknak,
mintsem kitegye fogyasztóit olyan hosszú távú kockázatoknak, amelyeket ma még senki
sem tud felmérni.
Indokolhatják-e vajon a piaci torzulások és a gazdaságon kívüli célok a kereskedelem-
politikai eszközök bevetését? Els~ látásra igen, hiszen vámokkal kvótákkal — mint láttuk
— befolyásolni lehet egy-egy jószág belföldi kibocsátását és fogyasztását is. Ezek az
eszközök alkalmasnak t~nhetnek ezért a hazai termelés b~vítésére pozitív küls~ gazda-
sági hatások esetén vagy stratégiai fontosságú termékeknél. Azt is illusztrálni lehetne
23 A 7. fejezetben az intertemporális megközelítés éppen azt elemzi, hogy problémának lehet-e
tekinteni a külkereskedelmi mérleg hiányát.
3. KERESKEDELEMPOLITIKA 143
egyszer~ ábrával, hogy az import korlátozásával járó jóléti veszteségeket akár felül is
múlhatja a hazai termelés b~vítésével járó pozitív extern hatás, és így összességében a
vám vagy kvóta alkalmazása jóléti nyereséggel járhat. Ez lehet a helyzet például egy
olyan iparág esetében, amely magas fokú szakmai ismeretek megszerzését teszi lehet~vé
dolgozói számára, amelyet azok más iparágakban is hasznosíthatnak.
Mi szól mégis a kereskedelempolitikai eszközök alkalmazása ellen piaci torzulások,
illetve gazdaságon kívüli célok esetében? El~ször is az, hogy a piaci torzulások gazda-
sági következményét számszer~síteni kellene ahhoz, hogy meg lehessen tervezni a
kibocsátás változtatásának szükséges mértékét. Externáliák esetében azonban ez szinte
megoldhatatlan, mert egy termék termelése és fogyasztása rendszerint egyidej~leg több-
féle, pozitív és negatív, termel~i és fogyasztói externáliát is generál. Ha azonban nem
ismerjük ezek pontos mértékét, akkor azt sem lehet megmondani, milyen mennyiséggel
kellene megváltoztatni a jószág hazai termelését és fogyasztását a társadalmi optimum
elérése érdekében.
De ha meg tudnánk helyesen állapítani a termelés vagy a fogyasztás korrigálásának mér-
tékét, még mindig maradna az a kérdés, hogy ezt milyen eszközzel célszer~ elérni. A
kereskedelempolitikai eszközök többsége ugyanis a termelés és a fogyasztás mennyisé-
gét egyaránt megváltoztatja. A piaci kudarcok kiküszöbölése vagy a gazdaságon kívüli
célok elérése azonban többnyire csak az egyik módosítását teszi szükségessé a kett~
közül. Vagyis a vámok, kvóták stb. felesleges kárt okoznak, mert ott is változást kelte-
nek, ahol erre nincs szükség. Ha például a termelés növelése a cél, akkor ezzel együtt
felesleges a fogyasztás csökkentése, vagy ha az utóbbi a cél, akkor szükségtelen a hazai
termelés kib~vítése. Ez esetben tehát els~bbséget kellene adni a termelési, illetve fo-
gyasztási adóknak és szubvencióknak.
A kereskedelempolitikai eszközök csak abban a ritka esetben min~sülnek megfelel~
eszköznek, ha kifejezetten az import vagy az export mennyiségének megváltoztatása a
cél. Erre lehet példa a génmódosított élelmiszerek importjának korlátozása. Másik példa
a védett egzotikus állatok kereskedelmének tilalma, amely természetvédelmi célokat
szolgál. Ugyanilyen okból követelik a környezetvéd~ szervezetek (egyel~re hiába), hogy
a fejlett országok er~sen korlátozzák a trópusi fafajták importját a veszélyeztetett es~er-
d~k és él~világuk védelmében.
A kollektív cselekvés logikájára visszautalva, politikai szempontból sem szerencsés, ha
küls~ gazdasági hatásokkal vagy gazdaságon kívüli célokkal indokolják a kereskedelmi
eszközök bevetését. Ezzel ugyanis a kormányzat rossz precedenst teremthet, és magára
szabadíthatja az ilyen irányú követelések áradatát. Hiszen ha állami eszközökkel elérhe-
t~ pótlólagos bevételek kerülnek kilátásba, szinte minden ágazat képvisel~i képesek
érveket fabrikálni, hogy ~ket is megilleti a kivételes bánásmód. Ezután már kicsi a való-
szín~sége, hogy a megalapozott gazdasági szempontok felülkerekedjenek a politikai
befolyás és korrupció er~in.
144 3. KERESKEDELEMPOLITI
F.3.1. Függelék
Importvédelem monopólium esetén
A kereskedelmi modelljeinkben általában tökéletes árupiaci versenyt feltételezünk, de
érdemes összevetni a különféle importkorlátozó eszközök hatásait tökéletlen verseny
mellett is. Ennek legegyszer~bben kezelhet~ esete a monopólium, ezért tételezzük fel,
hogy az adott iparág homogén, exportálható termékeket gyárt belföldön és külföldön, a
hazai kínálatot azonban egyetlen profitmaximalizáló vállalat szolgáltatja. Egyszerüsíti
vizsgálatunkat a szokásos kis ország feltevés is, a hazai gazdaság tehát árelfogadó a
termék nemzetközi piacán. További könnyebbséget jelent, ha parciális egyensúlyi mo-
dellt használunk, a f~ következtetések ebb~l is kiolvashatók. E feltevések mellett vizs-
gáljuk meg, hogyan alakul a monopólium kibocsátása és a termék hazai ára a különféle
kereskedelmi szituációkban. El~ször a szokásos széls~ eseteket vesszük szemügyre, a
termék zárt nemzeti piacát és a szabad kereskedelem állapotát. Ezt láthatjuk az F.3.1.1.
ábrán.
F.3.1.1. ábra
Belföldi monopólium tiltó vám és szabad kereskedelem mellett
q„ qn, qd
Az import lehet~sége nélkül a monopóliumnak módja van a termék hazai árának szabá-
lyozására saját kínálatának változtatása révén. Így a profitmaximumot az MRh és az MC
görbe metszéspontjának megfelel~ termelési mennyiségnél (q„,) és a hozzá tartozó mo-
nopolárnál (p,„) éri el. Szabad kereskedelem mellett viszont nem az MRh görbe mutatja a
monopólium határbevételét, mert az import lehet~sége miatt nem adhatja termékét a
világpiaci ár felett. Ezért árelfogadóvá válik, mint egy tökéletes versenyben m~köd~
vállalat (valójában az is, világpiaci néz~pontból). Így határbevételi görbéje is a t~le füg-
getlen világpiaci ár szintjén álló vízszintes Sx egyenes lesz, amelyik a külföldiek export-
kínálati görbéje. Ha még emellett is megéri termelnie, akkor q, a profitmaximalizáló
3. KERESKEDELEMPOLITIKA 145
kibocsátása (az MC=p„ miatt), míg a vev~k qd mennyiséget vásárolnak a jószágból, hi-
szen a belföldi ár igazodik a világpiaci árhoz. Az import mennyisége ezért a qd—q„ kü-
lönbségnek felel meg.
A két állapot összevetéséb~l látható, hogy a fogyasztók számára a szabad kereskedelem
sokkal kedvez~bb állapot, mint a zárt nemzeti piac, utóbbi esetben ugyanis elvesztik a
fogyasztói többletüknek az a+d trapéz területével jelzett részét. Ebb~l az a téglalap a
monopólium termel~i többletévé válik, a d háromszög viszont fogyasztói holttehervesz-
teség lesz. Ezen egyszer~ modell alapján is szembet~nik a szabad kereskedelemnek az
az el~nye, hogy nagyban korlátozza a vállalatok piaci erejét, a vev~kkel szembeni
érdekérvényesít~ képességét. Ez az el~ny különösen kis országok számára fontos,
ahol sok iparágban alakulna ki tökéletlen verseny zárt gazdaság esetén.
Milyen változások várhatók azonban a kereskedelmi korlátozásoktól monopólium jelen-
léte mellett? Itt két eszközt vetünk egybe, a vámot és a kvótát, de a hatások összehason-
lítása miatt feltesszük, hogy a kvóta ugyanakkora, mint az import lenne a vámvédelem
esetén. A további elemzésnél az F.3.1.2. ábrára támaszkodunk.
F.3.1.2. ábra
A belföldi monopólium viselkedése vám, illetve kvóta mellett
qk qt q2
Tegyük fel, hogy a vám a belföldi árat p,-re emeli a p, világpiaci ár fölé. Azt kell meg-
látnunk, hogy a monopólium learathatja ugyan ennek azokat az el~nyeit, amit tökéletes
verseny mellett más vállalatok sokasága realizálna, de nem többet annál. Változatlanul
árelfogadó helyzetben marad, saját eladási árát nem emelheti semmiképp a p, fölé, mert
ezt az import meggátolja. Bár a szabad kereskedelmi helyzetnél magasabban fekszik az
Új MR, határbevételi görbéje, ez azonban most is vízszintes, mint egy tökéletes verseny-
ben m~köd~ vállalaté, mert a termék piaci ára nem változik eladásainak függvényében.
Mivel p, áron bármennyi külföldi terméket forgalomba lehet hozni, az import mindig
 146 3. KERESKEDELEMPOLITIKA
kitölti a monopólium értékesítése és a q i -nek megfelel~ belföldi kereslet közti különbsé-
get. A monopólium tehát p, áron fogja értékesíteni az általa piacra vitt q, mennyiséget
(q,-nél teljesül az MC=MR, profitmaximum-feltétel).
Mi történik azonban, ha az állam a vámvédelem helyett mennyiségi korlátozást alkal-
maz, s ezt q,—q, mértékben szabja meg? Érvényesül-e most is a két eszköz korlátozott
ekvivalenciája, mint tökéletes verseny esetén? A válasz egyértelm~ nem, hiszen az im-
port mennyiségén kívül semmi más nem lesz közös a két eszköz hatásában. A kvóta
visszaadja ugyanis a monopólium árszabályozó képességét. Csökkentheti ugyanis saját
kínálatát, de az import nem n~het a kvóta miatt, így a teljes piaci kínálat visszaesik, és
emelkedik a termék ára.
Mindez úgy szemléltethet~ az F.3.1.2. ábrán, hogy a kvóta nagyságával vízszintesen
balra toljuk a keresleti görbét a D' helyzetbe, mert ez lesz a monopólium egyedi keresle-
ti görbéje szemben a D piaci keresleti görbével. Ennek megfelel~en a monopólium ha-
tárbevételi görbéje a negatív meredekség~ MRk lesz. A vállalat számára az MC=MRk
alapján a qk mennyiség és a pk ár teszi lehet~vé a legnagyobb profitot.' A pk áron a fo-
gyasztók q2 mennyiséget vásárolnak meg, az import pedig a kvóta nagyságához igazo-
dik.
Az ábrán bejelölt idomok most nem a szabad kereskedelmi helyzettel való összevetést
szolgálják, hanem a vám és a kvóta hatásainak különbségét mutatják. Mivel a kvóta
melletti pk ár magasabb a vámmal torzított p, árnál, a fogyasztói többletet is nagyobb
mértékben csökkenti, és megváltoztatja az újraelosztás arányait is. A monopólium pro-
fitja az a—a' területrésszel n~, hiszen a termelés csökkenése miatt az a' háromszög terü-
letét a monopólium elveszti a vámvédelem esetéhez képest. A c téglalap mutatja, hogy
mennyivel nagyobb a kvótajáradék a korábbi vámbevételhez képest. A d trapéz a fo-
II gyasztói holtteherveszteség növekményét mutatja, a b trapéz pedig a termel~i
holtteherveszteség csökkenését. Ez azért csökken, mert a monopólium termelése is visz-
szaesik a vámvédelemhez képest, és közel kerül a szabad kereskedelem melletti kibocsá-
táshoz.
Levonhatjuk tehát a következtetést, hogy tökéletlen verseny esetén még egy újabb érv
szól a vám alkalmazása mellett és a mennyiségi korlátozásokkal szemben, ha már az
állam mindenképp védekezni akar az importtal szemben. A kvóták lehet~vé teszik
ugyanis a tökéletlen versenyben m~köd~ vállalatoknak, hogy éljenek árszabályozó
erejükkel, ezzel pedig pótlólagos veszteséget okozzanak a fogyasztóknak és az egész
társadalomnak.
'A modell megegyezik azzal, amit a mikroökonómia a domináns vállalati árvezérlés címszó alatt
tárgyal, csak itt nem a peremhelyzetben lév~ kisvállalatok kínálatával tolódik el balra a vizsgált :
nagyvállalat keresleti görbéje, hanem a kvóta mértékében. A kvóta ráadásul sokkal biztosabb
támpontot jelent a monopólium számára, mint a kisvállalatok összesített kínálata.
3. KERESKEDELEMPOLITIKA 147
F.3.2. Függelék
Nagy ország kereskedelempolitikája általános egyensúlyi modellben
Nagy országok kereskedelempolitikájának általános egyensúlyi vizsgálata az ajánlati
görbék segítségével a legegyszer~bb. Ha a modellbeli két terméknél valamilyen szabá-
lyozó eszközt alkalmaz a nagy ország, ez torzulást okoz a saját ajánlati görbéjében, és új
egyensúlyi helyzetet teremt a világpiacon is. Nagy országról lévén ugyanis szó, a partne-
reinek ajánlati görbéje nem lineáris, hanem hajlik valamilyen irányban, tehát az egyen-
súlyi világpiaci ár meg fog változni. Itt mutatkozik meg a különbség a kis országhoz
képest, mely számára a világpiaci ajánlati görbe az origóból kiinduló sugár formáját ölti.
Az ~ ajánlati görbéjének torzulásai ezért nem érintik a világpiaci árat.
Lássuk el~ször a klasszikus importkorlátozó eszköz, a vám hatását nagy ország eseté-
ben. Tegyük fel, hogy szabad kereskedelem állapotában a két termék világpiaci ára egy-
forma, tehát P= 1 lesz. Az általunk vizsgált nagy országot nevezzük I-nek, s legyen az x
termék export~re. Ebb~l az következik a szokásos feltevéseink mellett, hogy ajánlati
görbéje az origóra konvex, míg el nem éri a maximális exportkínálatot, ami után a görbe
visszahajlik. Vessen ki az I ország 50%-os értékvámot az y jószág behozatalára. A vám
emeli a hazai eladási árat, ennek termelési és fogyasztási hatása egyaránt csökkenti az
importot. A világpiaci kereslet visszaesik az y jószág iránt, ami árának eséséhez vezet.
Torzítsa el a vám a világpiaci árarányt P„'=1,2-re, a vámot bevezet~ nagy ország belföl-
di árarányát pedig P1=0,8-ra. Ezt szemlélteti az F.3.2.1. ábra.
F.3.2.1. ábra
A vám hatásai nagy országra általános egyensúlyi modellben
300
240
160
200 300
148 3. KERESKEDELEMPOLITIKA, 3. KERESKEDELEMPOLITIKA 149

Az ábrán láthatjuk, hogy a vám kivetése meredekebbé teszi az I ország ajánlati görbéjét, F.3.2.2. ábra
így ez már nem a szabad kereskedelmi E egyensúlyi pontban, hanem az E '-ben metszi á
Az exporttámogatás következményei nagy ország esetén
partner II ország ajánlati görbéjét. Az I ország ajánlati görbéjének meredekebbé válása a
vám mértékét~l függ, példánkban tetsz~leges x értékhez most mindig 50%-kal maga-
sabb y érték tartozik, mint szabad kereskedelem mellett. Vám nélkül például az I ország
az x termék 200 egységnyi exportja esetén 160 egység y importjára tart igényt, de ha
emellett az import~röknek az 50%-os vámot is meg kell fizetniük (termékegységben
számítva 80 egység y-t), akkor a nemzetközi cserében már 160+80=240 egység y-t fog-
nak kérni ugyanennyi x-ért.
Modellünk megmutatja a vám bevezetésének f~ hatásait: a külkereskedelem volumene
visszaesik, ami negatívan érinti az I ország exportszektorát, az x ágazatot is. Az így ke-
letkez~ termelési és fogyasztási torzulások jóléti veszteséget okoznak mindkét ország-
nak. Ezt az I országban ellensúlyozhatja a nemzetközi jövedelem-átcsoportosítás, ami a
cserearányának javulásából következik. Egységnyi x termékért most már nem 1, hanem,
1,2 y-t kap a nemzetközi cserében, így összességében akár még jóléti nyereségre is szert
tehet. A cserearány-veszteség a // országnál jelentkezik, ami tetézi nála az export visz-
szaeséséb~l következ~ kárt. Ha II ország ennek megtorlására szintén kereskedelmi kor-
látozást léptet életbe, akkor esetleg elkerülheti a cserearány-veszteséget, de a nemzetkö-
zi kereskedelem volumene még tóvább csökken. A kölcsönös megtorlások eszkalációja
esetén a két ország végül akár az origóba is eljuthat, vagyis az autark helyzetbe, ami Minderre gyakorlati példa lehet az Európai Unió agrárpolitikája, amely olyan mérték~
lehetetlenné teszi a nemzetközi kereskedelem el~nyeinek kiaknázását. támogatást nyújt a gazdáknak, hogy azok a bels~ szükségletet meghaladó mennyiséget
termelnek több áruféleségb~l. Mivel a feleslegek raktározása egy mértéken felül már
Vizsgáljuk meg egy másik kereskedelempolitikai eszköz, az exportszubvenció hatását
nem ésszer~, ett~l id~nként további támogatással, azaz exportszubvencióval szabadul-
is ugyanabból a példából kiindulva. Az I ország kormányzata az x ágazat termel~inek nak meg. Mivel jelent~s tételekr~l van szó, ez világpiaci árcsökkenésre vezet, ami az
nyújtja az exporttámogatást, feltevésünk szerint ezt is 50%-os mértékben. Az ország
import~röknek feltétlenül el~nyös. Nem így azonban más agrárexport~röknek, aki szin-
ajánlati görbéjében most ellenkez~ irányú torzulás következik be, hiszen a szubvenció
tén cserearány-veszteséget szenvednek. Nem véletlenül gyakorolt nyomást éppen az
hatására az export~rök minden y import mellett 50%-kal többet hajlandók adni az x ter-
Egyesült Államok az EU-ra a GATT legutóbbi uruguayi fordulójában az agrártermékek
mékb~l, mint szabad kereskedelem mellett (300 y-ért például nem 300, hanem 450 egy-
exportszubvenciójának eltörlését követelve, hiszen maga is nagy export~re több agrár-
ség x-et). Az ajánlati görbe ezzel laposabbá válik, és az új egyensúlyi pont az eredeti E
cikknek. Az EU — félve saját gazdáinak tiltakozásától — nem vállalt ilyen radikális lé-
helyett az E" lesz az F.3.2.2. ábrán.
pést, de egy átmeneti id~ alatt mintegy egyharmadával csökkentette az exporttámogatá-
Az exporttámogatás tehát növeli az exporttermék világpiaci kínálatát, és ez árcsökkenés- sokat.
re vezet. Példánkban az új világpiaci árarány: P„"=0,7. Bár az exportszubvenció növeli a
nemzetközi kereskedelem volumenét, az alkalmazó országban bizonyosan jólétcsökke-
nést okoz a szabad kereskedelem helyzetéhez képest. A túlzott specializáció ugyanis;
megemeli az x termék alternatív költségét, ami az er~források elpazarlásával jár. Ezt
súlyosbítja még a nemzetközi szinten elszenvedett cserearány-veszteség, ami azt jelenti
gyakorlatilag, hogy az I ország adófizet~i támogatják a II ország fogyasztóit, akik az
importált x terméket vásárolják.
150 4. NEMZETKÖZI TÉNYEZ~MOZGÁ
4. NEMZETKÖZI TÉNYEZI5MOZGÁS
Az el~z~ fejezetekben a nemzetközi kereskedelemmel és annak állami szabályozásával
foglalkoztunk, de mindvégig azzal az egyszer~sít~ feltevéssel éltünk, hogy a termelési
tényez~k nem mozognak az országhatárokon át. A nemzetközi tényez~mozgást valóban
er~teljesebb természetes és mesterségek akadályok nehezítik, mint a külkereskedelmet,
ennek ellenére a munkaer~ és a t~ke nemzetközi áramlása is nagyban hozzájárul a vi-
lággazdaság integrációjához. Érdemes tehát ennek a jelenségnek is figyelmet szentelni.
Az alábbiakban megbizonyosodhatunk arról, hogy az integrációnak ez a módja is köl-
csönös el~nnyel járhat az érintett országok számára, de érzékeltetni fogjuk azt is, hogy
tényez~mozgás különféle formái esetenként hátrányos következményeket hárítanak
egyes csoportokra.
Az alábbiakban el~ször a munkaer~ nemzetközi áramlását tárgyaljuk, utána térünk rá az
országok közötti t~kemozgásra. Ezen belül csak a külföldi direktberuházásokat tárgyal-
juk, mert a nemzetközi hitelkapcsolatokkal kimerít~en a 7. fejezetben foglalkozunk.
4.1. A munkaer~ nemzetközi áramlása
A munkaer~ nemzetközi áramlásának számos formája létezik, melyek indítóokukban é
következményeikben is nagymértékben eltérnek egymástól. Ismert például, hogy so
magyar fiatal egyetemi tanulmányai el~tt, alatt vagy után elmegy bizonyos id~re kül:
földre, alapvet~en nyelvtanulás és tapasztalatszerzés céljából. Az is köztudott, hogy
hazánkban m~köd~ multinacionális vállalatok számos vezet~ posztot külföldi szakembe-
rekkel töltenek be. Hallani arról is, hogy magyar orvosok hétvégi ügyeletet vállalna
nyugat-európai országokban, és még a repül~út költségét levonva is nagyobb jövede-
lemhez jutnak, mint itthoni f~állásukban. A példákat hosszasan lehetne sorolni, és min-
degyik megérne egy alaposabb gazdasági-szociológiai elemzést. Itt erre nincs hely, ezért
részletesebben csak a munkaer~ nemzetközi áramlásának alapvet~ gazdasági összefüg-
géseivel foglalkozunk.
A munkaer~mozgás alapmodellje
A modellben két gazdaság szerepel, nevezzük egyiket Belföldnek, másikat pedig Kül-
földnek. Mindkett~ homogén munkaer~vel és t~kével állít el~ egyfajta terméket, az or-
szágok tényez~ellátottságát adottnak vesszük. Feltevésünk szerint a reálbér jelent~sen
eltér a kiinduló helyzetben a két ország között, és ez lesz az egyedüli tényez~, amely
motiválja a külföldi munkavállalást. A külföldi munkavállalás azonban nem jár végleges
áttelepüléssel a modellben, inkább vendégmunkás jelleggel történik. Ennek azért van
jelent~sége, mert a vendégmunkások az anyaország gazdasági szerepl~i maradnak, ezért
jövedelmük is az anyaország bruttó nemzeti jövedelmét (GNI) gyarapítja.
A reálbérekben meglév~ kezdeti különbség okát nem vizsgáljuk, mert a következmények
szempontjából ennek nincs különösebb jelent~sége. A különbség hátterében egyébként a
termelékenységi színvonal eltérése állhat, mint a Ricardo-modellben vagy a tényez~ellá-
tottság különböz~sége, mint a H-0-modellben. A reálbér a munkapiacon alakul ki, a
4. NEMZETKÖZI TÉNYEZ~MOZGÁS 151
munkakereslet és a -kínálat egymásra hatásával. A munkakínálatot az egyszer~ség ked-
véért Belföldön és Külföldön is merevnek tekintjük, tehát nem függ a reálbér nagyságá-
tól. A munkakeresleti függvény a standard mikro- és makroökonómiai modelleknek
megfelel~en negatív meredekség~, mert a munka iránti kereslet a munka határterméké-
nek (MPL) alakulását tükrözi. A profitmaximalizáló vállalatok ugyanis annyi munkást
alkalmaznak, hogy a munka határterméke megegyezzen a reálbérrel. A kiindulásul vá-
lasztott aggregált termelési függvény Y=F(K,L) állandó hozadékot mutat, ezért a munka
parciális termelési függvényei konkáv formájúak lesznek, a munka határterméke pedig
csökken a foglalkoztatott létszám növelésével konstans t~keállomány mellett. Ezt mutat-
ja a 4.1. ábra.
4.1. ábra.
Az aggregált termelési függvény és a munkapiaci egyensúly
MPL,
Y=F(K1, L)
LS
CO '
t~ke-
jövedelem
mn=1,D
II
bérjövedelem
L L
L1 L1
Az ábra bal oldali részén látható a rövid távú aggregált termelési függvény, ennek mere-
dekségét a technológiai adottságok és a rögzített Ki t~keállomány határozza meg. Ezek-
t~l a tényez~kt~l függ a munka határtermékének alakulása is, mert MPL=01'181,. Az
MPL függvényt láthatjuk az ábra jobb oldali részén, ez megegyezik, a munkakeresleti
görbével. A munka kínálata a gazdaságban L1, s ennek megfelel~en a reálbér egyensúlyi
szintje (»I. Emellett kialakul a teljes foglalkoztatottság, munkanélküliséggel az alapmo-
dellben nem számolunk. Mivel az MPL-görbe alatti terület nagysága a teljes kibocsátást
mutatja, a co i reálbér meghatározza a jövedelemelosztást is. Az alsó téglalap területe a
teljes bérjövedelemnek felel meg, a felette lév~ idom területe pedig a t~ketulajdonosok
összes reáljövedelmét mutatja. E kett~ összege adja az 111 megtermelt teljes reál GDP-t.
• 152 4. NEMZETKÖZI TÉNYEZ~MOZGÁS
41111 A nemzetközi munkaer~mozgás elemzését a 4.2. ábrára támaszkodva végezzük.
4.2. ábra
A nemzetközi munkaer~mozgás hatásai
Külföld
Belföld
a.)
MPL MPL*
AL
a
A *
t..sW
•
L L
L E L*' L*
Zárt nemzeti munkapiacok mellett a kiinduló helyzetben Belföldön magasabb az egyen-
súlyi reálbér (co1>co3). A munkaer~mozgás el~tti akadályok felszámolásával ez indítja '
meg a munkások beáramlását Külföldr~l. Feltesszük, hogy ennek nincs semmiféle nyel-
vi, kulturális, politikai vagy adminisztratív akadálya, melyek a valóságban er~sen korlá-
tozzák a külföldi munkavállalást.' Ezért egészen addig folytatódik a külföldi vendég-
munkások beáramlása, míg a két országban kiegyenlít~dnek a reálbérek co2 szinten. Eh-
hez, mint látjuk, AL számú külföldi munkásnak kell Belföldön munkát vállalnia.
A jövedelemelosztási következmények, melyek nemcsak a munkabérekre, hanem a t~-
kejövedelmekre is kiterjednek, nyomon követhet~k a 4.2. ábrán. A belföldi munkások
elveszítik az a téglalapnak megfelel~ AcoxL reálbér összeget, ami a belföldi t~kések
reáljövedelmét gyarapítja. Ezzel szemben az otthon maradó külföldi munkások megnye- •
rik az a* téglalap területét, azaz Aco*xL*' reálbértömeget, ami a külföldi t~kések
reáljövedelmét apasztja. Megjegyzend~, hogy a t~ke reáljövedelme Belföldön azért n~,
mert a nagyobb munkáslétszám miatt határterméke megemelkedik, Külföldön pedig épp
fordítva történik. A munkaer~ beáramlásán tehát a magas reálbérszint~ országban a
munkavállalók veszítenek és a t~kések nyernek, az alacsony bérszint~ országban
pedig a t~kések veszítenek és a munkások nyernek a munkaer~exporton. Ebb~l.,
Adminisztratív akadályok egyel~re még az újonnan csatlakozott uniós tagállamok, köztük Ma-
gyarország állampolgárainak külföldi munkavállalását is gátolják a legtöbb régi EU-tagállamban.
Annak ellenére alkalmaznak ilyen korlátozásokat, hogy az Európai Unió alapelvei kimondják a
javak, a termelési tényez~k és az emberek szabad mozgását az Unió területén, és az új tagállam-
oknak már belépésük el~tt jóval biztosítaniuk kellett a javak és a t~ke szabad beáramlását az
uniós országokból. E korlátozásokat az alább tárgyalt jövedelemelosztási következmények teszik
érthet~vé, de nem elfogadhatóvá.
4. NEMZETKÖZI TÉNYEZ~MOZGÁS 153
a t~kések veszítenek és a munkások nyernek a munkaer~exporton. Ebb~l rögtön
következnek a politikai érdekütközések a tényez~tulajdonosi csoportok között. A nyer-
tesek természetesen támogatni fogják a munka szabad nemzetközi áramlását, a veszte-
sek pedig mindent megtesznek ennek megakadályozásáért.
Ha tüzetesebben szemügyre vesszük a jövedelemelosztás változásait a 4.2. ábrán, kide-
rül, hogy a tényez~tulajdonosi csoportok nyeresége, illetve vesztesége nem egyforma;
mindkét országban nagyobb a nyereség, mint a veszteség. A belföldi GDP növekedé-
se ugyanis az MPL-göbe alatti b+c területrésznek felel a AL szakaszon, és ebb~l csak a c
téglalapnak megfelel~ reálbért kell kifizetni a külföldi vendégmunkásoknak. A belföldi
t~kések tehát megnyerik a b területrészt, ami a vendégmunkások által nyújtott gazdasági
teljesítménynek, és a nekik kifizetett bérnek a különbsége. Ez a Belföld nettó nyeresé-
gének számít, mert e területrészt egyik belföldi szerepl~ sem veszítette el.
Külföldön is nettó nyereségnek számít b* idom területe. Ez belátható, hiszen a külföldi
GDP a c* idom területével csökken, a vendégmunkások külföldre áramlása miatt. A
külföldi GNI viszont a c=c*+b* téglalap területével n~, vagyis a vendégmunkások kül-
földön megkeresett reálbérével, s ez pontosan a b* területtel nagyobb az elveszített
GDP-nél. Ez a nyereség annak köszönhet~, hogy a vendégmunkásokat Belföldön maga-
sabb termelékenységgel foglalkoztatják, mint a szül~Ndjükön a kiinduló helyzetben.
Összességében tehát mindkét országban és így világszinten is többletjövedelem kép-
z~dik a nemzetközi munkaer~mozgás révén. Ez elvileg lehet~séget adna a vesztesek
teljes kompenzálására, és ezen túl még elosztható többletek is maradnának mind-
két országban. Más kérdés, hogy az ilyesfajta kompenzáció, vagyis a keletkez~ többlet-
jövedelmek állami elvonása és újraelosztása a gyakorlatban nem oldható meg egyszer~-
en.
Ez a következtetés persze nem új, hasonló helyzettel találkoztunk a nemzetközi kereske-
delem elemzése során is. A komparatív el~nyök kihasználása sem más ugyanis, mint az
er~források hatékony elosztása,. csak ez az egyes nemzetgazdaságok határai között tör-
ténik meg. Itt ugyanez zajlik le, de nemzetközi szinten. A kiinduló helyzetben a munka
határterméke jelent~s eltérést mutatott Belföld és Külföld között, itt tehát nem volt haté-
kony a tényez~allokáció világszintr~l tekintve. Ezt szünteti meg a nemzetközi munka-
er~mozgás, ami nemcsak a reálbéreket, de a munka határtermékét is kiegyenlíti Belföld
és Külföld között. Az ebb~l ered~ többletjövedelmet érzékelteti a 4.3. ábra, melyen ösz-
szevontuk a 4.2. ábra két részének központi elemeit.
A külföldi munkások AL-nek megfelel~ kiáramlása c* GDP-kiesést okoz Külföldön, az
MPL* görbe alatti területnek megfelel~en. Ugyanezen a szakaszon c*+b*+b GDP-
növekmény keletkezik Belföldön a munkaer~ beáramlása és foglalkoztatása miatt, mert
ekkora az MPL-görbe alatti terület a AL szakaszon. Így a két görbe közötti árnyékolt
terület mutatja a Pareto-hatékony tényez~allokáció következtében megnyerhet~ reáljö-
vedelmet, aminek a b része a belföldi, a b* része a külföldi szerepl~ké lesz, mint az el~-
z~ekben láttuk.
154 4. NEMZETKÖZI TÉNYEZ~MOZGÁ
4.3. ábra
Jövedelemnövekmény a Pareto-hatékony
nemzetközi tényez~allokáció révén
CO1
0) 2
MPL
(03
c*
MPL*
L
A mikroökonómia szerint egyébként a tökéletesen verseng~ piacok hatékonyságának
egyik összetev~je, hogy a piacon m~köd~ minden vállalat azonos határtermelékenység-
gel alkalmazza a munkát.2 Ha viszont már kiegyenlít~dtek a határtermékek, akkor nem
lehet sem a tökéletes verseny szerint m~köd~ ágazatban, sem a mi modellünkben úgy
megváltoztatni a meglév~ munkamennyiség elosztását (ott a vállalatok, itt a két ország
között), ami az el~állított termékmennyiség b~vülését eredményezné.
Ez az elemzés természetesen a t~kére is vonatkoztatható, hiszen a t~ke átcsoportosítása
is a jövedelemtöbbletet eredményez fentiekhez hasonlóan, ha abba az országba
irányul, ahol a t~ke határterméke magasabb, és onnan érkezik, ahol ez alacso-
nyabb. A t~ke többnyire könnyebben, kisebb tranzakciós költséggel mozgatható, mert
ez úgy is megtörténhet, hogy a tulajdonos(ok) helyben marad(nak). Ezt tehát kevésbé
korlátozzák nyelvi, kulturális, alkalmazkodási, politikai és egyéb nehézségek. Ha a fen-
tebbi modellünkben a munka helyett a t~két csoportosítanánk át a két ország között, a
végeredmény még a munkára nézve is hasonló lehetne. A t~kekivitel ugyanis a t~ke
határtermékén kívül a helyben maradó munkáét is kiegyenlítheti, hiszen a belföldi t~ke-
állomány csökkenésével az MPL-görbe lefelé tolódik, a t~kebeáramlás miatt pedig az
MPL* felfelé tolódna Külföldön.
A tényez~k egy részének nemzetközi áramlása miatt ezek szerint még a helyhez kötött
termelési tényez~k, például a term~föld határtermelékenysége is kiegyenlít~dhet nem-
2A termék egységes piaci árából következik az egységes határköltség (p=MR=MC) ebb~l pedig
az egységes határtermék (MC=pLIMPL).
4. NEMZETKÖZI TÉNYEZ~MOZGÁS 155
zetközileg, hiszen a helyhez kötött tényez~ határterméke is változik a mobil tényez~k (a
t~ke és a munka) mennyiségének függvényében. Nem véletlen például, hogy az ameri-
kai bevándorlók els~ nagy hulláma Észak-Európából érkezett az 1800-as években, va-
gyis onnan, ahol a sz~kös term~föld határterméke nagyon magas volt, éppen a végtelen
prérikre, ahol a föld határterméke gyakorlatilag a nullával volt egyenl~. Ez a migráció
persze nem volt képes teljesen kiegyenlíteni a föld határtermékét a két régió között, de
azért közelítette ~ket egymáshoz.
Néhány egyszer~sít~ feltevés feloldása
Az el~z~ekben tárgyalt alapmodell rendkívül leegyszer~síti a nemzetközi tényez~moz-
gás problémáit, ennek ellenére nagyon hasznos belátásokra lehet jutni a segítségével.
Érdemes azonban néhány feltevés.feloldásával valóságh~bb képet felvázolnunk a mun-
kaer~mozgás következményeir~l.
A legegyszer~bb a teljes foglalkoztatás kikötésének feloldása. Munkanélküliség a gya-
korlatban is létezik a munkapiac m~ködésének tökéletlenségei folytán. Ha viszont mun-
kanélküliek találnak magunknak állást külföldön, akkor a kibocsátó országban nem
csökken a foglalkoztatottság és a reál GDP. Ha ~k nem helybelieket szorítanak ki az
állásaikból, akkor a befogadó országban többletjövedelem keletkezik, és ez teljes egé-
szében növeli a két ország együttes gazdasági teljesítményét. Így még sokkal nagyobb
el~ny származik a nemzetközi munkaer~mozgásból, mint amit az alapmodellben lát-
tunk. A 4.3. ábrára visszautalva, az MPL-görbe alatti teljes területrész nettó nyereségnek
számít a AL szakaszon, ha ez a létszám Külföldön munkanélküli volt.
Nagyban egyszer~sítette alapmodellünket, hogy vendégmunkásokat feltételeztünk. Az ~
reálbérük nem a befogadó, hanem a kiküld~ ország reál nemzeti jövedelmét gyarapítja.
Így lehet csak bebizonyítani, hogy a munkaer~t kibocsátó ország is nagyobb jövedelem-
hez jut a munkaer~ exportja révén. Ezt a képet azonban árnyalnunk kell. Egyrészt a ven-
dégmunkások segítségével megtermelt többletjövedelemb~l nemcsak az ~ket alkalmazó
t~kések részesednek, hanem a befogadó államnak is jut, az adók révén. Másrészt a ven-
dégmunkások is részesülhetnek a befogadó állam által nyújtott ingyenes vagy ked-
vezményes szolgáltatásokból (közbiztonság, orvosi ellátás stb.). Ez az állami újraelosz-
tás befolyásolja a keletkez~ teljes jövedelemtöbblet megoszlását a két ország gazdasági
szerepl~i között.
Az sem mellékes e tekintetben, hogy a vendégmunkások jövedelmeik számottev~ részét
rendszerint a befogadó országban költik el a helyi termékekre és szolgáltatásokra. Ezért
fogyasztási kiadásaik jórészt a befogadó országban élénkítik a keresletet, sokkal
inkább, mintha otthon maradtak volna, és a befogadó ország t~kéje áramlott volna át
hazájukba.
A vendégmunkások alkalmazását politikailag jelent~sen megkönnyítheti, ha mód van
velük szemben a bérdiszkriminációra. A 4.2. ábrára visszautalva ez azt jelentené pél-
dául, hogy Belföldön a hazai munkások bérét nem csökkentenék le a vendégmunkások
által leszorított határtermékre, tehát w2-re. Ez a bért csak a vendégmunkások kapnák,
miközben a hazai munkásokat a munkaadóik az eredeti co, reálbérrel foglalkoztatnák. A
belföldi t~kések még így is megnyemék a b-vel jelölt területrészt a vendégmunkások
 156 4. NEMZETKÖZI TÉNYEZ~MOZGA
foglalkoztatása révén. Mivel a vendégmunkások törvényi védettsége, illet~leg szakszer-
vezeti támogatottsága rendszerint jóval elmarad a hazai munkásokéhoz képest, a mun-
kaadókkal szembeni pozícióik általában igen gyengék. Ezért a valóságban is diszkrimi-
natív módon kezelik ~ket többnyire. Gyakorta kapnak a belföldi munkásoknál kisebb
béreket, kihagyják ~ket a béren kívüli juttatások legtöbbjéb~l, hosszabb a munkaidejük,
kevesebb a szabadnapjuk, egészségre ártalmas körülmények között dolgoztatják ~ket
stb. Ez különösen a képzetlen munkavállalókra, például a mez~gazdasági idénymunká-
sokra vonatkozik. Még kiszolgáltatottabb helyzetben vannak az illegális munkavállalók,
akik gyakran tömegesen érkeznek és vállalnak engedély nélkül munkát a magasabb bér-
•
színvonalú országokban.3
Tovább módosíthatja a munkaer~mozgásról kapott eredményeinket, hogy a migránsok
egy része nem vendégmunkás, hanem hosszabb id~re vagy véglegesen áttelepül a
befogadó országba. A tartósan külföldön él~k jövedelmei viszont már nem számítanak
be a kibocsátó ország GNI mutatójába, legfeljebb annyi bel~lük, amennyit az otthon
maradtottaknak egyoldalú átutalásként elküldenek. Így a kibocsátó országot akár nettó
jövedelemveszteség is érheti. Más, nem anyagi jelleg~ veszteségek is keletkezhetnek a
tömegesebb kivándorlással: az elhagyott térséget demográfiai sokk érheti, megváltozhat
etnikai összetétele, meglazulhat a családi, közösségi kapcsolatok hálózata stb.
Meg kell jegyezni, hogy az abszolút jövedelemveszteséget némileg ellensúlyozza az egy
f~re jutó jövedelem emelkedése. Ez különösen munkanélküliek kivándorlása esetén
lehet jelent~s, de teljes foglalkoztatottság mellett is bekövetkezik, ha konkáv a munka
parciális termelési függvénye. Emellett ugyanis a kibocsátás lassabban csökken, mint az
alkalmazott munkamennyiség, az egy f~re jutó kibocsátás tehát emelkedik. A befogadó
országban viszont a bevándorlók érkezésével az aggregált termelési függvénynek egy
magasabb pontjára jutnak, ahol az egy f~re jutó jövedelem alacsonyabb. Az érem másik
oldala a befogadó országban azonban a bruttó nemzeti jövedelem abszolút értékének
emelkedése, még akkor is, ha a bevándorlók jövedelmük egy részét külföldre utalják.
A befogadó országban is keletkezhetnek azonban a tömeges bevándorlással nem várt,
hosszú távú problémák. A nyugat-európai országok például tömeges munkaer~importtal
hidalták át az 1950-es 60-as években jelentkez~ munkaer~hiányt. Németország f~leg
török és délszláv munkásokat fogadott, Franciaország inkább észak-afrikaiakat, Nagy-
Britanniába pedig a volt gyarmatbirodalmából érkezett nagyon sok ember. A bevándor-
lók és gyermekeik napjainkban többmilliós kisebbségeket alkotnak az érintett országok-
ban, amelyek ma már nagyarányú munkanélküliséggel küszködnek. Mint fél évszázad
után kiderült, a kulturális-vallási különbségeket még a bevándorlók leszármazottai is
meg~rizték, és nehezen integrálódnak a befogadó ország társadalmába.4
3 A vendégmunkások kezelésér~l elrettent~ beszámolót írt Günther Wallraff német író-újságíró,
aki Ali néven, török vendégmunkásnak álcázva magát hosszú hónapokig dolgozott németországi
vállalatoknál ( Wallrag[1987]).
4 Nyilván nem tipikus jelenség a bevándorlók körében a befogadókkal szembeni gy~lölet, de
Angliában például a már ott született iszlám fanatikusok követtek el öngyilkos merényleteket
4. NEMZETKÖZI TÉNYEZ~MOZGÁS 157
Az alapmodellünk további er~s megszorító feltevése volt, hogy a munka homogén. Va-
lójában er~sen differenciált, s bár rengeteg munkafajta létezik, külön kell tárgyalnunk
legalább a szakképzetlen és a magasan kvalifikált munkaer~ mozgásával kapcsolatos
kérdéseket.
A fejlett országokban érdekes módon nem is az a legf~bb kérdés a közvéleményben a
szakképzetlen munkaer~ beáramlásával kapcsolatban, hogy az leszorítja a képzetlen
hazai munkások bérét. Ez feltehet~en utóbbiak gyenge politikai érdekérvényesít~ képes-
ségével függ össze. Inkább a magasabban képzett, a politikai szférában jobban képviselt
rétegek szempontjai kerülnek el~térbe, amelyek nem a bérrel, hanem az állami újrae-
losztással kapcsolatosak. Az ~ bérszínvonalukat ugyanis nem fenyegeti a szakképzetlen
bevándorlók konkurenciája, de az adóterhek zömét ~k viselik, vagyis adóikkal és járulé-
kaikkal ~k finanszírozzák a szociális támogatásokat és az állami szolgáltatásokat. A
legális bevándorlók általában részesedhetnek ez utóbbiakból (munkanélküli segély, ál-
lami oktatás, egészségügyi ellátás stb.) de finanszírozásukból csak kevéssé veszik ki
részüket az alacsony képzettségük és bérük, illetve nagyobb arányú munkanélküliségük
miatt.
Ezt a problémát háromféle módon lehet áthidalni: 1. a szociális támogatások és ingyenes
állami szolgáltatások megszüntetésével; 2. a bevándorlók (vendégmunkások) kizárásá-
val e juttatásokból és szolgáltatásokból; 3. a szakképzetlen külföldi munkások
beáramlásának korlátozásával. Mivel az els~ két módszer politikai okokból szinte
kivihetetlen, a fejlett országok jellemz~en a harmadikhoz folyamodnak. E tekintetben az
Egyesült Államok helyzete a legnehezebb, mert még csak most próbálkozik azzal, hogy
lezárja több ezer kilométeres déli határait a tömegesen érkez~ mexikói és más dél-
amerikai illegális bevándorlók el~tt.
Egészen más problémát vet fel a magasan képzett munkaer~ nemzetközi mozgása, külö-
nösen azért, mert a szegény országokból a gazdag országokba irányul. A nemzetközi
irodalom agyelszivásnak (brain drain) nevezi az elmaradottabb országok tudományos
kutatóinak, orvosainak, egyetemi oktatóinak és más kvalifikált szakembereinek kiván-
dorlását a fejlett országokba. Ennek indokai nem korlátozódnak a külföldön megszerez-
het~ gyakran sokszoros jövedelemre, mert fontos szerepet játszhatnak benne a befogadó
országok színvonalasabb élet- és munkakörülményei, kutatási infrastruktúrája, szélesebb
továbbképzési lehet~ségei, nagyobb politikai, vallási toleranciája, inspirálóbb szakmai
környezete stb. Ez elé a fejlett országok sem állítanak különösebb akadályokat, például
könnyebben adnak számukra bevándorlási, munkavállalási engedélyeket, állampolgár-
ságot, mint a szakképzetlenek számára. Így ugyanis magas teljesítményre képes, „kész"
munkavállalókat kapnak, akiknek kiképzésére nem kellett hazai er~forrásokat fordítani,
s akik a befogadó állam költségvetésének jellemz~en nettó befizet~i lesznek. Itt kell
megjegyezni, hogy Magyarországnak is er~s vonzereje van a határon túli magyar nem-
zetrészek értelmiségi rétegére. Áttelepülésük eltér~ megítélés alá eshet a helyi közössé-
London tömegközlekedési eszközein 2005 nyarán, és Franciaországban született arab nemzetisé-
g~ fiatalok borították lángba az ország több nagyvárosának perifériáit ugyanabban az évben.
158 4. NEMZETKÖZI TÉNYEZ~MOZGÁS
gük hosszú távú érdekei, az anyaország rövid távú gazdasági szempontjai, illetve saját
néz~pontjukból is.
Ennek az áramlásnak a negatív következményei a kibocsátó országokban jelentkeznek.
~k ugyanis értelmiségük egy részének kivándorlásával sokkal többet veszítenek, mint
az a gazdasági teljesítmény, amit a nekik kifizetett hazai bértömeg alapján lehetne ki-
számítani. Ennek szerteágazó okai vannak. El~ször is gyakorta tapasztalható, hogy a
képzett munkaer~ bérei mesterségesen nyomottak a szegényebb országokban, külö-
nösen azoké, akik állami alkalmazásban vannak. A költségvetési források sz~kössége
mellett szerepet játszhatnak ebben a velük szemben tanúsított különféle fenntartások és
el~ítéletek is. A hivatalos ideológia például „improduktív" munkát végz~knek min~sítet-
te a tanárokat, orvosokat stb. a volt szocialista országokban, és nemcsak saját magukat,
hanem még a gyermekeiket is diszkriminálta (például az egyetemi felvételiknél). A mes-
terségesen nyomott bérek azonban nem fejezik ki e szakemberek munkájának az átlag-
nál jóval magasabb hozamát, társadalmi hasznosságát.
Másik ok, hogy sok elmaradott országban nagyon sz~kös a magasan képzett szakembe-
rek bázisa, tehát nem lehet az elvándorlókat oly könnyedén pótolni, mint a diplomások-
tól hemzseg~ fejlett országokban. A kulcspozícióban lév~ emberek kiesése viszont
igen nagy károkat okozhat a termelésben, a tudományos kutatásban, az egyetemi okta-
tásban stb. Rájuk tehát nem vonatkoztatható az alapmodellb~l lesz~rhet~ következtetés,
hogy a munkások külföldre távozásával növekszik a kibocsátó ország egy f~re jutó jö-
vedelme. Ennek inkább az ellenkez~je történik. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a maga-
san képzett szakemberek munkájának és egyáltalán társadalmi jelenlétének er~teljes
pozitív extern hatásai vannak, mert hozzájárulnak a technológia fejl~déséhez, a társada-
lom képzettségi szintjének emeléséhez, a kulturált viselkedési formák elterjesztéséhez
stb. Mindezt bérük rendszerint nem fejezi ki.
A kvalifikált szakemberek bérei sokszor azért is nyomottak a szegényebb országokban,
mert állami forrásokból támogatják iskoláztatásukat. Ez azt jelenti, hogy a birtokukban
lév~ szellemi t~ke felhalmozása részben társadalmi költségen történik. Kivándorlásuk-
kal ezért a sz~kös t~ketényez~ben is veszteség éri a kibocsátó országot, mely joggal
számít e t~kebefektetés megtérülésére. Innen erednek azok a javaslatok és próbálkozá-
sok, amelyek a kivándorlás lehet~ségét az állami oktatás költségeinek megtérítéséhez
kötnék. Az elmondottakból az következik tehát, hogy mind a képzetlen mind a képzett
munkaer~ nemzetközi mobilitása kapcsán ellentétbe kerülnek sokszor a befogadó, illet-
ve kibocsátó állam gazdasági és egyéb érdekei a szabad költözködés lehet~ségével, mint
az emberi szabadság fontos elemével.'
Piaci tökéletlenségek szóba kerültek fentebb az agyelszívás jelenségével kapcsolatban
is, de ezek nem csak a munkapiacon, hanem az árupiacon is jelentkezhetnek. Ebben az
esetben azonban a tökéletesen szabad munkaer~mozgás már nem vezet feltétlenül
5 A gazdag országokban gyakorta magasabbra értékelik az emberi szabadságjogokat a kibocsátó
állam gazdasági érdekeinél, ha képzett szakemberek kivándorlásáról van szó, de ha képzetlen
emberek érkeznek hozzájuk, ~ket gazdasági menekülteknek nyilvánítják, és keményen fellépnek
szabad költözködésük ellen.
4. NEMZETKÖZI TÉNYEZ~MOZGÁS 159
Pareto-hatékony végeredményre. Tekintsük példának azt az esetet, amikor Belföld
szubvencionálja az egyik gazdasági ágazatát, mondjuk az agrártermelést, és lehet~sége
van külföldi vendégmunkások fogadására, akik beérik a hazai bérnél jóval kevesebbel 10i
is. Ezt az esetet mutatja be a 4.4. ábra.
4.4. ábra
Nemzetközi munkaer~mozgás piaci tökéletlenség mellett
4o1
co
W1
CO 9
MPL p
MPL s
L
L1 L2 L3
A 4.4. ábrán két határtermék görbét láthatunk, egyik a tényleges társadalmi határtermék
alakulását mutatja, ezt MPLs-sel jelöltünk, a magasabb MPLp magán határterméket pedig
a termel~k érzékelik, hiszen ~k az állami szubvencióhoz is hozzájutnak.6 Az országban
L1 létszám jelzi az agrárszféra bels~ munkakínálatát, nemzetközi munkaer~mozgás híján
tehát co, reálbér alakul ki e területen. Ha a külföldi munkások co2 reálbérrel is megelé-
gednek, akkor szabad munkaer~mozgás esetén L3 létszám dolgozik a Belföld mez~gaz-
daságában, és L3—L1 munkavállaló érkezik külföldr~l.
Ezzel azonban csak a belföldi t~kések (földtulajdonosok) nyernék meg az a területrész-
nek megfelel~ többletjövedelmet, nagyrészt az állami költségvetésb~l, miközben a Bel-
föld összességében jövedelmet veszítene. A külföldi munkásoknak ugyanis kifizetné az
b+c téglalapnak megfelel~ bértömeget, pedig ~k csak az MPL, görbe alatti c területtel
növelnék meg a hazai kibocsátást az L3—L1 szakaszon. A hazai gazdaság jövedelemvesz-
teségét így b idom területe mutatná. Ha ehelyett a munkavállalási engedélyek korlátozá-
sával sikerülne a vendégmunkások számát L2—L1 -re csökkenteni, akkor a piaci torzulás-
ból ered~ veszteséget el lehetne kerülni, hiszen így a munka társadalmi határterméke és
a reálbér megegyezne egymással. Ebben az esetben az ország jövedelemtöbbletre tenne
6 Itt a szubvenciót a megtermelt jószág fizikai mennyiségében fejezzük ki, és a két görbe közti
ftigg~leges távolságnak felel meg.
160 4. NEMZETKÖZI TÉNYEZÖMOZGA
szert a külföldi munkaer~ foglalkoztatásával az alapmodellben tárgyaltaknak megfelel~
en.
A fentebbiekben felsorolt szempontokkal némileg árnyaltabbá tettük a munkaer~ nem-
zetközi migrációjának képét, illetve gazdasági hatásainak elemzését. Az általa nyerhet~
el~nyök tehát nem mindig realizálódnak a gyakorlatban, és általában nagyon egyenl~t-
lenül oszlanak meg az érintett felek között. Az sem ritka, hogy a játék egyes szerepl~i-
nek ez éppen veszteséget okoz. Hasonlóan áll a helyzet a nemzetközi t~kemozgással is,
amelynek egy sajátos formáját az alábbiakban tárgyaljuk.
4.2. Külföldi direktberuházások
Mint fentebb jeleztük, ebben a fejezetben a nemzetközi t~kemozgásnak csak az egyik
sajátos válfajával, a közvetlen külföldi beruházásokkal, más szóval direktberuházá-
sokkal (foreign direct investments, FDI) foglalkozunk. Ami a nemzetközi t~kemozgás
általános hatásait illeti, ezek nagyrészt hasonlatosak a nemzetközi munkaer~mozgás
következményeihez, ezért e fejezet 1.1. pontjában foglaltakat itt nincs értelme csekély
módosítással megismételni. Ami viszont a nemzetközi hitelezést, mint a nemzetközi
t~kemozgás sajátos válfaját illeti, ennek kifejezetten makrogazdasági vonatkozásai van-
nak, ezért ez a téma a tankönyvünk második részében, a nyitott gazdaság
makroökonómiáj ának tárgyalásánál kerül több helyen terítékre.
A külföldi direktberuházások megkülönböztet~ vonásai
Ebben a pontban a közvetlen külföldi beruházásokat, az úgynevezett portfólióbefekte,
tések körébe tartozó nemzetközi részvényvásárlással hasonlítjuk össze. Ennek során
megismerjük a direktberuházások sajátosságait, s ez alapot teremt a típusainak, okainak
és következményeinek további elemezésére.
A portfólióbefelctetések közé sorolható részvényvásárlásban és a direktberuházásban
közös vonás, hogy az egyik ország gazdasági szerepl~je egy másik országban szerez
vállalati tulajdonrészt, és e tulajdonrészhez kapcsolódó jogokat. Direktberuházásról
akkor beszélünk, ha e tulajdonrész legalább 10%-os, ami egészen 100%-ig terjedhet. Ez
létrejöhet úgy, hogy egy meglév~ vállalatban vásárol a vev~ ilyen mérték~ tulajdoni
hányadot, de úgy is, hogy új vállalatot alapít egymaga, vagy másokkal együtt. A cse-
kély, illetve a nagyobb arányú tulajdonrész megszerzése között jelent~s különbség van
a vev~ érdekeltségében, kockázatvállalásában, ellen~rzési lehet~ségében és befekte-
tésének id~távját tekintve is.
Csekély tulajdoni hányadot kitev~ portfólióbefektetés esetén a vásárló nem akar és nem
is tud érdemlegesen részt venni a vállalat irányításában, az üzleti döntésekben, nem vál-
lal magára felel~sséget és költségeket ezzel kapcsolatban. A részvények (kötvények)
megvásárlásával pénzügyi, más kifejezéssel spekulatív befektetést eszközöl, annak
minden sajátosságával együtt. Az általa realizált hozam az értékpapírok árfolyamnyere-
ségének, kamatának, illetve osztalékának a formáját ölti. Ezen felül a külföldi pénz-
nem esetleges árfolyamváltozásával is realizálhat nyereséget (veszteséget), hiszen kül-
földi pénznemben denominált értékpapírokhoz jut, aminek hozamát azután hazai pénz-
nemre váltja.
4. NEMZETKÖZI TÉNYEZ~MOZGÁS 161
A portfólióbefektetés kockázatai is a pénzügyi, illetve spekulatív befektetések sajátossá-
gainak felelnek meg, vagyis a hozam bizonytalanságaival, illetve ingadozásaival kap-
csolatosak. Mivel a spekulatív befektetéseknél fontos szempont a megvásárolt értékpa-
pírok likviditása, ezért ezt rövid távú befektetésnek lehet tekinteni, még akkor is, ha
részvények megvásárlásáról van szó. Jól m~köd~ értékpapírpiacokat és likvid értékpapí-
rokat feltételezve nincs különösebb akadálya a befektetés felszámolásának, és az eladót
csak az értékpapírok szokásos forgalmazási költségei, illetve az esetleges árfolyamvesz-
teség terhelik. Magyarországon és más viszonylag kis országokban azonban számításba
kell venniük a nagybefektet~knek (például az amerikai nyugdíj- és befektetési alapok-
nak) azt a tényt is, hogy a részvényt~zsde viszonylag kis forgalma (likviditása) miatt egy
jelent~sebb t~kekivonás komolyabb árfolyameséssel járhat, ami megnehezítheti az eset-
leges árfolyamnyereség realizálását.
A nemzetközi m~köd~t~ke-áramlás a portfólióbefelctetéssel szemben reált~ke-
beruházásnak számít, és sajátosságai is ezt tükrözik. A beruházó jelent~s tulajdoni
hányadot szerez, és ezért valamilyen mértékig részt vesz a vállalat irányításában, il-
letve a management ellen~rzésében. Vállalja az ezzel kapcsolatos felel~sséget és költ-
ségeket, közte a sok esetben nem elhanyagolható mérték~ fix költségeket (koncessziós
díjak, bérleti díjak, amortizációs költségek stb.) Nyilván azért vállal magára ilyen fele-
l~sséget és költségeket, mert magasabb hozamot remél, mintha ugyanazt az összeget
diverzifikált portfólióbefektetéssel kamatoztatná. A külföldi m~köd~t~ke-beruházással
kapcsolatos jövedelem tehát vállalkozói profit, és a befektet~ ennek hosszú távú alaku-
lásában érdekelt. A m~köd~t~ke-beruházás tipikus esetben hosszú távú elkötelezettsé-
get jelent, hiszen a reált~ke formájában meglév~ vagyon formaváltoztatása rendszerint
id~igényes és költséges. Az 1997-98-as globális pénzügyi válság és más hasonló esemé-
nyek tapasztalatai is azt mutatják hogy a direktberuházásokkal befektetett t~ke megle-
het~sen stabilan köt~dik a m~ködési helyéhez, miközben a portfólióbefelctetésekben és a
rövid távú hitelekben igen nagy ingadozások mutatkozhatnak akár néhány nap alatt is.
A külföldi müdöd~t~ke-beruházás végrehajtójának természetesen a kockázatai is má-
sok és nyilvánvalóan nagyobbak, mint a portfólióbefektet~é. A szokásos vállalkozói
kockázatokon felül megemlítend~, hogy a külföldi tulajdonú vállalatnak idegen nyelvi,
kulturális, intézményi, jogi és szabályozási környezetben kell m~ködnie, amit a helyi
versenytársai nála sokkal jobban ismernek, legalábbis a m~ködésének kezdeti szakaszá-
ban. Sok esetben a befogadó ország kormányzata is gyanakvással kezeli, és hátrányosan
megkülönbözteti a külföldi tulajdonú vállalatokat a helyi cégekkel szemben. (Más or-
szágokban viszont, például Magyarországon is, adópreferenciákat élveznek a külföldi
beruházók.) A helyi vállalatokkal szemben többletterhet jelentenek még a távolsággal
kapcsolatos magasabb kommunikációs, utazási, szállítási költségek is. A külföldön m~-
köd~ leányvállalathoz sok esetben hazai vezet~ket, szakért~ket kell telepíteni, amiért
~ket többnyire magasabb bérrel kell honorálni, mint a hazai környezetben.
A m~köd~t~ke-beruházásnál az árfolyamkockázat is eltér~ módon jelentkezik, mint a
portfólióbefelctetéseknél. A külföldön m~köd~ vállalati egységek az ott megszerzett
profit egy részét rendszerint nem utalják haza a befektet~ pénznemében, hanem a befo-
gadó országban b~vítik vele a meglév~ üzemet. Itt tehát nincs szükség valutaátváltásra, s
 162 4. NEMZETKÖZI TÉNYEZÖMOZGÁ
ennyiben kisebb az árfolyamkockázat. Másrészt azonban nagyobb is, mert hosszú távon
jelent~s árfolyam-ingadozások tapasztalhatók, amelyek számottev~en befolyásolják a
komoly export-import forgalmat lebonyolító vállalatok jövedelmez~ségét.
További jelent~s különbség, hogy portfólióbefektetés esetén csak a t~ke mozog nem-
zetközi síkon, a m~köd~t~ke-beruházás viszont a t~ke mellett rendszerint más ter-
melési tényez~k nemzetközi áramlását is magával vonja. Ha egy vállalat külföldön
létesít vagy vásárol termel~, szolgáltató egységet, akkor itt bevezetheti saját gyártási
technológiáját, szabadalommal védett újszer~ termékeit, nemzetközileg elismert márka-
nevét, alkalmazhatja vállalatirányítási, szervezési, marketingismereteit, küldhet vezet~-
ket, képzett szakembereket a helyszínre stb. M~köd~t~ke-beruházás esetén el~fordul,
hogy maga a t~ke nem is áramlik a két ország között. A külföldön terjeszked~
vállalatok ugyanis a befogadó ország t~kepiacáról is megszerezhetik a befektetéshez
szükséges pénzt, hitelek felvételével vagy részvénykibocsátással.
A fejezet els~ részében láttuk, hogy a nemzetközi munkaer~mozgás alapvet~ oka a reál-
bérekben meglév~, nem ritkán többszörös különbség. Az általános t~kehozamok kü-
lönbsége is fontos, bár nem kizárólagos szerepet játszik a nemzetközi hitelezésnél, illet-
ve a portfólióbefektetéseknél is. A m~köd~t~ke-beruházásnak viszont ez egyáltalán nem
feltétele. A t~kehozamok általános különbségével nem is lehetne megmagyarázni azt a
nagy volumen~, kétirányú m~köd~t~ke-áramlást, amely a fejlett országok között gyako-
ri jelenség. Amerikai autógyárak Európában m~ködtetnek például számos termel~ le-
ányvállalatot, és ezzel párhuzamosan európai autógyárak is létrehoztak termel~ üzeme-
ket az Egyesült Államokban. Ebb~l biztosan le lehet vonni azt a következtetést, hogy
mindkét nagy gazdasági térségben megvannak azok a sajátos feltételek, amelyek az
autóipar jövedelmez~ m~ködtetéséhez szükségesek (képzett, fegyelmezett munkaer~,
•
kiépített infrastruktúra, széles beszállítói háttéripar, nagy felvev~piac stb.). E jelenség
megértését azonban a t~kehozamok szignifikáns különbségeinek feltételezése biztosan
nem vinné el~re.
A fentebbi példából is kit~nik, hogy a m~köd~t~ke-beruházás ágazatspecifikus jelle-
g~, miközben a hitelez~ vagy portfólióbefektet~ számára többnyire közömbös, hogy a
t~kéjét külföldön valójában melyik ágazatban használják fel, netán éppen fogyasztásra:
vagy kormányzati kiadásokra fordítják. A külföldön terjeszked~ vállalatok viszont tipi-
kus esetben a saját ágazatukban kamatoztathatják legjobban azokat a képességeket 6S::
vagyoni elemeket, amelyeket korábban belföldön felhalmoztak. A vállalat eredeti tevé-
kenységéhez való kapcsolódás módja szerint három csoportba lehet sorolni a külföldi:
direktberuházásokat, egyik típus a horizontális, másik a vertikális, a harmadik a diverzi-
fikáló külföldi terjeszkedés.
Ha a vállalat külföldön ugyanazt a terméket gyártja, vagy ugyanolyan tevékenységet'":
folytat, mint a saját nemzeti piacán, akkor horizontális direktberuházásról beszélünk.
Erre példa az OTP, amely már számos közép-kelet-európai országban és legújabban
Oroszországban is megvett helyi bankokat. A cég hasonló pénzügyi szolgáltatásokat
nyújt külföldön m~köd~ leányvállalatain keresztül is, mint eredeti hazai piacán. Ha nem
szolgáltatásról, hanem kereskedelmi jószágról van szó, akkor a horizontális külföldi
163
4. NEMZETKÖZI TÉNYEZÖMOZGÁS
direktberuházás gyakran az export helyettesít~je, amit például a kereskedelmi korláto-
zások megkerülése vagy a szállítási költségek megtakarítása indokol.
Vertikális direktberuházásnak nevezik azt, ha a vállalat olyan egységet hoz létre vagy
vásárol külföldön, amelyik input vagy output oldalról kapcsolódik a saját hazai vagy
harmadik országbeli tevékenységéhez a vertikális termelési láncban. Ha például egy
kohászati vállalat külföldön ércbányát vásárol, akkor ez lefelé terjeszked~ vertikális
direktberuházás. Ezután a vállalat már nem függ egy vagy több önálló külföldi beszállí-
tójától, hiszen alapanyag-ellátása saját szervezeti keretei közé került. Ugyanez a vállalat
felfelé terjeszkedik, ha például hengerm~vet létesít külföldön, ahol saját termékeit dol-
gozza fel. Egyes iparágakban nélkülözhetetlen feltétele a külpiaci értékesítésnek, hogy a
vállalatok kereskedelmi kirendeltséget, üzlet- és szervízhálózatot létesítsenek külföldön
vertikális direktberuházás keretében. A horizontális direktberuházással szemben ez nem
helyettesíti, hanem éppen kiegészíti, támogatja a vállalat exportját.
Diverzifikáló jelleg~ a direktberuházás, ha a vállalat külföldön új tevékenységgel b~víti
profilját, amelyik se input, se output oldalon nem kapcsolódik korábbi m~ködéséhez. Ez
viszonylag ritkán fordul el~, célja gyakran az üzleti kockázatok csökkentése, illetve a
vállalat már meglév~ funkcionális részlegeinek (marketing, számvitel, informatika stb.)
jobb kihasználása.
A külpiaci behatolás formái és fokozatai
A külföldi direktberuházás nagyon sokrét~ jelenség. Más-más jelleget ölthet például a
célország jellemz~i szerint (fejlett-fejl~d~, kicsi-nagy, integráció tagországa vagy sem
stb.), az iparág természete alapján (kitermel~, feldolgozóipari vagy szolgáltató; csúcs-
technológiát képvisel~ vagy konvencionális; monopolizált vagy versenyszektor stb.),
illetve a végrehajtó vállalat méretét~l, stratégiájától, esetleges innovatív tevékenységé-
t~l, piaci pozíciójától függ~en. E pontban azonban nem ezekre a különbségekre helyez-
zük a hangsúlyt, hanem arra, hogy a külpiacokon megjelen~ vállalatok milyen lehet~sé-
gek közül választhatnak a küls~ tevékenységek integrációját mérlegelve.
A lehet~ségek egyik széls~ pólusa a közönséges piaci adásvételi kapcsolat, amely két
független, saját célokkal és irányító apparátussal rendelkez~ vállalat között jön létre. Ha
e két vállalat más-más országban m~ködik, akkor ezt export-import ügyletnek nevezzük.
Itt a független vállalatok közti szervezeti integráció teljességgel hiányzik, a két fél addig
tartja fenn kapcsolatát, amíg azt önérdeke diktálja, és e kapcsolatban pontosan eme ön-
érdek legteljesebb érvényesítésére törekszik. A másik véglet a teljes szervezeti integrá-
lás. Ebben az esetben a belföldi és a külföldi egység egyazon vállalat része, egységes
irányítás alá tartozik, s a köztük lév~ esetleges tevékenységcserét egyetlen érdek mentén
szervezik a hierarchikus alá-fölé rendeltség csatornáin. A két széls~ között nagyon sok
átmeneti fokozat létezik. Ezeket aszerint célszer~ megkülönböztetni egymástól, hogy az
egyes formák milyen mértékben nyújtanak lehet~séget a külföldi szervezeti egységek
vagy tevékenységek ellen~rzésére.'
7
E szempontot Anderson—Gatignon [1986] cikke hangsúlyozza, az alább következ~ csoportosítás
dönt~en e cikkre támaszkodik.
 164 4. NEMZETKÖZI TÉNYEZÖMOZGÁS
Az ellen~rzés azt jelenti, hogy az egyik egység képes befolyásolni a másik m~ködési
módját, szervezeti rendszerét, döntéseit, rábírhatja közös stratégia követésére, és nem
utolsósorban részesedhet a másik egység által elért profitban. Az ellen~rzés tehát csök-
kenti a másik egység magatartásában rejl~ bizonytalanságot és kockázatot, valamint
magasabb hozam realizálását teszi lehet~vé az ellen~rzést gyakorló fél számára. Mindez
persze kívánatos dolog, de mint a legtöbb elérhet~ el~nynek, ennek is meg kell fizetni a
árát. A külföldi szervezeti egységek ilyen-olyan fokú integrálása egyrészt megnöveli az
irányítási, szervezési, kommunikációs költségeket, többek között azért, mert az integrá-
ció nem tünteti el teljesen az érdekellentéteket, csak küls~b~l bels~vé teszi ~ket. Ezeket
a költségeket a nyelvi és kulturális különbségek tovább fokozhatják.
Az ellen~rzés másik komoly hátulüt~je abból következik, hogy ezt f~ szabály szerint
tulajdonosi részesedéssel lehet megszerezni, ami t~kelekötéssel jár egy idegen ország-
ban és környezetben. A t~kelekötés viszont más formában visszahozza a bizonytalansá-
got és kockázatot, például árfolyamkockázat formájában, de egy idegen ország kor-
mányzatának váratlan lépései, vagy egy esetleges politikai felfordulás is komoly kocká-
zatot rejtenek magukban. A t~kelekötés a kapcsolat megszakítását, a kilépést nagyon
költségessé teheti, ezáltal csökkenti a vállalat rugalmasságát, az új helyzetekhez való
alkalmazkodásának képességét. Az ellen~rzés megszerzése tehát megold bizonyos
problémákat, csökkent egyfajta kockázatot, helyettük viszont másféléket generál;
az ellen~rzés szorosabbá válása egyszerre növeli a bevételeket és a költségeket is.
Mindezeket a vállalatoknak az egyedi esetekre vonatkozóan gondosan mérlegelniük
kell, s ennek alapján érdemes eldönteniük, hogy milyen együttm~ködési formát válasz-
szanak, illetve milyen mérték~ ellen~rzést szerezzenek a külföldi egységek felett.
Magas fokú ellen~rzési lehet~séget alapvet~en a domináns tulajdonosi részesedés
biztosít. A külföldi egység esetenként a hazai vállalat 100%-os tulajdonába kerül, de ha
vannak is más tulajdonosok, akkor nekik csak csekélyebb részesedésük lehet. Ebben a
felállásban a többségi tulajdonos az ellen~rzés fentebb felsorolt el~nyeit teljes mérték-
ben birtokolhatja, viszont a hozzá kapcsolódó hátrányok is dönt~en öt terhelik.
Közepes ellen~rzési lehet~séget sokféle formában meg lehet szerezni, s csak az egyik
közülük a tulajdonosi részesedés. Ha a hazai és a külföldi partnernek éppen 50-50 száza-
lékos a részesedése egy közös vállalatban, akkor kénytelenek a köztük felmerül~ vitás
kérdéseket tárgyalások és kompromisszumok útján rendezni, különben maga a vállalko-
zás kerül veszélybe. Ha viszont úgy hozzák létre a közös vállalkozást, hogy az egyik
partnernek többségi, a másiknak kisebbségi tulajdonosi részesedése van, akkor a na-
gyobb tulajdonosnak valamilyen formában biztosítania kell partnerét a saját jóhiszem~-
ségér~l, arról, hogy a másikkal szemben nem él vissza többségi részesedésével. A köz-
tük megkötött szerz~désben például vétójogot lehet adni a kisebbségi tulajdonosnak,
vagy át lehet neki engedni a közös vállalkozás vezet~ pozícióit. Ilyen konstrukciók ese-
tén a kisebbségi tulajdonos ellen~rzési lehet~ségei esetenként meghaladhatják a többségi
tulajdonosét.
A teljesség igénye nélkül bemutatunk néhány más formát is, mely tulajdonosi részesedés
nélkül is közepes mérték~ ellen~rzési lehet~séget nyújt a belép~nek. Ezek közé tartoz-
nak például a restriktív és az exkluzív szerz~dések. A restriktív szerz~dések korlátoz-
4. NEMZETKÖZI TÉNYEZ~MOZGÁS 165
zák a szerz~d~ partner cselekvési szabadságát, ezáltal garantálják a másik féllel való
együttm~ködést. Az autógyártók például rendszerint olyan szerz~déseket kötnek külföl-
di forgalmazóikkal, amelyek megtiltják más gyártmányok értékesítését és szervizelését,
cserébe viszont garantálják a folyamatos alkatrészellátást, kiképzik a javítóm~helyek
szakembereit, m~szaki dokumentációval, célszerszámokkal látják el ~ket stb. A licenc
és know-how-szerz~dések is gyakran tartalmaznak restriktív rendelkezéseket, amelyek
korlátozzák a vev~t a találmány, szabadalom, gyártási eljárás felhasználásában, illetve a
gyártott termékek értékesítésében (különösképp exportjában). Exkluzív (kizárólagos)
szerz~dés esetén a külpiacra lép~ vállalat ott csak egyetlen partnert választ ki magának,
amelynek jogot ad például saját termékei forgalmazására vagy szervizelésére.
A franchise-szerz~dések szoros és folyamatos együttm~ködést teremtenek tulajdonosi
részesedés nélkül is. Itt a behatoló vállalat olyan márkanévvel, védjeggyel, technikai és
üzleti módszerekkel rendelkezik, amelyet használatra átad külföldi partnereinek, emellé
még kiképzést, szakmai tanácsadást és más segítséget is nyújthat. Cserébe valamilyen
formában részesedik az üzleti haszonból, ellen~rzi az üzletmenetet, vigyáz a min~ségre,
beleszól a vezet~ munkatársak kiválasztásába stb. Ez a módszer elterjedt például az
üzemanyag-kereskedelemben és a gyorséttermi hálózatoknál.
A stratégiai üzleti szövetség és a nemzetközi termelési kooperáció is tartós, szoros
együttm~ködést hoz létre a résztvev~ vállalatok között, de mindkett~nél meg~rzik a
partnerek jogi önállóságukat. Az el~bbit inkább a m~szaki fejlesztés, tudományos kuta-
tás területén alkalmazzák, értelme az, hogy elkerüljék a párhuzamos er~forrás-
felhasználást, és megosszák a K+F-költségeket. A nemzetközi termelési kooperációban
a partnerek felosztják egymás között a termelés különböz~ fázisait, munkafolyamatait, a
részegységek gyártását, de kiterjedhet a munkamegosztás a fejlesztésre, értékesítésre,
harmadik piacokon való együttm~ködésre is.
Végül a gyenge ellen~rzési lehet~séget nyújtó belépésnek is lehetnek tulajdonosi része-
sedésen alapuló és ezen kívüli formái. Amennyiben az el~bbir~l van szó, a belép~n kí-
vül lehet egy, néhány vagy sok más tulajdonos, a lényeg, hogy a belép~t ilyenkor a saját
részesedése se domináns, se a többivel szemben kiegyensúlyozott pozícióba nem juttat-
ja. Lehetnek másrészt különféle szerz~déses formák is, melyek nem tartalmaznak rest-
riktív vagy kizárólagos mozzanatokat, és ezért a másik fél ellen~rzésére is csak szeré-
nyebb lehet~séget nyújtanak. E csoportban is el~fordulhatnak licenc, know-how-
szerz~dések, illetve szó lehet kereskedelmi, ügynöki, elosztó tevékenységr~l, de a fen-
tebbieknél lazább megkötöttségekkel, ami a belép~ fél számára is nagyobb mozgásteret,
szélesebb változtatási lehet~ségeket nyújt.
Miután felvázoltuk a külpiacokra való belépés lehetséges formáit a küls~ fél ellen~rzé-
sének, illetve integrációjának mértéke alapján, a következ~kben azt fogjuk megvizsgál-
ni, hogy milyen tényez~k befolyásolják a vállalatok döntését a megfelel~ belépési forma
megválasztásában, illetve a külföldi egységek feletti ellen~rzés megszerzésében.
 166 4. NEMZETKÖZI TÉNYEZI5MOZG
A közvetlen külföldi beruházások mozgatórugói
Miel~tt a címben jelzett témánkra rátérnénk, érdemes rámutatni, hogy a piac és az in-
tegráció közti választás minden szervezetnél állandóan napirenden van. Nemcsak a
külföldre kilép~ vállalatoknak kell választaniuk a kereskedelem, illetve a szorosabb
összefonódás különféle formái között, hanem egyetlen nemzeti piacon is állandóan
szembekerülnek ezzel. S~t a vállalatok mellett az alapítványok, egyetemek, kórházak,
minisztériumok stb. is hasonló dilemmával birkóznak.
Egy budapesti szálloda — életb~l vett példa — korábban mosodát és tisztító üzemet m~-
ködtetett a saját szervezeti keretei között, utána bérbe adta meglév~ egységét egy vállal-
kozónak, de emellett lehet~sége lenne arra is, hogy piaci áron igénybe vegye egy t~le
teljesen független vállalat szolgáltatását. A teljes szervezeti integrációból átlépett tehát a
lazább, alacsonyabb fokú ellen~rzést képvisel~ formába, közben mérlegre tette az integ-
ráció teljes megszüntetését is. Másik esetünk egy kisebb könyvkiadó tulajdonosával
történt meg, aki sokat bosszankodott a küls~ könyvel~ cég által elkövetett hibák miatt,
amelyek az adóhatósággal is konfliktusba keverték. Egy id~ után bizalmát vesztette az
adott piac szerepl~iben, és úgy döntött, hogy saját maga fog könyvelni, mert idejéb~l
kitelik, és történetesen ért is hozzá. Itt viszont ellenkez~ irányú változás történt, mint a
szálloda esetében, a kiadó korábban a küls~, t~le független piaci szerepl~t~l vásárolta
meg a szolgáltatást, utána pedig integrálta saját szervezeti keretei közé e tevékenységet.
A téma neves kutatói, például Oliver Williamson szerint' a piacok m~ködési módja és
ezen belül is a tranzakciós költségek relatív súlya dönti el, melyik a legjobb választás
a lehet~ségek széles tárházából. Amennyiben a vállalat (intézmény) számára szükséges
anyagi input vagy szolgáltatás piaca jól m~ködik, azaz intenzív verseny folyik rajta,
amelyik arra szorítja a kínálati oldal szerepl~it, hogy jó min~séggel, id~ben pontos telje-
sítéssel, megbízhatósággal, rugalmassággal stb. versengjenek a vev~k kegyeiért, akkor
az integrációnak nincs sok értelme, illetve anyagi el~nye. Az is ellene hat, ha a piaci
partner relatíve gyorsan, elfogadható költséggel lecserélhet~, s ezután nem tud komo-
lyabb károkat okozni korábbi üzletfelének. (A partnercsere költségei is tranzakciós költ-
ségnek számítanak.)
Ezzel szemben minden olyan tényez~, amelyik gátolja a piacok jó m~ködését, az integ-
ráció és az ellen~rzés irányába tereli a vállalati döntéshozókat. Krugman és Obstfeld erre
a technológiai tudás piacának problémáit hozza fel példának.° Egy gyártási m~velet
elvégzéséhez szükséges ismeretek sokszor le sincsenek írva, a m~köd~ üzemek alkal-
mazottai tudják csak, mit hogyan kell elvégezni. Ha le is vannak írva, a potenciális ve-
v~k nemigen ismerhetik e tudás értékét, mert ha pontosan ismernék, nem is kellene
megvenniük. Itt az aszimmetrikus információ problémájáról van szó, amelyik a piaci
kudarcok egyik közismert oka. A szerz~k másik példája az amerikai jogrend furcsaságá-
ra utal: eszerint ha egy európai vállalat licencet ad el amerikai partnerének, akkor ezt
más amerikai vállalatok is legálisan lemásolhatják, anélkül, hogy fizetnének érte. Tehát
8 Lásd Williamson [1975], [1979], [1981], 1985].
9 Krugman—Obstfeld [2003] 194-195. o.
4. NEMZETKÖZI TÉNYEZ~MOZGÁS 167
pozitív externália keletkezik, illetve fellép a potyautas jelenség, ezek szintén piaci ku-
darchoz vezetnek. Emiatt úgy találhatják egyes vállalatok, hogy megvalósíthatóbb és
jövedelmez~bb a technológiai tudást a külföldön létesített leányvállalat keretében hasz-
nosítani, mint a piacon egyszer~en eladni a külföldieknek.
Ami a piaci adásvételi kapcsolatok tranzakciós költségeit illeti, ezek egyaránt felme-
rülnek a fogyasztói és a termel~i oldalon. Mindkét oldalon szükség van a lehetséges
tranzakciós partnerek felkutatására, ajánlataik értékelésére és a velük való tárgyalásra,
mindez id~be és pénzbe kerül. A fogyasztói oldalon ehhez jön a bizonytalanság, hogy a
termék vagy szolgáltatás kielégíti-e az igényeket, s a vásárlás után esetenként még a
megfelel~ javító, illetve fenntartó szolgáltatók megkeresése is költségekkel jár. A terme-
l~knél a tranzakciós költségek magukban foglalják továbbá a különféle bels~ és küls~
inputok összerendezésének költségeit. Meg kell ugyanis keresni az árban és min~ségben
megfelel~ inputokat, állandóan felügyelni kell a közbüls~ termékek min~ségét és meg-
bízhatóságát, hogy emiatt ne keletkezzenek zavarok az output termelésében, fel kell
készülni (például készletezéssel) a piaci ingadozásokra stb. Az efféle költségek megta-
karítása, illetve az elkülönült, de egymással összefügg~ tevékenységek közös irányításá-
ból szerezhet~ el~nyök azok, amelyek a tevékenységek integrációjához
(internalizálásához) és a piacok kikapcsolásához vezetnek»)
A piac és az ellen~rzés alternatíváinak ezek az általános vonatkozásai egyaránt érvénye-
sek a belföldi és külföldi relációkban. Nem véletlenül mutatja be John Dunning a nem-
zetközi termelésre vonatkozó híres „eklektikus paradigmáját" úgy, mint ami ötvözi a
tényez~ellátottság neoklasszikus elméletét a piaci kudarcok tanával» A
tényez~ellátottság kérdését elmélete mindazonáltal rugalmasabban kezeli, mint az
eredeti Heckscher—Ohlin-modell, egyrészt mert kiterjeszti a vizsgálatot a végtermékeken
túl a közbüls~ termékekre is, másrészt mert tekintettel van arra, hogy csak a termelési
tényez~k egy része helyhez kötött, másik része viszont nemzetközileg mobil. A
nemzetközi színtéren m~köd~ vállalatok pedig kombinálják a különféle földrajzi
régiókban megtalálható helyhez kötött termelési tényez~ket (például az olcsó munkaer~t
vagy nyersanyagokat) a saját nemzetközileg mobil tényez~ikkel (például a technológiai,
szervezési ismereteikkel, t~kéjükkel). E tekintetben annál intenzívebbé válhatnak a
nemzetközi direktberuházások, minél egyenl~tlenebb az egyes földrajzi régiók
ellátottsága a helyhez kötött tényez~kkel.
Dunning a különféle földrajzi régiókban fekv~ potenciális telephelyek lehetséges el~-
nyeit azonban nemcsak a kedvez~ tényez~ellátottságukkal, azaz relatíve olcsó termelési
inputjaikkal hozza kapcsolatba, hanem a különféle piaci kudarcokkal, illetve a tranzak-
ciós költségekkel is. Több termék (például üdít~italok, egyes épít~anyagok) gyártása
esetében magasak a termékegységre jutó szállítási költségek a termelési költségekhez
viszonyítva, így azon telephelyeknek vannak helyzeti el~nyei, amelyek földrajzilag kö-
zel vannak a nagyobb felvev~ piacokhoz, illetve jó szállítási lehet~ségekkel rendelkez-
nek. A szállítási költségek fontosságára utal a magyar tapasztalat is, amely szerint a
1° Dunning [1989] 419-420. o.
II Lásd Dunning [1981], [1988].
 168 4. NEMZETKÖZI TÉNYEZ~MOZG
külföldi direktberuházások oroszlánrésze a Dunántúl északi és középs~ régiójára, val
mint Budapest térségére koncentrálódik, ahol jók a szállítási lehet~ségek a kiépített a
tópályák és a dunai hajózás miatt, illetve jelent~s felvev~piac is közel található.
Az állami szabályozás is torzíthatja azonban a piaci szerkezetet, és okozhat Dunning
kifejezésével strukturális piaci tökéletlenségeket. A kereskedelempolitikai, adózási,
környezetvédelmi stb. állami intézkedések befolyásolhatják a telephelyhez köt~d~ el~-
nyöket, vonzhatják; vagy taszíthatják a külföldi direktberuházásokat. Közismert például,
hogy az 1950-60-as években sok amerikai vállalat hozott létre üzemeket Nyugat-
Európában, hogy elkerülhesse az európai vámok okozta többletköltséget, amelyek ex-
port esetén merültek volna fel. Hasonló okokból települtek be az Egyesült Államokba a
japán autógyártó vállalatok az 1980-as években, miután az amerikaiak kikényszerítették
az önkéntes exportkorlátozást a japán gépkocsikra.
Általános gyakorlat az is, hogy különféle szabályozási és egyéb kedvezményekkel csa-
logatják be egyes kormányok a külföldi beruházókat. A nagyobb beruházók azután
gyakran ki is használják a kormányzatok versengését arra, hogy a lehet~ legel~nyösebb
kedvezményeket csikarják ki maguknak a belföldi cégek vagy az adófizet~k rovására.
Magyarországon a nagyobb külföldi beruházók például jelent~s adókedvezményben
részesülnek, de léteznek a nemzetközi gyakorlatban kereskedelmi, például vámkedvez-
mények is, melyeket TRIM-s rövidítéssel (trade related investment measures) ismernek
a szakmában.
A fentebb tárgyalt telephelyi el~nyök (locational advantages, L) mellett Dunning a
tulajdonosi el~nyöket (ownership advantages, 0) és az internalizálási el~nyöket
(internalisation advantages, 1) emeli még ki elméletében.I2 Szerinte e három csoportba
tartozó el~nyök sajátos kombinációján múlik, hogy milyen mértékben és formában in-
tegrálnak külföldi szervezeti egységeket a nemzetközi színtéren m~köd~ multinacionális
vállalatok. Ahogy a telephelyi el~nyöknél az imént láttuk, a tulajdonosi és az
internalizálási el~nyök is kapcsolatban vannak a piaci tökéletlenségekkel.
A tulajdonosi el~nyök szerepének megértéséhez abból kell kiindulni, hogy a helyi cé-
gek számos szempontból kedvez~bb helyzetben vannak a külföldr~l betelepül~ vállala-
tokkal szemben. Sokkal jobban ismerik a helyi fogyasztók ízlésvilágát, szorosabb kap-
csolatokat ápolhatnak az állami döntéshozókkal, tisztában vannak a reguláció apró fi-
nomságaival és a lehetséges kiskapukkal, a korrupció íratlan nemzeti szabályaival, meg-
van a kulturális beágyazottságuk, üzleti partnereikkel kiépített kapcsolathálózatuk, nin-
csenek nyelvi problémáik stb. Ezeket az el~nyöket a külföldi beruházóknak valamilyen
formában ellensúlyozniuk kell versenyképességük érdekében. Nem véletlen, hogy más
szerz~k a tulajdonosi el~nyöket versenyel~nyöknek vagy monopolisztikus el~nyöknek
nevezik.
A tulajdonosi el~nyöket Dunning két csoportba sorolja aszerint, hogy milyen típusú
piaci tökéletlenséggel állnak kapcsolatban. A vagyoni elemekhez köt~d~ tulajdonosi
12 E három el~nyfajta angol kezd~bet~i alapján Dunning eklektikus paradigmájára, mint a nem-
zetközi termelés OLI-elméletére is szoktak hivatkozni.
4. NEMZETKÖZI TÉNYEZ~MOZGÁS 169
el~nyök (asset advantages) azt jelentik, hogy a külföldön beruházó vállalat birtokában
van mások által nem vagy csak nehezen, nagyobb költséggel hozzáférhet~ termelési
tényez~knek. Ilyen vagyoni elem lehet a kivételes technológiai tudás, a magasan képzett
szakembergárda, az innovatív tevékenység révén kifejlesztett, esetleg szabadalmazott
Újszer~ termék, a nemzetközileg ismert márkanév, védjegy, az olcsó nyersanyaglel~-
hely, a privilegizált hozzáférési lehet~ség valamely input vagy output piacához (például
állami koncessziók révén) stb. Az ilyen és ehhez hasonló el~nyök birtoklása belépési
korlátot jelent más cégek számára, és létrehozza a tökéletlen verseny valamely változa-
tát, ami a monopóliumtól a monopolisztikus versenyig terjedhet. A vagyoni elemekhez
köt~d~ el~nyök tehát a piaci szerkezetet torzítják, strukturális jelleg~ piaci tökéletlensé-
gekre vezetnek.
A tulajdonosi el~nyök másik típusát Dunning tranzakciós el~nyöknek (transaction
advantages) nevezi, mert ezek a tranzakciós jelleg~ piaci tökéletlenségekkel állnak kap-
csolatban. A tranzakciós el~nyök azt jelentik, hogy a nemzetközi színtéren m~köd~,
külföldi direktberuházásokat végrehajtó vállalatok képesek a piaci tranzakciók
bizonyos mérték~ internalizálására, vagyis a piaci funkciók magasabb hatékonyságú
helyettesítésére hierarchikus, bürokratikus apparátusuk révén. Itt természetesen azokról
a szervezési, vezetési, koordinációs, motivációs kompetenciákról van szó, amelyek se-
gítségével egységes termelési és gazdálkodási rendszerbe lehet illeszteni földrajzilag
szétszórt, számos országban m~köd~ termel~, illetve funkcionális vállalati egységet.
Ezekkel a képességekkel nem minden vállalat rendelkezik, illetve jelent~s különbségek
vannak ilyen irányú képességeik között. A tranzakciós el~nyök tehát fontos magyarázó
tényez~i annak, hogy mely vállalatok lépnek ki egyáltalán a nemzetközi színtérre, és
milyen mértékben, illetve formában fejtenek ki nemzetközi beruházói, termel~, szolgál-
tató tevékenységet.
Míg a tranzakciós tulajdonosi el~nyök kategóriájával Dunning a nemzetközi beruházók
képességeit igyekszik megragadni, az internalizálási el~nyök fogalmával e vállalatok
hajlandóságára, törekvésére utal, hogy külföldi tevékenységeket, szervezeti egysé-
geket integráljanak, és ezzel helyettesítsék a nemzetközi piaci tranzakciók egy ré-
szét. E szándék és törekvés, mint el~z~leg is utaltunk rá, abból fakad, hogy a piaci tran-
zakcióknak egyes esetekben tetemes költségei, illetve kockázatai vannak, vagyis tran-
zakciós jelleg~ piaci tökéletlenségek léteznek. Emiatt csökkenteni lehet a tranzakciós
költségeket, illetve tranzakciós hasznokra lehet szert tenni, ha különféle országokba
telepített eszközök hálózatát közös tulajdon és irányítás alatt m~ködtetik.
A piaci tranzakciós költségeknek és kockázatoknak, illetve a nemzetközi jelenlétb~l
ered~ tranzakciós el~nyöknek számtalan különféle formája van, ezért itt csak néhány
példát tudunk említeni közülük:
— Az egymásra épül~ termelési folyamatok vertikális nemzetközi integrációjával je-
lent~sen csökkenteni lehet az inputok beszerzésével, illetve az output értékesíté-
sével kapcsolatos bizonytalanságot, áringadozást, készletezési, tárgyalási és meg-
egyezési költségeket.
 170 4. NEMZETKÖZI TÉNYEZ~MOZGÁS
— Az alkatrészek és részegységek termelésének vállalati integrációjával biztosítani
lehet az állandó felügyeletet és a standard min~séget, el lehet kerülni a vállalati
goodwill min~ségi problémákból ered~ romlását és a vev~k elpártolását.
— A termelési folyamat sokféle fázisának, illetve egyes részm~veleteinek megfelel~
környezetbe telepítésével a vállalaton belül lehet realizálni a különféle országok-
hoz és földrajzi régiókhoz köt~d~ komparatív el~nyöket. Ezzel jelentékeny költ-
ségel~nyre tehet szert a vállalat olyan versenytársaival szemben, amelyek nem
képesek nemzetközileg szétszórt termelési egységek hálózatának összehangolt
m~ködtetésére.
— Megfelel~ ellen~rzést és beavatkozást lehet~vé tév~ franchise-rendszerrel bizto-
sítani lehet a vállalati márkanév hitelességének meg~rzését, el lehet kerülni az
ezzel való visszaéléseket.
— A technológiatranszfer vállalaton belüli megoldásával fel lehet gyorsítani a ma-
gasan fejlett technológiák nemzetközi elterjesztését és összekapcsolását a helyi
termelési tényez~kkel. Ezen túl el lehet kerülni, hogy más vállalatok megfelel~
ellenszolgáltatás nélkül hozzájuthassanak a monopolisztikus el~nyöket biztosító
tudáshoz.
— A helyi jelenléttel ellensúlyozni lehet az oligopolista versenytársak piaci akcióit,
meg lehet akadályozni a vállalat piaci részesedésének hanyatlását.
— A nemzetközileg diverzifikált termelési és piaci szervezet jobb lehet~séget nyújt
az árdiszkriminációban, arbitrázs tevékenységben rejl~ profitszerzési lehet~ségek
kihasználására. Ugyancsak ennek révén lehet csökkenteni az árfolyam-
ingadozások kockázatait, kedvez~bb hozzáférési lehet~ségeket lehet találni a t~-
kepiacokhoz.
— A vállalaton belüli, de a nemzetközi forgalomra vonatkozó transzferárak torzítá-
sával manipulálni lehet a költségek számvitel; kimutatását, és ezáltal minimali-
zálni lehet az adófizetési kötelezettségeket.
— A fizetési határid~k megnyújtásával a forgót~ke finanszírozási költségeit a be-
szállítókra lehet hárítani. Ez például bevett gyakorlata a Magyarországon m~kö-
d~ nemzetközi áruházláncoknak, amelyek nem ritkán 90 napos fizetési határid~t
kényszerítenek rá beszállítóikra oligopolista helyzetükkel visszaélve.
— A több piacon való egyidej~ jelenléttel csökkenteni lehet az üzleti kockázatokat,
amelyek a konjunkturális hullámzásokból, illet~leg a váratlan eseményekb~l
adódnak egy-egy nemzeti piacon.
— Nemzetközi termelési és értékesítési hálózat birtokában sokkal nagyobb áttekin-
tést lehet nyerni a piaci folyamatokról, a kormányzati törekvésekr~l, a kutatási-
fejlesztési trendekr~l, és ezzel információs el~nyök birtokába lehet jutni a kizáró-
lag egy nemzeti piacon m~köd~ vállalatokkal szemben.
Dunning eklektikus paradigmájának lényegét úgy foglalhatnánk tehát össze, hogy a vál-
lalatok egy részét tulajdonosi el~nyeik képessé teszik arra, hogy termelési vagy eh-
hez kapcsolódó tevékenységükkel kilépjenek a nemzetközi színtérre; a realizálható
4. NEMZETKÖZI TÉNYEZÖMOZGÁS 171
internalizálási el~nyök ösztönzik ~ket erre, és a telephelyhez köt~d~ el~nyök alapján
döntik el, hogy direktberuházások révén hová telepítsék a külföldi egységeiket. E
három el~nyfajta sajátos konfigurációja dönti el tehát a termelés külföldre telepítésének
mértékét, módját és formáját az egyes konkrét esetekben.
A következ~ pontban kitérünk a külföldi direktberuházások egyes gazdasági hatásaira,
különös tekintettel a befogadó országokban (host countries) jelentkez~ következmé-
nyekre.
A m~köd~t~ke-beruházások hatásai a befogadó országokban
Ebben a pontban azokkal az el~nyökkel és hátrányokkal foglalkozunk, amelyek a gyen-
gén vagy közepesen fejlett országokban keletkezhetnek a m~köd~t~ke-import következ-
tében. Azért összpontosítjuk erre a tárgykörre figyelmünket, mert Magyarország és a
környez~ átmeneti gazdaságok masszív m~köd~t~ke-importot valósítottak meg az utób-
bi másfél évtizedben. Ez nem jelenti azt, hogy a kibocsátó országokban (home
countries) ne jelentkeznének fontos hatások, vagy hogy ezek nem vonják magukra a
szakma és a közvélemény érdekl~dését. Az Egyesült Allamokban és Németországban
például sokan a munkahelyek exportjával azonosítják a m~köd~t~ke-kivitelt, és ezért
hatékony állami ellenintézkedéseket követelnek ez ellen.
A m~köd~t~ke-importnak, és ami ezzel szorosan összefügg, a multinacionális vállalatok
tevékenységének szerteágazó hatásai vannak a befogadó országokban. E hatásoknak
csak egy része mérhet~, a többi min~ségi jelleg~, ami megnehezíti az értékelésüket.
Másrészt a kibontakozó hatások er~sen függnek attól, mi motiválta a beruházást, mely
ágazatokba áramlik a t~ke, milyen általános gazdasági és társadalmi feltételeket talál a
befogadó országokban, és hogyan szabályozza tevékenységét az ottani kormányzat.
Ezért az alábbiakban számba vett pozitív és negatív következmények a körülményekt~l
függ~en nagyon eltér~ er~sség~ek lehetnek, s~t esetenként el is maradhatnak.
A m~köd~t~ke-import hatása a kibocsátásra és a gazdasági növekedésre. Mivel a
gyengén és közepesen fejlett országokban a belföldi megtakarítások rendszerint relatíve
alacsony szint~ek, a m~köd~t~ke bevonása hozzájárulhat a meglév~ termelési tényez~ik
jobb kihasználásához, gazdasági teljesítményük növeléséhez. Az empirikus vizsgálatok
azonban arra mutatnak, hogy e hatás er~ssége nagyban függ az adott ország t~kefelszívó
képességét~l és külgazdasági politikájától. A t~kefelszívó képességet meghatározza a
fizikai infrastruktúra fejlettsége, vagyis a közm~vek, utak, vasutak, kiköt~k kiépített-
sége, másrészt a humán t~ke színvonala, vagyis a munkaer~ képzettsége, fegyelme-
zettsége. Alacsony t~kefelszívó képesség esetén csak korlátozottan lehet kiaknázni azo-
kat a termelékenységi el~nyöket, amelyek a betelepül~ vállalatok t~kéjében és technoló-
giai ismereteiben rejlenek.
A felzárkózás folyamatában lév~, vagy azt megkísérl~ országok külgazdasági politikáját
rendszerint két kategóriába szokták sorolni. Az egyik az exportösztönz~ gazdaságpoli-
tika (export promotion), amely megköveteli a külgazdasági kapcsolatok jelent~s mérté-
k~ liberalizálását, hiszen a 3. fejezetben már láttuk, hogy az import korlátozása egyben
az exportágazatok diszpreferálásával jár. Az exportösztönz~ gazdaságpolitika viszont a
felzárkózást a nemzetközi munkamegosztásba való aktív beépülést~l várja, az export-
 172 4. NEMZETKÖZI TÉNYEZÓMOZG
ágazatoknak több szempontból is húzó szerepet tulajdonít. T~lük várja a technológiai.
fejl~dés felgyorsítását, a fizetésimérleg-problémák megoldását, az aggregált kereslet
dinamizálását stb. Ennek ellentettje az importhelyettesít~ gazdaságpolitika (import
substitution), amely úgy próbálja az iparosítást felgyorsítani és diverzifikált ágazati
szerkezetet létrehozni, hogy korlátozza az importot és ösztönzi a belföldi termel~ket a
korábban importált termékek belföldi gyártására. Egyes országok, például az 1990-es
évekt~l Kína is próbálkoznak e két irányzat kombinációjával, úgy, hogy az exportösz-
tönz~ gazdaságpolitika eszközrendszerét els~sorban a kivitelre termel~ különleges gaz-
dasági övezetekben érvényesítik.
A témában folytatott empirikus vizsgálatok egy része arra a következtetésre jutott, hogy
a külföldi direktberuházásoknak az exportösztönz~ gazdaságpolitikát folytató országok- -
ban volt jelent~s dinamizáló hatása, az importhelyettesít~ iparosítást folytató országok-
ban nemigen volt befolyásuk a gazdasági növekedésre.°
Sajátos problémákat vet fel a direktberuházásoknak az a típusa, amikor nagy ,
kitermel~ipari beruházásokat hajtanak végre multinacionális vállalatok elmaradott or-
szágokban, ahol hiányzik a hatékony intézményrendszer, korruptak az állami hivatalno-
kok, és nincsen meg a regionális érdekek vagy etnikai kisebbségek megfelel~ képvisele-
te. Ebben az esetben a természeti kincsek kiaknázása gyakorta a rablógazdálkodás for-
máját ölti, s emellett megsértik a fenntartható fejl~dés követelményeit. Emiatt a nyers-
anyaglel~helyek id~ el~tt kimerülhetnek, jóvátehetetlen környezeti károk keletkezhet-
nek, és tönkretehetik egyes helyi közösségek életfeltételeit. A Nagybányán m~köd~,
ausztrál-román tulajdonú Aurul cég aranybányája okozta az emlékezetes tiszai cián-
szennyezést 2000 tavaszán, amely elrettent~ példát szolgáltatott minderre. Ebben és a
hasonló esetekben szinte lehetetlen a valódi károk mértékével arányos kártérítést kicsi-
karni a felel~s multinacionális vállalatoktól.
A külföldi direktberuházások komoly szerepet játszanak a nyugati típusú fogyasztói
magatartás világméret~ elterjesztésében, aminek egyes szerz~k szerint hátrányos követ-
kezményei is lehetnek az erre megfelel~en fel nem készült társadalmakban. Itt csak
egyet említünk ezek közül: a fogyasztási kiadások el~reszaladása elapaszthatja e társa-
dalmak egyébként is alacsony szint~ nemzeti megtakarításait, lehetetlenné téve a belföl-
di t~kefelhalmozás megfelel~ ütem~ el~rehaladását. Emiatt krónikus külkereskedelmi
mérleg-hiány is keletkezhet, és a fejl~dés lehet~ségei egyoldalúan a külföldi t~kebevo-
nástól válhatnak függ~vé.
A technológiatranszfer és a kapcsolódó pozitív extern hatások. E tényez~ vizsgálata
központi helyet foglal el a m~köd~t~ke-beruházások elemzésében. Egyrészt a t~keex-
port~r vállalatok tulajdonosi el~nyei többnyire ehhez kapcsolódnak, másrészt a befoga-
dó országok kormányzatai is leginkább ett~l remélik a gazdasági növekedés felgyorsítá-
sát. Abból a feltevésb~l indulnak ugyanis ki, hogy mindaz a technikai, szervezési, mar-
keting stb. tudás és ismeret, amellyel a betelepül~ vállalatok rendelkeznek, valamilyen ,
módon szétsugárzik a hazai tulajdonú vállalatokra is, és ezzel hozzájárul a termelékeny-
ség általános emelkedéséhez. Nem kétséges, hogy ez gyakran megtörténik, hiszen ennek
13 Lásd Balasubramanyam és szerz~társai [1996], [1999].
4. NEMZETKÖZI TÉNYEZ~MOZGÁS 173
több csatornája is m~ködik. A betelepül~ vállalatok például helyi beszállítói holdudvart
szervezhetnek maguk köré, s e kört gépekkel, technológiai ismeretekkel támogathatják.
Kiképzik továbbá a helyi egységeik munkás- és vezet~ gárdáját, külföldi tapasztalat-
szerzést biztosíthatnak számukra. Helyben is folytathatnak K+F-tevékenységet, és ebbe
bevonhatják a helyi tudományos intézményeket, m~szaki szakembergárdát, mint ahogy
azt néhány multinacionális vállalat Magyarországon is megteszi.
E szétsugárzó hatások (spillovers) tekintetében azonban különös óvatosságra intenek a
tapasztalatok. Az elmaradottabb országokban a betelepül~ vállalatok jelent~s része
enldávé jelleggel m~ködik. Ez azt jelenti, hogy kihasználja ugyan a helyben található és
helyhez kötött olcsó termelési inputokat (természeti er~forrásokat és olcsó munkaer~t),
azonban nem épít ki számottev~ input-output-kapcsolatokat a helyi gazdaság többi ré-
szével; tevékenysége igazából az anyaország vagy más fejlettebb országok termelési
folyamataiba integrálódik. Ilyen esetben a kreatívabb munkafázisok, vezet~i döntések,
K+F-tevékenységek megmaradnak a fejlett régiókban, és a külföldi tulajdonban lév~
helyi bányákban, ültetvényeken vagy futószalagok mellett csak egyszer~ munkafolya-
matokat végeznek a helybeliek, ami nem fejt ki számottev~ dinamizáló hatást a házai
gazdaságra.
Ráadásul a tapasztalatok szerint a tanulási folyamat nem egyirányú. Ha a helyi viszo-
nyokat a kiterjedt korrupció, rossz munka- és szerz~dési fegyelem, a környezet rombo-
lásával szembeni érdektelenség jellemzi, akkor a multinacionális vállalatok helyi részle-
gei esetenként gyorsan felveszik ezeket a rossz viselkedési formákat. összességében
tehát a helyben talált feltételeknek igen nagy szerepük van abban, hogy milyen mérték-
ben és milyen ütemben bontakozhatnak ki a fejlettebb technológia pozitív szétsugárzó
hatásai.
Kereskedelmi hatások. E tekintetben érdemes megkülönböztetni a m~köd~t~ke-
beruházások két típusát, az input- és az outputorientált beruházásokat. Az el~bbi
esetben a külföldi beruházók a helyben talált és többé-kevésbé helyhez kötött olcsó in-
putok kihasználásával költségel~nyökre törekszenek a nemzetközi versenyben. Tevé-
kenységük tehát alapvet~en exportra irányul, de ennek gyakorta igen komoly import-
vonzata is van, hiszen például a munkaigényes összeszerel~ tevékenységek esetén az
alkatrészek nagy része rendszerint importból származik. Az outputorientált beruházások
esetén a külföldi befektet~ célja a belföldi piacon való értékesítés. Ennek is lehetnek
azonban fontos külkereskedelmi vonatkozásai. Az er~teljes hazai importkorlátozás pél-
dául kiválthat m~köd~t~ke-befektetéseket, ilyenkor a t~keimport legalábbis részben
áruimportot helyettesít.
A tapasztalatok szerint az utóbbi évtizedekben hangsúlyosabbá váltak az exportorientált
m~köd~t~ke-beruházások. Az elemz~k szerint ez két oknak tulajdonítható. Egyik a kül-
kereskedelemmel és a direktberuházásokkal kapcsolatos világméret~ liberalizációs
trend. A kormányzatok széles körben csökkentették az importvédelmet, és enyhítették a
m~köd~t~ke-beruházásokra vonatkozó korábban néha meglehet~sen restriktív korlátozá-
sokat. A másik tényez~ a szállítási és termelési technológia fejl~dése, amely el~segíti
a nemzetközi méretekben megosztott termelési tevékenységek m~ködtetését, ahol az
országhatárok már egyre kevesebb szerepet játszanak. Mindez oda vezetett, hogy látvá-
 174 4. NEMZETKÖZI TÉNYEZ~MOZGÁS
nyosan fokozódott a multinacionális vállalatok részesedése a fejl~d~ országok exportjá-
ban. E vállalatok körülbelül 15%-át adták a fejl~d~ országok feldolgozóipari kivitelének
az 1970-es évek közepén, a kétezres évek elején viszont már 50% körül járt ez az
arány."
Magyarországon még nagyobb szerepe van a nemzetközi vállalatok exportjának: a kül-
földi többségi tulajdonú vállalatok adták a magyar kivitel 77%-át 2002-ben.' 5 E vállala-
tok történelmileg igen rövid id~ alatt gyökeresen átformálták az export szerkezetét is. A
rendszerváltás el~tt a fejlett országokba irányuló magyar kivitelben az alacsony
feldolgozottságú nyers- és félkész termékek domináltak, hasonlóan a fejl~d~ országok
exportjához. Ma már viszont a fejlett országok exportstruktúrájához hasonlít inkább a ,
magyar kivitel. A gépek, szállító eszközök és elektronikai termékek magasabb arányt
képviseltek a 2000-es évek elején a magyar exportban, mint például Olaszország vagy
Németország lcivitelében.16
E trendek kétségkívül impozánsak, de nem feledkezhetünk meg a mögöttük meghúzódó
problémákról, és ezen struktúra sérülékenységér~l sem. A high-tech-termékek nagyará-
nyú exportja sajnos nem annyira a magyar általános m~szaki kultúra kiemelked~ szín- ,
vonalát vagy a hazai munkaer~ felkészültségét tükrözi, hanem inkább a betelepült mul-
tinacionális vállalatok tulajdonosi el~nyeit. A struktúra sérülékenysége abból adódik,
hogy legnagyobb exportot lebonyolító 18 külföldi tulajdonú vállalat részesedése a teljes
magyar exportból 2002-ben 37,4% volt, ezért akár csak néhányuk kivonulása nagy ,
arányban csökkentené az ország exportbevételeit (igaz, hogy az importkiadásait is mér-
sékelné.) Ugyanezen 18 vállalat ugyanebben az évben 31,1%-kal részesedett a magyar
feldolgozóipar értékesítésének árbevételéb~l. Alkalmazottaik száma azonban ez évben
mindössze 51 ezer f~t ért el, ami az aktív népességnek mindössze 1,2, a feldolgozóipar-
ban foglalkoztatottaknak pedig 5,1%-át tette ki.17 Ez azt jelenti azonban, hogy a ,
m~köd~t~ke-importnak köszönhetjük ugyan a feldolgozóipari kibocsátás és az export ,
dinamikus fejl~dését, de ez nem járt együtt a belföldi szerepl~k által realizált jöve-
delem és a foglalkoztatás ehhez fogható b~vülésével.
A hazai bérszínvonal növekedése, a kezdetben kapott adókedvezmények lejárta, a vám-
szabad területek várható megszüntetése máris lefékezte az exportorientált m~köd~t~ke •
beáramlását, s feltehet~en több nagy export~rt tevékenysége áthelyezésére fogja kész- .
tetni az elkövetkez~ id~ben. Az persze nem baj, ha Magyarország fokozatosan elveszti
komparatív el~nyeit az alacsony béreket kihasználó tevékenységekben, és a multinacio- •
nális vállalatok áttelepítik más régiókba ezeket az üzemeiket. A hazai gazdaságpolitika-
nak azonban kreatív választ kell találnia erre a kihívásra, és a maga eszközeivel el~ kell ;
segítenie, hogy a külföldi direktberuházások jobban szolgálják a hazai gazdasági érde-
keket. Ilyen érdek az elmaradott régiók felzárkóztatása, a munkahelyteremtés és a fog-
lalkoztatás növelése, a magasabb szakképzettséget igényl~ tevékenységek térhódítása.
14 Asian Development Outlook 2004: III. Foreign Direct Investment in Developing Asia
15 KOPINT-DATORG [2003]
16 Köves [1993]
17 KOPINT-DATORG [2003]:
4. NEMZETKÖZI TÉNYEZ~MOZGÁS 175
Ránk is vonatkozik azonban az általános tapasztalat, hogy egy ország t~kevonzó képes-
ségében fontos szerepet játszik a makroökonómiai stabilitás, a bürokratikus akadályok
csökkentése, az adóztatás egyszer~sítése, a gazdasági szabályozás stabilitása, a szakkép-
zés magas színvonala és hasonló tényez~k, amelyek tekintetében hazánk egyel~re nem
dicsekedhet látványos eredményekkel. Itt tehát magunknak is sokat kell tennünk azért,
hogy nagyobb hasznot húzhassunk a külföldi m~köd~t~ke-beruházásokból.
Verseny és koncentráció. Mint ahogy az el~z~ szempontok vizsgálatánál, e tekintetben
sem lehet egységes hatásokról beszámolni. Ami az exportorientált tevékenységeket ille-
ti, a belföldi versenyre és koncentrációra gyakorolt hatás nagyrészt irreleváns, hiszen a
tevékenység outputja nem a hazai piacra kerül. A belföldi piacon való értékesítés esetén
is több szempontot kell figyelembe venni. Ezek közül csak az egyik, hogy a betelepül~
multinacionális vállalatok növelik-e vagy csökkentik a koncentráció fokát az adott pia-
con. A hagyományos koncentrációs mutatóknál (például ilyen a négy legnagyobb válla-
lat piaci részesedésének aránya) ugyanis néha fontosabb az, hogy milyen eséllyel lép-
hetnek be új szerepl~k is a piacra. E tekintetben nagyon fontos, hogy az adott termék
vagy szolgáltatás esetében szóba jöhet-e az import vagy sem. Ha igen, akkor a liberális
kereskedelempolitika önmagában biztosítéka annak, hogy ne lehessen a vev~k rovására
visszaélni az esetleges piaci hatalommal.
Az import lehet~sége viszont a kereskedelemb~l kimaradó javak és szolgáltatások
esetében nem áll fenn, ilyen például a kiskereskedelmi tevékenység. Sok országban,
köztük Magyarországon is tanúi lehetünk a multinacionális kereskedelmi láncok gyors
térhódításának ebben a szektorban. Ez a folyamat a helyi kiskeresked~k kiszorításával
jár, városépítészeti, közlekedési gondokat okozhat, a termékek min~ségének rontására
vezethet, tehát nem tekinthet~ egyértelm~en el~nyös tendenciának. A kompetitív nyo-
más mérsékl~désér~l, a kiskereskedelmi árrések emelésér~l mindazonáltal nem beszél-
hetünk, mert a piacon már bent lév~ láncok között is éles a verseny, és további belépé-
sek lehet~sége is nyitva áll. Egészen más a helyzet például a közüzemi szolgáltatások
területén, ahol a természetes monopóliumok a jellemz~k. Ezek külföldi kézbe adása
meglehet~sen aggályos lépés, különösen olyan országban, ahol hiányzik a megfelel~
kormányzati akarat és képesség a megfelel~ szint~, szigorú regulációra.
Egyéb hatások. Az el~z~ekben felvillantott hatások messze nem merítik ki a
m~köd~t~ke-beruházások összes következményét a befogadó országok gazdaságára és
társadalmára nézve. A fentieken túl meg lehetne vizsgálni például a jövedelemelosztás
és a vagyonmegoszlás változásait, a regionális különbségek alakulását, a természeti
környezetre és az emberek életfeltételeire gyakorolt hatásokat és így tovább. A kép e
vonatkozásokban is vegyes lenne minden bizonnyal, hasonlóan a fentebb tárgyalt szem-
pontokhoz. Megint arra a következtetésre juthatnánk, hogy az el~nyök és hátrányok
egymáshoz való viszonya nagymértékben függ a befogadó országok gazdasági fejlettsé-
gét~l, intézményrendszerének min~ségét~l és az állami politika szándékaitól, képessége-
it~l. Nyilván nem az el~nyök fognak dominálni például akkor, ha az állam saját pénz-
 176 4. NEMZETKÖZI TÉNYEZ~MOZGÁS 4. NEMZETKÖZI TÉNYEZ~MOZGÁS 177

ügyi válságának átmeneti áthidalására végkiárusítás jelleggel külföldiek kezébe adja a

kulcsszerepet betölt~ állami vállalatokat csak azért, mert a külföldiek fizet~képesek.I8 F.4.1. Függelék
Itt teszünk említést a globalizáció folyamatának kritikusairól, akik a t~kés társaságok
világuralmáról, turbókapitalizmusról, korlátolt felel~sség~ diktatúráról, magánállamokról A vámfalakat megkerül~ m~köd~t~ke-beruházás
és hasonlókról beszélnek.19 Érveik között különös súllyal szerepel, hogy a nemzetközi
A külföldi direktberuházások okait vizsgálva láttuk, hogy a strukturális piaci tökéletlen-
nagyvállalatok, pénzügyi intézmények az id~k folyamán olyan hatalommá váltak, ame-
ségek egyik fajtája a protekcionista védelem, amely egyfajta telephelyi el~nyt teremt a
lyek egyrészt magánérdekeket szolgálnak, nincsenek társadalmi ellen~rzés alatt, másrészt
viszont képesek a demokratikus kontroll alatt álló állami közhatalom tevékenységének, m~köd~t~ke-beruházások számára az importkorlátozást érvényesít~ országok
vámterületén. Tételezzük fel tehát, hogy a belföldi árat jelent~sen megnövel~ értékvám
döntéseinek er~teljes befolyásolására, még olyan er~s államokban is, mint például Néme-
van életben egy országban valamely termék behozatalára, mert ez egyszer~en
tország vagy az Egyesült Államok. Ezáltal a demokrácia, a közhatalom kiüresedik, puszta
modellezhet~ protekcionista eszköz. Egy külföldi vállalat választási lehet~ségeit
díszletté válik. E magánhatalmak kényszerítik ki állítólag a jóléti államok szociális jutta-
tásainak leépítését, a munkavállalók jogainak megkurtítását, ami a társadalmak további
polarizálódására, a középosztály meggyengülésére vezet.
mutatjuk most be, amely ezen a piacon értékesít, és bizonyos árbefolyásolási
képességgel rendelkezik. Ennek az lehet például az alapja, hogy differenciált termékkel
versenyez, vagy oligopolista helyzetben van az adott piacon.
II
Ehelyütt nincs módunk a felvillantott globalizációellenes nézetek részletes bemutatására
Mivel figyelmünket a vám hatására összpontosítjuk, kézenfekv~ a lehetséges költségkü-
és értékelésére, illetve arra, hogy ütköztessük ~ket a globalizáció szószólóinak érveivel:
lönbségekt~l eltekinteni. Azonos költségfüggvényeket tételezünk tehát fel, akár a saját
Érdemes azért megemlíteni, hogy a nemzetközi gazdaságtan nagy tekintély~ m~vel~je,
nemzeti telephelyén termel a vállalat, és onnan exportál, akár áthelyezi gyártását a célpi-
Jagdish Bhagwati professzor például azt állítja, hogy a globalizáció ellenz~inek gyakor-
aci telephelyre. Abból indulunk ki, hogy a vállalat rendelkezik a megfelel~
lati példái sokszor félreértelmezik a valóságot, s helyes vezérlés mellett a globalizáció
internalizálási képességekkel a külföldi termelés zavartalan folytatásához, és más ténye-
épphogy segít megoldani azokat a kétségkívül létez~ súlyos gondokat, amelyeket mások ;
pontosan neki tulajdonítanak. A m~köd~t~ke nemzetközi áramlása szerinte hozzájárul- z~k, például a helyi kormányzat restriktív szabályozása sem teszik lehetetlenné a direkt-
beruházás megvalósítását. Az így el~álló döntési alternatívát mutatjuk be az F.4.1.1.
hat a nyomor megszüntetéséhez, a n~i egyenjogúság megteremtéséhez, a gyermekmun-
ka visszaszorításához, és q, különböz~ kultúrák egymást megtermékenyít~ érintkezésé- ábrán.
hez.2° F'.4.1.1. ábra
E kérdések iránt érdekl~d~knek azt javasoljuk, hogy ne csak az egyik álláspont képvise- Célpiaci direktberuházás a vámvédelem megkerülésére
l~inek nézeteit ismerjék meg. Azon is érdemes elgondolkodniuk, hogy akár csak az írott
történelem folyamán milyen óriási változatosságban hozta létre az emberiség a különféle
intézményeket, tulajdonformákat, jogi és gazdasági szabályokat. A globalizáció kritiku-
sai által szóvá tett elnyomás, kizsákmányolás, mások életfeltételeinek tönkretétele, s a
velük kapcsolatos társadalmi és egyéni problémák azonban valamilyen formában mindig
is jelen voltak. Nem biztos, hogy jó nyomon járunk tehát, ha ezek okát a globalizációban
MC
keressük, vagy különféle modern szervezeti formákat, illetve gazdasági intézményeket
nevezünk ki b~nbaknak. Ehelyett célszer~bb kinek-kinek magába néznie, hátha ott in-
kább megleli a bajok eredend~ okát, s utána megtennie mindazt, ami hatáskörében áll,
hogy ne megkeserítse, hanem inkább megkönnyítse a vele kapcsolatban állók életét.

qh
Ennek veszélyeire például Krugman [1998] hívta fel a figyelmet.
18
19
Lásd például Korten, D. C. [1996], Luttwak, E. [1999], Martin, H-P. — Schumann, 11. [1998], Az ábrán csak egyetlen MC görbét tüntettünk fel, és nem rajzoltunk be átlagköltség-
Czakó [2003]. görbét sem, mert minden költségfajta alakulását azonosnak vettük a hazai és a külföldi
Bhagwati [2004]. körülmények között. Az esetleges szállítási többletköltségekt~l is eltekintünk. Keresleti-
178 4. NEMZETKÖZI TÉNYEZ~MOZGÁS 5. A FIZETÉSI MÉRLEG ÉS A VALUTAPIAC 179

és határbevétel-görbéb~l azonban már kett~ van: az index nélküliek (D. MR) a vev~k
magatartását tükrözik a vállalat külföldi értékesítési piacán. Ezek akkor relevánsak a II. RÉSZ A NYITOTT GAZDASÁG MAKROÖKONÓMIÁJA
vállalat számára, ha új üzemét külföldön építi fel, és ezzel kikerüli a vám megfizetését.
Az indexelt (D,, MR,) görbék viszont akkor mutatják a vállalat által elérhet~ árat és ha- 5. A FIZETÉSI MÉRLEG ÉS A VALUTAPIAC
tárbevételt, ha a hazai telephelyén termel, és onnan exportál a vám megfizetése mellett.
A D és D, keresleti görbe azért nem párhuzamos, mert az értékvám abszolút összege 5.1. A nemzetközi fizetési mérleg
annál nagyobb, minél drágább a termék. Nulla árnál, vagyis a vízszintes tengelyen a két
görbe összefut, akárcsak a két határbevételi görbe. A nemzetközi fizetési mérleg összesíti mindazokat a gazdasági m~veleteket,
amelyek egy id~szak alatt létrejönnek a belföldiek (rezidensek) és a külföldiek
Ha a hazai telephelyet választja a vállalat, akkor az MR,=MC profitmaximum-feltétel
(nem rezidensek) között. Célja els~sorban az, hogy a gazdaságpolitikai döntéshozók
érvényesül. Ennek alapján ql, mennyiséget érdemes gyártania és kiszállítania, amin egy-
számára összevont információkat szolgáltasson az ország küls~ gazdasági
ségenként p,, árbevételt érhet el. A vev~k azonban p, áron vehetik meg a terméket, mert a
kapcsolatairól. A fizetési mérleg statisztikai módszerekkel összegy~jtött és feldolgozott
p,—p,, vámot is meg kell fizetni (nekik vagy az export~r vállalatnak, ami technikai kérdés adatai flow jelleg~ek, a gyakorlatban általában egy évre vagy negyedévre vonatkoznak.
csupán).
A fenti definíció el~ször azt a kérdést veti fel, hogy vajon milyen gazdasági egység
De dönthet a vállalat termel~ üzemének külföldi felépítése mellett is. Ebben az esetben
tekinthet~ belföldi szerepl~nek, azaz hogyan határoljuk el a belföldieket a külföldiekt~l.
modellünk adottságai a qf értékesítési mennyiséget és a pf eladási árat tennék optimálissá
A fizetésimérleg-nyilvántartás szempontjából az adott ország gazdasági szerepl~jének
számára. Ezzel a vállalat nagyobb árbevételhez és profithoz jut, mert az általa elérhet~
tekinthet~ az a háztartás, személy, vállalat, vagy egyéb intézményi egység, amelynek
ár emelkedik, és a termék értékesített mennyisége is n~ a hazai termeléssel összevetve.
gazdasági érdeke az adott ország gazdasági területéhez köt~dik. Egy ország
A vállalatnak tehát érdemes e modellben megkerülnie a vámfalat, és kihasználnia a vám
gazdasági területe némileg különbözik földrajzi területét~l. A gazdasági területbe
által létrehozott lokációs el~nyt a külföldi telephelyen. Emellett a vev~k is jobban jár-
beletartoznak az ország kormányzata által ellen~rzött, más ország földrajzi területén
nak, mint import esetén, mert alacsonyabb áron juthatnak a termékhez, többet vásárol-
lév~ elkülönült területi egységek, mint a követségek, konzulátusok, katonai bázisok,
nak bel~le, és ennek megfelel~en növekszik a fogyasztói többletük. Ezt az esetet az an-
tudományos kutatóállomások stb. Ennek megfelel~en más országok hasonló elkülönült
gol nyelv~ szakirodalomban a tömör, de nehezen lefordítható tarig factory kifejezéssel
területi egységei nem tartoznak azon ország gazdasági területéhez, melynek földrajzi
illetik.
területén elhelyezkednek. A gazdasági terület magában foglalja az ország földrajzi
Mindezzel együtt még a befogadó állam költségvetése sem jár feltétlenül rosszul. Elesik területén lev~ vámszabadterületeket, vámáruralctárakat stb. is.
ugyan a vámbevételt~l, de a betelepül~ külföldi cég foglalkoztatást teremt az iparágban,
A belföldi és külföldi gazdasági szerepl~k elhatárolását is konvenciók szabályozzák. A
ahol új jövedelmek keletkeznek, amelyek gyarapíthatják az adóbevételeit. Vesztesek
háztartások esetében a lakóhely elhelyezkedése a dönt~ kritérium. Az egyének azonban
lehetnek viszont azok, legalábbis rövid távon, akik az üzem külföldre telepítése miatt
gyakran töltenek rövidebb-hosszabb id~t külföldön, és ilyenkor kérdésessé válik
állás nélkül maradnak a vállalat eredeti telephelyén, és csökkenhetnek itt az állami adó-
hovatartozásuk. Itt az a f~szabály, hogy statisztikailag már külföldi gazdasági
bevételek is.
szerepl~nek tekintend~k, ha külföldi tartózkodásuk id~tartama eléri vagy meghaladja az
A valóságban persze nincsenek ilyen vegytiszta helyzetek, mint az egyszer~sített model- egy évet. Az egy évnél hosszabb ideig külföldön dolgozó vendégmunkások például már
lünkben. A döntésbe a vámon kívül még számos más lokációs el~ny is beleszólhat, els~- a befogadó ország gazdasági szerepl~jének számítanak.
sorban a költségek különbségei a két telephely között. Ha a vállalat hazai telephelyén
A vállalatok esetében akkor merülhetnek fel kételyek, ha részben vagy egészben
költségel~nnyel termelhet a külföldi telephelyhez képest, akkor a vállalat komoly koc-
külföldi állampolgárok tulajdonában vannak. Egy vállalat azon ország gazdasági
kázatot vállal a külföldi direktberuházással. A kérdéses vám csökkentése ugyanis meg-
szerepl~jének számít, amelynek területén hosszabb id~szakon keresztül m~ködik. Így
fordíthatja a telephelyi el~nyöket, s akkor utólag rossz döntésnek bizonyulhat a külföldi
például az Esztergomban m~köd~ Suzuki gyár magyar gazdasági szerepl~nek számít. A
direktberuházás. Az is el~fordulhat azonban, hogy egy harmadik országban lév~ telep-
Japánban m~köd~ anyavállalatával lebonyolított gazdasági m~veletei tehát bekerülnek
hely rendelkezik olyan lokációs el~nyökkel, amelyek minden mást háttérbe szorítanak,
Magyarország és Japán fizetési mérlegébe is.
és oda kell telepíteni inkább a termelést, vállalva még a vám terheit is. E tekintetben az a
tapasztalat, hogy a nemzetközi kereskedelem fokozatos liberalizálásával csökken a vi- A további gazdasági szerepl~k között megemlítend~k a magán nonprofit szervezetek és
szonylagos jelent~sége a vámok és más korlátozások által megteremtett lokációs el~- a kormányzat. Egy nonprofit szervezet általában azon ország gazdasági szerepl~jének
nyöknek. számít, amelyben hivatalosan bejegyezték. Ha azonban az adott nonprofit szervezet
nemzetközi méretekben tevékenykedik, és ennek során más országokban fiókintéz-
ményeket tart fenn (mint például az Amnesty International, a Greenpeace), akkor azok
180 5. A FIZETÉSI MÉRLEG ÉS A VALUTAPIAC
m~ködési területükön belföldi gazdasági szerepl~nek számítanak. A kormányza
természetesen az általa kormányzott ország gazdasági szerepl~jének tekintend~. A
kormányzati szektorba tartoznak a különböz~ minisztériumok, hivatalok és egyéb
intézmények, ideértve a külföldön m~köd~ követségeket, konzulátusokat, katonai.
bázisokat stb. is. Végül a nemzetközi szervezetek minden ország szempontjából külföldi'
gazdasági szerepl~nek számítanak.
A fizetési mérleg definíciójában gazdasági m~veletek (tranzakciók) szerepelnek, s
ennek jelentése is tisztázandó. A fizetési mérleg ugyanis — nevével ellentétben — nem
pusztán a nemzetközi fizetéseket, pénzáramlásokat rögzíti, hanem a belföldi és a
külföldi gazdasági szerepl~k között végbemen~ összes tranzakciót. A gazdasági
tranzakció azt jelenti, hogy egy gazdasági érték gazdát cserél két szerepl~ között. A
tranzakciók kétféle alaptípusát különböztethetjük meg. Egy m~velet lehet csere vagy
transzfer jelleg~. Csere esetében a tranzakció közvetlen ellenszolgáltatást foglal
magában: egy gazdasági szerepl~ átad egy gazdasági értéket egy másiknak, és cserében
ellenértéket kap más formában. A transzfereknél nincsen közvetlen ellenszolgáltatás;
az egyik gazdasági szerepl~ önként átadja a gazdasági értéket a másik szerepl~nek, és
nem vár ellenértéket érte.
Ezen túlmen~en a gazdasági tranzakciókat megkülönböztethetjük a szóban forgó
gazdasági érték jellege szerint. A tranzakció tárgya lehet reál er~forrás, ami alatt
javakat, szolgáltatásokat és jövedelmeket értünk, másrészt lehet pénzügyi jószág, ami
különböz~ értékpapírokat, hiteleket stb. és magát a pénzt jelenti. A pénzügyi javakra
vonatkozó tranzakciók jelenthetik a pénzügyi javak cseréjét (például részvényvásárlást),
egy új pénzügyi jószág megteremtését (például kötvénykibocsátást) vagy egy meglev~
pénzügyi jószág megsemmisítését (például egy hitel visszafizetését).
A nemzetközi gazdasági tranzakciók esetében az egyik szerepl~ belföldi, a másik
pedig külföldi (nem rezidens). A fizetésimérleg-nyilvántartás célja az, hogy minden
nemzetközi gazdasági tranzakció bekerüljön az adott ország fizetési mérlegébe;
ugyanakkor ne kerüljön be olyan tranzakció, amelyben csak belföldi, vagy csak külföldi
gazdasági szerepl~k vesznek részt. E szabály alól azonban vannak kényszer~ kivételek.
A fizetési mérleg könyvelési elvei
A fizetési mérleg könyvelésében minden tranzakciót kétoldalúnak, csere jelleg~nek
tekintünk. A tranzakciók túlnyomó többsége természetesen tényleg ilyen. Ennek
megfelel~en a kett~s könyvvitel szabályai szerint eljárva, minden tranzakciót két
könyvelési tételként vezetnek be a fizetési mérlegbe, egyik oldalát a mérleg Követel (+),
másikat pedig a Tartozik (—) oszlopába'. Ebb~l az egyik bejegyzés magára a tranzakció
tárgyára vonatkozik, a másik pedig azonos értékben kiegyenlít~ tételként, rendszerint
valamely pénzügyi eszköz mozgásaként kerül be a mérleg másik oldalára. A
transzfereknél — mivel azok egyoldalú tranzakciók — közvetlenül nem alkalmazható a '
kett~s könyvvitel technikája. De hogy ne sérüljenek a mérlegszer~ összefüggések,
I Az el~jelek arra utalnak, hogy a Követel (+) oldalra kerül~ tételek növelik az egyes
részmérlegek egyenlegét, míg a Tartozik (—) tételek csökkentik azt.
5. A FIZETÉSI MÉRLEG ÉS A VALUTAPIAC 181
ezeket is kétoldalú tranzakcióknak tekintik. A tényleges áru- pénz- vagy egyéb áramlást
az arra kijelölt rovatba könyvelik, míg a fizetési mérlegbe iktatott transzfer rovatok
ellenszámlaként szerepelnek, ahová a tranzakció mesterséges kiegyenlít~ tételét vezetik
be. A 5.1. táblázat foglalja össze a fizetési mérleg könyvelésének alapvet~ szabályait.
5.1. táblázat
A fizetési mérleg könyvelési elvei
Követel (+) Tartozik (—)
Reál er~források kiáramlása Reál er~források beáramlása
Külffildiekkel szembeni tartozások Külföldielckel szembeni követelések
növekedése és követelések csökkenése növekedése és tartozások csökkenése
A táblázatban szerepl~ könyvelési konvenciókat úgy is meg lehet fogalmazni, hogy azok
a m~veletek, amelyekb~l jelenlegi vagy jöv~beli külföldi bevétele származik a
belföldieknek (például az export) a Követel oldalra kerülnek, és maga a tényleges vagy
jöv~beli bevétel (például az exportért járó fizetség), mint kiegyenlít~ tétel a Tartozik
oldalra kerül. Ezzel szemben azokat a tranzakciókat, amelyek a belföldi gazdasági
szerepl~k számára jelenlegi vagy jöv~beli kifizetéssel járnak (például az import) a
Tartozik oldalra könyvelik, míg ezen tranzakciók kiegyenlít~ tételeit (például az import
ellenértékének kifizetését) a Követel oldalra vezetik be.
A fizetési mérleg szerkezete
A fizetési mérleg könyvelési elveinek ismeretében a következ~kben áttekintjük a fizetési
mérleg szerkezetét, vagyis a különböz~ tranzakciók rögzítésére szolgáló rovatokat, a
különböz~ részmérlegeket és a nemzetközi tranzakciók jellemz~ típusait. A fizetési
mérleg felépítésének összhangban kell lennie a nemzeti számlarendszer felépítésével és
a világgazdaságban lezajló tranzakciók jellegével. Mivel ez utóbbiak állandóan
változnak a világgazdaság fejl~dése során, ezért a fizetési mérleg felépítésének követnie
kell ezen változásokat. A Nemzetközi Valutaalap (International Monetary Fund, IMF)
dolgozza ki a fizetési mérleg szerkezetére vonatkozó ajánlásokat, az egyes országok
pedig alkalmazzák ezeket saját nyilvántartási rendszerüknek és gazdasági sajátosságainak
megfelel~en.
A fizetési mérleg ajánlások legutóbbi átdolgozását 1993-ban végezték el a nemzeti
számlarendszer (System of National Accounts, SNA) megújításához kapcsolódóan. Az
alábbi ismertetésben az 1993-as fizetési mérleg ajánlásokban2 megfogalmazottakat
fogjuk követni. Eszerint a fizetésimérleg-nyilvántartás három alapvet~ részb~l áll. A
folyó fizetési mérleg (current account) tartalmazza az áruk és szolgáltatások, a munka-
és t~kejövedelmek valamint a folyó transzferek nemzetközi áramlását. A t~kemérleg
(capital account) a t~ketranszfereket és a nem termelt, nem pénzügyi eszközök
forgalmát rögzíti. A pénzügyi mérleg (financial account) pedig a pénzügyi aktívákkal
2 Lásd International Monetary Fund [1993]: Balance of Payments Manual. 5. kiadás.
182 5. A FIZETÉSI MÉRLEG ÉS A VALUTAPIAC 5. A FIZETÉSI MÉRLEG ÉS A VALUTAPIAC 183

kapcsolatos nemzetközi gazdasági m~veleteket regisztrálja.3 A 5.2. táblázat mutatja a turisták külföldi kiadásait jelenti. AZ áruk és szolgáltatások exportját a Követel (+), míg
fizetési mérleg felépítését. az importot a Tartozik (—) oldalra könyveljük.
5.2. táblázat A folyó fizetési mérleg 3. rovatában a termelési tényez~k jövedelmeit könyveljük el.
A fizetési mérleg felépítése Ez a tétel a tényez~k nemzetközi mozgásával kapcsolatos, úgy tekintjük, hogy tényez~k
átengedésével nyújt egyfajta szolgáltatást az egyik ország a másiknak. A hazai
I. Folyó fizetési mérleg (1+2+3+4) gazdasági szerepl~k külföldi eredet~ munka- és t~kejövedelmét, mint a nyújtott tényez~i
1.Áruk szolgáltatás értékét a Követel (+) oldalra könyvelik, a külföldiek belföldi eredet~
2. Szolgáltatások jövedelme, mint a kapott tényez~i szolgáltatás értéke pedig a Tartozik (—) oldalra kerül.
3. Jövedelmek A jövedelmek között kiemelked~ jelent~sége van a t~kejövedelmeknek, a nemzetközi Oisn
4. Viszonzatlan folyó átutalások t~keáramlás óriási összegei miatt. Ide tartoznak a nemzetközi hitelek kamatai, a
II. T~kemérleg (5+6+7) portfólió- és m~köd~t~ke-befektetéssel idegen országban szerzett osztalékok, profitok.
5. Államháztartás viszonzatlan t~keátutalásai Magyarország fizetési mérlegében ez a rovat jelent~s negatív egyenleget mutat, mert itt
5. Egyéb szektorok viszonzatlan t~keátutalásai jelennek meg az ország külföldi adósságállománya után fizetend~ kamatok valamint a
7. Nem termelt, nem pénzügyi eszközök forgalma Magyarországon m~köd~ külföldi vállalatok tulajdonosi jövedelmei.
M. Pénzügyi mérleg (8+9+10)* A folyó fizetési mérleg utolsó rovata a viszonzatlan folyó átutalásokat (current
8. Közvetlen t~kebefektetések transfers), azaz a nemzetközi folyó transzfereket tartalmazza. Az 1993-ban megjelent
9. Portfólióbefektetések fizetési mérleg ajánlások a korábban egységesen kezelt transzfereket a rendelkezésre
10. Egyéb befektetések álló jövedelmet érint~ folyó és a vagyont (eszközállományt) érint~ t~ketranszferekre
IV. Tévedések és kihagyások egyenlege bontották, az utóbbiakat pedig a megváltozott tartalmú t~kemérlegbe helyezték át. A
V. Teljes fizetési mérleg (I+II+M+IV) nyújtott folyó transzferek közé tartoznak a nemzetközi szervezeteknek fizetett tagdíjak,
VI. Nemzetközi tartalékok változása az ország által adott segélyek és egyebek. A kapott folyó transzferek a kapott
* A nemzetközi tartalékok változása nélkül4 segélyeket, támogatásokat és egyéb beáramló egyoldalú átutalásokat ölelik fel. A folyó
transzferek között jelennek meg a tartósan külföldön él~ vendégmunkások hazautalt
Ezek után nézzük a fizetési mérleg egyes rovatainak tartalmát! A folyó fizetési
jövedelmei is. (~k ugyanis egy esztend~ után már a befogadó ország gazdasági
mérlegben els~ként az áruk (termékek) és szolgáltatások exportja és importja
szerepl~jének számítanak.)
szerepel. Az áruexport és -import önmagáért beszél. A szolgáltatások forgalmában a
legfontosabbak az idegenforgalmi, a szállítási, hírközlési, a biztosítási és szakért~i A transzferek elszámolása csak mesterségesen szorítható be a kett~s könyvelés szabályai
szolgáltatások. A szolgáltatások exportja azt jelenti, hogy belföldiek szolgáltatásokat közé, ugyanis nincsen a cseréknél megszokott ellentételezés, amelyet a másik oldalra
teljesítenek külföldiek számára, például a hazai vasúttársaság tranzitszállítást végez az könyvelhetnénk. Az egyoldalú átutalások rovat éppen arra szolgál, hogy egy másik
országon keresztül külföldiek megbízásából. Idegenforgalmi szolgáltatások exportjának rovatban megjelen~ tényleges áramlás ellenszámlája legyen. Ha Magyarország mondjuk
számít, ha külföldi turisták, üzletemberek stb. belföldön költekeznek. A szolgáltatások 1 millió euró értékben gyógyszersegélyt nyújt egy katasztrófa sújtotta országnak, akkor
importjába számít, ha hazaiak külföldiek szolgáltatásait veszik igénybe, például külföldi a kiszállított gyógyszer értékét, mint exportot a folyó fizetési mérleg Követel (+)
biztosítókkal kötnek szerz~dést. Az idegenforgalmi szolgáltatások importja a hazai oldalára vezetjük be, de ezzel együtt 1 millió eurót a nyújtott transzferek között a
Tartozik (—) oldalon is elkönyvelünk.
Ha az eddig említett tételeket összesítjük, és a Követel (+) tételek összegéb~l levonjuk a
Tartozik (—) tételek összegét, akkor a folyó fizetési mérleg egyenlegét kapjuk
3 Az 1993 el~tt érvényes IMF ajánlások alapján a fizetési mérleg a folyó fizetési mérlegb~l és a eredményül.
t~kemérlegb~l állt. E korábbi beosztásban a t~kemérleg lényegében a mai pénzügyi mérlegnek
felelt meg. A mai szerkezetben szerepl~ t~kemérleg tartalma viszont teljesen más, semmi köze A t~kemérleg tartalma teljesen megváltozott az 1993 el~tti fizetési mérleg sémához
nincs a régebbi t~kemérleghez. Számos tankönyv és kézikönyv még ma is a régebbi fizetési képest. A megújult t~kemérleg a viszonzatlan t~keátutalásokat (t~ketranszfereket),
mérleg szerkezetet tartalmazza. A továbbiakban — ahol szükséges — utalunk a régi és az új valamint a nem termelt, nem pénzügyi eszközök forgalmát rögzíti. A viszonzatlan
beosztás különbségeire. t~keátutalások részben t~kejavak vagy beruházási célú pénzeszközök egyoldalú
4 Elvileg a VI. rovatban szerepl~ nemzetközi tartalékok változása is a pénzügyi mérleghez nemzetközi áramlását jelentik. A t~ketranszferek másik fajtája a nemzetközi adósság-
tartozik, de nagy jelent~sége miatt és a fizetési mérleg bels~ összefüggéseinek megértése elengedés. Természetesen a t~ketranszferekre is az ellenszolgáltatás nélküli tranzakciók
érdekében célszer~ mégis elkülöníteni a pénzügyi mérlegt~l ezt a rovatot.
S 184 5. A FIZETÉSI MÉRLEG ÉS A VALUTAPIAC
speciális könyvelési szabályai vonatkoznak, tehát a t~ketranszferek számla
ellenszámlaként szolgál. Ha például egy ország adósságának egy részét a külföldiek
elengedik, akkor ez az adós ország pénzügyi mérlegének valamelyik rovatában a
Tartozik (—) oldalon jelenik meg, mint a tartozások csökkenése, a t~kemérlegen belül
pedig a Követel (+) oldalra kerül, mint kapott t~ketranszfer.
A nem termelt, nem pénzügyi eszközök (non-produced, nonfinancial assets) között
szerepelnek a szabadalmi jogok, a szerz~i/kiadói jogok, az áruvédjegyek, a franchise
jogok és a természeti er~források (például term~föld, bányászati jog) eladása
külföldieknek, illetve megvétele külföldön. Ha például belföldiek kiadói jogokat
vesznek meg külföldön, akkor ez a m~velet, mint a külföldiekkel szembeni aktívák
(követelések) növekedése (és mint kifizetend~ tétel) a t~kemérleg Tartozik (—) oldalára
kerül.
A pénzügyi mérlegben regisztrálják a tényleges t~kemozgásokat, ezen belül a pénzügyi
aktívák áramlásait. Közvetlen t~kebefektetéssel (foreign direct investment, FDI), mint
a 4. fejezetben láttuk, meghatározó befolyásra lehet szert tenni egy vállalat
irányításában. Az IMF ajánlása, az SNA-rendszerrel összhangban 10% feletti
tulajdonrész megszerzését tekinti közvetlen tökebefektetésnek. Ha például egy hazai
vállalat megvásárolja egy külföldi vállalat 50%-os részvénypakettjét, akkor ez a
közvetlen t~kebefektetések rovat Tartozik (—) oldalára kerül, mivel ezzel növekednek a
belföldiek külföldiekkel szemben fennálló követelései. Ha külföldiek hajtanak végre
közvetlen t~kebefektetést belföldön, akkor ez a külföldiekkel szemben fennálló
tartozások növekedését jelenti, és így a pénzügyi mérleg Követel (+) oldalán jelenik
meg ebben a rovatban.
A portfólióbefektetés (ponton° investmeni) pénzügyi aktívák megvásárlását jelenti, de
a közvetlen t~kebefektetésekkel szemben nem nyújt tényleges irányítási jogokat külföldi
vállalatokban. Ide tartozik az irányító pakettet el nem ér~ részvénycsomagok, külföldi
kötvények és egyéb értékpapírok megvásárlása. Ha belföldiek vásárolnak 10%-os
részesedést el nem ér~ külföldi részvénypakettet, külföldi kötvényeket vagy egyéb
értékpapírokat, akkor ezzel növekszenek a nemzetgazdaság külföldiekkel szembeni
követelései, és így a m~veletet a Tartozik (—) oldalra könyveljük. Ha külföldiek
vásárolnak ugyanígy belföldi értékpapírokat, akkor ez a hazai ország szempontjából a
külföldiekkel szembeni tartozások növekedését jelenti, és így a Követel (+) oldalra
kerül.
Az egyéb befektetések (other investments) között szerepelnek az adott és kapott
kereskedelmi hitelek, bankhitelek valamint a kiáramló és beáramló pénzösszegek. A
belföldiek által külföldieknek nyújtott hitelek a külföldiekkel szemben fennálló
követelések növekedését jelentik, és így a Tartozik (—) oldalra kerülnek. A kapott
hitelekkel viszont a külföldiekkel szemben fennálló tartozások emelkednek, így ezeket a
Követel (+) oldalra kell elkönyvelni. Ha belföldiek külföldi valutát szereznek meg
bármilyen alapon, akkor ez azt jelenti, hogy a követeléseik n~nek a külföldiekkel
szemben, és így a beáramló valutát a pénzügyi mérleg Tartozik (—) oldalára könyveljük.
A külföldi valuta birtoklása azért jelent a külfölddel szembeni követelést, mert érte
bármikor igényt tarthatunk külföldi reál er~forrásokra, illetve vagyoni elemekre. Szintén
5. A FIZETÉSI MÉRLEG ÉS A VALUTAPIAC
a Tartozik (—) oldalra kerül a hazai valuta beáramlása (ha az exportot mondjuk hazai
185
valutában fizetik ki), mert ekkor a külföldiekkel szembeni tartozások csökkennek. Itt
érdemes egy pillanatra megállni, és ezt az els~ pillantásra furcsának t~n~ dolgot jól
emlékezetbe vésni: a pénzbeáramlás a negatív oldalra kerül! Ugyanilyen logika
alapján a külföldi vagy belföldi valuta kiáramlása a Követel (+) oldalon jelenik meg.
A nemzetközi tartalékok (reserve assets) változását kiemelt fontosságuk miatt
helyeztük külön rovatba. A nemzetközi tartalékok az ország devizatartalékait jelentik,
pontosabban azokat a likvid eszközöket, amelyeket azonnal fel tud használni
nemzetközi kötelezettségeinek teljesítésére. Ezeket a központi bank kezeli, f~ként a
fizetési mérleg egyensúlytalanságának finanszírozására vagy a valutaárfolyam
befolyásolására szolgálnak. A nemzetközi tartalékok állománya stock jelleg~ kategória,
ez tehát nem szerepelhet a fizetési mérlegben, ide csak ezen állomány fiow jelleg~
változásait kell bevezetni. E rovat könyvelési elvei ugyanazok, mint a pénzügyi mérleg
más soraié. A központi bank tartalékainak növekedésével (pénzbeáramlással)
emelkednek a külfölddel szembeni követelések, ezért ez a Tartozik (—) oldalra kerül,
míg a tartalékok csökkenése (pénzkiáramlás) a külfölddel szembeni követelések
csökkenését jelenti, ezért ezt a Követel (+) oldalra írjuk.
Mivel a kett~s könyvelés elvének megfelel~en minden Követel (+) tételnek megfelel
egy vele azonos érték~ Tartozik (—) tétel a számviteli fizetési mérlegben, ezért a
Követel (+) és a Tartozik (—) tételek összértéke szükségképpen megegyezik egymással.
Ebb~l következ~en a számviteli fizetési mérleg egyenlege azonosan egyenl~ nullával.
Ez a követelmény a gyakorlatban általában nem teljesül, mivel el~fordulnak illegális, be
nem jelentett tranzakciók és egyéb statisztikai pontatlanságok is. Ezeket a tévedések és
kihagyások egyenlege (net errors and omissions, NEO) rovattal egyenlítik ki, és így
hozzák létre a számviteli azonosságot. A tévedések és kihagyások alacsony értéke
azonban nem jelenti feltétlenül a statisztika megbízhatóságát, hiszen az ellentétes el~jel~
hibák kiegyenlíthetik egymást.
A fizetési mérleg részmérlegei közül a már említetteken kívül fontos még a teljes
fizetési mérleg, amit néha jelz~ nélkül egyszer~en fizetési mérlegként emlegetnek. E
részmérleg az összes rovat összevonásával jön létre, egyedül a nemzetközi tartalékok
változása nem szerepel benne. A teljes fizetési mérleg tehát a legnagyobb olyan
részmérleg a számviteli fizetési mérlegen belül, amelynek még lehet nullától különböz~
egyenlege. Ez azonban abszolút értékben azonosan egyenl~ a nemzetközi tartalékok
változásának egyenlegével, de közülük az egyiknek negatív, a másiknak pedig pozitív az
el~jele (ha nem nulla mindkett~). Ha például a központi bank devizatartalékai 200 millió
euró értékben növekedtek egy év alatt (azaz a VI. rovat egyenlege —200 millió €), akkor
azt mondjuk, hogy az ország fizetési mérlege 200 millió euró többletet mutatott. A teljes
fizetési mérleg egyenlegét ezek szerint a következ~képp kapjuk:
BP F=.• CA + KA + FA , (5.1.)
ahol BP a teljes fizetési mérleg egyenlege (balance of payments), CA a folyó fizetési
mérleg egyenlege (current account balance), K,4 a t~kemérleg egyenlege (capital
account balance) és FA a tartalékváltozások nélkül vett pénzügyi mérleg egyenlege
186 5. A FIZETÉSI MÉRLEG ÉS A VALUTAPIAC '
(financial account balance). Itt már feltételeztük, hogy hajszálpontos a fizetésimérleg-
statisztika, és ezért nulla a tévedések és kihagyások egyenlege. Ezt a feltevésünket a '^
továbbiakban is fenntartjuk. Így a számviteli fizetési mérlegen belül a nemzetközi
tartalékok rovat az egyenlegez~ tétel szerepét játssza.
A fizetési mérleg és a nemzeti számlarendszer azonosságai
A fizetésimérleg-statisztika összhangban áll az ország gazdasági tevékenységét felmér~
nemzeti számlarendszerrel. Az alábbiakban bemutatjuk a nemzeti számlarendszer
legfontosabb mutatói és a fizetési mérleg részmérlegei közötti összefüggéseket:
Induljunk ki a bruttó hazai termék (gross domestic product, GDP) felhasználását leíró —
a makroökonómiából jól ismert — jövedelemazonosságból. Eszerint:
GDP-C+1+G+NX, (5.2.)
vagyis a nemzetgazdaságban keletkez~ bruttó jövedelem utólagosan mindig megegyezik
a magánfogyasztás (C), a beruházás (I), a kormányzati vásárlás (G) valamint a nettó
export (NX) összegével. A nettó export pedig nem más, mint az export és az import
különbsége, tehát a fizetési mérleg els~ két (javak és szolgáltatások) sorának összevont
egyenlege, amit külkereskedelmi mérleg egyenlegként is emlegetnek.
Az azonosság mindkét oldalához hozzáadva a külföldr~l megszerzett tényez~jövedelmek
egyenlegét (net income fronz abroad, NY) megkapjuk a bruttó nemzeti jövedelem (gross
national income, GNI) összegét:
GNI .-.C+I+G+NX+NY. (5.3.)
A bruttó nemzeti jövedelemhez hozzáadva a viszonzatlan folyó átutalások (folyó '
transzferek) egyenlegét (net current transfers, NC7) a legátfogóbb nemzeti jövedelem
kategóriához a bruttó nemzeti rendelkezésre álló jövedelemhez (gross national
disposable income, GNDI) jutunk:
GNDI C + I + G + NX + NY + NCT (5.4.)
A jobb oldalon álló kifejezés utolsó három tagjának összege pedig nem más, mint a
folyó fizetési mérleg egyenlege:
CA NX + NY + NCT . (5.5.)
Így tehát a rendelkezésre álló nemzeti jövedelem értéke egyenl~ a fogyasztás, a
beruházás, a kormányzati vásárlások és a folyó fizetési mérleg egyenlegének
összegével:
GNDI:=-C+I+G+CA. (5.6.)
187
5. A FIZETÉSI MÉRLEG ÉS A VALUTAPIAC
Vonjuk le most mindkét oldalból a jövedelem bels~ felhasználását jelent~ C + I + G
összeget! Ekkor azt kapjuk, hogy a folyó fizetési mérleg egyenlegét a rendelkezésre álló
jövedelem és a jövedelem bels~ felhasználásának különbsége adja meg:
CA GNDI — (C + / + G) . (5.7.)
Eszerint például a folyó fizetési mérleg deficitje (hiánya) azt jelzi, hogy a belföldiek
megszerzett jövedelmüknél több jövedelmet használtak fel. A rendelkezésre álló
jövedelem és az összfogyasztás különbsége adja meg a társadalmi (nemzeti)
megtakarítás értékét (national saving, S), ahol az összfogyasztás a magánfogyasztásból
(C) valamint a közösségi fogyasztásból (G) áll:
S E GNDI — C — G . (5.8.)
A társadalmi megtakarítás tehát a rendelkezésre álló jövedelem magánfogyasztásra,
valamint közösségi fogyasztásra el nem költött része. A társadalmi megtakarítást a jobb
oldalon szerepeltetve a folyó fizetésimérleg-elemzések alapösszefüggését kapjuk meg:
CA E S — I . (5.9.)
Eszerint a folyó fizetési mérleg egyenlege azonosan egyenl~ a társadalmi megtakarítás
és a beruházás különbségével. A folyó fizetési mérleg többlete azt jelzi például, hogy a
belföldi gazdasági szerepl~k (a háztartások, vállalatok és az állam) összesen nagyobb
összeget takarítottak meg a belföldi beruházások értékéné15.
A folyó fizetési mérleg és a t~kemérleg összesített egyenlege adja meg azt, hogy a
gazdasági m~veletek következtében hogyan változott a belföldiek nettó külföldi
követelésállománya (követelések — tartozások). Ezt nettó külföldi befektetésnek (net
foreign investment, NFI) is nevezzük. Így a következ~t írhatjuk föl:
CA + KA NFI . (5.10.)
Ha a nettó külföldi befektetés pozitív, akkor ez azt jelenti, hogy a belföldiek
külföldiekkel szembeni követeléseket halmoztak fel, vagy csökkentették külföldiekkel
szembeni tartozásaikat. Ez nagyrészt a folyó fizetési mérleg aktívuma (vagyis a belföldi
megtakarításoknak a beruházások fölötti többlete) révén lehetséges. Emellett a nettó
külföldi követelésállományt növeli a t~kemérleg pozitív egyenlege is, e szempontból
tehát jótékony hatásúak például a kapott t~ketranszferek.
A negatív NFI viszont azt jelenti, hogy növekedett a külföldiekkel szemben fennálló
nettó tartozásállomány (vagy csökkent a nettó követelésállomány) a folyó fizetési
mérleg és/vagy a t~kemérleg negatív egyenlege révén. Magyarország esetében a folyó
fizetési mérleg tartós hiánya egyre növeli a nettó külföldi tartozásállományt.
S Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a fenti összefüggés pusztán egy ex post azonosság, amely
minden körülmények között teljesül. önmagában még nem elégséges oksági, vagy
függvényszer~ kapcsolatok kimondásához. A folyó fizetési mérleg érdemi közgazdasági
vizsgálatához elemezni kell a megtakarításokat és beruházásokat befolyásoló tényez~ket, illetve a
folyó fizetési mérlegre ható egyéb tényez~ket is.
 188 5. A FIZETÉSI MÉRLEG ÉS A VALUTAPIAC 5. A FIZETÉSI MÉRLEG ÉS A VALUTAPIAC 189

Ugyanakkor ezt a helyzetet némileg enyhíteni fogja a t~kemérleg pozitív egyenlege. Az például a hazai szerepl~k kezén lév~ külföldi értékpapírok piaci ára, és a hazai szerepl~k
Európai Uniótól remélhet~en beérkez~ transzferek nagy része ugyanis a t~kemérlegbe birtokában lév~ devizák árfolyama, ugyanígy a külföldiek tulajdonában lév~ hazai pénz
tartozó egyoldalú t~keátutalásnak számít, míg az Unió központi költségvetésébe fizetett • és értékpapírok árfolyama is ingadozhat. Ezek az ár- és árfolyamváltozások esetenként
hozzájárulásunk folyó transzferként a magyar folyó fizetési mérleget terheli. nagyon jelent~s vagyongyarapodást vagy -vesztést eredményezhetnek.
A nemzetközi befektetési pozíció alapján meghatározható egy gazdaság eladósodott-
A nemzetközi befektetési pozíció
ságának mértéke is. Az egyik álláspont szerint a nettó befektetési pozíció (külföldiekkel
A nemzetközi befektetési pozíció (international investment position) a belföldi szembeni követelések állománya mínusz tartozások állománya) önmagában megmutatja
gazdasági szerepl~knek a külföldiekkel szemben fennálló követelés- és a gazdaság nettó adósi/hitelez~i helyzetét. Eszerint nettó hitelez~ azon ország, amelynek
tartozásállományát mutatja. E mérleg a fizetési mérleggel szemben stock jelleg~, azaz Összesen több követelése van a külföldiekkel szemben, mint amennyi tartozása, és nettó
egy id~pontra vonatkozóan regisztrálja a fenti állományokat. Ha külföldiekkel szemben adós az ország, ha nettó befektetési pozíciója negatív. Kifinomultabb nézetek szerint,
fennálló követelések állományából levonjuk a külföldiekkel szembeni tartozásokat, amelyet az IMF, a Világbank és az OECD is elfogadott, csak a nemzetközi befektetési
akkor a nettó nemzetközi befektetési pozíciót kapjuk, ami az ország szempontjából pozíció nem részvény elemeinek egyenlege világít rá a gazdaság nettó adósi/hitelez~i
pozitív vagy negatív el~jel~ vagyoni értéket jelent. Ha ezt hozzáadjuk a gazdaság nem : helyzetére, mivel a részvények tulajdonjogokat és nem hitelviszonyt testesítenek meg.
pénzügyi eszközeinek értékéhez, akkor a nemzetgazdaság nettó vagyonát kapjuk6. A fizetési mérleg és a nemzetközi befektetési pozíció kölcsönhatásban áll egymással. A
A nemzetközi befektetési pozíció sorai a pénzügyi mérlegnek megfelel~ bontásban fizetési mérleg a nettó külföldi befektetésen (NFI) keresztül fejti ki hatását, mert az NFI
tartják nyilván a követeléseket és tartozásokat, oszlopai pedig az év eleji nyitó azt mutatja, milyen változások következtek be tranzakciós okokból a nemzetközi
állományt, az év közbeni változásokat valamint az év végi záró állományt mutatják. Az befektetési pozícióban. Ha az NFI például pozitív, vagyis többletet mutat a folyó fizetési
év közbeni változásoknak különféle okai lehetnek, a mérleg ezeknek külön oszlopokat ; mérlegnek és t~kemérlegnek az összesített egyenlege, akkor ez növeli a külföldiekkel
tart fenn. A nemzetközi befektetési pozíció felépítését a 5.3. táblázat mutatja. szemben fennálló követeléseket vagy csökkenti a tartozásokat. Ennélfogva az ország
nettó befektetési pozíciója növekszik, ha az árváltozásokból vagy a valutaárfolyamok
5.3. táblázat
változásaiból adódó hatások nem ellensúlyozzák ezt. Ellenkez~leg, a deficites folyó
A nemzetközi befektetési pozíció
fizetési mérleg és t~kemérleg csökkenti a nettó befektetési pozíció értékét.
Évközi változások okok szerint De a nettó befektetési pozíció is visszahat a fizetési mérlegre, hiszen ez t~kejövedelmek
Év eleji Ár- Valutaár- Év végi
nyitó- Tranzak- változá- záró ál-
nemzetközi áramlását generálja, amelyet el kell könyvelni a fizetési mérleg 3. sorában.
folyam- Egyéb
állomány eiók sok változások változások lomány Pozitív nettó befektetési pozíció esetén például t~kejövedelmek nettó beáramlásával kell
A. Követelések számolni, ami többletet eredményezhet az egész folyó fizetési mérlegben. Ehhez
I. Közvetlen t~ke- hasonlóan a negatív nettó befektetési pozíció a t~kejövedelmek és az egész folyó fizetési
befektetések mérleg negatív egyenlegére vezethet, ami azonban megint növeli az ország nettó
2. Portfólióbefektetések tartozásait. A nemzetközi eladósodás tehát ugyanúgy öngerjeszt~vé válhat súlyos
3. Egyéb befektetések esetben, mint amikor egy család vagy egy vállalat esik adósságcsapdába.
4. Nemzetközi tartalékok
B. Tartozások 5.2. A valutapiac
I. Közvetlen t~ke-
A különböz~ országok többnyire eltér~ nemzeti valutával (pénznemmel) rendelkeznek,

•
befektetések
2. Portfólióbefektetések
3. Egyéb befektetések
A nemzetközi befektetési pozíció megmutatja a külfölddel szembeni követelések és
tartozások változásait is. Ezen változások egy része az évközben lezajlott tranzakciókkal
kapcsolatos, amelyek a fizetési mérlegbe is bekerülnek. A változások másik része csak a
nemzetközi befektetési pozíció segítségével követhet~ figyelemmel. Megváltozhat
6
A hazai pénzügyi eszközök nem számítanak be a nemzetgazdaság nettó vagyonába, mert azok
hazai szerepl~k eszközei ugyan, de egyúttal másik hazai szerepl~k (többnyire bankok) forrásai.
ezért a nemzetközi fizetési forgalom szükségessé teszi a nemzeti valuták egymásra való
átváltását, ami a valutapiacoU7 megy végbe. Egy valuta (például az euró) piaca
mindazon helyeket magában foglalja az egész világon, ahol az adott valutával
kereskednek. A világ különböz~ pénzügyi központjait fejlett telekommunikációs hálózat
köti össze, ennek révén szervez~dik egységes valutapiaccá a részpiacok hálózata.
7
A pénzügyi terminológia a készpénzt valutának, míg a bankbetétet devizának nevezi.
Szempontunkból ez a megkülönböztetés nem lényeges, így a valuta és a deviza kifejezést azonos
értelemben fogjuk használni. A valutapiaci forgalom nagyrészt hazai és külföldi valutában
.denominált látra szóló betétek cseréjét jelenti.
190 5. A FIZETÉSI MÉRLEG ÉS A VALUTAPIAC.
A valutapiac szerepl~i
A valutapiac szerepl~i a következ~ négy nagy csoportba sorolhatók:
Az els~ szinten a valuta végs~ felhasználói, illetve els~dleges forrásai vannak. Közéjük
tartoznak a külföldre utazó turisták, akik hazai pénzüket akarják külföldire váltani; a
külföldr~l érkez~ turisták, akik külföldi valutájukat akarják hazai pénzre cserélni; az
export~r vállalatok, akik exportbevételüket váltják hazai valutára; az import~rök,
akiknek külföldi valutára van szükségük számláik kifizetéséhez. A külföldi valutát
keresik továbbá a belföldi befektet~k, akik külföldi értékpapírokkal gyarapítanák
portfóliójukat. Hazai valutát igényelnek viszont a külföldi befektet~k, akik hazai
papírokhoz szeretnének jutni.
A valutapiac szerepl~inek második szintjén a kereskedelmi bankok állnak, amelyek
klíringházként m~ködnek. Ez azt jelenti, hogy valutakészleteik révén közvetítenek az
ellentétes szándékkal érkez~ ügyfeleik között. Ha egy magyarországi egyetemista
például Szlovákiában szeretne télen sízni, s ehhez szlovák koronára van szüksége, akkor
nem kell megkeresnie egy olyan szlovákiai lakost, aki éppen magyar forintot venne.
Ehelyett egy kereskedelmi bankhoz fordulhat, amely közvetít a szlovák korona és a
magyar forint eladói, illetve vev~i között. A kereskedelmi bankoknak ezért jelent~s
készleteket kell tartaniuk a különböz~ valutákból. A valutakészletek tartása azonban
komoly költségekkel jár, amellett a bankot árfolyamkockázatnak teszi ki. A készletek és
kockázatok csökkentése érdekében a bankok nagy tételekben kereskednek egymással, ez
a valutapiac forgalmának nagyjából a 90%-át teszi ki.
A valutapiaci szerepl~k harmadik szintjén a valutabrókerek foglalnak helyet, akik a
kereskedelmi bankok közötti kereskedelmet közvetítik a bankközi valutapiacon.
Végül a negyedik szinten az egyes országok központi bankjai helyezkednek el. A
központi bankok árfolyam-politikai döntéseket hoznak, kezelik a nemzeti deviza-
tartalékokat, illetve puffertárolóként m~ködnek, ahol a piaciegyensúly-hiányok
lecsapódhatnak. Ha például túlkereslet alakul ki a külföldi valuta iránt a valutapiacon, és
az árfolyamváltozás nincs megengedve, akkor a központi bank eladja devizatartalékának
egy részét, és ezzel elégíti ki a többletkeresletet.
Valutaárfolyam és arbitrázs
A valutapiacon alakulnak ki a valuták egymáshoz viszonyított árai, azaz a
valutaárfolyamok. A valutaárfolyamokat kétféle módon fejezhetjük ki: ún. direkt
jegyzéssel, vagy indirekt jegyzéssel.
Direkt jegyzés (direct quotation) esetén a hazai valuta egységének árát külföldi
valutában fejezzük ki. Így például azt mondhatjuk, hogy 1 forint ára 0,4 eurócent.
Indirekt jegyzés (indirect quotation) esetén a külföldi valuta árát fejezzük ki hazai
valutában. Ekkor 1 euró ára például 250 forint lesz. Az egyik árfolyam természetesen a
másik reciproka. Az európai országokban, köztük Magyarországon is általában az
5. A FIZETÉSI MÉRLEG ÉS A VALUTAPIAC 191
indirekt árfolyamjegyzést alkalmazzák, mi is eszerint értelmezzük az árfolyamot a
következ~kben8.
A valutaárfolyamról beszélve tehát, azon mindig egységnyi külföldi valuta hazai
valutában kifejezett árát értjük. A valutaárfolyamot E-vel (exchange rate), a külföldi
valutát €jellel, a hazai valutát Ft jellel fogjuk jelölni. Így tehát az E=250 Ft/C árfolyam
azt jelenti, hogy 1 euró ára 250 Ft. A külföldi valuta árfolyamának emelkedése (például
250 Ft/f-ról 300 Ft/f-ra) a hazai valuta gyengülését, leértékel~dését jelzi, hiszen 250
Ft/C árfolyam esetén 1 Ft-ért 1/250 €, azaz 0,4 eurócent vásárolható; 300 Ft/f árfolyam
mellett 1 Ft-ért 1/300 €, tehát csak 'A eurócent kapható. Ha a külföldi valuta hazai
valutában kifejezett ára csökken, akkor a Ft er~södésér~l, vagy felértékel~désér~l
beszélhetünk. Ha az árfolyam például E=250 Ft/C-ról E '=200 Ft/C-ra csökken, akkor 1
Ft-ért 0,4 eurócent helyett már 1/200 €=0,5 eurócent vásárolható.
A különböz~ pénzügyi központokban egységes valutaárfolyamok alakulnak ki, err~l a
valutapiaci arbitrázs (exchange rate arbitrage) gondoskodik. Az arbitrázs keresked~
valutát vásárol ott, ahol azt olcsón kapja meg, és rögtön továbbadja más helyen
magasabb áron, az ügyleten pedig kockázatmentes profitot realizál. Ha például
Londonban 1 euró ára 1,20 dollár, míg New Yorkban 1,25 dollár, akkor kockázat nélkül
0,05 dollár/euró profitra lehet szert tenni (amit persze csökkent még némi tranzakciós
költség). Ehhez Londonban eurót kell venni dollárért, és az eurót mindjárt el kell adni
New Yorkban dollárért. Ez a m~velet azonban megszünteti magát az árkülönbséget,
hiszen emeli az euró londoni árát, és csökkenti az euró New York-i árát, hiszen a
kockázatmentes profit miatt nagy tételeket forgatnak meg közben. Az arbitrázs tehát
nem engedi, hogy egyazon valuta árfolyamában nagyobb különbségek maradjanak fenn
a pénzügyi központok között, mint amit a tranzakciós költségek indokolnak. A
következ~kben elhanyagoljuk a tranzakciós költségeket, és feltételezzük, hogy egy
valutának minden pénzügyi központban ugyanaz az árfolyama, tehát a valutapiac
egységes.
Valutapiaci m~veletek
Az el~z~ szakaszban említett árfolyam az úgynevezett azonnali (spot) árfolyam volt.
Az azonnali valutapiaci m~veleteknél a szerz~déskötés után legfeljebb két munkanapon
belül sort kerítenek az esedékes összegek kifizetésére. Az árfolyamkockázatok
kiküszöbölése miatt azonban más valutapiaci m~veletek is kialakultak. A határid~s
(forward) valutapiacon is szerz~dést kötnek a felek, de a valutákat csak meghatározott
id~ elteltével cserélik ki a szerz~désben rögzített áron, tekintet nélkül az id~közben
fellép~ esetleges árfolyamváltozásra. Rendszerint egy, három vagy hat hónaposak a
fizetési határid~k, a leggyakoribb azonban a három havi határid~re szóló m~velet.
8 A direkt jegyzést szokták még brit típusú jegyzésnek is nevezni, míg az indirekt jegyzést
európai típusúnak. A brit jegyzés nem a 19. századi brit imperializmus hagyatéka, hanem annak
tudható be, hogy Nagy-Britanniában nem tizedes alapú pénzrendszert használtak 1969-ig, s ez
valóban nehézkessé tette az európai jegyzés használatát.
192 5. A FIZETÉSI MÉRLEG ÉS A VALUTAPIAC •
Tegyük föl például, hogy egy magyarországi export~r 100.000 eurós bevétele három
hónap múlva válik esedékessé. Az export~r addig árfolyamkockázatnak van kitéve,
hiszen a forint közben váratlanul felértékel~dhet, és akkor a forintban mért bevétele
kisebb lesz, mint amire számított. A 100.000 eurós bevétel 250 Ft/€árfolyam mellett 25
millió Ft-ot, 240 Ft/€árfolyam mellett viszont csak 24 millió Ft-ot ér. Az export~r
kivédheti az ilyen kockázatot a határid~s valutapiacon kötött fedezeti ügylettel, mert
már most eladhatja három hónap múlva várt exportbevételét az ismert határid~s
árfolyamon. Ha a határid~s árfolyam (forward rate, F) értéke éppen F=245 Ft/e, akkor
az export~r már most biztos lehet, hogy három hónap múlva 24,5 millió Ft-ot fog kapni
100.000 eurójáért.
Az a szerepl~, akinek külföldi valutában van követelése (például külföldi valutában
denominált értékpapírt vett), általában a külföldi valuta eladójaként jelenik meg a
piacon, mert határid~s eladással fedezheti árfolyamkockázatát. Vételi szándékkal
jelennek meg viszont azok a szerepl~k, akiknek tartozásuk van külföldi valutában
(például az import~r, akinek külföldi valutában kell majd kifizetnie számláját). ~k el~re ,
ismert árfolyamon vehetik meg a kés~bbiekben szükséges külföldi valutát a határid~s
piacon.
Az azonnali és a határid~s ügyletet gyakran összekapcsolják, ilyenkor swap m~veletr~l
beszélünk. Ha egy magyar export~rhöz például dollárbevétel folyik be, és a
kés~bbiekben dollárkiadásai várhatók, akkor egy swap m~velet keretében dollárt adhat
el azonnalra, határid~s dollár vásárlással összekapcsolva. Így forintban használhatja egy
ideig a pénzét, és mégsem teszi ki magát a forint esetleges leértékel~désével kapcsolatos
árfolyamkockázatnak. Egy swap ügylet tranzakciós költsége általában kisebb, mint egy
elkülönült azonnali és határid~s ügylet együttes költsége, ebben rejlik az el~nye.
A piac másféle lehet~ségeket is kínál az árfolyamkockázat fedezésére. A futures
m~velet a határid~s m~velethez hasonlóan valuták jöv~beli cseréjére vonatkozó
szerz~dés. A határid~s m~velett~l abban különbözik, hogy a futures m~velet csak
standardizált összegekre vonatkozik, és a teljesítés id~pontja rögzített: tipikusan a
negyedév utolsó napja. A határid~s szerz~dést ezzel szemben bizonyos minimum fölött ,
tetsz~leges összegre meg lehet kötni, és a teljesítés bizonyos id~szak (például három
hónap) után esedékes.
Az opciós m~veletek szintén alkalmasak kockázatfedezésre. Az opció olyan szerz~dés,
amely megadja a jogot az opció vev~jének bizonyos standard összeg~ valuta vételére
(call opció), vagy eladására (put opció) el~re kialkudott áron (kötési árfolyamon). E
lehet~séggel az el~re megállapított lejárati id~pont el~tt lehet élni (amerikai típusú opció
esetében) vagy a lejárat id~pontjában (európai opciónál). A határid~s és a futures
szerz~désekkel szemben az opciós szerz~dés csak a vétel vagy eladás lehet~ségét adja
meg az opció vev~jének, aki tetszés szerint elállhat az ügylet végrehajtásától. Ezzel
szemben az opció eladójának kötelez~ végrehajtani a szerz~dést, ha az opció vev~je úgy
kívánja. Az opció ára a szerz~dés értékének 1-5%-a körül mozog: ennyit fizet az opció
vev~je az eladónak a vétel, vagy az eladás jogáért.
5. A FIZETÉSI MÉRLEG ÉS A VALUTAPIAC 193
Hogyan segíthet az opció a kockázatfedezésben? Gondoljunk egy eurózónában termel~
export~rre, akinek 1 millió $ bevétele esedékes fél év múlva. ~ költhet némi pénzt egy
dollár eladási (put) opció megvásárlására, amely megengedi neki 1 millió $ eladását
mondjuk 0,8 €/$ kötési árfolyamon. De mit tesz fél év múlva, ha befolyik a bevétele?
Lehívja az opciót, amennyiben fél év múlva az azonnali €/$ árfolyam 0,8 €/$ alá
süllyed, és ezzel megnyeri az árfolyam-különbözetet (az opció árával csökkentve). Eláll
viszont az opció végrehajtásától, és dollárbevételét az azonnali piacon adja el, ha a
dollár árfolyama id~közben 0,8 €/$ fölé emelkedik. Az opció vételével az export~r
fedezte a dollár gyengülésének kockázatát, ugyanakkor learathatja a dollár er~södéséb~l
adódó árfolyamnyereséget (megint csak az opció árával csökkentve).
Árfolyamrendszerek
A valutapiac m~ködtetésének különféle módjai alakultak ki az id~k folyamán, és a
kormányzatok manapság ezek közül választhatnak. A nyitva álló lehet~ségek alapvet~en
abban különböznek egymástól, hogy milyen szigorúan szabályozza az állam a saját
valutájának árfolyamát. Éppen ezért árfolyamrendszerekr~l beszélünk, amikor a
valutapiac lehetséges m~ködési módjait tárgyaljuk. A következ~ fejezetekben látni
fogjuk, az árfolyamrendszer dönt~en meghatározza azt, hogyan reagál a gazdaság a
bekövetkez~ sokkhatásokra, illetve mennyire alkalmasak a monetáris és fiskális politika
eszközei a különféle gazdaságpolitikai célok elérésére nyitott gazdaságban. Az
árfolyamrendszer két széls~séges esete a szabadon lebeg~ árfolyam és a tisztán rögzített
árfolyam.
A szabadon lebeg~ valutaárfolyam (freely floating exchange rate, flexible exchange
rate) esetében az árfolyam mozgásába a központi bank közvetlen módon nem avatkozik
be, az árfolyamot csupán a magángazdasági szerepl~k külföldi valuta iránti kereslete
(röviden: valutakereslet) és külföldi valuta kínálata (röviden: valutakínálat) alakítja ki.
Jóllehet tiszta lebegtetés esetén az ország központi bankja nem végez adásvételi
m~veleteket a valutapiacon árfolyam-szabályozás céljából, a kormányzat monetáris és a
fiskális intézkedései mégis kihatnak az árfolyamra, mert megváltoztatják a
magángazdasági szerepl~k valutakeresletét és/vagy -kínálatát. Ez azért fontos, mert az
árfolyam visszahat a legfontosabb makrogazdasági változókra, így egyetlen ország
hatóságai sem nézhetik közömbösen az árfolyam alakulását. II
A rögzített árfolyam (fixed exchange rate, pegged exchange rate) esetén a központi
bank megadja a hivatalos valutaárfolyamot, és meghatározza az árfolyam megengedett
sz~k (például ±2,5%-os) ingadozási sávját. Ha a szabadpiaci árfolyam átlépné az alsó
vagy fels~ sávhatárt, akkor megfelel~ mennyiség~ külföldi valuta vételével vagy
eladásával visszatereli az árfolyamot az el~re meghatározott sávba. A valutapiaci
beavatkozások (intervenciók) során a központi bank a saját maga által teremtett hazai
fizet~eszközt használja ellenértékként. Ha például meggyengülne a hazai valuta a
szabadpiacon (az árfolyam átlépné a fels~ sávhatárt), akkor a központi bank külföldi
valutát ad el jegybankpénz ellenében, mert így visszatereli az árfolyamot az ingadozási
sávba. Ez a m~velet csökkenti a jegybanlcpénzállományt (a monetáris bázist) és a
194 5. A FIZETÉSI MÉRLEG ÉS A VALUTAPIAC
devizatartalékot, tehát megfelel~ mennyiség~ devizatartalék szükséges a hiteles
árfolyamrögzítéshez.
A rögzített árfolyam tiszta esetében egy ország „örök id~kre" elkötelezi magát, hogy
fenntartja valutájának árfolyamát egy külföldi valutával vagy valutakosárral szemben. A
tiszta rögzítést szokás még kemény rögzítésnek (kard peg) is nevezni. E rendszer
fenntartása, P727 az árfolyam-változtatások elkerülése csak akkor lehetséges, ha a
gazdasági feltételek más módon is lehet~vé teszik a folyó fizetési mérleg és a teljes
fizetési mérleg hosszú távú egyensúlyának meg~rzését.
A kemény rögzítés csak hihetetlen gazdaságpolitikai fegyelemmel vagy radikális
módszerekkel valósítható meg a gyakorlatban. Az utóbbiak közül az egyik lehet~ség,
hogy az ország lemond a saját nemzeti valutájáról, s átveszi egy idegen pénznem,
mondjuk a dollár vagy az euró használatát°. Ezzel értelemszer~en lemond a saját
független monetáris politikának még a lehet~ségér~l is, és importálja a másik ország
monetáris politikájának hitelességét. A kemény rögzítés másik módja a valutatábla
(currency board) bevezetésel°. Valutatábla esetében a hazai központi bank csak külföldi
valuta vételével b~vítheti a monetáris bázist, így elvben mindig biztosított a fix árfolyam
menedzseléséhez szükséges devizatartalék megléte. Végül a kemény rögzítés harmadik
módja, ha a bizonyos országok megegyeznek egy új közös valuta bevezetésér~l. Ilyen
az euró, amelyik az Európai Monetáris Unió (European Monetary Union, EMU)
tagjainak közös pénzneme.
A tisztán lebeg~ és a tisztán rögzített árfolyamrendszerek között jónéhány átmeneti
állapot található, amelyek az árfolyam szabályozásának módjában különböznek. A tisztán
rögzített árfolyamhoz állnak közelebb a puha rögzítés (soft peg) különféle formái.
Ezekben a központi bank csak lazább kötelezettséget vállal a fix árfolyam fenntartására,
vagy arra, hogy az árfolyam nem lép ki a meghirdetett árfolyamsávból. A puha rögzítés
nem zárja ki a hivatalos valutaárfolyam és/vagy a sávszélesség id~közönkénti
megváltoztatását. Ez beépül azonban a gazdasági szerepl~k várakozásaiba, akik adott
helyzetben leértékelésre vagy felértékelésre számítva spekulációs támadásokat
indíthatnak. E támadások azonnali nagymérték~ intervenciót kényszerítenek ki,
meredeken csökkentve vagy növelve a jegybanki devizatartalékok állományát, s végül
tarthatatlanná tehetik a hivatalos árfolyamot. A puha rögzítés tehát instabillá teszi a
rendszert, és ezzel valahogy meg kell küzdeni.
A kiigazíthatóan fix árfolyam (adjustable pegged exchange rate) esetében az árfolyam
rögzített, de id~közönként el~fordul leértékelés (esetleg felértékelés), vagyis a jegybank
szükség esetén megváltoztatja a hivatalos valutaárfolyamot. A Bretton Woods-i
nemzetközi monetáris rendszer (1945-1973) kiigazíthatóan rögzített árfolyamokon
alapult, és megengedte, hogy a tagországok „fundamentális fizetési mérleg
egyensúlytalanság" esetén leértékeljék valutájukat a dollárhoz képest. Az Európai
Unióban is kiigazíthatóan rögzített árfolyamrendszert m~ködtettek az Európai Monetáris
Rendszer (European Monet aty Sy.slem, EMS) keretében. Ezt 1979-ben vezették be, és az
9
Az amerikai dollárt használják például Ecuadorban és Panamában.
lo A currency board kifejezést szokták még valutatanácsnak is fordítani.
5. A FIZETÉSI MÉRLEG ÉS A VALUTAPIAC 195
euróra való áttérésig volt érvényben. Magyarország a rendszerváltás után az 1990-es
évek elejét~l 1995-ig alkalmazta a kiigazíthatóan fix árfolyamot.
A csúszó árfolyam (crawling peg) esetében a hazai valuta hivatalos árfolyama nem
rögzített, hanem folyamatosan (azaz naponta vagy hetente), el~re meghatározott arányban
leértékelik. A központi bank nem a valutaárfolyamot, hanem a leértékelési ütemet rögzíti
el~re; közli, hogy a következ~ félévben, vagy évben mekkora lesz összességében a
leértékelés mértéke. A csúszó leértékelés rendszerét éppen a leértékelési spekuláció
kockázatának csökkentésére használják. Azok az országok alkalmazzák el~szeretettel,
ahol az inflációs ráta számottev~en magasabb, mint a külföldi inflációs ráta.
Magyarország 1995 és 2001 között alkalmazta a csúszó leértékelést. t
A széles sávú árfolyam (wide band) esetében van ugyan egy meghirdetett
II I
középárfolyam, de nagyon tágra szabják az ingadozási sávot ekörül (például ±15%-ra).
Így a jegybank szinte soha nem kényszerül valutapiaci intervencióra, mert a szabadpiaci
árfolyam normális körülmények között meg sem közelíti a sávhatárt. A rendszer tehát
gyakorlatilag úgy m~ködik, mintha lebeg~ árfolyam lenne. Az persze nem kizárt, hogy a
jegybank még a sávon belüli piaci árfolyam esetén is interveniál, hogy befolyásolja az
111
árfolyammozgást, de erre semmi kötelezettséget nem vállal. Magyarország 2001 óta
alkalmazza a széles sávú rögzítést.
A menedzselt (piszkos) lebegtetés (managed jloating, dirty jloating) rendszerében
nincs hivatalosan rögzített árfolyam, árfolyamsáv vagy hivatalosan rögzített leértékelési
ütem. A valutaárfolyamot alapvet~en a piaci kereslet és kínálat alakítja. A jegybank
azonban id~r~l-id~re beavatkozik a piac m~ködésébe, és külföldi valuta vételével vagy
eladásával az általa kívánatosnak tartott irányba tereli az árfolyamot.
A következ~kben elemzési célokra els~sorban az árfolyamrendszerek tiszta változatait, a
szabadon lebeg~ árfolyamot és a rögzített árfolyamot használjuk.
A reálárfolyam
Amit az eddigiekben árfolyamnak neveztünk, az valójában a nominális valuta-
árfolyam, ez mutatja meg egységnyi külföldi pénz árát hazai valutában. A szerepl~k
gazdasági számításaiban azonban nem áll önmagában a nominális árfolyam, hisz a
legtöbb esetben épp annyira fontos számukra a külföldi és belföldi árszínvonal a
nemzetközi gazdasági tranzakciók mérlegelése során. Ezért figyelembe kell vennünk a
nominális árfolyam mellett az árszínvonalak hatását is. Erre való a reálárfolyam, amely
a belföldi valutában kifejezett külföldi árszínvonal és a belföldi árszínvonal aránya. A
reálárfolyam képlete:
E•P*
Q= (5.11.)
ahol Q a reálárfolyam, E a nominális árfolyam, P* a külföldi árszínvonal és P a hazai
árszínvonal. Mivel az árszínvonalat többféleképp lehet értelmezni, itt a legcélszer~bb,
ha ezen a reprezentatív jószágkosarak árát értjük. Ezek szerint P* a külföldi fogyasztási
szerkezetet reprezentáló jószágkosár ára külföldi pénznemben kifejezve. A számlálóban
• 196
5. A FIZETÉSI MÉRLEG ÉS A VALUTAPIAC
lev~ szorzat (E.P*) pedig hazai valutára átszámítva mutatja meg a külföldi jószágkosár
árát. A reálárfolyam számértéke tehát elárulja, hogy egy külföldi jószágkosár hány
belföldi jószágkosarat ér. Másképpen megfogalmazva: a reálárfolyam megmutatja, hogy
egy külföldi jószágkosár mennyivel drágább vagy olcsóbb egy hazai jószágkosárnál.
Egy példával megvilágítva, legyen mondjuk a külföldi árukosár ára P*=20€és a
nominális árfolyam E=250Ft/e. Ezzel a külföldi árukosár árát Ft-ban is ki lehet fejezni,
mert ez éppen E•P*=5000Ft lesz. Ha eltekintünk a szállítási, vám- és más tranzakciós
költségekt~l, akkor ennyiért lehet hozzájutni egy külföldi jószágkosárhoz. Ezen az
árszínvonalon exportálhatnak és importálhatnak a hazai gazdasági szerepl~k. Ha a
belföldi jószágkosár ára, vagyis a hazai árszínvonal mondjuk P=4000Ft, akkor a
reálárfolyam Q=5000/4000=1,25. Egységnyi külföldi jószágkosár tehát 1,25 egységnyi
hazai jószágkosarat ér, más szóval a külföldi jószágkosár 25%-kal drágább a belföldi
jószágkosárnál. Ha a reálárfolyam emelkedik, vagyis a külföldi javak megdrágulnak a
belföldi javakhoz képest, akkor a hazai valuta reálleértékel~désér~l beszélünk. A
reálárfolyam csökkenésének, a külföldi javak viszonylagos olcsóbbodásának esetében
viszont a belföldi valuta reálfelértékel~dését emlegetjük.
5.3. Valutapiaci egyensúly: a kamatparitás
A pénzügyi piacok sajátosságai
A gazdaságnak többféle pénzügyi piaca van, a valutapiac ezek közül az egyik. A
pénzügyi piacokon pénzügyi eszközök (aktívák), például részvények, kötvények, futures
szerz~dések stb. cserélnek gazdát. A pénzügyi piacok kétféle funkciót töltenek be a
gazdaságban. Egyrészt közvetítenek a megtakarítók és a fogyasztási, beruházási vagy
közösségi (állami) céllal megjelen~ hitelfelvev~k között. A pénzügyi közvetít~knek a
valutapiacot is igénybe kell venniük, ha a megtakarítások nem abban a pénznemben
keletkeznek, amelyre a hitelfelvev~knek szükségük van. Másrészt a pénzügyi piacok
segítenek a gazdasági tevékenység kockázatainak kezelésében, mivel lehet~vé teszik a
vagyon diverzifikált (szétszórt) elhelyezését. Ha összes megtakarításunkat egyetlen
vállalatnak adnánk kölcsön, akkor komoly kockázatnak tennénk ki magunkat.
Kockázatunkat csökkenthetjük a pénzügyi piacokon, ha többféle részvényb~l és
kötvényb~l diverzifikált portfóliót állítunk össze. A valutapiacok nemzetközi
méretekben is lehet~vé teszik a portfóliók diverzifikálását.
A pénzügyi piacokon gazdát cserél~ aktíváknak két alapvet~ közös tulajdonsága van,
r4, amely rányomja bélyegét a pénzügyi piacok m~ködésére. Egyrészt standardizáltak, ezért
nagy mennyiségben, gyorsan és kis tranzakciós költséggel cserélhet~k a jól szervezett
piacokon. Másrészt tárolásuk értékükhöz képest viszonylag olcsó. E sajátosságokból
következik, hogy a pénzügyi piacokon — a gazdaság többi piacától eltér~en — a
keresletet és kínálatot nem flow (id~szakra vonatkozó), hanem stock (id~pontra
vonatkozó) kategóriaként kell kezelni. A folyó id~szak megtakarítása ugyan flow
jelleg~ kínálatként jelenik meg pénzügyi piacokon, és a kölcsönvev~k kereslete szintén
flow jelleg~ igényt támaszt a megtakarítások iránt. Ezek azonban eltörpülnek a pénzügyi
eszközök formájában évek hosszú során át felhalmozott óriási vagyon mellett, melynek
4.
5. A FIZETÉSI MÉRLEG ÉS A VALUTAPIAC 197
egész tömege bármely pillanatban adható vagy vehet~. Ennek következtében a
pénzügyi eszközök árainak mozgása alapvet~en a vagyoni elemek keresletének és
kínálatának, tehát a stock változóknak az egyensúlyát teremti meg. Az
államkötvények árfolyama például úgy alakul, hogy a gazdaságban meglev~ teljes
kötvényállomány (kínálat) és a gazdasági szerepl~k kötvénytartási hajlandósága
(kereslet) éppen megegyezzen.
A pénzügyi eszközök olcsó tárolása és könny~ eladhatósága maga után vonja, hogy a
mai aktívaárak az árak jöv~beli alakulására vonatkozó várakozásokat is tükrözik.
Ez persze nemcsak a pénzügyi eszközökre, hanem egyéb viszonylag olcsón tárolható és
eladható tartós javakra, például m~kincsekre, árukészletekre és ingatlanokra is
vonatkozik. Ezen tartós javak piaca ezért sok tekintetben hasonlít a pénzügyi aktívák
piacára.
Az aktívák kereslete
Az egyes aktívák keresletét alapvet~en három dolog határozza meg: az adott aktíva
hozama, kockázata és likviditása. Egyebek változatlansága mellett minél nagyobb egy
aktíva várható hozama, annál nagyobb lesz az aktíva kereslete. A legtöbb pénzügyi
aktíva ex ante hozama két részb~l tev~dik össze: a folyó hozamból és a várható
árfolyamnyereségb~l. Egy részvény ex ante nominális hozama például a remélt
osztalékból és a részvény árfolyamának várható emelkedéséb~l származik. Tegyük fel,
hogy az XXX társaság egy részvényének jelenlegi árfolyama 10.000 Ft, és a társaság
erre a részvényre a következ~ évben várhatóan 500 Ft osztalékot fizet, a
részvényárfolyam pedig várhatóan 11.000 Ft-ra emelkedik a jöv~ év során. Egy ilyen
részvény tehát az 500 Ft osztalékon felül még 1000 Ft árfolyamnyereséget is ígér. Ezt a
vételárhoz viszonyítva 1500/10.000=15%-os várható éves (nominális) hozamot kapunk.
A valuták keresletét is felfoghatjuk úgy, mint az adott valutában denominált
értékpapírok (betétek) keresletét. A t~lük várható hozam is két részb~l, a kamatból és a
várható árfolyamnyereségb~l tev~dik össze. Ha például az euróbetétek éves kamatlába
2%-os, és arra számítunk, hogy a következ~ évben az euró 10%-kal fog felértékel~dni a
forinttal szemben, akkor az euró várható hozama forintban mérve 12%-os. Ezt a várható
hozamot kell összevetnünk a forintbetétek kamatával, hogy eldönthessük, miként
viszonyul egymáshoz az euró és a forint befektetés hozama.
A várható hozam mellett a kockázat is jelent~s mértékben befolyásolja az egyes
pénzügyi eszközök keresletét. A kockázat éppen azt jelenti, hogy a várható hozam
kisebb-nagyobb mértékben bizonytalan. Minél változékonyabb egy aktíva várható
hozama, annál kockázatosabbnak mondjuk azt. A vagyontartók általában
kockázatkerül~k, vagyis kevésbé kedvelik a változékony hozamú aktívákat. Emiatt az
egyes aktívák kereslete ceteris paribus annál kisebb, minél nagyobb a kockázatuk.
Az aktívák keresletének harmadik meghatározója a likviditás, vagyis az aktíva
eladhatósága. A készpénz a leglilcvidebb aktíva, mert névértéken bármikor árura, vagy
másik pénzügyi eszközre cserélhet~. Egy ingatlan ellenben távolról sem likvid, mert
eladása jelent~s id~be és pénzbe kerül. A vagyontartók érthet~ okokból szívesebben
 198 5. A FIZETÉSI MÉRLEG ÉS A VALUTAPIAC 5. A FIZETÉSI MÉRLEG ÉS A VALUTAPIAC 199
tartanak likvidebb aktívákat, mint kevésbé likvideket egyébként azonos körülmények
között. 1 + i> (1 + i*)L ), akkor túlkínálat keletkezik a valutapiacon külföldi valutából,
Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az egyes aktívák kereslete az aktíva várható E
hozamának és likviditásának pozitív függvénye, míg kockázatának negatív hiszen a nagyobb hozam reményében a külföldi befektet~k is belföldi értékpapírokat
függvénye. Mivel a likviditás szempontjából az egyes valuták között nincs lényeges fognak keresni, amihez eurót kell átváltaniuk forintra. A valuta túlkínálata viszont az
különbség, keresletüket els~sorban a várható hozam valamint a kockázat euró gyengülését (a forint er~södését), vagyis az E árfolyam csökkenését idézi el~, addig
befolyásolja. amíg a (5.12.) egyenl~ség nem teljesül. Fordított esetben, amikor a külföldi értékpapírok
hozama a nagyobb, akkor a valutapiacon túlkereslet lesz euró iránt, s így az euró
A fedezetlen kamatparitás er~södése (az E árfolyam emelkedése) fogja helyreállítani az egyensúlyt. Úgy is
Tekintsünk el egyel~re a kockázattól, tegyünk úgy, mintha a hazai és a külföldi 11 fogalmazhatunk, hogy a valutapiaci egyensúlyt a hozamkülönbségek kihasználása, a
I. értékpapírok kockázata egyforma lenne! Ezt úgy fejezzük ki, hogy a kétféle valutában valutapiaci kamatarbitrázs hozza létre.
denominált pénzügyi aktívák egymást tökéletesen helyettesítik, és így a valuták Mivel az feltételeztük idáig a befektet~kr~l, hogy idegen valutában denominált
keresletét csak a várható hozam befolyásolja. A számolás egyszer~sítése végett értékpapírokat vásárolván nem fedezik le az árfolyamkockázatot a határid~s piacon,
fontoljuk meg egy forint (hazai valuta) befektetését, s legyen egyel~re két lehet~ségünk: ezért a fenti (5.12.) formulát fedezetlen kamatparitásnak (uncovered interest parity,
választhatjuk az i kamatlábbal kamatozó belföldi forintbetétet, vagy az i* kamatlábbal UH)) nevezzük. Még egyszer felhívjuk azonban a figyelmet, hogy ez az egyensúlyi
kamatozó külföldi euróbetétet fedezeti ügylet nélkül. A harmadik lehet~séget, a feltétel az értékpapírok tökéletes helyettesíthet~ségén alapul.
lefedezett külföldi befektetést a következ~ szakaszban tekintjük át. A fedezetlen kamatparitás kifejezhet~ egyszer~bb formában is. Alakítsuk át a (5.12.)
Ha a belföldi betétet választjuk, akkor id~szak végére várhatóan 1+i összeg~ forintunk Ee Ee Ee — E
lesz. Ha viszont a külföldi betét mellett döntünk, akkor el~bb euróra kell váltanunk az egyenl~séget az — = 1 + — — 1 =1 + helyettesítéssel:
E E E
egy forintot az éppen aktuális E árfolyamon, így 1/E mennyiség~ eurónk lesz. Ezt
1
kamatoztatjuk, így az id~szak végére el~re láthatóan (1 + i*)— összeg~ euróval Ee — E,
E 1+i=(1+i*)(1+ 1• (5.13.)
rendelkezünk. Annak érdekében, hogy a két befektetés hozamát összehasonlíthassuk, ezt E
az euró összeget forintra kell átszámítani az id~szak végére várt árfolyamon. Fontos
megjegyezni, hogy ezt az árfolyamot a befektetés id~pontjában senki nem ismeri, a Végezzük el a szorzást a jobb oldalon:
tranzakció szerepl~inek mindössze várakozásai lehetnek az id~szak végi árfolyamról.
Az általunk várt árfolyamot Ee-vel (expected exchange rate) jelölve azt kapjuk, hogy Ee —E e— E
1+i=1+i*+ +i* E (5.14.)
e E E .
külföldi értékpapír vásárlása esetén az id~szak végére várhatóan (1 + összeg~
E Mindkét oldal els~ tagja kiesik, a jobb oldal utolsó tagja — a külföldi kamatláb és a
forinttal fogunk rendelkezni. valutaárfolyam várható százalékos változásának szorzata — pedig normál esetben olyan
A kétféle befektetés hozama így összevethet~, és az érdekelt hazai valamint külföldi kicsi, hogy elhanyagolhatjuk. Így kapjuk a fedezetlen kamatparitás közelít~ formuláját:
befektet~k ezt meg is teszik valamennyien. Ennek alapján döntenek portfóliójuk
összetételér~l, ami valutapiaci tranzakciókat és árfolyamváltozást vonhat maga után. A E' —E
valutapiac egyensúlya akkor jön létre, ha a két befektetés hozama kiegyenlít~dik, i=i*+ (5.15.)
vagyis teljesül az E "

Eszerint a valutapiac egyensúlya, a hozamok egyenl~sége akkor áll fönn, ha a belföldi

1+i=0+i* - E (5.12.) kamatláb (i) egyenl~ a külföldi kamatláb (1*) és a várható százalékos árfolyamnyereség
—EJ
összegével. Ha a belföldi kamatláb például 10%-os, míg a külföldi kamatláb
egyenl~ség. Ha például adott i belföldi és i* külföldi kamatláb, valamint Ee várt E
árfolyam mellett a belföldi hozam meghaladja a külföldi hozamot (azaz csak 6%-os, akkor a befektet~k elvámak még 4%-os árfolyamnyereséget is a külföldi
befektetést~l, egyébként nem fognak külföldi valutában denominált értékpapírokat is
 200
5. A FIZETÉSI MÉRLEG ÉS A VALUTAPIAC.
• tartani. A 4%-os árfolyamnyereség E=250 Ft/€jelenlegi árfolyam esetén akkor jelenhet
meg a várakozásokban, ha a befektet~k el~relátása szerint az árfolyam g=260 Ft/e-ra
fog emelkedni az id~szak végére. A fedezetlen kamatparitás (5.15.) alatti egyszer~sített
formulájában elhanyagoltuk azt, hogy az árfolyamnyereséget nemcsak a t~ke összege,:
hanem a kamat után is megkapják a befektet~k.
A fedezett kamatparitás
Az el~bbiekben olyan befektet~kre alapoztuk a valutapiaci egyensúly feltételét, akik
nem fedezik az árfolyamkockázatot, így nem lehetnek biztosak a külföldi értékpapír ,
jöv~beli hozamában. Velük megtörténhet például, hogy a külföldi valuta er~södésére
számítanak a befektetés pillanatában, de az váratlanul mégis meggyengül, s emiatt a várt
árfolyamnyereség helyett árfolyamveszteséget könyvelhetnek el. Az árfolyamkockázat
azonban kizárható határid~s m~veletekkel. A külföldi valutában esedékes felkamatolt
jöv~beli pénzösszeget már a befektetés id~pontjában el lehet adni az ismert határid~s
árfolyamon, s ezzel a hozam függetlenné válik az azonnali árfolyam jöv~beli
alakulásától. Ha ezeket a határid~s m~veleteket valóban végrehajtják, akkor a fedezett
kamatparitás (covered interest parity, CIP) formulájához jutunk. Ehhez nem kell mást
tenni, mint az id~szak végén esedékes külföldi valutaösszeget a bizonytalan g várható,
árfolyam helyett az ismert F határid~s árfolyamon kell értékelni:
F hogy vállal-e a befektet~ árfolyamkockázatot is vagy sem. Emellett más kockázati
1+i=(1+i*)— (5.16.)
E tényez~k is léteznek, a racionális befektet~k pedig mindezt mérlegelik. Minél
A valutapiaci kamatarbitrázs biztosítja a fedezett kamatparitás teljesülését is, pontosan
úgy, mint a fedezetlen kamatparitásét. Ha például a külföldi értékpapírokba való
befektetés ugyanakkora kockázat mellett nagyobb hozamot eredményezne, mint a
belföldi befektetés (1 + i < (1+ i4`) . állna fönn), akkor érdemes volna E azonnali
E
árfolyamon külföldi valutát venni, ezen külföldi értékpapírokat vásárolni, s az id~szak
végén esedékes összeget mindjárt eladni az F határid~s árfolyamon. Ezek a
kockázatmentes hozamnövel~ m~veletek emelnék az azonnali árfolyamot, és
csökkentenék a határid~s árfolyamot egészen addig, míg a fedezett kamatparitás nem
teljesülne.
A (5.16.) képletet is egyszer~síthetjük a fedezetlen kamatparitáshoz hasonlóan. Ekkor a
fedezett kamatparitás közelít~ formulájához jutunk:
F—E
i=i*+ (5.17.)
E •
A (5.17.) képlet jobb oldalának második tagja a határid~s és az azonnali árfolyam .
eltérése százalékos formában kifejezve. Ha e tag pozitív, akkor a belföldi valuta
- • -
5. A FIZETÉSI MÉRLEG ÉS A VALUTAPIAC 201
határid~s árfolyama gyengébb az azonnali árfolyamnál, s az
belföldi valuta határid~s diszkontjának nevezzük. Ha viszont
F— E
E
E
—E
hányadost a
negatív, akkor
ezt a belföldi valuta határid~s prémiumának hívjuk. Élve e fogalmakkal, a belföldi
kamatláb egyenl~ a külföldi kamatláb és a belföldi valuta határid~s diszkontjának
(prémiumának) összegével a fedezett kamatparitás közelít~ képlete szerint.
Mivel a valóságban léteznek kockázatvállaló és kockázatkerül~ befektet~k is szép
számmal, a kamatarbitrázs gondoskodik mindkét kamatparitás-feltétel teljesülésér~l.
Ebb~l viszont az
=F (5.18.)
egyenl~ség következik. A határid~s árfolyam tehát megmutatja, hogy a befektet~k
ugyanarra a határid~re milyen jöv~beli árfolyamot várnak. Mindemellett a határid~s
árfolyam nem ad jó el~rejelzést a jöv~beli tényleges azonnali árfolyamra, mert azt sok
el~re nem látható változás is befolyásolja.
A kockázattal kiigazított kamatparitás
A fentebbiek szerint a külföldi értékpapír-befektetés két formája abban tér el egymástól,
változékonyabb (volatilisebb) a várt hozam, annál kevésbé vállalják a magasabbnak ítélt
kockázatot, hacsak nem kapnak ezért ellentételt magasabb kamat formájában. A
kockázat elviselésének ezt az ellenértékét kockázati prémiumnak nevezik.
Vegyük például az euróval rendelkez~ külföldi befektet~ket, akiknek forintban
denominált magyar állampapírokat akarunk eladni. A magyar állampapírok szemükben
egyáltalán nem helyettesítik tökéletesen mondjuk a német kincstárjegyeket most, 2006
nyarán. Magasabb kockázatot jelent egyrészt a magyar állam fizet~képességének
rosszabb megítélése (ezt nevezik szuverén kockázatnak), másrészt a forint árfolyamának
jelentékeny változékonysága. Hogyan lehet e befektet~ket mégis rábírni a magyar
állampapírok megvásárlására? Csakis magasabb kamattal, a költ~i kérdésre ez a válasz.
Ugyanez vonatkozik azonban az anyagi érdekeikre figyel~ magyar befektet~kre is. A
I
belföldi kamatlábnak tehát egy bizonyos kockázati prémium nagyságával meg kell
haladnia a fedezetlen kamatparitási feltételben szerepl~ külföldi hozamot. A kockázati
prémium százalékos nagyságát p-val (a görög ró bet~vel) jelölve, így írhatjuk fel a
fedezetlen kamatparitás közelít~ képletének kiegészített változatát:
E' —E
+p. (5.19.)
E
202 5. A FIZETÉSI MÉRLEG ÉS A VALUTAPIAC
Ezt a formulát szokás kockázattal kiigazított kamatparitásnak (risk adjusted interest
parity, RIP) nevezni. A (5.19.) képletb~l nyerhetjük a belföldi aktívák kockázati
prémiumának definícióját, amely szerint szabad t~keáramlás mellett a kockázati
prémium a várható belföldi és külföldi hozam különbsége, mindkett~t hazai
pénznemben számolva:
( Ee —E
P= i*-4- (5.20.)
E külföldi értékpapírban kamatozni, s ez hozamcsökkent~ tényez~. A következ~
A kockázati prémiumot lehet egyéni és piaci szinten is értelmezni. Ha valamely belföldi
valutában kalkuláló (jellemz~en belföldi) gazdasági szerepl~ számára a változékony
árfolyam, vagy más okok miatt nagyobb kockázatot jelent a külföldi aktíva, s ezért
prémiumot vár el, akkor számára a p kockázati prémium negatív, vagyis a külföldi
aktívák várható hozamának meg kell haladnia a belföldi hozamot ahhoz, hogy
megvásárolja ~ket. Ezzel egyid~ben létezhet azonban olyan külföldi valutában kalkuláló
(jellemz~en külföldi) gazdasági szerepl~, akinek a belföldi eszköz birtoklása jelent
magasabb kockázatot. 0 csak akkor hajlandó belföldi aktívákat tartani, ha ezek hozama
kockázati prémiummal felülmúlja a külföldi hozamot. Ennélfogva számára p pozitív
érték.
A piacon uralkodó kockázati prémium persze az egyéni értékek valamiféle átlagát
testesíti meg. El~jele függ a két ország nettó befektetési pozíciójának viszonyától, s~t
még harmadik felek nettó befektetési pozíciójától is. Ha például egy ország küls~
adósságállománya növekszik, tehát egyre több aktívát ad el külföldieknek, akkor a
kockázati prémium többnyire emelkedik. A belföldi aktíváknak tehát egyre magasabb
pótlólagos hozamot kell ígérniük, mert a külföldi befektet~k csak így hajlandóak tartani
a belföldi eszközök növekv~ állományát. A kockázati prémium számértéke emellett
fÜgg az árfolyam változékonyságának mértékét~l, valamint a befektet~k
kockázatvállalási hajlandóságától (a kockázatkerülés fokától) is. Ezek a tényez~k az
id~k során állandóan változnak, ezzel a kockázati prémium elöjele is változhat, mértéke
pedig ingadozhat.
Az egyensúlyi árfolyam
A következ~kben bemutatjuk, miképpen változtatja meg az egyes exogén tényez~k
módosulása a valutapiacon kialakuló egyensúlyi árfolyamot. Exogénnek tekintjük a
belföldi és a külföldi kamatlábat, amely létrehozza a nemzeti pénzpiacok egyensúlyát,
valamint exogénnek vesszük a jöv~beni árfolyamra vonatkozó várakozásokat is. A
következ~ fejezetben részletesen elemezzük, milyen tényez~k határozzák meg az
árfolyam hosszú távú alakulását, és ezzel együtt az erre vonatkozó várakozásokat. Az
alábbiakban mindvégig arra építünk, hogy fennállnak a fedezetlen kamatparitás
teljesüléséhez szükséges feltételek.
Lássuk ismét ennek (5.15.) alatti képletét! Eszerint a valutapiac egyensúlya akkor áll
fönn, ha a belföldi befektetés és a külföldi befektetés várható forint hozama
kiegyenlítödik. Az utóbbinak egyik tényez~je a külföldi kamatláb, másik a várható
5. A FIZETÉSI MÉRLEG ÉS A VALUTAPIAC 203
árfolyamnyereség rátája. A várható árfolyamnyereség Ee E képletében exogén
E
tényez~ként kezeljük a várt jöv~beli 'árfolyamot, ezzel a várható árfolyamnyereség rátája
az E azonnali árfolyam függvényévé válik. A jelenlegi árfolyam növekedése például
csökkenti a külföldi befektetés várható hozamát. Ezt intuitíve is be lehet látni, hiszen
minél drágábban veszünk most eurót adott forint összegért, annál kevesebb eurónk fog
számpéldában ezt az összefüggést illusztráljuk. Kiinduló exogén adataink: a befektet~k
Ee=250 Ft/€árfolyamot várnak a vizsgált id~szak végére, és a külföldi kamatláb értéke
5.4. táblázat
A külföldi befektetés várható hozama a jelenlegi árfolyam függvényében
Jelenlegi Várható árfolyamnyereség A külföldi befektetés várható
árfolyam, E(Ft/f) rátája: (250—E)/E forint hozama: 8%+(250—EYE
240 10/240--.4% 8%+4% =12%
245 5/245=2% 8%+2 %=10%
250 0/250=0% 8%
255 —5/255,------2%
260 —10/260--,:-4%
A 5.4. táblázat els~ oszlopában a jelenlegi árfolyam néhány lehetséges értékét tüntettük
föl. Fentr~l lefelé haladva az árfolyam értéke egyenletesen növekszik, vagyis a forint
egyre gyöngül, az euró pedig er~södik. A második oszlopban látható, hogy az euró
er~södésével párhuzamosan a várható árfolyamnyereség százalékban egyre csökken.
Amíg a jelenlegi árfolyam kisebb a várt árfolyamnál, vagyis 250 Ft/e-nál, addig az
árfolyam emelkedését várják a befektet~k, így a várható árfolyamnyereség rátája
pozitív. Amint a jelenlegi árfolyam eléri a várt árfolyam szintjét, ez a remélt
árfolyamnyereség elt~nik, majd 250 Ft/E-nál magasabb azonnali árfolyam értéknél már
árfolyamcsökkenésre (árfolyamveszteségre) van kilátás. A harmadik oszlop a külföldi
befektetést~l várt hozamot mutatja forintban mérve. Láthatjuk, hogy az árfolyam
emelkedésével a várható hozam csökken, s ezt a várható árfolyamnyereség visszaesése
okozza. A külföldi befektetések várt forint hozama akkor válik egyenl~vé a 8%-os
külföldi kamatlábbal, ha a gazdasági szerepl~k nem számítanak árfolyamváltozásra.
A táblázat adatainak áttekintése meger~síti intuitív következtetésünket: minél er~sebb
ma az euró, forintban számítva annál kisebb hozamra számíthatunk, ha euróban
denominált értékpapírokba fektetjük be pénzünket, s egyéb körülmények változatlanok.
Ezt az összefüggést a 5.1. ábrán is szemléltetjük.
 5. A FIZETÉSI MÉRLEG ÉS A VALUTAPIAC
204
5.1. ábra
A jelenlegi árfolyam hatása a külföldi
befektetés várható forint hozamára
Várható
hozam (%)
i*+(E*- E)/E
12
10
6 =6
4 4
0 E (Ft/euró)
240 245 250 255 260
Az ábra vízszintes tengelyére a jelenlegi árfolyamot mértük fel, míg a függ~leges
tengelyre a külföldi befektetés várható forint hozamát vettük fel. A térbe az el~z~
táblázat adatpárjait jelöltük be, s összekötve ~ket egy negatív meredekség~ egyenest
kaptunk. Ez áthalad az (i*, E'e) koordinátájú A ponton, ahol a befektet~k nem számítanak
árfolyamváltozásra. Egyébként a várható forinthozam csökken, ahogy a jelenlegi
árfolyam n~. Ezen összefüggés felhasználásával szemléltetjük a valutapiaci egyensúly
I.
kialakulását a 5.2. ábrán.
A 5.2. ábra csak annyiban különbözik a 5.1. ábrától, hogy vízszintes egyenessel
feltüntettük rajta a hazai pénzpiac által meghatározott belföldi kamatlábat is, amelynek
exogén értéke i1 =6%. Az ábrán a valutapiac egyensúlya az B pontban jön létre, az
egyensúlyi árfolyam pedig 255 Ft/f. Emellett a belföldi és a külföldi befektetés várható
forinthozama megegyezik, mivel a külföldi befektetés javára szóló 2%-os
kamatkülönbözetet éppen ellensúlyozza a külföldi befektetést~l várható kb. 2%-os
árfolyamveszteség (a befektet~k a forint 255 Ft/f-ról 250 Ft/e-ra való er~södését, azaz
az euró gyengülését várják).
Az ábrán látható, hogy az egyensúlyinál alacsonyabb 250 Ft/€azonnali árfolyam mellett
a várható külföldi hozam 2 százalékponttal meghaladja a várható belföldi hozamot. Ez
beindítja a fentebbiekben már leírt kamatarbitrázs-müveleteket, ami az árfolyamot az
egyensúlyi szintre emeli. Ha viszont az árfolyam pillanatnyilag az egyensúlyi értéknél
magasabb 260 Ft./£ lenne, akkor a várható belföldi hozam haladná meg 2 százalékponttal
5. A FIZETÉSI MÉRLEG ÉS A VALUTAPIAC 205
a várható külföldi hozamot. Ez az euró túlkínálatát (a forint túlkeresletét) eredményezné,
s így az euró gyengülne, míg az árfolyam beállna az egyensúlyi szintjére.
5.2. ábra
A valutapiaci egyensúly kialakulása
Várható i*+(Ee- E)/E
hozamok (%)
i*=8
E (Ft/euró)
250 255 260
A modellben tehát egymást tökéletesen helyettesít~ belföldi és külföldi aktívákat
feltételeztünk, és rögzítettük az exogén változók értékeit. Emellett a valutapiaci
kereslet-kínálat mechanizmusa létrehozza az egyensúlyi árfolyamot. Ezzel
kiegyenlíti a különböz~ befektetési alternatívák azonos pénznemben számított
várható hozamát, vagyis teljesül a fedezetlen kamatparitás.
A fentiekben exogénnek tekintett tényez~k, a kamatlábak és a várható árfolyam
módosulásával megváltozik azonban az egyensúlyi árfolyam piaci értéke. Tekintsük
el~ször a belföldi kamatláb emelkedésének hatását! Ez felborítja a korábbi egyensúlyt,
mert a hazai aktívákon magasabb hozamot ígér, mint a külföldieken. Megindul tehát a
külföldi aktívák lecserélése hazai aktívákra, ami növeli a forint keresletét és az euró
kínálatát. A forint erre er~södni fog, míg be nem áll az új egyensúlyi helyzet. A forint
er~södésével ugyanis n~ a várható árfolyamnyereség rátája, ami megemeli a külföldi
aktívák forintban mért hozamát, s így jön létre újból a hozamok kiegyenlít~dése. Ezt a
folyamatot szemléltetjük 5.3. ábrán.
206 5. A FIZETÉSI MÉRLEG ÉS A VALUTAPIAC 5. A FIZETÉSI MÉRLEG ÉS A VALUTAPIAC 207

5.3. ábra 5.4. ábra

A valutapiac reagálása a belföldi kamatláb növekedésére Az azonnali árfolyam reagálása a várt árfolyam növekedésére

Várható , Várható
hozamok (%) EYE hozamok (%)

13,7

i2=9,6
C \D
i2=9,6
\,
i*=8 :\
• \

0 I 7/
246 255 E (Ftleuró)
Az ábrán a B pont mutatja a kiinduló helyzetet 255 Ft/€egyensúlyi árfolyam mellett. Ha
a központi bank egy merész lépéssel i,=6%-ról mondjuk i2=9,6%-ra növeli a hazai
kamatlábat, akkor a valutapiaci egyensúly fennmaradásához 9,6%-ra kell n~nie a
forintban realizálható várható külföldi hozamnak is. Ez változatlan külföldi kamatláb és
várható árfolyam mellett csak úgy lehetséges, ha az euró 246 Ft/e-ra gyengül. A C pont
által mutatott új egyensúlyi helyzetben a belföldi értékpapírok javára mutatkozó 1,6%-
os kamatkülönbözetet éppen kiegyenlíti a külföldi befektetést~l várható 4/24@-1,6%-os
árfolyamnyereség.
Ha viszont a várható árfolyam, vagy a külföldi kamatláb emelkedik, akkor az árfolyam
n~, a hazai valuta gyöngül. A várható árfolyam emelkedésének hatását mutatjuk be a
5.4. ábrán, de hasonló képet kapnánk a külföldi kamatláb emelkedésének
szemléltetésével is.
A kiinduló helyzetet a C pont mutatja az ábrán .6'1=250 Ft/e várható árfolyam mellett.
Tegyük föl, hogy valamilyen oknál fogva a befektet~k a hazai valuta korábbinál
nagyobb mérték~ leértékel~dését feltételezik, s az általuk várt árfolyam Ee2=260 Ft/f-ra
n~. Ez a változás jobbra-fölfelé mozdítja el a külföldi befektetés várható hozamának
görbéjét, hiszen azonos jelenlegi árfolyam mellett növeli a külföldi befektetést~l várható
árfolyamnyereséget. Az új görbét az ábrán szaggatott vonallal jeleztük. Ha a korábban
kialakult 246 Ft/f árfolyam változatlan maradna, akkor a külföldi befektetés várható
hozama kb. 13,7%-ra n~ne forintban mérve, ami jelent~sen meghaladná a hazai
kamatlábat.
›.
0
246 250 256 260 E (Ft/euró)
El E;
A fedezetlen kamatparitás megköveteli azonban a belföldön és külföldön várható
hozamok kiegyenlít~dését, így az árfolyamnak emelkednie, a belföldi valutának
gyöngülnie kell. Ábránkon a D pont mutatja az új egyensúlyi helyzetet, s ehhez már a
256 Ft/f árfolyam tartozik. Az új egyensúlyi helyzetben ismét a 4/256z:1,6%-os várható
árfolyamnyereség kompenzálja a magasabb belföldi kamatlábat". A várt árfolyam
növekedése tehát már a jelenben kiváltja a hazai valuta leértékel~dését. Ez a
jelenség általában is jellemz~ az aktívapiacokra: egy aktíva jöv~ben várható árának
emelkedése azonnali áremelkedést idéz el~.
Az exogén változások grafikus áttekintése után képletszer~en is bemutatjuk az
összefüggést a jelenlegi nominális árfolyam és az általunk vizsgált meghatározó
tényez~i között. A fedezetlen kamatparitás (5.15.) feltételének átalakításával a jelenlegi
egyensúlyi árfolyamra a következ~ összefüggést kapjuku:
Ee
E- (5.21.)
1+i—i*
H A kerekítések miatt a korábbi és a mostani egyensúlyi helyzetben is 4 forintos várható
árfolyamváltozás eredményez 1,6 százalékos árfolyamnyereség-rátát.
12 A képlet levezetését hasznos gyakorlatként az Olvasóra bízzuk.
 208 5. A FIZETÉSI MÉRLEG ÉS A VALUTAPIAC
A képletb~l rögtön látható, hogy az Ee várható árfolyam emelkedésével az E jelenlegi ,•
• árfolyam egyenes arányban n~, vagyis a hazai valuta gyengül. Ugyanakkor látható, hogy
a belföldi kamatláb emelkedésével er~södik a hazai valuta, hiszen i emelkedésével a •
nevez~ n~, a tört értéke pedig csökken. Szintén megfigyelhet~, hogy az i* külföldi
kamatláb emelkedésével a hazai valuta leértékel~dik, hiszen i* növekedésével a nevez~
csökken, így a tört értéke növekszik.
Ne gondoljuk azonban azt, hogy a (5.21.) képlet már mindent elárul az árfolyam •
alakulását meghatározó tényez~kr~l. Ezek feltárása még sok munkát igényel, s ezt a
következ~ fejezetben végezzük el.
I.
t•!
6. ÁRFOLYAMELMÉLETEK 209
6. ÁRFOLYAMELMÉLETEK
Ebben a fejezetben megvizsgáljuk a valutaárfolyam alakulását meghatározó tényez~ket
el~ször hosszú távon, majd rövid távon. A hosszú távú árfolyamtrendet a vásárlóer~-
paritás elmélet alapján tárgyaljuk. Utána megvizsgáljuk az árfolyam monetáris megkö-
zelítését, amely vásárlóer~-paritási elvre épül, és az árfolyammozgások pénzpiaci ma-
gyarázatát nyújtja. A monetáris megközelítés után a vásárlóer~-paritási elmélet korlátait
és szükséges módosításait tekintjük át. Végül a rövid távú árfolyamelméletre áttérve azt
vizsgáljuk, hogy az egyes országok árszínvonalának rövid távú ragadóssága milyen kö-
vetkezményekkel jár az árfolyammozgásokra nézve.
Vásárlóer~-paritás
A vásárlóer~-paritás (purchasing power parity, PPP) elmélete a valutaárfolyamok
hosszú távú alakulását az egyes országok árszínvonalánalc, más szóval az egyes valuták
vásárlóerejének egymáshoz viszonyított nagyságára vezeti vissza. Az elmélet feltételezi,
hogy a nemzetközi kereskedelem igen sok árucikkre nézve kiegyenlíti az azonos valutá-
ban mért termékárakat, s így azonos valutában kifejezett nemzeti árszínvonalak is egy-
máshoz hasonlóan alakulnak. Ezért bármifajta vásárlóer~-paritási elméletnek szükséges
épít~eleme az egységes ár elve, ez fogalmazza meg a nemzetközi kereskedelem árki-
egyenlít~ hatását.
Az egységes ár elve
Az egységes ár elve (law of one price, LOOP) szerint a nemzetközi kereskedelem ki-
egyenlíti az azonos valutában mért termékárakat, ha a piacok kompetitív módon m~köd-
nek, és eltekintünk a szállítási költségekt~l valamint a kereskedelempolitikai korlátozá-
soktól. Tehát az i-edik termék esetében érvényesül a
Pi = E.Pi* (6.1.)
összefüggés, ahol Pi az i-edik termék belföldi ára, Pi* az i-edik termék külföldi ára kül-
földi pénznemben és E a nominális árfolyam. Az egységes ár elve szerint tehát a belföldi
árakat egyszer~en a külföldi árak és valutaárfolyam szorzataként kaphatjuk meg. Ha
például egy mosógép ára az eurózónában P*=200 C, s az árfolyam E=250 Ft/f, akkor
egy hasonló mosógép ára Magyarországon P=250 Ft/€x200€=50.000 Ft lesz. Az árak
egységesülésér~l a vásárlóeröparitás-elmélet szerint a nemzetközi áruarbitrázs vagyis az
árkülönbségeket kihasználó kereskedelem gondoskodik. Ha például az i-edik termék ára
magasabb belföldön, mint külföldön (tehát Pi>EP;*), akkor hamarosan megindul az
import, s ez lecsökkenti a belföldi árat, esetleg a külföldi árat is megnöveli, egészen
addig, amíg (6.1.) nem teljesül.
210 6. ÁRFOLYAMELMÉLETEK
Abszolút vásárlóer~-paritás
A vásárlóer~paritás-elmélet két változatban ismert. Az er~sebb, szigorúbb változatot I
abszolút vásárlóer~-paritásnak, míg a gyengébb, lazább változatot relatív vásárlóer~- C
paritásnak nevezzük. Kezdjük az abszolút vásárlóer~-paritással. Tegyük r~l, hogy a
belföldi (P) és a külföldi (P*) árszínvonal ugyanazon standard árukosár értékét méri.
Ha az egységes ár elve e közös árukosár minden elemére érvényes, akkor az abszolút
vásárlóer~-paritás a következ~ formában írható föl:
P = E.P*. (6.2.)
Eszerint a belföldi árszínvonalnak meg kell egyeznie a belföldi valutában mért külföldi
árszinttel. Ha például a standard árukosár ára P*=10 €külföldön, s az árfolyam E=250
Ft/f, akkor az abszolút vásárlóer~-paritás alapján ugyanezen standard árukosár ára bel-
földön P=25 Ft/Ex100 €=2500 Ft lesz. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az abszolút vásár-
lóer~-paritás érvényesülése esetén az országok azonos valutában mért árszínvonala meg-
egyezik egymással.
Meg kell jegyezni, hogy az abszolút vásárlóer~-paritás akkor is teljesülhet, ha az egysé-
ges ár elve egyetlen terméknél sem áll fenn, de az árkülönbségek éppen kiegyenlítik
egymást. A vásárlóer~-paritás elmélete a (6.2.) egyenlet formájában felírva els~sorban
rögzített árfolyam esetén használható, itt arra utal, hogy az árfolyam rögzítésével a bel-
földi és a külföldi gazdaság árszínvonala szorosan egymáshoz köt~dik. Ha mondjuk a
külföldi árszint emelkedik, akkor ez a változás az árfolyam közvetítésével a belföldi
árszínvonalban is megjelenik.
A (6.2.) egyenletb~l az árfolyamot kifejezve az abszolút vásárlóer~-paritás másfajta
kifejezési módjához jutunk:
(6.3.)
A (6.3.) egyenlet szerint a külföldi valuta E árfolyama azt mutatja, hányszoros vásárló-
er~vel rendelkezik a külföldi valuta a hazaihoz képest, ha teljesül az abszolút PPP. Le-
gyen például a standard árukosár külföldi ára *= 10 E, eszerint egy euróval a standard
árukosár egytized része vásárolható meg, vagyis egy euró vásárlóereje 1/P*=1/10 áruko-
sár. Ha a standard árukosár belföldi ára P=3000 Ft, akkor egy forint vásárlóereje
1/P=1/3000 árukosár. Így egy euró vásárlóereje éppen 300-szorosa egy forint vásárló-
erejének, tehát a vásárlóer~-paritásos árfolyam ebben az esetben E=3000/10=300 Ft/f. A
példából is látható, hogy az abszolút vásárlóer~-paritás fennállása esetén bármelyik va-
lutában rendelkezünk is egy adott pénzösszeggel, ugyanannyi standard árukosarat vehe-
tünk meg vele a két országban. Húsz euróért például külföldön két standard árukosarat
vehetünk meg. Ha eurónkat forintra váltjuk, akkor a kapott 6000 forintért belföldön
szintén két standard árukosárhoz juthatunk.
6. ÁRFOLYAMELMÉLETEK 211
Az abszolút vásárlóer~-paritásnak az árfolyamra kifejezett képletét általában akkor
használjuk, ha a két ország valutája egymáshoz képest lebeg, mert e formában magyará-
zatot ad az árfolyam hosszú távú alakulására bizonyos feltételek között. Ha például a
belföldi árszint megduplázódik, s a külföldi árszínvonal közben nem változik, akkor a 11#10
külföldi valuta vásárlóereje is megduplázódik a hazai valuta vásárlóerejéhez képest,
ezért a külföldi valuta E árfolyamának is meg kell kétszerez~dnie.
Ha érvényesül az abszolút vásárlóer~-paritás, akkor a reálárfolyam értéke (nem meglep~
módon) éppen egységnyi. A reálárfolyam (mint a 5. fejezetb~l emlékezhetünk rá) a kül-
Ii
földi árukosárnak a belföldi árukosárhoz viszonyított ára. A reálárfolyam (5.11.) képle-
tébe az abszolút vásárlóer~-paritás E=P/P* formuláját behelyettesítve, azt kapjuk hogy
E • P*
Q= =1. (6.4.)
Ez az abszolút vásárlóer~-paritás kifejezésének harmadik módja. Megjegyzend~, hogy a
reálárfolyam azért adódik éppen egynek, mert az árszínvonalakat a fentiekben ugyana-
zon nemzetközileg egységes standard árukosarak áraként értelmeztük.
Relatív vásárlóer~-paritás
A relatív vásárlóer~-paritás gyengébb követelményt támaszt az árfolyammal szemben,
mint az abszolút vásárlóer~-paritás. A relatív vásárlóer~-paritás nem mondja ki, hogy a
reálárfolyam éppen egységnyi legyen, csak annyit követel meg, hogy a reálárfolyam
értéke legyen id~ben stabil. Ha a belföldi inflációs ráta (a belföldi árszínvonal növeke-
dési üteme) például 6%-os, a külföldi inflációs ráta pedig 2%-os, akkor az árfolyamnak
közel 4%-os ütemben kell emelkednie, hogy a reálárfolyam ne változzék, és teljesüljön a
relatív PPP. Így a standard külföldi árukosár forint ára is 6%-kal növekszik, amely a
2%-os külföldi inflációból, és a forint 4%-os leértékel~déséb~l tev~dik össze. Ha az
árfolyamváltozás kiegyenlíti az inflációs ráták különbségét, akkor a külföldi árukosár
belföldi árukosárban kifejezett ára nem változik, s így a valuták vásárlóerejének aránya
is állandó marad.
A relatív vásárlóer~-paritás formulája levezethet~ a reálárfolyam id~beli állandóságát
felhasználva. Ekkor a t-edik és a t+1 -edik id~szak reálárfolyama egyenl~ egymással,
vagyis
_ El • Pl.
(6.5.)
Pf+1 •
E képlet átrendezésével azt kapjuk, hogy
E,1' PI:i Pt+i
(6.6.)
E, • P,*
 6. ÁRFOLYAMELMÉLETEK
212
A (6.6.) kifejezés azt mutatja, hogy belföldi valutában mért külföldi árszínvonal (E•P*)
és a belföldi árszínvonal (P) azonos ütemben növekszik', ha teljesül a relatív PPP. A
(6.6.) képletet az árfolyam és az árszínvonalak növekedési ütemének segítségével a kö-
vetkez~ formába írhatjuk át:
(1 +e)(1 +,r*) = 1 + (6.7.)
ahol e az árfolyam növekedési üteme, ir* a külföldi inflációs ráta és ir a belföldi inflációs
ráta'. A bal oldalon a szorzást elvégezve azt kapjuk, hogy
(6.8.)
1 + e+ + eir* = 1 + .
Mivel szolid inflációs ráták mellett az árfolyam százalékos változásának és a külföldi
inflációs rátának a szorzata (ex*) nagyon kicsi szám, ezért ezt elhanyagolhatjuk, így a
(6.8.) egyenlet átrendezésével a relatív vásárlóer~-paritás közelít~ formulájához jutha-
tunk:
e = 71. — n*. (6.9.)
4 z~ szerepet), ha
A relatív vásárlóer~-paritás szerint az árfolyam százalékos változása egyenl~ az adott
id~szakra számított belföldi és a külföldi inflációs ráta különbségével. A relatív vásárló-
er~-paritásnak a (6.9.) alatti formulája f~ként a lebeg~ árfolyam mellett m~köd~ gazda-
ság modelljében használható, ahol az árfolyamváltozás hosszú távú tendenciáját mutat-
hatja meg.
Ha a rögzített árfolyam valamely formájáról van szó (kemény vagy puha rögzítésr~l),
akkor a relatív vásárlóer~-paritás azt mutatja meg, hogy a belföldi infláció hogyan kap-
csolódik a külföldi inflációhoz az árfolyamon keresztül hosszú távon. A relatív PPP
szerint ugyanis a belföldi inflációs ráta egyenl~ az árfolyam százalékos változásának és
a külföldi inflációs rátának az összegével:
‚r= e + 7C*. (6.10.)
Mire használható a vásárlóer~-paritás elmélet?
A vásárlóer~-paritás elméletét modern formájában els~ként Gustav Cassel svéd közgaz-
dász fejtette ki. ~ a vásárlóer~-paritás alapján javasolta az árfolyamok meghatározását
ina az I. világháború utáni újjárendezés során tervezett új aranystandard rendszerben. Habár
I A (6.6.) formula alapján a relatív vásárlóerö-paritást érvényre juttató árfolyam pontos értékét is
1+ Ir
megkaphatjuk, ez ugyanis: E +, = E
2 Itt azt az összefüggést használtuk ki, hogy elosztva egymással egy tetsz~leges változó 1+1-edik
id~szaki értékét a t-edik id~szaki értékével a változó növekedési ütemét kapjuk 1-gyel megnö-
velve.
6. ÁRFOLYAMELMÉLETEK 213
a 19. században többen is tárgyalták elméletileg a vásárlóer~-paritás kérdéseit, Cassel
volt az els~ közgazdász, aki praktikus empirikus elméletként közelítette meg a vásárló-
er~-paritási doktrínát.
Ma a vásárlóer~paritás-elmélet különböz~ változatait széles területen használják. Al-
kalmas például arra, hogy megválasszák vele egy újonnan függetlenné vált ország nem-
zeti valutájának kezdeti árfolyamát, erre támaszkodnak többnyire a jövedelmek nemzet-
közi összehasonlításában, és felhasználható a hosszú távú árfolyammozgások el~rejelzé-
sére. Az empirikus kutatások megállapítása szerint azonban a vásárlóer~-paritás elméle-
te rövid távon egyáltalán nem alkalmas az árfolyammozgások magyarázatára vagy
el~rejelzésére. Ennek oka az, hogy rövid távon a nemzeti árszínvonalak rugalmatlanok
(ragadósak), az árfolyamok azonban a valutapiaci fejlemények hatására rendkívül er~tel-
jesen ingadoznak (szaknyelven: nagyfokú a volatilitásuk). A reálárfolyamok tehát rövid
távon követik a nominális árfolyamok ingadozásait, ezért rendkívül változékonyak.
Hosszú távon az árszínvonalak ugyan jóval rugalmasabbá válnak, a reálárfolyamok
azonban mégsem mutatják a vásárlóer~-paritási elmélet által megkövetelt stabilitást.
Ennek okait a 6.3. pontban fogjuk részletesen tárgyalni.
A vásárlóer~-paritási elmélet leginkább akkor alkalmazható árfolyamelméletként (va-
gyis akkor tölti be jól a tudományos elméletekt~l általában elvárt magyarázó és el~rejel-
— az árfolyamok alakulása tisztán monetáris hatásokat tükröz, vagyis az árfolyamok
mozgását alapvet~en a pénzkereslet és pénzkínálat változása határozza meg, vagy
ezzel összefüggésben
— az egyes termékek, termékcsoportok relatív árai nem változnak.
A következ~ pontban a valutaárfolyam monetáris megközelítését tárgyaljuk, amely föl-
tételezi a relatív árak változatlanságát, és a vásárlóer~-paritás teljesülését.
6.2. Az árfolyam monetáris megközelítése
A valutaárfolyam monetáris megközelítése az alábbi feltevéseken nyugszik:
1. Az árfolyam szabadon lebeg. A központi banknak nincsen árfolyamcélja, tehát
nem végez az árfolyamot közvetlenül szabályozó valutapiaci adásvételeket. Az
más kérdés, hogy a központi bank monetáris politikája — mint látni fogjuk — er~-
teljesen befolyásolja a valutaárfolyamot.
2. Az árak és bérek teljesen rugalmasak. A rugalmas árak és bérek megtisztítják a
munkapiacot és az árupiacot, így a kibocsátás egyenl~ a kínálati tényez~k
(munka, t~ke, technológia) által meghatározott potenciális kibocsátással. Ilyen-
formán a modellben a pénzmennyiség változásai nem hatnak a kibocsátásra, va-
gyis a gazdasági növekedés csak a fenti kínálati tényez~k változására vezethet~
vissza. Ezt a feltevést szokásos módon a hosszú távú makromodellekben alkal-
mazzák, de nincs akadálya annak, hogy modellszinten rövid távon is tökéletes
áralkalmazkodást feltételezzünk.
214 6. ÁRFOLYAMELMÉLETEK
3. Érvényesül az abszolút vásárlóer~-paritás, vagyis az árfolyamot az árszínvona-
lak aránya határozza meg.
4. Teljesül a fedezetlen kamatparitás. Erre azért van szükség, hogy bekapcsolhas-
suk a modellbe az inflációs várakozásoknak az árfolyamra gyakorolt hatását is.
Az árfolyamra ható monetáris tényez~k
Mivel az abszolút vásárlóer~-paritást az árszínvonalak segítségével deflniáltuk, a mo-
dellben szükség van az árszínvonalak meghatározására. Az egyensúlyi árszínvonalat a
pénzpiac alakítja ki, ha az árak és bérek teljesen rugalmasak. A malcroökonómiában
tanultak szerint a pénzpiac akkor kerül egyensúlyba, ha a reál pénzkínálat és a reál
pénzkereslet megegyezik egymással:
(6.10.)
ahol MIP a nominális pénzkínálat és az árszínvonal hányadosa, vagyis a reál pénzkíná-
lat, L(Y,i) pedig a reál pénzkeresleti függvény. A reál pénzkeresletr~l tudjuk, hogy a
kibocsátás (Y) emelkedésével növekszik, mivel n~ a tranzakciók lebonyolításához szük-
séges pénzmennyiség. Ugyanakkor a nominális kamatláb (i) emelkedésével csökken,
mert a magasabb kamatláb mellett nagyobb a pénztartás alternatív költsége.
De hogyan jön létre modellünkben a pénzpiac egyensúlya? Vizsgáljuk meg ehhez a
pénzpiac egyensúlyi föltételében szerepl~ tényez~k alakulását! Ezek közül a pénzkínála-
tot a központi bank monetáris politikája határozza meg lebeg~ árfolyam mellett. A
pénzkeresleti ftiggvény alakját és paramétereit a háztartások és vállalatok pénzkezelési
magatartása alakítja ki. A reál pénzkereslet tényez~i közül a kibocsátást a potenciális
kibocsátás szabja meg, míg a nominális kamatlábat a Fisher-hatásnak megfelel~en a
reálkamatláb és az ex ante inflációs ráta (vagyis a várt infláció) összegeként kapjuk. Így
fenti (6.10.) egyenlet egyedüli endogén változója az árszínvonal, vagyis a rugalmas árak
és bérek melletti egyensúlyi helyzetben az árszínvonal alkalmazkodása hozza létre a
pénzpiac egyensúlyát. Így a pénzpiaci egyensúly föltételéb~l az árszínvonalat kifejezve
megkapjuk az egyensúlyi árszintet:
M 2. Ha viszont a pénzkínálatok hányadosát vesszük adottnak, akkor a belföldi és
P= (6.11.)
L(Y,i)
A (6.11.) összefüggést az árszínvonal monetáris megközelítésének nevezhetjük, mivel
ebben a képletben az egyensúlyi árszintet a pénzpiaci egyensúly feltételéb~l vezetjük le.
A fenti összefüggés természetesen a külföldi árszínvonalra is áll, így:
M*
P* = (6.12.)
L(Y*,i*)'
6. ÁRFOLYAMELMÉLETEK 215
ahol a külföldi változókat *-gal jelöltük (a külföldi reál pénzkeresleti fúggvényt nem
csillagoztuk meg, vagyis föltettük, hogy a két ország reál pénzkeresleti függvénye azo-
nos).
Az árfolyam monetáris megközelítésének épít~kövei a vásárlóer~-paritási elmélet, és az
árszínvonal monetáris megközelítése. Az abszolút PPP a belföldi és a külföldi árszínvo-
nalak arányaként fejezi ki az árfolyamot, míg a belföldi és a külföldi pénzpiac egyensú-
lyi helyzete az árszinteket határozza meg. Az árszínvonalakat megadó összefüggést az
abszolút vásárlóer~-paritás képletébe helyettesítve megkapjuk a monetáris megközelítés
alapképletét az árfolyamra nézve. Ez az árfolyamot a két ország pénzkínálatának és reál
pénzkeresletének függvényében fejezi ki:
M
P L(Y,i)
(6.13.)
P* M*
L(Y*,i*)
Végül a (6.13.) képletet egyszer~bb és áttekinthet~bb alakra hozhatjuk:
L(Y*,i*)
=— = (6.14.)
P* M* L(Y,i)
Ebb~l a képletb~l kiolvashatók az árfolyam alakulását meghatározó tényez~k. El~ször
tekintsük a pénzkínálat és a kibocsátás változásának hatását az árfolyamra.
1. Adott belföldi és külföldi kamatláb, valamint a belföldi és külföldi kibocsátás
változatlan aránya mellett az árfolyamot a belföldi és a külföldi nominális pénz-
kínálat aránya határozza meg. Ha MIM* növekszik, akkor az árfolyam egyenes
arányban emelkedik, vagyis a hazai valuta leértékel~dik. Ha a belföldi
pénzkínálat n~ a külföldi pénzkínálathoz képest, akkor (a két ország változatlan
reál pénzkereslete mellett) egyenes arányban n~ a belföldi és a külföldi árszint
aránya (PIP*), s így a vásárlóer~-arányos árfolyam is.
külföldi kibocsátás arányának (Y/Y*) emelkedése csökkenti az árfolyamot, va-
gyis a belföldi valuta felértékel~déséhez vezet. A gyorsabb hazai gazdasági nö-
vekedés növeli ugyanis a belföldi reál pénzkereslet arányát a külföldihez képest,
ami egyebek változatlansága mellett lefelé nyomja a hazai árszintet a külföldi-
hez viszonyítva (PIP* csökken).
A monetáris megközelítés (6.14.) alapegyenletében a két ország kamatlába is szerepel a
reál pénzkeresletet meghatározó tényez~i között. Mivel a nominális kamatlábakat az
inflációs várakozások is befolyásolják, érdemes ezeket explicit módon is beépíteni a
monetáris megközelítés alapképletébe. Ennek érdekében tegyük föl el~ször, hogy telje-
sül a fedezetlen kamatparitás:
216 6. ÁRFOLYAMELMÉLETEK
(6.15.)
ahol a fentebbiekben bevezetett e jelölés az árfolyam százalékos változását jelenti, így
e—E.
ennek várt értéke ee = E A fedezetlen kamatparitás szerint a belföldi és a kül-
földi kamatlábak különbözete az árfolyam-várakozásoktól függ. Ha a befektet~k például
a hazai valuta er~teljes leértékel~désére számítanak (ee értéke pozitív és magas), akkor
csak egy megfelel~en magas belföldi kamatláb képes ~ket rábírni a belföldi aktívák
tartására. A monetáris megközelítés modelljében a befektet~k árfolyam-várakozásait is a
vásárlóer~-paritás határozza meg. Így az árfolyam várható százalékos változása (a bel-
földi valuta várható leértékel~dési üteme) egyenl~ a belföldön és külföldön várható inf-
lációs ráta különbségével:
ee = Ire — 7r *e (6.16.)
ahol í a várható belföldi, míg 7r*e a várható külföldi inflációs ráta. Vegyük észre, hogy
(6.16.) nem más, mint a relatív vásárlóer~-paritás (6.9.) alatti képletének az ex ante vál-
tozata. Ha például a befektet~k 7%-os belföldi és 2%-os külföldi inflációt várnak, akkor
a relatív vásárlóer~-paritásnak megfelel~en az árfolyam 5%-os növekedésére (a hazai
valuta 5%-os leértékel~désére) számítanak. Ennek megfelel~en csak akkor hajlandóak
belföldi valutában denominált aktívákat tartani, ha 5 százalékponttal magasabb kamat-
hozamot érhetnek el rajtuk, mint a külföldi aktívákon. A valuta- és pénzpiaci egyensúly
fenntartásához tehát a belföldi kamatlábnak 5 százalékponttal meg kell haladnia a kül-
földi kamatláb értékét. A vásárlóerö-paritás teljesülésére vonatkozó (6.16.) alatti vára-
kozásokat és a fedezetlen kamatparitás (6.15.) képletét kombinálva a hazai kamatlábra
nézve a következ~ összefüggésre jutunk:
(6.17.)
i=i*+(ze —71"").
A belföldi és a külföldi kamatláb különbsége tehát egyenl~ a várható inflációs ráták
különbözetével, mert ez határozza meg a leértékelési várakozásokat. Ezt az összefüggést
behelyettesítve a monetáris megközelítés (6.14.) alapegyenletébe megkapjuk az árfo-
lyam egyensúlyi értékét immár az inflációs várakozások függvényében:
PM L(Y* ,i*)
E— (6.18.)
P* . M* L(Y ,i*1-7re — 7r*e) .
E formulából kiolvasható, milyen hatást gyakorolnak az inflációs várakozások az árfo-
lyamra.
3. Ha az inflációs várakozások élénkülnek, vagyis egyebek változatlansága mellett
n~ a várt belföldi inflációs ráta, akkor ez növeli a belföldi kamatlábat, ezzel
csökkenti a reál pénzkeresletet. A reál pénzkereslet csökkenése viszont a hazai
árszínvonal emelkedésére, s így a belföldi valuta leértékel~désére vezet.
6. ÁRFOLYAMELMÉLETEK 217
A valutaárfolyam fentiekben vázolt monetáris megközelítése különösen alkalmas arra,
hogy bemutassuk a pénzmennyiség változásainak hatását rugalmas árak mellett. Az
inflációs várakozások bekapcsolásával egyaránt nyomon követhet~ az árfolyam alakulá-
sa a pénzmennyiség egyszeri megnövelése esetén, és a pénzmennyiség növekedési
ütemének megemelésével is. Az alábbiakban összehasonlítjuk e statikus és dinamikus
változást, hogy lássuk, miként reagál rájuk a valutaárfolyam.
A pénzmennyiség egyszeri megnövelése II
Az elemzés egyszer~sítése végett föltesszük, hogy a külföldi változók, a külföldi pénz
mennyisége, a külföldi kibocsátás és kamatláb állandóak, továbbá a hazai kibocsátás
sem változik, mert az árszínvonal rugalmasan alkalmazkodik a megnövekv~ pénzkíná-
lathoz. A pénzmennyiség egyszeri megnövelésének fontos sajátossága, hogy nem ger-
jeszt inflációs várakozásokat, ezért nem változtatja meg a kamatláb értékét sem. Mivel a
kibocsátás és a nominális kamatláb változatlan marad, a pénzmennyiség egyszeri meg-
növelése nem változtatja meg a hazai reál pénzkeresletet, s így a (6.11.) képlet szerint a
hazai árszínvonal, s ezzel a valutaárfolyam azonos arányú emelkedését okozza.
Ha tehát a központi bank egyszeri alkalommal 10%-kal megnöveli a pénzmennyiséget,
de a gazdasági szerepl~k nem számítanak a pénzmennyiség további b~vítésére, akkor a
hazai árszint 10%-kal magasabbra fog beállni, s így a monetáris megközelítésben az
árfolyam is 10%-kal fog megemelkedni (a külföldi árszint stabilitását föltételezve). Rö-
viden: ha a pénzmennyiség 10%-os megnövekedése folytán minden áru 10%-kal meg-
drágul belföldön, akkor a reál javakhoz hasonlóan a külföldi valuta ára is 10%-kal n~.
A pénzmennyiség egyszeri megemelésének hatását rugalmas árak mellett a 6.1. ábrán
szeml él tethetj ük:
6.1. ábra
A pénzmennyiség egyszeri megnövelésének hatása
a nominális makroökonómiai változókra
11
I
II ti
E
2E
2P1
E1
Ii
tl -t
218 6. ÁRFOLYAMELMÉLETEK '
Az ábrán látható, hogy a központi bank egyszeri intézkedéssel a t i id~pontban megdup-
lázza a pénzkínálatot, de a pénzmennyiség új szintje azután stabil marad. Ennek hatására
rugalmas árak mellett azonnal megduplázódik az árszínvonal és az árfolyam is, miköz-
ben a reálváltozók, mint a kibocsátás, a reál pénzmennyiség, vagy a reálárfolyam nem
változnak meg. Rugalmas árak mellett nyitott gazdaságban is érvényesül tehát a
pénz semlegessége: a pénzkínálat megntivel,ése nem hat a gazdaság reálváltozóira,
hanem csak a nominális változókat növeli meg a pénzkínálat b~vítésének arányá-
ban.
Az ábra jobb fels~ koordináta-rendszerében látható még, hogy a pénzmennyiség egysze-
ri megnövelése nem érinti a nominális kamatlábat sem. Nem növeli meg ugyanis a reál
pénzmennyiséget, ami a kamatláb esésére vezetne, továbbá egyszeri intézkedés lévén
nem gerjeszt inflációs várakozásokat sem, ami pedig növelné a kamatlábat. Más követ-
kezménnyel jár azonban, ha a központi bank folyamatosan növeli a pénzmennyiséget, és
a b~vítés ütemét emeli meg.
A pénzmennyiség b~vítésének felgyorsítása
A pénzmennyiség folyamatos növelésének els~ következménye, hogy az árszínvonal
nem lesz stabil, hanem folyamatosan változik, valószín~leg infláció lesz, bár erre a gaz-
dasági növekedés fékez~leg hat. Vizsgáljuk meg el~ször, hogy miképpen alkalmazkodik
az árfolyam a monetáris megközelítés szerint hosszú távon, ha belföldön és külföldön
állandó a pénzmennyiség növekedési üteme, továbbá stabil ütem~ a gazdasági növeke-
dés, valamint változatlan a nominális kamatláb is.
Ekkor a relatív PPP szerint az árfolyam növekedési üteme (a hazai valuta leértékel~dési
üteme) egyenl~ lesz a belföldi és a külföldi inflációs ráta különbségével. Els~ feladatunk
tehát a hosszú távú hazai és külföldi inflációs ráták megállapítása. Az el~z~ekben láttuk,
hogy az árszínvonal monetáris megközelítése szerint az egyensúlyi árszint a nominális
pénzkínálat és a reál pénzkereslet hányadosa. A nominális pénzkínálat viszont feltevé-
sünk szerint egyenletes ütemben növekszik, és az állandó ütem~ gazdasági növekedés
folytán a reál pénzkereslet is egyenletesen n~. Az egyensúlyi inflációs ráta ebben az
esetben úgy adódik, hogy a pénzmennyiség növekedési üteméb~l levonjuk a reál pénz-
kereslet növekedési ütemét. A reál pénzkereslet növekedési ütemét pedig adott nominá-
lis kamatláb mellett úgy kaphatjuk meg, hogy a gazdasági növekedési ütemét megszo-
rozzuk a pénzkereslet jövedelemrugalmasságával. Ha mondjuk 4%-kal n~ a kibocsátás,
és a pénzkereslet jövedelemrugalmassága: %, akkor a gazdasági növekedés hatására a
reál pénzkereslet 4x3/4=3%-kal fog n~ni'.
Tehát a hosszú távon érvényesül~ belföldi és külföldi inflációs ráta a következ~k szerint
alakul:
x=m—s•g; (6.19.)
3 Azempirikus kutatások tanúsága szerint a reál pénzkereslet jövedelemrugalmassága általában
valamivel kisebb egynél.
6. ÁRFOLYAMELMÉLETEK 219
(6.20.)
ahol 7r a hosszú távú egyensúlyi inflációs ráta, m a pénzmennyiség állandó növekedési
üteme, e a reál pénzkereslet jövedelemrugalmassága, g a gazdasági növekedés állandó
üteme, és a külföldi változókat *-gal jelöltük. A reál pénzkereslet jövedelemrugalmassá-
gát nem csillagoztuk meg, mert a két ország pénzkeresleti függvényét azonosnak vettük.
Az inflációs rátákat meghatározó összefüggéseket behelyettesítve az árfolyam alakulását
leíró relatív vásárlóer~-paritási egyenletbe, megkaphatjuk az árfolyam hosszú távú nö-
vekedési ütemét meghatározó tényez~ket:
e= 2r - X* = (M - e•g) — (m* — e.g*) , (6.21.)
majd némi átrendezés után:
e = z — = (m — m*)— e(g — g*). (6.22.)
A képletb~l látszik, hogy
1. azonos ütem~ gazdasági növekedés (g=g*) mellett a hazai valuta hosszú távon
egyenletes ütemben leértékel~dik (e)0), ha a belföldi pénzmennyiség növekedé-
si üteme meghaladja a külföldi pénzmennyiség növekedési ütemét (m>m*), mert
ekkor a hazai inflációs ráta nagyobb lesz a külföldi inflációs rátánál;
2. azonos ütem~ pénzmennyiség b~vülés (m=m *) mellett a belföldi valuta hosszú
távon konstans ütemben felértékel~dik (K0), ha a hazai gazdaság növekedési
üteme nagyobb a külföldi növekedési ütemnél (g>g*), mivel ekkor a hazai inf-
lációs ráta alatta marad a külföldi inflációs rátának.
A pénzmennyiség, az árszínvonal és az árfolyam növekedésének hosszú távú tendenciáit
az id~ (t) függvényében a 6.2. ábra mutatja.
Az ábrán a koordináta-rendszerek függ~leges tengelyére a makroökonómiában szokásos
módon a megfelel~ változók természetes alapú logaritmusát vettük föl. Ez kényelmes
módszer, mert a logaritmusok id~ szerinti deriváltja az adott változó növekedési ütemé-
vel egyenl~, így a görbék meredeksége a kérdéses változók növekedési ütemét mutatja.
Egyenletes növekedés esetén ennélfogva lineárisak lesznek a növekedési pályák, ha a
változók logaritmusának értékét vesszük fel a függ~leges tengelyen.
 220 6. ÁRFOLYAMELMÉLETEK 6. ÁRFOLYAMELMÉLETEK 221

6.2. ábra ség növelésének felgyorsítását, akkor a korábbinál magasabb inflációra számítanak. A
befektet~k árfolyam-várakozásait modellünkben a relatív PPP írja le, eszerint pedig a
A nominális makroökonómiai változók bosszú távú stacionárius pályája
befektet~k a korábbinál nagyobb leértékelödési ütemet fognak várni. Ha például a gaz-
ln M dasági alanyok arra számítanak, hogy a pénzmennyiség növekedési üteme ceteris
paribus 2 százalékponttal meg fog emelkedni, akkor 2 százalékponttal nagyobb inflációs
rátát s a korábbinál 2 százalékponttal magasabb valutaleértékel~dési ütemet várnak. Így
a fedezetlen kamatparitás feltétele szerint a valutapiaci egyensúly csak úgy maradhat
1 m fönn, ha a belföldi valuta 2 százalékponttal nagyobb várt leértékel~dési ütemét a belföldi
aktívák 2 százalékponttal magasabb kamatlába kompenzálja. Az inflációs várakozások
- -- t élénkülése tehát megemeli a hazai kamatlábat. A zárt gazdaság makroökonómiájából
ismert Fisher-hatás ezek szerint nyitott gazdaságban is érvényesül.
ln E A nominális kamatláb növekedésének köszönhet~ azonban, hogy nincs sima átmenet az
1n P
egyik egyensúlyi pályáról a másikra. Ez ugyanis önmagában, a pénzkínálat növekedése
nélkül is megemeli az egyensúlyi árszínvonalat, hiszen csökkenti a reál pénzkeresletet.
e Ez tisztán látszik az egyensúlyi árszintet megadó P = M I L(Y ,i) egyenletb~l. Így az
1
árszint azonnal felugrik, ha a gazdasági szerepl~k értesülnek a pénzmennyiség növelé-
t sének felgyorsításáról4. Ez tehát nemcsak az árszínvonal növekedési ütemét emeli meg,
t
hanem az inflációs várakozásokra és a kamatlábra gyakorolt hatása miatt az árszínvonal
Milyen feltevéseket érvényesítettünk a fenti ábrán? Egyrészt látható, hogy a hosszú távú szintjét is. Az új inflációs pálya ezért nemcsak meredekebb lesz a korábbinál, hanem
stacionárius (egyensúlyi) pályán a pénzmennyiség és az árszint konstans ütemben n~. még magasabban is fog futni.
Másrészt látható, hogy az árszínvonal logaritmusának egyenese laposabb a pénzmennyi- Mindez az árfolyampályára is igaz, hiszen az árszínvonal megugrása miatt felszökik az
ség egyenesénél, tehát az inflációs ráta kisebb a pénzmennyiség növekedési üteménél. árfolyam is a vásárlóer~-paritásnak megfelel~en. Ezeket a folyamatokat a 6.3. ábra
Ez annak tulajdonítható, hogy belföldön gazdasági növekedés megy végbe. Feltételeztük szemlélteti.
azt is, hogy külföldön is folyamatos az infláció, hiszen az árfolyam logaritmusának
6.3. ábra
• egyenese laposabb, mint az árszínvonalé, tehát a hazai valuta leértékel~dési üteme ki-
sebb a belföldi inflációs rátánál. Az árfolyam logaritmusának egyenese viszont pozitív A makroökonómiai változók módosult pályája
meredekség~, s ez arra a feltevésre utal, hogy a külföldi inflációs ráta alacsonyabb a a pénzkínálat növelésének felgyorsítása után
hazainál. ln M
Néhány számadattal illusztrálva a 6.2 ábrán látható növekedési pályákat, hasonló görbé-
ket kapnánk, ha feltételeznénk, hogy a belföldi pénzmennyiség egyenletesen 10%-kal
n~, a hazai gazdasági növekedés üteme stabilan 3%, s a pénzkereslet jövedelemrugal-
massága 0,8. Ezekb~l az exogén értékekb~l 10-0,8x3=7,6%-os hazai inflációs ráta kö-
vetkezik, ami mondjuk 4%-os külföldi infláció mellett 3,6%-os valutaleértékel~dési
t
ütemet ad ki.
1n P
Miután megismertük a változók állandó ütem~ növekedése mellett kialakuló hosszú távú In E
egyensúlyi állapotot, megvizsgálhatjuk, hogyan változtatja ezt meg a pénzmennyiség
növekedési ütemének megemelése. Nyilvánvalónak t~nik, hogy ha egyebek változatlan-
sága mellett a belföldi pénzkínálat növekedési üteme nagyobb lesz, akkor a megválto-
zott hosszú távú egyensúlyi állapotban a belföldi inflációs ráta is magasabb lesz, vala-
mint a hazai pénznem leértékel~désének üteme is azonos mértékben emelkedik. t t
tl Ii
Az egyik inflációs pályáról a másikra való áttérés azonban nem megy végbe simán. Lás-
I.
suk, hogy miért nem. Ha a gazdasági szerepl~k el~re látják (anticipálják) a pénzmennyi-
4 Az azonnali, ugrásszer~ változás a rugalmas áralkalmazkodás feltevéséb~l következik.
222 6. ÁRFOLYAMELMÉLETEK
Az ábrán a pénzmennyiség, az árszint és az árfolyam logaritmikus növekedési pályái,
valamint a kamatláb alakulása látható. Feltevésünk szerint a központi bank a t, id~pont-
ban megemeli a pénzmennyiség növekedési ütemét, így az 1nM görbe meredekebbé
válik. Az árszínvonal rugalmassága miatt a t, id~pont után az árszínvonal és az árfolyam
is azonnal felveszi a magasabb növekedési ütemét, tehát az 1nP és az lnE görbék is me-
redekebbé válnak.
Amint a központi bank bejelenti a gyorsabb jöv~beli pénzkibocsátási ütemet a t, id~-
pontban, a gazdasági szerepl~k felfelé korrigálják inflációs várakozásaikat. Ennek meg-
felel~en a nominális kamatlábnak a várható inflációs ráta növekményével emelkednie
kell (irr~l i2-re), különben senki sem tartana hazai aktívákat. A kamatláb emelkedése
viszont csökkenti a reál pénzkeresletet, ezért az árszínvonal és az árfolyam még a t,
id~pontban felugrik. Az árszint és árfolyam hosszú távú stacionárius pályái nemcsak
meredekebbé válnak, hanem szintjük is megemelkediks.
A fentiek tanulságait a következ~kben foglalhatjuk össze:
1. A monetáris megközelítés szerint a pénzmennyiség növekedési ütemének meg-
emelése ceteris paribus növeli a hosszú távú inflációs rátát és a hazai pénznem
leértékel~désének ütemét.
2. Amennyiben a gazdasági szerepl~k el~re látják a pénzmennyiség jöv~beli gyor-
sabb növelését, akkor ez az árszínvonal még nagyobb mérték~ emelkedésére és
nagyobb valutaleértékel~désre vezet.
3. A pénz rugalmas árak mellett semleges, vagyis a pénzmennyiség növelése álta-
lában nem hat a reálváltozókra. Ez alól kivétel a reál pénzkereslet, mert ezt egy
nominális változó, a kamatláb is befolyásolja. Ez azonban csak arra reagál, ha a
pénzmennyiség növekedési üteme változik meg, mert ez kihat a várt inflációra
és árfolyamra, tehát a befektet~k portfólió döntéseire is.
A valutaárfolyam imént tárgyalt monetáris megközelítése a vásárlóer~-paritás elméleté-
b~l indul ki. Az empirikus kutatások tanúsága szerint a vásárlóer~-paritás valóban akkor
adja az árfolyam alakulásának legjobb magyarázatát, ha tisztán monetáris változások
történnek. A legtöbb esetben azonban az árfolyamok alakulása rövid és hosszú távon
egyaránt jelent~sen eltér a vásárlóer~-paritás követelményeit~l. Ezért a következ~ pont-
ban ezekre az eltérésekre összpontosítjuk figyelmünket.
6.3. A vásárlóer~-paritástól való eltérések
A vásárlóer~-paritás elmélete és az árfolyam ezen alapuló monetáris megközelítése a
következ~ feltevéseken nyugszik:
1. Elhanyagoljuk a nemzetközi kereskedelemmel együtt járó szállítási költségeket,
továbbá eltekintünk a kereskedelempolitikai eszközök alkalmazásától. Ezenfelül
tökéletes versenyt tételezünk föl, holott a valóságban a nemzetközi piacok jelen-
Az ábrán a meredekebb és magasabb szint~ új inflációs és árfolyampályára való áttérést egyet-
len id~pontba s~rítettük. A gyakorlatban az új pályára való áttérés inkább egy rövidebb-hosszabb
átmeneti id~szak alatt következik be, amikor gyorsabb az infláció és a leértékel~dési ütem is az
Új hosszú távú egyensúlyi értékénél.
6. ÁRFOLYAMELMÉLETEK 223
t~s részét oligopóliumok uralják, vagy monopolisztikus verseny jellemzi. Töké-
letlen verseny esetén pedig gyakori a termékdifferenciálás, illetve a nemzetközi
árdiszkrimináció. Ezek az eddig figyelmen kívül hagyott tényez~k nyilvánvaló-
an gátolják a termékárak nemzetközi kiegyenlít~dését, az egységes ár elvének
érvényesülését.
2. Az árszínvonalakat a nemzetközileg egységes standard árukosár nemzeti ára-
ként határoztuk meg, vagyis eltekintettünk az egyes országok fogyasztási vagy
termelési szerkezetének eltérését~l, amely különböz~ nemzeti árukosarakat
eredményez. A különböz~ összetétel~ nemzeti árukosarak alapján kiszámított,
azonos valutában mért árszínvonalak pedig még akkor is eltérnek egymástól, ha
minden egyes árura nézve teljesül az egységes ár elve.
3. Az árszínvonalat teljesen rugalmasnak tételeztük föl, vagyis azonnal reagált a
pénzkínálat növelésére, s vele együtt változott a valutaárfolyam is, meg~rizvén
a vásárlóer~-paritást. A valóságban azonban az árszínvonalak ragadósak, rövid
távon rugalmatlannak tekinthet~k, az árfolyamok viszont tényleg rugalmasak,
azonnal reagálnak a pénzmennyiség megváltoztatására.
4. Az eddigiekben minden termékr~l és szolgáltatásról azt feltételeztük, hogy be-
kerül a nemzetközi forgalomba. Ezzel szemben sok olyan termék és szolgáltatás
létezik, mely a magas szállítási költsége, illetve egyéb okok folytán nem kerül
be a nemzetközi kereskedelembe. Ezen javak árát a termékarbitrázs nem egysé-
gesítheti, tehát ebben az árucsoportban nagy nemzetközi áreltérések is létezhet-
nek. Ha e javak árszintje két országban eltér~ trendet mutat, akkor ez kihat a re-
álárfolyamra is.
5. Az eddigiekben eltekintettünk az árupiaci keresleti sokkoktól, például a fiskális
intézkedésekt~l, amelyek eltér~ arányban érinthetik a belföldi és a külföldi ja-
vakra irányuló keresletet. Aszimmetrikus hatásuk folytán befolyásolhatják a
külföldi és a belföldi javak relatív árát, vagyis a reálárfolyamot.
A fenti öt feltétel tehát egy olyan idealizált világot teremt, melyben érvényesül a vásár-
lóer~-paritási elmélet. Ebben a világban a relatív PPP gyengébb feltevésével élve stabil
a reálárfolyam, trendje vízszintes egyenes lesz az id~ függvényében. Ez látható a 6.4.
ábrán.
6.4. ábra
A reálárfolyam alakulása a
vásárlóer~-paritás elmélete szerint
EP*/P
PPP-egyenes
 6. ÁRFOLYAMELMÉLETEK ,
224
A következ~kben sorra feloldjuk a fenti kikötéseket, és megmutatjuk, hogy a valóságos
viszonyok miképpen térítik el az árfolyamokat a vásárlóer~-paritástól, vagyis milyen
változásokat okoznak a 6.4. ábrán látható vízszintes reálárfolyam-pályához képest.
Kereskedelmi akadályok és a piaci verseny tökéletlensége
A kereskedelem természetes és mesterséges akadályai gátolják az egységes ár elvének
érvényesülését. A természetes akadályokat a nemzetközi szállításból és nyelvi heteroge-
nitásból fakadó költségek jelentik, a protekcionista intézkedések viszont mesterséges
akadályok. Ha például az x termék nemzetközi szállítási és tranzakciós költsége a ter-
mék értékének 10%-át teszi ki, akkor ára 10%-kal magasabb lehet az import~r ország-
ban, mint az export~rnél azonos valutában mérve. Ennél magasabb árkülönbözetet a
termék fokozódó külkereskedelme kiküszöbölne. Hasonló áreltérést okoz egy 10%-os
importvám is.
A szállítási költségek és az egyéb kereskedelmi akadályok lehet~vé teszik a több or-
szágban is árusító, nem tökéletesen versenyz~ vállalatok számára, hogy nemzetközi
• árdiszkriminációt folytassanak, vagyis eltér~ áron adják el ugyanazt a terméket a külön-
böz~ piacokon, igazodván a helyi kereslet árrugalmasságának különbségeihez. Árdiszk-
• rimináció esetén a profitmaximalizálás érdekében azon a helyi piacon kell alkalmaznia a
vállalatnak a magasabb árat, ahol kisebb a kereslet árrugalmassága. Ezt az árstratégiát
azonban nem lehetne követni, ha a termék költségmentesen átvihet~ volna egyik ország-
ból a másikba.
A természetes és mesterséges kereskedelmi akadályok egy sávot hoznak létre, melyen
belül a reálárfolyam ingadozhat anélkül, hogy az áruarbitrázs kiegyenlítené az áruárakat.
Minél nagyobbak a kereskedelmi akadályok, például a szállítási költségek vagy a vá-
mok, annál nagyobb a reálárfolyam ingadozási sávja. Kereskedelmi akadályok jelenlét-
ében tehát a 6.4. ábra vízszintes PPP-egyenese helyett egy sávon belüli ingadozás lesz
jellemz~ a reálárfolyam id~beli alakulására. Ezt mutatja a 6.5. ábra:
6.5. ábra
A reálárfolyam id~beli alakulása
kereskedelmi akadályok esetén
EP*/PI
t javak. A kereskedelmi és a kereskedelemb~l kimaradó javak kifejezésekkel ezt a listát szeretnénk
L .1
•
6. ÁRFOLYAMELMÉLETEK 225
Bizonyos javak esetén a szállítási költség olyan magas lehet a jószág értékéhez viszo-
nyítva, amely lehetetlenné teszi a jószág nemzetközi forgalmát. Klasszikus példa a haj-
vágás. Senki sem utazna Bécsb~l Budapestre hajat vágatni csak azért, mert a Király utca
sarkán lev~ hajstúdióban olcsóbb a hajvágás, mint a König Strasse sarkán lév~ szalon-
ban. Hasonlóan helyhez kötött például a kiskereskedelem vagy a taxi szolgáltatás és a
lakhatási szolgáltatás. A külkereskedelmi forgalomba nem kerül~ javakat (nontradable
goods) a rövidség kedvéért kereskedelemb~l kimaradó javaknak fogjuk hívni. Az
épít~ipari tevékenység és a szolgáltatások többsége ide tartozik, habár kivételt képez ez
alól például a banki, biztosítási és idegenforgalmi szolgáltatás.
A szolgáltatások zömével szemben a legtöbb ipari és mez~gazdasági termék bekerülhet
a külforgalomba, ezeket kereskedelmi javaknak (tradable goods)6 nevezzük. A termé-
kek között is vannak persze külkereskedelmi forgalomból kimaradó javak, például ame-
lyek romlandók, vagy szállítási költségük magas a jószág értékéhez képest. Bizonyos
esetekben a magas vámtételek prohibitív vámként funkcionálnak, s lehetetlenné teszik
olyan termékek nemzetközi forgalmát, melyek normális körülmények között kereske-
delmi javak lennének. A kereskedelemb~l kimaradó javak szintén hatást gyakorolnak a
reálárfolyamra, de miel~tt rátérnénk e kérdésre, elvégezzük még két egyszer~bb feltétel
feloldását.
A nemzeti áru kosarak eltér~ összetétele
Az árszínvonalat, illetve az inflációs rátákat legtöbbször az egyes országokra jellemz~
árukosarak alapján számítják ki. Ezek az árukosarak azonban jelent~sen különböznek az
országok eltér~ fogyasztási és termelési szerkezete miatt. A fogyasztási szerkezet kü-
lönbségei a fogyasztóiár-index (consumer price index, CPI) alapján számított reálárfo-
lyamot befolyásolhatják, míg a termelési szerkezet eltérései a termel~iár-index és a
GDP-deflátor alapján számított reálárfolyamot módosíthatják. Ha az árszínvonal kiszá-
mítására használt nemzeti árukosarak eltérnek egymástól, akkor nincs remény az abszo-
lút PPP teljesülésére, még akkor sem, ha általánosan érvényesülne az egységes ár elve.
A relatív vásárlóer~-paritás doktrínája viszont akkor sérül, ha megváltozik az egyes
javak relatív ára az árukosáron belül. Tegyük föl például, hogy teljesül az egységes ár
elve, de belföldön a rizs nagyobb arányban szerepel a fogyasztói kosárban, mint kül-
földön. Ha most a kedvez~tlen id~járás folytán a rizs relatív világpiaci ára nagymérték-
ben megn~, akkor a belföldi árszínvonal nagyobb arányban emelkedik, mint a hazai
valutában kifejezett külföldi árszint. A reálárfolyam tehát csökken, a rizst nagyobb
arányban fogyasztó ország valutája reálértelemben felértékel~dik.
I
6
A tradable goods és nontradable goods angol kifejezések magyarítására számos kísérlet történt
anélkül, hogy igazán találó, rövid és magyaros elnevezés született volna. Néhány korábbi fordí-
tás: kompetitív és nem-kompetitív javak, külkereskedelmi forgalomba kerül~ és nem kerül~ ja-
vak, külkereskedelemképes és nem külkereskedelemképes, kereskedhet~ és nem-kereskedhet~
gazdagítani.
 226 6. ÁRFOLYAMELMÉLETEK
Mivel az egyes áruk relatív árának alakulását nem tudjuk el~re jelezni, ezért a különbö-
z~ árukosarak alapján számított reálárfolyam véletlen bOlyongást mutat, vagyis a jöv~-
beli reálárfolyam legjobb el~rejelz~je a jelenlegi reálárfolyam. A reálárfolyam véletlen
bolyongását mutatja a 6.6. ábra.
6.6. ábra
A reálárfolyam véletlen bolyongása a
relatív árak változása folytán
EP*/P
1 p
I
Látható az ábrán, hogy véletlen bolyongás esetében nem lehet megállapítani egy olyan
sávot, amelyen belül kellene maradnia a reálárfolyamnak.
Megjegyezzük még, hogy a nemzeti árukosarak eltér~ összetétele nem érinti az árfolyam
monetáris megközelítésének, illetve a relatív vásárlóer~-paritásnak az érvényességét, ha
csak monetáris változások lépnek fel. Ha például belföldön 20%-kal n~ a pénzmennyi-
ség, akkor az árszínvonal 20%-kal fog megemelkedni változatlan kibocsátás mellett
hosszú távon, függetlenül attól, hogy milyen árukosár alapján számítjuk ki az árszintet.
A pénzmennyiség növelése ugyanis elegend~en hosszú id~ elteltével azonos arányban
emeli az árakat, s nem hat a relatív árakra.
Rövid távú ármerevség
A monetáris megközelítés rugalmas árakat föltételez, azaz a pénzmennyiség megnövelése
azonnali árszínvonal- és árfolyam-emelkedést okoz. Az empirikus megfigyelések szerint
azonban a termékek és szolgáltatások árainak jelent~s része ragadós. A nagyobb pénzkí-
nálat b~víti az aggregált keresletet, de sok vállalat erre rövid távon nem áremeléssel, ha-
nem a termelés fokozásával reagál. Csak id~ben elnyújtva igazítják ki az áraikat, az ár-
színvonal tehát csak lassan, fokozatosan éri el hosszú távú egyensúlyi szintjét. A hosszú
táv definíció szerint az az id~táv, amely alatt az árak teljes alkalmazkodása végbemegy.
_
: Nr1.11%,.
---: -
=L
6. ÁRFOLYAMELMÉLETEK 227
Ezzel szemben az árfolyam, mint t~zsdei ár, azonnal reagál a pénzmennyiség növelésé-
re, a hazai valuta rögtön leértékel~dik7. Ennek hatására az E-P*IP reálárfolyam
azonnal megnövekszik, hiszen E rögtön emelkedik, Míg P csak id~ben elnyújtva követi.
Így rövid távon sérül a reálárfolyam változatlanságát feltételez~ relatív vásárlóer~-
paritás. A 6.7. ábra a reálárfolyam rövid távú változásait mutatja az id~ függvényében
ragadós árak mellett:
6.7. ábra
A reálárfolyam rövid távú változásai
az ármerevség következtében
EP*/P Monetáris expanzió
PPP-egyenes
P csökken
•
Monetáris restrikció
I
Az ábrán látható, hogy változatlan külföldi árszintet föltételezve egy monetáris expanzió
(a pénzmennyiség növelése) rövid távon reálleértékel~dést eredményez, hiszen a nomi-
nális árfolyam azonnal megn~, míg belföldi árszínvonal csak lassan emelkedik, alkal-
mazkodva az aggregált kereslet b~vüléséhez. A belföldi árszint növekedése hosszú tá-
von végül is helyreállítja a PPP-nek megfelel~ reálárfolyamot. A pénzmennyiséget
csökkent~ monetáris restrikciónak ellenkez~ következményei lesznek. Természetesen a
külföldi monetáris politika változásai is a reálárfolyam ingadozására vezetnek, egy kül-
földi monetáris expanzió átmenetileg csökkenti a reálárfolyamot, míg egy külföldi mo-
netáris restrikció rövid távon növeli a reálárfolyamot.
A kereskedelemb~l kimaradó javak és a reálárfolyam:
a Balassa—Samuelson-hatás
Általános tapasztalat, hogy ha egy fejlettebb, gazdagabb országba látogatunk, akkor ott
pénzünk kevesebbet ér, mint idehaza. Aki tanult malcroökonómiát, úgy fogalmaz, hogy
az árszínvonal a fejlettebb országokban forintban mérve magasabb, mint Magyarorszá-
7 S~t, mint a 6.4. pontban látni fogjuk, a hazai valuta rövid távú leértékel~dése nagyobb lesz,
mint a hosszú távú árfolyamváltozás, vagyis a valutaárfolyam rövid távon túllendül a hosszú távú
egyensúlyi értékén.
 228 6. ÁRFOLYAMELMÉLETEK
gon, a forint vásárlóereje a fejlettebb országokban kisebb, mint itthon. Aki már a nem-
zetközi gazdaságtannal is megismerkedett, az hozzáteheti, hogy a forint a fejlettebb or-
szágok valutájával szemben alulértékelt, a reálárfolyama nagyobb egynél, ezért az árfo-
lyamok szisztematikusan megsértik az abszolút vásárlóer~-paritást. Ellenben ha nálunk
szegényebb, kevésbé fejlett országba utazunk, akkor ott olcsóságot tapasztalunk, pén-
zünk vásárlóereje ott nagyobb, mint belföldön, tehát a kevésbé fejlett országok valutájá-
val szemben a forint fölülértékelt.
Ezt a köznapi tapasztalatot a módszeres empirikus vizsgálat is meger~sítette. A kutatók
azt találták, hogy minél magasabb az egy f~re jutó reáljövedelem egy országban, annál
magasabb ott az árszínvonal azonos valutában mérve. Ennek a jelenségnek a mai napig
legelfogadottabb magyarázatát Balassa Béla és Paul Samuelson adta meg egymástól
függetlenül az 1960-as évek közepén. A Balassa—Samuelson-féle magyarázat a kereske-
delemb~l kimaradó javak nemzetközileg eltér~ áralakulásán nyugszik.
Vizsgáljuk meg el~ször a kereskedelemb~l kimaradó javak árszintje és a reálárfolyam
közötti összefüggést! A belföldi és külföldi jószágkosárban egyaránt helyet kapnak a
kereskedelemb~l kimaradó javak és a nemzetközi forgalomban résztvev~ ipari és mez~-
gazdasági termékek, vagyis a kereskedelmi javak. A belföldi árszínvonal így a két áru-
csoport árszintjének súlyozott mértani átlaga:
P = Plav • PI!' , (6.23.)
ahol PN a kereskedelemb~l kimaradó javak belföldi árszínvonala, PT a kereskedelmi
javak belföldi árszintje és a a kereskedelemb~l kimaradó javak részaránya a fogyasztói
kosárban. Ugyanezt a külföldi árszínvonalra is fölírhatjuk:
de.
P* =PN*13 • P7:9-13 , (6.24.)
ahol P-val jelöltük a kereskedelemb~l kimaradó javak részarányát a külföldi árukosár-
ban.
A belföldi és külföldi árszínvonal képletét behelyettesítve a reálárfolyam formulájába,
azt kapjuk, hogy
E • P* E • PI:13 • P;i-fl
(6.25.)
p," • P7!--"
képletet némileg átrendezzük, felhasználva azt, hogy P = P7.* 1 P7*.° és
A
= p I 19" . Így ez a következ~ alakot ölti:
7.-1 .-
•1
•
•.
6. ÁRFOLYAMELMÉLETEK 7()
E • P* Piv* 13 ;
I P i3 E • P;
(6.26.)
P = 19; I Pr•`` PT •
Mivel most pusztán arra vagyunk kíváncsiak, hogy a kereskedelemb~l kimaradó javak
milyen eltérést okoznak a vásárlóer~-paritástól, feltételezzük, hogy a kereskedelmi javak
körében érvényesül az abszolút PPP. Ha viszont PT = E • P; , akkor a (6.26.) egyenlet
utolsó kifejezése éppen 1 lesz. Ekkor a reálárfolyam képlete így alakul:
E P* (j/ p; y
(6.27.)
P (PJ P
A kifejezést szemügyre véve láthatjuk, hogy a kereskedelmi javakra vonatkozó feltevé-
sünk mellett a reálárfolyam a két árucsoport relatív árától függ, amely külföldön
P;/P7*. , belföldön pedig Pl,: /P.. Ezt az árarányt bels~ reálárfolyamnak is szokás
hívni. A (6.27.) képletb~l látható, hogy ha a kereskedelemb~l kimaradó javak külföldön
relatíve drágábbak, mint belföldön (vagyis P; /P; > PN /PT ) akkor (azonos kiadási
részarányok, cc=13 mellett) a reálárfolyam nagyobb, mint egy, tehát a külföldi árukosár
azonos valutában kifejezve drágább a hazai árukosárnál. A hazai valuta ebben az eset-
ben alulértékelt lesz az abszolút PPP mércéje szerint.
Balassa és Samuelson a munkatermelékenység nemzetközi eltéréseiben találta meg a
magyarázatát annak, miért magasabb a kereskedelemb~l kimaradó javak ára a fejlettebb
országokban. Kiindulópontjuk az, hogy a termelékenység nemzetközi különbségei na-
gyon jelent~sek (természetesen a fejlett országok javára) a kereskedelmi javak területén,
vagyis az iparban és a mez~gazdaságban. Ehhez képest a kereskedelemb~l kimaradó
javak, f~képp a szolgáltatások területén a termelékenység nemzetközi eltérései elhanya-
golhatóak (például a fejlett országokban sem végez hamarább egy fodrász a hajvágással,
mint az elmaradott országokban). A szolgáltatások pedig azokban az országokban lesz-
nek relatíve drágák, ahol az iparban és a mez~gazdaságban magas a termelékenység.
Folytassuk most vizsgálatunkat a relatív árak és a termelékenység közötti összefüggé-
sekkel!
A Balassa—Samuelson-modellben fontos szerepet játszik a munkaer~ országokon belüli
mobilitása, amely azonos szintre hozza a béreket a különböz~ ágazatok között. A nomi-
nálbérek viszont összefüggnek a munka termelékenységével és a ágazati árszinvonallal.
Tökéletes versenyt föltételezve a nominálbér egyenl~ a munka határtermékének piaci
értékével. Belföldön például a bérszint a következ~ lesz a kereskedelmi javak szektorá-
ban:
W= PT • MPLT , (6.28.)
ahol W a belföldi nominálbér, MPLT pedig a munka határterméke a belföldi kereskedel-
mi szektorban. Mivel célunk a termelékenységi eltérések hatásának modellezése, ezért
célszer~ definiálni a határtermék és a termelékenység arányát:
230 6. ÁRFOLYAMELMÉLETEK 6. ÁRFOLYAMELMÉLETEK 231

MPL javak szektorában a másik szektorhoz viszonyítva. Ha pedig n~ a termelékenység a ke-

s, = T (6.29.) . reskedelmi szektorban (vagyis az iparban és a mez~gazdaságban), miközben a kereske-
Ar delemb~l kimaradó javak szektorában (a szolgáltatások területén) stagnál, akkor n~ni
fog a szolgáltatások relatív ára.
ahol ST a munka részesedési hányada (share of labour) a megtermelt javak összértéké- A kereskedelemb~l kimaradó javak külföldi relatív árát hasonlóképp írhatjuk f~l:
b~l, és ÁT a munka termelékenysége a kereskedelmi javak szektorában. Ha tehát például '
egy munkás egy munkanapja alatt átlagosan 10 egységnyi jószágot termel, s a munka
határterméke 6 jószágegység (ennyivel n~ne az össztermék, ha még egy munkást alkal- P* S* T
N T A*
mamának), akkor a munka részesedése az össztermékb~l 60%-os, vagyis S7=0,68. A (6.35.)
PT* SN* AN* •
(6.29.) egyenlet átrendezésével megkapjuk a munka határtermékét, amely egyenl~ a
munka részesedési hányadának és termelékenységének a szorzatával:
Végül ezeket az összefüggéseket behelyettesítjük a reálárfolyamra kapott (6.27.) képlet-
be:
MPLT = ST • AT . (6.30.)
Í. S; • A;Ifl
Ha ezt behelyettesítjük a nominálbér (6.28.) alatti meghatározásába, akkor megkapjuk a
nominálbért a munka részesedésének, az árszínvonalnak és a termelékenységnek függ-
E • P* (P.h: P; A*N )
(6.36.)
vényében: P (PNIPT)a ST •AT Ia
LSN • ÁN)
W = ST • PT • AT (6.31.)
A képlet leegyszer~sítése és a legfontosabb összefüggés kiemelése kedvéért tegyük fel,
Adott részesedés mellett tehát a nominális bér arányos az árszínvonallal és a termelé- hogy
kenységgel a kereskedelmi szektorban. Ugyanezt az összefüggést felírhatjuk a kereske-
delemb~l kimaradó javak szektorára is: - a külföldi és belföldi árukosárban azonos a nem-kereskedelmi javak részaránya
(a="
(6.32.) - a munka részesedése azonos belföldön és külföldön az egyes szektorokban
W= SN • PN • AN •
( S; = ST , valamint SN* S N );

Mivel a munkaer~-áramlás kiegyenlíti a béreket a két szektor között, ezért teljesül, hogy - végül a munka termelékenysége is egyenl~ a két ország nem-kereskedelmi, szol-
gáltató szektorában (A, = ÁN ).
SN • PN • AN = ST • Pr • AT • (6.33.)
Ezzel a fenti képlet a következ~re egyszer~södik:
Ebb~l a képletb~l már megkaphatjuk a bels~ reálárfolyamot, vagyis a nem-kereskedelmi
javak árszintjét a kereskedelmi javak árszínvonalához képest: E • P* (1); P; \" ( Ar*
(6.37.)
P = PN IPT •
P
N =S
T AT (6.34.)
P
T S
NAN A képletb~l látható, hogy amennyiben a fenti feltételek mellett a külföldi termelékeny-
ség a kereskedelmi szektorban meghaladja a belföldi termelékenységet (Á > AT ),
A képletb~l látható, hogy a kereskedelemb~l kimaradó javak annál drágábbak lesznek a akkor a reálárfolyam nagyobb egynél, vagyis a külföldi javak drágábbak a hazai javak-
kereskedelmi javakhoz képest, minél nagyobb a munka termelékenysége a kereskedelmi nál, mégpedig a kereskedelemb~l kimaradó javak magasabb külföldi árszintje miatt.
Ha a reálárfolyam id~beli alakulására vagyunk kíváncsiak, akkor a (6.36.) képletet az
8 Cobb-Douglas-típusú termelési fuggvények esetén a részesedési arány konstans, és megfelel a eddigi szokások szerint dinamizálhatjuk:
munka termelési rugalmasságának, vagyis az L tényez~ kitev~jének.
232 6. ÁRFOLYAMELMÉLETEK
(6.38.)
q = a(a; — aT ),
ahol q a reálárfolyam növekedési üteme, a*T és a r a termelékenység növekedési üteme
a külföldi és belföldi kereskedelmi szektorban, a konstans a pedig a kereskedelemb~l
kimaradó javakra fordított kiadások részaránya belföldön és külföldön. A (6.38.) formu-
la szerint a reálárfolyam változásának iránya és üteme pusztán attól függ, milyen
ütemkülönbség mutatkozik a termelékenység növekedésében a belföld és a külföld
között az iparban és mez~gazdaságban. A reálárfolyam akkor emelkedik, ha a terme-
lékenység gyorsabban n~ a külföldi kereskedelmi szektorban, mint a hazaiban (q pozi-
tív, ha a; > ar ). Ha viszont a belföldi termelékenység növekszik gyorsabban, akkor q
negatív, a reálárfolyam csökken, a hazai valuta reál értelemben fölértékel~dik.
Egy felzárkózó ország valutája tehát a Balassa—Samuelson-elmélet szerint reál értelem-
ben er~södik az id~k folyamán, mert kereskedelmi szektorában a termelékenység közelít
a fejlett országok termelékenységéhez. Részben ennek tudható be a kelet-közép-európai
országok valutájának tendenciaszer~ er~södése az utóbbi évtizedben. Paradox követ-
kezménye ugyanakkor a felzárkózásnak, hogy a felemelked~ ország valutájának er~sö-
dése nem feltétlenül a nominális árfolyam csökkenésén keresztül valósul meg, hiszen
mozgató rugója a kereskedelemb~l kimaradó javak belföldi inflációja. Így a felzárkózás
során a gyors termelékenységnövekedés furcsa módon többletinflációval jár. Ezt az inf-
lációt strukturális inflációnak nevezik és (a pénzhígításra visszavezethet~ inflációval
szemben) egészséges folyamatnak tekintik, mivel hozzájárul a szolgáltatások relatív
megdrágulásához, vagyis a fejlett országokra jellemz~ árarányok kialakításához.
A 6.8. ábrán bemutatjuk a reálárfolyamnak az abszolút vásárlóer~-paritáshoz közelít~
görbéjét egy felzárkózó országra nézve:
6.8. ábra
Egy felzárkózó ország reálárfolyamának trendje
EP*/P
1 Abszolút PPP-egyenes
t Y/Y*
Az ábrán látható, hogy kezdetben a hazai valuta alulértékelt a külföldivel szemben
(E•P*IP>1). A reálárfolyam azonban csökken~ trendet mutat, mivel a belföldi termelé-
6. ÁRFOLYAMELMÉLETEK
233
kenység gyorsabban n~ a külföldinél a kereskedelmi szektorban. Emiatt belföldön gyor-
sabban emelkedik a kereskedelemb~l kimaradó javak relatív árszintje (PN I Pr ), mint
külföldön, ez pedig növeli a hazai árszínvonalat az azonos valutában kifejezett külföldi
árszinthez képest.
A relatív kereslet megváltozása
Az eddigiekben említett okok mellett a világkereslet szerkezetének tartós megváltozása
is módosíthatja a reálárfolyamot, vagyis eltérítheti azt a vásárlóer~-paritástól. A világke-
reslet szerkezetének tartós megváltozását itt úgy értelmezzük, hogy n~ vagy csökken a
belföldi javak aggregált kereslete a külföldi javakhoz viszonyítva. Ha tartósan n~ a bel-
földi javak relatív kereslete, akkor ez ceteris paribus a reálárfolyam tartós csökkenését
okozza, vagyis növeli a belföldi javak relatív árát a külföldiekkel szemben.
A belföldi javak relatív keresletének növekedése azt jelenti, hogy a külföldi és belföldi
gazdasági szerepl~k belföldi javakra fordított összes kiadása n~ a külföldi javakra fordí-
tott kiadásaikhoz képest. Ez lesz a következménye például annak, ha a belföldi kormány
növeli vásárlásait, s e vásárlások zömmel a hazai termékekre irányulnak. Ugyanezzel az
eredménnyel jár, ha egy adócsökkentés hatására a belföldi fogyasztók növelik kiadásai-
kat, de f~ként a kereskedelemb~l kimaradó javak körében. Szintén n~ a hazai javak rela-
tív kereslete, ha a külföldi kormány csökkenti kiadásait, vagy növeli az adókat, mert a
külföldiek is els~sorban a saját termékeikre és szolgáltatásailcra költenek. A relatív ke-
reslet emelkedésének következményeit a 6.9. ábra szemlélteti.
6.9. ábra
A relatív kereslet emelkedése a hazai termékek iránt
RS RD
EP*/P RD 2
Li
234 6. ÁRFOLYAMELMÉLETEK
Az ábra függ~leges tengelyén a reálárfolyamot, a vízszintes tengelyen pedig a belföldi
javak relatív mennyiségét (a belföldi kibocsátás és a külföldi kibocsátás hányadosát)
tüntettük föl. A relatív kínálat RS-sel jelölt függ~leges egyenese a belföldi és a külföldi
potenciális kibocsátás hányadosát (Yp/Yp*-ot) mutatja, s jelzi, hogy a belföldi és a kül-
földi javak relatív kínálata hosszú távon nem függ a reálárfolyamtól. Ugyanakkor az
RD-vel jelölt relatív keresleti görbék emelkedése azt mutatja, hogy a belföldi javak rela-
tív kereslete annál nagyobb, minél magasabb a reálárfolyam.
Kissé szokatlannak t~nhet ez az ábrázolási mód, hiszen negatív meredekségü keresleti
görbékhez vagyunk hozzászokva. A függ~leges tengelyen ábrázolt reálárfolyam azon-
ban éppen a külföldi javak relatív ára, amely megmutatja, hogy egy külföldi jószágkosár
mennyivel drágább a hazai kosárnál. A reálárfolyam emelkedése tehát azt jelzi, hogy a
külföldi javak megdrágultak a hazai javakhoz képest. Érthet~, hogy a világ, azaz a bel-
föld és külföld együttes kereslete ekkor részben a hazai javak felé fordul, vagyis relatív
keresletük megn~.
Ha azonban exogén okok (például egy belföldi fiskális expanzió) miatt n~ a belföldi
javak relatív kereslete, akkor minden reálárfolyam mellett nagyobb lesz a relatív keres-
let, vagyis az RD görbe az ábrán látható módon jobbra mozdul. Mivel a relatív kínálat
nem változik, ezért az eredmény a hazai pénznem reálfelértékel~dése, vagyis a belföldi
javak relatív árának emelkedése lesz.
Képzeljük el például, hogy a belföldi kormányzat növeli vásárlásait, s ezek els~sorban
hazai termékekre és szolgáltatásokra irányulnak. Ekkor rugalmas árfolyam esetén (mint
azt a 8. fejezetben részletesen kifejtjük) a nominális árfolyam azonnali felértékel~dése
állítja helyre az egyensúlyt változatlan belföldi és külföldi árszint mellett. A reálárfo-
lyam azonnal lecsökken, s úgy is marad, amíg újabb sokk nem éri a gazdaságot. Ha vi-
szont rögzített az árfolyam, akkor rövid távon a kibocsátás a potenciális szintje fölé n~, s
így hosszú távon megemelkedik a belföldi árszint, ami gondoskodik a szükséges reálfel-
értékel~désr~l9.
A 6.10. ábra mutatja a reálárfolyam változását az id~ függvényében, ha megn~ a hazai
termékek relatív kereslete.
Az ábrán látható, hogy a reálárfolyam tartósan lecsökken, s így hosszú távon sem telje-
sül a vásárlóer~-paritás. Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy a reálárfolyam pályája külön-
bözik lebeg~ és rögzített árfolyam esetében. Rugalmas árfolyamnál a nominális árfo-
lyam azonnal felértékel~dik, s így a reálárfolyam azonnal az új egyensúlyi értékére ug-
rik, míg fix árfolyam esetében a hazai árszínvonal lassú, fokozatos növekedése idézi el~
a szükséges reálfölértékel~dést a szaggatott vonallal jelzett pálya mentén.
9Itt els~sorban a kereskedelemb~l kimaradó javak belföldi árszintje emelkedik, mert a kereske-
delmi javaknál ezt fékezi a beáramló import. Az utóbbi szektorban is bekövetkezhet azonban egy
visszafogottabb áremelkedés, amennyiben korlátozott az áruarbitrázs lehet~sége.
6. ÁRFOLYAMELMÉLETEK 235
6.10. ábra
A reálárfolyam pályája a relatív kereslet
tartós megnövekedése esetén
EP*/P'
Fix árfolyam, E
nem változik, P n~
Lebeg~ árfolyam, P nem
, változik, E csökken
t
6.4. Pénzmennyiség és árfolyam rövid távon: az árfolyam túllendülése
A hosszú távú árfolyamváltozások elemzése után a rövid távú árfolyam-ingadozást vizs-
gáljuk meg az alábbiakban. A rögzített árfolyamokra épül~ Bretton-Woods-i rendszer
1973-as felbomlása el~tt sok közgazdász (f~ként a lebeg~ árfolyamok hívei közül) azt
gondolta, hogy a lebeg~ árfolyamok nem fognak nagyobb ingadozást mutatni; változá-
suk a relatív PPP-nek megfelel~en egyszer~en az inflációs ráták különbségeit fogja tük-
rözni. Ezzel szemben a valóságban az árfolyamok nagyságrendekkel nagyobb változé-
konyságot mutattak, mint amit az inflációs különbségek indokoltak volna, és ez még a
legtöbb szakért~ számára is meglepetés volt. A heves árfolyam-ingadozások egyik okát
a közgazdászok az árszínvonal rövid távú rugalmatlanságában találták meg'°.
Empirikus tény, hogy az árszínvonal rövid távon rugalmatlan (ragadós), vagyis a pénz-
mennyiség növekedése esetén nem éri el rögtön az új hosszú távú egyensúlyi értékét,
hanem az árupiaci többletkereslet hatására fokozatosan alkalmazkodik az új helyzethez.
Az árfolyam viszont t~zsdei árként azonnal reagál a pénzmennyiség b~vítésére, és éppen
az árszint rugalmatlansága miatt túllendül a hosszú távú egyensúlyi értéken. Ez azt je-
lenti, hogy a pénzmennyiség megnövelése az árfolyamot azonnal a hosszú távú
egyensúlyi értéke fölé lendíti, majd az árszint fokozatos emelkedésével a hazai pénz-
nem lassan felértékel~dik, s így éri el az új hosszú távú egyensúlyi értéket. Az árfo-
lyam viselkedése tehát rövid távon, illetve a hosszú távú egyensúly kialakulása során is
ellentmond a vásárlóer~-paritásnak, hiszen a pénzmennyiség megnövekedésével azonnal
10 .
RU" &ger Dornbusch az els~k között próbált átgondolt választ adni az árfolyam-ingadozások
okaira, lásd Dornbusch [1976].
236 6. ÁRFOLYAMELMÉLETEK
nagymérték~ leértékel~dés következik be, még miel~tt az árszínvonal emelkedni kezde-
ne, ugyanakkor az árszínvonal fokozatos emelkedése mellett valutafelértékel~dés tapasz-
talható.
Az árfolyam-túllendülés (exchange rate overshooting) jelenségének elemzése céljából
tekintsük el~ször a pénzmennyiség átmeneti megemelésének rövid távú hatását válto-
zatlan árszínvonal mellett. Az elemzést tovább egyszer~síti, ha a kibocsátást is változat-
lannak vesszük". Mivel a gazdasági szerepl~k azt várják, hogy a pénzmennyiség hama-
rosan visszaáll az eredeti szintjére, ezért az átmeneti pénzmennyiség-növelés nem vál-
toztatja meg a várt árfolyam értékét. A 6.11. ábra mutatja a pénzmennyiség átmeneti
növelésének hatását a pénzpiacon és valutapiacon.
Az ábra bal oldalán a pénzpiacot, a jobb oldalon a valutapiacot láthatjuk. A pénzpiacon
a kiinduló helyzetben a reál pénzkínálat és a reál pénzkereslet egyensúlya az A pontban
jön létre i, egyensúlyi kamatláb mellett. A valutapiacon a fedezetlen kamatparitás hozza
létre az egyensúlyt az A' pontban. A valutapiaci ábra negatív meredekség~ egyenese
mutatja adott i* külföldi kamatláb és Ee várt árfolyam mellett a külföldi aktívák várható
hozamát hazai pénznemben mérve az árfolyam függvényében. Az egyensúlyi helyzetben
a belföldi és külföldi aktívák várható hozama megegyezik, s az i, hazai kamatlábhoz
tartozó egyensúlyi árfolyam E l.
6.11. ábra
A pénzmennyiség átmeneti megnövelésének következményei
Pénzpiac Valutapiac
Várható
hozamok
12
L(Y1, i)
M1 /P1 M2/1)1 M/P El E2
" A 8. fejezetben megvizsgáljuk a túllendülés problémáját rövid távon változó kibocsátás mellett
is, és látni fogjuk, hogy csekély eséllyel alullendülés is bekövetkezhet, vagyis a rövid távú leérté-
kel~dés elmaradhat a hosszú távú leértékel~dést~l.
6. ÁRFOLYAMELMÉLETEK 237
Ha a központi bank átmenetileg M2-re növeli a pénzmennyiséget, akkor változatlan Pi
árszínvonal mellett a reál pénzkínálat M2/P1 -re n~. Mivel a kibocsátást változatlannak
vettük, ezért a reál pénzkeresleti görbe nem tolódott el, így a pénzpiaci egyensúly most a
B pontba mozdult, s a belföldi kamatláb 12-re csökkent. A belföldi kamatcsökkenés hatá-
sára a valutapiaci egyensúlyi pont a B'-be mozdul el, így változatlan külföldi kamatláb
é
és várt árfolyam mellett az árfolyam E2 -re n~, vagyis a hazai valuta leértékel~dik.
A következmények némileg eltér~ek lesznek a pénzmennyiség tartós megnövelése ese-
tén, mert ez megváltoztatja a racionális gazdasági szerepl~k várakozásait. Változatlan
kibocsátás mellett arra számítanak, hogy az árszínvonal hosszú távon a pénzmennyiség
b~vülésével arányosan növekszik, és a vásárlóer~-paritásnak megfelel~en az árfolyam is
ugyanezt teszi (a változatlannak tekintett külföldi árszint mellett). A pénzmennyiség
tartós megemelésével a gazdasági szerepl~k a hazai valuta leértékel~désére számí-
tanak. E megváltozott helyzetet mutatja be a 6.12. ábra.
A kiinduló egyensúlyi helyzetet a pénzpiacon az A pont, míg a valutapiacon az A' pont
jelzi. A központi bank tartósan M2-re növeli a pénzmennyiséget, s ekkor változatlan P1
árszínvonal mellett a reál pénzkínálat rövid távon M2/P,-re n~. A rövid távú pénzpiaci
egyensúlyt most a B pont jelöli. Rövid távon a pénzmennyiség emelkedésének hatására
az egyensúlyi kamatláb 12-re esik. Ez már önmagában is valutaleértékel~désre vezet. E
változást er~síti a várt árfolyam E3-ra történ~ emelkedése. Ennek hatására a külföldi
aktívák várható hozama megn~, s így a várható hozam görbéje jobbra-fölfelé tolódik. Az
új görbét szaggatott vonallal jeleztük a valutapiacot mutató ábrán. Az új rövid távú valu-
tapiaci egyensúly a várt árfolyam emelkedése és a hazai kamatcsökkenés együttes hatá-
sára a B' pontba kerül, tehát az árfolyam rövid távon E,-re n~.
6.12. ábra
A pénzinennyiség tartós megnövelésének hatásai
Pénzpiac Valutapiac
Várható L E)/E
hozamok
A ('
C"
1\,\
E
M2/P1 M/P El E3 E2 E
M1/P1=M2/11
Túllendülés
238 6. ÁRFOLYAMELMÉLETEK 6. ÁRFOLYAMELMÉLETEK 239

Hosszú távon viszont az árszínvonal a pénzmennyiséggel egyenes arányban P2-re emel-
kedik, így a reál pénzkínálat a kiinduló értékére esik vissza (MI /P1 =M2/P2 ). Ennélfogva
a pénzpiacon a hosszú távú egyensúlyi pont a kiinduló helyzettel azonos A =C pont lesz.
Az árszint emelkedésével a kamatláb hosszú távon visszatér a kiinduló i1 értékéhez. Az
árfolyam-várakozások viszont már kezdetben alkalmazkodtak a majdan bekövetkez~
hosszú távú egyensúlyi helyzethez, így a várt árfolyam nem változik tovább. Ezért a
kamatláb emelkedésének hatására a hazai valuta a szaggatott vonalú új hozamgörbe
mentén E3-ra értékel~dik fel. A hosszú távú egyensúlyi helyzetet a valutapiaci ábrán a ,
C' pont mutatja.
Mint látható, az árszínvonal rövid távú rugalmatlansága folytán a pénzmennyiség
tartós megemelése rövid távon nagyobb mérték~ leértékel~dést idéz el~, mint hosz-
szú távon. Így az árfolyam rövid távon túllendül a hosszú távú egyensúlyi értékén. A
túllendülés mértékét a rövid távú E2 egyensúlyi árfolyam és a hosszú távú E3 egyensúlyi
árfolyam közötti távolság mutatja a valutapiac ábráján.
Végezetül hasznos lesz, ha a túllendülés jelenségét az egyes változók id~beli mozgásá-
nak bemutatásával is szemléltetjük. Ez látható a 6.13. ábrán.
között fokozatosan emelkedve éri el az új hosszú távú egyensúlyi értékét. Ennek megfe-
lel~en a ti id~pontban megn~ a reál pénzkínálat (amely nem látható az ábrán), s így a t i
id~pontban leesik a kamatláb. Az árszínvonal növekedésével, a reál pénzkínálat csökke-
nésével párhuzamosan a kamatláb fokozatosan visszanyeri eredeti értékét. Végül az ábra
jobb alsó részén látható az árfolyam túllendülése. Eszerint az árfolyam a t i id~pontban
hirtelen E2-re emelkedik, majd a ti és 12 id~pont között a kamatláb emelkedésének hatá-
sára fokozatosan lecsökken az új hosszú távú egyensúlyi szintjére.
Érdemes összevetni a túllendülést bemutató 6.13. ábrát a 6.1. ábrával. Mindkett~n a
pénzmennyiség megkétszerezésének következményeit láthatjuk a változók id~beli ala-
kulására nézve, és hosszú távon nincs is ebben semmi különbség. Az eltérés az alkal-
mazkodás folyamatában van, mert 6.1. ábrán rugalmas árakat feltételeztünk, ezért a vál-
tozók azonnal felvették az új hosszú távú egyensúlyi értéküket, tehát a nominális kamat-
láb nem kezdett el ingadozni, és elmaradt a túllendülés. Ezt az egyszer~sít~ feltevést
oldottuk most fel, hogy rávilágíthassunk a gyakorlati alkalmazkodás folyamatának fi-
nomabb részleteire is.

6.13. ábra
Az árfolyam túllencialése

M i

2M1

I I
tI 12
E.
E2

2Pi 2E1

Ei
t
t2 ti 12

Az ábrán látható, hogy a központi bank a t i id~pontban egyszeri intézkedéssel megdup-

lázza a pénzkínálatot. A pénzkínálat megkétszerezése a pénzsemlegesség elvének meg-
felel~en hosszú távon, a 12 id~pont után az árszínvonal és az árfolyam megkétszerez~dé-
sére vezet, ha közben változatlan marad a hazai kibocsátás és a külföldi árszínvonal.
Ugyanakkor látható, hogy az árszínvonal rövid távon ragadós, és csak a ti és 12 id~pont
 7. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG ELMÉLETEI
240
7. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG ELMÉLETEI
Ebben a fejezetben megvizsgáljuk a folyó fizetési mérleg egyenlegét befolyásoló ténye-
z~ket. Az elemzés során a folyó fizetési mérleg egyenlegét ahol csak lehetséges a nettó
exportra egyszer~sítjük le, így elhanyagoljuk a tényez~jövedelmek és a folyó transzfe-
rek áramlásának szerepét. Els~ként egy rövid távú modell (az elaszticitási megközelítés)
keretében tekintjük át, hogyan hatnak a valutaárfolyam változásai az exportra és import-
ra. Ezután egy hosszú távú modell (az intertemporális megközelítés) viszonyai között
elemezzük azt, hogy a küls~ sokkok hatására megváltozó fogyasztási-megtakarítási és
beruházási döntések hogyan módosítják a folyó fizetési mérleg egyenlegét.
• külföldi adósságállománya van, akkor a valutaleértékelés csökkenti belföldi va-
7.1. A folyó fizetési mérleg elaszticitási megközelítése
Az elaszticitási megközelítés alapkérdése, hogy a belföldi valuta értékvesztése hogyan
hat a nettó exportra, és ezen keresztül a folyó fizetési mérleg egyenlegére. Az elemzés
szempontjából közömbös, hogy a belföldi valuta gyengülése lebeg~ árfolyam mellett
következik-e be, amikor valutaleértékel~désr~l (depreciation) beszélünk, avagy kiiga-
zíthatóan rögzített árfolyam esetén a belföldi hatóságok döntenek a leértékelésr~l
(devaluation). Az egyszer~ség kedvéért a következ~kben valutaleértékelésr~l fogunk
beszélni.
A leértékelésnek a nettó exportra gyakorolt hatása els~ látásra egyszer~nek t~nik. A
valutaárfolyam emelkedése megdrágítja a külföldi árukat a hazai árukhoz képest, és
ezért mind a belföldi, mind a külföldi vev~k hazai termékekkel helyettesítik a külföldi
termékeket. Emiatt csökken az import, és emelkedik az export, tehát összességében n~ a
nettó export. Mindez igaz az exportált és importált mennyiségekre, azonban az import-
kiadások és az exportbevételek az árváltozásoktól is függnek. A leértékelés emeli az
importjavak hazai pénznemben kifejezett árait, s ezért mégis n~hetnek az importkiadá-
sok a behozott mennyiség visszaesése ellenére. Az export külföldi pénznemben kifeje-
zett összértéke is csökkenhet, ha az alacsonyabb exportárak révén tudunk csak nagyobb
mennyiséget eladni. Az elaszticitási megközelítés pontosan azt vizsgálja, hogy a meny-
nyiségi és árhatásokat együttesen tekintve milyen feltételek között n~ a nettó export a
leértékelés után.
A modell alapfeltevései
A folyó fizetési mérleg elaszticitási megközelítése parciális egyensúlyi modell, amely-
ben több olyan változót is állandónak veszünk, amelyet a leértékelés a valóságban mó-
dosít, s amelyek változása visszahat a folyó fizetési mérleg egyenlegére. Így az elasztici-
tási megközelítés csak egy átfogóbb folyófizetésimérleg-elmélet épít~kövét jelenti. A
modell alapfeltevései a következ~k:
1. El~ször is eltekintünk attól, hogy a leértékelés a nettó export változásán keresz-
tül módosítja a belföldi és külföldi kibocsátást. Valójában a sikeres leértékelés a
világkiadásokat a külföldi javakról a hazai áruk felé tereli, így növeli a nettó
exportot, ami rövid távon emeli a belföldi aggregált keresletet és kibocsátást, a
7. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG ELMÉLETEI 241
külföldit pedig csökkenti'. Ezek a jövedelemváltozások pedig visszahatnak a
nettó exportra: a belföldi kibocsátás növekedése importnövel~ hatású, míg a
külföldi kibocsátás visszaesése csökkenti a hazai exportot. A sikeres leértékelés
kiadásátterel~ hatásai tehát közvetve csökkentik a leértékelés eredményeként
elért els~dleges nettó export b~vülést. Az elaszticitási megközelítés azonban
csak a leértékelés nettó exportra gyakorolt els~dleges hatásával foglalkozik,
és nem tárgyalja a jövedelemváltozásból ered~ visszahatásokat.
2. Eltekintünk továbbá attól, hogy a leértékelés megváltoztatja a belföldi gazdasá-
gi szerepl~k belföldi valutában mért vagyonát, s ezek a változások szintén visz-
szahatnak a külkereskedelmi mérlegre. Ha például egy országban a gazdasági
szerepl~knek (a háztartásoknak, vállalatoknak vagy az államnak) nagymérték~
lutában mért vagyonukat (tartozásaik forint értéke emelkedik2 ). Ennek hatására a
belföldi gazdasági szerepl~k csökkentik kiadásaikat, ami a belföldi jövedelem
csökkenéséhez (recesszióhoz) vezet, s így csökkenti az importot is. Ha viszont a
belföldiek hitelt nyújtottak korábban a külföld számára, s így külföldi aktívaál-
lománnyal rendelkeznek, akkor a leértékelés növeli vagyonuk belföldi valutában
kifejezett értékét, s így ezek a gazdasági szerepl~k növelik kiadásaikat, ami fel-
lendüléshez és importnövekedéshez vezet. Az el~bbi recessziós eset a valószí-
n~bb, mert a külkereskedelmi és a folyófizetésimérleg-deficittel rendelkez~ or-
szágoknak a korábbi hiányok miatt inkább külföldi adósságállományuk van, s
els~sorban ilyen országok próbálják meg csökkenteni külkereskedelmi deficit-
jüket a leértékelés révén. Az elaszticitási megközelítés azonban eltekint a leér-
tékelés imént vázolt vagyonhatástól, jóllehet az meger~síti a leértékelés nettó
exportra gyakorolt hatását.
3. Rövid távú modellt tekintünk, tehát adottnak vesszük a belföldi és külföldi ár-
színvonalat. Így eltekintünk a leértékelés keresleti- és költséginflációs hatásától,
amely id~vel csökkenti a leértékelés révén elért nettó export növekményt.
Ugyanakkor a változatlan árszínvonalak feltevése azt implikálja, hogy minden
ország exportkínálata végtelenül rugalmas, vagyis adott exportárszinten a bel-
földi termel~k bármennyi terméket hajlandók kivinni.
4. Feltételezzük, hogy a belföldi gazdasági szerepl~k csak hazai, míg a külföldiek
csak külföldi valutában kalkulálnak, így minden gazdasági szerepl~ csak a saját
nemzeti pénznemében kifejezett árakat veszi figyelembe a termel~i és fogyasztói
döntések meghozatalánál. A termel~k is például saját nemzeti pénznemükben
képzik áraikat (producer 's currency pricing, PCP) minden országban.
I A külföldi változókat befolyásolni nem képes kis ország esetén a belföldi kibocsátás n6, de
kültbldi kibocsátás érdemben nem csökken.
2 Magyarországon az utóbbi években igen elterjedtek például a deviza alapú gépkocsi és lakásvá-
sárlási hitelek a háztartások körében, s ezek adósságszolgálati terhei növekedtek a forint 2006-os
gyengülésével.
 242 7. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG ELMÉLETEI
A modell kifejtése során még más, kevésbé lényeges feltevéseket is említeni fogunk,"
amelyek az elaszticitási megközelítés keretei között föloldhatóak.
Az export és az import értékének változása
A makroszint~ jövedelemre nem önmagában az exportált és importált árumennyiségek
alakulása hat, hanem ezen mennyiségek belföldi valutában mért értéke. A belföldi valu-
tában mért nettó exportot a következ~képpen írhatjuk f~l:
NX = X — ÍM = P, • Q„ — P„, • Q„„ (7.1.)
ahol NX a nettó export értéke, X az export értéke, ÍM az import értéke, P„. az export ár-
színvonal, Q, az export mennyisége, P,„ az import árszintje, Q,„ az import mennyisége;
az érték és árszintváltozók mindegyikét pedig hazai valutában fejeztük ki. Vizsgáljuk
meg most, hogy az árfolyamváltozás milyen csatornákon keresztül hat a nettó export
egyenletében szerepl~ árakra és mennyiségekre!
A rövid távon rögzített árszínvonal feltevése azt is jelenti, hogy a belföldi termel~k adott
T), belföldi valutában mért exportárszinten bármennyi terméket hajlandók exportálni. A
külföldi vev~k viszont a külföldi valutában mért exportárszintet (.P' -ot) veszik figye-
lembe, amit egyszer~en az árfolyammal való osztás révén kapunk:
P• . (7.2.)
x E
A leértékelés tehát csökkenti a külföldi valutában mért exportárat, s ennek hatására n~
az export keresett mennyisége. Mivel
változatlan, ezért a mennyiség változása azo-
nos arányban növeli a hazai pénznemben mért exportbevételt is.
Az importpiacon a külföldi termel~k adott P:külföldi valutában mért importárszinten
bármennyi terméket hajlandóak eladni. Az importtermékek belföldi árszintje (P„,) pedig
az árfolyam és a külföldi valutában megadott importárak szorzata:
P„, = E • P; . (7.3.)
Rögzített i mellett az árfolyam emelkedése azonos arányban növeli P„,-et és az im-
portkiadásokat, de az áremelkedés miatt a belföldi vev~k csökkentik az importkeresletü-
ket. Az importkiadások változása tehát az egymással ellentétes ár- és mennyiségi hatás
ered~je.
Ezután az elemzés egyszer~sítése érdekében tegyük fel, hogy a valutaleértékelés mérté-
ke pontosan egy százalék (dElE=1%), és fentiek ismeretében vizsgáljuk meg ennek ha-
tását! A valuta egy százalékos leértékelése azt jelenti, hogy a külföldi valutában mért
7. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG ELMÉLETEI 243
exportárak (P: = / E) egy százalékkal esnek. Ennek hatására a külföldi vásárlók által
keresett mennyiség megnövekszik, mégpedig éppen a kereslet árrugalmasságának3 meg-
felel~en. Az exportmennyiség százalékos változása tehát:
dQx = 17.,% (7.4.)
ahol q, az export iránti külföldi kereslet árrugalmassága abszolút értékben. Mivel
nem változott, ezért a hazai pénznemben mért exportbevétel százalékos változása egyen-
l~ a mennyiség változásával:
dX
— = 77,-% • (7.5.)
X
Számpéldával illusztrálva a fentieket feltesszük, hogy az exportkereslet árrugalmassága
qx=0,4. Az egy százalékos leértékelés egy százalékkal csökkenti az euróban mért ex-
portárakat, s így az exportmennyiség 0,4 százalékos növekedésére vezet. Ennélfogva az
export változatlan forint ára mellett a forintban mért exportbevétel is 0,4 százalékkal
emelkedik.
Az exportbevétel növekedését az exportpiac felrajzolásával illusztráltuk a 7.1. ábrán.
Az ábrán a vízszintes tengelyen az exportmennyiséget, a függ~leges tengelyen a belföldi
valutában mért exportárszínvonalat ábrázoltuk. Vízszintes egyenes jelzi, hogy 1-', adott
exportárszinten a belföldi termel~k bármennyi terméket hajlandók kivinni. A negatív
meredekség~ D,„ görbe a külföldi vásárlók keresletét mutatja a hazai termékek iránt a
leértékelés el~tt. Látható, hogy a leértékelés hatására az exportkeresleti görbe kifelé
mozdul, mivel a leértékelés miatt a belföldi javak külföldi valutában mérve olcsóbbak
lesznek. A leértékelés által eltolódott exportkeresleti görbét D 'jelöli. A kereslet meg-
növekedése miatt az exportmennyiség q, százalékkal emelkedik. Ez adott értéke
mellett q, százalékos exportérték-növekményt jelent, ezt az ábrán az a téglalap területe
mutatja.
3 A kereslet árrugalmassága, mint a milcroökonómiából ismeretes, megmutatja, hogy egy száza-
lékos árváltozás hány százalékkal vá toztatja meg a keresett mennyiséget:
mennyiség százalékos változása dQ /Q
17 — . Egy százalékos árcsökkenés hatására tehát a
ár százalékos változása dP I P
keresett mennyiség éppen az árrugalmassággal egyez~ százalékkal n~.
244 7. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG ELMÉLETEI 7. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG ELMÉLETEI 245

7.1. ábra mellett viszont a leértékelés hatására csökken az import értéke, mivel (1—q„,)<0, és a
mennyiség százalékos csökkenése nagyobb az ár százalékos emelkedésénél.
Az exportmennyiség és a -bevétel növekedése
a valutaleértékelés hatására Ha például az importkereslet árrugalmassága ri„,=0,3, akkor az egy százalékos leértéke-
lés egy százalékkal növeli az importárakat, s ennek hatására a behozott mennyiség 0,3
százalékkal esik vissza. A forintban mért importkiadások tehát 1-0,3=0,7 százalékkal
emelkednek. Ha árrugalmas volna az importkereslet, akkor az importkiadások csökken-
nének. Például q,=1,2 esetén az importérték változása 1-1,2=-0,2 százalékos lenne,
tehát az importkiadások 0,2 százalékkal esnének.
Az importpiaci összefüggéseket a 7.2. ábrán illusztráljuk:

7.2. ábra
Az import értékének változása a leértékelés hatására

P„,1

nx%
E2r;,,*
Az importpiacon adott j5; mellett az egy százalékos leértékelés következtében a belföl-
+1g
di valutában mért importárak egy százalékkal emelkednek, míg a mennyiség az import-
kereslet árrugalmasságának megfelel~en visszaesik. Tehát jm

dP,
= 1% , (7.6.)
Qm

(7.7.)
ahol ri,„ az import iránti belföldi kereslet árrugalmassága abszolút ertékben. Tehát az
importmennyiség visszaesése „,%. Az ár és a mennyiség százalékos változásának ösz-
szege viszont a belföldi pénznemben vett importérték százalékos változását adja meg:
dIM dP„, dQ = 0 ihn)0/..
(7.8.)
IM Pm Qm
E képleten leolvashatóak a mikroökonómiából ismer~s rugalmassági összefüggések:
árrugalmatlan importkereslet (i/,,,<1) esetén a leértékeléssel kiváltott áremelkedés az
importkiadások növekedésével jár, mert (1—ry,)>0, így az ár százalékos növekedése
meghaladja a mennyiség százalékos csökkenését. Árrugalmas importkereslet (g„,>1)
A koordináta-rendszer vízszintes tengelyén az import mennyiségét, függ~leges tenge-
lyén a belföldi valutában mért import árszínvonalat tüntettük föl, s D„, jelzi az importke-
resleti görbét. A folytonos vonalú vízszintes egyenes azt mutatja, hogy a leértékelés
el~tti E1 árfolyam mellett E1 • 15„: az importjószág belföldi ára. Ezen az árszinten bár-
).: áron bármennyit hajlandók
mennyit vásárolhat az ország, mivel a külföldi termel~k .T
szállítani. Az egy százalékos leértékelés után az import belföldi ára E2 • .75n: -ra növek-
szik, s ennek megfelel~en a mennyiség r1„, százalékkal csökken az importkeresleti görbe
mentén haladva. A forintban mért importérték változása az a és b terület különbségeként
adódik: az a terület az egy százalékos áremelkedés miatt megnövekv~ importkiadásokat
mutatja, míg a b terület a mennyiség visszaesése által kiváltott kiadáscsökkenés mérté-
ke. Rugalmatlan kereslet esetén az a terület nagyobb a b-nél, míg rugalmas keresletnél a
b terület haladja meg az a nagyságát.
 246 7. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG ELMÉLETEI j 7. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG ELMÉLETEI 247

A nettó export változása: a Marshall-Lerner-feltétel elaszticitási megközelítésben szokás szerint egyensúlyban lév~ külkereskedelmi mérle-
A fenti eredmények birtokában visszatérhetünk a nettó export változásának kérdéséhez. get veszünk bázisnak (X=/M). Ezzel a fenti föltétel a következ~re egyszer~södik:
A nettó export változása egyenl~ az exportérték és az importérték változásának különb-
ségével: rix + >1. (7.14.)
dNX = dX - dIM. (7.9.)
Ez az án. Marshall-Lerner-feltétel, amely azt mondja ki, hogy kiegyensúlyozott kül-
A export és az import értékének változását kifejezhetjük a százalékos változások és a kereskedelmi mérleget véve alapul a nettó export akkor növekszik, ha az exportke-
kiinduló értékek (bázisok) szorzatával: reslet és az importkereslet árrugalmasságának összege nagyobb egynél. Tehát a
nettó export akkor is n~ a leértékelés folytán, ha önmagában az export- és az importke-
dX dIM reslet is rugalmatlan, csak a rugalmasságok összegének kell meghaladnia az egyet. Ko-
dNX = — X - — ÍM. (7.10.) rábbi számpéldánk felhasználásával a 7.1. táblázatban illusztrációképpen összehasonlí-
X ÍM tunk két esetet: az els~ben nem teljesül, míg a második esetben teljesül a Marshall-
Lerner-feltétel.
Tegyük f~l például, hogy a leértékelés pillanatában az export és az import értéke egya-
ránt 1000 milliárd Ft, s a rugalmassági mutatók értéke #7,=0,4 és q=0,3. Ekkor az egy 7.1. táblázat
százalékos leértékelés hatására az export értéke 0,4 százalékkal n~, ami pénzben kife- A leértékelés hatása a forintban mért külkereskedelmi mérlegre
jezve 0,004x 1000=4 milliárd Ft-os emelkedést jelent. Ugyanakkor az egy százalékos
leértékelés hatására az import értéke 1-0,3=0,7 százalékkal növekszik, ami 1. Nem teljesül a Marshall-Lerner-feltétel
0,007x 1000=7 milliárd Ft-os emelkedést jelent. Láthatjuk tehát, hogy a rugalmasságok Kiinduló adatok: X=/M=1000 milliárd Ft; dE/E=0,01; qs=0,4; i1„,=0,3
megadott értékei mellett a leértékelés 3 milliárd Ft-tal csökkenti a nettó export értékét, Exportérték százalékos változása +0,4
mert az importkiadások növekedése ennyivel haladja meg az exportbevételek b~vülését. Exportérték abszolút változása (milliárd Ft) 0,004x1000=+4
A számpéldából is láthattuk, hogy az export és az import százalékos változását a Importérték százalékos változása 1-0,3=+0,7
keresleti rugalmasságok határozzák meg. Így a (7.10.) egyenletbe behelyettesíthetjük a Importérték abszolút változása (milliárd Ft) 0,007x1000=+7
százalékos változások (dXIX és dIMIIM) értékét a rugalmasságokkal kifejezve: Nettó export abszolút változása (milliárd Ft) +4-7= -3
2. Teljesül a Marshall-Lerner-feltétel
Kiinduló adatok: X=/M=1000 milliárd Ft; dE/E=0,01; rh=0,6; tbn=0,6
dNX = q, • X -0 - (7.11.) Exportérték százalékos változása +0,6
Exportérték abszolút változása (milliárd Ft) 0,006x1000=+6
Célunk, hogy a rugalmasságok értékeit felhasználva levezessünk egy feltételt, amely Importérték százalékos változása 1-0,6=+0,4
mellett a leértékelés növeli a nettó export pénzértékét, vagyis dNX>0. Ez akkor teljesül, Importérték abszolút változása (milliárd Ft) 0,004x1000=+4
ha Nettó export abszolút változása (milliárd Ft) +6-4=+2
/7., • X - - >0. (7.12.)
A táblázatból láthatjuk, hogy a 2. esetben ugyan szintén n~ az importérték (rugalmatlan
A nettó export értéke akkor emelkedik tehát, ha azonos bázisról kiindulva az exportérték az importkereslet), de ezúttal az exportérték növekedése meghaladja az importérték b~-
nagyobb arányban n~, mint az importérték. A bal oldali kifejezés értéke pozitív marad, vülését, így a nettó export növekszik.
ha az import értékével osztunk: Az eddigiekben a belföldi valutában mért nettó exportot vizsgáltuk, s ennek változására
mondtuk ki a Marshall-Lerner-feltételt. Fontos azonban a külföldi valutában kifejezett
X külkereskedelmi egyenleg alakulása is, különösen az adós országokban, mert fizet~ké-
(7.13.) pességüket ez befolyásolja. A Marshall-Lerner-feltétel szerencsére a külföldi valutában
/M mért nettó exportra is igaz. Ha tehát az exportkereslet és az importkereslet árrugal-

•
A (7.13.) egyenl~tlenség fogalmazza meg a nettó export növekedésének rugalmassági masságának összege nagyobb egynél, akkor a kiegyensúlyozott külkereskedelmi
feltételét. Kiegyensúlyozatlan külkereskedelmi mérleg (X4M) mellett is érvényes, de az mérleg bázisán a leértékelés egyaránt növeli a belföldi és a külföldi valutában mért
nettó exportot.
 7. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG ELMÉLETEI .' 7. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG ELMÉLETEI 249
248

A külföldi valutában kifejezett külkereskedelmi mérleg esetében az el~z~ekhez hasonló- A J görbe hatás
an járunk el. A leértékelés most is egy százalékos, ez pedig egy százalékkal csökkenti a
Mivel a leértékelés hatása a keresleti rugalmasságoktól függ, el~fordulhat, hogy nem
külföldi valutában mért exportárakat ( P: -ot), s az exportkereslet rugalmasságának meg- teljesül a Marshall—Lerner-feltétel, s a leértékelés nem a t~le elvárt hatást kelti, hanem
felel~en q., százalékkal növeli az exportált mennyiséget. Így az export külföldi valutában éppen csökkenti a nettó exportot. Ez ösztönözte a rugalmasságok empirikus kutatását a
mért értéke (th-1) százalékkal n~. Például i/=0,4 esetén az egy százalékos leértékelés az 2. világháború után. Mila-oökonómiai tanulmányainkból tudjuk, hogy kereslet árrugal-
export mennyiségét 0,4 százalékkal növeli. Mivel az euróban mért exportárak egy száza- massága növekszik az id~ múlásával. Kezdetben a vev~k még alig reagálnak egy ár-
lékkal estek, ezért az euróban mért exportérték változása 0,4-1= —0,6 százalék, vagyis emelkedésre, id~vel azonban egyre több helyettesít~ terméket kutatnak föl, illetve egyre
az exportból származó euróbevételek 0,6 százalékkal csökkennek. Tehát rugalmatlan több helyettesít~ termék jelenik meg a piacon, s a relatíve megdrágult termék keresett
exportkereslet esetén az euróban mért exportbevétel visszaesik, hiszen a mennyiség mennyisége ezzel arányosan csökken. Az empirikus kutatások tanúsága szerint az ex-
százalékos növekedése kisebb az ár százalékos csökkenésénél. port- és az importkereslet rugalmassága is növekszik az id~ függvényében. A vizsgála-
Ugyanakkor az euróban mért importkiadások biztosan csökkennek, hiszen a leértékelés tok azt mutatják, hogy a leértékelés után közvetlenül nem teljesül a Marshall—Lerner-
egy százalékkal növeli a forintban kifejezett importárakat, s emiatt az importált mennyi- feltétel, míg a kés~bbiekben igen. Ennek megfelel~en a leértékelés kezdetben csökkenti
ség v„, százalékkal visszaesik. Mivel az euróban kifejezett importárak nem változnak, a nettó exportot, míg kés~bb növeli, s egy id~ múlva a kezdeti egyenleg fölé emeli. A
ezért az importkiadások euróban mért értéke is t/m százalékkal csökken (az importkiadá- nettó export id~beli változását leíró görbét jellegzetes alakiárm görbének nevezték el.
sok változása---tb,>). Ha például az importkereslet árrugalmassága t/ m=0,3, akkor az A 7.3.ábrán egy ilyen görbe látható.
egy százalékos leértékelés az euróban mért importkiadásokat 0,3 százalékkal csökkenti.
Ha az export és az import euró értéke a kiinduló helyzetben egyenl~, a nettó export euró 7.3. ábra
értéke akkor n~, ha (rix-1) —(—qm)>0, vagyis átrendezve ?lift ?„,>1 ami pedig nem más, A J görbe
mint a Marshall—Lerner-feltétel.
A 7.2. táblázatban két szemléltet~ példát láthatunk a külföldi valutában mért külkeres- NX
kedelmi egyenleg változására. Teljesül a Marshall-
Lerner feltétel
7.2. táblázat
A leértékelés hatása az euróban mért külkereskedelmi mérlegre
t
1. Nem teljesül a Marshall—Lerner-feltétel
Kiinduló adatok: X=/M=1000 millió €; dE/E=0,01; th=0,4; rb„=0,3 Nem teljesül a
Exportérték százalékos változása 0,4-1= —0,6 'Marshall-Lerner
Exportérték abszolút változása (millió E) —0,006x1000= —6 feltétel
Importérték százalékos változása —0,3
Importérték abszolút változása (millió E) —0,003x1000= 3
Nettó export abszolút változása (millió E) —6+3= —3 A vízszintes tengelyre az id~t, a függ~leges tengelyre a nettó export belföldi valutában
2. Teljesül a Marshall—Lerner-feltétel kifejezett értékét mértük föl, amely természetesen lehet negatív is. A t, id~pontban ki-
Kiinduló adatok: X=/M=1000 millió f; dE/E=0,01; th=0,6; q„,=0,6 egyensúlyozott külkereskedelmi mérleg (NX=0) mellett a hatóságok váratlanul leértéke-
Exportérték százalékos változása 0,6-1= —0,4 lik a hazai valutát. Ez azonnal és nagy mértékben csökkenti a nettó export értékét. Gon-
Exportérték abszolút változása (millió €) —0,004x 1000= —4 doljunk arra, hogy a t1 id~pontban a keresleti rugalmasságok értéke nulla, hiszen már
Importérték százalékos változása —0,6 megkötött szerz~dések vannak érvényben az export és az import mennyiségekre vonat-
Importérték abszolút változása (millió E) —0,006x 1000= —6 kozóan. Az exportárakat belföldi valutában, míg az importárakat külföldi valutában
Nettó export abszolút változása (millió €) —4+6=+2 rögzítik, így az adott importmennyiség belföldi valutában számított értéke azonnal fel-
ugrik a leértékelés hatására, az export értéke azonban nem változik.
 250 7. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG ELMÉLETEI
Az id~ múlásával azonban jelentkeznek a leértékelés mennyiségi hatásai: a kivitel
mennyisége növekszik, míg a behozatalé csökken. Mindazonáltal a 1, és a t2 id~pont
között még nem teljesül a Marshall-Lemer-feltétel, hiszen a nettó export értéke még
mindig negatív, vagyis kisebb a kezdeti értékénél. A Marshall-Lerner-feltétel csak a t2
id~pont után teljesül, mikor a nettó export értéke pozitívvá válik. A fejlett országok ta-
pasztalatai szerint a Marshall-Lerner-feltétel fél év után szokott teljesülni, tehát az ábrán
a t1 és t2 id~pont közötti szakasz nagyjából féléves id~tartamnak felel meg.
A reálárfolyam és a nettó export
Az eddigiekben stabil árszínvonalakat feltételeztünk, s emellett vizsgáltuk meg az árfo-
lyamváltozások hatását a nettó exportra. A leértékelés azonban el~bb-utóbb kifejti ke-
resleti és költséginflációs hatását, ezért tekintettel kell lennünk az árszínvonal változása-
ira is. A nominális árfolyam helyett célszer~bb tehát a reálárfolyam változásaival össze-
függésbe hozni a nettó exportot, hiszen a reálárfolyam már az árszínvonalaktól is függ.
Erre is érvényes azonban az el~z~ eredmény: ha teljesül a Marshall-Lerner-feltétel,
akkor a reálárfolyam emelkedése növeli a nettó exportot. Ennek kimutatása érdeké-
ben feltételezzük, hogy az importtermékek külföldi valutában mért árszintje arányos a
külföldi árszínvonallal:
= konstans, (7.15.)
P*
valamint az exporttermékek belföldi valutában mért árszínvonala arányos a belföldi
árszínvonallal:
konstans. (7.16.)
P•=
A (7.15.) és (7.16.) alatti hányadosokat rögzítve tulajdonképpen azt feltételeztük, hogy a
bels~ reálárfolyam értéke, vagyis a kereskedelemb~l kimaradó javak és a kereskedelmi
javak viszonylagos ára az országokon belül állandó, hiszen az export és import értelem-
szer~en csak a nemzetközi kereskedelembe bekerül~ javakból állhat, míg az általános
árszínvonal tartalmazza a kereskedelemb~l kimaradó javak árát is. Ha például a hazai
bels~ reálárfolyam (PNIPT) n~ne, akkor a kereskedelemb~l kimaradó javakat is felölel~
hazai árszínvonal emelkedne a kizárólag kereskedelmi javak árát mutató exportárszint-
hez képest, és a PxIP hányados csökkenne. A bels~ reálárfolyam állandósága a Balassa-
Samuelson-elmélet tárgyalásánál szerzett ismereteink szerint azt jelenti, hogy a kereske-
delmi és a kereskedelemb~l kimaradó javak termelékenységének aránya állandó, ami
•
rövid távú modellünkben tartható feltevés.
Kikötöttük tehát a bels~ reálárfolyamok állandóságát, s ezután a reálárfolyam változásra
vonatkozó Marshall-Lerner-feltételt ugyanúgy vezethetjük le, mint a belföldi valutában
mért nettó export esetében tettük. Emelkedjék tehát a reálárfolyam is (Q=E•P*/P) éppen
egy százalékkal. Ez bekövetkezhet a nominális árfolyam leértékel~dése, vagy a P*IP
arány növekedése révén. Feltevéseink szerint a reálárfolyam emelkedése egyben azt is
"1".•
t
7. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG ELMÉLETEI 251
jelenti, hogy egy százalékkal n~ az importtermékek belföldi valutában mért ára ( E • P:n )
a hazai termelés~ javak árához (P) képest, ami maga után vonja az importmennyiség
csökkenését. Ez megfelel az importkereslet rugalmasságának, vagyis az import mennyi-
sége t/m százalékkal csökken (dQ„,/Q„=-1/„,%). Azonban a reálárfolyam egy százalékos
emelkedése miatt az egységnyi importtermékért egy százalékkal több belföldi terméket
kell adni. Így a belföldi termékben mért (reál) importkiadások változása (1-ti„,)%.
A reálárfolyam egy százalékos emelkedése másrészt azt jelenti, hogy az exporttermékek
külföldi termékekhez viszonyított ára egy százalékkal süllyed. Ennek hatására viszont az
exportmennyiség az exportkereslet árrugalmasságának megfelel~en q, százalékkal n~.
Így a reál export b~vülése th százalékos.
A kiegyensúlyozott külkereskedelmi mérleg helyzetéb~l kiindulva a reál (belföldi ter-
mékek mennyiségében kifejezett) nettó export akkor emelkedik, ha a reálleértékel~dés
hatására a reál export százalékos növekedése meghaladja a reál import százalékos növe-
kedését: ru>1.-11,„ , ami éppen a Marshall-Lerner-feltételt adja meg. A 7.3. táblázatban
bemutatunk két példát az egy százalékos reálleértékel~dés hatásaira nézve.
7.3. táblázat
A reálleértékel~dés hatása a nettó export reálértékére
1. Nem teljesül a Marshall-Lerner-feltétel
Kiinduló adatok: X=/M=10.000 (belföldi jószágban mérve); dQ/Q=0,01;
Reál export százalékos változása +0,5
Reál export abszolút változása (belföldi termékegység) 0,005x10 000=+50
Reál import százalékos változása 1-0,4=+0,6
Reál import abszolút változása (belföldi termékegység) 0,006x10 000=+60
Reál nettó export abszolút változása (belföldi termék- +50-60= -10
egység)
2. Teljesül a Marshall-Lerner-feltétel
Kiinduló adatok: X=/M=10.000 (belföldi jószágban mérve); dQ/Q=0,01; th=0,8;
1b„0,8
Reál export százalékos változása +0,8
Reál export abszolút változása (belföldi termékegység) 0,008 x10 000=+80
Reál import százalékos változása 1-0,8=+0,2
Reál import abszolút változása (belföldi termékegység) 0,002x10 000=+20
Reál nettó export abszolút változása (belföldi termék- +80-20=60
egység)
 252 7. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG ELMÉLETEI
7.2. A folyó fizetési mérleg intertemporális megközelítése4
•
Az el~z~ pontban láttuk, hogy az 1940-es években kifejlesztett parciális egyensúlyi jel-
leg~ elaszticitási megközelítés a folyó fizetési mérleget els~sorban külkereskedelmi
jelenségként fogta föl. E néz~pontból a nettó export a külföldi és belföldi áruk relatív
árának, a reálárfolyamnak, valamint a belföldi és a külföldi kereslet árrugalmasságának
a függvénye. Az elaszticitási megközelítést már az 1950-es években kezdte fölváltani a
folyó fizetési mérleg abszorpciós megközelítése, amely a folyó fizetési mérleget telje-
sebb módon, a belföldi jövedelem (1') és a belföldi abszorpció, vagyis a belföldi
jövedelemfelhasználás (C + I + G) különbségeként értelmezte. Eszerint a folyó fizetési
mérlegnek többlete lesz, ha a belföldi jövedelem meghaladja a belföldi abszorpciót,
illetve hiányt mutat, amennyiben a jövedelem felhasználása nagyobb a jövedelemnél.
Így az abszorpciós megközelítés már lehet~séget nyújtott arra, hogy a folyó fizetési mér-
leg egyenlegét meghatározó makroökonómiai tényez~ket (például a fogyasztási hajlan-
dóság hatását) is elemezzék.
A folyó fizetési mérleg intertemporális megközelítése az 1980-as évekt~l vált megha-
tározóvá. Az intertemporális megközelítés az abszorpciós megközelítés általánosításá-
nak tekinthet~, amelyben a relatív árak és a jövedelmek egy általános egyensúlyi modell
keretén belül egyaránt szerepet kapnak a folyó fizetési mérleg alakulásának magyaráza-
tában. Az intertemporális megközelítés térhódítását a világgazdaságban lezajló változá-
sok, valamint a makroökonómiai elmélet fejl~dése idézte el~. A világgazdaságban a
t~keáramlás a 1970-es években a korábbiakhoz képest szabadabbá vált, így a folyó fize-
tési mérleg alakulását is egyre inkább a t~kepiaci mozgásokkal hozták összefüggésbe az
árupiac helyett. A korábbi modellek nem voltak képesek magyarázatot adni az 1970-es
évek tapasztalati megfígyeléseire sem, például arra, hogy az olajárrobbanások ellenére t
nem az olajimporttól való függ~ség mértéke, hanem a beruházási kereslet változásai
határozták meg hosszú távon a folyó fizetési mérlegek egyenlegét.
Az intertemporális megközelítés módszertani tekintetben is újat hozott. A korábbi mo-
dellek a gazdasági szerepl~k magatartását múltbeli megfigyelésekb~l becsült paraméte-
rekkel írták le. Az 1970-es években Robert Lucas kritizálta ezt a módszert, mert szerinte
a gazdasági szerepl~k id~ben változó optimális döntéseket hoznak, amelyekben a jöv~re
vonatkozó várakozások kulcsszerepet kapnak. A Lucas-kritika szerint tehát a múltbeli
magatartás alapján számított paraméterek a gazdasági szerepl~k el~retekint~ gondolko-
dása folytán megváltozhatnak. A folyó fizetési mérleg intertemporális megközelítése a
Lucas-kritikát hasznosítva abból indul ki, hogy a folyó fizetési mérleg egyenlegének
alakulása mögött a gazdasági szerepl~k optimalizáló fogyasztási-megtakarítási, illetve
beruházási döntései állnak, amelyek megváltozhatnak bizonyos exogén sokkhatások,
valamint a kormányzat fiskális politikájának módosulása miatt.
4 E rész megírásánál felhasználtuk Horváth Áronnak és Szilágyi Katalinnak, a Budapesti
Corvinus Egyetem makroökonómia tanszéke munkatársainak szíves segítségét.
7. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG ELMÉLETEI 253
A modell feltevései
A modell kifejtése során a következ~ feltevésekkel fogunk élni:
1. Hosszú távon vizsgálódunk, melyen a kibocsátást a kínálati oldal határozza meg.
A gazdaság tehát a potenciális kibocsátást nyújtja, az aggregált kereslet változá-
sai pedig nem befolyásolják a megtermelt jövedelmet. A kibocsátást viszont mó-
dosíthatják a különféle jelenbeli, vagy jöv~beli termelékenységi változások. A
reálkamatlábnak a t~ke határtermelékenységével kell megegyeznie, ezt nem be-
folyásolja a monetáris politika. A különböz~ küls~ változásokhoz (sokkokhoz)
való alkalmazkodás súrlódásaitól eltekintünk.
2. A gazdasági szerepl~k racionális várakozásokkal rendelkeznek, ami az általunk
vizsgált bizonytalanság nélküli környezetben egyenérték~ a tökéletes el~relátás
feltevésével.
3. Alkalmazzuk a tökéletes nemzetközi t~kemobilitás feltevését, vagyis nincsenek
a t~keáramlás el~tt jogi és adminisztratív korlátozások, illetve nem terhelik ezt
tranzakciós költségek. Továbbá azonos kockázatú befektetési lehet~ségekkel
számolva feltételezzük a fedezetlen kamatparitás teljesülését. Feltesszük még,
hogy a befektet~k nem számítanak reálárfolyam-változásra (a relatív PPP telje-
sülését várják), így a belföldi és a külföldi nominális kamatláb különbségei csak
a várható inflációs ráták különbségeit tükrözik. Egyszóval kifejezve a fentieket:
a modellben a belföldi reálkamatláb mindig alkalmazkodik a külföldi reálka-
matlábhoz a t~keáramlás folytán, vagyis teljesül az
r = r* (7.17.)
feltétel. Ez azt jelenti, hogy a belföldi gazdasági szerepl~k számára az r* világ-
piaci reálkamatláb határozza meg a jelenbeli fogyasztás és beruházás alternatív
költségét. Ez az alternatív költség mindenki számára l+r*, hiszen a fogyasztási,
vagy beruházási célú felhasználásról lemondva, egységnyi jelenbeli jószágot
kölcsönadva, a második id~szakban éppen 1+r* jöv~beli jószágot lehet elfo-
gyasztani.
4. Kis országot vizsgálunk, amely nem befolyásolja a világpiaci változókat. A vi-
lágpiaci változók közül számunkra legfontosabb a külföldi (világpiaci) reálka-
matláb, amelyen a kis ország gazdasági szerepl~i korlátozás nélkül vehetnek föl
hitelt, vagy nyújthatnak kölcsönt.
5. Az intertemporális megközelítés szükségképpen több id~szakos modell. Az
egyszer~ség és az ábrázolhatóság kedvéért mi mindössze két id~szakot, a jelent
és jöv~t különböztetjük meg.
6. A világ, s benne az általunk vizsgált kis ország csupán egyfajta terméket termel.
Pontosabban kifejezve: fizikailag egyfajta, fogyasztásra és beruházásra egyaránt
alkalmas termék létezik, azonban két id~szakban: van jelenbeli és jöv~beli ter-
mék. A modellben intertemporális kereskedelem, jelenbeli és jöv~beli termékek
•
 254 7. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG ELMÉLETEI
nemzetközi cseréje zajlik. A folyó fizetési mérleg többlettel rendelkez~ ország
jelenbeli termékeket exportál, és jöv~beli termékeket importál, mérleghiány ese-
tén pedig fordított kereskedelem zajlik.
7. A folyó fizetési mérleget most nem egyszer~síthetjük le a nettó exportra. Elte-
kintünk ugyan a folyó egyoldalú átutalásoktól, de a tényez~jövedelmek nemzet-
közi áramlását már csak a jelenben zárjuk ki. Ez annyit jelent, hogy kezdetben
nincsen a hazai szerepl~knek külföldi követelés- vagy tartozásállománya, az el-
s~ id~szak nyitó nettó nemzetközi befektetési pozíciója nulla. A jelenben reali-
zált összes jövedelem (GNI) éppen a megtermelt jövedelemmel, a hazai GDP-
vel egyenl~, mert t~kejövedelmek nem áramlanak a belföld és külföld között.
De mivel a jelenben az ország hitelfelvev~ vagy hitelnyújtó lehet a külfölddel
szemben, a jöv~ben kamatjövedelmet kell fizetnie vagy kapnia. Ez pedig már
megjelenik a folyó fizetési mérleg tényez~jövedelmek rovatában, és eltéríti
egymástól a jöv~beli CA-t és NX-et, illetve GNI-t és GDP-t.
Termelés és beruházás két id~szakban
A termelési összefüggéseket mindkét id~szakban állandó mérethozadékú termelési függ-
• vény írja le. Az els~ id~szakban:
Y = A.F(K, L), (7.18.)
S
ahol Y az els~ id~szak kibocsátása, A a teljes tényez~termelékenység az els~ id~szakban,
K a t~keállomány az els~ id~szak kezdetén (a múltból örökölt t~keállomány), L az els~
id~szakban felhasznált munkamennyiség, amely teljes foglalkoztatást feltételezve
egyenl~ az exogén módon adott munkakínálattal.
A második periódusban a termelési függvény:
Y' =A '•F(K', L), (7.19.)
ahol '-vel a változók második id~szaki értékeit jelöltük. A felhasznált munkamennyisé-
get változatlannak vesszük (L '=L). Az egyszer~ség kedvéért feltételezzük, hogy az els~
id~szakban rendelkezésre álló t~keállomány teljes mértékben elhasználódik a termelés
során (100%-os amortizációs kulcsot feltételezünk5), így a második id~szaki t~keállo-
mány egyenl~ az els~ id~szakban végrehajtott beruházások összegével:
• ahol I az els~ id~szakban végrehajtott beruházások mennyisége.
(7.20.)
Ha 100%-os amortizációs kulcsot feltételezünk, akkor a t~kefelhasználás alternatív költ-
sége l+r*, tehát ezzel kell megegyeznie a t~ke határtermékének a második id~szakban.
5 Kisebb, reálisabb amortizációs kulcsok feltevése csak bonyolítaná modellünket, de érdemben
nem gazdagítaná következtetéseinket.
7. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG ELMÉLETEI 255
A vállalatoknak tehát profitjuk maximalizálása érdekében úgy kell megválasztaniuk a
beruházások mennyiségét, vagyis a második id~szak t~keállományát az els~ id~szakban,
hogy teljesüljön az
MPK' = 1 + r* (7.21.)
összefüggés, ahol MPK' a t~ke második id~szakra várható határterméke6. Ebben az
esetben egységnyi t~két az els~ id~szakban kölcsönadva a második id~szakra a reálka-
matlábnak megfelel~en l+r* bruttó hozamot lehet élvezni, míg egységnyi t~két beru-
házva a második id~szakban ugyanekkora hozamra lehet számítani a t~ke várható határ-
termékének formájában. Adott munkamennyiség mellett a t~kére is érvényes a csökken~
hozadék elve, vagyis minél nagyobb a t~keállomány, annál kisebb a t~ke határterméke.
Így kisebb reálkamatlábhoz nagyobb második id~szaki t~keállomány és ezért nagyobb
els~ id~szaki beruházás tartozik. Ezt az összefüggést illusztrálja a 7.4. ábra.
7.4. ábra
Optimális beruházás
1+r
I+ r
Ii=K; 12=Ki I=K'
Az ábra függ~leges tengelye a beruházás alternatív költségét, l+r-t mutatja. A vízszintes
egyenes azt jelzi, hogy a kis ország számára exogén adottság a világpiaci reálkamatláb
és az általa meghatározott 1+r* alternatív költség. A koordináta-rendszer vízszintes
tengelyére az els~ id~szaki beruházás I-vel jelölt mennyiségét mértük föl, amely 100%
értékcsökkenési ráta mellett egyenl~ a második id~szakban felhasználható K' t~keállo-
mánnyal. Az ábrán MPK'-val jelölt negatív meredekség~ görbe a t~ke várható határter-
mékét mutatja. Látható, hogy adott munkamennyiség mellett a t~keállomány növekedé-
sével a t~ke határterméke csökken. Az MPK' görbe mellett adott ri * reálkamatlábat
o
A t~ke várható határtermékének pontos képlete a (7.19.) képletben megadott termelési függ-
vény alapján MPK '=
,
A'--. Latható, hogy az A' teljes tényez~termelékenység emelkedésével
é3K'
adott K' mellett n~ a t~ke várható határterméke.
256 7. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG ELMÉLETEI
figyelembe véve a vállalatok II mennyiség~ beruházást valósítanak meg, s ezáltal K'l
jöv~beli t~keállomány jön létre. Ha viszont a világpiaci kamatláb r2 *..ra esik, akkor a
kisebb reálkamatláb mellett az adott MPK' görbe mentén lefelé haladva /2 lesz a beruhá-
zások és K '2 a második periódusbeli t~ke mennyisége.
A modell egyszer~sítését szolgálja az a feltevés, hogy a beruházásokat a t~kejövedelem-
b~l, azaz saját megtakarításaiból finanszírozza a vállalati szektor, ehhez tehát nem vesz
fel hitelt sem a háztartásoktól, sem külföldr~l.
Fogyasztási lehet~ségek két id~szakban
A fogyasztókra rátérve viszont már bekapcsoljuk a korlátlan nemzetközi hitelfelvétel és
hitelnyújtás lehet~ségét, emellett azonban a fogyasztók költekezését már nem határolja
be egyik id~szakban sem a folyó jövedelmük. Hitelfelvétellel növelni lehet ugyanis a
jelenbeli fogyasztást a második id~szak fogyasztásának rovására, amikor a hitelt kama-
tostól vissza kell fizetni. A jelenbeli hitelnyújtás pedig fordított következménnyel jár.
Mindazonáltal a fogyasztók két id~szaki összjövedelme korlátozza a jelenbeli és jöv~be-
li fogyasztás együttes értékét. A fogyasztók intertemporális költségvetési korlátja
szerint a két id~szak fogyasztásának jelenértéke nem térhet el a két id~szaki jövedelmük
jelenértékét~l:
C+ =L+ (7.22.)
1 +r*
ahol C a jelenbeli fogyasztás, C' a jöv~beli fogyasztás, Z a fogyasztók jelenbeli jöve-
delme, Z' pedig a fogyasztók jöv~ben várható jövedelme. Látható, hogy a jöv~beli fo-
gyasztást és jövedelmet egyaránt a gazdasági szerepl~ink számára objektív adottságként
létez~ világpiaci reálkamatláb segítségével diszkontáljuk. A költségvetési korlát meg-
mutatja, hogy a második id~szak végére a fogyasztók maradék nélkül felélik összes
jövedelmüket, nem hagynak hátra vagyont. Mivel a modellbeli világ csak két id~szak-
ban létezik, ezért ésszer~tlen volna, ha a második id~szak végére maradna vagyonuk,
ugyanezen okból pedig nem hagyhatnak hátra adósságot sem, hiszen az mások vagyona
lenne. A költségvetési korlátból az is látszik, hogy a fogyasztók r* reálkamatláb mel-
lett szabadon dönthetnek fogyasztásuk intertemporális elosztásáról, tehát arról,
hogy jelenbeli és jöv~beli jövedelmüket milyen arányban akarják a két id~szakban elfo-
gyasztani.
A fogyasztók diszkontált összjövedelmét Z -vel jelölve a (7.22.) alatti képlet az alábbira
egyszer~södik:
C' —
C+ =Z (7.23.)
l+r*
A fogyasztók intertemporális költségvetési korlátját mutatja a 7.5. ábra.
7. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG ELMÉLETEI 257
7.5. ábra
A fogyasztók intertemporális költségvetési korlátja
fl-ft
Z'
Z, C
Az ábrán lev~ koordináta-rendszer vízszintes tengelye a jelenbeli jövedelmet és fogyasz-
tást (Z és C) mutatja, míg a függ~leges tengely a jöv~beli jövedelmet és fogyasztást (Z'
és C') jelzi. Az ábrázolt negatív meredekségü egyenes a fogyasztók intertemporális költ-
ségvetési korlátja, amely adott jövedelmek és reálkamatláb mellett megmutatja a jelen-
beli és jöv~beli fogyasztás lehetséges kombinációit. A fogyasztók jelenbeli jövedelme Z,
jöv~ben várható jövedelme Z', ezt a kombinációt az ábra B pontja mutatja. A költségve-
tési korlát vízszintes tengelymetszete a fogyasztók Z diszkontált összjövedelmét, va-
gyis a jövedelmek összegzett jelenértékét mutatja, míg a költségvetési korlát függ~leges
tengelymetszete a jövedelmek (l+r*)Z jöv~értékének felel meg.
Ha a fogyasztók által választott fogyasztási kombináció a költségvetési korlát B pontjá-
tól balra helyezkedik (például az A pontban) akkor a fogyasztók az elsó id~szakban
megtakarítanak, jelenbeli jövedelmüknél kevesebbet fogyasztanak, ennélfogva a máso-
dik id~szakban az akkori jövedelmüknél többet fogyaszthatnak. Ha viszont a fogyasztók
a B ponttól jobbra lev~ fogyasztási kombinációt választanak (például az ábra D pontjá-
ban) akkor hitelfelvétel révén az els~ id~szaki jövedelmüknél többet fogyasztanak, s így
a második id~szakban az adósságszolgálat miatt akkori jövedelmüknél kevesebbet fo-
gyaszthatnak.
A költségvetési korlát meredekségének abszolút értéke 1+r*. Ha az ábrán a fogyasztás
például a B pontból az A pontba mozdul el, akkor a fogyasztók egységnyi jelenbeli fo-
gyasztásról mondanak le, és így l+r* jöv~beli többletfogyasztást érnek el.
Az intertemporális költségvetési korlát megismerése után vizsgáljuk meg, hogy mi hatá-
rozza meg a fogyasztók Z jelenbeli és Z' jöv~ben várható jövedelmét. A fogyasztók
 258 7. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG ELMÉLETEI
munkajövedelmet kapnak, továbbá a t~kejövedelemb~l osztalék formájában részesednek.
Az osztalékok a modellben a beruházásoktól függnek: a vállalatok ugyanis az els~ id~-
szakban a t~kejövedelemb~l valósítják meg a beruházásokat, és csak ennek maradékát
fizetik ki osztalékként a tulajdonosoknak, vagyis a fogyasztóknak. Ez a feltevés biztosít-
ja azt, hogy a vállalatoknak ne kelljen hiteleket felvenniük beruházási célra, de beruhá-
zásra fel nem használt megtakarításaik se maradjanak.
A fogyasztók megszerzett munka- és t~kejövedelmeit fix összeg~ adók terhelik, így a
fogyasztók els~ id~szaki jövedelme:
Z = Y — T— I, (7.24.)
ahol Y a megtermelt jelenbeli kibocsátás, és T az els~ id~szaki adók értéke. Látható,
hogy a fogyasztók jövedelmét a megtermelt összjövedelemhez képest csökkenti az adóz-
tatás, valamint a beruházás is, mert az erre fordított eszközöket a vállalatok nem fizetik
ki osztalékként. A második id~szakban nincsen beruházás, így a teljes t~kejövedelem
osztalék formájában a fogyasztókhoz kerül, tehát a megtermelt kibocsátásból csak az
adók jelentenek elvonást. A fogyasztók jövedelme a második id~szakban tehát:
Z' = Y' — T', (7.25.)
ahol Y' a jöv~ben várható kibocsátás és T' a jöv~ben várható adók értéke. A jelenbeli és
jöv~beli jövedelemre kapott összefüggést behelyettesíthetjük a költségvetési korlát
egyenletébe:
Y'—T'
C+ =Y TI+ (7.26.)
l+r* l+r*
A modellt ki kell egészítenünk még a kormányzat költségvetési korlátjával. A kor-
mányzat egyösszeg~ adót szed, és termékeket vásárol mindkét id~szakban. A kormány-
zat költségvetési korlátja szerint az összes kormányzati kiadás jelenértékének meg kell
egyeznie az adóbevételek jelenértékével:
G' T'
G+ =T+ (7.27.)
l+r* l+r*
ahol G és G' a kormányzati vásárlásokat jelöli az els~, illetve a második id~szakban. A
kormányzati költségvetési korlát a fogyasztók költségvetési korlátjához hasonlóan azt
mutatja, hogy a második id~szak végére a kormányzat nem hagy felhasználatlan adóbe-
vételt, illetve nem hagyhat hátra kifizetetlen adósságot sem. Tehát az els~ id~szak eset-
leges G—T nagyságú költségvetési deficitjét a második id~szakban T'—G'=(1+r*)(G-7)
• nagyságú költségvetési többletnek kell követnie, hogy a kormányzat kamattal tetézve
visszafizethesse az els~ id~szakban keletkezett adósságát.
7. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG ELMÉLETEI 259
A racionális várakozásokkal rendelkez~ fogyasztók természetesen tisztában vannak a
fentiekkel, tehát tudják, hogy a jelenbeli deficitet költségvetési többlet fogja követni a
jöv~ben. Emiatt a modellben teljesül a ricardoi ekvivalencia, amely azt mondja ki,
hogy a kormányzati kiadások hitelfelvétellel történ~ finanszírozása egyenérték~
(azonos hatású) a kormányzati kiadások adókivetéssel való finanszírozásával. Az
el~retekint~ (és r* kamatláb mellett korlátlan hitelfelvételi lehet~séggel rendelkez~)
fogyasztók Z összjövedelmét és így fogyasztási magatartását ezek szerint nem befolyá-
solja az, hogy adott érték~ kormányzati kiadásokat jelenbeli adók kivetésével, vagy hi-
telfelvétellel, azaz a jöv~ben fizetend~ adókkal finanszírozzák-e. Ugyanígy, a ricardoi
ekvivalencia szerint a fogyasztást adott G és G' mellett nem befolyásolja a jelenbeli
adók csökkentése sem, hiszen a fogyasztók tisztában vannak azzal, hogy ezt ugyanakko-
ra jelenérték~ jöv~beli adóemelésnek kell követnie.
A ricardoi ekvivalencia teljesülése esetén a fogyasztók magatartását csak az összes kor-
mányzati kiadás, azaz az összes adó jelenértéke befolyásolja, de a kormányzati kiadások
és az adók id~beli megoszlása nem. Így a ricardoi ekvivalencia teljesülése esetén a leg-
egyszer~bb és nem megszorító feltevés az, hogy a kormányzat minden id~szakban ki-
egyensúlyozott költségvetést tart fenn, vagyis adóbevételei mindegyik id~szakban fede-
zik kiadásait'. Tehát fennáll, hogy
G = T, (7.28.)
G' = T'. (7.29.)
A fogyasztók jövedelmét meghatározó összefüggésekbe ekkor az adók helyébe a kor-
mányzati kiadásokat írhatjuk. A fogyasztók els~ id~szaki jövedelme tehát a megtermelt
kibocsátásból a kormányzati vásárlások és a beruházás levonása után fennmaradó rész:
Z=Y—G—I (7.30.)
míg a második id~szakra várható jövedelme a második id~szak kibocsátásából a kor-
mányzati vásárlások levonása után megmaradó összeg (mivel a második id~szaki beru-
házás nulla):
Z' = Y ' — G (7.31.)
A fogyasztók költségvetési korlátja pedig a következ~ alakot ölti:
Y'—G'
C+ =Y G I + (7.32.)
l+r*
7
A megszorító feltevések a fogyasztói magatartásra vonatkoznak, azaz, hogy a fogyasztók el~re-
tekint~k, tájékozottak, és racionális várakozások jellemzik ~ket.
 260 7. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG ELMÉLETEI
A háztartások fogyasztási lehet~ségeihez úgy juthatunk tehát el a megtermelt jövedelem
jelenértékéb~l, hogy levonjuk bel~le a jelenbeli beruházásokat valamint a két id~szak
kormányzati vásárlásának diszkontált értékét.
Optimális fogyasztás és a folyó fizetési mérleg egyenlege
A következ~kben látni fogjuk, hogy modellünk szerkezete folytán a folyó fizetési mér-
leg egyenlege a fogyasztási kiadásoktól és a fogyasztók jövedelmének alakulásától függ.
Az árupiaci egyensúly els~ id~szakbeli Y=C+I+G+NX feltételéb~l a nettó exportot
kifejezve azt kapjuk, hogy
NX = Y - G - I - C. (7.33.)
• Vegyük észre, hogy a jobb oldalon álló kifejezés nem más, mint a fogyasztók (háztartá-
sok) els~ id~szaki megtakarítása (SH=Z-C), hiszen a fogyasztók els~ id~szaki jövedelme
Z=Y-G-I. Így a jelen id~szak nettó exportja egyenl~ a fogyasztók jelenbeli megtakarí-
tásával:
NX = Z - C. (7.34.)
Ha tehát a fogyasztók jövedelmüknél kevesebbet költenek, akkor külkereskedelmi több-
let keletkezik, míg a fogyasztók jelenbeli túlköltekezése negatív nettó exportot, vagyis
külkereskedelmi hiányt eredményezg. Az els~ id~szakban a külkereskedelmi mérleg
meghatározza a folyó fizetési mérleg egyenlegét is: CA=NX, mert eltekintettünk az egy-
oldalú jövedelemáramlásoktól, és föltételeztük, hogy az id~szak nyitó nettó nemzetközi
befektetési pozíciója nulla, s emiatt t~kejövedelmek sem áramlanak a belföld és külföld
között.
Az el~retekint~ fogyasztók az adott költségvetési korlátot figyelembe véve optimálisan
választják meg jelenbeli és várható jöv~beli fogyasztásukat. A fogyasztók preferenciáit
a kereskedelem tiszta elméletében megismert közösségi közömbösségi görbék segítsé-
gével írjuk le. Egy ilyen görbe a jelenbeli és a jöv~beli fogyasztás olyan kombinációit
s
A nettó exportra megadott (7.34.) összefüggés természetesen azonos azzal, amelyik a nettó
exportot a nemzeti megtakarítás és a beruházás különbségeként adja meg (NX=S—I). Ugyanis
föltevéseink szerint az állami költségvetés mindenkor kiegyensúlyozott, így a kormányzati meg-
takarítás értéke nulla (SG=0), s a vállalatok beruházásaikat saját megtakarításaikból fedezik
(S,=/). Így a nettó export értéke egyenl~ a háztartások, vagyis a fogyasztók SH megtakarításával:
NX=S4=Sii+Sv+SG—/=SH. Az sem meglep~, hogy a nettó export (7.34.) egyenlet által megadott
értéke egyenl~ a megtermelt jövedelem és a jövedelem belföldi felhasználása közötti különbség-
gel. A modellben ugyanis csak a fogyasztók végeznek intertemporális jövedelemátcsoportosítást,
a kormányzat és a vállalati szektor egyaránt felhasználja az összes jövedelmét mindkét id~szak-
ban.
7. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG ELMÉLETEI 261
tartalmazza, melyek a fogyasztói közösséget azonos hasznossághoz juttatják9. A fo-
gyasztás optimuma eszerint a költségvetési korlát és egy közömbösségi görbe érintési
pontjában lesz, mert e kombináció révén érhet~ el a maximális hasznosság. Ez látható a
7.6. ábrán is.
7.6. ábra
Az optimális fogyasztási szerkezet és a folyó fizetési mérleg
C Z Z, C
Az ábrán a B pont mutatja a fogyasztók jelenbeli Z és jöv~beli Z' jövedelmét. Az opti-
mális fogyasztási kombináció a D pontban van, ahol az elérhet~ legmagasabb közösségi
közömbösségi görbe érinti a költségvetési egyenest. Látható, hogy a fogyasztók az els~
id~szakban Z-C összeget megtakarítanak, ekkora lesz a nettó export értéke, és a folyó
fizetési mérleg többlete is.
A folyófizetési mérleg jelenbeli többlete egyben a külföldiek számára nyújtott hitelt
jelent. Ahogy tehát a külföldiek kamatostul visszafizetik a jelenbeli hitelt, úgy a C' jö-
v~beli fogyasztás meghaladja a jöv~ben várható Z' jövedelmet. A második id~szakban
tehát várhatóan NX' külkereskedelmimérleg-hiány keletkezik. A második id~szaki im-
porttöbblet természetesen az els~ id~szaki exporttöbblet jöv~értéke: INX1=(1+r*)NX
Ebb~l NX a hitel t~keösszegének törlesztése, r*.NX a hitel kamata; a hazai fogyasztók
pedig a teljes pénzösszeget elköltik importált fogyasztási cikkekre. Ezt el kell könyvelni
a második id~szak külkereskedelmi mérlegében a Tartozik (-) oldalra, a kamatot azon-
ban szintén be kell vezetni a folyó fizetési mérleg tényez~jövedelmek rovatába a Köve-
tel (+) oldalra, mint t~kejövedelem beáramlását külföldr~l. Az 5. fejezet jelölései sze-
rint: r*•NX=NY'>0. Ezért a folyó fizetési mérleg ennyivel kisebb hiányt fog mutatni,
9 E görbék alakja attól függ, hogy a fogyasztói közösség milyen „türelmetlen", azaz szubjektíve
mennyivel magasabbra értékeli a jelenbeli fogyasztást ugyanannak a termékmennyiségnek a
jöv~beli elfogyasztásával szemben.
262 7. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG ELMÉLETEI
mint a külkereskedelmi mérleg, hiszen modellünkben CA'=NX'+NY', és a második tag
értéke pozitív.
A példából látható, hogy a vizsgált ország az els~ id~szakban elért külkereskedelmi
mérleg többlete és a második id~szakbeli külkreskedelmi mérleg hiánya révén
intertemporális kereskedelmet folytat: jelenbeli termékeket exportál és jöv~beli termé-
keket importál. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a külfölddel szemben komparatív el~-
nye van a jelenbeli termékekben, és komparatív hátránya a jöv~belieknél, ezek
kihasználásával pedig az országok kölcsönös el~nyöket realizálhatnak". Az általunk
vizsgált ország például a D pontban magasabb jólétet élvezhet, mintha a B pontban fo-
gyasztana, ahol nincs intertemporális kereskedelem.
Természetesen lehetséges fordított irányú kereskedelem is, vagyis jelenbeli termékek
importja (külkereskedelmimérleg-hiány az els~ id~szakban) és jöv~beli termékek ex-
portja (külkereskedelmimérleg-többlet a második id~szakban). A 7.7. ábra egy ilyen
esetet mutat be.
7.7. ábra
Jelenben termékek importja és jöv~beli termékek exportja
NX
; kontált összjövedelem is n~, a költségvetési korlát pedig párhuzamosan kifelé tolódik.
Z C Z, C
Az ábrán a fogyasztók C jelenbeli fogyasztása meghaladja Z jelenbeli jövedelmüket, s
így az els~ id~szakban NXnagyságú importtöbblet keletkezik, ennyi lesz a külföldiekkel
szembeni tartozás az els~ id~szakban. Ezt természetesen kamatostul vissza kell fizetni a
második id~szakban, így a második periódusban a Z' jövedelemnek meg kell haladnia a
C' fogyasztást. Ezáltal keletkezik az NX' mérték~ külkereskedelmi többlet a második
id~szakban, amely az els~ id~szaki importtöbblet 1-Fr"-szorosa. A folyó fizetési mérleg
10 A 7.1. fiiggelékben adunk részletesebb magyarázatot az intertemporális komparatív el~nyökre
és hátrányokra.
7. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG ELMÉLETEI 263
viszont kisebb többlettel fog zárni a második id~szakban, hiszen egyenlegét csökkenti a
külföldieknek fizetett kamatjövedelem: CA'=NX+NY', ahol r*•NX=Nr<0.
Miután felvázoltuk a folyó fizetési mérleg intertemporális megközelítésének kereteit,
megvizsgálhatjuk, hogy egyes exogén változások (sokkok) hogyan befolyásolják a folyó
fizetési mérleg egyenlegét. A grafikus ábrázolás megkönnyítése végett föltesszük, hogy
a jöv~beli és jelenbeli optimális fogyasztás aránya csak a reálkamatlábtól függ, a jöve-
delem nagyságától nem.H. Ezt mutatja a 7.8. ábra.
7.8. ábra
Optimális fogyasztás változó jövedelem mellett
C =aC
21 Z, C
Az ábrán látható, hogy a jelenbeli vagy a jöv~beli jövedelem növekedése esetén az disz-
Ekkor a jelenbeli és a jöv~beli fogyasztás arányosan, egy origóból kiinduló sugár men-
tén el~rehaladva növekszik. Az A, B és D pontokban egyre magasabb közömbösségi
görbére jutnak a fogyasztók. Az ábrán a jöv~beli és a jelenbeli fogyasztás aránya kons-
tans: C'/C=a. Ha viszont emelkedik a reálkamatláb, akkor n~ a jelenbeli fogyasztás
alternatív költsége (relatív ára), tehát több jöv~beli fogyasztásról kell lemondani egy-
ségnyi jelenbeli fogyasztás érdekében. Így a reálkamatláb emelkedése esetén a C '/C
arány is megn~, vagyis az origóból kiinduló sugár meredekebbé válik. A továbbiakban a
különféle exogén sokkok hatásait változatlan reálkamatláb és C '/C arány mellett vizs-
gáljuk. Így a fogyasztás változása arányos lesz a diszkontált összjövedelem változásával.
' I Ez az ún. homotetikus preferenciák esete.
 264 7. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG ELMÉLETEI 7. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG ELMÉLETEI 265

Termelékenységi sokkok hatása a folyó fizetési mérlegre A jelenbeli jövedelem visszaesése miatt a költségvetési korlát balra tolódik, az ábrán
Szaggatott vonallal jelölt új helyzetbe. A jelenbeli és jöv~beli jövedelem kombinációját
Az általunk els~ként elemzett sokkhatás a jelenbeli teljes tényez~termelékenység (a most a B pont mutatja. A jövedelem csökkenése miatt a fogyasztás visszaesik, az új
termelési függvény A tényez~jének) megváltozása. Tegyük röi, hogy egy kedvez~tlen fogyasztási kombinációt a D pont jelzi. A jelenbeli fogyasztás C2-re, a várható jöv~beli
fejlemény, például egy aszály folytán a teljes tényez~termelékenység visszaesik, és fogyasztás pedig C '2-re esik vissza. Látható, hogy a jelenbeli fogyasztás visszaesése
emiatt a jelenbeli jövedelem csökken. Emellett azt is föltesszük, hogy a kedvez~tlen kisebb mérték~, mint a jövedelem csökkenése, így NX2 mérték~ importtöbblet keletke-
kínálati sokk átmeneti jelleg~, vagyis a jöv~ben várható teljes tényez~termelékenység zik, s ugyanennyi lesz a folyó fizetési mérleg hiánya. Ezt persze követnie kell a második
és így a jöv~ben várható jövedelem nem változik. A jelenbeli jövedelem ceteris paribus id~szakban a hiteltörlesztésnek, vagyis az NX'2 nagyságú exporttöbbletnek.
visszaesése csökkenti a fogyasztók diszkontált összjövedelmét, párhuzamosan balra Az átmeneti jövedelemcsökkenés tehát a folyó fizetési mérleg egyenlegének csökke-
tolja a költségvetési korlátját, így módosul a fogyasztás és a folyó fizetési mérleg egyen- nésével jár a jelenben, és növekedésével a jöv~ben. Ennek oka az, hogy a fogyasztók
lege is. A 7.9. ábra mutatja a bekövetkez~ változásokat.
jövedelmük ingadozása ellenére viszonylag egyenletes fogyasztásra, a fogyasztás
„kisimítására" törekednek. Amikor tehát átmeneti jövedelem-visszaeséssel szembe-
7.9. ábra sülnek, akkor hitelfelvétel (vagyis a folyó fizetési mérleg hiánya) útján „átviszik" a jöv~
Egy kedvez~tlen átmeneti termelékenységi sokk hatásai id~szakra a szükségképpen bekövetkez~ fogyasztáscsökkenés egy részét. Így összessé-
gében nagyobb jólétet érhetnek el, mintha fogyasztásukat jövedelemveszteségük mérté-
kében kellene visszafogniuk az els~ id~szakban. A 7.9. ábra kisimított fogyasztást tük-
Z; c' röz~ D pontja magasabb jóléti szintet jelez (magasabb közömbösségi görbén fekszik),
mint a B pont.
C'=aC A közgazdaságtannak és gazdaságpolitikai közbeszédnek a merkantilista id~kig vissza-
nyúló hagyománya, hogy a folyó fizetési mérleg és a külkereskedelmi mérleg hiányát,
77/ illet~leg e hiány növekedését a mérleg „romlásaként" jellemzik, ellenkez~ esetben pedig
a mérleg javulásáról beszélnek. Az intertemporális megközelítés viszont arra mutat rá,
hogy amennyiben a hiány a fogyasztók és a vállalatok optimális döntései nyomán alakul
ki, vagy növekszik, úgy a „romlás" kifejezés használata félrevezet~, hiszen a külföldi
Z1=Cr 4
NX2'!
hitelfelvétel éppen hogy javítja a fogyasztók jólététI2. (Emellett nagyobb mennyiség~
beruházást is eredményezhet, hiszen a fogyasztási célú termelésb~l felszabaduló er~for-
C; 'f(4) rások segítségével növelhet~ a beruházási javak termelése).
\
; Vegyünk most egy másik esetet, és tegyük föl, hogy a gazdasági szerepl~k várakozásai
7NX2 j szerint a jöv~beli termelékenység növekszik (A', a jöv~beli teljes tényez~termelékeny-
e áC ség emelkedik). Olyan technikai innovációkat látnak már például, amelyeknek bevezeté-
se a kés~bbiekben várható. E termelékenységi sokk hatására n~ a t~ke várható határter-
Z2 C2 ZI=Ci Z, C méke, így emelkedik a beruházás adott reálkamatláb mellett. E fejlemények kett~s hatást
fejtenek ki a fogyasztók jövedelmére. A beruházások növelése egyrészt csökkenti a fo-
AZ gyasztók jelenbeli jövedelmét, hiszen a vállalatok kevesebb osztalékot fizetnek ki. A
Az ábrán az alaphelyzetet az A pont mutatja. Az áttekinthet~ség kedvéért a közömbös- nagyobb jelenbeli beruházás viszont nagyobb jöv~beli t~keállományt hoz létre, s ez
párosulva a megnövekedett termelékenységgel emeli a jöv~beli jövedelmet. A 7.10. ábra
ségi görbéket nem tüntettük föl, és a fogyasztást azonosnak vettük az aktuális jövede-

•
lemmel mindkét id~szakban (ZI=CI; Z'I =C'I ). Így a külkereskedelmi és a folyó fizetési
mérleg egyenlege is nulla mindkét id~szakban (NA', =0; NV1 =0). Lássuk azonban, mi-
lyen alkalmazkodási folyamatok mennek végbe, ha a kedvez~tlen termelékenységi sokk
a jelenbeli jövedelmet Z2-re csökkenti, míg a várható jöv~beli jövedelem változatlanul
<fp ri marad.
il
12E ponton azonban árnyalni kell egyszer~ modellünk következtetését, ugyanis a jelenben felvett
hiteleket nem mindig a hitelfelvev~ és ezzel magasabb fogyasztáshoz jutó generáció fizeti vissza.
Hosszabb id~n át tartó, nagyarányú adósságfelhalmozás esetén ugyanis az adósságszolgálat ter-
hei — legalábbis részben — a következ~ generációra hárulnak, amely modellünkben nem szerepel.
Az utódok viszont már nem optimalizálásnak és jólétnövekedésnek fogják érzékelni az akaratu-
kon kívül rájuk rakott terheket.
266 7. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG ELMÉLETEI 7. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG ELMÉLETEI 267

segítségével megmutatjuk, hogy a jöv~beli jövedelem növekedése nagyobb mérték~, 7.11. ábra
mint a jelenbeli jövedelem csökkenése. A várható termelékenységnövekedés hatása
a folyó fizetési mérlegre
7.10. ábra
A jöv~beli termelékenységnövekedés hatása
a jelenbeli és a jöv~beli jövedelemre Z; C'
•
I+ r
MPK
•
MPK'i

1+r*
•

a •
•

11=K1' 12=14' I=K'

Az ábrán látható, hogy a jöv~beli termelékenység emelkedése növeli a t~ké várható
határtermékét: ennek görbéje MPK'l helyett MPK '2 lesz. Így a jelenbeli beruházás adott
reálkamatláb mellett Irr~l /2-re n~, s ezzel emelkedik a jöv~beli t~keállomány is K'1-r~l
K '2-re.
A beruházás emelkedése önmaga összegével csökkenti a fogyasztók jelenbeli jövedel-
mét. Az ábrán az a téglalap területe mutatja a beruházások b~vülését, illetve a jelenbeli
jövedelem csökkenését jöv~beli termékben kifejezve. Ha például 100 egységgel n~ a
beruházás a jelenben, s a reálkamatláb r*=0,05, akkor a jelenbeli jövedelem csökkenése
jöv~beli termékben kifejezve 1,05 X 100=105, hiszen egységnyi jelenbeli termék l+r*
jöv~beli terméket ér.
A megnövekedett beruházás nagyobb jöv~beli t~keállományt eredményez, s így a jöv~-
beli termelés, a jöv~beli jövedelem gyarapodik. Az ábrán az MPK görbe alatti terület
a+b mérték~ b~vülése mutatja a második id~szak jövedelmének várt emelkedését. ösz-
szességében tehát a jöv~beli termelékenységnövekedés hatására a fogyasztók összjöve-
delme nagyobb lesz. E növekményt jöv~beli termékben kifejezve a b háromszög területe
mutatja meg az ábrán. Az összjövedelem b~vülése kifelé tolja a fogyasztók költségvetési
korlátját, tehát a jelenbeli jövedelem csökkenésének dacára a jelenbeli és jöv~beli fo-
gyasztás egyaránt emelkedni fog. Ezt a változást mutatja a 7.11. ábra.
Az ábrán a kiinduló helyzetet jelöl~ A pontban ismét egyensúlyban van a folyó fizetési
mérleg. A kedvez~ jöv~beli termelékenységi sokk folytán élénkülnek a beruházások,
amit a t~kejövedelemb~l finanszíroznak, s így a fogyasztók jelenbeli jövedelme Z2-re
csökken. A jöv~beli t~keállomány b~vülése és a termelékenység emelkedése miatt a
várható jöv~beli jövedelem viszont Z '2-re növekszik. Az ábrán a B pont jelzi a jelenbeli
és jöv~beli jövedelem új kombinációját.
Mivel a jöv~beli jövedelem b~vülése nagyobb, mint a jelenbeli jövedelemesés (l+r*)-
szorosa, ezért a költségvetési korlát kifelé tolódik az ábrán szaggatott vonallal jelzett
helyzetbe. A diszkontált összjövedelem emelkedésével a fogyasztás is növekszik; az új
fogyasztási kombinációt a D pont jelöli. A jelenbeli fogyasztás C2-re, a várható jöv~beli
fogyasztás pedig C '2-re áll be. A fogyasztók tehát jelenbeli jövedelmük visszaesése elle-
nére növelik fogyasztásukat, a kés~bbi magasabb jövedelemre számítva. Más szóval,
már a jelenben elfogyasztják a várható jöv~beli jövedelemtöbblet egy részét. Ismét ta-
lálkozunk tehát a kisimítás jelenségével, ahogyan a fogyasztók a jövedelemingadozás
ellenére igyekeznek viszonylag egyenletes fogyasztási szintet fenntartani.
A jelenbeli fogyasztás tehát n~, míg a jelenbeli jövedelem csökken, így NX2=Z2—C2 mér-
ték~ hiány keletkezik a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérlegben. Látható, hogy a
kialakuló mérleghiány a fogyasztás emelkedése miatt nagyobb mérték~, mint a
beruházások növekedése. A mérleg egyenlegének csökkenése viszont ismét javítja a
jólétet, hiszen a fogyasztás kisimításának, illetve a beruházások finanszírozásának esz-
köze.
 268 7. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG ELMÉLETEI
Költségvetési változtatások hatása a folyó fizetési mérlegre
Tegyük föl el~ször, hogy a kormányzat átmenetileg, a jelenben megnöveli vásárlásait,
a jöv~ben várható kormányzati vásárlások azonban nem változnak. Feltevésünk szerint a
kormányzati vásárlások növekedését jelenbeli adóemeléssel fedezik. A ricardoi ekviva-
lencia szerint persze mindegy, hogy a jelenbeli, vagy a jöv~beli adókat emelik-e, mert a
fogyasztók diszkontált összjövedelme egyazon mértékben csökken mindkét esetben,
tehát ugyanúgy esik vissza a fogyasztásuk is. A folyó fizetési mérleg változását pedig az
dönti el, hogy értékben melyik nagyobb a másiknál: a kormányzati vásárlások b~vülése,
vagy a jelenbeli fogyasztás visszaesése. Tekintsük a 7.12. ábrát!
7.12. ábra
A kormányzati vásárlások átmeneti emelkedésének esete
C'=aC
NX2
, (-) AC
Z2 C2 ZI=Ci Z, C
AG=A Z
Az ábrán a már megszokott módon az A pont jelöli a kiinduló helyzetet, melyben ki-
egyenlített a folyó fizetési mérleg. A kormányzati vásárlások emelkedése önmagával
megegyez~ összeggel Z1-r~l Z2-re csökkenti a fogyasztók jelenbeli jövedelmét, míg a
jöv~ben várható jövedelem nem változik. Így az ábra B pontja jelzi a megváltozott jöve-
delemellátottságot. A diszkontált összjövedelem csökkenésével a költségvetési korlát
balra tolódik, az ábrán szaggatott vonallal jelölt helyzetbe. A fogyasztók optimális vá-
lasztását a D pont mutatja az új helyzetben, eszerint a folyó fogyasztás csak C2-re esik
vissza. Ezzel NX2 érték~ deficit keletkezik a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérleg-
ben. A kialakuló mérleghiány megint abból ered, hogy a fogyasztók kisimítják a
jelenbeli jövedelem csökkenésének hatását, elosztják a két id~szak fogyasztása között.
-
7. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG ELMÉLETEI 269
beli jövedelem csökkenésének hatását, elosztják a két id~szak fogyasztása között. Emiatt
a jelenbeli fogyasztás kisebb mértékben esik vissza, mint ahogy a kormányzati vásárlá-
sok b~vülnek, így a belföldi jövedelemfelhasználás n~, miközben a megtermelt
összkibocsátás nem változik.
A kormányzati vásárlások átmeneti növelése tehát (hasonlóan a termelékenység át-
meneti visszaeséséhez) a folyó fizetési mérleg egyenlegének csökkenésére vezet, ez
azonban kisebb mérték~, mint a kormányzati vásárlások növekedése. A folyó mér-
leghiányt tehát iménti példánkban is a fogyasztói optimalizálás eredményezte. El~z~leg
hangsúlyoztuk, hogy a fogyasztók vagy a vállalatok autonóm döntéseinek eredménye-
ként el~álló, illetve növekv~ folyófizetésimérleg-hiányt nem lehet negatív jelz~kkel
min~síteni, mert ez éppen a magángazdasági szerepl~k optimális választásának eszköze.
Most azonban nem a termelés rajtuk kívül es~ ingadozásaira reagáltak a fogyasztók,
hanem a fiskális politika megváltoztatása kényszerítette ki az alkalmazkodásukat. A
fiskális vagy monetáris intézkedések nyomán növekv~ deficit esetében azonban már
nem lehet minden további nélkül elutasítani a folyó fizetési mérleg romlásának emlege-
tését. A fogyasztók és beruházók ugyanis a saját pénzüket költik el saját hasznukra, így
joggal tehetjük föl róluk, hogy a piacok megfelel~ m~ködése esetén Pareto-hatékony
állapotra vezet~ optimális döntéseket hoznak. Ezzel szemben a kormányzó politikai er~k
a fiskális politikai döntésekkel mások pénzét költik el alapvet~en mások javára. E dön-
tések motivációi tehát meglehet~sen összetettek, s nem kizárt, hogy a végeredmény
messze esik bármely Pareto-hatékony helyzett~l.
Lássuk most a kormányzati vásárlások tartós megemelésének hatásait, melyek az el~z~-
t~l mer~ben különböznek. Tegyük fel tehát, hogy a jelenbeli és a jöv~ben várható kor-
mányzati vásárlásokat ugyanakkora összeggel megtoldják (AG=AG'). A kormányzati
vásárlások többletének finanszírozására a jelenbeli és a jöv~beli adók is megnöveked-
nek, tehát a fogyasztók diszkontált összjövedelme már két okból is csökken. Emiatt
visszaesik a jelenbeli és a jöv~beli fogyasztás is. A jövedelem-és a fogyasztáscsökkenés
persze lényegesen nagyobb lesz ebben az esetben, mint amit az átmeneti fiskális expan-
zió okozott.
A folyó fizetési mérleg els~ id~szaki egyenlege aszerint alakul, hogy a jelenbeli fogyasz-
tás visszaesése hogyan viszonyul a kormányzati vásárlások jelenbeli növekedéséhez.
El~fordulhat, hogy a két ellentétes változás éppen kiegyenlíti egymást, így a folyó fizeté-
si mérleg egyenlege változatlan marad. Ha a kormányzati vásárlások növekedése a
nagyobb, akkor a folyó fizetési mérleg egyenlege csökken, viszont ha a fogyasztás
visszaesése a nagyobb, akkor a folyó fizetési mérleg egyenlege a költségvetési ex-
panzió miatt n~
Mindkét esetre az a jellemz~, hogy a folyó fizetési mérleg egyenlege csak kismérték-
ben fog megváltozni. Ha például hiány keletkezik, akkor ez jóval kisebb lesz, mint amit
a kormányzati vásárlások átmeneti megnövelése kiváltott. Ennek oka az, hogy a kor-
1 ' Ez utóbbi eset a hagyományos makroökonómiai gondolkodás szerint paradox reakciónak szá-
mít.
270 7. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG ELMÉLETEI 271
7. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG ELMÉLETEI
mányzati kiadások tartós megemelése nagyobb (a modellben nagyjából kétszeres) mér- Az elmondottakból az következik, hogy az adócsökkentésnek nincs értelme az alapmu-
tékben csökkenti a diszkontált összjövedelmet, mint az átmeneti fiskális expanzió, ezért dellben kiadáscsökkentés nélkül. Az adócsökkentésnek ugyanis csak az adhat értelmet
a fogyasztók a jelenbeli fogyasztásukat lényegesen nagyobb mértékben csökkentik. modellünkben, hogy állam hosszú távon enged' át jövedelmet a magánszférának, amit az
Végezetül tegyük föl, hogy a fogyasztók által fizetett egyösszeg~ adók nagyságát beruházásra vagy fogyasztásra fordíthat. Ehhez azonban csökkentenie kell az állami fo-
változtatják meg, például a kormány csökkenti a jelenbeli adókat. Ezzel együtt azonban gyasztást, a G-t legalább az egyik id~szakban. Ha azonban nem csökkenti a kormányzati
nem nyúl hozzá a vásárlásaihoz sem a jelenben, sem a második id~szakban. Így fel kell vásárlásokat, akkor csak átmeneti politikai hasznot remélhet az adócsökkentést~l, például
oldanunk az eddig alkalmazott T=G és T'=G' feltevésünket, mivel a jelenben költségve- választások el~tt, de nem a mi modellünkben, ahol el~retekint~, racionális várakozások-
tési hiány, a jöv~ben pedig költségvetési többlet keletkezik". A folyó fizetési mérleget kal rendelkez~ fogyasztókkal kell számolnia. Az adócsökkentés esetleges politikai sike-
meghatározó NX=Y—I—G—C összefüggés alapján látható, hogy az adócsökkentés csak réhez másféle fogyasztók (választók) kellenek, akik nincsenek tisztában az állam és a
annyiban érintheti a folyó fizetési mérleg egyenlegét, amennyiben módosítja a fogyasz- magánszféra viszonyával. Amíg nem látják át, hogy az állam egy kiadáscsökkentés nél-
tást, ugyanis az adócsökkentés az általunk vizsgált esetben nem érinti 1', I és G nagysá- küli adócsökkentéssel saját jöv~beli jövedelmüket adja oda nekik már ma, amit a jöv~-
gát15 ben kamatostól vissza fog venni, addig ez a politikai számítás beválhat.
Az el~retekint~, racionális várakozásokkal rendelkez~ fogyasztók azonban tudják, hogy Végezetül a 7.4. táblázatban összefoglaljuk az eddig elemzett sokkok hatását a fogyasz-
a jelenbeli adócsökkentést változatlan G és G' mellett jelenértékben véve ugyanakkora tók jövedelmére, jelenbeli fogyasztásra és a folyó fizetési mérleg jelenbeli egyenlegére.
jöv~beli adóemelés fogja követni, mert hosszú távon a kormányzat sem léphet túl költ- , Természetesen fordított irányú sokkok fordított irányú változásokat idéznek el~.
ségvetési korlátján. Látják tehát, hogy az adócsökkentés nem növeli diszkontált összjö-
vedelmüket. Változatlan marad tehát a költségvetési korlátjuk, és nem mozdul el rajta a 7.4. táblázat
fogyasztási pont sem. Ha pedig se a jelenbeli se a jöv~beli fogyasztás nem módosul, Egyes exogén sokkok hatása a folyó fizetési mérlegre
akkor a folyó fizetési mérleg egyenlege se változhat. Ez a ricardoi ekvivalencia követ- Hatás Hatás Hatás
Esogén sokk _ Hatás NX-re
kezménye. Z-re Z -re C-re
Hiába keletkezik tehát pozitív különbség a jelenbeli jövedelem és fogyasztás között, Jelenbeli termelékenység Z-nél kevésbé
ebb~l nem lesz exporttöbblet. Ezt az összeget ugyanis a fogyasztók most nem a külföld- visszaesése Csökken Csökken csökken Csökken
nek, hanem a saját kormányzatuknak hitelezik, hogy finanszírozni tudja változatlan szin- Jöv~beli termelékenység
ten maradó vásárlásait. E hitel kamatostól való törlesztése teszi lehet~vé, hogy ne csök- növekedése Csökken N~ N~ Csökken
kenjen a második id~szaki fogyasztás a megnövekv~ adók ellenére sem. A második A kormányzati vásárlások Z-nél kevés-
id~szaki adónövekmény így csak átfolyik a költségvetésen, s adósságszolgálat formájá- átmeneti növekedése Csökken Csökken bé csökken Csökken
ban visszakerül a fogyasztókhoz. Kismértékben n~
vagy csökken,
Az adócsökkentés tehát nem hat a folyó fizetési mérleg egyenlegére, ami az A kormányzati vásárlá- esetleg nem vál-
intertemporális megközelítés egyik bevallottan valóságidegen következtetése. E hiba sok tartós növekedése Csökken Csökken Csökken tozik
kiküszöbölhet~, ha szakítunk a fogyasztók egyformaságának feltételezésével, vagyis Jelenbeli adócsökkentés
meggyengítjük a modell egyik alappillérét. Tegyük fel például, hogy van egy olyan fo- ricardoi ekvivalencia
gyasztói csoport, amelyik nem tanúsít el~retekint~ magatartást, ehelyett a keynesi fo- esetén N~ Nem változik Nem változik Nem változik
gyasztási hipotézisnek megfelel~en a folyó jövedelméhez igazítja a költekezését. ~k az Jelenbeli adócsökkentés,
adókönnyítésb~l származó többletjövedelmük egy részét a fogyasztási határhajlamuk ha nem teljesül a ricardoi
szerint el fogják költeni a jelenben, s ezzel hiányt idéznek el~ a folyó fizetési mérlegben. ekvivalencia N~ Nem változik N~ Csökken
Ennek árát a második id~szakban fogják megadni, mikor belép az adóemelés, és vissza
kell fogniuk fogyasztásukat. Ez a második id~szakban többletre vezet a folyó fizetési
mérlegben, így lehet~vé teszi az els~ id~szakban felvett külföldi hitelek törlesztését.

14 Csak els~dleges költségvetési többlet jön létre, mert adósságszolgálati kiadásai is lesznek a
költségvetésnek a második id~szakban.
15 Y-t a kínálati tényez~k, /-t a világpiaci reálkamatláb és a t~ke jöv~beli határterméke határozza
meg, míg G exogén konstans, ami most stabil.
272 7. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG ELMÉLETEI
F.7.1. Függelék
Autarkia és intertemporális kereskedelem
A 7. fejezetben láttuk, hogy a jelenbeli és jöv~beli jövedelem összefüggésben áll egy-
mással a beruházásokon és a jöv~beli t~keállományon keresztül. A jelenbeli és jöv~beli
jövedelem közötti átváltást az intertemporális transzformációs görbével lehet szem-
léltetni. Ez a megtermelt és fogyasztási célra fordítható jelenbeli és jöv~beli jövedelem
kombinációinak halmaza. Egy ilyen görbét mutat be a F.7.1.1. ábra.
F.7.1.1. ábra
Az intertemporáliN transzformációs görbe
Z'
A vízszintes tengely a fogyasztók jelenbeli jövedelmét, a függ~leges tengely pedig a
jöv~beli jövedelmet mutatja. Látható, hogy a kett~ között átváltás áll fönn: minél kisebb
Z, annál nagyobb Z'. Ez az átváltás a beruházásoknak köszönhet~: ha a jelenben a jöve-
delem egy részét elvonjuk a fogyasztástól, és a t~keállomány b~vítésére használjuk föl,
akkor ezzel többet tudunk termelni, és n~ a fogyasztásra fordítható jövedelem a jöv~ben.
Például a görbe A pontjából úgy jutunk a görbe B pontjába, hogy az elsó id~szakban AD
összeggel növeljük a beruházást, ezáltal ennyivel csökken Z, s e pótlólagos beruházás
hozama a második id~szakban DB lesz, ennyivel n~ Z'. Az intertemporális transzformá-
ciós görbét az F.7.1.2. ábrán vezetjük le.
Az ábra I. síknegyedében kapjuk meg az intertemporális transzformációs görbét, a II.
síknegyed 45°-os egyenese az I=(Y—G)—Z összefüggést jelzi, vagyis azt, hogy beruházá-
sok egységnyi növekedése a fogyasztói jövedelemnek éppen egységnyi csökkenésével
jár. A III. síknegyedben lefelé fordítva ábrázoltuk a jöv~beli kibocsátás termelési függ-
vényét. Ahogy lefelé haladunk a függ~leges koordináta-tengelyen, úgy n~ a beruházások
és a jöv~beli t~keállomány (I=K') mennyisége, ezzel pedig nagyobb lesz a jöv~beli
7. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG ELMÉLETEI 273
kibocsátás (Y') nagysága is a bal oldali vízszintes tengelyen. A termelési függvény kon-
káv alakú, mert a t~keállomány növekedésével csökken a t~ke határterméke. A IV.
síknegyed 45°-os egyenese azt mutatja, hogy a fogyasztók jövedelmét a második id~-
szakban a kibocsátásnak a kormányzati vásárlások fölötti többlete adja meg (Z'=Y—G').
F.7.1.2. ábra
Az intertemporális transzformációs görbe levezetése
Z'=YL G' Z'
IV. I.
D
Y'
Y'=A'F(K', L')
A transzformációs görbe pontjai a következ~ módon határozhatók meg. Adott Y és G
mellett induljunk ki a Z, jelenbeli jövedelemb~l. Innen az ábrán lefelé haladva a II.
síknegyedben elérjük az A pontot, amelyik meghatározza a beruházások és a jöv~beli
t~keállomány nagyságát. Ez utóbbi a III. síknegyed B pontjának megfelel~en megadja a
jöv~beli kibocsátás értékét. Ebb~l levonva a jöv~beli kormányzati vásárlásokat, a IV.
síknegyed C pontjában kialakul a Z'l jövedelem, amelyet fogyasztásra lehet fordítani a
jöv~ben. Ezt vízszintesen kivetítve az I. síknegyedbe és kombinálva a kiinduló Z1 jelen-
beli jövedelemmel, megkapjuk az intertemporális transzformációs görbe egy pontját,
amelyet D-vel jelöltünk.
Ha a beruházások növekedése folytán a jelenbeli fogyasztói jövedelem Z2-re csökken,
akkor ehhez nagyobb jöv~beli t~keállomány, kibocsátás és fogyasztói jövedelem (2'2)
tartozik, így az óramutató járásával egy irányban haladva az E, F, H pontokon keresztül
érjük el a transzformációs görbe pontját.
Ha valamely kezdeti értékr~l kiindulva egy (marginális) egységgel megnöveljük a jelen-
beli fogyasztásra rendelkezésre álló jövedelmet (Z-t) a beruházások rovására, akkor a
 274 7. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG ELMÉLETEI 7. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG ELMÉLETEI 275

jöv~beli kibocsátás (Y'), s ezzel a jöv~ben elfogyasztható jövedelem (Z') is a t~ke határ- F.7.1.3. ábra
termékének megfelel~en fog csökkenni. Így az intertemporális transzformációs görbe Az autark egyensúly
meredeksége, a transzformációs határráta a t~ke jöv~ben várható határtermékével
egyenl~:

MRT =
dZ'
= MPK'=
ar . (F.7.1.1.)
dZ arc
A transzformációs határráta megmutatja a fogyasztásra fordítható jelenbeli jövedelem C; =21
alternatív költségét jöv~beli jövedelemben lcifejezve. A transzformációs görbe konkáv
alakú, tehát minél nagyobb a jelenbeli fogyasztási alap, annál nagyobb a transzformáci-
ós határráta. Ez azért van így, mert minél nagyobb Z, annál kisebb K', a második id~-
szak t~keállománya, s annál nagyobb a t~ke határterméke a második id~szakban.
A görbével kapcsolatban megjegyzend~, hogy a pozitív termelékenységi sokkok kifelé
mozdítják. Az els~ id~szaki teljes tényez~termelékenység (A) megnövekedése az Y érté- C1 =Z1 C, Z
két emeli meg. A többletjövedelmet el lehet osztani a fogyasztás és a beruházás között,
de mindkét felhasználással távolodunk az origótól. A jöv~beli teljes tényez~termelé-
kenység (A') megnövekedése pedig az Y' függvényre hat, s így eredményez magasabb Az autark egyensúlyhoz képest lényegesen megváltozhat a helyzet, ha megengedjük az
jöv~beli jövedelmet. A jelenbeli és jöv~beli kormányzati vásárlások (G és G') növeke- intertemporális kereskedelmet tökéletes nemzetközi t~kemobilitás feltevése mellett.
dése viszont befelé, az origó felé tolja a görbét, hiszen a kormányzati vásárlások növe- Ezzel a kis ország polgárai korlátlanul vehetnek föl külföldi hitelt, vagy nyújthatnak
kedése csökkenti a magánfogyasztásra rendelkezésre álló jövedelmet. kölcsönt a külföldieknek adott r* világpiaci reálkamatláb mellett. Tegyük föl, hogy a
Ha olyan gazdaságot vizsgálunk, amelynek zárt a t~kepiaca, tehát nem bonyolít le hi- világpiaci reálkamatláb kisebb, mint az autark reálkamatláb. Az F.7.1.4. ábra mutatja az
telm~veleteket a külföldiekkel, akkor az intertemporális kereskedelem szempontjából Új helyzetet.
zárt gazdaságról van szó'. Ilyen gazdaságban a fogyasztás mindig az adott id~szak
jövedelmével egyezik meg: C=Z, és C '=Z'. F.7.1.4. ábra
Jelenbeli termékek importja és jöv~beli termékek exportja
A fogyasztók költségvetési korlátja ekkor maga az intertemporális transzformációs gör-
be, annak analógiájára, ahogy az id~szakon belüli kereskedelem elméletében, az 1. feje- Z'
zetben az autark állapotnál láttuk. A jelenlegi modellünk autark egyensúlyi helyzete is
ott alakul ki, ahol a fogyasztók e korlát mellett maximalizálják hasznosságukat, ahol az
elérhet~ közösségi közömbösségi görbék közül a legmagasabban fekv~ érinti a transz-
formációs görbét. Az F.7.1.3. ábra mutatja az autark egyensúlyi helyzetet.

• Az ábrán az A pontban jön létre az optimális egyensúly, ahol a transzformációs görbe

meredeksége, a t~ke második id~szaki határterméke egyenl~ a közömbösségi görbe
meredekségével, vagyis a fogyasztók helyettesítési határrátájával [MRT(A)=MRS(A)].
Az egyensúlyi pontban a görbék meredeksége tga=l+ra (abszolút értékben), ahol ra az
autark reálkamatláb. Intertemporális kereskedelem hiányában tehát a reálkamatlábat a
t~ke várható határterméke és a fogyasztói preferenciák határozzák meg.

z2 C2
I Ett~l még létezhet export és import> de a külkereskedelmi mérlegnek mindig kiegyenlitettnek
kell lennie.

.11
. 276 7. A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG ELMÉLETEI
Nyitott gazdaságban a vállalatok és a fogyasztók is alkalmazkodnak a kisebb reálkamat-
lábhoz. A vállalatok most annyi beruházást hajtanak végre, hogy a t~ke várható határ-
terméke éppen 1+r* legyen. Így a fogyasztók Z2 jelenbeli és Z ' 2 jöv~ben várható jöve-
delmét a fenti ábra B pontja határozza meg, ahol az intertemporális transzformációs
görbe meredekségének abszolút értéke MRT(B)=tg8=1+r*. Az ábra B pontja balra esik
az autark egyensúlyt jelent~ A ponttól, így láthatjuk, hogy az alacsonyabb reálkamatláb
miatt LJ-vel több beruházást hajtanak végre. Emiatt a fogyasztók jelenbeli jövedelme
kisebb, jöv~beli jövedelme pedig nagyobb lesz, mint autarkia esetén.
A B pont és a világpiaci reálkamatláb meghatározza a fogyasztók költségvetési korlátját.
E korlát mentén a fogyasztók a D optimális pontot választják C2 jelenbeli és C '2 várható
jöv~beli fogyasztással [MRS(D)=1+r*]. Így a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérleg
a jelenben hiányt mutat, az importtöbblet NX2 mérték~. Az ország jelenbeli termékeket
importál, s jöv~beli termékeket exportál2 . A fogyasztók jóléte javul az autark esethez
képest, hiszen az intertemporális kereskedelem fogyasztási lehet~ségeik b~vülését hozta
magával.
Az intertemporális kereskedelmet is fel lehet fogni úgy, mint az 1. fejezetben tár-
gyalt id~szakon belüli kereskedelmet, hiszen mindkett~ a komparatív el~nyök ki-
aknázásával növeli a résztvev~ országok fogyasztóinak jólétét. Ha jobban megnéz-
zük, az F.7.1.4. ábrán lév~ országnak komparatív el~nye van a jöv~beli termékekben a
világ többi részéhez képest, hiszen MRT(A)=1+ra>l+r*. A világnak persze a jelenbeli
termékekben van komparatív el~nye ugyanezen ok miatt. A külkereskedelem reál elmé-
letének szóhasználatához híven úgy is lehetne fogalmazni, hogy az általunk vizsgált kis
országban nagyobb a jelenbeli termékek alternatív költsége jöv~beli termékekben kife-
jezve az autark helyzetben, mint a világ többi részén. E termékekben tehát komparatív
hátrányban van, ezért importálni fogja ~ket, cserébe a jöv~beli termékekért, amelyeknél
komparatív el~nye létezik.
Az intertemporális komparatív el~nyöket is a termelési feltételek, vagyis az
r="i'F(K' ‚L') jöv~beli termelési függvény és a fogyasztói preferenciák alakítják ki,
pontosan úgy, mint az id~szakon belüli kereskedelem jól ismert modelljében.
2 Ha a világpiaci reálkamatláb meghaladná az autark reálkamatlábat, akkor fordított eset állna
el~, az ország az els~ id~szakban többletet érne el a folyó fizetési mérlegben, s ennek révén je-
lenbeli termékeket exportálna, és jöv~beni termékeket importálna.
8. A NYITOTT GAZDASÁG RÖVID TÁVON 277
8. A NYITOTT GAZDASÁG RÖVID TÁVON
Ebben a fejezetben áttekintjük azokat a legfontosabb makroökonómiai kérdéseket, ame-
lyek rövid távon felmerülnek a nyitott gazdaságokban. Vizsgálatunk középpontjában
mindvégig az fog állni, hogy az aggregált kereslet különböz~ forrásból ered~ változásai
hogyan érintik a kibocsátás és a nettó export, illetve szabad lebegtetés esetén az árfolyam
értékét. Mint látni fogjuk, a gazdaság viselkedése nagyon határozott különbségeket mutat
a lebeg~ és rögzített árfolyam körülményei között. A kifejtés során különös figyelmet
szentelünk a stabilizációs (fiskális és monetáris) politika kérdéseinek.
A rövid távú makrogazdasági jelenségeket a Mundell—Fleming-modell alapján vizsgál-
juk, ez a nyitott gazdaság IS-LM modellje'. Ebben három piac, az árupiac, a pénzpiac és
a valutapiac egyensúlyi helyzete határozza meg rövid távon az aggregált kereslet értékét,
amely rugalmatlan árszínvonal mellett megszabja az egyensúlyi jövedelem (kibocsátás)
nagyságát. Az eredeti modellhez képest a leglényegesebb változtatásunk, hogy a modellt
kiegészítjük a fedezetlen kamatparitás feltételével, s ezáltal kissé árnyaljuk a levont
következtetéseket. A valutapiac egyensúlyi feltételét tehát a fedezetlen kamatparitás adja
meg, míg a pénzpiaci egyensúlyt a megszokott módon az LM görbével ragadjuk meg,
amelynek pontjaiban a reál pénzkínálat és a reál pénzkereslet megfelel egymásnak. Ér-
demes viszont részletesebben kitérni az árupiaci egyensúly létrejöttére.
8.1. Árupiaci egyensúly a nyitott gazdaságban
A tervezett kiadások
A nyitott gazdaságban a belföldi termékek és szolgáltatások iránti tervezett kiadások
(planned expenditures) értékét a fogyasztási és beruházási kereslet, kormányzati vásár-
lások valamint a nettó export összege adja meg:
D=C+I-1-G+NX, (8.1.)
ahol a már ismert jelöléseken túl D jelenti a tervezett kiadások összértékét2. A tervezett
kiadások elemeit sorra véve a fogyasztási keresletet a (7. fejezethez hasonlóan) a fo-
gyasztók diszkontált összjövedelmének ftiggvényeként kezeljük. Így adott nagyságú
várható jöv~beni jövedelem mellett a fogyasztás n~ a jelenbeli jövedelem emelkedésé-
vel, valamint a fogyasztás akkor is emelkedik, ha a fogyasztók a jöv~ben a korábbinál
nagyobb jövedelemre számítanak. Ismét feltételezzük a ricardoi ekvivalencia teljesülé-
sét, ami befolyásolja a fiskális politika hatásait. A ricardoi ekvivalencia fontos követ-
'A Mundell—Fleming-modellt az 1960-as évek elején az akkoriban a McGill University-n tanító
Robert Mundell és az IMF-nél dolgozó Marcus Fleming egymástól függetlenül dolgozta ki.
Mundell ezen teljesítménye is hozzájárult ahhoz, hogy 1999-ben közgazdasági Nobel-díjat ka-
pott.
Ezt egyes malcroökonómia tankönyvek E-vel jelölik, de ez a bet~ már le van foglalva másra,
hisz a nominális árfolyamot jelöli tankönyvünkben.
1
 278 8. A NYITOTT GAZDASÁG RÖVID TÁVON 8. A NYITOTT GAZDASÁG RÖVID TÁVON 279

kezménye, hogy a jelenbeli adók önmagában álló változtatása nem hat a fogyasztásra, (
EP*
mivel a fogyasztók ellenkez~ irányú, s ugyanakkora jelenérték~ adóváltozásra számíta- D = CO+ I(MP KI , i)+ G + N X (8.2.)
nak a jöv~ben. Az el~retekint~, racionális háztartások csökkentik továbbá fogyasztásu- P -
+
kat a kormányzati vásárlások növekedése láttán, mert újabb adóterhekre számítanak. Így

•
már kevésbé hat a kormányzati vásárlás az aggregált keresletre, hiszen vele ellentétes
változást kelt a lakossági fogyasztásban3. ahol 2- a fogyasztók diszkontált összjövedelme, MPK' a t~ke várható határterméke, i a
kamatláb, E•19*/P a reálárfolyam, Y* a külföldi jövedelem, Y a hazai jövedelem. A vál-
A vállalatok b~vítik a beruházásokat (szintén a 7. fejezetben leírtak szerint) a t~ke tozók alá írt +, — jelek a függvénykapcsolat irányát (a megfelel~ deriváltak el~jelét) mu-
jöv~ben várható határtermékének növekedésével, és csökkentik a kamatláb emelkedése tatják.
esetén. Modellünkben eltekintünk az inflációs várakozásoktól, így a nominális kamatláb
mindig egyenl~ a reálkamatlábbal, tehát a beruházásokat a nominális kamatláb függvé- A fenti összefüggések alapján a 8.1. ábrán felrajzoltuk a tervezett kiadások görbéjét,
nyeként kezelhetjük. A kormányzati vásárlásokat exogén gazdaságpolitikai változó- amely a belföldi javakra irányuló tervezett kiadásokat mutatja a jövedelem függvényé-
nak tekintjük, s a ricardoi ekvivalencia feltételezéséb~l következ~en érdektelen, hogy ben.
jelenbeli adók kivetésével, vagy államkötvények kibocsátásával finanszírozzák azokat. 8.1. ábra
A tervezett kiadások új eleme a nettó export a zárt gazdasághoz képest. Az export és az A tervezett kiadások görbéje a nyitott gazdaságban
import különbsége egyrészt a reálárfolyamtól függ a Marshall—Lerner-feltétel teljesülé-
D
sének megfelel~en. A hazai pénznem leértékel~dése esetén például n~ a nettó export, s
ezáltal b~vül a belföldi javakra irányuló aggregált kereslet. A nettó exportot befolyásolja
még az exogénnek tekintett külföldi jövedelem is. Minél nagyobb a külföldi kibocsátás,
annál nagyobb az export, mert annál nagyobb a külföld importja. Mivel kis országot
vizsgálunk, amely nem képes érdemlegesen hatni a külföldi kibocsátásra, így az export
nem függ a hazai kibocsátástól4. 1

•• Az import ellenben a belföldi jövedelem függvénye. Ennek b~vülésével n~ a fogyasztás,

amiben importcikkek is szerepelnek, továbbá a belföldi kibocsátás fokozásával többet
használnak fel a külföldi nyersanyagokból, félkész termékekb~l, energiahordozókból is.
Így a belföldi jövedelem növekedésével csökken a nettó export az import emelkedése
miatt. Ez alól kivétel az export felfutása által indukált gazdasági expanzió, amely szintén

I. növeli ugyan az importot, de nem olyan mértékben, mint ahogy az export n~tt. Össze-
gezve a fentieket: a nettó exportot növeli az árfolyam emelkedése, a külföldi kibo-
csátás b~vülése, és csökkenti a hazai kibocsátás bels~ felhasználásból ered~ növe-
kedése.
A tervezett kiadásokat meghatározó tényez~ket formálisan a következ~ képletben fog-
lalhatjuk össze:
3
Az egyszer~ség kedvéért viszont eltekintünk attól, hogy a kamatláb változásai is befolyásolhat-
ják a fogyasztást. A kamatláb emelkedése ugyan valószín~leg csökkenti a hitelfelvev~ háztartá-
sok fogyasztását, de korántsem egyértelm~ a hatása a megtakarító, hitelnyújtó háztartások fo-
gyasztására.
4 A külföldre érdemleges hatással lév~ nagy ország exportja emelkedik, ha saját jövedelme n~.
Ezzel ugyanis megnövekszik a nagy ország importja, így n~ a külföldi export és kibocsátás is.
Ezzel viszont együtt jár a külföld importjának és a nagy ország exportjának b~vülése, ami ger-
jeszti a nagy ország kibocsátását. Így nagy országot feltételezve a belföldi és külföldi jövedelem
csak egymással összefüggésben határozható meg. Kis ország esetén ezzel szemben a külföldi
jövedelem exogén adottságként kezelhet~.
Az ábra vízszintes tengelyén a (jelen id~szaki) belföldi jövedelmet jelöltük, míg a füg-
g~leges tengely a tervezett kiadásokat mutatja. Az ábrán D-vel jelzett egyenes a belföldi
javakra irányuló tervezett kiadásokat mutatja a jövedelem függvényében. A görbe pozi-
tív meredekség~, vagyis a jövedelem növekedésével emelkednek a hazai javakra irányu-
ló kiadások. Az is látszik, hogy a kiadási görbe laposabb egy 45°-os egyenesnél, vagyis
a kiadások csak kisebb mértékben növekednek, mint ahogy a jövedelem b~vül. A kia-
dási görbe azért pozitív meredekségíí, mert a jelenbeli jövedelem növekedésével a
háztartások b~vítik fogyasztási kiadásaikat (ha a várható jöv~beli jövedelem exogén
módon adott). A makroökonómiai tanulmányainkból ismert fogyasztási határhajlandó-
ság éppen azt mutatja meg, hogy a jelenbeli jövedelem egy (marginális) egységgel való
emelkedése ceteris paribus mekkora növekedést indukál a fogyasztási kiadásokban:
c=
ac (8.3.)
ay
ahol c a fogyasztási határhajlandóság értéke, amely nulla és egy közé esik.

-
 280 8. A NYITOTT GAZDASÁG RÖVID TÁVON
Nyitott gazdaságban azonban a kiadási görbe meredeksége nem csupán a fogyasztási
határhajlandóságtól függ, hiszen a jövedelem növekedésével b~vül az import is. Ha vi-
szont külföldi javakat vásárolnak a gazdasági szerepl~k belföldi jövedelmükb~l, akkor
ezek a kiadásaik kiesnek a belföldi javakra irányuló tervezett kiadások közül. A fo-
gyasztási határhajlandóság mintájára bevezetjük az import-határhajlandóság fogalmát,
amely azt jelöli, hogy a jövedelem egy (marginális) egységgel való emelkedése ceteris
paribus mekkora importnövekedéssel jár:
m=
alm
(8.4.)
ay ' túlkereslet
ahol m az import-határhajlandóság, amelynek értéke szintén nulla és egy között van. E
fogalmak segítségével már megadhatjuk a kiadási görbe meredekségét, amely a fogyasz-
tási és az import-határhajlandóság különbsége: c—m. Ha például a fogyasztási határhaj-
landóság c=0,8, az import-határhajlandóság pedig m=0,3 akkor a hazai jövedelem 100
egységnyi növekedése 80 egységgel b~víti a fogyasztást, és 30 egységgel az importot,
így a hazai árukra fordított kiadások összesen 50 egységgel n~nek (lineáris fiiggvénye-
ket feltételezve).
Fontos megjegyezni, hogy egy adott kiadási görbe megrajzolásánál mindig rögzítjük a
többi meghatározó tényez~ értékét egy bizonyos szinten, és csak a belföldi jövedelmet
tekintjük változónak. Állandónak vesszük tehát a fogyasztók jöv~ben várható jövedel-
mét, a t~ke várható határtermékét, a kamatlábat, a kormányzati vásárlásokat, a reálárfo-
lyamot és a külföldi jövedelem szintjét. Ha viszont ezek közül változik meg valamelyik,
akkor a kiadási görbe eltolódik. Ennek következményeivel kés~bb foglalkozunk.
Az egyensúlyi jövedelem meghatározása
A kiadási görbe segítségével felírhatjuk a rövid távú árupiaci egyensúly feltételét, ahol a
megtermelt jövedelem megegyezik a tervezett kiadásokkal:
Y=D. (8.5.)
Az egyensúlyi jövedelem grafikus meghatározását a 8.2. ábrán láthatjuk, amelyet
keynesi keresztnek is szoktak nevezni.
Az ábrán D jelzi a tervezett kiadási görbét. Az origóból induló Y-nal jelzett görbe vi-
szont az árupiaci kínálatot, magát a kibocsátást jelzi, amely ebben a térben önmagával
egyenl~, s ezért jelenik meg egy 45°-os egyenes képében. A jövedelem egyensúlyi szint-
jét a két görbe metszéspontja, az A pont határozza meg. Az ábrán az egyensúlyi jövede-
lem Y1, amely megegyezik az D1 nagyságú tervezett kiadásokkal. Ha a pillanatnyi jöve-
delem kisebb az egyensúlyi jövedelemnél (mint például Y' kibocsátás mellett), akkor az
árupiacon túlkereslet van, hiszen a hazai áruk megvásárlására szánt kiadások meghalad-
ják a kibocsátás szintjét. Ha viszont a megtermelt jövedelem lépi túl az egyensúlyi szin-
tet (mint az Y" jövedelem), akkor az árupiacon túlkínálat van, hiszen a kibocsátás na-
gyobb a tervezett kiadásoknál.
-
8. A NYITOTT GAZDASÁG RÖVID TÁVON 281
8.2. ábra
Az egyensúlyi jövedelem meghatározása a keynesi keresztben
Y/
D. Y :
/ / tv túlkínálat
/ D
D1
Yi Y"
Rövid távú modellünkben a vállalatok mennyiségi alkalmazkodást végeznek árupiaci
egyensúlytalanság esetén. Az árukészletek megfogyatkozásában testet ölt~ túlkereslet
arra készteti ~ket, hogy növeljék a termelésüket, míg az árukészletek felhalmozódásában
jelentkez~ túlkínálatra a kibocsátás csökkentésével reagálnak. Így minden túlkereslet
vagy túlkínálat el~bb-utóbb megsz~nik, és az egyensúlyi szintre áll be a kibocsátás.
A nyitott gazdaság /S görbéje
A keynesi kereszt segítségével le tudjuk vezetni a nyitott gazdaság IS görbéjét. Az /S
görbe, mint a makroökonómiai tanulmányainkból ismert, az árupiaci egyensúlyi pontok
halmaza a kamatláb-jövedelem térben. Az IS görbe negatív meredekség~, a kamatláb
esésével tehát növekszik az egyensúlyi jövedelem. Ennek a nyitott gazdaságban lega-
lább két oka van: egyrészt a kamatláb csökkenésével n~ a beruházási kereslet a zárt gaz-
dasághoz hasonlóan. A kamatláb esésével másrészt leértékel~dik a hazai valuta, mert
csak így maradhat fenn a fedezetlen kamatparitás adott várható árfolyam mellett. A ha-
zai valuta leértékel~dése viszont növeli a nettó exportot a Marshall—Lemer-feltétel telje-
sülése mellett. A kamatláb csökkenése tehát a beruházások és a nettó export élénkí-
tésén keresztül növeli meg a tervezett kiadásokat, ami az egyensúlyi jövedelem
emelkedésére vezet. Ezeket a folyamatokat figyelhetjük meg a 8.3. ábrán.
Az ábra bal oldalán a valutapiaci egyensúly, a jobb oldalon a beruházási függvény, felül
a keynesi kereszt, alul középen pedig a levezetett IS görbe látható. A kiinduló helyzet-
ben a kamatláb i1 , s az ennek megfelel~ egyensúlyi árfolyam Eb a beruházások értéke
pedig I). Az i kamatláb az E, árfolyamon keresztül kialakítja a nettó export értékét, s
közvetlenül meghatározza a beruházások értékét, ennélfogva a kamatláb megszabja a
kiadási görbe helyzetét. Az i kamatlábhoz a Di kiadási görbe tartozik, ezért a kiinduló
egyensúlyi helyzetet az Á pont jelöli a keynesi keresztben, ennek megfelel~en az árupia-
 282 8. A NYITOTT GAZDASÁG RÖVID TÁVON
ci egyensúlyt az Y1 jövedelem hozza létre. Tehát az i1 kamatlábhoz Y1 egyensúlyi jöve-
delem tartozik, ami az IS görbe Á' pontját adja meg.
8.3. ábra
A nyitott gazdaság IS görbéjének levezetése
keynesi
kereszt
Y, D
D,
beruházási
valutapiac
függvény
Y2 Y II 12
Ha a kamatláb i2-re csökken, akkor adott i* külföldi kamatláb és változatlan Ee árfo-
lyam-várakozások mellett le kell értékel~dnie a hazai pénznemnek, s így a magasabb E,
árfolyam teremti meg a valutapiaci egyensúlyt. A leértékel~dés következtében n~ a nettó
export, tehát emelkednek a belföldi javakra irányuló kiadások, így a kiadási görbe fölfe-
lé tolódik a keynesi keresztben. Ugyanakkor a kamatláb csökkenése a beruházási függ-
vény mentén haladva /2-re növeli meg a beruházások értékét, s ez megint hozzáadódik a
tervezett kiadásokhoz, így a kiadási görbe még tovább tolódik fölfelé.
Végeredményben a kamatláb esése a nettó export és a beruházások növekedése révén
tetsz~leges jövedelem mellett magasabb tervezett kiadásokat eredményezett, melynek
pontjai a keynesi keresztben szaggatott vonallal jelölt magasabb D, kiadási görbén talál-
hatók. Az új egyensúlyi helyzetet a keynesi keresztben a B pont jelzi. A tervezett kiadá-
sok emelkedése az egyensúlyi jövedelem Y2-re való növekedését idézte el~. Így az i,
alacsonyabb kamatlábhoz magasabb Y2 egyensúlyi jövedelem tartozik, ami az IS görbe
B' pontját adja meg.
Érdemes még megjegyezni, hogy az IS görbe meredekségére mindazok a tényez~k hat-
nak, amelyek g levezetéséhez használt görbék meredekségét befolyásolják. Mint el~z~-
8. A NYITOTT GAZDASÁG RÖVID TÁVON 283
leg láttuk, a fogyasztási és az import-határhajlandóság a kiadási egyenes meredekségére
hat, az el~bbi növeli, az utóbbi csökkenti azt. A beruházási függvényünk nem más, mint
a t~ke várható határtermékének függvénye (MPK'), ennek meredeksége pedig az
aggregált termelési függvény megfelel~ paramétereit~l függ: a jöv~ben várható teljes
tényez~termelékenységt~l, a munkáslétszámtól és a t~ke termelési rugalmasságától. A
külföldi befektetések hozamgörbéjének meredekségét végül a várt árfolyam határozza
meg.
Az /S görbe elmozdulásai
Az IS görbe levezetése után vizsgáljuk meg a lehetséges eltolódásait. Minden olyan
exogén változás, amely adott kamatláb mellett növeli a tervezett kiadásokat, az IS görbét
jobbra, a magasabb jövedelem irányába mozdítja el (az ellenkez~ irányú változások
természetesen balra tolják a görbét).
I. A jöv~ben várható termelékenység emelkedése. Ha (például a technikai újítások
folytán) a korábban vártnál nagyobb termelékenységre nyílik kilátás a jöv~ben,
akkor bármely kamatláb mellett megnövekszik a beruházási és a fogyasztási ke-
reslet is (mint azt a 7. fejezetben is láthattuk). A jöv~beli termelékenység emelke-
dése ugyanis növeli a t~ke várható határtermékét, így a beruházási függvény jobb-
ra mozdul, és a vállalatok azonos kamatláb mellett több beruházásba fognak bele.
A fogyasztók viszont a beruházások magasabb hozamára alapozván nagyobb jö-
v~beli jövedelemre számítanak, ezért növelik fogyasztásukat már a jelenben is. A
beruházási és fogyasztási kiadások együttes növekedése jobbra mozdítja el az IS
görbét.
2. A kormányzati vásárlások átmeneti növelése. A kormányzati vásárlások emel-
kedése önmagában véve növeli a tervezett kiadásokat adott kamatláb mellett, így
jobbra mozdítja el az IS görbét. A G növelése esetén azonban el~bb-utóbb meg
kell emelni az adókat is. A ricardoi ekvivalencia feltevése szerint a fogyasztók an-
ticipálják diszkontált összjövedelmük csökkenését, ami a fogyasztás visszafogásá-
ra készteti ~ket. Ez pedig részben ellensúlyozza a kormányzati vásárlások emel-
kedésének keresletb~vít~ hatását, így az IS görbe balra tolódása kisebb mérték~
lesz, mint amit a kormányzati vásárlások növekedése önmagában indokolna.
3. A kormányzati vásárlások tartós megnövelése. Ebben az esetben a fogyasztók
diszkontált összjövedelmének csökkenése sokkal nagyobb mérték~, mint a kor-
mányzati vásárlások átmeneti emelése esetén, hiszen a jöv~beli kormányzati több-
letkiadásokat is beleszámítva lényegesen nagyobb adóemelésre van szükség el~bb
vagy utóbb. A fogyasztást tehát már a jelenben visszafogják, és lényegesen na-
gyobb mértékben, mint a kormányzati vásárlások átmeneti növelése esetén. A ter-
vezett kiadások és az IS görbe elmozdulásának irányát az dönti el, hogy a fogyasz-
tás visszaesése hogyan viszonyul a kormányzati vásárlások növeléséhez. Ha a
kormányzati vásárlások b~vítése lesz nagyobb, akkor a tervezett kiadások n~nek,
és az IS görbe jobbra mozdul, ha viszont a fogyasztás visszaesése a nagyobb, ak-
kor fordítva történik. Még az is el~fordulhat, hogy a két ellentétes változás éppen
kiegyenlíti egymást, így a kiadási görbe és az IS görbe is változatlan marad. A kö-
 284 8. A NYITOTT GAZDASÁG RÖVID TÁVON 8.A NYITOTT GAZDASÁG RÖVID TÁVON 285

vetkez~kben a kormányzati vásárlások tartós növelésének esetére azt feltételez- csökkenésével az adott IS görbe mentén mozdulunk el lefelé. Ha viszont a valuta
zük, hogy a kormányzati vásárlások b~vülése enyhén meghaladja a fogyasztás leértékel~dése a várható árfolyam, vagy a külföldi kamatláb emelkedése miatt kö-
csökkenését rövid távon, így a tervezett kiadások görbéje kissé fölfelé mozdul, és vetkezik be változatlan hazai kamatláb mellett, akkor ez jobbra mozdítja az IS
az IS görbe enyhén jobbra tolódik. görbét. Fontossága miatt a 8.4. ábrán külön is bemutatjuk, hogy a várt árfolyam
4. Adócsökkentés. Ha a kormányzat csökkenti az egyösszeg~ adók nagyságát, akkor emelkedésének hatására miképpen n~nek meg a tervezett kiadások, és hogyan
a ricardói ekvivalencia szerint a fogyasztók arra számítanak, hogy egyebek válto- mozdul el jobbra az IS görbe:
zatlansága esetén a jelenbeli adócsökkentést a jöv~ben ugyanakkora mérték~ adó-
emelés fogja követni jelenértékben számítva. Így az adócsökkentés nem változtat- 8.4. ábra
ja meg a fogyasztók diszkontált összjövedelmét, tehát a fogyasztást sem. Ennél- A várt árfolyam növekedésének hatása az IS görbére
fogva a tervezett kiadások görbéjének, és az IS görbének a helyzete sem módosul
az egyösszeg~ adók változtatása folytán. Az IS görbe akkor mozdulna csak el föl- nettó export keynesi
filggvény D, Y kereszt
felé, ha nem lenne általános a fogyasztók racionális el~retekint~ magatartása, és
legalább egy csoportjuk nem tudna ellenállni az átmeneti többletjövedelem csábí-
tásának, vagyis megtakarítás helyett elfogyasztaná azt. NX
Az eddig említett tényez~k hatásai egyformán érvényesülnek a zárt és a nyitott gazdasá-
gokban. Az alábbiakban azokat a tényez~ket vesszük sorra, amelyek csak a nyitott gaz-
NX 2
daság modelljében változtathatják meg a tervezett kiadások nagyságát.
5. A külföldi jövedelem és a külföldi árszínvonal emelkedése. A külföldi fellendü- NX
lés, a külföldi jövedelem b~vülése növeli a külföld importját, vagyis a hazai gaz-
daság exportját. Az export felfutásával növekednek a hazai termékekre irányuló
tervezett kiadások, és így az IS görbe jobbra mozdul. Hasonló hatású a külföldi ár-
színvonal emelkedése. Ekkor változatlan nominális árfolyam és hazai árszínvonal IS
mellett a reálárfolyam (E-P*IP) növekszik, megdrágulnak a külföldi termékek a
belföldiekhez viszonyítva, így a Marshall—Lemer-feltétel teljesülése esetén n~ a „
nettó export, emelkednek a tervezett kiadások, tehát az IS görbe jobbra mozdul.
6. A belföldi árszínvonal emelkedése. Ha a belföldi árszint exogén okoknál fogva
megn~, akkor ez nyitott gazdaságban csökkenti a tervezett kiadásokat, s balra, az
alacsonyabb jövedelem irányába mozdítja el az IS görbéts. A hazai árszínvonal
emelkedése a nettó exportot csökkenti, mert adott nominális árfolyam és külföldi E
árszínvonal mellett reálfelértékel~désre vezet, megdrágítja a hazai termékeket a El E 2 yi Y2
külföldiekhez képest (újra csak a Marshall—Lerner-feltétel teljesülése esetén). valutapiac
7. A várt árfolyam növekedése és a külföldi kamatláb emelkedése. Ha a gazdasá-
A kiinduló helyzetben a valutapiacon i1 hazai kamatláb és Eel várt árfolyam mellett az A
gi szerepl~k várakozásaiban hazai valuta leértékel~dése a korábban számítottnál
pontban alakul ki az egyensúly, amely az E1 árfolyamot adja meg. Ez megszabja a nettó
nagyobb mérték~vé válik, akkor ez a fedezetlen kamatparitás szerint már most va-
export NXI értékét6, s így meghatározza a D1 kiadási görbét. Az árupiaci egyensúly az A'

•
lutaleértékel~désre, az árfolyam emelkedésére vezet. Erre n~ a nettó export, b~-
pontban alakul ki a keynesi keresztben Y1 egyensúlyi jövedelem mellett. Az /S, görbén
vülnek a tervezett kiadások, és jobbra mozdul el az IS görbe. Hasonló hatások az ennek megfelel~ A" pont jelzi a kiinduló helyzetet az f1 kamatlábnál.
várhatók, ha a külföldi kamatláb emelkedése miatt gyengül a hazai valuta. Mind-
kett~ exogén változás, szemben a hazai kamatláb esésével. Emiatt is leértékel~dik Ha változatlan belföldi és külföldi kamatláb mellett a várt árfolyam megemelkedik, ak-
ugyan a hazai pénznem, és n~nek a tervezett kiadások, csakhogy a hazai kamatláb kor nagyobb lesz a külföldi aktívák várható forint hozama, és a várható külföldi hozam

6Az NX függvénynél elhagytuk a koordináta-rendszer vízszintes tengelyét, mert itt érdektelen,

5Zárt gazdaságban nem ez a helyzet, ott az árszínvonal változása közvetlenül csak az LM görbét hogy NXI és NX2 pozitív vagy negatív el~jel~. A vízszintes tengelyen természetesen az E nomi-
mozdítja el, mert növeli vagy csökkenti a reál pénzmennyiséget. nális árfolyam szerepelne.

286 8. A NYITOTT GAZDASÁG RÖVID TÁVON
görbéje jobbra-felfelé mozdul a valutapiac ábráján. Az új Ee2 várt árfolyamhoz a szagga-
tott vonalú egyenessel jelzett várható külföldi hozam görbe tartozik. Változatlan Ii ka-
matláb mellett a valutapiac egyensúlyi pontja most a B pont lesz, és az árfolyam E2-re
n~. A hazai valuta tehát leértékel~dik, ezzel a belföldi és a külföldi aktívák várható ho-
zama újra kiegyenlít~dik a fedezetlen kamatparitás feltételének megfelel~en.
A valuta leértékel~dése azonban NX2-re növeli a nettó exportot, így növeli a belföldi
árukra irányuló kiadásokat. Az ennek megfelel~ új kiadási görbét a szaggatott vonallal
jelölt D2 mutatja a keynesi kereszt ábráján. Az árupiaci egyensúly most a B' pontban jön
létre, az egyensúlyi jövedelem pedig Y2-re növekszik. Ezzel viszont az IS görbe jobbra
mozdul a szaggatott vonalú IS2 helyzetbe, mert változatlan kamatláb mellett a B" pont
jelöli az új egyensúlyi állapotot.
8.2. Az aggregált kereslet változásai lebeg~ árfolyam esetén
Miután felvázoltuk a nyitott gazdaság IS görbéjének sajátosságait, megvizsgálhatjuk a
modell egyensúlyi helyzetét, s azt, hogy a különböz~ piacokról érkez~ exogén sokkok
miként módosítják a kibocsátás, az árfolyam és a nettó export értékét. El~zetes feltevé-
sünkhöz híven mindvégig rövid távon, rögzített árszínvonal mellett vizsgálódunk. Az
árfolyam lebegtetésének tiszta változatát vesszük alapul, ahol a központi bank nem vé-
gez valutapiaci intervenciókat árfolyam-szabályozási céllal.
A pénzmennyiség átmeneti megnövelése
Tekintsük el~ször a pénzmennyiség átmeneti megnövelésének esetét! A központi bank
mondjuk államkötvényeket vásárol, ezzel felduzzasztja a monetáris bázist és a pénz-
mennyiséget. A gazdasági szerepl~k viszont arra számítanak, hogy ez ideiglenes intézke-
dés, a jegybank kés~bb visszavonja, ezért nem módosítják az árfolyam-várakozásaikat. A
8.5. ábra mutatja a modellbeli gazdaság kiinduló egyensúlyi helyzetét, majd a piaci vál-
tozásokat az alkalmazkodási folyamat során.
Az ábra bal oldalán a valutapiacot, jobb oldalán az IS-LM modellt láthatjuk, a nyitott
gazdaság IS görbéjével és a makroökonómiai tanulmányainkból ismert szokványos LM
görbével. A kiinduló egyensúlyi helyzetet az IS és az LMI görbe metszéspontja, az A
pont jelzi. Emellett az egyensúlyi jövedelem Y1 , az egyensúlyi kamatláb pedig i1 . Ha a
valutapiacot nézzük, akkor láthatjuk, hogy az i1 hazai kamatláb az E1 egyensúlyi árfo-
lyamot adja, az i* külföldi kamatláb és az Ee várt árfolyam mellett. Tehát kezdetben az
árupiac, a pénzpiac és a valutapiac is egyensúlyban van.
Ha a központi bank ideiglenesen b~víti a pénzmennyiséget, akkor az LM görbe jobbra
mozdul LM2 helyzetbe, s az egyensúlyi kamatláb i2-re csökken. A valutapiacon megfi-
gyelhetjük, hogy a hazai kamatláb esése változatlan várt árfolyam és külföldi kamatláb
mellett a belföldi valuta leértékel~dését, az árfolyam E2-re való növekedését idézi el~. A
kamatláb csökkenése ösztönzi a beruházásokat, míg a valuta gyengülése növeli a nettó
exportot, emiatt a gazdaság a B pontba jut a változatlan IS görbe mentén, és az egyensú-
lyi jövedelem Y2-re emelkedik.
8. A NYITOTT GAZDASÁG RÖVID TÁVON 287
8.5. ábra
A pénzmennyiség átmeneti megnövelésének hatásai
valutapiac IS-LM-modell
IS LM
Lm2
il
i2
Ei E2 E
Következtetésünk tehát az, hogy lebeg~ árfolyam mellett a pénzmennyiség átmeneti
megnövelése rövid távon élénkíti a gazdaságot, így alkalmas eszköz a stabilizációs
politika szolgálatában. Ez az intézkedés két oldalról — a kamatláb csökkenésén és az
árfolyam gyengülésén keresztül — egyaránt serkenti az aggregált keresletet', ezért keres-
leti oldalról fellép~ recesszió esetén el~segíti a gazdaság gyors visszatérését a potenciá-
lis kibocsátáshoz. Természetesen fordított esetben, inflációs feszültségeket generáló
fellendülés idején a pénzmennyiség átmeneti csökkentése javallható, hogy kamatláb
emelkedése és valuta felértékel~dése visszafogja az aggregált kereslet túlzott növekedé-
sét.
A pénzmennyiség tartós megnövelése
Az egyszeri, de fenntartott monetáris expanzió már megváltoztatja a gazdasági szerep-
l~k várakozásait, és kissé módosítja az el~z~ekben nyert eredményeket. A
megnövekedett pénzmennyiség miatt az árszínvonal is emelkedni fog hosszú távon, a
belföldi valuta pedig leértékel~dik a relatív vásárlóer~-paritásnak megfelel~en. Ha az
egyszer~ség kedvéért föltesszük, hogy a hosszú távú belföldi kibocsátás és a külföldi
árszínvonal közben változatlan marad, akkor a hazai árszínvonal hosszú távú növekedé-
se és az árfolyam emelkedése arányos lesz a pénzmennyiség b~vítésével. Ez viszont
megjelenik a racionális gazdasági szerepl~k várakozásaiban, a várt árfolyam növekedése
7 Amikor a pénzmennyiség megnövelése a kamatláb csökkentésével ösztönzi a gazdaságot, akkor
a monetáris közgazdászok a pénz transzmissziós (átviteli) mechanizmusának kamatcsatornájá-
ról beszélnek, míg az árfolyamgyengülést tekintve árfolyamcsatornát emlegetnek.
 288 8. A NYITOTT GAZDASÁG RÖVID TÁVON 8. A NYITOTT GAZDASÁG RÖVID TÁVON 289

pedig már befolyásolja a további következményeket. A 6.4. pontban arra jutottunk, hogy eltolódott IS és LM görbék metszéspontjában, a B pontban jön létre, a kiinduló értéknél
a pénzmennyiség tartós megemelése lökés.szer~ leértékel~dést vált ki, és az árfolyam alacsonyabb kamatláb és magasabb jövedelem mellett. Látható, hogy a pénzmennyiség
rövid távon túllendül a hosszú távú egyensúlyi értékén. Ott azonban eltekintettünk a fenntartott megemelése nagyobb mértékben élénkíti a gazdaságot, mint az átmeneti
kibocsátás rövid távú reagálásától, itt viszont számításba kell vennünk már ezt. A 8.6. pénzkínálat-növelés, mivel leértékelési várakozásokat kelt, és így jobbra mozdítja
ábra rövid távon változó kibocsátás mellett mutatja be a túllendülés jelenségét. az /S görbét is.
A rövid távú valutapiaci egyensúly a lecsökkent belföldi kamatláb és a megemelkedett
8.6. ábra várható árfolyam mellett a B' pontban jön létre, E2 árfolyam mellett. Ez nagyobb, mint
A pénzmennyiség tartós megemelése árfolyam-túllendülessel az E3 hosszú távú egyensúlyi árfolyam, vagyis E2—E3 mérték~ árfolyam-túllendülésnek
lehetünk tanúi. Ha tehát a pénzmennyiség tartós megemelése a kiinduló értéke alá
csökkenti a hazai kamatlábat, akkor az árfolyam rövid távon túllendül a hosszú
valutapiac IS-LM-modell távú egyensúlyi értékén. Hosszú távon az árszínvonal emelkedése visszaállítja az ere-
deti reál pénzkínálatot, és az IS-LM egyensúly ezzel visszatér a kiinduló A pontba. A
belföldi kamatláb is visszaáll az il =i* értékre, és ezzel visszatereli az árfolyamot az E3
<:*+(E3e-E)/E hosszú távú egyensúlyi értékre.
Változó kibocsátás mellett csekély valószín~séggel még az is el~fordulhat, hogy a hazai
\C' pénznem rövid távon kevésbé értékel~dik le, mint hosszú távon, így túllendülés helyett
=i* >4'\
alullendülést (undershooting) tapasztalunk. Ez akkor fordulhat el~, ha az nettó export
i2 nagyon érzékeny az árfolyam alakulására, s így az árfolyam-várakozások kiigazításából
ered~ leértékel~dés rendkívüli mértékben megemeli a tervezett kiadásokat. Emiatt az IS
görbe olyannyira eltolódik jobbra, hogy a pénzmennyiség tartós megemelése növeli a
kamatlábat, ahelyett, hogy csökkentené. Az alullendülést mutatja be a 8.7.ábra.

E3 E2 E 8.7. ábra
Alullendülés er~sen árfolyamérzékeny nettó export mellett
túllendülés
valutapiac /S-LM-modell

A kiinduló helyzetben az A pont mutatja az áru- és pénzpiaci egyensúlyt az /Si és az

LM, görbe metszéspontjában, míg a valutapiac egyensúlya az A' pontban jön létre. Az \i*+(Ee-E)/E
3
elemzés megkönnyítése végett föltételeztük, hogy az i belföldi egyensúlyi kamatláb \
éppen megegyezik az i* külföldi kamatlábbal a kiinduló helyzetben. A fedezetlen ka- i2 A
\C'
matparitás szerint akkor esik egybe a belföldi és a külföldi kamatláb, ha a befektet~k 11=1*
nem várnak árfolyamváltozást, így il=i* mellett Ee, megfelel az E1 aktuális egyensúlyi
árfolyamnak.
Ha a központi bank megnöveli a pénzmennyiséget, akkor az LM görbe rövid távon jobb-
ra mozdul, ezt a szaggatott vonalú LM2-vel jeleztük. A várható árfolyam az ábrán látható
E3-ra n~, mert a befektet~k a megnövelt pénzkínálat fenntartására számítanak. A leérté-
kelési várakozások megjelenésével a külföldi aktívák várható hozama megn~, a hozam-
görbe jobbra-felfelé tolódik. Az új görbét szaggatott vonallal jelöltük a valutapiac ábrá- Ei E2 E3 E Y1 Y2 Y
ján. A várható árfolyam emelkedése az i l kamatláb mellett E3-ra gyengítené a belföldi
valutát, s ez önmagában is növelné a nettó exportot. Ennélfogva az IS görbe is jobbra alullendülés
mozdul, az új görbét a szaggatott vonalú /S2 jelzi. Az áru- és pénzpiac új egyensúlya az
 290
8. A NYITOTT GAZDASÁG RÖVID TÁVON
Kiindulópontunk az áru- és pénzpiacon ismét az A, a valutapiacon pedig az A' egyensú-
lyi pont, ahol a belföldi kamatláb megegyezik a világpiaci kamatlábbal, s az E1 egyensú-
lyi árfolyam egyenl~ a várt árfolyammal. A központi bank tartós jelleggel megemeli a
pénzmennyiséget, s emiatt az LM görbe jobbra tolódik, ugyanakkor a várt árfolyam E3-
ra emelkedik, s ennek megfelel~en balra-felfelé mozdul el a külföldi befektetések várha-
tó hozamának görbéje. Emiatt adott kamatláb mellett is leértékel~dik a hazai valuta, s
így az /S görbe is jobbra tolódik. Az el~z~ 8.6. ábrához képest az a különbség, hogy
ezúttal a nettó export rendkívüli árfolyam-érzékenysége folytán az IS görbe elmozdulása
olyan er~teljes, hogy a kamatláb nem süllyed, hanem i2-re emelkedik. Az új rövid távú
egyensúlyi helyzetet a B és B' pont jelzi.
A kamatláb emelkedése visszafogja a valuta leértékel~dését, ezért az E, rövid távú
egyensúlyi árfolyam kisebb, mint az E3 hosszú távú egyensúlyi árfolyam. Ezt hosszú
távon majd az árszínvonal emelkedésével éri el a gazdaság, ami visszaállítja az A egyen-
súlyi helyzetet az IS-LM rendszerben. A kamatláb csökkenésével a hosszú távú egyen-
súly kialakulása során további valutaleértékel~dés következik be. Ha tehát a pénzkíná-
lat tartós növelése — a nettó export rendkívüli árfolyam-érzékenysége folytán —
kamatlábemel~ hatású, akkor az árfolyam rövid távon alullendül a hosszú távú
egyensúlyi értékén.
A pénzpiaci változások vizsgálatának lezárásaként megjegyezzük, hogy a pénzmennyi-
ség változásához hasonló hatásúak a pénzkeresleti sokkok. Ha például a pénzkereslet
exogén módon átmenetileg megnövekszik, vagyis adott kamatláb és jövedelem mellett
több pénzt kívánnak tartani az emberek, akkor ez ugyanolyan hatású, mint a pénzkínálat
átmeneti csökkenése: a kamatláb n~ és a hazai valuta meger~södik, a kibocsátás pedig
visszaesik. Ugyanígy a pénzkereslet tartós exogén változása ceteris paribus ugyanolyan
következményekkel jár, mint a pénzkínálat tartós módosulása, ha a kett~ ellenkez~ irá-
nyú. A pénzkereslet változásai viszont ellensúlyozhatók a pénzkínálat megfelel~ módo-
sításával, a monetáris politika irányítóinak éppen ez az egyik f~ feladata.
A kormányzati vásárlások ideiglenes megnövelése
Az árupiacon fellép~ keresleti sokkok közül tekintsük például a kormányzati vásárlások
átmeneti emelkedését, de hasonló következményei lennének a fogyasztás, a beruházás,
vagy az export átmeneti fellendülésének is a kibocsátásra és az árfolyamra nézve. Az IS
görbe eltolódásait elemezve már láttuk, hogy a kormányzati vásárlások átmeneti növe-
kedése némileg visszafogja a fogyasztást, mivel az el~retekint~ fogyasztók tudatában
vannak a várható adóemelésnek. A fogyasztás kisimítása céljából elosztják a rájuk háru-
ló többletterhet a jelen és a jöv~ között, így rövid távon kevésbé csökkentik fogyasztá-
sukat, mint amennyivel a kormányzati vásárlásokat megemelték. Ezért az IS görbe jobb-
ra tolódik, a következményeket pedig a 8.8. ábrán szemlélhetjük meg.
A kiinduló egyensúlyi helyzetet a valutapiacon az A', az áru- és a pénzpiacon pedig az A
pont mutatja. Innen az IS görbe jobbra mozdul, és az új rövid távú egyensúlyi helyzet a
B pontban jön létre az /S-LM-modellben, az egyensúlyi jövedelem tehát Y2-re, a kamat-
láb pedig i,-re emelkedik. Mivel a gazdasági szerepl~k a kormányzati vásárlások növe-
kedését átmenetinek tekintik, ezért a várt árfolyam nem változik, és nem mozdul el a
291
8. A NYITOTT GAZDASÁG RÖVID TÁVON
külföldi aktívák várható hozamának görbéje a valutapiacon. Az eredeti görbén mozdul
el felfelé a gazdaság a B' új rövid távú egyensúlyi pontba a kamatláb emelkedésével.
Ezzel az árfolyam E2-re csökken, a belföldi valuta tehát felértékel~dik.
8.8. ábra
A kormányzati vásárlások átmeneti b~vítésének hatásai
valutapiac /S-LM-modell
Jsl IS2
LM
12
t
L
E Yi Y2
E2 El
A kormányzati vásárlások átmeneti emelkedése ezek szerint a GDP összes többi össze-
tev~jét csökkenti. A fogyasztást azért, mert a várható adóemelés megnyirbálja a fo-
gyasztók diszkontált összjövedelmét; a kamatláb növekedésével a beruházások esnek
vissza, a hazai pénznem felértékel~dése pedig a nettó exportot csökkenti. Ha az
aggregált kereslet elemei negatív kapcsolatba kerülnek egymással, azt kiszorítási ha-
árfolyamnál ezzel min-
tásnak (crowding out effect) nevezi a makroökonómia. Lebeg~
dig számolni kell, bármelyik eleme n~ is meg az aggregált keresletnek. A kiszorítási
hatás miatt a kormányzati vásárlások átmeneti megváltoztatása a pénzmennyiség
szabályozásához képest kevésbé alkalmas arra, hogy lebeg~ árfolyam mellett stabi-
lizációs eszközként szolgáljon.
A kormányzati vásárlások tartós megemelése
A kormányzati vásárlások tartós megnövelésének esete azért lesz nagyon tanulságos,
mert a kibocsátás és az árfolyam alakulásáról itt nyert meglep~ következtetések érvé-
nyesek a fogyasztás, a beruházás és az export tartós többletének esetére is. Ha a kor-
mányzati vásárlások növelését a fogyasztók tartósnak tekintik, akkor nagyobb mérték-
ben fogják vissza fogyasztásukat, mintha átmeneti kiadásb~vítésr~l lenne csak szó.
Mindazonáltal tegyük most föl, hogy a fogyasztás visszaesése rövid távon még mindig
kisebb, mint amennyivel a kormányzati vásárlásokat megemelték, így az IS görbének
 292 8. A NYITOTT GAZDASÁG RÖVID TÁVON 293
8. A NYITOTT GAZDASÁG RÖVID TÁVON

emiatt jobbra kellene mozdulna. A 8.9. ábra lehet segítségünkre a további fejlemények Tehát a kormányzati vásárlások vagy más keresleti elemek tartós megemelkedése
megvilágításában. még rövid távon sem változtatja meg a kibocsátást és a kamatlábat lebeg~ árfolyam
mellett, hanem a valuta felértékel~dése révén csökkenti a nettó exportot. Mivel a
8.9. ábra felértékel~dési várakozás és maga a felértékel~dés a hosszú távú kibocsátás válto-
A kormányzati vásárlások tartós megnövelése lebeg~ árfolyam mellett zatlanságán alapul, a nettó export épp annyival csökken, hogy a kibocsátás rövid
távon sem változhat meg. Más szóval kifejezve, lebeg~ árfolyamnál a keresleti elemek
valutapiac IS-LM-mode I 1 bármelyikének tartós megnövekedése azonnali teljes kiszorítási hatással jár a nettó ex-
portra, ami lehetetlenné teszi a kibocsátás megváltozását. Ez a jelenség semmilyen más
rövid távú árrugalmatlanságot feltételez~ malcromodellben nem fordulhat el~, se zárt
i*+(EI-E)/E IS IS' LM gazdaságban, se nyitottban, ha az árfolyam nem tisztán lebeg.
i*+(Eie-E)/E Az aggregált keresleti sokkok hatásai lebeg~ árfolyamnál
Végül egy táblázatban rögzítjük az eddigiek tanulságait, az aggregált keresletet ér~ sokk-
hatások rövid távú következményeit a kibocsátásra, az árfolyamra és a nettó exportra.
=i* A táblázatból kit~nik, hogy a különféle exogén pénzpiaci változások rövid távon meg-
változtatják a reáljövedelmet, mert kihatnak a hazai pénznem árfolyamára, és ezen ke-
resztül a nettó exportra. A tartós pénzpiaci változások hatásai azért er~sebbek az átme-
netieknél, mert a gazdasági szerepl~k ekkor korrigálják az árfolyam-várakozásaikat is,
és ez azonnal fokozza a hazai pénznem le- vagy felértékel~dését.

E2 E' El E YI=Yp r 8.1. táblázat

Az aggregált keresletet ér~ sokkok rövid távú hatásai lebeg~ árfolyam esetén
A kiinduló helyzetet az /S-LM-modell A pontja mutatja. A korábbiakkal ellentétben Hatás Y-ra Hatás E-re , Hatás NX-re
Exogén sokk
nagyban segíti a dolgunkat az a feltételezés, hogy kezdetben éppen a potenciális kibo- Pénzpiacról ered~ sokkok
csátás szintjén termel a gazdaság (Y1 =Yp). A valutapiacon az A' pont jelöli a kiinduló
egyensúlyi helyzetet az ii=i* hazai egyensúlyi kamatláb mellett. Kezdetben tehát nem A pénzmennyiség átme-
neti megnövelése Növekszik Növekszik Növekszik
várnak árfolyamváltozást a befektet~k, a várható és a tényleges árfolyam is E1 . Nagyobb mér-
A pénzmennyiség tartós Nagyobb Nagyobb
Ha most a kormányzati vásárlások tartós megnövelése vagy más hasonló keresleti sokk- megnövelése mértékben n~ mértékben n~ tékben n~
hatás jobbra mozdítaná az IS görbét az IS' helyzetbe, akkor a változatlan LM görbe mel- A pénzkereslet átmeneti
lett magasabb i' kamatláb és nagyobb Y' kibocsátás jellemezné az új egyensúlyi helyze- emelkedése Csökken Csökken Csökken
tet. Ha ez valóban megtörténne, akkor a kamatláb a külföldi kamatláb fölé növekedne, s A pénzkereslet tartós Nagyobb mérték- Nagyobb mérték- Nagyobb mér-
így a belföldi valuta változatlan E1 várható árfolyam mellett E '-re értékel~dne föl. emelkedése ben csökken ben csökken tékben csökken
Tudjuk azonban, hogy a befektetet~k várakozásai racionálisak, és így a potenciális ki- Árupiacról ered~ sokkok
bocsátás melletti hosszú távú egyensúlyi árfolyamra számítanak. A várt árfolyam C+I+G átmeneti meg-
tehát nem maradhat E1 vagy annál nagyobb, hiszen emellett a kibocsátás tartósan meg- növekedése Növekszik Csökken Csökken
haladná a potenciális szintet. A várt árfolyamnak ezek szerint csökkennie kell, mégpedig C+I+G tartós növeke- Nagyobb mérték- A(C+I+G)
épp annyira, hogy a gazdaság visszaálljon a potenciális kibocsátás szintjére. Ezt a várt dése Nem változik ben csökken mértékben
árfolyamot ábránkon E2-vel jelöltük. A várt árfolyam csökkenése visszatolja az IS gör- csökken
bét a kiinduló helyzetbe, s~t mivel a várt árfolyam azonnal lefelé ugrik, ezért valójában X átmeneti növekedése Növekszik Csökken Növekszik
az IS görbe el sem mozdulhat a helyéb~l! Így a kibocsátás nem változik, és a kamatláb is Nagyobb mérték-
ii=i* marad, a hazai valuta viszont rögtön az E2 új egyensúlyi árfolyamra értékel~dik Nem változik ben csökken Nem változik
X tartós növekedése
föl. Tehát a folyamatok végpontja az /S-LM-modellben a kiinduló ponttal megegyez~
A=B pont, míg a valutapiacon a meger~södött hazai valuta melletti B' pont.
 294 8. A NYITOTT GAZDASÁG RÖVID TÁVON
Az árupiacról ered~ keresleti sokkok közül a belföldi jövedelemfelhasználás (C+I+G)
átmeneti emelkedése növeli ugyan a kibocsátást, de ezt fékezi a valuta felértékel~dése a
nettó export csökkentése által. A belföldi jövedelemfelhasználás tartós emelkedése vi-
szont még rövid távú hatást sem gyakorol a kibocsátásra, mert ezt éppen ellensúlyozza a
nettó export visszaesése a várható árfolyam csökkenése folytán. Az export átmeneti
emelkedése szintén felértékel~dést vált ki a vele járó fékez~ hatással együtt. Az export
tartós növekedése esetén a várható árfolyam csökkenése újabb lökést ad a felértékel~-
désnek, ami végül közömbösíti a nettó exportra és a kibocsátásra gyakorolt expanzív
hatást.
8.3. Az aggregált kereslet változásai rögzített árfolyam mellett
Kamatparitás rögzített árfolyamnál
Rögzített árfolyam esetén a központi bank hivatalosan el~re meghatározza a valutaárfo-
lyamot, és megadja az árfolyam megengedett sz~k (például ± 1,5%-os) ingadozási sáv-
ját. Szükség szerinti valutapiaci intervencióval akadályozza meg, hogy a szabadpiaci
árfolyam átlépje a sáv valamelyik határát. A következ~kben eltekintünk az ingadozási
sáv meglétét~l, és feltesszük, hogy a központi bank mindig kész beavatkozni, vagyis
bármennyi külföldi valutát venni, vagy eladni az adott fix árfolyamon. Ha a piaci
árfolyam a rögzített szint alá csökkenne (a belföldi valuta er~södne, a külföldi valuta
gyengülne), akkor a gazdasági szerepl~k külföldi valutájukat a magasabb hivatalos árfo-
lyamon eladják a központi banknak hazai valutáért cserébe. A központi bank által tá-
masztott pótlólagos kereslet meger~síti a külföldi valutát, helyreáll a rögzített árfolyam-
szint. Ha viszont a piaci árfolyam a hivatalos árfolyam fölé n~ne (a belföldi valuta
gyengülne, a külföldi valuta er~södne), akkor a befektet~k az olcsóbb hivatalos árfo-
lyamon vásárolnának külföldi pénzt a központi banktól hazai valutáért. Így a jegybank
automatikus beavatkozásai a rögzített szinten tartják az árfolyamot'.
Ez az árfolyamrezsim csak akkor m~ködtethet~ sikeresen, ha a központi bank képes és
hajlandó fenntartani a fix árfolyamot, és ezt a befektet~kkel is tudja hitetni. Ehhez
egyrészt elegend~ devizatartalék szükséges, másrészt az is, hogy gazdasági feltételek,
különösen a folyó fizetési mérleg alakulása hitelessé tegyék a hivatalos árfolyam adott
értékét. Ha befektetet~k fenntarthatatlannak ítélik például a folyó fizetési mérleg nagy-
mérték~ hiányát hosszú távon, akkor számításba veszik a belföldi valuta leértékelését (a
hivatalos árfolyam felemelését). A központi bank ugyanis csak ezzel az eszközzel képes
a folyó fizetési mérleg „javítására" rögzített árfolyam esetén. A leértékelési várakozások
megingatják viszont a rögzítés hitelességét, mindenki menekülni kezd a hazai pénznem-
t~l, átváltja külföldi valutára, még miel~tt leértékelnék. A devizatartalékok ett~l
hirtelen
leapadnak, és valutaválság következhet be. Ez beteljesíti az el~re várt eseményt, a köz-
ponti bank most már kénytelen leértékelni a belföldi valutát vagy a valuta lebegtetésére
áttérni.
8 A végeredmény szempontjából teljesen mindegy, hogy a magánbefektet~k vagy a központi
bank kezdeményezi-e a valutapiaci intervenciót. Tetszés szerint mindkét változatot elképzelhet-
jük.
295
8. A NYITOTT GAZDASÁG RÖVID TÁVON
A következ~kben feltételezzük, hogy kemény rögzítésr~l van szó, vagyis a központi
bank „örök id~kre" elkötelezi magát a hivatalos árfolyam fenntartása mellett. Azt is fel-
tesszük szinte végig, hogy az árfolyamrögzítés hiteles, tehát a befektet~k által várt árfo-
lyam éppen megegyezik a hivatalos árfolyammal. Ha viszont a befektet~k nem várnak
árfolyamváltozást, akkor a külföldi befektetéseken nem várható árfolyamnyereség vagy -
veszteség. Ekkor a külföldi és belföldi várható hozamok csak úgy egyenlít~dhetnek ki,
csak úgy teljesülhet a megegyez~ kockázatú belföldi és külföldi aktívákat feltételez~
fedezetlen kamatparitás, ha a belföldi és a külföldi kamatláb megegyezik egymással:
i=i*.
Mivel az eddigiekhez híven kis országot vizsgálunk, a kamatlábak csak úgy egyenlít~d-
hetnek ki, hogy a belföldi kamatláb igazodik hozzá az exogén módon adott külföldi
kamatlábhoz. Ha például Magyarország az euróhoz rögzítené a forint árfolyamát, akkor
a Magyar Nemzeti Bank mindig kénytelen volna átvenni az Európai Központi Bank által
megszabott kamatlábat, sz~k ingadozási sávot és azonos kockázatú aktívákat feltételez-
ve.
Valutapiaci intervenció és a pénzkínálat
A rögzített árfolyam fenntartása id~közönként átmeneti jelleg~ valutapiaci intervenciót
tehet szükségessé. A valutapiaci intervenció fontos következménye, hogy ceteris
paribus megváltoztatja a belföldi pénz kínálatát. Ha a központi bank a hazai valuta
er~södését (az árfolyam csökkenését) elkerülend~ külföldi valutát vásárol, akkor
hazai pénzzel fizet, így megn~ a belföldi pénzkínálat. Ha viszont a központi bank a
belföldi valuta gyengülésének (az árfolyam emelkedésének) veszi elejét külföldi
valuta eladásával, akkor a vev~k belföldi pénzzel fizetnek ezért, csökken tehát a
hazai pénzkínálat.
A valutapiaci beavatkozások pénzpiaci hatásának pontosabb megértése érdekében cél-
szer~ áttekinteni a központi bank mérlegének egyszer~sített sémáját. A központi bank
mérlegének Eszköz (Aktívák) oldalán más gazdasági szerepl~kkel szembeni követelése-
ket találunk. A devizatartalékok például külföldiekkel szembeni likvid követelések,
amelyek bármikor elérhet~k valutapiaci intervenció céljára. Az eszközök másik csoport-
~kkel
ja a belföldi hitelállomány, ez a központi banknak a belföldi gazdasági szerepl
szembeni követeléseit testesíti meg. Ide soroljuk egyrészt a központi bank államkötvény
állományát, vagyis a költségvetéssel szembeni követeléseit, másrészt a kereskedelmi
bankoknak nyújtott refinanszírozási hitelek állományát.
A központi bank mérlegének Forrás (Passzívák) oldalán a központi bank más gazdasági
alanyokkal szembeni tartozásai szerepelnek9. A központi bank tartozásait a
(makroökonómiai tanulmányainkból már ismert) monetáris bázis fogalmával illetjük:
ide tartozik a bankrendszeren kívüli készpénzállomány valamint a kereskedelmi bankok
Itt található még — mint minden más gazdasági szerepl~nél — a saját vagyon is, de ezt az egysze-
9
r~ség kedvéért nullának tekintjük a továbbiakban.
 296
8. A NYITOTT GAZDASÁG RÖVID TÁVON 8. A NYITOTT GAZDASÁG RÖVID TÁVON 297

tartalékállománya (a központi banknál tartott betétállomány és a bankrendszeren belüli Láthatjuk, hogy a külföldi valuta vásárlása éppen olyan hatást gyakorol a hazai pénzkí-
készpénzállomány)'°. Így a központi bank mérlegének sémája a következ
~ alakot ölti. nálatra, mint az államkötvények vásárlása. A hazai pénzmennyiség a pénzkínálati
multiplikátornak megfelel~en fog növekedni.
A központi bank mérlege A központi bank azonban a valutavásárlást nem saját jószántából hajtja végre, hiszen ezt
Eszközök rögzített árfolyamnál automatikusan meg kell tennie adott esetben. El~fordulhat tehát,
Források hogy a pénzkínálat növekedésében inflációs veszélyt lát, s ezért ezt meg akarja akadá-
MB
DC lyozni. Ennek módja az intervenció sterilizálása egy ellentétes hatású nyílt piaci m~ve-
lettel. Ez ellensúlyozza a valutapiaci beavatkozás hatását, és így nem változik meg a
pénzmennyiség. Ha a jegybank például 200 millió Ft értékben vásárol külföldi valutát,
A jelölések a következ~k: R a devizatartalékok állománya
lomány (domestic credit), MB a monetáris bázis (reserves), DC a hazai hitelál- akkor piacra kell dobnia 200 millió Ft érték~ államkötvényt. A valutavásárlás
(monetaty base). míg az államkötvények eladása ugyanilyen értékben csökkenti a monetáris bázist, így az
Könyveljünk le el~ször a fenti mérlegben egy pénzmennyiség-b végül változatlan marad.
~vít~ nyílt piaci m~vele-
tet, amelyet már ismerünk a zárt gazdaság malcroökonómiájából! Tegyük föl, hogy a
központi bank hazai államkötvényt vásárol egy kereskedelmi banktól 100 millió Ft ér- A központi bank mérlegének változásai sterilizált intervenció során
tékben. A megvásárolt államkötvények a belföldi hitelállományt gyarapítják, míg az Források
ellenértéket a központi bank jóváírja a kereskedelmi bank betétszámláján. így a m Eszközök
~velet R +200 millió Ft érték~ E MB (+200 millió Ft-200 millió Ft)=0
során a belföldi hitelállomány és a monetáris bázis is 100 millió Ft-tal n~.
DC —200 millió Ft
A központi bank mérlegének változásai Mint láthatjuk, a sterilizált intervenció nem változtatja meg a jegybanki mérleg Forrás
államkötvény vásárlás során oldalát, a monetáris bázist, mindössze a mérleg Eszköz oldalát rendezi át: valutavásárlás
Eszközök esetén növeli a devizatartalékokat, és csökkenti a belföldi hitelállományt.
Források
MB +100 millió Ft A modellünkben azonban olyan körülményeket feltételeztünk, amelyekben a sterilizált
DC +100 millió Ft
intervenció hatástalan, egészen pontosan csak a devizatartalékokat lehet megváltoztat-
ni vele. Ha hiteles az árfolyamrögzítés, tökéletes a t~kemobilitás, a belföldi és külföldi
A m~velet után a kereskedelmi bank valószín aktívák kockázata pedig azonos, akkor a központi bank valójában képtelen megakadá-
~leg hitelezésre használja föl a keletkezett
szabad tartalékait, így a pénzmennyiség végül a 100 millió Ft többszörösével gyarap- lyozni a pénzkínálat intervenciós okból ered~ változásait. Mikor kell például külföldi
szik. (Közben feltételeztük, hogy a devizatartalékok nem változtak.) valutát vásárolnia a jegybanknak? Ha a belföldi kamatláb meghaladja a külföldit, s a
Vizsgáljuk meg másodszor egy valutapiaci intervenció hatását a központi bank mérlegé- befektet~k a magasabb hozam reményében külföldi valutát cserélnek belföldire, ami
lefelé nyomja az árfolyamot. Ha azonban a központi bank államkötvények piacra dobá-
re. Tegyük föl, hogy a központi bank egy kereskedelmi banktól 150 millió Ft érték
~ sával megakadályozza, hogy a valutavásárlással b~vüljön a pénzkínálat, akkor ezzel
eurót vásárol, és forinttal fizet érte. A megvásárolt eurómennyiség a devizatartalékokat továbbra is magasan tartja a belföldi kamatszintet, s így további beavatkozásra kénysze-
növeli, míg az ellenérték a kereskedelmi bank betétszámlájára kerül, így a devizatarta-
lék-állomány és a monetáris bázis is 150 millió forinttal n~. rül. Így a jegybank napok alatt hatalmas mennyiség~ devizatartalékot halmozhat föl
feleslegesen anélkül, hogy a problémát megoldotta volna.
A központi bank mérlegének változásai Ráadásul az államháztartást is hatalmas költségek terhelik, hiszen a devizatartalékot
euró vásárlása során
Eszközök alacsonyabb kamatozású külföldi aktívákba fektetik, míg magas kamatozású belföldi
Források államkötvények kerülnek forgalomba11 . Mindezek miatt a továbbiakban nem számolunk
R +150 millió Ft érték~
DC
MB +150 millió Ft a sterilizált intervenció lehet~ségével, azt feltételezzük tehát, hogy a valutapiaci inter-
venció mindenkor a pénzkínálat automatikus változását eredményezi.

Ha viszont a belföldi kamatláb alacsonyabb a külföldinél, és így a központi bank devizatartalék

A kulfoldieklcel szembeni tartozásokat el~ eladására kényszerül a fix árfolyam fenntartása végett, akkor a sterilizálás szóba sem kerülhet,
zetesen levontuk a külföldiekkel szembeni követelé-
sekb~l, így az eszköz oldalon valójában a nettó hiszen ez megakadályozná a pénzmennyiség csökkenését és a hazai kamatláb emelkedését, a
külföldi követelések szerepelnek.
központi bank pedig napok alatt kifogyna a devizatartalékából.

298 8. A NYITOTT GAZDASÁG RÖVID TÁVON
Nyílt piaci m~veletek belföldi aktívákkal
Miután áttekintettük a rögzített árfolyam alapvet~ jellegzetességeit, ismét sorra vesszük
a különféle exogén változásokat, és megvizsgáljuk, hogyan hatnak az aggregált kereslet-
re, a kibocsátásra valamint a nettó exportra rövid távon. Lássuk el~ször milyen változá-
sokat eredményeznek a központi bank belföldi aktívákkal folytatott nyílt piaci m~vele-
tei. Könnyebbség, hogy most nem kell megkülönböztetnünk a tartós és az átmeneti in-
tézkedéseket, hiszen hiteles rögzítés mellett az árfolyam-várakozások megegyeznek a
hivatalos árfolyammal. Tegyük föl tehát, hogy a központi bank államkötvényeket vásá-
rol a pénzmennyiség növelése céljából. A következményeket a 8.10. ábra mutatja.
Az ábrán most nincs szükség a valutapiac feltüntetésére, hiszen az ismert feltételek kö-
zött a belföldi kamatláb alkalmazkodik a külföldi kamatlábhoz, a várt árfolyam pedig a
hivatalos árfolyamhoz. Az érvényesül~ kamatlábat az 1=1* vízszintes egyenes mutatja az
ábrán. A kiinduló helyzetben a fix árfolyam mellett az A pontban jön létre az áru- és
pénzpiaci egyensúly. Ha most a központi bank államkötvény-vásárlással megnöveli a
pénzmennyiséget, akkor zárt gazdaságban az LM görbe jobbra tolódik, a hazai kamatláb
i '-re csökken, így a B pont mutatja az új egyensúlyi helyzetet. Nyitott t~kepiac mellett
viszont a befektet~k megkezdik a t~kekivonást belföldr~l, mert a külföldi kamatláb és a
külföldi aktívák hozama meghaladja a belföldit. A tömeges átváltás gyengítené a hazai
pénznemet, ezért a központi banknak devizát kell eladnia az árfolyam fenntartása végett.
8.10. ábra
Jegybanki államkötvény-vásárlás fix árfolyam mellett
IS L i'
LM'
--->
A valutapiaci intervenció azonban nemcsak a devizatartalékot csökkenti, hanem a mone-
táris bázist is ugyanazzal az összeggel, mint ahogy a fenti példa is mutatja. Így a pénz-
mennyiség végs~ soron nem is növekedhet meg, az LM görbe el sem mozdul a helyéb~l,
az egyensúlyt továbbra is az A pont mutatja. A jegybank államkötvény vásárlását éppen
ellensúlyozza a devizatartalékok eladása, emiatt az nem növeli meg a monetáris bázist, a
8. A NYITOTT GAZDASÁG RÖVID TÁVON 299
pénzmennyiséget és a kibocsátást, egyedül a jegybanki mérleg Eszköz oldala rendez~dik
át. A monetáris bázis és a pénzmennyiség azért nem változhat meg, mert a belföldi ka-
matláb sem mozdulhat el a külföldi kamatlábtól.
Iménti elemzésükb~l levonhatjuk azt a következtetést, hogy a központi bank rögzített
árfolyam mellett nem tudja a pénzmennyiséget szabályozni, ezért nem használhatja
a monetáris politikát stabilizációs eszközként. A rögzített árfolyamot bevezet~ kis
országnak automatikusan át kell vennie azon ország monetáris politikáját, ame-
lyiknek valutájához köti saját pénzneme értékét. Az árfolyamrögzítés legkeményebb
formája a közös valuta használata. Ha majdan Magyarország bevezeti az eurót, akkor
értelemszer~en az Európai Központi Bank monetáris politikája érvényesül Magyaror-
szágon is.
A pénzkereslet exogén változása
A nyílt piaci m~veletekhez hasonlóan a pénzkereslet exogén megváltozása sem módo-
sítja a kamatlábat és a kibocsátást fix árfolyam mellett. Vizsgáljuk meg például a
pénzkereslet exogén növekedését a 8.11. ábra segítségével.
8.11. ábra
A pénzkereslet exogén megváltozása
IS '
I i
i=i* I /
14—
A kiinduló helyzetet ismét az A pont jelzi, ahol az általunk vizsgált piacok egyensúlyban
vannak. Itt változtatnak a gazdasági szerepl~k pénzigényükön: ugyanazon kamatláb és
jövedelem mellett több likvid pénzeszközt akarnak tartani. Ez ugyanúgy túlkeresletre
vezet a pénzpiacon, mint a pénzmennyiség csökkentése, az LM görbe tehát felfelé toló-
dik. Zárt gazdaságban az áru- és pénzpiaci egyensúly a B pontba mozdulna el, s a
kamatláb V-re emelkedne. De a t~kepiac nyitott, s a befektet~k elkezdik a magasabb
hozamú hazai aktívákat vásárolni, külföldi valutájuk átváltásával. A központi banknak
fenn kell tartania az árfolyamot, ezért felvásárolja a piacon megjelen~ valuta-
 300 301
8. A NYITOTT GAZDASÁG RÖVID TÁVON 8. A NYITOTT GAZDASÁG RÖVID TÁVON
túlkínálatot. Az intervenció növeli a belföldi pénzkínálatot, s az LM görbe jobbra tolódásával le nem csökken a belföldi kamatláb újra a külföldi kamatláb
a kiinduló helyzetbe. Valójában az LM görbe visszatolódik
görbe el sem mozdul, hanem változatlan kamat- szintjére. Ez a C pontban, az /S2 és az LM2 görbe metszéspontjában következik be.
láb és kibocsátás mellett automatikusan megnövekszik a pénzmennyiség a nagyobb
pénzkeresletnek megfelel~en. A monetáris bázis szükséges b Látható, hogy a kormányzati vásárlások átmeneti megnövelése b~vítette az aggregált
~vítésér~l a devizatartalé- keresletet és a kibocsátást. Ebbe besegített a pénzmennyiség emelkedése is, mert fenn-
kok emelkedése gondoskodik.
tartotta a kamatlábat és az árfolyamot a kiinduló szinten, ezzel kiküszöbölte a kiszorítási
A kormányzati vásárlások átmeneti b~vítése hatást a beruházásokon és részben a nettó exporton is. Árfolyamváltozás híján a nettó
exportot csupán a hazai jövedelem emelkedése csökkenti, hiszen ez többletimportot
Az árupiaci sokkok elemzésére rátérve vizsgáljuk meg a kormányzati vásárlások emelé-
sének hatását. Ismét abban a kényelmes helyzetben vagyunk, hogy nem kell megkülön- vonz. Rögzített árfolyam esetén tehát a kormányzati vásárlások átmeneti változta-
tásával hatékonyan befolyásolható az aggregált kereslet, ez az eszköz elvben jól
böztetni az átmeneti és a tartós intézkedéseket, hiszen egyik sem hat ki a várt árfolyam-
ra, mert az a hivatalos rögzített árfolyamnak felel meg. Persze a fogyasztás és az használható stabilizációs célokra. A fenti 8.12. ábrához hasonlót kapnánk akkor is, ha
a fogyasztás, a beruházás és az export emelkedésének hatását vizsgálnánk. Ennélfogva
aggregált kereslet változása nem egyforma az átmeneti és a tartós fiskális expanzió ese-
tén, hiszen az el~bbi nagyobb mértékben b~ az árupiacról jöv~ keresleti sokkok — a pénzmennyiség automatikus változásaival
víti a kiadásokat, mivel kevésbé csökkenti a kísérve — a kibocsátás jelent~s ingadozását okozhatják fix árfolyam mellett.
fogyasztók diszkontált összjövedelmét. Ezért most tekintsük a kormányzati vásárlások
átmeneti emelését a 8.12. ábra alapján. Leértékelés és leértékelési várakozások
Láthattuk, hogy rögzített árfolyam esetén a központi bank közvetlenül nem képes a
8.12. ábra pénzmennyiség hatékony szabályozására. Elhamarkodott volna azonban az önálló mo-
A kormányzati vásárlások átmeneti netáris politika lehet~ségének teljes hiányát emlegetni, mert rögzített árfolyam mellett
emelése rögzített árfolyam mellett lehet~ség nyílik az árfolyam-kiigazításra12 , ami a gyakorlatban többnyire leértékelést
jelent. A leértékelés eszközéhez persze nem szívesen nyúlnak a kormányok, hiszen ez
i ; S1 presztízsveszteséget jelent, amellett meglehet~sen népszer~tlen intézkedés, mivel meg-
IS2 LM1 LM2 drágítja a külföldi árukat a lakosság számára. Ezenkívül komoly közgazdasági érvek is
szólnak a leértékelés ellen, mivel az éppen a kiszámíthatóságot ássa alá, a rögzített árfo-
lyam egyik nagy el~nyét, továbbá inflációgeijeszt~ hatású hosszú távon.
Ennek ellenére néha rákényszerülnek a hatóságok a belföldi valuta leértékelésére, ha
\ nem lehet tovább elodázni a folyó fizetési mérleg hiányának csökkentését. Mint e feje-
i=i* \d c zetben általában, most is alapul vesszük a Marshall—Lerner-feltétel teljesülését, a hivata-
los leértékelés is növeli tehát a nettó exportot. A 8.13. ábra mutatja a leértékelés hatásait.
A kiinduló helyzetet a valutapiacon az A' pont mutatja EI rögzített árfolyam mellett. A
várt árfolyam is E1 , így a belföldi kamatláb megegyezik a külföldivel. Az áru- és pénz-
E2 hiva-
piacon pedig az A pont jelzi az egyensúlyi helyzetet. A leértékelési döntéssel az
talos árfolyamot állapítják meg. Feltételezésünk szerint az új árfolyam éppolyan hiteles,
Y1 y2 mint a régi, vagyis a befektet~k nem számítanak további leértékelésre. A várható külföl-
di hozam görbéje így jobbra tolódik, s a valutapiacon a B' új egyensúlyi pont alakul ki.
Az ábrán az A pont mutatja a kiinduló helyzetet az /S, és az
LMI görbe metszéspontjá-
ban. Ha a kormányzat átmenetileg megnöveli kiadásait, akkor az /S
dik. Ha zárt gazdaság lenne, akkor a B görbe jobbra toló-
pont mutatná az új rövid távú egyensúlyi helyze-
tet a szaggatott vonalú /S2 görbe és az LMI
görbe metszéspontjában. Itt viszont megindul
a portfóliók nemzetközi kiigazítása, a külföldi t~ke beáramlik a nyitott t
~kepiacon, és a
központi bank külföldi valuta vásárlásra kényszerül a fix árfolyam meg~
n~ rzéséért. Ezzel
a devizatartalékok állománya és a hazai pénzmennyiség is egészen addig, míg az ködésén alapuló nemzetközi monetáris rendszerben azonban nem lehet a
LM 12 Több ország együttm~
rögzített árfolyamot egyoldalúan megváltoztatni, az árfolyam-kiigazítást egyeztetni kell a partne-
rekkel.
 302
8. A NYITOTT GAZDASÁG RÖVID TÁVON 303
8. A NYITOTT GAZDASÁG RÖVID TÁVON
8.13. ábra 8.14. ábra
A leértékelés hatásai A leértékelési várakozások következményei

valutapiac
IS-LM-modell valutapiac
(Er-E)/E
Lmi Lm2 L M2
i*+(E2c-EYE IS2
IS LMI
\ 13/ LM3
N f13'
\
* VB A c,
A'

E1 E2 E
E2 E Y2 Y1

Az árfolyam emelkedése növeli a nettó exportot, s jobbra mozdítja az IS

mindez változatlan kamatláb mellett történt. Az /S görbét, mert
görbe eltolódása viszont már a kül-
földi kamatláb fölé vinné a hazai kamatlábat. A központi banknak külföldi valutát kell
vásárolnia belföldi pénzért, hogy elkerülje felértékel~dést, hiszen külföldi t
~ke áramlik
be az országba. Az intervenció következtében n~
a hazai pénzmennyiség, és az LM gör-
be is jobbra mozdul. Így az /S-LM-modellben az új egyensúlyi helyzetet a B
pont jelzi, s
ez a kiinduló helyzetnél nagyobb aggregált keresletre és belföldi jövedelenu-e mutat.
Ezek szerint a jegybank mégis képes a pénzmennyiség b~
vítésére fix árfolyam mellett
is, de nem közvetlenül, hanem a leértékelésen keresztül.
A hiteles leértékelés rövid
távú hatása tehát a nettó export, a kibocsátás, a pénzmennyiség és a devizatartalék-
állomány megnövekedése.
Mindeddig feltételeztük, hogy az árfolyam rögzítése hiteles, vagyis a gazdasági szerep-
l~
knek nincs leértékelési várakozásuk. Most azonban vegyük azt az esetet, amikor a
befektet~k arra számítanak, hogy a közeljöv~
ben le fogják értékelni a valutát. A leérté-
kelési várakozások kialakulásának egyik lehetséges oka a folyó fizetési mérleg túlzott-
nak ítélt hiánya. Ide vezethet azonban a nagymérték~
költségvetési hiány is, amennyiben
a központi bank ezt államkötvények vásárlásával finanszírozza, vagy azt a gyanút
ébreszti, hogy a jöv~
ben finanszírozni fogja. Az államkötvények vásárlása ugyanis rög-
zített árfolyamnál azt jelenti, hogy a központi bank a devizatartalékok terhére finanszí-
rozza a költségvetés hiányát. A 8.14. ábra mutatja a leértékelési várakozások következ-
ményeit.
A kiinduló helyzetet a valutapiacon az A' pont mutatja, ahol a várt árfolyam pillanatnyi-
~ a külföl-
lag megegyezik a hivatalos E1 árfolyammal, s így a belföldi kamatláb egyenl
~ kiinduló helyzetet az /S, és LMI
divel (ii=i*). Az áru- és pénzpiacon az ennek megfelel k valamilyen oknál fogva leér-
görbe metszéspontjában lev~ A pont jelzi. Ha a befektet~
tékelési várakozást alakítanak ki, akkor ez adott árfolyam mellett megnöveli a külföldi
aktívák várható hozamát, így a hozamgörbe jobbra-fölfelé tolódik a valutapiac ábráján.
Az új görbét szaggatott vonallal jelöltük, és megmutatja, hogy a befektet~k által várt új
IS görbét, mivel adott
árfolyam E2. A várt árfolyam növekedése jobbra mozdítja el az
kamatláb mellett gyengébb hazai valutát eredményezne. Az árupiaci egyensúly új pont-
jait a szaggatott vonalú 152 görbe mutatja.
A további fejlemények megint a befektet~k magatartásán múlnak. Ha általánossá válnak
körükben a leértékelési várakozások, akkor nagy összegekben fognak belföldi valutát
külföldire váltani a jegybanknál, hogy elkerüljék a leértékelésb~l ered~ veszteséget,
illetve E2-E1 összeg~ árfolyamnyereséget realizáljanak a külföldi valuta egységén, ha
tényleg bekövetkezik a hivatalos árfolyam kiigazítása. A központi bank pedig kénytelen
eladni devizatartalékaiból, hogy fenntartsa az E1 árfolyamot. Ha az itt leírt folyamat
lavinaszer~ jelenség, és alapjában megrengeti a jegybank likviditását külföldi valutában,
szoktunk beszélni.
akkor fizetésimérleg-válságról vagy valutaválságról
A gazdaságpolitikai döntéshozók el~tt most több lehet~ség áll: az egyik, hogy védelme-
Ezzel csökken a hazai pénzmeny-
zik az E1 árfolyamot a devizatartalékok eladásával.
nyiség, felfelé tolódik az LM görbe, s a belföldi kamatláb emelkedik. A valutapiaci in-
tervenció, a pénzmennyiség csökkenése és a kamatláb emelkedése addig tart, amíg a
magasabb kamatláb nem kompenzálja a belföldi aktívák vásárlóit, illetve tulajdonosait a
2 kamatláb nyújtja a
várható árfolyamveszteségért. Az ábrán E2 várt árfolyam mellett az i
 304 305
8. A NYITOTT GAZDASÁG RÖVID TÁVON 8. A NYITOTT GAZDASÁG RÖVID TÁVON

megfelel~ ellentételt, így a valutapiacon a B', az /S-LM-modellben pedig a

B pontban export emelkedése idézi el~ a kibocsátás növekedését. Végül ha leértékelési várakozá-
jön létre az ennek megfelel~ egyensúly. Az i2 kamatláb mellett persze csak akkor állhat sok kialakulása esetén a jegybank megvédi az árfolyamot, akkor a belföldi kamatláb
be egyensúly, ha a befektet~k továbbra is az E2 árfolyamot várják, vagyis nem gerjednek emelkedése visszafogja a beruházásokat, s igy visszaesik a kibocsátás, ennélfogva csök-
tovább, de nem is h~lnek le a leértékelési várakozások. ken az import, s így n~ a nettó export.
Ez az egyensúly éppen ezért valószín~leg nem lesz tartós. A gazdaságpolitikai döntés-
8.2. táblázat
hozók ugyanis általában restriktív fiskális és monetáris politikai lépések meghirdetésé-
Az aggregált keresletet ér~ sokkok rövid távú hatásai fix árfolyam esetén
vel és végrehajtásával, újabb külföldi hitelek fölvételével, a devizatartalékok feltöltésé-
vel próbálják megnyugtatni a befektet~ket. Ha ez sikerül, akkor a leértékelési várakozá- Hatás /VX-re
Exogén sokk Hatás Y-ra
sok csillapodnak, és visszatérhet a gazdaság az alacsonyabb kamatláb melletti A' és A
Pénzpiacról ered~ sokkok
pontba, vagyis a kiinduló helyzetbe. Ha pedig nem sikerül, akkor újabb leértékelési vá-
rakozások keletkeznek, és a folyamat kezd~dik elölr~l, végül kárba veszhetnek az árfo- Nyílt piaci m~veletek belföldi aktí- Nem változik
lyam megvédésére tett er~feszítések és meghozott anyagi áldozatok. vákkal Nem változik
Nem változik Nem változik
A második lehet~ség a korábbi árfolyam feladása és a A pénzkereslet változása
valuta leértékelése. Ha a köz- Árupiacról ered~ sokkok
ponti bank a várakozásoknak megfelel~ E2 árfolyamot jelöli ki, és a befektet~k Csökken
nem I Növekszik
várnak újabb leértékelést, akkor a valutapiacon a C', az áru- és pénzpiacon pedig C lesz C+I+G növekedése Növekszik
Xnövekedése I Növekszik
új az egyensúlyi pont, ahol a kamatláb ismét a világpiaci szintre süllyed. A leértékelés
azonban önmagában valószín~leg nem elégséges a befektet~k megnyugtatására, s az új Valutapiacról ered~ sokkok
Növekszik Növekszik
E2 árfolyam hitelességének megteremtése szintén bizalomer Hiteles valutaleértékelés
~sít~ intézkedéseket igényel.
Természetesen el~fordulhat, hogy a központi bank valamely E, és E2 Leértékelési várakozások (a fix árfo-
közötti árfolyamot Csökken Növekszik
állapít meg, ekkor a hazai kamatláb a B' és a C' pont közötti szakaszon a világpiaci ka- lyam megvédése mellett)
matláb fölött marad.
Harmadik gazdaságpolitikai lehet~ségként említsük meg, hogy a valutaválság súlyo- összehasonlítása
sabb eseteiben felmerülhet a rögzítés feladása, az árfolyam lebegtetésére való áttérés. 8.4. A lebeg~ és a rögzített árfolyam
~
Ez gyakran a kudarc beismerése, kényszer~ lépés, amelyet a devizatartalékok vészes Ebben a pontban nem célunk a lebeg~ és a rögzített árfolyam minden részletre kiterjed
kimerülése, illetve a külföldi hitelforrások elapadása tesz szükségessé. Kudarcnak azért összehasonlítása, mert ez megkövetelné a nemzetközi monetáris rendszerek történeti és
nevezhet~, hiszen korábban a döntéshozók valamely gazdaságpolitikai cél (például a elméleti elemzését, illetve átfogó értékelését. Mindössze egy kis ország szempontjából
hazai infláció lefékezése) érdekében kötelezték el magukat a fix árfolyam mellett. Ha vázoljuk a lebeg~ és rögzített árfolyam közötti választás néhány következményét. Az
mégis elkerülhetetlen a lebegtetés bevezetése, akkor E2 várt árfolyam mellett a pénz- összehasonlítás során kitérünk az árupiaci keresleti zavarok hatására, a stabilizációs
mennyiség alakulásától függ~en rövid távon az /S2 görbe B és C pontjai között alakul ki
politika lehet~ségeire, az infláció kérdésére, valamint arra, hogy az egyik vagy a másik
az áru- és pénzpiaci egyensúly. Ennek a valutapiacon a B' és C' pontok közötti egyen- árfolyam önmagában milyen gazdaságpolitikai áldozatokkal jár, milyen célokról kell
súly felel meg, mert lebegtetés esetén a kamatláb már elszakadhat a világpiaci kamatláb- lemondani értük.
tól.
A két árfolyamrezsim összevetésénél arra is gondolni kell, hogy e fejezetben csupán a
~ kö-
Az aggregált keresleti sokkok hatásai rögzített árfolyamnál két széls~ esetet vizsgáltuk meg, a kemény rögzítést és a tiszta lebegtetést. A kett
zött azonban egy folyamatos skálán változhat az árfolyam rugalmasságának foka, a puha
A következ~, 8.2. táblázat foglalja össze az aggregált keresletet érint~ rögzítés különféle változataitól a menedzselt lebegtetésig. Az átmeneti formák természe-
különböz~ sokkok
rövid távú hatását a kibocsátásra és a nettó exportra. tesen valamilyen mértékben ötvözik a két tiszta forma jellegzetességeit, s ezzel a két
A táblázatból látszik, hogy a pénzpiacról ered~ változások, a központi bank nyílt piaci forma el~nyeit és hátrányait is. A gyakorlatban pedig éppen ezek az átmeneti formák
m~veletei (államkötvények vétele és eladása), valamint a pénzkereslet módosulása nem
dominálnak és nem a széls~ pólusok.
érintik a kibocsátást és így nettó exportot sem. Az árupiacról ered~ keresleti sokkok
közül a belföldi jövedelemfelhasználás (C+I+G) emelkedése növeli a kibocsátást, ez A stabilizációs politika eltér~ lehet~ségei
pedig az import emelkedésére vezet, és így csökkenti a nettó exportot. Ugyanakkor az
export emelkedése természetesen növeli a nettó exportot, és így a kibocsátást is, annak A lebeg~ árfolyam mellett szól, hogy tompítja az árupiaci keresleti sokkok hatását a
ellenére, hogy az import ismét n~. A hiteles valutaleértékelés esetében szintén a nettó kibocsátásra. Hatásossá teszi továbbá a monetáris politika eszközeit, így a gazdaságirá-
 306
8. A NYITOTT GAZDASÁG RÖVID TÁVON 8. A NYITOTT GAZDASÁG RÖVID TÁVON 307
nyitás megfelel~
stabilizációs intézkedéseket tehet a recesszió, illetve a gazdaság túlhe- Fix árfolyam esetén viszont nem csökken a kamatláb, és nem gyengül a belföldi valuta,
vülésével fellép~ infláció csillapítására. Ezzel szemben fix árfolyam esetén az árupiaci
keresleti zavarok a kibocsátás nagyobb mérték~ így nem m~ködik a recessziót fékez~ automatizmus. Rögzített árfolyamnál az IS-LM-
ingadozását okozzák. A rögzített árfo-
lyam elveszi továbbá az önálló monetáris politika lehet~ségét, a gazdaságpolitikai dön- modellben látható B pont még rövid id~szakra sem lehet stabil, mert itt a belföldi kamat-
láb kisebb az i* világpiaci kamatlábnál. A befektet~k számára leértékel~dés híján semmi
téshozók ezért csak nehézkes fiskális intézkedéseklcel élhetnek a stabilizáció érdekében. sem ellensúlyozza a kamatvesztést, tehát eladják belföldi aktíváikat, s hazai valutájukat
Lássunk egy példát arra, hogyan mutatkoznak meg a fenti sajátosságok egy árupiaci külföldi pénzre váltva magasabb kamatozású külföldi értékpapírokat vásárolnak. A köz-
keresleti sokk bekövetkezése esetén. Tegyük f~l, hogy az ország f ponti bank külföldi valutát ad el a befektet~knek hazai pénzért, ezzel csökken a deviza-
~ külkereskedelmi
partnere recesszióba kerül, vagyis a külföldi kibocsátás visszaesik. Ennek következtében tartalék és a belföldi pénzállomány. A pénzmennyiség csökkenésével az LM görbe is
az ország exportja csökken. Feltesszük, hogy a sokk hatását a gazdasági szerepl~k átme- balra mozdul, s az új rövid távú egyensúlyi helyzetet az /S2 és az LM2 görbe metszés-
netinek tekintik, így a várható árfolyam nem változik. A 8.15. ábrán figyelhetjük meg az pontja, a C pont mutatja. Mivel a kamatláb és az árfolyam sem változott, ezért a recesz-
export átmeneti csökkenésének hatását lebeg~ és fix árfolyam mellett. szió fix árfolyam esetén nagyobb mérték~, mint lebeg~ árfolyam mellett, a kibocsátás
Y3-ra esik vissza.
8.15. ábra Hasonló eredményt kapnánk, ha az árupiaci keresleti zavar forrása a fogyasztás, vagy a
Átmeneti árupiaci keresleti zavar lebeg~ és rögzített árfolyamnál beruházás megváltozása lenne, illetve akkor is, ha az árupiaci kereslet megváltozása
tartós jelleg~ volna. Els~ következtetésünk tehát az, hogy az árupiaci keresleti sokkok
valutapiac a kibocsátás nagyobb mérték~ rövid távú ingadozására vezetnek fix árfolyam mel-
IS-LM-modell lett, mint lebeg~ árfolyamnál. Lebegtetés esetén a kamatláb és az árfolyam alkal-
mazkodása mérsékli a kibocsátás változásait, a fix árfolyam azonban nem teszi
I. IS ] ,LM2 lehet~vé ezt.
i41+ 14-E)/E Is, LMI Itt azonban rá kell mutatunk a lebeg~ árfolyam egyik hátrányára is. Ha ugyanis nem
csökken, hanem éppen n~ a belföldi felhasználás valamelyik eleme, akkor nem leértéke-
c l~dés, hanem felértékel~dés történik, mint ahogy azt a 8.8. és a 8.9. ábrán láthattuk.
,LM3 Ilyenkor tehát csökken a nettó export, vagyis az alkalmazkodás terhei az exportáló és
\ az importtal verseng~ ágazatokra hárulnak. Az Egyesült Államok kormánya például
/ \ nagy arányban fokozta hadiipari megrendeléseit a 80-as évek elején az adók egyidej~
i2
csökkentésével, ami igen magas kamatszintet és ennek megfelel~en nagyon er~s dollárt
13 eredményezett. Ez nagy csapást mért a hadiiparon kívüli amerikai feldolgozóipari ága-
zatokra, amelyek elvesztették hazai és külföldi piacaik tetemes részét.
\
Második következtetésünk a stabilizációs politika lehet~ségeire vonatkozik. Elvben
lebeg~ és rögzített árfolyamnál is lehet~ség nyílik stabilizációs célú gazdaságpolitikai
El E2 E3 E Y3 Y2 Yi beavatkozásra. Ha a kereslet átmeneti csökkenését vizsgáljuk, akkor lebeg~ árfo-
lyamnál a pénzmennyiség átmeneti növelésével lehet a recessziós hatást tompítani.
Az ábrán a valutapiacon az A' pont, az áru- és pénzpiacon pedig az Ez ugyanis további kamatcsökkenésre, árfolyamesésre vezet, tehát élénkíti a beruházá-
A pont jelöli a kiin-
duló helyzetet. Az E1
tényleges árfolyam megegyezik a várt árfolyammal, s így a belföl- sokat és a nettó exportot. A 8.15. ábrán például a pénzmennyiség megfelel~ növelésével
di és a külföldi kamatláb egyenl~ (ii=i*). az LM görbe lefelé tolódik, és az /S2 görbe mentén haladva a D pontba kerülhet a gazda-
tott vonallal jelzett /S2 helyzetbe mozdítja Az exportkereslet visszaesése balra, a szagga-
el az IS görbét. Lebeg~ árfolyam ság, aminek a valutapiacon a D' pont felel meg. Ekkor a kamatláb i3 szintre esik, az
és változat-
lan pénzmennyiség esetén az /S-LM-modellben a B
pont adja meg az új rövid távú árfolyam pedig E3-ra emelkedik, így a kibocsátás visszaállhat az eredeti Y1 értékre.
egyensúlyi helyzetet, Y2 jövedelem és i2 Meg kell azonban jegyezni, hogy ezzel a stabilizációs intézkedéssel a hazai kormány
kamatláb mellett. A bekövetkez~ recessziót
egyrészt a kamatláb esése tompítja, amely élénkíti a beruházásokat, másrészt a kamatláb egyszer~en külföldre exportálja a recessziót, hiszen a hazai nettó export növekménye
süllyedése miatt leértékel~ pontosan megfelel a külföldi nettó export csökkenésének. Ha ezt egy kis ország teszi,
dik a belföldi valuta, s ez mérsékli a nettó export visszaesését.
A valutapiac ábráján láthatjuk, hogy a kamatláb csökkenése a B'
E2-re emeli az egyensúlyi árfolyamot változatlan E pontnak megfelel~en annak külföldön nem lesz érezhet~ következménye, mert ~ nem képes érdemlegesen
i várt árfolyam mellett. befolyásolni a külföld aggregált keresletét. Egy nagy ország hasonló lépése azonban
komoly károkat okozhat külföldön, és felidézi a megtorlás lehet~ségét is.
 308
309
8. A NYITOTT GAZDASÁG RÖVID TÁVON 8. A NYITOTT GAZDASÁG RÖVID TÁVON

Fix árfolyamnál — önálló monetáris politika híján — a kormányzati vásárlások át- A megvalósíthatatlan hármasság
meneti növelésével lehet ellensúlyozni a magánszféra keresletének csökkenését. azt jelenti, hogy három kívá-
Ebben az esetben az IS görbe tolódik vissza az eredeti helyzetébe a 8.15. ábrán, és az A A megvalósíthatatlan hármasság, más néven trilemma
natos gazdaságpolitikai célból csak kett~ t lehet egyszerre megvalósítani, a harmadik célt
pontban visszaáll a korábbi szituáció. A fiskális politika azonban intézményi okok 13 . E célok egyike a szabad
pedig föl kell adni az árfolyamrendszer megválasztásával
folytán nehézkesebb stabilizációs eszköz, mint a monetáris politika. a harmadik pedig a monetáris politika
t~keáramlás, másik az árfolyam-stabilitás,
A monetáris politikáért a világ sok országában a független jegybank a felel~s, s ennek önállósága. Lássuk tehát a választási lehet~ségeket.
irányító szerve pár nap alatt meghozhatja és végre is hajthatja a pénzmennyiségre és a ~keáramlás és az önálló mo-
kamatlábra vonatkozó megfelel~ döntéseket. Ezzel szemben a fiskális politika a demok- 1. Lebeg~ árfolyam esetén megvalósulhat a szabad t
netáris politika, de szükségképpen fel kell adni az árfolyam stabilitását.
ratikus úton megválasztott parlament és kormány kezében van, s ezt gyakran alárendelik (valutatábla, idegen pénznem átvétele vagy közös
választási, pártpolitikai szempontoknak. Elszánt politikai akarat kell tehát a hatásos költ- 2. Kemény árfolyamrögzítés
ségvetési intézkedésekhez, és még így is a kormány és a parlament többhónapos munká- valuta) esetén megvalósítható az árfolyam-stabilitás és a szabad t~keáramlás, de
jára, jelent~s törvénymódosításokra van szükség a tényleges változtatásokhoz. Ezek föl kell áldozni az önálló monetáris politikát.
esetén megvalósulhat az árfo-
azután csak újabb hosszú hónapok múlva öltenek testet a minisztériumok és az egyéb 3. Végül a t~kemozgások hatékony korlátozása
állami szervezetek kiadási döntéseiben. A monetáris politikát tehát rugalmassága lyam-stabilitás és az önálló monetáris politika, de értelemszer~en fel kell adni a
miatt lényegesen alkalmasabb keresletszabályozó eszköznek tekintjük a fiskális szabad t~keáramlást.
politikánál, s így a lebeg~ árfolyam jóval kedvez~bb stabilizációs lehet~ségeket A trilemmát sematikusan a 8.16. ábra illusztrálja:
nyújt, mint a fix árfolyam.
De térjünk most át az infláció kérdésére. Lebeg~ árfolyam esetén a hazai monetáris 8.16. ábra
politika és a gazdasági növekedés határozza meg a belföldi inflációs rátát, amit
ilyenformán függetleníteni lehet a külföldi inflációs rátától. Az egyszer~ség kedvéért A nyitott gazdaságok árfolyam-politikai trilemmája
tekintsünk el a reálárfolyam változásaitól. Ekkor hosszú távon a relatív vásárlóer~-
paritás érvényesül, s az árfolyam százalékos változása egyenl~ a belföldi és a külföldi Szabad
inflációs ráta különbségével: t~keáramlás Lebeg~
Kemény
rögzítés árfolyam
e = 71. — ir* . (8.6.)
Ha a n belföldi inflációs ráta emelkedik, például a pénzmennyiség növekedési ütemének
gyorsítása folytán, akkor változatlan 7r* külföldi inflációs ráta mellett hosszú távon az
árfolyam növekedési üteme (e) lesz nagyobb. Ezzel szemben rögzített árfolyam esetén Önálló monetáris
az árfolyam nem változik (e=0), ezért a belföldi inflációs rátának kell alkalmazkod- Árfolyam- politika
stabilitás
nia hosszú távon a külföldi inflációs rátához:

(8.7.)
A t~kemozgások
Ezen az alapon az árfolyam rögzítése felhasználható komplex inflációcsökkent~ mone- korlátozása
táris és fiskális stabilizációs programok részeként, mivel az árfolyam rögzítésével a köz-
ponti bank egy szilárd valutájú ország monetáris politikájának hitelességét „importálja".
A tapasztalatok (például Argentína esete) azonban arra intenek, hogy az antiinflációs
politikát nem lehet pusztán arra sz~kíteni, hogy majd az árfolyam „inflációs horgony-
ként" megakasztja az árszínvonal növekedését, mert ha ez laza fiskális és monetáris
politikával társul, akkor annak könnyen fizetésimérleg-válság és a valuta összeomlása
lehet a következménye. Trilemmák máshol is megjelennek, például a menedzsmentben, gondoljunk csak erre a mon-
13
dásra: „Gyors, olcsó és jó. Válassz kett~t!"
 8. A NYITOTT GAZDASÁG RÖVID TÁVON
311
310 8. A NYITOTT GAZDASÁG RÖVID TÁVON

Az ábrán a három kívánatos cél a háromszög csúcsain áll. A megfelel~ intézmények gondjai vannak Magyarországnak az euró bevezetésével. A valutatábla pedig nagyon
bevezetésével a háromszög egyik oldalát lehet kiválasztani, s ezzel két csúcsponti célt stabil bankrendszert feltételez, hiszen a valutatábla bevezetésével a központi bank csak
lehet megvalósítani. külföldi valuta (devizatartalék) vásárlásával teremthet pénzt, a belföldi hitelállomány
megnövelésével nem, így nem segítheti ki az esetleg bajba került bankokat.
Tekintsük át röviden, miért is kívánatosak a csúcsokon ábrázolt célok. A szabad t~ke-
áramlás egyrészt lehet~vé teszi a befektet~k kockázatának csökkentését az általuk el- Végül a t~kemozgások korlátozása elvben lehet~vé teszi az árfolyam stabilitása mel-
várt hozam mellett. Ehhez ugyanis megfelel~ arányban kell egymáshoz társítani a kü- lett az önálló monetáris politikát. Szóba kerülhet tehát a pénzmennyiség megnövelése,
lönböz~ országok értékpapírjait, amelyek részben alacsony hozamúak és alacsony koc- ha a politika élénkíteni akarja a gazdaságot. Ekkor a hazai kamatláb a külföldi kamatláb
kázatúak, részben pedig magasabb kockázat mellett nyújtanak kiemelked~ hozamot. alá süllyed, és vonzóbbak lesznek a magasabb kamatozású külföldi aktívák. A befekte-
Másrészt, mint a 7. fejezetben láttuk, a szabad t~keáramlás segítségével realizálhatók az t~k azonban nem vásárolhatják meg ezeket a jogszabályi korlátozások miatt, ezért a
intertemporális kereskedelem el~nyei: a jelenbeli termékek el~állításában komparatív központi banknak nem szükséges a valutapiacon pénzmennyiség-sz~kít~ intervenciót
el~nyben lev~ ország lakosai kölcsönt nyújthatnak a jelenbeli termékek gyártásban végeznie. Így a monetáris politika a pénzmennyiség és a kamatláb szabályozásával elv-
komparatív hátrányban lev~ ország lakosainak, s így mindkét ország jóléte n~het. To- ben fix árfolyam mellett is stabilizálhatja a gazdaságot, pontosan úgy, mint azt a zárt
vábbi el~nyre világított rá a 4. fejezet, ahol beláttuk, hogy nemzetközi tényez~áramlás gazdaság makroökonómiája tanítja. De az ország így lemond a szabad t~keáramlás el~-
Egy világ-
nélkül szuboptimális lenne a tényez~k világszint~ allokációja, mert szinte biztosan el- nyeir~l, amellett illegális tranzakciókra kényszeríti a gazdasági szerepl~ket.
gazdaságba integrálódott piacgazdaság esetében a befektet ~ k ugyanis igyekeznek kike-
térne egymástól egy-egy tényez~ határterméke az országok között. A nemzetközi t~ke-
áramlás viszont kiegyenlítheti a t~ke határtermékét, s ezzel világszinten növelheti a rülni a korlátozásokat, és el~ bb-utóbb mindig megtalálják a kiskaput, amelyen át kibúj-
megtermelt javak mennyiségét. hatnak alóluk. Így a t~keáramlás korlátozása súlyos fizetésimérleg-válság esetén is csak
A stabil valutaárfolyam azért kívánatos, mert csökkenti az árfolyam-ingadozásból átmenetileg jöhet szóba' 4 .
fakadó, a nemzetközi kereskedelemmel és t~keáramlással együtt járó bizonytalanságot
és kockázatot, növeli ezen m~veletek kiszámíthatóságát. Végül az önálló monetáris
politika azért vonzó, mert a kibocsátás ingadozását csökkent~ stabilizációs politika ru-
galmas eszközének számít.
Vizsgáljuk meg ezután, hogyan valósítható meg két cél a megfelel~ intézmények beve-
zetésével, és miért kell föláldozni a vázolt gazdaságpolitikai célok közül az egyiket.
Mint láttuk, lebeg~ árfolyam esetén minden további nélkül engedélyezhet~ a szabad
t~keáramlás, hiszen az esetleges t~kekivonásnak könnyen véget vethet a hazai valuta
leértékel~dése (az árfolyam emelkedése), amely csökkenti a külföldi aktívák várható
hozamát. Azt is láttuk, hogy a lebeg~ árfolyam lehet~vé teszi a monetáris politika önálló
lépéseit, hiszen a pénzmennyiség emelkedése a belföldi valuta gyengülését idézi el~, de
nem kényszeríti ki a központi bank ellenkez~ irányú valutapiaci intervencióját. Ugya-
nakkor azt is megfigyelhettük, hogy az árszínvonal rövid távú rugalmatlansága folytán a
pénzmennyiség változásai az árfolyam túllendülését, heves ingadozását okozzák. Hason-
ló nagyarányú ingadozásokat okozhatnak az árfolyammal kapcsolatos várakozások ki-
lengései. Ezért a lebeg~ árfolyam nem lehet stabil.
Tiszta, vagy kemény árfolyamrögzítés esetén a központi bank „örök id~kre" elkötele-
zi magát, hogy fenntartja valutájának árfolyamát. Ekkor természetesen megvalósul az
árfolyam stabilitása, de le kell mondani az önálló monetáris politikáról, hiszen az árfo-
lyamváltozásokat idézne el~, illetve leértékelési várakozásokat és fizetésimérleg-
válságot generálna. Ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy nem pusztán rögzített árfolyamról
van szó, hanem kemény rögzítésr~l, amelyben a valutatábla vagy az idegen valuta hasz-
nálata, illetve a fegyelmezett fiskális politika biztosítja a szabad t~keáramlást, hiszen így
nem ébredhetnek leértékelési várakozások. Természetesen a kemény rögzítést biztosító 14 Az Európai Unió jogszabályai az EU-n belül biztosítják a t
~ke szabad áramlását, ezért a tagor-
intézmények megteremtése sem megy varázsütésre, gondoljunk csak arra, hogy milyen szágok számára elvben sem járható út a tökemozgások korlátozása.
 312 AJÁNLOTT IRODALOM 313
AJÁNLOTT IRODALOM

BHAGWATI, J. D. - SRIN1VASAN, T. N. [1983]: Lectures on International Trade Theory.

AJÁNLOTT IRODALOM MIT Press, Cambridge, Mass.
BFIAGWATI, J. N. - KRUEGER, A. O. [1973]: Exchange Control, Liberalization, and
ABEL, A. - BERNANKE, B. - MCNABB, R. [1998]: Macroeconomics (European edition).
Economic Development. American Economic Review, május, 419-427. o.
Addison Wesley Longman, Boston, Mass.
BOCK GYULA - MARTIN HAJDU GYÖRGY - RÉZ ANDRÁS - TÓTH FERENC [1991]:
ANDERSON, E. - GATIGNON, H. A. [1986]: Modes of Foreign Entry: a Transaction Cost
Nemzetközi közgazdaságtan. Aula Kiadó, Budapest
Analysis and Propositions. Journal of International Business Studies, ~sz, 1-26.o.
BOWEN, H. P. - HOLLANDER, A. - VIAENE, J-M. [1998]: Applied International Trade
APPLEYARD, D. R. - FIELD, A. J. [2005]:International Economics. 5th edition, McGraw-
Analysis, McMillan Publishing, London
Hill, NewYork
BRANDER, J. A. - SPENCER B. J. [1985]: Export Subsidies and International Market
ASIAN DEVELOPMENT OUTLOOK [2004]: Ill. Foreign Direct Investment in Devel- Share Rivalry. Journal of International Economics, 18, 83-100. o.
oping Asia. Annual survey of the Asian Development Bank.
BRECHER, R. A. - F1NDLAY, R. [1983]: Tariffs, Foreign Capital and National Welfare
BACCHETTA, P. - WINCOOP, E. V. [2000]: Does Exchange-Rate Stability Increase Trade
vvith Specific Factors Journal of International Economics, 14, május, 277-288. o.
and Welfare? American Economic Review, 90, 1093-1109. o.
BRENTON, P. - Scorr, H. - SINCLAIR, P. [1997]: International Trade: A European Text.
BALÁZS ZOLTÁN - SZILÁGYI KATALIN (szerk.) [2006]: Globalizáció és kapitalizmus
Oxford University Press, London
(tanulmánygy~jtemény). Századvég Kiadó, Budapest
BURDA, M. - WYPLOSZ, CH. [1997]: Macroeconomics: A European Text. Oxford Uni-
BALASSA BÉLA [1964]: The Purchasing Power Parity Doctrine: a Reappraisal. Journal
versity Press, London
of Political Economy, 72, 584-96. o.
CALVO, G. - DORNBUSCH, R. - OBSTFELD, M. (szerk.) [2001]: Money, Factor Mobility
BALASSA, BÉLA - BAUWENS, L. [1988]: Changing Trade Patterns in Manufactured and Trade. Essays in Honor of Robert Mundell, MIT Press, Cambridge, Mass.
Goods. North-Holland, Amsterdam
CAVES, R. - FRANKEL, J. - JONES, R. [2002]: World Trade and Payments: An Introduc-
BALASUBRAMANYAM, V. N. - SALISU, M. - SAPSFORD, D. [1996]: Foreign Direct In-
tion. Addison Wesley Longman, Boston, Mass.
vestment ami Growth in EP and IS Countries. The Economic Journal 106, 92-105. o.
CZAKÓ GÁBOR [20031: Beavatás, Magánállamok. Magánkiadás.
BALASUBRAMANYAM, V. N. - SALISU, M. -SAPSFORD, D. [1999]: Foreign Direct In-
DIXIT, A. K. - NORMAN, V. [1992]: Theory of International Trade. Cambridge Univer-
vestment as an Engine of Growth. The Journal of International Trade and Economic
Development 8, 27-40. o. sity Press
BALDWIN, R. E. - OTTAVIANO, G. I. P. [1998]: Multiproduct Multinationals and Recip- DORNBUSCH, R. - FISHER, S. - SAMUELSON. P. A. [1977]: Comparative Advantage,
Trade and Payments in a Ricardian model with a Continuum of Goods. American Eco-
rocal FDI Dumping. NBER Worlcing Paper No. 6483, március
nomic Review, 67, 823-839. o.
BALDWIN, R. E. [1969]: The Case against Infant-Industry Tariff Protection, Journal of
Political Economy, 77, március-április, 295-305. o. DORNBUSCH, R. [1976]: Expectations and Exchange Rate Dynamics. Journal of Politi-
cal Economy, 84. 1161-1176. o.
BALDWIN, R. E. [1992]: Are Economists Traditional Trade Policy View Still Valid?
Journal of Economics Literature, június, 804-829. o. DORNBUSCH, R. [1987]: Purchasing power parity. In: Eatwell, J.- Milgate, M. - New-
man, P. (szerk.): The New Palgrave. A Dictionary of Economics. Macmillan Press,
BENIGNO, P. [2002]: A Simple Approach to International Monetary Policy Coordina-
London, Vol. 3, 1075-85. o.
tion. Journal of International Economics, 57, június, 177-196. o.
DORNBUSCH, R. [1998]: Notes on Intertemporal Trade in Goods and Money. Journal of
BERGIN, P. [2003]: Devaluations and Consumption Smoothing. Review of International
Applied Economics, 1, november, 165-177. o.
Economics, 11, november, 875-884. o.
Dosi, G. - PAV1TT, K. - SOETE, L. [1990]: The Economics of Technical Change and
BERNSTEIN, J. R. - WEINSTE1N, D. E. [2002]: Do Endowments Predict the Location of
International Trade. Harvester Wheatsheaf, London
Production? Evidence from National and International Data. Jourrial of International
Economics, 56, 55-76. o. DUNNING, J. H. [1981]: International Production and the Multinational Enterprise. Allen
& Unwin, London
BHAGWATI, J. [2004]: In Defence of Globalization, Oxford University Press, London.
 314 AJÁNLOTT IRODALOM
DUNNING, J. H. [1988]: The Eclectic Paradigm of International Production: A Restate-
ment and Some Possible Extensions. Journal of International Business Studies, 19, ta-
vasz, 1-31. o.
DUNNING, J. H. [1989]: The Study of International Business: A Plea for a More Inter-
disciplinary Approach. Journal of International Business Studies, ~sz, 411-436. o.
DURUCSKÓ MIHÁLY [1999]: A fizetési mérleg. 1n: Bozsik Sándor (szerk.): Pénzügytan
II. Miskolci Egyetemi Kiadó, Miskolc, 178-222. o.
ÉGERT BALÁZS — HALPERN LÁSZLÓ — MACDONALD, R. [2005]: Equilibrium Exchange
Rate in Transition Economies: Taking Stock of the Issues. Oesterreische Nationalbank
Working Paper, No. 106
EICHENGREEN, B. J. [2002]: Capital Flows and Crises. MIT Press, Cambridge, Mass.
ETHIER, W. J. — MARKUSEN, J. R. [1996]: Multinational Firms, Technology Diffusion
and Trade. Journal of International Economics, 41, 1-28. o.
ETHIER, W. J. [1984 National and International Returns to Scale in the Modern Theory
of International Trade. American Economic Review, 72, 389-405. o.
ETHIER, W. J. [1995]: Modern International Economics. Norton, New York
EVANS, D. [1989]: Comparative Advantage and Growth: Trade and Development in
Theory and Practice. Harvester Wheatsheaf, Hemel Hempstead
FALVEY, R. E. [1994]: The Theory of International Trade. In: Greenaway, D.— Winters,
L. A. [1994], 9-43. o.
FEENSTRA, R. C. [2003]: Advanced International Trade: Theory and Evidence. Prince-
ton University Press
FELDSTEIN, M. (szerk.) [1999]: International Capital Flows. University of Chicago
Press, Chicago
FRANKEL J. [2004]: Experience of and Lessons from Exchange Rate Regimes in Emerg-
ing Economies, NBER Working Papers No. 10032. In: Asian Development Bank:
Monetary and Financial Integration in East Asia: The Way Ahead. Palgrave Macmillan
Press, New York, vol. 2, 91-138. o.
FRATIANNI, M. U. — SALVATORE, D. — HAGEN, J. (szerk.) [1997]: Macroeconornic Pol-
icy in Open Economies. Greenwood Publishing Group, Westport, CT
FRENKEL, J. — RAZIN, A. [1992]: Fiscal Policies and Growth in the World Econ-
omy: Án Intertemporal Approach, MIT Press, Cambridge, Mass.
FREUND, C. [2005]: Current account adjustment in industrial countries. Journal of Inter-
national Money and Finance, 24, 1278-1298. o.
GANDOLFO, G. [2001]: International Monetary Theory and Open-Economy Macroeco-
nomics. Springer-Verlag, Berlin/Heidelberg
GEHRELS, F. — HERBERG H. — SCHNEIDER,H. — VOSGERAU, H-J. (szerk.) [1990]: Real
Adj ustment Processes Under Floating Exchange Rates (Studies in International Eco-
nomics and Institutions). Springer-Verlag, Berlin/Heidelberg
AJÁNLOTT IRODALOM 315
GHOSH, A. R. —WoLF, H. C. — GULDE, A-M. [2002]: Exchange Rate Regimes: Choices
and Consequences. MIT Press, Cambridge, Mass.
GÖRÖMBEY PÉTER — PETE PÉTER [1998]: Maicromodellek. Kossuth Egyetemi Kiadó,
Debrecen
GRAUWE, P. DE [1983]: Macroeconomic Theory for the Open Economy. Ashgate Pub-
lishing Company, Burlington, VT
GREENAWAY, D. — WINTERS, A. (szerk.) [1994]: Surveys in International Trade.
Blackwell, Oxford
GROSSMAN, G. M. — HELPMAN, E. [1994]: Protection for Sale. American Economic
Review, 8, 833-850. o.
GROSSMAN, G. M. — ROGOFF, K. (szerk.) [1995]: Handbook of International Econom-
ics, Volume 3. North-Holland, Amsterdam
GROSSMAN, G. M. (szerk.) [1992]: Imperfect Competition and International Trade. MIT
Press, Cambridge, Mass.
GROSSMAN, G. M. —HELPMAN, E. [1990]: Comparative Advantage and Long-Run
Growth. American Economic Review, szeptember, 296-815. o.
HELPMAN, E. — KRUGMAN, P. R. [1985]: Market Structure and Foreign Trade: Increas-
ing Returns Imperfect Competition and the International Economy. Wheatsheaf, Brigh-
ton
HELPMAN, E. [1981]: International Trade in the Presence of Product Differentiation,
Economies of Scale and Monopolistic Competition. Journal of International Economics,
11, 305-340. o.
HELPMAN, E. —KRUGMAN, P. R. [1994]: Trade Policy and Market Structure. The MIT
Press, Cambridge, Mass.
HILLMAN, A. L. — URSPRUNG, H. W. [1993]: Multinational Firms, Political Competi-
tion, and International Trade Policy. International Economic Review, 34, 347-363. o.
INTERNATIONAL MONETARY FUND [1993]: Balance of Payments Manual. 5.
kiadás.
JONES, R. W. — KENEN, P. B. (szerk.) [1984]: Handbook of International Economics,
Volume 1. North-Holland, Amsterdam
KENEN, P. B. [1994]: The International Economy. Cambridge University Press
KENEN, P. B.— KENEN, K. B. (szerk.) [1995]: Understanding Interdependence: The
Macroeconomics of the Open Economy. Princeton University Press
KOPINT-DATORG [2003]: Duális gazdaság vagy felzárkózás és európai integrálódás,
Budapest
KORTEN, D. C. [1996]: T~kés társaságok világuralma. Magyar Kapu Alapítvány EKF
Hálózat, Budapest
KÖVES ANDRÁS [2003]: A KGST-kereskedelemt~l az EU-csatlakozásig. Közgazdasági
Szemle, 7-8. szám.
 316 AJÁNLOTT IRODALOM
KRAVIS, I. — LIPSEY, R. [1988]: National Price Levels and the Prices of Tradables and
Nontradables. American Economic Review, Papers and Proceedings, 78, 474-478. o.
KRUGMAN, P. R. [1998]: Firesale FDI. Working Paper, MIT
KRUGMAN, P. R. [1999]: The Return of Depression Economics. The Penguin Press,
London
KRUGMAN, P. R. — OBSTFELD, M. [2003]: Nemzetközi gazdaságtan: Elmélet és gaz-
daságpolitika. Panem Kiadó, Budapest
KRUGMAN, P. R. (szerk.) [1986]: Strategic Trade Policy and the New International Eco-
nomics. MIT Press, Cambridge, Mass.
KRUGMAN, P.R. [1987]: Increasing Returns and the Theory of International Trade. In:
Bewley, T. (szerk.): Advances in Economic Theory, 1985: Fifth World Congress, 1-32.
Cambridge University Press.
KRUGMAN, P. R. [1994]: Rethinking International Trade. MIT Press, Cambridge, Mass.
LANE, P. R. [1997]: Infiation in Open Economies. Journal of International Economics,
42, 327-347. o.
LANE, P. R. [2001]: The New Open Economy Macroeconomics: A Survey. Journal of
International Economics, 54, augusztus, 235-266. o.
LEAMER, E. E. [1994]: Testing Trade Theory. In: Greenaway, D. — Winters, L. A.
[1994], 66-107. o.
LEONTIEF, W. W. [1953]: Studies in the Structure of the American Economy. Oxford
University Press, New York.
LINDER, S. B. [1961]: Án Essay on Trade and Transformation. Almquist and Wikell,
Stockholm
LIPSEY, R. E. [2000]: Interpreting Developed Countries' Foreign Direct Investment.
NBER Working Paper No. 7810, július
LITTLE, I. — SCITOVSKY TIBOR — SCOTT, M. [1970]: Industry and Trade in Some Devel-
oping Countries. A Comparative Study. Oxford University Press, London.
LUTTWAK, E. [1999]: Turbo-Capitalism: Winners and Losers in the Global Economy,
HarperCollins
MAGYAR NEMZETI BANK [2006]: Magyarország fizetésimérleg-statisztikái. Mag-
yarország fizetési Mérlege és külfölddel szembeni befektetési pozíciója (módszertan,
hazai gyakorlat, adatok 1995-2004)
http://www.mnb.hu/engine.aspx?page=mnbhu_modszertanok
MANKIW, G. [2002]: Makroökonómia. Osiris Kiadó, Budapest.
MARKUSEN, J. A. — MASKUS, K. E. [1999]: Multinational Firms: Reconciling Theory
and Evidence. NBER Working Paper No. 7163, június
MARKUSEN, J. A. — VENABLES, A. J. [1999]: Foreign Direct Investment as a Catalyst
for Industrial Development. European Economic Review, 43, 335-356. o.
AJÁNLOTT IRODALOM 317
MARKUSEN, J. R. — MELVIN, J. R. — KAEMPFER, W. H. — MASKUS, K. E. [1995]: Inter-
national Trade: Theory and Evidence. McGraw-Hill, New York
MARKUSEN, J. R. [1995]: The Boundaries of Multinational Enterprises and the Theory
of International Trade. Journal of Economic Perspectives, 9. 169-189. o.
MARSTON, T. R. (szerk.) [1988]: Misalignment of Exchange Rates. University of Chi-
cago Press, Chicago
MARTIN, H-P. — SCHUMANN, H. [1998]: A globalizáció csapdája. Perfekt Kiadó, Buda-
pest
MUNDELL, R. A. [1963]: Capital Mobility and Stabilization Policy under Fixed and
Flexible Exchange Rates. The Canadian Journal of Economics and Political Science, 29.
475-485. o.
MUSSA, M. [19741: Tariffs and the Distribution of Income: The Importance of Factor
Specifícity, Substituability, and Intensity in the Short and Long Run. Journal of Political
Economy, 82, 1191-1204.0.
NEARY, J. P. [1978]: Short-Run Capital Specificity and the Pure Theory of International
Trade. Economic Journal, 88, 488-510. o.
OBLATH GÁBOR [2006]: A Note on the Interpretation and International Comparison of
External Imbalances. Wiener Institut für Internationale Wirtschaftsvergleiche. Working
Paper (megjelenés alatt)
OBSTFELD, M. — ROGOFF. K. [2000]: The Six Major Puzzles in International Macroeco-
nomics: Is There a Common Cause? NBER Macro Annual, MIT Press, Cambridge,
Mass.
OBSTFELD, M. — ROGOFF. K. [20021: Global Implications of Self-Oriented National
Monetary Rules. Quarterly Journal of Economics, 117, május, 503-35. o.
OBSTFELD, M. [1997]: Open-Economy Macroeconomics, Developments in Theory and
Policy. NBER Working Paper No. 6319, december
OBSTFELD, M. [2001]: International Macroeconomics: Beyond the Mundell-Fleming
Model. NBER Working Paper No. 8369, július
OBSTFELD, M. [2002]: Infiation Targeting, Exchange Rate Pass-Through, and Volatility.
American Economic Review, 92, május, 102-107. o.
OBSTFELD, M. — ROGOFF, K. [1996]: Foundations of International Macroeconomics.
The MIT Press, Cambridge, Mass.
OLSON, M. [1987]: Nemzetek felemelkedése és hanyatlása. KJK, Budapest
OLSON, M. [1997]: A kollektív cselekvés logikája. Osiris Kiadó, Budapest
PARSLEY, D. — WEL S-J. [2003]: A Prism into the PPP Puzzles: The Micro-Foundations
of Big Mac Real Exchange Rates. NBER Working Paper No. 10074, november
KHOR KOK PENG, M. [1993-1994]: The End of the Uruguay Round and Third World
Interests. South Letter, 1993 tél/1994 tavasz
318 AJÁNLOTT IRODALOM

RODRIK, D. — YPERSELE, T. V. [1999]: Capital Mobility, Distributive Conflict, and In-

ternational Tax Coordination. NBER Working Paper No. 7150, június
ROGOFF, K. [1996]: The Purchasing Power Parity Puzzle. Journal of Economic Litera-
ture, 34. 647-668. o.
ROGOFF, K. [2002]: Dornbusch's Oversh000ting Model After Tventy-Five Years. IMF
Working Paper No. 02/39
ROSE, A. [2000]: One money, one market? The Effect of Common Currencies on Inter-
national Trade. Economic Policy, 30, 9-44. o.
ROSE, K. — SAUERNHEIMER, K. [1995]: Theorie der Aussenwirtschaft. Verlag Franz
Vahlen, München
SACHS, J. D. [1981]: The Current Account and Macroeconomic Adjustment in the
1970s. Brookings Papers on Economic Activity, Vol. 1981. No. 1. 201-268. o.
SALVATORE, D. [2004]: International Economics. John Wiley & Sons, New York
SAMUELSON, P. A. — NORDHAUS, W. D. [2000]: Közgazdaságtan. KJK-Kerszöv, Buda-
pest
SARNO, L. — TAYLOR, M. P. [2003]: The Economics of Exchange Rates. Cambridge
University Press
SCHMIDT-HEBBEL, K. —SERVEN, L. [1994]: Fiscal Policy in Classical and Keynesian
Open Economies. The World Bank, Policy Research Dept., Macroeconomics and
Growth Division, Policy Research Working Paper No. 1299.
SCHOTT, P. K. [2004]: Across-Product versus Within Product Specialization in Interna-
tional Trade. Quarterly Journal of Economics, 119, 647-678. o.
STOLPER, W. F. — SAMUELSON, P. A. [1941]: Protection and Real Wages. Review of
Economic Studies, 19. 58-73.o.
WALLRAFF, G. [1987]: Legalul. Magvet~ Könyvkiadó, Budapest
WILLIAMSON, O. E. [1975]: Markets and Hierarchies: Analysis and Antitrust Implica-
tions. The Free Press, New York.
WILLIAMSON, O. E. [1979]: Transaction Cost Economics: The Governance of Contrac-
tual Relations. Journal of Law and Economics, 22, október, 233-262. o.
WILLIAMSON, O. E. [19811:The Economics of Organization: The Transaction Cost Ap-
proach. The American Journal of Sociology, 87, 548-577. O.
WILLIAMSON, O. E. [1985]: The Economic Institutions of Capitalism. The Free Press,
New York.
WILLIAMSON, S. D. [2005]: Macroeconomics. Addison Wesley, Boston, Mass.
WONG, K. Y. [1995]: International Trade in Goods and Factor Mobility. MIT
Press, Cambridge, Mass.
YEAPLE, S. R. [2003]: The Complex Integration Strategies of Multinationals and Cross-
Country Dependencies in the Structure of Foreign Direct Investment. Journal of Interna-
tional Economics, 60, 293-314. o.